You are on page 1of 166

Birger Scháfermeier

A sikeres trading művészete


Így válik Ön mester-traderré!
A szerző

Birger Scháfermeier

Az 1969-es születésű Birger Scháfermeier, lelkészcsalád legidősebb fia, már 14 évesen


elkezdett részvényekkel kereskedni. Ma már nemcsak sikeres trader, aki megél üzleteiből, de
portfolió-menedzser és egy nemzetközi Asset-Management-Társaság főrészvényese is.
Rendszeres nyilvános tradingrendezvények, melyeken nézői előtt élőben kereskedik, tették a
tanult gazdasági tudóst Németország határain túl is az európai daytraderek egyik
legismertebbikevé.

Hátsó borító

A sikeres trading művészete

Csupán két dolog van, amit a trader kontrollálni tud: önmaga és a kockázat. Birger
Scháfermeier megismerteti könyvében a helyes utat a fegyelemhez. Ez pedig: Helyezd magad
a tradingnél mindenkor produktív hangulatba az éppen megoldandó feladathoz. Hogyan
tudnak traderek önkontrollal és kockázat-minimalizálással sikeresen tevékenykedni - ezt
mutatja be a szerző gyakorlati példákkal és eleven tapasztalati beszámolókkal.

„A helyes tradinghez az embernek mentálisan keménynek, fizikailag fittnek kell lennie és


tudnia kell, miért csinálja azt, amit csinál. Ezen dolgok mindegyike fontos."

Joe Ross

„Birger Scháfermeier traderként, vagyonkezelőként és brókerként ismeri a trading-business


minden oldalát, és azok közé a ritka, sikeres traderek közé tartozik, akik saját tapasztalataikat
megosztják másokkal."

TerminTrader

„Birger Scháfermeier megkeresi szükségleteit tradinggel - és aki már járt a házában, az


tudja, hogy jól megy neki."

TradersWorld

2
Tartalomjegyzék
Előszó ......................................................................................................................................... 6
1. Mit akar valójában a trader és miként éri el azt. ..................................................................... 9
Találja ki, mit is akar .............................................................................................................. 9
Tegye fel magának a kérdést: milyen értékek elérésére törekszik ....................................... 11
Kondicionálja magát sikerre!................................................................................................ 12
Fogalmazza meg céljait mindig helyesen!............................................................................ 13
2. Két alapvető dolog: A mester-traderhez vezető út előtt mindkettőt el kell fogadnia! .......... 15
Vállaljon 100 százalék felelősséget ...................................................................................... 15
Azokra a dolgokra összpontosítson, amelyeket valóban ellenőrizni tud .............................. 16
3. Állítson fel egy tervet, amely működőképes! ....................................................................... 18
Az üzleti és trading-terv feladatai......................................................................................... 18
Így készül egy átfogó terv .................................................................................................... 21
A trading-terv ....................................................................................................................... 25
Példa egy üzleti és trading-tervre ......................................................................................... 35
Az én trading-tervem (kivonatosan) ..................................................................................... 39
4. Hit-rendszerek ...................................................................................................................... 42
Miként működik az agyunk? ................................................................................................ 42
Viselkedésünket dogmák határozzák meg ............................................................................ 43
Nincs valóság - csak a világ belső reprezentációja............................................................... 45
Miként befolyásolják meggyőződéseink kereskedésünket ................................................... 46
Meggyőződések (dogmák) a tradingnél ............................................................................... 47
Keressen dogmákat, amelyek támogatják Önt ..................................................................... 49
5. Állapotok és hangulatok ....................................................................................................... 51
Hangulatok határozzák meg viselkedésünket. ...................................................................... 51
Hogyan keletkeznek a hangulatok? ...................................................................................... 51
Fegyelem .............................................................................................................................. 54
Lépések a fegyelem felé ....................................................................................................... 58
Fejlesszen ki egy viselkedési iránytűt .................................................................................. 59
6. Produktív hangulatok a trading-sikerhez .............................................................................. 63
A traderek állapota és létformája .......................................................................................... 63
Minden trading-lépéshez optimális hangulatot..................................................................... 65
Kiválóság hangulatkontrollal ................................................................................................ 69
7. Hogy döntöm el, melyik a jó fogadás? ................................................................................. 74
Piacelemzés és jelentősége ................................................................................................... 74

3
A hozam-kockázat arány ...................................................................................................... 77
A hozam-kockázat arány kritikája ....................................................................................... 79
Találati arány és Payoff-Ratio.............................................................................................. 80
Az elvárt érték ...................................................................................................................... 83
Csőd kockázat ...................................................................................................................... 86
8. Kezdők szerint fontos a helyes belépés................................................................................ 93
A belépés .............................................................................................................................. 93
A véletlen belépés ................................................................................................................ 93
Így tervezze meg belépését .................................................................................................. 95
A filozófia ............................................................................................................................ 95
Ítélje meg a piac pszichológiai állapotát .............................................................................. 98
Mikor lépjünk be? Világos tárgyi és specifikus feltételek ................................................... 98
Valósítsa meg szabályait következetesen - veszteséges szakaszban is ................................ 99
Hol lépjen be, avagy: így várjon a legjobb belépésre ........................................................ 100
Póker-stratégia.................................................................................................................... 101
A lehetőségek száma .......................................................................................................... 102
Ezeket a lépéseket kell megtennie...................................................................................... 102
Erre kell minden belépésnél figyelni.................................................................................. 103
Minden belépéshez tervezze meg már az újra-belépést is ................................................. 103
Legyen az első pozícióval agresszív, és építsen még rá, ha az Ön irányába "fut" ............. 104
Ne lépjen be túl gyakran .................................................................................................... 105
Kerülje a belépést fontos gazdasági adatok előtt ............................................................... 105
Létezik-e okos belépés, és ha igen: milyen az?.................................................................. 105
9. A mester-traderek nagy titkai a kilépési stratégiák. ........................................................... 107
A trading alapvető törvénye - és miért vét oly sok kilépési stratégia ez ellen ................... 107
Kész arra, hogy nyereségeiért pókerezzen? ....................................................................... 108
A pulykacsapda .................................................................................................................. 109
Az én kilépési szabályaim .................................................................................................. 112
Így találhatja meg tökéletes kilépési-stratégiáját ............................................................... 114
10. Kutatás a maximális hozamráta után............................................................................... 116
A Kelly-kritérium ............................................................................................................... 116
Optimal-F ........................................................................................................................... 118
A rendszer csőd kockázatának kiszámítása........................................................................ 120
Maximális hozamráta ......................................................................................................... 121
11. Monte-Carlo-szimulációk ................................................................................................ 126

4
Mi a különbség a szimuláció és a backtesting között ? ...................................................... 126
A rendszer szimulálása ....................................................................................................... 127
Szimuláció kialakítása Excel-ben ....................................................................................... 129
12. A pozíció méretezése ........................................................................................................ 135
Az egy lottal játszó traderek nem optimálisan kereskednek............................................... 135
Pozícióméretezés - turbózza fel teljesítményét................................................................... 137
Így lehet egy optimális money-management algoritmust kidolgozni ................................ 140
A pozícióméretezés szabályai ............................................................................................. 143
Így építhető fel egy piramis ................................................................................................ 145
Pszichológiai megfontolások egy piramis felépítésénél ..................................................... 148
Példa egy piramisra ............................................................................................................ 149
13. Trading-krízisek sikeres túlélése ...................................................................................... 150
1. szabály: „Stay in business" ............................................................................................. 150
2. szabály: Ne azt kérdezd, miért, hanem azt: hogyan........................................................ 153
Kivezető utak a krízisből .................................................................................................... 154
Azonnali teendők ................................................................................................................ 154
Általános teendők ............................................................................................................... 155
Külső kontroll ..................................................................................................................... 155
Belső kontroll ..................................................................................................................... 156
14. A trading stratégiai gondolkodást kíván. .......................................................................... 157
Trading-taktikák ................................................................................................................. 157
Trading-taktika 1: pókerezz a nyereségért.......................................................................... 158
Trading-taktika 2: csak veszteségnél csökkentsd kockázatodat ........................................ 158
Trading-taktika 3: Ne egy trade nyereségét próbáld maximalizálni, hanem az összes
nyereséges trade összegét ................................................................................................... 159
Trading-taktika 4: Használj vegyes stratégiákat ................................................................. 160
Trading-taktika 5: Mindig pókerezz, ha a pókerjáték elvárható értéke pozitív. ................. 162
Trading-taktika 6: Mivel nekünk, tradereknek vállalnunk kell a kockázatokat, vállaljuk hát,
amilyen korán csak lehet .................................................................................................... 164
Trading-taktika 7: A gondos tervezés előnyökkel jár bizonytalan helyzetekben ............... 165
Trading-taktika 8: Aki előnyt élvez, ne adja azt fel............................................................ 165
Trading-taktika 9: Nyereségeidet soha ne zárd le lépcsőzetesen........................................ 165
Trading-taktika 10: Tarts trading-szüneteket ..................................................................... 166

5
Előszó

A trading által nyújtott anyagi szabadság - a befektetési siker és a csúcsteljesítmény -


kulcsának keresése a legtöbb embert hosszú, drága, gyakran végtelennek tűnő bolyongásra
készteti. Trading-stratégiák tucatjait próbálták már ki, tesztelték a legkülönfélébb
indikátorokat, gurukat kérdeztek meg, elemzések hosszú sorát végezték el - és természetesen
nem maradt ki ebből a tévelygésből a Szent Grál keresése sem, azé a módszeré, azé a
kereskedési rendszeré, amely valakinek biztos és tartós nyereségeket biztosít.

Csak kevés trader valósítja meg célját, a tartós csúcsteljesítmény elérését. Sokan kiesnek
útközben. Akár azért, mert elfogynak eszközeik, akár azért, mert elvesztik kedvüket vagy a
hitüket, hogy valaha is lehetséges lesz céljuk elérése. Elemzésekből kitűnik, hogy a határidős
ügyletek tradereinek csupán mintegy öt százaléka sikeres.

Min múlik, hogy a játékok játékában csak ilyen kevés nyertes van? A trading-siker talán
rendkívüli tehetség kérdése? Esetleg csak a szerencse játszik közre, ha valaki évről-évre
milliókat keres a világ tőzsdepiacain kereskedve? Vagy valóban igaz lenne, hogy ezek a
kiválasztottak felfedeztek egy titkos kereskedési szisztémát, ami őket szuper-traderré teszi?

Nem effélék - sem tehetség, sem szerencse, sem pedig kereskedési szisztéma -, egyik sem
kulcsa a financiális szabadságnak és a csúcsteljesítménynek - vallják a tapasztalt traderek és
befektetők.

Egyedül és kizárólag a BELSŐ KONTROLL és a kockázat-kontroll megfizethetetlen


képessége a meghatározó a trader sikeréhez.

A belső kontroll azonos értelmű az állapotkontrollal, amit fegyelemnek is nevezhetünk. Ez a


végtelen nyereségek kulcsa. A fegyelem nem a szabályok betartásának képességét jelenti. A
fegyelem ennél többet jelent.

A fegyelem annak képessége, hogy valaki mindenkor az éppen megoldandó feladathoz illő
optimális, produktív hangulatba kerüljön. Például: Mindegyikünk ismeri a KRESZ-
szabályokat, mégis gyakran megsértjük azokat. Miért? Mivel éppen fáradtak, dekoncentráltak,
dühösek, agresszívek, idegesek vagyunk - vagy csak improduktív a hangulatunk. Ugyanez
igaz a tradingnél. Nagyon pontosan tudjuk, milyen szabályok vezetnek a sikerhez. Viszont
gyakran nem vagyunk abban a helyzetben, illetve hangulatban, hogy ezeket a szabályokat
betartsuk. Félénkek, mohók, türelmetlenek, idegesek vagyunk, és ezáltal képtelenek az
előttünk álló feladatok megoldására. Az aggályos trader például túl hamar kilép nyereségével.

Aki képes rá, hogy bármikor tetszés szerinti hangulatot vegyen fel, annak bármikor lehetősége
van, hogy az éppen megoldandó feladatokhoz optimális feltételeket teremtsen. Csak a helyes
hangulatban vagyunk képesek még a lehető legjobb teljesítménynél is a feladat megoldását
elérni.

Képzelje el: fontos emberek előtt beszédet kell mondania. Mikor sikerülhet ez jobban: ideges
hangulatban - vagy magabiztos állapotban? Nos, válaszoljon szíve szerint.

6
Minden megoldandó feladathoz járulhatnak produktív és improduktív hangulatok. A
művészet az, hogy magunkat már a feladat megoldása előtt optimális, produktív hangulatba
helyezzük. A tradingnél a különböző fázisokban más-más feladatokat kell megoldani.
Könyvemben megmutatom Önöknek, milyen feladatokat kell a tradingnél megoldaniuk és a
trading bármely pillanatában miként idézhetnek elő magukban optimális, produktív
hangulatot.

Eddig sok trader abból indult ki, hogy hangulataikat nem tudják szabályozni, azt tehát külső
tényezők, vagy a véletlen szabják meg. A következő fejezetekben megtudhatják, hogy ennek
éppen az ellenkezője igaz: Saját magunk szabályozhatjuk hangulatainkat.

Például: egy tradernek rossz a kedélyállapota és agresszív, miután már sorozatban a hatodik
veszteséget kellett elviselnie. Azt, hogy ennyi csapás után nincs éppen pozitív hangulatban,
bizonyára senki nem rója fel neki. Azonban mindenki előtt világos, hogy a trading sikere
agresszív állapot esetén jelentősen sérülékeny. Agresszív és rossz hangulat helyett a tradernek
lehetősége van magabiztos, fesztelen állapotot elérnie. Ennek trading-viselkedésére és
sikerére jelentős hatása lehet.

Az agresszív trader hajlik arra, hogy állandóan összetűzésbe kerüljön a piaccal. Növeli
kockázatát, csak a nyereségek csillapíthatják dühét. Aki viszont bizakodó, az továbbra is
kereskedhet saját trading-szabályai szerint.

Hogy érthető legyen, miként szabályozhatók hangulataink és lelkiállapotunk, mindenekelőtt


arról szólok, miként keletkeznek a hangulatok. Újból és újból találkozom szemináriumaimon
olyan emberekkel, akik elsősorban azt kérdezik: mi köze mindennek a tradinghez?

Be fogom mutatni, hogy a tradingnél különféle feladatokat kell megoldaniuk. Ki kell


fejleszteniük egy trading-ötletet (alacsony-kockázatút) , át kell essenek egy lelki próbán,
figyelemmel kell kísérniük trade-jüket - és még sok minden mást.

Ezen feladatok mindegyike más-más hangulatot kíván. Minél inkább képesek beilleszkedni
egy önmaguk által meghatározott hangulatba, annál jobb lesz a megoldandó feladat
eredménye. Minden feladatot optimális állapotban oldjanak meg, így egyszerűen elérik
céljukat: a kiváló tradinget.

Sok ember kudarcot vall a tradingnél, mert túl nagy súlyt fektet a külső kontrollra. A külső
kontrollnál olyan probléma-felvetésekről van szó, mint pl. az a kérdés: mikor lehet legjobban
egy pozíciót megnyitni, vagy melyik a legjobb trading-rendszer, vagy analízismódszer.

Ebben a könyvben megmutatom Önöknek, hogy a külső kontroll nem segít előre bennünket a
tradingben. A külső kontroll nagyrészt illúzió és a tradingnél akár hátrányos is lehet.

Mindenesetre van egy pont, amelyet külső módon lehet és kell kontrollálnunk. Ez a pont,
amelyet egy trader sem kerülhet meg, a kockázat-kontroll. Ez a belső kontroll mellett az
egyetlen faktor, amely Önt sikeres traderré teszi. A trading a legjobban a „kockázat-kontroll"
kifejezéssel írható körül. Ha megkérdeznek, mivel tevékenykedem hivatásomban, többnyire
azt felelem: menedzselem a kockázatot.

7
Hogy a kockázatot kontrollálhassuk, tudnunk kell, milyen lehetőségek és eszközök állnak
ehhez rendelkezésünkre. Itt nem csak stop-okról van szó, hanem például pénz-menedzselési
(money-management) funkciókról is. A money-management döntő faktor a tradingnél. A
money-management nem azt jelenti, hogy hová helyezem a stopomat, hanem hogy mennyi
pénzt kockáztatok ezzel a pozícióval, tehát mekkora a pozíció?

Sikeres stratégia ellenére is lenullázhatják számlájukat, ha téves money-management-et


alkalmaznak, vagy semmilyet. Szemináriumaimon a résztvevőket egy előre megadott trading-
rendszer szimulációjával késztetem kereskedésre. Ennél a belépést egy pozícióba és a kilépést
abból a rendszer határozza meg. A tradernek csupán azt kell eldöntenie, mennyi pénzt akar a
pozícióhoz hozzárendelni. Száz, ezer részvényt vásárol, vagy mennyit? Néhány szimuláció
után összehasonlítjuk a számla-egyenlegeket. Ez mindegyik résztvevőnél más.

Egyeseknél a felére csökkent, mások megduplázták, bár mindenki ugyanazt a trading-


stratégiát alkalmazta. Csupán a money-management miatt változtak az összegek.

Vannak olyan tipikus emberi viselkedésformák, amelyek oda vezetnek, hogy növelik
kockázatukat, ha veszítenek. Az ember természeténél fogva általában kedveli a kockázatot
veszteségek vonatkozásában, és kerüli a rizikót nyereségek esetén. Híven a mondáshoz - Jobb
ma egy veréb a kézben, mint holnap egy galamb a háztetőn - túl zsugoriak vagyunk, ha
nyereségről van szó. Viszont egy másik mondás - -4 remény hal meg utoljára - alapján
gyakran válunk túl nagyvonalúvá, ha veszteségeket kell elviselnünk. Milyen emberi ösztönök
kedveznek ezen viselkedésformáknak és miként lehet ellenük védekezni - elárulom ebben a
könyvben.

Ha sikeres tradingről van szó, újra és újra bele kell képzelni magunkat abba, hogy az emberi
természet és a benne rejlő ösztönök nem támogatnak bennünket a tradingben, inkább
gátolnak. Összefoglalva: ebben a könyvben tehát két dologról lesz szó - az önkontrollról és a
kockázat-kontrollról.

Az_önkontroll: helyes kommunikációval való rendelkezés saját tudatalattinkkal, képesség


arra, hogy tudjuk, mit akarunk, azt miként érhetjük el, és mindehhez optimális állapotban
legyünk. Most azt gondolják: ez nem könnyű feladat. Viszont olyan feladat, amelyet Önök
közül már sok sikeres trader mesterien megoldott. Ez a könyv segíteni fog Önöknek, hogy
elérjék a kiváló trader címet.

A kockázat-kontroll: képesség money-management stratégiák kialakítására és olyan alacsony


kockázatú helyzetek realizálására, amelyek lehetővé teszik, hogy napról-napra, hónapról-
hónapra és évről-évre kiemelkedő teljesítményt érjenek el, és magas jövedelemhez jussanak.
Ebben a könyvben bemutatom stratégiáimat, amelyek nemcsak engem, de sok más befektetési
profit és szuper-tradert is abszolút trading-sikerhez segítettek. Megtanulhatják, milyen
helyzetre jellemző az alacsony kockázat és hogy miként tudnak saját maguk ilyeneket
kifejleszteni.

Birger Scháfermeier

8
1. Mit akar valójában a trader és miként éri el azt.

Találja meg az értelmét annak, ami a célja mögött van, és jöjjön tisztába azzal, hogy mit is
akar valójában.

Találja ki, mit is akar

Bunker Hunt texasi olajmilliomost megkérdezték egyszer: miként jut el az ember a sikerhez?

Ő azt mondta: Erre egyszerű választ adhatok. Először is tisztáznia kell, hogy mit akar,
másodszor elhatározza, hogy megfizeti az árat, hogy megvalósíthassa, és aztán fizet. Ilyen
egyszerű sikert elérni.

A legtöbb ember sikertelen, mert már az ahhoz vezető első lépést is elmulasztja: Egyszerűen
nem tudják, hogy mit akarnak. Ugyanez érvényes sok traderre. Arra a kérdésre: „Mit akarsz a
tradinggel elérni?" mindig ugyanazt a választ kapom: „Hát mit! Sok, sok pénzt keresni!"
Ezeknek többnyire azt mondom, hogy képzelje azt: most nagyon sok pénzt kap tőlem,
mondjuk egy millió eurót, azonban azzal a feltétellel, hogy azt teljes egészében ismét kiadja.
Kap egy perc időt, hogy felírja egy jegyzékbe, mit venne belőle. Egyetlen szabályt kell
betartania: a pénzt nem fordíthatja befektetésre és nem szerezhet érte ingatlant, tehát teljesen
el kell fogyasztania. Kap egy cédulát és egy ceruzát. Legtöbben lázasan kezdik sorolni:
luxusautó, drága öltönyök, aranyóra, drága elektronikus eszközök, luxusutazás és így tovább.
Alig valakinek sikerül ezzel egy milliót összehozni. Sokszor már az első három, négy
kívánság után elakad az írásfolyamat. Mire is lenne szükségem, mit akarok - és mire?

Gyorsan megállapíthatja a trader, hogy a „sok pénz" nagyon aspecifikus cél, nem viszi
tovább, mivel nem tudja, mit akar a pénzzel kezdeni. Ahhoz, hogy sikeres legyen, tisztában
kell lennie, valójában mit is akar. A pénz ugyan termék, amely a trading során generálódik, de
nem a valóságos cél.

Ezért felteszek a tradernek egy további kérdést. Képzelje azt, hogy olyan sok pénze van,
amennyit csak kíván magának. Mit tenne vele? Vásárolna rajta egy házat, vagy inkább egy
sportkocsit? Ha házat akar szerezni, miért éppen egy házat? Talán azért, hogy soha többé ne
kelljen lakbért fizetnie? Mi nyugtalanítja abban, hogy lakbért kell fizetnie? Biztosabban érzi
magát, ha egy kifizetett háza van? Ha sportkocsit akar venni, megkérdem tőle, hogy miért
éppen egy sportkocsinak kell lennie és miért nem egy oldtimert választ? Talán azért, mert
örömet okoz gyorsan hajtani, vagy mert az fiatalos, sikeres imázst kölcsönöz?

Megpróbálom kitalálni, mit is akar a trader valójában. Ezek ugyanis nem javak, hanem olyan
értékek, mint a biztonság, az elismertség, az öröm, a függetlenség és a szabadság. Ezek az
értékek határozzák meg tevékenységünket. Senkinek nem kell azért egy sportkocsi, hogy
azzal A-ból B-be közlekedjék. Sokkal inkább egy érzés utáni vágyakozás áll a kívánság
mögött. Az a célja, hogy ezt az érzést megismerje és elérje. Minden cél mögött rejtezik egy
értelmes szándék, ez az, amit meg kell határozni.

9
Ha nem tudja pontosan, mit is akar, akkor lehetetlen lesz az Ön számára a cél elérése is.
Elkezdene egy cél nélküli utazást? Annak a valószínűsége ugyanis, hogy Ön, anélkül, hogy
ismerné, annál a célnál landol, amelyet el akart érni, nagyon csekély - csak szerencsés véletlen
lehetne. Nem azért kereskedünk azonban, hogy a szerencsés véletlenben reménykedjünk,
hanem egy pontosan meghatározott cél eléréséért. Ezzel viszont gyakran nem vagyunk
tisztában.

Már fiatalon az volt a célom, hogy legkésőbb 30 évesen milliomos legyek. Ezt a célt sokkal
hamarabb elértem: 22 évesen, tanulmányaim során megkerestem az első milliót. Emellett lila
gőzöm sem volt, miért is akartam milliomos lenni, és igazán nem is tudtam, mit is kezdhetnék
a pénzzel. így azt a számlámon hagytam és tovább kereskedtem. Milliomos voltam ugyan, de
az a boldog érzés, hogy elértem célomat, csak néhány napig tartott. Tulajdonképpen inkább
elégedetlen voltam, még ha olyan sok pénz is volt a számlámon.

Ez az elégedetlenség napról-napra növekedett, akkor nem értettem, miért. Már milliomos


voltam, vélt célomat elértem. Mivel azonban a pénz továbbra is trading-számlámon pihent és
magamnak tényleg nem kívántam semmit (persze, mert a pénzt a pénz miatt akartam és
fogalmam sem volt, mire is fordíthatnám, milyen érzést szeretnék érezni), a pénznek
rövidesen semmi jelentősége nem volt számomra. Egy puszta szám volt csupán.

Egyetemista lakóközösségemben egy kis szobában éltem: volt egy kályhám és egy fűtetlen
fürdőszobám. Volt egy nagy összeg a számlámon. A pénz nem keltett érzéseket bennem -
ezért is volt számomra jelentéktelen. Nem tudtam értékelni -hisz' mit is adhatna nekem ez a
millió? Tudatalattimban - mint minden ember -bizonyos értékek elérésére törekedtem.
Egyebek között a szórakozás és izgalom voltak azok az érzések, melyekre nagyon vágytam.
Ha valaki nagyon fegyelmezetten kereskedik, akkor az öröm és izgalom az utolsók, amit érez.
Éppígy volt, amikor fáradságosán megszereztem az első milliót. De én örömöt akartam.

Nos, miként teremthet az ember leginkább örömöt és izgalmat egy millióval, ha számára ez a
vágyódás nem tudatos, és a tudatalattija veszi át a parancsnokságot? Egyszerűen: Keresse fel
22-évesen a bankárját, és vegyen egy rövidlejáratú DAX-opciót olyan összegért, amely
tízszerese ezen ember éves jövedelmének. A piacon minden pont változás most több tízezer
márkát jelent. Az Ön számlája hullámvasút-pályára áll. Pár perc alatt luxus-sportkocsi-ár
nagyságrendű összegeket kereshet, vagy veszíthet.

Nos, átéltem az örömöt és a kívánt izgalmat. Igaz: ez egyáltalán nem tett jót számlámnak -
mindössze három hónap alatt az egész millió elúszott, és én ismét ott álltam, ahol elkezdtem:
nullán!

Csak sokkal később tanultam meg, miért is vesztettem el a kemény munkával megkeresett
pénzt ilyen gyorsan: nem ismertem a célt, nem voltam tisztában azzal, mit is akarok
tulajdonképpen. Csak amint ez tudatossá vált, akkor kerültem abba a helyzetbe, hogy
folyamatosan pénzt keressek és a kigazdálkodott nyereségeket céljaim szerint vessem be.

10
Biztosak lehetnek, hogy traderként soha nem lehetnek tartósan sikeresek, ha nem tudják
ténylegesen, miért kereskednek, milyen célt követnek és miért akarják ezt a célt feltétlenül
elérni. A cél ismerete döntő információ ahhoz, hogy utazásuk ne legyen hasonlóvá
Odüsszeuszéhoz.

Tegye fel magának a kérdést: milyen értékek elérésére törekszik

A trading meghatározza élete nagy részét. Csak akkor kerülhet olyan állapotba, amelyben
csúcsteljesítményt érhet el, ha traderként felismeri értékfelfogását.

Traderként tisztában kell lennie, milyen érzés és milyen értékek elérésére törekszik. Ez
minden embernél eltérő és az élet folyamán változik. Amikor húszas éveim elején jártam, a
biztonság, mint érték, nem érdekelt. Amit elérni akartam, a szórakozás, az elismerés és az
izgalom voltak. Tíz év múltán - akkor alapítottam családot - a biztonság már jelentőssé vált,
aminek szükségét éreztem, hogy elégedett lehessek. Elképzelheti mindenki, hogy teljesen
eltérő viselkedésmódokat kapcsol ahhoz a naphoz, amelyen biztonságra vágyik, vagy éppen
elismertségre, esetleg izgalomra. Az, aki legfőbb célként a biztonság elérésére törekszik, házat
vásárol, aki elismertségre és izgalomra, az pedig a sportkocsit részesíti előnyben.

Természetesen mindig több érték elérésére vágyunk. Létezik azonban egy érték, amely vezérli
kereskedésünket, egy érték, amelyet - és ezt el kell magunkban döntenünk - a többi elé kell
sorolnunk. Ezt igen könnyű kiválasztani, ha az összes értéket, amelyek fontosak az Ön
számára, egymás alá felsorolja egy papírlapon. A következő lépés: a prioritás meghatározása
élete kívánságai között. Lépésenként hasonlítson össze két-két értéket a listáról: melyik a
fontosabb - eközben gondoljon arra, melyik is az, amelyik fontosabb lenne életében, ha csak
azt az egyet érhetné el, és melyikről mondana le a másik javára?

Ebben a jegyzékben például a harmónia, a siker, az egészség, a becsületesség és a biztonság


szerepelhetnének. Most aztán döntse el, mi fontosabb Önnek: a harmónia, vagy a siker?
Tegyük fel, a válasza siker, ezt követően vesse össze a sikert az egészséggel. Ha az utóbbi a
fontosabb, akkor következik az összevetés a becsületességgel. Ha az egészség fontosabb
Önnek, mint a becsületesség és a biztonság is, akkor megtalálta azt az értéket, amelyik az Ön
értékskálája élén áll.

A további sorrend megállapításához a megmaradt értékeket újra ugyanígy kell mérlegelni.

Ha már felállította az érték-skálát, mindegyik értéknél tegye fel a kérdéseket: Miből tudja
felismerni, ha elérte ezt az értéket? Hogy nézne ki élete, ha az teljes összhangban állna a
kívánt értékkel? Milyennek kellene lennie környezetének? Hogy' bonyolódik le egy
úgynevezett tökéletes nap?

Ez a gyakorlat ugyan hosszas időráfordítást kíván és több napig tarthat, de segít Önnek
személyes célja felismerésében Emlékszik még a texasi olajmilliomosra: „Először is tisztáznia
kell, hogy mit akar."

Csak akkor tud tervet is felállítani, amely meghatározza, hogy miként tud Önnek a trading
segíteni célja elérésében, ha ismeri személyes célját. Előfordulhat az is, hogy eközben arra az

11
eredményre jut, hogy a trading nem nagyon tud segíteni ebben. Ebben az esetben a lehető
legrészletesebben meg kell fontolnia, hogy valóban folytatni akarja-e pénze, ideje és idegei
naponta történő kockáztatását a piacokon - ha ezzel közérzete nem lesz jobb. Akkor Önnek
nincs elhivatottsága a tradingre.

A sikeres tradinghez tudnia kell, mit is akar. Ha ismeri célját, könnyebb lesz elérni azt. Az Ön
agya, a tudata és tudatalattija, tudja ekkor, hogy mit akar. Ismeretes a pszichológiából, hogy
agyunk segítségével majdnem mindent elérhetünk, amit akarunk. De csak akkor tehetjük meg
a szükséges lépéseket annak elérésére, amit akarunk, ha már ismerjük azt. A sikeres trading
mindannyiunk számára magas követelmény, aminek csak akkor tudunk megfelelni, ha tudjuk,
miért kereskedünk, milyen célokat követünk ezzel. A saját cél ismerete egyike a
legfontosabbaknak, amiket meg kell találni ahhoz, hogy sikeresek lehessünk. Mivel a legtöbb
trader soha nem tette fel magának ezt a mélyreható kérdést, ők sikertelenek vagy legfeljebb
átlagosak - de soha nem kiválóak. A szuper-trader tudja, milyen célokat akar kereskedésével
megvalósítani. És mivel tudja, a kereskedés - a hivatása.

Kondicionálja magát sikerre!

Csak az képes teljesítményét megismételni, aki közvetlenül megjutalmazza magát, ha jól


teljesít.

Csak akkor lehet tartósan sikeres, ha kész a tradinggel megkeresett pénzt személyes céljai
értelmében felhasználni. Mit használ Önnek a trading-számláján lévő pénz, ha nem adja ki
céljai elérésére? Fontos, hogy állandóan jutalmazza meg magát, hogy az agya is tudja, miért
vette a sok fáradságot.

Ez az ösztönzés a pszichológiában a kondicionálás címszó alatt található.

Ha öröm fűződik az Ön kiemelt értékeihez, például a szórakozás, mint cél egészen felül
szerepel a jegyzéklapján, akkor egy sikeres trade után emelje le trading-számlájáról nyeresége
egy részét, és töltsön el egy vidám napot, ne sajnáljon magától semmit, ami örömet szerez.
Tékozolja el nyeresége egy részét. Észre fogja venni, hogy a pénzt ezt követően gyorsabban
és egyszerűbben keresi meg, mert a jutalmazás folytán megtanulja, hogy a tradinggel elérheti
céljait. Agyának szüksége van egy feedback-re, visszacsatolásra, hogy mindent jól csinált.

Miután első milliómat elveszítettem, megfogadtam magamnak, hogy másodszor már nem
követem el ugyanezt a hibát. Felismertem, hogy mit is akarok tulajdonképpen: szórakozni.
Időről-időre leemeltem egy nagyobb összeget a számlámról, (habár még sokáig nem értem el
ismét az egy milliót) és kiadtam a pénzt egy nap alatt. Például elrepültem Sylt szigetére,
béreltem egy luxus-lakosztályt és élveztem a napot.

Az átélt öröm megerősített abban a meggyőződésben, hogy a tradingben jól tevékenykedem.


Többnyire néhány napon belül ismét megkerestem annyit, amit szórakozásra kiadtam.
Teljesen eltérő szemléletet alakítottam ki a pénzzel és a tradinggel kapcsolatban, és
megtanultam, hogy a „saját célok megvalósítása" nem azt jelenti, hogy egész életünkön át egy
cél eléréséért küzdjünk, hanem azt, hogy élvezzük az életet. És ez arra buzdít, hogy céljaink
egy részét mielőbb megvalósítsuk.

12
Ha Ön céljait már a tradingek során megvalósítja, sikerre kondicionálja agyát. Ez nem jelent
mást, mint akciót és jutalmat. Ezen az egyszerű elven működik agyunk. Amint egyszer
megtanulta, miként juthat jutalomhoz, tehát bekövetkezett a kondicionálás - újra és újra
jutalomhoz vezeti az akciót.

Tanulja meg tehát agyát sikerre programozni. Csak így lehet tartósan sikeres. Másként
ugyanúgy jár, mint sok trader, akik egyszer sok pénzt kerestek, és azt elvesztették; nem jutva
soha többé abba a helyzetbe, hogy ismét sok pénzt kereshessenek. A sztár-traderek
folyamatosan keresnek pénzt, mivel sikerre kondicionálták magukat.

Ez gyakorlatilag azt jelenti: Még ha saját jachtról álmodik is, és emiatt egyre több pénzt gyűjt
bankszámláján, jobb időnként pénzt kivenni és - mondjuk - egy hétre bérelni egy jachtot. Ez is
jutalom, és agy-kondicionálás.

A legtöbb trader így gondolkozik: Miért vennék ki pénzt trading-számlámról? Minél kevesebb
pénzem van a számlán, annál magasabbnak kell a jövedelmemnek lennie, hogy célomat
elérhessem.

Ez ugyan matematikailag igaz, de pszichológiailag téves. A sikeres trading fontos eleme,


hogy az ember már kisebb sikereknél is megjutalmazza magát. Saját tapasztalatom és sok
traderé is megmutatta, hogy az állandó jutalmazás gyorsabban vezet célhoz.

Tartsa tehát magát következetesen ahhoz, hogy agyát sikerre kondicionálja. Ehhez tudnia kell,
mit is akar elérni, és közbenső célokat kell kitűznie, amelyek gyorsan elérhetők. Amint egy
ilyen közbenső célt elért, jutalmazza meg magát. Ügyeljen arra, hogy ezek elé ne
tornyosuljanak akadályok. Nyugodtan jutalmazza meg magát már az első sikeres nap, vagy
hét után.

Fogalmazza meg céljait mindig helyesen!

Fontos szabályok, amelyeket figyelembe kell vennie céljai megfogalmazásánál

Ha meghatározza céljait és közbenső céljait, ügyeljen néhány szabályra. így például fontos,
hogy személyes céljait mindig írásban rögzítse. így precízebben fogalmazhat, és pontosabban
rögzíthető, amit tényleg akar. Csak akkor könnyíthetjük meg tudatunknak a korrekciót, ha
eltérnénk célunktól, ha a cél világosan meghatározott.

Jegyezze fel minden célnál, miért akarja azt elérni. Minden cél értelme, a mögötte rejlő
szándék többnyire egy érték, mint pl. öröm, elismertség vagy biztonság.

Cél Szándék Miért

Évente 40%-ot sportkocsit presztízs és


keresni venni elismertség

Soha ne fogalmazza meg céljait statikusan, hanem dinamikusan. Ha statikusan fogalmazza


meg célját, egy gátat épít be a fejébe. Mi van akkor, ha egy milliót megkeresett?

13
Nagyon fontos, hogy minden cél, amelyet kitűz maga elé, mérhető legyen. Csak így tudhatja,
hogy elérte-e a célt, vagy milyen távol van még attól - milyen erőfeszítést kell tennie, hogy
elérhesse. Ha célja arra korlátozódik, hogy sok pénzt keressen, ez nem éppen precíz és nem is
mérhető megfogalmazás. Van, akinek 20 euró sok pénz, a másiknak pedig 100 000 000. Ez
nagy problémákat okozhat, mert sohasem tudja, hogy eleget keresett-e ahhoz, hogy
megjutalmazza magát.

Legjobb, ha a tradingnél egy jövedelem-célt határoz meg, például havi átlagos 5 százalékos
tőkenövekményt. Ez a cél mérhető, dinamikus és precíz.

Alapszabály a cél meghatározásánál, hogy a célt mindig pozitívan kell megfogalmazni. Cél-
szójegyzékében ne szerepeljenek tehát negatív fogalmak, pl. „pénzt veszten!', vagy „alacsony
veszteségeket elérni'. Jobb így: „tőke megtartása" - „pénz vesztés elkerülése" helyett, vagy
„csekély ingadozások a teljesítmény¬görbén" - „alacsony veszteségek" helyett.

Egyszerűen fogalmazza meg, hogy mit akar elérni ahelyett, hogy azt írná le, amit el akar
kerülni. Nekünk, embereknek, könnyebb pozitív dolgokat elérni, mint negatív dolgokat
elkerülni. Tehát a pozitív megfogalmazás segít Önnek a cél könnyebb elérésében.

Az utolsó szabály első pillantásra talán kissé különösnek tűnik. Arról van szó, hogy meg kell
vizsgálnia: céljai kívánatosak és előnyösek-e személyes környezetében. Minden célnak eltérő
kihatásai lehetnek ugyanis az ön életére, amelyek némely vonatkozásban rosszabbodáshoz
vezethetnek. Képzelje el: pl. egyetlen év alatt két millió eurót keres. Miként reagál erre
környezete, partnere, szülei és barátai? Sok ember nem is sejti, hogy környezete nem reagál
feltétlenül pozitívan, ha ő eléri célját. Ön talán elégedett az eredménnyel, partnere viszont
nem; de elkezd magának drága holmikat vásárolni, szinte dobálja ki a pénzt az ablakon, hogy
örömöt leljen. Ön viszont azért akarta a pénzt megkeresni, mert biztosítani akarja jövőjét. Ön
nem akar egy luxus-apartmanba költözni, inkább vesz két jól jövedelmező bérlakást.
Folytonosak a veszekedések, Ön elveszti partnerét, vele együtt talán gyermekét is, emiatt
tartásdíjat kell fizetnie. Ezt akarta?

Ez természetesen túlzó példa, arra szolgál, hogy megértesse: céljai, még ha megfelelnek is az
Ön értékeinek, nem feltétlenül pozitívak a környezete számára. Ahhoz, hogy tartósan sikeres
lehessen, mindenképp bizonyosodjék meg arról, hogy céljai személyes helyzete
szempontjából pozitívak és előnyösek.

14
2. Két alapvető dolog: A mester-traderhez vezető út előtt mindkettőt el
kell fogadnia!

Vállaljon 100 százalék felelősséget

Ha összeállította cél-katalógusát, már jóval előrébb tart, mint a befektetők és traderek


többsége, akik még azt sem tudják, mit is akarnak. Azonban a cél eléréséhez még sok minden
tartozik azon felül, hogy meghatároztuk. Felelősséget kell vállalnia céljaiért.

Bizonyára Ön is ismer olyan embereket, akik csak azért nem érik el céljaikat, mert mások
megakadályozzák ebben. Ők ezer okot találnak - persze, egyik sem rajtuk múlik - miért is
nem sikeresek, vagy nem lehetnek azok. Az ilyen emberek soha nem érik el a sikert.

A siker, de különösen a trading-siker feltételezi, hogy mindenért, ami Önnel megtörténik,


100% felelősséget vállal. Szemináriumaimon mindig megkérdezem a résztvevőket: mely'
dolgok nélkülözhetetlenek a sikeres trader számára. Az ezt követő elmefuttatásokban olyan
címszavak bukkannak fel, mint tapasztalat, tőke, trading-rendszer, fegyelem, know-how,
piacismeret, kockázatkezelés és több efféle. Ezt követően minden egyes pontot érintve
megkérdezem, hogy melyik nevezett dolgot tudjuk 100%-ig befolyásolni. Gyorsan
megállapítható, hogy mindegyiket befolyásolni tudjuk. Mivel ez így van, százszázalékig
felelősek vagyunk trading-eredményeinkért - még ha totális veszteséget szenvedtünk is el;
mivel szoftverünk rosszul funkcionált. Választhattunk volna más szoftvert, vagy egy mentő
(backup)-szoftvert.

A tradernek elmondom, hogy abban a pillanatban, amikor egy kudarc miatti felelősséget nem
saját személyében és tevékenységében keresi, fennáll a veszélye, hogy a kudarc
megismétlődik. Mert ha azt hiszi, hogy csak szerencsétlen körülmények áldozata lett, nem
hajlik arra, hogy a jövőben változtatásokat kezdeményezzen. Ezért ismét ugyanaz a
balszerencse éri.

El kell tehát döntenie: Mi akar az életben lenni - áldozat, vagy főszereplő? Áldozatként nincs
semmi hatalma, hogy valamit megmozgasson, változtatást indítson. Amit elér, az akár
szerencse akár pech, nem tőle függ. A sikeres traderek főszereplők. Ők határozzák meg, mit
akarnak elérni - és azért felelősek. Ha nem érnek el valamit, bevezetik a szükséges
változtatásokat, hogy céljukat mégiscsak elérjék.

Ha mindenért 100 százalékos felelősséget vállalnak, akkor egy kudarc után felteszik a kérdést:
Mit kell tennem, hogy ez ne forduljon elő soha többé? Miben hibáztam? Csak azért teszi fel
ezt a kérdést, mert hiszi, hogy saját maga felelős azért a kudarcért.

Szép példa a bűnügyi statisztikából. Azokkal az emberekkel, akik tőkebefektetési csalás


áldozataivá váltak - így gondolnánk - soha többé nem fordul elő ez az életükben. Ez azonban,
sajnos, tévedés. A statisztika kimutatja, hogy éppen azok válnak életükben gyakrabban ismét
ugyanezen bűntett áldozataivá, akiket sújtott már befektetési csalás. Természetesen felmerül a
kérdés, hogy történhet ilyesmi?

15
A válasz egyszerű: mert ezek az emberek áldozatnak tekintik magukat. Ők természetesen
mind jogi, mind morális szempontból is áldozatok, de ez a beállítás nem segít az érintetteken,
hanem oda vezet, hogy másodszor is áldozatok lesznek. Ha nem tekintenék magukat
áldozatnak, hanem 100 százalékos felelősséget éreznének amiatt, ami megesett velük,
bizonyára nem fordult volna elő még egyszer ugyanaz. Ha azt a kérdést tették volna fel
maguknak: Mit csináltam én rosszul? - ahelyett, hogy: Mit csináltak mások csalárd módon?,
nagy valószínűséggel eljutottak volna arra a felismerésre, hogy ők maguk cselekedtek túl
könnyelműen, voltak hiszékenyek vagy mohók, hogy jobban ellenőrizniük kellett volna azt a
személyt, aki az ajánlatot tette. Ehelyett csak áldozatnak tekintették magukat.

Fel kell tenni a kérdést: Áldozat akarok-e lenni életemben, vagy főszereplő? A legjobb tézis,
amit sikeres traderként maguk elé tűzhetnek az, hogy mindenért 100 százalékban maguk
felelősek. Tudom: ez igen kemény kijelentés. Természetesen vannak dolgok, amelyeket
szerencsétlen körülményeknek neveznénk. De csak akkor leszünk képesek változtatásokat
véghezvinni, ha azzal a meggyőződéssel irányítjuk életünket, hogy mindenért, ami velünk
történik, 100 %-ig felelősek vagyunk. Különben azt mondaná az énünk, hogy nem mi
vagyunk a felelősek a kudarcért, hanem X úr, aki azt mondta nekünk, hogy az Y pozíciót
vegyük meg.

Kisbefektetők ezrei gondolják mostanában Németországban, hogy nem az ő hibájuk volt,


hogy elvesztették pénzüket a tőzsdén. A bankjuk vagy a brókerük vagy annak a társaságnak a
vezetősége volt a hibás, amelyiknek tulajdonhányadát megvásárolták. Minden ilyen befektető
a jövőben is veszíteni fog, mert felfogásuk nem engedi meg, hogy stratégiájukban
változtatásokat vezessenek át.

Természetesen vétkes a társaság vezetősége, ha mérleget hamisít vagy hamis prognózisokat


hoz nyilvánosságra, de a befektető is hibás. Miért nincs kockázati elképzelése, amelyik őt az
első tíz százalék értékvesztés után részvény-stopra késztette volna? Ehelyett még mindig
értéktelen részvényein csücsül és mindenféle bíróságokon kártalanítást keres. A sikeres
beruházó viszont önmagában keresi a hibát és megállapítja, hogy pl. kockázat-kontrollnál
felsült. A jövőben egy stoppal fog élni.

Amint a kudarc miatt akár csak egy százalék felelősséget keresünk másoknál, az énünk arra
késztet minket: higgyük azt, hogy pont ez az egy százalék idézte elő a kudarcot - és nem mi, a
magunk 99 százalékos felelősségével. Ezért alapfeltétel a sikeres traderek számára, hogy
hajlandók legyenek mindenért a teljes felelősséget vállalni.

Ha egyszer ezt elhatározták, a jövőben kudarc esetén felteszik maguknak a kérdést: Mit kell a
legközelebb megváltoztatnom, hogy ne érjen ismét kudarc? Miként alakítsam tradingemet,
hogy sikeres legyek?

Azokra a dolgokra összpontosítson, amelyeket valóban ellenőrizni tud

Minden emberben él az alapvető kívánság, hogy kontroll alatt tartsa környezetét. Aki
bizonyos abban, hogy ellenőrizni tudja magát és helyzetét, kezébe veheti az életét és aktívan
alakíthatja azt. Ha nincs meg ez a bizonyosság, segítség nélkül mindennapjaink

16
kiszolgáltatottjának érezzük magunkat és végzetszerű életképet alakítunk ki magunkban. Az
ellenőrzés kívánsága az ember társadalmilag indokolt igénye; valamire tevőleges hatással
lenni és önrendelkezést gyakorolni.

Ez a kívánság működik a tradingnél is. A trader lehetőleg mindent ellenőrizni szeretne. Még
ha ösztönös megérzés révén tisztában vagyunk is, hogy a piacot nem befolyásolhatjuk, éppen
elég kezdő trader hiszi mégis, hogy található egy olyan módszer, mellyel a piac jövőbeli
mozgásai megjósolhatok. Ez az ellenőrzési kívánság tükröződik vissza abban a
meggyőződésben is, hogy egy bizonyos tranzakció eredménye előre megmondható.

Lehetetlen tudni, hogy a következő tranzakció nyerő vagy vesztes lesz-e. Ezer lényegtelen
dolog van, amelyekre ráirányíthatjuk figyelmünket és amelyekben eszközt találunk
kontrollalasi kívánságunk kielégítésére. A tradingnél azonban csak két dolog ellenőrzésének
van értelme:

Egyedül az önkontroll és a kockázat-kontroll az a két pont, amelyekre összpontosítanunk kell.


Ezt a két dolgot valóban ellenőrizni is tudjuk.

17
3. Állítson fel egy tervet, amely működőképes!

Minden kezdő tudja, hogy szüksége van valamilyen tervre, a master-traderek viszont nem
valamilyen tervet fejlesztenek ki, hanem olyat, amely személyiségükre szabott.

Az üzleti és trading-terv feladatai

Ha Ön tudja, hogy mit akar, és ismeri céljait, össze kell állítania egy tervet: miként kívánja
elérni ezeket a célokat. Minden utazásnak van egy induló állomása, minden tervnek egy
kiindulópontja. A kiindulópont a status quo: az a helyzet, amelyben Ön jelenleg van. Milyen
erőforrások állnak rendelkezésére, mi mindenre van szüksége, hogy célját elérje?

Ahhoz, hogy alkalmas intézkedéseket tegyen célja elérésére, feltétlenül tisztában kell lennie,
milyen az aktuális helyzete. A kiindulási ponttól függően ugyanis más és más lépések
szükségesek célja eléréséhez.

Minél részletesebb az Ön terve, annál több segítséget nyújthat a tradinghez. Egy terv
összeállításánál a valóban izgalmas dolog azon pontok felfedezése, amelyekre nem is gondolt.
A tradernek ugyanis terve összeállításánál sok csapda felismerhetővé válik a sikerhez vezető
úton, és lesz ezáltal kiküszöbölhető.

Egy barátom például, aki részvényekkel és származtatott termékekkel kereskedik, rájött, hogy
- bár a tradingben sikeres volt - adószabályok miatt abba a veszélybe került, hogy ténylegesen
pénzt veszíthet vagy akár csődbe is mehet. Ez a trader ugyanis részvényekkel és határidős
ügyletekkel foglalkozott, amelyek Németországban adó szempontjából eltérő megítélés alá
esnek. A részvények utáni nyereségek ugyanis csak fele adókulccsal adóznak, míg a határidős
ügyletek nyereségei teljes adókulccsal.

Mindaddig, míg mindkettővel nyereségeket ér el, nincs probléma, viszont amint a határidős
ügyletek nyereségessége mellett a részvények körében veszít, a fenti adószabályok miatt abba
a veszélyhelyzetbe kerül, hogy számlája csődbe kerül. Ha ugyanis a határidős tradingen
nyeresége van (mondjuk 1 millió euró), és a részvénykereskedésnél veszít (például 800 ezer
eurót), adózás előtt az évet 200 ezer eurós nyereséggel zárhatta. De mivel a teljes határidős-
nyereségből csak a részvény-veszteség 50%-át (400 ezer eurót) vonhatja le, 600 ezer euró
után 50% adót kell fizetnie, ezzel adója 300 000 euró. Mivel azonban nettó csak 200 000
eurót keresett, adózás után 100 000 eurót veszít.

Biztosak lehetnek, hogy nemcsak adó-csapdák léteznek, hanem érzelmi, szociális, pénzügyi
és sok egyéb csapda is. A tervek rendeltetése, hogy minden szempontot - támogatót és
akadályozót - felsoroljanak és megvilágítsanak.

A terv összeállításánál feltétlenül megmutatkoznak azok a hézagok, amelyeket ki kell tölteni,


felmerülnek olyan kérdések, amelyekre eddig még nem gondoltak, amelyeket azonban
tisztázni kell.

Sok tradernél hiányzik a válasz arra a kérdésre, mit tesznek, ha stop állítja le őket és a piac
aztán mégis az „ő" irányukba fut. Milyen szabályt tartanak be egy újranyitásnál? Vagy mit

18
tesznek, ha életükben hirtelen erős érzelmi terhelés merül fel - ha például értesülnek egy
betegségről, szülei szerencsétlenül járnak vagy feleségük válni akar?

Volt egy ügyfelem, aki hat óra alatt teljes tőkéjét elveszítette, mivel reggel, azután, hogy
pozíciói megnyíltak, megtudta, hogy fivére autóbalesetet szenvedett. Természetesen azonnal a
klinikára hajtott, megfeledkezve pozícióiról és beadott megbízásairól. A piac egész nap ellene
futott, és a trader természetesen nem töltött a piacon egyetlen percet sem, amit nem lehet
felróni neki. Miután azonban nem rendelkezett ilyen vészhelyzetre kidolgozott szabállyal,
teljes tőkéjét elveszítette.

Ha megkezdik a tradinget, biztosak abban, hogy nyerni fognak. De mi van akkor, ha mégsem?
Hol hagyják abba a tradinget: 20%, 50%, 80% veszteségnél - vagy soha? Mikor vezetnek be
stratégiájukba változtatásokat? Sok tradert ismerek, akik évek óta sikertelenek, mert egyre-
másra, szabálytalan időközönként megváltoztatják stratégiájukat. Tele optimizmussal
indulnak egy új kereskedési szisztémával, és az első drawdown-fázisban elkezdik változtatni
rendszerüket.

Ezek számára soha nem volt világos, mekkora a tipikus drawdown ebben a rendszerben,
milyen hosszan tartanak normál esetben a veszteség-szakaszok. Ha Ön kidolgoz egy trading-
tervet, gondolkozzék el minden ilyen kérdésen. Tudnia kell, hogy az Ön kereskedési
rendszere normál esetben milyen drawdown-hoz vezet és mit tesz Ön a normál eset határait
túllépő szituációban. Képzelje el, Ön a tradingből él, de tudja, hogy három-négyhónapos
veszteséges fázisok az Ön trading-stílusa mellett teljesen normálisak. Hogy' biztosítja Ön,
hogy ebben az időben elegendő likviditással rendelkezzék életviteléhez? Miként birkózik meg
érzelmileg egy ilyen koplalási-szakasszal?

Látható ezekben a kérdésekben, hogy egy jó terv segít Önnek mindenekelőtt sok szempont
figyelembevételével még a trading kezdete előtt. Ez értékes segítség.

Hasonlítsa össze az Ön által kidolgozott tervet egy vállalat üzleti tervével. Minden sikeres
vállalatnak van üzleti terve, amelyik részletesen leírja, milyen célokat hogyan, milyen
eszközökkel és forrásokkal kell elérni.

Egy tervvel több cél érhető el:

A terv először is operatív segítséget nyújt. Mindenkor megmutatja Önnek, milyen sorrendben
milyen lépéseket kell megtennie, hogy ügyei sikerrel járjanak. Ez olyan egyszerűen hangzik,
hogy az ember azt gondolhatná, hogy egy terv kidolgozása puszta időpocsékolás - végül is
tudjuk, hogy mit kell tenni, miért kell olyan dolgokat leírni, amelyeket napról napra
véghezviszünk?

A tervnek mindenek előtt segítenie kell Önt az áttekintés biztosításában. A trading olyan
foglalkozás, amelyik összes erőforrásunkat igénybe veszi. Trading-tevékenységünk során
olyan közel állunk a piachoz, hogy elveszítjük a nagy egész feletti áttekintésünket. Kis
veszteségek, amelyeket a tervben számításba vettünk, a napi ügymenetben nyugtalanítanak,
érzelmileg a szükségesnél jobban igénybe vesznek minket. Talán még bolondságot is képesek

19
lennénk elkövetni. Ezért feltétlenül fontos, hogy megmaradjon az áttekintés nehéz
helyzetekben is, és saját ügyünkben helyes döntéseket hozzunk.

A kiváló traderek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy egy lépést hátráljanak, hogy a
dolgokat helyes perspektívájukban lássák, és mindenkor tudják, hogy tervük melyik pontjánál
tartanak - és mi most a következő lépés. Csak így érik el az optimális érzelmi állapotot és így
kerülnek az éppen leküzdendő feladathoz szükséges hangulatba. (Ehhez továbbiakat az 5.
fejezetben talál: Állapotok és hangulatok.)

Alaposan gondolja át: Ha felállít egy tervet, van ideje és nyugalma, és optimális érzelmi
állapotban van az alternatívák mérlegeléséhez és célja eléréséhez, a legjobb lépések
rögzítéséhez. A terv segít Önnek, mert minden szituációban optimális döntési alternatívákat
kínál.

A hektikus napi üzleti taposómalomban nem adatik meg ez a nyugalom, és Ön gyorsan


elveszítheti szeme elől a fontosat. Ha nincs terve, amelyik a továbbiakra javaslatokat ad, abba
a veszélybe kerülhet, hogy az események sodra olyan irányba tereli, amelyik céljaitól
távolodik, ahelyett, hogy közelítene azokhoz.

Tegyük fel: tervében napi veszteség-limiteket határozott meg, valamint megteendő


intézkedéseket ezen limitek elérése esetére. Ismertem tradereket, akik egyetlen nap alatt
mindent elveszítettek, mert soha nem határozták meg, hogy mi a teendő öt, tíz vagy ötven
százalékos veszteség esetén. Én viszont például már csak egy kontrakttal kereskedek, ha egy
nap alatt egy meghatározott összeget elveszítettem, és egy további határnál teljesen befejezem
a kereskedést.

A tervvel ezen felül Ön abba a helyzetbe kerül, hogy gyorsabban hozhat döntéseket.

Képzelje el: Ön egy épületben van, amelyik teljesen ismeretlen - és tűz üt ki. Mit tesz Ön?
Hogy' hagyhatja el leggyorsabban az épületet? Azt az utat, amelyen Ön tartózkodik, már
lezárták. Ha előzőleg látott volna egy tervet az épületről, ismerné az alkalmas menekülő-utat -
mert minden, amit agya már korábban megismert, másodperceken belül ismét „lekérdezhető".

Azok az emberek tehát, akiknek van tervük, gyorsabb döntésekre képesek. Az Ön számára
minden másodperc eurók ezreit jelentheti. A tradereknek, akik szeptember 11-én long voltak,
gyorsan kellett cselekedniük. Minden elvesztegetett másodperc több tucat DAX-pontot
jelenthetett - és ezzel együtt rengeteg pénzt. Azok a traderek, akiknek volt tervük, tudták,
hogy mi a teendő. Egyszerűen egy stop loss itt nem volt elegendő. Ha nem volt tervük
katasztrófa esetére, szeptember 11-én elveszthették tájékozódásukat. Azokat a tradereket, akik
S&P-ben long voltak, nem stop-polták ki, hanem volt még öt perc idejük pozíciójuk
lezárására, mielőtt a piac négy napra bezárt, és aztán 100 ponttal lejjebb nyitott.

Egy egyszerű terv, amelyik előirányozza, hogy szokatlan eseményeknél az összes


veszélyeztetett pozíciót azonnal le kell zárni, sok tradernek óriási veszteségeket takaríthatott
volna meg. Egy tervnek tehát tartalmaznia kell a trading-ügyletek összes lehetőségét. Minél
részletesebb a terv, annál sikeresebben fut az Ön tradingje.

20
Így készül egy átfogó terv

Hogy is néz ki egy ilyen üzleti terv, és milyen pontokat ölel fel? Természetesen kidolgozhatja
ezt a tervet egyedi igényei szerint teljesen szabadon. Ugyanakkor van néhány lényeges pont,
amelyet minden üzleti terv tartalmaz, ezekről a következőkben lesz szó.

Állítson fel referenciát a küldetéséhez

Fontos, hogy az üzleti terv készítését egy referencia felállításával kezdje. Az Ön küldetése
azok a lényeges értékek és célok, amelyek elérésére életében törekszik. Enélkül a küldetés
nélkül hiányzik a lényegi kapcsolat a kereskedés és az élete között, így a belső motiváció is
hiányzik a sikeres tradinghez szükséges erőforrások bevetésére.

Ezért legelőször határozza meg üzleti tervében, miként fogja a tradinggel küldetését
teljesíteni.

A küldetés megfogalmazása mellett természetesen nem hiányozhat a cél: a pénzkeresés.


Végül is a pénz a kapocs a trading és az Ön céljai között. Azzal a pénzzel, amelyet a
tradinggel keres, tudja céljait sorra elérni. Ha viszont azok közé az emberek közé tartozik,
akiknek a pénz nem jelent semmit, mivel céljaikat pénz nélkül is képesek elérni, keressen
magának egy olyan hobbyt, amelyik jobban illik Önhöz, mint a trading.

Adjon áttekintést trading-stílusáról és az előzményekről

Ezt a pontot rövidre foghatja, bár ez adja meg Önnek az információt: mennyire előrehaladott
traderként a „kiképzésben". Ennél a pontnál el kell döntenie, szükségesek-e további
befektetések kiképzésében.

Ezek a befektetések lehetnek financiális természetűek, mint például szemináriumok és


könyvek, de időbeniek is. Önnek esetleg még időre van szüksége, hogy további trading-
rendszereket teszteljen és értékeljen.

A kritikus kérdés, amelyet itt kell megválaszolnia így szól: Megfizette már Ön a tanulópénzt a
piacokon, vagy még több tanulópénzt óhajt elkölteni? Tisztáznia kell ezt a kérdést, mivel
különben a jövőben hajlamos lehet trading-veszteségeit tanulópénzzé szépíteni. Nem is hiszi,
milyen sok trader „csinosítja" állandó veszteségeit tanulópénzzé. Ez addig megy, míg egy
szép napon tönkremenve szállnak ki a játékok játékából. Ön viszont pénzt akar keresni, így
tisztában kell lennie - mint minden vállalkozónak - azzal, hogy maximum mennyi pénzt óhajt
invesztálni a kiképzésbe.

Az ezt meghaladó trading-veszteségeket már nem lehet a tanulópénz-számlára könyvelni.

Aszerint, hogy milyen eredményre jut ehelyütt, esetleg további intézkedéseket kell felvennie
kiképzése tökéletesítésére a trading-tervbe. Ha azt állapítja meg, hogy kiképzése befejeződött,
már nincs helye mellébeszélésnek, miért is ne keresne folyamatosan pénzt - hacsak nem
trendkövető, és a piacok oldalirányban mozognak. Pont ezért fontos, hogy üzleti tervében
áttekintést adjon trading-stílusáról. Mi Ön: trend-követő, scalper, daytrader, hosszútávú
befektető vagy melyik egyéb típushoz tartozik? Minden trading-stilus számára van ideális

21
piac. Mint minden más üzletnél, itt is tudnia kell, milyen jellegű piac illik optimálisan az Ön
kereskedési stílusához. Csak eszerint tudja a tradinghez a megfelelő piacokat és termékeket
kiválasztani.

Vizsgálja meg azokat a termékeket és piacokat, amelyekkel és amelyeken kereskedni óhajt

Itt a következő szempontok szerint kell átvilágítania a termékeket és piacokat: likviditás,


anyagi ösztönzés és tapasztalat, brókerköltség valamint tőzsdei szabályok.

