You are on page 1of 80

mht_zolnay 31.

qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 1

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Zolnay János

Kirekesztés,
szegregáció,
vákuumhelyzet
a drávaszögi kistérség
iskolakörzeteiben

Mûhelytanulmány 31.

Budapest 2007.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 2
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 3

Tartalomjegyzék
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

1. Kiinduló kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

2. Az önkormányzati társadalompolitika dilemmái . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

3. Az elemzés színhelye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

4. Új oktatási alközponti rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

5. Iskolai migráció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

6. Szegregáció, esélyegyenloség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

Összegzés és ajánlások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 3
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 4
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 5

Bevezetés
A rendszerváltás óta eltelt több mint másfél évtizedben a kistelepülési iskolák fenn-
tartásának ésszerűségét háromféle szempontból vitatták az oktatáspolitikusok és a
szakemberek. A rendszerváltást követő években sokan bíztak abban, hogy a kistele-
pülések egykor bezárt iskoláinak ismételt megnyitása fontos eszköze lehet a falvak
revitalizációjának. Ellenérvként megfogalmazódott ugyanakkor, hogy a kistelepülé-
sek alacsony tanulólétszámmal működő iskoláinak fajlagos költségei nagyok, finan-
szírozásuk drága, a szükséges fejlesztések, illetve a pedagógiai innováció lehetősé-
ge pedig lényegesen kisebb, mint a nagyobb települések oktatási intézményeiben.
Végül a harmadik szempont: évek óta a viták középpontjában áll az a kérdés, hogy
vajon a kistelepülések iskolái javítják, vagy pedig rontják az érintett diákok közokta-
tási esélyegyenlőségét, tehát annak lehetőségét, hogy jó iskolába járhassanak, majd
pedig piacképes szakmát szerezhessenek, illetve jó középiskolában folytathassák ta-
nulmányaikat.
Tanulmányunk alapvetően az oktatási esélyegyenlőség szempontjából közelíti
meg a kistelepülési iskolák problémáját. Feltevésünk szerint a kistelepülések eseté-
ben az oktatási esélyegyenlőségnek nincs felelőse: ellenérdekű települési önkor-
mányzatok saját megfontolásaik alapján alakítják oktatáspolitikájukat; ellenérdekű is-
kolák küzdenek a tanulókért. Az oktatáspolitikai döntések hatása kiszámíthatatlan,
sokkal inkább, mint egy teljes „oktatási piacot” lefedő, kiterjedt iskolahálózattal rendel-
kező nagyobb településen. A „kézműves eszközökkel” végzett helyi terepvizsgálatok
éppúgy elengedhetetlenek a probléma megértéséhez, mint a nagymintás elemzések.
Ez az írás tehát esettanulmány, megállapításainak érvénye döntően a kutatás színhe-
lyére korlátozódik.
Az elemzést aktuálissá teszi, hogy a többcélú kistérségi társulások, az alsó tago-
zatos iskolák kötelező „betagosítása”, illetve a finanszírozás és az intézményi önálló-
ság létszám-minimumhoz kötése ismét a szakmai és politikai viták középpontjába ál-
lították a kistelepülési iskolák problémáját. A folyamatot kritikusan szemlélők egyene-
sen lopakodó újra körzetesítésről beszélnek; úgy vélik, hogy az intézményhálózat, il-
letve az ellátások racionalizálása, és részleges kistérségi szintű megszervezése révén
a kormány valójában az önkormányzati autonómiát korlátozza, ennek a folyamatnak
pedig szükségképpen a rosszabb helyzetű, kisebb, gyengébb alkupozíciójú, részben
pedig romák által (is) lakott települések lesznek a kárvallottjai.1 Az intézményi kény-
szerintegráció és a többcélú kistérségi társulások intézményesítik a feladatellátásra
kötelezett önkormányzatok közötti alkufolyamatokat; az effajta alkuknak pedig ismét
csak a gyenge érdekérvényesítő csoportok, intézmények, települések lesznek a vesz-
tesei. Végül pedig a témánkat közvetlenül érintő feltevés: a folyamat szükségképpen
felerősíti az oktatási szegregációt.2
Elöljáróban szögezzük le, hogy nem osztjuk a lopakodó újra körzetesítéssel, az ön-
kormányzati autonómia esetleges korlátozásával és a kis iskolákkal kapcsolatos ag-
1 A legélesebb kritikát Ladányi János és Szelényi Iván fogalmazta meg. Ld. Ladányi János–Szelényi Iván: Az újra körzetesítés
társadalmi ára. Kritika 2005. 1. sz.
2 Az újra körzetesítésről szóló vitát összefoglalja Váradi Mónika Mária. Ld. Váradi Mónika Mária: A többcélú kistérségi társulások
és az oktatás. Kutatási beszámoló. Kézirat. MTA Regionális Kutatások Központja.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 6

6 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

godalmakat. Pontosabban a dilemmát félrevezetőnek tartjuk. Az oktatási javak és
szolgáltatások egyenlőtlen eloszlását nem egyszerűen az iskolafenntartó önkormány-
zatok, vagy a társult önkormányzatok közötti alkuk „hozzák létre”, hanem a jó pozíci-
ójú szülők és iskolák kíméletlen érdekérvényesítése. A döntő kérdés az, hogy az ok-
tatáspolitika képes-e hatékony esélykiegyenlítésre, és bő másfél évtized elteltével alig-
ha állíthatja bárki is, hogy az önkormányzati autonómia és a kistelepülési iskolák az
oktatási esélyegyenlőség zálogai lennének. Az sem igaz, hogy a települések lenné-
nek a forráselosztás végső címzettjei, az elosztási igazságosságnak pedig az lenne a
kritériuma, hogy az intézményfenntartó településeket milyen mértékben támogatja a
központi költségvetés. Tanulmányunk a közoktatási kirekesztés súlyos eseteit mutatja
be, éppenséggel kistelepülési iskolákban.
Iskolánként és tanulócsoportonként összeírtuk a roma és a sajátos nevelési igé-
nyű tanulókat, illetve az iskolai migrációt. Összevetettük a 2006-ban és a 2007-ben be-
iratkozott első osztályos tanulók iskolai migrációját. Három iskolafenntartó esetében
elemeztük az önkormányzatok 2005-ös költségvetését. Végül pedig igyekeztünk leírni
az oktatáspolitikai döntések társadalmi és politikai környezetét.
A tanulmány elkészítéséhez nagy segítséget nyújtott Virág Tünde, aki több mélyre-
ható kutatást végzett az érintett térségben. Mitrovics Zoltán nemcsak kistérségi koor-
dinátorként szerzett tapasztalatait osztotta meg velem, de sokat tanultam tőle az
alsószentmártoni és a siklósi roma közösségekről is. Neumann Eszter nagy segítsé-
get nyújtott a terepkutatáshoz és az adatok feldolgozásához. Önzetlen, hozzáértő se-
gítségükért mindnyájuknak köszönettel tartozom.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 7

1. Kiinduló kérdések
Elemzésünk tárgya a Külső-Drávaszög tizenhat települést3 felölelő nyolc önkormány-
zati és két egyházi általános iskolája, illetve az önkormányzati iskolák iskolakörzetei. A
színhely kiválasztása nem volt teljesen véletlen; közoktatási szempontból a térségnek
több, meglehetősen egyedülálló sajátossága van. Ugyanakkor az általunk vizsgált is-
kolakörzetek összességükben eléggé zárt „oktatási piacot” alkotnak ahhoz, hogy egy-
ségében elemezhessük a közoktatási folyamatokat. Vizsgáltuk a roma és a sajátos ne-
velési igényű tanulók iskolák és tanulócsoportok közötti eloszlását; a tanulói migráci-
ót és annak dinamikáját, valamint az iskolafenntartó önkormányzatok motivációit.

A vizsgálat kezdetekor alapvetően négyféle kérdésre kerestünk választ:
• Milyen mérvű az iskolai migráció a beiskolázási körzetek között?
• Melyek az iskolafenntartók motivációi?
• Stabilizálhatók-e a beiskolázási arányok az egyes iskolakörzetekben?
• Vajon az iskolai túlkínálat javítja-e a roma tanulók pozícióját?

A kiinduló kérdések megfogalmazása kapcsán utaljunk három aktuális közoktatá-
si trendre, illetve jogszabály-módosításra.

Az iskolafenntartó települések száma az elmúlt 12 évben folyamatosan csökkent

Míg 1994-ben a településeknek csak 22, 2006-ban már 31 százaléka nem tartott
fenn semmiféle oktatási intézményt. Az intézményfenntartó településeknek 1994-ben
csak alig több, mint 5 százaléka, 2006-ban már 10 százaléka kizárólag óvodát működ-
tetett. A legalább nyolc évfolyamos iskolát fenntartó önkormányzatok aránya pedig eb-
ben az időszakban 58 százalékról 53 százalékra csökkent.
A kistelepülések körében a változás még inkább szembetűnő. A 2000 főnél keve-
sebb lakosú települések közül az ezredfordulón 793 önkormányzat nem tartott fenn
semmiféle oktatási intézményt, tehát a településkategória 34 százaléka. Hat évvel ké-
sőbb már 995 ilyen település volt, tehát a településkategória 42 százaléka még óvo-
dát sem működtetett. Ugyanebben az időszakban csökkent a nyolcosztályos iskolát
fenntartó kistelepülések száma. Az ezredfordulón 985 település, tehát a településka-
tegória 42 százaléka tartott fenn nyolc évfolyamos iskolát. 2006-ban a 2000 főnél ki-
sebb települések közül már csak 896 tartott fenn nyolc évfolyamos iskolát, tehát a te-
lepüléskategória 38 százaléka.

3 A drávaszabolcsi iskolakörzethez tartozó három település közül kettő, Drávapalkonya és Drávacsehi település-földrajzi értelem-
ben már az Ormánsághoz tartozik.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 8

8 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

1. táblázat

Az iskolafenntartó önkormányzatok számának változása 1994 és 2006 között

Tanév 1994/1995 2006
Az összes önkormányzat Az összes önkormányzat
arányában (%) arányában (%)
Önkormányzatok száma 3147 100,0 3144 100,0
Nem tart fenn oktatási
704 22,3 995 31,0
intézményt
Csak óvodát fenntartó
177 5,0 339 10
önkormányzatok száma
Legalább nyolc évfolyamos
iskolát fenntartó 1822 58,0 1677 53
önkormányzatok száma

Forrás: BM adatok, OM oktatási statisztikák4

2. táblázat

Az iskolafenntartó önkormányzatok számának változása a 2000 lakosnál
kisebb önkormányzatok körében 1999 és 2006 között

Tanév 1999 2000
Az összes önkormányzat Az összes önkormányzat
arányában (%) arányában (%)
2000 lakosnál kisebb
2337 100 2361 100
önkormányzatok száma
Nem tart fenn oktatási
793 34 995 42
intézményt
Legalább nyolc évfolyamos
általános iskolát fenntartó 985 42 896 38
önkormányzatok száma

Forrás: BM adatok, OM oktatási statisztikák5

A roma diákok általános iskolai szegregációja rendkívül gyorsan nő

A roma diákokról 1993 óta nem készül hivatalos statisztika; közoktatási helyzetük
változásairól csak célzott vizsgálatok tudósítanak. Az Oktatáskutató Intézet 2000-ben
és 2004-ben készített átfogó felmérést a roma tanulók helyzetéről, illetve szegregáci-
ójáról az általános iskolákban. A 2000-es vizsgálat az általános iskolában tanuló roma
diákok számát 93 ezerre, tehát az összes tanuló 11 százalékára becsülte. A felmérés
eredményei szerint a roma tanulók 9,6 százaléka homogén cigány osztályba járt, 11
százaléka olyan osztályba, ahol a roma tanulók aránya meghaladta a 75 százalékot,

4 Idézi: Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Országos Közoktatási Intézet.
5 Idézi: Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Országos Közoktatási Intézet.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 9

14,3 százaléka pedig olyan iskolai osztályban tanult, ahol a roma diákok aránya 50 és
75 százalék között volt. Összességében tehát a roma tanulók több mint harmada ci-
gány többségű tanulócsoportba járt.6
A 2004-es felmérés szerint négy év alatt a roma tanulók elkülönülése tovább nőtt.
A 2004-es vizsgálat szerint négy év, tehát meglehetősen rövid időszak alatt a homo-
gén cigány iskolai osztályok aránya 10,6 százalékról 13 százalékra nőtt. Még látványo-
sabb jele a szegregáció növekedésének, hogy ugyanebben az időszakban a homo-
gén nem cigány iskolai osztályok aránya csaknem megduplázódott: 5,6 százalékról
10,1 százalékra növekedett.
3. táblázat

Különböző roma arányú osztályok előfordulása 2000-ben és 2004-ben

2000 2004
Iskolai osztályok Iskolai osztályok Iskolai osztályok
aránya aránya
Homogén nem roma osztályok 5,6 10,1
A roma tanulók aránya 0,1–25 százalék közötti 30,0 30,6
A roma tanulók aránya 25,1–50 százalék közötti 30,9 26,1
A roma tanulók aránya 50,1–75 százalék között 13,8 12,9
A roma tanulók aránya 75,1–99,99 százalék között 9,0 6,7
Homogén roma osztályok 10,6 13,6
Összesen 100,0 100,0
Forrás: Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció
a roma tanulók általános iskolai oktatásában7

Az iskolák, tagiskolák, tanulócsoportok egyre növekvő részének „elcigányoso-
dása”, illetve ezzel párhuzamosan a roma diákokat egyáltalán nem tanító oktatási egy-
ségek számának növekedése tartalmilag kizárja az oktatási esélyegyenlőséget. Evi-
denciának tekinthetjük azt a tényt, hogy az eltérő szociális hátterű, illetve etnikai szár-
mazású diákok növekvő elkülönítése szükségképpen azt eredményezi, hogy egyre nő
az egyes iskolák közötti színvonalkülönbség.8 Tisztábban látunk, ha megfordítjuk a
kérdést. Nem a szegény vagy cigány gyerekek iskolák, tanulócsoportok közötti elosz-
lása a fontos kérdés, hanem az oktatási javak és szolgáltatások eloszlása az „iskola-
használó” tanulók, tanulói csoportok között.
A középfokú expanzió azonban sokáig elfedte a szegregációs folyamatok súlyos
következményeit. Az általános iskola nyolcadik osztályát elvégzettek körében a gimná-
ziumban továbbtanulók aránya 1990 és 2005 között 21 százalékról 36 százalékra nö-
vekedett, a szakközépiskolában továbbtanulók aránya pedig 27 százalékról 39 száza-
lékra növekedett. A szakközépiskolában, szakiskolában továbbtanulók aránya viszont
ebben a másfél évtizedben 42 százalékról 23 százalékra csökkent. A nagyarányú kö-

6 Havas Gábor–Kemény-István–Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum Kiadó,
Budapest, 2002.
7 Idézi Keller Judit–Mártonfi György: Oktatási egyenlőtlenségek és speciális igények. In: Országos Közoktatási Intézet: Jelentés
a magyar közoktatásról 2006.
8 Ld. erről Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: Általános iskolai szegregáció. Okok és következmények. In: Kertesi Gábor: A társadalom
peremén. Romák a munkaerőpiacon és az iskolában. Budapest, Osiris Kiadó, 2005.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 9
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 10

10 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

zépiskolai expanzió a roma diákok továbbtanulási mutatóit is javította: a középiskolá-
ban továbbtanulók aránya 10 százalékról közel 22 százalékra, a szakiskolákban to-
vábbtanulók aránya pedig 30 százalékról 64 százalékra növekedett. A rendszerváltást
követő években az általános iskolát végzett cigány diákok közel fele nem tanult to-
vább; ez az arány 2003-ra mintegy 8 százalékra csökkent.

4. táblázat

Az általános iskolát végzett roma tanulók továbbtanulása
1993–1994-ben és 2002–2003-ban

1993–1994 2002–2003
Az összes általános iskolát Az összes általános iskolát
Továbbtanulás céliskolája végzett roma tanuló végzett roma tanuló
arányában (%) arányában (%)
Nem tanul tovább 49,8 8,1
Speciális szakiskola 9,4 6,2
Szakiskola 30,2 63,8
Szakközépiskola 10 15,9
Gimnázium 0,6 5,9
Összesen 100,0 100,0

Forrás: Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció
a roma tanulók általános iskolai oktatásában9

A közoktatási törvény 2005-ös módosítása közoktatás-politikai szelekciós mecha-
nizmusokat korlátozó félfordulatot jelent

A 2007–2008-as tanév előkészítése során első ízben kellett alkalmazni a közokta-
tási törvény 2005-ben módosított 66. §-át, amely korlátozza az iskolák szelekciós le-
hetőségét, illetve előnyben részesíti a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos ne-
velési igényű diákokat. A jogszabály 2005-ös módosítását megelőző három évben az
oktatási tárca abban bízott, hogy szakpedagógiai programokkal és célirányos finan-
szírozási konstrukciókkal javíthat a közoktatási esélyegyenlőtlenségen és fékezheti a
szegregációt; 2005-re azonban világossá vált, hogy ezt a célt képtelenség elérni a
közoktatási szisztéma egészének jelentős módosítása nélkül.
A közoktatási törvény 2005-ös módosításának10 két eleme is megbontja a ma-
gyarországi közoktatási rendszer alapszerkezetét.
A beiskolázási körzetek kialakításának szabályait a jogszabály a következőképpen
módosította.11 Ha a településen több általános iskola működik, az egymással határos
felvételi körzeteket oly módon kell kialakítani, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű
tanulóknak az adott körzetben felvehető összes tanköteles tanulóhoz viszonyított ará-
nya az egyes körzetekben egymáshoz viszonyítva legfeljebb huszonöt százalékban
9 Idézi Keller Judit–Mártonfi György: Oktatási egyenlőtlenségek és speciális igények. In: Jelentés a magyar közoktatásról 2006,
Országos Közoktatási Intézet.
10 2005. évi CXLVIII. törvény az oktatást érintő egyes kérdések módosításáról.
11 A 2005. évi CXLVIII. törvény 25. §-a a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 66. §-át módosította.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 11

térjen el. A módosítást a 2007/2008-as tanévre vonatkozó beiskolázási körzetek kiala-
kítása során kell majd első ízben figyelembe venni.
A körzeten kívüli tanulók felvételének szabályait pedig a módosított jogszabály a
következőképpen szigorította:12 ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsé-
ge teljesítése után további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, köteles előny-
ben részesíteni azokat, akiknek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye azon
a településen található, ahol az iskola székhelye, telephelye található. E körben a hal-
mozottan hátrányos helyzetű tanuló felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg.
Ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsége teljesítése után további felvé-
teli, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, de valamennyi felvételi kérelmet helyhiány mi-
att nem tudja teljesíteni, sorsolás útján dönt. A sorsolásra meg kell hívni a felvételi ké-
relmet benyújtókat. Sorsolás nélkül is felvehető a halmozottan hátrányos, vagy sajátos
nevelési igényű tanuló, továbbá az a tanuló, akinek sajátos helyzete indokolja. A sajá-
tos helyzetet a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg. Ezt a módosítást is a
2007/2008-as tanév előkészítése során kell első ízben alkalmazni.

Mindkét módosítás érdemileg szűkíti a települési iskolák szelekciós lehetőségét, il-
letve korlátozza az iskolafenntartó önkormányzatok szegregációt erősítő oktatáspoliti-
kai gyakorlatát. Mindez azonban csak a több iskolát fenntartó nagyobb településeket
érinti, a kistelepülési fenntartású „oktatási piacokat” nem. A nagyobb településeknek
is számos lehetőségük van ugyanakkor arra, hogy kijátsszák a jogszabályt. Kézenfek-
vő megoldás az iskolák összevonása; mivel eredeti formájában a jogszabálymó-
dosítás csak az iskolákra vonatkozik, a tagiskolákra azonban nem. Az iskolafenntar-
tóknak ugyancsak lehetőségük van arra, hogy összevonják az iskoláikat, de megtart-
sák az eredeti beiskolázási körzeteket. Az önkormányzatok a beiskolázási körzethatá-
rok kialakítása során törekedhetnek ugyan arra, hogy tartsák a jogszabályban meg-
adott arányokat, de közben nyomást gyakorolhatnak a halmozottan hátrányos helyze-
tű diákokra, hogy a valóságban a szegregált iskolába iratkozzanak be.
A kistelepülési iskolákra a jogszabályhely előírásai értelemszerűen nem vonatkoz-
nak, hiszen ezek a települések csupán egy-egy iskolát tartanak fenn, a kisvárosi isko-
lacentrumok pedig nem felelősek azért, hogy az általuk elszívott tanulók eredeti isko-
lakörzetében milyen szegregációs folyamatok indulnak el. Ugyanakkor több jogsza-
bály is intézményi centralizációra késztetheti a kistelepülési iskolákat. A négy évfolya-
mos tagiskolákat 2008-tól tagiskolaként nyolc évfolyamos iskolákhoz kell integrálni.
Az általunk vizsgált térség iskoláit 2008 szeptemberétől a tervek szerint négy iskola-
központhoz szervezik. A négy iskolaközpont Harkány, Siklós, Beremend és Villány
lesz. Az intézményi összevonások önmagukban nem sokat változtatnak a jelenlegi
helyzeten, de legalább elvben felelőse lesz a szegregációs folyamatoknak. Végül a
pénzügyi megszorítások,13 illetve a 2007. évi költségvetésben először alkalmazott nor-
matívaszámítási módszer megnehezítheti a kis tanulólétszámmal működő iskolák
fenntartását.

12 Uo.
13 Az önkormányzatok közoktatási feladatainak ellátásához nyújtott 2007. évi normatív támogatás előirányzata a 2006. évi
előirányzat 98 százaléka.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 12

2. Az önkormányzati társadalompolitika dilemmái
A vizsgálat alapkérdései szorosan kötődnek a kistelepülési, kisvárosi önkormányzat-
ok társadalompolitikai, intézményfenntartói dilemmáihoz. Másfél évtized elteltével
nem kétséges, hogy az iskolai szelekció és ezzel összefüggésben az iskolai migráció
jóval nagyobb, mint azt a rendszerváltást követő időszakban gondolták. A probléma
lényege azonban ennél összetettebb. Az elit csoportok, így az iskolahasználó elit nem-
csak a tanulók eloszlását határozhatja meg az egyes iskolák és tanulócsoportok kö-
zött, de bizonyos lakosságszámot el nem érő településeken azt is eldöntheti, hogy ér-
demes-e ott iskolát, sőt általában közintézményeket fenntartani, illetve milyen színvo-
nalon tartja szükségesnek biztosítani a szociális ellátásokat.
A magyarországi decentralizált, településcentrikus önkormányzati szisztémát némi
éllel „természetjogi” jellegűnek is nevezik. A kifejezés arra utal, hogy a rendszer létre-
hozása során a jogalkotónak választania kellett a települések szuverenitása, tehát
önálló önkormányzatisághoz fűződő joga, illetve az önkormányzatokra testált közfel-
adatok ellátása szempontjából optimális méretű önkormányzati egységek létrehozása
között. A magyarországi önkormányzati szisztéma egyértelműen az előbbi elvet
tükrözi.14
Valamennyi településnek önálló önkormányzata van, az önkormányzatok, illetve az
önkormányzati szintek kapcsolata pedig nem hierarchikus, hanem mellérendelt, fel-
adatmegosztáson alapuló.
A közigazgatási hivataloknak csak államigazgatási és nem szakigazgatási felada-
taik vannak, tehát a települések önállóan alakítják oktatás- és jóléti politikájukat: dönt-
hetnek intézmények létrehozásáról, megszüntetéséről, összevonásáról, önálló vagy
közös fenntartásáról, a beiskolázási körzethatárokról, a helyi pedagógiai, középiskolai
és szakoktatási kínálatról; nagyfokú önállósággal alakíthatják jóléti és segélyezési po-
litikájukat.
Végül pedig az önkormányzatok rendkívül nagy gazdálkodási, pénzügyi önállóság-
gal rendelkeznek. Közfeladataikat a központi költségvetés normatív módon, méghoz-
zá döntő többségében szabad felhasználású normatívák révén finanszírozza. Az ön-
kormányzatoknak tehát közfeladataikkal kapcsolatban jogcímük keletkezik meghatá-
rozott központi normatív támogatásokra. A lehívott normatívákat azonban tetszésük
szerint használják fel: átcsoportosíthatják ágazatok között, ágazatokon belül, intézmé-
nyek és ellátotti csoportok között. A források többszörös reallokációja részben az
egyes ágazatok, iskola- vagy intézményhasználók, illetve segélyezettek pozíciójától
függ, részben pedig az adott település fejlesztési prioritásait tükrözi.

A magyarországi önkormányzati rendszer születését kísérő viták nem tették vilá-
gossá, hogy a települési szuverenitás és a feladatellátási optimum között is választa-
ni kell. Ellenkezőleg, határozott derűlátás kísérte az önkormányzati törvény megalko-
tását. Politikusok, szakemberek egyaránt abban bíztak, hogy a centralizáció évtizede-

14 A posztszocialista országok önkormányzati modelljeiről. Ld. Horváth M Tamás (2000): Decentralization: Experiments and
Reforms. In: Local Governments in Central and Eastern Europe Volume 1. OSI LGI Budapest http://lgi.osi.hu/publica-
tions/books/decentralization/
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 13

it követően az önkormányzatiság nemcsak a tönkretett kistelepülések revitalizációját
teszik lehetővé, de az önkormányzati intézmények részleges újraalapítása, illetve az
önkormányzatok önkéntes együttműködése költséghatékony, szükségletorientált és
igazságos közoktatás- és helyi szociálpolitika létrejöttét segíti majd elő. Pontosítsuk; a
rendszer létrehozását több kimondott, vagy ki nem mondott feltevés előzte meg:
• Az önkormányzatiság, illetve az intézmények, mindenekelőtt a bezárt iskolák, alsó ta-
gozatos iskolák újraalapítása a kistelepülések revitalizációjának döntő tényezője lesz.
• Az optimális méretű kistérségek határát éppen a települések szabad együttmű-
ködése fogja megrajzolni.
• A kisvárosok, alközpontok közoktatási, ellátási vonzása csak olyan méretű lesz,
ami nem veszélyezteti a környékbeli kistelepülések iskoláinak, intézményeinek
fenntarthatóságát.

