You are on page 1of 57

mhtJakab_beliv.

qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 1

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Jakab Attila

„Nemzet-”
és egyházpolitika
Erdélyben

A Gyulafehérvári Római Katolikus


Hittudományi Fôiskola (Papnevelô Intézet – SIS)
betagolódása a kolozsvári Babeş-Bolyai
Tudományegyetembe

Háttéranyag 3.

Budapest, 2007.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 3

Tartalomjegyzék
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Előzmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

A történések sajtóvisszhangja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Egy „(el)zárkózott” közszereplő


- Jakubinyi érsek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39

Összefoglaló elemzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Javaslat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

Függelék I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

Függelék II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56

Függelék III. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 3


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 5

„Elôször katolikus hívô vagyok, má-


sodszor a magyar nép fia. A hívôk
érdekeiért folytatott küzdelemben ez
az értéksorrend vezet.”
Jakubinyi György,
gyulafehérvári érsek
(1995. december 27)

Bevezetés
2006. július végén a gyulafehérvári római katolikus érsekség (helyesebben szólva a
Vatikán) és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem vezetősége megegyezett a
teológiai és papnevelő intézetnek a román állami intézménybe való beolvasztásáról.
Ez a történet, amely az ún. történelmi egyházaknak a magyar kisebbségi társadalmak-
ban betöltött intézményes szerepének folyamatban levő átrendeződésének és átérté-
kelésének a bizonyítékaként is felfogható, meglepő módon elkerülte mind az erdélyi
– az egy Króniká-t leszámítva – mind pedig a magyarországi sajtó figyelmét. Azt lehet
mondani, hogy egy hosszú távon mindenképpen meghatározó jelentőségű magyar
római katolikus egyházi intézményi státusváltás és átalakulás a média szemében gya-
korlatilag egy jelentéktelen nem-eseménnyé degradálódott. A jelen tanulmánynak
azonban nem célja a média tájékoztató, illetve a közvéleményt meghatározó, befolyá-
soló és alakító szerepének a vizsgálata. Érdeklődésem középpontjában a történések
sajtóvisszhangja, illetve az egyházmegyei hatóságok kommunikációja áll. Ebből lehet
ugyanis lemérni azt a hatalmas szakadékot, amely egyrészt a retorika és a gyakorlat,
másrészt pedig az egyházi vezetés és a hívek, illetve a társadalom között húzódik.
A történet jobb megértése céljából a tanulmány először az előzményeket igyek-
szik felvázolni: érzékelteti a BBTE-nek a katolikus egyház irányába kifejtett politikáját,
illetve ismerteti Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációja pre-
fektusának 2006. júniusi romániai (kolozsvári) látogatását, amelynek következtében
végül is az ügy kirobbant. Ezt követően kerül sor az események, és főképpen az az-
zal kapcsolatos dokumentumok (cikkek és levelek), időrendbe szedett és röviden
kommentált bemutatására. Ennek köszönhetően egy teljességre törekvő és struktu-
rált, egyfajta forrásgyűjtemény áll az érdeklődők rendelkezésére, amelynek segítségé-
vel képet alkothatnak az erdélyi magyar katolikus egyház és kisebbségi közösség
egyik igen fontos intézményének – a gyulafehérvári papnevelő intézetnek – a státus-
váltásáról, amellyel kapcsolatosan az illetékes egyházmegyei hatóságok a hallgatást
és kimagyarázást választották, s amelyről tényleges, hivatalos információink ma sin-
csenek. Ez mindenekelőtt Jakubinyi György gyulafehérvári érsek magatartásának kö-
szönhető, akinek közéleti megnyilvánulásai egyre ellentmondásosabbak. Úgy tűnik,
mintha a magyar kisebbségi, a román állami és a vatikáni geopolitikai elvárásoknak
való egyidejű megfelelés összeegyeztethetetlen kényszere alatt őrlődne. Márton Áron-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 6

6 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

nal ellentétben nem találja az egészséges egyensúlyt, mert környezetéből kétségtele-


nül hiányoznak azok az emberek, akik ebben segíthetnék. Erre a kényszerhelyzetre, il-
letve a mögötte rejlő, és a jövőben a romániai magyar kisebbség életét akár komolyan
is befolyásoló paradigmaváltó folyamatokra mutat rá az összefoglaló elemzés. Globali-
zálódó világunkra ugyanis az átalakulás és az átrendeződés jellemző, ami társadalmi
szinten is folyamatos újragondolásra és újraértékelésre ösztönöz és kényszerít. Egyál-
talán nem biztos, hogy a múltban bevált struktúrák a jelenben is működőképesek, illet-
ve ugyanazt a (képzelt) hatást fejtik ki. A kisebbségi létben a valósággal való józan
szembenézés bátorsága a fejlődőképesség bizonyítéka és a sikeres jövő titka.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 7

Előzmények

Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) veze-


tősége már régebbről fontosnak tartotta a katolikus egyházzal való jó viszony kialakí-
tását, és ezt tudatos díszdoktori politikával igyekezett is kivitelezni.
1999. tavaszán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a BBTE együttműködési
szerződést kötött;
2001. október 5-én Erdő Péter püspököt, a PPKE rektorát, a BBTE díszdoktorává
avatták. Ez alkalommal tartott előadásában a keresztény egyházak szerepéről beszélt
az európai öntudat kimunkálásában.
2001. november 28-án Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek is
a BBTE díszdoktora lett. Marton József és Csucsuja István köszöntő beszédeiből (lau-
datio-k) nagyszerűen tükröződik az a „mítosz”, ami Jakubinyi érsek körül kialakult1, és
ami részben magyarázza is az integráció okozta döbbenetet és értetlenséget. Az em-
berek ugyanis nem a személyt, hanem egy tudatosan és módszeresen kiépített és
fönntartott (ön)reprezentációt ismernek.
A BBTE díszdoktora címet egyébként más prominens katolikus egyházi szemé-
lyek is megkapták: az Opus Dei-hez közelálló Franz König bécsi bíboros (2004. febru-
ár), Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke
(2004. május 13) és Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa
(2005. április 25).2
2005. május 19-én, a BBTE meghívására, Paul Poupard bíboros, a Kultúra Pápai
Tanácsának elnöke, részt vett az egyetem által rendezett Párbeszéd Európa keresz-
tény gyökereiről című konferencián.
Joseph Ratzinger – helyesebben az akkor már XVI. Benedek pápa – 2005-ben
történt díszdoktorrá avatása kétségtelenül összekapcsolható a Gyulafehérvári Hittu-
dományi Főiskola BBTE-be történő integrációjának tervével, amely gyakorlatilag már
minden bizonnyal terítéken volt (vélhetően 2004-ben merült fel komolyabban), amikor
– 2006. elején – Jakubinyi érsek aláírta az erdélyi magyar egyházi vezetőknek a ko-
lozsvári egyetem magyar karainak létrehozását szorgalmazó nyílt levelét.

1 Csucsuja pl. korunk egyik legkiválóbb teológusát láttatja Jakubinyi érsekben („un cald si sincer omagiu unuia dintre cei mai
mari teologi din tară şsi de peste hotare”), akinek tudományos munkássága döntően magyar nyelvű, tehát még igazából nem
állta ki a nemzetközi megmérettetés próbáját, ahol nem (annyira) szempont az egyházi méltósági státus.
2 Ezzel kapcsolatosan Jean-Claude Périsset apostoli nuncius a következőket nyilatkozta: „A Babeş-Bolyai Tudományegyetem az
egyetemi világ, illetve a különböző keresztény felekezetek és judaizmus közötti kapcsolatfenntartás egyik modellje. Isten sza-
vát, a teológiát is közvetíti a világnak. Véleményem szerint a Joseph Ratzinger bíborosnak, a jelenlegi XVI. Benedek pápának
adományozott díszdoktori cím a mai világ felé való nyitás jele.” Antal Joós Erika, „Kolozsvári interjú Jean-Claude Périsset apos-
toli nuncius-érsekkel, a Vatikán romániai képviselőjével”, Új Magyar Szó 2005. 11. 03.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 8

8 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

Nyílt levél a Bolyai egyetem3 magyar nyelvű karainak létrehozásáért

Tisztelt Rektor Úr!

2006. január 27.

Minden helyi, regionális, nemzeti vagy etnikai közösség életképességét az határozza


meg, hogy milyen mértékben rendelkezhet saját élete és sorsa felett. Ezen közössé-
gek döntési jogát elkobzó totalitarista rendszer társadalmi-gazdasági következményei
végzetesek voltak. A hatalom központosításának áldozatul estek az egyetemek is,
1989 után a kolozsvári egyetemnek kemény harcot kellett vívnia az oktatás decentra-
lizációjáért, az egyetemi autonómiáért. Az egyetemi életben mindmáig megmutatkoz-
nak a féloldalas reformok hatásai.
Ebben a vonatkozásban válik különösen fontossá a magyar oktatók törekvése,
hogy jöjjön létre, a már létező két magyar – teológiai – kar mellett, a magyar oktatási
csoportok döntési és pénzügyi autonómiája az ezeket összefogó három magyar tan-
nyelvű kar kialakítása révén. Meglepődéssel tapasztaljuk a Babeş-B Bolyai Tudomány-
egyetem vezetőségének egyoldalú viszonyulását a magyar oktatók javaslatait illetően.
Egy magyar nyelvű tanszék kialakítását megakadályozták, minek okán az egyetem
egyik kiváló professzora, Kása Zoltán, az egyetem vezetése részéről lejárató szándé-
kú nyilatkozatok célpontja lett.
Az önigazgatási jog kérlelhetetlen elutasítása az Egyetem vezetősége által kikezdi
a magyar professzorok, egész közösségünk méltóságát, és egy olyan paternalizmust
jelenít meg, amelynek régen véget kellett volna vetni. Minden döntési jogosítvány a ro-
mán vezetés kezében összpontosul, bizonyítékául annak, hogy a magyar kollégák iránt
nincs meg a kellő bizalom, aminek elkerülhetetlen következménye az oktatás színvona-
lának a csökkenése és egyes oktatók más egyetemekre történő távozása.
Az ENSZ által kiadott Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata és a kisebbségi ok-
tatásra vonatkozó európai ajánlások fényében a magyar oktatók kérelmei jogosnak
bizonyulnak, és összhangban vannak a Hágai Ajánlásokban és a Moscovici által jegy-
zett országjelentésben feltételként szabott szubszidiaritás elvvel és a kulturális auto-
nómia elvével is.
Kifejezzük reményünket, hogy az Egyetem vezetősége a kérdésben képviselt ál-
láspontját felülbírálja, hiszen az egyetemek önrendelkezési jogának és a szubszidiar-
itás elvének birtoklása nem lehet csak egyes egyetemi közösségek, vagy az egyetem
vezetőségének kizárólagos előjoga, hanem az egyetem minden belső struktúrájának
egyenlő esélyt kell biztosítani, és a fentebb említett elveket a felsőoktatás minden te-
rületén érvényesíteni kell, tagozattól, adminisztratív egységtől, tannyelvtől függetlenül.
Mi, a Babeş-B Bolyai Tudományegyetem Nagy Szenátusának tagjai, úgy értelmez-
zük, hogy az Egyetem vezetőségének jelenlegi álláspontja ránk nézve súlyosan sértő,
ezért arra szólítjuk fel az Egyetem vezetőségét, hogy tegyen határozott lépéseket a ké-
relmezett három magyar kar [természettudományi, bölcsészeti, illetve társadalomtu-

3 Ma Romániában ilyen egyetem nincs. Itt a BBTE magyar karainak létrehozásáról van szó (Jakab A.).
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 9

dományi] megalakulása érdekében. Az a véleményünk ugyanis, hogy ha az Egyetem


vezetősége helyt ad a magyar oktatók kérelmének, a döntés az Egyetem érdekeit is
szolgálja, és nagyban elősegíti közösségeink együttélését.

Őszinte tisztelettel,
Adorjáni Dezső, evangélikus-lutheránus püspök
Dr. Jakubinyi György, római katolikus érsek
Dr. Pap Géza, református püspök
Dr. Szabó Árpád, unitárius püspök
Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere
Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere
Pap József, Gyergyószentmiklós polgármestere
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere
Török Sándor, Kézdivásárhely polgármestere

A nyílt levélre, 2006. február 16-án, a BBTE Sajtóirodáján keresztül a Rektor (Prof.
univ. dr. Nicolae Bocşan) szintén nyílt levéllel válaszolt, amely nagyszerűen tükrözi a
csavaros, csapongóan példálózó, a féligazságokat és a csúsztatásokat a valós állítá-
sokkal árnyaltan és zavarba ejtően vegyítő, soha nem világosan fogalmazó – s ily mó-
don mindig kimagyarázható – román diplomáciai nyelvezetet. Ebben az udvariasan
ideologikus levélben a Rektor kifejti, hogy a Rektorátus – „saját kezdeményezésre”
(din iniţiativă proprie) és önerőből (cu forţele Universităţii) – már 1995 óta megvalósí-
totta (a realizat) a multikulturalitás megszervezését. Kiemeli, hogy az 1918 után más
ország területére átkerült egyetemek (Strasbourg, Pozsony és Kolozsvár) közül egye-
dül Kolozsvár választotta a multikulturalitást az oktatásban. Szerinte a levélírók nem is-
merik az Egyetem helyzetét, és félretájékoztatták őket, hiszen az intézet fontos szere-
pet tölt be a romániai kulturális, tudományos és egyházi magyar elit képzésében. A 18
erdélyi városba kihelyezett egyetemi tagozatok pedig növelték az illető helységek je-
lentőségét és hírnevét.
A Rektor levelében arra is rámutat, hogy 1995 óta, bizonyos keretek között, lehe-
tőség van az autonóm döntéshozatalra és szervezésre, amelyet a magyar oktatók
nem mindig használtak ki. Az oktatás minőségét illetően pedig őket terheli a felelős-
ség, hiszen ők határozzák meg a tanári kar összetételét, és ők gondoskodnak az után-
pótlásról is. Ennek eredményeképpen a Rektorátus nem tehető felelőssé azokért, a
szerencsére csak ritka esetekért, amikor a diákok inkább a francia vagy az amerikai
oktatók előadásait választották.
Kása Zoltán esetét kommentálva a Rektor jelezte, hogy Kását a magyar oktatók
nem választották újra. A jövőbeni félreértések elkerülése érdekében pedig felkéri a le-
vélírókat, hogy előzetesen az Egyetemen szíveskedjenek tájékozódni.
A Rektor levelében kiemeli, hogy jelenleg 17 karon folyik magyar nyelvű oktatás.
Szerinte „egyes karok nyelvi-etnikai alapokon történő megszervezése nem európai és
nem is keresztény megoldás. Ilyen karok sehol nem léteznek Európában.”4

4 A levél román szövege a függelékben (I) olvasható.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 9


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 10

10 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

Miközben Jakubinyi György – a többi erdélyi magyar püspökhöz hasonlóan – tel-


jes mellbedobással támogatta a Bolyai Kezdeményező Bizottság törekvéseit, addig a
Románia Uniós csatlakozása körüli huzavona miatt vélhetően kedvező fordulatot vet-
tek a Vatikán és a román állam között az egyetemi teológiai oktatásról már régebben
folyható tárgyalások. A gyors pozitív végkifejlet ugyanis kedvezőbb fényben tüntethet-
te fel Romániát, főképpen a Vatikánhoz többé-kevésbé kötődő európai néppárti poli-
tikusok szemében, akik különben is Európa és az egyes tagállamok erőteljesebb ke-
resztény alapokra helyezését szorgalmazzák.
Gyakorlatilag a sikeres tárgyalások záróakkordjaként értékelhető Zenon Grocho-
lewski vatikáni bíboros, a Szentszék Nevelési Kongregációjának prefektusa 2006. jú-
nius közepén tett néhány napos látogatása Romániában. A látogatása kezdetén ren-
dezett sajtótájékoztatón kifejtette, hogy a Vatikán egyik alapvető célkitűzése a katoli-
kus teológiai oktatás megerősítése az állami egyetemeken, hiszen szerinte senki nem
lehet kiváló mérnök vagy közgazdász a kereszténység értékeinek az ismerete nélkül.
Ugyanakkor azt is közölte, hogy látogatása tulajdonképpeni célja az Oktatási Minisz-
tériummal kötendő együttműködési megállapodás véglegesítése. Mihail Hărdău okta-
tásügyi miniszter pedig megerősítette, hogy a román állam érdekelt a teológiai egye-
temi oktatás fejlesztésében.5
A miniszterrel való találkozás alkalmával a bíboros egyébként felvetette egy romá-
niai katolikus egyetem létesítésének a gondolatát is.6 Amennyiben ez megvalósul két-
ségtelen, hogy annak az oktatási nyelve teljes mértékben a román lesz.
Egyébként a román állam és a Vatikán közötti megegyezés megpecsételéseként
2006. június 13-án, Zenon Grocholewski bíborost a bukaresti egyetem díszdoktorává
avatták, 14-én pedig nyilvános előadást tartott a kolozsvári egyetem dísztermében
(Aula Magna). Kolozsvári látogatása idején avatták fel az 1581-ben alapított jezsuita
kollégium 425. évfordulójára készített emléktáblát, rajta az alapító fejedelem románo-
sított nevével: „Ştefan Báthory”.7 A pápai nuncius által is elkísért bíboros kolozsvári
tartózkodása alatt kiemelt figyelmet szentelt a görög-katolikusoknak: meglátogatta

5 „Învaţământul teologic catolic trebuie să transmită valori catolice, în baza principiilor democraţiei. Astfel, noi reprezentăm relaţia
dintre universităţile catolice si ministerele de învăţământ din întreaga lume. Drept urmare, căutăm întărirea acestui tip de
învăţământ, prin facultăţile de profil din cadrul universităţilor de stat, astfel încât educaţia teologică să se manifeste tot mai pu-
ternic în viaţa tinerilor care urmează alte specializări. Nu poti exista ca inginer sau economist foarte bun fără a cunoaşte valo-
rile creştinismului’, a declarat, la conferinţa de presă de ieri, Cardinalul Zenon Grocholewski, Prefectul Congregaţiei pentru
educaţie catolică- de la Vatican. Mai exact, reprezentantul papal a explicat în mod direct ca scopul acestei vizite în România
are drept cauză ‘finalizarea unui acord de colaborare cu Ministerul Educaţiei, prin care învăţământul teologic catolic să se întă-
nească, atât în universităţile de stat, cât şi în cele particulare, dar mai ales într-o permanentă relaţionare cu facultăţile teologi-
ce ortodoxe, într-un perfect dialog ecumenic cu toate religiile’. La rândul său, ministrul educaţiei, Mihail Hărdău, a apreciat
interesul Vaticanului faţă de modul cum s-a dezvoltat în ultimii ani învăţământul teologic universitar din România, apreciind toto-
dată ‘interesul Guvernului în dezvoltarea acestui tip de învăţământ, mai ales că, în prezent, funcţionează 36 de facultăţi cu pro-
fil teologic, în care studiază 4.518 studenti. Dintre acestia, 700 sunt înscrişi la confesiunea catolică’. Mai mult, ministrul Hărdău
a ridicat şi problema retrocedărilor ca fiind una destul de delicată, deşi până acum au fost retrocedate 167 de unităţi de
învatamânt, dar şi-a exprimat optimismul ca justiţia română va rezolva în mod fericit acest aspect.” Al. Calmâcu „Vaticanul vrea
educaţie catolică în toate facultăţile din România”, Gardianul 13. 06. 2006 (Forrás: http://www.gardianul.ro/2006/06/13/soci-
etate-c12/vaticanul_vrea_educatie_catolica_n_toate_facultăţile_din_romania-s80314.html).
6 „Prefectul Congregatiei pentru educaţie catolică de la Vatican, cardinalul Zenon Grocholewski, i-a propus ieri ministrului
Educaţiei Mihail Hărdău înfiinţarea unei universităţi catolice in România. ‘As fi foarte multumit dacă acest lucru s-ar realiza’, a
declarat cardinalul. Conform ministrului, nu exista solicitari oficiale în acest sens. Aceasta institutie de învăţământ ar trebui,
potrivit oficialului de la Vatican, sa fie de calitate, sa aibă o identitate şi sa transmită valorile catolice fără să impună.” I. E.,
„Vaticanul vrea o universitate catolică în ţara noastră”, Averea 13. 06. 2006. (Forrás: http://www.infonews.ro/modules.
php?name=News&file=article&sid=38958).
7 Lásd http://www.erdely.ma/hirek.php?id=18034; http://www.hirado.hu/cikk.php?id=124575.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 11

a püspökséget és a teológiát, ahol egyházi vezetőkkel, tanárokkal és diákokkal


találkozott.8
A bíboros romániai és kolozsvári látogatása – Bukarestben már eléggé nyilván-
valóvá vált – tényleges céljának az eltitkolása a gyulafehérvári római katolikus egyház-
megyei hatóság részéről világosan kiderül a Szabadság-nak a látogatásról hírt adó
cikkéből.

Kolozsváron a Vatikán „tanügyminisztere”


A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen ismét sérült a multikulturaliz-
mus elve9

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem néhány éve hivatalos iratokban is vál-


lalja Kolozsvár felsőoktatási múltját, amely több mint 400 évre nyúlik vissza. Szerdától
e történelmi ténnyel minden kolozsvári lakos és turista is szembesülhet, hiszen román
és latin nyelvű tábla hirdeti majd az Egyetemiek Házának bejáratánál a Báthori István
által alapított első erdélyi egyetemet.
Szerdán rövid kolozsvári látogatásra érkezik Rómából Zenon Grocholewski bíbo-
ros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, a Gergely Pápai Egyetem
nagykancellárja. Az 1939-ben a lengyelországi Bródkiban született bíboros 1972 és
1999 között az Apostoli Signatura Legfelsőbb Bíróságának jegyzője, kancellárja, titká-
ra, majd pedig prefektusa. Ebben az időszakban tagja volt annak a héttagú bizottság-
nak, amelyik II. János Pál pápával együtt kidolgozta az 1983. január 25-én hivatalosan
kihirdetett új Egyházi Törvénykönyvet. Grocholewski atyát a pápa Agropoli címzetes
püspökévé választotta (felszentelésére 1983-ban került sor), majd 1991-ben érsekké
léptette elő. Folyó év november 15-én lesz hét éve annak, hogy a Szentatya a katoli-
kus Nevelési Kongregáció prefektusává nevezte ki.
A magas rangú vatikáni méltóság Őexcellenciája Msgr. dr. Jean-Claude Périsset
bukaresti apostoli nuncius és Msgr. dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kísére-
tében érkezik Kolozsvárra. Amint Ft . dr. Nóda Mózes, a Babeş–Bolyai Tudomány-
egyetem Római Katolikus Vallástanárképző Kar dékánhelyettese, kancellárja és tan-
székvezető professzora – a látogatás egyik szervezője – elmondta, a bíboros rövid,
néhány órás ittléte alatt felkeresi a görög katolikus és az ortodox teológiát is. A katoli-
kus egyház „tanügyminisztere” aznap déli 12 órakor előadást tart Napjaink európai
egyetemei címmel az egyetem központi épületének dísztermében.
Ugyanezen a napon leleplezik a Farkas utcai Egyetemiek Házának bejáratánál
azt a táblát, amely a Báthori István által 1581-ben alapított Erdély első felsőoktatási in-
tézményének állít emléket. A tábla elhelyezésének a helye vitatható, hiszen az Egye-
temiek Házához történelmi helyszín szempontjából nem kötődik az egykori intézmény.
A mai épület helyén egykor az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság által hasz-
nált, és 1821-ben megnyitott kőszínház állt, amely a világ első magyar színházépülete
volt. Viszont ennél indokoltabb kifogás az, hogy a kétnyelvű – román és latin – táblá-
ról ezúttal is hiányzik a magyar nyelvű felirat.

8 A látogatással kapcsolatosan lásd Viaţa Creştină (=Keresztény Élet) nr. 6, 2006.


9 Szabadság 2006. 06. 13.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 12

12 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

Mihail Hărdău oktatási miniszter tegnap bejelentette, hogy a Vatikán jelenleg ta-
nulmányozza egy romániai katolikus egyetem létrehozásának indokoltságát. A felső-
oktatási intézmény alapítását egy olyan szerződés írná elő, amit a minisztérium a Va-
tikánnal oktatásra vonatkozó kérdésekben kötne meg. Ezt azt követően hozták nyilvá-
nosságra, hogy a Kolozsvárra is ellátogató bíboros felkereste hivatalában Hărdăut.
(B. T., F. Gy.)

