Explore Ebooks
Categories
Explore Audiobooks
Categories
Explore Magazines
Categories
Explore Documents
Categories
Jakab Attila
„Nemzet-”
és egyházpolitika
Erdélyben
Háttéranyag 3.
Budapest, 2007.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 3
Tartalomjegyzék
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Előzmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
A történések sajtóvisszhangja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Összefoglaló elemzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
Javaslat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
Függelék I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
Függelék II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
Függelék III. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
Bevezetés
2006. július végén a gyulafehérvári római katolikus érsekség (helyesebben szólva a
Vatikán) és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem vezetősége megegyezett a
teológiai és papnevelő intézetnek a román állami intézménybe való beolvasztásáról.
Ez a történet, amely az ún. történelmi egyházaknak a magyar kisebbségi társadalmak-
ban betöltött intézményes szerepének folyamatban levő átrendeződésének és átérté-
kelésének a bizonyítékaként is felfogható, meglepő módon elkerülte mind az erdélyi
– az egy Króniká-t leszámítva – mind pedig a magyarországi sajtó figyelmét. Azt lehet
mondani, hogy egy hosszú távon mindenképpen meghatározó jelentőségű magyar
római katolikus egyházi intézményi státusváltás és átalakulás a média szemében gya-
korlatilag egy jelentéktelen nem-eseménnyé degradálódott. A jelen tanulmánynak
azonban nem célja a média tájékoztató, illetve a közvéleményt meghatározó, befolyá-
soló és alakító szerepének a vizsgálata. Érdeklődésem középpontjában a történések
sajtóvisszhangja, illetve az egyházmegyei hatóságok kommunikációja áll. Ebből lehet
ugyanis lemérni azt a hatalmas szakadékot, amely egyrészt a retorika és a gyakorlat,
másrészt pedig az egyházi vezetés és a hívek, illetve a társadalom között húzódik.
A történet jobb megértése céljából a tanulmány először az előzményeket igyek-
szik felvázolni: érzékelteti a BBTE-nek a katolikus egyház irányába kifejtett politikáját,
illetve ismerteti Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációja pre-
fektusának 2006. júniusi romániai (kolozsvári) látogatását, amelynek következtében
végül is az ügy kirobbant. Ezt követően kerül sor az események, és főképpen az az-
zal kapcsolatos dokumentumok (cikkek és levelek), időrendbe szedett és röviden
kommentált bemutatására. Ennek köszönhetően egy teljességre törekvő és struktu-
rált, egyfajta forrásgyűjtemény áll az érdeklődők rendelkezésére, amelynek segítségé-
vel képet alkothatnak az erdélyi magyar katolikus egyház és kisebbségi közösség
egyik igen fontos intézményének – a gyulafehérvári papnevelő intézetnek – a státus-
váltásáról, amellyel kapcsolatosan az illetékes egyházmegyei hatóságok a hallgatást
és kimagyarázást választották, s amelyről tényleges, hivatalos információink ma sin-
csenek. Ez mindenekelőtt Jakubinyi György gyulafehérvári érsek magatartásának kö-
szönhető, akinek közéleti megnyilvánulásai egyre ellentmondásosabbak. Úgy tűnik,
mintha a magyar kisebbségi, a román állami és a vatikáni geopolitikai elvárásoknak
való egyidejű megfelelés összeegyeztethetetlen kényszere alatt őrlődne. Márton Áron-
Előzmények
1 Csucsuja pl. korunk egyik legkiválóbb teológusát láttatja Jakubinyi érsekben („un cald si sincer omagiu unuia dintre cei mai
mari teologi din tară şsi de peste hotare”), akinek tudományos munkássága döntően magyar nyelvű, tehát még igazából nem
állta ki a nemzetközi megmérettetés próbáját, ahol nem (annyira) szempont az egyházi méltósági státus.
2 Ezzel kapcsolatosan Jean-Claude Périsset apostoli nuncius a következőket nyilatkozta: „A Babeş-Bolyai Tudományegyetem az
egyetemi világ, illetve a különböző keresztény felekezetek és judaizmus közötti kapcsolatfenntartás egyik modellje. Isten sza-
vát, a teológiát is közvetíti a világnak. Véleményem szerint a Joseph Ratzinger bíborosnak, a jelenlegi XVI. Benedek pápának
adományozott díszdoktori cím a mai világ felé való nyitás jele.” Antal Joós Erika, „Kolozsvári interjú Jean-Claude Périsset apos-
toli nuncius-érsekkel, a Vatikán romániai képviselőjével”, Új Magyar Szó 2005. 11. 03.
3 Ma Romániában ilyen egyetem nincs. Itt a BBTE magyar karainak létrehozásáról van szó (Jakab A.).
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 9
Őszinte tisztelettel,
Adorjáni Dezső, evangélikus-lutheránus püspök
Dr. Jakubinyi György, római katolikus érsek
Dr. Pap Géza, református püspök
Dr. Szabó Árpád, unitárius püspök
Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere
Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere
Pap József, Gyergyószentmiklós polgármestere
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere
Török Sándor, Kézdivásárhely polgármestere
A nyílt levélre, 2006. február 16-án, a BBTE Sajtóirodáján keresztül a Rektor (Prof.
univ. dr. Nicolae Bocşan) szintén nyílt levéllel válaszolt, amely nagyszerűen tükrözi a
csavaros, csapongóan példálózó, a féligazságokat és a csúsztatásokat a valós állítá-
sokkal árnyaltan és zavarba ejtően vegyítő, soha nem világosan fogalmazó – s ily mó-
don mindig kimagyarázható – román diplomáciai nyelvezetet. Ebben az udvariasan
ideologikus levélben a Rektor kifejti, hogy a Rektorátus – „saját kezdeményezésre”
(din iniţiativă proprie) és önerőből (cu forţele Universităţii) – már 1995 óta megvalósí-
totta (a realizat) a multikulturalitás megszervezését. Kiemeli, hogy az 1918 után más
ország területére átkerült egyetemek (Strasbourg, Pozsony és Kolozsvár) közül egye-
dül Kolozsvár választotta a multikulturalitást az oktatásban. Szerinte a levélírók nem is-
merik az Egyetem helyzetét, és félretájékoztatták őket, hiszen az intézet fontos szere-
pet tölt be a romániai kulturális, tudományos és egyházi magyar elit képzésében. A 18
erdélyi városba kihelyezett egyetemi tagozatok pedig növelték az illető helységek je-
lentőségét és hírnevét.
A Rektor levelében arra is rámutat, hogy 1995 óta, bizonyos keretek között, lehe-
tőség van az autonóm döntéshozatalra és szervezésre, amelyet a magyar oktatók
nem mindig használtak ki. Az oktatás minőségét illetően pedig őket terheli a felelős-
ség, hiszen ők határozzák meg a tanári kar összetételét, és ők gondoskodnak az után-
pótlásról is. Ennek eredményeképpen a Rektorátus nem tehető felelőssé azokért, a
szerencsére csak ritka esetekért, amikor a diákok inkább a francia vagy az amerikai
oktatók előadásait választották.
Kása Zoltán esetét kommentálva a Rektor jelezte, hogy Kását a magyar oktatók
nem választották újra. A jövőbeni félreértések elkerülése érdekében pedig felkéri a le-
vélírókat, hogy előzetesen az Egyetemen szíveskedjenek tájékozódni.
A Rektor levelében kiemeli, hogy jelenleg 17 karon folyik magyar nyelvű oktatás.
Szerinte „egyes karok nyelvi-etnikai alapokon történő megszervezése nem európai és
nem is keresztény megoldás. Ilyen karok sehol nem léteznek Európában.”4
5 „Învaţământul teologic catolic trebuie să transmită valori catolice, în baza principiilor democraţiei. Astfel, noi reprezentăm relaţia
dintre universităţile catolice si ministerele de învăţământ din întreaga lume. Drept urmare, căutăm întărirea acestui tip de
învăţământ, prin facultăţile de profil din cadrul universităţilor de stat, astfel încât educaţia teologică să se manifeste tot mai pu-
ternic în viaţa tinerilor care urmează alte specializări. Nu poti exista ca inginer sau economist foarte bun fără a cunoaşte valo-
rile creştinismului’, a declarat, la conferinţa de presă de ieri, Cardinalul Zenon Grocholewski, Prefectul Congregaţiei pentru
educaţie catolică- de la Vatican. Mai exact, reprezentantul papal a explicat în mod direct ca scopul acestei vizite în România
are drept cauză ‘finalizarea unui acord de colaborare cu Ministerul Educaţiei, prin care învăţământul teologic catolic să se întă-
nească, atât în universităţile de stat, cât şi în cele particulare, dar mai ales într-o permanentă relaţionare cu facultăţile teologi-
ce ortodoxe, într-un perfect dialog ecumenic cu toate religiile’. La rândul său, ministrul educaţiei, Mihail Hărdău, a apreciat
interesul Vaticanului faţă de modul cum s-a dezvoltat în ultimii ani învăţământul teologic universitar din România, apreciind toto-
dată ‘interesul Guvernului în dezvoltarea acestui tip de învăţământ, mai ales că, în prezent, funcţionează 36 de facultăţi cu pro-
fil teologic, în care studiază 4.518 studenti. Dintre acestia, 700 sunt înscrişi la confesiunea catolică’. Mai mult, ministrul Hărdău
a ridicat şi problema retrocedărilor ca fiind una destul de delicată, deşi până acum au fost retrocedate 167 de unităţi de
învatamânt, dar şi-a exprimat optimismul ca justiţia română va rezolva în mod fericit acest aspect.” Al. Calmâcu „Vaticanul vrea
educaţie catolică în toate facultăţile din România”, Gardianul 13. 06. 2006 (Forrás: http://www.gardianul.ro/2006/06/13/soci-
etate-c12/vaticanul_vrea_educatie_catolica_n_toate_facultăţile_din_romania-s80314.html).