Ez a jogalkotói koncepció a falut funkcionális egységként szemlélte, éppúgy, mint
Erdei Ferenc falutipológiája, amelynek etalonja a szabályos parasztfalu.15 Az a lénye-
gi ismérve ennek a típusnak, hogy a parasztfalu mérete, társadalmi összetétele, bir-
tokszerkezete, kereskedelmi és intézményi hálózata harmonikus egységet alkot a pa-
raszti világgal, a paraszti életformával. „A szabályos parasztfalu mérete és társadal-
mi teljessége teszi azt is lehetővé, hogy közellátása is a szükségszerű mértékben
teljes.”16 Csakhogy a szabályos parasztfalu már Erdeinél is a települések kisebb hal-
mazát öleli fel,17 az 1980-as évek végén pedig végképp nem gondolhatta senki, hogy
helyreállítható az agrármunkahely és a falusi lakóhely egysége, még ha sikerülne is a
mezőgazdaságban a családi gazdaságokra épülő földbirtokszerkezetet, és ami még
fontosabb, földhasználati szerkezetet létrehozni. Még kevésbé érvelhetett volna a tör-
vényhozó akképpen, hogy a polgárok hozzáférése a közszolgáltatásokhoz, a közok-
tatáshoz, illetve a szolgáltatások minősége függővé tehető az érintett település „társa-
dalmi teljességétől”.
A rendszerváltó parlament célja 1990-ben a reparáció volt, tehát a falvak, kistele-
pülések visszatérítése egy ideálisnak vélt fejlődési útra – feltételezve persze, hogy lé-
tezik olyan ideális fejlődési út, amely az önkormányzatiságukat elnyert települések
számára járható. Törvényhozók értelemszerűen ritkán szoktak társadalomtörténeti
kérdésekkel foglalkozni, az önkormányzati korszakot meghatározó törvények megal-
kotásának időszaka azonban kivételes pillanat volt, mert a politikusi szándék nem-
csak hivatkozási alapnak tekintette a korábbi évtizedek folyamatait, de a kereteket
megszabó jogszabályok koncepcióját kifejezetten egy meghatározott múltszemlélet-
ből vezette le.
A jogalkotó csak abból a feltevésből indulhatott ki, hogy a magyar településháló-
zat fejlődésének nagy kisiklása a szocialista korszak centralizációs politikája volt. A
termelőszövetkezetek összevonása révén szabályos parasztfalvak is hanyatlásnak in-
dultak. A közigazgatási centralizáció a székhelyközségekké degradált falvakat meg-

15 Erdei Ferenc tipológiájában a szabályos parasztfalunak legalább 1000, legfeljebb 10 000 lakosa van. A falu határa legfeljebb
10 000 hektár, hogy a gazda naponta kijárással művelhesse. Lakói között az önálló paraszt gazdák túlsúlyban vannak. Van
annyi iparosa, kereskedője, amennyire a gazdáknak szükségük van. Emellett van a faluban anyakönyvvezetés, községi
bíráskodás, egészségügyi ellátás, elemi iskola stb. Ld. Erdei Ferenc: Magyar falu. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.
16 I. m. (kiemelés tőlem – Z. J.)
17 Erdei szerint 1930-ban 1225 falu tekinthető szabályos parasztfalunak a trianoni Magyarországon.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 14

14 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

fosztotta érdekérvényesítő képességüktől és attól a lehetőségtől, hogy számottevő fej-
lesztési forrásokhoz jussanak. A falusi kis iskolák megszüntetése felgyorsította az ér-
telmiség elvándorlását. Az 1971-ben kormányhatározatként megszülető Országos Te-
lepüléshálózat-fejlesztési Koncepció pedig a magyarországi települések kétharmadát
a tizenegy fokú skála utolsó, „egyéb” vagy „szerepkör nélküli település” kategóriájába
sorolta.18 Bár a dokumentum nem mondta ki nyíltan, hogy a településfejlesztési kon-
cepció célja hosszabb távon a szerepkör nélkülinek minősített falvak megszüntetése,
a fejlesztési lehetőség megvonása felgyorsította ezeknek a falvaknak a sorvadását és
részben „elcigányosodását”.19
A sérelmek tehát jórészt igazgatási természetűek voltak, illetve a fejlesztési forrá-
sok egyenlőtlen elosztásából fakadtak. Az önkormányzatiság, illetve az önkormányza-
ti társadalompolitika megteremtése szempontjából döntő kérdés, hogy vajon a ma-
gyarországi településhálózat állapotáért, az infrastruktúra elmaradottságáért, a kiste-
lepülések sorvadásáért döntően a szocializmus évtizedeinek centralizációs és forrás-
elosztási politikája felelős, vagy pedig a munkahelyek és a lakóhelyek különválása, a
nagyarányú munkaerő-ingázás, így a kistelepülések elszegényedése mindenképpen
bekövetkezett volna; a szocialista korszak politikája legfeljebb csak gyorsította a
folyamatot.20 A törvényhozó az első verziót fogadta el, és úgy vélte, hogy a jogszabá-
lyi és finanszírozási környezet radikális megváltoztatása egyrészt elhárítja az akadályt
a települések fejlődése elől, másrészt a falvak, kisvárosok is a társadalompolitika fon-
tos szereplői lehetnek.
Az 1990-es évtized első felében a jogalkotó tehát kétféle eszközzel igyekezett meg-
szabni az önkormányzati rendszer kereteit. Egyrészt csökkenteni akarta annak lehető-
ségét, hogy a hivatalban lévő központi kormányzat szelektíven ossza el a működési
és fejlesztési forrásokat, illetve a regionális központok megakadályozzák a kistelepü-
lések fejlődését. Ezt szolgálta az 1990-ben meghonosított önkormányzatiság, valamint
a normatív feladatfinanszírozás, az adóbevételek megosztása, és a pályázati rendszer.
A másik eszköz a társadalompolitika irányadó jogszabályainak megalkotása volt. Az
oktatási törvény csaknem teljes egészében, a szociális törvény pedig részben a tele-
pülési önkormányzatokat tekintették az ellátások első számú felelőseinek és nagyfo-
kú jogalkotási felhatalmazást adtak a helyi képviselő-testületeknek, közgyűléseknek.
A magyar közigazgatást radikálisan átalakító településcentrikus önkormányzati
rendszer elvben a legkisebb településen is működőképes lehet; sőt, a szisztéma egyik
fő célja, és másfél évtized távlatából legfőbb hozadéka éppen a falusi infrastruktúra
látványos fejlesztése volt. Az önkormányzati társadalompolitika azonban ki nem mon-
dott előfeltevésekre épült: a jogalkotó nem egyszerűen decentralizálta a közoktatást
és részben a jóléti ellátásokat, hanem arra késztette az önkormányzatokat, hogy helyi
szinten fogalmazzák meg társadalompolitikai prioritásaikat, mi több, települési szinten

18 Ld. Beluszky Pál: Ország a rajzasztalon. Beszélő 1998, 2. szám.
19 Ld. Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. In: Glatz Ferenc (szerk.): Cigányok Magyarországon. MTA Budapest, 2001,
163–204. old.
20 Az első verziónak a legradikálisabb leírása Szelényi Iván falu osztály elmélete; Szelényi úgy véli, hogy az államszocialista tár-
sadalmakban az alapvető egyenlőtlenségeket, illetve a társadalom osztálytagozódását a rendszer domináns koordinációs
mechanizmusa, a redisztribúció hozta létre. Ezt az osztálytagozódást a fejlesztési lehetőségeket, illetve a stagnálást vagy sor-
vadást nagyban meghatározó redisztribúciós mechanizmusok okán a településekre is kiterjeszthetőnek véli. Ld. Szelényi
Iván: Regionális szerkezet a redisztributív területi gazdálkodás és igazgatás feltételei között. In: Szelényi Iván: Városi tár-
sadalmi egyenlőtlenségek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 15

értelmezzék a források és ellátások elosztásának igazságosságát, illetve általában a
társadalmi igazságosságot. Egyfajta alulról építkező szubszidiáris modellt követett,
amelynek lényege, hogy az ellátottakhoz legközelebb lévő igazgatási és elosztási
szint képes a leginkább hatékony és a leginkább igazságos módon biztosítani az el-
látást. Ez a modell pedig óhatatlanul is szolidáris, az iskolák és a jóléti ellátások bizto-
sításában maximálisan érdekelt közösségeket feltételez.
Szögezzük le, hogy a magyarországi önkormányzati rendszert minden disz-
funkciója ellenére a közjogi berendezkedés nagy értékének tartjuk. Nem az önkor-
mányzati rendszer egészét bíráljuk, csak az önkormányzati kompetenciába utalt társa-
dalompolitikai gyakorlattal kapcsolatban fogalmazunk meg néhány súlyos ellenvetést.
Három előfeltevésünk van; előfeltevésekről beszélhetünk csak, és nem hipotézisekről,
mivel a vizsgálat kiterjedése és műfaja nem ad lehetőséget arra, hogy minimálisan
szükséges érvénnyel bizonyítsuk, vagy cáfoljuk állításainkat. Az első állítás szerint:

2.1 Az elmúlt másfél évtized nem igazolta azt a várakozást, hogy az önkormány-
zatok képesek lesznek célzott, és szükségletorientált társadalompolitikai költségter-
vezésre.

Foglaljuk össze a szisztéma legfontosabb diszfunkcióit; azokat a nem szándékolt
következményeket, amelyek gátolják a szükségletorientált költségtervezést.

2.1.1 A normatív feladatfinanszírozás nem szándékolt következménye: a forrás-
igény kontrolljának hiánya – bázistervezés – követő jellegű költségtervezés.

A finanszírozó központi állam képtelen kontrollálni az önkormányzatok forrásigényét.
Minden egyes normatív jogcím szervesül a támogatási rendszerbe és minden jogcím-
hez tartozó normatív támogatási összeg a következő év költségkalkulációja során bázis-
összeggé válik. A finanszírozás tehát óhatatlanul követő jellegűvé válik: a kormány újabb
és újabb kiegészítő támogatások és részletszabályok révén igyekszik elérni társadalom-
politikai céljainak teljesülését, ezáltal pedig újabb és újabb jogcímeket és költségterve-
zési bázisösszegeket állít be. Ugyanakkor a pótlólagos költségfedezet, egyben pótlóla-
gos forrásigény-teremtés is. A központi kormány legfeljebb csak „fűnyíró” módszerrel
képes időről időre megzabolázni a forrásigényeket. Csakhogy ez a módszer ismét csak
nem kívánt következményekhez vezet: nem költségtakarékos gazdálkodásra ösztönzi az
önkormányzatokat; éppen ellenkezőleg, hiszen a „fűnyíró” elvű forráselvonás mindenkit
egyaránt büntet. Az önkormányzatok kifejezetten abban lesznek érdekeltek, hogy a
megszorító periódus elmúltával még inkább felsrófolják forrásigényeiket.

2.1.2 A szabad felhasználású normatív feladatfinanszírozás nem szándékolt követ-
kezménye: érdekviszonyok vezérelte szelektív forrás-reallokáció.

• A legtöbb normatív támogatás szabad felhasználású és az önkormányzatok be-
látásuk szerint használják fel a különféle jogcímeken kapott összegeket.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 16

16 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

• Az önkormányzat lehívja az adott jogcímen járó normatívát, de azt nem továbbít-
ja a feladatot ténylegesen ellátó intézménynek.
• Az önkormányzat a normatív támogatások egy részét ágazaton belül átcsopor-
tosítja és az adott feladattól eltérő célra költi.
• Az önkormányzat a normatív támogatások egy részét ágazatok között átcsopor-
tosítja és más ágazathoz tartozó feladat finanszírozására költi.
• Az önkormányzat a normatív támogatások egy részét fejlesztésekre, hiteltörlesz-
tésekre költi.

2.1.3 A társfinanszírozás nem szándékolt következménye: érdekviszonyok vezérel-
te szelektív, rejtett forrás-reallokáció a kötött normatívák felhasználása során.

A normatív támogatások kisebb része kötött felhasználású, tehát azok összegét a
települési önkormányzatok csak meghatározott célra költhetik. Ám a kötött felhaszná-
lású normatívák célirányos felhasználása is csak elvi jellegű minden olyan esetben,
amikor a fenntartó a normatívát saját forrásaiból kiegészíti. Az intézményfenntartó ön-
kormányzatoknak ugyanis lehetőségük van a kötött felhasználású normatíva összegé-
vel észrevétlenül csökkenteni az adott intézmény finanszírozását.

2.2 Az elmúlt másfél évtized nem igazolta azt a várakozást, hogy az önkormány-
zati forrás-reallokáció, illetve az önkormányzati intézményhálózat és a helyi jogsza-
bályok, a szükségletek pontosabb ismeretében, igazságosabb és az esélykülönbsé-
geket hatékonyabban kiegyenlítő elosztást és szolgáltatásokat eredményeznek, mint
a központi elosztásban és jogszabályokban testet öltő szándék.

Az önkormányzati forrás-reallokáció mértékéről nincs pontos adatbázis, csak az ese-
ti vizsgálatok, illetve egyes önkormányzati költségvetések részletes elemzése ad képet
a források tényleges felhasználásáról. Eszerint az önkormányzati többszörös – ágazatok
közötti, ágazatokon belüli, intézmények és ellátotti csoportok közötti – forrás-reallokáció
legsúlyosabb nem szándékolt következménye éppen az esélykülönbségek növelése.
Az önkormányzatok többnyire világos finanszírozási prioritások szerint rendezik át
forrásaikat. A pénzbeli és természetbeni ellátások normatívája a leginkább „puha” té-
tel: csak azok az önkormányzatok használják fel teljes egészében, vagy éppen egé-
szítik ki más forrásaikból, amelyek saját intézmények vagy saját fejlesztési projektek
hiányában egyszerűen nem tudják más célra elkölteni. Ha a források átcsoportosítá-
sa ágazaton belüli, akkor a pénzbeli és természetbeni ellátások forrásait fordítják szo-
ciális intézmények, illetve bölcsődék finanszírozására, vagy a segélyezés diszkrecio-
nális jellegét kihasználva az egyes segélyezett csoportok között osztják újra a forráso-
kat. A közoktatási kiadásokon belül gyakran a kollégiumi normatíva összegét, illetve
az egyéb, speciális tanulói igényeket fedező normatív támogatási összegeket fordítják
más közoktatási feladatok finanszírozására, vagy pedig a közoktatási kínálat, a közok-
tatási szolgáltatások elosztása, esetleg az egyes intézmények finanszírozása során ér-
vényesül nagyfokú szelektivitás. Ha a források átcsoportosítása ágazatok közötti, ak-
kor a szociális ágazatok forrásait fordítják közoktatási feladatok finanszírozására.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 17

Annyi bizonyos, hogy az ágazatokon belüli forrásátcsoportosítás minden esetben
a gyengébb érdekérvényesítő képességű csoportok rovására és a jobb érdekérvé-
nyesítő képességű csoportoknak kedvezve történik. A legsúlyosabb következménye
az önkormányzati feladatfinanszírozás rendszerének, illetve a szelektív forrás-real-
lokáció gyakorlatának a segélyezés21 és a közoktatás terén van. A segélyezés pozíci-
ójáról sokat elmond, hogy az önkormányzati segélykassza csaknem minden települé-
sen „nyereséges”, tehát annak kisebb vagy nagyobb részét más intézményrendszer
vagy ágazat finanszírozására fordítják. Ugyanakkor az önkormányzati segélyezés sú-
lya, illetve a segélyezésen belül a diszkrecionális segélyfajták aránya az elmúlt évek-
ben visszaszorult.22
A magyarországi közoktatási rendszer egyike a leginkább szelektív rendszereknek
az OECD-tagországok között. Az iskolai szelektivitást jól méri a tanulói teljesítmények
iskolán belüli, illetve iskolák közötti szóródása: minél inkább szóródnak a tanulói telje-
sítménykülönbségek iskolák között, annál szelektívebb az adott ország iskolarendsze-
re. A PISA 2000 jelentés szerint az OECD-országokban a tanulók közötti olvasási és
szövegértési teljesítménykülönbségek átlagosan 36 százalékát magyarázzák az isko-
lák közötti különbségek. A legkevésbé szelektív skandináv országokban ez az arány
mindössze 33 százalék. Magyarországon viszont kirívóan magas arányban, 71 száza-
lékban magyarázzák a tanulói teljesítménykülönbségeket az iskolák közötti különb-
ségek.23 A nagyfokú iskolai szelektivitás oka mindenekelőtt az iskolai szerkezetváltást,
a szabad iskolaválasztást lehetővé tevő szabályozás, és az iskolák 2007-ig csaknem
korlátlan szelekciós lehetősége. Az iskolai szelektivitásért és a közoktatási esély-
egyenlőtlenségért a látszat ellenére nem kizárólag az iskolafenntartó települési önkor-
mányzatok a felelősek. Ugyanakkor az önkormányzati feladatfinanszírozás jócskán
hozzájárul a helyzet súlyosbodásához.

2.3 Bizonyos településméret alatt az iskolafenntartás diszfunkcionális

Hangsúlyozni kell, hogy nem a nagyobb fajlagos költségekre gondolunk, hanem
arra, hogy a közoktatási és jóléti szolgáltatásokat igénybe vevők lényegesen rosszab-
bul járnak, mintha közeli, nagyobb lélekszámú településeken lennének a társadalom-
politikai szolgáltatások „fogyasztói”.
A kritikus lakosságszám persze esetenként változik, mint ahogy a települések
pénzügyi helyzete is, éppen ezért kudarcra ítélt minden olyan kormányzati próbálko-
zás, amely mechanikus mutatók alapján próbálja meghatározni azoknak a települé-
seknek a körét, amelyek esetében ésszerűnek és támogatandónak tartja önálló intéz-
mények, önálló iskolák fenntartását. A települési önkormányzati kompetenciába utalt
társadalompolitikának, így az oktatáspolitikának is éppen az a jellegzetessége, hogy

21 Az önkormányzati forrás-reallokáció jóléti politikára gyakorolt következményeire elsőként Szalai Júlia hívta fel a figyelmet. Ld.
Szalai Júlia (1995): A helyi önkormányzatok szociálpolitikájáról. In: Landau Edit–Simonyi Ágnes–Szalai Júlia–Vincze Péter
(szerk. – 1995): Az államtalanítás dilemmái: szociálpolitikai kényszerek és választások. Aktív Társadalom Alapítvány, Budapest.
22 Ld. Havasi Éva: A transzferjövedelmek szerepe a szegénység csökkentésében. Esély, 2005, 4.
23 Pontosan: a 15 éves tanulók kombinált szövegértési teljesítményének az iskolák közti és az iskolán belüli varianciája az
OECD-országok között 2000-ben. Idézi: Cs. Czachesz Erzsébet Radó Péter: Oktatási esélyegyenlőségek és speciális
igények. In: Jelentés a magyar közoktatásról 2003, Országos Közoktatási Intézet.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 18

18 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

a helyi társadalmi és politikai viszonyok bizonyos fokig minden egyes település eseté-
ben rajtahagyják nyomukat az egyes ágazatok és intézmények finanszírozásán és a
szolgáltatások minőségén.
A kistelepülési társadalompolitika fő dilemmáinak leírásához utaljunk egy régen
letűnt jogintézményre, a virilizmusra. Az analógiának több alapja is lehet. Az önkor-
mányzatiság lehetőséget teremthet különféle indíttatású és mentalitású gazdasági
elit csoportnak, hogy közös fejlesztési érdekeiket képviselve közösen kormányozza-
nak egy települést, jóllehet az üzleti életben kerülik egymást. Még fontosabb hason-
lóság az elit csoportok érdekeltsége a közintézmények, közszolgáltatások magas
szintű működtetésében, valamint az infrastruktúrafejlesztésben, illetve a vállalkozási
típusú fejlesztésekben. Vízválasztó, hogy a döntésekre befolyással bíró elit csopor-
tok maguk is használói-e a helyi közintézményeknek és szolgáltatásoknak: a helyi is-
kolába járatják-e gyerekeiket, igénybe veszik-e a helyben elérhető jóléti ellátásokat.
Ha nem, akkor érdekeltek lehetnek az infrastruktúra fejlesztésében, még inkább a
vállalkozói típusú beruházásokban, de minden bizonnyal a lehető legkevesebb pénzt
akarják a közszolgáltatásokra fordítani. Kisebb falvakban még inkább döntő tényező,
hogy az elit, a képviselők, vagy éppen a polgármester helyben lakik-e, vagy egy kö-
zeli nagyobb településen.
Az egyes közszolgáltatások esetében azonban eltérő a fenntartói-használói érde-
keltség. A közoktatás esetében egyértelműen az „elit iskolahasználók piaca” érvénye-
sül: kiválaszthatják a számukra megfelelő iskolákat, illetve azt a távolságot, amelyen
belül még vállalhatónak tartják gyerekeik utaztatását. A szociális intézményeket igény-
be vevők érdekérvényesítő képessége és mobilitása jóval kisebb, mint az iskolahasz-
nálóké, ugyanakkor az intézmények fenntartásában, fejlesztésében és bőkezű finan-
szírozásában érdekeltek befolyásos lobbit képesek szervezni. A segélyezés esetében
egyértelműen a segélyező önkormányzatok, illetve az intézmények, és az erősebb
ágazatok forráselszívó dominanciája érvényesül.
• Virilis modellről beszélhetünk tehát, ha az adott település különféle gazdasági,
igazgatási, értelmiségi stb. elit csoportjai egyaránt érdekeltek a közszolgáltatás-
ok, közintézmények fenntartásában és jó színvonalú működtetésében, és emel-
lett fontosnak tartják a települési infrastruktúra fejlesztését is. A helyi forrás-újra-
elosztás lehet ugyan egyenlőtlen, és a különféle intézményeket szelektív módon
is fejleszthetik és finanszírozhatják, de a közszféra ágazatai legalább összessé-
gükben nem tartoznak a vesztesek közé. Tekintsük ezt a modellt etalonnak.
• Más a helyzet, ha a fenntartói érdekeltség szelektív. Ebben az esetben egyes ágaza-
tok vesztesek, alulfinanszírozottak, illetve a finanszírozásukra kapott összegek egy ré-
szét az önkormányzat részben más ágazatok, vagy fejlesztések finanszírozására költi.
• „Fordított virilis modellről” beszélhetünk, ha a helyi elit teljes mértékben ellenér-
dekelt a közszolgáltatások működtetésében; minimális szinten biztosítja csak a
szolgáltatásokat, és alulfinanszírozza az intézményeket.
• A legrosszabb a helyzet, ha az elit részben már nem is az általa kormányzott te-
lepülésen él, és a helyi infrastruktúra fejlesztésében is csak olyan mértékig ér-
dekelt, amennyire ottani vállalkozási telephelyei szükségessé teszik.

Ez a mechanizmus megszabja a települések funkcionális hierarchiáját is, tehát
azt, hogy mely települések lesznek az egyes alközponti funkciók alanyai. A témánk
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 19

szempontjából legfontosabb oktatási központokat a választási lehetőséggel rendelke-
ző elit iskolahasználók jelölik ki, akár az iskolafenntartó önkormányzatok szándéka el-
lenére is. Többféle verziót is megfigyelhetünk:
• A fenntartó önkormányzat vagy az iskolafenntartó társulás települései szeretnék,
ha iskolájuk vonzó lenne a helybeliek és esetleg a környékbeli települések szá-
mára, de a helyi szülők számottevő része mégis más iskolába íratja gyerekeit.
• Adott település iskolahálózata az egyházi vagy magániskolák miatt olyan mérvű
szívóhatást gyakorol, amit az adott önkormányzat már nem tart kívánatosnak.
Vizsgálatunkban mindkét példa előfordult.
• Előfordul az is, hogy egy iskolaközpont önkormányzata igyekszik korlátozni sa-
ját intézményhálózatának szívóhatását, például úgy, hogy a normatíván felüli
költséghányadot is követeli azoktól az önkormányzatoktól, amelyek nem társ-
fenntartói iskoláinak, vagy más beiskolázási körzethez tartoznak, de az ott élő ta-
nulók saját iskolái egyikébe jelentkeznek.

A szocializmus évtizedeiben a bürokratikusan vezérelt oktatásirányítás az igazga-
tási központokhoz igazítva alakította ki a beiskolázási körzeteket és az iskolafenntartó
településeket. Az oktatási piac és a hatalmi erőviszonyok persze az elvben hasonló
státuszú iskolákat is hierarchiába rendezték; a tagozatos és a zeneiskolákat például
az elit családok gyerekei számára hozták létre, míg a másik oldalon a kisegítő iskolák
létszámának felduzzasztása a cigány osztályok és cigány iskolák felszámolását köve-
tő években a roma gyerekek növekvő elkülönítésének eszközei voltak.24 De az adott
terület közoktatásában illetékes döntéshozók, mindenekelőtt a megyei tanácsok és
pártbizottságok művelődési osztályai, számíthattak arra, hogy intézkedéseiknek töb-
bé-kevésbé kiszámítható következményei lesznek, vagy legalábbis adott a korrekció
lehetősége.
A rendszerváltást követő liberális közoktatási rendszerben a jogilag egyenlő státu-
szú települési önkormányzatok felelőssége lett az általános iskolai oktatás, de a fenn-
tartók oktatáspolitikai mozgástere korlátozott. A tényleges iskolacentrumok gyakorta
nem esnek egybe az intézményi központokkal, a társulási központokkal, a más ága-
zathoz tartozó ellátási központokkal, vagy éppen a fejlesztési, gazdasági központok-
kal, és persze az iskolafenntartó települések szándékaival sem. Az iskolafenntartó ön-
kormányzatok közül csak azok képesek szakigazgatási eszközökkel hatékonyan be-
folyásolni a közoktatási folyamatokat, amelyek elég széles kínálattal rendelkeznek ah-
hoz, hogy megfeleljenek a helyi keresletnek; és azok az önkormányzatok is csak ab-
ban az esetben számíthatnak sikerre, ha döntéseik egybeesnek a helyi oktatási piac
értékítéletével.
A közoktatási beruházások hatása kiszámíthatatlan, mivel a tanulólétszám bizony-
talansága miatt a fenntartó képtelen megítélni, hogy milyen mértékben ésszerű beru-
háznia. Önmagában semmilyen közoktatási beruházás, iskolaépület, vagy infrastruk-
túrafejlesztés nem képes megváltoztatni egy adott iskola rossz reputációját és kedve-
zőtlen pozícióját a helyi oktatási piacon. Előfordulhat, hogy nagy összegű beruházás
ellenére a felújított iskolaépület tanulói létszáma néhány év alatt a fenntarthatóság ha-
tára alá csökken.

24 Ld. Kemény István (2001): A romák és az iskola. Beszélő 2001, 1.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 19
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 20

20 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

A közoktatási esélyegyenlőség szempontjából a következmények még súlyosab-
bak. Nemcsak települések, de tanulói csoportok is vákuumhelyzetbe kerülhetnek. A
„vákuumhelyzet” fogalmát voltaképpen a közoktatási kirekesztés speciális esetének
megnevezésére használjuk. A közoktatási hátrányok bizonyos fokú halmozódása ese-
tén, ha a választási lehetőséggel nem rendelkező, elkülönítetten oktatott tanulók köz-
oktatási hátrányai behozhatatlanokká válnak, közoktatási kirekesztésről beszélhetünk
annak ellenére is, hogy a közoktatás alapellátás, amelyből jogilag senkit nem lehet ki-
zárni, sőt, igénybevétele a tankötelezettség végéig kötelező. Közoktatási vákuumhely-
zetbe vákuumhelyzetű iskolafenntartó kistelepülések diákjai kerülhetnek. Nekik elvi-
leg sincs menekülési lehetőségük, mivel egyetlen környékbeli iskolafenntartó sem kö-
teles az ő iskolai esélyeik javítása érdekében intézkedéseket tenni. Ugyanakkor isko-
láik fenntartói is ellenérdekeltek abban, hogy a minimálisan szükséges mértéken túl
pénzügyi felelősséget vállaljanak az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek javításáért.

Ez a tanulmány ilyen települési és közoktatási vákuumhelyzetek leírására vállalkozik.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 21

3. Az elemzés színhelye 25

Hét iskolafenntartó önkormányzat, összesen pedig tizenhat település közoktatási di-
lemmáit igyekszünk leírni. A vizsgált térséget északon Siklós és Nagyharsány, délen
pedig két határátkelőhely, Drávaszabolcs; és Beremend határolja. Drávaszabolcs és
Beremend között fekszik Matty, amely 16 évig működtetett rendkívül kis tanulólét-
számmal nyolc évfolyamos iskolát; Alsószentmárton, amely négy évfolyamos iskola
fenntartója és Egyházasharaszti, amely öt falu iskolafenntartó gesztor települése.
Településföldrajzi értelemben az Ormánság és a Drávaszög határa Harkányt a drá-
vaszabolcsi határátkelőhellyel összekötő út. Az Ormánság része a ma már közigazga-
tásilag Harkányhoz tartózó Terehegy és a drávaszabolcsi beiskolázási körzethez tar-
tózó Drávapalkonya és Drávacsehi is.
Az Ormánság falvai nem a szocialista korszak centralizációs politikája miatt kerül-
tek zárványhelyzetbe, jóllehet a hatvanas évektől a régió helyzete tovább romlott. A ha-
nyatlás azonban már a 19. század első felében kezdődött, amikor a megkésett leg-
előelkülönítések, és a szabad erdőhasználat megszüntetése véget vetett a korábban
domináns külterjes állattartásra épülő gazdálkodásnak. Ugyancsak hanyatlásnak in-
dult a háziipari fafeldolgozás, mivel csak addig volt kifizetődő, amíg a bognárok, ká-
dárok, kerékgyártók ingyen jutottak hozzá a szükséges fához. Az ormánsági gazdák
képtelenek voltak alkalmazkodni az új helyzethez. 26
Az ormánsági falvak helyzetét súlyosbította a trianoni békeszerződés, amely elvágta az
itteni településeket a Dráván túli kapcsolataiktól. Az 1950-es években Magyarország első
számú ellenségének tekintett Jugoszlávia határát hidegháborús frontállapot jellemezte, az
Ormánság és a Drávaszög falvainak zöme pedig a 20-30 km széles zárt határsávba esett.
De az ormánsági falvak zárványhelyzete a határsáv zárlatának megszüntetése és a ma-
gyar–jugoszláv viszony normalizálódása után is fennmarad, részben azért, mert
Drávaszabolcstól nyugati irányban egészen a Somogy megyei Barcsig nincs Dráva-híd, il-
letve a határfolyón átívelő határátkelőhely. Az Ormánság minden nagyobb településtől,
igazgatási, oktatási, gazdasági és kereskedelmi központtól távol fekszik; az alsófokú köz-
ponttá fejlesztett, de alig több mint 3000 lakosú Sellye nem válhatott a térség központjává.

