You are on page 1of 244

A HATÁROKON TÚLI (KÁRPÁT–MEDENCÉBEN ÉLŐ

)
MAGYARSÁG GAZDASÁGI ALAPJAINAK ÉS TÁRSADALMI
KOHÉZIÓJÁNAK TÁMOGATÁSÁT CÉLZÓ LÉPÉSEK
ELŐKÉSZÍTÉSE, VALAMINT EZEK LEHETSÉGES
KAPCSOLÓDÁSI PONTJAINAK BEMUTATÁSA

Budapest
2004
-2-

Tartalomjegyzék

Vezetői összefoglaló - 4

Bevezetés - 11

1. A nemzetközi tapasztalatok áttekintése a fejlesztési politikák és a regionális támogatási
politikák témakörében - 13

1.1. Az Egyesült Államok fejlesztési politikája - 13
1.2. Az Egyesült Királyság fejlesztési politikája és a DFID - 18
1.3. Olaszország gazdasági stratégiája az új európai geopolitikai helyzetben - 22
1.4. Az EU regionális fejlesztési eszközrendszere - 28
1.5. A nemzetközi tapasztalatokból következő javaslatok - 37

2. Szlovákia - 40

2.1. Szlovákia gazdasága az 1993-as függetlenségtől napjainkig - 44
2.2. A felvidéki magyarok gazdasági helyzete - 55
2.3. Kapcsolatok Magyarországgal - 73
2.4. Javaslat a Szlovákiában élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések
előkészítésére, a lehetséges kapcsolódási pontok bemutatása - 80

3. Románia - 83

3.1. A Partium és Bánság gazdasága, a magyarok gazdasági helyzete - 83
3.2. Közép-Erdély gazdasága, a magyarok gazdasági helyzete - 108
3.3. A Székelyföld gazdasága, a magyarok gazdasági helyzete - 135
3.4. Javaslat a Romániában élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések
előkészítésére, a lehetséges kapcsolódási pontok bemutatása – Gazdaság az Európai Unió
határán- 156
-3-

4. Ukrajna - 168

4.1. Ukrajna és Kárpátalja gazdasága, a Kárpátalján élő magyarok gazdasági helyzete - 170
4.2. Javaslat az Ukrajnában élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések
előkészítésére, a lehetséges kapcsolódási pontok bemutatása - 185

5. Szlovénia - 191

5.1. Szlovénia és Muraköz gazdasága, a muraközben élő magyarok gazdasági helyzete - 191
5.2. Javaslat a Szlovéniában élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések
előkészítésére, a lehetséges kapcsolódási pontok bemutatása - 209

6. Fejlesztési koncepció – Javaslat a határunkon túli (Kárpát medencében élő) magyarság
társadalmi kohéziójának, fejlődésének, a térség integrációjának támogatását célzó lépések
gazdasági eszközrendszerére - 212

Felhasznált irodalom - 230

Opponensi vélemény – Dr. Rostoványi Zsolt - 237

Opponensi vélemény – Dr. Bácskai Tamás - 241
-4-

Vezetői összefoglaló

Mottó: „Bármely civilizáció életképessége és
hatékonysága azzal a vonzerővel mérhető,
amelyet kultúrája más országok számára
gyakorol.” (Bolognai Nyilatkozat 1999. június
19.)

Kelet-Közép-Európa XX. századi fejlődése után, - mely szigorú határokkal elválasztott,
homogén egynemű nemzetállami törekvésekkel, autarch gazdasági berendezkedésekkel volt
terhes-, az európai uniós integráció évtizedes határokat bont le. Az Európai Unió,
alapelveinek megfelelően, lehetővé teszi a térségben élők számára a tőke, a munkaerő, az áruk
és szolgáltatások szabad áramlását. Ennek következtében a Kárpát-medence azon
országaiban, melyek az EU-bővítés során Magyarországgal együtt kerültek az Európai
Unióba, vagy várhatóan az évtized végéig kerülnek be, az ott élő magyarok és az adott
országokban élő többség fejlődési lehetőségei, gazdasági érdekei egybeesnek. Így azok a
térségek, melyek az I. világháború után létrejött államokban többnyire a központoktól
viszonylag távoli, határ menti, periférikus területek voltak és gazdaságilag, kulturálisan az
átlaghoz képest is leépültek, az új lehetőségek mentén revitalizálhatókká válnak.

Tanulmányunkban abból indulunk ki, hogy a határokon túli magyarság gazdasági helyzetének
és társadalmi kohéziójának alakulását jelentős módon meghatározzák azok a változások,
amelyek a posztszocialista országok státusában a XX. sz. végén és a XXI. század első
évtizedében bekövetkeztek, illetve bekövetkeznek. Azon kelet-közép-európai országok közül,
melyekben magyarok élnek, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia 2004. május 1-jén az
Európai Unió tagja lett, Románia pedig előreláthatólag 2007-ben, de feltehetőleg legkésőbb
az évtized végére az Európai Unió tagja lesz. Ebben az összefüggésben itt és most Szerbiát,
Horvátországot és Ausztriát nem tárgyaljuk. Az Ukrajnában élő magyarság lehetőségeit
viszont bemutatjuk.
-5-

A lehetséges kapcsolódási pontokat a magyarországi II. Nemzeti Fejlesztési Terv mintegy
meghosszabbításaként, határon átnyúló regionális fejlesztési programként foghatjuk fel. Az
Európai Unió említett alapelvein túl a határokon átnyúló regionális együttműködés
lehetőségeket biztosít a gazdaságban, az oktatásban, a regionális intézményfejlesztésben, az
önkormányzatok együttműködésében ahhoz, hogy az eddig határokkal elválasztott
térségekben élő közösségek tagjai - túllépve a röghözkötöttség állapotán - kihasználják az
EU-integrációban rejlő dinamizmust és revitalizálják, modernizálják az adott térségeket.

Ennek során figyelembe kell venni azokat a folyamatokat, melyek Romániában,
Szlovákiában, Szlovéniában (de még Szerbiában, Vajdaságban) is megindultak, illetve
folyamatban vannak. Ilyenek a privatizáció, a kárpótlási törvények, Szlovákiában a
földtörvény, továbbá Romániában a nyelvtörvény (bizonyos határok között lehetővé teszi az
anyanyelv használatát az igazságszolgáltatásban, az oktatásban, a kereskedelemben), illetve
„A termőföldek és erdők visszaszolgáltatásáról szóló törvény”1, hogy csak a legfontosabbakra
utaljunk. Ezek a változások új lehetőségeket teremtenek mind Magyarországnak, mind a
határon túli magyar közösségeknek az említett országokban, a magyarországi kis- és közép-
vállalkozóknak, a szomszédos országokban élő magyar közösségek szereplőinek gazdasági
szerepvállalásához, illetve az egyes emberek mobilitásának és munkaerőként való
alkalmazhatóságának elősegítésében.

A munka során abból a hipotézisből indultunk ki, hogy az érintett országok európai uniós
csatlakozása után az etnikai alapon történő forráskihelyezés lehetősége megváltozik. Az ed-
digi magyar támogatási rendszer elsősorban különböző minisztériumi, illetve köztestületi ke-
retek határon túli magyar pályázók számára való megnyitásával, illetve közalapítványokon
keresztül működött. 1990 és 2004 között az állami költségvetésből a határon túli magyarok
támogatására mintegy 85 milliárd forintot fordított. Az ily módon kihelyezett források haté-
konyságát soha senki nem vizsgálta. Úgy gondoljuk, hogy mind a gazdaságban, mind az okta-
tási intézményrendszerben csakis a források újszerű, hatékony felhasználásával lehet felké-
szülni arra a kihívásra, ami Magyarország európai uniós csatlakozása következtében áll elő, és
teremt új helyzetet a környező országokkal folytatott gazdasági kapcsolatokban is. Alapvető
kérdés, hogy az európai integrációs folyamat során sikerül-e a Magyarországgal határos or-

1
Ez lehetővé teszi sok százezer hektár erdő visszajuttatását a volt tulajdonosoknak. Pénzben: sok milliárd dollá-
ros vagyon ismét „magyar kézben”. Területben: csak a Székelyföldön több mint kétszázötvenezer hektár közbir-
tokossági erdő, vagyis kétezer-ötszáz négyzetkilométer. Összehasonlításképpen: a mai Magyarország területe
jóval kevesebb mint százezer négyzetkilométer.
-6-

szágokkal is megteremteni a gazdasági integrációt; hogy Magyarország milyen szerepet szán
magának az észak-dél irányú integrációban. Ebbe a folyamatba kell ugyanis belehelyezni a
határokon túli magyarság gazdasági és társadalmi lehetőségeinek fejlesztését, támogatását.

A diszkriminációmentes helyzet, a szabadságjogok kelet-európai kiteljesedésének feltétele a
térség értéktermelő képességének, a lakosság jólétének növelése. Csak egy gazdagodó
társadalomban valósulhat meg az érdekérvényesítés és szolidaritás közötti egyensúly, és
oldódhatnak fel a térség sok évszázados, örökölt, újra- és újratermelődő konfliktusai.

Számolni kell azzal a realitással, hogy a közép-kelet európai vállalkozások jelentős
hátrányokkal veszik fel a versenyt a történelmi-, gazdasági- és kereskedelmi központokban, a
töretlen fejlődés körülményei között létrejött vállalkozásokkal, a hatalmas erőforrásokkal
gazdálkodó nemzetközi nagyvállalatokkal szemben. Ezek megjelenésével Közép-kelet Európa
versenyhátránya ugyan fontos területeken csökkent, de a térségen kívüli központokból
működtetett vállalkozások által generált fejlődés jelentős kockázatokkal jár. Többnyire nem
az egyes régiók szerves belső fejlődése szerint történnek a fejlesztések, a beruházások, mivel
a tervező- fejlesztő- marketing és finanszírozási cégközpontok jellemzően a térségen kívül
helyezkednek el. A vizsgálatinkban célzott határmenti régiókban termelt hozzáadott érték
bővítésének, a jólét javításának ezért meghatározó feltétele a helyi bázison létrejött kis- és
középvállalkozások erősödése, közép-kelet európai központú vállalatok, irányítási és
fejlesztési központok kialakulása. A versenyképesség fokozásának, a piaci jelenlét fajlagos
költségei csökkentésének meghatározó eszköze a tudás és ismeretek üzleti alapú cseréje,
hálózatba szerveződése.
A közép-kelet európai régióban a vállalkozások közötti kommunikációt elősegítő különleges
adottság a magyarországi és határon túli vállalkozások egy jelentős részének közös magyar
nyelve, kulturális hagyományai, ezen vállalkozások kettős kulturális kötődése, ismeretanyaga.
A nyelvi- és kulturális közösségre épülő hálózatok, regionális jelentőségű vállalkozások és
vállalkozói csoportok szervezése erősíti Magyarország regionális-, és a régió európai és
globális gazdasági pozícióit, ugyanakkor hozzájárul a térség integrációjához, a különböző
csoportok közötti kapcsolatok erősödéséhez, a történelmi feszültségek oldásához.

Épp ezért úgy gondoljuk, hogy csakis gazdaságilag erős és/vagy a munkaerőpiacon verseny-
képes kisebbség teremtheti meg és tarthatja fenn saját intézményrendszereit, ami előfeltétele
az egyenrangú együttműködésnek, az új intézményekben való részvételnek. Az a stratégia,
-7-

amely a magyarországi kis- és középvállalkozók megtakarításait kormányzati forrásokkal
erősíti meg és keresi az együttműködés lehetőségét a szomszédos országok gazdasági szerep-
lőivel, az új európai uniós intézményrendszerek kialakításában is szerepet vállalhat az egyes
régiókban. Ezen kapcsolódási pontok nélkül, az adott országok magyar közösségeinek de-
mográfiai állapota, a mobilitás növekedése feltételezésünk szerint olyan helyzetet teremthet,
melynek következtében az adott térségek magyar etnikumú lakossága jelentős mértékben be-
szűkül. Magyarország pedig továbbra sem használja ki a szomszédos, átmeneti-átalakuló gaz-
daságokkal folytatott gazdasági kapcsolatokban levő lehetőségeket (a környező országok
részaránya hazánk külkereskedelmi forgalmában igen alacsony, ami ellentmond mind a szom-
szédságból, mind a földrajzi közelségből és a kulturális, történelmi hasonlóságból származtat-
ható előnyöknek, de nem jobb a helyzet a szomszédos országokba irányuló magyar
tőkebefektetések területén sem).

A fentieknek megfelelően meggyőződésünk, hogy kialakítható olyan fejlesztési-támogatási
politika, amely megfelel az EU támogatási követelményeinek, már csak azért is, mivel Ma-
gyarország európai uniós tagságával jogosultak lettünk az EU fejlesztési politikáját is befo-
lyásolni. Ennek keretében nagyobb hangsúlyt helyezhetünk a magyar érdekeknek jobban
megfelelő célkitűzésekre, ezek között a magyaroklakta térségek fejlesztésére. Tehetjük ezt
annál is inkább, mivel az Unió fejlesztési direktívái a kisebbségek támogatását a fejlesztési
politika egyik céljaként jelölik meg.

A magyar fejlesztési politikának ezért egyik stratégiai prioritása kell legyen azon szomszédos
országoknak, vagy azon szomszédos országok egy-egy régiójának, térségének a felzárkóztatá-
sa, gazdasági átalakulásának elősegítése, amelyekben magyar közösségek is élnek. Tapaszta-
lataink, és az egyes országokban folytatott kutatásaink alapján úgy ítéljük meg, hogy a hatá-
ron túli magyar fejlesztési-, támogatási politikának alapvetően három területre kell összponto-
sítani erőforrásait:

• Az innovációs képességek fejlesztésére és kiaknázására,
• A határ menti régiók, kistérségek EU-forrásokra történő közös pályázásának elő-
mozdítására,
• Illetve e régiók és kistérségek közös intézményfejlesztésére
-8-

A kötelezően kialakítandó régiók és kistérségek közös projektjeiben előnyben kell részesíteni
a gazdasági fejlesztés, az oktatás és a munkaerőpiac kívánta szempontokat.

Megfontolandó a határon átnyúló együttműködések hatékonyabbá tételének szempontjából a
hasonló adottságú, de a határ két oldalán fekvő régiók közös fejlesztési régióban való egyesí-
tése. Így elkerülhetővé válhatna a párhuzamos intézmények létrehozása egymástól néhány
kilométerre. Ez az együttműködés kiterjedhetne a régió ipari átalakítására, a szolgáltatási
szektor fejlesztésére, az oktatásra, munkaerő-átképzésre, az infrastrukturális beruházásokra, a
régió pénzügyi újjászervezésére. E célok megvalósításához a két- vagy többnyelvűség megva-
lósítását szolgáló oktatási intézmények megteremtése elengedhetetlen feltétel.

Eddigi kutatásaink azt mutatják, hogy vannak a határ mentén olyan területek, ahol már ma is
észrevehető egyfajta gazdasági fejlődés és együttműködés, a gazdasági átmenetben vannak
eredmények, és ezzel szemben vannak olyan magyarlakta területek, ahol a gazdaság teljesít-
ménye válságos. Tehát a fejlődési potenciál különböző. A román határ mentén jól ismert pél-
dául, hogy Temes megyének milyen erős a tőkevonzása, ami kedvező infrastruktúrával, ma-
gasan szakképzett munkaerővel és jó földrajzi fekvéssel magyarázható. Bihar megyében is azt
lehet mondani, hogy kialakult egyfajta olyan könnyűipar és feldolgozóipar, amelyben látható
a gazdasági növekedés. Ezzel szemben Székelyföldön, Maros-, Hargita-, Kovászna megyék-
ben, bármennyire is magyarlakta területek, a gazdasági növekedés nagyon kicsi, válságos,
erősen mezőgazdasági, élelmiszeripari ágazatokkal van telítve a térség. Rossz az infrastruktú-
ra és a magyarországi tőkebefektetés is viszonylag alacsony. Mivel a rendszerváltást megelő-
zően nagyon kevés magyar volt vezető pozícióban, szinte alig lehetett találni magyarokat gaz-
dasági, közigazgatási, államigazgatási pozícióban.
Ez jelentősen befolyásolta a privatizáció folyamatát is. Vállalatok alig kerültek magyar mene-
dzseri tulajdonba. Ezzel szemben vannak igen ígéretes magyar vállalkozások, a kis- és közép-
vállalkozások inkább az új cégek alapításában vesznek részt. Ezt a helyzetet a határ túloldalán
a magyarországi elképzeléseknek szem előtt kell tartani.

Mára közismert az a pozitív jelenség, hogy Magyarországon létrejött egy olyan befektetői kör,
amely már nemcsak Magyarországban gondolkodik, hanem térségben, s ezek a befektetői
körök egyre jelentősebb befektetésekkel jelennek meg a szomszédos országokban (MOL, OTP,
TriGranit, Danubius, Richter, MATÁV stb.). Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt a helyze-
tet, hogy 2004. május 1-jétől Magyarország, mint az EU tagja, új helyzetbe kerül azokkal a
-9-

szomszédos országokkal szemben, amelyek nem válnak EU-tagállammá. Ez abból a helyzet-
ből keletkezik, hogy az EU – és tehát az EU tagjaként Magyarország - egyoldalú preferenciá-
kat nyújt Horvátországnak és Romániának, amiért semmit nem kap cserébe, ennek következ-
tében pedig a bolgár, román, vagy horvát exportőr előnyben lesz a magyar exportőrökkel
szemben, s így a magyar vállalkozások egy része ellehetetlenülhet (ld. EU-kvóták).

Ugyanakkor át kell gondolni a kedvezményes hitelrendszer lehetőségét is. Ki kell dolgozni,
hogy a magyar gazdaság milyen irányba kívánja fejlesztéseit a jövőben kiterjeszteni.

Világosan meg kell határozni, hogy milyen szerepet szánunk a szomszédos országoknak, a
szomszédos országokkal való együttműködésnek. Amíg nincs világos vízió a magyar külgaz-
daság-politika vonatkozásában, addig a brüsszeli források elérése is nehézkes. A tőkedeficit,
az információs- és szervezeti deficit alapvetően akadályozza a szomszédos országokkal, így a
határ menti régiókkal folytatandó gazdasági együttműködést, fejlesztéseket. De a magyar vál-
lalkozóknak is változtatni kell azon az attitűdön, melyre az elmúlt 15 évben szocializálódtak,
miszerint a másik vállalkozó csak ellenfél, vagy konkurens, akit „meg kell fojtani”, tönkre
kell tenni. Ausztria jól például szolgál. Az osztrákoknál, ahol a csatlakozás időszakában 770
ezer kis- és középvállalkozó volt, 1995. január 1-jétől megindult az ágazati, vagy területi ala-
pon történő szerveződés. Bár konszolidált helyzetből indultak, látván az igen erős verseny-
helyzetet, hálózatépítésbe kezdtek. Ez a példa is mutatja, hogy Magyarországnak is célszerű
ebben gondolkodni és a hálózatépítést a határon túli magyarokkal együtt kell megpróbálni.
Erre elsősorban azon szomszédos országok irányába van lehetőség, melyekkel együtt léptünk
be az Európai Unióba. A térségi együttműködésnek ez a jövőbeni formája.

A régióban hatalmas kiaknázatlan potenciál van még. A fejlettségi különbségek miatt várható
egy nyugat-keleti mozgás, amihez a régió az Európai Uniótól is jelentős felzárkózási támoga-
tást kap. Ennek során célszerű egyre nagyobb hangsúlyt helyezni a kutatási-fejlesztésre, a
vállalati szolgáltató központok informatikai és szoftverfejlesztő központok, azaz az innovatív
gazdasági fejlesztésére fordítani. A fejlesztések újfajta normákat, eljárásokat hoznak maguk-
kal, amelyek hosszú távon a legfontosabb garanciái a közép-kelet európai térség felzárkózá-
sának.
Ehhez a mindenkori magyar kormányzatnak meghatározó, és nem csupán gazdasági érdekei
fűződnek. A szélsőséges fundamentalista, nacionalista, a térség biztonságát veszélyeztető tö-
- 10 -

rekvések mozgásterét csak a növekvő jólét, az emberek közötti napi munkakapcsolatok, a
közös, kompatibilis üzleti érdekek feltárása és érvényesítése szűkíti le.
A tárgyalt célterületek vonatkozásában bemutatjuk a nemzetközi fejlesztési és regionális tá-
mogatási politikák eszközrendszerét, illetve Olaszország fejlesztési modelljét, különös tekin-
tettel az adaptálható elemekre; bemutatjuk továbbá Szlovákia, Szlovénia, Románia és Ukrajna
helyzetét, különös tekintettel ezen országok gazdasági állapotára, Magyarországgal határos
régióira és a gazdasági fejlesztés lehetséges irányaira, kapcsolódási pontjaira; végül bemuta-
tunk egy fejlesztési koncepciót a határainkon túli magyarság társadalmi kohéziójának, a térség
integrációjának támogatását célzó gazdasági eszközrendszert.

Dr. Törzsök Erika
- 11 -

Bevezetés

Az Európai Unió 2007 utáni kohéziós politikával kapcsolatos, alakuló tervei kiemelt figyel-
met fordítanak a határokon átívelő együttműködés erősítésének. Ennek a gondolatnak a je-
gyében a program célja olyan fejlesztési koncepció, illetve stratégia kidolgozása, mely élni
kíván a határokon átnyúló regionális együttműködés lehetőségeivel azokban a közép-kelet-
európai országokban, ahol magyarok élnek az adott régiókban. Ennek érdekében abból indu-
lunk ki, hogy

• nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumot regionalizálni;
• a határon túli magyar kisebbségek helyzete a többség nélkül nem megoldható.

A határokon túli magyarság gazdasági helyzetének és társadalmi kohéziójának alakulását je-
lentős módon meghatározzák azok a változások, amelyek az ún. posztszocialista országok
státuszában a XX. század utolsó évtizedében, a XXI. század első éveiben, illetve 2004. május
1-jével bekövetkeztek. Európában ugyanis a XX. század végére megszűntek a vérségi (etni-
kai) kapcsolatok alapján történő megkülönböztetések, viszont jelentősen megkülönbözteti a
térségben élőket, hogy az EU-n belül, vagy kívül élnek-e? Jogaik, kötelességeik, lehetőségeik
ennek függvényében alakulnak. Ebben az összefüggésben ez azt jelenti, hogy a Kárpát-
medence különböző országaiban a magyaroknak és az adott országok többségének fejlődési
lehetőségei, gazdasági érdekei egybeesnek.

Magyarország, Szlovákia és Szlovénia 2004. május 1-től, Románia pedig előreláthatólag
2007-től, de legkésőbb az évtized végétől az EU tagja lesz. Más és más a helyzet Horvátor-
szág, Szerbia és Ukrajna vonatkozásában. Azokban az országokban, amelyek az európai in-
tegráció részeivé váltak vagy válnak a közeljövőben – azok a térségek, melyek a központoktól
távol, határ menti, periférikus területek voltak, gazdaságilag, kulturálisan leépültek – az új
lehetőségek mentén revitalizálhatók. Erre a helyzetre kell új fejlesztési stratégiát kialakítani.
Azon határ menti régiók fejlesztésére pedig, melyek a belátható jövőben kimaradnak az euró-
pai integráció folyamataiból, ugyancsak más stratégiát kell kidolgozni.

Az új stratégiák kidolgozásához meg kell vizsgálni, hogy a szomszédos országok magyarlakta
régiói a rendszerváltás kezdete óta milyen jelentős gazdasági átalakuláson mentek és mennek
keresztül. Nyilvánvaló, hogy helyzetükre kettősség jellemző: ezek a régiók sok szempontból
- 12 -

peremvidéknek minősülnek, ugyanakkor peremhelyzetük előnyöket is biztosíthat felzárkózá-
suk számára. Előnyükre válhat, hogy szorosabb kapcsolatot teremthetnek a magyarországi
peremvidékkel. A gazdasági, szociális felemelkedésük és felzárkózásuk lehetőségét a határ
menti regionális együttműködés lehetősége nyújtja, mivel a térségek közötti kapcsolatok je-
lentősége az utóbbi években felértékelődött. Már ma is látható, hogy a régiók közötti együtt-
működés komoly mértékben hozzájárulhat a fejlettségi szintkülönbségek kiegyenlítődéséhez, a
régiók gazdasági növekedésének dinamizálásához.

Jelen kutatás Szlovákiára, Szlovéniára, Romániára és Ukrajnára terjed ki. Ez – mint jeleztük –
három különböző státuszt és ebből következően három különböző fejlesztési lehetőséget je-
lent.

A határokon túli magyarság gazdasági és társadalmi szerepvállalását célzó új fejlesztési poli-
tika kidolgozásához megvizsgáltuk, illetve áttekintettük a nemzetközi fejlesztési és regionális
támogatási politikákat (Nagy-Britannia, Amerikai Egyesült Államok, Olaszország és az Eu-
rópai Unió fejlesztési és regionális eszközrendszerét, illetve támogatáspolitikáját), hogy az új
helyzetben ezek adaptálható elemeit ebben a térségben is alkalmazni lehessen.

A kutatás során megvizsgáltuk Szlovákia, Szlovénia, Románia és Ukrajna helyzetét 1990
után, különös tekintettel ezen országok gazdasági állapotára, illetve határ menti régióira, poli-
tikai, társadalmi változásira.

S végül vizsgáltuk olyan gazdaságfejlesztési politika, illetve intézményi rendszer kialakításá-
nak lehetőségeit, melynek alkalmazása esetén a magyarországi költségvetési források és az
egyes régiókba irányuló nemzetközi források felhasználásának célja a multiplikáció, illetve
ami lehetővé teszi a határokon átnyúló regionális együttműködés során egy kezdeményező és
nem követő politika megfogalmazását, mely elébe megy azoknak a folyamatoknak és fejlődé-
si lehetőségeknek, melyek az integrációs folyamatok adta lehetőségekből adódnak.
- 13 -

1. A nemzetközi tapasztalatok áttekintése a fejlesztési politikák és a regio-
nális támogatási politikák témakörében

1.1. Az Egyesült Államok fejlesztési politikája

Az Egyesült Államok részvétele a fejlesztési együttműködésben immár több mint 50 évre
tekint vissza. A fejlesztési együttműködés formálásában meglévő amerikai érdekek tetten ér-
hetők például a Marshall-terv elindításában, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szer-
vezet (OECD) létrehozatalában, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének
(USAID) megalapításában vagy a külföldi támogatások nyújtásáról szóló törvény (1961) el-
fogadásában. Az Egyesült Államok felismerte, hogy a fejlesztési támogatások nyújtása össz-
hangban áll saját nemzeti érdekeivel.

Az USA több intézményt hozott létre a fejlesztési támogatási programok kezelésére, ezek bár
mind a külügyminiszter általános irányítása alatt állnak, mégsem alkotnak egységes, integrált
rendszert. A kormányzatban mindösszesen mintegy 50 szervezet foglalkozik külföldi támoga-
tásokkal, melyek közül kétségtelenül a legnagyobb az elsősorban kétoldalú támogatásokat
lebonyolító USAID (a támogatások kb. 50%-a tartozik hozzá), majd a többnyire az ENSZ-
rendszeren keresztül bonyolított támogatásokkal foglalkozó külügyminisztérium (kb. 19%) és
a fejlesztési bankokon keresztül bonyolított támogatásokkal foglalkozó pénzügyminisztérium
(kb. 11%) következik. Mellettük számos további minisztérium (mezőgazdasági, védelmi,
egészségügyi stb.) hatáskörébe is tartoznak fejlesztési támogatási feladatok. Az intézményi
széttagoltságot az amerikai külpolitikát befolyásoló nagyon sokféle érdek, a rendelkezésre
álló nagy összeg, a túlcentralizálással szembeni hagyományos amerikai ellenérzések, valamint
az indokolja, hogy ez a kérdéskör nem szerepel előkelő helyen az amerikai politika napirend-
jén.

Az előbbiekből is következik, hogy az Egyesült Államok nem alakított ki egy egységes, kohe-
rens fejlesztési stratégiát. Megközelítése inkább pragmatikusnak nevezhető, amennyiben a
fejlesztési együttműködési politika az USA nemzeti érdekeit átfogó módon és rendszerezetten
kifejtő stratégiai terv (United States Strategic Plan for International Affairs) szerves részét
képezi. Ebben a dokumentumban a fejlesztési együttműködés a külpolitikai stratégia több
- 14 -

célkitűzésének is elemeként jelenik meg. Ezek: gazdasági fejlődés; növekedés és stabilitás a
világban; demokrácia és emberi jogok; humanitárius segítségnyújtás; globális környezeti
problémák; a világ népesedési problémái, és az egészségügyi világhelyzet. A külügyminiszté-
rium és a USAID ezt az átfogó nemzeti stratégiát bontja le a saját szervezete számára. A
2001. szeptember 11-i terrormerényleteket követően kialakított terv 4 fő célkitűzése az aláb-
biakban foglalható össze:

• gazdasági fejlődés, mezőgazdaság és kereskedelem,
• egészségügy,
• demokrácia, konfliktus és humanitárius segítségnyújtás, és
• globális fejlesztési szövetség (Global Development Alliance, GDA) kialakítása.

Ez utóbbi a fejlesztési együttműködésben érdekelt amerikai szövetségi, tagállami és helyi
kormányzati szervek, magánvállalatok, nem kormányzati szervezetek, alapítványok és kutató-
intézetek összefogását célozza, a rendelkezésre álló forrásokat és erőket így próbálva meg
egyesíteni és stratégiailag hasznosítani. A fent említett stratégiákon túlmenően Bush elnök
személyesen is elkötelezte magát a fejlesztési együttműködés mellett: 2002-es elnöki üzenet-
ben „új fejlesztési szerződés”-t (New Compact for Development) hirdetett meg, amelyben a
szegénység elleni küzdelmet morális kötelességként és adminisztrációja számára külpolitikai
prioritásként jelölte meg. E kezdeményezés szerint az USA 5 milliárd USD-vel növeli a hiva-
talos fejlesztési támogatásokra évente elkülönített összeget, ami 50%-os emelkedést jelentene
(10 milliárd USD-ről).

A külföldi támogatások nyújtásáról szóló, már említett 1961-es törvény máig az egyetlen jog-
szabály, amely az évente elfogadott költségvetési törvény mellett, az USA fejlesztési politiká-
jának keretét alkotja. A törvény szétválasztotta a katonai jellegű és a nem katonai jellegű tá-
mogatásokat, és alapvetően három előfeltevésre, felismerésre épült: 1) a korabeli segélyprog-
ramok elégtelenek voltak, és nem feleltek meg sem az Egyesült Államok, sem a fejlődő or-
szágok szükségleteinek; 2) a fejlődő országok gazdasági összeomlása katasztrofális követ-
kezményekkel járna az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve; és 3) a 60-as évek kitű-
nő alkalmat nyújtottak arra, hogy az fejlett ipari államok hozzásegítsék a kevésbé fejlett nem-
zeteket a gazdasági önfenntartáshoz. A törvény alapján felállították a Fejlesztési Kölcsönala-
pot (Development Loan Fund), amely a ’60-as, ’70-es években – megszüntetése előtt – szám-
- 15 -

talan infrastrukturális projektet finanszírozott és a Fejlesztési Támogatási Alapot
(Development Grant Fund), amely elsősorban az emberi erőforrások fejlesztésére összponto-
sította eszközeit. Létrehoztak még egy biztosítási programot is (ma: Overseas Private
Investment Corporation, OPIC), amelynek feladata a tengerentúli amerikai üzleti vállalkozá-
sok védelme.

Bush elnök fentebb már említett elnöki üzenetének folyományaként indította el az amerikai
kormányzat a Millennium Challenge Account (MCA) nevű programot, amelynek fontosabb
kiemelendő aspektusai a következők:

• A rendelkezésre álló forrásokat a szegénység elleni küzdelem, illetve a millenniumi
célok megvalósítása érdekében kell felhasználni (a HIV/AIDS terjedésének
megakadályozása, alapfokú oktatás stb.)
• A rendelkezésre álló forrásokat korlátozott számú szegény országra koncentrálják.
• Az országok kiválasztása során alkalmazott kritériumok között a jó (vagy helyes) kor-
mányzás iránti elkötelezettségnek, a lakosság oktatási és egészségügyi helyzetének
javítására irányuló kormányzati figyelemnek, valamint a vállalkozásbarát
gazdaságpolitikának kiemelt szerep jut.
• A támogatás felhasználásának hatékonyságát egyértelmű mutatószámok segítségével
kell meghatározni, a hatékonyság végrehajtást a program egyik alapelvévé kell tenni.

Az Egyesült Államok célja az MCA-vel, hogy az általa rendelkezésre bocsátott pénzügyi for-
rások hatása hosszú távú és folyamatos legyen, amit úgy vél elérhetőnek, ha csak olyan orszá-
gok számára biztosítja azokat, amelyek kormányai elkötelezték magukat a tiszta és átlátható
kormányzás, a szociális fejlődésbe történő befektetés és az emberi jogok előmozdítása, továb-
bá a vállalkozói szabadság mellett.

A 2002 szeptemberében elfogadott Nemzetbiztonsági Stratégia (National Security Strategy)
szintén meghatározott bizonyos elveket és célkitűzéseket, amelyek az Egyesült Államok fej-
lesztési politikájára szintén hatással vannak. A stratégia kinyilvánítja, hogy az USA az alapve-
tő emberi jogok védelme, illetve a politikai és gazdasági szabadság mellett kötelezi el magát.
A fejlesztési együttműködés a stratégia szerves része; kinyilvánítja, hogy a szegénység, a
gyenge intézményrendszer és a korrupció az államokat a terrorizmussal és a kábítószer-
- 16 -

kartellekkel szemben sebezhetővé teszi. A Nemzetbiztonsági Stratégia fejlesztési politikával
kapcsolatos hivatkozásai:

• Egy évtizeden belül kétszeresére kell növelni a világ szegény országainak gazdasági
teljesítményét.
• Az USA fejlesztési támogatásra biztosított forrásait 50%-kal meg kell növelni.
• Mérhető eredmények hangsúlyozása a fejlesztési együttműködésben, ezáltal biztosítva
a nemzetközi segélyek hatékonyságát és az elszámoltathatóságot.
• A Világbank és más nemzetközi pénzügyi intézmények reformja, amelynek célja az
általuk biztosított források szegénység elleni küzdelemben történő hatékonyabb fel-
használása.
• A támogatások előnyben részesítése a kölcsönökkel szemben.
• A szegény országok kereskedelmének és gazdaságának nyitását elősegítő támogatások
növelése. Ágazati hangsúlyok: egészségügyi ellátás, oktatás és mezőgazdaság.

A fejlesztési politika rövid és hosszú távú célkitűzései között gyakran tapasztalhatók ellenté-
tek. Az USA nemzetbiztonsági érdekeivel szinkron támogatási politika (pl. Afganisztán vagy
Irak gazdasági talpraállásának segítése) olykor a szóban forgó ország hosszú távú fejlesztési
érdekeivel összeütközésbe kerülhet, illetve a hatékonysági szempontok is háttérbe szorulhat-
nak.

Az alábbiakban a térségünk számára biztosított támogatások főbb szempontjait, paramétereit
foglaljuk össze.
Az USAID európai és eurázsiai stratégiája három területre koncentrálódik:

• gazdasági szerkezetátalakítás és -növekedés,
• demokrácia és kormányzás, önkormányzatiság,
• az átalakulás szociális kérdései.

Folytatandó célok: korlátozott állam, piacgazdaság, jogállamiság, élénk civiltársadalom, em-
beri jogok, vallásszabadság.
- 17 -

• Az USAID, a German Marshall Fund of the United States (GMF) és a Charles Stewart
Mott Foundation egy „Balkan Trust for Democracy” elnevezésű, 25 millió dolláros
programmal támogatja a jó kormányzati rendszer kialakítását a délkelet-európai orszá-
gokban.
• Az USAID 2,7 millió dolláros együttműködési megállapodást kötött a Partners for
Democratic Change nemzetközi szervezettel a magyarországi, csehországi és szlová-
kiai romák életkörülményeinek javítása érdekében. A program célkitűzései között sze-
repel a romák gazdasági, politikai és társadalmi aktivitásának növelése.

Szlovákia: Tíz évi működés után 2000. szeptember 30-án a USAID szlovák kirendeltsége
beszüntette tevékenységét, hangsúlyozva a két ország további együttműködésének fontossá-
gát. Azóta a pozsonyi amerikai nagykövetség koordinálja a 1,5 millió USD összegű célzott
projekteket (a pénzügyi szektor reformja, korrupció elleni fellépés, civil társadalom erősítése).

Románia: Az általános célkitűzések megvalósítását szolgáló programokon belül külön emlí-
tésre kerültek:

• 2003 januárjában egyéni lakástulajdonosok számára létrehozták a Romániai Jelzálog-
hitelezési Társaságot a USAID 1,3 millió dolláros hozzájárulásával. A projekt elősegí-
ti a romániai jelzáloghitelezés fejlődését.
• A USAID más szervezetekkel együttműködésben segít a nemzetközi örökbefogadás
romániai szabályozásának kialakításában.

A romániai átalakulás nem volt olyan erőteljes, mint Közép-Kelet-Európa más országaiban. A
fejlesztésekben a USAID szorosan együttműködik az EU-val, a Világbankkal és az EBRD-
vel. Bár a támogatások összege jelentős, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a felhasználás
hatékonysága nagyon alacsony. (A 2004-es költségvetésben szinte valamennyi tétel csökkent
a korábbi évekhez képest.) Ezért fontosnak tartják a támogatási rendszer tervezésének, lebo-
nyolításának és ellenőrzésének felülvizsgálatát.

Ukrajna: A USAID 1992 óta van jelen Ukrajnában, a Közép-Európa és Oroszország között
elhelyezkedő, stratégiai fontosságú országba 70,05 millió USD fektet be évente. Programja öt
stratégiai cél körül szerveződik:
- 18 -

1) A befektetési környezet javítása.
2) A kis- és középvállalkozások, valamint a mezőgazdaság növekedésének elősegítése.
3) Az állampolgári részvétel erősítése az ország demokratikus és piacgazdasági folyama-
taiban.
4) A kormányzat működésének hatékonyabbá, átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tétele.
5) Jobb szociális és egészségügyi viszonyok megteremtése.

1.2. Az Egyesült Királyság fejlesztési politikája és a DFID

Az Egyesült Királyság hosszú múltra visszatekintő, szoros kapcsolatokat ápol számos fejlődő
országgal a karibi térségben, Kelet- és Dél-Afrikában, Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint a
csendes-óceáni térségben. Ezen államok közül jó néhány a korábbi Brit Birodalom része volt,
amelyek függetlenségük elnyerését követően is – a Nemzetközösségen belül – fenntartották
kapcsolataikat Angliával. Az Egyesült Királyság fejlesztési támogatási programjában a 20
legnagyobb támogatásban részesülő állam közül 14 ebből a körből kerül ki. A korábbi gyar-
matok felé irányuló politikát kiegészíti egy szélesebb nemzetközi érdeklődés, amely Nagy-
Britannia nemzetközi politikában betöltött szerepével és a nemzetközi életben viselt felelős-
ségével áll összhangban. A szigetország európai közösségbeli 1973-as tagságát követően
Nagy-Britannia orientációja részben módosult, amennyiben a nemzetközösségi preferenciális
vámokat fel kellett számolni, illetve fejlesztési politikájának kialakításában nagyobb figyel-
met kell szentelnie a más európai országokhoz kulturális, történelmi szálakkal kötődő álla-
moknak is. Az 1997 óta hivatalban lévő munkáspárti kormány igyekszik megfordítani nemze-
ti össztermékhez viszonyított támogatási összegek arányának a korábbi évtizedekben tapasz-
talható csökkenését.

Az Egyesült Királyság fejlesztési együttműködési programja az elmúlt évek során jelentős
változáson ment át. A Tengerentúli Fejlesztések Hivatalát, amely hosszú éveken keresztül
részleges önállósággal bíró szervezetként működött a Kül- és Nemzetközösségi Ügyek Mi-
nisztériumában, 1997-ben önálló minisztériumként szervezték újjá. A Nemzetközi Fejlesztési
Minisztérium (Department for International Development, DFID) igen ambiciózus missziója a
szegénység felszámolása a világban; ez a cél azonban csak nemzetközi összefogással érhető
el, ezért a DFID arra törekszik, hogy másokkal erőit egyesítve és a fejlesztésben szerepet vál-
laló más aktorokat befolyásolva enyhítse a szegénységet. A DFID tevékenységét – költségve-
- 19 -

tését, adminisztrációját és politikáit – a Parlament Nemzetközi Fejlesztési Bizottsága
(International Development Committee) ellenőrzi.

1997 óta az Egyesült Királyság fejlesztési együttműködési programjait a társadalmi igazsá-
gosság előtérbe helyezése jellemzi, ami alatt a biztonság garantálását, az egészségügyi ellá-
táshoz és az oktatáshoz való hozzáférés biztosítását, a nagyobb egyenlőség előmozdítását és
az esélyteremtést kell érteni. A fejlesztési partnerségi program megvalósításának mikéntjét két
kormányzati fehér könyv fogalmazza meg: az 1997-ben közzétett A világszegénység
felszámolása: a 21. század kihívása, és a 2000-ben közzétett A világszegénység felszámolása:
tegyük a szegények számára is működőképessé a globalizációt.

Az 1997-es Fehér Könyv szerint az Egyesült Királyság fejlesztési együttműködési programjá-
nak legfőbb célja a szegénység felszámolása és a szegényeket előnybe hozó gazdasági növe-
kedés előmozdítása, amit a fenntartható megélhetési lehetőségek megteremtésével, az emberi
fejlődés előmozdításával és a környezet védelmével vél elérhetőnek. A Fehér Könyv szerint
nagyobb hangsúlyt kell helyezni a különböző nemzeti és nemzetközi erőfeszítések összefogá-
sára: a többi donorországgal, a nemzetközi fejlesztési szervezetekkel, a magánkezdeményezé-
sekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és az akadémiai szférával, valamint magukkal a
fejlődő országokkal. Konzisztenciát kell ugyanakkor teremteni a fejlődő országokra kihatással
bíró kormányzati politikák között, így pl. a kereskedelmi, a befektetési, a környezeti politikák
között. A Fehér Könyv nagy hangsúlyt helyezett továbbá a public-private partnership széles
körben történő kialakítására.

A globalizáció problémakörével foglalkozó 2000-es Fehér Könyv abból a felismerésből indul
ki, hogy a szegény országok számára a globalizáció egyszerre jelent óriási lehetőségeket és
veszélyeket, és amennyiben a nemzetközi közösség nem fordít nagyobb figyelmet a nemzet-
közi gazdasági kapcsolatok alakulására, ezek az országok még hátrányosabb helyzetbe kerül-
hetnek. Ezért a Fehér Könyv számos fejlesztési együttműködési célkitűzést fogalmazott meg
az Egyesült Királyság számára: a hatékony kormányzati szféra megteremtésének és jól műkö-
dő piacok kialakításának előmozdítása; ismeretek és készségek átadása (tudástranszfer); a
magántőke érdekeltségének felkeltése; a kereskedelem elősegítése; stb. A Fehér Könyvben a
brit kormány bejelentette a fejlesztési támogatások brit árukhoz és szolgáltatásokhoz való
kötöttségének megszüntetését, valamint azt a törekvését, hogy a hivatalos fejlesztési támoga-
- 20 -

tások összegének nemzeti össztermékhez viszonyított aránya 2003-2004-re 0,33%-ra emelke-
dik, és a későbbiekben tovább halad az ENSZ által javasolt 0,7%-os szint felé.

A kormányzat átfogó célkitűzéseinek lebontása, és azokból konkrét politikák és programok
kialakítása a Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium feladata. A célok operacionalizálása érde-
kében számos stratégiai tanulmány készült: célorientált stratégiai tanulmányok, amelyek egy-
egy fejlesztési cél megvalósításának problémáit elemzik, országstratégiai tanulmányok, ame-
lyek bizonyos esetekben egész régiók fejlesztési helyzetét tekintik át, és intézményi stratégiai
tanulmányok, amelyek a nemzetközi fejlesztési közösség intézményi kapcsolatait elemzik. E
tanulmányok révén a Minisztérium képes a nemzetközi közösség fejlesztési politikájának na-
pirendjét is befolyásolni.

Az Egyesült Királyság 2000-ben mintegy 4,5 milliárd dollárnyi hivatalos fejlesztési támoga-
tást nyújtott. A kétoldalú és a többoldalú keretben nyújtott támogatások között nincs előre
meghatározott arányszám megjelölve, a kettő között nem állapítanak meg elsőbbséget: a cél a
fejlesztési célkitűzések hatékony követése. A többoldalú keretben nyújtott brit támogatások –
elsősorban az Európai Közösség fejlesztési programjához való hozzájárulás révén – mintegy
40%-ot tesznek ki a hivatalos fejlesztési támogatásokon belül. A kétoldalú keretben nyújtott
támogatás tkp. egésze segély. Az egyes országok között ugyan nem állít fel a kormány priori-
tási sorrendet, a források elosztását többnyire történelmileg kialakult kapcsolatok befolyásol-
ják. 2000-ben a legtöbb támogatásban részesülő 20 állam kapta a brit fejlesztési támogatások
76%-át (ezek között India áll az első helyen), ezek között egy európai ország, illetve
országcsoport (a volt jugoszláviai országok) a 11. helyen szerepelt. A támogatások 77%-át
kapták a legkevésbé fejlett vagy alacsony jövedelmi szintű országok.

Az alábbiakban közelebbről megvizsgáljuk a DFID ukrajnai szerepvállalását.

Ukrajna a volt Szovjetunió tagországai közül a második legnagyobb népességgel és gazda-
sággal rendelkező ország. A kommunista rendszer összeomlása, illetve Ukrajna 1991-es füg-
getlenné válása óta, a gazdaság súlyos válságba került: 1991 és 1999. között a bruttó nemzeti
össztermék kb. a felére esett, a várható élettartam jelentősen csökkent, a csecsemő- és gyer-
mekhalandóság nőtt, betegségek, köztük az AIDS rohamosan terjednek. A szegénység elter-
jedtségére idézünk néhány adatot: az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék 1999-ben 840
USD volt, amit ugyan kb. ugyanennyivel kiegészít a feketegazdaság, de még így is jócskán
- 21 -

elmaradt a hasonló gondokkal küzdő Oroszország hasonló adatától. Egy 2001-ben végzett
felmérés szerint a lakosok egynegyede él szegénységben, egyhetedük pedig mélyszegénység-
ben. A lakosság egyharmadának napi étrendje nem éri el a 2100 kilókalóriát (az Egészségügyi
Világszervezet szegénységi küszöbszáma), illetve a lakosok háromnegyede tekinti magát sze-
génynek. A szegénység elsősorban a vidéki, falusi területekre jellemző, de lényegében orszá-
gos probléma. A mezőgazdasági szektor, amely korábban számos munkahelyet biztosított,
mind a mai napig szerkezetátalakítás alatt áll, a termelés folyamatos csökkenése a vidéki sze-
génység és munkanélküliség fő okozója. Az utóbbi években megindult gazdasági növekedés
csak részben kezdte enyhíteni ezeket a problémákat.

Az egymást követő ukrán kormányok programjának stratégiai célkitűzése a szegénység csök-
kentése és a jólét növelése, a gazdaság versenyképességének javítása. Az alapvető feladat
olyan gazdasági és szociális modernizációs folyamat beindítása, amely a mindennapi ember
megélhetési lehetőségein képes javítani. A nemzetközi közösségnek e folyamat segítésében
lehet szerepe: a reform folyamat támogatásával, a kormányzat elszámoltathatóságának ki-
kényszerítésével, Ukrajna nemzetközi gazdasági integrációjának előmozdításával. A külföldi
fejlesztési támogatások összege az elmúlt évtizedben nem haladta meg az ukrán bruttó nemze-
ti össztermék 1%-át, hatása mégis túlnőhet abszolút számokban leírt méretein, amennyiben
olyan folyamatok beindításában játszhat kulcsszerepet, amelyek a fenti célok elérését hatéko-
nyan szolgálják.

A brit Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium ukrajnai tevékenysége a fent említett fehér köny-
vekben megfogalmazottakkal összhangban mindenekelőtt a szegénység felszámolására irá-
nyul. Ennek keretében a piacgazdasági átmenet segítésével a brit kormány azt kívánja elérni,
hogy a növekedés előnyei minden társadalmi csoporthoz, s kiváltképp a legszegényebbekhez
eljussanak. A prioritások a következők: a gazdasági növekedés, illetve a gazdasági és szociá-
lis fejlődés támogatása, az egyének és csoportok jogainak megerősítése, a közigazgatási re-
form előmozdítása, a környezeti problémák kezelése, valamint az ország világgazdasági in-
tegrációjának segítése. Ennek érdekében a DFID számos támogatási programot dolgozott ki,
amelyek kormányzati és nem kormányzati szervezetek számára nyújt segítséget országos és
megyei (oblaszty) szinten. Az Egyesült Királyság nemzetközi súlyát felhasználva a multilate-
rális keretben nyújtott támogatásokat is olyan irányba terelte, amely megfelelt fejlesztési cél-
kitűzéseinek.
- 22 -

Az ukrajnai program 1992-es elindítása óta a következő területeken támogatták az ukrán felet:
vidéki, falusi megélhetés, szociális ellátás, kormányzati technikák, a magánszektor fejlesztése,
közpénzügyek, környezetvédelem, infrastruktúrafejlesztés, energetika, makrogazdasági
irányítás. A támogatások legnagyobb része Kijevre, Donyeckre és Lvovra összpontosult,
kisebb arányban Harkov és Ogyessza is részesedett támogatásokból. A DFID által támogatott
projektek eredménye a kisvállalkozások megerősödése és növekedése, a piacgazdasági
mechanizmusok erősödése, a közigazgatási reform előrehaladása, illetve a szegénység
problémájával történő őszintébb szembenézés.

Az évente 8-9 millió GBP-re rúgó kétoldalú keretben nyújtott támogatás mellett multilaterális
keretekben további évi 16 millió GBP támogatás elkülönítésére kerül sor. A nemzetközi in-
tézményekkel – nevezetesen a Világbankkal (kölcsön: évi 240 millió GBP), az Európai Kö-
zösséggel (TACIS: évi 50 millió euró) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal
(EBRD) (kölcsön: 30 millió GBP) – közös projekteket alakítottak ki. A TACIS-program kere-
tében rendelkezésre álló összeg mintegy 20%-át biztosítja a DFID, a támogatás három fő terü-
letet vesz célba: intézményi, jogi és közigazgatási reform; a magánszektor és a gazdasági fej-
lődés támogatása; illetve a gazdasági átmenet szociális következményeinek kezelése, kiemelt
figyelmet fordítva a munkanélküliségre és az egészségügyi ellátásra. Az EBRD stratégiája
négy elemre összpontosít: a kis- és középvállalkozások szükségletei kielégítésére és a pénz-
ügyi szektor erősítésére; a nagyvállalatok szerkezetátalakításának segítésére; a közszolgálta-
tások korszerűsítésére és az energiafelhasználás javítására; valamint a nukleáris biztonságra.

1.3. Olaszország gazdasági stratégiája az új európai geopolitikai helyzetben

Olaszország a jelentős munkanélküliség ellenére is nagy és főleg gazdag országnak tekint-
hető. Találkozhatunk olyan kimutatásokkal is, amely szerint az olasz gazdaság eredményei,
megelőzik Franciaországét, az OCDE 2000-es jelentése szerint az ország egy főre jutó GDP-
je 24.500 dollár, míg Franciaországé csak 23.200.*
Jóllehet az olasz gazdasági rendszert egy aránylag szűk csoport uralja, az ország erőssége és
az olasz gazdaság alapja a kis- és közepes vállalkozások sokasága, széles körű hálózata és
azok dinamizmusa. A közel 4 millió olasz vállalkozás közel fele kevesebb, mint 10 alkalma-
zottal dolgozik, és csupán 20%-nak van több mint 250 alkalmazottja (az Unióban ez 35%). A

*
L’OCDE en chiffres. Statistiques sur les pays membres, Paris, 2001.
- 23 -

középvállalkozások általában dinamikusak, flexibilisen szervezettek és hangsúlyt fektetnek a
nemzetközi fejlődésre.
Az elmúlt évtizedben az olasz gazdaság gyökeres átrendeződött:

• erősödött a privatizáció, az államadósság felszámolása érdekében, és liberalizáció
(bank és szolgáltatások);
• 2001-ben megtörtént a politikai és a gazdasági hatalom újraelosztása.

Alapjában véve azt lehet mondani, hogy az olasz gazdasági politika a self made man-t helyezi
előtérbe.
Az 1992-es évtől induló átrendeződések geopolitikai szemléletű kutatások és tervezetek gya-
rapodásával jártak együtt. A nemzetközi helyzet, a gazdasági- társadalmi folyamatok felméré-
se, értékelése, jelentős információ és tudásanyag felhalmozódását eredményezte.
Mindezekhez hozzájárult, hogy 1992-ben létrehoztak egy olyan befektetési törvényt, amely az
Európai Unió célkitűzéseihez és programjaihoz kapcsolódva igyekezett az unión kívül is nö-
velni az olasz befolyást.

Olasz befektetési törvény 212/1992. febr. 26.

1. cikk (elvi megfogalmazások)

1. A külügyminisztérium kiemelten kezeli azokat a kezdeményezéseket, amelyek előse-
gíthetik a közép- és kelet-európai országok szerkezeti reformjait, piacgazdasági átme-
netét és ezekkel az országokkal egyeztetve elő kívánja mozdítani a gazdasági, társa-
dalmi, tudományos, technológiai, oktatási és kulturális együttműködést. Az együttmű-
ködéseknek, miközben támogatják az európai integráció folyamatát, elő kell segítenie a
természeti és humán erőforrások felértékelését, meg kell erősítenie a pluralizmus de-
mokratikus értékeit, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását, az EBESZ által
megfogalmazott irányelvek alapján.
2. Prioritást élveznek azok a kezdeményezések, amelyek megvalósításában a koordinációt
az Európai Gazdasági Közösség, illetve olyan nemzetközi szervezetek gyakorolják,
amelyeknek Olaszország is tagja. Ugyancsak prioritást élveznek azok az egyéni inter-
venciók, amelyek beleilleszkednek a gazdasági együttműködési programokba valamint
a régiók-közötti együttműködésbe.
- 24 -

3. A külügyminiszter, a pénzügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter tanácsára egy
Külgazdaság-politikai Tárcaközi Bizottság (Comitato interministeriale per la politica
economica estera – CIPES) határozza meg a kiválasztott országokkal történő együtt-
működés általános irányelveit. A Bizottság ülésein részt vesz még az egészségügyi mi-
niszter, az oktatási és a tudományos és technológiai kutatási miniszter, valamint a kör-
nyezetvédelmi miniszter. Az együttműködési programok jóváhagyása kormányközi
szinten történik.
4. A Bizottság (CIPES) a jóváhagyott irányelvek és az egyes országokhoz kapcsolódó
programok alapján

a) meghatározza a felhasználható pénzkeret felső határát, ágazatok és eszközök szerint,
figyelembe véve a multilaterális és bilaterális kapcsolatokat;
b) jóváhagyja a külügyminiszter jelentését.

5. Évente, a külügyminisztérium kiadási költségvetésének mellékletében a miniszter egy
megbecsült és programszerű jelentést tár a Parlament elé, amelynek tartalmaznia kell a
jelen törvényben foglalt pénzforrások elosztására tett javaslatokat és azok alátámasztá-
sát, a prioritások és az egyes országok kiválasztását, a közbelépés eszközeit, a koordi-
náció mértékét, más nemzeti pénzügyi szervezetek, illetve nemzetközi szervezetek
közreműködését. A jelentésnek elemeznie és értékelnie kell a programokat, illetve a
nemzeti pénzügyi szervekkel és a nemzetközi szervezettel való együttműködést. Az il-
letékes parlamenti bizottságok is véleményezik a jelentést.
6. A Bizottság (CIPES), a jóváhagyott ország-programok alapján, irányelvekről dönt az
export hitelek biztosítását felügyelő szervezet (Sezione speciale per l’assicurazione
del credito all’esportazione – SACE) számára.

A törvény lényege

A törvény elsősorban egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi Olaszország és a Külgazdaság-
politikai Tárcaközi Bizottság (CIPE) által évente kiválasztott országok együttműködését
elősegíteni hivatott két-, illetve sokoldalú programok finanszírozását. Elsődleges célja, hogy
támogassa a célországok piacgazdasági átmenetét és az Európai Unióba történő
integrációjukat.
- 25 -

A kapcsolat és a támogatás révén Olaszország elsősorban ezeknek az országoknak a piacain
igyekszik helyet szerezni nemcsak az olasz tőkének, hanem mindenekelőtt az olasz termékek-
nek is.

A törvény kedvezményezettjei között szerepelhetnek:

• köz-, illetve magánintézmények, főleg olyanok, amelyek technikai segítségnyújtással
foglalkoznak
• kereskedelmi egyesületek

A 2002-ben kiválasztott országok: Albánia, Algéria, Örményország, Azerbajdzsán, Bosznia-
Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Horvátország, Egyiptom, Észtország, Orosz Föderáció,
Grúzia, Magyarország, Irak, Jordánia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Litvánia, Libanon, Líbia,
Lettország, Makedónia, Moldva, Marokkó, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Jugoszlávia,
Románia, Szlovákia, Szlovénia, Tunézia, Törökország, Ukrajna, Üzbégisztán és
Tadzsikisztán.
Ebből a felsorolásból is világosan kitűnik, hogy Olaszország geopolitikai és földrajzi-
gazdasági térségekben (Földközi-tenger térsége, Balkán, Közép-Európa, balti államok,
Kaukázus, Oroszország, Közép-Ázsia, Közel-Kelet) gondolkodik - és egyértelműen elébe kíván
menni azoknak a folyamatoknak és fejlődéseknek, amelyek a globalizáció eredményei, illetve
velejárói. Ilyen szempontból azt lehet mondani, hogy Olaszország gazdasági-politikai téren
megkísérli irányítani, befolyásolni, meghatározni és nem elszenvedni az eseményeket és a
fejlődési folyamatokat.

A legfeljebb kétéves időtartamra kiterjedő projektek a következő tevékenységekre vonatkoz-
hatnak:

• továbbképzés;
• technikai segítségnyújtás;
• megvalósíthatósági tanulmányok és projektek elkészítése a szállítás, a távközlés, a
szociális gazdaság, az energetika, a turizmus, a környezeti és egészségügyi
rehabilitáció, a mezőgazdasági és ipari át- vagy újjászervezés, műkincs-restauráció és
- 26 -

urbanizációs helyreállítások terén. (Vagyis elsődlegesen olyan területeken, ahol a kivi-
telezés területén olasz érdekeltség számításba jöhet).

Alapfeltétel az együttműködés egy célországbeli partnerrel. Ugyanakkor az egy országba
irányuló támogatott projektek nem haladhatják meg az összprojektek 20%-át.

Gyakorlati következmények

A gazdasági kapcsolatok erőteljes és céltudatos fejlesztésére hangsúlyt fektető Olaszország
kétségtelenül felismerte a bipoláris, hidegháborús helyzet uralta nemzetközi viszonyok
megszűnésében és átrendeződésében, illetve a volt szocialista államok piacgazdaságra történő
áttérésében rejlő lehetőségeket. Mindezt kedvezően befolyásolta az euró bevezetése is, ami-
nek következtében Olaszország egy gyenge pénzzel rendelkező országból hirtelen erős
valutával bíró országgá változott. 2003 novemberében pl. az euró dollárral szembeni folyama-
tos erősödésének ellenére, Olaszország kereskedelmi mérlege mégis 2,05 milliárd eurós több-
letet mutatot, ami csakis a gazdasági orientációkkal magyarázható és azoknak köszönhető.
Mivel az olasz gazdaság erőssége a kis- és középvállalkozásokon nyugszik, a törvény célja
erőteljesen segíteni ezek nemzetközivé válását – és ezáltal mintegy megerősödését a
globalizációs versenyben. Gyakorlatilag ezek a vállalkozások kilépnek a ’nemzeti’ keretből és
nemzetközivé válásukkal mintegy meg is erősödnek – az állam nyújtotta hathatós segítséggel.
Az olasz gazdasági politika azáltal igyekszik semlegesíteni a célországokban működő ver-
senytársakat, hogy stratégiai partnerségi viszonyt igyekszik kialakítani egy adott célországi
vállalkozással.

Gyakorlati javaslatok

• alapos és alapvető helyzetfelmérések és elemzések elkészítése;
• potenciális partner-adatbázis felállítása;
• geopolitikai, földrajzi-gazdasági, és kulturális jellegű továbképzések lehetőségének a
biztosítása mind Magyarországon, mind pedig a célországban (helyileg számításba jö-
hető munkatársak kiképzése, feltérképezése céljából).
- 27 -

Összefoglalás

• Az olasz gazdasági stratégiában fontos szerepet tölt be az olasz nyelv; ismerete előny-
teremtő, helyzetkihasználó tényező.
• Tudatosan folyik a személyes kapcsolatok hálószerű kiépítése, illetve az azok ápolásá-
ra irányuló törekvés.
• Az olasz gazdasági stratégia tulajdonképpen egy folyamat, amely közép és hosszú tá-
von gondolkodik, és amelyet sikerült bizonyos értelemben függetleníteni a „napi
politiká”-tól. Ez egy stabil, a politikai változásoktól többé-kevésbé független közigaz-
gatás kiépítését is jelenti. Ebben az is szerepet játszik, hogy Olaszországban elindult
egy következetes decentralizáció, ami megnövelte a – bizonyos értelemben történelmi,
kulturális alapokon szervezett – régiók szerepét. Ugyanakkor Olaszország tekintettel
van a nagyobb földrajzi-gazdasági tájegységekben (pl. Mediterrán-medence) végbe-
menő változásokra és igyekszik feltárni a potenciális lehetőségeket.
• Az olasz állam elismeri azokat az egy adott országban és annak az országnak a jog-
szabályai szerint működő egyesületeket, amelyek hathatósan hozzájárulnak az olasz
külkereskedelmi tevékenységhez. Ebben az esetben, adott projektek költségeinek utó-
lagos visszatérítését, vagy az azokhoz való hozzájárulást is vállalja – elszámolás útján.
Erre külön elkülönített keret áll rendelkezésre a költségvetésben.
• Gyakorlatilag három szinten működik az olasz gazdasági, kereskedelmi érdekek kül-
képviselete, külföldi érvényesítése:

1) ICE – a hivatalos olasz külkereskedelmi intézet, amely állami hivatalként műkö-
dik.
2) Olasz-vegyes kereskedelmi kamarák – vagy olasz vállalkozói egyesületek – egy
adott országban, amelyek nemzetközi hálózatba tömörülnek. Ezek önfenntartóvá
válásuk felmutatása után pályázhatnak elismerésre és támogatásra. Koordináló, in-
formációközvetítő és kapcsolatteremtő szerepet töltenek be. Tagdíjból és
szolgáltatásból (pl. konferencia) tartják fenn magukat.
3) Magán, profitorientált cégek, amelyek a piackutatásban, kapcsolat-teremtésben, in-
formációszolgáltatásban tevékenykednek. Hathatós segítséget nyújtanak a tapasz-
talatátadás megszervezésében és az uniós pénzek (INTERREG) megpályázásában.
- 28 -

Ez utóbbi kettő – a kamarák és cégek – fontos szerepet vállalnak az olasz régióknak más régi-
ókkal való kapcsolatának a kiépítésében és fenntartásában, illetve érdekeik képviseletében.
Ugyanakkor hathatós segítséges nyújtanak az olasz vállalkozóknak az adott ország jogviszo-
nyaiban való eligazodás terén; miközben a helyi vállalkozók külpiacokra való jutását is előse-
gítik. Ezzel gyakorlatilag kétirányú gazdasági és kapcsolatteremtő tevékenységet folytatnak.

• Mivel Olaszország erőssége a kis- és középvállalkozásokban rejlik, ezt a tapasztalatot
mintegy olasz modell-ként igyekszik felkínálni.
• Az olasz gazdasági érdekek külföldi képviselete és érvényesítése – a turizmus és az
olasz kultúra iránti érdeklődés felkeltése révén – kétségtelenül visszahat az országra is.

1.4. Az EU regionális fejlesztési eszközrendszere

Az Európai Unió fejlesztési politikája

Az Európai Közösség külkapcsolatai, amelyek egyszerre foglalnak magukban politikai, ke-
reskedelmi és fejlesztési aspektusokat, a szervezet kibővülésével párhuzamosan folyamatosan
fejlődtek. A fejlesztési együttműködésbe bevont partnerek köre folyamatosan bővült: az
1965-ös Yaoundéi Egyezmény 18 afrikai államot ölelt fel; 1975-ben elfogadott Loméi
Egyezményben határozták meg az Európai Fejlesztési Alap (EDF) felhasználásának módját
immár 70 afrikai, karibi és csendes-óceáni állam számára. A következő évtől az EK költség-
vetésében más fejlődő országok számára is elkülönítettek segélyforrásokat, 1977-ben pedig a
mediterrán térség déli országai is bekerültek az együttműködésbe, később kétoldalú megálla-
podásokat kötöttek latin-amerikai és ázsiai országokkal, a vasfüggöny leomlását követően
pedig regionális programokat indítottak a közép- és a kelet-európai térségben is. A fejlesztési
együttműködési program jelenleg közel 150 országra terjed ki. A Loméi Egyezményt 2001-
ben váltotta fel a Cotonou-i Megállapodás.

Az 1990-es évek erősödő globalizációs és kereskedelemliberalizációs folyamatai közepette az
EU globális gazdasági szereplővé vált, amely pl. a Kereskedelmi Világszervezetben a tagál-
lamok nevében lép fel. Ennek keretében az Európai Közösség a fejlődő országok EU-piacokra
történő belépését igyekszik elősegíteni. A fejlesztési együttműködés földrajzi orientációjának
változásai részben az újonnan belépő tagállamok eltérő érdeklődését tükrözik. Emellett azon-
ban a fejlesztési politikai változó szerepéről is szó van: egy alapvetően, a korábbi gyarmatok
- 29 -

segélyezésére összpontosító felfogást felváltotta egy átfogóbb, az EU további bővítését, a kö-
zel-keleti és balkáni stabilitás fenntartását, valamint a világkereskedelem fejlesztésének érde-
keit szem előtt tartó politika. A fejlődő országokkal ápolt kapcsolatok tehát egyszerre tükröz-
nek politikai, kereskedelemfejlesztési és humanitárius megfontolásokat. A kialakult gyakorlat
ellenére egészen a Maastrichti Szerződés 1992-es elfogadásáig a fejlesztési együttműködés
azonban nem szerepelt a Közösség célkitűzései között.

Az Unió fejlesztési politikájában két nagy tendencia figyelhető meg: egyrészről egy regioná-
lis megközelítés, amely történelmi és stratégiai megfontolások alapján a korábbi gyarmatok-
kal, illetve a szomszédos országokkal épít ki kapcsolatokat; másrészről pedig egy globális
megközelítés, amely elsősorban a szegénység fejlődő országokbeli csökkentésére irányul. A
két irányzat közötti vita néha az EU fellépésének egységességét és átláthatóságát veszélyezte-
ti.

Az Európai Közösség a fejlesztés terén kétféle szerepben is megjelenik: egyrészt mint a két-
oldalú támogatások nyújtója, másrészt mint az Európai Unió tagállamainak támogatási tevé-
kenységét koordináló keretszervezet. A fejlesztési együttműködés prioritásainak kialakítása
legmagasabb szinten az Európai Parlament, a Miniszteri Tanács és az Európai Bizottság fel-
adata. A fejlesztési politika végrehajtásáért az Európai Bizottság felel. A 2001 januárjában
létrehozott EuropeAid feladata az EK fejlesztési programjai (évente 6-7 milliárd euró) végre-
hajtásának erősítése. A támogatások lebonyolítása az adott országban működő EU-delegáción
keresztül történik.

A korábban megfogalmazott bírálatokra válaszul, miszerint a regionális programok némelyi-
kében a szegénység csökkentése semmilyen formában sem jelent meg, a Bizottság és a Ta-
nács 2000 novemberében új fejlesztési politikában állapodott meg, amelynek már elsődleges
célja a szegénység csökkentése (l. még a millenniumi fejlesztési célokat). E cél hatékony
megvalósítása érdekében az EK-támogatásokat olyan szektorokra kívánják összpontosítani,
amelyekben az Unió komparatív előnyökkel bír:

• a kereskedelem és a fejlődés kapcsolata;
• regionális integráció és együttműködés;
• a makrogazdasági politikák támogatása és a szociális ellátásokhoz való egyenlő hozzá-
férés biztosítása;
- 30 -

• szállítás, élelmiszerbiztonság és fenntartható vidékfejlesztés;
• intézményfejlesztés.

Valamennyi támogatási programban figyelembe veszik az emberi jogok megvalósulását, a
környezetvédelmi szempontokat, a nemek közötti egyenlőséget és a jó kormányzás. Emellett
nagyobb figyelmet kívánnak fordítani a tagállamokkal való koordinációra és a többi donor
tevékenységével való összhangra is, különösen az egyes országokra lebontott stratégiák kiala-
kítása és megvalósítása során. A források elosztásakor elsőbbséget élveznek a legkevésbé
fejlett országok és az alacsony jövedelmi szintű országok, egyúttal azonban tekintetbe veszik
az adott ország saját erőfeszítéseit a szegénység csökkentésére, szükségleteit, teljesítményét
és a támogatások hatékony felhasználására való (abszorpciós) képességét.

Az Európai Közösség hivatalos fejlesztési támogatása 2000-ben 4,91 milliárd USD volt,
13,4%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. Az Európai Bizottság az Európai Tanács
2002. márciusi barcelonai ülésén a tagállamoknak javasolta, hogy 2006-ra a bruttó nemzeti
jövedelem 0,39%-ára emeljék a hivatalos fejlesztési támogatások átlagos arányát. Emellett az
Európai Közösség fontos szerepet játszhat a politikai párbeszéd kialakításában és fenntartásá-
ban, valamint a legkevésbé fejlett országok EU-piacokra való bejutásának elősegítésében.

A támogatási rendszer földrajzi elven szerveződik: a kelet-közép-európai országok előcsatla-
kozási támogatása a PHARE-on keresztül valósul meg, a kelet-európai és közép-ázsiai orszá-
gok technikai támogatási programja a TACIS; a balkáni újjáépítés, fejlesztés és stabilizáció a
CARDS program keretei közt folyik; az ALA az ázsiai és latin-amerikai országoknak nyújtott
támogatások alapja; a MEDA a földközi-tengeri térség és a közel-keleti országok támogatásá-
nak forrása; végül az Európai Fejlesztési Alap az AKCS-országok támogatására jött létre.
Ezenfelül további tematikus költségvetési tételek is szerepelnek a fejlesztési támogatások for-
rásaként, amelyeket szintén a EuropeAid irányít. Az EU 2000-ben hozta létre a thesszaloniki
székhelyű Európai Fejlesztési Ügynökséget, amelynek feladata az Unió Szerbia és Monteneg-
róba, valamint a volt Jugoszláv Köztársaság Macedóniába irányuló támogatásainak koordiná-
lása.

Az Európai Unió regionális politikája
- 31 -

Az Európai Unió regionális politikája a pénzügyi szolidaritáson alapul, mivel azoknak a befi-
zetéseknek egy részét, amellyel a tagállamok a közös költségvetéshez hozzájárulnak, a szegé-
nyebb régiók és társadalmi csoportok támogatására fordítják. A 2000 és 2006. közötti idő-
szakban ezek az összegek az Unió költségvetésének mintegy harmadát teszik ki; összesen 213
milliárd euróra rúgnak:

• a négy Strukturális Alap (az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális
Alap, a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz illetve az Európai Mezőgazdasági Ori-
entációs és Garancia Alap Orientációs Szekciója) keretében 195 milliárd euró;
• a Kohéziós Alap keretében 18 milliárd euró.

A Strukturális Alapok világosan megfogalmazott prioritásokra összpontosítanak:

• 1. Célkitűzés: a támogatás 70%-a az elmaradott régiókba kerül, ahol az Unió lakossá-
gának 22%-a él.;
• 2. Célkitűzés: a támogatás 11,5 %-a a szerkezetváltás nehézségeivel küszködő térsé-
gek gazdasági és társadalmi átmenetét segíti elő. Az Unió összlakosságának 18%-a él
ilyen térségekben.;
• 3. Célkitűzés: a támogatás 12,3 %-a a képzési rendszerek modernizációját és a mun-
kahelyteremtést segíti elő) azokban a régiókban, amelyek kiesnek az 1. Célkitűzésből,
és ahol az említett intézkedések a felzárkózási stratégia részét képezik.

Van még ezen kívül négy másik olyan Közösségi kezdeményezés, amely konkrét problémák-
ra keres közös megoldást. A Strukturális Alapokra elkülönített összegek 5,35 %-át fordítják a
következőkre:

• határon átnyúló, országok és régiók közötti együttműködés (Interreg III);
• a városok és hanyatló városi területek fenntartható fejlődése (Urban II);
• helyi kezdeményezésekre épülő vidékfejlesztés (Leader +);
• a munkaerőpiacon tapasztalható diszkrimináció és esélyegyenlőtlenségek elleni harc
(Equal).