6 „Prefectul Congregatiei pentru educaţie catolică de la Vatican, cardinalul Zenon Grocholewski, i-a propus ieri ministrului
Educaţiei Mihail Hărdău înfiinţarea unei universităţi catolice in România. ‘As fi foarte multumit dacă acest lucru s-ar realiza’, a
declarat cardinalul. Conform ministrului, nu exista solicitari oficiale în acest sens. Aceasta institutie de învăţământ ar trebui,
potrivit oficialului de la Vatican, sa fie de calitate, sa aibă o identitate şi sa transmită valorile catolice fără să impună.” I. E.,
„Vaticanul vrea o universitate catolică în ţara noastră”, Averea 13. 06. 2006. (Forrás: http://www.infonews.ro/modules.
php?name=News&file=article&sid=38958).
7 Lásd http://www.erdely.ma/hirek.php?id=18034; http://www.hirado.hu/cikk.php?id=124575.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 11
Mihail Hărdău oktatási miniszter tegnap bejelentette, hogy a Vatikán jelenleg ta-
nulmányozza egy romániai katolikus egyetem létrehozásának indokoltságát. A felső-
oktatási intézmény alapítását egy olyan szerződés írná elő, amit a minisztérium a Va-
tikánnal oktatásra vonatkozó kérdésekben kötne meg. Ezt azt követően hozták nyilvá-
nosságra, hogy a Kolozsvárra is ellátogató bíboros felkereste hivatalában Hărdăut.
(B. T., F. Gy.)
réz anya is imádkozott, és nem fogjuk hagyni, hogy a pénztárca diktatúrája győzedel-
meskedjék” – mondta az egyik tüntető, aki mintegy kétszáz társával együtt úgy nyilat-
kozott, hogy akár az éhségsztrájktól sem riadnak vissza, ha nem sikerül megállítaniuk
az építkezést. A bukaresti érsekség közleménye szerint a tiltakozók sorához immár
Grocholewski bíboros és Antonio Mattiazzo páduai érsek is csatlakozott.
A vatikáni vendéget ezután Kolozsvárra kísérték, ahol jelenlétében emléktáblát
helyeztek el annak emlékére, hogy Báthory István erdélyi fejedelem 425 évvel ezelőtt
alapította az első felsőoktatási intézményt a kincses városban. Bukarestben azt ta-
pasztalhatta meg Grocholewski bíboros, hogy a katolikus egyház kéréseit félvállról ve-
szik a hatóságok, Kolozsváron pedig azzal szembesült, hogy a magyar kisebbség is
elhanyagolható tényezőnek számít a román többség számára. A tábla felirata ugyan-
is kizárólag román és latin nyelven olvasható, ráadásul Báthory István nevét Ştefan Bá-
thoryra románosították a buzgó fordítók. Erről értesülve kolozsvári fiatalok az avatás
napjának reggelére fénymásolt plakátokat ragasztottak ki az épületre és környékére,
a felirat magyar fordításával: „Állíttatott ezen emléktábla az Erdély fejedelme, Báthory
István (1571–1586) által 1581-ben alapított első erdélyi egyetemi intézmény, a Jezsui-
ta Kollégium 425 éves évfordulójára”.
A kiragasztott lapoknak azonban reggelre nyoma sem maradt, egy plakát kivéte-
lével, amelyet az emléktáblával szemben, az utca túloldalán helyeztek el. A magyar
nyelvű, fénymásolt feliratot szerda dél körül csak azt követően tüntették el, hogy a saj-
tó munkatársai perceken keresztül fotózták és filmezték azt.
Kérdés, hogy ezek után milyen gondolatokkal tér haza Rómába a bíboros. (Lukács
János, Kolozsvár).
A történések sajtóvisszhangja
A megtestesült feladvány11
Mit tenne vajon ma Márton Áron, ha azzal szembesülne, hogy papjai képzésére
nincs elegendő pénze az általa vezetett egyházmegyének?
A kérdésre természetesen nem könnyű válaszolni, még akkor sem, ha tudjuk: az ő ide-
jében sem volt rózsás a papnevelés helyzete, sőt. A századok óta önállóan működő te-
ológiát abban az időben a kommunista hatalom ezer eszközzel próbálta ellehetetlení-
teni, az azonban a legmegátalkodottabb szekustisztnek sem jutott eszébe, hogy fel-
ajánlja a püspöknek: olvassza be az intézményt a kolozsvári állami egyetembe.
De feltehetjük a kérdést úgy is: mit tett volna az egyszerű katolikus hívő harminc
évvel ezelőtt, ha azt hallja, hogy a teológia anyagi okok miatt feladni kényszerül füg-
getlenségének mégoly csekély részét? Abból a ma már aprónak tűnő gesztusból,
hogy bérmakörútjai során Márton Áront felváltva őrizték az önkéntesekből verbuváló-
dott székely csoportok, nagyon is valószínű a következtetés: szó nélkül kifizette volna
a ráeső részt a teológia fenntartására.
Kétségkívül más ma a helyzet, mint harminc évvel ezelőtt. Az egyetemi oktatás
színvonalát fejleszteni kívánó bolognai folyamat kis főiskolák helyett nagy egyetemi
központokba tömörítené az oktatókat, és az is kétségbevonhatatlan, hogy pénz nélkül
elképzelhetetlen a tudományos munka. A teológia azonban jóval több, mint tudomá-
nyos műhely, a pap pedig szintén több, mint ismeretek halmazával rendelkező, eset-
leg tágabb összefüggéseket felfedező értelmiségi. Ezért nem lehet alárendelni a teo-
lógia tevékenységét sem csupán a pénznek, sem csupán a tudományos munka
egyébként kétségtelenül elvárható színvonalának.
Az egyetemnek kapóra jönne a teológia betagozódása, hiszen újabb igazolását
látná saját, multikulturálisnak kikiáltott önmeghatározásának. A labda tehát elsősor-
ban az egyház térfelén van, nekik kell eldönteniük, mennyit engednek, és hol húzzák
meg a határvonalat. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az egyház maga is alapo-
san megfontolja, mielőtt meghozza az erről szóló döntést.
Elvégre a papneveldét is a megtestesült bölcsességről12 nevezték el. (Lukács Já-
nos)
Néhány napon belül a Jakubinyi érsek által említett „első ilyen jellegű megbeszé-
lés” egyben az utolsónak is bizonyult.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 17
A két intézmény vezetői közötti, Jakubinyi György érsek jelenlétében zajló pénteki tár-
gyalást követően megírták a Vatikánnak szánt közös szándéknyilatkozatot is, amelyet
még e hét folyamán eljuttatnak a pápai rezidenciára. Az érintettek közül lapzártánkig
csak Jakubinyi György érseket sikerült elérnünk, aki a megállapodás részletei iránti ér-
deklődésünkre így reagált: „Ez a dolog nem a sajtóra tartozik!” (Csinta Samu)
Az Új Ember katolikus hetilap 2006. augusztus 6-i számában (LXII. évf. 32,
3025) – felettébb meglepő módon – tudósítás jelent meg az „ügyről”.
püspökséggel szinte egyidős, közel ezer éve működő káptalani iskola utódja ezzel
megszűnik önálló intézmény lenni, tanárai viszont állami fizetést kapnak, a kispapok
pedig államilag elismert oklevelet. Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője szerint már az
ősszel induló tanévtől életbe lép a megállapodás.
Kétségtelen, a teológia fenntartása hétmilliárd lejbe (kb. 54 millió forintba) kerül
évente, ezt pedig a hívek egyre nehezebben teremtik elő. Ugyanakkor meglepő, hogy a
döntést szinte egyik napról a másikra hozták meg az egyházi vezetők, a hívek és a köz-
vélemény csak az utolsó pillanatban, a sajtó útján szerzett tudomást a megállapodásról.
Az egyetem szóvivője természetesen hangsúlyozza: a gyulafehérvári teológia továbbra
is széleskörű autonómiát élvez, bár az oktatás időtartamáról és a meghirdetendő helyek-
ről „további egyeztetéseket” tart szükségesnek. „Általában három év az egyetemi kép-
zés, de ezt nem kötelező a teológiai oktatás esetében is érvényesíteni – mondta kérdé-
sünkre a szóvivő. – Ami pedig a meghirdetendő helyek számát illeti, azt az egyetemi el-
vek és az egyház igényei alapján, közös szempontok alapján állapítjuk meg.”
