You are on page 1of 319

Közeledô régiók a Kárpát-medencében II.

Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása

Közeledô régiók a Kárpát-medencében II.

Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása

Szerkesztette Réti Tamás

II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása Szerkesztette Réti Tamás – 2005

– 2005

A kötet tanulmányai az EÖKiK „A határon túli magyarok részvétele a gazdasági áta-

lakulásban” című kutatása keretében készültek.

A kutatást és a kötet megjelentetését az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatás-

fejlesztési Helyettes Államtitkársága támogatta.

A kézirat lezárva: 2004. ősz

© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványtámogatta. A kézirat lezárva: 2004. ősz Felelôs kiadó: dr. Törzsök Erika elnök 1093 Budapest,

Felelôs kiadó: dr. Törzsök Erika elnök 1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1. Levelezési cím: 1461 Budapest, dr. Törzsök Erika elnök 1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1. Levelezési cím: 1461 Budapest, Pf. 362.
Telefon: (+36 1) 216 7292, 456 0779 Fax: (+36 1) 216 7696 Internet: www.eokik.hu E-mail: minor@eokik.hu kiadó: dr. Törzsök Erika elnök 1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1. Levelezési cím: 1461 Budapest,
Budapest, Pf. 362. Telefon: (+36 1) 216 7292, 456 0779 Fax: (+36 1) 216 7696 Internet:

Stúdió MolnART, (+36 20) 203 9961 E-mail: info@molnart.hu Design: Molnár László Design: Molnár László

Nyomdai elôkészítés és nyomás:

Tartalom

Törzsök Erika: Előszó

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

5

A

szerzők

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

7

Réti Tamás: Bevezetés

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

9

Ádám János Imre:

 

A

dél-szlovákiai régió fejlődése a helyi kezdeményezések

 

és a határon átnyúló együttmuködések tükrében

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

21

Lelkes Gábor:

 

Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és

 

agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

59

Králik Lóránd:

 

Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlodési lehetoségei az autópálya-programok fényében

 

99

Szabó Árpád–Üveges Enikő:

 

Pillanatkép Marosvásárhelyről és vonzáskörzetéről az Európai Unióba igyekvő Romániában

 

133

Györfy Lehel:

 

Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

 

171

Juhász Jácint:

 

Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezők

 

209

Losonc Alpár:

 

A

Vajdaság gazdasága

 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

241

Huszka Beáta:

 

A

szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei

 

Magyarország Európai Unióba történt csatlakozása után

 

271

Előszó

A Közeledő régiók a Kárpát-medencében első kötete 2004-ben azt vizsgálta, hogy a XX. század végén elindult változások során az átalakuló régiókban milyenek a gazdasági integráció esélyei. Jelen kiadványunkban, a Közeledő régiók II. kötetben a 2004-ben folytatott to- vábbi kutatásaink eredményeit kívánjuk bemutatni. Tapasztalataink szerint a tér- ségben élő emberekbe szinte történelmileg beivódott és életformává vált a gon- doskodó állam jelenléte, a támogatás-függőség elfogadása, elvárása. Intézménye- ink is ennek jegyében szerveződtek/szerveződnek. A támogatás-függőség mérté- ke ugyan térségenként változhat, de áthatja mind Magyarországot, mind a Magyar- országgal szomszédos országok régióit. A támogatástól függésnek ugyanis meg vannak a maga látszólagos előnyei, ugyanakkor a valós hátrányai is. Az „előny” ké- nyelmességet biztosít, és lazaságra szoktat, de mint tapasztaltuk/tapasztaljuk, hát- rányba fordul, versenyképtelenséget okoz. A támogatás-függőség fenntartja az új- raelosztás magas arányát és a hatékonyság első számú ellensége, konzerválja a függőséget. Így a kör bezárul. Különösen hátrányos és ellentmondásos helyzetbe hozva éppen azokat a területeket, amelyeket elért a versenyképesség fejlesztésé- nek felismerése.

Kutatásaink arra mutatnak rá, hogy a megváltozott feltételek valódi ösztönző erővé válhatnak. A támogatás-függőség bűvköréből lassan kitörve változnak az egyes vizsgált régiók. Mint Réti Tamás – az Európai Összehasonlító Kisebbségku- tatások Közalapítványnál folytatott, a „Kisebbségek – gazdasági átalakulás – regi- onális együttműködés” című project vezetője – írja, az elmúlt évi kutatásaink alap- ján „Megállapíthatjuk, hogy Magyarország gazdasági környezetére a differenciált felzárkózás a jellemző. A fejletlenebb környező gazdaságok, régiók, megyék, a pi- aci szerkezeti reformok, nagyobb nyitás és az erőteljes kényszer hatására gyorsab- ban fejlődnek. Erőteljesebben fogalmazódik meg a határ menti elmaradott ma- gyarországi régiók gyorsabb felzárkózása is. A határok lebontása mindkét olda- lon nagy növekedési energiát indukálhat. A korábban összenőtt régiók újra in- tegrálódhatnak. Ennek függvényében kell látni a magyar szülőföld-politika kerete- it, amely kiegészítheti a szomszédos országok belső önfejlődését, segíthet kiak- názni a felzárkózási potenciált.”

Magyarországnak, a magyar fejlesztési politikának egyik elsőrendű érdeke a határon túl élő magyar közösségek gazdasági és társadalmi fejlődése, a többségi társadalommal való békés együttélése, illetve általában a szomszédos országok demokratikus stabilitása. A magyar fejlesztési politikának ezért egyik stratégiai pri- oritása kell hogy legyen azon szomszédos országoknak, vagy azon szomszédos

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

5

6

Törzsök Erika – Elôszó

országok egy-egy régiójának, térségének felzárkóztatása, gazdasági átalakulásá- nak elősegítése, amelyekben magyar közösségek is élnek. A források hatékony, optimalizált felhasználását biztosítandó, szükséges hangsúlyt fektetni mind az or- szágon belüli, mind a nemzetközi intézményrendszer koherenciájára és együttmű- ködésére, a párhuzamosság elkerülésére, a források koncentrált hasznosítására. Ehhez az EÖKiK-nél végzett kutatás – mint Réti Tamás megállapítja – „számos fon- tos, a gazdaságpolitika számára alkalmazható következtetést fogalmaz meg. Az egyik, talán legfontosabb, hogy a szomszédos országokban, ahol jelentő- sebb magyar kisebbség él, az utóbbi időben a gazdasági növekedés fel- gyorsult, a makrogazdaságokban erősödnek az egészségesebb, a fenn- tarthatóbb fejlődésre utaló tendenciák. Már nem helytálló a határon túli terü- leteket egyoldalúan az elmaradottság, a hanyatlás, a kilátástalanság kategóriáival leírni. Sokkal inkább tapasztalatható, hogy a megkésett fejlődésből adódóan az utolérési effektusok erősödnek.”

,

Éppen ezért célszerű a gazdaságpolitikának a határokon átnyúló együttműkö- dések hatékonyabbá tétele szempontjából a hasonló adottságú, de a határ két ol- dalán fekvő régiók közös fejlesztési térségekben való átgondolása, kialakítása. Így elkerülhetővé válhatna párhuzamos intézmények létrehozása a lassan megszűnő határok két oldalán egymástól néhány kilométernyire, illetve fel lehetne készülni az új regionális központok formálódására.

A Közeledő régiók II. kötete egyes fejezeteiben tárgyalt témák a fenti feladat megoldásának előkészítéséhez kívánnak hozzájárulni.

Budapest, 2005. december

Törzsök Erika

A szerzők

Ádám János, kutató Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Györfy Lehel-Zoltán, egyetemi tanársegéd, PhD. hallgató Babes-Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar

Huszka Beáta, kutató Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Juhász Jácint Attila, PhD hallgató Babes-Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar

Králik Lóránd, szerkesztő Privatprofit.ro

Lelkes Gábor, régiófejlesztési szakértő Fórum Intézet, Somorja

Losoncz Alpár, egyetemi tanár Újvidéki Egyetem

Réti Tamás, habilitált doktor, tudományos főmunkatárs MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapesti Corvinus Egyetem

Szabó Árpád, egyetemi adjunktus, dékánhelyettes Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Gazdaság- és Humántudományi Kar

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

7

Réti Tamás

Összefoglalás

10

Réti Tamás – Összefoglalás

Regionalizmus és versenyképesség

Korábbi kutatásunkban megállapítottuk, hogy Erdély, a Felvidék és a Vajdaság három eltérő fejlődési modellt mutat. 1 Erdély esetében nagyon különböző fejlettségű régiók jöttek létre: Közép-Erdélyben, a Partiumban, a Bánátban és a Székelyföldön eltérő nö- vekedést, különböző előnyöket, illetve hátrányokat fedezhetünk föl. A Felvidék eseté-

ben a főváros, Pozsony túlsúlya elvonzza a fejlesztési forrásokat, de az általánosan jel- lemző elmaradottságból találhatunk kitörési pontokat. A szerb gazdaságon belül a Vaj- daság fejlettebb régiót alkot, azonban a hosszú ideig tartó általános szerbiai gazdasá-

gi válság egyaránt sújtotta ezt a térséget is. A magyar nemzetiség által lakott vidékek a

Vajdaságon belül elmaradottabbak, kisebb fejlődési potenciállal rendelkeznek. Romániában a 2001. évi 215-ös közigazgatási törvény az 1991–2001 közötti gya- korlathoz képest lényegesen csökkentette az önkormányzatok hatáskörét és növelte

a prefektusét. A korábbi decentralizációs tendenciákkal szemben, újabban erősödik

a centralizációs folyamat. Kedvező viszont a kistérségi szerveződések terjedése. Közép-Erdélyen belül Kolozs megye viszonylag kedvezőbb fejlődési lehetőségek- kel rendelkezik. A nagyszámú és változatos szerkezetű ipari és kereskedelmi vállalko- zások jelentős részében megkezdődött a modernizáció a kilencvenes évek során. A megye egyetemmel rendelkezik, ezért jelentős számú a magasan képzett munkaerő. Kedvező földrajzi fekvése, közlekedési gócpont jellege erősíti a versenyképességét. A megye komparatív előnyeihez tartozik jelentős feldolgozóipara (kohászat és vegyipar,

cellulóz- és papírgyártás, textil- és kerámiaipar, élelmiszer- és italgyártás). Sikeres ága- zatnak minősíthető a gyógyszergyártás, valamint a tej- és tejtermék-feldolgozás. Máramaros megye fejlettsége elmarad az átlagtól, ami összefügg azzal, hogy kedvezőtlen fekvése miatt a főbb közlekedési útvonalak elkerülik, a munkaerő szak- képzettsége alacsony, külföldi tőkevonzó képessége gyenge. Szatmár megye jobb adottságokkal rendelkezik, viszonylag nagy számú a bérmunkában dolgoztató külföl-

di vállalatok száma. Az elsősorban olasz és német tőke a textil- konfekció-, bőriparban

és a bútorgyártásban foglalkoztat olcsó helyi munkaerőt. A magyarországi tőke főleg

a malomiparban és az építőiparban van jelen. A Partium legfejlettebb, és a gazdasági átalakulásban leginkább előrehaladott megyéje Bihar. A megyében az ipar szerkezete átalakult, nőtt a fogyasztási cikkek ter- melése. Jelentősnek mondható az élelmiszeripar, az üdítőital-gyártás, a német és olasz bérmunkán alapuló cipőipar. A megye földrajzi fekvése kedvező, határ menti fekvése komoly előnyt biztosít. Hatalmas termálvízkészlete még kiaknázatlan. Az épí- tőanyag-iparnak és más kapcsolódó ágazatoknak nagy megrendeléseket nyújthat az észak-erdélyi autópálya építése. A magyarországi befektetések az ingatlanforgalma- zásba, beton-, acélcsőgyártásba, a közúti szállításba és más ágazatokba irányulnak. Arad megye iparszerkezetében jelentős arányt képvisel a vagongyártás, gépipar és a könnyűipar. Német és olasz befektetők a cipő- és bútoriparban vannak elsősor- ban jelen. A dél-erdélyi autópálya építésének megindulása komoly mobilizációs erő- vel bír az építő- és az építőanyag-iparra, valamint a kapcsolódó infrastruktúra kiépíté-

,

1 Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. Szerkesz- tette Réti Tamás. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 2004. 450 oldal.

sére (benzinkúthálózat, konténerterminál, motel). A sztrádaépítés piaci lehetőséget biztosíthat a magyarországi cégek számára, alvállalkozóként. A Bánságban a legfej- lettebb Temes megye. Elektrotechnikai és elektronikai ipara az elmúlt években telje- sen átalakult. Munkaerejének magas szakképzettsége kedvező környezetet nyújt a

magasabb hozzáadott értéket tartalmazó termelésre. Az úthálózat viszonylagos fejlett- sége, a szerb és a magyar határ közelsége különleges helyzetet teremtett. A szerbiai bevásárlóturizmus jelentősen növelte a fogyasztói keresletet. A megyében a külföldi tőkebefektetések nagysága a fővárosi régió után a második. A német, olasz és oszt- rák tőke a könnyűipari bérmunkára települt, de még komoly kihasználatlan lehetősé- gek vannak a fejlettebb technológiájú termelés számára.

A székelyföldi megyék bár Románia közepén fekszenek, mégis a rossz infrastruk-

túra miatt nehezen megközelíthetők. Maros megye jelentős só-, földgáz-, termálvíz- készlettel rendelkezik, és híres bortermeléséről is. Hargita és Kovászna megyében a szarvasmarha-tenyésztésben és a tejágazatban alakult ki számottevő termelési kapa- citás, de jelenleg mindkét ágazat válságban van. Székelyföld nevezetes továbbá faki- termeléséről és bútoriparáról. A nehézipari termelés visszaesett, a nyomdaiparban vi- szont sikeres új vállalkozások jöttek létre. A lakosság jelentős hányada továbbra is a mezőgazdaságból él, és a feléledő idegenforgalom szintén bevételi forrást jelent, de sokan külföldön keresnek munkát. A régió egyik fontos jövedelme a vendégmunkás- ok hazautalása. Székelyföldön a felaprózott földtulajdon miatt a magángazdaságok nem verseny- képesek. Pozitív fejlemény a volt közösségi erdők és földek visszaadása, és elkezdő- dött az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása is. Megindult a régióban az ipari par- kok létesítése, ami az eddiginél kedvezőbb hatást gyakorolhat a külföldi tőke betele- pedésére. A jelentősebb külföldi tőkeberuházások eddig inkább elkerülték Székelyföl- det, amit a rossz közlekedési helyzet és a periferiális fekvés magyarázhat. Az erdélyi autópálya-építés, ha nem is oldja meg ezt a problémát, de megkönnyíti a régió meg-

közelítését. A külföldi befektetések a természeti erőforrások elsődleges kihasználását célozzák, ami alacsony hozzáadott értéket jelent a termelésben. Maros megyében je- lentősebb a magyarországi tőkebefektetés nagysága, mint más megyékben. Másutt nagyobb számban vannak kisebb befektetések.

A romániai magyar lakosság demográfiai helyzetét meghatározza az elöregedés

és az elvándorlás. A fiatalabb nemzedéket a gazdasági perspektíva hiánya, a kitörési lehetőségek korlátozottsága érinti hátrányosan. Ennek ellenére számos sikeres ma- gyar vállalkozó található különböző iparágakban: nyomda, telekommunikáció, gépjár-

műalkatrész-gyártás, ingatlanforgalmazás, építőipar, kertészet. Az erdélyi magyar la- kosság általában lélekszámával arányosan vesz részt a megyék és a régiók gazdasá- gi életében. Kedvezőtlen, hogy a legtöbb magyarok által is lakott megyében még nincs számottevő Magyarországról származó befektetés, amely egyúttal támogatná a helyi magyarság gazdasági felemelkedését.

A

gazdasági pozíció viszonylagos gyengesége összefügg a magyar lakosság lé-

 

lekszámának a romániai lakosságénál gyorsabb fogyásával. A legutóbbi, 2002-es népszámlálás szerint a Partiumban és a Bánságban a magyar lakosság aránya a kö- vetkezőképpen alakult: Arad 10,7 százalék, Bihar 25,9, Máramaros 9,1, Szatmár 35,2, és Temes megye 7,6 százalék. Temes megyét kivéve mindenütt hanyatlott a többségi román lakosság száma is. Jellegzetes tendencia, hogy a magyarok számának csök-

 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

11

12

Réti Tamás – Összefoglalás

 

kenése nagyobb a városokban, és ott, ahol kisebbségben élnek, kisebb a létszám- esés Szatmárban és a tömbmagyar vidékeken. A kivándorlás miatt különösen csök- kent a magasabb gazdasági szakképzettséggel rendelkezők száma.

A

magyar befektetők számára javul a gazdasági és jogi környezet, a befektetői

kockázatok csökkennek. A határ menti erdélyi megyék gazdasági vonzerejét javítja,

hogy ez a régió 2004 májusától az Európai Unió határára került. A magyarországi cé- gek keleti terjeszkedése az uniós csatlakozással felgyorsulhat, a magyar tőke kiáram- lása bővülni fog. Romániába az előcsatlakozási alapokon keresztül a következő évek- ben hatalmas támogatási összeg áramlik, aminek kiaknázása a magyarországi vállal- kozások számára új piacnövekedési lehetőséget ad. A magyar termelőkapacitások Erdélybe telepítése, az új befektetések megjelenése igényli a kormányzati támogatá- sok eddiginél céltudatosabb, hatékonyabb és kiterjedtebb fejlesztését.