A Strukturális Alapok által finanszírozott többéves programok olyan fejlesztési stratégiát al-
kotnak, amelyet a régiók, a tagállamok és az Európai Bizottság közösen dolgoznak ki a Bi-
zottság által lefektetett és az Unió egészére vonatkozó irányelvek figyelembevételével. A
Strukturális Alapok a következő gazdasági és szociális területeken fejtik ki hatásukat:
- 32 -

• infrastrukturális fejlesztések, pl. a közlekedés és energetika területén;
• a távközlési szolgáltatások kiterjesztése;
• a vállalkozások támogatása, és képzési lehetőségek biztosítása a munkavállalók szá-
mára;
• az információs társadalomba való beilleszkedéshez szükséges eszközök és ismeretek
terjesztése.

A Strukturális Alapok által támogatott fejlesztéseknek meg kell felelniük a régiók vagy tagál-
lamok által meghatározott konkrét helyi igényeknek. Szerves részét képezik annak a fejleszté-
si szemléletnek, amely tiszteletben tartja a környezetet és támogatja az esélyegyenlőséget. A
végrehajtás decentralizáltan, azaz elsősorban a nemzeti és regionális intézmények által törté-
nik.
Az ISPA (Előcsatlakozási Strukturális Politikai Eszköz) program a 2004. május 1-jén megva-
lósult csatlakozásig a Kohéziós Alaphoz hasonló módon és területen segítette a 10 közép- és
kelet európai tagjelölt országot.

Az Interreg Közösségi Kezdeményezés ismertetése

Mivel a Kárpát-medencében élő magyarok a közép-erdélyi és a székelyföldi magyarság kivé-
telével túlnyomó részben Magyarország határának a mentén élnek, ezért kiemelkedő jelentő-
sége van ezeken a területeken a határon átnyúló együttműködéseknek, hiszen ezek gyakran
magyarlakta, korábban összetartozó régiókat kapcsolnak össze. Bár az eddigi források a Phare
CBC program keretében viszonylag szűkösek voltak, az EU tagállammá vált Magyarország,
Szlovénia és Szlovákia az Interreg IIIa program keretében az eddiginél nagyobb forrásokhoz
juthat a határ menti közös projektekre. A román határszakaszon a romániai fél továbbra is a
Phare CBC-ből kaphat támogatást, míg Ukrajna a szovjet utódállamokat segítő Tacis-ból.

Az Interreg együttműködés egyike az Európai Unió négy Közösségi Kezdeményezésű Prog-
ramjának. Célja, hogy hozzájáruljon „a határokon átnyúló, transznacionális és interregionális,
a közösség egész területén megvalósuló, harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlő-
dés”* elősegítéséhez. Ezt többek között az Európai Unió tagállamainak határai mentén fekvő
térségek és régiók közötti együttműködés támogatásával, a gazdasági és társadalmi kohézió

*
Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1261/1999 EK rendelet, 3. cikk
- 33 -

megteremtésének elősegítésével és a tagjelölt és egyéb szomszédos országokkal való területi
integráció megvalósításával szeretnék elérni.

A regionális és egyéb strukturális programokkal ellentétben az Interreg kezdeményezéseket az
Európai Bizottság javasolja a tagállamoknak. Az Európai Unió meghatározza a rendelkezésre
álló pénzkeretet és a kezdeményezések átfogó céljait és prioritásait, amelyek alapján az előre
definiált határ menti és makrotérségeket alkotó EU tagállamok - az érintett szomszédos nem
EU tagállamok támogatásával – közös, részletes javaslatot nyújtanak be az Európai Bizott-
sághoz.

Az Interreg együttműködés határon átnyúló karaktere alapján, megállapodásokban rögzített
szabályok szerint, az adott programra kinevezett intézmények felelősek a feladatok végrehaj-
tásáért. A programokban részt vevő államoknak kell megegyezniük abban, hogy milyen közös
intézményi struktúrákat hoznak létre (közös irányító hatóság, közös kifizető hatóság, közös
titkárság)
Az Interreg Közösségi Kezdeményezés az alábbi formákban valósul meg:

Interreg IIIa: Határmenti együttműködés
Két vagy három ország határ menti megyéi vesznek részt benne (NUTS III szint), célja a hatá-
ron átnyúló gazdasági és szociális kapcsolatok fejlesztése. Megvalósulási formái: kis és köze-
pes vállalati együttműködés, helyi gazdaságfejlesztési kapcsolatok, város- és vidékfejlesztés,
környezetvédelem, megújuló energia, közlekedési, információs és vízügyi együttműködés,
jogi és közigazgatási együttműködés (beruházások, tanulmányok)

Interreg IIIb: Transznacionális együttműködés
Európa 13 makrotérségből áll, Magyarország a Közép-Európát és a Balkánt magába foglaló
térség részeként vesz részt ebben az együttműködésben, az ún. CADSES programban. Az
Interreg IIIb program célja az országok feletti, transznacionális együttműködés az európai
térség területi integrációjának az elősegítésére.

Interreg IIIc: Interregionális együttműködés
A tagországok egész területéről vehetnek részt szervezetek a programban, partnereik pedig
Európa teljes területéről származhatnak. Átfogó célja a regionális fejlesztés és kohézió straté-
giájának és eszközeinek fejlesztése Európa teljes területét felölelő együttműködésen keresztül.
- 34 -

Az eddig megvalósult projektek tapasztalatai

Magyarország a tanulmány írásának idején 8 Interreg programban vesz részt, ennek jelentősé-
ge azonban a 2007-2013-as költségvetési időszakban nőhet meg jelentősen, amennyiben sike-
rül a források jelentős növekedését elérni. A rendelkezésre álló összeg növelésében szükség
lesz a magyar kormány és az érintett régiók lobby tevékenységére is. A korábbi helyzetet jel-
lemzi, hogy Brüsszel a Phare CBC program keretében azonos összeget biztosított a mindössze
101,9 km hosszú magyar-szlovén határszakaszra és a 680,9 km-es magyar-szlovák határ men-
tén megvalósított együttműködési programokra. A csatlakozástól 2006-ig tartó időszakra Ma-
gyarország számára mindössze 68,7 millió euró összeg volt allokálva az Interreg programok-
ban való részvételre.

Magyarország szerepe különösen jelentős abban a két háromoldalú Interreg IIIa programban,
amelyekben irányító hatósági funkciókat lát el. Ilyen program a Magyarország-Szlovákia-
Ukrajna és a Magyarország-Románia-Szerbia határ menti együttműködési program. Hazánk
ezen kívül részt vesz a Magyarország-Ausztria és a Magyarország-Szlovénia-Horvátország
Interreg IIIa, az Interreg IIIb CADSES transznacionális, az Interreg IIIC interregionális prog-
ramokban, valamint az Espon és Interact speciális horizontális együttműködésekben.

A harmadik Kohéziós jelentés által indukált változások

A tanulmányunk írásának idején megjelent az Európai Unió Bizottságának harmadik ún. Ko-
héziós Jelentése, amely megfogalmazta a Bizottság javaslatait a megreformált kohéziós poli-
tikára és a 2006 utáni kohéziós politika új szerkezetére. A jelentés az EU régiók gazdasági
helyzetét a következőképpen foglalja össze:

„A gazdasági növekedés az EU-ban az előző Kohéziós Jelentés óta jelentősen lecsökkent,
amely több területen is a munkanélküliség újbóli megnövekedéséhez vezetett, s kedvezőtlen
helyzetet teremtett – jövedelem és foglalkoztatás tekintetében is - a regionális különbségek
csökkenéséhez. A gazdasági növekedés csökkenés majdnem minden tagállamot érintett, de
különböző mértékben: ahol a megelőző években különösen nagy volt a növekedés, ott jobban
hatott a visszaesés (pl. Írország, vagy a gazdagabb tagállamok közül Németország, Hollan-
dia, Franciaország). A jelenlegi visszaesésig a legkevésbé fejlett régiók (amely a kohéziós
politika fő célterülete) és a fejlett régiók közötti GDP/fő különbség csökkent a Strukturális
- 35 -

Alapoknak és a Kohéziós Alapnak köszönhetően. Nemcsak a kohéziós országokban, hanem a
fejlettebb tagállamok 1. célkitűzés szerinti régióiban is a GDP/fő majdnem 3%-kal növekedett
reálértékben, így az 1. célkitűzés szerinti régiók GDP/fője összességében közeledett az EU-
átlaghoz. Ugyanakkor az országokon belül nagy különbségek mutatkoznak a régiók között.”

A Bizottság a gazdasági helyzet ismeretében egy ambiciózus kohéziós megvalósításáról dön-
tött a 2007-2013. közötti költségvetési időszakra, amelynek választ kell adnia az alábbi kihí-
vásokra:

• Nagyobb kohézió megteremtésének szükségessége a kibővül Unióban.
• Az Unió göteborgi és lisszaboni stratégiákban és célkitűzésekben megfogalmazott pri-
oritásainak megerősítése és beillesztése a kohéziós politikába, illetve a nemzeti és re-
gionális fejlesztési tervekbe.
• A kiegyensúlyozottabb és fenntartható fejlődés elősegítésének hatékonyabb támogatá-
sa.
• Új partnerség a kohézió számára.

A kihívásokra célzottabb intervenciókkal kíván válaszolni a kohéziós politika három közössé-
gi prioritás mentén:

• Konvergencia: a növekedés és munkahelyteremtés támogatása a legszegényebb tagál-
lamokban.
• Változások megelőzése és elősegítése a regionális versenyképesség és foglalkoztatás
területén.
• Harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztés az Unió területén az európai területi
együttműködés elősegítésére.

Emellett a kohéziós politikának integrált választ kell adni a speciális területi kihívásokra és
nagyobb hangsúlyt kell fektetni a teljesítményre és a minőségre. A forrásokat olyan módon
próbálják meg biztosítani a fenti célkitűzésekhez, hogy az EU a bruttó nemzeti jövedelem
(GNI) arányában nem fordíthat kevesebb pénzt a 25 (esetleg 27) tagú EU-ban a kohéziós poli-
tikára, mint jelenleg. A Bizottság 2007 és 2013 között a GNI 0,41 százalékát (336,3 milliárd
eurót, vagy 344,9 milliárd eurót, ha beleszámítjuk az adminisztrációs költségeket és a Szoli-
daritási Alap támogatásait is) javasolja e célra fordítani (ami 0,46% ha belevesszük a vidék-
fejlesztési és halászati támogatásokat is). Az EU GDP-je 5 százalékkal nő majd a bővítést
- 36 -

követően, miközben a lakosság létszáma 20 százalékkal. A konvergencia célkitűzésre a forrá-
sok kb. 78%-át fordítanák Jelezve, hogy az abszorpciós limit a kohéziós politika esetében
minden tagállam számára a GDP 4%-a, amibe beleszámítanak a vidékfejlesztési és halászati
kiadások is. A Kohéziós Alap relatív fontossága megerősítésre kerül, úgy, hogy ez adja az
érintett új tagállamok pénzügyi allokációinak egyharmadát.
- 37 -

1.5 A nemzetközi tapasztalatokból következő javaslatok

Az előbbiekben bemutatott nemzetközi tapasztalatokból számos tanulságot vonhatunk le, ami
a határon túli magyar támogatási-fejlesztési politika kialakítása során is megszívlelendő lehet.

Az országok a fejlesztési-támogatási politikát nemzetbiztonsági stratégiájuk szerves részének
tekintik, vagyis annak meghatározása, hogy az általuk rendelkezésre bocsátott jelentős forrá-
sok mely térségekben és milyen célok érdekében kerülnek felhasználásra elválaszthatatlanul
függ attól, hogy nemzeti, illetve nemzetbiztonsági érdekeik mit követelnek meg. Nincs ez
másként Magyarország esetében sem, a magyar fejlesztési politikának ezért egyik elsőrendű
érdeke a határon túl élő magyar közösségek gazdasági és társadalmi fejlődése, a többségi tár-
sadalommal való békés együttélése, illetve általában a szomszédos országok demokratikus
stabilitása. A magyar fejlesztési politikának ezért egyik stratégiai prioritása kell legyen azon
szomszédos országoknak vagy azon szomszédos országok egy-egy régiójának, térségének a
felzárkóztatása, gazdasági átalakulásának elősegítése, amelyekben magyar közösségek is él-
nek. Minthogy a jelenlegi magyar fejlesztési politika célországai között is szerepel Szerbia és
Montenegró, valamint Ukrajna, érdemes lenne átgondolni, hogy e két ország mellett Románia
vagy Horvátország – különös tekintettel a magyarlakta területekre – bekapcsolása a fejlesztési
együttműködésbe hogyan lenne megvalósítható, illetve a jelenleg a fenti két országba irányuló
magyar fejlesztési támogatás aránya hogyan lenne növelhető. Minthogy a fenti országok kö-
zül egyedül Románia közeli európai uniós csatlakozása valószínűsíthető, ezért a másik három
ország vonatkozásában hosszú távú stratégiákat kell kidolgozni.

A feljesztési-támogatási politika főbb alapelveit és prioritásait önálló törvényben kell az Or-
szággyűlésnek elfogadnia. Megfontolandó egy parlamenti albizottság felállítása is (pl. a Kül-
ügyi Bizottságon belül), amely a kormánnyal közösen évente felülvizsgálja a végrehajtást,
illetve a programok megvalósulását. Nagy hangsúlyt kell emellett arra helyezni, hogy a köz-
vélemény megfelelő tájékoztatást kapjon a fejlesztési politika főbb elveiről, célkitűzéseiről
és prioritásairól, illetve ezek kialakítását széles körű társadalmi vita előzze meg.

A források hatékony, optimalizált felhasználását biztosítandó, szükséges hangsúlyt fektetni
mind az országon belüli, mind a nemzetközi intézményrendszer koherenciájára és
együttműködésére, a párhuzamosság elkerülésére, a források koncentrált hasznosítására, a
nemzetközi fejlesztési közösség rendelkezésére álló tapasztalatok átvételére, alkalmazására.
- 38 -

Szükséges lenne tehát, ha a jelenleg Magyarországon, a határon túlra, illetve tágabban a
szomszédos országokba irányuló támogatások bonyolítására, szétosztására létrejött
intézményrendert (Illyés Közalapítvány, Új Kézfogás Közalapítvány, Apáczai Közalapítvány,
Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. – ITD Hungary –, EXIM Bank, MEHIB,
KüM NEFE stb.) a kormányzat „átvilágítaná” abból a szempontból, hogy ezeknek a térségre
irányuló tevékenysége mennyiben segíti, illetve egészíti ki egymást, illetve mennyiben tapasz-
talhatók párhuzamosságok, s általában hatékonysági mutatóik milyenek. Emellett szükséges
áttekinteni, hogy a szomszédos országokban milyen más bilaterális donorok, illetve nemzet-
közi aktorok vannak jelen. Ukrajnában pl. a fent bemutatott amerikai és brit szervezetek mel-
lett számos más állam fejlesztési ügynökségei, illetve nemzetközi fejlesztési szervezetek is
programokat indítottak. Szükséges tételesen áttekinteni, hogy az egyes térségekben mely ál-
lamok, illetve szervezetek milyen programokkal és forrásokkal vannak jelen, s ezekhez Ma-
gyarország hogyan kapcsolódhat. Érdemes ezekhez a nagy tapasztalatokkal rendelkező szer-
vezetekhez csatlakozni, illetve megpróbálni olyan területekre és szférákba irányítani a velük
közösen kialakítandó projekteket, amelyek a magyar érdekeknek a leginkább megfelelnek. Az
Európai Unió pl. – Ausztria, Szlovákia és Szlovénia kivételével – minden szomszédos or-
szágban működtet valamilyen előcsatlakozási (PHARE: Románia) vagy stabilizációs
(CARDS: Horvátország, Szerbia és Montenegró; TACIS: Ukrajna) programot. Ezzel össze-
függésben szükséges megjegyezni, hogy Magyarország európai uniós tagságával jogosultak
lettünk az EU fejlesztési politikáját is befolyásolni, s ennek keretében nagyobb hangsúlyt he-
lyezhetünk és kell helyeznünk a magyar érdekeknek jobban megfelelő területekre, s ezek kö-
zött a magyarok lakta térségek fejlesztésére. Az EU fejlesztési politikáján belül már csak azért
is nagyobb hangsúlyt helyezhetünk a magyar közösségek érdekeire, mert az Unió fejlesztési
direktívái a kisebbségek támogatását a fejlesztési politika egyik céljaként jelölik meg.

Az Unió a fent említett programjai mellett regionális politikájának részeként támogatja a ha-
tárokon átnyúló regionális együttműködést mind az Unió tagállamai között (esetünkben
magyar–szlován, magyar–osztrák, magyar–szlovák relációban), mind pedig az uniós és nem
uniós tagállamok között (esetünkben magyar–ukrán, magyar–román, magyar–szerb-
montenegrói, magyar–horvát relációban). Szükséges ebben az esetben is tételesen áttekinteni
a szomszédos országokban már futó programokat, illetve uniós tagságunkat felhasználva
megpróbálni a sajátosan magyar nemzeti érdekeket a jövőben kialakítandó együttműködések
szerves részévé tenni.
- 39 -

Jelenleg nem ismerünk olyan hatékonysági vizsgálatot, amely a fent megnevezett magyaror-
szági szervezetek támogatási-fejlesztési politikájának, programjainak hatásfokát elemezte
volna, illetve erre vonatkozóan alakított volna ki jól mérhető, egyértelmű mutatószámokat.
Ezért szükséges kialakítani egy olyan hatékonyságelemzési rendszert, amely képes folyama-
tosan tájékoztatni a magyar Országgyűlést és kormányt, illetve a közvéleményt a költségveté-
si források hasznosulásáról, és képessé teszi a döntés-előkészítő apparátusokat a szükséges
korrekciók meghozatalára.

A kormányzatnak nagyobb súlyt kell helyeznie a kis- és középvállalkozások térségbeli, s
ezen belül a határon túli magyar területeken való terjeszkedésének elősegítésére: ebben a
nyelvi akadályok hiánya nagy előnyt jelenthet a magyar vállalkozók számára. Az államnak
olyan kereteket kell kialakítania, amelyek a kis- és középvállalkozásokat a határon túli üzleti
lehetőségek felkutatására, a kereskedelmi kapcsolatok bővítésére ösztönzi. A hivatalos ma-
gyar külgazdasági és külkereskedelmi intézmények mellett olyan vegyes kamarák létrejöttét,
illetve magánvállalkozások elindulását kell ösztönöznie és piaci eszközökkel elősegítenie,
amelyek a kapcsolatok hálószerű kialakítását katalizálhatják, az információáramlást gyorsít-
hatják. Hangsúlyozzuk, hogy az államnak csak a keretek megteremtését kell garantálnia
(szolgáltató szerep).
- 40 -

2. A Szlovákiában élő magyarság gazdasági helyzetének értékelése,

a támogatási rendszer legfontosabb elemei

Összefoglalás

Szlovákiában Meciar bukásával megteremtődött a viszonylag stabil és biztonságos politikai és
gazdasági környezet. Bár ez a fejlődés még jelenleg is folyamatban van, a nem rég valóra vált
Uniós csatlakozással várhatóan megszűnnek azok az akadályok, amelyek eddig elriaszthatták
a magyar kis- és középvállalkozókat a szlovákiai megjelenéstől. Néhány nagyvállalat már
megjelent Szlovákiában.(MOL, OTP, Danubiushotels Rt.) és Szlovákia ezzel a magyar tőke-
kihelyezések szempontjából máris első helyre került a régióban.

A Szlovákia déli részén elhelyezkedő hat járásban él a felvidéki magyarok túlnyomó többsé-
ge. Az évtizedekig nehezen átjárható magyar-szlovák határ azonban nagyon hátrányos – peri-
férikus helyzetbe hozta ezt a vidéket. Az eddigi negatív tendenciákat azonban az EU csatlako-
zás remélhetőleg megtöri majd.

A kilencvenes évek viszonylagos stagnálása után – részben a szlovák fizetőképes kereslet
élénkülése következtében – folyamatosan bővül a magyar-szlovák kereskedelem, de a magyar
termékek még mindig nehezebben találnak piacra Szlovákiában és folyamatos Magyarország
passzívuma.

A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) aláírásának éppen az volt a
célja, hogy legalább részben lebontsa a gazdasági korlátokat a régióban, az ipari termékekre
vonatkozó vámok lebontásával megteremtette a szabadkereskedelem kereteit, de nem volt
sikeres a vámon kívüli korlátok, illetve az egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámok
felszámolásában.

Magyarország mellett Szlovákia is csatlakozott az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén. A
tagsággal Magyarország mellett Szlovákia is alanyává vált egy olyan gazdasági és politikai
feltétel-rendszernek, ami viszonylagosan gyors átváltozásra fogja késztetni az egyébként csak
lomha fejlődésre képes államigazgatási – gazdaság-irányítási rendszert.
- 41 -

A magyar kormányzatnak is nagy szerepe van a csatlakozással kapcsolatos információk eljut-
tatásában a gazdaság szereplői számára. Ebben a munkában a megfelelő módon kellene tájé-
koztatni az észak-magyarországi vállalkozókat és a gazdaság más szereplőit a határ átjárható-
ságából adódó lehetőségekről, a munkavállalás, vállalkozás, befektetés és árumozgatás teljes
liberalizációjáról magyar-szlovák viszonylatban, ami magyar csatlakozás egyik nagyon fon-
tos, ám keveset hangsúlyozott hozadéka.

A magyar-szlovák határ sok esetben korábban szorosan összetartozó és gazdaságilag együtt-
működő, együtt-lélegző régiókat osztott ketté. Az EU csatlakozás történelmi lehetőség arra,
hogy újraélesszük ezeket az évszázados gazdasági kapcsolatokat – természetesen a mai köve-
telményeknek és a versenyhelyzetnek megfelelően, ebben a helyzetben a szlovákiai magyar-
ság kiemelt, híd-szerephez juthat.

Dél-Szlovákia magyarok által lakott járásokra a gazdasági elmaradottság a jellemző. Az elma-
radottságot konzerválta a régió periféria jellege, a nehezen átjárható országhatár, a határátke-
lőhelyek alacsony száma. A fejlődés további akadálya a mezőgazdasági foglalkoztatottak ma-
gas aránya, a lakosság megélhetésének függése a kevéssé versenyképes agrártermeléstől. Dél-
kelet-Szlovákiában az országon belül a legnagyobb arányú munkanélküliség alakult ki, és a
régió idáig csak kis mértékben vonzott külföldi befektetőket. A magyar lakosság gazdasági
felemelkedését negatívan érintette, hogy mivel a magánosítás előtt magyarok nem töltöttek be
vezető tisztségeket állami vállalatoknál, illetve az állami apparátusban, ezért kimaradtak az
úgynevezett nómenklatúra privatizációból, és elkerülte őket a tőkefelhalmozásnak ez a formá-
ja.

A szlovák gazdaságra idáig a Pozsony központú fejlődés volt a jellemző. Az ország egy dél-
nyugati-északkeleti vonalra osztható. A választóvonaltól nyugatra a gazdasági átalakulás sike-
resebben halad, az átlaghoz képest alacsony a munkanélküliség, a régió vonzó a külföldi be-
fektetők számára, keleten viszont – néhány kivételtől eltekintve – kevés fejlesztés történt,
elmaradott az infrastruktúra és magas a munkanélküliség. A Pozsony központú fejlődés kisu-
gárzása viszont pozitívan érintette a dunaszerdahelyi, nyitrai és a galántai járásokat.
A legutóbbi 2001-es népszámlálás szerint a magyarság aránya 1991-hez képest 10,8 százalék-
ról 9,7 százalékra mérséklődött. A lakosság száma 567 ezerről 520 ezerre esett, ami elsősor-
ban az asszimiláció következménye. A magyarok aránya járásonként eltérő: Nyitra – 27,6
- 42 -

százalék, Nagyszombat – 23,7 százalék, Beszterce – 11,7 százalék, Kassa – 11,2 százalék,
Pozsony – 4,6 százalék. Jelenleg is a Vladimír Mečiar kormányzása alatt kialakult 8 megyés
beosztás érvényesül, 2001-ben a regionális önkormányzati törvény vitájakor nem sikerült a
Magyar Koalíció Pártjának javaslatát érvényesíteni Komárom megye létrehozására, ami a
magyar határral párhuzamosan 80-90 százalékban magyar többségű megyét alakított volna ki.
Előrelépést jelent, hogy a kormány elhatározta 2005. január 1.-től az önkormányzatok pénz-
ügyi decentralizációját. Kérdés, hogyan fogja ez érinteni a helyi forrásokban nem bővelkedő
magyarlakta önkormányzatokat. Mindenesetre a helyi és megyei önkormányzatok anyagi füg-
getlensége tovább polarizálhatja a már így is nagyon differenciálódott regionális viszonyokat.
- 43 -

Bevezetés

Magyarországon, amikor az Uniós csatlakozás gazdasági aspektusairól beszélünk, szinte kizá-
rólag a nyugat-európai kereskedelmünk növelését helyezzük előtérbe. Nem vitatható, hogy a
nemzetgazdaság számára ezek a kapcsolatok hordozzák a legnagyobb értéket, de nem szabad
elfelejtenünk, hogy hazánkkal együtt másik kilenc ország is csatlakozott, 2004. május 1-jén az
Európai Unióhoz. Szükség van tehát arra, hogy állami szinten és Nemzeti Fejlesztési Terv
szintjén is felkészüljünk azokra a kihívásokra és lehetőségekre, amelyeket a vámhatár eltűné-
se ezekkel az országokkal való gazdasági kapcsolatunk fejlődésében jelenthet.

Ennek a munkának a célja, hogy elősegítse a mai szlovákiai gazdasági helyzet és különösen a
mai Szlovákia területén élő magyarok gazdasági helyzetének megismerését és az objektív
adatok leírásán túl megpróbálkozzon néhány olyan kérdés felvetésével, amelyek hozzájárul-
hatnak azokhoz megvilágításhoz, amely a gazdasági együttműködésben, Szlovákia déli régió-
jának magyarországi segítséggel történő felzárkóztatásában látja a felvidéki magyarok általá-
nos helyzetének javításához vezető utat.

Az első részben, az elmúlt évtizedet átívelő, a függetlenné válástól napjainkig tartó időszak
gazdaságtörténetét mutatja be a tanulmány és az általános szlovákiai helyzettől fokozatosan
fókuszál a felvidéki magyarokat érintő alapvető problémákra. A második részben azután
ezeknek a problémáknak a részletezésén túl, a megoldási lehetőségek keresésével foglalkozik,
különös tekintettel Magyarország hosszú távú szerepére, a két ország EU csatlakozása után.

Szlovákia speciális helyzete

A velünk együtt csatlakozó országok közül Szlovákia tehát két szempontból is különleges
figyelmet érdemel. Az első szempont, hogy északi szomszédunknál, amellyel igen hosszú,
mintegy 680,9 km-es határszakasz köt össze minket, csak viszonylag későn, a mečiari
autoriter kormányzás bukásával indult meg, a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése számára
rendkívül fontos, stabil és biztonságos gazdasági és politikai környezet kialakulása. Bár ez a
fejlődés még jelenleg is folyamatban van, az Uniós csatlakozással megszűntek azok az akadá-
lyok, amelyek eddig elriaszthatták a magyar kis- és középvállalkozókat a szlovákiai megjele-
néstől. Néhány nagyvállalat már megjelent Szlovákiában.(MOL, OTP, Danubiushotels Rt.,
- 44 -

Trigránit Rt.) és Szlovákia ezzel a magyar tőkekihelyezések szempontjából máris vezető hely-
re került a régióban.

A Szlovákia déli részén elhelyezkedő hat járásban él továbbá a felvidéki magyarok túlnyomó
többsége. Általános elmaradottság jellemző ezekre a járásokra szlovákiai viszonylatban, an-
nak ellenére, hogy a régió jó adottságokkal rendelkezik. Ennek egyik oka, hogy az évtizede-
kig nehezen átjárható magyar-szlovák határ hátrányos – periférikus helyzetbe hozta ezt a vi-
déket. A Felvidék többségében magyarok lakta déli részeire emellett strukturális elmaradott-
ság is jellemző, mert a lakosság többsége a gazdaság kevéssé termelékeny ágazataiban kap
munkát. Ebben a régióban a legnagyobb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, itt (kü-
lönösen délkelet-Szlovákiában) a legnagyobb a munkanélküliség és eddig a külföldi beruhá-
zások is nagyrészt elkerülték a régiót. A külföldi beruházók többnyire nem merészkednek
Pozsony 100 km-es körzetén túl.

Az eddigi negatív tendenciákat azonban az EU csatlakozás remélhetőleg megtöri, bár az előző
évtizedben kialakult megrögzött gondolkodásmód még mindkét oldalon hosszú ideig hátrál-
tathatja a fejlődést. A magyar-szlovák határ virtuálissá válása azonban mindenképpen hozzá-
segítheti ezt a régiót az elszigeteltségből való kitöréshez.

További hátrányokat okozott a magyar közösség tagjai számára, hogy nagyrészt kimaradtak a
Mečiar-korszak alatt lezajlott ún. „nómenklatúra privatizációból” és így a rendszerváltást kö-
vető tőkefelhalmozásból, amely olyan strukturális hátrányt jelenthet számukra a jövőben, amit
önmagában az EU csatlakozás sem valószínű, hogy felold.

2.1. Szlovákia gazdasága az 1993-as függetlenségtől napjainkig

Az Európai Unió hazánkkal együtt Szlovákiát is felvette tagjainak a sorába. Ez kétségtelenül
hatalmas szlovák diplomáciai siker és a sikeres csatlakozás egyúttal nagyban megkönnyítheti
a felvidéken, elsősorban a déli határ mentén élő magyarok helyzetét is. Azonban a csatlako-
zásról szóló pozitív döntés egyben azt jelenti, hogy Szlovákia mintegy másfél év múlva im-
már minden korlát nélkül lesz kitéve az Unión belüli gazdasági versenynek.

Ahhoz, hogy az Uniós csatlakozás hatását Szlovákiára és az ott élő magyarokra elemezhes-
sük, át kell tekintenünk az elmúlt évtized gazdaságpolitikai lépéseit.
- 45 -

1993-ban, a csehszlovák állam megszűnését követően még folytatódott a szlovák gazdaság
visszaesése (a GDP 4,1 százalékkal csökkent), 1994-től azonban jelentős fellendülés vette
kezdetét. Szlovákia gazdasága 1994–1998 között magas, évi 6-7 százalék közötti növekedési
ütemet ért el, amit 1996-tól egy számjegyű infláció kísért.

A kedvező makrogazdasági mutatók nem adtak valós képet a gazdaság állapotáról. A gazda-
sági növekedés tovább mélyítette Szlovákia korábban is említett strukturális problémáit.
1995-től már nem a kivitel növekedése, hanem a belső kereslet fellendülése volt a növekedés
motorja, bár 1994-ben a nyugat-európai konjunktúrának, az alacsony energiaáraknak és a nem
sokkal korábban leértékelt koronának köszönhetően exportvezérelt növekedés indult meg, ami
nem tartott sokáig.

Ekkor még jelentős mértékű külföldi tőke érkezett az országba a magas kamatoknak köszön-
hetően. A vállalati szféra külföldi hitelfelvétele rendkívüli mértékben nőtt, a felvett hiteleknek
azonban csak kis részét fordították exportfejlesztésre, többségüket a veszteséges vállalati mű-
ködés finanszírozására vették igénybe.

A magas növekedési ütemet és az alacsony inflációt csak a külső és a belső egyensúlyhiány
növelésével lehetett fenntartani. 1997-re viszont már oly mértékben romlott a gazdaság
egyensúlyi helyzete, hogy elkerülhetetlenné vált bizonyos korrekciós intézkedések megtétele.
A központi költségvetés deficitjének GDP-hez viszonyított aránya 5,7 százalékra emelkedett,
a folyó fizetési mérleg hiánya pedig a GDP 9,3 százalékával volt egyenlő.

1998-ban a központi költségvetés hiánya hivatalosan a GDP 2,6 százalékára csökkent, de az
államháztartás deficitje 5,3 százalék volt. Az adósságszolgálat törlesztési kötelezettségeinek
beszámításával viszont már a GDP több mint 11,5 százalékát tette ki az állami-közületi szek-
tor finanszírozási hiánya. Az államadósság gyorsan nőtt, összege egy év alatt 135 milliárdról
168 milliárd koronára emelkedett.

A külgazdasági szektor helyzete is kedvezőtlenül alakult. A kivitel áruszerkezete nem korsze-
rűsödött, továbbra is az alacsony feldolgozottságú és energiaintenzív termékek magas aránya
jellemezte (1998-ban az export több mint 14 százalékát acéltermékek, 8,7 százalékát vegyipa-
- 46 -

ri alapanyagok tették ki), így az export – a korona erősödő túlértékeltségével együtt – egyre
kevésbé tudta ellensúlyozni az import gyorsuló ütemű növekedését.

Az 1998-ban felálló új (Dzurinda) kabinet szinte teljesen üres államkasszát talált és ezért pót-
költségvetést kellett. A rendkívül kiéleződött külső és belső egyensúlyi helyzet kezelése hatá-
rozott és sürgős intézkedéseket kívánt. Ám a Dzurinda-kormány sokáig képtelennek bizonyult
ezek megtételére. A kormánykoalíció balszárnya, a posztkommunista Demokratikus Baloldal
Pártja és a Schuster-féle Polgári Megértés Pártja hónapokig blokkolta a jobboldal, a Szlovák
Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció Pártja javaslatait és viszont.

1999. első félévében egyre markánsabban bontakoztak ki a kedvezőtlen tendenciák. Lassult a
gazdasági növekedés, jelentős mértékben visszaesett az egyébként is alacsony külföldi
működőtőke-beáramlás, elszabadult a költségvetési deficit (1999 első öt hónapjában a hiány
két és félszer akkora volt, mint az előző év azonos időszakában, összege meghaladta az éves
előirányzat 60 százalékát.

1. sz. táblázat

Néhány főbb gazdasági mutató Szlovákiában
(1996-2004)

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003* 2004*
Reál GDP növekedés (%) 5,8 5,6 4 1,3 2,2 3,3 4,4 3,7 3,8
Munkanélküliségi ráta(%) 11,3 11,8 12,5 16,2 18,6 19,2 18,5 17,5 16,5
Átlagos havi jövedelem 266 274 284 259 247 256 298 395 438
(USD)
Reálkereset növekedés 7,1 6,6 2,7 -3,1 -4,9 0,8 5,8 0,2 1,1
(%)
Kereskedelmi mérleg
-2,3 -2 -2,3 -1,1 -0,9 -2,1 -2,1 -1,8 -2,1
(milliárd USD)
FDI beáramlás
357 198 485 359 2.032 1.190 3.965 1.600 1.300
(millió USD)
Inflációs ráta (%) 5,8 6,1 6,7 10,6 12 7,1 3,3 8,5 7

* becsült adatok
Forrás: M.E.S.A.10, SÚSR, Szlovák Nemzeti Bank, Szl. PM

A privatizáció már 1991-ben megkezdődött Szlovákiában. Eleinte a kuponos modellt alkal-
mazták, azaz állampolgári jogon lehetett vagyonjegyekhez jutni. E módszer deklarált célja
- 47 -

olyan széles társadalmi bázisra épülő hazai tulajdonosi struktúra megteremtése volt, amely
érdekelt a vállalati átalakításban és a sikeres működésben. A privatizáció tehát egyértelműen a
hazai befektetéseket preferálta a külföldiekkel szemben, a külföldi tőke bevonását zöldmezős
beruházások formájában kívánták megvalósítani. A privatizációs törvény hatálya nem terjedt
ki a bankszektorra, az energiatermelésre, a közszolgáltatásokra és a hadiiparra.

A privatizáció első fázisában a kis- és középvállalatokat a dolgozók és a vállalatvezetők vásá-
rolták meg. A szlovák gazdaságban meghatározó szerepet betöltő nagyvállalatok esetében a
privatizációt – különösen 1994 őszétől, Meciarnak a hatalomba történt visszatérésétől – úgy
hajtották végre, hogy azokat a kormánypárt bizalmi embereinek irányítása alá helyezték.
Meciar 1995 elején leállította az előző kormány által előkészített kuponos privatizáció máso-
dik fordulóját, és a magánosítást az általa létrehozott Nemzeti Vagyonalap kezelésébe adta. A
Nemzeti Vagyonalap pedig „nemzeti közmegegyezés” révén olyan vállalkozók tulajdonába
adta a privatizált vagyont, akikkel „garantált” a szlovák függetlenség megőrzése.

Túlzás nélkül megállapítható, hogy a rendszerváltó kelet-közép-európai országok közül Szlo-
vákiában valósult meg a legteljesebb mértékben a „nómenklatúra privatizáció”. A magánosí-
tást igen súlyos visszaélések kísérték. Például a HZDS egyik regionális vezetője által alapított
társaság, a Druha Obchodna 1996-ban mindössze 500 millió koronáért jutott hozzá a földgáz-
ellátást biztosító Nafta Gbely részvényeinek 45,9 százalékához, miközben annak piaci értéke
meghaladta a 3,2 milliárd koronát. A Slovintegra, egy hasonló alapon szerveződött másik cég
pedig 1995-ben a nemzeti olajvállalat, a Slovnaft részvényeinek 39 százalékát 1 milliárd ko-
ronáért szerezte meg, ami a könyv szerinti érték 16 százalékát sem érte el. A Meciar-
kormányhoz kötődve egyesek valóságos vállalatbirodalmakat építettek ki, ám többségük te-
hetségéből csak a vagyon összeharácsolására futotta, a megszerzett tulajdon racionális
működtetésére viszont már nem voltak képesek.

A súlyos visszaélések mellett a Szlovákiában alkalmazott privatizációs technikák legfőbb
hiányossága az volt, hogy az esetek legnagyobb részében a vállalatok részvényeit főleg a cé-
gek vezetőinek (kisebb részben dolgozóinak) adták el. Így többségi, stratégiai tulajdonos hiá-
nyában a privatizált vállalatok túlnyomó többségénél nem változott az irányítás, nem került
sor tőkebevonásra, ennek hiányában pedig nem lehetett végrehajtani a szükséges szerkezeti
átalakításokat. A privatizációnak ez a formája tehát nem eredményezett tényleges modernizá-
lást a vállalati szférában, függetlenül attól, hogy hivatalos adatok szerint a magánszektor ré-
- 48 -

szesedése a gazdaságban 1996-ban 76,8 százalékra nőtt, 1997-re pedig már 82,6 százalékot
tett ki.

A tényleges helyzetet az jellemezte, hogy meghatározó maradt a 250 főnél több alkalmazottat
foglalkoztató, állami kézben vagy a Meciar-kormány klientúrájához tartozók tulajdonában
lévő nagyvállalatok befolyása a szlovák gazdaságban. Komoly nehézségeket okoz, hogy mind
a privatizált, mind a még állami kézben lévő vállalatoknál a menedzsment sok esetben elutasí-
tott minden külső befolyást és ellenőrzést, amivel lehetetlenné tette az érdemi átalakulást, a
strukturális alkalmazkodást. Ez elsősorban a veszteséges nagyvállalatok átszervezését, szaná-
lását akadályozza.

A szerkezetváltás gyorsítása elképzelhetetlen volt a bennfentes menedzsment befolyásának
erőteljes korlátozása nélkül. Feltétlenül szükséges az átvételekre és fúziókra vonatkozó törvé-
nyek megalkotása, valamint a megfelelő csődtörvény kidolgozása és következetes érvényesí-
tése. Ehhez kapcsolódva a lehető leghamarabb meg kell teremteni a jogalkalmazás megfelelő
államigazgatási hátterét.

A privatizációt nagymértékben hátráltatták a kormánykoalíción belüli heves ideológiai-
hatalmi küzdelmek. A posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártja makacsul ellenezte a
még Meciar által stratégiainak nyilvánított 40 nagyvállalat és pénzintézet magánosítását. 1999
augusztusában végül beleegyezett abba, hogy a bankok esetében az állami részesedés 34 szá-
zalék alá csökkenjen, viszont továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy az állam megőrizze több-
ségi részesedését az energiatermelő és elosztó vállalatokban, valamint a telekommunikáció-
ban.

Bármilyen erősek azonban a nacionalista és posztkommunista ellenérzések, a fokozódó külső
eladósodás és a költségvetés növekvő bevételi igényei miatt Szlovákiának nem volt más vá-
lasztása, mint a külföldi tőke bevonása.

Szlovákia harmincadik tagországként 2000 decemberében csatlakozott az OECD-hez, miután
számos strukturális reformot vezetett be. A belépésre abban az időszakban került sor, amikor
a makrogazdaság stabilitás megerősödni látszott. A belső fogyasztás 1998 és 2000 között
mintegy 10%-kal csökkent, eközben a maginfláció (amibe nem tartoznak bele a központilag
- 49 -

befolyásolt árak és az indirekt adók változásának hatása) folyamatosan csökkent és 2000-ben
a folyó fizetési mérleg-hiány megfeleződött és a GDP 4%-ra mérséklődött.

A stabilizációs erőfeszítések és strukturális reformok folytatása teremtette meg az alapot a
2001-es gazdasági fellendüléshez és egyben ahhoz vezetett, hogy Szlovákia besorolását a biz-
tonságos befektetési célországok kategóriájába sorolták. (A Standar&Poor BB+ ból a BBB-
kategóriába, azaz a legalsó befektetési kategóriába sorolta Szlovákiát 2001. október 30-án.) A
külföldi működőtőke-beruházások kétszámjegyű ütemben növekedtek (Az export növekedése
2002-ben már a 14%-ot is meghaladta.)

1. sz. ábra
A külföldi tőkeberuházások alakulása Szlovákiában 2002-ig

Direkt tőkeberuházások

4500
4000
4000

3500

3000
Millió USD

2500
2032
2000
1513
1500

1000
485
273 357 359
500 179 226 198

0
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Forrás: Financial Times

A reáljövedelmek növekedése 2001-ben megfordította azt a folyamatot, ami a belső kereslet
csökkenéséhez vezetett. A problémát csak az jelentette, hogy ez egy időben történt a világke-
reskedelem lassulásával, így hanyatlott a szlovák export növekedésének az üteme és a folyó
fizetési mérleg hiány majdnem elérte a GDP-hez viszonyítva a 9 százalékot. A növekedés
ahhoz sem volt elegendő, hogy a munkanélküliség növekedését megállítsa. 2001-re így elérte
a 19%-ot a munkanélküliek aránya. Különösen igaz volt ez a déli, dél-keleti területekre.
- 50 -

Az OECD Szlovákiáról készített 2002-es jelentésében* ezért kiemeli, hogy további strukturá-
lis reformokra van szükség, különös tekintettel a munkaerőpiacra és az egészségügyi rendszer
felépítésére és makroökonómiai eszközökkel csökkenteni kell a költségvetési hiányt. Eközben
a monetáris politika eszközeivel lenn kell tartani az inflációt, amely cél elérését a költségvetés
konszolidációja könnyíthetne meg.

Szlovákia a régió új kis tigrise?

Az 1999-es gazdasági mélypont után 2001-től a szlovák GDP növekedése meghaladta a ma-
gyarországiét és az EU csatlakozás a külföldi tőkebefektetések növekedése révén megteremt-
heti ennek a fejlődésnek a fenntarthatóságát. A szükséges stabilizációs intézkedések a költ-
ségvetési kiadások visszafogását vagy az infláció nagyobb mértékű emelkedését hozhatják
magukkal, ami viszont csökkentheti a növekedést.

2. sz. táblázat

Reál GDP növ.% 2000 2001 2002
Magyarország 5,2 3,8 3,3
Szlovákia 2,2 3,3 4,0
Forrás: KSH, SÚSR

Az 1998-as rekord külkereskedelmi mérleg-hiány után a külkereskedelem bővülése mellett a
mérleg egyensúly fokozatos javulásának a folyamata 2001-ben újra megtört, de ez a szlovák
gazdaság egyre nagyobb nyitottságának a velejárója. 2002-ben az export-növekedést elsősor-
ban a VW konszern autógyártásának megindulása indukálta és közvetve ez adta a 4% GDP
növekedés jelentős részét.

Nagyszombatban 2003. júniusában tették le Szlovákia második autógyárának az alapkövét. A
Citroen és Peugeot márkákról ismert francia PSA konszern csaknem 30 milliárd koronát kí-
ván befektetni, és 3.500 új munkahely létrehozását tervezi közvetlenül a gyárban. A háttéripar
és a beszállítók megjelenésével az új munkahelyek száma akár a 10 ezret is elérheti. Mivel a
PSA 2006-tól 300 ezer autó gyártását tervezi az új gyárban, és valószínű, hogy akkora a
Volkswagen termelése is felfut erre a szintre, pár év múlva akár 600 ezernél több autót is

*
Economic Survey of the Slovak Republic 2002, OECD Policy Brief
- 51 -

gyárthatnak Szlovákiában évente, s ezzel a 100 ezer lakosra jutó legyártott autók számával
Szlovákia akár világelső is lehet.

Szlovákiába 2003-ban 32,1 milliárd korona (800 millió euró) értékben érkezett külföldi
működőtőke, ebből 12,99 milliárd korona az ipari termelésbe. Ami a vállalkozói szférát illeti,
2003-ban a legnagyobb külföldi beruházónak Németország számított 10,677 milliárd koroná-
val, majd Magyarország következett 7,365 milliárddal, az OTP Bank Rt. és a MOL Rt. felvá-
sárlásainak köszönhetően.

A hatalmas (többnyire zöldmezős) beruházások ellenére 2003-ban az FDI stagnált az előző
„siker-évekhez” képest, mivel a Dzurinda kormány nem döntött újabb nagyvállalat privatizá-
ciójáról. Az előzetes adatok szerint a 2003. évi GDP növekedése 0,2 százalék-ponttal kisebb
volt az előző évinél.

A 2004-es év adóreformja azonban lehetséges, hogy még a 2002-2003-as évinél nagyobb se-
bességre kapcsolja a szlovák gazdaság növekedési ütemét. Szlovákiában az adóreform eleme-
ként a 2004-es év elejétől egyszerűsített, egykulcsos 19 százalékos társasági adót vezettek be.
Az országban emellett a nálunk alkalmazott EVÁ-hoz (egyszerűsített vállalkozási adó) hason-
ló rendszer jött létre. Egyetlen adó váltotta ugyanis fel a korábbi 21-féle adózási formát: a
vállalkozások csak nyereségadót fizetnek, és mentesülnek minden más adó, egyebek között a
korábbi 15 százalékos osztalékadó befizetése alól.

Az elv az volt, hogy minden jövedelmet csak egyszer adóztatnak meg, márpedig az osztalékot
például már a társaság vagy szövetkezet adózott jövedelméből fizetik. A korábbi 14 és 20
százalékos áfakulcsot ugyancsak egyetlen, 19 százalékos kulcs váltotta fel.

2004. márciusában a Standard & Poor's hitelminősítő - röviddel azután, hogy az ország el-
nyerte a Hyundai bizalmát is épülő autógyárához - Szlovákia külföldi devizában lévő hiteleit
"BBB"-ről "BBB+"-ra minősítette fel. Az indoklás szerint az ország remekül halad a meghir-
detett reformok kitűzött útján, a beruházás pedig jelentősen javítja az ország exporthelyzetét.
- 52 -

3. sz. táblázat
Szlovák Köztársaság – külkereskedelme
1995-2002, M USD

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Behozatal 9.226,0 11.448,0 10.770,0 13.724,0 11.687,0 13.316,0 14.729,0 18.869,2
Kivitel 8.596,0 8.831,0 8.251,0 10.720,0 10.062,0 11.803,0 12.600,0 16.448,5
Egyenleg -630,0 -2.617,0 -2.519,0 -3.004,0 -1.625,0 -1.513,0 -2.129,0 -2420,7
Forrás: Szlovák Nemzeti Bank és Központi Statisztikai Hivatal (Budapest)

Feszült belpolitikai légkör

A makroszinten jelentkező gazdasági sikereknek azonban ára is van. A 2002.évi választások
után a kormány 2002. decemberében, a ciklus legelején, meghozta az energiaár-emelésről
szóló sokat halogatott döntést. Igen nagy társadalmi felháborodást keltett, hogy a kormány
nem várta meg a fűtési szezon végét, hanem 2003. január 1-től átlagosan mintegy 40%-kal
emelte meg a távfűtés, valamint a gáz és a villany díját. Ezzel szinte egy időben a kormány
nyílt konfliktust vállalt fel a vasutasokkal, a szárnyvonalak teljes, alternatívák nélküli (pl. ön-
kormányzati üzemeltetés) megszüntetésével és a nagyarányú elbocsátásokkal, ami ráadásul az
érintettek számára teljesen váratlanul és előkészítetlenül történt.

Ezzel egy időben hajtották végre az ÁFA alsó kulcsának emelését 10-ről 14%-ra, ami többek
között az alapvető élelmiszerek árát emelte meg, esetenként akár 10–12%-kal is. A házépí-
tőknek, lakásvásárlóknak sem volt okuk az örömre, ugyanis a parlament a 2003-as állami
költségvetés elfogadásakor a jelzáloghitel állami kamattámogatását a 2002-es 4,5%-ról 2,5%-
ra csökkentette. A lakás-takarékpénztárak állami prémiuma esetében pedig a 2002-es 4000
korona helyett 2003-ban 3000 koronára mérsékelték a prémium felső határát. Átlagosan 15%-
kal drágultak a belföldi autóbusz és vasúti viteldíjak. A tanulói és diákkedvezmények pedig
csökkennek a heti vagy havijegy 70%-ára. (Érdekes adalék: A 70 évnél idősebb nyugdíjasok a
belföldi járatokon minden megkezdett 50 km után a vasúton és a helyközi autóbuszjáratokon
1 koronás regisztrációs jegyet fizetnek).

Megkezdődött és fokozatosan kerül bevezetésre az egészségügyi reform, amelynek keretében
költségtérítésessé vált (ha minimális mértékben is) minden vizit, illetve kórházi tartózkodás,
- 53 -

illetve megkezdődött a kórházak átadása a megyéknek, illetve helyi önkormányzatoknak.
Egyes egészségügyi intézményeket már 2001 óta privatizálnak, azzal a megkötéssel, hogy tíz
évig meg kell őrizniük az egészségügyi profilt.

Kedvezően befolyásolja a vállalkozási környezetet, hogy a szlovák bankrendszer részleges
instabilitása már a múlté. A mečiari időszakban a HZDS-hez (Demokratikus Szlovákiáért
Mozgalom) közelálló cégek hatalmas összegű hiteleket kaptak, amelyekből többnyire egy
fillér sem került visszafizetésre. Ezért néhány mečiar - közeli bank stabilitása megingott. A
Dzurinda kormány hatalomra jutásával azonban sikeres volt a legfőbb szlovákiai bankok kon-
szolidációja, majd privatizációja. A VÚB az olasz Intesa csoport kezébe került, míg a
Slovenská Sporitelna-t az osztrák Erste várárolta meg.

Érdekes adalék, hogy a bankpiacon nemrég megjelent OTP Bank Rt.-t (2002-ben az IRB-t
vásárolta meg) az egyik legmegbízhatóbb szlovákiai bankként tartják számon. Az OTP Bank
jelenléte a jövőben jó kiindulóponttá válhat a magyar cégek, de a szlovákiai magyar vállalko-
zók számára is.(ld. „Az OTP Bank Rt. szlovákiai jelenléte” c. részt)

2. sz. ábra

Szlovákai bankok sorrendje sajáttőke alapján -
2002

300000
250000
Milló SKK

200000
150000
100000
50000
0
UniBanka

Banka Slovakia
Ludová Banka
Slovenska

Ceskoslovenská
ING Bank

HVB Bank

Citibank
Prvá Stavebná

Istrobanka
Tatra Banka

OTP Banka
VÚB Wustenrot

CSOB Stavební
Credit Lyonnais
Vseobecna

Prvá

Postová Banka

Komercní
- 54 -

A szlovákiai bankok sorrendje sajáttőke alapján 4. sz. táblázat
Saját tőke (Millió SKK) 2002 2001 2002/2001 A Bank (külföldi) anyabankja
1 Slovenska Sporitelna 247.036 216.699 1,139996031 Erste Bank
2 Vseobecna Úverova Banka 203.847 179.760 1,133995327 Intesa BCI
3 Tatra Banka 121.061 111.886 1,08200311 Raiffeisen
4 Ceskoslovenská Obchodná Banka 69.243 69.661 0,993999512 KBC Bank
5 ING Bank 46.632 24.647 1,891994969 ING
Raiffeisen, Bausparkasse
6 Prvá Stavebná Sporitelna 43.808 42.698 1,025996534 Schwäbisch Hall, Erste Bank (a
Slovenská Sp.-n keresztül)
7 HVB Bank Slovakia 41.983 35.015 1,199000428 Bank Austria (HVB Csoport)
8 UniBanka 40.071 33.758 1,187007524 UniCredito
9 Ludová Banka 30.947 26.609 1,163027547 Volksbank
10 Prvá Komunálna Banka 29.828 27.067 1,102006133 Dexia Kommunalkredit Holding
11 Istrobanka 28.072 24.755 1,133993133 BAWAG
12 Citibank (Slovakia) 26.847 25.667 1,045973429 Citibank
13 Postová Banka 25.343 25.043 1,011979395 -
14 OTP Banka Slovensko 20.885 23.896 0,873995648 OTP Bank Rt.
15 VÚB Wustenrot 9.564 10.868 0,880014722 Wüstenrot
16 Credit Lyonnais Bank 8.961 22.292 0,401982774 Credit Lyonnais
17 Komercní Banka Bratislava 5.919 7.977 0,742008274 Société Generále
18 CSOB Stavební Sporitelna 4.399 2.010 2,188557214 KBC Bank
19 Banka Slovakia 4.336 4.801 0,903145178 Meinl Bank
Forrás: M. Gajdzica, M.E.S.A.10

Tovább folyik a privatizáció, bár jelenleg már erősen leszűkült az állami szektor a gazdaság-
ban. A bankszektorban a Sl. Spotitelna és a VÚB kisebbségi részesedése van még állami kéz-
ben. 2004. január 1-től tervezik az Államkincstár felállítását, ami a tartósan állami tulajdon-
ban maradó vállalatokat, földeket, ingatlanokat kezeli majd. Ezek között lesz az első hullám-
ban az erdők egy része, a légiközlekedés, a posta, az EXIM Bank, az atomerőművek és a bősi
erőmű. Ezzel párhuzamosan folytatódik az energetikai szektor privatizációja. A problémát az
jelenti, hogy a befektetői szférában nincsenek jelen a kis- és közepes vállalatok, így egyre
jobban kiteljesedik a multinacionális vállalatok uralma szlovák piac felett. Hiányoznak az
ellensúlyt képező tőkeerős szlovák vállalatok is.
- 55 -

Következtetések

Kétségtelen gazdasági - politikai sikertörténet Szlovákia elmúlt néhány éve és az EU csatla-
kozás megteremtette a fenntartható fejlődés alapjait. Mégis elgondolkodtató, hogy jelenleg a
szlovák gazdaság fejlődése milyen mértékben függ néhány multinacionális nagyvállalat tevé-
kenységétől. Ezek a cégek (elsősorban természetesen az autóipar: VW, Renault) az elmúlt
időszakban – Szlovákia szempontjából – jó irányba mozogtak. A beszállítások és a vállalati
kör által foglalkoztatott munkaerő gerjesztette fogyasztás rengeteg ember számára biztosít
megélhetést.

Az FDI gerjesztette fellendülést egy belülről támogatott növekedés kell, hogy kövesse. Ez a
belső növekedés nem egyik napról a másikra indul meg, de alapját minden esetben a regioná-
lis fejlődés adja. Kérdés, hogy a főleg magyarok által lakott dél-szlovákai régió hogyan tudná
az első lépéseket megtenni a fejlődés irányába és mi ebben Magyarország szerepe a befekteté-
sek, a kereskedelem, illetve a határon átnyúló együttműködések területén.

2.2. A felvidéki magyarok gazdasági helyzete

Szlovákia regionális megosztottsága – a munkanélküliségi adatok alapján.

A munkanélküliségi adatok alapján egy éles határ húzható Szlovákián keresztül Dél-Nyugat -
Észak-Kelet irányban. A Pozsonytól a Tátráig húzott vonaltól keletre, azaz az elmaradottabb
régióba esik az ország területének mintegy kétharmada és a dunaszerdahelyi, galántai, illetve
nyitrai járás kivételével, csaknem Szlovákia egész magyarlakta vidéke. Mindössze 16 nyugat,
észak-nyugati és a besztercebányai járásban van a munkanélküliség a legalacsonyabb, 12,3%
alatti kategóriában. Ahogy távolodunk Pozsonytól és az észak-nyugati régiótól úgy válik egy-
re riasztóbbá a kép. Élesen rajzolódik ki egy délnyugat – északkelet irányú vonal, amitől nyu-
gatra, az egyébként összszlovákiai átlagot jelentő, 17, 4% alatti, ettől keletre ennél magasabb
a munkanélküliség. A Pozsonytól a Tátráig húzott vonaltól keletre esik az ország területének
mintegy kétharmada és a dunaszerdahelyi, illetve nyitrai járás kivételével, csaknem Szlovákia
egész magyarlakta vidéke. Élesen rajzolódik ki egy fejlettségi határ, ami egyértelművé teszi,
hogy az ország keleti- délkeleti fele kimaradt a fejlődésből. Keleten egyedül Kassa városában
és az ólublói járásban átlag feletti a foglalkoztatás.
- 56 -

5. sz. táblázat

2001 2002
Munkanélküliek Munkanélküliek
Munkanélküliségi Munkanélküliségi
száma száma
ráta (%)*
Össz. Orsz. Index ráta (%)* Össz. Orsz. Index

(ezer fő) megoszl. 2001 (ezer fő) megoszl. 2002

ó 2000 2001
Pozsony 28,2 5,6 115,6 8,3 28,7 5,9 101,8 8,6
Nagyszombat 51,5 10,1 115,2 18,0 45,7 9,4 88,7 16,1
Trencsén 39,8 7,8 90,0 13,4 33,1 6,8 83,2 11,3
Nyitra 79,4 15,6 113,8 23,1 79,9 16,4 100,6 23,8
Zsolna 63,3 12,5 103,1 18,9 57,8 11,9 91,3 17,3
Besztercebánya 73,4 14,4 105,5 22,4 82,2 16,9 112,0 25,2
Eperjes 83,1 16,4 103,7 22,7 73,3 15,1 88,2 20,1
Kassa 89,3 17,6 97,9 24,8 86,2 17,7 96,5 24,1
Összesen 508,0 100,0 104,7 19,2 486,9 100,0 95,8 18,5
Forrás: MESA10, Pozsony

*
MESA10 adatai tartalmazzák a becsült nem regisztrált munkanélkülieket is
- 57 -

3. sz. ábra
- 58 -

Pozsony központúság
A nyugati határon fekvő főváros sok szempontból ideális helyszín szlovákiai befektetésekre.
Minimális a távolság a Ausztriától, itt székelnek a minisztérumok, hatóságok, itt a legjobb az
infrastruktúra és nem utolsó sorban itt összpontosul a szakképzett, nyelveket beszélő fiatal
menedzser-réteg. A külföldi befektetők, akik többnyire 1998 után kezdték el „felfedezni” az
országot, a fenti okoknál fogva nem tartották fontosnak, hogy messzebbre „merészkedjenek”
Pozsonynál. Bár elmondható, hogy a tőkebefektetések természetesen Pozsony közvetlen kör-
nyékére is hatással vannak (ingázók, beszállítók és az általuk gerjesztett fogyasztás), ez máig
nem haladta meg a száz kilométeres távolságot.

Bár a Magyar Koalíció Pártja és a legtöbb magyar szervezet központja is Pozsonyban van, a
magyar lakosság zöme az ország déli, délkeleti részén, főleg mezőgazdasági jellegű vidéken
él. A Pozsony-központú fejlődésből, így a magyar többségű járások közül csak a
dunaszerdahelyi és a galántai részesül. *
A munkanélküliség által leginkább sújtott - és ebből következtethetően gazdaságilag legelma-
radottabb- terület a magyar többségű dél-szlovákiai régió. Ez a jelenség a térség periférikus
jellegzetességein kívül azzal is magyarázható, hogy az elmúlt évtizedekben tudatos politikával
hagyták ki a nagyobb fejlesztésekből ezt a területet, és az infrastruktúra mára olyan elmara-
dottá vált, hogy nehéz helyzetbe kerülhet az a vállalkozó, aki itt kíván befektetetni.
Ma is folyik a vita a Pozsonyt Kassával délen összekötő autópálya nyomvonaláról. És jelenleg
is sok ellenzője van a szlovák belpolitikában a délre irányuló fejlesztéseknek. A térség számá-
ra az egyedüli kiutat az európai vérkeringésbe történő bekapcsolódás jelenthetné. Amennyi-
ben északi szomszédunknál sokáig halogatják a déli úthálózat fejlesztését, könnyen az a hely-
zet állhat elő, hogy a magyarországi fejlesztések révén a határmenti városok Nyugat-Európa
felől Magyarországon keresztül lesznek a legkönnyebben elérhetőek. A határellenőrzés foko-
zatos megszűnése is elősegítheti ezt a folyamatot. Már ma is megfigyelhető, ahogy a Po-
zsonyból Kassára utazók közül sokan a magyar M1, M3 autópályát veszik igénybe a gyorsabb
utazás érdekében.
Ez a régió a földrajzi közelség és a hatalmas kihasználatlan s olcsó munkaerő miatt a magyar-
országi vállalkozások számára is felfedezésre váró terület lehet, nem szabad ugyanakkor elfe-
lejtenünk, hogy keleten a határ magyar oldalán is hasonló problémákkal küzdenek, mint né-

*
A magyar többségű járások közül a dunaszerdahelyiben a legalacsonyabb a munkanélküliség és a legmaga-
sabb a külföldi tőke aránya, így a legfejlettebb járásnak mondható.
- 59 -

hány kilométerrel északra. Ezért lenne különösen nagy jelentősége annak, hogy az észak-kelet
magyarországi és a dél-kelet szlovákiai régiók közösen keressenek megoldást a problémáikra.

A közigazgatási határok kérdése

2002 szeptemberére, amikor az első Dzurinda kabinet mandátuma lejárt, valóban megválto-
zott az a légkör, ami a felvidéki magyarokat körülvette. Bár a nemzeti hovatartozásból eredő
konfliktusok nagy része nem oldódott meg, mégis az MKP koalíciós részvétele a közélet elfo-
gadott, jelentős szereplőivé tette a magyarok képviselőit és a szlovák lakosság is kisebb gya-
nakvással fogadja a magyarok részéről elhangzott javaslatokat, terveket.

A Meciar érát jellemző, a magyarokkal szemben gyanakvó és konfrontálódó politika is meg-
szűnt. Megmaradt azonban az ebből a korszakból származó félelem, így a szlovák politikusok
máig óvatosak a magyarokat érintő kérdéseket illetően. Az első Dzurinda kormány magyaro-
kat érintő politikája inkonzisztens volt tehát és sokszor nem ment túl a korábbi kormányzat
által okozott károk orvoslásán, illetve a nemzetközi szervezetek által elvárt minimum köve-
telmények teljesítésén.

A legjelentősebb koalíciós feszültséghez 2001-ben a regionális önkormányzatokról szóló tör-
vény vitája vezetett. A magyar koalíció ragaszkodott a Dél-Szlovákiában vertikálisan, a ma-
gyar határral párhuzamosan elhelyezkedő Komárom megye létrehozásához. Ez a szlovákok-
ban különböző félelmeket keltett, habár a magyarság önrendelkezését mindenképpen jobban
szolgálta volna, a mintegy 80-90%-os magyar többségű megye

létrehozása. Az autonómia-törekvésektől, illetve az 1938-as határ „rémétől” való félelem ah-
hoz vezetett, hogy a korábbi koalíciós megegyezés ellenére a koalíció szlovák pártjai az ellen-
zékkel (!) együtt szavazva lesöpörték a magyar javaslatot. Ez egyben ezt is jelentette, hogy
megmaradt a Meciar idejében nagyon kedvezőtlenül és logikátlanul megalkotott nyolc me-
gyés beosztás és lekerült az asztalról az alternatív, a magyarok számára még a Komárom me-
gye kihagyásával is kedvezőbb 12 megyés beosztás, amelyben a megye határok jobban iga-
zodnak a történelmi régiókhoz, a történelmi vármegyékhez.
- 60 -

4. sz. ábra

Demográfiai változások

A 2001-es szlovákiai népszámlálás egyik legmeglepőbb eredménye volt, hogy a hivatalos
adatok szerint a magyarok létszáma, mintegy 47000 fővel csökkent 10 év alatt. Szlovákia
5,379,455 lakosából 520,528-an (9,7%) vallották magukat magyarnak szemben az 1991-es
10,8 százalékkal és 567 ezres létszámmal. Ezt a változást sajnos nem lehet az elvándorlással,
illetve az egyre alacsonyabb születés-számmal magyarázni . Csáky Pál miniszterelnök-
helyettes is elismerte, hogy valószínűleg erőteljes asszimiláció tanúi vagyunk.

Az asszimiláció lassú folyamat többféleképpen megvalósulhat. A hatvanas években az addig
magyar többségű területeken megvalósított iparosítás következtében a felduzzadt lakosság-
számmal, a korábbi etnikai arányok, különösen a városokban, sok helyen megbomlottak. A
betelepülők természetesnek vették a szlovák nyelv használatát a hétköznapi élet minden terü-
letén és ez természetesen hatott az őslakosokra is, a közéletből lassan kiszorult a magyar
nyelv. Az asszimiláció kezdeti formája, amikor a privátszférába szorul vissza a nyelvhaszná-
lat. Sok család úgy dönt: gyermekük könnyebben érvényesül majd, ha szlovák iskolába kerül
(volt ahol nem is kerülhetett máshová.) - az ilyen gyermekeknek viszont magyar marad a
- 61 -

családi gyökerük és a későbbiekben dönthetnek a magyar közösséghez való tartozás mellett
is. A következő lépés: az elszlovákosodott környezetben alapított vegyes-házasságokban szü-
letett gyermekek sok esetben már teljesen szlovák identitással rendelkeznek és az ő esetükben
akár egy generáció alatt is megvalósulhat az asszimiláció, míg az előző esetben ez elhúzódhat
és kedvező környezeti változások esetén visszafordulhat (pl. elköltözés a Csallóközbe).

A viszonylag érintetlen falvakban a legkönnyebb a korábbi identitás megőrzése, ám itt a ke-
vés munkaalkalom miatt gyakori a városokba vándorlás, ahol a fenti folyamat indulhat meg.
Nem csoda tehát, hogy az elmúlt öt évtizedben a szlovákiai magyarok létszáma fokozatosan
csökkent.

A mai szlovák közigazgatási beosztás szerinti megyékben Nyitra megye 27,6%-a, Nagy-
szombat megye 23,7%-a, Besztercebánya megye 11.7%-a Kassa megye 11.2%-a és Pozsony
megye mintegy 4,6%-a magyar.

A Régiófejlesztés helyzete

Szlovákiában csak 1998 után kezdődött meg a régiók fejlesztésére kialakítandó intézmény-
rendszer felállítása. Korábban a Körzeti hivatalokban létezett egy Régiófejlesztési Osztály,
ami az amúgy is csekély forrásokat egyéni érdekek mentén osztotta el. Harna István minisz-
tersége alatt jött létre 2000. októberében az úgynevezett Régiófejlesztési Ügynökségek Háló-
zata. Tizennyolc ügynökség fedi le az országot, ez megyénként 2-3 ügynökséget jelent, tehát
5-600000 fő lakik egy-egy kerületben, bár az ügynökségek nem a közigazgatási határok kere-
tein belül működnek.

Az ügynökségeket jogi személyek alkotják

1. az önkormányzati-, illetve közszférából;
2. a vállalkozói szférából, illetve;
3. a civil szférából.

Az ügynökségek feladata a régiófejlesztési projektek koordinálása, de ehhez csak igen korlá-
tozott állami keret áll rendelkezésükre. A kormányzat célja, hogy ezeket az ügynökségeket
- 62 -

önállóvá tegye, hiszen az Uniós követelmények között is szerepel, hogy a régiófejlesztés nem
lehet állami kézben.
Jelenleg azonban a működési költségek egy részét még az állam fedezi, amire azonban már
pályázatot kell benyújtani. Az ügynökségek támogatási szempontból két részre oszlanak a
kiemelten, illetve a nem kiemelten támogatott régiókra. A déli régiók gazdasági elmaradottsá-
gából következően egységesen a kiemelt kategóriában tartoznak, ez 2002-ben 1,200,000 ko-
rona (mintegy 6,8 millió forint) támogatást jelentett.

A határon átnyúló együttműködés területén folyamatban van a Phare-CBC-ről az Interreg
programra való átállás, amelynek a keretében kaphat majd a két ország EU támogatást a közös
programokra. A 2005. január 1-jére tervezett teljes fiskális decentralizáció, tehát a helyi és
megyei önkormányzatok anyagi függetlenségének a megteremtése is nagyban megkönnyítheti
majd a helyi kezdeményezések megvalósulását.
Kedvezőtlen, hogy a Magyar-Szlovák Alapszerződés keretében a mai napig nem jött létre a
Regionális Fejlődést elősegítő Vegyesbizottság, a magyar Belügyminisztérium lassú döntés-
hozó mechanizmusa miatt.

A régiók helyzete – alulnézetből

A Középső- és Kelet-Szlovákiában tipikus magyar lakta régióban (Ipolyság és környéke)
készült helyszíni interjúk alapján elemezzük azokat a fejlődési modelleket, amelyek a közel-
jövőben ezt a területet jellemezhetik, fejlődését meghatározhatják. Ezen kívül statisztikai ada-
tok alapján a Kassai Kerület kerül bemutatásra. Fontos felismerni, hogy míg Komárom a leg-
nagyobb felvidéki magyar város és Dunaszerdahely közel a Magyarországon legfejlettebb
Győr-Moson-Sopron megyéhez, de Budapesthez is, egészen más adottságokkal rendelkezik,
mint a fejlődésben visszamaradt kelet-szlovákiai régió, ahol a határ másik oldalán az egyik
legproblémásabb magyar megye (Borsod-Abaúj-Zemplén) található.

Ipolyság

Nógrád-Hontban lassabban indul meg a fejlődés. hogy az az ötven év, amely időszakban a
határ – gazdasági értelemben – átjárhatatlan volt, periférikus helyzetbe süllyesztette a korábbi
régióközpontot (Hont vármegye székhelyét). Budapest relatív közelsége (90km) még mindig
gyengén érezteti hatását, bár hosszú távon nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy az EU csatla-
- 63 -

kozással eltűnik a határ. Ettől várják az ötven éve megszakadt gazdasági, kulturális, emberi
kapcsolatok helyreállítását is.

Ipolyságon jelenleg mintegy 280 fő ingázik naponta, illetve hetente Rétságra és Gödre. Prob-
lémát jelent, hogy a magyar hatóságok jelenleg is igen szigorúak a munkavállalási engedélyek
kiadásánál. A munkaerőpiac védelme, a felvidékről nézve legalább is úgy tűnik, erősebb a
határon túl élő magyarok támogatásának igényénél. Mikro szinten érthető a magyar óvatos-
ság, míg Magyarországon 53000 forint a minimálbér, addig a Felvidéken elég 33500Ft-ot
fizetni egy bejelentett munkásért.

Ha tisztán gazdasági szemmel nézzük a fenti helyzetet, akkor érthető a magyar félelem az
olcsó „külföldi” munkaerőtől, azonban ha bekapcsoljuk határon túli magyarok támogatásának
szempontrendszerét, egyértelműen érdekünk, hogy a határ gazdaságilag is minél inkább átjár-
hatóbb legyen. Hiszen a korábban asszimilációnak kitett magyar, mihelyt magyar környezetbe
kerül, megerősödik az identitása, a magyar nyelvű környezet növeli biztonságérzetét és ez
kihat az otthoni közvetlen környezetére is. Nem utolsó sorban valós, mindennapi kapcsolat
jön létre a magyarországiakkal.

Nem valósítható meg a sokat emlegetett kulturális és nemzeti integráció gazdasági integráció
nélkül. A magyar kormány az ilyen jellegű regionális integráció támogatását a régióban élő
határon túli magyarokat foglalkoztató cégek támogatásával segíthetné elő.

A jelenlegi helyzetben azonban a magyar hatóságok inkább akadályozzák, mintsem segítik a
munkavállalást.

Az elvándorlások miatt hiányzik a környéken a képzett munkaerő. Aki elmegy tanulni az rit-
kán tér haza. A 27%(!) munkanélküli többnyire egyéni gazdálkodásból él, de sok esetben eh-
hez sincs meg a megfelelő szaktudása, hiányoznak a megfelelő (magyar nyelvű) szakiskolák
is.

Az egyetlen reményt ebben a régióban is a határ virtuálissá válása jelenti, de kevesen vannak
tisztában azzal, hogyan is lehet majd kihasználni a lehetőségeket. Valószínűleg sok energiát
igényel majd a határ két oldala közötti általános elidegenedés feloldása is.
- 64 -

Eddig alig van magyar cég jelen Ipolyság környékén, a helyiek biztosan szívesebben is vállal-
nának is munkát egy magyar tulajdonosnál, mint egy dánnál vagy belgánál.

