Popper Péter: Egy barátság végórái (Terror News 49.) Weimarba és Buchenwaldba csak ketten utaztunk magyarok.

A lármás amerikai csoport, egy tûnõdõen csöndes japán csoport és négy mosolygó öreg hollandus. Nagydarab mackós, szõke férfiak. Aztán ott volt a sofõr, meg egy szúrósan ösztövér és kortalan tolmácsnõ, határtalan buzgalommal és rossz angol kiejtéssel felvértezve, Érsek Gabi meg én. Nekünk külön összjátékunk volt: én angolról, Gabi németrõl fordított magyarra. Mert Weimarba és Buchenwaldba csak ketten utaztunk magyarok. - Elõször Goethe, aztán az SS - mondtam Gabinak. - Figyelje, ez a sûrített európai történelem. Bár ha én utazási iroda volnék, megfordítanám a sorrendet. Valahogy jobb lenne az utóhatás, nem? Gabi csak vigyorgott. Õ mosolynak hiszi, de vigyorog. Így társalog. Mert beszélni nem nagyon szeret. Illetve nagyon nem szeret beszélni, vagy hogy is van ez? Én megállíthatatlanul sokat pofázok, már csak azért is, hogy közben rájöjjek arra, hogy voltaképpen mit is gondolok arról, amirõl beszélek. Sokszor úgy érzem, hogy a szavaim úgy kopognak Gabi lelkének páncélzatán, mint az esõcseppek egy tank tetején. A tank mélyén üldögél Gabi, és hallgatja a külvilág üzenetét. Gabi lelki tankjának különben van ágyúja, de nincs lõszere, vannak kerekei, de nincsenek hernyótalpai. Békés tank, jobban mondva ma már békés tank, de mégis a háborúban kovácsolták. De akkor is... Szóval elindultunk látogatóba, elõször Goethéhez, azután az SS-hez. - Nem ártana, ha ma az átlagosnál többször szóba állnál velem - mondtam még Gabinak - mert egész nap úton leszünk, és kurva unalmas az amcsik lefetyelését hallgatni. Könyvet meg nem hoztam, egy árva újságom sincs. Legalább egy kicsit érezd magad felelõsének a közérzetemért. Gabi vigyorgott. Dühbe jöttem. "Hazafelé szálljatok gondolatok Ölelkezzél szívem és a tenger, aki folyton csak vigyorog, az szerintem buta ember!" - idéztem neki Majakovszkijt. Akkor már elhagytuk Lipcsét. A tolmácsnõ rendíthetetlenül fordította nekünk a tájat. - Modern lakótelep - mondta - és ott volt egy modern lakótelep. - Napraforgómezõk - mondta - és napraforgómezõk mellett suhantunk el. - Jénában vagyunk - mondta - és Jénában voltunk. Kávéivás, pisilés. De valami egyre jobban viszketett bennem, ahogy továbbindultunk. Kis fájó, viszketõ nyugtalanság, mint mielõtt bementem érettségizni. Kibámultam az ablakon, de titokban Gabi profilját is néztem. Hátratámasztotta a fejét, a szeme csukva volt. Az arca olyan kemény volt, mint egy római féldombormû egy kõszarkofágon. Sebész. Arról volt híres, hogy amikor Erzsi meghalt az intenzív osztályon, felkelt az ágya mellõl, ahol két és fél napig ült, és nézte a feleségének eszméletlenségbe simult arcát, aztán elment az uszodába. Négyezer métert úszott. Ültem a startkövön és néztem, ahogy úszik. Át akarta úszni az Óperenciás-tengert, de nem ért partot. Így hát vissza kellett fordulnia. Aztán vacsorázni mentünk. A vendéglõig én vezettem. Erzsirõl sohasem beszéltünk. õróla sem beszéltünk soha. Tulajdonképpen soha semmirõl nem beszélgettünk, ami lényeges. Tulajdonképpen mindig csak arról hallgattunk, ami lényeges. Arról, ami a szavak alatt van. Ezért vagyunk barátok. - Nem