Közeledő régiók a Kárpát-medencében - Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása

Közeledô régiók a Kárpát-medencében
Dél-Szlovákia, Erdély és
a Vajdaság gazdasági átalakulása
Közeledô régiók
a Kárpát-medencében
Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság
gazdasági átalakulása
Szerkesztette Réti Tamás
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

A kötet tanulmányai az EÖKK „A határon túli magyarok részvétele a gazdasági áta-
lakulásban” című kutatása keretében készültek.
A kutatást és a kötet megjelentetését az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatás-

fejlesztési Helyettes Államtitkársága támogatta.
A kézirat lezárva: 2003. ősz.
© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
Felelôs kiadó: dr. Törzsök Erika elnök

1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1.
Levelezési cím: 1461 Budapest, Pf. 362.
Telefon: (+36 1) 216 7292, 456 0779
Fax: (+36 1) 216 7696
Internet: www.eokik.hu
E-mail: minor@eokik.hu
Nyomdai elôkészítés és nyomás:

Stúdió MolnART, (+36 20) 203 9961
E-mail: studiomolnart@freemail.hu
Design: Molnár László
Tartalom
Siegler András: Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Törzsök Erika: Az Olvasóhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
Réti Tamás: Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Tibori Szabó Zoltán:

A közép-erdélyi régió gazdasági átalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Králik Lóránd:
A partiumi magyarlakta területek gazdasági átalakulása . . . . . . . 103
Sánduly Edit–Szabó Árpád:

Helyzetkép a Székelyföld gazdasági-társadalmi állapotáról . . . . . 143
Juhász Jácint–Györfy Lehel:

Innováció és az erdélyi magyarlakta régiók
gazdasági átalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
Ádám János Imre:

A határon túli magyarok részvétele a gazdasági
átalakulásban – Szlovákia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267
Morvay Károly:
A külföldi tőkebefektetések és az ipari parkok Dél-Szlovákiában . . 303
Reiter Flóra–Semsey Ilona–dr.Tóth Attila:

Kelet-Szlovákia régió gazdasági átalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331
Tuba Lajos: A komáromi hajógyárról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363
Huszka Beáta:
Vajdasági magyarok részvétele a gazdasági
átalakulásban és a magyar–vajdasági gazdasági
kapcsolatok javításának lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373
Előszó
A globalizáció – aminek kialakulását a tartós nemzetközi stabilitás mellett az innová-

ció segítette elő a rohamosan fejlődő és olcsóbbodó közlekedési, szállítási és távköz-
lési technológiák révén – a politikai határokon átívelő gazdasági és társadalomfejlő-
dési folyamatokat indított el. A verseny éles, és mindinkább a nemzetközileg elfoga-
dott normák szerint értékelt piaci teljesítmények alapján alakul egy-egy régió jövőbeli
versenyképessége, lakosságának életminősége. A globalizációs folyamat ugyanak-
kor felerősítette a helyi és térségi közösségek önállóságát és egyben az önmagáért
viselt felelősségét.
Az Európai Unió tagországaként Magyarország elemi érdeke, hogy szervesen kö-
tődjön szűkebb és tágabb környezetéhez. A 20. század nagy konfliktusai, miközben
új területi integrációkat hoztak létre, más területeken dezintegrációhoz vezettek, mert
virágzó térségeket – sőt egyes esetekben településeket – vágtak ketté, holott az egyik
érintett régiónak sem szolgálta az érdekét. Közös érdeke a Kárpát-medencében
együtt élő nemzeteknek, hogy e területek prosperáljanak, és a jól működő gazdasági
és társadalmi kapcsolatok révén valamennyi érintett térség gazdasági versenyképes-
sége nőjön, életszínvonala emelkedjen.
Az innováció egyike azoknak a gazdasági és társadalmi folyamatoknak, amelyek
csakis az adott térben és összefüggésekben értelmezhetők. Az innováció eltérő szint-
jei határozzák meg a régiók közötti fejlődési különbségeket, illetve megfordítva, a re-
gionális intézményrendszer és a regionális gazdasági kapcsolatok jelentős mérték-
ben meghatározzák a térség innovációs folyamatainak sikerességét. Az innovációt tá-
mogató állami politikák megalkotásakor figyelembe kell venni a különböző szintű te-
rületi egységek sajátosságait, azaz arra kell törekedni, hogy a helyi, regionális, orszá-
gos és nemzetközi adottságokat, kapcsolatokat és folyamatokat az innováció sikere
érdekében befolyásolja a széles értelemben vett szabályozás. Mindennek alapvető
feltétele az, hogy megbízható ismeretek álljanak rendelkezésre az érintett régiókban
zajló folyamatokról.
A kötet gondos adatgyűjtésen és elemzésen alapuló képet ad Erdély, a Partium,
a Felvidék, és Vajdaság helyzetéről, többek között népesedési és népességmozgási,
ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és szolgáltatási szempontból. Bemutatja és elem-
zi a privatizációt, a külföldi tőke beáramlását, a vállalkozások alapításával, működésé-
vel kapcsolatos sikereket és problémákat. A kötet meggyőződésem szerint nemcsak
hasznos adatokat és összefüggéseket mutat be, hanem olvasmányos, érdekes képet
is ad az érintett régiókról, amelyek az említett folyamatok révén és a nyelvi közösség
miatt is magától értetődően Magyarország régióinak kiemelkedően fontos partnerei.
Az Oktatási Minisztérium hézagpótlónak és eredményesnek tartja ezt a számos kivá-
ló szakembert megmozgató kutatómunkát és örül annak, hogy a kötet révén annak
eredményei széles körben hozzáférhetővé válnak.
Budapest, 2004. március
Dr. Siegler András

kutatás-fejlesztési helyettes államtitkár
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5

6 Huszka Beáta: Vajdasági magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban...
Az Olvasóhoz
Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Kisebbségek – gazda-

sági átalakulás – regionális együttműködés című projektjén belül három országban:
Romániában, Szlovákiában és Szerbiában indított kutatást. Közismert tény, hogy a há-
rom szomszédos ország 2004 májusa után három különböző utat fog járni. Szlovákia
Magyarországgal együtt az Európai Unió tagja lesz, Románia néhány éven belül úgy-
szintén, míg Szerbia jövőbeni fejlődését nem igazán lehet látni.
Az említett országok határ menti régióiban végzett összehasonlító vizsgálat arra
törekedett, hogy feltárja és bemutassa azokat a gondokat és lehetőségeket, amelyek
a tulajdonváltás, a gazdasági szerepvállalás területén jelentkeztek a XX. század utol-
só évtizedében, illetve a harmadik évezred első éveiben.
Fontosnak tartottuk az összehasonlító megközelítést a fent jelzett eltérő helyzete-
ken túl azért is, mert a „modernizációs lépcsők”, amelyek során a gazdaságnak és a
társadalomnak teljesen új feltételek között kell elkezdenie működését, a globalizáció,
az Európai Unió integrációs folyamatai másként érintik nemcsak az egyes országokat,
hanem az egyes országokban élő kisebbségeket és a többséget is.
Amikor ezt a vizsgálódást végezzük, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az a XX.
század, ami immár mögöttünk van, ebben a térségben egységesen, arra szoktatta az em-
bereket, hogy az információikat ne megosszák, hanem eltitkolják. A tapasztalat szerint
ugyanis abból nem lehetett baj. Nehéz így utólag elképzelni, hogy az a társadalmi-gazda-
sági berendezkedés egyáltalán hogyan működött. Milyen szerepe is volt akkor az informá-
ciónak? Ma már szinte hihetetlen, de jellemző e vonatkozásban, hogy aki a kivételezettek
köréhez tartozott, két nappal hamarabb tudhatta meg, hogy áremelés lesz, és bespájzol-
hatott. Másrészt, aki tudta például, hogy Romániában hol lehet kapni banánt, szalámit, vil-
lanykapcsolót, korunk hősévé vált, mert a hiánygazdaság nemcsak a társadalom tagjait
szorította a mindennapi élet során mára elképzelhetetlen helyzetekbe, hanem a gazdaság
szerkezetét is a végletekig torzította. Ez természetesen újabb hiányok okozójává vált.
(Lásd demokratikus deficit.) Ebben a világban, a szűkösség mesterségesen fenntartott vi-
lágában az információt a pártbizottságokon osztották, s ha valaki meg akarta tudni, hogy
a Csepel Művek termelése hogyan áll, az leginkább a müncheni székhelyű Szabad Euró-
pa rádiót hallgatta. Egy olyan változást, amit az információ szabad áramlása és az ehhez
tartozó technikai háttér megléte és előnye jelent, a társadalom technikailag ugyan igen,
de lelkileg, mentalitásában nem tud zökkenőmentesen kezelni. A hierarchiák különböző
pontjain továbbra is ragaszkodnak az információ adagolásához – visszaszorításához, „tit-
kosításához”. Másfelől viszont ugyanezen szereplők kétségbeesetten küzdenek is az in-
formációk özönével, s nemcsak a titkosszolgálatok sírják vissza a szűkösen mért telefo-
nok könnyed lehallgathatóságát, a postai levelek eltüntetését vagy felbontását, hanem
gyakran az államigazgatás, a minisztériumok, a kis- és nagy döntéshozók is „szigorúan tit-
kosítanak” mindent, ami fölött, úgy vélik, hatalmuk van, holott a feladatuk épp ellenkező
lenne. Kinyitni minél gyorsabban, minél szélesebb körbe eljuttatni az információkat az em-
berekhez. Ami Kelet-Közép-Európában a 90-es évek elejétől történt, a gazdaság átalaku-
lása, a privatizáció során, jóval racionálisabban, tisztábban és hatékonyabban történt vol-
na, ha a helyzetbe került szereplők beidegződései nem kirekeszteni, illetve jutalmazni
akarnak az információkkal, hanem hatékonyan értékesíteni, működtetni.

8
Az eredeti tőkefelhalmozás XX. század végi változatai a vizsgált országokban

más és más induló helyzetben találták az egyes térségeket, a többségi és kisebbségi
társadalmakat. Nemcsak a tőkehiány, hanem az információ- és kapcsolatitőke-hiány
is meghatározóvá vált a folyamatokban. Akik nem voltak jelen az intézményrendsze-
rek különböző szintjein (mint a kisebbségek a legtöbb esetben), eleve kisebb eséllyel
indultak személy szerint és közösségként az egyes térségekben a privatizációs folya-
matokban, a gazdasági átalakulás sodrában. És nemcsak a tőke-, illetve forráshiány
miatt, hanem elsősorban a tudás, az információhiány is hátrányt jelentett számukra.
Tudás és információ nélkül nem jönnek létre azok az innovációs pontok, melyek alap-
ját képezhetik és hálózatba szerveződve biztosíthatják a regionális fejlődés dinamiz-
musát egy olyan világban, ahol a versenyképesség mindannyiunknak óriási kihívást
jelent, ahol a multinacionális cégek megjelenése keményen befolyásolja és megvál-
toztatja az életünket.
Arra voltunk kíváncsiak, hogy a változások során az átalakuló régiókban milye-
nek a gazdasági integráció esélyei. Vajon felismerik-e – többség és kisebbség – az új
kihívásokat és lehetőségeket, felismerik-e, hogy az információáramlásnak, az innová-
ciónak, az együttműködésnek, a hálózatszerveződésnek, a helyismeretnek és a nyi-
tottságnak, a gyorsaságnak, és nem az etnikai kizárólagosságra való törekvésnek
vagy az egymásra mutogatásnak van esélye a versenyképesség növeléséhez.
Úgy gondoljuk, hogy abban a gyorsan változó világban, amelyben élünk, szük-
ség van a helyzet felmérésére, a tényekkel való szembenézésre, és csak közös gon-
dolkodással képzelhető el, hogy a kor kihívásaira időben felkészüljünk valamennyien,
akik ebben a térségben élünk.
Budapest, 2004. április
Törzsök Erika,
az EÖKIK elnöke
Réti Tamás
Bevezetés
10 Réti Tamás: Bevezetés
Szomszédság és regionalizmus
A tanulmánykötet három összetett régió (Erdély, a Felvidék és a Vajdaság) gaz-

dasági helyzetével foglalkozik. Bemutatja a nagyobb régiókon belüli kisebb regioná-
lis övezetek, a fejlesztési régiók és a megyék gazdasági szerkezetét, valamint az
1990 óta eltelt időszak alatt történt fontosabb gazdasági változásokat, ezen belül a
privatizációt és a külföldi tőkebeáramlást. A kötet kiemelten foglalkozik a magyar
nemzetiség által lakott területek gazdasági helyzetével, a magyar népesség gazda-
sági pozíciójával, és kitér a Magyarországgal folytatott gazdasági kapcsolatok fej-
lesztési lehetőségeire. Magyarország európai uniós csatlakozása új helyzetet teremt
a határon túli régiókkal folytatott kapcsolatokban. Az azonos, illetve eltérő időben tör-
ténő csatlakozás felveti, hogy a regionális kapcsolatok fejlődése az eddiginél foko-
zottabb mértékben differenciálódik. A kötet szempontokat kíván adni a környező
országokban végbemenő regionális fejlődési folyamatokról, és keresi azokat a szem-
pontokat, amelyek felgyorsíthatják a határ menti területek gazdasági integrációját,
ezen régiók összekapcsolódását. A három nagyobb régió (Erdély, a Felvidék és a
Vajdaság) három eltérő fejlődési modellt tükröz. Erdély esetében a tanulmányokból
jól látható az egyenlőtlen fejlődési modell: Közép-Erdély, a Partium, a Bánát és a Szé-
kelyföld esetében nagyon különböző fejlettségű régiók találhatók, eltérő növekedési
és kitörési pontokkal, különböző komparatív előnyökkel, illetve súlyos elmaradottsá-
gi hátrányokkal. A Felvidék esetében kisebb növekedési potenciál tapasztalható, a
főváros, Pozsony túlsúlya elvonzza a fejlesztési forrásokat, de az általánosan jellem-
ző elmaradottságból azért itt is találunk egyes kitörési útvonalakat. A Vajdaság ese-
tében a szerb gazdaságon belül egy viszonylagosan fejlettebb régióról van szó, ame-
lyet azonban az általános szerbiai válság sújtott. A magyar nemzetiség által lakott
régiók a Vajdaságon belül az elmaradottabb, kevesebb fejlődési potenciállal rendel-
kező vidéknek számítanak.
A kötet első részében foglalkozik Közép-Erdély, a Partium és a Bánát, valamint a
Székelyföld gazdaságával. Az Északnyugati Fejlesztési Régió Románia 8 régiója közül
a közepesen fejlettek közé tartozik. A régióhoz tartozó megyék (Beszterce-Naszód, Bi-
har, Fehér, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy) fejlettsége rendkívül heterogén1.
Beszterce-Naszód megye jelentős földgáztartalékkal és fakitermelő képességgel
rendelkezik. Fehér megyében nagyon jelentős arany-, ezüst- és egyéb színesfémva-
gyon található. A bányák és a gépipari vállalatok nagy részét bezárták. A verespataki
aranybánya kiaknázása egy 400 millió dolláros külföldi beruházás keretében történik.
Mindkét megye hatalmas munkanélküliségtől szenved. Kedvezőbb a helyzet Kolozs
megyében, ahol az iparban az 1990 óta eltelt időszak alatt megkezdődött a moderni-
záció. A megye nagyszámú és változatos ipari és kereskedelmi vállalkozásnak ad he-
lyet. Mivel egyetemmel rendelkezik, ezért jelentős számú a magasan képzett munka-
erő. Kedvező földrajzi fekvése, közlekedési gócpont jellege erősíti a megye verseny-
képességét. Ezzel szemben Szilágy megye a térség egyik legelmaradottabb vidéke,
rossz az infrastruktúrája, alacsony a bejegyzett vállalkozások száma, és ezzel össze-
függésben kevés a külföldi működőtőke-befektetés.
A külföldi beruházásokat tekintve nagyon különleges a Fehér megyei Verespatak
helyzete, ami Európa legnagyobb ismert arany- és ezüstvagyonával rendelkezik. A ki-
1 Tibori Szabó Zoltán: Közép-Erdély gazdasági átalakulása
termelhető arany mennyiségét 300 tonnára, az ezüstét 1600 tonnára becsülik. A be-
ruházás rendkívül káros hatással jár a környezetre, történelmi értékeket pusztít el, a
környék lakosait elvándorlásra kényszeríti. Ugyanakkor a beruházás munkahelyet te-
remt és infrastrukturális fejlesztést nyújt a térség számára.
A közép-erdélyi megyékbe (Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs és Szilágy)
1991–2002 között 330 millió dollár működőtőke-befektetés érkezett, ami alacsony az
egész Romániában befektetett mintegy 9 milliárd dollárhoz képest. A legtöbb külföl-
di beruházás eddig Kolozs megyébe irányult, a 2003. júniusi adatok szerint mintegy
210 millió dollár volt a tőkeállomány, ezen belül a magyarországi befektetések álltak
az első helyen mintegy 95 millió dollárral, elsősorban amiatt, hogy a Mol Rt. székhe-
lye Kolozsváron van. A megye komparatív előnyei közé tartozik jelentős feldolgozó
ipara (kohászati és vegyipar, cellulóz- és papíripar, textil- és kerámia-, élelmiszer- és
italgyártás). Az iparban gyorsan nő a munkatermelékenység. Sikeres ágazatnak mi-
nősíthető a gyógyszergyártás, valamint a tej- és tejtermék-feldolgozás.
A magyar lakosság gazdasági pozíciója megyénként eltérést mutat. Szilágy me-
gyében a magyar lakosság többsége falvakban él, Kolozsban viszont inkább városok-
ban. Általános tendenciaként mutatkozik az elöregedés és az elvándorlás. A fiatalabb
nemzedéket a gazdasági perspektíva hiánya, a kitörési lehetőségek korlátozottsága
érinti hátrányosan. Ugyanakkor számos sikeres magyar vállalkozó található különbö-
ző iparágakban: nyomda, telekommunikáció, gépjárműalkatrész-gyártás, ingatlanfor-
galmazás, építőipar, kertészet. Az erdélyi magyar lakosság általában lélekszámával
arányosan vesz részt a megyék és a régiók gazdasági életében. Kedvezőtlen, hogy a
legtöbb magyarok által lakott megyében nincs számottevő Magyarországról szárma-
zó befektetés, amely egyúttal támogatná a helyi magyarság gazdasági felemelkedé-
sét. Egyetérthetünk Mugur Isarescu volt miniszterelnök, jelenlegi nemzeti banki kor-
mányzó megállapításával: az igazi lehetőségekhez képest sajnos túlságosan kevés
Erdélyben a magyar tőke.
Arad és Temes megyék a Nyugati Fejlesztési Régióhoz, Bihar, Máramaros és
Szatmár az Északnyugati Régióhoz tartoznak2.
Máramaros megye fejlettsége az átlagtól elmarad, ami összefügg azzal, hogy
kedvezőtlen fekvése miatt a főbb közlekedési útvonalak elkerülik, a munkaerő szak-
képzettsége alacsony, a megye külföldi tőkevonzó képessége gyenge. Szatmár me-
gye jobb adottságokkal rendelkezik, bár megközelíthetősége nem jó. Viszonylag
nagy számú a bérmunkában dolgoztató külföldi vállalatok száma. Elsősorban olasz
és német tőke a textil- konfekció-, bőr- és bútorgyártásban foglalkoztat olcsó helyi
munkaerőt. A lakosság nagyobb része a mezőgazdaságból él, ami komoly munka-
erő-tartalékot jelent. A magyarországi tőke főleg a malomiparban és az építőiparban
van jelen. A Partium legfejlettebb, és a gazdasági átalakulásban leginkább előreha-
ladottabb megyéje Bihar.
Bihar megyében a korábban fejlett timföldgyártás megszűnt, több gépipari válla-
latot felszámoltak. Az ipar szerkezete átalakult, nőtt a fogyasztási cikkek termelése. Je-
lentősnek mondható az élelmiszeripar, az üdítőital-gyártás, a német és olasz bérmun-
kán alapuló cipőipar. A megye földrajzi fekvése kedvező, határ menti fekvése komoly
előnyt biztosít. Hatalmas termálvízkészlete még kiaknázatlan. Az építőanyag-iparnak
és más kapcsolódó ágazatoknak nagy megrendeléseket nyújt a 2004 májusától indu-
2 Králik Lóránd: A partiumi magyarlakta területek gazdasági átalakulása

ló észak-erdélyi autópálya építése. A magyar lakosság kismértékben jutott tulajdon-

hoz a privatizáció keretében. Ennek egyik oka az volt, hogy a tulajdonváltást megelő-
zően kevés magyar foglalt el vezető tisztséget állami vállalatokban, illetve a közigaz-
gatásban, ezért kimaradtak a vezetői kivásárláson alapuló privatizációból. A magyar
lakosság vállalkozói ezért inkább az új cégek alapításában tűntek ki. A magyarorszá-
gi befektetések skálája széles, magába foglalja az ingatlanforgalmazást, betongyár-
tást, acélcsőgyártást, közúti szállítást és más ágazatokat.
Arad megye iparszerkezete az elmúlt 15 évben keveset változott. Továbbra is je-
lentős a vagongyártás, a gépipar és a könnyűipar. Német és olasz befektetők itt is
jelen vannak, elsősorban a cipő- és bútoriparban. A helyi magyarság részvétele a pri-
vatizációban a már ismertetett okok miatt alacsony. Magyarországi befektetők érdek-
lődése a megye iránt is gyenge. A dél-erdélyi autópálya építésének megindulása itt is
komoly mobilizációs erővel bír az építő- és az építőanyag-iparra, valamint a kapcsoló-
dó infrastruktúra kiépítésére (benzinkúthálózat, konténerterminál, motel). A sztráda-
építés alvállalkozóként piaci lehetőséget biztosíthat a magyarországi cégek számára.
Az autópálya-építés vonzani fogja a multinacionális cégeket, amelyek kezdetben az ol-
csó és bőséges munkaerő kiaknázása, és a költségek csökkentése miatt jelenhetnek
meg. A nyugati cégek már komoly mértékben jelen vannak az ingatlanpiacon.
A Bánság legfejlettebb megyéje Temes. Elektrotechnikai és elektronikai ipara az
elmúlt években teljesen átalakult. Munkaerejének magas szakképzettsége kedvező
környezetet nyújt az új, a magasabb hozzáadott értéket tartalmazó termelés befoga-
dására. Az úthálózat viszonylagos fejlettsége, a szerb és a magyar határ közelsége kü-
lönleges helyzetet hozott létre. Temes megye képes volt a jugoszláviai háború és em-
bargó által adott lehetőségeket a maga javára kiaknázni. A szerbiai bevásárlóturizmus
jelentősen növelte a fogyasztói keresletet. A megyében a külföldi tőkebefektetések
nagysága a fővárosi régió után a második. Német, olasz és osztrák tőke a könnyűipa-
ri bérmunkára települt, de még komoly kihasználatlan lehetőségek vannak a fejlet-
tebb technológiájú termelés számára.
A partiumi privatizációban a magyarság komolyabb pozíciókat ott tudott szerez-
ni, ahol részaránya is magasabb. Mivel a nagyprivatizáció vállalatvezetői kivásárláson
alapult, és a rendszerváltás előtt alig volt magyar vállalatvezető, ezért súlya csekély
maradt. A tömeges, úgynevezett kuponos privatizációban a magyarság egyenlő esély-
lyel vehetett részt, de ennek a privatizációs formának a jelentősége alacsony maradt.
A magyarság gazdasági pozícióját növelte az RMDSZ kormányzati szerepe 1997
után. A kormányzati struktúrában való részvétel erősítette a magyar vállalkozók kap-
csolati tőkéjét, javított pénzügyi helyzetükön. A tőkehiány azonban továbbra is akadá-
lya a magyar vállalkozások gyorsabb fejlődésének. Kedvezőtlen tendenciaként, az
1990 előtti időszak folytatásaként tovább élt, hogy a magyarok részvétele alacsony a
közigazgatási tisztségekben is. Az általánostól eltérő a helyzet a magyar többségű vá-
rosokban, települési önkormányzatokban. A tömbmagyar vidékeken több magyar fel-
ső szintű vezető található.
A gazdasági pozíció viszonylagos gyengesége összefügg a magyar lakosság lé-
lekszámának a romániai lakosság gyorsabb fogyásával. A legutóbbi 2002-es nép-
számlálás szerint a Partiumban és a Bánságban a magyar lakosság aránya a követ-
kezőképpen alakult: Arad 10,7 százalék, Bihar 25,9, Máramaros 9,1, Szatmár 35,2 és
Temes megye 7,6 százalék. Temes megyét kivéve mindenütt hanyatlott a többségi ro-
mán lakosság száma is. Jellegzetes tendencia, hogy a magyarok számának csökke-
nése nagyobb a városokban és ott, ahol kisebbségben élnek, a létszámesés kisebb
Szatmárban és a tömbmagyar vidékeken. A kivándorlás miatt különösen csökkent a
magasabb gazdasági szakképzettséggel rendelkezők száma.
Bihar megyében található a legtöbb magyarországi érdekeltségű cég. Főleg kis- és
nagyvállalkozások jelentek meg Erdélyben, viszonylag kevés a középvállalkozások szá-
ma. A helyzet azonban változóban van, javul a magyar befektetők számára a gazdasági
és jogi környezet, a befektetői kockázatok csökkennek. A határ menti erdélyi megyék
gazdasági vonzerejét javítja, hogy a régió 2004 májusától az Európai Unió határára ke-
rül. A magyarországi cégek keleti terjeszkedése az uniós csatlakozással felgyorsulhat, a
magyar tőke kiáramlása bővülni fog. Romániába az előcsatlakozási alapokon keresztül
a következő években hatalmas támogatás áramlik, amelynek kiaknázása a magyaror-
szági vállalkozások számára új piacnövekedési lehetőséget ad. A magyar termelőkapa-
citások Erdélybe történő telepítése, új befektetések megjelenése igényli a kormányzati
támogatások eddiginél céltudatosabb, hatékonyabb és kiterjedtebb fejlesztését.
A székelyföldi megyék, bár Románia közepén fekszenek, mégis, a rossz infra-
struktúra miatt, nehezen megközelíthetők, ezért a régió „a legközpontibb perifériának”
tekinthető3. Maros megye jelentős só-, földgáz-, termálvízkészlettel rendelkezik, és hí-
res bortermeléséről is. Hargita és Kovászna megyében a szavasmarha-tenyésztésben
és a tejágazatban alakult ki számottevő termelési kapacitás, de jelenleg mindkét ága-
zat válságban van. Székelyföld nevezetes továbbá fakitermeléséről és a bútoriparáról.
A nehézipari termelés visszaesett, a nyomdaiparban viszont új, sikeres vállalkozások
jöttek létre. A lakosság nagy hányada továbbra is a mezőgazdaságból él, sokan kül-
földön keresnek munkát, és a feléledő idegenforgalom is bevételi forrást jelent. A ré-
gió egyik fontos jövedelme a vendégmunkások hazautalása.
Székelyföldön a privatizáció lényegében befejeződött, hátra van még a volt álla-
mi gazdaságok magánkézbe adása. A felaprózott földtulajdon miatt a magángazda-
ságok nem versenyképesek. Pozitív fejlemény a volt közösségi erdők és földek vissza-
adása, és elkezdődött az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása is. Megkezdődött a
régióban az ipari parkok létesítése, ami az eddiginél kedvezőbb hatás gyakorolhat a
külföldi tőke betelepedésére.
A jelentősebb külföldi tőkeberuházások eddig inkább elkerülték Székelyföldet, amit
a rossz közlekedési helyzet és a perifériális fekvés magarázhat. Az erdélyi autópálya-épí-
tés, hanem is oldja meg ezt a problémát, de megkönnyíti a régió megközelítését. A kül-
földi befektetések a természeti erőforrások elsődleges kihasználását célozzák, ami ala-
csony hozzáadott érték típusú termelést jelent. Hargita megyébe a romániai külföldi tő-
kebefektetések 4 százaléka érkezett. Maros megyében jelentősebb a magyarországi tő-
kebefektetés nagysága. Másutt nagyobb számban vannak kisebb befektetések.
Székelyföld fejlesztésére regionális fejlesztési koncepciót még nem dolgoztak ki.
A Központi Fejlesztési Régió nem alkot közigazgatási egységet, és politikai szándék
hiányában ilyen változás sem várható. A 2001. évi 215-ös közigazgatási törvény az
1991–2001 közötti gyakorlathoz képest lényegesen csökkentette az önkormányzatok
hatáskörét és növelte a prefektusét. A korábbi decentralizációs tendenciákkal szem-
ben újabban erősödik a centralizáció folyamat. Kedvező viszont a kistérségi szervező-
dések terjedése elsősorban Hargita megyében, de a másik két megyében is.
3 Sánduly Edit–Szabó Árpád: Helyzetkép Székelyföld gazdaság-társadalmi állapotáról

Az innovatív tevékenységek elterjedése Románia-szerte új növekedési forrást

jelent.4 Az innováció főleg a kis- és középvállalatokban történik. Reálértéken a K + F
kiadások 1996–2000 között csökkentek, és esett GDP-hez viszonyított arányuk is. A
K + F kiadások reálértéken 2001-ben emelkedtek, de arányuk a GDP-ben nem válto-
zott. Megoldatlan probléma az innovatív tevékenységek finanszírozása, ami nagyrészt
saját forrásból történik. Kedvező fejlemény, hogy 2001-től a mikrovállalatok (1-9 fő)
100 ezer euró éves forgalom alatt bevételüknek csupán 1.5 százalékát fordítják adó-
ra. Nagyon alacsony a befektetett kockázati tőke nagysága (300 millió dollár körül
van). A kockázati tőke nagyobb térnyerésének akadálya az erős banki szektor hiánya,
a tőkepiac fejletlensége, alacsony likviditása, a portfólió-befektetők tartózkodó maga-
tartása. A bankrendszer privatizációja, a külföldi bankok térnyerése következtében a
hitelezésben javulás várható. Korábban a bankok nem nyújtottak hitelt közép-, illetve
hosszú távra. A külföldi kockázati tőke számára az innovációval foglalkozó vállalatok
nagysága jelenleg még elmarad a számukra kívánatos mértéktől. Az eddigi helyzet-
hez képest javulás várható a beáramló jelentős európai uniós támogatások következ-
tében, de az ország nemzetközi hitelképességének erősödése, a befektetői kockáza-
tok mérséklődése is változást jelez.
Összetett és ellentmondásos képet kapunk a régiók fejlettségének összehason-
lításakor. A bruttó hazai termék előállításában 1995–2000 között a Bukarest régió tér-
nyerése egyértelmű. Az egy főre jutó GDP előállításában a Bukarest régió áll az első
helyen. Az egy főre jutó bruttó hozzáadott érték előállításában az Északnyugati régió
a 7.-ről a 4. helyre lépett elő. A szolgáltatások terén az egy foglalkoztatottra jutó hoz-
záadott érték megtermelésében a fővároshoz képest a többi régió elmaradottsága
nőtt, de az erdélyi régiók más régiókhoz képest javították pozíciójukat. A fővárosi ré-
gión kívül az Északnyugati régióban a legalacsonyabb a munkanélküliség, ezt követi
a Közép és a Nyugati régió. A munkanélküliségi ráta azonban a valósnál jobb helyze-
tet mutat, mert a munkanélküli, ha 2 hektárnál nagyobb földtulajdonnal rendelkezik,
nem kerül nyilvántartásba. Árnyalja a képet, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatottak
száma az Észak-nyugati régióban nagyon erőteljesen emelkedett. A Közép régió ma-
gas ipari foglalkoztatott létszáma a lassú szerkezetváltásra utal. Általánosságban a
mezőgazdasági foglalkoztatottak száma emelkedett, ami azt jelenti, hogy a strukturá-
lis munkanélküliség a vidékre és a mezőgazdaságra helyeződött át. Az innovatív jelle-
gű tevékenységek között nagyon jelentős helyet foglalnak el a szoftver- és a számítás-
technikai szolgáltatások. Bukarest részesedése a szolgáltatások üzleti forgalmában
meghatározó: 62,1 százalék. Az erdélyi megyék közül 6 az első 10 között van az üzle-
ti forgalom tekintetében a 42 megye rangsorában. A fővárost Kolozs, Temes és Bras-
só megyék követik. Nagyon kedvező az Északnyugati régió helye az országos kuta-
tás-fejlesztési közintézmények elhelyezkedése terén, mert a fővárosi régió után a má-
sodik helyet foglalja el. A régió jó pozíciója Kolozsvárnak köszönhető. A kutatással és
fejlesztéssel foglalkozó vállalkozások terén Bukarestben található a cégek közel 60
százaléka, az Északnyugati régióban van a vállalkozások 10 százaléka. A Közép régió-
ban a legtöbb K + F vállalat Brassóban, a Nyugati régióban pedig Temesváron van be-
jegyezve. Az innovációs tevékenységek egyre jelentősebb színterét adják a kiépülő
ipari parkok. A parkok sok esetben a veszteséges iparterületek átalakítása nyomán
jönnek létre. Jelenleg többségük a helyi vagy a megyei tanácsok tulajdonában van-
4 Juhász Jácint–Györfy Lehel: Innováció és az erdélyi magyarlakta régiók gazdasági átalakulása
nak. A zöld mezős ipari parkok vonzóbbak a külföldi befektetők számára, mint a régi
iparvállalatok átalakítása nyomán keletkező területek. A kormány felzárkózási stratégi-
ájában az ipari parkok fontos helyet foglalnak el. A legtöbb park átadását 2004 végé-
re tervezik, és mintegy 25-30 ezer munkahely teremtése várható. A magyarlakta régi-
ókban az országos átlagnál több ipari park építése várható, ami a magasabb hozzá-
adott értékű termelés koncentrációját is jelenti. Az egyetemi központok kedvező be-
fektetési helyet biztosítanak az ipari parkoknak. A fejlettségi mutatók jelentős regioná-
lis polarizációt mutatnak. Erdély versenyképessége javult Moldva és Havasalföldhöz
képest, de romlott a fővároshoz viszonyítva.
A tanulmánykötet második része Szlovákia magyarlakta régiójával, a Felvidékkel
foglalkozik. Dél-Szlovákia magyarok által lakott 6 járására a gazdasági elmaradottság a
jellemző.5 Az elmaradottságot konzerválta a régió periféria jellege, a nehezen átjárható
országhatár, a határátkelőhelyek alacsony száma. A fejlődés további akadálya a mező-
gazdasági foglalkoztatottak magas aránya, a lakosság megélhetésének függése a ke-
véssé versenyképes agrártermeléstől. Délkelet-Szlovákiában az országon belül a legna-
gyobb arányú munkanélküliség alakult ki, és a régió idáig csak kismértékben vonzott
külföldi befektetőket. A magyar lakosság gazdasági felemelkedését negatívan érintette,
hogy – mivel a magánosítás előtt magyarok nem töltöttek be vezető tisztségeket állami
vállalatoknál, illetve az állami apparátusban, ezért kimaradtak az úgynevezett nómen-
klatúraprivatizációból, és elkerülte őket a tőkefelhalmozásnak ez a formája.
A szlovák gazdaságra idáig a Pozsony központú fejlődés volt a jellemző. Az or-
szág egy délnyugati-északkeleti vonalra osztható. A választóvonaltól nyugatra a gaz-
dasági átalakulás sikeresebben halad, az átlaghoz képest alacsony a munkanélküli-
ség, a régió vonzó a külföldi befektetők számára, keleten viszont – néhány kivételtől
eltekintve – kevés fejlesztés történt, elmaradott az infrastruktúra és magas a munka-
nélküliség. A Pozsony központú fejlődés kisugárzása viszont pozitívan érintette a
dunaszerdahelyi és a galántai járásokat.
A legutóbbi, 2001-es népszámlálás szerint a magyarság aránya 1991-hez képest
10,8 százalékról 9,7 százalékra mérséklődött. A lakosság száma 567 ezerről 520 ezer-
re esett, ami elsősorban az asszimiláció következménye. A magyarok aránya járáson-
ként eltérő: Nyitra – 27,6 százalék, Nagyszombat – 23,7 százalék, Beszterce – 11,7
százalék, Kassa – 11,2 százalék, Pozsony – 4,6 százalék. Jelenleg is a Vladimír Mečiar
kormányzása alatt kialakult 8 megyés beosztás érvényesül, 2001-ben a regionális ön-
kormányzati törvény vitájakor nem sikerült a Magyar Koalíció Pártjának javaslatát ér-
vényesíteni Komárom megye létrehozására, ami a magyar határral párhuzamosan 80-
90 százalékban magyar többségű megyét alakított volna ki. Előrelépést jelent, hogy a
kormány elhatározta 2005. január 1-jétől az önkormányzatok pénzügyi decentralizáci-
óját. Kérdés, hogyan fogja ez érinteni a helyi forrásokban nem bővelkedő magyarlak-
ta önkormányzatokat. Mindenesetre a helyi és megyei önkormányzatok anyagi függet-
lensége tovább polarizálhatja a már így is nagyon differenciálódott regionális viszo-
nyokat. Érdekesen alakulhat Komárom gazdasági helyzete, ahol jelenleg a legtöbb
magyar él. A legnagyobb helyi vállalat a hajógyár privatizációjának kusza és szövevé-
nyes története talán elvezet a pozitív kibontakozáshoz.6 Ez a régió földrajzi fekvése mi-
att kedvezőbb adottságokkal rendelkezik, mint a kelet-szlovákiai. Kedvezőbbé válhat
5 Ádám János Imre: A határon túli magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban. Szlovákia
6 Tuba Lajos: A komáromi hajógyárról

az Ipolyság helyzete Szlovákia és Magyarország egy időben történő európai uniós

csatlakozásával. A korábban nehezen átjárható határok lebontásával Ipolyság perifé-
riális jellege megváltozhat, és Budapest közelsége hathat a régióra. Felgyorsulhat a
dél-szlovákiai – a magyarnál olcsóbb – munkaerő átáramlása.
A Magyarországról származó nagy volumenű tőkebefektetés az utóbbi időben
komoly mértékben növekedett (Mol Rt., OTP Bank Rt., DanubiusHotels Rt.), de szük-
ség lenne a magyar kis- és középvállalkozások jelentősebb szlovákiai jelenlétére. A
magyar vállalkozások előtt a privatizációban való részvétel, az ingatlanvásárlások ko-
moly lehetőséget biztosítanak. A két ország közötti határ megszűnése a korábban
összetartozó régiók összekapcsolódásához vezethet.
Az innovatív tevékenységek befogadása terén is az erőteljes regionális polarizá-
ció a jellemző.7 Szlovákia 79 járásából 7 elmaradott (Komárom, Érsekújvár, Losonc,
Rimaszombat, Homonna, Varannó és Nagymihály), ebből 5 járásban jelentős a ma-
gyar kisebbség jelenléte. Nyugat-Szlovákia déli részét demográfiai hanyatlás sújtja.
Dunaszerdahely, Galánta, Érsekújvár, Komárom járásokban csökken az aktív korú né-
pesség aránya. Kedvező változás, hogy a külföldi tőke érdeklődése elmozdult Po-
zsonytól északkeletre, Nagyszombat, Trencsén és Zsolna irányába. A másik tőkevon-
zási központ a Kassa–Eperjes térség. Esélyes még a Poprád-Igló régió is a külföldi be-
fektetések vonzására.
A korábbi kutató-fejlesztő hálózat meggyengült, de az újjászületés jelei mutatkoz-
nak a főváros mellett még a Trencsén, Nagyszombat és a Zsolna járásokban. Sikeres
a fejlettebb technológia befogadásában a főváros és a Nagyszombat–Zsolna közti ré-
gió. Dél-Szlovákiában nincs elegendő potenciál technikai fejlesztésre és gazdasági
növekedésre. Jellemző a munkatermelékenység alakulásának nagy szóródása: Po-
zsonyban a munkatermelékenység szintje a komáromi járás ötszöröse.
A dél-szlovákiai régióban viszonylag nagy a súlya az élelmiszeriparnak. Ezen be-
lül kimagaslik a tej- és húsipar. Néhány húsipari vállalatnál történtek jelentősebb be-
fektetések. A cukorgyárak a multinacionális cégek tulajdonába kerültek. Pénzügyi
helyzetük jelentősen javult. A konzerviparban a szerkezetváltás a termelés koncentrá-
cióján keresztül történik. A régióban fontos még az építőanyag-ipar, a textil-ruházati és
a cipőipar. A szlovák gazdaság egyre nagyobb mértékben függ a gépjárműipar telje-
sítményétől. A déli régió idáig kimaradt a gépjárműipar köré szerveződő termelésből,
autóipari beszállítói kapacitások nem létesültek.
Az innovatív, magasabb technológiájú termelés új hordozói lehetnek az ipari par-
kok. Eddig egyetlen ipari park működése tekinthető sikeresnek, a Kassa közelében le-
vő Kenyhec (Kechne), ami az önkormányzat és a külföldi befektető jó együttműködé-
sén alapul. Az ipari parkok elterjedése folyamatos, várható még Losonc déli részén,
Rozsnyón, Somorján, Szereden és Rimaszombaton. A klaszterszerű fejlődés megin-
dulhat az ipari parkok elterjedésével. Számos probléma azonban a gyorsabb fejlődést
akadályozza. Ezek között megemlíthető a telkek tisztázatlan tulajdonosi viszonya, az
elmaradott infrastruktúra, az önkormányzatok pénzügyi lehetőségének korlátozottsá-
ga és a képzett munkaerő hiánya, illetve elvándorlása.
Az infrastruktúra fejlesztése, ezen belül az úthálózat modernizálása hozzájárulhat
a magyarok által lakott régiók perifériális helyzetének megváltoztatásához. Kormány-
határozat szerint 2010-ig elkészül a Pozsony–Kassa autópálya, ami azonban az or-
7 Morvay Károly: A külföldi befektetések és az ipari parkok Dél-Szlovákiában
szág északi részén vezet keresztül. Az autópályával egy időben épül a Pozsony–Kas-
sa gyorsút (Pozsony–Zólyom-Besztercebánya–Kassa), ami áthalad a déli járásokon.
Kelet-Szlovákia gazdaságában a Kassai Vasmű meghatározó súllyal ren-
delkezik.8 A Kassai kerület súlya 2000-ben Szlovákia bruttó hazai termékében 14 szá-
zalék volt, ami a Pozsonyi kerület után a második helyet jelentette. Ennek ellenére Ke-
let-Szlovákiában nagyon súlyos a munkanélküliség: Nagymihály, Rozsnyó, Szobránc,
Gölnicbánya, Tőketerebes járásokban eléri a 30 százalékot. A munkanélküliségi ráta
2001 végén a Kassai kerületben 25,5 százalék volt, miközben az országos átlag 18,6
százalékot tett ki. Kassa városában is, kerületenként ugyan eltérően, de a ráta 15-20
százalék között alakult. A vasműt 2000-ben a kormány eladta az amerikai U.S. Steel
cégnek. A fénykorában 26 ezer dolgozót foglalkoztató vállalat a privatizáció idejére
már 18 ezer főre olvadt. A vasmű székhelyét Pozsonyba tette át, ami a Kassai régió
adóbevételének és régiófejlesztési képességének megcsappanásához vezetett. A pri-
vatizáció után a munkaerő leépítése folytatódott, és az amerikai befektető a megígért
helyi fejlesztésekkel szemben inkább a külföldi terjeszkedést részesíti előnyben, mert
felvásárlásokat végzett Lengyelországban és Szerbiában.
A magyar lakosság aránya a 2001-es népszámlálás szerint Kelet-Szlovákiában, a
Rozsnyó járásban a legmagasabb, 30,6 százalék, Tőketerebes járásban 29,3 száza-
lék, a Kassai kerületben 11,2 százalék és Kassán 3-4 százalék. A magyar kis- és kö-
zépvállalkozások többsége családi vállalkozás. A magyar vállalkozói tőke kimaradt a
privatizációból, ezért tőkefelhalmozása gyenge. A cégek mintegy fele nem teljesíti az
európai uniós csatlakozással együtt járó szigorú termékminőségi feltételeket. Kevés
vállalkozás lesz képes átváltani az új tudás alapú gazdálkodásra.
A kötet harmadik része a szerb és ezen belül a vajdasági gazdasággal foglalkozik,
elemzi a vajdasági magyarok gazdasági körülményeit.9 Jelentős változást hozott a vajda-
sági autonómia helyzetében a 2002. februári, úgynevezett „Omnibusz” törvény, amely az
autonómiát részben visszaállította, és ennek hatására a tartomány költségvetése a koráb-
bi szint sokszorosára emelkedett. A tartomány gazdasági önállóságát nem nyerte vissza,
a köztársaság rendelkezik továbbra is a Vajdaság vagyonával és természeti javaival. Min-
den állami ingatlan köztársasági vagyont képez. A köztársaság a vajdasági források meg-
határozó részét elvonja, és egy részét visszaadja. A tartomány gazdasági mutatói a szerb
átlagnál jobbak, a köztársaság bruttó hazai termékéhez lakossági arányánál – 16,7 szá-
zalék – nagyobb mértékben járul hozzá. A Vajdaságnak a köztársaság átlagánál na-
gyobb fejlettsége más vonatkozásban is megnyilvánul: a kedvezőbb befektetési környe-
zet kialakulását elősegítette a jobb közbiztonság, a jogi környezet rendezettebb jellege, az
adóbefizetések terén tapasztalható nagyobb fegyelem. A tartomány iparszerkezete szé-
les, a fontosabb ágazatok az élelmiszeriparban, a dohányiparban, az olaj- és gáziparban,
valamint a vegyiparban találhatók. Ezenkívül a tartomány jelentős mezőgazdasággal ren-
delkezik. A széles termelési szerkezet a köztársaság átlagánál nyitottabb és a külkereske-
delemre jobban ráutalt gazdaságot hozott létre. A Vajdaság aránya 2002-ben a szerb ex-
port 35,3 százalékát, az import 31,1 százalékát adta, ami megközelítően kétszerese a la-
kossági aránynak. A viszonylag kedvezőbb gazdasági helyzet megléte ellenére a vajda-
sági gazdaságot is sújtotta a szerb gazdaság általános válsága, ami a termelés súlyos
visszaesését, a fejlesztések és a modernizáció elmaradását, a munkanélküliség hatalmas
8 Reiter Flóra–Semsey Ilona–dr. Tóth Attila: Kelet-Szlovákiai régió gazdasági átalakulása. Kassai Kerület
9 Huszka Beáta: Vajdasági magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban és a magyar–vajdasági kapcsolatok javításának lehetőségei

megugrását, az életszínvonal drámai csökkenését eredményezte. A tartomány helyzete

kedvezőbb a privatizáció terén is, mert a vajdasági vállalatok iránt mutatkozott legerőtel-
jesebben a külföldi érdeklődés. Javult a helyzet a privatizációs bevételek megoszlása te-
rén. A privatizációs bevételek egynegyede 2003. februártól a Tartományi Fejlesztési Alap-
ba kerül, a másik negyede a Szerbiai Fejlesztési Alapba, amit vajdasági fejlesztések tá-
mogatására lehet felhasználni.
A 2002-es népszámlálás szerint a magyar lakosság lélekszáma közel 299 ezer volt,
ami Szerbiában 3,91 százalékos, Vajdaságban 14,29 százalékos részesedést mutatott.
Ezen belül jelentősebb a magyarok aránya Észak-Bácskában (43,56 százalék) és Észak-
Bánátban (47,3 százalék). Magyar többség található Észak-Bánát több városában (Ada,
Magyarkanizsa, Zenta, Csóka). Észak-Bánát magyar lakosságának fogyása meghaladja
az Észak-Bácskáét. A tartományban a népszámlálás adatai szerint a magyar lakosság
száma az elvándorlás és az asszimiláció miatt mintegy 50 ezer fővel csökkent. A magyar
többségű községek gazdasága a Vajdaságon belül hátrányos helyzetűnek tekinthető. A
felsőfokú végzettségűek aránya a magyar népességen belül 5,9 százalék, ami az orszá-
gos átlag fele. A magyarlakta régiókban a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari tevékeny-
ség dominál, a szerb kormány korábban visszatartotta a periférián az ipar fejlesztését. A
magyar népesség alig, vagy egyáltalán nem töltött be korábban gazdasági vezető pozíci-
ókat, részesedésük a közszférában alulreprezentált volt. Ennek következtében kimarad-
tak az elmúlt évtizedben a privatizációs folyamatból, nem részesedtek a magánosítás
eredményeként a tőkefelhalmozásból. A korábbi tendenciák meghatározó erővel hatnak
a jelenlegi folyamatokra. A magyar kisebbség tulajdonában levő vállalkozások a nem ter-
melői szolgáltatások piacán fedezhetők fel. A magyar nemzetiség számára hiányzik a je-
lentős gazdasági vagyoni alap, amely megmaradásának fontos feltétele. Jobb a helyzet
az önkormányzati, tartományi képviseleti testületekben, ahol a magyarok részesedése
megközelíti a nemzetiségi arányát.
A magyarországi vállalkozások idáig kevés tőkét fektettek be a Vajdaságban, ami
a még mindig létező politikai és jogi bizonytalansággal, a kedvezőtlen uralkodó politi-
kai viszonyokkal magyarázható. A túlságosan magas kockázat visszatartó erő a jelen-
tősebb profitkilátással szemben. A magyar vállalkozások számára vonzerő lehet az ol-
csó vajdasági munkaerő, a földrajzi közelség, a privatizálásra felajánlott vagyon ked-
vező ára, és a magyar kisebbség jelenléte. Magyarország európai uniós csatlakozása
új pénzforrás megszerzése adhat alkalmat, amelyek a határon túli régiók infrastruktú-
ra-fejlesztésére, környezetvédelmére, egyebek között a Duna–Kőrös–Maros–Tisza
eurorégió kiépítésére fordítható.
Erdély, Felvidék és a Vajdaság Románián, Szlovákián és Szerbián belül elfoglalt
perifériális fekvése korábban okot adott a hátrányos helyzetre. Most azonban a perifé-
ria előnnyé változhat, és a növekedési tartalék kiaknázása felgyorsíthatja ezeknek a
régióknak a felzárkózását. Elkerülhetetlen, hogy a határok lebontása, illetve perspek-
tivikus lebomlása következtében a határ menti régiók egységesülése felgyorsuljon, a
térség integrációja meginduljon. Az Európai Unión belül a határvidékek dinamizáló
hatást gyakorolhatnak a még nem tagok határ menti régióira. Kelet-Közép-Európa re-
gionális integrációja a térség felzárkózásának még kiaknázatlan tartaléka.
Tibori Szabó Zoltán
A közép-erdélyi régió
gazdasági átalakulása
20 Tibori Szabó Zoltán: A közép-erdélyi régió gazdasági átalakulása
I. A kutatás célja
Az esettanulmány célja az erdélyi magyarlakta területek gazdasági helyzetének bemu-
tatása és elemzése. A következő fejezetekben elsősorban Közép–Erdély, azaz
Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs és Szilágy megye helyzetét ismertetjük. Természete-
sen, ahhoz, hogy ezeknek a közigazgatási egységeknek a helyzetéről teljes képet mu-
tathassunk, az egyes alfejezetekben az ország és az említett megyéket magába fog-
laló fejlesztési régiók gazdasági fejlődéséről is tárgyalnunk
, kellett.
A kereskedelem, a mezőgazdaság, az ipar, a privatizáció és a beruházások terén
elért eredményeket, illetve eredménytelenségeket országos és régiószinten a II. feje-
zetben mutatjuk be. A III. fejezetben a közép-erdélyi megyéket magukba foglaló fej-
lesztési régiók általános adatait ismertettük, a IV. fejezetben pedig az egyes megyék
gazdasági helyzetét, fejlődési perspektíváit elemeztük.
A gazdasági fejlettség tekintetében a tanulmányozott térség heterogén. Míg
Kolozs megye Románia és ezen belül Erdély fejlettebb és gyorsabban átalakuló me-
gyéinek egyike, Beszterce-Naszód és Szilágy megye iparilag fejletlen, és hatalmas
munkanélküliséggel küzd. Ennek ellenére e két utóbbi megye között is adódnak kü-
lönbségek: míg Beszterce-Naszód komoly jövedelemhez jut az erdőgazdálkodásból,
Szilágy megye természeti vagy ásványi kincsekkel alig rendelkezik. Megint más Fehér
megye helyzete, ahol a bányászat és az elavult technológiákra épülő ipar felszámolá-
sa, illetve átalakítása egészen más kérdéseket vet fel. Külön tárgyaljuk ez utóbbi me-
gyében a verespataki aranybányaprojekt ügyét, amely 400 millió dollár értékű lenne, s
egyben az egész térség első számú beruházása. Környezeti, szociális és gazdasági
szempontból is rengeteg kérdést vet azonban fel, és számtalan feszültség forrása lett.
Érintőlegesen tárgyaltuk kutatásunk során Máramaros, Maros és Hunyad megye
helyzetét, főképpen a privatizáció, a tervezett ipari parkok elhelyezése, illetve az egyes
iparágak gondjainak bemutatásakor.
II. Az északnyugati és közép-erdélyi régiók

esettanulmánya
1. Általános helyzet
Az 1989-es rendszerváltás után Romániában is elkezdődött az átmeneti időszak

a szabad piac és a kapitalista rendszer felé. Ez a tranzíció még ma sem ért véget, és
Romániának még sok feladatot kell végrehajtania, hogy gazdasága európai szintre
juthasson.
Összehasonlító adatok Románia és az Európai Unió között:
1. táblázat
Ssz Mutatók ME ÉV ROMÁNIA EURÓPAI UNIÓ
1. Lakosság (január elsején) ezer szem. 2002 21 680,9 376 455* (2000)
2. Terület km2 238 391,0 3 191 000,0
3. Népsűrűség Lk./km2 2002 90,9 118,01)
4. Lakosság dinamikája % 2000/1999 –0,1 2,6*1)
5. Lakosság kor szerinti szerkezete: % 2000 100,0 100,01)3)
– 0–14 év % 2000 18,5 17,4
– 15–64 év % 2000 68,3 67,0
– 65 év és fölött % 2000 13,2 15,6
6. GDP Mrd. EUR 2000 39,9 7974*1)
7. GDP/lakos EUR/lakos 2000 1779 21 238*1)
8. GDP/lakos % EU–átlaghoz visz. 1999 27,4 100,0
9. Beruházások % a GDP-ben 2000 18,5 19,73)
10. Lakosság foglalkozás szerinti
% 2000 100,0 100,01)
szerkezete:
– mezőgazdaság és erdészet % 2000 41,4 4,5
– ipar és építkezés % 2000 27,3 29,3
– szolgáltatások % 2000 31,3 66,2
11. Munkanélküliség2) % 2000 7,1 9,21)
12. Gyermekhalandóság rátája 2000 18,6 5,54)
13. Átlag élettartam:
– férfi Év 2000 67,0 74,6*3)
– nő Év 2000 74,2 80,9*3)
14. Lakosság iskolázottsági szintje
% össz. 2000 100,0 100,01)
25–59 év között:
– alacsony % össz. 2000 23,8 36,0
– közép % össz. 2000 64,6 43,0
– magas % össz. 2000 11,6 21,0
15. Inflációs ráta % 1999 45,8 2,0*
1) – 1999; 2) – ILO (Nemzetközi Munkaszervezet) metodológiája alapján; 3) – 1998; 4) – 1997;
* Az adatok ideiglenesek vagy becsültek
Politikai szempontból Románia az európai integráció útján halad. A demokratikus

társadalom kiépítése, a piacgazdaság megteremtése – és ezen belül különféle refor-
mok véghezvitele a gazdaság fellendítése érdekében – a jelenlegi kormány legfőbb
feladatai közé tartoznak.
A fenti célok elérése érdekében Románia az utóbbi évtizedben a főbb európai
uniós támogatási programokban is részesült:
• az intézményépítést, gazdasági és társadalmi kohéziót, illetve az acquis com-
munautaire elsajátítását célozó PHARE-program,
• a környezet és közszállítás fejlesztését támogató ISPA- és
• a mezőgazdaság- és vidékfejlesztést ösztönző SAPARD-program finanszírozá-
sai által.1
1 Részletek az Európai Integrációs Minisztérium Sprijinul Uniunii Europene pentru aderare. Cele trei instrumente de pre-aderare: PHARE,
ISPA, Sapard (Az EU támogatása a csatlakozáshoz. A három csatlakozás előtti program: PHARE, ISPA és SAPARD) című közlönyében.