A Kassai Kerület

A Kassai Kerület 11 járásból áll, a járásokat és a járási székhelyeket (lásd.: Térkép 1) kíván-
juk a továbbiakban az érdeklődőkkel ismertetni. A fejezetek túlnyomó többsége ezen járások
statisztikai adataira épül. A Kassai Kerület központja Kassa, amely négy önálló városrészt,
azaz kerületet foglal magába:

• Kassa I. – Óváros és Észak
• Kassa II. – Lakótelep - nyugat
• Kassa III. - Lakótelep - kelet
• Kassa IV. – Dél városrészek

5. sz. ábra
A Kassai Kerület járásai és járási központjai
(Térkép)
- 65 -

A helységnevek magyar neve:

Spišská Nová Ves –Igló Gelnica–Gölnic
Sobrance–Szobránc

Rožňava–Rozsnyó Trebišov–Tőketerebes Michalovce–Nagymihály

Košice okolie–Kassa vidék Košice (I.,II.,III.,IV)–Kassa (I.,II.,III.,IV)

A Kassai Önkormányzati Kerület Regionális Fejlesztési Osztálya válogatott mutatók alapján
fejletségi szintjük szerint a Kassai Kerület járásait a következőképpen osztotta fel:

1) fejlett járás;
2) stabilizált járás, mely a következő fejlődéshez szükséges feltételekkel rendelkezik;
3) problémás járás;
a) stagnáló járás, amely egyoldalúan orientált gazdasági potenciállal rendelkezik és ame-
lyet alacsony gazdasági aktivitás jellemez (saját potenciál elégtelen kihasználása,
munkanélküliség);
b) depresszív járás, elmaradott jövedelmező szakirányok elhanyagolásának következté-
ben, alacsony gazdasági potenciállal.

1) Kassa város I., II., III. és IV. városrészei, azaz járásai gazdasági teljesítőképességben,
termelői és műszaki potenciálban, a munkaerő képesítésének struktúrájában, magánvállal-
kozói szféra felépítésében, alkalmaztatásban, az átlagfizetés elérésében, a műszaki és szo-
ciális infrastruktúra színvonalában, valamint a tudományos kutatásban betöltött szerepe
alapján az első osztályba sorolódnak és versenyképesek a Szlovák Köztársaság fejlett terü-
leteihez viszonyítva is.
2) Az iglói és a nagymihályi járások gazdasági potenciál fejlettsége, az ipari tevékenységből
való bevétel és a külföldi befektetők megjelenésének köszönhetően kerültek a 2. osztály-
ba.
3) Kassa vidék, a rozsnyói és tőketerebesi járások a harmadik osztályba, a stagnáló régiók-
hoz sorolhatóak, mivel nem kielégítő a gazdasági diverzifikációjuk mértéke, általánosan
jellemző a lakosok alacsony képesítési színvonala, valamint a magánvállalkozói környezet
- 66 -

fejletlensége, a munkaerőpotenciál nem elegendő kihasználása, a műszaki infrastruktúra
hiányossága.
4) A gölnicbányai és szobránci járások a legjobban elmaradott, problematikus járásokhoz
sorolhatóak. A különböző gazdasági ágazatok változásainak következtében (Gölnicbányán
a nehézgépipar), ill. az ökonómia és a termelési struktúra egyoldalú orientálódásának kö-
vetkeztében (Szobráncon a mezőgazdaság), a fokozatosan csökkenő gazdasági fejlődés,
valamint a termelés elégtelen diverzifikációja következtében bekövetkezik a lakosság
migrációja (főként a fiatal lakosok számának csökkenése), melyhez nagymértékben
hozzájárul a magas munkanélküliség és az új munkalehetőség teremtésének hiánya.

6. sz. táblázat
A Kassai Önkormányzati Kerület
fejlettségi szintjének osztályozása

Elmaradott, problematikus területek Szobránci és Gölnyicbányai járások

Stagnáló területek Kassa vidék., rozsnyói és tőketerebesi járások

Stabilizált, fokozatosan transzformálódó terüle- Az iglói és nagymihályi járások
tek
Fejlett területek Kassa I.,II.,III. és IV. Járásai

7. sz. táblázat
A magyar nemzetiség által lakott járások
SWOT analízise a Kassai Kerületben

Gölnicbányai járás

Erős oldalak: Gyenge oldalak:
• gépgyártás hagyományai • a speciális gépgyártás és bányászat csökkentése pótlás
• munkaerő szakképzettsége a gépiparban nélkül
• idegenforgalom, agrárturizmus, vidéki turizmus • az építőipar termelésnek csökkenése
• természeti kincsek • elégtelen gazdasági diverzifikáció
• fafeldolgozás • a kis és közép vállalkozások elmaradása
• mészkő bányászat • a faanyag források elégtelen kihasználása a végleges
• legelők fafeldolgozáshoz viszonyítva
• takarmánygazdaság és állattenyésztés • a növénygazdaságot nehezítő körülmények
• munkalehetőségek keresése
- 67 -

• az alacsony műveltség miatt a romalakosság magasfokú
munkanékülisége
• elavult műszaki infrastruktúra
• rossz közlekedési hálózat
• gyengén kiépített idegenforgalom
Lehetőségek: Veszélyek:
• a kis és közép vállalkozások feltételeinek megteremtése • a fiatal lakosság arányának esése
• könnyebb hitel hozzáférhetőség • a romalakosság munkanélküliségéből eredő problémák
• az idegenforgalom hatékonyabb reklámozása • a kriminalizmus növekedése
• új munka lehetőségek támogatása • a lakosság életszínvonalának romlása
• a regionális fejlődés támogatása

8. sz. táblázat
Kassai I., II., III. és IV. kerületek

Erős oldalak: Gyenge oldalak:
• a közúti és a vasúti hálózatok fejlettsége • erős környezetszennyeződés
• nemzetközi repülőtér • kohászati féltermékek gyártása
• gazdasági alap • a munkanélküliség arányának növekedése
• fejlett kis és középvállalkozások • az építőipar minőségének visszamaradottsága
• külföldi ismeretségek
• külföldi tőkével rendelkező lokalizált cégek
• munkaerő minőségi színvonala
• tudományos-műszaki alap
• kiépített közlekedési hálózat
• szociális infrastruktúra
• kulturális művelődési lehetőségek, oktatóközpontok
létrehozása
• feltételek a városi turizmusra és az aktív pihenésre
• bank-és pénzváltó szolgáltatások
• bevásárlóközpontok
• kereskedelmi központok
Lehetőségek: Veszélyek:
• lemezgyártás szélesebb körű kihasználása • migráció a szakképzett emberek körében
• a nemzetközi repülőtér befejezése • a lakosság természetes növekedésének csökkenése
• ipari parkok építése • a külföldi beruházások piaci stagnálása
• a szlovákiai átlagos növekedéséhez viszonyított lemara-
dás

9. sz. táblázat
Kassa – vidék

Erős oldalak: Gyenge oldalak:
• fejlett nyersanyagbázis • Kassa város levegőszennyezése (U.S.Steel, Távfűtés)
• építőanyag gyártás • a gyártás elégtelen diverzifikációja
• geotermális energia Győrke (idegenforgalom és a mező- • a gazdaságban túlsúlyban van az építőanyagok gyártása
gazdaság kihasználására) • a kvalifikált munkaerőt igénylő szakágazatok alacsony
- 68 -

• Kassa város közlekedési elérhetősége képviselete
• szabad kvalifikált munkaerők • a víz minősége a víztárolókban nem megfelelő, ami
• jó feltételek az idegenforgalomra és az agrárturizmusra rossz hatással van a város környéki üdülésre
• jó feltételek a fafeldolgozásra és bútorkészítésre, • elavult a műszaki infrastruktúra–hiányos a csatorna, a
• ipari park létesítése vízmű és a víztisztítókra való bekötés
• lehetőségek az új befektetőknek – határmenti együttmű- • a mezőgazdaság restrukturalizációjából fakadó
ködés Magyarországgal munkaerőcsökkenés
• természeti adottságok borászatra, zöldség- és gyümölcs-
termesztésre
• regionális fejlesztési ügynökségek
Lehetőségek: Veszélyek:
• az üdülőközpontok szolgáltatásainak fejlesztése, a város • a város és vidék közti különbségek növekedése
környéki turizmus és a régészeti turizmus fejlesztése • a munkanélküliség és a szociális rászorultság növekedé-
(Nižná Myšľa – Alsó Misle) se,
• “inkubátorok” (vállalkozói központok) megalapításának • a természeti adottságok tönkretétele
támogatása, azaz a kis- és középvállalkozók helyzetének
javítása
• a hagyományos ipari ágazatok (kohászat, fémfeldolgo-
zás, gépipar) stabilizációjának támogatása
• ipari parkok kiépítésének támogatása
• a környezetvédelem javítása, a vízhálózat és csatornázás
kiépítése
• az észak-dél irányú közlekedési útvonal kiépítése, vala-
mint csatlakoztatása a magyarországi autópályához

10. sz. táblázat
Nagymihályi járás

Erős oldalak: Gyenge oldalak:
• az idegenforgalom nemzetközi központja pl. a Zemplé- • problematikus közlekedés
ni-tó főleg a nyári időszakban • a turizmus bővítéséhez és az aktív pihenéshez szükséges
• élelmiszergyártás (tej és tejtermékek) feltételek megteremtésének a hiányossága
• helyi külföldi befektetők (Siemens) • elmaradott műszaki infrastruktúra
• iparipark előkészítése • a vízvezeték és csatorna bekötésének hiánya
• geotermális források • nem megfelelő vízminőség
• kielégítő feltételek a mezőgazdasági termeléshez, mint • intézmények és hivatalok gyenge felszereltsége, kevés
pl.a növény- és gyümölcstermesztés, borászat állami támogatás a kis- és középvállalkozók számára
• építési anyag és kerámia nyersanyagforrások és termék-
gyártás
• ásványi nyersanyaglelőhely és feldolgozás
• villanyáram termelés
Lehetőségek: Veszélyek:
• termálvíz kihasználása, uszodák építése, szolgáltatások • a külföldi turisták számának csökkenése
bővítése • a munkanélküliség növekedése
• ipar parkok létesítése
• az idegenforgalom fejlesztése
• közlekedés javítása
• a kis és középvállalkozások támogatása
- 69 -

11. sz. táblázat
Rozsnyói járás

Erős oldalak: Gyenge oldalak:
• ásványi nyersanyagok • nincsenek kiépítve a fa- feldolgozás lehetőségei
• erdőgazdaság – fafeldolgozás • nincs hálózat az ásványi kincsek feldolgozására
• természeti és kulturális feltételek az aktív idegenforga- • alacsony a roma nemzetiségű lakosság műveltsége
lomhoz (a Szlovák Paradicsom, a Szlovák Érchegység) • magas a munkanélküliség, szociális függőség
• természeti feltételek az agrárturizmus és vidéki turizmus • a műszaki infrastruktúra, csatornázás és vízvezeték
fejlesztésére bevezetésének a hiánya
• legelők kihasználása (juh tenyésztés) • alacsony fokú bányakitermelés
• könnyű megközelítés a járás déli részéhez • olcsó munkaerő kihasználatlansága
• határmenti együttműködés Magyarországgal • alacsonyfokú turizmus
• bortermelés és gyümölcstermesztés
• regionális fejlesztés
Lehetőségek: Veszélyek:
• kis és közép vállalkozások támogatása • az idegen tőke befektetésére nincsenek a feltételek
• befektetők megnyerése az ásványi nyersanyagok kihasz- megteremtve (pl.telkek vásárlása)
nálására • nincs megoldva a roma kérdés
• a műszaki infrastruktúra befejezésének támogatása és • mélyül a területek közti különbség
ezáltal a közlekedés javítása (Szoroskő, pl. alagútépítés)
• mezőgazdaság, élelmiszergyártás biotermékekre alapoz-
va
• munkaadók támogatása, új munka lehetőségek teremtése

12. sz. táblázat
Tőketerebesi járás

Erős oldalak: Gyenge oldalak:
• mezőgazdasági földterületek • élelmiszertermelés csökkenése
• élelmiszer termesztés • mezőgazdasági központok transzformálása
• külföldi befektetők az élelmiszer gyártásban • rossz gazdasági feltételek
• kvalifikált munkaerők az élelmiszeriparban • problémák a mezőgazdasági termékek értékesítésével
• kombinált közlekedés terminálja Dobrán • elégtelen munkaerő-kihasználás
• határmenti együttműködés Magyarországgal • a gazdaság elégtelen diverzifikációja
• termálvíz Borsiban • hiányzik a műszaki infrastruktúra – közúti összekötteté-
• borgazdaság Tokajban se a dobrai termináloknak
• az agrárturizmusra kiemelkedően jó feltételei • csatornázás és vízvezeték hiánya
• folyami közlekedés • jogilag rendezetlen területek és épületek
Lehetőségek: Veszélyek:
• az élelmiszeripar fejlesztése • a közlekedés átirányítása, a kombinált szállítás terminál-
• a cukorrépa feldolgozása jának kihasználása a határvidék magyarországi oldalán
• a vállalkozói szféra feltételeinek javítása, közúti infrast- • külföldi befektetők érdektelensége
ruktúra • a fiatal lakosság nagymértékű migrációja
• termálforrások kihasználása • alulfinanszírozott régió
• az átrakodó állomás szolgáltatásainak fejlesztése

A kassai kutatáshoz a következő statisztikai adatok kerültek felhasználásra:
- 70 -

13. sz. táblázat
A lakosság megoszlása lakhelyük
és gazdasági aktivitásuk szerint

Lakosság Nők Aktív lakosok Ebből Nők
Járás Ebből férfi
száma %-ban száma férfi %-ban
Gölnicbánya 30.841 15.169 50,8 14.179 7.646 46,0
Kassa I 68.262 32.212 52,8 31.989 15.946 46,9
Kassa II 79.850 38.492 51,8 38.785 19.517 48,6
Kassa III 30.745 14.960 51,3 18.126 8.942 59,0
Kassa IV 57.236 27.251 52,4 30.089 15.264 52,6
Kassa vidék 106.999 53.075 50,4 52.162 28.040 48,7
Nagymihály 109.121 52.822 51,6 53.019 27.831 48,6
Rozsnyó 61.887 29.979 51,6 30.783 16.187 49,7
Nagyszeben 23.776 11.558 51,4 10.559 5.742 44,4
Igló 93.516 46.052 50,8 43.888 23.171 46,9
Tőketerebes 103.779 50.191 51,6 49.241 26.233 47,4
Kassa Kerület 766.012 371.761 51,5 372.820 194.519 48,7
Szlovákia 5.379.455 2.612.515 51,4 2.665.837 1.394.531 49,6

Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala (2001-es népszámlálás)
14. sz. táblázat
A lakosság nemzetiségi összetétele

Magyar
Laskosság
Járás Szlovák Magyar Roma Cseh Morva (relatív
száma
értékben)
Gölnicbánya 30 841 27 862 32 2 110 112 3 0,1 %
Kassa I 68 262 60 100 2 947 1 176 865 32 4,3 %
Kassa II 79 850 70 653 2 578 2 551 1065 70 3,2 %
Kassa III 30 745 28 081 938 517 259 12 3,1 %
Kassa IV 57 236 51 506 2 477 811 614 29 4,3 %
Kassa vidék 106 999 84 846 14 140 5 393 334 10 13,2 %
Nagymihály 109 121 89 150 12 819 4 399 585 26 11,7 %
Rozsnyó 61 887 38 967 18 954 2 908 280 5 30,6 %
Nagyszeben 23 776 22 909 18 222 129 0 0,1 %
Igló 93 516 85 472 87 5 100 351 13 0,1 %
Tőketerebes 103 779 67 200 30 425 4 616 355 11 29,3 %
- 71 -

Magyar
Laskosság
Járás Szlovák Magyar Roma Cseh Morva (relatív
száma
értékben)
Kassa Kerület 766 012 626 746 85 415 29 803 4949 211 11,2 %
Szlovákia 5 379 455 4 614 854 520 528 89 920 44620 2348 9,7 %

Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala (2001-es népszámlálás)

15. sz. táblázat
A háztartások felszereltségi szintje
(%-ban kifejezve)

Központi Automata Hétvégi-
Járás Fürdőszoba Autó Számítógép
fűtés mosógép ház
Gölnicbánya 54,1 84,0 48,1 2,3 27,1 6,3
Kassa I 89,3 97,0 68,1 12,4 35,5 16,9
Kassa II 95,3 98,3 68,7 13,5 39,0 16,8
Kassa III 94,3 98,2 70,5 11,5 39,2 17,7
Kassa IV 92,8 97,7 64,7 13,0 35,4 13,6
Kassa vidék 66,7 89,0 53,1 2,1 42,4 10,1
Nagymihály 71,0 92,9 57,7 4,9 46,0 10,9
Rozsnyó 62,8 88,9 52,5 4,4 36,7 8,4
Nagyszeben 53,2 90,2 56,6 1,9 44,7 6,5
Igló 74,0 92,7 57,8 5,8 35,7 9,9
Tőketerebes 69,0 89,5 47,9 2,7 41,0 8,6
Kassa Kerület 77,0 93,0 58,7 7,0 39,1 11,8
Szlovákia 76,3 92,8 61 6,7 39,1 12,4

Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala (2001-es népszámlálás)

16. sz. táblázat

A bejegyzett munkanélküliek struktúrája 2001 végén

Iskolát
Járás Bejegyzett Nők %-ban Kiskorú %-ban %-ban
végzett
Gölnicbánya 3 958 1 881 45,47 130 3,14 143 3,46
Kassa I 4 961 2 609 47,97 81 1,49 230 4,23
Kassa II 6 548 3 337 47,56 157 2,24 386 5,50
Kassa III 3 280 1 749 48,87 26 0,73 209 5,84
- 72 -

Kassa IV 4 674 2 509 49,20 49 0,96 259 5,08
Kassa vidék 14 819 6 834 44,12 498 3,22 589 3,80
Nagymihály 15 834 7 541 44,25 449 2,63 578 3,39
Rozsnyó 9 841 4 169 41,10 222 2,19 296 2,92
Nagyszeben 3 514 1 520 41,15 48 1,30 136 3,68
Igló 10 981 5 029 43,25 466 4,01 401 3,45
Tőketerebes 15 434 6 930 42,71 417 2,57 571 3,52
Kassai Kerület 93 844 44 108 47,0 2 543 2,71 3 798 4,05

Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala (2001-es népszámlálás)

17. sz. táblázat
A bejegyzett munkanélküliek végzettség szerinti megoszlása 2001 végén

Végzettségi szint Összesen %-ban Férfi %-ban Nők %-ban
Egyetemi 2 417 2,6 1 329 2,6 1 088 2,5
Főiskolai 337 0,4 127 0,3 210 0,5
Szakközépiskola érettségivel 15 048 16,1 5 524 10,9 9 524 22,3
Általános középiskola 4 002 4,3 1 374 2,7 2 628 6,1
Tanonciskola érettségivel 7 169 7,7 4 479 8,8 2 690 6,3
Tanonciskola érettségi nélkül 3 807 4,1 2 257 4,5 1 550 3,6
Betanított 28 665 30,7 18 801 37,1 9 864 23,0
Általános iskola 26 947 28,8 13 960 27,5 12 987 30,3
Az általános iskolát sem befe-
5 115 5,5 2 861 5,6 2 254 5,3
jezők, iskolát nem látogatott

Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala (2001-es népszámlálás)
- 73 -

2.3. Kapcsolatok Magyarországgal

A magyar-szlovák gazdasági kereskedelmi kapcsolatok helyzete

A magyar piacgazdaság fénykorában – 1867 és 1914 között – hazánk sajátos tőkeközvetítő
szerepet játszott. Amíg hozzánk jórészt Nyugat felől érkezett a tőke, a magyar tőkeexport fő-
leg Keletre irányult. A mai magyar gazdaság méretei és súlya a térségben már nemigen hason-
lítható a múlt század végihez, mégis úgy tűnik, hogy a működőtőke áramlásának mostanában
kibontakozó – némi túlzással – második fénykorában ugyanaz a fő irány.

A kilencvenes évek viszonylagos stagnálása után – részben a szlovák fizetőképes kereslet
élénkülése következtében – jelenleg folyamatosan bővül a magyar-szlovák kereskedelem, de
a magyar termékek még mindig nehezebben találnak piacra Szlovákiában és folyamatos Ma-
gyarország passzívuma. Bár Magyarország számára fontosabbak a nyugati piacok, mint a
viszonylag kis vásárlóerővel rendelkező szlovákiai piac, ez a passzívum túl nagy ahhoz, hogy
okait csupán az elégtelen szlovák fizetőképes keresletben keresnénk.

A szlovák piacra jelenleg sok Magyarországon is beszerezhető terméket Csehországból, il-
letve az EU régi tagállamaiból importálnak, a magyar cégek nem kielégítő mértékű szlováki-
ai jelenléte miatt. A magyar kereskedőket sok esetben az előítéletek határozzák meg annak
ellenére, hogy gazdasági területen már sokkal kevésbé kéne etnikai forrású problémákkal
számolni.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy mind a hazai, mind pedig a
szlovák vámstatisztika a bilaterális árukereskedelem bővülését regisztrálta.
- 74 -

18. sz. táblázat
A magyar–szlovák árukereskedelem 2002-ben

Kivitel Behozatal Egyenleg
2002 2002/2001 2002 2002/2001 2002 2002-2001

M EUR % M EUR % M EUR +/-
I. Élelmiszer, ital, 47 79,2 49,1 136,8 -2,1 -25,6
dohány (0+1)
II. Nyersanyagok 26,7 137,2 61,9 102,1 -35,2 6
(2+4)
III. Energiahordozók 46,4 139,5 96,1 90,4 -49,8 23,4
(3)
IV. Feldolgozott termé- 235 102,4 310 102,5 -74,9 -2,2
kek (5+6+7+8)

V. Gépek, gépi beren- 171,1 145,4 203,8 122,1 -32,7 16,6
dezések (7)
Szlovák Köztársa- 526,2 114,6 720,9 107,3 -194,7 18,1
ság összesen

Magyarország ter- 36 503,10 107,4 39 926,9 106,4 -3 423,80 128,1
mékforgalma ösz- 0
szesen

2001 2002 2001 2002
Országrangsor 14 14 15 15
Forrás: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest

Befektetői kapcsolatok

A kétoldalú gazdasági kapcsolatok bővülését azonban a kereskedelem fejlesztése mellett
hosszú távon a közvetlen beruházások alapozhatják meg. Miközben Magyarország jócskán
hátrébb szorult a régión belül a befogadott közvetlen működőtőke-állomány (FDI) nagysága
tekintetében, egyértelműen éllovas a kifelé irányuló közvetlen befektetések nagysága szem-
pontjából. Csaknem annyi működő tőkét helyeztek ki magyarországi vállalatok 2002 végéig a
világ más országaiba, mint amennyit a térség többi országában bejegyzett cégek együttvéve –
derül ki az ENSZ kereskedelemfejlesztési szervezetének (UNCTAD) tanulmányából.
- 75 -

Szlovákia különösen kedvelt célpont a magyar cégek részéről, amit a szlovák jegybank leg-
utóbbi jelentése is alátámasztotta. Eszerint a 2003 első félévében a közvetlen külföldi befekte-
tések nagysága Szlovákiában elérte a 20,8 milliárd koronát. A legnagyobb befektető idén is
Németország volt, amely 9,29 milliárd koronányi tőkét helyezett el a szlovák piacon. Rögtön
utána azonban Magyarország található, ahonnan több mint 8 milliárd koronás befektetés érke-
zett Szlovákiába. A befektetések nagy része, összesen mintegy 9,3 milliárd korona az energia-
szektorba áramlott, míg 8,1 milliárd az iparban, 1,3 milliárd pedig a pénzügyi szférában talált
gazdára. Az elmaradott régiókat a befektetések továbbra is mellőzik. A befektetések nagy
része, csaknem 70 százaléka a Pozsonyi kerületbe áramlott, a Kassai kerület pedig a befekte-
tések csaknem negyedét tudhatja magáénak. A Szlovákiába eddig érkezett, 320,8 milliárd
koronás befektetéseknek egyébként a háromnegyede talált gazdára a Pozsonyi kerületben. A
legnagyobb befektető az elmúlt évek összesítését tekintve is Németország, ahonnan a befekte-
tések negyede érkezett, míg 16 százaléka Hollandiából, 14 százaléka Ausztriából, csaknem 9
százaléka pedig Olaszországból származik.

A 2002-es évben a hazai befektetők között az OTP Bank Rt. a korábbi Befektetési és Beruhá-
zási Bank (IRB) megvásárlásával (700 M. SK) meghatározó részesedést szerzett. Az idén
megvalósított 300 M. SK értékű tőkeemelés után tulajdoni részesedése 96,34% (a többi kisbe-
fektető). Ugyancsak a tavalyi évhez kapcsolódik a Danubiushotels Rt. nagybefektetése, amely-
lyel mintegy 27 millió euróért megvásárolta a Pöstyénfürdő üdülőkomplexumot 14 szállodá-
val.

Az OTP Bank Rt. szlovákiai jelenléte

A magyarországi OTP Bank az IRB megvásárlásával 2002. augusztusában jelent meg a szlo-
vákiai piacon. Az IRB, a.s. 69,56%-os részvénycsomagjának a Szlovák Köztársaság Állami
Vagyonalapjáról történő átruházásával valamint a Szlovák Biztosító 22,99%-ot kitevő részvé-
nyeinek megvásárlásával valósult meg a SZK Állami Vagyonalapja, a SZK Pénzügyminiszté-
riuma valamint az OTP Bank Rt. között 2001. 12. 7 - én aláírt adásvételi szerződésből eredő
tranzakció. Az OTP Bank az „OTP Banka Slovensko a.s.” részvényeinek 96,9 % - os tulaj-
donosa. A bank további kisebbségi tulajdonosai közé szlovákiai társaságok és kisrészvénye-
sek tartoznak. Az IRB korábban a harmadik legnagyobb szlovák bank volt, de részesévé vált a
Meciar alatti „nómenklatúra” hitelkihelyezéseknek és a stabilitása megingott, olyannyira,
- 76 -

hogy kényszerfelügyelet alá kellett helyezni. Az IRB nevéhez, így rossz szájíz társult. Ezért,
illetve, mivel különösen a felvidéki magyarok körében már korábban is ismert volt, az OTP
elnevezés bevezetése mellett döntöttek.

Korábban az IRB ugyan elsősorban a vállalati ügyfelek felé orientálódott, de az OTP Bank
Slovensko az anyabank üzletpolitikáját alkalmazza és a lakossági ügyfelek megnyerésére fó-
kuszál. Az OTP Bank célja egy erős pénzügyi csoport kiépítése Szlovákiában, ezért külön
leányvállalatok létrehozásán fáradoznak a biztosítás, faktoring, illetve lízing területen. Az
anyabank know-how-ja lehetővé teheti a gyors terjeszkedést. Elsősorban Dél-Szlovákiára
koncentrálnak és itt kezdték meg fiókhálózatuk bővítését.

6. sz. ábra

Az OTP Bank fiókhálózata 2003. Forrás: OTP Bank Rt.

Jelenleg, az IRB fiókhálózatának örököseként, az OTP Bank 52 bankfiókot és 1 kirendeltsé-
get számláló szerteágazó hálózattal rendelkezik egész Szlovákia területén. A bank központja
Pozsonyban van. A rövidesen megnyitásra kerülő fiókok egytől-egyig a déli járásokban talál-
hatóak, Gútán, Somorján, Nagymegyeren, Párkányban és Ipolyságon nyílnak az első új fió-
kok.

Bár a 2002-es statisztikák szerint az OTP még az utolsó bankok között szerepelt, kitűzött cél
az elsők közé kerülni. Ezt új termékek bevezetésével, illetve a más bankokkal elégedetlen
ügyfelek elhódításával szeretnék elérni. Az elhatározásaik között szerepel, hogy az ügyfelei-
- 77 -

ket anyanyelvükön szólítják meg, így a déli régióban lehetőség van magyar nyelvű ügyinté-
zésre és minden banki ismertető, illetve a bank honlapja elérhető magyar nyelven is.

Bár a lakossági ügyfelekre fókuszálnak, a kis- és közép vállalkozók körében is megkezdték
ügyfélkörük kiépítését, a felvidéki magyar vállalkozók támogatását.

Az OTP Bank legnagyobb versenytársai az Erste Bank csoporthoz tartozó Slovenská
Sporitelna, az Intesa BCI-hez tartozó VÚB és Raiffeisen bank érdekeltségébe tartozó Tatra
banka.

Az ambíciózus célok ellenére a fentieket néhány kétséggel is ki kell egészíteni. Kérdéses,
hogy az OTP nem túl későn jelent-e meg az addigra már viszonylag felosztott szlovákiai
bankpiacon és hogyan tudja majd leküzdeni a nagyobb bankok jelenleg nyilvánvaló fölényét.
A másik járható út, hogy megmarad a kis bankok között és megelégszik viszonylag szerény
piaci szelettel és ehhez mért profittal, ennek azonban ellent mondanak az OTP központ ambi-
ciózus tervei.
Fontos hozzátennünk továbbá, hogy a felvidéki OTP viszonylag kis befektetésnek számít,
például az anyabank bulgáriai bankvásárláshoz képest, ahol az ország második legnagyobb
bankja lett az OTP-é.

A MOL Rt. jelenléte a szlovák piacon

A versenyhivatalok jóváhagyását követően a MOL Rt. a szlovákiai kőolajfinomítóban, a
SLOVNAFT Rt-ben 36%-os tulajdonrészt és 50%-os döntési részt szerzett, azaz mindkét cég
50-50%-ban képviseltette magát a felügyelőbizottságban és az igazgatótanácsban. A
SLOVNAFT Rt. tulajdonosi struktúrája ezt követően az alábbiak szerint alakult:

MOL Rt. 36%
SLOVINTEGRA 31%
PENTAGROUP 10%
kisbefektetők 23%.
- 78 -

Megállapodás jött létre a két cég között, melynek értelmében – a versenyhivatalok jóváhagyása
után – a MOL Rt. kivásárolja a SLOVINTEGRA részvényeit (oly formában, hogy 84 M. USD
készpénzt utal át és átadja a MOL-részvények 10%-át). Ezen tranzakciót követően a MOL Rt.
többségi tulajdonossá válik a SLOVNAFT Rt-ben (a teljes befektetés értéke mintegy 360 M.
USD, ezzel a MOL részesedése eléri a 67,8%-ot) és – a nemzetközi gyakorlatot figyelembe
véve – vélhetően kötelezi majd a versenyhivatal arra, hogy vételi ajánlatot tegyen a kisbefekte-
tőknek.

A vállalati struktúrát illetően is változás következett be 2002-ben: a MOL Slovakia-t megvá-
sárolta a SLOVNAFT Rt. és beolvasztották a benzinkutakat üzemeltető BENZINOL-t a
SLOVNAFT Rt-be.

A SLOVNAFT Rt. termelésének 1/3-át értékesíti Szlovákiában, 2/3 részt külpiacokra szállít.
A legnagyobb külföldi felvevőpiaca Csehország, éves szinten 1 M. tonna exporttal. A
kétoldalú forgalom vonatkozásában évi 200 ezer tonna üzemanyagot szállítanak
Magyarországra és kb. 100 ezer tonnát Tiszaújvárosból Kassa környékére

A magyar-szlovák Phare CBC programok eredményei és az ebből levonható tapasztala-
tok.

A 2000-2003 periódusban évente 2 millió euró állt rendelkezésre a szlovák-magyar határsza-
kasz fejlesztésére. A projektek kiválasztása a regionális és területi stratégiákra, illetve a tér-
ségben kialakított konszenzusra épülő Közös Programozási Dokumentum alapján történt.

2000-ben Sátoraljaújhely és térsége csatornázása nyert el 1.600.000 euró értékű támogatást,
mely összeghez 4.240.000 euró hazai társfinanszírozás járult, így a beruházás összköltségve-
tése csaknem elérte a 6 millió eurót. A projekt teljes egészében megvalósult és működik.

Ugyanebben az évben a kisprojekt alap rendelkezésére 400.000 euró Phare támogatás állt,
ebből 11 projekt megvalósítása került jóváhagyásra. Ezek közül 10 projekt sikeresen megva-
lósult és lezárult.
- 79 -

A 2001. évi szlovák-magyar Phare CBC keretből valósul meg a balassagyarmati elkerülő út,
melynek teljes költségvetése 2.244.737 euró (ebből 1.683.553 euró Phare támogatás). A beru-
házás kivitelezői szerződésének aláírására 2003. szeptember 30-án került sor, a projekt befe-
jezése 2004 augusztusára várható. Mivel a nyertes kivitelező ajánlati ára alacsonyabb volt a
rendelkezésre álló összegnél, lehetővé vált 116.447 euró átcsoportosítása a kisprojekt alap
javára. Az eredeti allokációval biztosított 200.000 euróból, illetve a reallokált összegből (ösz-
szesen 316.447 euró) 9 projekt megvalósítása válik lehetővé, melyekre november végén írták
alá a támogatási szerződéseket (összesen 315.106 euró értékben).

A 2002. évi program 2 millió eurós keretéből egy környezetvédelmi támogatási konstrukció
(1.800.000 euró Phare támogatással és 600.000 euró magyar társfinanszírozással) és egy kis-
projekt alap (200.000 euró Phare támogatással) került jóváhagyásra. A környezetvédelmi tá-
mogatási konstrukció egyrészt tanulmányok elkészítését, valamint humán erőforrás-fejlesztést
ösztönöz, másrészt beruházásokhoz nyújt támogatást. Az első ablak keretében minimum
50.000, maximum 150.000 eurós támogatás igényelhető, míg a beruházási jellegű pályázatok
esetében 100.000 és 500.000 euró közötti összeg. A saját erő nagysága valamennyi projekt
esetében minimum 10%. A pályázati felhívás megjelenésének várható időpontja 2004. febru-
ár. A kisprojekt alap a 2001-es alappal együtt került kiírásra 2003 nyarán és a rendelkezésre
álló összegből 4 projekt támogatására írtak alá szerződést 2003. november végén.

A 2003. évi allokációból egy határ menti gazdaságfejlesztési támogatási konstrukció és a már
megszokott és nagy népszerűségnek örvendő kisprojekt alap részesült támogatásban. A
2.400.000 euró értékben (1.800.000 eurós Phare támogatással) a 2004. év első felében kiírásra
került támogatási konstrukció részben tanulmányok, üzleti szolgáltatások és szakképzések,
részben beruházási tevékenységek megvalósításához nyújt segítséget.
- 80 -

2.4. Javaslat a Szlovákiában élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések elő-
készítésére, a lehetséges kapcsolódási pontok bemutatása

Az Uniós csatlakozásból adódó lehetőségek

2004. május 1-én Magyarország mellett Szlovákia is az Európai Unió teljes jogú tagjává vált.
Ez szlovák részről a gazdasági és politikai stabilizáció irányába az elmúlt években megtett
erőteljes lépések gyümölcse volt, habár nyilvánvalóak voltak a tíztagú bővítésről született
döntés politikai elemei is. A tagsággal Magyarország mellett Szlovákia is alanyává válik egy
olyan gazdasági és politikai feltétel-rendszernek, ami viszonylagosan gyors átalakulásra fogja
késztetni az egyébként csak lomha fejlődésre képes államigazgatási – gazdaság-irányítási
rendszert.

Az 1945-től napjainkig mesterségesen nehezen átjárhatóvá tett magyar-szlovák határ 2004.
május 1- től uniós belső határrá vált, amelyen nem korlátozható többé a személyek, az áruk és
a munkaerő áramlása sem.

A korábban még az egyszerű személyforgalomra is szigorúan kiterjedő határellenőrzést 2004.
májusától a teljes áruforgalom-liberalizáció váltotta fel (a személyforgalom ellenőrzése várha-
tóan 2007-től szűnik majd meg) és megnyílt a lehetőség az észak-magyarországi és dél-
szlovákiai, történelmileg összetartozó, régiók kapcsolatának újraélesztésére.

Ennek a történelmi eseménynek a pozitív hatása a Szlovákiában élő magyarok gazdasági
helyzetére felbecsülhetetlen és ettől a ponttól a lehetőségek megteremtése mellett a lehetősé-
gek minél szélesebb-körű kihasználása lesz a megoldandó feladat.

A magyar kormányzat szerepvállalásának lehetőségei.

A kormányzatnak nagy szerepe van az EU tagságunkkal kapcsolatos információk eljuttatásá-
ban a gazdaság szereplői számára. Ebben a munkában a megfelelő módon kell tájékoztatni az
észak-magyarországi vállalkozókat és a gazdaság más szereplőit a határ átjárhatóságából adó-
- 81 -

dó lehetőségekről, a munkavállalás, vállalkozás, befektetés és árumozgatás teljes liberalizáci-
ójáról magyar-szlovák viszonylatban, ami magyar csatlakozás egyik nagyon fontos, ám keve-
set hangsúlyozott hozadéka.

Fontos a tájékoztatás a szlovák nyelvtudás hiányából adódó félelem eloszlatásában is, hiszen
ebben a helyzetben a szlovákiai magyarság kiemelt, híd-szerephez juthat. A magyar-szlovák
határ sok esetben korábban szorosan összetartozó és gazdaságilag együttműködő, együtt-
lélegző régiókat osztott ketté. Az EU csatlakozás történelmi lehetőség arra, hogy újraélesszük
ezeket az évszázados gazdasági kapcsolatokat – természetesen a mai követelményeknek és a
versenyhelyzetnek megfelelően.

A gazdasági kapcsolatokat nagyban segítené, hogy magyar vállalkozók-befektetők Magyaror-
szágon is hozzájuthatnának a szlovákiai üzleti jelenléthez szükséges nyomtatványokhoz, en-
gedélyekhez, megfelelő magyar nyelvű tájékoztatóval ellátva.

Néhány éven belül olyan gondolkodásbeli változást lehetne elérni, ami közel hozná Szlováki-
át a magyar gazdaság szereplőihez és kevésbé tekintenénk idegenként erre a kulturálisan és
történelmileg hozzánk oly közel álló területre.

Számítani lehet azonban arra, hogy szlovák oldalon a közös csatlakozás és a közös gazdasági
érdekek ellenére – ugyancsak történelmi, illetve érzelmi okokból megpróbálnak majd akadá-
lyokat gördíteni a magyar gazdasági térnyerés elé. Ezért lesz rendkívüli szükség a jól képzett
szlovákiai magyarokra a magyar-szlovák gazdasági kapcsolatok felélénkítésében, hiszen ők
helyzetüknél fogva tájékozottak a szlovákiai üzleti és jogi környezetről, míg a magyarországi
helyzet sem idegen számukra.

Integrált információs és pályázati rendszer

Javaslatunk egy olyan integrált információs, illetve pályázati rendszer kialakítása, amely le-
hetővé tenné, hogy a határon túli magyarokhoz eddig eljutott, gazdaság-fejlesztésre szánt
szétaprózott támogatásokat egységes keretbe foglaljuk,
áttekinthetővé tegyük és a hozzájutást objektív kritériumokhoz kössük.
- 82 -

A következő cél a magyarlakta régiók között eddig nem létező, illetve nem megfelelő mérté-
kű információ-áramlás, illetve tudás-transzfer megteremtése. Ehhez megfelelő oktatási, to-
vábbképzési program is kapcsolódhat. Ezzel például elérhető, hogy ha valamely területen
Magyarország már sikereket ért el (pl. Európai Uniós pályázatok írása), a meglévő tudást át-
áramoltatná azokba a – magyarlakta – régiókba, ahol még semmilyen vagy kevesebb tapaszta-
lattal rendelkeznek. A rendszer természetesen támogatná a visszafelé (Magyarország felé)
történő információ áramlást is.

Összefoglalás

Jelenleg a Felvidéken, különösen a keleti régióban a legnagyobb problémát az információ, a
forrás-, tapasztalat-, illetve nyelvtudás-hiány jelenti a pályázatok beadásánál. Jelentős még a
technikai felszereltség hiánya (számítógép, internet kapcsolat), ami az információ-áramlást is
nehezíti. A tervezett integrált rendszer kialakításához a technikai feltételek gyors megteremté-
se is szükséges lenne. Fontos emellett a határok átjárhatóságának biztosítása, új utak átkelők
építésével, minimális célként a korábban fennállt közlekedési folyosók helyreállítását megje-
lölve.
A kormányzat által megindított decentralizációs folyamat eredményeként már Szlovákiában is
megélénkült az önkormányzatok tevékenysége és bizonyos tevékenységek önálló elvégzésére
törekednek. Bár a kistérségek revitalizációja kormányzati cél, ez csak helyi kezdeményezések,
pályázatok útján valósulhat meg.

Azokon a területeken, ahol különös érzékenység tapasztalható az etnikai alapú támogatások-
kal kapcsolatosan, ott lehetséges lenne az együttműködés önkormányzati és egyéb regionális
társulásokon keresztül történő megvalósítása.

Fontos, hogy a magyar kormány a kisebbségpolitika formálásának keretében kezdeményező
szerepet vállaljon a határ-menti régiók gazdasági revitalizálásában.
- 83 -

3. A Romániában élő magyarság gazdasági helyzetének értékelése,

a támogatási rendszer legfontosabb elemei

3.1. A Partium és Bánság gazdasága, a magyarok gazdasági helyzete

3.1.1. Összefoglaló

A Partiumhoz tartozó öt megye Románián belül két fejlesztési régióhoz tartozik: Arad és
Temes a Nyugati Fejlesztési Régióhoz, Bihar, Szatmár és Máramaros pedig az Északnyugati
Fejlesztési Régióhoz. Valamennyi megye esetében a gazdasági környezet alakításakor megha-
tározó tényező volt, hogy határmegyéknek tekinthetőek, s így a főváros után a külföldi nagy-
befektetők egyik legfontosabb célterületévé váltak.

Gazdasági fejlettség szempontjából a határvonal a három iparilag lényegesen fejlettebb déli
megye és az északabbra fekvő Szatmár, és Máramaros között húzható meg. Az eltérések a
lakosság szerkezetében is jelenkeznek, ugyanis a két északi megyében a vidéki lakosság ará-
nya jóval magasabb az átlagnál. Ennek ellenére, ha az Északnyugati Régióhoz tartozó három
megye mutatóit nézzük, ezek a bruttó nemzeti termék összetételénél az országos átlaghoz ha-
sonló eredményt mutatnak, míg a Nyugati Régióhoz tartozó Arad és Temes esetében az építő-
ipar teljesítménye mondható kiugrónak.

Máramaros megyeben a színesfémbányászat és az ipar a meghatározó, míg a Tisza mentén
inkább a mezőgazdaság. A térség jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik, amely viszony-
lag még kevéssé van kihasználva. A Bányavidéken elsősorban az eléggé intenzív levegő- és
vízszennyezés gátolja a turizmus fejlődését. Viszonylag elhanyagolt a Visó-Borsai medence
is, ahol nemcsak téli sportok űzésére alkalmas turisztikai potenciál létezik, hanem nyáron is
kihasználható üdülőhelyek, mint a borsai Turisztikai Komplexum a Radnai-havasok tövében,
ahol a Pietrósz természetvédelmi rezervátum is található. Szinte teljesen kihasználatlanok a
gyógyhatású ásványvízforrások, melyek száma mintegy százra tehető, s a legismertebbek a
Máramarossziget melletti Szaploncán, Aknasugatagon, illetve a Radnai-havasokat övező völ-
gyekben: például Borsabányán találhatóak. Az ásványvizeket a térségben nem palackozzák, s
kiépített gyógyfürdők sem működnek.
- 84 -

Máramaros megye, túlságosan északi fekvése miatt, illetve mert a főbb útvonalak elkerülik,
viszonylag kisebb tőkevonzási potenciállal rendelkezik. A térség viszonylag alacsony képzett
munkaerő-potenciálja sem teszi különösebben vonzóvá a külföldi befektetők számára. Az
iparágak közül leginkább azokba érdemes befektetni, amely az itt található nyersanyagok
helybeni feldolgozását teszik lehetővé, mint a bútorgyártás, vagy a helyben termő gyümöl-
csök feldolgozása. A színesfémek feldolgozása területén a piac eléggé telített: brit, ausztrál
befektetők vannak jelen. A Keleti-Kárpátok vonulatai ellenben óriási turisztikai lehetőségeket
rejtenek, amelyek talán ezen a vidéken a legkevésbé kihasználtak. A vulkanikus eredetű hegy-
ségek aljában eredő ásványvízforrások is kevéssé ismertek, s ezek közül egyesek vizét nem-
csak palackozni lehetne, de a gyógyturizmus révén lehetne kihasználni.

Szatmár megyében több tájegység található: a Szamoshát, a Bükkalja, az Avas, Ugocsa,
Nagykároly és vidéke és Szatmár környéke. A tájegységek között gazdaságilag eltérés tapasz-
talható: az Avasban és Ugocsában inkább a bányászat, valamint az epertermesztés meghatáro-
zó, Nagykároly és Szatmárnémeti iparosodott vidék, de a környéken a mezőgazdaság is jól
fejlett, Bükkaljában pedig a fafeldolgozás az egyik legfontosabb iparág. Ugocsából és főleg az
Avasból, valamint a Szamoshát keleti településeiről nagyon sokan dolgoznak külföldön ven-
dégmunkásként: Németországban, Franciaországban és Olaszországban. A statisztikai adatok
szerint Szatmár megye keleti részében a munkaképes lakosság több mint 4,5 százaléka keve-
sebb mint fél évet tölt az országban. Csekély mértékben kihasznált a termálvíz-potenciál,
mely a megye délnyugati részén, Tasnád környékén jelentős, valamint a szénsavas ásványvi-
zek, melyeket nem palackozzák. A turisztikai lehetőségek is kihasználatlanok, bár az utóbbi
időben néhány új komplexum is épült, mint az apai fürdőtelep, vagy újjáépítették a tasnádi
termálstrandot. A téli sportokra alkalmas avasi terület kihasználása érdekében hamarosan a
Luna-forrásnál sípálya és üdülőkomplexum épül.

Szatmár megye északkeleti része jellegzetességeit tekintve inkább Máramaros megye vonásait
mutatja: az Avas vidéke komoly fakitermelési és feldolgozási lehetőségekkel rendelkezik,
valamint a gyümölcs, főleg az eper helyi feldolgozásába érdemes befektetni. A turisztikai
lehetőségek is kihasználatlanok és főleg Bikszád környéke komoly gyógyturisztikai potenciál-
lal, valamint ásványvízforrásokkal rendelkezik. Magyarország uniós taggá való válása után
elsősorban Szatmárnémeti és Nagykároly, valamint ezek környéke válhat a külföldi befekte-
tők célpontjává.
A megye már jelentős élelmiszer-ipari vállalkozásokkal rendelkezik, s az élelmiszer-
- 85 -

feldolgozás szerepe a jövőben tovább erősödhet. Eddig a malom- és tejipar, illetve az étolaj-
gyártás volt jelentősebb, míg a jövőben a korábban jelentősnek mondható húsfeldolgozó ága-
zat is magához térhet. Érzékelhető az is, hogy Szatmárban több multinacionális cég beszállító-
ja, például autóalkatrész-gyártó üzem, vagy számítógép-alkatrészgyártó telepedne le a
Szatmár–Nagykároly vonalon, a határ mentén. Ezek viszonylag hosszabb tartózkodásra fog-
nak itt berendezkedni, míg a bérmunkában dolgoztató könnyűipari cégek valószínűleg Romá-
nia uniós csatlakozása közeledtével keletebbre, a szovjet utódállamokba helyezik át tevékeny-
ségük súlypontját.

Arad megye főleg a gépgyártás területén számíthat további befektetésekre, illetve a dél-
erdélyi autópálya építésének megkezdésével fellendülhet az építőipar. Várható építőanyag-
gyártó cégek letelepedése is a térségben. Aradra elsősorban nagy multinacionális cégek be-
szállítói telepedhetnek le, változó profillal: az autóalkatrész-gyártástól az élelmiszeriparig.
Nagyon megerősödött már, de tovább fejlődhet a szolgáltatóipar, s azon belül a szállítmányo-
zás és a logisztika területén várhatóak újabb komoly beruházások. Turisztikai szempontból a
nagyon elhanyagolt északkeleti térségben, Menyháza környékén lehet komolyabb szakmai
befektetők megjelenésére számítani, illetve a megépülő autópálya mentén, a Maros völgyé-
ben.

Temes megye helyzete nemcsak a régión, hanem Románián belül is sajátosnak mondható,
ugyanis a munkaerő szakképzettsége talán itt a legmagasabb a főváros után. Ez azt is jelenti,
hogy a Bánság főleg a magas szakképzettséget igénylő, új technológiákat behozó külföldi
befektetők célpontjává válhat. Már most is jelen van, de tovább erősödhet a számítógép-
alkatrészeket gyártó ágazat, de az sem kizárt, hogy komolyabb multinacionális high-tech vál-
lalatok is ide teszik át regionális székhelyüket, ugyanis Szerbia közelsége és az ott kezdődő
magánosítási folyamat felértékeli Temesvár szerepét. Amennyiben a Renault és a Daewoo
után más autógyártó is Romániába települ, az egyik legvalószínűbb célpont éppen Temesvár
lehet, hiszen ez az egyetlen város, amely járműgyártási hagyományokkal rendelkezik, de je-
lenleg nem gyártanak itt gépjárműveket. A másik fejlődőképes iparág az építőipar, ahol építő-
ipari cégek és építőanyag-gyártók megjelenése egyaránt várható. A könnyűipar területén re-
cesszióra lehet számítani: a bérmunka-rendszerben dolgozó olasz és német cégek valószínűleg
keletebbre költöznek.

A Partium gazdasága bizonyos szempontból eltérő jeleket mutat a környező térségekétől. A
- 86 -

mezőgazdaság nagyon fejlett, s az iparon belül a feldolgozóipar túlsúlya a jellemző: Aradon
az ipari termelés 90, Temes, Bihar és Szatmár megyében pedig a 70 százalékát teszi ki. A
gazdasági átalakulás azonban a magyarlakta kistérségek szempontjából vegyes eredményeket
hozott. A magyar többségű vidékeken általában kevesebb vállalat alakult és ezek összforgal-
ma kisebb, csak a magyarlakta városokban pezsgőbb a gazdasági élet. Ezt példázza Bihar me-
gye, ahol az Érmelléken belül csak Érmihályfalva számít jelentősebb gócpontnak. A tőkeerő-
sebb vállalkozások többsége itt az E60-as nemzetközi főút mentén települet a Bors–
Nagyvárad–Élesd vonalon, illetve a belényesi medencében a Belényes–Rény–Vaskohsziklás
övezetben, ahol a Taransilvania General cégcsoport legtöbb termelőegysége található.
Berettyószéplak a kőolaj-finomítónak, Esküllő pedig a hőálló téglát gyártó cégnek köszönheti
kiemelkedő eredményeit. A magyar többségű Bors kimagasló teljesítménye a határátkelőhely-
lyel magyarázható. Biharral ellentétben, ahol több község is kiemelkedő gazdasági gócponttá
vált, Máramarosban a vállalatok többsége a városokban telepedett meg. Mivel a bányavidéki
magyarság nagy rész városlakó, a magyarok lakta szórványvidékek többnyire egybeesnek
azokkal a térségekkel, ahol pezsgőbb a gazdasági élet. Az ukrán határszélen található telepü-
léseken nincsenek meghatározó jellegű vállakozások, ugyanis ez a határ most is nehezen át-
járható és ebben a Tisza-híd tavalyi megnyitása sem hozott változást. Máramaroshoz hasonló
Temes megye helyzete is: a tőke itt is az urbánus településeket célozta meg, melyek közül
jónéhányban (Temesvár, Lugos, Zsombolya) jelentősebb létszámú szórványmagyarság talál-
ható.

Korábban csak a Bánság (nagy részben Temes megye) gazdasági autonómiájára vonatkozó
törekvések fogalmazódtak meg. Újabban az Erdély-Bánság Liga fogalmazott meg ilyen jelle-
gű törekvéseket. A Partium lakói, elsősorban a Temes, Bihar és Arad megyében élők egy ré-
sze úgy érzi, hogy nagyobb terhet viselnek, mint az ország többi része, s a visszaosztott állami
bevételekből kevesebbet kapnak. Ebben van némi igazság, hiszen az illető megyék részará-
nyosan kevesebb pénzt kapnak vissza, mint amennyit befizetnek az államkasszába. A gazda-
sági viszony a magyarság és a többségi román nemzet között a Partiumban súrlódásmentesnek
mondható. Az együttműködés a szórványosodó Bánságban szinte példaértékűnek minősíthető.
Ennek példája a Temes megyei Zsombolya városa, ahol a kisebbségben élő magyarság által
állított polgármester óriási támogatást élvez a helyi románság soraiban.
- 87 -

3.1.2. Privatizáció

Romániában a rendszerváltás után a gazdaság átalakítása a magyarországihoz képest lassab-
ban haladt. A privatizációt több, egymásnak is ellentmondó törvény szabályozta az utóbbi
másfél évtized folyamán. A folyamat időnként felgyorsult, máskor lelassult a mindenkori
kormány politikai akarata és a nemzetközi pénzügyi szervezetek nyomásának függvényében.

Kemény viták tárgyát képezte a privatizálandó-, illetve a tartós állami tulajdonban maradó
vállalatok köre, valamint a privatizálandó vállalatokban fenntartandó állami részesedés há-
nyada. Az első menetben két intézményt hoztak létre: egy Állami Tulajdonalapot (Fondul
Proprietatii de Stat – FPS) és 5 regionális szintű Magán Tulajdonalapot (Fondul Proprietatii
Private – FPP). A lakosság számára tulajdon-szelvényeket nyomtattak és szétosztották azokat.
A tervek szerint a FPP a tulajdonában levő 70%-ot pénzért kellet volna értékesítse, mégpedig
évi 10%-ot. Így a teljes privatizációs folyamat 7 év alatt befejeződött volna. A stratégiai fon-
tosságú, tartós állami tulajdonban tartandó vállalatok önállóan gazdálkodó egységekké alakul-
tak.

A tulajdonszelvényeket fel lehetett használni a privatizálandó vállalatoknál vezetők és dolgo-
zók általi vásárlásra (Management and Employee Buy-Out – MEBO) vagy be lehetett fektetni
a FPP-be, amelyeknek a folyamat lezárásakor befektetési alapokká kellet volna átalakulni. Ha
egy vállalatnál a MEBO-t akarták alkalmazni, azt egy Alkalmazotti Egyesületnek (Programul
Asociatiei Salariatilor – PAS) kellett lebonyolítania. A PAS-t hivatalosan be kellett jegyeztet-
ni egyesületként, majd választott vezetői leülhettek a FPS és FPP képviselőivel a szerződési
feltételeket megtárgyalni. A vállalatokat a tulajdonszelvényekkel (az alkalmazottak bármeny-
nyi tulajdonszelvényt bevihettek a vállalatukba), készpénzzel és bankhitellel lehetett megvá-
sárolni.

Mivel a tulajdonszelvények nem voltak névre szólóak és az aktuális hatalomnak nem tetsző
politikai és gazdasági körök kezébe kerültek. A folyamatot megváltoztatták, téves számítások-
ra hivatkozva újraértékelték a privatizálandó állami vagyont. Az új értéket megint szétosztot-
ták a felnőtt lakosság között, de most már névre szóló voucherek formájában. A „privatizáció
felgyorsításáról” szóló új törvény (Tömeges Privatizációs Programnak – TPP is hívták.) sze-
rint minden állampolgár el kellett menjen a postára és egy általa választott konkrét vállalathoz
el kellett küldje a voucherjét. A hatalom kijelölte azokat a vállalatokat, ahol többségi részese-
- 88 -

dést szándékozott megtartani, itt a vállalatok értékének 49%-át lehetett jegyezni, a többi válla-
latnál az érték 60%-át. A tömeges privatizációs program által tulajdonképpen az állami válla-
latok értékének csak 5%-át privatizálták, hiszen a legnagyobb és legerősebb vállalatokat az
állam stratégiai fontosságúnak nyilvánította és 100%-ban saját kézben kívánta tartani.

Az 1996-os választások után hatalomra került új kormány nyilatkozatok szintjén fel akarta
gyorsítani a privatizációt. Az RMDSz egyes körei megpróbáltak célirányosan néhány vállala-
tot magyar nemzetiségű kisrészvényesek kezére juttatni. A magyar lakosság egy része nem
kért tanácsot senkitől, hogy hova tegye a kuponját, mások bizalmatlanok voltak az RMDSz-
el szemben. A szervezeten belül nem mindenkinek tetszett a folyamat lebonyolításával foglal-
kozó csapat, így a szándék megbukott.

Az új kisrészvényes-réteg egy része – ha volt fizetőképes kereslet - eladta a részvényeit. Má-
sok tartják a részvényeket, néha kapnak osztalékot, néha elmennek közgyűlésekre. A többség
betette a részvényét a szekrénybe és azóta sem tett vele semmit. A privatizáció másik területe:
a maradék vállalatok pénzért való értékesítése kül- és belföldi pénzügyi vagy szakmai befek-
tetőknek. Ez a folyamat napjainkban is tart, néha kisebb-nagyobb botrányok által kísérve. Az
új kormány elkötelezte magát a privatizáció folytatása és befejezése mellett.

A fenti folyamattól különbözik a mezőgazdaság helyzete. A volt állami gazdaságok privatizá-
ciója még nincs befejeződve. A földek visszaadása – legalábbis birtoklevelek kiosztása szint-
jén – nagyon lassan halad. A román adminisztráció nem ismeri a telekkönyv fogalmát, ezért a
folyamatot botrányok kísérik. A kialakuló felaprózott birtokszerkezet pedig nem teszi alkal-
massá a mezőgazdaságot, hogy versenyképessé váljon az EU farmerjeivel szemben. A prob-
léma különösen égető, ahol a lakosság nagy része mezőgazdaságból él. Az utóbbi időben
megkezdődött a közösségi erdők és földek visszaadása.

A Partiumhoz tartozó öt vizsgált megye Románián belül két fejlesztési régióhoz tartozik:
Arad és Temes a Nyugati Fejlesztési Régióhoz, Bihar, Szatmár és Máramaros pedig az
Északnyugati Fejlesztési Régióhoz. Gazdasági fejlettség szempontjából a határvonal nem a
régi határon húzható meg, hanem Bihar és Szatmár között, ugyanis a nagytérség három déli
megyéje főleg iparilag lényegesen fejlettebb az északabbra fekvő Szatmárnál, illetve
Máramarosnál.
Az állami tulajdonban levő vállalatok nagy részét az alkalmazottak vásárolták meg, az 1990-
- 89 -

es évek közepén alkalmazott MEBO-módszernek köszönhetően. A nagyobb vállalatok a
nagyprivatizációban keltek el, jelentős mértékű a külföldi tőke részvételével. A privatizációs
és szerkezetváltási folyamatok csak 1999-től gyorsultak fel. A privatizációs folyamat első
szakasza a kitermelő- és feldolgozóipart érintette. A felszabaduló munkaerőtöbblet egy részét
a mezőgazdaság szívta fel, ahol 1992-1996 között érezhetően megnőtt a magángazdálkodók
száma.

A Partiumon belül a gazdasági fejlettség szempontjából a határ nem a két fejlesztési régió
határán húzódik, hanem Bihar és Szatmár megye között. Az egész térségből kimagaslik Te-
mesvár, amely a legfejlettebb. A magyarság komolyabb gazdasági pozíciókat csak ott tudott
elérni, ahol részaránya is nagyobb, vagyis Szatmárban és Biharban, bár gazdasági ereje itt
sem közelíti meg számarányát.

A privatizációban magyar vállalkozók kevésbé vettek részt, az itteni magyar nagyvállalkozók
többsége új vállalkozást alapítva és azt felfejlesztve ért el eredményt. A tömegprivatizációban
a magyarok egyenlő eséllyel vettek részt, hiszen itt a mindenki között egyformán kiosztott,
viszonylag kis értékű kárpótlási jegyeket (kuponok) lehetett állami tulajdonra váltani.
A nagyprivatizációban azonban a helyi magyarok már eleve hátrányban voltak, hiszen a rend-
szerváltás előtt – talán néhány Szatmár megyei példa kivételével – szinte alig lehetett a
Partiumban magyar vállalatvezetőt, igazgatót találni. Így a magyar közösségen belül hiányzott
az a réteg, amelyből Romániában az első vállalkozók kiváltak, illetve nem volt elegendő tőke,
kapcsolat és információ, hogy a helyi magyarság jobban szituált rétege részt vehessen a nagy-
privatizációban.

Az innen elszármazott, tőkével visszatérő romániai magyarok közül is csak a nagyváradi
Mudura Sándor és az aradi Böszörményi Zoltán tudott a nagyprivatizáció során számottevő
eredményt elérni. Szatmár megyében, ahol a magyarság számaránya a legnagyobb a
Partiumon belül, több helyi magyar vállalkozó vásárolt állami tulajdont, bár a magánosításban
való részvétel aránya itt is kisebb volt a szatmári magyarság számarányánál. A Partium északi
részében egyébként a nagyprivatizációban való helyi részvétel sokkal kisebb volt, mint a Bán-
ságban, ahol több nagyvállalkozói csoport fejlődött ki a rendszerváltás óta. Ez elsősorban
Temes megyére érvényes, ahol a vállalkozói kedv csírái már a szocialista rendszerben meg-
mutatkoztak, hiszen Temesvár volt a Szerbiából beáramló áruk tranzitpiaca. A magánosítási
folyamat a Partiumban jobban sikerült, mint az ország többi részében: a munkanélküliség itt a
- 90 -

legkisebb, főleg Bihar és Szatmár megyében.

A magánosítás során elvérzett vállalatok helyébe itt többnyire azonos vagy hasonló profilú
külföldi érdekeltségi körbe tartozó vállalatok települtek, amelyek felszívták a feleslegessé
váló szakképzett munkaerőt. Erre példa a temesvári elektrotechnikai és elektronikai ágazat,
vagy az egész térség könnyűipara. A nagyprivatizáció kezdetekor az RMDSZ nem sokat tu-
dott segíteni, mert ellenzéki pozícióban volt, és az információk nem jutottak el hozzá. Az
RMDSZ komolyabb szerepvállalása 1997 utánra tehető, amikor a kormánykoalícióhoz tartozó
érdekvédelmi szövetség képviselői beépültek bizonyos gazdasági kormányzati struktúrákba
(privatizációs ügynökség, fejlesztési ügynökség). A térségben komolyabb segítséget így sem
tudtak nyújtani a magyarok részvételéhez a magánosítási folyamatban, ugyanis a tőke hiánya
megakadályozta ennek a folyamatnak a kibontakozását.

Ami a helyi magyar politikusok tőkeérdekeltségeit illeti, ezekről azokban a megyékben lehet
beszélni, ahol tömbmagyarság él. Temes és Máramaros, sőt Arad megyében is a helyi magyar
vállalkozók kevésbé vesznek részt a politikai életben. Biharban és Szatmárban azonban más a
helyzet: Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alelnöke és Biró Rozália, Nagyvárad alpolgár-
mestere több mint egy tucat, különféle profilú cég tulajdonosa és társtulajdonosa, Szabó Ist-
ván Szatmár megyei tanácselnök és Riedl Rudolf, Szatmár megye alprefektusa pedig több
élelmiszer-ipari cégben érdekelt.

3.1.3. Máramaros megye gazdasági helyzetképe

Az elmúlt évtizedben a szerkezetváltási folyamat leginkább a legészakibb megyét,
Máramarost sújtotta, melynek nagy részét 1999-ben hátrányos helyzetű övezetté minősítették.
A megye gazdaságának átalakulásához hozzájárul a bányászat erőteljes visszafejlődése,
ugyanis Nagybánya környékén található Románia legnagyobb színesfém-kitermelő bányavi-
déke, ahol rezet, cinket, ólmot, mangántartalmú vasércet, illetve kis mennyiségben aranyat és
ezüstöt is kitermelnek.
Szinérváralja környékén nagyon jelentős az építőanyag-kitermelés külszíni fejtésekben:
Máramarosban főleg andezites tufákat és mészkövet termelnek ki. Meghatározó még a fűrész-
áru és a bútorgyártás, illetve a textilipar. Máramaros az országban az egyetlen elektrolitikus
úton megtisztított rezet előállító térség, s itt nagy kapacitású rézhuzalkészítő üzem is műkö-
dik.
- 91 -

A textilipar még mindig számottevőnek mondható, bár érezhető a visszaesés. Teljesen eltűnt a
cipőgyártás. Enyhén visszaesett a fafeldolgozás ennek ellenére Máramaros az északnyugati
régió legnagyobb fakitermelő vidéke maradt. Az acélgyártás is erőteljesen visszafejlődött.
Máramaros mindig is a gyümölcskitermelésben számított jelentősnek, s ezt a pozícióját meg
is őrizte, a dombos-hegyes vidéken jelentős mennyiségű burgonyát is termelnek. A megye,
adottságaiból kifolyólag, viszonylag kevés gabonát termel, s ez is inkább a Szamos és Tisza
völgyében meghatározó. Az állattenyésztés területét az állatállomány csökkenése határozta
meg, bár ez lényegesen kisebb volt, mint a régió más megyéiben. Ebben meghatározó szerepe
volt annak, hogy a megye hegyes területein még a szocialista rendszerben is inkább a magán-
gazdaságok szerepe volt meghatározó, s viszonylag kevés termelőszövetkezet működött. Az
élelmiszeripar ágazatai közül a húsfeldolgozás erősödött meg az elmúlt időszakban, ami azzal
magyarázható, hogy a megye nagy részét hátrányos övezetű vidéknek sorolták be, és éveken
keresztül vámmentesen lehetett külföldről húst behozni, amelyet itt dolgoztak fel. Bár
Máramaros az egyik legnagyobb tejtermelő vidék, több mint 1,8 millió hektoliterrel (2000.
év), az ipari tejfeldolgozás és sajtelőállítás az 1990-es évek végére fokozatosan megszűnt. A
gyümölcstermesztésnek köszönhető a természetes alapanyagokat használó üdítőital-gyártás
fellendülése, illetve az édesség- és szeszesitalgyártás fejlődése.

A lakosság több mint 51 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, 22,6 százalék ipari vállala-
toknál, 26,4 százalék pedig szolgáltatóvállalatoknál dolgozik. Az országos átlagnál lényege-
sen, 23 százalékkal nagyobb a mezőgazdaságból megélő személyek aránya.
A bányákon kívül egyetlen nagyvállalat maradt állami kézen, az ólomfeldolgozó Romplumb.
A vállalatok többségét az alkalmazotti egyesületeket előnyhöz juttató MEBO-módszerrel pri-
vatizálták, ám a stratégiai fontosságú cégek a nagyprivatizációban, versenytárgyalással keltek
el. Így jelentek meg a helyi feldolgozóiparban a nagybányai Phoenix gépgyárat megvásárló
indiai–angol befektetők, illetve a meddőhányókból ciánozással aranyat kivonó ausztrál vállal-
kozók.

A magyar lakosság részvétele a privatizációban viszonylag gyenge volt, igaz, itt a magyarság
inkább szórványban él. Egyetlen jelentősebb helyi magyar érdekeltségnek számító privatizált
vállalat a bányavállalat egykori kutatóintézete, amely bányatervezéssel és jelenleg elsősorban
bányabezárásokkal foglalkozik. A hátrányos helyzetű övezetté való minősítéssel párhuzamo-
san jelentősen megszaporodott a szolgáltató- és kereskedő vállalkozások száma, s megerősö-
- 92 -

dött az élelmiszeripar, német és magyar befektetők érdeklődését felkeltve. A megye viszony-
lag kevés külföldi tőkét vonzott a rendszerváltás óta, s ez a folyamat is inkább 1999 után vált
érezhetővé. A máramarosi magyar befektetéseket is a tőkeapport alacsony szintje jellemzi:
egyetlen magyarországi befektető sem ruházott be százezer dollárt meghaladó összeget. A
legnagyobb magyar érdekeltségek profilja eltérő, találunk szolgáltatóvállalatot, építőipari cé-
get, logisztikai és ingatlankezelő vállalkozást, mezőgazdasági profilú céget.

3.1.4. Szatmár megye gazdasági helyzete

Szatmár megyére rányomja a bélyegét, hogy a megye lakosságának több mint fele mezőgaz-
dasággal foglalkozik. Az ipari létesítmények a megye négy városában működnek, de ezek
többsége a megyeközpontban, Szatmárnémetiben és a magyar határ közelében fekvő Nagyká-
rolyban található. A gépipar, amely meghatározó volt 1990 előtt, enyhén visszaesett, bár most
is meghatározónak számít. Az acéltermelés ugyan nem volt sohasem meghatározó jellegű, de
növekedett: az 1990. évi 766 tonnáról 1289 tonnára. Nagy jelentőségű a háztartásigép-gyártás,
s azon belül is a gáztűzhelyek készítése. Szatmár egyik legnagyobb üzeme korábban az Unio
volt, amely különféle gépeket, berendezéseket és alkatrészeket állított elő. Ezt a több tízezer
személyt foglalkoztató gyáróriást az 1990-es évek elején több vállalattá választották szét. A
legnagyobb cég a bányászati berendezéseket gyártó részlegből alakult, ahol most mintegy
ezer személyt foglalkoztatnak.

Nagy jelentőségű még a vegyipari cserealkatrészeket gyártó részlegből alakult vállalat is. A
2000-es évek elején vált meghatározóvá a Nagykárolyban letelepedett Drexler-Mayer autóipa-
ri cserealkatrész-gyártó cég, amely a Mercedes beszállítója. Szatmár megyében jelentős a bá-
nyászat is: a megye északi részén az egykori Ugocsában (Nagytarnán) és az Avas nyugati
lejtőin (Turc környékén) vas-, cink- és ólomtartalmú kőzetet bányásznak, sőt kisebb mennyi-
ségben aranyat és ezüstöt is. Az Avas keleti részén fejlett az építőanyag-kitermelés: andezitet,
homokkövet és mészkőt bányásznak külszíni fejtéseken. A Szamos völgyében pedig agyagot,
homokot és kavicsot termelnek ki. Nagykároly környékén a gázkitermelés is jelentős.
Nagyon fejlett a textilipar és a bútorgyártás, annak ellenére, hogy a megyében a fakitermelés
53 ezer köbméterről (1990) mintegy 14 ezer köbméterre (2000) esett vissza. A textilipar is
egy jelentős átalakuláson ment át: jelenleg Szatmár megyében a legerősebb az ország észak-
nyugati régióján belül, bár ez is visszaesett az 1990-ben feldolgozott 35 millió négyzetméter-
hez képest, 2000-ben már alig haladva meg a 20 millió négyzetmétert. A textilipari termékek
- 93 -

nagy része exportra megy, s jelentős a bérmunkarendszerben dolgoztató külföldi befektetők
száma ebben az ágazatban. Csökkent a korábban nagy jelentőségű Mondial vállalat szerepe,
egyre több bérmunkára termelő kisebb cég jelent meg a piacon. A konfekció- és textilipari
termékek 99,1 százalékát exportálják, míg a műanyagipari termékek 88,6 százaléka, a bútor
85,2 százaléka, a nem fémes ásványi termékek 81,4 százaléka, s a bőripari termékek 79,9 szá-
zaléka kerül kivitelre. Ezek alkotják különben Szatmár megye legjelentősebb exporttermékeit.
Jelentősen fejlődött az élelmiszeripar is: a tejfeldolgozó ipar a térségben is meghatározónak
számít, s a Nagykárolyban működő étolajgyár is a térség egyik élelmiszer-ipari nagyüzem-
ének számít.

A mezőgazdaság jelentőségét Szatmárban mutatja, hogy a lakosság 52 százaléka ebben az
ágazatban keresi megélhetését, s a gazdálkodással foglalkozók aránya a megyében 25 száza-
lékkal meghaladja az országos átlagot. A megye nyugati részén, illetve a Szamos völgyében a
növénytermesztés meghatározó, míg az Avas környékén, a hegyvidéken a gyümölcstermesz-
tés és állattenyésztés. A sík vidéken elsősorban gabonaféléket termesztenek (búzát és kukori-
cát), de a napraforgó, burgonya és cukorrépa is meghatározó terméknek számít. A rendszer-
változás óta a gabonatermesztés némileg csökkent, ami a betakarított búza- és rozstermés fo-
lyamatos visszaesésének tudható be: 2000-ben már csak 97 ezer tonna kenyérgabonát ter-
mesztettek az 1990. évi 208 ezer tonnához képest. Enyhén nőtt a kukoricatermelés: 2000-ben
156 ezer tonnát takarítottak be, míg 1990-ben csak 131 ezret. A legdinamikusabban a napra-
forgó-termelés növekedett, hiszen tíz év alatt az alig 4 ezer tonnáról majdnem 23 ezer tonnára
nőtt. A cukorrépa viszonylatában stagnálásról beszélhetünk: az évi megtermelt mennyiség
100 ezer tonna körül ingadozik, s hasonló a helyzet a burgonya esetében, ahol 70-80 ezer ton-
nás évi terméssel számíthatnak, s a szőlő átlagos évi termése is 15-20 ezer tonna körüli. A
gyümölcstermesztés keretében a legjelentősebb termény az eper: Szatmár megye adja Romá-
nia epertermelésének mintegy 60 százalékát. A legnagyobb eperföldek az Avas nyugati lejtőin
találhatóak, Turc község közelében.

Jelentősen visszaesett ellenben az állattenyésztés: a szarvasmarha-állomány az 1990-es évek-
ben 50, a juhállomány pedig majdnem 80 százalékkal csökkent. Egyedül a sertések száma
esett vissza kisebb mértékben: 255 ezer darabról 147 ezerre. A korábban virágzó helyi húsfel-
dolgozó ipar is szinte teljesen eltűnt: az 1990. évi 19 ezer tonna hústermék helyett tíz év múl-
va már csak 500 tonnát állított elő. A tejfeldolgozás főleg a 2000-es évek elején indult fejlő-
désnek, amikor a holland Friesland megszilárdította piaci pozícióit a térségben, s ezzel párhu-
- 94 -

zamosan újra kétezer tonna fölé nőtt az évente előállított sajtfélék mennyisége is.

