You are on page 1of 71

Zolnay János

Oktatáspolitika
és etnikai szegregáció
Miskolc és Nyíregyháza
általános iskoláiban

Mûhelytanulmány 16.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Zolnay János

Oktatáspolitika és etnikai
szegregáció Miskolc
és Nyíregyháza általános
iskoláiban
Mûhelytanulmány 16.

Budapest, 2005
Tartalomjegyzék

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

1. Az iskolai szegregáció kettős rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

2. Az oktatáspolitikai viták tétje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

3. Miskolc és Nyíregyháza – dilemmák, választások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

4. Miskolc – városfejlesztés, lakásgazdálkodás, oktatáspolitika . . . . . . . . . 23

5. Nyíregyháza – városfejlesztés, lakásgazdálkodás, oktatáspolitika . . . . 49

Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 3
Bevezetés
Összehasonlító elemzések szerint a magyar oktatási rendszer az európaiak közül a
legkevésbé biztosít egyenlő esélyeket az alacsonyabb iskolai végzettségű, és a
szegényebb családokból származó gyermekeknek, illetve a leginkább szelektív.1 Nem
kétséges, hogy az etnikai szegregáció csak tünete ennek a szelektivitásnak. Ugyan-
akkor az elmúlt években az iskolafenntartó önkormányzatok, illetve az általános isko-
lák számára a roma és nem roma tanulók eloszlása oktatáspolitikájuk, illetve beisko-
lázási gyakorlatuk egyik kardinális kérdésévé vált.
Ez a tanulmány az etnikai szegregáció mértékét igyekszik feltérképezni két ma-
gyarországi nagyváros, Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban, és azt, hogy az
önkormányzatok milyen oktatáspolitikai stratégiákkal próbálják ellenőrzésük alatt tar-
tani a folyamatokat.
Előzetesen feltételeztük, hogy a teljesen szabad iskolaválasztás – és a részlege-
sen szabad iskolai „tanulóválasztás” – által jellemezhető magyarországi közoktatás-
ban az iskolai szegregáció kettős rendszere jött létre: a szülők, illetve az iskolák
kölcsönös választása révén kialakul egyfajta piaci egyensúly, ám az etnikai szegregá-
ció jelenségét részben elkülönült szempontú döntések motiválják. Az oktatási kor-
mányzatnak jelenleg csak nagyon korlátozott jogi és pénzügyi eszközei vannak arra,
hogy hatékonyan befolyásolja a közoktatási folyamatokat. A jogszabályi kereteken be-
lül az iskolafenntartó önkormányzatok a helyi „oktatási piac” mérete és saját pénzügyi
mozgásterük függvényében szabadon határozhatják meg saját oktatáspolitikai priori-
tásaikat. Ugyanakkor a helyi oktatáspolitikusok sem tudhatják biztosan, hogy az álta-
luk kialakított intézményi struktúrának, pedagógiai, oktatási kínálatnak, illetve beisko-
lázási gyakorlatnak milyen tényleges következményei lesznek.
Miskolc és Nyíregyháza oktatáspolitikájának ezt a metszetét azért érdemes ösz-
szevetni, mert a két város merőben különböző módon szemléli az etnikai szegre-
gáció problémáját, és különféle eszközökkel igyekszik azt kezelni. Ugyanakkor azt is
feltételeztük, hogy az oktatáspolitikai döntéseket csak a két nagyváros fejlesztési stra-
tégiájával összefüggésben lehet értelmezni. Az elemzés megállapításainak érvénye
természetesen közvetlenül a két vizsgált megyeszékhelyre vonatkozik, de tágabb ér-
telemben vett következtetések is levonhatók.
A vizsgálat keretei csak korlátozott mérvű adatgyűjtést tettek lehetővé.
Tanulócsoportonként összeírtuk a roma és nem roma tanulókat a miskolci és a
nyíregyházi önkormányzati általános iskolákban. Természetesen korántsem magától
értetődő, hogy egy összeírás során kiket tekinthetünk romáknak. Az iskolaigazgatók
többsége készségesen segítette munkánkat, de azért tudatában voltak annak, hogy
bizonytalan és szenzitív adatokat kérünk tőlük. Elsődleges támpont a tanulók önbe-
vallása volt, de arra törekedtünk, hogy az igazgatók és az osztályfőnökök segítségé-

1 A tanulói teljesítmények szempontjából az iskolarendszer szelektivitása azt jelenti, hogy a teljesítmények jobban szóródnak az
iskolák között, mint az iskolákon belül. Míg az OECD-országokban a tanulók olvasási, szövegértési teljesítménykülönbségét 36
százalékban magyarázzák az iskolák közötti különbségek, addig a magyar tanulók esetében ez az arány 71 százalék. A másik
véglet Svédország, ahol a tanulók olvasási, szövegértési különbségét 77% százalékban az iskolákon belüli különbségek magya-
rázzák, és csak 33 százalékban az iskolák közötti különbségek. Magyarországon a jobb iskolákba járó alacsonyabb státuszú
családokból jövő gyerekek teljesítménye is jobb, ugyanakkor a gyengébb iskolákba járó, magasabb státuszú családokból jövő
gyerekek teljesítménye alacsonyabb annál, mint ami családi hátterük alapján várható lenne.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5
6 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

vel, az osztálynaplók alapján, azokat a gyerekeket regisztráljuk roma tanulókként, aki-
ket a pedagógusok romáknak tartottak.
Az évfolyamonként több tanulócsoportot működtető iskolák esetében az iskolá-
kon belüli szegregáció mértékét az évfolyamonkénti disszimilaritási index, illetve ezek
átlaga segítségével határoztuk meg. A disszimilaritási index (DI) azt mutatja, hogy az
adott egységek – tehát az évfolyamonkénti párhuzamos tanulócsoportok – között a
roma diákok mekkora hányadának kellene helyet cserélnie a nem roma diákokkal ah-
hoz, hogy az eloszlás a két egység között egyenletes legyen. Ha az index értéke 0, ab-
ban az esetben a roma és nem roma diákok eloszlása teljesen egyenletes; ha az ér-
ték 1, akkor a roma diákok elkülönítése 100 százalékos. Az évfolyamonkénti értékek
átlaga azt fejezi ki, hogy az iskolában mekkora a szegregáció.
Ugyanakkor a két vizsgált város egészére vonatkozóan az évfolyamonként meg-
határozott disszimilaritási index, illetve azok átlaga révén határoztuk meg az etnikai
szegregáció mértékét: úgy tekintettük, mintha Miskolc és Nyíregyháza összes általá-
nos iskolás tanulója városonként egyazon iskolába járna.
Végül összesítettük, hogy a roma tanulók mekkora hányada jár a tanulócsopor-
tok – roma tanulók aránya alapján képzett – csoportjaiba.
Az etnikai szegregáció mértékének számszerű meghatározása mellett igyekez-
tünk a két város oktatáspolitikáját tágabb összefüggésekben értelmezni. Mindenek-
előtt arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon a két város lakáspolitikája és fejlesztési ter-
vei milyen mértékben befolyásolják az oktatáspolitikai döntéseket.
A tanulmány elkészítéséhez nagy segítséget nyújtott Szabó Ágnes, amit ezúton
szeretnék megköszönni.
1. Az iskolai szegregáció kettős rendszere
Mindenekelőtt azt szükséges tisztázni, hogy mit értünk etnikai szegregáció, tehát a ro-
ma és nem roma tanulók iskolai elkülönítésének, vagy éppen elkülönülésének fogal-
mán. Az általános iskolába járó romáknak jó 20-22 százaléka gyógypedagógiai, spe-
ciális osztályokba, vagy iskolákba jár. Ezt a jelenséget bízvást mesterséges elkülöní-
tésnek nevezhetjük, hacsak nem feltételezzük, hogy a roma kisiskolások ekkora há-
nyada enyhe fokú, vagy középsúlyos értelmi fogyatékos. Mesterséges elkülönítés-
nek nevezhetjük azt a gyakorlatot is, hogy a felzárkóztató tanulócsoportokban vagy a
részképesség-zavaros és magatartászavaros diákok számára létrehozott kis létszámú
osztályokban a roma diákok felülreprezentáltak. Ugyancsak mesterséges elkülönítés-
hez vezet minden olyan tagozatos, emelt óraszámú, két tannyelvű, vagy egyéb speci-
ális többletképzést kínáló tanulócsoport is, amely lehetőséget ad a korai és pedagó-
giailag megalapozatlan szelekcióra, vagy kvázi felvételi eljárásra, és amelynek rejtett
célja éppen a roma diákok kizárása.
Az etnikai elkülönítés/elkülönülés gyakorlatát azonban döntő részben a nem ro-
ma tanulók „iskolai elvándorlása” magyarázza: a választási lehetőséggel bíró nem ro-
ma szülők gyerekeiknek olyan iskolát választanak, ahol a roma diákok aránya ala-
csony, miközben a roma családoknak nincs választási lehetőségük. Adódik az első lé-
nyegi kérdés: vajon mennyiben tekinthetjük spontán folyamatnak a nem roma diá-
kok iskolai elvándorlása által generált etnikai elkülönülést.
A teljesen szabad iskolaválasztást az „iskolahasználó” közvélemény a rend-
szerváltást követő időszak egyik fontos szabadságjogának tartja, jóllehet a magyaror-
szágihoz hasonló szabályozás csak nagyon kevés ország közoktatási rendszerét
jellemzi.3 A szabad iskolaválasztás azonban kölcsönös választási szabadságot je-
lent. Minden szülő megválaszthatja azt az általános iskolát, ahová gyermekét be sze-
retné íratni, igaz, csak a lakóhely szerinti beiskolázási körzet iskolája garantálja, hogy
a leendő tanulót fel is veszi. Minden általános iskola kötelessége, hogy felvegye a be-
iskolázási körzetében élő tanköteles korú gyerekeket, de arról már belátásuk szerint
határozhatnak az iskolák, hogy szabad kapacitásuk terhére a körzeten kívüli gyerekek
közül kik előtt nyitják meg kapuikat. A harmadik szereplő az iskolafenntartó: az isko-
lák szabad kapacitását, illetve az adott település oktatási kínálatát és beiskolázási
stratégiáját a települési önkormányzatok határozzák meg, ám a helyi oktatáspolitikai
stratégia bizonyos értelemben „korlátozott racionalitású”. Általában a nagyobb telepü-
lések képesek az igényeket kielégítő, sőt a szomszédos településeken élő családok
számára is vonzó, differenciált oktatási kínálatot nyújtani, de kevésbé tudják befolyá-
solni az intézmények közötti tanulói migrációt.
A választás szabadsága tehát függ a település méretétől; a helyi oktatási kínálat
jellemzőitől, illetve attól, hogy az adott család képes-e arra, hogy gyerekét nap mint
nap otthonától távol eső vagy más településen lévő iskolába járassa. Ugyancsak meg-
határozza a választás szabadságát, hogy a vonzó iskolák milyen kritérium alapján vá-
logatnak a körzetükön kívül élő gyerekek között.

3 A magyarországihoz hasonló szisztéma Chile és Új-Zéland közoktatási rendszerét jellemzi. Ld. Kertesi Gábor–Kézdy Gábor: Ál-
talános iskolai szegregáció, okok és következmények. Kézirat, 2004.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7
8 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

A jogalkotó abban bízott, hogy a szülők és az iskolák kölcsönös választásán ala-
puló egyensúlyi állapot idővel majd stabilizálódik; jóllehet az egyensúlyi állapot – a
helyi oktatási piactól és az érintett iskolafenntartók döntéseitől függően – akármekko-
ra mértékű szegregációt is lehetővé tesz. Az oktatáspolitikai döntéseket befolyásolni
képes csoportok körében egyetértés volt abban, hogy a szisztéma „alaphelyzetben”
azáltal garantálja az egyenlő hozzáférést a közoktatáshoz, hogy jelképes utalványát
mindenki „beválthatja” a lakóhelye szerinti iskolában, ugyanakkor a tényleges beisko-
lázási arányok sajátos versenyhelyzetben – az iskolák és a szülők kölcsönös válasz-
tása révén – alakulnak ki.
A rendszer bírálói háromféle érvet szegeznek szembe a szabad iskolaválasztás
elvével. Egyrészt rámutatnak arra, hogy a magyarországi közoktatás egyenlőtlenségei
a szocialista korszakban is egyre növekedtek, a beiskolázási körzethatárok „átjárható-
sága” pedig egyenesen törvényesítette a közoktatási szolgáltatások egyenlőtlen el-
osztását. Ebből következik a szisztémával szemben megfogalmazott másik állítás: a
szabad iskolaválasztás óhatatlanul is sérti a tanulói esélyegyenlőséget. Az esély-
egyenlőség sérelmének egyaránt van jogi és közgazdasági definíciója. A jogi definí-
ció egyik sokat idézett forrása egy 1954-es amerikai precedensítélet, amely igazat
adott egy Brown nevű fekete polgárnak a kansasi Topeka város oktatási hivatala elle-
nében, kimondva, hogy a fekete és fehér diákok „elkülönített, de egyenlő” oktatása
nonszensz, mivel az elkülönítés önmagában is sérti a gyerekek méltóságát. Az
esélyegyenlőség sérelme közgazdasági definíciójának modellje szerint alaptalan az a
feltevés, hogy az iskolák és a szülők kölcsönös választása érintetlenül hagyná az ok-
tatás minőségét: a jobb tanárok a kevesebb erőfeszítést és több sikerélményt kínáló
iskolákat választják, így idővel szükségképpen növekszik a különbség az iskolák
színvonala között.4 A közoktatás tehát – némi túlzással – kettéválik ingyenes alapellá-
tásra és ugyancsak ingyenes emelt szintű oktatási szolgáltatásra. Tegyük fel a követ-
kező kérdést: vajon mennyiben tekinthetjük az iskolák és szülők kölcsönös választá-
sát egyfajta piaci modellel leírható racionális piaci magatartásnak.
Az etnikai szegregáció jelensége a hazai közoktatás szelektivitásának leglátvá-
nyosabb tünete, ugyanakkor több is annál: aligha állítható ugyanis, hogy az etnikai
szegregáció mértéke csak és kizárólag a közoktatás-piaci optimum következménye
lenne. A roma gyerekek aránya egy adott iskolában vagy egy adott tanulócsoportban
természetesen nem független az adott intézmény oktatási színvonalától – de a nem
cigány szülők nem az iskola tényleges színvonala, oktatási kínálata miatt utasítják el
azokat az iskolákat, amelyekben a roma tanulók aránya számottevő, hanem kifejezet-
ten a roma diákok jelenléte miatt. A szülők és az iskolák kölcsönös választása mellett
létezik egy másik fajta, kizárólag etnikai dimenziók által motivált kölcsönös válasz-
tás is, amely meggátolja, hogy tartós egyensúlyi állapot jöjjön létre, és állandósítja a
bizonytalanságot.
Kiinduló állításunk tehát az, hogy a közoktatási szegregáció kettős rendszere ala-
kult ki Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben. A szülők és az iskolák kölcsönös
választása elvben egyensúlyi állapotot eredményezne és stabilizálná az általános isko-
lák hierarchiáját az adott oktatási piacon; a szereplők – tehát a diákok és az iskolák –
azt is tudhatják, hogy jobb teljesítménnyel, illetve magasabb színvonalú és gazdagabb

4 Az iskolai szegregáció következményeit mérő amerikai kutatásokat részletesen összefoglalja Kertesi Gábor–Kézdy Gábor i.m.
oktatási kínálattal akár javíthatnak is pozíciójukon. Az etnikai szegregáció azonban
sem a roma diákok, sem pedig az „elcigányosodó” iskolák számára nem ad lehetősé-
get a pozíciójavításra, és a folyamat – a tanulói létszámcsökkenés miatt – létükben ve-
szélyezteti az érintett iskolák vagy tanulócsoportok egy részét. A fenntartó egy idő után
kénytelen átszervezni intézményhálózatát, amivel újabb iskolai migrációt indít el.
Ebből adódóan a roma diákok képtelenek önerejükből, külső intézményes és jo-
gi segítség nélkül javítani iskolai pozíciójukon, jóllehet a roma szülők gyerekeikkel
kapcsolatos iskoláztatási ambíciói az elmúlt években megnőttek. Az Oktatáskutató In-
tézet 1999/2000-es vizsgálata rákérdezett arra, hogy az általános iskolás roma tanu-
lók szüleinek milyen terveik vannak gyerekeik továbbtanulásával kapcsolatban. A szü-
lők 22 százaléka – a szakmunkás apáknak 41 százaléka – érettségihez szándékozott
juttatni gyerekét, míg a szülők 58 százaléka szerette volna, ha gyereke szakmát sze-
rez. Az általános iskolát az 1998/1999-es tanévben elvégző roma fiatalok 19 százalé-
ka érettségit adó középiskolában, 56 százalékuk pedig szakiskolában folytatta tanul-
mányait.5 A 2003-as átfogó cigány vizsgálat adatai szerint a nyolcadikos roma tanu-
lók közel 25 százaléka középiskolában – 10 százaléka gimnáziumban – szándékozott
folytatni tanulmányit.6 Igaz, a középiskolás roma fiatalok többsége lemorzsolódik.7
Az elmúlt másfél évtized középiskolai beiskolázási expanziója és az egymást kö-
vető korosztályok létszámának jelentős csökkenése számottevően javította az általá-
nos iskolát végzett roma diákok középfokú beiskolázási mutatóit is, de igazi áttörés
nem történt; a roma és nem roma tanulók közötti szakadék nem csökkent. Második
állításunk: a jelenlegi beiskolázási gyakorlat, illetve a szegregáció kettős rendszere ki-
zárja azt, hogy a roma tanulók közoktatási pozíciója érdemben javuljon.
Az Oktatáskutató Intézet vizsgálatai szerint 2000-ben mintegy 770 homogén álta-
lános iskolai cigány osztály működött Magyarországon; ezen osztályokba 9000 ci-
gány tanuló járt, az összes roma diák 9,6 százaléka. A roma tanulók aránya 740 osz-
tályban meghaladta a 75 százalékot; az ilyen osztályokban több mint 10 ezer cigány
diák tanult, az összes roma tanuló 11 százaléka. 1230 osztályban pedig 50 és 74 szá-
zalék között volt a roma tanulók aránya; ezekbe az osztályokba mintegy 13 ezer roma
tanuló járt, az összes cigány diák 14,3 százaléka. Az összes általános iskolai tanuló
11 százalékát kitevő cigány tanulók jó egyharmada – tehát a 93 ezer tanulóból 32
ezer – olyan iskolai osztályba járt, ahol a roma diákok többségben voltak.8
A Kemény István és Janky Béla által vezetett 2003-as átfogó cigányvizsgálat az
általános iskolás roma fiatalok számát már 138 ezerre becsülte, igaz, más kutatók sze-
rint a valós szám ennél bizonyosan alacsonyabb.9 A vizsgálat az általános iskolás ro-
ma fiatalok szegregációját csak közvetett adatok – a megkérdezett szülők elmondása
alapján – igyekezett megbecsülni. Eszerint az összes általános iskolás roma diák 66
százaléka járt cigány többségű osztályokba. Ez a szám is túlzónak tűnik, de az kétség-
telen, hogy a roma diákok szegregációja növekszik. Ezt támasztja alá az iskolák kö-

5 Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet–Új Mandátum Könyv-
kiadó, Budapest, 2002.
6 Kemény István–Janky Béla: Késésben és lemaradóban. A cigányok és az iskola 2003-ban. Beszélő 2004. 9. szám.
7 Cigány tanulók a középfokú iskolában. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 2002.
8 Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet–Új Mandátum Könyv-
kiadó, Budapest, 2002.
9 Ld.: Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában. Kutatási zárótanulmány. 2004, Kézirat

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 9
10 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

zötti szegregációra vonatkozó adat is. Az 1999–2000-es tanévben a roma diákok 18
százaléka, 2004-ben már 30 százaléka járt cigány többségű iskolába.10
A döntéshozók, tehát a lokális oktatáspolitika kereteit meghatározó képviselők és
köztisztviselők, valamint az iskolaigazgatók úgy érzik, hogy az iskolát választó szülők
szemében gyermekük leendő iskolájában, vagy osztályában annyira fontos mérlege-
lési szempont a roma tanulók aránya, ami minden egyéb megfontolást maga mögé
utasít. A települési önkormányzatok szerepe kettős: egyrészt maguk is elősegítik a ta-
nulók elkülönülését, ugyanakkor az etnikai szegregáció bizonyos mértéken túl már ke-
zelhetetlen következményekkel jár, ezért mégiscsak szeretnék valamilyen módon el-
lenőrzésük alatt tartani a folyamatokat.

10 Ld. Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában. Kutatási zárótanulmány. 2004, Kézirat
2. Az oktatáspolitikai viták tétje
Hosszú idő telt el, amíg az oktatási kormányzat reagált a jelenségre, jóllehet valameny-
nyi rendszerváltást követő kormány módosította a közoktatási törvényt.
A rendszerváltást követő évek oktatáspolitikai küzdelmeinek az volt a tétje, hogy
vajon folytatódik-e a központi folyamatszabályozásra épülő szisztéma néhány évvel ko-
rábban elkezdődött lebontása, vagy pedig a kormány megkísérli „újraállamosítani” az
iskolákat, és a tanszabadság további kiterjesztése helyett a tartalmi folyamatszabályo-
zás ismételt bevezetésével határozott ideológiai elveket igyekszik érvényesíteni a köz-
oktatásban. Ez a küzdelem 1993 elején eldőlt, méghozzá a liberális elvek győzelmével.
Ezt tükrözte a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, amely rögzítette a sza-
bad iskolaválasztás elvét és azt, hogy az iskolafenntartó települési önkormányzatok be-
látásuk szerint szabhatják meg a helyi oktatáspolitika kereteit.11 Igaz, a törvény korláto-
zott jogkörökkel létrehozta a központi tanügyi igazgatás dekoncentrált szerveit, a terü-
leti oktatási központokat, de azokat a jogszabály 1995-ös módosítása felszámolta.
Az 1993-ban elfogadott törvény mérföldkőnek számít: a szélesen értelmezett tan-
szabadság egyik feltételének tekintett szabad iskolaválasztás elvét máig nem kérdő-
jelezi meg egyetlen politikai erő sem, ugyanakkor a széles körű konszenzus akadá-
lyozza a szembenézést a szabad iskolaválasztás elvének gyakorlati társadalompoliti-
kai következményeivel.

Az újraállamosítási kísérletek bukását követően az oktatáspolitikai viták alapvető-
en két kérdésről folytak.
Az egyik vitát, amelyben alapvetően a jobboldali illetve a liberális pártok nézetei
csaptak össze, tanterv-szabályozási vitának nevezhetjük. A jobboldalhoz kötődő ok-
tatáspolitikusok szerint az állam nem mondhat le arról, hogy befolyása legyen az isko-
lákban tanított tananyag tartalmára, míg a liberálisok abban bíztak, hogy az iskolák au-
tonóm pedagógiai műhelyekként képesek és készek arra, hogy maguk fejlesszék
vagy válasszák azt a programot, amelyet a maguk számára a legjobbnak tartanak.
A nemzeti alaptanterv sokéves vajúdást követően 1995-ben született meg, de csak
a következő évben ismételten módosított közoktatási törvény tisztázta a dokumentum jo-
gi státuszát: a jogszabály szerint kötelező jogi érvénnyel csak a helyi tantervek és peda-
gógiai programok bírnak, a nemzeti alaptanterv csupán laza keretet ad az előbbieknek.
A Fidesz-korszakban megint lendült az inga. Az ismételten módosított közoktatá-
si törvény az 1993-as szabályozáshoz hasonlóan újból meghonosította, de most már
kötelező érvénnyel a tantárgyi kerettanterveket, és ezzel nagy lépést tett az állami tan-
tervszabályozás visszaállítása irányába. A jogszabály soron következő, 2003-as mó-
dosítása eltörölte a kerettantervek kötelező jellegét.

A másik nagy közoktatási vita tétje még súlyosabb: az iskolaszerkezet jövője.
Az iskolaszerkezeti vitában a frontvonal a két ciklusban is együtt kormányzó szabad-
demokraták és szocialisták között húzódik, éppen ezért ezt a vitát jórészt rejtett, ki
nem mondott állítások és tabuk jellemzik.

11 A kötelező beiskolázási körzethatárok rendszerének liberalizálása már az 1980-as években megkezdődött.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11
12 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Az 1995-ös nemzeti alaptanterv és a kétszintű érettségi koncepciója egy 6+4+2-
es iskolaszerkezetet vizionált, két évvel meghosszabbítva a négyéves alapozó sza-
kaszt és a 10. évfolyamon alakítva ki a kétféle érettségi felé vezető útelágazást. Csak-
hogy az oktatási törvény 1996-os ismételt módosítása nemcsak a nemzeti alaptanterv
jogi státuszát degradálta, de rögzítette a nyolcosztályos általános iskolákra épülő ha-
gyományos iskolaszerkezetet is. Az iskolaszerkezeti vita tehát nyitott maradt, ugyanak-
kor az önkormányzatok a helyben kívánatosnak ítélt közoktatási intézményi szerkezet-
ről is szabadon dönthettek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szabad iskolaválasztás tár-
sadalompolitikai következményeihez hasonlóan, annak a kérdésnek a megvitatása
sem kerülhetett politikai napirendre, hogy vajon a fenntartók által meghatározható,
változatos iskolaszerkezetnek milyen hatása van a közoktatási esélyegyenlőségre.