ártana, ha ma az átlagosnál többször szóba állnál velem - mondtam neki még egyszer. Németországban foltosak a mezõk. A fû fakózöld és a napfény fehéres meg az árnyék sötétlõ foltjai rohantak mellettünk. Németországban azon a reggelen foltosak voltak a mezõk, mert a felhõk szétszakadoztak. - Nézd csak - mondtam Gabinak -, én látványosan bebizonyítom neked, hogy züllött el egy kultúra fél évszázad alatt. Gondolj a Dreyfus-perre! Egész Európa lázas izgalomban hörgött, mert egy francia zsidó tisztet igazságtalanul számûztek az Ördög-szigetre. Ennyit számított még akkor az igazság és egyetlen

hogy meztelen. szinte kultikus mozdulatokkal szétnyitotta a fürdõköpenyét. és lecsúsztatta a földre. lassú.Angolul beszélt.Én és a barátaim ezt a meghívást Buchenwaldba már megkaptuk . Goethétõl különben is dührohamot kapok. Ez volt a kedvenc szava. még a seggét is ünnepélyesen törüli ki. valami kozmikus fenyegetés. de a lelkekben gyõzött. ha nem akarok. akkor is. majdnem alázatosan: . A másodszori meghívást most visszautasítjuk. és bámulta a képecskéit. A mi lelkünkben is. elõbb-utóbb mindig rámtört egy nyüszítõ szorongás. . hogy valami muszáj. Weimarban nagyot ebédeltünk. ha nem akarok. Ezt kapta ajándékba ez a vén udvaronc. számolni kell vele. A szeme helyén sötétség volt. úgy szökött bennem magasra a szégyen. és hiába próbáltam tolmáccsá zsugorodni. és egy emberen túli tudás a világról és az élet dolgairól. Kihúzta magát. Ettõl még szúrósabb lett.. Visszafelé itt fogunk megállni. Mert én elmentem volna akkor is. hogy harminchárom éve nem mondták neki.ember sorsa. A férfi lágy arca megmerevedett. . ez.. Most látszott csak. És vigyorgott.Ide figyeljen! . Csak egy perc múlva kezdett . még leginkább a nagy vizektõl sötétben. az istenit neki! Egy pillanatra rámjött a frász. Gabit nem lehetett bevonni a társalgásba. Most látszott csak. És mégis oda kell rá figyelni. Goethérõl nem tudok írni. Velünk kell jönniük. mert valamiféle áldás sugárzik belõle. Egy ilyen éjszakán. hogy Hitler elvesztette a háborút.Rövidesen Weimarba érkezünk . hogy valamit nem lehet. Túléltük. ahogy a kaktusz tüskéi zizegve lepotyognak. terrorista mutatványok. Schillerrõl sem.A féldombormû felémfordult. mint a kõrengeteg. hogy milyen nagydarab ember.Nem akarják megnézni a lágert? . vagy akár csak a Balatonba. A téboly fontos politikai tényezõ. és kétségbeesetten evickéltem kifelé. Az arca komoly volt és figyelõ. Ahogy óhajtják.Nem akarják leróni a kegyeletüket ott ahol Ernst Thälmannt kivégezték? Ezt rossz néven vennék az elvtársak. Még a dzsem sem csurog le a vajas zsemlénkrõl. akkor hõs leszek. Ha visszafelé jönnek Buchenwaldból. Hiszen csak apróságról van szó. amitõl azonnal feláll a szõr a hátamon. Meg kell veszni tõle.mondta.dalolta a tolmácsnõ.Szeretnénk Weimarban maradni. Most látszott csak. hogy "emelkedett". . Most látszott csak.Kérem. Azon a reggelen Németorszégban foltosak a mezõk. Azt mondta halkan. mellettem az amerikaiak.. Ebéd után összegyûltünk a busz mellett. Pár ezer ember pusztulása.Nézd csak . azt nézegette modortalanul a leves mellé. De azóta is. hogy harminchárom éve nem mondták neki. kebelén az elmaradhatatlan csillagérdemrenddel. öntelt pozõr. Mozdulatlanul várt.Rövidesen Weimarba érkezünk ..mondtam gyorsan Gabinak és kinéztem az ablakon. A világ pedig tele lett kisebb-nagyobb Hitlerekkel.1944-ben. Akkor sajnos nem volt rá lehetõségünk. Tulajdonképpen ritkán félek. Belülrõl volt szabad. . fekete frakkba csomagolva. Ha éjszaka beúsztam a tengerbe. Akkor azt mondja az egyik hollandus. ahogy zihálva partot értem.