A Drávaszög etnikai és vallási értelemben színesebb, mint az egykor 45 reformá-
tus magyar települést felölelő Ormánság. Villány és Beremend eredendően katolikus
sváb települések voltak. Beremenden jelentős szerb közösség is élt, a szomszédsá-
gában fekvő Kásád ma is katolikus sokac (horvát) falu és egykor sokacok lakták a ma
már homogén muncsán (beás) lakosságú Alsószentmártont is. Egyházasharaszti,
Siklósnagyfalu, Old, és Kistapolca eredetileg református magyar települések voltak.
Egyházasharasztira és a hozzá tartozó Livodapusztára az 1930-as években
Nagykozárról katolikus sváb családok költöztek, hogy az otthoni áraknál olcsóbban
vehessenek házat és földet. A második világháborút követően kitelepített sváb csalá-
dok portáira szabolcsi nincsteleneket költöztettek.
25 Ld. Virág Tünde: Ez itt a reménytelenség vidéke – falvak a Dráva mentén. In: Váradi Mónika Mária (szerk.): Kistelepülések
lépéskényszerben. Új Mandátum Kiadó Budapest, 2007.
26 Az Ormánság falvainak szegregációs tendenciáiról ld. Baranyi Béla (szerk.): Roma szegregációs folyamatok a csereháti és a
dél-baranyai kistérségekben. Gondolat Kiadó – MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2005.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 21
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 22

22 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 23

A drávaszögi térség leginkább abban különbözik az Ormánságtól, hogy jó néhány
településen egészen a hatvanas évekig prosperáló paraszti gazdálkodás folyt. A két
legmódosabb falu a református Old és Matty sokban hasonlított egymáshoz: a külte-
rületükön alapított puszták, Tótok földje Eperjespuszta, Keselyűsfapuszta és Gyűrűs-
puszta telepesei korábban errefelé ismeretlen zöldségkultúrát honosítottak meg, a fal-
vak belterületén élő gazdák pedig fóliáztak, és messzemenően kihasználták a háztá-
ji gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket. A négy pusztának nevezett települést az 1920-
as évek elején hozták létre a vajdasági Bácskertesből idetelepült családok. A telepü-
léseket azonban inkább mikrofalvaknak tekinthetjük, mintsem pusztáknak, mert nem
külső szállások voltak, hanem az itt földet vásárló családok által alapított települések,
amelyek ugyan közigazgatásilag nem váltak belterületté, valójában azonban kis fal-
vakként funkcionáltak. Igazgatásilag Keselyűsfapuszta és Gyűrűspuszta Mattyhoz tar-
tozik, a Tótok földje és Eperjespuszta pedig Oldhoz.
A vajdasági Bácskertesre eredetileg a 18. század közepén telepítettek később el-
magyarosodott katolikus szlovák parasztokat: a Tótok földje név erre a szlovák eredet-
re utal. A bácskai település gazdái a kiváló adottságú termőföldön prosperáló zöld-
ségkultúrát fejlesztettek ki. A drávaszögi földvásárlás gondolata még a trianoni béke-
szerződés aláírását megelőzően merült fel. Az itteni földek egy mohácsi ügyvéd tulaj-
donában voltak és a bácskai földárakhoz képest jelentős, egyes visszaemlékezések
szerint hússzoros értékkülönbözet vonzó ajánlat volt a gazdák számára. Nagyjából tíz
nagycsalád vásárolt itt földet és alapította meg később a pusztáknak nevezett kis te-
lepüléseket. Többen meg akarták tartani bácskertesi kötődésüket is, mások viszont
tartósan át akartak települni. Időközben aláírták az új országhatárt rögzítő békeszer-
ződést, ami mindenki számára véglegessé tette az áttelepülést.
A puszták mintegy húsz-huszonkét nagyportás parasztházból álltak;
Keselyűsfapusztához még egy kisebb kültelek is tartozott. A jövevények az itteni föl-
deken is meghonosították a Bácskertesről magukkal hozott technológiát, a szabadföl-
di kertészetet. A mattyi és az oldi gazdák is tőlük vették át a korábban ismeretlen zöld-
ségtermesztő kultúrát. Az ormánsági falvakkal ellentétben, az itteniek prosperáló gaz-
daságaikat igyekeztek megvédeni a termelőszövetkezeti kampányoktól; az 1960-as
években a szövetkezeti háztáji gazdaságok keretében fóliás zöldségtermesztésre áll-
tak át azok a gazdák, akik nem menekültek el a mezőgazdaságból. Eperjespusztán a
termelőszövetkezeti kampány időszakában a gazdák önálló szövetkezetet akartak
szervezni, ezt azonban az illetékes pártbizottság nem engedélyezte. Tíz év múlva,
1972-ben azonban már sikerült elérniük, hogy az egyházasharaszti termelőszövetke-
zet keretein belül zöldségtermesztő szakszövetkezetet hozhassanak létre.27
Old, Matty és a hozzájuk tartozó puszták a termelőszövetkezetek összevonását kö-
vetően periférikus helyzetbe kerültek, mert nem csak a helyi szövetkezeteket, szakszö-
vetkezeteket számolták fel, de igazgatási önállóságukat is. A puszták néhány év alatt
elnéptelenedtek, a gazdálkodás megszűnt, néhány házat nyaralóvá alakítottak át új tu-
lajdonosai.
Fontos szempont, hogy a drávaszögi települések sokkal kevésbé vannak elzárt,
zárványhelyzetben, mint az ormánsági falvak. A drávaszögi térségből Horvátországba
két, egymáshoz közel fekvő határátkelőhely is biztosítja az átkelést. A határátkelőhe-

27 Ld. Virág Tünde i. m.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 24

24 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

lyek forgalma a délszláv háború lezárulása óta ugyan csekély, de Horvátország EU-
csatlakozását követően a térség ismét profitálhat a határátkelőhelyekből. A térségnek
több olyan alközpontja is van, amely nem, vagy nem kizárólag a szocialista korszak
településfejlesztésének köszönheti regionális szerepét. A harkányi termálvizet 1823-
ban fedezték fel, és ekkortól kezdett fürdőtelepüléssé kiépülni falu. Siklós méreténél
fogva sokkal inkább „valódi” kisváros, mint az Ormánság bármelyik települése. A
nagyharsányi kőbánya a 20. század elején nyílt meg. Beremenden 1910-ben épült
meg a cement- és mészmű, részben a nagyharsányi mészkőbányához kapcsolódva.
Villány évszázadok óta kivételes adottságú borvidék központja. A pécsi piacra pedig
még a hatvanas években is hetente kétszer szállították portékájukat a fóliás zöldség-
termesztéssel foglalkozó gazdák Mattyról, Oldról és a környékbeli pusztákról.

Az általunk vizsgált települések részbeni „elcigányosodásának” többféle oka volt.
Természetesen a közigazgatási központok, illetve a székhelyközségek közös tanácsa-
inak döntéseire befolyással bíró települések általában képesek voltak „megvédeni”
magukat roma családok telepfelszámolásokhoz kapcsolódó szervezett beköltözteté-
sétől. A Gordisa melletti telep felszámolását követően a székhelyközségre,
Drávaszabolcsra és a privilegizált helyzetben lévő Mattyra nem költöztettek romákat,
ugyanakkor lehetővé tették, hogy a Gordisán, Drávapalkonyán és Drávacsehiben
megürült parasztházakat cigány családok vásárolják meg. Az Oldhoz tartozó Lanka-
puszta egykor uradalmi beás cigány telep volt; az 1950-es években, a Tito-ellenes
kampány közepette azonban a megbízhatatlannak tekintett beás családokat áttelepí-
tették az oldi dögkút mellé. A körjegyzőség, illetve a hatvanas évektől székhelyközség
Egyházasharasztiba nem engedtek roma családokat beköltözni.
Az „elcigányosodás” folyamatát és jellegét ugyanakkor nem kizárólag a szervezett
telepítések magyarázták. Két településen a munkaerő-politikai igényeknek elsőbbsé-
gük volt a vélt vagy valós településfejlesztési érdekekkel szemben. Nagyharsányba az
ottani termelőszövetkezet munkaerőhiányának enyhítésére költöztettek muncsán ci-
gányokat az alsószentmártoni cigánytelepről a hatvanas évek elején, Beremendre pe-
dig a Beremendi Cement Művek (BCM) 1972-es bővítését követően költöztek be na-
gyobb számban romákat. Mindkét település elég nagy lélekszámú volt ahhoz, hogy
státuszcsökkenés nélkül befogadhassa a roma jövevényeket, a hosszú távú oktatás-
politikai következményeket pedig a szocialista korszakban senki sem láthatta előre. A
kisebb falvak esetében sem a cigányok beköltözése volt a hanyatlás egyedüli oka.
Old például soha nem vált volna cigány többségű faluvá, ha nem minősítik szerepkör
nélküli településsé és adminisztratív módon nem akadályozzák, hogy az ottani csalá-
dok építkezhessenek.
Alsószentmárton „elcigányosodása” nem szervezett akció eredménye volt. A falu
melletti cigánytelep közvetlenül kapcsolódott a belterülethez, az ott élő beások pedig
soha nem éltek uradalmi függőségben.28 A telepi családok a teknővájás leáldozását
követően kosárfonással foglalkoztak, majd pedig a közeli termelőszövetkezetek, álla-
mi gazdaságok, majd egyre inkább az építőipar kínált pénzkereseti lehetőséget, még-
hozzá a mezőgazdaságnál jóval magasabb bérekért. Így lehetővé téve, hogy a hatva-

28 Ld. Havas Gábor: A Baranya megyei teknővájó cigányok. In. Andor Mihály (szerk): Cigányvizsgálatok. Művelődéskutató
Intézet, Budapest, 1982.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 25

nas évektől kezdve fokozatosan megvásárolhassák a kiköltöző sokac családok háza-
it. A település fokozatos „elcigányosodása” persze kétségtelenül gyorsította a sokac
családok elköltözését. Az alsószentmártoni romák számára tehát, ellentétben a gordi-
sai, oldi, vagy a nagyharsányi cigány családokkal, nem a paraszti, félparaszti, illetve
termelőszövetkezeti alkalmazotti státusz elérése volt a cél. Telepes öntudattal vették
birtokukba a falut, és jóval kevésbé követtek asszimiláns stratégiát, mint a szomszé-
dos falvakba beköltöző roma családok.
Alsószentmárton ma nem kizárólag csak beások által lakott falu, hanem a mun-
csán dialektust beszélő nyelvi, etnikai csoport legfontosabb központja is: a zárt közös-
ségben még a gyerekek is anyanyelvüket használják az egymás közötti érintkezés-
ben. A Siklósnagyfaluban élő muncsán beások ma már többségben vannak, de még-
iscsak református magyarokkal élnek együtt, és eredendően a paraszti világhoz kel-
lett alkalmazkodniuk. A nagyharsányra és Siklósra elszármazott, elköltözött mun-
csánok pedig a paraszti, alkalmazotti életformához igazodtak.
A Siklósra költözött romák számára mindenekelőtt a kenyérgyár kínált munkalehető-
séget. A kenyérgyár részben ma is foglalkoztat romákat, emellett a nagy bevásárlóköz-
pontokban érdemes még próbálkozniuk a munkát kereső romáknak. A legfontosabb
pénzkereseti lehetőséget azonban változatlanul a szőlészetek kínálják, jóllehet a Siklós
és Nagyharsány körüli szőlőkben a napszám meglehetősen alacsony, mindössze 3000
forint, függetlenül az elvégzendő munkától. A vállalkozók általában januártól a szüreti
időszakig vállalják a szőlőművelést; szerződésük meghatározott munkafázisokra szól,
és a munkafázisok elvégzését követően kapják meg a pénzt a tulajdonostól. A napszá-
mosokat vagy maguk is napszámosok, vagy pedig alvállalkozók toborozzák. A napszá-
mosokat foglalkoztató vállalkozó közvetlen kockázata a feketemunka miatti bírság,
amely szegődtetett napszámosonként akár 100 ezer forint is lehet.
A villányi szőlőkben a tulajdonos vagy a vincellér közvetlenül alkalmazza a napszá-
mosokat. Mindenesetre jellemzi a szőlészetben végezhető napszámos munka fontos-
ságát, hogy Alsószentmárton 2006-ban megválasztott polgármestere korábban egy-
fajta „bandagazdaként” dolgozott, a siklósi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke
pedig 10 hektár szőlőt bérel, és rendszeresen foglalkoztat roma napszámosokat.

Igazgatási és gazdasági alközpontok

A szocialista korszakban a „központhiányos” dél-baranyai térségek települései kö-
zül természetesen adminisztratív módon választották ki azokat, amelyeknek valamilyen
igazgatási vagy gazdasági szerepet szántak, így a járási székhelyeket, az ipari, terme-
lőszövetkezeti és iskolaközpontokat. Az általunk vizsgált térség közigazgatási hálózata
gyakran módosult, mindenekelőtt azért, mert központi tervezés során a döntéshozók
nem vették figyelembe az Ormánság és a Drávaszög közötti érzékeny határt.
Villány 1956-ig, Siklós 1983-ig, a járások megszüntetéséig volt járási központ. A
sellyei járás megszüntetését követően 1964-ben a siklósi járáshoz került a korábbi sel-
lyei járás településeinek egy része. Az 1960-as évektől kezdve a kormány Siklóst tu-
datosan a „központhiányos” ormánsági és drávaszögi kistérség legfontosabb regio-
nális központjává akarta fejleszteni, ezért a Siklóstól néhány kilométerre fekvő fürdő-
települést, Harkányt 1963-ban társközségként igazgatásilag Siklóshoz csatolta. A köz-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 26

26 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

igazgatási összevonás előzménye, hogy az 1950-ben megalakult harkányi termelő-
szövetkezet 1956-ban felbomlott, és a második téeszesítési hullám során Harkányban
már nem szerveztek szövetkezetet; a harkányi gazdák arra kényszerültek, hogy a sik-
lósi szövetkezetbe lépjenek be. A református hagyományú és részben ormánsági
identitású Harkány azonban nem nyugodott bele önállóságának elvesztésébe, és
csaknem másfél évtized múlva kiharcolta igazgatási önállóságát. Új koncepció szüle-
tett a térség regionális centrumáról: Máriagyűdöt egyesítették Siklóssal és az így fel-
duzzasztott település 1977-ben városi rangot kapott. Harkányt pedig egyesítették a
szervesen hozzá tartozó Tereheggyel, majd a megnagyobbodott fürdőtelepülés több
ormánsági falu székhelyközsége lett. A két települést ettől kezdve „iker-központként”
kezelték, ugyanakkor Harkány és Siklós vonzáskörzete lassan szétvált. A városi ran-
got Harkány csak a rendszerváltást követően kapta meg.
A harkányi és a siklósi városvezetés viszonya a mai napig rossz, olyannyira, hogy
a ma már csaknem összeérő két település képtelen kihasználni az együttműködés-
ben rejlő lehetőségeket. A rendszerváltás óta jobboldali irányítású Harkány az 1994
óta baloldali többségű Baranya megyei önkormányzattal sem volt képes ésszerű meg-
állapodásokat kötni, pedig a harkányi fürdő évekig a harkányi és a megyei önkor-
mányzat közös tulajdonában volt. A tulajdoni viták hátráltatták a szükséges beruházá-
sokat. Miközben az országban sorra épültek az élményfürdők, az egyedülálló termál-
vízkinccsel rendelkező Harkány forgalma visszaesett, és ez érzékenyen érintette Sik-
lóst és a tágabb környéket is. Az alpolgármester, aki egyben a harkányi általános is-
kola igazgatója, a 2006-os választásokon jobboldali színekben elindult a polgármes-
teri posztért, méghozzá azzal a szándékkal, hogy a korábbiaknál nyitottabb, együttmű-
ködőbb politikát folytat majd. A párttagoltság azonban dominánsnak bizonyult: az al-
polgármester, noha jelentős támogatásra számíthatott, visszalépett a polgármester-je-
löltségtől, mert tartott attól, hogy a két jobboldali polgármesterjelölt rivalizálása a ne-
vető harmadik baloldali jelöltet juttatja a polgármesteri székbe. Így a várost 1990 óta
különféle pártszínekben irányító polgármester, 2006-ban is megtarthatta posztját. A
harkányi önkormányzat azt tervezi, hogy kilép a Siklós és Vidéke Többcélú Kistérségi
Társulásból.
A helyzetet az teszi igazán súlyossá, hogy a siklósi önkormányzat is a szomszédos
Harkány rovására tervezi fejlesztéseit. Mindenekelőtt a Kistapolca határában felfede-
zett termálvízkészletre alapozva élményfürdőt és ahhoz kapcsolódó turisztikai komp-
lexumot akarnak kialakítani, kapcsolódva a siklósi vár rekonstrukciójához, illetve hasz-
nosításához. A tervezett projektnek városfejlesztési hatása is lehet. Siklós két részén
laknak nagyobb számban romák. A város Harkány felé vezető nyugati kapujában volt
az egykori vásártér. Az itteni utcák családi házaiban részben lovari cigányok élnek. A
siklósi vár nyugati oldalának mentén fekvő utcákba az 1970-es évektől kezdtek beköl-
tözni alsószentmártoni beás családok. A projekt egyik rejtett célja éppen az, hogy a
vároldali utcákból, mindenekelőtt a Váralja utcából kivásárolja az ingatlanokat, és el-
költözésre bírja az ott élő roma családokat. Mindenesetre a siklósi beruházás tovább
csökkentheti Harkány vonzerejét és végső soron az egész régió veszíthet a projekten.

A Harkánytól néhány kilométerre délre fekvő Drávaszabolcs is központi döntésnek
köszönhette fejlesztési lehetőségeit. Az 1960-as években újjáépítették a második vi-
lágháborúban lerombolt Dráva-hidat, ismételten megnyitották a határátkelőhelyet és
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 27

fejlesztették a falu határában lévő lengyárat, amely néhány év múlva már több mint
400 embert foglalkoztatott. A falu méretéhez képest ekkora mérvű ipartelepítés termé-
szetesen nagyarányú munkaerő-bevándorlással járt; a jövevények a falu határában lé-
vő telepre költöztek. Ezzel párhuzamosan Drávaszabolcs a környékbeli négy falu,
Drávacsehi, Drávapalkonya, Gordisa és Matty székhelyközsége, illetve körzeti iskolá-
jának helye lett. A társközségek közül Matty privilegizált helyzetben volt, mivel a közös
tanács elnöke évekig mattyi volt. A környékbeli falvaknál tehetősebb, református
Matty csak a rendszerváltást követően hozhatott létre önálló jegyzőséget és iskolát,
ám azt sikerült megakadályoznia, hogy a faluba romákat telepítsenek, amikor felszá-
molták a Gordisa melletti Sívó telepet.
A rendszerváltást követően Drávaszabolcs alközponti szerepe meggyengült, isko-
laközponti szerepe pedig teljesen megszűnt, jóllehet három szomszédos településről
ma is a drávaszabolcsi iskolába járnak a diákok.

5. táblázat

A vizsgált települések lélekszáma

Lakosság Lakosság
Település Iskolák
száma 1998 száma 2005
Batthyány Kázmér Á. I.
Kanizsai Dorottya Á. I.
Siklós 10 382 10 146
Szent Imre Katolikus Á. I.
Sztárai Mihály Református Á. I.
Harkány 3 227 3 678
A drávaszabolcsi iskolakörzet települései
Drávaszabolcs 722 714
Drávapalkonya 289 282
Drávaszabolcsi Á. I.
Drávacsehi 230 247
Gordisa 276 331
Matty
Matty Mattyi Á. I. 385 365
Az Egyházasharaszti–Alsószentmárton iskolakörzet települései
Egyházasharaszti 357 336
Alsószentmárton (önálló
1 361 1 109
alsó tagozatos iskola)) Egyáhazsharaszti Á. I.
Siklósnagyfalu Alsószentmártoni Á. I. (1–4.) 371 422
Old 372 395
Kistapolca 235 219
A beremendi iskolakörzet települései
Beremend 2 747 2 814
Beremendi Á. I.
Kásád 369 368
A nagyharsányi iskolakörzet települései
Nagyharsány 1 721 1 641
Kisharsány Nagyharsányi Á. I. 567 570
Nagytótfalu 352 404

Forrás: KSH

A másik határátkelőhely, a Drávaszabolcstól keletre fekvő Beremend és a tőle
mintegy tíz kilométerre északra lévő Nagyharsány mindenekelőtt annak köszönhette

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 28

28 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

regionális pozícióját, hogy 1972-ben korszerűsítették és bővítették a beremendi ce-
mentgyárat; a nagyharsányi kőbánya pedig jórészt a cementgyárat látja el mészkővel.
Korábban Beremend fejlődését visszavetette az ellenségesnek számító jugoszláv ha-
tár menti fekvés, illetve az a tény, hogy a második világháború után a község sváb la-
kosságának nagyobb részét kitelepítették. A cementgyár korszerűsítése, az ipari mun-
kahelyek vonzása jelentős számú roma lakosság beköltözéséhez vezetett. A két tele-
pülés kistérségi pozícióját tehát a cementgyár és a kőbánya alapozta meg, de idővel
mindkét település iskolaközponttá is vált. Beremend ma is iskolaközpontnak számít,
Nagyharsány azonban már nem.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 29

4. Új oktatási alközponti rendszer
A rendszerváltás után a kialakult közoktatási folyamatok alaposan átrendezték a tényleges
oktatási központokat. Természetesen 1990 őszét követően a legfontosabb oktatáspolitikai
döntéseket települési önkormányzatok, illetve az önkormányzatok önkéntes társulásai
hozzák meg. Az új oktatási alközponti rendszert mégsem a megnövekedett hatalmú ön-
kormányzatok rendezték át, hanem a döntési helyzetben lévő szülők, illetve a szelekciós
lehetőségekkel rendelkező iskolák. Az önkormányzatok kezdettől túlértékelik saját társa-
dalompolitikai mozgásterüket, miközben jórészt csak követni tudják a folyamatokat.
A térségben három fontosabb oktatási központ alakult ki: Siklós, Harkány és Vil-
lány, és kisebb mértékben, de Beremend is oktatási központnak tekinthető. Elemzé-
sünk során a harkányi és a villányi iskolával csak érintőlegesen foglalkozunk, mert
csak viszonylag kevés diákot szívnak el a vizsgált településekről. Siklós, Harkány és
Villány három, egymástól elkülönült kistérség központja. Harkány iskolájába járó tanu-
lók többsége is vidékről jár be, de mindössze 7 tanuló jár Harkányra a siklósi iskolák
beiskolázási körzetéből és további 11 tanuló választja az itteni iskolát, akik a dráva-
szabolcsi iskola beiskolázási körzetében élnek. A négy siklósi iskolába 29 tanuló jár
a harkányi iskola beiskolázási körzetéből. A villányi iskola diákjainak 39 százaléka be-
járó, de mindössze hat diák jár a nagyharsányi iskolakörzetből.
A siklósi iskolák és a beremendi iskola közvetetten egymás konkurensei, mert
ugyanabból a két iskolakörzetből igyekeznek körzeten kívüli tanulókat toborozni.
Ugyanakkor a siklósi iskolaközpont azért különösen érdekes, mert az egyházi iskolák
visszaadását követően a város iskolahálózata nagymérvű és kettős szívóhatást gyako-
rol a környékbeli falvakra.
Drávaszabolcs és Nagyharsány a rendszerváltást követő években nemcsak isko-
laközponti szerepét veszítette el, de a két település iskolájának túlélését csak az
„elcigányosodás” révén képes biztosítani.

4.1 Siklós – a nem kívánt vonzerejű oktatási központ

Bizonyos értelemben Siklós évtizedek óta küzd azzal, hogy méreteihez képest túl-
zott regionális feladatokat kell ellátnia. A rendszerváltást követően a kisváros regioná-
lis szerepe bizarr módon változott. Miközben a siklósi önkormányzat saját lehetősége-
it túlértékelve és az együttműködés potenciális előnyeivel nem számolva mindent el-
követ annak érdekében, hogy a térség legfontosabb turisztikai központja legyen, a
siklósi iskolák közoktatási kettős szívóhatása korántsem tölti el egyöntetű lelkesedés-
sel a városvezetést. A siklósi oktatáspolitika nagy fegyverténynek tartotta, hogy a
rendszerváltást követő években az egyházi iskolákkal szemben megnyerte a beisko-
lázási küzdelmet. Ugyanakkor a folyamat következményeivel nem számolt a siklósi vá-
rosháza: sem a fejlesztésekért, sem pedig az oktatásért felelős vezetők nem nézik jó
szemmel, hogy a város egyházi iskolái egyben a környékbeli roma, illetve hátrányos
helyzetű gyerekek egyik legfontosabb céliskoláivá váltak az elmúlt években.
A siklósi közoktatásiintézmény-hálózat az egyházi iskolák 1948-as államosítása
után fokozatosan épült ki. A település lassan kinőtte az 1. számú általános iskolát, te-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 29
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 30

30 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

hát a katolikus egyháztól elkonfiskált belvárosi épületet, és 1971-re elkészült a 2. szá-
mú általános iskola, a mai Batthyány Kázmér iskola. A városi rang elnyerésének felté-
tele volt, hogy Siklós regionális oktatási feladatokat is vállaljon és általános iskolai kol-
légiumot építsen. Máriagyűd és Siklós egyesítése, illetve a növekvő gyereklétszám az-
tán szükségessé tette, hogy a kisváros új iskolát építsen. A 3. számú, ma már Kani-
zsai Dorottya nevét viselő iskolaépület 1982-ben nyílt meg.
A rendszerváltást követően a katolikus egyház visszaigényelte régi épületét és 1991
őszén tanulókkal, tanárokkal együtt átvette a város legjobbnak, legelőkelőbbnek tartott
1. számú iskoláját. A református egyház is úgy döntött, hogy újraindítja egykori iskoláját.
Csakhogy a volt református iskolának nem volt jogutóda a szocialista korszakban. A re-
formátus iskolát időközben lebontották, a telekre pedig új épületet emeltek: ebbe költöz-
tették a város szakmunkásképző iskoláját. A református egyház ezt az épületet kapta vis-
sza, a szakmunkásképző pedig, egyesülve a gimnáziummal, átmenetileg a volt pártház
épületébe költözött. A református iskola három évfolyammal indulva fokozatosan építet-
te fel a nyolcosztályos képzést, és eleve versenyhátrányba került.
A siklósi iskolák száma tehát az 1990-es években háromról négyre emelkedett, mi-
közben a tanulólétszám az 1990-es években már erőteljesen csökkent.29 A tízezres
városban mindenképpen iskolai túlkínálat alakult ki, amit csak a környékbeli beiskolá-
zási körzetek rovására lehetett ellensúlyozni. Az új intézményrendszer kialakítását kö-
vetően a fenntartók azonnal megkezdték iskoláik „pozicionálását”. Nem egyszerűen
az infrastruktúra és a kínálat javítására törekedtek, hanem relatív helyzetük optimumát
akarták elérni, ami legalább annyira a rivális iskolák vonzerejének rontását is jelent-
hette, mint saját presztízsük javítását.
A siklósi iskolák új rangsorát alapvetően a katolikus iskola presztízsének és nép-
szerűségének gyors romlása határozta meg. A katolikus egyház 1991-ben a város leg-
vonzóbb, ének-zene tagozatos iskoláját vette át, és az új fenntartónak minden esélye
megvolt arra, hogy megőrizze az iskola pozícióját. Ha ez bekövetkezik, akkor az ön-
kormányzatnak drasztikusan le kellett volna építenie saját intézményeit. Nem így tör-
tént. A fenntartó az oktatás színvonalánál fontosabbnak tartotta, hogy azonnal és kí-
méletlenül érvényesítse az általa fontosnak tartott elveket; megkövetelte például, hogy
a tanárok látogassák a vasárnapi szentmiséket. A tanároknak azonban volt menekü-
lési lehetőségük: a két önkormányzati iskola szívesen fogadta őket, mivel sok szülő a
diákokat is átíratta. Néhány év múlva az intézmény felügyelete közvetlenül a pécsi me-
gyéspüspökhöz került, de ekkor már késő volt, a folyamatot többé már nem lehetett
megállítani. A siklósi szülők szemében a katolikus iskola a siklósi általános iskolák
rangsorában a legutolsó helyre szorult.
Az iskola átadása előtt az 1. számú iskola hatékony szelekciós technikákkal tartot-
ta távol a roma diákokat, és ezt a gyakorlatot kezdetben az új fenntartó, a katolikus
egyház által kinevezett új vezetés is folytatta. Siklósi tanulóinak vészes létszámcsök-
kenése miatt azonban a katolikus iskola rákényszerült arra, hogy egyre nagyobb
számban vegyen fel vidéki gyerekeket, ami egyben azt is jelentette, hogy megnyitotta
kapuit a roma diákok előtt. Az alsószentmártoni katolikus óvoda már régtől arra szá-
mított, hogy egyre több leendő kisdiákot sikerül majd a siklósi katolikus iskolába irá-

29 A nyolcadikosok között a demográfiai hullám az 1989–1990-es tanévben tetőzött: akkor országosan 170 891 tanuló végezte
el a nyolcadik évfolyamot. A végzett nyolcadikosok száma a 2001–2002-es tanévben már csak 118 200 fő volt.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 31

nyítani. Az 1990-es évtized második felében az iskola vezetése és a fenntartó is belát-
ta, hogy az iskola léte függ a vidéki, azon belül is az alsószentmártoni gyerekek beis-
kolázásától, de a váltás bizonyos értelemben máig tabunak számít. A fenntartónak az
a prioritása, hogy a beiskolázott elsős tanulók száma ne essen olyan kritikus szint alá,
amely már az intézmény létét, illetve finanszírozhatóságát veszélyeztetné. Ugyanakkor
váltig ellenzi, hogy az iskola részt vegyen bármiféle olyan programban vagy pályáza-
ton, ami arra utalna, hogy az iskola cigány többségű, vagy nagyobb arányban oktat
hátrányos helyzetű diákokat. A tanári kar sem vállalja fel szívesen az iskola tényleges
helyzetét és a tényleges helyzetével adekvát programokat, jóllehet távlatosan speciá-
lis szakiskolai osztályokat akar indítani.
Valószínűleg a frusztráció is oka annak, hogy a tanárok egy része időnként nem
tartózkodik a tettlegességtől. A siklósi cigány kisebbségi önkormányzat többször in-
terveniált, sőt egyszer feljelentéssel fenyegette meg az egyik pedagógust, ha az isko-
lában nem szűnnek meg a hasonló incidensek.