Törvényhozási szempontból az utóbbi években több olyan rendelkezés látott

napvilágot, amely a gazdaság némely területének fellendítését eredményezte, és egy-
ben az európai standardoknak is megfelelt. Ilyenek voltak például:
– a 15/1990 törvény az önálló gazdaságok kereskedelmi társaságokká való át-
szervezéséről;
– a 31/1990 törvény a kereskedelmi társaságok létrehozásáról, működéséről és
feloszlatásáról;
– a 18/1991 földtörvény;
– a 84/1992 törvény a szabad övezetekről;
– a 7/1996 törvény a földnyilvántartást és a telekkönyveket illetően;
– a 31/1997 sürgősségi kormányrendelet a külföldi beruházások rendjét illetően;
– a 92/1997 sürgősségi kormányrendelet a közvetlen befektetések ösztönzéséről;
– a 151/1998 törvény Románia fejlesztési régiókra történő felosztásáról;
– a 24/1998 és a 75/2000 sürgősségi kormányrendelet a hátrányos helyzetű
övezetekről;
– a 73/1998 kormányrendelet az összevont személyi jövedelemadóról;
– a 17/2000 sürgősségi kormányrendelet az áfa egységesítéséről;
– a 490/2002 törvény az ipari parkok létrehozásáról és annak rendjéről stb.
Az évek során a fenti rendelkezések számos módosításon estek át.
Fontos helyet foglal el Románia gazdaságának fellendítésében a 151/1998 törvény,
amely az új fejlesztési régiókról és ezek létrehozási és működtetési eljárásairól szól.
Regionális fejlesztési tervek léteztek már a kommunista rendszerben is. Az
1976–ban kidolgozott Országos Állami Egységes Terv alapján a központi vezetőség
ugyanazon gazdasági fejlődési tervet próbálta érvényesíteni az ország összes terüle-
ti egységében. A kitűzött cél a megyék közötti fejlettségi különbségek eltüntetése volt,
és ezt erőltetett iparosítással próbálták elérni, anélkül, hogy a gazdasági eredményes-
séget számításba vették volna. Az ipari termelés növekedésének rátája a hátrányos
helyzetű megyékben (például Botoşani, Vaslui, Máramaros, Beszterce-Naszód, Dolj,
Olt, Giurgiu, Teleorman) óriási volt, mivel ezek a területi egységek az országos ipari
termelésnek az átlagát kellett hogy évente előállítsák. Ennek az intézkedésnek súlyos
következményei voltak, amelyek általános válsághoz és gazdasági visszaeséshez ve-
zettek. Következésképpen ma Romániában minden megye gazdasági átszervezési
problémákkal küszködik, amelyek közül az ipar szerkezeti átalakításának kérdése a
legégetőbb. Az átmeneti időszak elején Románia ipari régiói a következők voltak:
2. táblázat
Nyugati övezet Temesvár, Arad, Krassó-Szörény és Hunyad
Északnyugati övezet Bihar, Kolozs és Maros
Középdéli övezet A legfejlettebb és legterjedelmesebb: Szeben, Brassó, Argeş, Dîmboviţa,
Prahova, Bukarest
Déli övezet Dolj és Olt
Keleti övezet Galaţi és Brăila
A 151/1998 törvény új területi felosztást eszközölt. Kiegészítésként születtek meg

a „hagyományosan fejletlen”, az „ipari hanyatlásban lévő” és a „kényes szerkezetű”
övezetek/megyék kifejezések.
A hagyományosan fejletlen övezetek azok, amelyek munkanélküliségi átlaga nagyon
magas, és ahol a lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságban dolgozik. Ezen mutatók mel-
lé társul a más megyékbe vagy külföldre történő elvándorlás kiemelkedő aránya is.
Az ipari hanyatlásban levő övezetek vagy megyék azok, amelyekben 1992 és
1998 között, az átmeneti időszak következményeképpen, sokan munka nélkül marad-
tak (főleg a feldolgozó iparban és a bányászatban). Ezek az övezetek abban külön-
böznek a hagyományosan fejletlen zónáktól, hogy elég jól fejlett az infrastruktúra és a
piacgazdaság mechanizmusai működőképesek. Erdélyben a következő megyéket jel-
lemzi az ipari hanyatlás: Hunyad (Nyugati Fejlesztési Régió), Máramaros, Kolozs
(Északnyugati Fejlesztési Régió) és Brassó (Központi Fejlesztési Régió).
A kényes szerkezetű zónák vagy megyék azok, amelyekben nagy számú la-
kos dolgozik veszteségeket generáló nehézipari ágakban (kohászat, bányászat, ve-
gyészet), és amelyekben a lakosság nagy része egyetlen ipari ágazatban vagy egyet-
len üzemben dolgozik. Ezek a megyék az ipari átszervezés következményeként ipari
hanyatlásban levő zónákká válnak. A nagyszámú elbocsátás miatt ezek a megyék je-
lentős társadalmi feszültségek veszélyét is jelentik. Erdélyben ilyen megyék Hunyad
(Nyugati Régió) és Szatmár (Északnyugati Régió).
A 151/1998-as törvény szerint a fejlesztési régiókhoz az alábbi megyék tartoznak:
3. táblázat
Fejlesztési régió Megyék
Északkelet Bákó (Bacău), Botoşani, (Jász) Iaşi, Neamţ, Suceava, Vaslui
Délkelet Brăila, Buzău, Konstanca, Galac, Tulcea, Vrancea
Dél Argeş, Călăraşi, Dâmboviţa, Gyurgyevó (Giurgiu), Ialomiţa,
Prahova, Teleorman
Délnyugat Dolj, Gorj, Mehedinţi, Olt, Vâlcea
Nyugat Arad, Krassó-Szörény, Hunyad, Temesvár
Északnyugat Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros, Szatmár, Szilágy
Közép (központi) Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Szeben
Bukarest Ilfov, Bukarest
A törvényhozók 1998-ban hatályba léptették a 24-es számú, a hátrányos helyze-

tű zónákra (zone defavorizate) vonatkozó törvényt is. A hátrányos helyzetű övezet az,
amelyik teljesíti az alábbi két feltétel egyikét:
1. a területi egység munkaerőlétszámához viszonyítva a munkanélküliek aránya

legkevesebb háromszor nagyobb az országos munkaerőlétszámhoz viszonyí-
tott munkanélküliségi aránynál a felmérés előtti három, egymásután következő
hónapban;
2. gyengén fejlett infrastruktúrával rendelkezik és a kommunikációs eszközök hiá-
nya miatt az övezet elszigetelt.
Egyike a legfontosabb rendelkezéseknek az a 2000-es májusi kormányhatározat,

amelynek alapján három új fejlesztési programot dolgoztak ki a hátrányos helyzetű
övezetek részére. Az első tervben a mezőgazdasági tevékenység ösztönzésére össz-

pontosítottak, a második az üzleti környezet serkentését tűzte ki célul, míg a harmadik

a beruházások növelésére törekszik.2
2001-ben Romániában 34 hátrányos helyzetű zóna létezett. Jogi személyek (be-
leértve a magánvállalatokat és családi szervezeteket is) és magánszemélyek, akik
ezekben az övezetekben tevékenykednek a törvények által előírt kedvezményekben
részesülhettek (vámilletékek, áfa, nyereségadó alóli felmentések).
Erdélyben 2000-ben a következő hátrányos helyzetű övezetek léteztek:3
4. táblázat
Fejlesztési régió Megye Hátrányos h. zóna Terület (nkm)
Nyugat Hunyad Vajdahunyad 285,2
Hunyad Brád 1318,4
Hunyad Zsil völgye 996,0
Északnyugat Bihar Vaskohsziklás-Diófás 83,5
Bihar Nagybáród- 386,8
Sonkolyos
Bihar Papfalva-Felsőderna 229,9
Szilágy Ipp 60,1
Szilágy Hídalmás-Szurdok 355,8
Szilágy Sarmaság 175,3
Máramaros Nagybánya 752,3
Máramaros Borsa Visó 867,2
Beszterce-Naszód Óradna 1225,8
Közép Hargita Balánbánya 1,8
Kovászna Barót 128,5
Szeben Kiskapus 257,9
Fehér Kudzsir (Cugir) 310,3
Fehér Nyugati-Kárpátok 1085,0
Ezekhez társul a 2003-ban hátrányos helyzetűnek nyilvánított Kolozsvár–Tor-

da–Aranyosgyéres övezete is.
200–ben Romániában hat szabad kereskedelmi övezetet (zonă liberă) tartot-
tak számon a következő területi egységekben: Sulina, Konstanca–Basarabi Sud, Kür-
tös–Arad, Galac, Gyurgyevó (Giurgiu) és Brăila. A szabad övezetek működését a
84/1992-es törvény szabályozza.
2001-től kezdődően Románia kormánya kidolgozta a támogatott övezetek
(zone asistate) tervét. Ennek a programnak a célja az ipar, a szolgáltatások, a turiz-
mus és egyéb területek fellendítése, és a beruházások ösztönzése az adott övezet-
ben, visszatérítés nélküli pénzbeli támogatások révén. Erdélyben 2001-ben Hunyad
és Fehér megye részesült ilyenfajta támogatásban.
2 MEDIAFAX (Román magánhírügynökség, Bukarest), 2000. május 18.
3 Az adatok a Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium honlapjáról (A 2002–2005-ös Országos Fejlesztési Terv kimutatásaiból)
származnak.
2. Erdélyi (Északnyugat és Közép) fejlesztési régiók
Az Északnyugati Fejlesztési Régió a következő hat megyét foglalja magába:

Beszterce-Naszód, Bihar, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy. Északkelet felől a Keleti-
Kárpátok határolják, délnyugati irányban pedig a Nyugati-Kárpátok. Három másik fejleszté-
si régióval szomszédos, és hat határátkelőhelye van Magyarország és Ukrajna irányába.
1. ábra
Fontosabb adottságai a mezőgazdasági területek (az összterület 61,5 százaléka)

és az erdők (28,9 százalék).
A fizikai és épületi infrastruktúra gyengén fejlett, az úthálózat pedig nagyon el-
avult, kopott állapotban vannak. Egyes vidéki utak teljesen el vannak zárva a közleke-
déstől, mert a főbb utakhoz vezető szakasz használhatatlanná vált.
2844,0 ezer lakos élt 2000-ben a régió területén, Románia összlakosságának
12,7 százaléka. A népsűrűségi átlag 83,3 lakos/négyzetkilométer volt, ugyancsak
2000-ben. A lakosság nagy része urbanizált övezetekben (52,6 százalék a régió össz-
lakosságából) és völgyekben él. A vidéki lakosság jelentős demográfiai hanyatlást
szenvedett el, főleg 1996 és 2000 között.4
A legnagyobb számú lakosú város Kolozsvár, 329 310 lakossal (2000. július elsején).
2002-ben a régiónak 2,740 millió lakosa volt, ebből 529 204 magyar nemzetisé-
gűnek, 545 055 pedig magyar anyanyelvűnek vallotta magát.5
A régióban nagyon magas a környezetszennyezés szintje. A jelentősebb
szennyezők a következők: a Kolozs és Szilágy megyében leülepedő por, ammónia
Beszterce-Naszód, Szilágy és Máramaros megyékben, kéndioxid és kadmium Kolozs
és Szilágy, fluor és ennek vegyületei Szatmár megyében, illetve nehézfémek és cián-
vegyületek Máramaros megyében. A régió főbb társadalmi és gazdasági jellemzőit
(mutatóit) a következő táblázat szemlélteti6:
4 A Román Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium adatai.
5 2002. évi népszámlálási adatok.
6 Román Országos Statisztikai Intézet; Eurostat Yearbook 2001; Unity, solidarity, diversity for Europe, its people and its territory
2001, Raportul Dezvoltării Umane 2000, Enlargement of the EU, 2001. június.

5. táblázat
Megj.: 1) 1999 2) (1997/1990); 3) Csak a 100 fő/km2 népsűrűségnél alacsonyabb települések;

4) 1998; * az adatok ideiglenesek vagy becsültek
A régió infrastruktúrájának fejlettségi szintje majdnem minden szempontból ma-

gasabb az országos szintnél, ennek ellenére gyengének minősíthető. A közúti háló-
zatnak csupán 23,8 százaléka volt 1999-ben korszerűsítve, a csatornahálózattal ellá-
tott települések aránya pedig 2000 végén 23,5 százalék volt. Noha az ivóvízzel ellátott
települések aránya a régióban átlagosan 69,1 százalékos volt 1999-ben, Beszterce
megyében ez az arány 40 százaléknál kisebb. A régió infrastruktúrájának általános
helyzetét a következő táblázat ismerteti7:
6. táblázat
Megyék
Mutatók Régió Románia
Bihar Beszterce Kolozs Máramaros Szatmár Szilágy
100 négyzetkilométerre
mért közúti hálózatsűrűség 31,8 33,0 27,8 36,8 23,7 34,5 36,5 30,8
– 1999 (%)
A korszerűsített közutak aránya
a régió közúti hálózatához 23,8 23,6 23,4 21,6 34,0 19,8 21,6 24,6
viszonyítva – 1999 (%)
Ivóvízzel ellátott települések
69,1 66,3 38,6 88,8 80,0 68,3 64,4 54,9
aránya – 1999 (%)
Csatornahálózattal ellátott
települések aránya – 2000 23,5 22,1 17,5 36,3 32,9 10,0 16,9 21,7
végén (%)
7 A Fejlesztés és Előrejelzési Minisztérumának adatai: A 2002–2005-ös romániai Országos Fejlesztési Terv. 2001.
A Központi Fejlesztési Régió Románia központi részében található, és hat má-
sik fejlesztési régióval határos. Hat megyét foglal magába: Brassó, Fehér, Hargita,
Kovászna, Maros és Szeben. A régió 50 városra és 334 községre oszlik, összterülete
34 099,7 négyzetkilométer, Románia összterületének 14,3 százaléka.
2. ábra
2642 ezer lakos élt 2000-ben a Központi Régió területén, Románia összlakossá-
gának 11,8 százaléka. A népsűrűségi átlag 77,5 lakos/km2 volt, ugyancsak 2000-ben.
Brassó megyében a népsűrűségi átlag 117,2 lakos négyzetkilométerenként, Hargita
megyében pedig 51,4.
A lakosság nagy része urbanizált övezetekben (60,3 százalék a régió összlakos-
ságából) él.
2002-ben a régiónak 2,523 millió lakosa volt, ebből 755 455 magyarnak, 760 863
magyar anyanyelvűnek vallotta magát.8
Fontos szerepet játszik az ország számára a régió vasúti hálózata. Vasúti közle-
kedési csomópontjain (Brassó, Nagyszeben, Tövis) keresztül teremtődik meg az ösz-
szeköttetés Közép- és Nyugat-Európával.
8 2002. évi népszámlálási adatok.

A régió főbb társadalmi és gazdasági jellemzőit (mutatóit) a következő táblázat

szemlélteti9:
7. táblázat
Megjegyzés: 1) 1999; 2) (1997/1990); 3) Csak a 100 lakos/km2

népsűrűségnél alacsonyabb települések; 4) 1998; * ideiglenes, becsült adatok
A régió infrastruktúrája gyengén fejlett, a korszerűsített utak aránya a régió közúti

hálózatának csupán a 24,8 százaléka, az országos arányhoz (24,6 százalék) közelálló.
A csatornahálózattal ellátott települések aránya (25,5 százalék) meghaladja az orszá-
gos átlagot (21,7 százalék). A főbb infrastrukturális mutatókat a következő táblázat fog-
lalja össze:10
8. táblázat
Megyék
Fehér Brassó Kovászna Hargita Maros Szeben
100 négyzetkilométerre
mért közúti hálózat sűrűsége 26,3 32,0 25,1 22,4 21,9 27,5 27,3 30,8
– 1999 (%)
A korszerűsített közutak aránya
a régió közúti hálózatához 24,8 20,3 31,2 26,4 30,7 22,0 22,2 24,6
viszonyítva – 1999 (%)
Ivóvízzel ellátott települések
52,9 65,8 53,8 43,6 60,3 56,7 29,0 54,9
aránya – 1999 (%)
Csatornahálózattal ellátott
települések aránya – 2000 25,5 14,5 26,9 30,0 24,1 36,1 19,4 21,7
végén (%)
9 Román Országos Statisztikai Intézet; Eurostat Yearbook 2001; Unity, solidarity, diversity for Europe, its people and its territory
2001, Raportul Dezvoltării Umane 2000, Enlargement of the EU, 2001. június.
10 A Fejlesztés és Előrejelzési Minisztérumának adatai: A 2002–2005-ös Országos Fejlesztési Terv. 2001.
A két régió infrastruktúrájának főbb jellemzőit összehasonlítva, következtethetünk,
hogy az Északnyugati Fejlesztési Régió közúti hálózatsűrűségének és az ivóvízzel ellátott te-
lepüléseinek aránya (31,8, illetve 69,1 százalék 1999-ben) nagyobb a Központi Fejlesztési
Régió arányainál (26,3, illetve 52,9 százalék ugyanabban az évben). Ugyanakkor a közpon-
ti régióban nagyobb a korszerűsített utak és a csatornahálózattal ellátott települések aránya
(24,8 illetve 25,5 százalék az Északnyugati 23,8, valamint 23,5 százalékhoz képest).
2003 júliusában írták alá a térség legnagyobb infrastrukturális beruházásának, a 425
km-es autópálya építésének keretszerződését. A külföldi beruházó az amerikai Bechtel cég-
óriás, az iraki újjáépítések fővállalkozója. Az autópályát jövő év tavaszán kezdik majd építe-
ni és 2009 végére fejeződnek be a munkálatok. Ez az ambiciózus terv az erdélyi régiók gaz-
dasági fellendülését és egyben infrastruktúra-szintjének jelentős javulását jelentené.
3. A román gazdaság országos és regionális jellemzői
Amikor 1990-ben Románia külkereskedelmét egy csapásra liberalizálták, a köz-

pontosított árak rendszere még működött. A létrehozott kereskedelmi cégek és terme-
lők nem tudtak azonban az új üzleti környezethez időben alkalmazkodni. Az általuk
termelt és piacra dobott áruk – főképpen az elavult gyártási technológiák miatt – nem
voltak versenyképesek, így a termelők és a kereskedők kénytelenek voltak a terme-
lést, illetve az eladást évente csökkenteni. A kereskedők fokozatosan áttértek az im-
portból hozott jobb minőségű áruk forgalmazására. A termelők hagyományos piacai
szinte egyik napról a másikra megszűntek, a vállalatok hirtelen piacot vesztettek, és
termékeik helyét az olcsóbb vagy minőségileg sokkal jobb importáruk vették át.
A nemzetközi versenyképesség szempontjából Románia 2000-ben a Közép-ke-
let-európai Szabadkereskedelmi Egyezményt (CEFTA) aláíró országok leggyengébbi-
ke volt. 1991 és 1999 között az ipari termelés évi csökkenésének átlaga 7,15%-os volt.
Ugyanakkor az export évi növekedésének rátája csupán 4% volt, míg az összes többi
közép-európai ország évi rátája meghaladta a 10 százalékot.
A főbb gazdasági mutatók 1990 és 2000 között a következőképpen változtak11:
9. táblázat
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000
Nemzeti bruttó össztermék
– ezermilliárd lej, folyó
0,90 2,20 6,00 20,00 49,80 72,10 108,90 252,90 371,20 539,40 796,50
áron
– Mrd euró – 25,10 15,10 22,60 25,30 27,40 28,20 31,30 37,20 33,10 39,90
GDP növ. ráta
–5,60 –12,90 –8,80 1,50 3,90 7,10 3,90 –6,10 –4,80 –2,30 2,10
– % (előző évhez visz.)
GDP/lakos
– ezer lej, folyóáron 37,00 95,10 264,60 880,50 2 189,70 3 180,40 4 817,80 11 218,20 16 495,40 24 016,20 35 503,70
– ezer EURO 1,08 0,66 1,00 1,11 1,21 1,25 1,39 1,65 1,47 1,78
GDP/lakos növ. Ráta
–5,80 –12,80 –7,20 1,70 4,00 7,40 4,30 –5,80 –4,60 –2,10 1,70
– % (előző évhez visz.)
Magánszektor súlya
16,40 23,60 26,4 34,80 38,90 45,30 54,90 60,60 62,00 63,30 64,50
a GDP-ben – %
11 Az Országos Statisztikai Intézet adatai.

3. ábra
A GDP előző évhez viszonyított változását 1990 és 2002 között a fenti grafikon
szemlélteti.
A GDP 2002-ben 1 512 256,6 milliárd lejt, azaz 1 USD = 33 055 lejes átlagos ár-
folyamon 45,75 milliárd dollárt tett ki. Az adott évben az ipari termelés 7,2 százalék-
kal, az építőipar 6,9 százalékkal, a szolgáltatások volumene 5,3 százalékkal bővült.
Igaz, mindeközben az adóterhek átlagosan 6,4 százalékkal emelkedtek. Az egyensú-
lyi helyzet javulását szemlélteti az infláció fokozatos csökkenése, amely éves szinten
1999-ben 60, 2000-ben 40,7, 2001-ben 30,3, 2002-ben pedig 17,8 százalék volt. 2003
első hét hónapjában a drágulás 7 százalékos volt, az előző év júliusához képest pe-
dig 14,8 százalékot tett ki.
Az erdélyi (Északnyugat és Közép) regionális bruttó terméknek a nemzeti brut-

tó össztermékhez való hozzájárulását 1995–1998 között az alábbi táblázat mutatja be:
10. táblázat
Fejlesztési régió 1995 1996 1997 1998
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Északnyugat 11,9 11,8 11,7 12,0
Közép 12,6 13,2 13,3 12,7
Az erdélyi regionális bruttó össztermék lakosra mért értékei (GDP/lakos)

1995 és 1998 között a következők voltak (GDP országos átlag = 100):
11. táblázat
1995 1996 1997 1998
Északnyugat 93,7 92,8 91,8 94,8
Közép 107,0 112,3 112,3 107,7
A romániai GDP szerkezete szempontjából is különbözött az EU bruttó összter-

mékének összetételétől, az utóbbi években azonban észrevehető volt egy konvergáló
tendencia. A GDP alakulásában a mezőgazdasági szektor súlya például jelentősen
csökkent az évek során: 1990-ben 20, 1999-ben pedig 13,9 százalék volt. Az ipari
szektor súlya 1999-ben 28 százalék alá csökkent, míg a szolgáltatások értéke 50 szá-
zalékra nőtt (az EU-ban 68-69 százalék).
A foglalkoztatottak gazdasági terület szerinti megoszlása 2000-ben (%)12
12. táblázat
Románia /
Románia EU 15
EU 15
Összesen 100,0 100,0 5,4
Mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban dolgozók 41,4 4,5 29,8
Iparban és építkezésben dolgozók 27,3 29,3 8,4
Szolgáltatási ágakban dolgozók 31,3 66,2 2,5
A munkanélküliség problémája egyaránt jelentkezik a gazdaságilag fejletlen

és az erőteljesen iparosított megyékben. A gazdaságilag fejletlen területi egysé-
gekben a produktív beruházások száma nagyon alacsony, és ezért lehetetlen új,
elegendő számú munkahelyet teremteni. Az iparosított zónák átszervezési gon-
dokkal küszködnek, amelyeknek eredményeképpen sok dolgozót elbocsátanak
munkahelyéről (a munkanélküliség és az ipari hanyatlás gondjainak súlyosságát
régiónként lásd a 4. ábrán).
Munkanélküliség és ipari hanyatlás
4. ábra
Az Északnyugati Fejlesztési Régióban dolgozó lakosság foglalkozás szerinti szer-

kezetét, illetve ennek összehasonlítását az országos és az EU-átlagszerkezettel a kö-
vetkező ábra szemlélteti13:
12 Országos Statisztikai Intézet – Románia Statisztikai Évkönyve 2000; Eurostat Yearbook 2001; Unity, solidarity, diversity for
Europe, its people and its territory 2001.
13 Románia Fejlesztési és Előrejelzési Minisztériumának adatai.

5. ábra
A munkanélküliségi ráta 8,5 százalékos volt 2000-ben, nagyobb értéket

Beszterce-Naszód (12,7 százalék), Szilágy (10 százalék) és Kolozs (11,3 százalék)
mértek. 2002 végén a munkanélküliek aránya a régióban átlagosan 8 százalékos volt,
Szilágy és Beszterce-Naszód megyében ekkor is valamivel magasabb.
A Közép és az Északnyugati Régióban a foglalkoztatottak – nemzeti átlag fölötti
arányban – az iparban és a szolgáltatások szektorában dolgozik. Sokkal kevesebben
keresik kenyerüket a mezőgazdaságban.
A Közép Fejlesztési Régióban dolgozó lakosság foglalkozás szerinti szerkezetét,
illetve ennek összehasonlítását az országos és az EU-átlagszerkezettel a következő
ábra szemlélteti14:
6. ábra
A munkanélküliség növekedése nagyon nagy volt a Közép Fejlesztési Régióban,

ahol az utóbbi években ötszörösére emelkedett (miközben a Nyugati Fejlesztési Régi-
óban például „csupán” négyszeresére). 2000 végén a munkanélküliségi átlag 10,3
százalékos volt (az országos átlag 10,5 százalék volt).
Mindkét régióban fontos ipari átszervezési folyamatok mennek végbe. Fehér megyé-
ben a bányászat, Brassó megyében a gépkocsi- és traktorgyártó ipar, Hunyad megyében
a kohászati ipar és a bányászat szembesült a szerkezeti átalakítás következményeivel. A
foglalkoztatott lakosság számára az elbocsátások sorozata igazi megpróbáltatást jelen-
14 Románia Fejlesztési és Előrejelzési Minisztériumának adatai.
tett, hiszen általános volt az a vélemény, hogy ezek az iparágak nélkülözhetetlenek az or-
szág gazdasága számára, és éppen ezért biztos munkahelyet jelentenek.
Az Északnyugati és a Központi Fejlesztési Régió munkaerejének főbb jellemzőit
a következő táblázat szemlélteti:
13. táblázat
Mutatók Északnyugat Központ
A foglalkoztatott lakosság aránya a régió összlakosságához
45,0 45,0
viszonyítva 2000 végén (%)
Ezer személyre eső foglalkoztatottak száma 411,9 403,3
A mezőgazdasággal és erdőgazdálkodással foglalkozók
aránya a gazdaságban dolgozók összértékéhez viszonyítva 45,9 34,0
2000 végén (%)
Az iparban dolgozók aránya a gazdaságban dolgozók
22,2 30,7
összértékéhez viszonyítva 2000 végén (%)
Az építkezésekben dolgozók aránya a gazdaságban
3,4 3,6
dolgozók összértékéhez viszonyítva 2000 végén (%)
A szolgáltatásokban dolgozók aránya a gazdaságban
28,5 31,7
dolgozók összértékéhez viszonyítva 2000 végén (%)
2000 márciusában a kormány összeállította Románia első középtávú fejlesztési

stratégiáját. Kiindulópontként szolgált Románia akkori gazdasági helyzetének ismerteté-
se. A dokumentum szerint Románia a 10 éves átmeneti időszak után még jelentős aka-
dályokkal küszködött. Az ipari szektor nagyon lassú privatizációja, illetve a veszteséges
ágazatok átszervezésének késése hátráltatták az ország fejlődését. Gazdasági növeke-
dés, a törvényhozás stabilizációja és a szegénység kiküszöbölése voltak a stratégia
főbb céljai. A terv szerint ezen célok eléréséhez szükséges a belföldi termelés újraindí-
tása, az üzletbarát környezet kialakítása, a magánszektor fejlesztése, a külföldi befekte-
tők bevonása és az adminisztratív eljárások egyszerűsítése. A terv pontokban ismertet-
te a pénzügyek és a költségvetés, a monetáris politikák, a privatizáció, a verseny korlá-
tainak lebontása, az ipar és a mezőgazdaság terén a tennivalókat.15
A gyakori kormánykrízisek, a túlságosan sok pártocskát magába foglaló koalíció és
a vezető szerepben levő személyek tapasztalatlansága miatt a 2000-ben leköszönő
középjobb irányultságú kormány kevés tervet hajtott végre. Azt is el kell azonban ismer-
ni, hogy a Victor Ciorbea vezetése alatt álló kormány 1997-ben mindössze 600 millió dol-
láros nemzeti banki tartalékkal vette át az országot. Pozitívumként megemlíthető, hogy
sikerült feltöltenie az államkasszát, és néhány életbevágóan fontos makrogazdasági sta-
bilizációs programot végrehajtania. A kormányzást 2000-ben újra átvevő Romániai Tár-
sadalmi Demokrácia Pártja (utóbb Szociáldemokrata Párt, amely jelenleg is hatalmon
van, s amelynek kisebbségi kormányát a parlamentben a Romániai Magyar Demokrata
Szövetség, az RMDSZ támogat) ezekre alapozva folytathatta a reformokat. Az ipari te-
vékenység és az építőszektor fenntartása, illetve a szolgáltatási ágazat fellendítése a
nemzeti bruttó össztermék növekedését eredményezte. Így míg 2000-ben a GDP növe-
kedése 2,1 százalékos volt, 2001 elérte az 5,7, 2002-ben pedig a 4,9 százalékot.16
15 MEDIAFAX, 2000. március 6.
16 Románia kormányának 2001–2002 évi tevékenységének összefoglalója, Bukarest, február 2003, www.guv.ro

a) Ipar és építkezés
A romániai ipar átszervezésének folyamata az új gazdasági helyzethez való alkal-
mazkodásból, az 1990 előtti egyensúlyzavar és az átmeneti időszakra jellemző káros
működés kiküszöböléséből áll. Ez a folyamat legfőképp a privatizációra alapoz, és
ezért különböző arányban érintette az egyes iparágakat, az ipari termelés hanyatlását
és az ipari munkaerő létszámát illetően.
Annak ellenére, hogy az utóbbi években az ipar erős hanyatlásnak indult, nélkü-
lözhetetlen eleme maradt a romániai gazdaságnak a munkahely-létesítés és a gazda-
sági növekedés szempontjából.
Az ipari termelés a múlt évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. 1990
és 1992 között csökkent a termelési átlag, 1996-ig pedig nőtt (21,6 százalékkal volt
nagyobb az 1992-es szintjénél). 1997 és 1999 között újra csökkeni kezdett, majd
2000-ben 7,6 százalékkal nőtt az előző évi átlaghoz képest. A 2000-es átlag 10,6 szá-
zalékkal volt kisebb az 1995-ös átlagnál, és 20,4 százalékkal csökkent az 1996-os ér-
tékéhez viszonyítva17. Ez a hanyatlás számos vállalatnál a kapacitások alulkihasznált-
sága és a nagyszámú elbocsátások miatt történt.
Az ipari termelés 1996 és 2000 közötti mutatói a következők (1995 = 100)18:
14. táblázat
1996 1997 1998 1999 2000
Ipar összesen 106,3 98,6 85,0 83,1 89,4
– Bányaipar 101,3 94,9 80,7 75,3 79,7
– Feldolgozó ipar 107,9 100,6 86,6 85,6 93,0
– Villamos és hőenergia, gáz és víz 100,8 88,6 78,3 74,6 75,4
Az ipari termelés változását 1997-1998 illetve 2001-2002 között a következő ábra

szemlélteti:
7. ábra
A bányaipar 1999-ben csupán 5,3 százalékát jelentette az ipari termelésnek

(1990-ben 9 százalék volt). Ez a csökkenés a különféle bányászati szektorokra (föld-
17 MEDIAFAX, 2001. május 3.

18 Az Országos Statisztikai Intézet adatai.
gáz, fémes ásványok) jellemző termelési hanyatlásnak, a feldolgozó ipar villamos
energia szükséglete csökkenésének és a bányaipari bérek „bányászhadjáratokkal” ki-
erőszakolt emeléseknek volt köszönhető.
A feldolgozó ipar 1999-ben 74,4 százalékát tette ki az ipari termelésnek, amely
arány körülbelül 11,4 százalékkal volt kisebb az 1990-es átlagnál.
A villamos és hőenergia, a gáz- és vízszektor 1999-ben 20,3 százalékát jelentette
az ipari termelésnek (1990-ben 5,2 százalék volt).
A legjelentősebb munkaerő-csökkentés azokban az iparágakban történt, ahol fö-
lösleges termelési kapacitások és az alacsony termelékenység volt a jellemző (bánya-
ipar, vegyipar). Számos elbocsátás történt azokban az iparágakban is, ahol a külföldi
termékek versenyképessége miatt alapos átszervezésre volt szükség (textilipar, táv-
közlési berendezéseket és tévé-rádió készülékeket gyártó ipar).
A magánszektor fejlődése az iparban sokkal lassabban haladt, mint más gazda-
sági területeken. A szerkezeti nehézségek, a nagy ipari üzemek kezelhetetlensége és
a jelentős beruházásokat igénylő privatizációs folyamat helyben topogása nehezítette
a magántőke behatolását az iparba.
1996 és 2000 között jelentősen nőtt a kis- és közepes vállalatok száma, de ezek zömé-
nek kevesebb mint tíz alkalmazottja van. 1999-ben ezek a vállalatok jelentették az országban
működő ipari egységek több mint 99 százalékát. A legtöbb kis- és közepes vállalat a követ-
kező ágazatokban működik: élelmiszer- és italgyártás, ruha-, bőr-, szőrme- és textilipar, fafel-
dolgozó ipar és bútorgyártás. A kis- és közepes vállalatoknak csupán 12,9 százaléka ipari vál-
lalat, a többi javarészt a kereskedelemben, illetve a szolgáltatások területén működik19.
Sokat javultak a termelés mutatói a közúti szállítási eszközök iparában és az
orvosi készülékek és felszerelések, precíziós műszerek, optika és óraművesség, az
elektronikai gépek és készülékek ipari ágazatában. A két utóbbi ágazat meghatározó
lehet a jövőben a romániai ipar fellendülése tekintetében.
Az erdélyi megyék ipari szerkezete az átmeneti időszak elején a következő volt20:
15. táblázat
Északnyugat Bihar – kohászat, bőr- és szőrmefeldolgozás, cipő- és ruhagyártás
Beszterce-Naszód – fakitermelés és fafeldolgozás, cellulóz-papír
Kolozs – fémkohászat, gépgyártás, fakitermelés és fafeldolgozás
Máramaros – kohászat és fakitermelés
Szatmár – gépgyártás, fakitermelés és fafeldolgozás, üveg-, porcelán- és
csempegyártás
Szilágy – gépgyártás, kohászat, vegyipar, építőanyag- és könnyűipar
Közép Fehér – gépgyártás, élelmiszeripar, bányászat és feldolgozó ipar, textil- és
vegyipar
Brassó – kohászat, gépgyártás, cellulóz-papír, vegyi-, textil-, fa- és könnyűipar
Kovászna – gépgyártás, élelmiszer-, fa- és textilipar
Hargita – gépgyártás, bányászat, fafeldolgozás, élelmiszer, textil és kötöttáru
Maros – energetika, gépgyártás, vegyipar, tüzelőanyagok, üveg-, porcelán- és
csempegyártás
Szeben – kohászat, gépgyártás, üveg-, porcelán- és csempegyártás, textilipar,
ruhagyártás, élelmiszeripar
19 Lásd II. 2. e) fejezetet (Kereskedelem)
20 A román Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium adatai alapján.

A fenti vállalatok közül napjainkban kevés a működőképes. A kisebb, a rend-

szerváltás elején bezárt vállalatok helyett kevés új, a piacgazdasághoz alkalmazko-
dó üzem, vállalkozás létesült. Pedig ezek megjelenése nélkülözhetetlen lett volna
a régi, eredménytelen és versenyképtelen ipar helyettesítésére. Ehelyett a nagy,
veszteséges ipari üzemeket próbálták fenntartani és a kis- és közepes nagyságú
vállalatokat bezárták, ahelyett, hogy ezeket használták volna fel az ipari fellendülés
kiindulópontjaiként. Következésképpen nemcsak a megyék gazdasági szerkezete
romlott, hanem a kiképzett alkalmazottak más munkába való átrétegződése vagy
kivándorlása is megindult.
A 2000 tavaszán összeállított fejlesztési stratégia szerint nagy ipari üzemek és
közművek privatizációja 2003-ban ért volna véget. Ma azonban már világos, hogy e
cél eléréséhez több időre lesz szükség. A közművek magánosítását a földgázszállító
hálózatokkal kellett volna a tervek szerint elkezdeni, hogy azt követően a villamos
energia szállítórendszereit privatizálják. Erre Romániát a Nemzetközi Valutaalappal
(IMF) kötött készenléti hitelszerződés előírásai is kötelezték. Jelen tanulmány írásának
időpontjáig (2003 augusztusa) azonban ez ehhez szükséges intézkedéseket a kor-
mány nem hozta meg.
Ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése érdekében Románia kormánya az
Európai Bizottság együttműködésével, 11 fejlesztési lehetőségekkel rendelkező át-
szervezési ipari zónát azonosított az ország területén. A 2001. évvel kezdődően eze-
ket az övezeteket PHARE-pénzekkel támogatják, zónánként legkevesebb három évig.
Az ipari átszervezési zónák sajátossága az, hogy habár nehéz átrétegződési gon-
dokkal küszködnek, megvan a lehetőség a gazdasági fejlődésre. Mindegyik övezet-
ben a következő intézkedések elmaradhatatlanok:
• a kis- és közepes nagyságú vállalatok fejlődésének támogatása a gazdaság
változatossá tétele érdekében;
• a regionális infrastruktúra javítása;
• a turizmus és a környezetvédelem támogatása.
Erdélyben két ilyen ipari átszervezési övezetet azonosítottak: a Nyugati-Kárpátok
ipari-bányászati térségét és a máramarosi, illetve az észak-erdélyi könnyűipari területet.
A Nyugati-Kárpátok ipari-bányászati térsége részint az Északnyugati, részint pe-
dig a Közép Fejlesztési Régióban található. A szóban forgó térség 17 várost és ezek-
ben összesen 342 754 lakost foglal magába. A fontosabb települések Gyulafehérvár
(72 000 lakos) és Torda (61 000 lakos). A többi helység esetében a lakosság lélek-
száma 3000 és 30 000 között változik.
A térség gazdasági és szociális problémái közé tartozik:
• az ipari tevékenység és a munkaerő csupán tíz nagyobb (1999-ben ezernél több
alkalmazott) vállalatban való tömörülése (négy Gyulafehérváron, kettő Tordán);
• egyetlen iparággal (bányászat) rendelkező városok (Abrudbánya, Zalatna,
Aranyosbánya, Topánfalva);
• a vállalatokban, üzemekben elavult technológiák használata, hátrányos marke-
ting- és managementstratégiák;
• a bányászati ipar hanyatlóban van, sok alkalmazottat elbocsátottak az abrud-
bányai, aranyosbányai, zalatnai bányákból;
• a kohászati (Nagyenyed, Zalatna, Kudzsir, Aranyosgyéres) és vegyészeti
(Marosújvár) ipar hanyatlása;
• ökológiai egyensúlyhiány (Zalatna, Abrudbánya, Torda, Vaskohsziklás,
Aranyosbánya), a levegő, a víz, a talaj és a növényzet szennyezése miatt;
• az átszervezési vagy felszámolási tervekben 18 vállalat szerepel (gépgyártó
ipar, kohászat, vegy-, textil- és fafeldolgozó ipar), amelyeknek nagyszámú alkal-
mazottja van. A legfontosabbak a Torda-Aranyosgyéres ipari központhoz tar-
toznak (kohászat, fa-, nehézgépgyártó és építőanyag-ipar);
• a hadiipar bonyolult szerkezeti átalakítása (Kudzsir).
A zóna fejlődési lehetőségeit a következőkre lehetne alapozni:
• ásványi kincsek (arany, ezüst, só, márvány) és erdők léte;
• változatos ipari hagyományok: gépgyártás, fa- és fémfeldolgozás, textilipar, épí-
tőanyag-, üveg- és élelmiszeripar, kerámiaipar;
• sajátos néprajzi identitás, jelentős kézművességi hagyományokkal (fafeldolgo-
zás, üveg, kerámia, bőrfeldolgozás, vasművesség – Aranyosgyéres–Szászse-
bes folyosó);
• lehetőségek a hagyományos, letűnőfélben levő mesterségek fellendülésére
(középkori fegyverek, hagyományos kerámia, fafeldolgozás, vitrázskészítés, ló-
szerszámok készítése, szőnyegek kézi szövése);
• élelmiszer-ipari, italgyártási és szinte minden könnyűipari ágban felhalmozott
tapasztalat (amely már vonzott külföldi beruházásokat, mint például a balázs-
falvi Bergenbier sörgyár);
• a földgázzal való ellátási hálózat fejlettsége;
• kis- és közepes nagyságú vállalkozások, amelyek közül több külföldi tőkével
működik (például díszítésre szánt márvány feldolgozása);
• jelentős fontosságú felsőoktatási és szakoktatási központok a közelben (Ko-
lozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Temesvár, Nagyvárad);
• turisztikai potenciál: agroturizmus a Nyugati-Kárpátokban, sós tavas gyógyfür-
dőhelyek, vadászati lehetőségek.
A máramarosi, illetve észak-erdélyi könnyűipari térség Románia Közép Fejlesz-
tési Régiójában található. Ez a térség 15 várost foglal magába, amelyek összlakos-
sága 485 903 fő. A legfontosabb települések Nagybánya (150 000 lakos) és Besz-
terce (150 000 lakos). A többi helység lakossága 5000 és 44 000 (Máramarossziget)
között mozog.
A térség gazdasági és szociális gondjai a következők:
• az ipari tevékenység és a munkaerő 19 nagyüzemben tömörül, ezek közül
nyolc Nagybányán, öt Besztercén és három Désen van;
• a máramarosi térségre jellemző a színesfémek bányászatában és feldolgozásá-
ban szakképzett személyek túlnyomó többsége; a nagyszámú alkalmazottal ren-
delkező üzemek masszív elbocsátásokra kényszerültek (15 bánya átszervezését,
illetve 7000 alkalmazottat foglalkoztató további 11 bánya bezárását követően);
• az észak-erdélyi térségben több kis- és közepes nagyságú vállalat átszervezési vagy
felszámolási folyamatban van (élelmiszeripar, textilipar, közszállítás, kereskedelem);
• a gépgyártó ipar (Nagybánya) és a faipar (Máramarossziget) gyökeres átszer-
vezése;
• az átszervezési vagy felszámolási tervekben három nagyüzem szerepel (bányá-
szat, színesfémek feldolgozása és faipar); a privatizációs tervben két vállalat
szerepel (fémfeldolgozás és faipar);

• súlyos ökológiai rendellenességek (a Tisza, a Zazar [Borsa–Visó] folyók súlyos

szennyezettsége); Nagybánya színesfém-feldolgozó ipara súlyosan szennyezi a
levegőt és a talajt;
• három hátrányos helyzetű övezet: Nagybánya (Nagybánya, Felsőbánya,
Kapnikbánya) 752,25 négyzetkilométer, Borsa–Visó 867,18 négyzetkilométer
és Radna (Oláhszentgyörgy) 1225,84 négyzetkilométer.
A térség fejlődési lehetőségei a következő adottságokra alapozhatók:
• változatos természeti kincsek: barnaszén, andezit, kaolinos agyag, homokkő
(Avasfelsőfalu), só (Dés, Désakna), építőanyag (Vaskoh, Diófás, Vaskohsziklás) és fa;
• az észak-erdélyi zónának változatos ipari szerkezete van: faipar, bútorgyártás,
gépgyártás, textilipar, élelmiszeripar;
• a kis- és középvállalkozások fejlődését ösztönözhetik a hátrányos helyzetű öve-
zetekre érvényes, törvény által előírt könnyítések;
• a bútorgyártásban, textiliparban és fémfeldolgozó iparban jelenlevő kis- és kö-
zepes vállalatok fejlődése;
• a hagyományos kézművességek fejlesztésének lehetősége (gyapjú, fémfeldol-
gozás, fa);
• a Nagybányai Műszaki Egyetem és a közelben levő felsőoktatási központok
(Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad);
• a turizmus fejlesztése a Karlovy Varyval vetekedő oláhszentgyörgyi ásványvi-
zekre alapozva;
• a máramarosi térségben elismert a népművészet, népi hagyományok értéke
(például a máramarosi fatemplomok).
Ipari parkok
Az utóbbi években a romániai helyhatóságok egyre nagyobb érdeklődést mutat-
nak ipari parkok létesítésére. Jelenleg az ország területén 37 különböző stádiumban
lévő ilyen jellegű beruházás folyik.21
2002 márciusában útjára indították az Északnyugat Régió ipari parkjainak megva-
lósítását célzó PHARE–programot, amelynek összértéke 548 milliárd lej. Claudiu N.
Coşier, az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója, szerint a régiót két
zónára osztották. Az első 14 várost foglal magába: Szamosújvár, Dés, Bethlen, Beszter-
ce, Naszód, Oláhszentgyörgy, Magyarlápos, Borsabánya, Felsővisó, Kapnikbánya,
Máramarossziget, Felsőbánya, Nagybánya és Avasfelsőfalu. A másodikba pedig 16 tar-
tozik: Tasnád, Nagykároly, Zilah, Szilágycseh, Zsibó, Szilágysomlyó, Aranyosgyéres,
Torda, Bánffyhunyad, Élesd, Belényes, Margitta, Szentjánoshegy, Vaskohsziklás, Érmihá-
lyfalva, Vaskoh. Ezeken a településeken az aktív életkorú lakosság körében a munkanél-
küliség rátája meghaladta az országos átlagot (10,5%-ot), a természeti erőtartalékok ki-
használatlanok, környezetvédelmi szempontból súlyos gondokkal küszködnek, de ren-
delkeznek szállítási infrastruktúrával. Ezért ezekben a helységekben az ipari átszervezés
fontos teendőnek bizonyult.
Az Északnyugati Régiónak szüksége van saját légitársaságra, saját országútépí-
tő és karbantartó társaságra, szakmunkásképző konzorciumokra (pl. fafeldolgozás)
stb. Az ügynökség igazgatója szerint többéves folyamatról volna szó, amely a regio-
nális fejlesztési politika elveinek a betartatását, megyei szinten az autonómia, a törvé-
21 A román kormány honlapján található adatok szerint 37 ipari és kereskedelmi park épül Románia területén, www.guv.ro
nyesség, az együttműködés és szolidaritás, megyék között pedig az együttműködés
és a társulás érvényesítését jelenti.22
Több régióbeli település is megpályázta az európai uniós PHARE-támogatást ipa-
ri park létesítésére. A kolozsvári, a zsibói23, a szatmárnémeti és a borsi beruházás ju-
tott előrehaladottabb szakaszba. Kolozsváron elkezdték a területrendezést, Borsnál
néhány hét múlva írják ki a versenytárgyalást a beruházás lebonyolítására, Zsibón el-
kezdődőtt az ipar park építése, Szatmárnémetiben pedig arra várnak, hogy a kivitele-
ző munkához lásson.
Az első erdélyi iparipark-terv Szatmárnémetiben született négy évvel ezelőtt, még mi-
előtt az ipari parkok törvénye szóba került volna. A hetven hektár területű, eddig Romá-
nia legnagyobb ipari parkjának alakulásáról a következőképpen nyilatkozott Ilyés Gyula,
a város alpolgármestere az Erdélyi Riport nagyváradi hetilapnak24: „A legnagyobb gon-
dunk az volt, hogy erre alkalmas, megfelelő nagyságú és a helyi tanács tulajdonában le-
vő területet találjunk. Végül leltünk egy erre alkalmas földterületet, amely távolabb fekszik
ugyan a városközponttól, de alkalmas ilyen jellegű létesítmény megépítésére. Igaz, mivel
ez a környék nem közművesített, a városi víz-, gáz- és áramhálózatot mintegy öt kilomé-
terről kell ide vezetni. A főút mellett található, a város déli részén, a Kolozsvár felőli kijárat-
nál, a városba beolvadt korábbi Körtvélyes nevű falu házainak közelében.”
A szatmári helyi tanács által benyújtott pályázatra négymillió eurós PHARE-támo-
gatást kaptak, amelyet a román kormány további egymillió euróval egészített ki, a hely-
hatóság pedig hatszázezer euróval járult hozzá a beruházáshoz. Az 5,6 millió eurós
terv megvalósítására 2002 ősszel írta ki a román Fejlesztési és Előrejelzési Tárca a
nemzetközi versenytárgyalást, amelyet végül egy török cég nyert meg. A kivitelezési
határidő 630 nap, az ipari parkot 2004 októberében kell átadni.
A borsi ipari park hatástanulmánya nemrég készült el. A létesítményt 2,4 millió
euróval támogatja az EU a PHARE-forrásokból, 0,78 millió euróval a román kormány,
s további 320 ezer euróval járul hozzá a helyi önkormányzat. A Nagyvárad nyugati ha-
táránál elterülő község a térségben elsőként hoz létre ipari parkot, a helyhatóság jó
gazdálkodását is bizonyítva ezzel, hiszen kevés község engedhetné meg magának,
hogy több százezer euróval járuljon hozzá egy ipari park építéséhez.
A község 25 hektáros területet kíván beépíttetni, ebből csaknem 17 hektár hasz-
nosítható, s ez várhatóan mintegy 25 vállalkozást lesz képes befogadni. Az ipari park
a nemzetközi főút mentén, a Nagyvárad felé tartó út bal oldalán, a Bors és Biharszent-
jános falvak közötti füves területen jön létre.25
A Nyugati Fejlesztési Régió Erdélyhez tartozó részében is terveznek ipari parkot.
A közeljövőben Vajdahunyadon a Siderurgica vállalat közelében létesül ipari park. A
beruházás értékét egyelőre 454 milliárd lejre becsülik. A 19,3 hektáron elterülő léte-
sítményt a helyi önkormányzat és a vajdahunyadi Siderurgistul szakszervezet által lét-
rehozott Parc Industrial Kft. valósítja meg. Az ipari park területén befektetési érdekelt-
séggel bíró társaságok nagy része az építőiparban, az elektronikus felszerelések, fém-
szerkezetek, csövek, bútorok és festékek gyártásában érdekelt.26
22 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. március 8., 1. oldal.
23 A kolozsvári és a zsibói ipari parkok helyzetének bemutatását lásd a III. fejezetben.
24 Erdélyi Riport, 2003. június 5., II. évf., 22. szám, 26–28. oldal.
26 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. március 8.