Én és a barátaim még itt szeretnénk maradni Weimarban. . hogy már benne van a korban. De azóta is. vegyenek fel minket. De ez az ember szabad volt. be kell látnunk. . Akár a láz. Gabi árnyképet vásárolt a Goethe házban. A derengõ csillagfényben láttam. Csak zabált. Csak nem teremtek ilyen kínos helyzetet! Mindig elmegyek.. akik az istennek sem akartak leesni rólam. Majd ha zeng az ég. A halálos csendben hallani lehetett. . És közben kénytelen vagyok meghunyászkodni. A kaktusz összeráncolta a szemöldökét. ott állt egy nõ. és a hangja olyan volt.mondtam Gabinak -. mindez csak mellékes rádióhír reggelizés közben. és amikor odamentem hozzá. Kiváló áruk fórumának védjegye. Boldogtalanul csevegtem.. halálra idegesít.. Ismertem a szomszéd nyaralóból. erre az emelkedett szellemû sikermalacra. egyik-másik minizsarnok õrjöngése. a tolmácsnõ-kaktusznak: . Nem volt szeme. Szemben ült velem a közös asztalnál. Mi meg most épp Buchenwald felé furikázunk.. Gabira néztem.. .. . a legmackósabb.

.. A helyén csak kõ volt. Ötvenéves vagyok.Ez a kurva német konyha. azt azonnal agyonlõtték..Nem hazudok. Rendkívül nagy volt ennek következtében a nyelvi zûrzavar. fehér harisnyás kislányokat. Keskeny úton suhantunk. . ahogy továbbindulunk: .. és koppanva esett az ülés alá... hogy ebben az összevisszaságban rendet lehessen tartani. A lágerbe csak erõs. hogy Gabi makacsul nézi a tájat.Ezen az úton vonszoltam végig az apámat.vigyorogni. Nem hazudok. Surrogtak a kerekek .Micsoda? . hõsiesen terebélyes német anyákat és répafejû atyákat.a busz nagy ívben kanyarodott.. lehetett hallani egy helybéli kövér idegenvezetõ monoton és szakszerû magyarázatát a haláltábor állványra szerelt és pontosan megrajzolt térképe elõtt: . virslit. Lehetett látni tisztára mosdatott. és most emésztettünk.Danke sehr.. fagylaltot és émelygõ undort. . Danke vielmals. Arca ijesztõen szürkészöld volt. Itt volt az idõ.Ez a vér útja! . hogy többen felénk fordultak.. Soha többé.. és nincs kedve beszélni. egyszer az életben.. homlokán kövér izzadságcseppek ereszkedtek lassan lefelé. ...mondtam.Így hívtuk. de csak suttognia sikerült. Hátradõltem és behunytam a szemem. hónom alól elindult az elsõ verejtékpatakocska. Itt voltál? . sört. .. akik nem kevésbé hõsiesen törtek utat a tömegben kis családjuk számára. Nem hazudok.. aki ezekben a percekben virágot tesz Schiller sírjára? Vajon érdemes-e még élni ebben a tébolydában. . Gabi lelkiismeretesen fordította magyarra. oda. Istenem. ami jár neki. Mert aki itt kidõlt. Hogy többé már ne hazudozzak összevissza. és megakadtak a szemöldöke peremén. És a ringatás ritmusára énekelt bennem valami: . Lehetett kapni deportált mártírok jelvényét. Kinyitottam a szemem. Az én damaszkuszi utam. mert lejárt a haláltábor megtekintésére szánt programidõ.. Nem érted? Az arca levált rólam. hogy el ne rókázzam magam a damaszkuszi úton.