A BBTE kisebbségügyi politikáját illetően joggal merültek fel kifogások. Jó ideje
attól hangos az erdélyi közélet, hogy a BBTE vezetése nem hajlandó beindítani az
önálló magyar karokat, a Bolyai-egyetem visszaállításáról pedig még kevésbé kíván
tárgyalni. Ráadásul megrovásban részesítette a Bolyai-egyetemért küzdő Bolyai Kez-
deményező Bizottság (BKB) nevű szervezet vezetőit. Éppen ezért nem csoda, ha a
BKB elöljárói furcsállják és nehezményezik az egyház döntését. Bodó Barna, a BKB
elnöke szerint általában sem célszerű független intézmények önállóságát feladni, egy
egyházi intézménynek pedig még inkább meg kell fontolnia, hogy betagolódik-e egy
civil oktatási intézménybe.
A szeminárium betagozódása a kolozsvári állami egyetembe hosszabb ideje szó-
beszéd tárgya az egyházon belül: legutóbb akkor került szóba, amikor Zenon
Grocholewski vatikáni bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa Kolozsváron járt,
és az egyetem vezetőivel is megbeszéléseket folytatott. Pecican szerint a néhány hó-
napja történt megbeszélés során az integráció részleteit is rögzítették.
A gyulafehérvári szeminárium a négy erdélyi egyházmegye – Gyulafehérvár,
Nagyvárad, Szatmár és Temesvár – részére képez magyar papokat. (Lukács János,
Kolozsvár)
Amikor, 2006. augusztusában, az erdélyi magyar katolikus hívek a sajtó révén ér-
tesültek azokról, a zárt ajtók mögött zajlóknak is nevezhető tárgyalásokról, amelyek
a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudomány-
egyetem vezetősége között akkorra gyakorlatilag már befejeződtek, megdöbbenés-
sel reagáltak arra a hírre, hogy a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főis-
kola és Papnevelő Intézet önként készül beolvadni a Tudományegyetembe.
További aláírók:
Maria Mezei (New York), Pintér Zsolt (Nagybánya), Hudea Petra (Nagyvárad), Feke-
te A. Oszkár (Csíkszereda), Mészáros András tanár (Bicske, Kis-Magyarország), Nagy
Zsigmond (Gyergyóditró), Dr. Ráduly Ildikó (Marosvásárhely), Russu Tibor
(Csíkszentkirály), Szász Csaba dr. (Kolozsvár), Szász Gábor (Marosvásárhely), Márk Vin-
ce (Csíkszereda, Szék út, 148), Pirici Kornélia (Kálmánd 15 [Szatmár megye]), Mészáros
Hajnal (Gyergyóalfalu, Hargita megye), Berecz Balázs (Eger), Szikszai László (Csíksze-
reda), Barabás Róbert (Arad), Lőrincz Rozália (Csíkszereda), Szász Csaba
(Székelyudvarhely), Puskás Emese (Székelyudvarhely), Incze Elek (Kisbács), Puskás Im-
re (Székelyudvarhely), András Franciska (Csíkszereda), Tankó-Erdély Zsófia (Csíkszere-
da), Komoróczy Zsolt (Székelyudvarhely), Körtesi Sándor (Marosvásárhely), Zatykó Gyu-
la (Nagyvárad), Fodor Zoltán (Csíkvacsárcsi), Barabás János (Budapest), Katalin
Wabrosch (Tetzelgasse 27, 90403, Nürnberg, BRD), Győrffy Balázs (Nemesgörzsöny),
Brassai Csaba (Chicago), Illés Péter (Budapest), Lőrincz Zoltán (Székelyudvarhely),
Mátéfi-Tempfli Mária (Nagyvárad), Gálfi Éva (Székelyudvarhely), Gálfi Árpád
(Székelyudvarhely), Dudás Csaba (Marosvásárhely), Kulja (Nyíregyháza), Dudás
Csabáné Edith Jolán (Marosvásárhely), Esztegár (Bánhegyi) Klára (Marosvásárhelyről,
most Kanadában), Tank György (Nagyvárad), Gál Sándor (Nagyvárad), Gálfi Csaba
(Székelyudvarhely), Szekér Karl (Zürich), Zetkó Károly (Oroszlány), Borsos Lehel
(Gyergyóalfalu Csíkszereda), Macsek Zoltán (Bugyi, Magyarország), Gazda Klára (Sep-
siszentgyörgy, Hársfa sétány 1, 6. tömbház, 9), Hering József (Budapest), Katona
György (Debrecen, Hortobágy u. 5), Kiss Árpád (Piricse, Magyarország), Ferenczi Attila
(Nagyvárad), Balázs D. Attila (Nagyvárad), Tulit Attila (Sepsiszentgyörgy), Lengyel Károly
(Budapest), Ilyés Edith (Csíkszereda), Békés Enikő (H-1064-Budapest, Vörösmarty u.
59), Koncz Attila (Budapest), Szigethi Irma (Csíkszereda), Szekeres Attila (Budapest),
Maczó Ferenc (Budapest), Gagyi Éva (Etéd), Adorján Domokos (tengerész tiszt, unitári-
us, Dubai), Ciubotarasu Ágnes (Bákó), Horváth László (Csíkszereda Győr), Ferencz Le-
vente (New York), Járó Ildikó (Budapest), Kurutz Dániel (Berlin), Mihálydeák Antal
(Székelykeresztúr), Rozsnyai Tamás (Budapest Margitta), Józsa Levente
(Szilágysomlyó), Balogh András (USA), Bagoly Zsolt (Kolozsvár), Nemes Gabriella (Ma-
dapest), Tóth Péter (Debrecen), Nagy András (Budapest), Szabó T. Attila, dr. biol. (Bala-
tonfüred), Jakabos Zoltán (Tata), Ferenczy Zsuzsa (Notting Hill, Melbourne), Ulveczki
Csaba (Debrecen), Fekete Károly (a belvárosi plébánia gondnoka, Arad), Ambrus Albert
Árpád (Gyergyócsomafalva), G. Szabó Klára (Budapest), Moni Gabriella
(Gyergyószentmiklós), Formanek Ferenc (Nyíregyháza), Dr. Lengyel Alfonz, RPA, régész
professzor (Sarasota, Florida), Vulkán L. Nimród (Marosvásárhely), Haramia András (Ma-
gyarország, Budapest 1051, Vigyázó Ferenc u. 4), Gődér Sándor (Nagyvárad), Dr. Maro-
si István (Tát), Kinda Rozália (Montreal, Kanada), Buzás László (Csíkszereda, Decembe-
ri forradalom u. 19), Szabó Jolán (1056 Budapest, Váci u 45), Török Károly
(Gyergyóalfalu), Dr. Toducz Endre (Marosvásárhely – Mikháza), Ilonczai Zsolt (Temes-
vár), Gnandt Albert (Nürtingen), Dr. Péter Mihály (Marosvásárhely), Dr. Makó Zoltán
(Csíkszereda), Oláh Róbert (Marosvásárhely), Oláh Irén (Marosvásárhely), Deáky And-
rás (Gyímesbükk), Korodi Andor (Marosvásárhely), Bálint Miklós (Békéscsaba, Belső-
Magyarország), Zsoldos János és felesége Adél (Fonyód, Magyarország), Sallai István
(Miskolc), Gergely Balázs (Kolozsvár), Tőkés Ferenc (Budapest), Lemák Rudolf (Hosszú-
mező), Jablonkay Gábor (Budapest), Bódis Károly (Toronto, Kanada), Botos László
(Groton NY, USA), Kiráy Kelli (Cleveland, USA), Botos Margaret (Groton NY, USA), id. Fo-
dor Tibor (Vancouver, Kanada), Janka Béla (New York), Janka Berta (New York), Baricz
Edit (Chicago), Sebestyén Alajos (Montreal, Kanada), Tanító Béla (református,
Satakunnankatu 19A 7, FIN-33210 Tampere, Finnország), Nagy Réka (Kolozsvár), Pén-
tek Imre (Kolozsvár), Bajkó Nándor (Mátészalka), Tuka Gábor (Oslo), Péter Péter
(Szekelyudvarhely), Pelle Lajos (Melbourne, Ausztrália), Szén Csilla (Siménfalva), Fridrik
Loránd (Pécska), Ágost Apor (Tápiószőlős), Kápolnai Hajnal (Budapest), Salamon Ist-
ván (Sydney), Kiss Ferencz (Marosvásárhely), Schwertner Ágnes (Lugos), Virágh Károly
András (Kolozsvár), Szén Sándor (Siménfalva), Dosa Piroska (Csíkszereda), Fazakas Já-
nos (Marosvásárhely), Szűcs Lóránd Gyula (Siófok), Páll Tibor (Csíkszereda), Plesa Vass
Magda (Kolozsvár), Boca Edit (Kolozsvár), Macsek Ida (Kolozsvár), Tamás Irén (Kolozs-
vár), Makkai József (Kolozsvár), Gazda Zoltán (Sepsiszentgyörgy), Kovács Alfréd Béla
(Nagyvárad), Erőss Péter (Pusztina – Sepsiszentgyörgy), Dr. Csiby Károly (Hargitafürdő),
Kovács Mária (Csíkszereda), Borsos Géza József (Gyergyócsomafalva), Bugja Rita
(Braunschweig), Dr. Nagy Attila (Braunschweig, Németország), Bartis Erika
(Csíkszentkirály), Vicei Károly (Zenta), Egei Márton (Szekelyudvarhely), Sándor István
Bertalan (Nagyvárad), Istók Lajos (Székelyudvarhely), Magyari-Máté Gyula (Ottawa, Ka-
nada), Gurzó K. Enikő (Temesvár), Richter Zsófia (Finnorszag), Mtz Rita (Temesvár),
Hatvany Béla Csaba dr. (Baden-Württemberg, Németország), Dr. Kontur László (Buda-