Az oktatási törvény 2003-as módosításának vitájában azonban már nem csupán
a korábbi érvek csaptak össze, de az előterjesztő a változtatás jó néhány elemét – pél-
dául a kisiskolások buktatásának tilalmát, illetve a diákok teljesítményének kötelező
szöveges értékelését; az óraszámcsökkentést, vagy az alapozó szakasz megnyújtását
– azzal indokolta, hogy növelni kívánja a közoktatási esélyegyenlőséget. Ezek per-
sze csak felületi intézkedések, ráadásul tényleges hatásuk kiszámíthatatlan, de a kor-
mányzat mégiscsak szembesülni kényszerült a közoktatás társadalompolitikai problé-
máival. A jogszabály határozott diszkriminációtiltó részekkel egészült ki. Csakhogy ek-
korra már készen álltak azok a keretek, amelyek rendkívül szűkre szabják a minden-
kori kormány mozgásterét.
A törvénymódosításon túl, a tárca külön támogatási rendszert dolgozott ki és for-
rásokat összpontosított a hátrányos helyzetű, illetve sajátos nevelési igényű tanulók in-
tegrált oktatásának előmozdítására. Az oktatási kormányzat integrációs erőfeszítései-
nek több összetevője van:

• A diszkrimináció tilalma fontos elveket rögzít, csakhogy a beiskolázás jelen-
legi gyakorlata fogalmilag kizárja, hogy az iskolai szelekciót – legalábbis a körzeten kí-
vüli gyerekek felvételekor érvényesülő szelekciót – diszkriminációnak minősíthessük.
Diszkriminációról legfeljebb csak olyan esetekben beszélhetünk, amikor az iskolák
saját iskolakörzetükből sem veszik fel a tanulókat, vagy rejtett felvételi vizsgával sze-
lektálnak a kisiskolások közül, de a gyakorlatban még ilyen esetekben sem lehet bi-
zonyítani a diszkrimináció tényét. Az elmúlt évek leginkább kirívó közoktatási diszkri-
minációs esete a jászladányi alapítványi iskola létrehozása és az általános iskola meg-
osztása volt, kifejezetten és vállaltan azért, hogy elkülönítve oktassák a roma és nem
roma tanulókat. A kisebbségi ombudsman szerint az alapítványi iskolát alkotmányel-
lenes célra hozták létre, az alapítványi iskola beiratkozási gyakorlatát pedig – tehát
azt, hogy az iskola megtagadta a jelentkező roma tanulók zömének felvételét – a me-
gyei közigazgatási hivatal és a megyei ügyészség is jogsértőnek minősítette. Mind-
ezek ellenére a közoktatási diszkrimináció gyakorlata Jászladányban változatlan.
• A minisztérium ösztönző finanszírozási konstrukciók révén igyekszik támo-
gatni a hátrányos helyzetű, illetve a sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatását,
de tudatosan kerüli, hogy programjait és támogatásait nevesítve a roma tanulóknak
címezze. Ehelyett két célcsoportot nevezett meg: a hátrányos helyzetűeket és a sajá-
tos nevelési igényű tanulókat. A hátrányos helyzetű kategóriának objektív kritériumai
vannak: azok a családok tartoznak ide, akiknek iskolai végzettségük legfeljebb csak
8 osztály és anyagi helyzetük folytán jogosultak a rendszeres gyermekvédelmi támo-
gatásra. A sajátos nevelési igény a gyógypedagógiai beiskolázást szükségessé tevő,
enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékos, illetve részképesség-zavaros tanulók sa-
játos igényeire utal.
A tárca a kétféle célcsoport háromféle iskolai helyzetén kíván változtatni. Az in-
tegráció az iskolák, tagiskolák, illetve az osztályok közötti szegregáció folyamatát
szándékozik megfordítani. A képességkibontakoztatás célja a részképesség-zavaros,
hiperaktív vagy más tanulási nehézségekkel küzdő, de értelmi fogyatékosnak nem mi-
nősített gyerekek iskolán belüli elkülönítését és csökkentett követelményrendszer sze-
rinti oktatási gyakorlatát szeretné megváltoztatni. Az „Utolsó padból” program célja
pedig az indokolatlanul gyógypedagógiai képzésbe irányított, ál-fogyatékos tanulók
visszahelyezése a normál képzésbe.

Megítélésünk szerint két tényező futtathatja zátonyra a minisztérium integrációs
erőfeszítéseit. A szegregáció jelensége csak tünete a magyar közoktatás eredendő
egyenlőtlenségének és kérdéses, hogy a tüneti jelenség kezelhető-e önmagában, a
mögöttes okok felszámolása nélkül. Aligha lehet képes a kormány arra, hogy előse-
gítse a roma és nem roma tanulók integrált oktatását úgy, hogy közben változatlan
marad a szabad iskolaválasztás gyakorlata és az, hogy az iskolafenntartó tetszőlege-
sen megválaszthatja a helyi közoktatás intézményi szerkezetét.
A másik bizonytalansági tényező a szegregáció kettős rendszere. Az integráci-
ós oktatáspolitika abból a feltevésből indul ki, hogy a szülők és iskolák kölcsönös vá-
lasztása révén egyensúlyi helyzet keletkezik. Ha tehát javítják a rosszabb helyzetű di-
ákok, illetve rosszabb helyzetű iskolák pozícióit, és olyan finanszírozási konstrukciót
vezetnek be, amely az integrált oktatásban teszi érdekeltté az iskolákat, akkor az
egyensúlyi helyzet a korábbinál igazságosabb szinten és kisebb mérvű szegregáció
mellett fog helyreállni. Csakhogy az etnikai szegregáció nem racionális „piaci” döntés
eredménye, és korántsem biztos, hogy az integrációs eszközrendszer meghozza a kí-
vánt eredményt.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13
3. Miskolc és Nyíregyháza
– dilemmák, választások
A két nagyváros önkormányzata részben oktatáspolitikai, részben pedig költségveté-
si természetű dilemmákkal szembesül.

Oktatáspolitikai dilemmák

Az általános iskolai etnikai szegregációt eltérő mércével mérik Miskolcon és Nyíregyházán.
Egyrészt a problémahalmaz valóságos tétje a két városban nem kizárólag okta-
táspolitikai, de legalább annyira fejlesztési prioritások függvénye. Az elmúlt másfél év-
tizedben Miskolcon csak a belvárosra vonatkozóan tűztek ki és részben valósítottak is
meg határozott társadalomátalakítással járó, és a romák kiszorítását célzó, dzsentri-
fikációs – tehát jelentős lakosságcserével járó területfelértékelő – fejlesztési célokat.
A város más részeire vonatkozóan azonban nem születtek olyan nagyszabású fejlesz-
tési tervek, amelyek befolyásolnák az oktatáspolitikai döntéseket is. A miskolci okta-
táspolitika irányítói nem szeretnék, ha a tanulók iskolák közötti „vándorlásának” folya-
mata és az iskolák státuszának változása a városfejlesztés, illetve a lakóterületek
státuszváltozásának függvényévé válna. Nyíregyházán fordított a helyzet: az önkor-
mányzat elsődleges fejlesztési célja, hogy felszámolja a város belterületén fekvő két
cigánytelep egyikét és lehetőség szerint minél inkább a másik, fejlesztendő cigányte-
lepre koncentrálja a roma lakosságot. Az általános iskolai migrációval kapcsolatos ok-
tatáspolitikai döntések követik az urbanisztikai folyamatokat, illetve az iskolaigazgatók
a városfejlesztési projektektől, nevezetesen a roma lakosság további koncentrációjá-
tól várják, hogy enyhüljenek a roma tanulók jelentette pedagógiai gondok.
Természetesen eltérő a probléma nagyságrendje is: Miskolcon az önkormányza-
ti általános iskolákba járó diákoknak mintegy 17,5 százaléka roma, Nyíregyházán
csak 8,7 százaléka.
Nemcsak a szegregáció megítélése, de az önkormányzatok stratégiája is eltér
a két városban.
A miskolci oktatáspolitikának egyik legfontosabb célja az, hogy ellenőrzése alatt
tartsa a tanulói migráció folyamatát. Ennek érdekében kilenc olyan iskolában, amely-
ben nagy a szegregációs veszély, vonzó, összvárosi beiskolázású, két tannyelvű osz-
tályokat indítottak, vállalva annak tetemes többletköltségeit. A két tannyelvű osztályok-
nak gyakorlatilag nincsenek roma tanulói, és ami még fontosabb, a nem roma csalá-
dok is úgy érzik: „garanciát” kapnak arra, hogy gyerekeik nem tanulnak együtt roma
gyerekekkel. Az iskolákon belüli szegregáció révén az érintett iskolák viszonylag jelen-
tős arányú roma tanuló befogadása mellett is képesek vonzó kínálatot nyújtani a nem
roma szülőknek, a város pedig megfékezte az iskolák közötti migrációt.
A nyíregyházi önkormányzat ellenben képtelen kordában tartani a tanulói migrá-
ciót az érintett iskolák között. A város vezetése – legalábbis ebben a vonatkozásban – a
csalóka fejlesztési céloknak rendeli alá döntéseit, illetve azt várja, hogy majd a roma la-
kosság zömének térbeli koncentrációja megszabadítja az érintett iskolákat a roma tanu-
lóktól. Az iskolaigazgatók többsége attól tart, hogy viszonylag csekély arányú roma tanu-
ló felvétele is végzetes következményekkel jár, mivel a nem roma szülők pánikszerűen el-
viszik gyerekeiket. Furcsa módon a város azért is képtelen kezelni a folyamatot, mert a ro-
ma tanulók aránya viszonylag alacsony: ha a nem roma szülők elviszik gyerekeiket, az
„elcigányosodó” iskolákat, vagy tagiskolákat hamarosan be kell zárni. Állandó vita tárgya
a beiskolázási körzethatárok átszabása, és a roma tanulók jelentette „terhek” egyenlete-
sebb elosztása, de természetesen ez sem fékezné meg a zabolátlan tanulói migrációt.
Miskolc önkormányzata nem igényelt integrációs normatívát, Nyíregyháza ellen-
ben öt iskola bevonásával integrációs programot indított. Csakhogy az öt részt vevő is-
kola tekintetében az intézményközi integráció – tehát a roma tanulók egyenletesebb
„elosztása” – nem értelmezhető. Egyikük a városközponttól távol eső iskola, amelynek
tanulói részben kollégisták. Két „elcigányosodó” iskola közül az egyiket az önkormány-
zat megszüntette; a közeli harmadik iskola – amelyben a roma tanulók aránya viszony-
lag csekély, tehát amelyik elvben részese lehetne egy intézményközi integrációs pro-
jektnek – nem résztvevője a programnak. Hasonló a helyzet a negyedik részt vevő is-
kolával is: szomszédjában egy olyan iskola működik, amelyik még a körzetében élő ro-
ma gyerekek felvételét is igyekszik elhárítani – de ez az iskola sem részese a program-
nak. Az ötödik részt vevő iskola roma diákjai jórészt a tanyabokrokból buszoznak be. A
város homogén cigány iskolája nem részese az integrációs programnak.
Végül eltérő a szegregáció mintázata is a két városban.
Miskolcon a roma diákok eloszlása jóval egyenletesebb, mint a nyírségi megye-
székhelyen: a miskolci önkormányzati általános iskolákba járó roma tanulók 54,8 szá-
zaléka jár olyan osztályba, ahol a roma diákok kisebbségben vannak; több mint 31
százalékuk jár olyan tanulócsoportokba, ahol a cigány diákok aránya 50–99 százalék
között mozog, és 13,2 százalékuk tanul homogén cigány tanulócsoportban. Ezzel
szemben a Nyíregyháza önkormányzati általános iskoláiba járó roma tanulók majd-
nem 70 százaléka olyan osztályba jár, amelyben a romák kisebbségben vannak; alig
10 százalékuk jár olyan osztályba, ahol a roma tanulók aránya 50–99 százalék közöt-
ti, ugyanakkor 20,5 százalékuk homogén roma osztályban tanul.
Azokban a miskolci általános iskolákban, ahová számottevő arányban járnak cigány
tanulók, és amelyekben egynél több párhuzamos tanulócsoport van, nagyon nagy a bel-
ső szegregáció. Az első tíz, legnagyobb mérvű belső szelekciót alkalmazó iskolában a DI
átlaga 0,47 és 0,77 között mozog. Nyíregyházán viszont a belső szegregáció mértéke ál-
talában nem túlzottan magas. Két kirívó példa akad; az egyik ilyen iskolát azonban az ön-
kormányzat – a kifutó osztályokat tagiskolává minősítve – megszüntette.
Más eredményt kapunk, ha az évfolyamonkénti összvárosi szegregációs értéke-
ket vetjük össze. Miskolcon az évfolyamonként DI 0,43 és ,0,48 között mozog, Nyír-
egyházán azonban az összvárosi szintű szegregáció magasabb: az évfolyamonkénti
DI 0,51 és 0,58 között van.

Költségvetési dilemmák

Az önkormányzati bevételeken belül az állami hozzájárulás aránya a kilencvenes
években jelentősen, közel 20 százalékkal csökkent, ám az egyes településtípusok be-
vételi szerkezete nagyban eltér egymástól, a különféle bevételi források súlyától és ter-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15
16 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

mészetesen az intézményrendszertől függően – már csak ezért sem lehet úgy általában
megfogalmazni az önkormányzatok finanszírozási érdekeit. A községek bevételeiben
nagy súlya van az szja-nak, a normatív támogatásoknak, valamint a címzett és céltámo-
gatásoknak. A városokban mindezek mellett már jelentősek a működési bevételek és az
államháztartáson belüli átutalások. A megyei jogú városok bevételei között kiemelkedő-
en nagy a normatív támogatások aránya, jelentősek a helyi adóbevételek, és az intéz-
ményi működési bevételek. Ugyanakkor az szja-bevételek súlya kisebb. Budapesten ki-
emelkedően magas a helyi adók aránya, ugyanakkor a fővárosban a legalacsonyabb a
normatív támogatások aránya, sőt általában az állami támogatások aránya.12
A miskolci kiadások 37 százalékát közoktatási célokra, 19,1 százalékát egészség-
ügyi ellátásra, 15,3 százalékát szociális ellátásra, 3,9 százalékát kulturális célra fordí-
tották. A városüzemeltetés a kiadások 12 százalékát vitte el. A nyíregyházi költségve-
tés kiadási szerkezete annyiban különbözik a miskolciétól, hogy a város nem tart fenn
kórházat, ugyanakkor városfejlesztési kiadásai lényegesen magasabbak, mint a bor-
sodi megyeszékhelyé. Nyíregyházán az önkormányzati kiadások több mint 40 száza-
lékát közoktatásra költik. A második legmagasabb kiadási tétel a városfejlesztés és
felújítás, amely az összes kiadásnak nem kevesebb, mint 17,3 százalékát viszi el.
Ugyancsak a fejlesztések kiemelt jelentőségére utal a magas hitelállomány: az adós-
ságszolgálat a harmadik legnagyobb kiadási tétel. A jóléti kiadásokat csak a bölcső-
dei ellátások nélkül tudjuk megadni: a jóléti kiadások az összes kiadás 7,4 százalékát,
míg az egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóság a 4,7 százalékát viszik el.
Csakhogy az önkormányzati költségvetések bevételi és kiadási szerkezete a
nagyságrendeket is csak bizonytalanul érzékelteti, mivel eseti tételek nagyban befo-
lyásolhatják azt, hogy egy adott évben mekkora összeg fut át egy adott költségveté-
sen. Másrészt a költségvetések bruttó bevételi és kiadási összegei rejtve hagyják az
egyes ágazatok tényleges finanszírozási szerkezetét.

A nagyvárosi önkormányzatok közfeladataik finanszírozása során mindenekelőtt
az intézményhálózat mérete és a normatív források reallokációja révén tudják érvé-
nyesíteni prioritásaikat. Pénzügyi mozgásterük igen nagy: intézményeikkel szaba-
don rendelkezhetnek; közfeladataik egy részét átadhatják egyházi vagy magánszerve-
zeteknek; a központi normatív támogatások zöme pedig szabad felhasználású, és a
városházáknak lehetőségük van a források többszörös – ágazatok közötti, ágazato-
kon belüli, intézmények, illetve ellátotti csoportok közötti – reallokációjára.

Nézzük meg a legfontosabb közfeladatok finanszírozási mérlegét. Miskolcon az
egészségügyi ellátások alig terhelik meg a város költségvetését. A központi normatív
támogatás a jóléti kiadások 90,3 százalékát, a közoktatási kiadások 66,9 százalékát,
a kulturális kiadások 34,3 százalékát, míg a sportfeladatokkal kapcsolatos kiadások
9,7 százalékát fedezik. Ágazati szinten nincs forrás-reallokáció; tehát a város saját
forrásaiból valamennyi terület finanszírozását pótlólagos összeggel kiegészíti, jólle-
het a bölcsődei ellátás nélkül a jóléti ágazat „nyereséges” lenne. A kiegészítő tá-
mogatás aránya azonban ágazatonként eltérő: az önkormányzatnak a sportfeladatok
kiadásainak 82,5 százalékát, a kulturális kiadások 57 százalékát, a közoktatási kiadá-
12 Az önkormányzatok gazdasági helyzetének alakulásáról a rendszerváltást követő 12 évben ld. Akar László (szerk.): Önkor-
mányzati várakozások. GKI Gazdaságkutató Intézet, Budapest, 2002.
sok 27,8 százalékát saját forrásaiból kell előteremtenie. A jóléti ellátások esetében ez
az arány mindössze 4,5 százalékos.
Nyíregyházán az egyes ágazatok finanszírozási szerkezetének arányai hasonlóak
a miskolci önkormányzatéhoz. A jóléti kiadások 92,4 százalékát, az oktatási kiadások-
nak pedig 65 százalékát fedezte a különféle jogcímeken folyósított központi normatíva,
beleértve a normatív jogcímen átadott szja-hányadot is. A kulturális kiadásoknak már
csak ötödét, a sportkiadásoknak tizedét finanszírozták a központi normatíva terhére.
Ágazati szintű forrás-reallokáció Nyíregyházán sincs, habár a jóléti büdzsé – a
bölcsődei ellátások költségét nem számítva – Nyíregyházán is csaknem „önkölt-
séges”. A kiegészítő támogatások a sportkiadások 88,5 százalékát, az egészségügyi,
szociális és bölcsődei igazgatóság költségeinek 75,6 százalékát, a kulturális kiadások
71,6 százalékát, az oktatási feladatok költségeinek pedig 26,5 százalékát fedezik.
A jóléti és az oktatási ágazat költségvetésén belül azonban mindkét önkormány-
zat hasonló irányú, bár eltérő nagyságrendű forrásátcsoportosítást hajt végre.
A jóléti ellátásokon belül a bölcsődei ellátás és a szociális intézmények forrása-
it mindkét önkormányzat kiegészíti. A közcélú munka és a szociális továbbképzés fi-
nanszírozása mechanikus, lévén az ezeket támogató normatívák kötött felhasználású-
ak. Ellenben a pénzbeli és természetbeni ellátások a jóléti büdzsén belül mindkét
városban „nyereségesek”. A miskolci önkormányzat a normatíva számottevő részét
– a teljes jóléti büdzsé 7,4 százalékát – más célra költi. Nyíregyházán a forrás-real-
lokáció mértéke jóval kisebb.
Az intézmények alkupozíciója természetszerűen erősebb, mint a pénzbeli és ter-
mészetbeni ellátásoké; ez a típusú forrásátcsoportosítás általános jelenség. A pénz-
beli és természetbeni ellátások normatív támogatása – a legszegényebb telepü-
lések kivételével – általában az önkormányzatok „fejős tehene”. Mégis megdöb-
bentő, hogy a foglalkoztatási krízissel küzdő borsodi nagyvárosban a szociális norma-
tíva célirányos felhasználásának aránya 78,8 százalékos, a lakhatáshoz jutást támo-
gató normatívával együtt pedig csupán 65 százalékos. Még inkább meghökkentő,
hogy ha a bölcsődei ellátást nem számítanánk, akkor az egész jóléti büdzsé „nyere-
séges” lenne. Nyíregyházán a szociális normatíva felhasználása 96 százalékos; az át-
csoportosítás mértéke csekély.
A közoktatás finanszírozásának minden eleme önkormányzati többletforrást igé-
nyel, a kollégiumi ellátás kivételével; az utóbbi finanszírozásához folyósított norma-
tíva egy részét mindkét város átcsoportosítja. Miskolc a normatíva 27 százalékát költi
más oktatási intézmények finanszírozására. Nyíregyházán jóval nagyobb a forrás-real-
lokáció az oktatási ágazaton belül: a város a kollégiumi normatíva nem kevesebb,
mint 80 százalékát, a teljes oktatási büdzsé 5,5 százalékát csoportosítja át. Összessé-
gében az oktatási kiadásoknak valamivel több mint negyedét pótlólagos forrásokból
biztosították mindkét városban.
Végül nézzük meg a kiegészítő támogatások eloszlását. Miskolcon a közfel-
adatok 18,3 százalékát finanszírozták az önkormányzat „saját” – tehát nem normatív
– forrásaiból. Nyíregyházán ez az arány lényegesen nagyobb: a közfeladatok költsé-
geinek 29,8 százalékát fedezte a város „saját” forrásaiból.
Miskolcon a kiegészítő támogatások 75 százalékát a közoktatás vitte el, 14,1 szá-
zalékát pedig kulturális kiadásokra fordították. A sport 5,1 százalékkal, a jóléti ellátá-
sok pedig 4,8 százalékkal részesedtek a kiegészítő támogatások tortájából.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17
18 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

A nyírségi megyeszékhelyen a kiegészítő támogatások 64,5 százalékát költötték
az oktatás finanszírozására, 21,8 százalékát pedig az egészségügyi, szociális és böl-
csődei igazgatóság vitte el. A kiegészítő támogatások 9,7 százaléka jutott a kulturális
feladatokra, míg a sport 3,7 százalékát kapta ennek a forrásnak. A – bölcsődei ellá-
tás nélkül számított – jóléti ágazat pótlólagos finanszírozása minimális mértékű.

Miskolc megyei jogú város oktatási, kulturális, sport, jóléti és
egészségügyi célú bevételi és kiadási előirányzatai az összes ágazati ráfordítás
arányában (a fejlesztések és beruházások nélkül) 2004-ben

Feladat Intézmények saját Normatív támo- Önkormányzati Összes ágazati
bevétele gatás/Országos kiegészítő támogatás ráfordítás
(%) Egészségbiztosítási vagy elvonás (%)
Pénztártól átvett (%)
pénzeszközök (%)
Oktatási feladatok összesen 5,2 66,9 27,8 100
Kulturális feladatok összesen 8,1 34,3 57,6 100
Sportfeladatok összesen 7,7 9,7 82,5 100
Jóléti feladatok összesen 5,1 90,3 4,5 100
Egészségügyi feladatok összesen 4,9 94,4 0,7 100
Összesen 5,3 76,3 18,3 100
Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások

Nyíregyháza megyei jogú város oktatási, kulturális, sport, jóléti és egészségügyi célú
bevételi és kiadási előirányzatai az összes ágazati ráfordítás arányában
(a fejlesztések és beruházások nélkül) 2004-ben

Feladat Intézmények Normatív Önkormányzati Összes ágazati
saját támogatás kiegészítő ráfordítás
bevétele (%) támogatás vagy (%)
(%) elvonás (%)
Oktatási feladatok összesen 8,6 65,0 26,5 100
Kulturális feladatok összesen 7,7 20,6 71,6 100
Sportfeladatok összesen 0 11,5 88,5 100
Jóléti feladatok összesen 7,1 92,4 0,5 100
Egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóság 14,8 9,5 75,6 100
Összesen 8,3 61,8 29,8 100
Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások
Jóléti ellátások

Miskolc megyei jogú város jóléti célú bevételei és kiadásai 2004-ben

Intézmények Önkormányzati Összes ágazati
Feladat saját bevétele Normatív támogatás kiegészítő támogatás ráfordítás
(ezer Ft) vagy elvonás (ezer Ft)
Bölcsődék 25 824 117 562 297 899 441 285
Miskolci Családsegítő
1 000 154 838
Központ
Őszi Napsugár Otthon 195 556 870 825
Területi gondozó 981 187
104 679 618 001
szolgálat
Iránytű Avasi Szociális
9 180 133 004
Szolgálat
Szociális intézményi
310 415 981 187 485 066 1 776 668
ellátás összesen
Közcélú foglalkoztatás 280 333 0 280 333
Szociális továbbképzés
13 781 0 13 781
és szakvizsga
Pénzbeli és természetbeni szociális
és gyermekjóléti normatív támogatás
1 183 622
Pénzbeli és Központosított előirányzat
természetbeni 3 099 500 –485 976 4 033 341
szociális ellátások A lakhatáshoz jutás támogatása
236 195
Összesen
4 519 317
Jóléti feladatok
336 239 5 912 180 296 989 6 545 408
összesen
Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások

Nyíregyháza megyei jogú város egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóságának
bevételei és kiadásai 2004-ben

Feladat Intézmények saját Normatív támogatás Önkormányzati kiegészítő Összes ágazati ráfordítás
bevétele (ezer Ft) támogatás vagy elvonás (ezer Ft)
Bölcsődék 209 858 135 087 1 072 221 1 417 166
Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 19
20 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Nyíregyháza megyei jogú város jóléti célú bevételei és kiadásai
a bölcsődei ellátás nélkül 2004-ben

Intézmények Önkormányzati Összes ágazati
Feladat saját bevétele Normatív támogatás kiegészítő támogatás ráfordítás
(ezer Ft) vagy elvonás (ezer Ft)
Sóstói Szivárvány
158 564 515 198
Idősek Otthona
Nem önkormányzati 595 239 59 811
szociális ellátó 139 852
szervezetek támogatása
Szociális intézményi
158 565 595 239 59 811 813 615
ellátás összesen
Közcélú foglalkoztatás 62 605 0 62 605
Szociális továbbképzés
10 391 0 10 391
és szakvizsga
Pénzbeli és természetbeni szociális
és gyermekjóléti normatív támogatás
590 184
Pénzbeli és
Központosított előirányzat
természetbeni szociális –49 024 1 342 438
650 390
ellátások
A lakhatáshoz jutás támogatása
150 888
Összesen
Jóléti feladatok
158 565 2 059 697 10 787 2 229 049
összesen
Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások
Közoktatás

Miskolc megyei jogú város oktatási célú bevételei és kiadásai 2004-ben

Feladat Intézmények saját Normatív támogatás Önkormányzati Összes ágazati
bevétele (ezer Ft) kiegészítő támogatás ráfordítás
(ezer Ft) vagy elvonás (ezer Ft)
Óvoda 118 658 951 804 1 140 610 2 211 072
Általános iskola 307 688 5 772 985
Zeneiskolák; nevelési tanácsadó 3 200 334 878
Szakiskola 157 387 2 550 951
Szakközépiskola 111 614 2 679 405
Gimnázium 78 502 1 419 164
Általános iskolák, szakiskolák,
középiskolák, nevelési
658 391 9 121 980 2 977 012 12 757 383
tanácsadó működési költségei
összesen
Kollégium 88 026 640 950 –174 384 554 592
Oktatási intézmények összesen 865 075 10 714 734 3 943 238 15 523 047
Oktatási feladatok – kötött
259 381 625 042 884 423
felhasználású normatívák
Oktatási feladatok összesen 865 075 10 974 115 4 568 280 16 407 470
Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások

Nyíregyháza megyei jogú város oktatási célú bevételei és kiadásai 2004-ben

Feladat Intézmények Normatív Önkormányzati Összes ágazati
saját bevétele támogatás kiegészítő támogatás ráfordítás
(ezer Ft) (ezer Ft) vagy elvonás (ezer Ft)
Óvoda 159 297 780 381 1 046 289 1 985 967
Általános iskola 330 109 4 189 195
Zeneiskola 8 755 194 455
6 038 767
Szakiskola, szakközépiskola 327 576 3 978 942
Gimnázium 94 106 1 115 069
Általános iskolák, szakiskolák,
középiskolák működési 760 546 6 038 767 2 678 348 9 477 661
költségei összesen
Kollégium 45 163 831 722 67 590 209 295
Oktatási intézmények
965 006 7 650 870 3 057 047 11 672 923
összesen
Oktatási feladatok
117 212 117 212
– célfeladatok
Oktatási feladatok – kötött
felhasználású normatív 181 364 0 181 364
támogatás
Oktatási feladatok összesen 965 006 7 832 234 3 174 259 11 971 499
Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 21
22 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Miskolc megyei jogú város oktatási, kulturális, jóléti, sport és egészségügyi célú kiegészítő
támogatásainak megoszlása (a fejlesztések és beruházások nélkül) 2004-ben

Feladat Önkormányzati kiegészítő támogatás Önkormányzati kiegészítő támogatás
(ezer Ft) (%)
Oktatási feladatok összesen 4 568 280 75,0
Kulturális feladatok összesen 858 556 14,1
Sportfeladatok összesen 308 717 5,1
Jóléti feladatok összesen 296 989 4,8
Egészségügyi feladatok összesen 60 800 1,0
Összesen 6 093 342 100,0
Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások

Nyíregyháza megyei jogú város oktatási, kulturális, jóléti, sport és egészségügyi célú
kiegészítő támogatásainak megoszlása (a fejlesztések és beruházások nélkül) 2004-ben

Feladat Önkormányzati kiegészítő Önkormányzati kiegészítő
támogatás (ezer Ft) támogatás (%)
Oktatási feladatok összesen 3 174 259 64,5
Kulturális feladatok összesen 476 852 9,7
Sportfeladatok összesen 182 919 3,7
Jóléti feladatok összesen 10 787 0,2
Egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóság 1 072 221 21,8
Összesen 4 917 038 100,0
Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások
4. Miskolc – városfejlesztés,
lakásgazdálkodás, oktatáspolitika
Romák Miskolcon a rendszerváltás előtt

A város mai területén két hagyományos cigánytelep volt. A diósgyőri telepet több
ütemben, fokozatosan számolták fel. A Miskolc és Felsőzsolca határában fekvő Csor-
ba telepet az 1970-es évek elején elöntötte a Sajó, és a város akkori vezetői a telepi
cigány családokat a miskolci, diósgyőri, perecesi kolóniák lakásaiban helyezték el.
Egy 1987-ben készült, 7000 főre kiterjedő kérdőíves vizsgálat a város roma lakos-
ságának számát 10-12 ezer főre becsülte.13 A vizsgálat idején a romák 25 százaléka
a miskolci belvárosban élt – főként a Széchenyi utcában, a Vörösmarty utcában, illet-
ve az Avas belváros felé eső részén. Egyharmaduk lakott a volt munkás- és bányász-
kolóniák lakásaiban, illetve a Vasgyár városrészben. A romáknak mintegy 28 százalé-
ka élt modern lakótelepeken, ezen belül pedig 10 százalékuk az Avas lakótelepen.
A rendszerváltás előtti években a romák térbeni elhelyezkedése egyrészt városfej-
lesztési, másrészt lakásgazdálkodási feladványt jelentett a város vezetői számára. A belvá-
ros felújításának koncepciója már a nyolcvanas években elkészült, és a tanácsi vezetés a
belvárosi lakásokban élő roma családok elköltöztetését a terv lényegi elemének tartotta.
A rendszerváltás után a városfejlesztési terveknek Miskolcon is kemény korláto-
kat szabott a lakásprivatizáció, illetve a bérlakásállomány összezsugorodása. A pri-
vatizáció lezárulása után a Miskolci Ingatlankezelő Rt. (MIK) kezelésében 5804 bérla-
kás maradt, ezek közel 60 százaléka összkomfortos panellakás. A 224 komfort nélkü-
li lakás mindegyike és az 1172 félkomfortos lakás egy része a kolónia jellegű cigány-
telepeken, illetve a gyárvárosban és a nagyrészt szintén romák által lakott, úgyneve-
zett számozott utcákban van.