Õrült vagy! Miért jöttél ide? . Weimarból Buchenwald felé..mondta Gabi. . Ezt mondta: "Ha a tarkójára ütnék. . Weimarból Buchenwald felé.. és ringtam az ülésen. Leértünk a fõútvonalról. Lehetett hallani töredék mondatokat a világ minden nyelvén. Gabi ekkor felém fordult. lehetett hallani az idegenvezetõk sürgetõ kiáltásait. Csak ültem mellete. Lehetett látni farmernadrágos délceg ifjakat és aranyos trikók alatt ugrándozó kebleket. Teleettük magunkat. amibe beleszülettem?" És én gépiesen mormolom. Itt az idõ.Vissza kellett jönni. gyermekkorom óta szeretnék bátor ember lenni. Soha többé. fényképes borzalomfüzetkéket. lehetett látni a világ valamennyi márkájú fényképezõgépét és egy vaskaput a beleforrasztott kovácsoltvas felirattal: "Mindenkinek a magáét". pontosabban azt. soha többé. teherbíró állatok érkezhettek meg. Pedig megadhattam volna neki a könnyû halált.. A tolmácsnõ lelkiismeretesen fordította angolra. Onnan már kis erecskékben folytak a halántékára. Ennek az autóbusznak különösen puha volt a rugózása. Köszönjük a magyarázatot. kõbe mart szigorúság. Úgy ringatott. Meleg volt. Szinte elképzelhetetlen az a szervezési tehetség. Buchenwald körül nyüzsgött a vasárnapi nép a butikok és a souvenir bódék között. amivel a csoportjukat biztatták sietésre. sötétzöld erdõk között. ami ahhoz kellett. behunyt szemmel. keskeny úton suhantunk..... Enyhe hányinger forgolódott a gyomromban.Ez a vér útja! . sötétzöld erdõk között. hogy Gabi milyen bátor. Ez volt a központi elosztó tábor... Mélyeket lélegeztem. Akkor még nem tudtam. Itt volt az út. mint a zsákállatok. Nem hazudok. de most már olyan keményen. ahol a háj gyûrûzni kezd a koponyája alatt .vajon mi történne? Vajon ütne-e a hollandus.. mint egy elfásult dajka a csecsemõket.. Ha a tenyerem élével csak egy iszonyú nagyot ütnék a tarkójára.Harmincötféle néphez tartoztak a tábor foglyai. de csak suttognom sikerült. Pocakjukon már nem lehetett volna összegombolni a karcsúsított zöld egyenruhát.mondta Gabi másodszor is. .. mert láttam.Te?.

mert még tart a kongresszus. a válla így is elérte a ritkásan szállongó felhõket. "Úristen még mindig itt van. De úgy lépett ki. Az orvosi vizsgáló. Látod. A barakkok alaprajzai látszanak.Itt láttam utoljára az apámat. mintha víz alól hallanám.. A befogadóhelyiségek. mint mikor forró nyári napokon remeg a felhevült asztfalt fölött.Az apámnak hoztam. hogy menjek ki. szédülni kezdtem. És itt az a kis nyílás a falban. amivel a gyûléseken emlékezünk idõközben felfordult kollégáinkra. hogy mindenki zavarodottan elhallgatott. de ettõl a széktõl bicsaklott ki a lelkem. A központi parancsnokság a hatalmas térség túlsó oldalán. A falhoz támaszkodtam és vártam. csak annyiért legalább. Éjszaka nem tudtam aludni. Ügyes. minden ütése a dobhártyámat feszítette. akinek nem lehet megbocsájtani.A kapu. Majdnem üvölteni kezdtem. A bárban Martinit ittam és konyakot. Gabi ajtaja alól fény szûrõdött ki. amíg Gabi föltápászkodik és azt nyögi: . Gabi hangja is eltávolodott. és sértõdött. Egy-két épület áll csak. ahol kétezer évvel ezelõtt meghírdették a szeretet