pest), Nagy Mária (Adelaide), Tatár Zoltán (Kolozsvár, Scortarilor 38/18), Tatár Éva (Ko-
lozsvár, Scortarilor 38/18), Murádin Ernőné, sz. Mosonyi Ilona (Kolozsvár, Scortarilor
38/18), Bokodi Ildikó, szül. Tatár (Magyarország, 2721 Pilis, Toldi M. u. 3), Szalayné Var-
ga Eleonóra (1147 Budapest, Gyarmat u. 101/b), Szalay Lajos (Budapest), Bartha Má-
ria (Kolozsvár), Ágoston Tibor (4030 Debrecen, Mikepércsi út 59. I/8), id. Fodor Tibor
(Vancouver, Kanada), Kozma Ferencz (Székelyudvarhely), Csiszer Lóránt (Csíkszereda),
Kántor Katalin (Gyergyóditró), Török Éva Cecília (Szatmárnémeti), Pánczél Sándor (Érd),
Aldobolyi E. Judit nyugdíjas (Kanada), dr. Sági Károlyné (8200 Veszprém, Tulipán u. 13),
Árvai Pál (4032, Debrecen, Károlyi M. u. 3), Choma Krisztina (4032, Debrecen, Károlyi
M. u. 3), Esztány Zsolt (Csíkszereda), Hegedüs Pál (Budapest, Berend u. 15), Mohay
Márta (Bp, 1132 Váci út 34), Bencze Tibor (Csíkszereda), Hegedüsné Pálfi Csilla (1035
Budapest, III. Berend u. 15), Mondok Imre Károly (Tapolca), Mondok Imre Károlyné (Ta-
polca), prof. Béla Lipták (84 Old N. Stamford Rd, Stamford CT 06905, USA), Péterfi Pi-
roska (Kászon, Hargita megye), Forró Aranka (Ravazd), Forró Attila (Ravazd), Barra Bo-
tond Szabolcs (Szilágycseh), Dácz Szidónia (Kolozsvár), Balázs Erzsebet (Kászonújfalu,
Hargita megye), Kotró Erzsébet (Kászon), Vincze Gábor (6772 Deszk, Tisza u. 5),
Patrubány Miklós (Kolozsvár), Orbán Mária (Nagyvárad), Orbán Kinga (Nagyvárad),
Gazda József (református, de az ügy fontosságáért, Kovászna, Petőfi u. 59), dr. Tóth Má-
té (Yorkshire, Anglia), Károlyi László (Fót), Tomek Béla (Szabadka), Huszár Norbert
(Nagyvárad), Major Zalán (Farkaslaka), Major Magda (Farkaslaka), Cserei Anna-Paula
(Houston, USA), Mákos Károly (1510 Stratfield Rd., Fairfield Ct., 06825 USA), Kadár Ist-
ván, építészmérnök (139 El Condor Ct. San Rafael, California 94903), Márton Lajos író
(24 Dixington Cres. Apt.205. Toronto, Ont. M9p2K5 Kanada), Márton Géza kultúrmér-
nök (Toronto, Ont. Kanada), Potyodi Győző (Budapest), Szekeres László (Ausztrália), Dr.
Leveles László (Százhalombatta), Galántai Ambrus (Dunakeszi), Madár Klára
(Csíkmenaság, Hargita megye), Virág Mária (Csíkszereda), Virág István (Csíkszereda),
Dr. med. Rádely Géza (Deutschland), Lauringer Tamás (Budapest), Fodor Zsuzsa (Van-
couver, Kanada), Rozsnyai László (Budapest), Pinti Ferenc (Kászon, Hargita megye), Dr.
Szitányi György (Gödöllő-Máriabesnyő), Korodi Zsuzsa (Csíkszereda).
17 A templom szentelési ünnepsége 2003. október 18-án volt. Lásd Hargita Népe 2003. október 20. hétfő, XV. Évf. 243. szám.
Ezen alkalommal a plébános, többek között, Verestóy Attila RMDSZ-es szenátort is kitüntette, miközben azt állítja, hogy sem-
milyen kapcsolata nincs vele. A kitüntetettek listáját nem kaptam meg tőle.
18 Lásd http://www.keh.hu/keh/htm_konferencia/2006_november_30/20061128meghivottak.html. A honlapon megjelenített
életrajz szerint: „Darvas-Kozma József Csíkszentsimonban született 1950-ben. A gyulafehérvári Római Katolikus Hittudomá-
nyi Főiskolán licenciátusi oklevelet szerzett lelkipásztori teológiából [ennek a kitételnek csupán az a szépséghibája, hogy ak-
kor nem lehetett, mint ahogy ma sem lehet teológiai szaklicenciátust szerezni Gyulafehérváron], 1977-ben szentelték pap-
pá. 2000 óta a csíkszeredai Főplébánia plébánosa. 1986-tól a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség Szórvány Bizottsá-
gának tagja; Szórványpasztoráció címmel tanulmányt írt és előadássorozatot tartott az egyházmegyében. 1996 óta a Gyula-
fehérvári Római Katolikus Érsekség Papi Szenátusának tagja, a Szórvány Bizottság titkára. 2000 és 2005 között a Krisztus
Világossága katolikus folyóirat szerkesztőségi tagja. 1990-től hazai és külföldi lapokban publikál, több könyve is megjelent.”
19 Az érsekség honlapján gyakorlatilag csak az ő elmélkedései találhatók. Lásd http://www.hhrf.org/gyrke/
homilia/archivum.htm.
20 Lásd http://cursillo.uw.hu.
21 Galgóczi Rudolf, zselízi esperes-plébános szerint, „a Mária Légió azoknak a katolikusoknak a közössége, akik az Egyház jó-
váhagyásával és a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz hatalmas vezetése alatt részt akarnak vállalni abban a szellemi harcban,
amelyet az Egyház minden időkben e világ gonosz erőivel szemben folytat. Az alapítója Frank Duff, egy lelkes ír férfiú mint-
egy 40 évvel megelőzte a laikus mozgalmak korát, amikor 1921-ben megalapította a Mária Légiót. Később mint laikus meg-
figyelő részt vett a II. Vatikáni Zsinaton, amelynek kezdetén XXIII. János pápa ablakot nyitott a világra. A Mária Légió ugyan-
ezt teszi Szentlélek vezetésével, Mária anyai gondoskodásával, szorosan együttműködve az Egyház papságával. Nem hiába
terjedt el a vélemény, hogy a Mária Légió a papok meghosszabbított karjaként működik.” (http://www.pazmaneum.com/
Istenanya%20harcosai.htm). Lásd még http://www.nagyboldogasszony.plebania.net/maria.php.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 25
Tisztelt Aláírásgyűjtők!
A Gyulafehérvári Főegyházmegye főpásztora, Dr. Jakubinyi György érsek, fontos dön-
tések előtt mindig kikéri a Tanácsadó Testület véleményét, megnézi az Egyházi Tör-
vénykönyv kánonjait, és jogtanácsosokkal is egyeztet.
Már néhány éve vajúdik a Teológiánk és a Babeş-Bolyai TE csatlakozásának
ügye. Érsek atyánk legutóbb kikérte a Vatikán Nevelési Kongregációját vezető Z.
Grocholewski bíboros véleményét is. Mivel a bíboros úr is jónak ítélte meg a csatlako-
zás lehetőségét, azután került sor a párbeszédre. Egy biztos, hogy Érsek atyánk a Teo-
lógiánk függetlenségét nem fogja feladni!!!
Itt megemlíteném, hogy Főegyházmegyénkben 35 olyan szórványplébánia van,
ahol az évi bevétel 50 millió régi lej alatt van! 25 olyan plébánia van, ahol az évi bevé-
tel nem haladja meg a 80 millió régi lej összeget. Egy irodát fenntartani ma havi 8-10
millió lejbe kerül. 60 plébánia élete nem rózsás, azokat támogatni kell.
Mi, római katolikus magyarok (a gyulafehérvári főegyházmegyében 361.000 +
40.000 roma) a román állam adófizető polgárai vagyunk. Miért ne vegyük igénybe az
állam biztosította lehetőségeket egyszerűen azért, hogy élni tudjunk és életterünk le-
gyen!
Nincsen veszély, nem veszít Teológiánk az önállóságából, sőt előnyös a csatlako-
zás. Néhány éve a csatlakozás híve vagyok. Főpásztorunk és helynöke világosan fo-
galmaztak. Nem szellemi-lelki-jogi feladásról van szó, hanem anyagi támogatásról. Né-
hány pesszimista, festi a „feketét” a falra. Ezek olyanok, mint az együgyű hajadon, aki
a születés hallatán a koporsóra gondolt, és sírni kezdett.
Végre nálunk is történik valami!
Nem különös, hogy a gyulafehérvári Teológia Rektora és tanári kara nem ijede-
zik, nem nyilatkozik, hanem hallgat? Ha valakit szorít a cipő, arról neki kell szólnia. Itt
nincsen szó a szorításról.
Ha a nagy múltú Intézmény Rektorátusa is jónak látja a csatlakozást, és ez nem
felszámolás, akkor pedig mi a baj? Kinek vagy kiknek fáj? Hát akkor kik állnak a nagy
féltés vagy ijesztgetés mögött? A baj gyökere, hogy kevés a dolgos és sok a kritikus.