A bíboros kolozsvári látogatásának szervezésében részt vevő Nóda Mózes hall-


gatása az integráció tervéről érdekes és sokatmondó megvilágításba kerül az érsek-
ség később kiadott hivatalos tájékoztatója egyik kijelentésének fényében: „Zenon
Grocholewski bíboros, a Nevelése Kongregáció prefektusa éppen azért utazott ez év
júniusában Kolozsvárra, hogy megbeszéléseket folytasson az integráció ügyében”.
Ez tényszerűen azt jelenti, hogy az egyházmegyei hatóság – személy szerint pedig
Jakubinyi érsek – pontosan ismerte a látogatás tulajdonképpeni célját, amelyet az el-
következő hetekben igyekeznek majd tagadni, illetve minimalizálni.
A történet érdekessége, hogy az az újságíró, aki az integráció tényét nyilvános-
ságra hozta, a bíboros látogatásáról szóló tájékoztatója megírásakor feltehetően még
nem ismerte annak igazi célját és tétjét. A bukaresti díszdoktorrá avatást pedig nem
tekintette említésre érdemesnek.

A vallási és nemzeti kisebbségek problémái


Mit tapasztal(hatot)t Grocholewski bíboros Romániában?10

Zenon Grocholewski bíboros, a Szentszék „tanügyi minisztériumának” számító Neve-


lési Kongregáció prefektusa nemrégiben tett romániai látogatása során szembesült
mindazokkal a problémákkal, amelyek a szomszéd országban a kisebbségi egyhá-
zak és nemzetek jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatban fennállnak.
A bíboros eredetileg azért utazott Romániába, hogy Mihail Hărdău oktatásügyi
miniszterrel különböző tanügyi együttműködésről, többek között egy katolikus egye-
tem megalapításáról tárgyaljon. A megbeszélés után tartott sajtótájékoztatón a román
tárcavezető a restitúció előrehaladott voltát emelte ki, míg vatikáni tárgyalópartnere ar-
ról beszélt, hogy katolikus egyetemek és iskolák a világ számos pontján, még Tajvan-
ban is működnek, ahol pedig a lakosság kevesebb mint egy százaléka tartozik a ró-
mai egyházhoz. Az ortodoxia egyik bástyájának számító Romániában azonban mint-
egy másfél millió katolikus él, többségük magyar nemzetiségű.
A látogatás protokolláris eseményeivel párhuzamosan Zenon Grocholewski
megismerkedett a bukaresti Szent József-székesegyház problémájával. Romániában
hetek óta borzolja a kedélyeket, hogy Bukarest város építési hatósága engedélyt adott
egy 19 emeletes üzletház felépítésére, alig néhány méterre a székesegyháztól. Szent
Antal ünnepén a miséről távozók élőláncot alkottak a templom körül, gyertyákkal és
virágokkal a kezükben tiltakoztak a katedrálishoz sem építészetileg, sem morálisan
nem illő üzletház felépítése ellen. „Ezen a helyen két szent ember, II. János Pál és Te-

10 Új Ember 2006. 06. 25, LXII. évf. 26. (3019).


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 13

réz anya is imádkozott, és nem fogjuk hagyni, hogy a pénztárca diktatúrája győzedel-
meskedjék” – mondta az egyik tüntető, aki mintegy kétszáz társával együtt úgy nyilat-
kozott, hogy akár az éhségsztrájktól sem riadnak vissza, ha nem sikerül megállítaniuk
az építkezést. A bukaresti érsekség közleménye szerint a tiltakozók sorához immár
Grocholewski bíboros és Antonio Mattiazzo páduai érsek is csatlakozott.
A vatikáni vendéget ezután Kolozsvárra kísérték, ahol jelenlétében emléktáblát
helyeztek el annak emlékére, hogy Báthory István erdélyi fejedelem 425 évvel ezelőtt
alapította az első felsőoktatási intézményt a kincses városban. Bukarestben azt ta-
pasztalhatta meg Grocholewski bíboros, hogy a katolikus egyház kéréseit félvállról ve-
szik a hatóságok, Kolozsváron pedig azzal szembesült, hogy a magyar kisebbség is
elhanyagolható tényezőnek számít a román többség számára. A tábla felirata ugyan-
is kizárólag román és latin nyelven olvasható, ráadásul Báthory István nevét Ştefan Bá-
thoryra románosították a buzgó fordítók. Erről értesülve kolozsvári fiatalok az avatás
napjának reggelére fénymásolt plakátokat ragasztottak ki az épületre és környékére,
a felirat magyar fordításával: „Állíttatott ezen emléktábla az Erdély fejedelme, Báthory
István (1571–1586) által 1581-ben alapított első erdélyi egyetemi intézmény, a Jezsui-
ta Kollégium 425 éves évfordulójára”.
A kiragasztott lapoknak azonban reggelre nyoma sem maradt, egy plakát kivéte-
lével, amelyet az emléktáblával szemben, az utca túloldalán helyeztek el. A magyar
nyelvű, fénymásolt feliratot szerda dél körül csak azt követően tüntették el, hogy a saj-
tó munkatársai perceken keresztül fotózták és filmezték azt.
Kérdés, hogy ezek után milyen gondolatokkal tér haza Rómába a bíboros. (Lukács
János, Kolozsvár).

Grocholewski bíborost minden bizonnyal a legkevésbé sem érdeklik az erdélyi


magyar katolikus hívek, hiszen a Vatikán mindenekelőtt intézményben gondolkodik.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 14

A történések sajtóvisszhangja

A Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiának (papnevelő intézetnek) a kolozs-


vári Babeş-Bolyai Tudományegyetembe való beolvasztásáról elsőként az erdélyi Kró-
nika adott hírt. Ez természetesen kiváltotta a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegy-
házmegye vezetőinek nemtetszését.

A megtestesült feladvány11

Mit tenne vajon ma Márton Áron, ha azzal szembesülne, hogy papjai képzésére
nincs elegendő pénze az általa vezetett egyházmegyének?

A kérdésre természetesen nem könnyű válaszolni, még akkor sem, ha tudjuk: az ő ide-
jében sem volt rózsás a papnevelés helyzete, sőt. A századok óta önállóan működő te-
ológiát abban az időben a kommunista hatalom ezer eszközzel próbálta ellehetetlení-
teni, az azonban a legmegátalkodottabb szekustisztnek sem jutott eszébe, hogy fel-
ajánlja a püspöknek: olvassza be az intézményt a kolozsvári állami egyetembe.
De feltehetjük a kérdést úgy is: mit tett volna az egyszerű katolikus hívő harminc
évvel ezelőtt, ha azt hallja, hogy a teológia anyagi okok miatt feladni kényszerül füg-
getlenségének mégoly csekély részét? Abból a ma már aprónak tűnő gesztusból,
hogy bérmakörútjai során Márton Áront felváltva őrizték az önkéntesekből verbuváló-
dott székely csoportok, nagyon is valószínű a következtetés: szó nélkül kifizette volna
a ráeső részt a teológia fenntartására.
Kétségkívül más ma a helyzet, mint harminc évvel ezelőtt. Az egyetemi oktatás
színvonalát fejleszteni kívánó bolognai folyamat kis főiskolák helyett nagy egyetemi
központokba tömörítené az oktatókat, és az is kétségbevonhatatlan, hogy pénz nélkül
elképzelhetetlen a tudományos munka. A teológia azonban jóval több, mint tudomá-
nyos műhely, a pap pedig szintén több, mint ismeretek halmazával rendelkező, eset-
leg tágabb összefüggéseket felfedező értelmiségi. Ezért nem lehet alárendelni a teo-
lógia tevékenységét sem csupán a pénznek, sem csupán a tudományos munka
egyébként kétségtelenül elvárható színvonalának.
Az egyetemnek kapóra jönne a teológia betagozódása, hiszen újabb igazolását
látná saját, multikulturálisnak kikiáltott önmeghatározásának. A labda tehát elsősor-
ban az egyház térfelén van, nekik kell eldönteniük, mennyit engednek, és hol húzzák
meg a határvonalat. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az egyház maga is alapo-
san megfontolja, mielőtt meghozza az erről szóló döntést.
Elvégre a papneveldét is a megtestesült bölcsességről12 nevezték el. (Lukács Já-
nos)

11 Krónika 2006. 07. 28.


12 Seminarium Incarnatae Sapientiae.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 15

A Krónika cikkével párhuzamosan – és vele szinte egy időben – az erdely.ma


honlap részletesebben is tájékoztatott az ügyről.

Gyulafehérvár – Veszíthet önállóságából a katolikus papnevelde13

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) részévé válna a gyulafehérvári római


katolikus teológia – erről folytat ma megbeszéléseket Kolozsváron Jakubinyi György
érsek, Marton József, a BBTE keretében működő Római Katolikus Hittudományi Kar
dékánja, és Oláh Zoltán14, a papnevelde rektora, Andrei Margával, a BBTE Akadémiai
Tanácsának elnökével.

A tanácskozás célja, hogy mindkét fél ismertesse az integrációval kapcsolatos állás-


pontját. „A kérdés nagyon régóta terítéken van, de az érsek úr sokáig hallani sem
akart róla – mondta el kérdésünkre Potyó Ferenc általános érseki helynök. – Óriási
terhet jelent a teológia fenntartása, és ezért a többi egyház már megtette ezt a lépést.
Ugyanakkor az sem mellékes szempont, hogy a papjaink államilag elismert oklevelet
kapnának, és nem kényszerülnének abba a megalázó helyzetbe, hogy egy hittanár-
képzőt végzett fiatallal szemben hátrányos megkülönböztetésben részesüljenek a hit-
oktatás terén.”
Potyó Ferenc elmondta, a helyzetről Zenon Grocholewski vatikáni bíboros, a
Szentszék Nevelési Kongregációjának prefektusa is tájékoztatást kapott, amikor né-
hány hete Romániába látogatott.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szintén a nehéz pénzügyi helyzetet említi
elsőként. „Nincs szó a függetlenség feladásáról, anyagi szempontokról van szó – fog-
lalta össze a helyzetet a főpásztor. – Ha a híveink nem tudják fenntartani a papkép-
zést, akkor tartsa fenn az állam, mert azokat a javainkat, amelyekből valaha fenntar-
tottuk a teológiát, elvették, és nem adták vissza.”
Az érsek hangsúlyozta: a görög katolikusok már 15 éve a BBTE keretein belül ké-
pezik papjaikat, ugyanakkor hozzátette, a mai találkozó az első ilyen jellegű megbe-
szélés az egyetem vezetőivel, és „talán jövőre lesz belőle valami”. Kiemelte, jelenleg
valamennyi romániai egyház valamilyen állami egyetem keretén belül képezi papjait,
kivételt ez alól csak a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, illetve a gyulafehérvári
és a Iasi-i katolikus teológia képez.
A teológia fenntartása Potyó Ferenc elmondása szerint évente mintegy hétmil-
liárd régi lejbe kerül. Mivel jelenleg magánegyetemként működik, a költségvetést sa-
ját forrásokból kell fedeznie az egyháznak. A gyulafehérvári főegyházmegye pénzügyi
kamarájának honlapján részletes tájékoztatás található a költségvetést illetően. A hí-
vek 2006-ban fejenként 38 ezer régi lejjel járulnak hozzá a központi büdzséhez, en-
nek egy részét főegyházmegyei kiadásokra, más részét az iskolák, illetve a teológia

13 Forrás: http://www.erdely.ma/kultura.php?id=18683 (2006. 07. 28 – 06:54:47).


14 A történet pikantériája, hogy a magyarországi parlamenti választások kapcsán a rektor a következőket nyilatkozta: „Kétségte-
lenül groteszk lesz, hogy az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján az MSZP vezette kormány tagjai mondanak majd be-
szédet.” Meggyőződése szerint ugyanis „a nemzet ügyét előtérbe helyező Fidesz valószínűleg többet tett volna azoknak az
elveknek a megvalósításáért, amelyeket az erdélyi katolikus egyház is magáénak vall”. Lukács János, „Kiábrándító kampány,
kiábrándító eredmény. Erdélyi egyháziak a magyarországi választásokról”, Új Ember 2006. 04. 30, LXII. évf. 18. (3011).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 16

16 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

fenntartására, más részét pedig a szórvány támogatására költik. Eszerint a főegyház-


megye költségvetésében 3,8 milliárd lej szerepel teológiával kapcsolatos kiadások fe-
dezésére, ezt a többi három – nagyváradi, temesvári és szatmári – egyházmegyének
kellene kiegészítenie.
Az elképzelés szerint az integráció után a papnevelde megőrizné függetlenségét,
viszont a jelenlegihez képest „stabilabb” tanári gárdát kellene biztosítania. Igaz ugyan,
hogy a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola a pápai Lateráni Egyetemhez affiliált, de
egyelőre csak bacchalaureátusi oklevelet adhat, licenciátust nem, így azok a fiatal pa-
pok, akik mélyebb teológiai ismereteket szeretnének elsajátítani, csak külföldi tanul-
mányút részeként szerezhetik azt meg.
Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője megerősítette a tárgyalások tényét, és úgy vél-
te, ezek szombaton nagy vonalakban be is fejeződnek. Az egyetem vezetése ugyanis
mindkét fél hajlandóságával számol. „Az egyetemünk nemcsak a multikulturális, ha-
nem többfelekezetű jellegét is fejleszteni kívánja, és – ha jól értettem – a gyulafehér-
vári érsekség is kifejezte már óhaját, hogy a teológiai egyetemet a mi egyetemünkbe
integrálja” – magyarázta a szóvivő. Pecican szerint a BBTE keretet, rangot és többfe-
lekezetű kontextust biztosíthatna a gyulafehérvári teológiai oktatásnak. Nyerne is a be-
olvasztásból, hiszen a gyulafehérvári teológia magával hozná a rangját, a hagyomá-
nyait. A szóvivő nem kommentálta azt a megjegyzésünket, hogy a magyar oktatás te-
kintetében meglehetősen kritikusan megítélt BBTE imázsnyereséggel is számolhat.
Hozzátette azonban, hogy egy ilyen lépést nem a pillanatnyi konjunktúra, hanem a
hosszú távú tervek határoznak meg.
Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke veszélyesnek, az
egyházi oktatás számára hátrányosnak, következésképpen nagyon alaposan meg-
gondolandónak ítélte meg a gyulafehérvári római katolikus teológiának a
Babeş–Bolyai Tudományegyetembe (BBTE) való beolvadási elképzelését.
A BBTE magyar oktatási vonalának a függetlenedéséért küzdő szervezet elnöke
még csak nem is az egyetemen belüli, jelenleg cseppet sem kedvező állapotokat hoz-
ta fel érvként. Kijelentette, általában nem célszerű független intézmények önállóságát
feladni, egy egyházi intézménynek pedig még inkább meg kell fontolnia, hogy beta-
golódik-e egy civil oktatási intézménybe.
Bodó úgy vélte, ha kizárólag pénzügyi szempontok szólnának a betagolódás
mellett, akkor inkább arról kellene gondolkodni, miként lehet állami forrásokat bizto-
sítani az egyház kötelékében működő teológia számára. A politológus tanár hozzá-
tette, mindez személyes véleménye, a BKB ugyanis eddig nem találkozott hasonló
helyzettel, ezért nem is alakította még ki erről az álláspontját. (Gazda Árpád, Lukács
János)

Néhány napon belül a Jakubinyi érsek által említett „első ilyen jellegű megbeszé-
lés” egyben az utolsónak is bizonyult.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 17

Frigyközelben a BBTE és a katolikus teológia15

A Krónika információi szerint megszületett a megállapodás a kolozsvári


Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a gyulafehérvári római katolikus teológia képvi-
selői között az utóbbi intézménynek a BBTE-be való kooptálása ügyében.

A két intézmény vezetői közötti, Jakubinyi György érsek jelenlétében zajló pénteki tár-
gyalást követően megírták a Vatikánnak szánt közös szándéknyilatkozatot is, amelyet
még e hét folyamán eljuttatnak a pápai rezidenciára. Az érintettek közül lapzártánkig
csak Jakubinyi György érseket sikerült elérnünk, aki a megállapodás részletei iránti ér-
deklődésünkre így reagált: „Ez a dolog nem a sajtóra tartozik!” (Csinta Samu)

Októbertől az egyetemé a teológia?16

Elvi megállapodás született a BBTE vezetősége és a katolikus egyház között. Már


az idei tanévtől életbe léphet a megállapodás, amelynek értelmében a gyulafehérvári
római katolikus teológia a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) keretében mű-
ködne tovább – tudtuk meg Ovidiu Pecicantól, a kolozsvári egyetem szóvivőjétől.

Pecican szerint pénteken elvi megállapodás született az egyetem és az egyház veze-


tői között, amelynek értelmében a szeminárium az egyetem részévé válik, megőrizve
az egyház autonómiáját fölötte. „A technikai részletek kidolgozása és Róma beleegye-
zése még hátravan, az elkövetkező időszakban eldől a képzés formája és időtartama,
meg az is, hogy milyen oklevelet kapnak a végzettek – folytatta a szóvivő. – Az általá-
nosan elfogadott hároméves képzési idő természetesen nem lesz érvényes a teológi-
án, és a meghirdetendő helyek számát az egyetemi elveknek és az egyház igényeinek
megfelelően alakítjuk.”
Ovidiu Pecican hangsúlyozta, a Vatikán képviselőivel közvetlenül is folytak tárgya-
lások. Példaként említette, hogy a közelmúltban Kolozsvárra látogatott Zenon
Grocholewski bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa, akit többek között azokról
a pozitív tapasztalatokról is tájékoztattak, amelyeket a görög katolikus hittudományi fő-
iskola 15 évvel ezelőtti integrációja jelentett. „Igaz, hogy azon a megbeszélésen nem
voltam jelen, de úgy tudom, hogy a bíboros maga is elismerte az eredményeket, így
nyitottá vált az út a római katolikusokkal való tárgyalásokra. Nincs ebben semmi titok”
– tette hozzá a szóvivő.
Marton József nagyprépost, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretén belül mű-
ködő, jelenleg kizárólag vallástanárokat képző Teológiai Kar dékánja ezzel szemben
nem tartja szerencsésnek az ügy sajtóbeli megszellőztetését, véleménye szerint ez
csak árt a tárgyalásoknak. „A dolog még képlékeny, egyelőre nincs semmi konkrétum”
– mondta. Kifejtette, jelenleg jogászokkal konzultálnak, és csakis akkor írják alá a vég-

15 Krónika 2006. 07. 31.


16 Krónika 2006. 08. 01. Lásd még http://www.erdely.com/index.php?id=18737.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 18

18 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

leges megállapodást, ha az egyetem garanciát nyújt az egyházi autonómia biztosításá-


ra. „A mi híveink is fizetnek adót, tehát elvárható, hogy ebből az adóból a papképzés-
re is jusson” – hangoztatta. Lapunk úgy értesült, hogy a szeminárium belépése a
BBTE-be körülbelül két éve szerepel napirenden, Jakubinyi György gyulafehérvári ér-
sek maga is több ízben tárgyalt erről Rómában a Nevelési Kongregáció illetékeseivel.
Markó Béla RMDSZ-elnök kérdésünkre nem kívánta értékelni az egyház lépését,
arra hivatkozva, hogy nem ismeri a döntés körülményeit. „Az meg különben is az egy-
ház belügye, hogy hogyan kívánja működtetni az intézményeit” – vélekedett Markó.
Kérdésünkre, miszerint fordult-e anyagi támogatásért az egyház az RMDSZ-hez, úgy
válaszolt: tudomása van arról, hogy a protestáns és a katolikus teológia is anyagi gon-
dokkal küszködik, ami az oktatók javadalmazását illeti, ezt viszont csak törvénymódo-
sítással lehetne rendezni.
A protestánsok ugyanakkor nem követik a katolikusok példáját. Juhász Tamás, a
Kolozsváron működő Protestáns Teológiai Intézet (PTI) rektora elmondta, a BBTE ré-
széről kétszer is érkezett hasonló felkérés, 1990-ben és 1997-ben. „Mi mind a kétszer
megköszöntük, de elutasítottuk az ajánlatot” – nyilatkozta kérdésünkre az intézet ve-
zetője, hozzátéve, hogy a protestáns tanintézet is folyamatosan anyagi nehézségekkel
küszködik, de az önállóságot nem kívánják a pénzügyi szempontoknak alárendelni.
Juhász Tamás hozzáfűzte, ha valaha is sor kerülne egy ilyesfajta integrációra, legke-
vésbé fognak az anyagi szempontok alapján döntést hozni. „Ez a kérdés viszont jelen-
leg nincs is napirenden” – hangsúlyozta. Megemlítette, hogy a Sapientia-EMTE alaku-
lásakor Tőkés László királyhágómelléki püspök felvetette: váljék a PTI a Sapientia ré-
szévé. „Akkor is azt mondtuk, hogy rövid időre, amíg sikerül akkreditációt szereznie a
Sapientiának, szívesen belépünk, de utána ki is lépünk, mert meg kívánjuk őrizni füg-
getlenségünket” – emlékezett vissza Juhász Tamás.
Magyarországon ismeretlen, Romániában gyakorlat.
Míg Magyarországon egyetlen teológiai szeminárium (papnevelde) sem működik
állami egyetem keretein belül, Romániában kivételnek számít a „különutas” megoldás.
A magyarországi papneveldék ugyanakkor több forrásból is kapnak anyagi juttatást
az intézmények fenntartására, részben egyházi, részben állami, illetve pályázati pén-
zekből gazdálkodnak. Romániában mind a 18, államilag elismert felekezet állami in-
tézményekben képezi papjait, kivételt – Gyulafehérvárt leszámítva – csupán a kolozs-
vári protestáns teológia és a Iaşi-i papnevelde képez. (Lukács János)

Az Új Ember katolikus hetilap 2006. augusztus 6-i számában (LXII. évf. 32,
3025) – felettébb meglepő módon – tudósítás jelent meg az „ügyről”.

Anyagi okokból megszűnik a gyulafehérvári papnevelde önállósága

A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) részévé válik a gyulafehérvári


római katolikus szeminárium – erről döntöttek az egyetem és az egyház vezetői a na-
pokban tartott tanácskozáson. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, aki az egyházi
küldöttséget vezette, egy kolozsvári újságnak azt nyilatkozta: azért van szükség erre a
lépésre, mert az egyháznak nincs pénze fenntartani a papneveldét. A gyulafehérvári
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 19

püspökséggel szinte egyidős, közel ezer éve működő káptalani iskola utódja ezzel
megszűnik önálló intézmény lenni, tanárai viszont állami fizetést kapnak, a kispapok
pedig államilag elismert oklevelet. Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője szerint már az
ősszel induló tanévtől életbe lép a megállapodás.
Kétségtelen, a teológia fenntartása hétmilliárd lejbe (kb. 54 millió forintba) kerül
évente, ezt pedig a hívek egyre nehezebben teremtik elő. Ugyanakkor meglepő, hogy a
döntést szinte egyik napról a másikra hozták meg az egyházi vezetők, a hívek és a köz-
vélemény csak az utolsó pillanatban, a sajtó útján szerzett tudomást a megállapodásról.
Az egyetem szóvivője természetesen hangsúlyozza: a gyulafehérvári teológia továbbra
is széleskörű autonómiát élvez, bár az oktatás időtartamáról és a meghirdetendő helyek-
ről „további egyeztetéseket” tart szükségesnek. „Általában három év az egyetemi kép-
zés, de ezt nem kötelező a teológiai oktatás esetében is érvényesíteni – mondta kérdé-
sünkre a szóvivő. – Ami pedig a meghirdetendő helyek számát illeti, azt az egyetemi el-
vek és az egyház igényei alapján, közös szempontok alapján állapítjuk meg.”
A BBTE kisebbségügyi politikáját illetően joggal merültek fel kifogások. Jó ideje
attól hangos az erdélyi közélet, hogy a BBTE vezetése nem hajlandó beindítani az
önálló magyar karokat, a Bolyai-egyetem visszaállításáról pedig még kevésbé kíván
tárgyalni. Ráadásul megrovásban részesítette a Bolyai-egyetemért küzdő Bolyai Kez-
deményező Bizottság (BKB) nevű szervezet vezetőit. Éppen ezért nem csoda, ha a
BKB elöljárói furcsállják és nehezményezik az egyház döntését. Bodó Barna, a BKB
elnöke szerint általában sem célszerű független intézmények önállóságát feladni, egy
egyházi intézménynek pedig még inkább meg kell fontolnia, hogy betagolódik-e egy
civil oktatási intézménybe.
A szeminárium betagozódása a kolozsvári állami egyetembe hosszabb ideje szó-
beszéd tárgya az egyházon belül: legutóbb akkor került szóba, amikor Zenon
Grocholewski vatikáni bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa Kolozsváron járt,
és az egyetem vezetőivel is megbeszéléseket folytatott. Pecican szerint a néhány hó-
napja történt megbeszélés során az integráció részleteit is rögzítették.
A gyulafehérvári szeminárium a négy erdélyi egyházmegye – Gyulafehérvár,
Nagyvárad, Szatmár és Temesvár – részére képez magyar papokat. (Lukács János,
Kolozsvár)

Amikor, 2006. augusztusában, az erdélyi magyar katolikus hívek a sajtó révén ér-
tesültek azokról, a zárt ajtók mögött zajlóknak is nevezhető tárgyalásokról, amelyek
a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudomány-
egyetem vezetősége között akkorra gyakorlatilag már befejeződtek, megdöbbenés-
sel reagáltak arra a hírre, hogy a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főis-
kola és Papnevelő Intézet önként készül beolvadni a Tudományegyetembe.