A régiók fejlettségének összehasonlításakor az innovációs tevékenységek egyre

jelentősebb színterét nyújtják a kiépülő ipari parkok. A parkok sok esetben a veszte- séges iparterületek átalakítása nyomán jönnek létre. Jelenleg többségük a helyi vagy

a megyei tanácsok tulajdonában van. A zöldmezős ipari parkok vonzóbbak a külföldi

befektetők számára, mint a régi iparvállalatok átalakítása nyomán keletkezettek. A kor- mány felzárkózási stratégiájában az ipari parkok fontos helyet foglalnak el. A magyar- lakta régiókban az országos átlagnál több ipari park építése várható, ami magasabb hozzáadott értékű termelés koncentrációját is jelentheti. Az egyetemi központok ked- vező befektetési helyet biztosítanak az ipari parkoknak. A fejlettségi mutatók jelentős regionális polarizációt jeleznek. Erdély versenyképessége javult Moldvához és Havas- alföldhöz képest, de romlott a fővároshoz viszonyítva. Dél-Szlovákia magyarok által lakott járásaira általánosságban a gazdasági elmara- dottság a jellemző. A fejlődés akadálya a mezőgazdasági foglalkoztatottak magas ará- nya. Délkelet-Szlovákiában alakult ki az országon belül a legnagyobb arányú munka- nélküliség, és a régió csak kismértékben vonzott külföldi befektetőket. A magyar lakos- ság gazdasági felemelkedését nehezítette, hogy mivel a magánosítás előtt magyarok

nem töltöttek be vezető tisztségeket állami vállalatoknál, illetve az állami apparátusban, ezért kimaradtak az úgynevezett „nómenklatúra-privatizációból”. A szlovák gazdaságra idáig a Pozsony-központú fejlődés volt a jellemző. Az ország egy délnyugati-északkele-

ti vonalra osztható. A választóvonaltól nyugatra a gazdasági átalakulás sikeresebben

halad, az átlaghoz képest alacsony a munkanélküliség, a régió vonzó a külföldi befek-

tetők számára; keleten viszont – néhány kivételtől eltekintve – kevés fejlesztés történt, elmaradott az infrastruktúra és magas a munkanélküliség. A Pozsony-központú fejlő- dés kisugárzása viszont pozitívan érinti a dunaszerdahelyi és a galántai járásokat.

A legutóbbi, 2001-es népszámlálás szerint a magyarság aránya 1991-hez képest

10,8 százalékról 9,7 százalékra mérséklődött. A lakosság száma 567 ezerről 520 ezer- re esett, ami elsősorban az asszimiláció következménye. A magyarok aránya járáson- ként eltérő: Nyitra – 27,6 százalék, Nagyszombat – 23,7 százalék, Beszterce – 11,7 százalék, Kassa – 11,2 százalék, Pozsony – 4,6 százalék. Jelenleg is a Vladimír Mečiar kormányzása alatt kialakult 8 megyés felosztás érvényesül. Komárom régió földrajzi fekvése miatt kedvezőbb adottságokkal rendelkezik, mint a kelet-szlovákiai. Kedve-

zőbbé válhat az Ipolyság helyzete Szlovákia és Magyarország egyidejű európai uniós csatlakozásával. A korábban nehezen átjárható határok lebontásával az Ipolyság per- iferiális jellege megváltozhat, és Budapest közelsége hathat a régióra. Felgyorsul a

dél-szlovákiai – a magyarnál olcsóbb – munkaerő átáramlása. A két ország közötti ha-

tár megszűnése a korábban összetartozó régiók összekapcsolódásához vezethet.

Kedvező változás, hogy a külföldi tőke érdeklődése elmozdult Pozsonytól észak- keletre, Nagyszombat, Trencsén és Zsolna irányába. A másik tőkevonzási központ a Kassa–Eperjes térség. Esélyes még a Poprád–Igló régió is a külföldi befektetések vonzására. Sikeres a fejlettebb technológia befogadásában a főváros és a Nagyszombat–Zsolna közti régió. Dél-Szlovákiában nincs elegendő potenciál techni- kai fejlesztésre és gazdasági növekedésre. Jellemző a munkatermelékenység alaku- lásának nagy szóródása: Pozsonyban a munkatermelékenység szintje ötször maga- sabb, mint a Komáromi járásban. A dél-szlovákiai régióban viszonylag nagy súlya van az élelmiszeriparnak. Ezen belül kimagaslik a tej- és húsipar. A cukorgyárak a multinacionális cégek tulajdonába kerültek. A konzerviparban a szerkezetváltás a termelés koncentrációján keresztül tör-

ténik. A régióban fontos még az építőanyag-ipar, a textil-ruházati és a cipőipar. A szlo- vák gazdaság egyre nagyobb mértékben függ a gépjárműipar teljesítményétől. A dé-

li régió idáig kimaradt a gépjárműipar köré szerveződő termelésből, autóipari beszál- lítói termelőüzemek nem létesültek. Az innovatív, magasabb technológiájú termelés új hordozói lehetnek az ipari par-

kok. Eddig egyetlen ipari park működése tekinthető sikeresnek, a Kassa közelében le-

vő Kenyhec (Kechne), ami az önkormányzat és a külföldi befektető jó együttműködé-

sén alapul. Az ipari parkok elterjedése folyamatos, kialakítása várható még Losonc déli részén, Rozsnyón, Somorján, Szereden és Rimaszombaton. A klaszterszerű fejlő-

dés megindulhat az ipari parkok elterjedésével. Számos probléma azonban akadá- lyozza a gyorsabb fejlődést. Ezek között megemlíthető a telkek tisztázatlan tulajdonvi- szonyai, az elmaradott infrastruktúra, az önkormányzatok pénzügyi lehetőségének korlátozottsága, és a képzett munkaerő hiánya, illetve elvándorlása. Az infrastruktúra fejlesztése, ezen belül az úthálózat modernizálása hozzájárulhat a magyarok által lakott régiók periferiális helyzetének megváltozásához. Kormányhatáro-

zat szerint 2010-ig elkészül a Pozsony–Kassa autópálya, ami azonban az ország északi

részén vezet keresztül. Az autópályával egy időben épül a Pozsony–Kassa gyorsforgal-

mi út (Pozsony–Zólyom–Besztercebánya–Kassa), ami áthalad a déli járásokon. Jelentős változást hozott a vajdasági autonómia helyzetében a 2002. februári úgy-

nevezett „omnibusz” törvény, amely az autonómiát részben visszaállította, és ennek ha- tására a tartomány költségvetése a korábbi szint sokszorosára emelkedett. A tarto- mány nem nyerte vissza gazdasági önállóságát, továbbra is a köztársaság rendelkezik

a Vajdaság vagyonával és természeti javaival. A tartomány gazdasági mutatói jobbak a

szerb átlagnál, a köztársaság bruttó hazai termékéhez lakossági arányánál nagyobb (16,7 százalékkal) mértékben járul hozzá. A Vajdaságnak a köztársaság átlagánál ma- gasabb fejlettségi szintje más vonatkozásban is megnyilvánul: a kedvezőbb befekteté- si környezet kialakulását elősegítette a jobb közbiztonság, a jogi környezet rendezet- tebb jellege, az adóbefizetések terén tapasztalható nagyobb fegyelem. A tartomány iparszerkezete változatos, a fontosabb ágazatok az élelmiszeripar, a dohányipar, az olaj- és gázipar, valamint a vegyipar. Ezen kívül a tartomány jelentős mezőgazdasággal

rendelkezik. A széles termelési szerkezet a köztársaság átlagánál nyitottabb és a kül- kereskedelemre jobban ráutalt gazdaságot hozott létre. A viszonylag kedvezőbb gaz- dasági helyzet ellenére, a vajdasági gazdaságot is sújtotta a szerb gazdaság általános

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

13

14

Réti Tamás – Összefoglalás

 

válsága, ami a termelés súlyos visszaesését, a fejlesztések és a modernizáció elmara- dását, a munkanélküliség hatalmas megugrását, az életszínvonal drámai csökkenését eredményezte. A tartomány helyzete kedvezőbb a privatizáció terén is, mert a vajdasá-

gi

vállalatok iránt mutatkozott legerőteljesebb külföldi érdeklődés.

 

A

2002-es népszámlálás szerint a magyar lakosság lélekszáma közel 299 ezer volt,

ami Szerbiában 3,9 százalékos, a Vajdaságban 14,3 százalékos részesedést mutatott. Ezen belül jelentősebb a magyarok aránya Észak-Bácskában (43,6 százalék) és Észak- Bánátban (47,3 százalék). Magyar többség található Észak-Bánát több városában (Ada, Magyarkanizsa, Zenta, Csóka). Észak-Bánát magyar lakosságának fogyása meghalad- ja Észak-Bácskáét. A tartományban a népszámlálás adatai szerint a magyar lakosság száma az elvándorlás és az asszimiláció miatt mintegy 50 ezer fővel csökkent. A magyar többségű községek gazdasága a Vajdaságon belül hátrányos helyzetűnek tekinthető. A felsőfokú végzettségűek aránya a magyar népességen belül 5,9 százalék, ami az orszá- gos átlag fele. A magyarlakta régiókban a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari tevé- kenység dominál, a szerb kormány korábban visszatartotta a periférián az ipar fejleszté- sét. A magyar népesség alig, vagy egyáltalán nem töltött be korábban gazdasági veze-

tő pozíciókat, részesedésük a közszférában alulreprezentált volt. Kimaradtak a privatizá- ciós folyamatból, a magánosítás eredményeként nem részesedtek a tőkefelhalmozás- ból. A magyar kisebbség tulajdonában levő vállalkozások a nem termelői szolgáltatások piacán fedezhetők fel. A magyar nemzeti kisebbség nélkülözi azt a jelentős gazdasági, vagyoni alapot, ami megmaradásának fontos feltétele.

A magyarországi vállalkozások idáig kevés tőkét fektettek be a Vajdaságban, ami

a még mindig létező politikai és jogi bizonytalansággal, az uralkodó kedvezőtlen poli- tikai viszonyokkal magyarázható. A túlságosan magas kockázat visszatartó erő a je- lentősebb profitkilátással szemben. A magyar vállalkozások számára vonzerő lehet az

olcsó vajdasági munkaerő, a földrajzi közelség, a privatizálásra felajánlott vagyon ked- vező ára, és a magyar kisebbség jelenléte. Magyarország európai uniós csatlakozása új pénzforrás megszerzésére adhat alkalmat, amely a határon túli régiók infrastruktú- rafejlesztésére fordítható. Erdély, a Felvidék és a Vajdaság Románián, Szlovákián és Szerbián belül elfog- lalt periferiális fekvése korábban okot adott a hátrányos helyzetre. Most azonban a pe- riféria előnnyé változhat, és a növekedési tartalék kiaknázása felgyorsíthatja e régiók felzárkózását. Elkerülhetetlen, hogy a határok lebontása, illetve perspektivikus lebom- lása következtében a határ menti régiók egységesülése felgyorsuljon, a térség integ- rációja meginduljon. Jelen kötetben szereplő tanulmányok a 2003-ban megindult kutatásokat folytat- ják. A 2004-ben elvégzett kutatások során két tanulmány Dél-Szlovákiával, négy Erdél- lyel, ezen belül egy a Székelyfölddel, és kettő a Vajdasággal foglalkozik. Ádám János Imre munkája „A dél-szlovákiai régió fejlődése a helyi kezdeménye- zések és a határon átnyúló együttműködések tükrében” címet viseli. A jelenlegi köz- igazgatási beosztás még az 1996. július 3-án elfogadott törvény alapján, nyolc állam- igazgatási területre és 79 járásra osztotta fel Szlovákiát. A Magyar Koalíció Pártja el- utasította a máig érvényes területi felosztást: Az utóbbi évek kedvező változása, hogy

a Mečiar-korszakot jellemző nyíltan konfrontálódó szlovák politika megszűnt, de a

Džurinda-kormány politikája inkonzisztens maradt. A létező közigazgatási rendszer-

ben Dél-Szlovákia nem jelenik meg egységes régióként, nem rendelkezik önálló fej-

lesztési eszközrendszerrel. Jelenleg minden megyének van regionális fejlesztési ter-

ve. A probléma abban rejlik, hogy a dél-szlovákiai régió az észak–déli irányban meg- húzott megye- és fejlesztésirégió-határok miatt csak az északi területekkel együtt ré- szesülhet támogatásban. Nyitra és Nagyszombat megyék esetében kedvezőtlen, hogy a magyarlakta határ menti rész mezőgazdasági jellegű, elmaradottabb, de a me- gye a nyugat-szlovákiai régió része, ami fejlettebb, iparosodottabb területeket is ma- gában foglal, így a déli területek eleshetnek a támogatástól.

A régiófejlesztésnek fontos formája a Régiófejlesztési Ügynökségek Hálózata,

amely a kistérségek támogatását szolgálja. A létrehozott tizennyolc ügynökség a régió- fejlesztési projekteket koordinálja, de munkájához csak korlátozott állami forrással ren- delkezik. Fontos szerepük lehet az ügynökségeknek az INTERREG IIIa-programban, amelynek keretében az Európai Unió pénzügyi forrást biztosít a határ menti közös pro- jektekre. Ismeretes, hogy 2000–2003 között évente 2 millió euró állt rendelkezésre a határszakasz fejlesztésénél. Sikeres közös vállalkozásnak minősíthető a Sátoraljaújhely és Tőketerebes térség csatornázása és a szennyvíztisztító építése. A két ország csatla- kozása után a határon átnyúló együttműködés kibővül, és számos új fejlesztési forma alakul ki. A magyar–szlovák határon jelenleg meglevő tizenhat határátkelő helyett, hat- vankettő megnyitására van elképzelés, és ezek révén a korábbi zsáktelepülések szá- mára megnyílna a határ másik oldala. Szintén az új határátkelők révén, a korábban ösz- szetartozó régiók újra összenőhetnének. A szlovák határ másik oldalán az új átkelők je- lentős arányban a magyarlakta falvak számára jelentenének új életteret. Lelkes Gábor tanulmánya „Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és ag- rártársadalma a 3. évezred küszöbén” a magyar nemzetiség szempontjából egy lét- fontosságú ágazatot vizsgál. Megállapítja, hogy az elmúlt 15 évben a lakosság foglal- koztatottsági szerkezete lényegesen megváltozott. A mezőgazdaságban foglalkozta- tottak száma harmadára csökkent. Jelenleg az aktív keresők nem egészen hat száza- léka dolgozik a mezőgazdaságban, de a magyar kisebbség által lakott déli járások többségében az arány magasan meghaladja az országos szintet. A 2001. évi nép- számlálás idején a gazdaságilag aktív magyar népesség 9,6 százaléka dolgozott eb- ben a szektorban. Dél-Szlovákiában a lakosság iskolázottsági szintje messze elmarad az országos átlagtól.

Az Alsó-Nyitra régió Dél-Szlovákián belül kitűnő természetföldrajzi adottságokkal

rendelkezik. A szántóföldek részaránya nagyon magas, a mezőgazdasági földterület közel 90 százaléka szántó. A régió munkaerőpiacán drámai változások mentek vég- be, ami elsősorban a mezőgazdaságot és az élelmiszerpiacot érintette. A munkanél- küliségi ráta meghaladja az országos átlagot, 20 százalék körül mozog az országos 15 százalékkal szemben. A régió bérszínvonala az alsó kategóriába tartozik, ami a magasabb kereseti lehetőségeket biztosító ágazatok hiányára utal. A növénytermesz- tés a gabonatermesztésre összpontosul, a legelterjedtebb a búza, de termesztenek még rozst, árpát, kukoricát, valamint cukorrépát és dohányt is. A régió agráriuma az egy hektárra jutó állami támogatás alapján az ország legkevésbé támogatott vidéke, ennek ellenére a gazdasági eredmények jóval kedvezőbbek, mint az országos átlag. Az 1998–2002 közti szlovák kormányzatnak sikerült az uniós csatlakozási tárgya- lásokon behozni a lemaradást a többi csatlakozásra váró országgal szemben. A 2002. évi választások eredményeként a Magyar Koalíció Pártja kapta meg az agrárszektor irányítását. Az MKP közel kétéves agrárügyi tevékenysége pozitív megítélést kapott. A