Sok trader elköveti azt a hibát, hogy nem dönt tudatosan egy piac mellett. Ők a választást,
hogy melyik piacon kereskedjenek, átengedik inkább a véletlennek. így egyesek előnyben
részesítik a DAX-ot az Euro Stoxx-szal szemben, mert a DAX ismertebb - bár számlájuk
nagysága szerint jobban tennék, ha a kisebb és likvidebb Stoxx-en kereskednének. Egy ilyen
véletlen-választás aztán befolyásolja trading lehetőségeiket. így az Euro Stoxx-nál érezhetően
csekélyebb a slippage, mint a DAX-nál.

Elég likvid a piac az Ön trading-stratégiájához? Milyen slippage-el kell megküzdenie? Itt a


trading-stratégiától függően különböző kérdések merülnek fel.

Néha előnyt jelenthet, ötszörös brókerköltség ellenére öt kis e-mini S&P kontrakttal
kereskedni egy nagy S&P helyett. Megfelelnek a termékek, amelyekkel kereskedni óhajt, a
számlájának?

Mert ha Önnek például csak 15 000 euró áll rendelkezésére a kereskedéshez, akkor
előfordulhat, hogy a DAX nem a megfelelő piac az Ön számára, még ha működőképes
trading-stratégiát dolgozott is ki erre a piacra. Ha az Ön kockázat¬menedzselő-szabálya pl.
előírja, hogy csak maximum 3 százalékos kockázatot vállaljon tradenként - ebben az esetben
450 eurót -, akkor az Ön kereskedési tőkéje kevés a DAX-hoz. A 450 euró még 20 DAX-
pontnak sem felel meg, így igen szoros stoppal kellene dolgoznia.

A különböző piacokra eltérő tőzsdeszabályok érvényesek. Önnek ismernie kell ezeket a


szabályokat és tudnia kell, milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár minden egyes szabály
Önre nézve. A DAX például 2001-ben egy napon egyszer 3 perc alatt több, mint 1000 ponttal
esett és aztán ismét emelkedett. A tranzakciók nagy részét törölték, mégse mindegyiket. így
történhetett, hogy sok trader stopjai szerencsétlenül sültek el. Az S&P-ben viszont van egy
úgynevezett limit-down-szabályozás, aminél a kereskedést beszüntetik, ha rövid időn belül túl
erős mozgások történnek.

Miért gondolja, hogy az Ön által kiválasztott termékek és piacok ideálisak üzleti céljaihoz?
Milyen előnyöket kínálnak ezek a piacok és termékek másokkal szemben? Milyen hátrányok
várhatók, és miként lehet ezeket a hátrányokat esetleg elhárítani?

Sorolja fel, miként szervezi tradingjét és milyen felszerelésre van ahhoz szüksége

Egy üzlet felszerelésében a legfontosabb bizonyára a tőke. Sok trader alábecsüli pénzigényét.
Mennyi pénzre van például évente szüksége az életvitelhez, mennyi pénzre kiegészítésként
(Internet-kapcsolatra vagy irodára), hogy fenntarthassa trading-üzletét? Tegyük fel, hogy Ön

22
100 000 euró tőkével indul és az életvitelhez évi 40 000 euróra van szüksége, ehhez még 10
000 euróra a tradinghez. Önnek tehát évente 50%-ot kell megkeresnie, hogy fenntartsa az
üzletet. Mit tesz Ön, ha már az év elején beüt egy 25 000 euros drawdown? Akkor már 100%-
ot kell keresnie, hogy továbbmehessen. Egy ilyen szituáció nem szokatlan, de az átlag-
traderre nagy nyomás nehezedne miatta.

Azok a kereskedők viszont, akiknek van trading-terve, felkészültek hasonló helyzetekre.

Miként óhajtja trading-üzletét vezetni? A legnagyobb költségek, amelyek minden tradert


sújtanak, az adók. Az adóteher viszont mindenek előtt a szervezeti formától függ. Ezért igen
fontos kérdés a szervezeti forma megválasztása, amelyre a trading kezdete előtt választ kell
adni.

Gazdasági társaságként, egyéni vállalkozóként alapít Ön trading-céget, vagy


magánszemélyként kereskedik? Ilyen összefüggésben megfontolandó, hogy melyik országban
alapítja meg trading-cégét és miként tud pénzt kedvezményes adózás mellett, mégis legálisan
saját hazájába utalni.

Ha ebben a kérdésben részletesen foglalnék állást, az szétfeszítené e könyv kereteit, de így is


felismerhető, milyen fontos ezzel a problémával idejében foglalkozni.

Milyen felszerelésre van szüksége a tradinghez? Elegendő egy PC internet-csatlakozással,


szüksége van egy bérelt vonalra, milyen trading-szoftver az optimális Önnek, melyik
brókereket alkalmazza és hányat?

A legtöbb sikeres tradernek legalább két brókere van, hogy átállási lehetősége legyen.

Képes Ön megbízásait telefonon is gyorsan és egyszerűen feladni? Rendelkezik backup-


rendszerekkel?

Itt is igen pontosan át kell tekintse a felszereléseket, mivel tudnia kell, milyen költségekre kell
a tradinggel bevételt szerezni.

Hogy alakítja ki időbeosztását? Gondoljon arra, hogy sok piac napi nyolc órán túl is nyitva
van. Senki sem képes koncentráltságát ilyen hosszú ideig megtartani. Mikor tart tehát
szüneteket, mennyi ideig folytatja a kereskedést ?

Hasonlítsa össze magát a vetélytársakkal

Itt fel kell sorolnia piaci vetélytársait. Ön ugyanis nincs egyedül, az összes többi piaci
résztvevővel kemény versenyben áll. A verseny a többi résztvevővel éppen a határidős
ügyleteknél lehet kiszorító tényező, mert egy ilyen ügylet közismerten null-összeg-játék. Amit
az egyik megnyer, elveszti a másik. így nem csak a saját képességei döntik el sikerét, hanem
az Ön képességei, összehasonlítva másokéval. Ha Ön jó, a többiek azonban - bármi okból -
jobbak, Ön vesztes lesz.

De a nem határidős területen is előnyökkel kell rendelkeznie a többi résztvevővel szemben,


hogy hosszú távon is sikeres lehessen. Ha nincs specifikus előnye a többi traderrel szemben,

23
felmerül a kérdés: hogy' óhajtja megnyerni a harcot a teljesítményért. Az Ön előnye például
többéves tapasztalat lehet vagy gyors döntések meghozatalának képessége. És még valami:
Csak akkor kerülheti el, hogy a trading szerencsejáték legyen az Ön számára, ha azt
részletezni is tudja és biztos önmagában.

Fogalmazza meg erősségeit

Tehát Ön személyesen része egy versenynek, ezért nem hiányozhat az üzleti tervből az
objektív önmegfigyelés.

Képzelje el, hogy traderként kell egy állásért pályáznia vagy valakit meggyőznie, hogy
vegyen részt a trading-üzletében. Ön bizonyára megpróbálná a legjobb oldalát mutatni, és
felsorolná, mi mindent csinált a múltban, hogy önmagát sikeres traderként mutassa be.

Éppen ezt kell tennie üzleti tervében, hogy megerősítse önbizalmát. Gondolja meg, ezt az
üzleti tervet nem az irattárnak írja, hanem operatív segítségnek. Pont azokban az időkben igen
hasznos az üzleti terv ezen részének olvasása, amikor a trading nem megy jól és Önnek
bíztatásra van szüksége, hogy új erőt és ösztönzést kapjon.

Nyilatkozzék gyengeségeiről

Sok tradernél önmaguk mértéktelen túlbecsülése a veszteségek, különösen a nagy veszteségek


gyakori oka. Még a legsikeresebb traderek sem mentesek gyengeségektől. Csak az képes
felismerni és elkerülni az önmagában rejlő csapdákat, aki ismeri gyengéit. Ezért az üzleti terv
ezen részének különös figyelmet kell szentelni.

Hajlik a türelmetlenségre? Ez éppoly káros lehet, mint a túl hosszú habozás. Túl optimista,
pesszimista? Mely' jellegzetes tulajdonságai hátráltathatják a tradingben, okozhatnak kárt? Jól
gondolja át, hogy védekezni tudjon ezek ellen.

Nincs meggyőzőbb egy olyan üzleti tervnél, amelyik a cég - illetve a mi esetünkben a trader -
gyengéit becsületesen és teljes körűen felsorolja és a terv készítője már annak a lehetőségeit is
megadja, miként lehet sikeres gyengéi ellenére. Találja meg tehát azon problémák
megoldásának módját, amelyek a kereskedés során saját gyengéi miatt merülnek fel.

Az én egyik legnagyobb gyengém például az, hogy nagyon türelmetlen trader vagyok.
Türelmetlenségem gyakran késztet arra, hogy egy pozícióba belépjek vagy túl nagy
pozíciókat építsek fel. Céljaimat túl gyorsan akarom elérni. Tudom, hogy ezt a gyengémet a
legjobban trading-tervem segítségével lehet leküzdeni. Ebben rögzítettem egy money-
management algoritmust, amelyik érzelmi helyzetemtől függetlenül automatikusan
meghatározza a pozíció nagyságát. Az összes pozíciómnál, diszkrecionális döntéseimnél is, a
kockázat és a számlám nagysága alapján automatikusan rögzítem optimális pozícióméretemet.
Amíg ezt a szabályt betartom, nem tudom számlámat türelmetlenség miatt túl-tradelni.

Mi van azonban akkor, ha hangulatom miatt nem vagyok abban a helyzetben, hogy
szabályokat betartsak?

24
Hogy mindig tartani tudjam magam a szabályaimhoz, megtanultam, miként kell magam egy
előre meghatározott állapotba - hangulatba - hozni. Mindig, ha jelentkezik a türelmetlenség
érzete, használom a betanult képességet: önmagam kontrollálását, és felveszek egy nyugodt,
higgadt állapotot. Ehhez egyszerűen megváltoztatom testtartásomat és benső magatartásomat.

Tényleges fegyverekkel rendelkezem tehát, amelyekkel leküzdhetem türelmetlenségemet,


amelytől nem tudok megszabadulni. Gyengémen fegyelemérzettel erőt tudok venni (fegyelem
azt jelenti, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy elő tudom idézni azt a hangulatot/érzést,
amelyik a leghasznosabb az éppen megoldandó a feladathoz.) Erről a belső kontrollról később
még többet is megtudnak.

A trading-terv

A trading-terv az általános üzleti terv része. Az üzleti tervvel megszervezte tradingjét, az


azzal fűződik életéhez, hogy Ön kapcsolatba hozta azt a küldetésével. Sok általános
megfontolás mellett - miért folytat tradinget, mivel kereskedik, mi teszi Önt képessé és mi
akadályozza - egy üzleti tervben természetesen részletes közléseket is kell tennie tradingjéről.
Ezt a részt átveszi a trading-terv. Itt szabályoz Ön minden kérdést trading-stratégiája körül.
Ezen kívül felállít egy ütemtervet a trading összes lépésére.

Minden stratégia egy filozófián alapul

Minden sikeres stratégia alapja a piacokkal kapcsolatos filozófia - tehát erősen általánosított
dogmák a piacok és tézisek funkcionálási módjairól, amelyek a stratégia megválasztását
igazolják.

Ön például azt hiheti, amint ezt gazdasági tudósok gyakran teszik, hogy a piacok csak
véletlenszerűen mozognak. Ez azt jelentené, hogy az árak minden változása véletlen
események eredménye. Egy ilyen tézissel nehézségek elé kerülne, ha trendkövető stratégiákat
kellene kidolgoznia. A trendek nehezen egyeztethetők össze véletlen mozgásokkal.

Tegyük fel, Ön azt a tézist képviseli, hogy az árképzésbe már az összes információ befolyt.
Ebben az esetben nehéz lesz Önnek a fundamentális analízis követőjévé válni - hisz' nézete
azt diktálná, hogy az összes ismert alapvető információt a piacon bedolgozták már egy
tisztességes árba. A technikai analízis azonban igen érdekes lenne az Ön számára, mert az
árak megadnak minden információt, amire szüksége van.

Abból is kiindulhat, hogy a piacok meghatározott struktúrákban mozognak és ezek a


struktúrák mintákat képeznek, amelyek újra és úja előfordulnak. Ha Ön ebben hisz, akkor a
technikai analízis egy kiváló eszköz, amelyre felépítheti trading-stratégiáját.

Piacokra vonatkozó filozófiája trading-stratégiájának az alapköve; ezért tisztában kell lennie


dogmáival a piacok és az árképzés tekintetében. Erre a meggyőződésre épül fel minden. Ez
határozza meg az összes következő lépést, az Ön határait és lehetőségeit.

25
Mint egy horgásznak, aki zsákmánya kedvenc csemegéjéről alkotott hite szerint választja ki
az optimális csalit, úgy kell a tradernek kiválasztania stratégiáját, hogy a piacról alkotott
filozófiájához illő legyen.

Sok kezdő vall kudarcot, mert nincs a piaci árképzés működésmódjáról szóló filozófiájuk.
Egyszerűen kipróbálnak valamilyen stratégiát, amelyről azt hiszik, hogy sikeres lehet. Minden
stratégiának lehetnek fázisai, amelyekben „rosszul működik", az ilyeneket drawdown-nak
(visszaesés) nevezzük. Ha a befektető nincs meggyőződve filozófiájáról, automatikusan
elbizonytalanodik azokban az időkben, amelyekben stratégiája átmeneti veszteségekhez vezet.

Képzelje el: Ön 1492-ben Kolumbusszal együtt vitorlázva megkezdi útját „India" felé.
Kifutnak a nyílt tengerre; Kolumbusz meg van arról győződve, hogy a Föld egy gömb, és nem
fognak egyszercsak leesni róla, mint egy korongról, hanem felfedeznek egy új, rövidebb
tengeri utat Indiába. Ebben nagy hatással voltak rá az olasz asztronómus, Toscanelli
számításai, amelyek szerint a Föld egynegyedével kisebb, mint addig feltételezték és hogy
nagyrészt szárazföld borítja; ennek megfelelően az Európa és Ázsia közötti távolság is és
ezzel a tervezett új hajóút lényegesen rövidebb lenne. Ez természetesen előnyöket ígért a
kereskedelem számára.

Kolumbusz filozófiája eszerint így hangzott: „A Föld egy gömb". Stratégiája pedig: „Ha a
Föld egy gömb, akkor az Atlanti-óceánt átszelve is eljuthatok Indiába".

Útjuk 1492. augusztus 3-án indul, Pálos de la Fronterából, Spanyolországból. Egész


augusztusban és szeptemberben vitorláznak a nyílt tengeren, bár az előzetes számítások
szerint már régen Indiában kellene lenniük. Kolumbusz meg van győződve, hogy a Föld egy
gömb, és nem kételkedik abban, hogy célját előbb-utóbb eléri. Ön viszont utazásuk kezdetén
nem gondolkodott semmilyen dogmáról a Föld alakját illetően. Ön kereskedő és azért akart
Kolumbusszal vitorlázni, hogy üzleteit a rövidebb szállítási út miatt kedvezőbb költségek
mellett tudja lebonyolítani.

Hogy' erezné magát két hónap után a nyílt tengeren? Bizonyára nem olyan jól, mint a spanyol
kikötőben, ahol a pénz-megtakarítás és azzal együtt indiai üzletei haszonkulcsának növelése
gondolatától megszállottan könnyelműen el akarta kísérni Kolumbuszt. Önt eltöltené az
aggodalom és bizonytalanság, szemrehányásokat tenne Kolumbusznak, mert elhozta erre az
odüsszeuszi útra. Ha megtehetné, rögtön megszakítaná az utazást és nem vállalna további
kockázatokat.

Stratégiája a szállítási költségek csökkentése, a rövidebb tengeri út révén kereskedelmi


előnyök megszerzése volt, hogy több pénzt keressen. Teljesen következetes stratégia. De
filozófiája nem volt hozzá. Egyszerűen megbízott Kolumbuszban, aki elismert tengeri
utazóként, királyi tekintély támogatásával illetékességéről volt ismert.

És most úgy tűnik, hogy az Ön ravasz stratégiája: költségek megtakarítása, nem működik. Ha
megtehetné, most biztos megváltoztatná stratégiáját - a költségmegtakarítást - és másikat
választana. Talán arra is gondol, hogy a Föld hátha mégsem egy gömb. Ebben a pillanatban

26
tudja, hogy veszített. Meg fognak halni, mert az útravaló a hosszú visszaútra már nem
elegendő - vagy a Föld¬korong szélén egyszerűen lepottyannak.

Traderként szerencsére nem kell meghalnia, ha stratégiája nem működik. Csupán pénzt veszít.
Traderként bármikor elvetheti stratégiáját és kipróbálhat egy újat. Ha azonban nincs
filozófiája a piacokról, akkor soha nem tudja kialakítani a bizalmat egy stratégiával szemben,
ami szükséges lenne ahhoz, hogy veszteséges szakaszokban is kitartson mellette és
tökéletesítse azt.

Ha Kolumbusznak nem lett volna filozófiája, talán kihajózott volna ugyan a nyílt tengerre - de
mindig csak olyan messzire, hogy az útravaló elég legyen a visszatéréshez. Kipróbálta volna a
legkülönbözőbb tengeri utakat (stratégiákat), de Amerikát így nem fedezhette volna fel.
Mindig vissza kellett volna fordulnia az Atlanti óceán közepéről. Viszont neki megvolt a
szilárd dogmája, hogy a Föld egy gömb, és ez a dogma tette lehetővé számára nehéz időkben
is stratégiája véghezvitelét.

A sikeres tradereknek világos filozófiájuk van a piacokról és az árképzésről, és csak ez teszi


lehetővé számukra stratégiájuk tartós követését. Filozófia nélkül az első nagyobb drawdown-
nál elvetnék stratégiájukat, és másikat keresnének.

Most talán megkérdezi: mi a rossz abban, ha egy stratégiát, amely aktuálisan nem hoz semmi
profitot, egy újabbra cserél. Végül is mégiscsak a pénzkereset a cél!

Ha Ön minden alkalommal, amikor veszteség-zónába jut egy stratégiával, egy újat keres, ez
garancia arra nézve, hogy a piacon tartósan vesztes lesz.

Tegyük fel, 100 000 euróval kezd és két hónapon át pénzt nyer, amit a harmadik hónapban
komplett elveszít. A negyedik hónapban számlája egyenlege akár 3000 euró mínuszban - és
Ön úgy dönt, hogy a stratégia alkalmatlan.

A megmaradt 97 000 euróval Ön most egy új stratégiát próbál ki, amely egy idő múltán ismét
a veszteségzónába vezeti. A veszteségek elbizonytalanítják, és az eljárásmód további
váltásáról határoz. A már - mondjuk - 92 000 euróra soványodott számlájával belefog a
harmadik stratégiába, amely kezdeti nyereségek után lenyomja számláját 85 000 euróra.

Ön úgy látja, hogy ilyen veszteségeknél új ideát kell alkalmazni, és egy további kereskedési
rendszer mellett dönt, amely Önnek közvetlenül további, 7000 eurós veszteséget hoz. Az
egyetlen lehetőséget, hogy kijusson ebből a veszteségspirálból, abban látja, hogy talál egy
olyan stratégiát, amely soha nem mutat fel egy nagyobb drawdown-t és folyton felfelé vezet.
Ilyen stratégiát találni sajnos nagyon valószínűtlen. Sokkal inkább tipikus, hogy minden
sikeres stratégia időnként drawdown-okat mutat. Ha Ön eljárásmódját ebben a szakaszban
minden alkalommal váltogatja, biztos lehet abban, hogy folyamatosan veszít.

Sikeres traderként tehát csak egy stratégiára van szüksége, amelyet az Ön dogmái és
filozófiája támasztanak alá. Míg ennek a stratégiának pozitív a várható értéke, ne cserélje ki,
csak tökéletesítse.

27
Tisztázza tehát, mi az Ön filozófiája és döntsön olyan stratégia mellett, amely illik ahhoz.

Döntsön egy technika mellett

A filozófiával szoros összefüggésben van a technika - a trading-stratégia megválasztása. A


technikai elemzés hívei úgy hiszik, hogy létezik a piacon egy mindig visszatérő minta. Ezért
folyton bizonyos mintákat keresnek, például fej-váll formációkat, háromszögeket vagy kettős
csúcsokat a charton.

Elliott-hullám elemzők meg vannak győződve, hogy minden piaci mozgásnak és trendnek egy
bizonyos szervezési szerkezet az alapja. Technikájuk emiatt abban áll, hogy a piaci mozgást
egyes töredékeire bontják és ebből vezetnek le egy árfolyam-prognózist.

Fundamentális analitikusok abból indulnak ki, hogy a rövid időre szóló árképzés nem
hatékonyan a piacon történik meg, a piac azonban hosszú időre szólóan saját tisztességes
értéke körül ingadozik. Stratégiájuk ezért abban áll, hogy különböző változók alapján
alulértékeléseket keresnek és az ilyen részvényeket megvásárolják.

Más fundamentális analitikusok abban hisznek, hogy az új hírek befolyásolják a piacot. Ők


emiatt stratégiájukban a hírmagyarázatokra fordítanak figyelmet.

Természetesen vannak traderek, akik többféle technikát is beépítenek stratégiájukba. Például


csak akkor vásárolnak, ha a fundamentális adatok alulértékelést valószínűsítenek és a charton
egy bizonyos minta áll elő.

Fejlesszen ki egy belépési stratégiát

Trading-tervének ebben a részében rögzítse az összes feltételt, amelyeknek meg kell lenniük
ahhoz, hogy egy pozíciót megnyisson.

A belépési stratégia kiválasztása csak igen kevés tradernek jelent problémát. Az irodalomban
segítségképpen setup-ok (állások) ezrei találhatók, amelyek Önnek működőképes belépési
stratégiát kínálnak. Ezek például a technikai vagy a fundamentális analízis alapján állhatnak.
Vannak stratégiák, amelyek indikátorok alapján generálnak jeleket vagy szokatlan belépési
feltételeket tartalmaznak, pl. egy meghatározott csillag- vagy bolygó-állást.

Léteznek azonban olyan stratégiák is, amelyeknél a belépési feltételek pontos paraméterei a
trader számára rejtve maradnak. Ezek homályosak lehetnek, mert egy neurális hálóról, egy
„fekete doboz"ban, a számítógép útján jelennek meg. A belépések ciklikusan vagy
anticiklikusan történhetnek vagy „mágikus számok" által, mint pl. Finonacci vagy Gann-
ciklusok, határozhatók meg.

Nem utolsósorban fundamentális, technikai és további feltételek kombinációján is alapulhat


egy belépési stratégia. A belépési feltételekkel kapcsolatban a fantáziának nincsenek határai,
így az én felsorolásom sem lehet teljes. Nincs olyan szabály, amelyik a paraméterek
kiválasztását és egymáshoz való viszonyát behatárolná.

28
Hogy Ön milyen ésszerűnek tart egy bizonyos stratégiát, azt végül is Önnek keil eldöntetnie.
Meg vagyok azonban győződve, hogy a belépési stratégiának csak csekély hatása van a
kereskedés eredményére, még ha általában oly nagy figyelemmel vannak is iránta.

A belépési stratégia iránti fokozott érdeklődésnek mindenek előtt pszichológiai alapjai


vannak. Ennek oka ugyanaz, mint annak, hogy az emberek szívesebben választanak ki maguk
számokat és ikszelik be a lottószelvényen ahelyett, hogy vennének egy sorsjegyet egy
meghatározott számmal. A belépési paraméterek kiválasztása erősíti azt az érzetet, hogy
tényleg rendelkezünk kontrollal afelett, hogy az a tranzakció sikerrel vagy kudarccal
végződik. Ez azonban illúzió. Az eredmény, az hogy mi egy bizonyos tranzakcióval nyerünk
vagy veszítünk, a piactól függ és nem a mi döntésünktől - éppúgy, mint a lottónál, ahol a
nyerés valószínűsége szintén nem növekszik azáltal, hogy a játékos a számokat maga
választotta ki.

Sok ember mégis azt hiszi, hogy képes szerencséjét nagy ugrásokra késztetni azzal, hogy
szerencseszámait, születési dátumokat, házasság napját és ilyeneket keresztez be a
lottószelvényen. Statisztikailag nézve mindig azonos annak való¬színűsége, hogy a lottónál
egy pontosan meghatározott, előre kiválasztott számkombinációt húznak ki.

Belépési jelzéseket a piac feletti kontroll érzése ad nekünk, mivel a piac abban a pillanatban,
amikor egy jelzés után döntünk egy pozíció megnyitásáról, pontosan úgy viselkedik, ahogy
ezt tőle elvárjuk.

Hogy ez érthetőbb legyen, képzelje el, hogy egy kereskedő-team tagja és mindig át kellene
vennie egy másik trader pozícióját, miután az a belépést választotta. Persze nem tudja, mikor
lépett be az a kereskedő. Az Ön nyereségét vagy veszteségét attól az időponttól kezdve,
amikor átveszi a pozíciót csak a piac változásai határozzák meg. Ön nem tudja, hogy a pozíció
azelőtt nyerésre vagy vesztésre állt-e, és a már befutott nyereségeket és veszteségeket nem
könyvelik el számláján. Nincsenek tranzakció-költségek.

Mielőtt tovább olvasná, álljon meg rövid időre, és döntse el, hogy ilyen körülmények között
sikeresen tudna-e kereskedni, vagy sikeresebb lenne, ha a pozíciót saját maga nyithatná meg.
Ezenkívül kérdezze meg magától, mikor erezné magát biztosabbnak, jobban: ha saját maga
határozza meg a belépést és kilépést vagy ha, mint fent írtam, egy fennálló pozícióval kellene
tovább kereskednie.

A legtöbb ember, engem is beleértve, előnyben részesíti, ha pozícióját kezdettől fogva maga
kezeli, tehát a belépést is maga határozza el. Viszont nincs semmi különbség ahhoz a
modellhez képest, amelynél át kellett vennie egy pozíciót, hiszen ezt, ha nem tetszik Önnek,
azonnal és költségek (tehát veszteség) nélkül lezárhatná.

Ennek ellenére azt hisszük, befolyásolhatjuk eredményünket, ha azt is meghatározhatjuk,


mikor lépünk be a piacra. Ezzel elvesztünk egy illúziót: azt, hogy kontrollálni tudunk.

És mégsem mondhatunk le a belépési stratégiáról. Mert egy világosan meghatározott belépési


stratégia nélkül kereskedésünk eredménye véletlenszerű és nem reprodukálható. Nem

29
várhatjuk el, hogy olyan eredményeket, amelyeket a múltban véletlenszerű döntésekkel értünk
el, bizonyos fokú megbízhatósággal megismételhetünk.

További érv amellett, hogy egy belépési stratégiához ragaszkodjunk: világos normák nélkül
hamar átveszik az irányítást az érzéseink, ha egy pozíciót meg óhajtunk nyitni. Ebben az a
veszély rejlik, hogy belépünk egy pozícióba, csak azért, hogy egy bizonyos érzetet
kielégítsünk, és nem azért, mert ezt a piaci viszonyok felkínálják. Kereskedésünket ekkor már
a mohóság, a félelem, a hárítás és izgalom utáni vágy, a türelmetlenség és sok egyéb érzelem
határozza meg.

Nem szokatlan, hogy amint egy trader azt látja, hogy a piac kezd erősen emelkedni, abbeli
félelmében, hogy valamit elszalaszt, rögtön vesz néhány részvényt vagy kontraktot. Az ilyen
vételnek nincs stratégiai motivációja, a mohóság érzéséből következik.

Ha a kereskedési döntések mégis egy stratégián alapulnak, vannak specifikus feltételek,


amelyeknek teljesülniük kell, hogy a trader a pozícióját megnyithassa. Ezeket a feltételeket a
trading-tervben kell meghatározni és leírni. Az a cél, hogy a belépési jelzésekkel egy alacsony
kockázatú állást talajunk, egy olyat, amelynél a hozam megfelelő arányban áll a kockázattal.

Az, hogy mi a megfelelő arány, az Ön találati arányától függ. A találati arány megmutatja,
hogy hány százalékát zárja sikerrel összes tranzakciójának. A 7. fejezetben, „Piacelemzés és
jelentősége" többet is találnak ehhez a témához az alacsony kockázatú állásokról.

Önnek tehát rögzítenie kell olyan specifikus feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz,
hogy a hozam megfelelő arányban álljon a kockázattal, valamint meg kell határoznia olyan
paramétereket, amelyek megadják a belépés időpontját. Ez az Ön belépési stratégiájának a
feladata.

A befektetők két típusa ismert: a diszkrecionális trader és a szisztematikus trader.


Mindkettőnek szüksége van belépési stratégiára.

A szisztematikus trader egyértelműen meghatározott kereskedési rendszert követ. Összes


belépési döntését a rendszer paraméterei határozzák meg. A kereskedési rendszer
automatikusan generálja számára belépési jelzését - például azáltal, hogy bizonyos
indikátorok határértéket érnek el. Az egyértelműen meghatározott paraméterek miatt
kereskedési döntéseit elvileg átengedhetné egy számítógépnek, mert nincs mozgástere, hogy a
rendszer által generált belépési jelzést elfogadja-e, vagy sem.

A diszkrecionális trader viszont esetről esetre maga dönt. Döntései alapjául egy bizonyos
szubjektív mozgástér szolgál. Hogy belép-e egy bizonyos pozícióba, nem függ meghatározott
paraméterektől, csak saját elhatározásától. A diszkrecionális traderek mégsem döntenek
önkényesen. Sokkal inkább állandóan összehasonlítják az aktuális piaci szituációkat és
paraméter-állásokat saját ismert múltbéli mintáikkal. Tehát saját tapasztalataikat hasznosítják.

A diszkrecionális döntési stratégiák többnyire akkor kerülnek bevetésre, ha gazdasági adatok


és hírek vagy chart-ok közlésére kerül sor. A közlések szolgáltatásánál gyakran olyan sok
tényező szerepel, hogy egy szisztematikus kereskedő-rendszer túl merev és rugalmatlan

30
volna, hogy az összes adatot megfelelően mérlegelje és feldolgozza. Neurális hálók
alkalmazása jelzésadásra a tradingnél nem több olyan kísérletnél, amely az ember
diszkrecionális döntéseit az agy funkcionálásának egyszerűsített, mesterséges utánzásával
számítógéppel hozatja meg. Hasonlóképpen, ahogy az ember tapasztalatból tanul, a
számítógépnek is optimálisan mérlegelnie kell az összes adatot, amelyet inputként megkap.

Vitatható, mennyiben képes egy számítógép versenyezni egy trader tapasztalatával. Szemben
egy sakk-programmal az ilyen idegi hálónak nem csak 32 bábu helyzetéről a táblán kell adat-
inputot kapnia, hanem változók sokszorta magasabb számát kell fogadnia és értékelnie.

A fent leírt különbségekből látható már: nem minden trader alkalmas arra, hogy
diszkrecionális döntéseket hozzon. Leginkább széleskörű tapasztalat szükséges hozzá.

Ide tartozik még, hogy a diszkrecionális kereskedőnek erősebben kell magát fegyelmeznie,
mint a szisztematikusnak. Minden kereskedési döntésénél bizonyosnak kell lennie, hogy a
piac mozgásai, nem pedig hangulati helyzete motiválja.

Ugyanakkor a traderek mindkét fajtája hasonló abban, hogy van egy adathalmaz a döntések
megtalálásához, amelyet tudatosan meghatározhatnak. Abban lehetnek indikátorok, chart-
minták vagy hírek. Az Ön trading-tervében pontosan meg kell határoznia, milyen értékeket
kell a kiválasztott paramétereknek mutatnia, hogy belépjen egy tranzakcióba.

A szisztematikus kereskedő, akinek kereskedési döntései például a mozgóátlagokra alapulnak,


feljegyzi trading-tervében, mely mozgó átlagokat veszi figyelembe, és megnyithatná long-
pozícióját, ha a 38 napos átlag az 50 naposat alulról felfelé metszi.

A diszkrecionális trader, aki vételi döntéseit Elliot-hullámok alapján hozza meg, azt írja
például trading-tervébe, hogy ő mindig belép egy pozícióba, amint azt látja, hogy egy 2-es
vagy 4-es korrekciós hullám lezárult.

Ezen kívül meg kell határoznia belépési stratégiájában, milyen időszakonként teszi meg
kereskedési döntését: egyperces, ötperces vagy órás chartot használ, vagy belépési
paramétereit csak napi záróár alapján határozza meg.

Annak leírásánál, hogy milyen változókat vonnak be a döntéshozatalba, legyenek a lehető


legpontosabbak. Legyenek mindenre tekintettel, ami a döntést szolgálja. Jelen fejezet végén
mintaként csatoltam saját trading-tervemet.

Az alacsony kockázatúság meghatározása

Az alacsony kockázatúság meghatározása a belépési stratégia második része. Miután rögzített


egy rendszert vagy módszert, amely megmondja Önnek, mikor kell egy pozíciót megnyitnia,
még felül kell vizsgálnia, hogy ez a jelzés az alacsony kockázatúság követelményeinek is
megfelel-e.

Az alacsony kockázatúság fő követelménye abban áll, hogy a hozam megfelelő arányban


álljon a kockázattal.

31
Ehhez elsőként ismernie kell saját tervezett kockázatát. Az alacsony kockázatúság
meghatározásánál emiatt az első lépés egy „vonal a homokban" kijelölése, tehát egy pont
megtalálása, amelynél Ön úgy dönt, hogy a pozíciót még veszteséggel is zárja.

Ezt a pontot az Ön által alkalmazott piactechnika határozhatja meg vagy akár az Ön exit-
stratégiája. Minden esetben azonban szüksége van egy árra, amelynél a tranzakciót minden
körülmények között befejezné. Ez az ár az úgynevezett kezdeti stop (initial stop).

A különbség az Ön belépési ára és azon ár között, amelynél meghúzta a „vonalat a


homokban" - az Ön tervezett kockázata.

Hogy ez a kockázat arányos-e, az két tényezőtől függ:

Először is meg kell vizsgálnia, hogy tervezett kockázata összeegyeztethető-e az Ön money-


management szabályaival. Ez a kérdés tehát azzal foglalkozik, hogy a kockázat arányos-e a
számlája egyenlegével. Hivatásos traderek tudják, hogy nem csak arról van szó, hogy pozitív
várható értékű stratégiát találjanak, hanem hogy a tranzakciónkénti kockázatot úgy kell
megválasztaniuk, hogy a stratégia pozitív várható értéke reálisan is elérhető legyen anélkül,
hogy előzőleg csőd következzék be. Ez elképzelhető, ha a trader számlájának túl magas
hányadát kockáztatja tranzakciónként. Például, ha tranzakciónként számlája egy tizedét
kockáztatná és hatszor egymás után veszítene, akkor felére csökkentené számlája egyenlegét.

Az Ön money-management szabályai megszabják, hogy számlája maximum hány százalékát


kockáztathatja tranzakciónként. Ezek a szabályok fontos részei a belépési stratégiának, mivel
azokat a tranzakciókat, melyeknél a tervezett kockázat (a belépés és a stop közötti különbség)
túl nagy lenne, nem hajtja végre.

Ez azt jelenti, hogy Ön egyáltalán nem vesz figyelembe még olyan jelzéseket sem, amelyek
tradingjét előrelendítenék, mert money-management szabályai az efféle kockázatokat
kizárják.

A második tényező, amelyik a kockázat-tervezésnél szerepet játszik, nem a számla


nagyságára vonatkozik, hanem arra a hozamra, amelyik a tradernek kínálkozik.

A legtöbb sikeres trader csak arra hajlandó, hogy olyan kockázatokat vállaljon, amelyeknél a
rizikó többszörösét keresheti meg. A kockázat megfelelőségét tehát a kínálkozó hozam
szempontjából is figyelembe kell venni. Ez a második fontos lépés az alacsony kockázatúság
meghatározásánál.

Először is nyilatkozni kell a kínálkozó hozamról. Ez a feladat nem túl egyszerű, mivel Önnek
tárgyilagosan és a valós helyzettel számolva meg kell ítélnie, mennyi pénzt kereshet a
tervezett tranzakcióval.

Célzónát kell megállapítania, amelyet a generált jelzéshez Ön minimális célnak tekint.


Lehetséges nyereségét hasonlítsa össze aztán a tervezett kockázattal úgy, hogy elosztja azt a
tervezett kockázattal. Ekkor egy számot kap, amelyik megadja a hozam-kockázat arányát.

32
Csak akkor engedélyezhető trading-terve szerint a tranzakció, ha a kapott hozam-kockázat
arány meghaladja az Ön által a trading-tervben a hozam-kockázat arányra rögzített minimál-
értéket.

Összefoglalva: Két feltétel van tehát, amelyet annak megítélésénél kell figyelembe venni,
hogy egy kockázat mértéke megfelelő-e. Egyrészt trading-tervében szerepelnie kell egy
money-management szabálynak, másrészt meg kell adnia a minimális hozam-kockázat
arányát, amelyet Ön tranzakciónként meg akar keresni. Ha az jön ki, hogy egy tranzakció már
az Ön money-management szabályai következtében sem engedhető meg, feleslegessé válik az
a kérdés, hogy a kockázat a hozamhoz viszonyítva megfelelő-e.

Írja le pontosan a tranzakció folyamatát

Ha az Ön kereskedési rendszere jelzést generált, azt át kell tenni a piacra. Fontos, hogy
trading-tervében leírja az összes részletet és lépést ennek lebonyolításához.

Ez először is egy csomó felesleges munkát sejtet, mert Ön traderként tulajdonképpen mindent
tud, amire gondolni kell, ha belép egy tranzakcióba. Azonkívül a megbízás beadása a
kereskedői rutin-feladatok közé tartozik és nem jelenthet problémát.

Viszont a trading egy vállalkozás. Képzelje el, hogy Ön egy vállalati tanácsadó. Ha egy
üzemben optimalizálni kívánja a munkafolyamatokat, először is felbontja az összes
munkafolyamatot sok kis lépésre. Ezután megvizsgálja, van-e lehetőség ezen lépések
módosításával jobb vállalati eredményeket elérni.

Pontosan ezt a funkciót kell a tranzakció-leírásnak a trading-tervben betöltenie.

Kezdje a leírást annál a pontnál, amelynél trading-rendszere a jelzést generálta és Ön a


tranzakció kockázatát megfelelőnek találta.

A kérdés, amelyet legelőször kell feltennie, így szól: Közvetlenül a jelzés generálása után
vásárol-e „market"-en, az aktuális piaci áron, vagy különféle eljárásokat illesztett be a
munkamenetbe, amelyeknek lehetővé kell tenniük az Ön számára az optimális vételi ár
elérését.

Ilyen eljárások lehetnek például a ajánlati könyv bevonása a belépési pillanat optimális
meghatározásához, vagy perc- vagy tick-chart alkalmazása a legkedvezőbb belépési időpontra
várakozva.

írja le trading-tervében az akció pillanatát és azt, miként óhajtja pozícióját felügyelni.


Tradingjeimnél magam is kénytelen voltam néhány nagy veszteséget átélni, amelyek abból
származtak, hogy pozícióimat nem elégséges módon vagy hanyagul felügyeltem. Nincs
bosszantóbb annál, mint a nap végén rájönni, hogy elfelejtettünk egy limitet vagy egy stopot
törölni és ez a megbízás most egy nagy veszteséggel zárva szerepel a könyvekben.

Ön milyen időközönként vizsgálja meg tranzakcióit és azok végrehajtását? Naponta egyszer,


óránként vagy csak a megbízás beadása után?

33
Hogy néz ki az Ön kilépési stratégiája?

Ez a pont talán a legfontosabb a trading-tervben. Csak nagyon kevés tradernek van világos
szabálya egy pozícióból való kilépés időpontjára és módjára - történjen ez nyereség vagy
veszteség után. Gyakran akkor lép ki a trader, ha úgy véli, hogy eleget nyert, vagy aggodalom
fogja el, hogy megint le kell adnia nyereségéből.

A kilépési stratégiákat gyakran vezérlik az érzések. A kilépésre vonatkozó világos szabályok


nélkül nem tudjuk magunkat megvédeni attól, hogy érzéseink miatt lépjünk ki pozícióinkból.
Hogy ez többnyire nem vezet optimális eredményekhez, az magától értetődő.

Ezért fontos, hogy a trading-tervben a kilépés szabályait olyan érthetően és élesen


körvonalazva írjuk le, hogy abból akár valaki más is elvégezhesse helyettünk a kilépést a
pozícióból. Csak így biztosítható, hogy megismételhető eredményeket produkáljunk, és ne
hagyjuk magunkat érzéseinktől vezetni.

Semmi más nem dominálja inkább érzéseinket a tradingnél, mint a félelem. Beszélhetnénk
egy természetes ösztönről. Mi, emberek, megtanultuk: lehet, hogy megéri, ha rizikókat
vállalunk. Mint ahogy évezredekkel ezelőtt őseink járták az erdőt és egy mamut üldözésébe
fogtak, nekik is vállalniuk kellett a kockázatot, rövid időre kiiktatva a félelmet, hogy
elveszíthetik az életüket. Ők többnyire meglelték jutalmukat a vállalt kockázatért.

A tradingnél is vállalnunk kell rövid ideig kockázatokat. A befektetés pillanatában tudatosan


el kell vetnünk a félelmet, hogy pénzt veszítünk, és reménykedünk a jutalomban nyereségek
formájában.

Ha fenyeget a veszély, hogy elmarad a jutalom, mert a piac láthatóan ellenünk fordul, rögtön
félni kezdünk, hogy hiábavaló volt a fáradozás és jutalmunkat teljesen elveszíthetjük. Ezért
többnyire befejezzük a spekulációt egy kis nyereséggel. Bármilyen érthető is ez a viselkedés:
mégis ez akadályoz meg bennünket abban, hogy sikeres traderekké váljunk. Traderekként
meg kell találjuk azokat a szabályokat, amelyek megengedik nekünk, hogy nyereményeinket
„futtassuk". Szubjektív sejtelmek, hogy mi ezért a kockázatért vagy valamelyik tranzakcióban
már eleget kerestünk volna, nem segítenek minket.

Az objektív kilépési szabályok tehát lényeges részei a trading-tervnek.

Miként alakítja ki tradingje napi és periodikus rendjét?

A napi és periodikus lebonyolításnál lényeges segítőeszköz lehet a trading-napló. Csak


ajánlani tudom minden tradernek, hogy vezessen trading-naplót.

Trading-tervében ezért rögzítenie kell, hogy miként alakítja ki trading-naplóját -milyen


időközönként és mikor tesz bejegyzéseket. Ha tradingje időt enged erre, közvetlenül minden
tranzakció után vegyen fel minden fontos adatot ügyletéről a naplóba.

Egyébként trading-tervének pontosan elő kell irányoznia, mikor teljesítse ezt a szükséges
feladatot. Például este, a piac-zárás után biztosít erre egy órát, vagy a bejegyzéseket a trading
folyamán teszi meg kisforgalmú időszakokban?

34
Szabjon meg feltétlenül egy meghatározott időt a bejegyzések megtételére. Mert ha nem teszi
meg ezt, úgy fog járni, mint ahogy ez életünkben sok tervezett dologgal előfordul,
amelyekhez nem rendeltünk határidőt. Addig halogat az ember, amíg már késő lesz. Mindig
jön valami fontosabb. A trading-napló is csak akkor ér valamit, ha a bejegyzések szabályos
időközönként és teljes mértékben megtörténnek.

A naplóba bejegyzett adatok időszakonkénti kiértékelése is fontos. Jegyezzen fel ezért


trading-tervében határidőket és időtartamokat az ilyen rendszeres feldolgozásokra.

A tradingjei periodikus értékelése gyakran ad értékes utalásokat trading-stratégiája


tökéletesítésére.

Példa egy üzleti és trading-tervre

Áttekintés

Ez az üzleti terv operatív segítségül szolgál elektronikus daytrading-üzletemhez. Egyedüli


haszonélvezője vagyok trading-üzletemnek, van azonban egy asszisztensem az úgynevezett
day-to-day üzlethez. Mint jól képzett trader biztos vagyok abban, hogy daytrading-üzletem
profitot hoz. Nemcsak megalapozott gyakorlati tudással (több, mint 15 év) rendelkezem a
piacokról, amelyekben mozgok, hanem az ehhez az üzlethez szükséges mentális képességgel
is. E kettő együtt jelenti specifikus előnyömet a piac sok más résztvevőjével szemben.

Az üzlet nem igényel semmilyen további befektetést, és a daytrading-üzlet kezdettől fogva


pozitív cash-flow-hoz vezet.

Az üzlet leírása

Küldetés

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog és megelégedett életet élhessek, megpróbálok érték-


felfogásommal teljes összhangban élni. A szabadság, igazságosság, siker a legfontosabb
értékek az egészség, életöröm és biztonság mellett. A trading egy üzlet, amelyben
megmutatkoznak ezek az értékek és amely a fenti érték-felfogást alátámasztja. Döntéseimben
szabad vagyok, magam határozom meg, mit, mikor és hogy teszek. Üzletemben nincsenek
ügyfeleim, így senkire sem kell tekintettel lennem, ha szabadságot veszek ki vagy a nap
folyamán úgy döntök, hogy mára elég volt a tradingből. Senki sem ítélheti meg
teljesítményemet szubjektíven, így sikerem csak önmagámtól függ. A nyereség-veszteség
kimutatással (profit-loss-statement) objektíven felismerem, hogy jó vagy rossz vagyok-e az
üzletben. A tradingben nincsenek igazságtalan döntések vagy megítélések a teljesítmény
tekintetében.

Üzletem daytrading. Ezen aktivitás lényeges nyereségeket és cashflow-t hoz számomra. Ezért
a trading nekem financiális függetlenséget is nyújt. A nyereségek segítenek nekem céljaim
fokozatos elérésében. Ezek a célok szorosan kapcsolódnak érték-felfogásomhoz.

35
Áttekintés és történet

Átfogó trading-háttérrel rendelkezem, amelyik mind többéves piaci tanulmányaimon (14.


életévemtől kezdve), mind pedig más piaci résztvevők viselkedéséről szerzett pszichológiai
tudásomon és saját pszichológiámon alapul. Kiegészítésként további elméleti alapokat
biztosítottak közgazdaság- és üzemgazdaságtani tanulmányaim, amelyek alátámasztják
tradingemet. Különböző befektetési szemináriumokat látogattam és vezetek egy trading-
naplót, ami segít nekem, hogy állandóan továbbfejleszthessem és javíthassam magam.

Termékek és teljesítmények

A teljesítményeket, amelyekből a tradingnél profitálok, már a Küldetés címszó alatt világosan


megfogalmaztam. De mások is profitálnak tradingemből, mivel daytraderként jelentős
szolgálatot teszek, likviditást generálva a piacoknak. így hozzájárulok a működéshez és az
optimális ár megtalálásához a világpiacokon.

Súlypontszerűen a DAX, a Bund valamint az e-mini S&P határidős termékekkel kereskedem,


néha belépek Euro Stoxx pozíciókba is. Az összes piac, amelyeken kereskedem, elektronikus
tőzsde, így gyors és tisztességes megbízás-teljesítést várhatok el.

Üzletmenet

Otthon dolgozom és kiegészítésként van egy külső irodám. Mindkét munkahely optimálisan
felszerelt. Legfontosabb eszközökként megemlítendő több számítógép backup-
számítógépekkel, lapos képernyők és biztonságos internet-kapcsolat, valamint egy második
független vezeték vészesetekre. A hivatalban ezenfelül még bérelt vonalakkal is rendelkezem
a legközelebbi internet szolgáltatókhoz.

1. A daytrading momentum-trading stratégiákon alapul és trend-orientált. A tradingre


vonatkozó pontos közlések a trading-tervben találhatók.
2. Gazdálkodás az idővel: Reggel a DAX-szal kereskedem nyitáskor, 9:00 órától kb. 11
óráig, aztán elmegyek az irodába. Ott a piactól és mentális állapotomtól függően
22:15-ig kereskedek. Szünetet 17:30 és 19:00 óra között tartok. Általában a hét öt
napján kereskedek, kivéve az ünnepnapokat. A piaci előkészület (lelki próba és
kockázati terv felidézése) és a levezető feladatok (trading-napló és áttekintés) az
autóban az iroda felé és sport közben kerülnek elvégzésre. Az írásos dokumentációk a
trading-idő alatt készülnek.
3. Terv vészhelyzetre: Műszaki kimaradásokra (telefon/internet) és váratlanul fellépő
stressz-szituációkra is van terv. Műszaki kimaradásoknál mindig rendelkezésemre áll
egy backup-kapcsolat, például mobiltelefonon. Ha váratlan helyzet lép fel, pl. baleset a
családban vagy nagy hibák, a kereskedés azonnal leáll és csak akkor folytatódik, ha a
stressz okozója kiküszöbölődik.
4. Szervezet: A trading-döntéseket egyedül hozom meg (lásd trading-tervet). Az
úgynevezett record keeping-et (feljegyzések készítését) és a megbízások felügyeletét
viszont egy munkatársam végzi, így teljes egészében a tradingre tudok
összpontosítani.

36
Versenytársak

Az intézményi traderek mellett kereken öt százalék kiskereskedő van a future-tőzsdéken.


Csak kis hányaduk (mintegy 15 százalék) sikeres. Daytraderként, az én tapasztalati szintemen
nincsenek hátrányaim versenytásaimmal szemben. Gyors és biztos hozzáféréssel rendelkezem
a tőzsdékre és nem kereskedek parkett-tőzsdékkel. Az én kiváló trader minősítésemmel
ugyanolyan hozzáférési lehetőségekkel rendelkezem az elektronikus tőzsdékhez, mint az
intézményi kereskedők.

Versenytársaim közül sokan rendelkeznek ugyan nagyobb büdzsével, ez azonban a


daytrading-nél nem jelent előnyt. Sok piacon nehéz ily módon kereskedni, nagyobb
összegeket gyorsan elhelyezni vagy kivonni anélkül, hogy a piacot magát befolyásolnánk.

1. Erősségeim az alapvető tudás azon piacok működésmódjáról, amelyeken kereskedek,


és a készség gyors döntések meghozatalára és ezen döntések végrehajtására és
módosítására is. Rugalmas vagyok és ezért nem hajlok az általánosításra. Ez nem azt
jelenti, hogy nincsenek alapelveim, de tudom, mikor jobb egy álláspontot feladni.
Szervezett vagyok, így nem csak ki tudok dolgozni egy tervet, hanem azt a szükséges
rugalmassággal követem is. Megtanultam, hogy érzelmeimet csak magam
kontrollálhatom. A hatalom, hogy érzéseimet kontrollálom és a legrövidebb időn belül
produktív állapotot teremthetek a megoldandó feladathoz, ez az én legnagyobb
előnyöm a többi piaci résztvevővel szemben.
2. Gyengém a türelmetlenségem és, ezzel kapcsolatban, egy túl erős cél-orientáltság. Ez
a kombináció gyorsan a „birtokolni akarok" (akarom az XY nyereséget) állapotába
hajt. A „birtoklás" polaritása - veszteségeknél a „nem birtokolni" - improduktív
érzeteket kelt. Ezt a gyengémet fegyelemérzetemmel le tudom küzdeni (még egyszer:
fegyelem azt jelenti, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy elő tudom idézni azt a
hangulatot/érzést, amely a leghasznosabb az éppen megoldandó feladathoz), eddig
azonban még nem találtam olyan koncepciót, mellyel ezt a gyengét általánosságban ki
tudom küszöbölni.

37
Pénzügyi információk

1, Trading-költségvetés

Az alábbi állandó költségeim vannak

 Irodabérlet
 Adatszolgáltatás
 Kereskedelmi platform
 Internet
 Telefon

Ezenkívül tervezem a költségvetés kibővítését

 Szemináriumokra
 Számítógép-programokra
 Konferenciákra

2, Cash flow kimutatás

 Nettó bevétel
 Kiadások (Id. költségvetés)
 Net cash flow

3, Nyereség és veszteség-kimutatás

4, Mérleg

38
Az én trading-tervem (kivonatosan)

Filozófiám

A tőkepiacokon sok különféle résztvevő jelenik meg. Azt hiszem, hogy ezen résztvevők
tömegpszichológiai viselkedésmintáiból adódik a legnagyobb befolyás a piacokra. Ezen
viselkedésminták vezetnek a piacon újra és újra hasonló struktúrákhoz. Létezik tehát a piacon
egy rend. Az összes rendelkezésre álló információ már figyelembevételre került az
árképzésben.

Mivel pszichológiai mindentudók mindig ugyanazokat a viselkedési formákat hozzák elő a


piaci résztvevőknél, mindig ugyanolyan struktúrák alakulnak ki a piacon. Az én feladatom,
hogy ezeket a struktúrákat azonosítsam és ebből egy árfolyammozgást vezessek le.

Összes trading-döntésem alapját az „Elliott-Hullám" elmélet képezi, amelynek magva az,


hogy a piac meghatározott struktúrákban mozog. Ez az elmélet főképpen impulzus és
korrekciós mozgásokat különböztet meg; főleg a mozgások természetes rendjéből indul ki.

Éppúgy kereskedem korrekciós hullámokkal, mint impulzus-hullámokkal, emellett többnyire


egy trend irányú szempontot követek.

Technikám

A piacokat candlestick-chartokon figyelem és megkísérlek Elliott-hullám-mintákat


azonosítani. A chartokon változnak az időbeállítások, mindenestre daytraderként legfőképpen
ötperces-chartokat használok, de emellett figyelem a 60-perces és napi chartot is.
Megkísérlem, hogy a trenddel kereskedjek, ehhez meghatározom a trendet a 60-perces
charton az alábbiak szerint:

Magasabban álló csúcsok és magasabban álló mélypontok: növekvő trend Mélyebben álló
csúcsok és mélyebben álló mélypontok: csökkenő trend.

39
A 60-perces charton minden elsődleges trendet több ellentétes irányú mozgás, úgynevezett
másodlagos trendek szakítják meg. Megkísérlek ezeken a fő-trend ellen irányuló másodlagos
mozgásokon belül a trenddel spekulálni. Amint egy másodlagos mozgás véget ér, mert egy
szupport-zónába kerül vagy egy teljes korrekciós struktúra keletkezik az Elliott-hullámok
után, pozícióba lépek. A belépésnél a következő lépéseket hajtom végre:

Belépés

A befektetési döntések megtételére technikai elemzés és piaci hírek alapján saját elhatározás
szerint kerül sor. A legfőbb elv, hogy csak 1,5-nél magasabb hozam-kockázat aránynál
kereskedem, azaz egy pozíciót csak akkor veszek fel, ha a hozam (az árfolyamcél és vétel
közötti különbség) 1,5-ször magasabb, mint a kockázat (különbség a vétel és a stop között).
Ez abból indul ki, hogy hosszútávon stop alkalmazása mellett elegendő egy 50 százaléknál
alacsonyabb találati hányad pozitív teljesítmény eléréséhez. Ha a befektető átlagban
nyereséges trade-eknél el tud érni kétszer annyit, mint a veszteséges trade-eknél, akkor 0,33
százalékos találati hányadnál már nullában van (break-even) . Ez azt jelenti, hogy még ha
csak egy harmada sikeres is a tranzakcióknak, mégsem lépnek fel veszteségek, mert egy
nyereségnél kétszer annyit lehet nyerni, mint amennyi egy veszteségnél elvész. A belépésnél a
következő lépéseket hajtom végre:

 Hiszem, illetve arra hangolom magam, hogy a preferált számolással nyerek


 Megállapítom azt a pontot, amelynél ez a számolás már nem lenne tartható
 Megállapítom azt a célt, amelyik ebből a számolásból következik
 Kiszámolom a hozam-kockázat arányt
 Figyelembe veszem az alternatív lehetőségeket, megállapítom, amelyik trendje
azonos, itt is „meghúzom a vonalat a homokban".

Mielőtt a pozíciót megnyitom, lesem, mikor a legjobb a belépés. A pozíció nagysága


meghatároz egy speciális money-management algoritmust (lásd később a 12. fejezetben).

Lesben-állás

- Piac figyelése, míg befut a célzónába


- Potya-limit beállítása
- Időegység csökkentése, például egy percre (az előbbi ötperces chartról) és
számolást végezni
- Vétel teljes struktúra mellett
- Feltűnőségek - ajánlati könyv
- Kitörés
- Potya-limit

Ezután következik az a fázis, amikor belépek a piacra.

Megjegyzés: Potya limit - A tervezetthez képest egy kedvezőbb nyitóár beállítása, ami pl. az
árfolyam le-(fel)szúrásakor teljesülhet.

40
Akció

Market ordernel pontosan figyelembe venni a likviditást!

- Megbízást ellenőrizni
- Megbízást elküldeni
- A teljesülést ellenőrizni
- Stopot beállítani
- Stopot ellenőrizni

Kilépés

Amint a belépést végrehajtottam, az exit-szabályaim határozzák meg, hogy lépek ki a


pozícióból. Ehhez felügyelnem kell a tradinget. Ennél a felügyeletnél a fő feladatok:

- Stopot pontosan beállítani, ehhez két technikát használok:


 Időstop : Ha egy pozíció nincs maximum a választott időegység
négyszerese után pluszban (ötperces chart esetén tehát 20 perc),
megkezdem a pozíció leépítését. Ezenkívül a pozíciót a nap végén
lezárom.
 A stopot a relatív csúcsokhoz / mélypontokhoz igazítom. Ha elérem a
trading cél-zónáját, agresszív stopot alkalmazok vagy limitálok, piaci
fázis, -idő és stratégia szerint. (A kilépést résztelesen taglalom a 9.
fejezetben.)
- Tradinget megszakítani.
 Tévedés (error) történt
 A trading-környezet jelentősen megváltozott

Ismételt belépés

Egy lehetséges újra-belépés csak akkor történik, ha ismét jó hozam-kockázat arány alakul ki.

Mentális előfeltételek

Nincs trading, ha stressz-kiváltók jelentkeztek vagy szorít az idő. Az érzéseknek


függetleneknek kell maradniuk a trading eredménytől. Az érzések külső kontrollja
fegyelemmel.

41
4. Hit-rendszerek

A dogmák olyan meggyőződések, amelyek viselkedésünket vezérlik. Produktív


meggyőződések a master-tradereknél jelentősen magasabb teljesítőképességet biztosítanak.

Miként működik az agyunk?

Mit gondol, mennyi információ áramlik ön felé, míg ezeket a sorokat olvassa? Gondoljon
csak utána.

Információk ezrei, ha nem milliói érik az embert. A papír színe, a könyv súlya, amelyet épp' a
kezében tart, a mondatok, betűk, szavak, a világosság a környezetében, a személy, aki éppen
ugyanabban a szobában tartózkodik, ... és így tovább.

Környezetünk tele van különböző információkkal, amelyeket csak akkor észlelünk tudatosan,
ha koncentrálunk rájuk.

Tanulmányokból kitűnik, hogy mi, emberek a vizuális információknak csak 1 - 2 százalékát


észleljük valójában. Milyen mechanizmusok is azok, amelyek vezérelnek, milyen
információkat észlelünk tudatosan és melyeket hagyjuk ki? Ezen kérdés tisztázása segíthet
nekünk abban, hogy önmagunkat és trading-hibáinkat jobban megértsük.

Agyunk három mechanizmust alkalmaz a rendelkezésünkre álló információk feldolgozására.

Információk elhagyása

A legtöbb információ nem is jut el a tudatunkig. Az összes információ, amely felénk árad,
szűrőn jut át, mielőtt tudatosan észrevennénk. Csak töredékük jut el hozzánk, a maradék
kiesik. Ez a mechanizmus redukálja a környezetünkben az információkat olymértékben, hogy
eligazodhassunk bennük.

Ha azt hiszi, hogy a piac medve fázisban van, főként olyan információkat venne fel, amelyek
ezt a meggyőződését alátámasztják. Ha aztán például gazdasági adatokat hoznak
nyilvánosságra, amelyek az Ön véleményével ellentétesek - például a munkaerőpiacon
létrehozott új munkahelyek jelentős növekedése -, fennáll annak a veszélye, hogy kihagyja ezt
az információt véleménye kialakításánál és a számokat egyszeri kirívó adatnak tekinti.

Az elhagyás folyamata segít ugyan az agynak az információ-áradat feldolgozásában, megfoszt


viszont bennünket lehetséges cselekvési alternatíváktól, mivel az új fejleményeket gyakran
már túl későn ismerjük fel. Nagyon valószínű, hogy Ön egy csomó vételi jelzést figyelmen
kívül hagy, ha meg van győződve arról, hogy a piac medve fázisban van. Lehetséges, hogy
még a vételi jelzéseket sem veszi észre, mivel azok tudat alatt kiszűrődnek.

Információk általánosítása

Egy másik mechanizmus arról gondoskodik, hogy a felénk áradó információkat könnyen fel
lehessen dolgozni, ez az általánosítás folyamata. Ezalatt azon információk általánosítását

42
értjük, amelyeket észlelünk. Az információk egyszerűsítése megkönnyíti felvételüket
tudatunkba.

Ilyen általánosítást foganatosít például, ha bizonyos abban, hogy a short-spekulációk


veszélyesebbek, mint a long-trading, mert ezekben végtelen kockázat rejlik. Végső soron egy
érték legfeljebb értéktelenné válik, tehát nullára esik -felfelé irányban ezzel szemben az
értékek megduplázódhatnak, megháromszorozódhatnak vagy megtízszereződhetnek.

Ez az általánosítás: „A short-spekulációk veszélyesebbek, mint a long-trading" fog


gondoskodni arról, hogy Ön sokszor fog short-lehetőségeket túl kockázatosnak tartani és a
long-oldalt részesíti előnyben.

Információk torzítása

A harmadik mechanizmus, amely beleszól az információk feldolgozásába, az információk


olyan torzításának folyamata, hogy azok beleüljenek az általunk ismert mintákba. Egyszerűbb
egy információt a mi személyes gondolati modellünkbe belepréselni, mint azzal részletesen
foglalkozni - talán még azzal a következménnyel együtt is, hogy elfogadott véleményeket
vagy gondolatformákat kellene megváltoztatnunk vagy hozzáigazítanunk. Könnyebb egy
információt a gondolati modellhez igazítani, mint az új információ miatt a gondolati modellt
módosítani az új információ bedolgozása érdekében; mert a gondolati modellek többnyire más
modellekhez is kapcsolódnak (lásd még a következő bekezdéseket a dogmákról).