A Központi Fejlesztési Régió Székelyföldhöz tartozó megyéiben is tárgyalnak ipa-

ri parkok létesítéséről.
2001 végére Székelyudvarhelyen elkészültek az ipari parkok tervei. Az udvarhe-
lyi polgármesteri hivatal és a PHARE gyulafehérvári fejlesztési központjának együtt-
működésével két új ipartelep létesítésének terve rajzolódott ki közel ötvenöt hektár, je-
lenleg szántóként használt, a város határában lévő földterületen.27
2003. februárban kezdődött el konkrétan a csíkszeredai ipari park létesítése. A
városvezetés többek között multinacionális cégek érdeklődésére számít. Ennek érde-
kében teljes infrastruktúrával – vezetékes vízzel, árammal, földgázzal, bevezető utak-
kal, korszerű telefonhálózattal – ellátott területet, illetve különböző adókedvezménye-
ket biztosítanak majd a befektetőknek a vonatkozó törvények alapján.28
A Marosvásárhely melletti Vidrátszegen idén májusban avatták fel az ipari park
építőtelepét. A Központi Fejlesztési Ügynökség eddig legnagyobb beruházásának
számító létesítmény terve még 1999-ben készült. A 6,2 millió eurós befektetés nagy
részét az Európai Unió támogatja a PHARE-programon keresztül, a kormány és a hely-
hatósági szervek hozzájárulása mellett. A Marosvásárhelytől mintegy tíz kilométerre
lévő, 42 hektáros területen elkezdődtek a munkálatok. A kivitelező Wilhelm Geiger
GmbH németországi cég, a kivitelezési határidő pedig 24 hónap. Az ipari park
Nyárádtő és Kerelőszentpál közigazgatási területére kerül. A tervek szerint a beruhá-
zás mintegy háromezer új munkahelyet is hoz létre. A Maros megyei önkormányzat el-
nökének, Virág Györgynek mondottai alapján az esetleges beruházók között japán,
kanadai és német, valamint francia cégek találhatók. 29
A Kovászna Megyei Tanács a külföldi tőkevonzás érdekében megfelelő üzleti környeze-
tet kíván kialakítani ipari parkok létesítése, illetve az intézmények szerepvállalásának megerő-
sítése révén. A vállalkozók támogatása céljából Kovászna megye önkormányzatának célja a
vállalkozásfejlesztő hálózat kiterjesztése, és az egész megyét átfogó inkubátorhálózat kialakí-
tása. Az utóbbi program lebonyolításában a megyei tanács mellett öt város, illetve a kis és kö-
zepes vállalkozók szövetsége és az Asimcov is szerepet vállalt. A megyét átfogó inkubátorhá-
lózat előtanulmánya a következő technikai-pénzügyi paramétereket tartalmazza:
– Sepsiszentgyörgy – 26 modulos épület megépítése – összköltség 448 ezer euró
– Kézdivásárhely – 18 modulos épület megépítése – összköltség 325 ezer euró
– Barót – 12 modulos épület megépítése – összköltség 228 ezer euró
– Kovászna – 12 modulos épület megépítése – összköltség 228 ezer euró
– Bodzaforduló – 12 modulos épület megépítése – összköltség 228 ezer euró.
Az inkubátorhálózat összköltsége a tervek szerint 1 475 000 euró, az építkezési
munkálatok befejezésének határideje pedig 2004. június. Az inkubátorok megnyitásá-
ra 2005 márciusában kerülne sor.30
A Kovászna megyei tanács nemrég jóváhagyta ipari park létrehozását Sepsi-
szentgyörgyön is. A Demeter János megyei tanácselnök által elmondottak alapján, a
terv megvalósíthatósági tanulmánya idén ősszel készül majd el, a park 2004-ben
megnyitja kapuit a beruházók előtt.31
27 Krónika napilap, Kolozsvár, 2001. december 15.
28 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. február 28.
29 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. május 16.
30 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. július 8.
31 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. július 25.
Az építőipar Románia egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, s ez azt jelzi,
hogy az országban konjunkturális fejlődés tapasztalható. A pozitív fejlődés érezhető
volt abban is, hogy a magánszektor súlya 2000-ben már 82,5 százalék.
Az utóbbi években a romániai építőiparra az volt jellemző, hogy a meglevő kapa-
citás nem volt kihasználva. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére óriási lehető-
séget nyújt az erdélyi autópálya felépítése. Az erdélyi régiók, és egyben Románia gaz-
dasági fellendülésének lehetőségével kecsegtető autópálya építése 2004 tavaszán
fog elkezdődni és öt évig tart. A beruházó a Bechtel nevű amerikai cég, amelyet majd
az ország építőiparának kell építőanyaggal ellátnia.
A magyar befektetések között már az 1990-es évek elejétől fontos szerepük volt
az építőipari vállalatoknak. A legjelentősebb magyar cégek már évek óta jelen vannak
a román piacon önálló leányvállalat vagy építőipari szolgáltatásaik exportja révén. Je-
lenleg a magyar érdekeltségű vállalatok száma, valamint tőkeapportja a magyar be-
fektetések 10,7 százalékát teszi ki (23,2 millió USD). A legtöbb közülük építőipari vál-
lalat (41 százalék), de vannak építőanyag-kereskedők (33 százalék), építőanyag-gyár-
tók (15 százalék), valamint ingatlanforgalmazók (9 százalék) és építőipari gépeket for-
galmazók (2 százalék) is.
Tőkeapport szempontjából az építőanyag–gyártók adják az apportállt magyar tő-
ke 56 százalékát, az építőipari vállalatok pedig a 29 százalékát.
A legfontosabb magyar befektetés a bukaresti Cesarom, amelynek tulajdonosa a
Zalakerámia. Területi megoszlás szerint a legtöbb magyar érdekeltségű építőipari vál-
lalatot Hargita (21 százalék), Kolozs (18 százalék), Bihar (16 százalék) és Maros (12
százalék) megyékben jegyezték be.32
b) Mezőgazdaság
2000-ben Romániában 40,8 százaléka a dolgozó lakosságnak foglalkozott mező-

gazdasággal. Vidéken a mezőgazdálkodás a fő gazdasági tevékenységet jelenti, és
több mint 70 százaléka a vidéki munkaerőnek ezzel foglalkozik.
A mezőgazdaság az egyedüli olyan gazdasági terület, amelyben a foglalkoztatot-
tak többsége idős korú. Majdnem 52 százaléka a mezőgazdaságban dolgozóknak 50
évet betöltött személy volt 2000-ben és 23,1 százaléka 65 éven felüli személy. Csupán
28,6 százaléka volt 35 éven aluli.
A mezőgazdaságban működő kis- és középvállalkozások (kkv) aránya 2000-ben
alacsony volt:
16. táblázat
A kkv-k aránya % A kkv-alkalmazottak A kkv-k forgalma %
aránya %
Kkv összesen 100,0 100,0 100,0
Mezőgazdaságban 3,2 5,8 2,4
32 Erdélyi Riport, Nagyvárad, 19. szám, 2003. május 15., 24–25. old.

8. ábra
A mezőgazdasági termelés 2000-ben 13,6 százalékkal volt kisebb az 1996-os

arányhoz viszonyítva. A növénytermesztés 13,8 százalékkal, az állattenyésztés pedig
13,5 százalékkal csökkent a négy évvel korábbi átlaghoz képest.
A gabonatermelés átlaga 1997 és 2000 között évente csökkent, 2964 kg/hektár-
ról 1997-ben, 2280 kg/hektárra 2000-ben. Kivételt az 1999-es év képezett, amikor a
termelési átlag nőtt az előző évhez viszonyítva. Ugyancsak 2000-ben a kenyérgabo-
na-készlet 32 százalékkal volt kisebb az 1996-os tartaléknál.
Az állattenyésztési szektor évi 5,5 százalékos csökkenést mutatott 1996 és 2000
között, így a különféle húsok termelési aránya is évente csökkent.
Az öntözéses területek 18,8 százaléka volt bevetve 1996-ban, 2000-ben pedig a
11,3 százaléka.33
Az Északnyugati Fejlesztési Régió mezőgazdasági termelőképessége jelen-

tős, nincs azonban eredményesen kihasználva. Az országos mezőgazdasági terme-
lésnek mintegy 14,9 százalékát teszi ki a régió termelése; az utóbbi években a terme-
lési átlag csökken.
Ugyanúgy, mint az ország többi régiójában, az idősebb generáció alkotja a me-
zőgazdaságban dolgozók többségét, ezért a kis- és középvállalkozások száma ezen
a területen nagyon alacsony (2000-es adatok):
17. táblázat
Megyék
Mutatók Régió Beszterce- Románia
Bihar Kolozs Máramaros Szatmár Szilágy
Naszód
A mezőgazdaságban
működő kis- és
középvállalatok aránya 2,0 2,1 3,0 1,5 1,7 2,7 2,1 1,7
(ahol a 100% az összes,
régióban működő kkv)

A Központi Fejlesztési Régió mezőgazdasági termelőképessége alacsonyabb,
mint az országos átlag. A mezőgazdasági területek (1941,1 ezer hektár 2000-ben) a
régió összterületének csupán 56,9 százalékát teszik ki (a mezőgazdasági területek or-
szágos átlaga 61,8 százalék).
A legutóbbi felmérések szerint (1999) a régióban a foglalkoztatott személyek 33,2
százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, míg az országos átlag 40,6 százalék volt.
A főképp hegyi és fennsíkdomborzat miatt a mezőgazdasági terület nagy része
legelőből és kaszálókból áll (58,99 százalék).
A régió területének 34,1 százalékát erdő borítja, ezért az ország legfontosabb fe-
nyőfa-ellátási forrását képezi. Az erdei gyümölcsök és gombák külön nyereségforrást
képeznek, ez a potenciál azonban majdnem egyáltalán nincs kihasználva.
A mezőgazdaságban működő kis- és középvállalatok aránya 2000-ben a követ-
kező volt:
18. táblázat
Megyék
Fehér Brassó Kovászna Hargita Maros Szeben
A mezőgazdaságban
működő kis- és
középvállalatok aránya 2,1 3,0 1,1 3,8 2,2 2,5 2,1 1,7
(100% = az összes,
régióban működő kkv)
c) Privatizáció
A privatizáció Romániában az elmúlt 13 évben a következő utakon történt:

1. Tömeges privatizáció által, amelynek révén a 18. életévét betöltött román ál-
lampolgárok tulajdonrészhez és az állam által ellenőrzött kereskedelmi társa-
ságok részvényeihez juthattak. 1996-ig azonban az állami vagyonnak csupán
5,5 százaléka jutott ennek az eljárásnak köszönhetően magánkézbe.34
2. Értékpapírok felvásárlásával a tőzsdén, illetve a RASDAQ nevű elektronikus
értékpapírpiacon.
3. Az Állami Tulajdonalap (Fondul Proprietăţii de Stat – FPS) által 1993 és
2000 között megvételre felkínált vállalatok részvényeinek megvásárlásával. Ez
egyike volt a legfontosabb privatizációs módszereknek Romániában, tudniillik a
nagy ipari üzemek magánosításának feladata ezen intézmény kezébe jutott. A
FPS portfóliójába 1992-es megalakulásakor 5937 állami vállalat került, amelyek-
nek a FPS által ellenőrzött alaptőkéje 45 212 milliárd lej volt. Később a FPS port-
fóliójába kerültek az állami monopóliumok, az önálló gazdálkodások kereskedel-
mi társaságokká alakítása által létrejött cégek is. Így a vállalatok száma 1999 kö-
zepéig 9010-re, az alaptőke pedig kb. 52 000 milliárd lejre emelkedett.
1992 és 1996 között a FPS a parlament által évente jóváhagyott listák sze-
rint kínálta eladásra az egyes állami vállalatokat. Ez időszakban 2725 kereske-
delmi társaságot sikerült magánosítania, amelyeknek alaptőkéje összesen
3570,13 milliárd lej, illetve 888 millió dollár volt. Ugyanakkor 11 adásvételi szer-
34 Tibori Szabó Zoltán: A határon túli magyarok részvétele a gazdasági átalakulásban, 1999.

ződést is kötött a külföldi befektetőkkel. A befektetők 1062,36 milliárd lejt és

211,63 millió dollár értékű beruházásokat eszközöltek.
1997–1998 között, az 1996-os kormányváltás után a FPS 2571 vállalatot
magánosított. Ezek össztőkéje 6269,66 milliárd lej volt. A FPS 140 adásvételi
szerződést is kötött külföldi befektetőkkel. Ebben a periódusban került eladás-
ra a Román Fejlesztési Bank (Banca Română de Dezvoltare, amelynek a fran-
cia Société Générale lett a többségi tulajdonosa), a román telefontársaság, a
Romtelecom, amely a görög OTE cég ellenőrzése alá került, valamint a
Petrotel olajfinomító. A külföldi vásárlók 20 661,2 milliárd lej, illetve 1474,84 mil-
lió dollár értékű beruházásokat eszközöltek, az államkasszába pedig, a szer-
ződések által, 1126,33 millió dollár került.
A privatizációs tevékenységet 1998. augusztus 15-én decentralizálták, és
nyolc területi kirendeltséget hoztak létre. 3818 kis és közepes nagyságú keres-
kedelmi társaság magánosításának feladatát adták akkor át a helybeli kiren-
deltségeknek. Ezek össztőkéje 12 894,85 milliárd lejre rúgott.
1999–ben a FPS-nek sikerült magánosítania a Banc Postot (a román
Postabankot, amelyet a General Electric vásárolt meg 92 millió dollárért), a
Romaerót (80,5 millió dollárért), az aradi Astra Vagongyárat (50 millió dollá-
rért), a galaci hajóépítő telepet (25 millió dollárért), a zilahi Silcotub gyárat
(6,8 millió dolárért), valamint a slatinai Altromot (6,2 millió dollárért). 1999.
július 2-án írták alá a Dacia Piteşti Gépkocsigyár és a francia Renault cso-
port közötti adásvételi szerződést, amelynek köszönhetően a gépkocsigyár
többségi részvénycsomagja az utóbbi tulajdonába került. Ezenkívül a FPS-
nek sikerült magánosítania a buzăui vasöntödét (amelyet az olaszországi
Ferometal vett meg), a brassói Vinalcoolt (vásárló a franciaországi Belve-
dere), a bákói Medica gyógyszergyárat (amelyet a moldvai Farmaco vett
meg), illetve a kolozsvári Mucart papírgyárat (vásárló az olaszországi La
Ganga Ciciritto).35
1999 szeptemberére a FPS túlszárnyalta a költségvetés által vállalt köte-
lességeit: 3600 milliárd lej helyett, amennyit a költségvetés előírt, a FPS az év
első felében összesen 7500 milliárd lejt jövedelmezett36.
Összességében 1997 és 2000 között a FPS 4759 kereskedelmi társasá-
got magánosított, 2,1 milliárd dollárért. A privatizált kereskedelmi cégek száma
e négy év alatt 74,5 százalékkal volt nagyobb mint 1993–1996 között; 210 szá-
zalékkal nagyobb a nagy, 66 százalékkal több a közepes nagyságú és 72 szá-
zalékkal nagyobb a kisvállalatok esetében.
1993 és 2000 között összesen 7485 kereskedelmi társaságot magánosí-
tottak, amelyeknek eladása 2,99 milliárd dollárt bevételezett, amely összeg Ro-
mánia tőkéjének mintegy 20 százalékát teszi ki.37
4. Az Állami Vagyonrészeket Privatizáló és Kezelő Hatóság (Autoritatea
pentru Privatizarea şi Administrarea Participaţiilor Statului – APAPS, a
2000-es választásokat követően létesült) által 2000 és 2003 között eladásra kí-
nált vállalatok részvényeinek felvásárlásával.
36 MEDIAFAX, 1999. szeptember 17.
37 MEDIAFAX, 2001. május 3. Cartea albă a privatizării – Guvernul României (Románia Kormánya – A privatizáció fehér könyve)
2001. január 1-jén az APAPS ellenőrzése alatt 1444 magánosításra szánt ke-
reskedelmi vállalat állott, amelyek össztőkéje 51 220 milliárd lej volt. Ebből az
összegből csupán 29 750 milliárd lej volt az APAPS kezelése alatt, a többi már
pénzügyi befektető cégek, egyéb magáncégek és a lakosság birtokában volt.38
2001-ben az APAPS-nak 127 kereskedelmi vállalat részvényét sikerült eladnia,
az eladott össztőke így 9822,816 milliárd lej értékű volt. Ezekből 19 volt a nagyválla-
lat (9603,235 milliárd lej eladott össztőke, közéjük tartozik a galaci Sidex, az ország
legnagyobb kohászati kombinátja, amelyet a brit-indiai LNM Holding szerzett meg),
108 kis és közepes kereskedelmi vállalat (219,581 milliárd lej eladott össztőke).
2002-ben a magántőke Romániában elérte az összesen befektetett tőke
54,84 százalékát. A privatizációs folyamatok révén alakult magántőke 35,05
százalék, az új magántőke pedig 19,80 százalék volt.
Ugyanabban az évben 259 kereskedelmi társaságot magánosított az
APAPS, ami összesen 8239 milliárd lej értékű eladott tőkét tett ki.
2003 első félévében 148 kereskedelmi társaságot privatizált ez a kor-
mányzati ellenőrzés alatt álló intézmény (5315,61 milliárd lej eladott tőke).39
5. Az újonnan bejegyzett magánvállatok révén.
1991 és 2002 között 90 711 egészében vagy részben külföldi tőkével ren-
delkező kereskedelmi társaságot jegyeztek be Romániában, amelyek befekte-
téskori alaptőkéje összesen 9 117 848 200 dollár volt.40
A teljes privatizációs folyamat alakulását 1996 és 2000 között a követke-
ző táblázat szemlélteti41:
19. táblázat
Mutató 1996 1997 1998 1999 2000
Magánosított ker. társaságok száma 1245 1163 1267 1401 928
Nagy 25 46 79 70 19
Közepes nagyságú 238 165 276 425 197
Kis 982 952 912 906 712
Külföldi beruházókkal kötött adásvételi szerződések száma 4 44 96 83 38
Az adásvételi szerződések beruházási értéke (millió euró) 165,0 237,6 140,7 169,1 11,9
d) Külföldi beruházások
Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal (Oficiul Naţional al Registrului Comerţului)

szerint 1990 és 1999 között Romániában a külföldi beruházók 6,1 milliárd dollár érté-
kű befektetéseket eszközöltek. Ez az összeg magába foglalja a közvetlen befektetése-
ket (több mint 4,16 milliárd dollár), illetve a FPS tevékenységének eredményeit is (1,93
milliárd dollár) 1993–as kezdettel. Ugyancsak 1999-ben a befektetett tőke származá-
sának szempontjából Franciaország, Hollandia és az Egyesült Államok vezettek.42
38 Ibidem.
39 Az adatok az APAPS (Autoritatea pentru Privatizarea şi Administrarea Participaţiilor Statului) honlapjáról származnak –
www.apaps.ro
40 További részletekért lásd a következő fejezeteket: Kereskedelem (Belföldi piac), Külföldi beruházások (Külföldi tőke)
41 Az állami vagyonalap (APAPS) 2001-es adatai.
42 MEDIAFAX, 1999. november 1. Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal közlönyének bemutatása.

1997 decemberére hatszorosára nőttek a külföldi befektetések Romániában, az

előző évhez viszonyítva. Az ENSZ Gazdasági Bizottságának beszámolója szerint
1996-ban 92 millió dollárra rúgott az idegen beruházások értéke, 1997-ben pedig 545
millió dollárra emelkedett.43
Az újabb, 2000-es kormányváltás után, 2001 júliusa és 2002 decembere között,
155 új beruházási tervet regisztráltak, amelyeknek összértéke 1,26 milliárd dollár volt.
A fontosabb területek, amelyeken beruházások eszközölődtek a következők:
• távközlés, telekommunikáció (20 százalék)
• energetika (15 százalék)
• fémkohászat (11,5 százalék) és
• kereskedelem (10 százalék).
A 2002-es év végére 37 bejegyzett beruházást vittek véghez, amelyeknek össz-

értéke 330 millió dollár volt.44
A közvetlen befektetések (vállalatokba fektetett külföldi tőke által) értéke a kö-

vetkezőképpen változott az utóbbi évek során:
20. táblázat
Év Ker. társaságok száma A befektetett tőke értéke A befektetett tőke értéke45
Szám % millió lej % ezer USD %
1991–2002 90 711 100,0 132 662 053,5 100,0 9 117 848 100,0
1991 5 499 6,1 1 191 219,0 0,9 868 982 9,5
1992 11 830 13,0 584 695,5 0,4 544 874 6,0
1993 10 625 11,7 916 620,6 0,7 415 936 4,6
1994 11 092 12,2 2 348 863,6 1,8 909 979 10,0
1995 3 391 3,7 737 549,7 0,6 285 597 3,1
1996 3 619 4,0 2 293 578,0 1,7 586 978 6,4
1997 5 258 5,8 2 388 606,9 1,8 372 967 4,1
1998 8 842 9,7 7 360 449,2 5,5 731 236 6,0
1999 7 381 8,1 12 327 835,2 9,3 952 312 10,4
2000 8 554 9,4 18 194 126,8 13,7 817 062 9,0
2001 7 128 7,9 48 453 149,6 36,5 1 531 957 16,8
2002 7 492 8,3 35 865 359,3 27 1 099 966 12,1
43 MEDIAFAX, 1997. december 17. Az ENSZ Gazdasági Bizottságának beszámolójának ismertetése.

44 Románia kormánya 2001–2002 évi tevékenységének összefoglalója, Bukarest, február 2003, www.guv.ro
45 A befektetett tőke értéke a bejegyzéskori tőke és a tőkenövekedés értéke együttvéve, amelyből levonódott az eltörölt cégek
tőkéjének értéke.
A befektetett tőke származás szerinti ranglistája 1991–2002 között:
21. táblázat
Ssz Ország Ker. társaságok száma A befektetett tőke értéke A befektetett tőke értéke
Szám % millió lej % ezer USD %
Össz 90 711 100,00 132 662 053,5 100,00 9 117 648,2 100,00
1. Hollandia 1 564 1,72 25 990 992 19,59 1 596 615,5 17,51
2. Németország 10 221 11,27 13 118 027,2 9,89 902 591,2 9,90
3. U.S.A. 3 510 3,87 6 327 147,2 4,77 693 955,9 7,61
4. Franciaország 2 824 3,11 9 729 392,2 7,33 666 981,3 7,32
5. Ausztria 2 527 2,79 12 189 214,0 9,19 566 848,8 6,22
6. Olaszország 12 436 13,71 5 513 056,9 4,16 557 209,0 6,11
7. Holland Antillák 7 <0,01 15 304 611,8 11,54 485 300,9 5,32
8. Ciprus 1 019 1,12 5 758 278,4 4,34 437 562,6 4,80
9. Törökország 8 211 9,05 3 254 586,7 2,45 407 433,5 4,47
10. Görögország 2 347 2,59 4 451 253,4 3,38 296 770,0 3,25
11. Nagy Britannia 1 478 1,63 3 086 249,7 2,33 276 263,8 3,03
12. Svájc 1 146 1,26 40 191 560,7 3,03 262 079,4 2,87
13. Dél-Korea 76 0,08 761 241,0 0,57 238 366,4 2,61
14. Magyarország 3 982 4,39 3 861 466,5 2,81 235 513,7 2,58
15. Luxemburg 194 0,21 1 677 082,6 1,41 164 093,4 1,80
16. Spanyolország 519 0,57 504 482 0,38 147 555,7 1,62
17. Virgin Szigetek 163 0,18 3 040 531,2 2,29 119 859,3 1,31
18. Portugália 74 0,08 3 821 597,0 2,88 116 673,4 1,28
19. Svédország 737 0,81 2 417 110,6 1,82 108 013,0 1,18
20. Állampolg. nélk. 21 0,02 6 881,4 <0,01 75 669,2 0,83
A fenti táblázatban csupán az első húsz országot tüntettük fel. Magyarországi tő-
kével 1991 és 2002 között 3982 vállalatot jegyeztek be, a közvetlen magyarországi tő-
kebefektetés pedig 235 513 700 dollár volt. Az országos cégnyilvántartás kimutatása
szerint Magyarország a 14. helyet foglalja el, míg 1999 augusztusában a 13. helyen
volt 96,4 millió dollár értékű befektetéskori tőkével.46
A 2003-as év első felében a befektetett külföldi tőke csupán 449,158 millió dollár volt, míg
2002 első félévében 605,699 millió dollárra rúgott. Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal be-
számolója szerint ez évben a legfontosabb külföldi beruházások törökországi befektetőktől
származnak, 1,68 millió dolláros össztőkével. Őket követik a ranglistán a görögországi (1 mil-
lió dollár össztőke), majd a németországi befektetők (424 340 ezer dollár össztőke).47
Magyarországi tőke Romániában

Románia egyik legfontosabb kereskedelmi partnere Magyarország. A gazdasági
együttműködés nemcsak a kölcsönös importok és exportok révén valósul meg, ha-
nem beruházások, a romániai vállalatokba fektetett magyar tőke által is. A magyar be-
fektetések fő területe Romániában a vegyipar, az olajfeldolgozás, a gyógyszeripar, az
élelmiszeripar, a papíripar és a kereskedelem.
46 Lásd Tibori Szabó, Z., op. cit.
47 Cuncea C. Elena: În iunie cele mai mici investiţii străine de la începutul anului (Az év elejétől júniusban történtek a legkisebb
külföldi beruházások), Adevărul napilap, Bukarest, 2003. augusztus 12.

1997. június 30-án alakult meg Budapesten a Magyar–Román Vegyes Kamara,

és ugyanazon év decemberében a Román–Magyar Üzleti Tanács.48 2002 novembe-
rében pedig több magyar nagyvállalat és egy befektetési alap részvételével megala-
kult Budapesten a Magyar–Román Üzleti Tanács magyar szekciója, amely céljának
tűzte ki a magyar nagyvállalatok romániai befektetéseinek elősegítését. Az alapítók
között volt a Mol, a Richter Gedeon Rt., a Zalakerámia, a Pannonplast, a Danubius, a
Dunapack, a Pharmavit, a Transelektro, a Fotex, az OTP, az Egis, az Ikarus, az ÉDÁSZ
és a Croesus Befektetési Alap.49
1998 júliusának végéig a Romániában eszközölt közvetlen magyar tőkeberuhá-
zások nagysága elérte a 73,4 millió dollárt, s ugyanazon év októberében magyar tő-
kével valamivel több mint 2500 vegyes vállalat működött Romániában.50 1999-ben 88
százalékkal növekedett a magyar tőkeberuházások száma az előző évhez képest és
egyharmadát jelentette a külföldi befektetéseknek.51
1999 végén a magyarországi tőke a romániai magyar sajtóban is meg jelent, ami-
kor egy magyar pénzügyi befektető csoport 1,2 millió dolláros beruházással útjára in-
dította a kolozsvári székhelyű, országos terjesztésű Krónika című napilapot. 2001
márciusában a nagyváradi Forum Verlag Kiadó kft. megvásárolta a Nagyváradon
megjelenő Bihari Napló című magyar és a Jurnal Bihorean román nyelvű napilap rész-
vényeinek többségét. A Forum Verlag Kiadó a debreceni Infrom Média kft. romániai
leányvállalata.52
2000 elején Magyarország a kereskedelmi társaságokba fektetett tőke származá-
sának listáján a 13. helyről a 11. helyre került, annak ellenére, hogy a nemzeti összter-
mék Romániában 4,5 százalékkal csökkent, az infláció pedig 55 százalékos növeke-
dést mutatott 1999-ben.
A 2001-es év kezdetével megindult a teljes szabad kereskedelem Magyarország
és Románia között, amely a vámtarifák és az ipari termékekre vonatkozó fogyasztási
importkvóták megszűnését jelentette. Így az év végéig Magyarországról 179,4 millió
dollár működő tőke érkezett Romániába, ezzel a külföldi befektetők sorában a 14. he-
lyet foglalta el, a bejegyzett magyar tulajdonú és vegyes vállalatok száma pedig meg-
közelítette a háromezret. A magyar tőkebefektetések területi elosztásából kiemelke-
dett Kolozs megye (85 millió dollárral, főképp a Mol-nak köszönhetően, amely itt szé-
kel), Maros megye (26 millió dollárral) és Bukarest (18 millió dollárral).53
A magyar vállalatok listáján a legnagyobb befektető a Mol Rt. (80 millió dollár) volt,
a második helyen a Richter Gedeon Rt. állt (Marosvásárhely, 17 millió dollár), majd a
Dunapack Rt. (Sepsiszentgyörgy, 14 millió dollár) következett, a negyedik helyen pedig
a Zalakerámia Rt. állt (Bukarest, 10 millió dollár). Továbbá sikeres befektető a
Pannonpipe Műanyagipari Kft. (Bukarest), Betonút Szolgáltató és Építő Rt. (Marosvásár-
hely), a magyarországi ÁPV Rt. tulajdonát képező Váltó 4 Libra Fejlesztési és Beruházá-
si Rt. (Székelyudvarhely), CEI Consulting Ltd. Co (Temesvár), Pannonplast Műanyagipa-
ri Rt. (Sepsiszentgyörgy), Tiszai Vegyi Kombinát Rt. (Sepsiszentgyörgy) volt.
48 Szabadság napilap, Kolozsvár, 1997. december 10.
49 MTI hírek, 2002. november 26.
50 MTI-tudósítás, 1998. október 9.
51 MEDIAFAX, 2000. február 7.
52 MTI-hír, 2001. március 9.
53 MTI-hír, 2002. június 13.
A cégek száma szerinti legjelentősebb magyar befektetések a következő me-
gyékben eszközölődtek (zárójelben a cégek száma/tőkerésze, ezer dollárban):
• Bihar (576 / 10 307)
• Hargita (518 / 9 203)
• Kolozs (336 / 85 168)
• Maros (334 / 26 756)
• Kovászna (197 / 16 139)
• Szatmár (181 / 1028)
• Arad (178 / 2589)
• Bukarest (174 / 18 978)
• Máramaros (119 / 563)
• Temes (109 / 3681)
• Brassó (79 / 744)
• Hunyad (36 / 210)
• Szilágy (35 / 37)
• Fehér (23 / 2277)
• Beszterce-Naszód (23 / 667).
2001-ben a jelentősebb román tőkebefektetések Magyarországon a következők
voltak:
Petrom Hungária Kft. (Szeged), Kunex Kft. (Kunszentmiklós), CET Kft. (Buda-
pest), H & T Kft. Jászberény), Globe Int. (Budapest), NPI Hungary (Budapest),
Romtrans Hungaria (Budapest), Rossercom Kft. (Budapest), SNRA Kft. (Budapest) és
Neptun-Comp-Invest Kft. (Budapest).54
2002 májusában, az ötödik alkalommal megrendezett magyar vállalkozók nap-
ján, amelyet első alkalommal szerveztek meg a Magyar Befektetési és Kereskedelem-
fejlesztési Közhasznú Társasággal (ITDH) közösen, a magyar vállalkozók képviselői
azt hangsúlyozták, hogy Romániában hosszú távra érdemes befektetni. A befektetők-
re váró nehézségek között elsősorban a bürokráciát, az állandóan módosuló és ezért
bizonytalan törvényi környezetet, a döntéshozatali folyamatok átláthatatlanságát, a ne-
hézkes vámkezeléseket említették, de azt is hozzátették, hogy az elmúlt évek adatai
azt mutatják, hogy a román gazdaság fejlődési pályára állt.55
2003 februárjában az ITD Hungary befektetési és kereskedelemfejlesztési közhasz-
nú társaság vezérigazgatója, Lednitzky Péter, elmondta az MTI-nek, hogy a jövőben az
ITDH feladatai között nagyobb jelentőséget fog kapni a magyar működő tőke kivitelének
támogatása. Ebben szoros együttműködésre törekednek a kisvállalkozásokat segítő Új
Kézfogás Alapítvánnyal, a főként középvállalkozásokat támogató Corvinus Rt.-vel, illetve
a nagybefektetőket képviselő Magyar–Román Üzleti Tanáccsal.
Az ITDH főleg logisztikai támogatással és az információkhoz való gyors hozzáfé-
rés biztosításával tud segíteni. A közhasznú társaság két évvel ezelőtt hat helyi irodát
nyitott Erdélyben, a bukaresti képviselet mellett. A társaságnak jelenleg Kolozsváron,
Temesváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, Csíkszeredán és Sepsiszent-
györgyön működik regionális irodája.
Romániában tehát 2003-ig mintegy 4000 magyar tőkével létrehozott vállalat mű-
ködik. Annak ellenére, hogy a bejegyzett magyar vállalatok többsége kereskedelmi te-
54 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. április 11.
55 MTI-hír, 2002. május 10.

vékenységet folytat, egyéni vagy kisvállalkozás, a magyar tőkével működő vegyes vál-
lalkozások az ipari termelésben, az idegenforgalomban és a szolgáltatásokban is
megjelentek Romániában.56
2003. június végéig 240 millió dollárt fektettek be a magyar vállalkozások Romá-
niában. A kétoldalú kereskedelem volumene 1997-ben 470 millió dollár volt, s ez az
összeg mára két és félszeresére, 1,25 milliárdra nőtt. A kereskedelemmel, szállodaüz-
lettel és infrastrukturális beruházásokkal a magyar befektetések 2003 végéig 300 mil-
lió dollárra emelkedhetnek.57
Jelenleg (2003. június végén) a legtöbb magyar tőkével alapított vállalat a követ-
kező erdélyi megyékben működik:
• Bihar (820 cég, 14,82 millió dollár);
• Hargita (641 cég, 12,54 millió dollár);
• Kolozs (539 cég, 92,93 millió dollár);
• Maros (480 cég, 32,74 millió dollár).
Tőkeapport szempontjából az első helyen Kolozs megye áll (92,938 millió dollár),
utána következik Maros megye (32,748 millió USD), Bukarest (22,202 millió dollár),
Kovászna (15,210 millió dollár), Bihar (14,824 millió USD) és Hargita megyék (12,547
millió dollár). Kevés az Arad (2,948 millió USD) és a Szatmár megyékben (1,855 mil-
lió dollár) befektetett magyar tőke. Meghatározó a három legnagyobb magyar vállalat
jelenléte: Kolozs megyében a Mol, Bukarestben a Zalakerámia, amelyek nélkül mind-
két térség tőkeapport szempontjából a középmezőnyben lenne. Maros megyében
több a tőkeerősebb cég. 2003-ban a legfontosabb magyar vállalatok Romániában a
következők (zárójelben a tőkeapport, millió dollárban):
1. Mol Romania Petroleum Products Kft., Kolozsvár (87,034);
2. Gedeon Richter Romania Kft., Marosvásárhely (17,548)
3. Cesarom Rt., Bukarest (10,999);
4. Profi Rom Food Kft., Temesvár (9,229);
5. Dunapack Rambox Prodimpex Kft., Sepsiszentgyörgy (8,477);
6. Salina Invest Rt., Szováta (6,262);
7. Pipelife Romania Kft., Bukarest (5,617);
8. Zora Serv Com Kft., Marosvásárhely (3,652);
9. Hotel Târnava 2000 Rt., Székelyudvarhely (3,424);
10. Lotus Market Rt., Nagyvárad (2,663).58
A magyar érdekeltségű cégek ágazatonkénti megoszlása a következő59:
22. táblázat
Más ágazat 30,40%
Ipar 24,00%
Kiskereskedelem 15,80%
Nagykereskedelem 29,80%
56 MTI-hír, 2003. február 20.

57 Transindex (www.transindex.ro), Kolozsvár, 2003. július 10.
58 Erdélyi Riport, 2003. március 13., 10. szám, 26. oldal.
59 Erdélyi Riport, 2003. június 12., 23. szám, 29. oldal.
Ami a jelenlegi román gazdasági–befektetési környezetet illeti, a Magyar–Román
Üzleti tanács magyar elnöke, Bartha Ferenc a következőképpen nyilatkozott az Erdé-
lyi Riportnak idén júniusban: „Úgy látom, hogy a konkrét üzleti befektetésekre való
preferenciák terén volt előrelépés. A gond az, hogy az általános gazdasági-jogi kör-
nyezet szabályozása sok kívánnivalót hagyott maga után, s ez még nem igazán
kompatibilis az európai normákkal, de ezen a téren is elkezdődött egy változás, s mi
abból indulunk ki, hogy ez számunkra egy házi feladat, s ezt 2006–2007-re meg kell
csinálni.”60
Bartha Ferenc ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a magyar befektetések
megerősítésére Romániában az idegenforgalom mellett nagy potenciál van az ingat-
lanfejlesztésben (kereskedelmi irodák, bevásárlóközpontok), hiszen a legnagyobb fej-
lődés a térségben az infrastruktúra területén várható. Ezenkívül a pénzügyi szektor is
kínál előnyös befektetési lehetőségeket, a mezőgazdaság területén pedig az élelmi-
szer-feldolgozás területén lenne érdemes beruházni.61
Jelenleg Romániában a legsikeresebb magyar vállalkozás a Mol Románia. A
Magyar Olajipari Rt. (Mol) bukaresti leányvállalata, a kolozsvári székhelyű Mol
Romania Petroleum Product SRL gyors ütemben növelte romániai üzemanyagtöltő
állomásainak hálózatát. Évente 6000 tonna kiszerelt kenőolajat szállított ügynökö-
kön keresztül különböző felhasználóknak, ami e termék romániai forgalmának mint-
egy 10 százalékának felelt meg. 1998-ban 17 kút viselte a Mol-emblémát, ebből 9
saját tulajdonú, 8 franchise rendszerben működött. Ugyanabban az évben három-
ezer tonna kenőolaj szállítására nyert versenytárgyalást a Mol a román államvas-
utak, a SNCFR ellátásához. Az üzlet értéke több mint 1,7 millió dollár volt.62 2001
végére a Mol Rt. 80 millió dolláros befektetésével Románia 10. legnagyobb külföldi
befektetője lett.
A 2003 júliusában megvásárolt 23 Shell-benzinkúttal a Mol Románia második
legnagyobb nemzetközi olajtársasága lett (összesen 73 töltőállomással). Az első he-
lyen az orosz LukOil szerepel, amely 1998-ban jelent meg a román piacon, és mosta-
náig 146 kutat nyitott Romániában. A Molt követi a Shell 58 kúttal, az osztrák OMV 52
kutat, az olasz AGIP pedig 20 töltőállomást üzemeltet Romániában.63
Másik sikeres magyar vállalkozás a Richter Gedeon gyógyszergyár, amely 7,9
millió dollárt fektetett be marosvásárhelyi kirendeltségébe. 1999 végén a Richter Ge-
deon a külföldi beruházók toplistájának élén állt, 2003 első félévében pedig 32,6 szá-
zalékos növekedést ért el a romániai piacon.64
A Magyarországon befektetett romániai tőke 2002 első felében 1,7 milliárd forint
volt, 313 román tőkebefektetésű bejegyzett magyar cégben.65 2003 elején a legna-
gyobb román befektetés a Petrom Országos Kőolajipari Vállalat magyarországi leány-
vállalata, a Petrom Hungária Kft., amely 1,71 milliárd forintos alaptőkéjével a teljes ro-
mániai tőkebefektetés 70 százalékát teszi ki.66
60 Erdélyi Riport, 2003. június 26., 25. szám, 31. oldal.
61 Ibidem.
63 MTI-hír, 2003. július 31.
64 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. augusztus 6.
66 Erdélyi Riport, 2003. március 13., 10. szám, 26. oldal.

A Romániában alapított magyar cégek számát tekintve az Északnyugati Fejlesz-

tési Régióban található a cégek 45,21 százaléka, mégpedig 1857 vállalat. A legtöbb
céget 1992 és 1994 között alapították, amikor évente több mint 200 magyar tőkével mű-
ködő vegyes vállalatot és leányvállalatot jegyeztek be. Ezután egy mélypont következett
1995–1997 között, amikor az évente alapított cégek száma kb. 100 volt, 1998-tól pedig
évente több mint 140 új, magyar tőkéjű vállalatot jegyeztek be a céghatóságok.
A régióban főleg Bihar és Kolozs megyében tömörülnek a magyar beruházók. Vi-
szonylag kevés a Szatmárban bejegyzett cégek száma, amit a túlságosan északi fek-
véssel, a főbb útvonalaktól való nagyobb távolsággal, valamint Magyarország legsze-
gényebb megyéjének, Szabolcs-Szatmár-Beregnek szomszédságával magyaráznak.
Ugyancsak kevés a magyar befektető Szilágyban és Beszterce-Naszód megyében is.
Az Északnyugati Régió legjelentősebb magyar vállalkozásai a következők (2002
végén, a tőkeapport nagysága szerint):
1. Mol Romania Petroleum Products Kft., Kolozsvár, Kolozs megye, üzemanyag-
kereskedelem;
2. Lotus Market Rt., Nagyvárad, Bihar megye, ingatlanok bérbeadása;
3. Grabbeta Turda Tapet Kft., Aranyosgyéres, Kolozs megye, tapétagyártás;
4. Isoplus Romania kft., Nagyvárad, Bihar megye, acélcsövek gyártása;
5. Casa de Editura Krónika Rt., Nagyvárad, Bihar megye, újságkiadás;
6. Perfetti Van Melle Romania Kft., Kolozsvár, Kolozs megye, édességgyártás;
7. Romexa Rt., Biharszentjános, Bihar megye, játékgyártás;
8. Evro-Impex Kft., Nagyvárad, Bihar megye, édességek nagykereskedelme;
9. Readymix Oradea Kft., Nagyvárad, Bihar megye, betongyártás;
10. Krezolit Impex Kft., Nagyvárad, Bihar megye, ipari gépek és járművek nagy-
kereskedelme.67
A Romániában alapított magyar vállaltok számát tekintve a Központi Fejleszté-

si Régióban található a cégek 37,1 százaléka, 1491 vállalat. A legtöbb céget 1998-
ban alapították, amikor egy év alatt 206 magyar tőkével működő vegyes vállalatot és
leányvállalatot hoztak létre.
A három székelyföldi megyében a legmagasabb a magyar cégek száma, az or-
szágban bejegyzett magyar érdekeltségek egyharmada található itt. A legtöbb vállala-
tot Hargita megyében jegyezték be (641-et). Maros megyében 480, Kovásznában pe-
dig 217 magyar vagy vegyes tőkéjű cég működik.
A Közép Fejlesztési Régió legnagyobb magyar tulajdonú cégek 2002 végén a
következők voltak (a tőkeapport nagysága szerint):
1. Gedeon Richter Románia Kft., Maros megye, Marosvásárhely, gyógyszeripari
készítmények előállítása;
2. Dunapack Rambox Prodimpex kft., Kovászna megye, Sepsiszentgyörgy, cso-
magolóanyag-ipar;
3. Salina Invest Rt., Maros megye, Szováta, szállodák és motelek működtetése;
4. Zora Serv Com Kft., Marosvásárhely, Maros megye, építőipari tevékenység;
5. Hotel Târnava 2000 Rt., Székelyudvarhely, Hargita megye, szállodák és mote-
lek működtetése;
67 Erdélyi Riport, 2003. április 24., 16. szám, 22–23. oldal

6. CARB Rt., Brassó, Brassó megye, építőipari kőkitermelés;
7. Bianca Interbrew Bergenbier Rt., Balázsfalva, Fehér megye, sörgyártás;
8. Unical Prodimpex Kft., Sepsiszentgyörgy, Kovászna megye, műanyag-csoma-
golási termékek előállítása;
9. ASA Cons Romania Kft., Marosvásárhely, Maros megye, építőipari tevékeny-
ségek;
10. Bucin Rt., Gyergyószentmiklós, Hargita megye, vasöntöde.68
e) Kereskedelem
1. Belföldi kereskedelem
Románia legdinamikusabb gazdasági területe a kereskedelem. A kis- és kö-
zépvállalkozások (kkv) többsége ezen a téren tevékenykedik69:
23. táblázat
Az kkv-kban alkalmazott
Gazdasági terület Kkv-k összesen (%) A kkv-k cégforgalma (%)
személyek összesen (%)
Összes kkv 100,0 100,0 100,0
Ipar 12,9 33,4 20,2
Mezőgazdaság 3,2 5,8 2,4
Építkezések 3,8 10,2 5,9
Kereskedelem 64,0 34,5 60,1
Egyéb szolgáltatás* 16,1 16,1 11,4
* Szállodák és vendéglők, szállítás és raktározás, posta és távközlés; ingatlantranzakciók stb.
Az kkv-k fejlődése a 90-es évek második felében azt bizonyítja, hogy ezek a vál-
lalati szerkezetek fontos tényezőt jelentenek Románia gazdaságának további fellendü-
lésében. Új munkahelyek létesítése és a piacgazdaság kérelmeihez alkalmazkodni
képes termelés a kulcs a kereskedelem fejlődésében és a kis- és középvállalkozások
alkalmasaknak mutatkoznak ezen elemek létrehozására. A nagyüzemek által elbocsá-
tott alkalmazottak egy része „beépült” ezen újfajta vállalati szerkezetekbe, és ez a kü-
lönböző iparágak és kereskedelmi területek működésének serkentését jelentette.
A kkv-k fejlődése a versenyképesség és az export volumenének növekedéséhez,
a monopol szerepet betöltő nagyüzemek terepvesztéséhez és új gazdasági és társa-
dalmi alternatívák megjelenéséhez vezetett.
Nem kevésbé fontos megjegyezni, hogy a kis- és középvállalkozások fennmara-
dása és fejlődése a makrogazdasági stabilitás erősödésétől függ. Az átmeneti idő-
szak bonyolítja ezen vállalatok elterjedésének akadályait. Ezért a legtöbb kkv ahelyett,
hogy fejlődésének lehetőségeit aknázza ki, a „túlélés” súlyos gondjával küzd.
A kis- és középvállalatok főbb problémái a következők:
• a pénzügyi forrásokhoz való nehézkes hozzájutás (alacsony tőke, túl szigorú
feltételek a bankkölcsönök terén, túl magas kamatok);
• elavult technológiák, kevés lehetőség az innovációk véghezvitelére;
68 Erdélyi Riport, 2003. május 8., 18. szám, 24–25. oldal.
69 Az Országos Statisztikai Intézet adatai, 2000.