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

15

16

Réti Tamás – Összefoglalás

dél-szlovákiai mezőgazdaság mára már a pozitív fordulat jeleit mutatja. Az agrárium egyre inkább multifunkcionális jellegű, vagyis a földműveléssel kapcsolatos ökológi- ai, társadalmi és kulturális funkciókat is felvállalja. A gondok között megemlíthető a

dél-szlovákiai kis- és középtermelők értékesítési problémája, a sertés- és tejágazati el- adásokon kívül bajok vannak a zöldség- és gyümölcstermés piacra juttatásával is. Králik Lóránd „Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlődési lehetőségei az autópálya-programok tükrében” című tanulmánya a kitörési és modernizációs lehető- ségekkel foglalkozik. Azt vizsgálja, hogyan hatnak a nagyszabású infrastrukturális be- ruházások a térség fejlődésére. Az észak-erdélyi autópálya építése 2004 júniusában indult meg, s a tervek szerint 2005-ben a dél-erdélyi sztráda építése is elkezdődik. Ro- mánia nyugati részén a jelenlegi regionális felosztás szerint két régió található: az Északnyugat fejlesztési régió, amely hat megyét foglal magába, míg a Nyugati fejlesz- tési régióban négy megye található. Az autópálya megépítése számos kedvező hatást gyakorol a nyomvonal mentén fekvő települések gazdaságára, de a hatások érvénye- sülése több tényezőtől is függ. Egyik ilyen tényező a le- és felhajtóktól való távolság. Az autópálya általában mintegy 30-50 kilométeres távolságban érezteti hatását. Ro- mániában azonban ez kisebb hatókörű lesz, a gyorsforgalmi utak hiánya és a megle- vő úthálózat minőségi problémái miatt. Az autópályák gazdaságélénkítő hatását a he-

lyi önkormányzatok befektetésösztönző politikája is befolyásolhatja. Kedvező, ha a kö-

zel fekvő települések már az építkezés időszakában ipari parkokat hoznak létre. Az észak-erdélyi autópálya elsősorban Bihar és Kolozs megyékre terjeszti ki növekedés-

generáló hatását, míg Beszterce-Naszód, Szatmár és Máramaros megyék lényegesen kevesebbet tudnak profitálni a továbbgyűrűző hatásokból. Az autópálya-építés kedvező hatásai között megemlíthető, hogy odavonzza a külföl-

di és a belföldi tőkét, keresletet támaszt a nyersanyag- és energiaszektorban, az építési-

szerelési ágazatokban. Kedvező hatás várható a munkaerőpiacon és a belföldi fogyasz- tásban, csökkenhet az elvándorlás, enyhül a munkanélküliség, javul a szolgáltatások színvonala. A külföldi befektetések várhatóan nem egyenletesen oszlanak el, hanem a nagyobb központokba koncentrálódnak, ahonnan a gazdaságélénkítő hatás átszivárog- hat a kedvezőtlenebb adottságú településekre. Tudatában kell lenni azonban, hogy az autópálya-építés csupán katalizátora lehet a fejlődésnek ott, ahol az egyéb feltételek adottak. Az Északnyugat fejlesztési régióban négy helyen van lehetőség klaszterek ki- alakulására, ebből kettő a jövendő észak-erdélyi autópálya mentén található: Nagyvára- don könnyűipari, Kolozsváron információtechnológiai klaszterek alakulhatnak ki. A dél-erdélyi autópálya néhány évi késéssel készül el az észak-erdélyihez képest. Kedvező helyzetbe kerül Arad, Temes és Hunyad megye. A régióban élő magyar la- kosság kisebb százalékát érinti a dél-erdélyi autópálya, mint az észak-erdélyi. Meg kell említeni az autópálya-építés káros hatásait is. Az egyik kedvezőtlen ha- tása a növekvő forgalomból adódó környezeti terhelés, zaj- és levegőszennyezés. Vár- ható a káros hatás a mezőgazdasági talajra, a termőképességre, az élővilágra. A pe- rifériák, kistelepülések kimaradnak az előnyökből, miközben részesedhetnek a kedve- zőtlen hatásokból. Lemaradásuk felgyorsulhat. Székelyföld gazdasági átalakulását elemzi Szabó Árpád és Üveges Enikő tanul- mánya „Pillanatkép Marosvásárhelyről és vonzáskörzetéről az EU-ba igyekvő Románi- ában” címmel. A kutatás Maros megye közigazgatási székhelyén folyt. Az 1989-es vál- tozások idején a magyarság még többségben élt Maros megye székhelyén. Azóta a

magyar ajkú lakosság drasztikus csökkenése következett be, ami főleg a kivándorlás-

nak és az elvándorlásnak tulajdonítható. A legutóbbi, 2004-es helyhatósági választá- son az RMDSZ jelöltje vereséget szenvedett, így jelenleg a magyar többségű önkor- mányzatban egy nacionalista beállítottságú román polgármester irányítja a várost és

a tanácsot. A város körüli falvakban a lakosság 60-90 százalékban vallotta magát ma- gyar nemzetiségűnek. Pozitív jel, hogy az etnikai szembenállás enyhül.

A tanulmány megállapítja, hogy az interjúalanyok többsége pozitívan látja Marosvá-

sárhely és vonzáskörzete gazdasági felemelkedésének esélyeit. Kitörési pontként szere-

pel a megyeszékhelytől 14 kilométerre található repülőtér felújítása, a mellette épülő ipa-

ri park és logisztikai központ. Problémát jelent azonban, hogy az építési engedélyek

kiadásakor nem ellenőrizték az építési terület tulajdonjogi helyzetét, a földterületek egy része magántulajdonban van. Kedvező változás a külföldi tőkebefektetők korábbinál na- gyobb érdeklődése, a külföldi beruházások gyors emelkedése. Már több külföldi tulaj- donban álló bevásárlóközpont, kereskedelmi egység található a környéken. Kedvezőt- len viszont, hogy a külföldi befektetők nehezen találnak tőkeerős, versenyképes helyi kis- és középvállalatokat, amelyek beszállítóként működnének. Idáig nem történt lénye- ges javulás az állami támogatások átláthatóságában, elérhetőségében, a még mindig súlyos állami korrupció következtében. A romániai bankok alultőkésítettsége, alacsony kockázatvállalási hajlandósága komoly gondot okoz a magánvállalkozóknak. Hiányzik a pályázatok elbírálásánál az esélyegyenlőség, magyar vállalkozásoknak, magyarlakta te- lepülések önkormányzatainak pályázatai hátrányosabb elbírálásban részesülnek. Sajá- tos megoldásként Maros megye és a Székelyföld a Központi fejlesztési régióhoz tarto- zik, amelynek központját Gyulafehérvárra helyezték. A legtöbb székelyföldi településről semmilyen közvetlen utazási lehetőség nincs a távol eső központba. További kedvező fejlemény, hogy 2004 nyarán elkezdődött az észak-erdélyi autó- pálya építése, és a tervek szerint 2008-ig elkészül a Kolozsvár–Marosvásárhely sza- kasz. A pozitív szerkezeti változások az iparban, a mezőgazdaságban és a szolgálta- tói szférában egyaránt felgyorsultak, a gazdaságban erősödnek az egészséges, ver- senyképes ágazatok.

A romániai régiók versenyképességi előnyeit és hátrányait elemzi Györfy Lehel

tanulmánya, a „Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességé- nek komparatív elemzése”. A vizsgálat során külön hangsúlyt kapott a három erdélyi, magyar kisebbség által is lakott régió országon belüli versenyképességének tanulmá- nyozása. A vizsgálat Bukarest régió versenyképességi előnyeit mutatja be, amit meg- erősít a magas hozzáadott érték típusú termelés erőteljes jelenléte, a magas munka- termelékenység, és e tényezők erőteljes dinamikája. A fővárosi régiót követi a három erdélyi régió: Központi, Nyugat, Északnyugat. Kedvező fejlemény, hogy az erdélyi ré- giókban a szolgáltatási ágazat munkatermelékenységi és foglalkoztatottsági adatai versenyelőnyt mutatnak a más régiókkal való összehasonlításban. Székelyföld eseté- ben a foglalkoztatottság szerkezete eltér a Központi régió általános jellemzőitől. Ked- vezőtlen jelenség a mezőgazdaságban foglalkoztatottak még mindig magas aránya, az ipari és szolgáltatási ágazatok viszonylag elenyésző súlya. Juhász Jácint „Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyáso- ló tényezők” címmel írt tanulmányt. A vizsgálat alapjául szolgáló adatok forrása egy kér- dőíves felmérés, amelyet a „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara végzett 2004. július-augusztusában. A vizsgálat kitért az információs technológia al-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

17

18

Réti Tamás – Összefoglalás

kalmazására, és megállapította, hogy az erdélyi magyar tőkével működő vállalatokban a számítógépek átlagos száma alacsonyabb, mint a külföldi vagy román vállalatokban. Az erdélyi magyar vállalatok alacsonyabb információs technológiai szinten vannak, mint a versenytársaik. Megállapítható az is, hogy a notebook típusú számítógépek piaca Erdély központi régióiban a legalacsonyabb, Székelyföldön alig van kereslet irántuk. A magyar

tulajdonban levő vállalatok innovatív képessége alacsonyabb, mint a román tulajdonban levőké. A vizsgálat a közepes méretű vállalatoknál talált eltérést, ahol a magyar tulajdon- ban levő vállalatok kisebb előnnyel rendelkeznek. Kedvező jelenség, hogy az erdélyi ma- gyar vállalatok által bevezetett új termék és szolgáltatás aránya magas, meghaladja a ro- mán vállalatokét. A magyar vállalatokra jellemző, hogy másokhoz képest inkább hagyat- koznak saját fejlesztésre. Új terméket főként az élelmiszeriparban vezettek be, elsősor- ban a tejfeldolgozás és a sütőipar területén, míg a román tulajdonú vállalatok inkább az építőiparban, nehéziparban, bútoriparban és a kozmetikában hoztak újat. Az erdélyi ma- gyar tulajdonú nagyvállalatoknál erőteljes termékkonszolidálási folyamat zajlik. A magyar mikrovállalatok (0–9 alkalmazott) nagyszámú új terméket bocsátanak ki.

A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az erdélyi vállalatok körében az

innovációs tevékenység nem erőteljes, nem tudja biztosítani a helytállást a nemzetkö-

zi versenyben. Az európai uniós csatlakozással együtt járó piaci liberalizáció komoly

veszélyt jelent e vállalkozásokra. Az erdélyi magyar vállalatok még rosszabb helyzet- ben vannak, elmaradottabbak, kevésbé innovatívak. Ez mutatkozik meg az exportké- pesség, a hozzáadott érték, az automatizáltsági szint, az innovációs képesség tekin-

tetében. Az innovatív tevékenységek gyorsabb terjedését gátolja a finanszírozási lehe- tőségek szűkössége. A saját tőkével és bankhitellel finanszírozott vállalatok képtele- nek hosszabb távú mélyreható változásokat elérni.

A szerbiai és a vajdasági gazdasági átalakulással két tanulmány foglalkozik. Lo-

sonc Alpár „A Vajdaság gazdasága” című munkája szélesebb történelmi-gazdaság- szociológiai összefüggésben igyekszik a sajátos fejlődés jellemzőit és egyúttal az el- maradottság okait feltárni. Megállapítja, hogy a Vajdaság a valamikori jugoszláv gaz- daság fejlettebb részét képezte, egy főre eső társadalmi termék, az exporttevékeny- ség, az erőforrások kihasználása és egy sor más mutató tekintetében. Negatív fordu- latként értékelhető, hogy az élelmiszeripar a kilencvenes években negatív pályára ke- rült, de a többi ágazat lehetőségei még fennállnak. A térség súlyát továbbra is jelzi,

hogy a Vajdaság állítja elő a szerbiai takarmánytermelés több mint felét, az élelmiszer- ipari termelés 60 százalékát. Az elvándorlást, minden erőfeszítés ellenére, nem lehet megakadályozni, elsősor- ban azért, mert a szerbiai gazdasági átalakulásnak a vesztesei a kisebbségben levő magyarok. Jellemző módon a többségében magyarlakta községekben a tartomány szerb többségű vidékeihez képest erősen zuhantak az ingatlanárak, ami vonzóan hat

a horvátországi szerb betelepülőkre. Kedvező viszont, hogy a vajdasági magyarok kö-

reiben fennáll a vállalkozás éthosza, de a vállalkozási környezet többszörösen is előny- telen számukra. A kisebbségi lét csökkenti a vállalkozási siker esélyeit, hiszen a kap- csolati és a bizalmi tőke tekintetében egyenlőtlen viszonyok érvényesülnek.

A magyarországi támogatáspolitika folytonos ellentmondásokkal terhes: egyrészt

az anyaország magához vonzza a konvertálható tudással rendelkező kisebbségi sze- mélyeket és ezzel dezintegrál, másrészt a szülőföldön maradást hirdeti, de a Buda- pest-függést erősíti.

Huszka Beáta tanulmánya „A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésé- nek lehetőségei Magyarország EU-csatlakozása után” a kétoldalú együttműködés fej- lesztésének kérdését állítja a középpontba. A szerző hangsúlyozza, hogy a fokozot-

tabb nyugat-balkáni szerepvállalás a magyar kormány meghirdetett politikai célja lett.

A kétoldalú gazdasági kapcsolatok erősítése, az Európai Unió programjaiban való

részvétel lehetőséget ad a vajdasági magyarok helyzetének javítására is. Idáig a ma- gyar befektetőknek nem sikerült komolyabb mértékben bekapcsolódni a szerbiai-vaj-

dasági privatizációba. Kedvező fejlemény volt a 2002. július 1-jén hatályba lépett sza- badkereskedelmi egyezmény. Az európai uniós magyar tagság következtében a ma- gyar exportőrök költségei növekedtek, gyengült a kereskedelmi pozíció. Ennek ellené-

re a csatlakozás utáni időszakban a kétoldalú kereskedelem nagyobb ütemben fejlő-

dött, mint a korábbi időszakban, de Szerbia és Montenegró súlya a magyar kereske- delemben továbbra sem jelentős. Nem történt idáig alapvető fordulat a határ menti ré- giók egymás közötti integrációja tekintetében. Hasznos tapasztalattal szolgál a szlovén, osztrák és az olasz befektetési és keres- kedelemtámogatási politikák tanulmányozása. A szerző interjúk készítésével szerzett konkrét ismereteket ezen országok sikeres szerbiai terjeszkedéséről. Magyarország érdeke, hogy Szerbia és Montenegró mielőbb teljes jogú Európai Unió-taggá váljon, de a realitások figyelembevételével ez inkább csak közép- vagy hosszabb távon valósulhat meg. A szerbiai piac komoly előnyökkel szolgálhat a ma- gyar kereskedők és a befektetők számára. A privatizációban és az újjáépítési progra- mokban való részvétel ugyan jelentős politikai és jogi kockázattal járhatnak, de pers- pektivikus, ezért szükség lenne határozottabb és következetesebb magyar kormány- zati támogatási politikára. A szerző konkrét javaslatokat tesz a magyar szerepvállalás élénkítése érdekében. A tanulmánykötet számos fontos, a gazdaságpolitika számára alkalmazható követ- keztetést fogalmaz meg. Az egyik talán legfontosabb, hogy a szomszédos országok-

ban, ahol jelentősebb magyar kisebbség él, az utóbbi időben a gazdasági növekedés felgyorsult, a makrogazdaságokban erősödnek az egészségesebb, a fenntartható fej- lődésre utaló tendenciák. Már nem helytálló a határon túli területeket egyoldalúan az elmaradottság, a hanyatlás, a kilátástalanság kategóriáival leírni. Sokkal inkább tapasz- talható, hogy a megkésett fejlődésből adódóan, az utolérési effektusok erősödnek. Az alacsonyabb fejlettségi szint, a piacgazdaságra történő ellentmondásosabb átmenet nagy növekedési és felzárkózási tartalékokat rejt magában. A másik alapvető következ- tetés, hogy az egyes szomszédos országok, és ezeken belül az egyes fejlesztési régi- ók, megyék nagyon eltérő növekedési potenciállal rendelkeznek. Eltérő a gazdaság- földrajzi helyzetük, infrastruktúrájuk, fizikai és humántőke-kapacitásuk, különböző mó- dokon határozza meg kitörésüket a nagyon terhes gazdasági örökség. Erdélyben egyértelműen az egyenlőtlen fejlődés elve érvényesül, már jól kiala- kultak a regionális növekedési pontok, és a korábbi periferiális helyzet előnnyé vál- tozik. Dél-Szlovákiában is nyomon követhető a korábbi általános depresszióból a sokszor szigetszerű, máskor inkább klaszter jellegű fellendülés. A legnehezebb helyzetben a Vajdaság, és ezen belül a magyarok által inkább lakott települések vannak. De itt is a korábbi viszonylag nagyobb gazdasági nyitottság, erőteljesebb vállalkozási hagyományok, az Európai Unióhoz való csatlakozás valós perspektívá-

ja

bizonyos optimizmusra adhat okot.

 
 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

19

20

Réti Tamás – Összefoglalás

Megállapíthatjuk, hogy Magyarország gazdasági környezetére a differenciált felzárkózási dinamizmus a jellemző. A fejletlenebb környező gazdaságok, régiók, megyék a piaci szerkezeti reformok, a nagyobb nyitás és az erőteljes kényszer ha- tására gyorsabban fejlődnek. Markánsan megfogalmazódik a magyarországi elma- radott határ menti régiók gyorsabb felzárkóztatása. A határok lebontása mindkét ol- dalon nagy növekedési energiát indukálhat. A korábban összenőtt régiók újra integ- rálódhatnak. Ennek függvényében kell látni a magyar szülőföld politikai kereteit, amely csak kiegészítheti a szomszédos országok belső önfejlődését, segíthet kiak- názni a felzárkózási potenciált.

Ádám János Imre

A dél-szlovákiai régió fejlődése a helyi kezdeményezések és a határon átnyúló együttműködések tükrében

22

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

Bevezető

A tanulmányban Dél-Szlovákiát régióként szemlélve választ keresünk arra, melyek a legégetőbb problémák, amelyek az itt többséget alkotó magyarok számára megnehe- zítik a kitörést a periferikus helyzetből vagy a kapcsolattartást az anyaországgal, illet- ve melyek azok a lehetőségek, amelyek megoldást jelenthetnek úgy a gazdasági problémák kezelésében, mint a felvidéki magyarok identitásának megerősítésében. Első lépésként azonban definiálni kell, mi jelent a „dél-szlovákiai régió” fogalma. Mivel a többségében magyarlakta Dél-Szlovákia a jelenlegi közigazgatási rend- szerben nem alkot semmilyen értelemben külön egységet, ezért nehézségekbe ütkö- zik az, aki mégis ennek a vidéknek az önálló vizsgálatára vállalkozik, és kérdésessé válhat, hogy milyen értelemben kezelhetjük ezt a térséget egy régióként. Ha azonban elfogadjuk azt a definíciót, miszerint „a régiók nem objektív fizikai tér- kategóriák, a regionális jelenségek nem egy általánosabb szubsztancia, a térbeliség eredői, így nem szükségszerűen mindenkor és mindenhol léteznek, hanem csak a tar- talom felől közelíthető sajátos térszerkezeti egységek”, akkor azt kell látnunk, hogy az egységes nyelvi, kulturális és történelmi háttérrel rendelkező Dél-Szlovákia tartalmilag sokkal inkább egységes régiót alkot, mint a jelenlegi közigazgatási egységek; és az általuk kijelölt regionális térszerkezet csak hardverként ad formai kereteket bizonyos szoftverek, funkciók, feladatok hatékonyabb, jobb ellátásához. [Faragó]

,

I. Dél-Szlovákia egységes régióként kezelésének és lehatárolásának kérdései

Bár a jelenlegi közigazgatási, illetve fejlesztési régiók szerinti térértelmezésben Dél- Szlovákia – mint régió – nem jelenik meg, mégis a magyar szakmai, illetve köznyelv által gyakorlatilag általánosan használt kifejezés egyértelműen Szlovákia többségé- ben magyarlakta déli határvidékét jelöli. Szinonimaként használatos még a Dél- Felvidék vagy egyszerűen csak Felvidék kifejezés is, utóbbi kifejezésnél a korábbi je- lentés ez esetben leszűkül a magyarlakta részekre.