A református általános iskola forrásait az átvett épület bővítése vitte el, de pénzhi-
ány miatt tornatermet nem sikerült építeni. Mire az iskola felmenő rendszerben kiépí-
tette a nyolc évfolyamos képzést, már behozhatatlan hátrányba került: sem az épület
infrastruktúrája, sem pedig az iskola pedagógiai kínálata nem állhatta a versenyt az
önkormányzati iskolák kínálatával. Évekkel később, 2005-ben kezdtek el emelt óra-
számban angolt tanítani. Az alacsony tanulólétszám a fenntartó számára finanszíroz-
hatatlanná teszi az iskolát.
Az iskola 2005-ben deklarálta, hogy a jövőben befogadó iskolaként kíván működ-
ni, és a belső egyházi regulák által megengedett 20 százalékos határig nem reformá-
tus, illetve nem megkeresztelt tanulókat is felvesz. Az alsószentmártoni iskola igazga-
tója és az alsószentmártoni Lankó József római katolikus pap ugyanekkor kereste
meg az iskolát azzal, hogy szeretne helybeli katolikus roma kisdiákokat beiskolázni a
református iskolába. Az alsószentmártoni diákok számára mindenekelőtt a siklósi ka-
tolikus iskola kínál menekülési alternatívát a helyi, illetve a szegregált és rendkívül sze-
gényes körülmények között működő egyházasharaszti iskolával szemben. Ugyanak-
kor a siklósi katolikus iskola is gyorsan „elcigányosodott”, és szükségessé vált egy
másik menekülési utat kínáló iskola. Mindkét fél abban bízik, hogy az említett 20 szá-
zalékos „kvóta” kellő garanciát nyújt arra, hogy a református iskola roma tanulóinak
aránya nem haladja meg azt a mértéket, ami elriasztaná a nem cigány szülőket.

A siklósi romák közül a város nyugati szélén élő és meglehetősen jó módú lovari
családok többnyire a közeli Batthyány Kázmér iskolába íratják gyerekeiket. A Váralja
utcában és a környéken élő beások többsége viszont a katolikus iskolát választja.

A siklósi oktatásirányítás háromféle módon igyekezett stabilizálni az önkormányza-
ti iskolák előnyös helyzetét.
Egyrészt igyekezett monopolizálni az ének-zene oktatást. Korábban volt egy meg-
állapodás a zeneiskola és az. 1. számú iskola, tehát a leendő katolikus iskola között
arról, hogy az utóbbi intézményben folyó szolfézsoktatást a zeneiskola elfogadja, így
a délutáni hangszeres képzés mellett nem kellett ott külön szolfézsórákra járniuk a di-
ákoknak. Miután az 1. számú iskolát átvette a katolikus egyház, az önkormányzati

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 31
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 32

32 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

fenntartású zeneiskola felmondta ezt a megállapodást, ezzel is csökkentve az előbbi
vonzerejét.
Másrészt a két önkormányzati iskola regionális ellátási szerződéseket kötött a kör-
nyékbeli településekkel. A Batthyány Kázmér iskola 12 közeli faluval kötött együttmű-
ködési megállapodást kiterjesztve iskoláikra a dráma-, tánc- és képzőművészeti okta-
tását. Miután a város felszámolta a Kanizsai Dorottya iskola melletti épületben műkö-
dő általános iskolai kollégiumát, a Kanizsai Dorottya iskola egyesült a zeneiskolával.
Emellett az iskola zenetanárai három közeli településre és Pécsre is eljárnak tanítani
együttműködési megállapodás keretében.
A városháza oktatáspolitikájának harmadik fontos eleme, hogy közvetett és közvet-
len eszközökkel igyekszik a két egyházi fenntartású iskolába irányítani a hátrányos hely-
zetű és a sajátos nevelési igényű tanulókat. Az önkormányzati iskoláknak vagy nincse-
nek sajátos nevelési igényű tanulói, vagy nem vesz róluk tudomást. A Batthyány Kázmér
iskolába egy mozgássérült diák jár. A Kanizsai Dorottya iskolának hat részképesség-za-
varos tanulója van, de csak azzal a feltétellel vette fel őket, ha nem kell normatívát igé-
nyelnie, és nem kell teljesítenie a normatíva feltételeit. A katolikus iskola 27 sajátos ne-
velési igényű tanulóját három osztatlan tanulócsoportba szervezve szegregáltan tanítja.
Ehhez hasonló gyakorlatot csak az egyházasharaszti iskola folytat a térségben. A refor-
mátus iskolának három sajátos nevelési igényű tanulója van. Az önkormányzat és a re-
formátus iskola arra készül, hogy megállapodjanak: az iskola programot indít a halmo-
zottan hátrányos helyzetű tanulók integrált oktatására. Mivel a református iskola mind-
össze nyolc tanulócsoportot működtet, az integrációnak nincs különösebb tétje, de
hosszabb távon életben tarthatja az iskola reményét a túlélésre.
Az önkormányzati iskolák pedagógiai kínálata és infrastruktúrája ma már összeha-
sonlíthatatlanul jobb, mint a két egyházi iskoláé. A két önkormányzati iskolában angolt
és németet tanítanak. A katolikus iskolában is angolt és németet tanulnak a diákok,
de csak heti három órában, a református iskola 2005-ben kezdett el emelt óraszám-
ban angolt tanítani. A Batthyány Kázmér iskolában Zsolnai-módszer szerint folyik a ta-
nítás. A Kanizsai Dorottya iskolában az A osztályosok éneket, a B osztályosok testne-
velést tanulnak emelt óraszámban. Az iskola tornaterme valójában kisebb sportcsar-
nok, az intézmény atlétika-, cselgáncs- és kézilabdacsapata országos hírű. Ötödik osz-
tálytól kezdve tanítanak számítástechnikát; minden osztályban van számítógép inter-
netkapcsolattal. Ehhez képest a katolikus iskola épülete kihasználatlan, a református
iskolában pedig nincs tornaterem.
A városháza ugyanakkor csak olyan mértékben akar regionális szerepet vállalni,
hogy az ne keresztezze vélt vagy valós fejlesztési érdekeit. Az önkormányzatnak nagy
ívű fejlesztési elképzelései vannak: néhány éven belül a kisvárost a térség legfontosabb
idegenforgalmi és konferencia-központjává akarják fejleszteni. Ebbe a koncepcióba be-
leillik, hogy a két önkormányzati iskolába sok tanuló jár a környékbeli falvakból, de az
már nem, hogy az egyházi iskolák nagy tömegben roma tanulókat vonzzanak a város-
ba. A siklósi oktatáspolitikusok megnyerték a beiskolázási harcot az egyházi iskolákkal
szemben, de nem számoltak a győzelem következményeivel; azzal, hogy az egyházi is-
kolák életben maradásuk érdekében kénytelenek lesznek a közeli falvak roma diákjai
körében tanulókat toborozni. Az önkormányzat tehetetlenül és egyre ingerültebben fi-
gyeli, hogy a két egyházi általános iskolába több mint száz roma diák buszozik napon-
ta a közeli falvakból, mindenekelőtt Alsószentmártonból és Egyházasharasztiból.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 33

A városháza ellenérzései meglehetősen bornírtak: az oktatási iroda vezetője úgy
érzi, hogy „Siklós”, persze nem az önkormányzat, hanem „a város egésze”, olyan „fel-
adatok megoldásában közreműködik”, ami ellentétes jövőképével. Az önkormányzat
berzenkedése irracionális. Siklós távlatilag a Dél-Dunántúl legfontosabb turisztikai,
idegenforgalmi központjává szeretne válni, ugyanakkor a lehető legnagyobb mérték-
ben szeretné elszigetelni magát a környékbeli „elcigányosodott” falvaktól. A katolikus
iskola a város közepén van, a naponta odaérkező gyerekek látványa pedig, a város-
háza aggályai szerint „zavarják” az ideérkező, és még inkább a potenciális turistákat,
akik a siklósi várba és a leendő élményfürdőbe igyekeznek majd.30 Az önkormányzat
reakciója nem kevésbé korlátolt: az iskolától távolabbra helyezték a buszmegállót,
hogy a kisvárosba érkező gyerekeknek többet kelljen gyalogolniuk.

A siklósi önkormányzat 2005. évi költségvetésének három legfontosabb kiadási té-
tele a közoktatás, a fejlesztő beruházások és a jóléti intézmények, illetve ellátások költ-
ségeinek finanszírozása volt. Közoktatásra 639 956 ezer forintot, beruházásokra
525 580 ezer forintot, míg jóléti ellátásokra 367 593 ezer forintot fordítottak. Ha azon-
ban megvizsgáljuk az egyes ágazatok finanszírozását, a közoktatási és a jóléti büdzsé
szerkezete egészen elképesztő arányokat mutat.
Jóllehet a város két óvodát, két önkormányzati általános iskolát és egy középiskolát mű-
ködtet, az oktatási ágazat költségeinek 84 százalékát fedezi a normatíva, illetve az intézmé-
nyek saját bevétele, ami rendkívül magas arány, még akkor is, ha számításba vesszük az
önkormányzati iskolák magas tanulói létszámát. Még inkább megdöbbentő a jóléti ágazat

6. táblázat

Siklós város oktatási célú bevételei és kiadásai 2005-ben

Intézmények Normatív Önkormányzati Összes
saját bevétele támogatás kiegészítő ágazati
Feladat
(ezer Ft) (ezer Ft) támogatás, vagy ráfordítás
elvonás (ezer Ft) (ezer Ft)
1. Óvoda 7 870 40 502,0 38 028 86 400
2. Óvoda 6 300 39 376,0 49 824 95 500
Óvoda 14 170 79 878,0 87 852 181 900
B. K. Á. I. 9 000 16 447,2 38 128 211 600
K. D. Á. I. 20 500 15 236,4 58 572 231 436
Általános
Iskolák 29 500 31 683,6 96 700 443 036
összesen
T. M.
Gimnázium és 12 000 17 971,0 5 210 196 920
Szakiskola
Oktatási
Intézmények 41 500 49 6546,0 101 910 639 956
összesen

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

30 Az oktatási iroda vezetője még annak a lehetőségét is kategorikusan kizárja, hogy romák dolgozzanak a leendő szállodában,
éttermekben, illetve fürdőkomplexumban.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 33
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 34

34 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

finanszírozása. Az önkormányzat a segélyek fedezetére kapott központi támogatások több
mint 36 százalékát költi más kiadások fedezésére. A szociális normatívák tetemes részé-
nek átcsoportosítása általános gyakorlat; bizonyos értelemben a segélykassza bevételi ol-
dala az önkormányzatok „fejős tehene”. A siklósi önkormányzat azonban olyan mértékben
csapolja meg a segélykasszát, hogy az egész szociális ágazat, a bölcsődéket is ideszámít-
va, „nyereséges”, azaz forrásait elvonva finanszírozza a város a fontosabbnak tartott felada-
tait. Ennek fényében értelmezendő az oktatási ágazathoz nyújtott önkormányzati kiegészí-
tő támogatás relatíve alacsony aránya: aligha állíthatjuk, hogy a jóléti ágazattól azért von-
nak el ilyen sok pénzt, mert az iskolákat nem lehetne másként finanszírozni. Az önkormány-
zat gazdálkodása egyértelműen a fejlesztések prioritására utal.
7. táblázat

Siklós jóléti célú bevételei és kiadásai 2005-ben

Feladat Intézmények Normatív Önkormányzati Összes
saját bevétele támogatás kiegészítő ágazati
(ezer Ft) (ezer Ft) támogatás, vagy ráfordítás
elvonás (ezer Ft) (ezer Ft)
Bölcsőde 600 6 258 7 042 13 900
CSSK 7 570 8 812 6 758 23 140
Egyesített Szociális Intéz-
70 500 148 827 –2 427 216 900
mények.
Szociális intézményi ellátás
78 670 163 897 11 373 253 940
összesen
Pénzbeli és ter-
mészetbeni szociá-
lis és gyermekjóléti
normatív támogatás
63 667
A lakhatáshoz jutás
Pénzbeli és természetbeni
támogatása –64 894 113 653
szociális ellátások
15 168
Jövedelempótló
támogatások
kiegészítése
99 712
Összesen 178 547
Jóléti feladatok összesen 78 670 342 444 –53 521 367 593

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

4.2 Beremend

A másik település, amely korlátozott mértékben ma is oktattási központ, Bere-
mend. A beremendi iskola igazgatási és közoktatási vonzáskörzetébe tartozik a sokac
(horvát) többségű Kásád, és a kistapolcai gyerekek zöme is a beremendi iskolába jár,
jóllehet Kistapolca társfenntartója az egyházasharaszti iskolának. A beremendi iskola
körzetének migrációs egyenlege pozitív, jóllehet a tanulólétszám csökkenését aggo-
dalommal szemlélik a helybeliek. 1996-ban még 355 tanulója volt az iskolának, a lét-
szám a 2006–2007-es tanévben már csak 284. A iskolát 2000-ben felújították, egy év-
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 35

vel késő pedig új szárnyépülettel toldották meg. Az önkormányzat ambiciózus tervei
szerint az iskola és a mellette álló régi, ma már használaton kívüli moziépület és a
könyvtár egyesítésével komplex művelődési egységet hoznának létre. A projekt meg-
valósítását nemcsak a forráshiány akadályozza, de az iskola tanulólétszámának csök-
kenése is, amely aggodalommal tölti el az iskola vezetését.

4.3 Drávaszabolcs – a penge élén

A rendszerváltást követően csak Matty vált ki a drávaszabolcsi körjegyzőségből,
és hozott létre önálló jegyzőséget, majd iskolát és óvodát. Gordisa, Drávacsehi és
Drávapalkonya önkormányzatai számára az igazgatási önállóság lehetősége szóba
sem került, az önálló intézményalapítás még kevésbé. Drávacsehi és Drávapalkonya
kettős zsáktelepülés; Drávaszabolcs az egyetlen érintkezési pontjuk a külvilággal.
Drávaszabolcs regionális szerepe a rendszerváltást követően meggyengült. A dél-
szláv háború átmeneti konjunktúráját követően mind a határátkelőhely, mind a drá-
vaszabolcsi üzletek forgalma visszaesett. A körjegyzőséghez és az iskolafenntartó tár-
suláshoz tartozó másik három település lakossága ma már több, mint Drávasza-
bolcsé. A lengyár melletti telep közigazgatásilag ugyan a falu belterületéhez tartozik,
az ott élők azonban társadalmi értelemben „körüllakóknak” számítanak: egykor idete-
lepült jövevények, akiknek kizárólag a lengyár biztosította itteni egzisztenciájukat. A
drávaszabolcsi iparosítás azonban kudarcnak bizonyult: a lengyár már az 1980-as
évek elején bezárt; utóda, a Mezőgép 1993-ig üzemelt. Ekkor azonban végérvénye-
sen lezárult a drávaszabolcsi iparosítás korszaka, a telepen élők létalapjukat, és egy-
ben társadalmi státuszukat veszítették.
Regionális oktatási szerepét Drávaszabolcs mára teljesen elveszítette. Matty önálló-
sodása ennek csak kisebb részben volt oka. A rendszerváltást követő években egyre in-
kább érvényesült a közeli harkányi iskola szívóhatása, olyannyira, hogy az ezredforduló
környékén a drávaszabolcsi iskola léte is veszélybe került; a tanulólétszám ekkor érte el
a mélypontját: mindössze 115 diák járt az iskolába. Ezt követően azonban a trend meg-
fordult, 2006-ra pedig a létszám 150-re emelkedett. A fordulat jelentős részben annak is
köszönhető, hogy a harkányi iskola számára nem létkérdés, hogy elszívja a drávasz-
abolcsi iskolakörzet négy településén élő diákokat; a harkányi iskola hajlandó volt arra,
hogy kihelyezett zenetagozatot telepítsen a drávaszabolcsi iskolába. Ezenkívül a szege-
di Táltos Művészeti Iskola is tart itt színjátszó és kézműves-foglalkozásokat. Két tényező
miatt vannak hátrányban a harkányi iskolával szemben: az úszásoktatás miatt Harkány-
ba kell utazni, és nincs angolnyelv-oktatás, csak német, igaz, utóbbi 2–8 évfolyamon. Ko-
rábban volt horvátnyelv-oktatás, de az érdeklődés miatt megszűnt. Az iskolában 15 pe-
dagógus dolgozik és három óraadó, akik kémiát, földrajzot és rajzot tanítanak.
A drávaszabolcsi önkormányzat és az iskola tudomásul vette, hogy az iskola di-
ákjainak közel a fele roma. Ugyanakkor azt is tudják, hogy az intézmény léte attól
függ, hogy sikerül-e a nem cigány tanulókat ott tartani. Ha ugyanis a nem cigány
szülők tömegesen vinnék el gyerekeiket a közeli nagyobb iskolacentrumokba, ak-
kor az iskola tanulólétszáma a fenntarthatóság alá süllyedne. A 2007-es beiskolázá-
si adatok arra utalnak, hogy ebben az évben megbomlik a korábban fenntartott
egyensúlyi helyzet.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 35
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 36

36 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

4.4 Vákuumhelyzetű települések

A Drávaszabolcs és Beremend közötti települések igazgatási és közoktatási szem-
pontból sajátos vákuumhelyzetben vannak. Korábban utaltunk már rá, hogy az egyes
közszolgáltatások esetében eltérő fenntartói-használói érdekeltség szabja meg a tele-
pülések funkcionális hierarchiáját, a közoktatási központokat pedig a választási lehe-
tőséggel rendelkező elit iskolahasználók jelölik ki. A vákuumhelyzetű települések igaz-
gatási, társadalompolitikai, közoktatási feladatai, valamint a funkcionális hierarchiá-
ban elfoglalt helyük nem esik egybe, a befolyásos csoportok érdekeltsége a társada-
lompolitikai közszolgáltatások fenntartásában pedig legalábbis bizonytalan. A gyenge
érdekérvényesítő csoportok szempontjából kulcskérdés, hogy van-e menekülési lehe-
tőségük, tehát vannak-e a számukra elérhető távolságban közszolgáltatások; olyan in-
tézmények, mindenekelőtt olyan iskolák, amelyek képesek és hajlandóak befogadni
gyerekeiket.

4.4.1 Matty – a „fordított virilis helyzetű” falu

Matty 1966-ban veszítette el közigazgatási önállóságát és gazdasági „önrendelke-
zését”: a falu, a hozzá tartozó Keselyűsfapusztával és Gyűrűspusztával együtt, Dráva-
szabolcs társközsége lett, a mattyi szövetkezetet pedig összevonták a drávaszabolcsi
szövetkezettel. Bezárták a falu iskoláját is, a mattyi gyerekeket pedig a drávaszabolcsi
iskolába irányították.
Matty tehát a székhelyközség, Drávaszabolcs negyedik szatellit települése lett, ám
a helybeliek soha nem voltak hajlandóak beletörődni falujuk erőszakos körzetesítésé-
be. A fóliás zöldségtermesztésnek és az intenzív állattartásnak köszönhetően ugyan-
is Matty mindig is prosperáló, a környékbeli településeknél jobb módú falu volt. A szö-
vetkezetet először az 1960-as évek elején akarták „elvinni” Mattyról, egyesítve a sikló-
si szövetkezettel. A gazdák ellenálltak és elnöknek választották a mattyi tanács elnö-
két, Balogh Antalt.
A kistérség közelmúltjának egyik meghatározó szereplőjével érdemes közelebbről
is megismerkednünk. A géplakatos szakmával és érettségivel rendelkező Balogh An-
tal pályafutása rendhagyó, miként státusza is. Katonaként Ózdról idetelepült „gyütt-
ment” létére jó harminc évig főszereplője volt a meglehetősen zárt, és rátarti reformá-
tus falu közéletének, jóllehet maga nem gazdálkodott, nem gyűjtött vagyont, és igazá-
ból nem lett tagja a helyi elitnek. Az ötvenes évektől kezdve volt tanácstitkár, majd ta-
nácselnök; közben elvégezte a tanácsakadémiát. Később tsz-elnökként esti tagoza-
ton kijárta a mezőgazdasági technikumot. A környékbeli szövetkezetek elnökei közül
elsőként vezette be a munkaegységek pénzbeli kifizetését. A szövetkezet végül nem
kerülhette el sorsát: Drávaszabolcs alközponttá fejlesztéséről nem a járási pártbizott-
ságon határoztak, hanem országos szinten, és Matty ezzel már nem dacolhatott.
Azt is Balogh Antalnak köszönhette a falu, hogy a kényszerű körzetesítés után is
kedvezőbb helyzetben volt, mint Drávaszabolcs másik négy társközsége. Balogh An-
tal rövid időre az összevont szövetkezet elnökhelyettese lett, majd visszatért az állam-
igazgatásba; a drávaszabolcsi tanácsházán adminisztrátorként kezdte újra a szamár-
létrát, majd közel egy évtized múlva, 1975-ben a közös tanács elnöke lett. Ezt a poszt-
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 37

ját egészen a rendszerváltásig megtartotta. Bár Matty társközségként sem beruházá-
sokra nem számíthatott, sem pedig arra, hogy visszaszerezheti intézményeit, de a drá-
vaszabolcsi közös tanács mattyi elnöke nemcsak a székhelyközséget, de saját faluját
is képes volt „megvédeni” attól, hogy roma családok nagyobb számban betelepülje-
nek, miután felszámolták a Gordisa határában fekvő Sívó telepet.
A rendszerváltással aztán váratlanul lehetővé vált az, amiben kevesen bíztak: a
mattyiak önálló önkormányzatot választhattak, a kontinuitást pedig a polgármester-
ré választott Balogh Antal személye jelentette. Csakhogy az egykori fóliázó zöldség-
termesztésre alapozott háztáji gazdálkodás már végleg lehanyatlott, és ezen az
önállóság visszaszerzése sem segített. A falu határában három család kezdett na-
gyobb földterületen gazdálkodni; mindhárom nagygazda a képviselő-testület tagja
lett. A nagy tekintélyű, agilis, tehetséges Balogh Antalt négy ízben is polgármester-
ré választották, de a falu első embere hosszú távon korántsem volt képes sikerre
vinni elképzeléseit.
A falu régi-új vezetője azzal az elhatározással látott munkához, hogy pótolja Matty
infrastrukturális hiányait, és újjáépíti intézményeit. Önálló jegyzőséget hozott létre; az
1990-es évtized közepére elkészült a törpe vízmű; néhány évvel később a falut elérte
a gázvezeték, a vezetékes ivóvizet Keselyűspusztára is kivezették. Az önkormányzat-
nak nem sikerült megszereznie a Matty és a szomszédos Gordisa határában lévő ta-
vat, pedig a polgármesternek nagyszabású fejlesztési tervei voltak.
Az önállóság leglátványosabb eredménye azonban a nagyszabású összefogással
felépült iskola volt, amelyben 1991 őszén nyolc osztállyal és csekély számú diákkal el-
indult a tanítás. Az alacsony tanulólétszám miatt az iskola léte az első perctől fogva bi-
zonytalan volt. Látszólag utolérte Mattyot a drávaszögi és ormánsági református ma-
gyar falvak sorsa, az alacsony születésszám és a csökkenő népességszám. A koráb-
bi székhelyközség, Drávaszabolcs is nincstelen katolikusok beköltözésének köszön-
hette, hogy nem csökkent a népessége, de az iskola már bezárt volna, ha nem járná-
nak nagy számban roma tanulók a társfenntartó szomszédos településekről. Matty
népessége a rendszerváltás időszakában sem volt sokkal több, mint 400 fő. A nyolc-
osztályos iskola maximális létszáma az 1990-es években 40 fő volt. Egyedüli lehető-
ség az lett volna, ha sikerül a szomszédos Gordisa tanulóit a mattyi iskolába csábíta-
ni. Gordisa valamivel közelebb fekszik Mattyhoz, mint Drávaszabolcshoz. Ha sikerül
Mattyra csábítani a gordisai gyerekek egy részét, bizonyosan felgyorsult volna a mat-
tyi diákok elvándorlása, mivel a gordisai diákok többsége roma.
A mattyi iskoláról azonban nem a demográfiai hanyatlás, hanem a falu befolyásos
családjai mondták ki a végzetes ítéletet, méghozzá az első tanítási évet követően: át-
íratták gyerekeiket a siklósi iskolákba. A polgármester döbbenten vette tudomásul,
hogy munkájának legfőbb eredményét, az iskolát maguk a mattyiak teszik tönkre. Be
kellett látnia, hogy múltja és formális pozíciója ellenére nem tagja a mattyi elit csalá-
dok szűk körének, és nem is képes befolyásolni a tehetős családok szándékait. Már-
pedig a mattyi elit családok már 1992-ben világossá tették, hogy saját iskolaválasztá-
suk során nem a falu iskolájának érdekeit tartják elsődlegesnek. Balogh Antal nem is
bírta nézni a folyamatot, és a ciklus közepén lemondott. Utóda a három legfontosabb
mezőgazdasági vállalkozó egyike, Nagy Sándor lett.
Két év múlva, 1994-ben aztán Balogh Antal ismét elindult a polgármesteri székért,
és megszakítás nélkül 2006 szeptemberéig vezette a falu önkormányzatát. A mattyi

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 37
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 38

38 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

választópolgárok még mindig bíztak benne, és úgy érezték, szükségük van még Ba-
logh Antal rutinjára, szervezőkészségére, kapcsolataira; sokan bíztak még az iskola
jövőjében és hátravolt még az infrastruktúrafejlesztés nagyobbik része is. Pályafutása
végén aztán a polgármesternek kellett lebonyolítani a felső tagozat megszüntetését.
2006-ban már nem indult el újra a polgármesteri székért. Nagy ívű gazdasági vezetői,
hivatalnoki, végül politikusi pályája végén, vagyontalan nyugdíjasként némileg megke-
seredetten él házában, szemben az immár üres iskolaépülettel. Utóda a falu másik
legjelentősebb vállalkozójának felesége, Fallerné Knopf Zita lett. Személyében a mat-
tyi gazdasági elit ténylegesen átvette az önkormányzat irányítását.
A jegyzőség és az intézmények újraalapítása után tehát kiderült, hogy a falu
önállóságát és öntudatát korábban garantáló tényezők ma már anakronisztikusak.
Pontosabban a falu rendszerváltást követő helyzetét nem egyszerűen csak a népes-
ségszám kritikus határ alá csökkenése határozta meg, hanem az a tény, hogy a fa-
lu gazdasági elitje már kifejezetten ellenérdekelt a helyi közszolgáltatások fejleszté-
sében és finanszírozásában. Mi több, a választási lehetőséggel rendelkező elit isko-
lahasználók is ellenérdekeltek az önálló nyolcosztályos iskola fenntartásában, az
önkormányzat, és persze a képviselő-testületben domináns elit családok pedig egy-
re kevésbé hajlandók vállalni a kirívóan kevés tanulóval működő iskola fenntartásá-
nak költségeit. A falu 2006 őszén hivatalba lépett vezetői kritikusnak ítélték Matty
pénzügyi helyzetét.