Nyílt levél a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola


önállóságának megőrzéséért

Mi, romániai magyar katolikusok megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a papjain-


kat képző Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Inté-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 19


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 20

zet, elsősorban anyagi okok miatt, beolvadni készül a Babeş-Bolyai Tudományegye-


tembe. Ez a lépés a romániai katolikus magyar felsőoktatás önállóságának feladását
jelentené.
A történelem többször is megmutatta, hogy a mindenkori román hatalom célja, a
romániai magyarságnak tett hangzatos ígéretei ellenére, a magyar nyelvű intézmény-
rendszer felszámolása. Az erdélyi magyarság mindkét világégés után megtapasztal-
hatta oktatási és művelődési intézményrendszerének a csaknem teljes ellehetetleníté-
sét. Márton Áron, Erdély nagy püspöke, 1948. március 24-én így válaszolt a Magyar
Népi Szövetség érveire, amelyek a felekezeti oktatás állami oktatásba történő beol-
vasztása mellett szóltak:
„Erdélyben – talán inkább, mint a világ bármely pontján – a közoktatást úgy al-
só, mint felsőfokon századokon át kizárólag a vallási közületek látták el; (…) Valahány-
szor népünknek újra kellett kezdenie az életet – és hányszor ismétlődött ez a törté-
nelem során! – az új alapvetéshez a templomban gyűjtött erőt, az újraépítést pedig
mindig az iskolában kezdte meg és az iskola által hajtotta végre. Iskoláit ezért építet-
te és tartotta fenn súlyos áldozatok árán, ezért építette újra minden dúlás után, ezért
követelte ki a mindenkori törvényhozó hatalmaktól azok jogainak tiszteletben tartá-
sát, s ezért védte meg azokat a támadó törekvésekkel szemben körömszakadtáig.”
Az erdélyi római katolikus hívők soha nem fognak belenyugodni abba, hogy a
bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közösségünk anyagi
áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most önként feladja
függetlenségét, mikor a megoldás más útjait kereshetné. 1753-ban, alapításakor, az
erdélyi püspökség csak igen szerény vagyonnal rendelkezett, a reformáció előtti gaz-
dag püspöki uradalomnak csak a töredéke maradt meg. Sztoyka Zsigmond Antal
püspök mégis létrehozta azt az intézményt, amely az erdélyi katolikus életre a legna-
gyobb befolyással volt.
Ennek az intézménynek az önállóságát és egyházi fennhatóságát adják most fel
az állami támogatás kedvéért? A lépés súlyossága csak a Bolyai Egyetem elvesztésé-
hez hasonlítható, és szöges ellentétben áll Márton Áron örökségével, a múlt, jelen és
jövő iránti felelősségvállalás eszméjével. Különösen súlyosnak tartjuk, hogy az intéz-
ményt a magyar közösség akaratának semmibe vételéről elhíresült Babeş-Bolyai Tu-
dományegyetembe akarják beolvasztani.
Tisztelettel kérjük Egyházunk vezetését, hogy bírálja fölül döntését, ne adja fel az
utolsó bástyát, ne keltsen elégedetlenséget és csalódottságot híveiben.

Csíkszereda-Kolozsvár, 2006. augusztus 7.

Ajtay Kincses Mária dr., Marosvásárhely


Bács Béla János, Csíkszereda
Csép Katalin dr., Marosvásárhely
Dudutz Gyöngyi, Marosvásárhely
Ferencz Csaba, Sepsiszentgyörgy
Ferenczes István, Csíkszereda
Fodor Imre, Marosvásárhely
Fülöp Gézáné Mária, Marosvásárhely
Gál Gyula dr., Makó
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 21

György Attila, Csíkszereda


Jeremiás Béla dr., Marosvásárhely
Kincses Imola, Marosvásárhely
Kovács Csaba, Csíkszereda
Kovács Lehel István dr., Kolozsvár
Macalik Arnold, Kolozsvár
Macalik Ernő, Kolozsvár
Márton Lajos, Marosvásárhely
Oláh-Gál Róbert dr., Csíkszereda
Pál-Antal Sándor dr., Marosvásárhely
Soós Szabó Klára dr., Csíkszereda
Süket Levente, Csíkszereda
Tiboldi Enikő, Csíkszereda
Toró T. Tibor, Temesvár
Váradi István dr., Farkaslaka

További aláírók:
Maria Mezei (New York), Pintér Zsolt (Nagybánya), Hudea Petra (Nagyvárad), Feke-
te A. Oszkár (Csíkszereda), Mészáros András tanár (Bicske, Kis-Magyarország), Nagy
Zsigmond (Gyergyóditró), Dr. Ráduly Ildikó (Marosvásárhely), Russu Tibor
(Csíkszentkirály), Szász Csaba dr. (Kolozsvár), Szász Gábor (Marosvásárhely), Márk Vin-
ce (Csíkszereda, Szék út, 148), Pirici Kornélia (Kálmánd 15 [Szatmár megye]), Mészáros
Hajnal (Gyergyóalfalu, Hargita megye), Berecz Balázs (Eger), Szikszai László (Csíksze-
reda), Barabás Róbert (Arad), Lőrincz Rozália (Csíkszereda), Szász Csaba
(Székelyudvarhely), Puskás Emese (Székelyudvarhely), Incze Elek (Kisbács), Puskás Im-
re (Székelyudvarhely), András Franciska (Csíkszereda), Tankó-Erdély Zsófia (Csíkszere-
da), Komoróczy Zsolt (Székelyudvarhely), Körtesi Sándor (Marosvásárhely), Zatykó Gyu-
la (Nagyvárad), Fodor Zoltán (Csíkvacsárcsi), Barabás János (Budapest), Katalin
Wabrosch (Tetzelgasse 27, 90403, Nürnberg, BRD), Győrffy Balázs (Nemesgörzsöny),
Brassai Csaba (Chicago), Illés Péter (Budapest), Lőrincz Zoltán (Székelyudvarhely),
Mátéfi-Tempfli Mária (Nagyvárad), Gálfi Éva (Székelyudvarhely), Gálfi Árpád
(Székelyudvarhely), Dudás Csaba (Marosvásárhely), Kulja (Nyíregyháza), Dudás
Csabáné Edith Jolán (Marosvásárhely), Esztegár (Bánhegyi) Klára (Marosvásárhelyről,
most Kanadában), Tank György (Nagyvárad), Gál Sándor (Nagyvárad), Gálfi Csaba
(Székelyudvarhely), Szekér Karl (Zürich), Zetkó Károly (Oroszlány), Borsos Lehel
(Gyergyóalfalu Csíkszereda), Macsek Zoltán (Bugyi, Magyarország), Gazda Klára (Sep-
siszentgyörgy, Hársfa sétány 1, 6. tömbház, 9), Hering József (Budapest), Katona
György (Debrecen, Hortobágy u. 5), Kiss Árpád (Piricse, Magyarország), Ferenczi Attila
(Nagyvárad), Balázs D. Attila (Nagyvárad), Tulit Attila (Sepsiszentgyörgy), Lengyel Károly
(Budapest), Ilyés Edith (Csíkszereda), Békés Enikő (H-1064-Budapest, Vörösmarty u.
59), Koncz Attila (Budapest), Szigethi Irma (Csíkszereda), Szekeres Attila (Budapest),
Maczó Ferenc (Budapest), Gagyi Éva (Etéd), Adorján Domokos (tengerész tiszt, unitári-
us, Dubai), Ciubotarasu Ágnes (Bákó), Horváth László (Csíkszereda Győr), Ferencz Le-
vente (New York), Járó Ildikó (Budapest), Kurutz Dániel (Berlin), Mihálydeák Antal
(Székelykeresztúr), Rozsnyai Tamás (Budapest Margitta), Józsa Levente
(Szilágysomlyó), Balogh András (USA), Bagoly Zsolt (Kolozsvár), Nemes Gabriella (Ma-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 21


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 22

22 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

rosvásárhely), Fazakas Csaba Károly (Marosvásárhely), Portörő István dr. (Budapest


Margitta), Biró András Imre (Csíkszereda), Szász Tibor (Kolozsvár), Daczó Katalin (Csík-
szereda), Király Jenő (Sepsiszentgyörgy), András Imre (Lövéte), Lénárd József (Pécs),
Kiss András (Kézdivásárhely), Kiss Emilia (Kézdivásárhely), Kiss Dénes
(Kézdivásárhely), Kiss Erika (Kézdivásárhely), Kiss Botond (Budapest), Nagy István
(Pécska), Simó Judith (Csíkszereda), Varga Csaba István (Sepsiszentgyörgy), Mandel
Zsolt (Csíkszereda), Bakó Csaba (Székelyudvarhely), Dr. Takács István (9400 Sopron,
Villa sor 21/b), Tóth János Tamás (Budapest Ferencváros), Oláh Róbert és Oláh Irén
(Marosvásárhely), Székely Róbert (Marosvásárhely), Moni Árpád (Gyergyószentmiklós),
Székely Lóránd (Marosvásárhely), Lőrincz Ilona (Székelyudvarhely), Szabó J. Álmos (Ko-
lozsvár), dr. Muzsnay Csaba (400275 Kolozsvár, Horea út 56-58/4), Muzsnay Éva (Ko-
lozsvár, Horea út 56-58/4), László Ferenc (Kolozsvár), László Csaba Ferenc (Kolozsvár),
Brassai Imre es Rozália (Amerika, Mishavaka), Csorvásy Réka (Marosvásárhely), Müller
Árpád és Borbála (Beszterce), Magyarosi László (Marosvásárhely), Müller Árpád-Nor-
bert (Beszterce), Müller Krisztina (Beszterce), Dobos József (Herend), Nyers István
(Jonen, Schweiz), Koffol Alfréd (Marosvásárhely), Mátéffy Szilvia, református
(Székelykeresztúr), Mátéffy Csaba (Székelykeresztúr), Almási Attila (Pécs), Szathmári Le-
vente Balázs (Szatmárnémeti), Szilveszter László Szilárd (Marosvásárhely), Pászthory
Domonkos (Budapest), Incze Imre (Csíkdelne), Bardócz Csaba (Felvinc), Dr. Mészöly
Pálné (Budapest), Incze András Lajos (Csíkszereda), Kórodi Zsolt (Csíkszereda), Imre
Zoltán (Los Angeles), Bónis Johanna (Marosvásárhely), Izsák Anikó (Marosvásárhely),
Nagy Géza (Pomáz, Jankovits u. 8), Skodacsek András (Budapest), Fodor Abony (New
York Csíkszereda), Kézdi Pál (Csíkszereda), Márton Zoltán-Csaba (Marosvásárhely),
Sebestyén Imre (Újvidék), Pungur József dr., (Edmonton, Kanada), Metz Éva (Mel-
bourne, Ausztrália), Apáthy László III (Englewood, FLorida USA), Boros Gabor (Montre-
al, Kanada), Bánhegyi Zoltán (Gyergyószentmiklós), Tóth J. Viktor (Toronto, Kanada),
Ferenczi Enikő (Sydney, Ausztrália), Dr. Vadas Gyula (7632 Pécs, Nagy Imre út 18), Biró
Antal (András Imre fia, Sopron Csíkszereda), Fábián Ferenc (Vancouver), Nagy Zoltán
(Montreal), Tamás János (Hamilton, Ontario Canada), Boros Béla István (Budapest
Sydney), Csata Ernő (Marosvásárhely), Dávid Szaniszla (Szeged, Magyarország), Ba-
logh Graubvogel Elek Béla (Kolozsvár, Gyár u. 1), Dr. Csapó I. József (Nagyvárad),
Sztojka Tamás (Kászon, Hargita megye), Gáspár Sándor (Marosvásárhely, Forradalom
u. 25, református), Császár Attila (Csíkrákos), Engel Csaba (Marosvásárhely), Csík
Huszák Gabriella (Gasilska 2, Ljubljana, Szlovénia), Ladányi Emese Kinga (Torda), Szá-
va Tibor dr. (Bécs), Csedő János (Csíkszereda, Kossuth Lajos u), Bodoni Endre (Maros-
vásárhely), Magyary Rozália (Budapest), Dávid János és neje Katalin (Csikszereda, Jég-
pálya negyed), Vörös László (Kecskemét), Szikszai László (Csíkszereda), Tőkés István
(Marosvásárhely), Tóthpál Tamás (Kolozsvár), Hajdú Mark Christian (Marosvásárhely),
Velencei András (Barót), Csorba Béla (Kolozsvár, Unirii tér 25/4), Borbély Imre (Temes-
vár, Ungureanu u.17), Székely Kornél A.D. (Budapest), Györffy Bengyel Istvánné (Buda-
pest), Szilágyi István (Nagyvárad), Németh Gergely (Győr), Dóczy Tamás (Marosvásár-
hely, 1 dec. 1918 bul. 76 szám), Szentkirályi Alexandra (Budapest), Tulit Éva Réka (Sep-
siszentgyörgy), Tulit Gyopár (Sepsiszentgyörgy), Keresztes Etele (Pécs), Szakács Si-
mon Ágota (Sepsiszentgyörgy), Dobai Sándor László (Szászrégen), Barabás Anna (Bu-
dapest), Együd Dániel (Bercel, Magyarország), Rapcsák Judit (Polgár), Tóth Károly An-
tal (Göteborg), Ráduly Levente (szül. Székelyudvarhely, él Budapest), Fábian Róbert (Bu-
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 23

dapest), Tóth Péter (Debrecen), Nagy András (Budapest), Szabó T. Attila, dr. biol. (Bala-
tonfüred), Jakabos Zoltán (Tata), Ferenczy Zsuzsa (Notting Hill, Melbourne), Ulveczki
Csaba (Debrecen), Fekete Károly (a belvárosi plébánia gondnoka, Arad), Ambrus Albert
Árpád (Gyergyócsomafalva), G. Szabó Klára (Budapest), Moni Gabriella
(Gyergyószentmiklós), Formanek Ferenc (Nyíregyháza), Dr. Lengyel Alfonz, RPA, régész
professzor (Sarasota, Florida), Vulkán L. Nimród (Marosvásárhely), Haramia András (Ma-
gyarország, Budapest 1051, Vigyázó Ferenc u. 4), Gődér Sándor (Nagyvárad), Dr. Maro-
si István (Tát), Kinda Rozália (Montreal, Kanada), Buzás László (Csíkszereda, Decembe-
ri forradalom u. 19), Szabó Jolán (1056 Budapest, Váci u 45), Török Károly
(Gyergyóalfalu), Dr. Toducz Endre (Marosvásárhely – Mikháza), Ilonczai Zsolt (Temes-
vár), Gnandt Albert (Nürtingen), Dr. Péter Mihály (Marosvásárhely), Dr. Makó Zoltán
(Csíkszereda), Oláh Róbert (Marosvásárhely), Oláh Irén (Marosvásárhely), Deáky And-
rás (Gyímesbükk), Korodi Andor (Marosvásárhely), Bálint Miklós (Békéscsaba, Belső-
Magyarország), Zsoldos János és felesége Adél (Fonyód, Magyarország), Sallai István
(Miskolc), Gergely Balázs (Kolozsvár), Tőkés Ferenc (Budapest), Lemák Rudolf (Hosszú-
mező), Jablonkay Gábor (Budapest), Bódis Károly (Toronto, Kanada), Botos László
(Groton NY, USA), Kiráy Kelli (Cleveland, USA), Botos Margaret (Groton NY, USA), id. Fo-
dor Tibor (Vancouver, Kanada), Janka Béla (New York), Janka Berta (New York), Baricz
Edit (Chicago), Sebestyén Alajos (Montreal, Kanada), Tanító Béla (református,
Satakunnankatu 19A 7, FIN-33210 Tampere, Finnország), Nagy Réka (Kolozsvár), Pén-
tek Imre (Kolozsvár), Bajkó Nándor (Mátészalka), Tuka Gábor (Oslo), Péter Péter
(Szekelyudvarhely), Pelle Lajos (Melbourne, Ausztrália), Szén Csilla (Siménfalva), Fridrik
Loránd (Pécska), Ágost Apor (Tápiószőlős), Kápolnai Hajnal (Budapest), Salamon Ist-
ván (Sydney), Kiss Ferencz (Marosvásárhely), Schwertner Ágnes (Lugos), Virágh Károly
András (Kolozsvár), Szén Sándor (Siménfalva), Dosa Piroska (Csíkszereda), Fazakas Já-
nos (Marosvásárhely), Szűcs Lóránd Gyula (Siófok), Páll Tibor (Csíkszereda), Plesa Vass
Magda (Kolozsvár), Boca Edit (Kolozsvár), Macsek Ida (Kolozsvár), Tamás Irén (Kolozs-
vár), Makkai József (Kolozsvár), Gazda Zoltán (Sepsiszentgyörgy), Kovács Alfréd Béla
(Nagyvárad), Erőss Péter (Pusztina – Sepsiszentgyörgy), Dr. Csiby Károly (Hargitafürdő),
Kovács Mária (Csíkszereda), Borsos Géza József (Gyergyócsomafalva), Bugja Rita
(Braunschweig), Dr. Nagy Attila (Braunschweig, Németország), Bartis Erika
(Csíkszentkirály), Vicei Károly (Zenta), Egei Márton (Szekelyudvarhely), Sándor István
Bertalan (Nagyvárad), Istók Lajos (Székelyudvarhely), Magyari-Máté Gyula (Ottawa, Ka-
nada), Gurzó K. Enikő (Temesvár), Richter Zsófia (Finnorszag), Mtz Rita (Temesvár),
Hatvany Béla Csaba dr. (Baden-Württemberg, Németország), Dr. Kontur László (Buda-
pest), Nagy Mária (Adelaide), Tatár Zoltán (Kolozsvár, Scortarilor 38/18), Tatár Éva (Ko-
lozsvár, Scortarilor 38/18), Murádin Ernőné, sz. Mosonyi Ilona (Kolozsvár, Scortarilor
38/18), Bokodi Ildikó, szül. Tatár (Magyarország, 2721 Pilis, Toldi M. u. 3), Szalayné Var-
ga Eleonóra (1147 Budapest, Gyarmat u. 101/b), Szalay Lajos (Budapest), Bartha Má-
ria (Kolozsvár), Ágoston Tibor (4030 Debrecen, Mikepércsi út 59. I/8), id. Fodor Tibor
(Vancouver, Kanada), Kozma Ferencz (Székelyudvarhely), Csiszer Lóránt (Csíkszereda),
Kántor Katalin (Gyergyóditró), Török Éva Cecília (Szatmárnémeti), Pánczél Sándor (Érd),
Aldobolyi E. Judit nyugdíjas (Kanada), dr. Sági Károlyné (8200 Veszprém, Tulipán u. 13),
Árvai Pál (4032, Debrecen, Károlyi M. u. 3), Choma Krisztina (4032, Debrecen, Károlyi
M. u. 3), Esztány Zsolt (Csíkszereda), Hegedüs Pál (Budapest, Berend u. 15), Mohay
Márta (Bp, 1132 Váci út 34), Bencze Tibor (Csíkszereda), Hegedüsné Pálfi Csilla (1035

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 24

24 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

Budapest, III. Berend u. 15), Mondok Imre Károly (Tapolca), Mondok Imre Károlyné (Ta-
polca), prof. Béla Lipták (84 Old N. Stamford Rd, Stamford CT 06905, USA), Péterfi Pi-
roska (Kászon, Hargita megye), Forró Aranka (Ravazd), Forró Attila (Ravazd), Barra Bo-
tond Szabolcs (Szilágycseh), Dácz Szidónia (Kolozsvár), Balázs Erzsebet (Kászonújfalu,
Hargita megye), Kotró Erzsébet (Kászon), Vincze Gábor (6772 Deszk, Tisza u. 5),
Patrubány Miklós (Kolozsvár), Orbán Mária (Nagyvárad), Orbán Kinga (Nagyvárad),
Gazda József (református, de az ügy fontosságáért, Kovászna, Petőfi u. 59), dr. Tóth Má-
té (Yorkshire, Anglia), Károlyi László (Fót), Tomek Béla (Szabadka), Huszár Norbert
(Nagyvárad), Major Zalán (Farkaslaka), Major Magda (Farkaslaka), Cserei Anna-Paula
(Houston, USA), Mákos Károly (1510 Stratfield Rd., Fairfield Ct., 06825 USA), Kadár Ist-
ván, építészmérnök (139 El Condor Ct. San Rafael, California 94903), Márton Lajos író
(24 Dixington Cres. Apt.205. Toronto, Ont. M9p2K5 Kanada), Márton Géza kultúrmér-
nök (Toronto, Ont. Kanada), Potyodi Győző (Budapest), Szekeres László (Ausztrália), Dr.
Leveles László (Százhalombatta), Galántai Ambrus (Dunakeszi), Madár Klára
(Csíkmenaság, Hargita megye), Virág Mária (Csíkszereda), Virág István (Csíkszereda),
Dr. med. Rádely Géza (Deutschland), Lauringer Tamás (Budapest), Fodor Zsuzsa (Van-
couver, Kanada), Rozsnyai László (Budapest), Pinti Ferenc (Kászon, Hargita megye), Dr.
Szitányi György (Gödöllő-Máriabesnyő), Korodi Zsuzsa (Csíkszereda).

A nyílt levélre egyházi részről egyedül Darvas-Kozma József csíkszeredai plébá-


nos reagált. Ő az, aki – 2001 és 2003 között – Makovecz Imre tervezte Milleniumi
templomot építtetett Csíkszeredában17, és 2006. november 30-án részt vett a Köztár-
sasági Elnöki Hivatal által a „Határon túli magyarság a 21. században. Identitás-meg-
őrzés tömbben és szórványban” címmel rendezett konferencián.18 Egyházi karrierjé-
nek felfelé ívelése gyakorlatilag Jakubinyi György érseki kinevezése után kezdődött.19
A neve Erdélyben összefügg a Cursillo20 és a Mária Légió21 katolikus lelkiségi moz-

17 A templom szentelési ünnepsége 2003. október 18-án volt. Lásd Hargita Népe 2003. október 20. hétfő, XV. Évf. 243. szám.
Ezen alkalommal a plébános, többek között, Verestóy Attila RMDSZ-es szenátort is kitüntette, miközben azt állítja, hogy sem-
milyen kapcsolata nincs vele. A kitüntetettek listáját nem kaptam meg tőle.
18 Lásd http://www.keh.hu/keh/htm_konferencia/2006_november_30/20061128meghivottak.html. A honlapon megjelenített
életrajz szerint: „Darvas-Kozma József Csíkszentsimonban született 1950-ben. A gyulafehérvári Római Katolikus Hittudomá-
nyi Főiskolán licenciátusi oklevelet szerzett lelkipásztori teológiából [ennek a kitételnek csupán az a szépséghibája, hogy ak-
kor nem lehetett, mint ahogy ma sem lehet teológiai szaklicenciátust szerezni Gyulafehérváron], 1977-ben szentelték pap-
pá. 2000 óta a csíkszeredai Főplébánia plébánosa. 1986-tól a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség Szórvány Bizottsá-
gának tagja; Szórványpasztoráció címmel tanulmányt írt és előadássorozatot tartott az egyházmegyében. 1996 óta a Gyula-
fehérvári Római Katolikus Érsekség Papi Szenátusának tagja, a Szórvány Bizottság titkára. 2000 és 2005 között a Krisztus
Világossága katolikus folyóirat szerkesztőségi tagja. 1990-től hazai és külföldi lapokban publikál, több könyve is megjelent.”
19 Az érsekség honlapján gyakorlatilag csak az ő elmélkedései találhatók. Lásd http://www.hhrf.org/gyrke/
homilia/archivum.htm.
20 Lásd http://cursillo.uw.hu.
21 Galgóczi Rudolf, zselízi esperes-plébános szerint, „a Mária Légió azoknak a katolikusoknak a közössége, akik az Egyház jó-
váhagyásával és a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz hatalmas vezetése alatt részt akarnak vállalni abban a szellemi harcban,
amelyet az Egyház minden időkben e világ gonosz erőivel szemben folytat. Az alapítója Frank Duff, egy lelkes ír férfiú mint-
egy 40 évvel megelőzte a laikus mozgalmak korát, amikor 1921-ben megalapította a Mária Légiót. Később mint laikus meg-
figyelő részt vett a II. Vatikáni Zsinaton, amelynek kezdetén XXIII. János pápa ablakot nyitott a világra. A Mária Légió ugyan-
ezt teszi Szentlélek vezetésével, Mária anyai gondoskodásával, szorosan együttműködve az Egyház papságával. Nem hiába
terjedt el a vélemény, hogy a Mária Légió a papok meghosszabbított karjaként működik.” (http://www.pazmaneum.com/
Istenanya%20harcosai.htm). Lásd még http://www.nagyboldogasszony.plebania.net/maria.php.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 25

galmakkal, amelyek – többek között – a társadalomnak a keresztény szellemre törté-


nő (át)nevelését célozzák meg. Ezek a gyakorlatban, az egyházi hierarchia feltétlen
tiszteletének a fenntartásával, az infantilizált laikusok révén szorgalmazzák a társada-
lomnak a katolikus erkölcsi tanítás alapján történő megszervezését és működtetését,
ami természetszerűen az államegyházi rendszerben való gondolkodást is jelenti. En-
nek legbeszédesebb példája az a 2004-es, a történelmi egyházak szórványplébáni-
áinak és filiáinak pénzügyi támogatására vonatkozó törvénytervezet, amelyet Darvas-
Kozma József kezdeményezésére Becsek Garda Dezső és Verestóy Attila nyújtott be
a román Parlament állandó bürójához.22 Nem véletlen tehát, hogy Darvas-Kozma Jó-
zsef kapcsolódik a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomhoz. Ugyanak-
kor megtaláljuk az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma Egyházi Szaktestüle-
tében is.

Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános véleménye az ügyről:

Tisztelt Aláírásgyűjtők!
A Gyulafehérvári Főegyházmegye főpásztora, Dr. Jakubinyi György érsek, fontos dön-
tések előtt mindig kikéri a Tanácsadó Testület véleményét, megnézi az Egyházi Tör-
vénykönyv kánonjait, és jogtanácsosokkal is egyeztet.
Már néhány éve vajúdik a Teológiánk és a Babeş-Bolyai TE csatlakozásának
ügye. Érsek atyánk legutóbb kikérte a Vatikán Nevelési Kongregációját vezető Z.
Grocholewski bíboros véleményét is. Mivel a bíboros úr is jónak ítélte meg a csatlako-
zás lehetőségét, azután került sor a párbeszédre. Egy biztos, hogy Érsek atyánk a Teo-
lógiánk függetlenségét nem fogja feladni!!!
Itt megemlíteném, hogy Főegyházmegyénkben 35 olyan szórványplébánia van,
ahol az évi bevétel 50 millió régi lej alatt van! 25 olyan plébánia van, ahol az évi bevé-
tel nem haladja meg a 80 millió régi lej összeget. Egy irodát fenntartani ma havi 8-10
millió lejbe kerül. 60 plébánia élete nem rózsás, azokat támogatni kell.
Mi, római katolikus magyarok (a gyulafehérvári főegyházmegyében 361.000 +
40.000 roma) a román állam adófizető polgárai vagyunk. Miért ne vegyük igénybe az
állam biztosította lehetőségeket egyszerűen azért, hogy élni tudjunk és életterünk le-
gyen!
Nincsen veszély, nem veszít Teológiánk az önállóságából, sőt előnyös a csatlako-
zás. Néhány éve a csatlakozás híve vagyok. Főpásztorunk és helynöke világosan fo-
galmaztak. Nem szellemi-lelki-jogi feladásról van szó, hanem anyagi támogatásról. Né-
hány pesszimista, festi a „feketét” a falra. Ezek olyanok, mint az együgyű hajadon, aki
a születés hallatán a koporsóra gondolt, és sírni kezdett.
Végre nálunk is történik valami!
Nem különös, hogy a gyulafehérvári Teológia Rektora és tanári kara nem ijede-
zik, nem nyilatkozik, hanem hallgat? Ha valakit szorít a cipő, arról neki kell szólnia. Itt
nincsen szó a szorításról.
Ha a nagy múltú Intézmény Rektorátusa is jónak látja a csatlakozást, és ez nem
felszámolás, akkor pedig mi a baj? Kinek vagy kiknek fáj? Hát akkor kik állnak a nagy

22 Lásd Gyergyói Kisújság 20. (541) szám, 2004. május 13-19.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 26

26 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

féltés vagy ijesztgetés mögött? A baj gyökere, hogy kevés a dolgos és sok a kritikus.
Befejezésül annyit, hogy a dolgokra van némi rálátásom, mivel a Papi Szenátus-
nak, a Gazdasági Bizottságnak tagja vagyok, és a Szórványbizottságnak titkára.
Ha valaki féltő szeretettel van Egyházunk iránt, akkor én is. 19 évet és három he-
tet dolgoztam szórványplébánián. Ott nem siránkoztam, és nem agitáltam főpászto-
rom ellen, hanem dolgoztam és dolgozok.
Fantom veszély ellen aláírást gyűjteni, kellő tájékozódás nélkül véleményt nyilvá-
nítani –főként ha ezt még nem is kérték – értelmetlen.
Darvas-Kozma József plébános, Csíkszereda.

Ferences István költő, a kortárs romániai magyar irodalom egyik


kiemelkedő alakja, a „Székelyföld” című kulturális folyóirat alapítója és
főszerkesztője, egy csíkszeredai internetes levelező fórumon,
a következő írással reagált a plébános „kioktató” levelére:

Tisztelt Darvas-Kozma József plébános Úr!

Mint egyike a nyílt levél aláíróinak, úgy érzem válaszolnom kell véleményére, egy olyan
ember megnyilatkozására az ügyben, akinek szavaira mindig is kiemelten figyeltem és
figyelek, mérvadónak tartok.
Tudom, hogy gyarló ember vagyok, nem vagyok birtokosa az egyetlen és kizáró-
lagos igazságnak, hogy nem birtoklom a tévedhetetlenség nimbuszát. Csupán egyi-
ke vagyok a másfélmillió erdélyi magyarnak, aki megpróbál felelősen gondolkodni, s
amennyire erejéből és tehetségéből futja, tenni is valamit ezért a közösségért. Mint
ilyennek viszont alapvető emberi jogom van ahhoz – vagy, ha úgy tetszik, római kato-
likus hívői jogom is –, hogy véleményem legyen a bőrünket égető dolgokról, és ezt a
véleményt nyilvánosan ki is mondjam.
Én aláírtam egy nyílt levelet, amelynek a tartalmával egyetértek. Ez a levél nem
minősít, nem oktat ki senkit, nem söpör le fél kézzel az asztalról senkit, csupán az ag-
gódásnak ad hangot. Éppen ezért kikérem magamnak (csakis magamnak), hogy
„együgyű hajadonhoz” hasonlítsanak, illetve „fantom veszélyt” látó, valamint a „kevés
a dolgos és sok a kritikus bajgyökerek” okozóinak a kategóriájába minősítsenek.
Még akkor sem, ha nem vagyok birtokában a „kellő tájékozódásnak”, ugyanis hi-
tem szerint egy ilyen ügy nemcsak a Főegyházmegye Tanácsadó Testületének, nem-
csak a Gazdasági Bizottságnak, Szórványbizottságnak, a Papi Szenátusnak, a Teoló-
gia Rektorátusának és tanári karának, a papságnak, stb.-nek a „kizárólagos igazsá-
got” kimondó, megfellebbezhetetlen joga és hatalma, hanem a főegyházmegye vala-
mennyi adó-, és kepefizető hívőjének is ügye. Hitem szerint. Bár lehet, hogy tévedek...
De abban egészen bizonyosan nem tévedek, hogy 16 évvel a rendszerváltás után
sincs ÁLLAMI MAGYAR EGYETEMÜNK, de még az önálló magyar szakok létrehozá-
sának megakadályozásáért is mindent megtesz a nagy blöff nevében, a nevezetes
multikulturálizmus „ideológiáját hirdető”, Andrei Marga vezette kolozsvári egyetemnek
a többségi szavazógéppel vezető szenátusa. (Igen: ez a „multikulturálizmus” kísérte-
tiesen emlékeztet a „nemzetközivé lesz holnapra a világ”, meg a proletár internaciona-
lizmus kommunista maszlagjaira.) És nincs visszaszolgáltatott Batthyaneum, és még
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 27

ezeregy dolog, amihez jogunk lenne... De a Teológia beolvadásával lesz még egy
„multikulturálisabb”, egy még „európaibb” kolozsvári egyeteme a román államnak, az
Andrei Marga féle vallásfilozófiának!
Deák Ferenc híres mondása jut ilyenkor eszembe, bár nem idézem szó szerint,
de a lényege: amit erőszakkal, jogtiprással elvesznek, azt vissza lehet szerezni, de
amiről önként mondunk le, azt soha többé vissza nem kapjuk. A teológia ügyében pe-
dig az anyagiak sem hatnak meg, az érvek és körülmények sem (még Z.
Grocholewski bíboros sem, akit szintén anya szült, mint bármelyik papot, akár csak
Önt, vagy engem, gyarló halandót), amit bizonyára Önök jobban ismernek. Még azt is
megértem, hogy ezek miatt tényleg be kell tagozódni az állami oktatásba. De kérem
tisztelettel: nem lehetett volna a valamit valamiért elvét végig gondolni? Vagyis: Teoló-
giánk a Babeş-Bolyai egyik tagozata lesz, de csak akkor, ha létrehozzák (bár) AZ
ÖNÁLLÓ MAGYAR KAROKAT!
Ha legalább ennyit nem kaphatunk, akkor nem hat meg semmiféle gazdasági
érv, addig kimondom kételyeimet, elmondom véleményemet. Ha ezt nem tehetem és
nem tehetjük – akár többed magammal is, akkor mire vagyunk jók az egyháznak, a
Főegyházmegyének? Hogy négy évente a körlevelek biztatásra elmenjünk szavazni
(és nem választani), „választani bölcs honatyát”?
Tisztelettel: Ferenczes István.

U. i.: Jó néhány pappal beszéltem erről az ügyről, jó néhányan egyet értenek a


nyílt levél aláíróival, de az egyházi törvények, a nagyon szigorú belső hierarchia, etikai
szabályok értelmében nem vállalhatják az ellentmondást, a nyilvánosságot. És ez így
is van a Rendjén! Civilként (!) – a beleszólás jogát sem vindikálva az egyház bel-
ügyeibe(!), ezért tartottam szükségesnek a nyílt levél aláírásával kifejezni személyes
véleményemet az „ügyről”.

Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános véleménye még egy másik


személyt is levélírásra késztetett.

Kedves Darvas-Kozma József atya!

(Levelemet azelőtt írtam, mielőtt a Gyulafehérvári Érsekség Sajtóirodájának hivata-


los tájékoztatóját olvastam. A levelemben foglaltakat ennek ismeretében is fenntartom.)

Életem első nyílt levelét írom, vallomásnak vagy nyilvános gyónásnak tekintheti sorai-
mat.
Augusztus 15-én, az esti szentmise után olvastam levelét az interneten, ez indít ar-
ra, hogy leírjam gondolataimat.
Két-három hete hallottam először a Teológia és a Babeş-Bolyai TE egyesítésének
híréről. Nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy tenni kellene valamit ennek meg-
akadályozására, de természetesen, mint életemben már annyiszor, semmit nem tet-
tem. Tehetetlenségem tudatát ismételten megerősítő rossz érzésem azonban nem
múlt el. Úgy gondoltam, hogy „csak” imádkozhatom ennek bekövetkezése ellen, mint

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 28

28 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

elemi csapások esetén. Ezek után mint kisebb csodát fogadtam az elém tett tiltakozó
nyilatkozatot. Vannak hát bátrabb, gondolataik megvalósítására képes emberek, akik-
hez csatlakozni lehet. És aláírtam a levelet. Egy pillanatig sem kételkedtem abban,
hogy egyházi vezetőink nem meggondoltan cselekszenek, ha valamit javasolnak vagy
valamiben döntenek. Arra gondoltam, hogy előfordulhat – amint már láttuk a mi vi-
szonylag rövid életünkben is, hogy valamiféle kényszer alatt cselekszenek, ez esetben
az anyagiak hiányának kényszere alatt.
Csak két marosvásárhelyi példát említek, amikor mi hívek és e város lakói kiáll-
hattunk volna a kényszer ellen:
1. Az 1971-es városrendezéskor lebontásra került városunk főterén a ferences
rend barokk temploma – aminek ma csak a tornya áll – és kolostora. Ha akkor véle-
ményünk kimondásával, élőlánccal, vagy bármilyen más tiltakozó akcióval a tárgyaló
egyházi vezetők mellé állunk, talán ma is állna a templom és a kolostor, sokkal szebb
és egységesebb lenne városunk képe, a színház máshova helyezésével kitágult vol-
na a város centruma, és nem utolsó sorban, az elmúlt napokban talán nem hagyták
volna el városunkat a ferences rend utolsó tagjai.
2. A szemünk láttára az egyetemi tanári kar és rektora „nem ijedezett és nem nyi-
latkozott” (vagy, ha igen, mi nem hallottuk meg), és mi városlakók sem tiltakoztunk,
nem léptek, léptünk éhségsztrájkba – szép lassan elsorvasztották a magyarnak indult
orvosi egyetemen a magyar nyelvű oktatást, a gyógyszerészeti kart meg is szüntették.
Hála a Jó Istennek, végre megjött a rendszerváltás, és a bátrabbak megkezdhették a
harcot a magyar tagozat felállításáért. Ez sem járt eddig sikerrel, a hajdani egyetemet
pedig már soha nem lehet visszaállítani.
Jelenkori történelmünk tragikus esetéről is tudunk, amikor egyetemi tanárok ön-
gyilkosok lettek az egyesítés után – és nem előtte.
Tökéletesen igaza van a Plébános Úrnak, amikor azt mondja, hogy az adófizető
állampolgárságunk jogán igényelhetjük az állami támogatás biztosítását. Ez érvényes
mind a szórvány gyülekezetek, mind az egyházi intézmények, ez esetben a Teológia
finanszírozására. Ez a megmaradás útja!
„A nagy féltés és ijesztgetés mögött” nem KIK állnak, hanem MI áll. Évszázados
történelmi tapasztalatunk áll, valóban a FÉLTÉS, mert amit egyszer feladtunk, amiről
mi magunk lemondtunk, azt többé vissza nem kapjuk soha. Ez teszi, hogy különösebb
„tájékozódás nélkül véleményt nyilvánítani főként, ha ezt nem is kérték” mégis me-
rünk. Bátorkodunk kérdezetlenül megszólalni.
Ön úgy fogalmazott: „Végre nálunk is történik valami!” én azt mondom végre tör-
ténjék nálunk is valami, harcoljuk ki közösen egyházi iskoláink, papneveldénk fenntar-
tását, hagyományaink, a történelmi múlt megőrzését. Nem szabad feladni! Erre min-
dig jó és illő példának tekinthetjük a vatikáni hagyományőrzést.
Atyám, Ön jól ismeri népét, biztos igaza van: „A baj gyökere, hogy kevés a dol-
gos és sok a kritikus”. Én csak minden hátsó szándék nélküli, egyenes vallomásként
írtam le gondolataimat, ha ezzel vétkeztem az engedelmesség parancsa ellen, sajná-
lom, bánom bűnömet és feloldozását kérem.
Tisztelettel híve Fülöp Mária, született Kozma.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 29

Az Aláírásgyűjtésről a Krónika is beszámolt.

Aláírásgyűjtés az önállóságért23

A katolikus hittudományi főiskola beolvadása ellen indítottak akciót a hívek. Alá-


írásgyűjtésbe fogott a Bolyai Kezdeményező Bizottság, hogy a gyulafehérvári katoli-
kus papnevelde ne tagozódjék be a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetembe.

A nyílt levelet az Erdély.ma internetes hírportál tette közzé, tegnap estig közel kétszá-
zan csatlakoztak a felhíváshoz. Amint arról lapunkban beszámoltunk, az érsekség és
a papnevelde tárgyalásokat folytat a kolozsvári egyetemmel arról, hogy a teológia –
az egyházi felügyelet tiszteletben tartása mellett – az állami tanintézet részévé váljék.
„Mi, romániai magyar katolikusok megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a papjain-
kat képző Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Inté-
zet elsősorban anyagi okok miatt beolvadni készül a Babeş–Bolyai Tudományegye-
tembe” – áll a közzétett dokumentumban. Az aláírók idézik Márton Áronnak, Erdély
nagy püspökének a levelét, amelyet 1948-ban írt a Magyar Népi Szövetségnek, miu-
tán szóba került a felekezeti oktatásnak az állami rendszerbe történő beolvasztása.
Levelében Márton Áron az önálló egyházi iskolarendszer mellett teszi le a garast. A
nyílt levél szerint az erdélyi római katolikus hívek soha nem fognak belenyugodni ab-
ba, hogy „a bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közössé-
günk anyagi áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most ön-
ként feladja függetlenségét, mikor a megoldás más útjait kereshetné”. Az aláírók úgy
látják, a lépés súlyossága csak a Bolyai Egyetem elvesztéséhez hasonlítható, és szö-
ges ellentétben áll Márton Áron örökségével. „Különösen súlyosnak tartjuk, hogy az
intézményt a magyar közösség akaratának semmibevételéről elhíresült Babeş–Bolyai
Tudományegyetembe akarják beolvasztani” – áll a nyílt levélben, majd az aláírók arra
kérik az egyház vezetését, bírálja fölül döntését. Kérdésünkre Potyó Ferenc, a főegy-
házmegye általános érseki helynöke elmondta: az egyházi vezetés mindenkor kész-
séggel meghallgatja és megfontolja a hívek kérését, de a nyomásgyakorlás semmi-
lyen eszközét nem tartják helyénvalónak. Potyó különösen furcsának találta a protes-
táns egyházak részéről érkezett tiltakozásokat. „Engedtessék meg nekünk, hogy a sa-
ját intézményeink működtetésének módjáról mi magunk döntsünk” – hangsúlyozta,
hozzátéve, egyelőre csak tárgyalások folynak az egyetemmel, az integráció pontos fel-
tételeit csak ezután rögzítik. Elmondta, a tárgyalások megkezdését széles körű kon-
szenzus előzte meg, a négy erdélyi egyházmegye püspöke jóváhagyását adta az el-
képzelésre, és a teológia tanári kara is beleegyezett. Ami a Márton Áronnal való pél-
dálózást illeti, Potyó Ferenc leszögezte: egészen más az egyház helyzete ma, mint 60
évvel ezelőtt. „Az aggodalmak érthetők, de egyesek máris dideregnek, holott még
nincs is hideg – mondta a helynök, a tiltakozások alaptalanságára utalva. – Nem tud-
juk, milyen lesz a helyzet, ha esetleg sikerül egyezségre jutni az egyetemmel. Az vi-
szont biztos, hogy szükség esetén bármikor vissza lehet állítani az eredeti állapotot.”
(Lukács János)

23 Krónika 2006. 08. 10.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 29


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 30

30 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

Egy héttel az Új Ember-ben megjelent cikk után tisztázódott, hogy a 2006. au-
gusztus 6-i szám tudósítása csakis valami „szerencsétlen” szerkesztőségi félreértés
folytán kerülhetett a lapba. Az augusztus 13-i számban (LXII. évf. 32, 3026) ugyanis
egy „tájékozott” olvasó máris helyesbített, és „Az Olvasó írja” rovatban „helyreigazí-
totta” a korábbi pontatlanságokat és tévedéseket.

A gyulafehérvári szemináriumról

Az Új Ember idei augusztus 6-i számában érdekes tudósítást olvashattunk Anyagi


okokból megszűnik a gyulafehérvári papnevelde önállósága címmel. A rövid cikk
Jakubinyi György érsek úrnak – a Nevelési Kongregáció prefektusa, Zenon Grocho-
lewski bíboros korábbi kolozsvári megbeszélései alapján hozott – döntését, miszerint
a szemináriumban folyó hittudományi képzés szervezetileg csatlakozik a kolozsvári
Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Hittudományi Karához, furcsa szín-
ben tünteti fel. A közölt háttér-információk részben pontatlanok, illetve tévesek, rész-
ben pedig hiányoznak olyan tények, amelyek ennek a döntésnek a konkrét értékelé-
sében segítséget nyújthatnak.
Mindenekelőtt nem a papnevelő intézet válik állami intézménnyé, hanem az utób-
bi években – a magyarországi helyzethez hasonlóan – Romániában is bizonyos mér-
tékig megkülönböztették a szemináriumok nevelési részlegét és funkcióját (papnevelő
intézet), valamint a hittudományi felsőoktatási funkciót (hittudományi főiskola). Már a
gyulafehérvári főegyházmegye 2000-ben tartott zsinata is (dokumentumainak kiadása:
Zsinati könyv, Kolozsvár 2001) külön szól a Hittudományi Főiskoláról (201, 210, 270,
274. oldal) és a Szemináriumról. Szorgalmazza a Hittudományi Főiskola szorosabb
együttműködését más felekezetű hittudományi felsőoktatási intézményekkel is.
A Gyulafehérvári Szeminárium nem az ezerévesnek mondott gyulafehérvári káp-
talani iskola jogutódja. Az Erdélyi Fejedelemség időszakának nagy része alatt – az oly-
kor jelentkező bizonyos fokú vallási türelem ellenére – a katolikusoknak Erdélyben az
állam megtiltotta, hogy püspökük legyen. Így azután természetesen szeminárium sem
létesülhetett a török idők vége előtt. A Gyulafehérvári Szeminárium alapításának 250.
évfordulóját nem régen ünnepelték. Ebből az alkalomból ünnepi kötet is megjelent.
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen a rendszerváltozás után négy
hittudományi kar alakult, mégpedig ortodox, görög katolikus (e kettő román oktatási
nyelvvel), valamint protestáns és római katolikus (e kettő magyar oktatási nyelvvel). E
megoldás európai viszonylatban egyedülálló és sajátos párbeszédet tesz lehetővé a
különböző felekezetek között. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a romániai „teológiai
fakultások” jellege és létrejöttének módja összefüggésben áll az ortodox hagyományú
államok felsőoktatási tradíciójával és szemléletével. Ez azt jelenti, hogy például a ka-
tolikus „hittudományi karok” nem a Szentszékkel kötött egyezmény révén jöttek létre,
vagy nyerték el jelenlegi jogállásukat, hanem az állami egyetem vezetősége és a he-
lyi egyházi hatóságok megállapodása alapján. Mivel a katolikus egyházban olyan te-
ológiai kart, amely a pápa nevében adna ki akadémiai fokozatokat (például licenciá-
tust, doktorátust), csak az Apostoli Szentszék alapíthat, ezeknek az intézményeknek
a fokozatait az adott állam ismeri el, egyházilag viszont a vallási tudományok felsőfo-
kú intézményeinek számítanak. Amennyiben tantervük ezt lehetővé teszi, hittanárkép-
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 31

ző fakultásként működnek, de lehet olyan részlegük, szakjuk is, amely a lelkipásztorok


képzését látja el. Természetesen mindez akkor fogadható el az egyház számára, ha a
helyi főpásztor rendelkezik a szükséges jogosítványokkal, a képzés tartalmának és az
oktatók személyének meghatározására. Ebben a tekintetben a kolozsvári fakultások
helyzete megfelelőnek látszik, hiszen alapításukban és irányításukban az illetékes
püspököknek ilyen szerepe volt és van. Ettől függetlenül mindig kérdés lehet az, hogy
a folytonosan változó állami szabályozás mennyire lehet káros hatással a hittudomá-
nyi képzés működésére. Nyilván nagyban függ ez attól, hogy mennyire szekularizált
egy társadalom, és mennyire egyértelműek a jogi garanciák. Németországban és
Ausztriában például a leendő papok állami egyetemek teológiai karain végzik tanul-
mányaikat, ám az a kollégium vagy nevelőintézet, ahol laknak és a papságra készül-
nek, ettől különböző, tisztán egyházi intézmény (szeminárium). Ahol az állam és az
egyház elválasztása olyan erőteljes, hogy állami egyetemen felekezeti hittudományi
kar nem működhet, egyházi alapítású, egyházi fokozatokat is kiadó teológiai karok
működnek katolikus egyetemek keretében, vagy önálló intézmények gyanánt, így pél-
dául az Egyesült Államokban, Franciaországban, Dél-Európa országaiban vagy Ma-
gyarországon. Az ilyen típusú országokban a hittudományi diplomák állami elismeré-
sét általában állami akkreditációhoz kötik, vagy külön egyezményben rendelkeznek
róla, mint Olaszországban. Bizonyos mértékig tehát a diploma állami elismerése ked-
véért még a tisztán egyházi intézményben folyó hittudományi oktatás számára is több
helyütt elfogadnak egyes állami kritériumokat.
A kolozsvári egyetem Római Katolikus Hittudományi Karán, mely egyházilag tör-
vényesen működő és jelentős hittanárképzést végző intézmény, hosszú évek óta ma-
gyarországi teológusok is oktatnak, így Fodor György professzor, a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem jelenlegi rektora, valamint Gaál Endre professzor, az esztergomi
Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző rektora. Mindketten jelentős fáradozást vál-
laltak azért, hogy a kolozsvári katolikus hittudományi oktatás színvonala megszilár-
duljon.
A Babeş-Bolyai egyetem Görög Katolikus Hittudományi Kara ugyanolyan jellegű,
mint a Római Katolikus Kar, tehát alapításában nem a Szentszék, hanem a helyi gö-
rög katolikus püspökök játszottak szerepet. Az erdélyi görög katolikus szemináriumok
oktatási részlegeit (hittudományi főiskoláikat) már a korábbi években csatolták kihe-
lyezett szekció gyanánt az említett Görög Katolikus Hittudományi Karhoz.
Természetesen mind a görög, mind a latin szertartású kispapok továbbra is saját
szemináriumukban laknak és ugyanott is tanulnak, tehát nem kell Kolozsvárra költöz-
niük. Az eddigi tapasztalatok a görög katolikus egyházmegyék számára, de a hittanár-
képzés területén a latin szertartású katolikus magyarság számára is kedvezőek voltak.
Amikor a Babeş-Bolyai Tudományegyetem minden karának szakfolyóirata indult (ter-
mészetesen szintén az egyetem költségén), akkor a Római Katolikus Hittudományi
Kar is megindította a maga magyar nyelvű tudományos folyóiratát. A Gyulafehérvári
Hittudományi Főiskolának ezzel körülbelül egyidejűleg szintén indult egy teológiai fo-
lyóirata. Megjegyzendő, hogy a szerzők, illetve a kolozsvári és a gyulafehérvári teoló-
giai oktatók személye nem kis részben azonos. Ezért többen remélik, hogy az új szer-
kezeti változások erősíteni fogják az erdélyi magyar katolikus teológiai képzést és tu-
dományos életet, valamint javára szolgálnak a kulturális és ökumenikus párbeszéd-
nek is. (Árkosi Tóth Bálint)

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 31


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 32

Mivel az ügy az érsekség számára is kezdett kínossá válni, az érsek pedig nem
akart nyilatkozni, a helyzetet egy hivatalos tájékoztató közzétételével igyekeztek meg-
oldani.