A tradingnél például mindig akkor torzulnak információk, ha olyan gazdasági adatokat


hoznak nyilvánosságra, amelyeket Ön másképpen értelmez, mint a piac. Például azt hiszi,
hogy a részvénypiacon bullmarket van. Egy kamatcsökkentés után alig emelkedik a piac,
hanem még esik is egy idő után. A kamatcsökkentés az Ön számára pozitív jelzés, habár
tulajdonképpen a rossz gazdasági helyzetet tükrözi vissza: a jegybank fel kívánja lendíteni a
gyengélkedő konjunktúrát. Hogy ez sikerül-e, azt nem tudja, csupán torzítja az információt
azzal, hogy ezt a csökkentést pozitívnak értékeli.

Az elhagyás folyamata segít nekünk általánosításaink megtartásában.

Viselkedésünket dogmák határozzák meg

Tehát ez a három mechanizmus gondoskodik az információk megszűréséről, torzításáról és


általánosításáról. De milyen ismérvek alapján lesznek megszűrve az információk? Miként
dönt agyunk arról, hogy elhagyja-e az információt, miként torzítsa vagy általánosítsa azokat?

A dogmáink felelnek azért, hogy milyen információkat kap meg agyunk, és milyen formában.
A dogmák meggyőződések. Ezeket környezetünk, tudásunk, tapasztalatunk, referencia-
élményeink és képzelő-erőnk alakítják ki.

Dogmák a bizonyosság érzetéből keletkeznek, amellyel egy meghatározott tényállás révén


rendelkezünk. Ezzel a bizonyossággal mélyül el bennünk egy meggyőződés, és a szelektív
észlelés folyamata kezdetét veszi.

43
Ezernyi meggyőződést hordozunk magunkkal, dogmákat környezetünkről, viselkedésünkről,
kapacitásunkról, értékeinkről, önazonosságunkról és lelki beállítottságunkról.

Meggyőződéseink hierarchikusan rendezettek, mint egy piramis. Kölcsönösen szükségük van


egymásra és egymásra épülnek. Egy felsőbb síkon lévő meggyőződést egy eggyel lejjebb
lévőnek kell alátámasztania. Alul, a piramis alapjánál találhatók szellemiségünk dogmái.
Hiszünk-e Istenben? Jó-e a világ vagy rossz? A szellemiség kérdései határozzák meg az
összes többi dogmát.

A következő szintet az önazonosságunkkal kapcsolatos meggyőződések képezik. Nyerők


vagy vésztők vagyunk-e, okosak vagyunk-e vagy buták? Aszerint fogunk kereskedni is, ahogy
értékeljük magunkat.

Az értékekkel kapcsolatos dogmák ugyancsak meghatározzák viselkedésünket. Ha például azt


hisszük, hogy a pénz megrontja a jellemet és csak rosszat hoz, akkor viselkedési síkunkon
soha nem fogunk spekulálni és a részvényeket kétes pénzbefektetésnek tartjuk.

A dogmák további szintje a kapacitásunkról szól. Ha azt hisszük, hogy tudunk úszni,
beugrunk a vízbe. Ha nem hisszük, óvakodni fogunk segítség nélkül a vízbe menni. Ha azt
hisszük, hogy spekulatív befektetők vagyunk, akkor határidős ügyletekkel is kereskedünk,
egyébként nem. A viselkedésünket meghatározó dogmák tehát az összes alsóbb szinten
megtalálhatók. Éppígy a leggyengébb dogmák a környezetünkről - hogy például az a
véleményünk, hogy a candlestick-es jobb chart-ábrázolási mód, mint a barchart-os. Vagy a
Coca-Cola jobban ízlik, mint a Pepsi.

A környezetünkről alkotott dogmák könnyen kicserélhetek. Nincsenek mélyen


meggyökeresedve, viszont az összes alábbi szint támogatását igénylik. Ha én azt hiszem, hogy
konzervatív befektető vagyok, nehezen jutok el ahhoz a meggyőződéshez, hogy a határidős
ügyletek jobbak, mint a részvények. A legtöbb tradingről szóló könyv és szeminárium
megkísérli a dogmák megváltoztatását a környezet szintjén, mivel ez viszonylag könnyű. Az
A-rendszer jobb, mint a B-rendszer - ezt az előadó öt óra alatt könnyedén érthetővé teszi a
hallgatóság előtt. Ugyanő viszont aligha tudja megváltoztatni egy szeminárium során a
résztvevők önazonosságról és szellemiségről alkotott dogmáit (hacsak nem veti alá hallgatóit
egy agymosásnak). A traderek viselkedésében valódi változtatásokat nehezebb véghezvinni.

Ha egy dogmát a piramis alsóbb szintjein megváltoztatunk, ennek következményei kihatnak


az összes fölérendelt szinten. Ha én anti-vegetáriánusként megváltoztatom értékítéletemet, és
immár meggyőződötten vallom, hogy az állatok éppoly' értékesek, mint az emberek, ez azt
jelenti a kapacitás-szinten, hogy nem eszem többé húst, a viselkedési szinten, hogy
megváltoztatom étrendemet és a környezeti szinten, hogy a szójaburger jobban ízlik, mint a
hamburger.

A mi dogmáink úgy épülnek fel, mint egy doboz-piramis a szupermarketekben. Ha legalulról


húzunk ki egy dobozt - összeomlik az egész.

44
Nincs valóság - csak a világ belső reprezentációja

A dogmák igen erősek, viselkedésünket egészen az önfeladásig befolyásolhatják. Ha azt


hisszük, hogy 72 szűz vár ránk repesve a mennyben, ha az úgynevezett szent háborúban egy
bombával az embertömeg közepén a levegőbe repítjük magunkat, nos, ez a dogma
megsemmisíti saját létünket - és jó néhány ártatlanét is.

A dogmák vezérlik viselkedésünket és észlelésünket. Meggyőződéseink leképezik a világ


belső modelljét. Objektív valóság nem létezik, mivel minden embernek más a meggyőződése
és ezért a világot is másként észleli. Bandler és Grindler, az NLP (neurolingvisztikus
programozás) alapítói így fogalmazzák ezt meg: „Az emberek közül sokan felismerték a
történelemben, hogy óriási különbség van a világ és aközött, amit mi átéltünk."

Ez a folyamat kísér el minket a tradingnél is. Nincs valóság, csak a mi személyes


elképzelésünk a piacról. Aszerint fogunk kereskedni, hogy miként észleljük ezt a piacot.

Általánosítással, elhagyással és torzítással épül fel és fejlődik ki személyes valóságunk. Ez a


valóság olyan, mint egy kártya: meghatározza viselkedésünket. Lehetőségeket ad nekünk.
Minél erősebben általánosít, hagy el vagy torzít információkat, annál kevesebb lehetőség fog
Önnek kínálkozni. Ezért fontos, hogy ügyeljen arra, hogy komplex realitást teremtsen meg
magának. Mert csak akkor kapja meg a választási lehetőségek sokaságát.

Egy meggyőződés, egy dogma világosan különbözik egy elképzeléstől. Önnek van egy sor
elképzelése, amelyekben azonban még nem igazán hisz. Sokan talán elképzelik, hogy mester-
traderek lesznek, de nincsenek erről meggyőződve. Csak akkor, ha Ön valóban biztos ebben,
ha ezt a mondatot el is mondja magának, akkor lehet róla meggyőződve.

Az elképzelések természetesen átváltozhatnak meggyőződéssé, ha Önnek például referencia-


élményei voltak, amelyekben kiválóan kereskedett. Meglehet, hogy visszaemlékezik egy
nagyon jó eredmény sorozatra, és már több trading-krízist is átélt. Minél több referencia-
élményt tud feleleveníteni, annál biztosabb lesz meggyőződései alépítménye. Ezek a
referencia-élmények bíztatják arra, hogy higgyen. Minél több referencia-élménye volt, annál
nagyobb a bizonyosság és a dogma is megerősödik.

Belső reprezentáció

Minden ember átéli saját realitását

A belső reprezentáció olyan, mint egy számítógép-program, amely meghatározza


viselkedésünket. Az emberek legjobb választásukat a rendelkezésükre álló lehetőségek közül
teszik meg

Minden meggyőződésünkből nyerhetünk valamit, ha elegendő referencia-élményhez tudunk


visszanyúlni vagy valamit igen intenzíven el tudunk képzelni. Egy témához lehetnek mind
pozitív, mind negatív élményeink. Bizonyára nincs olyan trader, aki egyetlen trading-hibát
sem követett még el vagy nem élt át veszteséges szakaszokat, amelyek dogmáit
tulajdonképpen nem támogatják.

45
Bizonyára tudnak pozitív élményeket is felhozni. A kérdés csak az, hogy ezek közül melyik
fontos Önnek és szolgál referencia-élményként.

Az érdekes csak az, hogy kevesebb múlik a ténylegesen átélteken, mint azon, hogy melyik
nézet ad számunkra erőt és segít bennünket. Milyen referencia-élményekre akar koncentrálni:
a jókra vagy a rosszakra? Ebben Önnek kell döntenie. Ha a rossz élményeire koncentrál, ez
többnyire félelmet idéz fel. Egy meggyőződés megóvhatja Önt további rossz tapasztalatoktól.
Találja ki: melyik az!

Miként befolyásolják meggyőződéseink kereskedésünket

Képzeljen maga elé két tradert azonos háttérrel. Mindkettő részvényekkel kereskedik és eddig
sikeresek voltak. Most azt a döntést hozzák, hogy kissé spekulálni fognak és meg akarják
vásárolni az első opciót. Tegyük fel, mindkettő vásárol tíz Telekom-call-t, strike 15-el, lejárat
júniusban. Közvetlenül a tranzakció után a részvény kurzusa lefelé indul, és az opció veszít
értékéből. Ehhez hozzájárul az időérték-veszteség. Az év júniusában a Telekom-részvény
ugyan 15 eurón áll, de az opció értéktelen, mivel a részvény ár nincs a strike ár felett.

Ezután az opciókkal szerzett referencia-élmény után az A-trader bénultnak érzi magát. Az volt
a célja, hogy az opcióval pénzt keressen, ez a cél azonban láthatóan elhibázott. Mégis, némi
gondolkozás után meglátja a pozitívat is első tradingjében. Azt tapasztalati kincsnek tekinti,
jelzésnek, amely megmutatja neki, hogy még sokat kell tanulnia, ha opciókkal akar sikeresen
kereskedni. Továbbra is az a meggyőződése, hogy opciókkal pénzt kereshet.

A B-trader viszont még bénultabb: ő csalódott. Ő is elhibázta a célt. Szemrehányásokat tesz


magának, hogy miért kereskedett az opciókkal, azt hiszi, elővigyázatlan volt - az opciók nem
neki valók. Ezen referencia-élményének tartósan negatív megítélése ahhoz a meggyőződéshez
vezet nála, hogy opciókkal nem tud pénzt keresni. Elköszön attól a céltól, hogy opciókkal
keressen pénzt, és ettől kezdve abban a meggyőződésben él, hogy az opciók csak
szerencsejátékosoknak valók.

Mindkét tradert ugyanaz az élmény érte, de különböző dogmáik miatt más-más következtetést
vontak le belőle. A befektetési sikert az határozza meg, miként észleljük az eseményeket, nem
pedig maguk az események.

Mindkét befektetőnk különböző realitást alakított ki, mivel az opcióknál elszenvedett


veszteséget különbözőként észlelték, magyarázták. A B befektető valóságában a jövőben nem
lesz már több opció, ő azokat használhatatlannak tartja, és realitása szerint azzal nem lehet
pénzt keresni. Ezzel szemben az A befektető realitása komplex. Már tudja, hogy az opciós
trading más, mint a részvény-trading és hogy neki van még tanulnivalója, ha opciókkal óhajt
kereskedni. De a jövőre nézve nem zárja ki az opciós tradinget.

46
Meggyőződések (dogmák) a tradingnél

Hogyan blokkolnak minket

A trading-siker komplex belső modelleket és mindenben megfelelő produktív dogmákat


feltételez, amelyek támaszul szolgálnak a tradingnél. Ha nem rendelkezünk az események
mindenben megfelelő belső megjelenítésével, nem tudunk sikeresen kereskedni.

Sok trader újra és újra megismétli hibáját, mivel hiányzik náluk az esemény megfelelő
megjelenítése, ami a hibát feltételezi. Van sok ember, aki állandóan megkísérli egy rossz
helyzet okait megtalálni, hogy igazolhassák azt. Ennek következményei nagy veszteségek.

Miért? Mert a trader belső modellje azzal, hogy okokat keres, megpróbálja a helyzet
helyességét igazolni. Az ilyen belső modell nem megfelelő, mert olyan viselkedést hoz létre,
amely állandóan beleütközik a trading aranyszabályába: A veszteségeket alacsonyan tartani.
Nem is produktív, mert nem teremt további lehetőségeket a veszteség-csapdából való
kijutásra.

Ha Ön azt hiszi, hogy van egy módszer, mellyel a piaci mozgások megjövendölhetek, akkor
sok időt és energiát fog ennek a módszernek a megtalálására fordítani. Ezek az erők viszont
hiányozni fognak a tradingnél más feladatokhoz.

Ez a dogma korlátozni fogja Önt, mivel aligha hajlik arra, hogy más módszerek után nézzen,
amelyekkel a piacon pénzt kereshet, csak olyanok után, amelyekkel előre megmondható a
pénzmozgás.

Ha Ön azt hiszi, a tradingnél elvben több pénz kereshető a long-oldalon, soha nem lesz olyan
helyzetben, hogy rugalmasan kereskedjék, mivel belső modellje minden short-jelzést
rosszabbnak értékel a long-jelzésekkel szemben. Ez a dogma megfosztja Önt sok jó short-
lehetőségtől Sok sikeres trading-stratégia szóba sem jöhet Önnél. Aki azt hiszi, hogy a
határidős ügyletek kockázatosak, nehezen fog lelkesedni ezért a befektetési eszközért.

Szemmel látható, miként teremtenek a felsorolt dogmák olyan realitásokat, amelyek gátolják a
tradert. Sok meggyőződés van, amelyeket magunkban hordozunk, amelyek beszűkítik
lehetőségeinket. Találja meg: mely' meggyőződések akadályozzák Önt és fejlesszen ki
megfelelő dogmákat, amelyek határok nélküli realitást teremtenek. Nincsenek hamis dogmák.
Mindegyik meggyőződés, amelyet magáévá tett, eddig megfelelt egy céljának.

Az a trader például, aki azt mondja: Többé nem kereskedem opciókkal - megfosztja ugyan
magát attól a lehetőségtől, hogy ezt az eszközt a jövőben még használja, de ez a dogma védi is
őt attól, hogy pénzét opciókkal elveszítse.

Ha azonban ugyanő módosítja dogmáját - például ebben a formában: „Ha opciókkal akarok
kereskedni, akkor nagyon jól elő kell készülnöm és minden esetben stopot kell használnom",
akkor ez a meggyőződés már segítőkész és produktív.

47
Miként támogatnak minket a dogmák

Ha olyan dogmákat óhajt keresni, amelyek támogatják, tisztában kell lennie azzal, hogy a
legtöbb korlátozás általánosításból következik. Az „opciók az ördög szerszámai" - ez egy
világos általánosítás. Aki megnézi, mi van e mögött az általánosítás mögött, komplexebb
meggyőződéseket nyerhet, amelyek aztán segítőkészek lesznek egy trader-stratégia
kifejlesztésénél.

Gyakran fel sem tűnik, mennyire hajlunk általánosításokra. Ha Önnek pl. meggyőződése,
hogy mindig be kell határolnunk veszteségeinket, akkor az ebből eredő korlátozás először
nem is felismerhető. Tényleg mindig be kellene határolni a veszteségeket? Nincsenek olyan
befektetési lehetőségek, amelyeknél a stop nem ésszerű vagy akár nem lehetséges?

Hogy' néz ki például egy opció, amely bőven OTM-ben van? Normál esetben az ilyen opció
csak pár centet jegyez. Ön maximum a vételárat veszítheti el, de nyereménye sokszoros lehet.
Ha az ilyen opcióknál mindig stopot akar alkalmazni, akkor nem tudja ezt az opciót
megvásárolni, mivel az árrés miatt garantáltan állandóan kistoppolnák. Vagy a tőzsdei
bevezetés előtt álló cégekben - itt nem is tudja veszteségét behatárolni.

Minden meggyőződés, amelyről ez a könyv szól, egyúttal általánosítás. Azért választottam


ezeket, és nem másokat, mert hiszem, hogy ezek támogatnak engem a tradingnél.

Ha például azt mondom: Az egyes trade eredménye véletlenszerű, akkor ez a dogma támogat
engem. Ha tudom, hogy úgysem tudom befolyásolni, hogy a trade nyerő vagy vesztő, akkor
nem gondolkodom annyit a belépésen. Ezért tudok gyorsabban dönteni. Ez erősséget jelent -
előnyt a többi traderrel szemben!

Ezenkívül nem leszek csalódott vagy kedélyvesztett, ha veszteség ér, hisz' az egyes eredmény
csak véletlenszerű. Csak ezen előfeltétel mellett lehet befolyásom a nyereség vagy a veszteség
nagyságára és összpontosíthatom erre erőforrásaimat.

Láthatja, ez a dogma támogat engem, mert produktív és nem korlátozó. Vannak olyan
dogmáim is, amelyek korlátoznak engem. Egyik trading-szabályom például úgy hangzik,
hogy csak olyan hozam-kockázat arányú trade-be lépek be, amelyeknél megnyerhetem
kockázatom 1,5-szeresét. Sok trading lehetőség van, amelyet nem tudok megjátszani, mert ezt
a szabályt felállítottam. Mivel azonban tudatában vagyok ennek a korlátozásnak, nem jelent
számomra problémát. Tudom, miért vállalom és milyen hatásai vannak belső realitásomra.

Minden embernek ezernyi meggyőződése van. Mit jelent számukra a piac, mit jelentenek a
nyereségek, veszteségek, egy sorozatos veszteség? Mit gondolnak önmagukról, a tradingről és
a spekulációról? Mindezen meggyőződések támogathatnak vagy akadályozhatnak bennünket
aszerint, hogy miként fogalmaztuk meg azokat.

Sok tradernek az a meggyőződése, hogy a veszteségek rosszak. Ennek a hitnek gyakran igen
negatív hatása van a traderre. Lehetséges-e egyáltalán a veszteségek kizárása? Biztosan nem.
Veszteségek mindig is lesznek. Ez a trader mindig azt hiszi, hogy valamit rosszul csinált, ha
veszteségei vannak. Az ilyen gondolatok viszont gyengítik az önbizalmat, így fennáll annak

48
veszélye, hogy a tradernek ilyen állapotában kétségei támadnak, megfosztva magát ezzel a jó
döntések meghozatalának lehetőségétől.

Aki azt hiszi, hogy a veszteségek rosszak, annak nehézségei lesznek azok realizálásában.
Abban reménykedik, hátha elkerülheti a rosszat.

Mi van akkor, ha a trader a fenti helyett azt a dogmát alkalmazza, hogy a veszteség a
következő esély ára? Ez a meggyőződés támogatja őt. Gondoskodni fog arról, hogy a
következő esélyekhez ne jusson túl drágán. Önértékelése nem szenved csorbát, ha veszít,
mivel nincs összefüggés a meggyőződés és az önértékelés között.

A traderek gyakran sorolják az eseményeket a „jó" vagy a „rossz" kategóriába és ezeket


érzésekhez kapcsolják. Egy példa erre a dogma: „A nyereségek motiválnak engem." Ez a
meggyőződés azonban egy polaritást is hordoz, amely azt sugallja, hogy a veszteségek a
tradert demotiválják, azaz elveszik a kedvét. Ennek következménye lehet, hogy a trader
veszteségspirálba kerül.

Keressen dogmákat, amelyek támogatják Önt

Az első lépés segítőkész dogmák felleléséhez az, hogy tisztán lássunk dogmáink terén. Egy
hosszú hétvégén szánjon időt arra, hogy felsorolja minél több meggyőződését. A döntő
kérdés: Mit jelent egy-egy esemény vagy szituáció számomra?

Ha Ön például elgondolkodik a veszteségek témáján, egyszerűen írja ezt: A veszteségek


hozzátartoznak az üzlethez. Vajon valóban ez a meggyőződése, vagy csak átvette valahonnan
ezt a tételt? Minél őszintébben és pontosabban igyekszik dogmáit összefoglalni, annál több
segítségre számíthat ettől az összefoglalástól.

Minden esetben fogalmazza meg dogmáit írásban, mert ez a nagyobb pontosság biztosítéka.
Ha összeállította dogmái jegyzékét, ellenőrizze mindegyiket: Miként korlátoz engem ez a
dogma, milyen célt szolgált eddig, milyen célt tudna egy másik és talán jobb megfogalmazás
elérni?

Van polaritás dogmáiban? A polaritások többnyire veszélyesek, mert közvetve hatnak és a


negatív hatást emiatt gyakran nem vesszük észre. Ezek mindig akkor lépnek fel, ha egy
bizonyos állapotot egy eseményhez kapcsol - például: „A nyereségek motiválnak engem." Az
ellentétét fentebb már említettem.

Ezenkívül kérdezze meg magától, hogy produktív-e a dogma. Ugyanis ha túl tárgyilagosan
fogalmazott, aligha lesz produktív az Ön számára.

Sok trader úgy válaszol arra a kérdésre: „Mit jelent a piac Önnek?", hogy a piacon találkozik
a kínálat és a kereslet. Ez a meggyőződés igaz ugyan, de aligha ösztönzi a tradert, nem
produktív. Vagy talán holnap motiváltnak erezné magát, hogy elmélyülten foglalkozzék a
piaccal, ahol - mint ismeretes - a kínálat és a kereslet összetalálkoznak?

Az én dogmám a piacról az, hogy az az én esélyeim forrása. Ez a megfogalmazás ösztönző,


mert a forrás pozitív hangzású és ott esélyeimet meglelem.

49
Jó módszer segítőkész meggyőződések megtalálásához sikeres traderektől „ellesni" valamit.
Olvassák el például a „Piacok mágusa" c. könyvet. Ebben interjúk találhatók top-traderekkel
és dogmáikkal, amelyek segítséget nyújthatnak Önnek.

A dogma támogatja Önt, ha nincs túl-általánosítva, nem limitálja, hanem kibővíti lehetőségeit,
és nélkülözi a polaritásokat. Egy dogma mindig akkor produktív, ha támogatást tud nyújtani a
tradingnél.

A trading-problémák improduktív és limitáló dogmákra vezethetők vissza

A dogmák azon rejtély kulcsai, hogy miért nem tud sok trader sikeres trading-rendszereket
hasznosítani. Ha olyan meggyőződést hordoznak magukban, amely nem illik a trading-
rendszerhez, mert például azt hiszik, hogy a részvénypiacon a bika uralkodik, a rendszer
pedig shortra jár, akkor nehezükre fog esni a rendszert követni.

Mivel minden piaci résztvevő szűrőként használja meggyőződéseit a befektetési


információknál, szinte nevetséges azt feltételezni, hogy a traderek tárgyilagosan képesek a
piacon tevékenykedni. Mindegyik tradernek megvan a saját realitása és aszerint kereskedik.
Ha megértik, miként szűrik meg önmaguk dogmáik segítségével az információkat,
automatikusan javíthatnak trading-eredményeiken -különösen, ha meg tudják különböztetni
azt, hogy melyik dogma korlátozó vagy nem produktív.

Ennek megvalósításához pszichológiai tradíng-naplót kellene vezetniük és meggyőződéseiket


minden trade-nál visszakérdezniük és feljegyezniük. Ha aztán elemzik a naplót, gyorsan
fellelik, hogy melyik dogma motiválja és melyik blokkolja Önöket.

Milyen szűrőket alkalmazott Ön a trade-nél, milyen meggyőződéseket a befektetésnél, a


piacon? Milyen érzései voltak a tradingnél: rossznak érzi, ha veszít, jónak, ha nyer?

Próbálja meg ezeket a meggyőződéseket produktívokkal kicserélni. Ez többnyire nem megy


egyik napról a másikra, ez egy folyamat, amelyet végig kell vinni. Minél intenzívebben
foglalkozik vele, annál sikeresebb lesz általa.

Súlyos trading-problémák lépnek fel sokszor néhány gátló dogma miatt az önazonosság vagy
lelkiség szintjén. Mindenekelőtt: ha Ön hajlik arra, hogy a felelősséget valahol máshol, de
nem önmagában keresse, folyvást ugyanazt a hibát fogja elkövetni. El kell jutnia a
meggyőződéshez, hogy személyesen Ön felelős mindenért, ami megesik Önnel - nem a sors,
nem mások és elsősorban nem a piac.

Az önértékelés problémái is gyakran jelentkeznek tradereknél. Sajnos igen nehéz


önmagunknak becsületes választ adni arra, hogy milyen magabiztosak vagyunk. Ha viszont a
veszteségeket személyesnek érezzük, ez világos jele annak, hogy problémáink vannak az
önértékeléssel. Ha rosszul érezzük magunkat, ha vesztünk, és jól, ha nyerünk, ez már
jellemzően személyiségi probléma. Ilyen problémákkal nem jutunk el a tradingben a „lét"
fokára, hanem többnyire megrekedünk a „tevékenység" vagy „követel" állapotában.

50
5. Állapotok és hangulatok

Nem az érzelemszegény trader a sikeres! Szükségünk van érzelmekre, hogy


csúcsteljesítményeket érhessünk el. A tudást, a különböző hangulatokat - a félelmet is -
hatásosan bevetni a trading tökéletesítéséhez: ez egyike a mester-traderek jelen tős
előnyeinek.

Hangulatok határozzák meg viselkedésünket.

Ha kezelni tudja hangulatait, a tradinggel is megbirkózik.

Ismerős az érzés, amikor Önnek szinte minden sikerül? Vannak olyan szakaszok a tradingnél,
amelyekben minden jól működik. Már szinte kísérteties könnyedséggel képes meghozni
trading-döntéseit és láthatóan mindent jól csinál. Gyorsan kijutott veszteséges ügyeiből,
nyomja nyerő pozícióit, és a pénz csak úgy csörög trading-kasszájában.

Bizonyára - sajnálatosan - átélt már olyan időket is, amikor semmi sem működött jól, amibe
belefogott. Ilyenkor minden döntés egy harc a piaccal, Önnek folyton problémái vannak a
piaci ütemének felismerésénél, látszólag csak veszteségeket szenved és ha egyszer nyer is - a
nyereség jelentéktelenül kicsi.

Egészen másként volna, ha Ön ilyenkor önbizalommal telve erezné magát; biztos lenne
abban, hogy stratégiájával hosszabb távon nyerni fog, még ha pillanatnyilag vesztésre áll is.
Ezzel fenntarthatná pozícióját, sőt: talán még meg is erősíthetné. Ugyanaz a helyzet, ugyanaz
a piaci környezet, csak más a hangulat - és ezzel más a viselkedés.

Vannak tehát hangulatok, amelyek meghatározzák viselkedésünket. Hangulatok nélkül


bizonyára nem is tudnánk kereskedni. Minden ügyletet megelőz egy hangulat: hangulataink
motiválnak bennünket a kereskedésben. Hangulatok ezrei léteznek, sokukról van fogalmunk,
másokat talán meg sem tudunk fogalmazni.

A legtöbb hangulat tudatunktól függetlenül keletkezik. Látunk, hallunk, érzünk valamit és


bizonyos hangulattal reagálunk rá. Azok az emberek, akiknek tudatosan, vagy tudattalanul
sikerül magukat segítőkész és produktív állapotba hozni és ezt fenntartani, sikeresebbek és
egyszerűbben és hamarabb elérik céljaikat.

Ha Ön traderként csúcsteljesítményre törekszik, abban a helyzetben kell lennie, hogy


kontrollálja hangulatait. Ehhez tudnia kell, miként keletkeznek állapotok és hangulatok az
agyában. Ha ezt tudja, céltudatosan befolyásolhatja, hogy milyen hangulatba kíván kerülni.

Hogyan keletkeznek a hangulatok?

Létezik egy kapcsolat egy esemény - a mi belső válaszunk erre az eseményre a hangulat,
ami ezáltal fellép - és a viselkedésünk között

Mi váltja ki azt az állapotot, amelyben éppen leledzünk, és miért fűződik minden állapothoz
egy meghatározott viselkedés? Egy állapotnak két fő összetevője van: az egyik a mi válaszunk

51
az eseményre, a másik pszichológiai folyamatok, testtartás, biokémiai folyamatok, légzés és
izmaink feszültsége/ellazulása.

Némelyek megpróbálják biokémiai folyamataikat befolyásolni, hogy más hangulatba


kerüljenek. Ha valaki masszíroztatja magát vagy forró fürdőt vesz, izmai ellazulása folytán
állapota megváltozik. Van, aki egy mélyet lélegzik, mielőtt egy követelmény leküzdéséhez
lát: ez is kísérlet arra, hogy a légzés által hangulata megváltozik. Lehet, hogy Ön is változtat
testtartásán, ha egy bizonyos állapotot kíván elérni.

A „belső reprezentáció" alatt, amely befolyásolja hangulatunkat, azt értjük, amit Ön egy
bizonyos hangulatban elképzel, amit egy eseményről gondol. De az is meghatározhatja
állapotát és viselkedését, ahogy valamit elképzel. Erre egy példa:

Képzelje el, hogy igen nagy veszteség érte. Ennek az eseménynek önmagában még nincs
befolyása az Ön állapotára. Az eseménynek először jelentőséget kell tulajdonítania, belsőleg
kell reprezentálnia azt. Mit jelent ez az esemény, mit gondol róla?

Mondhatja magának, hogy ez a veszteség eltávolította attól a céljától, hogy financiális


biztonságot érjen el. Bár törekedett célja elérésére, ez nem sikerült, a cél a messzi távolba
került. Olyan eredményt ért el, amely jelentősen visszavetette a célja eléréséhez vezető úton.

Az esemény belső realizálására vonatkozóan dönthet teljesen másként is. Gondolhatna arra
például, hogy egy veszteség csupán a következő esély ára.

Ezúttal drágán vásárolta meg ezt az esélyt; ezért a következő ügyletnek megkülönböztetett
figyelmet kell szentelnie.

Az ilyen belső reprezentáció nem állítja figyelme középpontjába a sikertelenséget, hanem


megkísérel a külső eseménynek: a veszteségnek, anélkül, hogy szépítgetné azt, pozitív
jelentést adni. Az az állapot, amely ezt a belső reprezentációt követi, bizonyára nem
frusztráció. Inkább óvatos hangulatot idéz elő.

Rendkívül fontos az, hogy miként reprezentálunk belsőleg egy külső eseményt, mert
hangulatunk függ tőle. Ha megtanuljuk, hogyan kell segítőkész belső reprezentációkat találni
és azokat a tradingnél fellépő összes eseménynél felhasználni, akkor mindig optimális
állapotot tudunk magunkban elérni.

Fontos kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak: Mi készteti az egyik tradert, hogy egy
eseményt így, és a másik tradert, hogy ugyanazt az eseményt másként reprezentálja?

Megint hitrendszerünk, beállítottságaink, értékeink és tapasztalataink azok, amelyek oda


vezetnek, ahogy az eseményeket individuálisan, belső módon reprezentáljuk. Ezért olyan
fontos, hogy segítőkész dogmákat találjunk és tisztában legyünk azzal, milyen
meggyőződések blokkolnak minket. Mert hitrendszerünk rendkívüli befolyással bír a belső
reprezentációra, és ha uralkodni akarunk hangulatainkon, kontroll alá kell vonnunk belső
reprezentációnkat.

52
A hitrendszer mellett van azonban még egy további tényező-csoport, amely befolyásolja belső
reprezentációnkat: ezek élettani adottságaink és az a mód, ahogy azokat alkalmazzuk: Hogy'
lélegzünk, mennyire feszesek izmaink, milyen a vércukor-szintünk és milyen más biokémiai
folyamatok zajlanak éppen testünkben?

Belső reprezentációnk és élettani adottságaink kibernetikai hurkot képeznek, azaz mindkét


tényező kölcsönösen befolyásolja egymást. A világot biztosan másként észleli, ha energiától
duzzadó állapotban van, mint akkor, ha fáradtnak, lehangoltnak és stresszesnek érzi magát.
Ha minden nehézkesnek tűnik, fáradtnak érzi magát, izmai görcsösek, légzése renyhe és
negatív hangulat tölti el.

A hangulat és az élettani adottságok közti kölcsönhatás igen erős és mindkét irányban


működik. Bizonyára átélt már olyant, hogy amikor fáradtnak és erőtlennek érezte magát, azzal
tudta ezt az állapotot leküzdeni, hogy sokat mozgott, például jogginggal. És rögtön eltűnt a
fáradtság, mert aktiválta izmait. Ha félénk, általában nagyon renyhe a légzése. Amint elkezd
mély lélegzeteket venni, enyhül félénksége. Sok példa van arra, miként lehet hangulatunkat
befolyásolni a testtartás és a légzés megváltoztatásával.

A hangulatok tehát a belső reprezentáció mellett azáltal is alakulhatnak, hogy miként


választjuk meg testtartásunkat.

Most, miután tudjuk, hogyan keletkeznek hangulataink, kezünkben a támpont ezek


megváltoztatásához. Ezzel a tudással már kontrollálni tudjuk viselkedésünket.
Viselkedésmódjaink szorosan kapcsolódnak bizonyos hangulatokhoz.

Miért nem reagál mégsem minden ember egyformán, ha bizonyos állapotban van? Az A-
trader talán hangosan szitkozódik és az asztalra csap, ha mérges. A B-trader további
kereskedésbe kezd, hogy bosszússágáról elterelje figyelmét.

Hasonlóan egy folyamatábrához, különböző individuális viselkedésminták vannak az


agyunkban, amelyek bizonyos hangulatokhoz kapcsolódnak. Ezek gyakran olyan
viselkedésmódok, amelyekkel referenciaélményekkel és dogmákkal „felvértezett" agyunk egy
fájdalmas hangulatot próbál enyhíteni vagy kiküszöbölni.

Az A-trader azt tanulta, hogy dühét szitkokkal és csapásokkal vezetheti le, és ez más állapotot
teremt nála. A B-trader tanulmányai viszont azt sugallják, hogy a csúf helyzetet egy újabb
trading feledteti.

Minél gyakrabban reagálunk egy bizonyos viselkedéssel egy hangulatra, annál inkább
bevésődik ez agyunkba. Agyunk azzal tanul, hogy ismétlődően mindig meghatározott
idegsejteket használ - mindaddig, míg ez a viselkedés rutinként automatikusan követ egy
hangulatot. Szélsőséges esetben már csak egyetlen reakció követheti a felindulást.

A legszembetűnőbb ez olyan embereknél, akik valamilyen függőségben szenvednek, például


alkoholfüggőségben. Tegyük fel, hogy valaki stresszes helyzetben alkoholt fogyaszt. Azt érzi,
hogy ettől fesztelenné válik és állapota megváltozik. Agyának van egy referenciaélménye,
hogy a kellemetlen, stresszes állapot alkohollal megszüntethető. Minél többször találkozik

53
agya ezzel a tanulói tapasztalattal, annál valószínűbb, hogy a jövőben stresszes helyzetekben
alkoholfogyasztást javasol a kellemetlen állapot kiküszöbölésére. Minden sikeres
kiküszöbölési kísérlettel igazolást nyernek az agy idegpályái, amíg a stresszhelyzet
automatikusan mindig leállítható, ha az illető az üveghez nyúl.

Hasonló a helyzet a tradernél. Bizonyos káros viselkedésmódok, mint túl-tradelés vagy


hatalmas kockázatok vállalása eltérítik a tradert a negatívnak talált hangulattól. Ezeket a
viselkedésformákat az agy akkor veti be, ha improduktív hangulat lép fel - amelynek
katasztrofális hatásai vannak a trading-számlára.

Egy pszichológiai trading-napló segítségével, amelybe bejegyzi hangulatait, gyorsan


megállapíthatja, vannak-e specifikus hangulatokhoz kapcsolódó viselkedés-formái, és ha igen,
melyek azok. Mivel erős kapcsolat van a hangulatok és viselkedések között, nagyon fontos,
hogy átlássunk ezeken az összefüggéseken. Elengedhetetlen ehhez az önvizsgálat.

Az alábbi táblázatban látható, hogy miként viselkedem én meghatározott állapotokban a


piacon.

Hangulat Viselkedés
Ideges Ide-oda kapkodó, a stopok túl kicsik, túl kis
nyereségek, az érzés, hogy kevés a kontroll,
az állapot asszociált
Relaxált Állapot disszociált, több kontroll, kevés
effektív trade
Szorongó Elpasszolok esélyeket, a piac háta mögött
kullogok és késve lépek be, gyorsan
bonyolítok le és ezzel behatárolom a
nyereséget, nehézségeim vannak, hogy
egyáltalán megtartsak egy pozíciót
Biztos Tudom, hogy mit kell tennem és mikor
Elbizakodott Nagy kockázatokat vállalok, igen
agresszíven kereskedek, nem veszem
figyelembe az exit-jelzéseket, túl sokat
tradelek
Céltudatos Nagyon indulatmentes, kiegyensúlyozott,
tudom, mikor vagyok képes a piacot
nyomni

Fegyelem

Már kezdők számára is tudatossá válik az első fájdalmas veszteségek után, hogy a hosszú távú
kereskedői siker lényeges tényezője a fegyelem. Annál meglepőbb, hogy csak kevés trader
van abban a helyzetben, hogy ezt a felismerést a gyakorlatban alkalmazza. Ennek oka
egyebek mellett a fegyelem fogalmának téves értelmezése.

Általában elfogadott, hogy a fegyelem a szabályok betartásának képessége. Ez a


meghatározás azonban kevés segítséget nyújt, ha tradingról van szó. Talán túlélő marad a

54
piacon, ha betartja szabályait, de soha nem válik olyan kiváló traderré, aki mindig a piaci szint
feletti hasznot képes kigazdálkodni.

A trader ugyanis nem katona, aki menetel a frontra, parancsokat fogad, teljesít és a csatában
esetleg mégis elesik. Nem, a trader hátul áll a sorban és nem bocsátkozik harcba a piaccal. Ő a
generális, rugalmas döntéseivel mindig kész átállni új helyzetekre. Ö szabja meg a
szabályokat, alakítja ki a csapatokat, gondolja ki a stratégiát és hajtja végre azt.

Tehát nem arról van szó, hogy szemellenzősen tartsuk be a szabályokat. Sikeresen kereskedni
annyit jelent, hogy optimálisan kell a legkülönbözőbb helyzetekben viselkedni.
Viselkedésünket viszont lényegében hangulataink vezérlik. Aki tehát kontrollálni akarja
viselkedését, abban a helyzetben kell legyen, hogy hangulatait is kontrollálja.

Nem elegendő tehát azzal a meghatározással elégedettnek lenni, hogy a fegyelem a szabályok
követésének képessége. A fegyelem több ennél. A fegyelem az állapot kontrollját jelenti.
Saját hangulatunkat (állapotunkat) úgy kontrollálni, hogy abban a helyzetben legyünk, hogy
optimálisan reagálhassunk minden követelményre: ez a fegyelem értelme, amely nekünk a
tradingnél jelentősen többet segít, mint az összes többi standard-megfogalmazás.

A fegyelem az éppen leküzdendő feladathoz legjobban illő, optimális, produktív hangulat


megtalálásának képessége és annak alkalmazása. Fegyelmezett traderek tehát minden
pillanatban képesek kontrollálni állapotukat, hangulatukat.

A fegyelem azt jelenti, hogy rendelkezem azzal a mentális erővel, hogy olyan hangulatot
(állapotot) tudok teremteni, amely lehetővé teszi számomra, hogy megfelelő viselkedést
vegyek fel, hogy trading-tervemet és a szabályokat kövessem.

Mindannyian ismerjük a közlekedési szabályokat. Mégis, aligha van olyan, aki egyszer sem
sértette meg ezeket a szabályokat. Miért? Hagyjuk most figyelmen kívül a KRESZ szándékos
megsértésének eseteit, megmaradnak azok az esetek, amikor figyelmetlenek, azaz nem az
optimális helyzetben (hangulatban) voltunk, olyanban, amelynek meg kell lennie ahhoz, hogy
az éppen megoldandó feladatot megoldhassuk. Talán fáradtak, dekoncentráltak, idegesek,
izgatottak, türelmetlenek vagy dühösek voltunk - olyan hangulatban, amely improduktív a
közlekedésben való részvétel szempontjából.

Ugyanez vonatkozik a tradingre is. Enné! is léteznek mind produktív, mind improduktív
hangulatok.

Nagy tévedés volna feltételezni, hogy a jó trader jéghideg és érzéketlen. Mint minden
összetett feladatnál, itt is azzal tűnhetnek ki traderek, hogy abban a helyzetben vannak, hogy a
legkülönbözőbb hangulatokat célzatosan, produktív módon alkalmazzák (lásd a Trading tiz
lépését a 6. fejezetben )

így például a félelem igen produktív hangulat lehet, ha kellő időben lép be. A trader ugyanis
nem csak azt a kérdést teszi fel magának, hogy egy bizonyos tranzakciót elvégezzen-e, hanem
mennyi pénzt kockáztasson ehhez. Ha ebben a döntési pillanatban enged a félelem érzésének,
becsületes választ talál. Ha nem teszi ezt, meglehet, hogy a félelemérzet épp' rossz pillanatban

55
tör rá, mert a tranzakció valós kockázatáról hazudott magának - akkor ugyanis, amikor az
előtt a kérdés előtt állt, mit tegyen: vételt vagy eladást végezzen vagy egyiket sem.

Ebben a helyzetben a félelem rossz tanácsadó, és ha a trader hazudott magának az előbbi


kérdésnél, hogy tudniillik milyen összeget kockáztasson, az gyakran hibás döntésekhez vezet.

A trader ül a monitor előtt és lesi, mint a nyuszi a kígyó előtt, hogy mikor kap vétel-jelzést, de
félelme miatt nem tudja végrehajtani a vételt. Elmulasztja az esélyt és nem tudja követni saját
trading-rendszerét. így fordulhat elő, hogy nem követi a hasznos trading-jelzéseket, mert
improduktív hangulat (félelem) akadályozza a vásárlás pillanatában a döntési folyamatot.

Hagyjuk el a félelmet a pénzvesztéstől; de a következő pillanatban, amikor döntünk a


kockáztatandó összegről, megállapítjuk, hogy például egy 1000 eurós veszteség túl nagy a
veszteség-profilunkhoz képest és kevesebb kontraktust kell vennünk vagy a tradinget
mellőznünk. Ebben az esetben pozitív hangulat a félelem, mert segít nekünk saját kockázati
alkalmasságunknak megfelelő pozíciónagyságot találnunk.

A fegyelemről alkotott érzékünkhöz fontos feltevés fűződik: Képesek vagyunk hangulatainkat


kontrollálni. A hangulatok nem külső tényezőktől függenek, mint sokan gondolják, hanem a
saját belső reprezentációnktól a világról.

Másként kifejezve: Hangulataink attól függenek, hogy mit parancsolunk agyunknak. Agyunk
tehát pontosan azt a hangulatot hozza létre, amelyet mi (többnyire) nem tudatosan parancsban
adtunk neki. Abban a helyzetben vagyunk, hogy parancsra tetszésszerinti hangulatot hozzunk
létre. Ehhez egy példa:

Róbert és Tamás daytraderek. Mindketten DAX-szal kereskednek egy viszonylag egyszerű


trendkövető rendszerrel, mindkettőjük számlája azonos nagyságú és financiális hátterük is
hasonló. A piac oldalaz, aminek az a következménye, hogy a trendkövető rendszer sok hibás
jelzést produkál.

A nyolcadik hibajelzés és 8000 eurós összesített veszteség után Róbert idegei felmondják a
szolgálatot. Hangulata a harag és a düh között cikázik; igen agresszív állapotban van.
Veszteségei azt jelzik neki, hogy ő alkalmatlan. Ez a dühös hangulat még agresszívebbé teszi,
és elhatározza, hogy a következő trade-nél kétszerannyi kontraktot vásárol.

Tamás viszont nyugodt marad, bizakodik és tudja: A rendszernek pozitív várható értéke van,
és oldalazásban téves jelzések jönnek. A veszteségek személyiségében nem érintik, részei a
játéknak.

A következő jelzésnél Róbert belevág és tényleg kétszeres mennyiségben vásárol


kontraktusokat. Tamás viszont a pozíció nagyságára vonatkozó kérdésben továbbra is money-
management szabályainál tájékozódik. Kezdettől fogva ismét mínuszban fut a trade és nincs
messze attól, hogy kistoppolják.

Róbert a profit-loss mezőre pillant, és nem akarja elhinni, hogy veszteségei kettőzött
sebességgel növekedtek az előbbihez képest. Soha nem veszített még ennyit. Félelem és

56
aggodalom fogja el, és úgy határoz, hogy befejezi a kereskedést még mielőtt ki-stopolnák,
mielőtt veszteségei még nagyobbak lennének. Mindent elad. Röviddel ezután fordul a piac és
észrevehetően növekszik. Róbert fel nem foghatja ezt. Ha bennmaradt volna, most nettó
profittal zárhatott volna.

Tamás nyugodtan követi tovább a piac mozgásait és türelmesen vár az eladási jelzésre. Amint
a nap végén lezárja kereskedését, 9000 eurós nettó profit az eredménye.

Miben különböznek Róbert és Tamás? Mindketten ugyanazt élték át, mindkettőjük ellen
ugyanaz játszódott le, mégis különböző hangulattal reagáltak rá. Róbert dühöng, Tamás
nyugodt és bizakodó.

Az átéltek különböző reprezentálása folytán, amely a mindenkori hangulatokban fejeződik ki,


más-más magatartásformák alakulnak ki. Tamás tartja magát szabályaihoz, Róbert felrúgja
azokat és túltradeli számláját. Róbert, ha önkéntelenül is, maga idézte elő az eluralkodó
indulatot, mert agyának azt az üzenetet továbbította, hogy őt kudarc érte. Erre agya válaszul a
szokásos hangulati programot indította be: haragot és dühöt. Tamás viszont azt a jelzést adja
magának, hogy a veszteség része a játéknak, együtt jár azzal. Ez a semleges üzenet lehetővé
teszi, hogy ne csak nyugodt, hanem még bizakodó is legyen.

Nem sikerül azonban mindig pontosan vezérelni és szűrni azokat az üzeneteket, amelyeket
agyunknak továbbítunk. Ilyen esetben gyakran fog el minket olyan hangulat, amelyet nem
érzünk produktívnak és szeretnénk produktívra váltani. Minden sikeres trader közös
jellemzője, hogy rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a kellő pillanatban produktív
állapotba hozza magát. Némi gyakorlattal mindenki megszerezheti a „know how"-t ehhez a
képességhez.

A leghatalmasabb eszköz, amelyet a tradingnél bevethetünk, az a lehetőség, hogy magunkat


bármikor tudatosan az éppen megoldandó feladathoz illő produktív hangulatba hozzuk. Sok
sikeres és rutinos tradernél ez automatikusan megtörténik, szinte önkéntelenül. Mindazonáltal
a trading specifikus helyzeteiben újra és újra ugyanazt a viselkedési rutint használják. A
trading során minden megoldandó feladathoz, minden lépéshez létezik optimális hangulat.

Igen problematikus, ha egyes hangulatokat jónak vagy rossznak mondunk illetve azonosítunk.
Még az úgynevezett jó hangulatok is lehetnek veszélyesek, ha például nagy örömünkben
elbizakodottan és könnyelműen viselkedünk. Viszont egy rossznak tartott hangulat, mint a
félelem, megvédhet minket, ha emiatt kihagyunk egy üzletet, amely esetleg káros hatással lett
volna ránk.

A hangulatok „jó" és „rossz" kategóriákba történő sorolásánál jobb az éppen megoldandó


feladat szerint produktív és improduktív hangulatokról beszélni. Gondoljunk mindig arra,
hogy minden hangulat, produktív vagy improduktív, testünk jelzése.

Mielőtt tehát megíennénk a lépéseket, hogy egy improduktív hangulatból egy produktívba
jussunk, világosan tudnunk kell, hogy az aktuális hangulat jelzés, amely valamit ki akar
fejezni. Ha nem vesszük figyelembe, újból visszatér, akkor már többnyire erősebben. A
legjobb módszer tehát, ha tisztázzuk, mit is közöl ez a jelzés (hangulat).

57
A tradingnél időbeli okokból néha nincs arra alkalom, hogy a magunk improduktív
hangulatával foglalkozzunk. Szeretnénk ismerni olyan módszert, mellyel villámgyorsan
produktív hangulatba kerülhetünk. Erről szól a következő szakasz.

Lépések a fegyelem felé

A fegyelem a legfontosabb tulajdonsága a sikeres befektetőnek vagy tradernek. A fegyelem


azt jelenti, hogy az ember kontrollálni képes érzelmeit, hangulatait és állapotát.

A fegyelmet nem szabad összecserélni a money-management-el. Traderként stabilitást kell


kifejlesztenie magában. Követnie kell a trading-szabályokat és egy olyan rendszert, amely
személyiségére szabott. Ez azt jelenti, hogy ismernie kell magát, és tudnia kell, hogy mit akar
és hol találhatók problémái. Tudnia kell, hogy oldja meg problémáit, merre akar menni,
milyen célt választ. Végülis mindez csak akkor lehetséges, ha állandóan figyeli önmagát.

1. lépés: Ismernie kell magát

Két állapot létezik, amelyben tapasztalatokat lehet átélni: az asszociált és a disszociált.


Mindkettővel tisztában kell lennie.

A világ megismerésének mindkét módja igen hasznos. Az emberek általában erősebb


érzékeléssel rendelkeznek asszociált helyzetben. Soha nem fogja az életet helyesen
megismerni, ha nem vesz fel teljesen asszociált helyzetet. Traderek, akik a piacok hullámzását
szélsőségesen emocionális kilengésekkel követik, többnyire asszociáltak.

A disszociálás igen egyszerű útja ezen állapot kontrollálásának. Fontos a disszociálás ahhoz
is, hogy saját állapotát és cselekedeteit tárgyilagosan ítélhesse meg. Újra és újra tegye fel
magának a kérdést: Mit teszek most éppen? Legyen reális hangulatai megítélésénél.

Azt hiszi talán, hogy egyes hangulatok hasznosak, másik viszont nem. Ez nem igaz. Minden
hangulatnak meghatározott célja van. A tárgyilagosság hangulatok tekintetében annak a
felismerését jelenti, hogy egy úgynevezett negatív hangulatnak az a rendeltetése, hogy Önnek
üzenetet adjon át. Némelyik valami fontosat kíván Önnel közölni.

Ha Ön válaszol erre az üzenetre, a hangulat enyhül. Ha viszont nem veszi tudomásul a


hangulatot, akkor újra és újra, egyre intenzívebb lesz mindaddig, amíg Ön már nem tudja
ignorálni. Ha Ön az úgynevezett negatív hangulatokat kiküszöböli a fejében, ezekkel együtt
ugyanúgy megszüntet fontos információs forrásokat is. Viszont kontroll alatt tudja tartani a
negatív hangulatokat, ha az általuk közvetített üzeneteket fogadja.

2. lépés: Használja mentális erőforrásait

A legtöbb kereskedési probléma bizonyos hangulatok - türelmetlenség, félelem, depresszió,


csalódottság, kedvetlenség vagy mohóság - miatt keletkezik. A probléma oka tehát, hogy a
trader olyan mentális állapotban van, amely a siker szempontjából improduktív.

Tudjuk, az emberek többsége bizonyos hangulatokat óhajt. Az emberek nem pénzt akarnak,
ők elégedettséget, nyugalmat, békét akarnak. Azt az elégedettséget, hogy pénzt kaphassanak

58
vagy valamit csinálhassanak a pénzzel. Az emberek csak azért bocsátkoznak ügyletekbe, mert
egy bizonyos érzést vagy állapotot el akarnak érni.

Amit az emberek akarnak, azok nem az anyagi javak, hanem az az állapot, amely azokhoz
kapcsolódik. Az Ön fegyelmi tervének arra kell összpontosítania, hogy állapotát kontroll alatt
tartsa.

3. lépés: Figyelje meg magát

Ha tárgyilagosan megfigyeli önmagát és fel tudja mérni állapotát, egyúttal abban a helyzetben
lesz, hogy mentális állapotát mindenkor ellenőrizni és módosítani tudja, ha nem segíti Önt.
Már csak egyetlen lépésre van szüksége, hogy tartósan sikeres legyen.

Állandóan figyelje önmagát. Keményen dolgozik, hogy megváltoztassa állapotát; de könnyen


vissza is eshet régi megszokásaihoz. Ezért állandóan figyelje magát, nehogy a régi minta
visszaálljon. Már egyetlen visszaesés is óriási veszteséget okozhat, akár a számla csődjét is.
Itt a legfontosabb feladat a trading-napló vezetése. Rögzítse benne hangulatait és cselekvéseit,
és ez segít feltárni egy gondolkozási mintát.

Fejlesszen ki egy viselkedési iránytűt

Lépések a fegyelemhez

- Figyelje meg önmagát


- Érzékelje hangulatát és hogy milyen jelzést közöl Önnel teste
- Fogadja megértéssel a jelzést és próbáljon rá választ találni.

Ha a trading során nincs ilyesmire ideje, használja ki az öt lehetőséget hangulata


megváltoztatására.

Nincsenek tehát trading-rendszerek, amelyek pénzt keresnek, hanem csak traderek. A trading-
rendszerek csak rövidítései a döntés-stratégiáknak. Trading-kitűnőséggé Ön csak csúcs-
állapotban válhat.

Négy kiindulópont van viselkedése megváltoztatásához:

► Változtasson belső reprezentációján

a) Ez például az adott helyzetet segítő dogmával történhet („Egy veszteség az ára a


következő esélynek").
b) Egyszerűen megváltoztathatja perspektíváját is: „Ez a trade egy a több százból, és
én a jövő hétre már el is feledkezem róla."
c) Az utolsó lehetőség a framing. Framing azt jelenti, hogy egy eseményt más
keretben látunk. Egy veszteséget például nem vereségnek tekint, hanem egy
visszajelzésnek, hogy valami nem tervei szerint fut.

59
A belső reprezentáció megváltoztatásával módosítja hangulatát és ezzel viselkedését is. A
trading során minden fontos eseménynél jussanak eszébe segítőkész belső reprezentációk, és
fejlesszen ki azokból egy viselkedési iránytűt. Ez megmutatja Önnek, hogy milyen belső
reprezentáció milyen hangulathoz és ezzel együtt milyen viselkedéshez vezeti. Ez a feladat
igen időigényes, mert Önnek minden eseményhez (például nyereség, veszteség,
veszteségsorozat vagy Margin Call) különböző belső reprezentációkat kell találnia és ezeket
úgy megfogalmaznia, hogy Önt személyesen meghatározott hangulatokba hozzák.

Egy viselkedési iránytű mindig egyéni, mivel minden tradernek más a hitrendszere és
ezenkívül bizonyos hangulatokhoz különféle viselkedésmódokat sajátított el.

Egy példát egy viselkedési iránytűhöz a következő táblázatban talál: Ugyanazt az eseményt
eltérően jelenítik meg és ezért különböző hatások útján különböző viselkedésmódokhoz vezet.
Ha felállította viselkedési iránytűjét, bármilyen tetszésszerinti hangulatot elő tud idézni, amint
agyának a helyes belső reprezentációt megadja.

Esemény Belső reprezentáció Hangulat Viselkedés


Nagy Ez a veszteség akadályt jelent frusztrált Gyorsabban akarom elérni
veszteség célom: a pénzügyi biztonság felé célomat és rossz esélyekkel
vezető úton. Bár törekedtem, kereskedem
elterelődtem célomtól és olyan
eredményeket produkáltam,
amelyek visszavetettek
Nagy A veszteség az ára a következő óvatos A legközelebbi esélyt Árgus-
veszteség esélynek. Most drágán vettem meg szemekkel figyelem és nagyon
a következő esélyt. Ezért a szelektíven járok el
következő ügyletre nagyobb
figyelmet kell fordítanom.
Nagy Ez egy ritka esemény, de hozzá magabiztos Hagyom a nyereségeket futni,
veszteség tartozik a játékhoz; és emlékszem keveset tradelek, de hatékonyan
korábbi helyzetekre, amelyekben
egy nagy veszteség után nagy
nyereségeim voltak.
Nagy Hálás vagyok a feedback-nak, analitikus Felülvizsgálom trading-
veszteség hogy valami nem a terveim szerint rendszeremet. Talán vétettem a
fut és esetleg sürgős változtatások szabályok ellen? Megváltozott a
szükségesek piacon valami döntő dolog? Ez a
veszteség ritka, de a valószínűség
keretein belül lehetséges
esemény? Milyen gyakran kell
egy hónapon belül ilyen
veszteséggel számolnom?

Az iránytű kifejlesztéséhez járjon el a következők szerint:

Az első lépés arra irányul, hogy egyáltalán lehessen új válaszokat és alternatívákat találni egy
meghatározott állapothoz. Ehhez először meg kell találnunk, hogy mi volt a múltban a
standard-válaszunk egy meghatározott emócióra.

60
Ennél fontos azt hangsúlyozni, hogy elengedhetetlen az indulat pontos azonosítása és
meghatározása. Csak ezt követően tudjuk a viselkedési rutint, amelyet ez a hangulat vált ki,
módosítani.

Ehhez ismét a trading-napló a legfontosabb segítőeszközünk. Állítson fel az összes hangulatra


és eseményre egy viselkedési iránytűt, amely megmutatja Önnek, milyen hangulattal reagált
eddig a belső reprezentáció révén bizonyos eseményekre és ez milyen káros
viselkedésmódhoz vezetett.

Miután felállította a viselkedési iránytű azon részét, amely leírja a múltját, fejlesszen ki
alternatívákat. Minden eseményhez, amely improduktív hangulathoz vezetett, állítson be egy
belső reprezentációt, amelyik produktív hangulathoz vezet. Pontosan gondolja át, milyen
esemény váltott ki a múltban hangulatot, és mi volna az a produktív hangulat, amely ezt a
viselkedést a jövőben leállíthatja és egy alkalmasabbal helyettesítheti.

Amint a példa mutatja, többnyire több produktív hangulat is létezik egy eseményhez. Minél
többet talál, annál több lehetőség nyílik az Ön számára. Ne hagyja abba a keresést újabb
hangulatok és lehetőségek után, mert ezzel javíthatja folytonosan tradingjét.

Mindig dolgozza újra át ezt az iránytűt. Minél pontosabban fogalmaz, annál könnyebb lesz az
Ön számára a jövőben észlelni, hogy milyen okból milyen hangulatban van.

Tűzze ki mindig az új viselkedési iránytűt az íróasztala közelében, elmélyülten használja


állandóan.

► a testtartás megváltoztatásával

Viselkedését azzal is befolyásolni tudja, ha megváltoztatja testtartását, mert minden hangulat


egy bizonyos testtartáshoz kacsolódik. Ügyeljen arra, hogy ne csak belső reprezentációját
változtassa meg, hanem a testtartását is, mivel mindkét tényező együtt alkot egy kibernetikus
hurkot.

Ahhoz, hogy stabil hangulatváltozást érhessünk el, a testtartásnak, légzésnek,


izomfeszültségnek és a belső reprezentációnak megegyezőnek kell lennie. Ellenkező esetben
agyunk ellentétes jelzéseket kap és nem tudja, hogy' reagáljon.

►új viselkedési modellekkel

Találjon minden állapothoz alternatív viselkedési modelleket.

Állapot/hangulat Alternatív viselkedésmodellek


Azonnal leállítom a tradinget és újabb fejezetet
írok trading-könyvembe
Azonnal leállítom a tradinget, felhívok valakit,
Frusztrált aki kedvel engem és olyan dolgokról beszélgetek
vele, amelyek örömet okoznak
Azonnal leállítom a tradinget és elmegyek a
golfpályára, a fitnessz-stúdióba, a szaunába

61
Mint minden tanulási-folyamatnál, arra is trenírozhatja agyát, hogy az eddigi viselkedési
mintáktól eltérő más utakat találjon ki. Ez lehetséges, de nehézkes útja a fegyelem
megtanulásának.

Ha az agy egyszer „elmentett" egy választ egy bizonyos állapothoz, ezt nehéz átírni.
Szenvedélybetegség-szakemberek abból indulnak ki, hogy lehetetlen egy ilyen választ az agy
viselkedési programjából törölni, így egyetlen visszaesés visszavezethet a szenvedélyhez. Ezt
azt jelentené, hogy Ön, még ha új válaszokat tanult volna is meg, gyorsan ismét egy régi
improduktív módszerhez térhetne vissza.

Jó módszer ahhoz, hogy agyát meghatározott állapotok esetén új viselkedési mintákra tanítsa
meg, az ismétlés ősrégi elve. Ismétléssel elérheti a tanultak megszilárdítását. Ez hosszú út: az
új viselkedésminták megtanulása és gyakorlása. De megéri, mert a káros viselkedésmódokat
hasznosakra cseréli.

► emlékezéssel vagy képzelőerővel

Az utolsó módszer ahhoz, hogy más hangulatba helyezze magát és ezzel viselkedését
befolyásolja, abban áll, hogy múltbéli referencia-helyzetekre gondol -vagy, ha ilyenek nem
voltak, egy ilyen szituációt egyszerűen elképzel. Agyunk nem tudja megkülönböztetni a
múltat, jelent és jövőt, Ha egy érzést akarunk produkálni, elegendő meghatározott dolgokra
gondolni.

Egy kérés: ne becsülje alá az állapotkontroll jelentőségét. Nem minden top-trader használja
tudatosan ezt a módszert viselkedeskontrollra. De biztos lehet, hogy ezek a traderek
öntudatlanul is a helyes, tehát segítőkész belső reprezentációkat alkalmazzák. Ha én mester-
traderekről beszélek, nem az átlagos traderekre gondolok, akik az XY kereskedési rendszerrel
egy-két év után megkeresik a maguk 10 százalékát. A kitűnő traderekre gondolok, akik csúcs-
eredményeket produkálnak - és nem csak egyszer, hanem mindig újra.