Az önkormányzat 2005-ben, tehát az utolsó évben, amikor az önkormányzat még
egész évben nyolcosztályos iskolát tartott fenn, valamivel több, mint 67 millió forint-
tal gazdálkodott. Oktatási célra 23 823 ezer forintot fordítottak, a jóléti feladatok
15 707 ezer forintot vittek el, míg az igazgatásra, tehát az önálló jegyzőség fenntar-
tására 16 488 ezer forintot költöttek. A normatív támogatások az oktatási kiadások-
nak mindössze 55,8 százalékát fedezték; igaz, az általános iskolai oktatás költsége-
inek már 65 százalékát fedezik a normatív támogatások. A szociális normatíva 11
százalékát más célra költik, de a jóléti kiadásokon „megtakarított” tétel a harmadát
sem fedezi az oktatási ágazat kiegészítő támogatásának. Az iskola részleges felszá-
molása javíthat a falu pénzügyi helyzetén, de az önálló jegyzőség fenntartása válto-
zatlanul meghaladja Matty tényleges lehetőségeit. Az iskola felszámolását követő-
en, és a legfontosabb infrastrukturális beruházások után valószínűleg már nem is
lenne feltétlenül szüksége a falu vezetésének arra, hogy önálló jegyzőséget tartson
fenn. Csakhogy Matty saját önállósodási ambícióinak csapdájába került. A telepü-
lés meglehetősen szigetszerű helyzetben van. A részben cigányok lakta szomszé-
dos Gordisát senki nem tekinti lehetséges partnernek, a kissé távolabb fekvő, kizá-
rólag muncsán beások lakta Alsószentmártont még kevésbé. A falu elvben a drá-
vaszabolcsi körjegyzőséghez csatlakozhatna, de a múltbeli sérelmek miatt ennek
sincs realitása.
A tanulóknak ellenben volt „menekülési lehetőségük”; Siklós közel van Mattyhoz
és a város hajlandó is volt arra, hogy egyik iskolája, a Batthyány Kázmér iskola átve-
gye a mattyi felső tagozatos tanulókat, majd tagiskolaként a mattyi alsó tagozatos is-
kolát.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 39

8. táblázat

Matty oktatási célú bevételei és kiadásai 2005-ben

Feladat Intézmények Normatív Önkormányzati Összes ágazati
saját bevétele támogatás kiegészítő ráfordítás
(ezer Ft) (ezer Ft) támogatás, vagy (ezer Ft)
elvonás (ezer Ft)
Óvoda és étkeztetés 3 613 3 005 1 554 8 172
Általános iskola 10 295 5 356 15 651
Oktatási célú
bevételek és kiadások 3 613 13 300 6 910 23 823
összesen

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

9. táblázat

Matty jóléti célú bevételei és kiadásai 2005-ben

Feladat Intézmények Normatív Önkormányzati Összes ágazati
saját bevétele támogatás kiegészítő támogatás, ráfordítás
(ezer Ft) (ezer Ft) vagy elvonás (ezer Ft) (ezer Ft)
Pénzbeli és természet-
beni szociális ellátások
Rendszeres szociális Pénzbeli,
2 537
ellátások természetbeni
szociális és
gyermekjóléti
Rendszeres
ellátások
gyermekvédelmi 5 745
normatív
pénzbeli ellátások
támogatása
6 532
Munkanélküli-ellátások Lakáshoz 6 001
Eseti pénzbeli ellátások jutás fela- 639
datainak
Eseti pénzbeli
normatív
gyermekvédelmi 414
támogatása
ellátások
715
Tankönyv-támogatás Egyes 135
jövedelem-
Egyszeri pótló ellátá-
gyermekvédelmi sok kiegészítő 236
ellátás támogatása
10 384
Pénzbeli és
természetbeni szociális 17 631 –1 924 15 707
ellátások összesen

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 39
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 40

40 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

4.4.2 Az egyházasharaszti iskolakörzet – közoktatási vákuumhelyzet

A szomszédos öt településen lényegesen súlyosabb helyzet alakult ki. Öt falut,
Alsószentmártont, Egyházasharasztit, Siklósnagyfalut, Oldot és Kistapolcát a közös
igazgatás, a közös tsz, majd pedig a közösen fenntartott iskola kötötte össze. Jóllehet
Egyházasharaszti már az 1930-as években közigazgatási központ volt, az 1960-as
években csak azért válhatott a szomszédos négy község integratív központjává, mert
a szocialista hatalom kikényszerítette a gazdasági, igazgatási és a közoktatási centra-
lizációt.
A több fázisban fokozatosan összevont falusi termelőszövetkezeteket 1961-ben
egyesítették, méghozzá a közigazgatási centralizáció logikáját követve; ez a párhu-
zamosság pedig megpecsételte a szatellit települések sorsát. A hatvanas évek ele-
jén döntés született arról, hogy az öt község összevont közös tanácsának székhe-
lye Egyházasharaszti lesz, így a szövetkezet központja is Egyházasharasztiba került,
jóllehet az öt község közül messze az oldi szövetkezet volt a legerősebb. A fonák
helyzet megakadályozta, hogy a szövetkezet megvédje érdekeit és pozícióját a kül-
ső politikai nyomással szemben. A közös termelőszövetkezet első elnöke a siklós-
nagyfalui szövetkezet korábbi elnöke lett, a vezető pozíciókat jórészt oldiak töltötték
be. A második elnököt azonban már a járási pártbizottság erőszakolta az összevont
szövetkezetre. A szegényparaszti hátterű új elnök Turonyból érkezett és osztályhar-
cos indulattal igyekezett kiszorítani az oldiakat, és általában a helyieket a fontosabb
pozíciókból. Az oldi gazdáknak a háztáji gazdaságuk elvben visszavonulási lehető-
séget kínált, csakhogy Oldot az Országos Településhálózat Fejlesztési Koncepció
szerepkör nélküli településsé nyilvánította, és a helybeliek nem kaphattak építési
engedélyt. A faluhoz tartozó külterületi pusztákról megkezdődött a lakosság elván-
dorlása, és ezzel párhuzamosan a belterületi lakosság lassú cseréje, a roma lakos-
ság számarányának növekedése. Hasonló folyamat kezdődött Siklósnagyfaluban is.
Egyházasharaszti tehát az öt község diszfunkcionális központja lett: képtelen volt
betölteni gazdasági, igazgatási integráló szerepét, ugyanakkor a szabályozás tönk-
retette a szomszédos falvak intézményeit, prosperáló paraszti gazdaságait, és elköl-
tözésre késztette a tehetősebb családokat.
A folyamat harmadik eleme az iskolák összevonása volt. Az egyházasharaszti isko-
la az 1962–1963-as tanévtől fokozatosan vált körzeti iskolává. Siklósnagyfaluban és
Oldon 1976-ban szűnt meg az alsótagozatos iskola. Alsószentmártonban 1941-től mű-
ködött sokac és külön cigány iskola. A cigány iskola negyedik osztályát az 1960-es
években integrálták a sokac iskolába, ami felgyorsította a sokac lakosság elvándorlá-
sát a faluból. Az alsószentmártoni iskola felső tagozatát 1971-ben szüntették meg; a
felsősök azóta az egyházasharaszti iskolába járnak. Alsószentmártonban csak alsó
tagozat maradt, majd alsó tagozatos, később pedig felső tagozatos kisegítő iskolai
részleg működött. A puszták közül korábban az Oldhoz tartozó Tótok földjén volt önál-
ló alsó tagozatos elemi iskola.
A rendszerváltozás után azonnal felbomlott az öt falu mesterségesen létrehozott in-
tegrációja. Kistapolca, Siklósnagyfalu és Alsószentmárton kivált az egyházasharaszti
körjegyzőségből; később Siklósnagyfalu a kistapolcai körjegyzőséghez csatlakozott,
Alsószentmárton pedig önálló jegyzőséget hozott létre. Az egyházasharaszti körjegy-
zőségnek csak Old maradt a tagja. A termelőszövetkezet felbomlott.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 41

Csak az iskolát működtette továbbra is az öt falu intézményfenntartó társulása. A
nem cigány szülők az 1993-as tanévben kezdték el tömegesen elvinni a gyerekeiket
Siklósra és Beremendre; az iskola egy-két év alatt teljes egészében cigány iskolává
vált. Egészen abszurd, és az iskolahasználó gyerekek oktatási esélyeit illetően súlyos
helyzet alakult ki. Foglaljuk össze ennek lényegi elmeit:
A környékbeli iskolák kétféle szívóhatást gyakorolnak az egyházasharaszti beisko-
lázási körzetre. A helyi iskolánál összehasonlíthatatlanul jobb feltételeket és oktatási
kínálatot nyújt a beremendi iskola és a két siklósi önkormányzati iskola. Ugyanakkor
a roma szülőknek lehetőségük van arra, hogy a siklósi katolikus iskolába írassák gye-
rekeiket. A „lefölöző” önkormányzati iskolák tették lehetővé, hogy a kilencvenes évek
elején a nem cigány szülők elvihessék gyerekeiket az egyházasharaszti iskolából, ám
ma már semmiféle konkurenciát nem jelentenek a teljesen „elcigányosodott” egy-
házasharaszti iskolának. Ugyanakkor a siklósi katolikus iskola szívóhatása miatt az
egyházasharaszti iskola fenyegetve érzi magát: az igazgató attól tart, hogy a tanulólét-
szám a kritikus szint alá süllyed. Újabban a siklósi református iskola is konkurensként
jelent meg a helyi közoktatási piacon. A krónikus gyerekhiány miatt a megszűnés ha-
tárára került iskola igazgatója belátta, hogy a túlélés egyetlen lehetősége az, ha meg-
nyitja kapuját a környékbeli falvak roma tanulói előtt.
Az egyházasharaszti iskolát fenntartó öt település közül a gesztortelepülés,
Egyházasharaszti és Kistapolca nem cigány tanulói kivétel nélkül máshová járnak általános
iskolába; az összes kistapolcai tanuló a közeli beremendi iskolát választja. Az egyházasha-
raszti iskolába kizárólag roma, döntő többségükben a társfenntartó szomszédos cigány
többségű falvakból átbuszozó tanulók járnak. A gesztor település, Egyházasharaszti és a
szomszédos cigány többségű falvak között csaknem százszázalékos a tanulócsere.
Az iskolafenntartó társulás öt településének érdekeltsége az iskola fenntartásában
szelektív és rendkívül alacsony. Az iskolafenntartó társulásban állandó viták tárgya a
társfenntartók szavazati joga, és az iskola finanszírozása. Az alsószentmártoni önkor-
mányzat álláspontja régóta az, hogy a társfenntartókat a diákok arányában illeti meg
szavazati jog, ugyanakkor a gesztor önkormányzat arra hivatkozott, hogy a társfenntar-
tók anyagi hozzájárulása az iskola fenntartási költségeihez aránytalanul csekély, külö-
nös tekintettel arra, hogy az öt község közül csak három, cigány többségű falu diákjai
„használják” ténylegesen az egyházasharaszti iskolát. Az iskola egyre kevesebb fenntar-
tói kiegészítő támogatást kapott; 2005-ben már lényegében csak a normatív támogatás-
ból kellett fedezni a költségeket. A gesztor település polgármestere 2006-ban deklarál-
ta, hogy az iskolának kizárólag a normatív támogatásból kell fedeznie költségeit, legfel-
jebb még a Siklós és Vidéke Többcélú Kistérségi Társulás támogatására számíthat. A
roma többségű társfenntartó falvak, Alsószentmárton, Siklósnagyfalu és Old polgármes-
terei viszont úgy érvelnek, hogy ha a gesztor önkormányzat nem járul hozzá az iskola
költségeihez, akkor a társfenntartó önkormányzatok sem nyúlnak a zsebükbe. Az 2006-
os pénzügyi évtől kezdve az iskoláért lényegében egyetlen fenntartó sem visel anyagi
felelősséget. A krónikusan alulfinanszírozott iskola lényegében minden pályázati lehető-
ségtől elesett, mert a fenntartók nem hajlandók állni a szükséges önrészt, illetve előfi-
nanszírozni a szükséges projekt-költségeket.

Az alulfinanszírozott iskolában rendkívül mostoha körülmények között folyik a taní-
tás. Az iskolában nincs tornaterem, a számítógéppark pedig néhány régi, elavult gép-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 41
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 42

42 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

ből áll. A 4–8. évfolyamon angolt tanítanak, ugyanakkor elsőtől nyolcadikig román
nyelvet tanít egy Marosvásárhelyről idetelepült tanárnő. A 21 sajátos nevelési igényű
diák szegregáltan, sőt, három osztatlan tanulócsoportba szervezve tanul.
Az iskolaigazgató Katona Imre Old egyik legtekintélyesebb gazda családjából
származik; egyike a régi oldi elit azon kevés tagjának, akik a faluban maradtak. Az
igazgató eredeti diplomája mellett elvégezte a pécsi egyetem romológia szakát és mé-
lyen elkötelezett az iskola fennmaradása mellett. Az ő motivációja kifejezetten szak-
mai; nincs közvetlen érdekeltsége abban, hogy Egyházasharaszti presztízse ne csök-
kenjen, abban pedig már nem bízik, hogy saját faluja, Old valaha visszanyerné koráb-
bi fényét. Igaz, befolyását latba vetheti az iskola érdekében, mivel Old társfenntartó, az
oldi polgármester pedig termelőszövetkezeti vezető volt, és egyike azon kevés oldi
gazdának, aki a rendszerváltást követően mezőgazdasági vállalkozásba fogott.
Katona Imre egyszerűen meg van győződve arról, hogy az iskola tanulói számára
a kizárólag roma diákokat oktató, szegregált intézmény felszámolása súlyos veszte-
ség lenne, még akkor is, ha a diákok jobb infrastrukturális körülmények között tanul-
hatnának a közeli iskolacentrumokban. Úgy véli, nemcsak a románnyelv-oktatás lehe-
tősége veszne el számukra, de az egyházasharaszti iskola személyessége is.
Az iskola fenntartását leginkább ellenző egyházasharaszti képviselő, Pallag Lász-
ló sokak véleményének ad hangot, amikor úgy fogalmaz: „Legszívesebben kerekek-
re raknám az iskolát és áttolnám Alsószentmártonba.” Az előzmények ismeretében
nem az a kérdés, hogy mi lehet az oka a fenntartók anyagi felelőtlenségének, hanem
hogy miért nem esett még szét az irracionálisan működő iskolafenntartó társulás.
Egyházasharaszti polgármestere, Vida Dezső néhány hektár földön maga is gaz-
dálkodik, igazi munkájának azonban a falu irányítását érzi. Nem szívesen számolná fel
teljes egészében az iskolát, ugyanakkor egyetlen fillért sem hajlandó költeni rá az ön-
kormányzat saját forrásaiból. Az intézmény munkaadó, és az utolsó tényező, amely
még emlékeztet Egyházasharaszti egykori kistérségi szerepére. A polgármesternek
azonban nagy ívű tervei vannak. A Kistapolca határában felfedezett melegvízkészlet,
amelyre Siklós is alapozza élményfürdő-beruházási terveit, az egyházasharaszti önor-
mányzat élén álló Vida Dezső fantáziáját is megmozgatta. Fantasztikus fejlesztési ter-
veiben talán maga sem hisz igazán, de arról meg van győződve, hogy a tervezett sik-
lósi fürdőberuházás kapcsán azért a falu végre megvalósíthatja régi álmát: megépül-
het az Egyházasharasztit Siklóssal közvetlenül összekötő út, az úgynevezett „bojári
út”, amely lényegesen közelebb hozná a kisvárost.
Az önkormányzatban a környék három legjelentősebb mezőgazdasági vállalkozása
közül csak a KAHIB sertéstelepnek volt képviselete, a vállalkozás vezetője, Pallag Lász-
ló személyében. Ő természetesen régóta ellenzi az iskola fenntartását, miképpen az al-
polgármester is, akinek boltja van a faluban. Tagja volt azonban a testületnek 2006-ig
az iskola egyik alkalmazottja, és annak rokona is.
Az iskolaépület a fenntartó önkormányzatok közös tulajdona; ez kétségkívül valós,
de bizonyára nem elégséges magyarázat. A kistapolcai gyerekek a szomszédos
Beremendre járnak, a kistapolcai önkormányzat teljesen érdektelen az egyházasha-
raszti iskola társfenntartásában, de mivel a költségekhez nem kell hozzájárulnia, külö-
nösebb gondot nem jelent számára a társfenntartói státusz. A gesztor település,
Egyházasharaszti önkormányzata számára az iskola fenntartásának nyilvánvalóan
nemcsak közvetlen társadalompolitikai tétje van, de az utolsó intézményi kapocs,
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 43

amely a szomszédos településekhez fűzi, és amely még valamiféle központi igazgatá-
si szerep látszatát keltheti. Ugyanakkor az iskola Egyházasharasztiban munkaadó is,
és néhány képviselő személyesen érdekelt az intézmény fennmaradásában.

A három roma többségű település közül egyedül az alsószentmártoni szülők vá-
laszthatnak valós beiskolázási opciók közül: beírathatják gyerekeiket az egyházasha-
raszti iskolába, vagy választhatják a siklósi katolikus iskolát. Utóbbit a faluba évtize-
dekkel ezelőtt beköltöző Lankó József katolikus tisztelendő támogatja. Lankó József
megtanulta a beás nyelv muncsán dialektusát, istentiszteleteit részben a falusiak
anyanyelvén tartja, emellett pedig katolikus óvodát alapított Alsószentmártonban, aho-
vá lényegesen többen járnak, mint az önkormányzati óvodába. A pap évek óta arra tö-
rekszik, hogy az általános iskolás diákokat „kimenekítse” az öt község által fenntartott
iskolából és ennek eszközét a siklósi katolikus iskolában látja. Sőt Lankó József azt is
támogatja, hogy a katolikus alsószentmártoni gyerekek a siklósi református iskolába
járjanak. Nem ő tehet arról, hogy a diákok közoktatási vákuumhelyzetét ő sem képes
áttörni: a mára roma többségűvé vált siklósi katolikus iskola semmilyen szempontból
nem kínál jobb oktatást, mint az egyházasharaszti iskola.
Az egyházasharaszti iskolaigazgató és a siklósi egyházi iskolák alsószentmártoni
„protagonistája”, Lankó József tisztelendő közötti „beiskolázási” konfliktus 2004-ben
tovább terebélyesedett, mert Alsószentmárton akkori polgármestere, Tábori Mihály
2004-ben úgy döntött, hogy az alsószentmártoni alsó tagozatos iskolát leválasztja
Egyházasharasztiról és önállóan működteti. Egyházasharasztiban tudni vélik, hogy a
döntés mögött részben személyes érdekek húzódtak meg, illetve a nem sokkal koráb-
ban PHARE-beruházásból felújított épület tette vonzóvá az önkormányzat számára az
iskola önállósulását. Mindenesetre a kisiskolások szülei immár három lehetséges is-
kola közül választhattak, és Egyházasharasztiban biztosra vették, hogy az alsószent-
mártoni polgármester nyomást gyakorol a szülőkre, nehogy az egyházasharaszti alsó
tagozatot válasszák.
Az intézményi szétválás amúgy sem volt zökkenőmentes. Az új igazgató nagymér-
tékben ki akarta cserélni a tanári kart. Az egyházasharaszti iskola három alsó tagoza-
tos tanárt átvett, de csak azon az áron tudta őket státuszba venni, hogy nyugdíjazott
három idősebb kollégát. Az iskolafenntartó társulásban az alsószentmártoni polgár-
mester többször is megpróbálta megvétózni az egyházasharaszti iskola igazgatói ki-
nevezésének meghosszabbítását.
Hiba lenne azonban az alsószentmártoni önkormányzat akkori döntését kizáró-
lag személyi ambíciókkal, vagy a remélt haszonszerzéssel magyarázni: hosszabb
távon az önkormányzat önálló hatosztályos, majd nyolcosztályos iskolát szeretett
volna felépíteni a faluban, „hazahozva a gyerekeket” az egyházasharaszti iskolából,
és persze a siklósi katolikus iskolából is. Alsószentmártonban ma már több mint
négyszer annyian élnek, mint Egyházasharasztiban. Az önkormányzat abban bízott,
hogy a falu demográfiai helyzete, a növekvő gyerekszám reálissá teheti a tervet.
Minden bizonnyal figyelmen kívül hagyták, hogy a katolikus egyház befolyása rend-
kívül nagy a faluban. Márpedig az egyház, illetve Lankó József tisztelendő minden
erejével arra törekszik, hogy kimenekítse az alsószentmártoni gyerekeket a helyi, il-
letve az egyházasharaszti iskola kínálta szegregált, és silány feltételeket biztosító ok-
tatási csapdájából.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 43
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 44

44 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

Az alsószentmártoni iskolafejlesztési tervek persze semmivel sem kevésbé irracio-
nálisak, mint az egyházasharaszti iskola fenntartása. Az önkormányzat nem számolt
az önálló intézmény reális fenntartási költségeivel, miként azzal sem, hogy a pedagó-
gusok nagymérvű és gyakori cseréje nemcsak a szakmai munkát lehetetleníti el, de
az elbocsátott munkatársaknak fizetendő végkielégítések, illetve a sokasodó munka-
ügyi perek pótlólagos költségspirált indítanak el. Ugyanakkor kezdettől világos volt,
hogy ha az önálló intézményfenntartás kudarcba fullad, a megszüntetésnek, illetve a
„visszatagosításnak” is nagy ára lesz.
Az alsószentmártoni tagiskola kiválására hivatkozva Egyházasharaszti hétmillió fo-
rint rendkívüli támogatást kapott a Belügyminisztériumtól. A következő évben az isko-
lafenntartó társulás önkormányzatai megszabadulhattak volna az iskolafenntartás ter-
hétől és a képtelen beiskolázási helyzettől, vagy legalábbis megkísérelhették volna rá-
venni a környékbeli iskolákat, hogy befogadják az itteni tanulókat. A HEFOP 2.1.7
deszegregációs pályázata ugyanis lehetőséget adott volna a kizárólag cigány gyere-
keket tanító egyházasharaszti iskola felszámolására. Az előzetes tervek szerint a
2005–2006-os tanévtől az iskola tanulóit a siklósi, a beremendi és a nagyharsányi is-
kolákba irányították volna, lehetőség szerint törekedve arra, hogy ne induljon el új
szegregációs spirált egyik befogadó intézményben sem.
Az integrációs projekt lebonyolítására 50 millió forint állt rendelkezésre. A leendő
befogadó iskolák fenntartói ugyan még nem adták áldásukat a tervre, ám a döntés az
egyházasharaszti iskolát fenntartó önkormányzatok kezében volt: ha megszüntetik az
iskolát, azzal kényszerhelyzetbe hozhatták volna a környékbeli leendő befogadó isko-
lákat, illetve fenntartóikat is. Az öt község polgármestere támogatta a projektet; már
csak arra volt szükség, hogy az érintett önkormányzatok állják az iskola felszámolásá-
nak költségeit, mindenekelőtt hajlandóak legyenek saját költségvetésük terhére kifi-
zetni a végkielégítések összegét. A polgármesterek azonban azt követelték, hogy a
végkielégítéseket is a projekt költségvetése terhére fizethessék ki. Erre természetesen
nem volt lehetőség, így az iskolát fenntartó önkormányzatok visszaléptek a pályázat-
tól. A fenntartók sem az iskolafenntartás, sem pedig a tisztes finanszírozás költségeit
nem voltak hajlandóak állni. A tanulók szempontjából a legrosszabb döntés született:
a gesztor önkormányzat deklarálta, hogy az iskolának kizárólag a normatív támoga-
tásból kell fedeznie működési költségeit.
Időközben az alsószentmártoni önkormányzat kénytelen volt tudomásul venni,
hogy a 2005-ben módosított közoktatási törvény hosszú távon nem teszi lehetővé al-
só tagozatos iskola önálló működtetését. Elvileg két lehetősége volt az alsószentmár-
toni önkormányzatnak: vagy továbbfejleszti az iskolát és önálló hat-, majd nyolcosztá-
lyos iskolát épít a faluban, vagy pedig tagintézményként „visszatagosítja” az iskolát az
egyházasharaszti iskolához.