Önkormányzati tulajdonú bérlakások Miskolcon 2004-ben

Komfortfokozat Lakások száma Százalék
Összkomfortos 3439 59,2
Komfortos 969 16,7
Félkomfortos 1172 20,2
Komfort nélküli 224 3,8
Összesen 5804 100,0
Forrás: Miskolci Ingatlankezelő Rt.

A belváros felújítása – dzsentrifikáció

A belváros dzsentrifikációs rehabilitációja – Miskolc első számú fejlesztési prioritá-
sa – már az 1980-es években megkezdődött. A Vörösmarty utca romák által lakott há-
zainak nagyobbik részét már a tanácsi időszakban lebontották. A projekt döntő ele-

13 Tóth Pál (1988): Romák Miskolcon.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23
24 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

me a központ sétálóutcának kiépítendő tengelye, a Széchenyi utca átalakítása volt, és
a tanácsi vezetés kereste a módját, hogy miként tudná az ottani roma családok zömét
elköltözésre bírni. A város vezetői 1988-ban azt tervezték, hogy csökkentett értékű la-
kásokból álló lakótelepet építenek Miskolc északi határában, a repülőtér és a Sajó kö-
zelében, távol minden közintézménytől. A leendő telepre elsősorban a belvárosból
akartak roma családokat költöztetni. A terv váratlan ellenállásba ütközött: helyi roma
és nem roma értelmiségiek gettóellenes bizottságot hoztak létre, hogy megakadá-
lyozzák a lakótelep felépítését. A hirtelen szabaddá váló országos sajtó támogatta a
gettóellenes bizottság akcióját, a megzavarodott városvezetés pedig ejtette a tervet.
A rendszerváltást követően a lakásprivatizációt a városfejlesztési csoportnak nem
sikerült ellenőrzése alatt tartani, így a roma családok elköltözését jórészt kénytelenek
voltak rábízni a piaci folyamatokra. A belső városrész felértékelődése és a privatizáció
nyomán megemelkedő lakásfenntartási költségek valóban felgyorsították a szegényebb
családok elköltözését. A Széchenyi utcai – egykor nagy számban roma családok által is
lakott – Bazár tömb átalakítására az önkormányzat külön projektet indított.
A tágan értelmezett miskolci belvárosban mindazonáltal több, romák által lakott
zárvány, épület, vagy „mikro-cigánynegyed” is van. Roma családok élnek a Búza tér
és a Szendrei utca sarkán álló épületben, a Hunyadi János utca néhány épületében,
a Kis Hunyad utca 39–41. alatti házban, vagy a Szentpéteri kapu–Laborfalvy Róza ut-
ca sarkán álló épületben. Utóbbi fölött magasodik a Tetemvár három, nagyrészt cigá-
nyok által lakott utcája. Sok roma család él a Vörösmarty utca, a Soltész Nagy Kálmán
utca, a Szinva patak és a vasúti sínek által határolt utcákban: a Sarolta, a Gizella, a
Lenke és a Vörösmarty utca házaiban. Végül pedig az Avas-alján húzódó utcákban is
laknak roma családok.

A belvároson túl

A miskolci belvároson túl a Városháza inkább szemlélője, mintsem alakítója Miskolc
fejlődésének. A várostervezéshez nemcsak ingatlanvagyon, források és beruházók
szükségesek, de a fejlesztendő területre vonatkozó vízió is. A Miskolc, Diósgyőr,
Hejőcsaba, Tapolca, Görömböly, Szirma egyesítésével létrehozott nagyvárosban csak
a miskolci belvárosra vonatkozóan alakulhattak ki fejlesztési víziók. A városmag és a
hozzácsatolt települések között a gyártelepek, a munkás- és bányászkolóniák, majd
pedig a lakótelepek teremtettek gyenge kohéziót, és a Tiszai pályaudvartól Diósgyőrig,
illetve a gyárvárosig húzódó villamosvonal. A város nem szervesült olyan egységes te-
lepüléssé, amelynek jövőjét komplex tervek alapján alakíthatná az önkormányzat.
Az elegáns, és az utóbbi években gyorsan szuburbanizálódó fürdőtelepülés, Mis-
kolctapolca el akart szakadni Miskolctól, de a lakosság többsége ezt az indítványt a
2004 decemberében megtartott helyi népszavazáson elutasította. A vita értelemsze-
rűen akadályozta a Tapolcára vonatkozó fejlesztési tervek kidolgozását. Az elmúlt
években drága társasházi övezetté vált az Avas délkeleti lejtője. Szerényebb mérték-
ben, de ugyancsak javult a Martin kertváros lakóövezeti státusza.
Természetesen a Városháza is tervez fejlesztési projekteket. Miskolc déli kapujá-
ban több nagyáruház és szolgáltatóközpont épült az elmúlt években. A várost elkerü-
lő autópálya-szakasz felértékelheti a nyomvonalhoz közel fekvő Martin kertvárost, Szir-
mát, illetve a város keleti kapuját; az önkormányzat azt reméli, hogy új kereskedelmi
és ipari területek alakulhatnak ki az ottani önkormányzati ingatlanokon. Felmerült a
Sajó partján fekvő Zsarnatelep, és a várostól nyolc kilométerre lévő, ugyancsak önkor-
mányzati tulajdonú Csemetekert hasonló jellegű hasznosítása is.
A lakóterületekkel kapcsolatos bontási és fejlesztési tervek mindegyike érinti az
ott élő roma közösségeket, illetve roma lakónegyedeket.

Kolóniák, „cigánynegyedek”

A jórészt romák által lakott egykori munkás- és bányászkolóniák többségét a város le
akarja bontani; kettőt meg akar tartani, illetve a megtartandók közül az egyiket fej-
leszteni is akarja.
Egyértelműen összvárosi funkciót szánnak a legnagyobb kolóniának, a város
keleti kapujában található Szondi György telepnek és a vele egybeépült József Attila
telepnek. A Tiszai pályaudvarra merőleges Baross Gábor utca, a József Attila utca, a
Szinva-patak és a Miskolci Közlekedési Vállalat garázsa által határolt – üzemek és rak-
tárak közé ékelődő – telepet ideálisnak ítélték a fejlesztésre. A két, csatornázatlan te-
lepen 81 komfort nélküli szoba-konyhás lakás van. Pár évvel ezelőtt az önkormányzat
hozzájárult ahhoz, hogy néhány épületet lebontsanak, és helyükre a bérlők 16 lakást
építsenek szociálpolitikai kedvezménnyel. A beruházást az önkormányzat folytatta: sa-
ját forrásból, illetve a leendő lakók szociálpolitikai támogatásából egy kétszintes, 24
lakásos lakóépület építésébe vágott bele. A Szinva partján az önkormányzat megvá-
sárolt egy volt munkásszállót és azt tervezi, hogy egy 78 lakásos garzonházat alakít ki
az épületben.
Ugyancsak megtartandónak ítéli a város a miskolci belvároshoz közeli Álmos
utcai ingatlanegyüttest, de hosszú távú fennmaradását csak lakásgazdálkodási szem-
pontok indokolják. Igaz, a MIK Rt. kedvezőnek tartja, hogy a Szentpéteri kapuból nyí-
ló Álmos utca 24. alatti többudvaros, 35 lakásos egykori katonai objektumot magas
fal izolálja környezetétől.
Újdiósgyőr egykor legnagyobb kolóniája a Békeszálló volt. Az itteni lakások felét
már lebontották, a megmaradt 65 lakás bontását is megkezdik, amint az önkormány-
zat el tudja helyezni a bérlőket. Az acélművek mellett fekvő területtel az önkormány-
zatnak nincsenek különösebb tervei.
A hejőcsabai Mésztelepen már csak 15 lakás áll az egykori cementgyári munkás-
kolónián. Hejőcsabán úgy tartják, hogy a kolónia eltüntetése a településrész fejlődé-
sének záloga.
Ugyancsak idő és cserelakás-kapacitás kérdése, hogy mikorra sikerül lebontani
az Annabányai telep 16 lakását és a miskolctapolcai Várhegy kolónia 36 lakását.

A miskolci belvárosból Diósgyőr felé haladva, északi irányban három völgy tagol-
ja a város fölé magasodó hegyet. A Bábonyi-bérc „cigánysora” a két világháború kö-
zött időszaki munkásoknak épült házakból áll. A „cigánysor” közelében lakópark épül;
a Városháza azt reméli, hogy a lakópark hozzájárul a terület felértékeléséhez, és idő-
vel lehetőség nyílik arra, hogy a romák házait egy fejlesztő cég haszon reményében
kivásárolja.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25
26 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Továbbhaladva Diósgyőr irányába, a Párhuzamos-völgyben vezet egy több kilo-
méteres út Lyukóbánya felé. Az utat szegélyező zártkerti üdülőingatlanok zömét az el-
múlt években roma családok vásárolták meg. Az önkormányzatnak sejtelme sincs ar-
ról, hogy miként szabályozza, vagy legalábbis befolyásolja az új roma betelepülést. A
zártkerti ingatlanokra nem adható építési engedély, és a terület alatt húzódó bányavá-
gatok miatt arról sem lehet szó, hogy a területet lakóövezetté minősítsék.
Végül, ha Újdiósgyőr és Diósgyőr határában elfordulunk, a harmadik völgyben
húzódó, több kilométeres úton eljutunk Perecesre. Az egykori bányászkolónia még ál-
ló 16 lakását az önkormányzat eladta egy ingatlanfejlesztő vállalkozónak. A bérlők el-
helyezése a vállalkozó feladata, mint ahogy a leendő fejlesztés is a beruházó dönté-
sétől és a piaci kereslettől függ. A miskolci vezetőknek nincsenek határozott elképze-
léseik Pereces jövőjével kapcsolatban, a piaci folyamatokba pedig nem kívánnak be-
leavatkozni.
4.1 A miskolci oktatáspolitika prioritásai

A diósgyőri cigánytelepen 1936-tól egészen 1981-ig – két év kivételével – működött ci-
gány iskola. Az iskolát 1953-ban bezárták, és a tanulókat megpróbálták beiskolázni a
környékbeli iskolákba, de a nem cigány szülők tiltakozásának hatására 1955-ben egy
másik épületben ismét megnyitották a cigány iskolát. Ismételt megnyitását követően az
iskolának egyfajta civilizációs szerepet is szántak: megszervezték az étkeztetést, a nap-
közi otthont, a kötelező zuhanyzást és a telep fokozott hatósági ellenőrzését. Az okta-
tási szakhatóság egyre szigorúbban lépett fel az iskolakerüléssel szemben.14
A diósgyőri cigánytelepről a hatvanas évek végétől kezdték lassan elköltöztetni a
családokat a diósgyőri kolóniák lakásaiba, illetve az új lakótelepekre, és ez a folyamat
a nyolcvanas évekig elhúzódott. Az iskola 1981-ben zárt be. Azóta a városban nincs
cigány iskola, jóllehet voltak és vannak cigány többségű iskolák, sőt egy teljes egé-
szében cigány tanulókat befogadó iskola is. A város vezetése azonban ragaszkodik a
határozott distinkcióhoz: az iskolarendszer szelektivitása nem szándékolt következmé-
nye Miskolc oktatáspolitikájának; a cigány többségű iskolák nem „cigány iskolák” –
legfeljebb a nem cigány szülők máshová íratják gyerekeiket.

Miskolcon két speciális – tehát gyógypedagógiai – és 34 normál általános isko-
la működött egészen 2004 szeptemberéig, amikor a normál iskolákat 15 intézménnyé
vonták össze. Tekintettel arra, hogy az iskola-összevonás csak pénzügyi, illetve igaz-
gatási értelemben valósult meg, és nem jelentette az érintett iskolakörzetek összevo-
nását, még kevésbé a tanulók integrációját – ráadásul két esetben egymástól távol
fekvő intézményeket vontak össze –, így minden oktatási intézményt önálló egység-
nek tekintettünk.
Az önkormányzati fenntartású általános iskolákba a 2004/2005-ös tanévben kö-
zel 13 ezer tanuló járt; a roma tanulók aránya pedig 17,5 százalékos volt. A roma ta-
nulók aránya ugyanakkor évfolyamonként gyorsan növekszik: a nyolcadik évfolyamon
14 százalékos, az első évfolyamon már 25 százalékos volt.

14 Ld. Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben. Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3. BAZ Megyei Levéltár, Miskolc 1998.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27
28 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Tanulók megoszlása a miskolci önkormányzati általános iskolákban
a 2004/2005-ös tanévben

Iskola Tanulócsoportok Tanulók Roma tanulók Roma tanulók aránya DI-átlag
száma száma száma (%)
Komlóstetői Általános Iskola 16 361 35 9,7 0,34
Fazola Henrik Általános Iskola 17 303 221 72,9 0,31
Selyemréti Két Tannyelvű Á. I. 23 457 60 13,1 0,64
József Attila Általános Iskola 11 172 172 100,0
Bulgárföldi Két Tannyelvű Á. I. 16 329 103 31,3 0,57
Kuti István Általános Iskola 8 115 89 77,4
Erenyői Általános Iskola 7 131 12 9,2
II. Rákóczi F. Két Tannyelvű Á. I. 16 383 36 9,3 0,53
Győri Kapu Általános Iskola 15 301 126 41,8 0,56
Petőfi Sándor Két Tannyelvű Á. I. 16 360 0 0,0
Rónai Ferenc Két Tannyelvű Á. I. 12 197 59 29,0 0,77
Szilágyi Dezső Általános Iskola 16 404 0 0,0
Görömbölyi Általános Iskola 12 230 30 13,0
Gárdonyi Géza Két Tannyelvű Á. I. 15 228 60 26,3 0,71
Pattantyús Á. G. Két Tannyelvű Á. I. 23 574 51 8,9 0,54
Széchenyi István Általános Iskola 19 433 61 14,0 0,39
Hermann Ottó Általános Iskola 23 481 80 16,6 0,38
Munkácsy Mihály Általános Iskola 24 500 160 32,0 0,24
Kazinczy Ferenc Két Tannyelvű Á. I. 25 683 37 5,4 0,47
Miskolctapolcai Általános Iskola 8 131 4 3,0
Bársony János Általános Iskola 20 507 66 13,0 0,21
Hunyadi Mátyás Általános Iskola 18 417 62 14,8 0,31
Fazekas U. Általános és Zeneiskola 22 546 99 18,3 0,34
Istvánffy Gyula Általános Iskola 22 440 83 18,8 0,67
Könyves Kálmán Általános Iskola 22 554 70 12,6
Kaffka Margit Általános Iskola 16 450 77 17,1
Tóth Á. U. Általános Iskola 24 434 24 5,5 0,55
Móra Ferenc Általános Iskola 18 397 14 3,5
Sas U. Általános Iskola 8 138 6 4,3
Szabó Lőrinc Általános Iskola 25 632 54 8,5 0,70
Vörösmarty Mihály Általános Iskola 25 657 35 5,3
Bem József Általános Iskola 18 366 17 4,6
Arany János Általános Iskola 14 293 56 19,1 0,21
Éltes Mátyás Speciális Á. I. 17 225 135 60,0 0,35
Tüskevár Speciális Á. I. 8 104 73 70,2
Összesen 599 12 933 2267 17,5
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
Az összes miskolci általános iskolába járó tanuló 2,5 százaléka jár önkormányza-
ti iskolákba, míg az összes roma tanuló 9,2 százaléka a város két gyógypedagógiai
iskolájába jár. A két iskola diákjainak összesen 63,2 százaléka cigány. A városnak
két gyógypedagógiai beiskolázási körzete van: a diósgyőri, újdiósgyőri, perecesi,
lyukóbányai, értelmi fogyatékosnak minősített gyerekek a Tüskevár iskolába járnak,
míg a többiek az Éltes Mátyás iskolába.
Az Éltes Mátyás iskola jelenlegi épülete 1999-ig a környék cigány többségű isko-
lája volt, az Éltes Mátyás gyógypedagógiai iskola pedig a Tiszai pályaudvarhoz köze-
li Váltó utcában működött. A gyógypedagógiai iskola 1999-ben költözött mai épületé-
be, a környékbeli, nem értelmi fogyatékosnak minősített roma tanulók pedig azóta jó-
részt a Rónai Ferenc iskolába járnak. Az Éltes Mátyás Speciális Általános Iskola 17 ta-
nulócsoportjában jelenleg 225 gyerek tanul, többségüket enyhe értelmi fogyatékos-
nak minősítették, 17 diákot középsúlyos értelmi fogyatékosnak, 30 diákot pedig
autistának minősítettek. A Tüskevár Speciális Általános Iskola jóval kisebb – az isko-
la 8 tanulócsoportjában 109 diák tanul –, igazgatója pedig sokkal kevésbé nyitott és
széles látókörű, mint az Éltes Mátyás iskola vezetője.
Mindkét iskolából a Martin János Szakiskolában tanul tovább a legtöbb gyerek.
Az Avas lakótelepen lévő Martin János Szakiskola Miskolc 9-10. évfolyamos „háló-is-
kolája”, amely lehetőség szerint befogadja azokat a tanulókat, akiknek nem sikerült
bejutniuk más közép- vagy szakiskolába.

Tanulók megoszlása a miskolci gyógypedagógiai általános iskolákban
a 2004/2005-ös tanévben

Iskola Tanulócsoportok Tanulók száma Roma tanulók Roma tanulók DI-átlag
száma száma aránya (%)
Éltes Mátyás Speciális Á. I. 17 225 135 60,0 0,35
Tüskevár Speciális Á. I. 8 104 73 70,2
Összesen 25 329 208 63,2
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

A miskolci oktatáspolitika sarokpontja: a migráció ellenőrzése

Az általános iskolai migráció csak részben követi az egyes településrészek státuszá-
nak változását, és a város oktatáspolitikusai nem szeretnék, ha a tanulók iskolák kö-
zötti „vándorlásának” folyamata, az iskolák státuszának változása „külső tényezők”, te-
hát urbanisztikai folyamatok, illetve városfejlesztési projektek függvénye lenne. Mis-
kolc oktatáspolitikájának legfontosabb célja az, hogy hosszabb távon is képes legyen
ellenőrzése alatt tartani az iskolai migrációt.

Migrációs, illetve szegregációs szempontból a miskolci általános iskolák négy
csoportra oszthatók.

Roma többségű iskolák: Miskolcon a József Attila Általános Iskola kizárólag roma
gyerekeket oktat. Roma többségű a Fazola Henrik Általános Iskola, a Kuti István Általá-
nos Iskola, valamint a két speciális iskola, az Éltes Mátyás Speciális Általános Iskola és

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 29
30 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

a Tüskevár Speciális Általános Iskola. Az önkormányzat két roma többségű iskolának
engedélyezte a „Lépésről lépésre” pedagógiai módszer alkalmazását. Egyikük, a Fazola
Henrik iskola a program egyik országos hírnevet szerzett modell iskolája lett. A másik a
perecesi Kuti István iskola. A két speciális iskolába 329 tanuló jár, közülük 208 roma; a
speciális iskolába irányított összes tanuló több mint 63 százaléka roma.
Néhány évvel ezelőtt szüntették meg a Békeszálló cigánytelep melletti, 41-es szá-
mú, ugyancsak cigány többségű iskolát. Többségében roma tanulók jártak az Éltes
Mátyás iskola mai épületébe 1999-ig; abban az évben az az iskola megszűnt és ak-
kor költözött ide az Éltes Mátyás iskola.

A létszámcsökkenés miatt veszélyeztetett iskolák: Miskolcon jelenleg egy olyan
iskola van, amely létszámhiány miatt a 2004-es tanévben már nem tudott első osztályt
indítani, az Erenyői Általános Iskola. A tanulóapálynak nem a roma tanulók növekvő
aránya az oka, hanem a Bulgárföldi iskola vonzása. Az önkormányzat még nem dön-
tötte el, hogy mi a terve ezzel az iskolával. Szintén kritikus szintre csökkent a miskolc-
tapolcai iskola és a diósgyőri Sas utcai iskola tanulólétszáma. A hejőcsabai Gárdonyi
Géza Általános Iskola 2004-ben már csak egy első osztályt indíthatott 17 fővel; ennek
oka viszont kifejezetten az, hogy a roma tanulók magas aránya miatt a többségi szü-
lők inkább más iskolát választanak gyermekeiknek.

Növekvő számban cigány tanulókat is fogadó iskolák – „puffer iskolák”. Ez a ka-
tegória kulcsfontosságú az iskolai migráció ellenőrzése szempontjából. A miskolci
oktatáspolitikusok felismerték, hogy az iskolák közötti migrációt csak úgy képesek
megfékezni, hogyha az iskolán belüli belső szelekció elég hatékony ahhoz, hogy meg-
határozott tanulócsoportok oktatási kínálata vonzó maradhasson a középrétegek szá-
mára, annak ellenére is, hogy az iskolának vannak „elcigányosodó” tanulócsoportjai
is. A miskolci városháza a „puffer iskolák” státuszát döntően összvárosi beiskolázású
két tannyelvű oktatás engedélyezése révén igyekszik megerősíteni.