Hivatalos tájékoztató a Hittudományi Főiskola helyzetéről24

Az utóbbi idők sajtótermékeiben nagy teret kapott a Gyulafehérvári Hittudományi Fő-


iskolának a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemhez való csatlakozási kérdése.
Még csak kapcsolatfelvételről beszélhetünk, ezután következne az érdemi tárgyalás,
aminek célja olyan előnyök szerzése főiskolánk részére, amelyek létében és a képzett-
ség minőségében is előbbre lépést jelentenének. Ennek ellenére egyházon kívüli mé-
diák olyan látszatot igyekeznek kelteni, mintha a Gyulafehérvári Hittudományi Főisko-
la feladná önállóságát és egy számára teljesen hátrányos helyzetet vállalna fel. A sok-
féle hivatkozás és csúsztatás, illetve nem utolsósorban az aláírásgyűjtés egyértelmű-
en igazolja, hogy nem a mi érdekeinket szolgálják. Azt is egyértelművé szeretnénk ten-
ni, hogy az újságírók által teremtett ellentmondásos helyzet semmiképpen sem áll
fenn a Hittudományi Főiskolánk ügyintézése kapcsán. A Hittudományi Kar esetleges
későbbi kapcsolódása a BBTE-hez semmiképpen sem lehet akadálya a korábban lé-
tező karok visszaállításának.
Főegyházmegyénkben a fontosabb intézkedések a Szentszék jóváhagyásával
történnek. Ezek a jóváhagyások pedig köztudottan nagy körültekintéssel születnek.
Zenon Grocholewski bíboros, a Nevelési Kongregáció prefektusa éppen azért utazott
ez év júniusában Kolozsvárra, hogy megbeszéléseket folytasson az integráció ügyé-
ben.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye 2000-ben tartott zsinata is hangsúlyozza, hogy
különbséget kell tenni a Hittudományi Főiskola és a Szeminárium között, és szorgal-
mazza a főiskola együttműködését más hasonló intézményekkel. A főiskola a hallga-
tók képzéséért felel, míg a szeminárium a kispapok lelki-egyházi nevelését biztosítja.
A papnevelő intézet tehát nem válna állami intézménnyé, továbbra is önálló egyházi
intézményként működne, a kispapok pedig továbbra is Gyulafehérváron tanulnának.
Az integráció csupán a főiskola szervezeti rendszerét érinti.
A csatlakozás csakis az egyház számára esedékes előnyök érdekében történhet:
ez az egyetlen módja annak, hogy papjaink államilag is érvényes diplomát, kispapja-
ink ösztöndíjakat szerezhessenek, valamint különféle akkreditált posztgraduális kép-
zésekben vehessenek részt. Az egyetemi szintű oktatáshoz való csatlakozás ugyan-
akkor jótékony kihívást is jelent az intézménynek, hiszen színvonalasabb oktatást,
képzettebb tanárokat feltételez. Egyébként ugyanezt az elvárást támasztja a Lateráni
Egyetem is, ahová már korábban affiliált főiskolánk.
A felelős vezetők széles körű konzultációi évek óta tartanak, az integráció pontos
feltételeit csak ezután rögzítik. A BBTE négy (római katolikus, görög katolikus, refor-
mátus, ortodox) teológiai karának működését eddig is az illető egyházi hatóságok
szabályozták: a helyi főpásztor határozta meg a képzés tartalmát, az oktatók szemé-
lyét. Ez a papképzés esetében is így lenne. Ha idővel a feltételek megváltoznának, és

24 Lásd http://kurir.katolikus.hu/pview.php?id=11751.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 33

nem bizonyulnának megfelelőnek az egyház szempontjából, az eredeti állapotot bár-


mikor vissza lehet állítani.

a Gyulafehérvári Érsekség Sajtóirodája

A tájékoztatót követően került sor az erdélyi magyar történelmi egyházak püspö-


keinek a tanácskozására, hogy kiértékeljék a kialakult helyzetet.

Püspöki tanácskozás a gyulafehérvári papnevelde BBTE-hez való


csatlakozása ügyében25

„Önállóságunkhoz a nagyon nehéz anyagi körülmények között is ragaszkodunk”


- jelentette ki Tőkés László az erdélyi történelmi egyházak vezetőinek csütörtöki ko-
lozsvári tanácskozása után.

Az erdélyi egyházak papneveldéinek helyzete azt követően került az erdélyi magyar


közélet középpontjába, hogy július végén a gyulafehérvári római katolikus teológia ve-
zetői megegyeztek a Babeş-Bolyai Tudományegyetem vezetőségével az egyházi intéz-
ménynek az állami intézménybe való beolvasztásáról.
A július végi tárgyalásokról a Krónika adott elsőként hírt, kiváltva a Gyulafehérvá-
ri Római Katolikus Főegyházmegye vezetőinek rosszallását. A gyulafehérvári érsek-
ség a beolvadás szükségét a főiskola működtetésének anyagi nehézségeivel magya-
rázta. Korábbi közleményük szerint ez volt az egyetlen módja annak, hogy papjaik ál-
lamilag is elismert oklevelet, kispapjaik ösztöndíjakat szerezhessenek, valamint külön-
féle akkreditált posztgraduális képzéseken vehessenek részt.
Tőkés László királyhágómelléki református püspök a csütörtöki tanácskozás
után elmondta, a református, unitárius és evangélikus egyházak által működtetett Pro-
testáns Teológiai Intézetet több ízben is felkérték a BBTE-hez való csatlakozásra, ezt
azonban valamennyi alkalommal visszautasították. Kérdésesnek tartják ugyanis, hogy
az egyházi szolgálatra felkészítő oktatásnak állami intézményben van-e a helye, vagy
saját képzési keretre van szüksége. „A magyarság saját anyanyelvű oktatási intézmé-
nyeiért harcol – ecsetelte a királyhágómelléki püspök. – Ennek érdekében az egyhá-
zak imatüntetést is szerveztek; nemrég pedig olyan dokumentum is született, amely-
ben az önálló magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszer létrehozását sürgettük.
Ha belépnénk a Babeş-Bolyaiba, csak szembemennénk ezzel az üggyel. A Babeş és
Bolyai egyetem erőszakos egyesítése alapján létrejött, a magyarságot diszkrimináló
kolozsvári oktatási intézmény ugyanis hamis multikulturalitás ürügyén tovább élteti
Ceauşescu művét” – jelentette ki Tőkés László.
Testvériesség, egyetértés nélkül
A rendkívül kontrasztos nézetkülönbségek ellenére Tőkés jó hangulatú, testvé-
ries megbeszélésként jellemezte a találkozót. Elmondta, a protestáns egyházi vezetők
és Jakubinyi György katolikus érsek részletekbe menően ismertették egymással az ál-

25 Krónika 2006. 08. 18. Lásd még http://erdely.ma/autonomia.php?id=18942 és http://belpol.transindex.ro/?hir=12128.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 33


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 34

34 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

láspontjaikat, de nem jutottak egyetértésre. „A protestáns egyházak közös álláspont-


ja, hogy tiszteletben tartjuk a katolikus egyház döntését, nem avatkozunk az egyházi
belügyeikbe” – nyilatkozta lapunknak Szabó Árpád unitárius püspök is a kolozsvári ta-
nácskozást követően. Szabó Árpád szerint a Protestáns Teológiai Intézet fenntartását
illetően ők is komoly nehézségekkel küszködnek. „Ennek ellenére fontosnak tartjuk
az önállóságot – jelentette ki a püspök. – Az erdélyi magyar felsőoktatás jövője szem-
pontjából is jelzésértékű lehet, hogy a protestáns lelkészképzés megmarad a maga
történelmi hagyományai szerint független intézményként.” Mint elmondta, a protes-
táns egyházaknak is ígéretes lehet olyan egyetemhez csatlakozni, ahol biztosítva van
a megfelelő tudományos kutatás és képzés, azonban mindezt a maguk erejéből pró-
bálják megvalósítani. „Évekkel ezelőtt megkezdtük a teológia akkreditációját, azt sze-
rettük volna, ha a katolikus testvéreink is ezzel próbálkoznak. Ők az állami egyetem-
hez való csatlakozást tekintik járható útnak, ezt a döntést mi tiszteletben tartjuk” – fo-
galmazott Szabó Árpád, aki az erdélyi magyarság egysége felmutatásának fontossá-
gát hangsúlyozta.
Katolikus nyilatkozatstop
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek elzárkózott a sajtónak való nyilatkozástól.
Az érsekség szerdai közleménye szerint az érdemi tárgyalás még hátravan, ennek cél-
ja a főiskola számára olyan előnyök szerzése, amelyek előrelépést jelentenek a kép-
zettség minőségében. A közlemény kitér arra is, hogy a Hittudományi Karnak a BBTE-
hez való esetleges kapcsolódása semmiképpen sem lehet akadálya a kolozsvári
egyetemen korábban létező magyar karok visszaállításának. A dokumentum kifejti: a
papnevelő intézet nem válna állami intézménnyé, továbbra is önálló egyházi intéz-
ményként működne, a kispapok pedig továbbra is Gyulafehérváron tanulnának. Az in-
tegráció csupán a főiskola szervezeti rendjét érinti. Arra is felhívták a figyelmet, hogy-
ha idővel a feltételek nem bizonyulnának megfelelőnek az egyház szempontjából, az
eredeti állapotot bármikor vissza lehet állítani.
Hangsúlyos fellépés
Az erdélyi történelmi egyházak vezetőinek csütörtöki kolozsvári tanácskozásán
elhatározták, hogy a jövőben határozottabban lépnek fel érdekeik érvényesítése, az
egyház és az állami intézmények közötti kapcsolatok egyértelműsítése tekintetében,
tudtuk meg Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspöktől. Az egyházfő szerint a részt-
vevők egységesen úgy ítélték meg, hogy az RMDSZ és az illetékes állami hivatalok
nem teljesítették az egyházzal kapcsolatos ígéreteiket és feladataikat. Ezért a jövőben
átiratban nyomatékosítják a történelmi egyházak oktatással, egyházi törvénnyel és
egyéb ügyekkel kapcsolatos álláspontjukat, az átiratot pedig a politikum valamennyi
szereplőjéhez eljuttatják. (Kelemen Tamás)
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 35

Az érsekség kirándulása26

Pszichológiai kutatások bizonyítják: az emberek többsége hajlamos még akkor is


kitartani egy-egy döntése mellett, ha időközben meggyőződött annak helytelenségéről.

„Futunk a pénzünk után” – mondta egy előadásában Popper Péter pszichológus egy
olyan elképzelt nyaralás példáját említve, melyre már befizettünk, időközben azonban
kiderült, katasztrofálisak a körülmények a kiválasztott üdülőhelyen, és ráadásul itthon
sokkal jobb program ígérkezik ugyanabban az időben. Popper szerint ilyenkor nem
kell a pénzre gondolni: az ugyanis mindenképpen elveszett. A kérdést arra kell szűkí-
teni, hogy jobb-e az itthoni kellemes időtöltés, mint az idegenbeli nyomorgás.
A példát a római katolikus teológiát a Babeş–Bolyai Tudományegyetembe integrá-
ló egyezség és a témával kapcsolatos gyulafehérvári zárkózottság juttatta eszembe. A tény
ugyanis, hogy a római katolikus egyház vezetői nem kívánnak a nyilvánosság elé menni
álláspontjukkal, valószínűleg azt jelzi, maguk is vívódnak: vajon helyes döntést hoztak-e?
Vajon ez volt-e az egyetlen megoldás a papnevelde jövőjének biztosítására? Egy kicsit
abban a helyzetben vannak, mint a rossz nyaralást választó turista: futnak a kolozsvári
egyetemmel kötött megegyezés után. Ha pedig vívódásaik közepette kellene kellemetlen
újságírói kérdésekre válaszolniuk, arra kényszerülnének, hogy az esetleg már belülről is
rossznak érzett döntés mellett érveljenek. Azt kellene magyarázniuk, hogy biztosan az egy-
ház, a képviselt közösség ügyét szolgálja az integráció. A kívülről jövő mennydörgő bírála-
tok pedig mit sem érnek. Ezekből aligha lehet fedezni a papnevelde működési költségeit.
Talán ez az a helyzet, amelyikben megint az alapkérdést kell feltenni. Azt, hogy mi-
ként finanszírozható az erdélyi papnevelés? Miként biztosítható a gyulafehérvári diploma
állami elismertetése? A kérdések felvetése annál is inkább indokolt, mert ezek eddig
csak az egyház vezetőit gyötörték. Még az ország miniszterelnök-helyettese is – aki talán
a legtöbbet tehet a nehézségek megoldása érdekében – akkor értesült a krízisről, ami-
kor a kolozsvári egyezség már megköttetett. Talán bölcsebb válasz születik az alapkérdé-
sekre, ha azokat megrágja, megemészti az erdélyi magyar társadalom. (Gazda Árpád)

A Krónika mellett röviden a Háromszék is beszámolt a püspökök tanácskozásáról.

Vita a történelmi egyházak között (A BBTE-be olvadna a katolikus


papnevelde)27

Megosztja az erdélyi magyar történelmi egyházakat a gyulafehérvári római katolikus


érsekség azon terve, hogy a papneveldeként működő hittudományi főiskola a kolozs-
vári Babeş-Bolyai Tudományegyetembe (BBTE) olvadjon be. Az erdélyi magyar pro-
testáns egyházak püspökei csütörtökön találkoztak Jakubinyi György gyulafehérvári
római katolikus érsekkel. A megbeszélés célja az volt, hogy a római katolikus előljáró
tájékoztassa református, unitárius és evangélikus kollégáit a gyulafehérvári papnevel-
dének a kolozsvári állami egyetembe tervezett beolvasztásáról.

26 Krónika 2006. 08. 18.


27 Háromszék 2006. 08. 19.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 35


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 36

36 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

A gyulafehérvári érsekség szerint erre a főiskola működtetésének anyagi nehéz-


ségei miatt van szükség, ez az egyetlen módja annak, hogy papjaik államilag is elis-
mert oklevelet, kispapjaik ösztöndíjakat szerezhessenek, valamint különféle akkredi-
tált posztgraduális képzéseken vehessenek részt. Tőkés László Királyhágó-melléki re-
formátus püspök a tanácskozás után elmondta: a református, unitárius és evangéli-
kus egyházak által Kolozsváron működtetett Protestáns Teológiai Intézetet is többször
felkérte a BBTE, hogy csatlakozzék az állami egyetemhez, ezt azonban valamennyi al-
kalommal visszautasították. Kérdésesnek tartják ugyanis a protestánsok, hogy ez a lé-
pés hasznos lenne az erdélyi magyar anyanyelvű önálló felsőoktatási intézményrend-
szer kiépítéséért folytatott küzdelem szempontjából. A katolikus érsekség egyik köz-
leménye azonban leszögezte: az érdemi tárgyalás még hátravan. A katolikusok szerint
a Hittudományi Karnak a BBTE-hez való esetleges kapcsolódása semmiképpen sem
lehet akadálya a kolozsvári egyetemen korábban létező magyar karok visszaállításá-
nak. A dokumentum kifejti: a papnevelő intézet nem válna állami intézménnyé, tovább-
ra is önálló egyházi intézményként működne. Az integráció csupán a főiskola szerve-
zeti rendjét érinti. Ha pedig idővel a feltételek nem bizonyulnának megfelelőnek a ka-
tolikus egyház szempontjából, az eredeti állapotot bármikor vissza lehet állítani.

A püspöki tanácskozást követően Tamás András készített interjút Potyó Ferenccel –


néhány nappal a megállapodás aláírása előtt.

„Az állam nem szól bele”28


Interjú Potyó Ferenc pápai káplánnal a Hittudományi Főiskola
helyzetéről

„Csupán kapcsolatfelvételről beszélhetünk” – pontosította Potyó Ferenc pápai


káplán, a gyulafehérvári római katolikus érseki hivatal igazgatója az utóbbi időben
szárnyra kapott hírt, amely szerint a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola a kolozsvári
Babeş-Bolyai Tudományegyetemhez csatlakozik.

– Mi áll a híresztelések hátterében?


– A Hittudományi Főiskola a kommunista időben zárt rendszerben működött, a
rendszerváltás után pedig egyházi magánegyetemként, diplomáját nem ismerik el.
Eközben a kolozsvári „civil” hittudományi karon végző egyetemisták megkapták az ok-
levelet, véglegesítő vizsgát tettek, és a jelenlegi oktatási törvények alapján a középis-
kolákban hitoktatást végezhettek. Vagyis a pasztorális és nem didaktikai teológiát vég-
zők nem oktathatnak. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha papjaink diplomája megfe-
lelő besorolást nyer.
– Ennek érdekében a Hittudományi Főiskola feladja önállóságát?
– Aki ilyent feltételez, fogalma sincs miről van szó. Főegyházmegyénkben a fon-
tosabb intézkedések a Szentszék jóváhagyásával történnek, ezek pedig nagy körülte-
kintést igényelnek. Zenon Grocholewski bíboros, a nevelési kongregáció prefektusa

28 Új Magyar Szó 2006. augusztus 21 (http://www.hhrf.org/gyrke/sajtofigyelo/2006/3/potyo_interju.html).


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 37

éppen emiatt utazott ez év júniusában Kolozsvárra. A Gyulafehérvári Főegyházmegye


2000-ben tartott zsinata hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni a főiskola és a sze-
minárium között, és szorgalmazta a főiskola együttműködését más hasonló intézmé-
nyekkel. A főiskola a hallgatók képzését, míg a szeminárium a kispapok lelki-egyházi
nevelését biztosítja. Ausztriában, Németországban az egyház nem tart fenn teológiát,
csupán szemináriumot. A papnevelő intézet semmiképp sem válna állami intézmény-
nyé, a csatlakozás csakis az egyház számára előnyös feltételek esetén lehetséges. Az
egyetemi oktatás ugyanis jótékony hatású is lehet, hiszen színvonalasabb oktatást,
képzettebb tanárokat feltételez. Hangsúlyozom azonban, hogy döntésünket Rómának
jóvá kell hagynia.
– Milyen változások várhatók, ha a főiskola csatlakozik a BBTE-hez?
– A teológiai képzés nálunk hatéves, ellentétben az ortodoxéval, ahol négy. Ha
sikerül, akkor minden marad a régiben. Az első négy tanulmányi év beilleszkedne a
BBTE-n zajló oktatásba,29 ami a különböző ösztöndíj-lehetőségeket, a posztgraduális
képzés támogatását is jelenti. Állandó probléma ugyanakkor, hogy a Budapesten, Ró-
mában továbbtanulóknak itthon honosítaniuk kell diplomáikat, ehhez ortodox-katoli-
kus vegyes bizottság előtt újra kell vizsgázniuk. Érdemi változásra azonban 2007
szeptemberéig ezen a téren nem számíthatunk.
– Jelenleg mekkora állami támogatást kapnak?
– Évente 12 milliárd lejt kapunk most is az államtól. Ha ezt nem kapnánk meg, a
225 plébániát, 310 papot és 1200 egyházi alkalmazottat nem tudnánk fenntartani.
Egyre nehezebb, szegényebb körülmények közt élünk, papjaink sokszor nem kapják
meg a fizetésüket.30 Több mint 5 milliárd lej kinnlevőségünk van, amit nincs akin be-
hajtani, mert nincs miből; mi több, 86 plébánia számára negyedévenként segélyt kell
folyósítani. Az állam öt-hat éve fizeti az alkalmazottakat, és még semmibe sem avatko-
zott be. Tehát megpróbáljuk, ha pedig majd úgy látjuk, nem megy, az egyezséget bár-
mikor felbonthatjuk, és semmit nem veszítünk. (Tamás András)

Az ügy végére a Krónika szeptemberi tudósítása tett pontot. Ebben, a követke-


zetes egyházmegyei ködösítés és mellébeszélés ellenére, egyértelműen körvonala-
zódott a valóság.

Aláírták a megállapodást a gyulafehérvári teológia és a BBTE


képviselői31

Közösen felügyelik a papképzést

Október elsejétől a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kereté-


ben kezdi meg az új tanévet a gyulafehérvári római katolikus hittudományi főiskola,

29 Érdekes kijelentés, miközben köztudott, hogy a bolognai folyamat többciklusú képzése miatt átalakul az egész felsőoktatási
rendszer.
30 Ezzel szemben Czirják Árpád kolozsvári „vállalkozó-kanonok” tevékenysége egy más – hatalmi – helyzetben levő egyházról
tanúskodik. Lásd pl. Sipos Zoltán, „Phoenix vs. Czirják: kifele a könyvekkel!” (www.transindex.ro, 2007. 01. 19).
31 Krónika 2006. 09. 13. Lásd még http://erdely.ma/autonomia.php?id=19381.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 37


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 38

38 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

az erről szóló megállapodást augusztus 25-én írták alá az egyház és az egyetem kép-
viselői. A BBTE sajtóirodája tegnap közleményben rögzítette a csatlakozás tényét, le-
szögezve, a papnevelde diákjaira és tanáraira ezentúl a BBTE diákjainak és tanárai-
nak jogai és kötelességei vonatkoznak, az intézmény pedig a Római Katolikus Teoló-
giai Kar keretében fejti ki tevékenységét.