A 2006-os önkormányzati választások mindkét iskolafenntartó településen jelentő-
sen átrendezték a politikai erőviszonyokat. Alsószentmártonban új polgármester került
az önkormányzat élére. Az új polgármester Vas Péter lett; egyike a falu három legfonto-
sabb „bandagazdájának”, aki napszámosokat toboroz a közeli szőlészetekbe. Vas Péter
elődjénél iskolázatlanabb és kiszámíthatatlanabb személyiségű ember, aki a falu okta-
táspolitikájával kapcsolatban meglehetősen amorf elképzelésekkel vágott neki a falu ve-
zetésének 2006 őszén. Egyrészt folytatta elődje veszélyesen költséges és a bizonytalan-
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 45

ságot fokozó személyi politikáját: azonnal felmondott a korábbi jegyzőnek, majd nem
sokkal később visszavonta az iskolaigazgató megbízását. Rövid távon vissza akarta ta-
gosítani a négyosztályos iskolát az egyházasharaszti iskola tagiskolájává, ugyanakkor
váltig hangoztatta, hogy hosszú távon az a célja, hogy „hazahozza a gyerekeket”, tehát
nyolcosztályos általános iskolát szeretne fejleszteni Alsószentmártonban.
Az egyházasharaszti polgármester, Vida Dezső 2006-ban is megőrizte posztját,
ugyanakkor a képviselő-testületből kiesett mindkét képviselő, aki személyesen érde-
kelt volt az iskola fennmaradásában. Megválasztották ugyanakkor a környék második
legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásának, a Szabó és Társa Kft.-nek az egyik tag-
ját, Szabó Árpád Tamást. A képviselő-testületben többségbe kerültek azok, akik hatá-
rozottan ellenzik az alsószentmártoni iskola „visszatagosítását” és egyáltalán, az isko-
la fenntartását.
Alsószentmárton polgármestere hivatalának elfoglalása után nem sokkal, 2006.
november végén normatívaigénylést nyújtott be a 2007. évre, majd ezt követően tár-
gyalásokat kezdett az egyházasharaszti polgármesterrel arról, hogy az alsószentmár-
toni négyosztályos iskolát már 2007 januárjától vissza kívánja adni. Ezzel Vas Péter
végzetesen lerontotta tárgyalási pozícióját. Az egyházasharaszti polgármester, Vida
Dezső ugyanis joggal hivatkozott arra, hogy nem lát garanciát arra, hogy a normatívát
az alsószentmártoni önkormányzat időben átutalja majd az egyházasharaszti önkor-
mányzat számlájára. Vas Péter csak a becsületszavát adhatta, ám ez kevés volt, mivel
az alsószentmártoni önkormányzatnak számolnia kellett azzal, hogy hitelezői inkasz-
szóval leemelhetik számlájáról követeléseik összegét. Az önkormányzat például ko-
rábban bérhitelt vett fel, ráadásul munkaügyi perek sokaságára számíthat a jövőben.
Vida Dezső tovább feszítette a húrt: azt követelte, hogy az alsószentmártoni önkor-
mányzat adjon lehetőséget arra, hogy Egyházasharaszti leemelje számlájáról a pénzt.
Ebbe az alsószentmártoni polgármester nem egyezhetett bele, így neki kellett viselni
az ódiumát annak, hogy a megállapodás nem jött létre.31
Az alsószentmártoni négyosztályos iskola fenntartója tehát 2007 első félévében is
az alsószentmártoni önkormányzat maradt. Ekkor már fél éve, tehát 2006 szeptembe-
rétől működött Alsószentmártonban a Kis Tigris Gimnázium. Vas Péter 2007 február-
jában megszüntette az általános iskola igazgatójának kinevezését, és a Kis Tigris Gim-
názium igazgatóját bízta meg az általános iskola vezetésével. A tanárok egy része fel-
mondott, mások betegállományba mentek, vagy kivették szabadságukat. Májusban új
igazgató került az általános iskola élére, aki két további pedagógust vett fel. A tanév
végére kezelhetetlen, kaotikus helyzet alakult ki. Nyáron újrakezdődtek a tárgyalások
az iskola „visszatagosításáról”. Az egyházasharaszti polgármester kemény feltételeket
szabott: az összes munkaügyi jogvita következményeit Alsószentmártonnak kell állnia.
A megállapodás tervezete 2007. július 5-én került az egyházasharaszti képviselő-tes-
tület elé. A testület elutasította a megállapodást.
Az egyházasharaszti képviselő-testület a július végén megtartott testületi ülésen
sem engedett: mindenáron meg akartak szabadulni az iskolától, még ha fizikailag

31 Nehezítette a döntéshozatalt, hogy a 2006. októberi önkormányzati választásokat követően több hónapig döntésképtelen volt
az iskolafenntartó társulás, mivel Siklósnagyfalu újraválasztott polgármesterét még a választások előtt jogerősen letöltendő
szabadságvesztésre ítélték. Polgármester hiányában nem lehetett összehívni a képviselő-testületet, illetve polgármesteri
jelölés hiányában nem lehetett alpolgármestert választani. Az interregnum a 2007 februárjában megismételt polgármester-
választásig tartott.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 45
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 46

46 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

nem is tudják eltávolítani a faluból. A 2007–2008-as tanévtől kezdve a gesztor telepü-
lés Alsószentmárton lesz, ugyanakkor az alszószentmártoni négy osztály „visszatago-
zódik” az iskola tagintézményévé. Egyházasharasztit 2007 nyarán már egyértelműen
a „fordított virilis helyzet” jellemezte: a falu meghatározó vállalkozó családjai, akik el-
lenérdekeltek az iskola fenntartásában, immár többségben vannak a képviselő-testü-
letben, és kategorikusan elutasítják az oktatáspolitikai, illetve társadalompolitikai fele-
lősségvállalást a kistérség legrosszabb pozíciójú tanulóiért.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a tanulók szempontjából az elképzelhető legrosz-
szabb megoldás született. Az egyházasharaszti iskolába és az alsószentmártoni isko-
lába járó mintegy 220-230 diák továbbra sem szabadulhat ki a vákuumhelyzetként le-
írt szituációból: egyetlen közeli iskolacentrum sem lenne hajlandó őket befogadni,
ugyanakkor a jelenlegi fenntartó társulás önkormányzatai is ellenérdekeltek a két
székhelyen működő iskola fenntartásában, ebből adódóan minimális anyagi felelős-
séget sem vállalnak az iskoláért. Az oktatás személyi és tárgyi feltételei bizonyosan
nem javulhatnak a jövőben. Ráadásul a gesztor település Alsószentmárton lett, amely-
nek 2006-ban megválasztott polgármestere eddigi munkájával bebizonyította, hogy
még kevésbé képes racionális, a következményekkel is számot vető, felelős döntése-
ket hozni, mint elődje, vagy egyházasharaszti kollégája.

Az egyházasharaszti önkormányzat 2005-ben 197 218 ezer forint kiadási előirány-
zattal számolt. Az oktatási kiadásokra nem kevesebb, mint 108 568 ezer forintot, az
igazgatási feladatokra 20 395 ezer forintot, a körjegyzőség fenntartására 19 393 ezer
forintot, míg a jóléti ellátásokra 13 099 ezer forintot irányoztak elő. A kiadási tételek
azonban félrevezetőek. Az oktatási ágazat mérlege már ebben az évben is csaknem
nullszaldós volt: a normatíva a kiadásoknak mintegy 89 százalékát fedezte, az önkor-
mányzati kiegészítés aránya pedig az összes kiadásnak mindössze öt százaléka volt.
A következő évtől az önkormányzat már egy fillérrel sem járul hozzá a költségekhez.
A jóléti feladatok ellátásához kapott normatív támogatásoknak 22 százalékát vonja el
az önkormányzat.

10. táblázat

Egyházasharaszti oktatási célú bevételei és kiadásai 2005-ben

Feladat Intézmények Normatív Önkormányzati Összes ágazati
saját bevétele támogatás kiegészítő ráfordítás
(ezer Ft) (ezer Ft) támogatás, vagy (ezer Ft)
elvonás (ezer Ft)
Óvoda 0 8 080 7 130 15 210
Általános iskola 6 895 96 096 5 477 108 468
Oktatási feladatok
6 895 104 176 12 607 123 678
összesen
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 47

11. táblázat

Egyházasharaszti jóléti célú bevételei és kiadásai 2005-ben

Feladat Intézmények Normatív Önkormányzati Összes
saját bevétele támogatás kiegészítő ágazati
(ezer Ft) (ezer Ft) támogatás, vagy ráfordítás
elvonás (ezer Ft) (ezer Ft)
Pénzbeli és természet-
beni szociális ellátások
Rendszeres szociális Pénzbeli és
3 322
pénzbeli ellátás természetbeni szociális
Rendszeres és gyermekjóléti
gyermekvédelmi feladatok ellátása
4 123
pénzbeli ellátás 3 759
(RGYVT) Lakáshoz jutás és lakás-
Munkanélküli-ellátások fenntartási támogatás 3 777
(RSZS) 629
Eseti pénzbeli szociális Szociális és gyerekjóléti 1 540
ellátások alapszolgáltatási
Eseti pénzbeli gyermek- feladatok 337
védelmi ellátások 280
Egyes szociális feladatok
kiegészítő támogatása
12 167
Pénzbeli és természet-
beni szociális ellátások 16 835 -3 736 13 099
összesen

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

4.4.3 A nagyharsányi iskolakörzet – az integráció vesztese

Közoktatási szempontból a nagyharsányi iskolakörzethez tartozó három település,
Nagyharsány, Kisharsány és Nagytótfalu is vákuumhelyzetben van, de a fenntartó és az is-
kola vezetése ezt a tényt évekig nem akarta tudomásul venni. A nagyharsányi önkormány-
zat úgy vélte, hogy a falu mérete és a kőbánya biztosította gazdasági szerepe miatt az isko-
la vonzereje is megmarad, legalább olyan mértékben, hogy érdemes legyen hosszabb táv-
ra tervezni. Az önkormányzat jelentős összegért felújította az iskolaépületet; a munkára mint-
egy 100 millió forintot fordítottak, az összeg felét pedig az önkormányzat saját forrásaiból áll-
ta. Beépítették a tetőteret, tornacsarnokkal, könyvtárral, szaktantermekkel bővítették az épü-
letet. Az iskola vezetése pedagógiai kínálatát integrációs programokkal egészítette ki.
A nagyharsányi iskola igazgatója, Hirt János a régió legfontosabb oktatási integrá-
ciós programját indította el. Az iskolában a fizika és a matematika, valamint az idegen-
nyelv-órákon multimédiás eszközöket használnak. Az angol- és németnyelv-oktatás
kapcsán az iskola résztvevője az ELTE e-mail-nyelvoktató projektjének: a diákok egy
bizonyos nyelvi szint elérését követően rendszeres levelező kapcsolatban állnak az
angol és német partner intézmények diákjaival; az iskola tanulói kiemelkedő eredmé-
nyeket értek el az országos idegen nyelvi levelező versenyeken. Mindez nem segít; az
elvándorlást nem sikerül megállítani.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 47
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 48

48 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

A két társfenntartó település, Kisharsány és Nagytótfalu diákjait háztól házig szál-
lítja az iskolabusz. Négy óvónői és tanítói diplomával egyaránt rendelkező pedagógus
középső óvodai csoporttól az általános iskola harmadik osztályáig viszi a gyerekeket.
Ugyancsak áthidaló a nyelvoktatás: középső csoporttól harmadik osztályig idegen
nyelvi szakköröket tartanak, majd a szakköröket fokozatosan váltják fel a tanórák.
Az iskola 2003-ban lett integrációs bázisintézmény; ennek feltétele természetesen
a sajátos nevelési igényű tanulók integrációja volt. Az alsó tagozatos kisdiákokat egy-
szerre, a felső tagozatos sajátos nevelési igényű tanulókat felmenő rendszerben integ-
rálták. Az integrációnak voltak előzményei. Néhány évvel korábban a készségtárgyak
óráin már közösen vettek részt társaikkal a sajátos nevelési igényű tanulók. Az együtt-
nevelés során a matematikát és magyart tanító tanárok megjelölték a tanmeneteknek
azokat a részeit, amelyeket az immár társaikkal együtt tanuló sajátos nevelési igényű
diákok nehezebben értenek meg, és az órai munka során ezekben a szakanya-
grészekben igyekeztek pótlólagos segítséget nyújtani azoknak, akiknek valóban ne-
hézségeik voltak a tananyag követésében. Szükség esetén gyógypedagógus szakta-
nár is segített. Az együttnevelés tehát lehetőséget adott arra, hogy a sajátos nevelési
igényű tanulóknak az egész tananyagot „felkínálják”, míg a szegregált oktatás során
eleve csökkentett tananyagot tanítanak. Másrészt a módszer lehetőséget adott arra,
hogy a sajátos nevelési igényű tanulók státusza részben rejtve maradjon társaik előtt.
Az iskola megnyert egy HEFOP 2.1.3 pályázatot; a pályázat célja a hátrányos hely-
zetű tanulók integrációs felkészítésének támogatása intézményi együttműködés kere-
tében. A két konzorciumi partner a drávaszabolcsi és a kémesi iskola volt. Igaz, mire
a projekt elkezdődött, annak legfőbb tartalmi eleme, az IPR (Integrált Pedagógiai
Rendszer) bevezetése részben ellehetetlenült, illetve csak a kooperatív pedagógiai
módszer megvalósításának volt értelme, ugyanis a nagyharsányi iskolában már csak
egyetlen évfolyamon voltak párhuzamos tanulócsoportok. A beiskolázás során az is-
kola vezetése igyekezett ellenállni a szülők szelekciós nyomásának. A drávaszabolcsi
iskolában nincsenek párhuzamos osztályok, miként a kémesi iskolában sem. A há-
rom település között nincs iskolai migráció. Még lényegesebb akadálya az érdemi in-
tegrációs programok megvalósításának, hogy mindhárom beiskolázási körzet „iskolai
migrációs” egyenlege negatív, így aligha válogathatnak a diákok között. Ellenkezőleg,
a drávaszabolcsi és a nagyharsányi iskola léte függ attól, hogy sikerül-e megfékezni-
ük a beiskolázási körzetben élő tanulók további elvándorlását. A projekt során a nagy-
harsányi iskola a matematika és a magyar nyelv és irodalom szaktantárgyi integráci-
ós modellt dolgozta ki. A két konzorciumi partneriskola hozzájárulása a projekthez in-
kább csak formálisnak látszik: a drávaszabolcsi iskola az életvitelre vonatkozó progra-
mok; a kémesi iskola pedig az iskola és a szülők együttműködésére vonatkozó prog-
ramok kidolgozására vállalkozott.
Az integrációs program keretében az iskolában tanító pedagógusok elvégezték a
kooperatív tanítási tanfolyamot. Emellett az iskolában 53 roma gyerek tanul különbö-
ző szinten és órakeretben beás nyelvet.
Nagyharsányba az 1960-as években költöztek nagyobb számban muncsán anya-
nyelvű cigányok Alsószentmártonból, mivel a helyi termelőszövetkezetnek szüksége volt
munkájukra. Jelenleg az iskola tanulóinak mintegy harmada roma, és ez az arány vég-
zetes. Nagyharsány hozzávetőlegesen egyenlő távolságra van Villánytól, Beremendtől
és Siklóstól; a két társfenntartó település valamivel közelebb is van Siklóshoz, mint a
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 49

gesztor község. A roma tanulók aránya pedig magasabb, mint a konkurens három isko-
lafenntartó település önkormányzati iskoláiban. Csakhogy ma már rendkívül nagyará-
nyú a tanulói elvándorlás a nagyharsányi beiskolázási körzetből; ha valamennyi körze-
tes tanuló a nagyharsányi iskolába járna, a roma tanulók aránya csak 20 százalékos len-
ne; igaz, ez az arány is magasabb, mint a környező szívóiskolákban. Ma már nehéz meg-
állapítani, hogy vajon a roma tanulók viszonylag magas aránya, vagy az integrációs
programok indították-e el a végzetes tanulói elvándorlási folyamatot.
Mindenesetre az iskola a létét is veszélyeztető csapdahelyzetbe került. Az integrá-
ciós projektek egyre inkább elriasztják a nem cigány szülőket, és ezen az iskola im-
pozáns pedagógiai kínálata sem segít. A nagyharsányi iskolakörzetben élő nem ci-
gány szülők egy része a szó szoros értelmében akár gyengébb iskolát is hajlandó vá-
lasztani gyerekének, csak azért, mert ott alacsonyabb a roma tanulók aránya. Ha az
elvándorlás folyamata nem áll meg, akkor a nagyharsányi iskola tanulólétszáma a
fenntarthatóság határa alá csökken, és az iskolát be kell zárni, vagy legalábbis tagis-
kolaként be kell tagosítani valamelyik környékbeli nagyobb iskolához. Az intézmény
hosszú távú fennmaradását csak az „elcigányosodás” biztosítaná, ha esetleg sikerül-
ne nagyobb számban roma diákokat ide csábítani a környékbeli falvakból, mindenek-
előtt az egyházasharaszti iskolakörzetből. Csakhogy ebben az esetben végképp elle-
hetetlenülne az integrációs program.
A kistérségi intézményi integrácó keretében a környéken négy oktatási központot
alakítanak ki. Nagyharsány hozzávetőlegesen egyenlő távolságra fekszik Beremend-
től, Villánytól és Siklóstól, így elvben bármelyik leendő központhoz csatlakozhatna. A
kistérségi társulás Beremendet javasolta, ám ezt a nagyharsányi önkormányzat eluta-
sította. A villányi és a siklósi intézményi integráció elképzelését is ellenérzések kísérik:
az iskola attól tart, hogy bármelyik alternatíva mellett dönt is az önkormányzat, az fel-
számolná, vagy legalábbis jelentősen korlátozná a nagyharsányi iskola önállóságát,
és veszélybe kerülnének az évek alatt kifejlesztett integrációs és innovációs progra-
mok. Különösen az integrációs programokat féltik, hiszen a siklósi és a villányi isko-
lák egyikében sincs hasonló pedagógiai program, és erősen kétséges, hogy a tagin-
tézménnyé degradált nagyharsányi iskola hozzájuthatna-e a programokat finanszíro-
zó támogatásokhoz. Siklós esetében attól is tart az iskola vezetése, hogy az intézmé-
nyi betagozódás felgyorsítaná az elvándorlást.
A nagyharsányi önkormányzat azt javasolta, hogy önállóan csatlakozhasson a kistér-
séghez és egyetértett ezzel a másik két társfenntartó település is. Ezt a megoldást vi-
szont a kistérségi társulás utasította el. Az intézmény sorsa tehát egyelőre bizonytalan.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 49
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 50

5. Iskolai migráció
5.1 Iskolai túlkínálat

A tíz iskola közül egyértelműen szívóiskolának tekinthető Siklós két önkormányza-
ti és két egyházi fenntartású iskolája, valamint kisebb mértékben, de a beremendi ál-
talános iskola is. A vizsgált beiskolázási körzetekre enyhe szívóhatást gyakorol a
szomszédos Harkány, illetve Villány általános iskolája. Ugyanakkor a harkányi és a vil-
lányi iskolák társfenntartói illetve a vonzáskörükhöz tartozó települések kiesnek a vizs-
gált körzetből, így a két iskola adatait nem vettük számításba. Jóllehet a drávaszabol-
csi iskolakörzetből mindenekelőtt a harkányi iskola szívja el a tanulókat, ám a drá-
vaszabolcsi iskolakörzet szervesen kötődik a többi vizsgált iskolakörzethez.
A tíz iskolába közel kétezer tanuló jár; a tanulók mintegy 29 százaléka roma. Az
egyházasharaszti iskolába csak cigány tanulók járnak; a siklósi katolikus iskola ma
már cigány többségű, a drávaszabolcsi iskola diákjainak közel fele, a nagyharsányi is-
kola diákjainak pedig harmada roma. Az „elcigányosodás” hatása kettős: egyrészt a
roma tanulók arányának növekedése az elsődleges oka annak, hogy a nem cigány
szülők gyerekeiket máshová járatják iskolába. A folyamat öngerjesztő és egy ponton
túl megállíthatatlan. A nagyharsányi iskola esetében a szó szoros értelmében állíthat-
juk, hogy a szülők inkább rosszabb iskolába íratják gyerekeiket, mert sokallják a ci-
gány diákok arányát. Másrészt azonban több iskolaigazgató is kénytelen volt tudomá-
sul venni, hogy a roma diákok nélkül már bezárták volna intézményüket, és iskolájuk
további léte a roma tanulóktól függ.
Az iskolák közül a mattyi általános iskola felső tagozata 2006 szeptemberétől meg-
szűnt, a diákokat a siklósi Batthyány Kázmér iskola vette át, és 2007 januárjától a mind-
össze 13 tanulóval működő alsó tagozat is a siklósi iskola tagiskolájává vált. A drá-
vaszabolcsi iskola 2000-ben a megszűnés határán volt, de a következő években az is-
kolának sikerült stabilizálnia helyzetét, majd pedig növelnie tanulólétszámát. Folyama-
tosan csökken a siklósi katolikus és a református iskola tanulólétszáma; utóbbi fenn-
maradásában igazgatója is kételkedik. Veszélyes helyzetbe kerülhet a nagyharsányi is-
kola is, ha nem sikerül megállítani a tanulólétszám folyamatos csökkenését.
Az iskolai túlkínálat mindazonáltal viszonylagos. A kitelepülések iskoláinak létszá-
ma szükségképpen alacsony, ugyanakkor több nehéz helyzetbe került iskola tanuló-
létszáma a nagyarányú iskolai elvándorlás miatt csökkent kritikus szintre. Egyértelmű
túlkínálatról csak Siklós esetében beszélhetünk. Az alig tízezres városban nincs annyi
tanuló, amennyi hosszú távon lehetővé tenné két önkormányzati és két egyházi fenn-
tartású általános iskola működését.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 51

12. táblázat

Tanulók megoszlása a vizsgált iskolában

Tanulóc- Roma Roma Sni- Sni-tanulók
Tanulók
Iskola soportok tanulók tanulók tanulók tanításának
száma
száma száma aránya (%) száma ellege
Szegregált,
Egyházashararszti Á. I. 10 175 175 100 21
osztatlan
Alsószentmártoni Á. I.
4 52 52 100
(1–4. évfolyam)
Beremendi Á. I. 14 284 31 11 11 Integrált
Nagyharsányi Á. I. 8 151 53 35 10 Integrált
Mattyi Á. I. 2 13 2 0
Drávaszabolcsi Á. I. 8 150 72 48 9 Integrált
Siklós, Batthyány Káz- Integrált, speciális
16 368 49 13,3 2
mér Á. I. ellátás nélkül
Siklós, Kanizsai Dorot- Integrált, speciális
18 470 21 4,4 6
tya Á. I. ellátás nélkül
Siklós, Szent Imre Szegregált,
11 168 101 59 27
Katolikus Á. I. osztatlan
Siklós, Sztárai Mihály
140 13 9 3 Részben integrált
Református Á. I.
Összesen 1971 569 29 87
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

5.2 Kimeneti eredmények: továbbtanulás

A vizsgált iskolákat 2006-ban elvégző diákok több mint felét a siklósi gimnázium,
illetve a siklósi és a villányi szakiskolák vették fel. Közel harmaduk Pécsre ment to-
vábbtanulni. Számottevő még a mohácsi és a szentlőrinci iskolák vonzása is. A vég-
zős nyolcadikosok által célba vett iskolák közül természetesen a pécsi elit gimnáziu-
moknak és elitnek számító egyházi gimnáziumoknak van a legnagyobb presztízse. A
második kategóriába néhány vonzó pécsi szakközépiskola és a siklósi gimnázium tar-
tozik. A hierarchia harmadik fokát távolabbi oktatási központok, Mohács, Bóly,
Szentlőrinc szakközépiskolái jelentik. Végül maradnak a siklósi, a villányi és a távolab-
bi szakiskolák azoknak, akik kiszorulnak az előző három intézményi kategóriából.
Nem könnyű meghúzni a határt a munkapiacon teljesen hasznavehetetlen és a va-
lamennyire értékesíthető tudást nyújtó képzési formák között. Minden bizonnyal nem-
csak a szakmák, hanem a leendő végzősök „piacképessége” is meghatározó, tehát
az egyes szakmák hasznosíthatósága attól is függ, hogy művelője rendelkezik-e kap-
csolatokkal, vagy alaptőkével. A siklósi és a villányi szakképző iskola senkit nem uta-
sít el. A siklósi szakképző iskolában a legtöbben kereskedőnek, pincérnek és aszta-
losnak tanulnak, ugyanakkor senki nem jelentkezett villanyszerelőnek, géplakatos-
nak, és a dajkaképző szak iránt sem volt érdeklődés. A villányi mezőgazdasági szak-
képző iskola borászati szakmáit csak azok képesek hasznosítani, akiknek sikerül be-
jutniuk a borászok meglehetősen zárt világba.
A környék általános iskoláiban végzett roma fiataloknak két speciális továbbtanu-
lási lehetőségük van. Az egyik a pécsi Gandhi Gimnázium, amely bizonyos megszorí-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 51
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 52

52 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

tásokkal a jó pécsi gimnáziumok sorába tartozik. Hasonló ambíciókkal indult el 2006
szeptemberében az alsószentmártoni Kis Tigris Gimnázium, amelynek fenntartója a
Tan Kapuja Buddhista Egyház, így az intézmény számíthat az egyházi iskoláknak járó
emelt összegű normatív támogatásra. A Kis Tigris Gimnáziumot a környéken határo-
zott ellenszenv övezi. A jelentősebb számú roma diákot tanító általános iskolák igaz-
gatói a buddhista fenntartású alsószentmártoni gimnáziumot lényegében nem tartják
valódi gimnáziumnak, és úgy vélik, hogy a roma diákok különösebb erőfeszítés nélkül
bekerülhetnek és elvégezhetik, miközben az érettségihez szükséges tudásnak a töre-
dékét sem sajátítják el. Az első tanév tapasztalatai alapján aligha lehet megítélni, hogy
a Kis Tigris Gimnázium azoknak a cigány diákoknak nyújt alternatívát, akik egyébként
aligha kerülnének be bármilyen középiskolába, illetve perspektívát adó szakképző in-
tézménybe, vagy pedig nagyobb presztízsű középiskolákkal szemben kínál könnyebb
továbbtanulási lehetőséget a tehetséges roma diákoknak.

Egyetlen év továbbtanulási adatai alapján csak fenntartásokkal következtethetünk
az egyes általános iskolák színvonalára, hiszen a kimeneti eredmények éppen a hoz-
záadott pedagógiai munka értékét nem képesek érzékeltetni. Ha mégis megpróbá-
lunk valamiféle rangsort felállítani, szembeötlő, hogy a siklósi katolikus iskola tovább-
tanulási eredményei semmivel sem jobbak az egyházasharaszti iskoláénál. A válasz-

13. táblázat

A vizsgált iskolák nyolcadik osztályát 2006-ban elvégzők továbbtanulási céliskolái

Az összes továbbtanuló
Továbbtanulási céliskola
arányában
Pécsi elit gimnáziumok 10%
Pécsi Gandhi Gimnázium 4%
Pécsi egyházi gimnáziumok 3%
Siklósi gimnázium 27%
Komlói gimnázium 1%
Alsószentmártoni Kis Tigris Gimnázium 1%
Pécsi szakközépiskolák 10%
Mohácsi szakközépiskola 3%
Szentlőrinci szakközépiskola 3%
Bólyi szakközépiskola 1%
Szekszárdi szakközépiskola 1%
Pécsi szakiskola 4%
Siklósi szakiskola 20%
Villányi szakiskola 7%
Mohácsi szakiskola 5%
Bólyi szakiskola 1%
Sellyei szakiskola 1%
Összesen 100%

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 53

tási lehetőséggel bíró diákok számára a drávaszabolcsi iskola is versenyképtelennek
számít, legalábbis továbbtanulási adatai alapján. A siklósi református iskola továbbta-
nulási mutatói ugyanakkor a két önkormányzati iskoláéra hasonlítanak; az iskola en-
nek ellenére a megszűnés határára került az alacsony tanulói létszám miatt. Ha tekin-
tetbe vesszük, hogy a nagyharsányi iskola diákjainak harmada roma, az iskola tovább-
tanulási eredményeit kiemelkedően jónak tarthatjuk.