Befejezésül annyit, hogy a dolgokra van némi rálátásom, mivel a Papi Szenátus-
nak, a Gazdasági Bizottságnak tagja vagyok, és a Szórványbizottságnak titkára.
Ha valaki féltő szeretettel van Egyházunk iránt, akkor én is. 19 évet és három he-
tet dolgoztam szórványplébánián. Ott nem siránkoztam, és nem agitáltam főpászto-
rom ellen, hanem dolgoztam és dolgozok.
Fantom veszély ellen aláírást gyűjteni, kellő tájékozódás nélkül véleményt nyilvá-
nítani –főként ha ezt még nem is kérték – értelmetlen.
Darvas-Kozma József plébános, Csíkszereda.
Mint egyike a nyílt levél aláíróinak, úgy érzem válaszolnom kell véleményére, egy olyan
ember megnyilatkozására az ügyben, akinek szavaira mindig is kiemelten figyeltem és
figyelek, mérvadónak tartok.
Tudom, hogy gyarló ember vagyok, nem vagyok birtokosa az egyetlen és kizáró-
lagos igazságnak, hogy nem birtoklom a tévedhetetlenség nimbuszát. Csupán egyi-
ke vagyok a másfélmillió erdélyi magyarnak, aki megpróbál felelősen gondolkodni, s
amennyire erejéből és tehetségéből futja, tenni is valamit ezért a közösségért. Mint
ilyennek viszont alapvető emberi jogom van ahhoz – vagy, ha úgy tetszik, római kato-
likus hívői jogom is –, hogy véleményem legyen a bőrünket égető dolgokról, és ezt a
véleményt nyilvánosan ki is mondjam.
Én aláírtam egy nyílt levelet, amelynek a tartalmával egyetértek. Ez a levél nem
minősít, nem oktat ki senkit, nem söpör le fél kézzel az asztalról senkit, csupán az ag-
gódásnak ad hangot. Éppen ezért kikérem magamnak (csakis magamnak), hogy
„együgyű hajadonhoz” hasonlítsanak, illetve „fantom veszélyt” látó, valamint a „kevés
a dolgos és sok a kritikus bajgyökerek” okozóinak a kategóriájába minősítsenek.
Még akkor sem, ha nem vagyok birtokában a „kellő tájékozódásnak”, ugyanis hi-
tem szerint egy ilyen ügy nemcsak a Főegyházmegye Tanácsadó Testületének, nem-
csak a Gazdasági Bizottságnak, Szórványbizottságnak, a Papi Szenátusnak, a Teoló-
gia Rektorátusának és tanári karának, a papságnak, stb.-nek a „kizárólagos igazsá-
got” kimondó, megfellebbezhetetlen joga és hatalma, hanem a főegyházmegye vala-
mennyi adó-, és kepefizető hívőjének is ügye. Hitem szerint. Bár lehet, hogy tévedek...
De abban egészen bizonyosan nem tévedek, hogy 16 évvel a rendszerváltás után
sincs ÁLLAMI MAGYAR EGYETEMÜNK, de még az önálló magyar szakok létrehozá-
sának megakadályozásáért is mindent megtesz a nagy blöff nevében, a nevezetes
multikulturálizmus „ideológiáját hirdető”, Andrei Marga vezette kolozsvári egyetemnek
a többségi szavazógéppel vezető szenátusa. (Igen: ez a „multikulturálizmus” kísérte-
tiesen emlékeztet a „nemzetközivé lesz holnapra a világ”, meg a proletár internaciona-
lizmus kommunista maszlagjaira.) És nincs visszaszolgáltatott Batthyaneum, és még
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 27
ezeregy dolog, amihez jogunk lenne... De a Teológia beolvadásával lesz még egy
„multikulturálisabb”, egy még „európaibb” kolozsvári egyeteme a román államnak, az
Andrei Marga féle vallásfilozófiának!
Deák Ferenc híres mondása jut ilyenkor eszembe, bár nem idézem szó szerint,
de a lényege: amit erőszakkal, jogtiprással elvesznek, azt vissza lehet szerezni, de
amiről önként mondunk le, azt soha többé vissza nem kapjuk. A teológia ügyében pe-
dig az anyagiak sem hatnak meg, az érvek és körülmények sem (még Z.
Grocholewski bíboros sem, akit szintén anya szült, mint bármelyik papot, akár csak
Önt, vagy engem, gyarló halandót), amit bizonyára Önök jobban ismernek. Még azt is
megértem, hogy ezek miatt tényleg be kell tagozódni az állami oktatásba. De kérem
tisztelettel: nem lehetett volna a valamit valamiért elvét végig gondolni? Vagyis: Teoló-
giánk a Babeş-Bolyai egyik tagozata lesz, de csak akkor, ha létrehozzák (bár) AZ
ÖNÁLLÓ MAGYAR KAROKAT!
Ha legalább ennyit nem kaphatunk, akkor nem hat meg semmiféle gazdasági
érv, addig kimondom kételyeimet, elmondom véleményemet. Ha ezt nem tehetem és
nem tehetjük – akár többed magammal is, akkor mire vagyunk jók az egyháznak, a
Főegyházmegyének? Hogy négy évente a körlevelek biztatásra elmenjünk szavazni
(és nem választani), „választani bölcs honatyát”?
Tisztelettel: Ferenczes István.
Életem első nyílt levelét írom, vallomásnak vagy nyilvános gyónásnak tekintheti sorai-
mat.
Augusztus 15-én, az esti szentmise után olvastam levelét az interneten, ez indít ar-
ra, hogy leírjam gondolataimat.
Két-három hete hallottam először a Teológia és a Babeş-Bolyai TE egyesítésének
híréről. Nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy tenni kellene valamit ennek meg-
akadályozására, de természetesen, mint életemben már annyiszor, semmit nem tet-
tem. Tehetetlenségem tudatát ismételten megerősítő rossz érzésem azonban nem
múlt el. Úgy gondoltam, hogy „csak” imádkozhatom ennek bekövetkezése ellen, mint
elemi csapások esetén. Ezek után mint kisebb csodát fogadtam az elém tett tiltakozó
nyilatkozatot. Vannak hát bátrabb, gondolataik megvalósítására képes emberek, akik-
hez csatlakozni lehet. És aláírtam a levelet. Egy pillanatig sem kételkedtem abban,
hogy egyházi vezetőink nem meggondoltan cselekszenek, ha valamit javasolnak vagy
valamiben döntenek. Arra gondoltam, hogy előfordulhat – amint már láttuk a mi vi-
szonylag rövid életünkben is, hogy valamiféle kényszer alatt cselekszenek, ez esetben
az anyagiak hiányának kényszere alatt.
Csak két marosvásárhelyi példát említek, amikor mi hívek és e város lakói kiáll-
hattunk volna a kényszer ellen:
1. Az 1971-es városrendezéskor lebontásra került városunk főterén a ferences
rend barokk temploma – aminek ma csak a tornya áll – és kolostora. Ha akkor véle-
ményünk kimondásával, élőlánccal, vagy bármilyen más tiltakozó akcióval a tárgyaló
egyházi vezetők mellé állunk, talán ma is állna a templom és a kolostor, sokkal szebb
és egységesebb lenne városunk képe, a színház máshova helyezésével kitágult vol-
na a város centruma, és nem utolsó sorban, az elmúlt napokban talán nem hagyták
volna el városunkat a ferences rend utolsó tagjai.
2. A szemünk láttára az egyetemi tanári kar és rektora „nem ijedezett és nem nyi-
latkozott” (vagy, ha igen, mi nem hallottuk meg), és mi városlakók sem tiltakoztunk,
nem léptek, léptünk éhségsztrájkba – szép lassan elsorvasztották a magyarnak indult
orvosi egyetemen a magyar nyelvű oktatást, a gyógyszerészeti kart meg is szüntették.
Hála a Jó Istennek, végre megjött a rendszerváltás, és a bátrabbak megkezdhették a
harcot a magyar tagozat felállításáért. Ez sem járt eddig sikerrel, a hajdani egyetemet
pedig már soha nem lehet visszaállítani.
Jelenkori történelmünk tragikus esetéről is tudunk, amikor egyetemi tanárok ön-
gyilkosok lettek az egyesítés után – és nem előtte.
Tökéletesen igaza van a Plébános Úrnak, amikor azt mondja, hogy az adófizető
állampolgárságunk jogán igényelhetjük az állami támogatás biztosítását. Ez érvényes
mind a szórvány gyülekezetek, mind az egyházi intézmények, ez esetben a Teológia
finanszírozására. Ez a megmaradás útja!
„A nagy féltés és ijesztgetés mögött” nem KIK állnak, hanem MI áll. Évszázados
történelmi tapasztalatunk áll, valóban a FÉLTÉS, mert amit egyszer feladtunk, amiről
mi magunk lemondtunk, azt többé vissza nem kapjuk soha. Ez teszi, hogy különösebb
„tájékozódás nélkül véleményt nyilvánítani főként, ha ezt nem is kérték” mégis me-
rünk. Bátorkodunk kérdezetlenül megszólalni.