Ezt a teljesítményt Ön csak akkor érheti el, ha segítőkész belső reprezentációt talál az
állapotkontrollhoz és ha abban a helyzetben van, hogy a trading során csúcsállapotba hozza
magát.

62
6. Produktív hangulatok a trading-sikerhez

A tradingnél léteznek produktív és improduktív hangulatok. Találjon minden feladathoz,


amelyet a tradingnél meg kell oldania, produktív hangulatokat és tanulja meg kontrollálni
azokat

A traderek állapota és létformája

„A legnélkülözhetetlenebb tulajdonságok egyike a kiegyensúlyozottság. A lelki egyensúly


ezen állapota, amelyik képessé teszi a tradert, hogy bármilyen helyzettel higgadtan
szembeszálljon, reménytől és félelemtől nem befolyásolva cselekedjék, elsődleges feltétele
annak, hogy a kríziseken is úrrá tudjon lenni."

Jesse Livermore: A játékok játéka

Mindegyik kezdő tradernek van mindenek előtt egy célja: minél több pénzt keresni! Ez az a
tipikus állapot, amely minden kezdőt jellemez. Neki pénz kell!

Mivel ez az állapot egyedül a birtoklásra (nekem van...) irányul, ezt „having" - állapotnak
nevezzük. Ebből az állapotból származik az összes motiváció és energia. Ebből a forrásból
meríti a trader is önmaga értékítéletét. A siker és a pénz erőt adnak neki és növelik önértékét.
A veszteségek viszont szinte törvényszerűen lerontják önértékelését.

A ,,having" - állapotban kikristályosodik egy szélsőséges polaritás, mert a trader csak a Van
és Nincs (nekem van - nekem nincs) között tesz megkülönböztetést. A nyereségek ugyan
erősítik önérték-érzetét, a veszteségek azonban oly' elbizonytalanítóan hatnak rá, hogy előbb
vagy utóbb elfogy számlája. Mert lehetetlen úgy kereskedni, hogy időnként ne kelljen
veszteséget elszenvedni. Ha beugrik egy veszteség, meginog a trader önbizalma, és
nyereségek nélkül nem jut ismét kiegyenlített állapotba.

Emocionális állapota stabilizációjához tehát egy külső tényezőre (nyereségek) van ráutalva.
Nyereségek nélkül, amelyek, ha rövid távon is, éppúgy a véletlen művei, mint a veszteségek,
traderünk a szó szoros értelmében elveszettnek érzi magát.

Aki a „having" állapotában érzi magát, saját erőből nem talál vissza többé a
kiegyensúlyozottsághoz, ha fellép az egyensúlyvesztés.

A nyereségek is képesek destabilizálni, például ha ezek sorozata a tradernél az önértékelés


túlfokozott érzetét kelti. Ennek a túlfokozott önértékelésnek realitásvesztés a következménye.
A trader elveszti minden respektusát a piacon, és emiatt nagy kockázatokat vállal. Ha ez
ellene fordul, és veszít, nem lesz többé képes okosan kereskedni. Tudatalattija a veszteséget
önértékelése elleni támadásnak érzi és feladja a harcot a piacon.

A traderek a „having" állapotában nem fognak kiegyensúlyozott helyzetet elérni. Mindig a


Van és a Nincs pólusai között inognak ide-oda és átélnek egy érzelmi hullámvasutazást.

63
A tudat szintjén traderünk célja az, hogy sikert érjen el és pénzt nyerjen. A trading-siker és a
pénz azonban trading kiváltságok, amelyek automatikusan fellépnek, ha a tapasztalt trader
kiegyensúlyozott állapotban és a money-management szabályok figyelembevételével
kereskedik. A traderek fő célja tehát nem lehet a siker vagy a pénz, sokkal inkább arra kell
irányulnia, hogy megmaradjon az üzletben („stay in business")

A traderek gyakran kihívásnak tekintik munkájukat. Céljuk ekkor semmi más, mint sikert és
pénzt elérni; a kihívásnak megfelelni és ezáltal önértékelésüket erősíteni.

Bár a kihívás mögött nem rejtezik olyan polaritás, mint a fent említettek, ebből a
magatartásból is kialakulhatnak súlyos trading-problémák. A kihívások utáni állandó
keresgélés automatikusan stresszhez vezet. Ezenkívül léteznek a piacon olyan helyzetek,
amelyekben egyszerűen nincs mit tenni. Aki mégis minden áron kihívásokat keres, nem
gyakorolhat türelmet és elkezd rossz esélyekkel kereskedni vagy megpróbálja futtában
javítgatni trading-rendszerét, remélt nyereségeihez a bölcsek kövét meglelni. Mert a keresés
ezen aktivitása megszerzi a megelégedettség rövid ideig tartó érzetét. A kereskedő nem tétlen,
és azt hiszi, hogy ő sorsa révén már saját szerencséje kovácsa.

A trader, aki keresi a kihívásokat, egyúttal hajlamos lesz nagy kockázatokat vállalni. A
kockázattal való játékot kihívásnak tekinti.

A tudatalattiban gyakran megbúvik ezen állapot mögött a problémák vagy feladatok


elhárításának vágya, amelyek közvetlen megoldásától a trader visszariad. Néha csupán
egyszerűen az unalomtól fél. Ezért állandóan azon fáradozik, hogy tegyen valamit. Ezt az
állapotot „doing"-nak, cselekvéskényszernek nevezhetjük.

A „doing" állapotában a trademek mindig tennie kell valamit, hogy jól érezze magát és
értékelni tudja saját személyét, hogy létezzék. Ez az állapot ugyan - felületesen tekintve - igen
produktív, mégsem segíti a tradert a kiegyensúlyozottsághoz. Stabil, érzelmi egyensúly csak
akkor létezik, ha a trader aktív („doing"). Amint nincs mit tenni, elveszíti egyensúlyát és ezzel
azt a képességet is, hogy sikeres legyen a tradingben.

Traderek a „doing" állapotában többnyire már kijutottak a kezdeti stádiumból, még mindig
nem képesek azonban elérni, hogy folyamatosan nyereséget gazdálkodjanak ki. Kisebb
nyereség-szakaszok után többnyire újra és újra veszteségsorozatok lépnek fel, amelyekben a
trader jobb rendszereket vagy jelzéseket keresgél vagy egyszerűen csak túl aktívan
kereskedik.

A trader optimális állapota az, hogy egyszerűen csak létezzen. Ezt a „being" (létezés)
állapotának nevezzük. Ebben az állapotban olyannak fogadja el magát a trader, amilyen, és
tudja, hogy ő értékes. Az ilyen tradernek nincsenek problémái az önértékeléssel. Higgadtan
veszi az élet dolgait, anélkül, hogy eközben magára öltene az áldozat jelmezét. Tudja, hogy
mindenért, ami ellene hat, 100 százalék felelősséget kell vállalnia, és hogy nem minden
eredmény lehet pozitív, vagy kell annak lennie.

Ez a trader megtalálta trading-stílusát. Ismeri a kockázatokat, de képességeit is. Nem kell


önagának vagy másoknak naponta bebizonyítania képességeit. Tudja, hogy ereje

64
kiegyensúlyozottságában rejlik. Ez a trader kiegyensúlyozottan él, sem a nyereségek, sem a
veszteségek nincsenek rá emocionális hatással. A trading-eredmények nem tudják
egyensúlyából kibillenteni.

Sok trader azt hiszi, hogy ilyen ember nincs, és ezért inkább a számítógépes rendszerekben
hisznek, amelyek ésszerűbben képesek dönteni. Tény azonban, hogy mi, emberek, még
mindig a legnagyobb és legjobb neuronális hálót birtokoljuk. Ha sikerül a „being" állapotában
élnünk és kereskednünk, trading-eredményeink kiválóak lesznek.

Ezen állapot pozitív mellékhatása igazi megelégedettség. Az emocionális egyensúly, amely a


„being" állapotot jellemzi, nemcsak a tradingre hat ki, hanem a teljes életre.

Mondhatná valaki: Az, aki megelégedett, az „jóllakott" is, és kevés kedve lesz a tradinghez.
Aki nem tűz ki célokat maga elé, nem is érheti el a jómódot.

Bármilyen logikusnak tűnik is ez az ellenvetés, mégiscsak olyan, mintha valaki a lóhoz akarná
befogni a kocsit. Mert, ahogy ezt már a bevezetőben említettem, céljai elérésénél a trader által
pontosan meghatározott értékekről van szó. A jómód, mint cél mögött megbújnak olyan
értékek, amelyek a trader tevékenységét vezérlik. Minden tevékenységünk azért van, hogy a
megelégedettség állapotát elérjük. Ha összekapcsoljuk a megelégedettség, a „being" állapotát
a jómóddal, nagyon gyorsan ismét a „having" állapotához érünk vissza.

Minden trading-lépéshez optimális hangulatot

A trading folyamán különböző feladatokat kell megoldanunk. Ezek mindegyike különféle


hangulatot feltételez. Először is elemezzük: milyen feladatokat kell a kereskedőnek a
tradingnél megoldania, aztán keressük meg az optimális hangulatot ezen feladatok
lebonyolításához.

A trade jóval a tervezés előtt megkezdődik. A trading verseny a többi piaci résztvevővel.
Éppúgy, mint egy sportviadalnál, csak akkor állhatunk be a versenyzők közé, ha valóban
fittek vagyunk.

Ajánlatos ezért minden nap a trading előtt vagy rögtön a felkelés után egy kis önellenőrzést
tartani: milyen fitt vagyok ma fizikailag és szellemileg, jól érzem-e magam, milyen privát
ügyek terelhetik el figyelmemet a tradingtől? Kész vagyok-e a versenyre? Van olyan egyéb
ügy, amely akadályozhat? Milyen igényeim vannak?

Ez az önellenőrzés arra szolgál, hogy optimálisan felkészüljön a tradingre. Bizonyára lesznek


olyan napok, amelyeken nem érzi magát egészen jól. Azt, hogy egy ilyen napon akar-e
kereskedni, Önnek kell eldöntenie. Ha igent mond, akkor tudnia kell, miként képes biztosítani
azt, hogy teljes figyelme a piacra irányuljon.

Ha stressz-tényezőkre számít azon a napon, fontolja meg, miként vesz részt a tradingben, ha
egyáltalán részt vesz. Ilyen tényező mindaz, ami figyelmét a tradingről eltereli. Ezek lehetnek
üzleti és magán-jellegűek is. Ha Ön például tudja, hogy délután egy kellemetlen fogorvosi

65
kezelésre kell mennie, már reggel gondolja meg, hogy előtte akar-e kereskedni, és hogy mit
tesz délután a nyitott pozíciókkal.

Az önellenőrzés után rendszerint az intenzív előkészület következik magára a tradingre. Át


kell néznie az aktuális híreket, áttekinteni a chartokat, kitekinteni a kölcsönhatásban lévő
piacokra és ellenőrizni saját rendszerét. Az előkészület ezen szakasza egyúttal a trading-nap
mentális próbája lehet.

Jómagam már a piacnyitás előtt megkísérlem a legkülönbözőbb „forgatókönyveket"


elképzelni. Mit teszek, ha a piac erősen nyit, ha gyengén nyit, ha a vártnál jobb, vagy a vártnál
rosszabb gazdasági adatokat közölnek? Milyen fontos piaci adatokra kell figyelemmel
lennem? Mit teszek, ha a piac megtör bizonyos ellenállásokat és támaszokat? Melyik piacokra
figyelek ma különösen?

Az intenzív előkészület után megkezdem konkrét kereskedési ötletek kidolgozását. Ezek


tervezésénél nem csak azt fontolom meg, hogy hova helyezem kezdő stopomat, hogy melyik
árfolyam-célokat tartom valószínűnek, hanem azt is, milyen nagy legyen a pozícióm, hogy
hány újra-nyitást engedek meg, hogy agresszív vagy kevésbé agresszív tradinget folytatok és
hogy tervezek-e piramis építést.

Az eddigi lépések mindegyikét már a piacnyitás előtt megtettem. Általában megkísérlem a


trading-napra vonatkozó legfontosabb gondolataimat írásba is foglalni, hogy tevékenységemet
trading-naplómban később jobban elemezhessem. Amint nyit a piac, kezdődik a tervezett
trading-ötleteimmel történő belépés várakozási szakasza. Ebben a szakaszban megfigyelem a
piacot és megkísérlem észlelni az összes információt.

Ha egy trading-lehetőséget veszek észre, kezdeményezem a kereskedést. Ennél vigyáznom


kell arra, hogy mindent helyesen tegyek. A megbízást korrekten kell feladnom, nagyon
gyorsnak kell lennem, hogy ne szalasszam el az alkalmat -ezenközben mégis körültekintőnek
kell lennem.

Amint a trade megindult, ellenőrzöm a teljesítést. Ez fontos, mert ha én nem is, de esetleg a
rendelési platform vagy a brókerem hibát követett el. Miután ellenőriztem, hogy úgy teljesült
a megbízás, ahogy óhajtottam, kezdődik a trading megfigyelési szakasza. Ebben megkísérlem
szabályaimat követni és hagyom futni a tradet. Ha azonban nem tervezett dolgok történnek a
trade környezetében, figyelemmel kell lennem és a tradet esetleg idő előtt meg kell
szakítanom. Ha azután a trade befejeződik, még egyszer ellenőrzöm az összes végrehajtást és
bejegyzem trading naplómba.

Egyidejűleg természetesen tovább várakozom újabb trading-alkalomra.

Ezt a rutin-lépéssort elvégzem minden nap. Mindegyik lépés más-más hangulatot követel
meg. Természetesen az is előfordulhat, hogy egész nap kitartok ugyanazon hangulat mellett.
Kétlem viszont, hogy ez produktív lenne. Minden feladathoz optimális hangulat és optimális
perspektíva tartozik. Követhetünk egy asszociatív vagy disszociatív perspektívát. Mindkettő
előnyeit már korábban leírtam. A következő táblázatban felsoroltam minden feladathoz a
helyes perspektívát.

66
Feladat Asszociált Disszociált Hangulat Fókusz
perspektíva perspektíva
Reggeli önvizsgálat Nem Igen Nyitott, meditatív Tág
Intenzív előkészülés a trading- Nem Igen Koncentrált, elemző, Tág
napra fantáziadús
Konkrét kereskedési ötlet Igen Nem Kreatív, aggályos vagy Szűk
kidolgozása óvatos
Várakozási szakasz Nem Igen Nyugodt, később feszült Tág
Trading megkezdése Igen Nem Agresszív Szűk
Ellenőrzés Igen Nem Kritikus Szűk
Trade megfigyelése Nem Igen Fesztelen nyugodt Szűk

Trade megszakítása Igen Nem Agresszív Szűk

Bejegyzések a trading-naplóba Nem Igen Pedáns Tág

Napi elmélyedés Nem Igen Kritikus Tág

A reggeli önellenőrzésnél fontos, hogy disszociált perspektívát kövessünk. Csak ez teszi


számunkra lehetővé igényeink és állapotunk tárgyilagos megítélését. Asszociált állapotban
csupán egyetlen érzés uralkodnék rajtunk. A lehetséges egyéb igényeket, amelyeket ez az
érzés elfed, nem vennénk észre. Fókuszunk -amint ez disszociált hangulatnál tipikus - igen tág
legyen, hogy lehetőleg az összes hangulatot és igényt észlelni tudjuk.

Hangulatunk ezen feladat megoldásához legyen meditatív, elmélkedő. így sikerülhet


önmagunkban elmélyülni. Improduktívnak tekintendők a hangulatok közül például a stressz
és az eufória, a túlzott jókedv, amelyekkel ezt a feladatot aligha lehet megoldani. Ilyen
állapotokban várhatóan felsülnénk a napi önellenőrzésnél, mivel az észlelést ezek a
hangulatok blokkolják.

Miután önvizsgálatát sikeresen elvégezte, már tudnia kell, hogy kiáll-e az aznapi trading-
versenyben, és azt is, hogy milyen igényeire fordítson nagyobb figyelmet a hosszú trading-
napon. Ne hanyagolja el ezeket az igényeket még akkor sem, ha meggyőződése szerint ezen a
speciális trading-napon nem lesz ideje rájuk. Mert minél hosszabban fojt el egy igényt, annál
nehezebb lesz a nap folyamán kiegyensúlyozott állapotban maradnia.

A következő lépésnél fordítson időt a trading-nap intenzív előkészítésére. Ismét nagyon


fontos, hogy perspektívája disszociált és fókusza minél tágabb legyen, ugyanis most is nagyon
tárgyilagosnak kell lennie - ez disszociált állapotban könnyebb.

A trading-nap előkészítéséhez helyezze magát fantáziadús állapotba. Kíséreljen meg minél


több forgatókönyvet elképzelni a trading-napra és a piac lefutására. Minél több szcenáriót
képzel el, annál rugalmasabban tud a nap folyamán az eseményekre reagálni.

További hangulatok, amelyek segíthetnek Önnek ezen feladat megoldásában, a koncentrált és


elemző állapothoz tartoznak. Éppen az elemző állapotban rendelkezik kellő távolsággal a
67
piachoz, hogy terveit tárgyilagosabban kivitelezhesse. Fókusza legyen tág, hagyjon ezzel
szabad mozgást fantáziájának.

Miután így általánosságban előkészítette magát a trading-napra, következik az a szakasz,


amelyben már konkrét kereskedési ötletet tervez meg. Ez a szakasz kivehetően különbözik a
trading-napra való előkészülettől, mivel most kell fókuszát leszűkítenie. Ez leginkább
asszociált állapotban sikerülhet. Sok trader elköveti azt a hibát, hogy trading-napjuk kezdetén
asszociált perspektívát választanak; ez ugyan magas szintű összpontosítást tesz lehetővé, a
szűk fókusz miatt viszont oda vezet, hogy a trader túl keveset észlel és trading-napját
többnyire nem indítja eléggé tárgyilagosan.

Jobb az adott nap megtervezésénél először asszociált perspektívát alkalmazni. Igen produktív
állapot egy trade megtervezésénél a félelem vagy az elővigyázat. Mivel ha Ön ebben az
időpontban a félelmet érzi, valószínűtlen, hogy ez a hangulat Önt később a tradingnél zavarni
fogja. A félelem ugyanis teste jelzése, amely óvni hivatott Önt.

Ha a tervezés folyamán enged a félelemnek, később bölcsen fel tudja majd dolgozni a jelzést.
Jól előkészítette magát? Személyesen elfogadható az Ön számára a kockázat? Megfelel a
trade a trading-tervének, követi saját trading-szabályait? Mindezeket a kérdéseket Önnek
magának kell becsületesen megválaszolnia, ha a trade tervezésénél átmenetileg
aggodalmaskodó állapotba kerülne.

Kissé enyhébb formája ennek az óvatos hangulat. Ez is képes Önt a trade tervezése során
produktívan támogatni.

Mielőtt azonban ténylegesen megkezdené a trading-napot, biztosnak kell lennie, hogy már
nincs féleimi vagy óvatos állapotban. Bármilyen segítőkészek is ezek a tervezésnél, a
tradingnél már káros hatásúak. A trader kezd kételkedni, nincs elég bátorsága a jelzés
követésére vagy túl hamar állítja le pozícióját. Figyeljen tehát arra, hogy a trading-nap
kezdetén nyugodt állapotra váltson.

Ennek a váltásnak biztosítására mindenesetre disszociált állapotot kell elérnie, ha csak rövid
időre is, hogy megfigyelhesse önmagát. Ezt a nyugodt állapotot tartsa is meg. Csak majd
röviddel azelőtt, hogy a piac kezdi megközelíteni az Ön belépési árait, kell feszült állapotot
felvennie.

Gondoljon egy ragadozó állatra, amelyik meglesi áldozatát. Az állat fókusza tág. Csak akkor
szűkül le, ha a zsákmány elég közel jött hozzá, mivel csak akkor válhat vadásszá, akkor tud
teljesen zsákmányára összpontosítani.

Abban a pillanatban, amikor be akar lépni a piacra, ismét asszociált perspektívát vesz fel.
Ekkor agresszív állapotra kell váltania. Fontos, hogy csak a belépésre összpontosítson. Ez a
legjobban agresszív állapotban lehetséges.

Gondoljon például egy gabonatőzsdei-traderre Chicago-ban: neki nem bebillentyűznie, hanem


hangosan kiáltva kell rendelését a pitnél megtennie. Az agresszivitás gondoskodik a

68
szükséges döntési szándékról, mivel aki agresszív az nem fordul már vissza. Könnyebben
átverekszi magát, ezért optimális ez az állapot ebben az időpontban.

Közvetlenül azután, hogy megtörtént a megbízások beadása, és ellenőrizte a teljesülést,


következik a legnehezebb váltás. Az asszociált perspektívából disszociáltra kell váltania. Ha
ez nem sikerül, akkor ugyanis ön - amint ez asszociált állapotban szokásos - minden emóciót
túlzottan érzékelne. Ez aztán rendszerint emocionális hullámvasút-pályára vezet, ha az
árfolyamok az Ön pozíciói javára vagy ellenére alakulnak.

Ha nem sikerülne asszociált perspektívájából kilépni, a trading-nap nagyon megerőltető lesz


az Ön számára, és rövid idő múltán stressz-állapotot érez. Az összpontosítás magas szintjét,
amelyre belépéskor oly nagy szükség van, nem kell az egész trade folyamán fenntartani.

Amikor a tradet megfigyeli, tegye magát fesztelenné. Ez a váltás különösen kezdőknek jelent
nagy nehézséget. Ha viszont vannak konkrét exit-szabályai, akkor most már nincs sok
tennivalója. Már csak exit-szabályait kell követnie, semmi másra nincs befolyása. Ebben a
szakaszban csak akkor tud ellazulni, ha exit-szabályaiban nagyon megbízik. Ha sikerül
ellazulnia, még élvezheti is a tradinget.

Agresszív állapotba és az asszociatív perspektívához már csak a trade megszakításánál juthat


vissza, mivel itt, mint a belépésnél is, meg kell bizonyosodnia, hogy megbízása gyorsan és
helyesen kerül kivitelezésre.

Ha egy napon több jelzéssel is kereskedik, a trading-nap folyamán állandóan váltania kell egy
asszociált és egy disszociált perspektíva között. Ehhez rutinra van szükség, viszont segít
Önnek, hogy a trading-napot jobban kézben tudja tartani.

Ahhoz, hogy feljegyzéseit a trading-naplóba be tudja jegyezni, pedáns állapotba kell


helyeznie magát, hogy pontosan dokumentálhassa, mit és miért tett.

Ha lezárult a trading-nap, ajánlatos kritikus szemmel visszatekinteni rá. Milyen hibát


követtem el? Miként kerülhetem el ezt a hibát a jövőben? Mit tettem jól, mit tehettem volna
jobban? Feltétlenül jegyezze fel az összes gondolatát és következtetését trading-naplójába.

Kiválóság hangulatkontrollal

Bizonyára van a nevezett hangulatokon kívül más produktív állapot is a szükséges feladatok
leküzdéséhez. Fontos az, hogy Ön felismerje, amelyik állapot produktív és amelyik nem és
hogy kihasználja a rendelkezésre álló eszközöket ahhoz, hogy produktív állapotba kerüljön.

Esetleg az is lehetséges, hogy improduktív állapotban keressünk pénzt, de mennyivel több


pénzt kereshettünk volna, ha produktív állapotban lettünk volna? Csak produktív
hangulatokban tudunk optimális döntéseket hozni és csúcsteljesítményt elérni.

Gondoljon két sportolóra, akik fizikailag azonos erőben vannak. A versenyben az győz, aki
mentálisan jobb állapotban van, azaz, aki kiemelkedő állapotban volt.

69
A tradingnél nemcsak egy mechanikus koncepcióról van szó. A trading-kiválóságot, a
kereskedés igazi művészetét csak akkor érheti el ha mentálisan olyan állapotban van, amely
támogatja Önt. Ugyanis csak így képes egy leküzdhetetlen fegyvert a tradingnél bevetni. Ezt a
fegyvert intuíciónak, ösztönös megérzésnek nevezik. A trading művészete azt jelenti, hogy
állandóan sok rutint kell követni, de a kellő pillanatban be kell vetnie az intuíciót.

Ugyanúgy, mint a jó sakkjátékos, aki standard lépések százait ismeri és veti be, de a döntő
pillanatban a partit intuíciója révén nyeri meg, Önnek, mint trademek tudnia kell, mikor segíti
az intuíció. Csak így nyerheti el a kiváló állapotot.

Miként juthat el ebbe az állapotba?

Az alábbi elveket kell követnie, hogy ezt a csúcs-állapotot elérje:

Elhivatottság

Az elhivatottság azt jelenti, hogy valaki kiír magának egy feladatot, és ehhez a feladathoz
elhivatottságot érez. Ha nem érez elhivatottságot a tradinghez, soha nem lesz elég ereje ahhoz,
hogy kibírja a visszavágásokat. Sok mindentől hagyja magát elterelni és nem veti be teljes
erejét trading-céljai eléréséért.

Képzelje el, van két hét szabadsága, és nem tudja, mit kezdjen vele. Tervez egy kirándulást a
tengerhez. Útközben betér egy útszéli büfébe és vesz egy szelet sült húst körettel, elvitelre.
Beszáll a kocsijába, pár kilométer után talál egy hívogató pihenőhelyet, kiszáll, hogy
piknikeljen. Amint kicsomagolja az ételt, észreveszi, hogy az romlott. Joggal dühös.

Mivel jobbat nem tehet, valószínűleg visszahajt a vendéglőhöz és reklamál. Ha panaszát nem
akarják komolyan venni, hívatja a vezetőt. Mivel az nincs ott, felírja nevét és címét, megtartja
a romlott ételt, valószínűleg megmutatja más vendégeknek is, megkéri őket, hogy panaszát
tanúként támasszák alá. Aztán hazahajt és veszi a fáradtságot: ír egy levelet a konszern
központjának, egy másikat az egészségügyi hivatalnak és talán még egyet a helyi újságnak is.
Panasza intézésére rámegy az egész napja.

Hasonlítsuk a fenti szituációt egy másik történethez, amelyben Önnel valami hasonló történik.
Most nincs szabadságon - úton van egy fontos üzleti megbeszélésre. Tudja, hogy csak akkor
juthat el a kötésig, ha pontosan érkezik. Az út igen hosszú, megáll útközben, hogy vegyen
valami ennivalót. Fizet, beszáll kocsijába és továbbhajt. Néhány kilométer után menetközben
kicsomagol, hogy egyék és látja, hogy az étel romlott. Joggal dühös.

Nos, most is visszafordul? Bizonyára nem. Összecsomagolja az ételt, folytatja útját, hogy
odaérjen a tárgyalásra. Amint megérkezik ügyfeléhez, kidobja a romlott ételt. Ez volt az
utolsó eset, hogy gondolt rá. Mert a visszaúton már szárnyal a kötés miatt és nem akarja, hogy
jó hangulatát egy vita a vendéglőssel elrontsa.

Ez a két történet azt kívánja szemléltetni, hogy mit jelent az, ha valaki elhivatottságot érez. Ha
világos célt lát maga előtt, nem hagyja magát kicsiségektől eltántorítani. Ha nincs ilyen cél, az

70
összes erőforrás nem arra vár felkészülten, akkor Ön könnyen eltéríthető és erejét egyéb
ügyekre fordítja.

Elhivatottságot érezni - ez azt jelenti, hogy valamit teljes szívünkből óhajtani,


kompromisszumok, prioritások nélkül. Nem elég egyszerűen azt mondani, hogy mától a
tradingre érzek elhivatottságot. Commitment azt jelenti, hogy minden célt és tervezést
alárendelünk annak a feladatnak, amelyre elhivatottságot érzünk, életünket úgy szervezzük,
hogy minden erőforrásunkat alárendeljük ennek a feladatnak.

Szenvedély

Az elhivatottság és a szenvedély nagyon hasonlítanak egymáshoz. A szenvedélyt éreznie kell


magában. Ezt a szenvedélyt csak akkor tudja felszítani, ha a trading teljes összhangban van az
Ön értékrendjével.

A szenvedély olyan indíték, amely buzdítja Önt és nem is sejtett erőket szabadít fel. A
szenvedély ad lökést a hanyatlások után további tapasztalatok gyűjtésére, új ismeretek
szerzésére. Szenvedély nélkül senki sem lesz kiválóság!

Nagyobb igényesség önmagunkkal szemben

Mitől válik elégedetté? Némi pénzt akar keresni a piacon, vagy egyike óhajt lenni a legjobb
tradereknek? A trading nem hobby, nem szabadidős foglalkozás. Aki átlagos akar lenni,
inkább működtessen néhány hosszú lejáratú befektetést és reméljen öt és tíz százalék közötti
kamatozást. A tradingnél azonban 5-10 százalékos eredmény aligha motivál valakit, ha már
annyi belső erőforrást vetett be. Csak abból lesz sikeres, kiváló trader, aki állandóan
magasabb igényeket támaszt magával szemben.

Támogató dogmák

Sok trader szenvedélyes, viszont olyan dogmái vannak, amelyek behatárolják és


megakadályozzák abban, hogy tényleg sikeres legyen. A meggyőződések jelentőségéről szó
volt már. Hitünk abban, hogy mik vagyunk és mire vagyunk képesek, döntő jelentőséggel bír
teljesítőképességünkre. Csak akkor hozhatunk intuitív döntéseket, ha észlelni tudjuk testünk
intuitív jelzéseit és fel tudjuk azokat használni cselekvésünknél.

Önbizalom

Ehhez az szükséges, hogy megbízzunk saját erőnkben, teljesítményünkben és


tapasztalatunkban. A sikeres traderek lényeges képessége az önbizalom. Önbizalom nem
szerezhető máról holnapra; ezért is van az, hogy még egyetlen mester-trader sem pottyant az
égből.

Önbizalom tapasztalat útján nyerhető. Minél több tapasztalatot gyűjtött valaki, annál
biztosabb lesz mesterségében. Senki se gondolja, hogy hat hónap, vagy akár két év trading
során elegendő tapasztalatot gyűjthet; és a folyamatot semmilyen könyv vagy szeminárium
nem helyettesítheti.

71
Mindamellett segítséget jelenthetnek a könyvek és szemináriumok a tapasztalatszerzésben.
Tanulhatunk saját kísérleteinkből és tévedéseinkből vagy abból, hogy elveket lesünk el már
sikeres traderektől. Ezeknek az átvett tapasztalatoknak is el kell azonban bennünk mélyülniük,
mielőtt kielégítő önbizalmat érezhetünk.

Intuíció

A trading-kiválóság feltételezi azt, hogy az illető képes intuitív döntéseket hozni. Ilyen
döntéseket nem a tudat szintjén hozunk, ezek tudattalan döntések és ezért gyorsan
meghozhatók. Fontos, hogy megtanuljuk, miként bánjunk ezekkel.

Az intuitív döntések egyes tradereknél gyakran csak mentségként szolgálnak: miért hágták át
szabályaikat. Tudjuk azonban, hogy a szabályok követésének képessége a helyes állapottól
függ. Ezért fontos, hogy produktív állapotban legyünk, ha intuitív döntéseket akarunk hozni.

Aki stresszes állapotban van, nem lesz képes helyes intuitív döntéseket hozni. Ugyanez
érvényes, ha túlzottan kötődött egy célhoz. Az egyedüli állapot, amely lehetővé teszi intuitív
döntések meghozatalát, a kiegyensúlyozottság. Ez a zavartalan nyugalom állapota.
Semmilyen nyomás, sem financiális, sem pszichikai, nem hajtja a tradert átgondolatlan
akciókra. A „being" állapotában van és így félelemtől és reményektől nem befolyásolva
hallgathat a belső hangokra.

Ez az oka annak, hogy miért sül fel olyan sok trader. Soha nem érik el a kiegyensúlyozott
állapotot.

Csak akkor lehetnek ösztönös megérzéseink, ha már a tapasztalatok széles skálájával


rendelkezünk. Azok a döntések, amelyeket már ezerszer meghoztunk tudatosan, egyszer csak
fellépnek tudattalanul.

Talán emlékszik még, mennyi nehézséget okozott az első vezetési órán a kuplung és a
sebességváltó egyidejű kezelése. Ha elfelejtett a kuplungra lépni, visítottak a fogaskerekek (és
kiabált az oktató). Amint egyre többször vezetett autót, úgy vált egyre automatikusabbá a
váltás komplex művelete - amíg elérte azt, hogy oda se figyel. Már tudattalanul végzi, és
figyelmet sem kíván.

Éppígy van ez a tradingnél: minél gyakrabban hajt végre egy rutinos tradinget egyazon minta
szerint, annál egyszerűbb lesz az intuitív döntések meghozatala.

Faktorok és minták, amelyeket gyakran alkalmazott - anélkül, hogy különösebb jelentőséget


tulajdonított volna nekik -, tudatalattijában egy képpé álltak össze. És a pontos döntési
stratégia ismerete nélkül is felkelthetnek Önben olyan érzést, hogy most érkezett el egy trade
ideje.

Az intuitív trade nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül lehet hagyni a szabályokat. Önnek
továbbra is szigorúan a kockázat és money-management-jéhez kell tartania magát. Gyakran
jelent azonban segítséget az intuíció egyes döntések gyors meghozatalában.

72
Miként lehet ilyen intuitív döntéseket előmozdítani? Mindenek előtt hosszas tréninget és
tradinget igényel. Tekintse meg chartok ezreit és figyelje meg nagyon pontosan a piaci
hangulatot.

Ellenőrizze állandóan saját döntéseit. Mit látott, hallott és érzett? Nagy segítségére lehet
ebben a pszichológiai napló, amelybe minden tradenél feljegyezte észleléseit.

A legfontosabb azonban, hogy bízzék önmagában és alakítsa ki saját trading-stílusát. Ez azt is


jelenti, hogy nem kell állandóan kérdezősködni, el kell fogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak.
Szokjon hozzá. Ne is kísérelje megérteni az intuíciót, csak higgyen benne.

Ne harcolj, kereskedj

„Ezekben az ütközetekben harcolni és győzni nem a legnagyobb teljesítmény. A legnagyobb


teljesítmény az, ha harc nélkül megtörjük az ellenség ellenállását."

Sunzi: A háború művészete.

A traderek gyakran tekintik feladataikat harcnak - harcnak a piac ellen és harcnak


önmagukkal. Még ha mozgósít is ez a szemlélet egy csomó erőforrást és motiválja is a tradert,
utóbbi mégsem képes elérni a kiegyensúlyozottság állapotát.

Aki harcol, annak meg kell erőltetnie magát. Még nem találta meg az utat céljai eléréséhez, és
mégis állandóan akciókban kell részt vennie. Gondoljon csak a „being" állapotára: az abban
különbözik a „doing"tó\ és a „having"-Xö\, hogy a trader kiegyensúlyozott és nem kell
állandóan aktívnak lennie.

A harc azt jelenti, hogy sok erőt kell befektetni. Azok a traderek, akik állandóan harcolnak,
vagy hamar kiégnek vagy egészségkárosodást szenvednek.

A trading-sikernek semmi köze a harchoz, annál több a személyiséghez. Csak az érheti el az


igazi kiválóságot, aki nyílt, rugalmas és kiegyenlített, és magasfokú (mégsem túlzott)
öntudattal és ezzel együtt önbizalommal rendelkeznek.

A vesztesek éppen az ellenkező tulajdonságokban tüntetik ki magukat. Tessék csak egyszer


beleolvasni internetes trading-boardokba. Hány trader kelt gyűlöletet, irigységet,
rosszindulatot, hányan türelmetlenek és rugalmatlanok! Feltette már azt a kérdést, hogy miért
nyilatkoznak ezek az úgynevezett traderek ilyen mérgesen? Valószínűleg a dühüket vezetik
le, mert elvesztettek egy harcot a piacon.

Abban a pillanatban, amikor a tradinget már nem tekintik harcnak, akkor lesznek sikeres
traderek - vagy akkor szűnnek meg kereskedni!

73
7. Hogy döntöm el, melyik a jó fogadás?

A traderek kockázatmenedzserek. Senki sem tudja, hogy egy jó vagy egy rossz trade áll-e
előtte, de a jó traderek mindig tudják, mekkora a kockázatuk

Piacelemzés és jelentősége

Ismer valakit, aki megjósolja Önnek a jövőt? Én - sajnos - nem ismerek ilyet, mégis hosszú
időn át azt hittem, hogy ez a részvénypiacon másként van. Valójában meg voltam győződve
arról, hogy a részvénypiacon - a természettudományokhoz hasonlóan - vannak törvények,
amelyek leírnak egy ok-okozati mechanizmust, és a mozgások a piacokon követik ezeket a
törvényeket. Még ha ez volna is a helyzet, mindig hiányoztak azok az eszközök, amelyekre
szükség lenne a jövőbe-látáshoz: milyen események lépnek fel holnap vagy holnapután,
törvényszerűen kifejtve hatásukat a piacra.

Ha már nem sikerül a jövőbe látnunk, legalább azt szeretnénk feltételezni, hogy a jövőbeni
árváltozások legalább részben a történelmi ármozgásoktól függenek. Hogy az árak emelkedni
vagy esni fognak, az alkalmasint függvénye lehetne az eddig bekövetkezett ármozgásoknak.
Az ilyen feltevést mutató piacelemzéseket többnyire technikai elemzésnek nevezik.

Még ha nincs is semmilyen összefüggés a múltbeli árak és a jövőbeliek között, érjük be azzal
- így érvelnek gyakran -, hogy elég sok trader egyszerűen ebből indul ki, erre alapozza
kereskedését és ezzel veszi figyelembe a technikai elemzés eredményeit. Ezt nevezzük
„önmagát beteljesítő jóslatnak".

A chartoknak vagy indikátoroknak kell útbaigazítást adniuk a jövőbeli ármozgásokról.


Bármilyen vonzó is ez a gondolat: a tradingnél az ilyen meggyőződés hamar akadállyá válhat.
A legtöbb trader rugalmatlanná válik, amint elemzésükkel eljutnak egy piaci véleményig.
Ekkor sem arra nem hajlandók, hogy saját piacértékelésük ellen kereskedjenek, sem
pozícióikat nem fogják az árfolyam-cél elérése előtt zárni. Soha nem hagynak pozíciókat
futni, ha árfolyam-céljaikat már elérték.

Ezzel a merevséggel sok lehetőségtől fosztják meg magukat. Gyakran úgy vélik, hogy egy jó
elemzés kiegyenlítheti a rossz kockázat-menedzselést.

Általában túlbecsülik egyes indikátorok vagy chart-minták „jóserejét". A piacok


megjósolhatóságának ideája sok tradert térit hamis útra, ha működőképes trading-rendszerek
fejlesztéséről van szó. A fejlesztési munka nagy része ekkor arra összpontosul, hogy növeljék
a rendszer találati valószínűségét. Itt a találati valószínűség mellékes. Sok sikeresnek vélt
kereskedési elképzelés és rendszer sikeressége 50 százaléknál kisebb találati arányt mutat.

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy egy rendszer egy évben tíz tradet generál. Hetet
ezekből veszteséggel stop-polnak, csak három jelzés eredményes. Ha a rendszer félrefut,
minden alkalommal 1000 eurót veszít, ha nyer 2500 eurót ér el; és mivel a rendszer az esetek
30 százalékában sikeres, 500 euró plusz marad.

74
Ezért egyáltalán nem szükséges az ármozgásokat pontosan megjósolni ahhoz, hogy sikeres
trader lehessen valaki.

Ezzel kapcsolatban gyakran felvetik, hogy a rendszer még sikeresebb lenne, ha a vesztes
tranzakciók számát csökkenteni lehetne.

Az, hogy egy magányos trade nyerő vagy vesztő lesz, olyan folyamattól függ, amely felett
nincs kontroll. Ha lenne kontrollja, természetesen csakis nyertes tranzakciókat bonyolítana le,
és 100 százalékos találati aránya volna. Ha tehát tudjuk, hogy bizonyos tényezők felett nem
rendelkezünk 100 százalékos kontrollal, egyáltalán nem kell kísérletezni vele. Ez ugyanis azt
jelentené, hogy a trading-eredményért folyó játszmánkban a szerencse- és pech-tényezőnek is
szerepet hagynánk.

További érv amellett, hogy a piaci prognózisok sok trader számára problematikusak lehetnek:
alapjában véve ragaszkodunk szívünk (jobban mondva énünk) jogához. Ha egyszer már
kialakítottuk véleményünket, akár a piacról, akár másról, nehezünkre esik ezt a meggyőződést
feladni. Véleményünket minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédjük - ami a
tradingnél igen drága dolog lehet.

Még a lehetséges veszteségeknél is rosszabb az emocionális destabilizálódás, amely akkor lép


fel, ha egy veszteség-sorozat után be kell látnunk, hogy nem volt igazunk. Társadalmunk nem
tűri meg a veszteseket; már az iskolában megtanultuk, hogy csak „helyes" vagy „hibás"
létezik. Ha valamit hibásan teszünk, az nem eredményez jó közérzetet. A trader minden
veszteség után rosszabbul érzi magát és belecsúszik a veszteség-spirálba.

Leszögezhetjük, hogy megbízható piaci prognózisokat nem lehet felállítani, mert a jövőt senki
sem képes megjósolni és a piacelemzések akadályozhatják a tradert rugalmasságában és
hangulata megválasztásában.

Honnan tudhatja meg akkor a trader, hogy long vagy short menjen, ha a piaci prognózisok
értékelhetetlenek számára? A kérdés megválaszolásához nem kell a jövőre irányuló
prognózist készítenie, csupán meg kell figyelnie, mit tesz éppen a piac.

Talán segítséget nyújthat a következő hasonlat: El akar menni sétálni és azon gondolkozik,
hogy vigyen-e ernyőt magával vagy ne. Döntése meghozatalához megnézheti a meteorológiai
előrejelzést, amely azonban a piaci prognózishoz hasonlóan bizonytalan, vagy egyszerűen
kinéz az ablakon és megnézi, milyen a pillanatnyi idő. Ha süt a nap, hagyja otthon az ernyőt,
ha esik, vigye magával. Ha a helyzet nem ilyen egyértelmű - maradjon inkább otthon!

Pontosan úgy, mint a fenti hasonlatban, figyelje meg a trader, hogy mi történik a piacon és
cselekedjék aszerint. Ha emelkedik: vásároljon, ha esik: adjon el, de ha nem lehet tudni
emelkedik-e, vagy esik, akkor legjobb, ha nem kereskedik.

Ahhoz, hogy a piac állapotát meghatározhassuk, nem szükséges azt sok ráfordítást igénylő
fundamentális vagy technikai elemzésnek alávetni. Sokkal alkalmasabb a „legkisebb
ellenállás útját" megkeresni. Jesse Livermore alkalmazta ezt a fogalmat „Játékok játéka" c.
könyvében; ez az egyszerű módszer még ma is igen hatékony.

75
Pontos megfigyeléssel felfedhető, miként reagál a piac a hírekre és a korrelációban álló
piacok mozgásaira és milyen tünetekkel futnak le mozgásai.

Egy bika-piacon a jó hírek élénkülést idéznek elő, a piac viszonylagos erőt mutat a
korrelációban lévőkkel szemben és általában dinamikus kitörések következnek be. A rossz
hírekkel a piac többnyire jól megbirkózik, néha figyelembe se veszi azokat.

Egyszerűen megfogalmazva: a tradernek mindig a piaccal kell kereskednie. Ha emelkedik a


piac - vásároljon, ha esik - egyszerűn adjon el. „Ne fordulj szembe a piaccal", „A trend a
barátod" (The Trend is Your Friend) - ezek régi trading-bölcsességek, amelyek ugyanazt a
viselkedésmódot javallják.

Ebben a módszerben természetesen nincs semmi garancia arra nézve, hogy a piac pont azt
követően, hogy végrehajtottuk tranzakciónkat, nem fordul szignifikánsan és nem tanúsít más
viselkedést, mint amilyet megfigyeltünk. Éppúgy, mint ahogy hirtelen eleredhet az eső, bár
néhány perce még sütött a Nap, a piacon is adódhatnak hangulat-fordulatok. Ez még nem
okoz nagy pénzveszteséget, erről gondoskodik stop-unk.

Nem zárja-e ki egy ilyen esemény teljesen a trend-ellenes működést? Az első pillantásra igen,
mivel az én ajánlásom úgy szól: kereskedj a trenddel. Ennek ellenére nem lenne okos dolog,
ha a trader kizárná a trend-ellenes trading lehetőségét saját belépési módszerével.

Nagy pénzt nem egyes árfolyam-ingadozásokkal nyer az ember, hanem trendekkel. A piac
nagy mozgásai teszik a tradert gazdaggá. Ezért nem szükséges a csúcson eladni és a
mélyponton venni. Fontosabb, hogy egy nagy mozgás momentumát felismerjük és abban a
helyzetben legyünk, hogy ezt a mozgást messzemenőkig ki tudjuk használni. Tehát főleg nem
az a fontos, hogy a mélyponton vásároljunk vagy elkapjuk a csúcsot egy short-nyitáshoz,
hanem az, hogy akkor kereskedjünk következetesen, ha a trend-forduló már kikristályosodott.

Ilyen összefüggésben még egyszer visszautalnék a legkisebb ellenállás útjára. Az árak mindig
dinamikusan hatnak a legkisebb ellenállás irányában. Ez a mozgás természetesen nem
végtelen, egyszer bekövetkezik az a pont, amelynél a mozgás először gyengül, ellenállások
miatt lelassul, majd éppen az eddigivel ellentétes irányba fordul. Az árak ezután ehhez az új
úthoz igazodnak. A türelmes trader azonban megvárja, hogy a piac tényleg új irányt vett-e,
mivel többnyire nincs sok értelme egy mozgásnak a piacon elébe vágni.

Lehetetlen azt a pontot nagy biztonsággal meghatározni, amelynél egy trend ellen akkora
ellenállás nyilvánul meg, hogy már nem képes mozgását folytatni. Jómagam ezért részesítem
előnyben a trend irányú stratégiákat.

Ennek ellenére bizonyos esetekben ésszerű lehet trendfordulásokra fogadni. Ehhez két
előfeltétel szükséges. Először is a tradernek már ki kellett fejlesztenie egy módszert, amely
legalábbis felismeri, hogy az ellenállás az aktuális trendnél érezhetően nagyobb lett. Ügyelnie
kell arra, hogy az összes megfigyelés a legkisebb ellenállás útjára vonatkozóan nem a jövőre
irányul, hanem a piac lezajlott és aktuális eseményeit értékeli. Ha tehát a trader a trendváltásra
spekulál, előzetesen már észlelnie kellett, hogy a futó trenddel szembeni ellenállás kivehetően
megnövekedett.

76
A második feltétel pedig az, hogy a trade hozama a vállalt kockázat arányában igen magas
legyen. Ha valaki trendváltásra spekulál, akkor céljául nem azt kell kitűznie, hogy a piacon
pár pontocskát nyerjen, hanem vállalt kockázatának sokszorosát. Tegyük fel, hogy a kockázat
a vételtől a stop-ig 20 pontot tesz ki egy tetszőleges piacon. Ha valaki ilyen esetben belép egy
trend elleni trade-be, akkor árfolyam-céljának legalább 60 pontos nyereséget (a kockázat
háromszorosát) kellene eredményeznie.

Habár én trend-ellenes trading-stratégiákat alkalmazok, minden tradernek azt tanácsolom,


hogy főleg trendkövető stratégiákra összpontosítson. Ez lényegesen egyszerűbb módja a pénz
(sok pénz) megkeresésének a piacon. Majd csak ha abban a helyzetben lesz, hogy sikeresen
kereskedik trend-irányú stratégiákkal, akkor alkalmazzon trading-repertoárja kibővítéseként
trend-ellenes stratégiákat is.

A piacelemzés jelentősége nem azon múlik, hogy a piac irányulását nagy találati
valószínűséggel előre jelezzük. Fontosabb az, hogy segítségével összeállíthassuk a realitások
komplex palettáját az áttekintés biztosításához. A piacelemzés nem mértékadó a trading
sikeréhez. Nem azért van, hogy előre jelezze az ármozgásokat, hanem azért, hogy
felbecsülhessük a kockázatot, megállapíthassuk, hol vannak a határok, merre tart a legkisebb
ellenállás útja. Soha nem szabad arra használni, hogy valamit igazoljunk vele, különösen nem
egyetlen pozíciót.

Úgy kell használni a piacelemzést, mint egy térképet, amelyen különböző utak láthatók. Ha
Ön a szokásos értelemben használja - a piac irányulásának előjelzésére -, a térkép csak
egyetlen utat fog mutatni. Nos, azok a térképek, amelyeken csak egy út látható, igen
primitívek, és csak akkor adnak tájékoztatást, ha azt az egy utat nem hagyjuk el. Hiszen a
térkép sohasem maga a realitás, hanem azt jelenti, hogy el fogunk tévedni, ha az előre kijelölt
útirányt elhagyjuk.

A jó traderek másként használják a piacelemzést. Céljuk egy minél komplexebb térkép


megrajzolása, amelyik ugyan szintén nem a realitást ábrázolja, mégis segít nekik a realitást
megközelíteni. Ezeken a térképeken sok útvonal szerepel; szerepelnek rajta ellenállások és
szupportok, mint ahogy a térképen hegyek és folyók. Egyik térkép sem mutatja meg azonban,
hogy egy bizonyos akadály leküzdhetetlen-e, vagy sem. Sokkal inkább utal arra, hogy az
utakon nehézségek jelentkezhetnek.

A hozam-kockázat arány

Ha a piacelemzés segítségével nem tudunk rájönni, hogy merre halad a piac, miként tudná a
trader meghatározni, hogy a következő trade értelmes-e vagy nem? Ő csak azt tudja, hogy
tétet kell tennie, de nem ismeri a nyerés valószínűségét ennél az ügyletnél.

A tradernek döntenie kell, hogy jó fogadás áll-e előtte vagy rossz. Mivel a nyerés
valószínűségéről semmit sem tud, el kell fogadjon egy feltételezést. Ha abból indulunk ki,
hogy a trading-eredmény olyan véletlenszerű, mint egy pénzfeldobásé, akkor tanácsos lenne
egy 50 százalékos találati arányt feltételezni. Ahhoz, hogy a biztos oldalon legyünk, és nem

77
akarunk magunknak nehézségeket a piacon, induljunk ki abból, hogy találati arányunk 50
százalék alatt van.

Miként lehetünk azonban sikeresek, ha csak kevesebb, mint a felét nyerjük meg trade-
jeinknek, mondjuk 40 százalékát? Ez csak akkor működőképes, ha nyereség esetén
lényegesen többet nyerünk, mint amennyit veszteségnél elveszítünk.

Egy példa ehhez: Képzeljen el tíz véletlenszerű tradet. Hat tranzakció 100 eurós veszteséggel
zárult, kettőt nullában kistoppoltak, és csak kettő ért el 400 eurós nyereséget. Ebben az
esetben nyerünk, még ha tranzakcióink 60 százaléka negatív volt is, összesen 200 eurót, mivel
a nyerség utáni fizetségek jóval magasabbak voltak, mint a veszteségek.

Egy fogadás akkor jó, ha a hozam jóval magasabb, mint a kockázat. Sajnos előre nem
ismerjük trade-ünk hozamát - tehát nyereségét. Amit viszont ismerünk, az a kontraktonkénti
maximális veszteségünk. A különbség a belépés és kezdeti stopunk között az a maximális
összeg, amelyet készek vagyunk elveszíteni. Ha abból indulunk ki, hogy nincs slippage2,
akkor ez az összeg a kockázatunk.

Miként tudjuk azonban hozamunkat meghatározni? Az ugyanis csak a tranzakció befejeztével


válik ismertté. Ezért úgy kell terveznünk, hogy a hozam helyett kalkulációnkban egy
lehetséges árfolyamnyereséget veszünk figyelembe.

És ebben rejlik az árfolyampotenciál realisztikus felbecsülésének nehézsége. Ezen becslés


elvégzéséhez előbb válaszolja meg a következő kérdéseket:

Milyen időtartamot jelent Önnél egy tipikus trade átlagosan: egytől öt percet, egy órát vagy
egy napot?

Milyen idősíkon teszi meg belépési döntését: tick-chart, ötperces chart, órás chart?

A válasz ezekre a kérdésekre megmutatja Önnek, milyen hosszan van általában egy trade-ben.
Most meg kell neveznie, mik voltak a múlt ezen időszakában a realisztikus piaci mozgások az
aktuális piaci ingadozások (volatilitás) figyelembevétele mellett.

Vegyünk egy DAX-os daytradert, aki szokás szerint csak egy tranzakciót végez és
trendkövetőén működik.

- Tudnia kell, mi az átlagos napi ingadozás a DAX-nál (például 60 pont).


- Tudnia kell, mikor valószínű, hogy a piac tovább fut annak ellenére, hogy
az átlagos ingadozás nagy részén már túl van (például új piaci híreknél,
fontos technikai kitöréseknél stb.).
- Fel kell ismernie a támaszokat és ellenállásokat.
- Tudnia kell, hogy a kereskedési napon nyilvánosságra hoznak-e fontos
gazdasági híreket, amelyek esetleg növelik az ingadozást.

Ezen állandó paraméterek figyelembevételével határozhat meg a trader tradingjéhez egy reális
árfolyam-célt. A különbség az árfolyam-cél és a belépés között megadja a hozamot, amely a
lehetséges trade-ből következik.

78
Ezt a hozam lehetőséget kell a tradernek a kockázatával összevetnie, ha meg kívánja tudni,
hogy a trade jó fogadás-e, vagy sem.

A hozam az az összeg, amelynek megnyerését elvárom, ha elérhető az árfolyam¬cél; a


kockázat az az összeg, amelyet elveszítek, ha kezdeti stopnál kistoppolnak.

Rossz a fogadás, ha a vesztő és a nyerő ügyletek aránya nagyobb, mint a hozam-kockázat


aránya. Ha például a vesztő ügyletek aránya 60 százalék, akkor a hozam-kockázat aránynak
nagyobbnak kell lennie, mint 1,5; ezzel a trade elfogadható és a trader számára jó fogadást
jelent (vesztő ügyletek / nyerő ügyletek < hozam¬kockázat arány; tehát 0,6/0,4=1,5).

Én traderként megkísérlem az életemet megkönnyíteni és sikeres is akarok lenni, ha ügyleteim


kevesebb, mint 50 százalékát nyereséggel zárom. Nekem ezért mindig rossz fogadás lenne az,
amelynél a hozam-kockázat aránya 1,5 alatt van. Csak akkor lépek be egy tranzakcióba, ha
kockázatom legalább másfélszeresét megkereshetem.

Ezt a hozam-kockázat arányt azonban csak a trade megítélésénél alkalmazom. Amint


megnyitottam egy pozíciót, már semmilyen szerepet nem játszik nálam, mivel a piacot
meggyőződésem szerint nem lehet prognosztizálni.

A hozam-kockázat arány kritikája

Az a koncepció, hogy soha nem szabad olyan tranzakcióba belépni, amelynél legalább a
lehetséges kockázat 1,5- vagy 2-szeresét, esetleg akár a háromszorosát is nem lehet
nyereségként elvárni, bizonnyal egyike a legrégibb és legésszerűbb trading-koncepcióknak.
Ezt néha risk-reward-ratio-nak nevezik trading-könyvekben.

Mégis hangsúlyoznom kell egy világos figyelmeztetést: az árfolyam-cél meghatározása


semmi más, mint kísérlet a piac előrejelzésére. A szóban forgó koncepció azt feltételezi, hogy
ha a piac irányát helyesen becsültük meg, akkor még a mozgás mértékét is felbecsülhetjük.
Az én filozófiám viszont azt mondja, hogy a piac előre nem látható. A jövő bizonytalan, és
senki sem tudja előre megmondani, hová tart a piac, főleg azt nem, hogy meddig. Egy trade
teljesítőképességét kifürkészni - ez még merészebb, mint a piacelemzés, amely csupán azt
kísérli meg, hogy eltalálja egy jövőbeni mozgás irányát.

Tudjuk, hogy nem állíthatunk fel prognózist. Miért javaslom akkor mégis a hozam-kockázat
arány meghatározását minden trade előtt?

Azért, mert a hozam-kockázat arány figyelembevétele általában megvéd a bolondságoktól.


Túl gyakran loholnak traderek a piac mögött, amikor a mozgások nagyrészt már lefutottak és
a nyerési lehetőség már minimális. Általában az érhető el a hozam-kockázat arány
számításával, hogy a traderek kevesebbet kereskednek, tranzakcióik viszont megfontoltabbak.
Az nem fontos, hogy az árfolyam-cél ténylegesen realizálódik-e; meglehet, hogy a pozíciót
már előbb nyereséggel kistoppolják, de előfordulhat az is, hogy a piac jóval tovább megy a
árfolyam-célnál. Ami számít, az az, hogy a trader rendelkezzék egy feltétellel, amely arra
készteti, hogy trading-koncepciója és a statisztika értelmében ésszerűen kereskedjék.

79
Egy elrettentő példa: 20 pontos kockázatnál ötpontos nyereségre spekulálni -esztelenség.

A hozam-kockázat arány statisztikai koncepció, amely szorosan kapcsolódik egy trading-


stratégia elvárt értékéhez (lásd ehhez alább „Az elvárt érték" c. szakaszt). Ennek a trader
számára lehetővé kell tennie a pozíció megnyitása előtt az ésszerű döntés meghozatalát.
Ehhez fiktív értékekkel és feltevésekkel kell dolgoznia. Az adott feltevések (mint találati
arány, kockázat és árfolyamcél) segítségével matematikailag meghatározható, hogy a trade
ésszerű (racionális), vagy nem. Ha a döntés eleve a trade-re esett, a hozam-kockázat aránynak
már semmi szerepe nincs.

Le kell tehát szögezni, hogy ezzel az eljárással nem lehet meghatározni, hogy meddig megy el
a piac, hanem csak azt, hogy ésszerű lenne-e egy trade-be belépni addig, míg a piac a
megadott árfolyamcél felé halad. Ha a trader azt számítja ki, hogy ez statisztikailag nem
racionális, akkor álljon el az ügylettől.

Találati arány és Payoff-Ratio

Payoff-Ratio jelentése: A nyerő ügyletek átlagos nyeresége osztva a vesztő ügyletek átlagos
veszteségével.

A hozam-kockázat aránnyal találtunk egy eszközt, amellyel megítélhetjük, hogy a trade jó


fogadás-e, vagy sem. A rossz fogadások elkerülése hozzásegíti a tradereket a piaci túléléshez
és teljesítményük javításához. Mivel azonban nem láthatunk a jövőbe és így fogadásunk piaci
kimenetelét sem látjuk előre, fennáll a fogadás elvesztésének kockázata.

Lépjen be a trader akár mégoly jó hozam/kockázat mellett is -, ha állandóan elveszíti


fogadásait, akkor előbb vagy utóbb csődbe jut. Az összeomlás elkerülésére a tradernek
összesen három változót kell a kezében tartania. Van, amelyik jól kontrollálható, van, amelyik
nem.

Legnagyobb figyelmét a legtöbb trader a találati arányra összpontosítja. Ez megadja, hogy a


trader által végrehajtott tranzakciók hány százaléka zárul sikerrel. Ugyanakkor nem veszi
figyelembe, hogy a siker csak marginális volt-e vagy egy óriási nyereséget sikerült-e
kigazdálkodni. Egyébként a traderek magas találati arányt kívánnak maguknak, mert ezek
minden egyes trader én-jét, ego-ját erősítik. És ki az, aki nem szereti, ha igaza van!

A magas találati arány elérésének legegyszerűbb módszere, ha tartózkodunk a stopoktól és


mindegyik - mégoly csekély - nyereséget közvetlenül realizálunk. Előbb vagy utóbb ugyanis a
legtöbb trade nyereséggel végződik.

Ezen módszer hátránya csak az, hogy a kevés trade, amely soha nem fut nyerésbe, olyan nagy
veszteséget produkál, hogy a trader biztosan csődbe jut. Ezért kell a tradernek stop-okkal
veszteség-behatárolást működtetni. Amint azonban stop-árról dönt, nincs több kontrollja saját
találati kvótája felett. Most már a piac az, ami meghatározza, hogy egy tradet kistoppolnak-e
vagy az eredményesen befejezhető.

80
A tradernek a stop-ár megválasztásával természetesen van bizonyos befolyása a találati
arányra, mivel minél közelebb vannak a stop-ok a piachoz, annál gyakrabban lesz a trader
veszteséggel kistoppolva. Neki egyszerűen csak messzebbre kellene stop-jait a piactól
elhelyeznie, hogy találati arányát növelje, de ezt a befolyást a kvótára csak nagyobb
veszteségekkel tudja „megvásárolni".

A találati arány statisztikai változó, amelynek kétségtelenül van befolyása a teljesítményre és


a csődbe-jutás kockázatára. A következő ábrán szemléltetem a csőd-kockázat és a találati
arány közötti összefüggést:

Amint ez könnyen felismerhető, a csökkenő találati kvótával növekszik a csőd-kockázat. A


traderek általában 50 százaléknál magasabb találati kvótát szeretnének elérni.

A találati aránynak magában véve azonban nincs kifejező ereje a rendszer teljesítményéről.
Gyakran megtörténik, hogy egyes traderek magas találati kvótákkal mégis a piac vesztesei
közé tartoznak, mert csak kis nyereségeket és magas veszteségeket érnek el. A legtöbb top-
trader találati kvótája 50 százalék alatti és a csökkenő találati arány kockázata ellenére
mégsem jutnak csődbe.

A csőd-kockázatot csak egy további változóval lehet ellensúlyozni, mégpedig a payoff-ratio-


val. Ez a szám összeveti az átlagos nyereségeket az átlagos veszteségekkel. Minél magasabb
tehát a payoff-ratio, annál nagyobbak az átlagos nyereségek az átlagos veszteségekhez
viszonyítva. Annak a kockázata, hogy csődbe jutunk, növekszik, amint ez a következő ábrán
látható - ha a payoff-ratio csökken. Minél kisebb a payoff-ratio, annál valószínűbb a csőd.

81
Legyen szabad ezt egy példával megvilágítanom. Képzelje el, hogy minden alkalommal 1000
euró veszteséget ér el, viszont rögtön realizál 100 eurót, ha nyer. Átlagos veszteségei tehát
tízszer akkorák, mint átlagos nyereségei; a payoff-ratio 1/10 azaz 0,1. Ahhoz, tehát, hogy egy
veszteséges trade-et ellensúlyozzon, tíz nyereségeset kell elérnie. Annak a valószínűsége,
hogy sorozatban elér tíz nyereséges trade-t, hogy a veszteségeseket kiegyenlítse, az Ön találati
arányától függ; viszont még egy 80 százalékos találati arány esetén is csak 8,5 százalék a
valószínűsége egy tízes nyereség-sorozatnak. A csődkockázat tehát alacsony payoff-ratio
mellett igen magas.

Másként alakul a helyzet, ha mindig csak 100 eurót veszít, viszont átlagosan 1000 eurós
nyereség folyik be. Ez a10-es payoff-ratio ugyan nem nyújt garanciát arra, hogy Önt nem
fenyegeti csőd, de ennek valószínűsége lényegesen kisebb, mint az előző esetben. Akár azt is
megengedheti magának, hogy egy nyereség után tízszer veszít anélkül, hogy számlája
mínuszba fordulna.

Rögzítsük tehát: Minél magasabb a payoff-ratio, annál valószínűtlenebb a csőd. Miként


érhetünk el azonban egy magas payoff-ratiót? Alacsonyan kell tartanunk, azaz be kell
határolnunk veszteségeinket. Alacsony payoff-ratiót szűk stop-okkal érhetünk el. A szűk stop-
ok azonban - így tanultuk - csökkentik találati arányunkat. Látható tehát, hogy annak a
kísérletnek, hogy ezen két változó - találati arány vagy payoff-ratio - egyikét manipuláljuk,
kihatása van a másik változóra. Nem érhetünk el javulást a találati aránynál azzal, hogy a
stop-okat messzebbre helyezzük anélkül, hogy a payoff-ratiót csökkentenénk.

Aki ezt az összefüggést felismeri, nagy lépéssel közelebb jut a csúcsteljesítmény titkának
megfejtéséhez.

Szemináriumokon ilyenkor többen felvetik, hogy mégiscsak javítható a találati arány anélkül,
hogy a stopokkal foglalkoznánk, mégpedig azzal, hogy egyszerűen „jobb" jelzéseket találunk.
Ez az érvelés feltételezi, hogy valaki talált egy módszert, amely nagy valószínűséggel előre
látja a jövőt a piacon. A legjobb kilátásokkal ellátott módszer természetesen jobb találati
kvótát is eredményezhetne.

82
Az én tapasztalatom és filozófiám azonban az, hogy senki sem tud a piacon prognosztizálni és
így minden módszer, amely azon alapul, hogy tisztán látja a jövőbeni piaci mozgásokat, nem
más, mint illúzió. Még ha létezne is egy ilyen módszer, akkor sem érné meg örökké
keresgélni, mivel van a piacon egy egyszerű módszer a folyamatos nyereség-kígazdálkodásra
anélkül, hogy előre látni kellene, mit tesz a piac a jövőben.

Egyszerűsítsünk: Bízzunk egy módszerben, amelyik már akkor is nyereséggel „ajándékoz"


meg minket, ha csak helyesen viselkedünk a piacon. Ez a módszer nem épít magas találati
kvótákra, hanem arra, hogy a payoff-ratiót maximálni kell. Egy ilyen módszer értelmesebb,
mint a kísérlet a piac menetének előzetes meghatározása. A tradingnél ugyanis, sajnos, csak
kevés változót tudunk kontrollálni, és csak akkor érhetjük el, hogy sikeres traderré válunk, ha
a kontrollt hatékonyan tudjuk alkalmazni.

A találati arányt tehát csak részben tudjuk befolyásolni, mégpedig azzal, hogy a stop-szintet
közelebbre vagy távolabbra helyezzük. További jelentős hatása van ezenkívül a találati
arányra az árak előre láthatatlan alakulásának a piacon. Egyszerűbben kontrollálható a payoff-
ratio, amit maximálni lehet, ha találunk egy módszert, amelyikkel veszteségeinket alacsonyan
tudjuk tartani és nyereségeinket futni engedhetjük.

A kezdeti stop - initial stop - megválasztásával már rögzíthető a kontraktonkénti maximális


veszteség. Az átlagos veszteség egy intelligens exit-szabály alkalmazásával még jelentősen a
kezdeti kockázat alatt is lehet. Ha még az is sikerülne, hogy befolyással legyünk a nyereségek
nagyságára, már kezünkben a hatékony eszköz teljesítményünk kontrollálására.

Nem mondható meg előre, hogy a következő trade nyertes vagy vesztes lesz-e. így minden
egyes trade eredménye esetleges. A nyereségek vagy veszteségek nagysága egy trade-ben
azonban nem véletlenszerű, mivel befolyásunk van a paraméterekre. Nem a vesztesek vagy a
nyertesek száma fontos, hanem a nyertesek és vesztesek nagysága. Ezért alárendelt
jelentőségű a találati arány, viszont a payoff-ratio jelentős változó, amelynek nagy figyelmet
kell szentelnünk.

Másként megfogalmazva: Mindegyik rendszer találati arányát a belépési kritériumok és a


kilépési szabályok határozzák meg. A nyereségek és veszteségek nagyságának viszont semmi
köze a belépési stratégiához, hanem kizárólag a kilépési szabályhoz és a money-management
algoritmusunkhoz. A kilépési szabálynak van tehát a legnagyobb befolyása a trading-
rendszerre. Ennek optimalizálásában rejlik a csúcsteljesítmény titka.

Az elvárt érték

Az elvárt érték statisztikai fogalom. Még ha utálja is valaki a matematikát és a statisztikát, a


sikeres trader számára nem kerülhető el ennek a fogalomnak megértése.

Egy trading-stratégia pozitív elvárt értéke az alapvető feltétele annak, hogy a trading, mint
vállalkozás, pozitív legyen. Általában az elvárt érték adja meg, milyen összegű nyereséget
várhat a trader átlagosan trade-enkét. Az elvárt értéknek tehát pozitívnak kell lennie, ha a
trader sikeres akar lenni.

83
Két változónak van befolyása az elvárt érték számítására: az egyik egy rendszer vagy stratégia
találati aránya, a másik az átlagos payoff-ratio. Az elvárt érték képlete viszonylag egyszerűen
írja le a két változó összjátékát.

Szorozzuk meg találati arányunkat az átlagos nyereséggel és ennek eredményéből vonjuk le a


vesztő trade-ek aránya és az átlagos veszteség szorzatát: így kapjuk meg az elvárt értéket.

Képlet:

(találati arány * átl. nyereség) - (vesztő arány * átl. veszteség) = elvárt érték.

Még ha nem tart is sokat a statisztikákról, megéri, ha ezt a képletet pontosabban


megvizsgáljuk. Az elvárt érték mindig akkor nő, ha vagy a találati arány nagyon magas vagy
ha az átlagos nyereség nagyon nagy az átlagos veszteséghez viszonyítva.

Tegyük fel, Ön az elvárt értéket egy 80 százalékos találati kvótához 400 eurós átlagos
nyereség és 200 eurós átlagos veszteség mellett számítja ki, majd ezt összehasonlítja egy
stratégia elvárt értékével, amelynek találati kvótája csak 40 százalék.

Az első esetben 280 euró az elvárt érték.

 0,8 x 400 = 320


 0,2 x (-200) = -40
 Eredmény = 280
A második rendszernél 40 eurós elvárt értéket kell kapnunk

 0,4x400= 160
 0,6 x (-200) = - 120
 Eredmény = 40

Az elvárt érték tehát a fogyó találati kvótával észrevehetően csökken. Vigyázat: számítsa ki az
elvárt értéket, ha a találati arány csökken ugyan, mint a fenti példában, a payoff-ratio viszont
(átlagos nyereségek/átlagos veszteségek) növekszik. Az első esetben volt egy 2-es payoff-
ratiónk (400/200). Most azt feltételezzük, hogy átlagosan tízszer annyit keresünk, mint
amennyit veszítünk. Eszerint a payoff-ratiónk tíz.

Most 40 százalékos találati aránynál a következő eredményre jutunk:

 0,4 x 1000= 400


 0,6 x (-100) = -60
 Eredmény = 340
Az elvárt érték szemmel láthatóan emelkedett, bár a találati arány esett. Annak ellenére
nagyobb, hogy a találati arány csupán 40 százalékos, szemben az első példával, ahol ez 80
százalék volt. Ez a hatás amiatt lépett fel, mert az első példával szemben a payoff-ratio
jelentősen megnövekedett.

84
Látható tehát, hogy a payoff-ratio javításával javíthatunk az elvárt értéken és ezzel együtt
teljesítményünkön is. Még ha a payoff-ratio növelése a találati arány terhére történik is, ezt a
negatív hatást kompenzálni tudjuk.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Például elhatározzuk, hogy javítunk a rendszerünkön, mégpedig


úgy, hogy csökkentjük a kezdeti stopot. Eredetileg 20 pontos stoppal dolgoztunk, most
redukáljuk ezt minden alkalommal tíz pontra. A szűkebb stop hatásai a találati kvótát érintik,
mivel a szűkebb stop többnyire gyakoribb veszteségeket okoz. A találati arány esik tehát,
tegyük fel: 50-ről 40 százalékra. Azonos payoff-ratio mellett az elvárt érték is esne; mivel
azonban átlagos veszteségeink is kisebbek - növekszik a payoff-ratio. Induljunk ki abból,
hogy az átlagos nyereségek változatlanok maradnak, és tegyük fel továbbá, hogy ezek 30
pontosak. így az előbbi payoff-ratióval (30/20 = 1,5) szemben 30/10 = 3-ra növekszik.

Elvárt érték a stop változtatása előtt:

 0,5 x 30= 15
 0,5 x (-20) = -10
 Eredmény = 5

Elvárt érték a stop változtatása után:

 0,4x30 = 12
 0,6 x (-10) = -6
 Eredmény = 6

Ha tehát a trader javítani akar teljesítményén, csak két lehetősége van: vagy növeli találati
arányát vagy javít payoff-ratióján.

Ha már döntöttünk egy belépési kritériumról, igen csekély az a befolyás, amellyel a találati
arány felett rendelkezünk. Természetesen tetszés szerint tesztelhetünk több belépési
kritériumot is és dönthetünk a legnagyobb találati valószínűséget biztosító módszer mellett.

Ennél az eljárásnál az a probléma, hogy a találati arány felett nincs kontrollunk. Ugyan
minden rendszerhez meghatározható utólag egy egzakt találati arány; de hogy ez a jövőben
éppígy viselkedik, az puszta feltételezés.

Tény az, hogy a legtöbb kereskedési szisztéma előbb vagy utóbb szemmel látható
eltolódásokat mutat a találati valószínűség terén. Ha azonban nem akarjuk, hogy a véletlen és
a szerencse döntsenek tradingünknél, akkor arra a néhány dologra kell összpontosítanunk,
amelyeket kontrollálni is tudunk.

Minden adott találati arányhoz tartozik egy payoff-ratío, amely pozitív elvárt értékhez vezet.
Ha sikerül Önnek a szükséges payoff-ratiót realizálni, akkor Ön egy sikeres trader.

Egy egyszerű számítási trükkel meghatározhatja, hogy milyen magasnak kell lennie
bármelyik tetszés szerinti találati aránynál a payoff-ratio-nak. Ossza el a veszteségi arányt a

85
találati aránnyal - megkapja azt a payoff-ratio-t, amely szükséges ahhoz, hogy a
nyereségküszöböt (break-even) elérje.

Tegyük fel, hogy a találati arány 20 százalék, ezzel a veszteségi arány 80 % (100 -20 = 80).
Osszuk el e kettőt egymással: 80/20 = 4; a payoff-ratio tehát négy. Ez nem jelent mást, mint
azt, hogy az Ön átlagos nyereségeinek négyszer olyan magasnak kell lenniük, mint a
veszteségei, hogy nullában legyen (break-even).

Próbálja ki ezt a számítást más veszteségi aránnyal is és ellenőrizze eredményét az elvárt-


érték képlettel:

 0,2 x 4+ 0,8 x (-1) = 0

Ha javítani kívánunk rendszerünkön, tekintsük a találati arányt adottságnak és


összpontosítsunk a payoff-ratio-ra.

Traderként két eszközünk van, amellyel a payoff-ratiót befolyásolmi tudjuk:

Először is az exit-szabállyal tudjuk nagymértékben kontrollálni, milyen magasak


veszteségeink és a nyereségeink. Hajiunk arra, hogy a veszteségeket hagyjuk futni és a
nyereségeket behatároljuk, vagy kifejlesztünk olyan mechanizmusokat, amelyek megengedik
nekünk, hogy veszteségeinket alacsonyan tartsuk és a nyereségeinket futni hagyjuk?

A másik fontos eszköz a payoff-ratio befolyásolására a pozíció nagysága. Milyen nagy a


pozíciónk, ha veszítünk? Milyen pozíciónagysággal érjük el nyereségeinket? Vegye
figyelembe, hogy a payoff-ratio-t tranzakciónként és nem kontraktonkét kell számítani. Ezért
lényeges tényező a pozíciónagyság átlagos nyereségeink és veszteségeink számításánál.

Azoknak a tradereknek tehát, akik javítani akarnak teljesítményükön, ügyesen kell bevetni a
két eszközt: egy intelligens exit-szabályt és egy professzionális money-management
algoritmust. A kilépési stratégiáról és a pozícióméretezésről szóló fejezetekben kifejtettem
néhány javaslatot ezekhez a szabályokhoz.

Csőd kockázat

Láthattuk, hogy a találati arány szinte jelentéktelen, amíg a payoff-ratio megfelelő. Tudjuk:
annak a kockázata, hogy csődbe jussunk, növekszik a csökkenő találati arány és csökkenő
payoff-ratio mellett.

A csődkockázat szempontjából a payoff-ratio a leginkább mértékadó, ezt a következő


példával kívánom érzékeltetni:

Egy trader szinte hihetetlen találati kvótája 90 százalék, mivel egy 3 DAX-pontos nyereség
után minden alkalommal realizálja nyereségét. Veszteség esetén általában olyan hosszan
engedi futni a tradet, míg az nyereségre vált, viszont 30 pontos veszteségnél meghúzza a
vészféket.

Ennél a stratégiánál az elvárt érték az alábbiak szerint adódik:

86
 0,9x3 = 2,7
 0,1 x (-30) = -3,0
 Eredmény = - 0,3

Ennek következtében ez a trader előbb vagy utóbb csődbe jut; nála a csődkockázat 100
százalék, mivel az elvárt érték negatív. Még a magas találati arány sem tudja számláját a
csődtől megmenteni.

Milyen javaslat tehető ennek a tradernek?

Sok lehetősége van stratégiája módosítására. Szűkebbre szabhatná a stopot vagy növelhetné
nyereségeit. Bizonyára senki sem javasolná neki, hogy javítsa találati arányát.

Ezen az extrém példán kívántam bemutatni, hogy egyszerűbb a payoff-ratiót befolyásolni.


Tegyük fel, hogy a trader lecsökkenti stopját 25 pontra, ez a találati arányt nem érinti.

 0,9 x 3 = 2,7
 0,1 x (-25) = -2,5
 Eredmény = 0,2

Ez a stratégia máris pozitív elvárt értéket hozott. Az előny azonban még csak 0,2 pont; azaz a
trader átlagosan 0,2 pontot kereshet trade-enként. Minél hosszabban kereskedik, annál több
pénzt kereshet. A kérdés csak az, hogy a trader képes-e egyáltalán realizálni a stratégia pozitív
elvárható értékét: ahhoz ugyanis, hogy új stratégiájával sikeres lehessen, elég hosszan kell
kereskednie - játékban kell maradnia. Sok trader azonban magas elvárt értékkel rendelkező
stratégiát alkalmaz anélkül, hogy ezt valamikor realizálnák, mivel előbb kilépnek a játékból.

Ilyen kudarc mindig akkor történik, ha a trader túl sokat kockáztat egy trade-nél. Minél
nagyobb az a hányad, amelyet számláján kockáztat, annál nagyobb a csődkockázat.

A traderek kockázatmenedzserek. Csak az éli túl traderként, akinek sikerül kockázatait


helyesen értékelnie. Itt nemcsak arról van szó, hogy a kockázatokat helyesen kell felbecsülni,
hanem arról is, hogy stratégiát kell kifejleszteni, a kockázatokkal bánni kell, így biztosítható a
hosszú távú túlélés a piacon.

A trader legfontosabb célja, hogy játékban maradjon.

Az időközi veszteségek és drawdown-ok nem elkerülhetők. Aki viszont ezek miatt mégis
kilép a játékból, nincs több esélye ezeket a veszteségeket behozni. Ezért a trader számára a
„Stay in Business" - maradj játékban - a legeslegfontosabb szabály. Az összes többi szabályt
ennek kell alávetni.

A traderek minden trade előtt értékelik a kockázatot, majd döntenek mellette vagy ellene. A
trader így professzionális játékosként viselkedik. Megkísérli a valószínűségeket felbecsülni
anélkül, hogy azok mennyiségét pontosítani tudná. A kockázatát viszont a trader mindig
pontosan meghatározhatja. így abban a helyzetben van, hogy döntsön, hogy a kockázat

87
személyére nézve elfogadható-e. A traderek és a profi játékosok is tudják, hogy egy esemény
még 95 százalékos belépési valószínűség mellett is bizonytalan marad.

Mivel a jövőbeni események bizonytalanok, minden trading-rendszernél fennáll a pénzvesztés


veszélye. Ha sorozatosan, halmozva jelentkeznek veszteségek, ez a számla összeomlását
eredményezheti.

A csődkockázat az a pont, amelynél a trader financiális erőforrásai egy részének elvesztése


miatt már nem képes stratégiáját megvalósítani.

A csődkockázat tehát nem jelent teljes veszteséget, hanem már akkor belép, ha a trader, bármi
okból is nem képes folytatni kereskedési stratégiáját - akár azért, mert a biztonsági tartalék
már nem elegendő, akár azért, mert a trader már nem képes követni money-management
szabályait, mert kereskedői tőkéjét a veszteségek felemésztették és stopját ésszerűtlenül túl
szűkre kellett szabnia a piacon. Mindkét esetben már fellépett a csődkockázat.

Azt a kockázatot, hogy valaki trading-képtelenné válik, elméletileg soha nem lehet teljesen
kizárni. Viszont egy trader képes stratégiailag úgy helyezkedni, hogy számára a csődkockázat
nem jelent fenyegetést. Ha ismeri saját csődkockázatát, és arra a helyes money-management
algoritmussal válaszol, kereskedését kevesebb izgalom terheli, mintha állandóan félnie
kellene, hogy elveszíti a játékok játékát.

Fontos, hogy tudja, mekkora csődkockázat szolgál stratégiája alapjául, azután olyat kell
találnia, amellyel élni tud!

Az, hogy mekkora csődkockázat elfogadható, az a trader kockázatoktól való idegenkedésétől


függ. Vannak emberek, akik 1000 esetből az egyszeri csődbejutást elfogadhatónak tartják,
mások ellenben egy worst-case-scenario-ná\ (forgatókönyv a legrosszabb esetre) maximum
egyet tudnának elfogadni 10 000 esetből.

Aki ismeri saját csődkockázatát és ura annak, az óriási előnyére ki tud fejleszteni a tradingnél
egy megfelelő öntudatot. Ezáltal kezelni tudja félelmét, és ki tud küszöbölni sok hibát, mint
például a túl szűk stopok elhelyezését.

Egy trading-rendszert drámaian meg lehet javítani, ha a csődkockázat kezelhető. Több


bizalom és kevesebb félelem nyugalmat visz a tradingbe, és ez emocionális stabilitást
kölcsönöz.

Ehhez viszont két alapkérdést meg kell válaszolni. Az első így hangzik: „Miként lehet
elviselni egy veszteség-sorozatot?", a második: „Hogyan lehet meghatározni, mi várható el a
piacon?"

Az első kérdést nem lehet matematikai képlettel megoldani, mivel sorozatos veszteségekre
minden ember másként reagál. Ezért fontos a trader számára, hogy tudja, miként reagál ő
személyesen sorozatos veszteségekre.

88
A szakirodalomban újra és újra írnak kísérletekről, hogy az optimális pozíciónagyságról szóló
kérdésre képletekkel találjanak választ. Az Optimal-F és a Kelly-kritérium ezek közül a
legismertebbek.

Ezek a képletek azonban csak az egyénileg optimális pozíciónagyság megállapításában


tudnak a tradernek támogatást nyújtani. Nem térnek ki a trader személyes kockázati
hajlamára. A legjobb matematikai pozíció sem használ a tradernek semmit, ha ő maga
személyesen, kockázattűrő képessége alapján nincs abban a helyzetben, hogy a képlettel
megállapított pozíciónagyságokat a piacon menedzselhesse.

Ahhoz, hogy a csődkockázattal együtt lehessen élni, ismernünk kell azt, és tudnunk kell
számolni vele. Ebben segítségünkre lehet egy egyszerű statisztikai pozíció, amelyet a
következőkben vizsgálunk meg közelebbről.

Feltételezzük, hogy Önnek van egy 50 000 eurós számlája, és hogy a találati aránya 50
százalékos. Ha nyer, tétje kétszeresét kapja, ha veszít, a teljes tét elvész. Az Ön csődpontja
egy 40 000 eurós számlaállomány, így legfeljebb 10 000 eurót veszíthet. Milyen összeget
kockáztasson?

Gondolkozzék egy percig, miként oldaná meg a feladatot. Biztosíthatom, hogy a kérdésben
már szerepel az összes fontos információ.

Veszteség-valószínűség : 50% !!!

A veszteség
A trédek sorozat Előfordulás Előfordulás
száma valószínűsége 1000-ből 10000-ből Tét
1 50,00000% 500 5000 10000,00
2 25,00000% 250 2500 5000,00
3 12,50000% 125 1250 3333,33
4 6,25000% 62,5 625 2500,00
5 3,12500% 31,25 312,5 2000,00
6 1,56250% 15,625 156,25 1666,67
7 0,78125% 7,8125 78,125 1428,57
8 0,39063% 3,90625 39,0625 1250,00
9 0,19531% 1,953125 19,53125 1111,11
10 0,09766% 0,9765625 9,765625 1000,00
13 0,01221% 0,12207031 1,22070313 769,23
14 0,00610% 0,06103516 0,61035156 714,29
19 0,00019% 0,00190735 0,01907349 526,32
20 0,00010% 0,00095367 0,00953674 500,00
30 0,00000% 9,3132E-07 9,3132E-06 333,33
40 0,00000% 9,0949E-10 9,0949E-09 250,00
50 0,00000% 8,8818E-13 8,8818E-12 200,00

89
A kérdés, amelyet először kell megválaszolnia, úgy hangzik, hogy mennyire valószínű az,
hogy egymásután x-szer veszít. Mert az, hogy hányszor veszíthet sorozatban, anélkül, hogy
nyerne, az attól függ, hány részre osztja fel 10 000 eurós kockázati tőkéjét. Ha tíz egységre
osztja fel, egymásután tízszer veszíthet. Ha viszont 20 egységre osztja, akkor 20-szor
veszíthet sorozatban a csődig.

Mivel tudja, hogy mi a valószínűsége annak, hogy egy tranzakciónál veszít (találati kvótája
50%), azt is kiszámíthatja, mennyire valószínű az, hogy x-szer egymásután veszítsen. A
statisztikában beszélünk úgynevezett „feltételes valószínűségről" -azért feltételes, mert egy
esemény bekövetkezte attól a feltételtől függ, hogy egy másik esemény előzőleg
bekövetkezett-e. Egy kétveszteséges sorozatnál például szükséges, hogy nem csak a második,
hanem már az első trade is veszteséggel záruljon. A valószínűségek a pozíció-lánc minden
egyes tagjánál összeszorzódnak, hogy a teljes eredmény valószínűsége megmaradjon.

Egy x db-os veszteségsorozat létrejöttének valószínűségéről, 50 százalékos találati arány


esetén, a fenti táblázatban nyerhető áttekintés.

Négy egymást követő vesztes trade valószínűsége például 6,25 százalék. Ez nagyon magas
valószínűség egy trader számára, mivel 100 tranzakciónál több, mint hatszor számíthat négyes
veszteségsorozatra. Egy négyes sorozat valószínűségét nem lehet csökkenteni, mert azt eleve
megszabja a találati arány; a valószínűséget csak a találati arány növelésével lehetne
csökkenteni.

A trader számára igen fontos, hogy ismerje a sorozatos veszteségek valószínűségét, mert
ebből tudja, milyen veszteségsorozatokra számíthat statisztikailag a kereskedés során. Mert
nem pechnek kell tartani, ha a trader négyszer egymásután veszít. Ezek az események
statisztikailag meghatározottak.

Még ha egy trader sem hallja szívesen - fennáll annak a valószínűsége is, hogy tízszer
egymásután veszítenek. Ahogy a táblázatból kivehető, ennek valószínűsége ugyan csak 0,098
százalék, mégis létezik erre az eseményre egy mérhető valószínűség, amelyet nem lehet
figyelmen kívül hagyni. Tessék meggondolni: 14 000-szer valószínűbb ez az eset, mint az,
hogy hatosunk legyen a lottón! (A hatos lottó-telitalálat valószínűsége kb. 0,000007 %)

Mit jelent ez a menedzselés szempontjából? Nem kerülhetjük el, hogy ez az esemény (tíz
veszteség folytatólagosan) 1000 tranzakció során legalább egyszer beüt - a statisztika erre
figyelmeztet. Tehát ha ezzel kell számolnunk, akkor stratégiánkkal kell gondoskodnunk arról,
hogy ne érjen bennünket csőd, ha ez a valószínűtlen, de lehetséges esemény bekövetkezne.

Mivel az eseményt magunk nem tudjuk elkerülni, védenünk kell magunkat a csődtől azzal,
hogy ilyen veszteség-sorozat után még elegendő pénzzel rendelkezzünk. Tehát mindig csak
kis összegeket kockáztatunk. Ezek mértékét egyszerű képlettel lehet kiszámítani: a
kockáztatott összegeknek egy sorozatos veszteségnél összességükben nem szabad
nagyobbnak lenniük, mint a teljes összeg, amelyet elveszíthetünk, mielőtt bekövetkezik a
csőd.

90
Példánkban ez a következőket jelenti: Ha legfeljebb 10 000 euró veszteséget tudunk elviselni,
nem szabad például tíz trade sorozatos veszteségei összegének nagyobbnak lennie, mint
10000 euró. Feltéve, hogy 1000 eurót kockáztatunk tradenként, akkor tíz tradenél a
legrosszabb esetben 10000 eurót veszítünk.

A fenti példához most kiszámíthatjuk, mennyi pénzt kellene kockáztatnunk, ha 50 százalékos


nyerési esély mellett legfeljebb 10 000 eurót akarunk elveszteni. A csődkockázatot soha sem
zárhatjuk ki, de megállapíthatunk egy egyéni tűréshatárt.

Ha mi magunkra nézve elfogadhatónak tartunk egy 0,1 százalék alatti valószínűséget - tehát,
hogy 1000 esetből egynél kevesebbszer fordul elő nálunk csőd -, akkor maximum 1000 eurót
szabad kockáztatnunk.

Miután már tudja, hogy mennyire valószínű az Ön számára egy x veszteségből álló sorozat
megadott találati aránynál, fel kell tennie magának a kérdést, milyen csődkockázattal képes
„együtt élni". Ha elfogadhatónak tartja azt, hogy 1000 esetből egyszer csődbe jut, akkor meg
kell néznie a nevezett táblázatban, mikor süllyed egy ezrelék alá a valószínűség, ha az x
veszteségből álló sorozat bekövetkezne.

Amint a táblázatban látható, ez az eset sorozatban tíz trade-nél fordulhat elő. A valószínűség
csupán 0,098 százalék, tehát egy ezrelék alatti. így statisztikailag nem fordul elő 1000 eset
alatt, hogy csődbejut.

Ebből a példából azonban az is kivehető, hogy 10 000 esetnél legalább egyszer előfordul,
hogy fellép egy tízes veszteségsorozat. Ha be akarja biztosítani, hogy 10 000 eset alatt
egyszer se forduljon elő, hogy csőd következik be, ismét meg kell néznie a táblázatot, melyik
veszteségsorozatnál és mikor áll fenn akkora valószínűség, amely olyan csekély, hogy a
kritikus esemény 10 000 esetnél egyszer sem fordul elő.

Egy 14 veszteséges sorozat annyira valószínűtlen, hogy egyszer sem fordul elő 10 000 trade-
nél. Egy 13-as hasonló sorozat valószínűsége már 0,01 százalék, tehát 10 000 esetnél már
egyszer előfordulhat.

A veszteségsorozat utáni keresgéléssel, amely sorozatnak olyan kicsiny a valószínűsége, hogy


komfort-érzetünket a csődkockázattal kapcsolatban kielégíti, most meghatározhatjuk
pozíciónk nagyságát. Is. Mert ha egy 14 veszteséges sorozat olyan valószínűtlen, hogy 10 000
eset alatt egyszer sem fordul elő, megengedhetjük magunknak, hogy kockázati tőkénket 14
egységre osszuk fel, amelyeket azután kockáztatunk. Ha kockázati tőkénk - mint eddig - 10
000 euró, ennek felosztásából (10 000/14) 714,29 euró adódik tétként. Ezzel a fogadási téttel
biztosak lehetünk abban, hogy valószínűleg egy sorozatos veszteség ellenére sem következik
be csődkockázatunk.

Minél alacsonyabb a komfort-szint, annál kisebbnek kell lennie a tételnek is. Ügyelni kell
arra, hogy a csődkockázat többnyire nem a teljes veszteségnek felel meg, minthogy a tradert
már egy előző totális veszteség kényszerítette a trading abbahagyására. Szokás szerint
sikertelennek neveznek egy stratégiát, amikor például 30 százalék veszteség keletkezett; így
egy 30 százalékos drawdown már csődkockázatot jelent.

91
Egy 100 000 eurós számlánál ez 70 000 eurós számlaállományt jelent. Feltéve például, hogy
50 százalékos a találati arányunk és elfogadjuk az egy veszteséget ezer esetből, mint
csődkockázatot, akkor sorozatban tíz veszteséget tudunk elviselni 3000 eurós tétekkel. Ebben
a példában ez pontosan 3 százaléka kezdeti számlanagyságunknak.

Itt szeretném röviden megemlíteni a kezdők által gyakran ürügyként emlegetett védekezést,
hogy egy kis, pl. 25 000 eurós számlánál nincs lehetőség money-management-re.

Induljunk ki abból, hogy egy kezdő, ellentétben egy profival, egész számláját elveszítheti,
mivel nincs kellő gyakorlottsága, és egyéb jövedelmei is vannak, tehát nem a tradingből él.
Ezért összehasonlítható egy olyan traderrel, akinek 100 000 euró van a számláján, de ebből
kell élnie is. Neki nem szabad elfogadnia 25 százalékosnál magasabb drawdownt, mert
havonta kell pénzt leemelnie számlájáról.

Mindkét tradernél bekövetkezik a csődkockázat egy 25 000 eurós tétnél; így mindketten
azonos feltételek mellett kereskednek, ha a csődkockázatról van szó. Ezért a csődkockázat
elkerülése szempontjából a kezdőkre is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a
hivatásosokra. A fogadás nagysága abszolút értelemben tehát ugyanaz, százalékosan ez
esetben négyszeres.

92
8. Kezdők szerint fontos a helyes belépés

Kezdők nagy fontosságot tulajdonítanak a helyes belépésnek, pedig ez a legkevésbé fontos.


Van viszont néhány dolog, amire ügyelni kell.

A belépés

A kezdők nagy fontosságot tulajdonítanak a helyes belépésnek. Azoknak viszont, akik kellő
tapasztalattal rendelkeznek bizonyos hibák elkerülésére, ez elég jelentéktelen.

Hosszan töprengtem, hogy írjak-e egyáltalán egy fejezetet a belépésről, mivel minden jó
trader sikere nem a belépési, hanem a kilépési stratégián és money-management-en (pozíció-
méretezés) múlik. Azonban tartottam attól, hogy egyes olvasók emiatt azt gondolhatnák, hogy
el akarom hallgatni az igazi trading-titkot, ha ezt a témát kihagyom, erről pedig szó sincs.

Szeretném azonban hangsúlyozni - még ha ismételem is önmagam -: Egy pozícióba való


belépésben nincs semmi mágikus, semmi különleges. Egyes traderek azért összpontosítanak
újra meg újra a belépésre, mert azt hiszik, hogy ezzel kontrollálni tudják a trading
eredményességét. Mivel azonban senki sem tudja, mit hoz a jövő, ez a gondolat hamis.

A véletlen belépés

Azt, hogy a belépés egy pozícióba szinte véletlenszerűen is megtörténhet, sok trader nehezen
hiszi el. Túl gyakran emlékeznek vissza olyan helyzetekre, amikor pontosan tudták, mit fog
tenni a piac. Még arra is visszagondolnak, hogy ilyen esetekben sok pénzt is nyertek. Én nem
állítom azt, hogy ilyen megérzések nem léteznek, mivel magam is átéltem több ilyet.
Traderként azonban nem számíthatunk arra, hogy megérzéseink olyan megbízhatóak, mint
egy kristálygömbé, amely belelát a jövőbe.

Egyszerűbb és biztosabb abból kiindulni, hogy a jövő bizonytalan. Még olyan esetekben is,
amelyek számunkra egyértelműnek tűnnek - mint például a World Trade Center elleni
terrortámadás 2001. szeptember 11-én - sem tudhatjuk, hogy miként viselkedik a piac.

Ön nem hiszi? Akkor nézzük a következő példát.

Képzelje azt, hogy meggyilkolnak egy kedvelt amerikai elnököt, és ezt Ön egy perce tudja,
tehát reagálhat még a piacon. Egyetlen feltétel van: csak a következő nap bonyolíthatja le a
tranzakciót.

Bizonyára majdnem mindegyik trader egy short pozíció mellett döntene. A tény az, hogy a
részvénypiacra alig tett hatást Kennedy agyonlövése, és aki a következő nap bonyolította
volna le a pozícióját, veszteséggel távozhatott volna a piacról.

Nézzünk egy másik példát.

Az amerikai városok egyik legnagyobbikát teljes áramszünet éri; az egész áramellátás


összeomlik. Senki sem tudja, hogy ez véletlen-e vagy terroristák idézték elő. A legutóbbi
alkalommal, amikor egy amerikai nagyvárosban bekövetkezett egy ilyen elsötétedés, a

93
nemzeti gárdának kellett beavatkoznia, hogy megakadályozza a fosztogatásokat. Ön ismét
jókor tud az eseményről és napon belül is tud kereskedni.

Itt sincs hatása az eseménynek a piacra. Amikor 2002-ben kialudtak a lámpák New Yorkban,
nem következett be pánik. A részvénypiac, amely éppen bezárt, már az éjjeli ülésen - amely
30 perccel a kereskedés zárása után kezdődött - magasabban nyitott.

Ezekkel a példákkal azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy a piacokon nincs „kell". Csak két
dolog van, amit tennünk kell: adót fizetni és meghalni. Az összes többi bizonytalan.

Az utóbbi bekezdésekben az érthetőség kedvéért olyan szituációkat írtam le, amelyeknél a


híreknek meg kellett volna mozgatniuk az árfolyamokat. Önök ezeket a példákat azonban
meghatározott indikátorokra és ár-formációkra is értelmezhetik: biztos jelzés nincs. Emiatt az
alapvető bizonytalanság miatt a belépés csak minimális kontrollt tesz lehetővé. Néha
működik, néha nem.

Beszállna-e Ön egy autóba, amelyben a kormány hol működik, hol nem? Vagy van kontroll,
vagy nincs. A belépés tehát nem fontos - nem teszi számunkra lehetővé a kontrollt, amelyre
szükségünk lenne ahhoz, hogy megbízható trading-eredményt produkáljunk. Olyan dolgokra
kell összpontosítanunk, amelyek megbízhatóbbak.

Csak kevés olyan paraméter van, amelyeket valóban kontrollálhatunk. Ezek közé tartozik egy
pozíció nagysága és a kilépési-stratégia, amelyek segítségével mindig befolyással
rendelkezünk átlagos nyereségeinkre és veszteségeinkre. Ezért kell mindenek felett
figyelmünket erre a két tényezőre fordítanunk.

Ha a belépés nem fontos egy kereskedési rendszer vagy stratégia számára, akkor miért vetik
ki a kereskedők - mondhatnánk: kockán - minden reggel, hogy eldöntsék: long-ra mennek,
vagy short-ra?

Vannak kereskedési stratégiák, amelyek véletlen belépésen alapulnak és sikeresek. Van K.


Tharp Tom Bosso-val együtt bemutatta könyvében: Trade Your Way to Financial Freedom,
hogy a véletlen belépések is lehetnek sikeresek.

Meggyőződésem, hogy sok tradernek véletlen belépési stratégiája van anélkül, hogy tudna
róla. Mivel tárgyilagosan nézve nincs semmi különbség aközött, hogy valaki a belépéssel
megvárja a piacon bizonyos kritériumok bekövetkeztét vagy azt lesi, hogy mikor mutatja a
dobókocka mondjuk a hatost. Például mindig vásárolhatna, ha a Bullish Engulfing minta (egy
chart-minta) megjelenne az ötperces candlestick charton - vagy ötpercenként dobhatna és
minden hatosnál ugyanezt tenné. Ugyanúgy, ahogy a kockadobásnál, ahol 1/6 valószínűséggel
bekövetkezik egy hatos, van bizonyos valószínűsége a Bullish Engulfing minta
megjelenésének is a charton. Viszont csak akkor szignifikáns statisztikailag a módszer, ha
hosszabb megfigyelést követően egy Bullish Engulfing minta után, egy meghatározott idő-
szakaszban, a piac valóban magasabban jegyez.

Szignifikáns (jelzésértékű) annyit tesz, hogy valamely módszer jobb, mint a véletlen - tehát az
árfolyam akkor az esetek több mint 50 százalékában ténylegesen emelkedett. Csak ebben az

94
esetben lenne a belépés „randomless" - nem véletlenszerű. Hogy ki és mennyi fáradságot
fordít arra, hogy a véletlennél jobb belépést találjon, ezt a traderekre bízom.

A valóban fontos üzenet minden trader számára azonban az, hogy még véletlen belépéssel is
sikeresen kereskedhet, ha ehhez a belépéshez illő kilépési-stratégiát és a helyes
pozíciónagyság-menedzsmentet választja.

A személyre szabott kereskedési stratégia kialakításánál fontos, hogy az ne foglalkozzék


hosszasan az optimális belépéssel, hanem néhány egyszerű, tárgyilagos kritériumot
kapcsoljon hozzá és ezután ehhez a belépéshez találja meg az optimális kilépési stratégiát és
az ahhoz illő money-management szabályokat. Aki eljut idáig és pénzt keres, hamarosan
észreveszi, hogy nem érdemes nagyon kiélezni a belépést. Viszont nagy valószínűséggel újra
és újra felül fogja vizsgálni kilépési szabályait figyelemmel a lehetséges piaci változásokra és
szükség esetén módosítja azokat.

Így tervezze meg belépését

A belépési stratégia a tradernek alapvetően három választ kell közvetítsen: Mikor, milyen
áron és milyen irányban lépjen be. Ezek közül én a „mikor"-t és a „milyen áron"-t tartom
fontosabbnak az irány-nál, hiszen - mint tudjuk - senki sem lát a jövőbe. Mégis először az
irány kérdését kell megválaszolnunk belépésünk tervezésénél, még mielőtt az optimális
időpontot és a legjobb árat meghatároznánk. Miként tudja azonban valaki trade-je irányát
meghatározni olyan piacon, amelyik véletlenszerűen mozog?

A filozófia

Könyvem első részében már leírtam, milyen fontos, hogy legyen a piacról filozófiai
elképzelésünk. Csak olyan stratégiában bízhatunk, amelyik az általunk elfogadott filozófián
alapul.

Az én modellem olyan piacból indul ki, amelynek kurzusai véletlenszerű minták szerint
változnak, amelyek egyes mozzanatait azonban felerősíti, torzítja vagy csonkítja a résztvevők
hangulata. Képzeljük el, hogy a pénzügyi piacok Véletlen-tündérének van egy kockája,
amellyel minden nap játszik. Ezen a kockán teljesítmény-pontok szerepelnek, ezért a piac
véletlenszerűen felfelé vagy lefelé tart. Ha viszont a piaci résztvevők hangulata jó, a piac
kétszer olyan erősen emelkedik, mint amennyit a dobott teljesítmény-pontok száma
ténylegesen mutat. Ha Véletlen-tündér például ötöst dobott, a piac tíz ponttal emelkedik. A
piac esése sem olyan mértékű, mint amennyit a negatív teljesítmény-pontok mutatnak, ha a
résztvevők hangulata jó. Ha viszont nyomasztó a pesszimizmus, akkor a piac csak három
pontot emelkedik, még ha Véletlen-tündér ötöst dobott is; viszont ha mínusz egyet dobott,
akkor két pontot esik.

A piac résztvevőinek hangulata tehát fontos befolyást gyakorolhat, még ha az árfo-lyamok


irányultan csak véletlenszerűen mozdulnak is meg. Ez az én modellem a részvénypiacról
illetve a pénzügyi piacokról.

95
A hangulatoknak természetesen sokkal gazdagabb fokozatai vannak, mint a jó és a rossz,
filozófiámat azonban lényegében jellemzi ez a példa. Egyrészt kifejti a modellem, hogy a
piacok nem engedik „megjósolni magukat", mert nem tudhatjuk, hogy Véletlen-tündérnek mi
lesz a következő dobása. Másrészt rámutat arra, hogy máris előnyünk van, ha felismerjük a
piaci résztvevők hangulatát. Emiatt legalább is feltételezhetjük, hogy az elmozdulás erősebb
vagy gyengébb lesz, mint amit a kocka mutat.

Ezt tudva abban a helyzetben vagyunk, hogy belépésünket okosabban alakítsuk ki egy pusztán
véletlen belépőnél. Ugyan még mindig nem tudjuk, hogy a belépési jelzéssel nyerünk vagy
veszítünk-e; ha viszont helyesen becsültük meg a pszichológiai hangulatot, akkor
feltételezéseket alakíthatunk ki a trade lehetőségeiről. Mert ha pozitív piaci hangulat mellett
emelkedő árfolyamra teszünk, akkor Véletlen-tündér ötös kockadobása ellenére kétszer annyit
növekedhet a piac

Ha trendkövető stratégiákat alkalmazunk, akkor tehát a long-oldalon próbálkozzunk.

Miután azonban senki sem tudja, hogy Véletlen-tündér a következő dobásával mégis nem
negatív számot vet-e ki, elvben semmi sem szól egy short-trade ellen -mindazonáltal gyors
kilépést kellene akkor választanunk, mivel a pozitív hangulat miatt a potenciál nem túl magas.
(Vegye figyelembe: a teljesítmény-kockán nincs preferencia (nagyobb valószínűség) pozitív
vagy negatív teljesítmény pontokért.)

Long vagy short? Először is állapítsa meg a trade irányát!

Becslésünk szerint a pszichológiai hangulat miatt nem a véletlenen múlik az, hogy long vagy
short menjünk, hanem azon, hogy miként ítéljük meg egy trade potenciálját a kockázattal
kapcsolatban.

Jó piaci hangulat mellett például nagyobb potenciált feltételezhetünk a long-oldalon, viszont


kisebbet a short-oldalon. Ez a kritérium dönt, összefüggésben a legkisebb ellenállás útjával a
trade irányáról.

Ahhoz, hogy a mindenkori trend potenciálját még pontosabban megbecsülhessük, pillantsunk


különböző időbontásokban a chartra és keressünk ellenállásokat és támaszokat.

A támaszok és az ellenállások jellegzetes piac-pontok, gyakran felismerhetők a piac mozgási


zónái egy sávban. A napi csúcsok, mély- és egyéb szélső pontok jellegzetes ismertetőjegyek,
amelyek ellenállásokra illetve támaszokra utalnak.

Kevésbé alkalmasak a trendvonalak, mivel ezek képzeletbeliek, azaz nem reálisan kialakult
árfolyamok, mint egy sávzóna. Ezek a vonalak csak a chartisták fejében léteznek és gyakran
csak utólag ismerhetők fel a chartokon.

A trendek ezenkívül hajlanak arra, hogy szétágazzanak. Ez azt jelenti, hogy a trendvonal
ugyan megtörik, a trend mégsem fejeződik be, hanem kissé laposabban fut tovább.

A trend-vonalak és jellegzetes piaci pontok között a mozgóátlagok a támaszok és ellenállások


utáni keresés során felemás állapotot vesznek fel. Mivel ezek az árfolyam-vonal

96
kiegyenlítését jelenítik meg, reálisabbak a trendvonalaknál. Mindenesetre olyan sok lehetőség
van az árfolyamvonal kiegyenlítésére (13, 21, 50, 100 napos, egyszerű mozgó átlag,
exponenciális, súlyozott, súlyozatlan stb.), hogy én magam a mozgó átlagoknak ilyen
összefüggésben nem tulajdonítok jelentőséget.

Egyáltalán nem tartom fontosnak a Pivot-pontokat és a Fibonacci-szinteket. Ezek a kiindulási


pontok értéktelenek és legfeljebb egy „self fullfilling prophecy" (önbeteljesítő jóslat)
keretében használhatók. Mivel legalább négy Fibonacci- és hat Pivot-pont létezik, már a
valószínűség törvényéből is az következik, hogy egy kereskedési nap folyamán, átlagos, 30
pontos mozgástartomány mellett ebből a tízből legalább egy extrém pontra vagy markáns
kereskedési pontra esik.

Megengedve, hogy még egy-egy pontos tolerancia is járul mínuszban és pluszban ezekhez a
mágikus árakhoz, ekkor a lehetséges 30 pont mellett eljutunk oda, hogy a piac egy tetszés
szerinti kereskedési napon 100 százalékos valószínűséggel ezen pontok egyikén fordul vagy
ott éri el szélső értékét.

Az ellenállások és támaszok, amelyeket egy pozíció megnyitása előtt azonosítottunk,


segíthetnek nekünk a trade potenciáljának felbecslésében. Általában több ellenállást és
támaszt is találunk, amelyeket én, az aktuális piaci ártól kiindulva, esetenként megszámozok:
így az első ellenállást E1-nek nevezem, majd következik a E2 és így tovább. Éppígy járok el a
támaszokkal; ezeket T1-nek, T2-nek nevezem, és így tovább.

Az, hogy a piacnak van-e potenciálja ahhoz, hogy E1-re vagy akár E2-re emelkedjék, egyrészt
attól függ, hogy milyen erős volt az elmúlt napokban az átlagos felfelé-mozgás, másrészt
attól, hogy a piaci hangulat pozitív vagy negatív.

Többnyire abból indulok ki, hogy a piac az elmúlt pozitív napok átlagos árfolyam-potenciálját
az aktuális napon is kimerítheti, ha a piaci hangulat pozitív. Ha az átlagos mozgás egy pozitív
napon például 60 pont volt, akkor úgy veszem, hogy ez az aktuális pozitív napon is érvényes.

Példánkban jegyezzünk - DAX jelenleg 4200-on - 4180-as napi mélypontot; én ekkor abból
indulnék ki, hogy a piac további 40 pontot emelkedhet (20 ponttal már emelkedett a
mélypontról). Ha az ellenállás most 4240-nél van, akkor én ezt árfolyamcélként határoznám
meg. Ha viszont csak 4260-nál található ellenállás és előtte 4220-nál, akkor mindenképpen
elfogadok a piacon akár egy 4260-as potenciált. Ha az ellenállás már 4230-nál lenne, akkor a
potenciált 30 ponttal csökkenteném.

Éppígy járok el short-tradeknél, úgy, hogy az elmúlt negatív napok átlagos napi
veszteségeiből a támasz zónák figyelembevételével számítom ki a potenciált.

Egyet kell az átlagképzésnél figyelembe venni: Én a pozitív árfolyam-potenciálhoz mindig


csak azokat a napokat veszem tekintetbe, amelyeken a piac észrevehetően emelkedett. Azok a
napok, amelyeken a piacon nem volt tendencia érezhető vagy éppen esett, itt nem játszanak
szerepet. Mivel én daytrader vagyok, nem veszek figyelembe napi chartot, hanem órás
chartot, és egy szokásos rally egy napon belüli átlagát alkalmazom. Csak ezt használom fel az
átlagképzéshez.

97
Amint kiszámítottam egy trade potenciálját, megkísérlem a kockázatot meghatározni.
Általában keresek ehhez egy alkalmas kezdeti stop-árfolyamot, amely nincs túl közel az
aktuális piaci árhoz, de nem is áll túl távol attól. Ismét tájékozódom a jellegzetes piaci
pontokról, mint a támaszok és az ellenállások, valamint a relatív és abszolút csúcs- és
mélypontok. Amint megtaláltam ezeket a pontokat, meghatározhatom a trade
kontraktusonkénti kockázatát és beilleszthetem a potenciálja szerinti viszonylatba.

Ha ekkor egy számomra vonzó hozam-kockázat arány áll fenn, akkor belépek a trade-be.

Ítélje meg a piac pszichológiai állapotát

A fent leírt piac-modellből kiindulva felmerül a kérdés, miként képes az ember a piaci
résztvevők pszichológiai állapotát megfigyelni és megállapítani.

Itt is a legkisebb ellenállás útjának megfigyelése a legegyszerűbb eljárás. Egy piac, amelyik
határozott trenddel halad egy irányban és erős momentumot mutat a trend irányában, a
legjobb jelzése annak, hogy a pszichológiai állapot is a trend irányában értelmezhető.

Léteznek komplexebb módszerek is, mint a szentiment-analízisek vagy az Elliott-


hullámelmélet. A szentiment-analízisek a piaci résztvevők hangulatát vagy kikérdezéssel vagy
a put-cail-ratio (PCR) és egyéb szentiment-indikátorok megfigyelésével vizsgálják. Az én
tapasztalataim szerint a szentiment-indikátorok a daytrading számára kevéssé alkalmasak,
viszont a pozíció-tradingnél igen értékes információt szolgáltatnak.

Én személyesen előnyben részesítem az Elliott-hullámokat ahhoz, hogy képet alkossak a piac


pszichológiai állapotáról. Megjegyzem: az Elliott-hullámokat nem az árfolyam-prognózishoz
használom, mivel, mint már említettem, senki sem tudja előre megmondani, mit hoz
legközelebb a jövő. A piaci pszichológia megismeréséhez viszont az Elliott-hullámok hatásos
eszközök.

Még ha tapasztalt tradereknek gyakran sikerül is a piac pszichológiai állapotát helyesen


megbecsülni, soha nem lesz olyan módszer, amellyel 100 százalékos biztonsággal
meghatározható lenne a piaci résztvevők állapota.

A fennálló bizonytalanság, beleértve a jövő bizonytalanságát is (mit is vet ki a kockán


Véletlen-tündér), oda vezet, hogy egy trader sem tudhatja, hogy a következő trade-ben nyer-e
vagy veszít. Természetesen mindegyik reméli, hogy nyerni fog, mégis fennáll a kockázat.
Ezért nem tudja a belépés számunkra a kontroll olyan formáját nyújtani, amely szükséges
lenne ahhoz, hogy elérjünk egy stabil teljesítmény-görbét folyamatos nyereségekkel. Ezért
veszteség¬kockázatunkat kell kontrollálnunk, és ez a kilépés feladata.

Mikor lépjünk be? Világos tárgyi és specifikus feltételek

Miután meghatároztuk egy trade irányát, a belépési stratégia fő feladatát tulajdonképpen már
megoldottuk. A tradet tehát megkezdtük, amint a helyes jelzés (trigger) megjelent. Belépési
stratégiánknak világosan meg kell határoznia, mely feltételeknek kell meglenniük ahhoz,
hogy belépjünk a trade-be.

98
Sok trader tipikus hibája, hogy a belépés feltételeit, kritériumait nem fogalmazzák meg elég
egyértelműen. Emiatt belépnek olyan tradekbe, amelyek tulajdonképpen egyáltalán nem
felelnek meg stratégiájuknak. A rendszer-tradereknek itt általában könnyebb a helyzete, mint
a diszkrecionális tradereknek, mivel az előbbieknél a belépési feltételeknek szerepelniük kell
a trading-programban.

Még a diszkrecionális trademek is világos kritériumokat kell kidolgoznia belépéséhez.


Ellentétben egy mechanikus rendszerrel élvezi továbbá a szabadságot, hogy egyszer kihagyja
a belépést, még ha teljesíti is a feltételeket a piac. A diszkrecionális belépés nem azt jelenti,
hogy egyszerűen belépünk, ha kedvünk úgy tartja. Itt is kellenek világos kritériumok a
belépéshez! A szabályokat olyan értelmesen kell megfogalmazni, hogy akár egy harmadik
személy is objektíve elképzelhesse a belépést illetve azt akár helyettesként végre is hajthassa.

A belépési kritériumok ilyen vagy olyan feltételek, amelyeknek teljesülniük kell, mielőtt
valaki belép egy pozícióba. Ez a lépés akkor következik be, miután a trader a legkisebb
ellenállás útját és a piac pszichológiai állapotát elemezte. A trade iránya már tisztázott, a
trader azonban csak akkor lép be, ha a feltételek teljesültek.

Egy példa ehhez: Ön azt hiszi, a legkisebb ellenállás felfelé irányul, ezért úgy dönt, hogy
longra megy. Az, hogy mikor megy long-ra, az belépési feltételeitől függ. Ezek például az
alábbiak lehetnek:

1. a 13-as és a 21-es mozgóátlagnak pozitív növekedése legyen,


2. a 13-as MA-nak a 21-est alulról kereszteznie kell,
3. az árfolyamnak mindkét átlag felett kell zárnia.

Ezek a feltételek tárgyilagosan megvalósíthatóak.

A belépési kritériumoknak egyidejűleg specifikusaknak kell lenniük, azaz nemcsak objektíve


megismételhetőknek, hanem úgy megfogalmazottaknak, hogy mérhetők legyenek.

A „trendnek felfelé kell mutatnia" mottó szerinti belépési kritérium nem elég specifikus. Ha
viszont a szabályt úgy fogalmazzuk, hogy rögzítjük: egy ötperces charton legalább két
csúcspontnak és két mélypontnak kell szerepelnie, és a második csúcsnak magasabbnak kell
lennie, mint az elsőnek, míg egyidejűleg a második mélypontnak a második csúcs előtt és az
első mélypont felett kell lennie, akkor a kritériumok specifikusan megfogalmazottak.

Az, hogy Ön egy vagy egyszerre több belépési jelet alkalmaz, az az Ön dolga.

Valósítsa meg szabályait következetesen - veszteséges szakaszban is

Az, hogy milyen belépési feltételeket választ, az ön döntésétől függ. Meggyőződésem szerint
több ezer belépési kritérium működik. Az a fontos, hogy önmaga megbízzon belépési
kritériumaiban, hogy ezeket következetesen követhesse. Sok kezdő problémája, hogy belépési
szabályaikat más traderektől vették át, de nem bíznak meg bennük.

Mivel semmilyen módon nem láthatunk a jövőbe, mindegyik belépési módnál kaphatunk
téves jelzést. Ha valakinek nincs bizalma a választott stratégiában, az a téves jelzések

99
sokasodása miatt kiábrándult lesz, és újabb módszer után néz. Amint azonban
elkerülhetetlenül ismét téves jelzések következnek, újra egy másik belépési stratégia felé
fordul, amíg vélhetően az is csődöt mond.

Így soha nem fog egy stratégiát következetesen véghezvinni és tökélyre jutni, hanem örökös
kutatója lesz a Szent Grálnak.

Éppen ezért: Találjon olyan belépési stratégiát, amelyik illik Önhöz és tökéletesítse azt.
Találjon olyan szabályokat, amelyek az Ön számára logikusak és követhetőek.

Ezt egy példával kívánom megvilágítani. Ügyfeleim egyike nagyon hisz az asztronómiai
befolyásokban. Meggyőződése szerint a csillagok konstellációja erősen befolyásolja életét.
Belépési szabályait egyes holdfázisok változására alapozza. Véleménye szerint a piac
bizonyos trendeket meghatározott holdfázisokban folytat.

Egy másik trader viszont, akinek az asztrológia puszta értelmetlenség, soha nem érez bizalmat
ilyen belépési szabályok iránt, bármilyen eredményt ér is el ez a módszer.

Én magam hiszek a piacok fent leírt véletlenszerű mozgásában, a káoszelméletben, amelynek


ingadozásait tömegpszichológiai jelenségek felerősítik vagy eltorzítják. Belépéseim ezért
alapulnak az Ellíott-hullámelméletre.

Hol lépjen be, avagy: így várjon a legjobb belépésre

Ha az Ön belépési rendszere kiváltott egy jelzést, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy
azonnal be kell lépnie. Trading-terve előirányozhatja, hogy várakozzék az optimális
belépésre. Ha például egy oldalazási sávból (range) való kitörés a belépési jel, akkor sok
trader vár a kitörés visszatesztjére, mielőtt belépne.

Ennek a várakozásnak a legjobb árra az az előnye, hogy általában kisebb a kockázata. A piac
a visszateszt folyamán visszahúzódik, és Ön jobb áron tud venni vagy eladni. A különbség a
belépés és a stop között kisebb lesz, ezzel a kezdeti kockázat szintén. A visszatesztre való
várakozás további hatásaként a nyereség-potenciál is nagyobb lesz - a trade összességében
jobb hozam-kockázat-arányt mutat.

Szolgáljon példaként a következő trading-helyzet: A piac kitör a 4180-as sávból, felmegy


4200-ra. Ez a longra beállt tradernek belépési jel. Lehetősége van közvetlenül a kitörés után
vásárolni (példánkban 4205-ön) vagy visszatesztnél 4200-on. Stopja a 4180-s range alatt van,
árfolyamcélja 4240-nél.

Ha a trader nem várná be a visszatesztet, kockázata 25 pontos és hozama 35 pontos lenne. Ha


bevárja, a hozam megemelkedik 40 pontra és a kockázat leesik 20 pontra. Összességében
beléphet egy fogadásba kettes hozam-kockázat arány mellett. Ez jóval több, mint az első
esetben, ahol ez a arány csak 1,4 volt.

A jobb belépésre való „pókerezés" stratégiájának hátránya az, hogy néha elszalaszthatunk egy
alkalmat. Ezért szükséges egy kritérium kidolgozása arra nézve, hogy mikor merészkedjünk
egy jobb belépést elérni és mikor ne.

100
Ha tapasztalatai és erőforrásai azt mutatják, hogy az Ön által kiválasztott stratégiánál tipikus,
hogy a piac a belépési jelzés után még egyszer visszatér, akkor a valószínűség-számítás
segítségével eldöntheti, hogy pókerezzen a belépéssel vagy ne.

Ehhez tegye a következőket: Vegyünk egy egyszerű kitörési rendszert, amelynél mindig
vásárol, ha a piac kitör a range-ből. Jegyezzen fel magának minden esetet a múltból vagy
aktuális trading-helyzeteket, amelyeknél a belépési rendszer jelzést generált.

Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy Ön 100 jelzést azonosított. Képezzen most
csoportokat a következő séma szerint:

Az egyik csoportban található az összes trade, amelyeknél a piac még egyszer tesztelte a
kitörési szintet, a következőben vannak azok az esetek, amelyekben a piac a kitörési szintre
való visszateszt nélkül közvetlenül tovább lépett. Harmadik csoportként jegyezze fel az összes
téves jelzést, tehát azokat az eseteket, amelyekben a pozíciót a kezdeti stopnál kistoppolták.

Póker-stratégia

Csoport Darabszám Százalék Nyereség / veszteség


átlag
1. csoport 63 trade 71 % 25 pont
Belépés visszatesztnél
3. csoport 25 trade 29% -20 pont
Téves jelzések

Összesen 88 trade

A kettes csoport (12 trade) kimarad, mert a piac még a belépési limitet sem érte el.

A tradenkénti veszteséget téves jelzés esetén csupán a visszateszi utáni belépés és a stop
közötti árfolyam-különbözet szintjén vegye számításba, mivel a piac minden esetben elérte a
visszateszi során a vételi limitet. Számítsa ki az átlagos nyereséget minden csoportnál úgy,
hogy a csoport összes trade-jének eredményét elosztja a tradek számával.

Közvetlen vétel

Csoport Darabszám Százalék Nyereség / veszteség


átlag
1. csoport és 75 trade 75 % 20 pont
2. csoport
Közvetlen vétel
3. csoport 25 trade 25% -25 pont
Téves jelzések

Összesen 100 trade

Az egyes és a kettes csoport nyereségének kisebbnek kell lennie, mint az egyes csoport
nyeresége póker-stratégia esetén, mivel Ön semmilyen változtatást nem végzett a kilépési

101
szabályon és nem várt visszatesztre. Mindig közvetlenül lépett be, tehát egy magasabb
árfolyamon.

Miután Ön - a fenti példa szerint - beírta az értékeket egy táblázatba, összehasonlíthatja a


póker-stratégia szerinti elvárható értéket a közvetlen vételével.

Az elvárható érték a nyerő tradek százalékos részarányából számítható, megszorozva az


átlagos nyereséggel, hozzávéve az átlagos veszteség és a vesztes tradek százalékos
részarányának szorzatát. A példánk szerinti póker-stratégiánál:

0,71 x 25 + 0,29 x (-20) = 11,95

Ezután számítsa ki az elvárható értéket a közvetlen vételnél, retracementre való várakozás


nélkül. Ehhez a kettes csoport átlagos nyereségét kell megszoroznia az egyes és a kettes
csoport százalékos gyakoriságával, majd meg kell szoroznia a hármas csoport százalékos
részarányát a hármas csoport átlagos veszteségével. Vigyázat: A hármas csoport átlagos
veszteségéhez hozzá kell számítania az egyes és a kettes csoport átlagos nyereségének
különbségét, mivel Ön retracement nélküli belépésnél is magasabb áron vásárolt volna. A
közvetlen vételnél tehát:

0,75 x 20 + 0,25 x (- 25) = 8,75

A lehetőségek száma

Vigyázat: nem mindig tanácsos, hogy olyan stratégiának adjunk elsőbbséget, amelynél a
legmagasabb az elvárt érték. A póker-stratégiánál meg kell fontolni, hogy a lehetőségek
száma - annak lehetősége, hogy egyáltalán aktívak legyünk -kisebb.

Míg Önnek a közvetlen vásárlásnál a belépési jelzés után százszor lett volna lehetősége
tradíngre, a jobb árra való várakozásnál csak 88-szor. Tizenkét esetben elfutott Ön elől a piac.
Csak akkor kap korrekt eredményt, ha a stratégia elvárt értékét megszorozza a lehetőségek
számával.

Példánkban a póker-stratégiánál 88 esetben várhatja el átlagosan 11,95 pont megszerzését -


összesen tehát 1051,6 pontot. Ha viszont nem várja meg a retracementet, összesen csak 875
pontot keres.

Amint látjuk, a lehetőségek száma fontos szerepet játszik. Még egyszer: Nem mindig az a
stratégia a legjobb, amelyiknél legmagasabb az elvárt érték. Összevethető, különböző mértékű
pozitív elvárható értékkel rendelkező stratégiáknál mindig figyelembe kell venni a
lehetőségek számát.

Ezeket a lépéseket kell megtennie

Mindenekelőtt tartsa magát ahhoz az irányhoz, amelyet a piac az Ön által végzett tevékenység
időszakában javasol. Segítségére lehet, ha megtalálja a legkisebb ellenállás irányát. Ügyeljen
azonban arra, hogy ezzel csak egy magatartás-formához jut, mellyel még nem alakított ki
véleményt.

102
A különbség azért olyan jelentős, mert Ön bizonyára nehezen tér el már kialakult
véleményétől, még ha a piac meg is mutatja, hogy véleménye hamis. Senki sem veszi
szívesen, ha azt mondják neki: a véleményed teljesen elhibázott. A piac iránya melletti
kitartás viszont arra készteti Önt, hogy a tradingnél rugalmasabban reagáljon az aktuális
eseményekre. Képes lesz gyorsabban és egyszerűbben átváltani az Ön által nem
kedvezményezett piaci irányba is.

Ha Ön már kialakította álláspontját a piac egy iránya mellett, akkor már kötődik ahhoz, hogy
milyen irányt (long vagy short) ad trade-jének. A belépés ebben az időpontban viszont még
nem történt meg. Erre általában akkor kerül sor, ha az Ön belépési jelzése feltűnik. A belépési
jelzéseket világos kritériumoknak kell szabályozniuk, különben könnyen hajlik az ember arra,
hogy egyszerűen belépjen egy pozícióba anélkül, hogy erre a piac konkrét alapot szolgáltatott
volna.

Ha az Ön belépési jelzése belépést ajánl, még a pozíció megnyitása előtt feltétlenül meg kell
vizsgálnia, hogy jó fogadásba lép-e be. Csak akkor szabad a pozíciót valóban megnyitnia, ha
egy vonzó hozam-kockázat arány áll fenn.

Minden trade előtt vizsgálja meg, hogy a trading-ötlet tényleg ésszerű-e és megfelel-e
tervének. Erre időt kell fordítania!

Ugyancsak ügyeljen arra, hogy döntései mindig azonos idősíkon történjenek. Azok a jelzések
ugyanis, amelyek rövid idősíkon keletkeztek, gyakran nem érvényesek hosszabb idősíkon. Ha
Ön belépési jelzéseit általában az ötperces charton kapja, akkor a belépés előtt ne is nézze
meg az egyperces chartot, hanem akkor lépjen be, amikor az ötperces charton láthatóvá válik.

Legyen erős és következetes döntéseiben. Ha a piac jelzést ad Önnek, kövesse is ezt. Az a


belépési stratégia, amelynél csak felét követi a jelzéseknek: értéktelen. A diszkrecionális
tradereknek ugyan megadatott a szabadság, hogy egyes jelzéseket ne is vegyenek figyelembe,
ez azonban csak kivétel és nem szabály.

Erre kell minden belépésnél figyelni

Tervezze meg mindegyik trade-jét pontosan és fejlessze ki belépési gyakorlatát

A gyakorlat - rutin - segít Önnek, hogy gyorsabban cselekedjék, mivel tudatalattija sok
ügyletet és döntést képes vezérelni. Éppen a kezdőknek lehetnek segítségére olyan jegyzetek,
amelyeket a belépésnél tudnak használni. Mint egy pilóta a start előtt a gépét, úgy ellenőrizze
Ön is az összes feltételt, mielőtt kereskedni kezd. Ha tradingjét előre megtervezi, ez segíti a
megfontolt kereskedésben. Automatikusan kevesebb tradebe kezd, ami érezhetően javítja
majd eredményeit. A tervezés ne csak a belépésre vonatkozzék, hanem írja elő részletesen egy
trade összes szakaszát.

Minden belépéshez tervezze meg már az újra-belépést is

Azt is vegye figyelembe a tervezésnél, hogy milyen körülmények között kész Ön újra-
belépni. Az újra-belépés annyit jelent, hogy egy előzőleg kistoppolt pozíciót újra megnyitunk.

103
Aki előre megtervezi ezt a lépést, az megfontoltabban tud kereskedni, ha egyszer már
veszteséggel kistoppolták.

Van két szélsőséges helyzet, amin a traderek gyakran elbuknak, ha kistoppolják őket. Az
egyik az, hogy nem látják be, hogy rosszul állnak és egy újabb stoppal pozíciót nyitnak, ami
valójában az első pozíció kibővítésével ér fel - csak egy eltolt stoppal. A másikat azok a
kereskedők érezhetik, akik nincsenek többé abban a helyzetben, hogy ismét piacra lépjenek,
ha egyszer szerencsétlenül kistoppolták őket - bár a piac ismét az általuk feltételezett irányban
halad.

Ha Ön el akarja kerülni ezeket az extrém helyzeteket, kell legyen egy terve az újra-belépésre,
amely már készen áll, mielőtt egy pozícióba belépne. Készítésekor el kell képzelnie, mi
történik, ha kistoppolják: hol áll akkor a piac? Mikor döntené el, hogy csak szerencsétlen
kistoppolódás történt? Mikor nem adott a piac igazat az Ön pozíciójának? Hol húzódik a
vonal a homokban? Hány újra-belépést engedélyez?

Ha már az első trade előtt megtervezi újra-belépését, felismerheti, hogy mi az ésszerűbb: több
belépési kísérletet végrehajtani egy szűk stoppal, vagy csak egy kísérletet, azt viszont
nagyobb stoppal. Tervezze újra-belépését olyan időpontra, amikor érzelmi és pszichológiai
szempontból jobb hangulatban van, nincs stresszes állapotban vagy egy előző negatív trade
befolyása alatt.

Kérdezze meg mindig a trade okát

Azért kereskedik, mert egy jó fogadásról van szó, vagy egyéb motívumok miatt? Daytraderek
gyakran kereskednek unalomból, vagy mert azt hiszik, hogy valamit csinálni kell. Az is
veszélyes, ha valaki csak azért fog egy trade-be, hogy egy előzőleg elszenvedett veszteséget
gyorsan kárpótoljon.

Legyen az első pozícióval agresszív, és építsen még rá, ha az Ön irányába "fut"

A traderek keresik a biztonságot és ezért gyakran megvárják, amíg a piac egész világosan
megmutatja nekik, hogy milyen irányba tart. Az a pont viszont, amelynél mindenki számára
nyilvánvalóvá válik a trend, többnyire sajnos egy olyan pont, amelyiknél a trend éppen
befejeződik. így sok trader vár az oldalazási sávból való kitörésre, ha long akar menni.

A kitörésre való várakozás helyett előbb inkább agresszívnek kell lennie és egy kis teszt-
pozíciót megnyitnia. Ha azután megtörténik a kitörés, a visszahúzódásokban növelheti
pozícióját. A kitörés előtt ugyan látszólag nagyobb a bizonytalanság, ezt azonban
ellensúlyozza a kisebb kockázat. Figyelembe véve azt is, hogy a jövő nem látható előre, egy
korai belépés többet kínál, mint a várakozás az állítólagos biztonság miatt.

Egy pozícióba csak akkor lépjen be, ha megnyitása előtt ésszerű stopot tud hozzá
meghatározni.

A legnagyobb oktalanságok egyike, amit trader elkövethet, az az, ha előre meghatározott stop
nélkül lép be. Ennek a hibának elkerüléséhez nyújt segítséget, ha egy világosan meghatározott

104
trading-rutint állít össze. Ehhez tehát a trader egy pozíció megnyitása előtt áttekinti az összes
belépési feltételt és ellenőrzi, hogy mindenre gondolt-e.

A kereskedők gyakran úgy vélik, hogy nekik erre nincs idejük és a pozícióba való belépés
után ráérnek a kezdeti stop elhelyezésével foglalkozni. Elméletileg ugyan ez is lehetséges,
mivel a kezdeti stop többnyire messze van az aktuális ártól. Viszont az a probléma, hogy az a
trader, aki meggondolatlanul beugrik egy pozícióba, először is nem tudja, hogy egy jó
fogadásba megy-e bele - mert nem tud hozam-kockázat arányt meghatározni -, másrészt
többnyire sokkal izgatottabban jár el, mint ha a trade előtt mindent alaposan megtervez.

Ne pókerezzen, ha be akar lépni a piacra, hanem mindig piaci áron (market order) lépjen be.

Egyes traderek gyakran pókereznek úgy, hogy kijelölnek egy limit árat a belépésükhöz. Ők
gyakran lépéselőnnyel kerülnek be a sodrásba, viszont azzal a kockázattal, hogy a piac
elfuthat előlük, mielőtt pozíciójukat megnyitották volna. Ha az összes feltétel adott egy
belépéshez, mindig vegyen azonnal (market). Nincs értelme bullish-nak vagy bearish-nek
lenni egyetlen pozíció nélkül.

Ne lépjen be túl gyakran

Minden trade-nél nem csak bróker-díjat kell fizetni, hanem még az árrést (spread) is meg kell
keresnie. Tehát minél gyakrabban kereskedik, annál magasabbak ezek a költségek. Inkább
összpontosítson néhány jó trade-re, sok üzlet helyett. Többnyire csak brókerét boldogítja, a
számlája pedig szenved.

Sok daytrader haszontalannak érzi magát, ha egy nap nem kereskedik, csak megfigyeli a
piacot. Ez az érzés abból a feltételezésből fakad, hogy csak az értékes, aki teljesít valamit. A
tradernél azonban az output, a teljesítmény, nem attól függ, hogy mennyi munkát fektetett a
trade-be vagy milyen gyakran kereskedett. Az én trading eredményeim többnyire annál
jobbak, minél kevesebbet kereskedek.

Kerülje a belépést fontos gazdasági adatok előtt

Ha valakinek már van egy pozíciója fontos gazdasági adatok beérkezése előtt, azt nem kell
feltétlenül lezárnia - hacsak nem válik a piac likviditása nagyon bizonytalanná, ami miatt
magas slippage-től, csúszástól kell tartani. Ha viszont az adatok beérkezése előtt nincs
pozíciója, ne is lépjen be újba.

Gazdasági adatok alapján kereskedni - ez hasonlít a rulettjátékhoz. Senki sem tudja, milyenek
lesznek az adatok. Abszolút hiba egy pozíciót a szerencsére felépíteni. Várjon tehát a
belépéssel, amíg a fontos adatok közlése megtörténik.

Létezik-e okos belépés, és ha igen: milyen az?

Van egyáltalán okos belépés? Minden statisztika és a rendszerek előrejelző-képességének


kritikája ellenében az én belépéseim, mint sok profié, a piaci tapasztalatokra épülnek.
Hasonlóképpen egy labdarúgó mérkőzéshez, vannak ugyan stratégiai ajánlások és standard
helyzetek a trading esetében, de igazi mesterfokozatot csak az érhet el, aki rendelkezik

105
elegendő tapasztalattal olyan helyzetek megoldásához, amelyek kívül esnek az általános
helyzetfelismerésen. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet néhány szabállyal számítógépen
programozni. Még ha 1000 oldalas lenne is ez a fejezet, akkor sem lehetne közvetlenül
hasznosítani - a tapasztalatokat mindenkinek magának kell összegyűjtenie.

Az okos belépés tehát mindenek előtt piaci tapasztalatokat feltételez. Egyes piacokon
működhet egy stratégia, másokon nem. Azokat a stratégiákat, amelyeket az esetek 90
százalékában alkalmazok, a döntő tíz százaléknál félreteszem, mert ezeknél helyesnek tartom
a szabályok megszegését.

Ez a diszkrecionális trader nagy előnye: kihasználhatja szabadságát még szabályai


megszegése árán is. Egy számítógépes kereskedési rendszernél itt lenne a rendszer vége. A
piacon kivételek százai léteznek valamint állandóak a változások.

Ed Sakotának öt szabálya volt a tradinghez; ezeket A piacok mágusa c. könyvében írja le. Az
első így hangzik: Kövesd szabályaidat; az utolsó pedig: Tudnod kell, mikor szegd meg
szabályaidat.

A piacok komplexitása, az árakra ható folyton változó befolyások és a piaci résztvevők nagy
száma miatt tanácsos, hogy ki-ki legalább néhány gondolat erejéig foglalkozzék belépésével.

Az okos belépés előtt a trader óvatosan kitapintja pozícióját. Ez azt jelenti, hogy ne akarja
rögtön a belépésnél a legnagyobb pozíciót elfoglalni, inkább hagyjon helyet további
kontraktusoknak, amelyeket akkor vehet fel, ha a piac már az ő irányában „szalad" - és
egyúttal hagyjon még egy helyet az újra-belépéshez a kockázat-menedzselésében arra az
esetre, ha kistoppolnák.

Az okos belépés tehát a money-management és a belépés kombinációja. Mivel nem láthatunk


a jövőbe, jobb, ha hagyjuk a piacot, hogy megmutassa nekünk, jó-e a helyzetünk. Tegyük fel,
hogy készek vagyunk tőkénk legfeljebb egy százalékát kockáztatni egy pozícióval.
Számlánkon 200 000 euró van, így a maximális kockázat összege 2000 euró. Egy (DAX)
4200-as vételből 4180-nál stoppal kilépünk. A kontraktonkénti kockázat így 500 euró, tehát
legfeljebb négyet vehetünk.

Ahelyett, hogy az összes kontraktot azonos árfolyamon szereznénk meg, először például csak
a felét vesszük meg, és amint a piac a mi irányunkba fut, még egyet. Ha a trend javunkra
stabilizálódik, ismét veszünk egyet, ha a vétel kockázata nem lett túl nagy (mivel nem akarjuk
tőkénk több, mint egy százalékát kockáztatni).

Ennek a módszernek ugyan az a hátránya, hogy részben drágábban vásárolunk és az átlagos


vételi ár növekszik, ennek ellenében viszont megkapjuk a piactól annak megerősítését, hogy
pozíciónk jó irányba áll.

106
9. A mester-traderek nagy titkai a kilépési stratégiák.

Az egyszerű szabály: a veszteségeket behatárolni és a nyereségeket növekedni hagyni - ez


csak tökéletes kilépési szabályokkal valósítható meg.

A trading alapvető törvénye - és miért vét oly sok kilépési stratégia ez ellen

Semmi sem okoz nagyobb örömet a nyerésnél, ennek ellenére a legtöbb tradernek nem adatik
meg ez az élvezet. A nyerő-tradek gyakran túl hamar leállnak. Az érzelmi panaszok egy
nyereséges-trade folyamán kivehetően nagyobbak, mint a vesztés kínjai. Másként alig lehet
megmagyarázni, hogy a daytraderek mindig megelégednek a kisebb nyereségekkel. Szinte
már kórosnak tekinthető, hogy milyen következetességgel kerülnek behatárolásra - és ezzel
nyereségben korlátozottá - egyes trade-ek.

Az ősi trader-bölcsesség így hangzik: „Nyereségeibe még nem halt bele senki." Ez akár igaz
is lehet, bár aki a nyereséget túl hamar felveszi, annak túl sok jut a halálhoz és túl kevés az
élethez. Az ilyen traderek jellegzetes harcosok: kifejlesztettek egy túlélési stratégiát, de nincs
nyerési stratégiájuk.

A nyerők nem határolják be nyereményeiket. Inkább a pénztárcájukra hallgatnak: „Jöjjenek


csak még nyeremények."

Hogyan fejleszthető ki azonban a nyerési stratégia? Minden trade eredménye a kilépéstől


függ. Még a rossz belépésnél is gyakran megmentheti az ügyletet a jó kilépés. Viszont a rossz
kilépés majdnem mindig veszteséghez, vagy nagyon kis nyereség miatt rossz trading-
eredményhez vezet.

A rossz kilépések mindig akkor eredményeznek veszteséget, ha hibásan bevetett stopok miatt
a trade-et túl gyorsan leállították, annak nem volt lehetősége kifejlődnie. A trader többnyire a
„saját irányában" látja a piacot futni, és nem azt, hogy kilökték. Ezek a kilépések gyakran
improduktív tényezők eredményei: pl. aggodalom, idegesség vagy financiális nyomás.

Viszonylag egyszerű az ilyen kilépések felismerése. Túl közel vannak a piachoz, egy olyan
zónában, amelyet én „normális pezsgésnek" nevezek. Normális pezsgés alatt azokat a piaci
mozgásokat értem, amelyek esetlegesen jönnek létre, és a fölérendelt trendre nincs semmi
hatásuk.

A piac pezsgése nem mindig állandó. Van, amikor a pezsgés igen erős, máskor viszont olyan
gyenge, hogy alig észrevehető.

A pezsgés ezen ingadozásait a tapasztalt trader könnyedén felismeri, kezdő számára viszont
gyakran nehéz a szignifikáns mozgásokat a pezsgéstől megkülönböztetni. Ezért ajánlom, hogy
a trading során a főbb piacokra vagy termékekre összpontosítsanak, hogy mindenekelőtt
ezeken a piacokon gyűjtsenek tapasztalatokat.

Néhány fix pontot viszont a kezdőknek is megjelölhetek: miként azonosítható a piac pezsgése.
A chartokon jellemzőek az oldalazási zónák a pezsgési mozgásra. Az oldalazási zóna aljától a

107
felső határig az összes mozgás többnyire véletlenszerű, tehát ez a tartomány jó jelzés arra
nézve, hogy milyen erős a pezsgés.

Fontos, hogy a pezsgés azonosításánál a trader megmaradjon azon időegységen belül,


melyben trading-döntéseit meghozza, mivel a pezsgés egyórás charton jelentősen magasabb,
mint ötperces charton.

Ugyanígy jó kiindulási pont a pezsgés méréséhez egy bar vagy egy candle átlagos nagysága a
vizsgált időegységben. Pontosabb átlagképzéshez a nap folyamán hagyja a három legnagyobb
gyertyát figyelmen kívül.

Ezzel a módszerrel a trader mindazonáltal csak a piac minimum-pezsgését tudja


megállapítani, míg a pezsgés egy oldalazási zónában (lásd fenn) gyakorta inkább a maximális
értékekhez közelít.

A kilépő stopokat mindig a normális pezsgési tartományon kívül kell elhelyezni.


Segédletként, hogy eléggé eltávolodhassunk a normális pezsgés zónájától, alkalmazhatók
egyes szignifikáns pontok, pl. támaszok, ellenállások vagy csúcs- és mélypontok. Normál
esetben ezen pontok törésének jelentősége van a trendre nézve.

A rossz kilépés másik formája a trader azon aggodalmából adódik, hogy ismét le kell adnia
valamit nyereségéből, ami ahhoz vezet, hogy a nyereség túl kicsi ahhoz, hogy a szokásos
veszteségeket fedezhesse, amelyek a tradingnél keletkeznek. Ezek a kilépések széles körben
elterjedtek, a trader gyakran észre sem veszi, hogy rossz kilépési stratégiája miatt veszít,
hanem belépésénél keresi a hibát. A kilépési stratégia megváltoztatása ezeknél a tradereknél
többnyire jelentős kihatással lenne teljesítményükre.

Ehhez azonban hajlandónak kell lenniük arra, hogy a következő kérdésre igen-r\e\
válaszoljanak

Kész arra, hogy nyereségeiért pókerezzen?

Csak akkor képes a trading ősi törvényét - a nyereségeket növekedni hagyni, a veszteségeket
behatárolni - megvalósítani, ha játszik nyereségeivel.

Mint a pókernél, itt sem arra megy ki a játék, hogy gyakrabban nyerjünk, hanem hogy akkor
nyerjünk, ha tele van az asztal. Ezért jobb a kisebb nyereségeket az asztalon hagyni és
ügyelni, hogy a helyes pillanatban lépjünk be. Ön nem fog automatikusan minden trade-del
több pénzt keresni, de átlagos jövedelmei érezhetően növekedni fognak. Ezt a művészetet egy
intelligens kilépési stratégia kifejlesztése során kell megtanulnia!

Az előtérben a következő kérdés áll: Mennyi nyereségnek kell lennie, mennyit szabad és kell
egy tradernek elvinnie? Legyünk olyanok, mint Dagobert bácsi, akinek semmi sem volt elég,
vagy van egy pont, amelynél jobb, ha megállunk? Mikor érdemes a tele asztalért pókerezni,
mikor jobb ezt nem tenni? Milyen nyereség optimális?

Ezeket a kérdéseket nem tudjuk megválaszolni, mivel a nyereség egy jövőbeli és bizonytalan
esemény. Így minden trade-hez utólag lehet az optimális kilépési időpontot meghatározni, ha

108
a charton utánanézünk, mi volt a maximális ármozgás kilépés előtt és után. Viszont egy trade
ilyen utólagos elemzése már elkésett segítség az optimális kilépési pont meghatározásához.

Mégis érdemes ezt az elméletileg optimális exit-pontot megkeresni, mert képet kapunk arról,
hogy egy lehetséges nyereség hány százalékát nem tudtuk bezsebelni a választott kilépési
stratégia miatt.

Ehhez vessük össze nyereségünket azzal a feltételezett nyereséggel, melyet elértünk volna, ha
a legjobb ponton léptünk volna ki a trade-ből. A kapott szám felvilágosítást ad arról, hány
százalékot tudtunk kihozni az optimális kilépéshez képest.

Ez természetesen soha nem lehet 100 százalék, viszont ily módon felismerhetjük, hogy eddigi
kilépési stratégiánk átdolgozásra szorul-e.

Viszont hol van az optimális kilépés, ha a trade eredménye a piac mozgása miatt bizonytalan?
Nincs kontrollunk afelett, hogy milyen távon fut a piac a mi irányunkban. Befolyásunk arra
korlátozódik, hogy egy általunk meghatározott időpontban stoppoljuk a nyerés vagy vesztés
folyamatát és egy meghatározott nyereséget vagy veszteséget realizáljunk.

Kontroll-lehetőségeink eszerint pusztán arra korlátozódnak, hogy eldöntsük: mikor nyertünk


vagy veszítettünk már eleget. Ez a döntés az első pillanatra szubjektívnek tűnik: van, akinek
már tíz pont profit elegendő, egy másiknak talán csak húsz.

Ezen kérdés megválaszolásához mégsincs köze a szubjektivitásnak. Ez megtévesztő, mert a


legtöbb ember kockázatkerülő nyereség esetén, viszont kockázatkereső, ha veszteségekkel
kell „játszania". Ez azt jelenti, hogy inkább elviszünk egy biztos nyereséget, mintsem egy
nagyobb, viszont bizonytalanabb nyereségért pókereznénk; míg vesztes helyzetben gyakran
remélünk egy jobb kilépést és ezzel kisebb veszteséget, minthogy a biztos veszteséget
realizálnánk.

Érdekes módon sok tapasztalatlan trader van, aki nem rendelkezik kilépési stratégiával, és
ezért az optimális kilépés kérdését mindig ösztönösen válaszolja meg. Pontosan a biológiailag
programozott viselkedési adottságok szerint reagálnak kockázatkerülő módon nyereség
esetén, és korán realizálják nyereségüket, míg veszteségeik gyakran megnőnek, mert remélik
még, hogy jobban is ki tudnak jönni a trade-ből.

Ezt a dilemmát csak egy konkrét, rögzített kilépési stratégiával lehet megoldani. Még mielőtt
kitérnék erre, szeretnék Önnek egy történetet elmesélni.

A pulykacsapda

Képzelje el, hogy készített egy pulykacsapdát. A csapda egy alul nyitott kosár, amelyet
felakasztott a talaj fölött. Egy zsinórral bármikor le tudja ereszteni a kosarat - ezzel zár a
csapda. A kosár alatt a földre magokat szórt csalétkül a pulykáknak.

Most feszülten les egy bokor mögött, a zsinór végével a kezében és vár a kövér zsákmányra.
Nem tudja ugyan pontosan, hány pulyka szaladgál a környéken, megfigyelései alapján úgy
becsüli, hogy ezidőtájt legalább egy tucat tartózkodik a körzetben.

109
Kezdetben minden egyszerűen megy. Egy pulyka rábukkan a csalétekre és a csapda alatt
szorgosan kezdi csipegetni. Most könnyű volna a dolog, ha egy pulykával megelégedne,
viszont a kosár csapódásával elriasztaná a többieket. Egy pulyka sovány eredménynek tűnik
ahhoz a fáradsághoz, amellyel a csapdát megépítette, ezért tovább vár. Nem sokkal később
megjelenik a második pulyka és az is eszeget. Kettő jobb, mint egy - de három még jobb
lenne: és lám: feltűnik még két pulyka, amint közelednek a csapdához.

Éppen abban a pillanatban, amint már négy állat van a csapda alatt és Ön azt latolgatja, hogy
megelégedjék-e ezzel a zsákmánnyal, az első két pulyka jóllakottan elsétál. Foghatott volna
négyet, most már csak kettő van. Leengedje-e a kosarat? Most rögtön, mielőtt még egy pulyka
meglóg? Vagy bízzék abban, hogy az első kettő még visszajön? Meglehet, hogy teljesen le
van forrázva, és arra vár, hogy még több pulyka jöjjön.

Még mielőtt ezt végiggondolta volna, még egy pulyka kimegy a csapda alól. Volt már négy,
most csak egy van, és fennáll a veszély, hogy az is megszökik. Először nem elégedett meg
egy példánnyal, most pedig aggódhat, hogy ezt az egyet is elveszíti, tehát biztosítani szeretné
mini-nyereségét.

Félelemmel eltelve, hogy még azt is elveszíti, nem veszi észre, hogy hat újabb pulyka
közeledik a csapda felé. Csak arra koncentrál, amit elveszíthet, nem arra, amit nyerhet.

Nos, mikor volt a csapda bezárásának optimális időpontja? Ön mikor zárta volna be? Négy
pulykánál? Honnan tudhatta volna, hogy továbbiak is zsákmányául eshetnek?

Azt a kérdést, hogy mikor lesz a legjobb időpont a csapda bezárására, nem lehet érzések
alapján megválaszolni, mert érzelmeink a félénk remény és a mohó öröm között csaponganak.

Csak fegyelmezetten és érzelmek nélkül cselekedhetünk, ha van rá szabályunk: mikor kell a


csapdát zárni. Egyébként érzéseink hullámvasútján járunk fel, s alá. Mindegyik új csapda
alatti pulykával növekszik örömünk - a távozottak miatt viszont csalódásunk. A
pulykavadászat érzelmileg idegölővé válik. Egyszer csak eljutunk egy pontra, ahol nem
vagyunk képesek ésszerűen viselkedni, egyszerűen csak abba akarjuk hagyni a lelkizős
hullámvasutazást. Az, hogy ez a pont egyúttal az optimális pont lenne, azt kétlem.

Csak akkor tudjuk ezt a problémát megoldani, ha kidolgozunk egy fix szabályt -remény,
félénkség és egyéb improduktív érzelmek nélkül. így például szabályként rögzíthetjük, hogy
amint két pulyka elhagyta a csapda területét, de kettő még ott maradt, akkor zárjuk a csapdát.
Ezt a szabályt bővíthetjük úgy is, hogy ha X pulyka van a kosár alatt, akkor már egy állat
távozása után is leeresztjük azt. Az exit-szabály kidolgozásánál a fantáziának nem kell határt
szabni. Csak az a fontos, hogy ez a szabály az alapelvre - a nyereségeket növekedni hagyni, a
veszteségeket korlátozni - épüljön fel.

A pulyka-példa jó összehasonlítás a piaccal. Itt sem tudjuk, hány további pontot kereshetünk
még. Mivel ez bizonytalan, jövőbeni esemény, döntésünket attól kell függővé tennünk, hogy
hány pontot (pulykát) kerestünk már meg (fogtunk el), és mennyire valószínű, hogy még 1
pontot (pulykát) kaparinthatunk meg. Ennek az információnak a bázisán ki kell dolgoznunk
egy kilépési szabályt.

110
Ez a kilépési szabály gondoskodik arról, hogy ne legyünk váltakozva elragadtatottak és
letörtek, hanem a döntési helyzet urai lehessünk. Van egy szigorú szabályunk a kilépésre. Az
eredmény talán egyszer kisebb, egyszer nagyobb lesz, de ez a mi szabályunk, amelyhez
tartjuk magunkat, ez produkálja az eredményt, nem pedig az érzéseink. Ettől kezdve nem az
érzelmeinktől vezérelve döntünk és elkerülhetjük a hangulati gödröket éppúgy, mint a káros
hangulati csúcsokat.

A kérdés, amelyet még meg kell válaszolni, így szól: Melyik kilépési szabály biztosítja az
általunk alkalmazott belépési stratégia mellett az átlagban legmagasabb output-ot. Ennek a
kérdésnek megválaszolásához vissza kell nyúlnunk statisztikai alapismereteinkhez.

Kezdjük annak a valószínűsítésével, hogy +1 pontot realizálhatunk. A nyereségek növekvő


nagyságával csökken ennek valószínűsége, mert a piac mozgása ezt a nyereséget már nem
adja meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kis nyereségekre kellene összpontosítanunk.
Tendenciájában egyszerűbb nagyobb nyereségekre koncentrálni, mint sok kis nyereséggel
megpróbálni a teljesítmény elérését.

Tegyük ezt még világosabbá egy DAX-példával. Míg a daytrader számára annak
valószínűsége, hogy két pontot nyerjen, még igen magas, úgy csökken ez, ahogy a 20 pontos
nyereséghez közelít

Tegyük fel, hogy a két pont megnyerésének valószínűsége 85 százalék, míg a 20 pont
megnyeréséé csak 30 százalék. Húsz pont realizálásához lehetőségünk van tízszer egymásután
két pontot megkeresni vagy egyszer húszat. Annak a valószínűsége, hogy tízszer egymásután
két pontot érjünk el: 0,8510 = 19,69 százalék, és ezzel jelentősen az egyszer húsz pont
megszerzésének valószínűsége alatt van.

Meg kell fontolni, hogy ez a számítás nem tartalmazza a trading-költségeket. Ilyen


költségekkel még rosszabb a helyzet. Meg kell továbbá fontolni, hogy minden trade időt és
erőforrásokat vesz igénybe, függetlenül a trade kimenetelétől. Itt is előnyösebb egy nagyobb
nyeremény sok kicsinél.

Induljunk ki abból, hogy egy hétpontos nyereség elérésének valószínűsége 67 százalék, így
csak háromszor kellene nyernünk, hogy a húsz pontunkat elérjük. A nyereség valószínűsége
ez esetben (0,673 = 0,3) közel azonos volna. Még itt is az előtt a probléma előtt állunk
azonban, hogy háromszor kell belépést találnunk, azaz a piacnak a nap folyamán háromszor
kell esélyt kínálnia, szemben egy 20 pontos eséllyel.

Látható ebből a számításból és a példából, hogy az optimális nyereség-nagyságra vonatkozó


kérdés egyebek mellett egy bizonyos nyereség elérési valószínűségének kérdésétől is függ.
Mivel a növekvő nyereséggel egyre valószínűtlenebb lesz +1 pontot realizálni, kilépési
szabályunknak növekvő nyereség esetére más trading-viselkedést kell előírnia, mint kis
nyereségeknél.

Mindazonáltal úgy kell felépülnie, hogy nagy nyereségek elérésére irányul és azokat lehetővé
teszi. Egy intelligens exit-szabály ennek megfelelően különböző trading-szakaszokra
különféle előírásokat tartalmaz a trader számára.

111
Az én kilépési szabályaim

A legfontosabb és legelső kilépési-szabályom az, hogy a stopot emelkedő trendnél a relatív


minimumhoz, csökkenő trendnél a relatív maximumhoz (Id. ábrát) igazítom. Ezt az exit-
szabályt a következőkben 1. exit szabálynak nevezem.

A kilépéseimnél négy fázist különböztetek meg.

Az első Intervallum: R-1

Az első fázis a belépés és a stop közötti szakasz. Ezt az intervallumot R-1-nek nevezem,
mivel ebben a szakaszban szélsőséges esetben a kockáztatott összeget teljes egészében
elveszíthetem.

Ebben az intervallumban a trading-eredmény negatív, én csupán az alábbi alternatívák között


választhatok

a) a trade-et veszteséggel kistoppolódni hagyni,


b) várni és remélni, hogy a piac mégis felém fordul és a pozíció túllép a break-even
(nulla) ponton
c) pozícióm egy részét veszteséggel lezárni.

Amíg a piac ebben a veszteséges szakaszban van, kezdeti stopom változatlan marad. Mielőtt a
pozíciót megnyitottam, ezt a stopot egy, a homokban meghúzott határvonalnak jelöltem, és
kész voltam a kockáztatott összeget elveszíteni: Tehát nem is akartam a stopot a piachoz
közelíteni, és ezzel azt a veszélyt vállalni, hogy kiüt az általános pezsgés.

A kezdeti stop mindig a szignifikáns piaci pontok, az úgynevezett pivotok mögé kerül, mivel
a normál pezsgés zónáján kívül áll. Amíg a piac nekem nem kínál egyetlen szignifikáns
pontot sem, amely mögé a stopot elhelyezhetném, a kezdeti stopot a belépéstől szigorúan
meghatározott távolságra helyezem úgy, hogy a kezdeti stop minden esetben távolabb van,
mint a piac pezsgése.

Fontos azonban, hogy ehhez a szakaszhoz egy, vagy több szabályt fejlesszen ki, ha Ön leépíti
pozícióját, azaz rész-zárásokat irányoz elő. A kétség, amely ilyenkor fennáll, abban rejlik,
hogy Ön ugyan fokozatos leépítésnél kisebb veszteséget ér el, anélkül viszont a teljes
pozícióra kap nyerési esélyt. Ezért kell, hogy tiszta alapjai legyenek a leépítésnek.

Megfontolom, hogy a trade-be történő belépésnél bizonyos voltam-e, hogy közvetlenül a


nyertes zónába jutok, vagy várnom kellett volna még a trade-del. így minden esetben valami
rosszul sikerül, ha a piac a trade-emet a vesztes zónába sorolja. Itt ismét megkülönböztetést
teszek a trend irányú trade és a trend elleni trade között.

Trend irányú trade-nél néha előbb leépítek egy pozíciót, viszont trend elleni trade-nél
várakozási idő után, amelyet a piachoz mérek, ismét a break-even-zónát választom,
következetesen elkezdem a pozíció redukálását.

112
Normál esetben felosztom a pozíciót három részre, és azokból először eladok egy harmadol
Ha a trade ezután ismét veszteséget mutat, eladok egy következő harmadot, és csak az utolsó
harmadot tartom meg. A következetes leépítés oda vezet, hogy átlagos veszteségeim kisebbek
a szokásosnál.

Trend irányú trade-nél többnyire csak egy harmadát adom el a pozíciónak, ha várakozási időt
követően még vesztésre állok.

A kilépési-szabály az Intervall R-1-re főként idő-stopot jelent a pozícióm egy részére.

Ebben a helyzetben felmerül a kérdés, miért nem alkalmazok közvetlenül szakaszos


(lépcsőzetes) kezdeti stop-ot. A piacok gyakran keresik a stop-okat. [gy mindig és újra
kemény „sell-out"-mozgásokat láthatunk egy szinten, amelyek azonban az összképben
jelentéktelenek. Az én kezdeti stop-om a legrosszabb esetre szól, amely megóv attól, hogy sok
pénzt veszítsek. Ezért működik ez úgynevezett kemény stop-ként a piacon.

A veszteség-intervallumon belüli összes többi stop nem szerepel a piacon, ezzel ne legyünk
áldozatai a stop-vadászoknak. Ha kemény „sell-out"-ot észlelek azonnali helyreállás nélkül,
akkor ennek a mozgásnak nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint a tipikus stop-vadász
manővereknek, melyek többnyire csak rövid életűek. Csak akkor zárom veszteséges pozícióm
egy részét, ha a mozgást jelentősnek ítélem. Ezen kívül mindig időt kívánok adni a trade-nek,
hogy kibontakozhasson , úgyhogy a pozíciók csak hosszabb várakozás után kerülnek
leépítésre a veszteség-zónában.

Természetesen ebben a fázisban érvényesül már kilépési-szabályom, hogy a stopot a növekvő


trend relatív minimumához, illetve a csökkenő trend relatív maximumához igazítom. így
megtörténhet, hogy egy relatív minimum/maximum az R-1 tartományba esik, én a stopot
ehhez a ponthoz igazíthatom és ezzel csökkentem kockázatomat anélkül, hogy már olyan
piaci fázisban lennék, amelyben a kockázatom nulla.

A második Intervallum R1

Az első Intervallum R-1 után megkezdődik a nyereség-zóna. Abban a tartományban,


amelyben eredeti kockázatomat (a belépés és a kezdeti stop közti különbséget) még nem
kerestem meg, semlegesen viselkedem. A piac pozíciómmal - mivel az nyerésben van - már
jogot ad nekem. Nem áll fenn tehát a pozíció¬nagyság csökkentésének szükségessége.

Amint azonban megkerestem a kezdeti-kockázatomat (R1), már legalábbis veszteség nélkül


akarok kilépni a piacról. Emiatt a stop-omat abban a pillanatban, amikor a kezdeti-
kockázatomat megkerestem, minden esetben nullába húzom -függetlenül a piac mozgásától.

A második szakasz folyamán természetesen továbbra is aktív az 1. Kilépési szabály.

113
A harmadik intervallum R1,5

Amint a nyereség elérte kockázatom 1,5-szeresét, stopot alkalmazok, amely biztosítja, hogy
nyereségem egyharmada a piaci mozgásoktól függetlenül biztos. Tehát nyereségbiztosítási
stopot alkalmazok. Ha például 21 pont nyereségben vagyok, minden esetben bebiztosítok hét
pont nyereséget. 24 pontnál a stop nyolc pontra emelkedik és így tovább.

A negyedik intervalum - a cél-zóna.

Minden trade-hez - annak kockázati szempontok szerinti értékelésénél - a stop és a belépés


mellett egy célzónát állapítok meg. Amint a piac eléri ezt a célzónát, az én kilépési szabályom
automatikusan agresszívebb lesz. Most még maximálisan kész vagyok nyereségem
negyedéről lemondani. És már nem húzom át stopomat az ötperces chart relatív mélypontjára,
hanem a relatív mély-/csúcspontokat figyelem a rövidebb távú chartokon, pl. egy egyperces
charton.

Ügyelni kell arra, hogy a nyereségek a célzónában se legyenek limittel behatárolva. Inkább
hagyom, hogy a piac döntsön, mikor kerestem meg elég pénzt, miközben stop-omat
fokozatosan a piac mögé húzom.

Így találhatja meg tökéletes kilépési-stratégiáját

Mivel a kilépési-stratégia lényeges befolyással bír az Ön teljesítményére, minden energiáját és


figyelmét egy intelligens kilépési-stratégia kifejlesztésére kell fordítania trading-rendszeréhez.

A belépési stratégiát már megtalálta, ez csupán arra szolgál, hogy irányt szabjon a trade-nek.
Hogy most már a legjobb kilépési-stratégiát is kiválaszthassa, ismét a hozam-kockázat
koncepcióját állítsa szolgálatába, mivel ezzel a pozíció-méretezés összes effektusát ki lehet
iktatni.

Alkalmazzon egy belépési jelzést, ügyeljen arra, hogy a belépést pontos ismérvek definiálják.
Ez azért fontos, mert az Ön eredményeinek jelentősége van a jövőre nézve.

A következő lépésnél gondolja meg, milyen maximális kockázatot kész vállalni. A


csődkockázat fejezet ehhez értékes segítséget nyújt Önnek.

Még azt is tudnia kell, mekkora az Ön által tradelt piac normális pezsgése, mivel kezdeti stop-
ja soha nem eshet ebbe a zónába.

Ehhez adtam már támpontokat. Minél tapasztaltabbá válik, annál egyszerűbb lesz a piac
normális pezsgésének meghatározása. Optimális kezdeti stop-ja az Ön által maximálisan
elfogadható kockázat és a piac pezsgése közötti intervallumban lesz.

Most tesztelheti belépési szabályát ezzel az egy kilépési szabállyal. Rendezze csoportokba
veszteséges trade-jeit: az elsőbe kerülnek azok a tradek, amelyeknél Önt veszteséggel
stoppolták ki anélkül, hogy akár egyszer is jelentős nyerésben lett volna.

A második csoportja a tradeknek azok, amelyek ugyan időközben nyerésre álltak, ennek
ellenére veszteséggel stoppolták ki őket, mivel a piac újra fordult.
114
Az, hogy Ön mit nevez szignifikáns nyereségnek, az attól függ, milyen kezdeti kockázatot
vállalt. Amint a piac ennek a kockázatnak legalább a feléig felfutott, én már szignifikánsnak
minősíteném a nyereségeket. Ha például az Ön kezdeti kockázata 20 pont, az összes mozgás
érdekes, amelyek időközben tíz pontot, vagy annál több nyereséget elértek.

A következő trade-csoport felöleli azokat a tranzakciókat, amelyek időközben legalább a


kezdeti kockázat mértékéig pluszban voltak. Mindegyik kockázat¬többszörös számára
képezzen egy újabb csoportot. Itt nincs jelentősége annak, hogy a tradek a nap vagy a vizsgált
periódus végén nyerésre álltak-e. A fontos csak az, hogy a tradek minden csoportban egy
periódus alatt legalább egyszer nyerésre álltak.

Miután kialakította a csoportokat, tekintsen át minden csoportot, amelyek trade-jeit nem


azonnal stoppolták ki veszteséggel. Vizsgálja meg, hogy ezen csoportból hány trade esett
volna ki, ha az Ön kezdeti stop-ja egy ponttal közelebb lett volna a belépéshez. Ha a
vesztettek száma ettől nem növekszik lényegesen, akkor a kezdeti stop-ot általánosan
szűkebbre veheti, mint az első teszt-menetben.

Ugyanezzel az eljárással teszteljen most egy-két ponttal szűkebb stopot. Csökkentse a kezdeti
stopot mindaddig, amíg megállapítható lesz, hogy lényegesen több tranzakció kistoppolásra
került volna a kezdeti kockázattal anélkül, hogy előtte nyerésre állt volna.

Fontolja meg, hogy a stop egypontos módosítása jelentős befolyással lehet-e az Ön


teljesítményére. Daytraderként 250 napig naponként lépjen be lehetőleg két tranzakcióba. 500
trade-nél, amelyeknek például a felét veszteséggel stoppolják ki, a kezdeti kockázat egypontos
csökkentése összesen 250 ponttal javított éves teljesítményt jelent.

Miután megtalálta optimális kezdeti stop-ját, nézze át azon tradek csoportját, amelyek
felmutattak ugyan szignifikáns nyereséget, utóbb azonban veszteséggel stoppolták ki azokat.

Keressen olyan szabályt egy trailing-stophoz (csúszó stophoz), amely csökkenti ezen csoport
veszteségeit. Ha talált ilyet, vizsgálja kihatásait a többi csoportra (R + 1 és többszörös
nyereséggel).

Csak akkor használhatja ezt a kilépési szabályt, ha az oda vezet, hogy semmilyen eltolódás
nem mutatkozik másik csoportok veszteségei javára.

A következő lépéssel sok munka és számolás jár együtt. A többi csoport eredményeit
többnyire erősen érinti, amint Ön kidolgoz az R + 1 nyereségek csoportjára egy trailing-stop-
szabályt, mivel ezzel a kilépési szabállyal sok trade már kistoppolódik az R + 2 és a többi
csoportból.

Mivel Ön többnyire nem tudja megakadályozni, hogy az új kilépési szabály miatt sok trade
kiessen a magas nyerő-csoportokból, most ki kell számolnia, hogy melyik kilépési szabállyal
érhette volna el a legjobb eredményt.

Egy számítógép megfelelő szoftverrel természetesen sok munkát levehet az Ön válláról a


megfelelő kilépési szabály keresésénél; így tudja tesztelni és optimalizálni kilépési szabályait.

115
10. Kutatás a maximális hozamráta után

Hozamráta (Rate of Return): Időegységre (általában egy évre) számított hozam %-ban

A legjobb rendszer sem ér semmit, ha legfeljebb három veszteséges tradet tudunk


sorozatban elviselni, viszont gyakrabban kell egymásután négy vagy még több veszteséges
trade-del számolnunk

A Kelly-kritérium

Láttuk már, hogy milyen fontos felismerni, miként tudunk elkerülni egy veszteség sorozatot.
Kockázat-menedzseléssel arra összpontosítottunk, hogy ne kerüljünk csődbe. Az optimális
fogadási tételt mindig úgy választottuk meg, hogy a csődkockázat a lehető legkisebb legyen.
Vizsgáljuk most meg az optimális fogadásra vonatkozó kérdést nem a kockázat
szemszögéből, hanem annak megfontolásával, hogy milyen fogadási stratégiával várhatók el a
legnagyobb nyereségek.

A Kelly-kritérium egy progresszív fogadási rendszer, amelynél annál többet teszünk fel, minél
magasabb a nyerési esély. Logikus is, hogy magasabb esélynél több pénzt kockáztatunk,
mivel minél magasabb a tét, annál magasabbak a nyereségek.

A tét a tradingnél nem más, mint a pozíció nagysága. Egy működő trading-rendszerhez az
adott tőke mellett inkább egy vagy tíz kontraktot vásároljunk, illetve 1000 vagy 500 részvényt
szerezzünk meg? Ezek a kérdések a pozíció nagyságára vonatkoznak.

A kockázatkontrollal ellentétben a Kelly-kritérium nem azt a tétet határozza meg, amelyik a


lehető legkisebb kockázatot jelenti a portfoliónak, a befektetési csomagnak, hanem arra
irányul, hogy mekkora tét vezet egy portfolió tőke-görbéje optimális növekedéséhez.

Az előtérben a következő fejtegetés áll: Minél valószínűbb az, hogy nyerünk, tehát minél
magasabb a találati arány, annál többet kell befektetnünk, mivel csak így tudjuk egy trade-
sorozat végén a legnagyobb nyereséget elérni. Érvényes tehát az alapszabály: annál többet
fektetünk be, minél valószínűbb a nyereség.

A Kelly-kritériummal kiszámítható az optimális pozícióméret, kizárólag a találati és


veszteségi arány alapján.

A képletet felfedezőjéről nevezték el, aki a Bell távközlési vállalatnak 1956-ban kidolgozott
egy probléma-megoldást véletlenszerű, előre nem látható zavaró zajokra telekommunikációs
adatok hosszú távú átvitelénél. Ez a képlet hamar alkalmazásra lelt nemcsak az adatátvitel
terén, hanem a tétek optimális meghatározásánál kaszinókban és a tradingnél is.

Igen, mivel a probléma - függetlenül attól, hogy az adatátvitelnél, a kaszinóban vagy a


tradingnél lép fel - mindig ugyanaz. Egy eljárás eredménye adat- vagy pénz-input esetén
bizonytalan. A résztvevők tehát nem tudják, hogy inputjuk tényleg kiváltja-e a várt outputot.
Bizonytalan, hogy az adatok, amelyeket egy távközlési rendszeren nagy távolságra
elküldenek, abban a formában érkeznek-e meg, ahogy azt a feladó óhajtja, vagy zavaró zajok

116
miatt eltorzulva. Pontosan ugyanez a problémája egy tradernek vagy játékosnak, aki egy tétet
tesz és nem lehet biztos abban, hogy ez nyereséghez vezet. Kelly megoldása a következő:

 F = 2 x P-1

vagy

 F = P-Q,

ahol

 F a kockáztatandó tőke-hányad százalékban,


 P a nyerés valószínűsége és
 Q a vesztés valószínűsége (tehát 1 - P).

Hatvan százalékos találati aránynál stratégiájával a trader tehát

 F = 60 - 40 = 20 százalékot kockáztasson.

Ez a tét vezet a legjobb eredményhez. A Kelly-képlet igen egyszerű. Mondanivalójának


magva az, hogy a trader mindig kockáztassa az előnyét. Az előny a találati arány mínusz a
vesztési arány (az előny már ismeretes a csődkockázatból).

Minél nagyobb tehát az előny, annál többet kockáztasson a trader. Nyolcvan százalékos
aránynál a trader már tőkéje 60 százalékát kockáztathatja. Ez ugyan nagyon soknak tűnik és
ellentmond a csőd elkerülésével kapcsolatos megfontolásainknak az optimális tét
tekintetében.

A Kelly-képlet szerint azért keletkeznek ilyen agresszív tétek, mert itt az szolgál alapul, hogy
a nyereségek és veszteségek mindig egyforma nagyok, és a képlet kizárólag arra szolgál, hogy
maximálja a nyereséget. A nyereségek maximálása és egyúttal a veszteségek csökkentése
azonban lehetetlen egy trader számára. Ez a két cél ellentmond egymásnak.
Nyereségmaximálás csak akkor lehetséges, ha magasabb kockázatot vállalunk; ha viszont
csökkentjük a kockázatot, akkor ne is gondoljunk a nyereségek maximálására.

Markowitz portfolió-elmélete kidolgozott ugyan egy módszert, mellyel diverzifikáció útján


elérhetők magasabb nyereségek alacsonyabb kockázat mellett; egy trading-stratégián belül,
egy piacon belül azonban nincs lehetőség a diverzifikációra. Ön mindig egy piacon
kereskedik, például DAX-szal, egy részvénnyel vagy egy kötvénnyel egy kereskedési
rendszerben, és ezért nem tud diverzifikálni. A kereskedési rendszerek kombinációja ugyan
megint csak lehetővé teszi a diverzifikációt, de egy kereskedési rendszeren belül ez nem
lehetséges.

így hát itt állunk a dilemma előtt: maximáljuk a nyereségünket vagy csökkentsük a
kockázatunkat? A helyes válasz egy kompromisszum lehet, amely figyelembe veszi a
kockázati preferenciát. A Kelly-képlet viszont olyan agresszív a nyereség maximálását
illetően, hogy a kockázatok túl magasak annak a tradernek, aki játékban akar maradni.

117
A Kelly-képlet nem zárja ki, hogy Ön néhány trade-sorozatban csődbe jut. Azt a problémát,
amit az eredeti képlet alapjául szolgáló feltevés a nyereségek és a veszteségek nagyságának
egyenlővé tételével vetett fel, megoldották és az alábbiak szerint módosították a képletet:

(b + 1) ∗ P − 1
=
b
ahol „b” a payoff-ratío, tehát az átlagos trade-nyereségek és az átlagos trade-veszteségek
aránya.

Induljunk ki megint egy 60 % találati arányú kereskedési rendszerből és egy 2-es payoff-ratio-
ból (azaz abból, hogy a trader átlagban kétszer annyit nyer, amennyit veszít), ekkor az
optimális tét az alábbiak szerint adódik mint

(2 + 1) ∗ 0,6 − 1 3 ∗ 0,6 − 1 0,8


= = = = 40 %
2 2 2
A legtöbb tradernek bizonyára még mindig túl agresszív ez az eredmény. A Kelly-kritérium
azonban érdekes lehet, ha Ön egy meghatározott időszakban el tud viselni egy totális
veszteséget az akkor kockáztatott tőkére.

Azok a daytraderek, akik például készek elfogadni egy maximális drawdown-t napi
veszteségként kereskedési alaptőkéjük öt százalékában, a Kelly-képlet segítségével
kiszámíthatják, mennyit kockáztathatnak egy nap folyamán. Példánkban, amelyben 60
százalékos találati arány és kettes payoff-ratio szerepel, a tradernek tőkéje 40 százalékát
kellene kockáztatnia. Ha a napi veszteségi limitje csak 5 százalékot ad meg, akkor
pozíciónként két százalékra kellene fogadnia, (öt százalék negyven százaléka két százalék).
Ez a tét a Kelly-képlet szerint optimális lenne, valószínűleg azonban egyes napokon elérné a
veszteség-limitet.

A Kelly-képlet viszont mindig csak durva közelítést jelenthet, mivel olyan problémára
fejlesztették ki, amelynél az eredménynek csak két kifejezésformája van. Vagy korrekten
tudták az adatokat továbbítani (siker), vagy zavaró zajokkal torzítva (sikertelenség). A képlet
egyébként egy Bernoulli-eloszlásból indul ki - így nevezik a statisztikában azt, ha egy
bizonytalan esemény csak két kifejezésformában fordul elő.

A tradingnél azonban nem csak „siker" és „sikertelenség" fordul elő. A nyereségeknek és


veszteségeknek igen sok kifejezésformája van, mivel igen különböző nagyságúak lehetnek.
Ezért dolgozott ki Vince Ralph egy további megoldást, amelyet Optimal-F-nek neveznek.

Optimal-F

Ez az elméleti tétel az optimális tét-nagyság kiszámítására először 1989-ben a „Portfolio


Management Formulas" c. könyvben szerepelt. Vince Ralph ebben bemutatott egy módszert
annak megállapítására, hogy milyen kontraktus-számnál optimális a portfolió
tőkenövekedése. Az Optimal-F megválaszolja azt a kérdést, hogy tétként mekkora hányada
optimális a múltbéli legnagyobb veszteségnek. A képlet meghatározza tehát, mekkora a

118
mindenkor kockáztatott tőke ideális százalékos aránya ahhoz, hogy összességében elérje egy
adott stratégiával a legjobb teljesítményt.

A legjobb teljesítményt mindig akkor lehet elérni, ha a számla össznyeresége, amely az összes
trade eredményéből tevődik össze, a legnagyobb. Az Optimal-F így megengedi, éppúgy, mint
a Kelly-kritérium, a rendszer jövedelmezőségének maximálását. Aszerint, hogy egy trader túl
magas vagy túl alacsony téttel spekulált, fennáll annak kockázata, hogy nyertes trade-ek tétjei
nem voltak elég magasak vagy a vesztes trade-eké túl magasak voltak. Az eredmény egy
rosszabb teljesítmény.

Az Optimal-F a múltbéli legnagyobb veszteség százalékos arányának iterációjával számítható


ki, ez jelentős számolási munkát kíván, amely azonban manapság számítógéppel könnyedén
elvégezhető. A képlet tulajdonképpen kiszámítja, mekkora - az eddigi legnagyobb veszteség
egy és száz százaléka között változó -pozíció méretnél növekedett volna az egyenleg a
legerősebben.

Megvilágítom ezt egy egyszerű példával. Képzelje el, hogy csak két trader vett részt egy
sorozatban. Egyikük elért 2000 eurós nyereséget, másikuk 1000 eurós veszteséget. A sorrend,
melyben a nyereség és a veszteség jelentkezett, a kérdésben nem játszik releváns szerepet.

Kipróbálással, illetve iterációval (közelítéssel) keressük azt a tétet, amely az eredményt


maximálja. Ezt a hányadot a számla nagyságától függetlenül keressük. Ez működik, mivel a
tétet, mint a legnagyobb múltbéli veszteség hányadát számítottuk ki.

Az Optimal-F tehát nem adja meg közvetlenül a bevetendő tőke százalékos arányát, hanem
azt a hányadot, amelyet kockáztatunk, amint a legnagyobb veszteség realizálása megtörtént.
Példánkban a legnagyobb veszteség 1000 euró volt. Most kipróbáljuk, hogyan néz ki az
eredmény, ha a legnagyobb veszteségnek egy százalékát tesszük fel, a következő lépésben két
százalékát, majd hármat - és így tovább.

A probléma megoldása akadémikus természetű és nem segít minket a valós tradingben. A


megoldási pozícióméret maga is problematikus, mivel az Optimal-F csupán az előző
veszteségek alapján végzi a tétek optimalizálását.

Ennek a képletnek az alkalmazása nem más, mint görbe-ráhúzás (curve fitting), mivel az
optimalizálás múltbéli adatok alapján történik. Amint akár csak kis változások is történnek az
adatok megjelenésében, megváltozik az Optimal-F is, ezáltal nagyon érzékeny a kiszámított
érték.

Az Optimal-F a traderek minden csoportja számára más, még ha az alap-paraméterek, pl.


nyerési valószínűség és a különbség a legnagyobb nyereség és a legnagyobb veszteség között,
azonosak is. így állandóan változik az optimális tét mérete.

Mit mutat meg az Optimal-F? Ha az egyik stratégia veszteségei kicsik, majdnem mindig az
eddigi legnagyobb veszteség 100 százalékát tehetjük meg. Ha a legnagyobb veszteség például
500 euró egy 100 000 eurós számlánál, ez azt jelentené, hogy minden trade-nél 500 eurót
illetve az egyenlegünk 0,5 százalékát kockáztathatjuk.

119
Az Optimal-F igazolja, hogy az állítás: Minél nagyobb kockázatot vállalok, annál magasabb
lesz a nyereségem - hamis. Az optimális kockázatnak van egy pontja; ha ezt a pontot átlépjük,
csökken a rendszer eredménye.

Az Optimal-F maximálja az eredményt. A csődkockázatról nem szól a képlet; emiatt igen


csekély a gyakorlati haszna az elméletileg igen szép megoldás-tételnek.

Az esetek 90 százalékában közvetlenül a teljes veszteség felé hajtanánk, ha tényleg az


Optimal-F-el trade-elnénk. Ennek ellenére érdemes időről-időre kiszámítani a tradinghez az
Optimal-F-et: ez megmutatja, hogy az elmúlt időben milyen távol álltunk az optimális
pozíció-nagyságtól és azt, hogy mennyire volt kockázatos a trading. Ha például az Optimal-F
azt javasolja, hogy az eddigi legnagyobb veszteség egy vagy tíz százalékát kockáztassuk,
akkor trading stratégiánk igen veszélyes, és valószínűleg túl nagy kockázatokat vállaltunk. Ha
viszont a 80... 100 százalékos tartományban van az Optimal-F, akkor nagyon valószínű, hogy
erős kontrollunk van veszteségünk nagysága felett és veszteségeink kicsik.

Általában feltehető, hogy annál inkább elvárható, hogy nyerjünk, minél többet kockáztatunk
(lásd a Kelly-kritériumot). Az Optimal-F azonban azt jelzi, hogy ez az összefüggés - nem
igaz.

Létezik optimális tét, ha ezt meghaladjuk, akkor már csökkennek a hozamok. Különösen
akkor kell a túllépést kerülni, ha tőkeáttételes eszközökkel, például határidős ügyletekkel
kereskedünk; ezeknél van egy pont, amelytől kezdve az agresszív pozíció-nagyságok már
nem vezetnek nagyobb nyereségekhez.

Nem kell az Optimal-F-et túl komolyan venni. Miután meghatározása múltbéli trading-
sorozatok alapján történik, már egy nagy drawdown vagy egy nyereségsorozat erős
torzuláshoz vezethet. Tehát az Optimal-F és a Kelly-kritérium egyike sem világos kereskedési
ajánlás arra nézve, hogy optimálisan milyen összeget kellene is kockáztatnunk. Ezek
maximálni próbálják ugyan az eredményt, de alig adnak tájékoztatást a kockázatról. Ezért kell
a maximális hozamráta keresése során a rendszer csődkockázatával foglalkoznunk.

A rendszer csőd kockázatának kiszámítása

Egyes rendszerek remek teljesítményt vázolnak fel - különösen, ha a rendszer kialakítója a


curve fittings-et (görbe-ráhúzást) alkalmazta. Ahhoz, hogy egy rendszert megítélhessünk,
szükséges, hogy pontosan áttekintsük az egyes tradeket.

Képzeljen el például egy DAX trading-rendszert, mellyel Ön átlagosan 20 pontot kereshet és


veszteség esetén 20 pontot veszít. Először tekintsük át, hány vesztes tradet képes ez a rendszer
elviselni, mielőtt a trader 10 000 euros számláját teljesen elveszítené. A trader egymás után
20-szor veszíthet: számlája tehát 20 veszteségre osztható fel. (DAX-nál 1 pont = 25 euro)

Ahhoz, hogy a csődkockázatot kiszámíthassuk, be kell még számítanunk a nyerési


valószínűségeket is. Tegyük fel, hogy a rendszert igen jó, 60 százalékos találati arány
jellemzi. A veszteségi arány tehát 40 százalékos. Az előny - mint a Kelly-képletnél - a találati

120
arány és a veszteségi arány különbségéből adódik, ez itt 20 százalék; a csődkockázat (RoR =
risk of ruin) valószínűsége tehát 0,03 százalék.

1−A
=
1+A
ahol

 A = előny (találati arány - veszteségi arány),


 C = azon egységek száma, amelyet elveszíthetek; 1 osztva azzal a részaránnyal, amit
kockáztatok. Ha tehát négy százalékot kívánok kockáztatni, akkor 1/0,04 = 25.

Ha ugyanezen rendszer találati aránya csak 55 százalékos, akkor a csődkockázat jelentősen


megnő. Egyszeriben 1,81 százalékos lesz, és ezzel 60-szor nagyobb, habár a találati
valószínűség alig csökkent.

A képlet mindemellett abból indul ki, hogy a tradingünk végtelen.

Problematikus a képlettel kacsolatban az, hogy feltételezi: a nyereségek és a veszteségek


mindig egyformák. Pont ez az, amit nem szeretünk kereskedési tevékenységünknél. Sokkal
inkább azt szeretnénk, ha nyereségeink átlaga lényegesen nagyobb lenne, mint a
veszteségeink. Ez a képlet tehát pusztán durva közelítés és a csődkockázatot jelentősen
átfogalmazhatja. Amint különbözően magas nyereséget ill. veszteséget veszünk figyelembe, a
probléma túl komplexszé válik pontos matematikai medoldásokhoz. Mindamellett léteznek
közelítő-képletek is.

Már az egyszerű képleten is világosan felismerhető, hogy a csődkockázat jelentősen


növekszik, ha növeljük tétünket. Egy adott kereskedési rendszerhez, meghatározott találati és
veszteségi arány mellett, tetszőleges téthez meghatározható a csődkockázat.

Kiszámítható a csődkockázat egy Optimal-F téthez, de ez többnyire nem lesz elfogadható. Ha


egy kisebb tétet választunk, mint az Optimal-F, csökken a csődkockázat. Ekkor viszont olyan
pozíció-nagysággal tradel, amely nem járul hozzá a portfolió optimális növekedéséhez.

Maximális hozamráta

A csődkockázat és az Optimal-F összehasonlításának végkövetkeztetése: Azokban a


fázisokban, amelyekben kereskedési módszerünk nagyon jól működik, ideális, ha az Optimal-
F-el kereskedünk. Amint azonban ez a módszer nehézségekbe ütközik a piacon, a pozíció
nagyságát olyan alacsonyan kell megválasztani, hogy a csődkockázat csak marginális legyen.

Másként megfogalmazva: A tradernek fel kell ismernie, mikor tudja „nyomni" a piacot, és
mikor kell óvatosságot tanúsítania. A piac állandó nyomása (Kelly vagy Optimal F szerinti
téttel fogadni) a számla kimerüléséhez vezet. Viszont a túl óvatos trader, aki nem nyomul a
piac jó fázisaiban, portfoliója tőkenövekedését akadályozza a túl alacsony pozícióval.

Kell tehát egy módszert találnunk, amellyel nyerési fázisokban gyorsan nagy pozíció-
nagyságot érhetünk el, amely viszont azután a legkisebb nehézségeknél csökkenthető.

121
A tradereknek általában egy nyerési széria után van a legmagasabb pozíciójuk, ami oda vezet,
hogy a trader vesztes szériáit is a legnagyobb pozícióval kezdi meg; hiszen egyszer
természetesen mindegyik nyereségsorozatra veszteségsorozat következik. Ha a trader ilyenkor
hosszan tétovázik és nem csökkenti pozícióját, a drawdown kezdete olyan erővel indul, hogy
emiatt nehéz lesz a következő nyereségsorozatban új tőke-csúcsokat elérnie portfoliójában;
nyertes trade-jei alultőkésítettek lesznek.

A traderek gyakran kikerülik ezt a problémát és emiatt mindig túl alacsony pozíciókkal
kereskednek. Ez segít ugyan hosszabb drawdown-ok elviselésében, viszont a nyerési
szakaszokban igen kedvezőtlen. A kezdők ezzel szemben általában túl magas pozíciókkal
kereskednek, ami ugyan nyerési szakaszokban fantasztikus növekedést hoz, vesztes
szakaszokban azonban a számla elérheti a csőd-pontot.

A szabály tehát így hangzik: Nyomd a piacot, ha ezt a körülmények engedik, egyébként pedig
légy minél óvatosabb. Pontosítsuk hát, milyen feltételeknek kell meglenniük, hogy nyomni
lehessen a piacot.

1. A kereskedői megközelítés illeszkedjék ideálisan a piac adottságaihoz. Ha például


a piacon erős trendek észlelhetők, alkalmazzon trendkövető stratégiát.
2. Az eredmények utalnak arra, hogy a piaci adottságok kedveznek-e a stratégiának;
mind a találati arány, mind pedig a payoff-ratio legyen átlag feletti. Ha például az
összes eddigi trade-jének találati aránya 45 százalékos, az utolsó tízé viszont 60
százalékos, a piaci adottságok kedvezőeknek tűnnek. Ugyanez érvényes a payoff-
ratio-ra illetve a hozam-kockázat arányra. Ha általában 2,2 volt az átlagos hozam-
kockázat arány, az utolsó tíz trade-nél viszont háromra emelkedett, ez kedvező
piaci környezetre utal.
3. Függetlenül a piaci adottságoktól az egyenleg-görbén megjelenő új csúcsok is
jelzik, hogy kedvezőek a körülmények a piac nyomására.
4. Hiba lenne viszont, ha csak új egyenleg-görbe csúcsoknál nyomnánk a piacot,
mivel természetesen minden drawdown után következik egyszer egy nyerési
sorozat, mi azonban a drawdown után nem állunk tőke-görbénk maximumán. Ezért
már akkor is kedvezőek a körülmények, ha egyenleg-görbénk egy tetszőleges
mélypontról kezd szignifikánsan és állandóan növekedni.

Ha ezek a körülmények fennállnak, elérkezett az ideje a pozíció emelésének. Kidolgozható


ehhez egy képlet, vagy lehet (esetről-esetre) diszkrecionáriusan, tehát mérlegeléssel dönteni:
mikor kell a piacot nyomni. A mérlegeléses megközelítés előnye az, hogy rugalmasabb, tehát
gyorsabban reagál kedvező vagy kedvezőtlen adottságokra, figyelembe veszi a trader
hangulatát is, hiszen csak akkor ajánlatos a pozíciót nyomni, ha produktív hangulatban
vagyunk.

Akiben megvan a képesség, és jól ismeri, és meg is figyeli saját magát (ebben nagy
segítségünkre lehet pszichológiai naplónk), az gyakran már azelőtt felismeri, hogy a piac
adottságai kedvezőek egy kereskedői beavatkozáshoz és ésszerű a pozíciót növelni, mielőtt ez
statisztikailag mérhető lenne.

122
A jó diszkrecionális trader pozíciója menedzselésénél nem csak az egyenleg-görbét és a piaci
körülményeket veszi figyelembe kereskedői beavatkozásoknál, hanem saját hangulatát is. Ha
úgy érzi, hogy egy nyerési sorozat után nincs éppen a legjobb állapotban, rögtön csökkenti
pozícióját.

A mérlegeléses pozíció-menedzselés hátránya az, hogy igen nagyfokú fegyelmezettséget


kíván. Ezt csak tapasztalt traderek tudják biztosítani. Ha valaki nem érzi meg, hogy éppen
nincs produktív hangulatban, egy túl magas pozícióval kivédhetetlenül belesodródik a
következő veszteséges szakaszba és átél egy drasztikus drawdown-t.

Jómagam mérlegeléssel menedzselem pozícióimat; hosszú út vezetett azonban odáig, hogy


már ösztönösen megérzem, milyen pozíció-nagyság az ideális.

Léteznek viszont algoritmusok is a pozíció-nagyság meghatározásához. Ezek képletek,


amelyek megmutatják a tradernek, mekkora pozíciót válasszon egy adott időpontban.
Mérlegeléses megközelítésemnél én is bevonok algoritmusokat, és esetről-esetre döntöm el,
hogy melyik képletet alkalmazom.

A 7. fejezetben már adtam néhány útmutatást, hogy miként lehet egy pozíció-méretező
algoritmust kialakítani. A következőkben ezt kívánom folytatni és elmélyíteni.

„Nyomd a piacot, ha a körülmények engedik." Ahhoz, hogy ezt a szabályt tartalommal


tölthessük meg, a fentebb már meghatározott körülményeket egyszerű képletekbe foglaljuk és
kifejlesztünk egy pozícióméret-mátrixot. Ennek segítségével leolvasható, hogy mikor és
milyen pozíció-nagysággal kereskedjünk.

Egyenleg-görbe Találati arány Hozam-kockázat Hangulat


arány
Átlagon felül Növelni Növelni Növelni Tartani
Emelkedik Kockázatot Kockázatot Kockázatot Kockázatot
növelni növelni növelni növelni
Esik Kockázatot Kockázatot Kockázatot Kockázatot
csökkenteni csökkenteni csökkenteni csökkenteni
Átlag alatt Kockázatot Kockázatot Kockázatot Kockázatot
csökkenteni csökkenteni csökkenteni csökkenteni

A mátrix nem csak azt különbözteti meg, hogy az aktuális teljesítőképesség pozitív-e, hanem
azt is, hogy a fontos változók tekintetében átlagunk felett vagy alatt vagyunk-e. Az, hogy
milyen átlagot alkalmazunk, attól függ, hogy milyen agresszíven kívánjuk pozíciónk
nagyságát változtatni. Minél „rövidebb" az átlag, annál gyakrabban kaphatunk jelzéseket a
nagyság növelésére vagy csökkentésére.

Vannak bizonyos helyzetek, amelyekben ésszerű a kockázat növelése. Ha egy pozíciónál


nagyobb kockázatot vállalunk, általában növekszik a pozíció nagysága. Például olyan trading-
helyzetben, amelyben Ön DAX-nál 100 000 eurós számla mellett tíz pontos stop-ot alkalmaz,
és egy százalékos (1000 eurós) kockázattal négy kontrakttal kereskedik (1000:250 = 4).

123
Ha nagyobb kockázatot vállalna, például 1,5 százalékot, akkor magasabb pozícióval
(1500:250 = 6) kellene kereskednie, esetünkben 6 kontrakttal.

Az, hogy milyen esetekben kell a kockázatot növelni, kitűnik már a mátrixból - az viszont
nem, hogy milyen tényezővel történjék a növelés. Minden esetben meg kell tehát adnia, hogy
milyen mértékben akarja a kockázatot növelni.

Tegyük fel: az Ön átlagos pozíció-nagysága 0,5 százalék. Ha tőke-görbéje átlag feletti,


eldöntheti, hogy hajlandó-e egy kétszeres kockázatba belemenni, vagy azt csak marginálisan
növeli.

Az, hogy mennyivel növeli kockázatát, az a pozíció-nagyság algoritmusától függ. Ez például


megszabhatja, hogy a kockázat emelkedjék 0,25 százalékponttal, vagy Ön adhatja meg, hogy
az öt százalékkal magasabb legyen. Ebben az esetben az eredmény 0,525 % lenne (0,5 *
1,05). Ön konkrét kereskedési útmutatást kap.

Fontolja meg azonban, hogy ez a lépés minden tranzakció után megtörténik. A túl nagy
kockázati ugrások felfelé nagyon veszélyesek.

Én előnyösebbnek tartom a kockázat százalékos növelését, viszont felső határokat szabok.


Abban az esetben például, ha a egyenleg-görbe átlagon felüli, azt választom, hogy a kockázat
emelkedjék 10 százalékkal, de legfeljebb tőkém 3 százalékáig. Amint tehát elértem a 3
százalékos kockázatot, az nem növekszik tovább, még ha minden körülmény kedvező is.

Példa mátrix

Egyenleg görbe Találati arány Hozam-kockázat Hangulat


arány
Átlagon felüli +10% +5% +5%
tőke max. 3%-a tőke max. 3%-a tőke max. 1%-a
Emelkedik +20% +5% +5% +10%
Esik -10% -10% -10% -15%
Átlag alatti -20% -5% -5% -20%

A fent ábrázolt mátrix immár konkrét kereskedési útmutatásokat ad. Tegyük fel, hogy én
éppen 1 %-os kockázattal kereskedem. Egyenleg-görbém az átlag felett van (+ 10 %) és
emelkedik (+ 20 %), a találati arány emelkedik (+ 5 %), de még az átlag alatt van (- 5 %) és
hozam-kockázat arány átlag feletti (+ 5 %), viszont nem növekszik, hanem esik (-10 %).

Pozíció-nagyságomat tehát így kellene megnövelnem:

 1 % x (1 + 0,10 + 0,20 + 0,05 -0,05 + 0,05- 0,10) = 1% x 1,25= 1,25%

Az egy százalékról 1,25 százalékra való növelés kevésnek tűnik. Meggondolandó azonban,
hogy ez az igazítás minden trade után bekövetkezik. Egy három trade-es kis nyertes-sorozat
után a nevezett feltételek mellett a kockázat majdnem 100 százalékkal nő (0,01 x 1,25 * 1,25
* 1,25 = 0,019531 = 1,953 százalék).

124
További példa: Mondjuk, ismét 1 százalékos kockázattal kereskedünk. Most viszont az átlag
alatt van az egyenleg-görbe (- 20 %), csökkenő találati arány (-10 %) és csökkenő hozam-
kockázat arány (- 10 %) mellett, amely éppúgy, mint a találati arány, átlaga alatti (- 5% - 5%).
Ajánlatos a kockázatot 50 százalékkal csökkenteni. Egy százalék helyett már csak az equity
0,5 százalékával kereskednénk. Ha a következő trade ismét veszteséget hoz, így az egyenleg-
görbe, a találati arány és a hozam-kockázat arány tovább esnek, csökken a pozíció-nagyság 50
százalékkal 0,25 százalékra.

Vegyék figyelembe, hogy ezek az adatok csak például szolgálnak. Az, hogy értelemszerűen
milyen értékeket helyettesítenek be a mátrixba, az az Önök kockázati preferenciáitól és
trading-stílusától függ.

Ha rendszerük sok jelzést generál, igazítsák lépéseiket a pozíció nagyságának módosításához


inkább kisebbre. Ha viszont csak néhány jelzést kapnak évente, gyorsabban válthatják a
pozíció-nagyságokat.

Fontos, hogy abban a helyzetben legyenek, hogy növelhessék a pozíció-nagyságát, ha


egyenleg-görbéjük emelkedik, és a teljesítmény-csúcsok után a pozíció-nagyság egy vesztő
sorozat esetén ismét csökken.

Hogy valaki egy vesztes sorozat után egyáltalán emelni tudjon, úgy kell az értékeket
megválasztania, hogy a kockázat akkor is növelhető legyen, ha az egyenleg-görbe átlag alatti,
de emelkedni kezd.

Ha az egyenleg-görbe átlag alatti, és esik, az algoritmus abban nyújthat segítséget, hogy a


kockázat mégse növekedjék. Ügyeljen tehát mindig arra, hogy az algoritmus egy
antimarginális elvet kövessen. Tulajdonképpen ez az egyetlen feltétele a pozícióméretező
algoritmusnak.

Legyen kedve kísérletezni, ha kifejleszti pozícióméretező algoritmusát. Vizsgáljon meg


múltbéli teljesítményei alapján különféle pozíció-méretezési képleteket, és állapítsa meg,
hogy melyik pozíció-menedzsment a legjobb Önnek.

Egy pozíció méretező algoritmus kifejlesztése nagyon sok munkát kíván. Ez viszont
fontosabb, mint az összes prognózis-eljárás és minden belépési stratégia. Használja energiáit
inkább egy optimális algoritmus kifejlesztésére.

125
11. Monte-Carlo-szimulációk

Csak az készült fel mindenre, aki tradingjét előre szimulálja. A Monte-Carlo-szimulációk


segítik a kockázatok megértését

Mi a különbség a szimuláció és a backtesting között ?

Ha Ön vásárolni akar egy autót, minden bizonnyal előbb elmegy vele egy próbaútra. Tudni
akarja, hogy milyen érzés azt a kocsit vezetni. Tudni akarja, hogy az eladó vagy a prospektus
ígérgetései igazak-e.

Éppen úgy, mint ahogy egy autót kipróbál, tesztelnie kell rendszerét, hogy tudja, mit várhat
attól. Normálisnak tekinthető egy három hónaposnál hosszabb drawdown, vagy ez azt jelenti,
hogy rendszere nem működik? Milyen hevesen törhet egy drawdown a rendszerre? Milyen
gyakran kell egy drawdownnal számolnia? Milyen árfolyamnyereségek várhatók el egy
meghatározott periódusban?

Mindezen kérdéseket meg kell válaszolnia, mielőtt döntene egy rendszer mellett.

A jövőbe nem láthatunk, de biztosítanunk kell magunknak azt a helyzetet, hogy tájékozottan
hozhassunk reális döntéseket. A kvantitatív kockázatelemzés megadja ehhez a szükséges
adatokat. Ahhoz, hogy reális elvárásaink lehessenek, szimulálnunk kell rendszerünket.

Mi a különbség a szimuláció és a backtesting között? Nem elegendő, ha rendszerünket


régebbi árfolyam-adatsorok alapján teszteljük? Ez az úgy nevezett backtesting egy lehetőség
annak kiderítésére, hogy egy bizonyos kereskedési módszer működik-e.

A backtestingnél azonban az a probléma, hogy ellentétben a szimulációval, csak egy teszt


lefuttatására van lehetőség, egy történeti adatsorral. Ezen kívül egy ilyen teszt-eljárás gyakran
arra ösztönzi a tradert, hogy változtatásokat hajtson végre rendszerén teljesítmény-görbéjének
célzott javítására, hogy a tesztnél a történeti adatsorral igen jó eredmények jöjjenek ki.

Ennek az úgy nevezett curve fittingnek nem is kell tudatosan megtörténnie. Ez gyakran csak
néhány érdemi információ (pl. piaci volatilitás vagy trend-viselkedés), amelyeket a
rendszerfejlesztő a történeti árfolyamsorból felhasznál, hogy kereskedői hozzáállását
optimalizálja.

A rendszer paramétereinek legkisebb módosítása is drámai befolyással lehet a teljesítményre.


így már a kezdeti stop 15-ről 18 pontra történő igazítása is átváltoztathat egy veszteséges
rendszert backtesting-ben nyereséges rendszerré. A backtesting egy játék. Legfeljebb arra
való, hogy a tradernek megadja annak a sejtését, hogy az alkalmazott rendszer működik.

Jobb a backtestingnél, ha a rendszert szimuláljuk. Erre két lehetőség van: Az adatszimulálás


és a rendszerszimulálás.

126
Az adatszimulálásnál véletlenszám-generátor segítségével mű-árfolyamsort állí¬tanak elő,
amely ugyan eltér a valóságostól, de ugyanazt a statisztikai mintát követi. A kereskedési
rendszert ezen véletlenszerű árfolyamsor alapján tesztelik.

Ennek az elvnek alapján célszerű több árfolyamsort generálni, hogy különböző szimulációs
eredményekhez jussunk. Ezek vizsgálatával azután lehetővé válik a rendszer jövőbeni
működésének valamelyest megbízható megbecsülése.

A rendszer tesztelésének másik lehetősége a rendszer-szimuláció. Számítógépen szimulálnak


mindent, ami egyáltalán problémát okozhat, majd megvizsgálják, hogy van-e olyan
elfogadhatatlan eredmény, amely az egész stratégia újragondolását igényli. Ezt az eljárást
nevezik Monte-Carlo-szimulációnak.

Ahhoz, hogy egy rendszert szimulálni lehessen, néhány (nem sok) rendszer-paraméternek
ismertnek kell lennie. Ilyen a találati arány (és ezzel együtt a veszteségi arány) és a
nyereségek és veszteségek eloszlása nagyságuk szerint.

A rendszer szimulálása

Ha szimulálni kívánja rendszerét, akkor elegendő a 100 utolsó tranzakció hozam-kockázat


arány át képezni és csoportokba rendezni.

Tegyük fel, hogy az Ön 100 utolsó tranzakciója 5820 euró összeredménnyel zárult. Trade-
naplójában nézze meg mindegyiknél, milyen kockázatot vállalt és hányszorosát realizálta a
vállalt kockázatnak. Bizonyára voltak olyan trade-jei, melyeknél kezdeti stopnál stoppolták ki,
ezek kerülnek az R-1 csoportba, ezeknél elvesztette, amit kockáztatott. Voltak olyan trade-ek,
amelyeknél körülbelül a kockázat szerinti volt a keresete, ezek az R+1 tradek (tehát azok,
amelyeknél pl. 500 eurót kockáztatott és ugyanannyit nyert).

Lehetséges, hogy voltak olyan tradek, melyeknél legalább a kétszeresét, de esetleg még az
ötszörösét is megnyerte a kockáztatott pénznek. Aszerint, hogy mennyit nyert, sorolja ezeket
az R+2 ... R+5 csoportokba.

Biztos voltak olyan tradek, melyeknél nem a dupláját, hanem pl. csak az 1,4-szeresét nyerte a
kockázatnak (kockázat 500 euró, nyereség 700 euró). Ezeknek előbb képezzen egy R+1,4
csoportot; később azonban az egyszerűsítés céljából összevonhatja az ilyen töredék-
csoportokat, pl. az összes 1... 1,5 közötti trade-et.

Ügyeljen arra, hogy egységesen járjon el a csoportok kialakításánál. Hiba lenne például a
kezdetben 0,5-ös lépésenként csoportot képezni és a végén az 5-nél nagyobb többszörösökre
már csak egyet. Ez nagyon pontatlanná és torzzá tenné az eredményt.

Miután felállította az összes csoportot, elvben megkezdheti a szimulálást. Szüksége van még
különböző színű játékgolyókra és egy atlatszatlan golyózsákra. Minden csoporthoz rendeljen
hozzá egy színt - tehát annyiféle színű golyó kell, ahány csoport van.

127
Csoport Tradek száma Golyó-szín %-os arány Golyók száma
100 golyónál
R-2 3 Piros 3 3
R–1 47 Kék 47 47
R+1 33 Zöld 33 33
R+2 8 Sárga 8 8
R+3 5 Fekete 5 5
R+4 4 Fehér 4 4
Összesen 100

Most tegyen a zsákba minden színből annyi golyót, hogy az megfeleljen az ahhoz a színhez
tartozó csoport százalékos arányának, tehát az utolsó oszlop szerinti golyót; összesen 100
különböző színű golyót.

A zsákban tehát - képletesen - benne van az Ön kereskedési rendszere. Ha látatlanban kivesz


egy golyót a zsákból, ez pont olyan, mintha rendszere legközelebbi jelzését követné. Itt most
egyáltalán nem fontos, hogy ez egy long-vagy short-jelzés volt-e. Mivel Ön sem a golyó
kivételekor, sem a piacon nem lát a jövőbe, nem tudhatja, hogy legközelebbi trade-je nyertes
vagy vesztes lesz-e.

Így érvényes az első és legfontosabb trading-törvény: Az, hogy egy trade nyertes vagy
vesztes, az véletlenszerű.

A világon senkinek sincs befolyása erre mindaddig, amíg nem látja a jövőt. Ez így van a
golyó-kivétellel is: nem tudhatja, milyen színű lesz a következő golyó. Nyertes lesz-e, vagy
vesztes? Nem tudjuk. Amit tudunk, az az, hogy példánk szerint 50 százalékos valószínűséggel
várható, hogy a trade vesztes lesz (R-1 és R-2 = 50%).

A kérdés már csak az, mennyi pénzt nyerhet, ha egy bizonyos színű golyót vesz ki a zsákból?
A szín csak azt adja meg, hogy kockázata hányszorosát realizálja, tehát minden húzás (trade)
előtt meg kell határoznia a kockázatot. A tradingnél a kockázat (tét) a vétel és a stop-árfolyam
közötti különbség, megszorozva azon részvények vagy kontraktok számával, melyeket meg
akar szerezni. Ha határidős ügyletről van szó, akkor az eredményt még meg kell szorozni a
határidős kontrakt pontértékével. Egy példa erre:

Ha a DAX-ot 4000-en akarja megvenni és a stopja 3990-nél van, akkor a vétel és a stop
közötti különbség 10 pont, kockázata kontraktonként 10 pont. Mivel a DAX-ban egy pont
értéke 25 euró, kockázata kontraktonként 250 euró. Ha úgy dönt, hogy 10 kontraktot vesz,
akkor kockázata 2500 euró.

Amint meghatározta kockázatát (tétjét) a golyó kivételét követően megállapíthatja, hogy


hányszorosát nyerte kockázatának. Ha például pirosat húzott, elvesztette kockázata
kétszeresét; ez 2500 eurónál 5000 euró.

A példa szerint folytathatja. A trade előtt minden alkalommal meghatározza tétjét (ez a
kockázata) majd kiemel egy golyót. Az eredményt feljegyzi és hozzáadja a kereskedési
tőkéjéhez vagy levonja abból aszerint, hogy nyert, vagy vesztett. Néhány tucat húzás után

128
felvázolható ezen szimulációs menet teljesítmény¬görbéje. Az, hogy milyen hosszan végzi a
szimulációt, az Öntől függ; javasolható legalább 100 trade.

A szimuláció ezen formája igen időigényes. Az viszont, hogy tétjét minden alkalommal Ön
határozza meg és a szimulációt golyónként hajtja végre, azzal az előnnyel jár, hogy azok az
emocionális izgalmak, amelyek a tradingnél érezhetők, ennél a szimulációnál éppoly gyakran
fellépnek. így jobban felbecsülheti, milyen emocionális reakciója lenne egy veszteség-
sorozatra. Ha ideje engedi, játsszon végig több ilyen menetet, ezzel megállapíthat egy átlagos
szimulációs-eredményt.

A szimuláció ezen formája segíti Önt annak felismerésében, hogy a tradingnél milyen
fázisokra kell beállnia és mit várhat el.

Szimuláció kialakítása Excel-ben

Másik lehetőséget a tradek szimulálására az Excel vagy egy másik véletlenszám-generátor


nyújt. Időközben az Interneten is megjelentek Monte-Carlo-szimulációs programok. Aki
viszont nem restell egy kis időt ráfordítani, gyorsan és kedvezően összeügyeskedheti magának
Excel alatt egy véletlenszám-generátorral saját Monte-Carlo-szimulációját. Az alábbiakban
bemutatok egy egyszerű példát.

Az Excel alatt létezik egy elemző-funkció, amelynek „véletlenszám-generálás" a neve. Ez a


funkció az Eszközök menüben (Adatelemzés) található. Előbb azonban ugyancsak az
Eszközök menüpont alatt a Bővítménykezelőben az Analysis ToolPak és az Analysis ToolPak
VBA funkciókat kell kiválasztania. Amint ezeket installálta, használhatja a véletlenszám-
generátort.

129
A következőkben egy egyszerű kereskedési rendszert szimulálunk. Ez a rendszer trend ellen
működik, és megpróbál a téves kitörésekből profitálni. Ezért jelentős ellenállások felett és
támaszok alatt azzal a céllal adnak megbízásokat, hogy a piac egy kitörés után az ellenállás
alá visszaessen vagy felszaladjon a szupport fölé. Minden alkalommal, amikor a rendszer
sikeres, keres hat ticket kötegben. Ha sikertelen a trade, tizenkét tick után realizálódnak a
veszteségek. így ebben a rendszerben csak két változó van: vagy hat tick nyereség, vagy
tizenkét tick veszteség.

A back-testek megmutatták, hogy ennek a rendszernek 80 százalék a találati aránya. Mi


azonban most nem a backtest-ek alapján kívánjuk ezt a rendszert elemezni, hanem egy
szimulációval. Az első lépésben előállítunk egy véletlen számsort, amelynél 80 százalék
találat és 20 százalék veszteség áll elő. Válassza az Eszközök/Adatelemzés menüpont alatt a
véletlenszám-generálást. A párbeszédpanelen adja meg a változók számát. Mivel csak a siker
vagy sikertelenség eseteit ismerjük, tehát nyereséget vagy veszteséget, csak egy változóra van
szükségünk. A véletlen esetek számaként pl. 1000-et adjunk meg ezer trade-re.

Meg kell határoznunk, hogy ezután milyen statisztikai eloszlásnak kell a véletlenszerű
számokat alávetni? Ehhez a Bernoulli-eloszlást kell választani. Ezt akkor kell választani, ha a
változók két, egymást kizáró értéket vehetnek fel (pl. siker és sikertelenség).

130
Ennél a p értéket kell megadni. Ez megadja a siker valószínűségét a teszt értelmében. Siker
alatt nem az eredmény értékelését kell érteni, az csak nézőpont kérdése.

Ha például egy minőségellenőrzés keretében azt ellenőrzik, hogy a termékek hibásak-e vagy
sem, a Bernoulli-eloszlás értelmében az eredmény „hibás" ill. „nem hibás" lehet.

Példánkban egy pozitív trade a „siker" Góllehet, ez csak a mi meghatározásunk). A


véletlenszám-generátor előállít ezután vagy egy új munkalapon vagy az általunk megadott
tartományban 1000 számot a kívánt eloszlásban. Kapunk tehát egy 1000 számból álló
számsort, amelyben minden szám vagy nulla (veszteség esetén) vagy egy (nyereség esetén).

Most az eredmények alapján ismét felállíthatunk egy teljesítmény-görbét, ha előzőleg


megállapítottuk, mennyit vagyunk hajlandóak kockáztatni.

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy mindig egy kontraktot akarunk vásárolni, és a tick-
érték 10 euró. így minden alkalommal, amikor a véletlen szám egyes volt, 60 eurót nyertünk
és nullánál 120 eurót vesztettünk volna.

Hogy az egyenleg-görbét ne kelljen kézzel számolni, alkalmazhatunk egy képletet.

Ehhez válasszuk a képletszerkesztőt, és abban egy funkciót a logikai funkció kategóriából


(HA). A funkció lehetővé teszi, hogy egy excel-cella tartalmát megvizsgáljuk és az eredmény
alapján meghatározott értékeket állapítsunk meg. Mi választjuk meg, hogy ha a mellette lévő
cella értéke egy, akkor az aktuális cellában 60 jelenjen meg. Ha a funkció nem igaz, tehát a
cella értéke nem egy, akkor -120-as eredményt kapjunk.

131
Ezt a számítást minden véletlen számra elvégezzük. A harmadik hasábban azután összeadjuk
az eredményeket, úgy, hogy beírjuk, hogy a cella tartalma a felette és balra mellette lévő cella
értékéből tevődik össze. Megkapunk egy teljesítmény -görbét.

Ez a teljesítmény-sor egy szimuláció eredménye. Most ismét elvégezhetünk egy szimulációt,


ennél azonban rosszabb nyereségi kvótát feltételezünk, mondjuk 80 százalék helyett csak 70
százalékot. A véletlen számok eredményét pontosan arra a tartományra válasszuk ki,
amelyben a mi régi véletlen számaink voltak.

132
Az új teljesítmény-görbe annak feltételezésével tükröz vissza egy szimulációt, hogy már csak
az esetek 70 százalékában nyernénk. Ez még mindig egy nagyon jó teljesítménygörbe.
Figyeljen azonban a következő ábrára - volna kedve egy ilyen rendszerbe invesztálni?

133
Csodálatos módon ugyanaz a rendszer ugyanazon feltételek mellett: 70 százalékos találati
arány - most mégis kissé eltérően oszlanak meg a nyereségsorok. A rendszernek még mindig
pozitív a teljesítménye, de egy hosszú drawdown-nal. A szimuláció megmutatja, milyen
drawdown-ok lehetségesek.

Ebben van a döntő előny a backtesting-gel szemben: ami többnyire csak egy árfolyamsor
alapján mutatja meg a drawdown-t. Minél gyakrabban végzünk szimulációt, annál jobban
láthatjuk, hogy miként lépnek fel drawdown-ok és mi normális a rendszernél. A második
menetben 750-nél több trade volt, amelyek nem vezettek újabb teljesítmény-csúcshoz.
Megfontolandó: követhető-e egy ilyen rendszer a valóságban? Milyen valószínű egy ilyen
esemény?

Hogy ezt megválaszolhassuk, több szimulációt kell lefuttatni és eredményeit feljegyezni.


Ehhez az alábbi táblázatot lehet felhasználni. Több szimulációs menet után végül
kiszámítható, mi az, amit átlagosan elvárhatunk.

A fenti szimulációk igen egyszerűek voltak, természetesen összetettebben is lehet ilyeneket


végezni. Minél részletesebben szimuláljuk egy kereskedési rendszer trading folyamatát, annál
jobban felkészítenek ezek a mindennapos trédingre. Ez a fejezet nem kíván több lenni egy
bevezetésnél ebbe a témába.

Ügyeljen arra, hogy ez a szimuláció nem a money management algoritmusán alapul. Más
szimulációkkal viszont tesztelhetők különböző pénz menedzselési stratégiák hatásai. Egy
kereskedési rendszer tesztelésének csak akkor van értelme, ha money –management
stratégiánkat is teszteljük. Le kell szögezni, hogy a szimulációk nélkülözhetetlenek, ha
optimálisan fel akarunk készülni a trading mindennapokra.

134
12. A pozíció méretezése

Annak valószínűsége, hogy egy lot megfelel az optimális pozíció-nagyságnak, igen csekély.
A mester traderek a követelmények szerint változtatják pozíciójuk nagyságát.

Az egy lottal játszó traderek nem optimálisan kereskednek

Épp' a kezdők hiszik azt, hogy előbb egy kontrakttal kell sikeresnek lenniük, mielőtt pozíció-
nagyságukat növelhetnék. Emellett a pozíció nagysága egyike azon kevés paraméternek,
amely felett a tradingnél teljes kontrollal rendelkezünk. A trading egyik komponensét sem
lehet olyan könnyen megváltoztatni, mint a pozíció nagyságát.

És mégis, sok trader elveti a befolyásolás ezen lehetőségét. Vagy azért, mert számlájuk túl
kicsi, és emiatt nincs lehetőségük egynél több kontrakttal kereskedni, vagy pedig azért, mert
hiányzik belőlük a tudás és a mersz, hogy megváltoztassák pozíciójuk nagyságát.

Ha valakinek kicsi a számlája ahhoz, hogy egy kontraktnál többel kereskedjék, az inkább
hagyja abba a kereskedést, vagy keressen egy piacot, ahol megengedik, hogy legalább két
kontrakttal kereskedjék. A pozíció nagysága olyan fontos tényező egy jó trading
teljesítményhez, hogy egy trader sem engedheti meg magának, hogy ne fordítson rá
különleges figyelmet.

Nagyon valószínűtlen, hogy egy lot (= kontrakt) az Ön optimális pozíció-nagysága, mivel


belépései általában abban különböznek, hogy a kezdeti stop egyszer közelebb áll az aktuális
árhoz, másszor távolabb. Lehet, hogy egyszer megadatik a lehetőség, hogy a DAX-ban egy
tízpontos stop-pal dolgozzék, máskor viszont 20 ponttal távolabb kell a stopot helyeznie. Ha
Ön ilyen helyzetekben mindig csak egy kontraktot vásárol, tranzakcióit különbözőképpen
értékeli. Az első esetben egy meghatározatlan nyereségért kisebb kockázatot vállal, mint a
második esetben, amikor 20 pontos stopot alkalmaz. Az első esetben kockázata 250 euró, a
másodikban 500 euró (a DAX-ban egy pont 25 eurót ér:-10 * 25 = - 250).

Gyakorlatilag abból kell kiindulnunk, hogy annak a valószínűsége, hogy a következő trade-
ben nyerünk, mindig egyformán biztos (bizonytalan). Értelmetlen lenne azt feltételezni, hogy
az egyik eseménynek magasabb a nyerési valószínűsége, mint a másiknak. Ez ugyanis azt
feltételezné, hogy a jövőbe látunk. Senki sem tudja azonban, hogy éppen egy jó vagy rossz
trade vár rá; ezért nincs értelme feltételezni, hogy képes lenne meghatározni egy trade nyerési
valószínűségét.

Mindössze egy stratégia nyerési esélyét (trade-k sorozata) lehet a történeti teljesítményből
levezetni, mindazonáltal csak akkor, ha abból indulunk ki, hogy a piac a jövőben éppúgy
viselkedik, mint azt a múltban tette.

Egyazon nyerési valószínűség mellett eltérő kockázatot vállalni normális körülmények között
viszont értelmetlen. A 10. fejezetben már láttuk, hogy egy adott stratégia és kockázatvállalás
mellett a befektetőnek van optimális tét-nagysága.

135
Az optimális tét-nagyság egy trade kockázatából adódik, ami az alkalmazott téttel
összehasonlítható. Azok a traderek, akik nem optimális pozícióméret használnak, nem
optimálisan kereskednek.

Induljunk ki például abból, hogy egy trader 100 000 euros tőkéjéből mindig egy százalékot
akar kockáztatni. Egy tíz pontos stopnál a DAX-on négy kontraktot vehetne, (4 * 250 = 1000
euró = 1%-a a 100 000-nek). Ha azonban a stop távolabb van, például 20 ponttal odébb, csak
két kontraktot vehet. Ha mindig csak két kontraktot vesz, az olyan helyzetekben nem
optimális, amelyekben az ő egy százalékos money-management szabályai szerint négy
kontraktot vehetett volna.

Képzelje el, hogy Düsseldorfból Frankfurtba kell utaznia. Az út nagy része autópálya, de,
sajnos, nem az egész. Vannak szakaszok, amelyek csak főutak, szűk kanyarokkal. Ha autóval
kell végighajtania, és sem gázt nem adhat, sem nem fékezhet, tehát döntenie kellene a
sebességről, olyan tempót kellene választania, amellyel mindenhol balesetmentesen
haladhatna. Tehát a szakasz legnehezebb részein is leküzdhetné a kanyarokat anélkül, hogy
kirepülne az útról. Ez a tempó azonban túl lassú egy autópályához. Ön tehát a szakasz nagy
részét nem optimális sebességgel tenné meg.

Hasonlatos ez a tradinghez. Ha nincs lehetősége gázt adni, amikor jól megy, és hiányzik a fék,
ha rosszul, akkor legtöbb idejét nem optimális kereskedéssel fogja eltölteni.

A tradereknek, akik csak egy lottal kereskednek, nincs lehetőségük arra, hogy a fékre
lépjenek. Egyetlen választásuk az, hogy a tradet egy lottal valósítsák meg, vagy sehogy.

Azt a futamot, amelyből kiszállunk, ha kissé nehézkessé válik, már nem lehet megnyerni.
Ezért fontos, hogy a trader átlagos pozíció-nagysága egy kontraktnál többet tartalmazzon.
Csak így lehet vezetni: rossz időkben fékezni, jókban padlóig gázt adni. Azok a traderek, akik
nem képesek pozíció-menedzselésüket a maguk javára kihasználni, rugalmatlanok.

Bizonyára mindegyik trader emlékszik olyan időkre, amikor kereskedési módszerük ideálisan
illeszkedett az aktuális piaci adottságokhoz és stratégiájuk láthatóan csak nagy nyereségeket
ért el. Akinek lehetősége van, pozícióját ilyen időkben felfuttatni, kihasználhatja időszakos
előnyét. Fontos, hogy tudja a trader, mikor nyomulhat a piacon - mikor kell gázt adnia.

Mindamellett lehetnek olyan idők, amikor semmi sem akar működni, amikor a trader által
követett stratégiával érezhető nehézségek vannak a piacon. Egy trendkövető stratégiánál
például számítani lehetne arra, hogy a piac oldalazó szakaszaiban nehézségekbe ütközik -
mivel éppen semmilyen trend nem bontakozik ki. A rendszer teljesítménye oldalazó
fázisokban csökken.

136
Az egy-lotos traderek

1. nem optimálisan (nem kedvezően) kereskednek, mert valószínűtlen, hogy egy


véletlenszerű kötés optimális pozíció-nagyságú;
2. nem kereskednek hatékonyan, mert minden esélyt azonosnak értékelnek a piacon;
3. nem kereskednek rugalmasan, mert vonakodnak gázt adni, amikor jó a piac, és a
fékre lépni, ha a piac nehézkesen alakul.

Ha a tradernek lehetősége van a fékre lépni és kevesebb kontrakttal kereskedni, kisebbek


lesznek átlagos veszteségei, mintha állandóan ugyanannyi kontrakttal kereskedne.

A gyakran hangoztatott javaslat, hogy oldalazó piac esetén fel kell hagyni a trendkövetéssel és
csak papíron kereskedni, nem nyújt sok segítséget, mert a trader csak akkor fogja észlelni,
hogy az oldalazó szakasz befejeződött, amikor már újra alakult egy trend. Ez többnyire
dinamikus kitöréssel történik az oldalazási sávból.

Egy ilyen kitörés elszalasztása (mert a trader csak virtuálisan kereskedett és kiiktatta
rendszerét) az összteljesítményt jelentősen rontja. Jobb néhány kontrakttal a piacon maradni
és a kitöréskor azonnal elkezdeni piramist építeni. Hogy ez miként működik, azt még ebben a
fejezetben bemutatom.

Pozícióméretezés - turbózza fel teljesítményét

Ha két trader ugyanazt a kereskedési jelzést követi is, lehet, hogy teljesítményük különböző
lesz. Ez a bizonyítéka annak, hogy a tradingnél a belépési stratégia a legkevésbé fontos.
Ehhez egy példa:

Képzeljünk el egy rendszert, amely egy évben tíz jelzést adott. A stop a jelzés napján a napi
mélyponttól függ (long-oknál) vagy a napi csúcstól (short-oknál). Példánkban a következő
jelzések generálására került sor:

Sorszám Jelzés Stop Kockázat Eredmény


kontraktonként
1 + 4200 4180 20 + 140
2 + 3800 3750 50 - 50
3 - 4500 4530 30 - 30
4 + 4500 4475 25 + 50
5 - 4800 4900 100 - 100
6 + 4300 4290 10 + 80
7 + 4600 4560 40 - 40
8 + 4900 4860 40 - 40
9 - 5100 5140 40 - 40
10 + 4900 4860 40 + 20
Összeg - 10

137
Első pillantásra egy flop-nak tűnik ez a trading-rendszer. Mert aki mindig csak egy kötéssel
kereskedik, tíz tranzakció után az évet tíz pont veszteséggel zárja.

Mi történik viszont, ha a trader alkalmaz egy money-management szabályt? Az ő szabálya


úgy hangzik, hogy mindig kockáztatni kell a tőke egy százalékát.

Tegyük fel, hogy egy pont tíz euró, és traderünk számláján van 100 000 euró. Ha az első
trade-nél 20 pontos kockázatot vállal, akkor kontraktonként 200 euró elvesztését kockáztatja.
Mivel azonban számlája egy százalékát akarja kockáztatni, ez az első tradenél 1000 eurót
jelent - tehát vehet öt kontraktot. A következő táblázatban felsoroltam a money-management
szabály szerinti eredményeket.

Sorszám kontraktonkénti A számla Nyereség veszteség Számlák


kockázat (pont) 1 %-a
100.000 €
1 20 1000 5 * 1400 = 7000 107.000 €
2 -50 1070 2 * -500= -1000 106.000 €
3 -30 1060 3*-300=-900 105.100 €
4 25 1051 4*500=2000 107.100 €
5 -100 1071 1*-1000=-1000 106.100 €
6 10 1061 10*800=8000 114.100 €
7 -40 141 2*-400=-800 113.300 €
8 -40 1133 2*-400=-800 112.500 €
9 -40 1125 2*-400=-800 111.700 €
10 40 1117 2*200=400 112.100 €
Nyereség 12.100 €

Azzal, hogy a trader a pozíció nagyságát a kockázathoz igazítja, rögtön súlyoz minden tradet
a kockázat figyelembevételével. Tehát mindig számlája egy százalékát kockáztatja.

Ez a szabály azonban különböző pozíció-nagyságokhoz vezet. Ha traderek egyazon


kereskedő-rendszerben különböző pozíció-nagyságokkal kereskednek, akkor nem csak
abszolút, de gyakran százalékos értelemben is különböző eredményeket érnek el. Ezért
előfordulhat, hogy a traderek egy másik kereskedő jelzéseit „utántradelik", és egyikük változó
pozíció-nagysága miatt ezzel pénzt keres, a másik viszont veszít.

A pozíció nagysága a siker kulcsa. Ahogy már tudjuk, nem látunk a jövőbe és nem
tájékozódhatunk egy trade sikerének valószínűségéről, így a pozíció nagyságát a kockázat
alapján kell meghatároznunk. A kockázat mellett vannak viszont egyéb kapaszkodók is,
amelyek segíthetnek a pozíció nagyságának megállapításában.

A legegyszerűbb lehetőség a pozíció nagyságát a számla sikeréhez vagy sikertelenségéhez


kapcsolni. Ez azt jelenti, hogy ha jól megy, emelje meg a trader a kontraktok számát, ha
viszont gyengén megy, csökkentse a kockázatot és azzal együtt a kontraktok számát.

Ezt a koncepciót könnyen meg lehet valósítani, ha a trader mindig számlája egy
meghatározott hányadát kockáztatja. Mert minél jobb a teljesítménye, annál magasabb a
számlaállomány és nagyobb a kockázat.

138
A következő ábrán egy kereskedési rendszer szimulációja látható. A világos vonal lenne ezen
rendszer eredménye, ha a trader soha nem változtatná a kontrakt-számot, a sötét vonal pedig a
teljesítmény-görbe mindenkor egy százaléknyi kockázat esetén.

Jól látható az egy-százalékos-szabály „felturbózó" hatása, amint a teljesítménnyel növekedett


az egyenleg, mert a rendszer automatikusan több kontraktot vásárolhatott. Ha a rendszer
indulásakor csak 7 kontraktot lehetett vásárolni, mert az egy-százalék-(1000 euró-)szabály
kontraktonkénti 130 eurós kockázat mellett pozíció-nagyságként maximum 7 kontraktot
engedélyez, már néhány nyereség után növelhető ez a szám. Minél jobb a teljesítmény, annál
több kontraktot lehet venni.

A szabály természetesen negatív esetben is működik, akkor persze nem turbóz fel, hanem
fékként működik. Minél rosszabb a teljesítmény, annál kevesebb kontraktot lehet venni.

Azt a pozíció-méretezési stratégiát, amelynek alapelve, hogy a tétet nyerés esetén növeli és
vesztésnél csökkenti, Antí-Martingale-nek hívják. Bizonyára ismerős a rulettből az a stratégia,
hogy csak egy színre teszünk, és veszteség esetén a tétet egyszerűen megduplázzuk. Ha újabb
veszteség következne, ismét duplázás a válasz, mert egyszer be kell jönnie annak a színnek,
amelyre tettünk.

Mondjuk, hogy Ön a feketét választja és öt eurót tesz rá. Sajnos piros jön, most tehát 10 eurót
kell tennie. Ha nyer, 20 eurót kap és elér egy 5 eurós össznyereséget, mivel tétjének összege
15 euró volt. Ha ismét piros jön, most 20 euró a tét, hogy 5 eurót nyerhessen. Egy további
vesztésnél 40, aztán így tovább. Kilenc sorozatos veszteség után már 1280 euró lenne a tétje
az 5 eurós nyereségnek.

139
Mivel természetesen egyszer csak bejön a fekete, a kaszinók kidolgoztak egy stratégiát, hogy
védjék magukat ez ellen a taktika ellen. Minden asztalnál van egy limit, egy maximális
összeg, amit a játékos megtehet. Ezért a fenti stratégia, amelyik elméletileg működőképes,
gyakorlatilag nem alkalmazható. Ezt a stratégiát Martingale találta ki, róla nevezték el a
vesztés esetén duplázni-elvet.

A tradingnél nincs ilyen asztal-limit, így elméletileg minden trade során mindaddig
emelhetnénk kockázatunkat, míg ismét nyerésbe fordulunk.

A valóságban viszont két érv is ez ellen szól. Egyrészt számlánk és a tőzsdék margin- (letéti)
követelményei határt szabnak nekünk. Nem áll rendelkezésünkre pénz a végtelenségig.
Másrészt a trader tíz sorozatos veszteség után általában olyan nyomás alá kerül, hogy már
csak pszichés okokból sem érez erőt arra, hogy duplázzon.

Az általam ismert összes trader, aki a Martingale-stratégiát követte, előbb vagy utóbb megélte
számlája csődkockázatát és kiszállt a játékból, gyakorta még néhány nagy összegű
búcsúdobással.

A Martingale-stratégiák nem működőképesek. Néha azonban megbújnak egy kereskedési


módszer mögé, úgy hogy a trader akár fel sem ismeri, hogy Martingale-stratégiát alkalmaz.
Ha például vételi limitjeinket lépcsőzetesen tűzzük ki, hogy kedvezőbb belépési átlagárhoz
jussunk, máris a Martingale stratégiával kereskedünk, mivel először a legmagasabb vételi
limitnél veszünk. Csak akkor vásárolunk további kontraktokat, ha az elsővel már
veszteségben vagyunk.

Így növekednek kockázataink vesztés esetén - tipikus Martingale. Mindig megvan a teljes
kontrakt-mennyiség, ha a piac ellenünk megy és tovább esik, mivel már az összes lefelé
lépcsőzött vételi limit teljesült.

Ha a piac nem fut a legalsó limitig, mi már sajnos csak egy csökkentett kontrakt-
mennyiséggel vagyunk jelen. Átlagosan kisebb a pozíció-nagyságunk, ha a piac a mi
irányunkba megy, mint amikor veszteséggel kistoppolnak.

Így lehet egy optimális money-management algoritmust kidolgozni

Ismert az az elv, hogy money-management algoritmusunkat követnünk kell. Ügyelnünk kell


arra, hogy az összes stratégia az anti-Martingale-elv alapján működjék.

Mindaddig, amíg ezt az elvet követjük, kreativitásunknak semmi sem szab határt. A money-
management algoritmus megmondja, hogy hány kontraktot vásárolhatunk egy adott
időpontban; megválaszolja egyúttal a pozíció-nagyság kérdését is.

Van néhány standard-variáns, ezeket alább sorolom fel.

140
Rögzített tét-nagyság

Rögzített fogadási érték nagyságnál a trader mindig ugyanabban az összegben „fogad", azaz
kockáztat, például 1000 euróban. Csak ha már elért egy meghatározott nyereség-
küszöbértéket, mondjuk számlája megduplázását, akkor emeli meg a tétet.

Százalékos tét-nagyság

Erről a variánsról már esett szó. A trader kockáztatja tőkéje bizonyos meghatározott hányadát,
például 1 százalékát.

Százalékos volatilitás-modell

A volatilitás-modell majdnem pontosan ugyanúgy működik, mint a százalékos tét-nagyság


modell, figyelembe veszi viszont a piac átlagos volatilitását egy megadott időn belül. Mint a
százalékos tét-nagyság modellnél, itt is köti a tradert egy szabály, hogy tőkéjének hány
százalékát kockáztathatja, de a kockáztatott százalékos összeget összeveti a piac
volatilitásával. Ez kétféleképpen történhet.

Az egyik lehetőség: a trader a stopot a volatilitástól függően választja meg. Kiszámítja az


átlagos volatilitást egy meghatározott időegységben és eldönti, hogy ezen időszak átlagos
ingadozásának hányszorosára távolodjon a stop a piactól.

Egy példa ehhez: Egy trader kiszámította, hogy az egyórás átlagos ingadozás DAX-nál 20
pontot tesz ki. Ő maga kész az átlagos egyórás ingadozás maximum kétszeresét elfogadni:
stop-ja tehát 40 ponttal távolabbi. Ha ez a trader kész számlája maximum egy százalékát
kockáztatni és tőkéje 100 000 euró, csak egy kontrakttal kereskedhet (1% = 1000 euró, 40
pont = 1000 euró).

A másik lehetőség abban áll, hogy egy függvényt kell felállítani, amely megadja, hogy a
trader mekkora volatilitásnál számlája hány százalékát kockáztassa. így például rögzítheti,
hogy olyan piacon, amelyik bizonyos idő alatt tíz százalékos alacsony volatilitást mutat,
mindig számlája 2 százalékát kockáztatja. Amint a piac több mint 10, de kevesebb, mint 15
százaléknyit ingadozik, már csak egy százalékot, 15 és 20 százalék között pedig 0,5
százalékot hajlandó kockáztatni. Húsz százaléknál magasabb ingadozás esetén ez tranz-
akciónként 0,25%-ra csökken.

A leírt módszerek mindegyikének van előnye is, hátránya is. Sok kis trader kizárólag a
rögzített tét-nagyság módszerét követi, mivel számlájuk nem enged meg tágabb játékteret a
többi szabályhoz. Túl sok tradet kellene a money-management miatt visszautasítaniuk. Ennél
a modellnél nem valósulnak meg az intelligens money-management előnyei, mert az
automatikus fék vagy a gázpedál csak nagy időközönként, például számlakettőződéskor lép
működésbe. Egy fék többnyire csak arra az esetre lett beépítve, ha a trader már tetemes
veszteséget ért el.

Ezért dinamikusabb a money-management algoritmust a százalékos módszer szerint


kialakítani. Minden veszteséget vagy nyereséget már a következő trade tervezésénél

141
figyelembe vehetünk; gyorsan lehet több kontraktot vásárolni, ha jól megy, és amint
rosszabbul megy, akkor kevesebbet.

Ennek a módszernek az a hátránya, hogy kizárólag a személyes teljesítményre irányul, és nem


a piacra. Piac-célzatos és az egyéni teljesítményen alapuló megoldást kínál mindkét
százalékos volatilitás-modell.

Mivel a stop a piac volatilitása szerint alakul, a piaci mozgásokra is jelentős figyelem fordul.
Éppen így a másik százalékos volatilitás-modellnél: Minél ingadozóbb ez a piac, annál
kevesebbet kockáztatnak.

A repertoárba természetesen minden anti-Martingale-stratégiát átvehetnek. Az ismertetett


alapelveket azonban optimalizálni kell. A százalékos téttel viszont automatikusan
beépíthetjük a gáz- és a fékpedált algoritmusunkba.

Viszont sokáig tarthat, amíg a jó teljesítményért ténylegesen több kontrakttal kereskedhet.


Mondjuk, Ön tőkéje maximum egy százalékát kívánja kockáztatni és DAX-ban kereskedik
egy 20-pontos stoppal. Számlája 100 000 eurós.

Eszerint a szabály szerint legfeljebb két kontrakttal (25 * 20 * 2 = 1000 euró) kereskedhet,
mivel egy pont 25 eurót ér, és Ön legfeljebb 1000 eurót akar az első trade-del veszíteni.
Ahhoz, hogy egy harmadik kontrakttal is kereskedhessek, szüksége van egy 50 000 eurós,
illetve 50%-os teljesítmény-növekedésre. A gázra tehát csak egy kicsit később léphet.

Jómagam inkább olyan szabályokat részesítek előnyben, amelyek lehetővé teszik a tradernek,
hogy gyorsan gázt tudjon adni. Ehhez meghatározom először is a közepes kockázatomat. Ez
az a kockázat, amit elfogadok, ha egész' normálisan teljesítek - mondjuk egyenlegem egy
százalékát.

Amint viszont kezd jól menni - ha stratégiám jól kiegyezik a piaccal és megkerestem egy
bizonyos x összeget az előre megadott időszakban -, lépésenként növelem a kockázatot 1,5
százalékra.

Ha továbbra is jól megy és a következő időszakban megkerestem további y összeget, felmegy


a kockázat két százalékra, akár még feljebb is. Amint egyenlegem a realizált veszteségek
miatt egy bizonyos z összeggel zsugorodik, ismét már csak az átlagos kockázatommal
kereskedem: egy százalékkal.

Éppen így működik az algoritmus a negatív oldalon. Amint elveszítem equity-m


meghatározott részét, már csak 0,5 százalékot kockáztatok, majd 0,25-öt és így tovább. Ha
aztán ismét jobban mennek a dolgok, és megkerestem az előbb magállapított összeget, újra
átlagos - egy százalékos - kockázatommal kereskedek.

Azt az összeget, amely a közepes kockázatra visszaállít, „trigger-összegnek" nevezem. Ez


lehet egy fix összeg (pl. egy 5000 eurós nyereség a teljesítmény- mélypont óta), de
meghatározható százalékban is (pl. 2 százalék profit a teljesítmény-mélypont óta).

142
Fontos az, hogy a trigger-összeget ne válasszuk túl magasra a többi fokozatokhoz
viszonyítva. Célja ugyanis az, hogy még nyerés esetén is gyorsan visszatérhessünk a normális
kockázathoz, ha netán valami nem tervünk szerint történne. Az algoritmusnak nem csak akkor
kell újra a közepes kockázatot visszaállítania a tradingbe, ha már az összes nyereséget
leadtuk, hanem akkor, amikor az eredmény jelentős része még a számlánkon van.

Egy példa erre:

Tegyük fel, hogy az x összeg az első lépcsőben 4000 euró, az y pedig x + 6000 euró. A z
összeg, amelynél a negatív visszalépés kezdődik, 3000 euró. Az én trigger-összegem 2000
euró, az induló számla 100 000 euró.

Azt követően, hogy elértem a 104 000-es állományt, megemelem a kockázatot egyről 1,5
százalékra. Amint azonban több, mint 2000 eurót elveszítek, ismét a közepes, egy százalékos
kockázattal kereskedem. Ha tovább veszítek, ismét csökkentek 0,5 százalékra, amikor 97 000
euróhoz érek, mert a z = 3000-es összeg elveszett. A közepes szintre csak akkor emelem
vissza, ha megkerestem a trigger¬ összeget.

A fenti algoritmus csupán egy példa. A fokozatok mértéke és az hogy mikor lehet az eredeti
kockázathoz visszatérni, leginkább a trading-stratégiától és a kockázat-tűrő készségtől függ.
Aminek világosnak kell lennie, az az, hogy a hagyományos modellekkel szemben, amelyek
kizárólag egyazon százalékos kockázattal dolgoznak, ennél már sokkal gyorsabban lehet gázt
adni vagy a fékre lépni.

A daytraderek ezen felül fontolják meg, hogy pozíció-méretező algoritmusukat a különböző


trading-szakaszoknál a kereskedési időszakhoz igazítják-e. Közismert, hogy egyetlen nap
folyamán igen változó a volatilitás. Ha a nyitás szakaszában ideges is a piac, délre már inkább
lenyugszik; majd a gazdasági adatok közzététele után ismét hektikussá válhat.

Azt, hogy különböző kereskedési időszakokban növelni, vagy csökkenteni kell-e a


kockázatot, arra a trading-naplóban kell választ keresni. Melyik napszakban volt leggyakoribb
a nyerés?

Én magam általában a déli piacon és gazdasági adatoknál csökkentett kockázattal kereskedek,


és rizikóm a nyitásnál a legnagyobb. Egyrészt, mert nekem éppen a nyitáskori trade-eknél van
a legnagyobb teljesítményem, másrészt azért is, mert szívesen kezdem agresszíven a
kereskedést, majd, ha az orromra koppintanak, csökkentem a kockázatot.

Ahogy látható, egy jó pozícióméretezési algoritmus igen komplex lehet. Figyelembe veszi a
piac volatilitását, a számla méretét, az előző, rövidebb távú teljesítményt és a kereskedési
időszakokat. Top-traderekkel készített interjúkban mindig megtalálható a következő mondat:
„A jó trader tudja, mikor kell a piacon nyomulni"

A pozícióméretezés szabályai

A pozícióméretezés igen egyszerű, sajnos mégis sokan újra és újra elkövetik ugyanazokat a
lényegi hibákat. Mindig ügyelni kell tehát a következő szabályok betartására:

143
Soha ne átlagolj

Mindegyik stratégia, amelynél átlagolás történik (veszteségben növeli a pozíciót), még ha


csak azért is, mert a trader lépcsőzetesen vásárol, egy Martingale-elvet követ. Ez az elv
viszont soha nem vezet oda, hogy az átlagos nyereségek nagyok lesznek és a veszteségek
kicsik maradnak.

Soha ne növeld a kezdeti kockázatot

A kezdeti kockázat az a maximális összeg, amelyet Ön kész elveszíteni. Ha ezen túllép, akkor
stratégiája ellen kereskedik. Ez alól a szabály alól egyetlen kivétel van: ha Ón kezdettől fogva
azt tervezi, hogy egy kis pozícióval lép a piacra és ezt egy előre megállapított kockázattal
megadott nagyságúra növeli - amint a piac kedvezően alakul.

Tegyük fel, hogy Ön összesen négy kontraktot akar vásárolni, 3800-as stoppal. A DAX-ot
jelenleg 3995-ön jegyzik. Ha az Ön stratégiája az, hogy előbb két kontraktot vásárol és a
további kettőt akkor, ha a piac áttöri a 4000-et, nos, ez sem nem Martingale-stratégia, sem
pedig nem ellentétes az Ön tervével.

Másként néz ki a dolog, ha a trader növeli kezdeti kockázatát azzal, hogy a stopot utólag
távolabb helyezi. Az ilyen viselkedés azt jelenti, hogy az illetőnek nincs stratégiai money-
management-je.

Kerüld a túlkereskedést

Még ha csupán tőkéje 0,5 százalékát kockáztatja is, daytraderként fennáll az a veszély, hogy
Ön beleesik a túlkereskedés (overtrade) hibájába. Ha Ön az adott napon 20 tranzakciót végez
0,5-0,5 százalékos kockázattal, ez összességében akár számlája 10 százalékát is kiteheti. Az
okos money-management minden napra előirányozza a maximális veszteség felső határát. Az
összeget abszolút értékben is meghatározhatja pl. napi 2000 euróban, de megteheti egy
százalék-érték megadásával is.

Tervezze meg napját még a piacnyitás előtt. Ha maximális veszteségét 2000 euróban szabja
meg és 100 000 eurós számlaegyenleg mellett kész egy százalékot kockáztatni, csak két tradet
csinálhat. Ez túl kevés lehet, ha Önt például szerencsétlenül kistoppolják és egy újranyitással
visszamerészkedne a pozícióba.

Kereskedési stílusa szerint úgy kellene az egypozíciós kockázatot megválasztania, hogy


néhány hibás jelzés miatt ne érje el aznap túl gyakran veszteség-limitjét. Ha a napi limit
például tőkéje 2,5 százaléka, és Ön három piacon kereskedik, akkor biztos túl sok lenne
tranzakciónként 1 százalékot kockáztatni. Ilyenkor ugyanis megtörténhet, hogy Ön két piacon
elszenvedett egy-egy veszteséges trade után nincs már abban a helyzetben, hogy egy jelzésre
az óhajtott pozíciónagyságot válassza a harmadik piacon, mivel a két 1-1 százalékos veszteség
után már csak 0,5 % kockázata maradt arra a napra.

144
Légy fegyelmezett

Még a legjobb pozícióméretezési szabályok sem használnak semmit, ha a trader nem tartja be
azokat. A tradingnél a legfontosabb a money-management; már egyetlen trade is elég lehet
ahhoz, hogy valaki hetekre kiessen a játékból, ha lényegesen többet veszít a szokásosnál. A
belépési és kilépési szabályok megsértése többnyire nem ilyen veszélyes, ha nem fordul elő
túl gyakran.

A money-management szabályokat soha nem szabad megsérteni, hiszen gyakran elég egy
nagy veszteség, hogy érzelmi destabilizáltságot idézzen elő, ami többnyire sorozatos
veszteségekkel jár. Mindenkinek tudnia kell, miként érheti el, hogy fegyelmezett maradjon.

Így építhető fel egy piramis

A tradingnél a művészet csúcsa a piramis-építés. Ez alatt azt értjük, hogy a kezdeti pozíció-
nagyságot a trading folyamán kibővítjük. Ehhez a trader különböző lépcsőkben további
kontraktokat vásárol. További kontraktok megszerzése ugyanolyan elvek és szabályok szerint
történik, mint a kezdeti pozícióé. A tradernek tehát ugyanazokat a belépési, kilépési és
money-management szabályokat kell betartania, melyekre már kezdő pozíciója felépítésénél
is szüksége volt.