„A többi teológiai fakultáshoz hasonlóan, a pasztorális teológia szak is a Gyulafehér-


vári Római Katolikus Érsekség és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Rektorátusá-
nak közös felügyelete alatt működik majd, az érsekség megőrzi döntési jogát a sajá-
tos kritériumokra vonatkozóan, ezen döntéseket pedig a katolikus kánonok és az ál-
lami törvények alapján hozza meg” – áll a dokumentumban. A közlemény kifejti, az
egyház megőrzi tulajdonjogát valamennyi ingó és ingatlan vagyona fölött, hasonló-
képpen megmarad a Római Katolikus Hittudományi Intézet jogi személyisége is.
A gyulafehérvári teológia integrációjának tervéről elsőként lapunk adott hírt. Az
egyház vezetői akkor kettős indokkal magyarázták a lépés szükségességét: egyrészt
anyagi szempontokra, másrészt pedig arra hivatkoztak, hogy ily módon a katolikus pa-
pok állami oklevelet kapnak, és megszűnnek azok a problémák, amelyek többek kö-
zött az iskolai hitoktatás terén jelentkeztek. Katolikus hívek egy csoportja azonnal alá-
írásgyűjtésbe kezdett, ellenezve, hogy a teológia önként feladja függetlenségét, az
internetes felhívást közel négyszázan írták alá. A papnevelde csatlakozásáról az erdé-
lyi magyar történelmi egyházak püspökei is tanácskozást tartottak, a megbeszélésen
egyetlen egyház sem támogatta a katolikusok törekvéseit, ugyanakkor hangsúlyozták,
nem áll szándékukban beleszólni az érsekség belügyeibe. A gyulafehérvári érsekség
álláspontját Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes tárta a nyilvánosság elé, kifejt-
ve, a csatlakozás nem jelenti az önállóság feladását. „A papnevelő intézet nem válna
állami intézménnyé, továbbra is önálló egyházi intézményként működne, a kispapok
pedig továbbra is Gyulafehérváron tanulnának – áll a sajtóiroda közleményében. – Az
integráció csupán a főiskola szervezeti rendszerét érinti. A csatlakozás csakis az egy-
ház számára esedékes előnyök érdekében történhet: ez az egyetlen módja annak,
hogy papjaink államilag is érvényes diplomát, kispapjaink ösztöndíjakat szerezhesse-
nek, valamint különféle akkreditált posztgraduális képzésekben vehessenek részt.”
(Lukács János)
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 39

Egy „(el)zárkózott” közszereplő


– Jakubinyi érsek
Jakubinyi György, 1994. áprilisa óta a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye ér-
seke. Állítása szerint, „a Jóisten akarata teljesül életünkben, a mi feladatunk pedig
csak annyi, hogy ezt az akaratot felismerjük, és az Ő kegyelmével teljesítsük.”32 Ez
gyakorlatilag annak a személyiség-feladó, a katolikus egyházi intézmény iránt teljesen
elkötelezett, és a gondolkodás nélkül betartott szabályok megtartó erejében meggyő-
ződéssel hívő szemléletnek a tömör megfogalmazása, amely erőteljesen jellemzi az
érseket. Mivel számára csakis az egyházon belüli tevékenység számít mérvadónak,
minden bizonnyal ezért is nem érzékeli azokat az ellentmondásokat és fonákságokat,
amelyek közéleti megnyilvánulásait egyre erőteljesebben jellemzik.33 Gyulafehérvári
érsekként gyakorlatilag minden olyan levelet aláír, amelyet egy történelmi magyar egy-
ház vezetőjeként – talán a társadalmi felháborodástól és/vagy a még nagyobb presz-
tízsvesztéstől tartva – nem igazán mer nem aláírni. Így pl. 2005-ben,
Tempfli József nagyváradi, Schönberger Jenő szatmárnémeti és Roos Márton te-
mesvári katolikus püspökök, illetve Tamás József gyulafehérvári segédpüspök, vala-
mint Pap Géza kolozsvári és Tőkés László nagyváradi református, Szabó Árpád unitá-
rius és Adorjáni Dezső evangélikus püspökök mellett aláírta azt a levelet, amelyet a
magyar állampolgárságnak a határon túli magyarokra való kiterjesztése tárgyában in-
téztek Sólyom László köztársasági elnökhöz a romániai magyar történelmi egyházak
vezetői.
Aláírta azokat a leveleket is, amelyekkel az egyházfők külön-külön keresték meg
egyházaik gondjaival és kéréseivel a román államfőt (egyházi javak visszaszolgáltatá-
sa, vallásügyi törvény, a tanügyi törvény egyházakat érintő módosítása, az egyházak
finanszírozása) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökét (az er-
délyi magyar politikai, egyházi és civil szféra együttműködésének kérdésében).
2006. végén aláírta azt az autonómiára vonatkozó támogató nyilatkozatot is,
amelynek egyik érdekessége, hogy az aláírók között nem szerepelnek a szatmári és
a temesvári római katolikus püspökök.

32 Interjú, Szabadság 2006. február 18.


33 1999-ben pl., a magyarországi ünnepségek kapcsán, azt nyilatkozta, hogy: „Az erdélyi magyarnak soha nem szabad elfelej-
tenie, hogy román személyazonossági igazolvány lapul a zsebében, tehát magyar nemzetiségű román állampolgár. A kettős
hovatartozás következtében kerülnie kell mindent, amit a román állam nem tart méltónak polgárához, ugyanakkor nemzeti ho-
vatartozásunkat nem adjuk föl. A Kárpát-medencei összmagyarság része vagyunk, de hogy ezt milyen formában tudjuk érvé-
nyesíteni, a gyakorlatban úgy megélni, hogy ne engedjünk teret a félreértelmezésnek, hiszen politikai állampolgárságunk ro-
mán – ez nagyon nehéz.” Új Ember 1999. december 26 („Elnyeli-e a román nemzetállam a magyarságot”). Lásd
http://www.katolikus.hu/ujember/Archivum/regiek/Archivum/19991226/10/01.html

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 39


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 40

40 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

Támogató Nyilatkozat
Romániában élő magyar nemzeti közösségünk szolgálatában álló egyházaink
képviselőiként, hitből fakadó köteleztetésből kinyilvánítjuk a következőket:
1. Határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett,
és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét.
2. Ezen belül szintén erkölcsi támogatásunkról biztosítjuk Székelyföld területi ön-
rendelkezésének ügyét. Ezért, a törvényes lehetőségeknek megfelelően, szorgalmaz-
zuk akaratnyilvánító népszavazások kiírását.
3. Közösségi önkormányzatunk megvalósítása érdekében őszinte párbeszédet
és teljes összefogást tartunk szükségesnek – egyházaink részvételével – a polgári és
a politikai élet valamennyi szervezeti közképviselete, valamint helyi és területi önkor-
mányzataink között.
4. Hasonlóképpen fontosnak tartjuk és szorgalmazzuk erdélyi magyarságunk au-
tonómia-követeléseinek a romániai politikai életben és nemzetközi téren, az európai
fórumokon való egységes kinyilvánítását és képviseletét.
Meggyőződésünk, hogy híveink érdeke és saját autonómiával rendelkező egyhá-
zaink szolgálatának akadálymentes folytatása szintén megköveteli a közösségi önren-
delkezés jogának teljes körű birtoklását. Úgy ítéljük, hogy ennek biztosítása egyben
egész országunk javát és érdekét szolgálja, a küszöbön álló európai csatlakozás ke-
retei között.
Együttes imádságainkban hordozzuk országunk, egyházaink és kisebbségi ma-
gyarságunk közös jövőjét.
Kolozsvár, 2006. november 3.

Dr. Jakubinyi György, római katolikus érsek


Pap Géza, református püspök
Tőkés László, református püspök
Tempfli József, római katolikus püspök
Dr. Szabó Árpád, unitárius püspök
Adorjáni Dezső Zoltán, evangélikus püspök

Ezen nyilatkozat aláírásában az a pikáns, hogy Jakubinyi érsek 2007. január 3-án,
a Magyar Kurír-nak adott interjújában egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy nem hisz
az autonómiában: „Lehet, hogy külön utakon járok, és pesszimista vagyok, amikor az
autonómiával kapcsolatban azt merem mondani, hogy ahogyan Franciaországban
nem lesz soha autonómia, úgy Romániában sem lesz. Hiába hivatkozunk arra, hogy
Olaszországban vagy Spanyolországban megadták az autonómiát több kisebbség-
nek is, pl. a katalánoknak. Ha mi erre hivatkozunk, akkor mindig azt mondja nekünk
a román vezetőség: ‘A mi eszményképünk Franciaország, és ott nincs autonómia’. Ha
az autonómiáról esik szó, olyasmire is hivatkoznak román testvéreink, amit egyébként
kitöröltek a romániai történelemkönyvekből. Sztálin ugyanis szovjet mintára rákényszerítette
Romániára egy magyar autonóm tartomány létrehozását, és ezt Ceauceşcu csak
1967-ben, az egyesítéskor szünttette meg. Ez az úgynevezett Magyar Autonóm Tarto-
mány csak színház volt, de mégis megvolt, és megvolt a kétnyelvű felirat, és megvol-
tak a magyar iskolák, mert szovjet mintára a nemzeti kisebbségeknek meg kellett en-
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 41

gedni azt, hogy nemzeti síkon éljék meg kultúrájukat, de cserébe meg kellett tanulni
oroszul és hitvallássá tenni a marxizmust-leninizmust. Ha tehát mi az autonómiát em-
legetjük, akkor azt is mondják nekünk: ‘szóval sztálinisták vagytok?” 34
Ezek után talán joggal merül fel a kérdés: lelki meghasonlás nélkül egy egyházi
vezető, hogyan képes aláírni és támogatni egy olyan nyilatkozatot, amelynek tartalmá-
val ténylegesen nem tud azonosulni?

34 http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=14073&rovat=16.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 41


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 42

Összefoglaló elemzés
A Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet „ön-
kéntes” betagolódása a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetembe (BBTE) két ok-
ból kifolyólag keltette fel – még ha csak korlátozott mértékben is – az erdélyi magyar
média és közvélemény figyelmét. Egyrészt azért, mert a folyamatot az egyházmegyei
hatóság részéről egyfajta titkolózási és kimagyarázási (ha nem félrevezetési) szándék
kísérte végig; másrészt pedig mert ez az egyházi döntés homlokegyenest szembehe-
lyezkedik a romániai magyar kisebbségi közéletben már-már rögeszmévé „magaszto-
sult” (székelyföldi területi, illetve kulturális) autonómia követeléssel, melynek része az
önálló magyar karok létrehozását célzó törekvés is (Bolyai Kezdeményező Bizottság),
s amely miatt a „multikulturalizmus”-t hirdető és arra építő BBTE-re különben is erős
és folyamatos az odafigyelés.
A történések – és főképpen a háttérben feltételezhetően meghúzódó katolikus
egyházi és román nemzetpolitikai érdekek és megfontolások – értékelése és tényle-
ges elemzése azonban nem könnyű feladat. Elsősorban azért, mert a szűk egy hóna-
pos sajtóvisszhangra támaszkodva apró darabokból, mintegy mozaikszerűen kell ki-
rakni egy többé-kevésbé összefüggő képet.
Amennyiben az előzményeket tekintjük, akkor mindenképpen érdemes figyelmet
fordítani a BBTE díszdoktori politikájára, még akkor is ha azt egyértelműn nem lehet
összekapcsolni a mostani megegyezéssel. Azonban minden bizonnyal nem véletlen,
hogy eddig olyan katolikus méltóságok kapták meg a kitüntető címet, mint Franz
König, Walter Kasper, Joseph Ratzinger, Erdő Péter és Jakubinyi György. Az adomá-
nyozási gyakorlat ismeretében kétségtelen, hogy a tudományos munka mellett fontos
szerepet játszott az egyházi méltósági mivolt. Ily módon pl. a magyar katolicizmus – a
vezetőin keresztül – valamiféleképpen már eleve kötődött az egyetemhez.
Amikor a nyilvánosság teljes mellőzésével zajló betagolódási tárgyalásokról az el-
ső, nagyon részleges információ kiszivárgott Potyó Ferenc általános érseki helynök
anyagi okokról és az államilag elismert oklevél kecsegtető lehetőségéről nyilatkozott,
amit végeredményben akkreditációval is lehetett volna rendezni – feltéve, ha van eh-
hez megfelelő tanári kar. Ugyanakkor kiemelte a papokat érintő „megalázó helyzet”-et
és „hátrányos megkülönböztetés”-t a „hittanárképzőt végzett fiatallal szemben”. Mind-
ez természetesen egy olyan – a magyar katolicizmust markánsan jellemző – kleriká-
lis szemléletmódot tükröz, amely az egyéni kiválóságot a papi státusból eredezteti, és
fel sem tételezi, hogy a teológia terén adott esetben a (laikus) hittanár akár képzettebb
is lehet, mint maga a katolikus pap.
Az anyagi megfontolásokat egyébként Jakubinyi érsek is kihangsúlyozta. Megíté-
lésem szerint azonban az anyagi okokra való hivatkozás tulajdonképpen nem volt
más, mint egy elterelő hadművelet. Az egyházmegyei vezetés ily módon igyekezett a
kialakult helyzet teljes felelősségét a hívekre hárítani, bennük bűntudatot ébreszteni,
lefegyverezni az esetleges kritikákat és egyértelművé tenni, hogy az egyházi hatóság
„objektíve” egy olyan kényszerhelyzet nyomására volt kénytelen cselekedni, amely
helyzetben ezt látta az egyetlen helyes és lehetséges megoldásnak. A különben a „hí-
vők érdekeiért” küzdő érsek ugyanakkor azt az illúziót igyekezett kelteni, hogy ura és
irányítója annak a történésnek, amelyben valójában neki csak a figuráns szerep jutott.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 43

Ez eléggé jól körvonalazódik Jakubinyi érsek és Pecican egyetemi szóvivő ellentmon-


dásos helyzetértékeléséből. Miközben ugyanis az érsek „első ilyen jellegű megbeszé-
lés”-ről nyilatkozott – jóllehet határozottan tudta, hogy ez így egyszerűen nem igaz –,
addig a szóvivő a tárgyalások befejeződéséről és „elvi megállapodás”-ról tájékoztatott,
ami gyakorlatilag azt is jelentette, hogy a nagyközönség tulajdonképpen egy kétség-
telenül hosszas – és titkos, részben vagy egészben (a négy erdélyi egyházmegye püs-
pökei jóváhagyásával és a teológia tanári kara beleegyezésével35) közvetlenül a Vati-
kán képviselőivel folytatott – tárgyalási folyamat záróakkordjával szembesült, hirtelen
és teljesen váratlanul. Az érseki zavarodottság mellett azonban a ködösítés nyilvánva-
ló szándékát is megtaláljuk egyrészt Marton József nagyprépost, a BBTE Római Ka-
tolikus Teológiai Kar dékánja azon kijelentésében, miszerint „a dolog még képlékeny,
egyelőre nincs semmi konkrétum”; másrészt pedig Potyó Ferenc érseki helynök nyi-
latkozataiban (még augusztus 21-én is, tehát néhány nappal az aláírás előtt), amelyek
megerősítik ugyan a tárgyalások tényét, ellenben az integráció pontos feltételei rögzí-
tésében még a teljes nyitottságot sugallják („csupán kapcsolatfelvételről beszélhe-
tünk”). Arról nem is beszélve, hogy a bíboros kolozsvári látogatásának szervezésében
részt vevő Nóda Mózes a Szabadságnak semmiféle információt nem adott az integrá-
ció tervéről. Elképzelhető, hogy nem is tudott róla?36
A nyilvánossággal szembesülni kényszerülő érsek kezdeti zavarodottsága és a
szóvivő tárgyilagos magabiztossága valószínűsíti azt a feltételezést, hogy a kiszivárog-
tatás forrása a BBTE-n keresendő. Az információ következtében ugyanis több törésvo-
nal kezdett körvonalazódni – egyrészt az egyházmegyei vezetés és a hívek (legalább-
is egy rétege), másrészt pedig az erdélyi katolikus egyház és a magyar protestáns fe-
lekezetek között, illetve az érsek mostani magatartása mindenképpen ellentmondá-
sosnak mondható a Bolyai Kezdeményező Bizottság törekvéseit támogató állás-
foglalásaival.37 A törésvonalak azonban – legalábbis látszólag – nem igazán mélyül-
tek el, mert az erdélyi magyar sajtó a puszta híradáson túlmenően nem tematizálta az
eseményt, az RMDSZ közelinek tekintett orgánumok pedig érdemben nem is vettek
tudomást róla. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen Markó Béla még csak meg sem le-
pődött a történteken. Feltehetően tudott a tárgyalásokról, hiszen azok minden bizony-
nyal román politikai/kormányköri segédlettel folytak.

35 A tanári kar beleegyezésében vélhetően az is szerepet játszott, hogy a Szemináriumnak minimális esélye sem volt arra, hogy
megfeleljen egy esetleges akkreditáció követelményeinek. Nem véletlen, hogy az intézet honlapján – ellentétben a kolozsvá-
ri karral – egyetlen tanárnak sem szerepel az életrajza. Az integráció viszont most már tárgytalanná teszi az akkreditációt.
36 Jóllehet önmagában még nem bizonyít semmit, ellenben az mégis elgondolkodtatóan különös egybeesés, hogy az integrá-
ciót követően a BBTE Római Katolikus Teológiai Kara „Az erdélyi római katolikus teológia. Múlt, jelen, jövő” címmel rendezte
meg szokásos éves teológiai napjait (2006. november 9-12). Egy olyan rendezvényt ugyanis ahol – többek között – köszön-
tő beszédet mond Jean-Claude Périsset, apostoli nuncius, Nicolae Bocşan, a BBTE rektora, és Fodor György, a PPKE rekto-
ra, illetve külföldi vendégelőadók tartanak előadásokat minimum hónapokkal előre el kell kezdeni szervezni. Íme néhány elő-
adás : Czirják Árpád (érseki helynök, Kolozsvár), Egyház és tudományosság jövője Erdélyben; Erik Eynikel (Nijmegen), A
nyugati teológiai oktatás kihívásai és perspektívái; Benyik György (Szeged), Katolikus teológusképzés Magyarországon;
Frans Hoppenbrouwers (Nijmegen), Hagyomány és modernség. A mai teológia és teológusok feladatai. Az előadások témá-
ját tekintve lehetetlen nem észrevenni az integrációval való egybecsengést.
37 2003. novemberében Jakubinyi Györgyöt – többek között Márton Áron életművének az ápolásáért – , Bethlen Gábor-díjjal
tüntették ki. Ezt követően nyilatkozta a Heti Válasz-nak, hogy „a Sapientia csak átmeneti megoldás lehet: a román állam az
1960-ban bezárt magyar állami egyetemet köteles visszaállítani, mert magyar nemzetiségű román állampolgárok adójából
tartják fenn az állami egyetemeket. Igazságtalanság tehát magyar nemzetiségű román állampolgárságú adózók pénzén ro-
mán egyetemet fenntartani, míg a saját anyanyelvünkön folyó oktatást a magyar állam vállalja magára.” Molnár Pál, „Az elnyo-
mott nemzeteket a vallásuk emelte föl. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az együtt ünneplésről és Erdély szelleméről”,
Heti Válasz 2003. december 19.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 43


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 44

44 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

Az érsek a későbbiekben a teljes elzárkózás és a hallgatás stratégiáját választot-


ta, ellenben a hír melegében adott anyagi okokra hivatkozó indoklás joggal veti fel azt
a kérdést, hogy a Ceaşescu-korszakban mégis hogyan volt lehetséges a fenntartás?
Illetve: mielőtt a híveket okolná a helyzetért, vajon megosztotta velük valamilyen formá-
ban is az egyházmegyei hatóságot aggasztó problémát?38 A nagyon mérsékelt sajtó-
visszhang és egy eléggé erőtlennek tekinthető társadalmi mocorgás (nyílt levél) követ-
keztében a Hittudományi Főiskola helyzetéről kiadott hivatalos tájékoztató azonban
önmagáért beszél, és közvetve megválaszolja a kérdéseket. Az érsekség minden bi-
zonnyal gyorsan belátta a hívekre áthárítani szándékozott felelősség tarthatatlansá-
gát, és ezért nem is hivatkozott anyagi okokra miközben megkísérelte utólag megma-
gyarázni a megmagyarázhatatlant.39
A hivatalos tájékoztatót megelőzően egyetlen egyházi személy reagált a hívek le-
velére: Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános. Írásában, mely szintén a pénzről
szól, tulajdonképpen a „tudó” oktatja ki azokat a „tudatlanok”-at, akik laikusként mer-
ték venni a bátorságot, hogy hangot adjanak aggodalmaiknak és kételyeiknek, jólle-
het az ő feladatuk kimerül(ne) a „vitathatatlan” igazságok csendes meghallgatásában
és kötelező elfogadásában. Az infantilizáltnak hitt hívek között azonban voltak, akik
nem tűrték szótlanul a kioktatást, és írásban fejezték ki nemtetszésüket.
A sajtónyilvánosságot és a hívek nyílt levelét követően az egyházmegyei hatóság
a hallgatás megtörésére kényszerült. Ugyanakkor az is világos volt, hogy a nagykö-
zönség és a magyar hívek előtt lehetetlen feltárni, hogy a rendszerváltozást követően
a romániai katolikus egyház helyzete egyházpolitikailag átértékelődött, s ez az átérté-
kelődés a Románia Uniós csatlakozása körüli huzavona közepette még hangsúlyo-
sabb szerepet kapott. A Vatikán irányította nemzetközi katolikus konzorcium kereté-
ben helyi „fiók”-ként működő romániai katolikus egyházat a Szentszék ugyanis egy-
ségben látja és kezeli. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a román görög katolikus
egyházszervezet intézményes visszaállításával, a teológiai oktatás megszervezésével
és a nemzetközi kapcsolatrendszerek tudatos és következetes kiépítésével (amit
Jakubinyi érsek nem tett meg40) a romániai katolikus egyházi vezetés szintjén – szám-