Elit iskolák: az önkormányzati fenntartású miskolci általános iskolákon belül csak
bizonyos fenntartásokkal beszélhetünk elit iskolákról. Ennek oka egyrészt az, hogy a
négy egyházi általános iskola, valamint az egyházi fenntartású nyolcosztályos gimná-
ziumok kínálata mellett csak korlátozott hely marad a kifejezetten „elit” programot kí-
náló, és ennek megfelelően szelektáló önkormányzati általános iskoláknak. Az egyhá-
zi fenntartású általános iskolák egyenletesen helyezkednek el, lefedve a város nagy
részét. Ugyanakkor a miskolci általános iskolák elsősorban belső szelekcióval igye-
keznek magukat vonzóvá tenni. Az elitnek számító önkormányzati iskolák sajátossága
elsősorban nem az, hogy tanulói között kevés roma akad, sokkal inkább az, hogy di-
ákjainak nagy hányada körzeten kívülről jár oda.
A városban öt olyan önkormányzati általános iskola van, amely többségében
körzeten kívüli diákokat oktat. A Szilágyi Dezső Általános Iskolának és a Petőfi Sán-
dor Általános Iskolának egyáltalán nincsenek roma tanulói; az Avas lakótelepen lévő
Kazinczy Ferenc Két Tannyelvű Általános Iskola tanulóinak mindössze 5,4 százaléka
roma. Ugyanakkor a belvárosi Istvánffy Gyula Általános Iskola tanulóinak közel 19 szá-
zaléka roma, ennek ellenére az iskola vonzerejét jelzi, hogy tanulóinak legalább a fe-
le a beiskolázási körzeten kívül lakik. Hasonló a helyzet a Fazekas Utcai Általános és
Zeneiskolában; az iskola diákjainak 18,3 százaléka roma, ennek ellenére a diákok
több mint fele körzeten kívülről jár ide.
Az általános iskolai migráció dinamikájának megértéséhez próbáljuk meg – közve-
tett információk alapján és némileg spekulatív módon – meghatározni az elit iskolák „von-
záskörzetét”. Feltételezzük ugyanis, hogy a kisiskolásokat szüleik igyekeznek lakóhelyük-
höz nem túl távoli iskolába íratni. Az egyházi iskolák tanulóiról nincsenek adataink, és a
kutatás mérete arra sem nyújtott módot, hogy felmérjük, honnan járnak a diákok azokba
az elitnek minősített iskolákba, amelyek többségükben körzeten kívüli gyerekeket taníta-
nak. Azt azonban nyugodtan feltételezhetjük, hogy az egyházi iskolák és az elitnek minő-
sített önkormányzati iskolák tágabb környezetükben is szívóhatást gyakorolnak.
• Belváros, északi belváros, Tetemvár alja: ezen a területen három elitnek tekint-
hető iskola is van. Egyikük a Jókai Mór Református Általános Iskola, amely a
tetemvári roma gyerekeket fogadta be, egészen addig, amíg az önkormányzat
az épületet – felújítását követően – át nem adta a református egyháznak. Az át-
adást követően indított tanulócsoportokba már nem vettek föl roma tanulókat;
a roma gyerekeket a Fazekas Utcai Általános és Zeneiskola fogadta be. Csak-
hogy a Fazekas utcai iskola is elit iskolának számít, és státuszát, jórészt a zene-
oktatásnak köszönhetően, azt követően is megtartotta, hogy roma tanulóinak
száma megnőtt. Ugyancsak elit iskola a belvárosi Istvánffy Gyula Általános Is-
kola, amely 2004 szeptemberétől a Fazekas utcai iskola tagiskolája, és ahová
szintén jelentős számú roma tanuló jár. A három elit iskola szívóhatása minde-
nekelőtt a Hunyadi Mátyás Általános Iskola számára jelent beiskolázási problé-
mákat, bár nem olyan mértékben, hogy veszélyeztesse az iskola létét, vagy a
tanulócsoportok számát.
• Vörösmarty városrész, illetve az attól délkeletre fekvő terület: e területen két elit
iskola működik. A Soltész Nagy Kálmán utcai iskola épületében ma már a Mis-
kolci Görög Katolikus Általános Iskola működik. Az iskola átadása hasonló kö-
vetkezményekkel járt, mint a Jókai Mór református iskola esetében; a korábban
jelentős számú roma gyereket befogadó iskola helyett a roma tanulók a közeli
önkormányzati iskolákba kerültek. A környék másik elit iskolája a Szilágyi De-
zső Általános Iskola, ahová nem járnak roma tanulók.
• Szentpéteri kapu: a Petőfi Sándor Általános Iskola, az emeltszintű angolnyelv-
oktatás és a roma tanulók hiánya miatt az északi városrész vonzó iskolája. Szí-
vóhatását képtelen ellensúlyozni a 2003-tól tagiskolaként hozzácsatolt és
gyors ütemben „elcigányosodó” Rónai Ferenc Általános Iskola is, jóllehet eb-
ben az iskolában két tannyelvű oktatás folyik.
• Avas: a két tannyelvű oktatást folytató Kazinczy Ferenc Általános Iskola nem annyi-
ra a másik négy, nagy létszámú avasi általános iskola számára jelent konkurenci-
át, hanem az Avas déli lábánál fekvő, hejőcsabai, szintén két tannyelvű Gárdonyi
Géza Általános Iskola körzetéből szívja el a nem roma gyerekeket. A 2004/2005-
ös tanévben a Gárdonyi iskola már csak egy elsős tanulócsoportot tudott indítani,
így a két tannyelvű oktatás szelekciós funkciója értelmét veszítette.
• Újdiósgyőr: a Szent Imre Katolikus Általános Iskola részben a közeli Győri kapu
iskola, a II. Rákóczi Ferenc iskola, illetve a Bársony János iskola beiskolázási kör-
zetéből igyekszik tanulókat toborozni. A három önkormányzati iskolában növek-
szik a roma gyerekek aránya; ennek egyik – bár nem elsődleges – oka a katoli-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 31
32 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

kus iskola megnyitása volt. A katolikus iskola szívóhatását ellensúlyozza a II. Rá-
kóczi Ferenc Általános Iskolában bevezetett két tannyelvű oktatás vonzereje.
• Diósgyőr: a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola Diósgyőr öt önkor-
mányzati iskolája számára jelent elviselhető mértékű konkurenciát. Pontosab-
ban, a távolabb fekvő Tóth Árpád Utcai Általános Iskola, illetve a tagiskolaként
hozzácsatolt Móra Ferenc Általános Iskola aligha hivatkozhat arra, hogy a re-
formátus iskola miatt csökken tanulóinak a létszáma. Érzékenyebben érinti a
református iskola kínálata a Könyves Kálmán Általános Iskolát és tagiskoláját,
a Kaffka Margit Általános Iskolát.

A belső szelekció eszközei: a kis létszámú osztályok

A kis létszámú osztályokba olyan részképesség-zavaros – diszlexiás, diszgráfiás, dis-
zkalkuliás –, illetve hiperaktív vagy magatartászavaros gyerekeket iskoláznak be, akik nem
értelmi fogyatékosok, de a szakértői bizottságok véleménye szerint nem lennének képe-
sek követni a tanmenetet a normál osztályokban. A kis létszámú osztályokban a normál
tanterv szerint tanítanak, és a cél a felzárkóztatás, jóllehet a gyakorlatban ritkán fordul elő,
hogy ezekből az osztályokból a gyerekeket normál tanulócsoportokba irányítsák át.
Az önkormányzati általános iskolába járó összes miskolci diák 4,5 százaléka,
ezen belül a roma diákoknak mintegy 10 százaléka jár kis létszámú osztályokba. A kis
létszámú osztályokban a roma tanulók felülreprezentáltak, és a beiskolázási gyakorlat
többnyire a roma diákok részleges elkülönítésére is használja ezeket az osztályokat.
Miskolcon is átlagon felüli – 40 százalékos – a roma tanulók aránya ezekben az osz-
tályokban, de a városban nem túl elterjedt a kis létszámú tanulócsoportokba történő
beiskolázás gyakorlata. Sőt, a legtöbb gyereket kis létszámú tanulócsoportba beisko-
lázó intézményben, a Munkácsy Mihály Általános Iskolában a roma tanulók kifejezet-
ten alulreprezentáltak a kis létszámú osztályokban – arányuk mindössze 16 százalék,
miközben az iskolában az összes diák 32 százaléka roma – és az ide járó részképes-
ség-zavaros gyerekek többsége vidéki.

Tanulók megoszlása a kis létszámú tanulócsoportokban

A kis létszámú osztályokban A kis létszámú osztályokban tanuló
Iskola
tanulók száma roma diákok száma
Fazola Henrik Általános Iskola 55 52
Hunyadi Mátyás Általános Iskola 35 11
Istvánffy Gyula Általános Iskola 58 51
Győri Kapu Általános Iskola 28 24
Széchenyi István Általános Iskola 31 8
Hermann Ottó Általános Iskola 92 37
Munkácsy Mihály Általános Iskola 111 18
Tóth Árpád Utcai Általános Iskola 113 12
Szabó Lőrinc Általános Iskola 59 16
Összesen 582 229
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel
A belső szelekció eszközei: a két tannyelvű oktatás

A belső szelekció legfontosabb eszköze Miskolcon a két tannyelvű oktatás. A vá-
ros vezetése 1998-tól több fázisban engedélyezte két tannyelvű tanulócsoportok indí-
tását, jórészt a leginkább kritikus helyzetű, „puffer” iskolákban. Több oka is van annak,
hogy a két tannyelvű oktatás a belső szelekció hatékony eszköze lehet. A két tannyel-
vű osztályok beiskolázási körzete deklaráltan a város egésze, tehát az iskolák minden
megkötés nélkül válogathatnak a jelentkező kisiskolások között, jóllehet formális fel-
vételi vizsga helyett csak arra van lehetőségük, hogy „meghallgassák” a gyerekeket.
A két tannyelvű osztályok vonzó elit csoportoknak számítanak, függetlenül attól, hogy
a párhuzamos osztályokban mekkora a roma gyerekek aránya.
Miskolcon magyar–angol két tannyelvű oktatás folyik a Selyemréti Általános Isko-
lában, a Petőfi Sándor Általános Iskolában, a Rónai Ferenc Általános Iskolában, a
Gárdonyi Géza Általános Iskolában, a Bulgárföldi Általános Iskolában, a Pattantyús Á.
G. Általános Iskolában, és a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában. Magyar–német két
tannyelvű oktatás indult a Szabó Lőrinc Általános Iskolában és a II. Rákóczi Ferenc Ál-
talános Iskolában. A Petőfi Sándor iskolának nincsenek cigány tanulói, a Kazinczy Fe-
renc és a Szabó Lőrinc iskolákban a roma tanulók aránya viszonylag alacsony, a töb-
bi iskolában azonban a két tannyelvű oktatás erős szelekciót és drasztikus belső, ta-
nulócsoportok közötti szegregációt eredményezett.
A két tannyelvű osztályokban a gyerekek első osztálytól emelt óraszámban tanul-
ják az adott idegen nyelvet. Emellett alsó tagozatban az ének-, a rajz-, a testnevelés-
órák valamelyikén ismerkednek az idegen nyelvű kommunikációval; felső tagozatban
pedig egy szaktárgyat, többnyire történelmet vagy biológiát tanulnak idegen nyelven.
Eddigi tapasztalatok szerint a két tannyelvű osztályokban tanulók beszédkészsége lé-
nyegesen jobb, mint a hagyományos tagozatos, vagy csak emelt szintű nyelvoktatás-
ban résztvevőké, jóllehet a tanárok tartanak attól, hogy a módszer az adott szaktárgyi
ismeretek rovására mehet.
Az összes önkormányzati iskolába járó miskolci diák 11,3 százaléka jár két tannyel-
vű, vagy nyelvtagozatos osztályba, és ezen belül 8,7 százalék összvárosi beiskolázású
két tannyelvű osztályokba. Néhány éven belül tehát a hét két tannyelvű oktatást folyta-
tó iskola a miskolci tanulók jó 10 százalékát tetszése szerint választhatja ki. A roma ta-
nulók gyakorlatilag teljesen ki vannak rekesztve a két tannyelvű oktatásból és a he-
tedikes, nyolcadikos kifutó nyelvtagozatos oktatásból is. A beiskolázási arányszámok
azonban nem fejezik ki teljesen a szelekciós hatást. Ha megnézzük az egyes évfolyam-
okra vonatkozó disszimilaritási indexeket, láthatjuk, hogy a két tannyelvű oktatás beve-
zetése még azokban az iskolákban is jelentősen megnövelte az egyes évfolyamokon
belüli szelekciót, amelyekben korábban tagozatos nyelvoktatás folyt.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 33
34 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Tanulók száma és megoszlása a két tannyelvű, illetve a nyelvtagozatos tanulócsoportokban

Iskola A két tannyelvű A két tannyelvű A nyelvtagozatos A nyelvtagozatos
oktatásban részt oktatásban részt oktatásban részt oktatásban részt
vevők száma vevő roma tanulók vevők száma vevő roma tanulók
száma száma
Selyemréti Általános Iskola
148 0 52 0
Angol
Bulgárföldi Általános Iskola
89 0
Angol
II Rákóczi Ferenc Általános Iskola
139 0
Német
Gárdonyi Géza Általános Iskola
66 0 71 6
Angol
Petőfi Sándor Általános Iskola
95
Angol
Rónai Ferenc Általános Iskola
109 5
Angol
Pattantyús Á. G Általános Iskola
151 1 58 2
Angol
Kazinczy Ferenc Általános Iskola
182 0 53 1
Angol
Szabó Lőrinc Általános Iskola
252 1
Német
Összesen 1136 7 326 9
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

Iskola-összevonások

Az önkormányzat úgy döntött, hogy 2004 szeptemberétől 32 normál általános iskolá-
ját 15 oktatási egységbe vonja össze. A döntés kisebb vihart kavart a pedagógusok
körében, de a kárvallott – helyettessé lefokozott, igazgatói pályázaton alulmaradt,
vagy távozni kényszerülő – iskolaigazgatókon kívül a többség végül tudomásul vette
az új szervezeti kereteket. Ugyancsak felkavarta az összevonás a szülői kedélyeket, de
a város vezetői igyekeztek megnyugtatni a szülőket, hogy az intézményi összevonás
nem jelenti az iskolakörzetek mechanikus egyesítését.
Az iskolák összevonása révén az önkormányzat újabb biztosítékot szeretne arra,
hogy nem csúsznak ki kezéből a közoktatási folyamatok. A Városháza hivatalosan az-
zal indokolta az összevonást, hogy a több intézményt átfogó tantárgyfelosztás révén
pedagógus álláshelyeket lehet megmenteni a csökkenő gyereklétszám ellenére.
Emellett az összevonás lehetőséget ad arra is, hogy csökkenő tanulói létszámú isko-
lákat – tagiskolaként – megmentsenek a bezárástól. Az összevonás legalább három
iskola megszüntetését odázta el. Az érvelés racionálisnak tűnik, és az iskolák össze-
vonását a korszellemnek megfelelően lehet „kifelé” kommunikálni. Az önkormányzat
hivatalos verziója szerint az intézményi integráció a tényleges közoktatási integráció-
nak is megteremti a kereteit – jóllehet a városházán is elismerik, hogy ez utóbbi ter-
mészetesen hosszabb folyamat.
Ugyanakkor három anyaiskolához olyan tagiskolákat csatoltak, hogy mindenféle
integráció kizárt. Az Avas alján lévő Kazinczy Ferenc Általános Iskola tagiskolája a
távoli Miskolctapolca iskolája lett, miközben a Kazinczy Ferenc iskola nemcsak a töb-
bi négy avasi iskola „szívóiskolája”, de a közeli Hejőcsabáról is ide járnak azok a gye-
rekek, akiket szüleik nem akarnak a helybeli, gyors ütemben „elcigányosodó” Gárdo-
nyi Géza Általános Iskolába íratni. Ha az önkormányzat komolyan gondolná, hogy az
öszszevonások révén megkísérli az intézményközi integráció bátorítását, akkor kézen-
fekvő lett volna, hogy a Gárdonyi Géza iskolát a Kazinczy Ferenc iskolához kapcsolja.
De a Gárdonyi Géza iskola a meglehetősen távol fekvő Szilágyi Dezső Általános Isko-
la tagiskolája lett, a még annál is messzebb eső Görömbölyi iskolával együtt. Két elit
iskola – a Kazinczy és a Szilágyi Dezső iskola – tehát eleve kiváltságos pozícióba ke-
rült az összevonás révén. Végül a Martin kertvárosban lévő, szintén „elcigányosodó”
Arany János Általános Iskolát a Szirmán fekvő Bem József iskolához kapcsolták, jól-
lehet Martin kertváros számára a Szabó Lőrinc Általános Iskola kínálja a helyi iskolá-
nál vonzóbb alternatívát.

„Roma iskolakörzetek”

Az önkormányzati fenntartású iskolák közül azokat tekintettük elit iskoláknak, ahová a
diákok több mint fele körzeten kívülről jár. Vegyük most sorra a „roma iskolakörzete-
ket”. Kiinduló állításunk az volt, hogy a szegregáció kettős rendszere alakult ki Ma-
gyarországon; az etnikai szegregáció mértékét és dinamikáját nem lehet kizárólag a
közoktatás-piaci optimum következményének tekinteni. „Roma iskolakörzetekként”
azoknak az iskoláknak a környékét határoltuk le, ahová roma diákok járnak vagy – la-
kóhelyük közelsége révén – járhatnának, illetve amelyek a roma tanulók „elosztását”
alku, vagy éppen rivalizálás tárgyának tekintik.

A keleti „roma iskolakörzet”

• Selyemréti Általános és Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola
• Tagiskola: József Attila Általános Iskola

Nevezzük „keleti körzetnek” a Zsolcai kapu és a városhatár közötti területeket: a Jó-
zsef Attila és a Szondi György telepet, a Bajcsy Zsilinszky utat, valamint a József Atti-
la úttól északra fekvő részek zárványszerű lakóövezeteit, az Eperjesi út, a Vágóhíd út,
a Vásártéri út, a Vásártér, a Vereckei út környékét. Természetesen kizárólag abban az
értelemben tekinthetjük egységes körzetnek ezeket a városrészeket, hogy az itt lakó
232 roma gyerek a cigánytelepen lévő József Attila Általános Iskolába és a Selyemré-
ti Általános Iskolába jár. Az intézményi összevonás után a József Attila iskola a Se-
lyemréti iskola tagintézménye. A József Attila iskolának mind a 172 tanulója cigány,
a Selyemréti iskolába 60 roma gyerek jár, az összes tanuló 13 százaléka.
A József Attila iskola épülete rendkívül lerobbant, a város legrosszabb állagú és leg-
gyengébben felszerelt iskolaépülete. Az első, a második és a hetedik osztályosok 2-2 pár-
huzamos tanulócsoportba járnak, a többi évfolyamon csak egy tanulócsoport van.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 35
36 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

A Selyemréti iskola a Baross Gábor út másik oldalán, a Selyemréti lakótelepen
van. A 457 tanulót fogadó iskola igazi „puffer iskola”: funkciói közé tartozik, hogy meg-
őrizze vonzerejét, miközben roma tanulóinak száma egyre növekszik. Átlagosan az is-
kola tanulóinak 13 százaléka roma, de ez az arány az első évfolyamon már 26 száza-
lékos. Az iskola összevonása a közeli József Attila iskolával aggodalmat keltett a
szülők körében, de az igazgatónőnek sikerült meggyőznie őket arról, hogy az intéz-
ményi összevonás nem jelenti a beiskolázási körzetek mechanikus összevonását is,
és önmagában ez a változás nem fogja tovább növelni a roma diákok számát. A Se-
lyemréti iskola helyzetét némileg megkönnyíti, hogy a környéken nincs elit iskola, sőt
még a legközelebbi magyar–angol két tannyelvű iskola is viszonylag távol van.
A Selyemréti iskolában erős belső szegregáció érvényesül: az iskola DI-átlaga
0,64, az ötödik legmagasabb a városban. A nyolcadik évfolyam kivételével minden év-
folyamon három párhuzamos tanulócsoportban tanulnak a gyerekek. A két tannyelvű
osztályokban – hetedikben és nyolcadikban angol tagozatos osztályokban – nincse-
nek cigány tanulók. A testnevelés tagozaton a roma gyerekek aránya évről évre nö-
vekszik, alsó tagozatban már eléri a 20 százalékot. A felső tagozatos c osztályos gye-
rekek körében a cigányok aránya 20-30 százalék, az alsó tagozaton már 70 százalék.
Az összes roma tanuló 65 százaléka a c osztályokba jár.

Az északi „roma iskolakörzet”

• Petőfi Sándor Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
• Tagiskola: Rónai Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola

Az északi „roma beiskolázási körzet” tengelye a Szentpéteri kapu; a Miskolc központ-
jából északi irányba, Sajószentpéter felé vezető főút. Ide tartozik az Álmos utcai ci-
gánytelep, a Búza tér 4. és a Szentpéteri kapu 70. szám alatti toronyház, és részben
a Tetemvár – legalábbis abban az értelemben, hogy ezekről a területekről a Rónai Fe-
renc Általános Iskolába járnak roma tanulók. Az iskolába 59 roma diák jár, az összes
tanuló 30 százaléka. Az iskola 2003-tól a Petőfi Sándor Általános Iskola tagiskolája. A
Petőfi iskolában nincsenek cigány tanulók; az iskola az emelt szintű angolnyelv-ok-
tatás, illetve a két tannyelvű oktatás miatt a körzetén túl is vonzó, tanulóinak több mint
a fele az iskolakörzeten kívülről jár ide.
Néhány évvel ezelőtt, 1999-ig még a Szeles utca 65. szám alatti iskola fogadta be a
környékbeli roma gyerekeket, de 1999-ben az iskolaépület a város egyik gyógypedagó-
giai iskolájának, az Éltes Mátyás Speciális Általános Iskolának a székhelye lett. Azóta az
értelmi fogyatékosnak nem minősített gyerekek a Rónai Sándor iskolába járnak. Kom-
penzációként a város a Rónai Ferenc iskolának engedélyezte a két tannyelvű oktatást.
A Petőfi Sándor és a Rónai Ferenc iskola összevonásának semmiféle beiskolázá-
si hatása nem volt. Az északi „roma beiskolázási körzet” féloldalas: csak a Rónai Fe-
renc iskolába járnak roma gyerekek, a Petőfi Sándor iskola a jövőben sem szándéko-
zik felvenni roma tanulókat – többek között arra hivatkozva, hogy osztálylétszámai a
körzeten kívülről beiskolázott gyerekek miatt telítettek.
A Rónai Ferenc iskola DI-átlaga a legmagasabb a városban: 0,77. A hatodik,
a hetedik és a nyolcadik évfolyamon csak egy-egy tanulócsoport van; a roma gyerekek
aránya 30-50 százalékos. A többi évfolyamon már két-két tanulócsoportban tanulnak a
gyerekek: a két tannyelvű osztályokban a roma tanulók aránya elenyésző, a párhuzamos
osztályok roma többségűek; a roma tanulók aránya 62–91 százalék között mozog.
A Rónai iskola pária helyzetben érzi magát: a tagiskola vezetője még az összevo-
nást megelőzően szeretett volna engedélyt kapni arra, hogy a vasgyári Fazola Henrik
és a perecesi Kuti István iskola mellett, itt is elkezdhessék a „Lépésről lépésre” mód-
szer alkalmazását, illetve a tanárok kiképzését. Az önkormányzat azonban nem támo-
gatta az elképzelést, az összevonás óta pedig az anyaiskola igazgatójának kezében
van a döntés, és a két intézmény között még a pályázatok benyújtása is sorozatos
konfliktusok forrása.

A Vörösmarty városrész és az attól délkeletre fekvő területek
„roma iskolakörzete”

• Szabó Lőrinc Két Tannyelvű Általános Iskola
• Vörösmarty Mihály Általános Iskola

Valamikor a Vörösmarty utca a belső városrész egyik „cigánysora” volt, de az utcát
szegélyező házak többségét lebontották. A környéken ma főleg a Sarolta és a Gizella
utcában, a Hadirokkantak útján; a Vörösmarty utca legvégén, a Martin kertvárosba ve-
zető felüljáró lábánál; illetve a Vörösmarty utcától délre fekvő Király, Kont István, Bem
József és Bocskai utcában élnek roma családok. A környéken két elit iskola is van: a
Szilágyi Dezső Általános Iskolának hagyományosan nincsenek roma diákjai, a közel-
ben élő roma családok gyerekeit befogadó Soltész Nagy Kálmán utcai iskolából pe-
dig azt követően szorultak ki fokozatosan a roma tanulók, hogy az iskola fenntartását
átvette a görög katolikus egyház. Ma 89 roma tanuló jár a Szabó Lőrinc és a Vörös-
marty iskolába.
A Szabó Lőrinc Két Tannyelvű Általános Iskolának 54 cigány diákja van; az ösz-
szes tanuló 8,5 százaléka. Az a jelű osztályban magyar–német két tannyelvű oktatás
folyik; az itt tanulók között mindössze egy roma diák akad. A b osztályosok emelt szin-
tű rajzoktatásban részesülnek. A roma diákok zöme, pontosan 90 százaléka a c, illet-
ve nyolcadikban a c és a d osztályokba jár. Az iskola DI-átlaga nagyon magas: 0,70 –
ez a harmadik legmagasabb érték Miskolcon. Elsőben és másodikban azonban a DI-
érték már 0,80 fölött van; ilyen mérvű elkülönítés ritka a városban.
A Szabó Lőrinc iskola olyan „puffer iskola”, amely erős belső szelekcióval még
valamivel nagyobb létszámú roma tanuló befogadása esetén is képes lenne megtar-
tani vonzerejét: a két tannyelvű osztály népszerű a Martin kertváros családjainak köré-
ben is. A szomszédos Vörösmarty Mihály Általános Iskolának csak 35 roma diákja
van; az összes tanuló 5,3 százaléka.

A Martin kertvárosi „roma iskolakörzet”

• Bem József Általános Iskola
• Tagiskola: Arany János Általános Iskola

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 37
38 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

A Martin kertvárosi roma tanulók az Arany János Általános Iskolába járnak. Az iskolá-
nak 56 roma tanulója van, ami az összes tanuló 19 százaléka. Az iskola 2004 őszétől
a szirmai Bem József Általános Iskola tagiskolájaként működik, jóllehet a Martin kert-
város és a Miskolchoz tartozó, de lényegében ma is elkülönülő Szirma között nincs is-
kolai migráció. A szirmai Bem József iskolába mindössze 17 roma diák jár, az összes
ottani tanuló 4,6 százaléka.
A Martin kertvárosi „roma iskolakörzet” abban az értelemben a Vörösmarty vá-
rosrészhez kapcsolódik, hogy az Arany János iskolánál vonzóbb iskolát kereső szü-
lők a vasúti síneken túlra, a Görög Katolikus Általános Iskolába, illetve a két tannyelvű
Szabó Lőrinc Általános Iskolába viszik gyerekeiket. Az Arany János iskola már az ös-
szevonást megelőzően sem volt abban a helyzetben, hogy valamilyen speciális okta-
tási kínálattal és belső szelekcióval javítson pozícióján, az összevonást követően pe-
dig végképp elvesztette saját programjával kapcsolatos döntési jogát. Mindazonáltal
az összevont iskola – szirmai – igazgatónője segíteni szeretne a Martin kertvárosi is-
kolán, jóllehet azt nem hiszi, hogy az Arany János iskola státusza érdemben javulhat:
művészeti oktatást, illetve tanuszoda építését tervezik. A részképesség-zavaros gyere-
keket integráltan, tehát a többiekkel együtt tanítják, és kiegészítő fejlesztő foglalkozá-
sokat szerveznek számukra. A belső szegregáció alacsony – a DI-átlag mindössze
0,21 – mivel a roma és nem roma tanulók elkülönítésének nem lenne sem értel-
me, sem pedig tétje.