14. táblázat

Továbbtanulási arányok a vizsgált iskolák nyolcadik osztályát 2006-ban végzettek között

Iskola Továbbtanulási céliskola Továbbtanulási céliskola Továbbtanulási céliskola
Gimnázium Szakközép- Szakiskola
iskola
Tovább- Az összes Tovább- Az összes Tovább- Az összes
tanulók tovább- tanulók tovább- tanulók tovább-
száma tanuló száma tanuló száma tanuló
arányában arányában arányában
(%) (%) (%)
Egyházasharaszti Á. I. 9 36 1 4 15 60
Beremendi Á. I. 13 38 8 24 13 38
Nagyharsányi Á. I. 7 25 9 32 12 43
Mattyi Á. I. 4 50 0 4 50
Drávaszabolcsi Á. I. 0 0 4 44 5 56
Siklós, Batthyány
29 51 6 10 22 39
Kázmér Á. I.
Siklós, Kanizsai
23 49 8 17 16 34
Dorottya Á. I.
Siklós, Szent Imre
7 30 1 4 15 65
Katolikus Á. I.
Siklós, Sztárai Mihály
11 50 5 23 6 27
Református Á. I.
Összesen 102 40 42 17 109 43

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

5.3 Iskolai migráció a 2006–2007-es tanévben

Iskolánként összeírtuk a bejáró tanulókat, ugyanakkor a jegyzőségek előzetes vá-
rakozásunk ellenére sem tartják nyilván a területükön élő iskolaköteles diákokat. A
vizsgálat keretei csak arra adtak lehetőséget, hogy a két szomszédos iskolaközpont,
Harkány és Villány iskoláiban összeírjuk a vizsgált településekről bejáró tanulókat.
Azt tehát nem tudjuk, hogy az általános iskolás korú gyerekek közül hányan tanulnak
kollégistaként távolabb, például hat- vagy nyolcosztályos pécsi középiskolákban. Ez-
zel a megszorítással is állíthatjuk, hogy az általunk vizsgált iskolakörzetek összessé-
gükben meglehetősen zártak; a tanulóknak csak kevesebb, mint két százaléka jár el
a közeli két iskolaközpontba, Harkányba és Villányba. Ugyanakkor a harkányi és vil-
lányi iskolákba bejáró tanulók között elenyésző az itteni tanulók aránya. A külső kör-
zetekből bejáró tanulók aránya valamivel nagyobb, de összességében nem éri el a
három százalékot.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 53
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 54

54 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

Összességében mérsékelt a tanulói migráció, ám az összevont adat valójában el-
fedi a jelenség lényegi, az egész rendszer működőképességének határait feszegető
elemeit. Foglaljuk össze ismét a kialakult helyzet legfőbb jellemzőit:
A siklósi iskolaközpont vonzása kétirányú: egyrészt a két önkormányzati iskola le-
fölözi a környékbeli iskolák diákjait, másrészt a két egyházi iskola életben maradása
érdekében elszívja a környékbeli iskolakörzetek cigány tanulóinak mobilabb részét. A
beremendi iskola az egyházasharaszti iskolakörzet nem cigány tanulóinak egy részét
fölözi le.
Két iskolakörzetben az elvándorlási arány több mint 40 százalékos.
Az öt települést felölelő egyházasharaszti iskolakörzetben egészen abszurd hely-
zet alakult ki. A két nem cigány többségű település diákjainak 96 százaléka körzeten
kívüli iskolába jár; a gesztor település, tehát Egyházasharaszti diákjainak 90 százalé-
ka máshová jár iskolába. Pontosabban a két település nem cigány tanulói kivétel nél-
kül máshová járnak, az egyházasharaszti iskolába pedig kizárólag roma, döntő több-
ségükben a társfenntartó szomszédos cigány többségű falvakból átbuszozó tanulók
járnak. A képtelen beiskolázási gyakorlat az oka annak, hogy a fenntartók az állami
normatíván túl egyetlen fillérrel sem támogatják az iskolát.
A nagyharsányi iskola nyitott szellemű, innovatív és lehetőségeihez mérten sokol-
dalú pedagógiai kínálatot nyújtó iskola, amely figyelemre méltó hazai és nemzetközi
kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Ennek ellenére az iskolakörzetből a diákok több
mint 40 százaléka elvándorol, akár rosszabb iskolákba is; a vészes tanulólétszám-
csökkenés pedig hosszú távon az iskola létét veszélyezteti. Ennek alapvető oka, hogy
a diákok harmada roma. Ugyanakkor az iskola többéves integrációs erőfeszítései, és
a megvalósított integrációs projektek erősítették a választási lehetőséggel rendelkező
iskolahasználó családok körében az intézmény rossz reputációját és gyorsították a
nem cigány tanulók elvándorlását.

15. táblázat

A tanulók összetétele a vizsgált iskolákban

Iskolakörzet Iskolakörzetben/ A körzeti A vizsgált Egyéb A vizsgált Más iskolákba
/település településen élő iskolá(k)ba, településekről településekről iskolákba eljárók eljárók száma
tanulók száma illetve az bejáró tanulók bejáró tanulók száma
adott település száma száma
iskoláiba járók
száma
Siklós 878 1146 221 55 0 4
Beremend 255 284 38 0 9 0
Drávaszabolcs 169 150 0 0 4 15
Matty 13 13 0 0 0 0
Egyházasharaszti 292 175 0 0 117 0
Alszószentmárton 1–4. 78 52 0 0 26 0
Nagyharsány 244 151 7 0 94 6
Összesen 1929 1971 266 55 250 25
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 55

5.3.1 „Külső” szívóiskolák

A villányi iskolába 7 tanuló jár a vizsgált településekről, egy kivételével a nagy-
harsányi iskolakörzetből. A harkányi iskolába 15 diák jár a vizsgált településekről, ki-
vétel nélkül a drávaszabolcsi iskolakörzetből.

16. táblázat

A Villányi Alapfokú Oktatási és Nevelési Központba bejáró tanulók megoszlása
a 2006–2007-es tanévben

Tanulók száma Villányi tanulók Társfenntartó A vizsgált településekről Egyéb településekről Bejáró tanulók Bejáró
száma településekről bejáró bejáró körzeten kívüli bejáró tanulók száma összesen tanulók
tanulók száma tanulók száma száma aránya
Nagyharsány: 5
Kisharsány: 1
313 190 96 20 123 39
Siklós: 1
Összesen: 7
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

17. táblázat

A harkányi Kitaibel Pál Általános Iskolába bejáró tanulók megoszlása
a 2006–2007-es tanévben

Tanulók Harkányi Társfenntartó A vizsgált településekről Egyéb településekről Bejáró tanulók Bejáró tanulók
száma tanulók településekről bejáró bejáró körzeten bejáró tanulók száma száma összesen aránya
száma tanulók száma kívüli tanulók száma
Drávaszabolcs: 9
Drávapalkonya: 1
452 207 104 Drávacsehi: 3 126 245 54
Gordisa: 2
Összesen: 15

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

5.3.2 A szívóiskolák

A vizsgált iskolakörzetekben két település öt iskolája számít szívóiskolának, az
alább következő iskolákat sorolva ide.

5.3.2.1 Siklós

A siklósi diákok 82 százaléka a két önkormányzati iskolába jár. A református isko-
lába a siklósi diákok 11 százaléka iratkozik be, míg a katolikus iskolát a helyi tanulók-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 55
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 56

56 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

18. táblázat

A siklósi iskolákba járó siklósi általános iskolás tanulók megoszlása iskolák
között a 2006–2007-es tanévben

Iskolák Tanulók A siklósi A siklósi A siklósi iskolákba
száma tanulók tanulók aránya járó siklósi tanulók
száma (%) megoszlása (%)
Batthyány Kázmér Á. I. 368 284 77 32
Kanizsai Dorottya Á. I. 470 429 91 50
Szent Imre Katolikus Á. I. 168 65 39 7
Sztárai Mihály Református Á. I. 140 96 69 11
Összesen 874 100
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

19. táblázat

A siklósi iskolákba bejáró tanulók megoszlása a 2006–2007-es tanévben

Iskola Tanulók Siklósi A vizsgált településekről bejáró Egyéb Bejáró Bejáró
száma tanulók körzeten kívüli tanulók száma településekről tanulók száma tanulók
száma bejáró tanulók összesen aránya
száma (%)
Batthyány 368 284 Nagyharsányi körzet: 42 22 84 23
Kázmér Á. I. Egyházasharaszti körzet: 6
Drávaszabolcsi körzet: 1
Beremendi körzet: 3
Mattyi körzet: 10
Összesen: 62
Kanizsai 470 429 Nagyharsányi körzet: 18 11 41 9
Dorottya Á. I. Egyházasharaszti körzet: 7
Beremendi körzet: 2
Mattyi körzet: 2
Drávaszabolcsi körzet: 1
Összesen: 30
Szent Imre 168 61 Egyházasharaszti körzet: 71 13 107 64
Katolikus Á. I. Nagyharsányi körzet: 20
Drávaszabolcsi körzet: 2
Beremendi körzet: 1
Összesen: 94
Sztárai Mihály 140 96 Egyházasharaszti körzet: 18 9 44 31
Református Á. I. Nagyharsányi körzet: 14
Mattyi körzet: 2
Beremendi körzet: 1
Összesen: 35
Összesen 1146 874 221 55 276 24
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

nak csupán 7 százaléka választja. A két önkormányzati iskola közül a város első szá-
mú elit iskolájának számító Kanizsai Dorottya iskola diákjainak mindössze 9 százalé-
ka bejáró, míg a Batthyány Kázmér iskolában a bejáró diákok aránya 23 százalék.
Igaz, ez az arány formális okok miatt csökkenni fog, mivel a mattyi iskola helyben ma-
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 57

radó alsó tagozata szervezetileg a siklósi anyaiskola tagiskolájaként működik 2007-
től. Ugyanakkor a bejáró diákok eloszlása egyenletesebb, mint a siklósi diákoké. A két
önkormányzati iskolába jár az összes bejáró diák 45 százaléka, az általunk vizsgált te-
lepülésekről bejáró diákoknak pedig 42 százaléka. Eltérő viszont a bejáró diákok ösz-
szetétele. A két önkormányzati iskola mindenekelőtt a nagyharsányi és az egyházas-
haraszti iskolakörzet nem cigány tanulóit fölözi le. A református iskola diákjainak már
csaknem harmada bejáró; a bejárók között növekszik az alsószentmártoni roma diá-
kok aránya. A katolikus iskola diákjainak ma már 64 százaléka bejáró, a bejáróknak
pedig csaknem 70 százaléka Alsószentmártonból buszozik a kisvárosba. Az iskola
ma már cigány többségű, és ez a tény végképp minimálisra csökkenti vonzerejét a sik-
lósi családok szemében.

5.3.2.2 Beremend
A beremendi iskolának a 2006–2007-es tanévben is 283 tanulója van, de tartanak
attól, hogy ha a létszámcsökkenés folytatódik, Beremend elveszítheti iskolaközpont
szerepét. Az iskolában angolt tanítanak, és mintegy 60 diák hangszeres zenét tanul.
A tizenegy sajátos nevelési igényű tanulót néhány éve integráltan oktatják.
A tanulóknak mintegy 13 százaléka, összesen 38 diák bejáró; a bejárók szinte ki-
zárólag az egyházasharaszti iskolakörzet nem cigány tanulói közül kerülnek ki.
Kistapolca 29 általános iskolás diákja közül 25 Beremendre jár. Az iskolakörzetből 9
diák jár a siklósi és a nagyharsányi iskolákba.
A siklósi iskolák és a nagyharsányi iskola mindenképpen riválisai a beremendi is-
kolának. Nem azért, mert az itten beiskolázási körzetből Siklósra és Nagyharsányba
járó diákok száma túlságosan nagy lenne, hanem mert a beremendi iskolába bejárók,
illetve a beremendi iskola „merítési körzeteiben” élők számára alternatívát nyújthat-
nak. A siklósi és a nagyharsányi önkormányzati iskolákba, illetve a siklósi református
iskolába máris 19 nem cigány diák jár Egyházasharasztiból és Kistapolcáról; ezek a
diákok a beremendi iskolába is járhatnának. A beremendi önkormányzatnak, illetve az
iskola vezetésének nincsenek eszközei arra, hogy befolyásolja a szülők döntését. A
bejáró gyerekekekért folyó rivalizálásnak azonban nem ugyanolyan tétje van az érin-
tett iskolák számára. A beremendi iskola regionális szerepét akarja megőrizni, a sikló-
si református iskola és a nagyharsányi iskola viszont a létéért küzd.

20. táblázat

A beremendi iskolába bejáró tanulók megoszlása a 2006–2007-es tanévben

Tanulók Beremendi tanulók Kásádi tanulók A vizsgált településekről bejáró Körzeten kívüli tanulók Körzeten kívüli tanulók
száma száma száma körzeten kívüli tanulók száma száma összesen aránya (%)
Egyházasharaszti körzet 36
284 219 27 Siklós 2 38 13
Összesen 38

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 57
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 58

21. táblázat

A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma a beremendi
beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben

A beiskolázási körzethez A körzeti Körzeten Körzeten A beiskolázási Körzeten kívüli
tartozó települések iskolába jár kívüli céliskola kívüli körzetben élő tanulók céliskolába járók
céliskolába jár száma összesen aránya (%)
Siklós,
Beremend 219 3
Batthyány Kázmér Á. I.
Siklós,
2
Kanizsai Dorottya Á. I.
Siklós, Szent Imre
1
Katolikus Á. I.
Nagyharsányi Á. I. 2
Siklós, Sztárai Mihály
1
Református Á. I.
Beremend
219 9 127 7
összesen
Kásád 27
Kásád összesen 27
Beiskolázási
246 9 4
körzet összesen

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

5.3.3 A „tartalék” iskolakörzetek

5.3.3.1 Drávaszabolcs
A drávaszabolcsi iskolának 2000-ben csupán 115 tanulója volt. A tanulólétszám
mára 150-re emelkedett, az iskola elvándorlási aránya pedig csökkent. Ma már az is-
kolakörzetben élő diákoknak csak 11 százaléka választja a harkányi iskolát, illetve né-
hányan valamelyik siklósi iskolát.

5.3.3.2 Matty
A mattyi iskola a 2005–2006-os tanévben még nyolc évfolyamos volt. Igaz, a nyolc
évfolyamon mindössze 29 diák tanult, és az ő oktatásukat is négy osztatlan tanulócso-
portban szervezték meg. A tanulók kivétel nélkül mattyiak voltak, illetve a Mattyhoz tar-
tozó külterületeken éltek. A következő tanévben, 2006 szeptemberében már csak al-
só tagozat indult. A felső tagozatos diákokat a siklósi Batthyány Kázmér iskolához kör-
zetesítették, majd 2007 januárjától a mattyi alsó tagozatos iskola is a siklósi Batthyá-
ny Kázmér iskola tagiskolája lett. A 2006–2007-es tanévben a mattyi alsó tagozatos
iskolában mindössze 13 helybeli diák maradt, akik két osztatlan tanulócsoportba jár-
tak. 2007 szeptemberétől aztán végképp megszűnt az általános iskolai oktatás a falu-
ban. A 2006–2007-es tanévben a siklósi Batthyány Kázmér iskolába 10 mattyi felső
tagozatos diák járt, így őket már nem tekinthetjük körzeten kívülieknek. A Kanizsai Do-
rottya iskolába és a Sztárai Mihály református iskolába egyaránt 2-2 mattyi tanuló járt.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 59

22. táblázat

A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma a drávaszabolcsi
beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben

A beiskolázási körzethez A körzeti Körzeten kívüli céliskola Körzeten kívüli Tanulók Körzeten kívüli
tartozó települések iskolába jár céliskolába jár száma céliskolába járók
összesen aránya (%)
Drávaszabolcs 45 Harkány, Kitaibel Pál Á. I. 9
Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 1
Drávaszabolcs
45 10 55 18
összesen
Drávapalkonya 44 Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. 1
Harkány, Kitaibel Pál Á. I. 1
Drávapalkonya
44 2 46 4
összesen
Drávacsehi 25 Harkány, Kitaibel Pál Á. I. 3
Drávacsehi
25 3 28 7
összesen
Gordisa 36 Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 2
Harkány, Kitaibel Pál Á. I. 2
Gordisa összesen 36 4
Beiskolázási
150 19 169 11
körzet összesen

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

A mattyi iskola diákjainak „körzetesítése” a siklósi iskolához nem ütközött nehéz-
ségbe. Viszonylag csekély számú diák elhelyezését kellett megoldani, és a tanulók kö-
zött mindössze három roma akadt; ők is a zárt, református falu által befogadott, asszi-
milált családokban éltek.

5.3.3.3 Egyházasharaszti, Alsószentmárton
Az egyházasharaszti iskolai körzet tanulóinak 40 százaléka nem a körzeti iskolába
jár. A gesztor településről, Egyházasharasztiból 25 diák jár naponta Siklósra, 6 tanuló
a Beremend felé tartó autóbuszra száll fel, és mindössze négy roma tanuló marad a
helyi iskolában. Kistapolcáról 25 diák Beremendre utazik, hárman a nagyharsányi is-
kola felé indulnak, egy diák pedig Siklósra buszozik. A körzeti iskolába mindössze
egyetlen diák jár. Az egyházasharaszti iskolát a négy egyházasharaszti és egy
kistapolcai diák mellett reggelente 98 alsószentmártoni, 54 siklósnagyfalui és 18 oldi
diák népesíti be.
A siklósi önkormányzati iskolákba 6 diák, a beremendi iskolába 36 diák, a
nagyharsányi iskolába pedig 5 diák jár az egyházasharaszti iskolakörzetből. Szü-
leik azért döntöttek úgy, hogy vállalják a napi ingázást, mert úgy gondolták, hogy
csak így tudják kimenekíteni őket az egyházasharaszti iskolából. A környékbeli is-
kolakörzeteket választók közül 71, zömében roma diák a siklósi katolikus iskolá-
ba jár, míg 7, ugyancsak katolikus alsószentmártoni roma diák a siklósi reformá-
tus iskolában tanul. Őket is a helyi iskolából „menekítendő” irányították szüleik a
siklósi egyházi iskolákba, jóllehet az őket befogadó siklósi iskolák presztízse sok-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 59
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 60

60 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

kal rosszabb, mint az önkormányzati iskoláké. A katolikus iskola mára cigány
többségűvé vált, így az oda járó roma tanulók Siklóson is szegregált körülmé-
nyek között tanulhatnak.

23. táblázat

A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma az egyházasharaszti
beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben

A beiskolázási körzethez tartozó A körzeti Körzeten kívüli céliskola Körzeten A beiskolázási Körzeten kívüli
települések iskolába kívüli körzetben élő tanulók céliskolába járók
jár céliskolába jár száma összesen aránya (%)
Egyházasharaszti 4 Siklós, Battyhány Kázmér Á. I. 5
Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 5
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 10
Siklós, Sztárai Mihály
5
Reformárus Á. I.
Beremendi Á. I. 6
Egyházasharaszti összesen 4 31 35 86
Alsószentmárton 1–4. 98 Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 1
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 26
Siklós, Sztárai Mihály
7
Református Á. I.
Alsószentmárton 1–4.
98 34 132 26
összesen
Siklósnagyfalu 54 Beremendi Á. I. 2
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 3
Siklósnagyfalu összesen 54 5 59 9
Old 18 Beremendi Á. I. 3
Siklós, Battyhány Kázmér Á. I. 1
Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 1
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 11
Nagyharsányi Á. I. 2
Old összesen 18 18 36 50
Kistapolca 1 Beremendi Á.I. 25
Siklós, Szent Imre Á. I. 1
Nagyharsányi Á. I. 3
Kistapolca összesen 1 29 30 93
Beiskolázási körzet
175 117 292 40
összesen

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

A 2004 őszén önállósodó alsószentmártoni alsótagozatos iskolában 52 roma kis-
diák tanul a 2006–2007-es tanévben, ám 20 kisiskolást a siklósi katolikus iskolába, 6
diákot pedig a siklósi református iskolába buszoztatnak. Az alsószentmártoni alsó ta-
gozatos kisdiákok harmada tanul Siklóson.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 61

24. táblázat

A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma az alsószentmártoni
(1–4. évfolyam) beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben

A beiskolázási körzethez A körzeti Körzeten kívüli céliskola Körzeten kívüli A beiskolázási körzet- Körzeten kívüli
tartozó települések iskolába jár céliskolába jár ben élő tanulók száma céliskolába járók
összesen aránya
Alsószentmárton Siklós, Szent Imre Katolikus
52 20
(1–4. évfolyam) Á. I. (1–4. évfolyam)
Siklós, Sztárai Mihály
6
Református Á. I.
Alsószentmárton összesen
52 26 78 33
(1–4. évfolyam)

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

5.3.3.4 Nagyharsány
A nagyharsányi iskolakörzet iskolai migrációs veszteségei a legnagyobbak; a há-
rom településen élő diákok 41 százaléka, nem kevesebb, mint 100 tanuló jár másho-
vá általános iskolába, miközben a nagyharsányi iskolába mindössze heten járnak
máshonnan. A siklósi önkormányzati iskolákba 60 tanuló jár a körzet három települé-
séről, míg a siklósi katolikus iskolát 20 diák, a református iskolát pedig 14 diák választ-
ja. A villányi iskolába 6 diák jár az egyházasharaszti iskolakörzetből. A jelenlegi tanu-
lólétszám még a finanszírozhatóság határán van, de az elvándorlás mértéke aggasz-
tó. Nagyharsány beiskolázási szempontból kedvezőtlen helyzetben van, mert két na-
gyobb iskolacentrum, Siklós és Villány is közvetlen szívóhatást gyakorol, Beremend
pedig a lehetséges tartalék, Kistapolca tanulóit szívja el.
Az iskola helyzete drámai: tanulóinak több mint harmada roma, és ez a tény olyannyi-
ra lerontja reputációját, hogy sem a jó infrastruktúra, sem a környékbeli iskolákénál gaz-
dagabb, változatosabb oktatási kínálat, sem a kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolat-
rendszer, sem pedig az ide járó tanulók eredményei nem képesek ellensúlyozni. Ráadá-
sul az iskola több éve következetesen integrációs programokat valósít meg.

25. táblázat

A nagyharsányi iskolába bejáró tanulók megoszlása a 2006–2007-es tanévben

Tanulók Nagyharsányi Kisharsányi Nagytótfalui A vizsgált településekről bejáró Körzeten kívüli tan- Körzeten kívüli
száma tanulók száma tanulók száma tanulók száma körzeten kívüli tanulók száma ulók száma összesen tanulók aránya (%)
Egyházasharaszti körzet: 5
151 119 12 13 Beremendi körzet: 2 7 5
Összesen: 7
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 61
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 62

62 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

26. táblázat

A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma a nagyharsányi
beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben

A beiskolázási A körzeti Körzeten kívüli céliskola Körzeten kívüli A beiskolázási Körzeten kívüli
körzethez tartozó iskolába céliskolába jár körzetben élő céliskolába
települések jár tanulók száma járók aránya
összesen (%)
Nagyharsány 119 Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. 9
Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 6
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 6
Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. 4
Villány, Alapfokú Oktatási és Nevelési Központ 5
Nagyharsány
119 30 149 20
összesen
Kisharsány 12 Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. 22
Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 7
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 11
Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. 6
Villány, Alapfokú Oktatási és Nevelési Központ 1
Kisharsány
12 47 59 80
összesen
Nagytótfalu 13 Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. 11
Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 5
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 3
Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. 4
Nagytótfalu
13 23 36 64
összesen
Beiskolázási körzet
144 100 244 41
összesen
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

5.4 Iskolai migráció az elsős tanulók között a 2006–2007 és a 2007–2008-as
tanévben

Vessük össze a 2006 és 2007 szeptemberében beiratkozott első osztályos kisdi-
ákok számának változását, illetve a migrációs trendeket. A siklósi önkormányzati isko-
lák és a beremendi iskola szívóhatása az előző évhez képest fokozódott; a többi isko-
la, tehát a két siklósi egyházi iskola és a korábban „tartalék iskolakörzetűek”-nek ne-
vezett környékbeli iskolák kevesebb elsős diákkal kezdik a 2007–2008-as tanévet,
mint egy évvel korábban.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 63

27. táblázat

Iskola Első osztályos tanulók Első osztályos tanulók
száma a 2006–2007-es száma a 2007–2008-as
tanévben tanévben
Egyházashararszti Á. I. 17 17
Alsószentmártoni Á. I. (1–4. évfolyam) 11 15
Beremendi Á. I. 21 25
Nagyharsányi Á. I. 22 20
Mattyi Á. I.
Drávaszabolcsi Á. I. 20 13
Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. 34 60
Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 52 64
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 14 13
Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. 14 11
Összesen 205 443
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

A siklósi iskolák közül a két önkormányzati iskola jelentősen növelte az első osztályba be-
iskolázott kisdiákok számát. A kisváros és a kistérség legvonzóbb iskolája, a siklósi Batthyány
Kázmér zeneiskola 76 százalékkal növelte első osztályos tanulóinak számát 2006 szeptembe-
réhez képest. A Kanizsai Dorottya iskola beiskolázási többletét részben a mattyi alsó tagoza-
tos iskola bezárása eredményezte. Az önkormányzati iskolák beiskolázási többlete egyben azt
is jelentette, hogy a két intézmény fokozta a környékbeli iskolák, mindenekelőtt a nagyharsányi
iskolakörzet tanulóinak lefölözését. A beremendi iskola is növelte elsős tanulóinak létszámát.

28. táblázat

A siklósi Batthyány Kázmér iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása

2006–2007-es tanév
Elsős tanulók A beiskolázási A vizsgált Körzeten kívüli elsős tanulók
száma körzetből járó településekről bejáró száma összesen
elsős tanulók körzeten kívüli elsős
száma tanulók száma
Nagyharsány: 2
Kisharsány: 1
Nagytótfalu: 2
34 25 9
Matty: 1
Beremend: 1
Összesen: 7
2007–2008-as tanév
Elsős tanulók A beiskolázási A vizsgált Körzeten kívüli elsős tanulók
száma körzetből járó településekről bejáró száma összesen
elsős tanulók körzeten kívüli elsős
száma tanulók száma
Kisharsány: 5
Nagytótfalu: 5
Beremend: 1
60 41 19
Matty: 5
Drávaszabolcs: 1
Összesen: 17
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 63
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 64

64 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

29. táblázat

A siklósi Kanizsai Dorottya iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása

2006–2007-es tanév
Elsős tanulók A beiskolázási A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
száma körzetből járó elsős elsős tanulók száma
tanulók száma
Nagytótfalu: 3
Egyházasharaszti: 2
52 46 6
Kisharsány: 1
Összesen: 6
2007–2008-as tanév
Elsős tanulók A beiskolázási A vizsgált településekről Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
száma körzetből járó elsős bejáró körzeten kívüli elsős
tanulók száma tanulók száma
Kisharsány: 2
64 60 Nagytótfalu: 2 4
Összesen: 4
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

A két siklósi egyházi iskola nem tudta növelni első osztályos tanulóinak számát, sőt
a református iskola túlélése még a korábbinál is bizonytalanabbá vált. Bizonyára sze-
repe van ebben annak a ténynek is, hogy az alsószentmártoni iskola válsága július vé-
géig húzódott, és a szülők a beiratkozási időszakban nem tudhatták, hogy milyen vá-
lasztási lehetőségeik vannak: július derekán több tucat alsószentmártoni leendő elsős
kisdiák még sehová sem iratkozott be.