Ön úgy fogalmazott: „Végre nálunk is történik valami!” én azt mondom végre tör-
ténjék nálunk is valami, harcoljuk ki közösen egyházi iskoláink, papneveldénk fenntar-
tását, hagyományaink, a történelmi múlt megőrzését. Nem szabad feladni! Erre min-
dig jó és illő példának tekinthetjük a vatikáni hagyományőrzést.
Atyám, Ön jól ismeri népét, biztos igaza van: „A baj gyökere, hogy kevés a dol-
gos és sok a kritikus”. Én csak minden hátsó szándék nélküli, egyenes vallomásként
írtam le gondolataimat, ha ezzel vétkeztem az engedelmesség parancsa ellen, sajná-
lom, bánom bűnömet és feloldozását kérem.
Tisztelettel híve Fülöp Mária, született Kozma.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 29
Aláírásgyűjtés az önállóságért23
A nyílt levelet az Erdély.ma internetes hírportál tette közzé, tegnap estig közel kétszá-
zan csatlakoztak a felhíváshoz. Amint arról lapunkban beszámoltunk, az érsekség és
a papnevelde tárgyalásokat folytat a kolozsvári egyetemmel arról, hogy a teológia –
az egyházi felügyelet tiszteletben tartása mellett – az állami tanintézet részévé váljék.
„Mi, romániai magyar katolikusok megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a papjain-
kat képző Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Inté-
zet elsősorban anyagi okok miatt beolvadni készül a Babeş–Bolyai Tudományegye-
tembe” – áll a közzétett dokumentumban. Az aláírók idézik Márton Áronnak, Erdély
nagy püspökének a levelét, amelyet 1948-ban írt a Magyar Népi Szövetségnek, miu-
tán szóba került a felekezeti oktatásnak az állami rendszerbe történő beolvasztása.
Levelében Márton Áron az önálló egyházi iskolarendszer mellett teszi le a garast. A
nyílt levél szerint az erdélyi római katolikus hívek soha nem fognak belenyugodni ab-
ba, hogy „a bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közössé-
günk anyagi áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most ön-
ként feladja függetlenségét, mikor a megoldás más útjait kereshetné”. Az aláírók úgy
látják, a lépés súlyossága csak a Bolyai Egyetem elvesztéséhez hasonlítható, és szö-
ges ellentétben áll Márton Áron örökségével. „Különösen súlyosnak tartjuk, hogy az
intézményt a magyar közösség akaratának semmibevételéről elhíresült Babeş–Bolyai
Tudományegyetembe akarják beolvasztani” – áll a nyílt levélben, majd az aláírók arra
kérik az egyház vezetését, bírálja fölül döntését. Kérdésünkre Potyó Ferenc, a főegy-
házmegye általános érseki helynöke elmondta: az egyházi vezetés mindenkor kész-
séggel meghallgatja és megfontolja a hívek kérését, de a nyomásgyakorlás semmi-
lyen eszközét nem tartják helyénvalónak. Potyó különösen furcsának találta a protes-
táns egyházak részéről érkezett tiltakozásokat. „Engedtessék meg nekünk, hogy a sa-
ját intézményeink működtetésének módjáról mi magunk döntsünk” – hangsúlyozta,
hozzátéve, egyelőre csak tárgyalások folynak az egyetemmel, az integráció pontos fel-
tételeit csak ezután rögzítik. Elmondta, a tárgyalások megkezdését széles körű kon-
szenzus előzte meg, a négy erdélyi egyházmegye püspöke jóváhagyását adta az el-
képzelésre, és a teológia tanári kara is beleegyezett. Ami a Márton Áronnal való pél-
dálózást illeti, Potyó Ferenc leszögezte: egészen más az egyház helyzete ma, mint 60
évvel ezelőtt. „Az aggodalmak érthetők, de egyesek máris dideregnek, holott még
nincs is hideg – mondta a helynök, a tiltakozások alaptalanságára utalva. – Nem tud-
juk, milyen lesz a helyzet, ha esetleg sikerül egyezségre jutni az egyetemmel. Az vi-
szont biztos, hogy szükség esetén bármikor vissza lehet állítani az eredeti állapotot.”
(Lukács János)
Egy héttel az Új Ember-ben megjelent cikk után tisztázódott, hogy a 2006. au-
gusztus 6-i szám tudósítása csakis valami „szerencsétlen” szerkesztőségi félreértés
folytán kerülhetett a lapba. Az augusztus 13-i számban (LXII. évf. 32, 3026) ugyanis
egy „tájékozott” olvasó máris helyesbített, és „Az Olvasó írja” rovatban „helyreigazí-
totta” a korábbi pontatlanságokat és tévedéseket.
A gyulafehérvári szemináriumról
Mivel az ügy az érsekség számára is kezdett kínossá válni, az érsek pedig nem
akart nyilatkozni, a helyzetet egy hivatalos tájékoztató közzétételével igyekeztek meg-
oldani.
24 Lásd http://kurir.katolikus.hu/pview.php?id=11751.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 33
Az érsekség kirándulása26
„Futunk a pénzünk után” – mondta egy előadásában Popper Péter pszichológus egy
olyan elképzelt nyaralás példáját említve, melyre már befizettünk, időközben azonban
kiderült, katasztrofálisak a körülmények a kiválasztott üdülőhelyen, és ráadásul itthon
sokkal jobb program ígérkezik ugyanabban az időben. Popper szerint ilyenkor nem
kell a pénzre gondolni: az ugyanis mindenképpen elveszett. A kérdést arra kell szűkí-
teni, hogy jobb-e az itthoni kellemes időtöltés, mint az idegenbeli nyomorgás.
A példát a római katolikus teológiát a Babeş–Bolyai Tudományegyetembe integrá-
ló egyezség és a témával kapcsolatos gyulafehérvári zárkózottság juttatta eszembe. A tény
ugyanis, hogy a római katolikus egyház vezetői nem kívánnak a nyilvánosság elé menni
álláspontjukkal, valószínűleg azt jelzi, maguk is vívódnak: vajon helyes döntést hoztak-e?
Vajon ez volt-e az egyetlen megoldás a papnevelde jövőjének biztosítására? Egy kicsit
abban a helyzetben vannak, mint a rossz nyaralást választó turista: futnak a kolozsvári
egyetemmel kötött megegyezés után. Ha pedig vívódásaik közepette kellene kellemetlen
újságírói kérdésekre válaszolniuk, arra kényszerülnének, hogy az esetleg már belülről is
rossznak érzett döntés mellett érveljenek. Azt kellene magyarázniuk, hogy biztosan az egy-
ház, a képviselt közösség ügyét szolgálja az integráció. A kívülről jövő mennydörgő bírála-
tok pedig mit sem érnek. Ezekből aligha lehet fedezni a papnevelde működési költségeit.
Talán ez az a helyzet, amelyikben megint az alapkérdést kell feltenni. Azt, hogy mi-
ként finanszírozható az erdélyi papnevelés? Miként biztosítható a gyulafehérvári diploma
állami elismertetése? A kérdések felvetése annál is inkább indokolt, mert ezek eddig
csak az egyház vezetőit gyötörték. Még az ország miniszterelnök-helyettese is – aki talán
a legtöbbet tehet a nehézségek megoldása érdekében – akkor értesült a krízisről, ami-
kor a kolozsvári egyezség már megköttetett. Talán bölcsebb válasz születik az alapkérdé-
sekre, ha azokat megrágja, megemészti az erdélyi magyar társadalom. (Gazda Árpád)
29 Érdekes kijelentés, miközben köztudott, hogy a bolognai folyamat többciklusú képzése miatt átalakul az egész felsőoktatási
rendszer.
30 Ezzel szemben Czirják Árpád kolozsvári „vállalkozó-kanonok” tevékenysége egy más – hatalmi – helyzetben levő egyházról
tanúskodik. Lásd pl. Sipos Zoltán, „Phoenix vs. Czirják: kifele a könyvekkel!” (www.transindex.ro, 2007. 01. 19).
31 Krónika 2006. 09. 13. Lásd még http://erdely.ma/autonomia.php?id=19381.
az erről szóló megállapodást augusztus 25-én írták alá az egyház és az egyetem kép-
viselői. A BBTE sajtóirodája tegnap közleményben rögzítette a csatlakozás tényét, le-
szögezve, a papnevelde diákjaira és tanáraira ezentúl a BBTE diákjainak és tanárai-
nak jogai és kötelességei vonatkoznak, az intézmény pedig a Római Katolikus Teoló-
giai Kar keretében fejti ki tevékenységét.
Támogató Nyilatkozat
Romániában élő magyar nemzeti közösségünk szolgálatában álló egyházaink
képviselőiként, hitből fakadó köteleztetésből kinyilvánítjuk a következőket:
1. Határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett,
és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét.
2. Ezen belül szintén erkölcsi támogatásunkról biztosítjuk Székelyföld területi ön-
rendelkezésének ügyét. Ezért, a törvényes lehetőségeknek megfelelően, szorgalmaz-
zuk akaratnyilvánító népszavazások kiírását.
3. Közösségi önkormányzatunk megvalósítása érdekében őszinte párbeszédet
és teljes összefogást tartunk szükségesnek – egyházaink részvételével – a polgári és
a politikai élet valamennyi szervezeti közképviselete, valamint helyi és területi önkor-
mányzataink között.
4. Hasonlóképpen fontosnak tartjuk és szorgalmazzuk erdélyi magyarságunk au-
tonómia-követeléseinek a romániai politikai életben és nemzetközi téren, az európai
fórumokon való egységes kinyilvánítását és képviseletét.