• gyenge vagy hátrányos marketingstratégiák;

• bonyolult, követhetetlen és szervezetlen törvényhozás.
Az Északnyugati Fejlesztési Régióban az ezer lakosra eső kis- és középvállal-
kozások száma alapján Bihar (24,2 vállalat) és Kolozs (22,4 vállalat) vezet, az utolsó
helyet pedig Szilágy megye foglalja el. Kolozs és Bihar megye erős urbanizációs köz-
pontokkal és kedvező határon túli kapcsolatokkal rendelkezik, míg Szilágy kevésbé
elérhető kommunikációs (de főleg közlekedési) szempontból.
A Központi Fejlesztési Régió 2000-ben a külföldi tőkéjű kis- és középvállalatok
száma alapján a harmadik helyet foglalta el országos szinten Bukarest–Ilfov és a Nyu-
gati Fejlesztési Régió után. A befektetett külföldi tőke értéke szerint második helye-
zett ez a régió volt.
2002-től Románia is részt vehet az Európai Unió 2005-ig tartó vállalkozásfejlesz-

tési programjában, amely 450 millió eurós keretből elsősorban a kezdő vállalkozáso-
kat igyekezett támogatni hitellel és tanácsadással. A programból 317 millió eurót szán-
tak a kisvállalkozások támogatására, ami a tagjelöltek esetében a PHARE-alap és a
nemzeti költségvetések forrásaival egészülhetett ki.70
2. Külkereskedelem
Az 1991 és 2002 közötti külkereskedelmi tevékenység dinamikusan fejlődött a
többi gazdasági szektor alakulásához viszonyítva, főleg ami az exportok szintjének
fenntartását illeti.
A) Export
Az utóbbi két évben nőtt az export volumene az 1997–1998-as időszakhoz viszonyítva.
24. táblázat
Az export értékének alakulása (milliárd USD)

1997 8,431
1998 8,302
2001 11,385
2002 13,869
Ez a növekedés főleg a gépkocsigyártó iparban elért export növekedésének kö-

szönhető, amely az utóbbi két évben 2,9 milliárd dollárra emelkedett. Ugyanakkor nőtt
a könnyűipari termékek exportja 3,6 milliárd dollárral, míg 1997-ben ugyanez 550 mil-
lió dollárral csökkent.71
Ami az exportra szánt termékeket illeti, 80 százalékuk csupán négy ipari kategó-
riából származik: könnyűipari termékek (35 százalék), gépkocsigyártás (22 százalék),
kohászati termékek (13 százalék) és faipari termékek (10 százalék).
Az export 67 százaléka az Európai Unió országaiba megy, ezen belül mintegy
25 százalék Olaszországba, 15,6 százalék Németországba és 7,6 százalék Francia-
országba.
70 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. július 30., 6. oldal.
71 MEDIAFAX, 1997. november 13.
A jelenlegi kormány úgy vélekedik, hogy az export növekedési lehetősége sok-
kal nagyobb, és a 2001 júliusában kidolgozott, a kereskedelmi és folyómérleg hiá-
nyának csökkenését célozó program alapján 2003-ban és 2004-ben ezt a poten-
ciált növelni lehet.72
B) Import
2002-ben történt meg először, hogy az export értéke meghaladta az importét. Az
import növekedése több tényezőnek köszönhető: ezek közül a legfontosabb a gazda-
sági növekedés által támasztott kereslet, ezenkívül az egyes importtermékek (főleg a
kőolaj, kőszén és földgáz) beszerzési árainak növekedése, valamint a 2000-ben és
2003-ban bekövetkezett szárazság, amelyek eredményeként 2001-ben és 2003-ban
több gabonaterméket kellett importálni.
Az import 31 százaléka gépkocsigyártó-ipari termékek, 22 százaléka könnyűipa-
ri, 13 százalék ásványi termék és 7 százalék fém és fémáru. 58 százaléka az import-
nak az Európai Unióból származik (Olaszország 21 százalék, Németország 15 száza-
lék és Franciaország 6 százalék), 7 százaléka pedig az Orosz Föderációból (főleg kő-
olaj és földgáz).73
C) Kereskedelmi mérleg
Románia kereskedelmi mérlege sokat javult 2000 végére, amikor a kereskedelmi
deficit 20 százalékkal csökkent 1996-hoz képest: 3,3 milliárd dollárról 2,6 milliárd dol-
lárra. Ez a változás főleg az össztermelés és a belföldi kereslet csökkenésének volt a
következménye.74
2001-ben a kereskedelmi mérleghiány 4,2 milliárd dollárra rúgott, 2002-ben 4 mil-
liárd dollárra. A 2002-es deficit a következő termékcsoportok negatív egyenlegének
köszönhető: gépkocsigyártó-ipari termékek (–2,5 milliárd dollár), vegyipari termékek
(–1,6 milliárd dollár), ásványi termékek (–1,1 milliárd dollár), mezőgazdasági és élelmi-
szer-ipari termékek (–0,7 milliárd dollár) stb. Pozitív egyenlegük van a könnyűipari ter-
mékeknek (1,0 milliárd dollár), fatermékeknek, bútoroknak (0,7 milliárd dollár), fémek-
nek és fémáruknak (0,5 milliárd dollár).
Románia külkereskedelmének alakulását 1991 és 2002 között az alábbi táblázat

szemlélteti75:
25. táblázat
– millió USD-ben –
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Export FOB 4 266 4 363 4 892 6 151 7 910 8 084 8 431 8 302 8 487 10 367 11 385 13 869
Import FOB 5 372 5 784 6 020 6 562 9 487 10 555 10 411 10 926 9 744 12 050 14 354 16 482
Egyenleg FOB/FOB –1 106 –1 421 –1 128 –411 –1 577 –2 471 –1 980 –2 624 –1 257 –1 683 –2 969 –2 613
72 Románia kormánya 2001–2002. évi tevékenységének összefoglalója, Bukarest, február 2003, www.guv.ro
73 Románia kormánya 2001–2002. évi tevékenységének összefoglalója, Bukarest, február 2003, www.guv.ro
74 MEDIAFAX, 2001. május 3. A kormány Cartea albă a comerţului (A kereskedelem fehér könyve) című kiadványának ismerte-
tése.
75 Az Országos Statisztikai Intézet adatai, 2001.

Magyar–román kereskedelem
1990 és 1999 között több mint háromszorosára nőtt a magyar–román kereske-

delmi forgalom.76
2001-ben a két ország közötti kereskedelem tovább fejlődött: a magyar kivitel el-
érte az 1,12 milliárd, míg a román export meghaladta a 401 millió dollárt. A legfonto-
sabb romániai exporttermékek: hosszában fűrészelt, 6 mm-nél vastagabb lucfenyőfa;
elektronikus alkatrészek; ammóniumnitrát; új személygépkocsi, legfeljebb ezer köb-
centis hengerűrtartalommal (Daewoo Matiz); alumíniumrúd; bőrruházati cikkek;
mosó- és tisztítókészítmények; élő bárány egyéves korig; pamuttermékek. A legna-
gyobb mennyiségben behozott magyar árucikkek: élő sertés, búza; búzaliszt; mű-
anyag, ballon, palack és hasonló áruk; sertéshús frissen vagy mélyhűtve; forgácsle-
mez; jód vagy jódvegyületet tartalmazó gyógyszer; mosó- és tisztítókészítmények; pör-
költ kávé; egyéb, konfekcionált ruházati kellékek és tartozékok részei.77
Magyarország Románia 7. legnagyobb kereskedelmi partnere lett 2002-ben. A
Romániába irányuló magyar export mintegy 25 százalékát a mezőgazdasági és élel-
miszeripari termékek tették ki az utóbbi években. 2002-ben ez az arány kisebb volt,
ami a mezőgazdasági évjáratok egyenlőtlenségének és a román fél kormányzati intéz-
kedéseinek volt köszönhető. Jelenleg a magyar exportőröket kedvezőtlenül érinti a ro-
mániai piacvédővámok kulcsainak megemelése.78
2003 első negyedévében a román–magyar kétoldalú külkereskedelmi forgalom
értéke elérte a 321,4 millió dollárt. A kereskedelmi partnerek rangsorában Magyaror-
szág mind az importőr, mind az exportőr országok rangsorában a nyolcadik helyet
foglalja el.79
Magyarország uniós csatlakozása után a CEFTA-szerződés hatályát veszti. A ma-
gyar termékekre tehát 2004 májusa után az uniós irányelvek és vámegyezmények
fognak vonatkozni. Románia azon korlátozó rendelkezéseit, amelyek csak Magyaror-
szágra vonatkoznak nem lehet majd tovább fenntartani. Ezzel szemben a román ter-
mékek magyarországi forgalmát nem fogja befolyásolni a csatlakozás.80
f) Pénzügy, bankok
A Román Nemzeti Bank (Banca Naţională Română – BNR) 1997 és 2000 közöt-
ti szigorú pénzügyi politikájának köszönhetően 19 százalékkal csökkent a forgalom-
ba bocsátott pénzmennyiség, és 1,7 milliárd dollárral nőtt a valutatartalék. Ebben az
időszakban a BNR 3034 millió dollárnyi nettó értékben eszközölt devizavásárlásokat,
miközben a lakosság megtakarításai 34 százalékkal csökkentek az előző periódus-
hoz képest, a jogi személyek által lekötött bankbetétek összege pedig 23 százalékkal
lett kisebb. A megtakarítási ráta az 1996-os 17,4 százalékról 13,6 százalékra csökkent
2000-ben.
76 MTI-hír, 1998. október 9.
77 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. április 11. A Magyarországi Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társa-
ság (ITDH) adatai.
78 Erdélyi Riport, 2003. április 10., 14. szám, 22–23. oldal.
79 Erdélyi Riport, 2003. június 12., 23. szám, 28–29. oldal.
A monetáris politika eredményeként 1997 és 2000 között az infláció átlagrátája
45,4 százalékos volt, míg 1990 és 1996 között 48,8 százalékos volt.81 2001-ben az inf-
lációs átlag 30,3 százalékra csökkent, 2002-ben pedig 17,8 százalékos volt. Az inflációs
ráta csökkenési tendenciáját az egyes hónapi átlagok is mutatják: 2000-ben a hónapi
inflációs átlag 2,9 százalék volt, 2001-ben 2,2 százalék, 2002-ben 1,4 százalék volt.
Romániában a bankok 1998-ban kerültek a magánosítások listájának élére. Az
akkori kormány privatizációs stratégiájában rámutatott, hogy a kereskedelmi társasá-
gok magánosítása mellett a bankok privatizációja is prioritás.82
Az első magánosított bank a Román Fejlesztési Bank (Banca Română pentru
Dezvoltare) volt, amely többségi tulajdonosa a francia Société Générale lett 1998-ban.
1999-ben magánosították a Román Postabankot (Banc Post), amely az amerikai
General Electric vásárolt meg, 2001–ben pedig a németországi Raiffeisen Bank átvet-
te a Román Mezőgazdasági Bankot (Banca Agricolă).
Románia egyik legsikeresebb magánbankja a Transilvania Bank (Banca
Transilvania), amely egy kolozsvári székhelyű regionális intézmény és amelynek 1998-
ban 32,299 milliárd lej nettó nyeresége volt83. 2000-ben ez az érték 282,866 milliárd
lejre nőtt, 2,06-szorosára az előző év értékéhez viszonyítva.84 2002-ben a nettó nyere-
ség 13,4 millió dollár volt. 2003 januárjában a bank vezetősége bejelentette az intéz-
mény új struktúráját, amely szerint a Transilvania csoport magába foglalja a SAR
Transilvania biztosítótársaságot, a BT Leasinget, a Transilvania Capital Investmentet,
amely a BT Securities név alatt fog működni és a BT Directet.85
A tervek szerint 2004 tavasszal zárul a Román Kereskedelmi Bank (Banca Comercială
Română – BCR) privatizációja is. Két pénzügyi befektető még 2003-ban tulajdonrészt vá-
sárolt a BCR–ben. Ezek az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD), illetve a Világ-
bank befektetési leányvállalata, az International Finance Corporation (IFC).86
Az első integrált pénzügyi csoport Romániában az 1994 óta jelenlévő holland
ING, amely 2001-ben e név alá egyesítette összes tevékenységét (ING Bank, ING
Barings, ING Nederlanden és ING Employee Benefits).87
g) Hitelminősítések
A külföldi beruházók hosszú ideig elkerülték Romániát a nagy nemzetközi hitel-

minősítők által közzétett értékelések miatt. A Fitch Ratings, a Standard & Poor’s és a
Moody’s nemzetközi hitelminősítők Romániát a szuverén, hosszú lejáratú devizaadós-
ságának besorolása alapján befektetésre kockázatosnak minősítették.
A mutatók 2001 tavaszától kezdődően kezdtek javulni, Románia már nem tarto-
zik a fizetésképtelenség veszélyében álló országok közé. A nemzetközi hitelminősítők
által adott értékelés „elfogadható”-nak jellemzik az országot a hosszú lejáratú deviza-
adósság besorolása alapján.
81 Ibidem.
82 MEDIAFAX, 1998. január 8. A kormány Privatizációs Stratégiájának (Strategia de privatizare) bemutatása.
83 MEDIAFAX, 1998. július 21.
84 MEDIAFAX, 2001. január 10.
86 Erdélyi Riport, 2003. július 24., 29. szám, 35. oldal.

26. táblázat
2000. 10. 24. 2001. 04. 26. 2001. 16. 11. 2002. 03. 06. 2002. 12. 17. óta
Fitch Ratings B– B B B BB–
Standard & Poor’s B– B– B B B+
Moody’s B3 B3 B3 B2 B1
A javulási tendencia azonban igen lassú. 2003 júniusában besorolási szempont-

ból Bulgária elhagyta Romániát; Bulgária hitelminősítése az alábbi volt:
• Fitch Ratings BB
• Standard & Poor's BB+
• Moody's Ba88.
4. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség gazdasági programja

és regionális politikája89
Az RMDSZ gazdasági programjának társadalompolitikai célkitűzései közé tartoznak:

– az állampolgárok életszínvonalának emelkedése, életkörülményeinek és az élet
minőségének javulása;
– a középréteg gyarapodása és erősödése;
– a szegénység, az elvándorlás csökkenése és a felemelkedési esélyek javulása.
Ezen célok elérésének érdekében az RMDSZ hozzájárul az állam gazdasági sze-
repvállalásának további csökkentéséhez, a fekete- és szürkegazdaság visszaszorítá-
sához, a vállalkozóbarát környezet kialakításához, magyarlakta területek infrastruktu-
rális és gazdasági fejlesztéséhez, különös tekintettel a Székelyföldre.
A gazdaságpolitikai célok között kiemelt szerepet kap az erdélyi térségek
(Partium, Belső-Erdély, Székelyföld) sajátosságait figyelembe vevő fejlesztési progra-
mok támogatása. Ugyanakkor a Székelyföld (Hargita, Kovászna és Maros megyék) sa-
játos helyzete és adottságai miatt az RMDSZ kiemelten kezeli térségspecifikus fejlesz-
tési programok kidolgozását és megvalósítását. Ezek rendeltetése a beruházások
ösztönzése, új munkahelyek létrehozása és a korszerű technológiák bevezetése a
székelyföldi hagyományos iparágakba.
Ezen célok elérése érdekében az RMDSZ 2003 elején a kormánypárttal aláírt
protokollum alapján támogatja annak programját, és együttműködik a kormánnyal a
közös érdekek valóra váltása érdekében.
A szövetség ipari ágazati politikájának főbb céljai közül kettőt említünk:
– az alacsony hatékonyságú, nagy nyersanyag- és energiafelhasználó, vesztesé-
ges vállalatok átszervezése és privatizálása, illetve értékesítése;
– minőségi ipari infrastruktúra és kötődő szolgáltatások beruházása, zöldmezős
beruházások (ipari, logisztikai, businessparkok) kiemelt támogatása, költségve-
tési források biztosítása.
A kis- és középvállalkozások munkateremtő erejét és társadalmi kohéziós szere-
pét felismerve, az RMDSZ ezek versenyképességének növelését tartja szükségesnek.
88 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. június 12.
89 A gazdasági program és regionális fejlesztési érdekek bemutatását az RMDSZ 48. számú, 2003. február 25-i Közlönyéből
vettük át.
További célkitűzései közé tartozik:
– a kis- és középvállalkozások közti együttműködés támogatása;
– kezdő innovatív vállalkozások támogatási rendszerének kidolgozása, vállalko-
zói központok létrehozása, fejlesztési projektek finanszírozása;
– a hazai kis- és középvállalkozók nemzetközi piacra jutásának támogatása;
– pályázati úton elnyerhető vállalkozásfejlesztési alapok létrehozása stb.
A mező- és erdőgazdálkodás esetében a szövetség felismeri, hogy az EU szabályozá-
si rendszerének átvételével a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma a következő idő-
szakban rohamosan csökkeni fog. Ezért úgy véli, hogy a vidéken élők számára elfogadha-
tó életszínvonal biztosítása érdekében szükséges a tudományosan megalapozott, időtálló,
politikai irányzatoktól független agrárstratégia kidolgozása. Ezen belül fontos:
– a mezőgazdaság fokozatos beillesztése egy komplex vidékfejlesztési program-
ba, amelyben a termelés kiegészül a környezetvédelmi feladatok ellátásával, a
táj ökológiai értékeinek védelmével, ápolásával oly módon, hogy az új felada-
tok új jövedelemforrást is jelentsenek;
– egyszerűbb, átláthatóbb, igazságos és időben meghirdetett pályáztatásra épülő
támogatási rendszer bevezetése oly módon, hogy a civil szervezetek számára
biztosítva legyen a támogatásokkal kapcsolatos konzultáció és véleményezés;
– a családi gazdaságok törvényének megalkotása, a családi gazdaságok kiemelt
támogatási rendszerével együtt, amellyel megszűnik a terméktámogatás üzem-
szerkezethez kötött megkülönböztető jellege is;
– a mezőgazdasági irányítás elavult intézményrendszerének gyökeres megújítá-
sa, falugazdász, falugondnoki szolgáltatás létrehozása;
– az általános szövetkezeti és társulási törvény megalkotásának szorgalmazása;
– a termőföldtől a fogyasztóig terjedő élelmiszer-biztonsági rendszer kiépítésé-
nek megkezdése;
– a leromlott mezőgazdasági területek erdősítése és a vágásterületek felújítása stb.
A szövetség vidékfejlesztési politikájának célja a vidéken élő lakosság életminő-
ségének javítása, a környezet, a természeti és kultúrtáj megőrzése, a vidéki térség
fenntartható fejlődésének a megteremtése a vidék adottságainak, sajátosságainak,
valamint a Vidéki Térségek Európai Chartájának megfelelően. Ezen célkitűzések el-
érése érdekében az RMDSZ szükségesnek tartja:
– vidékfejlesztési központok kialakítását, amelyeknek célja a területen működő
intézmények, egyesületek, szervezetek együttműködéses tevékenységének
ösztönzése, a vidékfejlesztési tervek és programok technikai hátterének kidol-
gozása, a vidékfejlesztési tanácsadás hatékony megvalósítása és művelése, a
vidékfejlesztési alapokhoz való hozzájutást lehetővé tevő pályázatok figyelése
és írása, egyéb finanszírozási eszközök fenntartása;
– agrárpolitikai és vidékfejlesztési munkacsoport létrehozása, amely együttmű-
ködve a Romániai Magyar Gazdák Egyesületével, valamint a mezőgazdaság te-
rén tevékenykedő más civil szervezetekkel kidolgozza az RMDSZ mezőgazda-
sági és vidékfejlesztési stratégiáját.
A turizmus terén a szövetség támogatja többek között a faluturizmus és a falusi
vendéglátás ösztönzési rendszerének kiépítését a következő eszközök segítségével:
marketing- és értékesítési hálózat kialakításával, szakképzés ösztönzésével, kedvez-
ményes adó-, hitel- és garanciarendszerek kidolgozásával.

Korszerű út- és vasúthálózat létrehozása mellett az RMDSZ kiemelt célja az infrastruk-

túra fejlesztésében a Nagyvárad–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–Segesvár–Brassó autó-
pálya megépítése. Ezen a téren idén júliusban ért el jelentős sikert a szövetség, amikor a ro-
mán kormány a külföldi befektetővel (az amerikai Bechtel céggel) az autópálya megépítésé-
nek keretszerződését aláírta.
Ugyanakkor fontos cél a Szatmárnémetit Nagyváraddal, Araddal, Temesvárral
összekötő út gyorsforgalmi úttá fejlesztése, valamint a Dél-Erdélyben áthaladó Nagy-
lak–Arad–Temesvár–Déva–Nagyszeben–Brassó–Bukarest autópálya kivitelezése, il-
letve az ezekhez kapcsolódó utak és határátkelőhelyek kiépítése.
Az RMDSZ regionális politikájának érdeke és célja olyan gazdasági és intéz-
ményfejlesztési politika kialakítása, amely figyelembe veszi az erdélyi helyi társadal-
mak sajátosságait, valamint az itt élő nemzeti közösségek igényeit, intézményteremtő
és -működtető hagyományait. Ennek érdekében a szövetség VII. kongresszusán hatá-
rozat született a térségek fejlesztéséről90, amelynek főbb pontjai a következők:
– az erdélyi térségek (Partium, Belső-Erdély, Székelyföld) fejlesztési elképzelése-
inek támogatása, a térségi sajátosságokat figyelembe vevő fejlesztési progra-
mok ösztönzése;
– a székelyföldi magyar lakosság (667 572 fő) 55 százaléka vidéken (365 294 fő)
él – ezért az RMDSZ különös hangsúlyt tesz a vidék gondjainak megoldására
(Hargita, Kovászna és Maros megyék egyazon, a Székelyföldi Fejlesztési Ügy-
nökséghez tartozzanak).
A 2003. januári szatmárnémeti RMDSZ-kongresszuson arról is született határo-
zat, hogy az RMDSZ társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberek bevonásával
az erdélyi magyarság fogyását (természetes fogyás, kivándorlás, asszimiláció) előidé-
ző sajátos folyamatok elemzésére összpontosítson. A kutatások eredményére építve
a szövetség célja megfelelő stratégiát kidolgozni az ifjúságpolitika, a minőségi okta-
tás biztosítása, az önálló intézményrendszer bővítése, a munkahelyteremtés, a család-
politika, a magyarok által is lakott régiók gazdasági fejlesztése, valamint a szociális
helyzet javítása érdekében.91
90 RMDSZ VII. kongresszusa, Szatmárnémeti, 2003. február 2., 4. számú határozat a térségek fejlesztéséről.
91 RMDSZ VII. kongresszusa, Szatmárnémeti, 2003. február 2., 2. számú határozat a romániai magyarság népesedési helyze-
tének javításáról.
III. Az erdélyi régiók szerepe Románia
gazdaságában
Északnyugat-Románia a jelenlegi fejlesztési régiókra való felosztás szerint, hat megyét
foglal magába. Ezek: Beszterce-Naszód, Bihar, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy.
A szóban forgó térség a nyolc romániai régió között a statisztikai adatok szerint
a középmezőnyben található. A területi kiterjedés (34 159 négyzetkilométer), a lakos-
ság lélekszáma (2,884 millió fő), illetve az egy főre eső külföldi befektetések értéke
(79,3 USD) szerint országos viszonylatban a negyedik, az egy főre jutó bruttó hazai
termék (GDP) szempontjából a hetedik (3563 dollár), míg a foglalkoztatottak számát
tekintve a harmadik.92 Bukarest–Ilfov régió után ebben a régióban a legkisebb a mun-
kanélküliség (a 2002-es év végén kb. 8 százalékos volt). A térség gazdasági és szo-
ciális szempontból nem tekinthető homogénnek: jelentős különbségek vannak a fej-
lettebb (Bihar és Kolozs), illetve az ország legelhanyagoltabb megyéi közé tartozó
Szilágy és Beszterce-Naszód között, ami a statisztikai kimutatásokból is kitűnik. A tér-
ségben nagy az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók aránya.
A külföldi befektetések arányát illetően a Romániába érkező tőke 6,3 százaléka
összpontosul a régióban, mintegy 588 millió dollár értékben, míg a bejegyzett 8 652
cég szempontjából a térség az elsők közé tartozik. Az 1991–2002 között, illetve a
2003 júniusában bejegyzett külföldi tőkéjű kereskedelmi társaságok alakulást az
Északnyugati Fejlesztési Régióra nézve a következő táblázat szemlélteti93:
27. táblázat
ÉNY Régió Ker. társaságok száma A befektetett tőke értéke A befektetett tőke értéke Hierarchia
Szám % millió lej % ezer USD % * **
Ország (1991–2002) 90 711 100,0 132 662 053,5 100, 100,0
1991–2002 8 775 9,7 9 990 983,3 7,5 6,3 3 5
Ország (jún. 2003) 577 100,0 84 778,9 100, 100,0
június 2003 88 15,3 2 179,9 2,6 66,674 1,8 2 4
* a kereskedelmi társaságok száma szerint
** a befektetett tőke dollárban levő értéke szerint
Románia Központi Fejlesztési Régiója hat megyét foglal magába: Brassót, Fehért,
Hargitát, Kovásznát, Marost és Szebent. Ez a térség a nyolc romániai régió között a statisz-
tikai adatok szempontjából a középmezőnyben található, akárcsak az Északnyugati Fej-
lesztési Régió. A területi kiterjedés (34 100 négyzetkilométer), valamint a lakosság lélekszá-
ma (2,642 millió fő) szempontjából ötödik az országban. A romániai átlagnál jobb a helyzet
az egy főre eső befektetések (120,7 USD), illetve a bruttó hazai termék (GDP) szempontjá-
ból (4089 dollár). Ezzel szemben nagynak mondható a munkanélküliségi ráta, amely átlag-
ban 10 százalék körüli. A térségben nagy az iparban foglalkoztatottak aránya, a mezőgaz-
daságban vagy a kereskedelemben dolgozókhoz képest.94
93 Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal adatai, www.onrc.ro
94 Erdélyi Riport, 2003. május 8., 18. szám, 24–25. oldal.

A külföldi befektetések arányát illetően a Romániába érkező tőke 4,95 százaléka

összpontosul itt (441 millió dollár). A külföldi tőke viszonylag egyenlőtlenül oszlik meg
a térségben: Maros és Brassó a legkedveltebb a befektetők számára (100 millió dol-
lár fölötti összeggel).
Az 1991–2002 között, illetve a 2003 júniusában bejegyzett külföldi tőkéjű keres-
kedelmi társaságok alakulását az Északnyugati Fejlesztési Régióra nézve a követke-
ző táblázat szemlélteti95:
28. táblázat

IV. A vizsgált megyék gazdasági és szociális

helyzete
1. A megyék általános bemutatása
Beszterce-Naszód megye Románia északi, Erdély északkeleti részén fekszik.

Vele szomszédos megyék Kolozs (nyugaton), Maros (délen), Suceava (keleten) és
Máramaros (északon). Területe 5355 négyzetkilométer (2,24 százalékot foglal el az or-
szág területéből), és az Északnyugati Fejlesztési Régióhoz tartozik.
Megyeszékhelye Beszterce (189 000 lakos). A megye további jelentős települései a
következők: Naszód (12 176 lakos), Bethlen (11 606 lakos) és Oláhszentgyörgy (gyógyfür-
dő, ismert ásványvízforrásai vannak, 10 280 lakos). A megyének 53 községe van.
2002-ben a megyének 311 657 lakosa volt, ebből 18 349 magyar nemzetiségűnek,
17144 magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Az összlakosságból 3624 római katolikus,
14 398 református, 532 evangélikus-lutheránus és 89 unitárius vallásúnak tartotta ma-
gát. A 2002-es népszámlálás alkalmával 661 személy német nemzetiségűnek, 448 né-
met anyanyelvűnek, 15 zsidó nemzetiségűnek, 30 pedig izraelita vallásúnak vallotta ma-
gát. A lakosság nagy többsége, 258 838 fő ortodox, 7 125 pedig görög katolikus volt.
A megye ásványi kincsei közé tartozik a vasérc, az ezüst tartalmú aranyérc, a
többfémes ércek, a homok és a kavics, az agyag, a kalkopirit, a rézkovand, az ipari
95 Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal adatai, www.onrc.ro

hasznosításra alkalmas andezit, a mészkő, a dácit, a tufa és a márvány. Az ezeket egy-
kor kibányászó vállalatok közül jelenleg számos nem működik. Ilyen például a radnai
vasérc, pirit és többfémes ércbánya, amelyet 2000-ben zártak be.96
A megye jelentős földgáztartalékkal is rendelkezik (Szászbongárd, Mezőújlak,
Szászencs, Újős, Mezőakna stb.), amelyet főképp ipari, de házi fogyasztásra is hasz-
nosítanak.
Beszterce-Naszód megye területének nagy része erdővel borított, 85 047 hektár
lomblevelű, továbbá 75 494 hektár tűlevelű erdő. Következésképpen jelentős a me-
gye fakitermelő képessége. Ez az egyik fő jövedelemforrás is, hiszen a megyének je-
lentős ipari és egyetemi központjai nincsenek.
Ezenkívül jelentős a málna-, áfonya- és szedertermelés. Az évi átlagok a követke-
zők: 100 tonna málna, 5 tonna szeder, 50 tonna áfonya, ezeknek jelentős részét kül-
földi piacokon értékesítik.97
Fehér megye Románia középnyugati részében található, vele szomszédos me-

gyék Kolozs (északon), Bihar (északnyugaton), Arad (nyugaton), Hunyad (délnyuga-
ton), Szeben (délkeleten) és Maros (északnyugaton).
Megyeszékhelye Gyulafehérvár (73 000 lakos), fontosabb települései Abrudbánya
(6729 lakos), Balázsfalva (22 425 lakos), Kudzsir (31 877 lakos), Marosújvár (16 256 la-
kos), Nagyenyed (31 894 lakos), Szászsebes (29 754 lakos), Topánfalva (8878 lakos),
Tövis (7199 lakos) és Zalatna (9391 lakos)
2002-ben a megyének 382 747 lakosa volt, ebből 20 684 magyar nemzetiségűnek,
19 708 magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Fehér megyében ekkor 1311 német nem-
zetiségű, 1065 német anyanyelvű, továbbá 27 zsidó nemzetiségű és izraelita vallású sze-
mély élt, az egykor nagyszámú szász, illetve zsidó közösségek maradékaiként. Az össz-
lakosságból 4927 személy mondotta magát római katolikusnak, 14 805 reformátusnak,
507 zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránusnak, 1820 pedig unitáriusnak. A lakosság túl-
nyomó része, 329 790 személy ortodox, 13 809 pedig görög katolikus vallású volt.
A megyének nagyon jelentős ezüst tartalmú aranyérc, illetve arany- és ezüsttarta-
léka van (Verespatak-Bucsumpojén), de ásványi kincsei közé tartoznak a komplex ér-
cek (réz, ólom, cink), a rezes ércek és a réztartalékok.
Romániai viszonylatban Fehér megye közepes fejlettségűnek számít, de ipara el-
avult, annak szerkezete előnytelen, a bezárt bányák, kohászati és gépipari vállalatok
hatalmas méretű munkanélküliséget és társadalmi feszültséget okoztak. Ásványi kin-
csein kívül a fakitermelés és a kézműipar az, amire jövőjét építeni lehetne.
Kolozs megye az ország északnyugati részében fekszik, összterülete 6674

négyzetkilométer. Vele szomszédos megyék: Máramaros (északon), Beszterce-
Naszód (északkeleten), Maros (keleten), Fehér (délen), valamint Bihar és Szilágy (nyu-
gaton). Területi szempontból Románia 12. legnagyobb megyéje (2,8 százalékot foglal
el az ország területéből) és az Északnyugati Fejlesztési Régióhoz98 tartozik. Megye-
székhelye Kolozsvár.
96 Strategia de dezvoltare durabilă pe termen scurt (2004–2004) şi pe termen mediu (2004–2010) pentru judeţul Bistriţa-
Năsăud [Beszterce-Naszód megye rövid 2003–2004) és középlejáratú (2004–2010) fejlesztési stratégiája].
97 Beszterce-Naszód megye rövid (2003–2004) és középlejáratú (2004–2010) fejlesztési stratégiája
98 Lásd II. fejezet.

Ásványi kincsei közé tartozik a:

• vasérc (Kiskapus és Kisbánya),
• barnaszén (Forgácskút–Dank–Bogártelke térség),
• tőzeg (Kiskalota és Kapacina [Căpăţâna]),
• kvarc (Nagyhavas [Muntele Mare], Hidegszamos környéke),
• földpát (Hideghavas [Muntele Rece]),
• dácit és andezit (Vigyázó-hegység és a Marótlaka, Sebesvár, Kissebes,
Székelyjó, Isztolna és Alsójára településeken),
• gránit (Nagyhavas, Hidegszamos völgye),
• mészkő és dolomit (Szind, Járaszurdok, Bóré, Kissebes),
• kaolinos homok (Nádaspapfalva, Pusztatopa, Bogártelke, Magyargorbó),
• só (Désakna, Torda, Kolozs, Szék, Szásznyíres).
Gyaluban, Szászfenesen, az Aranyos alsó völgyében jelentős vasúti pályatest
burkolására szolgáló kavics- és homokbányák működnek. Számos ásványvízforrás is
található Kolozs megyében, a Szamosújvár mellett Kérőn, a Bánffyhunyadhoz közeli
Jegenyén és Kolozsvár mellett, Szamosfalván. Tordán, Désaknán, Kolozson és Szé-
ken pedig sóstavak vannak.
Kolozs megyének 427029 hektárnyi mezőgazdasági területe van, ebből 202130
hektár szántóterület (30,4 százalék), 146 418 hektár legelő (21,9 százalék), 66 116 hek-
tár kaszáló (9,9 százalék) és 9713 hektár szőlő- és szőlőművelő csemeteültetvény (1,3
százalék).
25,6 százalék az összterületből erdővel borított (170 802 hektár). Folyó- és állóvi-
zek 9190 hektárt (1,3 hektárt) foglalnak el a megye területéből.
Kolozs megyének 2000-ben 719 864 lakosa volt, 2002-re ez a szám 702 755 la-
kosra csökkent. A megye összlakosságából 2002-ben 122 301 személy magyar nem-
zetiségűnek, 120 632 személy pedig magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Ugyanak-
kor 944 fő német nemzetiségűnek, 731 személy pedig német anyanyelvűnek dekla-
rálta önmagát. A megyében 25 923 személy római katolikus, 86 811 református, 8211
unitárius és 537 evangélikus-lutheránus vallásúnak tartotta magát, de a 2002-es nép-
számlálás szerint 250 személy zsidó nemzetiségű, 270 pedig izraelita vallású volt.99
A megye területén 434 település létezik, 80 közigazgatási egységre osztva: öt
municípium [megyei rangú város] (Kolozsvár – 328 602 lakos, Aranyosgyéres – 29 307 la-
kos, Dés – 41 216 lakos, Szamosújvár – 26 277 lakos és Torda – 61 200 lakos), egy város
(Bánffyhunyad – 9961 lakos, hozzá 8 falu tartozik) és 74 községhez tartozó 420 falu.100
Romániában fejlett megyének számít. Kolozsvár egyetemi központ, ahol különbö-
ző felsőfokú oktatási intézményekben csaknem 40 ezer egyetemi hallgató tanul. Nem-
zetközi viszonylatban hírnévnek a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, az Orvosi és
Gyógyszerészeti Egyetem, illetve a Műszaki Egyetem örvend. A megye ipara is vi-
szonylag fejlett, s az ipar szerkezete sokat javult az elmúlt 12 évben.
Szilágy megye az ország északnyugati részében fekszik, és szintén az Észak-

nyugati Fejlesztési Régióhoz tartozik. Vele szomszédos megyék Máramaros (északke-
leten), Szatmár (északnyugaton), Bihar (nyugaton) és Kolozs (délen, délkeleten).
99 2002. Országos Népszámlálási Adatok.
100 Strategia de dezvoltare economico-socială a judeţului Cluj 2001–2004 (Kolozs megye gazdasági és szociális fejlesztési ter-
ve, 2001–2004).
Megyeszékhelye Zilah (68 404 lakos), fontosabb települései Kraszna (6534 la-
kos), Szilágycseh (8954 lakos), Szilágysomlyó (17 642 lakos) és Zsibó (11 989 lakos).
2002-ben a megyének 248 015 lakosa volt, ebből 57 167 magyar nemzetiségű-
nek, 57 246 pedig magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Az összlakosságból 6358
római katolikus, 48 452 református, 13 evangélikus-lutheránus és 60 unitárius vallású
volt. A megyében ekkor 102 német nemzetiségű, illetve 57 német anyanyelvű, továb-
bá 12 zsidó nemzetiségű, illetve 13 izraelita vallású személy is élt.
A megye ásványi kincsei közé a barnaszén és a lignit tartozik.
Szilágy iparilag kimondottan fejletlen megyének számít, ásványi kincsekben is
szegény, mezőgazdasága kezdetleges. Nagy ipari és szellemi-egyetemi központjai
nincsenek.
2. A megyék szerepe Románia gazdaságában
A megyék gazdasági fejlettsége szempontjából jelentős különbségek észlelhetők

Beszterce-Naszód és Szilágy, illetve Kolozs és Fehér megye között. Az első kettő sok-
kal szegényebb, kevésbé iparosított, főképpen mezőgazdaságból élő lakosú megye.
Beszterce-Naszód megye a vidéken élő lakosok aránya szempontjából hatodik

helyen állt 2002-ben (63,04 százalék), a mezőgazdaságban dolgozó személyek szem-
pontjából azonban 30. helyen volt. Az ezer lakosra jutó foglalkoztatottak aránya szem-
pontjából (364,11) a megye az országos 33. helyet foglalja el, ami azt jelenti, hogy
egyike Románia legnagyobb munkanélküliségi rátájával küszködő területi egységei-
nek. Országos első helyet foglalt el 2002-ben a faforgácslemez-gyártás és az átlagos
burgonyatermelés (18 765 kg/hektár), illetve országos hatodik helyet a burgonya
össztermelés (166 499 tonna) és az átlagos kukoricatermelés (2512 kg/hektár) szem-
pontjából.101
Fehér megye gazdasági szerepe országos viszonylatban jelentősen növekedett

az utóbbi két évben, amióta a verespataki felszíni aranybányaprojekt beindítása napi-
rendre került.
1999-ben a megyéhez tartozó Nyugati-Kárpátok (Erdélyi-Szigethegység) térségét
tíz évre hátrányos helyzetű övezetnek nyilvánította a kormány. Az övezethez tartozó
Zalatna, Nagyalmás, Abrudbánya, Csurulyásza, Bucsony, Aranyosszohodol, Mogos,
Verespatak, Aranyosbánya, Bisztra, Nagylupsa és Szolcsva helységekben kedvezmé-
nyekben részesülnek azóta a kereskedelmi társaságok és a különféle vállalkozások.102
Kolozs megye nagyszámú és változatos ipari és kereskedelmi társasága, embe-

ri erőforrásainak fejlettsége és ennek gazdasági ágazatokban felgyülemlett tapaszta-
lata országos viszonylatban növeli e területi egység fontosságát. Gépgyártó ipara,
gyógyszer- és vegyipara, könnyű- és építőanyag-ipara, kohászati és fafeldolgozó ipa-
ra jelentős. Mivel fontos közlekedési gócpont is, kereskedelme a romániai átlaghoz
képest szintén fejlettnek számít.
102 MEDIAFAX, 1999. október 7.

Szilágy megye szerepe az ország – és főleg Erdély – gazdaságában a helyi ve-

zetők reményei szerint a zsibói ipari park beindulását követően növekszik majd. An-
nak ellenére, hogy Szilágy megye közelebb fekszik a magyar–román államhatárhoz,
mint Kolozs megye, a külföldi befektetők (ezek között a magyarországiak is) tartózko-
dóbbak e megyével szemben, ami a térség fejletlen infrastruktúrájával is magyarázha-
tó. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy Beszterce–Nasszód megyével együtt Szi-
lágy megye az ország legelhanyagoltabb megyéi közé tartozik.103
3. A megyék gazdasági helyzete
A) Ipari és kereskedelmi vállalkozások
Beszterce-Naszód megyében 1990 decembere és 2003 júniusa között 12 865

vállalatot jegyeztek be, amiből 8529 magántőkéjű kereskedelmi társaság és 109 ve-
gyes (magán és állami tőkéjű) vállalat. A megye az ebben az időszakban bejegyzett
kereskedelmi társaságok száma szerint 31. az országban.
A közvetlen tőkebefektetések alakulását 1991 és 2002 között a következő táblá-
zat ismerteti (a befektetők ország szerinti felosztása a befektetett tőke dollárértéke
szerint)104:
29. táblázat
Ország Tőke (USD)
Németország 4 206 184
Olaszország 3 318 894
Ausztria 1 697 172
Franciaország 1 381 303
Magyarország 704 805
U.S.A. 227 944
Belgium 142 989
Hollandia 88 027
Svájc 66 823
Luxemburg 63 262
Más országok 184 856
103 Erdélyi Riport, Nagyvárad, 2003. április 24., 16. szám, 22–23. oldal.
104 Beszterce-Naszód megye rövid (2003–2004) és középlejáratú (2004–2010) fejlesztési stratégiája.
A befektetők ország szerinti felosztása a kereskedelmi társaságok számának szem-
pontjából a következő volt 1991 és 2002 között105:
30. táblázat
Ország Keresk. társaságok száma
Németország 148
Olaszország 85
Ausztria 59
Magyarország 27
U.S.A. 24
Franciaország 23
Moldvai Közt. 17
Belgium 17
Törökország 14
Svájc 9
Más országok 75
Fehér megyében 1990 decembere és 2003 júniusa között 14 914 vállalatot je-
gyeztek be, ebből 10 861 volt magántőkéjű kereskedelmi társaság, 170 pedig vegyes
(magán és állami) tőkéjű vállalat. A bejegyzett kereskedelmi társaságok számának
szempontjából a megye az országban a 25. helyet foglalja el.
A közvetlen befektetések terén Fehér megye a következő értékeket érte el 1991
és 2002 között, illetve 2003 júniusában (csak a külföldi tőkéjű kereskedelmi társasá-
gok vannak feltüntetve)106:
31. táblázat

Kolozs megyében 2000 végén 47 önálló gazdálkodás (más néven: állami egyed-
árusság), 90 állami tőkéjű, 213 vegyes tőkéjű (állami és magán) és 35 534 magántő-
kéjű kereskedelmi társaság létezett. Ugyanakkor 12 121 magánvállalkozó (2736 csalá-
di szervezet és 9385 magánszemély) volt bejegyezve.
A közvetlen külföldi befektetések szempontjából Kolozs megye 2000-ben az or-
szágos 5. helyet foglalta el (152 816 ezer USD, 3,1 százaléka az országban befekte-
tett tőkének). 2002 december végére a bejegyzett kereskedelmi társaságok száma
105 Ibidem.
106 Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal adatai.

42 180-ra növekedett. Az egyéni vállalkozók száma 2003. január 23-án 10 127 volt, eb-
ből 2641 családi vállalkozás és 7486 magánvállalkozó.107
2003 február végén 42 484 bejegyzett kereskedelmi társaság létezett, ugyanak-
kor az egyéni vállalkozók száma 9833-ra csökkent (2585 családi vállalkozás és 7248
magánvállalkozó).108 Idén június 30-ig a bejegyzett vállalatok száma 44 673 volt, 536-
tal nagyobb, mint május végén.109
Összefoglalva: Kolozs megyében 1990. december és 2003. június között 44 673
vállalatot jegyeztek be, ebből 37 076 volt magántőkéjű kereskedelmi társaság és 261
vegyes (állami és magán) tőkével működő vállalat. A bejegyzett vállalkozások száma
szempontjából a megye az országos 3. helyet foglalta el.
Kolozs megyében 1995 és 2000 között a következőképpen változott az export és
import volumene110:
32. táblázat
Export és import
Év Export (Ezer USD) Import (Ezer USD)
közötti különbség
1995 156 561 211 556 –54 995
1996 156 514 206 033 –49 519
1997 172 149 239 815 –67 666
1998 176 959 310 499 –133 540
1999 173 782 259 342 –85 560
2000 239 995 304 620 –64 625
2002. november végén a Kolozs megyei vállalatok termékeinek több mint 24 szá-
zalékát exportálták. Az 1713,4 milliárd lej értékű 2002. novemberi termelésnek 24,3
százaléka (415,6 milliárd lej) exportra szánt áru volt.111 2003 első félévében 31,2 mil-
lió eurós export és 54,1 millió eurós árubehozatalt mértek.112
Szilágy megyében 1990 decembere és 2003 júniusa között 8342 vállalatot je-
gyeztek be, ebből 5846 volt magántőkéjű kereskedelmi társaság és 61 vegyes tőké-
jű vállalat. A bejegyzett kereskedelmi társaságok számának a szempontjából a megye
az országos 42. (utolsó) helyet foglalja el.113
A közvetlen befektetések terén Szilágy megye a következő értékeket érte el 1991
és 2002 között, illetve 2003 júniusában (csak a külföldi tőkéjű kereskedelmi társasá-
gok vannak feltüntetve)114:

110 Kolozs megye gazdasági és szociális fejlesztési terve, 2001–2004.
113 Az Országos Cégnyilvántartási Hivatal adatai.
114 Ibidem.
33. táblázat

A négy megye (Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs és Szilágy) külföldi közvetlen

befektetéseinek összesített adatait a következő két táblázat szemlélteti115.
Az első az 1991 és 2002 között bejegyzett külföldi tőkéjű kereskedelmi társasá-
gok számát és a tőke befektetéskori érétkét tartalmazza:
34. táblázat
Megyék Ker. társaságok száma A befektetett tőke értéke A befektetett tőke értéke Hierarchia
Szám % Millió lej % Ezer USD % * **
Össz. (ország) 90 711 100,0 132 662 053,5 100,0 9 117 848 100,0
Beszterce 534 0,6 203 047,8 0,2 24 490 0,3 25 31
Fehér 757 0,8 821 131,9 0,6 82 756 0,9 19 17
Kolozs 3 749 4,1 2 912 894,4 2,2 209 210 2,3 3 8
Szilágy 286 0,3 157 898,9 0,1 12 763 0,1 32 39
Össz. (4 megye) 5 326 5,8 4 094 973,0 3,1 329 219 3,6

B) Beruházások
Beszterce-Naszód megyét a külföldi befektetők elkerülték az utóbbi években.

1990 és 1999 között a megye (Szilággyal együtt) a legalacsonyabb külföldi beruházá-
sokban részesülő megyék közé tartozott az Északnyugati Régióban és az országban
(az ország külföldi befektetés-összértékének 0,4 százaléka).116 Beruházások inkább
az ipari ágazatokban történtek. A következő táblázat ezen a gazdasági területen tör-
tént befektetéseket és ezeknek külföldi arányát szemlélteti:
35. táblázat
Iparban: Euró
1999 2000 2001
Befektetések értéke 104 648 945,80 78 920 099,00 55 319 000,96
Ebből külföldi 6 597 768,33 4 656 375,33 3 448 042,05
115 Ibidem.
116 A Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium adatai.