30. táblázat

A siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása

2006–2007-es tanév
Elsős tanulók A beiskolázási körzetből A vizsgált településekről bejáró
Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
száma járó elsős tanulók száma körzeten kívüli elsős tanulók száma
Alsószentmárton: 5
Kisharsány: 1
Old: 1
14 5 9
Siklósnagyfalu: 1
Gordisa: 1
Összesen: 9
2007–2008-as tanév
Elsős tanulók A beiskolázási körzetből A vizsgált településekről bejáró körzeten
Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
száma járó elsős tanulók száma kívüli elsős tanulók száma
Alsószentmárton: 2
Siklósnagyfalu: 1
13 7 Old: 1 6
Egyházasharaszti: 1
Összesen: 5

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 65

31. táblázat

A siklósi Sztárai Mihály Református Általános Iskolába járó első osztályos
tanulók megoszlása

2006–2007-es tanév
A beiskolázási
Elsős tanulók A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli elsős Körzeten kívüli elsős tanulók száma
körzetből járó elsős
száma tanulók száma összesen
tanulók száma
Alsószentmárton: 3
Egyházasharaszti: 2
14 8 6
Nagyharsány: 1
Összesen: 6
2007–2008-as tanév
A beiskolázási A vizsgált településekről
Elsős tanulók
körzetből járó elsős bejáró körzeten kívüli elsős Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
száma
tanulók száma tanulók száma
Nagyharsány: 1
11 9 Alsószentmárton: 1 2
Összesen: 2
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

32. táblázat

A beremendi iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása

2006–2007-es tanév
A vizsgált településekről
Elsős tanulók Beremendi elsős Körzeten kívüli elsős tanulók
bejáró körzeten kívüli elsős
száma tanulók száma száma összesen
tanulók száma
Kistapolca: 2
21 19 2
Összesen: 2
2007-2008-as tanév
Beremendi elsős A vizsgált településekről
Elsős tanulók Kásádi elsős tanulók Körzeten kívüli elsős tanulók
tanulók száma bejáró körzeten kívüli elsős
száma száma száma összesen
tanulók száma
Kistapolca: 1
Egyházasharaszti: 1
25 18 4 3
Siklósnagyfalu: 1
Összesen: 3

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

A drávaszabolcsi iskolába beiratkozott elsősök számának fogyatkozása drámai, és
folytatódik a nagyharsányi iskola lassú hanyatlása is. Az egyházasharaszti iskola
ugyanannyi elsős tanulót iskolázott be 2007 szeptemberében, mint egy évvel koráb-
ban. Az alsószentmártoni iskola, amely immár az ismételten összevont, közös fenntar-
tású iskola tagiskolája, 2007 szeptemberében növelte elsős tanulóinak számát.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 65
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 66

66 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

33. táblázat

A drávaszabolcsi iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása

2006–2007-es tanév
Elsős Drávaszabolcsi Drávapalkonyai Drávacsehi Gordisai
A vizsgált településekről bejáró
tanulók elsős tanulók elsős tanulók elsős tanulók elsős tanulók
körzeten kívüli elsős tanulók száma
száma száma száma száma száma
20 5 6 3 6 0
2007–2008-as tanév
Elsős Drávaszabolcsi Drávapalkonyai Drávacsehi Gordisai
A vizsgált településekről bejáró
tanulók elsős tanulók elsős tanulók elsős tanulók elsős tanulók
körzeten kívüli elsős tanulók száma
száma száma száma száma száma
13 6 4 1 2 0

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

34. táblázat

Az egyházasharaszti iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása

2006–2007-es tanév
Alsószentmárto- Siklósnagyfa- A vizsgált településekről
Elsős tanulók Oldi elsős Körzeten kívüli elsős
ni elsős tanulók lui elsős tanulók bejáró körzeten kívüli elsős
száma tanulók száma tanulók száma összesen
száma száma tanulók száma
17 7 8 2 0 0
2007–2008-as tanév
Egyházasharasz- Alsószentmár- Siklósnagyfalui
Elsős tanulók Körzeten kívüli elsős
ti elsős tanulók toni elsős tanulók elsős tanulók Oldi elsős tanulók száma
száma tanulók száma összesen
száma száma száma
17 1 4 10 2 0
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

35. táblázat

Az alsószentmártoni iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása

2006–2007-es tanév
Elsős tanulók száma Alsószentmártoni elsős tanulók száma
11 11
2007–2008-as tanév
Elsős tanulók száma Alsószentmártoni elsős tanulók száma
15 15

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 67

36. táblázat

A nagyharsányi iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása

2006–2007-es tanév
Kisharsányi A vizsgált településekről
Elsős tanulók Nagyharsányi elsős Nagytótfalui elsős Körzeten kívüli elsős tanulók
elsős tanulók bejáró körzeten kívüli
száma tanulók száma tanulók száma száma összesen
száma elsős tanulók száma
Kistapolca: 1
22 17 2 2 1
Összesen: 1
2007–2008-as tanév
A vizsgált
Nagytótfalui
Elsős tanulók Nagyharsányi elsős településekről bejáró
elsős tanulók Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
száma tanulók száma körzeten kívüli elsős
száma
tanulók száma
Old: 1
20 17 2 3
Összesen: 1
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

Összességében elmondhatjuk, hogy 2007-ben is folytatódik a megfigyelt trend,
sőt a szívóiskolák lefölöző hatása még fokozódott is. A roma gyerekeket elszívó két
siklósi egyházi iskola nem tudta megtartani a korábbi beiskolázási arányt. A „tartalék
iskolakörzetek” közül a drávaszabolcsi és a nagyharsányi iskolák létszáma tovább
apadt. Súlyosbodtak tehát a térségben élő diákok szélsőségesen egyenlőtlen hozzá-
férési esélyei a jó színvonalú közoktatáshoz.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 67
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 68

6. Szegregáció, esélyegyenlőség
A vizsgált iskolakörzetek iskoláinak a 2006–2007-es tanévben 1971 tanulója volt, kö-
zülük 569 volt roma. A roma tanulók aránya tehát a tíz iskolában 28,8 százalék. A ci-
gány diákok szegregációja rendkívül nagy. Az összes roma tanuló több mint 66 szá-
zaléka roma többségű tanulócsoportba, több mint 40 százaléka pedig homogén ci-
gány tanulócsoportba jár. A szegregációt mindenekelőtt az intézmények, illetve isko-
lakörzetek közötti szegregáció magyarázza. Párhuzamos tanulócsoportok csak két
siklósi önkormányzati iskolában és a beremendi iskolában vannak; a roma és nem ro-
ma tanulók tanulócsoportonkénti elkülönítése ezekben az iskolákban csekély.

37. táblázat

A 2006–2007-es tanévben a roma tanulók száma azokban a tanulócsoportokban,
amelyekben a roma tanulók aránya…

Iskola 0–49% 50–74% 75–99% 100% Összesen
Egyházashararszti Á. I. 175,0 175,0
Alsószentmártoni Á. I.(1–4. évfolyam) 52,0 52,0
Beremendi Á. I. 31,0 31,0
Nagyharsányi Á. I. 30,0 23,0 53,0
Mattyi Á. I. 2,0 2,0
Drávaszabolcsi Á. I. 27,0 34,0 11,0 72,0
Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. 4,0 49,0
Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 21,0 21,0
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 18,0 68,0 13,0 2,0 101,0
Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. 13,0 13,0
Összesen 191,0 125,0 24,0 229,0 569,0
Összesen (%) 33,6 22,0 4,2 40,2 100,0

Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

A roma gyerekek elkülönítése mindenekelőtt az iskolák, illetve az iskolakörze-
tek elcigányosodásának következménye. Jóllehet az iskolakörzetekben élő tanu-
lók etnikai összetételéről nincsenek adataink, de nyilvánvaló, hogy az érintett isko-
lák „elcigányosodásának” mértéke jóval nagyobb, mint az iskolakörzetek „elcigá-
nyosodása”.
Igaz ez annak ellenére, hogy a szegregációnak van egy másik oka is: a roma gye-
rekek egy részének elvándorlása, illetve az elvándorlás céliskolájának „elcigányoso-
dása”. A siklósi katolikus iskola az egyházasharaszti iskolakörzet roma tanulói számá-
ra, kényszerűen persze, de menekülési lehetőséget kínál a szegényes körülményeket
biztosító, homogén egyházasharaszti iskolából. Csakhogy a siklósi katolikus iskola
mára szintén roma többségűvé vált: a katolikus iskolába járó roma tanulók több mint
80 százaléka cigány többségű tanulócsoportba jár.
A „menekülés” második céliskolája a református iskola. Az ide járó roma tanulók
nem cigány többségű tanulócsoportokba járnak, és a református egyház belső sza-
bályzata, amely a felvehető nem református vallású tanulók arányát 20 százalékban
határozza meg, garanciát is nyújt arra, hogy nem következik be a református iskola
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 69

„elcigányosodása”. Csakhogy a 20 százalékos limit, tekintettel az iskola csekély tanu-
lói létszámára, egyben azt is jelenti, hogy nagyon kevés környékbeli roma tanuló szá-
mára nyílik meg ez a „menekülési út” a szegregált általános iskolai osztályok elől.

A roma tanulók tényleges közoktatási helyzetét azonban önmagában sem a szeg-
regáció, sem pedig a migráció nem képes pontosan érzékeltetni. Térjünk vissza a be-
vezetőben megfogalmazott kérdésekhez. Az iskolafenntartó önkormányzatok motivá-
ciói és a beiskolázási arányok stabilitása megítélésünk szerint szorosan összefüggő
tényezők. A térség közoktatási folyamatainak legfontosabb jellegzetessége éppen az
instabilitás, a kiszámíthatatlanság. Ez nemcsak a „tartalék iskolakörzetek” fenntartóira
vonatkozik, akik nem tudhatják, hogy néhány éven belül lesz-e még elegendő diákjuk,
de a legfőbb iskolacentrum, Siklós önkormányzata sem bízhat abban, hogy a kisvá-
ros oktatási szívóhatását képes lesz ellenőrzése alatt tartani.
Jóllehet a közoktatást a 19. század, tehát a tömeges iskoláztatás megindulása óta
a társadalmi mobilitás egyik legfontosabb csatornájának tekintik, az „oktatási piac”
valójában kegyetlen és rendkívül szelektív, az esélyegyenlőségi célú oktatáspolitika
pedig nem más, mint beavatkozás ennek a „piacnak” a folyamataiba azzal a céllal,
hogy az oktatási javak és szolgáltatások eloszlását kiegyenlítettebbé tegye. Csakhogy
ehhez döntési helyzetben lévő ágens szükséges, aki nemcsak érdekelt az esélyki-
egyenlítő oktatáspolitikában, illetve társadalompolitikában, de rendelkezik is a megfe-
lelő eszközökkel céljai megvalósítására. A széttagolt, kistelepülési önkormányzati
kompetenciába tartozó helyi „oktatási piacok” esetében éppen ez az ágens hiányzik.
A szegregációs spirál jellegzetessége is a kiszámíthatatlanság. Az iskolaválasztó
szülők szemében a roma tanulók aránya minden más szempontot megelőző tényező.
A fenntartó sem tudhatja, hogy hol, milyen arányban fogadhat be roma diákokat anél-
kül, hogy kockáztatná a szegregációs spirál visszafordíthatatlan elindulását. A kistele-
pülési iskolák azonban létükért küzdenek, a fajlagos költségeket nem növelhetik a
végtelenségig. Az általunk vizsgált drávaszögi iskolakörzetekben a közoktatási kire-
kesztés négy típusát írtuk le:
• Rendkívül kis tanulólétszámmal, részben osztatlan tanulócsoportokkal működő
iskolák színvonala szükségképpen alacsony. Ezek az iskolák a megszűnés hatá-
rán vannak. A tanulók esélyeit döntően az határozza meg, hogy a környékbeli is-
kolacentrumok képesek-, illetve hajlandóak-e átvenni a tanulókat. Végzetes le-
het, ha az önkormányzatok abban állapodnak meg, hogy összességében min-
denkinek inkább megéri az iskola fenntartása, mint a tanulók elhelyezése.
Ugyancsak elvágja a tanulók esélyeit az a megoldás, ha egy már szegregált in-
tézmény fogadja be őket. A mattyi diákoknak szerencséjük volt, mivel a nem ci-
gány falu tanulóit befogadta a közeli Siklós egyik önkormányzati iskolája.
• A sajátos nevelési igényű, vagy annak minősített tanulók számára az intézmé-
nyen belüli szegregáció a legrosszabb megoldás; még a speciális iskola is
több lehetőséget kínál számukra. Szélsőséges kirekesztésnek tekinthetjük, ha
nem csak elkülönített osztályokban, csökkentett pedagógiai program alapján,
de osztatlan tanulócsoportban kénytelenek eltölteni általános iskolai diákéve-
iket. Így tanulnak az egyházasharaszti iskola és a siklósi katolikus iskola sajá-
tos nevelési igényűnek minősített diákjai.
• „Elcigányosodás” fenyeget minden olyan iskolát, ahol a roma tanulók aránya

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 69
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 70

70 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

meghaladja azt a küszöbértéket, amely már iskolai elvándorlásra készteti a szü-
lőket, feltéve, hogy a közelben vannak őket befogadó iskolacentrumok. Ha az
„elcigányosodás” folyamata elindult, azt sem iskolabővítéssel, sem infrastruktu-
rális fejlesztéssel, sem pedig pedagógiai innovációval nem lehet megállítani. Az
integrációs projektek könnyen azzal a nem kívánt eredménnyel végződhetnek,
hogy felgyorsul az iskolai elvándorlás és az „elcigányosodás” folyamata.
Visszafordíthatatlan „elcigányosodás” fenyegeti a drávaszabolcsi és a nagy-
harsányi iskolákat.
• Közoktatási vákuumhelyzetben van az egyházasharaszti-alsószentmártoni isko-
la, illetve az iskola 220-230 tanulója. Szóba sem kerülhet az, hogy bármelyik kör-
nyékbeli iskolacentrum befogadná őket, ugyanakkor az iskolát fenntartó önkor-
mányzatok is ellenérdekeltek az iskola fenntartásában, és sem anyagi, sem er-
kölcsi felelősséget nem vállalnak azért, hogy az intézmény legalább minimálisan
kielégítő feltételek között működhessen. A tanulók számára csak a mára már ci-
gány többségűvé vált siklósi katolikus iskola jelent alternatívát, amelynek színvo-
nala és pedagógiai programja semmivel sem jobb, mint az egyházasharaszti-
alsószentmártoni iskoláé. Ráadásul Egyházasharasztiban legalább megismer-
kedhetnek a román nyelvvel, tehát egy olyan irodalmi nyelvvel, amely anyanyelv-
ükhöz nagyon hasonló. Siklóson erre nincs lehetőség, a város vezetése és rész-
ben a katolikus iskola tanárai pedig kifejezetten ellenségesek velük szemben.
Ennek a 220-230 diáknak a helyzete szélsőségesen kirekesztett: senkinek sem
„kellenek”, és senki sem hajlandó felelősséget vállalni értük.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 71

Összegzés és ajánlások
Elemzésünkben esélyegyenlőségi szempontból igyekeztünk leírni a vizsgált térség
közoktatási folyamatait és a közoktatási kirekesztés fogalmával a vesztesek helyzetét.
A bevezetőben utaltunk a lopakodó újrakörzetesítéssel kapcsolatos vitára, és megfo-
galmaztuk fenntartásainkat az önkormányzati autonómia abszolutizálásával, illetve az
önkormányzati kompetenciába utalt társadalompolitikával kapcsolatban. Megítélé-
sünk szerint a rendszerváltást követően kialakult, rendkívül decentralizált önkormány-
zati rendszer, illetve az önkormányzati jóléti és oktatáspolitika protagonistái összemos-
sák a települési és a társadalompolitikai esélyegyenlőség problémáját, nem véve tu-
domást arról, hogy az önkormányzatiság a legkisebb településen is kőkemény politi-
kai erőtereket hoz létre, a döntéshozó elit érdekeltsége a társadalompolitikai szolgál-
tatások fenntartásában pedig ágazatonként és településenként igen eltérő lehet.
Ha például egy településen a döntéshozó elit ellenérdekelt a jó színvonalú iskolák
fenntartásában, akkor az a szolgáltatások, intézmények gyors leromlásához, esetleg
gettósodáshoz vezet. Márpedig bizonyos településméret alatt, illetve meghatározott
körülmények között a döntéshozók ellenérdekeltek lehetnek. Más településen esetleg
a döntéshozók szándéka ellenére, sőt akár a tényleges intézményi teljesítmény elle-
nére is leértékelődik a helyi iskola. Ugyancsak figyelembe kell venni azt a tényt, hogy
a kistelepülések által fenntartott önkormányzatok esetében a közoktatási esélyegyen-
lőségnek, a szegregációnak, a közoktatási javak és szolgáltatások egyenlőtlen elosz-
lásának nincs, nem is lehet számon kérhető felelőse.
Öt év sikertelen integrációs, és szegregációellenes oktatáspolitikája után a döntő
kérdés az, hogy lehetséges-e az önkormányzati fenntartású közoktatási rendszer ke-
retei között számottevően javítani a közoktatási esélyegyenlőséget, megállítani a szeg-
regáció növekedését, és javítani a közoktatási javak és szolgáltatások kirívóan egyen-
lőtlen eloszlásán.
Adottnak tekintjük a magyarországi önkormányzati rendszer alapvető elemeit.
Nemcsak azért, mert az önkormányzati törvény módosítása kétharmados konszen-
zust igényelne, hanem mert valóban a magyarországi közjogi rendszer nagy értéké-
nek tartjuk. Ugyanakkor nem tekintjük a településcentrikus önkormányzati rendszer,
illetve az önkormányzati autonómia elengedhetetlen feltételének a szabad felhaszná-
lású normatív finanszírozás rendszerét. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy a tansza-
badság biztosítása mellett a jogszabályok az eddigieknél határozottabban érvényesít-
sék az esélyegyenlőség elveit.
Elvben lehetségesnek tartjuk az önkormányzati fenntartású közoktatási rendszer
keretein belül is a szegregációs és kirekesztő folyamatok megállítását és megfordítá-
sát, de ehhez világos elvek érvényesítése szükséges. Mindenekelőtt a kormányzatnak
deklarálnia kell, hogy a tanulók érdekeit tekinti elsődlegesnek, és kész mélyreható
rendszerkorrekcióra. Erre vonatkozóan fogalmazunk meg néhány ajánlást.

Önkormányzati feladatfinanszírozás
• Meg kell szüntetni a szabad felhasználású normatívákon alapuló szisztémát.
Minden normatív támogatásnak szigorúan célhoz kötöttnek és elszámoltatható-
nak kell lennie.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 71
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 72

72 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

Óvodáztatás, korai fejlesztés
• Az óvodába járást ötéves kor helyett négyéves kortól kötelezővé kell tenni.
• Általánossá és kötelezővé kell tenni a középső és felső csoportos óvodások ko-
rai fejlesztését, amennyiben ezt szakmai értékelések szükségessé teszik. Gyógy-
pedagógiai iskolába, illetve osztályba csak olyan gyerekeket lehet beiskolázni,
akik részt vettek az óvodai korai fejlesztő programokon.

Sajátos nevelési igényű tanulók
• Ha egy adott településen, illetve önálló iskolával nem rendelkező települések
esetében adott kistérségben a sajátos nevelési igényűnek minősített gyerekek
aránya meghaladja az 5 százalékot; vagy ha arányuk két tanév alatt 1 százalé-
kosnál nagyobb arányban növekszik, komplex célvizsgálattal kell megállapítani
a jelenség okát.

A szelekció korlátozása
• Az általános iskolák a párhuzamos tanulócsoportokba csak véletlenszerűen is-
kolázhatják be a tanulókat.
• Az általános iskolák speciális oktatási kurzusaikat, pl. két tannyelvű oktatás, mű-
vészeti oktatás, emelt szintű szaktárgyi oktatás stb., csak az alap tanulócsopor-
tok megtartása mellett, tantárgyi csoportbontással szervezhetik meg. A speciá-
lis kurzusokon mindenki számára biztosítani kell a részvételt; szelekció csak
elégtelen teljesítés esetén lehetséges.

Esélyegyenlőség, a szegregáció visszaszorítása, minőségbiztosítás, iskola-össze-
vonások
• A körzeten kívüli tanulók után igényelhető bejárói normatív támogatást meg kell
szűntetni.
• Országos lefedettséggel normatív finanszírozású, standard módon működő is-
kolabusz-hálózatot kell létrehozni minden olyan kistérségben, illetve települések
között, ahol a körzeti iskola más közigazgatási egységben, vagy külterületi lako-
sok esetén, belterületen van. Az iskolabuszokat bárki működtetheti, ha a szolgál-
tatás megfelel a standardoknak.
• Meg kell határozni a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolán belüli, tag-
iskola és anyaiskola közötti, települési iskolák közötti szegregációjának maximá-
lisan megengedett mértékét. A helyi sajátosságokat figyelembe véve, regionáli-
san eltérő mértékben meg kell határozni az integráltan oktatott sajátos nevelési
igényű tanulók osztályonkénti és iskolánkénti arányának maximálisan megenge-
dett mértékét. A maximálisan megengedett mérték felett:
• az osztályt össze kell vonni más osztállyal, és a csoportokat újra kell szer-
vezni;
• a tagiskolát össze kell vonni az anyaiskolával és a tanulókat az osztályok kö-
zött újra kell szervezni;
• az iskolát kötelezően össze kell vonni az iskolafenntartó által fenntartott más
iskolával és a tanulókat az iskolák között újra kell szervezni;
• ha az iskolafenntartó csak egyetlen iskolát tart fenn, akkor társulás kereté-
ben össze kell vonni a legközelebbi iskolával, és a tanulókat újra kell szer-
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 73

vezni olyan módon, hogy a szegregáció, illetve az arány a maximálisan
megengedett szintre csökkenjen.
• Mérési, értékelési standardokkal meg kell határozni a közoktatás minimálisan
elégséges minőségét és tárgyi, infrastrukturális, személyi feltételrendszerét és
minőségét. A minimálisan elégséges szint alatt:
• az osztályt össze kell vonni más osztállyal;
• a tagiskolát össze kell vonni az anyaiskolával;
• az iskolát kötelezően össze kell vonni az iskolafenntartó által fenntartott más
iskolával;
• ha az iskolafenntartó csak egyetlen iskolát tart fenn, akkor társulás keretében
össze kell vonni a legközelebbi iskolával olyan módon, hogy biztosítani lehes-
sen a minimálisan elégséges színvonalat.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 73
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 74

Felhasznált irodalom
Balázs Éva–Palotás Zoltán: A közoktatás irányítása. In: Jelentés a magyar közok-
tatásról 2006, Országos Közoktatási Intézet.
Baranyi Béla (szerk.): Roma szegregációs folyamatok a csereháti és a dél-bara-
nyai kistérségekben. Gondolat Kiadó – MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet,
2005.
Beluszky Pál: Ország a rajzasztalon. Beszélő 1998, 2. szám.
Erdei Ferenc: Magyar falu. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.
Cs. Czachesz Erzsébet–Radó Péter: Oktatási esélyegyenlőségek és speciális igé-
nyek. In: Jelentés a magyar közoktatásról 2003, Országos Közoktatási Intézet.
Havas Gábor: A Baranya megyei teknővájó cigányok. In: Andor Mihály (szerk): Ci-
gányvizsgálatok. Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1982.
Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. In: Glatz Ferenc (szerk.): Cigányok Ma-
gyarországon. MTA Budapest 2001, 163–204. old.
Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolá-
ban. Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum kiadó, Budapest, 2002.
Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásá-
ban.
Havasi Éva: A transzferjövedelmek szerepe a szegénység csökkentésében. Esély,
2005, 4.
Horváth M Tamás: Decentralization: Experiments and Reforms. (2000) In: Local
Governments in Central and Eastern Europe Volume 1. OSI LGI Budapest. http://
lgi.osi.hu/publications/books/decentralization/
Keller Judit–Mártonfi György: Oktatási egyenlőtlenségek és speciális igények. In:
Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Országos Közoktatási Intézet.
Kemény István: A romák és az iskola. Beszélő 2001, 1.
Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: Általános iskolai szegregáció. Okok és következmé-
nyek. In: Kertesi Gábor: A társadalom peremén. Romák a munkaerőpiacon és az is-
kolában. Budapest, Osiris Kiadó, 2005.
Ladányi János–Szelényi Iván: Az újra körzetesítés társadalmi ára. Kritika 2005, 1. sz.
Szalai Júlia: A helyi önkormányzatok szociálpolitikájáról. In: Landau Edit–Simonyi
Ágnes–Szalai Júlia–Vincze Péter (szerk. – 1995): Az államtalanítás dilemmái: szociál-
politikai kényszerek és választások. Aktív Társadalom Alapítvány, Budapest.
Szelényi Iván: Városi társadalmi egyenlőtlenségek. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1990.
Váradi Mónika Mária: A többcélú kistérségi társulások és az oktatás. Kutatási be-
számoló. Kézirat. MTA Regionális Kutatások Központja.
Virág Tünde: Ez itt a reménytelenség vidéke – falvak a Dráva mentén. In: Váradi
Mónika (szerk.): Kistelepülések lépéskényszerben. Új Mandátum Kiadó, Budapest,
2007.
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 75
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 76
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 77

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány gondozásában eddig megjelent kiadványok:
Kötetek
1. Médianacionalizmus és európai integráció (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazda-
sági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
3. Az ENSZ kisebbségi kézikönyve (Szerkesztette Böszörményi Jenő)
4. Többnyelvűség és EU-integráció. Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebb-
ségi iskolákban (Szerkesztette Ring Éva)
5. Felzárkózás vagy bezárkózás? Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi
iskolákban. (Szerkesztette Ring Éva)
6. Médiapolitika vagy politikai média? (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
7. Közeledő régiók a Kárpát-medencében II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gaz-
dasági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
8. Salat Levente: A liberalizmus és az autonómia viszonyáról – kisebbségi nézopontból
9. Petrás Éva: Nacionalizmus és politikai romantika – Vázlat a magyar nacionalizmus
romantikus elemeiről és a politikai romantikáról Magyarországon
10. Autonómia, liberalizmus, szociáldemokrácia (Fejtő Ferenc, Salat Levente, Ludassy
Mária, Egry Gábor és Bognár Zoltán írásai)
11. A határon túli magyarság és a magyar közszolgálati média (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
12. Ágoston Vilmos: A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass
Albert műveiben

Műhelytanulmányok
1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia
határ menti régióiban (Szerkesztette Réti Tamás)
2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei
a határon túli magyarok vonatkozásában
3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása
4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe
5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd
és Tibori Szabó Zoltán tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia
7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban;
Jakab Attila: A laicitás
8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása
9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképes-
ség egyes kérdései (Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy
Lehel tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete
(Ádám János, Morvay Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai,
szerkesztette Réti Tamás)

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 77
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 78

78 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási
közösségek társadalmi szerepe
12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi
eszközök nem szándékolt következményei
13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és
vallási mikroszociográfiája
14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség val-
lási arculata és az ortodox egyház társadalmi szerepe
15. Jakab Attila: Székelyföld – Mítosz és valóság
16. Zolnay János: Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza
általános iskoláiban
17. Huszka Beáta: A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei
Magyarország EU-csatlakozása után
18. Jakab Attila: Csángóság és katolicizmus – Az identitástudat változásai
19. Hegedűs Dániel: A határokon átívelő együttműködés nemzetközi jogi háttere I. –
Multilaterális keretek és a Magyar Köztársaságot érintő kelet-közép-európai
bilaterális együttműködési formák áttekintő elemzése
20. Böszörményi Jenő: Nyelvhasználati jogok a bírósági eljárásokban
21. Mézes Zsolt László: A külföldiek munkavállalása Magyarországon
22. Majoros András: Verseny és együttműködés – Magyarország és Románia
külgazdasági kapcsolatainak nemzetgazdasági és regionális dimenziói
23. Jakab Attila: Értelmiségi sorsok Erdélyben – Jelenünk a történeti visszatekintés tükrében
24. Huszka Beáta, Bakó Tamás: Észak-Vajdaság magyar többségű községeinek gazdasága
25. Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának
megőrzésében
26. Majoros András: Piac határok nélkül
27. Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok
és perspektívák
28. Petrás Éva: A szlovák nemzettudat történetisége
29. Gyurgyik László: A szlovákiai magyar lakosság kormegoszlása – A 2001-es és a koráb-
bi népszámlálások adatai alapján
30. Hegedűs Dániel: Komplementer vagy redundáns struktúrák a területi együttműködés
európai szabályozásában? – Az Európa Tanács készülô Euroregionális Együttműködési
Csoportosulásának elôzetes elemzése a magyar nemzetpolitika, illetve a létezô EGTC-
struktúrával történô összehasonlítás komparatív nézôpontjából

Jelentések
1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és
a várakozások éve (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and
Expectations (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 79

5. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2004: Helybenjárás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
6. A Roma’s Life in Hungary – Report 2004: Stagnation
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
7. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
8. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002–2006: The Age of Reorganization
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
9. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
10. A romapolitika kifulladása – Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2006
(Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János)

Háttéranyagok
1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen
küldött tájékoztatásaiból (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Beutazás, tartózkodás, tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés és
állampolgárság megszerzése Magyarországon – Tájékoztató a tennivalókról,
különös tekintettel a határon túli magyarokra (Szerkesztette Mézes Zsolt László)
3. Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben – A Gyulafehérvári Római
Katolikus Hittudományi Fôiskola (Papnevelô Intézet – SIS) betagolódása a
kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetembe

A kiadványok letölthetők az EÖKiK honlapján (http://www.eokik.hu),
vagy személyesen átvehetők a kiadóban.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 79
mht_zolnay 31.qxd 11/30/2007 6:18 AM Page 80