Meggyőződésünk, hogy híveink érdeke és saját autonómiával rendelkező egyhá-
zaink szolgálatának akadálymentes folytatása szintén megköveteli a közösségi önren-
delkezés jogának teljes körű birtoklását. Úgy ítéljük, hogy ennek biztosítása egyben
egész országunk javát és érdekét szolgálja, a küszöbön álló európai csatlakozás ke-
retei között.
Együttes imádságainkban hordozzuk országunk, egyházaink és kisebbségi ma-
gyarságunk közös jövőjét.
Kolozsvár, 2006. november 3.
Ezen nyilatkozat aláírásában az a pikáns, hogy Jakubinyi érsek 2007. január 3-án,
a Magyar Kurír-nak adott interjújában egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy nem hisz
az autonómiában: „Lehet, hogy külön utakon járok, és pesszimista vagyok, amikor az
autonómiával kapcsolatban azt merem mondani, hogy ahogyan Franciaországban
nem lesz soha autonómia, úgy Romániában sem lesz. Hiába hivatkozunk arra, hogy
Olaszországban vagy Spanyolországban megadták az autonómiát több kisebbség-
nek is, pl. a katalánoknak. Ha mi erre hivatkozunk, akkor mindig azt mondja nekünk
a román vezetőség: ‘A mi eszményképünk Franciaország, és ott nincs autonómia’. Ha
az autonómiáról esik szó, olyasmire is hivatkoznak román testvéreink, amit egyébként
kitöröltek a romániai történelemkönyvekből. Sztálin ugyanis szovjet mintára rákényszerítette
Romániára egy magyar autonóm tartomány létrehozását, és ezt Ceauceşcu csak
1967-ben, az egyesítéskor szünttette meg. Ez az úgynevezett Magyar Autonóm Tarto-
mány csak színház volt, de mégis megvolt, és megvolt a kétnyelvű felirat, és megvol-
tak a magyar iskolák, mert szovjet mintára a nemzeti kisebbségeknek meg kellett en-
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 41
gedni azt, hogy nemzeti síkon éljék meg kultúrájukat, de cserébe meg kellett tanulni
oroszul és hitvallássá tenni a marxizmust-leninizmust. Ha tehát mi az autonómiát em-
legetjük, akkor azt is mondják nekünk: ‘szóval sztálinisták vagytok?” 34
Ezek után talán joggal merül fel a kérdés: lelki meghasonlás nélkül egy egyházi
vezető, hogyan képes aláírni és támogatni egy olyan nyilatkozatot, amelynek tartalmá-
val ténylegesen nem tud azonosulni?
34 http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=14073&rovat=16.
Összefoglaló elemzés
A Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet „ön-
kéntes” betagolódása a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetembe (BBTE) két ok-
ból kifolyólag keltette fel – még ha csak korlátozott mértékben is – az erdélyi magyar
média és közvélemény figyelmét. Egyrészt azért, mert a folyamatot az egyházmegyei
hatóság részéről egyfajta titkolózási és kimagyarázási (ha nem félrevezetési) szándék
kísérte végig; másrészt pedig mert ez az egyházi döntés homlokegyenest szembehe-
lyezkedik a romániai magyar kisebbségi közéletben már-már rögeszmévé „magaszto-
sult” (székelyföldi területi, illetve kulturális) autonómia követeléssel, melynek része az
önálló magyar karok létrehozását célzó törekvés is (Bolyai Kezdeményező Bizottság),
s amely miatt a „multikulturalizmus”-t hirdető és arra építő BBTE-re különben is erős
és folyamatos az odafigyelés.
A történések – és főképpen a háttérben feltételezhetően meghúzódó katolikus
egyházi és román nemzetpolitikai érdekek és megfontolások – értékelése és tényle-
ges elemzése azonban nem könnyű feladat. Elsősorban azért, mert a szűk egy hóna-
pos sajtóvisszhangra támaszkodva apró darabokból, mintegy mozaikszerűen kell ki-
rakni egy többé-kevésbé összefüggő képet.
Amennyiben az előzményeket tekintjük, akkor mindenképpen érdemes figyelmet
fordítani a BBTE díszdoktori politikájára, még akkor is ha azt egyértelműn nem lehet
összekapcsolni a mostani megegyezéssel. Azonban minden bizonnyal nem véletlen,
hogy eddig olyan katolikus méltóságok kapták meg a kitüntető címet, mint Franz
König, Walter Kasper, Joseph Ratzinger, Erdő Péter és Jakubinyi György. Az adomá-
nyozási gyakorlat ismeretében kétségtelen, hogy a tudományos munka mellett fontos
szerepet játszott az egyházi méltósági mivolt. Ily módon pl. a magyar katolicizmus – a
vezetőin keresztül – valamiféleképpen már eleve kötődött az egyetemhez.
Amikor a nyilvánosság teljes mellőzésével zajló betagolódási tárgyalásokról az el-
ső, nagyon részleges információ kiszivárgott Potyó Ferenc általános érseki helynök
anyagi okokról és az államilag elismert oklevél kecsegtető lehetőségéről nyilatkozott,
amit végeredményben akkreditációval is lehetett volna rendezni – feltéve, ha van eh-
hez megfelelő tanári kar. Ugyanakkor kiemelte a papokat érintő „megalázó helyzet”-et
és „hátrányos megkülönböztetés”-t a „hittanárképzőt végzett fiatallal szemben”. Mind-
ez természetesen egy olyan – a magyar katolicizmust markánsan jellemző – kleriká-
lis szemléletmódot tükröz, amely az egyéni kiválóságot a papi státusból eredezteti, és
fel sem tételezi, hogy a teológia terén adott esetben a (laikus) hittanár akár képzettebb
is lehet, mint maga a katolikus pap.
Az anyagi megfontolásokat egyébként Jakubinyi érsek is kihangsúlyozta. Megíté-
lésem szerint azonban az anyagi okokra való hivatkozás tulajdonképpen nem volt
más, mint egy elterelő hadművelet. Az egyházmegyei vezetés ily módon igyekezett a
kialakult helyzet teljes felelősségét a hívekre hárítani, bennük bűntudatot ébreszteni,
lefegyverezni az esetleges kritikákat és egyértelművé tenni, hogy az egyházi hatóság
„objektíve” egy olyan kényszerhelyzet nyomására volt kénytelen cselekedni, amely
helyzetben ezt látta az egyetlen helyes és lehetséges megoldásnak. A különben a „hí-
vők érdekeiért” küzdő érsek ugyanakkor azt az illúziót igyekezett kelteni, hogy ura és
irányítója annak a történésnek, amelyben valójában neki csak a figuráns szerep jutott.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 43
35 A tanári kar beleegyezésében vélhetően az is szerepet játszott, hogy a Szemináriumnak minimális esélye sem volt arra, hogy
megfeleljen egy esetleges akkreditáció követelményeinek. Nem véletlen, hogy az intézet honlapján – ellentétben a kolozsvá-
ri karral – egyetlen tanárnak sem szerepel az életrajza. Az integráció viszont most már tárgytalanná teszi az akkreditációt.
36 Jóllehet önmagában még nem bizonyít semmit, ellenben az mégis elgondolkodtatóan különös egybeesés, hogy az integrá-
ciót követően a BBTE Római Katolikus Teológiai Kara „Az erdélyi római katolikus teológia. Múlt, jelen, jövő” címmel rendezte
meg szokásos éves teológiai napjait (2006. november 9-12). Egy olyan rendezvényt ugyanis ahol – többek között – köszön-
tő beszédet mond Jean-Claude Périsset, apostoli nuncius, Nicolae Bocşan, a BBTE rektora, és Fodor György, a PPKE rekto-
ra, illetve külföldi vendégelőadók tartanak előadásokat minimum hónapokkal előre el kell kezdeni szervezni. Íme néhány elő-
adás : Czirják Árpád (érseki helynök, Kolozsvár), Egyház és tudományosság jövője Erdélyben; Erik Eynikel (Nijmegen), A
nyugati teológiai oktatás kihívásai és perspektívái; Benyik György (Szeged), Katolikus teológusképzés Magyarországon;
Frans Hoppenbrouwers (Nijmegen), Hagyomány és modernség. A mai teológia és teológusok feladatai. Az előadások témá-
ját tekintve lehetetlen nem észrevenni az integrációval való egybecsengést.
37 2003. novemberében Jakubinyi Györgyöt – többek között Márton Áron életművének az ápolásáért – , Bethlen Gábor-díjjal
tüntették ki. Ezt követően nyilatkozta a Heti Válasz-nak, hogy „a Sapientia csak átmeneti megoldás lehet: a román állam az
1960-ban bezárt magyar állami egyetemet köteles visszaállítani, mert magyar nemzetiségű román állampolgárok adójából
tartják fenn az állami egyetemeket. Igazságtalanság tehát magyar nemzetiségű román állampolgárságú adózók pénzén ro-
mán egyetemet fenntartani, míg a saját anyanyelvünkön folyó oktatást a magyar állam vállalja magára.” Molnár Pál, „Az elnyo-
mott nemzeteket a vallásuk emelte föl. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az együtt ünneplésről és Erdély szelleméről”,
Heti Válasz 2003. december 19.