A szlovákiai magyarság többsége (92,2%) Dél-Szlovákiában él, a mintegy 680 ki-

lométer hosszúságú szlovák–magyar államhatár mentén, összesen 9 ezer négyzetki- lométernyi összefüggő nyelvterületen. Ez nagyjából kétezer négyzetkilométerrel ki- sebb terület, mint 1918-ban volt. A magyar nyelvterületen 523 olyan település van, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 10%-ot, ezen belül azonban 435 köz- ségben ez a részarány több mint 50%. E mutató tekintetében is csökkenő tendencia érvényesül. Ezen kívül még 87 településen élnek jelentős számban magyarok, de ará-

nyuk nem éri el a 10%-ot (így például Kassán és Pozsonyban több mint tízezren élnek,

a lakosság mintegy 4-6%-át alkotva.)

A huszadik század folyamán sokat változott a mai Szlovákia területének közigaz-

gatási beosztása. A történelmi vármegyék, bár a mai megyékhez hasonlóan szintén nem voltak etnikailag homogének, mégis társadalmi-kulturális tradíciók kötődtek hoz-

zájuk, a nemzeti mozgalmak elterjedéséig a regionális identitás sokszor erősebb volt

a nemzeti identitásnál. Azonban a határok változása és a központosított nemzetálla-

mok megjelenése a régióban elmélyítette az itt élő nemzetek közötti ellentéteket, és

az etnikai hovatartozás, illetve a többségitől eltérő nyelvek és kultúrák felszámolására, az asszimilációra irányuló politikák határozták meg a térség regionális fejlődését. 1923. január 1-jétől megváltoztatták a közigazgatási beosztást. A nagymegyék létre- hozásának és az észak–déli irányú közigazgatási területi megosztásnak az volt a cél- ja, hogy a magyar lakosság minél kevesebb helyen alkothasson többséget, s ez által ne kelljen számukra biztosítani a nyelvhasználat jogát. A városokat nagyközségekké fokozták le, hogy megszüntethessék a községek választott önkormányzatait. Az általam tárgyalt térség lehatárolására először tulajdonképpen az 1. bécsi dön- tés során került sor, amikor kísérletet tettek egy etnikai határ meghúzására Magyaror- szág és Szlovákia között. Ez a lehatárolás máig meghatározó az ezen a területen élő őslakosok identitásában, és az összetartozás-érzést különösen megerősítette a hoz- závetőlegesen 1945-től 1948-ig tartó közös „üldöztetés” korszaka. Ez egyben nagy- részt megpecsételte az ezen a területen kívül élő magyarság sorsát is, az elvándorlás, illetve asszimiláció folytán, mára ugyanis csak a korábbi tömb-magyar részek lakossá- ga őrizte meg identitását.

A

második világháború, illetve a kommunista hatalomátvétel után 1949-ben hat,

 

1960-ban pedig három kerületre osztották fel Szlovákiát. Az 1969. január 1-jével élet- be lépett cseh–szlovák föderáció keretében Pozsony – mint a föderáció szlovák tag- köztársaságának fővárosa – kerületi jogú várossá vált. A kerületek átmeneti felszámo- lása után 1971-től 1990-ig 3+1 kerületet alakítottak ki. Az 1960. évi reform során har-

 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

23

24

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

madára csökkentették a járások számát, s ennek következtében a dél-szlovákiai ma- gyar kistérségekben tizennégyről kettőre csökkent a magyar többségű járások szá- ma. Az 1989. évi fordulat után 1991 januárjától megszűntek a kerületek: fennmarad-

tak az 1960-ban létrehozott nagyjárások, de ezeken belül 121 körzetet hoztak létre. Közülük mindössze tizenhét rendelkezett magyar többséggel.

A

harmadik Mečiar-kormány által kidolgozott és a parlamentben 1996. július 3-án

– Michal Kováč köztársasági elnök észrevételeinek elutasításával – elfogadott

221/1996. számú törvény alapján 8 államigazgatási kerületre és 79 járásra osztották fel Szlovákiát. [Szarka, 2001]

A fentiekből kiderül tehát, hogy 1945 után Dél-Szlovákiában a területi tervezés szán-

dékoltan a helyi identitások és tradicionális térstruktúrák megváltoztatására törekedett. Ez természetesen összefüggött a szovjet típusú rendszerek tervutasításos modelljével, ami a nemzeti kommunizmus ideológiáját követve, minden visszacsatolást lehetetlenné tett. Figyelemre méltó azonban, hogy a rendszerváltás utáni közigazgatási reform az ál- talam vizsgált térségben nem hozott lényeges változást a területi politikában.

A Magyar Koalíció Pártja, a szlovákiai magyarok legitimnek tekinthető képviselő-

je, kezdettől fogva elutasította a máig érvényes területi felosztást. 2002 szeptemberére, amikor az első Džurinda-kabinet mandátuma lejárt, rész-

ben megváltozott az a légkör, ami a felvidéki magyarokat korábban körülvette. Bár a nemzeti hovatartozásból eredő konfliktusok nagy része nem oldódott meg, mégis az MKP részvétele a koalícióban a közélet elfogadott, jelentős szereplőivé tette a magya- rok képviselőit, és a szlovák lakosság is mérsékeltebb gyanakvással fogadta a magya- rok részéről elhangzott javaslatokat, terveket.

A Mečiar-korszakot jellemző, a magyarokkal szemben nyíltan konfrontálódó poli-

tika is megszűnt. Megmaradt azonban az ebből a korszakból származó félelem, így a

szlovák politikusok máig óvatosak a magyarokat érintő ügyekben. Az első Džurinda- kormány magyarokat illető politikája inkonzisztens volt tehát, és sokszor nem ment túl

a korábbi kormányzat által okozott károk orvoslásán, illetve a nemzetközi szervezetek

által támasztott minimumkövetelmények teljesítésén. Az MKP 2001-ben a regionális önkormányzatokról szóló törvény vitája során elér- kezettnek látta az időt, hogy javaslatot nyújtson be a Dél-Szlovákiában vertikálisan, a magyar határral párhuzamosan elhelyezkedő Komárom megye létrehozására. 1 A szlo- vák belpolitikai helyzetet azonban jól jellemzi, hogy az autonómiatörekvésektől, illetve

az 1938-as határ „rémétől” való félelem odavezetett, hogy – a korábbi koalíciós egyez-

ség ellenére – a koalíció szlovák pártjai az ellenzékkel együtt (!) szavazva lesöpörték

a magyar javaslatot. Ez egyben azt is jelentette, hogy megmaradt a Mečiar idejében

nagyon kedvezőtlenül és logikátlanul megalkotott 8 megyés felosztás, és lekerült az

asztalról az alternatív, a magyarok számára még Komárom megye kihagyásával is kedvezőbb 12 megyés beosztás, amelyben a megyehatárok jobban igazodnak a tör- ténelmi régiókhoz, a történelmi vármegyékhez.

A mai szlovák közigazgatási beosztás szerinti megyékben Nyitra megye 27,6%-a,

Nagyszombat megye 23,7%-a, Besztercebánya megye 11,7%-a, Kassa megye 11,2%-a és Pozsony megye mintegy 4,6%-a magyar.

1 Ebbe a megyébe nem tartozott volna bele Kelet-Szlovákia vékony, magyarlakta sávja. Ezen a vidéken csak kis- térségi szinten beszélhetünk magyar többségű térszerkezeti egységekről.

2012-ig tervezett gyorsforgalmi úthálózat Szlovákiában

2012-ig tervezett gyorsforgalmi úthálózat Szlovákiában Forrás: SARIO, 2004 Mint a tervezett gyorsforgalmi

Forrás: SARIO, 2004

Mint a tervezett gyorsforgalmi úthálózat térképéből is kiderül, nem szűnik az a szlovák gyakorlat, amely mostohagyermekként kezeli a déli régiót. A magyarok által legsűrűbben lakott Duna és Ipoly menti részt még a tervek szintjén sem kapcsolják be a gyorsforgalmi úthálózatba. Mivel az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kül- földi tőkeberuházások előtti helyi infrastruktúra-fejlettségi vizsgálatok alkalmával foko- zottan veszik figyelembe a nyugat-európai autópálya-rendszer minél gyorsabb elérhe- tőségét, az egyéb tényezők pedig kisebb súllyal esnek latba a telephelyválasztás szem- pontjából, ezért a déli régióban továbbra is lassabb lehet a fejlődés. A határok teljes át- járhatóságával azonban a magyarországi autópályák közelsége is vonzó lehet. Ezért például a Komáromi járás esetében, a határ mindkét felén segíthetne egy határozott magyar fejlesztési politika, mely a két oldalon elérhető erőforrásokkal számol.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

25

26

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

II. A regionális fejlesztés Dél-Szlovákiában

Mivel a jelenleg is fennálló közigazgatási rendszerben Dél-Szlovákia nem jelenik meg egységes régióként, nem rendelkezik önálló fejlesztési eszközrendszerrel, ezért csak

a

térséget érintő területi fejlesztésekről beszélhetünk. A tanulmány egyik célja, hogy

felhívja a figyelmet a régiót érintő – akár magyarországi, akár szlovákiai részről kezde- ményezett – célzott fejlesztési politika szükségességére. Szlovákiában csak 1998 után kezdődött meg a régiók fejlesztésére kialakítandó intézményrendszer felállítása. Korábban a körzeti hivatalokban létezett egy régiófejlesz- tési osztály, ami az amúgy is csekély forrásokat egyéni érdekek mentén osztotta el.

A regionális fejlesztés és regionális politika főhatósága Szlovákiában az Építés-

ügyi és Régiófejlesztési Minisztérium. Ezen kívül létrehozták a nemzeti koordináló és ellenőrző bizottságot, ilyen bizottságok regionális szinten is alakultak, és a Nemzeti Regiófejlesztési Ügynökséget. 1999-ben kezdődött meg a regionális fejlesztés nemzeti programjának kidolgozá- sa. Minden régióban kidolgozásra kerültek regionális operatív programok, és minden szlovákiai megye rendelkezik regionális fejlesztési tervvel, amely a kormány által ke- rült elfogadásra. Szlovákia az európai uniós gyakorlatnak megfelelően területi szintekre van fel- osztva: a NUTS-I nemzeti szint mellett 4 NUTS-II területi statisztikai egységből áll.

NUTS-II:

1. Pozsony megye

2. Nyugat-Szlovákia (Nagyszombat, Trencsén, Nyitra megyék)

3. Közép-Szlovákia (Zsolna és Besztercebánya megyék)

4. Kelet-Szlovákia (Eperjes és Kassa megyék) NUTS-III: 8 régió (megegyezik a 8 megyével) NUTS-IV: 79 járás NUTS-V: 2878 település

A NUTS-II-III szintű támogatások esetében felmerül a korábban már ismertetett

probléma, hogy a dél-szlovákiai régió az észak–déli irányban meghúzott megye- és

fejlesztési régióhatárok miatt, csak a tőle kulturálisan-társadalmilag idegen északi te- rületekkel együtt részesülhet támogatásban. Nyugaton (Nyitra és Nagyszombat me- gyék) további probléma lehet, hogy a mezőgazdasági jellegű, magyarlakta határ men-

ti rész gazdaságilag elmaradott, de a nyugat-szlovákiai fejlesztési régió nagyobb ré-

szét alkotó iparosodottabb terület statisztikailag „felhúzza”a régiót, így az elmaradott déli területek eleshetnek bizonyos támogatásoktól.

A közigazgatási decentralizáció folyamata későn kezdődött meg és jelenleg is tart

Szlovákiában. A „Néhány hatalmi tényező átadása az állami adminisztrációtól a helyi és regionális önkormányzatoknak” című 2001. évi 416. törvény rendelkezik a hatáskör és for- rásátadásról az egészségügy, a szociális segélyezés, oktatás, tervezés és építésügy terü- letén. Az átmenet során a korábbi, központi hatalom által irányított helyi adminisztrációt (községi és megyei hivatalok) fokozatosan leépítik, míg az önkormányzatokat megerősí- tik. Azonban az átmenet, különösen a forrásátadások területén, nem zökkenőmentes.

A dél-szlovákai régióba tehát annál nagyobb eséllyel áramlanak a források, minél

alacsonyabb szintre irányul a támogatás, illetve minél alacsonyabb szinten valósítják meg a regionális összefogást. A helyi és regionális szintű önkormányzatok megerősö-

désével valószínűleg jobban érvényesülhet majd a szubszidiaritás elve a regionális fej- lesztéseknél.

A következőkben tehát két olyan régiófejlesztési formát tekintek át, amelyek a re-

gionális önkormányzatok és az állam térségfejlesztési politikájával ellentétben, kifeje-

zetten helyi, illetve kistérségi szinten éreztetik a befolyásukat, és közvetlenül megjelen- hetnek bennük a felvidéki magyarok kezdeményezései.

A kistérségi szintű régiófejlesztés elősegítéséért jött létre a Régiófejlesztési Ügy-

nökségek Hálózata. Először erről az elsősorban kistérségi finanszírozású hálózatról beszélek, majd a határon átnyúló együttműködések szerepét vizsgálom kicsit részle- tesebben, a megvalósult projektek tükrében. 2000 októberében jött létre az úgynevezett Régiófejlesztési Ügynökségek Háló- zata. Tizennyolc ügynökség fedi le az országot, ami megyénként 2-3 ügynökséget je- lent, tehát 500-600 ezer fő lakik egy-egy kerületben, bár az ügynökségek nem a köz- igazgatási határok keretein belül működnek. Ez Dél-Szlovákia szempontjából előnyös, és az MKP vezette minisztérium a legtöbb ilyen ügynökséget az általunk vizsgált tér- ségben hozta létre.

Az ügynökségeket jogi személyek alkotják

1. az önkormányzati, illetve közszférából;

2. a vállalkozói szférából; illetve

3. a civil szférából.

Az ügynökségek feladata a régiófejlesztési projektek koordinálása, de ehhez csak igen szűkös állami keret áll rendelkezésükre. A kormányzat célja, hogy ezen ügy- nökségeket önállóvá tegye, hiszen az uniós követelmények között is szerepel, hogy a régiófejlesztés nem lehet állami kézben. Jelenleg a működési költségek egy részét még az állam fedezi, amire azonban már pályázatot kell benyújtani. Az ügynökségek támogatás szempontjából két részre oszlanak: a kiemelten, illetve a nem kiemelten támogatott régiókra. A déli régiók gaz- dasági elmaradottságukból következően egységesen a kiemelt kategóriába tartoz- nak; ez 2002-ben 1 millió 200 ezer korona (mintegy 6,8 millió forint) támogatást jelen- tett, ami a működési költségeket is alig fedezte.

A régiófejlesztési ügynökségeknek nagy szerepük van a pályázati források meg-

találásában. Ezek egyike a Phare-Cross Border Cooperation (Határon Átnyúló Együtt- működés) program, illetve az ezt felváltó Interreg-IIIa program, amely EU-forrásokat biztosít pontosan a dolgozatom tárgyát képező határ menti periferikus területek szá- mára. Ezért tartom fontosnak e program hatásainak részletesebb vizsgálatát.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

27

28

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

III. A határ menti együttműködés szerepe a dél-szlovákiai régió fejlődésében

1. A magyar–szlovák Phare-CBC program eredményei

Mivel a Szlovákiában élő magyarok túlnyomó részben a magyar határ mentén élnek, ezért e területeken kiemelkedő jelentősége van a határon átnyúló együttműködések- nek, hiszen ezek gyakran magyarlakta, korábban összetartozó régiókat kapcsolnak össze. Bár az eddigi források a Phare-CBC program keretében viszonylag szűkösek voltak, az EU-tagállammá vált Magyarország és Szlovákia az Interreg-IIIa program ke- retében az eddigieknél nagyobb forrásokhoz juthat a határ menti közös projektekre. A 2000–2003-as periódusban évente 2 millió euró állt rendelkezésre a szlovák–magyar határszakasz fejlesztésére. A projektek kiválasztása a végrehajtó ha-

tóság szerepét betöltő VÁTI beszámolója szerint a regionális és területi stratégiákra, il- letve a térségben kialakított konszenzusra épülő Közös Programozási Dokumentum alapján történt. 2000-ben Sátoraljaújhely és Tőketerebes térségének csatornázása és közös szennyvíztisztító építése nyert el 1,6 millió euró értékű támogatást, amely összeghez 4,24 millió eurós hazai társfinanszírozás járult, így a beruházás összköltségvetése csaknem elérte a 6 millió eurót. A projekt teljes egészében megvalósult és működik. Ugyanebben az évben a kisprojekt alap rendelkezésére állt 400 ezer euró Phare- támogatás, amiből 11 projekt megvalósítását hagyták jóvá. Ezek közül 10 projekt sike- resen megvalósult és lezárult.

A 2001. évi szlovák–magyar Phare-CBC keretből épült meg a balassagyarmati el-

kerülő út, amelynek teljes költségvetése 2 millió 244 ezer 737 euró volt (ebből 1 mil- lió 683 ezer 553 euró Phare-támogatás). A beruházás kivitelezői szerződésének alá- írására 2003. szeptember 30-án került sor, a projekt 2004 augusztusában fejeződött be. Mivel a nyertes kivitelező ajánlati ára alacsonyabb volt a rendelkezésre álló ösz- szegnél, lehetővé vált 116 ezer 447 euró átcsoportosítása a kisprojekt alap javára. Az

eredeti allokációval biztosított 200 ezer euróból, illetve a reallokált összegből (össze- sen 316 ezer 447 euró) 9 projekt megvalósítása vált lehetővé, melyekre november vé- gén írták alá a támogatási szerződéseket (összesen 315 ezer 106 euró értékben).

A 2003. évi allokációból egy határ menti gazdaságfejlesztési támogatási konst-

rukció, és a már megszokott és nagy népszerűségnek örvendő kisprojekt alap része- sült támogatásban. A 2,4 millió euró értékben (1,8 millió eurós Phare-támogatással), 2004 első felében kiírásra került támogatási konstrukció részben tanulmányok, üzle- ti szolgáltatások és szakképzések, részben beruházások megvalósításához nyújt se- gítséget.

Átmenet az Interreg együttműködésbe

A két ország csatlakozása után, bár a Phare-CBC projektek kifutása több évig is

eltarthat, a határon átnyúló együttműködés, kibővült forrásokkal, az Interreg közössé- gi kezdeményezésen keresztül valósulhat meg.

Az Interreg együttműködés határon átnyúló jellegének megfelelően – megállapo- dásokban rögzített szabályok szerint – az adott programra kinevezett intézmények fe- lelősek a feladatok végrehajtásáért. A programokban részt vevő államoknak kell meg- egyezniük abban, hogy milyen közös intézményi struktúrákat hoznak létre (közös irá- nyító hatóság, közös kifizető hatóság, közös titkárság).

Interreg-IIIa: határ menti együttműködés

Két vagy három ország határ menti megyéi vesznek részt benne (NUTS-III szint), célja a határon átnyúló gazdasági és szociális kapcsolatok fejlesztése. Megvalósulási formái: kis- és középvállalati együttműködés, helyi gazdaságfejlesztési kapcsolatok, város- és vidékfejlesztés, környezetvédelem, megújuló energia, közlekedési, informá- ciós és vízügyi együttműködés, jogi és közigazgatási együttműködés (beruházások, tanulmányok).

A most induló magyar–szlovák részvétel az Interreg-IIIa közösségi kezdeménye-

zésben (2004–2006) a megnövekedett források mellett Magyarország, mint irányító hatóság részvétele miatt is jelentős. 2004 és 2006 között Szlovákia, Magyarország és Ukrajna közös programban vesz részt (Ukrajna TACIS-forrásokkal), és összesen 9,5 millió eurót (+ 25% társfinanszírozás) használhat fel.

2. A Phare-CBC projektekből levonható tapasztalatok

Mivel a Phare-CBC projektek kapcsán már rendelkezünk tapasztalatokkal, fontos- nak tartom ezeket áttekinteni, hogy tanulva a sikerekből, minél több Interreg-pályázat születhessen. Az alábbiakban az ún. kisprojekt alapok 2001–2002-es magyarországi nyertes pályázatait tekintem át, amelyek megvalósítása nemrég zárult le, illetve még folyamatban van. A pályázatokkal kapcsolatos információk a lebonyolító hatóságtól (VÁTI), illetve a pályázóktól származnak.

A pályázatok áttekintése során szembeötlő volt, hogy mennyire fontos szerepet

játszott az, hogy a magyar pályázó magyarokkal került szembe a határ túloldalán is.

Szinte nincs olyan pályázat, ahol a szlovák oldalon legalább informális közvetítőként ne jelenne meg határon túli magyar szereplő. Leggyakrabban azonban azok a szlová- kiai intézmények válnak természetes partnerekké, ahol magyar a vezetés és egyértel- mű a nyitottság a magyarországi pályázók felé, ami megkönnyítette és gördülékenyeb- bé tette az együttműködést.

A pályázók és a lebonyolító hatóság egyaránt nehezményezték, hogy a CBC-

program eredeti céljaival ellentétben, ritkán sikerülnek a tükörprojektekre benyújtott pályázatok. Ez részben a kiírás általában késői megjelenésére a szlovák oldalon, részben nem ismert, nem kimondott, a háttérben meghúzódó talán politikai okokra vezethető vissza többek szerint. Az Interreg-pályázatoknál ezért különösen oda kell figyelni a párhuzamosságra, és Magyarországról is támogatni kell a határon túli ma- gyar pályázatokat.

 

A

megvalósult projektekből levonható másik nagyon fontos tanulság, hogy annak

ellenére, hogy nem túl nagy összegek álltak rendelkezésre, e projektekre hatalmas igény mutatkozott, és a határvidék szikkadt földként itta magába a határok átjárható-

 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

29

30

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

vá tételét célzó forrásokat. Ez azt jelzi számomra, hogy a magyar kormánynak is létre

kell hoznia az Interreghez hasonló intézményrendszert, amely a közös pályázatokat tá- mogatja, hiszen ez a gyakorlati segítség mellett hozzájárul a fejekben, gondolatokban meglévő korlátok, gátak lebontásához. Ha az Európai Unió pusztán gazdasági érdekből és a hátrányos helyzetű régiók megsegítésének szándékával, tudtán kívül segítette a határ mentén élő magyar kö- zösségeket, akkor a magyar kormányzatnak tudatosan kell támogatnia ezt a szá- munkra egyáltalán nem ismeretlen, nagyrészt magyarlakta régiót.

Az

alábbiakban tehát sikeres példákat láthatunk a magyar–szlovák határ mellől,

a pályázati anyagok alapján, témakörök szerint csoportosítva.

Területfejlesztés és területrendezés témaköre

1. KÖZ-TÉR-KÉP az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökségtől

Az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. KÖZ-TÉR-KÉP címmel egy közigazgatási és térségfejlesztési térkép létrehozására nyert Phare-CBC pályázatot. A határ túloldaláról a Kassai Regionális Fejlesztési Ügynökség (Agentura pre podporu regionalneho rozvoja – RRA –, Košice) vesz részt a pályázati célok meg- valósításában, amely elsősorban a workshopok, valamint a konferenciák előkészíté- sében, lebonyolításában, a tanulmány időközi és végső véleményezésében, valamint az elkészült tanulmány fordíttatásában és publikálásában kapnak feladatot.

A projekt célrégiója, a Miskolci Egyetem projektjéhez hasonlóan, Borsod-Abaúj-

Zemplén megye és Kassa megye. A pályázat kiemeli, hogy határközeli helyzeténél fogva a régiónak lehetősége van arra, hogy a határ menti együttműködés révén jelen- tősen emelje nemzetközi és hazai versenyképességét.

A pályázat indoklásaként hozzáteszik, hogy a regionális intézményrendszer

mindkét ország számára viszonylag új működési keret, megszilárdulásának folyama-

ta jelenleg is zajlik. A határok megnyílása nyomán olyan térség válik a határ menti ré-

giók fejlesztésének kulcsfontosságú területévé, amely jelentős turisztikai, gazdaság- fejlesztési, ill. kulturális együttműködési potenciált képvisel. A közös térségfejlesztési stratégiák elkészítésében, a programozási folyamatokban, ill. konkrét projektekben való részvételre már most fel kell készülni, amit azonban a partnerek eltérő közigazga- tási, ill. területfejlesztési gyakorlata, fejlettségi szintje, ill. ezek hiányos ismerete nagy- mértékben megnehezít. Ennek feltérképezésére vállalkoztak a pályázók e projekt ke- retében kidolgozott regionális fejlesztési tanulmányukban. A tanulmány a jelenlegi ál- lapot felmérése mellett – valamennyi projektpartner bevonásával – konkrét javaslato- kat fogalmaz meg a jövőbeni együttműködésre.

A térkép a következő elemekből áll:

• A magyar és szlovák területfejlesztés jelenlegi helyzetéről szóló elemzés, a NUTS-II-III, ill. NUTS-IV szintű regionális politika szemszögéből vizsgálva

• A különböző térségi szerveződések aktuális állapota

• Közigazgatási és területfejlesztési intézményi struktúrák

• Szakhatósági eljárásrendek

• Önkormányzati struktúrák

• Gyakorlati példák, projektorientált együttműködési modellek

• Konkrét határ menti intézmények, szervezetek elérhetőségeikkel együtt

Célcsoportok: közigazgatásban, ill. területfejlesztésben érintett intézmények, szakemberek az alábbiak szerint:

• regionális fejlesztési tanácsok, ügynökségek

• megyei fejlesztési tanácsok, ügynökségek

• önkormányzatok

• kistérségi társulások

Az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség a közvetlen kedvez- ményezettek számát mintegy 250-300 főre, a közvetett kedvezményezettekét 70-100 ezer főre teszi.

A célcsoportok kiválasztását szerintük az indokolja, hogy egyrészt rendelkeznek

a tanulmány elkészítéséhez szükséges ismeretekkel, másrészt ők lesznek a tanul-

mány eredményeinek aktív felhasználói és közvetítői más régiós szereplők felé.

2. Inkubátorház-terv, település- és kistérség-fejlesztési stratégia a Neogradiensis Eurorégió területén 2

A Vidékfejlesztők Nógrádi Egyesülete „Határ menti, térség- és gazdaságfejleszté-

si

együttműködési kör felépítése a Neogradiensis Eurorégión belül” címmel a felvidé-

ki

Fülek városával együttműködve nyert pályázatot.

A projekt a következő elemekből épült fel

1. Településfejlesztési stratégia és településfejlesztési akciótervek elkészítése.

A pályázati anyag szerint Nógrád megyében a Vidékfejlesztők Nógrádi Egyesüle-

tének (VINE) tagjai évek óta részt vesznek komplex kistérség- és településfejlesztési tervek, illetve településfejlesztési akciótervek kidolgozásában. E téren tapasztalatok- kal, módszertani kultúrával és kiterjedt szakmai kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. Fülek városának vezetői a határon átnyúló szakmai konzultációk során felismer-

ték, hogy megfelelően előkészített és szakmailag az EU-követelményeket is kielégítő, kidolgozott fejlesztési projektek hiányában elérhetetlenek lesznek számukra a közel- jövőben feltáruló uniós és nemzeti fejlesztési célú források. A „térségközi konzultáci- ók” során kialakult partnerségi kapcsolatokra alapozva, Fülek város és a Füleki mikrotérség vezetői szakmai együttműködést kértek a VINE-től helyi településfejlesz- tési akciótervek kidolgozásához, mivel hazai kapcsolatrendszerükben nem rendelkez- nek céljaik eléréséhez szükséges támogató szakértelemmel.

* A pályázó a „Gazdaságfejlesztés és Turizmus” témakörét és a „Területfejlesztés és területrendezés” témakörét egyaránt megjelölte

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

31

32

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

Fülek az 1990-es évek eleje óta mély gazdasági krízisben lévő település. A helyi

gazdaságot döntően befolyásoló nehézipar teljes összeomlása után tartós depresz- sziót él át. A kistérség, amelybe tagozódik (Losonci kistérség), Dél-Szlovákia leszaka- dó kistérségei közé tartozik.

2.

Egy kistérségi gazdaságfejlesztési szervezet működési koncepciójának, szer-

vezeti modelljének és üzleti tervének elkészítése.

A

VINE tagsági körébe tartozó szakemberek megfelelő tapasztalatokkal rendel-

keznek a helyi gazdaságfejlesztés terén, így a kis- és középvállalatok fejlesztésével kapcsolatos eljárások és „technikák” terén is. A tagság meghatározó többsége évek óta a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány tanácsadója, vagy munkatársa. Az Obrucna-Füleki mikrotérségben nem létezik intézményesített gazda- ság-, illetve vállalkozásfejlesztés. Ebből adódóan itt nem rendelkeznek olyan tapaszta- latokkal e téren, amelyekkel részt vehetnének a krízisben lévő térség gazdasági struk- túrájának átalakításában, újraformálásában. A VINE megfelelő szaktudású szakembe- rek bevonásával, az Obrucna-Füleki mikrotérségben kijelölt szakemberekkel együtt- működve, kidolgozza egy mikrotérség-hatáskörű vállalkozásfejlesztési szervezet létre- hozásának és működtetetésének koncepcióját, szervezeti modelljét és üzleti tervét, gyakorlati támogatást nyújt ennek megszervezéséhez, illetve elindításához.

3. Egy vállalkozói inkubátorház létrehozásának és működtetési tervének elkészítése.

Magyarországon az 1990-es évek közepén kezdődött a vállalkozói inkubátorhá- zak kiépítése.

Nógrád megye területén két vállalkozói inkubátorház működik, amelyek üzemel- tetésében gazdag tapasztalatokra tettek szert nógrádi szakemberek.

A projektben érintett dél-szlovákiai térségben jelenleg nem működik vállalkozói

inkubációs program. A vállalkozói inkubátorok a helyi vállalkozásfejlesztés alapintéz- ményei. Egyszerre jelentenek biztos elrugaszkodási pontot, megfelelő mikroklímát a kezdő vállalkozások számára, ugyanakkor gyakorlati és differenciált szolgáltatást vé- geznek a környezetükben működő kisvállalkozások részére.

A projekt keretében a füleki partner segítségével körvonalazzák, majd meghatá-

rozzák egy vállalkozói inkubátorház kialakításának elvárásrendszerét, egy megvalósít- hatósági tanulmány keretében bemutatják lehetséges funkciórendszerét, a lehetősé- gek számbavétele után megkeresik a célnak legjobban megfelelő épületet. Kidolgoz- zák a szolgáltatások rendszerét, valamint az inkubátorház működtetésének szabály- rendszerét.

A pályázó a projekt szükségességének az indoklásaként kifejti, hogy Nógrád Me-

gye Területfejlesztési Tanácsa, a Neogradiensis Eurorégió Egyesület (mind magyaror- szági, mind szlovákiai részről) a magyar és a szlovák területfejlesztésért felelős minisz- tériumok közreműködésével már korábban elkészíttetett egy határon átnyúló urba- nisztikai tanulmánytervet Kelet-Nógrád és Besztercebánya megye déli területeinek fej- lesztésére. A tanulmány magyarországi és szlovákiai urbanisztikai társaságok közre- működésével, párhuzamosan tárta fel a szomszédos térségek hosszú távú fejlesztési lehetőségeit. A vizsgált célterület centrumában helyezkedik el Fülek és közvetlen von-

záskörzete.

A pályázó ennek a tanulmánynak a következő, lényegi megállapításaira hívja fel

a figyelmet:

„A határon átnyúló gazdasági-társadalmi együttműködés fejlesztése

Salgótarján–Fülek–Losonc, valamint Balassagyarmat–Nagykürtös vonatkozásában,

a térségben ezzel kapcsolatban már különböző dokumentumokban megfogalmazott,

és az Európai Unión belül a gyakorlatban is bevált módon, a határ menti Nógrád me- gyei térség és városok fejlődésének motorja lehet. Az operatív területrendezés és területfejlesztés konkrét helyi összefüggésében ez azért különösen érdekes tényező, mert az első világháborút lezáró békekötéssel lét- rehozott magyar–szlovák határ úgy vágta ketté a történelmileg kialakult gazdasági, közlekedési, kulturális és közigazgatási egységet alkotó egykori Nógrád megyét, hogy a megye Magyarország területén maradó meghatározó városai (Balassagyarmat, Szécsény, Salgótarján) a határra kerültek. Amennyiben ez a határ nem kooperáló térségek közötti záróvonalként funkcio-

nálna, az említett városok gazdaságföldrajzi értelemben periferikus helyzetben lenné- nek kénytelenek működni, ami igen jelentős mértékben visszavetné gazdasági fejlő- désüket. Ezzel szemben, ha a határ két oldalán lévő térségekben egyaránt az Európai Uni- óba történő fokozatos integrálódás valósul meg mindazzal, amit a határok jellegének módosulása az Európai Unión belül jelent, Nógrád megye és Besztercebánya megye déli határ menti városai periferikus helyzetű településekből a határon átnyúló gazda- sági és kulturális együttműködés pólusaivá, és ezáltal a térségek fejlődésének motor- jává válhatnak.”

A közös tanulmányterv által megfogalmazott és mindkét oldali döntéshozók által

elfogadott intézményi és szervezeti intézkedések között szerepelt:

„A kistérségi központok településszerkezeti terveinek továbbfejlesztése, illetve ki- dolgozása az előzetes operatív városfejlesztési akciótervekkel összhangban. A város-

fejlesztési akcióterületekre vonatkozó szabályozási tervek, illetve tervmódosítások el- készítése az előzetes operatív városfejlesztési akciótervek alapján.” Ennek a pozitív forgatókönyvnek a valóra váltásához elengedhetetlen a szomszé- dos területek operatív együttműködése a fejlesztések terén.

A tanulmányok elfogadása és társadalmi vitája alkalmával a szlovákiai érintett tér-

ségek képviselői többször is hangsúlyozták, hogy a jövőben számítanak a magyaror- szági szakemberek tapasztalataira és gyakorlati közreműködésére. Az önkormányza-

ti vezetők világosan látják, hogy a szlovákiai települések fejlesztéseinek megalapozá- sához nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal és szakemberrel, elsősorban a fej-

lesztési akciótervek forgatókönyveinek kidolgozása, illetve a helyi gazdaság- és vállal- kozásfejlesztés terén.

A célrégióban feltáruló korlátok:

– Mindkét ország célrégiójában alacsonyabb a vállalkozási intenzitás (1000 főre

 

eső vállalkozások száma) az országos átlagnál.

A területfejlesztés intézményrendszere és az azzal szoros összefüggésben álló

forráselosztás intézményrendszere Szlovákiában még jelenleg formálódik.

A vállalkozások tágabb értelemben vett infrastruktúrája, a vállalkozásfejlesztés intézményrendszere és annak humánerőforrás-potenciálja jelentősen fejlesztendő.

Mindkét ország célrégiójában az országos átlagnál magasabb a mikrovál-

lalkozások száma és alacsonyabb az információs technológiát használó kkv-k aránya. – A két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlődésének dinamikája igen szerény.

 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

33

34

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

Gazdaságfejlesztés és turizmus témaköre

3.

Szilvásvárad és Szádalmás idegenforgalmi együttműködése

A Szilvásváradi Önkormányzat „Összefogva és együttműködve a vidék turizmusáért” mottóval „Együttműködés idegenforgalom- és turizmusfejlesztésre Szádalmás (Jablonov nad Turnou) és Szilvásvárad között” címmel nyert pályázatot. Mint a címből is

kiderül, ez esetben egy önkormányzat a felvidéki partner, Szádalmás „községi hivatala”.

 

A

projekt célja, hogy a szilvásváradi idegenforgalmi és turisztikai szolgáltatók a

helyi szilvásváradi programlehetőséget, a szlovákiai Szádalmás környékén, csillagtú-

raszerűen elérhető programokkal együtt kínálják. Ezzel javulhat a határ menti térség idegenforgalmi-turisztikai potenciálja, és az idegenforgalmi bevétel a határ mindkét ol- dalán megnövekedhet.

A célcsoportot a fizetővendéglátó, turisztikai, szálláshely-értékesítő vállalkozók,

vállalkozások jelentik, tágabb értelemben a régióba látogató turisták és a régióban lé- vő idegenforgalmi vállalkozások, elsősorban Kassa és Heves megyékben.

A pályázati forrásból a következő eredmények születnek:

Közös marketingeszközként a turisztikai vállalkozásokat, programlehetőségeket

bemutató

• nyomdai kiadvány

• CD

• weblapon történő elérés biztosítása és megjelentetése.

Fenti anyagok bemutatásra kerültek a 2004. évi „Utazás” kiállításon, saját stan- don, mint közös határ menti programkínálat.

A pályázat indoklásában a Szilvásváradi Önkormányzat kiemeli, hogy Heves me-

gyében az idegenforgalomnak, különösen a hegyvidéki településeken és így Szilvás- váradon is több évtizedes hagyománya van. A növekvő érdeklődés már eddig is indo- kolta, hogy az idegenforgalomból élő vállalkozások összefogjanak, így már 1999-ben megalakult a Szilvásváradi Idegenforgalmi Egyesület, amelynek 22 tagja van. Eseten- ként készültek bemutató kiadványok, ezek azonban csekély példányszámúak. Nagy szükség volt emellett a szlovák határ menti területek idegenforgalmi vonzerejének be- mutatására is, és összekapcsolására a magyarországi programokkal, mert a turista- ként ide látogatók, kirándulók, a vendégek igénylik a többcélú szolgáltatást. A fizikai közelség Szlovákiához csillagtúraszerű kirándulásokat tesz lehetővé szilvásváradi bá- zissal, bevonva a partnertelepülést (Szádalmást) és környezetét. Így a határ menti tér- ség szlovákiai területe bekerült az aktív turisztikai vérkeringésbe, a Szilvásváradi prog- ramkínálat bővült, ami a látogatók és a vendégéjszakák számának növekedését, az idegenforgalmi bevételek emelkedését eredményezheti.

4. Műsorcsere a Magyar Katolikus Rádió és a Radio Lumen között

Az egri Magyar Katolikus Rádió Alapítvány az Érsekújvári Regionális Művelődési Köz- ponttal együttműködve „Két nemzet, egy hit” címmel nyert pályázatot a Szlovákiában

sugárzó Rádió Lumen és az Északkelet-Magyarországon sugárzó Magyar Katolikus Rádió – Eger közötti információ- és műsorcsere kialakítására.

A Magyar Katolikus Rádió – Eger a határ menti megyékben tevékenykedik, míg

a Rádió Lumen Szlovákia egész területén sugároz.

A projekt első célkitűzése a pályázat szerint, hogy a Szlovákiában élő magyarság

közvetítésével növekedjen a két nép ismeretanyaga egymásról, rendszeresen hírt kap- janak a két országban, illetve a két egyházban történő eseményekről, illetve a legfon- tosabb gazdasági, kulturális és belpolitikai történésekről. Az Érsekújvári Regionális Művelődési Központban kialakítanak egy olyan bázist, amely képes a rádiós munkára, a fordításra, a két rádió folyamatos együttműködésé- nek elősegítésére.

A második célkitűzés szerint az ifjúsági táborok, találkozók révén a keresztény ér-

tékrendre épülő életszemlélet és kultúra terjesztésére is sor kerülhet. Az interperszo- nális kapcsolatok kialakításával megismerhetik egymást a határ két oldalán élő em- berek. Ez a pályázatírók szándéka szerint a magyar–szlovák, a magyarországi szlovák–magyar illetve a szlovákiai magyar–szlovák viszony javulásához, az együttmű- ködés erősítéséhez vezethet.

A harmadik célkitűzés a határon átívelő gazdasági kapcsolatok kialakítása. A

Kolping Családok egyházias formában fogják össze a hívő vállalkozókat. Érsekújvá- ron és Sátoraljaújhelyen számítógépes adatbázist és fórumot terveznek számukra.

A negyedik célkitűzés olyan értékmegőrző és értékteremtő CD és kazetta kiadá-

sa, amely megzenésített verseket és folklórfeldolgozásokat tartalmaz. A tervezett dup- la album egyik lemezét Magyarországon, a másikat Szlovákiában készítik el. A hatá- ron innen és túl nyilvánosságra hozott multimédiás dupla album a felvidéki magyar- ság és az anyaország kapcsolatát erősítheti. Mint a pályázatíró is belátta, az utóbbi években nemcsak a két nép, de még a két nemzeti egyház között is tapasztalhatóak bizonyos ellentétek. Ez mind a nyelvhaszná- latban, mind az intézmények kialakításában, egymás kultúrájának lebecsülésében érezhető. Ezért hangsúlyozzák, hogy a projekt alkalmas arra, hogy megerősítse a bi- zalmi viszonyt, mivel a két rádió népszerű és hiteles a hallgatók számára, s a keresz- tény értékekkel együtt a sajátos nemzeti kultúrát, szokásokat, hagyományokat is ké- pes közvetíteni. Ez tehát nem egyszerű műsorcsere, hanem olyan együttműködés, amely során a két nép egymás gondolataival, érzéseivel is találkozik, illetve a Szlová- kiában élő magyarság helyzetével is megismerkedhet.

5. Turisztikai együttműködés a Neogradiensis Eurorégióban

A

Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a Szlovák Keresekedelmi és Iparkama-

 

ra Losonci Regionális kamarájával (Slovenská obchodná a priemyselná komora Regionálna komora Lucenec) közös projektjében „Turisztikai Networking a

Neogradiensis Eurorégióban” címmel a falusi turizmus fejlesztését tűzte ki célul a tör- ténelmi Nógrád vármegye területén.

 

A

kamara a projekt szükségszerűségének indoklásában leírta, hogy a projekt ki-

dolgozását megelőzően – egy eurorégiós konferencián megerősített együttműködési igény kapcsán – a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Magyar–Szlovák Gazdasági Kamara felmérést végzett a falusi vendéglátás helyzeté-

 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

35

36

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

ről és kilátásairól. Mivel a térség aprófalvas jellege mindkét oldalon meghatározó, a felmérés szinte ugyanazt az eredményt hozta: a turisztikai infrastruktúra fejlesztésé- ben meghatározó szerep jut a falusi vendéglátóknak. További figyelemre méltó szempont, hogy a falusi lakosság számára kevés mun- kalehetőség kínálkozik, bőséges a falusi turizmus céljaira átalakítható ingatlanok kí-

nálata, és egyre többen látják azok sikereit, akik már több éve foglalkoznak ilyen típu- sú vendéglátással. Fontos tény az is, hogy ez a tevékenység végezhető idényszerűen, rendszeres munka mellett is a család tagjainak bevonásával. Mindehhez hozzátették, hogy a határ menti térségben a falusi turizmus lehetősé- gei biztatóak, a palócok híresek vendégszeretetükről és gazdag népi hagyományaik- ról. Mindebben leginkább akkor lehet részük a vendégeknek, ha nem a nagyvárosok szállodáiban, hanem az apró falvak családias vendégházaiban töltik pihenésre szánt idejüket.

A falusi vendéglátás jelenlegi helyzetét tekintve a fejlődés és jobb kihasználás el-

sődleges korlátja az, hogy a vendégeknek nyújtott programkínálat szegényes. A ka- mara véleménye szerint azonban a magyar és szlovák határ menti turisztikai értékek

feltárásával és azokon alapuló közös program szervezésével növekedhet a térségben a falusi vendéglátóknál töltött vendégéjszakák száma.

A közelmúltban lezárult projekt a következő elemekből épült fel:

Kiadvány készítése a határ menti térség közös turisztikai értékeiről

A projekt keretében megjelent, összesen 2 x 150 oldalas, magyar és szlovák nyel-

vű kiadvány – címe „Nógrád határok nélkül: Turisztikai információk, látnivalók, érde- kességek a határok nélküli Nógrádban” – kiegészült a Neogradiensis Eurorégió szlo- vákiai térségére vonatkozó hasonló információkkal, egységes szerkezetben.

A kiadvány 1000 példányban jelent meg, és a kialakult hálózaton keresztül elju-

tott mindazon turisztikai szolgáltatókhoz és kapcsolódó szervezetekhez, melyek turis-

tákkal kapcsolatba kerülnek, és informátorként részt vehetnek a határ menti térség idegenforgalmi értékeinek népszerűsítésében.

Hálózat létrehozása az érintett térség falusi vendéglátói között Konferencia keretében került sor egy magyar–szlovák turisztikai hálózat létreho- zására azon résztvevők által, akik érdeklődésüket fejezték ki a két oldal (Magyaror- szág és Szlovákia) programajánlatának összekapcsolása és az együttműködés iránt. Szekciók keretében konkrét turisztikai programokat dolgoztak ki mind a szállásadó fa- lusi vendéglátók, mind a programelemeket kínáló szolgáltatók bevonásával. Megvá- lasztották azokat a személyeket és szervezeteket, amelyek a hálózat működtetésében és fenntartásában szerepet vállalnak, a későbbiekben koordinációs és információs te- vékenységet végeznek.

Emberierőforrás-fejlesztés témaköre

– Képzés altémakör

6. E-learning képzési program a miskoci és kassai egyetemeken

Az önkormányzati köztisztviselők felkészítése az európai uniós csatlakozásra E-learning képzési program címmel a Miskolci Egyetem pályázott mintegy 55 ezer eurós összegre, amelynek 90%-a Phare-támogatás.

A projekt szlovákiai partnere a kassai Vysoka Skola Technicka (Műszaki Főisko-

la). Az együttműködés alapját a Miskolci Egyetemmel meglévő szoros kapcsolat ké- pezi. A két intézmény már korábban is több sikeres pályázati együttműködést alakított ki, pl. PHARE Multy-Country, Socrates Minerva, továbbá mindkettő egyaránt részt vesz a Kárpát-medencei Egyetemek Egyesülete (ACRU) munkájában.

A projekt célja szlovák és magyar önkormányzati szakemberek felkészítése az

EU-csatlakozással összefüggő feladatok megoldására, ennek érdekében egy modu- láris felépítésű e-learning képzési program keretrendszerének kidolgozása, valamint alkalmazhatóságának vizsgálata, eltérő közigazgatási és nyelvi környezetben.

A projekt céljait az egyetem a következő lépéseken keresztül tervezi megvalósíta-

ni (VÁTI):

– Képzési kereslet és kínálati kapacitás összehasonlító vizsgálata és elemzése.

– Képzési modulok struktúrájának összeállítása, tartalmi, formai stb. elemek meghatározása, workshop keretében összehasonlító tanulmány készítése és megvitatása a képzési kínálat és kereslet vonatkozásában.

– Kísérleti modulok kifejlesztése és kísérleti kurzusok szervezése mindkét or- szágban magyar, szlovák és egy modul esetében angol nyelven is.

– Tartalomfejlesztés: három modul tananyagfejlesztése.

– E-learning adaptáció.

– Kísérleti kurzusok Miskolcon és Kassán.

– Tapasztalatcsere, mobilitási programok, műhelyviták az együttműködés fokozá- sára.

– Megvalósítási tervtanulmány készítése az együttműködési lehetőségek feltér- képezésére a két intézmény és a közigazgatási szféra szereplői körében, a ré- giók gazdasági versenyképességének fokozása érdekében.

A pályázati anyag indoklásában az egyetem a Magyar Köztársaság és a Szlovák

Köztársaság kormányzatának törekvéseire hivatkozik, miszerint az uniós elvárásokkal összhangban, igyekeznek elősegíteni, hogy a közszféra képviselői eleget tudjanak tenni megnövekedett feladataiknak úgy szakmailag, mint nyelvi felkészültség tekinte- tében. „Az előcsatlakozási folyamatban kiemelt jelentőségűvé vált a pályázati lehető- ségek igénybevétele; nyilvánvalóan a csatlakozást követően ennek jelentősége to- vább nő. Nem mindegy tehát, hogy a köztisztviselői kar mennyire tud élni ezekkel a le- hetőségekkel, illetve milyen hatékonysággal tudja felhasználni azokat. Ezek az elvárá- sok egyben azt is jelentik, hogy az EU működési és döntési mechanizmusának isme- retén túlmenően magas szintű tájékozottságra van szükség a strukturális és szociális

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

37

38

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

alapok ismeretén túl a határon átnyúló együttműködésig (például közös infrastruktú- ra-, vállalkozásfejlesztési, humánerőforrás-fejlesztési stb. projektek).

A

pályázat egyik célja egy megvalósíthatósági tervtanulmány összeállítása a Mis-

kolci Egyetem Európa Gazdagságtana Intézet és Regionális Távoktatási Központja, valamint a Kassai Egyetem, továbbá a Kassai Távoktatási Központ szakembereinek bevonásával.

A

képzési program összeállítása során különös figyelmet kívánnak szentelni a

Bolognai Egyezményben megfogalmazott kredit rendszer, illetve akkreditáltathatóság

kérdésének, módszertanát illetően pedig a legkorszerűbb, komplex elektronikus tanu- lási keretrendszerek és az e-módszertan alkalmazására törekszenek.” A pályázat kiemeli, hogy az elmúlt évtizedek relatív elzártságát követően az Észak-magyarországi régió, ezen belül Borsod-Abaúj-Zemplén megye, valamint Kas- sa megye társadalmi és gazdasági képviselői között (például a Miskolci Egyetem és

a Kassai Egyetem, kamarák, az Észak-magyarországi régió távoktatási központja, a

Kassai Műszaki Egyetem Lifelong Learning Intézetének távoktatási központja között) egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. Az együttműködés megalapozottságát aláhúz- za, hogy a két régió adottságai sok hasonlóságot mutatnak (a fővárostól való távol-

ság, társadalmi-gazdasági háttér, infrastrukturális felszereltség stb.). A két régió felső- oktatási intézményei között kialakult hagyományosan jó kapcsolat eredményeképpen hallgatói, oktatói cserékre, közös kurzusok meghirdetésére került sor. Ezt a folyamatot kívánja erősíteni a projekt, különös tekintettel az önkormányzat- ok vonatkozásában felmerülő képzési igényekre, a program a két régióban mintegy 5000 köztisztviselőt kíván megszólítani. További célcsoportnak tekinthető a régió felsőoktatási intézményeiben tanuló fő- iskolai és egyetemi hallgatóság, amely helyi identitása alapján is a területi önkormány- zati szakembergárda potenciális utánpótlásául szolgál.

A programban megjelenő háromnyelvűség (magyar, szlovák, angol) figyelembe

veszi a helyi adottságokat, illetve a nyelvi felkészültségben mutatkozó hiányosságo- kat, másrészt tudatosan ösztönözni kívánja az EU egyik legfontosabb kommunikációs

nyelvének (angol) elsajátítását, és a határon átnyúló kapcsolatok erősítését, a nyelvi és esetleges mentalitásbeli akadályok leküzdését.

A projekt keretében megrendezésre kerülő workshopok többlethozadéka, hogy

a két országban dolgozó közigazgatási szakemberek már e munka során kapcsolat-

ba kerülnek, megismerhetik egymás szakterületét, lehetőség van az azonosságok és különbségek elemzésére, illetve a helyi tapasztalatok kicserélésére. Projektünk poten- ciálisan magában hordozza annak a lehetőségét, hogy ezek a személyes kapcsolatok hozzájáruljanak közös pályázatok (pl. határon átnyúló infrastruktúrafejlesztési, turiz-

musfejlesztési pályázatok) kidolgozására, illetve elősegítik a helyi terület- és település- fejlesztési programok összehangolását.

A projekt megvalósításának módszerei: szekunder és primer kutatási módszerek

alkalmazása, munkamegbeszélések, tanácskozások és konferenciák szervezése.

A javasolt módszertan indoklása: a szlovák és magyar kapcsolatok erősítése az

egyetem és a közigazgatás szintjén feltételezi nemcsak a már meglévő információk átadását, rendszerezését és értékelését, hanem az új lehetőségek kiaknázása, a há- lózatépítés elengedhetetlenné teszik a közvetlen szereplőktől és érintettektől szárma- zó információk begyűjtését is.

7. EU-instruktorképző tréningprogram (Miskolc–Kassa)

A miskolci székhelyű Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztési és Átkép-

ző Központ az Akadémia Vzdelávania (Oktatási Akadémia) kassai irodájával együtt- működésben „MisKa” Miskolc-Kassa Interregionális Eu-instruktorképző tréning- program címmel nyert pályázatot. Mint az ÉMÁK pályázata a projekt EU-politikához illeszkedésével kapcsolatosan kifejti, a határ menti együttműködés egyik legfontosabb területe a humán szféra, amely megteremtheti a további együttműködések személyi feltételeit. A közös progra- mozási dokumentum 2. sz. prioritásához illeszkedő projekt célja a képzés, oktatás te- rén a fenntartható együttműködés megteremtése. Hosszú távon a projekt célja az egyenlőtlen fejlettségből származó hatások, a munka nélküli felnőttek oktatási sajá- tosságainak megismertetése, hozzájárulva ahhoz, hogy a közvetett célcsoporttal fog- lalkozó szakemberek hatékonyan tudják kezelni a felmerülő problémákat. A projekt to-

vábbi céljai között szerepel a helyi szereplők munkaerő-piaci pozíciójának erősítése, ami szorosan illeszkedik a programozási dokumentum deklarált elveihez.

A projekt a lehetséges akcióterületek közül több ponthoz is kapcsolható: így az

oktatási és képzési intézmények együttműködésének támogatása, az oktatási, képzé-

si infrastruktúra fejlesztése, a meglévő képzési és intézményi formák javítása, valamint

a közös oktatási és képzési programok kialakítása. A projekt közvetetten illeszkedik a

gazdaságfejlesztést érintő prioritáshoz is, hiszen a megfelelő gazdasági haladás, fej- lődés alappillére a kimagaslóan képzett humánerőforrás. A projekt hosszú távú célki- tűzése többek között a vállalkozási intenzitás növelése – tanácsadás révén –az adott régióban, ezáltal az életminőség javítása a térségben, és a munkanélküliség csökken- tése.

Mint a projektben részt vevők kiemelik, a magyarországi és szlovákiai régiók fej-

lesztési terveiben kiemelt szerepet kap az európai integráció és a felkészülés az uni- ós csatlakozásra. Minden régió igyekszik megtalálni saját helyét a változó európai gazdasági és társadalmi térben, ami minden esetben az államhatárokon átnyúló kap- csolatok fejlődéséhez vezet.

A projekt célja, hogy benne részt vevők megismerjék a munka nélküli felnőttek

oktatásának sajátosságait, eddigi eredményeit, tendenciáit, várható fejlődési útjait, fi- gyelembe véve elsősorban a magyarországi, illetve a szlovákiai, továbbá az európai uniós gyakorlatot is.

A projekt közvetlen célcsoportja felnőttképzéssel foglalkozó instruktorokból áll –

mind a magyar, mind a szlovák oldalon –, akik munkájuk során munkanélküliek átkép- zésével is foglalkoznak.

A

projekt a célját egy 5 modulból álló instruktorképző tréningen keresztül éri el.

 

A modulok 2 naposak, és azonos időpontban, párhuzamosan vannak megtartva mind a magyar, mind a szlovák résztvevők részére. A projekt során összesen 3 közös

workshopra kerül sor, ahol az összes résztvevő tapasztalatot, ismeretet cserélhet az adott témában.

A

projekt végén a képzés sajátosságairól összefoglaló kiadvány, tanulmány ke-

rült kiadásra.

 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

39

40

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

8. A gyakorlóirodai módszer meghonosítása egy kassai magyar szakiskolában

„A gyakorlóirodai módszer elterjesztése a szakképzésben” címmel a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola együttműködve a kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémiával valósított meg közös projektet.

A projekt a következő célkitűzések mentén valósult meg:

– Egy Magyarországon már hosszú évek óta jól bevált oktatási módszernek, a

gyakorlóirodák működtetésének megismertetése a szlovákiai oktatókkal, és rajtuk ke- resztül elterjesztése a szlovák szakképzésben.

– A módszer egyik alapeleme, hogy a gyakorlóirodák diákvállalkozásai fiktív ke-

reskedelmi tevékenységet folytatnak egymással. Ez a módszer Európa számos orszá- gában működik. Így a szlovák szakképzésben részt vevők számára is lehetőség nyílik

betekinteni más európai országok vállalkozásainak működésébe. Ezáltal tapasztalatot szereznek – még ha fiktív cégekkel is – az Európai Unióban való kereskedelem terén.

– A szakképzésből kikerülő tanulók Észak-Magyarországon és Szlovákia keleti

részén, megfelelő szakmai ismeretekkel és felkészültséggel is, rosszabb eséllyel in- dulnak el a munkaerőpiac felé, mint a fejlettebb régiókban. A fejlett európai országok

példái is azt mutatják, hogy a kedvező munkavállalási feltételek megkövetelik az elmé- leti ismeretek mellett az alapos szakmai ismereteket is. A munkaerőpiacon megjele- nőkkel szemben szinte már alapkövetelmény bizonyos vállalkozási készségek és ala- pos gyakorlati ismeretek megléte, hogy a munkavállaló ne csak egy bizonyos munka- hely egy bizonyos munkahelyén legyen alkalmas munkát vállalni, de alkalmassá vál- jon egy saját vállalkozás megtervezésére, beindítására és működtetésére is. Így a pro- jekt hosszú távú célul tűzte ki, hogy a leendő munkavállalók munkaerő-piaci esélyeit javítsa.

– A program átfogó célja az volt, hogy a projektet megvalósító iskolák példát mu-

tassanak a régió iskoláinak abban, hogy fel kell készülni a Phare- és egyéb támoga-

tásokkal megvalósuló európai strukturális politikában való részvételre.

A program keretében a szlovákiai oktatókat Magyarországon ismertették meg a

gyakorlóirodai módszerrel. A két országban elsajátítandó tananyag egymásnak való megfeleltetése, a szükséges oktatási segédletek elkészítése után elkészült egy kép-

zési program az órakeretek kidolgozásával, illeszkedve a szlovákiai oktatási rendszer- hez. Emellett egy új tanári módszertani kézikönyv segíti az oktatómunkát.

A pályázati forrás emellett még a program megvalósításához szükséges korsze-

rű technikai eszközök beszerzését is lehetővé tette, és kísérleti jelleggel el is indították a programot a partneriskolában. Ezen kívül a miskolci szakközépiskola a gyakorlócé- gekkel való kapcsolatfelvételt is megszervezte.

– Kulturális csereprogramok altémaköre

9. Kissikátor és Détér településközi együttműködése

Kissikátor a teljesen magyar lakosságú, ám a határ másik oldalán fekvő Détér (Gemerské Dechtáre) községgel való együttműködés megerősítésére nyert el támo- gatást „Közelítsünk egymáshoz” pályázatcímmel. Az egyszerű szavakkal megfogalmazott pályázati anyag arra is bizonyíték, hogy nem mindig szükséges egy drága pályázatíró cégre bízni egy-egy projekt szükséges- ségének a bizonyítását, mert néha a pályázat indokoltságához kétség sem fér. Azt gondolom, hogy ez az egyszerűségével is példaértékű pályázat olyan együttműkö- dést finanszíroz, ami tulajdonképpen teljes mértékben illeszkedik a Phare-CBC prog- ram szellemiségéhez. Ha a magyar kormányzat is felismerné az ilyen jellegű kapcso- latok fontosságát két magyar település között, akkor akár a Phare-CBC-hez, illetve az Interreghez hasonló programokkal segíthetné a Kissikátorhoz hasonló településeket. Az amúgy kisösszegű pályázati forrásból a következő programok finanszírozására ke- rül sor a projekt keretében:

• Az önkormányzati kapcsolatok felvétele és kereteinek kialakítása, a képviselő- testületek találkozása egymás településein, egymás adottságaink megismeré- se. A személyes kapcsolatok kialakítása és annak rendszeressé tétele.

• Gyermek- és ifjúsági közös táboroztatás. A településeken élő gyermekek sze- mélyes kapcsolatainak kialakítása. A közös nyelv és kultúra megismerése. Kö- zös sport és túrázás.

• Hagyományápoló gyermekelőadások szervezése. Egymás népi hagyományai- nak, kultúrájának megismertetése iskolai előadások keretében.

• Kulturális és sportkapcsolatok kialakítása a lakosság között. Közös ünnepi ren- dezvények egymás településén. Sportversenyek a két település lakói között.

Természet és környezet témaköre

10. Nagy-Milic Natúrpark

„Nagy-Milic Natúrpark Kialakítási Terve” címmel Hollóháza Önkormányzata és a köz- vetlenül a határ túloldalán fekvő Eszkárosban székelő Združenie obcí Milič (Szövetség

Milicért) közösen nyert el támogatást. Mint a pályázók is megfogalmazták, az első világháború óta a Szalánci-hegység közbülső tagja, a Nagy-Milic-hegycsoport magyar és szlovák oldala egyaránt a per- iferiális régiók közé tartozik. A korábbi, történelmi időkbeli intenzív észak–déli keres- kedelmi-kulturális áramlás veszített jelentőségéből, a határ, illetve annak körülményes átjárhatósága miatt. Az ún. „zsákutca-falvak” nehézkesen újjáalakult kapcsolatrend- szerét a múlt század húszas éveitől kényszermegoldások jellemezték, amelyek a ma- gyar oldalon a 70-es, 80-as évek sok esetben átgondolatlan településfejlesztési mo- delljei következtében (körzetesítés, regionális koncentráció, az ágazati jelleg túlsúlya

a

a

területiséggel szemben) nehezen orvosolható elváltozásokat okoztak a vidék társa-

 
 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

41

42

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

dalmában, településeiben, területhasználatában és infrastruktúrájában egyaránt.

Az

unikálisnak mondható rurális jellegből következő adottságok miatt a kistérség

terület- és vidékfejlesztési koncepciója a táji, természeti és kulturális értékek fokozott

megőrzésének prioritásával fogalmazhatóak meg, melyben a vidéki modernizáció és a fenntarthatóság gondolatát magában hordozó elképzelések egyaránt szerepet kapnak.

A projekt a következő tartalmi elemekkel valósult meg:

• Terepi adatok digitális adatbázisának létrehozása (GIS)

Digitalizált nagy méretarányú térképlapok készítése, amelyek magyar oldalon Hollóháza, Füzér és Pusztafalu községhatárokat foglalják magukban.

A terepen meghatározott (GPS-berendezéssel; Y, X koordináták megadásával),

majd térképen ábrázolt pontok jelölhetnek egyedi objektumokat (épületek, források, idős fák, magaslesek), emellett lehetnek vonalas jelölések (tervezett tanösvény, meg- lévő turistaút, felújítandó erdei szekérút), valamint területi lehatárolásra is alkalmas jel- zések (védett területek, különböző élőhelytípusok).

• Értékleltár elkészítése a kapcsolódó megőrzési, használati kon- cepció kidolgozásával

A történeti előzmények, illetve a viszonylagos elzártság folyományaként a terület

természeti értékekben kiemelkedően gazdag.

Az „értékleltár” felméri a természeti, épített környezeti és gazdálkodási értékek je-

lenlegi állapotát. A begyűjtött adatokat összefoglalja, rendszerezi, és az ebből követ- kező megőrzési, fejlesztési lehetőségekkel kapcsolatban koncepciót, javaslatokat fo- galmaz meg. A munka megjelenítését, áttekinthetőségét, továbbfejleszthetőségét és későbbi használati értékét a párhuzamosan felépített digitalizált adatbázis segíti.

•Határátlépő pontok elhelyezésének, kialakításának tervezése

A CBC-hatás kibontakozásának elengedhetetlen előfeltétele a Nagy-Milic

(szlovák–magyar) Natúrpark szabad átjárhatóságának biztosítása. A natúrparkon be- lüli szabad mozgás fontos vonzerő, vendégmarasztaló tényező. A magyar látogatók többsége napjainkban is szívesen túrázna Szalánc várához, vagy akár az Izra-tenger- szemhez. Az elhelyezésnél figyelembe veendőek azok a hajdani hegycsoporton belü- li közlekedési útvonalak, amelyek az itt élők mozgása révén alakultak ki, s lehetővé te-

szik a már mindkét oldalon meglevő turistautak összekapcsolását.

• Kilátó-, valamint tanösvény-tervezési munkák

• Környezeti hatásvizsgálatok elkészítése

• Arculat- és marketingterv elkészítése

11. Vegetációtérkép a Salgótarján és Fülek környéki hegyekben

A „Karancs, a Medves-vidék és a Cseres-hegység flóra- és vegetációtérképezésére”

nyert pályázatot az Oppidum Fileck polgári társulás és a Karancs-Medves Természet- védelmi Alapítvány.

A projekt célja, hogy egységes szakmai szempontok szerint elkészüljön az or-

szághatár által kettévágott Karancs, Medves és a Cseres-hegység frekventált 40 km 2 - es területének összefüggő vegetációtérképe. A térkép elkészültével kidolgozták azo- kat a botanikai, florisztikai, cönológiai adatokat – különös tekintettel a két ország és az Európai Unió védettfaj- és társuláslistáira – amelyek befolyásolják a területek továb- bi hasznosítását. Az elkészült vegetációtérkép a határ két oldalán folytatott térségfej- lesztési, településrendezési tervek számára jelent iránymutatást a természeti értékek megőrzésére vonatkozóan. Az érintett terület a természeti értékei miatt még jelentős fejlesztési lehetőségeket biztosít az ökoturizmus számára. Eme adottság megőrzése, az itt élők egészséges környezethez való jogának megvédése csak megalapozott tu- dományos igényű kutatás elvégzése, és annak dokumentálása útján lehetséges a pá- lyázók szerint. Mint a pályázat kifejti, a projekt közvetlenül érinti Béna, Csákányháza, Csoma, Fü- lek, Mucsény, Pilis, Ragyolc, Sőreg, Sátoros, Ajnácskő, Almágy, Újbást, Hidegkút, Óbást, Vecseklő, Tajti, valamint Salgótarján, Karancsberény, Bárna közigazgatási terü- letét, magában foglalja a határátkelőhelyen csatlakozó főútvonalak, valamint Salgótarján–Fülek közötti vasútvonal nyomvonalát, mint fontos közlekedési folyosót. A Losonc, Fülek, valamint a salgótarjáni kistérségek fejlesztési programjában egyfor- mán a határon átnyúló turisztikai fejlesztések prioritását fogalmazták meg. Ez a turiz- musfejlesztés egyértelműen infrastruktúrafejlesztéseket igényel. Salgótarjánban a vá- ros rendezési tervéből, a Szlovák Köztársaság területén a Medvesalja (határon átnyú- ló kistérségi együttműködés) polgármesterei által készített fejlesztési programokból vezethető le a természeti környezet várható terhelésének növekedése. Mindkét olda- lon deklarálják ugyanakkor, hogy a tervezett fejlesztések nem mehetnek a természeti értékek és az itt élők egészséges környezethez való jogának rovására, ebből követke- zően egyértelmű, hogy az értékek számbavétele és dokumentálása közös igény. Kor- látot jelent ugyanakkor, hogy a területfejlesztési tervezési hierarchiába még mindig nem sikerült beilleszteni a határon átnyúló régiók tervezési metodikáját, ezért többszö- ri próbálkozás ellenére, ilyen tervdokumentáció nem áll rendelkezésre. A projekt meg- valósulása azonban a határ mindkét oldalán nagyban segítheti a természeti értékek figyelembevételét a tervezés során.

12.

EU-konform környezetgazdálkodás Abaújban

 

„Az európai uniós követelményeknek megfelelő környezetgazdálkodás elősegítése az

abaúji határmenti régióban” címmel nyert el támogatást Encs Város Önkormányzatának és a szepsi RRA (Regionális Fejlesztési Ügynökség) irodának a közös pályázata.

 

A

projekt célja az abaúji régió (azaz az egykori Abaúj vármegye) magyarországi

és szlovákiai területén az összehangolt környezetgazdálkodási tevékenység elősegí- tése, az életminőség és a határ menti együttműködés javítása érdekében. A projekt

 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

43

44

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

célcsoportja a Miskolc–Kassa eurorégióhoz tartozó, az Encs–Szepsi testvérvárosi vi- szony által is összekapcsolódó abaúji térség lakossága (kb. 55 ezer fő). Mint a nyertesek a pályázati anyagukban idézik, az Észak-magyarországi régió stratégiai céljai közé tartozik a régió értékeinek fenntartható kiaknázása és a régió

előkészítése az EU-tagság valamennyi érintett területére. A projekt a fenntartható kör- nyezeti tervezés elősegítése és a lakosság tájékoztatása révén válaszol ezekre az igé- nyekre. Az abaúji térség települései – mind a két országban – a gazdaságilag elmaradott területek közé tartoznak, magas munkanélküliséggel, szociális és etnikai problémák- kal terhelten. Ugyanakkor jelentős természeti értékekkel rendelkeznek. A települések környezetgazdálkodása azonban nem egy fenntartható, összehangolt tervezés, ha- nem ad hoc kezdeményezések eredménye. Emellett hozzáteszik, hogy sem az önkormányzatok, sem a lakosság nincse- nek felkészülve az EU-csatlakozás kapcsán őket is érintő környezet- és természetvé- delmi folyamatok hatásaira. Ennek egyrészt az információhiány, másrészt a környeze-

ti szempontú tervezés elégtelensége az oka. A két országban különböző szinteken áll

az egyes környezetvédelmi területek szabályozása és a célok megvalósítása, így ezek összehangolása is fontos szempont a határ menti területeken.

A fenntartható környezeti tervezés és az azt követő megvalósítási fázis révén javul a térség lakóinak életminősége és a határ menti együttműködés. Ugyanakkor megfelelő előkészítés mellett, a természeti környezet fenntartható használata bevételi forrásokhoz juttatja a helyi embereket (pl. agrár-környezetvédelmi kifizetések, termé- szetvédelmi kompenzációs kifizetések).

A projekt végterméke három, a szakhatóságokkal együttműködve készített, külső

szakértő által minősített ajánlás a térség önkormányzatai számára. Az ajánlásokat a

megfelelő indikátorok figyelembevételével készült helyzetelemzés (SWOT-analízis), és

a jövőkép kialakítása után dolgozták ki a következő témakörökben:

– Természetvédelmi ajánlások

– Agrár-környezetvédelmi ajánlások

– Területi hulladékgazdálkodási terv

Emellett a lakosság megfelelő informálására egy tájékoztató nyomtatvány jelent meg, 10 ezer példányban, kiegészülve egy encsi lakossági fórummal. Sok esetben, amikor a határon átnyúló együttműködések fontosságáról beszé- lünk, megfeledkezünk arról, hogy a határ menti régiók együtt lélegzésének alapvető fizikai feltételei sem biztosítottak.

Lehetséges új közúti határátkelőhelyek bemutatása a magyar–szlovák határ mentén (Rajkától Záhonyig)

Mint láthattuk és a fenti projektleírásokból is kiderült, a kapcsolatok megújításában rendkívül fontos szerepe van a határok átjárhatóságának. Elsődleges feladat tehát, hogy minden lehetséges módon támogassuk a határ „légiesedését” vagy eltűnését, szellemi értelemben éppúgy, mint fizikai valójában. 2004. május első napjára virradó

éjszaka, a határok eltűnésének ünnepén sokan már pezsgőt bontottak erre. Azonban

ha megnézzük az alábbi listát, elgondolkozhatunk: vajon nem voltunk túl optimisták? Hiszen a magyar–szlovák határon még minden csendes. Lassan indulnak meg a munkagépek az új átkelőpontok létrehozására.

A csatlakozás után az EU nem támogatja határátkelők építését, mondván, hogy

a belső határokon előbb-utóbb eltűnik majd minden ellenőrzés. Csakhogy Brüsszel-

ből nem látszik az, ami helyből nézve tarthatatlan: milyen egy amúgy is elmaradott ré- gióban határ menti periférián kisebbségiként az anyaországtól elzárva élni, hiszen a nehéz anyagi körülmények között élők számára sokszor elérhetetlen a 20-30-40 km- re lévő határátkelőhely. Pedig sok esetben a falu végén is megy át út a határon, csak- hogy jelenleg legális módon nem lehet használni, nem lehet újjáéleszteni az évszá- zadokon át zavartalanul használt útvonalakat. Ez pedig mind az Európai Uniót létreho- zó ideológiának, mind pedig az elemi emberi szabadságvágynak ellentmond. Az alább felsorolt lehetséges határátkelési pontok megnyitása a felvidéki magyarok szempontjából már tegnap későn lett volna. Már évekkel ezelőtt meg kellett volna kez- deni ezeknek a projekteknek az előkészítését, és legkésőbb a csatlakozás napjára egytől egyig meg kellett volna valósítani. Ez sok esetben minimális befektetést igé- nyelt volna az állam részéről. 2004 nyarára a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közúti Közlekedési Fő- osztály megrendelésére, az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (UKIG) megbízásából a TETTHELY Mérnöki és Szolgáltató Kft. elkészítette „Az Európai Unió- hoz történő csatlakozás utáni belső határvonalakon a közúti átkelési lehetőségek sű-

rítésének vizsgálata” című anyagot, amelyben felmérik, illetve rangsorolják a lehetsé- ges magyar–szlovák határátkelő-projekteket. Az anyaggal az a probléma, hogy nem veszi kellőképpen figyelembe a határon túli magyarok elhelyezkedését a határ men- tén, ezért olyan projekteket sorol előbbre, ahol a másik oldalon kevés magyar él, míg például másodlagosként kezeli a Szigetköz és a Csallóköz közvetlen összeköttetésé- nek megteremtését, amelynek kiemelkedő fontosságát a térség ismerői azonnal be- látják. Ebből kifolyólag a tanulmányom záró részében, az UKIG anyagát néhány lehet- séges átkelési ponttal kiegészítve, megpróbálom kicsit újrarangsorolni a projekteket és kiemelni azokat, amelyek az egyes felvidéki magyar közösségek számára rendkí- vüli jelentőségűek. Míg a magyar oldalon a megyék szerint csoportosítom az átkelőhelyeket, addig

a szlovák oldalon, az első fejezetben is említett okok miatt, jónak láttam a járásonkén-

bontást, a határ menti etnikai arány könnyebb megfigyelhetősége érdekében. Mint korábban leírtam a déli nagyméretű járások még így is csalóka képet adnak, hiszen sok esetben szlovák többségű járásokban is találhatunk intakt összefüggő területen élő magyar közösségeket.

ti

 

A

következőkben tehát sorra veszem a meglévő és kisebb-nagyobb befektetés-

 

sel megvalósítható közúti határátkelőket. A vízi, illetve vasúti átkelések fejlesztéséről ebben a tanulmányban nem szólok, ez külön vizsgálatot igényel. Az alábbi lista az UKIG projektjavaslatai, illetve saját helyszíni kutatásaim alapján készült. A nemzetisé-

gi

adatokat a 2001-es szlovák népszámlálás adatai alapján adom meg, ezek megbíz-

hatóságát külön nem volt módomban vizsgálni.

 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

45

46

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

I. A Duna mentén

a) PPoozzssoonnyy ééss GGyyőőrr--MMoossoonn--SSoopprroonn mmeeggyyee kköözzöötttt [Pozsony 428 672 lakos, eb- ből 16 451 (3,8%) magyar, 391 761 (91,3%) szlovák – 2001]

Meglévő határátkelőhelyek:

1. RajkaPozsonyOroszvár autópálya-határátkelőhely

2. RajkaPozsonyOroszvár közúti határátkelőhely

3. RRaajjkkaaPPoozzssoonnyyDDuunnaaccssúúnnyy ((BBrraattiissllaavvaaČČúúnnoovvoo)) közúti határátkelőhely [Dunacsúny 911 lakos, ebből 95 (10,4%) magyar, 627 (68,8%) szlovák – 2001]

A meglévő út kisebb felújításával az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgató-

ság (UKIG) adatai szerint mindössze 10 millió forintból megvalósítható útkapcsolat. Közvetlen összeköttetést teremt Rajka és az 1947-ig Magyarországhoz tartozó Dunacsúny között. Bár az UKIG kiemelt projektként kezeli, véleményem szerint valójá- ban halasztható projektről van szó, mivel a meglévő rajka–oroszvári határátkelőn ke- resztül Dunacsúny ma is könnyen elérhető, és csak helyi szinten lenne jelentős. Azon- ban sokkal kiemeltebb fontosságú a következő (5.) projektjavaslat, ami a Szigetközből a ma is túlnyomó többségben magyarlakta Csallóközzel jelentene újabb kapcsolatot.

bb)) AA DDuunnaasszzeerrddaahheellyyii jjáárrááss ééss GGyyőőrr--MMoossoonn--SSoopprroonn mmeeggyyee kköözzöötttt [Dunaszerdahelyi járás 112 384 lakos, ebből 93 660 (83,3%) magyar, 15 741 (14,0%) szlovák – 2001] Meglévő határátkelőhelyek:

4. (3.) Győr–Medve közúti határátkelőhely

55 DDuunnaakkiilliittiiDDoobboorrggaazz ((DDoobbrroohhoošštt))RRééttkköörrttvvééllyyeess komp v. híd [Doborgaz 336 lakos, ebből 307 (95,4%) magyar, 29 (3,9%) szlovák – 2001]

A használaton kívüli erőmű területén keresztül, az elterelés miatt tartósan ala-

csony vízállású Öreg-Dunán át. A hajóforgalom elterelése miatt akár ppoonnttoonnhhííddddaall is megoldható lenne a forgalom. Ezen kívül az átkelő közvetlen kapcsolatot jelentene a

bősi erőmű által elvágott falvakhoz (Doborgaz, Vajka, Nagybodak). Az UKIG vizsgála- ta szerint a projekt 6600 mmiilllliióó ffoorriinnttbbóóll kkoommppjjáárraattttaall megvalósítható lenne, ezen túl a

komp önfenntartó vváállllaallkkoozzáásskkéénntt mműűkkööddnnee

Az UKIG halaszthatónak ítélte a projek-

tet, véleményünk szerint azonban a határon túli magyarság érdekeinek figyelembevé- tele esetén egyértelműen kkiieemmeellttkkéénntt kell kezelni ezt az összeköttetést. Jelképértékű lenne ezzel a projekttel enyhíteni a nemzetközi jogot sértő módon megépített bősi erő- mű által a külvilágtól csaknem elzárt magyar lakosságú falvak elszigeteltségén. To- vábbi szempont, hogy a Szigetköz korábban ezer szállal kapcsolódott a Csallóközhöz, ezért kiemelt fontosságú a kapcsolatok megkönnyítése. (Jelenleg kizárólag a győri hí- don keresztül van meg az összeköttetés, mintegy 50 km-es kerülővel.)

66 KKiissbbooddaakkNNaaggyybbooddaakk ((BBooddííkkyy)) komp v. híd [Nagybodak 317 lakos, ebből 306 (96,5%) magyar, 5 (1,6%) szlovák – 2001] Helyi jelentőségű halasztható összeköttetés, az UKIG tervezetében nem szerepel.

LLiippóóttBBőőss ((GGaabbččiikkoovvoo)) komp v. híd [Bős 5084 lakos, ebből 4598 (90,4%) ma- gyar, 417 (8,2%) szlovák – 2001]

A kompjárat tervezése megkezdődött, néhány sikertelen pályázat után a két polgár-

mesteri hivatal jelenleg egy EU-pályázattól vár segítséget. Az UKIG 210 millió Ft-os költ- séggel számol, és halaszthatónak nevezi a projektet. A helyi aktivitás és a helyi idegen- forgalom eddig kiaknázatlan kapacitásai azonban a mielőbbi megvalósítást követelik meg. Az 5-ös vagy a 7-es projektek egyike minél hamarabb megvalósítandó a Csallóköz–Szigetköz kapcsolat újjáélesztése érdekében, a nagyszámú határ menti ma- gyar lakosság miatt azonban a lipóti és a dunakiliti projektek kiemelt fontosságúak.

77

bb)) AA KKoommáárroommii jjáárrááss ééss GGyyőőrr--MMoossoonn--SSoopprroonn mmeeggyyee kköözzöötttt [Komáromi járás 108

556

lakos, ebből 74 976 (69,1%) magyar, 30 079 (27,7%) szlovák – 2001]

88

VVéénneekkCCssiiccssóó ((ČČííččoovv)) komp [Csicsó 1397 lakos, ebből 1278 (91,5%) magyar,

113

(8,1%) szlovák – 2001] Elsősorban helyi jellegű kezdeményezés, amely az UKIG tervezetében nem sze-

repel. Vének a Szigetköz utolsó helysége, viszonylagos elzártságban. A Felvidék irá- nyába történő közlekedés megindulása segítené Vének község fejlődését, de jelentős lenne a szomszédos csallóközi magyar falvak szempontjából is. Mindemellett kétség- telenül csak helyi érdekről van szó, de valószínűleg nem járna nagy költséggel (eddig nem készült felmérés).

cc)) AA KKoommáárroommii jjáárrááss ééss KKoommáárroomm--EEsszztteerrggoomm mmeeggyyee kköözzöötttt

Meglévő határátkelőhelyek:

9. (4.) Dél-Komárom–Észak-Komárom közúti határátkelőhely (Duna-híd)

1100 GGöönnyyűűKKoolloozzssnnéémmaa ((KKllíížžsskkaa NNeemmáá)) komp [Kolozsnéma 579 lakos, ebből

534 (92,2%) magyar, 40 (6,9%) szlovák – 2001]

Már a mohácsi vészt megelőző időszaktól kezdve folyamatos volt a révátkelés ezen a helyen, a második világháború végéig. Ennek felújítása kistérségi jelentőségű lenne. Az UTIG másodlagos fontosságúnak ítélte a projektet, melynek költsége hoz- závetőlegesen 60 millió Ft lenne.

1111 DDééll--KKoommáárroommÉÉsszzaakk--KKoommáárroomm ((KKoommáárrnnoo)) híd [Komárom 37 366 lakos, eb-

ből 22 452 (60,1%) magyar, 12 960 (34,7%) szlovák – 2001]

A

tervezőasztalon lévő beruházást a két város 2007 és 2013 között tervezi meg-

 

valósítani. A történelmi belvárost elkerülő út és híd megépítése segíti az átmenő for- galom meggyorsítását és a Csallóköz gyorsabb megközelítését Magyarország felől. A 2,5 milliárd forintos költségvetésű projekt másodlagos értékelést kapott, mivel itt az át- kelés a régi hídon keresztül jelenleg megoldott.

1122

DDuunnaaaallmmáássPPaatt ((PPaattiinnccee)) komp [Pat 490 lakos, ebből 448 (91,4%) magyar,

38 (7,8%) szlovák – 2001]

 

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

47

48

Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése

 

Mindössze 60 millió Ft-ból biztosítani lehetne a helyi jelentőségű révátkelés meg- indulását a Zsitva torkolatánál. Az UTIG kkiieemmeellttkkéénntt kezeli ezt a projektet, mivel Dunaalmáson a kikötő közelmúltban megvalósult fejlesztésével, kis befektetéssel megindulhatna a kompforgalom.

1133

NNeesszzmmééllyyDDuunnaarraaddvváánnyy ((RRaaddvvaaňň nnaadd DDuunnaajjoomm)) komp [Dunaradvány 738 la-

kos, ebből 675 (91,5%) magyar, 59 (8%) szlovák – 2001] Szintén mintegy 60 millió forintból megvalósítható kompösszeköttetés a neszmé- lyi iparterület és Dunaradvány között. A projekt a 12-es projekt alternatívája, halaszt- ható.

1144 LLáábbaattllaannKKaarrvvaa ((KKrraavvaannyy nnaadd DDuunnaajjoomm)) komp [Karva 789 lakos, ebből 639

(81%) magyar, 138 (17,5%) szlovák – 2001] Szintén a 12-es projekt alternatívájaként halasztható, ám helyi jelentőséggel bíró kompösszeköttetés.

dd)) AAzz ÉÉrrsseekkúújjvváárrii jjáárrááss ééss KKoommáárroomm--EEsszztteerrggoomm mmeeggyyee kköözzöötttt [Érsekújvári járás

149 594 lakos, ebből 57 221 (38,3%) magyar, 89 051 (59,5%) szlovák – 2001]

Meglévő határátkelőhelyek:

15.

(5.) Esztergom–Párkány közúti határátkelőhely (Duna-híd)

11 66

EE ss zz ee rr gg oo mm PP áá rr kk áá nn yy (( ŠŠ tt úú rr oo vv oo )) autópálya-híd [Párkány 11 708 lakos, ebből

8048 (68,7%) magyar, 3294 (28,1%) szlovák – 2001]

A távlatilag tervezett M10 Budapest–Esztergom autópálya folytatásaként Eszter-

gomtól és Párkánytól délre ívelné át a Dunát, lehetőséget teremtve ezzel a lévai és ér-

sekújvári főutak gyors elérésére, a két belváros megkerülésével. Halasztható projekt, ami a forgalom jelentős növekedésével hozzávetőlegesen egy évtizeden belül válna szükségessé. Az UKIG számítása szerint megvalósítása mintegy 15 milliárd forintot emésztene fel.

II. Az Ipoly mentén

aa)) AAzz ÉÉrrsseekkúújjvváárrii jjáárrááss ééss PPeesstt mmeeggyyee kköözzöötttt

Meglévő határátkelőhelyek:

17.

(6.) Ipolydamásd–Ipolyszalka közúti határátkelőhely (Ipoly-híd)

1188

IIppoollyyddaammáássddHHeelleemmbbaa ((CChhllaabbaa)) Ipoly-híd [Helemba 702 lakos, ebből 609

(86,8%) magyar, 84 (12%) szlovák – 2001]

A projekt mintegy 316 millió forintból lenne megvalósítható és közvetlen folytatása

a Duna bal partja mentén húzódó útnak, így Szob, Zebegény és a többi Duna menti te-

lepülés számára megrövidítené a Párkányon keresztül Esztergomba vezető utat, mivel jelenleg Letkés irányába kerülőre kényszerülnek az erre haladók. Bár az UKIG halaszt- hatóként értékelte ezt a projektet, ezzel nem tudok egyetérteni, hiszen a helyi érdeke- ken túl turisztikai szempontból sem elhanyagolható a Duna-kanyar bejárhatóságának Párkányig történő meghosszabbítása, és nem utolsósorban enyhítene a környékbeli magyar falvak, így Helemba elszigeteltségén. A projekt egyetlen problémája, hogy az eredeti híd helyreállításával Helemba főutcájára jutna a forgalom, így Esztergom felé a tranzitforgalmat egy másik hídra kéne terelni, és egy Helembát délről (síkvidéken) elke- rülő út építése lenne célszerű, habár ez az UKIG terveiben jelenleg nem szerepel.

További újjáépítendő Ipoly-hidak és közúti kapcsolatok:

PPeesstt mmeeggyyee ééss aa LLéévvaaii jjáárrááss kköözzöötttt [Lévai járás 120 021 lakos, ebből 33 524 (27,1%) magyar, 82 993 (69,1%) szlovák – 2001]

1199 VVáámmoossmmiikkoollaaIIp