Fehér megyében az utóbbi két évben növekedett a külföldi beruházások szint-

je. A verespataki aranybányát koncesszionáló Roşia Montană Gold Corporation 400
millió dollárt kívánt kezdetben befektetni a bányaterv kivitelezésébe. A verespataki bá-
nyaprojektet és az annak kapcsán kibontakozott vitákat a későbbiek során részlete-
sen is bemutatjuk. Elöljáróban megjegyezzük: annak ellenére, hogy az aranybánya
beindítása a térség festői szépségére és az erdők faunájára rossz hatással lesz, az
aranybánya tagadhatatlan nyereségi lehetőség a megye és a térség, ám – az ala-
csony román részesedés és a vállaltak teljesítésének magas költségszintje okán – jó-
val kisebb mértékben az ország számára.
Egy másik jele Fehér megye beruházási jelentősége növekedésére a Holzin-
dustrie Schweighofer osztrák cég terve. A vállalat képviselői 2003 tavaszán bejelen-
tették, hogy Szászsebesen tervezik megépíteni Európa legkorszerűbb fafeldolgozó
gyárát. A befektetés 70 millió dollárra emelkedik. A gyár az év végén kellene hogy el-
kezdje működését, és évenként 800 000 köbméter fát kellene feldolgoznia.117
Kolozs megyében a külföldi beruházók száma 2000 végén 3385 volt és a be-
fektetett tőke értéke 179 388,6 ezer USD volt. A legjelentősebb befektetők magyaror-
szági, luxemburgi, olasz, holland, osztrák és svéd vállalatok voltak.
2002. november végén a befektetett külföldi tőke értéke elérte a 191,2 millió USD-t,
a beruházók száma pedig 3865-re növekedett. Az első helyen a magyarországi cégek áll-
tak (92,3 millió dollár), második helyen a luxemburgi vállalatok (38,1 millió dollár), majd
az olaszországi cégek (13 millió dollár) és a holland vállalatok (6,4 millió dollár).118
2002. december végére a beruházók száma elérte a 3900-at, a befektetett tőke
összértéke pedig a 194,1 millió dollárt. A befektetett tőkeérték szempontjából Magyar-
ország megőrizte első helyét (94 millió dollár), a negyedik helyre Ausztria került (10,1
millió dollár), az ötödikre pedig a németországi beruházók (7,2 millió dollárral).119
2003. június végén 4073 külföldi beruházó volt bejegyezve Kolozs megyében, a
befektetett tőke összértéke pedig 189,6 millió dollár volt. A befektető országok toplis-
tája ekkor a következő volt:
1. Magyarország – 94,7 millió dollár
2. Luxemburg – 38,1 millió dollár
3. Olaszország – 14,8 millió dollár
4. Hollandia – 12,2 millió dollár
5. Ausztria – 10,2 millió dollár
6. Németország – 6,9 millió dollár
7. U.S.A. – 4,1 millió dollár
8. Franciaország – 3,8 millió dollár
9. Spanyolország – 3,5 millió dollár
10. Belgium – 2,5 millió dollár
11. Kanada – 2,0 millió dollár
12. Ciprus – 1,3 millió dollár.120
117 MEDIAFAX, 2003. április 3.

Ami a hazai beruházásokat illeti, 1996 és 2000 között a helyi hatóságok 669,441 mil-
liárd lej értékű beruházást vittek véghez (84,9 százalékát a 788 696 milliárd lej összértékű
beruházási terveknek). A befektetési tervek értékét, illetve a befejezett beruházások költsé-
gét a következő két táblázat tartalmazza (az értékek milliárd lejben vannak kifejezve)121:
36. táblázat
Beruházási tervek 1996 1997 1998 1999 2000
Megyében összesen 47,063 143,001 137,231 205,011 255,490
községek 9,800 15,510 17,210 13,090 59,566
városok 0,500 1,151 1,381 0,833 1,995
municípiumok 24,003 86,457 63,340 120,278 124,089
megyei tanács 13,660 39,883 55,300 70,810 69,840
37. táblázat
Véghezvitt beruházási tervek 1996 1997 1998 1999 2000
Megyében összesen 44,039 88,070 131,356 181,523 224,453
Községek 9,680 15,190 16,870 12,710 56,730
Városok 0,480 1,151 1,380 0,829 1,995
Municípiumok 20,879 39,709 57,806 100,884 107,778
Megyei tanács 13,000 32,020 55,300 67,100 57,950
2000-ben a legtöbb helyi beruházás a vízellátó rendszerek korszerűsítésére, útja-

vításokra, lakásépítésre és a földgázellátó rendszer kiterjesztése érdekében történt.
2002-ben a legtöbb beruházást Kolozsvár távfűtési rendszerének korszerűsítésé-
re, a közérdekű intézmények fejlesztésére eszközölték.122
2003 első félévében a beruházások összértéke elérte az 1257,5 milliárd lejt, en-
nek 82,7 százalékát saját forrásokból, 5,3 százalékát hitelből, 9,1 százalékát állami
költségvetésből, 2,9 százalékát pedig más forrásokból finanszírozták. 444 új lakás
épült és június 30-án további 2318 volt kivitelezési fázisban.123
Szilágy megye a zsibói ipari park létesítése által remél több befektetéshez jutni.
1990 és 1999 között a legalacsonyabb külföldi befektetéseknek örvendő megyék lis-
tájára került (az ország külföldi befektetés-összértékének 0,3 százalékával).124
C) Privatizáció
Az Északnyugati Fejlesztési Régióhoz tartozó Beszterce-Naszód, Fehér,

Kolozs és Szilágy megye fontosabb, privatizált vállalatai közül néhány konkrét pél-
dát az alábbiakban tételesen is ismertetünk:
• Întreprindere Mică şi Prestări Servicii – IMPS (Szolgáltatási és Kisipari Vállalat), Ko-
lozsvár, Kolozs megye. 1999-ben az Állami Tulajdonalap Kolozs megyei kirendeltsé-

122 Cartea albă a Consiliului Judeţean Cluj, 2002 (Kolozs Megyei Tanács Fehér Könyve, 2002.)
124 A Fejlesztési és Előrejelzési Minisztérium adatai.

ge eladta a fémtermékeket gyártó vállalat részvényeinek 40 százalékos csomagját. A

vásárló a SAWA Rt. volt, amely 208,7 millió lejt fizetett a csomagért. 1999 előtt a gyár
már nem működött, hanem helyiségeinek bérbeadásából tartotta fenn magát.125
• Sinterom, Kolozsvár, Kolozs megye. 1999 végén privatizálták a kolozsvári au-
tógyertyákat, wolfram- és molibdénhuzalokat gyártó vállalatot. A részvények
50,9 százalékos csomagját a buzăui Contactoare vállalat vásárolta meg. A vá-
sárló 1,7 millió dolláros befektetésre kötelezte el magát, az átszervezés alkal-
mával pedig 120 személyt bocsátottak el.126
• Az 1999. év végi beszámoló szerint az Állami Tulajdonalap Kolozs megyei kiren-
deltségének 200 milliárd lej értékben sikerült állami vállalatokat magánosítania.
A privatizált vállalatok közé tartozott a Legume-Fructe (gyümölcs- és zöldségfel-
dolgozó és -forgalmazó), a Textile Încălţăminte (textil- és cipőkereskedelmi) és a
Napofarm vegyipari vállalat. 1999-ben 18 társaság csődeljárási/bezárási/felosz-
latási folyamatban volt (közéjük tartozott a kolozsvári Cerealcom, a szászfenesi
Avicola Floreşti, illetve a szintén kolozsvári Atex és Ardealul cég).127
• Construcţii Montaj (építő-szerelő) Vállalat, Zilah, Szilágy megye. 2000 szeptem-
berében az Állami Tulajdonalap Szilágy megyei kirendeltségének sikerült elad-
nia a zilahi építőanyag-ipari vállalat részvényeinek 50,76 százalékos csomagját.
A vásárló a kolozsvári ACI volt, amely 1,2 milliárd lejt fizetett a részvényekért.128
• Tehnofrig (hűtő- és élelmiszer-ipari berendezéseket tervező és gyártó) Vállalat,
Kolozsvár, Kolozs megye. 2001 végén a kolozsvári Al Impex Kft.-nek a kolozs-
vári vállalatává vált. A tranzakció értéke 2 775 559 dollár volt. A különféle cso-
magoló, tejfeldolgozó, sörgyártó stb. berendezések és gépsorok tervezésével,
gyártásával és forgalmazásával foglalkozó vállalat új tulajdonosa öt évre szóló
terv keretében mintegy 2 400 000 dollár értékű befektetést ígért.129
• Industria Sârmei (sodronyipari) Kombinát, Aranyosgyéres, Kolozs megye.
2003 júliusában került magánkézre az aranyosgyéresi sodronyipari és kohá-
szati kombinát, Kolozs megye legnagyobb ipari létesítménye. A vásárló a sváj-
ci Mechel székhelyű, orosz tőkeérdekeltségű cégcsoporthoz tartozó
CONARES Trading, amely 27,213 millió euróért vásárolta meg az üzem részvé-
nyeinek 73,4 százalékát. A befektetők szerint az átvétel utáni első évben 5 és
7 millió dollár közötti értékű beruházásokat eszközölnek a vállalat korszerűsíté-
se és az 1970-es évekből származó német Schlömann-, illetve a svájci Brown
Boveri-technológiák felfrissítése végett.130 A befektetők ígéretet tettek, hogy az
első három évben nem bocsátják el a kombinát még meglévő, az elmúlt évti-
zed sorozatos leépítései által meghagyott dolgozóit.
2003 májusában az APAPS kolozsvári ügynöksége a Fortpres Kolozsvár kohá-
szati és a CUG kolozsvári nehézgépgyártó vállalatot kínálta magánosításra. Az ügy-
nökség a CUG részvényeinek 92,3 százalékát, a Fortpres részvényeinek pedig 92,8
százalékát birtokolja.131 A két vállalatot a kolozsvári APAPS egyetlen pakettben szeret-
125 MEDIAFAX, 1999. december 14.
129 http://www.apaps.ro/privatizari–succes/tehnofrig.htm
130 MEDIAFAX, 2003. július 22.
né privatizálni, a Fortpres ugyanis a CUG-ból vált ki az 1990-es évek elején. A
magánosításban többek között érdekeltnek mutatkozott a Silcotub. A zilahi vállalat fő-
részvényese a Tubman International Ltd., amely a részvények 84,86 százalékát birto-
kolja, a tőke 8,6 százaléka pedig a SIF Banat-Crişana pénzügyi befektető társaság tu-
lajdonában van.132
A Központi Fejlesztési Régióhoz tartozó Fehér megye magánosított vállalatai kö-

zül a következőket említjük:
• FLIPS Rt., Gyulafehérvár, Fehér megye. 2000 őszén az Állami Tulajdonalap Fe-
hér megyei kirendeltsége eladta a vállalat 100 százalékos részvénycsomagját.
A vásárló a Fehér megyei (igenpataki) Transeuro Kft. kereskedelmi társaság
volt, amelyik 5,531 milliárd lejt fizetett a részvényekért. A FLIPS Rt.-nek
4 091 650 000 lej értékű tőkéje volt 2000-ben, és egyetlen tevékenysége: az ál-
tala birtokolt helyiségek bérbeadása.133
• UPSOM (vegyipari) Vállalat, Marosakna, Fehér megye. A vállalat részvényeinek
többségi csomagját a Bega Group vásárolta meg az elektronikus román tőzs-
dén, a RASDAQ-piacon 2001-ben. A vállalatot többször próbálták magánosí-
tani, de sikertelenül, nem akadt stratégiai befektető. Utolsó megoldásként írat-
ták az UPSOM részvényeit a RASDAQ-listára.134
D) Ipar
Beszterce-Naszód megye fontosabb ipari ágazatai a következők: élelmiszeripar

és italgyártás, fafeldolgozó-ipar és bútorgyártás, textilipar, fémszerkezetek és fémter-
mékek ipara, műanyaglemez- és gumifeldolgozó ipar, valamint villamos gépek és
-készülékek ipara. Az áruforgalom 2001 végén ez utóbbi ipari ágazatban volt a legna-
gyobb (1 354 338 688 ezer lej), 19 vállalat és 1888 alkalmazott dolgozik a megyében
ebben az iparágazatban.
Ugyancsak magas áruforgalmat ért el 2001 végén az élelmiszeripar és az ital-
gyártás (1 236 354 906 ezer lej). Ebben az iparágban 313 vállalat működik, és 2162
alkalmazott dolgozik. A műanyaglemez-gyártó és gumifeldolgozó ipar áruforgalma
2001 végén 953 842 626 ezer lej volt; 58 vállalat, illetve 1012 alkalmazott tevékenyke-
dett e területen. A fafeldolgozó ipar ugyanabban az évben 908 090 470 ezer lejes áru-
forgalmat bonyolított le, 359 működő vállalat és 3422 alkalmazott révén.135


A megye kulcsfontosságú vállalatait és ezeknek 1999–2001-es adatait a követke-

ző táblázat tartalmazza136:
38. táblázat
Vállalat neve Rombat Raal Teraplast Gp Iproeb Comelf
Társasági forma rt. rt. rt. rt. rt.
Alkalmazottak száma:
1999 631 450 332 1129 1490
2000 593 480 347 1107 1186
2001 570 509 373 1089 1192
Autóakkumu- PVC-csövek Elektroszűrők
Termékek Radiátorok Huzalok
látorok és PE és földgépek
A fenti vállalatok közül kettő, a COMELF és a RAAL közös – 50 százalékban az Európai

Unió által finanszírozott – terven dolgoznak. A terv célja olyan számítógépes kommunikációs
technológia létrehozása, amelynek segítségével a nyugat-európai és a délkelet-európai gaz-
dasági egységek határokon átívelve együttműködhetnének. A pályázat 5,2 millió euró értékű,
és informatizált üzletrendszerhez kötött software-termék létrehozását célozza.137
Fehér megye aranybányászata sorsának egyik fordulópontja a verespataki arany-

bánya létesítése. Az elmúlt két évben Verespatak lakosságát két táborra osztotta a ro-
mán állammal társult Gabriel Resources Ltd. terve. A kanadai cég felszíni aranybányát
létesítene az Aranyos völgyének e festői környezetében található településen. A falu la-
kosai közül egyeseket kevésbé, másokat viszont igencsak foglalkoztatja, hogy ki is az a
Frank Timiş, akinek az Erdélyi-Szigethegység gyomrában nyugvó nemesfémkincs kiter-
melése és az ehhez elkerülhetetlenül szükséges falurombolás a fő terve. A lakosok jog-
gal tartanak attól, hogy a tervek valóra váltása településük eltüntetésével párosul.
A verespataki aranybányaprojekt
Frank (Vasile) Timişról mindössze annyit lehet tudni, hogy évtizedekkel ezelőtt még
sofőrként dolgozott szülővárosában, a máramarosi Borsabányán, majd Ausztráliába
emigrált, ahol bányavállalatot alapított. Nemsokára az ausztrál hatóságok kétszer is őri-
zetbe vették kábítószer-forgalmazásért, s talán éppen ezért Kanadába távozott, ahol
megalapította a Gabriel Resources Ltd. nevű bányacéget. Az adóparadicsomként is-
mert Barbadoson bejegyzett cég 1997-ben kötött koncessziós szerződést a román ál-
lammal, amelynek alapján Timiş 3 millió dollárért 25 évre szerezte meg a Verespatak
alatti nemesfémkincs, Európa legnagyobb ismert arany- és ezüstkincsének kitermelési
jogát. A társulás nyomán létrejött Roşia Montană Gold Corporation Rt. részvényeinek 80
százalékát a kanadai cég birtokolja, míg 18 százaléka a dévai Minvest állami bányavál-
lalaté. A Gold 15 év alatt termelné ki a több mint 300 tonnára becsült verespataki ara-
nyat és 1600 tonna ezüstöt, 5074 dollárt fordítva egy kilogramm arany előállítására, ami
a nemesfém világpiaci árát tekintve kétszeres hasznot jelentene számára.138
136 Ibidem.
138 Krónika napilap, Kolozsvár, 2002. november 2.
A Gabriel Resources Ltd. a Világbanktól próbált tavaly 250 millió dolláros hitelt
szerezni tervei valóra váltásához, a nemzetközi pénzintézet azonban a cég kérését
visszautasította. A Világbank – szekértők szerint – nem kívánta a ciántechnológiás
megoldást támogatni.
Washingtoni forrásokat idéző bukaresti lapok akkoriban arról adtak hírt, hogy a Világ-
bank elnökének személyes kérésére az IFC, a nemzetközi pénzintézet hitelező pénzcsoport-
ja megtagadta a Kanadában bejegyzett Gabriel Resources Ltd. kanadai cég 250 millió dol-
láros hitelkérelmét. A világbanki támogatás megvonása a jó esztendeje nagy hírveréssel be-
harangozott „verespataki projekt” csődjét vetíti előre – írta akkor a román sajtó.
A hitelmegtagadásról szóló tudósításokat közlő román lapok139 emlékeztettek rá,
hogy a Gabriel romániai fiókvállalata, a Roşia Montană Gold Corporation révén nagy-
arányú előkészületekbe fogott Verespatakon, mert ott „Európa legnagyobb aranybá-
nyáját akarja megnyitni”. A 400 millió dolláros projekt gazdái kétezer ember kitelepí-
tését, kilencszáz gazdaság és háztartás „elköltöztetését”, 180 méter magas gáttal vé-
dett, mintegy 600 hektárnyi felületű ipari derítő megépítését tervezik. (Összehasonlí-
tásképpen: a nagybányai derítő, amely a 2000. januári tiszai ciánmérgezést okozta,
mindössze hat-hét hektáron terült el. A verespataki derítő területe tehát a nagybánya-
inak a százszorosa lenne!140) Ebben a hatalmas derítőben csaknem kétszázmillió ton-
nányi ciántartalmú ipari hulladékot (zagyot) akarnak tárolni a Maros egyik vízgyűjtő
medencéjében, az Aranyos nevű folyó völgyében.
Amint a lapok megírták, a vállalkozók el akarják tüntetni a föld színéről Románia
történelmileg dokumentált legrégibb települését, feldúlják a római kori aranybányá-
szat itteni nyomait, és a vidék, valamint távolabbi régiók környezetét súlyosan fenye-
gető, veszélyes szennyező forrást szándékoznak létrehozni.
A román sajtó és civil szféra aggodalommal és felháborodással szerzett tudomást
a kanadai cég romániai tervéről, és aktívan lépett fel vele szemben. A világbanki döntés
megszületésében a nemzetközi környezetvédelmi civil szervezetek mellett fontos szere-
pük volt a romániai nem kormányzati szervezeteknek is – írták a lapok, amelyek a Wall
Street Journal vonatkozó beszámolóját idézve rámutattak: a román kormány, amely tá-
mogatja a verespataki projektet, megpróbálta megakadályozni a civil szervezetek képvi-
selőinek részvételét a világbanki döntést megelőző tanácskozásokon.
Kóródi Mária magyar és Petru Lificiu román környezetvédelmi miniszter 2002. ok-
tóber 10-i tárgyalásain a román tárcavezető megígérte magyar kollégájának, hogy az
Európai Unió és Magyarország szakemberei is megismerhetik, még az előkészítő sza-
kaszban, a verespataki projektre vonatkozó környezetvédelmi engedélyeket, amelyek
megszerzéséhez szükséges dokumentációt éppen egy héttel korábban nyújtották be
a kitermelés megszervezői.141
A helyi tiltakozások eredménytelensége nyomán a Greenpeace nevű környezetvé-
delmi szervezet több országból érkezett aktivistája 2002. október 25-én Verespatakon a
környezetet súlyosan veszélyeztető külszíni aranybánya megnyitása ellen tiltakoztak.
A tiltakozók Állítsák le a ciános aranybányászatot Verespatakon! feliratú transz-
parenst feszítettek ki annak a Gold Corporationnak verespataki irodája előtt. Herwig
Schuster, a Greenpeace kampányfelelőse kijelentette: „Elfogadhatatlan, hogy most, a
139 Curierul naţional, Ziua, Cotidianul, Jurnalul naţional, Cronica română, 2002. október 12.
140 Tibori Szabó Zoltán: Verespataki aranybánya: meddő szemle. Népszabadság, 2003. május 10.

Világbank múlt heti elutasító döntése után, amely magyarázatként a bánya létesítésé-
nek szociális és ökológiai kifogásolhatóságát hozta fel, a bányatársaság tovább eről-
teti a bánya megnyitását.”
9. ábra – Verespatakon már 2002. áprilisában is tüntettek a ciános bányaterv ellen
A Greenpeace-aktivisták emlékeztettek rá, hogy Európa legnagyobb külszíni fej-

tésű aranybányájában egy gramm arany kifejtéséhez fél kilogramm igen mérgező
cianidot használnának. Ennek a cianidnak egy része a jelenlegi falu helyén tervezett
nyílt ülepítő tóba kerülne, ami komoly veszélyforrást jelentene, és lehetőséget terem-
tene a nagybányaihoz hasonló ciánkatasztrófához.
Román hírforrások142 arról számoltak be, hogy a verespataki bányakitermelés
megnyitására készülő nemzetközi bányatársaság a tüntetés előtti napokban nyújtotta
be Fehér megye környezetvédelmi hatóságához a vállalkozás műszaki dokumentáció-
ját, a szükséges környezetvédelmi jóváhagyások megszerzése érdekében.143
Petru Lificiu román környezetvédelmi miniszter kijelentette: a Verespatakon terve-
zett aranybánya megnyitásának engedélyezéséről – a kérdés súlyossága miatt – a ro-
mán parlamentnek kell döntenie. A miniszter közölte: a terv elemzésébe Magyarorszá-
got is bevonják. Petru Lificiu a nemzetközileg is nagy vitát keltő terv rendkívül nagy
kockázatait hangsúlyozta. Elmondta, hogy a bánya megnyitását tervező Gold
Corporation társaság addig csak az üzemeltetési terv ismertetőjét nyújtotta be a mi-
nisztériumhoz. – A terv elemzéséhez nemzetközi szakértői bizottságot állítunk fel, és
a bizottságban helyet kapnak magyarországi szakértők is, tekintetbe véve a várható
környezeti hatásokat – mondta a miniszter.
A román környezetvédelmi miniszter tájékoztatása szerint a bánya üzemeltetésé-
nek terve évi 420 millió tonna kőzet kitermelésével számol. Ebből a mennyiségből
nyernének ki évi mintegy 17 tonna aranyat.
Lificiu szerint a román állam a kitermelt aranyból évi 12-20 millió dollár bevételre
számíthat, ami nem túl sok, különösen „ha figyelembe vesszük a környezetvédelmi kö-
vetkezményeket”.
A miniszter közölte, hogy a társaság megkapja a tárcától a szükséges engedélyt,
ha teljesítik a környezetvédelmi feltételeket, beleértve a hosszú távon jelentkező hatá-
sok kezelését és a környezeti helyreállítást.
142 Rompres-hír (román nemzeti hírügynökség), 2002. október 20.
– Le kell szögeznem, nem akarjuk megakadályozni ezt a tervet, mert vannak kedve-
ző oldalai is. Jelenleg azonban a hatások katasztrofálisnak látszanak, Verespatak maga
a pokol lesz – idézte a miniszter szavait a Ziua című napilap 2002. október 31-én.
A román környezetvédelmi miniszter elmondta, hogy a verespataki bánya terve el-
len számos civil szervezet emelte fel a szavát. Kitért arra is, hogy a magyar környezet-
védelmi miniszterrel Bukarestben tartott tárgyalásán magyar részről „a kérdés lehető
legkomolyabb vizsgálatát kérték”.
– A környezetvédelmi minisztérium nem kívánja elhárítani a felelősséget, de eb-
ben a kérdésben a felelősség országos szintű, ezért a bánya működésének engedé-
lyezéséről a román parlamentnek kell döntenie – mondta Petru Lificiu.144
A magyar környezetvédelmi tárca ugyanazon a napon kiadott közleményében tu-
datta, hogy magyar, illetve európai uniós szakértők is részt vehetnek a verespataki
aranybánya környezetvédelmi engedélyének kiadása előtti elemzésben.
A tárca úgy vélte, hogy a magyar szakemberek részvételéről Kóródi Mária környe-
zetvédelmi és vízügyi miniszter állapodott meg Petru Lificiu román kollégájával, és ezt
a megállapodást erősítette meg a román miniszter nyilatkozatában. Kóródi Mária a
közlemény szerint örömmel fogadta ezt a megerősítő nyilatkozatot.
Üdvözölte, hogy a bánya tervének elemzéséhez nemzetközi szakértői bizottságot
állítanak fel, s ebben helyet kapnak a magyarországi szakértők is. Tudomásul vették
Budapesten azt is, hogy a végső döntést – az ügy súlya miatt – nem a szakminiszté-
rium, hanem a román parlament hozza meg.
A közlemény rámutatott: a magyar környezetvédelmi miniszter a találkozón hatá-
rozottan fellépett a környezetre veszélyes tevékenységekről való tájékoztatásért, az
espooi egyezményben foglaltak betartásáért, s a korábbiaknál pontosabb információ-
kat kért a verespataki aranybánya indításának terveiről.
A találkozón a román miniszter megerősítette, hogy a beruházó környezetvédel-
mi engedélyt kért a területi hatóságtól. Biztosította a magyar minisztert arról, hogy a
román kormány nagy felelősséggel és körültekintéssel foglalkozik az üggyel, s nem
járul hozzá ahhoz, hogy a környezetre veszélyt okozó tevékenység engedélyt kapjon.
A dokumentum hangsúlyozta: a bányaindítással kapcsolatos együttműködés rész-
leteit a Tisza menti országok minisztereinek tervezett találkozóján dolgozzák majd ki.145
A szakbizottság mind a mai napig (2003 augusztusa) nem jött létre, a magyar
szakembereket ez idáig senki nem hallgatta meg. Viszont Petru Lificiu Verespatakra
látogatott, ahol kijelentette: szó sincs arról, hogy a román kormány betiltja az Erdélyi-
Szigethegységben a bányászatot. Bár korábban azt hangoztatta, hogy a Gold
Corporation tervei „valóságos földi pokollá” változtatnák Verespatakot és környékét,
ez alkalommal úgy vélekedett, hogy a kanadai–román cég képes lesz valamennyi eu-
rópai környezeti normának megfelelni. Helyi környezetvédők előtt ugyanakkor elismer-
te, hogy amennyiben a kormány a terveket jóváhagyja, a kitermelés után sok millió
tonna zagy és több millió tonna ciánvegyülettel szennyezett víz marad majd hátra.146
2002. december 5-én Bukarestben a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi
szervezet aktivistái a Verespatakon tervezett aranybánya megnyitása ellen tüntettek. A
145 A magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleménye. 2002. október 31.; lásd még: MTI-hír, 2002. október 31.;
Tibori Szabó Zoltán: Kinek aranybánya Verespatak? Népszabadság, 2002. november 4.
146 Tibori Szabó Zoltán: Bukarestet nem aggasztja a cián. Népszabadság, 2002. november 13.

szervezet mintegy félszáz, több európai országból érkezett tagja sárga ruhába öltözve
két hatalmas transzparenst feszített ki a román főváros egyik központi terén álló diadal-
íve előtt. A december elsejei nemzeti ünnep alkalmával elhelyezett koszorúkat eltakaró
transzparenseken a verespataki beruházás leállítását követelő felirat, valamint egy olyan
figyelmeztetés volt olvasható, hogy ez a terv Románia EU-tagságát veszélyezteti.
Az engedély nélküli tiltakozó akciónak közel egy óra elteltével vetettek véget a ro-
mán csendőrség speciális alakulatai. A szintén mintegy félszáz, feketébe öltözött
csendőr különösebb incidens nélkül kiszorította a tiltakozókat a térről.
A Greenpeace képviselői a bukaresti tiltakozó akciót megelőzően sajtóértekezle-
ten ismertették azt a tanulmányt, amelyet a bécsi Európai Jogi Egyetem két tanára ké-
szített a tervezett aranybánya jogi vonatkozásairól. A tanulmány szerzői arra a követ-
keztetésre jutottak, hogy a külszíni fejtésnél tervbe vett ciántechnológia alkalmazása
ellentétes az Európai Unió bányászati tevékenységet szabályozó környezetvédelmi
előírásaival. A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy Románia a nemzetközi gya-
korlatban elismert alapvető emberi jogokat sértene meg, ha a bányanyitás érdekében
erőszakkal elköltöztetnék az elbontásra ítélt Verespatak település lakóit otthonaikból.
Az előzetes tervek szerint mintegy 900 családnak kellene elköltöznie otthoná-
ból. 2002 november végéig 60-70 család adta el házát és telkét a Gold Corporation
vállalatnak.
Adrian Năstase román miniszterelnök 2002. december elsejei budapesti látoga-
tása előtt úgy nyilatkozott, hogy a döntést alapos nemzetközi vizsgálatok alapján hoz-
zák majd meg.
Az ellenzékben lévő szélsőséges Nagy-Románia Párt ugyanakkor elsősorban azt
kifogásolta, hogy miként adhatta át a bányászati jogot a román állam egy külföldi ma-
gántársaságnak. A párt Verespatak ügyében ún. egyszerű bizalmatlansági indítványt
nyújtott be a román parlamentben. Ebben ellenezte a lakosság kitelepítését, a környe-
zet tönkretételét és a robbantásos és ciános aranybányászat jóváhagyását. Az indít-
ványt a képviselőház 2002. december 10-én elutasította. A kormányon lévő Szociálde-
mokrata Párt képviselői mellett az indítvány elutasítására szavaztak a liberális, a de-
mokrata képviselők, sőt az RMDSZ honatyái is.
A központi román sajtó 2002 utolsó három hónapjában teljesen megosztott volt
a verespataki bánya kérdésében. Egyes lapok kezdettől fogva határozottan felléptek
a terv ellen, míg decemberben több újság is a beruházás védelmére kelt. A Cotidianul
című bukaresti napilap úgy vélekedett: egyre inkább látszik, hogy az ügyben két olyan
lobbicsoport ütközik egymással, amely mögött mindkét oldalról igen befolyásos em-
berek állnak.147
2002. december 12-én a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) arra figyelmeztette a
román parlamenti képviselőket, hogy a Verespatakon tervezett aranybánya megnyitá-
sa elleni tiltakozások mögött Magyarország áll – írta a Ziua című román napilap.
Az újság beszámolt arról, hogy az SRI néhány nappal korábban jelentést kül-
dött a román képviselőház vezetésének, és abban tájékoztatta a testületet: külföl-
di érdekek állnak a mögött, hogy a Verespatakon remélt aranyat és ezüstöt ne a
Roşia Montană Gold Corporation nevű kanadai társaság hozhassa felszínre. Az
SRI szerint ezeknek a társaságoknak a kezére játszanak a Greenpeace nemzetkö-
147 Cotidianul napilap, Bukarest, 2002. december 5.

zi környezetvédelmi szervezet aktivistái, illetve mindazok, akik ellenzik a beruházás
megkezdését.
A különböző tiltakozó csoportok tevékenységét Budapesten hangolják össze –
állították. Az SRI szerint ezt bizonyítja, hogy a Greenpeace december eleji bukaresti
tüntetése után a tiltakozó akcióban részt vettek többsége Magyarország irányában
hagyta el Romániát.
Ugyancsak Magyarországon található az a szerver, amely a beruházás ellen tilta-
kozó egyik honlapot szolgálja ki, illetve a román titkosszolgálat tudomása szerint a
Hungarian Enviromental Partnership Foundation nevű nem kormányzati szervezet fi-
nanszírozott több, Romániában rendezett tiltakozó akciót.
A román titkosszolgálat szerint immár komoly gyanúra okot adó rendszeresség-
gel jár Magyarországon Ioan Piso, a Kolozsváron működő Erdélyi Nemzeti Történelmi
Múzeum igazgatója is, egyike azoknak a történészeknek és régészeknek, akik a
Verespatak térségében található régészeti emlékeket szeretnék megmenteni a
földgyaluktól.148
Az SRI jelentését közvetlenül azt megelőzően juttatták el a képviselőház vezeté-
sének, hogy a román képviselőház napirendre tűzte a szélsőségesen nacionalista
Nagy-Románia Párt Verespatak ügyében előterjesztett egyszerű bizalmatlansági indít-
ványát. Az indítványt – amelyben a PRM azt kifogásolta, hogy miként kaphatott bányá-
szati jogot Verespatak aranyára egy kanadai cég – az előterjesztőkön kívül minden
más parlamenti párt képviselői leszavazták.
A Curierul naţional című lapban nyilatkozott Ioan Piso, aki elmondta, hogy sem-
miféle kapcsolatban nem áll Magyarországgal. – Ha azzal vádolnak, hogy Budapest
parancsára tiltakozom a verespataki pusztítás ellen, akkor feltehetően a Nagy-Romá-
nia Párt is Magyarországtól kapott parancsot a tiltakozásra – mondta. Piso közölte: né-
hány nappal korábban a világ minden tájáról közel 600 történész és régész fordult
olyan felhívással a román kormányhoz, hogy mentsék meg a verespataki régészeti le-
lőhelyet, amely egyedülálló emléke annak, hogy miként bányásztak aranyat a római
birodalom idején.149
Verespatak ügye 2003 márciusában került ismét napirendre Bukarestben, ami-
kor kiderült, hogy a román tudományos akadémia ellenzi a verespataki aranykiter-
melési terv kivitelezését.
A Román Akadémia március eleji rendkívüli ülésszakán az ország legilletékesebb
tudományos fóruma arra a következtetésre jutott, hogy a verespataki román–kanadai
aranybányászati cég kitermelési vállalkozásának megvalósítása katasztrofális környeze-
ti, kulturális, történeti, turisztikai, gazdasági és szociális következményekkel járna.
Az akadémia négy érdekelt szakosztálya – a biológiai, a geológiai, a kémiai és a
történettudományi szakosztály – az elmúlt hónapokban tüzetesen tanulmányozta a
verespataki vegyes tulajdonú cég kitermelési elképzelését.
A tudósok közölték: a 2004–2005-től kezdődően 15-16 év leforgása alatt megva-
lósítani tervezett, 400 millió dolláros beruházás miatt több települést el kellene költöz-
tetni és egész hegyoldalakat legyalulni, emlékhelyeket és műemlékeket eltüntetve. Há-
romezer hektár terület válna kopárrá, és a mérgező anyagok lerakása nagy környeze-
ti kockázatot okozna. A mérleg másik serpenyőjében a kitermelhető 300 tonna arany
148 Ziua napilap, Bukarest, 2002. december 13.
149 Curierul naţional, 2002. december 13.

és körülbelül 1600 tonna ezüst van. A nagyszabású terv kivitelezése érdekében a

Gold Corporation cég már meg is kezdte verespataki területek, helybeliek tulajdonát
képező házak, kertek, gyümölcsösök felvásárlását.
Az akadémiai ülésszakon neves román akadémikusok által előterjesztett tudomá-
nyos beszámolók szerint a vállalkozás az országnak összehasonlíthatatlanul több kárt
okozna, mint amilyen hasznot hozhatna. Az egyik akadémiai előadás külön emlékez-
tetett a ciános aranykitermelés pusztító hatású veszélyeire, a Magyarországra is átter-
jedt nagybányai folyószennyezésre. Ez két évvel ezelőtt kiváltotta az európai fórumok
és intézmények bírálatát, és 105 millió dolláros magyar kártérítés-követeléshez veze-
tett – mutatott rá az akadémiai értékelés.
Ezért – mindent egybevetve – a Román Akadémia rendkívüli ülésszakának rész-
vevői felkérték a román kormányt, az ország parlamentjét és valamennyi érintett intéz-
ményét, hogy akadályozzák meg a verespataki arany- és ezüstkincs feltárására és ki-
termelésére vállalkozó román–kanadai cég tervének megvalósítását.150
2003. március közepén derült fény arra, hogy a román ortodox egyház is bele-
egyezett a Verespatakon, illetve a környékén élők kitelepítésébe. Kiderült: még a ha-
lottaknak is el kell költözniük az arany útjából. Hatalmas felháborodást váltott ki a
Verespatak mellett fekvő Szarvaspatak faluban a helyi ortodox pap bejelentése, mi-
szerint egyháza beleegyezett a tervezett aranybánya útjában álló falu három temető-
jének felszámolásába és Abrudbányára történő áttelepítésébe.
Avram Sicoe ortodox lelkész a 2003. március 16-i, vasárnapi misén ismertette hí-
veivel elöljárója, Andrei Andreicuţ gyulafehérvári ortodox érsek február 21-i keltezésű,
a Roşia Montană Gold Corporationnak címzett levelének tartalmát. Eszerint az érsek
elfogadta a bányavállalat javaslatát, és a beleegyezését adta a falu három temetőjé-
nek az abrudbányai temetőbe történő mihamarabbi „átköltöztetésére”.
A szertartás után a lelkészt az egyik asszony megkérdezte: hova temetik el őt
hozzátartozói, ha elköltözik az élők világából? Az ortodox pap válasza szerint
Szarvaspatakon csakis abban az esetben temethetik el, ha családja írásban bele-
egyezik abba, hogy sírja fölött nemsokára derítő létesüljön.
A falubeliek sorában az elhangzottak nagy felháborodást keltettek. Kifogásolták,
hogy a Román Ortodox Egyház megkérdezésük nélkül döntött egy olyan fontos kér-
désben, amely életüket és őseik nyugvóhelyét teszi kockára. Egyesek azonnal kijelen-
tették: halottjaikat semmiképpen nem költöztethetik el, s ők maguk sem hajlandók a
települést elhagyni.
A vasárnapi szertartáson történteket a verespataki aranybányaprojektet, illetve az
ezt érintő települések felszámolását ellenző helyi Alburnus Maior civil szervezet közle-
ményben ismertette a nyilvánossággal.
Stephanie Roth, a szervezet aktivistája elmondta: a gyulafehérvári ortodox érsek
döntése tulajdonképpen nem csupán a három helyi temető sorsát érinti. Ezzel az ortodox
egyház beleegyezett abba, hogy Szarvaspatak mintegy 300 – jórészt mezőgazdaságból
élő – lakosát is kitelepítsék. Sőt, a levél Verespatak és az ott lévő két ortodox templom és
három ortodox temető sorsát is eldöntötte. (Verespatakon összesen hét temető létezik,
ezek közül három ortodox, négyben pedig az erdélyi történelmi egyházak hívei pihen-
nek.) A temetőket részben a Fehérkő (Piatra Albă) nevű helyre, részben pedig az abrud-
150 MTI-hír, 2003. március 4.

bányai temetőbe telepítik majd ki, a meglévő templomokat pedig a felépítendő „Újveres-
patakon”, illetve a Verespatak és Bucsony között fekvő Ompolykisfaludon építik majd
fel.151 Természetesen, a Gold Corporation pénzén, hiszen az egyház és az aranybánya
egyezsége szerint valamennyi költség a kanadai–román céget terheli.
Stephanie Roth emlékeztetett arra, hogy tavaly október 24-én a magyar történelmi
egyházak képviselői Verespatakon találkoztak a Gold Corporation vezetőivel. Miután
meghallgatták a cég terveit, közös közleményben szögezték le: projekt veszélyezteti hí-
veik jövőjét, a környezetét és történelmi-kulturális örökségét. A magyar egyházak úgy
vélték, hogy a bemutatott tervek nem tartalmaznak megnyugtató garanciákat a várha-
tó környezeti károsítások kivédésére, és azt szorgalmazták, hogy a terv megvalósításá-
ról az egész térség lakossága referendum során nyilvánítson véleményt.
Az ortodox egyház képviselői már akkor sem jelentek meg, mintegy jelezve, hogy
külön úton kívánnak haladni. Tény viszont, hogy a térség utóbbi évtizedekben történt
etnikai arányváltozásai nyomán mind Verespatakon, mind pedig Szarvaspatakon az
ortodox egyház hívei vannak ma többségben.
Az Alburnus Maior szerint az ortodox egyházi beleegyezés rendkívül súlyos gesz-
tus. Hiszen a majdani bánya Verespatak megsemmisítésével létesülne, egyik hatal-
mas derítője pedig éppen Szarvaspatak helyén terülne el.
Remus Onişor lelkész, a gyulafehérvári ortodox érsekség tanácsosa elismerte:
Andrei Andreicuţ érsek valójában beleegyezett az aranybánya terveibe. – Ez azonban
csupán egy elvi beleegyezés volt. Az érsekség és a cég jogászai jelenleg a megegye-
zés jogi és anyagi részét dolgozzák ki, s miután ezzel elkészülnek, a részletek is is-
mertté válnak – mondta.
Onişor atya hozzátette: a sírokat egyenként telepítenék át a térségből, s a cég vala-
mennyi költséget állna. Arra a kérdésre, hogy a terv valóra váltása esetén a sírköveket is át-
szállítanák, az érseki tanácsos kifejtette: hegyi vidékről van szó, ahol nemigen vannak sír-
kövek. Hozzátette: az új helyen a sírokat fából faragott ortodox fejfákkal jelölnék meg.
A helyiek viszont – aranybányászok és bányatulajdonosok utódai – pontosan tud-
ják: a vidéken két évezrede folyik aranybányászat, s a lakosság eléggé tehetős volt ah-
hoz, hogy halottjainak sírját sírkövekkel jelölje meg.
Horia Ciugudean régész ugyanakkor hangsúlyozta: a temetők átköltöztetése ren-
geteg jogi és erkölcsi kérdést vet fel, ezért megvalósítása semmiképpen nem köny-
nyű. Úgy vélte, egy ilyen akciónak – a régészeti előírások mellett – rendkívül szigorú
jogi normáknak kell Romániában is megfelelnie.
A verespataki projekt Romániában fontos belpolitikai kérdéssé vált. Miután ho-
mályos hátterű tranzakciók nyomán a kanadai–román vegyes vállalat az egész térség-
re koncessziót szerzett, előállt a tervekkel. A lakosoknak kezdetben azt ígérték, hogy
a közeli hegyeken új házakat építenek számukra, később azonban a pénzbeli kártérí-
tés mellett döntöttek.
Mivel a projekt az Európában egyedülálló római kori és középkori bányajáratokat
is megsemmisítené, együtt olyan régészeti kincsekkel, amelyeket fel sem tártak, és a
rendkívül veszélyes ciános technológia nehezen bomló és óriási mennyiségű vegyü-
letei révén súlyosan károsítaná a környezetet, az elmúlt hónapokban számtalan felhí-
vást intéztek a román kormányhoz annak leállítása érdekében.
151 Tibori Szabó Zoltán: Halottak az arany útjában. Népszabadság, 2003. március 20.; lásd még: www.nol.hu

Adrian Năstase kormányfő 2003. márciusban felszólította a román parlamentet,

hogy a verespataki helyzet kivizsgálása érdekében hozzon létre mielőbb különbizott-
ságot. A testület összeállt ugyan, de a húsvéti ünnepek, majd május elseje okán csak
május közepe táján szállt ki a helyszínre.152 Tagjai között olyan képviselők is voltak,
akik a bányaprojekt részvényesei, s olyanok is, akik a verespataki nemesfémkincset
1997-ben a Gabriel Resources Ltd.-nek koncesszionálták. A bizottságot több illetékes
is befolyásolni próbálta. Arra próbálták rávenni a testület tagjait, hogy a verespataki
projektről készített jelentés az aranybányaterv végrehajtása szempontjából kedvező
legyen. Antal István, a bizottság RMDSZ-es tagja, aki egyben a képviselőház ipari bi-
zottságának is elnöke, elmondta: amikor a bizottság kiszállt a helyszínre, több sze-
mélyt meghallgatott, és az üggyel összefüggő dokumentumokat kért be. A képviselő
hozzátette: a parlamenti testület nem vizsgálóbizottság, tanulmányoznia kell a helyze-
tet, és következtetéseiről tájékoztatnia kell a képviselőházat.
A különbizottság május végére ígérte jelentését, de végül azt csak június közepé-
re készítette el. A honatyák 10 igen és 3 nem szavazattal bólintottak rá a tervekre. Úgy
vélték, a kanadai Gabriel Resources Ltd. céggel létrehozott Roşia Montană Gold
Corporation vegyes vállalat révén Románia – a 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst
felszínre hozatalából – 583 millió dolláros nyereségre tehet szert.
Alexandru Sassu képviselő, aki kezdettől fogva a bányaprojekt egyik fő támoga-
tója volt, kijelentette: jelentésében a bizottság azt kérte a román hatóságoktól, hogy a
kiszámított nyereség behajtását kísérjék figyelemmel. A jelentés szerint Verespatakon
mindeddig nem történtek törvényellenes intézkedések. Sassu hangsúlyozta: Románi-
ában tárt karokkal várják a bányászati ágazatba befektetni óhajtókat, és nem tesznek
különbséget a hazai és a külföldi, illetve az állami és a magánbefektetők között.
A jelentés elhallgatta, hogy a kinyert nemesfémekből Románia alig 15 százalékot
kapna, s hogy a bányászat befejezése után valamennyi környezeti rehabilitációs mun-
kát saját költségén kellene elvégeznie.
A sorozatos botrányok és a Gabriel által Kanadában és az Egyesült Államokban
piacra dobott részvények árának zuhanása okán március végén a kanadai cég alapí-
tója és a bányaprojekt atyja, Frank Timiş lemondott elnöki tisztségéről, májusban pe-
dig a Gabriel igazgatótanácsából is kilépett.153 Áprilisban Oyvind Hushovd, a Gabriel
igazgatótanácsának új elnöke bejelentette, hogy Timiş végképp kivonult a cég igaz-
gatótanácsából. Timiş, miután március végén lemondott igazgatótanácsi elnöki pozí-
ciójáról, „hatáskör nélküli igazgatója” volt a Gabrielnek. Az új kanadai cégvezető be-
jelentése szerint Timiş a jövőben független tanácsadója lehet az általa alapított cég-
nek, amelyet azért hagyott faképnél, hogy „más üzleti érdekeltségeinek több időt
szánhasson”.
Március végén egyébként a Gabrielnek csaknem teljes ügyvezető igazgatói kara le-
mondott, s a céggel a romániai szakértők is szakítottak. Robin J. Hickson ügyvezető igaz-
gató és Bruce Marsh környezeti ügyekkel foglalkozó alelnök már március 24-én, Michael
Steyn, a helyi lakosság kitelepítésért felelő alelnök március 26-án, Andrew Kaczmarek, a
verespataki projekt vezérigazgatója pedig március 28-án nyújtotta be lemondását.
A Gabriel Resources Ltd. internetes honlapján publikált közlemény szerint márci-
us 27-én felmentették tisztségéből a cég korábbi elnökét, Frank Timişt, aki évek óta
152 Tibori Szabó Zoltán: Elnapolták a verespataki terepszemlét. Népszabadság, 2003. április 16.
153 Tibori Szabó Zoltán: Verespataki aranybánya: kiszállt az ötletadó. Népszabadság, 2003. május 22.
irányította a verespataki bányatervet. Timis végrehajtási feladatok nélküli tagja maradt
az igazgatótanácsnak, helyére pedig ugyancsak március 27-én Oyvind Hushovdot ne-
vezték ki. A lemondottak a Gabriel Resources Ltd. és az RMGC fontos beosztású ve-
zetői voltak, akiknek sorozatos lemondása azt jelezte, hogy a verespataki aranybánya
projekt körül valami nincs rendben.154
Kaczmarek vezérigazgató felmentését a verespataki lakosok Alburnus Maior ne-
vű érdekvédelmi egyesületével csak napok múlva közölték – jelentette ki Stephanie
Roth. A civil szervezet aktivistája hozzátette, hogy kérdésére Michael Steyn elmondta:
azért mondott le, mert „a jövőben több időt kíván gyermekeinek szentelni”.
Március 29-én felröppent az a hír is, hogy Dana Mihai régész, aki korábban a bu-
karesti Nemzeti Múzeumnál dolgozott, s aki a verespataki terv beindulása óta Dalem
Consulting Srl. nevű cége útján a Gold Corporation fő régészeti tanácsadója volt,
megszakította viszonyát a céggel. Dana Mihai az információt cáfolta. Kijelentette:
szakértőként dolgozott az RMGC-nek, és továbbra is üzleti viszonyban áll a céggel.
A Gabriel Resources Ltd. az elmúlt években amerikai és kanadai brókercégek
szervezésében több tízmillió dollár értékű részvényeket dobott piacra. Nem lehet pon-
tosan tudni, hogy a lemondások oka a bányaprojektre összeszedett pénz elfogyása-e
vagy pedig az, hogy hangsúlyos nemzetközi nyomás nehezedett a román kormányra
az egész terv leállítása érdekében, s a lemondottak valamilyen sorsdöntő hatalmi dön-
tésről szereztek tudomást.
A Gabriel Resources-nek időközben egy pénzmosási botránnyal is szembe kel-
lett néznie. A román Ovidiu Tendert, akit 2003. február 5-én választottak be a kanadai
cég igazgatótanácsába, holland és román ügyészek azzal vádolták, hogy közreműkö-
dött abban a pénzmosási műveletben, amelynek során Willem Matser holland állam-
polgár, George Robertson NATO-főtitkár tanácsadója Kolumbiából Romániába utalt
át 200 millió dollárt Ovidiu Tender Romániában bejegyzett Tender SA cégének szám-
lájára. A Tender SA kőolaj-, földgáz-, vegyszer- és nukleáris ügyletekkel foglalkozik. Az
ügyészek azt gyanították, hogy a hatalmas összeg kábítószer-kereskedelemből szár-
mazik. Matser Brüsszel melletti lakásán a rendőrség a Tender SA által kiállított hamis
számlákat talált. Különösképpen furcsa, hogy a 2002. októberben Snagovban rende-
zett NATO-konferenciát a Price Waterhouse Coopers mellett a Tender SA és Frank Ti-
mis, a Gabriel Resources volt alapító elnöke támogatta anyagilag. A szponzorok ne-
vét a konferencián maga Willem Matser jelentette be.155
2003. május végén Petru Lificiu környezetvédelmi miniszter bejelentette: a román
kormány újabb két bizottságot hoz majd létre, egyiket román, a másikat pedig külföl-
di szakemberekből, akik szintén véleményt mondhatnak majd a bányaprojektről.156
Erre augusztus végéig nem került sor. Szintén május végén történt, hogy a Román
Akadémia második alkalommal foglalt állást a verespataki bányaterv kérdésében.
Ionel Haiduc akadémikus elmondta: a projekt nem szolgálja az ország gazdasági ér-
dekeit, ezért a kanadai–román vállalat terveinek valóra váltását meg kell akadályozni.
A tudósok szerint a bányaterv valóra váltása az országnak csupán 300 millió, a kana-
dai félnek viszont hárommilliárd dolláros hasznot hajtana. Ugyanakkor a felszíni terme-
154 Tibori Szabó Zoltán: Meghiúsul a verespataki aranybányaterv? Népszabadság, 2003. április 12.; lásd még: www.nol.hu
155 További részletekért lásd a szerző Népszabadságban megjelent írásait a
http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?AuthorID=2017 oldalon.
156 Tibori Szabó Zoltán: Bajban a verespataki bányacég. Népszabadság, 2003. május 29.

lés az egész térséget tönkretenné, környezetvédelmi és szociális gondokat okozna,

megsemmisítené az Európában egyedülálló római kori bányajáratokat, és a régió tu-
risztikai kiaknázását is meggátolná.
Az akadémia szerint a vállalkozás a térség lakóinak csak rövid időre nyújtana
munkalehetőséget, s a 15-16 évre tervezett bányászat befejeztével a környék lakossá-
gára a teljes kilátástalanság várna. Továbbá: a projekt megvalósítása tömeges kitele-
pítéssel, templomok lebontásával és temetők megsemmisítésével, évszázados közös-
ségek felszámolásával járna. A ciános technológia okán pedig az egész alsó Duna-
medencét ökológiai katasztrófa fenyegetné.
Petru Lificiu környezetvédelmi miniszter ezzel szemben kijelentette: megoldás
körvonalazódik Verespatak ügyében. Eszerint a kormány jóváhagyná a tervet, s hat
hónap bányászat után hat hónapig a vállalat a környezet helyreállításán dolgozna. A
miniszter elmondta: a projekt végső engedélyeinek kibocsátására leghamarabb
2003. novemberben kerülhet sor, miután román és külföldi – köztük magyar és bol-
gár – szakemberek is megvizsgálják a tervet.
A verespataki bányászat mellett érvelt viszont Radu Berceanu korábbi iparügyi
miniszter, aki a térséget hárommillió dollárért adta koncesszióba a kanadai Gabriel
Resources Ltd. cégnek. Berceanu érveléséből kitűnt, hogy egyes bukaresti politikai
körök igencsak érdekeltek a bányászat mielőbbi megkezdésében. Ezzel magyarázha-
tó talán az is, hogy a terveket vizsgáló parlamenti bizottság két héttel elhalasztotta má-
jus végére ígért jelentésének közreadását.157
2003. július 30-án a verespataki aranybánya tervét, az ottani magyar templomok
és egyházi ingatlanok eladását az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói is ha-
tározottan elutasították. A Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Pap
Géza erdélyi református, illetve Szabó Árpád unitárius püspök által kiadott közlemény
szerint a Gold Corporation társaság felajánlotta, hogy a tervezett aranybánya útjában
álló magyar egyházi javakat kivásárolja. Ezt azonban az egyházi vezetők elutasították.
A püspökök szerint a verespataki bányaprojekt súlyos veszélyt jelent Verespatak
és az egész térség számára. Megvalósításával nem csupán több évszázados kultúra
és műemlékek tűnnének el, de a környezeti hatások révén a lakosság is veszélybe
sodródna. Az elöljárók leszögezték: csak végső esetben hajlandók lemondani a
verespataki templomokról, egyházi ingatlanokról és temetőkről. Ugyanazon a napon
viszont Bukarestben bejelentették, hogy az Estro Ingineria olasz cég Verespataktól
nem messze, Verespojánon kíván rézbányát nyitni.
2003. augusztusban a dévai Minvest hozzálátott a verespataki Cîrnic-hegy római
és kelta kori bányajáratainak megsemmisítéséhez. Az Alburnus Maior hiába tiltako-
zott, s mindhiába emlékeztetett arra, hogy a régészeti leletek feltárását az erre a célra
szerződtetett francia kutatócsoport nem fejezte be. Európa legrégibb bányajáratait és
több ezer éves kultúrák nyomait napok leforgása alatt tönkretették. Tették ezt annak
érdekében, hogy amikor a Gold Corporation a bányászatot megkezdi, azt a régészeti
leletek ne akadályozzák. Horia Ciugudean régész, a gyulafehérvári Egyesülés Múzeu-
mának volt vezérigazgatója kijelentette: a kár felbecsülhetetlen.
***
Fehér megye bányái már jó pár éve hanyatlóban vannak. 2003 elején az egyes
bányák vezetősége közös elhatározásra jutottak: egy hónapon belül átszervezési stra-
157 Tibori Szabó Zoltán: A bukaresti akadémia nemet mond Verespatakra. Népszabadság, 2003. május 31.
tégiát dolgoznak ki a bányák bezárásának elkerülése végett. Ennek az elhatározás-
nak azonban kevés sikere volt, mivel áprilisban a megye önkormányzata kijelentette,
hogy ha rövid időn belül nem akadnak stratégiai befektetők a bányák megmentésé-
re, a „szerkezeti átalakítás” egyszerűen azok bezárásában merül majd ki.158
A megye iparvállalatai között megemlíthető a kudzsiri gépgyártó (és fegyvergyár-
tó) üzem, amelynek 2001 óta használatlan helyiségeit az esetleges külföldi befektetők
számára bérbe adná. A hátrányos helyzetű övezetnek nyilvánított városban 50 száza-
léknál nagyobb volt a munkanélküliség 2001-ben, külföldi beruházók pedig nem
léteztek.159 Ugyancsak 2001-ben a gépgyár együttműködési szerződést írt alá a
Daimler-Crysler konszernnel, amelynek alapján vegyes vállalatot hoznak létre. A vállal-
kozás célja a Mercedes autótípusoknak szánt alkatrészeket gyártása volt.160
Szászsebesen már 2001-ben szóba került az ipari park létesítése, amely 30 hektá-
ron terülne el, és 50 vállalatot tudna magába foglalni. A vállalkozás jelentősen fellendí-
tené a város (és egyben a megye) gazdaságát. Szászsebesen viszonylag több az külföl-
di befektető, mint a megye legtöbb településén. Ez jórészt a város szász hagyományai-
nak és múltjának köszönhető. 2000 óta hivatalosan működik a már 1997-ben létreho-
zott MDF Sebeş Frati ipari komplexum, amely az olasz Gruppo Frati céghez tartozik, és
amely bútorgyártáshoz szükséges MDF-lemezeket gyárt. A beruházás 32 hektáron terül
el, a gyár termelése pedig eléri az évi 300 000 köbméter MDF-lemezt.161
Kolozs megye jelentős feldolgozó iparral rendelkezik. Több mint 24 százalé-

ka a foglalkoztatott lakosságnak az ipar különböző ágazataiban dolgozik. Az ipari
termelés elsősorban a belföldi szükséglet fedezését biztosítja, de külföldi piacra is
jut belőle.
A legjelentősebb feldolgozó ipari ágazatok a megyében a következők:
• színesfémek feldolgozása (17,9 százalék),
• élelmiszeripar és italgyártás (17,5 százalék),
• kohászati ipar (12,9 százalék),
• vegyipar és műszálak ipara (8,1 százalék),
• cellulóz-, papír- és kartongyártás (8 százalék).162
A megye reprezentatív ipari egységei a következők:
• kerámiaipar: Sanex Rt. Kolozsvár, Gypsum Kft. Torda, Somvetra Rt. Szamos-
újvár, Electroceramica Torda, Casirom Torda.
• Élelmiszeripar és italgyártás: Napolact Rt. Kolozsvár, Prodvinalco Rt. Kolozsvár,
IndMaestro Prodcom Kft. Kolozsvár, Oncos Kft. Kolozsvár, Panegrano Rt. Ko-
lozsvár, Mopariv Rt. Kolozsvár.
• Kohászati és gépgyártó ipar: Industria Sârmei Rt. Aranyosgyéres, Sieta Rt. Ko-
lozsvár, Sinterom Rt. Kolozsvár, Fimaro Rt. Kolozsvár, Remarul Februarie 16 Ko-
lozsvár, Armătura Rt. Kolozsvár.
• Cellulóz-, papír- és kartongyártó ipar: Someş Rt. Dés, Mucart Rt. Kolozsvár,
Rondocarton Kolozsvár.
158 MEDIAFAX, 2003. április 13.
160 MEDIAFAX, 2001. augusztus 30.

• Vegyipar és műszálak ipara: Terapia Rt. Kolozsvár, Farmec Rt. Kolozsvár,

Chemical Independent Group Rt. Aranyosgyéres.
Egyéb jelentős ipari ágak a megyében a következők: textilipar (Tricotaje Someşul
Rt. Kolozsvár, Argos Rt. Kolozsvár, Jolidon Rt. Kolozsvár, Flacăra Kolozsvár), bútoripar
(Sortilen Rt. Szamosújvár, Libertatea Rt. Kolozsvár).
Kolozs megye ipari termelésének dinamikáját 1990 és 2000 között a következő
táblázat tartalmazza (ahol 100 százaléknak az 1989-es megyei ipari termelés számít):
39. táblázat
1 alkalmazottra mért
Év Ipari termelés mutatója
munkatermelékenység
1990 83,7 81,1
1991 62,7 65,6
1992 54,6 61,4
1993 44,8 53,5
1994 49,2 63,8
1995 51,7 71,4
1996 52,3 76,6
1997 45,9 72,0
1998 45,1 82,5
1999 40,4 95,3
2000 40,8 105,2
2002 első tizenegy hónapjában az egy alkalmazottra mért munkatermelékeny-

ség mutatója 17,1 százalékkal volt nagyobb az előző év azonos periódusában feljegy-
zett értékhez képest.163
2003 első félévében az ipari termelés 7,9 százalékkal nőtt a tavalyi hasonló idő-
szakhoz képest. Az egy főre számított munkatermelékenységi ráta az iparban 16,3
százalékkal volt nagyobb a tavalyi értéknél.164
Számos Kolozs megyei üzemet fölösleges termelési kapacitás, alacsony teljesít-
mény vagy versenyképtelenség miatt zártak be. Ezek közé tartozott például a kolozs-
vári IRIS Porcelángyár. A vállalatnak 1995-ben, bezárásakor 2500 alkalmazottja volt,
2003. januárban csupán 20 alkalmazottat dolgoztatott. A gyár új tulajdonosa, az árve-
rezést megnyerő medgyesi Geromed cég 2003 októbertől újraindíttatja a gyárat. Az
üzembe helyezéshez 600 ezer dolláros költségvetést irányoztak elő, de ez az érték
még bővülhet.165
A korábbi Renner-finombőrgyár, illetve a két világháború közötti Dermata és a há-
ború utáni Herbák János Művek utódaként 1972-ben létesült Clujana cipőgyár Erdély
egyik leghíresebb vállalata volt. 1999-ben bezárta kapuit, s akkor 5000 dolgozója ma-
radt munka nélkül. 2003. tavasszal a helyi önkormányzat tervet dolgozott ki a gyár
részvénycsomagjának átvétele értelmében. A vállalat újraindítása a megyei tanács el-
sődleges tervei közé tartozik 2003–2004 között.166
A bezárt vagy feloszlatott vállalatok mellett léteznek azonban sikeres gyárak, vál-
lalkozások is.
Ilyen például a kolozsvári Terapia Gyógyszergyártó Rt. A gyár 1921-ben léte-
sült, és 1997 óta részvényei a Bukaresti Értéktőzsdén az I. kategóriában szerepel-
nek. A vállalatnak 2003 első negyedévében 88 milliárd lej értékű nettó nyeresége
volt, 44,4 százalékkal több, mint 2002 azonos periódusában. Az év első három hó-
napjában a gyárnak 272,5 milliárd lejes forgalma volt, amely decemberre elérheti
az 1178,6 milliárd lejt is.167 2003 februárjában a gyár új gyógyszerészeti terméket
dobott a piacra a franciaországi Ethypharm céggel történő együttműködés
nyomán.168 A belföldi piacokon történő értékesítés mellett a gyár Oroszországba,
Kazahsztánba, Ukrajnába, Lengyelországba és a balti államokba exportálja ter-
mékeit.169
Másik sikeres vállalkozás a Napolact Tej- és Tejtermék-feldolgozó Rt. Kolozsvár.
A vállalat 2002-es forgalma 940,8 milliárd lej volt, 2003-as forgalmát pedig 1050 mil-
liárd lejre becsülik. A Napolact fő részvényesei a Friesland Románia (a holland
Friesland Dairy & Drinks Grouphoz tartozó vállalat, 40,71 százalékát birtokolja a rész-
vényeknek) és a Napolact Kolozsvár (a részvények 39,45 százaléka).170
A kolozsvári ipari park ötlete 2001-ben vetődött fel, amikor egy Kolozs megyei kül-
döttség – partnerkapcsolat kiépítése céljából – a magyarországi Fejér megyébe láto-
gatott. A terv vezetője Kerekes Sándor, a Megyei Tanács alelnöke és az informatikai
cégtulajdonos Viorel Găvrea lett.
A tervet az Északnyugati Fejlesztési Régió ügynöksége elfogadta, kedvezően bí-
rálták el országos szinten is, és miután az Európai Bizottság támogatását is elnyerte,
ez utóbbi a kivitelezési munkálatok finanszírozásáról biztosította a kezdeményezőket.
Az Európai Unió 4 millió euró vissza nem térítendő támogatást nyújtott, ez a beruhá-
zás 70 százalékát jelentette. A többi 30 százalékot a román kormánynak, valamint a
megyei tanácsnak önerőből kellett előteremtenie.
A munkálatok elkezdésére kiírt versenytárgyalást az Alpine Bau nevű osztrák
cég nyerte meg, s 2003. márciusban elkezdte a munkálatokat. A terv szerint a 49
évre koncesszionált 26 hektáros területet (Törökvágás) 22 parcellára osztják majd
fel, a munkálatokat pedig 18 hónap alatt kell befejezni. Az ipari park vezetését a
Tetarom Rt. biztosítja, amelynek részvényeinek többségét a megyei tanács birto-
kolja, társrészvényes több Kolozs megyei város vállalkozója, vezérigazgatója pedig
Viorel Găvrea.
Az ipari parkban inkubátor jellegű helyiségeket hoznak majd létre a kezdő vállal-
kozók támogatására. A tervek szerint a vállalkozó szándékú fiatalok jelentős anyagi
kedvezményeket és szakmai támogatást kapnak a cégalapításhoz.171
Szilágy megye első ipari parkját Zsibón építik. 2003 áprilisban kezdődtek a zsi-
bói ipari park kivitelezési munkálatai. Az ipari park terveit elkészítő cég a TPF

Consulting, amely a munkálatok befejezésének határidejeként megszabott 18 hónap

eltelte után átveszi majd a befektetés irányítását.
A zsibói ipari park a Csiglentér domb 22 hektáros területére épül, és 3000 sze-
mélynek ad majd munkát. Építését 120 milliárd lej értékű PHARE-támogatás tette le-
hetővé. A száz parcellára osztott 22 hektáros térséget, ahol a létesítmény felépül, tel-
jes infrastruktúrával látják el a park építői: ivóvízhálózattal, elektromos árammal, föld-
gázzal, telefonhálózattal. A parcellákat ezután árverezik azon befektetők között, akik a
hátrányos helyzetűnek nyilvánított övezetben rendkívül előnyös adózási feltételek mel-
lett folytatnának ipari tevékenységet. Eddig az ipari park iránt leginkább olasz társasá-
gok érdeklődtek.172
E) Mezőgazdaság
Beszterce-Naszód megye mezőgazdasági területe 2001-ben 301 455 hektár

volt, az összterület 56,3 százaléka. A legnagyobb mennyiségben termelt mezőgazda-
sági termékek a burgonya és a kukorica173.
A mezőgazdasági vállalatok alakulását 1999 és 2001 között a következő táblázat
szemlélteti174:
40. táblázat
Mezőgazdasági vállalatok 1999 2000 2001
0–9 alkalmazottal 209 146 177
10–49 alkalmazottal 328 287 190
50–nél több alkalmazottal 471 352 307
A mezőgazdasági magánfarmok, növénytermesztő és/vagy állattenyésztő egye-

sületek számának alakulását a következő grafikon mutatja be175:
10. ábra
172 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. április 17.

173 Lásd a Szerepe az ország gazdaságában című fejezetet.
Annak ellenére, hogy az agrárvállalkozások létesítésében növekedési tendencia
figyelhető meg, megyeszinten ezek aránya nagyon alacsony.
2001 tavaszán létesült Beszterce megyében az ország első magánjellegű erdő-
gazdálkodási egysége. A Besztercei Erdőkerület (Ocolul Silvic Bistriţa) a megyei ta-
nács határozatából született, és a Mezőgazdasági, Erdő- és Vízgazdálkodási Miniszté-
rium is elismerte magánjellegét.176
Az utóbbi évtized jelentős változásokat hozott Kolozs megye mezőgazdasága

számára. A legfontosabb talán éppen a földbirtoklás szerkezetének változása volt.
Fontos helyet foglal Kolozs mezőgazdaságában az állattenyésztés és a gyümölcster-
melés (a Kolozsvár, Bács, Apahida, Bánffyhunyad, Bálványosváralja, Szásznyíres,
Alparét, Dés környéki dombokon). Ugyanakkor a növénytermelés sem elhanyagolha-
tó. Az évelő növények, a gabona és a burgonya termelése a legjelentősebb.
Mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés átmeneti állapotban van, ami az
évenkénti termelés csökkenésével jár. Hatékony reformokra és intézkedésekre lenne
szükség (helyi és országos szinten) ahhoz, hogy a hanyatlás megálljon, és a termelés
növekedése meginduljon.
2002-ben bizonyos fokú javulás mutatkozott a mezőgazdasági termelés egyes
ágazataiban. A szójababtermelés például 250 százalékkal növekedett a 2001-es
mennyiséghez képest, a gyümölcs 128 százalékkal, a burgonya 119, a napraforgó
118, a kukoricabab 110, a cukorrépa 104, a mezei zöldség-, gabona- és rozstermelés
pedig 102 százalékkal növekedett.
A tavasziárpa-termelés azonban csupán 82 százaléka volt 2002-ben az előző évi-
nek, az ősziárpa 83 százalékos, a szőlőtermelés pedig 91 százalékos volt a 2001-es
átlaghoz képest.177
2002-ben a Kolozs megyei földművesek 158,33 milliárd lejnyi állami támogatás-
ban részesültek. Ugyanabban az évben 23 új termelő gazdaság létesült, az év végén
pedig 130 agrárvállalkozás gazdaság működött (ebből 80 növénytermelő, 30 állatte-
nyésztő és 20 vegyes termelő).178
Szilágy megye aktív lakosságának mintegy fele a mezőgazdaságban dolgozik.

A fejlesztési stratégia szerint ebbe a gazdasági ágazatba kell a legtöbbet beruházni,
mert a helyi hatóságok szerint ez hordozza magában a megye gazdaságának fellen-
dülési esélyeit. Jelenleg a Szilágyságban kevés a magánjellegű mezőgazdálkodás, és
ezek közül is a legtöbb kis- és közepes nagyságú vállalkozás.
F) Szállítás és kommunikáció
Beszterce-Naszód megye közúti hálózatának helyzete aggasztó. A községi

utakból csupán 21 km volt korszerűsítve 2001-ben, ebből öt kilométert elmosott az ár-
víz. Az egykor korszerűsített utak 70 százaléka elavult, csupán 84 százaléka a városi
utaknak modernizált.

A vasúti hálózatnak csupán 40 százaléka villamosított, a többi egyszerű vonal. Az

1000 lakosra jutó vasúti állomások száma 0,08. A megyének egyetlen repülőtere sincs.
A román telefontársaság (Romtelecom) 2001-ben hatévi halogatás után elfogad-
ta Fehér megye hegyi települései digitális telefonvonallal történő felszerelésének a
tervét. A mintegy 400 települést, azaz 70 000 lakost érintő terv értéke 13 millió dollár-
ra rúgott, Fehér megye lévén a második olyan megye az országban, amely a nehezen
elérhető, izolált településeibe a digitális távközlési vonalat bevezette.
Fehér megyének jelentős vasúti hálózata van, a gyulafehérvári és tövisi csomó-
pontok az európai országok vasúti hálózatával való összeköttetést biztosítják.
Kolozs megye összesen 2454 km hosszú közúti hálózattal rendelkezik, amiből 342 km
országos főútvonal. 2000-ben a hálózatból 531 km korszerűsített állapotban volt.
A vasúti hálózat hossza ebben a megyében 232 km. Aranyosgyéres–Kolozs-
vár–Bánffyhunyad településeken halad keresztül a Bukarest–Biharkeresztes vasúti fő-
vonal, amely az országot közlekedés szempontjából a közép- és nyugat-európai álla-
mokkal köti össze.
A kolozsvári repülőtérről belföldi és külföldi járatok indulnak. Belföldi viszonylat-
ban közvetlen járatok indulnak innen Bukarestbe és Temesvárra, az átszállás nélkül
elérhető külföldi városok közé pedig Budapest, Bécs, München, Majna-Frankfurt, Fi-
renze, Treviso, Bologna és Milánó tartozik.
Távközlési szempontból jelentős a vezetékes- és mobiltelefon-bérletek számának nö-
vekedése. 2003. januártól Kolozsváron a helyi adókat és illetékeket az internethálózaton ke-
resztül is fizethetik az adózók, igaz, a rendszer még eléggé nehézkesen működik.179
Kolozsváron székel az Astral Telecom cég, amelyik az utóbbi években felvásárol-
ta Székelyföld és Erdély legnagyobb városainak kábelrendszereit, s amelyik az egyik
legnagyobb alternatív telefonszolgáltatóvá válhat a közeljövőben. A távközlési piac libe-
ralizálása Romániában egyébként 2003-ban megtörtént, eddig 200-nál is több vállalko-
zás kért a szakhatóságtól elvi engedélyt telefonszolgáltatás indítására, de ezek közül
kevesebb mint tíz helyi projekt valósult meg. Az „alternatívak” elsősorban interneten ke-
resztül kínálnak külföldi beszélgetéseket, amelyeket előre megvásárolt „számkódos”
kártyás rendszerben lehet elérni.
A Romtelecom is készül a telefonversengés élesedésére, ezért már azelőtt közölte,
hogy milyen árakon lehet hívni az alternatív szolgáltatókat, mielőtt ilyen, országos jelen-
tőségű telefonszolgáltató egyáltalán piacra lépett volna. A Romtelecom előfizetői 2003.
szeptember közepétől a magyarországihoz képest csaknem kétszeres díjszabással hív-
hatják mindazokat, akik netán valamelyik alternatív telefoncéghez pártoltak át.180
4. Fejlesztési stratégiák – elsődleges programok
Beszterce-Naszód megye elsődleges programjai közé tartozik a:

• Technológiai korszerűsítés a különböző gazdasági területeken;
• A magas áfatartalmú termékek nemzetközi piacokon való versenyképességé-
nek növelése;
180 www.transindex.ro
• Pénzügyi támogatások növelése a mezőgazdasági termelők számára;
• A SAPARD-programok által nyújtott lehetőségek kihasználása;
• Fejlesztési támogatások eléréséhez szükséges know-how elsajátítása;
• Exportra szánt termékek és szolgáltatások előállítása, illetve létrehozása;
• Vidékejlesztés, főleg a vidéki üzleti környezet fejlesztése;
• Az agroturizmus versenyképességének fejlesztése;
• A kis- és középvállalkozások számának növelése stb.181
Fehér megye gazdaságának fejlődése érdekében rendkívüli fontosságú a bá-

nyavárosok és az együzemű települések gazdasági életének fellendítése. Ezt a megye
vezetői főleg az ipari szerkezeti átszervezések révén, de újszerű vállalatok, létesítmé-
nyek létrehozásán keresztül is el lehet érni. Az utóbbiak közé tartozik az ipari, techno-
lógiai, businessparkok létesítése és egyben a külföldi beruházok odavonzása. Előnyt
jelent ilyen szempontból a Nyugati-Kárpátok térségének hátrányos helyzetű övezetté
történt nyilvánítása.
Jelenleg Kolozs megyében a következő terjedelmesebb támogatott munkálatok

vannak folyamatban (millió euróban)182:
41. táblázat
Megyei
Pályázat címe Kérvényező Hely Összköltség PHARE Kormány
tanács
Kolozsvár nyugati
Kolozs
gazdasági
Megyei Kolozsvár 7 4 1,332 1,668
övezetének
Tanács
fejlesztése
42. táblázat
Ssz. A pályázat címe Kérvényező Hely Összköltség PHARE Hozzájárulás
Élelmiszer-
Megyei tanács
1. forgalmazó Megyei tanács Kolozsvár 6,5 5
1,5
Marketingközpont
„Rumeguş 2000” A Román Energiaügyi
Faforgácsot Hivatal és a Dán
felhasználó Bánffyhunyad Köztársaság
2. Bánffyhunyad 13,129 5
távfűtési rendszer önkormányzata Környezetvédelmi
felépítése Hivatala
8,129
43. táblázat
A pályázat címe Kérvényező Hely Összköltség ISPA Hozzájárulás
Kolozs megye vízellátó és Kolozsvár és
RAJAC –
csatornahálózatának szomszédos 60 45 15
Kolozsvár
korszerűsítése települések


A megyei tanács egyik elsődleges fejlesztési programja a 2001–2004 időszak-

ra nézve a vízellátó hálózat létrehozása és korszerűsítése a megye minden települé-
sén. Ennek értelmében 2003-ban több terv kapott külső (nem helyi) támogatást. A
Hidegszamos és a Rakató völgyének rendbe hozására 68 milliárd lej értékben érke-
zett támogatás az Európai Tanács Fejlesztési Bankjától. 2003-ban kezdődik el az a
123 milliárd lej értékű terv végrehajtása is, amely a Kolozsváron átfolyó Szamos med-
rének rendbehozatalát célozza. Ez a terv egy terjedelmesebb projekt része, amely a
folyó teljes útvonalának korszerűsítésére irányul, és amelynek összértéke 700 mil-
liárd lej.183
2003-ban Kolozs megye összesen 500 millió euró értékű SAPARD-támogatás-
ban részesül. A „Mezőgazdasági és haltermékek feldolgozásának és forgalmazásá-
nak fellendítése” elnevezésű program 243 millió euró, a „Vidéki infrastruktúra fejlesz-
tése” pedig 204 millió euró értékben kap finanszírozást. 47 millió euró jut továbbá a
„Gazdasági termelő befektetések ösztönzése” projektek támogatására.184
A fejlesztési program szerint Szilágy megyének 2003-ban jelentősen fejlődik a

gazdasága. A megyében működő cégek, kereskedelmi társaságok több mint 85 szá-
zaléka magánkézben van, és léteznek ígéretek arra, hogy a nagy zilahi üzemekbe (a
Silcotub csőgyár, a Silvania pezsgőgyár) külföldi cégek több millió eurót ruháznak be,
miáltal új munkahelyeket hoznak létre.
A megye alprefektusa, Tiberiu Marc azonban főleg a mezőgazdaságban és az
ipari parkok létrehozásában látja a megye gazdasági fellendülésének esélyeit.
Ugyancsak a megye gazdaságának fejlesztése érdekében alakult a kis- és kö-
zépvállalatok fellendítését célozó zilahi Kkv Fejlesztési Inkubátor Központ (Centrul de
Incubaţie şi Dezvoltare pentru IMM Zalău), amelyet PHARE-alapokból finanszíroznak.
Az alprefektus mondottai alapján van remény arra, hogy még az idén egyes vidé-
ki településeken (Magyarzsomboron, Szilágyperecsenben, Varsolcon, Váralmáson)
digitális telefonközpontokat szereljen fel a román telefontársaság (Romtelecom).
Marc szerint azt is tervezik, hogy Zilah, Szilágysomlyó és Szilágycseh határába is
kerüljön ipari park.
Az Európai Unió 2003-ban a vízellátó hálózatok korszerűsítése érdekében támo-
gatja Szilágy megyét. Ilyen például a megye négy városa háztartási vizének tisztításá-
ra irányuló ISPA-program.185

185 Krónika napilap, Kolozsvár, 2003. február 6.
5. A megyék szociális helyzete
A) Munkaerő – munkanélküliség
Beszterce-Naszód megyében a munkaerő 1999 és 2001 között a következő-

képpen oszlott a gazdasági területeken186:
44. táblázat
Év: 1999 2000 2001

Foglalkoztatott lakosság: 118 300 119 400 118 800
Mezőgazdaság 57 400 60 200 62 500
Erdőgazdálkodás 1 200 1 000 1 200
Ipar 24 500 23 800 20 600
Építkezések 4 300 3 800 3 400
Kereskedelem 9 600 8 600 7 400
Szállodák és vendéglők 800 1 500 900
Szállítás és raktározás 3 400 3 000 3 600
Posta és távközlés 1 200 1 100 1 100
Pénzügyi-banki tevékenység 800 800 800
Ingatlanforgalmazás 1 800 1 700 2 600
Közigazgatás 1 700 2 600 3 200
Tanügy 6 100 6 400 6 000
Egészségügy és
4 100 3 000 3 900
társadalombiztosítás
Egyéb szolgáltatások 1 400 1 900 100
A megye foglalkoztatott lakosságának legnagyobb része a mezőgazdaságban

dolgozik, ahogyan azt az alábbi grafikon is mutatja:187
11. ábra

187 Ibidem.

A munkanélküliségi ráta Beszterce megyében 1999 és 2001 között csökkent.

Míg 1999-ben 19 650, 2000-ben pedig 17 235 személy volt munkanélküli, 2001-ben
ez a szám 15 108-ra csökkent. Ez részben a vállalati átszervezéseknek, a munkahely-
teremtésnek köszönhető, de annak is, hogy a kilenc hónapig folyósított munkanélkü-
li-segély lejártával az állását elveszített személyt egyszerűen törölik a nyilvántartásból.
A leghátrányosabb helyzetben a munkások vannak, a legkönnyebben pedig a felső-
fokú végzettséggel rendelkezők kapnak munkahelyet.
Fehér megye munkanélküliségi aránya az utóbbi években aggasztóan nagy volt.

A többnyire egyetlen üzemre épülő városokban az ipari átszervezés rendkívül magas
munkanélküliséget eredményezett. Ilyen például a Fehér megyei Zalatna, ahol 2000
elején 55 százalékos volt a munkanélküliség.188 Az egymás után bezáró bányák
ugyanezt az eredményt érték el a megye bányavárosaiban, ezért szükséges a minél
korábbi átszervezése a helyi fő iparágaknak.
Hasonló a helyzet Szilágy megyében is.
Kolozs megyében 2000-ben 27,8 százaléka a foglalkoztatottaknak az iparban

dolgozott. 22,2 százalék a mezőgazdaságban, 10,2 százalék a kereskedelemben, 5,7
százalék a tanügyben és 5 százalék az építőiparban tevékenykedett. Főleg az ipari át-
szervezés miatt a munkanélküliségi ráta 1996 és 2000 között jelentősen nőtt, míg el-
érte a 11,4 százalékot.189
1994 és 2000 között ekképpen változtak a megyében a munkaerő, illetve mun-
kanélküliség mutatói190:
45. táblázat
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000
Munkahelyet kereső személyek
38 530 34 706 29 149 31 544 36 438 39 587 37 765
összesen
Munkások 32 748 28 289 24 695 27 207 25 743 23 584 24 881
Középfokú iskolázottak 5 268 5 855 4 100 4 025 9 467 14 136 11 931
Felsőfokú iskolázottak 514 562 354 312 1 228 1 867 953
Aktív lakosság 378 400 366 400 334 900 330 500 349 300 351 000 332 000
Munkanélküliségi ráta (%) 9,6 8,6 8 8,7 10,4 11,3 11,4
2001 októberében a munkanélküliség jelentősen csökkent (8,1 százalékra), de-

cember végére azonban 9,2 százalékra nőtt. A munkanélkülieknek több mint 52 szá-
zaléka nő volt; 4,5 százalékuk felsőfokú, 20,2 százalékuk pedig középfokú végzettség-
gel rendelkezett.191
2002 decemberében az iparban dolgozók átlagszáma 43 080 volt. A megyei
Munkaerő Hivatal (Agenţia Judeţeană pentru Ocuparea Forţei de Muncă) 2002-ben
1300 munkanélkülit új szakmákra átképzett. Az 54 szakképző kurzusból 45-öt fejez-
tek be, ebből kettő (számítógép-programozás és könyvelés) a felsőfokú oktatásban ré-
szesült személyeket célozta. A tanfolyamok elvégzése eredményeképpen 552 sze-
mély kapott új munkahelyet az építkezések, a textilipar, az üveg- és a kerámiafestés
ágazataiban, illetve programozóként és könyvelőként.192
2003 elejére újra nőtt a munkanélküliek száma, ami ugyancsak a sorozatos elbo-
csátásoknak köszönhető. A megyei Statisztikai Hivatal szerint a 10,1 százalékos ráta
0,9 százalékkal nagyobb a 2001 végén mért munkanélküliségi mutatónál. Így 2003.
január 10-én 33 157 bejegyzett munkanélküli volt a megyében. A munkanélkülieknek
jelenleg több mint 89 százaléka fizikai munkás, és 47,4 százaléka nő.193
2003. június 30-án a munkanélküliségi ráta a megyében 8,8 százalékra csök-
kent, 2,2 százalékkal kevesebb, mint 2002 júniusában.194
A megyében a havi átlagfizetés 1996–2000 között a következőképpen változott195:
46. táblázat
Havi átlagos fizetés (lej) 1996 1997 1998 1999 2000
Bruttó 431 223 860 082 1 388 805 2 056 565 3 068 940
Nettó 327 755 653 036 1 111 610 1 639 639 2 343 196
A havi átlagfizetés és az árak (országos szintű) növekedésének párhuzamát

ugyanazon periódusban a következő táblázat szemlélteti (százalékban)196:
47. táblázat
Év 1996 1997 1998 1999 2000

Átlagfizetés növekedése 100 199,2 339,2 500,3 714,9
Árak növekedése (ország) 100 251,4 353,5 547,2 769,9
2002 novemberében a nettó átlagfizetés megyeszinten 4,563 millió lej, országos

szinten pedig 4,038 millió lej volt.197 Ugyanazon év decemberében pedig 5,101 millió lej
volt a nettó átlagfizetés a megyében, 11,8 százalékkal több mint az előző hónapban.198
2003 januárjában a nettó átlagfizetés Kolozs megyében 5,267 millió lej volt, 3,2
százalékkal nagyobb, mint a decemberi érték. Országos szinten a nettó átlagfizetés
4,73 millió lej volt, a bruttó érték pedig 6,52 millió lej.199


B) A magyar lakosság részvétele a gazdaságban
A magyar lakosság helyzete egyik megyétől a másikig eltérő. Míg Szilágy megyé-
ben a magyarok nagy számban élnek falun, Kolozs megyében a magyarság többsé-
ge városokban él. A magyarság elöregedése, elvándorlása és fokozatos elszegénye-
dése évről évre fokozódik.
A legutóbbi romániai népszámlálás eredményeinek tükrében bizonyossá vált el-
vándorlási tendenciát a magyarság (főleg a fiatal nemzedék) körében a gazdasági
perspektívák hiánya magyarázza. A szülőföldön való megmaradást hatékonyan elő-
mozdítani gazdasági biztonság, fejlődés és biztató kilátások nélkül nem lehet.
Vannak azonban sikeres erdélyi magyar vállalkozók is. A kolozsvári Szabadság
napilap évek óta riportsorozatot közöl ilyen személyekről. Az eddigiek során bemuta-
tott vállalkozók közül megemlíthetjük a következőket:
• Hoch Sándor, a kolozsvári Glória Nyomda és Kiadóvállalat igazgatója;
• Szabó Bálint, az erdélyi műemlékek restaurálásával foglalkozó Transylvania
Trust ügyvezető igazgatója;
• Balogh Péter, a kolozsvári Zortec Plus Telecom Impex Kft., a Tonic Media Kft.
tulajdonosa és a Tonic Media alapítvány alelnöke;
• Kapitány Antal, a gépkocsialkatrészeket forgalmazó Unix Trade kft. cég ügyve-
zetője;
• Papp Sz. György, a szakszerű takarító szolgáltatásokat nyújtó Cleaning Servi-
ce Madline kft. tulajdonosa;
• Fodor Alpár, az ingatlan- és személygépkocsi-forgalmazó Carion Romania Rt.
marketingigazgatója;
• Kocsis Sándor és Anna, a mezőgazdasági és kerti gépeket és szerszámokat
forgalmazó Bronto Comprod kft. tulajdonosai;
• Székely Zsuzsanna, a kis- és nagykereskedelemmel foglalkozó Promod Import
Export Kft. tulajdonosa;
• Nagy Zoltán, a kolozsvári elektrotechnikai és informatikai Telezimex Kft. igazgatója,
• Vita László András, a Vitacom Electronica Kft. (elektrotechnika) igazgatója;
• Katona Anna, a Pieta Kereskedelmi Kft. kereskedelmi igazgatója,
• Keiser Róbert, egyetemi hallgató, az Euromet Advertising Kft. reklámügynök-
ség alapítója és vezetője;
• Farkas Mária, az Eco Info és a Dunareklám Serv. Kft. tulajdonosa és vezetője;
• Dávid K. Zoltán és Bakós Siklódi Attila, a kertészeti technikával foglalkozó
Gardenia Kft. tulajdonosai;
• Gottwald Sándor, a szamosfalvi Kertimag Romania Kft. ügyvezető igazgatója;
• Flóriska Attila, Kolozsvár legvirágzóbb vállalatának, a Thermopan Rt.-nek me-
nedzsere;
• Koós Ferenc, a fürdőszoba-berendezéseket forgalmazó Jolly Contor Kft. tulaj-
donosa;
• Fodor Dorottya, az Optimus Trans szállítási kft. gazdasági igazgatója;
• Makkai Zsolt és Pásztor Krisztina, a Portal kábeltévé-társaság menedzserei;
• Mezei János, az AutoWorld Kft. Gépkocsi-kereskedés vezetője;
• Demeter Árpád, a Demro tervezési és építkezési kft. tulajdonosa;
• Irsay Miklós és Coraian Zoltán, a Kopiernikus irodatechnikai kft. tulajdonosai;
• Tóthfalusi János, a Robert Export–Import Informatikai Kft. tulajdonosa;
• Liszicsán Gyula, a kolozsvári Lissim építőipari kft. vezetője stb.
A magyar lakosság részvételének arányáról a gazdaságban, magánosításban

nem rendelkezünk külön adatokkal. Az erdélyi magyarok általában lélekszámukkal
arányosan vettek részt megye- és régiószinten a gazdasági tevékenységekben. A ma-
gyarországi tőkével alakult vállalatok általában magyar ajkú alkalmazottakkal dolgoz-
nak, a kommunikáció könnyítése végett.
A magyarországi vállalatok kelet-közép-európai tőkeexportját tőkebefektetések-
kel és tanácsadással segíti elő piaci alapon az 1997-ben létrehozott, magyar állami tu-
lajdonban lévő Corvinus Rt. A nemzetközi befektetési alap célja a határon átnyúló vál-
lalati kapcsolatok és a regionális integráció elmélyítése.
A Corvinus elsősorban a magyar középvállalkozók befektetéseit hivatott előmoz-
dítani hosszú távú pénzügyi forrásokkal, kölcsönnel és tanácsadással. E mellett egyes
esetekben vállalja a finanszírozási gondokkal küzdő kisvállalkozások befektetéseinek
támogatását. Ez már meglévő részvények vásárlását vagy a tőkeemelés során kibo-
csátott részvények jegyzését egyaránt jelentheti.
Az Eximbank Rt. 2001 januárjában 1,656 milliárd forinttal 2,656 milliárd forintra
emelte a Corvinus Rt. jegyzett tőkéjét, és ezt követően a társaság 62,7 százaléka a
pénzintézet tulajdonába került. További 21,8 százaléknyit az MFB Rt. birtokol,
7,5–7,5 százalék a gazdasági, illetve az oktatási tárca és 0,4 százaléknyi a Mehib
Rt. tulajdona.200
A Corvinus Rt. részt vett a szovátai fürdővállalat megvásárlásában is. Az egyik leg-
szebb erdélyi üdülőközpontnak számító Szováta egyik szállodáját a közelmúltban vásárol-
ta meg a Salina Invest nevű társaság, amelyben meghatározó szerepet játszik a Corvinus
Rt. és a szintén magyarországi Danubius Rt.201 A Danubius a Salina Invest-részvények 20
százalékának tulajdonosa, a másik fontos részvényes pedig a Corvinus.202
A magyar Danubius szállodatársaság 2001-ben szerződést írt alá a Szováta Ho-
tel menedzseléséről a marosvásárhelyi Salina Invest társasággal, a szovátai
Balneoclimaterica részvénytársaság tulajdonosával, amelynek révén a szálló a Danu-
bius nemzetközi hotellánc tagjává vált. A Danubius hálózat mintegy 50 szállodát tart
fenn Magyarország és Csehország nagyobb városaiban és üdülőtelepein.
A Corvinus társaság részéről a 700 millió forintos kötelezettségvállalással járó
szovátai fejlesztés 2001-ben legnagyobb beruházásuk volt.203
A 160 szobás, kezelőközponttal rendelkező Szováta szálló korszerűsítése és be-
kerülése a nemzetközi hotelláncba jelentősen hozzájárul a szolgáltatások minőségé-
nek javulásához és az üdülőtelep turisztikai fellendítéséhez.
Kurkó János, a Salina Invest vezérigazgatója annak idején elmondta, hogy a kö-
vetkező 10-15 évben 15 millió dollárra fognak emelkedni az üdülőtelep korszerűsíté-
si költségei.
A román nacionalista pártok által fűtött, 2001-ben indított privatizációellenes kam-
pánynak az lett a vége, hogy a kiküldött kivizsgáló bizottság semmilyen rendellenes-

séget nem talált a magánosítási eljárásban,204 és végül a törvényszék is a Salina

Invest javára döntött.
2002 augusztusában a Danubius Hotels Rt. és a Corvinus Rt. közösen 4,1 millió
dolláros tőkeemelést hajtott végre a romániai Salina Invest Rt.-ben.205
A kis- és középvállalkozásokat támogató Új Kézfogás Közalapítványt (ÚKKA)
1993-ban hozták létre, hogy a határon túli magyarságot a gazdálkodásban, otthonma-
radásban segítse.
Az alapítvány több formában támogatja a határon túli magyarok életképes kis- és
középvállalatainak fejlesztését. Ezek a formák a következők: kamattámogatások; ISO
MR támogatás; mikrohitel; EU-s és nemzetközi pályázatok forráskiegészítő támogatá-
sa; EU-s és nemzetközi oktatási programok támogatása; kiállítások részvételi, szerve-
zési költségeinek támogatása; regionális programok vissza nem térítendő támogatá-
sa; regionális gazdaságfejlesztői ösztöndíjak. A legnagyobb népszerűségnek a mikro-
hitel-, a kamattámogatási és az EU-s oktatási programok örülnek. A mikrohitelek gépi
felszerelések beszerzésére, építkezésre, fejlesztési munkálatokra használhatók.206
Erdély számára az Új Kézfogás Alapítványtól évi átlagban maximum 100 000
USD igényelhető, ami 4000 USD-s tételekben 25 vállalkozónak nyújthat némi segít-
séget.207
Az ÚKKA támogatott vállalkozásai közé tartozik a Kolozs megyei szépkeny-
erűszentmártoni református egyház a mezőgazdaság fellendítése célját szolgáló föld-
vásárló akciója,208 az erdélyi cégek nemzetközi vásárokon (BNV és TIBCO) való
részvétele,209 Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) kolozsvári székházá-
nak bővítése210 stb.
A fenti befektetéseket elősegítő intézmények tevékenysége ellenére a legtöbb,
magyarok által is lakott erdélyi megyében nincs számottevő magyar tőke, amely haté-
konyan segíthetne a helyi magyarság gazdasági helyzetén. A tőkehiány miatt pedig a
helyi adottságok és szellemi kapacitások kihasználatlanok maradnak.
Az előző román kormány idején (1996–2000), országos hisztériakeltési hullám
keretében, amikor az akkori ellenzéki Szociáldemokrata Párt parlamenti bizottság fel-
állítását követelte Erdély magyar kézre juttatásával kapcsolatban, Mugur Isărescu ak-
kori miniszterelnök így nyugtatgatta a román közvéleményt: „az igazi lehetőségekhez
képest, sajnos túlságosan kevés Erdélyben a magyar tőke”.211
Hosszabb távon azonban az egyedüli lehetőség az erdélyi magyarság helyzeté-
nek javítására – a magyar vállalkozóknak nyújtott támogatások révén – a magyar tő-
ke erdélyi megtelepedésének elősegítése lenne.

207 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. május 24.
209 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2002. szeptember 25.
210 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. január 27.
211 Szabadság napilap, Kolozsvár, 2003. május 24.
V. Következtetések, kilátások
Az utóbbi 12 év leforgása alatt (1991 és 2002 között) valamivel több mint 9 mil-
liárd dollárnyi külföldi befektetés érkezett Romániába. Ebből az összegből 1,04 mil-
liárdot fektettek be a külföldiek az Északnyugati, illetve a Központi Fejlesztési Ré-
gióba együttvéve. Utóbbi összegből az általunk elsősorban vizsgált négy közép-er-
délyi megyébe (Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs, Szilágy) mintegy 330 millió dol-
lár került.
A külföldi befektetések a régión belül nem egyenletesen elosztottak. Míg Kolozs
megyében az említett időszakban 209,2 millió dollár érkezett, a másik három megyé-
be összesen ennek az összegnek csupán mintegy fele került befektetésre: 24,5 millió
dollár Beszterce-Naszód megyébe, 82,7 millió dollár Fehér megyébe, és mindössze
12,7 millió dollár Szilágy megyébe.
A befektetett külföldi tőke ismertetett területi elosztása nagy vonalakban azt is mi-
nősíti, hogy az adott régión belül az egyes megyék mennyire voltak vonzóak a külföl-
di beruházók, üzletemberek szemében. De azt is szemlélteti, hogy az egyes megyék
gazdasági fejlődése hol tart.
Románia és benne a vizsgált régió felértékelődését a közeli NATO-tagságtól vár-
ja. A hazai politikusok és vállalkozók abban reménykednek, hogy az Észak-atlanti Szö-
vetséghez való felzárkózás olyan biztonsági garanciákat jelent majd a nyugati befek-
tetőknek, amelyek hatására azok a korábbi befektetések sokszorosát irányíthatják
majd Romániába.
Kétségtelen, hogy a 2002. novemberi prágai döntést követően Románia külföldi
megítélése javult. Mivel azonban az ország az iraki konfliktusban kezdettől és egyér-
telműen az amerikaiak oldalára állt, az európai tőke érdeklődése a vártnál kisebb mér-
tékű maradt. Ebbe persze az európai gazdaság dekonjunktúrája is belejátszott.
Vannak azonban konkrét jelei annak, hogy a nyugat-európaiak érdeklődéssel fi-
gyelik a romániai folyamatokat. Egyik ilyen jel az, hogy az utóbbi hónapokban olasz,
német, osztrák és francia érdekeltségű, Romániában bejegyzett vállalatok jelentek
meg a belföldi piacon, amelyek elsősorban termőföldeket és bizonyos városokban la-
kóingatlanokat vásárolnak. Ilyen jellegű befektetések iránt az utóbbi hónapokban ma-
gyarországi üzletemberek is érdeklődtek. Csak sejteni lehet, hogy az említett társasá-
gok mögött befektetői csoportok vagy alapok állnak.
A közép-erdélyi régió jövőjére nézve a tervezett Nagyvárad–Brassó autópálya
meghatározó lesz. Amennyiben a Bechtel cégcsoport jövőre valóban nekilát a sztrá-
da építéséhez, ez több szakaszban évekre kiterjedő sikeres üzletekkel kecsegteti a
hazai és a piacon már jelen lévő külföldi vállalkozókat is.
Az első szakaszra a telekspekuláció lesz a jellemző. Különböző üzleti körök már-
is megkezdték a még csupán sejtett sztráda útvonalán a földterületek felvásárlását. Ez
abban az esetben is előnyös lehet, ha az autópálya végül nem pontosan a megvásá-
rolt telken, hanem annak közelében épül.
A második szakaszra a sztrádaépítés konkrét munkálataival kapcsolatos üzletek
lesznek a jellemzők. Fontos lesz ebben az időszakban, hogy ki a tulajdonosa a szük-
séges építőanyagokat előállító térségbeli vállalatoknak, bányáknak, üzemeknek. Szin-

tén ebben a második időszakban kezdődik majd el a harc a sztráda mellett felépülő
infrastruktúra (benzinkutak, konténerterminálok, motelek stb.) tulajdonlásáért, felépí-
téséért, üzemeltetéséért.
A harmadik szakaszban az autópálya fizikailag történő megépítése kecsegteti
előnyös üzleti lehetőségekkel a potenciális alvállalkozókat, ennek a szakasznak a vé-
gén pedig a sztráda üzemeltetéséből adódó lehetőségek.
Az autópálya egyetlen fejlődési lehetősége olyan elmaradott erdélyi térségeknek,
mint például Szilágy megye. Egész Erdélyre jellemző viszont, hogy egyáltalán nem biz-
tos, hogy belföldön meglesz a szükséges tudás a felsorolt lehetőségek kihasználásá-
hoz. Így az sem elképzelhetetlen, hogy az említett munkálatokat külföldi cégek vállal-
ják majd fel.
Az autópálya mellett az ipari parkok létrehozása és sikeres működtetése jelenthet
kiutat a régiónak a jelenlegi nehéz helyzetből. Ezekben létrejöhetnek olyan közpon-
tok, amelyek tovább terjeszthetik azt a fajta tudást, amellyel jelen pillanatban az erdé-
lyi vállalkozók nem rendelkeznek.
Erdélyi magyar gazdasági szakemberek véleménye szerint Erdély magyarlakta
térségeinek felzárkóztatásához a következő két-három évben legalább annyi tőkére
lenne szükség, amennyi Romániába az elmúlt 12 évben összesen érkezett.
VI. Irodalomjegyzék
• În spatele uşilor deschise. Delegaţia Comisiei Europene în România. (Nyitott aj-
tók mögött. Az Európai Bizottság romániai küldöttsége). 2002.
• Strategia de dezvoltare economico-socială a judeţului Cluj, 2001–2004 (Kolozs
megye gazdasági-társadalmi fejlesztési stratégiája, 2001–2004). Cluj-Napoca,
15 septembrie 2001. szeptember 21.
• Cartea albă a Consiliului Judeţean Cluj pe anul 2002 (Kolozs megye tanácsá-
nak fehér könyve a 2002. évre).
• A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Pogramja. In: RMDSZ Közlöny, 48.
szám, 2003. február 25.
• A ROMPRES román nemzeti hírügynökség általános és regionális politikai és
gazdasági híranyagai, 2000–2003.
• A MEDIAFAX bukaresti román magánhírügynökség általános és helyi, politikai
és gazdasági híranyagai 1997–2003.
• A MAGYAR TÁVIRATI IRODA (MTI) részletes híradásai 1997–2003.
• Kolozsvári magyar napilapok: Szabadság 1995–2003, illetve Krónika
2000–2003 közötti számai.
• Erdélyi Riport nagyváradi hetilap 2002–2003 időszakban megjelent számai.
• Bukaresti román napilapok: Adevărul, Curentul, Evenimentul zilei, Ziua,
România liberă, Curierul naţional stb. 2000–2003 közötti számai.
• Transindex című kolozsvári magyar nyelvű internetes portál adatbázisa, címe
www.transindex.ro
• A román kormány és különböző minisztériumainak, illetve központi hivatalai-
nak internetes honlapja (az adott helyen a pontos internetcím megjelölésével).

Králik Lóránd
A partiumi magyarlakta
területek gazdasági
átalakulása
1. A régió gazdasági szerkezete

A Partiumhoz tartozó öt vizsgált megye Románián belül két fejlesztési régióhoz tarto-
zik: Arad és Temes a Nyugati Fejlesztési Régióhoz, Bihar, Szatmár és Máramaros pe-
dig az Északnyugati Fejlesztési Régióhoz. Valamennyi megye esetében a gazdasági
környezet alakításakor meghatározó tényező volt az, hogy határmegyéknek tekinthe-
tőek, s így a főváros után a külföldi nagybefektetők egyik
, legfontosabb célterületévé
váltak. A történelmi Partium megyéi közül a tanulmány nem foglalkozik Szilágy megyé-
vel, ez a Közép-Erdélyről szóló dolgozat kutatási területe, ellenben vizsgálja
Máramaros és a Bánság gazdasági átalakulását is.
Gazdasági fejlettség szempontjából a határvonal nem a régi határon húzható
meg, hanem Bihar és Szatmár között, ugyanis a nagytérség három déli megyéje fő-
leg iparilag lényegesen fejlettebb az északabbra fekvő Szatmárnál, illetve
Máramarosnál. Az eltérések a lakosság szerkezetével is magyarázhatóak, ugyanis a
két északi megyében a vidéki lakosság aránya jóval nagyobb az átlagnál. Ennek elle-
nére, ha az Északnyugati Régióhoz tartozó három megye mutatóit nézzük, ezek a
bruttó nemzeti termék összetételénél az országos átlaghoz hasonló eredményt mutat-
nak, míg a Nyugati Régióhoz tartozó Arad és Temes esetében az építőipar teljesítmé-
nye mondható kiugrónak.
1. ábra
1.1. Máramaros megye gazdasági helyzetképe
Az elmúlt évtizedben a szerkezetváltási folyamat leginkább a legészakibb me-

gyét, Máramarost sújtotta, melynek nagy részét 1999-ben hátrányos helyzetű övezet-
té minősítették. A megye gazdaságának átalakulásához hozzájárul a bányászat erő-
teljes visszafejlődése, ugyanis Nagybánya környékén található Románia legnagyobb
színesfém-kitermelő bányavidéke, ahol rezet, cinket, ólmot, mangántartalmú vasércet,
illetve kis mennyiségben aranyat és ezüstöt is kitermelnek. Szinérváralja környékén
nagyon jelentős az építőanyag-kitermelés külszíni fejtésekben: Máramarosban főleg
andezites tufákat és mészkövet termelnek ki. Meghatározó még a fűrészáru és a bú-
torgyártás, illetve a textilipar. Máramaros az országban az egyetlen elektrolitikus úton
megtisztított rezet előállító térség, s itt nagy kapacitású rézhuzalkészítő üzem is műkö-
dik. A textilipar még mindig számottevőnek mondható, bár érezhető a visszaesés: míg
1990-ben 23 millió négyzetméter szövetet dolgoztak fel, illetve állítottak elő, ez a meny-
nyiség 1999-re 6,5 millió négyzetméterre esett vissza, majd 2000-ben újra 10 millió fö-
lé nőtt. Teljesen eltűnt a cipőgyártás. Enyhén visszaesett a fafeldolgozás: az 1990. évi
139 ezer köbméterről 2000-re 85 ezer köbméterre, igaz, ennek ellenére Máramaros
az északnyugati régió legnagyobb fakitermelő vidéke maradt. Az acélgyártás is erő-
teljesen visszafejlődött, a 2000-ben termelt 210 tonna jelentéktelen mennyiségnek
számít. Máramaros mindig is a gyümölcskitermelésben számított jelentősnek, s ezt a
pozícióját meg is őrizte: az 1990. évi 45 ezer tonna évi termelés tíz év alatt 59 ezerre
nőtt. A dombos-hegyes vidéken jelentős mennyiségű burgonyát is termelnek: 2000-
ben már 217 ezer tonna burgonya termett az 1990. évi 120 ezer tonnával szemben. A
hektáronként burgonyatermelés meghaladja az országos átlagot: 2000-ben hektáron-
ként 145 mázsa termett az országos átlagnak számító 122 mázsával szemben. Bár a
kukoricatermelés nem számít meghatározónak, itt is az országos átlagnál (1603 kg)
nagyobb hektáronkénti hozamot értek el (2076 kg) ugyanabban az évben. A megye,
adottságaiból kifolyólag, viszonylag kevés gabonát termel, s ez is inkább a Szamos és
Tisza völgyében meghatározó. Az állattenyésztés területét az állatállomány csökkené-
se határozta meg, bár ez lényegesen kisebb volt, mint a régió más megyéiben. Ebben
meghatározó szerepe volt annak, hogy a megye hegyes területein még a szocialista
rendszerben is inkább a magángazdaságok szerepe volt meghatározó, s viszonylag
kevés termelőszövetkezet működött. Az Északnyugati Régióban itt található jelenleg a
legtöbb szarvasmarha (106 ezer), de a sertések és juhok száma is csak mintegy 35-
40 százalékkal csökkent a rendszerváltás első tíz évében, míg más megyékben ez a
csökkenés 50-75 százalékos volt. Az élelmiszeripar ágazatai közül a húsfeldolgozás
erősödött meg az elmúlt időszakban, ami azzal magyarázható, hogy a megye nagy ré-
szét hátrányos övezetű vidéknek sorolták be, és éveken keresztül vámmentesen lehe-
tett külföldről húst behozni, amelyet itt dolgoztak fel. Bár Máramaros az egyik legna-
gyobb tejtermelő vidék, több mint 1,8 millió hektoliterrel (2000. év), az ipari tejfeldol-
gozás és sajtelőállítás az 1990-es évek végére fokozatosan megszűnt. A gyümölcster-
mesztésnek köszönhető a természetes alapanyagokat használó üdítőital-gyártás fel-
lendülése, illetve az édesség- és szeszesitalgyártás fejlődése.
A lakosság több mint 51 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, 22,6 százalék ipa-
ri vállalatoknál, 26,4 százalék pedig szolgáltatóvállalatoknál dolgozik. Az országos átlag-
nál lényegesen, 23 százalékkal nagyobb a mezőgazdaságból megélő személyek aránya.
A bányákon kívül egyetlen nagyvállalat maradt állami kézen, az ólomfeldolgozó
Romplumb. A vállalatok többségét az alkalmazotti egyesületeket előnyhöz juttató
MEBO-módszerrel privatizálták, ám a stratégiai fontosságú cégek a nagyprivatizáció-
ban, versenytárgyalással keltek el. Így jelentek meg a helyi feldolgozóiparban a nagy-
bányai Phoenix gépgyárat megvásárló indiai–angol befektetők, illetve a meddőhá-
nyókból ciánozással aranyat kivonó ausztrál vállalkozók. A magyar lakosság részvéte-

le a privatizációban viszonylag gyenge volt, igaz, itt a magyarság inkább szórványban

él. Egyetlen jelentősebb helyi magyar érdekeltségnek számító privatizált vállalat a bá-
nyavállalat egykori kutatóintézete, amely bányatervezéssel és jelenleg elsősorban bá-
nyabezárásokkal foglalkozik. A hátrányos helyzetű övezetté való minősítéssel párhu-
zamosan jelentősen megszaporodott a szolgáltató- és kereskedő vállalkozások szá-
ma, s megerősödött az élelmiszeripar, német és magyar befektetők érdeklődését fel-
keltve. A megye viszonylag kevés külföldi tőkét vonzott a rendszerváltás óta, s ez a fo-
lyamat is inkább 1999 után vált érezhetővé. A máramarosi magyar befektetéseket is a
tőkeapport alacsony szintje jellemzi: egyetlen magyarországi befektető sem ruházott
be százezer dollárt meghaladó összeget. A legnagyobb magyar érdekeltségek profil-
ja eltérő, találunk szolgáltatóvállalatot, építőipari céget, logisztikai és ingatlankezelő
vállalkozást, mezőgazdasági profilú céget. A tíz legnagyobb magyar érdekeltség
Máramarosban az I. táblázatban látható:
Máramaros megye három nagyobb tájegységre tagolódik: a Bányavidék, Lápos

Máramarossziget környéke (a Tisza mente) és a Visó-Borsai medence. A magyarság
számára főleg az első három tájegység jelentős, mely jellegében is eltér egymástól. A
Bányavidéken a színesfémbányászat és az ipar a meghatározó, míg a Tisza mentén
inkább a mezőgazdaság. A térség jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik, amely
viszonylag még kevéssé van kihasználva. A Bányavidéken elsősorban az eléggé in-
tenzív levegő- és vízszennyezés gátolja a turizmus fejlődését. Viszonylag elhanyagolt
a Visó-Borsai medence is, ahol nemcsak téli sportok űzésére alkalmas turisztikai po-
tenciál létezik, hanem nyáron is kihasználható üdülőhelyek, mint a borsai Turisztikai
Komplexum a Radnai-havasok tövében, ahol a Pietrósz természetvédelmi rezervátum
is található. Szinte teljesen kihasználatlanok a gyógyhatású ásványvízforrások, melyek
száma mintegy százra tehető, s a legismertebbek a Máramarossziget melletti
Szaploncán, Aknasugatagon, illetve a Radnai-havasokat övező völgyekben: például
Borsabányán találhatóak. Az ásványvizeket a térségben nem palackozzák, s kiépített
gyógyfürdők sem működnek.
Következtetésképpen, Máramaros megye, túlságosan északi fekvése miatt, il-
letve mert a főbb útvonalak elkerülik, viszonylag kisebb tőkevonzási potenciállal
rendelkezik. A térség viszonylag alacsony képzett munkaerő-potenciálja sem teszi
különösebben vonzóvá a külföldi befektetők számára. Az iparágak közül leginkább
azokba érdemes befektetni, amely az itt található nyersanyagok helybeni feldolgo-
zását teszik lehetővé, mint a bútorgyártás, vagy a helyben termő gyümölcsök feldol-
gozása. A színesfémek feldolgozása területén a piac eléggé telített: brit, ausztrál be-
fektetők vannak jelen. A Keleti-Kárpátok vonulatai ellenben óriási turisztikai lehető-
ségeket rejtenek, amelyek talán ezen a vidéken a legkevésbé kihasználtak. A vulka-
nikus eredetű hegységek aljában eredő ásványvízforrások is kevéssé ismertek, s
ezek közül egyesek vizét nemcsak palackozni lehetne, de a gyógyturizmus révén le-
hetne kihasználni.
1.2. Szatmár megye gazdasági helyzete
Szatmár megyére rányomja a bélyegét, hogy a megye lakosságának több mint fe-
le mezőgazdasággal foglalkozik. Az ipari létesítmények a megye négy városában mű-
ködnek, de ezek többsége a megyeközpontban, Szatmárnémetiben és a magyar ha-
tár közelében fekvő Nagykárolyban található. A gépipar, amely meghatározó volt
1990 előtt, enyhén visszaesett, bár most is meghatározónak számít. Az acéltermelés
ugyan nem volt sohasem meghatározó jellegű, de növekedett: az 1990. évi 766 ton-
náról 1289 tonnára. Nagy jelentőségű a háztartásigép-gyártás, s azon belül is a gáz-
tűzhelyek készítése. Szatmár egyik legnagyobb üzeme korábban az Unio volt, amely
különféle gépeket, berendezéseket és alkatrészeket állított elő. Ezt a több tízezer sze-
mélyt foglalkoztató gyáróriást az 1990-es évek elején több vállalattá választották szét.
A legnagyobb cég a bányászati berendezéseket gyártó részlegből alakult, ahol most
mintegy ezer személyt foglalkoztatnak. Nagy jelentőségű még a vegyipari cserealkat-
részeket gyártó részlegből alakult vállalat is. A 2000-es évek elején vált meghatározó-
vá a Nagykárolyban letelepedett Drexler–Mayer autóipari cserealkatrész-gyártó cég,
amely a Mercedes beszállítója. Szatmár megyében jelentős a bányászat is: a megye
északi részén az egykori Ugocsában (Nagytarnán) és az Avas nyugati lejtőin (Turc kör-
nyékén) vas-, cink- és ólomtartalmú kőzetet bányásznak, sőt kisebb mennyiségben
aranyat és ezüstöt is. Az Avas keleti részén fejlett az építőanyag-kitermelés: andezitet,
homokkövet és mészkőt bányásznak külszíni fejtéseken. A Szamos völgyében pedig
agyagot, homokot és kavicsot termelnek ki. Nagykároly környékén a gázkitermelés is
jelentős. Nagyon fejlett a textilipar és a bútorgyártás, annak ellenére, hogy a megyé-
ben a fakitermelés 53 ezer köbméterről (1990) mintegy 14 ezer köbméterre (2000)
esett vissza. A textilipar is jelentős átalakuláson ment át: jelenleg Szatmár megyében
a legerősebb az ország északnyugati régióján belül, bár ez is visszaesett az 1990-ben
feldolgozott 35 millió négyzetméterhez képest, 2000-ben már alig haladva meg a 20
millió négyzetmétert. A textilipari termékek nagy része exportra megy, s jelentős a bér-
munkarendszerben dolgoztató külföldi befektetők száma ebben az ágazatban. Csök-
kent a korábban nagy jelentőségű Mondial vállalat szerepe, egyre több bérmunkára
termelő kisebb cég jelent meg a piacon. A konfekció- és textilipari termékek 99,1 szá-
zalékát exportálják, míg a műanyagipari termékek 88,6 százaléka, a bútor 85,2 száza-
léka, a nem fémes ásványi termékek 81,4 százaléka, s a bőripari termékek 79,9 szá-
zaléka kerül kivitelre. Ezek alkotják különben Szatmár megye legjelentősebb export-
termékeit. Jelentősen fejlődött az élelmiszeripar is: a tejfeldolgozó ipar a térségben is

meghatározónak számít, s a Nagykárolyban működő étolajgyár is a térség egyik élel-

miszer-ipari nagyüzemének számít.
A mezőgazdaság jelentőségét Szatmárban mutatja, hogy a lakosság 52 százalé-
ka ebben az ágazatban keresi megélhetését, s a gazdálkodással foglalkozók aránya
a megyében 25 százalékkal meghaladja az országos átlagot. A megye nyugati ré-
szén, illetve a Szamos völgyében a növénytermesztés meghatározó, míg az Avas kör-
nyékén, a hegyvidéken a gyümölcstermesztés és állattenyésztés. A sík vidéken első-
sorban gabonaféléket termesztenek (búzát és kukoricát), de a napraforgó, burgonya
és cukorrépa is meghatározó terméknek számít. A rendszerváltozás óta a gabonater-
mesztés némileg csökkent, ami a betakarított búza- és rozstermés folyamatos vissza-
esésének tudható be: 2000-ben már csak 97 ezer tonna kenyérgabonát termesztettek
az 1990. évi 208 ezer tonnához képest. Enyhén nőtt a kukoricatermelés: 2000-ben
156 ezer tonnát takarítottak be, míg 1990-ben csak 131 ezret. A legdinamikusabban
a napraforgó-termelés növekedett, hiszen tíz év alatt az alig 4 ezer tonnáról majdnem
23 ezer tonnára nőtt. A cukorrépa viszonylatában stagnálásról beszélhetünk: az évi
megtermelt mennyiség 100 ezer tonna körül ingadozik, s hasonló a helyzet a burgo-
nya esetében, ahol 70-80 ezer tonnás évi terméssel számíthatnak, s a szőlő átlagos
évi termése is 15-20 ezer tonna körüli. A gyümölcstermesztés keretében a legjelentő-
sebb termény az eper: Szatmár megye adja Románia epertermelésének mintegy 60
százalékát. A legnagyobb eperföldek az Avas nyugati lejtőin találhatóak, Turc község
közelében. Jelentősen visszaesett ellenben az állattenyésztés: a szarvasmarha-állo-
mány az 1990-es években 50, a juhállomány pedig majdnem 80 százalékkal csök-
kent. Egyedül a sertések száma esett vissza kisebb mértékben: 255 ezer darabról 147
ezerre. A korábban virágzó helyi húsfeldolgozó ipar is szinte teljesen eltűnt: az 1990.
évi 19 ezer tonna hústermék helyett tíz év múlva már csak 500 tonnát állított elő. A tej-
feldolgozás főleg a 2000-es évek elején indult fejlődésnek, amikor a holland Friesland
megszilárdította piaci pozícióit a térségben, s ezzel párhuzamosan újra kétezer tonna
fölé nőtt az évente előállított sajtfélék mennyisége is.
Az állami tulajdonban levő vállalatok nagy részét az alkalmazottak vásárolták
meg, az 1990-es évek közepén alkalmazott MEBO-módszernek köszönhetően. A
nagyobb vállalatok a nagyprivatizációban keltek el, főleg a korábbi Unio részle-
gei. A tejgyárat is a nagyprivatizáció során vásárolta meg a holland Friesland, és
elkelt a nagykárolyi és erdődi bútorgyár is. A helyi Nutrisam gabonaipari vállalat
a privatizáció során szatmári magyar vállalkozók tulajdonába került, akiktől a
Szabolcsgabona vásárolta meg a többségi tulajdont. A magyar vállalkozók főleg
a malomiparban, illetve az építőiparban (Silconprest, Dominium) vannak jelen.
Egyes helyi magyar nagyvállalkozók politikai pályán is szerepelnek, mint a me-
gyei tanács elnöke vagy a megye RMDSZ által támogatott alprefektusa. A külföl-
di tőke bevonását tekintve Szatmár az ország északnyugat régiójában viszonylag
kedvező mutatókkal rendelkezik, bár a magyar határszakaszon található megyék
közül a legutolsó helyen áll. A megye nehezebb megközelíthetőségével, a túlsá-
gosan északi fekvéssel magyarázható az, hogy a magyar befektetők közül csak
kevesen telepedtek le Szatmárban, s viszonylag kevés az apportált tőke. A legna-
gyobb magyar befektetések a gabonaiparban, műanyaggyártásban, csomagoló-
anyag-előállításban, építőiparban, szállításban, nagykereskedelemben és építő-
iparban működnek.
A tíz legnagyobb Szatmár megyei befektetés a 2. táblázatban látható:
Szatmár megyében több tájegység található: a Szamoshát, a Bükkalja, az Avas,

Ugocsa, Nagykároly és vidéke és Szatmár környéke. A tájegységek között gazdasági-
lag eltérés tapasztalható: az Avasban és Ugocsában inkább a bányászat, valamint az
epertermesztés meghatározó, Nagykároly és Szatmárnémeti iparosodott vidék, de a
környéken a mezőgazdaság is jól fejlett, Bükkaljában pedig a fafeldolgozás az egyik
legfontosabb iparág. Ugocsából és főleg az Avasból, valamint a Szamoshát keleti te-
lepüléseiről nagyon sokan dolgoznak külföldön vendégmunkásként: Németország-
ban, Franciaországban és Olaszországban. A statisztikai adatok szerint Szatmár me-
gye keleti részében a munkaképes lakosság több mint 4,5 százaléka kevesebb mint
fél évet tölt az országban. Csekély mértékben kihasznált a termálvíz-potenciál, mely a
megye délnyugati részén, Tasnád környékén jelentős, valamint a szénsavas ásványvi-
zek, melyeket nem palackozzák. A turisztikai lehetőségek is kihasználatlanok, bár az
utóbbi időben néhány új komplexum is épült, mint az apai fürdőtelep, vagy újjáépítet-
ték a tasnádi termálstrandot. A téli sportokra alkalmas avasi terület kihasználása érde-
kében hamarosan a Luna-forrásnál sípálya és üdülőkomplexum épül.
Szatmár megye északkeleti része jellegzetességeit tekintve inkább Máramaros
megye vonásait mutatja: az Avas vidéke komoly fakitermelési és feldolgozási lehető-
ségekkel rendelkezik, valamint a gyümölcs, főleg az eper helyi feldolgozásába érde-
mes befektetni. A turisztikai lehetőségek is kihasználatlanok és főleg Bikszád környé-
ke komoly gyógyturisztikai potenciállal, valamint ásványvízforrásokkal rendelkezik.
Magyarország uniós taggá való válása után elsősorban Szatmárnémeti és Nagyká-
roly, valamint ezek környéke válhat a külföldi befektetők célpontjává. A megye már je-
lentős élelmiszer-ipari vállalkozásokkal rendelkezik, s az élelmiszer-feldolgozás szere-
pe a jövőben tovább erősödhet. Eddig a malom- és tejipar, illetve az étolajgyártás volt
jelentősebb, míg a jövőben a korábban jelentősnek mondható húsfeldolgozó ágazat
is magához térhet. Érzékelhető az is, hogy Szatmárban több multinacionális cég be-
szállítója, például autóalkatrész-gyártó üzem, vagy számítógép-alkatrészgyártó tele-
pedne le a Szatmár–Nagykároly vonalon, a határ mentén. Ezek viszonylag hosszabb
tartózkodásra fognak itt berendezkedni, míg a bérmunkában dolgoztató könnyűipari
cégek valószínűleg Románia uniós csatlakozása közeledtével keletebbre, a szovjet
utódállamokba helyezik át tevékenységük súlypontját.

1.3. Bihar megye az átalakulások után
Bihar megyében az elmúlt évtizedben szinte teljesen visszafejlődött a gépgyár-

tás, amely korábban meghatározó volt. A nagyváradi Infratirea szerszámgépgyár szin-
te teljesen eltűnt, miután az 1990-es évek elején lezajlott, sikertelennek minősíthető
privatizációban az olasz befektető a gyártósorok nagy részét külföldre vitte, illetve el-
adta. A hatezer főt foglalkoztató gyár utódvállalatainál ma már csak néhány száz sze-
mély dolgozik. A rendszerváltás utáni rossz menedzselés, az alkalmazkodóképesség
hiánya és a félresikerült privatizáció áldozata lett a margittai IMU szerszámgépgyár is,
amelyet az 1990-es években végleg felszámoltak, s a vaskohsziklási Hipperion gép-
gyár, valamint a szalontai Metalul is komoly gondokkal küzd, melyek közül a két leg-
fontosabb a piacok beszűkülése, illetve a tőke hiánya. Teljesen megszűnt a timföldfel-
dolgozás: korábban Nagyváradon volt Románia legnagyobb timföldfeldolgozó kombi-
nátja, az Alumina. Ezt az orosz Ruszkij Aluminii vásárolta meg az 1990-es évek végén,
de mivel a szlatinai Alro alumíniumkombinátot nem sikerült megvásárolniuk, 2001 no-
vemberében bezárták. A timföldfeldolgozó bezárása maga után vonta a szintén Bihar
megyében található bihardobrosdi bauxitbánya bukását is. A vegyipar tért vesztett, a
nagyváradi Sinteza részlegeit haszonbérbe adták a vállalat alkalmazottaiból alakult új
cégeknek. Ez a módszer azonban nem vált be, s az anyavállalat előbb a műtrágya-
gyártást, majd a festékgyártást, később pedig a festékszínezőanyag-gyártást is átvet-
te. A vegyipari kombinát különben egyike Bihar megye három tőzsdén jegyzett cégé-
nek, s a vizsgált öt megyében csupán Bihar megyében található olyan vállalat, amely-
nek értékpapírjai a tőzsdén jegyzettek, illetve még létezik egy aradi cég, melynek rész-
vényeit nem jegyzik ugyan, de kereskednek vele a tőzsdén. A másik két bihari, a Bu-
karesti Értéktőzsdén jegyzett cég: a nagyváradi UAMT, illetve a berettyószéplaki
Petrolsub. Az első autóalkatrészek gyártásával foglalkozik, s többször is közel állt ah-
hoz, hogy az Audi egyik beszállítójává váljon, de a tárgyalások meghiúsultak. A
Petrolsub pedig Erdély egyetlen, a dél-romániai finomítókhoz képest lényegesen ki-
sebb kapacitású kőolaj-finomítója, amely a privatizáció nyomán egy olyan, politikusok-
ból álló érdekcsoport kezébe jutott, amely a csőd szélére sodorta a vállalatot. A rész-
vényesek és a hitelezők úgy egyeztek meg, hogy a cég 2004-ig a legnagyobb hitele-
ző, a Petrom országos kőolajipari vállalat irányítása alá kerül. A textilipar termelése a
külföldi befektetők megjelenése ellenére is érezhetően visszaesett: míg 1990-ben a
megyei textilipar majdnem 12 millió négyzetméter szövetet dolgozott fel, 2000-ben
már nem haladta meg a 3,5 millió négyzetmétert. A cipőgyártás ellenben kilábalt az
1990-es évek közepén bekövetkezett hullámvölgyből, és növekedésnek indult: 1990-
ben 10 millió pár lábbelit állítottak elő, 1994-ben négymilliónál kevesebbet, míg 2000-
ben a legyártott, cipők száma meghaladta a 7,2 milliót. A korábbi óriás cipőgyárak kö-
zül kettőt is felszámoltak, de ezeket pótolták a német és olasz befektetők által létreho-
zott kisebb vagy nagy cipőgyárak, amelyek bérmunkarendszerben termelnek, s me-
lyek száma meghaladja a hetvenet. A cipőgyártás lendületét az 1990-es évek végén
az Érmihályfalván felépített, német tulajdonban levő Ara cipőgyár beindítása hozta
meg újra. Bihar megyében nemcsak a fakitermelés esett vissza jelentősen az 1990-es
évek második felére, hanem a bútoripar fejlődése is megtorpant: ugyan a belényesi
bútorgyár termelése folyamatosan nőtt, a nagyváradi Alfa komoly gondokkal küszkö-
dik (a piac hiánya miatt emberek százait volt kénytelen elbocsátani), s a többi kisebb
bútorgyár sem volt képes kilábalni a nehézségekből. Rengeteget fejlődött az elmúlt
időszakban a helyi építőipar, amely átlépett a megye határain, s más megyékben is
versenyre kel a megrendelésekért, s üzleti forgalma az Északnyugati Régió hat me-
gyéjében található építőipari cégek forgalmának több mint 40 százalékát teszi ki. Az
építőanyag-gyártás területéről megemlítendő a régió egyetlen cementgyára, a Holcim
által megvásárolt élesdi cementgyár, a francia Lafarge tulajdonában levő nagyváradi
volt Azbociment, illetve az esküllői hőállótégla-gyár. Az építőanyag-bányászat szem-
pontjából a legfontosabb a Sonkolyosi medence, ahol a hőálló téglához szükséges
agyagot bányásszák, illetve Vaskoh környéke, amely a márványbányászatáról híres, s
melyet a térségben dolgoznak fel, a vaskohi Marmogranit cégnél. A megyében még
a kohászatban használatos mészkövet is kitermelnek, s több homok- és kavicsbánya
is található a Sebes-Körös alsó folyásán. A legnagyobb fejlődésen az élelmiszeripar
ment át: a Transilvania General – European Drinks csoport, amely eredetileg szeszes
italok palackozásával foglalkozott, Románia legnagyobb üdítőital-előállítójává nőtte ki
magát, megelőzve a szintén Biharban letelepedett Coca-Colát is. A cégcsoport sok
más élelmiszer-ipari terméket is előállít, s jelenleg üzleti forgalma meghaladja az or-
szág bruttó nemzeti termékének másfél százalékát. Az élelmiszeriparon belül jelentős-
nek mondható a franciák által birtokolt nagyváradi Zaharul cukorgyár, a szintén nagy-
váradi Interoil étolajgyár, a nagyváradi Cominca vágóhíd és a szalontai húsfeldolgozó.
Bezárt ellenben a palotai nagyüzemi vágóhíd. Nemrég, 2002-ben Élesd határában
épült fel, mintegy 200 millió forintos beruházás részeként egy húsfeldolgozó üzem,
amelyet a nyíregyházai Kárpáthús romániai vegyes vállalata működtet. A húsfeldolgo-
zás 1990-től egyébként folyamatosan visszafejlődött 2000-ig, amikor már csak 1,5
ezer tonna húst dolgoztak fel évente az 1990. évi 27 ezer tonnával szemben. A hús-
ipar 2000 óta újra növekedésnek indult. A helyi élelmiszeriparból eltűnt a nagy hagyo-
mányokkal rendelkező tejgyár és sörgyár, illetve az állami kenyérgyár. A csőd szélén
álló sörgyárat Mudura Sándor, német állampolgárságú, de nagyváradi származású
vállalkozó vásárolta meg, aki már nem látta értelmét, hogy újraindítsa az elavult tech-
nológiájú üzemet, az épületet lebontatta és megépíttette helyén a nyugati plazákhoz
hasonló Lotus Market kereskedelmi és szórakoztatóközpontot. A kenyérgyárat a deb-
receni Hajdúsági Sütödék Kft. vásárolta meg a privatizáció során, ám a tulajdonos cél-
ja itt az volt, hogy a céget felszabdalva értékesítse, a gépeket és ingatlanokat eladja.
A konzervgyártás is majdnem teljesen megszűnt a térségben: a nagyváradi Avantul
konzervgyár bukását a mihályfalvi Arovit konzervgyár csődje követte, s csak a
Legume-Fructe kis kapacitású konzervgyártó részlege maradt fenn. Bihar megye ipa-
ra tehát jelentősen átalakult 1990 óta: míg rögtön a rendszerváltás után (1990-ben)
nagy volt a bányászati és kitermelő ágazat részaránya, amely akkoriban az ipari ter-
melés mintegy 11 százalékát tette ki, 2001-ben ugyanez az arány csak 6,5 százalékos
volt. A kitermelő ágazaton belül jelentősen csökkent a szénbányászat aránya, főleg a
nagybáródi bánya bezárása után, de az ércbányászat is visszafejlődött, míg az olaj- és
gázipar visszaesése a szén- és ércbányászathoz képest kevésbé jelentős volt. Az olaj-
kitermelés Margitta, Berettyószéplak és a magyar határ menti Mihai Bravu vidékére
korlátozódik, míg földgázt a megye északi részén, Körtvélyes környékén termelnek ki.
A kitermelő ágazaton belül jelentkező visszaesést nagyjából pótolja az energetikai
iparon belül tapasztalható növekedés, amely a teljes ipari termelés három százaléká-
ról (1990-ben) 2001-re elérte a 8 százalékot. Nagyjából hasonló értéket mutat a feldol-

gozóipar, amely a megye ipari termelésének 85-86 százalékát tette és teszi ki. Ezen
belül azonban az élelmiszeripar súlya a korábbi 20 százalékról 30 százalék fölé nőtt.
Még nagyobb a növekedés a cipőgyártáson belül, amelynek részesedése a feldolgo-
zó ágazaton belül 1990-ben nem érte el a 10 százalékot sem, 2001-ben pedig már a
22 százalékot is meghaladta. A konfekcióipar ugyanebben az időszakban 11 száza-
lékról 17 százalékra nőtt, a műanyaggyártás 1 százalékról 4 százalékra, míg a textil-
ipar 6 százalékról 4 százalék alá esett vissza. A legnagyobb visszaesés a gépiparban
volt tapasztalható, ahol valamivel több mint egy évtized alatt az üzleti forgalom a fel-
dolgozóipar 18 százalékáról 2 százalék alá esett vissza.
Bihar megyében a mezőgazdasági termelésben számottevő volt a visszaesés, s
ez főleg a szemes gabona termelt mennyiségében volt érzékelhető: az 1990-es 502
ezer tonnás szintről 2000-re 270-280 ezer tonna körüli értékre esett vissza. Nőtt ellen-
ben a betakarított napraforgó mennyisége, amely az évtized elején még alig haladta
meg az ötezer tonnát, az ezredforduló évében pedig 13 ezer tonna fölötti volt, igaz,
például 1996-ban túllépte a 26 ezer tonnát is. A burgonyatermelés nagyjából stagnál:
az 1990-es években százezer tonna körül mozgott. Fejlődésnek indult a szőlőgazdál-
kodás, amit tíz év alatt a termelt mennyiség megduplázódása is jelez: az 1990. évi ke-
vesebb mint tízezer tonnáról a 2002. évi 21 ezer tonnára. A gyümölcstermesztés ellen-
ben mintegy 40 százalékkal esett vissza, amiben nagy szerepe volt annak, hogy az al-
ma iránti csökkenő kereslet miatt úgy az Érmelléken, mint a Sebes-Körös völgyében
a gyümölcsösöket a rendszerváltás idején teljesen elhanyagolták. Az állatállomány is
jelentősen csökkent az 1990-es években. Bár a szarvasmarha-állomány 192 ezer da-
rabról 106 ezerre esett vissza, a fejőstehenek száma nem sokat változott, 60-70 ezer
fő között mozgott. A sertések száma 370 ezerről 205 ezerre esett vissza, ami részben
azzal magyarázható, hogy a palotai nagyüzemi hizlaldát az évtized vége felé felszá-
molták és a külföldi olcsóbb sertéshús gátolta a hazai termelést. A legdrasztikusabb
csökkenés a juhállományban volt tapasztalható, ahol 70 százalékkal csökkent a te-
nyészállatok száma: 410 ezerről 114 ezerre. Ez utóbbi esetben az a magyarázat, hogy
1990-es évek első felében a gyapjú értékesítése hosszú ideig szinte lehetetlenné vált
a jobb minőségű és olcsó külföldi gyapjú, illetve a textilipar átmeneti válsága miatt.
A megye vállalatai által 2001-ben exportált áru értéke meghaladta az 591 millió
dollárt, míg az importáruk összértéke a 668 millió dollárt. A legfőbb exporttermékek
a következők: lábbeli (41,2%), ruházkodási cikkek (31%), bútor (6,6%), élelmiszer-ipari
termékek, szeszes ital, dohányáru (4,7%), gépek, berendezések (4,3%). Behozatal-
szerkezete a következőképpen alakult: ruházkodási cikkek (24,9%), gépek, berende-
zések (18,9%), állatbőrök, gyapjú (13,5%), vegyipari termékek, műanyagok (12,4%),
élelmiszer-ipari termékek, szeszes italok, dohányáru (11,1%), lábbeli (8,3%), üzem-
anyag, ásványi termékek (7,3%). (2. ábra, 3. ábra)
Bihar megyében több nagyvállalatot privatizáltak a MEBO-módszerrel, többek kö-
zött a Sinteza vegyipari vállalatot és az UAMT gépalkatrészgyárat is, valamint az építő-
ipari vállalatok nagy részét. A nagyprivatizációban értékesítették az építőanyagot gyár-
tó cégeket, mint például az élesdi cementgyárat. Az élelmiszeripar több sikertelen pri-
vatizációs kísérlet helyszíne volt. A helyi magyarok viszonylag kevés privatizációs kiírás-
ban vettek részt aktívan. Ez azzal is magyarázható, hogy már a rendszerváltás idején is
kevés magyar volt vezető pozícióban. A, legtöbb, magyarok tulajdonába került volt álla-
mi vállalat az Érmelléken található. A helyi magyarság vállalkozói inkább azt az utat vá-
2. ábra
3. ábra
lasztották, hogy a rendszerváltás után saját erőből céget hoztak létre. Viszonylag keve-
sen próbálkoztak meg a nagyprivatizáció során állami tulajdont vásárolni, s akiknek si-
került, azok is inkább gondot vettek a nyakukba. Az 1990-es évek elején virágzó nagy-
váradi BbSystem cég tulajdonosai például megvásároltak egy több mint ezer főt foglal-
koztató fűrészüzemet Krassó-Szörényben, amely a tőke hiánya és a munkások sztrájk-
jai miatt bezárta később kapuit. A megye legnagyobb magyar érdekeltségű vállalkozá-
sa az országos cégcsoporttá alakuló RDS-RCS kábeltelevíziós és internetes szolgálta-
tóvállalat, amelynek alapjait a jelenleg a Bihar Megyei Tanács alelnöki, az RMDSZ vá-
lasztmányi elnöki, illetve az RMDSZ országos testületének, a Szövetségi Képviselők Ta-
nácsának alelnöki tisztségét betöltő Kiss Sándor helyezte le, amikor megalapította a
helyi kábeltelevíziós társaságot. A céget jelenleg a Románia leggazdagabb magyarjá-
nak tekinthető Teszári Zoltán birtokolja, aki 170 milló dolláros becsült vagyonnal az or-

szág 27. leggazdagabb embere. Ami a magyarországi befektetők privatizációs kísérle-

teit illeti, a Pamora nagyváradi kenyérgyárat a romániai magánosítás egyik legsikerte-
lenebb példájának tartják. A másik nagyobb magyar érdekeltségű privatizáció a csőd-
be ment sörgyár megvásárlása volt, amelyet lebontottak ugyan, de ennek helyén épült
meg Nyugat-Románia első szórakoztató- és bevásárlóközpontja, a Lotus Market. Há-
rom egymillió dollárt meghaladó jegyzett alaptőkéjű magyar vállalkozás is található a
térségben. A legnagyobb magyar befektetők különféle területeken tevékenykednek: az
ingatlankezeléstől a betongyártásig, az acélcsövek előállításától a közúti szállításig.
Biharban több tájegységet különíthetünk el: a megye északi részén található a

tömbmagyarság által lakott Érmellék, a Berettyó mente, a Hegyköz, valamint a Réz-
hegység vidéke. A megye középső részét a Sebes-Körös völgye tölti ki, míg délen,
Szalonta környékén meghatározó a magyarság, illetve szórványban a Fekete-Körös
völgye, illetve a Belényesi-medence néhány településén. A megye lakosságának 45,2
százaléka a mezőgazdaságból él, 26,2 százaléka dolgozik az iparban és 28,6 száza-
léka a szolgáltatóvállalatoknál. Bihar megyében csupán néhány ásványvízforrás talál-
ható, ennek ellenére itt palackozzák Románia egyik legjobban keresett ásványvizét, a
viszonylag kis ásványianyag-tartalommal rendelkező Izvorul Minunilort (Csodaforrás).
A megye turisztikai látványosságainak többsége főleg a délkeleti területeken, a Bihar-
hegységben található. Kevéssé kihasznált az itt fekvő biharfüredi szállodakomplexum,
melyet a Transilvania General Holding igazgat. Jelentős a gyógyturizmus, hiszen a
megye nagy termálvíz-potenciállal rendelkezik. Félixfürdő, illetve Püspökfürdő szállo-
dáinak kihasználtsága is alacsonynak mondható, s míg korábban skandináv turisták
kedvelt célpontja volt, ma már a külföldiek közül többnyire csak izraeli turisták látogat-
ják. A gyérebb látogatottságot az magyarázza, hogy a két üdülőtelepen nagyon kevés
beruházás történt az elmúlt évtizedben: a privatizáció miatt nem költöttek a szállodák-
ra, a gyógyászati központokra és a strandokra, a szolgáltatások minősége gyenge.
Így jelenleg is a két fürdőhelyet főleg ingyenes beutalóval rendelkező nyugdíjasok és
szakszervezeti jeggyel üdülők töltik meg. A megyében található nagy termálvízkészlet
egyébként más településeken is lehetővé tenné termálfürdők kialakítását, ez iránt
azonban egyelőre nincs nagy érdeklődés.
Bihar megyében már megkezdődött a bérmunkarendszerben dolgozó könnyű-
ipari cégek kivonulása: az első nagyobb vállalat, amely termelőkapacitásának Ukraj-
nába való telepítéséről döntött, az Italy Shoes, több mint nyolcszáz személyt foglalkoz-
tató cipőgyár volt. Az igen jelentős súllyal rendelkező könnyűipar fokozatosan teret ve-
szít. Várhatóan továbbfejlődik az építőipar, mégpedig az építőanyag-gyártás, amely-
nek nagy lendületet fog adni, hogy 2004 májusától itt kezdik el építeni az észak-erdé-
lyi autópálya első szakaszát. A térségbe több szakképzett munkára számító vállalat te-
lepedhet le, ugyanis a munkaerőpiac potenciálja jóval kedvezőbb, mint a Partium más
részein, a Bánságot leszámítva. A borsi ipari park megépítése autóalkatrész-gyártók,
fejlett technológiát alkalmazó ipari vállalkozások letelepedését teszi lehetővé. Erősöd-
het a hagyományos vegyipar, illetve a műanyaggyártás szerepe is, hiszen Bihar az
egyedüli vegyipari központ az EU jövendő határa mentén. Az élelmiszeriparban a tej-
és húsfeldolgozás területén lehet külföldi befektetőkre számítani, a malomipar, üdítő-
és szeszesitalpiac már jelenleg is nagyon telített. A turisztika terén komoly befekteté-
sek várhatóak, ugyanis a megye Románia legnagyobb termálvízkészletével rendelke-
zik, mely a gyógyturizmusban hasznosítható. Félixfürdő és a Püspökfürdő szakmai be-
fektetők hiányában nagyon elhanyagolt: a lemaradás itt több évtizedes. Várható a tér-
ségben új, a termálvizet hasznosító turisztikai és szórakoztató központok megjelené-
se. A megye délkeleti és keleti részén fekvő hegyvidék turisztikai potenciálja sincs
egyáltalán kihasználva, sőt még a meglévő vendéglátó-ipari infrastruktúra is nagyon
elhanyagolt, s tőkeerős szakmai befektetőkre vár.
1.4. Arad megye gazdasága
Ugyan Arad megyében az országos átlagnál lényegesen nagyobb a mezőgazda-

sági művelés alatt álló terület, feltűnő, hogy a lakosság csupán 36,2 százaléka él a
mezőgazdasággal kapcsolatos tevékenységből, míg az iparban dolgozók aránya az
országos átlag körüli (26,7 százalék), a szolgáltatói szférában foglalkoztatottak szám-
aránya pedig lényegesen meghaladja ezt az átlagot (37,1 százalék). Arad megyében
viszonylag keveset változott az ipar szerkezete, továbbra is a hagyományos vagon-
gyártás, gépgyártás és a könnyűipar dominál. Az 1990-es évek elején azonban meg-
szűnt a műtrágyákat termelő vegyi üzem, melynek oxigéngyártó részlege még évekig
működött, ám később az is bezárt. A megye egyik legnagyobb vállalata az aradi Astra
vagongyár, amely vasúti személy- és teherszállító kocsikat gyárt. A cég komoly válság-
gal küszködött a rendszerváltás után, s a helyzet csak az elmúlt években rendeződött,
amikor egy külföldi befektető, az amerikai Trinity Industries megvásárolta a részvé-
nyek többségét, ígéretet kapva az államtól, hogy az állami tulajdonban levő vasúttár-
saság megfelelő számú vasúti kocsit rendel majd. A cég részvényeit ugyan már nem
jegyzik a tőzsdén, de továbbra is kereskednek vele a Bukaresti Értéktőzsde nem jegy-
zett részvényeinek piacán. Az aradi textilgyár is komoly válságban van: a feldolgozott
szövetmennyiség az 1990. évi 33 millió négyzetméterről az évtized végére egymillió
alá csökkent. A konfekciókat gyártó aradi textilüzem, az UTA átesett a privatizáción,
ám ma már nem számít jelentős piaci szereplőnek. Sokkal jobban működik a MEBO-
módszerrel privatizált borosjenői egykori Tricoul Rosu, ma Sabinának nevezett, póló-
kat, trikókat, melltartókat gyártó üzem, amely a tömegprivatizáció egyik sikerének te-

kinthető. A könnyűipar másik fontos ága, a cipőgyártás azonban magához tért a rend-
szerváltás után tapasztalható recesszióból: az évente termelt cipők száma 2000-ben
már újra meghaladta az egymilliót, igaz, nem közelítette meg az 1990-es szintet, ami-
kor is 2,4 millió pár lábbelit gyártottak. Ezen a területen megjelentek a német és olasz
beruházók. Az egyik legnagyobb új cipőgyár Zimándújfaluban található. A bútorgyár-
tás is jól fejlődött: Arad megye országos viszonylatban a kilencedik ezen a téren. A két
legfontosabb iparág azonban a vasúti kocsik gyártása (ezen a téren a megye az első
az országban), illetve a gépek és berendezések gyártása. Ez utóbbi szempontjából
Arad országos viszonylatban ötödik, s különösen az itt készített esztergapadok és
fémforgácsoló berendezések híresek országszerte. A Strungul esztergapadgyárat,
melyet ma már ARIS-nak hívnak, belföldi befektetők vásárolták meg, azonban az ara-
di központú gyár kisjenői és lippai részlegét még a magánosítás előtt bezárták. A jár-
műiparban érdekelt az aradi Tristar, amely trolibuszok és villamosok összeszerelésé-
vel foglalkozik. Több, a járműiparba beszállító nagy olasz cég is Aradra települt az el-
múlt években, például a járműalkatrész-gyártásban érdekelt Tacapetri, illetve a kábe-
lek gyártásával foglalkozó Leoni, vagy az autóiparban érdekelt német BOS
Automotive. Említést érdemel még a fafeldolgozás is: 2000-ben éves viszonylatban
több mint 10 ezer köbméter fűrészáru készült Arad megyében. A fafeldolgozás köz-
pontja Borossebesen található. Az élelmiszeripar legnagyobb egységét, a helyi cukor-
gyárat a temesvári, nagykárolyi és nagyváradi cukorgyárat is birtokló francia befekte-
tő vásárolta meg, aki a termelés súlypontját Nagyváradra és Nagykárolyba helyezte át,
az aradi gyár csak részlegesen működik, a temesvárit pedig ideiglenesen bezárták. A
helyi kenyérgyár, az Armopan belföldi kisbefektetők tulajdonába jutott a tömegprivati-
záció során. Fontos megemlíteni a lippai ásványvíz-palackozót, ahol a térség legna-
gyobb ilyen jellegű beruházása található. A korábbi palackozót két részre választották
szét: a Lipominre és az Apeminre, és a két vállalatot külön privatizálták, s mindkettőt
belföldi befektető vásárolta meg. A bányaipar a megye északkeleti részén jelentő-
sebb: Páfrányos és Hosszúsor térségében komplex fémércet termelnek ki, míg
Petercse és Rósa vasércéről híres, Soborsin pedig mangántartalmú ásványairól.
Keszenden, Dúdon és Kalodván arany- és ezüsttartalmú érceket bányásznak. Az épí-
tőanyag-bányászatban a Maros és Körös völgye bír nagyobb jelentőséggel: az előb-
biben homokot, gránitot és granodioritot bányásznak, utóbbiban pedig andezitot és
azbeszttartalmú kőzeteket. Honctő és Barza kaolinjáról, Menyháza pedig márványáról
híres. A megye nyugati részén, Tornya közelében nagyobb kőolajmezők is találhatók.
Tejtermelésben és vetőmag-előállításban a magánosított kürtösi és pécskai egykori ál-
lami gazdaság szerepe mondható meghatározónak. A rendszerváltás előtt működő
dohányfeldolgozó üzem néhány éve már bezárt, igaz, körülbelül ebben az időben te-
lepült ide a magyar befektetők által alapított V-Tabac, amely a Pannónia és Kossuth
márkákkal kíván tért nyerni a romániai dohánypiacon. Felszámolták a nagy hagyomá-
nyú vingai csokoládégyárat is, amely azután zárta be kapuit, hogy korábbi tulajdono-
sai visszaszerezték.
Arad megye hagyományos gabonatermelő vidék, bár az 1990-es években a ter-
melt gabona mennyisége csökkent: míg az évtized elején a 700 ezer tonnát jócskán
meghaladó mennyiségeket takarítottak be, 2000-ben csupán 437 ezer tonnát. Szá-
mottevően csökkent a búza és rozs vetésterülete, míg a kukoricáé nem sokat válto-
zott. Hasonlóképpen stagnált a napraforgótermés is, amely 10 ezer tonna körüli. A
burgonyatermelés tíz év alatt 71 ezerről 50 ezer tonnára csökkent, míg az évente meg-
termelt szőlő mennyisége 9 ezer tonna körül mozgott. Az állattenyésztés területén a
szarvasmarha-tenyésztés 60, a sertés- és a juhtenyésztés pedig 40 százalékkal mér-
séklődött. A húsfeldolgozás is visszaesett évi ezer tonna alá, s míg egy évtizede éven-
te több mint százezer hektoliter tejet dolgoztak fel, 2000-ben már alig négyezret, s ez-
zel a tevékenységgel is mára már csak a két egykori nagy állami gazdaság: a kürtösi
és a pécskai foglalkozik.
Arad megyében a privatizációban elsősorban helyi befektetők vettek részt, így az
egykori állami vállalatok többsége ma is helyi befektetők tulajdonában van. A helyi
magyarság részvétele a privatizációban jelentéktelennek mondható, egyetlen na-
gyobb ipari létesítmény tulajdonosi szerkezetében sincs befolyásosabb aradi magyar.
Meg kell ellenben említeni az aradi származású és itt több befektetést eszközlő Bö-
szörményi Zoltán kanadai állampolgárságú nagybefektetőt, akinek csak a temesvári
Luxten világítástechnikai vállalatban birtokolt tulajdonrészét mintegy 50 millió dollárra
lehet becsülni. A magyar befektetők érdeklődése is viszonylag kicsi volt a térség iránt,
annak ellenére, hogy határmegye. A magyar érdekeltségekre általában a kismértékű
tőkésítés jellemző, csupán egyetlen cég jegyzett tőkéje haladja meg az egymillió dol-
lárt, mégpedig a V-Tabac dohánygyáré, s a százezer dollár fölötti befektetések száma
is csak négy. A befektetések profilja eltérő: jelen van a dohányipar mellett az élelmi-
szeripar, az építőipar, a fafeldolgozás, illetve a nagy- és kiskereskedelem. A legna-
gyobb aradi magyar érdekeltségek a 4. táblázatban láthatók.
Arad megyében elkülöníthetjük az északon fekvő Körös-közt, illetve a megye