A piramis-építés elve azt jelenti, hogy a nyerő pozíciókat tovább erősítjük és így növeljük az
átlagos nyereségeket. Ez tovább javítja a payoff-ratio-t, végső soron a stratégia elvárható
értékét. Fontos: Csak annak van értelme, ha nyerő pozíciókra építünk piramist. Vesztő
pozíciók erősítése további pozíció növeléssel gyakorlatilag átlagolást jelent, és ez, mint már
említettem, nagy trading-hiba.

Jellegzetes piramisépítési stratégia az, ha miután az eredeti pozíció nyerésre áll, a következő
lépcsőben vásárolunk hozzá az eredeti pozíció fele nagyságában. Ha az is nyerésre áll,
következik még egy lépcső, az előző fele nagyságában.

Például egy kereskedő először négy kontraktot vásárol, pozícióját kibővíti hatra azzal, hogy
nyerési helyzetben két kontraktot hozzávásárol és azután még egyet hozzátesz - ezzel
összesen 7 kontraktja van. Ezt a stratégiát nevezik piramis- építésnek, mert minden lépcsőnél
csökken a hozzávásárolt kontrakt-szám. A piramis minden lépcsővel nő. (Lásd az ábrát.)

145
Léteznek fordított piramisok is, amelyeknél a hozzávásárolt pozíció minden lépcsője a
kontraktok számát tekintve nagyobb az előzőnél. A probléma ezeknél a fordított piramisoknál
az, hogy az összes kontrakt átlagos vételi árfolyama igen közel van a piaci árhoz, mert az
utoljára megszerzett kontraktok mennyiségileg a legerősebben képviseltek, és az utoljára
fizetett ár így az átlagár-képzésre a legerősebben hat ki.

Annak valószínűsége, hogy egy ilyen piramist kistoppolnak, túl magas ahhoz, hogy tartósan
alkalmazható legyen. A gyakorlatban mégis előfordulhat, hogy egy trader a kedvező piaci
viszonyok miatt képes egy fordított piramist felépíteni anélkül, hogy közben kockázatát
növelné. A daytrading-területen viszont ez nagyon valószínűtlen. Fordított piramisoknak
kirárólag nagyon erős trendpiacokon, pozíció-tradingnél lehet létjogosultságuk.

Ahhoz, hogy ésszerűen lehessen piramist építeni, néhány szabályt be kell tartani:

 Először: csak akkor történhet meg a következő vétel, ha az előző már nyerésben van.
 Másodszor: a kezdeti kockázatot nem szabad túllépni.
 Harmadszor: kezelje a belépést minden lépcsőnél elkülönítetten, mintha egy egyedüli
pozíció lenne. Az összes belépési kritérium továbbra is betartandó.
 Negyedszer: a kontraktszám legyen minden magasabb lépcsőnél kisebb az előzőnél.

Az utolsó szabály nem kötelező, csak ajánlás: Végezetül a traderre van bízva, hogy a
közelebbi átlagár miatt megkockáztatja-e, hogy a tradet előbb stoppolják ki.

További kérdés, amit a trader feltehet magának az az, hogy egyáltalán mikor építsen fel egy
piramist? Ez általában akkor ésszerű, amikor a piac erősen egy irányba tendál, tehát erős trend
figyelhető meg. Ezen felül lehetősége kell legyen a kezdő pozíció kiépítése után további
kontraktokat vásárolni anélkül, hogy a kezdő kockázatot túllépné.

Egy trade előtt a kockázat nulla. Amint valaki belekezd egy trade-be, a belépési árfolyam
mellett remélhetően van kezdeti stopja is. A belépés és a stop közötti különbség, megszorozva
a kezdeti kontrakt-számmal megadja a kezdeti kockázatot. A trading során egyetlen másik
időpontban sem szabad ezt a kezdeti kockázatot túllépni. A fenti ábrán azért jelöltem a 100%-
ot, hogy kifejezzem: ez a maximális kockázat.

146
Ez a 100 % természetesen nem azonos a trader tőkéje 100 %-ával; ez a maximálisan
elfogadható kockázata. Amint a piac a kilépési szabályok következtében lehetőséget kínál a
stop utánhúzására, csökken a kezdeti kockázat.

Ésszerűnek tartom, hogy egy piramis felépítésével addig kell várni, amíg a kezdeti kockázat
nullára csökkent. Ez akkor fordul elő, ha az eredeti pozíciót már egy break-even-stoppal
biztosítani lehet. Ez a szabály védi a traded a túlkereskedéstöl. A trading-stratégiától és a
kereskedési módszertől függően előállhatnak azonban olyan esetek, amelyekben újabb
kontraktok vásárolhatók, mielőtt az eredeti pozíciót break-evenre biztosítják anélkül, hogy
magasabb összkockázat lépne fel a piramisra, mint az első pozíció kezdetén.

Ha a piramis első lépcsőjén break-even-stop miatt a kockázat nullára esett, kezdhető a


második lépcső felépítése. Figyelni kell arra, hogy semmi értelme a második lépcsőre más
stopot alkalmazni az első lépcső break-even-stop-ja helyett. Ez tehát azt jelenti, hogy a
második pozíciónak ugyanaz a stopja, mint az elsőnek.

Ha a piachoz közelebb lenne a stop, ésszerű lenne már az első pozíció stopját is közelebb
húzni az aktuális árhoz. Ha a második stop távolabb esne, mint az első, a második belépésnél
inkább egy többszörös jelzésről lenne szó, nem piramisról, mivel a piramis értelme egy
nyereséges trade továbbépítése.

A magas átlagos nyereség biztosításához sohasem szabad a pozíciót lépcsőzve bezárni. (Lásd
ehhez később a 9. trading-taktikát.)

A második lépcső stop-szintje már adott az első lépcső stop-szintjénél. A belépést úgy kell
megválasztani, hogy ismét legyen egy hozam-kockázat arány, amely az alkalmazott trading-
stratégiával és az ahhoz kapcsolódó történeti találati aránnyal a trade pozitív elvárt értékét
biztosítja. Csak akkor fogjunk bele piramis-építésbe, és építsük ki a második lépcsőt, ha a
hozam-kockázat-arány ismét vonzó.

Azt, hogy hány kontraktot szabad vásárolni, a money-management algoritmussal lehet


kiszámítani. Ha nem alakítottunk ki külön szabályokat piramisok felépítésére, megtörténhet,
hogy a második lépcső nagyobb az elsőnél, de az is, hogy pont akkora. Elméletileg ismét
annyi kontrakt vásárolható, hogy maximum a kezdeti kockázatot érjük el.

Ha a kezdeti kockázat pl. az első lépcsőben 20-pontos stop mellett egy százalék volt, és a
második lépcsőben a stop már 10 pont távolságban van, akkor a második lépcsőben kétszer
annyi kontrakt vásárolható, ha ismét a kezdeti kockázat felépítése a cél. Amint fent
említettem, ajánlatos viszont minden lépcsőnél alacsonyabb százalékos kockázatot vállalni.
Véleményem szerint a kockázatnak minden lépcsőn kisebbnek kellene lennie, mint az előzőn.
Ha valaki az első tradenél egy százalékot kockáztatott, a másodiknál már inkább csak 0,75-öt,
a harmadiknál 0,5-öt kellene kockáztatnia. - és így tovább.

Azt, hogy hány lépcsőt lehet a piramishoz hozzáfűzni, az attól függ, hogy milyen hosszan
lehet minden további belépésnél még jó hozam-kockázat aránnyal kereskedni. Ha ez a
határérték alá süllyedne, további lépcsők megnyitását kerülni kell.

147
A kilépés a piramisnál éppúgy történik, mint egy önálló pozíciónál. A kezdő-pozíció kilépési
szabálya érvényes az egész piramis során az összes kontraktra. Eszerint a piramis egy
lépésben lezárható.

A belépés a piramisba mindig visszahúzódásban (pullback) történjék, mert a kiegészítésként


megszerzett kontraktok megemelik a pozíció átlagértékét. Minél drágábban vásárolhatók a
kiegészítő kontraktok, annál magasabb lesz az átlagár. Logikus, hogy a magas átlagárak
kerülendők (long esetén).

Szemben egy különálló tétellel, taktikai értelemben egy piramissal előnyös helyzetben
vagyunk, mert még ha a piac nem is hajt végre visszahúzódást, mi már a kezdeti pozíciónkkal
jelen vagyunk. Ezért ajánlatos egy visszahúzódásra várni.

Pszichológiai megfontolások egy piramis felépítésénél

Amint láttuk, tulajdonképpen nem is olyan nehéz egy piramist felépíteni -legalábbis, ha a
trading-horizont túlnyúlik a következő órákon és a trader követni akar egy trendet. Az, hogy
nekünk a daytradingben természetesen csak kevés olyan nap adatik meg, amelyeken olyan
erős trend fordul elő, hogy megéri egy piramis felépítését, ismeretes. A kevés esélyt, ami
kínálkozik, mégis ki kell használni.

Teljesen mindegy, hogy pozíció- vagy daytraderről van szó: a legtöbb trader nem bízik a
piramisépítésben.

A traderek legtöbbje a „having"-állapot foglya és félti a már a kezdeti pozícióban megszerzett


nyereségét. Ők túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyes tradek eredményének.
Ténylegesen a tradek összegei és mindenek előtt az átlagos nyereség aránya az átlagos
veszteséghez képest számítanak. Gyakran több veszteséget is el kell viselni egy piramis
felépítésénél. Ez azonban nem vészes, mert nem lehet többet veszíteni, mint a kezdő-
kockázatot, amivel minden másik trade-be is belépünk. Mert, mint mondtam, a piramisépítés
egyik alapszabálya: soha nem szabad többel belépni, mint a kezdő kockázattal. így az átlagos
veszteség azonos marad. Ha viszont sikeres egy piramis, akkor a nyertes trade-nél rengeteg
kontraktunk van, ami természetesen igen pozitívan hat az átlagos nyereségünkre.

Aki viszont csak az egyes trade-ek eredményét kívánja optimalizálni, annak soha nem lesz
mersze ahhoz, hogy piramist építsen. A sikeres piramis építéshez abszolút előfeltétel a
„being" állapot. Aki pénzügyi nyomás alatt van, az minden áron bizonyos benchmarkokat
akar megütni vagy akinek célokat kell elérnie, az ritkán van a „being" állapotában és nem lesz
emocionális nyugalma és ereje egy piramis felépítéséhez.

148
Aki piramist akar felépíteni, az használja szellemi ereje növeléséhez a következő dogmákat:

Az egyes trade-eknek nincs jelentősége.

Az átlagos nyereségeket akarom optimalizálni, nem egyetlen trade-et.

A győztesek a „Home-Run"-t alkalmazzák.

(Home-Run: a baseball-ból átvett kifejezés. A legkedvezőbb ütést jelenti, amikor az ütő


csapat a legtöbb pontot szerezheti. A szerző itt a piramis - mint legjobb pontszerző eszköz -
szinonimájaként használja.)

Példa egy piramisra

A fejezet lezárásaként egy trade alapján még egyszer meg kívánom világítani a piramis
felépítését bund-pozíció esetén.

Az első 10 kontrakt felépítése 123,20-nál történt 20 tickes stoppal (kockázat = 200 tick). A
támasz alatti áttörésnél a kezdeti stopot már 123,03-ra lehetett húzni, így ismét kontraktokat
lehetett shortolni 122,80-nál, 23 tickes stoppal. (A kockázat az új kontraktoknál 115 tick volt.)
A 15 kontraktos össz-pozíció már biztos nyerésre állt, mivel az átlagár kereken 123,08 volt. A
range-ből való kitörésnél még két kontraktot lehetett shortolni. Ennek a pozíciónak a
kockázata soha nem haladta meg a kezdeti kockázatot, és a piramis megválasztása olyan volt,
hogy veszteség nem volt lehetséges. Természetesen pókerezés is történt, úgy, hogy egy
meglévő nyerő pozíció tovább épült.

149
13. Trading-krízisek sikeres túlélése

Még a mester-traderek is eljutnak egyszer egy ponthoz, melynél fennakadnak egy veszteség-
szakaszban. Vannak viszont speciális technikák a krízisek leküzdésére és önmagunk gyors
regenerálására.

1. szabály: „Stay in business"

A trading-krízisek minden trader számára veszélyes idők. Senki sem fog valaha is olyan
rendszert kidolgozni, amellyel már nem kellene drawdown-t leküzdeni. A csökkenő
teljesítmény ezen szakaszában a tradert nem csak kemény financiális, hanem érzelmi teher
is nyomja. Erre az esetre létezik egy egyszerű trading-szabály.

„Stay in business", tarts ki, maradj az üzletben - akinek sikerül ezt az elvet követni, az
kétségtelenül már a hivatásos traderek közé tartozik. A trading-alapelv: „stay in business"
nem magától értetődő dolog, én sem keverem össze az okot az okozattal. Ezen a szabályon
olyan cél értendő, mely valós és lehetővé teszi a trademek, hogy érzelmileg
kiegyensúlyozottan tevékenykedjék.

Mint tapasztalt trader és egy bróker-cég tulajdonosa, melyben több száz trader pályafutását
figyelhettem meg, újra és újra megállapíthattam, hogy ez az elv, bármilyen egyszerű, logikus
és magától értetődő is, gyakran nem a legfontosabbnak tartott alapelv. A traderek, különösen
krízisek idején más súlypontokat szabnak meg, mint pl. a további veszteségek elkerülését.

Mi a különbség a „veszteségeket elkerülni" és a „stay in business" alapelvek között?

A „veszteségeket elkerülni" alapelv egy lehetetlen követelmény. A trader ezzel működését


egy teljesíthetetlen igénynek veti alá, mivel nincs olyan üzleti kezdeményezés, melynél a
tranzakciók mind a 100 százaléka nyerő.

Ezen rideg követelmény - a veszteségeket elkerülni - következményei sokrétűek:

A trader túlzott követelményt vesz magára

Azzal, hogy egy teljesíthetetlen kívánságnak („nincs több veszteség") veti alá magát, remélni
kezd ahelyett, hogy rendes krízis-menedzselést folytatna. A remény azonban rossz tanácsadó.
Aki remél, az gyakran nem hagyja már a piacra a döntést, hogy a trade nyerő vagy vesztes
legyen. Ezért a reménykedő traderek mellőzik a stop-okat vagy aránytalanul messzire
helyezik azokat. Azok a traderek, akik reménykednek, a szerencsére hagyatkoznak. A trading
sikere azonban nem a szerencsétől függ, hanem egy ésszerű kockázat-menedzseléstől.

Mivel a trader rövidtávú célját, a nincs több veszteség-et soha nem érheti el, a veszteséges
szakaszokban már nem csak a stressztől szenved, de csalódott is. Túlfeszített, stresszes
állapotban a trader igen hajlamos irracionális magatartásformákra.

150
Ide tartozik mindenek előtt az a tendencia, hogy rossz fogadásokba megy bele. Túl magas
rizikóval kezd tranzakciókba vagy pedig nem igazodik a trade folyamán a piachoz, csupán
önnön céljához: Csak ne legyen több veszteség. Ebben a hangulatban nem tudja nyereségeit
futtatni és gyakran igen sok kis nyereségbe száll be, a veszteségeknél pedig abban
reménykedik, hogy a piac mégis az ő irányába fordul még. A sok kis nyereség azonban nem
elegendő a nagy veszteségek kiegyenlítésére, így a túlfeszített trader belefut a veszteség-
spirálba.

A trader negatív hangulatba kerül, ez akadályozza az optimális döntéseket

Amint már tudjuk, a kiegyensúlyozottság a nélkülözhetetlen állapotok egyike. A lelki


egyensúly ezen állapota, mely képessé teszi a tradert, hogy bármilyen helyzetet higgadtan
kezeljen és reményektől, félelmektől nem befolyásoltan cselekedjék, elkerülhetetlen
előfeltétele annak, hogy a kríziseket le tudja küzdeni.

Aki azonban túlfeszítetten stresszel küzd, nem lehet kiegyensúlyozott. Ha egy trader
folyamatosan nem tudja céljait elérni, az negatív hangulathoz vezet. Nem igényel hosszas
magyarázatot, hogy negatív hangulat mellett a traderek lényegesen rosszabb döntéseket
hoznak, mint jó hangulatban.

A trader fő feladata pedig éppen az, hogy folyton döntéseket hozzon: Mikor nyissam a
pozíciót? Hány kontrakttal? Melyik exit-szabályt alkalmazzam, és mikor? Hol zárjam a trade-
et?

Ezeket a kérdéseket és még sok másikat kell a tradernek megválaszolnia. Hogy optimálisan
viselkedjék, feltétlenül szükség van a megfelelő hangulatra (lásd ehhez a fegyelemről szóló
fejezetet). Nagyon valószínűtlen, hogy egy trader produktív hangulatban legyen, ha
sorozatosan nem éri el a célját (nincs több veszteség). Ha viszont a „stay in business" mellett
dönt, a veszteségek nem vezetnek feltétlenül célkonfliktushoz.

A trader ekkor olyan helyzetben van, hogy megmaradhat érzelmileg stabil állapotban, ezért
jobb döntéseket tud hozni.

Kifejlődik a (nekem) Van és a (nekem) Nincs közötti polaritás

A nyereségben és veszteségben való állandó gondolkodás veszteséges szakaszban


automatikusan a „having" állapotához vezet. Amint Ön már az előző fejezetekben
megismerhette, ez az állapot nem nagyon produktív, mert a nyereségekre való összpontosítás
ugyanilyen fókuszáláshoz vezet az ellenpólusra: a veszteségekre.

Hogy ezt Wilhelm Busch szavaival fogalmazzam meg: „Amire az ember mohón vágyakozik,
éppen azt nem kapja meg."

Szinte lehetetlen a trader számára, hogy a legismertebb trading-szabályt - a nyereségeket futni


hagyni és a veszteségeket behatárolni - kövesse, ha a „having" állapotában leledzik. Hogy egy
nyereséget futni hagyjon, a trade számára elegendő mozgásteret kell biztosítania. Ez azt

151
jelenti, hogy a piac több észlelhető visszahúzódást tehet, melyeknél a pillanatnyi nyereségek
ismét csökkennek.

Ha a stopokat úgy helyezi el, hogy azokat nem üti ki minden természetes visszahúzódás, a
trader képes a trade-et hosszan követni és nyereményeit futtatni. Amint azonban „having"
állapotba kerül, aggódni kezd pillanatnyi nyereségeiért, és megpróbálja azokat igen
agresszíven biztosítani.

Ez gyakran oda vezet, hogy a trader nyereségeit igen gyorsan elviszi, és a stopokat túl szűkre
szabja a piacon. Az, aki nagy nyereségre vágyik, nem kapja meg azt.

Ezen viselkedés ellentettje is gyakran megjelenik azonban a „having" állapotában. A trader


ugyan futni engedi a nyereségeket, ezeket viszont nem biztosítja, mivel még több nyereségre
vágyik. Távoli árfolyam-célhoz kötődik, és nem hajlandó ezen cél elérése előtt a tradet
befejezni. Azért hogy trade-jét idejekorán ne stoppolják ki, elmulasztja pillanatnyi
nyereségeinek egy részét biztosítani. így gyakran előfordul, hogy a trader ugyan egyértelműen
nyerésben volt, de végül veszteséggel kistoppolják, mivel nyeresége egy részét nem
biztosította egy értelmes exit-szabállyal.

A kereskedési rendszerek következetes végrehajtása, a trading-szabályok figyelembe vétele


elmarad

Ez a pont szorosan összefügg az előző hárommal. A tradernek gyakran nincs lehetősége, hogy
egy trading-krízis során kövesse trading-tervét, mert improduktív állapotban van. Mivel a
„több veszteséget ne" irreális célt követi, a szokottól eltérően viselkedik, és eltér kereskedési
rendszerétől.

Ez mindenek előtt abban nyilvánul meg, hogy nem követi rendszere jelzéseit, mert csökkent a
bizalma iránta. Ez a bizalomvesztés többnyire a trader emocionális destabilizációjából
következik. Ezt az állapotot az váltja ki - mint ezt az1. pontban említettem -, hogy irreális
célokkal túlterheltnek érzi magát. De állapota, a „having" oda vezet, hogy a trader már nem
kereskedik következetesen saját rendszere szerint.

A perspektíva leszűkül a következő trade-re és nyereségekre

Minden trading-krízisnél az a probléma, hogy a perspektíva gyakran kizárólag a következő


trade-re terjed ki. Egyetlen tranzakció jelentősége olyan fontos lesz, hogy a trader mentálisan
begörcsöl. A beszűkült perspektíva erősítőén hat a reményre és a félelemre, így tevékenységét
ezek az érzések uralják.

Az eddigi pontokban úgynevezett „vesztési viselkedések" szerepeltek, olyan


viselkedésmódok, amelyek tartósan a számla biztos felszámolásához vezetnek. Az érintettek
egyike sem zárhatja ki, hogy viselkedése áldozatává válik.

Sok trader megkísérli, hogy automatizált kereskedési rendszerekbe meneküljön, mivel azt
hiszi, hogy így nem válik saját improduktív hangulata által kiváltott téves döntések
áldozatává. Ezzel a trading-probléma azonban többnyire csak más síkra tevődik át. Ahelyett,

152
hogy nem hisz már az egyes jelzéseknek, a drawdown-szakaszokban gyakran saját
kereskedési rendszerét is kétségbe vonja. A trader ezután sokszor úgy dönt, hogy kiiktatja a
komplett rendszert, hogy majd csak akkor folytassa a tradinget, ha a rendszer papíron ismét
pozitív eredményeket mutat fel.

A következmény viszont ugyanaz, mint egy olyan diszkrecionális tradernél, aki egyes
jelzéseket kihagy. Bekövetkezik egy olyan pont, melynél a kihagyott jelzés éppen egy nagy
nyereséget hozott volna, amelyik a rendszer összteljesítményét jelentősen javította volna.
Mivel azonban csak papíron létezett, a trader nem profitálhat belőle.

Nagy kétségeim vannak, hogy értelme lenne-e egy drawdown alkalmával már csak papíron
addig kereskedni, amíg a rendszer ismét pozitív eredményeket mutat fel. Mert azzal, hogy egy
rendszer pozitív eredményeket jelez, már egy nyerő tranzakciónak át kellett volna futnia.
Mivel a negatív tradek a rendszer kiiktatásáig valóságosak voltak, a pozitívak azonban sajnos
nem javíthatták az eredményt, mivel csak virtuálisan jöttek létre, a kereskedési rendszer
számára jelentősen nehezebb lesz visszatérni a nyereséges térfélre.

Jobb a vesztes szakaszokban csökkenteni a pozíció nagyságát és azután „kisebb gázzal"


hajtani. A rendszer teljes kiiktatása csak a trader saját rendszere iránti bizalmatlanságát jelzi.

Ha a diszkrecionális trader mindazonáltal úgy dönt, hogy trading-szünetet tart, mert levert
emocionális helyzetben van, ennek semmi köze a kereskedési rendszer elleni
bizalmatlansághoz. Fontos a regenerációs szakasz ahhoz, hogy jó teljesítményt lehessen
elérni.

2. szabály: Ne azt kérdezd, miért, hanem azt: hogyan

„Ha minden jól megy, könnyedén lehet dönteni ... Krízis idején viszont beüthet a krach, mert
még a helyes döntések is hibásak lehetnek."

Winfried M. Bauer (*1928)

Azt, hogy milyen fontos a célok helyes megfogalmazása, azt bebizonyították e fejezet példái.
A célokat úgy kell megfogalmazni, hogy azok a tradert működésében támogassák és ne
akadályozzák.

A trading számára viszont nagy jelentősége van annak is, hogy helyes kérdéseket tegyünk fel.
Sajnos sokan hajlanak arra, hogy a probléma okára kérdezzenek rá. Emögött az a remény áll,
hogy a probléma könnyebben megoldható, ha ismerjük okát - mert akkor azt
kiküszöbölhetnénk. Az ok utáni kérdés a Miért.

A fontosabb kérdés azonban, amelyet a krízis során fel kell tenni, nem a miért, hanem az,
hogy „Hogyan tudom ezt a krízist leküzdeni?" A miért-kérdések a Hogyan-kérdéssel szemben
nem a megoldás útját állítják az előtérbe, hanem a hibázás felderítésére irányulnak. Ezért van
az, hogy gyakran nem kapunk helyes, „becsületes" választ. Merthogy gyakran nem a
kereskedési rendszerek vétkesek a trading-krízisben, hanem maga a trader, mert viselkedése
nem volt megfelelő.

153
A felsüléssel szembesülni nehéz dolog. Ahelyett, hogy becsületes választ találjunk és 100
százalékos felelősséget vállaljunk az eredményért, többen a piacra vagy a kereskedési
rendszerre fogják a felelősséget. Ezért veszélyesek a Miért-kérdések.

A Hogyan-kérdések azonban nagyon produktívak lehetnek, mert alternatívákat jelölnek ki az


eddigi viselkedésmóddal szemben. Sikeresen kereskedni - ez viselkedési kontrollt jelent; ezért
kell különösen krízis idején viselkedésünket ellenőrizni. Gyakran vannak más lehetőségek is
az eddig alkalmazottakon kívül, amelyek produktívabbak és segítenek a krízisből való
kikeveredésben. Tessék feltenni a kérdést: hogyan lehet az átlagos nyereségeket növelni -
vagy hogyan lehet trading-hibáinkat kijavítani.

Fontos, hogy megtaláljuk az eddigi viselkedésmódok alternatíváit! Minél kreatívabb valaki,


annál több lehetőség áll a rendelkezésére. Minél több lehetősége van, annál jobban tud
tevékenykedni

Kivezető utak a krízisből

A krízis leküzdésére különböző lehetőségek vannak. A legfontosabb cél azonban mindig az,
hogy egy kritikus állapotban visszanyerjük emocionális kiegyensúlyozottságunkat. Ez lenne
az az ideális állapot, amely a tradert a legjobb értelemben talpon tudja tartani. A
következőkben felsorolok olyan azonnali teendőket, amelyek hozzásegíthetik a tradert az
emocionális stabilizálódáshoz és nyugalomhoz.

Azonnali teendők

Öt lépés a nyugalom, kiegyensúlyozottság eléréséhez

Tartson egy rövid trading-szünetet

Ilyen szünetre azért van szükség, hogy teret nyerjünk a probléma megoldásához. Gyakran
előfordul, hogy perspektívánk egy trading-krízis során nagyon beszűkül, és nem vagyunk már
olyan állapotban, hogy a legfontosabb pontokat felismerjük. A beszűkült perspektíva gyakran
vezet oda, hogy kezdünk trading-hibákat elkövetni -eredeti trading tervünktől és
koncepciónktól eltérni.

Válasszon egy disszociált nézőpontot

A krízishelyzet arról ismerhető fel, hogy nem sikerül disszociált nézőpontot találnunk. A
beszűkült perspektíva is tipikus jele ennek az állapotnak. Ilyen állapotban inkább észleljük
érzéseinket, és azok erősebben hatnak ránk.

Jobb disszociált állapotban lenni, hogy objektív döntéseket tudjunk hozni. Azt, hogy miként
lehet ilyen állapotba kerülni, könyvem első részében már leírtam.

Váltson perspektívát

Mivel figyelmünk egy krízisnél szinte kizárólag a következő trade-re irányul, ennek
mentálisan akkora jelentőséget tulajdonítunk, amellyel egyáltalán nem rendelkezik.

154
Ön daytraderként lebonyolít évente - mondjuk - 500 ... 2000 tranzakciót. Statisztikailag nézve
így az egyes trade-eknek nincs jelentősége. Éppen ezért irreális azt feltételezni, hogy a
következő trade, amibe belekezd, fontosabb, mint az előző vagy a következő. Ha perspektívát
vált, könnyebb lesz észrevennie, hogy egy trade eredményének önmagában semmi jelentősége
nincs.

Csökkentse kockázatát mindaddig, amíg egy nyertes tradet realizál

Minden bizonnyal az a legfontosabb szabály, hogy egy drawdown során a kockázatot


folyamatosan csökkenteni kell. Az, hogy Ön pénzt veszít, a legjobb jele annak, hogy jelenleg
kereskedési módszerével nincs összhangban a piaccal. Mindaddig, amíg kereskedési stílusa
nem illeszkedik a piac aktuális mozgásaihoz, tanácsos a kockázatot folyamatosan
csökkenteni.

Lassan növelje kockázatát a megszokott mértékig

Ha azt észleli, hogy ismét helyreállt bizalma kereskedési rendszerével kapcsolatban, és ezt
javuló eredményei is megerősítik, itt az ideje kockázata újbóli növelésének, hogy
visszatérhessen szokásos pozícióméretéhez. Pozíciója nagyságáról ne kizárólag trading-
eredménye alapján döntsön, hanem mindenek előtt saját önbizalma felmérésével.

Én, amint visszanyerem önbizalmamat, azonnal szokásos pozíció-nagyságommal kereskedem.


Csak ha egy újabb visszavágás történne, akkor kezdeném a pozíció-nagyságot csökkenteni.

Szokjon hozzá minél előbb az említett lépésekhez pszichés egyensúlya automatikus


megszerzése érdekében, mielőtt még kialakulna egy kemény trading-krízis. Minél jobban
kiismeri önmagát, annál hatékonyabban tudja ügyesen megválasztott trading-szünetekkel
teljesítményét növelni. Nem azért, mintha akkor abban a helyzetben lenne, hogy kihagyjon
vesztes-tradeket, hanem, mert a kiegyensúlyozottság kedvező állapotában gyakrabban és
hosszabban képes jobb teljesítményt elérni, mint a többi trader anélkül, hogy ehhez rá lenne
szorulva a nyereségekre.

Általános teendők

A trading-krízisek leküzdésére általános teendőkként fontosak a belső és külső kontroll előző


fejezetekben említett elvei. Az alábbiakban röviden megismétlem a lényeges pontokat.

Külső kontroll

A kockázatkontroll a külső kontroll egyetlen lehetősége. Az egyes tradek eredményére vagy a


piac mozgásaira nincs semmi befolyásunk. Egy pozícióba való belépés ugyan a kontroll
érzetét kelti, ez viszont csak a lottó-játékos reményéhez hasonlítható, aki bízik abban, hogy a
szelvényre beírt ikszeivel befolyást gyakorol nyereményére.

Hasonlóan a lottószámok kiválasztásához (ahol szintén nem ismerjük a húzás eredményét), a


belépési pontok választásánál sem tudjuk, hogy eredményes lesz-e tranzakciónk. Az egyetlen,
amit tudhatunk, az a tervezett kockázatunk, mely a vétel és a kezdeti stop különbségéből

155
számítódik (van ugyan néha olyan könnyelmű trader is, aki még ezt sem tudja). A kezdeti
kockázathoz kapcsolódik még a pozíció-nagyság (money-management).

A kezdeti stop és a pozíció nagysága határozzák meg a tranzakció össz-kockázatát, efelett


valós kontrollunk van.

A pozícióból való kilépésre csak feltételezett kontrollunk van; bármikor befejezhetjük ugyan a
tradet, kérdéses viszont, hogy van-e értelme egy pozíciót a kilépési szabályoktól eltérően
likvidálni. Ha alkalmazunk egy kilépési szabályt, de a piac ezzel ellentétesen dönt arról, hogy
mikor fejeződik be a pozíciónk - megszűnt felette a kontrollunk.

Belső kontroll

A külső kockázat-kontroll mellett már csak magunkat tudjuk kontrollálni. „Ha kezelni tudja
hangulatait, kezelni tudja a tradinget."

Ha sikerül Önnek érzéseit és hangulatait kontrollálni, akkor tud kereskedni. A fegyelemről


szóló részben megismertük, miként keletkeznek érzéseink és miként tudjuk azokat
szabályozni.

A fegyelem nem csak annyit jelent, hogy a szabályokat be kell tartani, ennél sokkal többet
jelent.

A fegyelem az a képesség, hogy mindenkor az éppen megoldandó feladathoz illő produktív


hangulatot vegyük fel.

Az, hogy milyen fontos a hangulati kontroll, éppen a trading-krízisek mutatják meg; ilyen
időkben az optimális döntések meghozatala különösen fontos. Ilyen döntéseket azonban akkor
hozhatunk, ha hangulatunk is optimális.

A tradereknek két fontos segédeszköz áll rendelkezésére optimális hangulatuk kontrollálására.

1. Vezessen trading-naplót, hogy a viselkedési forma felismerhető legyen.


2. Tervezzen egy viselkedési iránytűt önmaga fegyelmezésére.

Ha sikerül megtartani a belső kontrollt a kockázatmenedzselés (külső kontroll) mellett, a


jövőben minden trading-krízisen erőt tud venni, és megerősödve tudja azt lezárni. Minden
leküzdött krízissel növekszik önbizalma, és a továbbiakban könnyebb lesz újabb krízisekkel
megküzdenie.

156
14. A trading stratégiai gondolkodást kíván.

Ahhoz, hogy helyes döntéseket hozhasson, bizonyos taktikákra van szüksége.

Trading-taktikák

A stratégiai ötletek a tradingnél a komplex helyzet és az eredmény miatti bizonytalanság


(nyereség vagy veszteség) folytán többnyire igen bonyolultak. Már egyszerű tévedések is
előidézhetnek drámai teljesítmény-zuhanást, ha a trader nem optimális döntést hozott. Elég
gyakori eset, hogy a trading folyamán észre sem vesszük: lett volna egy sokkal jobb lehetőség
is.

Képzeljük el a következő helyzeteket:

Az „A" helyzetben az előtt állunk, hogy 15 és 20 pont között keresünk, mivel stop¬unk már
15 pont nyereséget biztosított és 20 pontnál nyereséggel adnánk el. A „B" helyzetben 16 és
több, mint 20 pont között kereshetünk (például azért, mert a stopot tovább húzzuk és az
eladási limitet magasabbra helyezzük).

Ebben az összehasonlításban „B" a domináns stratégiát képviseli. Domináns stratégiának


nevezzünk az egyértelmű optimumot a különböző döntési stratégiák között. Példánkban
nyilvánvaló ez az optimum. Viszont gyakran nem ismerjük fel a domináns stratégiát.

Ennek mindenek előtt három oka van:

A helyzet olyan bonyolult, hogy áttekinthetetlen számunkra.

Ismerjük ugyan a szabályokat, de a statisztikát nem.

Csődöt mondunk gondolkodási szokásaink tökéletlensége miatt.

Érdekes, hogy többnyire nem ismerjük fel intuitíve az optimumot. És mit mond Önnek a
következő helyzet:

Short-pozíciót nyitott bund-ban 118,07-nél. Árfolyamcélja 117.98. A piac eléri a 117,99-et,


így cél-limitje, sajnos, nem teljesül. Ön néhány percig vár és gondolkozik: módosítsa-e
limitjét. Eközben a piac visszament 118,04-re. Az Ön stopja eközben 118,08 lett.

Most választhat: befejezi a tradet 118,04-es aktuális árfolyamon három tick profittal vagy
hagyja 117,98-as limitjét változatlanul a 118,08-as stoppal szemben dolgozni. Mérlegelheti
annak valószínűségét, hogy a piac eléri-e az Ön árfolyamcélját 117,98-on, vagy pedig azét,
hogy 118,08-on egy tick veszteséggel kistoppolják.

Ösztönösen talán hajlanánk arra, hogy elvigyük nyereségünket. A racionális optimum


azonban abban rejlik, hogy pókerezzünk a nyereségért, mert ezen stratégia elvárható értéke
magasabb, mint a biztos háromtickes nyereség. Láthatjuk tehát, hogy nem mindig ismerjük fel
az ösztönösen domináns stratégiákat. Ez azon múlik, hogy intuícióink, még ha racionális

157
döntéseket és célokat követ is, mégsem feltétlenül ésszerűek a nyereségmaximalizáló
kereskedés szempontjából.

Trading-taktika 1: pókerezz a nyereségért

Egy trader sem akarja, hogy nyerő pozíciója vesztesre forduljon és ezért inkább bezárja azt,
mintsem, hogy pókerezzen a nyereségért. Habár bizonyos értelemben racionálisan
gondolkozik azzal, hogy kockázatát következetesen csökkenti, nem tesz semmit azért, hogy
nyereségét maximalizálja. Traderünk akkor járna el helyesen, ha pókerezne a nyereségért,
mivel egy ilyen játék várható értéke nagyobb, mint az a nyereség, amit beseperhet, ha azonnal
bezár.

Számoljunk utána. Ha a trader pókerezik a nyereségért, akkor 50 százalékos valószínűséggel


6 tick-kel többet kereshet - vagy négy tick-kel kevesebbet realizálhat ugyancsak 50 százalékos
valószínűséggel. Ennek a „játéknak" az elvárható értéke (6 * 0,5) + (- 4 * 0,5) = 1 tick, tehát
pozitív. Amíg pozitív az elvárt érték, megéri a fogadásba belemenni.

Másként megfogalmazva: Vagy biztosan realizál a trader 3 ticket, vagy pókerezik; pozitív
esetben kilenc ticket nyer, negatív esetben egyet veszít. Az elvárható érték abban az esetben,
ha pókerezik (0,5 *9) + (0,5 * - 1) = 4 tick, tehát nagyobb, mint a három tick nyereség, ha
nem pókerezik. A daytrader, aki gyakran kerül ilyen helyzetbe, joggal elvárja, hogy átlagban
többet keressen, ha pókerezik.

Annak a lehetősége, hogy egy nyerő-tradet még vesztésben befejezzünk, sok tradert
nyugtalanít és hibás döntésekre készteti őket. Ezért nem optimálisan kereskednek.

De mi van akkor - ez ellen érvelve -, ha nem a nyereségeket akarjuk maximalizálni, hanem a


kockázatot csökkenteni? Nem kellett volna ebben az esetben másként döntenünk? Nyereséget
maximalizálni és kockázatot csökkenteni - ez két egymást kölcsönösen kizáró stratégia.

A nyereség maximalizálása azt jelenti, hogy teret engedni a trade-nek a kibontakozásra, és


lehetőleg emelni a kontraktok számát; míg a kockázatcsökkentés mindig a kontrakt-szám
csökkentésétől a trade lezárásáig vagy a szűkebb stopig terjed.

Míg a kockázat a trade közvetlen lezárásakor nullára esik, viszont négy tick marad ha a stop
változatlanul 108,08-on van, és egyenlegünket minden időpontban market to market
értékeljük,. A market to market azt jelenti, hogy minden időpontban (akár minden
másodpercben) hozzászámítjuk a még nem realizált nyereségeinket vagy veszteségeinket is
trading-tőkénkhez..

Trading-taktika 2: csak veszteségnél csökkentsd kockázatodat

A kockázat-minimalizálás célkitűzése címén kétségtelenül ma is uralkodó az a döntési


alternatíva, hogy a tradet közvetlenül le kell állítani amint a nyereségek csökkenni kezdenek -
nehogy kiszolgáltassuk magunkat a kockázatnak. Valóban helyes döntés lenne, hogy a tradet
a kockázat csökkentésére azonnal le kell zárni?

158
Nem! Mivel a két stratégia: „Kockázatot csökkenteni" és „Nyereséget maximalizálni"
kölcsönösen kizárja egymást, el kell döntenünk, mikor és melyiknek adunk elsőbbséget.
Vizsgáljuk meg ehhez azt a három különböző lehetőséget, amelyeket egy trade-nél
megkülönböztetünk.

A trade vagy break-even-en vagy vesztésben vagy nyerésben van. Ha nyerő trade-nél azt a
célt követnénk, hogy csökkentjük a kockázatot, szélsőséges esetben minden nyereséget
azonnal realizálnunk kellene, aminek közismerten semmi értelme nincs. Ez fordított esetben
azt jelentené, hogy amint trade-ünkkel nyerésre állunk, az alapelv a nyereség-maximalizálás
legyen.

Vesztő állás esetén ez másként néz ki. A piac jelzi nekünk, hogy fogadásunk jelenleg rosszul
áll. Ha ebben az időpontban kívánnánk maximalizálni, szélső esetben további kontraktokat
kellene vásárolnunk, mivel ez break-even pontunkat közelebb viszi az aktuális piaci árhoz.

Ezzel viszont pozíciónkat, amely amúgyis velünk szemben mozog, csak megnövelnénk. Ilyen
módon átlagos veszteségeink folyamatosan növekednének. Ez nyilvánvalóan helytelen
stratégia. Vesztő állás esetén tehát a nyereségmaximalizálás célkitűzése kiesik.

A trademek ehelyett kockázatcsökkentésre kell összpontosítania. Szélsőséges esetben ez azt


jelenti, hogy azonnal zárni kell. Minthogy azonban egy kis veszteséget nem tekintünk
szignifikánsnak, nem fogjuk pozíciónkat bármely vesztő állás esetén bezárni. Viszont gyakran
megesik, hogy veszteség esetén a pozíciót fokozatosan leépítjük és ezzel csökkentjük a
kockázatot.

Látjuk tehát, hogy a kockázatcsökkentés stratégiája megfelelő célkitűzés veszteség esetén.


Amint viszont egy nyereség-forgatókönyv részesei leszünk, az alapelv a nyereség-
maximalizálás legyen.

Trading-taktika 3: Ne egy trade nyereségét próbáld maximalizálni, hanem az összes


nyereséges trade összegét

Mivel nem egyetlen egyszer kereskedünk, hanem daytraderként tranzakciók majdhogynem


végtelen sorozatát hajtjuk végre, célkitűzésünknek nem szabad az egyes tradek nyereség-
maximalizálásánál megrekednie. Meg kell kísérelnünk átlagos nyereségeink maximalizálását.
Ezen cél eléréséhez különböző viselkedésformák alkalmazására van szükség.

Az olyan viselkedés, amely a nyereséget egy speciális esetben maximalizálja, oda vezethet,
hogy az összes nyertes trade összege, mint output, nem maximalizálódik.

Egy példa. Képzeljük el, egy trader árfolyam-céljánál a tradet mindig limittel fejezi be.
Hasonlítsuk össze ezt azzal a viselkedéssel, amelynél az agresszív nyereségbiztosítási stop-pot
pl. csak 3 tickre helyezik el a piactól. A trader valószínűleg ezzel a viselkedésével az esetek
80 százalékában kevesebb nyereséget ér el, mivel 3 tick-kel kevesebbet keres.

159
Ha mégis sikerül neki az esetek visszamaradó 20 százalékában 15 tick-kel többet keresnie,
akkor ennek a kilépési stratégiának magasabb elvárható értéke van, mint azé a stratégiáé,
amely a nyereségeket limitálja.

A traderek ritkán találnak rá ösztönösen erre a lehetőségre, mivel tíz esetből nyolcban
rosszabbul végeznek, tehát összesen 24 tick-kel kevesebbet keresnek. Az a két eset, amelyben
jobban végeznek, mégis kiegyenlíti a nyolc negatív esetet. Nagyobb átlagos nyereséghez
juttatja őket, mivel a 30 ponttal magasabb nyereség a nyolc előző eset kisebb bevételeit bőven
kiegyenlíti. Átlagos bevételük tehát 0,6 tick-kel több tradenként.

Megér egy 0,6 tickes nyereség annyit, hogy nyolcszor csalódottak legyünk?

A legtöbb trader nem éli át ezt a megrázkódtatást. Ha alávetjük céljainkat, mint pl. az érzelmi
nyugalom, a kívánságnak: „Piac, kérlek, ne gyötörj engem\", céljaink elérésére szinte
racionálisan tevékenykedünk. Viszont gyakran éppen ezek a teendők - amelyeknek a
tradernek jobb közérzetet kellene adniuk - messze távol állnak attól, hogy racionálisak és
nyereségmaximalizálók legyenek.

Mennyit érne meg Önnek az a jó érzés, hogy tízből nyolc esetben jobban zárná a trade-jét? Öt,
tíz vagy húszezer eurót? Fenti példánkban ez az irracionális viselkedés egy tíz-kontraktos
trader számára sokkal drágább.

A daytradernek, aki például átlagban tíz bund-kontrakttal kereskedik és naponta két nyertes
trade-je van, a racionális viselkedésmód kontraktonként 0,6 tick teljesítmény-különbséget
jelent - 250 kereskedési napon 30 000 eurót. Ön csak egy 1 -lot-traded? Nem rossz, Ön így is
3000 euróval többet keres évente.

Ezek a példák megmutatják Önnek, hogy azért viselkedünk gyakran hibásan a piacon, mert
nem ismerünk egy optimális döntési alternatívát, illetve intuitív viselkedési minta miatt hibás
a célkitűzésünk. A trader számára igen nehéz az egymást kölcsönösen kizáró kritériumok, a
nyereségmaximálás és a kockázatcsökkentés között minden helyzetben a helyes döntést
meghozni.

Higgye el, hogy itt nem követünk semmiféle portfolió-elméleti tételt á la Markowitz, melynél
a fenti célok kombinációja diverzifikáció miatt lehetséges lenne. A trader nem tud egy trade-
ben diverzifikálni, hogy a trade minden stádiumában nyereség-maximalizálás és
kockázatcsökkentés között kelljen döntenie.

Trading-taktika 4: Használj vegyes stratégiákat

Nézzünk egy másik problémát. Miként viselkedünk optimálisan a kereskedés során?

Amint beléptünk egy pozícióba, minden árfolyamváltozásnál, tehát minden tick-nél, négy
döntés között választhatunk: tartás, zárás, csökkentés, piramis-építés. A trade tehát döntések
láncolatából áll.

160
A döntéseket célja szerint két csoportba lehet sorolni: vagy nyereségnövelés vagy
kockázatcsökkentés. Egy meghatározott időpontban persze csak egyikét lehet ezeknek a
céloknak követni, mert egymást kölcsönösen kizárják.

Ha a kockázatot kívánjuk csökkentetni, akkor a pozíció nagyságát kell redukálni, esetleg


nullára venni (értsd: zárni), vagy pedig a stopot szűkíteni. Minél kisebb viszont a pozíció,
annál kisebb lehet a nyereség. És minél közelebb van a stop a piachoz, annál valószínűbb a
kistoppolódás, és a trade ezáltal nem tudja teljes nyerési potenciálját kifejteni. Ezért nem
lehet, mint már említettük, egyszerre a kockázatcsökkentés és nyereségmaximálás alapelvét is
követni.

Ha Ön a nyereségét kívánja maximálni, akkor vagy a pozíció nagyságát kell növelnie, vagy a
trade-nek kell tágabb teret adnia, hogy fejlődhessen (tehát egy trendet hosszabban kell
követni). Ez a szabály viszont ütközik azzal a célkitűzéssel, melynek vezérfonala a
kockázatcsökkentés.

Mármost melyik szabályt is kövesse a trader?

Az alábbi eseménysor bemutatja egy trader optimális lépéseit.

Veszteség esetén mindig érvényes: csökkentsd a kockázatot. Abban az időközben, amikor


ugyan nyerésben van a trade, de még nem kereste meg a kezdeti kockázatot, meg kell adni a
kibontakozás esélyét, tehát a továbbiakban az egyetlen cél a nyereség maximalizálása. Ha
viszont megkereste már a kezdeti kockázatot, még megmarad célként a nyereség
maximalizálása, de a pozíciónak már nem szabad veszítenie (szemben azzal, hogy a trade
kezdetén készek voltunk veszíteni). így a stop most break-even-re kerül. Végül az árfolyamcél
elérésekor biztosítanunk kell, hogy ne csak az egyes tradek nyereségét, hanem az összes
nyertes trade összegét maximalizáljuk.

A legfontosabb felismerés az, hogy az optimumot gyakran nem egyetlen célkitűzéssel, hanem
több célkitűzés és ezzel együtt több stratégia keverésével lehet elérni. Ezek a kevert stratégiák
többnyire sikeresebbek, mint a logikailag tiszták.

Tiszta stratégia például az összes egyedi döntés sorozata, pusztán az egyes tradek
nyereségmaximalizálása szempontjából. Másik tiszta stratégia a kockázat-minimalizálás.

A kevert stratégia olyan, hogy döntésünket először a kockázat-minimalizálás szempontjának


vetjük alá, azután a következő döntéskörben megváltoztatjuk taktikánkat. Ha a trade már
nyereségbe futott, a nyereség-maximalizálást állítjuk előtérbe, majd később nem az egyes
tradek, hanem az összes trade nyereség-összegének maximalizálását.
161
Trading-taktika 5: Mindig pókerezz, ha a pókerjáték elvárható értéke pozitív.

Traderként tudnunk kell, hogyan viselkedjünk, ha árfolyamcéljainkat, ha szűken is, de


elhibáztuk. Tipikus helyzet: egy jövedelmező trade megközelíti eladási limitjét vagy
árfolyamcélját. Először tételezzük fel, hogy volt egy limitünk a piacon egy DAX long-pozíció
eladására 4380-on, és a piac eléri a 4379,50-es árfolyamot. Ebben a pillanatban még bizton
remélhetjük, hogy rövidesen a mi eladási limitünk is befut. Kisvártatva azonban
tudatosítanunk kell, hogy a piac 4 ponttal visszalépett, és ezzel eladási limitünk 0,5 ponttal
elhibázott lett.

Mi most a helyes viselkedés? Fennáll a választás lehetősége: továbbra is arra tenni, hogy a
piac mégis eléri a 4380-at; de azonnal ki is lehet lépni. Mivel a piac 4376-on aktuálisan 4
ponttal a limit alatt áll, el kell dönteni, hogy megmaradjon-e az eladási limit, vagy azon kell
gondolkodni, hogy mi lehet egy stop optimális helye.

Mennyit engedhetünk még elvenni, ha nem döntünk az azonnali eladás mellett? Az azonnali
eladás melletti döntés biztos profithoz juttatna - a pókerezés az eladási limitre viszont négy
ponttal több profitot hozna kontraktonként. Emiatt a nagyobb nyereségre való pókerezés
változatának elvárt értéke legalább olyan magas kell legyen, mint a trade azonnali
leállításának nyeresége.

Mint már tudjuk, az elvárt értéket a nyerési valószínűségből képezzük, megszorozva azt a
nyereséggel, hozzávéve a vesztés valószínűségének és a veszteségnek szorzatát. A nyereség
jelenleg a pókerstratégia többlethozama, míg a veszteség annak a forgatókönyvnek csökkent
bevétele, amely szerint kistoppolásra számíthatunk.

Annak a valószínűsége, hogy megtörténik a kistop-polás, erősen függ attól, hogy milyen távol
van a stopunk a piactól; minél közelebb van, annál valószínűbb. Ugyanez érvényes
árfolyamcélunkra. Minél közelebb kereskedik a piac az árfolyamcélhoz, annál valószínűbb az
eladási limit elérése. Most is abból indulunk ki, hogy a piac véletlenszerűen mozog; az
árfolyamcél elérésének valószínűsége -anélkül, hogy előbb kistoppolódnánk - abban az
esetben, ha árfolyamcélunk négy ponttal van távolabb és stopunkat szintén négy pontra
helyezzük el az aktuális árfolyamtól, éppúgy 50 százalék, mint az előbb bekövetkező
kistoppolódásé.

Ha az árfolyamcél elérésének valószínűségét 50 százaléknál rosszabbra becsülnénk, ezzel a


forgatókönyvet valószínűtlennek ítélnénk (rosszabbnak, mintha az véletlenül eredményes
lenne), akkor már biztosan a legjobb alternatíva lenne a pozíció azonnali eladása az aktuális
árfolyamon. Az 50 százalékos valószínűség ezzel szemben minimális elvárást jelent, amelyet
meg kell kapnunk, hogy egyáltalán pókerezni tudjunk árfolyamcélunkon. Ebben az esetben
(50 %) azonban a stopunknak nem szabad messzebb lennie az aktuális piaci ártól, mint az
árfolyamcélunk, mert különben rosszabb elvárt értéke lenne a pókerstratégiának, mint a
nyeremények azonnali elvitelének.

162
Ha elpasszoltuk árfolyamcélunkat és most döntenünk kell a pókerezés árfolyamcélra és a
nyereség-elvitel között, stopunkat legalább olyan közel kell húznunk az aktuális árhoz, hogy a
táv az aktuális ár és az árfolyamcél között pontosan akkora legyen, mint az aktuális ár és a
stop közötti különbség. Ez azonban csak abban az esetben érvényes, ha egyformán
valószínűnek tartjuk, hogy melyik pontot éri el a piac először.

Induljunk ki abból, hogy valószínűbb, hogy még eléri árfolyamcélunkat (például azért, mert a
piac éppen trendben van), akkor a stopot akár még kissé távolabb is hagyhatjuk.

Járulékos A stop minimális távolsága - pont (lekerekítve)


jövedelmek 5 10 15 20
valószínűsége (%)
10 0,56 1,11 1,67 2,22
25 1,67 3,33 5,00 6,67
50 5,00 10,00 15,00 20,00
70 11,67 23,33 35,00 46,67

Vigyázat! Becslésünknek, hogy miért tartjuk valószínűbbnek, sőt szinte biztosnak, hogy a
piac az általunk favorizált irányba fut tovább, nem szabad puszta kívánalmakon alapulnia.
Nagyon fontos, hogy valós okunk legyen annak elvárására, hogy az árfolyamcél idő előtti
elérésének valószínűsége nagyobb, mint a stop eléréséé.

Ha világos a fenti megfontolások logikája, akkor kifejleszthető belőlük egy kereskedés-


taktikai vezérfonál. Ehhez a tradet és döntési mintánkat ismét fel kell bontanunk egy
többlépcsős folyamatra.

A trade előkészítésénél megfogalmaztunk egy árfolyamcélt. Erre szükségünk van annak


felismerésére, hogy az a trade egy ésszerű fogadás-e. Amint a piac eléri árfolyamcélunkat,
lehetőségünk van a nyereség realizálására, vagy pókerezésre egy nagyobb nyereményért.
Ahogy már az előző fejezetekben tapasztalhatták, én előnyben részesítem a pókerezést a
nagyobb nyereményért. Ennek a pókemek elvárt értéke mindenestre nagyobb kell legyen,
mint az a nyereség, amely az árfolyamcélnál közvetlen kilépéssel realizálható.

Az, hogy mekkora az elvárt érték, ismét csak annak valószínűségétől függ, hogy elérhető-e
egy x-pontos további árfolyamnyereség.

A táblázat baloldalán szerepelnek az árfolyamcél feletti járulékos nyereség esélyei, a felső


sorban pedig a különböző árfolyamnyereségek.

Ez a mátrix az árfolyamnyereség minden kombinációjához kellő valószínűséggel megadja a


stop-pont távolságát, azt, amelyen a pókerstratégia elvárt értéke pont akkora, mint a nyereség
azonnali realizálásáé.

Ha például csak tízszázalékos valószínűséggel várjuk el, hogy a piac még öt ponttal
továbbmegy, stopunkat 0,5 ponttal az árfolyamcél alá kellene helyeznünk. Ebben az esetben
bizonyára praktikusabb lenne a tradet közvetlenül az árfolyamcélnál leállítani.

163
A táblázat azonban azt is megmutatja, hogy a stopnak csak öt ponttal szabad távolabb lennie,
ha csak 25 százalékig várjuk, hogy a piac még további 15 pontot fut a mi irányunkba. Ha tehát
stopunkat 4 ponttal távolabbra helyezzük, máris van egy domináns stratégiánk, amely tartósan
magasabb eredményhez vezet, mint a direkt leállítás.

Vissza a taktikához: Akkor kell pókerezni, ha a pókerstratégia elvárt értéke nagyobb, mint a
közvetlen leállításé.

Az árfolyamcél elérésénél induljunk ki abból, hogy egy további ötpontos kilépés


valószínűsége 50 százalékos, ekkor a stopot árfolyamcélunkhoz öt pontra húzhatjuk. Ha a
piac valóban további öt pontot tesz meg a mi irányunkba, akkor a következő lépést ismét meg
kell fontolnunk. Abból induljunk ki, hogy egy további tízpontos emelkedésnek 25 százalékos
a valószínűsége, tehát a stopot három ponttal az aktuális piaci ár alá helyezzük.

Ha még játékban maradtunk, a legközelebbi emelkedésnél már csak tíz százalékos


valószínűségből induljunk ki, úgy, hogy a stop egy ponttal a piaci szint alatt van. Tehát
lassan, de biztosan húzzuk összébb a hurkot, anélkül azonban, hogy megrabolnánk magunkat
minden esélyünktől. Persze, tudniuk kell, hogy ez csak egy példa.

A trading-tapasztalatnak ilyenkor óriási szerepe van, ez segít a tradernek a további lépéseknél


a helyes valószínűség eltalálásában. Vegyék figyelembe, hogy mindig csak kisebb vagy
maximum 50 százalékos valószínűségről volt szó a választott irányban. Ilyenkor érdemes
pókerezésbe is kezdeni.

Taktikailag oktalannak tartom, hogy a pókernél arra tegyünk: a piac a mi irányunkba fut. A
valóságos forgatókönyv legnagyobb valószínűsége maximum 50 %, ami megfelel egy
véletlenszerű mozgásnak.

Ez a taktika nem áltat, hogy a piacot meg tudjuk jósolni, mivel kezdettől egy véletlenszerű
eseményből indultunk ki, azután lassan egyre kisebb valószínűséget feltételezünk, ahogy
feszesre húzzuk a hurkot.

Ha elérjük az árfolyamcélt, akkor agresszívnek kell lennünk a stoppal. Ezt a szabályt már
ismerjük. Hogy milyen agresszívnek? Ezt mutatja a táblázat.

Trading-taktika 6: Mivel nekünk, tradereknek vállalnunk kell a kockázatokat,


vállaljuk hát, amilyen korán csak lehet

További fontos taktikai szabály, hogy a kockázatokat a lehető legkorábbi időpontban kell
vállalnunk. Minél jobban kitoljuk az időpontot, annál nehezebb lesz elviselnünk, ha a
kockázat elvárásaink ellenében realizálódna.

Egy példa: Daytraderként a nap végén mindig egyenesben akarunk lenni (minden pozíció
zárva). Pozíciónk nagysága tőkénk 0,5 és 1,5 százaléka között ingadozik. Mikor vállaljuk a
legmagasabb kockázatot?

A legnagyobb kockázatot mindig reggel kell vállalni, Mivel ha veszítünk, egy teljes napunk
van a veszteségek behozására.

164
Másik példa: A piac egy range-ben mozog. Az Ön trading-stratégiája közel áll egy vételhez.
Van lehetősége, hogy vagy egy range-ből való felfelé irányuló kitörésnél vásároljon vagy
pedig a range-ben. Mivel az árfolyamok nem mozognak meghatározóan, tehát az x + 1
árfolyam nem függ előző árfolyamától, a kitörés nem adna járulékos információt. Ezért a
vételi döntést már a kitörés előtt meg kell hoznia és végre kell hajtania. Csak akkor érdemes
várni, ha a kitörés valóban hoz kiegészítő információt, amely csökkenti a trade kimenetele
feletti bizonytalanságot.

Sok trader viszont szívesen vár, mert azt hiszi, hogy a trade kimenetele annál biztosabb, minél
több információja van. Ezen beállítottságnak az a hiedelem az alapja, hogy a trade kimenetele
meghatározható.

Becslésem szerint azonban az eredmény véletlenszerű, így a késedelem, a várakozás a


kitörésre semmilyen járulékos információt nem hoz. Ezért nem funkcionál a legtöbb kitörési
stratégia a daytradingben!

Csak akkor érdemes a kitörésre várni, ha a kilépési szabályok következtében egy újabb stop-
pont adódik, amely összességében egy kisebb kockázathoz vezet.

Trading-taktika 7: A gondos tervezés előnyökkel jár bizonytalan helyzetekben

A jövőt nem láthatjuk előre, viszont optimálisan előkészíthetjük magunkat bizonyos trading-
esetekre. Sok trader kerüli a tőzsdenyitást, mivel ekkor a piac gyakran hektikusnak tűnik.
Tény azonban, hogy a tradernek éppen ebben az időben van lehetősége, hogy egy trade-re
gondosan előkészüljön. Ugyanez vonatkozik a gazdasági adatokra.

Trading-taktika 8: Aki előnyt élvez, ne adja azt fel

A tradingre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy mind az egyes trade-ekben mind pedig a napi
nyereség vagy periodikus nyereség vizsgálatánál sem szabad az egyszer elért célt feladni.
Amint tehát a nyereségek egy bizonyos küszöbértéket, egy bizonyos szignifikanciát elértek,
ezeket nem szabad teljesen leadni.

Ennek a szabálynak semmi köze a piachoz. Ez pusztán egy taktikai megfontolás, amely
hozzájárul ahhoz, hogy az egyenleg-görbe ne alakuljon szeszélyesen és a tradert ne érhesse
érzelmi destabilizáció.

Trading-taktika 9: Nyereségeidet soha ne zárd le lépcsőzetesen

Sok trader azzal nyugtatja meg magát, hogy nyereségei egy részét realizálja. Ezért eladják pl.
egyharmadát vagy a felét össz-pozíciójuknak. Bármennyire javítja ez a viselkedés a trader
pszichikai közérzetét, mégsem ajánlatos.

Először is pozíciója egy részével mindig hibát követ el - például a korai lezárással vagy
mással. Biztos, hogy elkövet egy trading-hibát. Ez a viselkedés ahhoz is hozzájárul még, hogy
átlagos jövedelmei kisebbek lesznek a lehetségesnél, ezzel teljesítménye is rosszabb.

165
Trading-taktika 10: Tarts trading-szüneteket

Manapság szabadon mindig beiktatok egy szünetet, ha a piac nem úgy fut, ahogy én
elképzeltem. Tapasztalatom megsúgja, hogy mikor kell leállni és elgondolkozni. Ezek a
szünetek stratégiám részévé váltak. Ilyenkor erőt gyűjtök és felfrissítem magam.
Mondhatnám: felsorakoztatom csapataimat a következő ütközethez. Nem is lenne jó, folyton
támadni és fejetlenül kitörni. A szervezett visszavonulás viszont megteremti a következő,
célzatos támadás lehetőségét.

Ne higgyék, hogy ezeket a szüneteket csak veszteségsorozatok után iktatom be.

Előfordul ilyen nyereségsorozatok után is, amikor pozícióim igen jól futottak, és azt érzem,
hogy közel vagyok a túlfeszítettséghez; nem csak testileg, de szellemileg is. Ez az önkéntes
visszafogás áttekintést teremt számomra, amely erőssé tesz.

166