38 Ebben a tekintetben rendkívül sokatmondó az első 2007-es, a száraz „objektivitást” tükröző érseki körlevél, amely mindenek-
előtt a papságnak szól – pénzügyi beszámoló, statisztika és működési útmútatás –, de érdemben semmi vallásos (spirituá-
lis) mondanivalót nem tartalmaz a hívek irányába, s ténylegesen nem beszél az egyházmegye helyzetéről sem
(http://www.hhrf.org/gyrke/korlevelek/07-1.htm).
39 Egyébként arra a kérdésre, hogy „Ön szerint helyes-e ha a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papne-
velő Intézet pusztán anyagi megfontolásból beolvad a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem intézményi keretei közé?”
a válaszadók 87%-a „Nem”-mel válaszolt. Forrás: http://erdely.ma/polls.php?pollid=101.
40 Az érsek szerint „Európa részéről az, hogy az Alkotmányból kihagyta a keresztény gyökerek megemlítését, aposztázia, hitta-
gadás volt, még akkor is, ha azok az értékek, amelyekből Európa él, mind a keresztény talajon sarjadtak ki. Én a híveimet az-
zal bátorítottam, hogy nézzünk rá Európa zászlajára: egy zsidó származású keresztény politikus javaslatára kapta a zászló je-
lenlegi formáját, aki a tanácskozás szünetében egy brüsszeli Mária-szobrot látott meg a naplementében. A kék szín a Szűz-
anya színe, a 12 csillag, amellett, hogy az akkori 12 tagállamot jelképezte, a brüsszeli Szűzanya szobor tetején is látható csil-
lagokra utal, a Jelenések könyve 12. fejezet 1. sorának megfelelően. Tehát akarva nem akarva, de a Szűzanya zászlója alá
léptünk. Én is elsősorban a Szűzanyától remélem azt, hogy jó lesz ez a lépés és hogy híveink számára is valami jót hoz.” Eb-
be a megfogalmazásba gyakorlatilag belesűrűsödik a Nyugat értékei és plurális társadalmi berendezkedése iránti fenntartás,
az államegyházi rendszer erkölcsi rendjének igénye („akinek közéleti szerepe van, legyen az akár képviselő, szenátor vagy
egyenesen valamilyen miniszter vagy miniszteri államtitkár, a közéletben is köteles a hitét megvallani”), és az a fatalistának is
mondható várakozó magatartás, amely a transzcendencia feladatkörébe utalja át a problémák megoldását („itt tényleg csak-
is a Jóistentől reméljük azt, hogy minden jóra fordul”). Mindez együttesen magyarázza, hogy az erdélyi egyházmegye nem-
zetközi katolikus viszonylatban súlytalan, nincsenek humán erőforrásai, és a Márton Áron magatartása által egykoron kivívott
tiszteletből és megbecsülésből mára már csak foszlányok maradtak. Lásd „Jakubinyi György gyulafehérvári érseket Romá-
nia EU-csatlakozásáról” (http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=14073&rovat=16).
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 45
42 Ezek mindig is a papnövendékek rendelkezésére álltak. Más kérdés, hogy az egyházmegyei vezetés miképpen használta ki
ezeket; illetve hogyan „hasznosította” a nyugati teológiai képzéssel rendelkező, képesítést vagy fokozatot szerzett papjait.
43 A posztgraduális képzés lehetőségének előfeltétele a versenyképes tudás, illetve egy megszerzett fokozat. Ezt, jelen pillanat-
ban, Gyulafehérvár nem képes biztosítani a papnövendékeknek. Így ez az érvelés nem több retorikai fogásnál.
44 Az intézmény internetes honlapja pl. egyértelműen papnövendékekről és nem főiskolai hallgatókról beszél
(www.hhrf.org/sis/kispapok.html).
45 Nyitott kérdés, hogy a szerző, aki egyházi ügyekben tájékozottnak tűnik, melyik, az erdélyi vagy a magyarországi, katolikus
egyházhoz köthető?
46 Jakubinyi György – Pap Géza és Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Adorjáni Dezső evangélikus, Tempfli Jó-
zsef és Schönberger Jenő római katolikus püspökök mellett – aláírta azt az állásfoglalást, amelyben az erdélyi magyar törté-
nelmi egyházak vezetői szolidaritást vállalnak a kizárt oktatókkal, és határozottan támogatják a magyar nyelvű felsőoktatás
helyreállítására irányuló törekvéseket: „Megdöbbenéssel szereztünk tudomást a BBTE szenátusának döntéséről, amellyel
Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktatókat, a Bolyai Kezdeményező Bizottság vezetőit állásukból elbocsátotta. Ezt a
jogtalan és méltatlan eljárást erkölcsileg elítéljük, és az egyetem vezető tanácsát felszólítjuk diszkriminatív határozatának
visszavonására. Ugyanakkor kinyilvánítjuk, hogy a kizárás okául szolgáló kétnyelvű feliratozás bevezetésével teljes mérték-
ben egyetértünk.”
47 Ebben a tekintetben érdekes olvasmány az egyetem szenátusának azon határozattervezete (nr. 20.658 /2006. december 20)
amely a multikulturális profil fejlesztésére (= nyelvek és kultúrák tanítása, pl. zsidó, amerikai, skandináv, francia, stb.) szándék-
szik hangsúlyt fektetni, miközben keményen támadja a szélsőséges magyar csoportot, ami mögött nem nehéz felfedezni a
Bolyai Kezdeményező Bizottságot.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 49
52 A beszédet közli Virt László (szerk.), Márton Áron, a lelkiismeret apostola. (Krisztus mai tanúi), Ecclesia, Budapest, 1988, 190-
196. old.
Javaslat
A Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola (Papnevelő Intézet) integrá-
ciója a Babeş-Bolyai Tudományegyetembe a Magyar Köztársaság – különösképpen
a kisebbségi magyar közösségek egyházait és vallási közösségeit támogató politiká-
ja – szempontjából többrétű problémát vet fel. Hiszen lehetetlen megfeledkezni arról,
hogy ez az integráció egy olyan sajátságos folyamatnak a része – paradigmaváltó mo-
mentuma –, amely mintegy előre vetíti az erdélyi magyar katolikus egyház magyar jel-
legének a fokozatos leépülését/leépítését.53 Ennek következtében – és ezt minden-
képpen szem előtt tartva – szükségessé válik a magyar kisebbségi egyházak (katoli-
kus, református, evangélikus, unitárius, baptista, stb.) és vallási közösségek támoga-
tásrendszerének az alapos és elmélyült újragondolása és újraszervezése. A magyar
adófizetők pénzéből nyújtott magyar állami támogatások ugyanis nem szolgálhatják a
román látványpolitika és a Vatikán érdekeit; illetve nem támogathatják azokat a szer-
veket és szervezeteket, amelyek szinte felszámolják, vagy legalábbis erőteljesen kor-
látok közé szorítják a magyar intézmények és intézményrendszerek önállóságát, auto-
nómiáját.
Mindennek eredményeképpen a hitélet és főképpen a vallási intézmények, intéz-
ményrendszerek fenntartását szolgáló általános támogatásnyújtás helyett érdeme-
sebb lenne – egy átlátható és ellenőrizhető pályáztatási rendszerben – azokat a konk-
rét projekteket támogatni amelyek a közösségépítést/közösségszervezést szolgálják,
értékelhető és mérhető gazdasági-társadalmi hozadékokkal.
53 Mellékes részletkérdésnek is tekinthető, de akár sokatmondó is lehet, hogy a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet papnövendé-
kei névsorában a nevek mellett az egyházmegyék román elnevezésének kezdőbetűi szerepelnek (http://www.hhrf.org/sis/
kispapok.html).
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 53
Függelék I
Biroul de Presă, 16 februarie 2006
Excelenţele Voastre,
Domnilor Primari,
RECTOR,
Prof. univ. dr. Nicolae Bocşan
Függelék II
54 Forrás: http://www.hhrf.org/sis/tortenet.html.
55 Ezt mind a mai napig nem kapta vissza a katolikus érsekség (Jakab. A.).
56 Ez mindenekelőtt az akkori vicerektor, Vencser László, kitartó fáradozásának köszönhető, aki ma Ausztriában teljesít egyhá-
zi szolgálatot (Jakab. A.).
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 57
Függelék III
Nyilatkozat
Műhelytanulmányok
1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia
határ menti régióiban (Szerkesztette Réti Tamás)
2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei
a határon túli magyarok vonatkozásában
3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása
4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe
5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd
és Tibori Szabó Zoltán tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia
7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban;
Jakab Attila: A laicitás
8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása
9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképes-
ség egyes kérdései (Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy
Lehel tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete
(Ádám János, Morvay Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai,
szerkesztette Réti Tamás)
11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási
közösségek társadalmi szerepe
12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi
eszközök nem szándékolt következményei
13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és
vallási mikroszociográfiája
14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség val-
lási arculata és az ortodox egyház társadalmi szerepe
Jelentések
1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és
a várakozások éve (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and
Expectations (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
5. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2004: Helybenjárás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
6. A Roma’s Life in Hungary – Report 2004: Stagnation
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
Háttéranyagok
1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen
küldött tájékoztatásaiból (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Beutazás, tartózkodás, tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés és
állampolgárság megszerzése Magyarországon – Tájékoztató a tennivalókról,
különös tekintettel a határon túli magyarokra (Szerkesztette Mézes Zsolt László)