A hejőcsabai „roma iskolakörzet”

• Szilágyi Dezső Általános Iskola
• Tagiskola: Görömbölyi Általános Iskola
• Tagiskola: Gárdonyi Géza Magyar–Angol Két Tannyelvű Általános Iskola

Hejőcsabán a Gárdonyi Géza Általános Iskolába járnak a roma gyerekek a Mésztelep-
ről, a Csaba vezér út 55.-ből, illetve a Balassi utcából. A Gárdonyi Géza iskolába 60
roma tanuló jár, az összes diák 26 százaléka. Korábban két iskola volt Hejőcsabán,
de a Mésztelepi úti elit iskolát, amelynek 275 tanulója között nem akadt roma gyerek,
átadták az egyetemnek, és a tanulókat a rosszabb hírű Gárdonyi Géza iskolába irányí-
tották. Ez a döntés megpecsételte a hejőcsabai Gárdonyi Géza Általános Iskola
sorsát is, mivel sok szülő a közeli Avas lakótelep elit iskoláját, a Kazinczy Ferenc is-
kolát választotta.
Az önkormányzat három, egymástól távoli iskolát vont össze 2004 szeptem-
berétől. A Népkerttől délre fekvő városrészben hagyományosan nem élnek roma csa-
ládok. Itt van az anyaiskola, a Szilágyi Dezső Általános Iskola, ahová nem járnak roma
tanulók. Az egyik tagiskola a város déli részén fekvő, zárt, görög katolikus Görömböly
általános iskolája, a másik tagiskola a hejőcsabai Gárdonyi Géza iskola.
Az önkormányzat Hejőcsabát is azzal igyekezett kárpótolni a Mésztelepi úti isko-
la elveszítéséért, hogy a településrészen megmaradt Gárdonyi Géza iskolának enge-
délyezte a két tannyelvű oktatást. Az eredmény kétséges: sokan eleve nem bíztak ab-
ban, hogy sikerül a rosszabbik hejőcsabai iskolát vonzóvá tenni, és a Mésztelepi úti
iskola megszüntetését követően máshová iskolázták be gyerekeiket, főként a Kazin-
czy Ferenc iskolába, ahol szintén két tannyelvű oktatás kezdődött. A hejőcsabai Gár-
donyi Géza iskola nem vehette fel a versenyt az összehasonlíthatatlanul jobb adottsá-
gú, roma tanulókat csak nagyon alacsony számban fogadó Kazinczy Ferenc iskolá-
val. A három, egymástól távoli iskola összevonása magára hagyta Hejőcsaba egyet-
len, gyorsan „elcigányosodó” iskoláját. A Gárdonyi iskolának semmiféle intézményi
kapcsolata nincs a Kazinczy Ferenc iskolával – utóbbit a még távolabbi Miskolctapol-
cai iskolával vonták össze – így a hejőcsabai „roma iskolakörzet” valójában gazdátlan:
a Gárdonyi iskola már nem képes betölteni a „puffer iskola” szerepét; egyedül
képtelen megfékezni önnön lecsúszásának folyamatát.
Az első évfolyam kivételével a Gárdonyi Géza iskolában évfolyamonként két-két
tanulócsoportban folyik az oktatás. Az ötödik–nyolcadik évfolyamon az egyik tanuló-
csoport angol tagozatos; az angol tagozaton akad 2-3 roma tanuló. A
második–negyedik évfolyamon az angol tagozat helyett már két tannyelvű oktatás fo-
lyik a roma gyerekek teljes kizárásával. A párhuzamos b osztályokban a roma tanulók
aránya 62 százalékos, 87 százalékos, illetve 100 százalékos; az összes roma diák 80
százaléka a b osztályba jár, a felső tagozaton pedig 100 százalékos az elkülönítés. Az
iskola DI-átlaga 0,71 – ez a második legmagasabb érték Miskolcon. Ennek ellenére
2004 őszén már csak 17 gyerek iratkozott be az iskolába, és csak egyetlen osztályt
indíthattak. A két tannyelvű oktatás ellehetetlenült.

Az avasi „roma iskolakörzet”

• Kazincy Ferenc Két Tannyelvű Általános Iskola
• Tagiskola: Miskolctapolcai Általános Iskola

• Pattantyús Á. G. Két Tannyelvű Általános Iskola
• Tagiskola: Széchenyi István Általános Iskola

• Munkácsy Mihály Általános Iskola
• Tagiskola: Hermann Ottó Általános Iskola

Az avasi lakótelep öt általános iskolája közül négynek az összevonását taktikai meg-
fontolás és nem az oktatáspolitikai ráció indokolta. Az Avas nemcsak a város, de az or-
szág egyik legnagyobb panel lakótelepe, és politikailag a szocialisták egyik fellegvára.
Miskolc mostani polgármestere egyben országgyűlési képviselő is, és választókörzete
az avasi lakótelep. A helyi fideszesek politikai okokból ragaszkodtak ahhoz, hogy az is-
kola-összevonásokból az avasi iskolák se maradjanak ki, jóllehet az ottani általános is-
kolák tanulólétszáma miatt az avasi iskolák összevonása nem lett volna indokolt.
Az ötödik iskolával kapcsolatos döntés is határozott politikai szándékra utal. A
Kazinczy Ferenc Általános Iskola elit iskolának számít: tanulóinak több mint fele nem
a beiskolázási körzetben lakik; láttuk, hogy a közeli Hejőcsabáról is sokan járnak ide.
A Kazinczy iskolát nem egy avasi iskolával, de nem is egy másik, közeli iskolával von-
ták össze, hanem a jó néhány kilométerre fekvő Miskolctapolcai Általános Iskolát csa-
tolták hozzá tagiskolaként. A Kazinczy iskola tehát még inkább elkülönül a lakótelep
másik négy önkormányzati általános iskolájától, mint az intézményi összevonás előtt.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 39
40 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

A lakótelep három ütemben épült, és a különböző időpontokban átadott, részben
eltérő tulajdonformájú lakásokban élők társadalmi státusza is eltérő. Az első ütemben
felépített bérházak lakásait a lakáselosztási hatóságok által előnyben részesített, ma-
gasabb státuszú családoknak utalták ki. A második ütemben átadott lakásokba kerül-
tek az alacsonyabb státuszú, de azért bérlakásra igényjogosult családok. Az Avas leg-
tetején, a harmadik ütemben felépült szövetkezeti, illetve társasházak tulajdonosainak
társadalmi státusza és jövedelme természetesen az átlagosnál magasabb volt. A lakó-
telep felépülését követő években az iskolák 1500-2000-es tanulólétszámú, több mű-
szakban oktató hatalmas intézmények voltak. A létszám azóta természetesen a felére,
harmadára csökkent, de most is 400-600 gyerek tanul a lakótelep iskoláiban, és a pe-
dagógusokat nem fenyegeti a csökkenő gyereklétszám miatti állásvesztés veszélye.
Az avasi iskolákban nem tulajdonítanak olyan végzetes jelentőséget a roma
gyerekek jelenlétének, mint máshol. Oka lehet ennek az is, hogy az avasi panellakások-
ba eleve magasabb státuszú családok költözhettek be. A Kazinczy iskola a másik négy
általános iskola szempontjából egyértelműen konkurens, szívóiskola. Az avasi lakótele-
pen épült fel a nyolcosztályos Jezsuita Gimnázium is, de a gimnázium csak a felső tago-
zatosok egy részét szívja el az önkormányzati iskoláktól. Az öt önkormányzati általános
iskolába 399 avasi roma tanuló jár; a tanulók eloszlása természetesen a négy iskola kö-
zött is egyenlőtlen, de a beiskolázás jórészt az iskolák környékéről történik.

A Kazinczy iskolába 37 roma diák jár, az összes tanulónak mindössze 5,4 száza-
léka. Az 1975-ös alapítást követő években még 1600 tanulója volt az iskolának, a mos-
tani létszám 683. A Kazinczy iskolát mindenekelőtt a hetedik–nyolcadik évfolyamon
folyó angol tagozatos, illetve az alsóbb évfolyamokon folyó magyar–angol két tannyel-
vű oktatás teszi vonzóvá. A két tannyelvű osztályokba kétszeres a túljelentkezés. For-
mális felvételit persze az iskola nem tarthat, de a gyakorlatban mégis a felvételihez
hasonló eljárás segítségével válogat a leendő kisiskolások között. Alsóban az
ének, a rajz és a testnevelés, felsőben pedig a természetismeret és a biológia tárgya-
kat tanítják idegen nyelven.
Az iskola DI-átlaga közepes: 0,47. A két tannyelvű osztályokban nincsenek roma
tanulók. A párhuzamos b osztályokban is emelt szintű angol- és németnyelv-oktatás
folyik, míg a c osztályok specialitása a dráma- és bábjátékoktatás. A roma diákok 70
százaléka a c, illetve hetedikben a c és a d osztályokba jár.

Az Avas tetején, a lakótelep harmadik ütemben átadott területén van a Pattantyús
Á. G. Általános Iskola, ahová 51 roma gyerek jár, az összes tanuló 9 százaléka. A Pat-
tantyús iskola 574 tanulója évfolyamonként három tanulócsoportba jár, kivéve az első
évfolyamot, ahová 2004 őszén csak 52 tanulót sikerült beiskolázni és csak két tanu-
lócsoport indulhatott. A hetedik és nyolcadik évfolyamon angol tagozat, az alsóbb év-
folyamokon magyar–angol két tannyelvű oktatás folyik. A párhuzamos tanulócsopor-
tokban emelt szintű óraszámban testnevelést tanítanak. A két tannyelvű képzésben
mindössze egyetlen ötödikes roma tanuló vesz részt, illetve a felső két évfolyamon an-
gol tagozatos osztályba további 2 roma diák jár. A testnevelés tagozatos osztályoknak
7 cigány tanulójuk van; az első évfolyamon, ahol 2004-ben már nem sikerült c osztályt
indítani, 4 roma kisdiákot iskoláztak be testnevelés tagozatra. A roma tanulók 72 szá-
zaléka a c osztályokba jár. A DI-átlag viszonylag magas: 0,54.
A Széchenyi István Általános Iskolába, amely 2004 szeptemberétől a Pattantyús
tagiskolájaként működik, 61 roma tanuló jár, az összes tanuló 14 százaléka. A na-
gyobb arányban jelen lévő roma tanulókat a tagiskola kisebb mértékben különíti el,
mint az anyaintézmény: a Széchenyi iskola DI-átlaga lényegesen alacsonyabb, csak
0,39. A negyedik–nyolcadik évfolyamon két-két tanulócsoport működik, az első–har-
madik évfolyamon a két normál tanulócsoport mellett kis létszámú osztályokat is in-
dítottak, és ez számottevően megnövelte a szelekciót az érintett évfolyamokon.

Az Avas lakótelep középső részén lévő iskolapárba jár a legtöbb, összesen 240
roma tanuló. A Munkácsy Mihály Általános Iskolának nem kevesebb, mint 160 roma
diákja van, az összes diák 32 százaléka. Számszerűen a cigány többségű, vasgyári
Fazola Henrik iskola és a teljes egészében roma diákokat tanító József Attila iskola
után ez az iskola fogadja be a harmadik legtöbb roma diákot. Valamennyi évfolya-
mon három párhuzamos tanulócsoport működik: két normál osztályban vizuális, illet-
ve táncorientáció szerint szervezik a tanítást, míg a harmadik párhuzamos tanulócso-
port kis létszámú. A roma tanulók aránya a táncorientációjú osztályokban a legna-
gyobb, és meglepő módon a kis létszámú osztályokban a legalacsonyabb: ez a város
egyik olyan iskolája, amelynek kis létszámú osztályaiban a romák alulreprezentáltak.
A roma tanulók 35 százaléka a vizuális orientációjú osztályokba, míg 57 százaléka a
táncorientációjú osztályokba, 8 százaléka pedig kis létszámú osztályokba jár. A DI-
átlag viszonylag alacsony: 0,24.
A tagiskolaként működő Hermann Ottó Általános Iskolában jóval kisebb – 16,6 szá-
zalékos – a roma tanulók aránya, ugyanakkor lényegesen nagyobb mérvű a szegregá-
ció – a DI-átlag 0,38 –, mint az anyaintézményben. Az első évfolyam kivételével három
párhuzamos tanulócsoport van: emelt szintű matematika/idegen nyelv, illetve második-
ban és harmadikban matematika/informatika-oktatással, illetve a párhuzamos osztá-
lyokban emelt szintű testnevelés-oktatással. A harmadik tanulócsoport kis létszámú. A
roma diákok 22 százaléka az emelt szintű matematika/idegen nyelv, illetve matemati-
ka/számítástechnika szakos osztályokba jár; 21 százalékuk emelt szintű testnevelés,
míg 46 százalékuk kis létszámú osztályokban tanul. Jóllehet a romák relatív többsége
kis létszámú osztályokba jár, mégis figyelemre méltó az emelt szintű tantárgyi specia-
lizációt nyújtó osztályokba járó cigány tanulók viszonylag magas száma.

A Tetemvár, Avasalja utca, belváros „roma iskolakörzet”

• Fazekas Utcai Általános Iskola és Zeneiskola
• Tagiskola: Istvánffy Gyula Általános Iskola

A Tetemvár utcából a Fazekas Utcai Általános Iskolába, az Avasalja utcából és a bel-
városi Kis Hunyad utcából, valamint a Hunyadi János utcából az Istvánffy Gyula Álta-
lános Iskolába jár 182 roma tanuló. A tetemvári roma családok gyerekei néhány éve
még a Jókai Mór Általános Iskolába jártak. A Jókai iskola fenntartását azonban át-
vette a református egyház és a roma tanulók gyorsan kiszorultak a közeli Faze-
kas Utcai Általános Iskolába. A Fazekas iskolába ma 99 roma tanuló jár, az összes ta-
nuló 18,1 százaléka. Az Istvánffy iskolának 83 roma tanulója van, az összes tanuló

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 41
42 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

18,8 százaléka. A két iskolát 2004 szeptemberében összevonták, az Istvánffy iskola a
Fazekas utcai iskola tagintézménye. De nem elsősorban az iskola-összevonás indo-
kolja, hogy egységes roma iskolakörzetnek tekintsük a két iskola környezetét, hanem
a Jókai Mór Református Általános és Alapfokú Művészeti Iskola létrejötte. A reformá-
tus egyház által átvett Jókai iskola nemcsak a roma gyerekeket szorította ki falai kö-
zül, de jelentős vonzerőt gyakorol a tágabb környezetében élő családokra is – nem
utolsósorban azzal, hogy garantálja számukra: gyerekeiknek nem lesznek roma isko-
latársaik. A Jókai vonzerejét a Fazekas iskola zenetagozatával, az Istvánffy iskola pe-
dig erős belső szelekcióval igyekszik ellensúlyozni: az „elcigányosodás” ellenére
mindkét iskolának jelentős számú körzeten kívüli tanulója van.
Annak ellenére, hogy a roma tanulók száma nagyon megemelkedett, és az épü-
let állapota meglehetősen leromlott, a Fazekas utcai iskola diákjainak közel fele a be-
iskolázási körzeten kívülről jár ide, köszönhetően a zenetagozatának, illetve a sávos
rendszerű emelt szintű matematikai és természettudományi képzésnek. Az iskola DI-
átlaga nem túlzottan magas: 0,38. Ugyancsak nagy a körzeten kívüli tanulók aránya a
belvárosi Istvánffy Gyula Általános Iskolában. Az Istvánffy iskola a Fazekas utcai isko-
lánál jóval nagyobb mérvű belső szelekciót alkalmaz: a 83 roma tanuló 61 százaléka
kis létszámú osztályba jár.
A Fazekas utcai és az Istvánffy iskola sajátos helyzetben vannak. Egyszerre elit
és „puffer iskolák”. Kérdés, hogy meddig tartható fenn ez az állapot. A két általános
iskola számára ugyanis nemcsak a református iskola jelent konkurenciát, de a nyolc-
osztályos gimnáziumok is: a tehetséges, illetve tehetős tanulók közül sokan az ötödik
évfolyamtól az elit gimnáziumokban folytatják tanulmányaikat.

A Bábonyibérc „roma iskolakörzet”

• Hunyadi Mátyás Általános Iskola

A Bábonyibércről a Hunyadi Mátyás Általános Iskolába járnak a roma tanulók. Az isko-
lának 62 roma tanulója van, az összes tanuló közel 15 százaléka. Az iskola helyzete
annyiban sajátos, hogy a város egyetlen olyan intézménye, amelyet a fenntartó önkor-
mányzat mozgássérült gyerekek számára jelölt ki – és a tervek szerint a közeljövőben
tényleg át is alakítják az épületet. Mindenesetre az iskola különleges feladata révén jó-
val több fejlesztési forrásra számíthat, mint a hasonló épületben működő intézmények.
Az iskola 2004 szeptemberétől a Bársony János iskola tagiskolájaként működik, de az
igazgatói pályázatot nem a Bársony János iskola volt igazgatója nyerte meg. A két isko-
la viszonylag távol esik egymástól. Korábban a Bársony János iskolának volt a legjobb
pozíciója az újdiósgyőri iskolák között, de amióta a II. Rákóczi Ferenc iskolában beindult
a két tannyelvű képzés, a Bársony iskola pozíciója romlott. A Hunyadi Mátyás iskola szá-
mára csak a közeli Jókai Mór református iskola jelent konkurenciát.
A hatodik, hetedik és nyolcadik évfolyamon kis létszámú osztályok is működnek,
de miután az iskola felvállalta a mozgássérült gyerekek befogadását, a nyűgnek érzett
kis létszámú osztályok indítását megszüntették. Az alsóbb évfolyamokon az osztályok
közötti szegregáció jelentősen csökkent. Összességében az iskola 0,31-es DI-átlaga
viszonylag alacsonynak mondható.
A vasgyári „roma iskolakörzet”

• Komlóstetői Általános Iskola
• Tagiskola: Fazola Henrik Általános Iskola

A vasgyárból és az úgynevezett számozott – mert tulajdonnév helyett sorszámmal jelölt –
utcákból a Fazola Henrik Iskolába jár 231 roma gyerek – az összes tanuló 76 százaléka –
és a Komlóstetői Iskolába jár 35 roma tanuló, az ottani összes tanuló 9,7 százaléka.
A Fazola Henrik iskola a város roma gyerekeket legnagyobb létszámban fo-
gadó iskolája – az öt roma többségű iskola egyike. A Fazola Henrik iskola Diósgyőr
egyik legrégebbi iskolája és legrégebbi iskolaépülete. Az épületet 1870-ben emelték
– ez volt egykor a vasgyári fiúiskola. Ugyanekkor épült fel a vasgyári leányiskola is.
Csupán két évvel azelőtt kezdődött meg a kormány utasítására a vasgyár és a vasgyá-
ri telep építése a diósgyőri koronauradalom területén. A mai Fazola Henrik iskola te-
hát az egykori vasgyári fiúiskola épületében működik, de az egykori leányiskola jog-
utóda. A leányiskola ugyanis átadta épületét egy szakközépiskolának és a fiúiskola
épületébe költözött; a fiúiskola jogutód nélkül megszűnt.
A Fazola Henrik iskolában is van szelekció. Évfolyamonként két-két párhuzamos
tanulócsoportba járnak a gyerekek, a harmadik évfolyamon három tanulócsoport is
van. Évfolyamonként az egyik tanulócsoport kis létszámú, tehát azokat iskolázzák be
ide, akiket a nevelési tanácsadó részképesség-zavarosnak minősített. A másik tanuló-
csoportban a „Lépésről lépésre” módszer szerint folyik a tanítás. A kis létszámú osz-
tályokban általában magasabb a roma tanulók aránya, de az eltérés csak az első és
az ötödik évfolyamon kirívó. Az iskola DI-átlaga 0,31.
Az iskola a „Lépésről lépésre” program egyik mintaiskolájának számít; ma már
mind a nyolc évfolyamon oktatnak e módszer alapján, és minden tanár megkapta az
alapkiképzést. A módszer lényege az egyénre szabott, kooperatív tanulás, a projekt-
központú oktatás, felső tagozatban a kritikai gondolkodásra nevelés, illetve a folyama-
tos együttműködés a szülőkkel. A „Lépésről lépésre” módszer éppen a szegény, illet-
ve cigány többségű iskolákban jelent radikális szakítást a frontális munka és a sulyko-
lás rögzült gyakorlatával. Alsó tagozaton kötetlen beszélgetés, majd a célok meghatá-
rozása vezeti be a tanítási napot, és közös értékelés zárja. A napot meghatározott ri-
tuálék, az évet ünnepek, névnapok tagolják; a tananyagot projektek fogják össze. Fel-
ső tagozaton szintén nagy hangsúlyt kap a projekt-szemléletű munka, és kiegészül
együttműködésre épülő team-munkával.
A Fazola Henrik iskola 2004 szeptemberétől a Komlóstetői Általános Iskola tag-
intézményeként működik. Komlóstető a vasgyár fölött magasodik, a domboldalon jó-
részt egykori vasgyári munkások építkeztek, vagy vásároltak lakást. Az iskola 1989-
ben alakult és korlátozott számban, de befogadja azoknak a vasgyári roma családok-
nak a gyerekeit, amelyek a komlóstetői iskolától remélik a kitörés esélyét.
A két iskola összevonása a Fazola Henrik iskolában keltett nagyobb riadalmat; a
Komlóstetői iskola tanulóinak szülei nem tartottak attól, hogy az összevonás következ-
tében a két iskola tanulói nagyobb arányban vegyülnének. A Fazola Henrik iskolában
azonban féltették a „Lépésről lépésre” program jövőjét, különösen az után, hogy az
igazgatói pályázatot nem az ottani igazgatónő nyerte meg. A Komlóstetői iskola DI-
átlaga sem magas: 0,34.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 43
44 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

A perecesi – erenyői – bulgárföldi „roma iskolakörzet”

• Bulgárföldi Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
• Tagiskola: Kuti István Általános Iskola
• Tagiskola: Erenyői Általános Iskola

A Diósgyőrtől 8-10 kilométerre fekvő Perecesen, a kissé délebbre lévő Erenyőn, vala-
mint a Diósgyőrben, Bulgárföldön, és részben a Pereceshez vezető völggyel párhuza-
mos Lyukóbányai út mentén zártkerti ingatlanokban élő roma családok gyerekei há-
rom iskolába járnak.
A perecesi Kuti István Általános Iskolába 89 roma tanuló jár, az összes diák 77
százaléka. Pereces 1873-ban épült állami iskolája viszonylag jó állapotban van, bár
tornaterem helyett csak egy szűk tornaszobában lehet testnevelésórákat tartani. Az al-
só tagozaton a „Lépésről lépésre” módszer szerint folyik az oktatás.
Az Erenyői iskola 2004 szeptemberében már nem tudott első osztályt indítani. Az
iskolába mindössze 12 roma tanuló jár, az összes tanuló kevesebb, mint 10 százalé-
ka.
A Bulgárföldi Általános Iskolába 103 roma tanuló jár; az összes tanuló 31 száza-
léka. Évfolyamonként két-két tanulócsoportban folyik az oktatás. A két tannyelvű ok-
tatást 2000-ben engedélyezték, és ebből adódóan az alsó tagozatos osztályokban
drasztikus szegregáció érvényesül: a két tannyelvű osztályokban egyetlen roma diák
sem tanul, a párhuzamos osztályokban viszont a roma diákok aránya 58-87 százalé-
kos. Az iskola DI-átlaga 0,57.
A perecesi és az erenyői iskolát 2003-ban vonták össze, majd 2004 szeptembe-
rétől mindkét iskola a Bulgárföldi iskola tagintézményeként működik. A három iskola-
körzet egységes roma iskolakörzetnek tekinthető: a Bulgárföldi iskola, amely mind a
perecesi, mind az erenyői gyerekek számára vonzó, valódi „puffer iskolaként” mű-
ködik. „Felfogja” a roma tanulókat – a Perecesről bejáró roma tanulókat is – és az ot-
tani iskolánál kedvezőbb feltételeket, bővebb oktatási kínálatot nyújt számukra is, a
nélkül azonban, hogy bebocsátaná őket a két tannyelvű osztályokba. Ugyanakkor „fel-
fogja” a nem cigány tanulókat is – a Perecesről és Erenyőről bejárókat is – és a két
tannyelvű oktatás révén vonzó, roma tanulók nélküli oktatást biztosít számukra, és
megakadályozza, hogy távolabbi elit iskolák vonzó hatása túlságosan érvényesüljön.

Az újdiósgyőri „roma iskolakörzet”

• II. Rákóczi Ferenc Magyar–Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
• Tagiskola: Győri Kapu Általános Iskola
• Bársony János Általános Iskola

A Győri Kapu Általános Iskola épületében korábban az Ady Endre iskola működött. A
közgyűlés 2002-ben döntött arról, hogy megszünteti a Békeszálló melletti 41. számú
iskolát, és egyúttal formálisan az Ady Endre iskolát is; a megszüntetett két iskola jog-
utóda a Győri Kapu Általános Iskola lett. A Békeszálló melletti 41. számú iskolába
2002-ben mintegy 240 gyerek járt; 60 százalékuk roma. A város vezetése úgy ítélte
meg, hogy a jóval nagyobb befogadóképességű épületet átadja egy szakközépisko-
lának, de korántsem volt magától értetődő, hová helyezik el onnan a tanulókat.
A 41. számú iskola tanulólétszáma hosszú évek óta csökkent, mivel a nem cigány
szülők a Bársony János iskolába és a II. Rákóczi Ferenc iskolába vitték gyerekeiket.
A megszüntetett iskolához a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola van a legközelebb, de
ebben az iskolában 1998 óta városi beiskolázású magyar–német két tannyelvű okta-
tás folyik, így az iskola kapacitáshiányra és összvárosi oktatási funkciójára hivatkozva
elhárította a békeszállói gyerekek befogadását. Az Ady Endre Általános Iskola
sem volt felkészülve a jövevények fogadására, de az ottani szülők és az iskola tiltako-
zása ellenére, ebben az épületben kapott helyet az új, Győri Kapu névre keresztelt in-
tézmény, befogadva a megszüntetett 41. Számú Általános Iskola beiskolázási körzeté-
ben élő roma tanulókat. Az összevonást követően mintegy 40 nem roma gyereket
máshová írattak szüleik. A tanulók elosztása tehát már ekkor megtörtént, megha-
tározva az iskolák státuszát is. A Győri Kapu Általános Iskola 2004 szeptemberétől
– az újabb intézmény-összevonás következtében – a II. Rákóczi Ferenc Általános Is-
kola tagiskolájaként működik.
A Győri Kapu iskolába 126 roma tanuló jár, az összes diák 42 százaléka. A II. Rá-
kóczi Ferenc iskolába 36 roma gyerek jár, az iskola tanulóinak 9 százaléka. A Győri
Kapu iskolában – a második évfolyam kivételével – évfolyamonként két-két tanulócso-
portban folyik az oktatás. A roma tanulók aránya a b osztályban lényegesen maga-
sabb; az első három évfolyamon pedig a b osztályok kis létszámú osztályok, ahová
részképesség-zavarosnak minősített gyerekeket iskoláznak be. A város vezetése
ugyanis 2002-ben engedélyezte az iskolának a kis létszámú osztályok indítását; indu-
láskor a kis létszámú osztályok tanulóinak 100 százaléka roma volt. A következő év-
ben csak egyetlen osztály indult, majd 2004 szeptemberében ismét egy normál és
egy kis létszámú első osztályban indult el a tanítás. Az iskola DI-átlaga közepes: 0,56.
A II. Rákóczi Ferenc iskolában az első hat évfolyamon magyar–német két tannyel-
vű oktatás folyik. A két tannyelvű b osztályokban egyáltalán nincsenek roma tanulók;
a párhuzamos osztályokban a roma tanulók aránya 11-33 százalékos. Az első hat év-
folyamon mind a 30 roma tanuló a b osztályba jár; összességében a roma tanulók 92
százaléka jár b osztályba, és csak a nyolcadik évfolyamon van az a osztálynak három
cigány tanulója. Az iskola DI-átlaga 0,53, de a szegregáció az alsóbb osztályokban fo-
lyamatosan növekszik, elsőben már 0,66.
A Bársony János iskola szervezetileg a Hunyadi Mátyás iskola anyaintézménye, de
funkcionálisan az újdiósgyőri „roma iskolakörzethez” tartozik. Az iskola aligha bírja a ver-
senyt a II. Rákóczi Ferenc iskola két tannyelvű osztályaival, de a nemrég megnyílt Szent
Imre katolikus iskolával sem. A Bársony János iskola korábbi presztízsének elvesztésé-
hez hozzájárul az is, hogy bár több tanulója van, mint a Hunyadi iskolának, így anyain-
tézmény lett az összevonást követően, de az igazgatói pályázatot a leendő tagiskola ko-
rábbi, agilis igazgatója nyerte el, így sokkal inkább a tagiskola diktálja a döntéseket. A
Bársony János Általános Iskolának 66 roma tanulója van; az összes tanuló 13 százalé-
ka. Az iskola alacsony, 0,21-es DI-átlaga is jelzi, hogy a speciális kínálat vagy kis létszá-
mú osztályok hiányában a roma diákok eloszlása viszonylag egyenletes.
A II. Rákóczi Ferenc iskola „puffer iskola”; a miskolci oktatáspolitikusok a Győri Ka-
pu iskolát is „puffer iskolának” szánták – ezért is engedélyezték az iskola számára a kis
létszámú osztályok indítását –, de a Győri Kapu iskola egyre inkább azzal a perspektí-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 45
46 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

vával szembesül, hogy néhány év múlva roma többségű iskolává válik. Az újdiós-
győri „roma iskolakörzet” sajátos helyzetben van, mert nemcsak a beiskolázási körzeté-
ből, hanem annak határán túlról, a számozott utcákból is járnak ide roma tanulók.

A többi miskolci önkormányzati általános iskola

A diósgyőri iskolákat nem tekinttettük „roma iskolakörzeteknek”, mert bár összessé-
gében öt iskolába mintegy 200 roma tanuló jár, de az iskolák között nincs olyan elosz-
tási alku, mint ami a többi körzetet jellemzi.

A diósgyőri Kilián lakótelepről és a Tatárdomb környékéről a Könyves Kálmán Ál-
talános Iskolába, illetve – 2004 óta – tagintézményébe, a Kaffka Margit Általános is-
kolába jár 124 roma tanuló. A Könyves Kálmán iskolába 70 cigány tanuló jár; az ös-
szes tanuló 12,6 százaléka, a tagiskolává minősített Kaffka Margit iskolába pedig 54
roma diák jár, az összes tanuló 12 százaléka. Az anyaiskolában három évfolyamon há-
rom, a többi évfolyamon két párhuzamos tanulócsoport működik. Az iskolában alap-
vetően a német, illetve a testnevelés specializáció között választhatnak a tanulók, ám
az emelt óraszámú foglalkozásokat nem osztályokként, hanem külön csoportbontás-
ban szervezik meg. A Kaffka Margit iskolában művészeti oktatás folyik: a b osztályban
emelt óraszámban oktatnak rajzot.

Diósgyőr túlsó felén 44 roma diák jár a Tóth Árpád Általános Iskolába és két tagis-
kolájába, a Móra Ferenc Általános Iskolába és a Sas Utcai Általános Iskolába. Az anya-
iskolába 24 roma gyerek jár, az összes tanuló 5,5 százaléka. Az iskolában három párhu-
zamos tanulócsoport van: az a osztály testnevelés tagozatos, a kis létszámú c osztály
pedig a város egész területéről fogad diszlexiás gyerekeket. Az avasi Munkácsy Mihály
iskola mellett ez a város másik olyan iskolája, amelynek kis létszámú osztályaiban alul-
reprezentáltak a roma tanulók. A Móra Ferenc iskolába mindössze 14 roma diák jár; az
összes tanuló 3,5 százaléka. A Sas utcai iskola pedig csak az összevonásoknak köszön-
heti, hogy nem szüntették még meg: 137 diák jár ide, köztük 6 roma tanuló.

Etnikai szegregáció Miskolc önkormányzati általános iskoláiban

A 2004/2005-ös tanévben a miskolci önkormányzati általános iskolákba járó ta-
nulóknak 17,5 százaléka volt roma: összesen 2267 diák. A roma diákok több mint 9
százaléka gyógypedagógiai iskolákba, 10,1 százaléka pedig kis létszámú osztályokba
járt. Az összes gyógypedagógiai iskolába járó tanuló 63,2 százaléka, az összes kis lét-
számú osztályba járó tanulónak pedig 39,3 százaléka volt roma. Ugyanakkor az ösz-
szes miskolci önkormányzati általános iskolás tanuló 11,3 százaléka járt két tannyel-
vű, vagy idegennyelv-tagozatos osztályba; ezekből az osztályokból a roma diákok
szinte teljesen ki vannak rekesztve.
Az általános iskolás roma diákok 54,8 százaléka járt olyan tanulócsoportba, ahol
a roma tanulók kisebbségben voltak, és 45,2 százalékuk roma többségű tanulócso-
portba járt. Az összes roma diák 16,1 százaléka járt olyan osztályba, ahol a roma ta-
nulók aránya 50–74 százalék között volt; míg 15,3 százaléka olyan osztályban tanult,
ahol a roma diákok aránya 75–99 százalék között volt. Az összes miskolci roma diák
13,2 százaléka tanult homogén roma osztályban.
Roma tanulók száma azokban a tanulócsoportokban, amelyekben a roma tanulók aránya…

Iskola 0–49% 50–74% 75–99% 100% Összesen
Komlóstetői Á. I. 35 35
Fazola Henrik Á. I. 0 92 91 38 221
Selyemréti Á. I. 25 35 0 0 60
József Attila Á. I. 0 0 0 172 172
Bulgárföldi Á. I. 32 40 31 0 103
Kuti István Á. I. 0 16 73 0 89
Erenyői Á. I. 12 0 0 0 12
II. Rákóczi F. Á. I. 36 0 0 0 36
Győri Kapu Á. I. 55 12 14 45 126
Petőfi Sándor Két Tannyelvű Á. I. 0 0 0 0 0
Rónai Á. I. 19 30 10 0 59
Szilágyi Dezső Á. I. 0 0 0 0 0
Görömbölyi Á. I. 30 0 0 0 30
Gárdonyi G. Á. I. 13 10 25 12 60
Pattantyús Á. I. 51 0 0 0 51
Széchenyi I. Á. I. 61 0 0 0 61
Hermann Ottó Á. I. 69 11 0 0 80
Munkácsy M. Á. I. 133 27 0 0 160
Kazinczy Ferenc Két Tannyelvű Á. I. 37 0 0 0 37
Miskolctapolcai Á. I. 4 0 0 0 4
Bársony János Á. I. 66 0 0 0 66
Hunyadi Mátyás Á. I. 57 5 0 0 62
Fazekas U. Általános és Zeneiskola 77 11 11 0 99
Istvánffy Gyula Á. I. 23 16 35 9 83
Könyves Kálmán Á. I. 70 0 0 0 70
Kaffka Margit Á. I. 77 0 0 0 77
Tóth Á. U. Á. I. 24 0 0 0 24
Móra Ferenc Á. I. 14 0 0 0 14
Sas Utcai Á. I. 6 0 0 0 6
Szabó Lőrinc Á. I. 54 0 0 0 54
Vörösmarty Mihály Á. I. 35 0 0 0 35
Bem József Á. I. 17 0 0 0 17
Arany János Á. I. 56 0 0 0 56
Éltes Mátyás Á. I. 37 52 34 12 135
Tüskevár Á. I. 18 19 23 13 73
Összesen 1243 376 347 301 2267
Összesen (%) 54,8 16,1 15,3 13,2 100
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 47
48 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Az iskolákon belüli szegregáció mértékét az évfolyamonként meghatározott
disszimilaritási index átlagával mértük, minden olyan esetben, ahol ennek értelme
volt, tehát a tanulócsoportok száma évfolyamonként egynél több, illetve a roma tanu-
lók aránya meghaladta az 5 százalékot. A legmagasabb érték 0,77, ami rendkívül
nagymérvű elkülönítést mutat. Az első tíz, legnagyobb mérvű belső szelekciót alkal-
mazó iskola között találunk hét két tannyelvű iskolát; csaknem valamennyi két tannyel-
vű iskolában jelentősen megnőtt a szelekció mértéke a két tannyelvű osztályok elindí-
tását követően – még a korábbi nyelvtagozatos osztályokhoz képest is. További két is-
kolában a kis létszámú osztályok mentén érvényesülő, rendkívül nagy mértékű elkü-
lönítés eredményezi a szegregációt jelző magas értéket.

Végül meghatároztuk a szegregáció mértékét, kiszámolva a disszimilaritási inde-
xet évfolyamonként az egész városra.

Etnikai szegregáció Miskolc önkormányzati általános iskoláiban

Évfolyam Roma tanulók aránya (%) DI-átlag
1. 25 0,44
2. 22 0,44
3. 19 0,46
4. 18 0,46
5. 17 0,37
6. 15 0,49
7. 14 0,43
8. 14 0,48
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel
5. Nyíregyháza – városfejlesztés,
lakásgazdálkodás, oktatáspolitika
Romák Nyíregyházán

A mai város kialakulása akkor kezdődött, amikor Károlyi Ferenc 1753-ban a környék
legnagyobb birtokosává vált és mintegy 300 evangélikus szlovák jobbágy családot
telepített ide Békés megyéből. A migráció folytatódott; a betelepített szlovák szerződé-
ses jobbágyok idegenkedtek az alföldi tanyarendszertől, így a külső szállásokon nem
tanyák, hanem apró, falusias jellegű települések jöttek létre. A szerződéses jobbágyok
aztán saját erejükből 1804-ben és 1824-ben megváltották magukat a Dessewffy, majd
a Károlyi családtól, és az örökváltás-szerződés megkötése után kiköltöztek a korábbi
szállásterületekre. Egyedülálló településszerkezet, aprófalvak tanyabokorszerű telepü-
léshálózata jött létre a kiépülő városmag körül. Nyíregyháza 1837-ben lett szabadal-
mas mezőváros, 1876-ban pedig megyeszékhely.15
A roma népesség elhelyezkedése szempontjából a város sajátos szerkezetének
fontos szerepe van. A romák az 1960-as évektől kezdtek beköltözni a várost övező ap-
rófalvas tanyabokrok egy részébe, és nem feltétlenül akartak beljebb költözni. A tanya-
bokrok közül nagyobb számban élnek roma családok például Felsősimán, Butykán,
Császárszálláson, valamint Vajdabokor, Cigánybokor, Istvánbokor, Alsóbadurbokor
külterületein. Később ellenkező irányú szuburbanizációs folyamatok indultak el; tehe-
tős családok elkezdtek kiköltözni a külterületekre, például Kistelekiszőlőre, Borbányá-
ra, Nyírszőlősre.

A város roma lakosságának számáról nincsenek megbízható becslések. Az ön-
kormányzati tulajdonú ingatlanokat kezelő Piac és Vagyonkezelő Kft. rendszeresen
felméri a két belterületi cigánytelepen – az Orosi úti telepen és a Huszár telepen –
élők számát, de természetesen a roma lakosság egészéről nincsenek adatai. A két
belterületi cigánytelepen mintegy 1500 ember él.

Orosi úti telep

A keleti városkapunál fekvő Orosi úti telep a hatvanas években épült, amikor a
város vezetése felszámolta Nyíregyháza két hagyományos putritelepét, és a családok
számára 89 komfort nélküli szoba-konyhás kislakást épített. A környék akkoriban ide-
álisnak tűnt egy átmenetinek szánt szükségtelep befogadására, mivel a vezetékes
víz hiánya eleve gátat szabott a környező házak komfortosításának, és a város vezeté-
se nem számolt azzal, hogy a terület idővel Nyíregyháza prosperáló keleti kapujává vá-
lik. A terület egy merőben presztízsdöntésnek köszönhette felértékelődését. 1978 de-
cemberében Orost – a korábban különálló települést – a városhoz csatolták, és az így
százezressé duzzadt nyírségi megyeszékhely célul tűzhette ki, hogy idővel bekerüljön

15 Beluszky Pál: A nyíregyházi tanyabokrok földrajzi vizsgálata. Földrajzi Közlemények, 1968. 2 sz.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 49
50 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

a megyei jogú városok akkor még igencsak exkluzív klubjába. A hirtelen igazi belte-
rületté vált Orosi út fontossága megnőtt, a környéken ipari üzemek telepedtek meg, a
prosperáló területen éktelenkedő nyomortelep egyre zavaróbbá vált.
A nyolcvanas években a telep házainak felét lebontották, a családokat pedig a
Huszár telepre költöztették. Úgy tűnt, hogy csak idő kérdése a roma házak maradéká-
nak eltüntetése, de a rendszerváltásig hátralévő néhány év kevésnek bizonyult ahhoz,
hogy a környéket végleg „megtisztítsák” a romák által lakott szükséglakásoktól. A ki-
lencvenes években egyre többen érveltek a telep lebontása mellett, de arról senki-
nek nem volt elképzelése, hogy hová lehetne költöztetni az Orosi úti nyomorlakások-
ban élő családokat. A város elkésett azzal, hogy a korábbi módszerekkel, elviselhető
konfliktusok mellett helyezze el az itteni családokat.
A rendszerváltozást követően Nyíregyházán is privatizálták a bérlakások többsé-
gét, arról pedig szó sem lehetett, hogy bárhol építési telkeket parcellázzanak az Orosi
úti roma családok számára. Miközben a környéken már régen kiépült az egykor hiány-
zó infrastruktúra, a szükséglakásokban nemhogy fürdőszoba, de még csak vízcsap
sincs; a családok az utcai közkifolyóból vehetnek csak vizet. A szükségtelep lakói ah-
hoz túl sokan vannak, hogy a város bármely részén befogadják őket, ahhoz viszont túl
kevesen, hogy az egyre ellenségesebb szomszédság elől egyfajta biztonságot adó
„gettólétbe” meneküljenek.16
Bérlemények és lakók száma utcánként

Utca Bérlemények száma Lakók száma
Tüzér utca 21 79
Gerliczki Mihály utca 34 145
Károlyi Mihály utca 32 143
Csáki István utca 23 85
Tarcsay István utca 10 34
Orosi út 10 10 32
Összesen 130 518
Forrás: Piac és Vagyonkezelő Kft.

Huszár telep

Az Orosi úti teleppel ellentétben, a Huszár telep félreeső helyen fekszik; vasúti sínek,
egy laktanya és egy ipari övezet zárja el a város többi részétől. Eredetileg pavilonrend-
szerű lovassági laktanyának épült a XIX. század végén. A kétszintes épületekben tiszti
lakások voltak, míg a telepet két oldalról a hosszanti tengelyre merőleges istállóépüle-
tek és legénységi szállások szegélyezték. 1957-ben a kormány a városi tanács kezelé-
sébe adta a laktanyát, hogy elhelyezhessék a településen élő szovjet katonatiszteket, ké-
sőbb pedig a város hivatalnok- és káderelitjét. Ez volt a város első és sokáig egyetlen la-
kótelepe. A város vezetése számára egy ideig kétséges volt, hogy vajon megéri-e az
egész laktanyát lakóteleppé alakítani, vagy helyesebb csak 150 komfortos lakást kiala-

16 A telepi lakásokról és lakókról ld. Turgonyi Tamás: Jelentés a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata tulajdonában
lévő Keleti lakótelepen lévő bérlakások bérlőiről. Piac és Vagyonkezelő Kft., Nyíregyháza
kítani, és a volt istállóépületeket és legénységi szállásokat lebontani. Végül a szükség
döntött; két fázisban összesen 310 lakást alakítottak ki, ebből 229 szoba-konyhás, für-
dőszobás lakást a volt istállóépületekben. 1958-ban iskolát telepítettek az egykori lakta-
nya törzsépületébe, később óvoda létesült, és megnyílt egy élelmiszerüzlet is.
A kolónia vonzereje csak addig tartott, amíg a hatvanas években elkezdődött az új
lakótelepek építése a városban. A Huszár telep lakossága gyorsan kicserélődött, a tehe-
tősebb családok a város más részein felhúzott lakótelepeken kaptak lakást, a kolónia
pedig a hetvenes évektől egyre inkább a városba költöző romák otthonává vált, még-
hozzá nem csak spontán folyamat eredményeként. Nyíregyháza vezetői tudatosan töre-
kedtek a megyeszékhely lakosságának felduzzasztására, ugyanakkor aggasztotta őket
a romák betelepülése. A dilemmát úgy kívánták feloldani, hogy a város lakásügyi ható-
sága a lakáselosztás során tudatosan „büntetőtelepként” kezelte a Huszár telepet; itt
kaptak lakást a hátralékosok és részben a jövevény roma családok. A telep státusza né-
hány év alatt gyökeresen megváltozott, a lakásügyi hatóság abban bízott, hogy a Huszár
telep elrettentő híre, illetve a telepre költözés fenyegető lehetősége a város más részein
lakókra is fegyelmezően hat. A hetvenes évek derekán elkezdték a telep tömbházainak
felújítását, de a földszintes épületekre már nem jutott pénz. 1989-ben elkészült a Hu-
szár telep rekonstrukciójának első koncepciója, amely megint csak a tömbházak felújí-
tásával számolt. Ekkor fogalmazódott meg először a telepen belüli differenciált lakáski-
utalás ötlete; a koncepció szerint a bérlők életmódjuk és lakbérfizetési hajlandóságuk
függvényében kaphattak volna jobb vagy rosszabb lakást.17
Bérlemények száma utcánként

Utca Bérlemények száma Lakók száma
Dália utca 125 447
Viola utca 163 500
Huszár tér 10 55
Összesen 298 1002
Forrás: Piac és Vagyonkezelő Kft.
Természetesen Nyíregyháza belterületén máshol is laknak romák. A város há-
rom nagy lakótelepe – az északi Jósaváros, a keleti Örökösföld és a déli Érkerti, illet-
ve Toldi utcai telep – közül a Jósaváros panellakásaiban, a Ferenc körút melletti ma-
gas házakban, és Érkerten, valamint a Toldi utcában élnek nagyobb számban roma
családok. Az Érkerti lakótelep nyugati, vasútállomás felé eső részét, a nagykörút dél-
nyugati hajlatát, a Huszár sort, valamint a Huszár telepre vezető Móricz Zsigmond ut-
cát kifejezetten rosszhírű környéknek tartják. A vasúti átjáró és a Huszár sor között hú-
zódó, félreeső Móricz Zsigmond utca a városi prostitúció központja.

Lakásprivatizáció, bérlakás-gazdálkodás, szegmentált lakáselosztás

A bérlakásállomány 1990-ben 6920 lakásból állt, a tömeges privatizáció lezárulása
idejére, tehát 1999. június 30-ára a bérlakások száma 2220-ra csökkent. Ekkor még

17 Ld. Kerülő Judit: Szociálpolitikánk egy nyomortelep kapcsán. In: Szabolcs Szatmár Megyei Szemle, 1991. 4.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 51
52 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

további 507 lakás elidegenítése volt folyamatban. A Városkutatás Kft. ekkoriban úgy
kalkulált, hogy a bérlakásállomány 1740 lakásszámmal fog stabilizálódni. A prognosz-
tizált lakásállomány összetétele a következő volt.18

Az 1999-ben rövid távon 1740-re becsült bérlakásállomány összetétele
a bérlakások elhelyezkedése, illetve jellege szerint

Bérlakások elhelyezkedése, illetve jellege Bérlakások száma
Huszár telep 300
Keleti lakótelep 190
Félkomfortos, komfort nélküli lakások, a belvárosi, századelőn épült épületek 100
Műemlék jellegű épületek 100
2 garzonház 270
Nyugdíjasházak 120
Lakótelepek vegyes tulajdonú épületei 660
Összesen 1740

Forrás: Városkutatás Kft.: A nyíregyházi lakáshelyzet elemzése 1999

Az 1999-es bérlakásállomány komfortfokozat szerinti összetétele

Lakások komfortfokozata Lakások száma
Öszkomfortos 1339
Komfortos 487
Félkomfortos 93
Komfort nélküli 284
Szükséglakás 18
Összesen 2221

Forrás: Városkutatás Kft.: A nyíregyházi lakáshelyzet elemzése 1999

Az állomány csökkenése azonban az 1999-ben kalkuláltnál kisebb mérvű volt,
mivel az önkormányzat változtatott lakáspolitikai elképzelésein, és úgy döntött, hogy a
városnak mégiscsak szüksége van meghatározott számú és összetételű önkormány-
zati bérlakásra, illetve az állomány sorsát nem bízza kizárólag a privatizációra. Az ez-
redfordulót követően mintegy 150 lakást épített és 60 lakást vásárolt az önkormány-
zat. Összességében az önkormányzati lakások száma 2000 körül stabilizálódott, de a
bérlakás-gazdálkodást támogató politikusok szerint még további 500 lakással kellene
bővíteni az állományt.
A privatizációs hullámot követően, az 1990-es évek végétől az önkormányzat
szegmentált bérlakás-elosztási gyakorlatot alakított ki. A közgyűlés három külön-

18 Bányai Judit-ifj. Erdősi Sándor–Gerőházi Éva–Tosics Iván: A nyíregyházi lakáshelyzet elemzése. Városkutatás Kft., Budapest,
1999. december.
böző névjegyzéket készít. Az „alap” névjegyzékre elsősorban nem szociális kritériu-
mok alapján lehet felkerülni, hanem az a döntő szempont, hogy a kiválasztott család
rendelkezik-e állandó jövedelemmel, és várhatóan képes lesz-e állni a számára kiutalt
bérlakás lakbérét és rezsijét. A második típusú névjegyzék a nyugdíjasház leendő la-
kóit tartalmazza, és van egy harmadik, úgynevezett krízis-névjegyzék.
A krízis-névjegyzékesek a minigarzon-házban, a város belterületén lévő nem pa-
nel szórványépületekben, illetve a Huszár telepen kaphatnak bérlakást. A közgyűlés
csak a névjegyzéket hagyja jóvá, a konkrét lakások kiválasztása az önkormányzat in-
gatlankezelő vállalatának, a Piac és Vagyonkezelő Kft.-nek a mérlegelésétől függ.
Ugyancsak a vállalat feladata, hogy behajtsa a kintlévőségeket, döntsön a hátraléko-
sok és a jogcím nélküli lakáshasználók sorsáról. Az arra érdemesnek tartott hátralé-
kosokkal, akiknek bérleti jogviszonyát a bíróság már megszüntette, a vállalat lakás-
használati szerződést köt, esélyt adva a családoknak arra, hogy idővel összeszedjék
magukat. A reménytelennek ítélt tartozók a Huszár telepen kaphatnak új lakást. Az ön-
kényes lakásfoglalókat kilakoltatják, a telepi önkényes beköltözőkkel pedig lakáshasz-
nálati szerződést köt a vállalat.
A szegmentált bérlakás-elosztási gyakorlat meghozta az „eredményét”. A bérbe-
vételi ajánlattal rendelkezők száma 1999-ben 1500 volt; az igénylőknek 75-80 száza-
léka volt roma. A normál névjegyzékre évente mintegy 70-100 család került, de a ro-
mák szempontjából kifejezetten diszkriminatív szelekció miatt, roma családok csak el-
vétve kerültek a névjegyzékre. Közülük jelölték ki az évente megüresedő 30-40 lakás
bérlőit. A bérlakásra várók száma – igaz, a lakáscsere-igénylőkkel együtt – 2004-re
2300-ra növekedett, de az igénylők összetétele jelentősen megváltozott: nőtt a diplo-
mások aránya, a romák aránya pedig 27 százalékra csökkent. A bérlakás-gazdálko-
dás bővítése és a Huszár telep fejlesztése mellett hasonló céllal érvelnek a város ve-
zetői: immár lehetséges a pályakezdők és az alsó középréteg számára olyan bérlakás-
kínálatot teremteni, amely egybevág a város településfejlesztési prioritásaival, tehát te-
rületileg tovább koncentrálja a roma lakosságot az által is, hogy csökkenti a roma csa-
ládok arányát a magasabb státuszú bérlakásokban. Ehhez azonban szükség van a
Huszár telep fejlesztésére és bővítésére.
A bérlakásállomány bővítését elsősorban vásárlás révén képzeli el az önkor-
mányzat. A Nyíregyházától délkeletre eső Nagykálló felé vezető Kállói út mentén lévő
Damjanich laktanyát egy vállalkozó vásárolta meg azzal a céllal, hogy ott magas lak-
bérű bérlakásokból álló lakóparkot alakítson ki, de ezt a városházán irreálisnak tart-
ják. Néhány évvel ezelőtt a város azt tervezte, hogy megszerzi a Huszár telep melletti
Bottyán laktanyát, és az ottani épületek bérházakká alakítása révén bővíti a Huszár te-
lepet. A laktanya állapota miatt azonban mára ezt a tervet ejtette az önkormányzat.

Városfejlesztés, telepfelújítás, telep-összevonási tervek

A Bottyán laktanyával kapcsolatos tervek szorosan kapcsolódnak a Huszár telep fej-
lesztéséhez, illetve általában a városfejlesztési elképzelésekhez. Nyíregyházát dinami-
kusan fejlődő, sikeresen kormányzott városnak tartják, mindenekelőtt tőkevonzó ké-
pessége miatt. A városfejlesztési terveket is az ambíciózus elképzelések jellemzik. Az
önkormányzatnak öt fejlesztési prioritása van.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 53
54 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

A nagykörút által övezett belváros területfelértékelő dzsentrifikációs rekonstrukci-
ója részben közfeladat, részben külső befektető révén elképzelt projekt. A városháza
feladata a belvárosi ingatlanok „területcserés felszabadítása”, ezzel együtt pedig a
szegény, mindenekelőtt roma lakásbérlők kiköltöztetése.
A másik fő prioritás a kedvező környezet kialakítása a külső ipari és szolgáltató
beruházások számára, ami ma már nemcsak a területek előkészítését, de a megfele-
lőnek ítélt mikrotársadalmi környezet kialakítását is jelenti.
A harmadik prioritás: a város lakásépítési koncepciója lehatárolta a közösségi,
szociális-, illetve magánlakás-építésre szánt önkormányzati tulajdonú területeket, ám a
telkek közművesítése hosszadalmas és költséges.
A negyedik fejlesztési projekt új keletű: a város jelentős hitelt vett fel, hogy él-
ményfürdőt építsen Sóstófürdőn, ellensúlyozandó a közeli Hajdúszoboszló hasonló
létesítményének vonzerejét.
Végül az ötödik, és egyben a legnehezebb feladvány: Nyíregyháza két belterüle-
ti cigánytelepének jövője. A városháza mindenáron szeretne megszabadulni a pros-
peráló Orosi úton éktelenkedő nyomorteleptől, de egyelőre nem született megvalósít-
ható elképzelés arról, hogy miként pótolják az ottani, lebontandó 130 lakást, és hová
költöztessék a telepen élő 518 embert. A bérlakásállományt éppenséggel nem ilyen
célból akarják bővíteni. Egyetlen lehetséges, bár nyíltan nem hangoztatott megoldás
kínálkozik: a zárványszerűen elhelyezkedő Huszár telepen vagy annak környékén
kell lakásokat építeni, hogy elhelyezhessék az Orosi úti roma családokat.
A telepfelújítási munkák megkezdésére 1998-ban nyílt lehetőség, amikor a
Közmunkatanács először írt ki olyan közmunkapályázatot, amely leromlott telepek fej-
lesztését az ott élők munkájának bevonásával kívánta megvalósítani. Nyíregyháza 25
millió forintos támogatást kapott, hogy 100 embert féléves időtartamra foglalkoztas-
son, a közgyűlés pedig további 60 millió forintot szavazott meg a programra.
A közmunkaprogram első fázisában kifestették a kétszintes lakótömbök lépcső-
házait, lomtalanították a pincéket, az egykori istállóépületek közötti szűk utcákban pe-
dig járdát építettek. Az egész telepen kicserélték a vízvezetékeket, az egyszobás laká-
sokba vízmérő órákat szereltek fel. A vízórák felszerelése a telep régi problémáját kí-
vánta orvosolni: a vízvezetékek és a vízcsapok rossz állapota, vagy éppen hiánya mi-
att a bérlők horribilis összegű számlákat kaptak, mivel az ivóvíz tekintélyes része el-
folyt. A vízvezetékrendszer és a csaptelepek felújítását követően a telep vízfogyasztá-
sa a korábbinak a 20 százalékára csökkent.
A munkákat Nyíregyháza ingatlankezelő vállalata, a Piac és Vagyonkezelő Kft. koordi-
nálta, és az általa elkészíttetett nagy ívű terv többlépcsős lakásgazdálkodási rendszert vizi-
onált: hajléktalanszállóval, és az ahhoz tartozó szociális szolgálattal; a távfűtőhálózatba be-
kapcsolt és szociális juttatásként minimális hőmérsékletre fűtendő kis lakásokkal, és kom-
fortos lakásokkal. A vállalat vezetői úgy vélték, hogy a kicsiben megvalósítandó lakáselosz-
tás „differenciált eszközrendszerével” és szociális esetmunkával majd „kezelni” lehet a be-
telepítések szította konfliktusokat, mert a családok szükségleteik, anyagi tehetségük, érde-
meik és együttműködési készségük függvényében foglalhatják el helyüket a hierarchiában.
Csakhogy a fejlesztéshez szükséges forrásokat nem sikerült előteremteni, és nem sikerült
megoldást találni a projekt legkényesebb elemére, a telepi lakásállomány bővítésére.
A szomszédos Bottyán laktanya bér-lakóparkká alakításának tervét ejtették. A
Huszár telepen önkormányzati beruházásban kilenc, egyenként 44 négyzetméteres,
előkertes, központi padlófűtéses könnyűszerkezetes lakás épült. A legújabb tervek
szerint a város a Huszár telep melletti területen alakítaná ki új ipari parkját és ezt ki-
használva, a park mellett épülnének új bérlakások.

Az Orosi úti cigánytelep felszámolása a város deklarált fejlesztési céljai közé tarto-
zik; a komfort nélküli, zsúfolt nyomorlakásokat aligha lehetne ésszerűen felújítani. Az ön-
kormányzat sohasem mondta ki nyíltan, hogy valójában a két cigánytelep egyesíté-
sét szeretné, de a terv bekerült a köztudatba, függetlenül annak realitásától, időzítésé-
től, feltételeitől – következésképpen a Huszár telep fejlesztésével és bővítésével mind a
lakáspolitika, mind a városfejlesztési koncepció, mind pedig az oktatáspolitika kalkulál.
Nyíregyházán széles körű egyetértés alakult ki abban, hogy érdemes pénzt áldozni a
Huszár telep felújítására és lakásállománya bővítésére, és mindenki evidenciának tekin-
ti, hogy amennyiben sikerül felszámolni az Orosi úti telepet, az ottani családokat úgysem
lehet máshol elhelyezni, mint a Huszár telepen, vagy annak környékén, a Huszár tele-
pi iskola pedig jóval több diákot is képes lenne befogadni, mint most.
Csakhogy a fejlesztési projektekkel kapcsolatos várakozások hatása egy idő
után megfordul. Ha egy városrész felújítását túlságosan hosszú ideig tervezik, akkor
a fejlesztésre kijelölt övezet leromlása egy idő után gyorsulni kezd, mivel állandósul a
bizonytalanság: az érintettek sem a fejlesztésben, sem pedig az aktuális állapot fenn-
maradásában nem bíznak. Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha az érintett isko-
lák igazgatói arra várnak, hogy egy jövőbeni fejlesztés majd megszabadítja őket sú-
lyosnak érzett problémáiktól, de a nagy projekt elkezdése egyre csak húzódik.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 55
56 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

A nyíregyházi oktatáspolitika prioritásai

Nyíregyháza 19 önkormányzati fenntartású általános iskolájában valamivel több, mint
8000 gyerek tanul. A 2004/2005-ös tanévben az összes tanuló 8,7 százaléka volt roma.

Tanulók száma és megoszlása a nyíregyházi önkormányzati általános
iskolákban a 2004/2005-ös tanévben

Iskola Tanulócsoportok Tanulók száma Roma tanulók Roma tanulók DI-átlag
száma száma aránya (%)
13. sz. Huszár Téri Á. I. 8 119 119 100,0
Kertvárosi Á. I. 16 377 30 8,0
Hunyadi Mátyás Á. I. 13 233 46 19,7 0,93
Móra Ferenc Á. I. 34 913 41 4,5
Benczúr Gyula Á. I. 19 418 83 19,1 0,17
Nyírszőlősi Á. I 16 300 65 21,3 0,19
Vécsey Károly Á. I. 23 614 73 11,8 0,62
Móricz Zsigmond Á. I. 28 698 20 2,8
Petőfi Sándor 22 513 58 11,3 0,33
Váci Mihály Á. I. 10 175 10 5,7 0,33
Göllesz Viktor Speciális Á. I. 14 170 84 49,4 0,28
Kazinczy Ferenc Á. I. 19 487 7 1,4
Szabó Lőrinc Á. I. 14 248 8 3,2
Zelk Zoltán Á. I. 22 507 16 3,1
Bem József Á. I. 24 690 7 1,3
Kodály Zoltán Á. I. 16 437 2 0,5
Hermann Ottó Á. I. 16 296 6 2,0
Arany János Á. I. 25 690 10 1,4
Gárdonyi Géza Á. I. 16 306 27 8,8 0,19
Összesen 355 8191 712 8,7
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel
A nyíregyházi oktatáspolitika dilemmája

A nyíregyházi oktatáspolitikának két, egymásnak ellentmondó prioritása van. Az egyik
vezérlő elv az oktatási döntéseket a városfejlesztés rövid távú és távlati céljaihoz kö-
ti; az oktatásirányítás a városfejlesztési elképzelések megvalósulásától – főként az
Orosi úti telep felszámolásától és a szuburbanizációtól – várja, hogy a roma népesség
további térbeli koncentrációja a roma diákok koncentrációját is maga után vonja.
Ugyanakkor az oktatásirányítás szeretné valamilyen formában ellenőrzése alá vonni
az iskolai migráció zabolátlan folyamatát, és rábírni az iskolákat, hogy működjenek
együtt a roma tanulók „igazságosabb elosztásában”.
Az iskolai migráció jelenségét mindenki egyöntetűen a cigány tanulók arányával
magyarázza, jóllehet az általános iskolai roma tanulók aránya meg sem közelíti a mis-
kolci iskolák roma diákjainak arányát. A modell egyszerű: ha a roma gyerekek aránya
a nyíregyházi iskolákban elér egy nem túl magas szintet, általában 10-15 százalékot –
akkor már nem stabilizálódik, hanem dinamikusan nő. A nem roma szülők ugyanis
gyorsan elviszik gyerekeiket másik, akár távolabbi iskolába is; a demográfiai apály mi-
att a nem roma gyerekek beíratása általában nem ütközik akadályba. A roma tanulók
néhány év alatt többségbe kerülnek, míg ezzel párhuzamosan a gyereklétszám oly-
annyira lecsökken, hogy az már az iskola, vagy legalábbis a tagiskola létét veszélyez-
teti. Az önkormányzat végül felszámolja a pénzügyileg fenntarthatatlan iskolát, vagy
tagiskolát, és a tanulókat áthelyezi máshová. A demográfiai apály tehát akár a roma
gyerekek integrációját is elősegíthetné, de a felszámolt intézményből a tanulókat
olyan iskolába helyezik át, ahová már amúgy is sok roma gyerek jár. A folyamat –
amely egyfajta „macska-egér harcra emlékeztet” – tehát kezdődik elölről.
Az iskolai migráció látszólag nagyságrendileg súlyosabb probléma Nyíregyhá-
zán, mint Miskolcon, habár a roma tanulók aránya csak fele a miskolciénak. Igaz,
a „macska-egér harcként” jellemzett, a városi oktatásirányítás számára kezelhetetlen fo-
lyamat csak az iskolák egy meghatározott és a többi iskolától elkülönülő csoportját
érinti. Ennek több oka is van. A roma tanulók háromnegyede nyolc iskolában összpon-
tosul; a nyolc iskolából egynek kizárólag roma diákjai vannak, míg az enyhe fokú értel-
mi fogyatékosnak minősített diákokat oktató speciális iskola diákjainak a fele roma. A
fennmaradó hat iskola közül az egyik mellett kollégium működik. Az „elcigányosodás”
veszélye ténylegesen öt iskolát fenyeget – egyikük a 2004/2005-ös tanév végén meg
is szűnt. Tizenkét önkormányzati általános iskolában annyira alacsony a roma tanulók
aránya, hogy igazgatóiknak csak arra kell ügyelniük, hogy tartsák ezt a pozíciót. Ez
sem mindig könnyű, mivel 2004-ben és 2005-ben is iskola, illetve tagiskola-bezárások
során kellett megfelelő „határvédelemről” gondoskodniuk, illetve az „elcigányosodó” is-
kolák újra és újra követelik a beiskolázási körzethatárok átrendezését.
A „macska-egér harc” másik oka az, hogy az érintett iskolák többsége nem pró-
bálkozott azzal, hogy differenciált oktatási kínálattal és ahhoz kapcsolódóan
erős belső szelekcióval fékezze az iskolák közötti migrációt. Kis létszámú osztályok
csak két nyíregyházi iskolában vannak, és közülük is csak a Hunyadi iskolában hasz-
nálják a kis létszámú osztályokat a roma diákok elkülönítésére. Két iskola – a
Nyírszőlősi és a Gárdonyi Géza iskola – pedagógiai credójának hangsúlyos eleme,
hogy integráltan oktatják a részképesség-zavaros vagy más okból sajátos nevelési
igényű tanulókat.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 57
58 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Két tannyelvű oktatás csak egyetlen iskolában, a Zelk Zoltán Általános Iskolában
folyik. A két tannyelvű osztályokban „természetesen” Nyíregyházán sincsenek roma ta-
nulók, de a roma diákok aránya ebben az iskolában mindössze 3,1 százalékos, így a
két tannyelvű oktatás elsődleges funkciója nem a roma diákok elkülönítése. Az önkor-
mányzat néhány évvel ezelőtt azért kezdeményezte a két tannyelvű oktatás bevezeté-
sét a Zelk Zoltán iskolában, hogy ellensúlyozza a korábban jó hírű iskola pozíciójának
romlását. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy néhány roma tanuló is beiratkozott,
hanem az, hogy a környéken két gyakorlóiskola dinamikusan bővítette tanulói létszá-
mát, és az ambíciózus családok kezdtek elpártolni a Zelk Zoltán iskolától.
Tanulók megoszlása a kis létszámú tanulócsoportokban

Iskola A kis létszámú osztályokban A kis létszámú osztályokban tanuló
tanulók száma roma diákok száma
Hunyadi Mátyás Általános Iskola 37 35
Benczúr Gyula Általános Iskola 21 6
Összesen 58 41
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

Tanulók megoszlása a két tannyelvű tanulócsoportokban

A két tannyelvű osztályokban A két tannyelvű osztályokban tanuló
Iskola
tanulók száma roma diákok száma
Zelk Zoltán Általános Iskola 192 0
Összesen 192 0
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

A „macska-egér harc” harmadik oka a városfejlesztési célok dominanciája – min-
denekelőtt az Orosi úti telep felszámolásához és a belterületi roma lakosság további
nagyarányú koncentrációjához fűzött remények. Azok az iskolák, amelyekbe az Orosi
úti nyomortelepről járnak, erősen érdekeltek abban, hogy a telepet egy nagyszabású
városfejlesztési akció keretében felszámolják, és a családok többségét a Huszár te-
lepre költöztessék. A terv ebben a formájában nyilvánvalóan irreális – de az iskola-
igazgatók abban az értelemben foglyaivá váltak a projektnek, hogy ideiglenesnek
gondolják a helyzetüket és átmenetinek a problémáikat. Ez az illúzió pedig éppen ab-
ban korlátozza őket, hogy megpróbáljanak adekvát válaszokat találni arra a pedagó-
giai kihívásra, amit a roma diákok jelentenek.

A nyíregyházi általános iskolák

Elit iskolák

Az egyházi iskolák kárpótlását, illetve ingatlanaik visszaadását az önkormányzat
egyfajta csomagban rendezte, és igyekezett összekötni néhány önkormányzati általános
iskola felszámolásával, illetve az önkormányzati iskolaépületek felújításával. A tranzakció
gazdaságilag ésszerűnek tűnt, ugyanakkor a folyamat eredményeként a nem önkor-
mányzati fenntartású általános iskolákba járó diákok aránya igen magas: az összes nyír-
egyházi általános iskolás tanuló 27,2 százaléka jár egyházi, illetve gyakorlóiskolákba.

• Az Evangélikus Általános Iskola a Luther téri visszakapott épületében működik;
az épületet korábban a Kodály Zoltán Zeneiskola használta. Az ingatlan-vissza-
adást követően épült fel a Kodály Zoltán iskola új épülete a Vay Ádám körúton.
Az evangélikus iskola átvette a Báthory István iskola teljes tanári karát és diák-
jait. A megszűnt Báthory iskola épületét a város felújította, és ott helyezte el a
Göllesz Viktor Speciális Általános Iskolát.
• A Jókai Mór Általános Iskola nemcsak Színház utcai épületét kapta vissza, de – az
evangélikus iskolához hasonlóan – az ottani tanári kart és diákokat is átvette.
• A Görög Katolikus Általános Iskola is visszakapta régi épületét, de az iskola új
épületet akar emelni a színház mellett.
• Az evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium nyolcosztályos, mint ahogyan nyolc-
osztályos a…
• Római katolikus Szent Imre Gimnázium is.
• Ugyancsak nyolcosztályosra kívánja bővíteni középiskoláját a Hit Gyülekezete
– az iskolának jelenleg 5 évfolyama van.

Az egyházi iskolák mellett két gyakorlóiskola működik Nyíregyházán.

• Az Apáczai Csere János Általános Iskola tanulói létszáma növekszik, az iskola
2004 őszén már négy első osztályt indított.
• Az Eötvös József Gimnázium 12 évfolyamos.

Két hat-, illetve nyolcosztályos önkormányzati fenntartású gimnázium működik a
városban.

• Az Arany János Gimnázium nyolcosztályos.
• A Krúdy Gyula Gimnázium hatosztályos.

Az általános iskolák közül vonzónak számítanak azok, amelyek speciális, emelt
szintű tantárgyi kínálatot nyújtanak, és amelyeknek nincsenek vagy csak nagyon cse-
kély számban vannak roma tanulóik.

• A zenetagozatos Kodály Zoltán Általános Iskola városi beiskolázású, és felvé-
teli vizsgát tarthat. Az iskola 437 tanulója között mindössze 2 roma akad.
• A belvárosi Bem József Általános Iskola specialitása az emelt szintű testneve-
lés-oktatás. A 690 tanuló közül mindössze 9 roma.
• Az Érkert lakótelepen lévő Móricz Zsigmond Általános Iskolában emelt szintű
matematikaoktatás folyik. Az iskola 698 tanulója közül 20 roma, de ha eltekin-
tünk a Kistelekiszőlőn működő alsó tagozatos tagintézménytől, akkor az anya-
iskolába 662 tanuló jár, és közülük mindössze 7 roma.
• A Zelk Zoltán Általános Iskolában magyar–német két tannyelvű oktatás folyik;
az iskola 507 tanulója közül 16 roma. A Zelk Zoltán iskola státusza az utóbbi
években romlott.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 59
60 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Homogén roma iskola

A Huszár telepről 119 roma tanuló a telep központjában lévő 13. számú általános is-
kolába jár. Az iskolának kizárólag roma tanulói vannak. A Huszár telep annak ide-
jén tudatos városfejlesztési és lakáselosztási döntés eredményeként lett cigánytelep,
és ennek következményeként vált a telepi iskola is homogén roma iskolává. A nyolc-
vanas években az akkori tanácsi vezetés megpróbálkozott azzal, hogy egyik osztály
tanulóit „szétterítse”, de a gyerekek befogadására kiszemelt iskolák ellenállása miatt
elálltak ettől. A rendszerváltás után az önkormányzatnak meg kellett fontolnia, hogy
vajon mi a célszerűbb: bezárni az iskolát és a diákokat elhelyezni a környékbeli isko-
lákban, vagy pedig fenntartani a telepi iskolát, nem törődve annak tetemes költségei-
vel. Az önkormányzat a telepi iskola fenntartása és fejlesztése mellett döntött. Felújí-
tották az egykori laktanya robosztus, nehezen és drágán kifűthető főépületét, bevezet-
ték a gázfűtést, és miután az emeleti részben felszámolták az ott lévő néhány lakást,
mindkét tagozatot a nagyépületben helyezték el.

Tudatos, illetve ellenőrzött szelekciós szándék révén létrejött iskolák

A városban több olyan oktatási intézmény is van, amelyet meghatározott pedagógiai
problémák kezelésére, illetve speciális helyzetű gyerekek fogadására hoztak létre.
Az általános iskolák „tehermentesítésére”, a különféle, értelmi fogyatékosnak
nem tekintett, de részképesség-zavaros tanulók számára hozták létre a Bencs László
Általános Iskolát. Az iskola funkciója időközben megváltozott: egyfajta „drop out” isko-
lává vált, amely befogadja azokat a 14–18 éves fiatalokat, akiket nem vettek föl más-
hová; akik kimaradtak, vagy akik fegyelmi áthelyezéssel kikerültek valamelyik másik
szakiskolából vagy középiskolából. Másrészt az iskola a város kötelező beiskolázású
iskolája, tehát az a 30-40 tanuló, aki 16 éves koráig nem tudta elvégezni az általános
iskolát, szakiskolai oktatás keretében felzárkóztató oktatásban vehet részt. Ez rövidí-
tett képzést jelent, tehát a tanulók pótolhatják a 7–8. osztályt, és nem kell elvégezni-
ük a 9–10. osztályt ahhoz, hogy megkezdhessék szakmai tanulmányaikat, hanem már
az első évben pályaorientációs, majd a második évben szakmai képzést kaphatnak.
Régebben volt úgynevezett nappalis ifjúsági általános iskolai osztály, tehát egy olyan
„háló” általános iskola, amely felfogta a többi általános iskolából szelektáltakat. Csak-
hogy a demográfiai apály miatt ma már nagyon meggondolná egy általános iskola,
hogy elküldjön egy tanulót.
A Göllesz Viktor Speciális Általános és Szakiskolába fogyatékosnak minősített ta-
nulók járnak. Időközben az iskola kiegészült egy szakiskolával, amely igyekszik vala-
milyen továbbtanulási lehetőséget adni a „kisegítősöknek”. Az iskolába 84 roma tanu-
ló jár, az összes általános iskolai osztályba járó tanuló 49,4 százaléka. Az egyházi in-
gatlanok visszaadásával kapcsolatos tranzakció keretében az önkormányzat felújítot-
ta az iskola mostani épületét, majd nagyvonalú eszközbeszerzés révén az ország
egyik legjobban felszerelt speciális iskoláját hozta létre. Az iskola kiegészült egy szak-
iskolával, amely sütőipari munkás, bolti eladó és dísznövénykertész szakon képez ki
fiatalokat. Az iskola szerződést köt a gyakorlati képzést biztosító munkahelyekkel,
amelyek a végzősök jó részét tovább foglalkoztatják.
Az iskola egy reintegrációs PHARE-pályázat keretében egyéves fejlesztő foglalko-
zást tartott olyan nyíregyházi óvodásoknak, akiket nevelőik problémásoknak minősí-
tettek, és a fejlesztő foglalkozás végeztével többségüket normál osztályokba iskoláz-
ták be. A speciális iskolások reintegrációját viszont nem kísérte siker; mindössze
egyetlen tanulót sikerült normál iskolába helyezni, de hamarosan ő is visszatért.
Az összes önkormányzati általános iskolába járó nyíregyházi tanuló 2 százaléka
jár speciális iskolába, míg ugyanez az arány a roma tanulók között 11,8 százalék. A
speciális általános iskola tanulóinak közel fele cigány.
Tanulók megoszlása a Göllesz Viktor Speciális Általános Iskolában

Iskola Tanulócsoportok Tanulók száma Roma tanulók Roma tanulók DI-átlag
száma száma aránya
Göllesz Viktor Á. I. 14 170 84 49,4 0,28
Összesen 14 170 84 49,4 0,28
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

A Nyírszőlősi Általános Iskola kollégiuma is tudatos döntés eredményeként vált
olyan tanulók iskolájává, akiket máshol nem szívesen láttak volna. A belvárostól jó 12
kilométerre északnyugatra fekvő Nyírszőlős eredetileg a szomszédos Kótaj külterüle-
te volt. A hatvanas években a járási vezetők döntése nyomán a tanyasi gyerekek szá-
mára épült fel az ottani kollégium. Miután a településrészt Nyíregyházához csatolták,
a város sajátos „iker-döntést” hozott: a belvárosi kollégiumot tehetséggondozó kollé-
giummá nevezték ki, míg a nyírszőlősi kollégium feladata lett, hogy befogadja a ma-
gatartási problémákkal küzdő, és a hiperaktív gyerekeket. Közben a várost körülvevő
tanyabokrokra egyre több roma család költözött, így a kollégisták között is egyre több
lett a roma diák. Ráadásul egy átmeneti otthon települt a kollégium mellé, Nyírszőlő-
sön pedig öt lakásotthon létesült állami nevelt gyerekeknek.
A 16 tanulócsoportos, 300 fős iskola tanulóinak ma mintegy 20 százaléka roma,
de arányuk az elsősök között növekszik, jóllehet a településrész szuburbanizációs fej-
lődése látványos. A Nyírszőlősre települt tehetős családok azonban szívesebben vi-
szik gyerekeiket belvárosi iskolákba. Az iskola vezetése különösebb megrendülés nél-
kül tudomásul veszi a cigány tanulók arányának növekedését. Az első osztályos kisis-
kolások közül a részképesség-zavaros gyerekeket már a második tanítási héten kiszű-
rik, és számukra külön órakeret terhére fejlesztő foglalkozásokat szerveznek az első
három tanévben. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a belső szelekció alacsony.
Ugyancsak integráltan – tehát a többi tanulóval együtt – oktatják a sajátos neve-
lési igényű, fogyatékos vagy részképesség-zavaros diákokat a Gárdonyi Géza Általá-
nos Iskolában. Az iskolának 27 cigány tanulója van; az összes diák 8,8 százaléka. A
belső szelekció ebben az iskolában is alacsony.

„Roma iskolakörzetek”

Nyíregyházán is a roma tanulók „elosztásával” kapcsolatos alku a „roma iskolakör-
zetek” lehatárolásának legfontosabb ismérve, de a körzeteket jóval kevésbé stabil ará-
nyok jellemzik, mint Miskolcon. A három lehatárolt körzet 9 iskolájába jár az összes nyír-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 61
62 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

egyházi roma tanuló 66 százaléka. Jelentős arányban járnak még roma tanulók a
Nyírszőlősi Általános Iskolába, de az ottani általános iskolai kollégiumban, illetve átmene-
ti otthonban élő roma tanulók beiskolázásával kapcsolatban természetesen nem folyik
olyan „elosztási alku”, mint a „roma iskolakörzetek” iskolái között. Hasonló a helyzet a
Göllesz Viktor Speciális Általános Iskola esetében is. Végül számottevő még a roma diá-
kok aránya a speciális nevelési igényű tanulókat oktató Gárdonyi Géza Általános Iskolá-
ban is. Összességében tehát 12 iskolába jár a nyíregyházi roma tanulók 91 százaléka; a
többiek olyan iskolákba járnak, amelyekben a roma tanulók aránya elenyésző.

A nyugati-délnyugati „roma iskolakörzet”

• Kertvárosi Általános Iskola
• 13. sz. Huszár Téri Általános Iskola
• Vécsey Károly Általános Iskola
• Móricz Zsigmond Általános Iskola

Nevezzük nyugati-délnyugati „roma iskolakörzetnek” a város nagyobbik cigánytelepét,
tehát a Huszár telepet, az Érkert lakótelepet és a nyugati, délnyugati tanyabokrokat;
ezekről a területekről összesen 229 roma tanuló jár négy iskolába. A nyugati tanya-
bokrokból a Kertvárosi Általános Iskolába jár 30 roma tanuló; az összes diák 8 száza-
léka. A Huszár telepről 119 roma diák a telep közepén álló, kizárólag romákat tanító
13. számú általános iskolában tanul. Az Érkerti lakótelepről, a délnyugati tanyabokrok-
ból és kisebb részben a Huszár telepről az érkerti Vécsey Károly Általános Iskolába
jár 73 roma tanuló, az összes tanuló 11,8 százaléka. A szomszédos Móricz Zsigmond
Általános Iskolába mindössze 7 roma tanuló jár, az összes tanuló 1 százaléka.
A Huszár telepi „cigány iskola” gazdaságilag a kertvárosi iskolához tartozik, de
a két intézmény között csak nagyon csekély a tanulói migráció. A kertvárosi iskola ro-
ma tanulói többnyire úgynevezett „H” buszjárattal jönnek be az egyre vonzóbb kertvá-
ros szélén lévő iskolába. Az 1982-ben épült iskolának egykor több mint ezer diákja
volt, ma már csak 377-en járnak ide. A roma diákok aránya dinamikusan növekszik, a
nyolcadikosok körében arányuk még csak 5,2 százalék, az elsősöknek már 16,6 szá-
zalékuk roma. A kertvárosi gyerekek 90 százaléka ide jár, de a tagozatos iskolákkal
azért a kertvárosi iskola nem állja a versenyt. A roma gyerekek arányának növekedé-
sét mindaddig nem tekinti aggasztónak az igazgatónő, ameddig a nem roma szülők
nem viszik tömegesen máshová gyerekeiket. Évfolyamonként 2-2 tanulócsoport van,
a roma gyerekek elosztása egyenletes.
Egészen más a Huszár telepi iskola helyzete. A hatalmas, drágán kifűthető épü-
letben mindössze 119 roma diák tanul. A létszám évek óta stagnál. A Huszár téri isko-
la és a Göllesz Viktor iskola között gyakori feszültség tárgya a gyógypedagógiai
beiskolázás: a Huszár telepi iskola úgy véli, hogy sok tanulóját valójában speciális is-
kolába kellett volna küldeni. Ugyanakkor alacsony tanulói létszáma miatt, ebben a vi-
tában a telepi iskola alkupozíciója gyenge. Tanulóinak többsége így is sajátos nevelé-
si igényű; 24 tanuló pedig szakértői vélemény szerint részképesség-zavaros, illetve sú-
lyos magatartászavarral küzd, de az alacsony tanulói létszám miatt kis létszámú osz-
tályok indításáról szó sem lehet. Az iskola gyenge felszereltsége és szegényes oktatá-
si kínálata miatt rászorul a szomszédos roma közösségi ház szolgáltatásaira: a ház an-
gol nyelvi szakkörei hivatottak például kiegészíteni a Huszár telepi iskola kizárólago-
san orosznyelv-oktatását, és ugyancsak a közösségi házba tervezett számítógépes
központ pótolja majd az iskola hiányzó számítógépparkját.
A Huszár telepi iskola alsó tagozatában „Lépésről lépésre” módszer szerint folyik
az oktatás. A program a Soros Alapítvány támogatásával kezdődött néhány évvel ez-
előtt a telepi óvodában, majd bekapcsolódott az iskola is.
Az iskola vezetőit nem a szegregáció frusztrálja, hanem az, hogy a Huszár telepi is-
kola kimarad az integrációs programból, és ennek következtében elesik minden pályáza-
ti lehetőségtől. Úgy vélik, a minisztérium éppen a roma iskolákat bünteti. Abban érdekel-
tek, hogy a roma gyerekek közül minél többen a Huszár telepi iskolába iratkozzanak be,
és a szaktárca – tudomásul véve a megváltoztathatatlan helyzetet – végre olyan pályáza-
tokat írjon ki, amelynek révén a nagyvárosi homogén roma iskolákat támogatja.

Az érkerti lakótelep két egymáshoz közeli iskolája közül a Vécsey Károly iskolá-
ban 73 roma diák tanul, a Móricz Zsigmond iskola tanulói között mindössze 7 roma
akad. Utóbbi az által alapozta meg státuszát és annak a lehetőségét, hogy elhárítsa
a körzetében élő és a körzetén kívülről jelentkező roma diákokat – de még azt
is, hogy átvegye saját tagiskolája megszüntetett felső tagozatának tanulóit –,
hogy a nyolcvanas években testnevelés és matematika tagozatos osztályokat indítha-
tott. A Vécsey iskola viszont mindenkit felvesz, méghozzá nemcsak a saját körzetéből,
de a délnyugati tanyabokrokból is, sőt azokat a roma diákokat is fogadja, akik a Hu-
szár telepen laknak és az ottani iskolánál jobb oktatásra vágynak. Ennek azonban ára
van: az iskola erős belső szelekciót alkalmaz. Az iskola DI-átlaga 0,62, ami nemcsak
Nyíregyházán számít nagyon magas értéknek, de még Miskolcon is nagyarányú bel-
ső szelekciót mutatna. Az iskolában évfolyamonként három párhuzamos tanulócso-
portban folyik az oktatás. A roma diákok 63 százaléka a c osztályokba jár.
A közeli Móricz Zsigmond iskola élet-halál kérdésének tekinti, hogy roma diákok még
csak véletlenül se juthassanak falai közé a Kistelekiszőlőn lévő tagiskolájából, az Érkert, il-
letve a Toldi utcai lakótelepről, a Huszár telepről, vagy a délnyugati tanyabokrokból.

A Kistelekiszőlő-Borbánya „roma iskolakörzet”

• Móricz Zsigmond Általános Iskola tagiskolája – Kistelekiszőlő
• Petőfi Sándor Általános Iskola

Kistelekiszőlőről, illetve Borbányáról 71 roma tanuló jár a Móricz Zsigmond iskola
Kistelekiszőlőn lévő alsó tagozatos tagiskolájába és a szomszédos Borbányán lévő
Petőfi Sándor Általános Iskolába.
A városközponttól délre fekvő Kistelekiszőlőn és a délkeletre fekvő Borbányán
eredetileg külterületi szőlőültetvények voltak, és művelői a jobbágyterhek megváltását
követően sem költöztek ki oda. A településeket utcák helyett kapuk tagolták, a kapuk-
ban a gazdák által szegődtetett csőszök vigyáztak arra, hogy idegenek ne mehesse-
nek be. Az állandó betelepülés jóval később kezdődött meg, mint a tanyabokrokba,
ugyanakkor a szuburbanizációs fejlődés mindkét településen látványos.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 63
64 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Kistelekiszőlő iskolája valójában a Móricz Zsigmond iskola tagintézménye. Az isko-
la 2004 júniusáig 8 évfolyammal működött, de a tanulói létszám csökkenése miatt az ön-
kormányzat a felső tagozat megszüntetéséről döntött. A szuburbanizáció csak a lakóte-
rület státuszát növelte, de nem fékezte meg az „elcigányosodás” folyamatát
Kistelekiszőlőn, amely már az iskola létét veszélyezteti. A tanulói létszám öt év alatt 130-
ról 77-re csökkent, míg a romák aránya 25 százalékról 60 százalékra növekedett. A felső
tagozat megszüntetését követően a tanulók zöme a borbányai Petőfi Sándor Általános
Iskolába került át, mivel az anyaiskola, tehát a Móricz Zsigmond iskola helyhiányra hivat-
kozva hallani sem akart arról, hogy átvegye saját tagintézményének diákjait.
A borbányai Petőfi Sándor Általános Iskolában 58 roma diák tanul; az összes diák 11,3
százaléka. Az iskolában emelt szintű angol- és matematikaoktatás folyik. A roma tanulók
aránya a felső tagozatos osztályokban magasabb, mivel 2004 szeptemberétől átvették a
Kistelekiszőlő tagiskola megszüntetett felső tagozatának tanulóit. A roma diákok beiskolá-
zása egyfajta hármas alku tárgya a Móricz Zsigmond iskola, annak kistelekiszőlői tagis-
kolája és a borbányai Petőfi Sándor Általános Iskola között. A Móricz Zsigmond iskola for-
málisan helyhiányra hivatkozva – valójában státuszát féltve – kategorikusan elzárkózott a
diákok átvételétől. A Móricz iskola magatartása nemcsak a borbányai Petőfi Sándor iskola
vezetőit irritálta, de a város oktatási irodájában is ingerültséget keltett. Mindazonáltal a Pe-
tőfi Sándor iskola igazgatója bízik abban, hogy a belvárostól viszonylag távol eső iskola dif-
ferenciált kínálata elegendő lesz ahhoz, hogy megtartsa a nem roma gyerekeket.

A keleti „roma iskolakörzet”

• Hunyadi Mátyás Általános Iskola
• Móra Ferenc Általános Iskola
• Benczúr Gyula Általános Iskola

Nyíregyháza kisebb belterületi cigánytelepéről, az Orosi út mentén fekvő nyomortelep-
ről, valamint az Örökösföld panel lakótelepéről, a délebbre fekvő és kisebb Malomkert
lakótelepről, és kis részben az északi Jósavárosból három iskolába jár 170 roma tanu-
ló. Az Érkert lakótelepen lévő Hunyadi Mátyás Általános Iskolába 46 roma diák jár; az
összes tanuló 19,7 százaléka. A szomszédos Móra Ferenc Általános Iskolának is
csaknem hasonló számú, 41 roma tanulója van, csakhogy ebbe az iskolába összesen
913 gyerek jár, így a romák aránya mindössze 4,5 százalékos. Az Orosi úttól délre fek-
vő Malomkert lakótelep iskolája, a Benczúr Gyula Általános Iskola falai között 83 ro-
ma diák tanul, az összes tanuló 19,1 százaléka.
Az Örökösföld lakótelep két iskolája közül a Hunyadi Mátyás iskola vált ki a Mó-
ricz Zsigmond iskolából, de az utóbbi igazgatója dönthetett arról, hogy kik kerülje-
nek át az új iskolába, és ez a tény előrevetítette a következő másfél évtized történe-
tét. Hangsúlyozni kell, hogy a két iskolába járó 40-50 roma gyerek még nyíregyházi vi-
szonylatban sem számít „túlságosan soknak”: nehéz lenne elfogadni, hogy egy általá-
nos iskola képtelen „megbirkózni” ilyen létszámú roma tanuló jelentette pedagógiai ki-
hívással. A Móra Ferenc iskola létszáma ma is 900 fölötti, míg a Hunyadi Mátyás isko-
la létszáma 500-ról 300 alá csökkent, majd a 2004/2005-ös tanévben már nem tudott
első osztályt indítani, és összességében csak 233 diák járt az iskolába.
Az igazgató szerint a város oktatási vezetése évek óta szerette volna az iskola mé-
reteihez képest hatalmas épületet más célra hasznosítani, és ezért tudatosan töreked-
tek az intézmény elsorvasztására. Ugyanakkor az iskola beiskolázási gyakorlata is ar-
ra utal, mintha az intézmény vezetése tényleg meg lett volna arról győződve, hogy a
roma tanulók okozták a Hunyadi Mátyás iskola vesztét, ugyanis elképesztő mértékű
szelekciót alkalmaztak. Eredetileg három párhuzamos tanulócsoport volt egy évfolya-
mon: az a osztály idegen nyelv, a b osztály számítástechnika, míg a c osztály „fejlesz-
tő”, majd kis létszámú osztály volt. A 2004/2005-ös tanévben a roma diákok 46 szá-
zaléka kis létszámú osztályokba járt. A hét évfolyam közül négyben vannak párhuza-
mos tanulócsoportok, ezeken az évfolyamokon a roma diákok elkülönítése közel tel-
jes: a negyedik és a nyolcadik évfolyam DI-indexe 1,00, a harmadik évfolyamé
0,90, a hetedik évfolyamé 0,80. Ez sem segített megállítani a hanyatlást.
A szomszédos Móra Ferenc iskola kínálata is hasonló: az a osztályban emelt szintű
angol-, a b osztályban emelt szintű számítástechnika-oktatás folyik. Csakhogy ebben az
iskolában nem kettő, hanem négy osztály van egy évfolyamon: a c osztály testnevelés
„szakos”, a d osztályban pedig „normál” óraszámban tanulnak a diákok. A Hunyadi Má-
tyás Általános Iskola többször kezdeményezte a beiskolázási körzethatárok módosítását
és a roma tanulók „igazságosabb elosztását”, de erre csak 2005 tavaszán került sor –
párhuzamosan azzal a döntéssel, ami távlatilag megszünteti a Hunyadi Mátyás iskolát, il-
letve a kifutó osztályokat hat évre a Móra Ferenc iskola tagiskolájává minősíti.
A Hunyadi Mátyás iskola de facto megszüntetését követően a Móra Ferenc is-
kola és a Benczúr Gyula Általános Iskola között folytatódott a roma tanulókat érin-
tő „elosztási alku”. A romák létszáma a Móra Ferenc iskolában is emelkedik, a Hu-
nyadi osztályainak átvételét követően pedig már ez az iskola is érdekeltté vált a kör-
zethatárok módosításában. A tagiskola révén lényegesen javult ugyanis alkupozíciója
a Benczúr Gyula iskolával szemben.
A Benczúr Gyula Általános Iskolában a romák aránya az összes tanulóhoz viszo-
nyítva 19,1 százalék, de az elsős tanulók körében már 40 százalékos. Ugyanakkor az
első osztályba beiratkozott tanulók száma négy év alatt 66-ról 40-re csökkent. A roma
gyerekek növekvő aránya az összes érintett nyíregyházi iskola közül talán a Benczúr
Gyula iskola vezetőit frusztrálja leginkább. Az iskolában harmadiktól emelt szintű ma-
tematika-számítástechnika oktatás folyik, de az „elcigányosodási” folyamat elvágja
annak lehetőségét, hogy a Benczúr iskola a város elit iskoláinak klubjába lép-
hessen. Sőt, a Hunyadi iskola megszűnése azzal fenyeget, hogy a romák aránya to-
vább növekszik. Mindazonáltal a belső szelekció alacsony, jóllehet a második és ne-
gyedik évfolyamon kis létszámú osztályok is működnek; az iskola DI-átlaga 0,17.

„Macska-egér harc”

A „macska-egér harc” azt jelenti, hogy a kontrollálhatatlan migráció iskolák, tag-
iskolák megszűnéséhez vezet, majd a roma tanulók „újraelosztása” ismét csak a vá-
rosháza számára kezelhetetlen migrációs folyamatokat indít el.
A Rozsrétszőlőn lévő Váci Mihály Általános Iskolának három tanyasi tagiskolája
is volt. A butykai tagiskola már évekkel korábban megszűnt; a Felsősimán lévő, kizá-
rólag romákat tanító alsó tagozatos tagiskola a 2003/2004-es tanév végén zárt be, mi-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 65
66 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

vel a tanyabokorból a nem roma szülők a belvárosba vitték gyerekeiket. A felsősimai
tagiskola 23 kisdiákjának elhelyezése körül kavart kisebb vihar hullámai a távoli
nyírszőlősi iskolát is elérték. A városháza eredetileg mindegyikőjüket a nyírszőlősi kol-
légiumban akarta elhelyezni, de az igazgató ellenállása miatt erre nem került sor. Vé-
gül a 23 roma tanuló többségét a Vécsey Károly Általános Iskola vette át; amelybe
már amúgy is sok roma gyerek jár a déli tanyabokrokból, illetve az Érkert lakótelepről.
Néhányan a nyírszőlősi kollégiumba mennek, illetve a városközpontnál közelebb fek-
vő szomszédos Kálmánháza iskolájába. A Mandabokorban működő alsó tagozatos
tagiskola felszámolását a szlovák kisebbségi önkormányzat megakadályozta, tekintet-
tel arra, hogy az iskolában nemzetiségi szlováknyelv-tanítás is van.
A felsősimai tagiskola felszámolása még beleillett a város oktatási koncepciójába, jól-
lehet a gyerekek áthelyezése növelte a roma diákok koncentrációját. A kistelekiszőlői tagis-
kola felső tagozatának megszüntetése azonban már kényszerű és gazdaságilag éssze-
rűtlen lépés volt. A felsős iskolaépület ugyanis a tagozat megszüntetése előtt két évvel épült
70 millió forintból. A felső tagozat megszüntetését követően az alsó tagozatos kisdiákok köl-
töztek az új iskolaépületbe, csakhogy az alsó tagozat évei is meg vannak számlálva.
Az örökösföldi Hunyadi Mátyás iskola hatalmas, és a tanulói létszám apadása mi-
att egyre inkább kihasználatlan épületét több intézmény is szerette volna megszerez-
ni; az épületbe végül 2003-ban költöztették be a Westsik V. Szakközépiskolát. A Hu-
nyadi iskola megszüntetése évek óta napirenden van Nyíregyházán. A megszünteté-
sét támogatók főként az épületet akarták megszerezni, míg a Hunyadi Mátyás iskola
fennmaradását főként azok az iskolaigazgatók támogatták, akik féltek attól, hogy ne-
kik kell majd átvenniük az ottani tanulókat; ez a lehetőség főként a Benczúr Gyula is-
kola igazgatóját aggasztotta.
Amikor 2005 tavaszán nyilvánvalóvá vált, hogy a Hunyadi Mátyás iskola felszámo-
lása elkerülhetetlen, kitört a botrány. A Benczúr Gyula iskola igazgatója – az önkormány-
zat oktatási bizottságának tagjaként, mindenekelőtt az örökösföldi Móra Ferenc iskola
ellenében – követelte a beiskolázási körzethatárok módosítását, és a roma tanu-
lók „arányosabb elosztását”. Kompromisszum született: módosították a beiskolázási
körzethatárokat, felosztva az Orosi úti cigánytelepet a Móra Ferenc és a Benczúr Gyula
iskolák között, és a városi cigány kisebbségi önkormányzatot kérték meg, hogy segítsen
meggyőzni az érintett szülőket. Ugyanakkor a Hunyadi iskola kifutó évfolyamait az ere-
deti épületben hagyták, és a Móra Ferenc iskola tagiskolájává minősítették.

Etnikai szegregáció Nyíregyháza önkormányzati általános iskoláiban

A nyíregyházi önkormányzati általános iskolákban a 2004/2005-ös tanévben 712 ro-
ma diák tanult, az összes tanuló 8,7 százaléka. A roma diákok 11 százaléka gyógype-
dagógiai osztályba járt; az összes gyógypedagógiai iskolába járó tanulónak pedig
49,4 százaléka volt roma.
A nyíregyházi roma tanulók eloszlása különbözik a miskolciakétól: közel 77 szá-
zaléka nem roma többségű osztályba járt – ellentétben Miskolccal, ahol a roma diá-
koknak csak 54,8 százaléka járt nem roma többségű osztályba – ugyanakkor 20,5
százalékuk homogén roma osztályba járt – míg Miskolcon a roma tanulóknak csak
13,2 százaléka járt 100 százalékban roma osztályba.
Roma tanulók száma azokban a tanulócsoportokban, amelyekben a roma tanulók aránya…

Iskola 0–49% 50–74% 75–99% 100% Összesen
13. sz. Huszár Téri Á. I. 119 119
Kertvárosi Á. I. 30 30
Hunyadi Mátyás Á. I. 11 8 27
Móra Ferenc Á. I. 41 41
Benczúr Gyula Á. I. 83 83
Nyírszőlősi Á. I 56 9 65
Vécsey Károly Á. I. 73 73
Móricz Zsigmond Á. I. 20 20
Petőfi Sándor Á. I. 58 58
Váci Mihály Á. I. 10 10
Göllesz Viktor Á. I. 32 44 8 84
Kazinczy Ferenc Á. I 7 7
Szabó Lőrinc Á. I. 8 8
Zelk Zoltán Á. I. 16 16
Bem József Á. I. 7 7
Kodály Zoltán Á. I. 2 2
Hermann Ottó Á. I. 6 6
Arany János Á. I. 10 10
Gárdonyi Géza Á. I. 27 27
Összesen 497 53 16 146 712
Összesen (%) 69,8 7,4 2,2 20,5 100
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel
Az iskolán belüli szegregáció a nyíregyházi iskolákban két iskola kivételével
alacsony. Az egyik, nagymérvű belső elkülönítést alkalmazó iskola az Örökösföld lakó-
telepen lévő Hunyadi Mátyás Általános Iskola 2005 szeptemberétől megszűnik. A má-
sik nagyarányú belső szegregációt alkalmazó iskola, a Vécsey Károly iskola gyakorlata
hasonló a miskolci „puffer iskolákéhoz”. Összvárosi szinten azonban a szegregáció
nagyobb mérvű, mint Miskolcon: a DI évfolyamonként 0,51 és 0,58 között mozog – el-
lentétben a miskolci 0,37 és 0,48 közötti, évfolyamonként mért értékkel.

Etnikai szegregáció Nyíregyháza önkormányzati általános iskoláiban

Évfolyam Roma tanulók aránya (%) DI-átlag
1 10 0,51
2 9 0,56
3 9 0,55
4 9 0,55
5 9 0,55
6 8 0,57
7 9 0,58
8 7 0,52
Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 67
Összegzés
A két nagyvárosban a döntéshozók és az iskolaigazgatók eltérő módon tekintenek
a roma gyerekek jelentette pedagógiai kihívásra, és eltérő módon igyekeznek kezel-
ni az etnikai szegregáció problémáját. Játsszunk el egy pillanatig azzal a – termé-
szetesen megalapozatlan – gondolattal, hogy a jelenlegi hazai szabályozás kerete-
in belül a miskolci és a nyíregyházi beiskolázási gyakorlat a két lehetséges oktatás-
politikai modell a magyarországi százezres városok körében. Eszerint az önkor-
mányzatok a legnagyobb jóindulattal sem képesek megteremteni az oktatási esély-
egyenlőség feltételeit, legfeljebb arra van lehetőségük, hogy valamiféle alkut kínál-
janak a hátrányos helyzetű csoportoknak, így a roma tanulóknak is. Ha a belső
szegregációt választják, annak ára az, hogy az elitnek tartott képzésekből kizár-
ják a roma diákokat, de cserébe legalább azonos iskolákban tanulhatnak nem ro-
ma társaikkal, és részben ugyanazok a tanárok oktatják őket, mint akik az elit osz-
tályokban is tanítanak. Ha viszont az érintett iskolákban a belső szegregáció mér-
téke alacsony, annak kaotikus tanulói migráció lesz a következménye, és összes-
ségében valamivel nagyobb mérvű lesz a szegregáció.
Persze e két megyeszékhely önkormányzatának kétféle gyakorlata nem jelenti
azt, hogy a többi hasonló méretű iskolafenntartó önkormányzatnak sincs egyéb vá-
lasztása. Azt sem feltételezhetjük, hogy az iskolafenntartók mindegyike hasonló tuda-
tossággal igyekszik oktatáspolitikai stratégiát kialakítani erre a problémahalmazra. De
az előbb megfogalmazott, meglehetősen ötletszerű feltevés, miszerint a miskolci és a
nyíregyházi „modell” nagyjából a választható oktatáspolitikai alternatívákat is körvona-
lazza, mégsem teljesen légből kapott: az önkormányzati oktatáspolitika tényleges
mozgástere lényegesen szűkebb, mint ahogyan azt az önkormányzati oktatáspoliti-
kusok vélik. Természetesen az iskolaigazgatók és az önkormányzatok oktatáspolitikai
döntései mögött az elit csoportok kíméletlen érdekérvényesítése húzódik, de ne higy-
gyük, hogy az integráció elveit követő és konfliktusokat is felvállaló magatartás kisimít-
hatná az esélyegyenlőtlenség helyi ráncait.
A tanulók eloszlását és hozzáférését az oktatási szolgáltatáshoz döntően a szü-
lők és az iskolák kölcsönös választása határozza meg. A közepes és nagyobb vá-
rosok oktatáspolitikája ugyan jócskán hozzájárul az egyenlőtlenségekhez, de az etni-
kai szegregációt nem egyszerűen az önkormányzatok „csinálják”. A többség szemé-
ben a roma gyerekek aránya minden racionális iskolaválasztási szempontot elsöpör.
A tolerált arány persze településenként különbözhet – Miskolcon például viszonylag
magas a küszöb –, de ha az önkormányzat bárhol felbillentené az elfogadott arányo-
kat, a szülők azonnal helyrebillentenék: a jobb helyzetű, nem roma családok azonnal
átíratnák gyerekeiket máshová, egészen addig, amíg ismét elő nem állna a roma és
nem roma gyerekek elkülönítésének – a helyi elit csoportok által kívánatosnak
tartott – mértéke.
Ebből következően az sem igaz, hogy ha minden szereplő betartaná a hatályos
jogszabályokat, akkor jelentősen csökkenne az etnikai szegregáció: jelenleg csak ab-
ban az esetben sértenek tételes jogszabályokat az iskolaigazgatók, ha elutasítják a
körzetükben élő tanulók felvételét, illetve ha felvételi vizsgának minősíthető szelekciót
alkalmaznak a kisdiákok körében.
A két város oktatáspolitikája azt példázza, hogy az etnikai szegregáció jelensé-
ge elválaszthatatlan az iskolai esélyegyenlőtlenség egészének problémájától, és
annak elkülönült terápiája aligha járhat sikerrel. Az etnikai szegregáció mértékét –
mint ahogyan a közoktatás esélyegyenlőtlenségét is – csak abban az esetben lehet
számottevő mértékben csökkenteni, ha legalább az iskolák részlegesen szabad tanu-
lóválasztási jogát korlátozzák, méghozzá törvényi szinten. Elemzésünk végén fogal-
mazzunk meg néhány javaslatot.

• Az óvodába járást ötéves kor helyett négyéves kortól kellene kötelezővé tenni.
• A kötelező beiskolázási körzethatárok visszaállítása minden bizonnyal kívül
esik a politikai realitásokon, de az iskolák részben szabad „tanulóválasztási jo-
gának” korlátozása nélkül aligha képzelhető el bármiféle érdemi változás. Ész-
szerű megoldás lenne, ha az iskolák a körzetükön kívül élő diákokat csak for-
málisan ellenőrzött eljárás során, véletlenszerű kiválasztással vehetnék fel.
• Jogszabályban kellene rögzíteni, hogy az általános iskolák nem alkalmazhat-
nak semmiféle – felvételi vizsgát helyettesítő – szűrést az elő osztályba beis-
kolázandó tanulók körében.
• Jogszabályban kellene rögzíteni, hogy az általános iskolák speciális oktatási kur-
zusaikat – pl. két tannyelvű oktatás, művészeti oktatás, emelt szintű szaktárgyi ok-
tatás stb. – csak az alap-tanulócsoportok megtartása mellett, tantárgyi csoport-
bontással szervezhetik meg. A speciális kurzusokon mindenki számára bizto-
sítani kell a részvételt; szelekció csak elégtelen teljesítés esetén lehetséges.
• A speciális igényű – részképesség-zavaros, magatartászavaros – tanulók in-
tegrált oktatását kötelezővé kellene tenni. A speciális igényű tanulók számá-
ra szervezett felzárkóztató kurzusokat – az alap-tanulócsoportok megtartása, il-
letve a speciális igényű tanulók alap-tanulócsoportokban tartása mellett – kü-
lön órakeret terhére kellene megszervezni.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 69
70 Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 71
Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány gondozásában eddig megjelent kiadványok:

Kötetek
1. Médianacionalizmus és európai integráció (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átlakulása (Szer-
kesztette Réti Tamás)
3. Az ENSZ kisebbségi kézikönyve (Szerkesztette Böszörményi Jenő)
4. Többnyelvűség és EU-integráció. Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi iskolákban (Szer-
kesztette Ring Éva)

Műhelytanulmányok
1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia határ menti régióiban
(Szerkesztette Réti Tamás)
2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei a határon túli magya-
rok vonatkozásában
3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása
4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe
5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd és Tibori Szabó Zoltán
tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia
7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban; Jakab Attila: A laicitás
8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása
9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképesség egyes kérdései
(Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy Lehel tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete (Ádám János, Morvay
Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási közösségek társadalmi
szerepe
12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi eszközök nem szándé-
kolt következményei
13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és vallási mikroszociográfiája
14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség vallási arculata és az orto-
dox egyház társadalmi szerepe
15. Jakab Attila: Székelyföld – Mítosz és valóság

Jelentések
1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és a várakozások éve (Szer-
kesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and Expectations (Szerkesztette
Kállai Ernő és Törzsök Erika)
3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás (Szerkesztette Kállai
Ernő és Törzsök Erika)
4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still (Szerkesztette Kállai Ernő és
Törzsök Erika)

Háttéranyagok
1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen küldött tájékoztatásaiból
(Szerkesztette Ágoston Vilmos)

A kiadványok letölthetők az EÖKiK honlapján (http://www.eokik.hu), vagy a kiadóban
személyesen átvehetők.