Az állami tulajdonban levő vállalatok nagy részét az alkalmazottak vásárolták meg, az 1990-
es évek közepén alkalmazott MEBO-módszernek köszönhetően. A nagyobb vállalatok a
nagyprivatizációban keltek el, főleg a korábbi Unio részlegei. A tejgyárat is a nagyprivatizá-
ció során vásárolta meg a holland Friesland, és elkelt a nagykárolyi és erdődi bútorgyár is. A
helyi Nutrisam gabonaipari vállalat a privatizáció során szatmári magyar vállalkozók tulajdo-
nába került, akiktől a Szabolcsgabona vásárolta meg a többségi tulajdont. A magyar vállalko-
zók főleg a malomiparban, illetve az építőiparban (Silconprest, Dominium) vannak jelen.
Egyes helyi magyar nagyvállalkozók politikai pályán is szerepelnek, mint a megyei tanács
elnöke vagy a megye RMDSZ által támogatott alprefektusa.

A külföldi tőke bevonását tekintve Szatmár az ország északnyugat régiójában viszonylag
kedvező mutatókkal rendelkezik, bár a magyar határszakaszon található megyék közül a leg-
utolsó helyen áll. A megye nehezebb megközelíthetőségével, a túlságosan északi fekvéssel
magyarázható az, hogy a magyar befektetők közül csak kevesen telepedtek le Szatmárban, s
viszonylag kevés az apportált tőke. A legnagyobb magyar befektetések a gabonaiparban, mű-
anyaggyártásban, csomagolóanyag-előállításban, építőiparban, szállításban, nagykereskede-
lemben és építőiparban működnek.

3.1.5. Bihar megye az átalakulások után

Bihar megyében az elmúlt évtizedben szinte teljesen visszafejlődött a gépgyártás, amely ko-
rábban meghatározó volt. A nagyváradi Infratirea szerszámgépgyár szinte teljesen eltűnt, miu-
tán az 1990-es évek elején lezajlott, sikertelennek minősíthető privatizációban az olasz befek-
tető a gyártósorok nagy részét külföldre vitte, illetve eladta. A hatezer főt foglalkoztató gyár
utódvállalatainál ma már csak néhány száz személy dolgozik. A rendszerváltás utáni rossz
menedzselés, az alkalmazkodóképesség hiánya és a félresikerült privatizáció áldozata lett a
margittai IMU szerszámgépgyár is, amelyet az 1990-es években végleg felszámoltak, s a
vaskohsziklási Hipperion gépgyár, valamint a szalontai Metalul is komoly gondokkal küzd,
melyek közül a két legfontosabb a piacok beszűkülése, illetve a tőke hiánya.

Teljesen megszűnt a timföldfeldolgozás: korábban Nagyváradon volt Románia legnagyobb
timföldfeldolgozó kombinátja, az Alumina. Ezt az orosz Ruszkij Aluminii vásárolta meg az
- 95 -

1990-es évek végén, de mivel a szlatinai Alro alumíniumkombinátot nem sikerült megvásá-
rolniuk, 2001 novemberében bezárták. A timföldfeldolgozó bezárása maga után vonta a szin-
tén Bihar megyében található bihardobrosdi bauxitbánya bukását is. A vegyipar tért vesztett, a
nagyváradi Sinteza részlegeit haszonbérbe adták a vállalat alkalmazottaiból alakult új cégek-
nek. Ez a módszer azonban nem vált be, s az anyavállalat előbb a műtrágyagyártást, majd a
festékgyártást, később pedig a festékszínezőanyag-gyártást is átvette.

A vegyipari kombinát különben egyike Bihar megye három tőzsdén jegyzett cégének, s a
vizsgált öt megyében csupán Bihar megyében található olyan vállalat, amelynek értékpapírjai
a tőzsdén jegyzettek, illetve még létezik egy aradi cég, melynek részvényeit nem jegyzik
ugyan, de kereskednek vele a tőzsdén. A másik két bihari, a Bukaresti Értéktőzsdén jegyzett
cég: a nagyváradi UAMT, illetve a berettyószéplaki Petrolsub. Az első autóalkatrészek gyár-
tásával foglalkozik, s többször is közel állt ahhoz, hogy az Audi egyik beszállítójává váljon,
de a tárgyalások meghiúsultak. A Petrolsub pedig Erdély egyetlen, a dél-romániai finomítók-
hoz képest lényegesen kisebb kapacitású kőolaj-finomítója, amely a privatizáció nyomán egy
olyan, politikusokból álló érdekcsoport kezébe jutott, amely a csőd szélére sodorta a vállala-
tot. A részvényesek és a hitelezők úgy egyeztek meg, hogy a cég 2004-ig a legnagyobb hite-
lező, a Petrom országos kőolajipari vállalat irányítása alá kerül. A textilipar termelése a kül-
földi befektetők megjelenése ellenére is érezhetően visszaesett: míg 1990-ben a megyei textil-
ipar majdnem 12 millió négyzetméter szövetet dolgozott fel, 2000-ben már nem haladta meg a
3,5 millió négyzetmétert.

A cipőgyártás ellenben kilábalt az 1990-es évek közepén bekövetkezett hullámvölgyből, és
növekedésnek indult: 1990-ben 10 millió pár lábbelit állítottak elő, 1994-ben négymilliónál
kevesebbet, míg 2000-ben a legyártott cipők száma meghaladta a 7,2 milliót. A korábbi óriás
cipőgyárak közül kettőt is felszámoltak, de ezeket pótolták a német és olasz befektetők által
létrehozott kisebb vagy nagy cipőgyárak, amelyek bérmunkarendszerben termelnek, s melyek
száma meghaladja a hetvenet. A cipőgyártás lendületét az 1990-es évek végén az
Érmihályfalván felépített, német tulajdonban levő Ara cipőgyár beindítása hozta meg újra.
Bihar megyében nemcsak a fakitermelés esett vissza jelentősen az 1990-es évek második felé-
re, hanem a bútoripar fejlődése is megtorpant: ugyan a belényesi bútorgyár termelése folya-
matosan nőtt, a nagyváradi Alfa komoly gondokkal küszködik (a piac hiánya miatt emberek
százait volt kénytelen elbocsátani), s a többi kisebb bútorgyár sem volt képes kilábalni a ne-
hézségekből. Rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban a helyi építőipar, amely átlépett a
- 96 -

megye határain, s más megyékben is versenyre kel a megrendelésekért, s üzleti forgalma az
Északnyugati Régió hat megyéjében található építőipari cégek forgalmának több mint 40 szá-
zalékát teszi ki. Az építőanyag-gyártás területéről megemlítendő a régió egyetlen cementgyá-
ra, a Holcim által megvásárolt élesdi cementgyár, a francia Lafarge tulajdonában levő nagyvá-
radi volt Azbociment, illetve az esküllői hőállótégla-gyár. Az építőanyag-bányászat szem-
pontjából a legfontosabb a Sonkolyosi medence, ahol a hőálló téglához szükséges agyagot
bányásszák, illetve Vaskoh környéke, amely a márványbányászatáról híres, s melyet a térség-
ben dolgoznak fel, a vaskohi Marmogranit cégnél. A megyében még a kohászatban használa-
tos mészkövet is kitermelnek, s több homok- és kavicsbánya is található a Sebes-Körös alsó
folyásán.

A legnagyobb fejlődésen az élelmiszeripar ment át: a Transilvania General – European Drinks
csoport, amely eredetileg szeszes italok palackozásával foglalkozott, Románia legnagyobb
üdítőital-előállítójává nőtte ki magát, megelőzve a szintén Biharban letelepedett Coca-Colát
is. A cégcsoport sok más élelmiszer-ipari terméket is előállít, s jelenleg üzleti forgalma meg-
haladja az ország bruttó nemzeti termékének másfél százalékát. Az élelmiszeriparon belül
jelentősnek mondható a franciák által birtokolt nagyváradi Zaharul cukorgyár, a szintén nagy-
váradi Interoil étolajgyár, a nagyváradi Cominca vágóhíd és a szalontai húsfeldolgozó. Bezárt
ellenben a palotai nagyüzemi vágóhíd. Nemrég, 2002-ben Élesd határában épült fel, mintegy
200 millió forintos beruházás részeként egy húsfeldolgozó üzem, amelyet a nyíregyházai
Kárpáthús romániai vegyes vállalata működtet. A húsfeldolgozás 1990-től egyébként folya-
matosan visszafejlődött 2000-ig, amikor már csak 1,5 ezer tonna húst dolgoztak fel évente az
1990. évi 27 ezer tonnával szemben. A húsipar 2000 óta újra növekedésnek indult.

A helyi élelmiszeriparból eltűnt a nagy hagyományokkal rendelkező tejgyár és sörgyár, illetve
az állami kenyérgyár. A csőd szélén álló sörgyárat Mudura Sándor, német állampolgárságú,
de nagyváradi származású vállalkozó vásárolta meg, aki már nem látta értelmét, hogy újrain-
dítsa az elavult technológiájú üzemet, az épületet lebontatta és megépíttette helyén a nyugati
plazákhoz hasonló Lotus Market kereskedelmi és szórakoztatóközpontot. A kenyérgyárat a
debreceni Hajdúsági Sütödék Kft. vásárolta meg a privatizáció során, ám a tulajdonos célja itt
az volt, hogy a céget felszabdalva értékesítse, a gépeket és ingatlanokat eladja.

A konzervgyártás is majdnem teljesen megszűnt a térségben: a nagyváradi Avantul konzerv-
gyár bukását a mihályfalvi Arovit konzervgyár csődje követte, s csak a Legume-Fructe kis
- 97 -

kapacitású konzervgyártó részlege maradt fenn.
Bihar megye ipara tehát jelentősen átalakult 1990 óta: míg rögtön a rendszerváltás után
(1990-ben) nagy volt a bányászati és kitermelő ágazat részaránya, amely akkoriban az ipari
termelés mintegy 11 százalékát tette ki, 2001-ben ugyanez az arány csak 6,5 százalékos volt.
A kitermelő ágazaton belül jelentősen csökkent a szénbányászat aránya, főleg a nagybáródi
bánya bezárása után, de az ércbányászat is visszafejlődött, míg az olaj- és gázipar visszaesése
a szén- és ércbányászathoz képest kevésbé jelentős volt. Az olajkitermelés Margitta,
Berettyószéplak és a magyar határ menti Mihai Bravu vidékére korlátozódik, míg földgázt a
megye északi részén, Körtvélyes környékén termelnek ki.

A kitermelő ágazaton belül jelentkező visszaesést nagyjából pótolja az energetikai iparon be-
lül tapasztalható növekedés, amely a teljes ipari termelés három százalékáról (1990-ben)
2001-re elérte a 8 százalékot. Nagyjából hasonló értéket mutat a feldolgozóipar, amely a me-
gye ipari termelésének 85-86 százalékát tette és teszi ki. Ezen belül azonban az élelmiszeripar
súlya a korábbi 20 százalékról 30 százalék fölé nőtt. Még nagyobb a növekedés a cipőgyártá-
son belül, amelynek részesedése a feldolgozó ágazaton belül 1990-ben nem érte el a 10 száza-
lékot sem, 2001-ben pedig már a 22 százalékot is meghaladta. A konfekcióipar ugyanebben
az időszakban 11 százalékról 17 százalékra nőtt, a műanyaggyártás 1 százalékról 4 százalékra,
míg a textilipar 6 százalékról 4 százalék alá esett vissza. A legnagyobb visszaesés a gépipar-
ban volt tapasztalható, ahol valamivel több mint egy évtized alatt az üzleti forgalom a feldol-
gozóipar 18 százalékáról 2 százalék alá esett vissza.

Bihar megyében a mezőgazdasági termelésben számottevő volt a visszaesés, s ez főleg a sze-
mes gabona termelt mennyiségében volt érzékelhető: az 1990-es 502 ezer tonnás szintről
2000-re 270-280 ezre tonna körüli értékre esett vissza. Nőtt ellenben a betakarított napraforgó
mennyisége, amely az évtized elején még alig haladta meg az ötezer tonnát, az ezredforduló
évében pedig 13 ezer tonna fölötti volt, igaz, például 1996-ban túllépte a 26 ezer tonnát is. A
burgonyatermelés nagyjából stagnál: az 1990-es években százezer tonna körül mozgott. Fej-
lődésnek indult a szőlőgazdálkodás, amit tíz év alatt a termelt mennyiség megduplázódása is
jelez: az 1990. évi kevesebb mint tízezer tonnáról a 2002. évi 21 ezer tonnára.

A gyümölcstermesztés ellenben mintegy 40 százalékkal esett vissza, amiben nagy szerepe
volt annak, hogy az alma iránti csökkenő kereslet miatt úgy az Érmelléken, mint a Sebes-
Körös völgyében a gyümölcsösöket a rendszerváltás idején teljesen elhanyagolták. Az állatál-
- 98 -

lomány is jelentősen csökkent az 1990-es években. Bár a szarvasmarha-állomány 192 ezer
darabról 106 ezerre esett vissza, a fejőstehenek száma nem sokat változott, 60-70 ezer fő kö-
zött mozgott. A sertések száma 370 ezerről 205 ezerre esett vissza, ami részben azzal magya-
rázható, hogy a palotai nagyüzemi hizlaldát az évtized vége felé felszámolták és a külföldi
olcsóbb sertéshús gátolta a hazai termelést. A legdrasztikusabb csökkenés a juhállományban
volt tapasztalható, ahol 70 százalékkal csökkent a tenyészállatok száma: 410 ezerről 114 ezer-
re. Ez utóbbi esetben az a magyarázat, hogy 1990-es évek első felében a gyapjú értékesítése
hosszú ideig szinte lehetetlenné vált a jobb minőségű és olcsó külföldi gyapjú, illetve a textil-
ipar átmeneti válsága miatt.

A megye vállalatai által 2001-ben exportált áru értéke meghaladta az 591 millió dollárt, míg
az importáruk összértéke a 668 millió dollárt. A legfőbb exporttermékek a következők: lábbe-
li (41,2%), ruházkodási cikkek (31%), bútor (6,6%), élelmiszer-ipari termékek, szeszes ital,
dohányáru (4,7%), gépek, berendezések (4,3%). Behozatalszerkezete a következőképpen ala-
kult: ruházkodási cikkek (24,9%), gépek, berendezések (18,9%), állatbőrök, gyapjú (13,5%),
vegyipari termékek, műanyagok (12,4%), élelmiszer-ipari termékek, szeszes italok, dohány-
áru (11,1%), lábbeli (8,3%), üzemanyag, ásványi termékek (7,3%).

Bihar megyében több nagyvállalatot privatizáltak a MEBO-módszerrel, többek között a
Sinteza vegyipari vállalatot és az UAMT gépalkatrészgyárat is, valamint az építőipari vállala-
tok nagy részét. A nagyprivatizációban értékesítették az építőanyagot gyártó cégeket, mint
például az élesdi cementgyárat. Az élelmiszeripar több sikertelen privatizációs kísérlet hely-
színe volt. A helyi magyarok viszonylag kevés privatizációs kiírásban vettek részt aktívan. Ez
azzal is magyarázható, hogy már a rendszerváltás idején is kevés magyar volt vezető pozíció-
ban. A legtöbb, magyarok tulajdonába került volt állami vállalat az Érmelléken található. A
helyi magyarság vállalkozói inkább azt az utat választották, hogy a rendszerváltás után saját
erőből céget hoztak létre. Viszonylag kevesen próbálkoztak meg a nagyprivatizáció során
állami tulajdont vásárolni, s akiknek sikerült, azok is inkább gondot vettek a nyakukba. Az
1990-es évek elején virágzó nagyváradi BbSystem cég tulajdonosai például megvásároltak
egy több mint ezer főt foglalkoztató fűrészüzemet Krassó-Szörényben, amely a tőke hiánya és
a munkások sztrájkjai miatt bezárta később kapuit.

A megye legnagyobb magyar érdekeltségű vállalkozása az országos cégcsoporttá alakuló
RDS-RCS kábeltelevíziós és internetes szolgáltatóvállalat, amelynek alapjait a jelenleg a Bi-
- 99 -

har Megyei Tanács alelnöki, az RMDSZ választmányi elnöki, illetve az RMDSZ országos
testületének, a Szövetségi Képviselők Tanácsának alelnöki tisztségét betöltő Kiss Sándor he-
lyezte le, amikor megalapította a helyi kábeltelevíziós társaságot. A céget jelenleg a Románia
leggazdagabb magyarjának tekinthető Teszári Zoltán birtokolja, aki 170 milló dolláros becsült
vagyonnal az ország 27. leggazdagabb embere. Ami a magyarországi befektetők privatizációs
kísérleteit illeti, a Pamora nagyváradi kenyérgyárat a romániai magánosítás egyik legsikerte-
lenebb példájának tartják.

A másik nagyobb magyar érdekeltségű privatizáció a csődbe ment sörgyár megvásárlása volt,
amelyet lebontottak ugyan, de ennek helyén épült meg Nyugat-Románia első szórakoztató- és
bevásárlóközpontja, a Lotus Market. Három egymillió dollárt meghaladó jegyzett alaptőkéjű
magyar vállalkozás is található a térségben. A legnagyobb magyar befektetők különféle terü-
leteken tevékenykednek: az ingatlankezeléstől a betongyártásig, az acélcsövek előállításától a
közúti szállításig.

Biharban több tájegységet különíthetünk el: a megye északi részén található a tömbmagyarság
által lakott Érmellék, a Berettyó mente, a Hegyköz, valamint a Réz-hegység vidéke. A megye
középső részét a Sebes-Körös völgye tölti ki, míg délen Szalonta környékén meghatározó a
magyarság, illetve szórványban a Fekete-Körös völgye, illetve a Belényesi-medence néhány
településén. A megye lakosságának 45,2 százaléka a mezőgazdaságból él, 26,2 százaléka dol-
gozik az iparban és 28,6 százaléka a szolgáltatóvállalatoknál. Bihar megyében csupán néhány
ásványvízforrás található, ennek ellenére itt palackozzák Románia egyik legjobban keresett
ásványvizét, a viszonylag kis ásványianyag-tartalommal rendelkező Izvorul Minunilort (Cso-
daforrás). A megye turisztikai látványosságainak többsége főleg a délkeleti területeken, a Bi-
har-hegységben található. Kevéssé kihasznált az itt fekvő biharfüredi szállodakomplexum,
melyet a Transilvania General Holding igazgat. Jelentős a gyógyturizmus, hiszen a megye
nagy termálvíz-potenciállal rendelkezik. Félixfürdő, illetve Püspökfürdő szállodáinak kihasz-
náltsága is alacsonynak mondható, s míg korábban skandináv turisták kedvelt célpontja volt,
ma már a külföldiek közül többnyire csak izraeli turisták látogatják. A gyérebb látogatottságot
az magyarázza, hogy a két üdülőtelepen nagyon kevés beruházás történt az elmúlt évtizedben:
a privatizáció miatt nem költöttek a szállodákra, a gyógyászati központokra és a strandokra, a
szolgáltatások minősége gyenge. Így jelenleg is a két fürdőhelyet főleg ingyenes beutalóval
rendelkező nyugdíjasok és szakszervezeti jeggyel üdülők töltik meg. A megyében található
nagy termálvízkészlet egyébként más településeken is lehetővé tenné termálfürdők kialakítá-
- 100 -

sát, ez iránt azonban egyelőre nincs nagy érdeklődés.

Bihar megyében már megkezdődött a bérmunkarendszerben dolgozó könnyűipari cégek kivo-
nulása: az első nagyobb vállalat, amely termelőkapacitásának Ukrajnába való telepítéséről
döntött, az Italy Shoes, több mint nyolcszáz személyt foglalkoztató cipőgyár volt. Az igen
jelentős súllyal rendelkező könnyűipar fokozatosan teret veszít. Várhatóan továbbfejlődik az
építőipar, mégpedig az építőanyag-gyártás, amelynek nagy lendületet fog adni, hogy 2004
májusától itt kezdik el építeni az észak-erdélyi autópálya első szakaszát.

A térségbe több szakképzett munkára számító vállalat telepedhet le, ugyanis a munkaerőpiac
potenciálja jóval kedvezőbb, mint a Partium más részein, a Bánságot leszámítva. A borsi ipari
park megépítése autóalkatrész-gyártók, fejlett technológiát alkalmazó ipari vállalkozások lete-
lepedését teszi lehetővé. Erősödhet a hagyományos vegyipar, illetve a műanyaggyártás szere-
pe is, hiszen Bihar az egyedüli vegyipari központ az EU jövendő határa mentén. Az élelmi-
szeriparban a tej- és húsfeldolgozás területén lehet külföldi befektetőkre számítani, a malom-
ipar, üdítő- és szeszesitalpiac már jelenleg is nagyon telített. A turisztika terén komoly befek-
tetések várhatóak, ugyanis a megye Románia legnagyobb termálvízkészletével rendelkezik,
mely a gyógyturizmusban hasznosítható. Félixfürdő és a Püspökfürdő szakmai befektetők
hiányában nagyon elhanyagolt: a lemaradás itt több évtizedes. Várható a térségben új, a ter-
málvizet hasznosító turisztikai és szórakoztató központok megjelenése. A megye délkeleti és
keleti részén fekvő hegyvidék turisztikai potenciálja sincs egyáltalán kihasználva, sőt még a
meglévő vendéglátó-ipari infrastruktúra is nagyon elhanyagolt, s tőkeerős szakmai befekte-
tőkre vár.

3.1.6. Arad megye gazdasága

Ugyan Arad megyében az országos átlagnál lényegesen nagyobb a mezőgazdasági művelés
alatt álló terület, feltűnő, hogy a lakosság csupán 36,2 százaléka él a mezőgazdasággal kap-
csolatos tevékenységből, míg az iparban dolgozók aránya az országos átlag körüli (26,7
százalék), a szolgáltatói szférában foglalkoztatottak számaránya pedig lényegesen meghaladja
ezt az átlagot (37,1 százalék).

Arad megyében viszonylag keveset változott az ipar szerkezete, továbbra is a hagyományos
vagongyártás, gépgyártás és a könnyűipar dominál. A megye egyik legnagyobb vállalata az
- 101 -

aradi Astra vagongyár, amely vasúti személy- és teherszállító kocsikat gyárt. A cég komoly
válsággal küszködött a rendszerváltás után, s a helyzet csak az elmúlt években rendeződött,
amikor egy külföldi befektető, az amerikai Trinity Industries megvásárolta a részvények több-
ségét, ígéretet kapva az államtól, hogy az állami tulajdonban levő vasúttársaság megfelelő
számú vasúti kocsit rendel majd. A cég részvényeit ugyan már nem jegyzik a tőzsdén, de to-
vábbra is kereskednek vele a Bukaresti Értéktőzsde nem jegyzett részvényeinek piacán.

Az aradi textilgyár is komoly válságban van: a feldolgozott szövetmennyiség az 1990. évi 33
millió négyzetméterről az évtized végére egymillió alá csökkent. A konfekciókat gyártó aradi
textilüzem, az UTA átesett a privatizáción, ám ma már nem számít jelentős piaci szereplőnek.
Sokkal jobban működik a MEBO-módszerrel privatizált borosjenői egykori Tricoul Rosu, ma
Sabinának nevezett, pólókat, trikókat, melltartókat gyártó üzem, amely a tömegprivatizáció
egyik sikerének tekinthető. A könnyűipar másik fontos ága, a cipőgyártás azonban magához
tért a rendszerváltás után tapasztalható recesszióból: az évente termelt cipők száma 2000-ben
már újra meghaladta az egymilliót, igaz, nem közelítette meg az 1990-es szintet, amikor is 2,4
millió pár lábbelit gyártottak. Ezen a területen megjelentek a német és olasz beruházók. Az
egyik legnagyobb új cipőgyár Zimándújfaluban található. A bútorgyártás is jól fejlődött: Arad
megye országos viszonylatban a kilencedik ezen a téren.

A két legfontosabb iparág azonban a vasúti kocsik gyártása (ezen a téren a megye az első az
országban), illetve a gépek és berendezések gyártása. A járműiparban érdekelt az aradi
Tristar, amely trolibuszok és villamosok összeszerelésével foglalkozik. Több, a járműiparba
beszállító nagy olasz cég is Aradra települt az elmúlt években, például a járműalkatrész-
gyártásban érdekelt Tacapetri, illetve a kábelek gyártásával foglalkozó Leoni, vagy az autó-
iparban érdekelt német BOS Automotive.

Említést érdemel még a fafeldolgozás is: 2000-ben éves viszonylatban több mint 10 ezer
köbméter fűrészáru készült Arad megyében. A fafeldolgozás központja Borossebesen találha-
tó. Az élelmiszeripar legnagyobb egységét, a helyi cukorgyárat a temesvári, nagykárolyi és
nagyváradi cukorgyárat is birtokló francia befektető vásárolta meg, aki a termelés súlypontját
Nagyváradra és Nagykárolyba helyezte át, az aradi gyár csak részlegesen működik, a temes-
várit pedig ideiglenesen bezárták. A helyi kenyérgyár, az Armopan belföldi kisbefektetők
tulajdonába jutott a tömegprivatizáció során. Fontos megemlíteni a lippai ásványvíz-
palackozót, ahol a térség legnagyobb ilyen jellegű beruházása található. A korábbi palackozót
- 102 -

két részre választották szét: a Lipominre és az Apeminre, és a két vállalatot külön privatizál-
ták, s mindkettőt belföldi befektető vásárolta meg.

A bányaipar a megye északkeleti részén jelentősebb: Páfrányos és Hosszúsor térségében
komplex fémércet termelnek ki, míg Petercse és Rósa vasércéről híres, Soborsin pedig man-
gántartalmú ásványairól. Keszenden, Dúdon és Kalodván arany- és ezüsttartalmú érceket bá-
nyásznak. Az építőanyag-bányászatban a Maros és Körös völgye bír nagyobb jelentőséggel:
az előbbiben homokot, gránitot és granodioritot bányásznak, utóbbiban pedig andezitot és
azbeszttartalmú kőzeteket. Honctő és Barza kaolinjáról, Menyháza pedig márványáról híres.
A megye nyugati részén, Tornya közelében nagyobb kőolajmezők is találhatók. Tejtermelés-
ben és vetőmag-előállításban a magánosított kürtösi és pécskai egykori állami gazdaság sze-
repe mondható meghatározónak. A rendszerváltás előtt működő dohányfeldolgozó üzem né-
hány éve már bezárt, igaz, körülbelül ebben az időben települt ide a magyar befektetők által
alapított V-Tabac, amely a Pannónia és Kossuth márkákkal kíván tért nyerni a romániai do-
hánypiacon. Felszámolták a nagy hagyományú vingai csokoládégyárat is, amely azután zárta
be kapuit, hogy korábbi tulajdonosai visszaszerezték.

Arad megye hagyományos gabonatermelő vidék, bár az 1990-es években a termelt gabona
mennyisége csökkent: míg az évtized elején a 700 ezer tonnát jócskán meghaladó mennyisé-
geket takarítottak be, 2000-ben csupán 437 ezer tonnát. Számottevően csökkent a búza és rozs
vetésterülete, míg a kukoricáé nem sokat változott. Hasonlóképpen stagnált a napraforgóter-
més is, amely 10 ezer tonna körüli. A burgonyatermelés tíz év alatt 71 ezerről 50 ezer tonnára
csökkent, míg az évente megtermelt szőlő mennyisége 9 ezer tonna körül mozgott. Az állatte-
nyésztés területén a szarvasmarha-tenyésztés 60, a sertés- és a juhtenyésztés pedig 40 száza-
lékkal mérséklődött. A húsfeldolgozás is visszaesett évi ezer tonna alá, s míg egy évtizede
évente több mint százezer hektoliter tejet dolgoztak fel, 2000-ben már alig négyezret, s ezzel a
tevékenységgel is mára már csak a két egykori nagy állami gazdaság: a kürtösi és a pécskai
foglalkozik.

Arad megyében a privatizációban elsősorban helyi befektetők vettek részt, így az egykori ál-
lami vállalatok többsége ma is helyi befektetők tulajdonában van. A helyi magyarság részvé-
tele a privatizációban jelentéktelennek mondható, egyetlen nagyobb ipari létesítmény tulajdo-
nosi szerkezetében sincs befolyásosabb aradi magyar. Meg kell ellenben említeni az aradi
származású és itt több befektetést eszközlő Böszörményi Zoltán kanadai állampolgárságú
- 103 -

nagybefektetőt, akinek csak a temesvári Luxten világítástechnikai vállalatban birtokolt tulaj-
donrészét mintegy 50 millió dollárra lehet becsülni. A magyar befektetők érdeklődése is vi-
szonylag kicsi volt a térség iránt, annak ellenére, hogy határmegye. A magyar érdekeltségekre
általában a kismértékű tőkésítés jellemző, csupán egyetlen cég jegyzett tőkéje haladja meg az
egymillió dollárt, mégpedig a V-Tabac dohánygyáré, s a százezer dollár fölötti befektetések
száma is csak négy. A befektetések profilja eltérő: jelen van a dohányipar mellett az élelmi-
szeripar, az építőipar, a fafeldolgozás, illetve a nagy- és kiskereskedelem. A legnagyobb aradi
magyar érdekeltségek a 4. táblázatban láthatók.

Arad megyében elkülöníthetjük az északon fekvő Körös-közt, illetve a megye északkeleti
részét elfoglaló Zeréndi-hegyvidéket, amely a Mócvidék részét képezi, továbbá a Maros-
völgyet, a Marosig húzódó Észak-Bánságot, Majláth vidékét és Arad környékét. A magyarság
szempontjából főleg a Körös-köz, Majláth, illetve Arad környéke nagyobb jelentőségű. A
magyarság elsősorban a mezőgazdasági szempontból jelentős síkvidékeken él. Turisztikai
szempontból a térség lehetőségei kevésbé kihasználtak. A Kürtös környéki termálvizet nem
hasznosítják megfelelően: nincsenek igazán jól kiépített termálfürdők. Nagyon elhanyagolt a
korábban jól működő menyházai hegyvidéki üdülőtelep, amelynek újraindításában az oda
vezető utak siralmas állapota, az infrastruktúra hiánya okoz igazán nagy gondot. A megye
ásványvíz-potenciálja sem kellőképpen kihasznált: csupán a lippai dombvidék ásványvizeit
hasznosítják, a Maros-völgy más nagyobb kéntartalmú ásványvizeit, illetve a Menyháza kör-
nyéki, káliumban és nátriumban gazdag szénsavas ásványvizeket nem.
- 104 -

3.1.7. Temes megye, Románia gazdasági motorja

Románia talán legfejlettebb megyéje a Bánság nagy részét magában foglaló Temes megye.
Temes nemcsak az ország egyik legjobban iparosodott vidéke, hanem mezőgazdasági terme-
lés szempontjából is jelentős, sőt első helyen áll a megyék rangsorában a megművelhető terü-
letek nagysága szempontjából és 1999-ig a termés szempontjából is. Jelentős az állattenyész-
tés is: a sertésállomány Románia viszonylatában itt a legnagyobb, de a juhállomány szem-
pontjából is országos második-harmadik. Az infrastruktúra itt a legfejlettebb: Temesben a
legnagyobb a közúti és vasúti hálózat hossza. Mezőgazdasággal csupán a lakosság 35,2 száza-
léka foglalkozik, az iparban foglalkoztatottak aránya 30,3 százalék, míg a szolgáltatóiparban a
lakosság 34,5 százaléka dolgozik. Így az országos átlagnál lényegesen, mintegy 10 százalék-
kal nagyobb az ipari és szolgáltatóvállalatoknál alkalmazott személyek aránya, míg a mező-
gazdaságban tevékenykedőké mintegy 15 százalékkal kisebb.

A megye legfontosabb termékei a következők: textilipari termékek, lábbelik, elektromos mo-
torok, hidraulikus és pneumatikus berendezések, bútorok, hústermékek, sör, üdítőitalok. Az
ipari nagyvállalatok többségét az 1990-es évek elején feldarabolták és külön-külön privatizál-
ták. Az igen fejlett elektrotechnikai és elektronikai ipar teljesen átrendeződött a rendszerváltás
első tíz évében. Az egykori Electrobanat vagy közismert nevén Elba gyár szétválasztását és
magánosítását a fényszórókat gyártó részleg élte túl, amely ma is a Philipsszel együttműködve
gyárt franchise rendszerben égőket és világítástechnikai szerelvényeket. A szocialista rend-
szerben országos jelentőségű elemgyártó részleg szerepe azonban csökkent.

Hasonló folyamaton ment át a temesvári mérőműszergyár, az IAEM is, amelynek egyik rész-
legét a nagyprivatizáció során eladták, s ebből jött létre a Luxten, amelyet egy aradi szárma-
zású kanadai nagyvállalkozó, Böszörményi Zoltán bővített országos jelentőségű nagyvállalat-
tá. Ez a cég több romániai nagyvárosban, többek között a fővárosban is hosszabb távú közvi-
lágítási szolgáltatásokról szóló versenytárgyalást nyert, s jelenleg Romániában piacvezetőnek
tekinthető.

Az elektromos motorokat gyártó temesvári Electromotort a Cristescu testvérek tulajdonában
levő Bega Group vásárolta meg. A gyár fejlődése azonban megtorpant, a buziási részleget a
tulajdonosok be is zárták, s az épületet raktárhelyiségként adták bérbe. Marius és Emil
Cristescut egyébként a Bánság leggazdagabb üzletembereiként tartják számon a temesvári
- 105 -

származású olasz állampolgárságú Iosif Constantin Dragan után. Cégüknek, a Bega
Groupnak, amely kőolajipari fúrásokkal, különféle ipari tevékenységekkel és szolgáltatások-
kal foglalkozik, éves üzleti forgalma 140 millió dollár. A testvérek vagyona 80-100 millió
dollárra becsülhető. A privatizációs folyamat során 28 állami vállalat többségi részvénycso-
magjait vásárolták meg, főleg veszteséges cégekét, amelyeket később átszerveztek vagy át-
alakítottak. Több vállalatot főleg ingatlanértékesítési elképzelésből vásároltak meg.

Temes megyében, ahol több nagyvállalkozó található, a Cristescu testvéreket vagyon szem-
pontjából csak az Olaszországból hazatelepült Iosif Constantin Dragan előzi meg, aki Temes
megyében a sajtóba, nyomdákba és ingatlanokba fektetett be, míg külföldön a nyolc ország-
ban (többek között Magyarországon is) fontos piaci szereplőként ismert olasz Butan Gas tu-
lajdonosaként ismert. Az 1990-es évek elején zajló jugoszláviai bevásárló turizmusból gazda-
godott meg a szintén temesvári Ovidiu Tender, akinek vagyonát 80 millió dollár körülire be-
csülik. A nagyvállalkozó cége, a Tender Rt. révén részt vett a romániai nagyprivatizációban,
és olyan cégeket vásárolt, mint az energetikai iparban érdekelt Nuclearmontaj, a Prospectiuni
Rt. kutatóvállalat, sőt később megszerezte Románia harmadik biztosítótársasága, az Ardaf
feletti ellenőrzést is. A temesvári üzletember egyúttal a kanadai Gabriel Resources ügyvezető
igazgatója is, amely beindította a sokat vitatott verespataki aranykitermelő vállalkozást.

A Románia száz leggazdagabb embere között említést érdemel a rendszerváltás után Temes-
várra visszatért Josef Goschy is, aki szintén a biztosítási üzletágban volt érdekelt. Ő alapította
Románia első magánbiztosítóját, az Unitát, amelyet később osztrák szakmai befektetőnek
adott el, s a temesvári befektető átnyergelt a turizmusra, jelenleg is több tengerparti és erdélyi
szálloda birtokosa, s ma mintegy 70 millió dolláros vagyonnal rendelkezik. A száz leggazda-
gabb román között található Florentin Banu az Artima szupermarketláncnak, Nicolae Mann
pedig az általa beindított, ám 1992-ben eladott Rio Drinks üdítőgyárnak, illetve a jelenleg
birtokolt Vital & Heyl malomipari cégnek köszönheti mintegy 10 millió dolláros vagyonát.

Temesvár nagy jelentőségű ipari létesítménye az UMT nehézgépgyár, amelyet a rendszervál-
tás után két céggé választottak szét. A gépgyár maga továbbra is gondokkal küzd, egykori
tervezőintézete, amely technológiai kutatásokkal foglalkozik, jól működik. Az Electrotimis
keretében azonban csak a háztartási gépeket, vasalókat gyártó részleg maradt meg mindmáig.
Az autógyár, amely a kis hengerűrtartalmú Dacia 500-asokat gyártotta, megszűnt. Az 1990-es
évek második felében azonban megjelentek az autóalkatrész-gyártók: a német Drexler-Mayer,
- 106 -

az olasz Zoppas, a Delphi Packard.

A helyi elektronikai ipar elsorvadt, ugyanakkor ide települt az amerikai Solectron, amely
számítógépekhez gyárt alaplapokat. A Multim mezőgazdasági gépgyárat magánosították, és
ma is működik. Ide települt az amerikai Continental gumiabroncsgyártó is. A textiliparban is
jelentős változások következtek be: a szövetgyártás folyamatosan csökkent, az 1990. évi 51
millió négyzetméterről 2000-ben 4 millió négyzetméter alá, míg végül a temesvári ILSA gyá-
rat a Tender Rt. megvásárolta és bezárta, az ingatlant raktárként értékesítette. Sikertörténet
ellenben a MEBO tömegprivatizációs módszerrel magánosított Pasmatex szalaggyár, amely
ma is nagyon jól működik, és főleg exportra termel. A Paltim kalapgyár erőssége is a kivitel,
míg a bútorhuzatot gyártó temesvári Arta Textila kapujára a Cristescu testvérek által irányított
Bega Grup tett lakatot. Temesvár mindig is híres volt cipőgyártásáról. A helyi lábbeli-ipar
1990-ben még több mint 7,2 millió pár cipőt állított elő, ez azonban 1995-re 3,7 millióra
csökkent. A híres Guban gyár, amelyet privatizáltak, ám ebben a folyamatban a magyar gyár-
alapító már nem vett részt, lassan visszaszorult, s piaci pozícióit a főleg exportra termelő né-
met és olasz érdekeltségű kisüzemek vették át. Az 1990-es évek második felében a termelés
újra növekedni kezdett, 2000-re elérve az évi 5,7 millió lábbelit.

A megyében bányásznak barnaszenet Sinersigen, mangánércet Pietroasán, kőolajat és földgázt
termelnek ki Bileden, Satchinezen és Ortisoarán, illetve építőanyagokat, agyagot Bileden,
Carpinison és Zsombolyán, bazaltot Lucaret-Sanovitán, homokot pedig Ságon. Az agyagot a
zsombolyai tégla- és cserépgyárban hasznosítják. Említést érdemel a kagylókat gyártó lugasi
Mondial kerámiaszerelvény-gyár is, amelyet a nagyprivatizáció során német befektető vásá-
rolt meg.

A temesvári cukorgyárat francia befektetők vették át, akik a nyugati határövezetben négy cu-
korgyárat is birtokolnak, s emiatt a temesvári működését ideiglenesen szüneteltetik. A Fructus
konzervgyár megszűnt, épületeiben arab gyümölcskereskedők alakítottak ki raktárhelyisége-
ket. A korábbi kekszgyárat osztrákok vásárolták meg, s ma a Joe márkájú termékeket itt állít-
ják elő. A temesvári dohánygyár hosszas halódás után az idén zárta be véglegesen kapuit. A
sörgyár ellenben dinamikusan fejlődött, főleg miután külföldiek vásárolták meg és fejlesztet-
ték. Többször cserélt gazdát, jelenleg a Brau Union birtokában van. A rékási borpalackozót
két céggé bontották szét, ma már csak a brit befektetők által megvásárolt részleg működik
eredményesen. A máréföldi (Teremia) szeszes italokat előállító gyár komoly válságban van, s
- 107 -

az itt gyártott konyak mennyisége is érezhetően csökkent.

Temes megye Románia egyik legnagyobb külkereskedelmet bonyolító megyéje, s ezen a téren
csak Bukarest előzi meg. A megye exportja 2001-ben 1,038 milliárd dollárt tett ki, míg az
import ugyanebben az évben 1,020 milliárd dollárt.

A régió az ország legnagyobb gabonatermelő vidéke: a szemesgabona-termés gyakran megha-
ladja az évi egymillió tonnát, ebből a búza- és rozstermés 300-400 ezer tonna körül mozog, s
a kukoricatermés is hasonló mennyiségű. Az itteni hektáronkénti búzatermésátlag tíz száza-
lékkal haladja meg az országos átlagot: 2000-ben 2571 kiló volt, míg az országos átlag csak
2280 kilogramm. Temes megyében gyűjtik be a régió napraforgótermésének 60 százalékát,
amely 1990-ben 47 ezer tonna, 2000-ben pedig 36 ezer tonna körül mozgott. A burgonyater-
mesztés nem kiemelkedő, de megközelíti az évi 100 ezer tonnát. Nagyon visszaesett ellenben
a cukorrépa-termesztés, amely rögtön a rendszerváltás után meghaladta a 220 ezer tonnát,
2000-ben pedig alig 7 ezer tonna volt. A mezőgazdaságban 1990–2001 között egy érdekes
átrendeződési folyamat ment végbe: míg 1990-ben a mezőgazdasági termelés 39,8 százalékát
adta a növénytermesztés és 60,2 százalékát az állattenyésztés, az arányok 2001-re megfordul-
tak, és ekkor már a növénytermesztési bevételek aránya meghaladta a 74,3 százalékot, míg az
állattenyésztési bevételeké 25,7 százalékra esett vissza.

A privatizáció során a helyi befektetők nagyon aktívak voltak, s több temesvári nagyvállalko-
zó országos szinten is komoly eredményeket ért el. A nagyprivatizációban azonban egyetlen
helyi magyar vállalkozó sem vett részt, ami a helyi magyarság viszonylagosan kicsi számará-
nyával magyarázható, de szerepet játszott ebben az is, hogy a privatizációs folyamat megkez-
désekor a cégek vezetésében szinte egyáltalán nem volt magyar. Így a helyi magyarság tőke-
ereje viszonylag elhanyagolható, s nincs nagyobb befektető a körükben. A magyarországi
cégek érdeklődése is viszonylag csekély volt e terület iránt, amelyet gazdasági potenciálja és
földrajzi elhelyezkedése miatt az olasz, német és osztrák tőke az elsők között célzott meg. A
legnagyobb magyar befektetésnek egyébként a Profi áruházlánc számít, mert a belga cég ma-
gyar leányvállalata ide telepítette romániai központját, s innen kezdte meg terjeszkedését. Ez
teszi ki a Temes megyei magyar befektetések összapportjának több mint háromnegyedét. A
Profin kívül csak három százezer dollárt meghaladó beruházás található a megyében. Ezek
közül a legtöbb kereskedelemmel, építőiparral foglalkozik.
- 108 -

A magyarság szempontjából a Temes- és Béga-völgy, illetve Zsombolya környéke bír na-
gyobb jelentőséggel. A megye turisztikai potenciálja viszonylag kicsi, ám a létező szállodák
és elszállásolási egységek kihasználtsága jóval meghaladja az országos átlagot: míg országos
szinten csupán 35,2 százalék volt 2000-ben, Temes megyében ugyanez az arány 43 százalé-
kos.

3.2. Közép-Erdély gazdasága, a magyarok gazdasági helyzete

3.2.1. Összefoglaló

Az erdélyi magyarlakta vidékének másik nagy területe Közép-Erdély, azaz Beszter-
ce-Naszód, Fehér, Kolozs és Szilágy megye együttese. Ez a négy megye közigazga-
tásilag és így statisztikailag is két fejlesztési régióhoz van besorolva, ezért mind az
Észak-Nyugati Fejlesztési és a Központi Fejlesztési nagyrégió gazdasági helyzetéről
és fejlődéséről is tárgyalnunk kell.

A gazdasági fejlettség tekintetében a tanulmányozott térség heterogén. Míg Kolozs megye
Románia és ezen belül Erdély fejlettebb és gyorsabban átalakuló megyéinek egyike, Beszter-
ce-Naszód és Szilágy megye iparilag fejletlen, és hatalmas munkanélküliséggel küzd. Ennek
ellenére e két utóbbi megye között is adódnak különbségek: míg Beszterce-Naszód komoly
jövedelemhez jut az erdőgazdálkodásból, Szilágy megye természeti vagy ásványi kincsekkel
alig rendelkezik. Megint más Fehér megye helyzete, ahol a bányászat és az elavult technoló-
giákra épülő ipar felszámolása, illetve átalakítása egészen más kérdéseket vet fel. A térség
első számú beruházása a verespataki aranybánya-projekt, amely környezeti, szociális és gaz-
dasági szempontból is rengeteg kérdést vet azonban fel, és számtalan feszültség forrása lett.

Az Észak-Nyugati Fejlesztési Régió hat megyét foglalja magába: Beszterce-Naszód, Bihar,
Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy. Fontosabb adottságai a mezőgazdasági területek (az
összterület 61,5 százaléka) és az erdők (28,9 százalék).

A fizikai és épületi infrastruktúra gyengén fejlett, az úthálózat pedig nagyon elavult, kopott
állapotban vannak. Egyes vidéki utak teljesen el vannak zárva a közlekedéstől, mert a főbb
utakhoz vezető szakasz használhatatlanná vált. 2.844,0 ezer lakos élt 2000-ben a régió terüle-
tén, Románia összlakosságának 12,7 százaléka. A népsűrűségi átlag 83,3 la-
- 109 -

kos/négyzetkilométer volt, ugyancsak 2000-ben. A lakosság nagy része urbanizált övezetek-
ben (52,6 százalék a régió összlakosságából) és völgyekben él. A vidéki lakosság jelentős
demográfiai hanyatlást szenvedett el, főleg 1996 és 2000 között.

A legnagyobb számú lakosú város Kolozsvár, 329 310 lakossal (2000 július elsején). 2002-
ben a régiónak 2,740 millió lakosa volt, ebből 529 204 fő (19%) magyar nemzetiségűnek, 545
055 pedig magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A régióban nagyon magas a
környezetszennyezés szintje. A jelentősebb szennyezők a következők: a Kolozs és Szilágy
megyében leülepedő por, ammónia Beszterce-Naszód, Szilágy és Máramaros megyékben,
kéndioxid és kadmium Kolozs és Szilágy, fluor és ennek vegyületei Szatmár megyében,
illetve nehézfémek és ciánvegyületek Máramaros megyében.

A Központi Fejlesztési Régió Románia központi részében található, hat megyét foglal magá-
ba: Brassó, Fehér, Hargita, Kovászna, Maros és Szeben. A régió 50 városra és 334 községre
oszlik, összterülete 34 099,7 négyzetkilométer, Románia összterületének 14,3 százaléka. 2642
ezer lakos élt 2000-ben a Központi Régió területén, Románia összlakosságának 11,8 százalé-
ka. A népsűrűségi átlag 77,5 lakos/km2 volt ugyancsak 2000-ben. Brassó megyében a népsű-
rűségi átlag 117,2 lakos négyzetkilométerenként, Hargita megyében pedig 51,4. A lakosság
nagy része urbanizált övezetekben (60,3 százalék a régió összlakosságából) él. 2002-ben a
régiónak 2,523 millió lakosa volt, ebből 755 455 fő (30%) magyarnak, 760 863 ember magyar
anyanyelvűnek vallotta magát.

A romániai átlagnál jobb a helyzet az egy főre eső befektetések (120,7 USD), illetve a bruttó
hazai termék (GDP) szempontjából (4089 dollár). Ezzel szemben nagynak mondható a mun-
kanélküliségi ráta, amely átlagban 10 százalék körüli. A térségben nagy az iparban foglalkoz-
tatottak aránya, a mezőgazdaságban vagy a kereskedelemben dolgozókhoz képest. Az utóbbi
12 év leforgása alatt (1991 és 2002 között) valamivel több, mint 9 milliárd dollárnyi külföldi
befektetés érkezett Romániába. A külföldi befektetések a régión belül nem egyenletesen el-
osztottak. Ebből az összegből 1,04 milliárdot fektettek be a külföldiek az Észak-Nyugati,
illetve a Központi Fejlesztési Régióba együttvéve. A befektetett külföldi tőke ismertetett terü-
leti elosztása nagy vonalakban azt is minősíti, hogy az adott régión belül az egyes megyék
mennyire voltak vonzóak a külföldi beruházók, üzletemberek szemében. De azt is szemlélteti,
hogy az egyes megyék gazdasági fejlődése hol tart.
- 110 -

Románia és benne a vizsgált régió felértékelődését a közeli NATO-tagságtól várja. A hazai
politikusok és vállalkozók abban reménykednek, hogy az Észak-Atlanti Szövetséghez való
felzárkózás olyan biztonsági garanciákat jelent majd a nyugati befektetőknek, amelyek hatásá-
ra azok a korábbi befektetések sokszorosát irányíthatják majd Romániába. Kétségtelen,
hogy a 2002. novemberi prágai döntést követően Románia külföldi megítélése javult. Mivel
azonban az ország az iraki konfliktusban kezdettől és egyértelműen az amerikaiak oldalára
állt, az európai tőke érdeklődése a vártnál kisebb mértékű maradt. Ebbe, persze, az európai
gazdaság dekonjunktúrája is belejátszott.

Vannak azonban konkrét jelei annak, hogy a nyugat-európaiak érdeklődéssel figyelik a romá-
niai folyamatokat. Egyik ilyen jel az, hogy az utóbbi hónapokban olasz, német, osztrák és
francia érdekeltségű, Romániában bejegyzett vállalatok jelentek meg a belföldi piacon, ame-
lyek elsősorban termőföldeket és bizonyos városokban lakóingatlanokat vásárolnak. Ilyen
jellegű befektetések iránt az utóbbi hónapokban magyarországi üzletemberek is érdeklődtek.
Csak sejteni lehet, hogy az említett társaságok mögött befektetői csoportok vagy alapok áll-
nak.

A közép-erdélyi régió jövőjére nézve a tervezett Nagyvárad-Brassó autópálya meghatározó
lesz. Amennyiben a Bechtel cégcsoport jövőre valóban nekilát a sztráda építéséhez, ez több
szakaszban évekre kiterjedő sikeres üzletekkel kecsegteti a hazai és a piacon már jelen lévő
külföldi vállalkozókat is. Az első szakaszra a telekspekuláció várható. Különböző üzleti körök
máris megkezdték a még csupán sejtett sztráda útvonalán a földterületek felvásárlását. Ez ab-
ban az esetben is előnyös lehet, ha az autópálya végül nem pontosan a megvásárolt telken,
hanem annak közelében épül. A második szakaszra a sztrádaépítés konkrét munkálataival
kapcsolatos üzletek lesznek a jellemzők. Fontos lesz ebben az időszakban, hogy ki a tulajdo-
nosa a szükséges építőanyagokat előállító térségbeli vállalatoknak, bányáknak, üzemeknek.
Szintén ebben a második időszakban kezdődik majd el a harc a sztráda mellett felépülő inf-
rastruktúra (benzinkutak, konténer-terminálok, motelek stb.) tulajdonlásáért, felépítéséért,
üzemeltetéséért. A harmadik szakaszban az autópálya fizikailag történő megépítése kecsegteti
előnyös üzleti lehetőségekkel a potenciális alvállalkozókat, ennek a szakasznak a végén pedig
a sztráda üzemeltetéséből adódó lehetőségek.

Az autópálya egyetlen fejlődési lehetősége egyes elmaradott erdélyi térségeknek. Egész Er-
délyre jellemző viszont, hogy egyáltalán nem biztos, hogy belföldön meglesz a szükséges
- 111 -

tudás a felsorolt lehetőségek kihasználásához. Így az sem elképzelhetetlen, hogy az említett
munkálatokat külföldi cégek vállalják majd fel.

Az autópálya mellett az ipari parkok létrehozása és sikeres működtetése jelenthet kiutat a ré-
giónak a jelenlegi nehéz helyzetből. Ezekben létrejöhetnek olyan központok, amelyek tovább
terjeszthetik azt a fajta tudást, amellyel jelen pillanatban az erdélyi vállalkozók nem rendel-
keznek. Erdélyi magyar gazdasági szakemberek véleménye szerint Erdély magyarlakta térsé-
geinek felzárkóztatásához a következő két-három évben legalább annyi tőkére lenne szükség,
amennyi Romániába az elmúlt 12 évben összesen érkezett.

3.2.2. Társadalmi és gazdasági változások állomásai

Az 1989-es rendszerváltás után Romániában is elkezdődött az átmeneti időszak a szabad piac
és a kapitalista rendszer felé. Ez a tranzíció még ma sem ért véget, és Romániának még sok
feladatot kell végrehajtania, hogy gazdasága európai szintre juthasson. Politikai szempont-
ból Románia az európai integráció útján halad. A demokratikus társadalom kiépítése, a piac-
gazdaság megteremtése - és ezen belül különféle reformok véghezvitele a gazdaság fellendíté-
se érdekében -, a jelenlegi kormány legfőbb feladatai közé tartoznak.

A fenti célok elérése érdekében Románia az utóbbi évtizedben a főbb Európai Uniós támoga-
tási programokban is részesült:

• az intézményépítést, gazdasági és társadalmi kohéziót, illetve az acquis
communautaire elsajátítását célozó PHARE-program,
• a környezet és közszállítás fejlesztését támogató ISPA- és
• a mezőgazdaság- és vidékfejlesztést ösztönző SAPARD-program finanszírozásai ál-
tal.

Törvényhozási szempontból az utóbbi években több olyan rendelkezés látott napvilágot,
amely a gazdaság némely területének fellendítését eredményezte, és egyben az európai stan-
dardoknak is megfelelt. Fontos helyet foglal el Románia gazdaságának fellendítésében a
151/1998 törvény, amely az új fejlesztési régiókról és ezek létrehozási és működtetési eljárá-
sairól szól. Ez a törvény új területi felosztást eszközölt. Kiegészítésként születtek meg a “ha-
- 112 -

gyományosan fejletlen”, az “ipari hanyatlásban lévő” és a “kényes szerkezetű” öveze-
tek/megyék kifejezések.

A 151/1998 törvény szerint nyolc fejlesztési régiót hoztak létre. A törvényhozók 1998-ban
hatályba léptették a 24-es számú, a hátrányos helyzetű zónákra (zone defavorizate) vonatkozó
törvényt is. Egyike a legfontosabb rendelkezéseknek az a 2000-es májusi kormányhatározat,
amelynek alapján három új fejlesztési programot dolgoztak ki a hátrányos helyzetű övezetek
részére. Az első tervben a mezőgazdasági tevékenység ösztönzésére összpontosítottak, a má-
sodik az üzleti környezet serkentését tűzte ki célul, míg a harmadik a beruházások növelésére
törekszik.

2003-ban hátrányos helyzetűnek nyilvánították Kolozsvár-Torda-Aranyosgyéres övezetet is.
2001-ben Romániában hat szabad kereskedelmi övezetet (zonă liberă) tartottak számon a
következő területi egységekben: Sulina, Konstanca-Basarabi Sud, Kürtös-Arad, Galac,
Gyurgyevó (Giurgiu) és Brăila. A szabad övezetek működését a 84/1992 törvény szabályozza.
2001-től kezdődően Románia kormánya kidolgozta a támogatott övezetek (zone asistate)
tervét. Ennek a programnak a célja az ipar, a szolgáltatások, a turizmus és egyéb területek
fellendítése, és a beruházások ösztönzése az adott övezetben, visszatérítés nélküli pénzbeli
támogatások révén. Erdélyben 2001-ben Hunyad és Fehér megye részesült ilyenfajta támoga-
tásban.
- 113 -

19. táblázat

Az ország és régió főbb társadalmi és gazdasági mutatói

Észak-
Mennyiség Központi
Ssz Mutatók Év nyugat Románia Eu
egység régió
régió
1. Lakosság Ezer fő 2002 2.523,0 2.740,0 21.680,9 376.455*
2. Terület km2 34.100 34.160 238.391 3.191.000
2
3. Népsűrűség Fő/km 2002 73,9 80,2 90,9 1181)
4. Lakosság dinamikája % 2000/1992 97,8 97,9 98,4 1032)
Vidéki lakosság ará-
5. % 2000 39,7 47,4 45,4 17,53)
nya

Lakosság kor szerinti
% 2000 100,0 100,0 100,0 100.04)
szerkezete:
6. - 0-14 év % 2000 18,2 18,8 18,3 17,4
- 15-64 év % 2000 69,4 68,7 68,4 67,0
65 év és fölött % 2000 12,4 12,5 13,3 15,6
GDP/lakos
7. % 1998 31,8 26,0 28,2 100,0
EU-átlaghoz visz.
Lakosság foglalkozás
% 2000 100,0 100,0 100,0 100,01)
szerinti szerkezete:
8. - mezőgazdaság, % 2000 34,0 45,9 41,4 4,5
- ipar, építkezések % 2000 34,3 25,6 27,3 29,3
- szolgáltatások % 2000 31,7 28,5 31,3 66,2
1) 2) ) 4)
Megj.: 1999 (1997/1990); ³ Csak a 100 fő/km² népsűrűségnél alacsonyabb települések; 1998; * az adatok
ideiglenesek vagy becsültek
Forrás: Román Országos Statisztikai Intézet; Eurostat Yearbook 2001; Unity, solidarity, diversity for Europe, its
people and its territory 2001, Raportul Dezvoltării Umane 2000, Enlargement of the EU, 2001 június.

A lakosság kor szerinti összetételéből láthatjuk, hogy a népesség elöregedése Romániában is
jelentkezik, de nem olyan mértékű, mint Nyugat-Európában. A dolgozó lakosság foglalkozás
szerinti szerkezeti megoszlása egyben a gazdasági ágazatok arányát is leképezi. Látható, hogy
miközben a fejlett technológia mellett a lakosságnak csak kb. 5%-a dolgozik a mezőgazda-
ságban, ez Romániában 40% feletti. A régiók közötti különbséget főként az eltérő domborzati
- 114 -

viszonyok magyarázzák. S miközben Nyugat-Európában a lakosság túlnyomó része a szolgál-
tatásban dolgozik, itt a foglalkoztatottak kb. 30%.

A munkanélküliségi ráta 8,5 százalékos volt 2000-ben, nagyobb értéket Beszterce-Naszód
(12,7 százalék), Szilágy (10 százalék) és Kolozs (11,3 százalék) mértek. 2002 végén a mun-
kanélküliek aránya a régióban átlagosan 8 százalékos volt, Szilágy és Beszterce-Naszód me-
gyében ekkor is valamivel magasabb. A közép és az észak-nyugati régióban a foglalkoztatot-
tak - nemzeti átlag fölötti arányban - az iparban és a szolgáltatások szektorában dolgozik.
Sokkal kevesebben keresik kenyerüket a mezőgazdaságban.

A munkanélküliség növekedése nagyon nagy volt a Közép Fejlesztési Régióban, ahol az
utóbbi években ötszörösére emelkedett (miközben a Nyugati Fejlesztési Régióban például
„csupán” négyszeresére). 2000 végén a munkanélküliségi átlag 10,3 százalékos volt (az or-
szágos átlag 10,5 százalék volt).

Mindkét régióban fontos ipari átszervezési folyamatok mennek végbe. Fehér megyében a bá-
nyászat, Brassó megyében a gépkocsi- és traktorgyártó-ipar, Hunyad megyében a kohászati
ipar és a bányászat szembesült a szerkezeti átalakítás következményeivel. A foglalkoztatott
lakosság számára az elbocsátások sorozata igazi megpróbáltatást jelentett, hiszen általános
volt az a vélemény, hogy ezek az iparágak nélkülözhetetlenek az ország gazdasága számára,
és éppen ezért biztos munkahelyet jelentenek.

2000 márciusában a kormány összeállította Románia első középtávú fejlesztési stratégiáját.
Kiindulópontként szolgált Románia akkori gazdasági helyzetének ismertetése. A dokumen-
tum szerint Románia a 10 éves átmeneti időszak után még jelentős akadályokkal küszködött.
Az ipari szektor nagyon lassú privatizációja, illetve a veszteséges ágazatok átszervezésének
késése hátráltatták az ország fejlődését. Gazdasági növekedés, a törvényhozás stabilizációja és
a szegénység kiküszöbölése voltak a stratégia főbb céljai. A terv szerint ezen célok eléréséhez
szükséges a belföldi termelés újraindítása, az üzletbarát környezet kialakítása, a magánszektor
fejlesztése, a külföldi befektetők bevonása és az adminisztratív eljárások egyszerűsítése. A
terv pontokban ismertette a pénzügyek és a költségvetés, a monetáris politikák, a privatizáció,
a verseny korlátainak lebontása, az ipar és a mezőgazdaság terén a tennivalókat.

A gyakori kormánykrízisek, a túlságosan sok pártocskát magába foglaló koalíció és a vezető
szerepben levő személyek tapasztalatlansága miatt a 2000-ben leköszönő közép-jobb irányult-
- 115 -

ságú kormány kevés tervet hajtott végre. Azt is el kell azonban ismerni, hogy a Victor
Ciorbea vezetése alatt álló kormány 1997-ben mindössze 600 millió dolláros nemzeti banki
tartalékkal vette át az országot. Pozitívumként megemlíthető, hogy sikerült feltöltenie az ál-
lamkasszát, és néhány életbevágóan fontos makrogazdasági stabilizációs programot végrehaj-
tania. A kormányzást 2000-ben újra átvevő Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (utóbb
Szociáldemokrata Párt, amely jelenleg is hatalmon van, s amelynek kisebbségi kormányát a
parlamentben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ támogat) ezekre ala-
pozva folytathatta a reformokat. Az ipari tevékenység és az építőszektor fenntartása, illetve a
szolgáltatási ágazat fellendítése a nemzeti bruttó össztermék növekedését eredményezte. Így
míg 2000-ben a GDP növekedése 2,1 százalékos volt, 2001 elérte az 5,7, 2002-ben pedig a
4,9 százalékot.

3.2.3 A román makrogazdaság változásai

Amikor 1990-ben Románia külkereskedelmét egycsapásra liberalizálták, a központosított árak
rendszere még működött. A létrehozott kereskedelmi cégek és termelők nem tudtak azonban
az új üzleti környezethez időben alkalmazkodni. Az általuk termelt és piacra dobott áruk –
főképpen az elavult gyártási technológiák miatt - nem voltak versenyképesek, így a termelők
és a kereskedők kénytelenek voltak a termelést, illetve az eladást évente csökkenteni. A ke-
reskedők fokozatosan áttértek az importból hozott jobb minőségű áruk forgalmazására. A
termelők hagyományos piacai szinte egyik napról a másikra megszűntek, a vállalatok hirtelen
piacot vesztettek, és termékeik helyét az olcsóbb vagy minőségileg sokkal jobb importáruk
vették át.

A nemzetközi versenyképesség szempontjából Románia 2000-ben a Közép-Kelet-Európai
Szabadkereskedelmi Egyezményt (CEFTA) aláíró országok leggyengébbike volt. 1991 és
1999 között az ipari termelés évi csökkenésének átlaga 7,15%-os volt. Ugyanakkor az export
évi növekedésének rátája csupán 4% volt, míg az összes többi közép-európai ország évi rátája
meghaladta a 10 százalékot.
- 116 -

20. táblázat

A főbb gazdasági mutatók

1990 és 2000 között

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000
Nemzeti bruttó
össztermék
– ezer milliárd lej,
0,9 2,2 6,0 20,0 49,8 72,1 108,9 252,9 371,2 539,4 796,5
folyó áron

: 25,1 15,1 22,6 25,3 27,4 28,2 31,3 37,2 33,1 39,9
- Mrd. EURO

GDP növ. ráta %
-5,6 -12,9 -8,8 1,5 3,9 7,1 3,9 -6,1 -4,8 -2,3 2,1
(előző évhez visz.)
GDP/lakos
- ezer lej, folyó-
37, 0 95,1 264,6 880,5 2.189,7 3.180,4 4.817,8 11.218,2 16.495,4 24.016,2 35.503,7
áron
- ezer EURO : 1,08 0,66 1,00 1,11 1,21 1,25 1,39 1,65 1,47 1,78

GDP/lakos növ.
-5,8 -12,8 -7,2 1,7 4,0 7,4 4,3 -5,8 -4,6 -2,1 1,7
Ráta -%

(előző évhez visz.)
Forrás: Románia 2001. évi statisztikai évkönyve – Országos Statisztikai Intézet, 2002

7. sz. ábra

R o m á n ia b ru ttó te rm e lé sé n e k vá lto zá sa

7,1
5,7
4,9
3,9 3,9
2,1
1,5

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

-4,8 -2,3
-5,6
-6,1

-8,8

-12,9

Forrás: Romániai statisztikai évkönyv 2003.
- 117 -

A GDP előző évhez viszonyított változását 1990 és 2002 között a fenti grafikon szemlélteti. A
GDP 2002-ben 1.512.256,6 milliárd lejt, azaz 1USD=33.055 lejes átlagos árfolyamon 45,75
milliárd dollárt tett ki. Az adott évben az ipari termelés 7,2 százalékkal, az építőipar 6,9 száza-
lékkal, a szolgáltatások volumene 5,3 százalékkal bővült. Igaz, mindeközben az adóterhek
átlagosan 6,4 százalékkal emelkedtek. Az egyensúlyi helyzet javulását szemlélteti az infláció
fokozatos csökkenése, amely éves szinten 1999-ben 60 , 2000-ben 40,7, 2001-ben 30,3, 2002-
ben pedig 17,8 százalék volt. 2003 első hét hónapjában a drágulás 7 százalékos volt, az előző
év júliusához képest pedig 14,8 százalékot tett ki.

A romániai GDP szerkezete szempontjából is különbözött az EU bruttó össztermékének ösz-
szetételétől, az utóbbi években azonban észrevehető volt egy konvergáló tendencia. A GDP
alakulásában a mezőgazdasági szektor súlya például jelentősen csökkent az évek során: 1990-
ben 20, 1999-ben pedig 13,9 százalék volt. Az ipari szektor súlya 1999-ben 28 százalék alá
csökkent, míg a szolgáltatások értéke 50 százalékra nőtt (az EU-ban 68-69 százalék).

2000 márciusában a kormány összeállította Románia első középtávú fejlesztési stratégiáját.
Kiindulópontként szolgált Románia akkori gazdasági helyzetének ismertetése. A dokumen-
tum szerint Románia a 10 éves átmeneti időszak után még jelentős akadályokkal küszködött.
Az ipari szektor nagyon lassú privatizációja, illetve a veszteséges ágazatok átszervezésének
késése hátráltatták az ország fejlődését. Gazdasági növekedés, a törvényhozás stabilizációja és
a szegénység kiküszöbölése voltak a stratégia főbb céljai. A terv szerint ezen célok eléréséhez
szükséges a belföldi termelés újraindítása, az üzletbarát környezet kialakítása, a magánszektor
fejlesztése, a külföldi befektetők bevonása és az adminisztratív eljárások egyszerűsítése. A
terv pontokban ismertette a pénzügyek és a költségvetés, a monetáris politikák, a privatizáció,
a verseny korlátainak lebontása, az ipar és a mezőgazdaság terén a tennivalókat.

A gyakori kormánykrízisek, a túlságosan sok pártocskát magába foglaló koalíció és a vezető
szerepben levő személyek tapasztalatlansága miatt a 2000-ben leköszönő közép-jobb irányult-
ságú kormány kevés tervet hajtott végre. Azt is el kell azonban ismerni, hogy a Victor
Ciorbea vezetése alatt álló kormány 1997-ben mindössze 600 millió dolláros nemzeti banki
tartalékkal vette át az országot. Pozitívumként megemlíthető, hogy sikerült feltöltenie az ál-
lamkasszát, és néhány életbevágóan fontos makrogazdasági stabilizációs programot végrehaj-
tania. A kormányzást 2000-ben újra átvevő Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (utóbb
Szociáldemokrata Párt, amely jelenleg is hatalmon van, s amelynek kisebbségi kormányát a
- 118 -

parlamentben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ támogat) ezekre ala-
pozva folytathatta a reformokat. Az ipari tevékenység és az építőszektor fenntartása, illetve a
szolgáltatási ágazat fellendítése a nemzeti bruttó össztermék növekedését eredményezte. Így
míg 2000-ben a GDP növekedése 2,1 százalékos volt, 2001 elérte az 5,7, 2002-ben pedig a
4,9 százalékot.

3.2.4. Ipar, ipari parkok és építkezés

A romániai ipar átszervezésének folyamata az új gazdasági helyzethez való alkalmazko-
dásból, az 1990 előtti egyensúlyzavar és az átmeneti időszakra jellemző káros működés ki-
küszöböléséből áll. Ez a folyamat legfőképp a privatizációra alapoz, és ezért különböző
arányban érintette az egyes iparágakat, az ipari termelés hanyatlását és az ipari munkaerő
létszámát illetően.

Annak ellenére, hogy az utóbbi években az ipar erős hanyatlásnak indult, nélkülözhetetlen
eleme maradt a romániai gazdaságnak a munkahely létesítés és a gazdasági növekedés szem-
pontjából.

A bányaipar 1999-ben csupán 5,3 százalékát jelentette az ipari termelésnek (1990-ben 9 szá-
zalék volt). Ez a csökkenés a különféle bányászati szektorokra (földgáz, fémes ásványok)
jellemző termelési hanyatlásnak, a feldolgozó ipar villamos energia szükséglete csökkenésé-
nek és a bányaipari bérek „bányászhadjáratokkal” kierőszakolt emeléseknek volt köszönhető.
A feldolgozó ipar 1999-ben 74,4 százalékát tette ki az ipari termelésnek, amely arány körülbe-
lül 11,4 százalékkal volt kisebb az 1990-es átlagnál. A villamos- és hőenergia, a gáz- és víz-
szektor 1999-ben 20,3 százalékát jelentette az ipari termelésnek (1990-ben 5,2 százalék volt).

A legjelentősebb munkaerő csökkentés azokban az iparágakban történt, ahol fölösleges ter-
melési kapacitások és az alacsony termelékenység volt a jellemző (bányaipar, vegyipar).
Számos elbocsátás történt azokban az iparágakban is, ahol a külföldi termékek versenyképes-
sége miatt alapos átszervezésre volt szükség (textilipar, távközlési berendezéseket és TV-
rádió készülékeket gyártó ipar).

A magánszektor fejlődése az iparban sokkal lassabban haladt, mint más gazdasági területeken.
A szerkezeti nehézségek, a nagy ipari üzemek kezelhetetlensége és a jelentős beruházásokat
- 119 -

igénylő privatizációs folyamat helyben topogása nehezítette a magántőke behatolását az ipar-
ba.
1996 és 2000 között jelentősen nőtt a kis és közepes vállalatok száma, de ezek zömének keve-
sebb mint tíz alkalmazottja van. 1999-ben ezek a vállalatok jelentették az országban működő
ipari egységek több mint 99 százalékát. A legtöbb kis és közepes vállalat a következő ágaza-
tokban működik: élelmiszer- és italgyártás, ruha-, bőr-, szőrme- és textilipar, fafeldolgozó-
ipar és bútorgyártás. A kis és közepes vállalatoknak csupán 12,9 százaléka ipari vállalat, a
többi javarészt a kereskedelemben, illetve a szolgáltatások területén működik.
Sokat javultak a termelés mutatói a közúti szállítási eszközök iparában és az orvosi készülé-
kek és felszerelések, precíziós műszerek, optika és óraművesség, az elektronikai gépek és
készülékek ipari ágazatában. A két utóbbi ágazat meghatározó lehet a jövőben a romániai ipar
fellendülése tekintetében.

A kisebb, a rendszerváltás elején bezárt vállalatok helyett kevés új, a piacgazdasághoz alkal-
mazkodó üzem, vállalkozás létesült. Pedig ezek megjelenése nélkülözhetetlen lett volna a
régi, eredménytelen és versenyképtelen ipar helyettesítésére. Ehelyett a nagy, veszteséges
ipari üzemeket próbálták fenntartani és a kis és közepes nagyságú vállalatokat bezárták, ahe-
lyett, hogy ezeket használták volna fel az ipari fellendülés kiindulópontjaiként. Következés-
képpen nemcsak a megyék gazdasági szerkezete romlott, hanem a kiképzett alkalmazottak
más munkába való átrétegződése vagy kivándorlása is megindult.

A 2000 tavaszán összeállított fejlesztési stratégia szerint nagy ipari üzemek és közművek pri-
vatizációja 2003-ban ért volna véget. Ma azonban már világos, hogy e cél eléréséhez több
időre lesz szükség. A közművek magánosítását a földgáz-szállító hálózatokkal kellett volna a
tervek szerint elkezdeni, hogy azt követően a villamos energia szállítórendszereit privatizál-
ják. Erre Romániát a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött készenléti hitelszerződés előírá-
sai is kötelezték. Jelen tanulmány írásának időpontjáig (2003 augusztusa) azonban ez ehhez
szükséges intézkedéseket a kormány nem hozta meg.

Ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése érdekében Románia kormánya az Európai Bi-
zottság együttműködésével, 11 fejlesztési lehetőségekkel rendelkező átszervezési ipari zónát
azonosított az ország területén. A 2001. évvel kezdődően ezeket az övezeteket PHARE-
pénzekkel támogatják, zónánként legkevesebb három évig.
- 120 -

Az utóbbi években a romániai helyhatóságok egyre nagyobb érdeklődést mutatnak ipari
parkok létesítésére. Jelenleg az ország területén 37 különböző stádiumban lévő ilyen jelle-
gű beruházás folyik.

2002 márciusában útjára indították az Észak-nyugat régió ipari parkjainak megvalósítását
célzó PHARE-programot, amelynek összértéke 548 milliárd lej. Claudiu N. Coşier, az Észak-
Nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója, szerint a régiót két zónára osztották. Az
első 14 várost foglal magába: Szamosújvár, Dés, Bethlen, Beszterce, Naszód,
Oláhszentgyörgy, Magyarlápos, Borsabánya, Felsővisó, Kapnikbánya, Máramarossziget, Fel-
sőbánya, Nagybánya és Avasfelsőfalu. A másodikba pedig 16 tartozik: Tasnád, Nagykároly,
Zilah, Szilágycseh, Zsibó, Szilágysomlyó, Aranyosgyéres, Torda, Bánffyhunyad, Élesd, Belé-
nyes, Margitta, Szentjánoshegy, Vaskohsziklás, Érmihályfalva, Vaskoh. Ezeken a települése-
ken az aktív életkorú lakosság körében a munkanélküliség rátája meghaladta az országos átla-
got (10,5%-ot), a természeti erőtartalékok kihasználatlanok, környezetvédelmi szempontból
súlyos gondokkal küszködnek, de rendelkeznek szállítási infrastruktúrával. Ezért ezekben a
helységekben az ipari átszervezés fontos teendőnek bizonyult.

Az Észak-Nyugati régiónak szüksége van saját légitársaságra, saját országútépítő és karban-
tartó társaságra, szakmunkásképző konzorciumokra (pl. fafeldolgozás) stb. Az ügynökség
igazgatója szerint többéves folyamatról volna szó, amely a regionális fejlesztési politika elve-
inek a betartatását, megyei szinten az autonómia, a törvényesség, az együttműködés és szoli-
daritás, megyék között pedig az együttműködés és a társulás érvényesítését jelenti.
Több régióbeli település is megpályázta az Európai Uniós PHARE-támogatást ipari park léte-
sítésére. A kolozsvári, a zsibói, a szatmárnémeti és a borsi beruházás jutott előrehaladottabb
szakaszba. Kolozsváron elkezdték a területrendezést, Borsnál néhány hét múlva írják ki a ver-
senytárgyalást a beruházás lebonyolítására, Zsibón elkezdődőt az ipar park építése, Szatmár-
németiben pedig arra várnak, hogy a kivitelező munkához lásson.

Az építőipar Románia egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, s ez azt jelzi, hogy az or-
szágban konjunkturális fejlődés tapasztalható. A pozitív fejlődés érezhető volt abban is, hogy
a magánszektor súlya 2000-ben már 82,5 százalék.
- 121 -

Az utóbbi években a romániai építőiparra az volt jellemző, hogy a meglevő kapacitás nem
volt kihasználva. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére óriási lehetőséget nyújt az erdélyi
autópálya felépítése. Az erdélyi régiók, és egyben Románia gazdasági fellendülésének lehető-
ségével kecsegtető autópálya építése 2004. tavaszán fog elkezdődni és öt évig tart. A beruhá-
zó a Bechtel nevű amerikai cég, amelyet majd az ország építőiparának kell építőanyaggal el-
látnia.

A magyar befektetések között már az 1990-es évek elejétől fontos szerepük volt az építőipari
vállalatoknak. A legjelentősebb magyar cégek már évek óta jelen vannak a román piacon
önálló leányvállalat vagy építőipari szolgáltatásaik exportja révén. Jelenleg a magyar érde-
keltségű vállalatok száma, valamint tőkeapportja a magyar befektetések 10,7 százalékát teszi
ki (23,2 millió USD). A legtöbb közülük építőipari vállalat (41 százalék), de vannak építő-
anyag-kereskedők (33 százalék), építőanyag-gyártók (15 százalék), valamint ingatlanforgal-
mazók (9 százalék) és építőipari gépeket forgalmazók (2 százalék) is.

Tőkeapport szempontjából az építőanyag-gyártók adják az apportállt magyar tőke 56 százalé-
kát, az építőipari vállalatok pedig a 29 százalékát.

A legfontosabb magyar befektetés a bukaresti Cesarom, amelynek tulajdonosa a Zalakerámia.
Területi megoszlás szerint a legtöbb magyar érdekeltségű építőipari vállalatot Hargita (21
százalék), Kolozs (18 százalék), Bihar (16 százalék) és Maros (12 százalék) megyékben je-
gyezték be.

3.2.5. Mezőgazdaság

2000-ben Romániában 40,8 százaléka a dolgozó lakosságnak foglalkozott mezőgazdasággal.
Vidéken a mezőgazdálkodás a fő gazdasági tevékenységet jelenti, és több mint 70 százaléka a
vidéki munkaerőnek ezzel foglalkozik.
A mezőgazdaság az egyedüli olyan gazdasági terület, amelyben a foglalkoztatottak többsége
idős korú. Majdnem 52 százaléka a mezőgazdaságban dolgozóknak 50 évet betöltött személy
volt 2000-ben és 23,1 százaléka 65 éven felüli személy. Csupán 28,6 százaléka volt 35 éven
aluli .
- 122 -

21. táblázat

A mezőgazdaságban működő kis- és középvállalkozások (KKV) aránya 2000-ben

A KKV-
A KKV-k A KKV-k
alkalmazottak
aránya % forgalma %
aránya %
KKV összesen 100,0 100,0 100,0
Mezőgazdaságban 3,2 5,8 2,4
Forrás: Románia 2001. évi statisztikai évkönyve – Országos Statisztikai Intézet, 2002

8. sz. ábra

A mezőgazdasági termelés alakulása az utóbbi 10 évben
(1990=100)

140

120
102,1 105,6 102,8
100,8 100,8 97,7
96,3 96,5 100
87,4 88,3
80

60

40

20

0
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Össztermelés Növényi termelés Állattenyésztés

Forrás: Románia 2001. évi statisztikai évkönyve – Országos Statisztikai Intézet, 2002

A mezőgazdasági termelés 2000-ben 13,6 százalékkal volt kisebb az 1996-os arányhoz viszo-
nyítva. A növénytermesztés 13,8 százalékkal, az állattenyésztés pedig 13,5 százalékkal csök-
kent a négy évvel korábbi átlaghoz képest.
A gabonatermelés átlaga 1997 és 2000 között évente csökkent, 2.964 kg/hektárról 1997-ben,
2.280 kg/hektárra 2000-ben. Kivételt az 1999-es év képezett, amikor a termelési átlag nőtt az
előző évhez viszonyítva. Ugyancsak 2000-ben a kenyérgabona készlet 32 százalékkal volt
kisebb az 1996-os tartaléknál. Az állattenyésztési szektor évi 5,5 százalékos csökkenést muta-
- 123 -

tott 1996 és 2000 között, így a különféle húsok termelési aránya is évente csökkent. Az öntö-
zéses területek 18,8 százaléka volt bevetve 1996-ban, 2000-ben pedig a 11,3 százaléka.

Az Észak-Nyugati Fejlesztési Régió mezőgazdasági termelőképessége jelentős, nincs azonban
eredményesen kihasználva. Az országos mezőgazdasági termelésnek mintegy 14,9 százalékát
teszi ki a régió termelése; az utóbbi években a termelési átlag csökken. Ugyanúgy mint az
ország többi régiójában az idősebb generáció alkotja a mezőgazdaságban dolgozók többségét,
ezért a kis- és középvállalkozások száma ezen a területen nagyon alacsony.

A Központi Fejlesztési Régió mezőgazdasági termelőképessége alacsonyabb, mint az orszá-
gos átlag. A mezőgazdasági területek (1.941,1 ezer hektár 2000-ben) a régió összterületének
csupán 56,9 százalékát teszik ki (a mezőgazdasági területek országos átlaga 61,8 százalék). A
legutóbbi felmérések szerint (1999) a régióban a foglalkoztatott személyek 33,2 százaléka
dolgozott a mezőgazdaságban, míg az országos átlag 40,6 százalék volt. A főképp hegyi és
fennsíkdomborzat miatt a mezőgazdasági terület nagy része legelőből és kaszálókból áll
(58,99 százalék). A régió területének 34,1 százalékát erdő borítja, ezért az ország legfonto-
sabb fenyőfa-ellátási forrását képezi. Az erdei gyümölcsök és gombák külön nyereségforrást
képeznek, ez a potenciál azonban majdnem egyáltalán nincs kihasználva.

3.2.6. A vizsgált megyék gazdasági helyzete

Beszterce-Naszód megye Románia északi, Erdély észak-keleti részén fekszik. A
megye ásványi kincsei közé tartozik a vasérc, az ezüst tartalmú aranyérc, a több-
fémes ércek, a homok és a kavics, az agyag, a kalkópirit, a rézkovand, az ipari
hasznosításra alkalmas andezit, a mészkő, a dácit, a tufa és a márvány. Az ezeket
egykor kibányászó vállalatok közül jelenleg számos nem működik. Ilyen például a
radnai vasérc, pirit és többfémes ércbánya, amelyet 2000-ben zártak be. A megye
jelentős földgáz-tartalékkal is rendelkezik (Szászbongárd, Mezőújlak, Szászencs,
Újős, Mezőakna stb.), amelyet főképp ipari, de házi fogyasztásra is hasznosítanak.

Beszterce-Naszód megye területének nagy része erdővel borított, 85 047 hektár
lomblevelű, továbbá 75 494 hektár tűlevelű erdő. Következésképpen jelentős a
megye fakitermelő képessége. Ez az egyik fő jövedelemforrás is, hiszen a megyé-
nek jelentős ipari és egyetemi központjai nincsenek. Ezenkívül jelentős a málna-,
- 124 -

áfonya- és szedertermelés. Az évi átlagok a következők: 100 tonna málna, 5 tonna
szeder, 50 tonna áfonya, ezeknek jelentős részét külföldi piacokon értékesítik.

Fehér megye Románia közép-nyugati részében található. 2002-ben a megyének
382 747 lakosa volt, ebből 20 684 magyar nemzetiségűnek, 19 708 magyar anya-
nyelvűnek vallotta magát. A megyének nagyon jelentős ezüst tartalmú aranyérc, il-
letve arany és ezüst tartaléka van (Verespatak-Bucsumpojén), de ásványi kincsei
közé tartoznak a komplex ércek (réz, ólom, cink), a rezes ércek és a réztartalékok.
Romániai viszonylatban Fehér megye közepes fejlettségűnek számít, de ipara el-
avult, annak szerkezete előnytelen, a bezárt bányák, kohászati és gépipari vállala-
tok hatalmas méretű munkanélküliséget és társadalmi feszültséget okoztak. Ásvá-
nyi kincsein kívül a fakitermelés és a kézműipar az, amire jövőjét építeni lehetne.

Kolozs megye az ország észak-nyugati részében fekszik. Megyeszékhelye Ko-
lozsvár.
Ásványi kincsei közé tartozik a:
• vasérc (Kiskapus és Kisbánya);
• barnaszén (Forgácskút-Dank-Bogártelke térség);
• tőzeg (Kiskalota és Kapacina [Căpăţâna]);
• kvarc (Nagyhavas [Muntele Mare], Hidegszamos környéke);
• földpát (Hideghavas [Muntele Rece]);
• dácit és andezit (Vigyázó-hegység és a Marótlaka, Sebesvár, Kissebes,
Székelyjó, Isztolna és Alsójára településeken);
• gránit (Nagyhavas, Hidegszamos völgye);
• mészkő és dolomit (Szind, Járaszurdok, Bóré, Kissebes);
• kaolinos homok (Nádaspapfalva, Pusztatopa, Bogártelke, Magyargorbó);
• só (Désakna, Torda, Kolozs, Szék, Szásznyíres).

Gyaluban, Szászfenesen, az Aranyos alsó völgyében jelentős vasúti pályatest burkolására
szolgáló kavics- és homokbányák működnek. Számos ásványvízforrás is található Kolozs
megyében, a Szamosújvár mellett Kérőn, a Bánffyhunyadhoz közeli Jegenyén és Kolozsvár
mellett, Szamosfalván. Tordán, Désaknán, Kolozson és Széken pedig sóstavak vannak.
Kolozs megyének 427.029 hektárnyi mezőgazdasági területe van, ebből 202.130 hektár szán-
- 125 -

tóterület (30,4 százalék), 146.418 hektár legelő (21,9 százalék), 66.116 hektár kaszáló (9,9
százalék) és 9 713 hektár szőlő- és szőlőművelő csemeteültetvény (1,3 százalék). 25,6 száza-
lék az összterületből erdővel borított (170.802 hektár). Folyó- és állóvizek 9 190 hektárt (1,3
hektárt) foglalnak el a megye területéből.

Kolozs megyének 2000-ben 719.864 lakosa volt, 2002-re ez a szám 702.755 lakosra csökkent.
A megye összlakosságából 2002-ben 122.301 személy magyar nemzetiségűnek, 120.632
személy pedig magyar anyanyelvűnek vallotta magát.
Romániában fejlett megyének számít. Kolozsvár egyetemi központ, ahol különböző felsőfokú
oktatási intézményekben csaknem 40 ezer egyetemi hallgató tanul. Nemzetközi viszonylatban
hírnévnek a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, illetve
a Műszaki Egyetem örvend. A megye ipara is viszonylag fejlett, s az ipar szerkezete sokat
javult az elmúlt 12 évben.

Szilágy megye az ország észak-nyugati részében fekszik. 2002-ben a megyének 248 015 la-
kosa volt, ebből 57 167 magyar nemzetiségűnek, 57 246 pedig magyar anyanyelvűnek vallot-
ta magát. A megye ásványi kincsei közé a barnaszén és a lignit tartozik. Szilágy iparilag ki-
mondottan fejletlen megyének számít, ásványi kincsekben is szegény, mezőgazdasága kezdet-
leges. Nagy ipari és szellemi-egyetemi központjai nincsenek.

3.2.7. Külföldi beruházások

Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal (Oficiul Naţional al Registrului Comerţului) szerint
1990 és 1999 között Romániában a külföldi beruházók 6,1 milliárd dollár értékű befektetése-
ket eszközöltek. Ez az összeg magába foglalja a közvetlen befektetéseket (több mint 4,16 mil-
liárd dollár), illetve a FPS tevékenységének eredményeit is (1,93 milliárd dollár) 1993-as kez-
dettel. Ugyancsak 1999-ben a befektetett tőke származásának szempontjából Franciaország,
Hollandia és az Egyesült Államok vezettek.

Az újabb, 2000-es kormányváltás után, 2001 júliusa és 2002 decembere között, 155 új beru-
házási tervet regisztráltak, amelyeknek összértéke 1,26 milliárd dollár volt. A fontosabb terü-
letek, amelyeken beruházások eszközlődtek a következők:

• távközlés, telekommunikáció (20 százalék)
- 126 -

• energetika (15 százalék)
• fémkohászat (11,5 százalék) és
• kereskedelem (10 százalék).

A 2002-es év végére 37 bejegyzett beruházást vittek véghez, amelyeknek összértéke 330 mil-
lió dollár volt.

22. sz. táblázat

A közvetlen befektetések (vállalatokba fektetett külföldi tőke által) értéke
az utóbbi években

Ker. társaságok A befektetett tőke A befektetett tőke ér-
Év
száma értéke téke
Szám % millió lej % ezer USD %
1991 - 2002 90.711 100,0 132.662.053,5 100,0 9.117.848 100,0
1991. 5.499 6,1 1.191.219 0,9 868.982 9,5
1992. 11.830 13,0 584.695,5 0,4 544.874 6,0
1993. 10.625 11,7 916.620,6 0,7 415.936 4,6
1994. 11.092 12,2 2.348.863,6 1,8 909.979 10,0
1995. 3391 3,7 737.549,7 0,6 285.597 3,1
1996. 3619 4,0 2.293.578 1,7 586.978 6,4
1997. 5.258 5,8 2.388.606,9 1,8 372.967 4,1
1998. 8.842 9,7 7.360.449,2 5,5 731.236 6,0
1999. 7.381 8,1 12.327.835,2 9,3 952.312 10,4
2000. 8.554 9,4 18.194.126,8 13,7 817.062 9,0
2001. 7.128 7,9 48.453.149,6 36,5 1.531.957 16,8
2002. 7.492 8,3 35.865.359,3 27,0 1.099.966 12,1
1
A befektetett tőke értéke a bejegyzéskori tőke és a tőkenövekedés értéke együttvéve, amely-
ből levonódott az eltörölt cégek tőkéjének értéke

Forrás: A ROMPRES román nemzeti hírügynökség híranyaga 2000-2003.
- 127 -

23. sz. táblázat
A befektetett tőke származás szerinti ranglistája 1991-2002 között

Ker. társaságok A befektetett tőke A befektetett tőke
Ország
Ssz száma értéke értéke
Szám % millió lej % ezer USD %
Össz 90.711 100 132.662.053,5 100 9.117.648,2 100

1. Hollandia 1.564 1,72 25.990.992 19,59 1.596.615,5 17,51
2. Németország 10.221 11,27 13.118.027,2 9,89 902.591,2 9,9
3. U.S.A. 3.510 3,87 6.327.147,2 4,77 693.955,9 7,61
4. Franciaország 2.824 3,11 9.729.392,2 7,33 666.981,3 7,32
5. Ausztria 2.527 2,79 12.189.214,0 9,19 566.848,8 6,22
6. Olaszország 12.436 13,71 5.513.056,9 4,16 557.209 6,11
7. Holland Antillák 7 <0,01 15.304.611,8 11,54 485.300,9 5,32
8. Ciprus 1019 1,12 5.758.278,4 4,34 437.562,6 4,8
9. Törökország 8.211 9,05 3.254.586,7 2,45 407.433,5 4,47
10. Görögország 2.347 2,59 4.451.253,4 3,38 296.770 3,25
11. Nagy Britannia 1.478 1,63 3.086.249,7 2,33 276.263,8 3,03
12. Svájc 1.146 1,26 40.191.560,7 3,03 262.079,4 2,87
13. Dél-Korea 76 0,08 761.241 0,57 238.366,4 2,61
14. Magyarország 3.982 4,39 3.861.466,5 2,81 235.513,7 2,58
15. Luxemburg 194 0,21 1.677.082,6 1,41 164.093,4 1,8
16. Spanyolország 519 0,57 504.482 0,38 147.555,7 1,62
17. Virgin Szigetek 163 0,18 3.040.531,2 2,29 119.859,3 1,31
18. Portugália 74 0,08 3.821.597 2,88 116.673,4 1,28
19. Svédország 737 0,81 2.417.110,6 1,82 108.013 1,18
20. Állampolg. nélk. 21 0,02 6.881,4 <0,01 75.669,2 0,83
Forrás: A ROMPRES román nemzeti hírügynökség híranyaga 2000-2003.

A fenti táblázatban csupán az első húsz országot tüntettük fel. Magyarországi tőkével 1991 és
2002 között 3982 vállalatot jegyeztek be, a közvetlen magyarországi tőkebefektetés pedig
235.513.700 dollár volt. Az országos cégnyilvántartás kimutatása szerint Magyarország a 14.
- 128 -

helyet foglalja el, míg 1999 augusztusában a 13. helyen volt 96,4 millió dollár értékű befekte-
téskori tőkével.
A 2003-as év első felében a befektetett külföldi tőke csupán 449,158 millió dollár volt, míg
2002 első félévében 605,699 millió dollárra rúgott. Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal
beszámolója szerint ez évben a legfontosabb külföldi beruházások törökországi befektetőktől
származnak, 1,68 millió dolláros össztőkével. Őket követik a ranglistán a görögországi (1
millió dollár össztőke), majd a németországi befektetők (424,340 ezer dollár össztőke).

3.2.8. Magyarországi tőke Romániában

Románia egyik legfontosabb kereskedelmi partnere Magyarország. A gazdasági együttműkö-
dés nemcsak a kölcsönös importok és exportok révén valósul meg, hanem beruházások, a ro-
mániai vállalatokba fektetett magyar tőke által is. A magyar befektetések fő területe Románi-
ában a vegyipar, az olajfeldolgozás, a gyógyszeripar, az élelmiszeripar, a papíripar és a keres-
kedelem.

1997. június 30-án alakult meg Budapesten a Magyar–Román Vegyes Kamara és ugyanazon
év decemberében a Román-Magyar Üzleti Tanács. 2002 novemberében pedig több magyar
nagyvállalat és egy befektetési alap részvételével megalakult Budapesten a Magyar-Román
Üzleti Tanács magyar szekciója, amely céljának tűzte ki a magyar nagyvállalatok romániai
befektetéseinek elősegítését. Az alapítók között volt a MOL, a Richter Gedeon Rt., a
Zalakerámia, a Pannonplast, a Danubius, a Dunapack, a Pharmavit, a Transelektro, a Fotex, az
OTP, az Egis, az Ikarus, az Édász és a Croesus Befektetési Alap.

1998 júliusának végéig a Romániában eszközölt közvetlen magyar tőkeberuházások nagysága
elérte a 73,4 millió dollárt, s ugyanazon év októberében magyar tőkével valamivel több mint
2500 vegyes vállalat működött Romániában. 1999-ben 88 százalékkal növekedett a magyar
tőkeberuházások száma az előző évhez képest és egyharmadát jelentette a külföldi befekteté-
seknek

1999 végén a magyarországi tőke a romániai magyar sajtóban is meg jelent, amikor egy ma-
gyar pénzügyi befektető csoport 1,2 millió dolláros beruházással útjára indította a kolozsvári
székhelyű, országos terjesztésű Krónika című napilapot. 2001 márciusában a nagyváradi Fo-
rum Verlag Kiadó kft megvásárolta a Nagyváradon megjelenő Bihari Napló című magyar és a
- 129 -

Jurnal Bihorean román nyelvű napilap részvényeinek többségét. A Forum Verlag Kiadó a
debreceni Infrom Média kft. romániai leányvállalata. 2000 elején Magyarország a kereske-
delmi társaságokba fektetett tőke származásának listáján a 13. helyről a 11. helyre került, an-
nak ellenére, hogy a nemzeti össztermék Romániában 4,5 százalékkal csökkent, az infláció
pedig 55 százalékos növekedést mutatott 1999-ben. A 2001-es év kezdetével megindult a tel-
jes szabad kereskedelem Magyarország és Románia között, amely a vámtarifák és az ipari
termékekre vonatkozó fogyasztási importkvóták megszűnését jelentette. Így az év végéig Ma-
gyarországról 179,4 millió dollár működőtőke érkezett Romániába, ezzel a külföldi befekte-
tők sorában a 14. helyet foglalta el, a bejegyzett magyar tulajdonú és vegyes vállalatok száma
pedig megközelítette a háromezret. A magyar tõkebefektetések területi elosztásából kiemel-
kedett Kolozs megye (85 millió dollárral, főképp a MOL-nak köszönhetően, amely itt székel),
Maros megye (26 millió dollárral) és Bukarest (18 millió dollárral).

A magyar vállalatok listáján a legnagyobb befektető a MOL Rt. (80 millió dollár) volt, a má-
sodik helyen a Richter Gedeon Rt. állt (Marosvásárhely, 17 millió dollár), majd a Dunapack
Rt. (Sepsiszentgyörgy, 14 millió dollár) következett, a negyedik helyen pedig a Zalakerámia
Rt. állt (Bukarest, 10 millió dollár). Továbbá sikeres befektető a Pannonpipe Műanyagipari
Kft. (Bukarest), Betonút Szolgáltató és Építő Rt. (Marosvásárhely), a magyarországi ÁPV Rt.
Tulajdonát képező Váltó 4 Libra Fejlesztési és Beruházási Rt. (Székelyudvarhely), CEI
Consulting Ltd. Co (Temesvár), Pannonplast Műanyagipari Rt. (Sepsiszentgyörgy), Tiszai
Vegyikombinát Rt. (Sepsiszentgyörgy) volt.

2001-ben a jelentősebb román tőkebefektetések Magyarországon a következők voltak:
Petrom Hungária Kft. (Szeged), Kunex Kft. (Kunszentmiklós), CET Kft. (Budapest), H&T
Kft. Jászberény), Globe Int. (Budapest), NPI Hungary (Budapest), Romtrans Hungaria (Bu-
dapest), Rossercom Kft. (Budapest), SNRA Kft. (Budapest) és Neptun-Comp-Invest Kft. (Bu-
dapest).

2002 májusában, az ötödik alkalommal megrendezett Magyar Vállalkozók Napján, amelyet
első alkalommal szerveztek meg a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú
Társasággal (ITDH) közösen, a magyar vállalkozók képviselői azt hangsúlyozták, hogy Ro-
mániában hosszú távra érdemes befektetni. A befektetőkre váró nehézségek között elsősorban
a bürokráciát, az állandóan módosuló és ezért bizonytalan törvényi környezetet, a döntéshoza-
tali folyamatok átláthatatlanságát, a nehézkes vámkezeléseket említették, de azt is hozzátették,
- 130 -

hogy az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy a román gazdaság fejlődési pályára állt. 2003
februárjában az ITD Hungary befektetési és kereskedelemfejlesztési közhasznú társaság ve-
zérigazgatója, Lednitzky Péter, elmondta az MTI-nek, hogy a jövőben az ITDH feladatai kö-
zött nagyobb jelentőséget fog kapni a magyar működőtőke kivitelének támogatása. Ebben
szoros együttműködésre törekednek a kisvállalkozásokat segítő Új Kézfogás Alapítvánnyal, a
főként középvállalkozásokat támogató Corvinus Rt.-vel, illetve a nagybefektetőket képviselő
Magyar-Román Üzleti Tanáccsal. Az ITDH főleg logisztikai támogatással és az információk-
hoz való gyors hozzáférés biztosításával tud segíteni. A közhasznú társaság két évvel ezelőtt
hat helyi irodát nyitott Erdélyben, a bukaresti képviselet mellett. A társaságnak jelenleg Ko-
lozsváron, Temesváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, Csíkszeredán és Sepsiszent-
györgyön működik regionális irodája.

Romániában tehát 2003-ig mintegy 4000 magyar tőkével létrehozott vállalat működik. Annak
ellenére, hogy a bejegyzett magyar vállalatok többsége kereskedelmi tevékenységet folytat,
egyéni vagy kisvállalkozás, a magyar tőkével működő vegyes vállalkozások az ipari terme-
lésben, az idegenforgalomban és a szolgáltatásokban is megjelentek Romániában. 2003 június
végéig 240 millió dollárt fektettek be a magyar vállalkozások Romániában. A kétoldalú ke-
reskedelem volumene 1997-ben 470 millió dollár volt, s ez az összeg mára két és félszeresére,
1,25 milliárdra nőtt. A kereskedelemmel, szállodaüzlettel és infrastrukturális beruházásokkal
a magyar befektetések 2003. végéig 300 millió dollárra emelkedhetnek.

Jelenleg (2003. június végén) a legtöbb magyar tőkével alapított vállalat a következő
erdélyi megyékben működik:

• Bihar (820 cég, 14,82 millió dollár);
• Hargita (641 cég, 12,54 millió dollár);
• Kolozs (539 cég, 92,93 millió dollár);
• Maros (480 cég, 32,74 millió dollár).
• 2003-ban a legfontosabb magyar vállalatok Romániában a következők (zárójelben a
tőkeapport, millió dollárban):
• MOL Romania Petroleum Products Kft., Kolozsvár (87,034);
• Gedeon Richter Romania Kft., Marosvásárhely (17,548)
• Cesarom Rt., Bukarest (10,999);
• Profi Rom Food Kft., Temesvár (9,229);
- 131 -

• Dunapack Rambox Prodimpex Kft., Sepsiszentgyörgy (8,477);
• Salina Invest Rt., Szováta (6,262);
• Pipelife Romania Kft., Bukarest (5,617);
• Zora Serv Com Kft., Marosvásárhely (3,652);
• Hotel Târnava 2000 Rt., Székelyudvarhely (3,424);
• Lotus Market Rt., Nagyvárad (2,663).

A Romániában alapított magyar cégek számát tekintve az Észak-Nyugati Fejlesztési Régió-
ban található a cégek 45,21 százaléka, mégpedig 1857 vállalat. A legtöbb céget 1992 és 1994
között alapították, amikor évente több mint 200 magyar tőkével működő vegyes vállalatot és
leányvállalatot jegyeztek be. Ezután egy mélypont következett 1995-1997 között, amikor az
évente alapított cégek száma kb. 100 volt, 1998-tól pedig évente több mint 140 új, magyar
tőkéjű vállalatot jegyeztek be a céghatóságok.

A régióban főleg Bihar és Kolozs megyében tömörülnek a magyar beruházók. Viszonylag
kevés a Szatmárban bejegyzett cégek száma, amit a túlságosan északi fekvéssel, a főbb útvo-
nalaktól való nagyobb távolsággal, valamint Magyarország legszegényebb megyéjének, Sza-
bolcs-Szatmár-Beregnek szomszédságával magyaráznak. Ugyancsak kevés a magyar befekte-
tő Szilágyban és Beszterce-Naszód megyében is.

A Romániában alapított magyar vállaltok számát tekintve a Központi Fejlesztési Régióban
található a cégek 37,1 százaléka, 1491 vállalat. A legtöbb céget 1998-ban alapították, amikor
egy év alatt 206 magyar tőkével működő vegyes vállalatot és leányvállalatot hoztak létre. A
három székelyföldi megyében a legmagasabb a magyar cégek száma, az országban bejegyzett
magyar érdekeltségek egyharmada található itt. A legtöbb vállalatot Hargita megyében je-
gyezték be (641-et). Maros megyében 480, Kovásznában pedig 217 magyar vagy vegyes
tőkéjű cég működik.

3.2.7.Kereskedelem

A belföldi kereskedelem Románia legdinamikusabb gazdasági területe.

24. sz. táblázat

A kis- és középvállalkozások (KKV) ágazati megoszlása
- 132 -

Az KKV-kban

Gazdasági KKV-k összesen alkalmazott A KKV-k cég-

terület % személyek össze- forgalma %
sen %
Összes KKV 100,0 100,0 100,0
Ipar 12,9 33,4 20,2
Mezőgazdaság 3,2 5,8 2,4
Építkezések 3,8 10,2 5,9
Kereskedelem 64,0 34,5 60,1
Egyéb szolgál-
16,1 16,1 11,4
tatás*
*) szállodák és vendéglők, szállítás és raktározás, posta és távközlés; ingatlan-tranzakciók stb.
Forrás: Románia 2001. évi statisztikai évkönyve – Országos Statisztikai Intézet, 2002

Az KKV-k fejlődése a 90-es évek második felében azt bizonyítja, hogy ezek a vállalati szer-
kezetek fontos tényezőt jelentenek Románia gazdaságának további fellendülésében. Új mun-
kahelyek létesítése és a piacgazdaság kérelmeihez alkalmazkodni képes termelés a kulcs a
kereskedelem fejlődésében és a kis- és középvállalkozások alkalmasaknak mutatkoznak ezen
elemek létrehozására. A nagyüzemek által elbocsátott alkalmazottak egy része “beépült” ezen
újfajta vállalati szerkezetekbe, és ez a különböző iparágak és kereskedelmi területek működé-
sének serkentését jelentette.

A KKV-k fejlődése a versenyképesség és az export volumenének növekedéséhez, a monopol
szerepet betöltő nagyüzemek terepvesztéséhez és új gazdasági és társadalmi alternatívák meg-
jelenéséhez vezetett. Nem kevésbé fontos megjegyezni, hogy a kis- és középvállalkozások
fennmaradása és fejlődése a makrogazdasági stabilitás erősödésétől függ. Az átmeneti időszak
bonyolítja ezen vállalatok elterjedésének akadályait. Ezért a legtöbb KKV ahelyett, hogy fej-
lődésének lehetőségeit aknázza ki, a „túlélés” súlyos gondjával küzd.

2002-től Románia is részt vehet az Európai Unió 2005-ig tartó vállalkozásfejlesztési program-
jában, amely 450 millió eurós keretből elsősorban a kezdő vállalkozásokat igyekezett támo-
gatni hitellel és tanácsadással. A programból 317 millió eurót szántak a kisvállalkozások tá-
- 133 -

mogatására, ami a tagjelöltek esetében a PHARE-alap és a nemzeti költségvetések forrásaival
egészülhetett ki.

Az 1991 és 2002 közötti külkereskedelmi tevékenység dinamikusan fejlődött a többi gazda-
sági szektor alakulásához viszonyítva, főleg ami az exportok szintjének fenntartását illeti. Ez
a növekedés főleg a gépkocsigyártó-iparban elért export növekedésének köszönhető, amely az
utóbbi két évben 2,9 milliárd dollárra emelkedett. Ugyanakkor nőtt a könnyűipari termékek
exportja 3,6 milliárd dollárral, míg 1997-ben ugyanez 550 millió dollárral csökkent.

Ami az exportra szánt termékeket illeti, 80 százalékuk csupán négy ipari kategóriából szárma-
zik: könnyűipari termékek (35 százalék), gépkocsigyártás (22 százalék), kohászati termékek
(13 százalék) és faipari termékek (10 százalék).

Az export 67 százaléka az Európai Unió országaiba megy, ezen belül mintegy 25 százalék
Olaszországba, 15,6 százalék Németországba és 7,6 százalék Franciaországba. A jelenlegi
kormány úgy vélekedik, hogy az export növekedési lehetősége sokkal nagyobb, és a 2001
júliusában kidolgozott, a kereskedelmi és folyómérleg hiányának csökkenését célozó program
alapján 2003-ban és 2004-ben ezt a potenciált növelni lehet.

Az import növekedése több tényezőnek köszönhető: ezek közül a legfontosabb a gazdasági
növekedés által támasztott kereslet, ezenkívül az egyes importtermékek (főleg a kőolaj, kő-
szén és földgáz) beszerzési árainak növekedése, valamint a 2000-ben és 2003-ban bekövetke-
zett szárazság, amelyek eredményeként 2001-ben és 2003-ban több gabonaterméket kellett
importálni.
Az import 31 százaléka gépkocsigyártó-ipari termékek, 22 százaléka könnyűipari, 13 százalék
ásványi termék és 7 százalék fém és fémáru. 58 százaléka az importnak az Európai Unióból
származik (Olaszország 21 százalék, Németország 15 százalék és Franciaország 6 százalék), 7
százaléka pedig az Orosz Föderációból (főleg kőolaj és földgáz).

Románia kereskedelmi mérlege sokat javult 2000 végére, amikor a kereskedelmi deficit 20
százalékkal csökkent 1996-hoz képest: 3,3 milliárd dollárról 2,6 milliárd dollárra. Ez a válto-
zás főleg az össztermelés és a belföldi kereslet csökkenésének volt a következménye.
2001-ben a kereskedelmi mérleghiány 4,2 milliárd dollárra rúgott, 2002-ben 4 milliárd dollár-
ra. A 2002-es deficit a következő termékcsoportok negatív egyenlegének köszönhető:
- 134 -

gépkocsigyártó-ipari termékek (-2,5 milliárd dollár), vegyipari termékek (-1,6 milliárd dollár),
ásványi termékek (-1,1 milliárd dollár), mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek (-0,7 mil-
liárd dollár) stb. Pozitív egyenlegük van a könnyűipari termékeknek (1,0 milliárd dollár), fa-
termékeknek, bútoroknak (0,7 milliárd dollár), fémeknek és fémáruknak (0,5 milliárd dollár).

25. sz. táblázat

Románia külkereskedelmének alakulását 1991 és 2002 között
millió USD-ben
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Export
4.266 4.363 4.892 6.151 7.910 8.084 8.431 8.302 8.487 10.367 11.385 13.869
FOB
Import
5.372 5.784 6.020 6.562 9.487 10.555 10.411 10.926 9.744 12.050 14.354 16.482
FOB
Egyenleg
-1.106 -1.421 -1.128 -411 -1.577 -2.471 -1.980 -2.624 -1.257 -1.683 -2.969 -2.613
FOB/FOB
Forrás: Románia 2002. évi statisztikai évkönyve – Országos Statisztikai Intézet, 2003

1990 és 1999 között több mint háromszorosára nőtt a magyar-román kereskedelmi forga-
lom. 2001-ben a két ország közötti kereskedelem tovább fejlődött: a magyar kivitel elérte az
1,12 milliárd, míg a román export meghaladta a 401 millió dollárt. A legfontosabb romániai
exporttermékek: hosszában fűrészelt, 6 mm-nél vastagabb lucfenyőfa; elektronikus alkatré-
szek; ammónium nitrát; új személygépkocsi, legfeljebb ezer köbcentis hengerűrtartalommal
(Daewoo Matiz); alumíniumrúd; bőrruházati cikkek; mosó- és tisztítókészítmények; élő bá-
rány egyéves korig; pamuttermékek. A legnagyobb mennyiségben behozott magyar árucik-
kek: élősertés, búza; búzaliszt; műanyag, ballon, palack és hasonló áruk; sertéshús frissen
vagy mélyhűtve; forgácslemez; jód- vagy jódvegyületet tartalmazó gyógyszer; mosó- és tisztí-
tó készítmények; pörkölt kávé; egyéb, konfekcionált ruházati kellékek és tartozékok részei.

Magyarország Románia 7. legnagyobb kereskedelmi partnere lett 2002-ben, A Romániába
irányuló magyar export mintegy 25 százalékát a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek
tették ki az utóbbi években. 2002-ben ez az arány kisebb volt, ami a mezőgazdasági évjáratok
egyenlőtlenségének és a román fél kormányzati intézkedéseinek volt köszönhető. Jelenleg a
magyar exportőröket kedvezőtlenül érinti a romániai piacvédővámok kulcsainak megemelése.
- 135 -

2003 első negyedévében a román-magyar kétoldalú külkereskedelmi forgalom értéke elérte a
321,4 millió dollárt. A kereskedelmi partnerek rangsorában Magyarország mind az importőr,
mind az exportőr országok rangsorában a nyolcadik helyet foglalja el.

Magyarország uniós csatlakozása után a CEFTA-szerződés hatályát veszti. A magyar termé-
kekre tehát 2004. májusa után az uniós irányelvek és vámegyezmények fognak vonatkozni.
Románia azon korlátozó rendelkezéseit, amelyek csak Magyarországra vonatkoznak nem le-
het majd tovább fenntartani. Ezzel szemben a román termékek magyarországi forgalmát nem
fogja befolyásolni a csatlakozás.

3.3. A Székelyföld gazdasága, a magyarok gazdasági helyzete

3.3.1. Összefoglaló

A Központi Fejlesztési Régió területén található három – Maros, Hargita és Kovászna – me-
gye együttesét Székelyföldnek nevezik. A terület altalajkincsekkel való ellátottsága-, dombor-
zati- és klímaviszonyai, valamint a lakosság összetétele különbözik, ezért a különböző
alrégiókban különféle helyi sajátosságokkal bíró gazdálkodás folyt és folyik. Maros megye
egy hatalmas méretű sótömb fölött helyezkedik el. Ugyanakkor ebben a megyében található
az ország földgáztartalékainak legnagyobb része. A megyében nagyon sok termálvizű forrás
van, de ezek a vendéglátóipar szempontjából egyáltalán nincsenek kihasználva. A megye sík
területein (ez főleg a magyarok által csak szórványosan lakott Mezőségre érvényes) gabonát
termesztenek. A megye északi részén a szocializmus idején hatalmas gyümölcsösök léteztek,
amelyek nagyrésze ma már gondozatlanul hever. A központi részeken komlót termeltek nagy
mennyiségben, de már komlóültetvények sem léteznek. A megye déli részein található a
Küküllők völgye, amely nemzetközi hírnevű bortermő vidék. A megye északkeleti és keleti
részén erdőgazdálkodás/fakitermelés folyik.

A másik két megye sokkal dombosabb-hegyesebb vidék. A legfontosabb nyersanyag a na-
gyon sok ásványvízforrás és az erdők. Ugyanakkor szinte mindegyik helységnek megvan a
saját kavicsbányája. A talaj minősége és a hideg klíma nem igazán alkalmas a növénytermesz-
tésre. A helybéliek főleg krumplit termesztenek. A hegyi legelőkön jelentős méretű
szarvasmarhatenyésztés folyt még egy évszázaddal ezelőtt is. Jelenleg ez az ágazat a tejfel-
dolgozással együtt mély válságban van. A szocializmus idején mindegyik székelyföldi város-
- 136 -

ban létezett valamiféle gépeket vagy berendezéseket gyártó vállalat, ugyanakkor országosan is
fontos súllyal bírt a textilipar, a ruha- és konfekcióipar valamint az élelmiszeripar.

Maros megye volt gazdaságilag a legfejlettebb, a székely „főváros” volt a legjobban iparosít-
va. Az előző évszázadokban főleg mészárosairól és tímárjairól volt híres a helység. A város
nyugati határában működött a szocializmus idején és működik ma is egy valamikor nemzet-
közi megrendeléseket is teljesítő, ma vegetáló és veszteséges műtrágya-gyár. A város felé
következik a bőr és kesztyűgyár, mögötte a selyemszövöde. Az ipari negyedben található még
a téglagyár, a konzervgyár, a tejfeldolgozó (ma Friesland tulajdonban), a szerszámgépgyár, a
könnyűipari berendezéseket előállító gyár, valamint az állami húsfeldolgozó kombinát. A
városban létezik még egy gyógyszergyár (magyarországi - Richter Gedeon - többségi tulaj-
donban), egy cukorgyár, két bútorgyár és egy háromba szakadt elektromos háztartási berende-
zéseket gyártó vállalat. Létezik még pékipari termékeket előállító vállalat, de ez már nem me-
gyei szintű állami monopólium, az erős versenyben egyre jobban szűkül tevékenysége és
üzemeit magánpékeknek adja el.

A legtöbb vállalatot privatizálták. Nagyméretű elbocsátások következtek. Sokan hazatelepül-
tek falura, vagy kényszervállalkozásba kezdtek. Maros megye többi városai közül a székely-
földhöz tartozó Szováta volt fontos fafeldolgozó központ, Szászrégenben a hangszergyár meg
a sörgyár voltak a leghíresebbek, Dicsőszentmártonban karbidot és üveget gyártottak,
Marosludason cukrot és gumiabroncsokat. Segesvár inggyáráról, üveggyáráról valamint zo-
máncozott edénygyáráráról (meg a napjainkban is lakott, középkori szász váráról) volt híres.
A mezőgazdaságban az állattenyésztés és a gyümölcstermesztés volt valamikor Maros megye
erőssége. (bikaborjú-nevelés és almatermesztés területén országos első volt). A Küküllő menti
borok is a leghíresebbek közé tartoztak és tartoznak az országban.

Hargita megyében a fakitermelés- és feldolgozás meg a bútorgyártás volt a legfejlettebb.
Csíkszereda, Székelyudvarhely és Maroshévíz voltak a legnagyobb központok, sok alkalma-
zottat foglalkoztattak a vállalataik, a munkaerő jól képzett volt. Erős volt a megye a konfek-
cióipar és a textilipar területén is. Csíkszeredában még ma is létezik a traktorgyár,
Székelyudvarhelyen a „Matrica” és a cérnagyár voltak még ismertebbek. A turizmus és az
ásványvizek kitermelése is jól működött a megyében, de ma 15%-át sem érik el a 13 évvel
ezelőtti értékeknek.
- 137 -

Napjainkban a legfontosabb ipari termékek a nemzeti statisztikai hivatal adatai szerint:
• Maros megyében a vágóhidakról származó marha- és disznóhús, a húskészítmények, a
tejtermékek, a fogyasztási tej és tejtermékek, a szőtt árú, a lábbelik, a faanyag, a kar-
bid, az ammónia, a műtrágya, a fényérzékeny anyagok, a sík- és egyéb üveg, a tégla,
cserép és egyéb építőanyag, valamint a mész.
• Hargita megyében a tej és tejtermékek, az ásványvizek, a konfekció, a lábbelik vala-
mint a feldolgozott fa és a bútorok
• Kovászna megyében a ruházat, a feldolgozatlan faáru, az ásványvizek, a hőenergia, a
pékáru, a tejtermékek és a hús.

Maros megye mai vezetői szerint a megye nem igazán mezőgazdasági jellegű, de szerencsére
nem volt túlzott a nehézipar fejlesztése. Az ipar fejlesztése ma sem tenne jót a megyének.
(Elrettentő példaként Brassót emlegetik (a túlzott iparosítás csak visszahúzta), de a környezet-
szennyezés sem egy elhanyagolható szempont). Folytatni kellene a megyében a gyümölcs-
termesztés hagyományát, nem volna szabad búzát és kukoricát termeszteni. Azok nagy parcel-
lákat és más éghajlatot igényelnek, ráadásul a talaj sem termékeny. A talaj a gyógynövény-
termesztésnek volna nagyon megfelelő.

A hollandok zsebszerződésekkel több száz hektár földet vettek a megyében. Akácfákat ültet-
tek, ezzel akarják otthon növelni a gátjaik magasságát. Az akácfa exportja is nagy bevételt
hozhatna a megye gazdáinak. A mezőgazdaság fejlődését hátráltatja, hogy a földek visszaadá-
sa nem megfelelően történt, hisz csak a földet adták vissza, a munkaeszközöket és a traktoro-
kat nem.

A régió/megye legfontosabb vállalatairól a Kereskedelmi- és Iparkamaráknál nem voltak haj-
landók nyilatkozni. A külső nézelődő számára nyilvánvaló, hogy a nehézipar mindenütt leha-
nyatlott. Ezzel szemben nagyon sok sikeres tejfeldolgozó jelent meg a piacon. A húsfeldolgo-
zásban is a régi nagy mészároscsaládok visszaszerezték hírnevüket. Nagyon fontos maradt a
fafeldolgozás és a bútorgyártás. Az mindenképpen érdekes probléma, hogy például Csíksze-
redában a bútorgyártás lehanyatlott, miközben tőle alig 50 km-re Székelyudvarhelyen ugyan-
ez az iparág virágzik. A folyamatoknak valószínűleg személyi okai is voltak. Beszélgetőtársa-
ink meglátása szerint egyébként a fakitermelési ágazat a régióban telített. Sikertörténetként
szokták mesélni a nyomdaipar letelepítését és elterjesztését Székelyudvarhelyen. 1990 előtt
- 138 -

nem is hallottak arrafelé a nyomdászatról, ma több virágzó vállalat is található a városban. A
siker titka egyedül a megfelelő piaci rés megtalálása és kihasználása.

3.3.2. Gazdasági fejlesztési programok a régióban

A Regionális Fejlesztési Törvény alapján megalakult régiók 1999-ben elkészítették fejlesztési
programjaikat, majd 2002-re átdolgozták azokat. A Központi Fejlesztési Makrorégió is,
melynek része Székelyföld, hasonló módon járt el, fejlesztési programjának fontos részét je-
lenti a gazdaságfejlesztési alprogram. A régió fejlesztési programja illeszkedik a 2002-re át-
dolgozott és kibővített Országos Fejlesztési Tervhez, mely Románia gazdasági fejlődésének
főbb koordinátáit az alábbiakban határozza meg a 2002/2005-ös időszakra:

• Makroökonómiai politika
• A strukturális átalakulás politikája
• Szociális és humán erőforrás fejlesztési politika
• Környezetvédelmi politika
• Regionális politika

Az Országos Fejlesztési Terv kidolgozásának alapjául egy szektoriális és regionális gazdaság-
szociológiai tanulmány szolgált, mely a prioritást élvező problémák felleltározását és megha-
tározását tűzte ki célul. A tanulmány vizsgálta Románia makroökonómiai mutatóit és gazda-
sági fejlődési tendenciáit a 2002-2005-ös időszakra, a primer-, szekunder- és tercier ágazatok
helyzetét, az infrastruktúra, humán erőforrás, szociális szolgáltatások helyzetét, a nyolc régió
gazdaság-szociológiai helyzetét és a meglévő regionális diszparitásokat.

A helyzetfeltáró tanulmány alapján elkészített fejlesztési stratégia hét fő irányvonalat határoz
meg:

• A termelő és szolgáltatói szektor fejlesztése, a gazdasági tevékenységek versenyké-
pességének erősítése és a magánszektor támogatása.
• Az országos infrastruktúra fejlesztése és javítása.
• A humán erőforrás potenciál fejlesztése, a piaci feltételeknek megfelelő munkaerő tá-
mogatása és a szociális szolgáltatások minőségének javítása.
- 139 -

• A mezőgazdaság és vidékfejlesztés támogatása.
• A környezet állapotának védelme és javítása.
• A tudományos kutatás és technológiai fejlesztés, az innovációk, a kommunikáció és
információs technológia fejlesztésének támogatása, az információs társadalom létre-
hozása.
• A régió gazdasági struktúrájának javítása, kiegyensúlyozott és fenntartható regionális
fejlesztés támogatása.

A fejlesztési stratégia valamennyi irányvonal esetében meghatározza a főbb célkitűzéseket, a
célkitűzések elérése érdekében javasolt lépéseket és az országos prioritásokat. Az Országos
Fejlesztési Stratégia megvalósítása érdekében a stratégia megjelöli azokat az együttműködési
lehetőségeket és finanszírozási forrásokat, melyek elindíthatják a fejlesztési lépéseket, de me-
lyek korántsem elégségesek. A megjelölt finanszírozási források között fontos helyet foglal-
nak el az előcsatlakozási alapok, PHARE, ISPA és SAPARD, melyeket kormánytámogatások
egészítenek ki. A 2002-re kidolgozott Országos Fejlesztési Terv szerzői nagy eredménynek
tartják, hogy első alkalommal sikerült kidolgozni egy olyan országos szintű fejlesztési tervet,
melyben együttműködtek a Regionális Fejlesztési Tanácsok, a Kormány és a különböző mi-
nisztériumok, és amely esetében a pénzügyi programozás egyidőben és összefüggésben ké-
szült a 2002-es Állami Költségvetés kidolgozásával.

Az Országos Fejlesztési Stratégia keretében helyet kapott az egyes makrorégiók rövid bemu-
tatása is, a vizsgált paraméterek elsősorban az infrastruktúra, gazdasági szerkezet, foglalkozta-
tás, mezőgazdaság és erdőkitermelés, ipar, kis- és közepes vállalkozások, környezetvédelmi
problémák. A stratégia a továbbiakban tárgyalja a makrorégiók közötti és a régiókon belüli
diszparitásokat, megoldási javaslatokat azonban elsősorban országos szinten fogalmaz meg.

Az Országos Fejlesztési Stratégia átdolgozásával és kibővítésével egyidőben készült a Köz-
ponti Fejlesztési Makrorégió új Regionális Fejlesztési Terve is. A Központi Makrorégió
(melynek része Székelyföld) Fejlesztési Tervében megfogalmazott cél a lakosság életminősé-
gének javítása egy magas teljesítmény-orientált gazdaság fejlesztésével, a rendelkezésre álló
humán és anyagi erőforrások mozgósítása által, összhangban a környezeti értékek, a (szelle-
mi) örökség és hagyományok megőrzésével. A stratégia célkitűzései:
- 140 -

• regionális gazdaság fejlesztése vállalkozás-ösztönzés, gazdasági tevékenységek mo-
dernizálása és változatossá tételének támogatása által;
• életminőség javítás a szociális és infrastrukturális szolgáltatások javítása által;
• a települések fenntartható fejlődésének biztosítása a településeken fellelhető környeze-
ti értékek, történelmi és kulturális örökség megőrzése és átörökítése által.

A fejlesztési stratégia a továbbiakban konkrét célkitűzéseket és cselekvési programokat fo-
galmaz meg.

Az országos és regionális fejlesztési stratégiák mellett készültek a 2002-es év folyamán me-
gyei fejlesztési stratégiák is. Ezek egyike a kormány rendelkezésére a prefektúrák által készí-
tett Megyei Gazdasági és Szociális Fejlesztési Programok, melyek rövid idő alatt, záros határ-
időre készültek és amelyek megpróbálták tevékenységekre bontani a megye fejlesztési priori-
tásait és összehangolni a kormány és a minisztérium fejlesztési prioritásaival. Ezen fejlesztési
programok elkészítésénél nagyon kevés idő maradt a konzultatív egyeztetésre, ami néhol tel-
jesen elmaradt. A fent említett fejlesztési koncepciók és stratégiák elkészítésével párhuzamo-
san a székelyföldi megyékben a helyi és megyei önkormányzatok és önkormányzati társulá-
sok szintjén készültek olyan helyi és regionális fejlesztési programok és koncepciók, melyek
alaposabban konzultáltak a lakossággal, a civil szféra és a gazdasági élet szereplőivel. Készül-
tek fejlesztési programok a nagyobb városokban (pl. Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsi-
szentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely), valamennyi Hargita megyei kistérségi
társulás elkészítette a kistérség fejlesztési programját, és készülnek megyei fejlesztési straté-
giák is, pl. Hargita megyében.

Általános tapasztalatként elmondható, hogy a helyi jellegű fejlesztési stratégiák készítésénél a
kezdeményező, nagyon kevés kivétellel, általában valamely helyi (megyei vagy települési)
önkormányzat vagy önkormányzati társulás volt. A fejlesztési stratégiák megfogalmazásában
és a megelőző helyztefeltárások elkészítésénél a civil szféra kéviselői többnyire partnerek
voltak, a gazdasági élet szereplői kevésbé vettek részt vélemény-formálással. Előfordult egyes
kistérségekben, hogy a stratégia alapvető célkitűzéseit és fő tevékenységi területeit lakossági
fórumokon sikerült alaposan megvitatni. Ugyanakkor Székelyföldön több kutatócsoport is
kezdeményezte már a Székelyföld régió fejlesztési stratégiájának tudományos alapon történő
megfogalmazását, több konferencia vitatta már Székelyföldnek kulturális régióként való meg-
fogalmazását és egy lehetséges fejlesztési stratégia prioritásait. Az Új Kézfogás Alapítvány
- 141 -

támogatásával és a Pécsi Regionális Kutatások Központjának szakmai irányításával készült
egy helyzetfeltáró tanulmány, mely azonban még nem került publikusan megvitatásra.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Székelyföld régióban léteznek több szinten is helyi
fejlesztési tervek, vannak viták és eltérő fejlesztési elképzelések, azonban a finanszírozási
források szűkössége és esetleges volta miatt a megvalósítások esetlegesek, nem álltak még
össze egy koherens fejlesztési programba. Ugyanakkor egy koherens fejlesztési program ki-
alakításához és megvalósításához szükséges lenne egy szélesebb társadalmi együttműködésre,
mely jelen pillanatban, a szerzők véleménye szerint, csak a helyi civil társadalom által gene-
rálható.

3.3.3. Az Európai Unió által finanszírozott programok

A legfontosabb Európai Unió által finanszírozott programok Romániában az előcsatlakozási
programok: PHARE, ISPA és SAPARD. Ezen programok finanszírozásából részesültek az
utóbbi években a székelyföldi megyék is, hivatalos adatokat azonban, egy internetes kutatás
eredményeként, többnyire országos és regionális (makrorégiók) szinten voltak elérhetőek. Az
ISPA program első kiírásának feltételei nem tették lehetővé székelyföldi pályázók részvételét
a programban, így jelen tanulmányban nem is vizsgáljuk ezen program felhasználását a Szé-
kelyföldön.

A PHARE finanszírozási programok közül gazdaságfejlesztési szempontból regionális szinten
a legjelentősebbnek a Phare 1998 – Regionális politika és kohézió – Ipari szerkezetváltás és
humán-erőforrás fejlesztés program bizonyult. Vizsgálható adatokat egy internetes kutatás és
néhány dokumentáció vizsgálata alapján a Központi Fejlesztési Régióra vonatkozóan talál-
tunk, melynek része a Székelyföld is. A Román Fejlesztési Minisztérium honlapján
(www.mdp.ro) elérhetőek a Phare 1998 – Regionális politika és kohézió – Ipari szerkezetvál-
tás és humán-erőforrás fejlesztés programra vonatkozó adatok.

A program 15,5 mil. Euro összegben az Európai Unió támogatásával és 3,875 millió euró ösz-
szegben a Román Kormány támogatásával 60%-os támogatást biztosított max. 62.000 Euró
összegben ipari szerkezetváltást és humán erőforrás fejlesztést célzó projektek számára. A
versenypályázatokat fejlesztési régiók szintjén írták ki és két részletben zajlottak. Három té-
- 142 -

mában lehetett nem kormányzati szervezeteknek pályázatokat benyújtani: helyi kezdeménye-
zés, turizmus, humán erőforrás fejlesztés. Az első részletet 1999 szeptemberében zárták 259
szerződés megkötésével, a második részletet 2000 novemberében további 198 szerződés meg-
kötésével.

9. sz. ábra
Az első körben elfogadott PHARE pályázatok

Első részletben jóváhagyott PHARE pályázatok

1000000
900000
összege (Euro)

800000
Támogatás

700000
600000
500000
400000
300000
200000
100000
0
Munténia
Dél-Kelet

Központ
Nyugat

Nyugat

Nyugat

Bukarest-
Észak-

Észak-
Kelet

Dél-

Ilfov
Dél

Helyi kezdeményezés Jóváhagyott keret Eur Turizmus Jóváhagyott keret Eur
Humán erőforrás Jóváhagyott keret Eur

Forrás: Román Fejlesztési Minisztérium honlapja (www. mdp.ro)

Azon pályázatok részére, melyek a bírálaton elérték a 65 pontot, de a Phare támogatás kereté-
be már nem fértek be, a román állam jóváhagyott saját alapokból való finanszírozást.
- 143 -

26. sz. táblázat

10. sz. ábra

Az állam által finanszírozott projektek az első részben

Pro- Finanszíro- Állam által finanszírozott projektek (Euro)
Régió jektek zott összeg 5000000
4500000
száma (Euro) 4000000
3500000
Észak-Kelet 50 2645874 3000000
2500000
Dél-Kelet 76 3887455 2000000
1500000
Dél Munténia 3 162462 1000000
500000
Dél- Nyugat 92 4049018 0

Dél Munténia

Dél- Nyugat
Dél-Kelet

Nyugat

Központ
Észak-Nyugat

Bukarest-Ilfov
Észak-Kelet

Nyugat 22 925251
Észak-Nyugat 93 4685979
Központ 59 2690167
Bukarest-Ilfov 22 1117689
Összesen 417 20163895

Forrás: Román Fejlesztési Minisztérium honlapja (www. mdp.ro

11. sz. ábra
A második körben elfogadott PHARE pályázatok keretösszege

Második részletben jóváhagyott PHARE pályázatok -
keretösszegek
Humán erőforrás
100% Jóváhagyott keret Eur

80%
60%
Turizmus Jóváhagyott
40% keret Eur
20%
0%
Bukarest-
Munténia
Dél-Kelet
Észak-

Nyugat

Nyugat

Nyugat
Észak-

Központ
Kelet

Dél-

Helyi kezdeményezés
Ilfov
Dél

Jóváhagyott keret Eur

Forrás: Román Fejlesztési Minisztérium honlapja (www. mdp.ro)
- 144 -

27. sz. táblázat

12. sz. ábra

A kormány által támogatott pályázatok a második versenykiírás alkalmával

Projek- Finanszíro-
Állam által finanszírozott projektek
Régió tek szá- zott összeg (Euro)
ma (Eur)
3500000

Észak- 3000000
29 1496124 2500000
Kelet
2000000

Dél- 1500000
40 2039493
Kelet 1000000

500000
Dél 0

Munténi 24 1194433
a
Dél-
43 2017581
Nyugat
Nyugat 35 1725146
Észak-
37 2061571
Nyugat
Központ 65 3300034
Buka-
rest- 16 747847
Ilfov
Összesen 289 14582228
Forrás: Román Fejlesztési Minisztérium honlapja (www.
mdp.ro)
- 145 -

13. sz. ábra

A Phare támogatásból finanszírozott és az állami támogatásból

régiónként finanszírozott projektek

Phare támogatások 1998

10.000.000
9.000.000
Összesen
8.000.000
Phare (Euro)
7.000.000
6.000.000
5.000.000 Állami
finanszírozás
4.000.000
összesen
3.000.000 (Euro)
2.000.000 ÖSSZESEN
1.000.000
0
Dél Munténia

Bukarest-Ilfov
Észak-Nyugat
Dél- Nyugat
Észak-Kelet

Dél-Kelet

Központ
Nyugat

Forrás: Román Fejlesztési Minisztérium honlapja (www. mdp.ro)

Következtetésként elmondható, hogy a Központi Fejlesztési Régió, melynek része Székely-
föld is, a többi régiókhoz mérten arányosan részesült a Phare 1998 – Regionális politika és
kohézió – Ipari szerkezetváltás és human erőforrás fejlesztés program finanszírozásából.

Tekintettel arra, hogy Székelyföld területének több mint fele vidéknek tekinthető az EU vi-
dékfejlesztési ismervei alapján, a gazdasági szereplők számára fontos finanszírozási forrást
jelenthet a SAPARD előcsatlakozási program.
Egy Internet-es kutatás eredményeként a legértékesebb adatokat a “SAPARD Annual
Report” dokumentum tartalmazta, melyet legutóbb 2002. október 4.-én frissítettek
(www.europa.eu.int). A dokumentum az Európai Bizottság első beszámolója a SAPARD
programra vonatkozóan. A SAPARD program célja a 10 csatlakozni szándékozó ország
támogatása mezőgazdaságuk és vidéki környezetük strukturális átalakításában. A
- 146 -

SAPARD program támogatását valamennyi ország saját mezőgazdasági és vidékfejlesztési
programja alapján kapta meg, melyekben az egyéni fejlesztési prioritások tükröződtek. A
programozás gyakorlata új volt a csatlakozni szándékozó országok számára, ennek ellenére
valamennyi ország programja elkészült és a Bizottság 2000 őszén jóvá is hagyta valameny-
nyi programot. A SAPARD program újdonsága a PHARE és ISPA programokhoz képest,
hogy a bonyolító ország viselte a program alkalmazásának teljes felelősségét. A támogatás
átutalásának feltétele egy megfelelő nemzetközi szerződés aláírása a támogatott ország és
az Európai Unió között, valamint a SAPARD ügynökség felállíttása volt. A szerződést va-
lamennyi országgal előkészítették és aláírták 2000 őszéig, az ügynökséget azonban egyet-
len országnak sem sikerült felállítani 2000 végéig, így a SAPARD támogatás átutalása nem
történhetett meg 2000-ben.

28. sz. táblázat
14. sz. ábra

A SAPARD támogatások várható összege a csatlakozó országokban 1999-es árakon

Összeg
Ország
(Euro)
SAPARD támogatások várható összege a csatlakozó
Magyarország 38054000 országokban 1999-es árakon
Magyarország
Lettország 21848000 Lettország
7% 4% Szlovénia
Szlovénia 6337000 29% 1%
Bulgária
10%
4% Csehország
Bulgária 52124000 Litvánia
2% 6% Szlovákia
Csehország 22063000 4% Lengyelország
33% Észtország
Litvánia 29829000 Románia

Szlovákia 18289000 Forrás: Román Fejlesztési Minisztérium honlapja (www.
Lengyelország 168683000 mdp.ro)
Észtország 12137000
Románia 150636000
Összesen 520000000
- 147 -

29. sz. áblázat
15. sz. ábra

Az EU maximális hozzájárulása a SAPARD programok támogatásához 2000-2006 kö-
zött
Összeg
Ország Az EU maximális hozzájárulása a SAPARD programok
(Euro) támogatásához 2000-2006 között (Euro 2000-es árakon)

Magyarország
Magyaror-
270988389 7% 4%
Lettország
szág 29% 1% Szlovénia
10% Bulgária
Lettország 155582958 4% Csehország
Litvánia
Szlovénia 45126753 2% 6% Szlovákia
4% Lengyelország
Bulgária 371183022 33%
Észtország
Románia
Csehország 157114020
Litvánia 212416890
Szlovákia 130238780
Lengyelor-
1201217598
szág Forrás: Román Fejlesztési Minisztérium honlapja (www.
Észtország 86429441 mdp.ro)
Románia 1072702134
Összesen 3702999985
A fenti adatok alapján látható, hogy Románia az Európai Unió
SAPARD támogatásainak 29%-át kapja. Ezen támogatás felhasználására vonatkozó további
releváns adatokat a www.mdp.ro Internet-oldalon, a Román Fejlesztési Minisztérium honlap-
ján találtunk. A PHARE 1998/ Stadiul implementarii programelor / Programok megvalósítása
oldalon hozzáférhetők az SPP (Special Preparatory Program), a SAPARD előkészítő program
alkalmazására vonatkozó adatok.

Az SPP-t 1999 szeptemberében indították Romániában, összköltségvetése 3,125 millió Euro
(80% EU finanszírozás, 20% a Román Kormány finanszírozása) és négy Intézkedés keretén
belül nyújott vissza nem térítendő támogatást korlátozott számú pályázónak. A Románia által
meghatározott prioritásoknak megfelelően, a támogatás a következő négy intézkedésre vonat-
kozott:
- 148 -

• mezőgazdasági vállalkozások/egységek beruházásai;
• mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának javítása (marketing tevé-
kenység);
• alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése és
sokszínűsítése;
• vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása

Az SPP, SAPARD előkészítő program felhasználására vonatkozó legfontosabb adatok:

30. sz. táblázat

SPP támogatás régiónként

Támogatás összege Társfinanszírozás ÖSSZESEN
Központ 367,824 367,826 735,649
Észak-Kelet 454,279 454,982 909,260
Észak-Nyugat 1.049,507 675,244 1,724,751
Dél Muntenia 245,162 146,878 392,040
Dél-Kelet 371,440 371,440 742,879
Dél-Nyugat 270,886 62,686 333,572
Nyugat 322,373 322,373 644,745
Összesen 3,081,469 2,401,427 5,482,896
Forrás: Román Fejlesztési Minisztérium honlapja (www. mdp.ro)
- 149 -

16. sz. ábra

SPP támogatás régiónként
1.800.000
1.600.000
1.400.000
Támogatás összege
1.200.000
1.000.000
800.000
Társfinanszírozás
600.000
400.000 ÖSSZESEN
200.000
0 Dél Muntenia
Észak-Nyugat
Észak-Kelet

Dél-Nyugat
Dél-Kelet
Központ

Nyugat
Forrás: Román Fejlesztési Minisztérium honlapja (www. mdp.ro)

A táblázat és a grafikon egyaránt mutatja, hogy az Észak-Nyugat Fejlesztési Régió kapta a
legnagyobb támogatást az SPP program keretében, lévén valóban az ország egyik legelma-
radottabb és “legvidékibb” régiója; a Központi Fejlesztési Régió a többi régióval és fejlett-
ségi szintjével arányos mértékben részesült a támogatásból.

Megjegyzés: a SAPARD program első pályázati kiírására 2002-ben került sor Romániában, de
az eredményekről hivatalos és nyilvános adatok még nem hozzáférhetők.

Az Európai Unió által a PHARE vagy más programok keretében Románia számára megítélt
finanszírozások kisebb jelentőséggel bírnak Székelyföld gazdaságfejlesztése szempontjából.
Ezen programok vagy olyan tevékenységeket támogatnak, melyek hatása közvetett módon
jelentkezik Székelyföld gazdaságában (pl. oktatási programok), vagy esetleges a hatásuk,
vagy olyan programok, melyek előírásainak nem felelnek meg a székelyföldi pályázók (pl.
ISPA).

Fontos megemlítenünk, hogy a helyi és megyei önkormányzatok szintjén az utóbbi 10-12 esz-
tendőben erős nemzetközi kapcsolatok alakultak ki, melyek sok esetben egy-egy közös prog-
ram vagy pályázat formájában konkretizálódnak, de amelyekről egy pontos helyzetkép kiala-
- 150 -

kítása a jelenleginél hosszabb időtartamú és célirányosan az önkormányzatok nemzetközi
kapcsolataival foglalkozó kutatást igényelne.

3.3.4. A külföldi tőkeberuházások

A rossz infrastruktúra, a régió rossz marketingje és periféria jellege nem igazán vonzóak a
külföldi tőke számára, amely amúgy sem igyekszik teret hódítani Romániában. A régióban
általában csak az erőforrások elsődleges felhasználása történik meg, ami nem hatékony és
alacsony a hozzáadott értéke.

31. sz. táblázat
A külföldi tőkebefektetések alakulása az átmenet első évtizedében – millió USD

Év 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995

Magyarország 187 311 1459 1471 2339 1079 4453

Románia - 18 37 73 97 341 417

Közép- és Kelet Európa 187 351 1800 3154 4175 3866 9610

Összesen KKE+FÁK 187 351 1800 3380 5046 5435 13393

Év 1996 1997 1998 1999 Össz Arány

Magyarország 1986 1653 1453 1550 16459 20.29%

Románia 263 1224 2040 1345 4510 5.56%

Közép- és Kelet Európa 7928 9541 16431 16028 57451 70.81%

Összesen KKE+FÁK 12439 17244 21535 22731 81138 100%

Forrás: EBRD, 1998:p 81; EBRD, 1999:p 79

Néhány megyének az önkormányzata próbált lépni a magyarországi tőke régiónkba való von-
zásának ügyében. A Pest megyei önkormányzattal közösen készítettek egy Hargita megyei
kiadványt befektetők számára. A kiadványba pályázat útján kerülhettek be a befektetőket váró
cégek. Kevés és alacsony színtű pályázat jelent meg. Hargita megyében a magyarországi tőke
aránya a legnagyobb. De országos szinten a külföldi tőkeberuházásoknak csak 4%-a jön a
megyébe. Nem vállalkozóbarát a környezet és rossz az infrastruktúra. Kovászna megyében a
német, osztrák és holland tőke dominál, Magyarország a 11. helyen van. A ’90-es évek pici
ingadozásokkal évi 2 millió USD áramlott a megyébe, 2001 – 2002-ben a tizedére csökkent
(évi 200 ezer USD).
- 151 -

Az ország gazdasági környezetéről álljon itt néhány vállalati menedzser személyes élménye:
Egy holland üzletemberekből álló 45-50 tagú csoport meglátogatta Romániát üzleti lehetősé-
gek megkeresése és megvalósítása céljából. A díszebéd után egy, már országunkban is tevé-
kenykedő holland úr elmesélte, hogy itt az üzletek nem úgy köttetnek, mint egy normális pi-
acgazdaságban. Hollandiában az ember elmegy a neki tetsző partnerjelölthöz, leül vele és
elmondja a feltételeit és igényeit, egyből a témára rátérve megbeszélik az üzlet részleteit.
Nálunk a külföldi elmegy a gyár vezérigazgatójához és megbeszélnek egy találkozót. Utána
néhány napig nagy zabálások, piapartik és bulik következnek, esetleg bordélyházak és éjjeli
bárok látogatása. A holland üzletember ezután hazautazik és meghívja magához a leendő ro-
mán üzletfelét. A kölcsönös kirándulások sora hosszabb ideig folytatódik, miközben a holland
mindenféle „figyelmességgel” látja el vendégét.
Kb. 6 hónap után szabad először megemlíteni az a szót, hogy „üzlet”, ezután talán elkezdőd-
het a tárgyalás.
A házigazdák elismerték, hogy igaza van, de semmit sem változtattak. A holland látogatásból
is csak 2-3 kicsi üzletecske alakult ki.

Egyik erdélyi városban egy olasz cégtől megkérdezték, hogyan sikerült egyáltalán abba a vá-
rosba betelepednie, mitől készült el gyorsan a gyár és indult be hamar a termelés. Az olasz
elmondta, hogy otthon megengedik neki, hogy a Romániára szánt költségvetés 10%-át „kap-
csolatépítésre” fizesse ki.

Nagy külföldi bankok képviselői elmondták, hogy itteni tevékenységük azért annyira szűk,
mert kivárnak. Nézelődnek és jelentéseket írnak haza. Egyféle gazdasági „kém(lelő)”dést vé-
geznek. 1 millió USD-nél nagyobb összegű hitelt csak az otthoni központok tudtával és bele-
egyezésével adhatnak. Talán, amikor jobb képet kirajzoló jelentéseket fognak hazaküldeni,
akkor kezdenek majd jobban mozgolódni és talán hozzák az otthoni klienseiket is beruházni.

A multinacionális cégek az itt dolgozó menedzsereiknek 3. világ-pótlékot kell fizessenek,
mert senki sem akar idejönni dolgozni. - ezt a multiknál középvezetőként dolgozó hazai me-
nedzserek mesélték.
- 152 -

3.3.5. Fejlesztési elképzelések, programok, stratégiák

A PHARE Regionális Fejlesztési Politika program keretében készült „Regionális különbségek
Romániában, 1990-1994” című tanulmány szakmai támogatást biztosított a román kormány
részére a regionális fejlesztési folyamatokban való részvételének előkészítésére. A program
hozzájárult a döntéshozók bevonásához a regionális fejlesztési folyamatokba és keretet bizto-
sított a regionális fejlesztésről folyó szakmai viták részére, valamint az általános érdeklődés
felkeltésére ezen témakör iránt.

A PHARE program keretében 1996-ban az Európai Unió és a román kormány kezdeményezé-
sére indult Románia Regionális Fejlesztési Politikája kidolgozásának programja, mely prog-
ram eredménye „Románia Regionális Fejlesztési Politikájának Zöld Könyve”. A Zöld Könyv
által javasolt regionális politika célkitűzései: Románia felkészülése az Európai Unióhoz való
csatlakozásra és a strukturális alapokra való jogosultságra; a regionális különbségek csökken-
tése Románia különböző régiói között; a közhivatalok tevékenységének integrálása a régiók
magasabb szintű fejlesztése érdekében.

A Zöld Könyv ajánlásai alapján az 1998-ban megjelent Regionális Fejlesztési Törvény bizto-
sította keretek között alakult meg a megyék társulásaként nyolc fejlesztési makrórégió Romá-
niában, melyeknek egyenként döntéshozó szerve a Regionális Fejlesztési Tanács, végrehajtó
szerve a Regionális Fejlesztési Ügynökség. Ugyanakkor megalakult az Országos Regionális
Fejlesztési Tanács, valamint az Országos Regionális Fejlesztési Ügynökség a törvény által
meghatározott hatáskörökkel és feladatokkal. 1999-ben készült el az Országos Fejlesztési
Terv és a nyolc makrórégió fejlesztési stratégiája bottom-up–up-down módszerrel.

A makrórégiók fejlesztési stratégiája a megyék által szolgáltatott adatok, valamint a megyei
fejlesztési stratégiák alapján alakult ki (ahol léteztek), ezeket integrálta az Országos Fejleszté-
si Terv. A stratégiák kidolgozásakor figyelembe vették az Európai Unió és a román kormány
által ajánlott fejlesztési prioritásokat, valamint a létező ágazati stratégiák (pl. energetikai, táv-
közlési, infrastrukturális, stb.) prioritásait is. A tervezési folyamat a megyék szintjéig „ment
le” és az első egyik legnagyobb probléma a statisztikai adatok egyeztethetősége volt. A máso-
dik probléma: a fejlesztési koncepciók elkészítéséhez rendelkezésre álló idő rövidsége miatt
nagyon lerövidült a dinamikus érdekegyeztetési fázis, így a régió nagyon kevés szereplője
véleményezte a fejlesztési koncepciót és stratégiát (megyei önkormányzatok, egyes helyi ön-
- 153 -

kormányzatok és gazdaságfejlesztő intézmények). A regionális szintű stratégiai tervezés és
programozás folyamata folytatódott 2000-2003-ban.

A Regionális Fejlesztési Törvény egyik pozitívumának tekintethető, hogy a Regionális Fej-
lesztési Tanácsokban a makrórégiókat alkotó megyék prefektusai csak meghívotti státuszban
vehettek részt. Ezen törvényes előírás 1998-2000 között tovább erősítette a helyi közigazgatá-
si törvény által elindított decentralizációs folyamatokat. Jelen pillanatban folynak komoly
politikai viták a recentralizáció érdekében. A fejlesztési makrorégiók Romániában jelen pilla-
natban nem alkotnak helyi közigazgatási egységet, és komoly politikai szándék hiányában
ilyen irányú előrelépés nem is várható a közeljövőben.

A területi irányítás lehetséges új szintjei között említeném a kistérségi szintet is. Önkormány-
zati kezdeményezésre, a magyarországi és nyugat-európai példákat követve, Hargita, Maros
és Kovászna megyékben 1998-2000 között több mint 17 kistérségi társulás alakult, melyek
lefedik Hargita megye egész területét, Kovászna és Maros megyék területének kb. 1/3-át. A
kistérségi társulások önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozók és magánszemélyek ön-
kéntes társulásaként jöttek létre, vonatkozó törvénykezés hiányában az érvényben lévő 1924-
es társulási törvény alapján, melyet 1998-ban módosítottak. A kistérségi társulások a térségi
fejlesztési feladatok koordinációját tűzték ki célul, alapvetően a vidéki térségekben. Románi-
ában hasonló kezdeményezés a SAPARD program előkészítése kapcsán Szatmár és Calarasi
megyékben született, de nem vált általános gyakorlattá országos szinten, így várhatóan a kis-
térségi szint sem válik a közeljövőben területi irányítási/közigazgatási szintté.

Összességében elmondható, hogy az 1992-2002 időszakban a területi irányítás területén
Romániában egy erős decentralizációs, majd egy hasonló, de ellentétes irányú centralizáci-
ós folyamat figyelhető meg, mely során új kezdeményezések is megjelentek a közigazgatá-
si egységek szervezése és működése terén, de melyek a 2002-es év végére még nem váltak
általános gyakorlattá Románia egész területén.
- 154 -

3.3.6. A társadalmi helyzet, kivándorlás

A 2002-es népszámlálás egyik legmegdöbbentőbb eredménye az volt, hogy a rendszerváltó
események óta eltelt 12 évben az ország lakossága 1 millió fővel csökkent. A romániai ma-
gyarság lélekszáma 200 ezerrel lett kevesebb az 1990-ben mértnél.

17. sz. ábra

A népesség csökkenése Székelyföldön

20

18

16

14

12

10

8

6

4

2

0
Arad Bihar Máramaros Szatmár Temes
Népességcsök k enés(%) 5,31 6,05 5,45 7,91 3,19
Magyarság apadása(%) 19,04 14,39 16,76 8,4 18,21

Forrás Románia Statisztikai Évköny 2001

Nagyon sokan kivándoroltak az országból egy jobb élet reményében. A statisztikai kimutatá-
sok pontatlanságát bizonyítja az alábbi táblázat, amely 1 millió fő helyett, még a népszámlálás
előtt, 305 ezer fővel számolt. A táblázatból arányokat és tendenciákat azért megfigyelhetünk.
- 155 -

32. sz. táblázat

Kivándorlás nemzetiség és célország szerint

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 Összesen
Nemzetiség szerint
Összesen 96 929 44 160 31 152 18 446 17 146 25 675 21 526 19 945 17 536 12 594 305 109

Román 23 888 19 307 18 104 8 814 10 146 18 706 16 767 16 883 15 202 11 283 159 100

Német 60 072 15 567 8 852 5 945 4 065 2 906 2 315 1 273 775 390 102 160

Magyar 11 040 7 494 3 523 3 206 2 509 3 608 2 105 1 459 1 217 696 36 857

Zsidó 745 516 224 221 177 131 191 136 198 111 2 650

Más nemzetiség 1 184 1 276 449 260 249 324 148 194 144 114 4 342

Országok amelyekbe kitelepedtek

Németország 66 121 20 001 13 813 6 874 6 880 9 010 6 467 5 807 3 899 2 370 141 242

Magyarország 10 635 4 427 4 726 3 674 1 779 2 509 1 485 1 244 1 306 774 32 559

USA 4 924 5 770 2 100 1 245 1 078 2 292 3 181 2 861 2 868 2 386 28 705

Ausztria 3 459 4 630 3 282 1 296 1 256 2 276 915 1 551 941 468 20 074

Kanada 1 894 1 661 1 591 1 926 1 523 2 286 2 123 2 331 1 945 1 626 18 906

Olaszország 1 130 1 396 528 645 1 580 2 195 1 640 1 706 1 877 1 415 14 112

Franciaország 1 626 1 512 1 235 937 787 1 438 2 181 1 143 846 696 12 401

Izrael 1 227 519 463 324 417 316 418 554 563 326 5 127

Svédország 996 381 686 199 176 520 310 468 129 98 3 963

Ausztrália 611 301 297 236 220 136 165 207 206 124 2 503

Görögország 576 354 143 80 87 193 274 232 316 214 2 469

Más országok 3 730 3 208 2 288 1 010 1 363 2 504 2 367 1 841 2 640 2 097 23 048

Forrás: [INS, 2001]

A statisztikák nem mutatják ki, de sok fiatal kiment dolgozni Magyarországra, akik sikerrel
folyamodtak a letelepedésért úgy önmaguk, mint szüleik számára.
- 156 -

3.4. Javaslat a Romániában élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések előkészí-
tésére, a lehetséges kapcsolódási pontok bemutatása – Gazdaság az Európai Unió
határán

A diktatúra bukásával Romániában is megvalósultak az emberek, áruk, tőke és gondolatok
szabad mozgásának és cseréjének alapvető feltételei. Ehhez a megállapításhoz következő
kiegészítő megjegyzések járulnak, amelyek nem mindig gazdasági természetű tényezőkre
utalnak, de meghatározzák a gazdaság társadalmi környezetét, és elengedhetetlenek a társa-
dalmi kohézió kialakításánál.

Javaslatainkat a következő szempontrendszer szerint strukturáltuk:

3.4.1 Románia EU integrációja, a jogszabályok harmonizációja
3.4.2 Az érdekérvényesítés gazdasági, politikai és társadalmi vetületei
3.4.3 Románia társadalmi és gazdasági megosztottsága
3.4.4. A humánerőforrás fejlesztése

3.4.1 Románia EU integrációja, a jogszabályok harmonizációja

Románia és a romániai magyarság jelenlegi helyzetét alapvetően meghatározza az a tényező,
hogy Magyarország 2004. május 1-től az Európai Unió tagországa. Románia, mint tagjelölt
számos, a csatlakozást előkészítő programban részt vesz. Ez egyrészt lehetővé teszi a CBC
programok támogatását, másrészt új lehetőségek nyílhatnak, miután Romániának lépéseket
kell tennie a harmonizáció érdekében.

Az alábbi megállapítások Románia ellentmondásos helyzetét is jellemzik.
• A globális nagyvállalatok megjelenésével Kelet-Európa versenyhátránya jelentős te-
rületeken csökkent.
• A közép-kelet-európai vállalkozások jelentős hátrányokkal veszik fel a versenyt a tör-
ténelmi gazdasági és üzleti központokban, a töretlen fejlődés körülményei között lét-
rejött vállalkozásokkal- és, különösen, a hatalmas erőforrásokkal gazdálkodó, nem-
zetközi nagyvállalatokkal szemben.
• A kelet-európai térségen kívüli központokból működtetett vállalkozások által vezetett
fejlődés kockázatokkal jár.
- 157 -

A romániai vállalatok sok tekintetben kijáratnak, hídnak Magyarországot tekintik az európai
piacok irányába, másfelől az európai tőke is Magyarországon keresztül keresi a gazdaság
keleti terjeszkedésének lehetőségeit. Ez azonban nem mindig egyértelmű. A Duna-Kőrös-
Maros-Tisza Eurorégió keretében például Temesvár nem egy paramétert tekintve előnnyel
bír, még a magyarországi térséghez viszonyítva is. Ennek következményeként a kis- és kö-
zépvállalkozások (KKV) is paradox helyzetben vannak. Egyrészt bizonyos mozgástér nyílik
számukra, másfelől a multinacionális cégek jelentette előnyök (beszállítás, közvetett piac-
élénkítő hatás stb.) elmaradása negatívan befolyásolja a gazdaság általános paramétereit.
Mindazonáltal a helyi- és regionális vállalkozások támogatása, a vegyesvállalatok kezdemé-
nyezése számára komoly lehetőséget jelent az ellentmondásos helyzet.

A térségben termelt új, hozzáadott érték bővítésének, a jólét fokozásának meghatározó felté-
tele ezért a lokális bázison létrejött kis- és középvállalkozások erősödése, kelet-európai köz-
pontú vállalatok, irányítási és fejlesztési központok kialakulása. A versenyképesség fokozá-
sának, a piaci jelenlét fajlagos költségei csökkentésének meghatározó eszköze a tudás és is-
meretek üzleti alapú cseréje, a hálózatba szerveződés.
Az EU-kompatibilitás lényegi eleme a jogállamiság struktúráinak kiépülése, a jogbiztonság,
a vállalkozási biztosítások és garanciák rendszerének kiépülése. Románia esetében fokozot-
tan érvényes a demokratikus jogállam és a versenyszektor törvényi és szociokulturális kriti-
kájának szokványos poszttotalitárius valamennyi megállapítása, elegendő a korrupcióra, a
versenyjog hiányosságai és egyéb jelenségekre utalni.
Ebben a vonatkozásban fokozottan érvényesül az a megállapítás, hogy a határontúli magyar-
ság, de adott esetben egy vegyesvállalat, vagy bármilyen CBC-jellegű program az ország
gazdasági és jogrendjébe illeszkedik. A tapasztalatok alapján igény van olyan programokra,
nevezetesen tréningek, konferenciák, rendszere oktatási programok, cserelátogatás progra-
mokra amelyek célja a vállalkozások, önkormányzatok, civil szervezetek ’felvilágosítása’, az
EU-ban alkalmazott és a magyar-román határon legalábbis a közeljövőben még hatályos EU-
tagország és nem EU-tagország közötti kapcsolatokra vonatkozó jogszabályok (export-, im-
port jogok stb.).

Az EU-vízumpolitika és az adott országok gazdasági stratégiája szoros összefüggését fel kell
tárni: hatástanulmányokat kell végezni (regionális differencia, életkor stb.), hogy milyen kö-
vetkezményekkel jár Romániában a munkavállalási stratégiákra a megváltozott munkaválla-
lás feltételei.
- 158 -

Javaslatok:

• Egy tőkebefektetési kutatóintézet létrehozása, vagy a Gazdaságkutató Intézeten belüli
szakrészleg kialakítása, mely a világpiaci trendek függvényében elemezné a környező
országokban, elsősorban a magyar tőkeexport számára célországoknak tekintett álla-
mokban létező befektetési területeket, iparágazatokat, s ajánlásokat adna a tőkeexpor-
tot támogató, illetve befektetéseket a kereskedelemfejlesztést irányító alapok, intéze-
tek, társaságok számára.
• A magyar kockázati alapok nagyobb szerepvállalása a romániai tőkepiacon (rész-
vénypiacon), amelyben jelenleg komoly lehetőségek rejlenek (több tízmillió eurót
érő, tőzsdén jegyzett vállalatokat lehetne megvásárolni alig néhány millió eurós be-
fektetéssel).
• A határon túli befektetések ösztönzése érdekében az állami tulajdonú hitelintézetek
bekapcsolásával, támogatott biztosítási és garancia-termékek bevezetése. Koherens
támogatási rendszer a kis- és középvállalkozások számára.
• A Budapesti Értéktőzsde regionális aktivitásának fejlesztése. Ennek érdekében a Ma-
gyarországon kívüli cégek BÉT-bevezetésének ösztönzése, a tőzsdei tagság egyéb kri-
tériumainak megfelelő, a régióban települt nem EU cégek BÉT-tagságának engedé-
lyezése, és a a terménytőzsde tevékenységének regionális kiterjesztése.
• Infrastruktúra fejlesztése. A határátkelők korszerűsítése, közutak építése, vasút háló-
zat fejlesztése Az erdélyi autópálya számos változást hoz, hatástanulmány révén fel
kell méni a munkaerőmobilitás és a piacbővülés terén mutatkozó lehetőségeket. Az
autóbuszjáratok korszerűsítése a privatizáció révén végrehajtható. Légi terminálok
fejlesztése (pl. Székelyföldön egy könnyen megközelíthető repülőtér építése) szintén
a piacok bővülését eredményezheti.
• Romániában nincs mezőgazdasági lobbi, nincs megfelelő képzettség és tudás, senki
nem ismeri az EU közösségi agrárpolitikáját. Feladat a lobbitevékenység erősítése:
önkormányzati, kormányzati és EU-szinten a regionális fejlesztési programokban való
részvételért, az EU-kompatibilis jogszabályozás kiépítéséért. Ezen a téren fokozott fi-
gyelmet kell fordítani az adott önkormányzatok testületének nemzetiségi és politikai
megoszlására.
- 159 -

• Regionális és szakvásárok szervezése már hagyományokkal rendelkező központokban
(Temesvár, Nagyvárad, Marosvásárhely). Szakvásárok különösen a fejlesztési straté-
giában kiemelt célterületeken (pl. textilipar Székelyudvarhelyen)
• Fejlesztési irodák tevékenysége és civil szervezetek bevonása, a vállalkozók és beru-
házók számára megfelelő tanácsokat és segítséget nyújthatnak a problémák megoldá-
sában. Lépéseket kell tenni a jogbiztonság fokozása érdekében. Csereprogramok,
konzultációk, továbbképzés révén az EU-jogrendszer és- gyakorlat kiterjesztése.
• Internetes programok, megkülönböztetett módon az önkormányzati és civil honlapok
tekintetben érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a kisebb központok (pl. kistérségi
központok) kapacitására (Szatmár, Szalonta, Csíkszereda stb.). Regionális, országos
és műholdas média publicitás-potenciájának kihasználása

3.4.2. Az érdekérvényesítés gazdasági, politikai és társadalmi vetületei, a vállalkozási
formák differenciáltságának, a tevékenységi körök átmeneti formáinak érvé-
nyesítése.

A Romániában élő magyarok gazdasági helyzete enyhén romlott a rendszerváltás óta, a lehe-
tőségekhez képest. A fő ok az volt, hogy nem sikerült pótolni a nyolcvanas években a cégek
vezetéséből szinte tervszerűen eltávolított magyarokat, s a privatizáció idején, talán néhány
eset kivételével, szinte alig létezett magyar nemzetiségű vezető a cégek élén, aki részt vehetett
volna az illető vállalat magánosítási folyamatának irányításában. A kivándorlás miatt majd-
nem teljesen eltűnt az gazdasági képzettséggel rendelkező réteg is, amely gazdasági vállalko-
zásokat alapított volna. Az 1990-es évek közepén például még a magyar tulajdonú cégek is
alig tudtak magyar nemzetiségű közgazdászokat találni, s ez a helyzet csak az ezredforduló
táján szűnt meg. Az is igaz, hogy a magyarság körében kisebb volt a vállalkozói kedv a rend-
szerváltás utáni években, ugyanis a korábbi társadalmi-gazdasági elit jelentős része a nyolc-
vanas évek végén, vagy közvetlenül a rendszerváltás után külföldön keresett boldogulást.

A tömbmagyar vidékeken még ma is az országos szintnél fejletlenebb a bankhálózat és az
infrastruktúra is, s az itteni települések lakóit a román nyelv nem kellő szintű birtoklása is
gyakran visszatartotta attól, hogy hitelért folyamodjanak. Éppen ezzel magyarázható, hogy
azokon a vidékeken, ahol a magyarság szórványban él, a magyar nemzetiségűek számához
képest nagyobb a vállalkozók aránya, ugyanis a román nyelvet jobban birtokló magyar jobban
igénybe vette a környezete által kínált feltételeket. A Magyarországról érkező támogatások
- 160 -

sokat segíthettek volna a felzárkózáson, de az 1990-es években a térségben többnyire csak
egy szűk kör jutott hozzá az információhoz, s a támogatás sok esetben osztogatás jellegét öl-
tötte. Éppen ezért hatékonyabb például az Új Kézfogás Közalapítvány kamattámogatási gya-
korlata. Hiányzik ellenben a forrás-kiegészítő hitelezési lehetőség, illetve az áthidaló hitelek
rendszere. A megkérdezett vállalkozók többsége szerint a Corvinus Rt. is inkább a nagyválla-
latokra és a tőkeerős középvállalatokra számít új stratégiájában, ami a kis- és középvállalatok
terén a vegyesvállalatok alapításakor a tőkeforrás-kiegészítés lehetőségének esélyeit nagyon
leszűkíti.

A határ mentén élő magyarok gazdasági kilátásai jobbak, mint az ország belső részein élők-
nek. Ebben szerepet játszik a magyar működőtőke jelenléte is a térségben, s további javulás
várható Magyarország uniós csatlakozása után is. A számítások szerint ugyanis 2004-től a
Romániába érkező működőtőke meg fogja haladni az évi 2 milliárd dollárt, s ennek a jelenlegi
9,66 százalékot jóval meghaladó része fog a Partiumba érkezni. Becslések szerint ez a térség
két-három éven keresztül akár évi 300-500 millió dollárnyi tőkét is képes felszívni.

Magyarország uniós csatlakozása felgyorsítja a magyar tőke kiáramlását, melynek egyik leg-
fontosabb célországa Románia, s azon belül is a Partium nagyobb eséllyel pályázik a magyar
tőke behozatalában, ugyanis a mostani hullámban érkező magyar középvállalatok az alapított
romániai cégeik fölötti teljes ellenőrzésre törekednek, s ebből a szempontból a határmenti
befektetés (a határtól legfeljebb 50 kilométerre) ideálisnak mondható. A magyar tőkeimport
segít a helyi magyarság felzárkóztatásában, főleg Szatmár, Bihar és Arad megyében. Temes
megyében inkább a tőkeerősebb középvállalaatok beáramlása várható, akik állni tudják a ver-
senyt a helyi szinten már erős gyökereket eresztő német, olasz, osztrák cégekkel.

A magyar tőkeimport pedig a két ország gazdasági integrációjának felgyorsítását is eredmé-
nyezi. Románia uniós csatlakozása után, a munkaerőpiac megnyitásával a már jelenleg is ér-
zékelhető munkaerő-átáramlás fog felgyorsulni, s valószínű, hogy a német-francia határon
tapasztalt jelenség itt is fel fogja ütni a fejét, vagyis sokan (főleg szakképzett munkaerő) fog-
nak átjárni Romániából Magyarországra dolgozni, ugyanis a jelenlegi bérarányok (1:4) meg-
változtatásához még sok időnek kell eltelnie. A jövő Európai Uniójában elképzelhető, hogy jó
pár a határmenti övezetben lakó magyar állampolgár Romániába jár át majd vállalkozását
igazgatni, vagy bevásárolni, míg sok, a határ túlsó oldalán lakó román állampolgár – s itt első-
sorban a nyelvi azonosság miatt a magyar kisebbséghez tartozók lesznek előnyben – pedig
- 161 -

naponta Magyarországra jár dolgozni.

Következtetések: a fejlettségi szintek közötti különbségek még nagyobbak lesznek az autópá-
lya-építési programok megkezdésével; megkezdődik a klaszteresedési folyamat, amihez hoz-
zájárulnak a létrejövő ipari és technológiai parkok; megkezdődött a második szerkezetváltási
folyamat – a kis hozzáadott értékre építő bérmunkára alapozó külföldi tőke továbbköltözése
kelet felé; a multinacionális termelő- és kereskedővállalatok betelepülése már zajlik, de a mi-
nőségi termékeket beszállító helyi vállalatból még hiány van; megnő az eurórégiók szerepe;
szükséges egy partiumi gazdasági fejlesztési stratégia kidolgozása.

Az érdekérvényesítés két mozzanatát kell megkülönböztetni:
• a határon túli magyarság érdekeinek érvényesítése,
• a magyarországi nemzetpolitika stratégiája.

Ennek egyik sarkalatos pontja a gazdasági tevékenységet ösztönző programok kiterjesztése
Romániában. Másfelől az etnikai és nemzeti határokat meghaladó érdekek racionális, part-
nerségen alapuló érvényesítése.
A partnerségre alapul programok azért is játszhatnak komoly szerepet, mert az EU-alapok is
a vegyes-formákat részesítik előnyben. Itt nem csak egy- egy adott település vagy régió ér-
dekeinek közös, a kisebbségi és a többségi megosztottságait meghaladó érdekeiről van szó,
hanem a gazdasági együttműködés kiépítéséről a fejlettebb EU-tagországokkal.

Érvényesíthető és érvényesítendő szempont a vállalkozási formák differenciáltságának, a
tevékenységi körök átmeneti formáinak érvényesítése. A gazdasági és nonprofit szektorok
kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködési formái. Pl. Kulturális szervezetek, oktatási
intézmények, kutatóműhelyek nem pusztán kiegészítő, mintegy ’díszítő’ szerepet játszanak.
Pl. a mezőgazdaság fejlesztése terén egy biológiai és mezőgazdasági kutatóintézet (vető-
magprogramok), földalapkezelő (állami vagy magán)társaságok, pénzintézetek és támogatást
nyújtó programok, részt vállaló önkormányzatok és az oktatási intézmények (nyelv- és terep-
ismeret) szoros együttműködése reális előnyöket biztosíthat a résztvevőknek, és a szélesebb
társadalmi környezet számára is fejlődést biztosíthat, segíthet fenntartható pályára állíthat
egy-egy kistérséget.

Az alábbi tevékenységi formák kiemelkedő szerepet játszhatnak:
- 162 -

• Az interregionális kapcsolatok erősítése (Bihar, Szatmár, Arad-Békés, Csongrád-
Temes), s ezen a pályázatíró tapasztalatok átadása, a Burgenland–Nyugat-Dunántúl
közötti korábbi projektek lemásolása, adaptalása és áttelepítése a román-magyar ha-
társzakaszra, a tízmilliárd eurós román előcsatlakozási és a magyar strukturális alapok
hatékony felhasználása érdekében. Az uniós vállalatok és közintézmények, valamint
az uniós csatlakozásra váró országok vállalatai és intézményei közötti 2+1-típusú re-
gionális együttműködési lehetőségek feltérképezése.
• Az Agrármarketing Centrum szerepének kibővítése egyes magyar agráripari termé-
keket előállító termelőkapacitások részleges, vagy teljes áttelepítésének előkészítésé-
re, a magyar agráripari tőke exportjának támogatására.
• A közepes vállalatok tőkeexportját segítő 3-50 millió forint közötti befektetéseket
eszközlő kockázati tőkealap létrehozása (amely pótolná az Új Kézfogás Közalapít-
vány legfeljebb 3-5 milliós tőkebefektetési lehetőségei, illetve a Corvinus Nemzetkö-
zi Befektetési Rt. által minimális megszabott 50 millió forintos tőkeapport között tá-
tongó űrt). A tőkekihelyezési folyamatba be lehetne vonni a magyar középvállalko-
zók egy részét tömörítő magyar Joint Venture Szövetséget. Lehetőséget teremteni
olyan befektetésekre is, mely révén földterületet lehessen vásárolni Romániában,
ugyanis román jogi személyek korlátozások nélkül vásárolhatnak termőföldet, melyek
ára ma is hektáronként 50-80 ezer forint között mozog. (Az olasz vállalkozók ezt a
lehetőséget a római kormány támogatásával ki is használják).
• Az Új Kézfogás Közalapítány forrás-kiegészítő hitelrendszerének kibővítése, érték-
sávjának megduplázása (például a Sapard-hitelek esetében), áthidaló hitelek nyújtá-
sának bevezetése. Nagyobb hangsúly helyezése a térségben még szinte ismeretlen, de
az EU-ban kötelező agráripari minőségellenőrző rendszer (HACCP) bevezetésének
támogatására.
• CBC programok támogatása a KKV számára, állami támogatással, államközi meg-
egyezés révén adóterhek könnyítése, hitellehetőségek biztosítása. A nyugat-európai
tapasztalatok és kezdeményezések hasznosítása (pl. Baden-Würtenberg tartomány,
Bajorország)
• Az innovációs központok kialakulásának lehetőségeit és a határmenti övezetek
munkaerőpotenciálját (a határ mindkét oldalán) feltérképező, a hamarosan a térség-
ben beinduló klaszteresedési folyamatot vizsgáló kutatóintézmény létrehozása.
- 163 -

• A tudományos és kutatóintézetek bevonása a fejlesztési tervekbe. (szegedi Tudo-
mányegyetem, Debreceni Egyetem, Gödöllői Agrártudományi Egyetem stb. Informa-
tikai képzés, gazdaképzés, nyelvoktatás. Ennek keretében az ösztöndíjrendszerek ki-
terjesztése mellett fel kell mérni a képzési formák kihelyezésének, közös programok
működtetésének lehetőségeit (közép- és felsőfokú oktatás, továbbképzés).
• Lazább együttműködési formák: alkalmi társulás, EXPO-k, donorkonferenciák szer-
vezése stb.
• A határátkelőhelyek bővítése (teherforgalmi kapacitás és tengelysúly szerint átenge-
dés szempontjából), valamint új határátkelőhelyek nyitása, úgy hogy a határátkelők
egymástól való távolsága ne legyen nagyobb 35-40 kilométernél.

3.4.3. Románia társadalmi és gazdasági megosztottsága

Románia társadalmát többszörös megosztottság határozza meg (ezért beszélhetünk a meg-
osztottságról többes számban). A társadalmi (etnikai, vallási stb.) megosztottság a gazdaság-
ra is kihatással bír, ugyanakkor ettől függetlenül a regionális gazdasági különbségek is szá-
mottevőek:

a) Regionális megosztottság; ez nem csupán a hagyományos és ismert határvonalakat, törté-
nelmi törésvonalakat jelenti. Egyik meghatározó tényező e tekintetben egyrészt az infrast-
ruktúra fejlettsége, a határátkelők és a hagyományos útvonalak stb., másfelől az adott régió
gazdasági és természeti adottságai. A gazdasági fejlettség tekintetében a tanulmányozott tér-
ség nagyfokú heterogenitást mutat. Így például a Partiumra és a Bánságra is erős belső diffe-
renciáltság jellemző: Nagyvárad és Arad térsége számára a határátkelők közelsége és a fő
nemzetközi közlekedési útvonalak előnye biztosítja a hagyományos vezető pozíciót. E té-
nyező jelentőségét mutatja például Nagyszentmiklós kistérség fejlődése a Csanád-
Kiszombori átkelő megnyitását és az úthálózat fejlesztését követően (multinacionális cégek
megjelenése, települések rehabilitációja stb.). Temesvár esetében a nemzetközi légikikötő az
egész országra vonatkoztatva is kiemelkedő beruházási, kereskedelmi és szolgáltatói terepet
biztosít. Másfelől a természeti adottságok is fontos szerepet játszanak a gazdasági, követke-
zésképpen regionális különbségek tekintetében, különösen az ország aránylag megkésett és
ellentmondásos modernizációja miatt. A nyersanyaglelőhelyek, a mezőgazdaság vagy a fel-
dolgozóipar például Közép-Erdélyre nézve is meghatározzák a fejlesztés irányát. Míg
Kolozs megye Románia és ezen belül Erdély fejlettebb és gyorsabban átalakuló megyéinek
- 164 -

egyike, Beszterce-Naszód és Szilágy megye iparilag fejletlen, és hatalmas munkanélküliség-
gel küzd. Ennek ellenére e két utóbbi megye között is adódnak különbségek: míg Beszterce-
Naszód komoly jövedelemhez jut az erdőgazdálkodásból, Szilágy megye természeti vagy
ásványi kincsekkel alig rendelkezik. Ugyanakkor a Mihályfalvánál (Valea lui Mihai) meg-
nyitott határátkelő nyomán - a Nyíregyháza és Debrecen (illetve a kiépülő M3 autópálya)
közelsége miatt - ez a térség is bekerülhet a gazdasági vérkeringésbe.
A regionális különbségek hátrányainak feltérképezése mellett az előnyök számbavétele, a
lehetőségek kihasználása olyan feladat, amely általánosabb gazdaságösztönző eszközöket
igényel.

Javaslat:
A beruházások és vállalkozások kezdeményezésénél, támogatása során figyelembe kell ven-
ni a regionális differenciálást.
• A határmenti régiókban (Partium, Bánság egy része) a mezőgazdasági vállalkozások,
feldolgozóipar fejlesztése külföldi beruházásokat igényel. Már léteznek
vegyesvállalatok, pl. a Szabolcsgabona, Kárpáthús, és további lehetőségek mutatkoz-
nak ott, ahol a korábbi termelés lehanyatlott (pl. konzervgyártás, nagyváradi timföld-
gyártás). Közép-Erdélyben és a Székelyföldön a mezőgazdaság nem kínál komoly
perspektívát, így pl. a tejtermelés aránylag kifizetődő (más alkalmazotti jövedelmek-
hez képest), de az EU-csatlakozás perspektívájában nem életképes ágazat.
• A turizmus fejlesztése érdekében figyelembe kell venni (részletes feltérképezés) a
tevékenységi területek és ezek kombinálásának lehetőségeit. Az ásványvíz jelentős
készletben áll részben kihasználatlanul rendelkezésre, és egy-egy forrásvidék kiakná-
zására szakosodott cég (Izvoara Minunilior a Bihar-hegységben, és a bukaresti szék-
helyű társaság Borszéken) sikere hasonló kezdeményezéseket motiválhat. A Román
Nemzeti Fejlesztési Terv (PATJ) víz/levegőre vonatkozó fejezete tartalmaz egy víz-
térképet - Székelyföld egy természetes vízmonopólium, de kihasználatlan lehetőségek
vannak Máramarosban, Szatmár megyében és máshol. Hasonló a helyzet a gyógyvíz,
termál- és sófürdők esetében. A borkultúrák (Küküllő-mente, Ménesi-vidék) és a mű-
emlékturizmus komoly beruházást igényel, de ennek a területnek hosszabb távon
kulcsszerepe lehet bizonyos vidékeken (pl. Maros-völgy, Szászföld).
• Bizonyos ágazatok kevésbé mutatnak regionális differenciáltságot, de egy-egy iparág
jellemző egy adott térségre. Így pl. textilipar rehabilitációja számos helyen megkez-
dődött. Székelyudvarhelyen a legkisebb a munkanélküliség az országban, a városban
- 165 -

a „Matrica”, a „Tehno”, a cérnagyár leépültek, de sok vállalkozás indult be, amelyek
prosperálnak, és felszívják a munkaerőt. A Partiumban és Erdélyben is hasonló a
helyzet. A lábbeliipar is fejlődőben van. Az oktatási központok, így Temesvár, Ko-
lozsvár, Nagyvárad az infotechnológia terén nyújt lehetőségeket. A gépgyártás, ne-
hézipar a lehetőségek mellett számos olyan problémával küzd, amelyek feltérképezé-
se eseti tanulmányt kíván (a sikeres és sikertelen privatizácó), multinacionális cégek
jelenléte és kísérletei.
• A társadalmi- és gazdasági környezet leromlása és a túlzott centralizáció ellensúlyo-
zására ki kell dolgozni olyan javaslatokat, amelyek a közösségi megmaradás esélyeit
erősítik a kistelepüléseken. Fel kell mérni a nyugat-európai tapasztalatok (pl
agropark-, agroforestry-projektek az ’Agend 21’ keretében) helyi implementálásának
körülményeit. Az ilyen programok a hagyományos tevékenységek, a környezetvéde-
lem és a munkaerőmegtartás szempontjait ötvözik a piacképes termékek és szolgálta-
tások előállításának kritériumával.

b) Etnikai és vallási megosztottság: a hagyományos etnikai differenciáltság kikerülhetetlen
szerepet játszik, és jelentős részben meghatározza a gazdaság állapotát is, ám figyelembe
kell venni két olyan szempontot, amelyek némileg eltérnek a hagyományos sztereotípiáktól:
a kulturális megosztottság Erdély, a Bánság (elsősorban Temesvár) és Románia többi része
között. Ez arra a kulturális különbségre utal, amelyet az etnikai differencia elfed, de nem
szabad figyelmen kívül hagyni. Erdély, a Partium és a Bánság nem egyszerűen gazdaságilag
fejlettebb, mint Románia többi része – és ez a megállapítás nyilván csak általánosságban
igaz -, hanem a vállalkozói és munkakultúra, az urbanizáltság a korábbi évtizedek értékvesz-
tése ellenére is különböző, és ez bizonyos tekintetben egy ki nem használt koherencia-képző
tényező az adott régiók és települések vonatkozásában (Ld. a Zsombolya-kistérség eredmé-
nyeit). A másik szempont a román anyanyelvű társadalom belső megosztottsága. A ma-
gyarországi köztudat számára korántsem közismert az a tény, hogy a román társadalom, s
ezen belül az erdélyi román anyanyelvű társadalom is több tekintetben megosztott. Ezek kö-
zül kiemelkedő szerepe van a vallási megosztottságnak, a politikai nézetek okozta megkü-
lönböztetésnek és a belső migrációnak (különösen a moldvai bevándorlók szinte szegregatív
megkülönböztetése). Az érdekérvényesítés folyamán stratégiailag számolni lehet és kell a
megosztottságok okozta hátrányokkal, és esetleges előnyeivel (pl. lobbi-tevékenység)

Javaslat:
- 166 -

• Bármilyen tevékenység (gazdasági vállalkozás, oktatás és kultúra stb.) esetén elen-
gedhetetlenül fontos a célterület elemzése, fokozott mértékben a társadalmi és kultu-
rális sajátosságokra.
• Ennek érdekében szakértői hálózatot kell kiépíteni közgazdászok, szociológusok, ku-
tatóműhelyek és a hivatali apparátus szakértőinek részvételével, stb, akik akár laza,
eseti együttműködési formában tesznek eleget a felkéréseknek (pl. esettanulmányok
készítése). A regionális irodák fontos szerepet tölthetnek be tanácsadással, esettanul-
mányok megrendelésével stb. Hasonlóképpen a tömeg-média (TV-programok, rádió-
műsorok, internet stb.) felelőssége és szerepe a reális társadalmi és gazdasági viszo-
nyok bemutatásában megkerülhetetlen, a társadalomtudományok és a gyakorló köz-
gazdászok szakértelme nagyobb súllyal szerepelhet a tájékoztatásban, tanácsadásban,
a döntések előkészítésében.

3.4.4. A humánerőforrás fejlesztése

A megkésett modernizáció és az elmúlt évtizedek jelentős hátrányt halmoztak fel a vállalko-
zások indításának, fenntartásának vonatkozásában, ami a makrogazdaság szintjén is megmu-
tatkozik. A kezdeményezés, az önálló szerepvállalás alacsony szintje, a patriarchális társa-
dalmi viszonyok, a vállalkozásbarát környezet kialakításának akadályát képezik. Ebben a
vonatkozásban az uralkodó sztereotípiák is komoly, és számos tanulmány szerint akadályozó
szerepet játszanak. A sztereotípiák nem csupán az etnikumok, kultúrák, társadalmi csoportok
közötti hagyományosan meglévő lenyomatokat, esetleg megkövesedett előítéleteket jelent.
Számolni kell a saját szerep félreértésével is, amelyek az ú.n. autosztereotípiákban érhetők
tetten. Ilyen sztereotípiák például, amit a székelyek alakítottak ki és táplálnak magukról, a
„Dolgos, szorgalmas székelység.” – ezzel szemben önmagukat túlértékelő, fegyelmezetlen
emberek élnek a régióban, a társadalom patriarchális és mérsékelten vállalkozás- és verseny-
barát.

Egy másik ilyen hamis kép a „Jól képzett munkaerő.” – Holott nem igaz ez sem, elmaradott
technológiákat használnak, és elmaradott az oktatási-képzési rendszer, akárcsak az egész or-
szágban. Itt viszont a képzés, a Magyarországról támogatott és helybéli erőkkel partnerség-
ben szervezett oktatási formák sok tekintetben segíthetik a helyi vállalkozásokat. Példaként
lehet említeni még egy közkeletű ’ígéretet’, amely a gazdasági illúziókat táplálja. „Gazdag
földön élünk, sok természeti szépséggel és adottsággal.” – A turizmusban Székelyföldnek
- 167 -

nincs versenyelőnye más régiókkal, országokkal szemben. A turizmusból való megélés és
robbanásszerű fejlődés egy túlzottan felfújt léggömb. Az iparosítás és a környezetrombolás
komoly rehabilitációs programokat igényel. A turizmus felfejlesztésére jellemző a kisvállal-
kozói módszerek elterjedtsége, amelyek nem mindig illeszkednek a fejlesztési tervekbe,
vagy egyenesen nélkülözik a stratégiai harmonizálást. A szovátai üdülőmagánosítás
tapasztalatai mutatnak arra, hogy a politikai és akár magyarországi érdekekkel terhelt
beruházások, vállalkozások komoly következményekkel járnak. A Székelyföld ilyen
tekintetben politikailag terhelt terepet jelent, amely szempontot figyelembe kell venni a
gazdasági tevékenységek tervezése folyamán – az ambiciózus sztereotípiák mellőzésével.

Javaslat:
• A vállalkozások kezdeményezéséhez és fejlesztéséhez szükséges humán erőforrás
feltételeinek megteremtése és garanciák biztosítása.
• Komplex programok, inkubátorházak, teleházak, ipari parkok létrehozása és működé-
sük elősegítése.
• Adatbázisok, jogtanácsadás, pályázat-előkészítés (oktatás és szolgáltatás)
- 168 -

4. Az Ukrajnában élő magyarság gazdasági helyzetének értékelése,

a támogatási rendszer legfontosabb elemei

Összefoglaló

Ukrajna nehéz, ellentmondásos, szinte folyamatos válsággal jellemezhető utat járt be az el-
múlt évtizedben. Az ukrán vezetés az 1990-es évek első felét a gazdasági átalakulás szem-
pontjából tulajdonképpen elvesztegette. Érzékelhető változás csupán 1996-tól kezdve figyel-
hető meg, de a reformok üteme, mélysége és hatékonysága messze elmaradt nem csupán a
közép-kelet-európai országokétól, hanem Oroszországétól is. Amennyiben a mai Ukrajnát el
kellene helyeznünk az átmeneti gazdasággal bíró országok képzeletbeli palettáján, úgy keleti
szomszédunk az elsőkörös csatlakozó közép-európai országoktól, a balti államoktól, valamint
Oroszországtól is lemaradva, alig megelőzve a többi FÁK-tagállamot, kb. Moldovával egy
szinten helyezkedik el.

2002-2003-ban az ukrán gazdaság szárnyalt, az okokról egyelőre a különböző gazdasági mű-
helyek ellentétes módon vélekednek. Két tény azonban kétségbevonhatatlan: a növekedés
jelentős része még mindig csupán „helyreállításnak (recovery)” tekinthető; az 1999-től meg-
szilárdult költségvetési helyzet nyilvánvalóan jótékony hatással van a gazdasági teljesítmény
alakulására mikroszinten is. A makrogazdasági mutatók alakulása hűen követi a
gazdaságpolitika elmúlt évtizedben megfigyelt változásait.
A fontosabb következtetések az alábbiak:

• A gazdaság erőteljes depressziója 1997-1998-ig folytatódott, egyértelmű növeke-
dést először 2000-2001-ben regisztráltak, s a statisztika visszaigazolja, hogy 2002-
2003-ban a gazdaság valóban meglódult, a legtöbb mutató impozáns javulást jelez.
• Az ipari termelés elmúlt öt évben regisztrált növekedése valószínűleg nem a struk-
túraváltás, hanem a megnövekedett keresletre történő reagálás eredménye.
• A mezőgazdaság teljesítménye erősen hullámzik, s ez igaz az elmúlt néhány évre is.
• Az infláció szoros összhangban volt a kormány gazdaságpolitikájával, 1996-ot kö-
vetően előbb a monetáris, majd azt követően a fiskális politika is megszilárdult, s ez
hatással volt az áremelkedés mértékére is.
- 169 -

Kárpátalja a 27 ukrán régió közül (24 megye, Kijev, Szevasztopol, Krimi Autonómia)
területét tekintve a 24., a lakosság száma alapján a 20., az egy főre jutó GDP szerint a 25., a
mezőgazdasági termelést illetően pedig a 24. helyen áll. A következő táblázat adatai
megerősítik azt a közvélekedést, miszerint Kárpátalja az egyik legelmaradottabb régiója
Az adatok ugyanakkor azt is jelzik, hogy mind a GDP, mind az ipari, mind a mezőgazdasági
Ukrajnának.
termelés növekedését tekintve a megye mutatói jobbak az ukrán átlagnál. A jelenség mögött
az a tény áll, hogy az 1998-1999-ig tartó visszaesés lényegesen jobban érintette ezt a határvi-
déket, mint az ország egészét: amíg Ukrajnában a fontosabb mutatók a jelzett időszakban kb.
50%-al estek vissza az 1990-es szinthez képest, addig Kárpátalján a csökkenés 60-70%-os
volt, s így a növekedés az elmúlt években nagyon alacsony bázison következett be.

Az elmúlt néhány évben, elsősorban a legutóbbi ukrajnai parlamenti választásokat követően,
több magyar nemzetiségű személy került fontos adminisztratív beosztásba. Így többek kö-
zött magyar nemzetiségű Kárpátalja megye egyik kormányzó-helyettese, a Megyei Tanács
egyik elnökhelyettese, a megyei adminisztráció Migrációs és Nemzetiségi Főosztályának ve-
zetője stb.

A magyarok hatalmi struktúrában betöltött szerepét illetően – a Kárpátalján is tapasztalható
politikai polarizáció mentén – erősen megoszlanak a vélemények: a jelenleg ellenzékben lévő
Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy a pozí-
cióba került magyarok mindenekelőtt az Ukrajnai Szociáldemokrata Párt érdekeit képviselik,
ugyanakkor a magyarokat delegáló Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége joggal han-
goztatja, hogy a második világháborút követően ennyi magyar nemzetiségű vezető ilyen fele-
lősségteljes tisztséget sose töltött be a térségbe. Megítélésünk szerint annak eldöntéséhez,
hogy a vezető posztokra került magyarok valóban érdemben hozzájárulnak-e a kárpátaljai
magyarság helyzetének javításához, hosszabb időre van szükség.
- 170 -

4.1 Ukrajna és Kárpátalja gazdasága, a Kárpátalján élő magyarok gazdasági helyzete

Az elmúlt évtizedben a függetlenné vált Ukrajna nehéz, ellentmondásos, szinte folyamatos
válsággal jellemezhető utat járt be. Az 1991 végén visszanyert függetlenséggel az ország ve-
zetése ellentmondásos módon tudott élni.

Az 1990-es évek első felét Ukrajna a gazdasági átalakulás szempontjából tulajdonképpen el-
vesztegette. A követendő gazdasági pálya, illetve transzformációs modell tekintetében a veze-
tésen belül nem alakult ki egységes álláspont. Hosszas vitákat követően az ország 1992-1995.
között az ún. mérsékelt reformok politikáját követte, amely gyakorlatilag helybenjárást jelen-
tett.

Természetesen néhány alapvető változtatás megtörtént, számottevően megnőtt a gazdaság
szereplőinek önállósága, a piacgazdasághoz szükséges alaptörvények (pl. nyereségadó, ÁFA)
legfontosabbjait elfogadta az ukrán parlament, megteremtették a liberalizálás minimál feltét-
eleit, ugyanakkor nem indult el az érdemi privatizáció, hosszú ideig mind a monetáris, mind a
fiskális politika következetlen volt, a befektetési klíma kedvezőtlenül alakult stb.

Csupán 1996-tól kezdve figyelhető meg érzékelhető változás, de a reformok üteme, mélysége
és hatékonysága messze elmaradt nem csupán a közép-kelet-európai országokétól, hanem
Oroszországétól is. Amennyiben a mai Ukrajnát el kellene helyeznünk az átmeneti gazdaság-
gal bíró országok képzeletbeli palettáján, úgy keleti szomszédunk az elsőkörös csatlakozó
közép-európai országoktól, a balti államoktól, valamint Oroszországtól is lemaradva, alig
megelőzve a többi FÁK-tagállamot, kb. Moldovával egy szinten helyezkedik el.

Bár az ukrán politika a ’90-es évek folyamán többször is deklarálta Európa, illetve az
euroatlanti integráció iránti elkötelezettségét, a tényleges cselekvés szintjén nagyon ellent-
mondásos dolgok történtek. A részletek mellőzésével a helyzetet úgy lehet jellemezni, hogy
az ukrán vezetés, mindenekelőtt Kucsma elnök, az orosz vezetők jelenlétében a FÁK iránti
elkötelezettségét hangoztatta, míg az európai politikusokkal tárgyalva mindig hitet tett a de-
mokrácia, a piacgazdaság, Ukrajna világgazdaságba történő minél gyorsabb beilleszkedése
mellett.
- 171 -

Éppen ezért érdemi elmozdulásról tulajdonképpen csupán 2002-2003-tól beszélhetünk, azon-
ban ez csupán a gazdaságra terjedt ki, a politikában tovább folytatódott az előzőekben jelzett
kettős irányvonal. Az elmúlt két évben az ukrán gazdaság szárnyalt, az okokról egyelőre a
különböző gazdasági műhelyek ellentétes módon vélekednek. Két tény azonban kétségbevon-
hatatlan: a növekedés jelentős része még mindig csupán „helyreállításnak (recovery)” tekint-
hető; az 1999-től megszilárdult költségvetési helyzet nyilvánvalóan jótékony hatással van a
gazdasági teljesítmény alakulására mikroszinten is.

Az ukrán gazdaság teherbíró képességének elemzése érdekében a következőkben megkísérel-
jük bemutatni és értelmezni a legfontosabb makromutatók alakulását az elmúlt néhány esz-
tendőben.

33. sz. táblázat
Az ukrán gazdaság fontosabb makromutatói
(1990-2003, a megelőző év %-ában)

1990 1995 1998 1999 2000 2001 2002 2003
GDP n. a. 87,8 98,1 99,8 105,9 109,1 105,2 108,5
GDP/fő n. a. 88,5 98,8 100,6 106,7 109,9 105,4 108,7
Ipari termelés 99,9 88,0 99,0 104,0 112,4 114,2 107,0 115,8
Mezőgazdasági termelés n. a. 96,4 90,2 93,1 109,8 109,9 101,2 89,8
Fogyasztási cikkek előállítása 105,8 82,2 100,0 107,2 124,5 117,7 108,4 120,4
Beruházások 101,9 71,5 106,1 100,4 114,4 117,2 109,0 114,0
Infláció, éves átlag n. a. 333,0 10,0 29,2 15,8 5,0 -0,6 8,2
Lakásépítés (m2-arányosan) 89,4 85,8 91,8 105,1 90,4 108,6 993 123,1
Közlekedés teljesítménye 100,2 95,7 90,7 91,9 99,4 102,0 106,0 109,0
Kiskereskedelmi áruforgalom 111,5 86,1 93,4 92,9 108,1 113,7 116,6 120,1
Külkereskedelmi áruforgalom n. a. n. a. 86,8 86,5 117,8 110,8 109,0 147,7
Foglalkoztatottak száma 99,9 103,0 98,9 97,7 97,5 98,5 105,1 95,6
Reáljövedelem n. a. 128,1 87,1 103,4 103,6 120,4 165,8 118,0
Forrás: Ukraina u cifrah 2001
- 172 -

Az ukrán makrogazdasági adatokból az alábbi következtetések vonhatók le:

• A gazdaság erőteljes depressziója 1997-1998-ig folytatódott.
• Egyértelmű növekedést csupán 2000-2001-ben regisztráltak, a számok azonban azt
jelzik, hogy ebben az időszakban elsősorban utolérő jellegű bővülésről lehet beszélni.

A beruházások alakulása megerősíti az előző feltevést; a gazdaság valóban utolérési
pályán volt: az 1995. évi beruházás zuhanást az azt követő három év növekedése ép-
pen csak pótolta.
• 2002-2003-ban a gazdaság „meglódult”, a legtöbb mutató impozáns javulást
jelez. Amint a későbbiekben majd látni fogjuk, a növekedés valószínűsíthe-
tően még a korábbi struktúrához hasonló szerkezetben ment végbe.
• Az ipari termelés elmúlt öt évben regisztrált növekedése – a statisztikai adatok sze-
rint – szintén nem a struktúraváltás, hanem a megnövekedett keresletre történő rea-
gálás eredménye.
• A mezőgazdaság egészen 1999-ig katasztrofális teljesítményt produkált, a 2000-
2001. évi növekedést egyes elemzők a szerencse számlájára írják (kedvező időjárási
feltételek), mások pedig a 2000-ben végrehajtott részleges tulajdonreform eredmé-
nyének tekintik. A 2002-2003. évi eredmények inkább a szkeptikus elemzőket iga-
zolják, előbb stagnálás, majd robosztus visszaesés tapasztalható.
• A külkereskedelem a számok szerint a mezőgazdasághoz és az iparhoz hasonló tel-
jesítményt produkált. Az ágazat produktuma 2003-ban igazán impozáns volt, de a
termékstruktúra változásáról itt sem beszélhetünk.
• Az infláció számai megerősítik a bevezetőben leírtakat; a kormány monetáris politi-
kája 1996 előtt gyenge volt, ezt követően viszont a pénztömeg kibocsátást szigorúan
kordában tartották, még az 1998. évi orosz válság is csak elviselhető mértékben be-
folyásolta a folyamatot.
• A foglalkoztatottak számának alakulása viszont jelzi a megindult szemléletváltást,
mivel a termelés immár harmadik éve tartó növekedését az alkalmazottak számának
csökkenése kíséri – némi hullámzás mellett.
- 173 -

A részletek elemzése érdekében a következőkben néhány fontos részmutató, illetve terület
alakulását tekintjük át. Így elsőként megvizsgáljuk azt, hogy az ukrán költségvetés hogyan
alakult az elmúlt hat esztendőben:

34. sz. táblázat

Ukrajna konszolidált költségvetése
(1998-2003, M UAH)

1998 1999 2000 2001 2002 2003
Bevétel 28.915,8 32.876,4 49.117,7 54.993,0 61.954,3 75.165,4
Kiadás 31.195,6 34.820,9 48.148,6 55.528,0 60.318,9 75.655,3
Egyenleg -2.279,8 -1.944,5 969,1 -535 1.635,4 -489,9
Forrás: Ukraina u cifrah 2001

A dollárba átszámított ukrán költségvetés az ország méretéhez és potenciáljához képest vi-
szonylag kis számokat tartalmaz, mind a bevétel, mind a kiadás mértéke 14-15 Mrd USD kö-
rül alakult 2003-ban.

1998-1999-ben a költségvetés viszonylag nagyobb, 2001-ben és 2003-ban kisebb hiánnyal
zárt, míg 2000-ben és 2002-ben többletet mutatott. Ugyanakkor a költségvetés számításának
módja eltér az Európában általánostól, mivel nem tartalmazza sem a társadalombiztosítás, sem
az önkormányzatok költségvetését.

Az ukrán költségvetés helyzetének megítéléséhez figyelembe kell vennünk azt a tényt is,
hogy Ukrajnában hasonlóan a FÁK-államok többségéhez, de eltérően például Magyarország-
tól nem a final audit szerinti ellenőrzést alkalmazzák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy
minden egyes költségvetési tétel kifizetésének jogosságát a kedvezményezettnek számlával
kell igazolni, azaz nem költhet pénzt egyszerűen az év elején jóváhagyott terv alapján. A
rendszer következetes alkalmazása hozzájárult a költségvetési helyzet gyors konszolidálódá-
sához.

Témánk szempontjából fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a kárpátaljai magyarok támo-
gatásának megszervezésekor – éppen a fent leírt, s Ukrajnában az elmúlt öt évben általános-
- 174 -

sá vált költségvetési szigor miatt - különös gondossággal kell eljárnunk, mivel a nálunk
szokásos évközi megszorítások, átcsoportosítások, költségcsökkentések stb. ukrajnai magyar
partnereink szemében komoly tekintélyvesztést okozhatnak.

35. sz. táblázat

Az egyes iparágak teljesítményének alakulása
(1995-2003, a megelőző év %-ában)

Iparág 1995 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Ipar összesen 88,0 99,0 104,0 112,4 114,2 107,0 115,8
Többek között:
Elektroenergetika 94,0 99,8 106,6 97,1 102,6 101,1 104,7
Vaskohászat 95,4 93, 2 106, 2 120, 5 104, 9 103,9 114,3
Vegyipar, petrolkémia 90,9 101,6 100,3 107,6 107,9 107,9 116,0
Gépipar, fémfeldolgozás 76,1 97,0 97,9 117,0 118,6 100,4 121,4
Faipar 82,6 107,9 121,5 136,8 128,0 123,4 123,6
Építőanyag-ipar 72,0 105,2 98,1 99,2 na. 105,3 117,9
Könnyűipar 87,4 98,9 107,0 123,1 114,7 101,0 104,0
Forrás: FÁK Statisztikai Hivatal

Az ipari termelés főbb ágazati mutatói jelzik, hogy az elmúlt években szinte minden részte-
rületen növekedést regisztráltak, a termelés bővülésén belül a gépipar, a faipar és az építő-
anyag-ipar teljesítménye külön kiemelést érdemel, de a többi iparág is jól teljesített. Vajon a
számok alapján bizonyítható-e az a feltételezés, miszerint a növekedés a régi struktúrában
következett be, s ezért érdemi szerkezetváltásról nem beszélhetünk?

A fenti táblázat alapján nem lehet erre a kérdésre egyértelműen válaszolni, ezért a követke-
zőkben tovább mélyítjük az elemzést és megvizsgáljuk melyek azok a termékek, amelyeket a
hivatalos ukrán statisztika fontosabbnak, más szóval volumenhordozónak tekint.
- 175 -

36. sz. táblázat

A fontosabb ipari termékek előállítása
(1990-2003)

1990 1995 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Elektroenergia, Mrd kW óra 298,0 194,0 173,0 172,0 171,0 173,0 174,0 179,5
Kőolaj, M t 5,3 4,1 3,9 3,8 3,7 3,7 3,7 3,9
Szén, M t 165,0 83,8 77,2 81,8 81,0 83,9 82,5 83,7
Földgáz, Mrd m3 28,1 18,2 18,0 18,1 17,9 18,3 18,7 19,0
Nyersvas, M t 44,9 18,0 20,9 23,0 25,7 26,4 26,4 29,5
Acél, M t 52,6 22,3 24,4 27,4 31,8 33,5 34,5 37,5
Hengerelt áru, M t 45,4 17,8 20,1 23,1 27,3 29,3 26,5 29,1
Koksz, M t 34,7 15,8 16,4 17,3 19,4 19,3 18,6 20,8
Traktor, E db 106,0 10,4 3,2 5,0 4,0 3,6 3,0 4,5
Műtrágya, M t 4,8 2,2 1,9 2,3 2,3 2,2 2,3 2,5
Műszál, E t 179,0 41,3 24,5 22,8 30,3 26,5 25,3 29,8
Fűrészáru, M m3 7,4 2,9 2,3 2,1 2,1 2,0 2,0 2,0
Papíripari cikkek, E t 369,0 98,0 104,0 81,7 101,0 124,0 140,3 154,0
Karton, E t 543,0 206,0 189,0 229,0 309,0 350,0 388,2 462
Cement, M t 22,7 7,6 5,6 5,8 5,3 5,8 7,2 8,9
Forrás: Ukraina u cifrah 2001

Amennyiben az ukrán ipar volumenhordozó elemeit vizsgáljuk, úgy az előzőeknél differenci-
áltabb kép alakul ki:

• A fontosabb termékek összetételét tekintve érdemi változásról nem beszélhetünk, az
ipar produktumának döntő hányadát továbbra is a hagyományos árucikkek alkotják.
• Az energiahordozók előállítása valamivel lassabban bővül, mint az átlag, a vas- és
acéltermékek gyártása az átlagot követi, míg számos fontos cikk termelése lendülete-
sen emelkedik.
- 176 -

• Ez utóbbiakból két tételt külön is kiemelünk. Az ukrán papíripar kisebb fajta reneszán-
szát éli, míg a cement előállításának gyors növekedése arra enged következtetni, hogy
az építőipar valóban a növekedés egyik motorja.
• Amennyiben azonban a 2003. évi adatokat összehasonlítjuk az 1990-es számokkal,
úgy azt látjuk, hogy szinte minden termék esetében továbbra is jelentős elmaradásról
beszélhetünk. Ebből következően az elmúlt évek növekedése valóban csupán hely-
reállításnak volt tekinthető.

Az ipart követően megvizsgáljuk a mezőgazdaság helyzetét. A mezőgazdaságban kialakult
szituációt a vetésterület nagyságával, valamint a fontosabb növénytermesztési és állattenyész-
tési mutatók alakulásán keresztül jellemezzük.

37. sz. táblázat

A vetésterület alakulása Ukrajnában
(1992-2002, M Ha)

1992 1995 1998 1999 2000 2001 2002
Földterület 44,8 47,0 46,4 46,2 40,8 40,2 39,7
Mg. termőterület,
38,6 40,8 40,4 40,3 38,4 35,2 37,9
ebből
Szántóföld 31,2 33,0 32,4 32,1 31,4 31,4 31,3
Rét, legelő 6,4 6,8 6,9 6,9 6,8 6,6 5,4
Forrás: FÁK Statisztikai Hivatal

A vetésterület némi ingadozást követően előbb csökkent, majd az utóbbi két esztendőben nö-
vekedett. Ami figyelemre méltó, az az, hogy a szántóföldi terület nagysága változatlan ma-
radt, viszont a rétek, legelők területe csökkent.
- 177 -

Fontosabb mezőgazdasági kultúrák előállítása
38. sz. táblázat
(1995-2003, M t)

1995 1999 2000 2001 2002 2003
Gabona 33,9 24,6 24,5 39,7 38,8 20,2
Cukorrépa 29,7 14,1 13,2 15,6 14,5 14,5
Napraforgómag 2,9 2,8 3,5 2,3 3,3 3,3
Burgonya 14,7 12,7 19,8 17,3 16,6 16,6
Zöldség 5,9 5,3 5,8 5,9 5,8 5,8
Gyümölcsök 1,9 0,8 1,5 1,1 1,2 1,2
Forrás: FÁK Statisztikai Hivatal, Ukrán Statisztikai Hivatal

Az ukrán gazdaság számára kiemelkedően fontos gabonatermés erőteljesen ingadozik, a kivá-
ló 2001-2002. évi terméseredményeket követően 2003-ban az elmúlt évtized legalacsonyabb
számait regisztrálták.

A helyi táplálkozási szokásokban központi szerepet betöltő burgonya és zöldség előállítása
stabilizálódott, a kibocsátás a piaci igényekhez alkalmazkodik. A napraforgómag termelése
növekvő tendenciát mutat, ez összhangban van az adott termék iránti bővülő igénnyel. Ez
utóbbiról az élelmiszeriparnál külön szólunk.

39. sz. táblázat

Fontosabb állattenyésztési mutatók
(1996-2003, M fő)
1996 1999 2000 2001 2002 2003
Szarvasmarha 17,6 11,7 10,6 9,4 9,4 9,1
Sertés 13,1 10,1 10,1 7,7 8,4 9,2
Bárányok és kecskék 4,1 2,0 1,9 1,9 2,0 2,0
Baromfi 149,7 129,5 126,1 123,7 136,8 147,4
Forrás: FÁK Statisztikai Hivatal
- 178 -

Az állattartási adatok továbbra sem kedvezőek, bár 2003-ban inkább stagnálás vagy enyhébb
növekedés volt tapasztalható, összességében azonban érdemi bővülésről, vagy a korábbi szint
helyreállításáról nem beszélhetünk. Ebből eredendően az élelmiszeripar lendületes növekedé-
se (lásd később) valószínűleg elsősorban import félkész termékekre és alapanyagokra épül.

40. sz. táblázat
Néhány termék előállításának megoszlása a termelő egységek típusa szerint
(2003, %)

Lakosság,
Mezőgazdasági
hétvégi Összesen
üzemek
telkek
Marhahús 40,8 59,2 100,0
Sertéshús 30,8 69,2 100,0
Baromfi 29,6 70,4 100,0
Tej 19,6 80,4 100,0
Tojás 43,9 561 100,0
Forrás: Ukrán Statisztika Hivatal

A fenti táblázat jól jelzi az ukrán mezőgazdaság reális helyzetét. Amint az adatok mutatják,
minden lényeges termék esetében a lakosság által, elsősorban a hétvégi telkeken előállított
mennyiségek meghaladják a mezőgazdasági üzemek produktumait. Ez egyben azt is
bizonyítja, hogy számottevő lakossági rétegek a hétvégi telkeken történő élelmiszer-termelést
fontos kiegészítő tevékenységnek tekintik. Ez témánk szempontjából sem jelentéktelen: a
Kárpátaljára szánt támogatások egy részének a lehetőségekhez mérten feltétlenül segítenie
kell az ilyen irányú aktivitás hatékonyabbá tételét is.

A téma zárásaként, kapcsolódva az előbbiekhez, megvizsgáljuk a fontosabb élelmiszeripari
cikkek előállításának alakulását Ukrajnában:
- 179 -

41. sz. táblázat

A fontosabb élelmiszeripari termékek előállítása
(1990-2003, E t)

1990 1995 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Hús 2.710,0 946,0 396,0 420,0 400,0 329,0 457,0 484,0
Felvágottak 900,0 277,0 155,0 160,0 175,0 167,0 193,2 268,0
Vaj 444,0 222,0 113,0 109,0 135,0 156,0 131,0 145,0
Tej, tejtermékek 6.432,0 1.293,0 691,0 700,0 699,0 1.009,0 1.178,0 1.232,0
Sajtok 184,0 73,5 52,0 52,7 67,5 105,0 127,2 168,0
Növényi olaj 1.070,0 696,0 511,0 577,0 973,0 936,0 980,0 1.279,0
Margarin 289,0 109,0 96,8 120,0 162,0 198,0 261,3 326,7
Cukor 6.791,0 3.894,0 1.984,0 1.858,0 1.780,0 1.947,0 1.621,0 2.503,0
Konzervek, M doboz 4.836,0 1.444,0 1.118,0 1.186,0 1.286,0 1.549,0 1.415,0 1.959,0
Édesipari cikkek 1.111,0 315,0 401,0 515,0 668,0 731,0 742,0 844,0
Forrás: Ukraina u cifrah 2001

Az élelmiszeripari output megfelel az ukrán gazdaság általános trendjének, szinte minden
termék esetében számottevő növekedést regisztráltak. Különösen jelentős a bővülés némely
húskészítmény, a sajtok, a növényi olaj, a cukor, illetve a konzervek esetében. A kialakult
helyzet több fontos következtetés levonására is lehetőséget nyújt:

• Függetlenül az elmúlt években megfigyelt növekedéstől Ukrajna élelmiszeripara az
1990. évi számok alapján továbbra is nehéz helyzetben van. A fenti táblázatból látha-
tó, hogy a meghatározó termékek nagyobb része esetében a 2003. évi kibocsátás még
messze van a 1990. évi szinttől. Az adatok mellesleg bizonyítják, hogy Ukrajna való-
ban a volt Szovjetunió legfontosabb élelmiszer előállítója volt.
• Az ukrán élelmiszeripar sajátos és az orosszal összehasonlítva sok tekintetben szeren-
csésebb fejlődési pályát járt be az elmúlt évtizedben. Valószínűleg a csekélyebb keres-
let következtében az import termékek nem szorították ki jelentős mértékben a hazai
előállítású élelmiszereket, ezért a gazdasági helyzet stabilizálódásával az ágazatban
könnyebben tudott megindulni a növekedés.
- 180 -

• A számok alapján látható, hogy egyetlen termék, a növényi olaj előállítása közelítette
meg 2003-ban az 1990. évi szintet. Ez azért figyelemre méltó, mivel ez az az ágazat,
amelybe az elmúlt évtizedben a legtöbb külföldi befektetés érkezett, megújult a tech-
nológia, a cégek új piacokat szereztek, tehát tulajdonképpen a szerkezetváltás csírájá-
nak is tekinthető az élelmiszeriparban.
• A cukortermelés gyors növekedése közvetett módon szintén a gazdasági stabilizációt
bizonyítja. A Szovjetunióban ugyanis Ukrajna volt a fő cukor-előállító régió, a ’90-es
években éppen ezért gyors visszaesés következett be, az 1999-2003-ban regisztrált
növekedés tanúsítja, hogy az ágazat megtalálta a helyét az új körülmények között.

Egy modern gazdaság teljesítményét elsősorban a külpiac értékeli, ezért Ukrajna esetében is
fontos a külgazdaság produktumának vizsgálata.

42. sz. táblázat

Ukrajna külkereskedelmi forgalma
(1996-2003, Mrd USD)

Export Import
1996 1998 1999 2000 2001 2002 2003 1996 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Összesen 14,4 12,6 11,6 14,6 16,3 18,0 23,1 17,6 14,7 11,9 14,0 15,8 17,0 23,0
FÁK 7,4 4,2 3,3 4,5 4,7 4,4 6,1 11,2 7,9 6,7 8,0 8,8 9,0 10,4
FÁK-on kívül 7,0 8,4 8,3 10,1 11,6 13,6 17,0 6,4 6,8 5,1 5,9 6,9 8,0 12,6
Németország 0,4 0,6 0,6 0,7 0,7 0,8 1,4 1,1 1,3 0,9 1,1 1,4 1,7 2,3
Olaszország 0,3 0,6 0,5 0,6 0,8 0,8 1,3 0,3 0,4 0,3 0,4 0,4 0,5 0,6
USA 0,4 0,5 0,4 0,7 0,6 0,5 0,7 0,6 0,6 0,4 0,4 0,5 0,5 0,5
Lengyelország 0,4 0,3 0,3 0,4 0,5 0,5 0,8 0,5 0,5 0,3 0,3 0,5 0,5 0,8
Magyarország 0,4 0,3 0,3 0,3 0,5 0,5 0,8 0,2 0,2 0,1 0,2 0,2 0,2 0,4
Forrás: Ukraina u cifrah 2001, Statistical Yearbook ’98

Ukrajna elmúlt félévtizedes külkereskedelmének alakulásából az alábbi általános következte-
tések fogalmazhatók meg:
- 181 -

• Az ukrán külkereskedelmi forgalom, s ennek részeként mind az export, mind az im-
port erősen hullámzott. Az orosz válság következtében csökkenés állt be, majd azt
követően nőtt mind az export, mind az import teljesítménye.
• Az elmúlt években megfigyelt export- és importnövekedés egészen 2002-ig rendkí-
vül szerénynek volt mondható, a hazánknál sokszorta nagyobb területű és népességű
Ukrajna külkereskedelme még a 2003. évi jelentős növekedés ellenére sem érte el a
magyar szintet.
• Ukrajna legnagyobb FÁK-on kívüli külkereskedelmi partnere, hasonlóan hazánkhoz,
Németország, de a német-ukrán áruforgalom alakulása sem dinamikus.
• Bár a FÁK-országok mindegyikével Ukrajna szabadkereskedelmi megállapodást
működtet, az ezekkel az országokkal folytatott árucsere részaránya folyamatosan
csökken.

Kárpátalja a 27 ukrán régió közül (24 megye, Kijev, Szevasztopol, Krimi Autonómia)
területét tekintve a 24., a lakosság száma alapján a 20., az egy főre jutó GDP szerint a 25., a
mezőgazdasági termelést illetően pedig a 24. helyen áll. A következő táblázat adatai
megerősítik azt a közvélekedést, miszerint Kárpátalja az egyik legelmaradottabb régiója
Ukrajnának.
43. sz. táblázat

Kárpátalja megye-néhány fontosabb gazdasági mutató
(1999-2002)
1999 2000 2001 2002
Egy főre számított GDP Ukrajnában, grivna 2081 2788 3766 na
Egy főre számított GDP Kárpátalján, grivna 1563 2151 2781 na
GDP index Ukrajnában, % 99,8 105,9 109,1 104,1
GDP index Kárpátalján, % 105,4 107,8 110,6 112,7
Ipari termelési index Ukrajnában, % 104,0 112,0 114,0 107,0
Ipari termelési index Kárpátalján, % 120,0 144,0 122,0 112,0
Mezőgazdasági termelési index Ukrajnában, % 93,0 110,0 110,0 102,0
Mezőgazdasági termelési index Ukrajnában, % 100,6 108,1 109,6 102,8

Lakosok száma, E fő 1154,4 1252,3 1258,3 1253,9
- 182 -

1999 2000 2001 2002
Gazdaságilag aktívak, E fő 552,7 545,8 537,5 584,0
Családi jövedelem, grivna/hó, ebből 345,7 458,5 596,3 604,8
⇒ pénzjövedelem, % 62,8 65,1 77,7 80,1
Családi fogyasztás, grivna/hó ebből 396,5 483,8 437,8 387,8
⇒ élelmiszer, % 61,1 63,2 52,6 53,1
⇒ alkohol, % 3,1 3,0 2,1 2,0
⇒ dohánytermékek, % 2,2 2,4 2,0 1,8
Forrás: Ukraine in figures in 2001, Statistical abstract Moscow 2003, Zakarpatia, 2002,
A grivna középárfolyama - 1 USD = 4,13 gr (1999); 1 USD=5,44 gr
(2000); 1USD=5,37 gr (2001); 1 USD=5,33 gr (2002)

Az adatok ugyanakkor azt is jelzik, hogy mind a GDP, mind az ipari, mind a mezőgazdasági
termelés növekedését tekintve a megye mutatói jobbak az ukrán átlagnál. A jelenség mögött
az a tény áll, hogy az 1998-1999-ig tartó visszaesés lényegesen jobban érintette ezt a határvi-
déket, mint az ország egészét: amíg Ukrajnában a fontosabb mutatók a jelzett időszakban kb.
50%-al estek vissza az 1990-es szinthez képest, addig Kárpátalján a csökkenés 60-70%-os
volt, s így a növekedés az elmúlt években nagyon alacsony bázison következett be.

Mind a kimutatott családi jövedelem, mind a regisztrált fogyasztás csekély, az utóbbiban vi-
szont az élelmiszerek részaránya igen magas. Két bíztató jelet azonban már felfedezhetünk:

• A családi jövedelmen belül folyamatosan nő a pénzjövedelem aránya, ami a gazda-
sági transzformáció egyik közvetett bizonyítékának tekinthető.
• Bár továbbra is rendkívül magas a családi fogyasztáson belül az élelmiszerek rész-
aránya, ugyanakkor ezek súlya szignifikánsan csökkent az elmúlt években.

A fejezet zárásaként áttekintést nyújtunk Kárpátalja külkereskedelméről, ezen belül bemutat-
juk Magyarország pozícióját is a megyei partnerek sorában.
- 183 -

44. sz. táblázat
Kárpátalja megye külkereskedelmi forgalma
(1999-2002 M USD)

1999 2000 2001 2002
Export Import Export Import Export Import Export Import
Ukrajna összesen 11.582 11.846 14.573 13.956 16.265 15.775
Kárpátalja, ebből 169,3 158,4 215,3 183,9 253,5 243,2 288,5 255,7
⇒ agrár termé-
13,9 9,9 17,1 14,2 16,4 12,2 16,7 14,1
kek
Magyarország 34,3 26,1 46,0 26,8 65,1 45,9 103,3 43,3
Magyarország rész-
20,3 16,5 21,4 14,6 25,7 18,9 35,8 16,9
aránya, %
Ausztria 36,7 28,3 50,9 36,9 56,4 42,0 45,3 39,4
Németország 37,5 39,4 48,9 37,9 51,5 44,7 41,0 35,2
……….
Szlovákia 10,4 5,2 10,4 4,3 14,4 7,3 17,9 8,3
Lengyelország 0,9 3,1 2,2 1,1 4,5 2,9 5,6 3,7
Csehország 6,2 3,5 8,1 5,4 5,2 8,0 5,4 33,1
Románia 0,2 0,7 0,3 0,04 0,9 0,3 0,5 0,5
Forrás: Statistical abstract Moscow 2003, Zakarpatia, 2002, saját számítások

Kárpátalja megye külkereskedelmi adatait vizsgálva az alábbi következtetések vonhatók le:

• A megye Ukrajna külkereskedelmi forgalmának jelentéktelen hányadát adja, az itt re-
gisztrált export-import értéke alig 1-2%-ot képvisel az ország méretéhez képest önma-
gában sem túl jelentős külforgalomban.
• Kárpátalja külkereskedelmében az agrár termékek 7-8%-os részaránnyal szerepelnek,
azaz ez az árucsoport nem tartozik a volumenhordozók közé.
• Magyarország az elmúlt években végig Kárpátalja legfontosabb külkereskedelmi part-
nere volt, a magyar cégek adják a külfölddel bonyolított árucsere 20-30%-át.
- 184 -

• Külön érdekesség, hogy a magyar cégek jelentősebb volumenben tudnak kereskedni
Kárpátalján, mint osztrák és német vetélytársaik, holott ezek aktivitása is érzékelhető-
en megnőtt az elmúlt időszakban.
• A magyar cégek aktivitása sokszorosan felülmúlja lengyel, cseh és román vetélytársa-
ikét és a szlovák cégeknél is sokkal sikeresebben működnek.