evangéliumát. és elsüllyedtek benne. Nem a gyötrõdõ. És egy rommezõ. hogy el ne fáradjon szegény.egyedül voltunk. Itt sorakoztunk reggelenként. Arra gondoltam. oldalra dõlt. Eljöttek Európába. lángoló karddal. pedig nem üvöltött. Visszafelé csend volt a buszban. A csoportból elõlépett Gabi. A krematórium. Kifejezéstelen arccal gugolt a táj fölött. Felkeltem és elindultam a bár felé. amit eddig csak a hóna alatt szorongatott. és kiküldetésben vagyok. És egy szék a hóhérnak. Tulajdonosaik izgatottan érdeklõdtek a technikai részletek iránt: . és kivett belõle egy vérvörös megviselt rózsacsokrot. üvölteni egy pillanatnyi csendért. Ez az anygal buta volt és óriási és tohonya. Halálangyal volt. ide kellett állni. Mikor újra kiléptünk a szabad ég alá. szinte vigyázzban álltak. nem a tarkón verések. hogy megnézzék azt a kultúrát. és szégyenlõsen azt mormolta: .. hogy reggel kiutazok a repülõtérre és hazamegyek. Talán ez a halálos döfés az angyalnak. És ebben a vibrálásban megláttam az angyalt. Mentünk. Arra gondoltam. mert egyre nagyobb lett közöttük az idétlen. A szívem irtózatos dobbanásokkal vert. Talán a fõpap is látta az angyalt. Az amerikai fényképezõgépek csattogása és a vakuk villogása elviselhetetlenné vált. De itt van. Aztán leült a földre. Van olyan szemtanú. nem? A fal túloldalán kis helyiség volt. Intett. A múzeumot sem néztük meg. Ez volt a mi barakkunk. Gabi sorban rámutat. Benyitottam. és már megkövülõben van köztem és Gabi között. idegességükben nevetgélõ és fotomasináikat csattogtató amerikaiak.Hol hozták be a hullákat? Hány fokos volt a kemence? Hány mûködött egyszerre? És a hamvak? Mi volt a fûtõanyag? Mennyi mûszaki személyzetre volt szükség? A fene a hisztériás lelkemet. Két óra lehetett. Betette az egyik kemencébe. Ott ült a karosszékben." Megkapaszkodtam Gabiban és a tágra nyílt japán szemekben.. Ránk szakadt a csend. Hideg volt. A fecsegõ. hogy Weimarból . Talán õk is látták az angyalt. Kimentem. közönyös. hogy ez a csend végleges. Az aktatáska mellette hevert a földön. mint egy nyugdíjba küldött szenvedély. csak két lépést tett elõre. és kitört belõle egy kisgyermek fuldokló sírása. Arra gondoltam. amikor leborult és megcsókolta Auschwitz földjét. Ebbe a csendbe szálltak be a Weimari hollandusok. mert nem érzi az áldozatok éltetõ füstjét.Menjünk innen a francba!. Nem a hõsi halál extatikus angyala a kivont. Letette a földre a kopott aktatáskát. a hallgatagon figyelõ japánok és közöttem vibrált a levegõ. az emberbõrbõl készült tárgyakat sem.. de a rosszabbik fajtából. Mire körülnéztem . A gyanútlanul méredzkedõk tarkón lövésének céljára. Én tudtam. úgy ahogy hazaérkezett. A japánok a fal mellé húzódtak. rákos halál kegyetlen inkvizítora. Bementünk a krematóriumba. Nem tudom miért. hogy a magasságunkat megmérjék. hogy nem fogok kimenni. Harmincnyolc éve bóbiskol. Nem az álomba simuló békés halál Thanatos angyala. . görcsös viháncolás.

. Másnap délelõtt volt az elõadásom. Aztán amikor már eléggé berúgtam. és méltatlan voltam rá. elmentem lefeküdni. a Marx Károlyról elnevezett egyetem nagytermében.Buchenwald felé találkoztam a szabadsággal.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful