You are on page 1of 319

Közeledô régiók a Kárpát-medencében II.

Dél-Szlovákia, Erdély és
a Vajdaság gazdasági átalakulása
Közeledô régiók
a Kárpát-medencében II.
Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság
gazdasági átalakulása

Szerkesztette Réti Tamás

– 2005
A kötet tanulmányai az EÖKiK „A határon túli magyarok részvétele a gazdasági áta-
lakulásban” című kutatása keretében készültek.

A kutatást és a kötet megjelentetését az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatás-
fejlesztési Helyettes Államtitkársága támogatta.

A kézirat lezárva: 2004. ősz

© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Felelôs kiadó: dr. Törzsök Erika elnök
1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1.
Levelezési cím: 1461 Budapest, Pf. 362.
Telefon: (+36 1) 216 7292, 456 0779
Fax: (+36 1) 216 7696
Internet: www.eokik.hu
E-mail: minor@eokik.hu

Nyomdai elôkészítés és nyomás:
Stúdió MolnART, (+36 20) 203 9961
E-mail: info@molnart.hu
Design: Molnár László
Tartalom

Törzsök Erika: Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

A szerzők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Réti Tamás: Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Ádám János Imre:
A dél-szlovákiai régió fejlődése a helyi kezdeményezések
és a határon átnyúló együttmuködések tükrében . . . . . . . . . . . . . . . 21

Lelkes Gábor:
Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és
agrártársadalma a 3. évezred küszöbén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

Králik Lóránd:
Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlodési lehetoségei
az autópálya-programok fényében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

Szabó Árpád–Üveges Enikő:
Pillanatkép Marosvásárhelyről és vonzáskörzetéről
az Európai Unióba igyekvő Romániában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133

Györfy Lehel:
Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok
versenyképességének komparatív elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171

Juhász Jácint:
Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív
tevékenységét befolyásoló tényezők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209

Losonc Alpár:
A Vajdaság gazdasága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241

Huszka Beáta:
A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei
Magyarország Európai Unióba történt csatlakozása után . . . . . . . . . . 271
Előszó

A Közeledő régiók a Kárpát-medencében első kötete 2004-ben azt vizsgálta, hogy
a XX. század végén elindult változások során az átalakuló régiókban milyenek a
gazdasági integráció esélyei.
Jelen kiadványunkban, a Közeledő régiók II. kötetben a 2004-ben folytatott to-
vábbi kutatásaink eredményeit kívánjuk bemutatni. Tapasztalataink szerint a tér-
ségben élő emberekbe szinte történelmileg beivódott és életformává vált a gon-
doskodó állam jelenléte, a támogatás-függőség elfogadása, elvárása. Intézménye-
ink is ennek jegyében szerveződtek/szerveződnek. A támogatás-függőség mérté-
ke ugyan térségenként változhat, de áthatja mind Magyarországot, mind a Magyar-
országgal szomszédos országok régióit. A támogatástól függésnek ugyanis meg
vannak a maga látszólagos előnyei, ugyanakkor a valós hátrányai is. Az „előny” ké-
nyelmességet biztosít, és lazaságra szoktat, de mint tapasztaltuk/tapasztaljuk, hát-
rányba fordul, versenyképtelenséget okoz. A támogatás-függőség fenntartja az új-
raelosztás magas arányát és a hatékonyság első számú ellensége, konzerválja a
függőséget. Így a kör bezárul. Különösen hátrányos és ellentmondásos helyzetbe
hozva éppen azokat a területeket, amelyeket elért a versenyképesség fejlesztésé-
nek felismerése.

Kutatásaink arra mutatnak rá, hogy a megváltozott feltételek valódi ösztönző
erővé válhatnak. A támogatás-függőség bűvköréből lassan kitörve változnak az
egyes vizsgált régiók. Mint Réti Tamás – az Európai Összehasonlító Kisebbségku-
tatások Közalapítványnál folytatott, a „Kisebbségek – gazdasági átalakulás – regi-
onális együttműködés” című project vezetője – írja, az elmúlt évi kutatásaink alap-
ján „Megállapíthatjuk, hogy Magyarország gazdasági környezetére a differenciált
felzárkózás a jellemző. A fejletlenebb környező gazdaságok, régiók, megyék, a pi-
aci szerkezeti reformok, nagyobb nyitás és az erőteljes kényszer hatására gyorsab-
ban fejlődnek. Erőteljesebben fogalmazódik meg a határ menti elmaradott ma-
gyarországi régiók gyorsabb felzárkózása is. A határok lebontása mindkét olda-
lon nagy növekedési energiát indukálhat. A korábban összenőtt régiók újra in-
tegrálódhatnak. Ennek függvényében kell látni a magyar szülőföld-politika kerete-
it, amely kiegészítheti a szomszédos országok belső önfejlődését, segíthet kiak-
názni a felzárkózási potenciált.”

Magyarországnak, a magyar fejlesztési politikának egyik elsőrendű érdeke a
határon túl élő magyar közösségek gazdasági és társadalmi fejlődése, a többségi
társadalommal való békés együttélése, illetve általában a szomszédos országok
demokratikus stabilitása. A magyar fejlesztési politikának ezért egyik stratégiai pri-
oritása kell hogy legyen azon szomszédos országoknak, vagy azon szomszédos

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5
6 Törzsök Erika – Elôszó

országok egy-egy régiójának, térségének felzárkóztatása, gazdasági átalakulásá-
nak elősegítése, amelyekben magyar közösségek is élnek. A források hatékony,
optimalizált felhasználását biztosítandó, szükséges hangsúlyt fektetni mind az or-
szágon belüli, mind a nemzetközi intézményrendszer koherenciájára és együttmű-
ködésére, a párhuzamosság elkerülésére, a források koncentrált hasznosítására.
Ehhez az EÖKiK-nél végzett kutatás – mint Réti Tamás megállapítja – „számos fon-
tos, a gazdaságpolitika számára alkalmazható következtetést fogalmaz meg. Az
egyik, talán legfontosabb, hogy a szomszédos országokban,, ahol jelentő-
sebb magyar kisebbség él, az utóbbi időben a gazdasági növekedés fel-
gyorsult, a makrogazdaságokban erősödnek az egészségesebb, a fenn-
tarthatóbb fejlődésre utaló tendenciák. Már nem helytálló a határon túli terü-
leteket egyoldalúan az elmaradottság, a hanyatlás, a kilátástalanság kategóriáival
leírni. Sokkal inkább tapasztalatható, hogy a megkésett fejlődésből adódóan az
utolérési effektusok erősödnek.”

Éppen ezért célszerű a gazdaságpolitikának a határokon átnyúló együttműkö-
dések hatékonyabbá tétele szempontjából a hasonló adottságú, de a határ két ol-
dalán fekvő régiók közös fejlesztési térségekben való átgondolása, kialakítása. Így
elkerülhetővé válhatna párhuzamos intézmények létrehozása a lassan megszűnő
határok két oldalán egymástól néhány kilométernyire, illetve fel lehetne készülni az
új regionális központok formálódására.

A Közeledő régiók II. kötete egyes fejezeteiben tárgyalt témák a fenti feladat
megoldásának előkészítéséhez kívánnak hozzájárulni.

Budapest, 2005. december

Törzsök Erika
A szerzők

Ádám János, kutató
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Györfy Lehel-Zoltán, egyetemi tanársegéd, PhD. hallgató
Babes-Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar

Huszka Beáta, kutató
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Juhász Jácint Attila, PhD hallgató
Babes-Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar

Králik Lóránd, szerkesztő
Privatprofit.ro

Lelkes Gábor, régiófejlesztési szakértő
Fórum Intézet, Somorja

Losoncz Alpár, egyetemi tanár
Újvidéki Egyetem

Réti Tamás, habilitált doktor, tudományos főmunkatárs
MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapesti Corvinus Egyetem

Szabó Árpád, egyetemi adjunktus, dékánhelyettes
Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Gazdaság- és
Humántudományi Kar

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7
Réti Tamás

Összefoglalás
10 Réti Tamás – Összefoglalás

Regionalizmus és versenyképesség
Korábbi kutatásunkban megállapítottuk, hogy Erdély, a Felvidék és a Vajdaság három
eltérő fejlődési modellt mutat.1 Erdély esetében nagyon különböző fejlettségű régiók
jöttek létre: Közép-Erdélyben, a Partiumban, a Bánátban és a Székelyföldön eltérő nö-
vekedést, különböző előnyöket, illetve hátrányokat fedezhetünk föl. A Felvidék eseté-
ben a főváros, Pozsony túlsúlya elvonzza a fejlesztési forrásokat,
, de az általánosan jel-
lemző elmaradottságból találhatunk kitörési pontokat. A szerb gazdaságon belül a Vaj-
daság fejlettebb régiót alkot, azonban a hosszú ideig tartó általános szerbiai gazdasá-
gi válság egyaránt sújtotta ezt a térséget is. A magyar nemzetiség által lakott vidékek a
Vajdaságon belül elmaradottabbak, kisebb fejlődési potenciállal rendelkeznek.
Romániában a 2001. évi 215-ös közigazgatási törvény az 1991–2001 közötti gya-
korlathoz képest lényegesen csökkentette az önkormányzatok hatáskörét és növelte
a prefektusét. A korábbi decentralizációs tendenciákkal szemben, újabban erősödik
a centralizációs folyamat. Kedvező viszont a kistérségi szerveződések terjedése.
Közép-Erdélyen belül Kolozs megye viszonylag kedvezőbb fejlődési lehetőségek-
kel rendelkezik. A nagyszámú és változatos szerkezetű ipari és kereskedelmi vállalko-
zások jelentős részében megkezdődött a modernizáció a kilencvenes évek során. A
megye egyetemmel rendelkezik, ezért jelentős számú a magasan képzett munkaerő.
Kedvező földrajzi fekvése, közlekedési gócpont jellege erősíti a versenyképességét. A
megye komparatív előnyeihez tartozik jelentős feldolgozóipara (kohászat és vegyipar,
cellulóz- és papírgyártás, textil- és kerámiaipar, élelmiszer- és italgyártás). Sikeres ága-
zatnak minősíthető a gyógyszergyártás, valamint a tej- és tejtermék-feldolgozás.
Máramaros megye fejlettsége elmarad az átlagtól, ami összefügg azzal, hogy
kedvezőtlen fekvése miatt a főbb közlekedési útvonalak elkerülik, a munkaerő szak-
képzettsége alacsony, külföldi tőkevonzó képessége gyenge. Szatmár megye jobb
adottságokkal rendelkezik, viszonylag nagy számú a bérmunkában dolgoztató külföl-
di vállalatok száma. Az elsősorban olasz és német tőke a textil- konfekció-, bőriparban
és a bútorgyártásban foglalkoztat olcsó helyi munkaerőt. A magyarországi tőke főleg
a malomiparban és az építőiparban van jelen.
A Partium legfejlettebb, és a gazdasági átalakulásban leginkább előrehaladott
megyéje Bihar. A megyében az ipar szerkezete átalakult, nőtt a fogyasztási cikkek ter-
melése. Jelentősnek mondható az élelmiszeripar, az üdítőital-gyártás, a német és
olasz bérmunkán alapuló cipőipar. A megye földrajzi fekvése kedvező, határ menti
fekvése komoly előnyt biztosít. Hatalmas termálvízkészlete még kiaknázatlan. Az épí-
tőanyag-iparnak és más kapcsolódó ágazatoknak nagy megrendeléseket nyújthat az
észak-erdélyi autópálya építése. A magyarországi befektetések az ingatlanforgalma-
zásba, beton-, acélcsőgyártásba, a közúti szállításba és más ágazatokba irányulnak.
Arad megye iparszerkezetében jelentős arányt képvisel a vagongyártás, gépipar
és a könnyűipar. Német és olasz befektetők a cipő- és bútoriparban vannak elsősor-
ban jelen. A dél-erdélyi autópálya építésének megindulása komoly mobilizációs erő-
vel bír az építő- és az építőanyag-iparra, valamint a kapcsolódó infrastruktúra kiépíté-

1 Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. Szerkesz-
tette Réti Tamás. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 2004. 450 oldal.
sére (benzinkúthálózat, konténerterminál, motel). A sztrádaépítés piaci lehetőséget
biztosíthat a magyarországi cégek számára, alvállalkozóként. A Bánságban a legfej-
lettebb Temes megye. Elektrotechnikai és elektronikai ipara az elmúlt években telje-
sen átalakult. Munkaerejének magas szakképzettsége kedvező környezetet nyújt a
magasabb hozzáadott értéket tartalmazó termelésre. Az úthálózat viszonylagos fejlett-
sége, a szerb és a magyar határ közelsége különleges helyzetet teremtett. A szerbiai
bevásárlóturizmus jelentősen növelte a fogyasztói keresletet. A megyében a külföldi
tőkebefektetések nagysága a fővárosi régió után a második. A német, olasz és oszt-
rák tőke a könnyűipari bérmunkára települt, de még komoly kihasználatlan lehetősé-
gek vannak a fejlettebb technológiájú termelés számára.
A székelyföldi megyék bár Románia közepén fekszenek, mégis a rossz infrastruk-
túra miatt nehezen megközelíthetők. Maros megye jelentős só-, földgáz-, termálvíz-
készlettel rendelkezik, és híres bortermeléséről is. Hargita és Kovászna megyében a
szarvasmarha-tenyésztésben és a tejágazatban alakult ki számottevő termelési kapa-
citás, de jelenleg mindkét ágazat válságban van. Székelyföld nevezetes továbbá faki-
termeléséről és bútoriparáról. A nehézipari termelés visszaesett, a nyomdaiparban vi-
szont sikeres új vállalkozások jöttek létre. A lakosság jelentős hányada továbbra is a
mezőgazdaságból él, és a feléledő idegenforgalom szintén bevételi forrást jelent, de
sokan külföldön keresnek munkát. A régió egyik fontos jövedelme a vendégmunkás-
ok hazautalása.
Székelyföldön a felaprózott földtulajdon miatt a magángazdaságok nem verseny-
képesek. Pozitív fejlemény a volt közösségi erdők és földek visszaadása, és elkezdő-
dött az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása is. Megindult a régióban az ipari par-
kok létesítése, ami az eddiginél kedvezőbb hatást gyakorolhat a külföldi tőke betele-
pedésére. A jelentősebb külföldi tőkeberuházások eddig inkább elkerülték Székelyföl-
det, amit a rossz közlekedési helyzet és a periferiális fekvés magyarázhat. Az erdélyi
autópálya-építés, ha nem is oldja meg ezt a problémát, de megkönnyíti a régió meg-
közelítését. A külföldi befektetések a természeti erőforrások elsődleges kihasználását
célozzák, ami alacsony hozzáadott értéket jelent a termelésben. Maros megyében je-
lentősebb a magyarországi tőkebefektetés nagysága, mint más megyékben. Másutt
nagyobb számban vannak kisebb befektetések.
A romániai magyar lakosság demográfiai helyzetét meghatározza az elöregedés
és az elvándorlás. A fiatalabb nemzedéket a gazdasági perspektíva hiánya, a kitörési
lehetőségek korlátozottsága érinti hátrányosan. Ennek ellenére számos sikeres ma-
gyar vállalkozó található különböző iparágakban: nyomda, telekommunikáció, gépjár-
műalkatrész-gyártás, ingatlanforgalmazás, építőipar, kertészet. Az erdélyi magyar la-
kosság általában lélekszámával arányosan vesz részt a megyék és a régiók gazdasá-
gi életében. Kedvezőtlen, hogy a legtöbb magyarok által is lakott megyében még
nincs számottevő Magyarországról származó befektetés, amely egyúttal támogatná a
helyi magyarság gazdasági felemelkedését.
A gazdasági pozíció viszonylagos gyengesége összefügg a magyar lakosság lé-
lekszámának a romániai lakosságénál gyorsabb fogyásával. A legutóbbi, 2002-es
népszámlálás szerint a Partiumban és a Bánságban a magyar lakosság aránya a kö-
vetkezőképpen alakult: Arad 10,7 százalék, Bihar 25,9, Máramaros 9,1, Szatmár 35,2,
és Temes megye 7,6 százalék. Temes megyét kivéve mindenütt hanyatlott a többségi
román lakosság száma is. Jellegzetes tendencia, hogy a magyarok számának csök-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11
12 Réti Tamás – Összefoglalás

kenése nagyobb a városokban, és ott, ahol kisebbségben élnek, kisebb a létszám-
esés Szatmárban és a tömbmagyar vidékeken. A kivándorlás miatt különösen csök-
kent a magasabb gazdasági szakképzettséggel rendelkezők száma.
A magyar befektetők számára javul a gazdasági és jogi környezet, a befektetői
kockázatok csökkennek. A határ menti erdélyi megyék gazdasági vonzerejét javítja,
hogy ez a régió 2004 májusától az Európai Unió határára került. A magyarországi cé-
gek keleti terjeszkedése az uniós csatlakozással felgyorsulhat, a magyar tőke kiáram-
lása bővülni fog. Romániába az előcsatlakozási alapokon keresztül a következő évek-
ben hatalmas támogatási összeg áramlik, aminek kiaknázása a magyarországi vállal-
kozások számára új piacnövekedési lehetőséget ad. A magyar termelőkapacitások
Erdélybe telepítése, az új befektetések megjelenése igényli a kormányzati támogatá-
sok eddiginél céltudatosabb, hatékonyabb és kiterjedtebb fejlesztését.
A régiók fejlettségének összehasonlításakor az innovációs tevékenységek egyre
jelentősebb színterét nyújtják a kiépülő ipari parkok. A parkok sok esetben a veszte-
séges iparterületek átalakítása nyomán jönnek létre. Jelenleg többségük a helyi vagy
a megyei tanácsok tulajdonában van. A zöldmezős ipari parkok vonzóbbak a külföldi
befektetők számára, mint a régi iparvállalatok átalakítása nyomán keletkezettek. A kor-
mány felzárkózási stratégiájában az ipari parkok fontos helyet foglalnak el. A magyar-
lakta régiókban az országos átlagnál több ipari park építése várható, ami magasabb
hozzáadott értékű termelés koncentrációját is jelentheti. Az egyetemi központok ked-
vező befektetési helyet biztosítanak az ipari parkoknak. A fejlettségi mutatók jelentős
regionális polarizációt jeleznek. Erdély versenyképessége javult Moldvához és Havas-
alföldhöz képest, de romlott a fővároshoz viszonyítva.
Dél-Szlovákia magyarok által lakott járásaira általánosságban a gazdasági elmara-
dottság a jellemző. A fejlődés akadálya a mezőgazdasági foglalkoztatottak magas ará-
nya. Délkelet-Szlovákiában alakult ki az országon belül a legnagyobb arányú munka-
nélküliség, és a régió csak kismértékben vonzott külföldi befektetőket. A magyar lakos-
ság gazdasági felemelkedését nehezítette, hogy mivel a magánosítás előtt magyarok
nem töltöttek be vezető tisztségeket állami vállalatoknál, illetve az állami apparátusban,
ezért kimaradtak az úgynevezett „nómenklatúra-privatizációból”. A szlovák gazdaságra
idáig a Pozsony-központú fejlődés volt a jellemző. Az ország egy délnyugati-északkele-
ti vonalra osztható. A választóvonaltól nyugatra a gazdasági átalakulás sikeresebben
halad, az átlaghoz képest alacsony a munkanélküliség, a régió vonzó a külföldi befek-
tetők számára; keleten viszont – néhány kivételtől eltekintve – kevés fejlesztés történt,
elmaradott az infrastruktúra és magas a munkanélküliség. A Pozsony-központú fejlő-
dés kisugárzása viszont pozitívan érinti a dunaszerdahelyi és a galántai járásokat.
A legutóbbi, 2001-es népszámlálás szerint a magyarság aránya 1991-hez képest
10,8 százalékról 9,7 százalékra mérséklődött. A lakosság száma 567 ezerről 520 ezer-
re esett, ami elsősorban az asszimiláció következménye. A magyarok aránya járáson-
ként eltérő: Nyitra – 27,6 százalék, Nagyszombat – 23,7 százalék, Beszterce – 11,7
százalék, Kassa – 11,2 százalék, Pozsony – 4,6 százalék. Jelenleg is a Vladimír Mečiar
kormányzása alatt kialakult 8 megyés felosztás érvényesül. Komárom régió földrajzi
fekvése miatt kedvezőbb adottságokkal rendelkezik, mint a kelet-szlovákiai. Kedve-
zőbbé válhat az Ipolyság helyzete Szlovákia és Magyarország egyidejű európai uniós
csatlakozásával. A korábban nehezen átjárható határok lebontásával az Ipolyság per-
iferiális jellege megváltozhat, és Budapest közelsége hathat a régióra. Felgyorsul a
dél-szlovákiai – a magyarnál olcsóbb – munkaerő átáramlása. A két ország közötti ha-
tár megszűnése a korábban összetartozó régiók összekapcsolódásához vezethet.
Kedvező változás, hogy a külföldi tőke érdeklődése elmozdult Pozsonytól észak-
keletre, Nagyszombat, Trencsén és Zsolna irányába. A másik tőkevonzási központ a
Kassa–Eperjes térség. Esélyes még a Poprád–Igló régió is a külföldi befektetések
vonzására. Sikeres a fejlettebb technológia befogadásában a főváros és a
Nagyszombat–Zsolna közti régió. Dél-Szlovákiában nincs elegendő potenciál techni-
kai fejlesztésre és gazdasági növekedésre. Jellemző a munkatermelékenység alaku-
lásának nagy szóródása: Pozsonyban a munkatermelékenység szintje ötször maga-
sabb, mint a Komáromi járásban.
A dél-szlovákiai régióban viszonylag nagy súlya van az élelmiszeriparnak. Ezen
belül kimagaslik a tej- és húsipar. A cukorgyárak a multinacionális cégek tulajdonába
kerültek. A konzerviparban a szerkezetváltás a termelés koncentrációján keresztül tör-
ténik. A régióban fontos még az építőanyag-ipar, a textil-ruházati és a cipőipar. A szlo-
vák gazdaság egyre nagyobb mértékben függ a gépjárműipar teljesítményétől. A dé-
li régió idáig kimaradt a gépjárműipar köré szerveződő termelésből, autóipari beszál-
lítói termelőüzemek nem létesültek.
Az innovatív, magasabb technológiájú termelés új hordozói lehetnek az ipari par-
kok. Eddig egyetlen ipari park működése tekinthető sikeresnek, a Kassa közelében le-
vő Kenyhec (Kechne), ami az önkormányzat és a külföldi befektető jó együttműködé-
sén alapul. Az ipari parkok elterjedése folyamatos, kialakítása várható még Losonc
déli részén, Rozsnyón, Somorján, Szereden és Rimaszombaton. A klaszterszerű fejlő-
dés megindulhat az ipari parkok elterjedésével. Számos probléma azonban akadá-
lyozza a gyorsabb fejlődést. Ezek között megemlíthető a telkek tisztázatlan tulajdonvi-
szonyai, az elmaradott infrastruktúra, az önkormányzatok pénzügyi lehetőségének
korlátozottsága, és a képzett munkaerő hiánya, illetve elvándorlása.
Az infrastruktúra fejlesztése, ezen belül az úthálózat modernizálása hozzájárulhat a
magyarok által lakott régiók periferiális helyzetének megváltozásához. Kormányhatáro-
zat szerint 2010-ig elkészül a Pozsony–Kassa autópálya, ami azonban az ország északi
részén vezet keresztül. Az autópályával egy időben épül a Pozsony–Kassa gyorsforgal-
mi út (Pozsony–Zólyom–Besztercebánya–Kassa), ami áthalad a déli járásokon.
Jelentős változást hozott a vajdasági autonómia helyzetében a 2002. februári úgy-
nevezett „omnibusz” törvény, amely az autonómiát részben visszaállította, és ennek ha-
tására a tartomány költségvetése a korábbi szint sokszorosára emelkedett. A tarto-
mány nem nyerte vissza gazdasági önállóságát, továbbra is a köztársaság rendelkezik
a Vajdaság vagyonával és természeti javaival. A tartomány gazdasági mutatói jobbak a
szerb átlagnál, a köztársaság bruttó hazai termékéhez lakossági arányánál nagyobb
(16,7 százalékkal) mértékben járul hozzá. A Vajdaságnak a köztársaság átlagánál ma-
gasabb fejlettségi szintje más vonatkozásban is megnyilvánul: a kedvezőbb befekteté-
si környezet kialakulását elősegítette a jobb közbiztonság, a jogi környezet rendezet-
tebb jellege, az adóbefizetések terén tapasztalható nagyobb fegyelem. A tartomány
iparszerkezete változatos, a fontosabb ágazatok az élelmiszeripar, a dohányipar, az
olaj- és gázipar, valamint a vegyipar. Ezen kívül a tartomány jelentős mezőgazdasággal
rendelkezik. A széles termelési szerkezet a köztársaság átlagánál nyitottabb és a kül-
kereskedelemre jobban ráutalt gazdaságot hozott létre. A viszonylag kedvezőbb gaz-
dasági helyzet ellenére, a vajdasági gazdaságot is sújtotta a szerb gazdaság általános

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13
14 Réti Tamás – Összefoglalás

válsága, ami a termelés súlyos visszaesését, a fejlesztések és a modernizáció elmara-
dását, a munkanélküliség hatalmas megugrását, az életszínvonal drámai csökkenését
eredményezte. A tartomány helyzete kedvezőbb a privatizáció terén is, mert a vajdasá-
gi vállalatok iránt mutatkozott legerőteljesebb külföldi érdeklődés.
A 2002-es népszámlálás szerint a magyar lakosság lélekszáma közel 299 ezer volt,
ami Szerbiában 3,9 százalékos, a Vajdaságban 14,3 százalékos részesedést mutatott.
Ezen belül jelentősebb a magyarok aránya Észak-Bácskában (43,6 százalék) és Észak-
Bánátban (47,3 százalék). Magyar többség található Észak-Bánát több városában (Ada,
Magyarkanizsa, Zenta, Csóka). Észak-Bánát magyar lakosságának fogyása meghalad-
ja Észak-Bácskáét. A tartományban a népszámlálás adatai szerint a magyar lakosság
száma az elvándorlás és az asszimiláció miatt mintegy 50 ezer fővel csökkent. A magyar
többségű községek gazdasága a Vajdaságon belül hátrányos helyzetűnek tekinthető. A
felsőfokú végzettségűek aránya a magyar népességen belül 5,9 százalék, ami az orszá-
gos átlag fele. A magyarlakta régiókban a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari tevé-
kenység dominál, a szerb kormány korábban visszatartotta a periférián az ipar fejleszté-
sét. A magyar népesség alig, vagy egyáltalán nem töltött be korábban gazdasági veze-
tő pozíciókat, részesedésük a közszférában alulreprezentált volt. Kimaradtak a privatizá-
ciós folyamatból, a magánosítás eredményeként nem részesedtek a tőkefelhalmozás-
ból. A magyar kisebbség tulajdonában levő vállalkozások a nem termelői szolgáltatások
piacán fedezhetők fel. A magyar nemzeti kisebbség nélkülözi azt a jelentős gazdasági,
vagyoni alapot, ami megmaradásának fontos feltétele.
A magyarországi vállalkozások idáig kevés tőkét fektettek be a Vajdaságban, ami
a még mindig létező politikai és jogi bizonytalansággal, az uralkodó kedvezőtlen poli-
tikai viszonyokkal magyarázható. A túlságosan magas kockázat visszatartó erő a je-
lentősebb profitkilátással szemben. A magyar vállalkozások számára vonzerő lehet az
olcsó vajdasági munkaerő, a földrajzi közelség, a privatizálásra felajánlott vagyon ked-
vező ára, és a magyar kisebbség jelenléte. Magyarország európai uniós csatlakozása
új pénzforrás megszerzésére adhat alkalmat, amely a határon túli régiók infrastruktú-
rafejlesztésére fordítható.
Erdély, a Felvidék és a Vajdaság Románián, Szlovákián és Szerbián belül elfog-
lalt periferiális fekvése korábban okot adott a hátrányos helyzetre. Most azonban a pe-
riféria előnnyé változhat, és a növekedési tartalék kiaknázása felgyorsíthatja e régiók
felzárkózását. Elkerülhetetlen, hogy a határok lebontása, illetve perspektivikus lebom-
lása következtében a határ menti régiók egységesülése felgyorsuljon, a térség integ-
rációja meginduljon.
Jelen kötetben szereplő tanulmányok a 2003-ban megindult kutatásokat folytat-
ják. A 2004-ben elvégzett kutatások során két tanulmány Dél-Szlovákiával, négy Erdél-
lyel, ezen belül egy a Székelyfölddel, és kettő a Vajdasággal foglalkozik.
Ádám János Imre munkája „A dél-szlovákiai régió fejlődése a helyi kezdeménye-
zések és a határon átnyúló együttműködések tükrében” címet viseli. A jelenlegi köz-
igazgatási beosztás még az 1996. július 3-án elfogadott törvény alapján, nyolc állam-
igazgatási területre és 79 járásra osztotta fel Szlovákiát. A Magyar Koalíció Pártja el-
utasította a máig érvényes területi felosztást: Az utóbbi évek kedvező változása, hogy
a Mečiar-korszakot jellemző nyíltan konfrontálódó szlovák politika megszűnt, de a
Džurinda-kormány politikája inkonzisztens maradt. A létező közigazgatási rendszer-
ben Dél-Szlovákia nem jelenik meg egységes régióként, nem rendelkezik önálló fej-
lesztési eszközrendszerrel. Jelenleg minden megyének van regionális fejlesztési ter-
ve. A probléma abban rejlik, hogy a dél-szlovákiai régió az észak–déli irányban meg-
húzott megye- és fejlesztésirégió-határok miatt csak az északi területekkel együtt ré-
szesülhet támogatásban. Nyitra és Nagyszombat megyék esetében kedvezőtlen,
hogy a magyarlakta határ menti rész mezőgazdasági jellegű, elmaradottabb, de a me-
gye a nyugat-szlovákiai régió része, ami fejlettebb, iparosodottabb területeket is ma-
gában foglal, így a déli területek eleshetnek a támogatástól.
A régiófejlesztésnek fontos formája a Régiófejlesztési Ügynökségek Hálózata,
amely a kistérségek támogatását szolgálja. A létrehozott tizennyolc ügynökség a régió-
fejlesztési projekteket koordinálja, de munkájához csak korlátozott állami forrással ren-
delkezik. Fontos szerepük lehet az ügynökségeknek az INTERREG IIIa-programban,
amelynek keretében az Európai Unió pénzügyi forrást biztosít a határ menti közös pro-
jektekre. Ismeretes, hogy 2000–2003 között évente 2 millió euró állt rendelkezésre a
határszakasz fejlesztésénél. Sikeres közös vállalkozásnak minősíthető a Sátoraljaújhely
és Tőketerebes térség csatornázása és a szennyvíztisztító építése. A két ország csatla-
kozása után a határon átnyúló együttműködés kibővül, és számos új fejlesztési forma
alakul ki. A magyar–szlovák határon jelenleg meglevő tizenhat határátkelő helyett, hat-
vankettő megnyitására van elképzelés, és ezek révén a korábbi zsáktelepülések szá-
mára megnyílna a határ másik oldala. Szintén az új határátkelők révén, a korábban ösz-
szetartozó régiók újra összenőhetnének. A szlovák határ másik oldalán az új átkelők je-
lentős arányban a magyarlakta falvak számára jelentenének új életteret.
Lelkes Gábor tanulmánya „Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és ag-
rártársadalma a 3. évezred küszöbén” a magyar nemzetiség szempontjából egy lét-
fontosságú ágazatot vizsgál. Megállapítja, hogy az elmúlt 15 évben a lakosság foglal-
koztatottsági szerkezete lényegesen megváltozott. A mezőgazdaságban foglalkozta-
tottak száma harmadára csökkent. Jelenleg az aktív keresők nem egészen hat száza-
léka dolgozik a mezőgazdaságban, de a magyar kisebbség által lakott déli járások
többségében az arány magasan meghaladja az országos szintet. A 2001. évi nép-
számlálás idején a gazdaságilag aktív magyar népesség 9,6 százaléka dolgozott eb-
ben a szektorban. Dél-Szlovákiában a lakosság iskolázottsági szintje messze elmarad
az országos átlagtól.
Az Alsó-Nyitra régió Dél-Szlovákián belül kitűnő természetföldrajzi adottságokkal
rendelkezik. A szántóföldek részaránya nagyon magas, a mezőgazdasági földterület
közel 90 százaléka szántó. A régió munkaerőpiacán drámai változások mentek vég-
be, ami elsősorban a mezőgazdaságot és az élelmiszerpiacot érintette. A munkanél-
küliségi ráta meghaladja az országos átlagot, 20 százalék körül mozog az országos
15 százalékkal szemben. A régió bérszínvonala az alsó kategóriába tartozik, ami a
magasabb kereseti lehetőségeket biztosító ágazatok hiányára utal. A növénytermesz-
tés a gabonatermesztésre összpontosul, a legelterjedtebb a búza, de termesztenek
még rozst, árpát, kukoricát, valamint cukorrépát és dohányt is. A régió agráriuma az
egy hektárra jutó állami támogatás alapján az ország legkevésbé támogatott vidéke,
ennek ellenére a gazdasági eredmények jóval kedvezőbbek, mint az országos átlag.
Az 1998–2002 közti szlovák kormányzatnak sikerült az uniós csatlakozási tárgya-
lásokon behozni a lemaradást a többi csatlakozásra váró országgal szemben. A 2002.
évi választások eredményeként a Magyar Koalíció Pártja kapta meg az agrárszektor
irányítását. Az MKP közel kétéves agrárügyi tevékenysége pozitív megítélést kapott. A

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15
16 Réti Tamás – Összefoglalás

dél-szlovákiai mezőgazdaság mára már a pozitív fordulat jeleit mutatja. Az agrárium
egyre inkább multifunkcionális jellegű, vagyis a földműveléssel kapcsolatos ökológi-
ai, társadalmi és kulturális funkciókat is felvállalja. A gondok között megemlíthető a
dél-szlovákiai kis- és középtermelők értékesítési problémája, a sertés- és tejágazati el-
adásokon kívül bajok vannak a zöldség- és gyümölcstermés piacra juttatásával is.
Králik Lóránd „Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlődési lehetőségei az
autópálya-programok tükrében” című tanulmánya a kitörési és modernizációs lehető-
ségekkel foglalkozik. Azt vizsgálja, hogyan hatnak a nagyszabású infrastrukturális be-
ruházások a térség fejlődésére. Az észak-erdélyi autópálya építése 2004 júniusában
indult meg, s a tervek szerint 2005-ben a dél-erdélyi sztráda építése is elkezdődik. Ro-
mánia nyugati részén a jelenlegi regionális felosztás szerint két régió található: az
Északnyugat fejlesztési régió, amely hat megyét foglal magába, míg a Nyugati fejlesz-
tési régióban négy megye található. Az autópálya megépítése számos kedvező hatást
gyakorol a nyomvonal mentén fekvő települések gazdaságára, de a hatások érvénye-
sülése több tényezőtől is függ. Egyik ilyen tényező a le- és felhajtóktól való távolság.
Az autópálya általában mintegy 30-50 kilométeres távolságban érezteti hatását. Ro-
mániában azonban ez kisebb hatókörű lesz, a gyorsforgalmi utak hiánya és a megle-
vő úthálózat minőségi problémái miatt. Az autópályák gazdaságélénkítő hatását a he-
lyi önkormányzatok befektetésösztönző politikája is befolyásolhatja. Kedvező, ha a kö-
zel fekvő települések már az építkezés időszakában ipari parkokat hoznak létre. Az
észak-erdélyi autópálya elsősorban Bihar és Kolozs megyékre terjeszti ki növekedés-
generáló hatását, míg Beszterce-Naszód, Szatmár és Máramaros megyék lényegesen
kevesebbet tudnak profitálni a továbbgyűrűző hatásokból.
Az autópálya-építés kedvező hatásai között megemlíthető, hogy odavonzza a külföl-
di és a belföldi tőkét, keresletet támaszt a nyersanyag- és energiaszektorban, az építési-
szerelési ágazatokban. Kedvező hatás várható a munkaerőpiacon és a belföldi fogyasz-
tásban, csökkenhet az elvándorlás, enyhül a munkanélküliség, javul a szolgáltatások
színvonala. A külföldi befektetések várhatóan nem egyenletesen oszlanak el, hanem a
nagyobb központokba koncentrálódnak, ahonnan a gazdaságélénkítő hatás átszivárog-
hat a kedvezőtlenebb adottságú településekre. Tudatában kell lenni azonban, hogy az
autópálya-építés csupán katalizátora lehet a fejlődésnek ott, ahol az egyéb feltételek
adottak. Az Északnyugat fejlesztési régióban négy helyen van lehetőség klaszterek ki-
alakulására, ebből kettő a jövendő észak-erdélyi autópálya mentén található: Nagyvára-
don könnyűipari, Kolozsváron információtechnológiai klaszterek alakulhatnak ki.
A dél-erdélyi autópálya néhány évi késéssel készül el az észak-erdélyihez képest.
Kedvező helyzetbe kerül Arad, Temes és Hunyad megye. A régióban élő magyar la-
kosság kisebb százalékát érinti a dél-erdélyi autópálya, mint az észak-erdélyi.
Meg kell említeni az autópálya-építés káros hatásait is. Az egyik kedvezőtlen ha-
tása a növekvő forgalomból adódó környezeti terhelés, zaj- és levegőszennyezés. Vár-
ható a káros hatás a mezőgazdasági talajra, a termőképességre, az élővilágra. A pe-
rifériák, kistelepülések kimaradnak az előnyökből, miközben részesedhetnek a kedve-
zőtlen hatásokból. Lemaradásuk felgyorsulhat.
Székelyföld gazdasági átalakulását elemzi Szabó Árpád és Üveges Enikő tanul-
mánya „Pillanatkép Marosvásárhelyről és vonzáskörzetéről az EU-ba igyekvő Románi-
ában” címmel. A kutatás Maros megye közigazgatási székhelyén folyt. Az 1989-es vál-
tozások idején a magyarság még többségben élt Maros megye székhelyén. Azóta a
magyar ajkú lakosság drasztikus csökkenése következett be, ami főleg a kivándorlás-
nak és az elvándorlásnak tulajdonítható. A legutóbbi, 2004-es helyhatósági választá-
son az RMDSZ jelöltje vereséget szenvedett, így jelenleg a magyar többségű önkor-
mányzatban egy nacionalista beállítottságú román polgármester irányítja a várost és
a tanácsot. A város körüli falvakban a lakosság 60-90 százalékban vallotta magát ma-
gyar nemzetiségűnek. Pozitív jel, hogy az etnikai szembenállás enyhül.
A tanulmány megállapítja, hogy az interjúalanyok többsége pozitívan látja Marosvá-
sárhely és vonzáskörzete gazdasági felemelkedésének esélyeit. Kitörési pontként szere-
pel a megyeszékhelytől 14 kilométerre található repülőtér felújítása, a mellette épülő ipa-
ri park és logisztikai központ. Problémát jelent azonban, hogy az építési engedélyek
kiadásakor nem ellenőrizték az építési terület tulajdonjogi helyzetét, a földterületek egy
része magántulajdonban van. Kedvező változás a külföldi tőkebefektetők korábbinál na-
gyobb érdeklődése, a külföldi beruházások gyors emelkedése. Már több külföldi tulaj-
donban álló bevásárlóközpont, kereskedelmi egység található a környéken. Kedvezőt-
len viszont, hogy a külföldi befektetők nehezen találnak tőkeerős, versenyképes helyi
kis- és középvállalatokat, amelyek beszállítóként működnének. Idáig nem történt lénye-
ges javulás az állami támogatások átláthatóságában, elérhetőségében, a még mindig
súlyos állami korrupció következtében. A romániai bankok alultőkésítettsége, alacsony
kockázatvállalási hajlandósága komoly gondot okoz a magánvállalkozóknak. Hiányzik a
pályázatok elbírálásánál az esélyegyenlőség, magyar vállalkozásoknak, magyarlakta te-
lepülések önkormányzatainak pályázatai hátrányosabb elbírálásban részesülnek. Sajá-
tos megoldásként Maros megye és a Székelyföld a Központi fejlesztési régióhoz tarto-
zik, amelynek központját Gyulafehérvárra helyezték. A legtöbb székelyföldi településről
semmilyen közvetlen utazási lehetőség nincs a távol eső központba.
További kedvező fejlemény, hogy 2004 nyarán elkezdődött az észak-erdélyi autó-
pálya építése, és a tervek szerint 2008-ig elkészül a Kolozsvár–Marosvásárhely sza-
kasz. A pozitív szerkezeti változások az iparban, a mezőgazdaságban és a szolgálta-
tói szférában egyaránt felgyorsultak, a gazdaságban erősödnek az egészséges, ver-
senyképes ágazatok.
A romániai régiók versenyképességi előnyeit és hátrányait elemzi Györfy Lehel
tanulmánya, a „Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességé-
nek komparatív elemzése”. A vizsgálat során külön hangsúlyt kapott a három erdélyi,
magyar kisebbség által is lakott régió országon belüli versenyképességének tanulmá-
nyozása. A vizsgálat Bukarest régió versenyképességi előnyeit mutatja be, amit meg-
erősít a magas hozzáadott érték típusú termelés erőteljes jelenléte, a magas munka-
termelékenység, és e tényezők erőteljes dinamikája. A fővárosi régiót követi a három
erdélyi régió: Központi, Nyugat, Északnyugat. Kedvező fejlemény, hogy az erdélyi ré-
giókban a szolgáltatási ágazat munkatermelékenységi és foglalkoztatottsági adatai
versenyelőnyt mutatnak a más régiókkal való összehasonlításban. Székelyföld eseté-
ben a foglalkoztatottság szerkezete eltér a Központi régió általános jellemzőitől. Ked-
vezőtlen jelenség a mezőgazdaságban foglalkoztatottak még mindig magas aránya,
az ipari és szolgáltatási ágazatok viszonylag elenyésző súlya.
Juhász Jácint „Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyáso-
ló tényezők” címmel írt tanulmányt. A vizsgálat alapjául szolgáló adatok forrása egy kér-
dőíves felmérés, amelyet a „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi
Kara végzett 2004. július-augusztusában. A vizsgálat kitért az információs technológia al-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17
18 Réti Tamás – Összefoglalás

kalmazására, és megállapította, hogy az erdélyi magyar tőkével működő vállalatokban a
számítógépek átlagos száma alacsonyabb, mint a külföldi vagy román vállalatokban. Az
erdélyi magyar vállalatok alacsonyabb információs technológiai szinten vannak, mint a
versenytársaik. Megállapítható az is, hogy a notebook típusú számítógépek piaca Erdély
központi régióiban a legalacsonyabb, Székelyföldön alig van kereslet irántuk. A magyar
tulajdonban levő vállalatok innovatív képessége alacsonyabb, mint a román tulajdonban
levőké. A vizsgálat a közepes méretű vállalatoknál talált eltérést, ahol a magyar tulajdon-
ban levő vállalatok kisebb előnnyel rendelkeznek. Kedvező jelenség, hogy az erdélyi ma-
gyar vállalatok által bevezetett új termék és szolgáltatás aránya magas, meghaladja a ro-
mán vállalatokét. A magyar vállalatokra jellemző, hogy másokhoz képest inkább hagyat-
koznak saját fejlesztésre. Új terméket főként az élelmiszeriparban vezettek be, elsősor-
ban a tejfeldolgozás és a sütőipar területén, míg a román tulajdonú vállalatok inkább az
építőiparban, nehéziparban, bútoriparban és a kozmetikában hoztak újat. Az erdélyi ma-
gyar tulajdonú nagyvállalatoknál erőteljes termékkonszolidálási folyamat zajlik. A magyar
mikrovállalatok (0–9 alkalmazott) nagyszámú új terméket bocsátanak ki.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az erdélyi vállalatok körében az
innovációs tevékenység nem erőteljes, nem tudja biztosítani a helytállást a nemzetkö-
zi versenyben. Az európai uniós csatlakozással együtt járó piaci liberalizáció komoly
veszélyt jelent e vállalkozásokra. Az erdélyi magyar vállalatok még rosszabb helyzet-
ben vannak, elmaradottabbak, kevésbé innovatívak. Ez mutatkozik meg az exportké-
pesség, a hozzáadott érték, az automatizáltsági szint, az innovációs képesség tekin-
tetében. Az innovatív tevékenységek gyorsabb terjedését gátolja a finanszírozási lehe-
tőségek szűkössége. A saját tőkével és bankhitellel finanszírozott vállalatok képtele-
nek hosszabb távú mélyreható változásokat elérni.
A szerbiai és a vajdasági gazdasági átalakulással két tanulmány foglalkozik. Lo-
sonc Alpár „A Vajdaság gazdasága” című munkája szélesebb történelmi-gazdaság-
szociológiai összefüggésben igyekszik a sajátos fejlődés jellemzőit és egyúttal az el-
maradottság okait feltárni. Megállapítja, hogy a Vajdaság a valamikori jugoszláv gaz-
daság fejlettebb részét képezte, egy főre eső társadalmi termék, az exporttevékeny-
ség, az erőforrások kihasználása és egy sor más mutató tekintetében. Negatív fordu-
latként értékelhető, hogy az élelmiszeripar a kilencvenes években negatív pályára ke-
rült, de a többi ágazat lehetőségei még fennállnak. A térség súlyát továbbra is jelzi,
hogy a Vajdaság állítja elő a szerbiai takarmánytermelés több mint felét, az élelmiszer-
ipari termelés 60 százalékát.
Az elvándorlást, minden erőfeszítés ellenére, nem lehet megakadályozni, elsősor-
ban azért, mert a szerbiai gazdasági átalakulásnak a vesztesei a kisebbségben levő
magyarok. Jellemző módon a többségében magyarlakta községekben a tartomány
szerb többségű vidékeihez képest erősen zuhantak az ingatlanárak, ami vonzóan hat
a horvátországi szerb betelepülőkre. Kedvező viszont, hogy a vajdasági magyarok kö-
reiben fennáll a vállalkozás éthosza, de a vállalkozási környezet többszörösen is előny-
telen számukra. A kisebbségi lét csökkenti a vállalkozási siker esélyeit, hiszen a kap-
csolati és a bizalmi tőke tekintetében egyenlőtlen viszonyok érvényesülnek.
A magyarországi támogatáspolitika folytonos ellentmondásokkal terhes: egyrészt
az anyaország magához vonzza a konvertálható tudással rendelkező kisebbségi sze-
mélyeket és ezzel dezintegrál, másrészt a szülőföldön maradást hirdeti, de a Buda-
pest-függést erősíti.
Huszka Beáta tanulmánya „A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésé-
nek lehetőségei Magyarország EU-csatlakozása után” a kétoldalú együttműködés fej-
lesztésének kérdését állítja a középpontba. A szerző hangsúlyozza, hogy a fokozot-
tabb nyugat-balkáni szerepvállalás a magyar kormány meghirdetett politikai célja lett.
A kétoldalú gazdasági kapcsolatok erősítése, az Európai Unió programjaiban való
részvétel lehetőséget ad a vajdasági magyarok helyzetének javítására is. Idáig a ma-
gyar befektetőknek nem sikerült komolyabb mértékben bekapcsolódni a szerbiai-vaj-
dasági privatizációba. Kedvező fejlemény volt a 2002. július 1-jén hatályba lépett sza-
badkereskedelmi egyezmény. Az európai uniós magyar tagság következtében a ma-
gyar exportőrök költségei növekedtek, gyengült a kereskedelmi pozíció. Ennek ellené-
re a csatlakozás utáni időszakban a kétoldalú kereskedelem nagyobb ütemben fejlő-
dött, mint a korábbi időszakban, de Szerbia és Montenegró súlya a magyar kereske-
delemben továbbra sem jelentős. Nem történt idáig alapvető fordulat a határ menti ré-
giók egymás közötti integrációja tekintetében.
Hasznos tapasztalattal szolgál a szlovén, osztrák és az olasz befektetési és keres-
kedelemtámogatási politikák tanulmányozása. A szerző interjúk készítésével szerzett
konkrét ismereteket ezen országok sikeres szerbiai terjeszkedéséről.
Magyarország érdeke, hogy Szerbia és Montenegró mielőbb teljes jogú Európai
Unió-taggá váljon, de a realitások figyelembevételével ez inkább csak közép- vagy
hosszabb távon valósulhat meg. A szerbiai piac komoly előnyökkel szolgálhat a ma-
gyar kereskedők és a befektetők számára. A privatizációban és az újjáépítési progra-
mokban való részvétel ugyan jelentős politikai és jogi kockázattal járhatnak, de pers-
pektivikus, ezért szükség lenne határozottabb és következetesebb magyar kormány-
zati támogatási politikára. A szerző konkrét javaslatokat tesz a magyar szerepvállalás
élénkítése érdekében.
A tanulmánykötet számos fontos, a gazdaságpolitika számára alkalmazható követ-
keztetést fogalmaz meg. Az egyik talán legfontosabb, hogy a szomszédos országok-
ban, ahol jelentősebb magyar kisebbség él, az utóbbi időben a gazdasági növekedés
felgyorsult, a makrogazdaságokban erősödnek az egészségesebb, a fenntartható fej-
lődésre utaló tendenciák. Már nem helytálló a határon túli területeket egyoldalúan az
elmaradottság, a hanyatlás, a kilátástalanság kategóriáival leírni. Sokkal inkább tapasz-
talható, hogy a megkésett fejlődésből adódóan, az utolérési effektusok erősödnek. Az
alacsonyabb fejlettségi szint, a piacgazdaságra történő ellentmondásosabb átmenet
nagy növekedési és felzárkózási tartalékokat rejt magában. A másik alapvető következ-
tetés, hogy az egyes szomszédos országok, és ezeken belül az egyes fejlesztési régi-
ók, megyék nagyon eltérő növekedési potenciállal rendelkeznek. Eltérő a gazdaság-
földrajzi helyzetük, infrastruktúrájuk, fizikai és humántőke-kapacitásuk, különböző mó-
dokon határozza meg kitörésüket a nagyon terhes gazdasági örökség.
Erdélyben egyértelműen az egyenlőtlen fejlődés elve érvényesül, már jól kiala-
kultak a regionális növekedési pontok, és a korábbi periferiális helyzet előnnyé vál-
tozik. Dél-Szlovákiában is nyomon követhető a korábbi általános depresszióból a
sokszor szigetszerű, máskor inkább klaszter jellegű fellendülés. A legnehezebb
helyzetben a Vajdaság, és ezen belül a magyarok által inkább lakott települések
vannak. De itt is a korábbi viszonylag nagyobb gazdasági nyitottság, erőteljesebb
vállalkozási hagyományok, az Európai Unióhoz való csatlakozás valós perspektívá-
ja bizonyos optimizmusra adhat okot.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 19
20 Réti Tamás – Összefoglalás

Megállapíthatjuk, hogy Magyarország gazdasági környezetére a differenciált
felzárkózási dinamizmus a jellemző. A fejletlenebb környező gazdaságok, régiók,
megyék a piaci szerkezeti reformok, a nagyobb nyitás és az erőteljes kényszer ha-
tására gyorsabban fejlődnek. Markánsan megfogalmazódik a magyarországi elma-
radott határ menti régiók gyorsabb felzárkóztatása. A határok lebontása mindkét ol-
dalon nagy növekedési energiát indukálhat. A korábban összenőtt régiók újra integ-
rálódhatnak. Ennek függvényében kell látni a magyar szülőföld politikai kereteit,
amely csak kiegészítheti a szomszédos országok belső önfejlődését, segíthet kiak-
názni a felzárkózási potenciált.
Ádám János Imre

A dél-szlovákiai régió fejlődése
a helyi kezdeményezések
és a határon átnyúló
együttműködések tükrében
22 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

Bevezető
A tanulmányban Dél-Szlovákiát régióként szemlélve választ keresünk arra, melyek a
legégetőbb problémák, amelyek az itt többséget alkotó magyarok számára megnehe-
zítik a kitörést a periferikus helyzetből vagy a kapcsolattartást az anyaországgal, illet-
ve melyek azok a lehetőségek, amelyek megoldást jelenthetnek úgy a gazdasági
problémák kezelésében, mint a felvidéki magyarok identitásának
, megerősítésében.
Első lépésként azonban definiálni kell, mi jelent a „dél-szlovákiai régió” fogalma.
Mivel a többségében magyarlakta Dél-Szlovákia a jelenlegi közigazgatási rend-
szerben nem alkot semmilyen értelemben külön egységet, ezért nehézségekbe ütkö-
zik az, aki mégis ennek a vidéknek az önálló vizsgálatára vállalkozik, és kérdésessé
válhat, hogy milyen értelemben kezelhetjük ezt a térséget egy régióként.
Ha azonban elfogadjuk azt a definíciót, miszerint „a régiók nem objektív fizikai tér-
kategóriák, a regionális jelenségek nem egy általánosabb szubsztancia, a térbeliség
eredői, így nem szükségszerűen mindenkor és mindenhol léteznek, hanem csak a tar-
talom felől közelíthető sajátos térszerkezeti egységek”, akkor azt kell látnunk, hogy az
egységes nyelvi, kulturális és történelmi háttérrel rendelkező Dél-Szlovákia tartalmilag
sokkal inkább egységes régiót alkot, mint a jelenlegi közigazgatási egységek; és az
általuk kijelölt regionális térszerkezet csak hardverként ad formai kereteket bizonyos
szoftverek, funkciók, feladatok hatékonyabb, jobb ellátásához. [Faragó]
I. Dél-Szlovákia egységes régióként
kezelésének és lehatárolásának kérdései
Bár a jelenlegi közigazgatási, illetve fejlesztési régiók szerinti térértelmezésben Dél-
Szlovákia – mint régió – nem jelenik meg, mégis a magyar szakmai, illetve köznyelv
által gyakorlatilag általánosan használt kifejezés egyértelműen Szlovákia többségé-
ben magyarlakta déli határvidékét jelöli. Szinonimaként használatos még a Dél-
Felvidék vagy egyszerűen csak Felvidék kifejezés is, utóbbi kifejezésnél a korábbi je-
lentés ez esetben leszűkül a magyarlakta részekre.
A szlovákiai magyarság többsége (92,2%) Dél-Szlovákiában él, a mintegy 680 ki-
lométer hosszúságú szlovák–magyar államhatár mentén, összesen 9 ezer négyzetki-
lométernyi összefüggő nyelvterületen. Ez nagyjából kétezer négyzetkilométerrel ki-
sebb terület, mint 1918-ban volt. A magyar nyelvterületen 523 olyan település van,
ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 10%-ot, ezen belül azonban 435 köz-
ségben ez a részarány több mint 50%. E mutató tekintetében is csökkenő tendencia
érvényesül. Ezen kívül még 87 településen élnek jelentős számban magyarok, de ará-
nyuk nem éri el a 10%-ot (így például Kassán és Pozsonyban több mint tízezren élnek,
a lakosság mintegy 4-6%-át alkotva.)
A huszadik század folyamán sokat változott a mai Szlovákia területének közigaz-
gatási beosztása. A történelmi vármegyék, bár a mai megyékhez hasonlóan szintén
nem voltak etnikailag homogének, mégis társadalmi-kulturális tradíciók kötődtek hoz-
zájuk, a nemzeti mozgalmak elterjedéséig a regionális identitás sokszor erősebb volt
a nemzeti identitásnál. Azonban a határok változása és a központosított nemzetálla-
mok megjelenése a régióban elmélyítette az itt élő nemzetek közötti ellentéteket, és
az etnikai hovatartozás, illetve a többségitől eltérő nyelvek és kultúrák felszámolására,
az asszimilációra irányuló politikák határozták meg a térség regionális fejlődését.
1923. január 1-jétől megváltoztatták a közigazgatási beosztást. A nagymegyék létre-
hozásának és az észak–déli irányú közigazgatási területi megosztásnak az volt a cél-
ja, hogy a magyar lakosság minél kevesebb helyen alkothasson többséget, s ez által
ne kelljen számukra biztosítani a nyelvhasználat jogát. A városokat nagyközségekké
fokozták le, hogy megszüntethessék a községek választott önkormányzatait.
Az általam tárgyalt térség lehatárolására először tulajdonképpen az 1. bécsi dön-
tés során került sor, amikor kísérletet tettek egy etnikai határ meghúzására Magyaror-
szág és Szlovákia között. Ez a lehatárolás máig meghatározó az ezen a területen élő
őslakosok identitásában, és az összetartozás-érzést különösen megerősítette a hoz-
závetőlegesen 1945-től 1948-ig tartó közös „üldöztetés” korszaka. Ez egyben nagy-
részt megpecsételte az ezen a területen kívül élő magyarság sorsát is, az elvándorlás,
illetve asszimiláció folytán, mára ugyanis csak a korábbi tömb-magyar részek lakossá-
ga őrizte meg identitását.
A második világháború, illetve a kommunista hatalomátvétel után 1949-ben hat,
1960-ban pedig három kerületre osztották fel Szlovákiát. Az 1969. január 1-jével élet-
be lépett cseh–szlovák föderáció keretében Pozsony – mint a föderáció szlovák tag-
köztársaságának fővárosa – kerületi jogú várossá vált. A kerületek átmeneti felszámo-
lása után 1971-től 1990-ig 3+1 kerületet alakítottak ki. Az 1960. évi reform során har-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23
24 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

madára csökkentették a járások számát, s ennek következtében a dél-szlovákiai ma-
gyar kistérségekben tizennégyről kettőre csökkent a magyar többségű járások szá-
ma. Az 1989. évi fordulat után 1991 januárjától megszűntek a kerületek: fennmarad-
tak az 1960-ban létrehozott nagyjárások, de ezeken belül 121 körzetet hoztak létre.
Közülük mindössze tizenhét rendelkezett magyar többséggel.
A harmadik Mečiar-kormány által kidolgozott és a parlamentben 1996. július 3-án
– Michal Kováč köztársasági elnök észrevételeinek elutasításával – elfogadott
221/1996. számú törvény alapján 8 államigazgatási kerületre és 79 járásra osztották
fel Szlovákiát. [Szarka, 2001]
A fentiekből kiderül tehát, hogy 1945 után Dél-Szlovákiában a területi tervezés szán-
dékoltan a helyi identitások és tradicionális térstruktúrák megváltoztatására törekedett.
Ez természetesen összefüggött a szovjet típusú rendszerek tervutasításos modelljével,
ami a nemzeti kommunizmus ideológiáját követve, minden visszacsatolást lehetetlenné
tett. Figyelemre méltó azonban, hogy a rendszerváltás utáni közigazgatási reform az ál-
talam vizsgált térségben nem hozott lényeges változást a területi politikában.
A Magyar Koalíció Pártja, a szlovákiai magyarok legitimnek tekinthető képviselő-
je, kezdettől fogva elutasította a máig érvényes területi felosztást.
2002 szeptemberére, amikor az első Džurinda-kabinet mandátuma lejárt, rész-
ben megváltozott az a légkör, ami a felvidéki magyarokat korábban körülvette. Bár a
nemzeti hovatartozásból eredő konfliktusok nagy része nem oldódott meg, mégis az
MKP részvétele a koalícióban a közélet elfogadott, jelentős szereplőivé tette a magya-
rok képviselőit, és a szlovák lakosság is mérsékeltebb gyanakvással fogadta a magya-
rok részéről elhangzott javaslatokat, terveket.
A Mečiar-korszakot jellemző, a magyarokkal szemben nyíltan konfrontálódó poli-
tika is megszűnt. Megmaradt azonban az ebből a korszakból származó félelem, így a
szlovák politikusok máig óvatosak a magyarokat érintő ügyekben. Az első Džurinda-
kormány magyarokat illető politikája inkonzisztens volt tehát, és sokszor nem ment túl
a korábbi kormányzat által okozott károk orvoslásán, illetve a nemzetközi szervezetek
által támasztott minimumkövetelmények teljesítésén.
Az MKP 2001-ben a regionális önkormányzatokról szóló törvény vitája során elér-
kezettnek látta az időt, hogy javaslatot nyújtson be a Dél-Szlovákiában vertikálisan, a
magyar határral párhuzamosan elhelyezkedő Komárom megye létrehozására.1 A szlo-
vák belpolitikai helyzetet azonban jól jellemzi, hogy az autonómiatörekvésektől, illetve
az 1938-as határ „rémétől” való félelem odavezetett, hogy – a korábbi koalíciós egyez-
ség ellenére – a koalíció szlovák pártjai az ellenzékkel együtt (!) szavazva lesöpörték
a magyar javaslatot. Ez egyben azt is jelentette, hogy megmaradt a Mečiar idejében
nagyon kedvezőtlenül és logikátlanul megalkotott 8 megyés felosztás, és lekerült az
asztalról az alternatív, a magyarok számára még Komárom megye kihagyásával is
kedvezőbb 12 megyés beosztás, amelyben a megyehatárok jobban igazodnak a tör-
ténelmi régiókhoz, a történelmi vármegyékhez.
A mai szlovák közigazgatási beosztás szerinti megyékben Nyitra megye 27,6%-a,
Nagyszombat megye 23,7%-a, Besztercebánya megye 11,7%-a, Kassa megye 11,2%-a
és Pozsony megye mintegy 4,6%-a magyar.

1 Ebbe a megyébe nem tartozott volna bele Kelet-Szlovákia vékony, magyarlakta sávja. Ezen a vidéken csak kis-
térségi szinten beszélhetünk magyar többségű térszerkezeti egységekről.
2012-ig tervezett gyorsforgalmi úthálózat Szlovákiában

Forrás: SARIO, 2004

Mint a tervezett gyorsforgalmi úthálózat térképéből is kiderül, nem szűnik az a
szlovák gyakorlat, amely mostohagyermekként kezeli a déli régiót. A magyarok által
legsűrűbben lakott Duna és Ipoly menti részt még a tervek szintjén sem kapcsolják be
a gyorsforgalmi úthálózatba. Mivel az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kül-
földi tőkeberuházások előtti helyi infrastruktúra-fejlettségi vizsgálatok alkalmával foko-
zottan veszik figyelembe a nyugat-európai autópálya-rendszer minél gyorsabb elérhe-
tőségét, az egyéb tényezők pedig kisebb súllyal esnek latba a telephelyválasztás szem-
pontjából, ezért a déli régióban továbbra is lassabb lehet a fejlődés. A határok teljes át-
járhatóságával azonban a magyarországi autópályák közelsége is vonzó lehet. Ezért
például a Komáromi járás esetében, a határ mindkét felén segíthetne egy határozott
magyar fejlesztési politika, mely a két oldalon elérhető erőforrásokkal számol.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25
26 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

II. A regionális fejlesztés Dél-Szlovákiában
Mivel a jelenleg is fennálló közigazgatási rendszerben Dél-Szlovákia nem jelenik meg
egységes régióként, nem rendelkezik önálló fejlesztési eszközrendszerrel, ezért csak
a térséget érintő területi fejlesztésekről beszélhetünk. A tanulmány egyik célja, hogy
felhívja a figyelmet a régiót érintő – akár magyarországi, akár szlovákiai részről kezde-
ményezett – célzott fejlesztési politika szükségességére.
Szlovákiában csak 1998 után kezdődött meg a régiók fejlesztésére kialakítandó
intézményrendszer felállítása. Korábban a körzeti hivatalokban létezett egy régiófejlesz-
tési osztály, ami az amúgy is csekély forrásokat egyéni érdekek mentén osztotta el.
A regionális fejlesztés és regionális politika főhatósága Szlovákiában az Építés-
ügyi és Régiófejlesztési Minisztérium. Ezen kívül létrehozták a nemzeti koordináló és
ellenőrző bizottságot, ilyen bizottságok regionális szinten is alakultak, és a Nemzeti
Regiófejlesztési Ügynökséget.
1999-ben kezdődött meg a regionális fejlesztés nemzeti programjának kidolgozá-
sa. Minden régióban kidolgozásra kerültek regionális operatív programok, és minden
szlovákiai megye rendelkezik regionális fejlesztési tervvel, amely a kormány által ke-
rült elfogadásra.
Szlovákia az európai uniós gyakorlatnak megfelelően területi szintekre van fel-
osztva: a NUTS-I nemzeti szint mellett 4 NUTS-II területi statisztikai egységből áll.

NUTS-II:
1. Pozsony megye
2. Nyugat-Szlovákia (Nagyszombat, Trencsén, Nyitra megyék)
3. Közép-Szlovákia (Zsolna és Besztercebánya megyék)
4. Kelet-Szlovákia (Eperjes és Kassa megyék)
NUTS-III: 8 régió (megegyezik a 8 megyével)
NUTS-IV: 79 járás
NUTS-V: 2878 település

A NUTS-II-III szintű támogatások esetében felmerül a korábban már ismertetett
probléma, hogy a dél-szlovákiai régió az észak–déli irányban meghúzott megye- és
fejlesztési régióhatárok miatt, csak a tőle kulturálisan-társadalmilag idegen északi te-
rületekkel együtt részesülhet támogatásban. Nyugaton (Nyitra és Nagyszombat me-
gyék) további probléma lehet, hogy a mezőgazdasági jellegű, magyarlakta határ men-
ti rész gazdaságilag elmaradott, de a nyugat-szlovákiai fejlesztési régió nagyobb ré-
szét alkotó iparosodottabb terület statisztikailag „felhúzza”a régiót, így az elmaradott
déli területek eleshetnek bizonyos támogatásoktól.
A közigazgatási decentralizáció folyamata későn kezdődött meg és jelenleg is tart
Szlovákiában. A „Néhány hatalmi tényező átadása az állami adminisztrációtól a helyi és
regionális önkormányzatoknak” című 2001. évi 416. törvény rendelkezik a hatáskör és for-
rásátadásról az egészségügy, a szociális segélyezés, oktatás, tervezés és építésügy terü-
letén. Az átmenet során a korábbi, központi hatalom által irányított helyi adminisztrációt
(községi és megyei hivatalok) fokozatosan leépítik, míg az önkormányzatokat megerősí-
tik. Azonban az átmenet, különösen a forrásátadások területén, nem zökkenőmentes.
A dél-szlovákai régióba tehát annál nagyobb eséllyel áramlanak a források, minél
alacsonyabb szintre irányul a támogatás, illetve minél alacsonyabb szinten valósítják
meg a regionális összefogást. A helyi és regionális szintű önkormányzatok megerősö-
désével valószínűleg jobban érvényesülhet majd a szubszidiaritás elve a regionális fej-
lesztéseknél.
A következőkben tehát két olyan régiófejlesztési formát tekintek át, amelyek a re-
gionális önkormányzatok és az állam térségfejlesztési politikájával ellentétben, kifeje-
zetten helyi, illetve kistérségi szinten éreztetik a befolyásukat, és közvetlenül megjelen-
hetnek bennük a felvidéki magyarok kezdeményezései.
A kistérségi szintű régiófejlesztés elősegítéséért jött létre a Régiófejlesztési Ügy-
nökségek Hálózata. Először erről az elsősorban kistérségi finanszírozású hálózatról
beszélek, majd a határon átnyúló együttműködések szerepét vizsgálom kicsit részle-
tesebben, a megvalósult projektek tükrében.
2000 októberében jött létre az úgynevezett Régiófejlesztési Ügynökségek Háló-
zata. Tizennyolc ügynökség fedi le az országot, ami megyénként 2-3 ügynökséget je-
lent, tehát 500-600 ezer fő lakik egy-egy kerületben, bár az ügynökségek nem a köz-
igazgatási határok keretein belül működnek. Ez Dél-Szlovákia szempontjából előnyös,
és az MKP vezette minisztérium a legtöbb ilyen ügynökséget az általunk vizsgált tér-
ségben hozta létre.

Az ügynökségeket jogi személyek alkotják
1. az önkormányzati, illetve közszférából;
2. a vállalkozói szférából; illetve
3. a civil szférából.

Az ügynökségek feladata a régiófejlesztési projektek koordinálása, de ehhez
csak igen szűkös állami keret áll rendelkezésükre. A kormányzat célja, hogy ezen ügy-
nökségeket önállóvá tegye, hiszen az uniós követelmények között is szerepel, hogy a
régiófejlesztés nem lehet állami kézben.
Jelenleg a működési költségek egy részét még az állam fedezi, amire azonban
már pályázatot kell benyújtani. Az ügynökségek támogatás szempontjából két részre
oszlanak: a kiemelten, illetve a nem kiemelten támogatott régiókra. A déli régiók gaz-
dasági elmaradottságukból következően egységesen a kiemelt kategóriába tartoz-
nak; ez 2002-ben 1 millió 200 ezer korona (mintegy 6,8 millió forint) támogatást jelen-
tett, ami a működési költségeket is alig fedezte.

A régiófejlesztési ügynökségeknek nagy szerepük van a pályázati források meg-
találásában. Ezek egyike a Phare-Cross Border Cooperation (Határon Átnyúló Együtt-
működés) program, illetve az ezt felváltó Interreg-IIIa program, amely EU-forrásokat
biztosít pontosan a dolgozatom tárgyát képező határ menti periferikus területek szá-
mára. Ezért tartom fontosnak e program hatásainak részletesebb vizsgálatát.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27
28 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

III. A határ menti együttműködés szerepe
a dél-szlovákiai régió fejlődésében
1. A magyar–szlovák Phare-CBC program eredményei

Mivel a Szlovákiában élő magyarok túlnyomó részben a magyar határ mentén élnek,
ezért e területeken kiemelkedő jelentősége van a határon átnyúló együttműködések-
nek, hiszen ezek gyakran magyarlakta, korábban összetartozó régiókat kapcsolnak
össze. Bár az eddigi források a Phare-CBC program keretében viszonylag szűkösek
voltak, az EU-tagállammá vált Magyarország és Szlovákia az Interreg-IIIa program ke-
retében az eddigieknél nagyobb forrásokhoz juthat a határ menti közös projektekre.
A 2000–2003-as periódusban évente 2 millió euró állt rendelkezésre a
szlovák–magyar határszakasz fejlesztésére. A projektek kiválasztása a végrehajtó ha-
tóság szerepét betöltő VÁTI beszámolója szerint a regionális és területi stratégiákra, il-
letve a térségben kialakított konszenzusra épülő Közös Programozási Dokumentum
alapján történt.
2000-ben Sátoraljaújhely és Tőketerebes térségének csatornázása és közös
szennyvíztisztító építése nyert el 1,6 millió euró értékű támogatást, amely összeghez
4,24 millió eurós hazai társfinanszírozás járult, így a beruházás összköltségvetése
csaknem elérte a 6 millió eurót. A projekt teljes egészében megvalósult és működik.
Ugyanebben az évben a kisprojekt alap rendelkezésére állt 400 ezer euró Phare-
támogatás, amiből 11 projekt megvalósítását hagyták jóvá. Ezek közül 10 projekt sike-
resen megvalósult és lezárult.
A 2001. évi szlovák–magyar Phare-CBC keretből épült meg a balassagyarmati el-
kerülő út, amelynek teljes költségvetése 2 millió 244 ezer 737 euró volt (ebből 1 mil-
lió 683 ezer 553 euró Phare-támogatás). A beruházás kivitelezői szerződésének alá-
írására 2003. szeptember 30-án került sor, a projekt 2004 augusztusában fejeződött
be. Mivel a nyertes kivitelező ajánlati ára alacsonyabb volt a rendelkezésre álló ösz-
szegnél, lehetővé vált 116 ezer 447 euró átcsoportosítása a kisprojekt alap javára. Az
eredeti allokációval biztosított 200 ezer euróból, illetve a reallokált összegből (össze-
sen 316 ezer 447 euró) 9 projekt megvalósítása vált lehetővé, melyekre november vé-
gén írták alá a támogatási szerződéseket (összesen 315 ezer 106 euró értékben).
A 2003. évi allokációból egy határ menti gazdaságfejlesztési támogatási konst-
rukció, és a már megszokott és nagy népszerűségnek örvendő kisprojekt alap része-
sült támogatásban. A 2,4 millió euró értékben (1,8 millió eurós Phare-támogatással),
2004 első felében kiírásra került támogatási konstrukció részben tanulmányok, üzle-
ti szolgáltatások és szakképzések, részben beruházások megvalósításához nyújt se-
gítséget.

Átmenet az Interreg együttműködésbe

A két ország csatlakozása után, bár a Phare-CBC projektek kifutása több évig is
eltarthat, a határon átnyúló együttműködés, kibővült forrásokkal, az Interreg közössé-
gi kezdeményezésen keresztül valósulhat meg.
Az Interreg együttműködés határon átnyúló jellegének megfelelően – megállapo-
dásokban rögzített szabályok szerint – az adott programra kinevezett intézmények fe-
lelősek a feladatok végrehajtásáért. A programokban részt vevő államoknak kell meg-
egyezniük abban, hogy milyen közös intézményi struktúrákat hoznak létre (közös irá-
nyító hatóság, közös kifizető hatóság, közös titkárság).

Interreg-IIIa: határ menti együttműködés

Két vagy három ország határ menti megyéi vesznek részt benne (NUTS-III szint),
célja a határon átnyúló gazdasági és szociális kapcsolatok fejlesztése. Megvalósulási
formái: kis- és középvállalati együttműködés, helyi gazdaságfejlesztési kapcsolatok,
város- és vidékfejlesztés, környezetvédelem, megújuló energia, közlekedési, informá-
ciós és vízügyi együttműködés, jogi és közigazgatási együttműködés (beruházások,
tanulmányok).
A most induló magyar–szlovák részvétel az Interreg-IIIa közösségi kezdeménye-
zésben (2004–2006) a megnövekedett források mellett Magyarország, mint irányító
hatóság részvétele miatt is jelentős. 2004 és 2006 között Szlovákia, Magyarország és
Ukrajna közös programban vesz részt (Ukrajna TACIS-forrásokkal), és összesen 9,5
millió eurót (+ 25% társfinanszírozás) használhat fel.

2. A Phare-CBC projektekből levonható tapasztalatok

Mivel a Phare-CBC projektek kapcsán már rendelkezünk tapasztalatokkal, fontos-
nak tartom ezeket áttekinteni, hogy tanulva a sikerekből, minél több Interreg-pályázat
születhessen. Az alábbiakban az ún. kisprojekt alapok 2001–2002-es magyarországi
nyertes pályázatait tekintem át, amelyek megvalósítása nemrég zárult le, illetve még
folyamatban van. A pályázatokkal kapcsolatos információk a lebonyolító hatóságtól
(VÁTI), illetve a pályázóktól származnak.
A pályázatok áttekintése során szembeötlő volt, hogy mennyire fontos szerepet
játszott az, hogy a magyar pályázó magyarokkal került szembe a határ túloldalán is.
Szinte nincs olyan pályázat, ahol a szlovák oldalon legalább informális közvetítőként
ne jelenne meg határon túli magyar szereplő. Leggyakrabban azonban azok a szlová-
kiai intézmények válnak természetes partnerekké, ahol magyar a vezetés és egyértel-
mű a nyitottság a magyarországi pályázók felé, ami megkönnyítette és gördülékenyeb-
bé tette az együttműködést.
A pályázók és a lebonyolító hatóság egyaránt nehezményezték, hogy a CBC-
program eredeti céljaival ellentétben, ritkán sikerülnek a tükörprojektekre benyújtott
pályázatok. Ez részben a kiírás általában késői megjelenésére a szlovák oldalon,
részben nem ismert, nem kimondott, a háttérben meghúzódó talán politikai okokra
vezethető vissza többek szerint. Az Interreg-pályázatoknál ezért különösen oda kell
figyelni a párhuzamosságra, és Magyarországról is támogatni kell a határon túli ma-
gyar pályázatokat.
A megvalósult projektekből levonható másik nagyon fontos tanulság, hogy annak
ellenére, hogy nem túl nagy összegek álltak rendelkezésre, e projektekre hatalmas
igény mutatkozott, és a határvidék szikkadt földként itta magába a határok átjárható-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 29
30 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

vá tételét célzó forrásokat. Ez azt jelzi számomra, hogy a magyar kormánynak is létre
kell hoznia az Interreghez hasonló intézményrendszert, amely a közös pályázatokat tá-
mogatja, hiszen ez a gyakorlati segítség mellett hozzájárul a fejekben, gondolatokban
meglévő korlátok, gátak lebontásához.
Ha az Európai Unió pusztán gazdasági érdekből és a hátrányos helyzetű régiók
megsegítésének szándékával, tudtán kívül segítette a határ mentén élő magyar kö-
zösségeket, akkor a magyar kormányzatnak tudatosan kell támogatnia ezt a szá-
munkra egyáltalán nem ismeretlen, nagyrészt magyarlakta régiót.
Az alábbiakban tehát sikeres példákat láthatunk a magyar–szlovák határ mellől,
a pályázati anyagok alapján, témakörök szerint csoportosítva.

Területfejlesztés és területrendezés témaköre

1. KÖZ-TÉR-KÉP az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési
Ügynökségtől
Az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. KÖZ-TÉR-KÉP
címmel egy közigazgatási és térségfejlesztési térkép létrehozására nyert Phare-CBC
pályázatot. A határ túloldaláról a Kassai Regionális Fejlesztési Ügynökség (Agentura
pre podporu regionalneho rozvoja – RRA –, Košice) vesz részt a pályázati célok meg-
valósításában, amely elsősorban a workshopok, valamint a konferenciák előkészíté-
sében, lebonyolításában, a tanulmány időközi és végső véleményezésében, valamint
az elkészült tanulmány fordíttatásában és publikálásában kapnak feladatot.

A projekt célrégiója, a Miskolci Egyetem projektjéhez hasonlóan, Borsod-Abaúj-
Zemplén megye és Kassa megye. A pályázat kiemeli, hogy határközeli helyzeténél
fogva a régiónak lehetősége van arra, hogy a határ menti együttműködés révén jelen-
tősen emelje nemzetközi és hazai versenyképességét.

A pályázat indoklásaként hozzáteszik, hogy a regionális intézményrendszer
mindkét ország számára viszonylag új működési keret, megszilárdulásának folyama-
ta jelenleg is zajlik. A határok megnyílása nyomán olyan térség válik a határ menti ré-
giók fejlesztésének kulcsfontosságú területévé, amely jelentős turisztikai, gazdaság-
fejlesztési, ill. kulturális együttműködési potenciált képvisel. A közös térségfejlesztési
stratégiák elkészítésében, a programozási folyamatokban, ill. konkrét projektekben
való részvételre már most fel kell készülni, amit azonban a partnerek eltérő közigazga-
tási, ill. területfejlesztési gyakorlata, fejlettségi szintje, ill. ezek hiányos ismerete nagy-
mértékben megnehezít. Ennek feltérképezésére vállalkoztak a pályázók e projekt ke-
retében kidolgozott regionális fejlesztési tanulmányukban. A tanulmány a jelenlegi ál-
lapot felmérése mellett – valamennyi projektpartner bevonásával – konkrét javaslato-
kat fogalmaz meg a jövőbeni együttműködésre.

A térkép a következő elemekből áll:
• A magyar és szlovák területfejlesztés jelenlegi helyzetéről szóló elemzés, a
NUTS-II-III, ill. NUTS-IV szintű regionális politika szemszögéből vizsgálva
• A különböző térségi szerveződések aktuális állapota
• Közigazgatási és területfejlesztési intézményi struktúrák
• Szakhatósági eljárásrendek
• Önkormányzati struktúrák
• Gyakorlati példák, projektorientált együttműködési modellek
• Konkrét határ menti intézmények, szervezetek elérhetőségeikkel együtt

Célcsoportok: közigazgatásban, ill. területfejlesztésben érintett intézmények,
szakemberek az alábbiak szerint:
• regionális fejlesztési tanácsok, ügynökségek
• megyei fejlesztési tanácsok, ügynökségek
• önkormányzatok
• kistérségi társulások

Az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség a közvetlen kedvez-
ményezettek számát mintegy 250-300 főre, a közvetett kedvezményezettekét 70-100
ezer főre teszi.
A célcsoportok kiválasztását szerintük az indokolja, hogy egyrészt rendelkeznek
a tanulmány elkészítéséhez szükséges ismeretekkel, másrészt ők lesznek a tanul-
mány eredményeinek aktív felhasználói és közvetítői más régiós szereplők felé.

2. Inkubátorház-terv, település- és kistérség-fejlesztési stratégia
a Neogradiensis Eurorégió területén2

A Vidékfejlesztők Nógrádi Egyesülete „Határ menti, térség- és gazdaságfejleszté-
si együttműködési kör felépítése a Neogradiensis Eurorégión belül” címmel a felvidé-
ki Fülek városával együttműködve nyert pályázatot.

A projekt a következő elemekből épült fel

1. Településfejlesztési stratégia és településfejlesztési akciótervek elkészítése.
A pályázati anyag szerint Nógrád megyében a Vidékfejlesztők Nógrádi Egyesüle-
tének (VINE) tagjai évek óta részt vesznek komplex kistérség- és településfejlesztési
tervek, illetve településfejlesztési akciótervek kidolgozásában. E téren tapasztalatok-
kal, módszertani kultúrával és kiterjedt szakmai kapcsolatrendszerrel rendelkeznek.
Fülek városának vezetői a határon átnyúló szakmai konzultációk során felismer-
ték, hogy megfelelően előkészített és szakmailag az EU-követelményeket is kielégítő,
kidolgozott fejlesztési projektek hiányában elérhetetlenek lesznek számukra a közel-
jövőben feltáruló uniós és nemzeti fejlesztési célú források. A „térségközi konzultáci-
ók” során kialakult partnerségi kapcsolatokra alapozva, Fülek város és a Füleki
mikrotérség vezetői szakmai együttműködést kértek a VINE-től helyi településfejlesz-
tési akciótervek kidolgozásához, mivel hazai kapcsolatrendszerükben nem rendelkez-
nek céljaik eléréséhez szükséges támogató szakértelemmel.

* A pályázó a „Gazdaságfejlesztés és Turizmus” témakörét és a „Területfejlesztés és területrendezés” témakörét
egyaránt megjelölte

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 31
32 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

Fülek az 1990-es évek eleje óta mély gazdasági krízisben lévő település. A helyi
gazdaságot döntően befolyásoló nehézipar teljes összeomlása után tartós depresz-
sziót él át. A kistérség, amelybe tagozódik (Losonci kistérség), Dél-Szlovákia leszaka-
dó kistérségei közé tartozik.
2. Egy kistérségi gazdaságfejlesztési szervezet működési koncepciójának, szer-
vezeti modelljének és üzleti tervének elkészítése.
A VINE tagsági körébe tartozó szakemberek megfelelő tapasztalatokkal rendel-
keznek a helyi gazdaságfejlesztés terén, így a kis- és középvállalatok fejlesztésével
kapcsolatos eljárások és „technikák” terén is. A tagság meghatározó többsége évek
óta a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány tanácsadója, vagy
munkatársa. Az Obrucna-Füleki mikrotérségben nem létezik intézményesített gazda-
ság-, illetve vállalkozásfejlesztés. Ebből adódóan itt nem rendelkeznek olyan tapaszta-
latokkal e téren, amelyekkel részt vehetnének a krízisben lévő térség gazdasági struk-
túrájának átalakításában, újraformálásában. A VINE megfelelő szaktudású szakembe-
rek bevonásával, az Obrucna-Füleki mikrotérségben kijelölt szakemberekkel együtt-
működve, kidolgozza egy mikrotérség-hatáskörű vállalkozásfejlesztési szervezet létre-
hozásának és működtetetésének koncepcióját, szervezeti modelljét és üzleti tervét,
gyakorlati támogatást nyújt ennek megszervezéséhez, illetve elindításához.

3. Egy vállalkozói inkubátorház létrehozásának és működtetési tervének elkészítése.
Magyarországon az 1990-es évek közepén kezdődött a vállalkozói inkubátorhá-
zak kiépítése.
Nógrád megye területén két vállalkozói inkubátorház működik, amelyek üzemel-
tetésében gazdag tapasztalatokra tettek szert nógrádi szakemberek.
A projektben érintett dél-szlovákiai térségben jelenleg nem működik vállalkozói
inkubációs program. A vállalkozói inkubátorok a helyi vállalkozásfejlesztés alapintéz-
ményei. Egyszerre jelentenek biztos elrugaszkodási pontot, megfelelő mikroklímát a
kezdő vállalkozások számára, ugyanakkor gyakorlati és differenciált szolgáltatást vé-
geznek a környezetükben működő kisvállalkozások részére.
A projekt keretében a füleki partner segítségével körvonalazzák, majd meghatá-
rozzák egy vállalkozói inkubátorház kialakításának elvárásrendszerét, egy megvalósít-
hatósági tanulmány keretében bemutatják lehetséges funkciórendszerét, a lehetősé-
gek számbavétele után megkeresik a célnak legjobban megfelelő épületet. Kidolgoz-
zák a szolgáltatások rendszerét, valamint az inkubátorház működtetésének szabály-
rendszerét.
A pályázó a projekt szükségességének az indoklásaként kifejti, hogy Nógrád Me-
gye Területfejlesztési Tanácsa, a Neogradiensis Eurorégió Egyesület (mind magyaror-
szági, mind szlovákiai részről) a magyar és a szlovák területfejlesztésért felelős minisz-
tériumok közreműködésével már korábban elkészíttetett egy határon átnyúló urba-
nisztikai tanulmánytervet Kelet-Nógrád és Besztercebánya megye déli területeinek fej-
lesztésére. A tanulmány magyarországi és szlovákiai urbanisztikai társaságok közre-
működésével, párhuzamosan tárta fel a szomszédos térségek hosszú távú fejlesztési
lehetőségeit. A vizsgált célterület centrumában helyezkedik el Fülek és közvetlen von-
záskörzete.
A pályázó ennek a tanulmánynak a következő, lényegi megállapításaira hívja fel
a figyelmet:
„A határon átnyúló gazdasági-társadalmi együttműködés fejlesztése
Salgótarján–Fülek–Losonc, valamint Balassagyarmat–Nagykürtös vonatkozásában,
a térségben ezzel kapcsolatban már különböző dokumentumokban megfogalmazott,
és az Európai Unión belül a gyakorlatban is bevált módon, a határ menti Nógrád me-
gyei térség és városok fejlődésének motorja lehet.
Az operatív területrendezés és területfejlesztés konkrét helyi összefüggésében ez
azért különösen érdekes tényező, mert az első világháborút lezáró békekötéssel lét-
rehozott magyar–szlovák határ úgy vágta ketté a történelmileg kialakult gazdasági,
közlekedési, kulturális és közigazgatási egységet alkotó egykori Nógrád megyét, hogy
a megye Magyarország területén maradó meghatározó városai (Balassagyarmat,
Szécsény, Salgótarján) a határra kerültek.
Amennyiben ez a határ nem kooperáló térségek közötti záróvonalként funkcio-
nálna, az említett városok gazdaságföldrajzi értelemben periferikus helyzetben lenné-
nek kénytelenek működni, ami igen jelentős mértékben visszavetné gazdasági fejlő-
désüket.
Ezzel szemben, ha a határ két oldalán lévő térségekben egyaránt az Európai Uni-
óba történő fokozatos integrálódás valósul meg mindazzal, amit a határok jellegének
módosulása az Európai Unión belül jelent, Nógrád megye és Besztercebánya megye
déli határ menti városai periferikus helyzetű településekből a határon átnyúló gazda-
sági és kulturális együttműködés pólusaivá, és ezáltal a térségek fejlődésének motor-
jává válhatnak.”
A közös tanulmányterv által megfogalmazott és mindkét oldali döntéshozók által
elfogadott intézményi és szervezeti intézkedések között szerepelt:
„A kistérségi központok településszerkezeti terveinek továbbfejlesztése, illetve ki-
dolgozása az előzetes operatív városfejlesztési akciótervekkel összhangban. A város-
fejlesztési akcióterületekre vonatkozó szabályozási tervek, illetve tervmódosítások el-
készítése az előzetes operatív városfejlesztési akciótervek alapján.”
Ennek a pozitív forgatókönyvnek a valóra váltásához elengedhetetlen a szomszé-
dos területek operatív együttműködése a fejlesztések terén.
A tanulmányok elfogadása és társadalmi vitája alkalmával a szlovákiai érintett tér-
ségek képviselői többször is hangsúlyozták, hogy a jövőben számítanak a magyaror-
szági szakemberek tapasztalataira és gyakorlati közreműködésére. Az önkormányza-
ti vezetők világosan látják, hogy a szlovákiai települések fejlesztéseinek megalapozá-
sához nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal és szakemberrel, elsősorban a fej-
lesztési akciótervek forgatókönyveinek kidolgozása, illetve a helyi gazdaság- és vállal-
kozásfejlesztés terén.
A célrégióban feltáruló korlátok:
– Mindkét ország célrégiójában alacsonyabb a vállalkozási intenzitás (1000 főre
eső vállalkozások száma) az országos átlagnál.
– A területfejlesztés intézményrendszere és az azzal szoros összefüggésben álló
forráselosztás intézményrendszere Szlovákiában még jelenleg formálódik.
– A vállalkozások tágabb értelemben vett infrastruktúrája, a vállalkozásfejlesztés
intézményrendszere és annak humánerőforrás-potenciálja jelentősen fejlesztendő.
– Mindkét ország célrégiójában az országos átlagnál magasabb a mikrovál-
lalkozások száma és alacsonyabb az információs technológiát használó kkv-k aránya.
– A két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlődésének dinamikája igen szerény.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 33
34 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

Gazdaságfejlesztés és turizmus témaköre

3. Szilvásvárad és Szádalmás idegenforgalmi együttműködése

A Szilvásváradi Önkormányzat „Összefogva és együttműködve a vidék turizmusáért”
mottóval „Együttműködés idegenforgalom- és turizmusfejlesztésre Szádalmás
(Jablonov nad Turnou) és Szilvásvárad között” címmel nyert pályázatot. Mint a címből is
kiderül, ez esetben egy önkormányzat a felvidéki partner, Szádalmás „községi hivatala”.
A projekt célja, hogy a szilvásváradi idegenforgalmi és turisztikai szolgáltatók a
helyi szilvásváradi programlehetőséget, a szlovákiai Szádalmás környékén, csillagtú-
raszerűen elérhető programokkal együtt kínálják. Ezzel javulhat a határ menti térség
idegenforgalmi-turisztikai potenciálja, és az idegenforgalmi bevétel a határ mindkét ol-
dalán megnövekedhet.
A célcsoportot a fizetővendéglátó, turisztikai, szálláshely-értékesítő vállalkozók,
vállalkozások jelentik, tágabb értelemben a régióba látogató turisták és a régióban lé-
vő idegenforgalmi vállalkozások, elsősorban Kassa és Heves megyékben.

A pályázati forrásból a következő eredmények születnek:
Közös marketingeszközként a turisztikai vállalkozásokat, programlehetőségeket
bemutató
• nyomdai kiadvány
• CD
• weblapon történő elérés biztosítása és megjelentetése.

Fenti anyagok bemutatásra kerültek a 2004. évi „Utazás” kiállításon, saját stan-
don, mint közös határ menti programkínálat.
A pályázat indoklásában a Szilvásváradi Önkormányzat kiemeli, hogy Heves me-
gyében az idegenforgalomnak, különösen a hegyvidéki településeken és így Szilvás-
váradon is több évtizedes hagyománya van. A növekvő érdeklődés már eddig is indo-
kolta, hogy az idegenforgalomból élő vállalkozások összefogjanak, így már 1999-ben
megalakult a Szilvásváradi Idegenforgalmi Egyesület, amelynek 22 tagja van. Eseten-
ként készültek bemutató kiadványok, ezek azonban csekély példányszámúak. Nagy
szükség volt emellett a szlovák határ menti területek idegenforgalmi vonzerejének be-
mutatására is, és összekapcsolására a magyarországi programokkal, mert a turista-
ként ide látogatók, kirándulók, a vendégek igénylik a többcélú szolgáltatást. A fizikai
közelség Szlovákiához csillagtúraszerű kirándulásokat tesz lehetővé szilvásváradi bá-
zissal, bevonva a partnertelepülést (Szádalmást) és környezetét. Így a határ menti tér-
ség szlovákiai területe bekerült az aktív turisztikai vérkeringésbe, a Szilvásváradi prog-
ramkínálat bővült, ami a látogatók és a vendégéjszakák számának növekedését, az
idegenforgalmi bevételek emelkedését eredményezheti.

4. Műsorcsere a Magyar Katolikus Rádió és a Radio Lumen között

Az egri Magyar Katolikus Rádió Alapítvány az Érsekújvári Regionális Művelődési Köz-
ponttal együttműködve „Két nemzet, egy hit” címmel nyert pályázatot a Szlovákiában
sugárzó Rádió Lumen és az Északkelet-Magyarországon sugárzó Magyar Katolikus
Rádió – Eger közötti információ- és műsorcsere kialakítására.
A Magyar Katolikus Rádió – Eger a határ menti megyékben tevékenykedik, míg
a Rádió Lumen Szlovákia egész területén sugároz.
A projekt első célkitűzése a pályázat szerint, hogy a Szlovákiában élő magyarság
közvetítésével növekedjen a két nép ismeretanyaga egymásról, rendszeresen hírt kap-
janak a két országban, illetve a két egyházban történő eseményekről, illetve a legfon-
tosabb gazdasági, kulturális és belpolitikai történésekről.
Az Érsekújvári Regionális Művelődési Központban kialakítanak egy olyan bázist,
amely képes a rádiós munkára, a fordításra, a két rádió folyamatos együttműködésé-
nek elősegítésére.
A második célkitűzés szerint az ifjúsági táborok, találkozók révén a keresztény ér-
tékrendre épülő életszemlélet és kultúra terjesztésére is sor kerülhet. Az interperszo-
nális kapcsolatok kialakításával megismerhetik egymást a határ két oldalán élő em-
berek. Ez a pályázatírók szándéka szerint a magyar–szlovák, a magyarországi
szlovák–magyar illetve a szlovákiai magyar–szlovák viszony javulásához, az együttmű-
ködés erősítéséhez vezethet.
A harmadik célkitűzés a határon átívelő gazdasági kapcsolatok kialakítása. A
Kolping Családok egyházias formában fogják össze a hívő vállalkozókat. Érsekújvá-
ron és Sátoraljaújhelyen számítógépes adatbázist és fórumot terveznek számukra.
A negyedik célkitűzés olyan értékmegőrző és értékteremtő CD és kazetta kiadá-
sa, amely megzenésített verseket és folklórfeldolgozásokat tartalmaz. A tervezett dup-
la album egyik lemezét Magyarországon, a másikat Szlovákiában készítik el. A hatá-
ron innen és túl nyilvánosságra hozott multimédiás dupla album a felvidéki magyar-
ság és az anyaország kapcsolatát erősítheti.
Mint a pályázatíró is belátta, az utóbbi években nemcsak a két nép, de még a két
nemzeti egyház között is tapasztalhatóak bizonyos ellentétek. Ez mind a nyelvhaszná-
latban, mind az intézmények kialakításában, egymás kultúrájának lebecsülésében
érezhető. Ezért hangsúlyozzák, hogy a projekt alkalmas arra, hogy megerősítse a bi-
zalmi viszonyt, mivel a két rádió népszerű és hiteles a hallgatók számára, s a keresz-
tény értékekkel együtt a sajátos nemzeti kultúrát, szokásokat, hagyományokat is ké-
pes közvetíteni. Ez tehát nem egyszerű műsorcsere, hanem olyan együttműködés,
amely során a két nép egymás gondolataival, érzéseivel is találkozik, illetve a Szlová-
kiában élő magyarság helyzetével is megismerkedhet.

5. Turisztikai együttműködés a Neogradiensis Eurorégióban

A Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a Szlovák Keresekedelmi és Iparkama-
ra Losonci Regionális kamarájával (Slovenská obchodná a priemyselná komora
Regionálna komora Lucenec) közös projektjében „Turisztikai Networking a
Neogradiensis Eurorégióban” címmel a falusi turizmus fejlesztését tűzte ki célul a tör-
ténelmi Nógrád vármegye területén.
A kamara a projekt szükségszerűségének indoklásában leírta, hogy a projekt ki-
dolgozását megelőzően – egy eurorégiós konferencián megerősített együttműködési
igény kapcsán – a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő
Magyar–Szlovák Gazdasági Kamara felmérést végzett a falusi vendéglátás helyzeté-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 35
36 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

ről és kilátásairól. Mivel a térség aprófalvas jellege mindkét oldalon meghatározó, a
felmérés szinte ugyanazt az eredményt hozta: a turisztikai infrastruktúra fejlesztésé-
ben meghatározó szerep jut a falusi vendéglátóknak.
További figyelemre méltó szempont, hogy a falusi lakosság számára kevés mun-
kalehetőség kínálkozik, bőséges a falusi turizmus céljaira átalakítható ingatlanok kí-
nálata, és egyre többen látják azok sikereit, akik már több éve foglalkoznak ilyen típu-
sú vendéglátással. Fontos tény az is, hogy ez a tevékenység végezhető idényszerűen,
rendszeres munka mellett is a család tagjainak bevonásával.
Mindehhez hozzátették, hogy a határ menti térségben a falusi turizmus lehetősé-
gei biztatóak, a palócok híresek vendégszeretetükről és gazdag népi hagyományaik-
ról. Mindebben leginkább akkor lehet részük a vendégeknek, ha nem a nagyvárosok
szállodáiban, hanem az apró falvak családias vendégházaiban töltik pihenésre szánt
idejüket.
A falusi vendéglátás jelenlegi helyzetét tekintve a fejlődés és jobb kihasználás el-
sődleges korlátja az, hogy a vendégeknek nyújtott programkínálat szegényes. A ka-
mara véleménye szerint azonban a magyar és szlovák határ menti turisztikai értékek
feltárásával és azokon alapuló közös program szervezésével növekedhet a térségben
a falusi vendéglátóknál töltött vendégéjszakák száma.

A közelmúltban lezárult projekt a következő elemekből épült fel:
Kiadvány készítése a határ menti térség közös turisztikai értékeiről
A projekt keretében megjelent, összesen 2 x 150 oldalas, magyar és szlovák nyel-
vű kiadvány – címe „Nógrád határok nélkül: Turisztikai információk, látnivalók, érde-
kességek a határok nélküli Nógrádban” – kiegészült a Neogradiensis Eurorégió szlo-
vákiai térségére vonatkozó hasonló információkkal, egységes szerkezetben.
A kiadvány 1000 példányban jelent meg, és a kialakult hálózaton keresztül elju-
tott mindazon turisztikai szolgáltatókhoz és kapcsolódó szervezetekhez, melyek turis-
tákkal kapcsolatba kerülnek, és informátorként részt vehetnek a határ menti térség
idegenforgalmi értékeinek népszerűsítésében.

Hálózat létrehozása az érintett térség falusi vendéglátói között
Konferencia keretében került sor egy magyar–szlovák turisztikai hálózat létreho-
zására azon résztvevők által, akik érdeklődésüket fejezték ki a két oldal (Magyaror-
szág és Szlovákia) programajánlatának összekapcsolása és az együttműködés iránt.
Szekciók keretében konkrét turisztikai programokat dolgoztak ki mind a szállásadó fa-
lusi vendéglátók, mind a programelemeket kínáló szolgáltatók bevonásával. Megvá-
lasztották azokat a személyeket és szervezeteket, amelyek a hálózat működtetésében
és fenntartásában szerepet vállalnak, a későbbiekben koordinációs és információs te-
vékenységet végeznek.
Emberierőforrás-fejlesztés témaköre

– Képzés altémakör

6. E-learning képzési program a miskoci és kassai egyetemeken

Az önkormányzati köztisztviselők felkészítése az európai uniós csatlakozásra
E-learning képzési program címmel a Miskolci Egyetem pályázott mintegy 55
ezer eurós összegre, amelynek 90%-a Phare-támogatás.
A projekt szlovákiai partnere a kassai Vysoka Skola Technicka (Műszaki Főisko-
la). Az együttműködés alapját a Miskolci Egyetemmel meglévő szoros kapcsolat ké-
pezi. A két intézmény már korábban is több sikeres pályázati együttműködést alakított
ki, pl. PHARE Multy-Country, Socrates Minerva, továbbá mindkettő egyaránt részt vesz
a Kárpát-medencei Egyetemek Egyesülete (ACRU) munkájában.
A projekt célja szlovák és magyar önkormányzati szakemberek felkészítése az
EU-csatlakozással összefüggő feladatok megoldására, ennek érdekében egy modu-
láris felépítésű e-learning képzési program keretrendszerének kidolgozása, valamint
alkalmazhatóságának vizsgálata, eltérő közigazgatási és nyelvi környezetben.

A projekt céljait az egyetem a következő lépéseken keresztül tervezi megvalósíta-
ni (VÁTI):
– Képzési kereslet és kínálati kapacitás összehasonlító vizsgálata és elemzése.
– Képzési modulok struktúrájának összeállítása, tartalmi, formai stb. elemek
meghatározása, workshop keretében összehasonlító tanulmány készítése és
megvitatása a képzési kínálat és kereslet vonatkozásában.
– Kísérleti modulok kifejlesztése és kísérleti kurzusok szervezése mindkét or-
szágban magyar, szlovák és egy modul esetében angol nyelven is.
– Tartalomfejlesztés: három modul tananyagfejlesztése.
– E-learning adaptáció.
– Kísérleti kurzusok Miskolcon és Kassán.
– Tapasztalatcsere, mobilitási programok, műhelyviták az együttműködés fokozá-
sára.
– Megvalósítási tervtanulmány készítése az együttműködési lehetőségek feltér-
képezésére a két intézmény és a közigazgatási szféra szereplői körében, a ré-
giók gazdasági versenyképességének fokozása érdekében.

A pályázati anyag indoklásában az egyetem a Magyar Köztársaság és a Szlovák
Köztársaság kormányzatának törekvéseire hivatkozik, miszerint az uniós elvárásokkal
összhangban, igyekeznek elősegíteni, hogy a közszféra képviselői eleget tudjanak
tenni megnövekedett feladataiknak úgy szakmailag, mint nyelvi felkészültség tekinte-
tében. „Az előcsatlakozási folyamatban kiemelt jelentőségűvé vált a pályázati lehető-
ségek igénybevétele; nyilvánvalóan a csatlakozást követően ennek jelentősége to-
vább nő. Nem mindegy tehát, hogy a köztisztviselői kar mennyire tud élni ezekkel a le-
hetőségekkel, illetve milyen hatékonysággal tudja felhasználni azokat. Ezek az elvárá-
sok egyben azt is jelentik, hogy az EU működési és döntési mechanizmusának isme-
retén túlmenően magas szintű tájékozottságra van szükség a strukturális és szociális

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 37
38 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

alapok ismeretén túl a határon átnyúló együttműködésig (például közös infrastruktú-
ra-, vállalkozásfejlesztési, humánerőforrás-fejlesztési stb. projektek).
A pályázat egyik célja egy megvalósíthatósági tervtanulmány összeállítása a Mis-
kolci Egyetem Európa Gazdagságtana Intézet és Regionális Távoktatási Központja,
valamint a Kassai Egyetem, továbbá a Kassai Távoktatási Központ szakembereinek
bevonásával.
A képzési program összeállítása során különös figyelmet kívánnak szentelni a
Bolognai Egyezményben megfogalmazott kredit rendszer, illetve akkreditáltathatóság
kérdésének, módszertanát illetően pedig a legkorszerűbb, komplex elektronikus tanu-
lási keretrendszerek és az e-módszertan alkalmazására törekszenek.”
A pályázat kiemeli, hogy az elmúlt évtizedek relatív elzártságát követően az
Észak-magyarországi régió, ezen belül Borsod-Abaúj-Zemplén megye, valamint Kas-
sa megye társadalmi és gazdasági képviselői között (például a Miskolci Egyetem és
a Kassai Egyetem, kamarák, az Észak-magyarországi régió távoktatási központja, a
Kassai Műszaki Egyetem Lifelong Learning Intézetének távoktatási központja között)
egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. Az együttműködés megalapozottságát aláhúz-
za, hogy a két régió adottságai sok hasonlóságot mutatnak (a fővárostól való távol-
ság, társadalmi-gazdasági háttér, infrastrukturális felszereltség stb.). A két régió felső-
oktatási intézményei között kialakult hagyományosan jó kapcsolat eredményeképpen
hallgatói, oktatói cserékre, közös kurzusok meghirdetésére került sor.
Ezt a folyamatot kívánja erősíteni a projekt, különös tekintettel az önkormányzat-
ok vonatkozásában felmerülő képzési igényekre, a program a két régióban mintegy
5000 köztisztviselőt kíván megszólítani.
További célcsoportnak tekinthető a régió felsőoktatási intézményeiben tanuló fő-
iskolai és egyetemi hallgatóság, amely helyi identitása alapján is a területi önkormány-
zati szakembergárda potenciális utánpótlásául szolgál.
A programban megjelenő háromnyelvűség (magyar, szlovák, angol) figyelembe
veszi a helyi adottságokat, illetve a nyelvi felkészültségben mutatkozó hiányosságo-
kat, másrészt tudatosan ösztönözni kívánja az EU egyik legfontosabb kommunikációs
nyelvének (angol) elsajátítását, és a határon átnyúló kapcsolatok erősítését, a nyelvi
és esetleges mentalitásbeli akadályok leküzdését.
A projekt keretében megrendezésre kerülő workshopok többlethozadéka, hogy
a két országban dolgozó közigazgatási szakemberek már e munka során kapcsolat-
ba kerülnek, megismerhetik egymás szakterületét, lehetőség van az azonosságok és
különbségek elemzésére, illetve a helyi tapasztalatok kicserélésére. Projektünk poten-
ciálisan magában hordozza annak a lehetőségét, hogy ezek a személyes kapcsolatok
hozzájáruljanak közös pályázatok (pl. határon átnyúló infrastruktúrafejlesztési, turiz-
musfejlesztési pályázatok) kidolgozására, illetve elősegítik a helyi terület- és település-
fejlesztési programok összehangolását.
A projekt megvalósításának módszerei: szekunder és primer kutatási módszerek
alkalmazása, munkamegbeszélések, tanácskozások és konferenciák szervezése.
A javasolt módszertan indoklása: a szlovák és magyar kapcsolatok erősítése az
egyetem és a közigazgatás szintjén feltételezi nemcsak a már meglévő információk
átadását, rendszerezését és értékelését, hanem az új lehetőségek kiaknázása, a há-
lózatépítés elengedhetetlenné teszik a közvetlen szereplőktől és érintettektől szárma-
zó információk begyűjtését is.
7. EU-instruktorképző tréningprogram (Miskolc–Kassa)

A miskolci székhelyű Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztési és Átkép-
ző Központ az Akadémia Vzdelávania (Oktatási Akadémia) kassai irodájával együtt-
működésben „MisKa” – Miskolc-Kassa Interregionális Eu-instruktorképző tréning-
program címmel nyert pályázatot.
Mint az ÉMÁK pályázata a projekt EU-politikához illeszkedésével kapcsolatosan
kifejti, a határ menti együttműködés egyik legfontosabb területe a humán szféra,
amely megteremtheti a további együttműködések személyi feltételeit. A közös progra-
mozási dokumentum 2. sz. prioritásához illeszkedő projekt célja a képzés, oktatás te-
rén a fenntartható együttműködés megteremtése. Hosszú távon a projekt célja az
egyenlőtlen fejlettségből származó hatások, a munka nélküli felnőttek oktatási sajá-
tosságainak megismertetése, hozzájárulva ahhoz, hogy a közvetett célcsoporttal fog-
lalkozó szakemberek hatékonyan tudják kezelni a felmerülő problémákat. A projekt to-
vábbi céljai között szerepel a helyi szereplők munkaerő-piaci pozíciójának erősítése,
ami szorosan illeszkedik a programozási dokumentum deklarált elveihez.
A projekt a lehetséges akcióterületek közül több ponthoz is kapcsolható: így az
oktatási és képzési intézmények együttműködésének támogatása, az oktatási, képzé-
si infrastruktúra fejlesztése, a meglévő képzési és intézményi formák javítása, valamint
a közös oktatási és képzési programok kialakítása. A projekt közvetetten illeszkedik a
gazdaságfejlesztést érintő prioritáshoz is, hiszen a megfelelő gazdasági haladás, fej-
lődés alappillére a kimagaslóan képzett humánerőforrás. A projekt hosszú távú célki-
tűzése többek között a vállalkozási intenzitás növelése – tanácsadás révén –az adott
régióban, ezáltal az életminőség javítása a térségben, és a munkanélküliség csökken-
tése.
Mint a projektben részt vevők kiemelik, a magyarországi és szlovákiai régiók fej-
lesztési terveiben kiemelt szerepet kap az európai integráció és a felkészülés az uni-
ós csatlakozásra. Minden régió igyekszik megtalálni saját helyét a változó európai
gazdasági és társadalmi térben, ami minden esetben az államhatárokon átnyúló kap-
csolatok fejlődéséhez vezet.
A projekt célja, hogy benne részt vevők megismerjék a munka nélküli felnőttek
oktatásának sajátosságait, eddigi eredményeit, tendenciáit, várható fejlődési útjait, fi-
gyelembe véve elsősorban a magyarországi, illetve a szlovákiai, továbbá az európai
uniós gyakorlatot is.
A projekt közvetlen célcsoportja felnőttképzéssel foglalkozó instruktorokból áll –
mind a magyar, mind a szlovák oldalon –, akik munkájuk során munkanélküliek átkép-
zésével is foglalkoznak.
A projekt a célját egy 5 modulból álló instruktorképző tréningen keresztül éri el.
A modulok 2 naposak, és azonos időpontban, párhuzamosan vannak megtartva
mind a magyar, mind a szlovák résztvevők részére. A projekt során összesen 3 közös
workshopra kerül sor, ahol az összes résztvevő tapasztalatot, ismeretet cserélhet az
adott témában.
A projekt végén a képzés sajátosságairól összefoglaló kiadvány, tanulmány ke-
rült kiadásra.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 39
40 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

8. A gyakorlóirodai módszer meghonosítása egy kassai magyar
szakiskolában

„A gyakorlóirodai módszer elterjesztése a szakképzésben” címmel a miskolci Fáy
András Közgazdasági Szakközépiskola együttműködve a kassai Magyar Tannyelvű
Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémiával valósított meg közös projektet.

A projekt a következő célkitűzések mentén valósult meg:
– Egy Magyarországon már hosszú évek óta jól bevált oktatási módszernek, a
gyakorlóirodák működtetésének megismertetése a szlovákiai oktatókkal, és rajtuk ke-
resztül elterjesztése a szlovák szakképzésben.
– A módszer egyik alapeleme, hogy a gyakorlóirodák diákvállalkozásai fiktív ke-
reskedelmi tevékenységet folytatnak egymással. Ez a módszer Európa számos orszá-
gában működik. Így a szlovák szakképzésben részt vevők számára is lehetőség nyílik
betekinteni más európai országok vállalkozásainak működésébe. Ezáltal tapasztalatot
szereznek – még ha fiktív cégekkel is – az Európai Unióban való kereskedelem terén.
– A szakképzésből kikerülő tanulók Észak-Magyarországon és Szlovákia keleti
részén, megfelelő szakmai ismeretekkel és felkészültséggel is, rosszabb eséllyel in-
dulnak el a munkaerőpiac felé, mint a fejlettebb régiókban. A fejlett európai országok
példái is azt mutatják, hogy a kedvező munkavállalási feltételek megkövetelik az elmé-
leti ismeretek mellett az alapos szakmai ismereteket is. A munkaerőpiacon megjele-
nőkkel szemben szinte már alapkövetelmény bizonyos vállalkozási készségek és ala-
pos gyakorlati ismeretek megléte, hogy a munkavállaló ne csak egy bizonyos munka-
hely egy bizonyos munkahelyén legyen alkalmas munkát vállalni, de alkalmassá vál-
jon egy saját vállalkozás megtervezésére, beindítására és működtetésére is. Így a pro-
jekt hosszú távú célul tűzte ki, hogy a leendő munkavállalók munkaerő-piaci esélyeit
javítsa.
– A program átfogó célja az volt, hogy a projektet megvalósító iskolák példát mu-
tassanak a régió iskoláinak abban, hogy fel kell készülni a Phare- és egyéb támoga-
tásokkal megvalósuló európai strukturális politikában való részvételre.

A program keretében a szlovákiai oktatókat Magyarországon ismertették meg a
gyakorlóirodai módszerrel. A két országban elsajátítandó tananyag egymásnak való
megfeleltetése, a szükséges oktatási segédletek elkészítése után elkészült egy kép-
zési program az órakeretek kidolgozásával, illeszkedve a szlovákiai oktatási rendszer-
hez. Emellett egy új tanári módszertani kézikönyv segíti az oktatómunkát.
A pályázati forrás emellett még a program megvalósításához szükséges korsze-
rű technikai eszközök beszerzését is lehetővé tette, és kísérleti jelleggel el is indították
a programot a partneriskolában. Ezen kívül a miskolci szakközépiskola a gyakorlócé-
gekkel való kapcsolatfelvételt is megszervezte.
– Kulturális csereprogramok altémaköre

9. Kissikátor és Détér településközi együttműködése

Kissikátor a teljesen magyar lakosságú, ám a határ másik oldalán fekvő Détér
(Gemerské Dechtáre) községgel való együttműködés megerősítésére nyert el támo-
gatást „Közelítsünk egymáshoz” pályázatcímmel.
Az egyszerű szavakkal megfogalmazott pályázati anyag arra is bizonyíték, hogy
nem mindig szükséges egy drága pályázatíró cégre bízni egy-egy projekt szükséges-
ségének a bizonyítását, mert néha a pályázat indokoltságához kétség sem fér. Azt
gondolom, hogy ez az egyszerűségével is példaértékű pályázat olyan együttműkö-
dést finanszíroz, ami tulajdonképpen teljes mértékben illeszkedik a Phare-CBC prog-
ram szellemiségéhez. Ha a magyar kormányzat is felismerné az ilyen jellegű kapcso-
latok fontosságát két magyar település között, akkor akár a Phare-CBC-hez, illetve az
Interreghez hasonló programokkal segíthetné a Kissikátorhoz hasonló településeket.
Az amúgy kisösszegű pályázati forrásból a következő programok finanszírozására ke-
rül sor a projekt keretében:

• Az önkormányzati kapcsolatok felvétele és kereteinek kialakítása, a képviselő-
testületek találkozása egymás településein, egymás adottságaink megismeré-
se. A személyes kapcsolatok kialakítása és annak rendszeressé tétele.
• Gyermek- és ifjúsági közös táboroztatás. A településeken élő gyermekek sze-
mélyes kapcsolatainak kialakítása. A közös nyelv és kultúra megismerése. Kö-
zös sport és túrázás.
• Hagyományápoló gyermekelőadások szervezése. Egymás népi hagyományai-
nak, kultúrájának megismertetése iskolai előadások keretében.
• Kulturális és sportkapcsolatok kialakítása a lakosság között. Közös ünnepi ren-
dezvények egymás településén. Sportversenyek a két település lakói között.

Természet és környezet témaköre

10. Nagy-Milic Natúrpark

„Nagy-Milic Natúrpark Kialakítási Terve” címmel Hollóháza Önkormányzata és a köz-
vetlenül a határ túloldalán fekvő Eszkárosban székelő Združenie obcí Milič (Szövetség
a Milicért) közösen nyert el támogatást.
Mint a pályázók is megfogalmazták, az első világháború óta a Szalánci-hegység
közbülső tagja, a Nagy-Milic-hegycsoport magyar és szlovák oldala egyaránt a per-
iferiális régiók közé tartozik. A korábbi, történelmi időkbeli intenzív észak–déli keres-
kedelmi-kulturális áramlás veszített jelentőségéből, a határ, illetve annak körülményes
átjárhatósága miatt. Az ún. „zsákutca-falvak” nehézkesen újjáalakult kapcsolatrend-
szerét a múlt század húszas éveitől kényszermegoldások jellemezték, amelyek a ma-
gyar oldalon a 70-es, 80-as évek sok esetben átgondolatlan településfejlesztési mo-
delljei következtében (körzetesítés, regionális koncentráció, az ágazati jelleg túlsúlya
a területiséggel szemben) nehezen orvosolható elváltozásokat okoztak a vidék társa-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 41
42 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

dalmában, településeiben, területhasználatában és infrastruktúrájában egyaránt.
Az unikálisnak mondható rurális jellegből következő adottságok miatt a kistérség
terület- és vidékfejlesztési koncepciója a táji, természeti és kulturális értékek fokozott
megőrzésének prioritásával fogalmazhatóak meg, melyben a vidéki modernizáció és a
fenntarthatóság gondolatát magában hordozó elképzelések egyaránt szerepet kapnak.

A projekt a következő tartalmi elemekkel valósult meg:

• Terepi adatok digitális adatbázisának létrehozása (GIS)

Digitalizált nagy méretarányú térképlapok készítése, amelyek magyar oldalon
Hollóháza, Füzér és Pusztafalu községhatárokat foglalják magukban.
A terepen meghatározott (GPS-berendezéssel; Y, X koordináták megadásával),
majd térképen ábrázolt pontok jelölhetnek egyedi objektumokat (épületek, források,
idős fák, magaslesek), emellett lehetnek vonalas jelölések (tervezett tanösvény, meg-
lévő turistaút, felújítandó erdei szekérút), valamint területi lehatárolásra is alkalmas jel-
zések (védett területek, különböző élőhelytípusok).

• Értékleltár elkészítése a kapcsolódó megőrzési, használati kon-
cepció kidolgozásával

A történeti előzmények, illetve a viszonylagos elzártság folyományaként a terület
természeti értékekben kiemelkedően gazdag.
Az „értékleltár” felméri a természeti, épített környezeti és gazdálkodási értékek je-
lenlegi állapotát. A begyűjtött adatokat összefoglalja, rendszerezi, és az ebből követ-
kező megőrzési, fejlesztési lehetőségekkel kapcsolatban koncepciót, javaslatokat fo-
galmaz meg. A munka megjelenítését, áttekinthetőségét, továbbfejleszthetőségét és
későbbi használati értékét a párhuzamosan felépített digitalizált adatbázis segíti.

•Határátlépő pontok elhelyezésének, kialakításának tervezése

A CBC-hatás kibontakozásának elengedhetetlen előfeltétele a Nagy-Milic
(szlovák–magyar) Natúrpark szabad átjárhatóságának biztosítása. A natúrparkon be-
lüli szabad mozgás fontos vonzerő, vendégmarasztaló tényező. A magyar látogatók
többsége napjainkban is szívesen túrázna Szalánc várához, vagy akár az Izra-tenger-
szemhez. Az elhelyezésnél figyelembe veendőek azok a hajdani hegycsoporton belü-
li közlekedési útvonalak, amelyek az itt élők mozgása révén alakultak ki, s lehetővé te-
szik a már mindkét oldalon meglevő turistautak összekapcsolását.

• Kilátó-, valamint tanösvény-tervezési munkák

• Környezeti hatásvizsgálatok elkészítése

• Arculat- és marketingterv elkészítése
11. Vegetációtérkép a Salgótarján és Fülek környéki hegyekben

A „Karancs, a Medves-vidék és a Cseres-hegység flóra- és vegetációtérképezésére”
nyert pályázatot az Oppidum Fileck polgári társulás és a Karancs-Medves Természet-
védelmi Alapítvány.
A projekt célja, hogy egységes szakmai szempontok szerint elkészüljön az or-
szághatár által kettévágott Karancs, Medves és a Cseres-hegység frekventált 40 km2-
es területének összefüggő vegetációtérképe. A térkép elkészültével kidolgozták azo-
kat a botanikai, florisztikai, cönológiai adatokat – különös tekintettel a két ország és
az Európai Unió védettfaj- és társuláslistáira – amelyek befolyásolják a területek továb-
bi hasznosítását. Az elkészült vegetációtérkép a határ két oldalán folytatott térségfej-
lesztési, településrendezési tervek számára jelent iránymutatást a természeti értékek
megőrzésére vonatkozóan. Az érintett terület a természeti értékei miatt még jelentős
fejlesztési lehetőségeket biztosít az ökoturizmus számára. Eme adottság megőrzése,
az itt élők egészséges környezethez való jogának megvédése csak megalapozott tu-
dományos igényű kutatás elvégzése, és annak dokumentálása útján lehetséges a pá-
lyázók szerint.
Mint a pályázat kifejti, a projekt közvetlenül érinti Béna, Csákányháza, Csoma, Fü-
lek, Mucsény, Pilis, Ragyolc, Sőreg, Sátoros, Ajnácskő, Almágy, Újbást, Hidegkút,
Óbást, Vecseklő, Tajti, valamint Salgótarján, Karancsberény, Bárna közigazgatási terü-
letét, magában foglalja a határátkelőhelyen csatlakozó főútvonalak, valamint
Salgótarján–Fülek közötti vasútvonal nyomvonalát, mint fontos közlekedési folyosót. A
Losonc, Fülek, valamint a salgótarjáni kistérségek fejlesztési programjában egyfor-
mán a határon átnyúló turisztikai fejlesztések prioritását fogalmazták meg. Ez a turiz-
musfejlesztés egyértelműen infrastruktúrafejlesztéseket igényel. Salgótarjánban a vá-
ros rendezési tervéből, a Szlovák Köztársaság területén a Medvesalja (határon átnyú-
ló kistérségi együttműködés) polgármesterei által készített fejlesztési programokból
vezethető le a természeti környezet várható terhelésének növekedése. Mindkét olda-
lon deklarálják ugyanakkor, hogy a tervezett fejlesztések nem mehetnek a természeti
értékek és az itt élők egészséges környezethez való jogának rovására, ebből követke-
zően egyértelmű, hogy az értékek számbavétele és dokumentálása közös igény. Kor-
látot jelent ugyanakkor, hogy a területfejlesztési tervezési hierarchiába még mindig
nem sikerült beilleszteni a határon átnyúló régiók tervezési metodikáját, ezért többszö-
ri próbálkozás ellenére, ilyen tervdokumentáció nem áll rendelkezésre. A projekt meg-
valósulása azonban a határ mindkét oldalán nagyban segítheti a természeti értékek
figyelembevételét a tervezés során.

12. EU-konform környezetgazdálkodás Abaújban

„Az európai uniós követelményeknek megfelelő környezetgazdálkodás elősegítése az
abaúji határmenti régióban” címmel nyert el támogatást Encs Város Önkormányzatának
és a szepsi RRA (Regionális Fejlesztési Ügynökség) irodának a közös pályázata.
A projekt célja az abaúji régió (azaz az egykori Abaúj vármegye) magyarországi
és szlovákiai területén az összehangolt környezetgazdálkodási tevékenység elősegí-
tése, az életminőség és a határ menti együttműködés javítása érdekében. A projekt

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 43
44 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

célcsoportja a Miskolc–Kassa eurorégióhoz tartozó, az Encs–Szepsi testvérvárosi vi-
szony által is összekapcsolódó abaúji térség lakossága (kb. 55 ezer fő).
Mint a nyertesek a pályázati anyagukban idézik, az Észak-magyarországi régió
stratégiai céljai közé tartozik a régió értékeinek fenntartható kiaknázása és a régió
előkészítése az EU-tagság valamennyi érintett területére. A projekt a fenntartható kör-
nyezeti tervezés elősegítése és a lakosság tájékoztatása révén válaszol ezekre az igé-
nyekre.
Az abaúji térség települései – mind a két országban – a gazdaságilag elmaradott
területek közé tartoznak, magas munkanélküliséggel, szociális és etnikai problémák-
kal terhelten. Ugyanakkor jelentős természeti értékekkel rendelkeznek. A települések
környezetgazdálkodása azonban nem egy fenntartható, összehangolt tervezés, ha-
nem ad hoc kezdeményezések eredménye.
Emellett hozzáteszik, hogy sem az önkormányzatok, sem a lakosság nincse-
nek felkészülve az EU-csatlakozás kapcsán őket is érintő környezet- és természetvé-
delmi folyamatok hatásaira. Ennek egyrészt az információhiány, másrészt a környeze-
ti szempontú tervezés elégtelensége az oka. A két országban különböző szinteken áll
az egyes környezetvédelmi területek szabályozása és a célok megvalósítása, így ezek
összehangolása is fontos szempont a határ menti területeken.
A fenntartható környezeti tervezés és az azt követő megvalósítási fázis révén
javul a térség lakóinak életminősége és a határ menti együttműködés. Ugyanakkor
megfelelő előkészítés mellett, a természeti környezet fenntartható használata bevételi
forrásokhoz juttatja a helyi embereket (pl. agrár-környezetvédelmi kifizetések, termé-
szetvédelmi kompenzációs kifizetések).
A projekt végterméke három, a szakhatóságokkal együttműködve készített, külső
szakértő által minősített ajánlás a térség önkormányzatai számára. Az ajánlásokat a
megfelelő indikátorok figyelembevételével készült helyzetelemzés (SWOT-analízis), és
a jövőkép kialakítása után dolgozták ki a következő témakörökben:

– Természetvédelmi ajánlások
– Agrár-környezetvédelmi ajánlások
– Területi hulladékgazdálkodási terv

Emellett a lakosság megfelelő informálására egy tájékoztató nyomtatvány jelent
meg, 10 ezer példányban, kiegészülve egy encsi lakossági fórummal.
Sok esetben, amikor a határon átnyúló együttműködések fontosságáról beszé-
lünk, megfeledkezünk arról, hogy a határ menti régiók együtt lélegzésének alapvető
fizikai feltételei sem biztosítottak.

Lehetséges új közúti határátkelőhelyek bemutatása a
magyar–szlovák határ mentén (Rajkától Záhonyig)

Mint láthattuk és a fenti projektleírásokból is kiderült, a kapcsolatok megújításában
rendkívül fontos szerepe van a határok átjárhatóságának. Elsődleges feladat tehát,
hogy minden lehetséges módon támogassuk a határ „légiesedését” vagy eltűnését,
szellemi értelemben éppúgy, mint fizikai valójában. 2004. május első napjára virradó
éjszaka, a határok eltűnésének ünnepén sokan már pezsgőt bontottak erre. Azonban
ha megnézzük az alábbi listát, elgondolkozhatunk: vajon nem voltunk túl optimisták?
Hiszen a magyar–szlovák határon még minden csendes. Lassan indulnak meg a
munkagépek az új átkelőpontok létrehozására.
A csatlakozás után az EU nem támogatja határátkelők építését, mondván, hogy
a belső határokon előbb-utóbb eltűnik majd minden ellenőrzés. Csakhogy Brüsszel-
ből nem látszik az, ami helyből nézve tarthatatlan: milyen egy amúgy is elmaradott ré-
gióban határ menti periférián kisebbségiként az anyaországtól elzárva élni, hiszen a
nehéz anyagi körülmények között élők számára sokszor elérhetetlen a 20-30-40 km-
re lévő határátkelőhely. Pedig sok esetben a falu végén is megy át út a határon, csak-
hogy jelenleg legális módon nem lehet használni, nem lehet újjáéleszteni az évszá-
zadokon át zavartalanul használt útvonalakat. Ez pedig mind az Európai Uniót létreho-
zó ideológiának, mind pedig az elemi emberi szabadságvágynak ellentmond. Az
alább felsorolt lehetséges határátkelési pontok megnyitása a felvidéki magyarok
szempontjából már tegnap későn lett volna. Már évekkel ezelőtt meg kellett volna kez-
deni ezeknek a projekteknek az előkészítését, és legkésőbb a csatlakozás napjára
egytől egyig meg kellett volna valósítani. Ez sok esetben minimális befektetést igé-
nyelt volna az állam részéről.
2004 nyarára a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közúti Közlekedési Fő-
osztály megrendelésére, az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (UKIG)
megbízásából a TETTHELY Mérnöki és Szolgáltató Kft. elkészítette „Az Európai Unió-
hoz történő csatlakozás utáni belső határvonalakon a közúti átkelési lehetőségek sű-
rítésének vizsgálata” című anyagot, amelyben felmérik, illetve rangsorolják a lehetsé-
ges magyar–szlovák határátkelő-projekteket. Az anyaggal az a probléma, hogy nem
veszi kellőképpen figyelembe a határon túli magyarok elhelyezkedését a határ men-
tén, ezért olyan projekteket sorol előbbre, ahol a másik oldalon kevés magyar él, míg
például másodlagosként kezeli a Szigetköz és a Csallóköz közvetlen összeköttetésé-
nek megteremtését, amelynek kiemelkedő fontosságát a térség ismerői azonnal be-
látják. Ebből kifolyólag a tanulmányom záró részében, az UKIG anyagát néhány lehet-
séges átkelési ponttal kiegészítve, megpróbálom kicsit újrarangsorolni a projekteket
és kiemelni azokat, amelyek az egyes felvidéki magyar közösségek számára rendkí-
vüli jelentőségűek.
Míg a magyar oldalon a megyék szerint csoportosítom az átkelőhelyeket, addig
a szlovák oldalon, az első fejezetben is említett okok miatt, jónak láttam a járásonkén-
ti bontást, a határ menti etnikai arány könnyebb megfigyelhetősége érdekében. Mint
korábban leírtam a déli nagyméretű járások még így is csalóka képet adnak, hiszen
sok esetben szlovák többségű járásokban is találhatunk intakt összefüggő területen
élő magyar közösségeket.
A következőkben tehát sorra veszem a meglévő és kisebb-nagyobb befektetés-
sel megvalósítható közúti határátkelőket. A vízi, illetve vasúti átkelések fejlesztéséről
ebben a tanulmányban nem szólok, ez külön vizsgálatot igényel. Az alábbi lista az
UKIG projektjavaslatai, illetve saját helyszíni kutatásaim alapján készült. A nemzetisé-
gi adatokat a 2001-es szlovák népszámlálás adatai alapján adom meg, ezek megbíz-
hatóságát külön nem volt módomban vizsgálni.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 45
46 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

I. A Duna mentén

a) Pozsony és Győr-Moson-Sopron megye között [Pozsony 428 672 lakos, eb-
ből 16 451 (3,8%) magyar, 391 761 (91,3%) szlovák – 2001]

Meglévő határátkelőhelyek:
1. Rajka–Pozsony–Oroszvár autópálya-határátkelőhely
2. Rajka–Pozsony–Oroszvár közúti határátkelőhely

3. Rajka–Pozsony–Dunacsúny (Bratislava–Čúnovo) közúti határátkelőhely
[Dunacsúny 911 lakos, ebből 95 (10,4%) magyar, 627 (68,8%) szlovák – 2001]
A meglévő út kisebb felújításával az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgató-
ság (UKIG) adatai szerint mindössze 10 millió forintból megvalósítható útkapcsolat.
Közvetlen összeköttetést teremt Rajka és az 1947-ig Magyarországhoz tartozó
Dunacsúny között. Bár az UKIG kiemelt projektként kezeli, véleményem szerint valójá-
ban halasztható projektről van szó, mivel a meglévő rajka–oroszvári határátkelőn ke-
resztül Dunacsúny ma is könnyen elérhető, és csak helyi szinten lenne jelentős. Azon-
ban sokkal kiemeltebb fontosságú a következő (5.) projektjavaslat, ami a Szigetközből
a ma is túlnyomó többségben magyarlakta Csallóközzel jelentene újabb kapcsolatot.

b) A Dunaszerdahelyi járás és Győr-Moson-Sopron megye között
[Dunaszerdahelyi járás 112 384 lakos, ebből 93 660 (83,3%) magyar, 15 741
(14,0%) szlovák – 2001]
Meglévő határátkelőhelyek:
4. (3.) Győr–Medve közúti határátkelőhely

5. Dunakiliti–Doborgaz (Dobrohošt’)–Rétkörtvélyes komp v. híd [Doborgaz 336
lakos, ebből 307 (95,4%) magyar, 29 (3,9%) szlovák – 2001]

A használaton kívüli erőmű területén keresztül, az elterelés miatt tartósan ala-
csony vízállású Öreg-Dunán át. A hajóforgalom elterelése miatt akár pontonhíddal is
megoldható lenne a forgalom. Ezen kívül az átkelő közvetlen kapcsolatot jelentene a
bősi erőmű által elvágott falvakhoz (Doborgaz, Vajka, Nagybodak). Az UKIG vizsgála-
ta szerint a projekt 60 millió forintból kompjárattal megvalósítható lenne, ezen túl a
komp önfenntartó vállalkozásként működne. Az UKIG halaszthatónak ítélte a projek-
tet, véleményünk szerint azonban a határon túli magyarság érdekeinek figyelembevé-
tele esetén egyértelműen kiemeltként kell kezelni ezt az összeköttetést. Jelképértékű
lenne ezzel a projekttel enyhíteni a nemzetközi jogot sértő módon megépített bősi erő-
mű által a külvilágtól csaknem elzárt magyar lakosságú falvak elszigeteltségén. To-
vábbi szempont, hogy a Szigetköz korábban ezer szállal kapcsolódott a Csallóközhöz,
ezért kiemelt fontosságú a kapcsolatok megkönnyítése. (Jelenleg kizárólag a győri hí-
don keresztül van meg az összeköttetés, mintegy 50 km-es kerülővel.)

6. Kisbodak–Nagybodak (Bodíky) komp v. híd [Nagybodak 317 lakos, ebből 306
(96,5%) magyar, 5 (1,6%) szlovák – 2001]
Helyi jelentőségű halasztható összeköttetés, az UKIG tervezetében nem szerepel.
7. Lipót–Bős (Gabčikovo) komp v. híd [Bős 5084 lakos, ebből 4598 (90,4%) ma-
gyar, 417 (8,2%) szlovák – 2001]
A kompjárat tervezése megkezdődött, néhány sikertelen pályázat után a két polgár-
mesteri hivatal jelenleg egy EU-pályázattól vár segítséget. Az UKIG 210 millió Ft-os költ-
séggel számol, és halaszthatónak nevezi a projektet. A helyi aktivitás és a helyi idegen-
forgalom eddig kiaknázatlan kapacitásai azonban a mielőbbi megvalósítást követelik
meg. Az 5-ös vagy a 7-es projektek egyike minél hamarabb megvalósítandó a
Csallóköz–Szigetköz kapcsolat újjáélesztése érdekében, a nagyszámú határ menti ma-
gyar lakosság miatt azonban a lipóti és a dunakiliti projektek kiemelt fontosságúak.

b) A Komáromi járás és Győr-Moson-Sopron megye között [Komáromi járás 108
556 lakos, ebből 74 976 (69,1%) magyar, 30 079 (27,7%) szlovák – 2001]

8. Vének–Csicsó (Číčov) komp [Csicsó 1397 lakos, ebből 1278 (91,5%) magyar,
113 (8,1%) szlovák – 2001]
Elsősorban helyi jellegű kezdeményezés, amely az UKIG tervezetében nem sze-
repel. Vének a Szigetköz utolsó helysége, viszonylagos elzártságban. A Felvidék irá-
nyába történő közlekedés megindulása segítené Vének község fejlődését, de jelentős
lenne a szomszédos csallóközi magyar falvak szempontjából is. Mindemellett kétség-
telenül csak helyi érdekről van szó, de valószínűleg nem járna nagy költséggel (eddig
nem készült felmérés).

c) A Komáromi járás és Komárom-Esztergom megye között

Meglévő határátkelőhelyek:

9. (4.) Dél-Komárom–Észak-Komárom közúti határátkelőhely (Duna-híd)

10. Gönyű–Kolozsnéma (Klížska Nemá) komp [Kolozsnéma 579 lakos, ebből
534 (92,2%) magyar, 40 (6,9%) szlovák – 2001]
Már a mohácsi vészt megelőző időszaktól kezdve folyamatos volt a révátkelés
ezen a helyen, a második világháború végéig. Ennek felújítása kistérségi jelentőségű
lenne. Az UTIG másodlagos fontosságúnak ítélte a projektet, melynek költsége hoz-
závetőlegesen 60 millió Ft lenne.

11. Dél-Komárom–Észak-Komárom (Komárno) híd [Komárom 37 366 lakos, eb-
ből 22 452 (60,1%) magyar, 12 960 (34,7%) szlovák – 2001]

A tervezőasztalon lévő beruházást a két város 2007 és 2013 között tervezi meg-
valósítani. A történelmi belvárost elkerülő út és híd megépítése segíti az átmenő for-
galom meggyorsítását és a Csallóköz gyorsabb megközelítését Magyarország felől. A
2,5 milliárd forintos költségvetésű projekt másodlagos értékelést kapott, mivel itt az át-
kelés a régi hídon keresztül jelenleg megoldott.

12. Dunaalmás–Pat (Patince) komp [Pat 490 lakos, ebből 448 (91,4%) magyar,
38 (7,8%) szlovák – 2001]

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 47
48 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

Mindössze 60 millió Ft-ból biztosítani lehetne a helyi jelentőségű révátkelés meg-
indulását a Zsitva torkolatánál. Az UTIG kiemeltként kezeli ezt a projektet, mivel
Dunaalmáson a kikötő közelmúltban megvalósult fejlesztésével, kis befektetéssel
megindulhatna a kompforgalom.

13. Neszmély–Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom) komp [Dunaradvány 738 la-
kos, ebből 675 (91,5%) magyar, 59 (8%) szlovák – 2001]
Szintén mintegy 60 millió forintból megvalósítható kompösszeköttetés a neszmé-
lyi iparterület és Dunaradvány között. A projekt a 12-es projekt alternatívája, halaszt-
ható.

14. Lábatlan–Karva (Kravany nad Dunajom) komp [Karva 789 lakos, ebből 639
(81%) magyar, 138 (17,5%) szlovák – 2001]
Szintén a 12-es projekt alternatívájaként halasztható, ám helyi jelentőséggel bíró
kompösszeköttetés.

d) Az Érsekújvári járás és Komárom-Esztergom megye között [Érsekújvári járás
149 594 lakos, ebből 57 221 (38,3%) magyar, 89 051 (59,5%) szlovák – 2001]

Meglévő határátkelőhelyek:

15. (5.) Esztergom–Párkány közúti határátkelőhely (Duna-híd)

16. Eszergom–Párkány (Štúrovo) autópálya-híd [Párkány 11 708 lakos, ebből
8048 (68,7%) magyar, 3294 (28,1%) szlovák – 2001]
A távlatilag tervezett M10 Budapest–Esztergom autópálya folytatásaként Eszter-
gomtól és Párkánytól délre ívelné át a Dunát, lehetőséget teremtve ezzel a lévai és ér-
sekújvári főutak gyors elérésére, a két belváros megkerülésével. Halasztható projekt,
ami a forgalom jelentős növekedésével hozzávetőlegesen egy évtizeden belül válna
szükségessé. Az UKIG számítása szerint megvalósítása mintegy 15 milliárd forintot
emésztene fel.

II. Az Ipoly mentén

a) Az Érsekújvári járás és Pest megye között

Meglévő határátkelőhelyek:
17. (6.) Ipolydamásd–Ipolyszalka közúti határátkelőhely (Ipoly-híd)

18. Ipolydamásd–Helemba (Chl’aba) Ipoly-híd [Helemba 702 lakos, ebből 609
(86,8%) magyar, 84 (12%) szlovák – 2001]

A projekt mintegy 316 millió forintból lenne megvalósítható és közvetlen folytatása
a Duna bal partja mentén húzódó útnak, így Szob, Zebegény és a többi Duna menti te-
lepülés számára megrövidítené a Párkányon keresztül Esztergomba vezető utat, mivel
jelenleg Letkés irányába kerülőre kényszerülnek az erre haladók. Bár az UKIG halaszt-
hatóként értékelte ezt a projektet, ezzel nem tudok egyetérteni, hiszen a helyi érdeke-
ken túl turisztikai szempontból sem elhanyagolható a Duna-kanyar bejárhatóságának
Párkányig történő meghosszabbítása, és nem utolsósorban enyhítene a környékbeli
magyar falvak, így Helemba elszigeteltségén. A projekt egyetlen problémája, hogy az
eredeti híd helyreállításával Helemba főutcájára jutna a forgalom, így Esztergom felé a
tranzitforgalmat egy másik hídra kéne terelni, és egy Helembát délről (síkvidéken) elke-
rülő út építése lenne célszerű, habár ez az UKIG terveiben jelenleg nem szerepel.

További újjáépítendő Ipoly-hidak és közúti kapcsolatok:

Pest megye és a Lévai járás között [Lévai járás 120 021 lakos, ebből 33 524
(27,1%) magyar, 82 993 (69,1%) szlovák – 2001]

19. Vámosmikola–Ipolypásztó (Pastovce) Ipoly-híd [Ipolypásztó 561 lakos, ebből
413 (73,6%) magyar, 136 (24,2%) szlovák – 2001]
UKIG-besorolás: másodlagos, költség: 533 millió Ft

20. Tésa–Ipolyvisk (Vyškovce nad Ipl’om) közúti határátkelőhely [Ipolyvisk 704
lakos, ebből 559 (79,4%) magyar, 135 (19,2%) szlovák – 2001]
Mivel ezen a szakaszon a Csatta–Ipolyság vasútvonal helyzete miatt a határ az
Ipolytól délre húzódik, itt mindössze 24 millió Ft-ért megvalósítható lenne a közúti
összeköttetés felújítása, ezért az UKIG is kiemeltként kezeli a projektet.

Nógrád megye és a Lévai járás között

Meglévő határátkelőhely:
21. (7.) Parassapuszta–Ipolyság közúti határátkelőhely

Nógrád megye és a Nagykürtösi járás között [Nagykürtösi járás 46 741 lakos,
ebből 12 823 (27,4%) magyar, 31 796 (68%) szlovák – 2001]

Meglévő határátkelőhely:
22. (8.) Balassagyarmat–Tótgyarmat Ipoly-híd

23. Drégelypalánk–Ipolyhídvég (Ipel’ské Predmostie) Ipoly-híd [Ipolyhídvég 650
lakos, ebből 499 (76,8%) magyar, 138 (21,2%) szlovák – 2001]

A mintegy 690 millió forintos projektet az UKIG kiemelt fontosságúnak ítéli, mivel
az Ipolyhídvég környéki lakosság számára a drégelypalánki vasútállomáson keresztül
elérhetővé válna a magyar vasúthálózat. Mint a felvidéki község neve is jelzi, ezen a
helyen a történelemben mindig volt átkelő.

24. Balassagyarmat–Újkóvár–Kóvár (Koláre) Ipoly-híd [Kóvár 313 lakos, ebből
253 (80,8%) magyar, 57 (18,2%) szlovák – 2001]

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 49
50 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

A híd újjáépítése az eredeti helyén, Kóvár-központ közelében, illetve a 22-es út
meghosszabbításaként Kóvártól keletre is elképzelhető. Az UKIG halasztható besoro-
lással az utóbbit támogatja. Az előbbi mellett a helyi használat egyszerűsége szól, míg
az utóbbi esetben Balassagyarmat elkerülése válik egyszerűbbé, a forgalom szlovák
oldalra terelésével.

25. Őrhalom–Ipolyvarbó (Vrbovka) Ipoly-híd [Ipolyvarbó 432 lakos, ebből 366
(83,4%) magyar, 62 (14,1%) szlovák – 2001]

26. Hugyag–Szécsénykovácsi (Kováčovče) Ipoly-híd [Szécsénykovácsi 380 la-
kos, ebből 251 (66,1%) magyar, 119 (31,3%) szlovák – 2001]

A Szécsény–Balassagyarmat közötti útszakaszon jelenleg nincs Ipoly-híd, ezért
lenne fontos ennek a két útkapcsolatnak az újjáélesztése.

27. Pöstyénpuszta–Pető (Pet’ov) Ipoly-híd [Pető ld. Szécsénypuszta]

A megvalósulás alatt lévő, kiemelt projekt Szécsény elszigeteltségén segít majd,
hiszen jelenleg Balassagyarmat és Ipolytarnóc között sehol sincs átkelés.

28. Nógrádszakál–Rárósmulyad (Mul’a) Ipoly-híd [Rárósmulyad 273 lakos, ebből
81 (29,7%) magyar, 161 (59%) szlovák – 2001]

A korábbi kapcsolat helyreállítása csökkentené az Ipoly felső folyása magyar ol-
dalának elzártságát, megnyitva az utat Nagykürtös felé.

29. Ráróspuszta Ipoly-híd

A régi 2-es főút itt keresztezte az Ipolyt. Ez a régi Budapest–Losonc főút helyreál-
lításával lehetne kivitelezhető, helyi jelentősége nincs, viszont a szlovák oldalon innen
jó minőségű főút vezet a régi nyomvonalon Losoncra, ami ma is jelentősen lerövidíte-
né a városba vezető utat.

Nógrád megye és a Losonci járás között [Losonci járás 72 837 lakos, ebből 20
072 (27,6%) magyar, 49 266 (67,6%) szlovák – 2001]

Meglévő határátkelőhelyek:
30. (9.) Ipolytarnóc–Kalonda
31. (10.) Somoskőújfalu–Sátorosbánya

32. Karancsberény–Nagyromhány (Lipovany) közút [Nagyromhány 296 lakos,
ebből 293 (99%) szlovák – 2001]

Az eredeti Salgótarján–Losonc főútvonal az UKIG vizsgálata szerint mindössze
190 millió Ft-ból helyreállítható lenne, ezzel lényegesen lerövidülne a két város közöt-
ti távolság, és nem utolsósorban csökkenne a karancsalji falvak elszigeteltsége.
Nógrád megye és a Rimaszombati járás között [Rimaszombati járás 83 124 la-
kos, ebből 34 323 (41,3%) magyar, 43 492 (52,3%) szlovák – 2001]

33. Cered–Tajti (Tachty) közút [Tajti 565 lakos, ebből 543 (96,1%) magyar, 13
(2,3%) szlovák – 2001]

A közúti összeköttetés a két falu között teljesen kiépített, csak az állandó határát-
kelés lehetősége hiányzik. Bár az UKIG 25millió forintos útfelújítást javasol, a határát-
kelő e nélkül is azonnal megnyitható lenne. A szomszédos tiszta magyar falvakkal va-
ló összeköttetés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Kár, hogy az ilyen jelle-
gű, gyakorlatilag az üzemeltetési költségen kívül semmilyen beruházást nem igénylő
határpontok megnyitására a határon túli magyarokat támogató politika keretében
nem került sor már évekkel ezelőtt. Véleményem szerint az összeköttetések megte-
remtése, kis befektetés mellett, felbecsülhetetlen a felvidéki magyarok identitásának
megőrzésében.

34. Zabar–Gömörpéterfalva (Petrovce) közút [Gömörpéterfalva 268 lakos, ebből
258 (96,3%) magyar, 10 (3,7%) szlovák – 2001]

Bár mintegy 375 milliós költség merül fel ezzel a projekttel kapcsolatban, mégis
összekötő kapocs lehet hazánk és a magyarságát intaktan máig szinte egyedien meg-
őrző Dél-Gömör között, ezért nem tudok egyet érteni az UKIG „halasztható projekt”
besorolásával.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Rimaszombati járás között

Meglévő határátkelőhely:
35. (11.) Bánréve–Sajószentkirály

36. Domaháza–Gömörpéterfalva (Petrovce) közút

A 330 millió Ft-ból megvalósítható projekt egy korábban is csak földútként léte-
ző, új összeköttetést jelentene, viszont hozzájárulhatna e mindkét oldalon hátrányos
helyzetű régió együttes fejlődéséhez.

37. Ózd–Susa–Jene (Janice) közút [Jene 184 lakos, ebből 177 (96,2%) magyar,
7 (3,8%) szlovák (2001)]

A 140 millió Ft-ból megépíthető új útkapcsolat Ózd számára kijáratot jelenthetne
Rimaszombat, Losonc felé.

38. Sajópüspöki–Velkenye (Vlkyňa) közút [Velkenye 319 lakos, ebből 307
(96,2%) magyar, 8 (2,5%) szlovák – 2001]

A közeli határátkelőhely miatt az út helyi jelentőségű, de a korábbi közút földmun-
kái máig megvannak, ezért a projekt mintegy 65 millió forintból megvalósítható.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 51
52 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

39. Bánréve–Sajólénártfalva (Lenartovce) közút [Sajólénártfalva 546 lakos, eb-
ből 426 (78%) magyar, 19 (3,5%) szlovák – 2001]

A határellenőrzés megszüntetésével megnyitható a korábbi, Bánréve belterületén
található határátkelőhely. Az UKIG valószínűleg a projekt alacsony költsége miatt ki-
emeltként kezeli a projektet, ami annyiban módosításra szorul, hogy az olyan közsé-
gekben, ahol már található egy határátkelőhely, nem szabad az átkelőhellyel egyálta-
lán nem rendelkező községeket megelőzve beruházni.

40. Kelemér–Naprágy (Neporadza) közút [293 lakos, ebből 154 (52,6%) magyar,
64 (21,8%) szlovák – 2001]

A projekt becsült költsége 200 millió Ft.

41. Gömörszőlős–Naprágy

A 40-es projekt alternatívája, melynek becsült költsége 160 millió Ft. (UKIG)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Rozsnyói járás között [Rozsnyói járás 61
887 lakos, ebből 18 954 (30,6%) magyar, 38 967 (63%) szlovák – 2001]

Meglévő határátkelőhely:
42. (12.) Aggtelek–Gömörhosszúszó

43. Szögliget–Jablonca (Silická Jablonica) [Jablonca 254 lakos, ebből 247
(97,2%) magyar, 6 (2,4%) szlovák – 2001]

A Torna folyó átívelő híd építésével és a Derenk romközséghez vezető elhanya-
golt út felújításával lenne megteremthető a kapcsolat ezzel a tisztán magyar faluval és
környékével. Az UKIG projektjei között nem szerepel.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Kassa-vidéki járás között [Kassa-vidéki járás
106 999 lakos, ebből 14 140 (13,2%) magyar, 84 846 (79,3%) szlovák – 2001]

Meglévő határátkelőhelyek:
44. (13.) Tornanádaska–Bódvavendégi
45. (14.) Tornyosnémeti–Miglécnémeti

46. Hídvégardó–Tornahorváti (Chorváty) [Tornahorváti 114 lakos, ebből 87
(76,3%) magyar, 16 (14%) szlovák – 2001]

Meglévő átkelőhely, a határellenőrzés megszüntetése után azonnal használatba
vehető.

47. Perecse–Jánok (Janík) [Jánok 549 lakos, ebből 350 (63,8%) magyar, 193
(35,2%) szlovák – 2001]
A Gerecse alatt húzódó út újjáépítése (becsült költség 250 millió Ft) helyi jelen-
tősége mellett közvetlen összeköttetést teremt Szikszó és Szepsi között.

48. Kány–Reste (Rešica) [Reste 377 lakos, ebből 341 (90,5%) magyar, 35 (9,3%)
szlovák – 2001]

Helyi jelentőségű út, amely mintegy 200 millió Ft befektetéssel megszüntetné e
két, határ által elvágott magyar település zsákfalu helyzetét.

49. Szemere–Buzita (Buzica) [Buzita 1142 lakos, ebből 725 (63,5%) magyar,
367 (32,1%) szlovák – 2001]

Mivel ez az átkelő gyakorlatilag befektetés nélkül, azonnal megnyitható lenne,
ezért az UKIG anyagával teljes egyetértésben a mielőbbi használatbavételt javaslom.
Itt találkozik a Szendrő, illetve Encs felől Szepsibe vezető út, amelyek a határ lezártsá-
ga folytán jelenleg Buzita mellett elhaladva egy céltalan határ menti hurkot képeznek.
Szepsi, mint Kassa előtt az utolsó magyar többségű régióközpont, máig szenved ettől
a déli irányú elzártságtól.

50. Hidasnémeti–Perényhim (Perín-Chym) [1506 lakos, ebből 514 (34,1%) ma-
gyar, 983 (65,3%) szlovák – 2001]
Bár az iparosítás folytán elszlovákosodott Kassa közelsége miatt, e falvakban
már a szlovákság többséget alkot, mégis máig jelentős a Kassai Vasmű közvetlen
szomszédságában lévő falvak magyar lakossága. Ennek az útkapcsolatnak a mintegy
310 millió Ft-ból megvalósítható felújítása a helyi jelentőségen túl lehetővé tenné,
hogy a Hernád menti falvakból Kassa érintése nélkül juthassunk el a vasműhöz, illet-
ve Szepsibe.

51. Kéked–Abaújnádasd (Trstené pri Hornáde) [Abaújnádasd 1466 lakos, ebből
4 (0,3%) magyar, 1425 (97,2%) szlovák – 2001]
A Hernádtól a Zempléni-hegység keleti lejtőéig tartó rövid szakaszon (talán egye-
dülálló módon) a trianoni határ megegyezik a magyar–szlovák nyelvhatárral. Mégis a
Hernád bal partján a határnál fekvő magyarországi községek szenvednek a Kassával
való közvetlen összeköttetés hiányától. Ez jelentősen lecsökkenti a helybéli gazdasá-
gi lehetőségeket úgy a munkavállalás, mint a turizmus szempontjából, és míg
Abaújnádasdra kijár a kassai helyi buszjárat, szoros összeköttetést teremtve ezzel, ad-
dig Kéked zsákfaluként, a világtól szinte teljesen elzárva, nagyarányú munkanélküli-
séggel küzd.

52. Hollóháza–Eszkáros (Skároš) [Eszkáros 1013 lakos, ebből 1 (0,1%) magyar,
991 (97,8%) szlovák – 2001]
Mivel az út viszonylag jó állapotban ma is létezik, 80 millió Ft befektetésével az
összeköttetés megújítható. A porcelángyár Kassa irányából így könnyen elérhetővé
válna, ezért kiemelkedő a helyi gazdasági jelentősége, emellett csökkenthetné a kör-
nyék elzártságát.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 53
54 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Tőketerebesi járás között [Tőketerebesi járás
10 779 lakos, ebből 30 425 (29,3%) magyar, 67 200 (64,8%) szlovák – 2001]
Meglévő határátkelőhelyek:
53. (15.) Sátoraljaújhely–Kisújhely
54. (16.) Pácin–Kiskövesd

55. Vilyvitány–Biste (Byšta) [Biste 170 lakos, ebből 1 (0,6%) magyar, 169 (99,4%)
szlovák (2001)]
Az út 150 millió Ft becsült költségű újjáépítése két zsáktelepülés elzártságát ol-
daná fel. Helyi jelentőségű összeköttetés.

56. Felsőregmec–Alsómihályi (Mihalany) [Alsómihályi 1749 lakos, ebből 42
(2,4%) magyar, 1657 (94,7%) szlovák – 2001]
A Felsőregmecen át vezető út közvetlen folytatásaként, mintegy 150 millióból
megvalósítható projektet az UKIG kiemeltként kezeli. Az útvonal lerövidíti a
Sátoraljaújhely–Kassa távolságot, így regionális gazdasági jelentősége van.

57. Sátoraljaújhely–Kisújhely (Slovenské Nové Mesto) belvárosi átkelő [1072 la-
kos, ebből 130 (12,1%) magyar, 927 (86,5%) – 2001]

Mint a fenti adatok is mutatják, a korábban Sátoraljaújhely város részét képező,
a Kassa–Ágcsernyő vasútvonal által leválasztott városrész etnikai összetétele (valószí-
nűleg tudatos politikának köszönhetően) erőteljesen szlovák irányba tolódott el. Meg-
erősítette ezt a folyamatot, amikor a belvárosi átkelőt hosszú évekre lezárták, a város-
széli átkelő megépítése folytán. Bár az átkelő később újra megnyílt, máig csak gyalo-
gosok és kerékpárosok használhatják. Ez elsősorban azért okoz gondot, mert a Kas-
sa irányában található új átkelő mintegy 5 km-rel meghosszabbítja a Bodrogközbe
vagy onnan Sátoraljaújhely felé tartó autósok útját, akiknek Kisújhely területét így is
keresztezniük kell. Ezért a forgalmi megfontolásokkal (is) indokolt lezárás hosszú tá-
von – véleményem szerint – nem előnyös, így a személygépjármű-forgalom számára
a megnyitását javaslom. Az UKIG anyagában nem szereplő projekt nem igényel be-
fektetést, esetleg a városi parkolási rendszer átgondolása szükséges az autótöbblet
elhelyezése szempontjából. Az átkelő újranyitása erősíthetné a kapcsolatot a város és
a leválasztott kerület között, és a korábbival ellentétes etnikai folyamatot indíthatna el,
egyben megkönnyítené az eljutást Borsiba, Rákóczi Ferenc fejedelem szülőhelyére.
*
A határ elkanyarodásával Sátoraljaújhelytől ismét magyar többségű vidékeket vá-
laszt el Magyarországtól: a Tokaj-hegyalja keleti nyúlványait, a Bodrogközt és az Ung-
vidéket.
Ez a vidék sokat szenved az elhatároltságtól, ám a helyszínen könnyen felmérhe-
tő, hogy itt a Magyarországon maradt alsó-bodrogközi falvak talán szegényebbek a
felvidéki oldalon találhatóaknál. Ennek egyik legnyilvánvalóbb oka magának az 1919-
es határkijelölésnek az elvéből adódik: a Kassa–Munkács vasútvonalnak mindenáron
az akkori Csehszlovákiához kellett kerülnie, ami az akkor oda tartozó Kárpátaljához je-
lentette az egyetlen kapcsot. Így került sor Sátoraljaújhely kettévágására, és így ma-
radtak (átkelő híján) vasút nélkül a Magyarországon maradt falvak. Ez jelenleg is ha-
talmas gondot okoz a környéken, hiszen a buszjáratok Sárospatak érintésével jutnak
el Sátoraljaújhelyre, míg szlovák oldalról a magyar város Kisújhely érintésével a gya-
kori kassai személyvonatok által rövid idő alatt, és könnyen elérhető. Ezért hatalmas
gazdasági jelentősége lenne, ha a magyar helyi buszjáratok a határon keresztül a kö-
zeli felvidéki vasútállomásokra is eljuttatnák a lakosokat, erre az Interreg-IIIa a határon
átnyúló helyi tömegközlekedés fejlesztése révén külön forrásokat is biztosítana, amen-
nyiben lenne megfelelő pályázat. Ezen túl a közös közlekedési rendszer megnövelhet-
né a helyiek közösségi érzését és erősíthetné az összetartozás-tudatot.
Ezért az UKIG véleményével ellentétben, a bodrogközi összeköttetések mindegyi-
két javaslom kiemelten kezelni.

58. Karos–Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom) [Bodrogszerdahely 2459
lakos, ebből 1476 (60%) magyar, 869 (36,4%) szlovák – 2001]
A 130 millió Ft-ból megvalósítható projekt a fenti okokból kiemelt jelentőségű,
UKIG-besorolás: halasztható.

59. Kisrozvágy–Nagygéres (Vel’ký Horeš) [Nagygéres 1005 lakos, ebből 845
(84,1%) magyar, 146 (14,5%) szlovák – 2001]

Helyi jelentősége mellett az út lerövidítené a távolságot Királyhelmec és a cigán-
di Tisza-híd között, így Nyíregyházáig.

60. Lácacséke–Perbenyik (Pribeník) [Perbenyik 914 lakos, ebből 721 (78,9%)
magyar, 167 (18,3%) szlovák – 2001]
A viszonylag jó állapotban lévő utat jelenleg is használják ideiglenes határnyitá-
sokkor. Az UKIG szerint is kiemelten kezelhető projekt mindössze 60 millió forintból
megvalósítható.

61. Dámóc–Bély (Biel) [Bély 1353 lakos, ebből 1021 (75,5%) magyar, 315
(23,3%) szlovák – 2001]
Az UKIG is kiemeltként kezeli ezt a projektet, mivel helyi jelentőségén túl a Bély
és Ágcsernyő közötti hatalmas átrakodó állomás (a szlovák–ukrán határ vasúti határ-
átkelőhelye Csap–Munkács irányában) felé tartó teherforgalom is elvezethető lenne.

62. Zemplénagárd–Nagytárkány (Vel’ké Trakany) [Nagytárkány 1344 lakos, eb-
ből 1115 (83%) magyar, 213 (15,8%) szlovák – 2001]

A határvonal és a Tisza által szinte teljesen elzárt Zemplénagárd számára lenne
különös jelentősége, hogy a szomszédos magyar falvak (Nagyatárkány, Ágcsernyő)
érintésével a helyi lakosok akár egy helyi buszjáraton keresztül elérhetnék a
Sátoraljaújhely–Kassa irányába tartó, sűrűn használt vasútvonalat. A jó összeköttetés
megteremtése gyakorlatilag megszüntethetné a magyar Bodrogköz elzártságát és pe-
riferikus jellegét.

Mint a fentiekből kiderül, a magyar–szlovák határon a meglévő 16 helyett mint-
egy 62 határátkelőhely megnyitása lenne szükségszerű. Bár a magyar központi útter-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 55
56 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

vezés számol az új átkelőhelyekkel, mégis fontosnak tartottam azok áttekintését, fel-
tüntetve a határon túli magyarság számarányát a határ mentén. Ezzel szeretném jelez-
ni annak fontosságát, hogy a kormányzati programok céljainak megvalósulását a ko-
rábbinál több területen kellene összehangolni. Nem lehetséges ugyanis áttörést elér-
ni a határon túli magyarság sok esetben gazdaságilag nehéz, elszigetelt helyzetében,
ha a legelemibb feltételt, azaz az anyaországgal való könnyű kapcsolattartás lehető-
ségét nem biztosítjuk.
A létesítendő új határátkelők szlovák oldali községei közül 13 (!)-ban 90% fölötti
a magyarság aránya, és mindössze 8 átkelő esetében haladja meg az 50%-ot a szlo-
vák lakosság aránya. Az új határátkelők rendszere nem másra szolgálna, mint a ko-
rábban összetartozó régiók közötti távolság csökkentésére, és a korábban szervesen
kapcsolódó községrendszerek egybeforrasztására. Az átkelők azonban csak a fizikai
lehetőségét teremtik meg ennek az összefonódásnak.
Felhasznált irodalom:
1. A Szlovák Köztársaság közigazgatási reformjának stratégiája. Pro Minoritate Alapít-
vány, 2000. január.
2. Ádám János Imre: A határon túli magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban –
Szlovákia, in: Réti Tamás szerk. (2004): Közeledő régiók a Kárpát-medencében,
Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. EÖKIK, Budapest.
3. Az Európai Alapok Szlovákia szolgálatában. Szlovák Köztársaság Építésügyi és Ré-
giófejlesztési Minisztériuma. www.build.gov.sk
4. Az Európai Alapok Szlovákia szolgálatában, Szlovák Köztársaság Építésügyi és Ré-
giófejlesztési Minisztériuma. www.buld.gov.sk
5. Economic Survey – Slovak Republic 2002 [Gazdasági Felmérés – Szlovák Köztár-
saság 2002], OECD
6. Faragó László: Területi tervezés, kézirat
7. Hármashatár regionális gazdasági együttműködés. Zempléni Helyi Vállalkozásfej-
lesztési Alapítvány, Sátoraljaújhely, 1999
8. Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetéről. Medvetánc könyvek,
Budapest, 1988.
9. Joint Programming Document 2000–2006, Hungary–Slovakia. PHARE-CBC prog-
ram [Egyesített Programdokumentum 2000–2006, Magyarország–Szlovákia
Phare-CBC program]. www.build.gov.sk
10. Jürgen Habermas: A kommunikatív cselekvés elmélete, ELTE
11. Michel Foucault: A szavak és a dolgok. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.
12. National Plan of Regional Development of the Slovak Republic [Szlovák Köztársa-
ság Nemzeti Régiófejlesztési Terve] Szlovák Építésügyi és Régiófejlesztési Mi-
nisztérium, Pozsony, 2001.
13. Nógrád határok nélkül, Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara
14. Sčítanie obyvatel’ov, domov a bytov 2001, Základné údaje. Národnostné zloženie
obyvatel’stva. Štatistický Úrad Slovenskej Republiky [Lakossági népszámlálás, ott-
hon és lakóhely. Lakosság nemzetiségi összetétele. Szlovák Statisztikai Hivatal]
15. Slovak Monthly Report: M.E.S.A. 10 Center for Economic & Social Analyses. [Szlo-
vák Havi Jelentés, M.E.S.A. 10 Közgazdasági és Szociális elemzések Központja],
Pozsony
16. Slovakia 2002. A global report on the State of Society, Institute for Public Affairs
[Szlovákia 2003. Átfogó jelentés a társadalom állapotáról, Közügyek Intézete],
Bratislava (Pozsony), 2004.
17. Statisticka Rocenka Regiónov SR, 1996–2000, SÚSR [Szlovák Köztársaság Regi-
onális statisztikái 1996–2000, Szlovák Statisztikai Hivatal]
18. Stephanie Sersli–Kiszel Vilmos: A határon átnyúló együttműködések irányvonalai.
Ipoly Unió, 2000.
19. Szarka László: Közigazgatási reform és kisebbségi kérdés. Kisebbségkutatás, 11.
évf. 2001. 2. szám

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 57
58 Ádám János Imre – A dél-szlovákiai régió fejlõdése...

20. Thoroczkay Zsolt: „Az Európai Unióhoz történő csatlakozás utáni belső határvona-
lakon a közúti átkelési lehetőségek sűrítésének vizsgálata, a Gazdasági és Köz-
lekedési Minisztérium Közúti Közlekedési Főosztály megrendelésére, az Útgaz-
dálkodási és Koordinációs Igazgatóság megbízására a TETTHELY Mérnöki és
Szolgáltató Kft. által elkészített: Az Európai Unióhoz történő csatlakozás utáni bel-
ső határvonalakon a közúti átkelési lehetőségek sűrítésének vizsgálata” című
(0306 tervszámú), valamint „Tömörítvény” című (0403 tervszámú) munka alapján
készült kivonat, 2004. október.
21. Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere. Kalligram Könyvkiadó,
Pozsony, 1999.
Lelkes Gábor

Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra
régió agráriuma és
agrártársadalma a 3. évezred
küszöbén
60 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

1. Bevezető
Az agrárszektor az ókor óta meghatározó szerepet tölt be a mindenkori állam gazda-
ságpolitikájában, és számos érvet lehetne felsorolni amellett, hogy a mezőgazdasá-
got az emberiség legfontosabb tevékenységeként kezeljük (kezdve a hét bő és a hét
szűk esztendő bibliai példáján).
A nemzetgazdaságok többsége arra törekszik, hogy , élelmiszer-önellátó legyen,
nemzeti, illetve szövetségi határokon belül minél magasabb fokon tudja kielégíteni sa-
ját élelmiszerigényeit. Teszi ezt annak ellenére, hogy sok esetben jelentős gazdasági
áldozattal jár, azonban ezen igyekezet hiányának következményeként élelmiszer-ellá-
tási zavarok sújthatnák a lakosságot.
Az elmúlt másfél évtizedben a szlovák mezőgazdaság fenti szerepköre a fejlett
nyugat-európai államok agrármodelljei alapján újabbakkal bővült, az élelmiszercélú
termékek és ipari nyersanyagok termelése mellett megjelent Szlovákiában is „a jó me-
zőgazdasági politika a legjobb regionális politika” elve. E megközelítés a mezőgazda-
ság funkcióit immár három csoportban jelöli meg: termelési funkciók (élelmiszer,
energia, egyéb nyersanyagok), térségi és tájfunkciók (a minimális benépesítettség
biztosítása, a munkaerő-kiegyenlítés, az infrastruktúra fenntartása, a turizmus alapjá-
nak biztosítása), földdel kapcsolatos kultúrfunkciók (tájfenntartás, földvédelem, ökoló-
giai és levegőtisztítási feladatok).
Az alábbi tanulmányban Szlovákia agráriuma kerül bemutatásra, tárgyalva a gaz-
dasági szerkezetváltás eredményeit, a reformok által megváltozott vidéki élettér gaz-
dasági és társadalmi mutatóit, az elmúlt évtized legjelentősebb agrárpolitikai esemé-
nyeit. Az elemzés fokozott figyelemmel kíséri az ország legtermékenyebb déli terüle-
teinek („az ország éléskamrájának“) és az e régióban élő több mint félmillió lelket
számláló magyar kisebbségnek agrárgazdasági és társadalmi jellemzőit. A tanulmány
aprólékos képet fest a számottevő magyar kisebbséggel rendelkező és egyben erő-
sen rurális jelleggel bíró 16 dél-szlovákiai NUTS 4 régió (e régiók földrajzi fekvését az
1-es ábra szemlélteti) agrárpotenciáljáról, a vidéki tér kiaknázható versenyképességi
elemeiről (kiemelve az uniós csatlakozás nyújtotta fejlesztési pontokat).
A tanulmány továbbá feltárja a dél-szlovákiai magyar kisebbségi tér egy sajátos
régiójának, az Alsó-Nyitra régiónak (a Nyitra alsó folyása mentén terül el) agráriumát,
melynek aktualitását az adja, hogy ezen régió napjainkban egyedülálló fejlődési dina-
mikát mutat, a közép-európai „dunai ipari banán“ egyik legsokszínűbb vidéki területe.
1. ábra

A számottevő magyar kisebbséggel rendelkező és rurális jelleggel bíró dél-szlovákiai
NUTS 4 régiók

Megjegyzés: a 16 dél-szlovákiai NUTS 4 régió (Szlovákia 2003. december 31-ig érvényes
közigazgatási területfelosztása alapján a járások megnevezést viselték): Szenc (SC),
Galánta (GA), Dunaszerdahely (DS), Vágsellye (SA), Nyitra (NR), Érsekújvár (NZ),
Révkomárom (KN), Léva (LV), Nagykürtös (VK), Losonc (LC), Rimaszombat (RS),
Nagyrőce (RA), Rozsnyó (RV), Kassa-környék (KS), Tőketerebes (TV), Nagymihály (MI).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 61
62 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

2. A szlovákiai agrárium színtere
Szlovákia földterületének művelési ágak szerinti megoszlása és tájankénti szerkezete
hosszú történelmi folyamat eredménye, a mai kép fő vonásaiban a 19. század máso-
dik felében alakult ki, azonban a mezőgazdaság szerkezeti változásai során a műve-
lési ágak megoszlásában állandó mozgás figyelhető meg.
Az utóbbi fél évszázad földhasználati szokásait előbb a művelés alá vont területek
növekedése (1948–1989), majd a tervgazdálkodás bukása után az agrárgazdálkodás
racionalizálása keretében a korábban művelés alá vett gyenge minőségű, alacsony és
bizonytalan termőképességű szántók intenzív gazdálkodás alól történő kivonása jelle-
mezte (az utóbbi mindenekelőtt a magasan és középmagasan elterülő közép- és észak-
szlovákiai tájakat érintette). A szántók arányának csökkenése mellett (az elmúlt tíz év
alatt több mint 2,1%-kal csökkent a kiterjedésük) a rendszerváltozást követően a szőlő-
és a komlóterület kiterjedésében is számottevő csökkenés ment végbe.
A fentiektől eltérően, az elmúlt másfél évtized nyerteseinek az erdők, rétek és le-
gelők mondhatják magukat, kiterjedésük töretlen növekedést mutat évről évre.
1. táblázat

A mezőgazdasági területek nagysága és hasznosításának módja
néhány közép-európai országban és az EU 15-ben

Mezőgazdasági területek Mezőgazdasági területek hasznosítása (%)
Mezőgazdasági területek
részaránya
kiterjedése (ezer ha) szántó rét, legelő gyümölcs, szőlő kertek
az összkiterjedésből (%)
Csehország 54,3 4 284 72,7 24,1 1,8 3,7
Magyarország 66,5 6 186 77,0 18,6 2,8 1,6
Szlovákia 49,8 2 442 59,8 34,7 2,0 3,2
EU 15 39,8 128 691 52,6 38,0 9,1 0,3

Forrás: Zelená správa, 2002

A szlovákiai mezőgazdasági földterületek kiterjedése 2001. 12. 31-én 2 442 230
hektár volt, ami az ország területének közel 50%-át jelenti. A mezőgazdasági földterü-
leteken belül a szántók részaránya a legmagasabb, mindenekelőtt az ország dél-nyu-
gati területein, a rétek és legelők részesedése pedig főként az ország északi felében
számottevő. A magyar kisebbség által lakott térben, a NUTS 4 régiók szintjén, a szán-
tóföldeknek a mezőgazdasági területeken belüli részaránya 31–93% közt mozog (a
Szenci, a Galántai és a Dunaszerdahelyi járásokban a legmagasabb a részarány, míg
a legalacsonyabb a Rozsnyói járásban).
Szlovákiában a földpiac (a földek eladása, vétele) nem élénk, viszonylag kevés
mezőgazdasági földterület esetében történik tulajdonoscsere. A mezőgazdasági föld-
területek árának területi megoszlása a földterületek potenciális termési adottságainak
megfelelően változik (Spišiak, Švoňavec, 2002). A legmagasabb árszint a Délnyugat-
Szlovákiában elterülő Dunamenti-alföldet jellemezi, míg a legalacsonyabb áron Észak-
Szlovákiában juthatunk mezőgazdasági földterülethez.
A mezőgazdasági földterületek utáni különféle adók (pl. ingatlanadó) meghatáro-
zása végett a mezőgazdasági minisztérium az ország valamennyi kataszterére vonat-
kozóan megállapított egy hivatalos árat, amelynek meghatározásánál a földek
bonitásából indult ki, vagyis a mezőgazdasági földterület agrárpotenciálját vette ala-
pul. Ezen árjegyzék alapján a mezőgazdasági földterületek átlagos ára 2001. 12. 31-
én Szlovákiában 38 001 Sk volt, míg a magyar kisebbség által lakott NUTS 4 régiók
közül a legmagasabb ár a Dunaszerdahelyi járás, a legalacsonyabb ár a Rozsnyói já-
rás mezőgazdasági földterületeire volt megállapítva (90 955 Sk/ha, illetve 15 634
Sk/ha). Ugyanennek az árjegyzéknek az alapján a szántók szlovákiai átlagos ára
52 925 Sk/ha volt.
Napjainkban a tényleges szabadpiaci ár a fent említett központilag megállapított
ártól magasabb, kedvező agráradottságokkal rendelkező területeken annak akár 200-
250%-át is elérheti (az agrártárca felmérése alapján 2002-ben a Dunaszerdahelyi já-
rásban a szántóföldek átlagos piaci ára 22,36 Sk/m˛ volt).
2. táblázat

Szlovákia és a dél-szlovákiai NUTS 4 régiók mezőgazdasági földterületeinek
alapmutatói (kiterjedés, szántók részaránya, mg.-i földterületek egyes típusainak központilag
megállapított hivatalos átlagos ára hektáronként 2001. 12. 31-én)

NUTS 4 régiók, A mezőgazdasági A szántóknak A mezőgazdasági A szántók A rétek, legelők
Szlovákia földterületek a mezőgazdasági földterületek átlagos ára átlagos ára
kiterjedése földterületeken belüli átlagos ára (Sk/ha) (Sk/ha)
(ha) részaránya (%) (Sk/ha)

Szenc 29 433 93,7 80 868 81 082 50 189
Galánta 52 666 93.5 90 779 91 226 49 772
Dunaszerdahely 81 740 91,1 90 955 92 494 54 468
Révkomárom 86 593 87,9 76 247 77 455 51 706
Érsekújvár 108 241 87,7 79 195 80 570 43 207
Vágsellye 29 689 93,9 78 458 78 931 52 715
Léva 112 606 83,5 60 936 65 237 23 476
Nyitra 68 503 89,9 67 637 68 383 39 594
Nagykürtös 53 212 57,6 30 678 37 748 18 069
Losonc 41 112 50,2 25 135 35 630 14 185
Rimaszombat 84 142 51,6 25 938 36 047 13 701
Nagyrőce 25 490 41,0 21 723 33 338 11 888
Rozsnyó 37 541 31,0 15 634 29 590 9 179
Kassa-környék 76 677 72,1 28 014 32 497 14 226
Tőketerebes 79 099 73,5 36 188 40 702 18 585
Nagymihály 72 658 66,5 34 845 41 443 17 916
Szlovákia 2 442 230 59,8 38 001 52 925 12 057

Forrás: Zelená správa, 2002

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 63
64 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

3. Az agrártermelés társadalmi-gazdasági
környezete
3.1 A humánerőforrás

Az ország gazdasági szerkezetének átalakulása az elmúlt 15 évben lényegesen meg-
változtatta a lakosság foglalkoztatottsági szerkezetét is. A gazdasági reformok követ-
keztében a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma a harmadára csökkent, amit a
hagyományos mezőgazdasági termelőszövetkezeteket felváltó gazdasági szervezetek
racionális foglalkoztatási politikája, a csődbe jutott agrárvállalkozások nagy száma,
valamint a többi nemzetgazdasági ágazat által kínált kedvezőbb munkafeltételek ma-
gyaráznak.
Az agrárszektort az 1990-es években nem önkéntesen elhagyó munkaerő döntő
hányada az ország legtermékenyebb régiójában, Dél-Szlovákiában szabadult fel
(Spišiak, 1998). E régió nagyobb részét a számottevő ipartól és szolgáltatási szektor-
tól mentes rurális területek alkották, aminek következtében az agrárgazdaságban
munkájukat elvesztett tízezrek nem tudtak más ágazatban elhelyezkedni, s ez nagy
agrár-munkanélküliséghez vezetett a tárgyalt régióban. Az agráriumban munkáját
vesztett munkaerő túlnyomó része középkorú (40 év feletti) és alacsony képzettségű
volt, ezért jelentős részük mind a mai napig nem tudott sikeresen elhelyezkedni a
megváltozott munkaerőpiacon, napjainkban is csaknem minden negyedik dél-szlová-
kiai munkanélküli a mezőgazdaságban dolgozott korábban.
Fontos azonban megjegyezni, hogy mivel Dél-Szlovákia jelentős földrajzi kiterje-
déssel bír, az agrárfoglalkoztatottság csökkenése nem volt azonos mértékű a csaknem
600 km hosszan elterülő déli országrészben. A legjelentősebb csökkenés a régió nyu-
gati felében ment végbe, ahol a szlovákiai és a magyarországi nagyvárosok robbanás-
szerűen fejlődő ipari és szolgáltatási szektorai kedvezőbb bérekkel (és számos egyéb
előnnyel) csábították és csábítják el az embereket mind a mai napig a nehéz fizikai
megterheléssel járó mezőgazdasági munkától (a primer szektorban foglalkoztatottak
aránya itt az országos átlag 2/3-a). Ezzel szemben az Ipolyság–Losonc–Királyhelmec
tengely mentén a határ mindkét oldalán hiányoznak a dinamikusan fejlődő innovációs
telephelyek, a vidéken élők számára az egyetlen megélhetési forrás (még ha szűkös is,
de mégiscsak forrás) a mezőgazdaság (több járásban az agrárdolgozók részaránya
meghaladja az országos átlag kétszeresét).
2. ábra

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának alakulása Szlovákiában, 1948–2002

Forrás: Spišiak, 1984, Zelená správa, 2003

A következő években nem várható az agráriumban foglalkoztatottak számának
számottevő további csökkenése, mivel egyrészt már minimális az ágazat túlfoglalkoz-
tatottsági szintje, másrészt a leépülés és a stagnálás évtizede után a mezőgazdaság
a fejlődés határozott jeleit mutatja.

3. ábra

Az agrár-munkanélküliek számának alakulása Szlovákiában 1998–2002

Forrás: Zelená správa, 2002

Napjainkban országos szinten az aktív keresők nem egész 6%-a dolgozik a me-
zőgazdaságban, amely érték a szomszédos államok viszonylatában csak Lengyelor-
szágban és Ukrajnában magasabb. E mutató értéke az Európai Unióban a 2004. má-
jus 1-jén bekövetkezett EU-bővítést megelőzően 1,5%-kal volt alacsonyabb (vagyis az
agráriumban dolgozók részaránya az EU 15-ben 4,5% körüli volt).
Regionális megközelítésben a szlovákiai agrárfoglalkoztatottság nagy területi
szórást mutat, a mezőgazdaságban dolgozók részaránya a magyar kisebbség által la-
kott déli járások többségében magasan meghaladja az országos átlag szintjét.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 65
66 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

4. ábra

A mezőgazdaságban dolgozók részaránya az ország 16 déli járásában és Szlovákiában

1 6 ,0 0 %
1 3 ,6 0 %
1 4 ,0 0 %

1 2 ,0 0 % 1 0 ,6 0 %
1 0 ,0 0 % 9 ,4 0 %
8 ,5 0 % 8 ,8 0 %
8 ,2 0 %
7 ,5 0 % 7 ,7 0 %
8 ,0 0 % 7 ,1 0 %
6 ,2 0 % 6 ,1 0 %
5 ,7 0 % 5 ,4 0 % 5 ,7 0 %
6 ,0 0 % 4 ,7 0 % 4 ,4 0 %
3 ,9 0 %
4 ,0 0 %

2 ,0 0 %

0 ,0 0 %

Rozsnyó
Léva
Nyitra

Nagyr ce
Dunaszerdahely

Érsekújvár

Szlovákia
Galánta

Vágsellye

Nagykürtös

T keterebes
Szenc

Kassa-vidék

Nagymihály
Losonc
Révkomárom

Rimaszombat
Forrás: Štatistický úrad SR, 2003a

5. ábra

A mezőgazdaságban dolgozó magyar nemzetiségű lakosság lélekszámának
megoszlása az ország 16 déli járásában

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003a

A magyar kisebbség erős kapcsolatát a földműveléssel jól tükrözi, hogy a 2001.
évi népszámlálás idején a 268 044 főt számláló gazdaságilag aktív magyar nemzeti-
ségű népességből 25 712 fő dolgozott e szektorban, ami az ország agrármunkaere-
jének a 21,7%-át tette ki (vagyis csaknem minden ötödik szlovákiai agrárdolgozó ma-
gyar nemzetiségű).
A világban általánosan megfigyelhető jelenség, hogy a mezőgazdaságban foglal-
koztatottak többsége iskolai végzettségét tekintve elmarad a többi nemzetgazdasági
ágazatban dolgozók képzettségi szintjétől, s ez (a munkaerő alulképzettsége) fékező
hatással van magára az ágazat fejlődésére.
E negatív jelenség alól Szlovákia sem kivétel, az ország éléskamrájaként szolgá-
ló Dél-Szlovákiában a népesség iskolázottsági szintje messze elmarad az országos át-
lagtól. E kedvezőtlen állapotra az alábbi három pont szolgál magyarázatul.
• A déli országrész vidéki populációjának csaknem a fele magyar nemzetiségű,
akiknek az iskolai végzettségi szintje lényegesen elmarad a többségi nemzet
iskolázottsági szintjétől (pl. a magyar kisebbségi populáció 30,5%-nak a legma-
gasabb iskolai végzettségi szintje mindössze alapiskolai végzettség, míg e mu-
tató országos átlaga mintegy 10%-kal alacsonyabb).1
• E régió urbanizáltsági szintje lényegesen alacsonyabb az országos átlagtól (a
városlakó populáció körében magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelke-
zők aránya).
• Dél-Szlovákiában a többségében magyar nemzetiség által lakott területek min-
dennemű fejlesztését, beleértve a szellemi fejlesztést is, közel 80 évig fékezték
mind a csehszlovák, mind a szlovák kormányok, e határvidéket perifériaként
kezelték.

Az alábbi ábrák jól szemléltetik a magyar kisebbség által lakott dél-szlovákiai
NUTS 4 régiók humánerőforrásának az országos átlagtól elmaradó iskolai végzettsé-
gi szintjét.

6. ábra

A mindössze alapiskolai végzettséggel rendelkező lakosság részaránya a munkaképes korú
népességen belül a 16 dél-szlovákiai NUTS 4 régióban és Szlovákiában

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003a

1 Ami az alábbi 2 fő okra vezethető vissza:
- az elmúlt évtizedekben nem volt megfelelően kiépítetve a magyar tannyelvű iskolarendszer a szlovákiai ma-
gyar kisebbség számára,
- a magyar populáció öregedő korban van, s ezen populációk körében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők
aránya az átlagnál alacsonyabb, ugyanis az öreg korosztályok számára fiatalságuk éveiben (30-40 évvel ez-
előtt) a felsőoktatás csak kevesek számára volt elérhető.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 67
68 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

7. ábra

A felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság részaránya a munkaképes korú
népességen belül a 16 dél-szlovákiai NUTS 4 régióban és Szlovákiában

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003a

Az elmúlt 3-4 év alatt a szlovákiai agrárfoglalkoztatottság szerkezetében egy na-
gyon kedvező folyamat indult el. A magasabb végzettségi szintű munkaerő részará-
nya folyamatos növekedést mutat, ami egyértelmű jele annak, hogy az ágazati refor-
mok sikereinek köszönhetően ez az ágazat is vonzani kezdi a magasan képzett mun-
kaerőt (és nem csupán a máshol elhelyezkedni képtelen, alacsony képzettségű, az in-
novációval szemben elutasító magatartást tanúsító munkaerőt foglalkoztató szektor-
nak minősül). Ez a jelenség egyben előrevetíti az agrárium további fejlődését, ugyan-
is ma egy korszerű agrárgazdaság vezetése olyan komplex és magas színvonalú – bi-
ológiai, agrotechnikai, kémiai, talajtani, közgazdasági stb. – ismereteket igényel, ame-
lyeket csak magasabb szintű képzéseken lehet elsajátítani.
3. táblázat

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak végzettség szerinti megoszlása Szlovákiában, 2000 (%)

Végzettség Összesen Férfiak Nők
Alapiskola 19,7 16,3 27,8
Szakmunkásképző intézet 51,8 60,0 31,7
Gimnázium 24,3 18,8 37,5
Magasabb szak 0,2 0,1 0,6
Felsőfokú 3,7 4,7 1,8
Iskolai végzettség nélkül – – –
ÖSSZESEN 100 100 100

Forrás: Zelená správa, 2002
Az agráriumban a 20 főnél többet alkalmazó gazdasági szervezeteknél az ország
agrármunkaerejének megközelítőleg 2/3-a (mintegy 70 ezer fő) dolgozik. E gazdasá-
gi szervezetek közt a legnagyobb foglalkoztatónak a mezőgazdasági szövetkezetek
számítanak, amelyek a fentebb említett típusú szervezeteknél a mezőgazdaságban
dolgozó munkaerő csaknem 70%-át foglalkoztatják. A második legjelentősebb foglal-
kozatási forma a korlátolt felelősségű társaság, a harmadik a részvénytársaság (a fog-
lalkoztatottak közel 15%-, illetve 12%-a).
4. táblázat

A munkaerő megoszlása szervezeti forma szerint a 20 főnél többet alkalmazó
agrárvállalkozások esetében

A foglalkoztatottak Arány A foglalkoztatottak Arány
Jogi forma
száma 2000-ben (%) száma 2001-ben (%)
Termelőszövetkezetek 55 773 70,4 51 167 69,6
Állami gazdaságok 222 0,3 123 0,2
Gazdasági társaságok 21 663 27,3 20 815 28,3
ebből: részvénytársaság, közkeresti társaság 9 197 11,6 8 832 12
kft. 12 466 15,7 11 983 16,3
Hozzájárulási szervezetek* 1 563 2 1 378 1,9
A mezőgazdaság összesen 79 221 100 73 483 100

Forrás: Zelená správa, 2002
* A fenntartásuk költségeinek egy részét az állam garantálja (pl. agrárkutatóintézetek).

3.2 Az agrártermelés szervezeti háttere

Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltozást követően az ország politikai vezetése a
gazdaság átalakításának első számú követelményeként a magánosítás szükségessé-
gét jelölte meg. Ezen irányelv a mezőgazdaság tekintetében a kollektivizált nagyüze-
mek megszüntetését célozta, mivel a túlzottan polarizált szervezeti struktúra alapvető
tényezője volt az előző agrárrendszer hatékonysági problémáinak.
Az elmúlt másfél évtized alatt a nagyüzemek jelentősége lényegesen csökkent,
viszont az elképzelt és megcélzott nyugat-európai típusú farmergazdaságok nem ter-
jedtek el, az agrártermelés meghatározó tényezőinek továbbra is a nagyméretű agrár-
vállalkozások számítanak (de a következő években a piaci, jövedelmezőségi és finan-
szírozási lehetőségektől függően a kis- és közép-agrárvállalkozások ütemes gyarapo-
dása várható).
A Szlovákiában jogi személyként működő agrárvállalkozások száma 2000 de-
cemberében közel 1400 volt, ezek átlagos kiterjedése 1300 ha körül mozgott, s az or-
szágban található mezőgazdasági földterületek mintegy 80%-át művelték meg. A jogi
személyként működő agrárvállalkozások több mint felét a transzformálódott szövetke-
zetek képezték, s ezek gazdálkodtak az ország mezőgazdasági földterületének közel
felén. A kereskedelmi társaságok és a magángazdák (a magángazdák száma mint-
egy 20 ezer) a mezőgazdasági földterületek 30%-, illetve 9%-án folytatnak termelést
(Švoňavec, 1999).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 69
70 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

5. táblázat

A mezőgazdasági vállalkozások és a megművelt földterület megoszlása Szlovákiában, 2000

Megművelt A megművelt mezőgazdasági
Üzemek mezőgazdasági Átlagos kiterjedés földterületek aránya
száma földterület (ha) Szlovákia mezőgazdasági
nagysága (ha) földterületéből (%)
Állami gazdaságok 1 924 924 0,04
Termelőszövetkezetek 738 116 5241 1 579 47,74
Kereskedelmi társaságok 647 720 039 1 113 29,5
ebből: közkereseti társaság 3 676 225 0,03
kft. 559 552 634 989 22,64
rt. 85 166 729 1 962 6,83
Jogi személyek összesen 1 386 188 6204 1 361 77,28
Magángazdák 20 355 216 771 10,6 8,88
ebből: 100 ha mezőgazd. földterület felett
465 118 618 255 4,86
vállalkozó magángazdák száma
Többi mezőgazdasági terület x 337 692 x 13,84
A mezőgazdasági területek kiterjedése
x 2 440 667 x 100
Szlovákiában

Forrás: Zelená správa, 2002

Az agrárvállalkozások szerkezeti reformjával párhuzamosan végbement a földek
tulajdoni decentralizációja is, a mezőgazdaság évtizedekig uralkodó tulajdoni és szer-
vezeti kereteit a kárpótlás rövid idő alatt gyökeresen megváltoztatta (az átalakulás
markáns jellemzője a tulajdon és a működtetés, a tulajdonos és a használó személyek
szétválása). Napjainkban a mezőgazdasági földterületek több mint 2/3-át bérleti for-
mában művelik meg.

3.3 Az agrártermelés technikai-műszaki háttere

Az ország mezőgazdasági termelésének döntő hányada, az agrárvállalkozások több-
ségénél mutatkozó tőkehiány miatt, rendkívül rossz agrártechnikai és agrárműszaki
állapotok közepette valósul meg. A technikai-műszaki infrastruktúra hiánya megmutat-
kozik az elavult gépparkban (pl. a traktorok átlagéletkora 13 év), a növényvédelem és
a talajerő-visszapótlás alacsony intenzitásában (pl. az 1 hektár megművelt területre
felhasznált műtrágya mennyisége az EU 15-ben használt átlagos mennyiség 1/3-a),
valamint az állattenyésztésre használt elavult objektumok állapotában.
6. táblázat

A mezőgazdasági gépállomány mutatói Szlovákiában

Darabszám 1993 és Az 1993 és 1993 előtt 1993 előtt
2000-ben 2000 között 2000 között vásárolt gépek vásárolt gépek
vásároltak vásárolt gépek száma aránya
száma aránya
Traktorok 22 614 2 631 11,60% 19 983 88,40%
Traktorpótkocsi 14 745 524 3,60% 14 221 96,40%
Eke 9 697 1 555 16,00% 8 142 84,00%
Cukorrépakombájn 658 159 24,20% 499 75,80%
Gabonakombájn 4 082 738 18,10% 3 344 81,90%
Burgonyakombájn 936 119 12,70% 817 87,30%

Forrás: Zelená správa, 2002

7. táblázat

A mezőgazdasági termelés műtrágya-felhasználásának mutatói Szlovákiában

Év 1990 2001
A N-, P-, K-tartalmú műtrágyafogyasztás tonnában 581 811 109 435
N részesedése 222 255 78 465
P részesedése 167 619 16 989
K részesedése 191 937 13 981
Hektáronként átlagban kg/ha 239,7 50,3

Forrás: Zelená správa, 2002; Program rozvoja poľnohospodárstva a vidieka SR, 2000

3.4 Az agrártámogatások napjainkban és azok várható alakulása

Az ország uniós tagságának eredményeképpen jelentősen megváltozott az agrártá-
mogatások szerkezete. Szlovákiában most először jutnak alanyi jogú támogatáshoz
az agrárvállalkozók, amelyet minden jogosult megkap (azon gazdákról van szó, akik
legalább 1 hektáron gazdálkodnak, és tavaly ősszel bejelentették földjeiket az egysé-
ges információs rendszerbe), így nem történhet meg, hogy pénzhiányra hivatkozva va-
lakit elutasítanak. Igaz, a kérvényezésnek vannak adminisztratív formaságai, de ezek
kis igyekezettel megtanulhatók (ennek érdekében a földművelésügyi minisztérium
egy részletes, példákkal illusztrált kézikönyvet is megjelentetett).
Földterület-regisztrációt a múlt évben 16 600 agrárvállalkozó kért, ám a kérvé-
nyek leadásának határidejéig (2004. május 14.) az agrártámogatásokat kifizető
ügynökséghez (PPA) csak 12 403 támogatási kérelem érkezett be, ezen agrárvál-
lalkozók az ország mezőgazdasági földterületének közel 95%-át művelik meg. A
dél-szlovákiai járásokban a kisebb, egy-két hektáros termelők is éltek a kínálkozó
lehetőséggel: a PPA kimutatása szerint a Dunaszerdahelyi járásból 780 kérvényt

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 71
72 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

kapott a kifizető ügynökség, a lévaiból 776-ot, a komáromi és a tőketerebesi régió-
ból egyaránt 709-et.
A kihasznált mezőgazdasági termőterület után járó egységes kifizetések, ismer-
tebb nevén az egységes területalapú támogatások összege 2004-ben 43,6 euró
(mintegy 1700 Sk) volt hektáronként.2 Az egyes szántóföldi növények termesztése
után járó kifizetések megközelítő értéke 1000 Sk hektáronként, amely mindenekelőtt
gabonafélékre, olajosokra és hüvelyesekre igényelhető. Ezen támogatásokon kívül
igényelhető még a kedvezőtlen adottságú térségeknek járó támogatás, amelyet tér-
ségkategóriák alapján osztanak szét (s olyan mutatókat vesznek alapul, mint pl. a ten-
gerszint feletti magasság, lejtési szint, a talaj hozamképessége, a lakosság sűrűsége),
s a besorolás függvényében a támogatás nagysága 770-től 4200 koronáig terjedhet.
A szlovákiai agrárvállalkozók ez évben először élhetnek azzal a sajátos támo-
gatási formával is, amit az EU agrárintervenciós rendszere jelent. Ez évben a hazai ag-
rártermelők a búza, a durumbúza, a kukorica, a rozs, az árpa és a cirok esetében él-
veznek garantált intervenciós felvásárlási árat, amelynek nagysága egységesen
101,31 euró tonnánként. Ez az a minimumár, amit a termelő a piaci viszonyoktól füg-
getlenül biztosan megkaphat. A minőségi feltételeknek megfelelő terményt a 2004.
november 1-jétől 2005. május 31-éig tartó intervenciós időszakban bármely árutulaj-
donos – azaz nem csak a termelő – felajánlhatja felvásárlásra.
A támogatások további jelentős forrását a pályázható támogatások képezik, ame-
lyeknek kereteit a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Ágazati Operatív Program szab-
ja meg. Az említett programdokumentum a dél-szlovákiai térség jövőjét illetően külö-
nösen fontos, hiszen ez a terület az ország éléskamrájának számít. A program priori-
tásként kezeli a produktív mezőgazdaság előretörését3 és a hosszú távon fenntartha-
tó vidékfejlesztés támogatását.4 A program megvalósítása 561,8 millió euróba kerül,
az összeg 70%-át az EU biztosítja, a fennmaradó 30%-ot szlovák állami és magánala-
pokból fedezik. A fenti összeg jelentős hányada, 244,4 millió euró, a gyenge földmi-
nőség miatt hátrányos helyzetű térségek megsegítését szolgálja (mintegy
1 250 000–1 350 000 hektárnyi ilyen terület van Szlovákiában).

2 Szlovákia 1 955 467 hektárra kért közvetlen kifizetést Brüsszeltől, a regisztrált, agrártermelők száma 16 600.
Az agrárkifizető ügynökség regionális kapcsolattartó irodái május 1-jétől 14-ig összesen 10 805 támogatási
kérvényt fogadtak el. Június 8-ig pedig még 1598 agrártermelő vélte úgy, hogy mégis érdemes megpályázni
az alanyi jogon járó uniós támogatásokat. Tették ezt annak ellenére, hogy ők már önmagukat fosztották meg
a pénz egy részétől, hiszen minden munkanapért, amelyet késtek, egy százalékot levonnak majd az őket meg-
illető pénzcsomagból. Azok a termelők, akik 2003. december 31-ig nem regisztráltatták a földjeiket, az idén
(2004-ben) már nem kapnak ilyen támogatást. A jövő évi támogatásra ősszel kell jelentkezni. A támogatások
kifizetésére utólag, az év utolsó negyedévében kerül sor.
3 támogatott intézkedések:
- a mezőgazdasági vállalatok beruházásai
- a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesíthetőségének javítása
4 támogatott intézkedések:
-a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdészet fejlesztése
- a halgazdaság fejlesztése (FIFG finanszírozás)
- a vidék felzárkózásának és fejlesztésének támogatása
- oktatás
- technikai segítségnyújtás
3.5 Az agrártermelés gazdasági mutatói

Az ország mezőgazdasági termelése és az ebből származó bevételek nagysága az
1990-es évek elején lényegesen visszaesett. Ezt többek közt a külpiaci fogadókész-
ség romlása, korábbi piacok elvesztése és a külföldi agráráru szabad beáramlása, a
hazai fogyasztás jelentős csökkenése (a lakosság egy részének fizetőképtelensége
következtében), valamint (és ez a leglényegesebb) a mezőgazdasági termelőknek
nyújtott költségvetési szubvenciók csökkenése magyarázza (Drgoňa, Dubcová,
Kramáreková, 1998, Spišiak, 1995).
A szlovák agrárium közel 10 éven át tartó válsága és veszteséges időszaka nap-
jainkra véget érni látszik, az agrárszektor az elmúlt 3 évben két alkalommal nyereség-
gel zárta az évet. A 2003. esztendő agráriumának negatív gazdasági eredményeit el-
sősorban az agrárolló jelentős kinyílása és a súlyos aszály magyarázza.
A Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma rendszeres felmérést ké-
szít a szlovákiai mezőgazdasági földterületek közel 90%-át megművelő agrárgazdál-
kodó jogi és fizikai személyek körében a gazdasági eredményeiket illetően. E felmé-
résbe a 2003-as év gazdasági eredményeit illetően 2531 agrárgazdálkodó jogi és fi-
zikai személyt vontak be5 (az általuk megművelt mezőgazdasági földterület az ország
mezőgazdasági földterületeinek 87,43%-át tette ki). Ezen agrárfelmérés alapján el-
mondható, bár nem beszélhetünk teljes mintáról, hogy a kereskedelmi társaságok
gazdasági eredményei messze fölülmúlják a szövetkezetek gazdasági eredményeit,
amiért az innovációt elutasító szövetkezeti vezetés okolható, ugyanis azok a tagság
foglalkoztatottsági érdekei miatt sok esetben nem a piacgazdaság elvei szerint veze-
tik a szövetkezetet.
2003-ban a jogi személyiségű mezőgazdasági szervezetek 1411 Sk/ha vesztesé-
get könyveltek el, ami az egyes jogi formáknál eltérő volt: a szövetkezetek vesztesége
2441 Sk/ha volt, míg kereskedelmi társaságok esetében csak 59 Sk/ha volt a veszte-
ség. A jogi személyiségű mezőgazdasági szervezetek 51%-a volt nyereséges (keres-
kedelmi társaságok esetében 65%, szövetkezetek esetében 35%). E gazdasági ered-
mények határozottan tanúsítják, hogy a szövetkezetek többségében a restrukturalizá-
ció még várat magára.
Ugyanez évben a magángazdák gazdasági eredménye 665 Sk/ha volt, ami nye-
reséget jelent, viszont ha leszámítjuk a magángazda tulajdonképpeni bérét (amit a jo-
gi személyként működő agrárvállalkozásokban mért átlagkereset ad meg), akkor a
magángazdálkodási forma is veszteséggel zárta az évet (mínusz 352 Sk/ha). A ma-
gángazdák azonban az érvényes törvények alapján nem számolhatnak el maguknak
bért, ezért a magángazdák 76%-a nyereséggel zárta az évet, bár nem számottevő ösz-
szeggel (átlagosan 95 ezer Sk-val, ami mintegy 13,6%-kal volt alacsonyabb, mint a
2002-es gazdasági eredményük).
A magángazdák bevételeinek 72,8%-a mezőgazdasági tevékenységükből szár-
mazott, azon belül is a jövedelmezőbb növénytermesztésből (53%-os részesedéssel).
A bevételeik 13,9%-át az állami támogatások tették ki, egy magángazdára átlagosan
495 ezer Sk támogatás jutott (beleértve a befektetési támogatásokat is).

5 1337 jogi személyként működő agrárvállalkozást (616 szövetkezet, 718, kereskedelmi társaság, 3 állami gaz-
daság) és 1194 magángazdát

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 73
74 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

A mezőgazdasági vállalkozások gazdasági eredményeit lényegesen befolyásolja
az általuk használt terület természetföldrajzi adottságai mellett az államtól kapott tá-
mogatás mértéke. A 2003-ban a legjobb gazdasági eredményt (Sk/ha-ban számítva)
azon kerületek (az ott bejegyzett jogi személyként működő agrárvállalkozások gazda-
sági eredményét véve figyelembe) érték el, amelyek a legjelentősebb támogatást kap-
ták (Pozsony, Zsolna). Ezen kerületekben a jogi személyként működő agrárvállalkozá-
sok 55-56%-a volt nyereséges, míg a kitűnő természeti adottságokkal rendelkező
Nyitrai kerületben csak a jogi személyként működő agrárvállalkozások 46%-a. A ma-
gángazdák gazdasági eredményei szintén a zsolnai kerületben lettek a legjobbak, ott
a magángazdák 88%-a nyereséggel zárta az évet.

8. táblázat

A szlovákiai mezőgazdasági vállalatok és egyéni vállalkozók gazdasági
eredményeinek alakulása 2001-2003 (millió Sk)

Adózás előtti gazdasági
Bevételek Kiadások
eredmény
Index Index Index Index
2001 2002 2003 2001 2002 2003 2001 2002 2003
2002/2001 2003/2002 2002/2001 2003/2002
A mezőgazdaság összesen 504 474 -2 376 65247 65977 101,1 66081 100,2 64743 65502 101,2 68458 104,5
Jogi személyek 500 363 -2 489 62072 62458 100,6 62562 100,2 61572 62094 100,8 65052 104,8
0–19 alkalmazottat
131 37 -147 4485 5010 111,7 6716 134,1 4354 4973 114,2 6864 138,0
foglalkoztatók
20 vagy több alkalmazottat
369 326 -2 342 57587 57447 99,8 55846 97,2 57218 57121 99,8 58188 101,9
foglalkoztatók
Fizikai személyek 4 111 113 3175 3519 110,8 3519 100,0 3171 3408 107,5 3406 99,9

Forrás: Zelená správa, 2004

A mezőgazdaság talpra állásának további jele, hogy 2004 őszétől (nagy késés-
sel a környező országokhoz képest) már a szlovákiai élelmiszergyártók is versenyez-
hetnek a „Kiváló élelmiszer” minőségi megjelölésért, mely védjegyet az ország legna-
gyobb élelmiszer-gazdasági nagyvásárán, az Agrokomplex 2004-en, indították az útjá-
ra (így Magyarországhoz, Lengyelországhoz, Ausztriához vagy Csehországhoz ha-
sonlóan, már a szlovákiai élelmiszergyártók is versenghetnek a termékeiken feltüntet-
hető „SK Slovakia” megjelölésért). A késés a hazai gyártók miatt volt, akik „eddig nem
igényeltek” ilyen védjegyet, az EU-csatlakozás után azonban kénytelenek voltak vál-
toztatni szemléletükön, nehogy a tőkeerősebb külföldiek kiszorítsák őket hagyomá-
nyos piacaikról. A „Kiváló élelmiszer” minősítés odaítéléséről a földművelésügyi és az
egészségügyi tárca, valamint az állat-egészségügyi felügyelet szakembereiből álló bi-
zottság dönt, feltétel azonban, hogy a gyártó rendelkezzen ISO minőségi tanúsítvány-
nyal, eleget tegyen a HACCP uniós feltételrendszernek, továbbá a terméket teljes egé-
szében hazai munkaerő, jobbára hazai alapanyagokból állítsa elő (a tej-, a hús-, a sü-
tő- és malomipari termékek esetében a kötelező „hazai” alapanyagarány például 90%-
os). A földművelésügyi tárca intervenciós ügynöksége az év végéig 4 millió koronával
9. táblázat

A jogi személyként működő agrárvállalatok gazdasági eredményei a kerületek szintjén 2003-ban

Támogatás
Gazdasági eredmény (Sk/ha) A vállalatok részaránya (%) Termelés (Sk/ha)
NUTS 3 (Sk/ha)
2002 2003 nyereséges veszteséges 2003 2003
Pozsony 83 –722 55 45 32 573 4320
Nagyszombat 701 –1619 56 44 39 714 3565
Trencsén 95 –2505 38 63 34 474 4138
Nyitra 982 –1788 46 54 35 455 3146
Zsolna 80 –858 56 44 17 062 4310
Besztercebánya 98 –1916 46 54 17 114 3488
Eperjes –146 –721 58 42 12 009 3826
Kassa –487 –996 57 43 17 489 3558
Szlovákia 208 –1411 51 49 24 627 3687

Forrás: Zelená správa, 2004
Megjegyzés: a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma által végzett agrárgazdasági
felmérésbe bevont 1238 (a 2002-es év) és 1337 (a 2003-as év) jogi személyként működő
agrárvállalat gazdasági eredményei alapján

támogatja a programba bejelentett termékek marketingjét, ám jövőre már 20-30 milli-
ós kerettel számol. Az első hazai minőségi védjegyek odaítélésére előreláthatólag
2004. október derekán, az élelmiszer-világnapon kerül sor.
Szlovákia az alapélelmiszerekhez szükséges alap-agrártermékek többségéből
közel 80%-ban önellátó, olajnövények tekintetében pedig jelentős exportot tudhat ma-
10. táblázat

A magángazdák gazdasági eredményei a kerületek szintjén 2003-ban

A gazdasági tevékenység
Magángazdák Szerkezet (%) Bevételek (Sk/ha)
NUTS 3 végeredménye (Sk/ha)
száma
2002 2003 nyereséges veszteséges 2002 2003
Pozsony 71 1362 2923 75 25 44 056 39 286
Nagyszombat 203 1697 1264 78 22 33 127 34 279
Trencsén 65 650 392 75 25 18 802 14 153
Nyitra 299 727 514 73 27 30 643 24 303
Zsolna 51 840 950 88 12 15 127 11 891
Besztercebánya 215 739 329 73 27 20 276 16 534
Eperjes 118 524 213 75 25 14 048 10 337
Kassa 172 435 454 77 23 19 578 15 629
Szlovákia 1194 790 665 76 24 25 025 20 670

Forrás: Zelená správa 2004
Megjegyzés: a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma által végzett felmérésbe bevont
1008 (a 2002-es év) és 1194 (a 2003-as év) magángazda gazdasági eredményei alapján.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 75
76 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

gáénak. Az agrár-élelmiszeripari termékek kiviteli-behozatali egyenlegében a kivitel ér-
téke tartósan meghaladja a behozatali értéket. Az alábbiakban a hazai agrártermelés
és -fogyasztás alakulását és az agrár-élelmiszeripari termékeknek a CEFTA és az EU
15 külkereskedelmében betöltött szerepét a 11. és a 12. táblázat foglalja össze.
11. táblázat

A hazai termelés és a hazai fogyasztás alakulása az alapvető agrártermékeket
illetően Szlovákiában (2000–2001)

Hazai termelés (1000 t) Hazai fogyasztás (1000 t) Az önellátás szintje (%)
Búza 1 254,3 1 350,0 92,9
Árpa 396,7 675,0 58,8
Kukorica 440,4 562,0 78,4
Burgonya 418,8 424,5 98,7
Repce 133,8 124,8 107,2
Napraforgó 117,3 66,0 177,7
Cukor 128,8 162,0 79,5

Forrás: Zelená správa, 2002

12. táblázat

Agrár-élelmiszeripari termékek aránya az egyes CEFTA és az EU 15-államok
külkereskedelmében, 1998–2000 (%)

1998 1999 2000
Import Export Import Export Import Export
Csehország 6,6 4,9 6,1 4,1 4,6 3,7
Magyarország 4,7 12,0 3,6 9,2 2,7 6,9
Lengyelország 8,2 11,1 7,3 9,7 5,6 7,9
Románia 8,4 5,3 7,6 5,7 6,5 2,6
Szlovénia 9,6 4,7 6,9 3,9 5,7 3,6
Szlovákia 6,9 4,3 7,0 4,1 5,9 3,3
EU 15 7,7 7,0 6,9 6,7 5,7 6,2.

Forrás: Zelená správa, 2002

Az előző fejezetekben már szó volt az agrárágazat dolgozóinak képzettségi és
végzettségi színvonaláról, valamint az ágazat gazdasági teljesítményéről, amelyből kö-
vetkezik az ágazatban dolgozók átlagos keresetének alacsony szintje. Szlovákiában a
nemzetgazdasági ágazatok közül a mezőgazdaságban dolgozók átlagbére a legala-
csonyabb, az agrárbérek az országos átlagkeresetnél 30%-kal alacsonyabbak (pl.
2003 első félévében az átlagos agrárbér 10 156 Sk volt, szemben a 13 082 Sk szlo-
vákiai átlagkeresettel).
8. ábra

A szlovákiai havi átlagbérek nagysága egyes ágazatokban 2003. 1. félév

Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala, 2004

A dél-szlovákiai agrártér gazdasági és minőségi eredményei a legkiválóbbak az or-
szágban, az ott folyó agrártermelés magas színvonala országos szinten egyedülálló
(Spišiak, 1999). Ennek elismeréseként értelmezhető, hogy az évente megrendezésre kerü-
lő nyitrai Agrokomplex Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Nagyvásár6 kereté-
ben kiosztásra kerülő Aranysarló díjak döntő hányadát hagyományosan a dél-szlovákiai ag-
rártermelők nyerik el.
A 2004. év Aranysarló díjazottjai között volt a nyitrai Friesland, a nagytapolcsányi Top-
var, az érsekújvári Novofruct, az udvardi Novogal, a losonci Insemas, a somorjai Kék Duna,
a klenóci szövetkezet, a peredi Agro-Váh Kft., a komáromi Agref, valamint Agroservis Kft. (az
utóbbi további két szakminiszteri oklevelet is kapott), a felsőpatonyi Zelseed vetőmag-neme-
sítő kft. (paprika-, paradicsom- és zöldségkollekciójáért), a diószegi Hordeum vetőmag-ne-
mesítő kft. (az „Ezer” nevű tavaszi árpájáért). Az említett vásáron 2004-ben a Kiállítás Bajno-
ka díjat is Dél-Szlovákiába vitték haza, ezt a somorjai Kék Duna szövetkezet kapta.
A magyar kisebbség által lakott tér agrártevékenységének sikerei, eredményei az or-
szág legjelentősebb agrárvállalati versenyében, a Top Agróban7 is megmutatkoznak. Bár
az aszály, a tartós sertéspiaci válság és az európai uniós követelményrendszerre való fel-
készülés az EU-csatlakozás előtti utolsó évben alaposan rányomta bélyegét a szlovákiai
mezőgazdaság és feldolgozóipar 2003-as eredményeire, a dél-szlovákiai agrárvállalatok
kiváló helyezést értek el a Top Agro 2003 versenyben. A 2003-as legjobbak között kieme-
lést érdemel a magyarlakta térségből a tósnyárasdi szövetkezet, a nemesócsai Megart
Kft., az izsai Dumet Kft., a királyrévi Agrostaar Kft., az ifjúságfalvi Agroreal Kft., a lekéri
Kovacs Agro Kft.

6 Mely az ország legnagyobb mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szakkiállítása, ahol évente több mint ötszáz ag-
rár- és élelmiszeripari cég termékkínálatát és szolgáltatásait ismerheti meg az oda ellátogató. 2004-ben immár
a 31. alkalommal került megrendezésre.
7 A megmérettetést hagyományosan a földművelésügyi minisztériummal karöltve a Szlovákiai Agrárújságírók
Klubja hirdeti meg, s a termelők által megküldött adatok alapján a pozsonyi Agrárgazdasági Kutatóintézet
szakemberei állítják fel a legjobb cégek rangsorát.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 77
78 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

4. Az Alsó-Nyitra régió agrártere
4.1 Az Alsó-Nyitra régió fekvése és agráriumának alapkörnyezete

Az Alsó-Nyitra térsége Dél-Szlovákia agrárterén belül sajátos helyet mondhat a magá-
énak, kitűnő természetföldrajzi adottságokkal rendelkezik (Spišiak, Lelkes, 2003).
Területe 2447 km˛, ami az ország területének 4,98%-a, s az ország NUTS 4 szintű
regionális felosztása alapján két régióhoz tartozik; a nagyobbik része az Érsekújvár régi-
óhoz, a kisebbik a Révkomáromhoz. A régió nyugat felől a Dunaszerdahely, Vágsellye és
Galánta régiókkal határos, észak felől a Nyitra régió, kelet felől a Léva régió határolja.
Zelenský (1980) az adott térségben két agrár-alrégiót különböztetett meg: 2/3-át
az ország magas hozamú agrárrégiói közé, 1/3-át az ország nagyon magas hozamú
agrárrégiói közé sorolta. A szlovák agrártér újabb értelmezésénél a fent említett agrár-
szakértő az intenzív szántóföldi gazdálkodás színtereként nevezte meg az adott régi-
ókat, miközben a búza-, kukorica-, szőlőtermesztési alrégiókba sorolta még be. Az ál-
lattenyésztés mutatói alapján a geográfus a területet alacsony szarvasmarha- és köze-
pes intenzitású sertéstenyésztő területként minősítette (Zelenský, 2002).
A mezőgazdasági területek kiterjedése az adott régióban 2002. 1. 1-jén 194 859
hektár volt, a régió területének 79,62%-a (ez az érték magasan meghaladja az orszá-
gos átlagot).
A régió egy lakosára számított mezőgazdasági földterület 0,75 hektár, ami az előbbi
mutatóhoz hasonlóan kedvezőbb a szlovákiai átlagnál (a szlovákiai átlag mindössze 0,45
ha/lakos). A mezőgazdasági földterület átlagos ára az Érsekújvári járásban 79 195
Sk/ha,8 ami országos szinten az ötödik legmagasabb érték. A Révkomáromi járásban a
mezőgazdasági földterületek ára kissé alacsonyabb, 76 247 Sk/ha.9
A régióban a szántóföldek részaránya nagyon magas, a mezőgazdasági földterület
átlagosan 87,7%-a szántó (az országos átlag ettől az értéktől 28%-kal alacsonyabb).

13. táblázat

Az Alsó-Nyitra régió trágyahasználatának alakulása 1998/1999

Mésztartalmú Foszfortartalmú Káliumtartalmú Ipari műtrágyák Szerves
Nitrogéntartalmú t
műtrágyák (t) műtrágyák (t) műtrágyák (t) összesen (t) trágya (t)
Szlovákia 17 7956,5 72 653,46 15 730,64 12 944,98 101 329,10 7 068 780
Alsó-Nyitra régió 3 569,29 9 123,57 2 024,71 2 075,79 13 224,07 517 476,2

Forrás: Krajská správa Štatistického úradu SR v Nitre, 2001; Zelená správa 2002

A régió talajainak természetes termőképessége nagyon magas, ennek ellenére
az intenzív gazdálkodás magas műtrágya- és szervestrágya-használatot követel meg.
A régióban az előbbi használata meghaladja az országos átlagot (1998/1999-ben
67,86 kg tiszta tápanyagot juttattak 1 ha mezőgazdasági földterületre, szemben a

8 2001. december 31-i állapot
9 2001. december 31-i állapot
41,51 kg/ha országos átlaggal), míg az utóbbi tápforrás használati intenzitása 0,231
t/ha-ral elmaradt az országos mutató értékkétől (az Alsó-Nyitra régióban átlagosan
2,666 t szerves trágya jutott 1 ha mezőgazdasági földre).

4.2 Az Alsó-Nyitra régió munkaerőpiaca

A kilencvenes évek elején bekövetkezett gazdasági szerkezetváltás e régió gazdasá-
gát is jelentősen átformálta, aminek következtében markáns változások mentek vég-
be a terület munkaerőpiacán is. Az országban megfigyelhető gazdasági növekedés-
sel ellentétben, a régióban a gazdasági élet stagnál, a gazdasági élet „zsákutca” jel-
lege miatt a vállalkozó kedvű, képzett, produktív rétegek számottevő része elvándorolt.
A foglalkoztatottak számában bekövetkezett csökkenés döntően a régió mező-
gazdaságát és élelmiszeriparát érintette (az utóbbin belül leginkább a hús-, baromfi-,
tejfeldolgozó- és konzerviparban történt létszámleépítés).
14. táblázat

A kereső népesség számának megoszlása járásonként az egyes gazdasági ágazatokban

Gazdasági ágazatok Révkomáromi járás Érsekújvári járás
Mezőgazdaság, vadászat és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások 5857 5731
Erdőgazdálkodás 144 273
Halgazdálkodás 1 4
Ásványkincs-kitermelés 50 85
Ipari termelés 11 545 15 225
Áram-, gáz- és vízellátás 830 545
Építőipar 2 045 3 070
Nagy- és kiskereskedelem, gépjárművek és használati cikkek javítása 6 279 7 977
Szállodák és éttermek 1 151 1 593
Közlekedés, távközlés, raktározás 2 602 6 262
Pénzügyi szektor 598 793
Ingatlanforgalmazás, kereskedelmi szolgáltatások, tudomány és kutatás 1 441 2 326
Közszolgálat, honvédelem 3 785 6 101
Oktatás 2 908 3 803
Egészségügy és szociális ellátás 2 284 3 681
További köz-és szociális szolgáltatás 1 411 1 534
Egyéb 12 367 16 649
ÖSSZESEN 55 298 75 652

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003a

Az Alsó-Nyitra régió a kedvezőtlen gazdasági mutatókkal rendelkező régiók közé
sorolható a Pozsony–Királyhelmec „gazdasági lejtőn”. A régió munkanélküliségi rátá-
ja magasan meghaladja az országos átlagot (20% körül mozog az országos 15%-kal
szemben), s a munkát keresők 2/3-a már legalább 2 éve sikertelenül próbál állást ta-
lálni. A régió munkaerejének foglalkoztatási gondjain az elmúlt 2-3 évben sokat segí-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 79
80 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

tettek a határ déli oldalán virágzó ipari parkok, ahol napjainkra már csaknem 2000 ré-
gióbeli tudott elhelyezkedni.
Szlovákiai viszonyokon belül a régió bérszínvonala az alsó kategóriába tartozik
(az átlagkereset 30%-kal alacsonyabb az országos átlagnál), amit a magasabb kere-
seti lehetőséget biztosító ágazatok távolmaradása e régiótól magyaráz. A régió legna-
gyobb foglalkoztatói a legalacsonyabb munkabért biztosító ágazatok (agrárium, élel-
miszeripar, textilipar, illetve az állami szféra). A béreket illetően azonban fontos megje-
gyezni, hogy azok részben a munkaerő képzettségének alacsony színvonalát tükrözik.

4.3 Az Alsó-Nyitra régió a 2001. évi általános farmösszeírás tükrében

A 2001. évi általános farmösszeíráskor (a továbbiakban áfö) az Alsó-Nyitra régió-
ban 7507 farm volt10 (ebből 3004 a Révkomáromi járásban, 4503 pedig az Érsekúj-
váriban), ez a Szlovákiában található farmok 10,6%-át jelentette.
Az adott területen a farmok 99,2%-a belföldi magántulajdonú, amit a szövetkeze-
ti tulajdonosi forma követ. Állami tulajdonban ekkor 3 farm van.
A régióban található farmok 89,2%-át a nem regisztrált fizikai személyek farmjai
teszik ki, amelyek eloszlása egyenlőtlenséget mutat: a Révkomáromi járásban az ilyen
típusú farmok részaránya lényegesen alacsonyabb, mint az Érsekújváriban. A régió

15. táblázat

A mezőgazdasági tevékenység szakiránya azon farmoknál, amelyek
fő gazdasági tevékenysége a mezőgazdaság

Szlovákia Nyitrai kerület Révkomáromi járás Érsekújvári járás
A fő agrártevékenység fajtája Farmok száma Farmok száma Farmok száma Farmok száma
összesen % összesen % összesen % összesen %
Gabona- és kultúrnövény-termesztés 12 069 17,03 4 614 27,23 796 26,55 1 287 28,63
Zöldségtermesztés, kertészeti
1 675 2,36 925 5,46 326 10,87 318 7,07
specialitások
Gyümölcstermesztés 7 607 10,73 4 746 28,01 363 12,11 1 740 38,71
Szarvasmarha-tenyésztés 5 351 7,55 202 1,19 29 0,97 60 1,33
Juh-, kecske- és szamártenyésztés 912 1,29 44 0,26 6 0,20 7 0,16
Sertéstenyésztés 7 046 9,94 1 286 7,59 483 16,11 118 2,63
Szárnyastenyésztés 282 0,40 71 0,42 16 0,53 7 0,16
Egyéb állattartás 1 972 2,78 314 1,85 40 1,33 70 1,56
Vegyes gazdálkodás 33 402 47,12 4 691 27,69 927 30,92 872 19,40
Összesen 70 881 100, 16 944 100,00 2 998 100,00 4 495 100,00

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003b

10 Farmról akkor beszélünk, ha az alábbi feltételek közül legalább egy teljesül: a megművelt mezőgazdasági
földterület kiterjedése legalább 0,5 ha, az intenzív növénytermesztés [gyümölcsösök, zöldség és virágter-
mesztés] színtere legalább 1500 m˛; a szőlőültetvény kiterjedése legalább 500 m˛ vagy 300 tő; a gazdasági
állatok közül van legalább 1 darab szarvasmarha, vagy 2 darab sertés, vagy 4 darab juh, vagy 4 darab kecs-
ke, vagy 50 darab szárnyas, vagy 100 darab nyúl [vagy egyéb hasonló prémállat], vagy 50 darab méhcsalád.
farmjainak további 8,9%-át a regisztrált fizikai személyek farmjai alkotják. A jogi szemé-
lyiségű farmok részaránya 1,9%. E három farmtulajdonosi típus országos részarányai
kissé eltérnek, a megfelelő adatok a következők: 89,4%, 8,3% és 2,3%.
A régió jogi személyiségű farmjainak jogi formái nagyon sokszínűek, melyek a
transzformáció során alakultak ki. A 143 jogi személyiségű farm (68 a Révkomáromi
járásban, 75 az Érsekújvári járásban) többsége kft.-ként működik (36 a Révkomáromi
járásban, 34 az Érsekújváriban), mivel így a vállalkozással járó kockázatok is alacso-
nyabbak. A gazdasági reformok elején feltételezett folyamat, a mezőgazdasági szövet-
kezetek összeomlása, csak részben vált valóra, mivel napjainkban is még 50 mező-
gazdasági szövetkezet található az adott régióban.
Az Alsó-Nyitra régióban napjainkban mintegy 770 fizikai személynek van regiszt-
rált farmja, s többségük a magángazda jogi formában műveli meg azt. Az elmúlt 2-3
év alatt azonban a magángazdák száma visszaesett, mivel sokan visszaadták az en-
gedélyüket (elsősorban azok, akik az agráriumban csak kényszerből, illetve nagyobb
tőke nélkül kezdtek el gazdálkodni a kilencvenes években).
A régió kitűnő agráradottságainak egyenes következménye, hogy a farmok
99,9%-ánál a mezőgazdasági tevékenység számít fő tevékenységnek (az országos át-
lag 99,7%). A jogi személyiséggel bíró farmok körében 6 esetben volt a fő tevékeny-
ség más, mint mezőgazdasági tevékenység, míg a fizikai személyek esetében mind-
össze 1 farmnál volt a mezőgazdaság nem fő tevékenységként feltüntetve.
A mindenekelőtt mezőgazdasági tevékenységet folytató jogi személyiségű far-
mok legelterjedtebb tevékenységének a gabona- és kultúrnövény-termesztés számít
(47,4%), amit a vegyes gazdálkodást folytató farmok követnek (35,8%), míg a harma-
dik legelterjedtebb tevékenységi forma a gyümölcstermesztés (8,0%).
A farmok által megművelt földterületek nagysága fontos információt nyújt a régió
mezőgazdasági termelésének intenzitásáról és szakosodottságáról. Az Alsó-Nyitra ré-
gióban a mezőgazdasági földeken gazdálkodó 7430 farm 56,7%-a 0,5 ha kiterjedésű
farmon gazdálkodik (amelyek közt csak egy működik jogi személyként). A jogi sze-
mélyként működő farmok többségének nagysága 1000 ha feletti (48 ilyen farm van).
A fizikai személyek farmjai közt egyértelmű számszerű fölényben a 0,5 ha alatti
farmok vannak (számuk 4214 és mindössze 238 ha mezőgazdasági földterületet mű-
velnek meg, ami a fizikai személyek által megművelt mezőgazdasági földterületnek

16. táblázat

A farmok szerkezete a megművelt földterület nagysága szerint eltérő regionális szinteken

A farm területe (ha)
Régió 0,5001- 1,0001- 5,0001- 10,0001- 50,0001- 100,0001- 500,0001- 1000,0000
0,5000-ig
1,0000 5,0000 10,0000 50,0000 100,0000 500,0000 1000,0000 fölött
Szlovákia 47,4 21,9 22,3 2,4 2,6 0,7 1,0 0,5 1,0
Nyitrai kerület 56,0 16,9 18,2 2,5 3,1 0,9 1,2 0,4 0,8
Révkomáromi járás 46,9 16,0 23,6 4,0 5,2 1,5 1,6 0,5 0,7
Érsekújvári járás 63,2 14,6 14,9 2,1 2,4 0,6 1,1 0,4 0,7

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003b

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 81
82 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

1,5%-át teszi ki). E farmok éles területi szóródást mutatnak: a Révkomáromi járásban
a farmok számának 47,9%-át, az Érsekújváriban 64,3%-át alkotják.
Az áfö alkalmával a jogi személyek farmjain a munkaerő-összetételt 3 fő kategória
szerint vizsgálták: vezetők, egyéb vezetői alkalmazottak és alkalmazottak. Az adatok fel-
vétele idején az említett kategóriákhoz sorrendben 143, 898 és 7084 fő tartozott az Alsó-
Nyitra régióban. A magas agrárfoglalkoztatottságot tükrözi, hogy az utolsó kategóriába
soroltak lélekszáma a jogi személyek farmjain dolgozók szlovákiai összlétszámának 9%-
át teszik ki. Egy jogi személy farmja átlagosan 49,5 főt foglalkoztat.
A fizikai személyek farmjain gazdálkodók – azon személyek, akik a farm tevé-
kenységéért jogilag felelnek – lélekszáma 7364, ami a szlovákiai gazdálkodók 10,6%-
a. E gazdálkodók teszik ki a fizikai személyek farmjain dolgozók 44,1%-át, míg az e
farmtípuson dolgozók további 53,7%-át a gazdálkodók hozzátartozói teszik ki (akik
esetében nem feltétel a közös háztartás, elegendő, ha rendszeresen munkát végez-
nek a farmon). Az utóbbi munkaerő-kategóriában a legnagyobb részesedéssel a há-
zastársak/élettársak bírnak (4587 fő). A gazdálkodó hozzátartozói kategóriában 3228
volt a gyermekek száma (16 évesek és idősebbek), akik az említett farmtípuson dol-
gozó munkaerő 19,5%-át alkották. A gyermekek részaránya országos szinten 4%-kal
magasabb, ami elöregedő helyi populációra utal.
A régióban gazdálkodók nemi szerkezetében szembetűnik a régió társadalmá-
nak elnőiesedése, a női gazdálkodók részaránya 7,6%, ami az országos átlagtól 1,5%-
kal magasabb (az Érsekújvári járásban ezen mutató értéke mérsékelten magasabb
mint a Révkomáromiban).
A gazdálkodók életkorszerkezetében országos szinten a 65 év felettiek korcso-
portja dominál, amit az 50-54 évesek korcsoportja követ (valamennyi gazdálkodón be-
lüli részarányuk 24,5%, illetve 14,8%). Az adott régióban az idősebb korcsoportok rész-
aránya elmarad az országos átlagtól, amit az magyaráz, hogy a régió farmjait jellem-
ző intenzív gazdálkodási módot a 60. életév felett már kevésbé lehet művelni. Ezzel
szemben a fiatalok, a 29 év alattiak mezőgazdasági aktivitása az országos átlag felet-
ti (mintegy 2,3%-kal haladja meg azt).

9. ábra

A fizikai személyek farmjain gazdálkodók életkorszerkezete az ország eltérő regionális szintjein

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003b
Az elmúlt évek során jelentős változások mentek végbe az agráriumban dolgo-
zók képzettségi szintjének szerkezetében. Ezek a változások mindenekelőtt azt jelen-
tik, hogy csökkent a végzettség nélküliek és a mindössze alapiskolai végzettségűek
aránya, s ezzel egyidejűleg nőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya (Plán
rozvoja vidieka Slovenskej republiky 2004–2006).
Az Alsó-Nyitra régióban a jogi személyek farmjain dolgozó munkaerő végzettsé-
gi szerkezete kedvezőtlenebb képet mutat az országos átlagnál, amit a régióban élő
magyar kisebbség alacsonyabb képzettségi mutatói magyaráznak.

17. táblázat

A jogi személyek farmjain dolgozó munkaerő végzettségi szerkezete eltérő regionális szinteken

Szlovákia Nyitrai kerület Révkomáromi járás Érsekújvári járás
Végzettségi szint Foglalkoztatottak Foglalkoztatottak Foglalkoztatottak Foglalkoztatottak
% % % %
száma száma száma száma
Végzettség nélküli 461 0,5 208 1,2 5 0,1 47 1,2
Alapiskolai 21 922 26,0 5 290 29,6 1 653 40,8 1 210 29,7
Középiskolai 41 217 48,9 8375 46,8 1 641 40,5 1 878 46,1
Középiskolai érettségivel 15 941 18,9 3 065 17,1 609 15,0 767 18,7
Felsőfokú 4 750 5,7 966 5,3 143 3,6 177 4,3
Összesen 84 291 100,0 17 894 100,0 4 051 100,0 4 074 100,0

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003b

A fentiekkel ellentétben, a fizikai személyek farmjain gazdálkodók magasabb
végzettségi szinttel rendelkeznek az országos átlagnál. Ez a jelenség azzal magyaráz-
ható, hogy a régió urbanizáltsági szintje alacsonyabb, mint az országos átlag, s vi-
szonylag magas a vidéken élő felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma.

18. táblázat

A fizikai személyek farmjain gazdálkodók végzettségi szerkezete eltérő regionális szinteken

Szlovákia Nyitrai kerület Révkomáromi járás Érsekújvári járás
Végzettségi szint A gazdálkodók A gazdálkodók A gazdálkodók A gazdálkodók
% % % %
lélekszáma lélekszáma lélekszáma lélekszáma
Végzettség nélküli 1 756 2,53 352 2,11 66 2,25 88 1,99
Alapiskolai 25 970 37,42 5518 33,13 926 31,54 1 556 35,14
Középiskolai 27 468 39,58 6875 41,28 1 251 42,60 1 780 40,20
Középiskolai érettségivel 10 812 15,59 2837 17,03 523 17,81 716 16,17
Felsőfokú 3 396 4,90 1072 6,43 170 5,80 288 6,50
Összesen 69 402 100,00 16654 100,00 2 936 100,00 4 428 100,00

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003b

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 83
84 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

10. ábra

A fizikai személyek farmjain gazdálkodók agrárvégzettségi szintjeinek
megoszlása eltérő regionális szinteken

Forrás: Štatistický úrad SR, 2003b

Délnyugat-Szlovákiában a mezőgazdasági végzettség nagyon elterjedt, amit a ki-
tűnő természetes agráradottságok mellett a fejlett agrárszervezeti és agrároktatá-
si/képzési feltételek magyaráznak. E körülmények visszatükröződnek a fizikai szemé-
lyek farmjain gazdálkodók mezőgazdasági végzettségi szintjében: a magasabb és fel-
sőfokú agrárképzettséggel rendelkező gazdálkodók részaránya valamennyi gazdálko-
dó közt 0,7%-kal magasabb, mint az országos átlag (a régióban 2,5% a részarányuk,
az országos átlag 1,8%).

4.4 Az Alsó-Nyitra régió növénytermesztése

A vetésszerkezetet leginkább befolyásoló tényezők a termelési adottságok, a helyi fo-
gyasztási igények, a piaci értékesítési lehetőségek és az állatállomány mérete, takar-
mányszükséglete. A célszerű vetésszerkezet kialakítását jelenleg megnehezíti:
– az állatállomány radikális csökkenése (gabonafélék, szálas- és lédús takarmányok);
– a piacok elvesztése (gabona- és zöldségfélék, ipari növények);
– a mezőgazdasági termékek világpiaci túlkínálata és alacsony ára.

Szlovákiában a legnagyobb területet elfoglaló és legnagyobb árbevételt biztosító
művelési ág a szántóföldi növénytermesztés, amelynek struktúrája az elmúlt évtize-
dekben jelentős változáson ment keresztül. A termelt növények köre tágult, változato-
sabbá vált. A hagyományos kenyérgabonák (búza, rozs) és takarmánygabonák mel-
lett (kukorica, árpa, zab) nagy területeken termesztenek ipari növényeket is, amelyek
az élelmiszer-, textil- és gyógyszeripar számára szolgáltatnak nyersanyagot. A szántó-
terület részesedése a Dunamenti- és a Kelet-szlovákiai-alföldön, valamint a dél-szlová-
kiai katlanokban a legnagyobb, ahol a megfelelő éghajlati, domborzati és talajviszony-
ok egyaránt kedveznek a szántóföldi termelésnek. Ezekben a régiókban a szántóföld
részesedése az összterületből 20%-kal az országos átlag fölött van. A szántóföldi ter-
melés 2000-ben a bruttó mezőgazdasági termelés 31,6%-át adta.
Az Alsó-Nyitra régióban a növénytermesztés, mint egész Dél-Szlovákiában hagyo-
mányosan, a gabonatermesztésre irányul. A gabonafélék foglalják el a szántóterüle-
tek több mint 2/3-át, amelyek közt a legelterjedtebb a búza (Szlovákia legfontosabb
kenyérnövénye), melynek évi átlagos vetésterülete meghaladja az 50 ezer hektárt (or-
szágos vetésterülete közel 400 000 ha).
Az ország második legfontosabb kenyérnövényét, a rozst mindenekelőtt a hűvö-
sebb éghajlatú hegyvidéki tájakon, a magas fekvésű medencékben (Turóci-medence,
Hernád-völgy) és az Erdőháti-alföld kevésbé termékeny homoktalajain termesztik (a
rozs vetésterülete az elmúlt évtizedben 30 000 ha körül mozgott). Az Alsó-Nyitra régi-
óban az átlagos vetésterülete 2000 ha.
A tárgyalt régióban az országos trendekhez hasonlóan számottevő az őszi és ta-
vaszi árpa termesztése, az előbbi vetésterülete átlagosan 2000 ha, míg az utóbbié
11 000 ha-on az állattartás, 9000 ha-on a sörgyártás célját szolgálja.
Szlovákiában a gabonafélék közt a búza és az árpa után a legjelentősebb vetés-
területtel a kukorica rendelkezik, s ez alól az adott régió sem kivétel (az Alsó-Nyitra ré-
gióban átlagosan évi 35 000 ha a kukorica vetésterülete, míg országos szinten az el-
múlt években a 120 000–150 000 ha között mozgott). A kukorica jelentőségét az ad-
ja, hogy a hazai természeti feltételek mellett a termesztett növények közül egységnyi
területről a legmagasabb tápértéket biztosító növény. A takarmányozási célokon kívül
azonban fontos nyersanyaga még a keményítő- és szeszgyártásnak is (hazánkban
népélelmezési szerepe csekély, de vannak társadalmak, ahol alapélelmiszerként
használják), amelynek ipari háttere megtalálható e régióban is, annak dél-keleti köz-
pontjában, Párkányban. A régióra jellemző a késő nyári csapadék gyakori kimaradá-
sa, ezért a kukorica terméshozama és termésmennyisége igen ingadozó: 1996 és
2000 között például 6 és 3,04 t/ha közt váltakozott.
19. táblázat

A terméshozam alakulása Szlovákiában és az Alsó-Nyitra régióban, 2000

Szántóterületek nagysága (ha) A gabonafélék vetésterülete (ha) Terméshozam (t/ha)
Szlovákia 1 450 491 812 358 2,71
Alsó-Nyitra 171 012 120 464 3,12

Forrás: Krajská správa Štatistického úradu SR v Nitre, 2001; Štatistická ročenka SR, 2001

A lucerna a szántóföldön termesztett szálastakarmányok közül Szlovákiában az
első helyen áll. Fehérjében a leggazdagabb szálastakarmányunk és az egyik alapta-
karmánya a szarvasmarha-, sertés- és lótenyésztésnek. Az Alsó-Nyitra régióban a ve-
tésterülete évi 6000 ha körül mozog. A múltban a zab e régióban (mint egyébként
egész Szlovákiában) kizárólag takarmánynövényként volt ismert, napjainkban azon-
ban egyre inkább részeleme a korszerű táplálkozási szokásoknak (zabpehely, zab-
liszt). A zab vetésterülete évi 600 ha körüli.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 85
86 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

A gabonafélék után a második legjelentősebb vetésterülettel a régióban az olaj-
növények rendelkeznek. A régió és egyben Dél-Szlovákia hagyományos olajnövénye-
inek a repce és a napraforgó számítanak (de az elmúlt évtized során jelentősen elő-
retört a szójatermesztés is), az utóbbi években vetésterületük a régióban meghaladta
a 23 000 ha-t (napraforgó 12 000 ha, repce 10 000 ha), s ez az érték feltehetően még
tovább fog nőni az irántuk megnyilvánuló nagy világpiaci kereslet miatt (mindenek-
előtt a napraforgó iránt).
A technikai növények közt a cukorrépa számít a legjelentősebbnek, melynek ve-
tésterülete az elmúlt ötven év alatt többszörösére nőtt (amit a társadalom növekvő cu-
korfogyasztása indokolt), viszont a termésátlag az EU 15 átlagától közel 50%-kal elma-
rad. A régióban a vetésterülete 1000 ha körül mozgott az elmúlt 4-5 év során (ami az
országos vetésterület 1/30-a).
A hazai 1-2 ezer tonnás dohánytermés döntő részét a Dunamenti-alföld, azon be-
lül is a vizsgált terület adja, ahol a dohány vetésterülete az előző 4-5 évben 300-350
ha körüli volt (a szlovákiai dohánytermesztő területek 25-30%-a). A dohánytermesztés
elsősorban az Érsekújvári régióban összpontosul (a régió dohányföldjeinek a három-
negyede ott található).
Az Alsó-Nyitra térségének növénytermesztésében speciális helyet foglal el a zöld-
ségfélék és a hüvelyesek termesztése. E növényféleségek vetésterületi részesedése
és termésmennyisége a 20. század 50-es éveiben indult erőteljes növekedésnek (el-
sősorban a zöldségek térnyeréséről volt szó, mivel a hüvelyesek – bab, borsó, lencse
–, mint fontos néptáplálék, termelése már korábban elterjedt volt), majd a 90-es évek-
ben ismét csökkenés mutatkozott, bár egészségügyi szempontból kívánatos lenne
ezek nagyarányú fogyasztása. E növények termesztése az adott régióban mindenek-
előtt a Révkomáromi járásra jellemző, ahol a megtermelt zöldség döntő hányada Po-
zsony és a többi környező nagyváros piacaira irányul.
Az utóbbi 4-5 évben azonban a zöldségtermelők gazdasági nehézségei a zöld-
ségtermesztő területek 10%-os csökkenéséhez vezettek (de még ennek ellenére is, ki-
terjedése meghaladja a 6000 ha-t). A legelterjedtebb zöldségfélék a káposzta, a vö-
röshagyma, a sárgarépa és a petrezselyem, amit a paradicsom és a paprika követ. A
hüvelyesek közt a borsótermesztés folyik a legnagyobb vetésterületen, évente átlago-
san 1400 hektáron.

20. táblázat

Az intenzíven termő gyümölcsösök termésmutatói Szlovákiában és
az Alsó-Nyitra régióban, 2000-ben

Alma Őszibarack Sárgabarack Meggy
A termőkertek Terméshozam A termőkertek Terméshozam A termőkertek Terméshozam A termőkertek Terméshozam
területe (ha) (t/ha) területe (ha) (t/ha) területe (ha) (t/ha) területe (ha) (t/ha)
Szlovákia 3052,94 8,13 931,53 2,99 262,60 0,77 211,54 2,02
Alsó-Nyitra
775,73 13,23 503,68 3,27 134,44 0,55 110,89 2,33
régió

Forrás: Krajská správa Štatistického úradu SR v Nitre, 2001; Zelená správa 2002,
Štatistická ročenka SR, 2001
Dél-Szlovákia, és ezen belül az Alsó-Nyitra régió természetföldrajzi adottságai ki-
váló feltételeket biztosítanak a mérsékelt övi gyümölcsök termesztéséhez, amely egyi-
ke a legmunkaigényesebb és egyben a legnagyobb értéket (a területhez viszonyított
termelési érték) termelő agrárágazatoknak. A régió intenzíven termő gyümölcsösei-
nek összterülete meghaladja az 1700 hektárt, ami a szlovákiai gyümölcsösök közel
1/3-át jelenti. A gyümölcsfa-állományban az alma áll az első helyen, aránya növekvő
tendenciát mutat.
A több mint ezeréves múlttal rendelkező dél-szlovákiai szőlőtermesztés az elmúlt
évtizedben jelentősen visszaesett (1990 és 2000 közt a szőlőterület kiterjedése 30%-
kal csökkent), melynek okai közt az alábbiak említhetők:
– a szőlőtőkék elöregedése (a termő szőlőterületek 42%-án a tőkék életkora
meghaladja a húsz évet);
– a magas termelési költségek (magas vegyszerárak, 1 ha szőlőterület telepítése
1 000 000 Sk);
– az alacsony piaci árakkal összefüggő értékesítési nehézségek (rendkívül ala-
csony a termelők haszna);
– a termelők és a feldolgozók közti érdekellentétek.

Az elmúlt 4-5 év alatt az Alsó-Nyitra régió borvidékei számos próbálkozást tettek
annak érdekében, hogy felelevenítsék a borászati hagyományokat, hogy a hajdan fon-
tos társadalmi szerepet betöltő tevékenység ne tűnjön el az ott élők mindennapjaiból,
és a tájék színfoltjaként odacsalogassa a turistákat. A régió szőlőterületének több
mint 90%-át borszőlőfajták alkotják.
21. táblázat

A szőlőtermés mutatói Szlovákiában és az Alsó-Nyitra régióban, 2000

Szőlőterületek összesen Ebből borszőlőterület
Régió
Terület (ha) Terméshozam (t/ha) Terület (ha) Terméshozam (t/ha)
Szlovákia 17434,56 3,50 16808,31 3,53
Alsó-Nyitra régió 3557,28 4,29 3374,38 4,43

Forrás: Krajská správa Štatistického úradu SR v Nitre, 2001;
Štatistická ročenka SR, 2001szakképzés javítása.

Az elmúlt évtizedben a nagymértékű import-túlkínálat miatt a dísznövényter-
mesztés háttérbe szorult úgy Dél-Szlovákiában, mint az adott régióban, sok családot
megfosztva ezzel az e tevékenységből származó mellékjövedelemtől. Az előbbi nö-
vénykategóriától eltérően, az utóbbi évtizedben egyre többször hallani errefelé egy
korábban Szlovákiában kevésbé jelentős mezőgazdasági ágazatról, a gyógynövény-
termesztésről. Ezen agrárágazat felfutásához azonban még hiányoznak az olyan
alapfeltételek, mint a korszerű feldolgozók, a gyógynövény és a belőle készült dro-
gok minősítési rendszere, valamint a kereskedelmi forgalomba kerülő áru minőségé-
nek a szabályozása.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 87
88 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

4.5 Az Alsó-Nyitra régió állattenyésztése

A mezőgazdaság növénytermesztéstől elválaszthatatlan, ezzel szoros kapcsolatban
álló másik fő ága az állattenyésztés, amely bár Dél-Szlovákiában hosszú múltra tekint
vissza, a szerepe mezőgazdaságunk szerkezetében egészen a 20. század közepéig
másodrendű volt a növénytermesztés mellett.
Az ötvenes években elkezdődött szántóföldi takarmánytermesztés előretörésé-
nek köszönhetően húsz év leforgása alatt a növénytermesztés és az állattenyésztés vi-
szonyában 51:49 arányú fordulat állt be. 1970-ben az állattenyésztés részesedése az
agrárágazat termelési értékéből közel 60%-os volt, míg a növénytermesztésé 40%-ra
esett vissza. Napjainkban a bruttó mezőgazdasági termelés értékének 68,4 %-át az ál-
lattenyésztés adja.
Az 1989-es társadalmi változásokat követően az agráriumon belüli reformok leg-
inkább az állattenyésztési produkció visszaesését okozták az Alsó-Nyitra régióban, az
ország többi területeihez hasonlóan, valamennyi állatállomány száma csökkent. A
visszaesés okai közt kiemelésre érdemes a piacok beszűkülése, a vásárlóerő gyengü-
lése, a gazdaság tőkehiánya, a racionális táplálkozási módok elterjedése (hússze-
gény táplálkozás).
A régió állattenyésztése a többségében 1960–1980 között épült telepeken, el-
avult technológiával folyik, ami rontja a termelés nemzetközi versenyképességét és
növeli az állattenyésztés káros környezeti hatásait.
A vizsgált régió állattenyésztésében a sertéstenyésztés a legjelentősebb ága-
zat (amely a régió kukoricatermesztésére épül), dél-szlovákiai teljesítménye a termelé-
si értékből való részesedést tekintve a szlovák állattenyésztés második legjelentősebb
ágazatává teszi a szarvasmarha-tenyésztést követően (2000-ben a bruttó mezőgazda-
sági termelés 20,6%-át adta, míg a szarvasmarha-tenyésztés részesedése 32,1% volt).
2000. december 31-én a vizsgált területen a sertések száma 174 430 volt (ebből az
anyamalacok száma 17 354).
Az adott régióban az elmúlt másfél évtizedben az országos tendenciákhoz ha-
sonlóan a szarvasmarha-tenyésztés visszaesett, majd stabilizálódott a megközelítőleg
40 ezres állományszinten (melynek 2/3 része a Révkomáromi járásra esik). A tehenek
részesedése 38%. A szarvasmarha-tenyésztésben végbement fajták változásának kö-
szönhetően az elmúlt 3 év alatt a régió tejhozama feljavult, tejhozami mutatói közel
10%-kal kedvezőbbek az országos átlagnál (a régióban a tehenek átlagos évi tejhoza-
ma meghaladja az 5000 litert).
A szlovák agrárium legkevésbé sújtott állattenyésztési ágazata, a baromfitenyész-
tés a Dél-Szlovákiai régióban összpontosul, s ennek részeként az Alsó-Nyitra régió
fontos szerepet tölt be. 2000 decemberében 1 115 728 volt a szárnyasok száma a ré-
gióban, ami átlag 572,6 baromfit jelent 100 hektár mezőgazdasági földterületre (a
szlovákiai átlag 556,4).
A juhtenyésztés sem az Alsó-Nyitra régióra, sem Dél-Szlovákiára nem jellemző (a
juhtartás mindenekelőtt Közép-Szlovákia domb- és hegyvidékein összpontosul, ki-
használva a leggyengébb termőképességű legelőket, kopárosokat). A régió juhállo-
mánya mindössze 4000-re tehető.
A ló- és kecsketenyésztés szintén elmarad az országos átlagtól (az előbbi tartá-
sának intenzitása 0,18 egyed/100 hektár, szemben a 0,38 egyed/100 hektár orszá-
gos átlaggal, az utóbbié pedig a 0,95 egyed/100 hektáros intenzitásával csupán az
országos átlag mintegy 45%-át éri el). A lovak elsősorban erdőgazdálkodási, sport-, il-
letve agroturisztikai célokat szolgálnak.
Dél-Szlovákia, de mindenekelőtt az Alsó-Nyitra régió a magas napfénytartam-
nak és hőösszegnek (ami vitaminban, illóolajokban, cukortartalomban gazdagítja a
termesztett és a vadon termő növényeket egyaránt) köszönhetően a szlovákiai méz-
termelés jelentős központjának számít.
A közeljövőben elengedhetetlenül szükség lesz a régió állattenyésztésének
korszerűsítésére, mivel az a modern mezőgazdaságban fejlesztő hatású ágazatként
jelenik meg. A növénytermesztés termékeit magasabb értékű termékké (hús, tej stb.)
alakítja át, nyersanyagot termel az élelmiszer- (hús-, tej-, konzerv-, hűtőipar), a textil-
(gyapjú), a bőr-, a szőrme- és a gyógyszeriparnak, valamint hozzájárul a talaj termőké-
pességének fenntartásához.

4.6 Az Alsó-Nyitra régió agrárgazdaságának eredménye

Az agrárgazdálkodás gazdasági eredményeit befolyásoló hatástényezők mechaniz-
musai e régióban is az előzőekben tárgyalt faktorok alapján működnek. Az Alsó-Nyitra
régió az egy hektárra jutó állami támogatások alapján az ország legkevésbé támoga-
tott régiója (erre kiváló természeti környezete szolgál magyarázatul), ennek ellenére
agráriumának gazdasági eredményei messze kedvezőbbek, mint az országos átlag
(lásd a 11. ábrát, amelyből kitűnik többek közt az is, hogy míg 2001-ben Szlovákia
agráriuma 282 Sk/ha profittal, addig az Alsó-Nyitra régió agráriuma 3755 Sk/ha pro-
fittal zárta az évet).

11. ábra

A mezőgazdasági termelés gazdasági eredményei az Alsó-Nyitra
régióban és Szlovákiában, 2000 és 2001

Forrás: Zelená správa, 2003

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 89
90 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

5. A mezőgazdaság és a vidékfejlesztés
kapcsolata
Az 1990-es évek Szlovákiájában nagyon markáns területi egyenlőtlenségek alakultak
ki. Az urbánus térségek kedvezményezett, míg a vidéki (rurális) térségek elhanyagolt,
hátrányos helyzetbe kerületek, ami a vidéki térségekben élők alacsonyabb életszínvo-
nalában (oktatás, egészségügy, foglalkoztatottság, jövedelemtermelés stb. terén) jele-
nik meg (Vuics, 1996).
A vidéki élettér fejlesztésére Szlovákiában az elmúlt években mindenekelőtt a
SAPARD program keretében került sor,11 melynek keretében a támogatások kiterjed-
tek mindazokra a területekre, amelyek a vidéki népesség életminőségének fejleszté-
sét, a vidéki népesség megőrzését, a települések és környezetük gazdasági, kulturá-
lis, szociális és ökológiai értékeinek védelmét, fejlesztését szolgálják (Fáziková, 2001).
A SAPARD program prioritásait a program alapkövetelményének tekintett dokumen-
tum, a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Terve12 az alábbiak-
ban fogalmazta meg: a mezőgazdasági vállalkozások fejlesztése, élelmiszer-gazdálko-
dás és agrármarketing, termelői közösségek létrehozása, alternatív jövedelemszerzé-
si lehetőségek megteremtése, a vidéki gazdaság diverzifikálása, mezőgazdasági ter-
mékek feldolgozásának és marketingjének erősítése, környezet- és tájkímélő termelé-
si módszerek fejlesztése, a vidéki infrastruktúra fejlesztése és a szakképzés javítása.
A SAPARD programhoz a kezdetektől 2003. december 31-éig összesen 1242 tá-
mogatási kérelem érkezett be, amelyek kérelmezési értéke 7 046 147 000 korona volt.
A legtöbb kérelem (számszerint 450) mezőgazdasági üzemekbe történő befektetés-
sel volt kapcsolatos, összértékük közel 2 milliárd korona volt. A második legtöbbször
kérelmezett terület (393 kérelem) a mezőgazdasági és halászati alaptermékek feldol-
gozási szintjének növelésével állt kapcsolatban, e kérelmek összege még az előbbit
is meghaladta, mintegy 2,6 milliárd koronára tehető. A vidéki tér diverzifikálásával kap-
csolatban összesen 267 támogatási kérelem érkezett be, melyekből 102 kérelem nem
infrastruktúra jellegű beruházásokkal, 165 kérelem pedig infrastrukturális beruházá-
sokkal állt kapcsolatban (587 726 000 Sk, illetve 996 480 000 Sk).
A beérkezett kérelmekből 2003. december 31-éig támogatási szerződésben ré-
szesült 494 kérelem 2 698 770 000 korona értékben. A SAPARD-támogatások érté-
két tekintve a legtöbb SAPARD-pénz a Nyitrai járásba került.
A SAPARD programmal kapcsolatban fontos még megjegyezni, hogy a régiók
közötti különbségek mérsékléséhez nem járult hozzá, sőt a szakadék inkább még
mélyült. A támogatási összeg mintegy felét Nyugat-Szlovákiában használták fel, mi-
közben nagyobb része a tőkeerősebb agrárvállalatokban és városokba telepített élel-
miszer-ipari cégekben koncentrálódott. A várakozásokkal ellentétben, a SAPARD az
ökológiai gazdálkodásra való áttérést sem serkentette. Globális szempontból csak
kevéssé járult hozzá a szlovákiai mezőgazdaság versenyképességének növelésé-

11 Ami az Európai Unió által létrehozott előcsatlakozási alapok egyike, s amelynek szerepét Szlovákia uniós csat-
lakozása után az EAGGF - Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap - vette át.
12 Plán rozvoja poľnohospodárstva a vidieka SR
hez, a vidékfejlesztés szempontjából pedig nem jelentett lényeges segítséget új mun-
kahelyek teremtéséhez.
A mezőgazdaság és a vidékfejlesztési kapcsán szükséges még megemlíteni a a
Szlovák Köztársaság Földművelésügyi Minisztériuma által koordinált „Falumegújítási
program”-ot, amely 1991-ben indult el, de csak 1997 után vált lényeges területfejlesz-
tési eszközzé. A „Falumegújítási program” célkitűzései megegyeznek a SAPARD
programban megfogalmazottakkal. 1999-ben 724 község és 28 mikroregionális társu-
lás kapcsolódott be a programba. A „Falumegújítási program” az eltelt időszak alatt
népszerűvé vált, 2002-ben már 841 község, illetve 76 mikroregionális tömörülés igé-
nyelt támogatást a program keretén belül. Az elmúlt 6 évben a vidéki települések 57%-
a kapcsolódott be a programba. A támogatások eloszlását tekintve Besztercebánya
megye vezet, míg Pozsony megyében egyetlen mikroregionális társulás sem nyert tá-
mogatást (Jančura, Kršáková, 2001).

12. ábra

Példa az innováció területi folyamataira: a SAPARD programban nyertes
projektumok számának területi megoszlása, 2001–2003

Forrás: Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma, 2004

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 91
92 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

6. Agrárpolitikai helyzetkép
Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltozást követően Szlovákia agrárpolitikájá-
ban, a többi közép-európai reformországhoz hasonlóan, hatalmas változások men-
tek végbe, a piacgazdaság útjára lépett kormányzati politika az agrártámogatások
nagyságát több mint 90%-kal csökkentette az 1980-as évekhez képest. A mezőgaz-
daságot a források ilyen nagyarányú csökkenése sokkhatásként érte, ami az agrár-
termelés mennyiségi és minőségi mutatóinak visszaesésében, valamint az agrár-
munkaerő ütemes fogyatkozásában tört felszínre a múlt évtized közepe táján. Az
agrárium ezen válságos időszakában a szlovákiai kormányok kevés figyelmet szen-
teltek a vidék krízisállapotának, aminek következtében a nagy agrárágazati tradíci-
óval rendelkező régiók mintegy 5-8 év leforgása alatt az ország legelmaradottabb
gazdasági térségeivé váltak.
Az agrárium talpra állítására tett első tényleges lépések megtételére csak V.
Mečiar botrányos kormányzási időszakának végeztével került sor. Az 1998-ban kor-
mányt alakító politikai pártok az agrárgazdaság megerősödésének kérdését prioritás-
ként kezdték kezelni, ami nagyban magyarázható a szlovákiai magyarok legerősebb
politikai tömörülésének, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) a kormányra kerülésével.
A M. Dzurinda vezetésével létrejött demokratikus kormányzat egyértelmű célként je-
lölte meg Szlovákia mielőbbi csatlakozását az Európai Unióhoz, ami magával vonta az
uniós agrárpolitika fokozatos átvételének szükségességét.
Az 1998–2002 közti kormányzati időszak számos agrárpolitikai sikert mond-
hat a magáénak, melyek közt a legjelentősebb az, hogy sikerült az uniós csatlako-
zási tárgyalásokon behozni az ország lemaradását a többi csatlakozásra váró or-
szággal szemben, a kezdeti késleltetés ellenére a szlovák agrárium jó pozíciókat
ért el. Az első Dzurinda-kormány agrárpolitikájának voltak azonban árnyoldalai is,
a legtöbb vihart a mezőgazdasági tárcán és az irányítása alá tartozó számos agrár-
intézményen belül virágzó korrupció kavarta (amelyért mindenekelőtt a tárcaveze-
tő P. Koncoš volt a felelős, akinek botrányos agrárszektori irányítását az őt minisz-
teri székbe helyező Demokratikus Baloldal Pártja eltűrte, s ellenállt a visszahívási
kísérleteknek).
A 2002. évi parlamenti választások alkalmával az MKP 20 képviselője jutott be a
150 tagú szlovákiai parlamentbe. A jelentős agrárválasztói bázissal rendelkező ma-
gyar párt politikai erejének köszönhetően a kormányalakítási tárgyalásokon a szlovák
partnerek jóváhagyták a szlovákiai magyarok több mint egy évtizedes vágyának meg-
valósítását, mégpedig azt, hogy az agrárium irányítását olyan szakember végezze, aki
az ország legtermékenyebb déli régióit is a szívügyének tekinti majd. Az MKP hatal-
mas sikert könyvelhetett el 2002 őszén, amikor irányítása alá került az ország agrári-
uma azzal, hogy egy gömöri agrárvállalkozó, Simon Zsolt lett az ország mezőgazda-
sági minisztere.
Az MKP eddigi agrárügyi tevékenysége rendkívül pozitív megítélésnek örvend az
országban (mindenekelőtt a mezőgazdasági termelésben közvetlenül érintett vidéki
népesség körében). Az MKP agrárpolitikájának köszönhetően az intenzív agrárgaz-
dálkodást folytató déli agrárvállalkozások többsége jelentős gazdasági élénkülést
könyvelhet el. A minisztérium több síkon harcot indított az agrártámogatások körül ki-
alakult korrupció ellen13, valamint az MKP politikai nyomásának köszönhetően 2004.
január 1-jétől ismételten mód van a nevesítetlen földek tulajdonjogi rendezésére.
Az agrárágazati fejlesztések minden államban és minden időben döntő mérték-
ben az állami költségvetésből juttatott támogatásoktól függenek. Az MKP ennek tuda-
tában kezeli agrárpolitikáját, s a szlovákiai politikai pártok közt az egyetlen poltikai tö-
mörülés, amely igazán szívén viseli a sokak által „feneketlen zsáknak“ tekintett agrári-
um sorsát. A magyar párt ezen magatartását legutóbb a költségvetési vita kapcsán ki-
fogásolták koalíciós partnerei (akiknek választói bázisa inkább a városi népesség).
„Pártunk számára az agrárium támogatása kulcsfontosságú, ott biztosan nem enge-
dünk. Ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy az uniós közvetlen kifizetéseket az állami költ-
ségvetésből legalább az EU-szint 52,5 százalékára egészítsék ki. Többen nemtetszés-
üknek adtak hangot, amiért pénzt követelünk. Elismerem, hogy az EU mezőgazdasá-
gi politikája nem egészen piackomfort, de amíg a régi tagországokban a támogatá-
sok 100 százalékát folyósítják, addig mi sem alkalmazhatunk külön liberális gazda-
ságpolitikát, mert azzal tönkretennénk az ágazatot. Arról nem is beszélve, hogy a fog-
lalkoztatottságot meg kell tartani, hogy megelőzzük a vidék elnéptelenedését” – fogal-
mazott szeptember közepén Harna István, a parlament gazdasági bizottságának tag-
ja, aki az MKP képviselőjeként vett részt a 2005-ös esztendő költségvetéséről folyta-
tott tárgyalásokon (Új Szó, 2004).

6.1 Az 503/2003-as földtörvény

Az agrárium jellemzése kapcsán nem kerülhető el az agrárgazdálkodásnak teret adó
mezőgazdasági földterületek tulajdonjogi kérdése, ami kapcsán napjainkban lénye-
ges lépések tehetőek Szlovákiában.
Szlovákiában a rendszerváltást követően a 229/1991-es számú törvény adott le-
hetőséget mezőgazdasági földek, valamint erdők visszaigénylésére. E törvény alapján
azonban a kérelmek beadására igen rövid idő állt rendelkezésre, mindössze 1991. jú-
nius 24-étől 2002. december 31-éig lehetett visszaigényelni a kommunisták hatalom-
ra kerülését követően elkobzott földeket. A határidő rövidsége miatt sokan nem éltek
az említett törvény adta lehetőséggel, ezért a határidő lejárta után a demokratikus
szemléletű politikai köröket állandóan foglalkoztatta, hogy miképpen lehetne ismétel-
ten lehetőséget adni földjeik visszaszerzésére azoknak, akik a kilencvenes években
ezt elmulasztották.
Tizenkét évvel a fenti törvény elfogadása után a Magyar Koalíció Pártjának kez-
deményezésére a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elé került a földvisszaigény-
lés kérdése. A törvényhozó testület heves vitákat követően elfogadta az 503/2003-as
számú törvényt, melynek alapján a szlovákiai állampolgárok számára ismételten lehe-
tőség nyílik arra, hogy 2004. január 1. és december 31. között benyújtsák kérvényü-
ket azokra a földekre (mezőgazdasági földek és erdők), amelyeket 1948. február 25.
és 1990. február 2. közt kártérítés nélkül kisajátított az állam vagy más jogi személy.
13 A M.R. Štefánik Konzervatív Intézet által 2002-ben végzett felmérés megdöbbentően magas korupciós szin-
tet tárt fel a mezőgazdaságban: az agrárvállalkozók közel 1/3 személyesen tapasztalta a támogatási kérelme-
ikkel kapcsolatos ügyintézésük folytán az állami hivatalnokok részéről megnyilvánuló feketepénz iránti igényt
az ügyintézésért cserébe (Kazda, 2003).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 93
94 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

A visszaigényelhető tulajdon nagysága behatárolt, a törvény alapján egy fizikai sze-
mély legfeljebb 150 hektár mezőgazdasági földet, összesen (mezőgazdasági földte-
rület és erdők együttesen) 250 hektárt igényelhet vissza.
Földjeiket nem kaphatják vissza azok a volt tulajdonosok, sem azok örökösei, aki-
ket 1945–48 között az ún. lakosságcsere címén kitelepítettek Csehszlovákiából.
Amennyiben viszont úgy telepítettek ki valakit, hogy a földelkobzás tényét nem tüntet-
ték fel a telekkönyvi kivonatban, abban az esetben nem teljesen reménytelen volt tu-
lajdonának visszaszerzése.
Az 503/2003-as számú törvény másik fontos rendelkezése a földek restitúcióján
kívül az ún. beazonosítatlan tulajdonosú földek tulajdonjogának érvényesítésére ad
módot. A törvény e része közel 580 ezer hektárt érint.14 Ezek a földterületek jelenleg
állami kezelésben vannak, s a tulajdonosok mindmáig nem kérték ki földjeik tulajdo-
ni lapját, illetve nem kötöttek bérleti szerződést földjeik használójával. Tehát olyan föl-
dek tulajdonjogának a rendezésére nyílik tér, amelyek jelenleg a Szlovák Köztársaság
területén állami kezelésben vannak, de az ismeretlen helyen tartózkodó eredeti tulaj-
donosok tulajdonjoga nem évült el, illetve a földet törvényesen nem kobozták el, nem
államosították, nem sajátították ki. A törvény tulajdonképpen az 180/1995-ös számú
földrendezésről szóló törvény azon rendelkezését változtatta meg, amely értelmében
a nevesítetlen földek az állam tulajdonába, nem pedig a községekébe kerültek volna.
Az 503/2003-as törvény értelmében az ún. nevesítetlen földek 2005. szeptember
1-jén állami tulajdonba kerülnek, majd onnan egy éven belül átkerülnek községi tulaj-
donba (a törvény értelmében azonban a község az érvénybe lépést követően még 10
éven keresztül nem adhatja el ezeket a földterületeket, illetve nem helyezheti zálogjog
alá). Ugyanakkor az a tény, hogy egy adott földterület esetleg községi tulajdonba ke-
rül, még nem zárja ki a tulajdonjog újraérvényesítésének lehetőségét, mégpedig pol-
gári per keretében.

14 A Szlovák Földalap nyilvántartása 578 535 hektárra becsüli azt a földterületet, amely iránt 1992-ig, tehát a je-
lentkezési határidő lejártáig – ilyen-olyan oknál fogva – senki sem érdeklődött. Ebből megközelítőleg 150 ezer
hektár található Dél-Szlovákiában.
7. A dél-szlovákiai mezőgazdaság
összefoglaló értékelése
A több mint 10 éven át folyamatos tőkekivonást elszenvedni kényszerülő, ezért tech-
nológiájában megújulásra képtelen, s a privatizációval szétzilált dél-szlovákiai mező-
gazdaság napjainkra már a talpra állás jeleit mutatja.
A dél-szlovákiai térségben nagy tradícióval rendelkező agrárgazdasági ágazat az
1998-as kormányzási fordulatnak, de döntőképpen a Magyar Koalíció Pártja által
2002-ben elkezdett agrárpolitikai irányvonalnak köszönhetően, az elmúlt 2-3 évben
egyre inkább magán hordozta a multifunkcionális jelleget.
A hagyományos gazdasági funkciói mellett az ágazat legfelsőbb irányító szerve
immár (2002 őszétől, mintegy 20 évnyi lemaradással a fejlett nyugat-európai államok
mögött) tudatosítja a földműveléssel kapcsolatos ökológiai, társadalmi és kulturális
funkciókat is. E szerepkörök az évszázadok során a vidéki életformához szorosan kap-
csolódó közösségi és kulturális értékek megóvásában, megtartásában, a falusi közös-
ségekben megtestesülő értékek megőrzésében játszanak fontos szerepet.
Az utóbbi két évben az agrártámogatások átláthatóságát illetően is jelentős elő-
relépés történt, az 1990-es évek ellentmondásos támogatási rendszerét mára egy
igazságos elosztási rendszer váltotta fel: az intenzív mezőgazdasági termelés számá-
ra kedvező adottságokkal rendelkező régiók támogatásának célja e területek hagyo-
mányos mezőgazdasági termelésének elősegítése, míg a hegyvidéki és a hátrányos
helyzetű területek azért részesülnek támogatásban, hogy védjék a környezetet, művel-
jék a termőföldet, kaszálják a legelőket, egyszóval a környezetet a társadalom által el-
fogadható szinten tartsák. E reformlépésnek köszönhetően Dél-Szlovákia várhatóan
nagyon gyorsan visszakapja az elmúlt évek során elveszített pozícióját, amit az idézett
elő, hogy a gabonaneműek támogatási összegét évről évre csökkentették, s ez a tér-
ség alulkapitalizálódottságához vezetett.
A fent említett jelentős agrárpolitikai fejlődés ellenére azonban még távolról sem
nevezhető ideálisnak az agrárium helyzete, számos égető probléma vár kezelésre. Az
egyik ilyen megoldásra váró feladat a dél-szlovákiai kis- és középtermelők (akiknek
döntő hányada magyar nemzetiségű) értékestési problémáinak a megoldása. Zöldség-
és gyümölcseladási nehézségeik lassan már az agráriumot közismerten sújtó sertés-
és tejágazati értékesítési problémákhoz kezdenek hasonlítani. Ezen kis- és középter-
melők számára az elkövetkező 1-2 évben sorsdöntő lesz a termelő-értékesítő szerveze-
tek hazai felfuttatása, amelynek mintájául szolgálhatnak a magyarországi termelők ta-
pasztalatai (ugyanis ott már évek óta jól működnek ezen értékesítési csatornák).
A teljes agrárképhez hozzátartozik az a tény is, hogy a hazai mezőgazdasági cé-
gek specializálódási szintje még nem érte el a megfelelő szintet, ebből adódóan e té-
ren az agrárvállalkozásokon belül a közeljövőben várhatóan további specializálódás
fog végbemenni. A termelők szakosodni fognak arra, amit a legjobban tudnak, amire
a legjobbak az adottságaik (például ahogy ez a szomszédos Ausztriában is végbe-
ment, ahol az EU-csatlakozásig mindenütt mindent termeltek, a csatlakozást követő
szerkezetváltás után azonban a régiók agrárjellege a valós agráradottságok, a térsé-
gi agrárpotenciál feltételeinek függvényében átalakult).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 95
96 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

Az agrárium versenyképes fejlesztése megköveteli továbbá a hatékony ágazati
vertikumok kialakításának elősegítését (az ágazati vertikumszakaszok ellenérdekelt-
ségének megszüntetését), valamint az agrárium fejlesztési lehetőségeivel kapcsola-
tos információs csatornák szintén hatékony működését (pl. az agrárvállalkozók jelen-
tős része még csak nem is hallott az agráriummal kapcsolatos EU-normarendsz-
erekről).
Az agrárium értékelése kapcsán meg kell még említeni az azt behálózó átlátha-
tatlan tulajdonviszonyokat, amelyek félszocialista-félkapitalista jellegük miatt nem te-
szik lehetővé hatékony irányítási rendszerek alkalmazását, az üzemek nem képesek
átalakulni a piaci igányeknek megfelelően (mindenekelőtt a szövetkezetek esetében
áll ez fenn).15 Ez nagyon lényeges negatívum, aminek kezelése már nemcsak szak-
mai, hanem politikai feladat is.
Az uniós csatlakozás Dél-Szlovákia agráriuma és az ott élők számára egy óriási,
talán többé soha meg nem ismétlődő kihívás, lehetőség, melyet nem lehet nem ki-
használni. A régió gazdasági és társadalmi felemelkedésének azonban előfeltétele
van, mégpedig, hogy az ott élők végre a kezükbe vegyék a sorsuk irányítását, hogy
hajlandóak legyenek a változtatásra, az állandó megmérettetésre, és ne várjanak a
nagy, okos vezérre vagy más csodás megváltásra. Az EU csak lehetőségeket nyújt az
agráriumnak, a társadalmon múlik, hogy él-e vele.

15 A pozsonyi Agrár Kutató Intézet szociológiai kutatásai szerint a szövetkezetek agrármenedzsereinek csaknem
80%-a azt tartja a legfontosabb céljának, hogy a nyugdíjig posztján maradjon, és nem azt, hogy a szövetke-
zet gazdasági eredményei javuljnak, a vállalat vagyona gyarapodjon.
8. Irodalom
Drgoňa, V.–Dubcová, A.–Kramáreková, H.: Poľnohospodárska krajina Slovenska:
Problémy jej regionálneho rozvoja. In: Geographical Studies, Constantine The
Philosopher University. Nitra, 1998, 35–54. o.
Fáziková, M.: Priority programu „SAPARD“ v SR a ich udržateľnosť vo vzťahu ku
kritériám EÚ. In: Medzinárodné vedecké dni 2001 – Zborník vedeckých prác.
Nitra, 2001, 933–941. o.
Jančura, P.–Kršáková, A.: Program obnovy dediny na Slovensku. Životné prostredie
1/2001. Bratislava, 2001, 14–18. o.
Kazda, R.: Poľnohospodárstvo. In: Slovensko 2003 – Súhrnná správa o stave
spoločnosti, IVO. Bratislava, 2003, 511–533. o.
Koncepcia agrárnej a potravinovej politiky do roku 2005, Ministerstvo pôdo-
hospodárstva SR. Bratislava, 2000.
Krajská správa Štatistického úradu SR v Nitre: Definitívne údaje o úrode
poľnohospodárskych podnikov v Nitrianskom kraji za rok 2000. Nitra, 2001.
Krajská správa Štatistického úradu SR v Nitre: Definitívne údaje o úrode ovocia a
zeleniny v Nitrianskom kraji za rok 2000. Nitra, 2001.
Národný plán regionálneho rozvoja SR, Ministerstvo výstavby a regionálneho rozvoja
SR. Bratislava, 2001.
Plán rozvoja vidieka Slovenskej republiky 2004–2006, Ministerstvo pôdohospodárst-
va SR. Bratislava, 2003.
Program rozvoja poľnohospodárstva a vidieka SR, Ministerstvo pôdohospodárstva
SR. Bratislava, 2000.
Sektorový operačný program – Poľnohospodárstvo a rozvoj vidieka, Ministerstvo výs-
tavby a regionálneho rozvoja Slovenskej republiky. Bratislava, 2003
Spišiak, P.: Geographical aspects of the analysis of structure and movement of man-
power in the agriculture of the Slovak Socialist Republic. AFRNUC, Geographica
Nr. 24, Bratislava, 1984, 107–127. o.
Spišiak, P.: Agrosystem in Slovakia after 1989. Warszaw. Universit. In: Zmiany w
przestreni geograficznej w warunkach transformaciji spoleczno-ekonomicznej
(na przyklade obszarow wieskich). Wydzial Geografii i Studiow Regionalnych
Univerzit. Warszawa, 1995, 176–181. o.
Spišiak, P.: Agriculture in Slovakia and its Prospects. UK, Geographica XXXII,
Supplement. Praha, 1998, 403–408. o.
Spišiak, P.: Regionálne špecifiká v organizácii poľnohospodárstva SR. In:
„Geoinformačný model poľnohospodárskeho regiónu”, Pedagogické listy 6/99,
STU. Bratislava, 1999, 49–56. o.
Spišiak, P.–Švoňavec, M.: Cenový potenciál poľnohospodárskeho pôdneho fondu na
Slovensku. Geografické spektrum, č. 2, PriF UK Bratislava, 2002, 55–60. o.
Spišiak, P.–Lelkes, G.: Vybrané problémy agroštruktúr vo vysokoprodukčnej
poľnohospodárskej oblasti Slovenska – Dolnonitriansky región. Geografie XIV,
Masarik. Univer. Brno, 2003, 122–127. o.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 97
98 Lelkes Gábor – Dél-Szlovákia és az Alsó-Nyitra régió agráriuma és agrártársadalma a 3. évezred küszöbén

Štatistická ročenka SR – 2001; Štatistický úrad SR. Bratislava, 2001, 685 o.
Švoňavec, M.: Agricultural enterprises structure in Slovakia and their land fund.
Geographica Supplementum No 2/II., UK. Bratislava, 1999, 173–180. o.
Štatistický úrad SR 2003a: Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2001. Definitívne
výsledky. CD
Štatistický úrad SR 2003b: Štrukturálny cenzus fariem SR 2001. Definitívne výsledky. CD
VIUCS, T.: Agricultural change and its social effect in Central – Eastern Europe. In:
Geographical perspectives on sustainable rural systems. Proceedings of the
Tsukuba International Conference on the sustainability of rural systems. Kaisei
Publications, Tokio, Japan, 1996, 381–388. o.
Új Szó, 2004. szeptember 17.
Zelenský, K.: Typy poľnohospodárskej produkcie. In: Atlas SSR, SAV. Bratislava, 1980,
206–207. o.
Zelenský, K.: Využívanie poľnohospodárskej krajiny. In: ATLAS Kajiny, Ministerstvo
životného prostredia SR. Bratislava, 2002, 167. o.
Zelená správa 2002, Ministerstvo pôdohospodárstva SR. Bratislava, 2002.
Zelená správa 2003, Ministerstvo pôdohospodárstva SR. Bratislava, 2003.
Zelená správa 2004, Ministerstvo pôdohospodárstva SR. Bratislava, 2004.
Králik Lóránd

Nyugat-Románia magyarlakta
régióinak fejlődési lehetőségei
az autópálya-programok
fényében
100 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

Bevezető
Romániában 2004 júniusában indult meg az első, az észak-erdélyi autópálya építése,
s a tervek szerint 2005-ben már a dél-erdélyi sztráda építkezése is elkezdődik. A ta-
nulmányban azt kívánjuk felvázolni, hogy a nagyszabású infrastrukturális beruházá-
sok miként fogják befolyásolni a térség fejlődését. A kutatás azonban szorosan össze-
függ a régióra jellemző folyamatok és tendenciák feltérképezésével
, és leírásával, s
ebből a szempontból folytatása annak a korábbi tanulmánynak, amelyben a partiumi
magyarlakta területek gazdasági fejlődésének és a térségben az elmúlt másfél évti-
zedben lezajlott szerkezetváltási folyamatnak a leírását céloztuk meg. Ezúttal a kuta-
tás területét a korábbi öt nyugat-romániai megyéről kiterjesztettük, s az ebben az or-
szágrészben található két fejlesztési régió mind a tíz megyéjét bevontuk az elemzés-
be, annak ellenére, hogy az autópálya-építési program közvetlenül csak hat közigaz-
gatási egységet érint ezek közül. Célunk az volt, hogy az egész nagytérség fejlődési
alternatíváit felvázoljuk, s törekedtünk arra, hogy a gazdasági átalakulás elmúlt idősza-
kának történéseit minél kimerítőbben elemezve, jelezni tudjuk az infrastrukturális fej-
lesztés e térségre gyakorolt hatását, s egyúttal értékeljük a gazdasági szempontból
egyre jobban közeledő kelet-magyarországi, illetve nyugat-romániai régiók jövőbeni
működőképes eurorégiókká válásának esélyeit.
1. Autópálya-programok a térségben
1.1 Autópályák Romániában

Romániában 2003-ig mindössze 113 kilométernyi autópálya létezett, Bukarest és
Pitesti között, amely az 1970-es években épült. A beindított programoknak köszönhe-
tően azonban 2015-re mintegy 2000 kilométernyire nő az autópálya-szakaszok hosz-
sza. Már 2003-ban megkezdődött a Bukarest–Cernavoda autópályaszakasz építése,
s a tervezett 151 kilométerből 2004-ben 97 kilométert adtak át.
Az igazán nagy autópálya-építkezések azonban 2004-ben és 2005-ben kezdőd-
tek, illetve kezdődnek meg, a két erdélyi, valamint a Bukarest–Brassó sztráda építésé-
nek megindulásával.
A romániai autópálya-hálózat sugaras szerkezetű lesz: az útvonalak Bukarestben
futnak össze. Itt találkozik az országot átszelő két európai közlekedési korridor: a maj-
dani dél-erdélyi autópálya nyomvonalát követő 4-es folyosó, illetve a Balkánról jövő és
a volt szovjet tagköztársaságokat átszelő 9-es folyosó. Viszonylag közel halad el az
1997-es helsinki konferencián rögzített 5-ös számú folyosó, amely Velencét köti össze
Budapesten keresztül Kievvel, valamint a 10-es korridor, amely Németországból Szer-
bián keresztül a Balkán felé tart.
A két erdélyi autópálya közül a déli európai főfolyosó mentén épül, a 4-es korri-
dor nyomvonalát követi. Ennek építkezései uniós pénzek bevonásával folynak majd, s
2005-ben kezdődnek. A teljes pályaszakaszt a tervek szerint csak 2015-ben adják
majd át, de romániai szállítási szakemberek – többek között Miron Mitrea közlekedé-
si miniszter szerint is – az építkezés akár 2018-ig is elhúzódhat.
A projekt elemei a következők:

Pályaszakasz Hossza Költség (millió euró) Építés időtartama
Nagylak–Arad 38 km 147 2007-2015
Arad–Temesvár, aradi körgyűrű 57 km 200 2005-2009
Temesvár–Lugos 31 km 124 2006-2010
Lugos–Déva 91 km 638 2007-2015
Déva–Szeben, dévai, szászvárosi és szászsebesi körgyűrűvel 116,2 km 863 2007-2015
Szeben–Pitesti 147 km 1260 2007-2015

A majdani dél-erdélyi autópályát még két elem egészíti ki: a szebeni körgyűrű,
amely 2006-ra készül el és a pitesti-i körgyűrű 2007-ben.
Az észak-erdélyi autópálya építkezéseinek megkezdését a térségben növekvő
forgalom, valamint ehhez kapcsolódóan az utak túlterheltsége, illetve a térség gazda-
sági fejlesztésének fontossága tette szükségessé. A 2002-ben végzett forgalmi méré-
sek szerint a Bukarest–Brassó útszakaszon a gépkocsiforgalom átlagosan 22 413 jár-
mű naponta, míg a Bors–Brassó útszakaszon ennek mintegy fele, vagyis 11 143 jár-
mű naponta. Ha ezt átlagoljuk, akkor a Bukarest–Bors útszakaszon 14 328 jármű volt
a napi forgalom. Ha Brassó és a magyar határ mellett ugyanezen forgalmi adatok mel-
lett épülne meg az autópálya, akkor annak kapacitáskihasználása 15,7 százalékos
lenne, vagyis alig valamivel az autópálya nyereséges működtetési határa fölött. El kell

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 101
102 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

azonban mondani, hogy ezen a szakaszon már az elmúlt két évben is jelentősen nőtt
a forgalom, becslések szerint mintegy 40 százalékkal, s a teljes autópálya-szakasz
2012. évi átadásáig tovább fog nőni.
Ha a 2002. évi forgalmi adatok érvényesülnének az autópályán, akkor átlagosan 31
millió járműves évi kapacitás mellett a következőképp mutatna az autópálya forgalma:

Nap Napok száma Csúcsidõ Normál Éjszaka
Vasárnap és ünnepnap 60 7db/min 5db/min 3db/min
Szombat 52 11db/min 8 db/min 4 db/min
Munkanap 243 16 db/min 11 db/min 6 db/min

Az autópályán 2004-ben kezdődtek meg az építkezések, és várhatóan 2012 vé-
gére adják át a teljes pályaszakaszt:

Pályaszakasz Alszakasz Hossza Költség Építés Átadási
(millió euró) kezdete határidő
1 Brassó – Marosvásárhely
161 km 843,59 2007 jan. 1. 2012 dec. 31.
(Marosugra)
1A Brassó (Keresztényfalva) – Fogaras 53 km 221,22 2009 jan. 1. 2012 dec. 31.
1B Fogaras – Segesvár 52 km 278,43 2009 jan. 1. 2012 dec. 31.
1C Segesvár – Marosvásárhely
56 km 343,94 2007 jan. 1. 2010 dec. 31.
(Marosugra)
2 Marosvásárhely (Marosugra)
90 km 514,49 2004 júl. 4. 2008 dec. 31.
– Nyugat-Kolozsvár (Gyalu)
2A Marosvásárhely (Marosugra)
36 km 143,17 2005 júl 1. 2008 jún. 30.
– Aranyosgyéres
2B Aranyosgyéres – Nyugat-Kolozsvár
54 km 371,32 2004 júl 4. 2008 dec. 31.
(Gyalu)
3 Nyugat-Kolozsvár (Gyalu)
164 km 882,92 2004 júl. 4. 2011 nov. 30.
– Bors (határ)
3A Nyugat-Kolozsvár (Gyalu)
24 km 148,98 2008 jan. 1. 2010 dec. 31.
– Nádasszentmihály
3B Nádasszentmihály
76 km 488,59 2006 ápr. 1. 2011 nov. 30.
– Berettyószéplak
3C Berettyószéplak– Bors (határ) 64 km 245,35 2004 júl. 4. 2008 dec 31.

A két autópálya közül az észak-erdélyi megépítésének ötlete már jóval korábban
megfogalmazódott. Az első elgondolás szerint az északkeleti autópályák többsége
Szatmárnémetiben futott volna össze: nagyjából ide kapcsolódott volna a nemsokára
megépülő M8-as nyomvonalát követő, majd Szegedtől Nagyváradon keresztül Szat-
márnémeti felé tartó közlekedési folyosó, a mostani 4-es főút nyomvonalát követő fo-
lyosó, amely Debrecentől ugyancsak erre haladt volna, illetve az M3-as irányát többé-
kevésbé követő út, amely Miskolc felől kanyarodott volna vissza a csomópontba. Szat-
márnémetiből délkeleti irányban indult volna az észak-erdélyi autópálya, amely a Szil-
ágyságnál csatlakozott volna a jelenlegi nyomvonalhoz.
A dél-erdélyi autópálya kezdeménye is feltűnik a térképen a Szegedtől az ország-
határ irányában tartó pályaszakasz révén.
2. Gazdasági szerkezet
Románia nyugati részén a jelenleg érvényes regionális felosztás szerint két régió ta-
lálható: az Északnyugat fejlesztési régió, amely hat megyét foglal magába, míg a Nyu-
gat fejlesztési régióban négy megye található. A területi felosztás nem vette figyelem-
be a történelmi hagyományokat, ugyanis az Északnyugat fejlesztési régióhoz tartozik
a történelmi Partium nagy része, Máramaros és Belső-Erdély északnyugati területei,
míg a Nyugat fejlesztési régió nagyrészt a Bánságot, a Partiumhoz tartozó Körös-vi-
dék déli csücskét és a történelmi Erdély délnyugati részében található Hunyadot fog-
lalja magába.
A két régió sok közös vonással rendelkezik, ám a külföldi tőke térségbe vonzása
szempontjából némileg versenytársaknak is tekinthetőek. Mindkettő gazdasági fejlő-
dése szempontjából nagy jelentőségű lesz a már megkezdett észak-erdélyi nyomvo-
nal, illetve a 2005 folyamán beinduló dél-erdélyi autópálya megépítése.

2.1 Az Északnyugat fejlesztési régió

Az Északnyugat fejlesztési régió Románia északnyugati részén fekszik, nyugaton Ma-
gyarország, északon pedig Ukrajna határolja. Határos délen a Nyugat fejlesztési régi-
óval, délkeleten pedig a Közép régióval, illetve keleten az Északkelet fejlesztési régió-
val. A hat megyét (Máramaros, Szatmár, Bihar, Szilágy, Kolozs és Beszterce-Naszód)
felölelő régió Románia területének 14,33 százalékát foglalja el, lakosainak száma pe-
dig 2,76 millió. Területileg és lakosság szempontjából egyaránt a negyedik legna-
gyobb a fejlesztési régiók között. A régión belül két nagytérségben is maghatározó a
bányászat: Máramarosban és az Érchegységben. Az országos átlaghoz képest ki-
sebb a népsűrűség (11,5 százalékkal), valamint az iparban és építőiparban foglalkoz-
tatottak aránya (7,4 százalékkal), a szolgáltatóiparban foglalkoztatottak aránya (8,8
százalékkal), a munkanélküliség (19 százalékkal) és a megművelhető területek aránya
(1,3 százalékkal). Nagyobb az országos átlagnál a 25 év alatti fiatalok aránya (2,6 szá-
zalékkal), a foglalkoztatottság (5,5 százalékkal), a mezőgazdaságban foglalkoztatot-
tak aránya (10,9 százalékkal), az erdők aránya (8,5 százalékkal). A bruttó nemzeti ter-
mékhez a régió 2001-ben 11,7 százalékkal járult hozzá, 0,5 százalékkal többel, mint
két évvel korábban. Főleg az ipar, építőipar és mezőgazdaság teljesítménye nőtt jelen-
tős mértékben. Az infrastruktúra szempontjából az úthálózat sűrűsége 33,9 km száz
négyzetkilométerenként (a 32,9 km-es országos átlaggal szemben),a vasúti hálózatok
sűrűsége pedig 48,2 km ezer négyzetkilométerenként (az országos átlag 46,2). Míg
az út- és vasúthálózat esetében az országosnál jobb az ellátottság, a telefonhálózat
esetében rosszabb: itt 18,3 vezetékes telefon jut 100 lakosra, az országos 19,1-es mu-
tatóval szemben.
A magyarság aránya a régióban 19,3 százalék; meghaladja ezt az arányt Bihar,
Szatmár és Szilágy megyében, Kolozs megyében az átlaghoz közeli az érték,
Máramarosban és főleg Beszterce-Naszódban pedig lényegesen kisebb.
A továbbiakban a fejlesztési régióhoz tartozó megyék gazdasági helyzetét vázol-
juk fel.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 103
104 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

2.1.1 Bihar megye: az élelmiszer- és könnyűipar meghatározó

A statisztikai adatok szerint Bihar megye legfontosabb termékei: a kőolaj, a kő-
olajszármazékok, az üdítőitalok, ásványvizek, lábbelik, valamint a villamos energia. Bi-
har megyében termelik ki a legtöbb kőolajat a három erdélyi régión belül. A termelés
meghatározó része a Margitta környéki, illetve a berettyószéplaki kőolajmezőkön fo-
lyik. Az 1990-ben még évi 600 ezer tonnát (3,8 millió hordó) meghaladó termelés már
30 százalékkal esett vissza és folyamatosan csökken. A térségben található Erdély
egyetlen, a dél-romániai finomítókhoz képest lényegesen kisebb kapacitású kőolaj-fi-
nomítója, a bályoki Petrolsub is. Ennek fő terméke a gázolaj (évi 40 ezer tonna fölött),
valamint a hőerőművek fűtéséhez használt pakura (160 ezer tonnányi), ami az útépí-
téshez használt aszfalt alapanyaga is.
A textilipar termelése a külföldi befektetők megjelenése ellenére is nagyon vissza-
esett; egyedül a konfekcióipar maradt talpon. A cipőgyártás ellenben kilábalt az 1990-
es évek közepét jellemző hullámvölgyből, és növekedésnek indult: 2002-ben a legyár-
tott cipők száma meghaladta a 8,2 milliót. A korábbi óriás cipőgyárak közül kettőt is
felszámoltak, de ezeket pótolták a német és olasz befektetők által létrehozott kisebb
vagy nagyobb cipőgyárak, amelyek bérmunkarendszerben termelnek, s amelyek szá-
ma meghaladja a hetvenet.
A legnagyobb fejlődésen az élelmiszeripar ment át: a Transilvania General –
European Drinks csoport, amely eredetileg szeszes italok palackozásával foglalko-
zott, Románia legnagyobb üdítőital-előállítójává nőtte ki magát, megelőzve a szintén
Biharban letelepedett Coca-Colát is. Bihar megyében az évente gyártott üdítőital
mennyisége meghaladja az 5 millió hektolitert, míg a palackozott ásványvizeké a 2
millió hektolitert. A cégcsoport sok más élelmiszer-ipari terméket is előállít, s jelenleg
üzleti forgalma meghaladja az ország bruttó nemzeti termékének másfél százalékát.
Az élelmiszeriparon belül jelentősnek mondható a franciák által birtokolt nagyváradi
Zaharul cukorgyár, a szintén nagyváradi Interoil étolajgyár, a nagyváradi Cominca vá-
góhíd és a szalontai húsfeldolgozó. A húsfeldolgozás 1990-től egyébként folyamato-
san visszafejlődött 2000-ig, majd újra növekedésnek indult. A helyi élelmiszeriparból
eltűnt a nagy hagyományokkal rendelkező tejgyár és sörgyár, illetve az állami kenyér-
gyár, s a konzervgyártás is majdnem teljesen megszűnt a térségben.
A kitermelő ágazaton belül jelentkező visszaesést nagyjából pótolja az energeti-
kai iparon belül tapasztalható növekedés, amely a teljes ipari termelés három száza-
lékáról (1990-ben) 2001-re elérte a 8 százalékot. Nagyjából hasonló értéket mutat a
feldolgozóipar, amely a megye ipari termelésének 85-86 százalékát tette és teszi ki.
Ezen belül azonban az élelmiszeripar súlya a korábbi 20 százalékról 30 százalék fölé
nőtt. Még nagyobb a növekedés a lábbeligyártó iparágon belül, amelynek részesedé-
se a feldolgozó ágazaton belül 1990-ben nem érte el a 10 százalékot sem, 2001-ben
pedig már a 22 százalékot is meghaladta. A konfekcióipar ugyanebben az időszak-
ban 11 százalékról 17 százalékra nőtt, a műanyaggyártás 1 százalékról 4 százalékra,
míg a textilipar 6 százalékról 4 százalék alá esett vissza. A legnagyobb visszaesés a
gépiparban volt tapasztalható, ahol valamivel több mint egy évtized alatt az üzleti for-
galom a feldolgozóipar 18 százalékáról 2 százalék alá esett vissza. Bihar megyében
az elmúlt évtizedben szinte teljesen visszafejlődött a gépgyártás, amely korábban
meghatározó volt a megyében. A vegyipar tért vesztett, ennek ellenére a Sinteza ve-
gyi kombinátnak és a Plastor műanyaggyártónak köszönhetően Nagyvárad mégis
Nyugat-Románia egyik legfontosabb vegyipari központja. A bútoripar fejlődése is
megtorpant, ellenben rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban a helyi építőipar és az
építőanyag-gyártás: cementgyártás, hőálló téglák készítése.
Bihar megyében a mezőgazdasági termelésben a megtermelt szemes gabona
mennyisége 2000-ig folyamatosan csökkent, majd utána ismét az 1990-es szintre
emelkedett. Ezen belül nőtt a kukorica, csökkent a búza aránya. Nőtt a betakarított
napraforgó mennyisége, a burgonyatermelés, s tíz év alatt megkétszereződött a meg-
termelt szőlő mennyisége. A gyümölcstermesztés ellenben mintegy 40 százalékkal
esett vissza. Az állatállomány is jelentősen csökkent az 1990-es években. A legdrasz-
tikusabb csökkenés a juhállományban volt tapasztalható, ahol 70 százalékkal csök-
kent a tenyészállatok száma.

2.1.2 Beszterce-Naszód: távol a főbb útvonalaktól

Beszterce-Naszód megyén viszonylag kevés országos jelentőségű út halad át. Az
egyedüli észak–déli jelentősebb útvonal a Felsővisón keresztül Máramarossziget felé
haladó főút, amely a megye nyugati felén halad át. Viszonylag kicsi a Moldva felé át-
haladó tranzitforgalom is, amely a kelet–nyugat irányban húzódó fő közlekedési vona-
lakat veszi igénybe. A megye periferikus elhelyezkedése meghatározó volt a gazdasá-
gi fejlődésre is. Ezzel magyarázható az is, hogy a foglalkoztatott lakosság több mint fe-
le a mezőgazdaságban dolgozik: míg 1996-ban a foglalkoztatottak 46,8 százaléka te-
vékenykedett az agrárszektorban, addig 2000-re arányuk már meghaladta az 53,6
százalékot, sőt 2003-ra már 62,5 százalék fölé nőtt. A mezőgazdaság az ipar munka-
erőtöbbletét szívta el. A vidéken élő lakosság aránya nagy: 63 százalék fölötti, ugyan-
is a térség Románia legkevésbé urbanizált vidékei közé tartozik. A munkanélküliségi
ráta szintén magas, a múlt év elején 9,1 százalék körüli volt.
A megye legfontosabb ipari termékei: a fűrészáru, a gépjármű-akkumulátorok,
a PVC-alapú műanyagipari termékek, a cinkhuzalok és -koncentrátumok, illetve az
acélhuzalok. A vidék jelentős részét erdők borítják, több mint 85 ezer hektárt, ami-
ből majdnem 76 ezer hektár tűlevelű erdő. Itt jött létre 2001-ben Románia első ma-
gánerdészete is. Ezzel magyarázható, hogy az egyik fő jövedelemforrás a fakiterme-
lés, -feldolgozás és bútorkészítés. Az óriási potenciál ellenére, a megye az Észak-
nyugat fejlesztési régión belül nem tartozik a legnagyobb fafeldolgozó vidékek kö-
zé, bár mintegy 359 fafeldolgozó vállalat működik itt, mintegy 3400 embert foglal-
koztatva. Az üzleti forgalom szempontjából a legjelentősebb iparággá az elmúlt idő-
szakban a villamos gépek és készülékek gyártása nőtte ki magát, s ilyen profillal
2002 elején 19 vállalat tevékenykedett, majdnem kétezer alkalmazottal. Jelentősnek
mondható a fémszerkezetek gyártása is, valamint a műanyag- és gumifeldolgozó
ipar. A megyeszékhelyen működik Románia legnagyobb autóakkumulátor-gyártó
üzeme, a Rombat.
A térség korábban jelentős bányavidéknek számított: vasércet és színesfémeket
bányásztak, főleg Óradna és Borberek térségében. Mára azonban a tárnák többségét
bezárták, de a térség ma is az egyik legnagyobb cinkfeldolgozó fellegvár Romániában.
A cinkhuzalokon kívül Besztercén acélhuzalt is gyártanak. A helyi vegyipar, amely szin-
tén jelentős, főleg PVC-alapú termékekre szakosodott. Bár a gázkitermelés is jelentő-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 105
106 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

sen csökkent az elmúlt másfél évtizedben: mintegy 60 százalékkal, Beszterce-Naszód
továbbra is a fejlesztési régió legnagyobb kitermelője maradt.
A mezőgazdaság és az ehhez kötődő élelmiszer-feldolgozó ágazat így Beszterce-
Naszód egyik legerősebben fejlett gazdasági területe. A Radnai-havasok lejtői különö-
sen az állattenyésztésnek kedveznek, amelynek nagy hagyományai vannak a térség-
ben. Az állatállomány az 1990-es években viszonylag keveset csökkent, még a válsá-
gos helyzetbe kerülő juhtenyésztés terén is, a megye megőrizte az országos szinten
jelentősnek számító 9. helyét. A megye összterületének mintegy 56 százalékát műve-
lik meg. A legjelentősebb termények a kukorica és a burgonya, illetve jelentősnek
mondható a gyümölcstermesztés is. A gyümölcsök közül az erdei gyümölcsök be-
gyűjtésének van nagy hagyománya a térségben: az évi málnatermés átlagosan 100,
a szeder 5, az áfonya pedig 50 tonna, aminek nagy részét külföldön értékesítik.

2.1.3 Kolozs megye: fejlett technológiájú iparágak előnyben

Kolozs megye az Északnyugat régió legfejlettebb területi egysége. Nagyszámú és
változatos profilú vállalkozásai, az egyetemi központ innovációra gyakorolt hatása, a ma-
gas szakképzettségű munkaerő és a gazdasági ágazatokban felgyűlt tapasztalat a tér-
ség egyik legdinamikusabban fejlődő megyéjévé tették. Nemcsak az ipar, hanem a ke-
reskedelem is jelentős fejlettségi szintet mutat, amit azzal magyarázhatunk, hogy a vidék
a kelet–nyugati és észak–déli útvonalak metszéspontjában található. A szomszédos me-
gyék gazdasága ellenben – Bihart kivéve – jelentősen elmarad Kolozs fejlettségétől. Az
ágazati foglalkoztatási arányok Kolozs megyében jobbak az országos átlagnál: a mező-
gazdaságban az alkalmazottak 36, az iparban és építőiparban 29, a szolgáltatóiparban
pedig 35 százaléka tevékenykedik. A szerkezetátalakítási folyamat Kolozsban viszonylag
gyorsan és akadálymentesen zajlott, s a magánosításnak is több sikertörténete volt a
megyében, említhetjük itt a kolozsvári Terapia gyógyszergyárat, az Ursus sörgyárat, illet-
ve a holland Friesland által megvásárolt Napolact tejgyárat.
Az ipar és ezen belül főleg a feldolgozóipar inkább Kolozsvárra, illetve a négy me-
gyei jogú városra (Torda, Aranyosgyéres, Dés, Szamosújvár) koncentrálódik. A legfon-
tosabb iparágak: élelmiszeripar és szeszesital-gyártás (Napolact, Ursus, Prodvinalco,
IndMaestro, Fimaro, Panegro, Mopariv, Oncos), vegyipar (Terapia, Farmec, aranyos-
gyéresi Independent Group), építőipar (tordai cementgyár), fémfeldolgozó ipar, kohá-
szat és gépgyártás (aranyosgyéresi Industria Sarmei, kolozsvári Sieta, Sinterom,
Fimaro, Remarul Februarie 16, Armatura), kerámiaipar (Sanex, szamosújvári
Somvetra, tordai Gypsum, Electroceramica és Casirom), cellulóz- és papírgyártás
(dési Somesul, kolozsvári Mucart és Rondocarton), valamint a textilipar (kolozsvári
Tricotaje Somesul, Argos, Jolidon és Flacara). A Clujana bezárása óta a cipőgyártás
szinte teljesen elhanyagolhatóvá vált. Jelentősnek mondható viszont a bútorgyártás, e
tekintetben a kolozsvári Libertatea és a szamosújvári Sortilen említendő meg.
A szolgáltatási ágazat és a kereskedelem is nagyon fejlett. Itt működik Románia
legjelentősebb Bukaresten kívül székelő magánbankja, a Transilvania Bank, amely-
nek részvényeit a Bukaresti értéktőzsdén is jegyzik. Kolozsvár különben a tőzsdei
jegyzések szempontjából Erdélyben vezető helyet foglal el: két céget – Transilvania
Bank és Terapia gyógyszergyár – a legrangosabb, első kategóriás vállalatok között
jegyznek, az Armatura és a Carbochim pedig második kategóriás.
Bár Kolozs megye területének egy része hegyvidék, s így a területek mintegy
42 százaléka alkalmas mezőgazdasági művelésre, a legelők a megye területének
több mint 50 százalékát foglalják el, és a vidék jelentős mezőgazdasági termelőnek
számít. A fő termények a gabonafélék, a kukorica és a burgonya, ám a megtermelt
zöldségfélék mennyisége is jelentősnek mondható. Az állattenyésztés területén a
sertésállomány emelkedik ki, de a juhok és szarvasmarhák száma sem csökkent az
országos átlagnál jobban az elmúlt másfél évtizedben. Az élelmiszeriparon belül a
tejfeldolgozás a legfejlettebb: Kolozs megye, Szatmárral együtt az Északnyugat ré-
gió legnagyobb tejfeldolgozó vidékévé vált. Hasonlóképpen fejlett a húsfeldolgozó
ipar is, a fejlesztési régióban készített hústermékek több mint 60 százalékát Kolozs
megyében készítik.

2.1.4 Máramaros megye: az ukrán határ mentén

Az elmúlt évtizedben a szerkezetváltási folyamat Máramarosban kedvezőtlen fo-
lyamatokat indított be, s a megye területének nagy részét 1999-ben hátrányos helyze-
tű övezetté minősítették. Ehhez hozzájárult az északi fekvés, valamint az, hogy a me-
gye északi határa Ukrajna felé teljesen átjárhatatlan, s így még a szovjet utódállamba
irányuló vérszegény kereskedelem útvonalai is elkerülik Máramarost. A megye gazda-
ságának átalakulásához hozzájárul a bányászat erőteljes visszafejlődése, ugyanis
Nagybánya környékén található Románia legnagyobb színesfém-kitermelő bányavidé-
ke, ahol rezet, cinket, ólmot, mangántartalmú vasércet, illetve kis mennyiségben ara-
nyat és ezüstöt is kitermelnek. Szinérváralja környékén nagyon jelentős az építő-
anyag-kitermelés külszíni fejtésekben: Máramarosban főleg andezites tufát és mész-
követ termelnek ki. Meghatározó még a fűrészáru és a bútorgyártás, illetve a textilipar.
Máramaros az országban az egyetlen elektrolitikus úton megtisztított rezet előállító tér-
ség, s itt nagy kapacitású rézhuzalkészítő üzem is működik, de a térség az ólomkon-
centrátumokat készítő Romplumb ólomérc-feldolgozó üzemről is híres. A textilipar
még mindig számottevőnek mondható, de teljesen eltűnt a cipőgyártás. Máramaros
továbbra is az Északnyugat régió legnagyobb fakitermelő vidéke maradt, erőteljesen
felfejlődött a bútorgyártás, ellenben az acélgyártás jelentősen visszafejlődött.
Mezőgazdasági téren Máramaros mindig is a gyümölcstermesztésben számított
jelentősnek, s ezt a pozícióját meg is őrizte. A dombos-hegyes vidéken jelentős meny-
nyiségű burgonyát is termelnek. A megye, adottságaiból kifolyólag, viszonylag kevés
gabonát termeszt, s ez is inkább a Szamos és Tisza völgyében meghatározó. Az állat-
tenyésztés területét az állatállomány csökkenése határozta meg, bár ez lényegesen ki-
sebb volt, mint a régió más megyéiben. Ebben meghatározó szerepe volt annak, hogy
a megye hegyes területein még a szocialista rendszerben is inkább a magángazda-
ságok szerepe volt meghatározó, s viszonylag kevés termelőszövetkezet működött. Az
Északnyugat régióban itt található jelenleg a legtöbb szarvasmarha, de a sertések és
juhok száma is csak mintegy 35-40 százalékkal csökkent a rendszerváltás első tíz
évében, míg más megyékben ez a csökkenés 50-75 százalékos volt. Az élelmiszeripar
ágazatai közül a húsfeldolgozás erősödött meg az elmúlt időszakban, ami azzal ma-
gyarázható, hogy a megye nagy részét hátrányos övezetű vidéknek sorolták be, és
éveken keresztül vámmentesen lehetett külföldről húst behozni, amelyet itt dolgoztak
fel. Bár Máramaros az egyik legnagyobb tejtermelő vidék, az ipari tejfeldolgozás és

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 107
108 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

sajtelőállítás az 1990-es évek végére fokozatosan megszűnt. A gyümölcstermesztés-
nek köszönhető a természetes alapanyagokat használó üdítőital-gyártás fellendülése,
illetve az édesség- és szeszesital-gyártás fejlődése.

2.1.5 Szatmár megye: erős vidékies jelleg

Szatmár megyére rányomja a bélyegét az, hogy a megye lakosságának több mint
a fele mezőgazdasággal foglalkozik. A megye legfőbb termékei ennek megfelelően
élelmiszer-ipari termékek: étolaj, tej, vaj, de meg kell említeni a könnyűipari terméke-
ket (szövetek, kötöttáruk és konfekciók), valamint a háztartási gépeket és a bútort is.
Az ipari létesítmények a megye négy városában működnek, de többsége a me-
gyeközpontban, Szatmárnémetiben és a magyar határ közelében fekvő Nagykároly-
ban található. A gépipar termelése, amely meghatározó volt 1990 előtt, enyhén vissza-
esett, bár még most is meghatározónak számít. Nagy jelentőségű a háztartásigép-
gyártás, s azon belül is a gáztűzhelyek készítése. A 2000-es évek elején vált megha-
tározóvá a Nagykárolyban letelepedett Drexler–Mayer autóipari cserealkatrész-gyártó
cég, amely a Mercedes beszállítója. Szatmár megyében jelentős a bányászat is: a me-
gye északi részén az egykori Ugocsában (Nagytarnán) és az Avas nyugati lejtőin (Turc
környékén) vas-, cink- és ólomtartalmú kőzeteket bányásznak, sőt kisebb mennyiség-
ben aranyat és ezüstöt is. Az Avas keleti részén fejlett az építőanyag-kitermelés: ande-
zitet, homokkövet és mészkőt bányásznak külszíni fejtéseken. A Szamos völgyében
pedig agyagot, homokot és kavicsot termelnek ki. Nagykároly környékén a gázkiter-
melés is jelentős. Nagyon fejlett a textilipar és a bútorgyártás, annak ellenére, hogy a
megyében a fakitermelés visszaesett. A textilipar is jelentős átalakuláson ment át: je-
lenleg az ország Északnyugat régióján belül Szatmár megyében a legerősebb, bár ez
is visszaesett az 1990-es szinthez képest. A textilipari termékek nagy részét exportál-
ják, s jelentős a bérmunkarendszerben dolgoztató külföldi befektetők száma ebben
az ágazatban. Csökkent a korábban nagy jelentőségű Mondial szerepe, egyre több
bérmunkára termelő kisebb cég jelent meg a piacon.
Nagymértékben fejlődött az élelmiszeripar is: a tejfeldolgozó ipar szintén megha-
tározónak számít a térségben, a Nagykárolyban működő étolajgyár a térség egyik
élelmiszer-ipari nagyüzeme. Meg kell említeni a megye építőiparát is, hiszen a bejegy-
zett cégek 6,5 százalékának ezzel kapcsolatos a tevékenységi köre, míg az ipari vál-
lalkozásoké 17,9, a mezőgazdasággal foglalkozóké 4,8, a szolgáltatóipariaké pedig
70,8 százalék.
A mezőgazdaság jelentőségét Szatmárban jelzi az, hogy a lakosság 52 százalé-
ka ebben az ágazatban keresi megélhetését, s a gazdálkodással foglalkozók aránya
a megyében 25 százalékkal meghaladja az országos átlagot. A megye nyugati ré-
szén, illetve a Szamos völgyében a növénytermesztés meghatározó, míg az Avas kör-
nyékén, a hegyvidéken a gyümölcstermesztés és állattenyésztés. A síkvidéken első-
sorban gabonaféléket termesztenek (búzát és kukoricát), de a napraforgó, burgonya
és cukorrépa is meghatározó terméknek számít. A gyümölcstermesztésben a legje-
lentősebb az eper: Szatmár megye adja Románia epertermelésének mintegy 60 szá-
zalékát. A legnagyobb eperföldek az Avas nyugati lejtőin találhatóak, Turc község kö-
zelében. Jelentősen visszaesett ellenben az állattenyésztés: a szarvasmarha-állomány
az 1990-es években 50, a juhállomány pedig majdnem 80 százalékkal csökkent.
Egyedül a sertések száma esett vissza kisebb mértékben, ugyanakkor a korábban vi-
rágzó helyi húsfeldolgozó ipar is szinte teljesen eltűnt. A tejfeldolgozás főleg a 2000-
es évek elején indult fejlődésnek, amikor a holland Friesland megszilárdította piaci po-
zícióit a térségben, s ezzel párhuzamosan újra kétezer tonna fölé nőtt az évente elő-
állított sajtfélék mennyisége is.

2.1.6 Szilágy megye: kiugrási esély

Bár Szilágy megye Románia egyik legfejlettebb régiójához, az Északnyugat fej-
lesztési régióhoz tartozik, mégis az egyik legelmaradottabb térségnek számít. Az ipar
elsősorban a megyeközpontra, Zilahra korlátozódik, amely erősen iparosított város-
nak számít, ellentétben a rurális jellegű megyével. Zilahon található a régió legna-
gyobb fémfeldolgozó kombinátja, az acélcsöveket gyártó Silcotub, az IAIFO fémszer-
kezetek gyártásával, az Elcond pedig kábelek előállításával foglalkozik. Meg kell em-
líteni a nehézgépjárművek számára abroncsokat gyártó zilahi Silvania vállalatot is,
amelyet a francia Michelin vett át. Emellett megemlíthető még az élelmiszeripar, a tex-
tilipar, az újrahasznosítható termékek feldolgozása, valamint a bútoripar. Ez utóbbi van
jelen Szilágysomlyón is, a megye második legnagyobb városában. A térséget általá-
ban a szakképesített munkaerő kisebb jelenléte, a magas munkanélküliség és az ala-
csonyabb bérek jellemzik. A fejlődési potenciál azonban óriási, hiszen hamarosan itt
is megkezdik építeni a megyét kelet–nyugati irányban átszelő autópályát, valamint ha-
marosan megépül a zsibói ipari park, amely komoly tőkebefektetéseket vonzhat az el-
maradt övezetbe.
A mezőgazdaság továbbra is meghatározó maradt a megye gazdasági életében:
a megművelhető földterületek a megye területének 64 százalékát teszik ki. A megye
főleg kukoricatermelésben magaslik ki, de jelentős a termelt szőlő és gyümölcs meny-
nyisége. Szilágy az egyik legjelentősebb kendertermelő vidéknek számít, ahol a hek-
táronkénti hozam meghaladja az országos átlagot. A megye méreteihez képest jelen-
tősnek mondható a sertés- és juhállomány is. Kihasználatlan a megye turisztikai po-
tenciálja, ami főleg az infrastruktúra hiányával magyarázható.

2.2 A Nyugat fejlesztési régió

A Nyugat fejlesztési régió nagyrészt a Bánságból áll, de a Partium déli csücske (Kö-
rös-vidék), illetve Hunyad megye révén a Maros völgye és Belső-Erdély egyes vidékei
is ide tartoznak. A térség Románia ipari és mezőgazdasági szempontból legfejlettebb
övezete, de ezen belül óriási eltérés mutatkozik a kimagaslóan fejlett gazdasággal
rendelkező Temes, illetve Arad, valamint a szerkezetváltási folyamatot megsínylő
Krassó-Szörény és Hunyad között.
A régiót északon az Északnyugat fejlesztési régió, északnyugaton Magyarország,
nyugaton és délnyugaton Szerbia, délkeleten a Délnyugat fejlesztési régió, keleten pe-
dig a Közép fejlesztési régió határolja.
A Nyugat fejlesztési régió négy megyéje : Arad, Temes, Krassó-Szörény, Hunyad;
Románia területének 13,4 százalékát foglalja el, lakosainak száma 1,95 millió. Lakos-
ság szempontjából a legkisebb romániai nagytérség, míg területileg a hatodik legna-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 109
110 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

gyobb a nyolc régió közül. Itt három övezetben is maghatározó a bányászat: az Érc-
hegységben, a Zsil völgyében és Krassó-Szörényben. Az országos átlaghoz képest ki-
sebb a népsűrűség (33,3 százalékkal), de nagyobb az iparban és építőiparban foglal-
koztatottak aránya (12,4 százalékkal), valamint a szolgáltatóiparban foglalkoztatottak
aránya (6,8 százalékkal). A munkanélküliség 1 százalékkal marad el az országos át-
lagtól, a megművelhető területeké pedig 1,8 százalékkal. Nagyobb a foglalkoztatott-
ság (3,7 százalékkal), míg a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya kisebb (13,1
százalékkal). A bruttó nemzeti termékhez a régió 2001-ben 9,6 százalékkal járult hoz-
zá. Az infrastruktúra szempontjából az úthálózat sűrűsége 31,8 km száz négyzetkilo-
méterenként (a 32,9 km-es országos átlaggal szemben), a vasúti hálózatok sűrűsége
pedig 62,8 km ezer négyzetkilométerenként (az országos átlag csupán 46,2). A tele-
fonhálózat esetében is az országosnál jobb az ellátottság: itt 20,9 vezetékes telefon
jut 100 lakosra, az országos 19,1-es mutatóval szemben.
A magyarság aránya a régióban 6,7 százalék: ezt az arányt meghaladja Arad me-
gyében (10,7%), Temes megyében az átlaghoz közeli az érték, Hunyadban és főleg
Krassó-Szörényben pedig lényegesen kisebb.
A továbbiakban a fejlesztési régióhoz tartozó megyék gazdasági szerkezetéről
próbálunk képet alkotni.

2.2.1 Arad megye: könnyűipar és kábelgyárak

Ugyan Arad megyében az országos átlagnál lényegesen nagyobb a mezőgazdasá-
gi művelés alatt álló terület, feltűnő, hogy csupán a lakosság 36,2 százaléka él a mezőgaz-
dasággal kapcsolatos tevékenységből, míg az iparban dolgozók aránya az országos átlag
körüli (26,7 százalék), a szolgáltatói szférában foglalkoztatottak számaránya pedig lénye-
gesen meghaladja ezt az átlagot (37,1 százalék). Arad megyében viszonylag keveset vál-
tozott az ipar szerkezete, továbbra is a hagyományos vagongyártás, gépgyártás és a köny-
nyűipar dominál. Az 1990-es évek elején azonban megszűnt a műtrágyákat termelő vegyi
üzem, amelynek oxigéngyártó részlege még évekig működött, ám később az is bezárt. A
megye egyik legnagyobb vállalata az aradi Astra vagongyár, amely vasúti személy- és te-
herszállító kocsikat gyárt. A cég komoly válsággal küszködött a rendszerváltás után, s a
helyzet csak az elmúlt években rendeződött, amikor egy külföldi befektető, az amerikai
Trinity Industries megvásárolta a részvények többségét. Az aradi textilgyár is komoly vál-
ságban van, s ezzel együtt az egész helyi textilipar. Sokkal jobban működik a MEBO-mód-
szerrel privatizált borosjenői egykori Tricoul Rosu, ma Sabinának nevezett, pólókat, trikó-
kat, melltartókat gyártó üzem, amely a tömegprivatizáció egyik sikerének tekinthető. A
könnyűipar másik fontos ága, a cipőgyártás azonban magához tért a rendszerváltás után
tapasztalható recesszióból. Ezen a területen megjelentek a német és olasz beruházók. Az
egyik legnagyobb új cipőgyár Zimándújfaluban található. A bútorgyártás is jól fejlődött:
Arad megye országos viszonylatban a kilencedik ezen a téren. A két legfontosabb iparág
azonban a vasúti kocsik gyártása (ebben ez a megye az első az országban), illetve a gé-
pek és berendezések gyártása. Ez utóbbi szempontjából Arad országos viszonylatban
ötödik, s különösen az itt készített esztergapadok és fémforgácsoló berendezések híresek
országszerte. A Strungul esztergapadgyárat, amelyet ma már ARIS-nak hívnak, belföldi
befektetők vásárolták meg, azonban az aradi központú gyár kisjenői és lippai részlegét
még a magánosítás előtt bezárták. A járműiparban érdekelt az aradi Tristar, amely troli-
buszok és villamosok összeszerelésével foglalkozik. Több, a járműiparba beszállító nagy
olasz cég is Aradra települt az elmúlt években, például a járműalkatrész-gyártásban érde-
kelt Tacapetri, illetve a kábelek gyártásával foglalkozó Leoni, vagy az autóiparban érdekelt
német BOS Automotive. Említést érdemel még a fafeldolgozás, aminek a központja
Borossebesen található. Az élelmiszeripar legnagyobb egysége, a helyi cukorgyár ma már
nem működik. A helyi kenyérgyár, az Armopan belföldi kisbefektetők tulajdonába jutott a
tömegprivatizáció során. Fontos megemlíteni a lippai ásványvíz-palackozót, amely a térség
legnagyobb ilyen jellegű beruházása. A korábbi palackozót szétválasztották két részre: a
Lipominre és az Apeminre, és külön privatizálták a két vállalatot, mindkettőt belföldi befek-
tető vásárolta meg. Az élelmiszer-ipari létesítmények közül csupán a szeszes italokat gyár-
tó cégek mutathattak fel komolyabb fejlődést.
A bányaipar a megye északkeleti részén jelentősebb: komplex fémércet, vasér-
cet, mangán-, arany- és ezüsttartalmú ércet termelnek ki. Az építőanyag-bányászatban
a Maros és Körös völgye bír nagyobb jelentőséggel. Honctő és Barza a kerámiaipar-
ban használt kaolinjáról, Menyháza pedig márványáról híres. A megye nyugati részén,
Tornya közelében nagyobb kőolajmezők is találhatók.
Tejtermelésben és vetőmag-előállításban a magánosított kürtösi és pécskai egy-
kori állami gazdaság szerepe mondható meghatározónak. A rendszerváltás előtt mű-
ködő dohányfeldolgozó üzem néhány éve már bezárt, igaz, körülbelül ebben az idő-
ben települt ide a magyar befektetők által alapított V-Tabac, amely a Pannónia és Kos-
suth márkákkal kíván tért nyerni a romániai dohánypiacon. Felszámolták a nagy ha-
gyományú vingai csokoládégyárat is.
Arad megye hagyományos gabonatermelő vidék, bár számottevően csökkent a
búza és rozs vetésterülete, míg a kukoricáé nem sokat változott. A napraforgó-terme-
lés az elmúlt időszakban fejlődésnek indult, miután az északabbra található (nagyvá-
radi, nagykárolyi) olajgyárak feldolgozási kapacitása is bővült. Az állattenyésztés terü-
letén a szarvasmarha-tenyésztés 60, a sértés- és a juhtenyésztés pedig 40 százalék-
kal csökkent. A hús- és a tejfeldolgozás szinte teljesen megszűnt.

2.2.2 Temes megye: a gazdasági motor szerepében

Románia talán legfejlettebb megyéje a Bánság nagy részét magában foglaló
Temes megye. Temes nemcsak az ország egyik legjobban iparosodott vidéke, hanem
mezőgazdasági termelés szempontjából is jelentős, sőt első helyen áll a megyék rang-
sorában a megművelhető területek nagyságát, és 1999-ig a termést tekintve is. Az állat-
tenyésztés szintén jelentős: a sertésállomány Románia viszonylatában itt a legnagyobb,
de a juhállomány szempontjából is országos második-harmadik. Az infrastruktúra itt a
legfejlettebb: Temesben a legnagyobb a közúti és vasúti hálózat hossza. Mezőgazda-
sággal csupán a lakosság 35,2 százaléka foglalkozik, az iparban foglalkoztatottak ará-
nya 30,3 százalék, míg a szolgáltatóiparban a lakosság 34,5 százaléka dolgozik. Így az
országos átlagnál lényegesen, mintegy 10 százalékkal nagyobb az ipari és szolgáltató
vállalatoknál alkalmazott személyek aránya, míg a mezőgazdaságban tevékenykedőké
mintegy 15 százalékkal kisebb. A megye legfontosabb termékei a következők: textilipa-
ri termékek, lábbelik, elektromos motorok, hidraulikus és pneumatikus berendezések,
autóalkatrészek, bútorok, hústermékek, sör, üdítőitalok. Az ipari nagyvállalatok többsé-
gét az 1990-es évek elején feldarabolták, és külön-külön privatizálták. Az igen fejlett

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 111
112 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

elektrotechnikai és elektronikai ipar teljesen átrendeződött a rendszerváltás első tíz évé-
ben. Az egykori Electrobanat vagy közismert nevén Elba gyár szétválasztását és
magánosítását a fényszórókat gyártó részleg élte túl, amely ma is a Philipsszel együtt-
működve franchise-rendszerben gyárt égőket és világítástechnikai szerelvényeket. A
szocialista rendszerben országos jelentőségű elemgyártó részleg szerepe azonban
csökkent. Hasonló folyamaton ment át a temesvári mérőműszergyár, az IAEM is, amely-
nek egyik részlegét a nagyprivatizáció során eladták. Ebből jött létre a Luxten, amelyet
egy aradi származású kanadai nagyvállalkozó, Böszörményi Zoltán bővített országos je-
lentőségű nagyvállalattá, de 2004-ben eladta a birtokában levő részvénycsomagot. Az
elektromos motorokat gyártó temesvári Electromotort a Cristescu testvérek tulajdoná-
ban levő Bega Group vásárolta meg. A gyár fejlődése azonban megtorpant, a buziási
részleget a tulajdonosok be is zárták. Temesvár nagy jelentőségű ipari létesítménye az
UMT nehézgépgyár, amelyet a rendszerváltás után két céggé választottak szét. A gép-
gyár maga továbbra is gondokkal küzd, egykori tervezőintézete, amely technológiai ku-
tatásokkal foglalkozik, jól működik. Az Electrotimis keretében azonban csak a háztartá-
si gépeket, vasalókat gyártó részleg maradt meg mindmáig. Az autógyár, amely a kis
hengerűrtartalmú Dacia 500-asokat gyártotta, megszűnt. Az 1990-es évek második fe-
lében azonban megjelentek az autóalkatrész-gyártók: a német Drexler–Mayer, az olasz
Zoppas, a Delphi Packard. A helyi elektronikai ipar elsorvadt, ugyanakkor ide települt az
amerikai Solectron, amely számítógépekhez gyárt alaplapokat. A Multim mezőgazdasá-
gi gépgyárat magánosították, és ma is működik. Az amerikai Continental gumiabroncs-
gyártó szintén ide települt. A textiliparban is jelentős változások következtek be: a szö-
vetgyártás folyamatosan csökkent, míg végül a Tender Rt. megvásárolta a temesvári
ILSA gyárat, és véglegesen bezárta. Sikertörténet ellenben a MEBO tömegprivatizációs
módszerrel magánosított Pasmatex szalaggyár, amely ma is nagyon jól működik, és fő-
leg exportra termel. A Paltim kalapgyár erőssége is a kivitel, de a bútorhuzatot gyártó te-
mesvári Arta Textila kapujára a Cristescu testvérek által irányított Bega Grup lakatot tett.
Temesvár mindig is híres volt cipőgyártásáról. A helyi lábbeliiparban a híres Guban gyár
– amelyet privatizáltak – lassan visszaszorult, s piaci pozícióit a főleg exportra termelő
német és olasz érdekeltségű kisüzemek vették át, amelyek mára már az 1990-es szint-
nek megfelelő mennyiségű lábbelit gyártanak.
A megyében barnaszenet és mangánércet bányásznak, de kőolajat és földgázt
is kitermelnek. Az agyagot a zsombolyai tégla- és cserépgyárban hasznosítják. Emlí-
tést érdemel a kagylókat gyártó lugasi Mondial kerámiaszerelvény-gyár is, amelyet a
nagyprivatizáció során német befektető vásárolt meg.
A rendszerváltás előtt Temes megyében koncentrálódott a nyugati országrész
húsipara. Bár a megye megőrizte vezető szerepét ezen az élelmiszer-ipari területen,
súlya jelentősen csökkent. A korábban országszerte közismert Comtim húsipari nagy-
üzem az első romániai cég volt, amely ellen csődeljárást indítottak, s az átszervezés
után bizonyos ingatlanokat a Bega Grup vett át, míg a húsgyárat olasz befektetők mű-
ködtették tovább kisebb-nagyobb sikerrel. A temesvári cukorgyárat francia befektetők
vették át, de bezárták, s a Fructus konzervgyár is megszűnt. A korábbi kekszgyárat
osztrákok vásárolták meg, s ma itt állítják elő a Joe márkájú termékeket. A temesvári
dohánygyár hosszas halódás után 2003-ban zárta be véglegesen kapuit. A sörgyár el-
lenben dinamikusan fejlődött, főleg miután külföldiek megvásárolták és fejlesztették.
Többször cserélt gazdát, jelenleg a Brau Union birtokában van. A rékási borpalacko-
zót két céggé bontották szét, ma már csak a brit befektetők által megvásárolt részleg
működik eredményesen. A máréföldi (Teremia) szeszes italokat előállító gyár komoly
válságban van, s az itt gyártott konyak mennyisége is érezhetően csökkent.
A régió az ország legnagyobb gabonatermelő vidéke: a szemesgabona-termés
gyakran meghaladja az évi egymillió tonnát, ebből a búza- és rozstermés 300-400
ezer tonna körül mozog, s a kukoricatermés is hasonló mennyiségű. Az itteni hektá-
ronkénti búzatermés-átlaga általában tíz százalékkal meghaladja az országos átlagot.
Nagyon visszaesett ellenben a cukorrépa-termesztés, amely közvetlenül a rendszer-
váltás után meghaladta a 220 ezer tonnát, 2002-ben pedig alig 28 ezer tonna volt. A
mezőgazdaságban 1990–2001 között egy érdekes átrendeződési folyamat ment vég-
be: míg 1990-ben a mezőgazdasági termelés 39,8 százalékát adta a növénytermesz-
tés és 60,2 százalékát az állattenyésztés, az arányok 2001-re megfordultak, és ekkor
már a növénytermesztési bevételek aránya meghaladta a 74,3 százalékot, míg az ál-
lattenyésztési bevételeké 25,7 százalékra esett vissza.

2.2.3 Hunyad megye: a munkanélküliség szorításában

Hunyad megye mindig is bányaiparáról volt híres. Itt található Románia legna-
gyobb feketeszén-lelőhelye, a Zsil-völgy, de dévai központtal működik az egyik legna-
gyobb színesfémeket bányászó vállalat is. A megye nemcsak a bányászat terén lista-
vezető országos szinten, hanem például a vasbetongyártás szempontjából is, de az
acéltermelést tekintve is országos harmadik. Fejlett még a könnyűipar, amely főleg a
nehézipar és a kohászat visszafejlődése után erősödött meg: a lábbeligyártás terüle-
tén Hunyad országos 13., a gyapjú kötöttáruk gyártásában pedig 14. Az élelmiszeripar
ágazatai közül a sörgyártást és a húsfeldolgozást érdemes kiemelni, és nem szabad
megfeledkezni a fafeldolgozásról sem, ahol főleg a bükkfából készült fűrészáru meg-
határozó. Jelentős a megye energetikai potenciálja is, az itt működő hő- és vízerőmű-
veknek köszönhetően.
A munkaerő-potenciál a térségben nagy, ugyanis a bányák bezárása és a szerke-
zetátalakítási folyamat miatt jelentős a munkanélküliség, olyannyira, hogy Hunyad a
második-harmadik legnagyobb munkanélküliségi rátájú megye Romániában. Nincs
hiány szakképzett munkaerőben sem, igaz a szabad munkaerő jelentős része átkép-
zést igényel. A bérek ellenben lényegesen magasabbak a térség, sőt az ország átla-
gánál: a romániai bruttó béreknél több mint 10 százalékkal magasabbak.
Hunyad megyére igazából nem a mezőgazdaság a jellemző. A növénytermesztés
területén itt csak a burgonyatermelők mutathatnak fel átlagon felüli eredményt. Az ál-
lattenyésztésben pedig a szarvasmarha-tartás méltó említésre. Bár a turisztikai poten-
ciált tekintve Hunyad sok szomszédos megyét felülmúl, a szálláshelyek kapacitáski-
használtsága siralmas: a gyengének mondható 35 százalékos országos átlagnál is lé-
nyegesen alacsonyabb (22,2%).

2.2.4 Krassó-Szörény: jobb sorsra érdemesülten

Krassó-Szörény Románia harmadik legnagyobb területű megyéje, földrajzi fekvé-
se révén pedig átmenetet képez a Románia gazdasági motorjának tekintett Bánság,
illetve Olténia között. Nem elhanyagolható a Duna menti térségek szerepe sem a me-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 113
114 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

gye gazdaságában, a vízi szállítási utak biztosította lehetőségek, valamint a szerb
szomszédság. A megye korábban jelentős bányaiparral rendelkezett: Stájerlakaninán
szenet, Újmoldován pedig fémes érceket bányásztak, s bányásznak részben még ma
is. A bányaiparra épült az erős kohászati és acélgyártó ipar, melynek komoly hagyo-
mányai vannak a térségben: a resicai acél még a párizsi Eiffel-torony szerkezetében
is megtalálható. Jelentős még a gépgyártó ipar; elektromos motorokat, generátorokat,
hidraulikus turbinákat, hajómotorokat előállító üzemek működnek itt. Karánsebes vá-
rosa például a mozdonyalkatrészek gyártásáról is híres, továbbá a fafeldolgozó ipará-
ról. A megyében kitermelt jelentős mennyiségű fűrészáru szolgáltatja az alapanyagot
a helyi bútorgyártáshoz, igaz, a szomszédos Temes és a Nyugat fejlesztési régióhoz
tartozó Arad megye bútoripara lényegesen fejlettebb. Jelentős potenciál rejlik az épí-
tőanyag-előállításban is.
A megyében a munkanélküliségi ráta nagyobb az országos átlagnál, a magasan
képzett munkaerő aránya pedig a régiós átlag alatt van. Szakképzett munkásokban
azonban nincs hiány, s a szakképzetlen munkások aránya is kisebb, mint az országos
átlag. A Capital gazdasági hetilap 2004-es országos szintű elemzése a megyét Romá-
nia három, külföldi befektetők számára legvonzóbb megyéje közé sorolja Kolozs és
Brassó megyével együtt.
A megye területének 42,7 százaléka tekinthető mezőgazdasági területnek. A me-
zőgazdasági művelésre alkalmas területnek azonban csupán 32 százaléka szántó-
föld, a legelők aránya megközelíti a 46 százalékot, s jelentős a kaszálók és a gyümöl-
csösök aránya is. A szántóföldeken főleg kukoricát termesztenek, de a megye burgo-
nyatermesztés területén is kiemelkedő eredményt mutathat fel a térségben. Krassó-
Szörény a régió legnagyobb gyümölcstermesztője. A mezőgazdaságon belül mégis
az állattenyésztés a domináns, főleg a juhtenyésztés mondható meghatározónak.
A térség másik jelentős ágazata a vendéglátóipar: 78 szálloda, motel és panzió
várja a vendégeket. A szállodai kapacitás lefedettsége romániai viszonylatban kiemel-
kedő: 44 százalék fölötti. Ebben igen nagy szerepet játszik a megye keleti részén fek-
vő egyedi, mediterrán klímájú Herkulesfürdő turisztikai vonzereje.
3. Humánerőforrások, foglalkoztatottság, kép-
zettség, munkanélküliség
3.1 Humánerőforrások, képzettség

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének standardizált mutatói alapján 2002-ben ké-
szült humán-erőforrásokra vonatkozó vizsgálat eredménye azt igazolja, hogy a Nyu-
gat fejlesztési régió Románia második legfejlettebb vidékének tekinthető, a fővá-
ros, Bukarest után. Ebből a szempontból azonban az Északnyugat fejlesztési régió
a középmezőny vége felé tanyázik, s csak a déli, illetve a nagyon elmaradott észak-
keleti területeket előzi meg. Megjegyzendő az is, hogy a Nyugat és a Közép fejlesz-
tési régióban a humán fejlődési mutató meghaladja az országos átlagot. A humán-
erőforrások helyzetét megállapító mutatónál három tényezőt vettek figyelembe: a
képzettséget, az egészségügyi helyzetet, illetve a kommunikációs penetrációt. A
felmérés szerint a humán fejlődési mutató Romániában a következőképp alakul, te-
rületi lebontásban:

A humán fejlődési mutató a romániai régiókban

0.840
0.820
0.800
0.780
0.760
0.740
0.720
0.700
0.680 Románia
Bukarest Nyugat Közép Délkelet Délnyugat Északnyugat Dél Északkelet
(átlag)
M utató 0.831 0.763 0.762 0.760 0.752 0.748 0.747 0.740 0.738

Bár a humán fejlődésre vonatkozó mutató is nagyon fontos, a munkaerőpiacot
leginkább az első tényező, vagyis a képzettségi mutató befolyásolja. Az ENSZ által
megállapított módszertan szerint ugyanis az egészségügyi mutató csak a csecsemő-
kori halandóság gyakoriságára vonatkozik, míg a kommunikációs penetrációnál azt
mérik, hogy mekkora az adott térségben a televíziós előfizetések, vezetékes telefon-
készülékek száma, illetve a postai levélkézbesítés forgalmát mérik.
Ami a képzettségi statisztikákat illeti, itt mérik a képzettségi indexet, ugyanakkor
a továbbtanulási arányt is a 19–23 éves korosztály körében. Az ENSZ által standardi-
zált képzettségi mutatók sorrendje Bukarest után a következő: Nyugat, Északnyugat
és Közép fejlesztési régió, s ezek mind meghaladják a romániai átlagot:

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 115
116 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

Képzettségi mutató

Dél 0.834
0.849

Délnyugat 0.850
0.852

Románia (átlag) 0.864
0.868

Északnyugat 0.868
0.881

Bukarest 0.942

0.750 0.800 0.850 0.900 0.950

A három erdélyi régió szintén előkelő helyet foglal el (az előzővel megegyező sor-
rendben) a továbbtanulási mutató szempontjából, itt azonban a Közép fejlesztési ré-
gió mutatója már a romániai átlag alá szorul.
Ha a fenti mutatókat vizsgáljuk, azt hihetjük, hogy a magas képzettségű munka-
erő szempontjából nagyon kedvező a helyzet a három erdélyi régióban. Így arra lehet
számítani, hogy a második szerkezetváltási folyamatban a nagyobb hozzáadott érté-
ket megtermelő külföldi tőke is ezt a térséget fogja választani a természetesen na-
gyobb vonzerővel és jobb mutatókkal rendelkező főváros után. Ha azonban a munka-
erőpiacon létező jelenlegi képzettségi viszonyokat figyeljük, sokkal árnyaltabb a hely-
zet. S igaz, hogy valóban léteznek Erdélyen belül az országos átlagot lényegesen fe-
lülmúló területek a képzettmunkaerő-ellátottság szempontjából, valójában kedvezőtle-
nebb a helyzet, mint amit az ENSZ által standardizált mutatók segítségével felvázolha-
tunk. Az elemzésnél egy rendhagyó számítást végeztünk: összehasonlítottuk a maga-
san képzett szakemberek számát a termelő szférán belül tevékenykedő közepesen és
alacsonyan képzettekével.
Ennek eredményeként azt kaptuk, hogy egy magasan képzett szakemberre 5,8
közepesen és alacsonyan képzett személy jut. Mindhárom erdélyi régió esetén ez a
mutató rosszabb: a Nyugat és az Északnyugat régióban 6,2, a Közép-Erdélyiben pe-
dig 7,3. Két megye rendelkezik a térségben kiemelkedő mutatókkal: Temes 4,9-cel és
Kolozs 4,2-vel. Aggasztó azonban, hogy azokon a vidékeken, ahol a magyarság tömb-
ben él és százalékaránya meghaladja a 25 százalékot, általában kedvezőtlenebbek a
mutatók. Bihar megyében még viszonylag jó a mutató, 6,7 százalék, de Szilágyban
8,5, Szatmárban pedig 9,5.
Képzett munkaerô aránya

25.0% 23.8%

20.4%
20.0%
16.7%
14.7% 14.1%
15.0% 13.7% 13.0%
11.8%
10.5%
8.8% 9.4%
10.0%

5.0%

0.0%

ár
ta

a

gy
d

ar

s

es
ó

os
os
zn
oz
ra

ss

gi

m
ih

m
ilá
ar
ar
A

ás
ol
ra

ar

at
B

Te
M

am

Sz
K
B

H

Sz
ov

ár
K

M

Bár a Közép fejlesztési régió helyzete nem képezi e tanulmány tárgyát, az összefüg-
gések megértése miatt el kell mondani, hogy itt a magyarok által tömbben lakott me-
gyékben sokkal rosszabb a helyzet, mint a régió többi térségében. Maros megy 7,7-es
mutatója még csak 0,4-gyel marad el a régióátlagtól, de Kovászna 10,6-os és Hargita
11,3-as mutatója országos szinten a legrosszabbnak számít. Az óriási eltérés az ENSZ
képzési és képzettségi mutatói, illetve a valós munkaerő-piaci helyzet között is megma-
gyarázható. Az a tény, hogy valamennyi régió az országos átlag alatt található, a főváros
képzett munkaerőt elszívó hatásával magyarázható. Csak két gócpont maradt meg Er-
délyben, amely képes felvenni a versenyt Bukaresttel, s a magasabb külföldi technoló-
giák idevonzásában elsősorban nyugati fekvésük jelenthet előnyt, ezek pedig Kolozsvár
és Temesvár. A munkaerő-piaci adatok azt igazolják, hogy a magyarlakta területeken jó-
val rosszabb a munkaerő minősége. Mivel a képzésből erre nem igazán lehet következ-
tetni, a jelenség csak a munkaerő-elvándorlással, s ezen belül is konkrétan a magasan
képzett munkaerő egy részének Magyarországra településével magyarázható. Az anya-
ország agyelszívó hatása tehát továbbra is az egyik legnagyobb gondja a romániai ma-
gyar munkaerőpiacnak, s ez áttételesen a határon túli magyar közösség gazdasági
megerősödésének esélyeit is jelentős mértékben rontja.

3.2 Foglalkoztatottság, munkanélküliség

A két térség foglalkoztatottsági mutatói 2002-ben az országos átlag körüli szinten mo-
zogtak: az Északnyugat fejlesztési régióban az 51,5 százalékos foglalkoztatottság
majdnem azonos volt az országos szinttel (51,3), míg a Nyugat régió a 49,6 százalé-
kával alatta mozgott. Egyaránt jellemző, hogy városi közegben alacsonyabb a foglal-
koztatottság (48 százalékos), míg falusi közegben magasabb (52-55 százalék). A két
régió közötti eltérés az általános foglalkoztatottság szintjén azzal is magyarázható,
hogy a Nyugat fejlesztési régió a leginkább urbanizált (városiasodott) térség. Különb-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 117
118 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

ség van a férfiak és nők foglalkoztatottsági mutatói között is: a férfiaké 57 százalék kö-
rüli, a nőké pedig 42-46 százalék. A férfiak és nők közötti foglalkoztatottsági arányel-
tolódás egyébként megfelel az országos szintnek.
Ugyan az elmúlt években csökken a térségben a foglalkoztatottak keretén belül
a mezőgazdaságban dolgozók aránya, az uniós átlaghoz képest ez továbbra is nagy,
s kevés a szolgáltató szférában tevékenykedő személyek száma. Az iparban dolgozók
aránya nagyjából megfelel az uniós átlagnak. Jelenleg a következőképp fest a helyzet
a térségben (a 2002. évi adatok alapján):

Az összehasonlításból kiderül, hogy a két nagytérségből a jóval fejlettebb
Kolozs, Temes és Arad foglalkoztatottsági megoszlása hasonlít legjobban az uniós
átlaghoz: itt az országos átlagnál nagyobb a szolgáltatásban foglalkoztatottak szá-
ma, s kisebb a mezőgazdaságban dolgozóké. Fordított az arány az Északnyugat fej-
lesztési régió négy északi megyéjében (Szatmár, Máramaros, Szilágy és Beszterce-
Naszód), ahol túlságosan nagy, 43 százalék fölötti a mezőgazdasági foglalkoztatot-
tak aránya; míg Hunyadban a lehetőségekhez képest túlzott iparosítás, s a még
mindig átalakulóban levő gazdasági szerkezet nyomja rá a bélyegét a munkaerő-pi-
aci viszonyokra.
Munkanélküliség szempontjából mindkét nagytérségben jobb a helyzet az or-
szágosnál. A 2002. évi adatok szerint: míg országosan 8,4 százalékos munkanélkü-
liséget mértek, addig az Északnyugat fejlesztési régióban az állástalanok aránya
csak 7,6 százalékos volt, a Nyugat régióban pedig 7,1 százalékos. Itt találhatjuk Ro-
mánia legkisebb munkanélküliségi mutatókkal rendelkező megyéit (Bihar és
Szatmár), igaz, vannak olyan megyék, amelyek az 1990-es években negatív mutató-
ikkal voltak listavezetők, mint például Hunyad megye. A munkanélküliség mindkét ré-
gióban lényegesen nagyobb, 8-10 százalékos városi környezetben, s mindössze 4-5
százalékos a falvakban. A nemek szerinti megoszlás szempontjából a Nyugat régió-
ban kiegyensúlyozottabb a helyzet, míg északnyugaton az állástalanság jobban érin-
ti a férfiakat, mint a nőket.
A munkanélküliség 2004 májusára 6,8 százalékra csökkent országos szinten.
Íme a két régió tíz megyéjének munkanélküliségi mutatója 2004-ben:
Munkanélküliségi ráta

14.0% 12.1%
10.4%
12.0%

10.0% 7.2%
6.8% 6.7% 7.0%
8.0%
4.7%
6.0% 4.2%
3.4%
2.4% 1.9%
4.0%

2.0%

0.0%
am r

ar
os

s
g

d

d
gy

es

y
d
á

oz

én
la

ra

ya

m

ih

m
ar

ilá
át

A
ol

ör
un
as
at

B

Te
Sz

K
os

Sz

Sz
-N

H
ár
ág

ó-
ce
M

ss
sz

er
zt

ra
or

es

K
B

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 119
120 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

4. A lakosság jövedelme, egészségügy, jólét
Mindkét régióban a 2002. évi statisztikai adatok szerint az alkalmazottak átlagjövedel-
me kisebb, mint az országos átlag. A Nyugat fejlesztési régió szintjén ez mintegy 1,5
százalékos eltérést jelent, míg az északnyugatinál 9 százalékkal kisebbek a nettó jö-
vedelmek. Ha ezt a mutatót megyékre lebontva vizsgáljuk, akkor Hunyad megyében,
ahol a szerkezetváltási gondokkal küszködő kitermelő és kohászati ágazat van túlsúly-
ban, 17 százalékkal az országos átlag felettiek a jövedelmek, míg Arad, Krassó-
Szörény, Bihar, Máramaros és Szatmár megyében 12-15 százalékkal kisebbek a bé-
rek az országos átlagnál, amire a bérmunkában dolgoztató külföldi befektetők jelen-
léte adhat magyarázatot. A két kiemelkedő fejlettségű megyében, Temesben és
Kolozsban a bérek viszonylag kevéssel térnek el az országos bérszínvonaltól.
Az egészségügy állapotáról, illetve a térségben élők egészségi helyzetéről három
mutató alapján alkothatunk képet. Az első a várható átlagélettartam, ami nyugaton
megközelíti az országos átalagot (71 év), északnyugaton azonban egy évvel keve-
sebb. Kiugróan eltérő mutatókkal Bihar rendelkezik, ahol a várható átlagélettartam 2
évvel kisebb az országos átlagnál, illetve Szatmár, ahol ez 3,5 évvel kevesebb.
Az egészségügy másik két mutatója az ezer főre jutó kórházi ágy, illetve orvos.
Míg a romániai átlag 7,46 ágy, illetve 1,91 orvos ezer lakosra, addig ezek a mutatók
úgy a nyugati, mint az északnyugati nagytérségben jobbak ezeknél. Kiemelkedően jó
az egészségügyi helyzet (más térségekhez viszonyítva) Temesben, Biharban,
Kolozsban, míg Krassó-Szörényre az orvoshiány jellemző, az Északnyugat fejlesztési
régió négy elmaradottabb északi megyéje (Szatmár, Máramaros, Beszterce-Naszód
és Szilágy) pedig elmarad az országos átlagtól is.
5. Infrastruktúra, külföldi befektetések,
beruházások
A külföldi befektetők beruházási döntéseiben kiemelkedő jelentőségű a jövendő te-
lephely megközelíthetősége. Itt természetesen előnyt élveznek azok a települések,
amelyek autópályán megközelíthetőek. Mivel erről a két autópálya megépüléséig eb-
ben a térségben nem beszélhetünk, így a közúthálózat sűrűségét érdemes megvizs-
gálni. A mutatók mindkét régióban megközelítik az országos átlagot, ennek ellenére
bizonyos tájegységek nehezebben megközelíthetőek. Ilyen például Hunyad megye je-
lentős része, ahol a kelet–nyugati, illetve észak–déli főútvonal mentén fekvő települé-
seket lehet csak igazán könnyen megközelíteni, s hasonló a helyzet Máramaros,
Beszterce-Naszód és Szilágy megye igen nagy részén.
Az autópálya megépítése számos kedvező hatást gyakorol majd a nyomvonal men-
tén fekvő települések gazdaságára, ám a hatások érvényesülése több tényezőtől is
függ. Az egyik ilyen tényező a le- és felhajtóktól való távolság. Az autópálya ugyanis ál-
talában mintegy 30, esetleg ötven kilométeres távolságban érezteti hatását. Romániá-
ban, az észak- és dél-erdélyi autópálya mentén azonban a hatás előreláthatólag csak 15-
20 kilométeres lesz, ugyanis a gyorsforgalmi utak hiánya, illetve az úthálózat minősége
(a sűrűség megfelelő lenne), nem teszi lehetővé, hogy a külföldi, de akár a hazai befek-
tető is nagyobb távolságra telepítse termelőegységét a nyomvonaltól. Nagyobb, nemzet-
közi utakkal való metszéspontoknál esetleg elképzelhető 30 kilométeres távolságba a
letelepedés. Az autópálya nem fog semmilyen hasznot hajtani azon településeknek
sem, amelyeken ugyan áthalad a nyomvonal, ám elég messze fekszenek a lehajtóktól,
s így nehezebben megközelíthetőek. Éppen ezért indult be egy lobbizás például Szalárd
községben az autópálya nyomvonalának véglegesítése előtt, hogy sikerüljön le- és fel-
hajtót építtetni a település határában, ugyanis attól félnek, hogy a 12 kilométerre fekvő
bihari lehajtó, illetve a mintegy 25 kilométernyire északkeletre található tóti-túrterebesi le-
hajtó túl messze van a közégtől, amelyet így a befektetők elkerülnek majd.
Az autópálya gazdaságélénkítő hatását a későbbiekben a helyi önkormányzatok
befektetés-ösztönző és adópolitikája is befolyásolja majd. Ebből a szempontból ki-
emelkedő jelentőségű, ha az autópálya-lehajtókhoz közel fekvő települések önkor-
mányzatai már az autópálya kivitelezési szakaszában ipari parkokat hoznak létre, vagy
logisztikai központok létesítésére alkalmas területeket tudnak ajánlani a befektetők-
nek. Nagyváradon például a helyi önkormányzat – amennyiben a külföldi befektető
legalább 3-4 millió eurós beruházásra vállal kötelezettséget – nagyon kedvező áron,
a piaci ár harmadáért-negyedéért bocsát a rendelkezésére telket.
A külföldi befektetések szempontjából is nagyon eltérő a helyzet az autópályák
leendő nyomvonala mentén. Az észak-erdélyi autópálya mentén például Bihar és
Kolozs megye már most is jóval nagyobb tőkefelszívó képességgel rendelkezik, mint
Beszterce-Naszód, Szatmár és Máramaros. Szilágy megyét eddig nagyon elkerülték a
befektetők, ám ez a vidék, ha ki tudja használni a megyén szinte teljes hosszában át-
haladó autópálya előnyeit, hamarosan az északi megyék elé ugorhat a tőkebefekteté-
sek szempontjából. Ami a magyar tőkebefektetéseket illeti, ezek természetesen első-
sorban a magyarlakta területeket érintik. Éppen ezért az adhat tisztább képet a ma-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 121
122 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

gyar befektetők kedvelt területeiről, ha a befektetett magyarországi tőkét a megye ma-
gyar lakosaihoz arányítjuk. Ebből a szempontból Kolozs megye tűnhet az elöl járónak,
de ha levonjuk a Romániában befektetett magyar tőke több mint 40 százalékát adó
MOL tőkeapportját, akkor Kolozs máris a középmezőnybe süllyed. Sokkal nagyobb a
tőkebefektetések értéke Biharban, míg a többi térségben viszonylag alacsonynak mi-
nősíthető, még a nagyobb magyarsággal rendelkező Szatmárban is. Szilágy megyét
pedig egyenesen fehér foltnak tekinthetjük jelenleg a magyar exporttőke számára.

Külföldi tôkeapport északnyugaton (USD)

800

600

400

200

0
Beszterce Bihar Kolozs Máramaros Szatmár Szilágy

Külföldi tőkeapport/fő 182.8 304.1 289.7 145.3 160 49.9
Magyar tőkeapport/magyar lakos 44.8 95.3 759.9 16 14.2 0.9

A déli autópálya mentén Temes megyében kiugró a külföldi befektetések aránya,
ami nem is csoda, hiszen Románia második legnagyobb külföldi tőkét vonzó vidéke. A
Temes megyei magyar befektetések tőkeapportját igazából a Profi üzletlánc emeli meg
jelentősen, amely itt alakította ki székhelyét. A Profi nélkül az egy magyar lakosra jutó
magyar tőkeapport jóval kevesebb, alig haladja meg a 31 USD-t. Nagyobb magyar tőke
Aradra koncentrálódik, ahol szintén jelentős a külföldiek által befektetett tőke értéke.
Krassó-Szörényben a viszonylag nagy arányt a magyar tőkebefektetések tekintetében
egy nagyobb építőipari befektetéssel, s a magyarság viszonylag kis létszámával magya-
rázhatjuk. Hunyad megyét ellenben a magyar befektetők egyelőre elkerülték.

Külföldi tôkeapport nyugaton (USD)

800

600

400

200

0
Arad Hunyad Krassó-Szörény Temes
Külföldi tőkeapport/fő 276.9 133.6 164.9 619.5
Magyar tőkeapport/magyar lakos 619.5 13.3 133.7 210.6
2004 nyarán készített felmérést a Világbank a romániai befektetési környezetről,
amelyben a megyéket is minősítette tíz szempont alapján. Figyelembe vették a mun-
kaerő árát, a munkaerőtöbbletet, a foglalkoztatottak, illetve a munkanélküliek képzett-
ségét, az ipari parkokat, a szállítási infrastruktúra minőségét, a közművesítést, az uni-
ós határtól való távolságot, az ingatlanárakat, a korrupciót és a bűnözési rátát. Ennek
alapján a két nagytérségben található a két legmagasabb minősítést kapó megye:
Kolozs és Krassó-Szörény (rajtuk kívül csak Brassó kapott 5-ös osztályzatot). Négyest
kapott Bihar és Szilágy, hármast Arad, Temes, Hunyad és Máramaros, kettest
Beszterce-Naszód, egyest pedig Szatmár. Krassó-Szörényt a felmérés készítői a kép-
zett munkaerő, a kis bérköltségek, valamint a nagy munkanélküliség miatt sorolták a
legvonzóbb megyék közé, míg Kolozs megye előkelő helyét a magasan képzett mun-
kaerőnek és a fejlett infrastruktúrának köszönheti. Szilágy megye értéke az észak-er-
délyi autópálya miatt nőtt meg, míg Biharban az autópálya mellett a magyar határ kö-
zelsége és a kis munkaerőköltségek jelenthetnek vonzerőt.
Temes megyét a drága munkaerő, valamint az alacsony munkanélküliség miatt
sorolták hátrább, illetve azért, mert nagyon magasak az ingatlanárak. Ugyancsak az
ingatlanárak csökkentették Arad minősítését is, illetve a viszonylag kevés szabad
munkaerő. Hunyadban főleg infrastrukturális gondok vannak, s ugyanazt tekintették a
világbanki szakértők Máramaros megye hátrányának is. Beszterce-Naszód elszigetelt-
sége, a közművesítés és a képzett munkaerő hiánya miatt került ilyen hátra a rangsor-
ban. Szatmár azért tartozik a sereghajtók közé, mert az alacsony munkanélküliséghez
hozzáadódik a képzett szakemberek hiánya, illetve az ehhez képest magas fizetések.
Az elemzők elégedetlenek voltak az ingatlanárakkal, sőt a magas bűnözési rátával is.
Ami az ipar és szolgáltatóipar jövedelemteremtő képességét illeti, az itt foglalkoz-
tatottak számát nézve csak négy megye közelíti meg az országos átlagot: Temes, Bi-
har, Arad és Kolozs. Országos szinten a sereghajtók közé tartozik Krassó-Szörény és
Hunyad, illetve Máramaros. A beruházások szempontjából ellenben más a helyzet: az
országos átlag fölött csak Temes és Kolozs megye található, s feltűnően kevés össze-
get fordítanak beruházásokra Szatmár, Máramaros és Arad megyében, mintegy 40-45
százalékkal kevesebbet, mint országos szinten.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 123
124 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

6. Szerkezetváltás, ipari leépülés, export,
versenyképesség
Mind az Északnyugat, mind a Nyugat fejlesztési régióban jelentős eltérés mutatkozik
a megyékben zajló gazdasági szerkezetváltási folyamatban. A legtöbb megyében be-
fejeződött az első szerkezetváltási folyamat és az ehhez kapcsolódó privatizáció, sőt
bizonyos területeken, például Szatmárban, Biharban, Arad és Temes megyében már
elkezdődött a második szerkezetváltás, vagyis a kisebb hozzáadott értéket képviselő,
elsősorban bérmunkára alapozó külföldi tőke kivonulása, s keletebbre, Moldáviába,
Ukrajnába, vagy esetleg Kínába települése. Ez a jelenség egyelőre még nem ölt töme-
ges jelleget, de Románia uniós csatlakozásának közeledtével a „kakukktőke” egyre
inkább kivonul a térségből. Ez legkedvezőtlenebbül azokat a térségeket érinti majd,
ahol jelenleg nagy a súlya a bérmunkarendszerben termelőknek, ugyanakkor a na-
gyobb hozzáadott értéket termelő vállalatok letelepedésére nincsenek kedvező felté-
telek, hiányzik például a magasan képzett munkaerő. A kutatásunk során megkérde-
zett magyar befektetők is arra panaszkodnak, hogy Biharban, de elsősorban
Szatmárban, illetve a Székelyföldön nem találnak magasan képzett, különösen mű-
szaki képzettséggel rendelkező felső és középvezetőket, illetve a viszonylag kisszámú
munkanélküliek körében nagyon csekély a közepes képzettségű személyek aránya.
Míg főleg a nyugati határvidéken már a Magyarországról begyűrűző második
szerkezetváltásról beszélhetünk, addig bizonyos térségekben, például Hunyadban
vagy Máramarosban, még mindig nagy az első szerkezetváltásra, illetve privatizációra
váró, átszervezetlen vállalatok aránya, s a térségben foglalkoztatottak 12-14 százaléka
még mindig ebbe a kategóriába sorolható állami tulajdonú vállalatnál dolgozik. Bár ez
a kérdés a két autópálya átadásáig megoldódik, a két megye lépéshátrányba kerül a
többiekhez képest a külföldi befektetések szempontjából. A két megye azért került
hátrányba, mert a szocialista iparosítás korszakában meglehetősen egyoldalú ipar-
szerkezet alakult ki, amely a kitermelő iparra (bányászatra), illetve a kohászatra, vala-
mint a színesfém-feldolgozásra alapozott, ezek pedig a szerkezetváltási folyamat so-
rán a háttérbe szorultak.
Beszterce-Naszód és Szilágy megye helyzete pedig sajátos, itt a 20. századi kon-
centrált iparfejelődés nyomta rá bélyegét a két vidék gazdaságára, aminek eredmé-
nyeként mindkét megyében egy-egy iparosodott központ alakult ki: Beszterce, illetve
Zilah. A megye többi része teljesen fejletlen, s így a térségben viszonylag kicsi a vál-
lalkozások száma is. Mind a négy megyében (Máramaros, Szilágy, Beszterce,
Hunyad) erőteljesen éreztette hatását az iparleépülés, amely nemcsak az ipar hanyat-
lását jelentette, hanem a gazdaság újratermelő képességének visszaesését is. Az
iparban foglalkoztatottak száma csökkent, de a felszabaduló munkavállalói többlet
nem a szolgáltatói szektorba vonult át, hanem a munkanélküliség növekedéséhez já-
rult hozzá, illetve a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát növelte. Ehhez hozzá-
tartozik az is, hogy a bányászatban vagy nehéziparban felszabaduló képzett munka-
erő átképzése nemcsak Romániában, hanem a környékbeli országokban is komoly
gondot jelentett, s az 1990-es évek végén a kormányzat által ösztönzött „kényszervál-
lalkozási” rendszer sem hozta meg a várt eredményt.
Az exportképesség szempontjából három megye emelkedik ki: Temes, amely
egyedül 9,7 százalékát adja Románia exportjának, Arad 5,7, és Bihar 3,9 százalék.
Nagyon alacsony Krassó-Szörény, Beszterce-Naszód és Szilágy megye exportképes-
sége (még az egy százalékot sem éri el).

Export (2003. jún. – 2004. máj.) millió euróban

Szilágy 153

Szatmár 346

Máramaros 241

Kolozs 412

Beszterce 125

Bihar 648

Temes 1629

Hunyad 318

Krassó-Szörény 87

Arad 956

0 200 400 600 800 1000 1200 1400 1600 1800

Ami az export szerkezetét illeti Temes megye exportszerkezete a nagy volumen elle-
nére sokkal egészségesebb, mint a többi megyéé, ugyanis itt a bérmunkában készült ter-
mékek alig 25 százalékot foglalnak el, míg ugyanez az arány Biharban 70, Szatmárban
pedig 80 százalék fölöttti, s Aradban is meghaladja az 50 százalékot. Az utóbbi megyék
exportszerkezete jobban ki van téve a második szerkezetváltási folyamatban keletebbre
költöző, bérmunkában dolgoztató vállalkozók kivonulása hatásának.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 125
126 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

7. A két szomszédos magyarországi régió
A két vizsgált romániai terület, az Északnyugat fejlesztési régió és a Nyugat fejleszté-
si régió Európához két magyarországi nagytérségen: az Észak-Alföld és a Dél-Alföld
régión keresztül kapcsolódik. Mivel e két kelet-magyarországi térség gyengébben fej-
lett Magyarország többi részénél, így például a standard vásárlóerő (PPS) szempont-
jából a térségek között sokkal kisebb a különbség, mint a fejlett közép- vagy nyugat-
magyarországi térségek és a keletiek között. Íme a helyzet, illetve az előrejelzés a tér-
ségek standard vásárlóereje szempontjából, a 25 országos uniós átlagot 100 egység-
nek számítva:
Térség (ország) 2002 2003 2004 2005
Magyarország 53,4 55,2 56,6 57,9
Románia 26,6 28,7 29,9 30,9
Észak-Alföld 35,0 36,2 37,1 37,9
Dél-Alföld 39,0 40,3 41,3 42,3
Északnyugat fejlesztési régió 24,0 25,9 26,7 27,6

A négy térség nemcsak földrajzilag kapcsolódik, hanem a közúti hálózatok szem-
pontjából is, s ezt a köteléket a két épülő autópálya még szorosabbra fűzi majd. A nagy-
szabású erdélyi infrastrukturális fejlesztéseknek egyébként is csak akkor van értelmük,
ha Magyarország is biztosítja az európai autópálya-hálózathoz való csatlakozást. Az
észak-alföldi térségben a GKM tervei szerint 2008-ig, az első észak-erdélyi autópálya-
szakasz átadásáig épül meg az M3-as meghosszabbítása a román–magyar határig, ez
lesz az M35-ös. Az M5-ös határig történő meghosszabbítása pedig 2010-ig készül el,
míg a román oldalon az autópálya határig vezető szakasza 2015-ben lesz járható.
8. Az autópálya-építés hatásai a régióra
Az autópálya-építés közvetlen gazdasági hatásai közül a legfontosabb, hogy fizikailag
megnyitja, elérhetővé teszi a fejlődésben lemaradt térségek piacait és erőforrásait. A
korábban kevéssé elérhető területekre odavonzza a külföldi és belföldi tőkét, a tőke
terítése egyenletesebb lehet. További kedvező hatása, hogy keresletet támaszt a
nyersanyag- és energiaszektorban, az építési-szerelési szakágazatokban, és ezzel
gyorsítja a GDP növekedését.
Az infrastrukturális befektetések szintje szoros összefüggésben van az illető térség
GDP-jének alakulásával. Ezt az összefüggést a Világbank által 1994-ben elkészített ös-
szesítés is kimutatta, amelyben az egy főre eső GDP vásárlóértékét hasonlították össze
az adott országban az egy főre jutó infrastrukturális beruházásokkal. Ha e két mutató se-
gítségével ábrázolták ezt, egy görbét kaptak, amelyből a következő következtetéseket le-
hetett levonni: 1. A harmadik világ országai esetében az egy főre eső GDP 18-19 száza-
lékának felel meg az egy főre eső infrastrukturális beruházások értéke. 2. A fejlődő or-
szágok esetében a GDP 14-15 százalékát teszik ki az ilyen jellegű beruházások. 3. A kö-
zepesen fejlett országok esetében ez az arány már 21-23 százalékos, míg a nagyon fej-
lettek esetében 26-28 százalékos. Vannak természetesen kivételek is, mint például Nor-
végia, ahol ez az arány 47 százalék körüli, annak ellenére, hogy e skandináv ország vi-
szonylag kevéssé fejlett autópálya-hálózattal rendelkezik, ám más infrastrukturális beru-
házások szempontjából élen járó. Románia esetében most érkezett el a fejlődő orszá-
gok kategóriájából való későbbi kilépés lehetőségének pillanata, ami azt feltételezi,
hogy az infrastrukturális beruházások értéke exponenciálisan növekedjen, mert ez
egyúttal a GDP-növekedést is – közvetve vagy közvetlenül – serkenteni fogja. Ebből a
szempontból az autópálya-építési program Románia, s főleg az érintett térségek számá-
ra a legfontosabb kitörési pont. A magyarországi tapasztalatok alapján azokban a térsé-
gekben, ahol az autópálya majd áthalad, átlagban mintegy 20-22 százalékos GDP-több-
lettel lehet számolni a beruházás megvalósulása után.
Ami azokat a megyéket illeti, ahol mind a két autópálya áthalad, komoly fejlődés-
re lehet számítani, s itt főleg a két térség elmaradt megyéi: Szilágy, illetve Hunyad szá-
míthatnak látványosabb fejlődésre. (Ezzel a későbbiekben még foglalkozunk.)
Az autópálya megjelenése egyidejűleg többletigényt támaszt a munkaerőpiacon,
amely a vásárlóerő növekedésében és a belföldi fogyasztást élénkítő hatásban jelent-
kezik. A belföldi kereslet gazdasági növekedést élénkítő hatása gazdasági többlettel-
jesítményre alapozódik, ezért inflációs hatása lényegében nincs. A bővülő beruházá-
si lehetőség kedvezően hat a belföldi megtakarítási rátára, a fogyasztással szemben
a beruházási motivációt erősíti lakossági és üzleti körökben. Az általa indukált keres-
let révén, az autópálya-építés kedvezően befolyásolja a kapcsolódó szolgáltatások (az
út mentén létesítendő vendéglők, szállodák, benzinkutak, javítóműhelyek, bankfiókok,
üzletek, esetleg raktárak stb.) fejlődését. Ez helyi, illetve településfejlesztő hatás, ami
csak az út menti 2-10 km széles sávra terjed ki.
Az autópálya-beruházás a bruttó hazai termék növekedésén túl, jelentős és ked-
vező hatást gyakorol a terület- és településfejlődésre: csökken az elvándorlás; fejlődik
a települési és kistérségi infrastruktúra; javul a lakosság életminősége; enyhül a mun-
kanélküliség; növekszik a szolgáltatások színvonala.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 127
128 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

Hogy egy megépült autópálya jótékony hatásai hol és milyen mértékben jelent-
keznek, több tényező függvénye: egyrészt a megközelíthetőségé, másrészt annak a
multiplikátor hatásnak az eredménye, amely a térség fejlettségéből és fejlődési poten-
ciáljából tevődik össze.
A nagyarányú külföldi tőkeberuházásokat vonzza az autópálya; ám azok nem
egyenletesen, az autópálya nyomvonalát követve települnek be, hanem a nagyobb
központokba koncentrálódnak, ahonnan gazdaságélénkítő hatásuk tovább szivá-
rog a környező településekre. Ezt támasztják alá azok a tapasztalatok, melyek sze-
rint a külföldi működőtőke-befektetések akkor és ott választották a zöldmezős beru-
házásokat, amikor és ahová autópályán keresztül eljuthattak a befektetők és az
áruk. A gazdasági növekedés nagyrészt a többletexport (amelynek túlnyomó részét
az autógyártás és az elektronika teszi ki) következménye, ami szinte kivétel nélkül
olyan településekről származik, amelyeket a befektetők és beszállítók autópályán el-
érhetnek: az észak-erdélyi nyomvonal mentén a vizsgált térségben Nagyvárad,
Margitta, Nagyfalu, Kraszna, Zilah, Gyalu, Kolozsvár, Torda–Aranyosgyéres, a déli
autópálya mentén Kürtös–Pécska, Arad, Temesvár, Lugas, Déva, Vajdahunyad,
Szászváros. Látható, hogy nincs e települések között olyan, amely autópályán ne
lenne elérhető, és fordítva is igaz, hogy nem került ebbe a körbe olyan nagyobb vá-
ros (Nagybánya, Szatmárnémeti, Beszterce, Resica, Dés, Szamosújvár), amelyben
a jelentős ipari bázis autópályán keresztül nem érhető el.
Az autópálya terület- és gazdaságfejlesztő hatása értelemszerűen csak lehető-
ség, aminek realizálásához számos más tényező megléte szükséges. Az autópálya
önmagában nem fejleszt, csak katalizátora a fejlődésnek ott, ahol az egyéb – gazda-
ságilag kedvező – feltételek rendelkezésre állnak. A térség nagy gazdasági központ-
jait össze kell kötni autópályákkal, hiszen az autópályák gazdaságélénkítő hatása a
nagy központok esetében érvényesül leginkább. A megfelelő központi kormányzati,
önkormányzati és gazdálkodói lépések nélkül, az autópálya közvetlen hatásai önma-
gukban nem alkalmasak a területen kívánatos és szükséges gazdasági élénkülés
megindításához, sőt a kivédetlen kedvezőtlen hatások a térség további perifer-
izálódását erősíthetik. Ez a jelenség leginkább Szilágy megyét fenyegeti, amely eddig
Erdély legelmaradottabb s a befektetőktől leginkább elkerült megyéje volt. Most óriá-
si lehetőség kapujában áll, felzárkózásának nagy az esélye, ám fejlődési üteme még
így sem fogja elérni a környező Bihar, vagy Kolozs megyéét, legfeljebb csak az autó-
pályák által elkerült Máramaros, Szatmár és Beszterce megyét sikerül megelőznie kö-
zéptávon. Míg általában – a szakirodalom szerint – a térségben az autópályára fordí-
tott összeg háromszorosa jelenik meg új beruházásként, térségünkben főleg külföldi
beruházás formájában, addig Szilágy megyében ez az arány legfeljebb másfélszeres
lesz. Ez a számok nyelvére lefordítva nagyjából a következő nagyságrendű beruházá-
sokat jelent a következő tíz-tizenkét évben (kb. 2017-ig), amelyek jelentősebb része az
autópálya teljes nyomvonalának átadása után jelenik meg a térségben:
Bihar megye 750-900 millió euró, Szilágy megye 600-700 millió euró, Kolozs me-
gye 1,2-1,5 milliárd euró. Ezek csak becsült értékek, s a tőkekoncentráció több ténye-
zőtől is függ. A magyar határhoz való közelségtől (az uniós határ az első autópálya-
szakasz átadásakor, 2008-ban már remélhetőleg nem Magyarország határa lesz, s a
teljes nyomvonal átadásáig a schengeni határ is megszűnik itt), a le- és felhajtók szá-
mától, az autópályára csatlakozó alsóbbrendű úthálózat minőségétől, a térség fejlődé-
si potenciáljától és gazdasági szerkezetétől, az önkormányzatok hozzáállásától, a
munkaerő minőségétől és összetételétől.
Lengyel Imre szerint a regionális versenyképesség hét feltétele közül az egyik ép-
pen az infrastrukturális elem, vagyis a külső megközelíthetőség. Ahhoz azonban,
hogy egy térség valóban dinamikusan fejlődjön, a másik hat feltételnek is meg kell fe-
lelni. 1. Jó ellátórendszerek (energia, közmű, belső közlekedés, távközlés). 2. Működő
tőkét vonzó képesség (jó külső kapcsolat, belső felszívóképesség). 3. Kis- és közép-
vállalkozások helyi hálózata (klaszterek kialakulása, erős belső kapcsolatrendszer). 4.
Oktatás és képzés, munkaerő-megtartó környezet. 5. Kapcsolat országos és nemzet-
közi intézményekkel. 6. Megfelelő társadalmi tőke. Ezek fényében is Kolozs megye a
legvonzóbb a külföldi befektetők számára, és főleg a magasabb hozzáadott értéket
termelő vállalatok letelepedésére. Bihar számára a nyugati fekvés jelenthet előnyt, fő-
leg logisztikai cégek letelepedésében Nagyvárad környékén, sőt akár a margittai cso-
mópont szomszédságában. Szilágy megye az egyetlen komolyabban iparosodott köz-
pontja, Zilah mellett, a helyi feldolgozóipar felfutására számíthat. Az észak-erdélyi au-
tópálya közvetlen hatása egyébként Bihar megyében Nagyvárad közvetlen vonzáskör-
zetében (Bihar, Bors), északon pedig legfeljebb a szatmárnémeti főút mentén Diósze-
gig, illetve talán Szalárdon éreztei hatását. Ez utóbbi település számára nagyon fontos
lenne a le- és felhajtó a megközelíthetőség szempontjából, ám ennek megépítése
gazdaságossági okok miatt még valószerűtlennek tűnik. A Hegyközben található ma-
gyarlakta községek fejlődése számára létkérdés, hogy aszfaltozott út épüljön a szom-
szédos Biharba, ahol autópálya-csomópont lesz. Székelyhíd helyzete érdekes, ugyan-
is a kisváros 25 kilométerre fekszik majd úgy a bihari, mint a tóti csomóponttól, de az
uniós csatlakozás után számára mégis előnyösebb lehet a magyarországi,
Létavértesen keresztüli kapcsolódás a fő európai közlekedési folyosókra, ahol mint-
egy 30 kilométeres utazással érhető majd el az M35-ös. Mihályfalva már túlságosan
kiesik az észak-erdélyi főútvonal vonzáskörzetéből, így ott csekély hatás lesz érezhe-
tő ebből a szempontból. Margitta fejlődésének nagy lökést adhat az autópálya-leága-
zó megépítése a város szomszédságában, s ez a környező településeken is érezteti
majd hatását (Petri, Micske, Vámosláz), az autópályát közvetlenül érintő Tóti község-
ről nem is beszélve, ahol a most kialakított több mint tízhektáros felvonulási terület he-
lyén majdan ideális logisztikai központ alakulhat ki, ahonnan Északnyugat-Románia
vidékei könnyen elérhetőek lesznek. E területek fejlődését azért is érdemes kiemelt fi-
gyelemmel kísérni, mert a magyarság itt enyhe többségben van.
Hasonló a helyzet a Szilágyság nyugati részén, ahol magyarlakta területen két le-
hajtó épül: az egyik Nagyfalu, a másik Kraszna határában. Ezen a területen a feldolgo-
zóipar futhat fel: főleg élelmiszer- és gyümölcs-feldolgozás, de bizonyos könnyűipari,
vagy akár építőipari ágak is letelepedhetnek. A térségben szinte valamennyi magyar-
lakta település számíthat az autópálya kedvező hatására (Ipp, Nagyfalu, Szilágysomlyó,
Szilágyperecsen, Varsolc, Kraszna). A harmadik Szilágy megyei leágazó, a megyeköz-
pont Zilah környékén főleg ipari profilú cégek telepedhetnek le, míg Nádasszentmihály
környéke szintén az élelmiszer-feldolgozó ipar és az építőipar számára biztosíthat lehe-
tőségeket. A megyében magas a munkanélküliség, de az egész régióra jellemző, hogy
sok olyan foglalkoztatott is található, akik rosszul fizetett, nem hatékony területen dol-
goznak. Ezért az új, betelepülő cégek megjelenésükkor a regisztráltnál lényegesen
több szabad munkaerőhöz juthatnak. Szilágy megye, de akár Szatmár megye képzett-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 129
130 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

ségbeli hátránya pedig akár előnnyé is fordítható azáltal, hogy a betelepülő multinaci-
onális cégek főleg betanított jellegű munkára keresnek embereket.
Kolozs megyében a gyalui leágazón keresztül már Kolozsvár érhető el negyedórás
autóúttal. Ezt a térséget a magas hozzáadott értéket termelő cégek fogják választani, az
országos átlag fölötti, magasan képzett munkaerő miatt. Ebből a folyamatból profitálhat-
nak a gyalui lehajtó és Kolozsvár között fekvő magyarlakta települések, illetve azok, ame-
lyek közel fekszenek, mint Magyarlóna, Magyarfenes, Tordaszentlászló. Torda és
Aranyosgyéres pedig nehézipari és építőipari befektetőket vonz majd a térségbe.
Ami a klaszterek létrejöttének lehetőségét illeti, az Északnyugati Fejlesztési Ügy-
nökség 2004. évi fejlesztési prognózisa szerint a régióban négy helyen van lehetőség
klaszter kialakulására, s ezek közül kettő a jövendő észak-erdélyi autópálya mentén ta-
lálható: Nagyváradon könnyűipari, míg Kolozsváron információtechnológiai vállalati
fürtök megjelenése lehetséges. A másik két klaszter közül egy viszonylag labilis, köny-
nyen felbomló Szatmárnémetiben jöhet létre a konfekció- és textiliparban, míg
Naszódon fűrészáru és bútoripari központ kialakulásának vannak meg a feltételei.
A dél-erdélyi autópálya néhány éves késéssel készül el az észak-erdélyihez ké-
pest, ám ez nem fogja lelassítani a tőke beáramlását ebbe a térségbe, egyelőre fő-
leg Arad és Temes megyébe. Az autópálya-nyomvonal végleges átadása után azon-
ban további lehetőségek nyílnak a térségben, s a beruházások is felgyorsulnak, ez-
úttal Hunyad megyének az autópályáról könnyen elérhető térségeiben is. Becslések
szerint a dél-erdélyi autópálya Arad megyében 2020-ig mintegy 750-850 millió
eurós beruházást eredményez majd, Temes megyében 1,3-1,5 milliárd eurót,
Hunyad megyében pedig mintegy 650-700 millió eurót. Míg Arad és Temes megyé-
ben majdnem háromszoros lesz az autópályára fordított összeg befektetésekben
való megtérülése, Hunyad megyében csak egyszeres, legfeljebb másfélszeres. A
magyarázat a megye települési szerkezetében keresendő, ugyanis az autópálya
csak a Maros völgyében, illetve Vajdahunyadig lesz hatással, a Zsil völgyében, illet-
ve Brádon már alig lesz érezhető a jelenléte. Hunyad megye amúgy is a kitermelő
és kohászati ágazat egyik központja marad középtávon, bár a feldolgozóipar itt is
tért fog nyerni. Más komolyabb hozzáadott értéket termelő iparágak nem fognak ide
eljutni, ugyanis vagy megállnak a lényegesen kedvezőbb feltételeket nyújtó
Temesben, vagy továbbmennek a közeli Szeben felé. Az autópálya előnyei érvénye-
sülhetnek a Nyugaton a gépjármű-, gép- és elektronikai, gyógyszer- és fogyasztási-
cikk-iparban elterjedt „just in time” (percrekész) rendszereknél, amelyek kis földraj-
zi távolságra és megbízható, pontos szállításra alapozva, néhány órás készlettel dol-
goznak. Azonban Hunyad fejletlen iparral és infrastruktúrával rendelkezik a fenti
szektorokban, s földrajzilag viszonylag messze helyezkedik el a nyugati cégektől,
amelyek ilyen jellegű szállításra a régió nyugati felében, Temesvár és Arad környé-
kén található telephelyeket részesítik majd előnyben.
Temes megyében ellenben az autópálya tovább erősíti majd a külföldi befekteté-
seket, s itt akár a gépgyártó, akár az elektronikai iparágban, vagy a villamos berende-
zések gyártásában is hamarosan klaszter alakulhat ki. Ennek a lehetőségei már most
is adottak, s valószínű, hogy Románia első fővároson kívüli vállalati fürtösödése itt zaj-
lik majd le. Arad megyében az autóipari beszállítók, illetve a gépjárműipar területén
alakulhat ki vállalatkoncentrálódás, s Arad főleg alkalmas nagy logisztikai bázisok le-
telepítésére. Ez utóbbi jelenségnek a helyi önkormányzat már elébe ment azzal, hogy
Aradon komoly vasúti teherterminál épült ki, illetve a légi teherszállítás feltételei is
megteremtődtek. Arad tudatosan készül arra a logisztikai csomóponti szerepre, ame-
lyet a város már a következő évtizedben be fog majd tölteni.
Ami a dél-erdélyi autópálya magyar településekre gyakorolt hatását illeti, ebben
a régióban a sztráda csak néhány Arad környéki magyar települést (a legnagyobb
Pécska), illetve néhány kisebb temesi települést, mint például Újszentes, érint. Pécska
környékén logisztikai bázisok települnek majd, illetve a meglévő élelmiszer-ipari kapa-
citások bővítésére van esély, míg Újszentes már most Temesvár kertvárosává nőtte ki
magát. Az itt felépült 400 villa, s az épülő mintegy másfél ezer családi ház miatt, Ro-
mániában Bukarest után itt a legnagyobbak az építkezésre alkalmas telkek árai. Új-
szentes területén egyébként hamarosan megépül a Cora üzletközpont, s határában
van a Metro és a Selgros, amelyek mind arra engednek következtetni, hogy a terjesz-
kedő bánsági nagyváros szomszédságában levő község nem a kiköltöző városi lakos-
ság célpontjává vált, s a termelőkapacitások bővítése itt nem lenne ésszerű, sőt idő-
vel ezek ki is vonulhatnak innen. Alapjában véve a régióban élő magyarok alig 10 szá-
zalékát érinti majd a dél-erdélyi autópálya, míg az észak-erdélyi esetében Biharban az
arány 40 százalékos, Szilágy megyében 70 százalékos, Kolozsban pedig mintegy 30
százalékos. Ha az északnyugati régióban élő magyarok számát tekintjük, mintegy 30-
32 százalékuk környezetét befolyásolja valamilyen mértékben a sztráda.
Azokat a térségeket tekintve, amelyek a nyomvonalaktól távol fekszenek, elsősor-
ban a helyi feldolgozóipar megerősödésének vannak meg a feltételei. Ha megépül-
nek a keresztirányú, vagyis összekötő gyorsforgalmi utak, például a tervezett
Nagyvárad–Szatmárnémeti–Nagybánya útvonalon, akkor az autópálya térségi hatá-
sai is sokkal szélesebb körben érvényesülnek, akár 50-60 kilométeres körzetben is.
Szatmárnémeti és Nagykároly igazából a magyar autópálya, az M3-as Nyíregyházáig,
vagy később akár a határig történő meghosszabbításából profitálhat, míg Máramaros
az északi határszakasz gazdasági impermeabilitása (szigeteltsége) miatt kerül fejlődé-
si zsákutcába. Ennek ellenére Máramaros kitermelési központ maradhat, a helyi fel-
dolgozóipar tovább erősödhet, bútoripari centrum jöhet létre a térségben. Igazából itt
a legnagyobb, szinte kiaknázatlan potenciál a hegyi turizmusban rejlik, amelyre a tér-
ségnek minden adottsága megvan. Hasonló lehetőségei vannak a délebbre fekvő
Besztercének, amely a fafeldolgozás és bútorgyártás egyik központja lehet a jövőben.
A nyugati régiókhoz tartozó megyék közül hasonló helyzetben van Krassó-Szörény,
amely a turisztikai lehetőségeit már elkezdte kiaknázni. Itt a hegyek mellett a Duna is
óriási turisztikai potenciált rejt. Krassó-Szörény fafeldolgozása is jelentősen fejlődött
az utóbbi időben, ám a jövőben igazán az építőipar és az építőanyag-gyártók számá-
ra nyílik nagyszerű kibontakozási lehetőség.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni ugyanakkor a sztráda káros hatásait sem. A
hátrányok közül két tényezőt érdemes kiemelni. Az egyik a növekvő forgalom miatti
közvetlen környezeti terhelés, s itt a levegő- és zajszennyezés növekedésének káros
hatása érdemel említést. A közlekedési infrastruktúra növelése megszünteti azt az Eu-
rópában már ritka helyzetet, hogy viszonylag nagy, összefüggő területeket hagy érin-
tetlenül a közlekedés. Az utak keresztbeszelik az élővilág mozgásának pályáit, az öko-
lógiai folyosókat, s évezredes génkicserélődési kapcsolatok szűnnek meg. Bizonyít-
ható, hogy a közlekedési folyamatok által szállított szennyezőanyagok felhalmozód-
nak, akkumulálódnak a természetes környezetben. Kritikus a helyzet pl. a talajsavaso-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 131
132 Králik Lóránd – Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlôdési lehetôségei az autópálya-programok fényében

dás területén. Egy kilencvenéves ciklus alatt majdnem egy egész pH-értéket csökkent
a nyomvonal menti területek mezőgazdasági talajainak kémhatása, s idővel a talajélet
ellehetetlenül, s ez által a termőképessége is lecsökken.
Másrészt a jelenleg is perifériát alkotó vidékeket, főként kistelepüléseket tekintve
nem lehetnek illúzióink. Ezek kimaradnak az autópálya közvetlen előnyeiből, miköz-
ben közvetlenül vagy közvetve a beruházás terheiből ők is részesednek. Lemaradá-
suk egyre hangsúlyosabbá válik, s ennek következtében a népességvándorlás felúju-
lása várható.
Szabó Árpád–Üveges Enikő

Pillanatkép Marosvásárhelyről
és vonzáskörzetéről az Európai
Unióba igyekvő Romániában
134 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

Bevezetés
A kutatás célja

Kutatásunk szerves része egy széles körű regionális tanulmánynak a határon túli ma-
gyarlakta területek gazdasági átalakulásáról. A kutatás első időszakában a munka-
csoportok regionális felosztás alapján működtek, és általános
, helyzetképet adtak a
vizsgált területekről. [Réti, 2004]
A projekt folytatásaként,1 Székelyföld egyik legnagyobb városára és annak von-
záskörzetére összpontosítottunk: Marosvásárhely megyei jogú városban, Maros me-
gye közigazgatási székhelyén folytattuk kutatásainkat. Felmértük a városnak és von-
záskörzetének gazdasági és társadalmi helyzetét, valamint jövőbeli kilátásait.

A kutatás módszertana

Dolgozatunk a régióban szerzett információkon alapul. Tanulmányoztuk a régióról
szóló statisztikai jelentéseket, újságcikkeket, tanulmányokat, az elkészült felméréseket
és stratégiai fejlesztési programokat. A módszerek között fontos szerepet kapott a he-
lyi konzultáció, interjúk készítése az önkormányzatok, szakmai szövetségek, politikai
pártok képviselőivel, helyi szakértőkkel, felsőoktatási oktatókkal, kutatókkal.
A statisztikai adatokról tudni kell, hogy nem mindig tükrözik a valóságot
[Sánduly–Szabó, 2004, pp. 6]. Az elemzéshez a Maros Megyei Statisztikai Hivatal
készségesen bocsátotta rendelkezésünkre a kért adatokat, amiért köszönetünket fe-
jezzük ki. Sokat felhasználtunk a Nemzeti Statisztikai Intézet (Institutul Naţional pentru
Statistică) internetes honlapján található adatok közül is.
Interjúalanyaink közül sokan megkérdezték, hogy a hivatalos álláspontot mond-
ják el, vagy inkább a személyes nézőpontjukból fejtsék ki véleményüket.2 Ezért dol-
gozatunkban nagyon sok szubjektív gondolat tűnik fel, melyek tulajdonosai nem a
szerzők, hanem így látják az interjúalanyok a helyzetet. Köszönjük interjúalanyaink se-
gítségét is, akik közül néhányan üzleti vagy egyéb megfontolásból nevük elhallgatá-
sát kérték, ezért inkább egyiküket sem említjük a későbbiekben név szerint.
Dolgozatunk tehát néhány, a városban és környékén fontosabbnak ítélt személy
szubjektív nézőpontján, újságcikkek és internetes honlapok átböngészésén, valamint
hivatalosan hozzáférhető statisztikai adatok elemzésén keresztül mutatja be Marosvá-
sárhely és vonzáskörzetének helyzetét. A kiválasztott interjúalanyokhoz legtöbbször
személyes kapcsolatokon keresztül találtunk utat. Így, habár minden általunk fontos-
nak ítélt területről beszéltünk valakivel, mintánk nem reprezentatív.

1 Az előző évi kutatásunk Székelyföldet vizsgálta és egy átfogó képet adott az egész régió helyzetéről
[Sánduly–Szabó, 2004]
2 Sőt olyan is volt, aki megkérdezte, hogy az illető megyének a hivatalos fejlesztési stratégiáját bocsássa ren-
delkezésünkre, vagy a belső használatra alkalmas, előkészületben lévőt.
A dolgozat felépítése

Dolgozatunkat három fő részre tagoltuk. Az első rész Marosvásárhely földrajzi helyze-
tének és megközelíthetőségének a leírását tartalmazza. Ugyanebben a részben köz-
lünk néhány adatot a város történelmi fejlődéséről.
A második fő rész tartalmazza a város és környéke gazdasági szerkezetének,
szociális és politikai viszonyainak a leírását kutatásaink alapján. Ugyanebben a rész-
ben elemezzük a humánerőforrás helyzetét, valamint a népesség legfontosabb moz-
gási tendenciáit. Itt írjuk le, az elemzések közé beszúrva, dőlt betűvel szedve, néhány
személy vagy vállalat sikerének vagy bukásának rövid történetét is.
A következő rész a város jövőképével, a lehetőségekkel és buktatókkal foglalko-
zik. Leírjuk interjúalanyaink véleményét arról, hogy szerintük mit hoz majd a jövő, és
hogyan lesz képes megfelelni a régió az új kihívásoknak. Ebben a részben közlünk
néhány gondolatot az anyaország és a régió kapcsolatáról is.
A dolgozatot néhány következtetéssel zárjuk.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 135
136 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

Marosvásárhely földrajzi elhelyezkedése
és megközelíthetősége, valamint fejlődésének
rövid történelmi áttekintése
A város földrajzi elhelyezkedése és jellemzői

Marosvásárhely az Erdélyi-medence közepén, az Erdélyi-mezőség és a Küküllők
dombvidékének találkozásánál fekszik. A város 7 kilométer hosszan húzódik a Maros
északkelet–délnyugat irányú, 3-4 kilométer szélességű völgyében és teraszain. Jelen-
leg a város a Poklos-patak völgyében kelet felé terjeszkedik.
A települést dombok veszik körül, melyek lerakódott tengeri és tavi anyagokból,
homok- és kavicsrétegekből állnak. Ezeket az anyagokat dolgozta fel a közelmúltig a
városban üzemelő három téglagyár.
A várost körülölelő dombok természetes növénytakarója a tölgyes. Sajnálatos mó-
don, a mezőgazdasági termőterület növekedésével párhuzamosan csökken az erdővel
és természetes növénytakaróval borított terület, s mindez kedvezőtlenül hat a város leve-
gőjének minőségére. A Marosvásárhelyt körülvevő 12 km-es övezetben lévő több mint
2000 hektár erdőség csak részben pótolja a város csökkenő zöldövezeteinek szerepét.

1. ábra

Marosvásárhely elhelyezkedése Románia térképén
A város és a hozzá tartozó övezet talaja egyaránt alkalmas zöldség-, gabona- és
gyümölcstermesztésre.
Az 1970 után mélyített fúrások során, közvetlenül a város alatt, dóm-szerkezetben
jelentős földgáztartalékokat fedeztek fel.
A vidék éghajlata mérsékelten szárazföldi, a tavasz korán érkezik, a nyár hosszú
és meleg, a tél viszonylag enyhe.
A Maroson kívül nincs jelentősebb folyóvíz a város területén. Több patak szeli át
a várost, a krónikák többször emlegetik ezek áradását. Utoljára 1970-ben okozott te-
temes kárt az árvíz, de ezt követően a patakok vízhozamát nagyrészt szabályozták.
A régi város vízellátásában jelentős szerepet töltöttek be a területén nagy szám-
ban fellelhető források. Jelenleg már kevesebb forrás, kút, csorgó működik a város te-
rületén és ezek vízellátási szerepe jelentéktelennek tekinthető.
A város ipari- és ivóvíz szükségletét jelenleg a Marosból fedezik. Marosvásárhely-
nél a Maros hozama kb. 37,2 m3/s, télen ennél jóval kevesebb, kb. 6 m3/s.
[Fodor–Balás, 1996]

Megközelíthetőség

Marosvásárhelyen áthalad az E60 európai út, amely összeköti Budapestet Isz-
tambullal, ebből ágazik le észak felé a DN15 nemzeti út, amely a megyeszékhelyt kö-
ti össze Szászrégennel és Beszterce megyével. A városból ezeken két megyei út is ki-
indul. Az egyik északnyugat felé Marosszentanna, illetve a Mezőség irányába, a má-
sik keleti irányba Jedd és Nyárádmente felé. Déli irányba, Hagymásbodon felé egy
gépkocsik számara szinte használhatatlan földút vezet.
A nagyvárost körülvevő falvak (a nyugati bejárattól észak felé: Maroskeresztúr,
Marosszentkirály, Marosszentanna, Marosszentgyörgy, Jedd, Koronka, Hagymás-
bodon, Kakasd) egy része szinte teljesen összeépült azzal, csak közigazgatásilag sze-
repelnek különállókként.3
A városon csupán a 405-ös vasúti mellékvonal halad át, amely Székelykocsárdot
köti össze Dédával, Marosvásárhely4 érintésével. Ez a vasútvonal nincs villamosítva,
így a Vásárhely felé tartó szerelvények mozdonyait Kocsárdon dízelmozdonyokra cse-
rélik, illetve Dédán ezeket cserélik vissza elektromos mozdonyokra. Marosvásárhely-
ről indul ki egy keskeny nyomtávú vasútvonal Nyárádmente felé, melynek működését
nyolc évvel ezelőtt felfüggesztették.
Autópálya nincs a közelben. Előre láthatóan 2007-ben éri el az Erdélyi autópálya
építése Maros megyét. Az autópálya nyomvonala a megyeszékhelytől 14 km-re,
Nyárádtőnél délre fog kanyarodni Brassó irányába.

3 A Maroskeresztúr és Kakasd falvakból álló község egyik helységéből a másikba csak úgy lehet eljutni, ha az
ember keresztülutazik a megyeszékhelyen!
4 Marosvásárhelyt két Intercity járat köti össze Bukaresttel és egy nemzetközi gyorsvonat (Ady Endre)
Budapesttel. Ezeken kívül csak a Galac–Temesvár gyorsvonat és néhány helyi érdekeltségű személyvonat
halad át a városon.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 137
138 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

2. ábra

Maros megye térképe a fobb úthálózatokkal

A megyében a személyszállítást kisbuszokkal oldották meg. A megyeszékhely és
Bukarest közötti utazáshoz is lehet ugyanilyen járműveket igénybe venni. Habár a 14
km távolságban lévő repülőteret nemzetközi logisztikai központtá akarják fejleszteni,
az áruszállítási infrastruktúra rossz állapotban van.
A felsorolt tényezők úgy a személyek, mint az áruk számára nehézzé teszik a vá-
ros elérését.
Rövid társadalmi és történelmi áttekintés

A 14. század elejéről származnak azok az írásos emlékek, amelyekben először emlí-
tik meg Marosvásárhelyt.5 A település kedvező fekvése és ebből eredő fokozott forgal-
ma kedvezően hatott a fejlődésére.
A városiasodás akkor kapott igazi lendületet, amikor 1482-ben Mátyás király ki-
váltságlevélben évi három vásárt engedélyezett a városnak.
A ferencesek kolostorában már a 14. század közepétől kezdődően rendszeres
oktatás folyt, majd 1557-től itt működik Erdély első református iskolája.6
A 18. század végén és a 19. elején a város Erdély egyik kulturális központja lett.
1754-ben Marosvásárhelyre költözik a „Királyi Tábla”, az erdélyi igazságszolgáltatás
legfelsőbb fóruma.
Marosvásárhelyen a 19. század első éveiben elkezdődött egy urbanizációs folya-
mat. 1801-ben a főpiac és az utcák kikövezéséről dönt a városi tanács.
A következő századfordulón és a 20. század elején az akkori polgármesternek,
dr. Bernády Györgynek köszönhetően egy modernizációs folyamat indul be Vásárhe-
lyen. A csatornahálózat kiépítése, a közvilágítás, iskolaépítés, új középületek és köz-
intézmények egész sora őrzi ma ennek az urbanizációs törekvésnek az emlékét.
[Fodor–Balás, 1996]
Marosvásárhelyen több nemzetiség élt és él jelenleg is együtt. Az alábbi táblázat
a nemzetiségi megoszlás alakulását mutatja.

1. táblázat

Marosvásárhely lakosságának nemzetiségi megoszlása az utóbbi másfél évszázadban (lélekszám)

Év 1833 1880 1910 1930 1944 1966 1977 1992 2002
Román 459 670 1 117 11 229 1 802 26 000 45 639 75 812 75 533 50,34%
Magyar 5 937 11 376 22 790 18 158 27 778 60 200 82 200 83 681 70 108 46,73%
Német 177 582 606 879 46 - 773 555 304 0,20%
Izraelita 16 - 755 5 048 - - 514 162 115 0,08%
Roma - - - - - - 782 3 255 3 660 2,44%
Egyéb 303 309 249 1 152 3 300 167 160 625 0,42%
ÖSSZESEN 6 919 12 883 25 517 38 466 29 629 86 500 130 076 163 625 150 041 100%

Forrás: Maros Megyei Statisztikai Hivatal

5 1316 A ferences barátok klastromának első említése Székelyvásárhelyen.
1323 Ebből az évből származik a város önkormányzatáról hírt adó első, hitelesnek elismert írott dokumentum,
mely tanúsítja, hogy Székelyvásárhelynek már ekkor egyházközsége volt, plébánosa pedig egy Romanus nevű
pap volt.
1332–37 „Forum Siculorum” néven a város első írásos említése a pápai dézsmajegyzékben, amely szerint a
város vallási közössége a legtöbb adót fizette a Székelyföldön, vagyis a legnépesebb volt a környékbeli
gyülekezetek között.
6 A Sárospatakról Marosvásárhelyre menekülő református oktatók alapították a református kollégiumot, amely
ma is működik, Bolyai Farkas Elméleti Líceum néven jelenleg is Erdély egyik legelismertebb magyar tannyelvű
gimnáziuma.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 139
140 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

A fenti táblázatból jól látható, hogy a lakosság száma egyöntetűen csökkent az
1992. évet követő évtizedben. Csupán a roma és az egyéb nemzetiségű lakosság szá-
ma mutat növekvő tendenciát. A magyarság száma drasztikusan csökkent, a 2002-es
népszámláláskor 13 ezer 573-mal kevesebben vallották magukat magyar nemzetisé-
gűnek, mint 1992-ben. Ez a 16,22%-os visszaesés nagyrészt azzal magyarázható,
hogy még napjainkban is igen magas azoknak a magyar nemzetiségűeknek a száma,
akik külföldön keresnek megélhetést, és sokan a fiatalok közül, ha nem is külföldön,
de egy másik romániai nagyvárosban telepednek le.
Marosvásárhely gazdasági, szociális
és politikai helyzete
A város és vonzáskörzete gazdásági helyzete

„Románia megyeközpontjaihoz hasonlóan, Marosvásárhely ipari város, amely jelleget
az utóbbi időben enyhítette a melléktevékenységek újrafelvétele. Ezek közül is főleg a
kereskedelem és a szolgáltatások.
Marosvásárhely municípium ipara a következőképpen fest: több mint 8500 magán-
vállalat és kisszámú, részben vagy egészében állami tőkével működő gazdasági egység.
Marosvásárhelyen a külföldi beruházások aránya 7%-kal magasabb az országos
átlagnál.
Az iparágak területi eloszlása szempontjából, Marosvásárhely a Maros völgye
legerősebb ipari központja.
Marosvásárhely ipari felépítése változatos, de 4 ipari szektor uralja (gépgyártó
ipar, vegyipar, textil- és készruhagyártás, és fafeldolgozás), amely az összipar 75%-át
teszi ki.” – olvashatjuk a polgármesteri hivatal honlapjának magyar nyelvű változatán,
ahol a többé-kevésbé sikeresen privatizált, részben még állami tulajdonban lévő nagy-
vállalatok, valamint a fontosabb bankfiókok címeit is megtalálhatjuk. [http://www.tir-
gumures.ro/hu/econom.htm/]

2. táblázat

A helyi költségvetés alakulása az 1997 és 2002 közti időszakban

Millió lej folyóárakon
1997 1998 1999 2000 2001 2002
Összes bevétel 233 717 283 603 498 933 699 788 1 652 894 2 262 847
Állami költségvetésből kapott
65 767 79 176 20 104 23 380 93 509 8 730
támogatás
Profitadó 6 474 10 269 13 564 8 357 4 550 3 013
Lakossági adók és járulékok 14 306 37 446 97 792 87 836 118 119 159 259
A bérek adójából visszatartott
121 937 118 797 59 959 23 183 151 16
hányad
Egyéb közvetlen adók 4 549 2 909 4 413 15 059 24 237 33 269

Közvetlen költségek 231 523 282 432 481 969 693 863 1 623 289 2 267 344
Szociális-kulturális 88 362 83 258 133 845 217 293 974 313 1 380 303
Közszolgáltatások és fejlesztések 98 341 118 399 178 062 197 697 306 564 402 205
Végrehajtó hatalom 21 620 44 071 75 261 119 103 173 196 217 665
Gazdasági tevékenységek 21 312 33 606 37 777 65 695 104 337 161 536
Szufficit/Deficit 2 194 1 171 16 964 5 925 29 605 -4 494

Forrás: Institutul Naţional pentru Statistică

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 141
142 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

A megye és a megyeszékhely gazdasági életének és fejlődésének lényeges ele-
me költségvetésének alakulása. A táblázat a romániai Országos Statisztikai Hivatal
internetes honlapján található Maros megyei költségvetési adatokat tartalmazza. Ma-
rosvásárhely költségvetése és az utóbbi években jelentkező deficit jól szemlélteti a
költségvetési bevételt kiegészítő tételek iránti egyre nagyobb szükséget.
A nyilvánosságra hozott táblázatban 2002-ig találhatók meg a megye költségve-
tési adatait tartalmazó statisztikai adatok, de az illetékesek elmondása szerint a város
költségvetési deficitje egyre nő. Érdekes tény, hogy 2001-2002-ben a kultúrára és szo-
ciális tevékenységekre fordított kiadások jóval meghaladják a közszolgáltatásokra és
fejlesztésekre fordított összeget.7

Az ipari termelés

Marosvásárhely az előző évszázadokban főleg a tímárjairól és mészárosairól volt
híres. Később az előbbi hagyományokra alapozva felépített bőr- és kesztyűgyár volt
nevezetes jó minőségű termékeiről. A rendszerváltást megelőző években a gyár fő-
ként exportra termelt, a hazai piacon termelésének csak egy elenyésző részét értéke-
sítette. Az itt készített bőrből gyártott ruházati és öltözködéskiegészítő cikkek nagyon
keresettek voltak országszerte. A nyugati megyékben a bolti ár többszörösét fizették
egy-egy bőrkabátért, ha valaki eladásra kínált ilyet.8
Jelenleg több magánvágóhíd és húsfeldolgozó üzem található a város területén.
A rendszerváltást követően több neves hentescsalád leszármazottai indítottak be hús-
ipai vállalkozásokat, ahol a régi családi receptek alapján újra elkezdték termelni a vá-
ros polgárai által egykor kedvelt húskészítményeket. Ezeknek a kis- és középvállalko-
zásoknak némelyike nagyon sikeresnek tekinthető.

Volt olyan vállalkozó is, aki a rendszerváltást követően visszakérte az államtól a
régen családja tulajdonában lévő vágóhidat és a mellette lévő gyárat.9 A tulajdon-
visszaigénylési per még javában zajlott, amikor a család már felépített egy vágóhidat
és húsfeldolgozó gyárat. A bírósági döntés értelmében a család nem kapta vissza tu-
lajdonjogát az ingatlanok fölött. Jelenleg ennek a vállalkozásnak több saját és bérelt
üzlete van az egész megyeszékhely területén, az egész megyébe és annak határain
túl is szállít tőkehúst, de főként húskészítményeket.

Az Országos Statisztikai Hivatal honlapján, Maros megyére vonatkozóan, a követ-
kező főbb ipari termékek termelési mennyiségének adatai szerepelnek:

7 Szeptemberben nyilvánosságra hozták a helyi lapokban, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal
szeptember 10-ig 116 milliárd lejt gyűjtött be helyi adókból és illetékekből. A magánszemélyek 55%-ban, a jogi
személyek pedig 66%-ban fizettek. Ez a harmadik negyedévi adó. A gazdasági igazgató megfelelőnek tartja a
helyi adókból befolyt összeget. [Népújság, 2004]
8 De általában nem adták el, hanem barter cikként használták. Ezeket a termékeket egyaránt lehetett egyéb ter-
mékre és „jóindulatra” is váltani.
9 Ó-Romániában a telekkönyv ismeretlen fogalom volt és ma is az. Államosításkor egyszerűen elfelejtették a
vágóhidat törölni a tulajdonosa nevéről, így annak unokája telekkönyvvel tudta bizonyítani követelése
jogosságát.
3. táblázat

Főbb ipari termékek előállítása az utóbbi években

2003 2004
M. e.
jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Vágóhidakról
származó tonna 234 149 151 187 224 156 177 147 111 138 114 132 161
sertéshús
Tej hl 12 386 11 301 10 603 14 074 16 551 15 592 14 360 15 710 14 821 14 564 14 503 14 664 12 657
pár x
Lábbeli 110 170 158 161 214 139 87 92 94 97 138 168 171
1000
Fűrészáru
(elsődlegesen
M2 1 323 2 284 1 570 1 258 2 609 1 639 1 540 143 1 046 2 565 2 153 2 988 2 393
feldolgozott
fa)
Karbid tonna 6 181 6 117 6 103 0 3 067 5 284 5 748 5 514 5 244 5 704 5 820 5 621 5 400
Szintetikus
tonna 49 517 48 602 47 596 43 416 46 565 42 675 48 799 52 933 48 958 53 108 49 324 52 553 26 990
ammónia
tonna
Műtrágya 100% 43 565 43 492 43 064 38 175 44 720 44 565 48 159 43 469 42 586 54 300 41 950 41 921 30 209
S.A.
m2 x
Síküveg 748 835 845 874 812 775 876 787 669 696 616 719 767
1000
Építőanyagok,
beleértve a x1000 2 666 3 116 2 969 3 047 3 109 2 539 1 731 1 045 1 329 2 446 2 720 3 208 2 571
kőtömböket
Mész tonna 8 200 7 900 7 450 1 630 4 500 6 800 6 620 6 500 6 300 7 200 7 400 7 600 7 400

Forrás: Institutul Naţional pentru Statistică

A régi hagyományokat folytatva az egész megyében és főként megyeszékhelyen
és annak vonzáskörzetében több vágóhíd található. A vágóhidakról származó sertéshús
mennyisége 2004 júniusában 31%-kal csökkent 2003 hasonló időszakához képest.
Ugyanakkor a megyében termelt tej mennyiségében enyhe, 2%-ot alig megha-
ladó növekedés figyelhető meg. Ez a növekedés nem csupán a tejfeldolgozó piacon
megjelenő új szereplőknek tulajdonítható, hanem annak is, hogy a már működő és
az egész megyében nagy számban jelen lévő tejfeldolgozók nyerstej iránti igénye,
a termékeik iránti piaci igények növekedésével, egyre nagyobb. A privatizált, nagy
tejfeldolgozó üzemek mellett megjelentek az általában családi vállalkozásként mű-
ködő, tejtermékek előállításával foglalkozó kisebb üzemek. Ezek az üzemek egy-
mással vetélkedve próbálják meg a termelésükhöz szükséges tejmennyiséget be-
gyűjteni a gazdáktól.

Néhány vállalkozó kedvű fiatal, ismeretségi körét, esetleg egyházi vagy
testvértelepülési kapcsolatait kihasználva, nyugat-európai (főleg hollandiai, svájci,
osztrák és német) farmon dolgozott egy ideig, megtanulta a modern mezőgazdasá-
gi kisüzemek működtetését, és hazatérve sikeres vállalkozást indított el.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 143
144 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

Az a családi vállalkozás, mely Marosvásárhely közelében tejfeldolgozással fog-
lalkozik, a környék egyik legsikeresebb tejfeldolgozó kisüzeme. Az itt készített tejter-
mékeket, főként a különféle sajtokat, az ország egész területén forgalmazzák.
A családi vállalkozást magánhitelekből indították el a tulajdonosai 1994-ben, mi-
után Hollandiából, ahol a szakmát tanulták, visszatértek szülőfalujukba. Mivel a ren-
delések volumene egyre nő, a cég is egyre növekszik, hogy a megnövekedett igé-
nyeket ki tudja elégíteni. Ezt a növekedő tendenciát gátolja, hogy a tejfeldolgozó nem
tud elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű tejet begyűjteni, pedig a tejbegyűj-
tést kilenc környező településen végzi. [Szabó, 2003]

A táblázatban szereplő lábbeli, karbid és síküveg előállításával foglalkozó vállala-
tok nincsenek Marosvásárhely közvetlen közelében.
A városban még ma is működik az egykor külföldi megrendeléseket is teljesítő
műtrágyagyár, annak ellenére, hogy állítólag évek óta veszteséges, és végképp nem
felel meg az Európai Unió által támasztott környezetvédelmi előírásoknak. A gyár ké-
ményein napjainkban is szabadon kiáramló nirogén-dioxidnak és származékainak sú-
lyos egészség- és környezetkárosító hatása van. A kimutatásban szereplő szintetikus
ammónia és műtrágya teljes mennyiségét a megyeszékhely külterületén működő
gyárban állítják elő.10
Említésre méltó még a városban a jelenleg magyarországi szakmai befektető11
tulajdonában lévő gyógyszergyár.
Ezeken kívül egy cukorgyár, és több bútorgyár is működik jelenleg a város terüle-
tén. Nem elhanyagolhatóak a pékipari termékeket előállító kisebb és nagyobb vállalko-
zások, melyek közül vannak kiemelkedően sikeresek is. Ezek a megyeszékhelyen és
vonzáskörzetében több saját üzlethelységgel rendelkeznek, és számos üzletben is for-
galmazzák viszonteladók a termékeiket. E vállalatok némelyike jelentős piaci részese-
déssel rendelkezik a pékipari termékek előállításának és forgalmazásának terén.
Jelenleg Romániában építkezési boom van, amely Marosvásárhelyen is érezteti
hatását, és nagyon sok megrendeléssel látja el a helybéli téglagyárat.
Az egykori állami tejfeldolgozó vállalat ma holland tulajdonos kezében van, és si-
keresen működik.
A felsoroltakon kívül létezik még a városban selyemszövöde, szerszámgépgyár,
konzervgyár, állami húsfeldolgozó kombinát is. Ezek a rendszerváltás áldozatainak te-
kinthetők, csak az egyik gépgyárat sikerült olaszországi tulajdonosnak eladni. A haj-
danában több ezer alkalmazottat foglalkoztató üzemekben ma csak néhány százan
tevékenykednek.
A rendszerváltást követően a nagyobb ipari termelővállalatokat bezárták, amit
csak kevés üzemnek sikerült elkerülnie. Azokat a gyárakat, amelyeket nem zártak be,
átalakították, átszervezték, korszerűsítették. Sok esetben az ilyen jellegű folyamatok
következtében fellépő munkanélküliség ezreket késztetett arra, hogy valamiféle kény-
szerű üzleti vállalkozásba vagy kényszergazdálkodásba kezdjen.

10 A gyárat a 90-es évek közepén megpróbálták privatizálni. A tendert megnyerő „postafiók” befektetők csak az
előleg egy részét fizették ki, a kikötött határidő lejártáig nem fizették ki a vételárat, így a folyamatot leállították,
a vállalat az állam tulajdonában maradt.
11 Richter Gedeon Rt.
A „kényszervállalkozásoknak” nagy része napjainkban már nem működik, vagy a lété-
ért küzd. Nagyon sokan a működési engedély kiváltását követően semmiféle üzleti tevé-
kenységbe nem kezdtek, találtak munkahelyet maguknak helyben vagy külföldön. Termé-
szetesen vannak olyan vállalkozások is, amelyek sikeressé váltak az utóbbi évtizedben.

Említésre méltó az a cég, melyet egy vegyészeti kutatóintézet felsővezetőinek és
szaktekintélyeinek szűk csoportja alapított és működtetett. Amikor a rendszerváltás
után a kutatóintézetet „átszervezték”, az addigi, főként magyar nemzetiségű szemé-
lyekből álló vezetőséget és a szakemberek egy nagy csoportját elbocsátották.12
Hatan az elbocsátottak közül, élükön az egykori igazgatóval, létrehoztak egy kft.-t.
Mivel a szakmájukon kívül nem igazán értettek máshoz, azzal kezdtek el foglalkozni,
amihez értettek, vegyészettel. A volt kutatóintézeti igazgató (aki az új cég vezetője és
többségi tulajdonosa is lett) a családi háza melletti fészerben, kis üstben kevert tisztító-
szereket. A cég pár év alatt Románia tisztítószerpiacának egyik meghatározó szereplő-
jévé nőtte ki magát. 270 különféle terméket állítottak elő, a vállalat 15-20 termékét sza-
badalmaztatták.
A kis cég viszont nem tudta tartani a versenyt, miután a világpiac vezető tisztító-
szer-forgalmazói megjelentek a román piacon. 1996-ot kővetően a cég termékei irán-
ti kereslet rohamosan zuhant, és jelenleg a piaci részesedése jelentéktelen.
A vezetőség látva ezt a folyamatot, párhuzamosan egy más jellegű tevékenység-
be kezdett, ami fokozatosan átvette a vezető szerepet. 40 hektárnyi földterületet vet-
tek meg Maros megyében, ahol már évekkel ezelőtt elkezdték a gyógynövényter-
mesztést. Ehhez a tevékenységükhöz korszerű mezőgazdasági, szárító- és csomago-
lógépeket vásároltak és folyamatosan fejlesztik a vállalkozást.
Termékeiket főként külföldön szeretnék értékesíteni, először magyarországi ve-
vőket és forgalmazókat kerestek, de többszöri csalódást kővetően a cég vezetősége
úgy döntött, hogy inkább a nyugatabbra lévő országokban próbálkoznak.13 Jelenleg
ausztriai és németországi jövőbeni partnerekkel folytatnak tárgyalásokat, átvevőkkel
és feldolgozókkal egyaránt.

A szolgáltatások

A főbb ipari termékek előállításának mennyiségi adatait tartalmazó 2. táblázat-
ban található statisztikai adatok nem terjednek ki a szolgáltatásokra és az egyéb, nem
ipari jellegű termékek mennyiségi alakulására. Pedig a nem ipari jellegű szektor ter-
mékei egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a megye és főként a megyeszékhely gaz-
dasági életében. A szolgáltatói szektorban tevékenykedők száma egyre nő, és egyre
nagyobb bevételre tesznek szert.

12 A jelenleg is működő kutatóintézet összes vezető beosztásban lévő alkalmazottja román nemzetiségű, és a
kiszolgáló személyzet között is csak elenyésző számban lehet magyar alkalmazottat fellelni.
13 A cég készít almachipset is, az előtárgyalásokon megegyeztek az árban is a magyarországi forgalmazóval,
amikor a szerződés megírására került volna a sor, a vásárló jelezte, hogy az előtárgyalások áránál már csak
30%-kal kevesebbet tud fizetni az áruért. Ez az ár kisebb volt, mint a termék önköltségi ára. Érdekességként
megjegyzendő, hogy az üzletekben több száz százalékos árréssel forgalmazták volna a terméket.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 145
146 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

Marosvásárhelyen jelenleg több szoftverfejlesztő és tanácsadó cég is működik,
amelyek részben hazai, de túlnyomó többségben külföldi megrendelők számára vé-
geznek szolgáltatásokat. Ez az ágazat elég sikeresen működik Romániában, ilyen jel-
legű cégek százai tömörültek össze Bukarest környékén, de több vidéki nagyváros-
ban fellelhetőek, és számuk egyre növekszik.
A romániai piacon évekkel ezelőtt megjelentek az integrált vállalatirányítási rend-
szereket forgalmazó, nemzetközileg elismert külföldi cégek is. E cégek az általuk kí-
nált, külföldön kifejlesztett rendszerük bér- és pénzügymodulját sok estben itteni
szakértők bevonásával, helybeli szoftverfejlesztőkkel készíttetik el, mivel ezek sok
esetben nagy eltérést mutatnak országonként.

A szolgáltatói szektor fontos részét képezi Maros megyében a turizmus. Az ide-
genforgalmi egységek a megyében jellemzően magántulajdonban vannak, és sok
szálloda, motel és panzió van külföldi tulajdonban. Sok esetben, a teljesen lepusztult
állapotban lévő szállodák privatizációja során, a felmerülő felújítási költségeket köny-
nyebben tudták vállalni azok a külföldi befektetők, akik nagyobb tőketartalékkal ren-
delkeztek, mint a hazai érdeklődők.
Marosvásárhely területén és vonzáskörzetében egyre több, a jelenlegi elvárások-
nak és igényeknek megfelelő szálloda, motel és panzió található. Az újonnan épültek
némelyikében szakmájukhoz értő építészek és lakberendezők munkái valósultak
meg. Olyan is akad, amelyiknek ebédlője és nyilvános termei, a bennük található több
képzőművészeti alkotás révén, szinte egy kortárs művészeti galériának is tekinthető.
A rendszerváltás előtt épült szállodáknak nem sok esélye van a piaci versenyben, ha
nem képesek arculat- és stílusváltásra. Számtalan ilyen jellegű intézmény zárt be,
majd a stílusváltást követően ismét kinyitott.

1989-et kővetően több magánszemély is panzió-, motel- vagy szállodaépítésbe
kezdett. Marosvásárhelyen több magyar család ilyen jellegű, jelenleg sikeresen mű-
ködő vállalkozás tulajdonosa. Többek között az egyik „hentesdinasztia” leszárma-
zottja kezdett el húsfeldolgozó tevékenységük mellett idegenforgalommal is foglal-
kozni, és felépítettek egy 3 csillagos szállodát a városközpontban, amelyet jelenleg
sikeresen üzemeltetnek.

A Maros megyébe irányuló idegenforgalom főként a sós, meleg vizű fürdőhelyek-
re, és a hegyvidékre irányul. A megyeszékhelyre látogató turisták sokszor más hely-
ségben szállnak meg a város megtekintését követően.
Jelenleg az illetékesek sokféle erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a vá-
rost turisztikailag vonzóbbá tegyék. Különféle fesztiválok, kiállítások, előadássorozat-
ok színtere a város. A marosvásárhelyi vár, helyreállítását és az ott állomásozó katona-
ság kiköltözését követően, rendezvények alkalmas helyszínévé vált. A bástyákban kü-
lönböző kulturális csoportok, kiállítótermek kaptak helyet. Vásárhely ismételten kultu-
rális vonzerejével próbálja magához csalogatni a látogatókat.
Jelenleg gyenge, de fokozatosan erősödő idegenforgalomnak örvend a Maros-
vásárhellyel valójában teljesen egybeépült, de közigazgatásilag elkülönülő
Marosszentgyörgyön található hőforrás vizével táplált strand, és az azt körülölelő tu-
risztikai egység.
Az alábbi táblázatban megfigyelhető, hogy 2004 májusának hó végi adatai sze-
rint a Maros megyei elszállásolási egységekbe érkezők száma 36,2%-kal nőtt az elő-
ző év májusához képest.

4. táblázat

Elszállásolási egységekbe érkezők száma, intézménytípusok szerint (fő)

2003 2004
máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj.
Maros megyében
10 641 12 660 13 919 17 833 10 155 11 036 9 177 7 624 6 538 6 997 9 368 10 271 14 502
összesen
Amelyből:
Szállodák 8 194 9 327 9 487 12 789 8 418 9 128 7 389 6 265 5 324 5 451 7 458 7 998 11 284
Motelek 833 1 038 1 124 1 226 319 392 361 289 218 330 374 404 651
Magánházak 162 182 263 561 124 114 55 118 42 48 92 96 217
Menedékházak – – – – – – – – – – – – –
Városi panziók 1 018 963 1 233 954 1 098 1 044 967 655 746 909 1 110 1 176 1 153
Vidéki panziók – – – – – – – – – – 58 39 45

Forrás: Institutul Naţional pentru Statistică

Csupán a motelek forgalmában figyelhető meg egy jelentős visszaesés az előző
évi adatokhoz képest. A szállodákba, magánházakba és városi panziókba érkezők
számának alakulásában egyöntetűen enyhe növekedés figyelhető meg. A szállodák
vendégeinek száma 37,7%-kal, a magánházaké 33,9%-kal, a városi panziókban meg-
szállóké pedig 13,2%-kal növekedett az eltelt egy év alatt.
Jól látható, hogy a Maros megyei szállodák és városi panziók látogatóinak szá-
mában a téli hónapok alatt sem tapasztalható drasztikus csökkenés. Ez a jelenség an-
nak köszönhető, hogy a megyében több sí- és korcsolyapálya is üzemel a télen. De a
külföldről érkezettek közül sokan eltöltenek egy-két napot ezen a környéken akkor is,
ha az ország egyéb területein található síparadicsomok valamelyike felé tartanak. Kü-
lönösen élénk az érdeklődés a vidéki villák, panziók, menedékházak és szállodák ál-
tal kínált szilveszteri és farsangi rendezvények iránt.
Az idegenforgalommal kapcsolatos statisztika is csak részben tekinthető repre-
zentatívnak, mivel a menedékházakra és a vidéki panziókra vonatkozó adatok hiányo-
sak, vagy teljes mértékben hiányoznak. Pedig a vidéki panziók forgalma igen jelentős,
mivel az idelátogatók, vagy úton lévők sok esetben kizárólag ezekben találhatnak ki-
adó szobát.
Maros megyére jellemző, hogy gyenge faluturizmussal rendelkezik, ritkán lehet
olyan magánházat, családot találni, ahol kiadó szoba bérelhető. Kivételt csupán
Szováta képez, ahol a lakosság ezzel a tevékenységével, főként a nyári hónapok alatt,
jelentős jövedelemre tesz szert.
A bemutatott számadatok valóságtartalmát az is kétségessé teszi, hogy a szállo-
dák, panziók és motelek tulajdonosainak nagy része, hogy a forgalmára, bevételeire
és profitjára kivetett magas adókat csökkentse, amennyiben lehetősége nyílik rá, nem

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 147
148 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

ad számlát és nem jelenti be hivatalosan a vendégét, vagy csak kevesebb napra, mint
amennyit valójában az idegenforgalmi egységében tölt. [Népújság, 2004]
Az 5. táblázatban a Maros megyei elszállásolási egységekben eltöltött napok szá-
mának alakulása található.

5. táblázat

Elszállásolási egységekben eltöltött napok száma, intézménytípusok szerint (napok száma)

2003 2004
máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj.
Maros megyében
26 434 30 947 46 558 53 620 31 714 32 499 27 890 19 918 18 165 21 650 27 652 28 670 35 628
összesen
Amelyből:
Szállodák 20 921 25 023 34 586 42 120 26 482 24 755 21 374 14 395 12 699 16 369 21 248 22 033 28 469
Motelek 1 342 1 363 1 817 2 199 1 265 1 409 1 341 850 887 1 091 1 165 1 268 1 362
Magánházak 524 575 1 090 845 132 114 183 259 223 59 143 114 217
Menedékházak – – – – – – – – – – – – –
Városi panziók 1 457 1 546 1 917 1 395 1 634 1 499 1 429 982 1 188 1 247 1 809 1 919 1 910
Vidéki panziók – – – – – – – – – – 70 48 58

Forrás: Institutul Naţional pentru Statistică

2003 augusztusában egy személy átlagosan 3 napot töltött el egy idegenforgalmi
egységben. Az idei év átlaga májusig 2,76 nap személyenként. Az eltöltött napok számá-
ban is növekedés figyelhető meg: 2004 májusában 9194 nappal többet töltöttek el ide-
genforgalmi egységekben, mint 2003 májusában, ami 34,7%-os növekedést jelent.
6. táblázat

Idegenforgalmi egységek kihasználtsági foka (%)

2003 2004
máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj.
Megyei összes 29,7 31,5 42,5 48,8 34,5 38,8 32,6 22,5 20,9 26,6 31 33,6 40,2

Forrás: Institutul Naţional pentru Statistică

A fenti táblázatban nyomon követhető, hogy a turisták számának növekedése a
kihasználtsági fok emelkedését is magával hozta; 2003 májusához képest 10,5%-kal
nőtt a szálláshelyek kihasználtsága.
A környéken még nincs egyetlen idegenforgalmi vagy egyéb olyan jellegű intéz-
mény, amely alkalmas lenne egy nagyobb konferencia megtartására. Léteznek törek-
vések, melyeknek célja egy ilyen intézménykomplexum megvalósítása. Az egyik kör-
nyékbeli község közigazgatási vezetői tervezik ennek létrehozását, de egyelőre az
erőforrásaik nem elegendőek a kivitelezésére. Az elkészített urbanizációs tervük ré-
szét képezi egy konferenciaközpont építése is.
Marosvásárhely és vonzáskörzete gazdasági fejlődésének szempontjából fonto-
sak azok a szolgáltató, kereskedelmi és termelőegységek, amelyek az elmúlt évek so-
rán létesültek a főbb európai és megyei utak mentén. Ezek az egységek Marosvásár-
hely határában, a város vagy a környező települések területein találhatóak (főként az
E60-as út mentén). A nagybani kereskedések és bevásárlóközpontok mellett, megta-
lálhatóak itt az autójavító műhelytől, az autópiacon át a luxusautókat forgalmazó sza-
lonokig és az úszómedencéket forgalmazó vállalkozásig szinte minden. A skála szé-
les és változatos, és egyre növekszik.14
Az itt található vállalatok és bevásárlóközpontok körében nagy számban találha-
tók külföldi, tőkeerős befektetők (Metro, Selgros, Universal), de jelentős számban kép-
viseltetik magukat ezen a területen a nagyobb hazai vállalkozások is.
Ezek a cégek, néhány alkalmazott kivételével, általában a helyi munkaerő-kínálat-
ból válogatják össze az alkalmazottaikat.15 És nem elhanyagolható az az összeg sem,
amit helyi adóként befizetnek az adott település költségvetésébe.
Nagyernyén az egyik nagy bevásárlóközpont adójából felújították az iskola épü-
letét, és a megnövekedett gyerekszám miatt egy új szárnyat is hozzáépítettek a jelen-
legi iskolaépülethez. Koronkán az ilyen jellegű adóbevételekből aszfaltoznak, és
kultúrközpontot építenek.
Minden környező településnek és a megyeszékhelynek is az a célja, hogy minél
több tőkeerős befektetőt vonzzon közigazgatási területére. Ezek a cégek előrelátható-
an új munkahelyeket teremtenek, és lényeges szempont az is, hogy az ily módon be-
folyt adókkal a települések pótolhatják az állami költségvetésből igen szűkösen mért
támogatást.16

A mezőgazdasági termelés

A környék mezőgazdasága elmaradott az előző rendszer öröksége miatt,17 de
már léteznek olyan mintagazdaságok, amelyek példaértékűvé válhatnak a többi részt-
vevő számára is. A földeken intenzív gazdálkodást folytatnak, és jellemzően alulgépe-
sítettek a gazdaságok.18
A Marosvásárhelyen és vonzáskörzetében fellelhető termőföld kifejezetten alkal-
mas zöldség- és gyümölcstermesztésre, valamivel kevésbé felel meg a gabonater-
mesztésnek. A térség klímaviszonyai is alkalmassá teszik a vidéket a mezőgazdasági
művelésre. A megyeszékhelyhez tartozó 1824 hektár mezőgazdasági területből csu-
14 A város keleti bejáratánál épül a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának
épülete is, amely építészeti stílusával és méreteivel a város egyik szimbólumává válhat a jövőben.
15 Néhány Marosvásárhely melletti település polgármestere ezeknek a számát, vagy az alkalmazottak közti
arányát is kiköti, és szerződésben rögzíti, mikor az adott cég rendelkezésére bocsátja a szükséges
földterületeket.
16 De léteznek kritériumok: Nagyernye polgármestere és önkormányzati tanácsa például azoknak a cégeknek,
amelyek olyan tevékenységet akarnak a területen folytatni, ami környezetszennyezéssel járhat, nem engedé-
lyezi a földvásárlást vagy -bérlést.
17 A szocialista iparosítás idején az okos és tehetséges falusi fiatalok nagy része elment az új üzemekbe dolgozni,
és a mezőgazdaságban csak idős és kontraszelektált munkaerő maradt, elavult ismeretekkel. [Szabó, 2003]
18 Romániában még sok helyen lehet lóval, szarvasmarhával, vagy néha maguk által húzott ekével szántó
embereket látni.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 149
150 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

pán 76 hektár gyümölcsös és 26 hektáron termesztenek szőlőt, a terület túlnyomó ré-
szén főként gabonát termesztenek, mintegy 1237 hektárnyi területen.
Pedig a természeti viszonyok az ellenkezőjét tennék indokolttá, és a szakembe-
rek véleménye szerint a gyümölcstermesztés nyereségesebb is lehetne, mint a gabo-
natermelés.
7. táblázat

Főbb háziállatfajták számának alakulása Maros megyében (egyed)

A felmérés dátuma Különbségek az egy évvel korábbi
adatokhoz képest
2004–2003. 2004–2003. 2004–2003.
2004. ápr. 2004. máj. 2004. jún.
ápr. máj. jún.
Szarvasmarha összesen 88 324 97 174 88 939 2 030 10 840 2 000
Magángazdaságban 80 226 89 187 81 031 1 803 10 597 2 025
Sertés összesen 184 990 193 042 199 273 –47 166 –41 865 –38 058
Magángazdaságban 173 957 181 702 187 983 –33 115 –26 775 –22 484
Juh és kecske összesen 378 672 363 459 355 143 –6 518 –3 747 5 456
Magángazdaságban 377 871 362 719 354 444 –5 908 –3 097 6 105

Forrás: Institutul Naţional pentru Statistică

Az 1994-es felméréskor a város állatállománya a következő volt: 3278 szarvas-
marha, 7462 sertés, 6969 juh és 22 ezer 109 szárnyas.
A környező falvak lakói is inkább gabonatermesztéssel és állattenyésztéssel fog-
lalkoznak. Az alábbi táblázat a 2003-as és 2004-es emlős háziállat állomány számbe-
li adatait tartalmazza.
A táblázatból kitűnik, hogy a megyében tenyésztett sertések száma 2003-hoz vi-
szonyítva 2004 júniusára 38 ezer 58-cal csökkent, és ezzel párhuzamosan a szarvas-
marha-, juh- és kecskeállomány számottevően növekedett. Ez az adat részben tükrözi
a fogyasztói szokásokban beállt változást, a lakosság egyre inkább a soványabb, ko-
leszterinszegényebb húsfajtákat választja, míg a kövérebb sertéshús iránti kereslet
egyre csökken. És ez a tendencia egyöntetűen érvényes a tőkehúsokra és a belőlük
készült húskészítményekre is. Másrészt, a megkérdezett gazdák szerint Ukrajnából
nagyon olcsón lehet a sertéshúst importálni, nem érdemes itthon foglalkozni vele.

Marosvásárhely vonzáskörzetében az egyik településen egy családi gazdaság-
ban több mint 200 kecskét tartanak, mellettük juhokat és 5 tehenet is. A családi vál-
lalkozásnak 1 alkalmazottja van, a többi munkát a családtagok végzik. Folyamatosan
földeket vesznek legelőnek és kaszálónak.
Egyelőre csak kézi erővel dolgoznak, a gépesítésre nem futja, enélkül pedig
nem tudnak megfelelni az Európai Unió által előírt egészségügyi követelmények-
nek. Míg a nagyobb zsírtartalmú, és többek véleménye szerint is egészségesebb

19 Nagyvárad mellett van egy kecskéket tartó gazdaság, amelynek szerződése van a Nagyváradi tüdőszanatóri-
ummal és kórházzal az általuk termelt tej átvételéről.
kecsketejért Románia nyugati megyéiben is19 magasabb átvételi árat szoktak fizet-
ni, addig Maros megyében a tehéntejjel azonos áron, vagyis 5300 lejért veszik be
literjét. De a család pozitív gondolkodású, a jövőre nézve bizakodóak, pályázati úton
szeretnének pénzhez jutni, melyből a szükséges fejlesztéseket el tudnák végezni.
[Népújság, 2004]
Pozitív példaként érdemes még megemlíteni egy vásárhelyen működő, virágter-
mesztéssel foglalkozó családi vállalkozást is. Ez a vállalkozás úgy indult el, hogy a
család (annak az árán, hogy minden értékesebb, eladható ingó vagyonát eladta) a
családi ház végében lévő 20 ár területű kertjét fóliával fedte be. Jelenleg 30 hektá-
ron termesztenek virágokat, és a család minden tagja ebben a kertészetben dolgo-
zik. Külföldi kapcsolatokat építettek ki, ahonnan nem csupán a virághagymákat és
magokat szerzik be, hanem a termesztésükhöz szükséges információkat is. A virága-
ik kelendőek, nem csupán a környező településekre szállítanak, hanem nagyobb tá-
volságba is, állandó vevőik vannak Bukarestben is. [Népújság, 2004]

A leírt példák jól mutatják, hogy mezőgazdaságból, állattenyésztésből is meg lehet
élni, sőt tetemes nyereséget is lehet produkálni, ha megvan a szükséges szakértelem és
a vállalkozók nem egy kényszemegoldásnak találják azt, hogy gazdálkodjanak.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 151
152 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

A város és vonzáskörzete szociális helyzete

A lakosság szerkezete

Marosvásárhelynek a legutóbbi, 2002-es népszámláláskor 150 ezer 41 lakosa volt.
A Maros Megyei Statisztikai Hivatal által kiadott, az alábbiakban bemutatott adatok is er-
re az évre vonatkoznak. Az alábbi táblázatban az állandó lakosság gazdasági helyzet sze-
rinti megoszlása található, megye, város, vidék és megyeszékhely lebontásban.

8. táblázat

Maros megye állandó lakosságának gazdasági helyzet szerinti megoszlása

Maros-
Maros- Maros-
Maros megye vásárhely a
Város (fő) Vidék (fő) vásárhely vásárhelyen
(fő) megyében
(fő) belül (%)
(%)
Állandó lakosság 580 850 283 759 297 092 150 041 25,83% 100%
Aktív lakosság 208 389 120 775 87 614 66 461 31,89% 44,30%
Foglalkoztatott lakosság 185 713 108 881 76 832 61 409 33,07% 40,93%
Munkanélküliek, akik más
15 230 8 796 6 434 3 693 24,25% 2,46%
munkahelyet keresnek
Munkanélküliek, akik az első
7 446 3 098 4 348 1 413 18,98% 0,94%
munkahelyüket keresik
Nem aktív lakosság 372 462 162 984 209 478 83 580 22,44% 55,70%
Tanulók/egyetemisták 94 099 52 561 41 538 28 916 30,73% 19,27%
Nyugdíjasok 152 981 68 498 84 483 35 589 23,26% 23,72%
Háztartásbeliek 47 255 12 213 35 042 4 579 9,69% 3,05%
Más személyek által
58 465 23 793 34 672 11 521 19,71% 7,68%
eltartottak
Állam vagy magánintézmények
3 511 1 400 2 111 560 15,95% 0,37%
által eltartottak
Egyéb gazdasági helyzetben
16 151 4 519 11 632 2 415 14,95% 1,61%
lévők

Forrás: Megyei Statisztikai Hivatal

A táblázatban megfigyelhető, hogy Marosvásárhely sem kivétel az ország elörege-
dési tendenciája alól. A 66 ezer 461 aktív lakosra 35 ezer 589 nyugdíjas jut, tehát egy
aktív lakosra 1,86 nyugdíjas, és a foglalkoztatott lakosságra ennél is több. A valóságban
a nyugdíjasok, ameddig ez lehetséges, továbbra is munkát vállalnak. A folyósított nyug-
díj sok esetben olyan alacsony, hogy a téli hónapok közköltsége meghaladja azt.
A statisztikai adatok szerint 2004 első negyedében az átlagos nyugdíj 2 millió
102 ezer 827 lej (51,3 EUR) volt, míg 2003 ugyanezen időszakában 1 millió 701 ezer
646, tehát egy 23,5%-os nominális növekedés figyelhető meg Maros megyében.20

20 2003-ban az infláció éves szinten 15,3% volt [Realitatea Romaneasca, 2004]
A nyugdíjasok száma 1179-cel növekedett ugyanebben az időszakban. A nyugdíj átla-
golt összegének tendenciális növekedése nem feltétlenül a nyugdíjak emeléséből ered, ha-
nem a frissen nyugdíjazottak már több pénzt kapnak, mint a korábbi években nyugdíjba vo-
nultak. (A hadseregből nyugalomba vonultak akár 15 millió lej nyugdíjat is kaphatnak.)

9. táblázat

Marosvásárhely aktív lakosságának szakmai megoszlása 2002-ben

Maros Város Vidék Maros- Maros- Maros-
megye (fő) (fő) (fő) vásárhely vásárhely vásárhelyen
(fő) a megyében belül
(%) (%)
Teljes aktív lakosság 208 389 120 775 87 614 66 461 31,89% 100%
Alkalmazottak 171 702 110 703 60 999 61 232 35,66% 92,13%
Vállalkozók 4 023 3 096 927 1 828 45,44% 2,75%
Magánzók / Iparűzési engedéllyel 8 795 3 182 5 613 1 884 21,42% 2,83%
(Mezőgazdasági) Szövetkezetek tagjai 268 52 216 20 7,46% 0,03%
Háztartásban dolgozók 14 431 521 13 910 35 0,24% 0,06%
Egyéb 1 724 123 1 601 49 2,84% 2,68%
Munkanélküliek 7 446 3 098 4 348 1 413 18,98% 2,13%

Forrás: Maros Megyei Statisztikai Hivatal

Marosvásárhelyen az aktív lakosság 92%-a alkalmazottként dolgozik, megközelí-
tőleg ez az arány érvényes Maros megye többi városára is.
Vidéken ez az arány 69%, ami a háztáji gazdaságban dolgozók magasabb, 15%-
os arányának tudható be. A városokban létesült nagy gyárak bezárásakor sokan visz-
szatelepültek a falvakba és ott próbáltak megélhetést keresni. Ezek a „kényszergaz-
daságok” a legtöbb esetben csupán a létfenntartáshoz elegendő jövedelmet biztosí-
tanak a családoknak.
A Marosvásárhely vonzáskörzetében élő aktív lakosság nagy része még mindig
a megyeszékhelyen dolgozik. Közlekedésüket a nagyon jól megszervezett magán kis-
busz társaságok valamelyike teszi lehetővé.21
A buszok hétköznap félóránként járnak, így biztosítják, hogy úgy a dolgozók, mint
a felsőbb tagozatú iskolába járók nehézségek nélkül a megyeszékhelyre jussanak. A
vasút szerepe jelentéktelen. Több környező falunak már megszűnt a vasúti megálló-
helye, ha volt egyáltalán, mivel ezek rendszerint távol voltak a településtől, és a szerel-
vények ritkán jártak, napi 2-3 alkalommal.22
A megyeszékhelyen az aktív lakosság 2%-a vállalkozó és 2,8%-a iparengedéllyel
rendelkező magánzó. A háztartásban dolgozók és az egyéb kategóriába tartozók szá-
ma jelentéktelen.
21 A várost a vidékkel összekötő buszjáratok üzemeltetési jogának elnyeréséért a megyei önkormányzat írt ki
tendert.
22 A nagyernyei vasútállomás például 1,5-2 km távolságra van a településtől, így az ott lakók inkább a falun átha-
ladó buszjáratokat vették és veszik igénybe. A gyér utasforgalom miatt a Román Állami Vasúti Társaság meg
is szüntette ezt a megállóhelyet.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 153
154 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

A következő táblázat Maros megye alkalmazottainak ágazat szerinti számszerű
alakulását tartalmazza 2003 és 2004 néhány hónapjára vonatkozóan.A 9. és 10. táb-
lázatokból kivehető, hogy Maros megyében az eltelt 2 év alatt az alkalmazottak szá-
ma csökkent. A 2002-es adatokhoz viszonyítva 2004 júniusában 37 ezer 885-tel keve-
sebb alkalmazott volt a megyében, ami 33%-os csökkenést mutat.

10. táblázat

Alkalmazottak számának hó végi alakulása Maros megyében (fő)

2003 2004
jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Maros megye 132 132 132 132 131 131 130 131 131 132 132 132 133
összesen 863 620 757 354 984 520 363 096 572 406 439 938 817
Amelyből:
Mezőgazdaság,
vadgazdaság és 3 801 3 794 3 798 3 787 3 776 3 763 3 730 3 751 3 764 3 788 3 789 3 804 3 829
hasonlók
Ipar és építőipar 71 689 71 558 71 632 71 415 71 215 70 965 70 341 70 736 70 993 71 443 71 461 71 730 72 204
Szolgáltatások 57 373 57 268 57 327 57 152 56 993 56 792 56 292 56 609 56 815 57 175 57 189 57 404 57 784

Forrás: Maros Megyei Statisztikai Hivatal

Egy kisebb visszaesést követően emelkedés figyelhető meg a szolgáltató ágazat
által foglalkoztatottak számának alakulásában. 2004 júniusában a megye összes al-
kalmazottjának 43%-a a szolgáltatói szektorban dolgozott.
11. táblázat

A foglalkoztatott lakosság szerkezeti megoszlása foglalkozások szerint, 2002

Maros- Arány
Maros-
Maros vásárhely a Maros-
vásárhely
megye (fő) megyében vásárhelyen
(fő)
(%) belül (%)
Összes foglalkoztatott 185 713 61 409 33,07% 100%
Törvényhozó és végrehajtó testületek tagjai 8 579 4 437 51,72% 7,23%
Tudományos és értelmiségi foglalkozásúak 15 284 8 956 58,60% 14,58%
Mesterek és egyéb műszaki középfokú végzettségűek 22 815 10 508 46,06% 17,11%
Közigazgatási alkalmazottak 10 110 4 537 44,88% 7,39%
Kereskedelemben és szolgáltatásban dolgozó munkások 19 293 8 210 42,55% 13,37%
Mezőgazdaságban, erdőgazdaságban és halászatban dolgozók 22 883 205 0,90% 0,33%
Kézművesek és szakképzett munkások 46 642 13 658 29,28% 22,24%
Gépek és berendezések kezelői 23 339 7 243 31,03% 11,79%
Szakképzetlen munkások 15 381 3 363 21,86% 5,48%
Hadsereg 1 387 292 21,05% 0,48%

Forrás: Maros Megyei Statisztikai Hivatal
A mezőgazdasági, vadgazdasági és hasonló tevékenységgel foglalkozó társa-
ságok a megye alkalmazottainak 3%-át foglalkoztatták. Ez az arány nem tükrözi a
mezőgazdaságban dolgozók arányát, mivel az itt dolgozók általában saját földjeiket
művelik meg, így nem alkalmazottnak, hanem háztartásban dolgozónak, gazdának
minősülnek.
A dolgozók számában mindhárom szakterületen enyhe növekedés tapasztalható
2004 júniusában 2003 júniusához viszonyítva. Átlagosan 1%-kal növekedett az alkal-
mazottak száma. Figyelembe véve a lakosság csökkenését, és elöregedését, ez az
emelkedési arány a valóságban jóval nagyobb jelentőségű.
A 11. táblázat is alátámasztja, hogy főként Marosvásárhely és egész Maros me-
gye rendszerváltás előtti, túlzott iparosítási folyamatának következménye jelenleg is
érezhető. Marosvásárhelyen a foglalkoztatottak kiemelkedő hányada, 22%-a kézmű-
ves és szakképzett munkás, 17%-a mester és egyéb műszaki középfokú végzettségű.
Érdekes tény, hogy míg 2002-ben az összfoglalkoztatottak között a kereskedelemben
és szolgáltatásban dolgozó munkások aránya 13%, ettől alig marad el a gépek és be-
rendezések kezelőinek 11,7%-os aránya.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 155
156 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

A jövedelmi viszonyok

Az alábbi táblázatban a különböző gazdasági szektorokban dolgozók átlagos
nettó jövedelmének alakulása követhető nyomon az ezredforduló körüli években.
12. táblázat

Átlagos nettó jövedelem alakulása Maros megyében (ROL)

1997 1998 1999 2000 2001 2002
(ROL) (ROL) (ROL) (ROL) (ROL) (ROL) EUR
Átlag 610 682 972 295 1 460 077 1 959 080 2 734 030 3 497 464 111,90
Mezőgazdaság 446 830 721 845 1 118 122 1 516 146 2 096 805 2 628 543 84,10
Erdőgazdaság és fakitermelés 496 743 815 968 1 299 788 1 909 950 2 272 714 3 423 865 109,55
Halászat 565 456 1 065 133 1 421 034 1 421 312 2 187 260 2 748 969 87,95
Kitermelőipar 1 240 843 1 994 362 2 806 020 4 246 497 4 858 986 7 459 872 238,68
Villamos és hőenergia, gáz
1 004 844 1 825 579 2 372 036 3 266 919 4 477 906 5 860 879 187,52
és víz
Építőipar 635 302 973 046 1 309 678 1 724 401 2 675 840 3 431 464 109,79
Kereskedelem 434 616 675 367 1 054 947 1 490 653 1 915 456 2 440 693 78,09
Vendéglátóipar 431 196 629 333 799 725 1 263 546 1 757 367 2 002 113 64,06
Szállítás és raktározás 710 611 1 098 625 1 522 886 1 862 925 3 022 586 3 933 382 125,85
Posta és telekommunikáció 588 595 1 436 720 2 302 054 2 939 666 4 527 060 6 874 519 219,95
Banki, pénzügyi szolgáltatások
1 377 738 2 631 515 3 521 344 4 715 495 6 867 226 9 217 420 294,91
és biztosítások
Ingatlanközvetítés és egyéb
568 179 845 062 1 360 635 1 829 532 2 527 678 3 242 531 103,74
szolgáltatás
Közigazgatás 576 302 1 335 368 1 813 972 2 753 103 3 693 024 4 814 803 154,05
Tanügy 507 755 926 562 1 750 616 1 905 385 2 749 270 3 842 985 122,95
Egészségügy és szociális
439 480 828 540 1 395 700 1 705 934 2 768 672 3 280 447 104,96
ellátás
A nemzetgazdaság egyéb
480 201 745 777 1 288 423 1 703 168 2 400 360 4 031 959 129,00
tevékenységei

Forrás: Maros Megyei Statisztikai Hivatal

A Maros megyei átlagos nettó jövedelem 1997-hez képest 2002-ben 472,7%-kal
volt magasabb, a hat év alatt megközelítőleg 5,7-szeresére növekedett. A pénzügyi és
banki szolgáltatásokkal és biztosításokkal foglalkozók átlagkeresete ugyanebben az
időszakban 569%-kal nőtt, míg az inflációs ráta 461,16%-volt Romániában, tehát a re-
álbér-emelkedés 6 év alatt nem érte el a 10%-ot.

Az oktatás, képzés és kultúra helyzete

Munkaerő-gazdálkodási szempontból nem elhanyagolható a környéken élő lakosság
szakmai képzettsége és művelődési szintje.
Amint a bevezetőben említettük, Marosvásárhely már több mint 500 éve fontos
oktatási központ. A református kollégium, ahol Bolyai Farkas tanított és ahol fia, Já-
nos, a nem-euklideszi geometria feltalálója megtette az első lépéseket a matematika-
tudomány terén, hamarosan fennállásának 450. évfordulóját ünnepli.
A 40-es évekig a többi történelmi egyháznak és vallási felekezetnek is megvoltak
a saját iskoláik. Egyesek nemrég visszakapták az ingatlanjaikat és megpróbálják fel-
éleszteni minőségi oktatási hagyományaikat.
A szocializmus idején mindegyik nagy iparvállalathoz rendeltek egy szakiskolát,
ahol az illető vállalatok kiképezték maguknak a megfelelő szakmunkásgárdát.
A városban működik Erdély egyik legnagyobb és legjobb, messze földön híres
kórháza. A kórház mellett nővérképző szakiskola is működik.
1946 óta működik a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egye-
tem (MOGYE, ahol 1951-ben végeztek az első orvosok). A városnak sok évtizedes ha-
gyományokkal rendelkező színművészeti főiskolája is van. A régi üzemmérnöki főisko-
la helyén ma a Petru Maior Egyetem működik.
Ugyanakkor Marosvásárhelyen nyitotta meg kapuit 2001-ben a Sapientia – Erdé-
lyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományi Kara. Így megvalósult
egy régi álom: az erdélyi magyarságnak van saját, magyar nyelven oktató egyeteme.
A városban működő Nemzeti Színháznak magyar és román társulata is van, sok
nemzetközi színháztalálkozóról tértek vissza fontos kitüntetésekkel.
Marosvásárhely mindig is Székelyföld egyik legfontosabb kulturális központja
volt.
Ma a helyzet nem éppen ennyire rózsás.
Találkoztunk olyan megyei tanácsossal, akinek az a véleménye, hogy a kulturális
intézmények támogatási kerete túlhaladja a realitás küszöbét. Közölte, hogy idén 11
kulturális tevékenységet végző intézménynek, csoportnak juttattak támogatást. És ez
az összeg messzemenőleg nem elégítette ki ezen intézmények igényeit, pedig a me-
gye költségvetési kiadásának tetemes hányadát képezte.
Véleménye szerint eme intézmények magas költségvetése a nem megfelelő, ese-
tenként könnyelmű költekezésből is ered. Rámutatott, hogy egyik ilyen jellegű intéz-
mény élén vagy vezetőségében sincs egyetlen olyan gazdasági szakember, aki fel-
ügyelni tudná kiadásaikat. A megye szeretne megszabadulni a kulturális intézmények
fenntartásának terhe alól. Esetleg úgy, hogy azt más közigazgatási szereplő veszi át,
vagy pedig ezen intézmények piacorientálttá tevésével.

A közép- és felsőfokú oktatás meg a kulturális intézmények működése mellett
fontos szerepe van minden egyéb szintű oktatásnak. Az 13. táblázat a 10. életévüket
betöltött Maros megyei lakosok iskolai végzettség szerinti megoszlását mutatja be.
Interjúalanyaink véleménye szerint Marosvásárhelyen és vonzáskörzetében egy-
aránt megfelelő az aktív lakosok végzettsége, és jó szakembereket lehet találni a gaz-
daság bármelyik ágazatában.
Az iskolai végzettség nélküliek száma főként idős, 70 év feletti emberekből és ro-
ma nemzetiségűekből, valamint a szociálisan halmozottan hátrányos helyzetűekből te-
vődik össze.
Az állam úgy próbálja rávenni a szülőket gyermekeik iskolába járatására, hogy a
gyermektámogatási családi pótlékot csak abban az esetben folyósítja, ha a szülők is-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 157
158 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

13. táblázat

A 10. életévüket betöltött Maros megyei lakosok iskolai végzettség szerinti megoszlása, 2002

Maros megye Marosvásárhely
10 évet betöltött lakosság száma összesen 518 475 137 504
Végzettség
Egyetem 26 850 16 283
Főiskola 2 493 1 311
Posztliceális és mesterképzés 16 274 7 840
Gimnázium 106 859 45 584
Szakiskolák és inasképzők 94 970 25 110
VIII osztály 142 324 24 958
Elemi 101 040 13 191
Iskolai végzettség nélküliek 26 947 3 133
Nem válaszolt 718 94

Forrás: Maros Megyei Statisztikai Hivatal

kolai igazolást visznek arról, hogy gyermekük rendszeresen részt vesz az iskolai
oktatáson.23 De a támogatás nincs évismétléshez kötve, és a megkerülhetősége mi-
att nem igazán hozta meg az elvárt eredményt.
Az iskolai végzettség fokozott odafigyelést igényel, mert a munkanélküliek nagy
része szakképesítés nélküli emberekből áll. Romániában még napjainkban is igen
magas az analfabéták száma. Ezek az emberek a jelenleg érvényben lévő gazdasági
elvárásoknak már képtelenek megfelelni.

A munkanélküliek helyzete és a szociális problémák

Az iskolai végzettség nélküli, sok esetben analfabéta aktív lakosság úgy a megye-
székhelyen, mint vidéken nehezen talál munkát. Általában családi vállalkozásoknál,
mezőgazdaságban, esetenként építkezéseken segédmunkásként vállalnak munkát.
Sokan szorulnak szociális segélyre, de ez az összeg nem biztosít megélhetést szá-
mukra, mivel az alapvető szükségletek kielégítésére sem elegendő, és a jelenleg ér-
vényben lévő új támogatási rend szerint az a gyakorlat, hogy ha elfogy az erre szánt
támogatási keret, akkor az önkormányzatok egyszerűen nem folyósítják tovább a
megítélt támogatást.

Érdekes eltérés tapasztalható két Marosvásárhely melletti településen a szociá-
lis juttatások igénylői között.
Nagyernyén nem tudják fedezni a szociális segélyeket, egy-két hónap alatt az
egész keretet kimerítik. A zömében roma származású kérelmezők rossz életkörülmé-
23 Kisebb településeken előfordult, és nem csak ott, hogy ezt az igazolást úgy szerezték meg, hogy a tanítót
vagy tanárt súlyosan megfenyegették, és azok félve az őket vagy családjukat fenyegető atrocitásoktól, tel-
jesítették a „kérést”.
nyei indokolttá tennék a segélyek folyósítását, de a község tanácsosai még a kiosz-
tott pénzt is inkább a község fejlesztésére költenék.
Véleményüket azzal indokolják, hogy ez a kisebbségi réteg nem tud, és valószí-
nűleg nem is akar beilleszkedni a település életébe. Nem dolgoznak és antiszociális
viselkedésük kellemetlen az itt lakók számára.
Érdemes megemlíteni, hogy az itteni roma lakosság sem „tőzsgyökeres” helybé-
li. A roma nemzetiségű lakosok az előző rendszer betelepítési politikája révén kerül-
tek a településre, az állam letelepedésüket, a rendelkezésükre bocsátott ingatlan
mellett, sok esetben még anyagilag is támogatta. A tanácsosok tehetetlenek a prob-
lémával szemben, szeretnék megoldani ezt a helyzetet, de nem tudják, miként lehet-
ne elkezdeni.
A fentebb leírtaknak az ellentéte tapasztalható Koronkán. Szociális juttatásokért
alig jelentkeznek az ottlakók. A község közigazgatásilag öt településből és magából
Koronkából áll, és összesen 20 család kért támogatást. Az itt lakó roma nemzetisé-
gűekről a polgármester pozitívan és elismeréssel nyilatkozott.
Sokan közülük külföldön dolgoznak, a hazahozott pénzből szép házakat építe-
nek, vagy felújítják a meglévőt. A környezetükre igényes, dolgozni szerető emberek
hírében állnak és békésen együtt élnek az ott lakó, zömében magyar nemzetiségű la-
kosokkal.

A nagyobb ipari egységek megszűnésével, és a mesterségesen felpumpált dol-
gozói létszám leépítésével több tízezren váltak munkanélkülivé, illetve a pályakezdők
nem találtak munkát.
Maros megyében és Marosvásárhelyen is problémát jelent a munkanélküliség,
annak ellenére, hogy a munkanélküliek száma az elmúlt évek alatt folyamatosan csök-
kent. Az alábbi, a Maros Megyei Statisztikai Hivatal által kibocsátott táblázatban a
munkanélküliek számának és a munkanélküliségi rátának az alakulása figyelhető
meg az 1997 és 2002 közötti időszakban.
14. táblázat

Regisztrált munkanélküliek száma és a munkanélküliségi ráta Maros megyében

1997 1998 1999 2000 2001 2002
Munkanélküliek száma összesen 28 444 25 830 22 847 18 887 15 488 16 554
Munkanélküliségi ráta (%) 10,2 9,6 8,8 7,1 6,1 6,4

Forrás: Maros Megyei Statisztikai Hivatal

Maros megyében a munkanélküliek száma 1997-től 2002-ig 41,8%-kal csökkent,
a munkanélküliségi ráta pedig 3,8%-kal. Az előbbi szám csökkenése részben azzal is
magyarázható, hogy a lakosság száma is csökkent ebben az időszakban.
A fenti táblázat szerint 2002-ben 16 ezer 554 munkanélküli volt Maros megyében.
Ez a szám ellentmondásban van azzal az adattal, amit szintén a Maros Megyei Statiszti-
kai Hivatal adott ki. E szerint ugyanis a megye területén 2002-ben 15 ezer 230 olyan
munkanélküli található, aki más munkahelyet keres, és 7446 olyan, aki az első munka-
helyét keresi; ezeknek az összege 6122-vel meghaladja a fenti táblában szereplő mun-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 159
160 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

kanélküliek számát. Ha az utóbbit valós adatnak tekintjük, akkor elmondható, hogy a
munkanélküliek 48,8%-át azok a fiatalok adják, akik első munkahelyüket keresik.
Az következő táblázatban a nyilvántartott munkanélküliek számának és a munka-
nélküliségi rátának az alakulása figyelhető meg az időszakban.

15. táblázat

Bejelentett munkanélküliek számának és a munkanélküliségi rátának
hó végi alakulása Maros megyében

2003 2004
jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Munkanélküliek
16 180 16 109 14 502 14 978 16 357 16 338 17 360 18 102 17 824 19 177 17 007 12 737 11 086
száma (fő)
Munkanélküliségi
6,3 6,3 5,6 5,8 6,4 6,3 6,7 7,0 6,9 7,5 6,6 4,9 4,3
ráta (%)

Forrás: Maros Megyei Statisztikai Hivatal

2004 júniusában 6,8%-kal csökkent a munkanélküliek száma Maros megyében
2003 júniusához képest. Jól látható, hogy a munkanélküliek számának 1997-től kez-
dődő fokozatos csökkenése 2003-ban és 2004-ben is tart.

Az egyik megkérdezett szerint a munkanélküliségi helyzetet bemutató statiszti-
kai adatok nem minden esetben felelnek meg a valóságnak. Nagyon sokan nem fo-
lyamodnak munkanélküli-segélyért, mert bíznak abban, hogy hamarosan munkát ta-
lálnak, és a folyósított segély összege elég alacsony, megszerzése pedig elég bürok-
ratikus ahhoz, hogy ha nem feltétlenül szükséges, akkor nem kérvényezik. Elég so-
kan külföldi idénymunkát vállalnak, így erre az időszakra nem kérnek támogatást.
Nem utolsósorban a statisztikai hivatalok adatgyűjtési és -kezelési módszere is sok
kívánnivalót hagy maga után. Számtalan esetben egymásnak ellentmondó adatokat
bocsátanak ki.

A munkanélküliség csökkenéséhez az is hozzájárul, hogy a Megyei Munkaerő-
foglalkoztatási és -átképzési Ügynökség 2003 folyamán 19,1 milliárd lejt költött a mun-
kanélküliségi alapból munkanélküliek időszakos elhelyezkedésére, ami közhasznú
munka végzését jelentette. 2004-ben az erre a célra szánt összeg négymilliárd lejjel
több, melyből az év első 6 hónapjában 13,2 milliárd lejt használtak fel. A hátralevő há-
rom hónapban a fennmaradó összeg 720 munkanélküli alkalmazását teszi lehetővé.
Az alkalmazottak minimálbérre jogosultak, a 2002. évi 76-os törvény értelmében az
ügynökség az alkalmazó cégeknek az alkalmazottak bérének 70%-át támogatja.
[Népújság, 2004]
Ugyancsak a Megyei Munkaerő-foglalkoztatási és -átképzési Ügynökség rendez-
te meg 2004. szeptember 24-én, Marosvásárhelyen a frissen végzetteknek szánt állás-
börzét. Több mint 100 asztalosra és 50-nél több varrónőre lenne szükség, de keres-
nek gyerekfelvigyázókat, kereskedelmi dolgozókat is. Többnyire szakmunkásoknak
ajánlanak munkahelyeket, de szükség van középfokú végzettségűekre is.
Az egyetemet végzettek iránt alacsony az érdeklődés annak ellenére, hogy a
2002. évi 76-os törvény értelmében azok a munkaadók, akik frissen végzetteket leg-
alább 3 évre alkalmaznak, 1-1,5 minimálbérnyi támogatásban részesülnek.
A támogatás mértéke az alkalmazott személy képzettségi szintjétől függ. A tör-
vény értelmében egy minimálbér jár a szakiskolák, az ipari iskolák végzettjeinek alkal-
mazásáért, 1,2 a gimnáziumot és továbbképzőt végzettek alkalmazásáért és másfél
minimálbérnyi támogatásban részesül az az alkalmazó, aki egyetemi vagy főiskolai
végzettséggel rendelkező személyt alkalmaz. Maros megyében jelenleg 656 személyt
érint ez a törvény; 230-an közülük felsőfokú végzettséggel rendelkeznek (69 orvos, 48
közgazdász, 9 tervező, 104 mérnök), 201 középfokú tanulmányokkal és 225 szakis-
kolával vagy inasiskolával rendelkezik. [Népújság, 2004]
Várhatóan tovább csökkenti a munkanélküliek számát az erdélyi autópálya építé-
sének elkezdése is. A kivitelező amerikai Bechtel cég eddig több mint 800 személyt
alkalmazott a Bors–Brassó autópálya-szakasz megépítéséhez, és ezek közül 638 ro-
mán állampolgár. Előreláthatólag, ha az útszakasz elérkezik Maros megyéhez,24 az al-
vállalkozók helyi lakosokat is alkalmazni fognak a kivitelezési munkálatoknál.

Marosvásárhelyen és környékén az utóbbi évek alatt létesült intézmények sok
embernek biztosítanak munkát és megélhetést. A Marosvásárhely melletti Koronkán
a polgármester szerint nincs munkanélküliség, aki akar, talál munkát. A község terü-
letén több asztalosműhely is működik, közülük az egyik francia beruházó tulajdoná-
ban van. Sokan foglalkoznak építkezéssel, és többen valamelyik, főút mentén épített
cég alkalmazottjaként dolgoznak. Kérdésünkre elmondta, hogy a felsőfokú végzett-
séget szerző fiatalok is hazatérhetnek falujukba, mert a környéken találnak a végzett-
ségüknek megfelelő munkát.

Egy rövid etnikai-politikai elemzés

Marosvásárhelyt sokan szokták Székelyföld fővárosának nevezni (Orbán Balázs, 1868).
A székelyek viszont nem centralizáltan, hanem „székek”-ben voltak megszervezve. Fővá-
rosuk sohasem volt, csak a székeknek voltak központjai. Az viszont igaz, hogy Marosszék
központi városa volt a legnagyobb és gazdaságilag legfejlettebb a Székelyföldön.25
Amint az az 1. táblázatból is látható, Marosvásárhely még a II. világháború után is túl-
nyomó többségében magyarlakta város volt.26 Az 1989-es változásokat követő időszak-
ban megjelent a helyi lapban néhány újságcikk, amely bemutatta Ceausescuék tervét a
város legkésőbb 1995-ig román többségű helységgé tételére. [Népújság, 1990]

24 A legfrissebb kormányzati ígéretek szerint 2008-ig elkészül az autópálya Kolozsvár–Marosvásárhely sza-
kasza.
25 Manapság a helyi magyar ajkú baráti és ismerősi körömben a legtöbben tagadják, hogy székelyek volnának.
Sőt sokan pejoratívnak tartják ezt a besorolást.
26 A kolozsvári orvosi egyetem magyar tagozatát 1946-ban helyezték Marosvásárhelyre. Az egyik román több-
ségű vidéken felnőtt ismerősöm át kellett hogy költözzön az egyetemi várossá előlépett városba. Az állomá-
son egy rendőrtől megkérdezte, merre van az orvosi egyetem. Megszokásból románul szólította meg a
rendőrt, és az nem értette a kérdést. 1946-ban Marosvásárhelyen még az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök
sem tudtak románul.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 161
162 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

A 89-es változások idején a magyarság még többségben élt Maros megye szék-
helyén, sőt ez volt Románia legtöbb magyar által lakott városa (83 ezer 681 fő). Nem
csoda, hogy a rendszerváltás utáni Közép- és Kelet Európában itt tört ki a legelső vé-
res, halálos áldozatokat is követelő etnikai konfliktus 1990 márciusában.
A Maros megye távolabbi, északi részéről behozott román erdőmunkások pog-
romja nem sikerült. A város magyarsága, a segítségére érkező cigányokkal27 együtt
megvédte magát, de 15 év alatt az etnikai arányokat megváltoztatni szándékozók ál-
ma teljesült.
A magyar ajkú lakosság drasztikus csökkenése főleg a kivándorlásnak és elván-
dorlásnak a számlájára írható. A városban uralkodó kölcsönös bizalmatlanság pedig
rányomja a bélyegét a gazdasági életre is.

Egyik interjúalanyunk felhívta a figyelmünket, hogy a megyében bejegyzett 25
ezer vállalkozásból 17 ezer magyar ajkú tulajdonos kezében van, de a legtőkeerő-
sebb 10% között szinte nincsenek magyar vállalkozók.
Beszélgetőpartnerünk nehezményezi, hogy a Kereskedelmi- és Iparkamara, a
Cégregiszter, a Munkaadók Országos Szövetsége (Patronátus) és a többi, a piacgaz-
daság megfelelő működését biztosító kamara és szakmai szövetség a 90-es évek
elején mind az uralkodó kommunista utódpárt központi utasítására jött létre, alapítói
ízlését és vágyait követve. Működésük keveset változott az utóbbi másfél évtizedben,
szolgáltatásaik nem megfelelő minőségűek, és még most sem védik megfelelően
tagjaik érdekeit.
A megkérdezett hasznosnak tartana alternatív szervezeteket. Néhány vállalkozó
kedvű társával közösen el is indítottak 1990-ben egy szervezetet, amely egyfajta al-
ternatív iparkamaraként összefogta volna a helybéli magyar vállalkozókat, képviselte
volna érdekeiket, és segített volna nekik kapcsolatteremtésben és üzleti partnerek
keresésében.
A kezdeti felbuzdulást követően az alapítók közül néhányan a kamara nevében
fellépve felvirágoztatták saját vállalataikat, és kiszálltak a kamara további működteté-
séből. Mások konfliktusba keveredtek egymással, míg megint mások nem voltak haj-
landóak semmit tenni a szervezet működtetésének érdekében.
A 90-es évek végén a szervezet még az Új Kézfogás Alapítványtól is nyert pénzt
a működésére. Pályázatírási tanácsadó irodát is működtettek a környékbeli magyar
vállalkozók számára, aztán a szervezet lassan „kimúlt”.

2000-ben a rosszul felkészített szavazóbiztosok és az RMDSZ rossz szervezése
következtében, nem teljesen tisztázott körülmények között, az akkor még lakosságá-
ban magyar többségű megyeszékhelyen az RMDSZ polgármesterjelöltje veszített a
helyhatósági választásokon.
Az ellenfelei szerint nacionalista és populista román polgármester, a magyar
többségű önkormányzati tanács belső villongásainak és tehetetlenségének következ-
tében, a várost kiskirályként uralva még lejjebb nyomta a lejtőn.

27 Szándékosan használtam a fenti szót a roma kisebbség megjelölésére. Én is ott voltam a bekerített maroknyi
magyar között, amikor az éjszaka sötétjében közeledő tömegre figyeltünk fel, akik hallótávolságba érve meg-
nyugtatásunkra azt kiabálták: „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”
Sőt demagógiájának köszönhetően a 2004-es helyhatósági választásokon meg-
semmisítő vereséget mért az RMDSZ újabb jelöltjére.28 Így Marosvásárhelyen jelenleg
egy magyar többségű (12 magyar – 11 román) önkormányzatban a nacionalista ro-
mán polgármester irányítja a várost, a tanácsot és a két magyar polgármester-helyet-
test semmibe véve.
A város körüli falvakban a lakosság 60-90%-a vallotta magát magyar nemzetisé-
gűnek a 2002-es népszámláláskor, de figyelembe kell venni, hogy a romák többsége
magyar ajkú, és népszámláláskor nem romának, hanem magyarnak vallja magát.29
Az etnikai szembenállás ennek ellenére enyhül. Pozitív meglepetés volt a tavasz-
szal lezajlott helyhatósági választáson Marosvásárhelytől 35 km-re, Szászrégenben a
magyar polgármesterjelölt győzelme. Régen a központja azoknak a Maros menti tele-
püléseknek, ahonnan 1990-ben az erdőmunkások Marosvásárhelyre utaztak magyaro-
kat gyilkolni. Szászrégen lakosságának 30%-a magyar nemzetiségű, tehát szó sem le-
het arról, hogy az RMDSZ-jelölt győzelmét az etnikai szavazás számlájára lehet írni.

28 A választások előtt helyi RMDSZ körökben azt súgták a fülembe, hogy igaz, hogy számszerűleg a románok
már többségben vannak, de a szavazásra jogosult, 18. életévüket betöltöttek között még a magyarok vannak
többségben a városban. A választási kudarc után a pártelnök mégis etnikai okokra vezette vissza a sikerte-
lenséget.
29 A Pro Europa Liga tanulmányai szerint romániai viszonylatban, Maros megyében él a legtöbb roma
nemzetiségű személy, szaporítva a megye szociális gondjait.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 163
164 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

Lehetőségek és buktatók
Általánosságban elmondható, hogy a megkérdezettek zöme pozitívan látja Marosvá-
sárhely és vonzáskörzete gazdasági felemelkedésének esélyét. Ugyanakkor látják a
buktatókat is a lehetőségek mellett, amelyeket igyekeznek elkerülni.
Sokan nagy gazdasági fellendülési lehetőséget látnak a megyeszékhelytől 14
km-re található reptér felújításában, és a mellette kiépítésre kerülő ipari parkban és
logisztikai központban. A reptér kifutóit meg akarják hosszabbítani, hogy nagyobb
méretű gépek fogadására is alkalmassá váljék, és az egész egységet korszerűsíte-
ni szeretnék.
Közvetlenül a reptér szomszédságában már elkezdték építeni a leendő ipari
parkot. A tervezett létesítmény három lehetséges szállítási útvonallal rendelkezik:
vasúti, légi és közúti. Az illetékesek véleménye szerint megfelelő az érdeklődés az
intézmény iránt.
A megyei önkormányzatnál többen úgy gondolják, hogy ezek a beruházások po-
zitív hatással vannak és lesznek Marosvásárhely gazdasági fellendülésére.
Problémát jelent a kivitelezési munkálatok elhúzódása, és ennek okai nem feltét-
lenül csak anyagi jellegűek. A tervek részletkérdéseiben még mindig nem sikerült
döntésre jutniuk az illetékeseknek, több részlet még vita tárgyát képezi. Az egyik taná-
csos elmondta, hogy az illetékes hatóságok úgy bocsátották ki az építkezési engedé-
lyeket, hogy nem ellenőrizték az építkezésre szánt terület tulajdonjogi helyzetét. A be-
ruházás elkezdődött és most szembesülnek azzal, hogy úgy a tervezett kifutópályák,
mint az ipari park helyén a földterületek egy része magántulajdonban van.
A Marosvásárhely gazdasági helyzetét bemutató fejezetben említett sikeresnek
tekinthető magán, főként mikro-, kis- és középvállalkozások mellett, számtalan nehéz-
ségekkel küzdő vállalkozás is található a megyeszékhelyen és vonzáskörzetében, sőt
sok már megszűnt.
A romániai, és ezen belül a vizsgált térségben található vállalkozásoknak sok est-
ben az is megnehezíti a helyzetét, hogy nem tudják finanszírozni a szükséges fejlesz-
téseket. Ebből kifolyólag nehezen vagy egyáltalán nem képesek tartani a versenyt, ha
egy tőkeerős piaci szereplő is megjelenik a piacon. E cégekre általában jellemző,
hogy banki hitel vagy pályázat útján próbálnak pénzt szerezni a szükséges fejleszté-
sekre, és sokan közülük befektetőket (főként külföldieket) keresnek.
A külföldi befektetők érdeklődése növekszik, és egyre nagyobb számban érkez-
nek Romániába. A külföldi beruházásokkal foglalkozó ügynökség adatai szerint az
idei első félévben 60%-kal nőttek az új külföldi beruházások a tavalyi első félévhez ké-
pest. Január elejétől június végéig 1,1 milliárd EUR értékben történt külföldi befekte-
tés, és valószínűleg ez az összeg 2004 végére eléri a 2 milliárd EUR-t.
Ez a befektetési hullám részben érinti Maros megyét, a megyeszékhelyt és annak
közvetlen vonzáskörzetét is. A befektetések egyaránt érintik az ipari, kereskedelmi és
szolgáltató szektort.30

30 Erre példa, hogy a marosvásárhelyi gyógyszergyárnak jelenleg a magyarországi Richter Gedeon a többségi
tulajdonosa. A magyar többségű, a Budapest Bank által alapított Pater Bank, jelenleg Piraeus bank, görög
érdekeltségű.
Több külföldi tulajdonban lévő bevásárlóközpont, kereskedelmi egység is találha-
tó a környéken. A legtöbb politikai, közigazgatási és gazdasági szereplő egyaránt
megtesz mindent annak érdekében, hogy ezeknek a befektetéseknek a száma és ér-
téke növekedjék, úgy a megyében és Marosvásárhelyen, mint az egész országban.31

Sok estben nagyon nehezen találnak külföldi befektetőt a kis- és középvállalkozá-
sok. Több esetben előfordult már az, hogy előtárgyalások során a felek lemondták az
üzletet. Románia híres a korrupcióról és a sok kisstílű csalóról, de külföldről is nagyon
sokszor tisztességtelen, a zavarosban halászni szándékozó „befektetők” érkeznek.
Amint az EBRD felmérése is igazolja, Románia a második legkorruptabb ország
a Közép- és Kelet- európai gazdasági átmenetet végrehajtó országok közül.
Vannak olyan gazdasági lehetőségek Marosvásárhelyen és környékén, amelyek
még kiaknázásra várnak.
16. táblázat

A korrupció a gazdasági átmenet országaiban (helybéli vállalkozók kikérdezése alapján)

Csúszópénzt gyakran fizető cégek aránya az összes A csúszópénz mértékének átlaga
megkérdezett közül 32 a megkérdezett cégek éves árbevételének arányában
Helyezés a 20 ország Helyezés a 20 ország
% %
között között
Azerbajdzsán 59,3 1. 6,6
Grúzia 36,8 8,1 1.
Magyarország 31,1 3,5
Románia 50,9 2. 4,0 8.

Forrás: EBRD, 1999, p. 125

Maros megye területének nagy része egy hatalmas sótömb fölött fekszik. Emel-
lett a megyében található Románia földgáztartalékainak 90%-a. A mélyszondás fúrá-
sok mentén felszínre törő magas hőmérsékletű, sok estben ugyanakkor sós víznek a
hasznosítása fellendítheti az idegenforgalmat. Egy ilyen gázszondás fúrásból nyeri a
vizét a marosszentgyörgyi strand is.
Maros megye éghajlata és talajviszonyai kedveznek a gyógynövény-termesztésnek,
és a környéken egyre nagyobb területen foglalkoznak ilyen jellegű tevékenységgel. Töb-
ben a lakosság által begyűjtött vadon termő gyógynövények átvételével is foglalkoznak.
Ennek ellenére az átvétel sokszor kockázatos, nem lehet tudni, hogy az adott
gyógynövényt honnan szedték le, és Maros megyében sok az erősen szennyezett kör-
nyezet, és a legtöbb esetben a szennyezés nehezen lebomló vegyi anyagoktól ered. Az
ilyen területeken szedett nővények egészségkárosító anyagokat is tartalmazhatnak.

31 Mindenütt örülnek a külföldi tőkeerős befektetőknek, de néha problémát jelenthet, ha a tőke Magyarországról
érkezik. Többéves botrány és perek sorozata zajlott, amikor a magyarországi érdekeltségű Danubius Group
megvásárolta a szovátai fürdővállalatot a hozzá tartozó szállodákkal.
32 A gyakoriságot egy 6-os skálán (soha–néha–ritkán–gyakran–általában–mindig) mérték, a táblázatban az
utóbbi 3 választ adókat összesítették.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 165
166 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

Az egyik, jelenleg nehézségekkel küzdő vállalkozás többségi tulajdonosának vé-
leménye szerint csak az elmeháborodottak kezdenek Romániában vállalkozásba, fő-
ként, ha a vállalkozni szándékozó magyar nemzetiségű. Elmondta, hogy Romániában
állami támogatást szinte lehetetlen megszerezni.
Példaként felhozott egy esetet, amikor egy ilyen jellegű pályázat kiírását követő
harmadik napon már elfogyott a pénzügyi alap. Ha a vállalatoknak volt is készen ilyen
jellegű pályázata, amit csak részben kellett módosítani, akkor is vitatható, hogy a pá-
lyázatok 3 nap alatt beérkeztek és el is bírálták őket.

Amellett, hogy az állami támogatások megszerzésének lehetősége kétséges, a
magánvállalkozásoknak gondot okoz az is, hogy a romániai bankok alultőkésítettek.
Így jóval kevesebben juthatnak vállalkozói hitelhez az igénylők közül, és a bankok koc-
kázatvállalása ezen a téren szinte teljesen ismeretlen fogalom. Egy jó ötleten alapuló,
induló vállalkozás nem is fordulhat a bankhoz hitelért, mert azok legalább 1 éves mér-
leget és eredménykimutatást (tehát előzetes működést) kérnek a hiteligénylőtől.33
Egy bank marosvásárhelyi fiókjának vezetője elmondta, hogy a hitelért hozzájuk
fordulóknak a bank szakemberei állítják össze a kérelmezéshez szükséges iratokat,
amennyiben az igényelt összeg nem haladja meg a 100 ezer eurót.
A hitelkérelmek elbírálása, bármilyen összegről is legyen szó, minden esetben
Bukarestben, a bank központjában történik. A hozzájuk forduló kérelmezőknek meg-
közelítőleg 15%-a jut hitelhez. Ugyancsak a fent említett bankvezető elmondta, hogy
véleménye szerint ahhoz, hogy a magyar nemzetiségű vállalkozók, vagy a magyar tő-
kével rendelkező vállalatok egyenlő eséllyel fordulhassanak hitelért, elengedhetetlen
egy magyar tökével rendelkező bank léte Romániában.34
Tapasztalatai szerint a magyar nemzetiségűek tulajdonában lévő, vagy a részben
magyarországi tőkével rendelkező vállalkozások esélyei egyenlőtlenek a románokkal
vagy egyéb nemzetiségűekkel szemben, egy kérelmezett hitel elbírálása során.

A romániai vállalatok számára egy másik tőkeszerzési alternatívát jelentenek az
Európai Unió által kiírt különféle pályázatok.35
Egy pályázati tanácsadással és pályázatírással foglalkozó cég igazgatója el-
mondta, hogy a vállalkozók mindaddig szívesen nyújtanak be pályázatokat, ameddig
nem kell anyagi garanciát vállalniuk a hitel visszatérítésére. Igazán azok a támogatá-
sok a legnépszerűbbek, amelyek csekély önrész megléte mellett vissza nem téríten-
dő hiteleket kínálnak.
A vállalkozók kockázatvállalási hajlandóságának alacsonysága ebben az estben is
megmutatkozik. Elmesélték, hogy a közelmúltban volt egy pályázati kiírás, ami a különbö-
ző vásárokon, expókon való részvételt támogatta. A sikeres pályázónak az utazási, szállás-
és étkezési költségén kívül mindent állt volna a pályázatkiíró. Senki nem jelentkezett.

33 Csupán egyetlen bank foglalkozott ilyen jellegű hitelek folyósításával és az is csupán korlátozott ideig.
34 Romániában vannak olyan bankok (török, görög stb.), amelyek keresik a hazájukból származó romániai vál-
lalattulajdonosokat, és kedvezményes elbírálást és hiteleket nyújtanak számukra.
35 A rendszerváltáskor az „európaiak” azt mondták az utcán, a gazdasági struktúraváltás áldozataiként utcán
maradottaknak, hogy vége a nagy közösködésnek, tanuljanak meg megállni a saját lábukon. 15 év után most
azt mondják, hogy fogjanak össze másokkal, mert a többségben az erő, és úgy pályázzanak. Ezen a túlélők
csak csodálkoznak.
A pályázakitíró cég vezetősége egyetlen embert tudott a személyes ismerősei kö-
zül rávenni, hogy éljen a lehetőséggel és vállalkozása vegyen részt az egyik kiállításon.

A megkérdezettek véleménye szerint a különféle, az önkormányzatok számára kiírt
pályázati kereteket és egyéb támogatásokat az esetek túlnyomó többségében nagyon
rövid idő alatt kimerítik. Annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak pályázni, a ki-
sebb települések önkormányzatai is pályázati szakembereket szándékoznak alkalmaz-
ni. Több ilyen település is pályázati úton szerzett támogatásokból és kedvező kamatozá-
si hitelekből szeretné megoldani infrastrukturális és urbanisztikai problémáit.

A pályázatokkal kapcsolatban problémát jelenthet az, hogy e pénzügyi alapokkal
általában az Európai Integrációs Minisztérium alárendeltsége alá tartozó illetékes ro-
mán hatóságok gazdálkodnak. Több gazdasági szereplőnek is az a véleménye, hogy
Romániában a pályázatok terén sem lehet esélyegyenlőségről beszélni.
Fokozottan igaz ez, ha a pályázatok kedvező feltételű, nagy volumenű és eseten-
ként vissza nem térítendő hitelekre vagy egyéb hasonló támogatásokra vonatkoznak.
A magyar tulajdonú vállalkozások vagy a magyarlakta települések önkormányzatai36
által benyújtott pályázatok hátrányosabb elbírálásban részesülnek, mint a román tulaj-
donban lévő vállalkozások és román nemzetiségűek által lakott települések pályáza-
tai. De nem csak a kisebbségben élő nemzetiségűek szenvednek hátrányt, Romániá-
ban hihetetlen méreteket ölt a korrupció és a nepotizmus.37

Sok esetben a lakosság szűklátókörűségéből adódóan nem jut előnyökhöz, vagy
kerül hátrányos helyzetbe egy adott település.
Az egyik, a megyeszékhely vonzáskörzetében lévő település polgármestere el-
mondta, hogy falujuk többek között azért nem rendelkezik testvértelepüléssel, mert a
testvérség megkötését megelőzően a potenciális testvértelepülésről idelátogatóknak
szállást kellene biztosítani. Erre nincs lehetősége a falunak, mivel a református paró-
kia vendégháza csak kis létszámú látogatót tud befogadni, szálloda, panzió nincs a
településen, a lakosság pedig nem hajlandó elszállásolni az ideérkezőket.
Pedig egy testvértelepülés megléte sok estben hasznos lehetne, főként különfé-
le pályázatok esetében.

Pályázati lehetőségek

Az Európai Unió, különböző programok (Phare, ISPA, Sapard) által szakmai tanács-
adást és pénzügyi segítséget nyújt Romániának az EU-csatlakozásig. A kedvezménye-
zettek köre a regionális fejlesztéstől a kis- és középvállalatokig, a környezetvédelmi és
szállítási beruházásoktól a falufejlesztésig terjed.

36 Maros megye és Székelyföld a Központi Statisztikai Régióhoz tartoznak, amelynek a központját
Gyulafehérvárra helyezték. A legtöbb székelyföldi településről semmilyen közvetlen utazási lehetőség nincs
ebbe a távol eső központba. Az előző évben például Hargita megyéből összesen 2 pályázatot nyújtottak be.
37 Bevett gyakorlat, hogy a pályázati kiírást előbb szűkebb körben ismertetik, és csak akkor hozzák a nagy nyil-
vánosság tudtára, amikor már nem áll rendelkezésre elég idő a pályázat elkészítéséhez és beküldéséhez.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 167
168 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

A három program keretében egy évre Romániába juttatott összeg egyre nő; míg
2003-ban ez kb. 660 millió euró volt, 2006-ban több mint egymilliárd lesz. Ezen össze-
gekkel az Európai Integrációs Minisztérium fennhatósága alá rendelt illetékes román
hatóságok gazdálkodnak.
Érdekességként megemlíthető egy tanulmány eredménye, melyet az Európai Bi-
zottság romániai küldöttsége végzett. A tanulmány célja az volt, hogy felmérje, milyen
mértékben ismeri a romániai lakosság az Európai Unióból érkező anyagi támogatá-
sok forrásait, illetve ezek esetleges felhasználási módjait és célkitűzéseit. A kutatás
eredménye azt mutatta, hogy Románia lakossága elég jól informált a különböző prog-
ramok által nyújtott anyagi segélyek létezését illetően, de a megkérdezettek csupán
egyharmada (32%) tudta, hogy ezek a pénzalapok az Európai Uniótól származ-
nak.[Népújság, 2004]
Az ISPA-program (Instruments for Structural Policies of Pre-Accession – Előcsat-
lakozási Strukturális Politikai Eszközök) egyike azon programoknak, amelyek anyagi-
lag nyújtanak támogatást az Európai Unióhoz csatlakozó országoknak.
Az ISPA-program keretében az Európai Unió mintegy 28 millió eurós anyagi tá-
mogatást nyújt Marosvásárhelynek. Ez az összeg egyben az eddigi legnagyobb beru-
házás a megye infrastruktúrájába.
Romániában az ISPA-program kivitelezésének első szakaszában a kedvezménye-
zett városok kiválasztási kritériuma a lakosok lélekszáma volt. Csupán azok a városok
juthattak támogatáshoz, amelyeknek lakossága meghaladta a 300 ezer főt. E kritérium
alapján Marosvásárhely nem juthatna támogatáshoz, de kivételt tettek a várossal.
A Marosvásárhely számára jóváhagyott program összértéke 27,9 millió EUR, ami-
ből 20,9 millió EUR vissza nem térítendő kölcsön az Európai Unió részéről, 7 millió EUR
pedig a marosvásárhelyi közösség hozzájárulása. A program futamideje 2007-ig tart.
A program célja a Maros vízgyűjtő medencéjének átalakítása, a jobb minőségű
ivóvíz biztosításának érdekében. Ugyancsak cél a csatornahálózat kiterjesztése, a
meglévő korszerűsítése, hogy ez által elkerülhetővé váljék a talajvíz és a Maros továb-
bi szennyezése.
Az aktuális pályázatokról értesülést lehet szerezni a megyeszékhelyen működő
Sapard-tanácsadó irodában. A mezőgazdasági projektek ismertetésére külön iroda
működik a polgármesteri hivatal épületében. Megjegyzendő, hogy a megyeszékhely
területén több magas színvonalú pályázatíró iroda működik, amelyek tanáccsal látják
el a pályázni szándékozókat, és igény szerint el is készítik a pályázatokat.
Összefoglalás
Marosvásárhelyen és vonzáskörzetében a közigazgatási tisztségviselők, a gazdaság külön-
böző ágazataiban tevékenykedő vállalatok igazgatói, vezetői és vállalkozóinak többsége bi-
zakodó és pozitívan ítéli meg a környék gazdasági jövőjét. Románia GDP-je gyorsabban nö-
vekszik, mint a környező országoké, és 2007-ben valószínűleg sikerül csatlakoznia az Euró-
pai Unióhoz. A munkanélküliség is csökken (de ne feledjük, hogy 2004 választási év), a la-
kosság optimistább, mint bármikor az utóbbi másfél évtizedben.
Kutatásaink során kevés olyan személlyel találkoztunk, aki negatívan ítéli meg jelenle-
gi helyzetét és jövőbeni esélyeit.
Mindenkinek van valamilyen terve a jövőre nézve, sőt általában egyszerre több, hogy a
sok közül az egyik megvalósuljon. Arról már nem mindenkinek van elképzelése, hogy e ter-
veket miként is lehetne megvalósítani, de akinek van valami ötlete erre vonatkozóan, annak
általában ebből is több van.
Az etnikai feszültségek csökkentek az országban, az emberek már inkább a gyarapo-
dásukkal kezdenek foglalkozni, mint a szomszédaik által beszélt nyelvvel és kultúrával.
Marosvásárhely Romániának szinte a középpontjában helyezkedik el, de vasúton ne-
hezen megközelíthető, és európai jelentőségű műút is csak egy halad el a közelében, tőle
14 kilométerre. A városnak a szocializmusból örökölt vállalatai szépen lassan átalakultak
vagy megszűntek, a gazdaság lassan kezd „egészségesen” működni.
A város határában megjelentek a bevásárlóközpontok, az autószalonok és a raktárak.
2004 nyarán megindult az erdélyi autópálya építése, és 2008-ig elkészül a
Kolozsvár–Marosvásárhely szakasz.
A város melletti repülőtéren és szomszédságában elkezdődött egy nemzetközi logisz-
tikai központ és ipari park kiépítése.
Lassan a mezőgazdasággal foglalkozók is megértik, hogy a környék gyümölcs- és
gyógynövény-termesztésre alkalmas, és elindulni látszanak a járható irányba.
A megyeszékhelynek és vonzáskörzetének erős a turisztikai potenciálja, amit a szállítá-
si infrastruktúra javulása csak erősíteni fog.
A városban több felsőoktatási intézmény is működik, köztük a Sapientia – EMTE Mű-
szaki és Humántudományi Kara. Így biztosítottnak látszik a megfelelően képzett munkaerő
is, amely a fejlődés motorja lehet.
A város elnéptelenedéséhez hozzájárul kis részben az is, hogy a megjelenő és izmo-
sodó jómódú polgári réteg kiköltözik a városkörnyéki falvakban és a külvárosi övezetben
épülő „úri negyedekbe”.
Ennek következtében a város közvetlen környezetében található falvak is rohamos fej-
lődésnek indultak, és azoknak a lakossága és önkormányzati vezetői is bizakodók.
A helyzet azért még nem nevezhető rózsásnak. Az ország infrastruktúrája fejletlen, és
a gazdasági struktúraváltás még nem zajlott le teljesen. A korrupció virágzik az országban,
a sajtószabadságot gyakran megsértik. A lakosság lassan tanul bele, hogy az EU-integráció
közeledtével kínálkozó lehetőségeket hogyan lehet kihasználni.
Kutatásunk eredményeképpen úgy érezzük, hogy a régiónak van jövője, és sok sikert
kívánunk ennek megvalósításához!

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 169
170 Szabó Árpád–Üveges Enikõ – Pillanatkép Marosvásárhelyrõl és vonzáskörzetérõl...

Irodalomjegyzék:
(EBRD) [1999]: Transition report 1999 – Ten years of transition; European Bank for
Reconstruction and Development; London
Brateş, Teodor, 1997: Privatizarea – Durerile facerii 1990–1997; Ed. Economică;
Bucureşti
Domokos Ernő–Bagoly Csilla, 1996: A privatizáció útja Romániában; Siculus; Sfântu
Gheorghe
Fodor Ferenc: Románia mezőgazdasága a piacgazdaságra való áttérés időszakában
Fodor Sándor (S.)–Balás Árpád, 1996: Marosvásárhelyi útikalauz. Impress Kiadó, Ma-
rosvásárhely
Institutul Naţional de statistică, 2001, Anuarul Statistic al României, Serii de timp
1990–1999
Institutul Naţional de statistică, 2002, Anuarul Statistic al României, Serii de timp
1990–2001
Egyéb statisztikai évkönyvek, valamint a Nemzet Statisztikai Intézet (Institutul Naţional
de statistică) és a Privatizációs Hatóság (Autoritatea pentru Privatizare şi
Administrarea Participaţiilor Statului) honlapjai (http://www.insse.ro/,
http://www.apaps.ro/)
Marosvásárhellyel és Maros megyével foglalkozó internetes honlapok (http://maros-
vasarhely.lap.hu/index.html; http://www.medibit.hu/mvhely/kronika/; http://
www.muresonline.ro/; http://www.marosbarat.hu/; http://www.poli.hu/erdely/
index.html; http://www.tirgumures.ro/hu/prezentm.htm), valamint turisták számá-
ra egyes intézményeknél kiosztott ismertetők
A Maros Megyei Önkormányzat fejlesztési stratégiája és honlapja (http://www.
cjmures.ro/; http://www.cjmures.orizont.net/; http://www.cjmures.orizont.net/
Documente/progr_act_econ2003_2004.doc; )
Népújság – Önálló Maros Megyei Napilap, 2004, Impress Kft., Marosvásárhely
(http://www.hhrf.org/nepujsag/)
Orbán Balázs: Székelyföld leírása TÖRTÉNELMI, RÉGÉSZETI, TERMÉSZETRAJZI S
NÉPISMEI SZEMPONTBÓL. Pest, 1868
Réti Tamás (szerk.): Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és
a Vajdaság gazdasági átalakulása, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány, Budapest, 2004.
Sánduly Edit–Szabó Árpád, 2004: Helyzetkép Székelyföld gazdasági-társadalmi álla-
potáról évezredünk elején [in: Réti, 2004]
Szabó Árpád, 2003: A tejtermelők és a tejtermelés helyzete Székelyföldön, Közgaz-
dász Fórum 3–5. szám, Kolozsvár
Vincze Mária, 2002: Vidéki helyzetelemzés – Kászoni esettanulmány. Hargita Kiadóhi-
vatal, Csíkszereda
Györfy Lehel

Romániai fejlesztési régiók és
gazdasági ágazatok
versenyképességének komparatív
elemzése
172 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

Bevezető
Tanulmányunk a romániai régiók egymáshoz viszonyított versenyképességi előnyeit
és hátrányait hivatott feltárni egy ágazati elemzésen keresztül, melyen belül a legna-
gyobb hozzáadott értéket termelő szolgáltatási ágazatot részletesen tárgyaljuk. A
regiók komparatív elemzése mellett ágazati elemzésekre is kitérünk, feltárva a közel-
múlt változásait a régiók gazdaságában. ,
Jelen tanulmány két nagy fejezetből áll. Az első rész a használt módszer ismerte-
tését tartalmazza, míg a második ennek konkrét alkalmazása. A második rész első al-
fejezete a foglalkoztatás szerkezetét, a munkatermelékenységgel kapcsolatos problé-
mákat vizsgálja, míg a második rész második alfejezete a fejlesztési régiók területein
működő gazdasági egységek létével, beruházásaival és eredményeivel kapcsolatos
elemzést tartalmazza.
A vizsgálat során különös hangsúlyt fektetünk a három erdélyi, magyar kisebbség
által is lakott régió országon belüli viszonylagos versenyképességének tanulmányozásá-
ra, de a Közép régión belüli Hargita és Kovászna megye helyzetére is lesz utalás.

1 OECD, 1996, The OECD Jobs Strategy – Technology, Productivity and Job Creation, Volume 1 Paris
2 Schumpeter, J., 1934, The Theory of Economic Development, Harvard University Press, Cambridge,
Massachusetts.
1. Az elemzés módszertana
Elemzésünk a Románián belüli területi egyenlőtlenségek régiószintű vizsgálatát tűzte
ki célul, különös hangsúlyt helyezve a magyar nemzetiségű kisebbség által is lakott
Közép, Nyugat és Észak-Nyugat régiókra.
A felhasznált adatok legfőbb forrása a romániai Nemzeti Statisztikai és Gazda-
ságtanulmányi Hivatal (INSSE) által kiadott1 Romániai Statisztikai Évkönyv és Területi
Statisztika2, illetve az E-Finance havilap honlapja.3 A Romániai Statisztikai Évkönyv-
ben a bruttó hozzáadott értékkel kapcsolatosan közölt adatok ágazati csoportosítása
2000 és 2001-re vonatkozóan megváltozott, ezért kénytelenek voltunk azt a feltétele-
zést elfogadni, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás részesedési aránya a
két ágazat összes bruttó hozzáadott értékéből 2000 és 2001 között nem változott.
Azonos indokból azonos feltételezésből indultunk ki, amikor a szállítás és tárolás, va-
lamint a posta és távközlés ágazatok arányának egyéves változatlanságát feltételez-
tük az e két ágazat összegzett bruttó hozzáadott értékéből való részesedést illetően.
A módszertan kialakításakor figyelembe vettük Berey K. és Nemes J.4 (2002) te-
rületi egyenlőtlenségek vizsgálatával kapcsolatos módszertani ajánlásait.
Az elemzés szintjének (regionális szint) kiválasztásában szerepet játszott, hogy a
GDP-vel és a bruttó hozzáadott értékkel (GVA) kapcsolatos területi adatok Romániá-
ban legfeljebb regionális szinten hozzáférhetőek. Vizsgálatunkat a nemzetgazdaság
ágazataira is kiterjesztettük, különös tekintettel a magas hozzáadott értéket létrehozó
szolgáltatási ágazatra, amelyet alágazataira bontottunk. Románia és a 8 fejlesztési ré-
gió összehasonlító tanulmányozása 13 ágazat szerint történt. Különös figyelmet fordí-
tottunk a régiók és ágazatok komparatív versenyképességének jellemzésére kiválasz-
tott mutatószámok országos átlaggal való összehasonlítására, illetve dinamikus elem-
zéseknél a kiválasztott mutatószámok országos átlaghoz viszonyított arányának idő-
beni alakulására. A Románián belüli regionális és ágazati különbségek kimutatására
helyeztük a hangsúlyt, viszonyítási alapként véve a romániai helyzetet és dinamikát.
A területi és ágazati egyenlőtlenségek és ezek változásaiban megállapítható re-
latív különbségek kimutatására felépített mutatószámrendszer alapjait két előző mun-
ka tárgyalja.5,6
A vizsgált mutatórendszer szerkezetileg két egységből áll. A mutatórendszer első
része a területi és ágazati munkatermelékenységbeli különbözőségek kimutatására

1 Romániai Statisztikai Évkönyv, 1999-2003
2 Területi Statisztika, 2003
3 www.efinance.ro, 2004
4 Berey K., Nemes J. „Területi egyenlőtlenségek új indikátoraink és értékelési módszereinek lehetőségei”, 2002,
www.vati.hu/doctar/tervezes/ujindikator.pdf
5 Györfy L: „Differences in Regional Competitiveness in Romania”, közölve: „Specialization, Development and
Integration”, konferencia, „Regional and Rural Economics” szekció kötete, Kolozsvár, 2003, 39-52. old.
6 Juhász J.-Györfy L.: „Innováció és az erdélyi magyarlakta régiók gazdasági átalakulása”, közölve: Réti T.
(Szerk): „Közeledő régiók a Kárpát-Medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása.”,
EÖKIK, 2004, 213-266. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 173
174 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

összpontosít, ami a versenyképességet nagymértékben befolyásoló tényező. A máso-
dik rész a jövőbeli munkatermelékenység és a gazdasági vesenyképesség alakulása
alapjaként szolgáló beruházások, tőkebefektetések, valamint a vállalkozások koncent-
rációjának és forgalomgenerálási potenciáljának elemzése.
A mutatórendszer két szerkezeti egysége:
1. a munkatermelékenységgel kapcsolatos mutatószámrendszer;
2. a beruházásokkal és a gazdasági egységek működésével kapcsolatos muta-
tószámrendszer.
A dolgozatban használt indexjelöléseink, a teljes módszertani leírásban:

i = 0, n; j = 0, m; , ahol n a fejlesztési régiók száma (jelölés: Románia = 0), m az
ágazatok száma (jelölés: összes ágazat = 0).

1.1 Munkatermelékenységgel kapcsolatos mutatószámrendszer

A területi versenyképesség és életszínvonal jellemzésében gyakran használt
GDP
arányszám (ahol P a lakosságot jelöli) felbontható a következőképpen:
P
GDP GVA TP + D − SP GVA
= + , ahol az összeg első tagja
P P P P az egy főre jutó
TP + D − SP
bruttó hozzáadott értéket, a második tagja P az egy főre jutó vám- és
termékilletékeket, valamint állami támogatásokat jelenti.7 Kijelenthető, hogy az
GDP
1994–2001-es időszakban a P mutatószámmal kapcsolatos területi
különbözőségek főként az egy főre jutó bruttó hozzáadott értékkel kapcsolatos terüle-
ti különbözőségeknek tudhatók be8. Az egy főre jutó bruttó hozzáadott érték, mint a
munkatermelékenység és a foglalkoztatott lakosság részaránya által befolyásolt és
meghatározott mutatószám, felírható az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott ér-
ték és az egy főre jutó foglalkoztatott munkaerő arányszámainak szorzatával
GVA GVA E
( = × , ahol E a foglalkoztatott munkaerőt jelöli)9.
P E P
GVA
Az átmenet időszakában Romániában a P mutatószám változásait befolyásoló

7 Györfy L: „Differences in Regional Competitiveness in Romania”, közölve: „Specialization, Development and
Integration”, konferencia, „Regional and Rural Economics” szekció kötete, Kolozsvár, 2003, 39-52. old.
8 Területi Statisztika , 2003
9 Berey K., Nemes J. „Területi egyenlőtlenségek új indikátoraink és értékelési módszereinek lehetőségei”, 2002,
www.vati.hu/doctar/tervezes/ujindikator.pdf
tényezők közül a legfontosabb az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték
volt10. Az imént említettek a munkatermelékenység kulcsszerepét emelik ki a
GVA
versenyképesség vizsgálatában, és indoklásként szolgálnak a E mutatószám
értékeinek vizsgálata melletti döntéshez.
A munkatermelékenység változásait a t 0 = 1994 és t1 = 2001 közötti időszak-
ban vizsgáltuk.
A munkatermelékenység tanulmányozása során a következő mutatókat számítot-
tuk ki:
a) Az országos átlaghoz viszonyított egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott értéket,
amelyet munkahelyérték-koefficiensnek is nevezünk, valamint évi növekedési ütemét:
GVAij
Eij
cij =
GVA00 , ahol E a foglalkoztatott munkaerő számát jelöli, illetve
E 00

cijt
r t / t0
cij = t −t0 −1
cijt0

b) A területegységen foglalkoztatott munkaerő ágazatok szerinti szerkezetét és
évi növekedési ütemét:

Eij Eijt
S ER ij =
t / t0
r
Eij = t −t0 −1
Ei 0 , illetve Eijt0
c) Az ekvivalens munkahelyek ágazatok szerinti szerkezetét.
Bármely i területegység j ágazati ekvivalens munkahelyszáma alatt azt a munka-
erő-foglalkoztatást értjük, amelyre szükség volna az adott hozzáadott érték előál-
lításahoz, ha a foglalkoztatottak országos átlagnak megfelelő munkatermelékenység-
gel dolgoznak. Az ekvivalens munkahelyek számát a reálisan létező munkahelyek
(egyenlőnek tekintjük a foglalkoztatottak számával) munkatermelékenységgel ará-
nyos értékelése útján számítjuk ki:
GVAij
Eij
LE ij = cij × Eij ⇒ LE ij = × Eij
GVA
E

10 Vincze Mária: Regional Development Issues in Romania, közölve: Birsan M., Tiiu Paas (szerk.):
Competitiveness of National Economies and the Efficient Integration into the European Union, FSE Kiadó,
Kolozsvár, 2003, 207-227. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 175
176 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

A vizsgált területegységek ekvivalens munkahelyszámainak ágazatok szerinti
szerkezetét a következőképpen számítjuk ki:
Lij
S LR ij =
Li 0
d) Az egy főre jutó ekvivalens munkahely számát és évi növekedési ütemét.
Tekintettel arra, hogy a tanulmányozott területegységek mérete különböző, az i te-
rületegység j ágazatának azon képességét, hogy magas hozzáadott értéket előállító
munkahelyeket biztosítson a lakosság számára, az egy főre jutó ekvivalens munka-
helyszámmal jellemeztük, valamint e mutató évi növekedési ütemét vizsgáltuk:

Lij l Rt i
lij =
t / t0
rlRi = t −t0 −1
Pi , ahol Pi az i területegység lakossága, illetve l Rt0 i
e) A területegységen belüli, ágazatok közötti és ágazatokon belüli, területegysé-
gek közötti munkatermelékenység gyakoriságával (foglalkoztatottak számával) súlyo-
zott szórásának, ezek országos átlaghoz viszonyított értékének és éves növekedési
ütemének megállapítása.
Az egy főre jutó ekvivalens munkahelyszám mutatószáma magában foglalja a
munkaerő-foglalkoztatás mennyiségi és minőségi oldalát, de nem utal a belső munka-
termelékenységbeli eltérések nagyságrendjére. Szükségszerűvé válik tehát egy vizs-
gálat, amely kimutatja a belső egyenlőtlenségek nagyságrendjét. Ágazati vizsgálat
esetén a belső – területegységek közötti – egyenlőtlenségek utalhatnak arra, hogy bi-
zonyos ágazatok fejlettsége területegységenként egyenlőtlen, valamint arra, hogy az
ágazat jobban fejlett egységei meghatározott területegységekre koncentrálódnak. A
területegységek vizsgálata esetén viszont a minél nagyobb belső – ágazatok közötti
– homogenitást versenyképességi tényezőnek tekintjük, ugyanis az esetleges magas
és növekvő belső munkatermelékenységi eltérések a foglalkoztatottak között végső
soron magas és növekvő különbségeket eredményezhetnek a lakosság jövedelmé-
ben és szociális helyzetében.
A területegységeken belüli abszolút, illetve relatív értelemben vett eltérések kiszá-
mításának módja:
⎡ ⎛ GVA GVA ⎞ 2 ⎤ σ Ri
1 m
VR i =
σ Ri =
Ei 0
∑j ⎢ ij ⎜ E
⎢ E ⎜ ij
− i0 ⎟ ⎥
Ei 0 ⎟⎠ ⎥ , illetve
GVAi 0
⎣ ⎝ ij
⎦ E i0
Az ágazatokon belüli abszolút, illetve relatív értelem-
ben vett eltérések kiszámításának módja:
σ
1 n⎡ ⎛ GVA GVA0 j ⎞
2
⎤ VR i = Ri
GVA0 j
∑ ⎢ Eij ⎜ ⎟ ⎥
ij
σ Si = −
E 0 j i ⎢ ⎜⎝ Eij E0 j ⎟
⎠ ⎥ , illetve
⎣ ⎦ E0 j
Az ország gazdaságát jellemző, belső munkatermeléknységi eltéréseket a követ-
kezőképpen számítottuk ki, figyelembe véve az adott munkatermelékenységgel dol-
gozó foglalkoztatottak számát:
⎧ m ⎡ ⎛ GVA ⎞
2
⎤⎫
1 n
⎪ ⎢ ⎜ GVA00
⎥ ⎪⎬
∑ ⎨∑ Eij ⎜ ⎟
ij
σ = −
E 00 i =1 ⎪ j ⎢ Eij E 00 ⎟ ⎥⎪
⎩ ⎣ ⎝ ⎠ ⎦⎭
Vizsgálatunk kiterjedt a területegységeket és ágazatokat jellemző belső munka-
termelékenységi eltérések országos értékekkel való öszehasonlítására:
σ Ri σ Si
I Ri = ISi =
σ , illetve σ
A területegységeken, illetve ágazatokon belüli munkatermelékenységi eltérések
dinamikus értelemben vett vizsgálata a relatív súlyozott szórás értékei éves növekedé-
si ütemének kiszámolásával történt:

VRt i VSt j
r t / t0
VR i = t − t0 −1 r t / t0
VS j = t −t0 −1
VRt0 i , illetve VSt0 j

8 A vállalatok között ipari, kereskedelmi és egyéb szolgáltatók szerepelnek (pénzügyi és közigazgatási vállalatok
nélkül) a 2003-as Román Statisztikai Közlöny adatai alapján.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 177
178 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

1.2 Beruházásokkal és a gazdasági egységek működésével
kapcsolatos mutatószámrendszer
A vállalkozások száma, gazdasági eredményei, ezek tőkeerőssége és beruházásai
bármely terület és ágazat jelenlegi és jövőbeli versenyképességét döntő módon befo-
lyásolhatják. Kiindulópontként elfogadtuk az egyes régiókba irányuló éves bruttó be-
ruházások (GI) kulcsszerepét a versenyképesség jövőbeli alakulásában, feltételezve,
hogy a bruttó beruházások értéke arányos a meghonosított új technológiák és inno-
vatív megoldások értékével.
A részletes vizsgálat céljából az egy főre jutó bruttó beruházások nagyságát ösz-
szetevőire bontottuk. Annak tudatában, hogy nem sikerült valamennyi befolyásoló té-
nyezőt feltárni, az elemzési modell megalapozásaként a következő felbontást és elmé-
leti megközelítést ajánljuk:
GI ij GI ij π ij Eqij nf ij
= × × ×
Pi π ij Eqij nf ij Pi , ahol GI – bruttó beruházások, π – nettó

profit, Eq – saját tőke, nf – gazdasági egységek száma, P – lakosság.
Az összefüggés szorzótényezői (sorrendben) utalnak néhány olyan információra,
amelyek a konkrét helyzet ismeretében versenyképességi összehasonlításban hasz-
nálhatók fel:
– a beruházási hajlandóságra, mint a nettó profit beruházásra szánt részére, még
akkor is, ha a bruttó beruházások nem feltétlenül a gazdasági szereplők tanulmányo-
zott évi eredményeiből voltak finanszírozva teljes mértékben;
– az ágazatban a tanulmányozott területre jellemző sajáttőke-megtérülés mértékére;
– a vállalkozások tőkeerősségére és a tőke koncentrációjára;
– a vállalkozások számára, a lakossághoz viszonyítva.
Egyes adatok hozzáférhetetlensége miatt a következő szorzótényezős összefüg-
gés alkotóelemeit vizsgáltuk, az országos átlaghoz viszonyítva:
GI ij GI ij Tij nf ij
= × ×
Pi Tij nf ij Pi , ahol T-üzleti forgalom

A fenti szorzótényezős összefüggésből kiindulva a 2002-es helyzet bemutatása
mellett az 1998–2002 közötti változásokat is vizsgáltuk a következő mutatószámrend-
szer segítségével.
a) A bruttó beruházások üzleti forgalomhoz viszonyított aránya az országos átlag-
hoz viszonyítva, illetve e viszonyszám évi átlagos növekedése:
GI ij
Tij pijt
pij = r t / t0
= t −t0 −1
GI 00 p
, illetve pijt0
T00
b) Az egy cégre jutó üzleti forgalom az országos átlaghoz viszonyítva, illetve e vi-
szonyszám évi átlagos növekedése:
Tij
nf ij qijt
qij = rt / t0
= t −t0 −1
T00 q
, illetve qijt0
nf 00
c) Az 1000 lakosra jutó cégek száma és évi növekedési üteme:

nf ij uijt
uij = r
u
t / t0
= t −t0 −1
Pi , illetve uijt0

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 179
180 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

2. Regionális és ágazati versenyképességi kü-
lönbségek Romániában
A romániai gazdaság szerkezetváltása 1990-ben kezdődött el, és még mindig nem
mondható befejezettnek. A szerkezetváltás reális felgyorsítása elmaradt, a lassan 15
éves átmeneti időszak végén már körvonalazódnak az átmenet gazdasági szempont-
ból vett nyertesei és vesztesei, legyenek azok területek, ágazatok vagy csoportok.
Előző tanulmány11 alapján kijelenthető, hogy az átmeneti időszak egyértelmű
nyertese a Bukarest régió volt. Az erdélyi régiók versenyképessége a munkatermelé-
kenységet, a szoftverpiacot, egyetemi és egyetemen kívüli kutatás-fejlesztési tevé-
kenységet tekintve romániai viszonylatban alatta marad a Bukaresti régiónak, de meg-
előzi a fennmaradó romániai régiókat.
Romániában az átmenet időszakának nyerteseként a szolgáltatási ágazat nevez-
hető meg, az iparral és különösképpen a mezőgazdasággal szemben. A szekundér
és tercier ágazatok által kibocsátott munkaerő-fölösleget a mezőgazdasági ágazat
szívta fel, a három fő ágazat közötti munkatermelékenységi különbségeket mélyítve. A
legmagasabb hozzáadott értéket létrehozó szolgáltatási ágazatnak összetett, nem ho-
mogén jellege miatt indokolt az alágazatok szerinti részletes vizsgálata is.
Elemzésünkben kiemelt figyelmet szenteltünk a magyarok által is lakott Közép
(Hargita, Kovászna, Maros, Fehér, Szeben, Brassó megyék), Nyugat (Temes, Arad,
Hunyad, Krassó-Szörény megyék) és Észak-Nyugat (Kolozs, Beszterce-Naszód,
Máramaros, Szatmár, Bihar, Szilágy megyék) régióknak.

2.1 Regionális és ágazati munkatermelékenységbeli különbségek

2.1.1 Regionális és ágazati különbségek és változások az egy fog-
lalkoztatottra jutó hozzáadott értékben

Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték országos átlaghoz viszonyí-
tott aránya 2001-ben a mezőgazdaság hátrányos helyzetét emeli ki valamennyi régió-
ban, a mezőgazdaságban dolgozók csupán 35,5%-át termelték az országos átlagnak.
A mezőgazdaság országos ágazati átlagán felüli mezőgazdasági munkatermelékeny-
ség a Nyugat régióban mutatható ki, ahol ez az arány 50,7%, valamint a Közép régió-
ban, ahol a mezőgazdasági munkatermelékenység közel 40%-a az országos átlag
munkatermelékenységnek. Az erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás és halászat ágaza-
tok munkatermelékenysége – Bukarest régió kivételével – meghaladja ugyan az ága-
zat országos átlagát, de ez meglehetősen kis részét, átlagosan 0,5%-át teszi ki az ösz-
szes foglalkoztatottnak országos szinten.

11 Juhász J.-Györfy L.: “Innováció és az erdélyi magyarlakta régiók gazdasági átalakulása”, közölve: Réti T.
(Szerk):”Közeledő régiók a Kárpát-Medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása.”,
EÖKIK, 2004, 213-266. old.
Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték az ipari ágazatban Buka-
rest, Dél, Dél-Nyugat és Dél-Kelet régiókban haladja meg az ágazat országos átla-
gát. Az ipari munkatermelékenység tekintetében az erdélyi régiók nem tartoznak a
vezető régiók közé, a Közép régió az egyetlen, amely megközelíti az országos ága-
zati átlagot.
Az építőipari munkatermelékenység a fővárosi régióban a legmagasabb, az erdé-
lyi és a Dél-Kelet régiókban országos ágazati átlag körüli értéket mutat.
A szolgáltatási ágazat részletes elemzése lehetővé teszi a magas bruttó hozzá-
adott értéket létrehozó szolgáltatási ágazatokon belüli területi munkatermelékenységi
különbségek kimutatását.
Átlagon felüli munkatermelékenység a kereskedelemben a Bukarest és a Dél-
Kelet régióban van, míg a szállítás és raktározás ágazatban a Nyugat régió vezet, ezt
követik az Észak-Kelet, Dél, Észak-Nyugat és Közép régiók.
A posta és távközlés ágazat a versenyképesség biztosításának egyik kulcs-
ágazata, amely az egyik legmagasabb egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott
értéket termeli. Az ágazat országos munkatermelékenysége csaknem 4-szerese az
országos átlag munkatermelékenységnek. Ugyanez a mutatószám a vezető Buka-

1. táblázat

Egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték, országos átlaghoz
viszonyítva (munkahelyérték-koefficiens), 2001

Románia Észak- Dél-Kelet Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Nyugat Nyugat
Mezőgazdaság 0,3557 0,2956 0,3511 0,3704 0,3487 0,5071 0,3246 0,3946 0,3017
Erdőgazdálkodás,
vadgazdálkodás és 1,2930 1,4498 1,0121 1,1863 1,2238 1,7270 1,0660 1,4949 0,5724
halászat
Ipar 1,3146 1,2005 1,4500 1,1695 1,4208 1,1151 1,1076 1,3117 1,8813
Építőipar 1,5059 1,3162 1,5312 1,3442 1,4438 1,5902 1,4485 1,5753 1,7240
Kereskedelem
(beleértve szállodák és 1,2217 0,8981 1,1922 1,0638 0,9474 0,9948 1,0480 1,0699 2,1485
éttermek)
Szállítás és raktározás 1,9378 2,3929 1,2887 2,1753 1,8685 2,4717 2,2164 2,0093 1,7180
Posta és távközlés 3,8757 2,9348 3,1228 2,8685 2,5911 3,5119 2,8741 3,3510 6,5873
Pénzügyi, banki és
2,7677 2,2837 2,2247 2,1294 2,2135 2,0847 2,2095 2,4387 3,9646
biztosítási tevékenység
Ingatlantranzakciók és
4,5615 3,7564 3,4986 3,3062 3,0595 4,5620 5,8560 4,1639 5,7715
más szolgáltatások
Közigazgatás 2,4277 2,2541 2,1176 2,1501 2,2106 2,1991 2,1768 2,1414 3,5594
Oktatás 0,6056 0,6257 0,5832 0,6040 0,6377 0,5975 0,6149 0,5503 0,6282
Egészségügy 0,4288 0,4116 0,4037 0,4146 0,4310 0,4279 0,4120 0,4223 0,5219
ÖSSZESEN 1,0000 0,7499 0,9003 0,8266 0,8193 1,0237 0,8553 1,0122 2,1679

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 181
182 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

rest régióban meghaladja a 6,5-szerest. Az erdélyi régiók romániai viszonylatban jó
innovációs és információtechnológiai adottságaira, valamint innovációs képessé-
gére utal a Közép régió második, a Nyugat régió harmadik helye. Az ágazat mun-
katermelékenységét tekintve az Észak-Nyugat régiót csupán a Dél-Nyugat régió
nem előzi meg.
A pénzügyi, banki, biztosítási tevékenységekben az egy foglalkoztatott munka-
erőre jutó bruttó hozzáadott érték több mint 2-szerese az országos átlagnak, Buka-
restben ez az arány 3,5.
Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték az ingatlanügyletek és más
szolgáltatások ágazatában a legmagasabb. Észak-Nyugat, Bukarest, Nyugat, Közép
régiók alkotják a vezető négyest, ami minden bizonnyal a fővárosi és erdélyi nagyvá-
rosi ingatlanok iránti, 1994–2001 között növekedésnek indult keresletnek tudható be.
Az oktatás, illetve az egészségügy ágazat egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzá-
adott értéke meglehetősen alacsony, a nemzetgazdasági átlag 60,5%, illetve 42,8%-a,
amint az 1. táblázatban megfigyelhető.
A munkatermelékenység Bukarestben a legnagyobb, ezt követi a Közép és a
Nyugat, majd a Dél-Kelet régió, megelőzve az Észak-Nyugat régiót.

2. táblázat

Egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték országos átlaghoz
viszonyított arányának (munkahelyérték-koefficiens) éves átlagos növekedési üteme 1994–2001
között

Románia Észak- Dél-Kelet Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Nyugat Nyugat
Mezőgazdaság –7,3% –6,4% –5,2% –7,1% –7,5% –7,0% –7,4% –7,2% –11,8%
Erdőgazdálkodás,
vadgazdálkodás és 11,2% 10,8% 3,4% 3,2% 4,9% 18,8% 6,1% 22,9% –3,1%
halászat
Ipar –0,4% –0,4% –1,1% –2,4% –1,5% –1,0% –1,0% 0,9% 3,1%
Építőipar 2,7% 4,6% 4,0% 3,7% 5,2% 4,6% 6,1% 5,5% –2,0%
Kereskedelem (beleértve
0,9% –0,7% 0,8% –4,1% –2,3% 1,0% –1,1% 0,7% 6,9%
szállodák és éttermek)
Szállítás és raktározás 1,5% 4,2% –3,1% 3,0% 3,4% 3,3% 3,9% –0,8% 0,8%
Posta és távközlés 14,7% 15,2% 14,8% 16,2% 15,0% 17,7% 16,8% 16,5% 8,4%
Pénzügyi, banki és
–15,1% –17,0% –16,9% –17,7% –16,8% –17,7% –16,8% –16,1% –13,1%
biztosítási tevékenység
Ingatlantranzakciók és
23,1% 20,1% 16,7% 18,5% 15,9% 23,6% 27,0% 19,4% 28,4%
más szolgáltatások
Közigazgatás –1,9% –4,9% –5,0% –4,6% –3,2% –3,6% –4,1% –3,4% 9,7%
Oktatás –0,4% 0,6% –0,8% –0,2% 0,0% –0,7% –1,1% –0,9% –0,7%
Egészségügy –5,0% –5,2% –5,8% –5,2% –5,8% –5,1% –4,6% –5,1% –3,5%
ÖSSZESEN 0,0% –1,2% –1,1% –2,5% –2,3% 0,0% –0,4% 0,1% 6,6%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján
Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott értékek országos átlaghoz viszo-
nyított arányának éves növekedésvizsgálata az 1994–2001-es időszakban a mező-
gazdasági munkatermelékenység relatív csökkenését vetíti ki. Átlagosan évi 7,3%-kal
csökkent a mezőgazdaságban az országos átlaghoz viszonyított egy foglalkoztatottra
jutó bruttó hozzáadott érték, és ez a csökkenés a Bukarest, Dél-Nyugat, Észak-Nyugat
és Közép régiókban a leghangsúlyosabb.
A munkatermelékenység az iparban az országos átlag körül maradt, némileg (évi
0,4%-kal) csökkent az országos átlaghoz viszonyítva. A pénzügyi, banki és biztosítási
tevékenységek dinamikája messze alatta maradt az országos átlagnak, a posta és táv-
közlés, valamint az ingatlantranzakciók és más ágazatok bizonyultak 1994–2001 kö-
zött a legdinamikusabban fejlődő ágazatoknak, ami a munkatermelékenységet illeti.
A 2. táblázatban nyomon követhetőek a változások.
Összességében, a három erdélyi régió munkatermelékenységének növekedési
üteme nagyvonalakban megegyezett a munkatermelékenység országos dinamikájá-
val, míg a Bukarest régió teret nyert, az Erdélyen kívüli, nem fővárosi régiók pedig te-
ret vesztettek a munkatermelékenységbeni versenyképességben.

2.1.2 A munkaerő-foglalkoztatás régiók szerinti szerkezete és dina-
mikája

A munkatermelékenységgel kapcsolatos megállapítások a munkaerő-foglalkoztatás
szerkezetének tanulmányozása felé terelik a gondolatot, választ keresve arra, hogy az
említett munkatermelékenységi különbségek az egyes foglalkoztatott kategóriákat mi-
lyen mértékben érintik.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak igen magas részaránya (országos szinten
40,8%) önmagában nem jelentene gondot, ha megfelelő életszínvonalat tudna bizto-
sítani az ágazatban dolgozók számára. Ez viszont az országos munkatermelékenység
35,5%-a mellett nem lehetséges. A mezőgazdasági foglalkoztatottak alacsony részará-
nyát tekintve a fővárosi régiót az a Nyugat és Közép régió követi, amelyeknél a legma-
gasabb mezőgazdasági munkatermelékenységi értékeket számítottuk.
Az iparban foglalkoztatottak részaránya a Közép régióban a legmagasabb, ezt
követi a Bukarest, a Nyugat és az Észak-Nyugat régió.
A 3. táblázatban megfigyelhető, hogy az egy foglalkoztatottra jutó magas hozzá-
adott értéket termelő, és 1994–2001 között dinamikusan fejlődő posta és távközlés,
valamint ingatlanügyletek és más szolgáltatások ágazataiban csupán a lakosság
1,1%-át, illetve 4,9%-át foglalkoztatják országos viszonylatban. Erdély három régiójá-
ban mindkét ágazat részaránya a munkaerő-foglalkoztatásban legalább az országos
átlag szintjén van.
Az ipar és a szolgáltatás ágazatok által kibocsátott strukturális munkanélkülisé-
get a mezőgazdaság szívta fel. A mezőgazdasági túlfoglalkoztatás a munkatermelé-
kenység csökkenéséhez vezetett.
A munkaerő-foglalkoztatás dinamikáját tanulmányozva enyhe csökkenés (évi
0,4% országos szinten) állapítható meg a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számá-
ban 1994 és 2001 között. Erős létszámcsökkenés (évi 5% országos szinten) mutatha-
tó ki az iparban. Ha figyelembe vesszük, hogy az erdélyi régiókban az iparban foglal-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 183
184 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

3. táblázat

A foglalkoztatott munkaerő szerkezete Románia régióiban ágazatok szerint, 2001

Észak- Dél- Dél- Észak-
Románia Dél Nyugat Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Mezőgazdaság 40,8% 50,4% 44,0% 48,0% 50,8% 35,1% 45,4% 33,2% 6,5%
Erdőgazdálkodás,
vadgazdálkodás és 0,5% 0,8% 0,3% 0,5% 0,5% 0,8% 0,6% 0,7% 0,0%
halászat
Ipar 23,2% 19,1% 20,6% 22,8% 19,3% 26,7% 22,2% 30,7% 27,3%
Építőipar 4,1% 3,3% 4,7% 3,3% 4,1% 4,0% 3,4% 3,6% 7,5%
Kereskedelem (beleértve
10,1% 8,5% 9,3% 8,4% 8,0% 11,8% 9,0% 11,1% 17,0%
szállodák és éttermek)
Szállítás és raktározás 3,8% 2,4% 5,3% 3,1% 3,0% 3,7% 3,2% 3,8% 7,0%
Posta és távközlés 1,1% 0,9% 0,9% 0,9% 0,9% 1,1% 1,0% 1,0% 2,3%
Pénzügyi, banki és
0,9% 0,5% 0,7% 0,6% 0,6% 0,8% 0,8% 0,9% 2,5%
biztosítási tevékenység
Ingatlantranzakciók és
3,1% 2,2% 2,4% 2,5% 2,1% 2,9% 2,3% 2,3% 10,4%
más szolgáltatások
Közigazgatás 1,7% 1,2% 1,6% 1,6% 1,7% 1,8% 1,4% 1,5% 3,5%
Oktatás 4,9% 5,1% 4,3% 3,9% 4,4% 4,9% 5,2% 5,3% 6,4%
Egészségügy 4,0% 3,8% 4,0% 3,2% 3,5% 4,4% 4,2% 4,2% 4,8%
Más tevékenységek 1,9% 1,6% 1,8% 1,3% 1,2% 2,0% 1,4% 1,6% 4,7%
ÖSSZESEN 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján

koztatottak aránya magasabb, mint az országos átlag, az iparban foglalkoztatottak
csökkenésének üteme viszont lassabb, valamint azt, hogy az erdélyi régiók ipari mun-
katermelékenysége az ágazat országos átlaga alatt van, arra következtethetünk, hogy
a strukturális átalakulás Erdélyben még nem ment végbe, és az ipari ágazat további
munkaerő-fölösleget tartalmazhat.
A pénzügyi, banki és biztosítási tevékenységek munkatermelékenységének or-
szágos átlaghoz viszonyított csökkenése hátterében a más szolgáltatási ágazatok
(posta és távközlés, ingatlanügyletek és más szolgáltatások, szállítás és raktározás)
gyorsabb fejlődése mellett, egy évi 2,1%-os létszámnövekedés áll, szemben más
szolgáltatási ágazatokkal, ahol a létszám csökkenése vagy stagnálása (egészség-
ügy) figyelhető meg. A pénzügyi, banki és biztosítási ágazat létszámnövekedése
Bukarestben a legszámottevőbb, évi 7,7%, de az erdélyi régiókban is növekedett a
létszám, különösképp a Közép régióban, évi 3,3%. A Kárpátokon túli, nem fővárosi
régiókban létszámcsökkenés volt tapasztalható. Bár a létszámnövekedés az ágazat
munkatermelékenységére nem volt ösztönző hatással, és az ágazatban foglalkozta-
tottak részaránya alig éri el az országos átlagot, mégis pozitív jelként értékelhető,
hisz a változások a pénzügyi tevékenységek kismértékű átcsoportosítását jelenti,
Erdély felé.
Az ingatlanügyletek és más szolgáltatások ágazatban létszámcsökkenés is elő-
segítette az ágazati munkatermelékenység átlagnál gyorsabb növekedését. Hasonló
helyzet figyelhető meg a posta és távközlés ágazatban, a Bukarest régió kivételével.
Az ágazat gyors fejlődésére utal a régióban, hogy 1994 és 2001 között a Bukarest ré-
gióban úgy nőtt az ágazatban foglalkoztatottak létszáma, hogy közben a munkaterme-
lékenység évi 8,4%-kal nőtt az országos átlag munkatermelékenységhez viszonyítva.
A szolgáltatási ágazatokon belül Bukarest kivételével minden régióban nőtt a ke-
reskedelemben foglalkoztatottak száma, hasonlóképpen a közigazgatási ágazatban,
az Észak-Kelet régió kivételével.
A foglalkoztatottak létszámának változását a 4. táblázat tükrözi.

4. táblázat

A foglalkoztatottság ágazatok szerinti éves átlagos növekedési üteme
Románia régióiban 1994–2001 között

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Mezőgazdaság –0,4% 0,0% –1,2% –0,6% –0,8% –0,7% 0,2% –0,1% 0,1%
Erdőgazdálkodás,
–9,8% –7,7% –8,8% –1,9% –5,7% –9,7% –8,7% –18,1% –2,2%
vadgazdálkodás és halászat
Ipar –5,0% –4,6% –3,9% –6,1% –5,1% –4,2% –4,2% –4,6% –7,0%
Építőipar –6,9% –4,8% –7,2% –7,7% –9,3% –4,8% –4,9% –4,9% –9,2%
Kereskedelem (beleértve
1,9% 2,3% 1,8% 3,7% 4,7% 0,0% 2,6% 3,6% –0,9%
szállodák és éttermek)
Szállítás és raktározás –5,6% –6,2% –6,5% –8,0% –7,0% –6,7% –4,2% –4,4% –2,8%
Posta és távközlés –0,1% –0,9% –1,3% –2,0% –1,2% –2,2% –1,0% –2,1% 6,1%
Pénzügyi, banki és biztosítási
2,1% –0,6% –1,9% –0,6% –1,7% 1,6% 0,7% 3,3% 7,8%
tevékenység
Ingatlantranzakciók és más
–6,1% –5,5% –6,9% –7,0% –5,9% –7,3% –8,9% –6,8% –4,1%
szolgáltatások
Közigazgatás 1,8% –0,1% 2,3% 1,8% 2,4% 3,4% 1,6% 0,8% 2,7%
Oktatás –0,5% –0,7% –0,7% –1,1% –0,3% –0,6% –0,4% 0,2% –0,4%
Egészségügy 0,6% 1,0% 1,1% –0,6% 1,9% 1,7% –1,3% 1,4% 0,0%
Más tevékenységek –2,9% 0,7% –2,2% –3,5% –5,8% –3,0% –6,5% –2,1% –2,3%
ÖSSZESEN –2,2% –1,4% –2,3% –2,6% –2,1% –2,3% –1,6% –2,1% –3,6%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján

A strukturális munkanélküliség mezőgazdaság felé irányulása a (hosszúra nyúlt)
átmeneti időszak alatt nem vitatott. Felvetődik a kérdés: ha a mezőgazdaság által fel-
szívott munkaerő megjelenik a munkaerő-foglalkoztatással kapcsolatos statisztikák-
ban, mivel magyarázható a foglalkoztatottak összlétszámának 1994 és 2001 közötti
évi 2,2%-kal való csökkenése, amely különbség abszolút értékben 1 449 000 főt je-
lent, vagyis mintegy 14%-kal kevesebbet, mint amennyi 1994-ben volt. Elemzésünk
nem terjed ki a probléma részletes vizsgálatára, de logikus következtetésnek tűnik,

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 185
186 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

hogy a nyugdíjkorhatár változása miatt korábban nyugdíjazottak, az önszántukból
munkát nem vállalók és a nyilvántartásba nem vett munkanélküliek mellett, túlnyomó-
részt külföldön munkát vállalókról van szó. A kérdés tüzetesebb vizsgálata további ku-
tatásokat igényel.

2.1.3 Regionális és ágazati, minőségi és mennyiségi különbségek
a munkahelyek munkatermelékenység alapján történő értékelésében,
valamint ezek változásai

Az ekvivalens munkahelyek számának ágazatok szerinti szerkezete nagymér-
tékben különbözik a foglalkoztatottság szerkezetétől. Ha az ágazat munkatermelé-
kenységét az országos munkatermelékenység arányával értékeljük, pontozzuk a lé-
tező, reális munkahelyeket, az összpontszám megoszlása a mezőgazdasági ágazat
11,4%-os részarányát mutatja országos szinten, szemben a létező 40,1%-kal. A me-
zőgazdasági ágazat által előállított bruttó hozzáadott érték előállításához tehát elég-

5. táblázat

Ekvivalens munkahelyek ágazatok szerinti szerkezete Románia régióiban, 2001

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Mezőgazdaság 11,4% 16,7% 14,5% 13,9% 14,1% 12,0% 13,6% 11,4% 0,7%
Erdőgazdálkodás,
0,6% 1,3% 0,4% 0,4% 0,5% 0,9% 0,6% 1,3% 0,0%
vadgazdálkodás és halászat
Ipar 34,7% 34,5% 33,1% 42,3% 41,4% 32,4% 33,4% 41,4% 26,4%
Építőipar 6,0% 5,3% 7,8% 5,4% 6,4% 6,6% 5,0% 5,1% 6,3%
Kereskedelem (beleértve
14,9% 13,0% 14,6% 11,9% 12,0% 13,4% 13,9% 14,1% 20,7%
szállodák és éttermek)
Szállítás és raktározás 7,6% 8,1% 9,6% 8,0% 7,2% 10,0% 7,8% 6,0% 5,8%
Posta és távközlés 4,4% 3,7% 3,8% 3,2% 2,6% 3,6% 3,5% 3,7% 7,4%
Pénzügyi, banki és
1,7% 1,3% 1,3% 1,4% 1,9% 1,2% 1,3% 1,2% 3,0%
biztosítási tevékenység
Ingatlantranzakciók és más
12,8% 9,5% 9,3% 9,5% 9,3% 11,8% 13,6% 10,6% 21,2%
szolgáltatások
Közigazgatás 4,3% 4,7% 4,4% 4,3% 4,5% 3,7% 3,9% 3,3% 4,8%
Oktatás 3,2% 4,8% 3,1% 3,1% 3,6% 3,2% 3,9% 3,3% 2,0%
Egészségügy 2,0% 2,6% 2,0% 2,4% 2,2% 2,1% 2,3% 1,7% 1,4%
Más tevékenységek* – – –1,4% –1,1% –1,3% –1,4% –1,2% –1,4% –1,1%
ÖSSZESEN 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján

* Közvetett módon mért pénzügyi szolgáltatások hozzáadott értéke és a „más tevékenységek”-ben
foglalkoztatottak számának aránya
séges volna a foglalkoztatottak 11,4%-a, amennyiben az országos átlagos munkater-
melékenységgel dolgoznának. Felértékelődtek az ipari munkahelyek, de teret nyert
szinte valamennyi szolgáltatási ágazat is az ekvivalens munkahelyszámok szerinti
szerkezetben a foglalkoztatott munkaerő szerkezetéhez viszonyítva, amint az 5. táb-
lázat mutatja:
Az egy főre jutó ekvivalens munkahelyszám értéke a Bukarest régióban a legma-
gasabb, 0,688, jelezve, hogy itt a legmagasabb a régió azon képessége, hogy nagy-
számú és értékes munkahelyet biztosítson lakosai számára. A Bukarest régiót sor-
rendben a Közép (0,407) és a Nyugat régió (0,393) követi, majd az országos átlag
(0,376) alatti értékkel rendelkező Észak-Nyugat régió (0,346), mint az a 6. táblázatban
nyomon követhető.
Az egy főre jutó ekvivalens munkahelyszám növekedési üteme 1994 és 2001 kö-
zött (ld. 7. táblázat) a mezőgazdaságban mondható a legkedvezőtlenebbnek (orszá-
gosan évi 6,8%-os csökkenés) valamennyi régióban. Ennek oka elsősorban a munka-
termelékenység országos átlaghoz viszonyított csökkenésében és az e miatti egyre
alacsonyabb munkahelyértékben keresendő. Bár az egy főre jutó ekvivalens munka-

6. táblázat

Az egy főre jutó ekvivalens munkahelyek száma Románia
régióiban, ágazatok szerint, 2001

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Mezőgazdaság 0,054 0,053 0,056 0,065 0,068 0,070 0,059 0,052 0,007
Erdőgazdálkodás,
0,003 0,004 0,001 0,002 0,002 0,005 0,002 0,005 0,000
vadgazdálkodás és halászat
Ipar 0,121 0,089 0,106 0,108 0,114 0,112 0,106 0,175 0,177
Építőipar 0,023 0,015 0,025 0,017 0,024 0,026 0,020 0,024 0,039
Kereskedelem (beleértve
0,047 0,029 0,046 0,036 0,036 0,044 0,040 0,048 0,092
szállodák és éttermek)
Szállítás és raktározás 0,027 0,020 0,025 0,024 0,023 0,036 0,028 0,026 0,040
Posta és távközlés 0,016 0,010 0,011 0,010 0,009 0,016 0,012 0,015 0,053
Pénzügyi, banki és
0,009 0,005 0,006 0,005 0,005 0,006 0,007 0,007 0,032
biztosítási tevékenység
Ingatlantranzakciók és más
0,048 0,026 0,029 0,031 0,025 0,050 0,046 0,037 0,169
szolgáltatások
Közigazgatás 0,015 0,010 0,012 0,012 0,014 0,016 0,012 0,012 0,043
Oktatás 0,012 0,012 0,010 0,009 0,011 0,012 0,013 0,012 0,015
Egészségügy 0,005 0,005 0,005 0,004 0,005 0,006 0,006 0,005 0,009
Más tevékenységek* –0,006 –0,004 –0,006 –0,005 –0,006 –0,007 –0,005 –0,006 –0,011
ÖSSZESEN 0,376 0,270 0,330 0,309 0,327 0,393 0,346 0,407 0,688

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján

* Közvetett módon mért pénzügyi szolgáltatások hozzáadott értéke és a „más tevékenységek”-ben
foglalkoztatottak számának aránya

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 187
188 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

helyszámok csökkenése a pénzügyi, banki és biztosítási tevékenységek ágazatban
még hangsúlyosabb (országosan évi 12,6%) és a szállítás és raktározás ágazatban
szintén jelentős (országosan évi 6,4%), egyrészt ezen ágazatok munkahelyeinek érté-
ke (munkatermelékenysége) továbbra is magasabb maradt az országos átlagnál,
másrészt kisebb népességcsoportot érintenek.

7. táblázat

Az egy főre jutó ekvivalens munkahelyszám éves átlagos növekedési üteme
Románia régióiban, ágazatok szerint, 1994–2001 között

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Mezőgazdaság –6,8% –6,0% -5,4% –6,8% –7,2% –6,9% –6,7% –5,8% –11,1%
Erdőgazdálkodás,
3,2% 1,4% –6,3% –2,8% –3,5% 11,9% –2,8% 16,5% –10,2%
vadgazdálkodás és halászat
Ipar –6,8% –7,3% –7,2% –8,7% –7,3% –7,3% –6,8% –3,9% –5,9%
Építőipar –4,7% –2,1% –3,4% –3,6% –0,5% –0,5% 1,0% 0,8% –14,3%
Kereskedelem (beleértve
0,0% 0,6% 0,0% –4,1% –0,4% 2,3% –1,8% 4,0% –3,3%
szállodák és éttermek)
Szállítás és raktározás –6,4% –5,1% –10,9% –5,8% –5,6% –4,9% –3,5% –8,1% –5,5%
Posta és távközlés 15,4% 15,0% 14,7% 15,5% 14,8% 17,4% 17,6% 16,5% 12,6%
Pénzügyi, banki és
–12,6% –16,4% –16,2% –17,0% –16,6% –16,6% –15,1% –12,9% –5,6%
biztosítási tevékenység
Ingatlantranzakciók és más
12,9% 11,7% 5,3% 11,3% 8,1% 14,6% 12,9% 9,4% 17,4%
szolgáltatások
Közigazgatás 1,5% –4,3% –2,0% –1,6% 2,1% 2,3% –2,1% –0,5% 15,0%
Oktatás –0,4% 0,0% –0,6% 0,0% –0,4% 0,0% –1,2% –0,4% –0,3%
Egészségügy –6,2% –5,4% –5,8% –8,4% –7,6% –6,5% –5,2% –7,2% –4,3%
Más tevékenységek* –15,8% –18,6% –15,5% –18,7% –16,8% –16,1% –14,3% –17,7% –10,8%
ÖSSZESEN –2,9% –3,5% –3,9% –5,2% –4,3% –2,8% –2,7% –1,8% –0,5%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján

* Közvetett módon mért pénzügyi szolgáltatások hozzáadott értéke és a „más tevékenységek”-ben
foglalkoztatottak számának aránya

Az egy főre jutó ekvivalens munkahelyszám csökkent Románia valamennyi régi-
ójában, országos viszonylatban évi átlagos 2,9%-kal. A legkisebb mértékű csökkenés
a Bukarest régióban mutatható ki (évi 0,5%), ezt követi az országos csökkenési ütem-
nél (évi 2,9%) lassúbb csökkenést mutató három erdélyi régió, a Közép (évi 1,8%), az
Észak-Nyugat (évi 2,7%) és a Nyugat (évi 2,8%) régió.
2.1.4 A régión és ágazaton belüli munkatermelékenységi eltérések
nagysága. Homogenitásvizsgálat

Az előfordulás gyakoriságával súlyozott munkatermelékenység-variáció a régión
belüli különbözőségek átlagánál magasabb értéket, tehát alacsonyabb régión belüli
munkatermelékenységi homogenitást mutat az Észak-Nyugat és az Észak-Kelet régi-
óban. Legalacsonyabb munkatermelékenység-variáció a Közép és a Bukarest régió-
ban mutatható ki.
Romániában 1994 és 2001 között évi 0,4%-kal növekedett a belső munkaterme-
lékenységi különbségek nagyságrendjét jellemző munkatermelékenység-variációs
koefficiens, a heterogenitás növekedése figyelhető meg az Észak-Nyugat, Nyugat és
Dél-Nyugat régiókban (ld. 8. táblázat).

8. táblázat

Az ágazatok közötti munkatermelékenységbeli eltérések átlaghoz
viszonyított nagysága Románia régióiban

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Előfordulás gyakoriságával
súlyozott munkatermelékenység-
112,36 88,82 92,13 84,60 83,54 106,33 114,50 97,61 211,36
variáció (súlyozott szórás), millió
lej/fő-ben, 2001
Előfordulás gyakoriságával
súlyozott munkatermelékenység-
0,92 0,97 0,84 0,84 0,84 0,85 1,10 0,79 0,80
variációs koefficiens (relatív
súlyozott szórás), 2001
Országos értékhez viszonyított
1,00 1,05 0,91 0,91 0,91 0,92 1,19 0,86 0,87
relatív súlyozott szórás, 2001
Relatív súlyozott szórás
átlagos éves növekedési üteme, 0,4% 0,0% –0,7% –0,1% 1,3% 1,7% 3,4% –0,5% –3,8%
1994–2001 között

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján

Az ágazatokon belüli, régiók közti munkatermelékenység-variációs koefficiens
magas homogenitást mutat a mezőgazdaság, az oktatás és az egészségügy ágaza-
tokban, az ágazaton belüli termelékenységi különbégek alacsonyak. Nagyfokú hete-
rogenitás mutatható ki a posta és távközlés, az ingatlanügyletek és más szolgáltatá-
sok, valamint a pénzügyi, banki és biztosítási tevékenységek ágazataiban, amint meg-
figyelhető a 9. táblázatban.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 189
190 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

9. táblázat

A régiók közti munkatermelékenységbeli eltérések átlaghoz viszonyított
nagysága, ágazatok szerint

Előfordulás gyakori- Előfordulás gyakori- Országos Relatív
ságával súlyozott ságával súlyozott értékhez (súlyozott) szórás
munkatermelé- munkaterme- viszonyított relatív átlagos éves
kenység-variáció lékenység-variációs (súlyozott) szórás, növekedési üteme,
(súlyozott szórás), koefficiens (relatív 2001 1994–2001
millió lej/fő-ben, súlyozott szórás), között
2001 2001
Mezőgazdaság 4,07 0,03 0,04 –11,0%
Erdőgazdálkodás,
23,06 0,19 0,21 –0,8%
vadgazdálkodás és halászat
Ipar 27,02 0,22 0,24 6,4%
Építőipar 16,20 0,13 0,14 –14,1%
Kereskedelem (beleértve
51,51 0,42 0,46 15,2%
szállodák és éttermek)
Szállítás és raktározás 42,31 0,35 0,38 10,7%
Posta és távközlés 185,52 1,52 1,65 6,9%
Pénzügyi, banki és biztosítási
94,76 0,78 0,84 –3,0%
tevékenység
Ingatlantranzakciók és más
132,36 1,09 1,18 47,2%
szolgáltatások
Közigazgatás 64,33 0,53 0,57 2,9%
Oktatás 3,25 0,03 0,03 –0,1%
Egészségügy 4,22 0,03 0,04 2,4%
ROMÁNIA 112,36 0,92 1,00 0,4%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján

Az erdélyi régiók a Kárpátokon kívüli, nem fővárosi régiókhoz viszonyított ver-
senyképességének egyik kulcstényezője a mezőgazdaságban foglalkoztatottak or-
szágos viszonylatban alacsony részaránya, különösen a Nyugat (35%) és Közép
(33%) régiókban. A mezőgazdasági ágazat alacsony munkatermelékenysége mellett
kimutatható az ágazaton belüli, régiók közötti, alacsony munkatermelékenységbeni el-
térés, akárcsak a relatív átlagos eltérések időbeni csökkenése. A mezőgazdaságban
dolgozók egyre kevesebb hozzáadott értéket hoznak létre, a munkatermelékenység-
beli területi eltérések alacsonyak, és tovább csökkennek.
A számottevő munkatermelékenység-variációk a posta és távközlés, valamint az
ingatlantranzakciók és más szolgáltatások ágazatában szintén az erdélyi régiók ver-
senyképességi előnyére utal a Kárpátokon kívüli, nem fővárosi régiókkal szemben,
ha figyelembe vesszük a munkatermelékenység magasabb értékeit az említett ága-
zatokban.
2.1.5 A romániai régiók egymáshoz viszonyított versenyképessé-
gének értékelése a biztosított munkahelyek munkatermelékenysége
és a munkatermelékenységi homogenitás, valamint ezek dinamikája
segítségével

Az országos átlagnál jobb értéket és dinamikát 1-essel jelölve, az országos átlag-
nál rosszabb helyzetet és dinamikát 0-val jelölve a 10. táblázatban összesítettük a ré-
giók főbb munkatermelékenységgel kapcsolatos versenyképességi tényezőit.
Az átmeneti időszak vesztesének az Észak-Nyugat régió tekinthető, amely elma-
rad az országos átlagtól az egy főre jutó ekvivalens munkahelyszámban, illetve ennek
dinamikájában. Ez a régió más régiókhoz viszonyítva kevésbé és egyre kevésbé ké-
pes lakosságának magas hozzáadott értéket előállító ágazatokban munkahelyet biz-
tosítani. A munkatermelékenység-variációs koefficiens átlagnál magasabb értékei jel-
zik a viszonylag magas munkatermelékenységbeli különbségeket a régión belül. Az
egyetlen biztató jel a koefficiens átlagon felüli dinamikája.
Az átlagnál nagyobb belső homogenitással, illetve az országos átlagnál jobb di-
namikával a homogenitás irányában, de az átlagnál kevesebb ekvivalens munkahely-
számmal rendelkezik a Dél-Kelet és a Dél régió. A Dél-Nyugat régióban csupán a bel-
ső homogenitás foka, az Észak-Nyugat régióban az egy főre jutó ekvivalens munka-
helyszám haladja meg az országos átlagot.
A Nyugat régióban csupán a munkatermelékenységi homogenitás dinamikája
marad alatta az országos átlagnak.
A Bukarest és a Közép régióban mind a négy tanulmányozott mutató kedvezőbb
értéket mutat az országos átlagnál, úgy a belső, munkatermelékenységi eltéréseket
és a nagyszámú magas munkatermeléknységű munkahely-teremtési képességet,
mint ezek dinamikáját tekintve.
Abszolút nyertesként a Bukarest régió kiáltható ki, ahol a vizsgált mutatók szám-
beli értéke a legkedvezőbb, amint az eddig tárgyaltakban erre már rámutattunk.
10. táblázat

Az országos átlagnál jobb (jelölés: 1) vagy roszabb (jelölés: 0) 2001-es
regionális állapotot, illetve 1994–2001 közötti dinamikát mutató egy főre jutó ekvivalens
munkahelyszám és régión belüli termelékenységbeli eltérések

Év/ Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Időszak Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Egy főre jutó ekvivalens
2001 0 0 0 0 1 1 1 1
munkahelyszám
Egy főre jutó ekvivalens 1994-
0 0 0 0 1 0 1 1
munkahelyszám növekedési üteme 2001
Termelékenységbeli eltérések,
2001 0 1 1 1 1 0 1 1
relatív súlyozott szórás
Termelékenységbeli eltérések,
1994-
relatív súlyozott szórás 1 1 1 0 0 0 1 1
2001
növekedési üteme

Forrás: 6., 7., 8. táblázat

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 191
192 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

Az ágazatok komparatív versenyképességét országos szinten tanulmányozva a
mezőgazdaság és az egézségügy tűnik ki, úgy az egy főre jutó alacsony ekvivalens
munkahelyszám, mint annak dinamikája tekintetében. A munkatermelékenység terü-
letek közti, mezőgazdasági ágazaton belüli eltérései kisebbek az átlagnál és csökken-
nek. Ez a tény végső soron a mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság hasonló
mértékű és fokozódó elszegényedését jelzi, aminek a mértéke egyre kevésbé függ a
területi elhelyezkedéstől, ahogyan azt a 11. táblázat kiemeli.

11. táblázat

Az országos átlagnál magasabb (jelölés: 1) vagy alacsonyabb
(jelölés: 0) 2001-es értéket, illetve 1994–2001 közötti dinamikát mutató
egy főre jutó ekvivalens munkahelyszám ágazatonként, és ágazatokon
belüli termelékenységbeli eltérések

Egy főre jutó Egy főre jutó Termelékenységbeli Termelékenységbeli
ekvivalens ekvivalens eltérések, eltérések, relatív
munkahelyszám munkahelyszám relatív szórás szórás növekedési
2001 növekedési üteme 2001 üteme
1994-2001 1994-2001
Mezőgazdaság 0 0 1 1
Erdőgazdálkodás,
1 1 1 1
vadgazdálkodás és halászat
Ipar 1 0 1 0
Építőipar 1 1 1 1
Kereskedelem (beleértve
1 0 1 0
szállodák és éttermek)
Szállítás és raktározás 1 0 1 0
Posta és távközlés 1 1 0 0
Pénzügyi, banki és biztosítási
1 0 1 1
tevékenység
Ingatlantranzakciók és más
1 1 0 0
szolgáltatások
Közigazgatás 1 1 1 0
Oktatás 0 1 1 1
Egészségügy 0 0 1 0
Más tevékenységek 0 0 1 1

Forrás: 6., 7., 9. táblázat

Az építőipar az átlagnál nagyobb területi homogenizációt mutat a munkatermelékeny-
ségben. Az ágazatbeli változások 1994 és 2001 között inkább mutatnak a homogeni-
zálódás irányába, mint a nemzetgazdaság.
A posta és távközlés, valamint az ingatlanügyletek és más szolgáltatások ágaza-
tában az átlagosnál „értékesebb” munkahelyek vannak, de megfigyelhető, hogy az
ágazatokon belüli munkatermelékenység kevésbé jellemezhető területi homogeni-
tással. A régiók közti eltérések, az országos átlaghoz viszonyítva, nagyok ezekben az
ágazatokban, és növekvő különbségeket jelez a régiók között. Előbbi megállapítása-
inkból kiindulva kijelenthető, hogy ebben a két ágazatban a Bukarest, majd az erdé-
lyi régiók (Nyugat, Közép, Észak-Nyugat) országos átlaghoz viszonyított fejlődése
észlelhető.

2.1.6 Hargita és Kovászna megye ruralitása – versenyképességi
előny vagy hátrány?

Felvetődik a kérdés, hogy eddigi következtetéseink Székelyföld számára pozitívumot
vagy negatívumot jelentenek. Elemzésünk ezen alfejezete Hargitára és Kovásznára, a
két legnagyobb részben magyar kisebbség által lakott megyére koncentrálódik. Az er-
délyi és ezen belül a Közép régióról összességében kedvező képet alakítottak ki az
egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott értékkel kapcsolatos vizsgálataink, a Kár-
pátokon kívüli, nem fővárosi régiókkal összehasonlítva.
Hargita és Kovászna megye lakosságának 2001-ben mintegy 40,8%-a volt me-
zőgazdaságban foglalkoztatott. A két megyét is beleértve, a Közép régióban ez az
arány 33,2%, a három erdélyi régióban összesen 37,9%, Romániában 40,36%, amint
ez a 12. táblázatban követhető. Ebből kiindulva Hargita és Kovászna megyében a
mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya magasnak mondható. Másrészt viszont
a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma évi 0,5%-kal növekedett, ellentétben a
Közép régióval (évi –0,1%), Erdéllyel (évi –0,1%), vagy egész Romániával (évi
–0,4%), ahol a mezőgazdaságban létszámcsökkenés mutatható ki. Az alacsony me-
zőgazdasági munkatermelékenység és ennek szintén alacsony eltérései a területek
között, valamint az, hogy Hargita és Kovászna megyében viszonylag magas a me-
zőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya és ez az arány növekvő, arra enged
következtetni, hogy a Közép régión belüli lemaradó térségről van szó. Értelemsze-
rűen, a foglalkoztatott lakosság kisebb részaránya dolgozik a magasabb egy foglal-
koztatottra jutó hozzáadott értéket termelő ipari és szolgáltatási ágazatokban, mint
a Közép régió szintje.
A foglalkoztatott népesség számának évi növekedési üteme magasabb volt (9%)
az országosnál (3,6%), és regionális (1,9%) szinten a kereskedelem (beleértve szállo-
dák és éttermek) ágazatában. A regionális és országos szintnél kedvezőtlenebb vál-
tozások tapasztalhatóak a viszonylag magas hozzáadott érték előállítását biztosító
posta és távközlés, a pénzügyi, banki és biztosítási tevékenységek, valamint az ingat-
lanügyletek és más tevékenységek ágazatainak létszámváltozásaiban.
A foglalkoztatott munkaerő szerkezetét vizsgálva és az egyes ágazatokkal kap-
csolatban szerzett, munkatermelékenységhez kapcsolódó ismereteink birtokában
egy fejlett, országos viszonylatban versenyképes régión belüli lemaradó térség képe
alakul ki Hargita és Kovászna megyéről.
Pozitívumként emelhető ki, hogy 1994 és 2001 között a foglalkoztatott munkaerő
évi csökkenési üteme csupán 1,6%, szemben a regionális 2,1%-kal és az országos
2,2%-kal, valamit az, hogy a munkatermelékenység homogenitási foka és dinamikája
kedvezőbb a régión belül, mint országos szinten.
A munkaerő-foglalkoztatás szerkezetével és változásaival kapcsolatos adatok a
12. táblázatban láthatók.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 193
194 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

12. táblázat

A munkaerő-foglalkoztatás ágazatok szerinti szerkezete 2001-ben
és változásai 1994–2001 között Hargita és Kovászna megyében,
a Közép régióban, Erdélyben és Romániában

Hargita és Kovászna megye Közép régió Erdélyi régiók Románia
Foglalkoz- Évi átlagos Ágazatok Évi átlagos Ágazatok Évi átlagos Ágazatok Évi átlagos Ágazatok
tatott növeke- szerinti növeke- szerinti növeke- szerinti növekedés, szerinti
0munkaerő dés, szerkezet, dés, szerke-zet, dés, szerkezet, 1994– szerkezet,
(ezer fő), 1994- 2001 1994- 2001 1994- 2001 2001 2001
2001 2001 2001 2001
Mezőgazdaság 92,9 0,5% 40,8% –0,1% 33,2% –0,1% 37,9% –0,4% 40,36%
Erdőgazdálkodás,
vadgazdálkodás és 2,3 –11,7% 1,0% –18,1% 0,7% –13,3% 0,6% –9,8% 0,49%
halászat
Ipar 61 –5,7% 26,8% –4,6% 30,7% –4,3% 27,1% –5,0% 23,55%
Építőipar 4,5 –5,7% 2,0% –4,9% 3,6% –4,9% 3,5% –6,9% 3,97%
Kereskedelem
(beleértve szállodák 23,7 9,0% 10,4% 3,6% 11,1% 2,1% 10,7% 1,9% 10,31%
és éttermek)
Szállítás és
5,7 –5,2% 2,5% –4,4% 3,8% –5,0% 3,4% –5,6% 3,60%
raktározás
Posta és távközlés 2,1 –3,0% 0,9% –2,1% 1,0% –1,7% 1,0% –0,1% 1,09%
Pénzügyi, banki
és biztosítási 1,8 –0,8% 0,8% 3,3% 0,9% 1,9% 0,7% 2,1% 0,80%
tevékenység
Ingatlantranzakciók
és más 4,6 –6,9% 2,0% –6,8% 2,3% –7,7% 2,5% –6,1% 3,29%
szolgáltatások
Közigazgatás 3,9 –0,4% 1,7% 0,8% 1,5% 1,8% 1,5% 1,8% 1,67%
Oktatás 12,7 0,9% 5,6% 0,2% 5,3% –0,2% 5,1% –0,5% 4,93%
Egészségügy 9,2 0,0% 4,0% 1,4% 4,2% 0,4% 4,3% 0,6% 4,05%
Más tevékenységek 3,2 0,9% 1,4% –2,1% 1,6% –4,1% 1,7% –2,9% 1,89%
ÖSSZESEN 227,6 –1,6% 100,0% –2,1% 100,0% –2,0% 100,0% –2,2% 100,00%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 és a Területi Statisztika 2003 alapján

A mezőgazdasági – országos átlaghoz viszonyított – alacsony és egyre csökke-
nő munkatermelékenység és a szekunder, valamint tercier ágazatok urbánus térsé-
gekben koncentrálódása miatt, a vidéki népesség aránya, mint a ruralitás fokának jel-
zője, versenyképességi tényezőnek tekinthető.
Hargita és Kovászna megye vidéki lakossága a 2002. július 1-jei népszámlálás-
kor 52,97% volt; a Közép régióban 41,15%, Romániában 46,74%. A Hargita és
Kovászna megyei vidéki lakosság 28,1%-át tette ki a Közép régió vidéki lakosságának,
míg teljes lakosságuk a régió lakosságának 21,8%-a, amint az a 13. táblázatban nyo-
mon követhető.
13. táblázat

Vidéki lakosság részaránya 2002. július 1-jén

Románia Közép régió Hargita és Kovászna megye
Összlakosság 2002. július 1-jén (ezer fő) 21794,7 2546,6 556
Vidéki lakoság részaránya 46,74% 41,15% 52,97%
Hargita és Kovászna megye részaránya a vidéki lakosságból 2,9% 28,1% 100,0%
Hargita és Kovászna megye részaránya a lakosságból 2,6% 21,8% 100,0%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 alapján

A Hargita és Kovászna megyei vidéki lakosság magas részaránya mellett figyel-
meztető jelzés, hogy a Közép régióban a vidéken foglalkoztatottakból 1999-ben 70,7%
a mezőgazdaságban dolgozott. Ugyanez az arány Romániában 61,7% volt. A 14. táb-
lázatban található adatsor arra enged következtetni, hogy a Közép és Észak-Nyugat
régiók vidéki lakossága (beleértve Hargita és Kovászna megyét) sokkal nagyobb rész-
ben az alacsony munkatermelékenységű mezőgazdaságban talál munkát, mint más
régiók vidéki lakossága.

14. táblázat

Mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya a vidéken
foglalkoztatottakból, 1999-ben

Mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya
a vidéken foglalkoztatottakból
Észak-Kelet 55,9
Dél-Kelet 68,7
Dél 56,8
Dél-Nyugat 57,2
Nyugat 65,7
Észak-Nyugat 72,7
Közép 70,7
Bukarest 44,5
Románia 61,7

Forrás: Számítások az AMIGO 2001 alapján

Hargita és Kovászna megye nagyarányú vidéki lakossága mellett kihangsúlyo-
zandó a számos kisváros léte. A 9 Hargita megyei városból csupán négynek van 15
ezernél nagyobb népessége, és egyetlen város népessége sem haladja meg az 50
ezret. A romániai realitás azt mutatja, hogy a magas munkatermelékenységű szolgál-
tatási és ipari ágazatok főként és fokozottan a nagyvárosokba koncentrálódnak.
Következésképpen nem kell a Közép régió szintjén tükröződő valamennyi kom-
paratív versenyelőnyt automatikusan Hargita és Kovászna megyékre is érteni. A két

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 195
196 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

székely megye bármilyen gazdasági önrendelkezési törekvése esetén a Közép régió
komparatív előnyei mellett feltétlenül szem előtt kell tartani a romániai (ezen belül a
székely) vidék realitásait, és a két székely megye reális helyét a Közép régió és Romá-
nia gazdaságában. A nagyvárosok és az ezekbe koncentrálódó szolgáltatási ágaza-
tok fejletlensége, hiánya vagy hiányossága fontos visszahúzó tényező lehet a két me-
gye esetleges közös gazdasági alapokon történő szerveződésekor, amit nem szabad
figyelmen kívül hagyni.

2.2 Regionális és ágazati különbségek beruházások és gazdasági
egységek működése tekintetében

2.1.2 Bruttó beruházások és vállalkozások üzleti forgalmának kom-
paratív elemzése

Elemzésünkben a bruttó beruházások és a vállalkozások üzleti forgalmának ará-
nyát használtuk a beruházási hajlam jellemzésében úgy régió, mint ágazat szintjén.
Pozitív esetként értelmeztük, ha az üzleti forgalomhoz viszonyítva a bruttó beruházá-

15. táblázat

A bruttó beruházások üzleti forgalomhoz viszonyított aránya
az országos átlaghoz képest, 2002-ben

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Kitermelőipar 1,89 0,75 2,51 2,92 0,95 2,76 0,94 1,14 4,24
Feldolgozóipar 0,74 0,63 0,37 0,71 0,50 0,99 0,79 1,05 0,88
Elektromos és hőenergia, gázok
2,24 3,83 2,99 2,28 2,82 3,14 3,66 1,90 0,90
és víz
Építőipar 1,68 1,17 8,07 0,96 0,90 1,13 0,84 0,96 0,83
Kis- és nagykereskedelem,
járművek, motorkerékpárok,
0,37 0,37 0,34 0,34 0,40 0,35 0,35 0,39 0,38
személyi javak és háztartási
gépek javítása és karbantartása
Hotelek és éttermek 1,85 1,74 2,37 1,85 1,01 1,41 1,13 2,54 1,90
Szállítás és raktározás 0,70 1,04 1,36 1,05 0,81 1,22 1,06 1,46 0,55
Posta és telekommunikáció 2,86 2,70 2,79 3,28 3,68 2,61 2,84 2,16 1,97
Ingatlantranzakciók, bérlések
és főleg vállalatoknak nyújtott 2,01 1,10 1,85 2,04 0,87 1,39 1,65 2,22 2,20
szolgáltatások
Más kollektív, szociális és
0,93 0,64 0,98 0,70 0,98 0,58 0,84 1,51 0,92
személyes szolgáltatások
ÖSSZESEN 1,00 0,90 1,19 0,89 1,05 1,03 0,87 0,98 0,87

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 alapján
sok az átlagosnál magasabb értékűek. Vizsgálatunkban a több hozzáadott értéket
előállító szekunder és tercier ágazatokra koncentráltunk.
A bruttó beruházások aránya az üzleti forgalomból az átlagnál magasabb értéket
mutat a Dél-Kelet, Dél-Nyugat és Nyugat régiókban. Országos átlag körüli az arány a Kö-
zép és Nyugat régiókban, a legalacsonyabb Bukarestben és az Észak-Nyugat régióban.
A beruházások szintje az országos átlaghoz viszonyítva a posta és távközlés, az
ingatlanügyletek és az infrastruktúrával kapcsolatos elektromos és hőenergia, gázok
és víz ágazatban volt a legmagasabb az üzleti forgalomhoz képest (ld. 15. táblázat).
A bruttó beruházások aránya az üzleti forgalomból az országos átlaghoz viszo-
nyítva 1998 és 2002 között a Bukarest, Dél-Nyugat és Észak-Kelet régiókban csök-
kent, leginkább a Dél-Kelet, Nyugat és Közép régiókban nőtt. Az országos átlaghoz
képest az éves növekedés főként az ingatlanügyletek, szállodák és éttermek, valamint
az építőipar területén volt magas, s főként a posta és távközlés, valamint az elektro-
mos és hőenergia, gázok és víz ágazatban csökkent (ld. 16. táblázat).
Megfigyelhető a beruházások egyfajta területi átcsoportosítása, főként a Buka-
rest régióban alacsonyak és csökkenőek a bruttó beruházások az üzleti forgalomhoz
viszonyítva, és főként a Dél-Kelet, Nyugat és Közép régiókban növekednek.

16. táblázat

A bruttó beruházások aránya az üzleti forgalomból, az országos átlaghoz
viszonyítva, éves növekedési ütem 1998–2002 között

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Kitermelőipar –2,1% –9,9% –7,7% 5,8% –8,3% 22,0% –12,2% 1,1% –11,9%
Feldolgozóipar –2,1% –3,9% –1,4% 7,6% –27,6% 1,9% –4,6% 15,1% –2,2%
Elektromos és hőenergia,
–18,5% –17,1% –14,9% –27,0% –5,5% 10,2% –6,9% –19,9% –35,2%
gázok és víz
Építőipar 16,5% 29,5% 115,2% 31,2% 25,6% 30,6% 21,6% 21,8% –21,9%
Kis- és nagykereskedelem,
járművek, motorkerékpárok,
személyi javak és 14,1% 16,5% 23,0% 25,9% 25,6% 13,7% 14,7% 14,2% 8,5%
háztartási gépek javítása és
karbantartása
Hotelek és éttermek 20,8% 23,0% 46,3% 25,3% 22,7% 48,9% –2,2% 28,4% 10,5%
Szállítás és raktározás –11,5% 4,6% 3,5% 30,9% 1,5% 16,3% 2,8% 15,1% –23,7%
Posta és telekommunikáció –16,7% –11,5% –8,5% –1,8% –6,5% –10,8% –3,1% –17,0% –28,2%
Ingatlantranzakciók, bérlések
és főleg vállalatoknak nyújtott 23,0% 1,7% 23,7% 34,7% 13,2% 10,9% 41,2% 36,5% 22,9%
szolgáltatások
Más kollektív, szociális és
17,3% 6,2% 18,4% 38,1% 36,8% 7,7% 14,2% 33,0% 13,9%
személyes szolgáltatások
ÖSSZESEN 0,0% –5,0% 9,4% 2,9% –7,0% 8,1% 0,7% 5,6% –7,8%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 1999, 2003 és a Területi Statisztika 2003
alapján

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 197
198 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

2.2.2 Vállalkozásokra jutó üzleti forgalom és változásai

Az egy gazdasági egységre jutó üzleti forgalom mennyisége nagymértékben
függ a tanulmányozott gazdasági egység tevékenységi területétől.
A 17. táblázat alapján megállapítható, hogy a viszonylag kisszámú és nagy üzleti
forgalmat megvalósító vállalatok a kitermelőiparban, valamint az elektromos és hő-
energia, gázok és víz ágazatban tevékenykednek.
A posta és távközlés ágazatban az országos átlag több mint hatszoros forgalma
jut egy vállalatra. Bukarestben az országos átlag 17,9-szereséről, a Közép régióban 3-
, az Észak-Nyugat régióban 2,9-, a Nyugat régióban az országos átlag 3,4-szereséről
beszélhetünk. A fennmaradó, tanulmányozott szolgáltatási ágazatokban az egy vállal-
kozásra jutó üzleti forgalom alacsonyabb az országos átlagnál.

17. táblázat

Az egy vállalkozásra jutó üzleti forgalom az országos átlaghoz képest, 2002-ben

Észak- Dél- Dél- Észak-
Románia Dél Nyugat Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Kitermelőipar 12,1 4,1 11,6 18,3 32,6 7,1 4,3 16,6 7,9
Feldolgozóipar 2,2 1,9 3,0 3,3 2,5 1,9 1,5 1,6 2,3
Elektromos és hőenergia, gázok
49,8 30,5 57,2 31,1 71,4 34,0 25,3 22,6 171,0
és víz
Építőipar 1,1 1,3 1,0 1,2 1,2 1,2 0,8 0,8 1,4
Kis- és nagykereskedelem, járművek,
motorkerékpárok, személyi javak
0,7 0,5 0,5 0,5 0,4 0,7 0,6 0,7 1,2
és háztartási gépek javítása és
karbantartása
Hotelek és éttermek 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,6
Szállítás és raktározás 0,9 0,7 1,0 0,9 0,9 1,0 0,6 1,2 1,3
Posta és telekommunikáció 6,8 4,8 3,1 2,9 3,5 3,4 2,9 3,0 17,9
Ingatlantranzakciók, bérlések
és főleg vállalatoknak nyújtott 0,4 0,2 0,2 0,3 0,2 0,3 0,2 0,2 0,6
szolgáltatások
Más kollektív, szociális és személyes
0,2 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,5
szolgáltatások
ÖSSZESEN 1,0 0,8 0,9 1,0 0,9 1,0 0,8 0,9 1,5

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 alapján

A Bukarest régió kivételével, ahol másfélszeres üzleti forgalom jut egy vállalkozás-
ra az országos átlaghoz képest, a fennmaradó hét régió között nem tapasztalhatóak
lényeges különbségek, a mutató értéke az országos átlag körül mozog.
Az 1998 és 2002 közötti időszakban az egy vállalkozásra jutó üzleti forgalom a
Közép régióban növekedett a leginkább, ezt követi a Nyugat, a Dél-Kelet és az Észak-
Nyugat régióban történt változás, amint ezt a 18. táblázat tükrözi.
18. táblázat

Az egy vállalkozásra jutó üzleti forgalom az országos átlaghoz képest,
éves növekedési ütem 1998–2002 között

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Kitermelőipar –21,8% –28,4% –22,6% –17,1% –6,5% –21,4% –19,1% –4,6% –53,8%
Feldolgozóipar –0,7% 1,7% 21,8% 5,6% –18,5% –2,0% –5,6% 8,2% –5,9%
Elektromos és hőenergia,
–32,0% –44,0% –36,2% –41,9% –23,8% –22,0% –35,1% –31,8% –27,2%
gázok és víz
Építőipar –8,0% 15,5% 11,4% 20,7% 12,5% 12,8% 16,6% 9,4% –27,2%
Kis és nagykereskedelem,
járművek,
motorkerékpárok, személyi 53,2% 61,5% 66,7% 66,4% 63,6% 51,9% 57,4% 60,4% 42,4%
javak és háztartási gépek
javítása és karbantartása
Hotelek és éttermek –6,2% –1,6% 4,3% –4,1% 11,4% 32,3% –15,3% –7,0% –17,9%
Szállítás és raktározás –13,1% –0,6% –18,5% 2,8% 7,7% 16,2% 4,0% 17,7% –26,6%
Posta és telekommunikáció –41,1% –38,8% –37,8% –38,5% –41,6% –38,3% –33,6% –36,9% –42,9%
Ingatlantranzakciók,
bérlések és főleg
–1,1% 3,2% 9,5% 3,9% 23,3% 0,2% 26,0% 11,2% –6,3%
vállalatoknak nyújtott
szolgáltatások
Más kollektív, szociális és
16,3% 21,7% 10,2% 30,9% 25,1% 2,5% 13,5% 20,3% 14,2%
személyes szolgáltatások
Összesen 0,0% –0,7% 4,8% 3,6% –6,0% 7,1% 4,0% 9,2% –4,3%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 1999, 2003 és a Területi Statisztika 2003
alapján

Leginkább a posta és távközlés, a kitermelőipar, az elektromos és hőenergia, gá-
zok és víz ágazatok esetén maradnak el a változások az országos tendenciától. Az or-
szágos változásokat leginkább a kis- és nagykereskedelem, karbantartások, valamint
a más kollektív, szociális és személyes szolgáltatások ágazatokban történt változások
mértéke haladja meg.

2.2.3 A gazdasági egységek területi és ágazati koncentrációja

Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma 2002-ben a Bukarest régióban volt a
legmagasabb, szám szerint 31,3. Ezt követi a három erdélyi régió, a Közép (16,1), az
Észak-Nyugat (15,4) és a Nyugat régió (14,8). A fennmaradó régióknál ez a mutató
az országos átlagnál alacsonyabb értéket mutat. Ezen vállalkozások csaknem fele
minden régióban kis- és nagykereskedelemmel és karbantartással foglalkozik. Az
1000 lakosra jutó, feldolgozóiparban tevékenykedő vállalkozásokat tekintve a vezető
Bukarest régiót (3,5) az Észak-Nyugat (3), Közép (2,9) és Nyugat (2,5) régió követi.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 199
200 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

Ugyancsak a három erdélyi régió követi a Bukarest régiót az egy főre jutó építőipari
vállalkozások számában, valamint az ingatlanügyletekkel és vállalatoknak nyújtott
szolgáltatásokkal, továbbá a szállítással és raktározással foglalkozó vállalkozások
számát illetően is.
19. táblázat

Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma, 2002

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Kitermelőipar 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
Feldolgozó ipar 2,2 1,7 1,7 1,4 1,4 2,5 3,0 2,9 3,5
Elektromos és hőenergia, gázok
0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
és víz
Építőipar 0,8 0,4 0,7 0,5 0,5 0,8 0,9 0,9 1,9
Kis- és nagykereskedelem, járművek,
motorkerékpárok, személyi javak
8,3 5,9 8,7 6,9 7,3 7,6 7,5 8,2 16,8
és háztartási gépek javítása és
karbantartása
Hotelek és éttermek 0,6 0,4 0,8 0,4 0,6 0,8 0,8 0,7 0,7
Szállítás és raktározás 0,8 0,5 0,9 0,5 0,5 0,9 0,9 1,1 1,4
Posta és telekommunikáció 0,1 0,0 0,1 0,0 0,0 0,1 0,1 0,1 0,1
Ingatlantranzakciók, bérlések
és főleg vállalatoknak nyújtott 1,4 0,7 0,9 0,6 0,6 1,5 1,5 1,5 5,3
szolgáltatások
Más kollektív, szociális és személyes
0,5 0,3 0,5 0,3 0,3 0,6 0,6 0,5 1,5
szolgáltatások
ÖSSZESEN 14,8 10,1 14,4 10,8 11,3 14,8 15,4 16,1 31,3

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 alapján

Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma 1998 és 2002 között Romániában 1%-
kal növekedett, amint a 20. táblázatban nyomon követhetjük. A legnagyobb mértékű,
évi 3,6%-os növekedés az erdélyi Észak-Nyugat régióban volt tapasztalható, ezt köve-
ti a Bukarest régió évi 3,4%-os, a Nyugat régió évi 1,7%-os és a Közép régió évi 1,5%-
os növekedése.
A fennmaradó régiókban csökkenés mutatható ki az 1000 lakosra jutó vállalko-
zások számában. A csökkenés egyrészt azzal magyarázható, hogy a kereskedelmi te-
vékenységet folytató egységként bejegyzett vállalatok száma csökkent országos szin-
ten, másrészt a Kárpátokon kívüli, nem fővárosi régiókban a kereskedelemben tevé-
kenykedő vállalatok részaránya magasabb, mint az erdélyi és fővárosi régiókban. A
kereskedelmi ágazat az egyetlen, ahol az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma csök-
kent minden régióban. A 18. táblázatban kimutattuk, hogy az egy vállalkozásra jutó üz-
leti forgalom a kereskedelmi ágazatban lényegesen gyorsabban növekedett, mint or-
szágos szinten. A 20. táblázatban kimutatott csökkenésnek a kereskedelmi vállalko-
zások számában igen fontos oka volt a nagy kereskedelmi központok térhódítása, kü-
lönösen az urbánus központokban, illetve a vidéki lakosság likviditási lehetőségeinek
egyre fokozottabb beszűkülése.
A 18. táblázatban kimutatott, az országosnál gyengébb dinamika az egy vállalko-
zásra jutó üzleti forgalom tekintetében a posta és távközlés ágazatban, mintegy követ-
kezménye az ágazatban tevékenykedő, 1000 lakosra jutó egységek erőteljes számbe-
li növekedésének, amint azt a 20. táblázat mutatja. Egy dinamikus, fiatal, magas hoz-
záadott értéket előállító, innovációs potenciált koncentráló, fejlődésben levő ágazatról
és piacról van szó.

20. táblázat

Az 1000 lakosra jutó vállalkozások számának éves növekedési üteme,
1998–2002 között

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Kitermelőipar 5,7% 5,2% –1,1% 3,1% 2,0% 8,7% 5,0% 9,7% 17,5%
Feldolgozóipar 5,6% 4,2% 4,6% 7,7% 3,4% 3,8% 9,1% 5,0% 8,2%
Elektromos és hőenergia, gázok
6,2% 5,5% 5,0% 5,8% 1,9% 7,6% 7,9% 5,1% 12,2%
és víz
Építőipar 12,8% 12,1% 10,4% 12,8% 9,9% 12,1% 16,2% 9,5% 17,0%
Kis- és nagykereskedelem, járművek,
motorkerékpárok, személyi javak
–4,2% –5,0% –4,4% –4,4% –5,9% –3,9% –2,7% –4,0% –3,0%
és háztartási gépek javítása és
karbantartása
Hotelek és éttermek 8,6% 6,0% 7,8% 4,3% 9,8% 9,8% 9,1% 9,9% 13,4%
Szállítás és raktározás 10,5% 13,7% 11,0% 11,7% 13,8% 10,9% 13,3% 10,7% 6,0%
Posta és telekommunikáció 18,1% 22,5% 15,0% 17,9% 20,7% 15,6% 19,3% 19,0% 17,3%
Ingatlantranzakciók, bérlések
és főleg vállalatoknak nyújtott 24,0% 20,6% 20,0% 23,8% 21,8% 23,9% 28,9% 22,4% 26,2%
szolgáltatások
Más kollektív, szociális és személyes
3,0% –3,0% 3,4% 5,6% 3,6% 1,9% 2,2% 1,0% 6,8%
szolgáltatások
Összesen 1,0% –0,7% –0,2% –0,3% –1,9% 1,7% 3,6% 1,5% 3,4%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 1999, 2003 és a Területi Statisztika 2003
alapján

A gazdasági egységek tevékenységük szerinti összetételének elemzése során ar-
ra a következtetésre jutottunk, hogy a gazdasági egységek több mint fele (a Közép ré-
gió kivételével) a kereskedelmi ágazatban tevékenykedik, mint erre a fentiekben ma-
gyarázatként már utaltunk. A kereskedelmi gazdasági egységek részaránya maga-
sabb a nem fővárosi, Kárpátokon kívüli régiókban, míg a fővárosi és az erdélyi régiók-
ban a feldolgozóipar, az építőipar, az ingatlantranzakciók és vállalatoknak nyújtott
szolgáltatások ágazatban tevékenykedő egységek részaránya magasabb, amint ez a
21. táblázatból kitűnik.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 201
202 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

21. táblázat

Gazdasági egységek tevékenységi terület szerinti összetétele, 2002

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%
Kitermelőipar 0,2% 0,2% 0,1% 0,3% 0,2% 0,3% 0,3% 0,2% 0,1%
Feldolgozóipar 14,7% 17,3% 12,2% 13,3% 12,1% 16,6% 18,1% 19,2% 11,0%
Elektromos és hőenergia,
0,2% 0,2% 0,1% 0,2% 0,2% 0,2% 0,1% 0,3% 0,1%
gázok és víz
Építőipar 5,3% 4,5% 4,7% 4,9% 4,4% 5,7% 5,4% 5,6% 6,1%
Kis- és nagykereskedelem,
járművek,
motorkerékpárok, személyi 56,1% 58,7% 60,6% 64,2% 64,9% 51,0% 51,1% 48,9% 53,7%
javak és háztartási gépek
javítása és karbantartása
Hotelek és éttermek 4,2% 4,4% 5,5% 4,0% 5,3% 5,5% 4,2% 5,1% 2,1%
Szállítás és raktározás 5,3% 4,6% 6,1% 4,6% 4,2% 5,8% 7,1% 6,2% 4,4%
Posta és telekommunikáció 0,4% 0,4% 0,4% 0,4% 0,4% 0,5% 0,5% 0,4% 0,4%
Ingatlantranzakciók,
bérlések és főleg
9,6% 6,5% 6,5% 5,5% 5,4% 9,9% 9,3% 9,6% 16,8%
vállalatoknak nyújtott
szolgáltatások
Más kollektív, szociális és
3,6% 3,0% 3,5% 2,4% 2,6% 4,0% 3,4% 4,1% 4,8%
személyes szolgáltatások

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 alapján

2.2.4 Kis- és közepes vállalkozások területi elhelyezkedése

Elemzésünk kitért a kis- és közepes vállalkozások területi és ágazati elhelyezke-
désével kapcsolatos megállapításokra. A kevesebb mint 250 alkalmazottat foglalkoz-
tató gazdasági egységek részarányát 2002-ben a 22. táblázat tükrözi.
A kevesebb mint 250 alkalmazottat foglalkoztató gazdasági egységek részaránya
az elektromos és hőenergia, gáz és víz ágazatban alacsony, de ezen belül a Bukarest
és az erdélyi (Nyugat, Észak-Nyugat és Közép) régiókban különösen magas. Ugyan-
csak az erdélyi és a Bukarest régiókban a legmagasabb a kevesebb mint 250 alkal-
mazottat foglalkoztató egységek részaránya a posta és távközlés ágazatban.

2.2.5 A legnagyobb forgalmat bonyolító vállalatok területi elhelyez-
kedése

Arra vállalkoztunk, hogy a 2002-ben régiónként 50 legnagyobb üzleti forgalmat
lebonyolított vállalatot ágazati besorolás szerint vizsgáljuk, és feltárjuk az elért üzleti
forgalom szerkezetét.
22. táblázat

Kevesebb mint 250 alkalmazottat foglalkoztató gazdasági egységek
részaránya, 2002 (régió ágazata = 100%)

Románia Észak- Dél- Dél Dél- Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Kelet Nyugat Nyugat
Kitermelőipar 80,5% 88,2% 86,0% 72,4% 63,8% 75,0% 85,4% 83,3% 93,3%
Feldolgozóipar 97,4% 97,2% 97,8% 96,8% 97,2% 97,4% 97,6% 97,2% 97,6%
Elektromos és hőenergia,
62,2% 49,2% 43,4% 61,2% 54,8% 65,2% 66,2% 72,8% 78,4%
gázok és víz
Építőipar 98,8% 98,6% 98,3% 98,7% 97,9% 98,6% 99,1% 99,3% 99,0%
Kis- és nagykereskedelem,
járművek,
motorkerékpárok, személyi 99,9% 100,0% 100,0% 99,9% 100,0% 99,9% 100,0% 99,9% 99,9%
javak és háztartási gépek
javítása és karbantartása
Hotelek és éttermek 99,9% 100,0% 99,9% 99,9% 99,9% 99,9% 99,9% 99,9% 99,6%
Szállítás és raktározás 98,8% 98,6% 98,4% 98,1% 97,8% 99,1% 99,2% 98,9% 99,1%
Posta és telekommunikáció 93,1% 91,9% 92,4% 89,1% 89,9% 93,8% 93,6% 92,4% 95,9%
Ingatlantranzakciók,
bérlések és főleg
99,6% 99,8% 99,6% 99,4% 99,5% 99,7% 99,9% 100,0% 99,4%
vállalatoknak nyújtott
szolgáltatások
Más kollektív, szociális és
99,7% 99,8% 99,7% 100,0% 99,9% 99,7% 99,7% 99,9% 99,5%
személyes szolgáltatások
ÖSSZESEN 99,2% 99,2% 99,3% 99,1% 99,2% 99,1% 99,3% 99,1% 99,4%

Forrás: Saját számítások a Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 alapján

A nem fővárosi régiókban a fémfeldolgozási ágazatból származik az első 50 vál-
lalat üzleti forgalmának nagy része, Bukarestben a szállítás és raktározás ágazatból,
a kereskedelemben elért üzleti foralom részaránya az erdélyi régiók mellett szintén a
Bukarest régióban a legnagyobb.
Amint a 23. táblázatban követhető, a mezőgazdasági vállalkozások szinte teljes-
séggel hiányoznak a régiók első 50 vállalatai közül, főként ipari tevékenységet folyta-
tó vállalkozások bonyolítják a legnagyobb forgalmat.
Információtechnológiával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalat csupán a
Nyugat régióban került az első 50 közé.
Hargita és Kovászna megye a Közép régió első 50 vállalkozásában csupán 5
vállalattal képviselteti magát, ezek közül három kereskedelemben tevékenykedik. A
Hargita és Kovászna megyei első öt vállalkozás, a 2002-es üzleti forgalmat tekintve, a
kézdivásárhelyi Interexpo Prodcom Kft. és Primex Import-Export Kft., a borszéki
Romaqua Group Rt., a székelyudvarhelyi Melinda Impex Kft., és a szintén székelyud-
varhelyi Infopress Rt.
Ami az első 50 építőipari céget illeti, ezek részesedése az országos piacból
25,9%. Az első 50 távközlési cég esetén ez az arány 95,2%.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 203
204 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

23. táblázat

A fejlesztési régiókban bejegyzett legnagyobb üzleti forgalmat megvalósított
50 gazdasági egység üzleti forgalmának megoszlása ágazatok szerint, 2002-ben

Észak- Dél-Kelet Dél Dél-Nyugat Nyugat Észak- Közép Bukarest
Kelet Nyugat
Az első 50 gazdasági
egység üzleti forgalma 66627,3 104923,1 72367,59 73672,68 60243,1 62815,49 84004,76 447637
(mld.lej), melyből:
Mezőgazdaság és
4,2% 1,0% 0,0% 0,7% 0,8% 0,8% 0,0% 1,6%
állattenyésztés
Elektromos és hőenergia,
11,9% 7,0% 15,4% 16,9% 20,0% 12,2% 20,9% 24,9%
gáz és víz
Építőipar 4,8% 7,9% 1,0% 5,2% 7,1% 3,4% 1,4% 2,4%
Élelmiszeripar 7,0% 6,2% 14,1% 5,3% 0,6% 19,8% 5,8% 5,3%
Fémipar 8,1% 35,5% 6,9% 19,0% 4,2% 11,6% 1,6% 0,0%
Feldolgozóipar 51,5% 31,3% 46,3% 30,8% 44,7% 18,4% 26,1% 4,1%
Kereskedelem 10,8% 9,3% 11,4% 4,8% 12,8% 25,4% 22,7% 18,7%
Szállítás és raktározás 1,7% 1,7% 2,3% 3,0% 0,0% 2,6% 10,2% 23,1%
Kitermelőipar 0,0% 0,0% 1,7% 14,4% 7,3% 3,6% 0,0% 16,4%
Szolgáltatások 0,0% 0,0% 1,0% 0,0% 2,0% 2,2% 11,4% 3,4%
Információtechnológia 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,6% 0,0% 0,0% 0,0%

Forrás: www.efinance.ro

24. táblázat

Az első 50 építőipari és távközlési cég Romániában, 2002

Az első 50 épitőipari cég Az első 50 távközlési cég
Országos piaci
25,9% 95,2%
részesedés
Egységek területi Üzleti forgalom Egységek területi Üzleti forgalom
megoszlása megoszlása megoszlása megoszlása
Észak-Kelet 8,0% 5,4% 6,0% 0,5%
Dél-Kelet 8,0% 6,0% 4,0% 0,3%
Dél 8,0% 4,9% 8,0% 0,5%
Dél-Nyugat 2,0% 0,9% 2,0% 0,1%
Nyugat 6,0% 3,5% 4,0% 0,6%
Észak-Nyugat 4,0% 3,2% 16,0% 2,5%
Közép 8,0% 5,1% 2,0% 0,2%
Bukarest 56,0% 71,0% 58,0% 95,3%

Forrás: www.efinance.ro
Az első 50 építőipari cégnek több mint a fele Bukarestben van, ezek forgalma ad-
ja az 50 vezető vállalat forgalmának 71%-át. Az első 50 távközlési cég több mint fele
szintén a Bukarest régióban székel és adózik, s ezek adják az első 50 távközlési cég
forgalmának 95%-át. Az Észak-Nyugat régió helye kiemelkedő, az első 50 távközlési
cég 16%-a van itt bejegyezve, ezek azonban az első 50 cég forgalmának csak 2,5%-
át mondhatják magukénak.
Hargita és Kovászna megyében nincs az 50 legnagyobb forgalmat lebonyolított
távközlési vagy építőipari cégek közül egy sem bejegyezve.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 205
206 Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének komparatív elemzése

3. Főbb következtetések
Regionális versenyképességi vizsgálatunk a Bukarest régió versenyképességi előnye-
it emeli ki, a magas hozzáadott érték előállítását biztosító ágazatok jelenléte és a vi-
szonylag magas munkatermelékenységi homogenitás, valamint ezen tényezők dina-
mikája miatt. A fővárosi régiót követi e tekintetben a három erdélyi régió, sorrendben
a Közép, a Nyugat és az Észak-Nyugat régió.
Ágazati vizsgálatunk a mezőgazdasági ágazaton belüli munkatermelékenység
alacsony, egyre csökkenő és a területek között egyre inkább kiegyenlítődő voltát eme-
li ki. A szolgáltatási ágazatok közül a posta és távközlés, valamint az ingatlanügyletek
mutattak kedvező és reményt keltő munkatermelékenységi változásokat 1994 és
2001 között. Az erdélyi régiókban az említett ágazatokban a munkatermelékenység
és a munkaerő-foglalkoztatás, a fővárosi régión kívüli más régiókkal történő összeha-
sonlításban, szintén versenyelőnyt mutat.
Az erdélyi régiók esetében, a munkaerő-foglalkoztatás kedvezőbb szerkezete
miatt, a Kárpátokon kívüli, nem fővárosi régiókkal szembeni viszonylagos verseny-
előnyről beszélhetünk, míg a fővárosi régióhoz viszonyítva hátrányról. A relatív ver-
senyelőny a vállalkozások kedvezőbb szerkezetéből is adódik, pontosabban a nem
kereskedelmi ágazat vállalkozásainak magasabb részarányából. A kereskedelmi vál-
lalkozások számának általános, országos szinten tapasztalt 1998 és 2002 közötti
csökkenése sokkal kisebb mértékben érintette az erdélyi, mint a Kárpátokon kívüli,
nem fővárosi régiókat.
Ugyancsak következtetéseink közé tartozik az, hogy egy régió megállapított rela-
tív versenyképességi előnyei és hátrányai nem feltétlenül érvényesek a régiót alkotó
kisebb területekre is. A Közép régió viszonylagos versenyelőnyei nem feltétlenül és fő-
ként nem automatikusan érvényesek Hargita és Kovászna megyére. Ez utóbbiak gaz-
daságának és elsősorban a foglalkoztatottságnak a szerkezete jelentősen eltér a Kö-
zép régióétól. A vidéki lakosság és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak jóval maga-
sabb részaránya, nagyvárosok hiánya és ezáltal egyes ipari és szolgáltatási ágazatok
hiánya vagy hiányossága mind olyan tényezők, amelyekkel feltétlenül és komolyan
számolni kell egy esetleges székelyföldi gazdasági önrendelkezési elképzelés felvázo-
lása esetén. Számolni kell azzal a ténnyel, hogy legföljebb részben vonhatók le azo-
nos következtetések a két székely megye és a Közép régió gazdaságának (vagy akár
az erdélyi gazdaság) és ezek országon belüli gazdasági versenyképességének vizs-
gálatából.
Irodalomjegyzék
1. ***Romániai Statisztikai Évkönyv 1999–2003
2. ***Területi Statisztika 2003
3. www.efinance.ro, 2004
4. Berey K.–Nemes J.: Területi egyenlőtlenségek új indikátoraink és értékelési mód-
szereinek lehetőségei, 2002. www.vati.hu/doctar/tervezes/ujindikator.pdf
5. Györfy L.: Differences in Regional Competitiveness in Romania, közölve:
„Specialization, Development and Integration” konferencia, „Regional and Rural
Economics” szekció kötete, Kolozsvár, 2003, 39–52. old.
6. Juhász J.–Györfy L.: Innováció és az erdélyi magyarlakta régiók gazdasági átalakulása,
közölve: Réti T. (szerk.): „Közeledő régiók a Kárpát-Medencében. Dél-Szlovákia,
Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása”, EÖKIK, 2004, 213–266. old.
7. Vincze Mária: Regional Development Issues in Romania, közölve: Birsan M.–Tiiu
Paas (szerk.): „Competitiveness of National Economies and the Efficient
Integration into the European Union”, FSE Kiadó, Kolozsvár, 2003, 207–227. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 207
Juhász Jácint

Az erdélyi kis- és
középvállalatok innovatív
tevékenységét befolyásoló
tényezők
210 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

1. Bevezető
A modern gazdaságok létrejöttének egyik legtöbbet hangoztatott eleme a tudás. Vi-
lágszerte növekvő fontosságot tulajdonítanak a tudásnak, valamint a tudás hatásának
a mindennapi gazdasági életre. Sok új fogalom hódít teret, amelyek valamilyen szin-
ten a tudásra támaszkodnak, ezek között található az elemzésünk tárgyát képező in-
nováció is. ,
Fontos kutatások1 igazolják, hogy azok a nemzetgazdaságok, amelyek jobban fej-
lesztik és kezelik tudásbázisukat, gazdasági teljesítményben felülmúlják a többieket. Vál-
lalati szinten is szisztematikusan jobb eredményeket érnek el ott, ahol nagyobb mérték-
ben támaszkodnak a tudásra. Ha pedig egyének szintjén mérjük a jelenséget, megálla-
pítható, hogy a magasabb tudással rendelkezők jobb állásokat kapnak.
A tudás önmagában még nem tesz képessé egy vállalatot arra, hogy magas jövede-
lemre tegyen szert. Szükség van a tudás sikeres alkalmazására, amit az innováció fogalmá-
val társítunk. A tudásalapú gazdaságban az innováció szerepe központi fontosságú, de en-
nek tanulmányozására csak az utóbbi időben fordítanak kellő figyelmet.
Az innováció fontosságának alapgondolata már a 30-as években megfogalmazó-
dik. Schumpeter2 szerint a világban bekövetkező nagy változásokat a radikális inno-
váció okozza, míg a közöttük levő űrt az inkrementális innováció tölti ki. Ez az innova-
tív folyamat több formát ölthet:
• új termék bevezetése vagy meglévő termékek minőségi változtatása;
• adott iparágak számára új folyamatok bevezetése;
• új piacok teremtése;
• új beszerzési források kifejlesztése alapanyagok és egyéb inputok számára;
• változtatások a vállalati szervezésben.
Egy újítás megvalósítása nem fog gazdasági hatásokkal járni, ha az csak egy vál-
lalatnál kerül bevezetésre. Az innováció egyik legértékesebb tulajdonsága abban a
képességében rejlik, hogy szétárad a különböző régiók, szektorok, piacok és vállala-
tok között. Az innováció gazdaságra gyakorolt hatása nem az egyedi alkalmazás fon-
tosságában, hanem a szétáramlás mélységében és szélességében nyilvánul meg.
Szükségszerűen felmerül a kérdés: miért kell hogy egy vállalat innovatív legyen?
Miért kell egy erdélyi vállalkozásnak innovatívnak lennie? A válasz helytől függetlenül
ugyanaz. Az üzleti folyamatokat módosítani kell, hogy a termelékenység növekedhes-
sen, ami a költségek csökkenéséhez vezet, versenyelőnyt teremtve a vállalat számá-
ra. A termékinnováció pedig ideiglenesen monopolhelyzetet teremt a vállalat számá-
ra, ami történhet szabadalmak formájában (törvényes monopol), vagy pedig úgy,
hogy a vállalat időt nyer, mert a versenytársak nem képesek gyorsan utánozni az új
vagy újított termékeket.
A gazdaság szektoraiban a verseny fokozódik Romániában is. Egyre több a kül-
földi érdekeltség, ami sok esetben nagyobb tőkeerővel, tudással, hatékonyabb mun-
kaszervezéssel társul. Ezek a változások kritikus helyzetet teremtenek sok kis- és kö-

1 OECD, 1996, The OECD Jobs Strategy – Technology, Productivity and Job Creation, Volume 1 Paris
2 Schumpeter, J., 1934, The Theory of Economic Development, Harvard University Press, Cambridge,
Massachusetts.
zépvállalat számára. A nem megfelelő technológiai felkészültség, a tőke és a szaktu-
dás hiánya olyan hátrányok, amelyek kiszoríthatják az erdélyi érdekeltségek jelentős
részét a gazdasági életből. Mindezen veszélyek ellen a legbiztosabb felkészülés a tu-
dás gyarapításában rejlik. Minél nagyobb mértékben innovatív egy vállalkozás, annál
nagyobb esélye lesz a fennmaradásra, vagy akár a versenyelőny kialakítására. A ver-
senypozíció megtartása mellett szóló érvek között szerepel az alapos helyismeret is,
úgy kulturális különbségek tekintetében, mint a bürokrácia útvesztőiben. A mérleg
nyelve azonban csak akkor mozdulhat az erdélyi vállalatok oldalára, ha ezeket az elő-
nyöket megfelelően kihasználják új termékek, szolgáltatások, illetve ilyenek előállítá-
sára, kialakítására használt folyamatok bevezetésével, azaz innovatívakká válnak.
Az innovatív folyamatokat sokszor sorolják be az externáliák kategóriájába. Olyan
jelenség ez, amelynek közvetlen hasznát nemcsak az innovációt megvalósító vállalat
élvezi, hanem az egész nemzetgazdaság. Ez a tulajdonság két probléma forrása a
magánvállalatok számára. Először is az innováció társadalmi haszna sokkal maga-
sabb, mint az azt bevezető vállalat haszna (pozitív externália). A második probléma az
elsőből adódik – a tudást nem lehet kisajátítani. Az innovációt megvalósító vállalat
nem képes az összes ebből származó haszon megszerzésére, ami csökkenti az ösz-
tönzést az innovatív tevékenységekbe történő beruházásra. Ebből következően elen-
gedhetetlenül fontos az ország gazdaságpolitikájában is helyet találni az innováció
elősegítésének, támogatásának.
Vizsgálódásunk tárgya az innovációnak egy szűkebb szeletével foglalkozik, az er-
délyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységének elemzésével, amelyen belül
külön analizálom az erdélyi magyar vállalatokat. A vizsgálódások alapjául szolgáló
adatok forrása egy kérdőíves felmérés, amelyet a „Babes–Bolyai” Tudományegyetem
Közgazdaság-tudományi Kara végzett 2004. július–augusztus periódusban, egy kuta-
tási projekt részeként,3 „A stratégia irányítás hatékonyságát befolyásoló tényezők
komplex vizsgálata, a globalizáció és a regionalitás tükrében” címmel.

3 A kutatást a Consiliul National al Cercetarii Stiintifice din Invatamantul Superior (Felsőoktatási Tudományos
Kutatások Nemzeti Tanácsa) hagyta jóvá, 401/2003-iktatási számmal.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 211
212 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

2. Az erdélyi vállalatok innovációs képességé-
nek vizsgálata
2.1 Az innovációs felmérés kiindulópontjai

Innovatív tevékenység a gazdaság valamennyi szektorában található: az iparban, a
harmadik szektorban, közigazgatásban, az egészségügyben, vagy akár a háztartá-
sokban is. Ezek közül bármelyik alegység képezheti az innovatív tevékenység elemzé-
sének tárgyát, mindazonáltal kevés az olyan felmérés, amely az egész gazdasági
szektort átfogja. Az esetek nagy részében, elméleti és gyakorlati megfontolások miatt,
az elemzések egy bizonyos alegységre korlátozódnak. Ebben a felmérésben csak a
profitorientált szervezetek szerepelnek. A felmérés első lépésében 103 vállalkozástól
gyűjtöttem be adatokat, de a végső szám 87-re korlátozódott, mivel egyes kérdőíveket
nem megfelelően töltöttek ki.
A szakirodalomban megkülönböztetik a világszínvonalú innovációt a vállalat
szintjén történő innovációtól. Az első esetben az újítás világszinten először valósul
meg, míg a második esetben a már meglévő termék, szolgáltatás vagy folyamat egy
olyan vállalatnál kerül bevezetésre, ahol az még nem létezett. A két innovációtípus kö-
zött a különböző diffúziós csatornák biztosítják a kapcsolatot, amelyeken keresztül a
világszínvonalú innováció eljut a többi gazdasági szektorba, egységbe. Jelen kutatás
az innovációt a diffúziós csatornák legalsó fokán vizsgálja; a figyelembe vett innovatív
tevékenységek közé tartoznak azok is, amelyek csak a szóban forgó vállalat számára
újak, nem téve különbséget a két innovációtípus között.
A 90-es évek közepén elfogadott nézőpont volt, hogy az innovációs felméré-
sek csak az ipari szektorra koncentrálódnak, mivel itt könnyen azonosítható inpu-
tok voltak termékek, technológiák formájában. Az utóbbi időben azonban egyre in-
kább teret nyer a szolgáltató szektor, mint az innovatív tevékenységek melegágya,
illetve olyan tevékenységi területek alakulnak ki, amelyek az ipari és a szolgáltató
szektorok között helyezkednek el. Ilyen például a szoftverinnováció az ipari szek-
torban, ahol egyre gyakrabban találhatók az ipari innováció összetevői között szoft-
verelemek. A szoftverfejlesztés Romániában nagy népszerűségnek örvend, a bő-
séges, megfelelően képzett szakember jelenléte miatt. A szolgáltató szektorban
megvalósuló innováció elemzése azonban sokkal nehezebb feladat, mint az ipari
vállalatok esetében. A nehézségeket főként a következő okoknak tulajdonítják:
• Az innovációnak más jellemzői vannak a szolgáltatásban, mint az iparban. A
szolgáltatás-innováció az esetek többségében nem-anyagi jellegű, ezért nehéz
védeni azt. A szolgáltatásoknak magasabb az ügyfélreszabási foka, ezért néha
azt is nehéz eldönteni, hogy a módosítás innováció vagy csak már meglévő
szolgáltatások személyre szabása. Sokkal nagyobb a kölcsönviszony az új
szolgáltatások kifejlesztése és a kialakítási folyamatok között.
• A szolgáltatások között is lényeges eltérések vannak. Az áru kezelésé-
hez kapcsolódó szolgáltatások terén bekövetkezett innováció könnyeb-
ben mérhető. A nagy- és kiskereskedelem, a szállítás és raktározás ese-
tében beruházások szükségesek, adott árak és pénzügyi tevékenységek
vannak, könnyen azonosítható a forgalom, tehát viszonylag egyszerűen
eldönthető mi minősül innovációnak és mi nem. Más területeken a kép
sokkal homályosabb, és nehéz olyan statisztikai eszközöket kifejleszteni,
amelyek képesek a pénzügyi szektorban, a telekommunikációban, a biz-
tosításban, az ingatlanpiacon, a szórakoztatóiparban stb. megvalósuló
innovációt felmérni.
• A szolgáltató vállalatok általában kisebbek és kevésbé koncentráltak, mint
az ipari vállalatok, ezért a statisztikai mintavételben más alapelveket kell kö-
vetni.
A vizsgált vállalatok tevékenységi területe tartalmazza a szolgáltatásokat is,
ellentétben sok más hasonló tematikájú kutatással, amelyekbe a harmadik szek-
tor nincs belefoglalva. A felsorolt nehézségek elkerülése végett több módosítást
hajtottam végre a mintavételben, hogy a szolgáltató vállalatokról is lehessen infor-
mációkat beszerezni. Elsősorban bekerültek a felmérésbe olyan kisvállalatok,
ahol a személyzet létszáma nem éri el a 10 főt. A megkeresett vállalatok köréből
kizártam a pénzügyi intézményeket, mivel az ebben a szektorban megvalósuló in-
nováció egészen más tulajdonságokkal rendelkezik. Habár az innováció fogalmá-
ba beletartoznak a szervezeti változtatások, ezekre vonatkozó információk nem
lettek belefoglalva a kutatásba, mivel az ilyen jellegű változásoknak nincsenek
mérhető outputjai.
Összegzésképpen elmondható, hogy az erdélyi vállalatok körében végzett felmé-
résembe profitorientált magán kis-, közép- és nagyvállalatok tartoznak az ipari és szol-
gáltató szektorból, kivéve a pénzügyi intézményeket. Az elemzés tárgyát az innováci-
ónak azon formái képezik, amelyek a vállalat számára új termékek, szolgáltatások és
folyamatok bevezetéséből származnak.

2.2 Az erdélyi vállalatok innovációs képessége

2.2.1 A felmérésben szereplő vállalatok jellemzői

A kérdőíves felmérésben eredetileg 103 vállalat vett részt Erdély területéről, azon-
ban a kérdőívek első kiértékelése során a kutatási minta 87 vállalatra csökkent, mivel
16 kérdőívben olyan hiányosságok voltak, amelyek miatt a bennük levő információk
elvesztették jelentőségüket.
Jelen tanulmány legfontosabb osztályozási kritériuma, amely szerint elemzem az
adatokat, a vállalkozás típusa, tulajdonformája. Ezen kritérium szerint a leggyak-
rabban két kategóriába történik a vállalatok csoportosítása: belföldi és külföldi érde-
keltségű. Az elemzés céljának megvalósítása érdekében a belföldi tulajdonban levő
vállalatokat két alosztályra bontottam: erdélyi magyar és erdélyi román vállalatok. A
felosztás helyessége vitatható, de sok esetben nem lehet egyértelműen eldönteni,
hogy a vállalat milyen „nemzetiségű”. A fő ok, amiért egy vállalat erdélyi magyar lehet,
a tulajdonosok nemzetisége, egyes esetekben ez kiegészült az alkalmazottak nemze-
tiségének tényezőjével. Ennek a kritériumnak a függvényében a minta a 2.1 ábrán lát-
ható formában alakult.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 213
214 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

2.1 ábra

A vizsgált vállalatok tulajdonforma szerinti szerkezete

Külföldi 13%

Erdélyi magyar 30%

Erdélyi román 57%

A fent látható arányok az erdélyi magyar tulajdont illetően csak a felmérésre érvé-
nyesek, mivel ilyen szempontból nem készítenek országos szintű kimutatásokat. Való-
színűsíthető, hogy a valóságban sokkal kisebb a magyar érdekeltségű vállalatok rész-
aránya Erdélyben. A külföldi érdekeltségű vállalatok egy csoportba vannak sorolva, bár
közülük 4 magyarországi tulajdonosok kezében van. A többi külföldi érdekeltségű válla-
lat francia,4 német, kanadai, egyesült államokbeli és olasz állampolgárok tulajdonában
vannak. Ezek között a tulajdonosok között is találunk olyanokat, akik kivándoroltak Ro-
mániából, majd visszatértek és vállalkozást alapítottak. Mivel a tanulmány célja az erdé-
lyi magyar tulajdonban levő vállalatok innovatív képességének vizsgálata, a külföldi vál-
lalatok nincsenek megkülönböztetve, mind egy csoportban találhatók.
A vállalat mérete szintén fontos kritérium az innovatív tevékenységek vizsgálata
során. A méret meghatározására több kritérium is használható; a nemzetközi gyakor-
latban5 az alkalmazottak számát tekintik a legjobb elhatárolási ismérvnek. Ebben a te-
kintetben 4 csoportba soroltuk a vállalatokat:
a) 1–9 alkalmazott – kisvállalat;
b) 10–49 alkalmazott – kisvállalat;
c) 50–250 alkalmazott – középvállalat;
d) 250 fölött – nagyvállalat.
Nincs azonban széles körben elfogadott statisztikai elhatárolási módszer a kisvál-
lalat meghatározására. Egyesek kisvállalatnak azokat a vállalatokat tekintik, amelyek-
ben a tulajdonos egyben cégvezető funkciót is betölt6, mások az alkalmazottak szá-
ma alapján tesznek különbséget, míg az elemzők egy harmadik csoportja az alkalma-
zottak száma és a forgalom alapján húzzák meg a határvonalat. Elemzésemben kis-
vállalat alatt a kevesebb mint 50 alkalmazottal rendelkezőket értem,7 mivel a több tu-
lajdonossal rendelkező vállalatok egyből a középvállalkozások csoportjába kerültek

4 A sorrend attól függ, hogy hány, a felmérésben szereplő, vállalat van az illető ország állampolgárainak tulaj-
donában.
5 Main Definitions and Conventions for the Measurement of Research and Experimental Development (R&D): A
Summary of the Frascati Manual 1993 [OCDE/GD(94)84].
6 Verhees F., Meulenberg M., 2004, Market Orientation, Innovativeness, Product Innovation, and Performance
in Small Firms, Journal of Small Business Management, 2004/42/2, pg. 134-154
7 Ebben a tekintetben sincs egységes álláspont a kutatók között. Európában a kisvállalat és középvállalat közöt-
ti határvonal 5 és 50 alkalmazott között változik.
volna, ha az első nézőpont szerint történt volna az elhatárolás. A harmadik nézőpon-
tot (alkalmazottak + forgalom) nem tekintjük helyesnek, mivel eltérő forgalomszinttel
rendelkezik egy szolgáltató, mint egy gyártó, amiből kifolyólag a nagy forgalommal
rendelkező kereskedők a középvállalatok kategóriájába kerültek volna, holott egyéb
jellemzőik alapján ők inkább kisvállalatok. A fenti elhatároláson kívül használatos egy
részletesebb is, amelyben 8 csoportba osztják a vállalatokat. A vizsgált minta ellenben
nem sok olyan vállalatot tartalmaz, amelyben az alkalmazottak száma meghaladja az
ezret, ezért a 250 alkalmazott fölötti vállalatok egy kategóriába lettek sorolva. A vizs-
gált vállalatok méret szerinti felosztása a 2.2 ábra bal oldalán látható.

2.2 ábra

A vizsgált és a romániai vállalatok méret szerinti szerkezete

a 17% d 1%

d 22% c 2%

c 29% b 10%

b 32% a 87%

A fenti ábra jobb oldalán látható az országban levő vállalatok8 méret szerinti szer-
kezete, ami jelentősen eltér a mintában szereplő vállalatok szerkezetétől (bal oldal). Az
eltérés fő oka a mintában szereplő vállalatok számában keresendő. Romániában 311
ezer 260 vállalat üzemel, és ha az országos méret szerinti felosztást alkalmaztuk volna,
akkor a felmérésbe 1 nagyvállalat és 2 középvállalat került volna be.
Az ágazati tevékenység elemzésében három csoportba soroltuk a vállalatokat:
termelők, szolgáltatók és kereskedők. Annak ellenére, hogy a szolgáltató szektor magá-
ba foglalja a kereskedelmet is, célszerűnek tartjuk külön vizsgálni a kereskedelmet a
már említett sajátosságok miatt, valamint azon okból kifolyólag, hogy Romániában na-
gyon sok olyan, hivatalosan működő, vállalat van, amelyek tevékenysége elhanyagolha-
tó, és ezek oroszlánrésze kereskedőként van bejegyezve. Ezért a mintában csökkentet-
tük a kereskedelemmel foglalkozó vállalatok számát és növeltük a termelővállalatokét. A
mintában szereplő szolgáltatók részaránya majdnem eléri az országos értéket. A 2.3 áb-
ra bal oldalán az elemzett vállalatok, míg jobb oldalon az országos értékek figyelhetők
meg a Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai alapján.
A tevékenységi terület szempontjából nagy változatosság figyelhető meg a vizs-
gált vállalatok között. A legfontosabb tevékenységi területek között találjuk az építő-
ipart, faipart, textilipart, élelmiszeripart (tejipar, sütőipar), tanácsadást, nyomdaipart,
turizmust, kis- és nagykereskedelmet.

8 A vállalatok között ipari, kereskedelmi és egyéb szolgáltatók szerepelnek (pénzügyi és közigazgatási vállalatok
nélkül) a 2003-as Román Statisztikai Közlöny adatai alapján.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 215
216 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

Az innovációs képességet sokszor szokták összefüggésbe hozni a vállalatok ex-
portintenzitásával, mivel azoknál a vállalatoknál, amelyek képesek megállni a helyü-
ket a külföldi piacokon, sokkal valószínűbb az újításra való hajlam, mint azoknál, ame-
lyek csak egy

2.3 ábra

A vizsgált és a romániai vállalatok tevékenység szerinti szerkezete

Szolgáltató 18% Termelô 21%

Kereskedô 22% Szolgáltató 22%

Termelô 60% Kereskedô 57%

szűk belföldi piacra koncentrálják tevékenységüket. Ebben a tekintetben érdemes meg-
figyelni, hogyan változott a mintában szereplő vállalatok exportintenzitása, amit az export
arányával mérünk az összértékesítésben. Az adatok a 2.1 táblázatban találhatóak.

2.1 táblázat

A vizsgált vállalatok exportintenzitása a tulajdonforma függvényében

Exportintenzitás 0–25% 26–50% 51–75% 76–100% Össz.
Erdélyi román 39 3 3 5 50
Erdélyi magyar 24 0 1 1 26
Külföldi 10 0 0 1 11
Összesen 73 3 4 7 87

A táblázatból látható, hogy a mintában szereplő vállalatok nagy részénél nem tapasz-
talható exporttevékenység. Önmagában az export hiánya még nem jelenti feltétlenül az in-
novációs képesség hiányát is, de sokkal valószínűbb az innováció megjelenése, ha van ex-
porttevékenység. Az alacsony exportintenzitású vállalatok csoportjában (0–25%) az erdélyi
magyar vállalatok részaránya 33%, ami magasabb, mint a mintában szereplő erdélyi ma-
gyar vállalatok aránya (30%). Ezzel összhangban, a magas exportintenzitás csoportjában
(76–100%) nagyon alacsony az erdélyi magyar vállalatok részaránya (14%), pontosabban
egyetlen olyan vállalat található, amelyik ebbe a csoportba tartozik. Az exportáló vállalatok
kizárólag termeléssel foglalkoznak, és a fő kivitelre szánt termékek a könnyűiparból (ruhá-
zati cikkek), a bútoriparból és a nehéziparból származnak. A legtöbb exportált termék ala-
csony hozzáadott értékkel rendelkezik, amelyeknél főként kézi munkára van szükség, nem
pedig fejlett technológiára vagy nagy szaktudásra.
2.2.2 Az információs technológia alkalmazásának elemzése

A vállalatok viszonyulása az információs technológiához képet ad arról is, hogy
milyen mértékben hajlamosak újítani, mivel ezen a területen a fejlődés üteme gyors,
sokszor van szükség új számítógépek, programok beszerzésére. Hasonlóképpen az
internetalapú kommunikáció is az újjal szembeni hozzáállást tükrözi. A vizsgálat során
felmértük a vállalatok számítógép-állományát, belső számítógép-hálózat használatát,
és az elektronikus kapcsolattartást, kommunikációt.
Elsőként a vállalatoknál használt számítógépek számára kérdeztünk rá. A vála-
szok összesítése a 2.2 táblázatban látható.

2.2 táblázat

A vizsgált vállalatok a számítógépek száma,
a tulajdonforma és méret függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
Össz.
Számítógép a* b c d Össz. a b c d Össz. a b c d Össz.
0–5 9 7 1 17 4 11 12 1 28 3 1 4 49
6–10 3 3 6 2 3 2 7 2 1 3 16
11–50 1 1 2 2 3 6 11 3 3 16
50 fölött 1 1 4 4 1 1 6
Összesen 9 11 5 1 26 4 15 18 13 50 3 1 2 5 11 87

*
Az a, b, c, d jelölés a vállalat méretét jelenti a 6. oldalon leírtak szerint.

Megfigyelhető, hogy az erdélyi magyar tőkével működő vállalatokban a szá-
mítógépek átlagos száma alacsonyabb, mint a külföldi, vagy akár a román válla-
latokban levő átlag. A felmérésben részt vevő magyar vállalatok 65%-a 0–5 szá-
mítógéppel rendelkezik, míg a külföldi vállalatok esetében ez az arány 36%, a ro-
mán vállalatok estében pedig 56%. Következtetésként levonható, hogy az erdélyi
magyar vállalatok alacsonyabb információs technológiai szinten vannak, mint
versenytársaik. Ez a jelenség akkor is észlelhető, ha a vizsgálatból kivesszük a
0–9 közötti alkalmazottal rendelkező kisvállalatokat; ekkor az arányok a követke-
zőképpen alakulnak: erdélyi magyar 47%, román 43%, külföldi 10%. A csak nagy-
vállalatokat tartalmazó csoportban mindenhol több mint 50 számítógéppel ren-
delkeznek, ebben a csoportban nem észlelhetőek különbségek a tulajdonforma
szerint.
A vállalatoknál üzemelő számítógépek közötti hálózati kapcsolat magasabb fokú
technológia használatára enged következtetni, ezért megvizsgáltuk ebből a szem-
pontból is a vállalatokat. Az eredményeket a 2.3 táblázatban foglaltuk össze. Különb-
séget tettünk a vállalatok között a tulajdonforma (magyar, román, külföldi) és ezen be-
lül a méret szerint (a – 0–9 alkalmazott; b – 10–49 alkalmazott; c – 50–250 alkalma-
zott; d – 250 alkalmazott fölött).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 217
218 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

2.3 táblázat

A vizsgált vállalatok a számítógép-hálózat,
a tulajdonforma és a méret függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
Intranet *
Össz.
a b c d Össz. a b c d Össz. a b c d Össz.
Igen 0 5 4 1 10 0 5 8 12 25 2 1 1 5 9 43
Nem 9 6 1 0 16 4 10 10 1 25 1 0 1 0 2 44
Összesen 9 11 5 1 26 4 15 18 13 50 3 1 2 5 11 87

Az összes vállalatot tekintve a felénél találhatunk számítógép-hálózatot. Az erdé-
lyi magyar vállalatok körében azonban a belső számítógép-hálózatok száma messze
elmarad a külföldi érdekeltségű vállalatokétól, sőt a román vállalatokkal szemben is ta-
pasztalható lemaradás ezen a téren. Amennyiben kivesszük az 1–9 alkalmazottal ren-
delkező vállalatokat a mintából, a helyzet megváltozik, megfordul a sorrend a román
és a magyar vállalatok között. Ebben az esetben a magyar vállalatok 60%-ában talál-
ható hálózati kapcsolat a számítógépek között, míg a román vállalatoknál csak 54%
ez az arány. A külföldi tulajdonú vállalatok esetében a helyzet sokkal jobb, mivel 87,5%
a számítógép-hálózattal rendelkezők részaránya.
A harmadik vizsgálati pont az információs technológia terén az internetalapú leve-
lezésre vonatkozott. A vállalatoknak meg kellett adniuk a hagyományos levelezés és az
e-mail közötti arányt. Hasonlóan a 2.2 és 2.3 táblázatokhoz, az e-mail használatát is a tu-
lajdonforma és a méret szerint elemeztük. Az előző két táblázat eredményeiből a várha-
tó következtetés az, hogy az erdélyi magyar vállalatok ebben a tekintetben is le vannak
maradva a többiektől. Az összesítő adatok a 2.4 táblázatban találhatóak.

2.4 táblázat

A vizsgált vállalatok e-mail-használata a tulajdonforma és a méret függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
E-mail (%) *
Össz.
a b c d Össz. a b c d Össz. a b c d Össz.
0–5 5 1 1 7 1 6 6 13 1 1 21
6–25 1 6 1 1 9 1 3 5 3 12 21
26–50 1 2 3 1 5 4 4 14 1 2 3 20
51–75 3 1 4 1 1 3 5 1 1 10
75–100 2 1 3 1 2 3 6 2 1 3 6 15
Összesen 9 11 5 1 26 4 15 18 13 50 3 1 2 5 11 87

*
Az a, b, c, d jelölés a vállalat méretét jelenti a 6. oldalon leírtak szerint.

Érdekes megfigyelni, hogy az elektronikus levelezés szempontjából viszonylag
homogének a vizsgált vállalatok. A teljes mintára mért e-mail-használat átlagosan
35%-ot tesz ki a teljes levelezésben, az átlag szórása pedig 30%. Ezzel szemben a vál-
lalatoknál levő számítógépek átlagos száma 13, míg a szórás 17,6. Hasonlóan alakul
az összes vállalatra mért e-mail-használat, ha a tulajdonforma szerint csoportosítjuk a
vállalatokat, úgy átlag, mint szórás tekintetében. A külföldi vállalatoknál nagyobb az
elektronikus levelezés aránya, de számottevő különbség nem mutatkozik a magyar és
a román vállalatok között, ellentétben az előzetes következtetéssel.
Nagyobb kapcsolat mutatható ki a vállalatok tevékenységi területe és az elektro-
nikus levelezés között. A 2.5 táblázatban látható, hogy a termelővállalatok nagyobb
mértékben hagyatkoznak a korszerűbb kapcsolattartási módozatokra, mint a szolgál-
tatók vagy a kereskedők. A termelővállalatok levelezésük átlagosan 39%-át bonyolít-
ják e-mail formájában, szemben a kereskedők 25%-os arányával.

2.5 táblázat

A vizsgált vállalatok e-mail-használata a tevékenységi terület függvényében

E-mail-használat (%)
Tevékenységi terület Össz.
0–5 6–25 26–50 51–75 75–100
Termelés 10 11 16 6 10 53
Szolgáltatás 4 4 2 4 2 16
Kereskedelem 7 6 2 3 18
Összesen 21 21 20 10 15 87

Az elektronikus levelezés elemzésénél figyelembe kell venni, hogy azok a
vállalatok, amelyek kistelepüléseken működnek, sokkal nehezebben tudnak
internetkapcsolatot teremteni, mint azok, amelyek nagyvárosokban vannak. Ezt
a feltevést igazolja az elektronikus levelezés adatainak elemzése a vállalat
székhelyének függvényében. A nagyvárosokban működő vállalatok levelezése-
iket átlagosan 41%-ban bonyolítják le elektronikus formában, a kisebb városok-
ban levő vállalatoknál ez az arány 34%, míg a falvakban működő vállalatoknál
mindössze 18%. A vizsgált vállalatok csoportosítása a telephely szerint a 2.6
táblázatban látható.

2.6 táblázat

A vizsgált vállalatok e-mail-használata a székhelyük típusa szerint

E-mail-használat (%)
Székhely típusa Össz.
0–5 6–25 26–50 51–75 75–100
Nagyváros 7 10 12 5 10 44
Kisváros 8 8 5 4 5 30
Falu 6 3 3 1 0 13
Összesen 21 21 20 10 15 87

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 219
220 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

Az erdélyi magyar vállalatoknak az információs technológia alkalmazásában va-
ló enyhe lemaradására más források is hivatkoznak. A notebook típusú számítógépek
piaca Erdély központi régióiban a legalacsonyabb. Az országos szinten tapasztalható
100%-os növekedéssel szemben, a Székelyföldön alig van kereslet irántuk.9

2.2.3 Az innovációt befolyásoló tényezők vizsgálata

Az innovációs vizsgálat első kutatási területe az erdélyi vállalatok által előállított
termékek, nyújtott szolgáltatások és a használt technológiák korszerűségi, automa-
tizáltsági szintjének elemzése volt. Ezeknek a jellegzetességeknek az elemzésére há-
rom kérdést szántunk a kérdőíven. A vállalatokat felkértük, hogy a 3 legfontosabb ter-
mékük (szolgáltatásuk) és technológiájuk korszerűségét sorolják be 4 kategóriába: vi-
lágszínvonal, élen járó hazai, lemaradó és elavult. Az eredményeket a 2.7 táblázatban
láthatjuk. A mintában szereplő vállalatok 30%-a nem jelölte meg a termékek (szolgál-
tatások) korszerűségi szintjét. A legtöbb (százalékos) választ a román vállalatok adták
(78%), míg a legkevesebbet a külföldi tulajdonban levők (55%). Ezen belül a legtöbb
választ a termelővállalatoktól kaptuk (80%), míg a legkevesebbet a kereskedőktől
(47%). A tevékenységi terület szerinti válaszadási rátát indokolja a szolgáltatások és
ezek korszerűségi szintjének nehezebb azonosítása, értékelése a kézzelfogható, kön-
nyen összehasonlítható termékekkel szemben. Egyes szolgáltatások esetében már
magának a konkurens, helyettesítő szolgáltatásoknak az azonosítása is nehézséget
okoz, nemhogy ezek rangsorolása.
A termékek, szolgáltatások színvonala 34 vállalat esetében elmaradott, verseny-
képtelen a saját bevallásuk alapján, ami a vizsgált vállalatok 40%-át, vagyis a kérdés-
re válaszolók 56%-át jelenti. Világszínvonalú termékeket, szolgáltatásokat csak 8 vál-
lalat állít elő, illetve nyújt (a vállalatok 9%-a, a válaszadók 13%-a). Komoly hátrányt fog
jelenteni sok erdélyi vállalkozó számára ez az alacsony korszerűségi szint a piacok so-
ron következő liberalizálásával. A tulajdonforma szempontjából kitűnik, hogy a külföl-
di érdekeltségű vállalatok korszerűségi szintje messze magasabb a hazai vállalatoké-
nál. A kérdésre válaszoló külföldi vállalatok 33%-a világszínvonalú termékeket állít elő,
míg a maradék 66% vezető szerepet tölt be a hazai piacon a termékek, szolgáltatások
korszerűségének szempontjából. Ezzel szemben a román és a magyar tulajdonban le-
vő vállalatok megközelítőleg ugyanolyan szinten helyezkednek el (27-28%). A magyar
vállalatok helyzete jobbnak tűnik, ha csak a válaszoló cégeket vesszük figyelembe
(44%, szemben a 36%-kal).

9 2004.09.23
2.7 táblázat

A vizsgált vállalatok termékeinek korszerűségi, technológiájának korszerűségi
és automatizáltsági szintje a tulajdon és a tevékenység függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
Össz.
a b c Össz. a b c Össz. a b c Össz.
1 1 1 0 2 4 0 0 4 2 0 0 2 8
2 3 1 1 5 9 0 1 10 2 1 1 4 19
Termék

3 4 3 2 9 16 3 2 21 0 0 0 0 30
4 0 0 0 0 2 1 1 4 0 0 0 0 4
n. a. 1 4 5 10 7 1 3 11 3 1 1 5 26
Összesen 9 9 8 26 38 5 7 50 7 2 2 11 87
1 2 0 0 2 4 0 0 4 1 0 0 1 7
2 1 0 0 1 5 0 0 5 1 0 0 1 7
Technológia

3 4 2 0 6 15 1 1 17 1 0 0 1 24
4 0 0 1 1 2 1 0 3 0 0 0 0 4
n. a. 2 7 7 16 12 3 6 21 4 2 2 8 45
Összesen 9 9 8 26 38 5 7 50 7 2 2 11 87
1 0 4 2 6 7 0 1 8 0 0 0 0 14
Automatizálás

2 7 3 0 10 20 3 2 25 3 0 0 3 38
3 0 0 1 1 5 0 0 5 2 0 0 2 8
4 1 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1
n. a. 1 2 5 8 6 2 4 12 2 2 2 6 26
Összesen 9 9 8 26 38 5 7 50 7 2 2 11 87

A táblázatban használt jelölések:
• a – termelő-; b – szolgáltató-; c – kereskedővállalat;
• Termék és technológia tekintetében: 1 – világszínvonal; 2 – élen járó hazai; 3
– lemaradó; 4 – elavult;
• Automatizáltság tekintetében: 1 – manuális; 2 – automata; 3 – számítástechnikai/
informatikai/technológiai támogatású általános rendszer; 4 – számítástechnikai/
informatikai zárt rendszer.

A termelővállaltok viszonylag magas válaszadási rátája (80%) indokolttá teszi
ezek különálló elemzését. Valamivel kedvezőbbnek értékeljük a termelők helyzetét,
mivel 13%-uk világszínvonalú termékeket gyárt, 26%-uk pedig országos szinten élen-
járó termékekkel rendelkezik, habár szintén 40% azok részaránya, akik elmaradott ter-
mékeket állítanak elő. Amennyiben a nem válaszoló vállalatokat is az elmaradottak kö-
zé soroljuk, akkor a magasabb válaszadási ráta miatt az összminta 70%-ával szem-
ben, a termelőknek csak 60%-a gyárt korszerűtlen termékeket.
Korszerűség tekintetében nem elhanyagolható szempont az élen járókat jellem-
ző tevékenységek azonosítása, vagy fordítva is megfogalmazható az elemzés a sereg-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 221
222 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

hajtókra. A legkorszerűbb termékek között, egyáltalán nem meglepő módon, elsősor-
ban a textilipari termékeket találjuk, aztán a faipar következik. A legelmaradottabb ter-
mékek pedig az élelmiszeriparból kerülnek ki: tej- és húsfeldolgozás, valamint zöld-
ség-gyümölcs kereskedelem.
A vállalatok mérete szerint elemezve a termékek és szolgáltatások korszerűségi
színvonalát, tapasztalhatjuk, hogy a világszínvonalú termékeket 50%-ban a nagyválla-
latok állítják elő. A nagy- és közepes vállalatok együttesen a világszínvonalú termékek
és szolgáltatások 88%-át állítják elő (egy kivételével minden világszínvonalú termék és
szolgáltatás). A kis- és középvállalatok zöme (76%-a) elmaradott termékekkel és szol-
gáltatásokkal rendelkezik. Ebből a nézőpontból nagyon alacsonynak tekinthetjük az
erdélyi vállalkozások innovatív képességét. Figyelembe véve a KKV szektor egyre nö-
vekvő erejét a gazdaságban, úgy foglalkoztatás, mint a GDP-hez való hozzájárulás
szempontjából,10 nagy szükség van ezeknek a vállalatoknak a felkészítésére az erő-
södő versenyhelyzetre, mivel a jelenlegi termék- és szolgáltatásportfóliójuk nem felel
meg a piacgazdasági igényeknek.
A termékek előállítására és a szolgáltatások nyújtására használt technológiák
korszerűségi szintjének felmérésére megfogalmazott kérdésre a vállalatok fele nem
válaszolt. A válaszoló vállalatok 67%-a elmaradott technológiát alkalmaz, és csak 17%-
uk rendelkezik világszinten korszerű technológiával. A legmagasabb válaszadási ráta
a román vállalatok körében volt, míg a legalacsonyabb a külföldi tulajdonú vállalatok
esetében. Ezzel szemben a technológia fejlettsége sokkal magasabb a külföldi válla-
latoknál, a legalacsonyabb pedig az erdélyi magyar vállalatoknál, bár az eltérés a ro-
mán és a magyar vállalatok között csekély.
Nehezebb azonosítani a technológiákat a szolgáltató szektorban, mint a terme-
lésben, ugyancsak az utóbbiak materiális voltának következtében. Ez a megállapítás
tükröződik a felmért vállalatok körében is, mivel a termelővállalatok között 60%-os a
válaszadási ráta, míg a szolgáltatásban ugyanez csak 18%. A technológiai korszerű-
ség szempontjából sokkal jobb a helyzet az erdélyi magyar termelővállalatok körében,
mint a teljes mintában, ugyanis itt a válaszadók 43%-a fejlett technológiával rendelke-
zik, szemben a román vállalatok 34%-ával.
A fejlett technológiát használó vállalatok fő tevékenységi területe a textilipar, a fa-
feldolgozás, az építkezés, az autóalkatrész-gyártás és a pékipar. A termékek, szolgál-
tatások korszerűségi szintje nem feltétlenül kötődik a technológiák fejlettségi szintjé-
hez. A kettő közötti kapcsolat pozitív, de nem túl erős. A közöttük mért korrelációs
együttható értéke csak 0,4. Viszonylag sok esetben fordul elő, hogy korszerű techno-
lógiával elmaradott terméket gyártanak, vagy fordítva: korszerű terméket készítenek
elmaradott technológiával. A termékek és technológiák közötti eltérések sokkal jelen-
tősebbek a magyar vállalatok között, itt a korrelációs együttható értéke 0,1 – ami
messze elmarad a román vállalatoknál mért 0,47-től. A külföldi tulajdonra vonatkoztat-
va nem lehet mérni a két változó közötti kapcsolat erősségét.
Az alkalmazott technológia automatizáltsági szintjének mérésére megfogalma-
zott kérdésre 26 vállalat nem válaszolt. A vállalatok 10%-a rendelkezik magas szinten
automatizált technológiával, 16%-uk pedig manuálisan állítja elő termékeit, szolgálta-

10 2002-ben a KKV szektor GDP-hez való hozzájárulása 56%, míg a foglalkoztatottak 51%-a dolgozott ebben a
szektorban.
tásait. Ezen belül a magyar vállalatok helyzete még hátrányosabb, ugyanis 8%-uk al-
kalmaz integrált számítástechnikai rendszereket, míg 23% azok részaránya, akik ma-
nuálisan termelnek, nyújtanak szolgáltatásokat. Valamivel jobb a helyzet a román vál-
lalatok körében, ahol 10%-ban alkalmaznak magas szinten automatizált rendszereket,
manuális technológiákat pedig 16%-ban. Egyértelmű versenyelőnyben vannak a kül-
földi érdekeltségek 18%-os informatikai zárt rendszer használatukkal, manuális tech-
nológiák nélkül.
Eltérés figyelhető meg a manuális technológiák alkalmazásában a román és a
magyar vállalatok között. Míg az erdélyi magyar vállalatok főként a szolgáltatásban (és
kereskedelemben) alkalmaznak manuális technológiát, addig a román vállalatok a ter-
melésben hagyatkoznak többet a kézi munkára.

A második szempont az innováció vizsgálatánál a vállalat termék-, szolgáltatás-
és technológia-struktúrája eredetére vonatkozó elemzés. A vizsgálat tárgyát képező
vállalatokat két szempontból analizáltuk. A termék- és szolgáltatás-struktúra eredeté-
re vonatkozóan felmértük, hogy a vállalat elődjének struktúráját viszi tovább vagy új
termékeket és szolgáltatásokat fejlesztett ki. Hasonlóképpen elemeztük az alkalma-
zott technológia eredetét is, amennyiben az új fejlesztés eredménye. Az újonnan ala-
pított társaságokat külön elemeztük a régiektől, mivel ezek esetében úgy a termékek
és szolgáltatások, mint a technológiák, újak a vállalat számára. A feldolgozott adatok
a 2.8 táblázatban találhatóak.
A feltett kérdésekre a válaszadási ráta magas értéke miatt (97%) eltekintünk azok-
tól, akik nem válaszoltak, és a minta egészére fogunk vonatkoztatni. A vállalatok 44%-
a elődei termék- és szolgáltatás-struktúráját viszi tovább, 21%-uk a régi technológiai és
logisztikai infrastruktúrát használja, és igen alacsony (36%) azok részaránya, akik ter-
mékeiket és technológiájukat is fejlesztették az elmúlt években. Ha a tulajdonforma
alapján osztályozzuk a vállalatokat, tapasztalhatjuk, hogy az erdélyi magyar vállalatok
minden tekintetben rosszabb helyzetben vannak, mint versenytársaik. Az erdélyi ma-
gyar vállalatok 54%-a elődei termék- és szolgáltatás-struktúráját viszi tovább, szemben
a román vállalatok 42%-ával; új termékeket, szolgáltatásokat, technológiákat vagy lo-
gisztikai infrastruktúrákat csak 27%-uk fejlesztett ki, míg a román vállalatok esetében
ez az arányszám 46%.
Az adatok elemzése a tevékenységi terület függvényében ugyancsak megerősíti,
hogy az erdélyi magyar vállalatok hátrányos helyzetben vannak. Egyetlen területen ta-
pasztaltuk, hogy jobb eredményeket mutatnak a magyar vállalatok, s ez az újonnan
alapított vállalatok részaránya. Ebben az esetben a felmért magyar vállalatok közül
42% új alapítású, szemben a román vállalatoknál mért 26%-kal.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 223
224 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

2.8 táblázat

A vizsgált vállalatok termékeinek, szolgáltatásainak, használt technológiájának
eredete a tulajdon és a tevékenység függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
Össz.
a b c Össz. a b c Össz. a b c Össz.
0 6 2 2 10 22 1 5 28 5 1 2 8 46
1 3 7 4 14 14 4 3 21 2 1 0 3 38
A
n a. 0 0 2 2 1 0 0 1 0 0 0 0 3
Összesen 9 9 8 26 37 5 8 50 7 2 2 11 87
0 7 8 5 20 27 3 7 37 6 2 2 10 67
1 2 1 1 4 10 2 1 13 1 0 0 1 18
B
n.a. 0 0 2 2 0 0 0 0 0 0 0 0 2
Összesen 9 9 8 26 37 5 8 50 7 2 2 11 87
0 6 7 4 17 18 4 5 27 6 2 2 10 54
1 3 2 2 7 19 1 3 23 1 0 0 1 31
C
n. a. 0 0 2 2 0 0 0 0 0 0 0 0 2
Összesen 9 9 8 26 37 5 8 50 7 2 2 11 87
0 5 2 6 13 26 4 7 37 3 1 1 5 55
1 4 7 0 11 11 1 1 13 4 1 1 6 30
D
n. a. 0 0 2 2 0 0 0 0 0 0 0 0 2
Összesen 9 9 8 26 37 5 8 50 7 2 2 11 87

A táblázatban használt jelölések:
• a – termelő-; b – szolgáltató-; c – kereskedővállalat;
• A – elődje termék- vagy szolgáltatás-struktúráját viszi tovább;
• B – elődje technológiai és logisztikai infrastruktúráját viszi tovább;
• C – új termék- vagy szolgáltatás-struktúrát fejlesztett ki;
• D – új alapítású társaság, új technológiával és termék-struktúrával;
• n. a. – nincs adat, nem válaszolt.

Hasonlóan hátrányos helyzetben vannak az erdélyi magyar vállalatok, ha a válla-
lat méretének függvényében elemezzük őket. Jobb helyzetben vannak ellenben az er-
délyi magyar középvállalatok, mivel 40%-uk új termékeket és szolgáltatásokat fejlesz-
tett ki, míg a román középvállalatok közül csak 33% rendelkezik új termék- és szolgál-
tatás-struktúrával. A kis- és a nagyvállalatok esetében alacsonyabb innovációs képes-
séggel rendelkeznek az erdélyi magyar vállalatok, mint a román társaságok.
Összegezve a termék- és szolgáltatás-struktúra eredetére vonatkozó elemzést, el-
mondhatjuk, hogy a vizsgált vállalatok esetében a magyar tulajdonban levők innová-
ciós képessége alacsonyabb, mint a román tulajdonban levő társaságoké. Eltérést
csak a közepes méretű termelővállalatoknál tapasztalhatunk, ahol a magyar tulajdon-
ban levő vállalatok némi előnnyel rendelkeznek.
Az innováció forrását nehéz elkülöníteni a többi tényezőtől, amelyek komplex köl-
csönhatása befolyásolja a vállalat tevékenységét, de sok esetben elfogadható kiindu-
lási pont az eredeti információk származásának azonosítása. Az információ kulcsele-
me az innovációnak, úgy az innovatív projektek kezdeténél (a tudás létrehozásának
formájában), mint a folyamat végén (a tudás terjesztésében).11 Sokan előnyben része-
sítik a vállalaton belül, saját kezdeményezésből megvalósuló tudásbázis létrehozását,
ami technológiai előnyt nyújthat a vállalatnak és/vagy piacvezetővé teheti. A fentiek
még inkább fontosak olyan termékek vagy szolgáltatások esetében, amelyek átlagos
élettartama alacsony, vagy olyan piacokon, amelyek gyorsan változnak.
Az innovatív tevékenység a vállalat versenyképességének javulásában, árbevétel-
ének növekedésében nyilvánul meg. Az innovációs elemzések egyik legfontosabb
vizsgálódási pontja az árbevétel szerkezete. Azok a vállalatok, amelyek megfelelően
használják ki innovatív képességeiket, sokszor módosítják előállított termékeiket és
szolgáltatásaikat, ami az árbevétel szerkezeti változásában követhető nyomon. Minél
több olyan termékkel rendelkezik a vállalat, ami fejlesztés eredménye, annál innovatí-
vabb. A termékek és szolgáltatások vállalaton belüli struktúráját a következő fonto-
sabb jellemzők szerint vizsgáltuk:
• saját fejlesztésű termék vagy szolgáltatás;
• licencalapú termék vagy szolgáltatás;
• átvett termék vagy szolgáltatás;
• adaptált, honosított termék vagy szolgáltatás;
• franchise-alapú termék vagy szolgáltatás;
• anyavállalat által fejlesztett termék vagy szolgáltatás.
A vállalatoknak fel kellett becsülniük, hogy árbevételük hány százaléka tartozik a
felsorolt kategóriákba. Az eredmények a 2.9 táblázatban vannak feltüntetve. Az árbe-
vétel szerkezetére feltett kérdésre 5 vállalat nem válaszolt, 4 pedig csak részleges vá-
laszt adott, ami miatt az összegsorokban nem mindig 100%-os érték található. A vizs-
gált vállalatok egészére a válaszadási ráta 90%, a legtöbb megválaszolatlan kérdés a
külföldi érdekeltségű vállalatok esetében volt.

11 European Commission, Eurostat, 2004, Innovation in Europe. Results for the EU, Iceland and Norway.
Data 1998-2001 Luxembourg, pg.24.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 225
226 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

2.9 táblázat

A vizsgált vállalatok árbevételének szerkezeti felépítése
a tulajdonforma és a méret függvényében (az adatok százalékban)

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
a b c d a b c d a b c d
A 73 70 31 90 63 29 76 40 77 60 35 100 13 54 45 59
B 0 8 24 0 9 4 13 17 2 11 5 0 5 0 3 9
C 11 15 28 2 16 25 4 26 15 17 0 0 0 0 0 15
D 1 5 0 8 3 0 5 1 3 3 3 0 0 0 1 3
E 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
F 0 0 0 0 0 0 0 8 0 3 33 0 83 0 27 5
G 11 2 0 0 4 43 1 9 1 7 23 0 0 0 7 6
Σ* 97 100 83 100 95 100 100 100 100 100 100 100 100 54 82 97

A táblázatban használt jelölések:
• a – 0–9 alkalmazott; b – 10–49 alkalmazott; c – 50–250 alkalmazott; d – 250
alkalmazott fölött;
• A – saját fejlesztésű termék vagy szolgáltatás;
• B – licencalapú termék vagy szolgáltatás;
• C – átvett termék vagy szolgáltatás;
• D – adaptált, honosított termék vagy szolgáltatás;
• E – franchise-alapú termék vagy szolgáltatás;
• F – anyavállalat által fejlesztett termék vagy szolgáltatás;
• G – egyéb;
• * – az összeg sorban a 100%-tól való eltérés oka a válaszok hiány.

A vállalatok egészét nézve megállapítható, hogy árbevételük legnagyobb része
(59%) a saját maguk által fejlesztett termékeknek vagy szolgáltatásoknak köszönhető.
Ezen kívül fontos szerepe van az átvett termékeknek, amelyeket mások fejlesztettek ki.
Az eredményt önmagában tekintve magas innovációs képességet jelent, nagy hajlan-
dóságot a vállalatok részéről az új termékek és szolgáltatások kifejlesztésére. A ma-
gas innovációs képesség ellenben csak akkor fog megnyilvánulni a versenyképes-
ségben, ha az előállított termékek valóban újak a piac számára. Önmagában az inno-
vatív képesség még nem elég a versenyelőny megszerzésére, az innováció megvaló-
sulására. Mindenképpen érdemes ezt az eredményt a termékek, szolgáltatások és
technológiák korszerűségi szintjével összhangban vizsgálni, ahol kevésbé kedvező
képet alkothatunk a vizsgált vállalatokról. Figyelemre méltó eredmény a licencalapú
termékek vagy szolgáltatások alacsony részaránya az árbevétel szerkezetében, ami
azonban jelenthet nem megfelelő jogi alappal rendelkező tevékenységet is. Romániá-
ban a licencek, szerzői jogdíjak védelme nagyon alacsony szinten van, habár érvény-
ben vannak az erre vonatkozó európai előírások. Példaként említhető a számítógépes
programok piaca, ahol, egyes becslések szerint, az operációs rendszerek 75%-a lo-
pott. Mindenképpen kritikus szemmel kell vizsgálni a magas részarányú saját fejlesz-
tésű termékeket és szolgáltatásokat az árbevétel szerkezetében, főként, ha a további
eredményeket is mérlegeljük.
Ha az árbevétel szerkezetét a tulajdonforma figyelembevételével vizsgáljuk, nem
tapasztalunk különösebb eltérést az erdélyi magyar vállalatok és a román vállatok kö-
zött, míg a külföldi érdekeltségű vállalatok nagyrészt saját fejlesztésű vagy a külföldi
anyavállalattól átvett termékekkel rendelkeznek.
A vállalatméretet is figyelembe véve látható, hogy az erdélyi magyar nagyvállalat-
ok tűnnek ki a leginkább a magas saját termék részarányukkal (90%), illetve a külföl-
di érdekeltségű középvállalatok (a megkérdezettek 100%-a). Hasonló jellegzetesség
figyelhető meg az erdélyi mikrovállalatok (0–9 alkalmazott) körében is, ahol a saját ter-
mékek részaránya az árbevételben eléri a 73%-ot, míg a hasonló román vállalatoknál
ez az arány 29%. A licencalapú termékek és szolgáltatások előállítása főleg a magyar
középvállalatokra (24%) és a román kis- (13%) és középvállalatokra (17%) jellemző.
Jelentősebb eltérések figyelhetőek meg, ha a tevékenységi terület függvényében
elemezzük az árbevétel szerkezetét. A magyar tulajdonú szolgáltatóvállalatok 100%-
ban saját szolgáltatásokkal rendelkeznek, szemben a román vállalatok 43%-ával, de
megfordul a helyzet a termelőtársaságok esetében, ahol a román vállalatok rendelkez-
nek magasabb részarányú saját termékkel (64%, szemben a 38%-kal). A licenc alap-
ján dolgozó magyar vállalatok 100%-ban termeléssel foglalkoznak, míg a román válla-
latok főként a harmadik szektorban tevékenykednek licenc alapján.
Ha a termékek eredetét és az árbevétel szerkezetét együttesen vizsgáljuk, akkor
megállapítható, hogy az új termék-struktúrát bevezető vállalatok közül a külföldi érde-
keltségűek az árbevétel 100%-át saját fejlesztésű termékekkel érték el, a román válla-
latok árbevételében ez az arány 74%, míg a magyar érdekeltségű vállalatoknál csak
56%. Vagyis a magyar vállalatokra jellemző, hogy az árbevételükben saját fejlesztés
eredményeként olyan termékek szerepelnek, amelyek viszonylag régiek. Az újonnan
alapított magyar vállalatokra inkább jellemző a licenc alapján történő termelés, mint a
román vállalatokra, és kevésbé jellemző rájuk a saját fejlesztésű termékek és szolgál-
tatások magas részaránya az árbevételben.

Valószínűleg az innovációs kutatások legérdekesebb része az innovatív tevékeny-
ség outputjainak elemzése. Sok kutatásban kimutatták12, hogy innovatív tevékenysé-
get sokkal szélesebb körben lehet találni, mint ahogy arra a kutatatási és fejlesztési (k
+ f) analízisekből következtetni lehetne, mivel a k + f tevékenységek a legtöbb ország-
ban szektoriálisan és területileg is koncentráltak.
Az innovatív tevékenység akkor eredményes, ha új termékek és szolgáltatások
bevezetésében nyilvánul meg, ezért minden innovációs felmérésben szerepelnek
olyan kérdések, amelyek ezt a sajátosságot elemzik. A vállalatoknak meg kellett jelöl-
niük, hány új terméket vagy szolgáltatást vezettek be az utóbbi két évben, három ka-
tegóriába sorolva őket:
• új, saját fejlesztés;
• módosított;
• új, átvett (pl. licenc alapján).

12 OECD and Eurostat, 1996, Oslo Manual, second edition, Paris

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 227
228 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

Az adatok összesítése a 2.10 táblázatban található. Az új termékek és szolgál-
tatások több mint fele saját fejlesztés eredménye, ami összhangban van az árbevé-
tel szerkezeténél levont következtetésekkel. A legtöbb bevezetett új termékkel és
szolgáltatással a román vállalatok rendelkeznek, az összes új termék és szolgálta-
tás 85%-a, ami jelentősen magasabb, mint az átlag, még akkor is, ha figyelembe
vesszük, hogy a vizsgált vállalatok 57%-a román tulajdonban van. Ezt a tényt igazol-
ja a vállalaton belüli új termékek és szolgáltatások átlagos száma is, ami a román
vállalatok esetében 7, szemben az erdélyi magyar vállalatok 2,1-es és a külföldi ér-
dekeltségű vállalatok 1,6-os átlagával. Az erdélyi magyar vállalatok által bevezetett
saját fejlesztésű új termékek és szolgáltatások részaránya az összes új termék és
szolgáltatás viszonylatában eléri a 65%-ot, ami jelentősen nagyobb, mint a román
vállalatok által elért 49%. Az erdélyi magyar vállalatokra nem jellemző, hogy új ter-
mékeik és szolgáltatásaik mások által kifejlesztettek volnának, sokkal inkább ha-
gyatkoznak a saját fejlesztésre.

2.10 táblázat

A vizsgált vállalatok által az utóbbi két évben bevezetett új termékek
és szolgáltatások a tulajdonforma és méret függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
a b c d a b c d a b c d
Saját fejlesztés 4 13 16 40 73 8 12 182 225 427 2 23 2 1 28 528
Módosított 11 12 4 10 37 21 24 88 98 231 0 0 8 0 8 276
Átvett 1 0 2 0 3 0 13 115 80 208 3 0 5 0 8 219
Összesen 16 25 22 50 113 29 49 385 403 866 5 23 15 1 44 1023

A táblázatban használt jelölések:
• a – 0–9 alkalmazott; b – 10–49 alkalmazott; c – 50–250 alkalmazott;
d – 250 alkalmazott fölött.

A legtöbb új terméket és szolgáltatást (az összérték 44%-át), nem meglepő mó-
don, a nagyvállalatok vezették be és nagyrészt saját fejlesztés eredményként. Az er-
délyi magyar középvállalatokat leszámítva ez a csoport is jelentősen sok új terméket
és szolgáltatást vezetett be az elmúlt két évben.
Összegzésként elmondható, hogy az új termékek és szolgáltatások bevezetését
illetően az erdélyi magyar vállalatok kevésbé innovatívak, mint versenytársaik, az új
termék és szolgáltatás átlaga vállalatonként (a nagyvállalatok nélkül) alig éri el az 1,5-
öt, míg a román tulajdonban levő társaságoknál 7 az átlag.
Az erdélyi magyar vállalatok hátrányos helyzete akkor is megfigyelhető, ha az ár-
bevétel szerkezetét a tevékenységi terület függvényében elemezzük. A magyar terme-
lők átlagosan 7,1 új terméket fejlesztettek ki az elmúlt két évben, míg a román vállala-
tok 13,0-t. Jobb eredményt értek el az erdélyi magyar szolgáltatóvállalatok, mivel ezek
átlagosan 2,3 új szolgáltatást nyújtottak, míg a román szolgáltatók valamivel keveseb-
bet, 2,0-t.
Érdekes eltérés figyelhető meg a tevékenységi terület alaposabb elemzése eseté-
ben a magyar és a román tulajdonú vállalatok között. Az erdélyi magyar vállalatok új ter-
mékeket főként az élelmiszeriparban vezetnek be (tejfeldolgozás és pékipar), a román tu-
lajdonú vállalatok pedig az építkezésben, a nehéziparban, a bútoriparban és a kozmeti-
kában. Licenc alapján bevezetett új termékeket főként a cipő- és a ruhakészítés esetében
találhatunk. A felsorolt tevékenységi területeken az átlagos új termék vagy szolgáltatás
száma meghaladja a 10-es értéket, egyes esetekben eléri akár az 50-et is.

A versenyképesség növelése érdekében sok esetben nem elég új termékeket és
szolgáltatásokat bevezetni, hanem a régi, elavult termékeket vagy szolgáltatásokat, a
magas költségek mellett gyártott termékeket vagy nyújtott szolgáltatásokat ki kell se-
lejtezni. Az ilyen jellegű tevékenységek is a vállalat újításra való képességét tükrözik,
vagyis az innováció egyik megjelenési formájaként értékelhetjük, még akkor is, ha ez
a nemzetközi szinten elfogadott metodológiának nem képezi részét. Ez az eljárás még
indokoltabb, ha figyelembe vesszük az átmeneti gazdaságokra jellemző elavult, költ-
séges termék- és szolgáltatás-struktúrát, amelynek országos szintű modernizálása
még folyamatban van.
Ebben a tekintetben megvizsgáltuk, hogy a vállalatok mennyi terméket és szol-
gáltatást vontak vissza az elmúlt két évben, illetve milyen tényezők váltották ki a dön-
tést. A vizsgálat tárgyát 3 olyan tényezőre korlátoztuk, amelyek termékek vagy szolgál-
tatások kivonását eredményezték:
• helyettesítés miatt kivont termékek és szolgáltatások;
• megszűnt termékek és szolgáltatások;
• más gyártónak átadott termékek és szolgáltatások.
A visszavont termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó adatokat a 2.11 táblázat-
ban találjuk.

2.11 táblázat

A vizsgált vállalatok által az utóbbi két évben kivont termékek és szolgáltatások
a tulajdonforma és a méret függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
a b c d a b c d a b c d
Helyettesített 0 5 0 15 20 2 12 24 134 172 1 6 3 0 10 202
Megszűnt 3 6 0 15 24 2 1 110 40 153 0 5 4 0 9 186
Másnak átadott 0 1 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1
Összesen 3 12 0 30 45 4 13 134 174 325 1 11 7 0 19 389

A táblázatban használt jelölések:
• a – 0–9 alkalmazott; b – 10–49 alkalmazott; c – 50–250 alkalmazott;
d – 250 alkalmazott fölött.

A visszavont termékek és szolgáltatások több mint fele helyettesítés miatt került ki a
vállalatok kínálatából, és 48%-a véglegesen megszűnt. A fejlett országokban oly divatos

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 229
230 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

termékátadás más gyártónak az erdélyi vállalatok között még nem érezteti hatását. A ter-
mékek átadása más gyártónak többnyire gazdaságossági okokból történik, hiszen a
kompetitív előnyben levő gyártóknak megéri átadni egyes termékeiket vagy azok részele-
meit, alegységeit költségcsökkentés céljából. Valószínűleg Románia a termékátadási
lánc legalsó fokán helyezkedik el, ahonnan tovább már nem éri meg átadni a termelést.
Ennek okát elsősorban a viszonylag olcsó és (sokak szerint) jól képzett munkaerőben
kell keresni. Termékátadási példák szép számmal akadnak a fejlett európai országok és
Románia között, a leggyakoribbak azonban a textiliparban, cipőfelsőrész-készítésben és
az információs technológia (programozás) terén vannak.
Az összes visszavont termék és szolgáltatás 84%-a a román tulajdonú vállalatok-
nak tulajdonítható, hasonló arányban lettek helyettesítve és megszüntetve a termékek
és szolgáltatások, mint a vizsgált vállalatok egészében. Az erdélyi magyar tulajdonú
vállalatoknál, habár viszonylag kevés terméket szüntettek meg, a helyettesített és vég-
legesen megszüntetett termékek és szolgáltatások aránya fordított.
A vállalati méretet is figyelembe véve megállapítható, hogy az erdélyi magyar
tulajdonú nagyvállalatok sokkal több terméket és szolgáltatást vontak vissza, mint
versenytársaik. A visszavont termékek átlagos száma eléri a 15-öt, míg a román
nagyvállalatok esetében csak 11,2 a helyettesített és 3,3 a megszüntetett termékek
átlaga. Ebből arra következtethetünk, hogy az erdélyi magyar tulajdonú nagyválla-
latok körében erős termékkonszolidálási folyamat zajlik, amelynek, remélhetőleg,
egy nemzetközi szinten is versenyképes termék- és szolgáltatás-struktúra lesz a vég-
eredménye. Minden más kategóriában az erdélyi magyar tulajdonú vállalatok ese-
tében a visszavont termékek és szolgáltatások átlagos értéke alacsonyabb, mint az
összes vizsgált vállalatnál.
Megközelítőleg azonos eredményre jutunk, ha figyelembe vesszük a vállalatok te-
vékenységi területét is. A román tulajdonú vállalatok esetében sokkal magasabb a
visszavont termékek és szolgáltatások átlagos értéke, mint az erdélyi magyar vagy a
külföldi érdekeltségű vállalatok esetében. A visszavont termékek tekintetében vezető
tevékenységi területek a bútoripar, textilipar és pékipar.
Az eredményeket többféleképpen lehet értelmezni. Egyrészt a visszavont termé-
kek magas aránya jelentheti a magas változtatási képességet a vállalatok részéről, és
ebben az esetben magas innovatív képességet társíthatunk hozzá. Másrészt a sok
visszavont termék lehet a nem megfelelően kidolgozott termékkoncepció miatti ku-
darc eredménye is. Hasonlóan lehet értelmezni az előbbiekben elemzett bevezetett új
termékeket és szolgáltatásokat is. A magas értékek utalhatnak innovációra is, de kér-
désessé tehetik a közép- és hosszú távú vállalati stratégiák helyességét is. Hogy a kö-
vetkeztetések levonása még nehezebb legyen, az elmondottakhoz hozzá kell még
venni a termékek és szolgáltatások átlagos élettartamát, mivel a gyorsan változó ipar-
ágakban megszokott dolog a termékek gyors cseréje. (Látható, hogy a legtöbb vissza-
vont termék azokban az iparágakban található, ahol a divat vagy a gyors keresleti vál-
tozások a termékek alacsony átlagos élettartamát eredményezik.)

A vállalati innovációs képesség jobb megismerése céljából elemeztük a termék-
és szolgáltatás-struktúra módosításakor választott megoldásokat. Az első ilyen jellegű
kérdés a meglévő termékek és szolgáltatások módosításának megvalósítására vonat-
kozott. A vállalatok a következő megoldási lehetőségek közül választhattak:
• módosítás magán a terméken vagy szolgáltatáson;
• módosítás a gyártási vagy a szolgáltatásnyújtási folyamaton;
• választékbővítés;
• minőségjavítás;
• egyéb megoldások.
A célunk a fő megoldási formák azonosítása, az erdélyi vállalatok termék-straté-
giáinak jobb megismerése. A felsorolt megoldások közül fontosnak tartjuk a minőség-
javítási és választékbővítési eljárásokat, mivel a romániai tervgazdaság főként ezen a
két téren mutatta a legnagyobb hiányosságokat. Amilyen mértékben a mai erdélyi vál-
lalkozók figyelmet szentelnek ennek a két tevékenységnek, olyan mértékben fognak
a nemzetközi piacokon is versenyképessé válni. A meglévő termékek és szolgáltatá-
sok módosításának megoldásai a 2.12 táblázatban találhatók.

2.12 táblázat

A vizsgált vállalatok által az utóbbi két évben választott
megoldások meglévő termékeik és szolgáltatásaik módosítására,
a tulajdonforma és méret függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
Megoldások
a b c d a b c d a b c d
Termékmódosítás 2 4 1 1 8 2 2 7 8 19 2 1 0 0 3 30
Gyártási folyamat módosítása 3 4 4 1 12 2 2 8 7 19 0 0 0 1 1 32
Választékbővítés 4 7 4 1 16 3 11 10 11 35 1 1 1 3 6 57
Minőségjavítás 5 6 5 1 17 4 9 16 11 40 3 1 2 1 7 64
Egyéb 0 0 1 0 1 1 1 2 1 5 0 0 0 2 2 8
Összesen 14 21 15 4 54 12 25 43 38 118 6 3 3 7 19 191

A táblázatban használt jelölések:
• a – 0–9 alkalmazott; b – 10–49 alkalmazott; c – 50–250 alkalmazott;
d – 250 alkalmazott fölött.

A módosítási megoldások közül kiemelkednek a minőség javítása és a termékek
és szolgáltatások választékának bővítése céljából foganatosított intézkedések. Pozitív
jelnek értékeljük, hogy a magas versenyképesség elérésére való törekvés az összes
megoldás 63%-át teszi ki. A régi tervgazdaság alacsony minőségű termékei és az ak-
kut választékhiány olyan problémát teremtett a nemzetgazdaság szintjén, amit csak
hatalmas árubehozatallal lehetett kezelni, felborítva ezáltal az ország monetáris
egyensúlyát. Emiatt igen fontosnak tartjuk, hogy vállalati szinten ilyen irányú tevékeny-
ségek vannak, amelyek nemcsak a versenyképesség növelését eredményezik, ha-
nem makrogazdasági szinten is kedvezőbb helyzetet teremthetnek.
A tulajdonformát is figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a felmérés egészére
levont következtetés így is megállja a helyét, viszonylag kis eltéréssel a különböző ér-
dekeltségű vállalatok ugyanolyan mértékben végeznek minőségjavítási és választék-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 231
232 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

növelési célú módosításokat, vezető helyen a magyar tulajdonban levő vállalatokkal.
A minőségjavítás és választéknövelés tekintetében kiemelkedő helyet foglalnak
el az erdélyi magyar kisvállalatok (0–49 alkalmazott), ahol a megoldások 41%-a ilyen
célt szolgált, míg a román vállalatoknál ez az érték csak 22%. Az erdélyi magyar tulaj-
donban levő középvállalatok és főként a nagyvállalatok lemaradnak ebben a tekintet-
ben a román vállalatoktól. A külföldi érdekeltségű vállalatok többnyire a román és ma-
gyar vállalatok között helyezkednek el, semmilyen téren nem értek el kiemelkedő
eredményt.
A legjelentősebb minőségjavítási és választékbővítési tevékenységeket a terme-
lővállalatok végezték, az összes módosítás 67%-át. Az eredmény nem meglepő, mivel
a szolgáltatások terén sokkal nehezebben lehet elkülöníteni a módosításokat a sze-
mélyre szabástól, ami az egyik lényeges jellemzője ennek a szektornak. Érdekes,
hogy az erdélyi magyar szolgáltatóvállalatok sokkal több módosítást vezettek be az
utóbbi két évben, mint a versenytársaik, 39% a 19%-kal szemben. Megkíséreltük a fő
tevékenységi terület behatárolását, ahol a legtöbb módosítást végezték, azonban az
elemzés során nem találtunk egyetlen olyan iparágat sem, amelyben jelentősen több
ilyen jellegű tevékenységet hajtottak volna végre.
A termék- és szolgáltatás-struktúra módosításának másik elemzési pontja az új
termékek és szolgáltatások bevezetésére használt megoldások analízise. A megkér-
dezett vállalatok a következő megoldások közül választhattak:
• szabadalom átültetése;
• licencia vásárlása;
• know-how vásárlása;
• termékutánzás;
• új, saját konstrukció tervezése;
• egyéb.
Az innovatív tevékenységeket legjobban az új, saját konstrukciók használata bi-
zonyítja, mivel ez az eredetiség megnyilvánulása, olyan termékek és szolgáltatások
bevezetését eredményezve, amelyek világszinten is innovációt jelentenek. Minden-
képpen kritikus szemmel vizsgáljuk ezeket a tevékenységeket, mert ha az új termék,
szolgáltatás bevezetése nem jár együtt az árbevétel növekedésével,13 akkor nem te-
kinthetjük eredményes innovációnak. Az adatokat a 2.13 táblázatban összesítettük.

13 Önmagában az árbevétel növekedése nem jelenti az innováció hatékonyságát, mert egy év során az árbevé-
tel növekedhet akkor is ha a meglévő tevékenységek hatékonysága növekszik. Ellenkezőleg az árbevétel
csökkenése sem jelentheti az innovatív tevékenység nem megfelelő hatékonyságát, mivel meglévő termékek
kivonása miatt az árbevétel csökkenhet hatékony innováció mellett is. Ezért főként az árbevétel szerkezete az
amely az innovatív tevékenység hatékonyságának analízise szempontjából kiemelt fontosságú.
2.13 táblázat

Az új termékek és szolgáltatások bevezetésének megoldásai
a tulajdonforma és méret függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
Megoldások
a b c d a b c d a b c d
Szabadalom átültetése 1 0 0 0 1 1 1 1 2 5 1 0 1 0 2 8
Licencia vásárlása 0 0 0 0 0 0 0 1 1 2 0 0 1 0 1 3
Know-how vásárlása 0 2 1 0 3 0 0 0 2 2 0 0 1 1 2 7
Termékutánzás 51 2 2 0 55 2 6 3 7 18 0 0 0 0 0 73
Új, saját konstrukció tervezése 52 2 4 1 59 3 4 27 9 43 0 1 1 1 3 105
Egyéb 0 1 0 0 1 1 0 5 3 9 1 0 0 0 1 11
Összesen 104 7 7 1 119 7 11 37 24 79 2 1 4 2 9 207

A táblázatban használt jelölések:
• a – 0–9 alkalmazott; b – 10–49 alkalmazott; c – 50–250 alkalmazott;
d – 250 alkalmazott fölött.

Új termékek és szolgáltatások bevezetésének a leggyakoribb módozatai a saját
tervezés és a termékutánzás, ez figyelhető meg az esetek 84%-ában. A maradék 16%
viszonylag egyenletesen oszlik meg a többi módozat között, kivételt képez a licenci-
avásárlás, amelynek részaránya csak 3%.
A tulajdonforma figyelembevételével kitűnik az erdélyi magyar vállalatok rendkí-
vül magas újítási képessége, mivel az összes új termék és szolgáltatás közül 119-et ők
valósítottak meg, ami 57%-nak felel meg. Ebből a 119 új termékből 96% saját tervezé-
sű vagy utánzott termék. A román vállalatok az új termékek 38%-át vezették be, míg a
külföldi érdekeltségű vállalatok a maradék 4%-ot.
A vállalati méret elemzése kiemeli az erdélyi magyar mikrovállalatok (0–9 alkalma-
zott) rendkívül nagyszámú új termékét, ami az összes bevezetésre került új termék felét
teszi ki. Amennyiben valóban új termékekről van szó, akkor az eredmény nagyon ked-
vező az erdélyi magyar kisvállalkozókra nézve, mivel ez a nagy újítási hullám előbb-
utóbb az árbevétel és nyereség növekedését kell hogy eredményezze a csoport egy je-
lentős részében. Az eddigi eredmények tükrében nehezen magyarázható meg ez a je-
lenség, ezért alaposabban megvizsgáltuk ezeket a vállalkozásokat. Az elemzések során
azonosítottunk 2 vállalatot, amelyeknél kiemelkedően sok új terméket vezettek be. E két
vállalat kihagyása az elemzésből lecsökkenti az új termékek és szolgáltatások számát
87-re, az erdélyi magyar vállalatok által bevezetett termékek esetében pedig 19-re (22%),
továbbra is a saját és a másolt termékekkel a rangsor élén. Ezekkel az értékekkel dol-
gozva tovább, már kevésbé kedvező képet kapunk a magyar vállalatok innovatív képes-
ségéről, ami összhangban van az eddigi eredményekkel.
Az átlagos új termékek és szolgáltatások elemzésénél kitűnik, hogy az erdélyi
magyar középvállalatokra jellemző a know-how-vásárlás, míg a román vállalatokra a
szabadalom- és licenciavásárlás. A termékutánzás és saját konstrukcióból származó
új termékek tekintetében a román nagyvállalatok előbbre helyezkednek el a ranglis-
tán a magyar és külföldi érdekeltségű vállalatoknál.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 233
234 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

A tevékenységi terület függvényében elemezve az új termékeket és szolgáltatá-
sokat, tapasztalhatjuk, hogy a termelővállalatok sokkal több újítást végeznek, mint a
szolgáltatók, ellenben az átlagos újítások a szolgáltatások egyes területein magasab-
bak, mint a termelővállalatoknál. Ilyen szempontból kiemelkedik a szabadalom hasz-
nálata a szolgáltatók között, ahol az átlagos értékek jelentősen meghaladják a terme-
lők átlagértékeit. Kiváltképpen a külföldi érdekeltségű vállalatok esetében igaz a fen-
ti állítás, ahol a szolgáltatásban az átlag 0,5, míg a termelőknél 0,16.
A vállalaton belüli változások, változtatások bizonyos szempontból mind az innováció
részét képezik, vagy legalábbis a kiindulási pontot az innováció elemzésében. A vizsgáló-
dások elején el kell dönteni milyen tényezőknek lesz nagyobb szerepe az elemzésekben,
melyek azok a főbb körülmények, amelyek a következtetések levonásához a keretet bizto-
sítják. A kezdeti megalapozás során a megfigyelés leszűkül, és a vállalat életében fonto-
sabb mozzanatokra koncentrálódik, olyanokra, amelyeknek hatásai az egész társaság jö-
vőjét meghatározzák. Egy változtatás csak abban az esetben minősül sikeres innováció-
nak, ha annak következtében felmutathatóak valós gazdasági eredmények, mint például
az árbevétel növekedése, a költségek csökkenése, a jövedelem növekedése, a hatékony-
ságban, termelékenységben bekövetkező kedvező fordulat.
Bármilyen célt szolgál egy innovációs elemzés, az árbevétel szerkezetének analízise
nélkülözhetetlen eleme, amely rámutat az innovatív tevékenység hatékonyságára. Minél
nagyobb súlyt kapnak az árbevételben az új vagy módosított termékek és szolgáltatások,
annál biztosabbak lehetünk abban, hogy értékes, eredményes innovációt hajtott végre a
vállalat. Vizsgálódásunkban a vállalatok termékeit és szolgáltatásait három csoportba so-
roltuk, mégpedig változatlan, módosított és új termékek és szolgáltatások. A 2.14 táblá-
zatban láthatjuk az árbevétel átlagos szerkezetét a tulajdonforma és a vállalatméret függ-
vényében.

2.14 táblázat

A vizsgált vállalatok árbevételének átlagos szerkezete az utóbbi két évben
a tulajdonforma és a méret függvényében (az adatok százalékban)

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
a b c d a b c d a b c d
Változatlan 67,2 64,0 49,2 70,0 62,4 57,5 75,4 61,4 61,9 65,2 46,7 75,0 42,5 90,0 66,0 64,5
Módosított 18,3 18,0 19,0 10,0 18,0 30,0 14,6 20,4 16,0 18,5 16,7 3,0 12,5 2,5 8,8 17,1
Új 14,4 18,0 12,0 20,0 15,6 12,5 13,3 20,5 22,1 18,4 36,7 22,0 45,0 7,5 25,2 18,4

A táblázatban használt jelölések:
• a – 0–9 alkalmazott; b – 10–49 alkalmazott; c – 50–250 alkalmazott;
d – 250 alkalmazott fölött.

Az árbevétel szerkezetében a legnagyobb súlyt a változatlan termékek képviselik,
a módosított és új termékek pedig megközelítőleg ugyanolyan fontosságúak. Az árbe-
vétel szerkezetében nem következik be lényeges változás, ha a tulajdonformát is figye-
lembe vesszük.
Az árbevétel szerkezetének alakulása szempontjából lényegesebb tényező a vál-
lalat mérete. Megfigyelhető a táblázatból, hogy az erdélyi magyar kisvállalatok árbevé-
telében fontosabb szerepe van az új termékeknek és szolgáltatásoknak, mint a román
kisvállalatokban, ellenben mindkettő jelentősen alatta van a külföldi tulajdonú hason-
ló vállalatoknak. A közepes méretű vállalatok esetében is vezető helyen találhatóak a
külföldi tulajdonban levők, de ezúttal a magyar és román vállalatok helyet cserélnek.
Az árbevétel szerkezetét és a bevezetett új termékek számát érdemes együtt is
megvizsgálni. Habár a vállalatok által bevezetett új vagy módosított termékek száma
jelentős, ez mégsem eredményez számottevő módosulásokat az árbevétel szerkeze-
tében, amiből az innovatív tevékenységek gyenge hatékonyságára következtethetünk.
Hiába történnek kísérletek a termék- és szolgáltatás-struktúra módosítására, ezek egy-
általán nem vagy csak nagyon gyengén tükröződnek a jövedelmek szintjén. Ha a két
tényező függvényében elemezzük az adatokat, nem mutathatunk ki statisztikailag
szignifikáns kapcsolatot az új termékek és az árbevétel szerkezete között. Sőt a vi-
szonylag gyenge kapcsolat negatív előjelű (–0,4), ami azt jelenti, hogy a bevezetett új
termékek számának növekedése az árbevétel szerkezetében ezek csökkenését ered-
ményezi. A fentiekből arra következtethetünk, hogy sok esetben az új termékek beve-
zetése nem megfelelően kidolgozott döntések eredménye, a vállalati stratégia hiányá-
ra utal, amit alátámaszt a visszavont termékek nagy száma is.

Az utolsó vizsgálódási pont az innovatív tevékenységek finanszírozására vonat-
kozik. Az innováció finanszírozása az utóbbi időben egyike a központi fontosságú kér-
déseknek az innovációs rendszerek elemzésében. Egyre több kutatás foglalkozik az
innovatív vállalkozások finanszírozási lehetőségeinek vizsgálatával. Elméletileg egy in-
novatív tevékenységű vállalatnak sok lehetősége van saját tőke szerzésére, valamint
idegen források bevonására, bármilyen szinten elemezzük a kérdést. A kutatásokban
azonban egyre nagyobb hangsúlyt kap ezen forrásszerzési lehetőségek hatékonysá-
gának, megfelelőségének, elérhetőségének elemzése regionális, nemzeti vagy akár
világviszonylatban. Sok kutatás arra a következtetésre jutott, hogy paradox módon az
innovatív tevékenységek finanszírozása az elképesztően sokféle forráslehetőség elle-
nére sem megoldott. A KKV-k számára, a saját forrásokon kívül, elérhető pénzügyi
eszközök a következő piaci szereplőktől származnak:
• család és barátok;
• kockázati tőke társaságok;
• bankok;
• közszektor;
• nemzetközi intézmények.
A felsorolt kategóriákra vonatkozóan felmértük az erdélyi vállalatok tőkeszerkeze-
tét, melynek eredményét a 2.15 táblázatban összesítettük.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 235
236 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

2.15 táblázat

A vizsgált vállalatok tőkeszerkezete a tulajdonforma és a méret függvényében

Erdélyi magyar Erdélyi román Külföldi
a b c d a b c d a b c d
Saját forrás 82 75 66 90 76 33 70 62 81 67 93 15 50 92 78 71
Család és barátok 2 0 0 0 1 5 3 5 0 3 0 0 0 0 0 2
Kockázati tőke 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
Bankok 16 25 32 0 22 45 20 17 16 20 0 85 48 8 20 21
Közszektor 0 0 2 10 1 3 0 11 2 5 0 0 3 0 0 3
Nemzetközi intézmények 1 0 0 0 0 0 6 1 1 2 7 0 0 0 2 2

A táblázatban használt jelölések:
• a – 0–9 alkalmazott; b – 10–49 alkalmazott; c – 50–250 alkalmazott;
d – 250 alkalmazott fölött.

A forráslehetőségek elemzéséből kitűnik, hogy a nemzetközi szinten tapasztalt
tőkeszűkösség a vizsgált vállalatoknál is megfigyelhető. Kiemelkedően két forrástípus-
ra alapoznak a vállalatok: saját forrás és bankhitelek. A saját források elégtelen szint-
je mindenkori problémája a vállalatoknak, ezért amelyik vállalat teheti, pótlólagos for-
rások után kutat. A bankhitelt alapvetően olyan tevékenységek finanszírozására lehet
felvenni, amelyek rövid távon térülnek meg, mivel a kamatfizetési és részlettörlesztési
kötelezettségek nem teszik lehetővé olyan beruházások megvalósítását, amelyek kö-
zép- vagy hosszú távon válnak nyereségessé. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a bankhi-
telek lejárata az esetek többségében 1 vagy 2 év, még inkább a rövid lejáratú projek-
tek megvalósítására szorulnak a vállalatok. A fentiek alapján levonhatjuk a következ-
tetést, hogy a vállalatok az esetek többségében akkut tőkehiányban szenvednek, rö-
vid lejáratú projekteket kényszerülnek megvalósítani, ami alacsony jövedelmezőséget
eredményez, korlátozva az innovatív tevékenységek megvalósítását.
A saját forrásra szorultság a külföldi érdekeltségű vállalatokra a legjellemzőbb, el-
lenben ezek a vállalatok több saját tőkét tudnak bevonni, mint a hazai vállalatok; vagy
a külföldi anyavállalaton keresztül, vagy a külföldi üzletemberek magasabb vásárlóere-
jének köszönhetően. Az erdélyi magyar tulajdonú vállalatok helyzete valamivel rosz-
szabb, mint a többi versenytársé, az ő esetükben magasabb arányú a saját forrás
használata, aminek kiegészítésére csaknem teljes mértékben bankhitelre támaszkod-
nak. Habár alacsony mértékben, de a román tulajdonú vállalatok tőkeszerkezete vál-
tozatosabb, viszonylag fontos szerepe van a külföldi intézmények által biztosított tőké-
nek. Mivel ezek az intézmények finanszírozási eljárásaik során megkövetelnek egy
nemzetközi standardnak való megfelelést, amely alapfeltétele a versenyképesség
megszerzésének, ugyanakkor kedvező terepet biztosít a sikeres innováció megvalósí-
tásának. Ebben a megközelítésben állítjuk, hogy az erdélyi magyar vállalatok innová-
ciós lehetőségei korlátozottabbak, szegényes tőkeszerkezetük magasabb kockázatot
rejt magában.
3. Következtetések
Az erdélyi vállalatok körében végzett innovációs felmérés eredményeit összegezve el-
mondhatjuk, hogy ebben a régióban nem mutatható ki olyan szintű innovatív tevé-
kenység, amely biztosítaná a helytállást a nemzetközi versenyben. Az erdélyi vállala-
tok alacsony tudásbázisa az elemzés minden területén érezteti hátrányát, ami végső
soron a gyorsan változó gazdasági feltételekhez való lassú alkalmazkodáshoz vezet,
visszamaradott kis- és középvállalkozói réteget teremtve. A küszöbön álló európai uni-
ós csatlakozásra nincsenek felkészülve a vállalatok, bármennyire is szeretné az or-
szág lakosságának jelentős része. A piacok liberalizálása komoly veszélyt jelent az Er-
délyben tevékenykedő vállalatokra, a nem megfelelő termék- és szolgáltatás-struktú-
ra, az alacsony szintű technológiai folyamatok, a gyenge minőség stb. miatt.
Hasonló következtetéseket vonhatunk le az erdélyi magyar tulajdonban levő vál-
lalatokra vonatkozóan is. Egyes területeken tapasztalhatóak változások, néhol még
jobb is a helyzet, de többször jutottunk arra a következtetésre, hogy az erdélyi vállal-
kozók még elmaradottabbak, még kevésbé innovatívak, mint versenytársaik.
Az eredményeket szintetizálva a következő főbb konklúziókat vontuk le az elem-
zések során:
• Alacsony az exporttevékenység, az a kevés termék, amit az erdélyi vállalatok
exportálnak, alacsony hozzáadott értéket képvisel.
• Az erdélyi magyar vállalatoknál a legalacsonyabb a számítógép-használat, és
szintén itt a legalacsonyabb a használt technológiák automatizáltsági szintje.
• A belföldi vállalatoknál a termékek és szolgáltatások technológiai szintje ala-
csony, főleg igaz ez a kisvállalatokra és valamivel jobb a helyzet a termelővál-
lalatok körében, de itt is lemaradás tapasztalható.
• Az erdélyi magyar vállalatok több manuális technológiát alkalmaznak, mint a
többiek.
• A termék- és szolgáltatás-struktúra eredetére vonatkozóan elmondhatjuk, hogy
a megvizsgált vállalatok esetében a magyar tulajdonban levők innovációs ké-
pessége alacsonyabb, mint a román tulajdonú társaságoké. Eltérést csak a kö-
zepes méretű termelővállalatoknál tapasztalhatunk, ahol a magyar tulajdonban
levő vállalatok egy kis előnnyel rendelkeznek.
• A magyar vállalatokra jellemző, hogy az árbevételükben saját fejlesztés ered-
ményeként olyan termékek szerepelnek, amelyek viszonylag régiek.
• Az új termékek és szolgáltatások bevezetését illetően az erdélyi magyar válla-
latok kevésbé innovatívak, mint a többi versenytárs. Az új termék és szolgálta-
tás átlagos száma (a nagyvállalatok nélkül) alig éri el az 1,5-öt, míg a román tu-
lajdonban levő társaságoknál ez az átlag eléri a 7-et.
• Az erdélyi magyar tulajdonú nagyvállalatok sokkal több terméket és szolgálta-
tást vontak vissza, mint versenytársaik. A visszavont termékek átlagos száma
eléri a 15-öt, míg a román nagyvállalatok esetében ez csak 11,2 a helyettesített
és 3,3 a megszüntetett termékekre vonatkoztatva. Ebből arra következtethe-
tünk, hogy az erdélyi magyar tulajdonú nagyvállalatok körében erős termék-
konszolidálási folyamat zajlik, amelynek, remélhetőleg, egy nemzetközi szinten
is versenyképes termék- és szolgáltatás-struktúra lesz a végeredménye.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 237
238 Juhász Jácint: Az erdélyi kis- és középvállalatok innovatív tevékenységét befolyásoló tényezôk

• A minőségjavítás és választéknövelés tekintetében kiemelkedő helyet foglalnak el
az erdélyi magyar kisvállalatok (0–49 alkalmazott), melyeknél az összes megoldás
41%-a ilyen célt szolgált, míg a felmérés egészére ez az érték csak 22%.
• Az erdélyi magyar kisvállalatok árbevételében fontosabb szerepe van az új ter-
mékeknek és szolgáltatásoknak, mint a román kisvállalatokéban, ellenben
mindkettő jelentősen elmarad a külföldi tulajdonú hasonló vállalatokétól.
• Az árbevétel szerkezetében alacsony részaránya van az új vagy módosított ter-
mékeknek, de viszonylag sok új termék és szolgáltatás kerül bevezetésre, ami-
ből arra következtethetünk, hogy sok esetben az új termékek bevezetése nem
megfelelően kidolgozott döntések eredménye, a vállalati stratégia hiányára
utal, amit alátámaszt a visszavont termékek magas száma is.
• Az innovatív tevékenységek megvalósulását gátló tényezők közül nagyon fon-
tos szerepe van a finanszírozási lehetőségek szűkösségének. A szinte kizáró-
lag saját tőkével és bankhitellel finanszírozott vállalatok képtelenek hosszú tá-
vú, mélyreható változásokat okozó projekteket megvalósítani.

Végül meg kell említeni a kutatás hiányosságait is, hogy minél valósabb kép ala-
kulhasson ki az erdélyi vállalatok innovatív képességéről. Elsősorban a felmérésben
részt vevő vállalatok száma korlátozza az egész régióra levonható következtetéseket.
Hasonlóképpen, a felmérés elkészítésénél nem voltunk tekintettel a régióban fellelhe-
tő vállalatok szerkezeti sajátosságaira, ezért lehetséges, hogy az eltér a mintában
használttól. Egyes esetekben tapasztalhatóak voltak egymásnak ellentmondó vála-
szok a különböző kérdésekre, ami a kérdések nem megfelelő értelmezéséből adód-
hat. Az adatok újrakérdezésére azonban nem került sor.
Hivatkozások
Caputo A. C., Cucchiella C., Fratocchi L., Pelagagge P. M., Scacchia F.: A method-
ological framework for innovation transfer to SMEs, Industrial Management +
Data Systems, 2002, No. 102, 5/6, pg. 271–284.

Pratali P.: Strategic management of technological innovations in the small to medium
enterprise, European Journal of Innovation Management, 2003, No. 6/1, pg.
18–32.

Schumpeter J.: The Theory of Economic Development, Harvard University Press,
1934, Cambridge, Massachusetts.

Verhees F.–Meulenberg M.: Market Orientation, Innovativeness, Product Innovation,
and Performance in Small Firms, Journal of Small Business Management,
2004/42/2.

OECD: The OECD Jobs Strategy – Technology, Productivity and Job Creation,
Volume 1 Paris, 1996.

OECD, Main Definitions and Conventions for the Measurement of Research and
Experimental Development (R&D): A Summary of the Frascati Manual, 1993.

OECD and Eurostat: Oslo Manual, second edition, 1996, Paris.

European Commission, Eurostat: Innovation in Europe. Results for the EU, Iceland
and Norway. Data 1998–2001, 2004, Luxembourg

www.hirek.ro

www.zf.ro

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 239
Losonc Alpár

A Vajdaság gazdasága
242 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

Bevezetés
Szerbia a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek végéig a posztkommunista or-
szágokhoz képest divergens politikai és gazdasági pályákon mozgott. A háborúkba
bonyolódása, a nemzetközi szankcióknak való alávetettsége, és a túlfeszített politikai
önhittség okán mozgástere leszűkült. Lényegében regresszív folyamatok mentek vég-
be, a korábbi Jugoszlávia létezéséből eredő nemzetközi sajátosságait
, elveszítve, Szer-
bia a perifériára szorult. Méghozzá abban a kontextusban, amelyet az európai intéz-
ményesülés által kijelölt kritériumok fémjeleztek. Ugyanakkor, az ezredfordulón meg-
változott politikai szituáció új távlatokat nyitott, a felgyorsuló átmenet képzete a leg-
alább részlegesen visszaszerezhető szinkronitás esélyét ígérte.
A Vajdasághoz, e több kultúrát magába foglaló tartományhoz sajátos szerepkör
társul ebben a jelentéskörnyezetben. A demokratikus átmenet megszakítása az auto-
nómia megszüntetésével kezdődött. A szerb gazdasági és politikai átrendeződés, a
nemzetpolitikai jellegű központosítás a nyolcvanas évek végén átírta a hatalmi pozíci-
ókat, egységesítette a hatalmi-nemzeti teret, amely gyökeresen módosította a Vajda-
ság regionális illetékességi köreit. Kváziállami kompetenciákkal rendelkező tartomány
helyett a bellicisztikus nemzetpolitika irányítási szektorává alakult át, amely együtt sod-
ródott a periferizálódás irányába Szerbia egészével. Az említett politikai perspektíva-
törés az új évezredben felerősítette a regionális értékek hordozóinak igényeit, elvárá-
saik a hatalommegosztás megvalósítására, a decentralizáció olyan formáira irányul-
tak, amelyek mintegy a regionális autonómia kiteljesedését jelenthetnék. Miközben
ezen alanyok politikai igényeiket megfogalmazták, retorikájukban európai tapasztala-
tokra hivatkoztak, a „régiók Európájának” gondolatát visszhangozták, az európai tér-
be történő integrálódás jelszavát helyezték előtérbe.
A Vajdaság kapcsán úgy gondolom, hogy a területi autonómia artikulációja a)
Szerbia demokratizációjának felgyorsítását mozdíthatja elő, b) a decentralizáció az in-
tegráció megerősítését szolgálja, c) a központi és a területi szervek közötti felelősség-
megosztás az intenzív gazdaságfejlődés számára teremt feltételeket. Ugyanakkor
amennyiben a fennálló konstellációt kívánom röviden diagnosztizálni, a következőkép-
pen kell fogalmaznom: 1. Szerbiát az átfogó bizonytalanság, és az intézményes insta-
bilitás jellemzi, 2. az európai intézményekbe való betagolódás időtávlatát, lépésrend-
jét növekvő kétely, elbizonytalanodás övezi, 3. a vajdasági regionális azonosság inten-
zív értelmezési konfliktusok tárgya, miközben a regionális autonómia politikai képvise-
letének egyre csekélyebb a támogatottsága, 4. a jelenlegi decentralizációs alakzatok
a hatalmi decentralizáció legenyhébb változatát jelentik (puha autonómia), 5. a tartó-
sabb leszakadás veszélyének negatív képzete erősödik.
Az alábbiakban rögzíteni kívánom azokat az elengedhetetlenül fontos mozzana-
tokat, amelyek a pozitív és a negatív várakozások mérlegelését segítik.
1. Történelmi vonzatok
A Vajdaság specifikus gazdasági szerkezetének megteremtése a Habsburg-monar-
chia protomodernizációs tevékenységéhez kapcsolható.1 A szerbek történelmi ván-
dorlása a XVII. század végén, a németek tervszerű betelepítése, majd a csatornák ki-
építése és a hidromelioráció, valamint a Habsburg-politika, amely a kolonializált lakos-
ság egzisztenciájának megerősítését célozta – mindezek nélkül aligha lehet elképzel-
ni a Vajdaság kialakulásának történetét. A Habsburg-politika lehetővé tette, hogy a
modernizáció a Duna, Tisza, Temes és a Bega közti mocsaras területeken gyökeret
eresszen. A háttérben az a meggyőződés munkált, hogy ez a terület egybefűzhető a
Monarchia közlekedési hálózatával, és éléskamrának bizonyulhat egy multinacionális
impérium iparosodási politikája számára. A protomodernizációs tendenciák mellett ott
látjuk a szerbek erősbödő nemzetpolitikai igényeit, amelyek a kilépést célozták a mul-
tinacionális impériumból, és az I. világháború utáni epochában a szerb nemzetállam-
ba, majd az akkor kialakuló Jugoszláviába történő belépéssel jutottak kifejezésre.
Mindez a szerb nemzetállami igényekre és a regionális identitáskeresés folytonos
feszültségáramlására nyit ablakot, ami új és új formákban mutatkozik meg a XX. szá-
zad folyamán. A Vajdaság természetesen a mindig változó jelentéskörnyezetben kü-
lönböző hangsúlyokat kapott, hiszen – példának okáért – a demográfiai mozgások,
az állami telepítéspolitika, az etnikai tisztogatások jelentékenyen megváltoztatták a de-
mográfiai összetételét, és többségi dominanciát eredményeztek. A tét mégis: Vajda-
ság esetleges közvetítő pozíciójának értelmezése a közép-európai és a balkáni ese-
mények, politikai, gazdasági pozíciók között. Ez a lehetőség a mozgásba lendült tör-
ténelmi dinamika töréspontjainak szomszédságában eleddig csupán lehetőség ma-
radt, lett légyen szó akár a kommunista vezérlésű rendszerről, amelynek hatalomel-
osztási technikája provincializálta a régiót, akár a posztkommunista nemzetpolitikáról,
amely centralizáló eljárásai alá rendelte a Vajdaságot.
Két következtetést szeretnék levonni: a) az eleddig létező, felülről létrehozott au-
tonómiaformákat a demokratikus legitimáció hiánya jellemezte, másképpen szólva: a
decentralizáció nem esett egybe a demokratizációval, b) a területi autonómia kapcsán
szorgalmazott retorikában folytonosan keverednek a pártállami keretben működtetett
hatalomelosztásra alapuló elgondolások és a polgári társadalomban érvényesíthető
autonómiagondolatok, e tény pedig a történelmi reflexivitás hiányára világít rá.

1 Fontos adatok találhatók, Ch. Ingrao: The Habsburg Monarchy 1618–1815. Cambridge University Press, 1994.
Természetesen itt nem vehetem figyelembe a korábbi korszakokat. A Vajdaság Közép-Európa és a Balkán kö-
zé ékelt, a Kelet és a Nyugat egybefonódását jelképező, etnikailag, valamint civilizációs és kulturális szempont-
ból is megosztott régió. A török hódoltság utáni telepítéspolitika szerkezetileg soknemzetűvé tette. Geopolitikai
helyzete, kulturális és politikai hagyományai, etnikai összetétele azt előfeltételezte, hogy a vegyes régiók között
kiemelt szerepet játszik majd az átalakulás folyamatában. Mindezt nyomatékosította az a tény is, hogy a Vajda-
ság egészen 1918-ig közvetlenül kapcsolódott a közép-európai térséghez, vagyis a balkáni társadalmakhoz vi-
szonyítva itt már beindult a polgárosodási folyamat, másféle jogrend eresztett gyökeret és másféle kulturális
kódok érvényesültek.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 243
244 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

2. A Vajdaság és a térparadigma módosulása
Az európai egységesülés megváltozott térképzetek kontextusában megy végbe. Az el-
méleti érdeklődés súlypontja a földrajzi koncentrációra tevődött át, a gazdaság térbeli-
sége került homloktérbe, amely a gazdasági földrajz fedele alatt olyan kérdéseket tag-
lal, mint az agglomerációs gazdaság, méretgazdaságosság, vagy a növekvő skálahoza-
dék mozzanatai. Az említett irányulásokban jelenik meg, hogy a régió nyitott területisé-
get jelent, amely nem a hagyományos értelemben vett határvonalak szerint különül el,
hanem egyfajta maggal és meghatározatlan kiterjedésű vonzásterülettel rendelkezik.
Felsorolok néhány mérvadó dimenziót: a posztfordista típusú gazdaság,2 a terci-
er és a kvaterner ágazatok térnyerése3 a globalizációs dinamikával karöltve transzfor-
málja a keretfeltételeket. A Keynes-típusú keresletvezérelt állami politika regionális
stratégiája helyébe a regionális szinten szerveződő gazdaságpolitika lép. A regional-
izáció dinamikájának erősödése párban jár a decentralizáció és a szubszidiaritás el-
veinek érvényesítésével, jelentékenyen módosítva a regionális versenyképesség ösz-
szetevőit. A regionális klaszterek szerepköreiben, térvonatkozásaiban sűrűsödnek a
kulturális és az intézményes feltételek. A makropolitikai célok megvalósítása érdeké-
ben előfeltételezett racionális erőforrás-felhasználáshoz társadalmi tőke (a bizalom, a
megbízhatóság, az együttműködési készség stb.) beruházása szükségeltetik, márpe-
dig a társadalmi tőke használata is leginkább regionális szinten optimalizálható.
A térparadigma változása messzemenően érinti Szerbia térkomplexitásának as-
pektusait. Így a globalizációra utaló állásfoglalásokban ismételten megjelenik, hogy a
regionális és lokális beágyazottságú gazdasági-politikai alanyok válaszadási készsége,
alkalmazkodási vitalitása a globalizációs dinamika sikertényezője. Ugyanakkor megfi-
gyelhető, hogy Szerbiában a regionalizációval összefüggő viták inkább alkotmányjogi
terepen, nemzetpolitikai vonatkozásrendszerben, legfeljebb a fiskális föderalizmus által
szorgalmazott kereteken belül maradnak. Mindenesetre, a regionalizációra vonatkozó
alkalomszerű retorika ellenére, még nem nyert affirmációt a „posztmodern” térparadig-
ma, roppant erősek az egyneműsített nemzeti tér föderalizációjával szembeni ellenér-
zések, a hagyományosan értelmezett térfelfogás szerinti gondolkodásmódok. A regio-
nális hovatartozás és erőtér kialakítása azonban a globalizáció fényében felszínre ke-
rülő tendenciák kapcsán szükséges kollektív szinten megvalósuló problémamegoldási
készenlétet példázza. Ennélfogva tévedés lenne a Vajdaság jelentésrétegeit kizárólag
a politikai-intézményes tényezők fényében tárggyá tenni. A hagyományos nemzetállam
elveszítette a kollektív problémamegoldás monopóliumát. Ezért a Vajdaság jelentésvo-
natkozásait a globalizációs/európai dinamika távlatába kell állítanunk, amelyben a po-
litikai-intézményes tényezők mellett szerepet játszanak a „külső jellegű alkalmazkodási
kényszerek”, a „belső jellegű alkalmazkodási igények”, és a stratégiai döntések is.

2 D. Leborgne–A. Lipietz: „Idées fausses et questions ouvertes de l’après-fordisme”, Espaces et Sociétés, Vols.
1992, 66–67, 39–68. M. Porter: The Competitive Advantage of Nations. 1990, London, Macmillan. A. Scott:
Regions and the World Economy. 1998, Oxford, Oxford University Press. P. Krugman: “What’s New about the
New Economic Geography?”, Oxford Review of Economic Policy. 1998, 14 (2), 7–17.
3 P. Krugman: Geography and Trade. 1991, Leuven University Press and the MIT Press: Leuven and Cambridge,
Mass., 8.
3. Regionalizáció, decentralizáció, autonómia
A decentralizáció általános jelenségnek számít a posztkommunista országokban, és
az európai intézményekkel folytatott kommunikációban a szerbiai politikai elit elé is
követelményeket állítottak. Ez a redisztribúciós illetékességek újraalakítását igényelte,
és 2002 kezdetén elfogadták az ún. omnibusz-törvényt, amely visszaszármaztatott
meghatározott pénzügyi és irányítási illetékességeket a vajdasági képviselőháznak és
a tartományi végrehajtó tanácsnak, de az 1990-ben életbe lépett alkotmány keretein
belül. Létrejöttét közigazgatási racionalitással támasztották alá, hiszen több mint 200
változást jelentett a szerbiai törvényekben. A törvény ugyan módosításokat tartalmaz
az illetékességek vonatkozásában, de lényegében megmaradt a központosító nem-
zetpolitika kereteiben, mert a központi hatalom manőverezési terét nem szűkítette, va-
lójában fenntartotta a centralizációs pozíciók hordozóinak azon lehetőségét, hogy
redisztribúciós hatalmat gyakoroljanak. Omnibusz-demokrácia, ez a szintagma kifeje-
zi a változás felemás jellegét.
Ma Szerbiában, a politikai instabilitás közepette, az új alkotmány megfogalmazá-
sa kapcsán különösképpen erőteljesek a területi átrendeződésre utaló diszkussziók.
Négyféle álláspontot említenék itt meg. 1. Területi átszervezésre van szükség Szerbiá-
ban, amely aszimmetrikus decentralizációt foglal magában, de ez elsősorban erős he-
lyi önigazgatást jelent, miszerint a lokális egységek képezik a decentralizáció alapját.
2. Kívánatos a regionális decentralizáció bizonyos formája, ugyanakkor az alkotmá-
nyos rend megerősítése alapján. 3. Az aszimmetrikus decentralizáció és a jelentékeny
jogteremtő illetékességekkel rendelkező regionális autonómia az egyedüli járható út
a vajdasági regionális identitás érvényre juttatása szempontjából. 4. A regionális au-
tonómia módozatai helyi értékkel rendelkeznek a komplex társadalmakban létreho-
zandó különféle autonómiák (így kisebbségi autonómia) sorában.
A harmadik álláspontot képviselők esélyei csökkentek, míg az előbbi nézeteket
hangoztatók politikai pozíciója erősödött. A közvéleményt befolyásoló értelmiségiek,
és egyes civil társadalmi szervezetek kritika alá vonták az aszimmetrikus decentralizá-
ció azon formáját, amely a Vajdaságnak sajátos státuszt juttatna. Ezek a tendenciák
az első két lehetőség valamelyikének érvényre jutását valószínűsítik. Szembeszökő,
hogy minden álláspont képviselője Európát idézi tanúnak akkor, amikor beállítottsága
legitimációjának megteremtésén fáradozik. A negyedik álláspontnak szintúgy csekély
a befolyása.
Nem számíthatunk arra, hogy a szerb nyilvánosságban olyan taglalt álláspontok-
ra lelünk a Vajdaság vonatkozásában, amelyek átfogó belátást tükröznek. Ezzel ma-
gyarázható, hogy a Vajdasággal kapcsolatos gazdasági állásfoglalások inkább impli-
cit, mintsem explicit jellegűek. Kevés átgondolt nézetet lehet tettenérni, amely a dek-
laratív értelemben vett nemzetpolitika látóhatárain túlra vezethetne bennünket. Meg-
említem, hogy ama kevés elfogadó jellegű stratégiai beállítottság közül, amelyek Belg-
rádban látnak napvilágot, a Helsinki Emberjogi Bizottság véleménye külön hangsúlyo-
zandó. Az elfogadást itt a vajdasági autonómiára értem. Az említett csoportosulás kö-
vetkezetesen tör lándzsát a vajdasági autonómia kiterjesztése mellett, és azt a gondo-
latot helyezi előtérbe, hogy a Vajdaság autonómiájára Belgrádnak és Szerbia egészé-
nek is szüksége van, méghozzá civilizatorikus okokból. Mert a Vajdaság nemcsak híd-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 245
246 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

ként funkcionálhat Szerbia és Közép-Európa között, hanem hajtóműve lehet Szerbia
integrálódási politikájának.4 Fontos az a gondolat, miszerint a Vajdaságra vonatkozó
szerbiai közgondolkodás zsákutcába jutott, mert csak azt a kiindulópontot képes el-
fogadni, hogy „megadni vagy nem megadni egyes autonómia-funkciókat”. Holott az
autonómia nem engedmény, amelyet felülről „nagylelkűen” adományoznak, hanem
hajtóerő, ezért éppen a szerbiai demokratikus közgondolkodásnak kellene a legerő-
teljesebben harcolnia az autonómiáért. Ugyanakkor, az említett szervezet következe-
tes autonómiapártisága inkább része a szerbiai nacionalizmus kemény bírálatának,
nem pedig gazdasági jellegű reflexivitásból fakad.
Amennyiben szisztematikus gazdasági reflexivitás után kutatunk, úgy a belgrádi
Centar za liberalno-demokratske studije (Liberális-Demokratikus Stúdiumokkal Fog-
lalkozó Központ – a továbbiakban Központ) tevékenységét kell számba vennünk. Kü-
lönösképpen Prizma című folyóiratukban, de alkalomszerű projektumaikban is taglal-
ják a Vajdaság kérdését. Hadd tegyem hozzá, hogy amennyiben a gazdasági jellegű
gondolatok mögött a politikai állásfoglalás magvát keressük, úgy kénytelenek leszünk
megállapítani, hogy politikai távlatuk csupán árnyalatokban különbözik az általános
beállítottságtól, ennélfogva pusztán azért fordultam feléjük, mert idevágó gondolata-
ikban érintik a Vajdaság gazdasági szerkezetével kapcsolatos kérdésköröket. Ehelyütt
kell megemlítenem azt a tényt, hogy a Központ soraiban elméletileg jól képzett szak-
emberek találhatók, köztük olyan szakértőket is jegyezhetünk, akik hatalmas befolyást
gyakoroltak a privatizáció folyamataira.5 Jellegzetes, hogy a Központ munkatársai
rendkívül erőteljesen szorgalmazzák a gazdasági liberalizmus normáit, sőt mi több,
megannyi írásukban felfedezhető egyfajta gazdasági-libertariánus álláspont is. Véle-
ményem szerint a Központ ideológiai kódja a liberális nacionalizmus szintagmájával
írható le legjobban.6 Ezt a tényt azért is hangsúlyozom, mert jellegzetes, hogy a vajda-
sági autonómiaigényeket az etatizmus címszava alá rendelik, azaz túlságosan az ál-
lamra támaszkodás bűnében marasztalják el.
A következőkben arra összpontosítok, hogy összefoglaljam a vitára sarkalló né-
zeteket, ugyanakkor csupán a gazdaságpolitika területén kívánok mozogni.
Az első vitapont a konfliktusokkal közvetített múltértelmezés felé terelhet bennün-
ket, és rekonstruktív igazságossággal szembesít. A provajdasági álláspontok ugyanis
azt hangsúlyozzák, hogy a Vajdasággal szemben regisztrálható egy folytonosnak mi-
nősíthető diszkrimináció, amely az I. világháború bejezése óta tart, noha különböző
formákat ölt. Így megemlítendő, hogy az Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban az adók
nem voltak egységesek, és míg Vajdaság polgárai mintegy 25 fajta adót fizettek, ad-
dig az akkori Szerbia és Montenegró polgárait csak 5-féle adó terhelte. Idetartozik

4 S. Biserko: Ključni razvojni problem Srbije (Szerbia fejlődésének kulcsproblémája). Bulevar, 2002, december
13. Sonja Biserko a Helsinki Emberjogi Bizottság elnöke, a szerbiai nyilvánosság fontos szereplője, egyébiránt
a nemzeti retorikát gyakorló kommentátorok által gyakran bírált személyiség.
5 Pl. B. Mijatović, aki főszerepet játszik a provajdasági fellépés gazdasági bírálatában a 2000 után uralomra ju-
tott politika privatizációs stratégiájának egyik kidolgozója. B. Mijatović: Vojvođansko pitanje: ima li ozbiljnog
temelja? (A vajdasági kérdés: van-e a komoly alapja?). Prizma, 2003, 3, április. Lásd vitáját a szerbiai gazdasá-
gi újságírás jelentékeny egyéniségével a Vajdaság kapcsán, D. Boarovval (aki a vajdasági autonómia erőteljes
támogatója). Dnevnik, 2003. december 31.
6 Itt nem foglalkozhatom azzal, hogy a liberális nacionalizmus, amelyet amúgy jelentékeny kortárs elméletírók
képviselnek, mennyire képviselhető Szerbiában. Nem mellőzhető a tény, hogy a Központ munkatársai között
olyanok is akadnak, akik expressis verbis vállalják a nacionalizmus képviseletét.
még az is, hogy a vajdasági parasztot mintegy 20-szor nagyobb adó sújtotta, mint a
szerbiai parasztot, noha a közöttük lévő jövedelemkülönbség erre nem adhatott okot.
Felhívhatjuk a figyelmet olyan korabeli adatokra is, miszerint a vajdasági polgárok jut-
tatták a közvetlen adók 1/3-át az állami pénztárba, noha a Vajdaság lakossága a ki-
rályság lakosságának csupán 10 százalékát tette ki.
Ehelyütt nem nehéz felfedezni egy olyan adatot, amely a mába vezet bennünket.
Míg az adópolitika érvényre juttatása a Vajdaságban zökkenőmentesnek bizonyult, az
állam iránti vajdasági lojalitás egyébként is közhelyszámba ment, addig Szerbiában
az adóevázió rendszeres ténykedést jelentett (és jelent ma is). Hovatovább, érdekes
megfigyelni, hogy a statisztikai konfliktusok, a szétmozgó értelmezések a legkorábbi
időktől fogva jelen vannak a Vajdaság és Szerbia viszonyában. (A vajdaságiak büsz-
kék voltak a statisztikájuk pontosságára, a szerbiai állapotokat viszont jól jellemzi,
hogy ismeretesek olyan évjáratok, amelyekből egyszerűen nincsenek meg az alapve-
tő adatok, mivel hiányzott a megfelelő adminisztráció.) A vajdasági alanyok tehát fő-
képp a pénzügyi aránytalanságokra hívják fel a figyelmet tiltakozó megnyilatkozásaik-
ban, pontosabban azt helyezik előtérbe, hogy az adórendszer érvényesítése már a
múlt század húszas éveitől fogva hátrányos helyzetbe juttatta a Vajdaságot, mert
aránytalanságot hozott létre a szerb költségvetésbe befizetett adók és a visszatérített
eszközök szintjei között. Hosszú távon ez a tendencia, legalábbis ezen értelmezések
szerint, kerékkötője a Vajdaság intenzívebb gazdasági fejlődésének.
A provajdasági retorikában olyan érvek jelennek meg, miszerint a vajdasági pol-
gárok a vesztesei a kilencvenes évek dinamikájának, mert a legjobb startpozícióval
rendelkeztek, tehát a legtöbbet veszíthettek.7 E retorika szerves része az az érv, misze-
rint a vajdasági gyárak egy – nem jelentéktelen – részét a II. világháború után sziszte-
matikusan kitelepítették (különösképpen 1949 és 1952 között ment végbe ez a folya-
mat). Az opponensek viszont arra hivatkoznak, hogy ez esetben sem lehet szó olyan
politikáról, amely hátrányosan érintette volna a Vajdaságot. Hiszen, mondják, valóban
létezett kitelepítési gyakorlat a kommunista uralom védőszárnyai alatt, így a dinári te-
repre szállítottak gyárakat, ám az alapvető cél az oroszokkal szembeni védekezés volt,
és nem a diszkrimináció gondotala forgott a hatalomgyakorlók fejében.8 Ráadásul,
miközben a védhetőnek vélt hegyekbe mozdították el a megfelelő technikát, a közép-
szerbiai gyáraknak is hasonló sors jutott. Ezenkívül nem minősíthető helytállónak az
a megállapítás sem, hogy a diszkrimináció egészen 1974-ig sújtotta a Vajdaságot, az-
az az akkori jugoszláv alkotmány életbelépésének időpontjáig. Mert, szól az érvelés,
a Vajdaság voltaképpen gyorsabban fejlődött 1953 és 1970 között, mint a központi
Szerbia. A Vajdaság esetében 7,6 százalékos volt a bruttó társadalmi termék növeke-
dése, a központi Szerbiában pedig 6,8 százalék. Lehetetlen, hogy a diszkrimináció ál-

7 Bizonyos számítások szerint Szerbia és Montenegró a kilencvenes években kb. 82 milliárd dollárt veszített, va-
gyis átlagban 7 százalékot évente.
8 Mellesleg, ezt a kérdést azért is érdemes kiemelni, mert az újabb kori szerb ideológia fontos dokumentuma, a
szerb akadémikusok által jegyzett Memorandum (1984) is roppant hangsúlyozta ezt a kérdést, noha a doku-
mentumban inkább csak megállapításokat, de nem kiérlelt argumentációt találunk ebben a vonatkozásban.
Amennyiben szemügyre vesszük a számadatokat, úgy arra a következtetésre juthatunk, hogy Szerbia a jugo-
szláv átlag szintjén mozgott, nem volt fejletlen, noha voltak olyan évek, amikor a gazdasági pozíciója megrom-
lott. Mindenesetre a Memorandum által érvényre juttatott álláspont, miszerint Szerbiát szisztematikusan diszk-
riminálták a gazdasági térben, nem állja meg a helyét. Erről, Lj. Madžar, Ko koga eksploatiše, in: (N. Popov,
szerk.) Srpska strana rata, Beograd, 1996, 175.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 247
248 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

tal sújtott tartomány gyorsabb ütemben fejlődjön, mint a diszkrimináció szorgalmazó-
ja. A bírálók inkább úgy látják, hogy a Vajdaságnak kvázi-állami funkciókat adományo-
zó 1974-es alkotmány tereli lejtőre a vajdasági (és nem csak a vajdasági) gazdaságot,
mert utána a növekedés üteme 3,1 százalékra csökken. Ugyancsak nem áll módunk-
ban pontos adatokkal alátámasztani azt a diszkriminációs hipotézist, hogy mennyi jár
vissza a Vajdaságnak a központi pénztárból. Mert csak az állapítható meg, hogy men-
nyi juttatásban részesül a vajdasági adminisztráció a központi költségvetésből, ám
szinte lehetetlen feltárni, hogy a különféle államháztartási tételekben mekkora a vajda-
sági részesedés, tehát a 0,5 százalékkal való mesterkedés hamis alapokra utal. Meg-
jegyzem, hogy a gazdasági diszkrimináció értelmezésének egyfajta hagyománya van
a valamikori Jugoszlávia területén, így pl. jeles horvát közgazdászok az SZHSZ Király-
ság idején is arra törekedtek, hogy a horvátokkal szembeni diszkrimináció tényét gaz-
dasági érvekkel támasszák alá.9

A szerbiai területek relatív helyzete az egy főre jutó társadalmi termék alapján (Jugoszlávia=100)

Fejlett Fejletlen
Szerbia Közp. Szerbia A Vajdaság Koszovó
területek területek
1952 83,1 89,5 84,2 45,1 100,0 69,2
1953 87,1 90,3 95,3 52,5 110,3 71,3
1959 92,7 95,7 110,5 41,3 116, 4 66,4
1960 90,4 94,5 108,0 35,7 117,2 64,9
1966 96,4 98,6 124,1 38,2 118,6 63,8
1980 89,9 94,4 121,4 31,7 122,1 59,7
1988 85,1 90,0 124,0 27,9 127,1 56,7

Forrás: Bazler-Madzar, 1991, 147.

A regionalizáció kérdése, a közszféra decentralizálása megkerülhetetlen Szerbiá-
ban, ezért születtek és születnek különféle elgondolások. Anélkül, hogy ezeket egyen-
ként értelmezném, csak arra utalok, hogy a szerbiai folyamatok megformálásában a
„nemzetközi közösségnek” jut mérvadó szerep. Ezzel azt kívánom jelezni, hogy a vajda-
sági regionalizáció kialakulásában sem hanyagolhatjuk el a „nemzetközi közösség”
döntő befolyását. Mindenesetre a kilencvenes évek kezdetétől fogva ez a tendencia fo-
lyamatos. A Központ, amelynek ambíciói nem csekélyek (a legbefolyásosabb civil szer-
vezet pozícióját kívánják birtokolni Szerbiában), kidolgozta Szerbia regionalizációjának
a koncepcióját, tette ezt nem utolsósorban azért, hogy befolyásolja a befolyásos nem-
zetközi alanyokat. Azt a Központ is elismeri, hogy a Vajdaság sajátos regionális identi-
tással rendelkezik, sőt mi több, az is elismerést nyert, hogy a vajdasági specifikumok a
közép-európai térséghez tartozásból adódnak. Elvetik ugyanakkor azt a lehetőséget,
hogy a regionális identitás a multikulturalitás felől fogalmazódjék meg. Kételyeket fogal-
maznak meg azzal kapcsolatban is, hogy a gazdasági földrajz legitimációt adjon a regi-

9 R. Bićanić: Ekonomska osnovica hrvatskoga pitanja. Split, 1938. A Vajdaság autonómiájáról szóló platformot
a posztmiloševići korszakban 2001. augusztus 21-én öntötték formába az egyesült szerbiai ellenzék provaj-
dasági csoportja által.
onális identitásnak. Mert, szól az érvelés, a mai Vajdaság határait a II. világháború után
húzták meg, az akkor kibontakozó uralmi stratégia alapján. Figyelembe kell venni, hogy
a Szerémség és a Dél-Bánát hatalmas részei nemcsak földrajzilag, hanem közlekedés
szempontjából is inkább Belgrádhoz, mintsem a Vajdasághoz kapcsolódnak.
Elképzelésük szerint a szerbiai régióknak a következő szerepkörök jutnának:
1. Területi tervezés, urbanizmus
2. Regionális jellegű infrastruktúra kiépítése, a kommunális infrastruktúra
koordinációja
3. Mezőgazdaság
4. Turizmus
5. Erdészet
6. Halászat és vadászat
7. Foglalkoztatáspolitika
8. Ökológia
9. Közmunkálatok
Nem folytatom a fenti érvelést. Fontosabb ütköztetni ezen argumentumokat azok-
kal a nézetekkel, amelyek a gazdaságföldrajz, a népesség száma, a városok hálóza-
ta, az infrastruktúra, valamint a természeti erőforrások alapján legitimálják a vajdasá-
gi regionális identitást.10 Ezek abból indulnak ki, hogy a Vajdaságot egységes régió-
ként kell szemlélni, tehát a dekompozíció bármilyen fajtája káros és gazdasági szem-
pontból igazolhatatlan. Közismert, hogy a Vajdasággal kapcsolatban külön említést
érdemel a történelmi jelentést is magában hordozó felosztás – Bácska, Bánát,
Szerémség. Nos, ez utóbbi nézőpont szerint éppen a gazdasági mozgások erősítet-
ték meg a vajdasági szubrégiók közötti kapcsokat, azaz a hasonlóságok és nem a kü-
lönbözőségek kerültek előtérbe. Ráadásul, a Vajdaság kapcsán belső és külső regio-
nális kapcsolatokról is beszélhetünk, ami még inkább megerősíti a regionális vonat-
kozásokat. Mindenesetre, amennyiben elfogadjuk ezt az álláspontot, adódik a követ-
keztetés, hogy itt a törekvés a gazdasági-földrajzi tér feletti ellenőrzésre irányul. Meg
kell jegyeznem, hogy a Vajdaságban is születtek a szerbiai regionalizációra vonatko-
zó elképzelések, ennyiben valóban nem fogadható el a vajdasági öncélúságra utaló
vád. Ezek szerint, léteznek olyan gazdasági érvek, amelyek életre hívnák Szerbia regi-
onális szerkezetét, amely 6-7 régiót foglalna magába.11 A következőkben röviden fel-
sorolom, hogy milyen gazdasági kritériumok teszik lehetővé a régiók kiválasztását.
A régiók többségében egyetemi központok, másutt pedig főiskolák találhatók,
amelyek lehetővé teszik a kvalifikált munkaerő áramlását. Minden régióban kiterjedt
kapacitások találhatók a primáris, szekundáris és terciáris szektorban, valamint min-
den régió rendelkezik export-szektorral és tapasztalt vállalatokkal a nemzetközi piaco-
kon. A régiókban fontos szerep jut azoknak a közlekedési vállalatoknak, amelyek biz-
tosítják a munkaerő és az áruk mobilitását. Mindenütt fennáll a kereskedelmi vállala-
tok széles hálózata, és említhetjük még a bankokat és azon pénzügyi szereplőket,
akik képesek felgyorsítani a gazdasági fejlődést.

10 Itt említek egy példát, T. Šuvakov: Ekonomsko-regionalna podloga decentralizacije (A decentralizáció gazda-
sági-regionális alapja), in: Ustavno-pravni okvir decentralizacije Srbije i autonomije Vojvodine Centar za
regionalizam. Novi Sad, 2001.
11 A belgrádi, központi, északnyugati, északkeleti, délkeleti, raškai régiókról van itt szó.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 249
250 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

Minden régió rendelkezik jelentékeny erőforrásokkal (tér, munka, tőke), amelyek
különféle termelési programok alapjait képezik. A régiók népességszáma, urbánus és
rurális diszperziója szintúgy megfelelő alapot képeznek a fejlődés szempontjából.
Amint látjuk, ez a „depolitizált” meggondolás nem a fiskális autonómia felől köze-
lít a vajdasági regionalitáshoz, hanem mintegy „alulról” építkezik, mert úgy határozza
meg a régiókat, hogy a községek egymásra utaltságát hangsúlyozza. Amennyiben ér-
tékelni kívánjuk ezeket az elgondolásokat, azt mondhatjuk, hogy többfajta kritériumot
kívánnak összhangba hozni. Egyrészt a politikai rendszer tájékozódási pontjaiból in-
dulnak ki (és a politikai-területi munkamegosztást tartják szem előtt), másrészt a gaz-
dasági rendszer struktúráját mérlegelik. Természetesen elismert tény, hogy a szokvá-
nyos gazdasági indexek alapján tetten érhetők figyelemre méltó különbségek a régi-
ók között, ám ez a megfontolás abban reménykedik, hogy az interregionális kapcso-
latok konvergens pályákat hoznak létre. Ami nem kiegyenlítést jelent, hanem a fejlet-
tebb régiók hozzájárulását a kevésbé fejlett régiók helyzetének korrekciójához. Az
interregionális együttműködést a vállalatok kooperatív viselkedése serkentené, elmé-
lyítve az intenzív munkamegosztást.

Amint látjuk, amennyiben a vajdasági gazdaság autonóm projektumairól esik szó,
két irányulást különböztethetünk meg, amelyek néha átfedik egymást, ám érdemes a
klasszifikáció céljából elválasztani őket. Az egyik elgondolás felülről indít, és a makroin-
tézmények felől fogalmazza meg a regionális identitást, vállalva a kockázatot, hogy a
„vajdasági államiság” szorgalmazásának gyanújába keveredjék. A másik inkább a
mikroszintekre, a közigazgatás alsóbb szintjeire összpontosít, és a vállalatokat, valamint
a községeket, mint a közigazgatás legalapvetőbb sejtjeit választja kiindulópontnak.
Jeleznem kell, hogy léteznek olyan elgondolások is, amelyek kétellyel tekintenek
a decentralizáció alkotmányjogi definiálására, arra utalva, hogy az ex ante típusú
„központtalanítás” gúzsba köt. Ez azt jelenti, hogy alkotmányjogilag nem kell definiál-
ni a régiók számát, vagy a régiók illetékességi körét, elegendő rögzíteni pusztán, hogy
Szerbia decentralizált állam, ami ajtót nyit a spontán megvalósuló regionális tenden-
ciák előtt. Ez a javaslat rendelkezik azzal az előnnyel, hogy megkerüli a konszenzus-
teremtés nehézségeit, és a gazdasági spontaneitás logikájából vezeti le a decentrali-
záció mozgását. E szerint az sem képzelhető el, hogy egy adott területhez tartozó köz-
ségek integrálódásának folyamatát időben behatárolják, egyszerűen meg kell terem-
teni az integrálódás feltételeit alkotmányos szinten.12
Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy nem egyszerűen a döntés elodázását rög-
zítjük-e itt? A konszenzusteremtésről való lemondást ugyan lehet racionálisnak minősí-

12 I. Vujačić: Manjine i teritorijalna organizacija vlasti (A kisebbségek és a közigazgatás területi szervezése),
CMK Informator. 2003. november/december, 27.
13 Az 1990. évi köztársasági alkotmány megfosztotta a tartományt azoktól az állami kiváltságoktól, amelyekkel
az 1974. évi alkotmány ruházta fel. A tartományi jogkör minimálisra szűkítése a tartomány pénzügyi szuvere-
nitásának megszűnését és az addigi tartományi közbevételek teljes centralizálását eredményezte. Ma a köz-
társaság dönt az adók bevezetéséről, azok milyenségéről és a bevezetés idejéről. Hozzáteszem, hogy a helyi
önkormányzatok és a tartomány – jogszabályi keretek között – szabályozhatnak néhány adójellegű bevételi
elemet (pl. helyi járulék, kommunális illeték, illetve tartományi közigazgatási illeték). Beszélhetünk tehát bizo-
nyos fokú decentralizációról, ami azonban jelentéktelennek minősíthető mértékben korlátozza a köztársaság
pénzügyi szuverenitását. A közbevételekről és bevételekről szóló törvény négy kategóriába sorolja a tarto-
mány közbevételeit: 1. átengedett központi adók: a vajdasági vállalatok nyereségére és a vajdaságiak jövedel-
teni a jelen szempontjából, figyelembe véve, hogy a decentralizáció mikéntje körül
mély ellentétek húzódnak, de kérdés, hogy az elodázás nem jelenti-e a későbbi konf-
liktusok állandósulását. Ez a meggondolás is az alulról felfelé mozgást javasolja, azt az
irányvonalat követi, miszerint az a legcélszerűbb, ha a régiók a községek egyesülésé-
vel jönnek létre. Ezzel megnyílik a lehetőség, hogy azok a községek, amelyek tartós
gazdasági kapcsolatokat tudnak kiépíteni egymással, szabadon integrálódjanak. Ezen
kívül ez a megfontolás, noha burkoltan, de fenntartja a lehetőségét, hogy a vajdasági
autonómia értelmét vesztett legyen, hiszen ha a gazdasági dinamikát ilyen perspektívá-
ba helyezzük, akkor a tartományi autonómia gyorsan elveszti létjogosultságát. Ráadá-
sul szembeötlő, hogy a Vajdaság (és Szerbia) esetében problematikus a községre mint
alapvető sejtre támaszkodni. Nem éppen így esünk-e az adminisztratív formalizmus hi-
bájába? Hiszen a területi reprezentáció kapcsán hatalmas heterogenitásra számítha-
tunk, hadd említsem csupán azt, hogy vannak olyan községek, amelyek 200 ezer,
ugyanakkor ráakadhatunk olyanokra is, amelyek 30 ezer lakost számlálnak.
Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy a fiskális autonómia a konfliktusok ne-
uralgikus pontja.13 A provajdasági beállítottság a teljes fiskális autonómiát szorgal-
mazza, és elengedhetetlennek minősíti, hogy a tartomány a saját területén maradék-
talanul rendelkezzen az állami tulajdonnal. Továbbá a tartomány joga, hogy a privati-
zációs bevételeket teljességében megtartsa magának. (Hiszen, folytatódik ez az érve-
lés, a kilencvenes években a Vajdaság elveszítette a társadalmi tőkéje 71,8%-át.14 Egy
főre vetítve 10 ezer 500 dollár társadalmi tőke tűnt el, kb. 16 ezer dollárnyi vagyon.
Amennyiben ez megfelel a valóságnak, úgy a kilencvenes években a Vajdaság ötven
százalékkal több társadalmi terméket vesztett, mint Szerbia, összesen 27, 6 milliárd

mére elszámolt adó, mégpedig a költségvetési törvényben meghatározott százalékban, 2. tartományi közigaz-
gatási illeték, 3. egyéb bevételek (ide tartoznak a vállalkozásból, saját tevékenységből, a tartományi vagyon-
ból vagy hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj). Ezeket a bevételeket a törvényben
felsorolt közszükségletek finanszírozására fordítják:
1. A tartományi szervek és szervezetek alkotmányban és törvényben meghatározott feladatainak pénzelésére.
2. Törvényben (ilyen törvény a 2002. évi, egyes autonóm tartományi hatáskörök meghatározásáról szóló tör-
vény, az „omnibusztörvény”) meghatározott közszükségletek kielégítésére, pl. a művelődésügy, az oktatás-
ügy, a hivatalos nyelv- és íráshasználat, a tömegtájékoztatás, egészségvédelem, környezetvédelem és -
fejlesztés terén.
3. Azoknak a feladatoknak a finanszírozására, amelyeket az autonóm tartomány átruházott jogkörben lát el.
4. Egyéb, alkotmány, törvény és tartományi statútum által előírt feladatok finanszírozására.
14 Mellesleg jegyzem meg, hogy az utóbbi néhány évben aktív a közéletben a Fórum-21 szervezet, amely a va-
lamikori tartományi pártfunkcionáriusokat gyűjti össze, akik a miloševići erőszakos hatalomátvétel kapcsán
szorultak ki a hatalomból. Ezek narrációja a vajdasági veszteségek lajstromozására irányul. (Hadd jegyezzem
meg, hogy itt a társadalmi tőke fogalmát nem az elmélet ismert fogalmának értelmében használom, itt a tár-
sadalmi tőke jelentésében visszatükröződik a különleges ex-jugoszláv fogalomtár.) A Vajdaság 1989-ben 6
milliárd dollár társadalmi terméket termelt, Szerbia (a tartományok nélkül) 12 milliárd dollárt. Ez azt jelenti,
hogy 3000 dollár/per capita volt a vajdasági teljesítmény, Szerbiában ez az adat 2000 dollár volt. Ma a vajda-
sági teljesítmény 1200 dollár, a szerbiai 840 dollár. Ez az adat valóban azt tükrözi, hogy a Vajdaságban ab-
szolút és relatív értelemben is erőteljesebben csökkent a társadalmi termék. Amennyiben a foglalkoztatottak-
ra összpontosítunk, úgy a Vajdaságban az egy foglalkoztatottra eső veszteség 48 ezer dollár volt, Szerbiában
30 ezer dollár. Ráadásul, ezt a negatív tendenciát nem enyhíti az a tény sem, hogy a Vajdaságban a foglal-
koztatottak száma ebben az időszakban 11 százalékkal csökkent (73 ezerrel), Szerbiában pedig 17 százalék-
kal (300 ezerrel). Ha az 1989-es szintet vesszük figyelembe, akkor a Vajdaság (amely Szerbia területének 1/3-
át teszi ki) 28 milliárd dollárt veszített, Szerbia 55 milliárd dollárt. Az egy foglalkoztatottra eső vagyon a Vajda-
ságban 16 ezer dollárral csökkent. D. Boarov: Društvena i privredna tranzicija u Vojvodini (A társadalmi és
gazdasági átmenet a Vajdaságban), kézirat.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 251
252 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

dollárt. A vajdasági adósság 1990-ben 2,07-szer volt kisebb, mint Szerbia adóssága,
vagyis 905 millió dinárt tett ki, 3,78 milliárd dinár ellenében.15 Bizonyos adatok sze-
rint, míg a Vajdaságban a kivetett adók háromnegyedét, addig Szerbiában csupán a
34,75 százalékát fizetik be. A kilencvenes években például az ipari kapacitások ki-
használása 75 százalékról 32,9 százalékra csökkent.) A gazdasági autonómia projek-
tumának lényege tehát itt a fiskális autonómián alapul, hiszen e szerint a vajdasági
szervek autonóm jogokkal rendelkeznek, hogy szabályozzák a fiskális szférát. Ezzel
ellentétben, a szerbiai alkotmány különféle projektumai Szerbia központi szerveinek
állami monopóliumát hosszabbítanák meg, vagyis a mellett törnek lándzsát, hogy a
belgrádi szervek rendelkezzenek az állami tulajdon fölött. Ezek a meggondolások a
régiókat szűkített keretek között képzelik el, a tartományi szervek jogköre kimerülne
abban, hogy elosztják a rendelkezésükre bocsátott eszközöket. Azt állítják, hogy a tar-
tományi fiskális autonómia veszélyeztetné az egységes szerbiai piac törvényszerűsé-
geinek érvényesülését. Ezenkívül arra a meglátásra hivatkoznak, hogy óriási különb-
ségek fedezhetőek fel a szerbiai régiók között, ami el nem hanyagolható nehézsége-
ket okozna a központi adminisztráció számára.16
Tény és való, hogy a vajdasági közszereplők elébe mentek ezeknek a kritikáknak,
és jelezték, hogy hajlandóak figyelembe venni az imént szóba hozott különbségeket,
vagyis készen állnak a „kohezív politika” gyakorlására, ám nem mondhatnak le arról
a lehetőségről, hogy meghatározó szerepet játsszanak abban, hogy mennyi pénzügyi
segítséget juttassanak a többi régió számára. A központosítás mellett érvelő politiku-
sok azt a gondolatot is homloktérbe helyezik, hogy az állam az átmeneti időszak fo-
lyamán kénytelen egy helyen, értsd központilag, „strukturális pénzalapokat” létrehoz-
ni, amelyekből fenntarthatja az óriásvállalatokat, hogy a gyorsan növekvő munkanél-
küliség ne vezessen explozív erejű szociális elégedetlenséghez. Ezzel szemben is fel-
hozható azonban egy logikus érv, nevezetesen, hogy miért nem lehetne a Vajdaság
területén ugyanezeket a vállalatokat a tartományi pénztárból fenntartani. Nem beszél-
ve azokról az érvekről, amelyek az államnak a gazdaságból történő kivonásáról szól-
nak, vagyis itt egészen más megvilágításba kerül az a gyakori vád, hogy a vajdasági
aktivisták foglyai lennének az etatisztikus gazdaságpolitikának. Ha a puszta számada-
tokat vesszük figyelembe, úgy kétségen felül áll, hogy a tartományi fiskális autonómia
gyenge lábakon áll: míg a szerbiai és a vajdasági költségvetés közötti arány 25:1, ad-
dig a társadalmi össztermék aránya 2:1.

15 Ugyanakkor Szerbia adóssága 3782 millió dollár volt. Ez persze azt jelenti, hogy a Vajdaságban az adósság
a társadalmi termék 16 százalékát, Szerbiában a társadalmi termék 33 százalékát tette ki. Ez a tény nem hagy-
ható figyelmen kívül, mert az adósság és a tisztázatlan hitelviszonyok ma sok esetben akadályként jelentkez-
nek a privatizáció szempontjából. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy egy pénzügyi törvény,
amely a külső adósságra vonatkozó állami garanciákat a bankokban való tulajdonrészesedéshez kötötte, a
vajdasági bankrendszert újraállamosította. Ami lehetővé teszi, hogy a szerbiai kormány a költségvetési lyuka-
kat vajdasági pénzekből varrja be.
16 A tartomány költségvetését 2004-ben 16,1 milliárd dinárban határozták meg, ami a 2000. évi, 165 millió diná-
ros tartományi költségvetés mintegy százszorosát teszi ki. Ugyanakkor, a 2004. évi köztársasági költségvetés
5 százalékának felel meg. A 2004. évi költségvetési törvény szerint a tartományi költségvetés a vajdasági pol-
gárok jövedelmére elszámolt adónak a 18,6, illetve a vajdasági vállalatok nyereségére elszámolt adónak a 28
százalékából, a központi költségvetésből átutalt összegből és a tartomány egyéb bevételéből áll össze. Az ál-
lamháztartási törvénynek megfelelően 2002-ben létrehozták a tartomány kincstári egységes számláját, ami-
nek köszönhetően átláthatóvá és irányíthatóvá vált a vajdasági költségvetési pénzgazdálkodás.
4. A diagnózis elemei
Az átmenet tervezői azt látták előre, hogy a folyamat során a tranzakciók olyan kap-
csolatrendszerbe ágyazódnak, amelyben a volt kádereknek fontos szerepe van, de a
piaci koordináció kiteljesedésével ez a beágyazottság eltűnik majd, a politikai tőke le-
értékelődik, a piaci tőke pedig felértékelődik. E szerint az egyéneknek befolyása lehet
az új intézményekre, egyéni érdekeiknek megfelelően közreműködnek a piaci intéz-
mények kiépítésében: a gazdálkodók érdeke, hogy pozíciójukat a magántulajdon in-
tézményével erősítsék meg, a politikusok érdeke pedig az, hogy a nagyobb állami be-
vétel végett jogi intézmények formális kiépítésével is támogassák a piac erősödését.
Szerbiában egészen biztosan nem ez történt.
Amennyiben mindenáron mentő körülmények után kutatunk, úgy meg kell emlí-
tenünk bizonyos szerbiai specifikumokat, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül.
Példának okáért, egy frissnek mondható összehasonlító elemzés szerint a nómenkla-
túra tagjai Közép- és Kelet-Európában átlagosan 25-33 százalékát teszik ki az „újgaz-
dagok” rétegének. Szerbiában másfajta számadatokkal kell számolnunk: 67%.
A hatalom szerkezete Szerbiában 17

Felsô osztály 0,3%

A középosztály Az átlagos, egy fôre jutó A hatalom háromszöge
felsô része 11% jövedelem a háztartásban
100% 12600+/-12000 din.
Katonai-rendôri elit Politikai elit

90%
Az átlátható rész (amely Az átlátható rész (a faktikus
80% Átlag: 9000+/-7200 din. civil ellenôrzés alatt áll) hatalom megegyezik
A középosztály
a formális funkciókkal
alsó része 42%
70%

Rejtett elit, nem rendelkezik
60%
Alvilág formális funkciókkal, de
rendelkezik tényleges
50% Átlag: hatalommal vagy a faktikus
5200+/-3900 din. hatalom meghaladja a funkciót
Alsó
40%
osztály A feketegazdaság
- a korrupción alapuló
30% Szegény 39% privilégiumok Legális business

- a politikai erôforrásokon Gazdasági elit
20% alapuló privilégiumok
Átlag:
4000+/-3600
10% din.
Hangs. szeg. 9%
0%

Ne felejtsük el, itt a háború nemcsak a nemzetzsurnalisták, -írók kifutási pályáját
jelentette, hanem a gazdasági elit zsákmányszerző igényeit is kielégítette. Ez az újka-
pitalista elit Milošević köpönyegéből bújt elő, vagy a védőszárnyai alatt izmosodott
meg, viszont már a kilencvenes évek második felében legszívesebben megszabadult

17 http://www.nspm.org.yu/Komentari/srbobran%20brankovic%20za%20sajt.htm.
18 Nagyon sok a meggondolkodtató tényező, példának okáért: minden bizonnyal Gates a világ leggazdagabb
embere, de azért jusson eszünkbe, hogy jövedelme az USA összjövedelmének legfeljebb 0,5 százalékát te-
szi ki, ellenben a multimilliárdos, mostanság politikai babérokra is pályázó Karić jövedelme Szerbia összjöve-
delmének 7-10 százalékát képezi. Ezek az adatok ragozhatóak tetszés szerint, olyan példát választottam,
amelyet, gondolom, mindenki ismer. Ugyanakkor más példával is szolgálhatok, tehát ne csupán ezt a vonat-
kozást tartsuk szem előtt. A lényeg abban rejlik, hogy nincs olyan demokrácia, amely működőképes lenne
ilyen konstellációban, nincsen olyan állam, amely effektív lehetne ilyen feltételek mellett.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 253
254 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

volna a nemzetközi közösségből exkommunikált Milošević gyámságától. 2000 után a
felgyorsított privatizáció, a Nyugat felé való fordulás legitimációt adott a megszerzett
zsákmánynak, a háborús időkben szerzett vagyonnak.18 Ez azt jelenti, hogy a hata-
lomgyakorlás módja, főként a patrónus-kliens hálózatok jelenléte vagy az informális
szabályozás másfajta vonatkozásokat mutat fel.19 Az intézményi változások átértékel-
ték az egyes tőkefajtákat, másrészt lehetővé tették az egyének felhalmozott tőkéjének
átváltását más tőkékre. A háború után a szerb társadalom hatalmi szereplői immár
hozzáláttak erőpozícióik többé-kevésbé nyílt szentesítéséhez, és rögzítéséhez.
Amennyiben a társadalmi dinamika egészét, főképp az izoláció következményeit ér-
tékeljük, úgy világos, hogy külső források híján az elitnek még több jövedelmet kellett el-
szivattyúznia a társadalom többségétől felhalmozásához. Ezért amikor a „gazdaságpo-
litika” a több évtizede forráshiányos (és csakis ezzel együtt említhetően rossz szerkeze-
tű) oktatástól, kultúrától és egészségügytől, a humántőke újratermelésének legfonto-
sabb bázisát jelentő területekről kíván eszközöket elvonni, hogy lendületet adjon a ter-
melőszférának, akkor pontosan az utóbbi kilábalási, fejlődési lehetőségeit veszélyezteti.
Az oktatás, a kultúra és az egészségügyi ellátás színvonala nagymértékben süllyedt az
utóbbi húsz évben, aminek maradandó nyomai ma már erősen érzékelhetőek a munka-
erő romló minőségében. Ez fontos tényező a szerbiai gazdaság „tőketaszító” képessé-
gének vonatkozásában. További probléma, hogy a társadalom többségének egy meg-
rázkódtatásszerű zuhanás, majd átmeneti javulás után ismét stagnáló, vagy egyenesen
romló életminőségéről beszélhetünk. Ami ezzel jár: az apátia, az egyre rövidebb távra te-
kintő életszemlélet és érdekérvényesítési gyakorlat, az egyre kíméletlenebbé váló ver-
seny, a társadalmi szolidaritás hálójának teljes felbomlása. Ennek része a politikai elide-
genedés: vajon elvárható-e, hogy az állampolgárok bizalommal tekintsenek arra a poli-
tikai elitre, amely – gyakorlatilag függetlenül attól, hogy melyik párt van hatalmon – fo-
lyamatosan megszegi, vagy utóbb visszavonja a választási ígéreteit?
Lépjünk tovább. A gazdasági mező szerkezetének szempontjából lényeges tény,
hogy a szerbiai vállalatok vezetőrétegei között átfedések tapasztalhatók (interlocking
directories – ezt a fogalmat használja e jelenségre a szakirodalom). Ezek az átfedések,
összefonódások nemcsak a szerbiai gazdaság monopolisztikus szerkezetét tárják fel,
hanem a vajdasági gazdasági mezőre is befolyást gyakorolnak.20 Ismeretes, hogy
2002 végéig kialakult az a helyzet, miszerint a vállalatok 70 százaléka privát tulajdon-
ba került. Nem elhanyagolható tényező, hogy a legtöbb gazdasági vállalat hazai erede-
tű (148 ezer 792). Ebben az időben 539 külföldi érdekeltségű vállalatról beszélhetünk,
és 1790 vegyes vállalat létezett. Ugyanakkor a privát tulajdonban lévő vállalatok csu-
pán a munkaerő 23 százalékát foglalkoztatják, ami rámutat a fennálló diszkrepanciára.
(A társadalmi tulajdonban lévő vállalatok a munkaerő 66,5 százalékát, a vegyes tulaj-
donban lévő vállalatok a munkaerő 8,3 százalékát foglalkoztatják.) Érdemes szemügy-
re venni, hogy a felső- és a középfokú képzettséggel rendelkezők (500 000) teszik ki a
munkanélküliek 34 százalékát, ezek után következnek a szakképzetlen munkások,
akik a munkanélküliek 27 százalékát jelentik. Szerbia számos rétegét a fekete- és a
szürkemunka bizonytalansága sújtja, és egyre több az olyan vállalkozás, amelyben hó-

19 Ima li leka ekonomskoj propasti pokrajine (Van-e orvosság a tartomány gazdasági összeomlására), Dnevnik,
2004. február 22.
20 Erről szól (példákkal, amelyek a Vajdaságot is érintik), I. Zlatić: Ale i vrane, Republika, 2004, 1–30.
napokig egyáltalán nem fizetnek munkabért. Ezzel magyarázható a makro- és mikrokö-
zösségek képződésének gyengesége, az egyéni, atomizált, informális érdekérvényesí-
tés erős dominanciája. Tény, hogy a kilencvenes éveket fémjelző eredeti tőke- és jöve-
delemátcsoportosítás – amelynek révén a javaknak a társadalom többségétől annak
kisebbsége felé történő átszivattyúzása ment végbe – kárvallottjai sorában a munkás-
ság többsége, a javaitól egészen megfosztott, szegény, a munkaerőpiacról véglegesen
kiszorult rétegek után, legalábbis a második helyet foglalja el.
Egy 2004-es gazdasági statisztika reménykeltő adatokat közöl Szerbia gazdasá-
gi helyzetéről; e statisztikát rózsaszín ködfelhő lengi körül. 21 Például az ipari termelés
2004. július folyamán megtartotta az évközi 7,5 százalékos növekedését, a mezőgaz-
daság rekordszintű termelést jegyzett, ami a hazai bruttó termék 6 százalékos növe-
kedését vetítette előre (az ipari termelés növekedése is megmarad az évi 7 százalé-
kos szinten, legalábbis az előrejelzések szerint). Csökkentek a gyümölcsök árai, ami
az augusztusi inflációt 0,6 százalékra szorította le. Mindez azt a lehetőséget helyezte
kilátásba, hogy az infláció 10 százalék alatt marad az év végén. Rontja a képet a ma-
gas kereskedelmi deficit (az év első hét hónapjában ez 3,2 milliárd euró), csakhogy
ezt a problémát rövid távon aligha lehet orvosolni. Az év első hét hónapjában az
összbehozatal 1495,7 millió euró (6,6 százalékkal nőtt a tavalyi évhez képest), a be-
hozatal pedig 4711,5 millió euró volt (26,8 százalékos növekedéssel). Ennek okán a
kereskedelmi deficit 39,2 százalékkal nőtt. Júliusban viszont pozitív tendenciákat je-
gyeztek, amikor a kivitel növekedése első ízben volt nagyobb, mint a behozatal növe-
kedése (23,2/19,6).22 Némi reményre adott okot a behozatal szerkezete: a reproduk-
ciós eszközök a behozatal 55,3 százalékát jelentették.
Ám a pillanatnyi statisztika legalább annyit elrejt, mint amennyit megmutat. A köz-
gazdászok ismerik a statikus pillanatkép és a dinamikus konstelláció között feszülő el-
lentmondásokat. Mert abban senki sem biztos, hogy a szerbiai gazdaság fenntartha-

21 Roviti oporavak (Törékeny kilábalás), Ekonomist, 2004, No. 225, szeptember, 13. E helyütt a MAT (a makro-
gazdasági analíziseket bemutató) havilapról van szó, amely a Belgrádi Közgazdasági Intézethez kapcsolódik.
22 Nehéz megmondani, hogy folyamatról van-e szó, vagy pillanatnyi szituációról. Bizonyos, hogy a cukor kivite-
lére vonatkozó szankciók megszűnése meglendíthette a kivitelt, és pozitív tendenciákat dobott a felszínre.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 255
256 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

tó növekedési pályán mozog. Megannyi kérdés merül fel, amelyre választ kell találni a
bizonytalanság közepette.
A Nemzetközi Monetáris Alap jelentése például kedvezőtlen jelenségekre hívja fel
a figyelmet Szerbiával kapcsolatban. Azt emeli ki, hogy a költségvetési szubvenciók ki-
iktatása és a közszférában dolgozó alkalmazottak számának csökkentése nélkül, a
fennálló gazdasági fejlődés üteme mellett, nem lehetséges fenntartani a fiskális egyen-
súlyt. Ezzel (is) magyarázható, hogy szinte azonnali hatállyal leváltották a Privatizációs
Ügynökség igazgatóját, aki az utóbbi időben erőfeszítéseket tett, hogy fényt derítsen a
privatizációs gyakorlat során felgyülemlett visszaélésekre. Más szóval, a volt igazgatót
mintha „túlbuzgósága” okán, vagyis azért váltották volna le, mert hűségesen követte a
jelenleg hatalmon lévők deklaratíve megfogalmazott iránymutatását, amely a különféle
üzelmek leleplezését hirdette. Mert, szólt az érvelés, a volt igazgató nem a privatizáció
előmozdításán fáradozott, sőt mi több, a magánosítás kerékkötőjének bizonyult. (Amúgy
érdekes megjegyezni: a Privatizációs Ügynökség új igazgatója rendőrszervezettől került
erre a posztra, ami nem feltétlenül erősíti meg a kormány érvelését.)
5. Adaptációs stratégiák, kitörési kísérletek
a Vajdaságban
Amennyiben a vajdasági gazdaságpolitikai prioritásokat23 akarjuk felsorolni, nem lesz
nehéz dolgunk: mezőgazdaság24 (amely ma inkább a szociális politika és a gazdasági
kritériumok konfúz egyvelegének bizonyul) és az élelmiszeripar; a közlekedési infrast-
ruktúra olyan kiszélesítése, amely az európai útvonalakhoz kapcsolódik (pl. ha figyelem-
be vesszük, hogy a kilencvenes években a dunai árucsereforgalom 2/3-dával volt ki-
sebb, mint húsz évvel korábban, úgy a multimodális dunai közlekedésbe való bekapcso-
lódás kérdése megkerülhetetlen); a több mint 15 éve elhanyagolt Duna–Tisza–Duna
csatorna,25 ami kapcsolatban áll az öntözési rendszer felújításával; vagy a specializált fo-
lyami flotta,26 amely folyékony terheket szállítana; hadd említsem a csővezetékek kiala-
kítását, amelyek az Újvidék és Kelebia közötti területet fognák össze, a tranzit gázveze-
ték építése; az ipari növények feldolgozásának módosítása; a földreform biztosítása,
amely a földterületek koncentrációjával, és a szövetkezeti rendszer megújításával az
eurokonform pályákat célozná stb. A Vajdaság gazdaságpolitikai aktivistái erőfeszítése-
ket tesznek azért, hogy a DTD–vízrendszer csatornahálózata megkapja a nemzetközi ví-
zi út státuszát. Küszöbön áll a Tisza, mint nemzetközi folyó, jogi státuszának rendezése.
A DTD-vízrendszert ki lehetne használni a vízi turizmus fejlesztésére.
A cukoripar jelentőségét egy pillanat erejéig sem lehet lebecsülni a Vajdaságban.
Tizenöt évvel ezelőtt a Vajdaságban 560 ezer tonna cukrot termeltek évente. Termé-
szetesen az akkori tartomány a régi Jugoszlávia piacára termelt (és persze jelentős ki-
viteli teljesítményt mondhatott magáénak). Igaz, a cukorgyártási kapacitások ma is je-
lentékenyek (napi 4000/5000 tonna répát dolgoznak fel), de ezek a technológiát te-
kintve elmaradnak a kortárs színvonaltól. Az egy kilogrammra eső energiafelhaszná-
lás kétszer vagy háromszor nagyobb, mint egyebütt. Nyilvánvaló, hogy nem kivételes
esetről van szó, hiszen vannak olyan iparágak, amelyekben az energetikai hatékony-
ság még rosszabb, mert nyolcszor több energiát igényelnek, mint Európa többi részé-
ben. A szocializmus ideje alatt a cukoripar fontos szerepet játszott a gazdaságpoliti-
kai stratégiában, hovatovább ezt az iparágat prioritásként kezelték, mert az élelmiszer-
ipar „nehéziparának” számított. Egyúttal a cukoripar húzóerővel rendelkezik, mert
profitábilis lehetőségeket teremt. A kapacitások nagysága azonban problémát jelent,
hiszen Európában már nem lehet találni 3000 vagy 5000 tonna napi kapacitással ren-
delkező cukorgyárakat (az európai cukorgyárak kapacitása 8000-től 30 ezer tonnáig
terjed a napi feldolgozás szintjén). (Egyébiránt sok vitát váltott ki, hogy vajdasági cu-

23 A Vajdaságban 2 millió 31 ezer 992 lakost számlálnak, területe 21 ezer 506 négyzetkilométer, a 2002-es ada-
tok szerint az egy főre eső évi társadalmi termék 2800 dollár.
24 T. Šuvakov, ibidem, 139.
25 Jelenleg több projektum említhető: a bezdáni szivattyúállomás felujításának projektuma, valamint a Gombos
és Bezdán-2 szivattyúállomások aggregátjainak megjavítása Duna–Tisza–Duna vízrendszer biztonságos víz-
ellátásának céljából, ezenkívül a DKMT-nek a Bega-csatorna hajózhatóvá tételére vonatkozó projektuma
pénzellátási lehetőségeiről szóló dokumentáció kidolgozása stb.
26 A Vajdaság AT-ben a belső hajózható vízi utak hossza 1321 km, ami a Szerb Köztársaság egész hajózható ví-
zi útjainak több mint 80 százalékát képezi.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 257
258 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

korgyárak privatizációjában olyan görög vállalat vesz részt, amelynek tulajdonosi szer-
kezetében 70 százalék a görög állam részesedése).
A Vajdaság vonatkozásában fontos lehet megjegyezni: a Milošević-rezsim gazda-
ságpolitikájában a mezőgazdaság afféle mentőágazatként működött, az árakat és a
tulajdonviszonyokat szigorúan ellenőrizték.27 Szerbiában a mezőgazdaság részese-
dése a társadalmi termékből jóval magasabb, mint egyebütt, kb. 23 százalék.28 A
munkaképes lakosság 21 százaléka (teljes munkaidősök) a mezőgazdaságban dol-
gozik, ehhez azonban hozzá kell adni a részlegesen a mezőgazdaságban foglalkoz-
tatottakat, kb. a lakosság fele falusi közegben él. Ha mindezt figyelembe vesszük, ak-
kor a munkaképes lakosság participációs rátája a mezőgazdaságban jóval nagyobb,
és arra kell következtetnünk, hogy a mezőgazdaság roppant nagy jelentőséggel bír
Szerbia gazdaságában. A primáris mezőgazdasági termelésben a termelési kapacitá-
sok 85 százaléka privatizált, ugyanakkor a tulajdonosi szerkezet nincs összhangban
a kortárs technológiai követelményekkel, a szétaprózottság miatt. Az állam nem sza-
bályozta a mezőgazdasági területeket. Íme egy kérdés, amely megválaszolásra vár: ki
fogja eladni a 834 millió euró értékű területet? Minthogy a mezőgazdasági vállalatok
tulajdonában van mintegy 556 ezer hektárnyi mező, és ezek esetében három tulaj-
donforma létezik egymás mellett: állami, társadalmi, szövetkezeti. Igaz, hogy a megbu-
kott rezsim a kilencvenes évek elejétől rendezni kívánta a tulajdonviszonyokat, ám ke-
vés sikerrel, sőt. Hiszen újranacionalizált bizonyos területeket, ami hallatlanul megne-
hezítette a további rendezést.
A szakértők szerint az említett 556 ezer hektárból (amelyet a különféle mezőgaz-
dasági kombinátok használnak) csak 240 ezer hektár van állami tulajdonban. Mert va-
lójában 50 százalék társadalmi tulajdonban, 3,5 százalék szövetkezeti tulajdonban ta-
lálható, 6,5 százalék pedig kétes eredetű. Egyszóval, teljes a konfúzió. A mezőgazda-
sági szövetkezetek hátrányos helyzetben vannak, mert eredménytelenül igényelnek
115 ezer „eltűnt hektárt” (77 ezer hektárt kaptak vissza a társadalmi szektorral való
erőszakos integráció után).
Az a tény sem kevésbé figyelemre méltó, hogy a tulajdonjogi zűrzavar ellenére, a
külföldi befektetők nem vártak a megoldásra, és sok helyütt gyökeret vertek, pl. az
élelmiszeriparban. Meglehetősen nehéz tájékozódni, ám feltűnő, hogy a vásárlók sok-
szor nehezen azonosítható beruházási alapok. Indokolt a gyanú, hogy alkalmi vásár-
lásokról van szó, amelyek továbbadás céljából történnek (nyilván nem minden eset-
ben, lásd pl. az apatini sörgyárat vagy a cukoripar privatizációját). Valójában, figyelem-

27 1989-től 1999-ig a társadalmi össztermék 50 százalékkal csökkent, pontosabban 3000 USD per capita volt
1989-ben, és 1200 USD volt 1999-ben. A 2000–2002-es időszakban a jövedelem növekszik és a Nemzetkö-
zi Monetáris Alap 2002-ben 1800 USD per capita jövedelmet állapít meg. Az ipari termelés a kilencvenes
években 75 százalékka csökkent. A külső adósság 12,5 milliárdra nőtt, ez 2000-ben a nemzeti jövedelem
egészét tette ki. A gazdaságban lévő adósságok 9 milliárd dollárt jelentettek 2000-ben. A kilencvenes évek
végén a munkanélküliség 28 százalékra nőtt, legalábbis hivatalosan, ugyanis nem-hivatalos adatok szerint a
munkanélküliségi ráta 50 százalékos volt. A feketegazdaság részesedése 40-50 százalék, a kivitel a behoza-
tal 60 százalékát fedte, 2001-ben csak 40 százalékát. A kereskedelmi mérleg deficitje 2001-ben 2 milliárd dol-
lár volt. Az inflációs ráta 40 százaléktól 200 százalékig terjedt, leszámítva az 1992–1993-ban tomboló hipe-
rinflációt. EBRD (2002) Strategy for the Federal Republic of Yugoslavia, June 11, 2002. Status report.
International assistance to Serbia, Belgrade: Ministry of International Economic Relations, Republic of Serbia,
July 8, 2002, mimeo, s. 1–37.
28 Hiszen az OECD-országokban ez a számadat 2%.
be véve a vajdasági élelmiszeripar különleges adottságait, feltételezhető, hogy a kül-
földi cégek ez által monopolhelyzetbe kerülnek Szerbiában. Ugyanakkor léteznek
olyan közgazdasági érvek, amelyek a külföldi beruházók mellett szólnak, hiszen a
szerbiai piac keretei nem elegendőek a vajdasági termelők számára (a Vajdaság csak
a társadalmi termék 10 százalékát cseréli nemzetközi szinten, ezért az a gazdasági
alany, aki képes lesz kihasználni erőforrásait, előnyhöz fog jutni).
A szerbiai olajipari vállalat, amennyiben a profitot (6,3 milliárd dinár a 38 milliárd
tőkére, 19 ezer foglalkoztatottal) vesszük tekintetbe, az első szerbiai vállalatnak szá-
mít. Ez a vállalat a köztársasági költségvetés 22 százalékát teszi meg, ennélfogva ért-
hető, hogy privatizációja óriási vitákat kavar. Miközben a Vajdaságnak hatalmas érde-
keltségei vannak ebben az iparágban.29
Érdemes szemügyre venni a közlekedés, különösképpen a vasúti közlekedés
szerepét, annál is inkább, mert a vasútvonalaknak mintegy 45 százaléka a Vajdaság-
ban van, és az áru- és utasszállításban a bevétel csaknem felét itt valósítják meg. A
közlekedés terén is tapasztalhatóak bizonyos előremozdulások, különösképpen ak-
kor, ha a 2000-ben rögzíthető állapotokat vesszük figyelembe. Ugyanis 2000-ben pl.
a vasutat az utas- és áruszállítás állandó csökkenése, a gyakori késések, a járatok le-
mondása, elavult közlekedési eszközök és infrastruktúra jellemezték, a beruházások
évekig elmaradtak. Ez azt feltételezte, hogy megnövelik a regionális karbantartási
munkálatok értékét, és rehabilitálják a vajdasági úthálózatot. Kidolgoztak egy regioná-
lis vasúti modellt, amelynek a Nagybecskerekről, Nagykikinda, Újvidék és Belgrád fe-
lé tartó utasforgalom meggyorsítását kell eredményeznie. Ugyanakkor az elmúlt évti-
zed során lepusztult a vasúti közlekedés, a telekommunikációs háló elévült, a techno-
lógiai transzfer aligha mondható korszerűnek.
A külföldi tőke általában a nagyobb vajdasági városok gazdasági térségébe fek-
tet be, viszont e térségek vállalt feladata, hogy egyesítsék a kisebb községek gazda-
sági potenciáljait, és kellő vonzerővel rendelkezzenek a külföldi tőke beáramlásához.
Lényeges tény, hogy a vezető exportőrök között több vajdasági vállalat található (a
Sintelon Bácspalánkán, az újvidéki olajfeldolgozó, a verseci Hemofarm gyógyszer-
gyár, a becsei Sojaprotein, a mitrovicai papírgyár, a szabadkai Sever). A nemzetközi
piac vonatkozásában hangsúlyozandó, hogy a vajdasági mezőgazdasági kivitel leg-
fontosabb célterületei a volt Jugoszlávia országai (Bosznia, Macedónia), noha figye-
lemre méltó tényező, hogy nő a Horvátországba irányuló forgalom is. Gyakorta hang-
súlyozzák, hogy a volt Jugoszlávia országaival való kereskedelmi kapcsolatok azért
célszerűek, mert fennállnak a korábbi kapcsolatok, és megvan a feldolgozókapacitá-
sok kompatibilitása.
Gazdasági tanulmányok bizonyítják,30 hogy a regionális fejlődés fontos feltétele
a földrajzi közelség erőforrásként való felhasználása. Aligha kell, példának okáért, bi-
zonyítani, hogy az öntözési rendszer újszerű transzformációja interregionális vonza-
tokkal bír. Más szóval élve: a régió gazdasági fejlődése nem csupán saját, endogén-

29 Samo jedno pravo rešenje (Csak egy valódi megoldás), Poslovna šansa, 2004. április–május, 14. Hadd je-
gyezzem meg, hogy tudtommal az említett hetilap az egyetlen vajdasági lap, amely gazdasági kérdésekre
összpontosít.
30 M. Storper: The resurgence of regional economies, ten years later: the region as a nexus of untraded inter-
dependencies, European Urban and Regional Studies, 1995, 2 (3), 191–222.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 259
260 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

nek tekinthető jellegzetességeitől függ, hanem a szomszédos régiók teljesítményeitől
is. Ez a tény felveti a regionális konvergencia kérdéseit Európában, és a regionális
szomszédság kapcsán felmerülő túlcsorduló hatás kérdését.31 Ezen kívül itt az erőfor-
rások összpontosított felhasználásának erősítése a követendő pálya.
Mindennek, valamint az európai egységesülés által kijelölt normáknak a távlatá-
ba helyezhetjük a vajdasági politikai és gazdasági törekvéseket, amelyek az interre-
gionális kapcsolatok affirmációjára, és állandósítására irányultak. Itt legfeljebb csak
felidézhetem, hogy 1997-ben létrejött a romániai–magyarországi–szerbiai területeket
egybefogó hármasrégió, amely többirányú megegyezési gyakorlatot vetített előre.
Ugyanakkor kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy az akkori szerbiai rezsim hatalmi el-
járásai nem teszik lehetővé a régióközi viszonylatok elmélyítését. Ha az elért eredmé-
nyek rövid jellemzésére kívánunk vállalkozni, rögvest feltűnik, hogy aránytalanság áll
fenn az anticipációk, és az elért eredmények között: a divergens szituációk „útfüggők-
nek” bizonyultak. Figyelembe kell venni, hogy az euroregionális folyamatok megerősí-
tése szubrégiók létrehozását is előmozdíthatja a Vajdaságban, ami olyan határterüle-
tek kialakítását jelentheti, amelyek szisztematikus kooperációt testesítenek meg. Ez a
létező vajdasági szubrégiók megerősítését, valamint a területiség szubregionális cso-
mópontok szerinti differenciálódását jelentené. 2000-ig, tehát a politikai fordulat beáll-
táig, a Vajdaság nem rendelkezett hatáskörökkel az idegenforgalom területén. Azóta
jelentős erőfeszítéseket tettek a fogadóturizmus előmozdítása érdekében. Példának
okáért 2003-ban a Vajdaság kb. 250 ezer látogatót fogadott, és az idegenforgalomból
kb. 18 millió USA-dollár bevétel származott.32 Némi örömre adhat okot az a tény, hogy
2000-hez viszonyítva a külföldi turisták száma 65 százalékkal, a vendégnapok száma
59 százalékkal, a turizmusból származó devizabevétel pedig 255 százalékkal nőtt.33
A Vajdaságban árverés útján több gyorsított privatizációs akciót bonyolítottak le
2003 végéig.34 2004. május végéig 743 vajdasági vállalat indult el a privatizáció útján.
Ezek közül a legtöbb mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalat, ezenkívül jegyeznek
még kereskedelmi, építőipari és fémipari vállalatokat. E tanulmány készítésének idő-
pontjáig (2004 októbere) összesen 425 vállalatot privatizáltak. Nyilvános versenypá-
lyázat útján talált gazdára 12 vállalat, nyilvános árverésen pedig 331 vállalat. A Rész-
vényalapnál bejelentett vállalatok részvényeivel való kereskedelem megkezdése óta
82 vajdasági vállalat részvényei találtak gazdára. Pl. a Privatizációs Ügynökség 10 vaj-
dasági vállalat nyilvános árverését hirdette meg. A Szerbiában szerkezetváltásra elő-
irányzott 65 vállalat közül 7 vajdasági.
Érdemes egy pillanat erejéig figyelembe venni a vajdasági privatizációs folyama-
tok vargabetűit. 1998-ban Nenad Čanak, az akkori vajdasági ellenzék legismertebb
politikusa, miután a Milošević-rezsim a tulajdonjog transzformációjával kapcsolatos
törvényt léptetett életbe, arra figyelmeztette a külföldi befektetőket, hogy ne vásárolja-
nak tulajdont a Vajdaságban, mert idegenek bitorolják a vajdasági gyárakat. 2000

31 A. Carington: A Divided Europe, Regional Europe and Neighbourhood Convergence Effects, Kyklos, 2003,
Vol. 56, 3, 381–394.
32 686 161 vendégnapot fizetettek meg.
33 2004-ben az év első két hónapjában a devizabevétel 1,7 millió amerikai dollár volt, ami 6,3 százalékkal töb-
bet jelentett a 2003. januári/februári megvalósításhoz képest.
34 Gotovo – dogodine (Befejeződik – jövőre), Ekonomist, 2003, április 28., 24–25.
után a provajdasági retorika a privatizációs bevétel 100 százalékos elsajátítását céloz-
ta meg. Mégis, a provajdasági erők nem tiltakoztak különösképpen 2001-ben, vagyis
akkor, amikor Đinđic szerb miniszterelnök kormánya privatizációs törvényt fogadtatott
el a parlamenttel. Pontosabban, ezek az erők a cukorgyárak privatizációja előtt egyez-
tek bele, hogy a vajdasági privatizációs bevételek egy része beruházási erőforrássá
váljék. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy a politikai retorika, amely a privatizációt
összekapcsolta az autonómia iránti igénnyel, ekkor legalábbis, jelentősen elhalkult. A
politikai alku lényege az volt, hogy az eladott vállalatok árának 5 százaléka mellett, a
Vajdaság a „nem célirányos” eszközök 50 százalékával rendelkezik, amelyet az inf-
rastruktúrába fektet be az adott területen. Valójában a Belgrád és Újvidék közötti alku
lényege szerint a „nem célirányos eszközök” 70 százalékát látták előre eloszthatónak,
ami a törvényben rögzített 5 százalék mellett annak a lehetőségét volt hivatott előse-
gíteni, hogy a privatizációs bevételek 40 százalékát a Vajdaság területén fektessék be.
Csakhogy Szerbiának vannak nemzetközi kötelezettségei, például a Budapest felé ve-
zető nemzetközi autóút befejezése. Mi van akkor, ha ezeket a nemzetközi kötelezett-
ségeket úgy könyvelik Szerbiában, mint a privatizációs bevételekből származó eszkö-
zök alapján történő befektetéseket? Márpedig ez történik, legalábbis valószínűleg. Rá-
adásul, a tartományi végrehajtó szerv jelentése ködösíti a tényeket.35 Így a jelentés,
amely augusztusban látott napvilágot, azt emeli ki, hogy a Fejlesztési Alap (ide áram-
lik a privatizációs bevételek 5 százaléka) megalapítása óta kb. ezer hitelt hagyott jóvá,
méghozzá 2,3 milliárd dinár értékben. Márpedig a 2001-es privatizációs törvény óta
2004. január 1-jéig a privatizációs bevételek 1,3 milliárd eurót tesznek ki (itt feltételez-
hető, hogy a 350 vajdasági vállalat eladásával a köztársasági költségvetés minimum
300 millió euróra tett szert).36 A következtetés kézenfekvő: a megfelelő vajdasági szer-

35 Boarov, kézirat, ibidem.
36 Odvojeni podaci za Vojvodinu nikad nisu saopšteni

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 261
262 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

vek csak 30 millió felett rendelkeztek, ami a bevételek 10 százalékát jelenti. A valóság
és a politikai retorika jócskán különböznek.
Ezzel azonban nem merítettük ki az összes kérdéskört. Hiszen releváns tény,
hogy a Milošević-rezsim az 1989-es, és az 1998-as törvényekkel nacionalizálta a vaj-
dasági tőke legnagyobb részét. Ez lehetővé teszi, hogy az újabb szerb politikai elit ke-
rülje bizonyos állami tulajdonban lévő vállalatok privatizációját. Amikor pl. az olajipar-
ról és az energetikáról esik szó, jusson eszünkbe, hogy ezek dinamikáját meghatároz-
za a Milošević-rezsim örökségén élősködő politikai elit magatartása.
A Vajdaságban a munkanélküli-ráta 30% körül mozog.37 Példának okáért, a dél-
bánáti körzetben csak minden hatodik lakos foglalkoztatott, korábban ez az arány
sokkal magasabb volt. Ugyanitt említhető meg, hogy vannak olyan magyarországi
megyék (Csongrád, Szolnok, Békés, Bács-Kiskun), amelyek gazdasági szerkezete
és potenciálja hasonló a vajdaságiéhoz, ám e megyékben az egy főre jutó társadal-
mi termék 3000 dollár, a Vajdaságban pedig csak 1400 dollár. Megérdemli a figyel-
met, hogy míg e megyék társadalmi terméke 20 százalékkal alacsonyabb, mint az or-
szágos átlag, addig a vajdasági átlag 53 százalékkal magasabb, mint a valamikori
Jugoszlávia átlaga. A demográfiai mozgások nem kedvezőek, és aggályosak azok
az adatok is, amelyek a foglalkoztatás szerkezetére vonatkoznak, mert ezekben a
25–40 évesek dominálnak, ami rövid távon nem fenyegető jellegű, ám hosszú távon
veszélyeket rejteget magában. Ugyanis ezek a tendenciák számtalan szociális prob-
léma forrásává válhatnak, különösképpen akkor, amikor a nyugdíjak jelentősen meg
fogják terhelni a költségvetést. (Nem feledhető tényező, hogy a vajdasági lakosság
13 százaléka menekült, egy 2000-ből származó becslés szerint a szerbiai menekül-
tek száma majdnem 1 millió). A termelés pl. 2000-ben nem érte el az 1990-es év ter-
melési szintjének felét.
Az eurokonform esélyek megragadását célozta, hogy a Vajdaság az európai ré-
giók képviselőházának tagjává vált. 2004 májusában a szarajevói kantonnal együtt a
Vajdaság AT megkapta az Európai régió 2006 címet. Hadd tegyem hozzá, hogy miu-
tán Szerbia az Európa Tanács tagjává vált, az európai jelenlét gazdagabb lehetőség-
tára nyílt meg előtte. Ugyanakkor Szerbiában a központi állam és a Vajdaság közötti
hatalommegosztás jövője bizonytalan, és tekintetbe véve a politikai preferenciák ala-
kulását, az Európai Unióhoz történő csatlakozás folyamata nem lesz zökkenő-
mentes.Vajdaság az omnibusztörvény értelmében átvette az illetékességet 36 vajda-
sági egészségügyi intézmény felett. Vajdaságban sokkal kevesebb erdő van
magánkézben.38
A Vajdaság politikai szereplői az utóbbi időben bizonyos erőfeszítéseket tettek
azért, hogy tervszerű, stratégiai fellépés keretében juttassák kifejezésre elképzelései-
ket. A Vajdasági Végrehajtó Tanács egy német társulással (GTZ) karöltve 2003 no-
vemberében két fontos dokumentumot alkotott: az első a Vajdaság eddigi gazdasági
fejlődésére vonatkozik, a másik a Vajdaság SWOT-analízise; hadd tegyem hozzá, hogy
mindkét dokumentumot az Európai Bizottság kritériumai alapján öntötték formába. E
dokumentumok az eleddig ismert legátfogóbb belátást kínálják a vajdasági gazdaság
dinamikájába.

37 Erről, Reforma politike zapošljavanja (A foglalkoztatáspolitika megváltoztatása), Dnevnik, 2003. március 4.
38 Radio Slobodna Evropa, 2004. július 17.
Érdemes megemlíteni, hogy a Vajdasági Végrehajtó Tanács 2004 júniusában az
Újvidéki Egyetemmel összhangban létrehozta a CESS-t (a Stratégiai Gazdaságkutatá-
sok Központját). A központ feladata, hogy tanácsokat adjon a végrehajtó tanácsnak,
és segítsen abban, hogy a társadalom legfontosabb képviselői definiálhassák a
makroökonómiai indikátorokat. Minthogy friss intézményről van szó, legfeljebb csak a
célkitűzésekről beszélhetek. Mindenesetre, kitűnik, hogy a gazdasági konkurencia új
felfogásáról beszélnek, és a konkurencia újfajta tényezőiről szólnak. Nem a természe-
ti erőforrások puszta fellelése a lényeg, amely esetleg komparatív előnyöket jelenthet,
hanem a termelési tényezők kombinációjára, valamint a gazdaság szerveződési ké-
pességére helyeződik a hangsúly. A versenyképesség eddigi, illetve egy új gazdasá-
gi felfogása és gyakorlata önmagában, izoláltan nem értelmezhető. A stratégiai keret
egy átfogó s összetett gazdasági növekedéselmélet, amely egyúttal újragondolja gaz-
daság és társadalom, gazdaság és tudás, gazdaság és minden emberi erőforrás vi-
szonyát. Egyszóval a központ tevékenysége a makroökonómiai vizsgálatokra, alapve-
tő közgazdaságtani kutatásokra, és a statisztikai viszonylatok feltérképezésére irányul,
de ezek közül kimagaslik a komparatív kutatás igénye, amely folytonosan követné a
konkurenciát meghatározó dinamikus tényezők alakulását az egész régióban. A vég-
rehajtó tanács létrehozott egy olyan alapot is, amely a beruházások ösztönzésével
foglalkozik (VIP); ezen intézmény az ágazatok közötti viszonyok elemzésével, a beru-
házási környezettel foglalkozik, és adatbázisként fog működni. Ha megfigyeljük a vaj-
dasági politikusok retorikáját, kitűnik a Vajdasági Fejlesztési Alap hangsúlyozása,
amely az önfenntartást tűzte ki célul, jelentékeny kölcsönöket osztott ki, ráadásul a
magánosítástól is függetlennek bizonyult.39
A vajdasági dezinvesztíció folyamata hosszú ideje tart. Így pl. 1990-ben a fejleszté-
sek nem pótolták az elévült beruházásokat, ami a technológiai elmaradottság pályájára
állította a gazdaságot. Célszerű itt szóba hozni, hogy a transzformáció akkor kezd haté-
konyan működni, amikor a beruházások részesedése az össztermékből meghaladja a
25%-ot.40 A vajdasági adatok a következők: a beruházások részesedése 1990-ben
13,3%, 2001-ben pedig 6,4%. Az összehasonlítás kedvéért jegyzem meg, hogy az EBRD
értékelése szerint Csehországban a beruházások az össztermék 35 százalékát teszik ki.
A világgazdaságra nyitott gazdaságok (mint amilyen a vajdasági gazdaság lehet
ismét, ha…) számára szinte első számú kérdés az export. A gazdaság általános termé-
szete gyökeresen átalakul, és a tudásalapú posztpiaci európai és globális gazdaság-
ban és társadalomban kell versenyezni. Ehhez szükséges a felsőoktatás részbeni in-
tegrálása az európai tudáspiacba, a vajdasági e-content ipar azonnali kiépítésének ál-
lami és piaci támogatása, aktív részvétel a kelet-európai tudásgazdasági piacon az
infokommunikációs technológiák és szolgáltatások elterjesztésében, néhány kisebb-
nagyobb város továbbfejlesztése intelligens várossá, a közigazgatás átfogó „e-köz-
igazgatássá” tétele.
A Vajdaság esetében érdemes megvizsgálni azt a régi közgazdasági tételt, mi-
szerint a megnyilvánuló komparatív előnyök megmutatkoznak az egyes régiók, orszá-

39 A Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke a politikai ciklus végén azt közölte, hogy a legutóbbi kölcsön 961 mil-
lió dinárt jelentett, és két év alatt 4,4 milliárd dinárt osztott ki kölcsönök formájában. Botrányok nélkül, Magyar
Szó, 2004. szeptember 25–26. szombat–vasárnap, 5. o.
40 Danas, 2003. december 25.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 263
264 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

gok feldolgozóipari külkereskedelmi teljesítményeiben, méghozzá úgy, hogy a külke-
reskedelem termékszerkezete tükrözi mind a viszonylagos költségeket, mind pedig a
nem-árjellegű tényezőket. A Vajdaság a valamikori jugoszláv gazdaság fejlettebb ré-
szét jelentette, bármilyen mérce, gazdasági index alapján vesszük is teljesítményét
szemügyre (egy főre eső társadalmi termék, exporttevékenység, az erőforrások ki-
használása). Az élelmiszeripar a kilencvenes években egyértelműen negatív pályára
került, de a többi vajdasági ágazat lehetőségei még fennálltak. Egyértelműen fogal-
mazhatunk úgy, hogy a kényszerítő körülmények ellenére a vajdasági gazdaság elő-
nyös helyzetet élvezett, ami, legalábbis bizonyos mértékben, folyománya volt a koráb-
bi nyitott kereskedelmi politikának, az útfüggő pályáknak. Így 1989-ben a kivitel 15 mil-
liárd dollárt tett ki, ebből 8 százalék volt az élelem, 30 százalék bőr, gumi, textil és bú-
tor, 27 százalék a fémipari termék. A kivitel e szerkezete megfelelt a vajdasági érde-
keltségeknek. Nem kell elfelejteni, hogy a kilencvenes évek közepén a Vajdaságban
az egy főre jutó társadalmi terméket 1700-1750 dollárra becsülték (a kapacitások 30-
40 százalékos kihasználása mellett), ami jóval felette volt az akkori átlagnak. Előnyben
volt a vajdasági fémfeldolgozó ipar is, mert 40 százalékos volt a termelése (forgótőke
híján), ami sokkal jobb teljesítményt tükrözött a szerbiai átlagnál.
6. A gazdasági kontextus és a vajdasági
magyar kisebbség
Mielőtt továbblépnénk, megemlítek néhány adatot, amelyek a vajdasági magyarság
kontextusára vonatkoznak. Ezek alapján néhány közvetett adatot nyerhetünk a kisebb-
ség gazdasági konstellációjáról. Amennyiben a szerbiai nemzeti jövedelem indexe
100, úgy a zentai index 127,9, a szabadkai index pedig 120,3 (2001-ben 117 volt
ugyanez az index), az Észak-Bácskai körzetben a jövedelmi index 115.41 Bizonyos
adatok szerint Szabadkán kb. 2000 vállalat található. Az Észak-Vajdaságban a magya-
rok részaránya kb. 45 százalék, és itt él a magyar lakosok 57 százaléka. Minden leírás
jelzi, hogy a kisvállalkozások jutnak előtérbe, különösképpen az ipar és a kereskede-
lem területén. Tudjuk, hogy az észak-bácskai községek részesedése a mezőgazda-
ságban igen magas, a Vajdaságban jegyzik a szerbiai takarmánytermelés több mint
felét, és az élelmiszer-ipari termékek 60 százalékát itt állítják elő. Talán érdemes ki-
emelni, hogy a szabadkai átlagjövedelem csak valamivel több 1000 dinárnál, ami je-
lentékeny pozícióvesztést jelent a korábbi állapotokhoz képest, amikor Szabadkát a
legfejlettebbek között emlegették. Ugyanitt 40 ezer foglalkoztatott van, 18 ezer mun-
kanélküli és 30 ezer nyugdíjas. Nem elhanyagolható tényező, hogy minden harmadik
polgár 60 évnél idősebb.
A szabadkai Híd Térségfejlesztési Központ egy évvel ezelőtt alakult azzal a céllal,
hogy segítse a vajdasági, illetve jugoszláv vállalkozókat. Tevékenységi körükbe tarto-
zik az ingyenes jogi, könyvelési tanácsadás, eligazítják a vállalkozót, illetve vállalkozni
kívánót. Felvállalták a közvetítő szerepet a magyarországi, illetve vajdasági vállalkozók
között is. Honlapjukon 264 vajdasági céget tartanak nyilván. Ám a vajdasági magyar
vállalkozók nagy részének nincs megfelelő tőkéje. Az elmúlt fél évben 300 vállalatot
privatizáltak, mégis a magyar privatizőrök száma még a 10-et sem éri el.
Az elvándorlást, minden esetleges erőfeszítés ellenére, nem lehet megakadályoz-
ni, nem utolsósorban azért, mert Szerbia gazdasági átalakulásának vesztesei éppen
a kisebbségben élő magyarok. Először azért, mert a privatizáción rajta van az etno-
centrizmus pecsétje, aztán azért, mert a magyarság tőkeerős rétege már évekkel ez-
előtt áttelepült az anyaországba. Releváns jelenség, hogy a magyar többségű közsé-
gekben nagyot zuhant az ingatlanok ára a tartomány szerb többségű vidékeihez ké-
pest, ami vonzóan hatott a horvátországi szerb betelepülőkre, akik kettős állampolgár-
sággal rendelkeznek (ami tovább növeli anyagi erejüket). Mégis, ne felejtsük, a ma-
gyar kisebbség az elmúlt nyolc évtizedben, óriási nehézségek árán, irreverzibilis vesz-
teségekkel, de kialakította a túlélés stratégiáit, az intézményteremtés „kapacitásait”, a
kulturális rend sajátosságait. A felhalmozott tapasztalatokat nem félretenni, de átértel-
mezni szükséges. Hogyan? Híján vagyunk a válasznak. A vajdasági magyarok körei-
ben fennáll a vállalkozás éthosza, amit a kutatások, de a mindennapi kommunikáció
is igazol. A vállalkozás feltételei azonban többszörösen is előnytelenek számukra, és
az eddigi kísérletezések csak enyhítették a kínt.

41 Az adatok a Köztársasági Statisztikai Hivataltól származnak, Republika Srbija, Republički zavod za statistiku,
Saopštenje, 2004. 08. 27.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 265
266 Losonc Alpár – A Vajdaság gazdasága

A kisebbségek köreiben is kialakultak olyan jellegű magatartásformák, amelyek
a gazdaságban, a politikában vagy akár a társadalmi kapcsolatrendszerek terén sike-
res megoldásokat is kitermeltek, elősegítették az önreprodukciós és alkalmazkodási
technikák elsajátítását. Csupán felsorolok néhányat: például a társadalmi és kapcso-
lati tőkepiac mozgása, a határok fölötti és határok alatti kereskedelmi-szolgáltató tevé-
kenység. Csakhogy kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy 2000 után is a kitelje-
sületlen demokrácia és befejezetlen piaci koordináció egyensúlyának kontextusában
lehetséges vállalkozói stratégiákat megfogalmazni. Igaz, a kilencvenes évek második
felében a kisebbségi elitek köreiben megjelentek a társadalompolitikai programok
körvonalai. Kapcsolatban állt ez a tény azzal, hogy a budapesti politikában is kiérle-
lődtek az elgondolások, amelyek a gazdasági kontextus megformálását célozták
meg, társadalomépítő kezdeményezéseket szorgalmaztak, a modernizációs minták
kiteljesítését szorgalmazták, megfelelő intézményrendszerrel. Legfeljebb csak felidéz-
hetem, hogy az Új Kézfogás Alapítványon keresztül tőkeberuházásokra, kamattámo-
gatásra, vállalkozói képzésre került sor, és a határ menti gazdaságfejlesztési együtt-
működés megindítását juttatták érvényre. A gazdasági válsághelyzetből fakadó nyo-
más idézi elő a fennálló helyzetnek való kényszerű behódolást, amelynek tétje a fenn-
maradás. Kapcsolatban van ez a helyzet azzal a ténnyel, hogy olyan magatartások
alakulnak ki és válnak tartóssá, amelyek a tőkés gazdaság logikája szerint nehezen
igazolhatók.
A vállalkozók többsége, azok közül, akikkel beszélgettem, voltaképpen azt az
egyszerű következtetést sugallja, hogy a kisebbségi létezés csökkenti a vállalkozási si-
ker esélyeit. Hiszen mind a kapcsolati, mind a bizalmi tőke vonatkozásában esély-
csökkentő tényezőkkel kell számolni.42 Tapasztalatom egyébiránt, hogy sziszüphoszi
munkának bizonyul a nyugati megfigyelőknek, döntéshozóknak megmagyarázni,
hogy a magánosítás kapcsán csoportszintű folyamatok mennek végbe, amelyek pozi-
cionálják a különféle etnikumokat.
Közismert, hogy gazdasági kényszerhelyzetben attól függ a csoport ellenállása,
hogy mennyire sikerül átalakítania magát, mennyire sikerül a csoporthoz tartozóknak
átváltaniuk tőkéjüket. Megfigyelték már, hogy a kisebbség modernizációs mintákat
követ akkor, amikor egyéni életpályákon mozog; hadd tegyem hozzá, hogy a vajdasá-
gi magyarság esetében is beszámolhatunk olyan kutatásokról, amelyek már a kilenc-
venes években megerősítették ezt az állítást.43 Valószínűleg ezzel a ténnyel lehet ma-
gyarázni, hogy léteznek ugyan magyar sikertörténetek is, de ezeket külön kell felfedez-
ni, hiszen nem részesülnek olyan figyelemben, mint a szimbolikus tér egyéb szerep-
lői. (Ezenkívül feltűnő, hogy ha vannak is sikertörténetek, akkor is, eredetük több eset-
ben a hetvenes és nyolcvanas évekbe nyúlik vissza.44 Ez a konstelláció bizonyítja,

42 Amennyiben a kapcsolati tőkéről van szó, hadd jegyezzem meg: több magyar vállalkozóról tudok, aki több-
ségi vállalkozóval karöltve végzi tevékenységét, vagy része szélesebb körű kapcsolatrendszernek. Ezen szitu-
ációk mögött, sokszor, felismerhető az igény, hogy a kapcsolati tőkét a többségi vállalkozó segítségével sze-
rezze meg valaki.
43 V. Ilić–Sl. Cvejić: Nacionalizam u Vojvodini. Zrenjanin, 1997.
44 Hadd említsek egy példát. A Metron (fő tevékenysége laboratóriumi műszerek, készülékek, minőségvizsgáló
mérőműszerek és mérlegek gyártása és forgalmazása) újvidéki magyar magánvállalat pályafutásához kap-
csolódik. 1970-ben indult, családi vállalkozásként, három országban vannak cégei, és tekintélyes forgalmat
bonyolít le. A Mérleg jegyében, Heti Újság, 2004. szeptember 8., 12.
hogy a kisebbség számára a kilencvenes évek megannyi regresszív folyamatot hozott
felszínre.) Ugyancsak ez a tény magyarázza, hogy a vállalkozók nem jelennek meg a
közszférában, mint a kisebbség reprezentánsai, a vállalk