A külkereskedelmi adatok elemzése alapján megállapítható, hogy bár a forgalmi volumenek
nem túl nagyok, mind Ukrajna a magyar cégek számára, mind pedig Magyarország a kárpátal-
jai vállalkozások részére fontos piacot jelent, sőt az elmúlt években a kölcsönös érdeklődés,
és ezzel a forgalom növekedése is tapasztalható.

A kárpátaljai magyarok közéleti szerepvállalását a magyarországi viszonyokhoz hasonló
polarizálódás jellemzi. A magyar nemzetiségű lakosság képviseletét két meghatározó politikai
erő látja el:

• Az 1989-ben alakult Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége (KMKSz) a poli-
tikai paletta jobboldalán helyezkedik el.
• Az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége (UMDSz) szociáldemokrata irá-
nyultságú tömörülés, amely az Egyesült Ukrajnai Szociáldemokrata Párt égisze alatt
politizál.

Témánk szempontjából a politikai hovatartozás figyelembevétele elkerülhetetlen, mivel a
KMKSz elsősorban politikai érdekképviseleti funkció ellátására törekszik, az UMDSz viszont
emellett kárpátaljai méretekben jelentős gazdasági érdekcsoportokat is tömörít. Így többek
között olyan nagyobb gazdasági szervezetek is az UMDSz-hez tartoznak, mint az Ukrajnai
Vállalkozásfejlesztési Központ vagy a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma.

Az elmúlt néhány évben, elsősorban a legutóbbi ukrajnai parlamenti választásokat követően,
több magyar nemzetiségű személy került fontos adminisztratív beosztásba. Így többek között
magyar nemzetiségű Kárpátalja megye egyik kormányzó-helyettese, a Megyei Tanács egyik
elnökhelyettese, a megyei adminisztráció Migrációs és Nemzetiségi Főosztályának vezetője
stb. A magyarok hatalmi struktúrában betöltött szerepét illetően – a politikai polarizáció men-
tén – erősen megoszlanak a vélemények: a KMKSz elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy
- 185 -

a pozícióba került magyarok mindenekelőtt az Ukrajnai Szociáldemokrata Párt érdekeit kép-
viselik, ugyanakkor az UMDSz joggal hangoztatja, hogy a második világháborút követően
ennyi magyar nemzetiségű vezető ilyen felelősségteljes tisztséget sose töltött be a térségben.
Megítélésünk szerint annak eldöntéséhez, hogy a vezető posztokra került magyarok valóban
érdemben hozzájárulnak-e a kárpátaljai magyarság helyzetének javításához, hosszabb időre
van szükség.

4.2 Javaslat az Ukrajnában élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések előkészí-
tésére, a lehetséges kapcsolódási pontok bemutatása

Ukrajna számos olyan sajátossággal bír, amelyek nem jellemzőek a többi környező államra,
ezért a Kárpátalján élő – különböző becslések szerint – 150-250 ezer főre tehető magyarság
gazdasági támogatásának megszervezésekor ezek a specifikumok nem hagyhatók figyelmen
kívül. Megítélésünk szerint a támogatási rendszert célzó döntések meghozatalakor a követke-
ző induló feltételeket kell mindenképpen figyelembe venni:

• Ukrajna – értékelésünk szerint – az egyetlen olyan nagyobb lélekszámú magyar lakos-
sággal rendelkező szomszédos ország, amelynek középtávon sincs esélye arra, hogy az
Európai Unió tagjává váljon, sőt még egy társult tagsági megállapodás megkötésének
esélyei is rendkívül bizonytalanok. (Az Európai Uniónak nincs jól megfogható Ukraj-
na politikája, ezért nehezen prognosztizálható a kapcsolatok jövője.)
• A jelenleg folyó tárgyalások alapján Ukrajna várhatóan legkésőbb 2005-ben a WTO
tagja lesz, ennek következtében a gazdasági jogszabályok, többek között adók, vámok
stb. rendszerének megszilárdulása valószínűsíthető, ami pozitív hatással lehet az
együttműködésre.
• Értékelésünk szerint az elkövetkezendő néhány évben bizonyosan folytatódni fog a
2000-2003. között megfigyelt lendületes gazdasági fejlődés. Ezt két meghatározó té-
nyező is magyarázza: a helyreállítás, mint ahogy az előző alfejezetben is láttuk, még
messze nem fejeződött be; a megszilárduló viszonyok a kelet-európai tapasztalatok
alapján nagyban indukálják a gazdasági fejlődést, ez általában jótékonyan hat a politi-
kai viszonyokra stb.
- 186 -

• A magyar-ukrán megállapodásnak megfelelően a két ország között zavartalan a sze-
mélyforgalom, a magyar állampolgároknak nem kell vízum ukrajnai utazásaikhoz, míg
az ukrán állampolgárok számára a vízum díjmentes.

Megítélésünk szerint Ukrajna esetében kizárólag olyan gazdasági támogatási rendszer
javasolható, amely szoros összhangban van az európai értelemben vett regionalizmussal.
Ennek megfelelően a gazdasági támogatás mindenekelőtt azt kell célozza, hogy Kárpátalja,
illetve a vele érintkező Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (egy Európai Unión kívüli, illetve egy
ahhoz tartozó szubrégió) minél több olyan közös projektet valósítson meg, amelyek a régió
egészének, illetve a két érintett megyének a harmonikus gazdasági fejlődését egyaránt
szolgálják. Ennek megfelelően a támogatási rendszernek olyannak kell lennie, amely
biztosítja, hogy a magyarországi fejlesztési projektek ne fejeződjenek be a magyar határnál,
hanem azok lehetőségeikhez mérten nyúljanak át Kárpátaljára is.

Értékelésünk szerint az Európai Unió támogatási rendszere erre tökéletesen alkalmas, sőt
némely közösségi politikák esetében kifejezetten ösztönzi az ilyen típusú fejlesztéseket.
Elöljáróban csupán három példát kívánunk megemlíteni:

• Az Európai Unió regionális politikája a szomszédos régiókba átnyúló fejlesztéseket
prioritással kezeli.
• Az EU közlekedési politikája az Európai Unió ún. határvidékeit, az odavezető, illetve
az ott megvalósuló infrastrukturális fejlesztéseket erőteljesen preferálja.
• A környezetvédelmi szempontok figyelembevétele a Maastrichti Szerződés aláírását
követően az egyes közösségi politikák koherenciájának fokmérője lett. Ez azt jelenti,
hogy egyetlen olyan fejlesztés sem valósítható meg, amely a környezetvédelem szem-
pontjait ne kezelné kiemelten. Ennek megfelelően Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
számos olyan projekt készíthető elő, amely egyszerűen elképzelhetetlen Ukrajna be-
vonása nélkül, mivel ennek hiányában a koherencia-feltétel nem teljesül, ergo a pro-
jekt nem támogatható.

Amennyiben a gazdasági támogatás rendszere az általunk javasolt prioritások mentén kerül
kidolgozásra, úgy ennek eredményeként a kárpátaljai magyarok néhány éven belül egy olyan
körzetben élhetnek, amely Ukrajna egyéb régióihoz viszonyítva gyorsabb fejlődést, harmoni-
- 187 -

kusabb viszonyokat, kedvezőbb életkörülményeket, a jövő generációi számára nagyobb pers-
pektívát nyújt. A most következő javaslatok tehát nem azt a célt szolgálják, hogy a gazdasági
támogatás segítségével a kárpátaljai magyarok „szülőhelyükön boldoguljanak”, Kárpátalja
életszínvonalánál jobb körülmények között éljenek, esetleg valamilyen címzett, etnikai alapú
támogatásban részesüljenek, hanem azt, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket maximálisan
kihasználva egy olyan revitalizált régió jöjjön létre egy évtizeden belül a határ két oldalán,
amely többek között a Kárpátalján élő magyarok életét is megkönnyíti.

Javaslataink természetesen teljes összhangban vannak az Európai Unióban elfogadott
szabályokkal, s abból az alaptételből indulnak ki, hogy

• Szabolcs-Szatmár-Bereg megye célzott fejlesztésével Kárpátalja helyzete, s így az ott
élő magyarok perspektívái is javíthatók.
• Kialakíthatók olyan speciális támogatási formák, amelyek kifejezetten a Kárpátaljával
fenntartott kapcsolatok fejlesztését szolgálják.
• A gazdasági támogatás szerves részét kell képezze egy, a jelenleginél kiterjedtebb és
több célú információszolgáltatás is.

Bár az Európai Unióban az állami támogatás általában nem engedélyezett, de a Római Szer-
ződést mégis több kategóriát meghatároz, amikor a támogatás automatikusan
összeegyeztethető a közösség elveivel. Témánk vonatkozásában megítélésünk szerint a
következő támogatási módozatok jöhetnek szóba:

• A szokatlanul alacsony életszínvonalú vagy jelentős foglalkoztatási gonddal küzdő te-
rületek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások.
• Meghatározott gazdasági ágazatok vagy területek fejlődésének előmozdítására nyújtott
támogatások.
• A kultúra és a nemzeti örökség megőrzésének előmozdítására nyújtott támogatások.

Hogyan válthatók „aprópénzre” a fent ismertetett főszabályok, azaz az állami támogatások
milyen nagyobb csoportokra oszthatók. A következőkben kizárólag azokat a lehetőségeket
ismertetjük, amelyek révén Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztése biztosít-
ható:
- 188 -

• Csoportmentességi rendeletek alapján adható támogatások
Az EU szabályai szerint több, különböző ismérv alapján létrehozott olyan csoport is
képezhető, amelyek számára célzott támogatás is nyújtható. Így például megítélhető
kifejezetten Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis- és középvállalkozások számára kü-
lönböző célú támogatás, s ez nyilvánvalóan hatni fog a Kárpátaljára fenntartott
kapcsolatokra is.
• A horizontális célú támogatások kutatás-fejlesztésre, környezetvédelemre, vállalatok
„megmentésére” és szerkezetátalakítására, valamint foglalkoztatási célokra igényelhe-
tők.
Amint a fenti felsorolás mutatja, kizárólag a kiíró szándékától függ, hogy olyan pályá-
zatok jelenjenek meg, amelyek határon átnyúló fejlesztéseket (is) támogatnak, például
a környezetvédelem területén, illetve olyan vállalatok megmentését segítik elő, ame-
lyek valószínűsíthetően a keleti kereskedelem, többek között a magyar-kárpátaljai gaz-
dasági kapcsolatok fejlesztésében érdekeltek.
• A regionális támogatások segítségével elsősorban az elmaradott térségek fejlődését
segítik.
Az adott típusú támogatás egyik kedvezményezettje – minden külön ráhatás nélkül -
nyilvánvalóan Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lehet, s ha a pályázati kiírás a határon
átnyúló együttműködés szempontjait is figyelembe veszi, úgy bizonyosan eléri a té-
mánk szempontjából alapvetően fontos célt: a határon túli magyarok helyzetbe hozá-
sát, gazdasági körülményeik javítását.
• Ágazati támogatások
Ez a támogatási forma a leszakadó ágazatok felzárkóztatását célozza, a szerkezetváltás
elősegítésére használhatók fel. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye esetében a versenyké-
pességük jó részét elvesztő élelmiszerfeldolgozó, építőipari stb. vállalatok helyzetének
javítása jöhet szóba.

A fenti általános támogatási lehetőségek nem csekély része már természetesen megjelent a
2004. évi, jelenleg is hatályos magyar támogatási rendszerben is. Értékelésünk szerint azon-
ban két fontos feltétel jelenleg még hiányzik ahhoz, hogy a támogatás egyben a határon túli
magyarok, így a kárpátaljai polgárok helyzetében is érdemi javulást hozzon:
- 189 -

• A 2004. évi pályázatok továbbra is „ágazati jellegűek”, az egyes minisztériumok a
különböző, köztük EU forrásokból kiírt pályázatok esetében szűken értelmezett saját
prioritásaikat követik. Ahhoz, hogy a jelenlegi lehetőségeket a határon átnyúló
együttműködés fejlesztésére is ki lehessen használni, feltétlenül egyfajta integrációra
van szükség.
• A pályázatok többsége szakmaspecifikus jellegű, ugyanakkor területi preferenciák
csak ritkán és elnagyoltan, míg csoportpreferenciák túl általánosan jelennek meg. Így
például célszerűnek tűnik, s az EU szabályok erre lehetőséget is adnak, hogy egyes
kis- és középvállalkozói pályázatok kifejezetten Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei cé-
geket célozzanak meg, illetve egyes fejlesztési célok a határmenti együttműködés bő-
vítését ösztönözzék.

Az elmúlt évek tapasztalata alapján a határ két oldalán működő gazdasági szervezetek közötti
együttműködés egyik leghatékonyabb formája a vegyes vállalat alapítása. Ezt azonban az ese-
tek nem jelentéktelen hányadában a kölcsönös tőkehiány akadályozza. Az Európai Unió sza-
bályai figyelembe veszik ezt a sajátosságot, s külön rendelkezés vonatkozik a kis- és kö-
zépvállalkozások tőkekivitelének támogatására (Regulation No.: 70/2001).

Ez abban az esetben nem minősül állami támogatásnak és mentes a bejelentési kötelezettség
alól, amennyiben a bruttó támogatási intenzitás (ennek meghatározásához az elszámolható
költségek százalékát vagy a beruházással létrehozott munkahelyek utáni munkabérek százalé-
kát kell figyelembe venni) nem haladja meg:

• kisvállalkozások esetén a 15%-ot;
• középvállalkozások esetén a 7,5%-ot.

Magyarország az EU-ba történő belépést követően, összhangban vállalt kötelezettségeivel, az
eddigieknél kiterjedtebb segélypolitikát kell folytasson. Ennek keretében állami finanszíro-
zással különféle fejlesztési projektek valósíthatók meg. Ukrajna bekerült azon 16 ország közé,
amelyek esetében segélyprogramok valósíthatók meg magyar költségvetési forrásokból. Ép-
pen ezért azt javasoljuk, hogy a kárpátaljai magyarok helyzetének javítása érdekében a bizto-
sított összeg terhére évente egy-két olyan projekt is valósuljon meg, amely a térség fejleszté-
sét szolgálja.
- 190 -

S végül, de nem utolsósorban ahhoz, hogy a fenti elképzelések részben vagy egészben megva-
lósulhassanak, a jelenlegivel összehasonlítva sokkal hatékonyabb információ-szolgáltatás
szükséges. Megítélésünk szerint a támogatási rendszer részeként, költségvetési eszközök fel-
használásával Kárpátalja területén 2-3 olyan fejlesztési tanácsadó központot kellene létrehoz-
ni, amelyek érdemi eligazítást nyújtanak a kapcsolatok bővítésében érdekelt helyi cégeknek és
vállalkozóknak.
- 191 -

5. Az Szlovéniában élő magyarság gazdasági helyzetének értékelése,

a támogatási rendszer legfontosabb elemei

5.1. Szlovénia és Muraköz gazdasága, a muraközben élő magyarok gazdasági helyzete

Dél-nyugati szomszédaink, a szlovének az egykori szocialista Jugoszlávia romjain, 1991-ben
alakították meg a történelem során első független államukat, a Szlovén Köztársaságot. A bő
20 ezer négyzetkilométer területű és szűk 2 milliós lakosságú ország fejlett, exportorientált
iparral, jó minőséget termelő, de drága mezőgazdasággal, ám minden szektorra jellemzően jó
munkakultúrájú, kiválóan képzett munkaerő állománnyal kezdte meg önálló életét. Viszony-
lag homogén lakosságú terület lévén, a függetlenséget rövid és kevés áldozatot követelő harc
árán szerezte meg, s önálló állami létének első tíz évében figyelemre méltó társadalmi-
politikai stabilitást és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést valósított meg. A piac beszűkülé-
se, a munkaerő drága volta és az előnytelen demográfiai folyamatok azonban már éreztetik
hatásukat a szlovén gazdaságban és politikában is. Az államháztartás krónikus hiánya, a fel-
gyorsuló privatizáció és a vele járó szociális feszültségek, valamint a politikában zajló gene-
rációváltás a következő tíz évet némileg bizonytalanabbá teszik Szlovénia számára. A függet-
lenné válás eufóriája után el kell helyeznie magát Európa térképén, úgy politikai, mint gazda-
sági tekintetben. A nagyhatalmakhoz fűződő viszonya mindezidáig kiegyensúlyozott volt,
szomszédságpolitikáján viszont saját helyzetének és súlyának valós értékelése alapján javíta-
nia kell. Annál is inkább, mert rá is ugyanazok a veszélyek leselkednek: a népességfogyás, a
lakosság elöregedése, a növekvő nyugdíj- és társadalombiztosítási terhek, a migráció miatti
társadalmi feszültségek, drámaian csökkenő gazdaságfejlődés és az egész ágazatok válságával
vagy éppenséggel eltűnésével fenyegető globalizációs trendek. A Mura folyó vidéke Szlové-
niában csekély számú magyar közösségnek ad otthont, amelynek fogyását immár mérsékelni
is nagyon nehéz, s csakis a terület gazdasági potenciáljának javítását célzó közös magyar-
szlovén erőfeszítésekkel lehetséges. Ez előtt a határon átnyúló együttműködés előtt új távlato-
kat nyit a két ország ez év május 1-én megvalósult európai uniós tagsága. A magyar-szlovén
kétoldalú kapcsolatok politikai téren korrektnek mondhatók, gazdasági téren az árucsere for-
galomban halmozódó szlovén aktívum érdemel figyelmet. Együttműködésünk magasabb
szintre emelése lehetséges és kívánatos.

*
- 192 -

5.1.1. Általános adatok

A Szlovén Köztársaság. az Alpok, a Dinári hegység, az Adriai tenger és a pannón síkság kö-
zött terül el. Északon Ausztriával (330 km), észak-keleten Magyarországgal (102 km), nyuga-
ton Olaszországgal (280 km), délen pedig Horvátországgal határos (670 km), tengerpartjának
hossza 46,6 km. Területe 20.273 négyzetkilométer. Lakossága 1.964.036. Ebből 1.631.363
(83,1%) szlovén, 6.243 fő magyar, 2.258 olasz, 127.118 pedig egyéb nemzetiségű. Számot-
tevő szlovén ajkú népesség él még Ausztráliában és Dél-Amerikában, elsősorban Argentíná-
ban. Őshonos szlovén kisebbség a Szlovéniával szomszédos Ausztriában (52 ezer fő), Olasz-
országban (60 ezer fő) s ettől jóval kisebb számban Magyarországon (6 ezer fő) található.
Szlovénia átlagos népsűrűsége 98,3 fő/négyzetkilométer. Európa legtöbb országához hasonló-
an Szlovéniában is csökken az élve születések száma és fogy a népesség. A kontinensen az
egyik legalacsonyabb viszont a csecsemőhalandóság (8,8/1000). A születéskor várható
élettartam férfiak esetében 72,13 év, nők esetében 79,57 év.

Az ország hivatalos nyelve a déli szláv nyelvek közé sorolt szlovén, amelyhez a két őshonos
kisebbség, a magyar és az olasz által lakott, hivatalosan kétnyelvűvé nyilvánított területeken a
magyar (mintegy 30 település Muraszombat és Alsólendva között, Muraszombat nélkül) és az
olasz (Koper/Capodistria, Portoroz/Portoroze és Piran/Pirano) nyelv is csatlakozik. A szlo-
vént, anyanyelveként, a világon megközelítőleg 2 millió ember beszéli. Az első nyelvemlék
(az ún. freisingeni emlék) a X. sz. második feléből való, a szlovén nyelv azonban az ezt köve-
tő évszázadokban háttérbe szorult, így írásbeli emlék ezekből a korokból nem maradt. A szlo-
vén nép azonban alighanem mégis nyelve fennmaradásának köszönheti saját fennmaradását,
közvetve pedig a Reformációnak. Az első szlovén nyelvű könyv ugyanis egy 1550-ben meg-
jelent protestáns bibliafordítás. Ma az ország lakosságának túlnyomó része katolikus, a pro-
testantizmus, pontosabban az evangélikus vallás éppen az egykor magyar fennhatóság alá
tartozó területeken maradt fenn, a Mura, ill. a Rába folyó vidékén. A Szlovén Köztársaságban
e két egyházon kívül még 30 felekezet működik. Szlovénia fővárosa Ljubljana, 323.300 la-
kossal. Legnagyobb városai: Maribor, Celje, Ptuj, Nova Gorica, Koper és Muraszom-
bat/Murska Sobota. Polgárainak csaknem fele városlakó. Az egyes országrészek között fej-
lettség tekintetében igen nagy a különbség. A legfejlettebb a közép-szlovéniai rész (a főváros-
- 193 -

sal, Ljubljanával) a legelmaradottabb pedig a szlovéniai magyarság lakóhelyéül is szolgáló
Muravidék. A két terület egy főre eső GDP értéke közötti arány 1: 1,7. A Muravidéket a la-
kosság viszonylag alacsony iskolázottsági szintje, a tönk szélén álló, ill. már tönkrement
nagyvállalatok, mint munkaadók dominanciája, a kis- és középvállalkozói szféra hiánya és a
közlekedési infrastruktúra fejletlensége is sújtja.

5.1.2. Belpolitika

A szlovén törvényhozás legfőbb szerve a Nemzetgyűlés, amelyben a 86 képviselői hely a
2000. évi törvényhozási választások óta a következőképpen oszlik meg a pártok között: Szlo-
vénia Liberális Demokráciája (LDS) 34 képviselői mandátummal rendelkezik, a Szlovén De-
mokrata Párt (SDS) 13 mandátummal, a Szociáldemokraták Egyesített Listája (ZLSD) 11
képviselővel, a Szlovén Néppárt (SLS) 10 mandátummal, az Új Szlovénia (Nsi) 8 képviselő-
vel bír, a Szlovén Nyugdíjasok Demokratikus Pártjának (DeSUS) 4 képviselője van, a Szlo-
vén Fiatalok Pártjának (SMS) pedig 3, a felsoroltakon kívül jelenleg egy független képviselő
tevékenykedik. A Szlovéniában őshonos két nemzeti kisebbség, a magyarok és az olaszok
egy-egy képviselőt küldenek a nemzetgyűlésbe. A mandátumok négy évre szólnak, így az
idén, várhatóan októberben, ismét törvényhozási választások lesznek. A parlament mellett egy
fajta felsőházként működik az ún. Államtanács, amelynek 40 tagját különböző társadalmi-
gazdasági érdekcsoportok indirekt módon és 5 éves hivatali időre megválasztott küldöttei ad-
ják.

A 2000. évi választások után felállt alapvetően baloldali-liberális szlovén kormánykoalíció-
nak eredetileg négy tagja volt. Közülük a legerősebb az LDS, a második a reform kommunis-
ták pártja, az ZLSD, az ugyancsak baloldali orientációjú DeSUS politikailag súlytalan. A
kormánykoalíció negyedik tagja egészen a közelmúltig a jobb-közép SLS volt. Távozása a
kormányból akár önkéntesnek is tekinthető, hogy - már az őszi választásokra figyelemmel - az
utóbbi időben egyre több kérdésben helyezkedett az ellenzék álláspontjára. Másrészt viszont a
miniszterelnök, Tone Rop (LDS) mind autokratikusabb kormányzási stílusának is betudható.
Rop nem mérhető elődjéhez, J.Drnovsekhez, akitől 2002-es köztársasági elnökké választása-
kor vette át a stafétabotot. Míg Drnovsek sok, a gazdaságban és - az egykori jugoszláv Állam-
tanács elnökeként – és a nagypolitikában szerzett tapasztalattal rendelkezett, Rop előéletében
- 194 -

csak az LDS funkcionáriusa volt. A párt meglehetősen heterogén összetételű. Gyökerei az
egykori kommunista ifjúsági szervezetbe nyúlnak vissza, három cikluson átívelő kormányzati
„pályafutása” során azonban, de már korábban is, sok más (pl. kereszténydemokrata, par
excellence liberális) beállítottságú embert is tagjai sorába fogadott. Az egykori pártelnök,
Drnovsek megfellebbezhetetlen tekintélye és a párt szinte példátlan beágyazottsága a szlovén
politikai, társadalmi és gazdasági élet minden szegmensébe azonban mindeddig jó esélyt biz-
tosított számára a túlélésre és a hatalom megtartására. Tizenkét év után a választók egyre több
tanújelét adják a változás iránti igényüknek. Az ellenzék az utóbbi időben mind több területen
lép fel kezdeményezően, s szorítja védekezésbe a kormányt (ilyen volt pl. a nemrégiben, az
ellenzék kezdeményezésére megtartott népszavazás az állampolgári névjegyzékből annak
idején kétes alapon törölt, nem szlovén születésű személyek állampolgárságának helyreállítá-
sa ügyében). A legerősebb ellenzéki párt, az SDS élén a független Szlovéniáért vívott „hábo-
rú” hőse, Janez Jansa áll, a jobbközép blokk második legjelentősebb pártja az Andrej Bajuk-
féle Nsi2. Várhatóan sikerül tovább erősíteni pozíciójukat az októberi választásokig, de a győ-
zelem még nincs elérhető közelségben a számukra. Ha Szlovéniára „rászakadnak” az uniós
csatlakozás negatív következményei, amelyeket az LDS, az arany középutat betartó politiká-
jával eddig kivédett, a lakosság hangulata markánsan megváltozhat, ez azonban aligha követ-
kezik be októberig. A koalíción belüli „trónkövetelőnek”, a ZLSD-nek jók az esélyei az LDS
vezető szerepének átvételére. Gyengéje, hogy egyszemélyes párt amint az európai parlamenti
választásokra való felkészülés mutatta csak az elnök, Borut Pahor – aki a parlament elnöke is
egyben – tudja „eladni” a pártot, külföldön és odahaza egyaránt. Szlovénia stabilitásához
mindazonáltal a jövőben sem fér kétség, a kormány nagy tekintélynek örvend a gazdaság si-
keres menedzselésért, ügyes külpolitikai lavírozásáért Európa és Amerika között, s eddig jó
érzékkel választotta ki azokat az ügyeket is, amelyekben a nemzet iránti elkötelezettséget kel-
lett demonstrálnia.

5.1.3. Külpolitika

A Szlovén Köztársaság legfontosabb külpolitikai célkitűzéseinek egyike az euro-atlanti integ-
ráció volt. Európai Uniós csatlakozási szerződése 1999-ben lépett érvénybe. Akkor folyamo-
dott a teljes jogú uniós tagságért is, amelyet Magyarországgal együtt idén május 1-én el is
nyert, valamennyi tagjelölt közül a legrátermettebbként. Teljes jogú tagként az EU további
bővítését fogja szorgalmazni, hogy megvalósíthassa saját gazdasági-politikai céljait a délke-

2
Ő egyébként egy rövid, mintegy fél esztendeig már betöltötte a miniszterelnöki posztot, 2000-ben.
- 195 -

let-európai térségben. Hajlandó lesz ad hoc szövetségeket kötni a kisebb uniós tagállamokkal,
ill. maga is kezdeményezni fog ilyeneket a nagyobb tagállamok ellensúlyozására. Jóllehet már
a NATO-bővítés előző körében, 1999-ben is számított a meghívásra, Szlovénia csak idén
március 29-én lett az Észak-atlanti Szövetség tagja. Míg az uniós tagság szükségességében
többé-kevésbé megvolt az egyetértés a szlovén társadalomban, a katonai szövetség iránt az
utóbbi időben, legkivált az iraki háború kezdete óta nagyon lecsökkent a rokonszenv. Tagként
vélhetőleg nagyobb nyomásnak lesz kitéve, hogy részt vegyen különböző katonai missziók-
ban, Szlovénia a hozzájárulását „patikamérlegen” fogja mérni, s nagyon ritkán, ha egyáltalán,
fog kezdeményezőként fellépni. Saját hadserege korábban nem volt –a függetlenségért a még
a szocialista Jugoszláviában felállított az ún. területvédelmi erők vívták meg a harcot - , így a
haderőreformot könnyűszerrel végrehajtotta, a sorkatonaságot eltörölte. Önkéntes jelentkezé-
sen alapuló tartalékos állománnyal tölti fel a hadseregét, a szerződés időtartama 5 év. Egyelő-
re 6000 fő toborzásával számol. Tervezi, hogy 2010-ig a hadkötelezettséget is megszünteti.
Katonai költségvetése, amint ezt többször szemére is vetették, nagyon kicsi, aligha futja belő-
le nagyobb mérvű korszerűsítésre. A NATO kasszába 3 millió USD-t, vagyis a szervezet
költségvetésének 0,3%-át fizeti be. Iraki közreműködését ez idő szerint igyekszik „táv” segít-
ségnyújtással megoldani, mert az esetleges áldozatok még népszerűtlenebbé tennék a NATO-
tagságot. A Cerklje melletti katonai repülőteret ajánlotta fel a szövetségnek hasznosításra. A
NATO várhatóan nem repülőtérnek, hanem kiképzési célokra fogja igénybe venni. A szlovén
külpolitika mindezidáig figyelemre méltó ügyességgel egyensúlyozott Európa és Ameri-
ka között. (Az Egyesült Államokhoz fűződő különlegesen jó kapcsolatainak jele, hogy polgá-
rai vízummentesen utazhattak Amerikába. Jóllehet mindössze szűk 2 millió emberről van szó,
a gesztus, mint olyan, figyelemre méltó.) Ez azonban sokkal inkább Drnovsek és Kucan
semmint Dimitrij Rupel, külügyminiszter érdeme. Amennyiben nagyobb váltásra kerül sor az
őszi választások után, azt a szlovén politikának ez a szegmense is megsínyli.

Szlovénia kapcsolatai az őt körülvevő országokkal általában nem mondhatók rossznak, az
utóbbi időben azonban úgyszólván mindegyik szomszédjával meggyűlt a baja. Ljubljana túl-
zónak tartja egyes országok (köztük Magyarország) elvárásait vele szemben, szomszédai
ugyanakkor a kétoldalú kapcsolatokban csökönyösnek és kalmárszelleműnek látják Szlovéni-
át. Ezek a zavarok nem kis részben annak köszönhetőek, hogy egy fiatal nemzetről van szó,
amelynek még meg kell találnia a helyét Európában és a világban. A multilaterális, ill. a nagy
hatalmi központokhoz fűződő viszonyban ez az „önértékelési zavar” eddig nem volt nyilván-
- 196 -

való, mert Szlovéniát – elválik, hogy szerencséjére vagy sem – mostanáig a fentebb említet
két kiváló képességű politikus irányította. Kucan azonban tavaly, miután kitöltötte az alkot-
mány által megengedett két hivatali ciklust, leköszönt az államfői tisztségből, helyét
Drnovsek foglalta el, aki a kormányfői posztot cserélte fel a sokkal kisebb jogosítványokkal
bíró elnöki poszttal. Jóllehet mindketten, legkivált Drnovsek továbbra is jelen vannak a szlo-
vén politikában, befolyásuk csökkent, s mivel hozzájuk mérhető politikus nincs, az idei vá-
lasztásokon egy fordulat sem zárható ki teljesen a szlovén politikában. A szomszédos orszá-
gokkal mindenesetre Rop irányítása alatt már a jelenlegi kormány is rugalmatlanabb, mint
Drnovseké volt. Az osztrák-szlovén kapcsolatokban a két határon átnyúló tartomány, Karintia
és Stájerország közül mindig az előbbi okozott több zavart. Mintegy 52 ezer főnyi szlovén
ajkú lakosság él itt, s a Szabadság Párt vezére, Jörg Haider tartományi kormányzóként a kö-
zelmúltban nagy vihart kavart azzal, hogy nem volt hajlandó végrehajtani az alkotmánybíró-
ság döntését a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezéséről, kifogásolván, hogy túl alacso-
nyan, 10%-ban állapította meg a kisebbségi lakosság arányát az érintett településeken Ugyan-
akkor Haider javára írható több pozitív intézkedés is, amelyekről viszont a szlovén fél nem
hajlandó tudomást venni. Talán azért, mert cserébe el kellett ismernie, hogy a németek II.
világháború utáni kiűzése ellenére, maradtak német ajkú polgárok Stájerországban. Szlovénia
kétoldalú megállapodásban vállalt kötelezettséget helyzetük javítására. A szlovén közvéle-
mény erre igen érzékenyen reagált, ahogyan az elűzöttek vagyoni restitúciós törekvéseire is.
Olasz-szlovén viszonylatban a legnagyobb gondot az államosított vagyonokért fizetendő
kárpótlás jelenti. A Jugoszlávia és Olaszország határán lévő zónák katonai megszállásának
1954-es megszüntetésekor és Jugoszláviához, ill. Olaszországhoz csatolásakor jugoszláv terü-
letről eltávozott olasz ajkú lakosság kárpótlásának ügyét a Jugoszláv Szocialista Szövetségi
Köztársaság és Olaszország kötött 1983-ban, Rómában kötött egyezmény kísérelte meg ren-
dezni, amelynek értelmében Jugoszlávia a luxemburgi Dresdner Bankban nyitott számlára
helyez el erre a célra 110 millió USD-t. Vállalt kötelezettségéből Jugoszlávia felbomlása előtt
17 milliós befizetést teljesített, a fennmaradó 93 millió befizetésére az immár független Hor-
vát és Szlovén Köztársaság tett ígéretet 62-35 millió USD arányban Szlovénia a rá eső rész
befizetését 2002-ben teljesítette. Olaszország a befizetett összeget nem hívta le, s a javak ter-
mészetbeni visszaszolgáltatását szorgalmazta. Szlovénia uniós csatlakozásának közeledtével
ezt egyre erőteljesebben hangoztatta, Szlovénia viszonzásul a szlovén kisebbség jogainak
csorbításával vádolta szomszédját. Trieszt városában és környékén mintegy 60 ezer szlovén
ajkú polgár él. Kisebbségi jogaik védelméről 2001-ben fogadott el törvényt az olasz parla-
ment, ennek megvalósítása azonban még mindig nem történt meg maradéktalanul. A populis-
- 197 -

ta politizálás olaszországi térnyerésével érezhetően fokozódik a feszültség az olasz és a szlo-
vén népesség között Olaszországban, jóllehet az olaszok frusztrációjának nem igazán a szlo-
vének az okozói. Úgy osztrák, mint olasz viszonylatban a szlovén közvélemény nagyon érzé-
kenyen reagált bizonyos banki ambíciókra (az osztrákok vásárlási szándéka Stájerország szlo-
véniai „fővárosának”, Maribornak egy bankjára, míg az olaszoké a Koperi Bankra vonatko-
zott), mert attól tartanak, hogy e pénzintézetek segítségével az eltávozottak visszavásárolhat-
ják földjeiket és egyéb elkobzott ingatlan javaikat. Egy parlamenten kívüli párt 2002-ben nép-
szavazás kiírását kezdeményezte a bankok és biztosító társaságok külföldi kézbe adásáról. Ez
a téma, vagyis a külföldiek tulajdonszerzése Szlovénia uniós csatlakozási tárgyalásainak
egyik neuralgikus pontja volt. Addig nem is kerülhetett sor a társulási szerződés aláírására,
amíg szlovén részről bele nem egyeztek, hogy lehetővé teszik a külföldiek tulajdonszerzését.
A legtöbb vitás kérdés jelenleg horvát-szlovén viszonylatban merül fel. Így pl. mind a mai
napig nem sikerült rendezni a jogutód nélkül megszűnt egykori Ljubljanai Bank betéteseinek
kárpótlását (ez egyébként a többi utódállamhoz fűződő szlovén kapcsolatokat is mérgezi), a
krskói atomerőmű elmaradt horvátországi villamos energia szállításainak kompenzációját és a
két ország közötti határ, legfőképp a tengeri határ kijelölését. A két korábbi kormányfő Ivica
Racan, horvát és Janez Drnovsek szlovén miniszterelnök által 2001-ben parafált megállapo-
dást – amelyet egyébként a horvát Szábor nem ratifikált, s a szlovén nemzetgyűlés is elég
késedelmesen, Horvátország semmisnek tekinti, és a kérdést nemzetközi egyeztető fórum elé
kívánja vinni. Időközben Racan kormánya, választások előtti hazafias gesztuskét a parti vize-
ken túli 12 km-es sávot – egészen az Adriai tenger felező vonaláig – Horvátország saját öko-
lógiai és halászati zónájává nyilvánította. A nemzetközi jog szerint ez szabadságában áll,
Szlovénia azonban veszélyeztetve látja az érdekeit a hajózást és a halászatot illetően. Mind-
azonáltal jogi eszközökkel nem tud fellépni ellene, mert a koperi kikötőnek így is biztosítva
van a „szolgalmi út” a nemzetközi vizekre, Ljubljana azonban szeretett volna egy saját szuve-
renitása alá tartozó folyosóra szert tenni3. Róma az afférban inkább Zágráb, semmint Ljublja-
na pártját fogta, mivel az észak-adriai olasz kikötők, elsősorban is a hosszabb ideje pangó
Trieszt csak a tőle mindössze 7 km-re lévő Koper rovására, ill. azzal és a horvát Rijekával
összefogásban kaphat erőre. Szlovénia igyekezett magához ragadni a kezdeményező szerepet
ebben, amire azonban a jelek szerint Olaszország is igényt tart.

3
A két ország magatartását az is befolyásolja, hogy bizonyos híresztelések szerint a kérdéses térségben olaj- és
gázkincset is rejt a tenger mélye.
- 198 -

A magyar-szlovén kapcsolatok a hagyományos jószomszédi viszonynak megfelelően alakul-
nak. A magyar reláció fontosságát Szlovénia számára jelezte az is, hogy J.Drnovsek köztársa-
sági elnöki beiktatását követően elsőként Magyarországot kereste fel. Gyakoriak a vezetői
találkozók a Q4 együttműködés keretében, élénkek a parlamenti kapcsolatok, s rendszeresek a
szakbizottságok közötti konzultációk. A kölcsönös igényeknek megfelelően alakul a szaktár-
cák (FVM, BM, NEKÖM, NEKH) együttműködése. Rendszeres és magas szintű a kapcsolat-
tartás a két ország nem kormányzati szervezeti között is. Gyümölcsöző együttműködés való-
sult meg az uniós csatlakozási tárgyalások során, Szlovénia is támogatja a kisebbségi passzus
bekerülését az Alkotmányos Szerződésbe. A regionális együttműködés keretében közös erőfe-
szítéseket szándékozunk tenni a határ menti régiók felzárkóztatására, amely vonatkozásban
azonban egyelőre csak a felelősök találkozójára került sor. Államaink együttműködéséhez
megfelelő alapot teremetett az elmúlt éveket végigkísérő közös törekvésünk, hogy az Európai
Unió elvárásaival összhangban bizonyos módosításokat hajtsunk végre a vízum- és idegen-
rendészet, menekültügy, bel- és igazságügyi együttműködés terén. Az EU-hoz történő csatla-
kozás feltétele mindkét állam számára egyes korábbi államközi szerződések módosítása, meg-
szüntetése, illetve újabbak kötése. Ezekről a szaktárcák folytatnak tárgyalásokat, így pl. a Ju-
goszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal 1975. november 5-én kötött kishatárforgalmi
megállapodás megszüntetéséről, továbbá a határjelek kijelöléséről, fenntartásáról és karban-
tartásáról szóló megállapodásról, amit azonban hátráltat a szlovén-horvát határvita. Kedvező
fejlemény, hogy 2003. április 17-től lényegesen egyszerűbbé vált a határon történő átlépés.
2004. április 16-án Ljubljanában részletes megállapodás született, amely 2004. május 1-től
került alkalmazásra. Fontosabb elemei: a rugalmas, közös határellenőrzés bevezetése, az ösz-
szes, eddig kétoldalú átkelőhely nemzetközivé történő átminősítése és egyes átkelőhelyek
nyitva tartásának meghosszabbítása. A szlovén hatóságokkal konzuli ügyekben folytatott
együttműködés kiváló.

5. 1.4. Gazdaság.

Szlovénia az egykori szocialista Jugoszlávia gazdaságilag legfejlettebb tagja volt. Föld-
rajzi fekvése, történelmi és kulturális kötődései, hagyományai miatt már a kezdet-kezdetén
némi helyzeti előnnyel startolt. Földje mezőgazdasági művelésre csak korlátozottan alkalmas,
ezért, no meg azért is, mert osztrák koronatartományokként nagy részét néhány főúri család és
a katolikus egyház birtokolta, nagy létszámú szegényparaszti réteggel, de viszonylag jól kép-
zett városi iparossággal és a közeli olaszországi és ausztriai ipari központokban kinevelődött
- 199 -

ipari munkássággal rendelkezett. A szlovén gazdaság fejlődését nagyban segítette, hogy nem-
csak a belső piacon volt a jugoszláv viszonylatban kiváló minőségű szlovén termékek iránt
szinte korlátlan fogadókészség, hanem a harmadik világban is, amelynek élén az el nem köte-
lezett országok mozgalmának megalapítójaként a titói Jugoszlávia állt. A szlovén ipar, tehát,
már a szocialista államszövetségen belül is nagymértékben termelt külső, nyugati piacra is.
Az ottani elvárásoknak való megfelelés biztos tudatában kezdte meg önálló életét, s függet-
lenségének első évtizedében 4% fölötti gazdasági növekedést valósított meg, viszonylag ma-
gas szintű politikai és társadalmi stabilitás mellett. Mindemellett a jugoszláv belső és az el
nem kötelezett országok jelentette piac elvesztését a mai napig nem heverte ki. A társadalmi
stabilitást nem egy a munkaadói, munkavállalói oldalt és a tőkét magában foglaló történelmi
kompromisszum révén, hanem a társadalmi békének a költségvetés terhére történő megvásár-
lása árán érte és – fokozódó mértékben – éri el. A költségvetés változatlanul görgeti maga
előtt az egykori Jugoszlávia államadósságából rá eső mintegy 800 millió USD tartozást is,
amit hitelfelvételből fedezett.

A szlovén tranzíciót „levezénylő” M.Kucan és J.Drnovsek, valamint az ő védőszárnyaik alatt
kinevelődött politikusok a fokozatosság hívei voltak a gazdasági átmenetben, a nem minden
áron való magánosításéi, minek következtében Szlovénia viszonylag későn és vonakodva –
jól működő cégek esetében kizárólag külső nyomásra (EU, USA) – kezdte eladogatni vállala-
tait. A szlovén közvélemény a mai napig határozottan privatizáció ellenes. A bajba jutott
vállalatokat az állam kisegítette, s a részesedését igyekezett hazai befektetőknek eladni. A
célja a gyártó kapacitás és ezzel együtt a munkahelyek megőrzése volt. Ez egészen a legutób-
bi időkig sikerült is, de a nemzetközi gazdasági kilátások kedvezőtlen alakulása, a túlfoglal-
koztatás, a növekvő szociális és nyugdíjterhek miatt duzzadó költségvetési deficit némileg
megtörte a szlovén politikai és gazdasági elit ellenállását: két évvel ezelőtt felgyorsult a priva-
tizáció üteme. A 2003-2004. évben 21 vállalat eladását tervezik. Választási évről lévén szó,
nem valószínű, hogy ezt maradéktalanul teljesítik, annál is inkább, mert több vas- és acélipari
vállalat is rajta van a listán, amelyeknek eladása révén sok ember kerülhet az utcára. A mun-
kanélküliségi ráta a szlovén statisztikai hivatal adatai szerint 2003-ban 6,7%-os volt. A legna-
gyobb befektetők Szlovéniában az osztrákok, az összes külföldi befektetések egy harmadát
valósítják meg (papíripar, építőanyag-ipar, gépipar, cementgyártás a legérdekesebbek szá-
mukra, értékelik a jól képzett, minőségorientált munkaerőt, amelynek hátránya, hogy a többi
közép-és kelet-európai országgal összehasonlítva drága), őket messze lemaradva követi Svájc,
Németország, Franciaország és Itália.
- 200 -

A szlovén gazdaság makro-ökonómiai mutatói a 2003-as év utolsó negyedévére vonatkozó
adatok szerint nem adnak okot túlzott optimizmusra: a GDP növekedés 11 éve a legalacso-
nyabb, 2,3%-os, a hozzáadott érték a pénzpiaci szolgáltatások terén nőtt a legnagyobb mér-
tékben (5,7%), visszaszorulóban vannak viszont a legtöbb munkaerőt foglalkoztató termelő
ágazatok, csökken a fogyasztói bizalom, nem kis részben a közszféra áttekinthetetlen költeke-
zése miatt rekordmagasságot ért el a költségvetési deficit. A szlovén kormány a belső fo-
gyasztás élénkítésével, kamatcsökkentéssel, a beruházások megkönnyítésével és a közszféra
költekezésének visszafogásával igyekezett javítani a helyzeten. Az utóbbi azonban, import-
ösztönző hatása révén, rontotta a külgazdasági egyensúlyt (a külkereskedelmi mérleg hiánya
2003-ban 952 millió EUR, ill. 654 millió USD volt), az EU javára. A szlovén kivitel szem-
pontjából legfontosabbak a jugoszláv utódállamok, Lengyelország és Oroszország, a legke-
lendőbb termék a gyógyszer. A jelentősen megnövekedett külföldi befektetések (az FDI az
1999-es 930 millió EUR-s szintről 2003-ban 2.838 millió EUR-ra növekedett) azonban a
makrogazdasági mutatók korrekciójára adtak lehetőséget a kormánynak: így pl. a 2001-es
8,4%-ról 4,6%-osra sikerült mérsékelni az inflációt, 1999-hez képest több, mint duplájára
növekedtek a devizatartalékok (4.100 millió USD-ről 8.439 USD-re 2003-ban), ugyanakkor
az adósságállomány is (1999-ben 5.490 millió USD, 2003-ban 12.995 millió USD), ami
azonban még mindig alacsonyabb, mint a „régi” uniós tagállamok többségéé. A gyorsabb
ütemű privatizáció ellenére Szlovéniának a stratégiai ágazatokban, mint amilyen pl. az
energetika sikerült még mindig megőriznie a többségi állami tulajdont.

Jóllehet maga a szlovén piac a külföldi tőke iránt gyanakvó, a szlovén gazdasági penetráció
igen sikeres volt, elsősorban a jugoszláv utódállamokban. Ez mindenekelőtt olyan ténye-
zőknek köszönhető, mint a márkanevek ismertsége, a szlovén áruk minőségének nimbusza, a
hely, a személyek, a jogi-társadalmi háttér ismerete. Nagy piaci lehetőségek tárultak fel Szlo-
vénia előtt azoknak a szabad kereskedelmi megállapodásoknak a révén, amelyeket uniós csat-
lakozásra váró országként kötött a szomszédaival és az Orosz Föderációval. A jugoszláv
utódállamok esetében azonban a problémák elég hamar megmutatkoztak: kicsi a fizetőképes
kereslet, s mivel a szóban forgó országok nem sok piacképes árut képesek kínálni szlovén
piacra, túlságosan Szlovénia javára billen a mérleg, amit partnerei zokon vesznek. Szerbia-
Montenegróba különösen jelentős a szlovén tőkeexport, a befektetők azonban viszonylag
gyorsan megtérülő beruházásokra törekszenek, amit szerb részről a stratégia hiányával ma-
gyaráznak.
- 201 -

Egy a saját volumenéhez képest olyan szűk belső piaccal rendelkező gazdaság számára, mint
a szlovén nagyon fontos és komoly lehetőségeket hordoz az uniós tagság, ugyanakkor az is
nyilvánvaló, hogy jelentős áldozattal jár, aminek elviselésére nincs meg társadalmi konszen-
zus. A legnagyobb kárvallottja a mezőgazdaság és az arra épülő feldolgozóipar lesz, mert a
csatlakozás eredményeként a mezőgazdasági termények és élelmiszerek árában csökkenés
várható. A szlovén mezőgazdaság kicsi volumenű és drága, ugyanakkor az ipari munkahelyek
számának csökkenésével egyre növekszik a mezőgazdaságból élők száma, veszteségeiket
nagy részt az államnak kell majd kompenzálnia. Bizonyos iparágak várhatóan nagyon leépül-
nek, vagy akár teljesen eltűnnek majd a palettáról, így pl. a textil és ruházati ipar, vas- és acél-
ipar stb. Hatalmas versennyel néz szembe pl. a cipőipar és a szlovén ipar büszkesége, a sport-
szergyártás (ELAN). A lakosság és a gazdasági szakmai elit körében él a félelem, hogy az
ilyen profilú szlovén vállalatok az erős nyugati konkurencia könnyű prédájává válnak. A leg-
kevesebb oka az aggodalomra a háztartási elektronikával foglalkozó Gorenje Csoportnak, az
Iskra Emeco elnevezésű elektronikai gyárnak és a Krka gyógyszergyárnak van, amelyek a
közép- és kelet-európai térségben a 25 legerősebb cég közé számítanak. A gyártó ágazatokról
való hangsúly áthelyeződés most lesz majd igazán nyilvánvaló: a kereskedő cégek, mint pl. a
Mercator, a Merkur és az Intereurópa – amelyek már jelenleg is „mini multiknak” számítanak,
várhatóan tovább erősödnek. Az uniós tagság Szlovénia számára több relációban kedvezőtle-
nebbé teszi a kereskedés feltételeit a jugoszláv utódállamokkal. Az EU ugyanis gavallérosab-
ban bánt ezekkel az országokkal, mint Szlovénia a maga kétoldalú szabad kereskedelmi meg-
állapodásaiban. A horvát export pl. kifejezetten drágább lesz, hiszen az EU 7 éves türelmi
időszakot engedélyezett Horvátországnak termékei védelmére, Bosznia-Hercegovina és Ma-
cedónia pedig 11 éven szedhet vámot a hazai piac védelme érdekében. Ha ehhez hozzászámít-
juk azt, hogy a közös múlt okán ezek az országok nem úgy tekintenek a szlovén termékekre,
mint a többi EU-tagállamból származókra - vagyis, ha azonos áron kerülnek forgalomba, nem
biztos, hogy a szlovént preferálják -, a szlovén cégek helyzete a délszláv térségben kedvezőt-
lenebbre fordulhat. Szlovénia 2007-ben szándékozik áttérni a közös európai fizetőeszközre,
ennek érdekében már az idén csatlakozni kíván az európai árfolyam mechanizmus második
szakaszához (ERMII). Az Európai Bizottság reális lehetőségnek tartja a menetrend teljesíté-
sét, feltéve ha Szlovénia megfelelő pénzügyi fegyelmet tanúsít (esetében különösen fontos a
költségvetési deficit lefaragása, az államadósság kezelhető szinten tartása és a helyes árfo-
lyam-politika).
- 202 -

Szlovénia idén márciusban bekerült a Világbank által legfejlettebbnek elismert országok, vele
együtt, 28-as körébe. Ez egyrészt azt jelenti, hogy hitelfolyósító országgá válik, másrészt ma-
ga is a korábbiaknál kedvezőbb feltételek mellett vehet fel hitelt, s javulnak vállalatainak
üzleti kilátásai. Talán még ennél is fontosabb, hogy beleszólása lesz a nemzetközi pénzügyi
rendszer fejlesztésével kapcsolatos kérdésekbe és, ami a fő, a jugoszláv utódállamokban a
Világbank bábáskodásával zajló pénzügyi reformfolyamatokba, részt vesz a részben vagy
egészben a Világbank által finanszírozott projektumokban.

Magyarországnak Szlovénia, Horvátországot megelőzve, sorrendben 26. külkereske-
delmi partnere. Az árucsere összértéke 2003-ban 557 millió EUR volt. A magyar aktívum
azonban, amely éveken át meghatározó volt, folyamatosan csökken (2003: 64 millió EUR, a
2002 évinek mintegy 2/3-a). A magyar export kevesebb termékből áll, mint a szlovén kivitel,
ezért néhány cikk forgalmának visszaesésére igen érzékeny. Ezért hátrányosan érintette
kivitelünket 2003-ban és 2004 elején a sertéshús-exportunkkal szemben bevezetett szlovén
védintézkedés, amelynek megszűntetését 2004 áprilisában végleg sikerült elérnünk. A magyar
kivitel 2003-ban 3,3%-kal csökkent, a behozatal 12,7%-kal nőtt. Az összforgalom 3,2%-kal
volt magasabb, mint 2002-ben. A forgalom növekedését 2003-ban az import vezérelte. Míg a
magyar export 53%-át az élelmiszeripari nyersanyagok (főként gabona, nyershús), illetve az
ásványi és vegyipari termékek (benzin, kőolajszármazékok stb.) adják, a Magyarországra irá-
nyuló szlovén kivitel diverzifikáltabb, s így az egy-egy termékkel kapcsolatos konjunkturális
változásokra kevésbé érzékeny. A magyar gazdaság helyzetéről, teljesítő képességéről alko-
tott kép javításában szlovén relációban a szakmai rendezvények, vásárok bizonyultak haté-
konynak. A szlovén sajtóban a két ország összehasonlításából Magyarország szinte sosem
kerül ki győztesen (megjegyzendő azonban, hogy nálunk fejlettebb országok sem).

A Gorenje Csoport új törökbálinti logisztikai központjának 2004. áprilisi átadása a kétoldalú
gazdasági kapcsolatokban jelentős eseményként értékelhető, ettől eltekintve azonban beruhá-
zásokkal alig vagyunk jelen egymás piacán, holott a befektetések növelése közös érdekünk.
A Magyar Alumíniumipari Rt.-nek többségi tulajdonú vállalata van Szlovéniában, a Talum
alumíniumkohó megvásárlására tett ajánlata azonban nem járt sikerrel, mert a szlovén állam
felfüggesztette a privatizációt. A MASPED-nek saját vállalata van a koperi kikötőben. Az
egymás országában eszközölt beruházások 6-10 millió USD-t tesznek ki, ami a lehetőségek-
hez, a szomszédságot és fejlettséget is figyelembe véve, elenyésző. E helyzet fő okai a köl-
csönös ismeretek hiánya, a szomszédos, ill. EU-országok szerepe, Szlovénia esetében a volt
- 203 -

jugoszláv köztársaságok által kínált lehetőségek, a szlovéniai privatizáció ellentmondásai és a
saját gazdaságról alkotott nem teljesen reális kép. Valamit javíthat a helyzeten a kettős adóz-
tatást kizáró új megállapodás, amelynek aláírására várhatóan 2004 nyarán kerül sor. A
PHARE, majd az INTERREG/CARDS, amely Horvátország bevonásával háromoldalúvá bő-
víti az együttműködést, jó lehetőséget kínál a határ menti gazdasági kapcsolatok fejlesztésé-
re. A vasúti összeköttetés korszerűsítésére az V/C folyosó keretében kerülhet sor, ehhez a
szlovén félnek sikerült részbeni hozzájárulást szereznie EU forrásokból. Elkészült a Lendva-
Rédics vasútvonal megvalósíthatósági terve. A MALÉV rövidesen közvetlen légijáratot indít
Budapest és Ljubljana között.

5.1.5. A muraközi magyarság helyzete

A szlovéniai magyar közösség szinte egy tömbben él a Muravidéken, Vas és Zala megyék
korábbi legnyugatibb vidékén. A 2002-es népszámlálás adatai szerint az utóbbi tíz évben
drámai – mintegy 25%-os – csökkenés következett be a szlovéniai magyarság létszámában.
További kedvezőtlen körülmény az időskorúak magas aránya, aminek alapján biztosra vehető,
hogy a tendencia, vagyis a szlovén viszonylatban a magyar lakta területeken a legnagyobb
mértékű a népességfogyás, a jövőben is fennmarad. A legfőbb gondot, s az asszimiláció fő
okát a viszonylagos gazdasági elmaradottság jelenti. A térség legnagyobb munkáltatói (a mu-
raszombati Mura Ruhagyár és a lendvai Nafta elnevezésű kőolajipari cég) évek óta súlyos
likviditási gondokkal küzdenek és leépítenek, a munkanélküliségi ráta az országos átlag
duplája, egyes források szerint egyenesen 30% körül mozog. Hovatovább az egyetlen megél-
hetési forrás a mezőgazdaság – kertészet és szőlőtermesztés -, az idegenforgalomban, a falusi
turizmus fejlesztésében is rejlenek lehetőségek, de komoly befektetésekre helyben nincs pénz.
A foglalkoztatási gondok, az elvándorlási kényszer megszüntetése nélkül a szlovéniai ma-
gyarság feloldódása a többségi népben megállíthatatlan folyamat. Egyre több szakember úgy
ítéli meg, hogy a Muravidéken négy évtizede folyó kétnyelvű oktatás szintén az asszimilációt
segíti elő, mert gátolja a teljes anyanyelvi kompetencia kialakulását, s ezzel korlátozza az is-
meretek befogadását, főként az átlagos vagy az alatti képességekkel rendelkező gyermekek-
nél, a helybeliek megítélése szerint egyébként is csak formális. A szlovéniai magyarság hely-
zete politikailag rendezett: az ország alkotmánya, az olaszokkal együtt őshonos kisebbségnek
tekinti őket, s egy-egy képviselői helyet biztosít számukra a nemzetgyűlésben. A kisebbségi
képviselőktől viszont a mindenkori kormányzat „elvárja”, hogy a kormány mellett szavazza-
nak. Az LDS hosszú ideje tartó kormányzati pozíciója miatt a magyarság képviselőjének vél-
- 204 -

hetőleg sok rosszpontot sikerült gyűjtenie ellenzéki pártoknál. Tény azonban, hogy a szom-
szédos országokban élő magyar közösségekkel szemben a muravidéki magyarság építette ki a
legteljesebb mértékben a maga kulturális autonómiáját. A magas színvonalú szlovén kisebb-
ségi politika azonban nem érvényesül maradéktalanul a mindennapi gyakorlatban, így pl. a
kétnyelvű ügyintézésre csak papíron van lehetőség.

A kisebbségpolitika terén szlovén részről fokozott óvatosság tapasztalható. Szlovénia a dél-
szláv kisebbségeket – elsősorban a szocialista Jugoszlávia más részeiből beköltözötteket nem
szándékozik nemzeti kisebbségként kezelni. A 2001-ben esedékes népszámlálást is elhalasz-
totta egy évvel, nehogy az ott ragadt délszláv migránsok létszámának deklarálásával, jogállá-
suk megoldatlanságával megterhelje az utódállamokhoz fűződő, még több kérdésben rende-
zetlen viszonyát, ill. saját uniós csatlakozásának folyamatát. A népszámlálás lebonyolítása
során is érzékelhető volt a kisebbségiek számarányának csökkentésére irányuló szándék. A
kisebbségek identitásvállalásának az sem tesz jót az ország függetlenné válása óta érzékelhe-
tően megerősödött szlovén nemzeti öntudat és egyre nagyobb méreteket ölt az idegenellenes-
ség. Konkrétan a magyar kisebbség helyzetén nem javít az sem, hogy a cigányság - a Muravi-
déken igen nagy létszámban van jelen, magyar ajkú és nevű - megítélése egyre kedvezőtle-
nebb. Mindazonáltal a kisebbségpolitika terén kialakult a rendszeres együttműködés fóruma, a
kisebbségi vegyes bizottság, amely ha a megoldásra nem is, de a problémák felvetésére és
megvitatására lehetőséget ad. Így pl. ajánlást tett a szlovéniai magyar népesség drámai meg-
fogyatkozását kiváltó okok mélyreható elemzésére. A hármas, magyar-osztrák-szlovén határ-
térség népességmegtartó képességének fokozására nyilvánvalóan közös erőfeszítésekre van
szükség, erre új lehetőségek tárulnak fel hazánk és Szlovénia belépésével az Európai Unióba.
Többéves késedelem után idén megoldódni látszik a lendvai Kulturális Központ beruházá-
sának ügye, aminek jelentős lökést adott a magyar kormány által felajánlott és részben már
átutalt 100 M forintos támogatás. Megfelelő kormányzati figyelem esetén lehetőség van a
létesítmény 2004. augusztus 20-i befejezése. Magyar részről sérelmesnek találjuk viszont,
hogy a szlovén könyvtártörvény nem tette lehetővé a magyar koordinációs könyvtár kétnyel-
vű területre, Lendvára telepítését, jóllehet erről a vegyes bizottság előzetesen ajánlást fogal-
mazott meg, így az továbbra is Muraszombatban működik, ami elérési nehézségeket okoz a
muravidéki magyarok számára. Ugyancsak nem jött létre a maribori területi levéltár lendvai
fiókja.
- 205 -

A Muravidéken nagy hagyománya van a magyar kulturális értékek megőrzésének. Az
elcsatolás óta szinte megszakítás nélkül működnek műkedvelő csoportok. A műfajokat a kor
divatja és a körülmények, adottságok határozzák meg. Így az 1920-as években a dalárda, az
amatőr színjátszás és a néptánc volt a leggyakoribb formája a magyar identitás és hagyomá-
nyok ápolásának. A II. világháború után átmeneti hanyatlás következett be, majd az 50-es
évek végétől ismét alakultak, ekkor már elsősorban népdalkörök, citerazenekarok, hímző és
fafaragó csoportok. A 80-as években az őshonos kisebbségek egyesületei számára bevezetett
állami támogatás nagy lendületet a műkedvelő egyesületek tevékenységének, az évtized végé-
re a legtöbb magyar lakta faluban alakultak ilyenek. A Muravidék mintegy 40 műkedvelő
csoportjának tevékenységét az 1994-ben megalakult Muravidéki Magyar Művelődési Intézet
koordinálja, s ellátja a módszertani irányítás feladatkörét is. Ezen belül jött létre 2002 októbe-
rében létrejött a Muravidéki Tudományos Társaság. A szórványban élő magyarság egyesüle-
tei közül a ljubljanai Petőfi Sándor és a Nova Gorica-i Mátyás Egyesület emelhető ki.

5.1.6. Szlovénia és a szlovéniai magyarság jövője demográfiai adatok tükrében.4

A 2002-es népszámlálás végleges adatai szerint Szlovénia lakossága (1 964 036 fő) 50 681
fővel (2,6%) több mint a legutolsó, 1991-ben végzett népszámlálás szerint volt. Ez azonban
csak látszólag mond ellent a népességfogyásnak, mint állandósult tendenciának, hiszen e nö-
vekedés fő forrása a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása után bekövet-
kezett népességmozgás, ill. az volt, hogy a már akkor is szlovén területen élő de más köztár-
saságból ide költözött személyek időközben rendezték állampolgárságukat. Szlovénia termé-
szetes szaporulata a két népszámlálás között eltelt időszakban már negatív volt (3.500 ember-
rel több halt meg, mint amennyi született). A 2002-es népszámlálás adatai szerint a szlovének
58.000 fővel fogyatkoztak meg Szlovéniában. A fogyás a magyar népességre fokozottan jel-
lemző, s okai – mint láttuk - nem pusztán a natalitás visszaesésében keresendők: az 1991-es
összeíráskor a szlovéniai magyarság még 8000 főt számlált, a 2002. évre azonban 6243-ra
apadt. Összességében a Goricko nevű tájegység magyar lakossággal rendelkező 8 településén
18,26 %-os, a Lendvavidék 23 magyar lakta településén 10,31 %- os volt a magyar népesség

4
Az adatok a szlovén Statisztikai Hivatal (Statisticni urad Republike Slovenije) honlapjáról szár-
maznak (2004-05-22).
- 206 -

csökkenése5, minek következtében a szlovéniai magyarság lakóhelyének tekintett Muravidé-
ken 50% alá esett vissza a magyarok aránya. A másik őshonos kisebbség, az olaszok száma
ugyancsak csökkent (2959-ről 2258-ra). Gyarapodtak viszont a romák 2259-ről/0,12% 3246-
ra/0,17% .

Ugyanakkor új keletű kisebbségek tűntek fel a palettán, így pl. a magukat bosnyákoknak val-
lók (21.542 fő/1,10%), akik korábban vagy nem nyilatkoztak nemzetiségi hovatartozásukról,
vagy a délszláv háború idején telepedtek meg Szlovéniában. A szocialista Jugoszláviában a
gazdasági migránsok kedvelt célpontja volt a többi köztársaságnál jóval fejlettebb Szlovénia,
így az 1970-1980-as években meredeken emelkedett az itt munkát vállaló albánok, bosnyá-
kok, szerbek és horvátok száma. Utóbbiak jó része távozott az államszövetség szétesése után,
minek következtében az utóbbi két etnikumhoz tartozók száma 1991-hez képest csökkent (a
szerbeké 47.401-ről/2,48% 38.964-re/1,98%, a horvátoké 52.876-ról/2,76% 35.642-
re/1,18%). Az albánok száma viszont csaknem megduplázódott 1991-óta (3.534-ről 6186-ra
emelkedett). A legutóbbi népszámláláson külön kategória volt a muzulmán (10.467
fő/0,53%). A nemzetiségi hovatartozást nem vállalók száma is igen magas: 22.141 fő
(1,13%), közülük a boszniaiaké 8062 fő (0,41%), s nem tudni, mit takar. Ugyanez áll a nem-
zetiségüket felfedni nem akarókra, akik 48588-an (2,47%) vannak s az ismeretlen nemzetisé-
gűekre is, akik 126.325 (6,43%) főt számlálnak. Bár a hivatalos szlovén politika ezeket az
etnikumokat nem hajlandó kisebbségként elismerni és kezelni és ragaszkodik a hagyományos,
vagyis az őshonos nemzeti kisebbség fogalmához, előbb-utóbb kénytelen engedményeket
tenni. Annál is inkább, mert ezeknek az új keletű etnikumoknak a létszáma nem csökkenni,
hanem - a nagyobb természetes szaporulat okán – emelkedni fog. A muzulmán elem minden-
esetre nagyon megerősödött, s a szlovén közvéleményt sokkolta a dzsámi építésére vonatkozó
igényük. A helyzet jelenlegi állása szerint ezek az etnikai csoportok (ez elsősorban a markán-
san különböző nyelvű, kultúrájú és vallású etnikumokra vonatkozik, így pl. a muzulmánokra,
de a szerbekre is) mintegy zárványként élnek a társadalomban, az integráció igénye sem a
többség, sem a kisebbség részéről nem számottevő. A gazdasági helyzet romlásával az ellen-
séges érzületek fokozódása várható.

A lakosság korfája, az európai országok többségéhez hasonlóan Szlovéniában is az idős em-
berek számarányának növekedését mutatja, a legnépesebbek a középkorosztályok (35-től 49
5
Az utóbbi arányszámban ugyan kisebb, de „abszolút értékben” nagyobb, mert itt tömbben él a magyarság.
- 207 -

évig), őket követik a fiatal felnőttek, 20-tól 34 évig, 20. életév alatt fokozatos fogyás tapasz-
talható, amely 15 éves korosztálytól felgyorsul: a 15 évnél fiatalabbak 2002-ben a lakosság
15,3 %- át tették ki az 1991-es 20,8%-hoz képest. A magyar népesség korfája ennél is ked-
vezőtlenebb. Csaknem egyharmada idősebb 60 évnél, míg a gyermekkorúak részaránya alig
8%. Országos viszonylatban a két népszámlálás között a szlovéniai átlagéletkor 3,6 évvel
emelkedett (2002-ben 39,5 év volt, a nők átlagéletkora 41,1 év).

Jellemző a háztartások számának növekedése (8,3% -kal) s az egy háztartásban élők számá-
nak csökkenése (3,0 főről 2,8 főre). A házasságban, ill. életközösségben élő párok 79 %-a
azonos (szlovén) nemzetiségű, a vegyes házasságok, ill. élettársi kapcsolatok 2,2%-ot tesznek
ki, míg az olyan párok aránya, amelyekben mind a két fél ugyanahhoz a nem szlovén nemze-
tiséghez tartozik 4,5 %. Több mint 27 ezerrel csökkent a gyermekes házaspárok száma, he-
lyüket részben a gyermeket nevelő élettársi kapcsolatban élő párok vették át, akiknek a száma
17 ezerrel megnőtt a vizsgált időszakban, de 14 ezerrel nőtt a gyermektelen házaspárok száma
is, ami azt jelenti, hogy a gyermeket nem vállaló házaspárok/élettársak tábora 4 ezerrel gyara-
podott. A csonka családok száma 8 ezerrel nőtt (1%), ami azt jelenti, hogy az összes családok
egy ötöde „egy szülős”. Ezek az adatok nemzetiségi bontásban egyelőre nem hozzáférhetőek,
de alapos okunk van feltételezni, hogy a trend a muravidéki magyar családok esetében is ér-
vényesül.

Az 1991-es népszámlálás alkalmával a lakosság 71,6 %- a nyilatkozta, hogy római katolikus.
Változatlanul a katolikus hívők tábora a legnépesebb (57,8%), míg azonban a délszláv gyűjtő-
államban ez a vallás különleges jelentőséggel bírt a szlovének számára identitásuk megőrzé-
sében (ez különböztette meg őket a legmarkánsabban a délről jövő pravoszláv vagy muszlim
gazdasági migránsoktól), a gyakorló katolikusok száma a függetlenné válás óta érezhetően
csökkent6. Az új keletű, Szlovéniában most megtelepedő felekezeteket gyanakvás, sőt, egyre
nyíltabb ellenszenv övezi.

Anyanyelv szempontjából Szlovénia viszonylag homogén országnak számít: a lakosság
87,7%-ának szlovén az anyanyelve, ezt követi a horvát (2,8%), a szerb-horvát (1,8%), majd a
szerb és a bosnyák (mindkettő 1,6%). A „szóródás”, tehát, az egykori közös államnyelv, a

6
A legutóbbi (2002) népszámlálás alkalmával a lakosság 10,1 % jelentette ki, hogy ateista, 3,5 %-a nyilatkozta,
hogy hívő, de nem tarozik egyetlen egyházhoz sem, 15,7 % nem kívánt válaszolni erre a kérdésre, 7,1 % vallása
ismeretlen.
- 208 -

szerb-horvát differenciálódásából adódik. A lakosság 1,8%-a beszél az említettektől eltérő
nyelvet anyanyelveként. A 2002-es népszámláláson először tehettek a polgárok különbséget
anyanyelvük és az általuk a családban használt nyelv között. Az eredmény azt mutatja, hogy
Szlovénia lakosainak 6,2 %- a használ más nyelvet, mint a szlovén a mindennapos érintke-
zésben, 4,5 %- uk a szlovénnel párhuzamosan. Az 1991-es népszámlálás alkalmával 8720 fő
(0,5%) jelölte meg anyanyelveként a magyart, 2002-ben már csak 7713 (0,4 %).

A két népszámlálás között eltelt időszakban a képzettségi szerkezet előnyösen változott. Míg
1991-ben a lakosság csaknem felének csupán általános iskola végzettsége volt, 2002-re ez az
arány egy harmadra zsugorodott. A lakosság 0,7 %- a nem rendelkezik semmiféle iskolai ké-
pesítéssel (1991 óta változatlan), ez az arány várhatóan csökkenni fog, az érintett generációk
kihalásával. Nagyon megnövekedett (54,1%) a középfokú képesítéssel rendelkezők száma
(1991-ben 43,1% volt). A főiskolát és egyetemet végzettek aránya 4 %- kal emelkedett. A
magyar kisebbség hagyományosan alulreprezentált a felsőoktatásban (felsőoktatásban részt
vevők száma az országos átlag 70%-a). A felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar nemze-
tiségű szlovéniai lakosok között szép számmal akadnak az egykori Jugoszlávia más területei-
ről, elsősorban is a Vajdaságból ide költözött magyarok. Ennek oka elsősorban a szlovéniai
magyarok által lakott terület viszonylagos gazdasági elmaradottságában keresendő. Az 1991-
es népszámlálás adatai szerint az országos értéknél jóval magasabb a semmilyen iskolai vég-
zettséggel nem rendelkezők száma, akkor 1955 főnek volt általános iskolai végzettsége, s 8-an
végeztek egyetemet. A középfokú képzési formák közül a rövidebb képzési idejű, szakmai
képesítést adó iskolák domináltak (767), míg a középiskolát végzettek száma 547 volt. Bár a
kiművelt emberfők nemzetiség szerinti megoszlásáról a 2002. évi népszámlálás eddig nyilvá-
nosságra hozott adatai nem árulnak el semmit, a trendek és a gazdasági helyzet ismeretében
semmi okunk sincs abban bízni, hogy a szlovéniai magyarság képzettségi szerkezete előnyére
változott.