38 Ebben a tekintetben rendkívül sokatmondó az első 2007-es, a száraz „objektivitást” tükröző érseki körlevél, amely mindenek-
előtt a papságnak szól – pénzügyi beszámoló, statisztika és működési útmútatás –, de érdemben semmi vallásos (spirituá-
lis) mondanivalót nem tartalmaz a hívek irányába, s ténylegesen nem beszél az egyházmegye helyzetéről sem
(http://www.hhrf.org/gyrke/korlevelek/07-1.htm).
39 Egyébként arra a kérdésre, hogy „Ön szerint helyes-e ha a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papne-
velő Intézet pusztán anyagi megfontolásból beolvad a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem intézményi keretei közé?”
a válaszadók 87%-a „Nem”-mel válaszolt. Forrás: http://erdely.ma/polls.php?pollid=101.
40 Az érsek szerint „Európa részéről az, hogy az Alkotmányból kihagyta a keresztény gyökerek megemlítését, aposztázia, hitta-
gadás volt, még akkor is, ha azok az értékek, amelyekből Európa él, mind a keresztény talajon sarjadtak ki. Én a híveimet az-
zal bátorítottam, hogy nézzünk rá Európa zászlajára: egy zsidó származású keresztény politikus javaslatára kapta a zászló je-
lenlegi formáját, aki a tanácskozás szünetében egy brüsszeli Mária-szobrot látott meg a naplementében. A kék szín a Szűz-
anya színe, a 12 csillag, amellett, hogy az akkori 12 tagállamot jelképezte, a brüsszeli Szűzanya szobor tetején is látható csil-
lagokra utal, a Jelenések könyve 12. fejezet 1. sorának megfelelően. Tehát akarva nem akarva, de a Szűzanya zászlója alá
léptünk. Én is elsősorban a Szűzanyától remélem azt, hogy jó lesz ez a lépés és hogy híveink számára is valami jót hoz.” Eb-
be a megfogalmazásba gyakorlatilag belesűrűsödik a Nyugat értékei és plurális társadalmi berendezkedése iránti fenntartás,
az államegyházi rendszer erkölcsi rendjének igénye („akinek közéleti szerepe van, legyen az akár képviselő, szenátor vagy
egyenesen valamilyen miniszter vagy miniszteri államtitkár, a közéletben is köteles a hitét megvallani”), és az a fatalistának is
mondható várakozó magatartás, amely a transzcendencia feladatkörébe utalja át a problémák megoldását („itt tényleg csak-
is a Jóistentől reméljük azt, hogy minden jóra fordul”). Mindez együttesen magyarázza, hogy az erdélyi egyházmegye nem-
zetközi katolikus viszonylatban súlytalan, nincsenek humán erőforrásai, és a Márton Áron magatartása által egykoron kivívott
tiszteletből és megbecsülésből mára már csak foszlányok maradtak. Lásd „Jakubinyi György gyulafehérvári érseket Romá-
nia EU-csatlakozásáról” (http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=14073&rovat=16).
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 45

belileg és minőségileg – túlsúlyba került a román elem. A paradigmaváltást kétségte-


lenül érzékelték/érzékelik Rómában is, ahol a modern Románia megalakulása óta
megfigyelhető a román (nyelvű) katolicizmus megteremtésének az igénye. Mivel a ro-
mán (görög és római) katolikus egyházi vezetés egyidejű nemzeti és vatikáni elkötele-
zettsége vitathatatlan tény, a Szentszék pedig a jövőt minden bizonnyal a romániai ka-
tolicizmus román elemében látja – hiszen magyar katolikusok vannak Magyarorszá-
gon –, a kölcsönös érdekeknek és a geopolitikai, geostratégiai megfontolásoknak kö-
szönhetően mind a Vatikán, mind pedig a román állam harmonikus együttműködésre
törekszik. Ezen együttműködésnek a meghatározásában és kidolgozásában a romá-
niai magyar katolikus egyházi vezetők már nem jutnak szerephez. Mindezt azért is
könnyű megtenni, mert Jakubinyi érsek rómahűsége mondhatni példaértékű: vele
elég közölni a tényállást, amit ő – az engedelmesség jegyében – ellenvetés nélkül el-
fogad.
Véleményem szerint a jelen esetben is ez történt. Az uniós csatlakozási dátum ki-
mondásának 2006. őszére halasztásával a Vatikán számára minden bizonnyal kedve-
ző fordulatot vett a római katolikus szemináriumoknak (Iasi és Gyulafehérvár) a román
állami egyetemekbe történő integrálásáról folyó tárgyalás. A gyors siker érdekében a
román fél engedményeket te(hete)tt, hiszen felmérte a megállapodásnak a külvilág fe-
lé felmutatható pozitív hozadékát. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy ezzel gyakorla-
tilag erősödött a nemzeti alapokon álló balkáni-bizánci típusú államegyházi rendszer.
Ebben a történetben szerintem ezért is nem zárható ki a Franco Spanyolországában
alakult, az államegyházi rendszert előnyben részesítő és a társadalmi rendnek erköl-
csi rendként való megszervezésének szükségességét valló – a Vatikánban komoly
befolyással bíró – Opus Dei eszmeiségéhez közel álló román katolikus (csángó ja-
nicsár)papság lobbytevékenysége. A történelmi helyzet felkínálta pillanatban a vatiká-
ni politikai és a román nemzeti érdek ismét találkozott, egyébként nem először a tör-
ténelem folyamán. Egyébként az sem elhanyagolható, hogy a román sajtó gyakorlati-
lag semmi érdemi információt nem közölt a történésekről. Ily módon kétségtelenül
elejét vették minden olyan kellemetlen megjegyzésnek és/vagy polémiának, ami az
ügy kapcsán esetleg megnyilvánulhatott volna.
Mindezeket egybevetve nem tartom kizártnak, hogy Jakubinyi érsek kényszer-
helyzetbe került („főegyházmegyénkben a fontosabb intézkedések a Szentszék jóvá-
hagyásával történnek”, írja a tájékoztató), hiszen ha Gyulafehérvár kimarad az integ-
rációból, akkor túl nyilvánvalóvá válik a politikai játszma. Pillanatnyilag azonban az a
visszás helyzet alakult ki, hogy a BBTE kiszivárogtatásának köszönhetően ismert a
Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola integrációjának ténye, miköz-
ben teljes mértékben ismeretlen a mikéntje. Ugyanakkor semmiféle hivatalos informá-
cióval nem rendelkezünk a Iaşi-i papnevelő intézet egyetemi integrációját illetően.41
Mindez feltehetően azzal is magyarázható, hogy Iaşi-ban nem áll fenn az a gyulafehér-
vári tudathasadásos helyzet, hogy ugyanabban az intézményes keretben, ugyanazok-
kal a diákokkal és tanárokkal, két különálló(ként elhitetni akart) intézet működjön. A
szeminárium mellett ugyanis az egyetemen működik egy katolikus teológiai kar, ami-
nek köszönhetően Iaşi-ban gond nélkül gyakorlatba ültethető a nyugati modell: szemi-
náriumban lakó és egyetemen tanuló papnövendékek. Gyulafehérvár esetében a

41 Az intézet honlapján (www.itrc.ro) nincs szó erről.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 45


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 46

46 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

helyzetet tulajdonképpen a papnevelés magyar jellege teszi ilyen bonyolulttá és érzé-


kennyé.
Amennyiben elfogadjuk, hogy Jakubinyi érseket a Vatikán egy tényszerű kény-
szerhelyzet elé állította, akkor ő a kommunikáció két, egymástól nagyon különböző le-
hetősége között választhatott:
a) bátor és nyílt őszinteséggel felvállalja a saját szerepnélküliségét – ez azonban
ellenkezik az érsek által vallott feltétlen egyházi engedelmesség elvével, s esetleg az
is túl nyilvánvalóan kiderült volna, hogy bizonyos oktatáspolitikai kérdésekben Marton
József dékán meghatározóbb fajsúllyal bír, mint maga az érsek;
b) mutyizó bürokratizmussal, mintegy példát adva az elvtelenségből, megpróbál-
ja elkenni, kimagyarázni és/vagy elhallgatni az ügyet.
Jakubinyi érsek ez utóbbi megoldást választotta. Mivel kétségtelenül meglepte a
BBTE-hez való csatlakozás kérdése körüli, egyébként tényleges társadalmi vitát nem
gerjesztő felmorajlás, ahhoz azonban nem volt kellő bátorsága, hogy személyesen ki-
álljon a nyilvánosság elé, így a személytelen sajtótájékoztató mögé bújt, és a hívek
után, csúsztatásokról beszélve, most már a sajtót igyekezett okolni a kialakult helyzetért.
Ellenben az, aki ténylegesen csúsztatott és félrevezetett, az maga az erkölcsi impera-
tívuszok megfogalmazását magának vindikáló gyulafehérvári római katolikus érsek-
ség volt. Miközben ugyanis a hivatalos tájékoztató eleinte „kapcsolatfelvételt” említ,
addig a következő bekezdésben már ez áll: „Zenon Grocholewski bíboros, a Nevelé-
se Kongregáció prefektusa éppen azért utazott ez év júniusában Kolozsvárra, hogy
megbeszéléseket folytasson az integráció ügyében”. Kapcsolatfelvételre minden bi-
zonnyal nem a bíboros, hanem egy beosztott hivatalnok érkezik. Az érseknek óhatat-
lanul tudnia kellett, hogy itt nem egy folyamat kezdetéről, hanem annak lezárásáról
van szó, ahogy azt a bíborosnak adományozott bukaresti díszdoktori cím és a 2006.
augusztus 25-én megkötött megállapodás beszédesen igazolják. A tájékoztató érde-
kessége, hogy meg sem említi a bíborosi látogatás hivatalos okát: Oktatási Miniszté-
riummal való megállapodás, bukaresti díszdoktorátus, vagy kolozsvári emléktábla
avatás.
Egyébként az a tény, hogy a BBTE az integrációs tárgyalások utolsó menetét
mintegy összekötötte egy hivatalos ünnepséggel – a jezsuita kollégium alapításának
425. évfordulójával – egyrészt a siker biztonságérzetét, másrészt pedig a nyilvános-
ság kerülésének szándékát sugallja. Az utolsó pillanatig nem akartak semmit kockáz-
tatni. Egy „holt idős” bíboros-prefektusi látogatás a BBTE-n pedig kétségtelenül felkel-
tette volna az érdeklődést. Az egyetem tehát – döbbenetes cinizmussal – csakis ak-
kor szivárogtatta ki a vélhetően tét nélküli, valamiféle utolsó egyeztető tárgyalásra vo-
natkozó információt, amikor az egyházmegyei vezetés számára, mint lehetőség, már
csak a mindenképpen presztízsvesztéssel járó magyarázkodás és a kellemetlen hely-
zet maradt.
A történet szerencsétlen kommunikálása mindenképpen felveti Jakubinyi érsek
személyes felelősségét. Vélhetően nem számolt azzal, hogy egy általa kizárólag egy-
háziként értelmezendő ügy erdélyi viszonylatban társadalmi és kisebbségi probléma-
ként is felvetődik, különösképpen akkor, ha az összefügg az oktatással és a nevelés-
sel. Márpedig a magyar katolikus papok képzése ilyen jellegű. Az érsek, akinek vitat-
hatatlan enciklopédikus tudása ellenére véleményalkotásai és állásfoglalásai enyhén
szólva problémásak és ellentmondásosak, teljes mértékben csakis a katolikus egyhá-
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 47

zi intézménnyel tud azonosulni, aminek következtében igazából nem is érzékeli ki-


sebbségi magyar katolikus híveinek problémáit: a felekezeti és a nemzeti hovatarto-
zás összetett kapcsolatrendszerét. Márton Áron nagysága épp abban mutatkozott
meg, hogy megtalálta a harmonikus egyensúlyt a kereszténysége (katolicizmusa) és
a magyarsága, az emberekért való általános és a saját népéért kifejezetten erős ag-
godalom között. Ennek köszönhetően gyakorlatilag alig van esélye arra, hogy hivata-
losan is boldoggá avassák. Hiszen egy időben közelálló, a román államhatalommal is
dacoló erdélyi magyar katolikus főpap oltárra emelése mindenképpen sértené a ro-
mán nemzeti öntudatot, és nem is összeegyeztethető a Vatikán jelenlegi geopolitikai
számításaival.
Márton Áron mindig szívügyének tekintette a gyulafehérvári szemináriumot. A
legnehezebb körülmények között is igyekezett, a lehetőségekhez mérten, színvonalat
biztosítani. Jakubinyi érsekről mindez csak elfogult jóindulattal tételezhető fel. Hiszen
az integráció mellett érvként felhozott képzés, lelki-nevelés, majdan megszerezhető
ösztöndíjak42, posztgraduális képzési lehetőségek,43 színvonalas oktatás és képzett
tanárok emlegetése eléggé anakronisztikusan hangzik annak a humán erőforrás pré-
dálásnak a fényében, amely az elmúlt több mint egy évtized alatt erdélyi katolikus vi-
szonylatban végbement. Arról nem is beszélve, hogy a Hittudományi Főiskola és a
Szeminárium retorikai szétválasztása csak azokat téveszti meg, akik nem tudják, hogy
a gyakorlatban itt egy szerves szerkezeti egységről van szó, amelyet jól tükröz az in-
tézmény latin neve (Seminarium Incarnatae Sapientiae), illetve a diákok és a tanári kar
teljes átfedése.44 Amennyiben mégis csak a Főiskola integrálódik a BBTE-be, akkor
joggal vetődik fel a kérdés, hogy a jövőben vajon laikusok is tanulhatnak és taníthat-
nak (pl. szentírástudományt, dogmatörténetet) majd Gyulafehérváron? Ezért is álsá-
gos és megtévesztő – a vélelmezhetően álnevet használó – Árkosi Tóth Bálint cikké-
nek példálózása (Új Ember 2006. aug. 13), mert a nyugati állami egyetemek teológiai
karain főképpen nem (csak) papképzés, hanem nyitott tudományos szintű teológiai
oktatás és kutatás folyik – a laikusok tevékeny részvételével.45 Ez a gyakorlatban azt
jelenti, hogy a papnövendékek a szemináriumban laknak, és az egyetemen tanulnak.
Mindez a gyulafehérvári főiskola-szeminárium esetében csak akkor valósulhatna meg
ha: a) a papnövendékek a tanulmányaikat a kolozsvári karon, az ottani tanárokkal vé-
geznék; b) Gyulafehérváron járnának egyetemre.
A hivatalos tájékoztató utolsó két bekezdéséből azonban egyértelműen kitűnik,
hogy a Főiskola és a Szeminárium szétválasztása csakis elméleti síkon működik, s itt
tulajdonképpen a Szeminárium egyetemi integrálásáról szól a történet, annak céljá-
ból, hogy a papok is államilag érvényes diplomát szerezhessenek, és így hittant tanít-
hassanak (mintha a hitet lehetne tanítani!) az iskolákban – állami fizetésért! – anélkül,
hogy (Potyó Ferenc érseki helynök szerint) hátrányos megkülönböztetésben részesül-

42 Ezek mindig is a papnövendékek rendelkezésére álltak. Más kérdés, hogy az egyházmegyei vezetés miképpen használta ki
ezeket; illetve hogyan „hasznosította” a nyugati teológiai képzéssel rendelkező, képesítést vagy fokozatot szerzett papjait.
43 A posztgraduális képzés lehetőségének előfeltétele a versenyképes tudás, illetve egy megszerzett fokozat. Ezt, jelen pillanat-
ban, Gyulafehérvár nem képes biztosítani a papnövendékeknek. Így ez az érvelés nem több retorikai fogásnál.
44 Az intézmény internetes honlapja pl. egyértelműen papnövendékekről és nem főiskolai hallgatókról beszél
(www.hhrf.org/sis/kispapok.html).
45 Nyitott kérdés, hogy a szerző, aki egyházi ügyekben tájékozottnak tűnik, melyik, az erdélyi vagy a magyarországi, katolikus
egyházhoz köthető?

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 47


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 48

48 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

nének a hittanárképzőt végzett fiatalokkal szemben, akikre így a későbbiekben lehet,


hogy már nem is lesz szükség. Ez kétségtelenül egyfajta státusbeli frusztrációra is en-
ged következtetni. Ennek adott egyébként hangot Darvas-Kozma József csíkszeredai
plébános, aki megdöbbent, hogy az infantilizált – és az erdélyi magyar katolikus egy-
házban uralkodó állapotokért csakis és kizárólagosan felelős – hívek véleményt mer-
tek nyilvánítani az ügyben, s ezért az oktalanul aggodalmaskodókat ahhoz az „egy-
ügyű hajadon”-hoz hasonlította, „aki a születés hallatán a koporsóra gondolt és sírni
kezdett”. Ellenben, ha a papok majd az oktatásból élnek, és ezzel gyakorlatilag anya-
gilag függetlenítik magukat a hívektől, akár mellékessé vagy fölöslegessé is válhat a
pasztoráció, hiszen a feltétlen klérustiszteletre nevelt majdani román katolikus hívek –
az ortodoxokhoz hasonlóan – azt nem is igénylik. Ők majd vélhetően megelégszenek
a templomlátogatással és a kötelező járulékok befizetésével, illetve az egyházi szolgál-
tatások esetenkénti megvásárlásával. Azt is lehet mondani, hogy a SIS–BBTE ügy
kapcsán végeredményben egy teljes szereptévesztésben levő és identitását, társadal-
mi helyét kereső erdélyi magyar szakmai/hivatásbeli kategória problémáival is szem-
besülünk, amely a határozott, következetes és tiszteletet ébresztő központi irányítás hi-
ányában – ami az egyházi intézményrendszer sajátja és valamiféleképpen működőké-
pességének feltétele – a teljes szétesés fele sodródik.
Mivel az integráció gyakorlati kivitelezése a Szemináriumnak a BBTE keretében
működő Római Katolikus Hittudományi Karnak (hittanárképző) való alárendeléssel va-
lósult meg, vélelmezhető annak dékánja, vagyis Marton József felelőssége (esetleges
eszmei szerzősége), akinek pozíciója mind az egyetem keretében – ahol pl. megsza-
vazta a magyar oktatók kizárását, miközben Jakubinyi érsek kiállt mellettük46, mind
pedig egyházmegyei szinten kétségtelenül megerősödött. Ez részben annak is kö-
szönhető, hogy az integrációt olyan gyulafehérvári tanári karral valósították meg,
amelynek – három tanár kivételével (a 17-ből) – nincs semmiféle tudományos fokoza-
ta (a rektort és a vicerektort is beleértve), az értékelhető munkásságról nem is beszél-
ve. De gondolom a BBTE rövid idő alatt pótolja majd ezt az „apró” hiányosságot: fo-
kozatokat és státuszokat (címeket és rangokat) osztogatva tulajdonképpen kiszolgál-
tatott helyzetbe hozza a szemináriumi tanárokat, akikkel szemben kegyet gyakorol, és
nem annyira érdemeiket ismeri el. A „multi-kulti” imázs és a politikai haszon csak meg-
ér ennyit!47 A római Lateráni Egyetemhez affiliált Hittudományi Főiskola (amelynek ta-
nárai és növendékei, ismétlem, ugyanazok, mint a Szemináriuméi) pedig nagyvonalú-
an túllép azon a minőségi követelménynek való megfelelésen, amelynek tíz esztendő
elteltével sem tud eleget tenni, s így mind a mai napig nem adhat licenciátusi diplo-
mát. Ennek pedig nem a pénzhiány az oka. Egyébként kérdés, hogy az egyetemi cím-

46 Jakubinyi György – Pap Géza és Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Adorjáni Dezső evangélikus, Tempfli Jó-
zsef és Schönberger Jenő római katolikus püspökök mellett – aláírta azt az állásfoglalást, amelyben az erdélyi magyar törté-
nelmi egyházak vezetői szolidaritást vállalnak a kizárt oktatókkal, és határozottan támogatják a magyar nyelvű felsőoktatás
helyreállítására irányuló törekvéseket: „Megdöbbenéssel szereztünk tudomást a BBTE szenátusának döntéséről, amellyel
Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktatókat, a Bolyai Kezdeményező Bizottság vezetőit állásukból elbocsátotta. Ezt a
jogtalan és méltatlan eljárást erkölcsileg elítéljük, és az egyetem vezető tanácsát felszólítjuk diszkriminatív határozatának
visszavonására. Ugyanakkor kinyilvánítjuk, hogy a kizárás okául szolgáló kétnyelvű feliratozás bevezetésével teljes mérték-
ben egyetértünk.”
47 Ebben a tekintetben érdekes olvasmány az egyetem szenátusának azon határozattervezete (nr. 20.658 /2006. december 20)
amely a multikulturális profil fejlesztésére (= nyelvek és kultúrák tanítása, pl. zsidó, amerikai, skandináv, francia, stb.) szándék-
szik hangsúlyt fektetni, miközben keményen támadja a szélsőséges magyar csoportot, ami mögött nem nehéz felfedezni a
Bolyai Kezdeményező Bizottságot.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 49

osztogatáson és a kényelmes – tudományos teljesítmény és megmérettetés nélküli –


átminősítésen túlmenően, Jakubinyi érsek mitől reméli a minőségi váltást Gyulafehér-
váron, amennyiben továbbra is ő határozhatja majd meg a képzés tartalmát, illetve az
oktató személyét. Hiszen eddig is ezt tette. Ez jelenti a továbbiakban a megőrzött au-
tonómiát? Vagy az, hogy a gyakorlatban a Főiskola továbbra is Szemináriumként mű-
ködik majd? A jelenlegi tanári karral vajon mitől lesz színvonalasabb az oktatás? To-
vábbra is az elzárt gyulafehérvári környezetben maradva a növendékek miképpen ta-
pasztalhatják majd meg a valódi egyetemi oktatás jótékony hatását, és szembesülhet-
nek annak szellemi kihívásaival? Arról nem is beszélve, hogy egy önmagára valamit is
adó európai egyetemen a tanárokat (még a teológiai karokon is), akiknek meghatáro-
zott tudományos követelménynek kell megfelelniük, elsősorban választják (még ha ez
hellyel-közzel formális, illetve hatalmi viszonyok függvénye), a tananyag tartalmát pe-
dig maga a tanár határozza meg. Egyébként az is eléggé különös – és egyben sokat-
mondó, hogy a kolozsvári teológiai karon tanító – és tudományos fokozattal rendelke-
ző – tanárok közül csak egyetlen egy, Marton József, tanít Gyulafehérváron is. Vagyis
a képzés terén továbbra is megmarad a „civilek” és a papnövendékek közötti különb-
ség, ellenben a papság, egy alacsonyabb képzési színvonal mellett, mégis elkönyvel-
heti az oklevelek egyetemi egyenértékűségét. Hiszen a főiskola-szeminárium tanári
kara – néhány kivételtől eltekintve – semmiféle formában nem felel meg az egyetemi
oktatói követelményeknek: nincs tudományos fokozata, és értékelhető tudományos
munkát sem tud felmutatni.
Az igazi demagógia azonban mindenképpen a hivatalos tájékoztató utolsó mon-
datában rejlik: „az eredeti állapotot bármikor vissza lehet állítani”. Ilyet csak egy olyan
ember nyilatkozhat felelőtlen naivitással, aki a történelemből pusztán az események
és az adatok halmazát ismeri, ellenben képtelen átlátni az összefüggéseket és a fo-
lyamatokat; és nem hajlandó tudomást venni a Romániában uralkodó balkáni menta-
litásról. Hiszen mélységes igazság rejlik Deák Ferenc azon mondásában, miszerint
amit erőszakkal, jogtiprással elvesznek, azt vissza lehet szerezni, de amiről önként
mondunk le, azt soha többé nem kapjuk vissza. Különben is egy feltételes majdani
visszarendezés már semmiképpen sem a Jakubinyi érsek ügye lesz, s abba mind a
román politikai hatalom, mind pedig a Vatikán mindenképpen beleszól majd – hiszen
most főképpen ők egyeztek meg. Ezért is kell a mostani lépést mindenekelőtt vatiká-
ni geopolitikai és román nemzeti perspektívákban szemlélni és végiggondolni. Azzal,
hogy Jakubinyi érsek kezdetben elzárkózott minden kérdés elől, majd egy személyte-
len és ellentmondásos, meggyőzésre alkalmatlan tájékoztató mögé bújt csak rontott
mind a maga, mind pedig a katolikus egyház amúgy is megnyirbált tekintélyén és hi-
telén. Az is megfontolandó, hogy ezzel az elvtelen magyarázkodási kísérlettel (az
anyagiak és a diploma érdekében) az érsek az erdélyi magyar katolikus egyházat
nem állította-e egy olyan erkölcsi elsekélyesedési kényszerpályájára, ahol a morális
leckeadás igényével fellépni már nem csupán hiteltelenül és nevetségesen, hanem rá-
adásul még cinikusan is hangzik.
Amennyiben azonban ezt a lépést a román nemzetpolitika szempontjai szerint
ítéljük meg, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ez a történet mindenképpen a ro-
mán politika sikeréről és sikerességéről árulkodik.
Először is megerősítette a román államegyházi rendszert, és ezzel mintegy be-
szűkítette a magyar, és azon belül a katolikus intézményrendszer autonómiáját: hiszen

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 49


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 50

50 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

aki a pénzt és a címeket adja, a későbbiekben az szabhatja és alakíthatja a feltétele-


ket is. Ily módon a Főiskola(-szeminárium), különösképpen pedig a katolikus papta-
nárok, a most megszerzett (anyagi és státuszbeli) előnyöket egyáltalán nem biztos,
hogy elvi megfontolásokból hajlandók lesznek feladni majd, ha a körülmények és fel-
tételek kedvezőtlenül alakulnak, ami Romániában mindig egy reális lehetőség. Nem
véletlen, hogy a tiszta látású Márton Áron püspök mindvégig védelmezte az 1753-ban
alapított Papnevelő Intézet intézményes autonómiáját, és annak működését még a bé-
csi döntés következtében Romániában maradt Gyulafehérváron is fenntartotta.48
Másodszor mindenképpen tekintélyvesztést okozott Jakubinyi érseknek, és bizo-
nyos értelemben éket vert a magyar katolikus papképzés és a protestáns lelkészkép-
zés formái közé; intézményesen elszigetelte a kolozsvári Protestáns Teológiai Intéze-
tet, amely ily módon az egyedüli magyar autonóm lelkészképző intézmény maradt.49
Ugyanakkor ez elképzelhetően elmélyíti a protestáns oktatószemélyzet generációs
nézetkülönbségeit, illetve az egyházi vezetés és a Protestáns Teológiai Kar közötti
törésvonalat.50
Harmadszor a magyar katolikus egyházmegyéket és intézményeiket még erőtel-
jesebben integrálta a román katolikus elem (Iaşi, Bukarest, görög-katolikusok) által
uralt Románia Katolikus Egyházba és állami intézményhálózatba, ezzel mintegy elzá-
logosítva az autonóm mozgásteret.
Miután a magyar állami finanszírozás a közvélemény szemében az erdélyi ma-
gyar történelmi egyházakon és azok vezetőin keresztül jelenítődik meg – hiszen a
Sapientia Egyetemet működtető „Sapientia Alapítvány” egyik alapítója maga a Gyula-
fehérvári Római-Katolikus Érsekség51 – ez egy rendkívül sajátságos kettős lelkűség-
ről tesz tanúbizonyságot, mikor az Érsekség a saját Hittudományi Főiskoláját az álla-
mi fenntartású Babeş-Bolyai Tudományegyetembe integrálja, hogy azt a Román Állam
tartsa fenn, mert úgymond a magyar hívek nem bírják fenntartani, és ők is adófizető
román állampolgárok. Innen már csak egy lépés, hogy a magyar katolikus pap a ro-
mán állam hivatalnokává váljék – anyagi megfontolásokra hivatkozva. Ugyanakkor eb-
ből az érvelésből az is kiviláglik, hogy az egyházmegyei hatóság ténylegesen nem tud
különbséget tenni a teológiai oktatás és a papképzés/papnevelés között.
Az integráció elgondolkodtató hozadéka az erdélyi magyar katolikus egyház er-
kölcsi tekintélyvesztése, ami a magyar kisebbségen belüli intézményes társadalmi
szerepének az újragondolását és átértékelését is felveti, egy olyan helyzetben, amikor
is a mindinkább csak a saját érdekeit védő politikai osztályától már semmit sem remé-
lő, egyre szétesőbb társadalomszerkezetű és komoly értékválsággal küszködő romá-
niai magyarságnak egyre kevesebb biztos támpontja marad.

48 Az intézmény rövid történetét lásd a függelékben (II).


49 Szabó Árpád unitárius püspök szerint „az erdélyi magyar felsőoktatás jövője szempontjából is jelzésértékű lehet, hogy a pro-
testáns lelkészképzés megmarad a maga történelmi hagyományai szerint független intézményként”.
50 Az egyházi vezetésnek a Hantz Péter és Kovács Lehel kizárását megszavazó kari képviselettől (történetesen Buzogány De-
zső magatartásától) való elhatárolódási nyilatkozatát lásd a függelékben (III).
51 A Charta szerint a Sapientia jogi státusa a „Sapientia Alapítvány kezdeményezésére törvény alapján létrehozott magán felső-
oktatási intézmény, önálló, nonprofit alapon és a törvény által előírt akadémiai és akkreditációs feltételek és standardok ér-
telmében működő román jogi személy”. Ez így azért érdekes, mert „az EMTE felbomlása és felszámolása esetén a tulajdoná-
ban lévő javak a Sapientia Alapítvány, vagy ha ez bármilyen oknál fogva nem lehetséges, a Sapientia Alapítványt alapító egy-
házak tulajdonába megy át”. A kezdeti 100.000.000 régi lejhez képest (Alapszabály, 10. szakasz) a tényleges vagyon ma már
milliárdos nagyságrendű.
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 51

A román állami és a vatikáni politikai érdekek és megfontolások által meghatáro-


zott és kialakított új helyzeten minden bizonnyal már nem lehet változtatni. Ellenben a
katolikus papságnak – és különösképpen a gyulafehérvári tanári karnak – minden-
képpen el kellene gondolkodnia a történésen, és valamiféle tanulságot legalább meg-
kísérelnie levonnia, mert a semmiért kapott címek és fokozatok sem tiszteletet, sem
megbecsülést nem ébresztenek majd; az ismereteket nem tükröző állami diplomával
betöltött pozíció pedig csak frusztrációkat és személyiségzavarokat eredményez az
életben. Arra kellene gondolniuk – az érsekkel egyetemben, hogy egy adott társadal-
mi helyzetért mindenki viseli a felelősséget, ahogy azt Márton Áron 1947. jan. 1-én, a
gyulafehérvári székesegyházban elmondott újévi beszédében kifejtette: „felelősök
azok a vallások és azok az egyháziak, akik a mindenkori hatalom előtt szolgalelkűen
meghajoltak, ma ennek, holnap az ellentétes irányzatnak az uszályába kapaszkodtak,
az igazság és a nagy erkölcsi törvények védelméről gyáván lemondtak, a hatalom tör-
vénytelenségeinél asszisztáltak; akik a korszellemmel mindig kiegyeztek ötvenszáza-
lékra, a maguk hűtlen és elvtelen magatartásának az igazolására pedig olyan ment-
ségeket találtak ki, hogy az igazságba és az erkölcsbe vetett hitet, és az erkölcsi tekin-
tély hitelét a hűséges és jó szándékú hívek lelkében is megölték”.52

52 A beszédet közli Virt László (szerk.), Márton Áron, a lelkiismeret apostola. (Krisztus mai tanúi), Ecclesia, Budapest, 1988, 190-
196. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 51


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 52

Javaslat
A Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola (Papnevelő Intézet) integrá-
ciója a Babeş-Bolyai Tudományegyetembe a Magyar Köztársaság – különösképpen
a kisebbségi magyar közösségek egyházait és vallási közösségeit támogató politiká-
ja – szempontjából többrétű problémát vet fel. Hiszen lehetetlen megfeledkezni arról,
hogy ez az integráció egy olyan sajátságos folyamatnak a része – paradigmaváltó mo-
mentuma –, amely mintegy előre vetíti az erdélyi magyar katolikus egyház magyar jel-
legének a fokozatos leépülését/leépítését.53 Ennek következtében – és ezt minden-
képpen szem előtt tartva – szükségessé válik a magyar kisebbségi egyházak (katoli-
kus, református, evangélikus, unitárius, baptista, stb.) és vallási közösségek támoga-
tásrendszerének az alapos és elmélyült újragondolása és újraszervezése. A magyar
adófizetők pénzéből nyújtott magyar állami támogatások ugyanis nem szolgálhatják a
román látványpolitika és a Vatikán érdekeit; illetve nem támogathatják azokat a szer-
veket és szervezeteket, amelyek szinte felszámolják, vagy legalábbis erőteljesen kor-
látok közé szorítják a magyar intézmények és intézményrendszerek önállóságát, auto-
nómiáját.
Mindennek eredményeképpen a hitélet és főképpen a vallási intézmények, intéz-
ményrendszerek fenntartását szolgáló általános támogatásnyújtás helyett érdeme-
sebb lenne – egy átlátható és ellenőrizhető pályáztatási rendszerben – azokat a konk-
rét projekteket támogatni amelyek a közösségépítést/közösségszervezést szolgálják,
értékelhető és mérhető gazdasági-társadalmi hozadékokkal.

53 Mellékes részletkérdésnek is tekinthető, de akár sokatmondó is lehet, hogy a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet papnövendé-
kei névsorában a nevek mellett az egyházmegyék román elnevezésének kezdőbetűi szerepelnek (http://www.hhrf.org/sis/
kispapok.html).
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 53

Függelék I
Biroul de Presă, 16 februarie 2006

Scrisoare deschisă adresată domnilor

Adorjáni Dezső - Episcop al Bisericii Evanghelice


Dr. Jakubinyi György - Arhiepiscop Romano-Catolic de Alba-Iulia
Dr. Pap Géza - Episcop al Eparhiei Reformate din Ardeal
Dr. Szabó Árpád - Episcop al Bisericii Unitariene
Albert Álmos - primar al Municipiului Sfântu Gheorghe
Ilyés Gyula - primar al Municipiului Satu Mare
Pap József - primar al Municipiului Gheorgheni
Szász Jenő - primar al Municipiului Odorheiu Secuiesc
Török Sándor - primar al Municipiului Târgu-Secuiesc

Excelenţele Voastre,
Domnilor Primari,

Am primit întotdeauna cu respect opiniile ierarhilor bisericilor ardelene, indiferent de


confesiune, precum şi cele ale liderilor administraţiei locale din localităţile unde
Universitatea Babeş-B Bolyai are extensii şi catedre. In semn de consideraţie am invitat
în Marele Senat al Universităţii noastre personalităţi marcante ale vieţii publice, cul-
turale şi bisericeşti transilvănene, care, într-un fel sau altul, au o legătură cu
Universitatea Babeş-B Bolyai. Din iniţiativă proprie Rectoratul Universităţii Babeş-BBolyai
a realizat după 1995, cu forţele Universităţii, organizarea ei multiculturală. Ţinem să
precizăm că dintre cele trei universităţi existente înainte de 1918, care au intrat în com-
ponenţa altor state după primul război mondial (Strasbourg, Bratislava şi Cluj), numai
Universitatea Babeş-B Bolyai a optat până astăzi pentru o organizare multiculturală a
învăţământului. Cu sprijinul majorităţii româneşti din Universitate am instituţionalizat
un sistem, apreciat în ţară şi în străinătate, care a adus beneficii atât românilor, cât şi
ungurilor, germanilor, evreilor, ucrainienilor şi altora. Prin Carta ei Universitatea Babeş-
Bolyai a constituit trei linii de studiu – română, maghiară şi germană – cu reprezentare
proprie şi drept de decizie la orice nivel (catedră, facultate, Universitate).
Lectura atentă a scrisorii deschise, pe care am primit-o, ne-a convins că, atunci
când aţi semnat scrisoarea respectivă, nu aţi fost informat despre realitatea din
Universitatea Babeş-B Bolyai sau aţi fost greşit informaţi. Tonul imperativ în care este
redactat conţinutul ei ne determină să credem că ultima variantă este mai plauzibilă.
Vorbiţi de nerealizările din viaţa universitară. Faptele evocate la întâlnirea noastră
cu reprezentanţii celor trei linii de studiu demonstrează contrariul: progrese incon-
testabile realizate la Universitatea Babeş-B Bolyai după 1989 şi rolul pozitiv al acestei uni-
versităţi în asigurarea învăţământului superior în limba maghiară, în promovarea elitei
culturale, ştiinţifice sau ecleziastice maghiare din România. Diversificarea fără prece-
dent a specializărilor la nivel licenţă şi master, creşterea efectivelor de studenţi şi ale
cadrelor didactice, posibilităţile neîngrădite de studiu în limba maternă, autonomia de

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 53


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 54

54 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

decizie a liniilor de studiu, posibilităţile de exprimare profesională şi comunicare admin-


istrativă în limba maternă, posibilităţile largi de cooperare internaţională sunt, în opinia
noastră, realizări, care nu ar trebui tăgăduite. Este de neînţeles de ce Universitatea
Babeş-B Bolyai este luată la rost, deşi, după criza din anii regimului totalitar, numai ea a
conceput şi înfăptuit un proiect universitar care să reprezinte tradiţia, realitatea multi-
culturală, multilingvistică şi multiconfesională a Transilvaniei. Proiectul a fost îmbrăţişat
şi instituţionalizat cu acordul tuturor - români, maghiari, germani, evrei şi alte naţional-
ităţi. Mai mult, el a fost extins în 18 localităţi din Transilvania, care prin efortul
Universităţii Babeş-B Bolyai şi cu sprijinul administraţiei locale, au devenit, spre satisfacţia
locuitorilor lor, centre universitare, mărindu-se astfel prestigiul acestor localităţi.
Referitor la observaţiile pe care le-aţi formulat, trebuie să remarc că o universitate
se deosebeşte de alte instituţii ale vieţii publice prin faptul că se organizează şi con-
duce după principii ştiinţifice şi profesionale, având structuri bine definite în Carta uni-
versităţii şi în legislaţia ţării. In orice ţară europeană structurarea universităţilor este
obiect de abordare profesională, iar structurile academice dintr-o universitate se
organizează respectând standardele ştiinţifice şi profesionale de performanţă şi com-
petitivitate.
Mă văd nevoit să subliniez câteva adevăruri, care, pare-se, nu vă sunt cunoscute.
Din 1995 nu mai există nici o centralizare a deciziei la Universitatea Babeş-B Bolyai, ci
o autonomie de decizie a liniilor de studiu în cadrul legislaţiei în vigoare, a prevede-
rilor Cartei şi a hotărârilor Senatului aprobate de toate liniile de studiu. Ţinem însă să
menţionăm că autonomia decizională a liniilor de studiu nu a fost utilizată complet.
Obiecţiile Dumneavoastră referitoare la calitatea învăţământului în limba maghiară tre-
buie adresate şi acelor colegi maghiari care au gestionat această linie. Ei ar trebui să
răspundă pentru modul cum s-au selectat cadrele didactice pentru linia respectivă,
căci recrutarea cadrelor didactice de la linia maghiară s-a făcut exclusiv la propune-
rile colegilor maghiari. Nu suntem responsabili nici pentru faptul că în unele cazuri au
fost recrutate cadre didactice având pregătirea de bază în altă specialitate. Regretăm
că au fost şi situaţii când specialişti maghiari de prim plan (vezi cazul informaticienilor)
nu au fost acceptaţi tocmai de către colegi maghiari având această specialitate. Nu
poate fi făcut responsabil Rectoratul pentru cazurile, din fericire izolate, de conduită
inadecvată, de prestaţie sub nivelul postului sau pentru faptul că unii studenţi au fost
îndemnaţi să nu meargă la cursuri (cum s-a întâmplat la Facultatea de Ştiinţe Politice,
Administrative şi ale Comunicării, unde au predat profesori americani şi francezi).
Problemele de calitate, la care Vă referiţi, nu se datorează nicidecum „centralizării
tuturor deciziilor în mâinile liniei române”, aşa cum susţineţi Dumneavoastră.
Pretinsa migrare a intelectualităţii maghiare către alte universităţi nu există la
această oră. Evident, fiecare cadru didactic este, ca oriunde în lume, o persoană
liberă. Creşterea, an de an, a efectivului cadrelor didactice maghiare din Universitatea
Babeş-B Bolyai este un fapt, iar procentul avansărilor în cadrul liniei maghiare a întrecut
la gradele didactice superioare (profesori şi conferenţiari) pe cel de la linia română.
Organizarea universităţilor maghiare particulare din România s-a făcut după modele
existente la Universitatea Babeş-B Bolyai şi cu participarea unor profesori de la
Universitatea noastră. Unii dintre ei predau şi la aceste universităţi.
În legătură cu mult pomenitul caz Kása Zoltán, facem precizarea că domnia sa a
condus în mandatul anterior, în calitate de prorector, linia de studiu maghiară şi a fost
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 55

responsabil cu activitatea didactică pe întreaga Universitate. Ceea ce Dumneavoastră


criticaţi astăzi nu este deci şi o consecinţă a activităţii dânsului? Kása Zoltán nu mai
este prorector, fiindcă nu a fost reales de reprezentanţii liniei maghiare. Sunt nevoit să
precizez şi aici că nimănui din Universitatea Babeş-B Bolyai, deci nici domnului Kása
Zoltán, nu i s-a refuzat să conducă o catedră din raţiuni etnice, ci riguros din raţiuni
profesionale şi administrative. Domnul Kása este un profesor ca ceilalţi ai Universităţii,
iar aceasta se poate observa comparând performanţele.
Suntem convinşi că o informare mai exactă ar fi evitat multe dintre concluziile for-
mulate în scrisoarea Dumneavoastră deschisă. Regret că nu aţi venit la Universitatea
Babeş-B Bolyai pentru a cunoaşte realizările care au fost foarte bine apreciate de către
colegi ai Dumneavoastră şi de oaspeţi mult stimaţi din Ungaria. De asemenea regret
că Facultatea de Teologie Reformată a fost scoasă din spaţiul Institutului Teologic
Protestant ce se află în Eparhia Reformată din Ardeal. Accentuez încă o dată că până
în prezent nu a fost probat nici un caz de discriminare pe criterii etnice sau lingvistice
şi Vă invit cordial să vizitaţi oricând Universitatea Babeş-B Bolyai pentru a Vă informa la
faţa locului.
În Universitatea Babeş-B Bolyai funcţionează la această oră 17 facultăţi cu predare
în limba maghiară. Ştiţi bine că nu există nici o rezervă în ceea ce priveşte dezvoltarea
viitoare a învăţământului în limba maghiară la Universitatea Babeş-B Bolyai, dar este
raţional să acceptăm cu toţi că organizarea unor facultăţi pe criterii etno-lingvistice nu
este o soluţie europeană şi nici o soluţie creştină. Nu există astfel de facultăţi nicăieri
în Europa. Actuala structurare a Universităţii Babeş-B Bolyai este perfect compatibilă,
atât cu misiunea ei de a instrui şi de a produce cunoştinţe noi, cât şi cu realităţile
europene. Este de la sine înţeles că susţinem optimizarea continuă a acestei structuri,
dar Universitatea Babeş-B Bolyai nu poate să treacă peste abordările europene, peste
legislaţia ţării şi nici peste realităţile demografice şi istorice ale Transilvaniei, cum de
altfel a menţionat şi ambasadorul Jonathan Scheele într-o scrisoare făcută publică.
Primiţi, vă rog, asigurarea deosebitei consideraţii,

RECTOR,
Prof. univ. dr. Nicolae Bocşan

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 55


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 56

Függelék II

A SIS rövid története54

Az erdélyi (gyulafehérvári) egyházmegyét Szent István király alapította 1009-ben. Köz-


pontja, Gyulafehérvár, évszázadokon keresztül a katolikus papképzésnek is a felleg-
vára volt. A Szent László király által létrehozott székesegyházi káptalan kanonokjai a
középkorban nemcsak a közjegyzői teendőket végezték, hanem nagy gondot fordítot-
tak a káptalani iskolára is. Ez az iskola fennállásáig, 1550-ig, jellegénél fogva egyesí-
tette a mai középiskolai oktatást és a papképzést.
A káptalani iskola 30 éves szünet után, 1579-ben, a domonkosok egykori rend-
házában (ma e helyen áll a Státus által épített Majláth Gusztáv Károly tanintézet) mint
a „jezsuiták iskolája” kelt új életre. Az Erdélyben törvényileg csak a tanításra „korláto-
zott” jezsuiták, kisebb-nagyobb megszakításokkal, 1653-ig működtek Gyulafehérvárott
is. Diákjaik közül többet készítettek elő a papságra és ezáltal a fejedelemség ideje
alatt a katolikus püspöktől megfosztott egyházmegyében biztosították a lelkipásztori
ellátást.
1716-ban az erdélyi katolikusoknak hivatalosan is újra lehetett püspökük. A gyu-
lafehérvári székhelyet elfoglaló főpásztorok legsürgősebb tennivalójuknak a papkép-
zést tekintették. B. Sztoyka Zsigmond Antal püspök 1753-ban alapította meg – egy-
előre a püspöki rezidenciáján – a Megtestesült Bölcsességről nevezett egyházmegyei
szemináriumot (Seminarium Incarnatae Sapientiae – S.I.S.), vagy ahogyan akkor ne-
vezték, a Papneveldét.
Az 1758-ban felépült külön teológiai épület (a mai „Jerikó” helyén) hamarosan ki-
csinek bizonyult. Ezért 1778-ban a Papnevelde átköltözött a jezsuiták feloszlatása kö-
vetkeztében üresen maradt kollégiumba.
Gr. Batthyány Ignác püspöknek 1792-ben sikerült megszereznie a volt trinitárius
rendházat és templomot. A szerzetház temploma helyébe a csillagvizsgálót és a világ-
hírű könyvtárat („Batthyanaeum”55) rendezte be, a zárdai rész pedig a Papnevelde
épülete lett.
Fogarassy Mihály püspök 1877-ben a teológiai épület utca felőli részét bővítette.
Márton Áron és Jakab Antal püspöksége idején ez az ún. „Fogarassy-szárny” elnyer-
te a mai formáját.
Az 1970-es években megtervezett új teológiai intézet felépítése a hatóságok ré-
széről állított akadályok miatt elmaradt. Ezért a szeminaristák kollégiuma régi egyhá-
zi épületeink tatarozásával alakult ki.56 (Dr. Marton József)

54 Forrás: http://www.hhrf.org/sis/tortenet.html.
55 Ezt mind a mai napig nem kapta vissza a katolikus érsekség (Jakab. A.).
56 Ez mindenekelőtt az akkori vicerektor, Vencser László, kitartó fáradozásának köszönhető, aki ma Ausztriában teljesít egyhá-
zi szolgálatot (Jakab. A.).
mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 57

Függelék III

Nyilatkozat

Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa a kolozsvári Babeş-B Bolyai Tu-


dományegyetem Szenátusa által két magyar oktatónak a tanári karból való kizárása
ügyében hozott határozatával kapcsolatban a közvélemény tudomására hozza a kö-
vetkezőket: A Szentírás és Hitvallásaink diktálta erkölcsi alapállásunk értelmében re-
formátus egyházunk kötelességének tartja az alapvető emberi jogok, így az anyanyelv
korlátozás nélküli használatának védelmében való síkraszállást és erdélyi magyar kö-
zösségünk minden jogos követelésének pártolását.
A Babeş-B Bolyai Tudományegyetem református tanári kara képviseletének a sze-
nátusi ülésen kinyilvánított véleménye nem egyezik egyházi testületünk álláspontjával.
Ezért Igazgatótanácsunk elhatárolja magát a két magyar oktató kizárását lehetővé te-
vő szavazástól és elítéli az önálló magyar egyetemi oktatás kibontakozását akadályo-
zó ténykedéseket. Egyúttal elmarasztalja a BBTE református tanári karának képvise-
letét ezért, a nézeteinknek ellentmondó megnyilvánulásáért.
Egyúttal felszólítjuk a Babeş-BBolyai Tudományegyetem Szenátusát, hogy a
20598/2006. november. 27. számú határozatát gondolja át, Hantz Péter és Kovács
Lehel kizárását vonja vissza, tegye lehetővé a magyar nyelvű táblák kifüggesztését és
az önálló magyar karok megalakulását.

Kolozsvár, 2006. november 30.

Az EREK Igazgatótanácsa nevében:


Dr. Pap Géza püspök sk
Tonk István ügyvezető főgondnok sk.
Dr. Fazekas Sándor főgondnok sk.
Nagy Ákos főgondnok sk.
Kató Béla főjegyző sk.
Ötvös József generális direktor sk.
Antal Zoltán tanácsos sk.
Bárócz Huba tanácsos sk.
Geréb Péter tanácsos sk.
Kántor Attila tanácsos sk.
Kudor Pál András tanácsos sk.
Makkai János tanácsos sk.
Nagy Károly tanácsos sk.
Dr. Szász István tanácsos sk.
Szász Zoltán tanácsos sk.
Szőke Zoltán tanácsos sk.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 57


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 63

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások


Közalapítvány gondozásában eddig megjelent kiadványok:
Kötetek
1. Médianacionalizmus és európai integráció (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazda-
sági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
3. Az ENSZ kisebbségi kézikönyve (Szerkesztette Böszörményi Jenő)
4. Többnyelvűség és EU-integráció. Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebb-
ségi iskolákban (Szerkesztette Ring Éva)
5. Felzárkózás vagy bezárkózás? Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi
iskolákban. (Szerkesztette Ring Éva)
6. Médiapolitika vagy politikai média? (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
7. Közeledő régiók a Kárpát-medencében II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gaz-
dasági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)

Műhelytanulmányok
1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia
határ menti régióiban (Szerkesztette Réti Tamás)
2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei
a határon túli magyarok vonatkozásában
3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása
4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe
5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd
és Tibori Szabó Zoltán tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia
7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban;
Jakab Attila: A laicitás
8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása
9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképes-
ség egyes kérdései (Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy
Lehel tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete
(Ádám János, Morvay Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai,
szerkesztette Réti Tamás)
11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási
közösségek társadalmi szerepe
12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi
eszközök nem szándékolt következményei
13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és
vallási mikroszociográfiája
14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség val-
lási arculata és az ortodox egyház társadalmi szerepe

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 63


mhtJakab_beliv.qxd 5/11/2007 3:25 AM Page 64

64 Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben

15. Jakab Attila: Székelyföld – Mítosz és valóság


16. Zolnay János: Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza
általános iskoláiban
17. Huszka Beáta: A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei
Magyarország EU-csatlakozása után
18. Jakab Attila: Csángóság és katolicizmus – Az identitástudat változásai
19. Hegedűs Dániel: A határokon átívelő együttműködés nemzetközi jogi háttere I. –
Multilaterális keretek és a Magyar Köztársaságot érintő kelet-közép-európai
bilaterális együttműködési formák áttekintő elemzése
20. Böszörményi Jenő: Nyelvhasználati jogok a bírósági eljárásokban
21. Mézes Zsolt László: A külföldiek munkavállalása Magyarországon
22. Majoros András: Verseny és együttműködés – Magyarország és Románia
külgazdasági kapcsolatainak nemzetgazdasági és regionális dimenziói
23. Jakab Attila: Értelmiségi sorsok Erdélyben – Jelenünk a történeti visszatekintés
tükrében

Jelentések
1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és
a várakozások éve (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and
Expectations (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
5. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2004: Helybenjárás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
6. A Roma’s Life in Hungary – Report 2004: Stagnation
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)

Háttéranyagok
1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen
küldött tájékoztatásaiból (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Beutazás, tartózkodás, tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés és
állampolgárság megszerzése Magyarországon – Tájékoztató a tennivalókról,
különös tekintettel a határon túli magyarokra (Szerkesztette Mézes Zsolt László)

A kiadványok letölthetők az EÖKiK honlapján (http://www.eokik.hu),


vagy személyesen átvehetők a kiadóban.