Az aktív munkavállalói korban lévők a szlovén összlakosság 57,0%- a (949.078 fő), 43,0%
(714.791 fő) az inaktív lakosok száma. Az aktív keresők száma 1991-hez képest 7,4 %- kal
csökkent. Az 1991- ben regisztrálthoz képest 48,8 %-kal több a munkanélküli (130.774 fő).
Növekedett az inaktív lakosság létszáma (20,4 %-kal) is, 145.835 főre. Ez a tendencia, a kö-
zépkorosztályok nagy létszámára való tekintettel, folytatódni fog, s tovább terheli a költségve-
tést. A 2002-es népszámlálásban nyert foglalkoztatási adatok etnikai bontásban nem ismerete-
sek. A Muravidéken a munkanélküliségi ráta az országos átlagnál jóval magasabb, egyes
- 209 -

becslések szerint 30 % körül van. Sokan élnek itt mezőgazdaságból, s számuk a vidék egyéb-
ként se fejlett ipari potenciáljának hanyatlásával egyre gyarapszik. A 2002-es népszámlálás
külön nem vette számba a mezőgazdasági termelőket, ill. háztartásokat, erre csak következ-
tetni lehet majd, ha nyilvánosságra hozzák a háztartásokra vonatkozó kérdőívvel nyert részle-
tes adatokat. Ezzel a módszerrel a mezőgazdaságba kényszerűen retirálók vagy a jobb híján
kiváró fiatalok munkanélküliségét sikerült jótékonyan elrejteni, vagyis a regisztráltnál a Mu-
ravidéken a tényleges munkanélküliség jóval magasabb.

5.2. Javaslat a Szlovéniában élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések előké-
szítésére, a lehetséges kapcsolódási pontok bemutatása

2004. május 1. után Szlovénia az Európai Unió tagja lett. A szlovéneknek 1991 után a gazda-
ságban egy nagyon jó, modern struktúrát sikerült kialakítani. Mivel Szlovéniát a jugoszláv
időkben kirakatként kezelték, az organikus fejlődés sokkal kevésbé szakadt meg, mint bárhol
Kelet-Európában, s az országban a civil társadalom hagyományai is mind máig megmaradtak.

Szlovéniában 1991-től fokozatos gazdasági átalakulást valósítottak meg. A Markovic-
kormány privatizációs törvénye alapján haladtak tovább. Új pénzt vezettek be. A közös adós-
ságállomány kezelése akkor Szlovéniát nem terhelte, így nem eladósodott költségvetéssel
terhelten – mint általában a posztszocialista országok - hanem nulláról indultak, ami jelentős
előnyt jelentett nemcsak a volt Jugoszlávia országaival, de a többi volt szocialista országgal
szemben is. Ennek következtében az ország nem destabilizálódott, nem volt tömeges munka-
nélküliség, s mivel a privát szektor és a privát gazdálkodás képessége erősebb volt, részben
történelmi, részben a jugoszláv reform adta lehetőségek kihasználása folytán, ezért Szlovénia
egy jelentős hazai tulajdonosréteget tudott újra helyzetbe hozni. Ezzel együtt járt, hogy az
első időszakban rendkívül megnehezítették a külföldi tőke megjelenését és vigyáztak arra,
hogy a stratégiai ágazatok hazai kézben maradjanak. Mivel nem voltak eladósodva, nem vol-
tak rákényszerülve a külföldi tőkére. Jól megválasztott gazdasági stratégia mentén újjá építet-
ték azokat a kapcsolatokat, amelyek a szomszédos országokhoz fűzték őket, így Ausztria,
Olaszország és Magyarország felé. Magyarország vonatkozásában külön kiemelendő, hogy
Magyarország felé nem működnek szlovén félelmek, ami nem mondható el az osztrákok és
olaszok esetében.
- 210 -

Fejlesztési stratégiájukban visszatértek a hagyományokhoz. Szlovénia hagyományos gazdasá-
gi funkciója szerint ma a legerősebb szárazföldi szállítmányozási ország. Már 1995-ben elfo-
gadták a nemzeti autópálya tervét, ami mára befejezés előtt áll, s tulajdonképpen a tengertől a
magyar határig átmegy az országon. Mindössze a Mura-vidéken kell még 10 km-es szakaszt
megépíteni. Az autópályát úgy építették meg, hogy a teljes forgalmat, tehát az ország belső
forgalmát, az autópálya két oldaláról az autópályára lehet vinni - bekötő utakkal. A szállít-
mányozás mellett jelentős a minőségi turizmus, ami a szerencsejáték-iparhoz kapcsolódik és
sok ezer embernek ad munkát. A többnyelvűség szinte általános. A szolgáltatás aránya már
2000-ben mintegy 60 %-os volt. Hagyományosan jó a bankrendszer, ami még a jugoszláv
időkben is megőrizte funkcióját, pénzkereskedelem folyt benne.

Az autópálya-építéssel párhuzamosan a logisztikának is nagy teret engedtek, hangsúlyt he-
lyeztek a kikötő, a raktárelosztó-bázisok, a logisztikai bázisok fejlesztésére. Az átlagfizetés
140-160 ezer tolár (1 tolár = 1,20 forint), s mivel magasak a fizetések, jelentős a fogyasztás, s
az országot gazdasági stabilitás jellemzi. A két egyetemen, Ljubjanában és Mariborban mű-
szaki-orvosi-gyógyszerészeti-bölcsészeti karok vannak. A maribori egyetemen magyar iroda-
lom és nyelvészet tanszék is van.

Szlovénia szerepe az észak-dél irányú európai integrációban a 10 újonnan csatlakozott orszá-
gon belül igen jelentős. Szlovénia életében az 5-ös közlekedési korridor fontossága rendkívüli
jelentőségű, s tulajdonképpen Magyarország és Szlovénia között az egyik legfontosabb kap-
csolódási pont. Ehhez kapcsolódhatnak a kutatási-tervezési-beruházási- logisztikai projectek.
Ebben az összefüggésben különösen fontos felfigyelni arra a helyzetre, hogy Szlovénián belül
a magyarok által lakott Mura-vidék a legelmaradottabb. Ez a legkevésbé polgárosult rész, az
itt élő lakosság nem vállalkozó-típusú. Hogy a két ország határa mentén a jövőben mi fog
történni, az nagy mértékben függ attól, hogy Magyarország, amikor a régiókról gondolkodik,
milyen jövőképet szán magának, milyen régiókat, milyen kistérségi fejlesztéseket kíván ki-
alakítani. Az Európai Unió tagjaként Magyarországnak ezért célszerű figyelmet fordítani pél-
dául Lenti és környéke fejlesztésére, mivel a leggyengébben fejlett szlovén határmenti oldal
másképp Magyarország részről is el fog esni a gazdasági fejlesztési impulzustól. (Nagykani-
zsa a határtól 50 km-rel távolabb fekszik, ha megépül az autópálya a fejlesztés elmaradásával
oda fog áttevődni a fejlődés, s a határmente továbbra is leszakadó terület lesz, ami egyaránt
rosszul befolyásolja mind a szlovéniai magyar kisebbség, mind a határ magyarországi oldalán
élők jövőjét.)
- 211 -

Magyar-szlovén vonatkozásban elmondható, hogy jó példát nyújt az olasz-szlovén együttmű-
ködés, melynek történelmi gyökerei vannak és az elmúlt 50 évben sem csorbult jelentősen -
mint tengermelléki népek - nagyon jó egyetértésben működtek együtt autópálya-építésben,
tengeri kikötő-építésben. Ennek következtében az olaszokkal, már 1998-ban közös terveik
voltak mind az infrastruktúra-fejlesztésre, mind a határátkelőkre vonatkozóan.

A 2004. május 1-i EU csatlakozás után ugyanakkor szlovén-magyar vonatkozásban is ki kell
alakítani és meg kell szervezni, hogy mi történik a határátkelőkkel és milyen kisrégiós és re-
gionális fejlesztéseket célszerű ösztönözni, akár a logisztikai, akár az élelmiszer-feldolgozás
területén (mivel a föld itt is fel fog értékelődni) – hiszen sem a Mura-vidék, sem Zala megye
önállóan nem rendelkezik jelentős tőkevonzó képességgel.
- 212 -

6.Fejlesztési koncepció – Javaslat a határunkon túli
(Kárpát medencében élő) magyarság
társadalmi kohéziójának, fejlődésének, a térség integrációjának támogatá-
sát célzó lépések gazdasági eszközrendszerére

A diktatúrák bukásával Közép-Kelet-Európában is megvalósultak az emberek, áruk, tőke és
gondolatok szabad mozgásának és cseréjének alapvető feltételei. Megszűntek azok az állami
jogosítványok, amelyek lehetővé tették, hogy a politikai hatalom - egy szűk elit pozícióinak
fenntartása érdekében – széttördelje, szó szerint, a nemzeti-politikai határok közé szorítsa az
emberi-, kulturális- és gazdasági kapcsolatokat, a társadalmi szereplők együttműködését. Az
elitek monopóliumainak újratermelődése érdekében időről időre felbukkanó - a faji-, nemzeti-
, vagy vallási alapon szegregált csoportok primátusát zászlajukra tűző - politikai mozgalmak
és törekvések, időnként zajos kommunikációs jelenlétük ellenére, alig gyakorolnak hatást a
társadalmi folyamatok egészére.

A szabadságjogok kelet-európai kiteljesülésének azonban további feltétele a térség értékter-
melő képességének, lakossága jólétének növelése. Csak egy gazdagodó társadalomban való-
sulhat meg az érdekérvényesítés és szolidaritás közötti egyensúly, érvényesülhetnek a társa-
dalmi igazságosság elvei és oldódhatnak fel a térség sok évszázados, örökölt és újra-
újratermelődő konfliktusai.

A régió értéktermelő képessége, ma (ld. 1 – 5. fejezet) – nyugat-európai és észak-amerikai
összehasonlításban – alacsony. A gazdaság szereplőit terhelik a fejlődés fővonalától elkanya-
rodott kelet-európai fejlődés utóhatásai: a gazdasági tartalékok hosszú távú felélése, a megta-
karítások hiánya, a deficites termelési- és munka-kultúra öröksége. A piacra lépés, a piaci
tevékenységhez szükséges tudás és technológia alkalmazásának költségei ugyanakkor emel-
kednek. A közép-keleteurópai vállalkozások jelentős hátrányokkal veszik fel a versenyt a
történelmi gazdasági és üzleti központokban, a töretlen fejlődés körülményei között létrejött
vállalkozásokkal- és, különösen, a hatalmas erőforrásokkal gazdálkodó, nemzetközi nagyvál-
lalatokkal szemben.

A globális nagyvállaltok megjelenésével Kelet-Európa versenyhátránya jelentős területeken
csökkent. A multinacionális cégek belépése, tevékenységi területükön, pótolta a tőkebefekte-
- 213 -

tésekhez szükséges megtakarítások hiányát és gyors ütemben telepített olyan új termelési kul-
túrákat, amelyek hatása – a beszállítói és munkakapcsolatokon keresztül – kisugárzik a bel-
földi kis- és középvállalkozásokra és a munkavállalókra is. A munkakapcsolataikban maga-
sabb igényszintekhez igazodó vállalkozók és munkavállalók pedig, magasabb igényeket érvé-
nyesítenek saját partnereikkel, az általuk igényelt eszközök, áruk és szolgáltatások szállítóival
szemben.

A kelet-európai térségen kívüli központokból működtetett vállalkozások által vezetett fejlődés
azonban kockázatokkal jár. Bár az olcsó munkaerőre épülő, a térségbe kizárólag alacsony
szinvonalú kiszolgáló tevékenységeket telepítő vállalkozások lehetőségei, a munkaerő költsé-
geinek növekedésével, kimerülőben vannak és a multinacionális cégek telepítései, fejlesztései,
egyre inkább a magasabb színvonalú, tudásalapú, képzett munkaerőt igénylő tevékenységekre
irányulnak, a legmagasabb hozzáadott értéket megvalósító kutató, tervező, fejlesztő, design,
marketing és finanszírozási cégközpontok jellemzően a térségen kívül helyezkednek el.

A térségben termelt új, hozzáadott érték bővítésének, a jólét fokozásának meghatározó feltéte-
le ezért a lokális bázison létrejött kis- és középvállalkozások erősödése, kelet-európai közpon-
tú vállalatok, irányítási és fejlesztési központok kialakulása. A versenyképesség fokozásának,
a piaci jelenlét fajlagos költségei csökkentésének meghatározó eszköze a tudás és ismeretek
üzleti alapú cseréje, a hálózatba szerveződés.

A közép-európai régióban a vállalkozások közötti kommunikációt elősegítő, különleges adott-
ság a magyarországi és határon túli vállalkozások közös magyar nyelve, kulturális hagyomá-
nyai, a határon túli vállalkozások kettős kulturális kötődése, ismeretanyaga. A nyelvi- és kul-
turális közösségre épülő hálózatok, regionális jelentőségű vállalkozások, és vállalkozói cso-
portok szervezése erősíti Magyarország regionális-, és a régió európai és globális gazdasági
pozícióit, ugyanakkor hozzájárul a térség integrációjához, az emberek és csoportjaik közötti
kapcsolatok erősödéséhez, a történelmi feszültségek oldásához.

A térség vállalkozásainak erősödéséhez, határokon átnyúló hálózatokba szerveződéséhez a
mindenkori magyar kormányzatnak meghatározó, és nem csak gazdasági érdekei fűződnek. A
csoport-szupremáciára épülő, nacionalista, a térség és a világ biztonságát veszélyeztető törek-
vések mozgásterét csak a növekvő jólét és az emberek közötti napi munkakapcsolatok, a kö-
zös és kompatíbilis üzleti érdekek feltárása és érvényesítése szűkíti le.
- 214 -

A magyar kormányzat kiemelt céljai közé sorolta a régión belüli gazdasági kapcsolatok bőví-
tését, a Magyarországról a régióba irányuló befektetések bővülésének ösztönzését, a regioná-
lis vállalkozások és vállalkozói csoportok számának és piacrészesedésének növelését. A cél
egy lakossága, Európa és a globális emberi közösség jólétéhez és fenntartható fejlődéséhez
hasznosan hozzájáruló, az emberek és csoportjaik szabad kapcsolatrendszerére épülő, integrá-
lódó középkelet-európai régió megvalósítása.

A hazai lakosság jólétéhez fűződő eminens érdek, ezen belül, hogy a hazai vállalkozások – a
régió gazdaságaival folytatott versenyben – erősítsék regionális pozícióikat és Magyarorszá-
gon minél több, a regionális vállalkozásokban meghatározó jelentőségű, magas hozzáadott
értéket megvalósító irányító, tervező, kutató-fejlesztő, és üzleti szolgáltató központ jöjjön
létre.

A tárgyalt célterületek közül Magyarországgal egy időben csatlakozik az Európai Unióhoz
Szlovákia és Szlovénia, Románia csatlakozása 2007-8-ban várható. Az alábbiakban felvetett
javaslatok megvalósítását az EU tagországok tekintetében megkönnyítik a regionális és struk-
turális fejlesztési alapok felhasználásának határon túli kiterjesztésének lehetőségei, Románia
tekintetében viszont a következő években felhasználható, csatlakozást előkészítő alapok elér-
hetősége. Az ukrajnai magyar közösségek gazdasági integrációjának ösztönzése eltérő, első
sorban a politikai kockázatok csökkentésére irányuló módszereket igényelhet.
- 215 -

6.1. A magyar regionális befektetések adótechnikai és pénzügyi ösztönző
rendszere

A határon túli befektetések adótechnikai ösztönzése

Figyelemmel a hazai vállalkozások regionális befektetéseihez-, továbbá a határon túli terüle-
tek EU-csatlakozása előkészítésének gyorsításához fűződő nemzetgazdasági érdekekre, java-
soljuk az alábbi lehetőségek vizsgálatát:

• a magyarországi székhelyű és hazai többségi tulajdonban lévő vállalkozások
határon túli működőtőke befektetései 10 év alatt, költségként történő leírásának
engedélyezését a célterületek EU-csatlakozását előkészítő periódusban, illetve
• az ezen befektetésekből származó eredmény miatt Magyarországon felmerülő
nyereségadó-terhek mértékéig terjedő adóhitel engedélyezését a célterületek
EU csatlakozásáig terjedő időszakban.

Az intézkedés célja, a határon túli befektetések általános ösztönzése mellett, hogy - a a kettős
adózást kizáró megállapodások összefüggésében – motiválja a befektetőket a regionális vál-
lalkozások magyarországi adóztatására.

Pénzügyi ösztönzők: a befektetési- és hitelgaranciák rendszere, támogatott
kockázat-biztosítások

A határon túli befektetések ösztönzése érdekében javasoljuk – mind az EU csatlakozásra váró,
mind pedig a most csatlakozott határon túli területekre kiterjedően – az állami tulajdonú hitel-
intézetek (Eximbank, MFB, FHB,) bekapcsolásával, támogatott biztosítási és garancia-
termékek bevezetését:

• (különösen Ukrán viszonylatban) a befektetések politikai kockázata elleni biz-
tosítás, amely kiterjed a társadalmi rend erőszakos megdöntéséből, illetve erre
irányuló kísérletekből, zavargásokból származó kockázatokra, beleértve bár-
- 216 -

mely állami szervezet, vagy hatóság jogszerűtlen magatartásából származó va-
gyonvesztést, vagy károkat;
• az állami tulajdonú hitelintézetek határon túli befektetéseket ösztönző hitelga-
rancia-rendszereinek és az erre rendelkezésre álló kereteinek bővítését.

A Budapesti érték- és terménytőzsde regionális fejlődésének ösztönzése

Budapest regionális üzleti központként – a regionális működő-tőke- és pénzügyi befektetése-
ket, valamint áruforgalmat kezelő, finanszírozó és ahhoz kapcsolódó üzleti szolgáltatásokat
nyújtó szervezetek települési helyeként – történő erősödése érdekében kívánatosnak látjuk a
budapesti központi piacok tevékenységének kiterjesztését a régió országaira. Ennek érdeké-
ben:

• Magyarországon kívüli cégek BÉT-bevezetésének ösztönzését, az EU tagál-
lamok viszonylatában a tagtoborzás kormányzati támogatását;
• a tőzsdei tagság egyéb kritériumainak megfelelő, a régióban települt nem EU
cégek BÉT-tagságának engedélyezését;
• a terménytőzsde tevékenységének regionális kiterjesztését.

A BÉT regionális aktivizálásának meghatározó eszköze a határon túli befektetések árfolyam-
nyereségének adómentessége, illetve a kizárólag határon túli (EU-n kívüli) tevékenységet
folytató befektető-társaságok kedvezményes adóztatása.

6.2. A kis- és középvállalkozások közötti kapcsolatok bővülésének ösztönzé-
se

A közép-kelet-európai vállalkozások jelentős hátrányokkal veszik fel a versenyt a történelmi
gazdasági és üzleti központokban, a töretlen fejlődés körülményei között létrejött vállalkozá-
sokkal- és, különösen, a hatalmas erőforrásokkal gazdálkodó, nemzetközi nagyvállalatokkal
szemben. Versenyképességük javításának eszköze a networking: a tudás és ismeretek üzleti
alapon végrehajtott cserje, rugalmas, kompatibilis kapacitásokkal rendelkező vállalkozói há-
lózatok, konzorciumok kialakulása.
- 217 -

Kommunikációs eszközök

A vállalkozások közötti kapcsolatépítés meghatározó eszközei a magyarországi és határon túli
vállalkozások számára gazdaságosan elérhető, megbízható jogi-, adminisztratív-, gazdaság-
statisztikai és marketing adat-bázisok, strukturált szakmai címlisták: összességében mindazon
információk, amelyek birtokában a szakmailag felkészült, erőforrásokkal rendelkező határon
túli vállalkozás a magyarországi, a hazai vállalkozás a határainkon túli piacokra beléphet.

Az adatbázisok megléte és minősége mellett kiemelt jelentőségű a ’delivery’, az információk
gyűjtésének és gyors, olcsó elérésének eszközrendszere.

Az EÖKiK alábbiakban ismertetett, már megindított kommunikációs projektje az önszervező-
dést és önfejlődést támogató eszközökkel kívánja elősegíteni a regionális üzleti tevékenységet
támogató, folyamatosan karbantartott adatbázisok létrejöttét és regionális vállalkozói csopor-
tok kialakulását.

A Közép-Európai Közösség Üzleti Klub – CEUCOM program

Az EÖKiK (Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány) a közép-európai kis-
és középvállalkozások olyan hálózati rendszerének létrehozását kezdte meg, amely az isme-
ret-transzfert elősegítő vállalkozási egységek hálózatba illesztésével - a vállalkozások együtt-
működésének, vállalkozói fürtök szerveződésének, a szükséges tudás és piaci ismeretek üzleti
alapon történő, kölcsönös rendelkezésre bocsátásának ösztönzése útján - kívánja létrehozni a
szolgáltatások és ismeretek versenyképesség-erősítő koncentrációját, a piaci jelenlét fajlagos
költségeinek csökkentését.

Az EÖKiK által kezdeményezett, fejlesztés alatt álló rendszer virtuális üzleti klub: a régió kis-
és középvállalkozásainak önkéntes alapon szerveződő, széles hálózata. A hálózat szervezése
során az EÖKIK olyan új, web-alapú hálózat- és közösségszervezési módszereket és eszközö-
ket használ fel, amelyek segítségével - alkalmazva az elmúlt években felgyorsult szociológiai,
szemantikai, rendszerszervezési és mesterséges intelligencia-kutatások eredményeit – a ha-
gyományos hálózat-szervezési technikákkal elérhető sebesség többszörösével, ugyanakkor
- 218 -

alacsony költséggel alakíthatóak ki kompatíbilis és egymáshoz kapcsolódó érdekeltségű,
strukturált hálózatok, közösségek. A rendszer, az azt megalapító EÖKiK moderációja mellett,
önszervező: az adatbázisok, a „tartalom” kialakítását és karbantartását, a közvetített informá-
ciók meghatározó tömegét (96-98%-át) a klub tagjai állítják elő, illetve végzik.

A rendszer egyszerre járul hozzá a közép kelet-európai régió integrációjához, szereplői egy-
más közötti kapcsolatainak bővüléséhez; a civil-társadalom törekvéseinek artikulációjához,
intézményeinek gazdagodásához; a régió vállalkozásai egymás közötti kapcsolatainak bővülé-
séhez, versenyképességük fokozásához és a régióra társadalmi- és gazdasági folyamait érintő
kutatások hatékonyságának növeléséhez.
- 219 -

A CEUCOM* (Central-European Community) virtuális üzleti klub program tartalma:

• Tartalmi elemek:

• a létrehozás és működés modellje, módszertana és oktatási anyagai;
• a piac- és ország-specifikus adatbázisok;
• a tagok beléptetése és azonosítás útján kialakított strukturált címlisták és kap-
csolati térképek;
• a kereskedelmi, fizetési és egyéb munkafolyamatok adatai, ismeret-anyaga,
szerződéskötési és tranzakciós folyamat-támogatás;
• a beléptetés és lekérdezések útján kialakított marketing-adatbázis.

• Tartalom-közvetítő elemek:

• Az adatbázisok képzésének és elérésének internetes rendszere, a web-bázisú
oktató, piacelemző, elszámolási, levelező és dokumentum-kezelő alrendszerek
informatikai támogatása.

A program meghatározó eszköze a www.ceucom.org portál, amelyet az EÖKiK 2004- ben
kíván felállítani, fejlesztése folyamatban. A virtuális üzleti klub célzott taglétszáma 2004-ben
2500-5000 fő.

A program sikerét az EÖKiK a portál – legújabb technológiai eredményeken alapuló – külön-
leges minőségével kívánja biztosítani. A cél, hogy napi munkaeszközként használható üzleti
kommunikációs eszközt bocsássunk a régió vállalkozói rendelkezésére, amelynek fő szolgál-
tatásai:

• a működtetők és a tagok által szerkesztett, a régióban folytatott üzleti tevé-
kenységet támogató dokumentumtár és más adattárak feltárását könnyítő navi-
gációs- és kereső eszközök (jogszabálytárak, szakmai információs könyvtárak,
- 220 -

gazdasági statisztikai adattár, e-kormányzati kapcsolódási lehetőségek, pályá-
zat-szerkesztési segédanyagok);
• a közös érdeklődésre számot tartó kérdések artikulálására, közösségi állás-
pontok kialakítására, továbbá a tagok tevékenységének bemutatására alkalmas
strukturált fórum- és sub-page rendszer;
• üzleti formátumú, okmányértékű – elektronikus aláírással ellátott – levelező-
és kereskedelem-technikai támogató rendszer;
• személyes és szakmai címlisták és kapcsolati térképek;
• a régió kutatását támogató lekérdező, és közvélemény-kutató rendszer.

A rendszer olyan, szakmai, üzletági és érdeklődési körök szerint sokrétűen strukturált, folya-
matosan bővülő közösségek hálózatának felállítását ígéri, amely a tagjai közötti információ-
és üzleti alapú tudás-megosztás alapvető eszközévé válik. Elősegíti a két- és többoldalú üzleti
kapcsolatok, versenyképes üzleti csoportok, konzorciumok kialakulását és támogatja a szemé-
lyek és csoportok közötti professzionális kommunikációt.

A programelem indítása megtörtént, a rendszer felállításának tervezett futamideje 6 hónap,
költsége mintegy 10 M Ft, fenntartási költsége évi 10 M Ft.

A virtuális klub továbbfejlesztésének lehetőségei

• Az üzleti klubok fizikai hálózata, szakmai konferenciák (ld. Még 6.5.4)

A II.1.1 alapján létrejövő hálózat tagjaira épülő, a hálózat tagjai közötti személyes
kapcsolatokat erősítő szakmai ágazatonkénti konferenciák rendszere, amelynek
tematikája:

• Budapest: pénzügyi és üzleti központ - magyarországi üzleti és pénzügyi szol-
gáltatók a határon túli vállalkozások kiszolgálásában;
• Közép-európai régió – határon túli lehetőségek, határon túli üzleti szolgálatok
kínálata a regionálisan terjeszkedő magyarországi vállalkozások számára;
• Piactér-konferenciák: regionális kapacitás-kínálat és kereslet.
- 221 -

A konferencia-program indításának tervezett időpontja a virtuális üzleti klub mű-
ködésének 6. hónapja. A szakmai konferenciák önfenntartóak, előkészítésük mint-
egy 4 M Ft ráfordítást igényel.

• Integrációs szolgáltató-irodák rendszere (ld. 6.6 Hatékonyabb adminisztráció)
- 222 -

A regionális vállalkozások pályázati tőketámogatása

Figyelemmel a magyarországi központú KKV-k regionális szerepvállalása erősítéséhez, to-
vábbá az új EU tagországok gazdasági integrációjához, valamint Románia EU felkészülésé-
nek hatékonyságához fűződő egybehangzó érdekekre javasoljuk:

• a regionális és strukturális alapok feltételrendszerén belül a kis- és középvál-
lalkozások regionális együttműködését ösztönző pályázatok kiírását;
• a Magyarországra kiírt, vállalkozás-ösztönző pályázati lehetőségek kiterjeszté-
sét a hazai vállalkozások szlovákiai, szlovéniai, illetve romániai műveleteire;
• a regionális vállalkozások előkészítését támogató, ’PEA’ (pályázat-előkészítő)
program kiírását.

6.3. Mezőgazdasági és területfejlesztési kapcsolatok

A kárpótlási és restitúciós folyamatok a régió országaiban lezajlottak, a földvagyon koncent-
rációja megkezdődött. A mezőgazdasági ágazatok fejlődését a tőkehiány és – a régión belül
Magyarországon különösen erőteljes – politikai indíttatású földforgalmi korlátozások – féke-
zik. A föld tulajdonlását és művelését érintő vállalkozói- és finanszírozási kapcsolatok erősí-
tése hozzájárul a regionális integráció gyorsításához, ugyanakkor a határon túli mezőgazdasá-
gi vállalkozókat terhelő tőkehiány, a mezőgazdaság fejlődését korlátozó tényezők feloldásá-
hoz is.

A hazai mezőgazdasági vállalkozások regionális expanziója elősegíti ugyanakkor, a magyar-
országi mezőgazdasági és bio-technológia tudásbázis széleskörű hasznosítását, a mezőgazda-
sági ágazatokban megvalósuló hozzáadott érték bővítését.

A régió földforgalmi korlátozásokat nem alkalmazó gazdaságaiban (Románia) megindult a
földtulajdonlás és a mezőgazdasági vállalkozás szétválásának természetes folyamata. A föld-
területek tulajdonosi struktúrájában alacsony kockázatokat, biztonságos megtérülést és likvid
földtulajdonlási lehetőségeket kereső intézményi befektetők - földalapok, nyugdíj-alapok -
- 223 -

hosszú távú pénzügyi befektetései, míg a mezőgazdasági termelő-vállalkozásokban megfelelő
ismeretekkel rendelkező szakmai befektetők működőtőke-befektetései jelennek meg.

Amennyiben ez a folyamat a magyarországi vállalkozások részvétele nélkül zajlik le, úgy a
magyar mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó szolgáltató-ágazatok hátrányba kerülnek. A
kárpótlási és restitúciós folyamatok a régió országaiban lezajlottak, a földvagyon koncentrá-
ciója megkezdődött. A mezőgazdasági ágazatok fejlődését a tőkehiány és – a régión belül
Magyarországon különösen erőteljes – politikai indíttatású földforgalmi korlátozások – féke-
zik. A föld tulajdonlását és művelését érintő vállalkozói- és finanszírozási kapcsolatok erősí-
tése hozzájárul a regionális integráció gyorsításához, ugyanakkor a határon túli mezőgazdasá-
gi vállalkozókat terhelő tőkehiány, a mezőgazdaság fejlődését korlátozó tényezők feloldásá-
hoz is.

A hazai mezőgazdasági vállalkozások regionális expanziója elősegíti ugyanakkor, a magyar-
országi mezőgazdasági és bio-technológia tudásbázis széleskörű hasznosítását, a mezőgazda-
sági ágazatokban megvalósuló hozzáadott érték bővítését.

A régió földforgalmi korlátozásokat nem alkalmazó gazdaságaiban (Románia) megindult a
földtulajdonlás és a mezőgazdasági vállalkozás szétválásának természetes folyamata. A föld-
területek tulajdonosi struktúrájában alacsony kockázatokat, biztonságos megtérülést és likvid
földtulajdonlási lehetőségeket kereső intézményi befektetők - földalapok, nyugdíj-alapok -
hosszú távú pénzügyi befektetései, míg a mezőgazdasági termelő-vállalkozásokban megfelelő
ismeretekkel rendelkező szakmai befektetők működőtöke-befektetései jelennek meg.

Amennyiben ez a folyamat a magyarországi vállalkozások részvétele nélkül zajlik le, úgy a
magyar mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó szolgáltató-ágazatok (kutató-intézetek, vető-
mag- és tenyészanyag-termelők, technológia-szállítók, kereskedelmi rendszerek, stb.) vég-
képp elveszítik korábbi technológiai fölényüket, regionális vezető pozícióikat.
- 224 -

Regionális földalapok létrehozása

A régió mezőgazdasági földárai, európai összehasonlításban, alacsonyak. Az árnövekedést, a
régió egyes országaiban – így Magyarországon - csillapítják a külföldiek tulajdonszerzését
átmenetileg korlátozó jogszabályok, az emelkedés azonban, középtávon, a régió valamennyi
országában stabil, így lehetővé teszi a földtulajdonlás likvid piaci instrumentumainak beveze-
tését és intézményes befektetők bevonását a mezőgazdasági tevékenység finanszírozásába.

A földtulajdonlás és a mezőgazdasági vállalkozási tevékenység szétválása - a mezőgazdasági
ágazatok tőkeszegénységének csökkentésén és finanszírozhatósága korlátainak feloldásán túl
- hozzájárul a gazdaságos művelést lehetővé tevő üzemnagyság kialakulásához és - a föld-
használat rugalmas rendszerének megteremtésével - csökkenti a mezőgazdasági üzem kocká-
zatait is.

Javasoljuk ennek megfelelően, első sorban a különösen kedvező a piaci- és jogi környezetet
nyújtó romániai viszonylatban, olyan, piaci földalap létrehozását, amely – a földtulajdonnal
rendelkező romániai kisebbségek egzisztenciális probléma-megoldásának alternatíváin és a
tudásalapú magyar mezőgazdasági vállalkozások expanziójának elősegítésén túl – mintaként
szolgálhat a hazai földtulajdonlás piaci intézményeinek kialakításához is.

A javasolt földalap azon földtulajdonosoknak nyújt lehetőséget vagyonuk likviddé tételére és
abból folyamatos jövedelem-képzésre, akik annak megművelésére (tőke-, vagy szakismeret-
hiány, előrehaladott életkor, eltérő életforma, vagy a gazdaságos üzemnagyságot el nem érő
birtokméret miatt) nem képesek. A földalap ezen földtulajdonosok birtokait, földtulajdonra
épülő befektetési termékek ellenében (földtulajdont megtestesítő eredményfüggő-, kötött ho-
zadékú-, illetve életjáradékra jogosító értékpapírok) megvásárolja és értékpapírjait a budapesti
és más, likvid piacokon bevezeti.

A földalap valorizációját a földár-alakulás általános trendje biztosítja, pozitív reál-
hozadékáról az alap működtető szervezete a földvagyon tagosítása és bérbeadása, illetve ér-
téknövelő portfolió-kezelése útján – az erre alkalmas területek tekintetében beleértve mező-
gazdasági területek funkció-váltását, kereskedelmi és lakáscélú hasznosítását is - gondosko-
dik.
- 225 -

A fentieknek megfelelően javasoljuk – első lépésként romániai relációban – piaci földalap és
alapkezelő szervezet létrehozását.

• Portfolió-kezelő szervezet (EUR Földalap Rt.)

• Társasági forma: Romániában, román jog szerint alapított részvénytársaság*
* Romániában a jelenleg meg nem művelt földterületek kínálata – a restitúciós in-
tézkedések eredményeként – magas, a földalap létrehozását érdemben korlátozó
jogi korlát nincs. A tevékenység a későbbiekben a régió más országaira is kiter-
jeszthető.

• Tevékenységi kör: vagyonkezelés, ezen belül

földterületek tulajdon- és használati jogának megszerzése részvények, illetve spe-
ciális befektetési termékek (így életjáradék, tulajdont megtestesítő értékpapírok)
kibocsátása és vásárlás útján;
• a földvagyon portfólió-kezelése (az optimális, hasznosítható telekszerkezet ki-
alakítását célzó vételek és eladások);
• a földterületek bérbeadás útján történő hasznosítása.

• Működtető szervezet (EUR Management Kft.)

• Társasági forma: Kft. (Bejegyzési hely Budapest)
• Tevékenységi kör: management szolgáltatások, ezen belül

• az Rt. működtetésével kapcsolatos management feladatok ellátása, ezen belül
• ingatlanok hasznosítása bérbeadás és más, a mező- és erdőgazdasági tevé-
kenység optimális feltételeit és tőkeellátását biztosító szerződések útján;
• a használati mód módosítása (re-zónázás, stb.) a földvagyon értéknövelése ér-
dekében;
• a földvagyon és értéke növelését szolgáló értékpapír-kibocsátások szervezése,
tőkepiaci műveletek.
- 226 -

A kettős szervezet felállításának célja az Rt alap-jellegű működésének biztosítása, részvénye-
sinek, tulajdonosainak mentesítése a működtetéshez kapcsolódó közvetlen kockázatok alól.
(A project megvalósításának optimális alternatívája, társasági jogi szempontból, a nyíltvégű
alap lenne, ezt azonban az érvényes romániai jogszabályok nem teszik lehetővé.)

• Az alapítás fő lépései:

• elemzés, megvalósíthatósági tanulmány, dokumentáció
• a két szervezet zártkörű megalapítása
• vásárolható földterületek azonosítása, partnertoborzás
• nyilvános piaci megjelenés, kibocsátások

A határon túli földvásárlások hitelgaranciái

A hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások regionális expanzióját megalapozó
elsődleges eszköznek a 6.3.1 szerinti piaci földalapot és bérlési lehetőségeket tekintjük. Kívá-
natos azonban, hogy a magas színvonalú mezőgazdasági szakismerettel rendelkező vállalko-
zások, hazai gazdaságok számára nyitva álljanak a földvásárlás lehetőségei is. A földvásárlá-
sok, és föld-alapú befektetések támogatásának eszköze lehet a kapcsolódó hitelek kockázatait
csökkentő garanciák rendszere. A Földalap létrejöttével és vásárlási garanciái mellet a hitel-
garancia-rendszer alacsony kockázattal alakítható ki.

Regionális termelési integrációk kialakulásának ösztönzése

A hazai termelési know-how-ra épülő, illetve a magyarországi feldolgozó kapacitásokat és
kereskedelmi rendszereket kiszolgáló mezőgazdasági termelési integrációk határon túli kiter-
jesztésének pályázati eszközökkel történő ösztönzése. A pályázatok célja, minden esetben,
csak magas színvonalú termelési kultúra regionális telepítése lehet.

6.4. Zászlóshajó-projektek
- 227 -

A jelentős szakmai és közfigyelmet generáló, kisugárzó hatású projektek és tranzakciók a
vállalkozások orientációjának hatékony eszközei.

Hazai bázisú nagyvállatok regionális fejlődésének ösztönzése

A régió gazdasági integrációjának meghatározó eleme. Specifikus – a 6.1 szerinti, esetleg
megvalósuló általános adókedvezményeken túlmenő – ösztönzést nem igényel. Az OTP, vagy
a MOL regionális expanzióját, remélhetőleg, más megerősödő magyarországi bázisú szerve-
zetek is követik.

A kis- és középvállalkozások működési feltételeit javító ipari parkok

A hazai nagyvállalatok (MOL, OTP) rendelkeznek a régió országaiban történő piaci megjele-
néshez, a kockázatok csökkentéséhez szükséges piaci, jogi stb. ismeretekkel, illetve az ezek
meszezéséhez szükséges erőforrásokkal, a hazai KKV-k többsége azonban nem. Regionális
megjelenésük kockázatai halmozottak.

Ezen kockázatok csökkentése érdekében javasoljuk olyan, csoportos telepítési helyként al-
kalmas ipari-kereskedelmi parkok létrehozásának kedvezményes hitelekkel, illetve a fentiek-
ben vázolt garancia-rendszerrel történő ösztönzését, amelyek – ez támogatásuk feltétele – a
vállalkozások telepítésének nem csak műszaki, de üzleti szolgáltató infrastruktúrájáról (jogi,
adótechnikai, számviteli-audit, stb.) is gondoskodnak.

Privatizációs részvétel a régió kisugárzó hatású szolgáltató intézményeiben

A régió kisugárzó hatású szolgáltató intézményiben (pénzügyi és kereskedelmi szolgáltatók,
oktatási és egészségügyi intézmények) privatizációjában történő bekapcsolódás ösztönzése

A hazai vállalatok, vállalkozók regionális jelenléte és a régió vállalkozóinak magyarországi
megjelenése nem csak a gazdaságfejlődéshez, de az emberi és társadalmi kapcsolatok fejlődé-
séhez, a térséget időről-időre megosztó szegregációs, nacionalista tendenciák
periferizálásához, az örökölt feszültségek oldásához is hozzájárul. A regionális üzleti tevé-
kenység kapcsolatépítő hatása – a vállalkozás-vállalkozás és munkaadó-alkalmazott kapcsola-
- 228 -

tok pozitív eredményein túl – különösen hatékony, amikor a vállalkozás a fogyasztókat – ter-
mészetesen nem csak a határon túli kisebbségeket, a lakosság egészét - széles körben kiszol-
gáló retail-üzletágakban jelenik meg.

Ennek megfelelően különösen kedvezőnek – és ösztönzésre érdemesnek - tekintjük a hazai
bázisú vállalkozások megjelenését a lakossági szolgáltatásokat nyújtó ágazatokban: a kiske-
reskedelmi hálózatokban, a turizmusban és vendéglátásban, a lakossági bankszolgáltatások-
ban, a lakásépítés, a kulturális vállalkozások és – az utóbbiak modernizációját fékező politi-
kai tényezők csökkenésével - különösen az oktatási és egészségügyi szolgáltatások területén.

A két nagy hazai „multinacionális” regionális expanziója, ezt a szempontot, kiválóan kielégíti,
kívánatos azonban, hogy a hazai vállalkozások további területeken is megjelenjenek. Javasol-
juk ezért a lakossági szolgáltató területeken történő megjelenést ösztönző pályázati rendszer
kialakítását.

A gazdasági integrációs folyamatokhoz kapcsolódó kulturális programok

A magánszféra támogatási- és promóciós forrásai és a határon túli kulturális tevékenységek
ösztönzésére rendelkezésre álló állami források közötti szinergiák kihasználása, a felhasználás
hatékonyságának fokozása érdekében javasoljuk „partnership” jellegű, kulturális események
támogatását szolgáló pályázati rendszer kialakítását. Az így megvalósított kulturális esemé-
nyek (kiállítások, színházi- és zenei bemutatók, stb.) költségei megoszlanak az állam és a ma-
gánszféra között, ugyanakkor elősegítik a hazai vállalkozások határon túli tevékenységének
bevezetését, jelenlétének elfogadtatását.

A regionális szolgáltatásokat nyújtó magyarországi oktatási intézmények
fejlődésének ösztönzése, ösztöndíj-rendszerek

A hazai magyar- és vegyes tannyelvű oktatási intézmények regionális szolgáltatásai bövítése
érdekében javasoljuk, hogy a magánvállalkozások által felsőfokú intézmények hallgatóinak
folyósított ösztöndíjak korlátozás mentesen leírhatóak, a régió országaiból származó hallga-
tóknak nyújtott ösztöndíjak 100%-ot meghaladó mértékben leírhatóak legyenek
- 229 -

Regionális, többnyelvű médiumok létrejöttének ösztönzése

A műholdról sugárzott, illetve terjesztett és a határainkon túli kábelrendszereken terjesztett
magyarországi televíziós csatornák többnyelvű (román, szlovák, szerb, stb.) feliratozása – a
hazai médiumok határon túli jelenléte mellett – jelentősen hozzájárulhat a médiumok nézett-
ségének fokozásához, reklám-bevételeinek bővítéséhez is. A többnyelvűség megvalósítása
egyben feltétele, hogy a regionális vállalkozások ezeket a hazai médiumokat, promóciós esz-
közként, figyelembe vehessék. Az alacsony költségű feliratozási technológiák (ld. BBC
Prime) rendelkezésre állnak. Javasoljuk a közszolgálati csatornák többnyelvű feliratozásának
költségvetési támogatását és a kereskedelmi csatornák számára – az ORTT –keretei terhére –
hasonló célú pályázatok kiírását.

Szakmai konferenciák rendszere.

Az EÖKiK-CEUCOM regionális szakmai konferenciák koncepcióját a 6.2.1.2-ben ismertet-
tük.

Integrációs szolgáltató irodák

A közép- és kisvállalkozások regionális megjelenése adminisztratív terheinek és korlátainak
csökkentése érdekében javasoljuk a köz- és magánszféra együttműködésében megvalósuló
szolgáltató irodák hálózatának felállítását, a következő funkciókkal:

• Magyarországi, szlovákiai és szlovéniai (EU), romániai és ukrajnai cégbejegy-
zések ’egy ablakos’ ügyintézése;
• A regionális működés jogi és egyéb feltételeivel kapcsolatos tanácsadás;
• Pályázati tanácsadás és pályázat-előkészítés;
• Szakfordítói szolgáltatások (a Kárpát-medence nyelvei)
- 230 -

Felhasznált irodalom:

1. A new partnership for cohesion; convergence, competitiveness, cooperation.
Third report on economic and social cohesion/ Új partnerség a kohézióért; kon-
vergencia, versenyképesség, együttműködés. Harmadik jelentés a gazdasági és
társadalmi kohézóról, European Commission/Európai Bizottság, 2004. február
2. Arad megye 2001. évi statisztikai évkönyve – Arad megyei Statisztikai Hivatal, elekt-
ronikus formátum
3. Az anyanyelv a kétnyelvűségben, 1999, Maribor-Lendva, a Maribori Egyetem Peda-
gógiai Karának Magyar Intézete és a lendvai Magyar Művelődési Egyesület (Bokor
József, szerk.)
4. Bakacsi Gyula, 2002, A managerek előtt álló kihívások a XXI. században – az előadás
a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen hangzott el 2002 áprilisában.
5. Benedek Márta, 2002, Székelyföld a XXI. század elején – 7.1.2. Mezőgazdasági ter-
melés és értékesítés – Székelyföld regionális fejlesztéséért ösztöndíj program, Kisba-
con.
6. Bihar megye statisztikai évkönyve 2000, 2001, 2002 – Bihar megyei Statisztikai Hiva-
tala, 2001, 2002, 2003
7. Bogos Zsolt, 2002, Gazdasági folyamatok Székelyföldön, műhelymunka, Csíkszereda.
8. Brateş, Teodor, 1997, Privatizarea – Durerile facerii 1990–1997/Privatizáció – 1990-
1997 között ; Ed. Economică; Bucureşti.
9. Bukaresti román napilapok: Adevărul, Curentul, Evenimentul zilei, Ziua, România
liberă, Curierul naţional stb. 2000-2003 közötti számai.
10. Capital – Románia 100 leggazdagabb embere – Capital, 2002
11. Cartea albă a Consiliului Judeţean Cluj pe anul 2002 /Kolozs megye tanácsának fehér
könyve a 2002. évre
12. Chikán Attila, 2001, A gazdasági rendszerváltás tanulságai Magyarországon – az elő-
adás a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen hangzott el 2001 márciusában.
13. Christopher Stevens and Jane Kennan, The Impact of the EU’s “Everything but Arms”
Proposal: A Report to OXFAM. [Az EU “Mindent csak fegyvert ne” javaslatának ha-
tása. Jelentés az OXFAM számára] (2001)
- 231 -

14. Cox, A. and J. Chapman, The European Community External Co-operation
Programmes: Policies, Management and Distribution [Az Európa Közösség külső
együttműködési programjai: politikák, irányítás és elosztás] (1999)
15. Domokos Ernő–Bagoly Csilla, 1996, A privatizáció útja Romániában; Siculus; Sfântu
Gheorghe.
16. Earle, John S.–Álmos Telegdy, 1998: The results of „Mass Privatization” in Romania:
A First Empirical Study/ A „Privatiációs Dömping” következményei Románában:
empírikus előtanulmány; Central European University – Labor Project; Budapest.
17. EBRD, 1999 – Transition report 1999 – Ten years of transition,/ EBRD,1999 - Jelen-
tés az átmenetről 1999 – 10 év átmenet, European Bank for Reconstruction and
Development, London.
18. Economic Survey – Slovak Republic 2002/Gazdasági felmérés – Szlovák Köz-
társaság 2002, OECD
19. Erdélyi Riport nagyváradi hetilap 2002-2003 időszakban megjelent számai.
20. Erik Frey, Erste Bank ready for risks/ Erste Bank kész a rizikóra,
http://www.ft.com// (2004. május)
21. Erjavec,Emil, Agricultural Situation/Mezőgazdasági helyzet, 1995, Copenhagen:
European Commission
22. Északnyugati régió társadalmi-gazdasági profilja – Északnyugati Regionális Fejleszté-
si Ügynökség, 2001
23. Eurostep, The new ACP-EU Agreement: An assessment and recommendations for
implementation [Az új AKCS–EU megállapodás: Értékelés és végrehajtási javasla-
tok] (2000)
24. Fodor Imre, Gazdasági folyamatok Székelyföldön, műhelymunka, Csíkszereda, 2002.
25. Green Paper – Regional Development Policy in Romania/ Zöld könyv – Regionális
Fejlesztési Politika Romániában, The Government of Romania and the European
Commission, PHARE Program, Bucharest, 1997.
26. Gulic,Andrej, Strategija razvoja Pomurja/Regionális stratégia a Muraközben, 1998,
Ljubljana, Urbanisticni Institut Republike Slovenije
27. Hargita Megye Fejlesztési Stratégiája, Hargita Megye Tanácsa,1996, 2002.
28. Hogyan kereskedjünk Szlovákiával? – ITD Hungary, 2002.
29. Huszka Beáta-Ádám János Imre, A gazdasági integráció esélyei Szerbia és
Szlovákia határ menti régióiban, EÖKiK Műhelytanulmány, 2003
- 232 -

30. Illés Dóra –Juhász Tamás, Az Európai Unió Bizottságának harmadik jelentése a
gazdasági és társadalmi kohézióról (Összefoglaló), NFH KTK Irányító Hatóság,
2004
31. În spatele uşilor deschise. Delegaţia Comisiei Europene în România./Nyitott ajtók
mögött. Az Európai Bizottság romániai küldöttsége. 2002.
32. Institutul Naţional de statistică, 2001, Anuarul Statistic al României, Serii de timp
1990–1999./ Román Nemzeti Statisztikai Intézet 2001, Románia éves statisztikái,
1990-1999 között
33. Institutul Naţional de statistică, 2002, Anuarul Statistic al României, Serii de timp
1990–2001./ Román Nemzeti Statisztikai Intézet 2002, Románia éves statisztikái,
1990-2001 között
34. Javornik, Marjan, Enciklopedija Slovenije/Szlovén Enciklopédia, 1987, Ljubljana,
Mladinska knjiga
35. Kajzer,Alenka, Slovenia: Analysis of Economic Development/Szlovénia: A gazdasági
fejlődés elemzése, 1997, Ljubljana, Institute for Macroeconomic Analysis and
Development
36. Kester Eddy, OTP outwits its rivals/Az OTP kiüti riválisait, http://www.ft.com//
(2004. május)
37. Kolozsvári magyar napilapok: Szabadság 1995-2003, illetve Krónika 2000-2003 kö-
zötti számai.
38. Kolumbán Gábor, Cross-border Economic Co-operation on Present and Future EU
borders – Background paper on regional development and regional policy in Romania/
Határon átnyúló együttműködés a jelenlegi és a jövőbeni EU határokon – Háttéranyag
a régiófejlesztéshez és regionális politikához Romániában, 2000.
39. Központi Makrorégió Fejlesztési Stratégiája, Központi Makrórégió Fejlesztési Ügy-
nöksége, 1999, 2002.
40. Králik Lóránd és Tibori Szabó Zoltán: Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Kö-
zép-Erdély gazdasága) Szerkesztette Réti Tamás Budapest: EÖKiK, 2003.
41. Mádi István, Meciar öröksége, Cégvezetés 2000. március
42. Magyar Kereskedelmi és Beruházásfejlesztési Kht. bukaresti irodájának adatai a ro-
mániai magyar befektetésekről
43. MAGYAR TÁVIRATI IRODA (MTI) részletes híradásai 1997-2003.
44. Máramaros megye 2001. évi statisztikái – Máramaros megye Statisztikai Hivatala,
elektronikus formátum
- 233 -

45. Máramaros megye cégeinek üzleti forgalma – Máramaros Megyei Pénzügyigazgató-
ság, elektronikus fromátum
46. MEDIAFAX bukaresti román magánhírügynökség általános és helyi, politikai és gaz-
dasági híranyagai 1997-2003.
47. Megyei Önkormányzatok fejlesztési stratégiái és honlapjai.
48. Megyei Szociális és Gazdaságfejlesztési Program, Románia Kormánya – Közigazga-
tási Minisztérium – Hargita Megye Prefektusi Hivatala, 2003.
49. Nagyvárad tartós fejlesztési stratégiája – Nagyváradi Polgármesteri Hivatal, 2002
50. National Plan of Regional Development of the Slovak Republic / Szlovák Köz-
társaság Nemzeti Regionális Fejlesztési Terve, Szlovák Építésügyi és Régiófej-
lesztési Minisztérium, Pozsony, 2001
51. National Security Strategy of the United States of America [Az Egyesült Államok
nemzetbiztonsági stratégiája] (2002)
52. OECD DAC, Shaping the 21st Century: The Contribution of Development Co-
operation. [A 21. század átalakítása: a fejlesztési együttműködés szerepe] (1996)
53. Országos Szabadalmi és Védjegyhivatal 1999. évi jelentése – Országos Szabadalmi és
Védjegyhivatal, 2000, elektronikus formátum
54. Popovici Rosca, Claudia Brindusa, 1998, The cost of not privatising – The
Romanian experience/ A privatizáció elmaradásának ára – A román tapasztalat;
Central European University – Departement of Political Science; Budapest.
55. Ravbar,Marjan, Social and Economic Analysis/Szociális és Gazdasági Elemzés, 1998,
Ljubljana, Institute of Geography
56. Regional Discrepancies in Romania, 1990–1994/Regionális diszkrepanciák Romániá-
ban, Ramboll – Consulting Company, PHARE Program – Regional Development
Policies, Bucharest, July 1996.
57. Regionális statisztikák – Országos Statisztikai Intézet, 2002
58. Regural Report on Slovakia’s progress towards accession, 2002/Rendszeres Je-
lentés Szlovákia Fejlődésről a Csatlakozás érdekében, Commission of the
European Communitites
59. Réti Tamás, A regionális együttműködés és a gazdasági rendszerváltás egyes
kérdései Közép- és Kelet-Európában, 2000
60. RMDSZ programja – RMDSZ, 2003
61. RMDSZ ügyvezető elnöksége önkormányzatokért felelős főosztálya által összeállított,
a helyi közigazgatásról szóló kiadvány, 2002.
- 234 -

62. Robert Anderson&Mark Andress, Windows of opportunity are opening wider/A
lehetőségek ablaka szélesebbre nyílik, FT World Report, Slovakia 2002
63. Robert Anderson, Threat to high growth posed/Veszélyek a magas növekedési
ütemre, FT World Report Slovakia, 2002
64. Román kormány és különböző minisztériumainak, illetve központi hivatalainak inter-
netes honlapja (az adott helyen a pontos internet-cím megjelölésével)
65. Románia – gazdasági környezet – Magyar Kereskedelmi és Beruházásfejlesztési Kht.
bukaresti irodája, 2003
66. Románia 2000 – regionális profilok – Országos Statisztikai Intézet, 2002
67. Románia 2001. évi statisztikai évkönyve – Országos Statisztikai Intézet, 2002
68. Románia Állásfoglalása, Magyar Kisebbség c. folyóirat VIII. évfolyam 2003. 1. szá-
ma, Kolozsvár.
69. Romániai Magyar Demokrata Szövetség Pogramja. In: RMDSZ Közlöny, 48. szám,
2003. február 25.
70. Romániai magyar választók 200 szeptemberében – Interetnikai Kapcsolatokat Kutató
Központ, 2000
71. ROMPRES román nemzeti hírügynökség általános és regionális politikai és gazdasági
híranyagai 2000-2003.
72. Sánduly Edit - Szabó Árpád: Helyzetkép Székelyföld gazdasági- társadalmi állapotá-
ról EÖKIK kézirat 2003
73. Selected data on regions in the Slovak Republic/ Kiemelet adatok a Szlovák
Köztársaság régióiról, 4/2002, Statisticky úrad Slovenskej republiky (Szlovák
Közt. Statisztikai Hivatala), Pozsony
74. Slovak Monthly Report/Szlovák Havi Jelentés, M.E.S.A. 10 Center for
Economic & Social Analyses, Pozsony
75. Slovakia 2002, A global report on the State of Society/ Szlovákia 2002-ben, Ál-
talános jelentés a társadalom állapotáról, Institute for Public Affairs, Bratislava
(Pozsony) 2003
76. Slovenia: New European Partner/Szlovénia: Az új európai partner, 1992, Ljubljana,
Centre for International Cooperation and Development
77. Social Policy in Slovenia/Szlovénia szociális politikája , 1992, Avebury, Aldershot
78. Statisticka Rocenka Regiónov SR/Szlovák Köztársaság regionális statisztikái,
1996-2000, SÚSR
- 235 -

79. Statisticne informacije/Statisztikai információk, 92. sz.,Szlovén Statisztikai Hivatal,
2003. ápr. 16.
80. Statisztikai évkönyvek, valamint a Nemzeti Statisztikai Intézet (Institutul Naţional de
statistică) és a Privatizációs Hatóság (Autoritatea pentru Privatizare şi Administrarea
Participaţiilor Statului) honlapjai (http://www.insse.ro/, http://www.apaps.ro/)
(2004.május).
81. Stephanie Sersli, Kiszel Vilmos, A határon átnyúló együttműködések irányvo-
nalai, 2002, Ipoly Unió
82. Strategia de dezvoltare economico-socială a judeţului Cluj, 2001-2004/Kolozs megye
gazdasági-társadalmi fejlesztési stratégiája, 2001-2004. Kolozsvár, 2001
83. Szatmár megye 2001. évi statisztikái – Szatmár megye Statisztikai Hivatal, kivonatok
84. Szatmári Friss Újság, a Bihari Napló és a Nyugati Jelen napilapok, valamint az Erdé-
lyi Riport hetilap 2000–2003-ban megjelent számai
85. Telegdy Álmos Márton, 2001, Privatization and Firm Behavior: The Case of
Romania; kézirat – PhD-értekezés; Budapest.
86. Temes megye 2001. évi statisztikai évkönyve – Temes megyei Statisztikai Hivatal,
2002
87. The European Community’s Development Policy – Statement by the Council and the
Commission [Az Európai Közösség fejlesztési politikája – A Tanács és a Bizottság ál-
lásfoglalása] (DE 105, 10 November 2000)
88. Transindex című kolozsvári magyar nyelvű internetes portál adatbázisa, címe
www.transindex.ro (2004. május)
89. United Kingdom White Paper, Eliminating World Poverty: A Challenge for the 21st
Century [A szegénység felszámolása a világban: a 21. század kihívása] (1997)
90. United Kingdom White Paper, Eliminating World Poverty: Making Globalisation
Work for the Poor [A szegénység felszámolása a világban: tegyük a szegények
számára is működőképessé a globalizációt] (2000)
91. United Kingdom, Overseas Development and Co-operation Act [Törvény a tenger-
entúli fejlesztésről és együttműködésről] (1980)
92. United States, Foreign Assistance Act [Törvény a külföldi támogatásokról] (1961)
93. United States, Strategic Plan for International Affairs [] (1999)
94. van Drimmelen, R. Making Globalisation Work for the Poor – the European
Contribution. The Need for Coherence: development, trade and agriculture [Tegyük a
- 236 -

szegények számára is működőképessé a globalizációt – az európai hozzájárulás. A
koherencia szükségességéről: fejlesztés, kereskedelem és mezőgazdaság] (APRODEV
2001)
95. Vincze Mária, 2002, Vidéki helyzetelemzés – Kászoni esettanulmány, Hargita Kiadó-
hivatal, Csíkszereda.
96. World Economic Outlook/A világ gazdasági kilátásai, IMF, 2003
- 237 -

Opponensi vélemény

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

A határokon túli (Kárpát-medencében élő) magyarság gazdasági alapjainak
és társadalmi kohéziójának támogatását célzó lépések előkészítése, valamint
ezek lehetséges kapcsolódási pontjainak bemutatása

címen kidolgozott fejlesztési stratégiájáról

Az 1990-es évek fordulóján végbement korszakos változások alapjaiban változtatták meg a
Közép- és Kelet-Európában élő magyarság helyzetét is. Azok a szabad áramlások, amelyek a
nyugati országokat már korábban is jellemezték, ha nem is a maguk teljességében, de a kö-
zép- és kelet-európai régióban is megindultak. Ezzel lényegesen oldódott az a korábbi, állam-
határok általi elzártság, amely Európa keleti felében korábban érvényesült, s felerősödhettek a
különböző országokban élő magyarság közötti kapcsolatok.

Az Európai Unió legutóbbi kibővülése viszont ismét új helyzetet eredményezett. A Kárpát-
medence magyarsága bizonyos szempontból ismét “megosztottá”, más és más státuszúvá vált,
miután az újonnan csatlakozott országokban élők az Európai Unió tagjaivá váltak, a többiek
pedig – egy részük legalábbis egyelőre – kívülmaradtak. A most az EU tagjává vált, illetve a
közeljövőben azzá váló országokban viszont alapvetően új helyzet jött létre, miután sok
szempontból érdekazonosság alakult ki az ott élő magyar kisebbségek és az egyes országok
többségi lakossága között. Az “anyaország”, Magyarország szerepe az új helyzetben különö-
sen felértékelődött, s talán még a korábbiaknál is fontosabbá vált, hogy a következő évek dif-
ferenciált helyzetére tekintettel milyen módon támogatja a közös határokon – ti. az Európai
Unió határain - belül, illetve immáron részben az Európai Unió határain túl élő magyarságot.

Az elkészült anyag tehát eleve nagy horderejű kérdéssel foglalkozik. Emellett azért is minő-
síthető különösen jelentősnek, mert első ízben vázol fel egy távlatos, koherens stratégiát a
Kárpát-medencében élő magyarság társadalmi kohéziójának, fejlődésének, a térség integrá-
- 238 -

ciójának támogatását célzó szükséges lépéseket illetően. Eddig ugyanis ilyen átfogó stratégia
nem létezett. A határokon túl élő magyarság támogatása jórészt spontán módon, kellő diffe-
renciáltság és átgondoltság nélkül történt. Jelen tanulmány viszont a kisebbségpolitikához
kapcsolódó, ugyanakkor differenciált támogatáspolitikára tesz javaslatot, kiemelve azokat a
kapcsolódási pontokat, amelyek szervesen illeszkednek a magyarországi II. Nemzeti Fejlesz-
tési Tervhez.

Szervesen épít az Európai Unió 2007 utáni kohéziós politikával kapcsolatos terveire, amelyek
a határokon átívelő együttműködés további erősítésére vonatkoznak. Azokból a teljes mérték-
ben helytálló alapfeltételekből indul ki, miszerint a hangsúlyt az etnicizáció helyett a
regionalizációra kell fektetni, s önmagukban a határon túl élő magyar kisebbségek helyzete a
többség nélkül nem megoldható. A meghatározó különbségeket nem az etnikai határok, ha-
nem az Európai Unió határai jelölik ki.

A tanulmány ennek megfelelően kétféle stratégiára tesz javaslatot. Az Európai Unión belülre
került országok esetében ugyanis a korábban periférikus határ menti területek előtt az EU in-
tegrációs dinamizmusának kihasználása révén új fejlesztési és modernizációs lehetőségek
nyíltak meg, ami viszont nem mondható el az Unióból kívül maradt országokról.

Miután a tanulmány áttekinti az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Olaszország és az
Európai Unió fejlesztés-, illetve támogatáspolitikáját és -eszközrendszerét, négy országot
elemez kiemelten. Ezek közül kettő, Szlovákia és Szlovénia már az EU tagja, a harmadik,
Románia pedig minden bizonnyal még ebben az évtizedben az lesz. A negyedik kiválasztott
ország – Ukrajna - pedig a kívül maradásra példa. Az elemzések nagy figyelmet fordítanak az
ezekben az országokban az utóbbi években végbement olyan folyamatokra, mint a privatizá-
ció, a kárpótlási törvények vagy a földtörvény, amelyek az új feltételek révén új lehetőségeket
teremtenek Magyarország és a határon túl élő magyarság együttműködése számára.

A javasolt stratégia egyik központi eleme a gazdasági integráció folyamatainak erősítése, s
ezen át az életszínvonal állandó növelése. Különösen fontosnak tartja az eddig elhanyagolt
hatékonysági szempontok erőteljes érvényesítését. Az erős versenyre és a közép- és kelet-
európai vállalkozások versenyhátrányára tekintettel felhívja a figyelmet a helyi bázisokon
létrejövő kis- és középvállalkozások szerepére. Amint azt a nemzetközi tapasztalatok is alá-
támasztják, a közös nyelv, a közös kultúra pozitívan hatnak az együttműködésre.
- 239 -

A tanulmány alapos elemzések után tesz konkrét javaslatokat a fejlesztési koncepcióra, a hatá-
rokon túl élő magyarság támogatásának gazdasági eszközrendszerére. A kérdést határozott,
koncepciózus külgazdaság-politika részeként javasolja kezelni. A kis- és középvállalkozók
közötti, a határokon túl élő magyarságot is bevonó hálózatépítés jelentősen elősegítheti a tér-
ség gazdasági integrációját is. Magyarország már kellő tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen az
elmúlt években jelentős magyar befektetésekre került sor a térségben, s jó néhány magyar
vállalkozás érdekelt a regionális befektetések további fejlesztésében.

Összességében az elkészült anyagról elmondható, hogy alapos elemzések után vonja le követ-
keztetéseit, amelyek reálisak, az elmúlt időszak és a jelenlegi helyzet elemzésén, valamint az
új helyzet - ti. az EU kibővítése - teremtette lehetőségeken alapulnak. Figyelembe veszi tehát
nemcsak az egyes országokban végbement folyamatokat, a törvényi szabályozások változása-
it, hanem mindezt szervesen illeszti az Európai Unió fejlesztési politikájának elképzeléseihez.
Olyan komplex fejlesztéseket célzó együttműködésekben gondolkodik, amelyek kiterjednek
az iparra, a szolgáltatásokra, az oktatásra, a munkaerő-átképzésre, különböző infrastrukturális
beruházásokra és a pénzügyi szférára egyaránt. Az adottságok és lehetőségek figyelembe vé-
telével különösen három kiemelt területre javasolja az erőfeszítések fókuszálását: az innová-
ciós képességek fejlesztésére, a közös intézményfejlesztésre illetve az EU-források felhaszná-
lására történő közös pályázásra.

Megítélésünk szerint az elkészült anyag reális, az adottságokat és lehetőségeket nagymérték-
ben figyelembe vevő célkitűzéseket fogalmaz meg. A hatékonyság-szempontokat figyelmen
kívül hagyó támogatáspolitika helyett a közös érdekeltségre és a hatékonyságra helyezi a
hangsúlyt.
- 240 -

Javaslatai figyelembe veszik a megváltozott környezethez történő szükségszerı alkalmazkodás
szempontjait, s oly módon segíthetik elő a Kárpát-medencében élő magyarság együttműködé-
sét, hogy az egyfelől mind a magyarországi, mind a határokon túl élő magyarság érdekeit
szolgálja, ugyanakkor egybeessen az európai integrációs folyamat további előrehaladásának a
követelményeivel is.

Budapest, 2004. május 28.
Dr. Rostoványi Zsolt
tanszékvezető egyetemi tanár
BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék
- 241 -

OPPONENSI VÉLEMÉNY
az Európai Összehasonlító Kisebbségkutató Közalapítvány pályamunkájáról (szerzők : Dr.
Csizmadia Sándor, dr. Réthi Sándor, dr. Réti Tamás, dr. Törzsök Erika)
A HATÁROKON TÚLI (A KÁRPÁT – MEDENCÉBEN ÉLŐ) MAGYARSÁG GAZDA-
SÁGI ALAPJAINAK ÉS TÁRSADALMI KOHÉZIÓJÁNAK TÁMOGATÁSÁRA TÖR-
TÉNŐ LÉPÉSEK ELŐKÉSZÍTÉSE, VALAMINT EZEK LEHETSÉGES KAPCSOLÁSI
PONTJAINAK BEMUTATÁSA

Előrebocsátom, hogy a címben foglalt szerteágazó, térségenként differenciált, a gazdasági, a
társadalmi és a kulturális aspektusok ötvözését megkövetelő s a magyar kormányzati tevé-
kenységgel ezzel kapcsolatban támasztandó követelményeket, valamint a stratégiai kitörési
pontokat tárgyaló tanulmány mindazon témákra, problémákra, s azok lehetséges megközelíté-
si és megoldási módszereire részletesen kitér, amelyeket az adott témával kapcsolatban ma-
gam egyáltalán el- tudtam képzelni.

Az imponáló terjedelmű és megfigyelésekben, összehasonlításokban, összefüggés – feltárás-
ban és ajánlásokban gazdag mű már jelenlegi formájában és mélységében alkalmas a címben
szereplő kérdésekkel kapcsolatos magyar kormányzati tevékenység kulcstémáinak megfogal-
mazására. Az anyag külön érdeme, hogy szinte SWOT elemzésként bemutatja a különböző
régiók ill. feladatmegoldások erős és gyenge pontjait (gazdaságföldrajzi, privatizációs stb.
különbségek formájában), s implicite kiderülnek az elemzésből, hogy a magyar támogatási
koncepció lényeges változtatásra szorulna.

Szerzők számos olyan feltételezésből indulnak ki, amelyeknek egy része ma még csak köve-
telményként létezik: a kormányzat általános társadalmi – gazdasági jövőképe, ezen belül a
külgazdasági koncepció, a nálunk még gyenge innovációs tevékenység kiterjesztése e tekin-
tetben még elmaradottabb területekre, a tudás – és információ alapú fejlesztés, amely itthon is
nagyrészt csak jelszóként tapasztalható. E feltételezések azonban nem helyettesíthetők má-
sokkal, ha csak nem a az ország és a térség jövőjének alakításáról kívánnánk lemondani.

A tanulmány azt sugallja, hogy a belföldi és a külföldi gazdaság-, társadalom- és kulturális
politika egymástól el nem választható. A légkört mérgező szélsőséges nacionalista indulatokat
a politikából csak növekvő jólét kapcsolhatja ki.
- 242 -

Nem választható el azonban azoknak az országoknak – akár EU – tagok, akár nem – az álta-
lános gazdasági, külgazdasági, társadalmi és kulturális politikájától, amelyek a magyar ki-
sebbségek és kormányzat megfogalmazta cél- és eszközrendszerre erősen hatnak. A tanul-
mány árnyaltan mutatja be, hogy a magyar kormányzat eszközrendszere nem minden viszony-
latban lehet ugyanaz.

Ezért tartom igen fontos megállapításnak, hogy miként a tanulmányban megfogalmazottak a
Nemzeti Fejlesztési Terv regionális meghosszabbítását jelentik, annyira követelmény az is,
hogy a szomszédos országok hasonló kihatású elgondolásaival iteratív folyamatban, szüksé-
ges kompromisszumok során át, egyeztetésre kerüljenek. Ehhez kiváló adalék a magyar ki-
sebbség-lakta országok csaknem mindegyikének helyzet – és várható elmozdulási irány elem-
zése.

Tudomásul kell vennünk, hogy interferencia jelenségekről van szó, a „közös” tevékenységet
közös szándék, egyeztetett érdekek tudják csak megalapozni. S ehhez valóban az kell, amit a
szerzők frappánsan megfogalmaznak: „ nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumokat
„regionalizálni”, valamint ’ kisebbségi kérdéseket nem lehet a többség nélkül megoldani. Az
előbbi a határokon átnyúló integrálódást, a második a türelmes tárgyalásokat jelenti.

A tanulmányban, csak helyeselhetően sok fontos, nem közvetlenül gazdasági jellegű tényezőt
fejtenek ki, amelyek viszont erősen befolyásolják a munkaerő szakmai intelligenciáját és
tanulási készségét, a vezetők és tulajdonosi kör innovatív voltát ill. az új megoldások iránti
fogékonyságát, a választópolgárok gazdaságpolitikai ítélőképességét.

További, párhuzamos kutatásokat igényel, hogy demográfiai tényezők (népszaporulat, be-
vándorlás, kivándorlás) tekintetében mi feltételezhető ill. befolyásolható és miképp.

Országunk lélekszámának apadása természetszerűen a korfa erős romlásával jár együtt. Ha
mától normális számú élveszülés kezdődne, annak a hatása a munkapiacon kb. 20 év múlva
kezdene jelentkezni. Sajnos, még ennyiről sincs szó. Ez pedig a növekedés egyik tényezőjé-
nek kikapcsolását jelentené. TEHÁT AKARVA-AKARATLAN BEVÁNDORLÁSI OR-
SZÁG LESZÜNK.
Honnan várható bevándorlási szándék:
- EU tagországokból kevéssé, legfeljebb a következő bővítés után;
- 243 -

- EU-n kívülről szomszédos országokban élő magyar ajkúak;
- Szegény, esetleg polgárháborútól gyötört országokból színes bőrű, más nyelvű,
alacsony képzettségű, nagy családú s hozzáadott érték szempontjából kevés hasz-
nú, szociális juttatások szempontjából igen terhes, politikai szempontból gyúanyag
személyek.

Kívánatos bevándorlók:
- Az EU – ból való bevándorlás nem korlátozható, nincs
szelekciós szempont;
- Magyar ajkú, fiatal, jó alapképzettségű személyek, ill.
időskorú, kimagaslóan képzettek. Nem látom be a magyar etnikum „otthontartási”
szándékának ésszerűségét az EU –ban;
- Önálló, tökével bíró, legalább középvállalkozók bárhonnan;
- Értelmiségiek olyan országokból, amellyel szorosabb kapcsolatot kívánunk ki-
építeni, de nyelvi akadályok (nagy nyelvcsoport viszonylag kis lingua franca-t tu-
dó hányaddal ) áthidalására magyart megtanuló japán, kínai személyek;
- Alacsony képzettségűek olyan munkákra, amelyeket a jövőben magyar munka-
vállaló aligha vállal majd el (utcaseprő, betanított munka stb.)

Kivándorlási potenciál:
- Magas képzettségű, nyelvet(ket) beszélő külföldön jobb kutatási, anyagi és
előmeneteli feltételeket találó, mobil személyek. Átmeneti külföldi tapasztalat-
szerzésük kívánatos, viszont szervezetten és személyre szólóan, fejvadászi mód-
szerekkel kell törekedni visszacsábításukra;
- Olyan alacsony v. közepes képzettségű személyek, akik külföldön olyan tevé-
kenységekre vállalkoznak, amilyenekre a helyi munkaerő már nem (vidéki pincér,
betanított építő munkás, stb.)

E kérdésekben a kutatás sürgős, mert stratégiai döntések, s azok alapján bevándorlási és ide-
genrendészeti törvények hozandók.
- 244 -

Egy másik kutatandó kérdés, vajon hogyan lehet a térség multinacionális cégeit érdekeltté
tenni a határokon átnyúló regionális tevékenységben. Nem feltételezhető, hogy azok nélkül
vagy – ellenére gyorsan komoly eredményeket lehetne elérni.

Mindezek alapján érdemesnek tartom a tanulmányt a II. Nemzeti Fejlesztési Terv koncepció-
jának kialakításában történő felhasználásra, s egyúttal fontosnak tartanám publikációk sorával
a tanulmány révén a magyar és szomszéd országbeli elit megnyerését megindítani.

Bácskai Tamás
a BKÁE tanára,
a közgazdaságtudományok kandidátusa