északkeleti részét elfoglaló Zeréndi-hegyvidéket, amely a Mócvidék részét képezi, to-
vábbá a Maros-völgyet, a Marosig húzódó Észak-Bánságot, Majláth vidékét és Arad
környékét. A magyarság szempontjából főleg a Körös-köz, Majláth, illetve Arad kör-
nyéke nagyobb jelentőségű. A magyarság elsősorban a mezőgazdasági szempont-
ból jelentős síkvidékeken él. Turisztikai szempontból a térség lehetőségei kevésbé ki-
használtak. A Kürtös környéki termálvizet nem hasznosítják megfelelően: nincsenek
igazán jól kiépített termálfürdők. Nagyon elhanyagolt a korábban jól működő menyhá-
zai hegyvidéki üdülőtelep, amelynek újraindításában az oda vezető utak siralmas álla-
pota, az infrastruktúra hiánya okoz igazán nagy gondot. A megye ásványvíz-potenciál-
ja sem kellőképpen kihasznált: csupán a lippai dombvidék ásványvizeit hasznosítják,

a Maros-völgy más nagyobb kéntartalmú ásványvizeit, illetve a Menyháza környéki, ká-

liumban és nátriumban gazdag szénsavas ásványvizeket nem.
Összegzésképpen, Arad megye főleg a gépgyártás területén számíthat további
befektetésekre, illetve a dél-erdélyi autópálya építésének megkezdésével fellendülhet
az építőipar. Várható építőanyag-gyártó cégek letelepedése is a térségben. Aradra el-
sősorban nagy multinacionális cégek beszállítói telepedhetnek le, változó profillal: az
autóalkatrész-gyártástól az élelmiszeriparig. Nagyon megerősödött már, de tovább fej-
lődhet a szolgáltatóipar, s azon belül a szállítmányozás és a logisztika területén várha-
tóak újabb komoly beruházások. Turisztikai szempontból a nagyon elhanyagolt észak-
keleti térségben, Menyháza környékén lehet komolyabb szakmai befektetők megjele-
nésére számítani, illetve a megépülő autópálya mentén, a Maros völgyében.
1.5. Temes megye, Románia gazdasági motorja
Románia talán legfejlettebb megyéje a Bánság nagy részét magában foglaló

Temes megye. Temes nemcsak az ország egyik legjobban iparosodott vidéke, hanem
mezőgazdasági termelés szempontjából is jelentős, sőt első helyen áll a megyék
rangsorában a megművelhető területek nagysága szempontjából és 1999-ig a termés
szempontjából is. Jelentős az állattenyésztés is: a sertésállomány Románia viszonyla-
tában itt a legnagyobb, de a juhállomány szempontjából is országos második-harma-
dik. Az infrastruktúra itt a legfejlettebb: Temesben a legnagyobb a közúti és vasúti há-
lózat hossza. Mezőgazdasággal csupán a lakosság 35,2 százaléka foglalkozik, az
iparban foglalkoztatottak aránya 30,3 százalék, míg a szolgáltatóiparban a lakosság
34,5 százaléka dolgozik. Így az országos átlagnál lényegesen, mintegy 10 százalék-
kal nagyobb az ipari és szolgáltatóvállalatoknál alkalmazott személyek aránya, míg a
mezőgazdaságban tevékenykedőké mintegy 15 százalékkal kisebb. A megye legfon-
tosabb termékei a következők: textilipari termékek, lábbelik, elektromos motorok, hid-
raulikus és pneumatikus berendezések, bútorok, hústermékek, sör, üdítőitalok. Az ipa-
ri nagyvállalatok többségét az 1990-es évek elején feldarabolták és külön-külön priva-
tizálták. Az igen fejlett elektrotechnikai és elektronikai ipar teljesen átrendeződött a
rendszerváltás első tíz évében. Az egykori Electrobanat vagy közismert nevén Elba
gyár szétválasztását és magánosítását a fényszórókat gyártó részleg élte túl, amely
ma is a Phillipsszel együttműködve gyárt franchise rendszerben égőket és világítás-
technikai szerelvényeket. A szocialista rendszerben országos jelentőségű elemgyártó
részleg szerepe azonban csökkent. Hasonló folyamaton ment át a temesvári
mérőműszergyár, az IAEM is, amelynek egyik részlegét a nagyprivatizáció során elad-
ták, s ebből jött létre a Luxten, amelyet egy aradi származású kanadai nagyvállalkozó,
Böszörményi Zoltán bővített országos jelentőségű nagyvállalattá. Ez a cég több romá-
niai nagyvárosban, többek között a fővárosban is hosszabb távú közvilágítási szolgál-
tatásokról szóló versenytárgyalást nyert, s jelenleg Romániában piacvezetőnek tekint-
hető. Az elektromos motorokat gyártó temesvári Electromotort a Cristescu testvérek
tulajdonában levő Bega Group vásárolta meg. A gyár fejlődése azonban megtorpant,
a buziási részleget a tulajdonosok be is zárták, s az épületet raktárhelyiségként adták
bérbe. Marius és Emil Cristescut egyébként a Bánság leggazdagabb üzletemberei-
ként tartják számon a temesvári származású olasz állampolgárságú Iosif Constantin
Dragan után. Cégüknek, a Bega Groupnak, amely kőolajipari fúrásokkal, különféle
ipari tevékenységekkel és szolgáltatásokkal foglalkozik, éves üzleti forgalma 140 mil-
lió dollár. A testvérek vagyona 80-100 millió dollárra becsülhető. A privatizációs folya-
mat során 28 állami vállalat többségi részvénycsomagjait vásárolták meg, főleg vesz-
teséges cégekét, amelyeket később átszerveztek vagy átalakítottak. Több vállalatot fő-
leg ingatlanértékesítési elképzelésből vásároltak meg. Temes megyében, ahol több
nagyvállalkozó található, a Cristescu testvéreket vagyon szempontjából csak az Olasz-
országból hazatelepült Iosif Constantin Dragan előzi meg, aki Temes megyében a saj-
tóba, nyomdákba és ingatlanokba fektetett be, míg külföldön a nyolc országban (töb-
bek között Magyarországon is) fontos piaci szereplőként ismert olasz Butan Gas tu-
lajdonosaként ismert. Az 1990-es évek elején zajló jugoszláviai bevásárlóturizmusból
gazdagodott meg a szintén temesvári Ovidiu Tender, akinek vagyonát 80 millió dollár
körülire becsülik. A nagyvállalkozó cége, a Tender Rt. révén részt vett a romániai nagy-
privatizációban, és olyan cégeket vásárolt, mint az energetikai iparban érdekelt
Nuclearmontaj, a Prospectiuni Rt. kutatóvállalat, sőt később megszerezte Románia
harmadik biztosítótársasága, az Ardaf feletti ellenőrzést is. A temesvári üzletember
egyúttal a kanadai Gabriel Resources ügyvezető igazgatója is, amely beindította a so-
kat vitatott verespataki aranykitermelő vállalkozást. A Románia száz leggazdagabb
embere között említést érdemel a rendszerváltás után Temesvárra visszatért Josef
Goschy is, aki szintén a biztosítási üzletágban volt érdekelt. Ő alapította Románia el-
ső magánbiztosítóját, az Unitát, amelyet később osztrák szakmai befektetőnek adott
el, s a temesvári befektető átnyergelt a turizmusra, jelenleg is több tengerparti és er-
délyi szálloda birtokosa, s ma mintegy 70 millió dolláros vagyonnal rendelkezik. A
száz leggazdagabb román között található Florentin Banu az Artima szupermarket-
láncnak, Nicolae Mann pedig az általa beindított, ám 1992-ben eladott Rio Drinks üdí-
tőgyárnak, illetve a jelenleg birtokolt Vital & Heyl malomipari cégnek köszönheti
mintegy 10 millió dolláros vagyonát.
Temesvár nagy jelentőségű ipari létesítménye az UMT nehézgépgyár, amelyet a
rendszerváltás után két céggé választottak szét. A gépgyár maga továbbra is gondok-
kal küzd, egykori tervezőintézete, amely technológiai kutatásokkal foglalkozik, jól mű-
ködik. Az Electrotimis keretében azonban csak a háztartási gépeket, vasalókat gyártó
részleg maradt meg mindmáig. Az autógyár, amely a kis hengerűrtartalmú Dacia 500-
asokat gyártotta, megszűnt. Az 1990-es évek második felében azonban megjelentek az
autóalkatrész-gyártók: a német Drexler-Mayer, az olasz Zoppas, a Delphi Packard. A he-
lyi elektronikai ipar elsorvadt, ugyanakkor ide települt az amerikai Solectron, amely szá-
mítógépekhez gyárt alaplapokat. A Multim mezőgazdasági gépgyárt magánosították,
és ma is működik. Ide települt az amerikai Continental gumiabroncsgyártó is. A textil-
iparban is jelentős változások következtek be: a szövetgyártás folyamatosan csökkent,
az 1990. évi 51 millió négyzetméterről 2000-ben 4 millió négyzetméter alá, míg végül a
temesvári ILSA gyárat a Tender Rt. megvásárolta és bezárta, az ingatlant raktárként ér-
tékesítette. Sikertörténet ellenben a MEBO tömegprivatizációs módszerrel magánosí-
tott Pasmatex szalaggyár, amely ma is nagyon jól működik, és főleg exportra termel. A
Paltim kalapgyár erőssége is a kivitel, míg a bútorhuzatot gyártó temesvári Arta Textila
kapujára a Cristescu testvérek által irányított Bega Grup tett lakatot. Temesvár mindig
is híres volt cipőgyártásáról. A helyi lábbeliipar 1990-ben még több mint 7,2 millió pár
cipőt állított elő, ez azonban 1995-re 3,7 millióra csökkent. A híres Guban gyár, amelyet

privatizáltak, ám ebben a folyamatban a magyar gyáralapító már nem vett részt, lassan
visszaszorult, s piaci pozícióit a főleg exportra termelő német és olasz érdekeltségű kis-
üzemek vették át. Az 1990-es évek második felében a termelés újra növekedni kezdett,
2000-re elérve az évi 5,7 millió lábbelit.
A megyében bányásznak barnaszenet Sinersigen, mangánércet Pietroasán, kő-
olajat és földgázt termelnek ki Bileden, Satchinezen és Ortisoarán, illetve építőanya-
gokat, agyagot Bileden, Carpinison és Zsombolyán, bazaltot Lucaret-Sanovitán, ho-
mokot pedig Ságon. Az agyagot a zsombolyai tégla- és cserépgyárban hasznosítják.
Említést érdemel a kagylókat gyártó lugasi Mondial kerámiaszerelvény-gyár is, ame-
lyet a nagyprivatizáció során német befektető vásárolt meg.
A rendszerváltás előtt Temes megyében koncentrálódott a nyugati országrész
húsipara. Bár a megye megőrizte vezető szerepét ezen az élelmiszer-ipari területen,
súlya jelentősen csökkent. Ezt jelzi, hogy míg 1990-ben a megyei vágóhidak még 146
ezer tonna húst állítottak elő, addig 2000-ben már csak alig 14 ezret. Hasonló az arány
a feldolgozott hústermékek tekintetében is: itt 36 ezer tonnáról 2 ezer tonnára csök-
kent a termelés. A korábban országszerte közismert Comtim húsipari nagyüzem az el-
ső romániai cég volt, amely ellen csődeljárást indítottak, s az átszervezés után bizo-
nyos ingatlanokat a Bega Grup vett át, míg a húsgyárat olasz befektetők működtették
tovább kisebb-nagyobb sikerrel. A temesvári cukorgyárat francia befektetők vették át,
akik a nyugati határövezetben négy cukorgyárat is birtokolnak, s emiatt a temesvári
működését ideiglenesen szüneteltetik. A Fructus konzervgyár megszűnt, épületeiben
arab gyümölcskereskedők alakítottak ki raktárhelyiségeket. A korábbi kekszgyárat
osztrákok vásárolták meg, s ma a Joe márkájú termékeket itt állítják elő. A temesvári
dohánygyár hosszas halódás után az idén zárta be véglegesen kapuit. A sörgyár el-
lenben dinamikusan fejlődött, főleg miután külföldiek vásárolták meg és fejlesztették.
Többször cserélt gazdát, jelenleg a Brau Union birtokában van. A rékási borpalacko-
zót két céggé bontották szét, ma már csak a brit befektetők által megvásárolt részleg
működik eredményesen. A máréföldi (Teremia) szeszes italokat előállító gyár komoly
válságban van, s az itt gyártott konyak mennyisége is érezhetően csökkent.
Temes megye Románia egyik legnagyobb külkereskedelmet bonyolító megyéje, s
ezen a téren csak Bukarest előzi meg. A megye exportja 2001-ben 1,038 milliárd dollárt
tett ki, míg az import ugyanebben az évben 1,020 milliárd dollárt (4. ábra, 5. ábra)
A régió az ország legnagyobb gabonatermelő vidéke: a szemesgabona-termés
gyakran meghaladja az évi egymillió tonnát, ebből a búza- és rozstermés 300-400
ezer tonna körül mozog, s a kukoricatermés is hasonló mennyiségű. Az itteni hektá-
ronkénti búzatermésátlag tíz százalékkal haladja meg az országos átlagot: 2000-ben
2571 kiló volt, míg az országos átlag csak 2280 kilogramm. Temes megyében gyűjtik
be a régió napraforgótermésének 60 százalékát, amely 1990-ben 47 ezer tonna,
2000-ben pedig 36 ezer tonna körül mozgott. A burgonyatermesztés nem kiemelke-
dő, de megközelíti az évi 100 ezer tonnát. Nagyon visszaesett ellenben a cukorrépa-
termesztés, amely rögtön a rendszerváltás után meghaladta a 220 ezer tonnát, 2000-
ben pedig alig 7 ezer tonna volt. A mezőgazdaságban 1990–2001 között egy érdekes
átrendeződési folyamat ment végbe: míg 1990-ben a mezőgazdasági termelés 39,8
százalékát adta a növénytermesztés és 60,2 százalékát az állattenyésztés, az arányok
2001-re megfordultak, és ekkor már a növénytermesztési bevételek aránya meghalad-
ta a 74,3 százalékot, míg az állattenyésztési bevételeké 25,7 százalékra esett vissza.
4. ábra
5. ábra
A privatizáció során a helyi befektetők nagyon aktívak voltak, s több temesvári

nagyvállalkozó országos szinten is komoly eredményeket ért el. A nagyprivatizációban
azonban egyetlen helyi magyar vállalkozó sem vett részt, ami a helyi magyarság vi-
szonylagosan kicsi számarányával magyarázható, de szerepet játszott ebben az is,
hogy a privatizációs folyamat megkezdésekor a cégek vezetésében szinte egyáltalán
nem volt magyar. Így a helyi magyarság tőkeereje viszonylag elhanyagolható, s nincs
nagyobb befektető a körükben. A magyarországi cégek érdeklődése is viszonylag cse-
kély volt e terület iránt, amelyet gazdasági potenciálja és földrajzi elhelyezkedése miatt
az olasz, német és osztrák tőke az elsők között célzott meg. A legnagyobb magyar be-
fektetésnek egyébként a Profi áruházlánc számít, mert a belga cég magyar leányválla-
lata ide telepítette romániai központját, s innen kezdte meg terjeszkedését. Ez teszi ki
a Temes megyei magyar befektetések összapportjának több mint háromnegyedét. A

Profin kívül csak három százezer dollárt meghaladó beruházás található a megyében.
Ezek közül a legtöbb kereskedelemmel, építőiparral foglalkozik (5. táblázat).
Temes megye a Bánság része, de a megyén belül a következő tájegységek külö-

níthetőek el: az északkeleti részen az Erdőhát, illetve keleten a Ruszkai-havasok, a
Temes völgye Lugos környékével, az Alsó- és Felső-Béga-völgy, illetve a Bánsági sík-
ság, ahol Nagyszentmiklós környéke, Zsombolya környéke és Detta környéke alkot
külön alegységet. A magyarság szempontjából a Temes- és Béga-völgy, illetve Zsom-
bolya környéke bír nagyobb jelentőséggel. A megye turisztikai potenciálja viszonylag
kicsi, ám a létező szállodák és elszállásolási egységek kihasználtsága jóval megha-
ladja az országos átlagot: míg országos szinten csupán 35,2 százalék volt 2000-ben,
Temes megyében ugyanez az arány 43 százalékos.
Temes megye helyzete nemcsak a régión, hanem Románián belül is sajátosnak
mondható, ugyanis a munkaerő szakképzettsége talán itt a legmagasabb a főváros
után. Ez azt is jelenti, hogy a Bánság főleg a magas szakképzettséget igénylő, új tech-
nológiákat behozó külföldi befektetők célpontjává válhat. Már most is jelen van, de to-
vább erősödhet a számítógép-alkatrészeket gyártó ágazat, de az sem kizárt, hogy ko-
molyabb multinacionális high-tech vállalatok is ide teszik át regionális székhelyüket,
ugyanis Szerbia közelsége és az ott kezdődő magánosítási folyamat felértékeli Temes-
vár szerepét. Amennyiben a Renault és a Daewoo után más autógyártó is Romániába
települ, az egyik legvalószínűbb célpont éppen Temesvár lehet, hiszen ez az egyetlen
város, amely járműgyártási hagyományokkal rendelkezik, de jelenleg nem gyártanak
itt gépjárműveket. A másik fejlődőképes iparág az építőipar, ahol építőipari cégek és
építőanyag-gyártók megjelenése egyaránt várható. A könnyűipar területén recesszióra
lehet számítani: a bérmunkarendszerben dolgozó olasz és német cégek valószínűleg
keletebbre költöznek.
2. Privatizáció a Partiumban
A Partiumon belül a gazdasági fejlettség szempontjából a határ nem a két fejlesz-
tési régió határán húzódik, hanem Bihar és Szatmár megye között. Az egész térség-
ből kimagaslik Temesvár, amely a legfejlettebb. A magyarság komolyabb gazdasági
pozíciókat csak ott tudott elérni, ahol részaránya is nagyobb, vagyis Szatmárban és
Biharban, bár gazdasági ereje itt sem közelíti meg számarányát.
A privatizációban magyar vállalkozók kevésbé vettek részt, az itteni magyar nagyvál-
lalkozók többsége új vállalkozást alapítva és azt felfejlesztve ért el eredményt. A tömeg-
privatizációban a magyarok egyenlő eséllyel vettek részt, hiszen itt a mindenki között egy-
formán kiosztott, viszonylag kis értékű kárpótlási jegyeket (kuponok) lehetett állami tulaj-
donra váltani. A nagyprivatizációban azonban a helyi magyarok már eleve hátrányban
voltak, hiszen a rendszerváltás előtt – talán néhány Szatmár megyei példa kivételével –
szinte alig lehetett a Partiumban magyar vállalatvezetőt, igazgatót találni. Így a magyar kö-
zösségen belül hiányzott az a réteg, amelyből Romániában az első vállalkozók kiváltak,
illetve nem volt elegendő tőke, kapcsolat és információ, hogy a helyi magyarság jobban
szituált rétege részt vehessen a nagyprivatizációban. Az innen elszármazott, tőkével visz-
szatérő romániai magyarok közül is csak a nagyváradi Mudura Sándor és az aradi Bö-
szörményi Zoltán tudott a nagyprivatizáció során számottevő eredményt elérni. Szatmár
megyében, ahol a magyarság számaránya a legnagyobb a Partiumon belül, több helyi
magyar vállalkozó vásárolt állami tulajdont, bár a magánosításban való részvétel aránya
itt is kisebb volt a szatmári magyarság számarányánál. A Partium északi részében egyéb-
ként a nagyprivatizációban való helyi részvétel sokkal kisebb volt, mint a Bánságban,
ahol több nagyvállalkozói csoport fejlődött ki a rendszerváltás óta. Ez elsősorban Temes
megyére érvényes, ahol a vállalkozói kedv csírái már a szocialista rendszerben megmu-
tatkoztak, hiszen Temesvár volt a Szerbiából beáramló áruk tranzitpiaca. A magánosítási
folyamat a Partiumban jobban sikerült, mint az ország többi részében: a munkanélküli-
ség itt a legkisebb, főleg Bihar és Szatmár megyében. A magánosítás során elvérzett vál-
lalatok helyébe itt többnyire azonos vagy hasonló profilú külföldi érdekeltségi körbe tar-
tozó vállalatok települtek, amelyek felszívták a feleslegessé váló szakképzett munkaerőt.
Erre példa a temesvári elektrotechnikai és elektronikai ágazat, vagy az egész térség
könnyűipara. A nagyprivatizáció kezdetekor az RMDSZ nem sokat tudott segíteni, mert
ellenzéki pozícióban volt, és az információk nem jutottak el hozzá. Az RMDSZ komolyabb
szerepvállalása 1997 utánra tehető, amikor a kormánykoalícióhoz tartozó érdekvédelmi
szövetség képviselői beépültek bizonyos gazdasági kormányzati struktúrákba (privatizá-
ciós ügynökség, fejlesztési ügynökség). A térségben komolyabb segítséget így sem tud-
tak nyújtani a magyarok részvételéhez a magánosítási folyamatban, ugyanis a tőke hiá-
nya megakadályozta ennek a folyamatnak a kibontakozását.
Ami a helyi magyar politikusok tőkeérdekeltségeit illeti, ezekről azokban a megyék-
ben lehet beszélni, ahol tömbmagyarság él. Temes és Máramaros, sőt Arad megyében
is a helyi magyar vállalkozók kevésbé vesznek részt a politikai életben. Biharban és
Szatmárban azonban más a helyzet: Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alelnöke és
Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere több mint egy tucat, különféle profilú cég tulaj-
donosa és társtulajdonosa, Szabó István Szatmár megyei tanácselnök és Riedl Rudolf,
Szatmár megye alprefektusa pedig több élelmiszer-ipari cégben érdekelt.

3. A központi kormányzat és a régió kapcsolata

A központi kormányzat és a megyék, illetve települési önkormányzatok kapcsola-
ta sokat változott a rendszerváltás óta. Az 1992–1996-os időszakban ez a viszony
nem volt felhőtlen, hiszen Arad és Temes megyében az akkori Kereszténydemokrata
Nemzeti Parasztpártból és Nemzeti Liberális Pártból álló ellenzék volt túlsúlyban, Bi-
har megyében a Demokrata Párttá alakuló Nemzeti Megmentés Frontja és az RMDSZ
volt meghatározó, Szatmár megyében pedig az RMDSZ. Ez a viszony rányomta a bé-
lyegét a költségvetési pénzvisszaosztásokra is. Ebben az időszakban például Bihar
megye jóval kevesebb pénzt kapott, míg Máramaros az átlagosnál többet. Az újabb
választások után, 1996-ban a helyzet kiegyensúlyozódott, s megkezdődött az addig vi-
szonylag gyenge önkormányzatiság megerősítése. Ez a folyamat 2002-ig tartott, ami-
kor is különféle egészségügyi és tanügyi intézmények mentek át az önkormányzatok
ellenőrzése alá. Míg 2000 előtt a kormányzat és a helyi önkormányzatok vezetőinek
gyakori szembenállása miatt sok esetben volt eltérés a kormányzati program és a he-
lyi gyakorlat között, s ez a Prefektúra és a Megyei Tanács eltérő fejlesztési elképzelé-
seiben öltött testet, az elmúlt években ezen a téren viszonylag kevés súrlódás tapasz-
talható. A 2001-ben kidolgozott új helyhatósági törvény is sokat segített a hatáskörök
tisztázásában, s a jövedelmi adók vonatkozásában jól körvonalazottak a kormányzati
(50%), helyi (35%) és megyei (15%) bevételek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy
a visszaosztott jövedelmekkel nem lehetne a helyhatóságok helyzetét központi szint-
ről befolyásolni, ugyanis még mindig túl nagy ezeknek a kormánytól kapott pénzek-
nek az aránya az önkormányzatok költségvetésében. Az utóbbi években a pénzvis-
szaosztásnál sokszor nemcsak az illető megyei vagy helyi önkormányzat pártállása
számít, hanem a kormánypárton belüli állapotok is. Máramaros költségvetése éppen
az utóbbi két évben szenvedte meg a kormányzó Szociáldemokrata Párt helyi szerve-
zetén belül létező belharcot.
Ami a megyei önkormányzatok költségvetési gazdálkodását illeti, a térségben a
két legfejlettebb megye: Temes és Bihar rendelkezik a legnagyobb egy lakosra jutó
költségvetési összeggel, amely alig, de meghaladja az országos átlagot. Az országos
átlag 2000-ben 1,543 millió lej/lakos volt, Temes megyében ez a arány 1,583, Bihar-
ban 1,574 millió lej/lakos volt, sőt ezt az összeget Arad is megközelítette az 1,496 mil-
lió lej/lakossal. Ezzel szemben Máramaros és Szatmár lényegesen kisebb összegek-
ből gazdálkodhatott, amely több mint 20 százalékkal maradt az országos átlag alatt,
s ez Máramaros esetében 1,206, Szatmár megyénél pedig 1,155 millió lej/lakos volt.
A megyék költségvetésében tükröződik a helyi gazdasági potenciál, a befizetett adók
összege is.
4. Hátrányos helyzetű övezetek. Régiós fejlesztés

Az utolsó nagyobb hatású központi fejlesztési program, amely a régiót érintette, az
1999-ben kijelölt hátrányos helyzetű övezetek programja volt. Ennek keretében a kijelölt
övezetekben céget alapító vállalkozóknak tíz évre adózási és vámkedvezményeket biz-
tosítottak. Bihar megyében három kisebb, Máramarosban pedig két nagy hátrányos
helyzetű övezet alakult. Bihar megyében Vaskohsziklás–Diófás, Nagybáród–Sonkolyos
és Papfalva–Derna vidékén, Máramarosban pedig Nagybánya környékén és a Borsa-
Visói medencében jött létre hátrányos helyzetű övezet. Az Országos Fejlesztési Ügynök-
ség (AND) felmérései szerint az ide települő vállalkozók 64,4 százaléka feldolgozóipari,
4,5 százaléka kereskedelmi, 10,7 százaléka szállítási, 6,6 százaléka építőipari, 1,7 szá-
zaléka pedig mezőgazdasági profilú céget hozott létre. (6. ábra) A legtöbb, hátrányos
övezetben alapított vállalkozás élelmiszer-ipari profilú: sokan alapítottak a kezdeti vám-
kedvezményeket kihasználva húsfeldolgozó üzemeket, de főleg Biharba, Vaskohsziklás
környékére a Transilvania General cégcsoport több élelmiszer-ipari termelőegységet is
telepített. A 2003. év közepére készült el az a felmérés, amely a hátrányos helyzetű öve-
zetek helyzetét elemzi az 1999–2002-es időszakban. A vizsgált térségben található öt
hátrányos helyzetű övezet közül négy esetében kedvezőek a tapasztalatok. Az egyetlen
hátrányos helyzetű övezetté nyilvánított kistérség, ahol az adókedvezmények meghalad-
ják a beruházás értékét, a Nagybáród–Vársonkolyos–Rév övezet, ahol a törvény 1999.
évi életbelépése óta eltelt négy évben mindössze 33 vállalat alakult, s ezek 81 százalé-
ka feldolgozóipari profillal. A kistérség mindössze 9 külföldi befektetőt vonzott ide, akik
összesen 22 ezer euróval járultak hozzá az alapított cégek törzstőkéjéhez. Az összesen
kétmillió eurónyi beruházás nyomán 413 új munkahely jött létre, de a törvényes kedvez-
ményeket igénybe vevő vállalkozók négy év alatt 2,6 millió euró értékű kedvezményt
kaptak (vám-, áfa- és nyereségadó-kedvezmény formájában). Az alapított cégek üzleti
összforgalma 1999–2002 között 9,6 millió euró volt, az export értéke pedig 1,45 millió
euró. Sokkal sikeresebb volt Bihar megyében a Vaskohsziklás–Diófás övezet, ahol
ugyan csak 39 vállalkozás számára állítottak ki az adókedvezmények igénybevételére
feljogosító engedélyt, de ezek közül 14 vállalat külföldi, főleg svéd tőkével működik, s a
külföldi tőkeapport 15,6 millió eurót tesz ki. A vállalatok 105 millió eurót ruháztak be és
mintegy 1630 új munkahelyet hoztak létre négy év alatt, s 26,5 millió euró adókedvez-
ményben részesültek. Ez alatt az időszak alatt az üzleti forgalmuk meghaladta a 85 mil-
lió eurót, a kivitelük pedig a 10,6 millió eurót. A térség potenciáljához képest kimagasló
6. ábra

eredmény a Transilvania General cégcsoport termelőegységeinek idetelepülésével ma-

gyarázható, valamint azzal, hogy a cég tulajdonosai az övezethez tartozó Rényből szár-
maznak. Bihar megye harmadik övezete a Papfalva–Derna–Élesd kistérség, amelynek
nagy része bányavidék volt, és pozitív eredményt mutathat fel, bár a fejlődés itt nem volt
olyan jelentős, mint Vaskohsziklás környékén. Az 54 befektető közül 37 a feldolgozóipar-
ban érdekelt, a 22 külföldi befektető pedig 170 ezer dollárt apportált az itt létrejövő ve-
gyes vállalatokba. A 10,4 millió eurós beruházás nyomán majdnem 1900 új munkahely
teremtődött, a befektetőknek pedig az állam mintegy ötmillió euró adót engedett el. A
cégek üzleti forgalma négy évre meghaladja a 35 millió eurót, kivitelük pedig 13 millió
euróhoz közelít. A bihari kistérségekkel szemben a nagy kiterjedésű Nagybánya környé-
ki övezet látványos eredményeket mutathat fel. Itt 804 cég alakult, s ezek közül 531 fel-
dolgozóipari, 102 szállítással foglalkozó, 55 építőipari és 41 kereskedelmi vállalkozás. A
külföldi érdekeltségű vállalatok száma 135, míg a Bányavidéken a hátrányos helyzetű
térségben majdnem 8300 új munkahely képződött. A 118 millió eurónyi beruházást esz-
közlő befektetők számára a hatóságok több mint 28 millió eurós adó- és vámkedvez-
ményt biztosítottak. A több mint nyolcszáz cég üzleti összforgalma négy évre kivetítve
320 millió euró fölötti, s 2002 decemberéig 133 millió eurónyi árut exportáltak összesen.
A Borsa-Visó térség kiterjedése nagy ugyan, de gazdasági potenciálja nem közelíti meg
a máramarosi megyeszékhely környékét: itt 1999–2002 között mindössze 190 vállalat
alakult a hátrányos helyzetű övezet kedvezményeinek kihasználására, 12, 5 millió eurós
beruházással körülbelül 900 új munkahelyet teremtettek. Fontosabb, hogy 16 külföldi
befektető apportált 1,9 millió eurót a kistérségben létrehozott vállalataiba. A cégek a
négy év alatt majdnem 1,2 millió euró adókedvezményt vehettek igénybe, míg az export-
juk a 13 millió eurót közelíti.
Csak a régiókra vonatkozó átfogó központi fejlesztési programokat az utóbbi idő-
ben nem dolgoztak ki, ez a temesvári és kolozsvári központú, a térségben létező két
Regionális Fejlesztési Ügynökség feladata. Ezek az ügynökségek a megyei önkor-
mányzatok közreműködésével jöttek létre és többé-kevésbé működő átfogó regioná-
lis fejlesztési stratégiákat dolgoztak ki. Ezenkívül kisebb programokat is készítenek,
például regionális turisztikai programokat, mint a nemrég elindított Nyugati Sziget-
hegység turisztikai projekt.
A nyugati országrész megyéiben az infrastrukturális beruházások többségét külföl-
di és belföldi hitelekből vagy a PHARE-progam projektjeinek segítségével finanszíroz-
zák. Világbanki és az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank által finanszírozott hitelek
segítségével folyik a gázbevezetési, vízhálózat-kiépítési és közművesítési program a ki-
sebb településeken. PHARE-támogatás igénybevételével fog megépülni a szatmárné-
meti vasúti felüljáró. Nagyváradon a város körgyűrűjét banki hitelből finanszírozták, és az
utcák korszerűsítésére a helyhatóság városi kötvényeket bocsátott ki. A PHARE-CBC tü-
körprogramok keretében a határszakaszon több határátkelőhelyet építettek ki, mint a
csanád–kiszomborit, vagy a petei határátkelő korszerűsítésében is felhasználtak az elő-
csatlakozási pénzalapokból, illetve épp most zajlik a Berettyó folyó rendezése, szabályo-
zása és a berettyószéplaki víztároló megépítése, korábban pedig a Körösök, a Maros, a
Tisza és a Túr folyók árterületének rendezését is e program segítségével finanszírozták.
A PHARE-CBC program projektjei a Temesvári Üzleti Központ, valamint az Artadi Busi-
ness Center is. Arad megyében az elmúlt időszak legnagyobb beruházásai a kürtösi
vámszabadterület és az aradi ipari park megépítése, illetve a Terminal Cargo reptéri ter-
minál megépítése volt, ez utóbbi uniós pénzalapok felhasználásával. Temesváron a
Torontál úti ipari park kiépítésére mozgósították a helyi pénzügyi forrásokat. A beruhá-
zások többségéhez azonban az önkormányzatok külső pénzügyi forrásokat vesznek
igénybe. A következő időszakban főleg a hulladékgazdálkodási beruházások megsza-
porodása várható. Ebből a szempontból a térségben a Szatmár Megyei Tanács van lé-
péselőnyben, ahol már kiválasztották azt az osztrák céget, amellyel szerződést fognak
kötni a szatmári hulladéktároló megépítésére és működtetésére. Az utóbbi időben új le-
hetőségként merül fel a közületi és magánszféra között köthető partneri szerződés lehe-
tősége bizonyos beruházások közös létrehozására és működtetésére, amelyre a 2002-
ben megalkotott 470. számú törvény biztosít jogi alapot.
5. Innováció a Partiumban
Innováció, kutatás szempontjából két nagy gócpontot különíthetünk el: a temes-
várit és a nagybányait. Ezt igazolja az Országos Szabadalmi Hivatalban bejegyzett
szabadalmak száma is. Az 1999. évben például Temes megyéből 30 szabadalmat re-
gisztráltak (az országban bejegyzett szabadalmak 2,8 százalékát), Máramarosból pe-
dig 24-et (2,3%). A két megye térségbeli vezető szerepét a Temesváron és Nagybá-
nyán évtizedek óta működő kutatóintézetek biztosítják. Míg Temesvár a műszaki és
elektronikai fejlesztések fellegvára, Nagybánya főleg a bányaiparhoz kapcsolódó sza-
badalmaké. Nagyvárad, bár az elmúlt évtizedben fontos egyetemi központtá nőtte ki
magát, a kutatás és szabadalmak terén még nem veszi fel a versenyt a két partiumi
központtal: 1999-ben 4 szabadalmi kérelem (0,4%) érkezett Bihar megyéből, és Arad
(0,3%) és Szatmár (0,2%) szerepe is elhanyagolható az innováció terén.
6. Helyi fejlesztési elképzelések

A helyi önkormányzatok szintjén konkrétan körvonalazódó fejlesztési program vi-
szonylag kevés helyen található, többnyire csak a megyeközpontokban létezik közép-
távú fejlesztési stratégia. Egyedül Nagyváradon dolgoztak ki hosszabb távú stratégi-
át, a Nagyvárad metropolis terve nevet viseli, és a későbbiekben kialakuló metropolis
vonzáskörzetébe tartozó településekkel együtt taglalja a nagyváros fejlődési lehetősé-
geit. A fejlesztési elképzelések szempontjából inkább csak a prioritások szintjén van-
nak viták és ezek a választási kampányokban éleződnek ki. Természetesen bizonyos
kérdésekben eltérőek a vélemények: például Nagyváradon az előző városvezetés in-
kább szemétégetővel szerette volna megoldani a hulladékgazdálkodás kérdését, míg
a mostani inkább ökológiai szemétteleppel. Ezeken a nézetkülönbségeken kívül azon-
ban nem igazán körvonalazódnak a helyi önkormányzati testületek által megfogalma-
zott szándékokkal ellentétes fejlesztési elképzelések.

7. Szociális viszonyok, egészségügy

A Partiumban a munkanélküliség igen alacsony szintű, ennek ellenére a helyha-
tóságok támogatásával évente többször is szerveznek a megyeközpontokban állás-
börzéket. Nincsenek önálló programok az elvándorlás megakadályozására, még a he-
lyi RMDSZ-szervezetek sem rendelkeznek ilyen jellegű, konkrétan megfogalmazott
stratégiával. A szegénység ellen országos szintű kampány folyik, s egy igen jelentős
feladat az önkormányzatokra hárul. Itt a minimális garantált jövedelemre vonatkozó
jogszabály adja a jogi hátteret, s az önkormányzatokra bízzák, hogy a folyósítást mi-
lyen feltételekhez kötik. Gyakorlat, hogy az önkormányzatok bizonyos közmunka el-
végzéséhez (általában egy családtag által elvégzett havi 72 óra közmunkához) kötik
a törvényben rögzített egy főre eső minimális jövedelmet el nem érő családok eseté-
ben a támogatás folyósítását.
Az országos lakásépítési program (ANL-program) keretében az elmúlt években
több mint 13 ezer lakás épült országszerte. Ez Románia viszonylatában 63,05 átadott
lakás jelent 100 ezer lakosra számítva. A felépített lakások száma attól is függ, hogy
az önkormányzatok mennyire foglalkoztak ezzel a programmal, és adtak-e területeket
az Országos Lakásügynökség rendelkezésére, hogy szociális lakásokat építsen fiata-
lok számára, illetve jelzáloggal terhelt lakásokat hozzon forgalomba. A szociális laká-
sok terén a százezer lakosra vetített 63 lakásos országos átlagot csak Bihar megye
érte el a térségben, ahol az újonnan átadott lakások aránya 66,83 lakás/százezer la-
kos; valamivel kisebb az arány Szatmárban (49,86 lakás/100 ezer lakos), illetve
Máramarosban (43,92) és Temes megyében (42,18). Lényegesen rosszabb a helyzet
Aradon (20,78). A Temes megyei helyzetet alig kompenzálja, hogy a térségben itt
épült egyedül jelzáloggal terhelt lakóház az országos lakásügynökség finanszírozásá-
val, s ha ez is hozzáadjuk, akkor a Temes megyében átadott lakások aránya eléri a
49,26 lakást százezer lakosonként.
Az egészségügyi statisztikák szempontjából is szembetűnő a különbség a fejlet-
tebb és kevésbé fejlett megyék között. Temes megye kiugró eredményeit a nagy ha-
gyományokkal rendelkező orvosi egyetemi központ magyarázza, s Bihar megye az or-
szágos átlagot meghaladó pozícióját is az elmúlt évtizedben a nagyváradi egyetem
keretében beindított orvosi karnak köszönheti. Arad megye nagyjából az országos át-
lagot képviseli, míg Máramarosban már nagyobb az orvoshiány, Szatmár pedig az or-
szágos sereghajtók közé tartozik, s míg például Temesváron a fogorvosok száma há-
romszorosa az országos átlagnak, addig Szatmáron alig fele ennek. Íme, az ezer la-
kosra kivetített helyzet:
Országos átlag Arad Temes Bihar Máramaros Szatmár

Kórházi ágy 7,69 8,07 10,28 9,43 8,17 6,07
Orvos 1,95 1,86 3,40 2,17 1,51 1,39
Fogorvos 0,23 0,25 0,67 0,18 0,16 0,11
Az egészségügyi helyzet visszatükröződik a várható életkorban is, amely a követ-

kezőképp alakult a térségben 2000-ben:
Országos átlag Arad Temes Bihar Máramaros Szatmár
Férfiak 67,03 66,46 66,93 65,05 65,51 63,26
Nők 74,20 73,46 73,97 72,06 72,71 71,69
Míg Temes és Arad közelít az országos átlaghoz, a másik három megye Romá-
nia négy legrosszabb mutatóval rendelkező megyéje közé tartozik a várható átlagélet-
tartam szempontjából (csak Konstanca megye rendelkezik hasonlóan kedvezőtlen
mutatókkal).
7.1. Jövedelmi szint a Partiumban
A Partiumban a jövedelmek kisebbek az országos átlagnál. 2000-ben Romániá-

ban az átlagjövedelem 2 139 138 lej volt. Ezt a szintet csak Temes (1 943 269) és Arad
(1 919 924) közelítette meg, Biharban csupán 1 848 400 lej, Máramarosban 1 812 586
lej, Szatmárban pedig mindössze 1 769 881 lej volt az átlagjövedelem. A bérek ala-
csony szintje nincs összhangban főleg a Nyugati Régió két vezető megyéjének gaz-
dasági súlyával, ugyanis itt a GDP jóval meghaladja az országos átlagot.
7.2. Foglalkoztatottság. Munkanélküliség
A foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulása szoros kapcsolatban áll a

magánosítással és a gazdasági szerkezetátalakítással. Konkrét adataink az állami és
magánszektor arányának alakulásáról csak Bihar megyében vannak az 1992–2000-
es időszakra (6. táblázat).
Bihar megyében a foglalkoztatottak száma 10 év alatt mintegy 10 százalékkal

csökkent. Ennek legfőbb oka, hogy csökkent a munkaképes korú személyek száma is,
ugyanis a nyugdíjazási törvények változásával többen vonultak korkedvezményes
nyugállományba. A megye egyébként mindig a legkisebb munkanélküliségi rátát mu-
tathatta fel, Bukarest után. A privatizációs folyamat első szakaszában, 1991-ben még

csupán 2,2 százalékos munkanélküliségi ráta 1992-ben 7,6 százalékos maximumra

nőtt. A munkanélküliek többsége a kitermelő- és feldolgozóiparból került ki. A munka-
erőtöbblet egy részét a későbbiekben a mezőgazdaság szívta fel, ahol 1992-1996 kö-
zött érezhetően megnőtt a magángazdálkodók száma. Ebben a periódusban érzékel-
hető volt egy a városról falura történő migrációs folyamat, mely során elsősorban azok
települtek vissza, akik a szocialista iparosítás eredményként kerültek be a városba és
munkahelyük megszűnt. A foglalkoztatottak számának természetesen csökkenése
1997-ben állt meg. A munkanélküliség szempontjából 1996 volt látszólag a legkedve-
zőbb év: igaz ugyan, hogy megállt ágazatonként a foglalkoztatottak létszámának csök-
kenése, de ebben az időszakban inkább nyilvántartási okok miatt csökkent a munka-
nélküliség, mert az 1993–1994-es időszakban, a tömeges elbocsátások során munka-
nélkülivé válók többségének ekkor járt le a szociális segélyre való jogosultsága és ki-
kerültek a munkaerő-hivatalok nyilvántartásaiból. A privatizáció felgyorsulása 1999-ben
eredményezett egy újabb munkanélküliségi csúcspontot: az érintett ágazat újra a kiter-
melő- és feldolgozóipar volt, de a felszabaduló munkaerő egy részét elnyelte az építő-
ipar és a szolgáltató ágazat, főleg a kereskedelem és a vendéglátóipar. A kormány eb-
ben az időben támogatást nyújtott és kedvezményes hiteleket biztosított az elbocsátot-
tak többségének vállalkozások alapítására. A munkanélküliségi ráta 2000-ben csupán
Bihar és Szatmár megyében volt 5 százalék alatti, az előbbiben 4,6, míg az utóbbiban
4,5 százalék körüli. Temes megyében elérte a 7,6 százalékot, Aradon 8,4 százalék kö-
rüli volt, míg a bányabezárások sújtotta Máramarosban 9,2 százalékos volt.
A térségben a foglalkoztatottság szerkezete jelentősen megváltozott az elmúlt
időszakban (7. táblázat).
Ha a három fő ágazatban: a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatások

terén dolgozók arányát hasonlítjuk össze, Románia nagyon eltérő képet mutat az EU
átlagához képest. A Partiumban csak az Arad és Temes megyei összkép hasonlít a
romániai átlaghoz, lényegesen rosszabb a helyzet a térség északi részén. Bihar me-
gyében is túl nagy már a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, ez azonban
még hangsúlyozottabb Máramaros és Szatmár megyében, ahol meghaladja az aktív
lakosság felét.
Általános jelenség volt, hogy a bányászat visszafejlődött, de a feldolgozóipar által
foglalkoztatott személyek száma is mindenütt 4-6 százalékkal csökkent. Arad megye ki-
vételével a felszabaduló munkaerő többségét a mezőgazdaság, illetve Szatmár megye ki-
vételével a kereskedelem szívta fel. Szatmár és Arad megyében nőtt az építőiparban fog-
lalkoztatottak száma is, míg a másik három megyében csökkenés volt tapasztalható.
Romániában az aktív korú lakosság a teljes lakosság csupán 40,83 százalékát te-
szi ki. Ennek az az oka, hogy az 1990-es évek elején a munkaképes lakosság korai,
50 és 55 éves korban való nyugdíjaztatásával igyekeztek megoldani a foglalkoztatás
kérdését és csökkenteni a szerkezetváltás okozta munkanélküliség jelentős mértékű
növekedését. Az inaktív lakosság számát növelte a betegnyugdíjasok nagy száma,
ugyanis nagyon sokan kisebb betegségekre hivatkozva, az egészségügybeli korrup-
ciót kihasználva, vonultak betegségi nyugállományba. Az állapot annyira kritikussá
vált, hogy Romániában a nyugdíjasok és betegnyugdíjasok száma sokáig (2001 vé-
géig) meghaladta az aktív munkásokét. Ugyanez az arány Magyarországon, vagy más
a volt szocialista tömbhöz tartozó államban 1:3-hoz, Nyugat-Európában (például Né-
metországban) 1:4-hez.
Ami a régiót illeti, itt eltérő a helyzet: Máramarosban és Szatmárban az aktív la-
kosság aránya az átlaghoz közeli, 40,67 és 40,48 százalék, Biharban kevéssel az át-
lag alatt van (36,19%), míg Temesben, ahol 46,47 százalékot tesz ki, jóval meghalad-
ja az országos átlagot. Temes megye ellentéte Arad, ahol a foglalkoztatási arány csu-
pán 36,19 százalék. A magyarázat nem az illető megye korosztályi összetételében,
vagy fejlettségében keresendő, inkább abban, hogy miként viszonyultak a hatósá-
gok a betegnyugdíjaztatás kérdéséhez, ugyanis Aradban és Biharban is az országos
átlagot meghaladja ezek száma. Ha azt is megvizsgáljuk, hogy milyen környezetből
kerülnek ki a betegnyugdíjasok, kiderül, hogy többségük kistelepülések lakója, s ép-
pen ezért Arad és Bihar, ahol a falvakban élő lakosság száma meghaladja a városok-
ban élőkét más helyzetben van, mint a többi megye. Temes megye nagyon jó foglal-
koztatási mutatóit pedig azzal magyarázhatjuk, hogy a lakosok több mint 60 száza-
léka él városon.
Temes megyére a szakképzettebb és magas képesítésű munkaerő megléte a jel-
lemző, igaz jól képzett munkaerő szempontjából az országos átlag közelében találha-
tó Bihar és Arad megye is, ahol inkább a szakképzett munkások aránya meghatáro-
zó, míg Szatmárban feltűnően nagy a szakképzetlen munkaerő aránya és a kevés fel-
sőfokú végzettségű szakember. A munkanélküliség nem nagy a térségben, s az isko-
la padjaiból kikerülők is viszonylag könnyen kapnak munkát, vagy legalábbis köny-
nyebben, mint az ország más területein. Íme, a térség „munkaerőtérképe”:
Megye Vezető Felsőfokú Technikusok, Tisztviselők Kereskedelmi Gazdálkodók Szakképzett Szakképzetlen

tisztségűek képzettségűek mesterek alkalmazottak munkások munkások
Országos átlag 3,88 8,20 10,86 4,69 8,56 22,30 30,12 7,45
Arad 2,84 7,62 10,90 5,92 11,78 13,28 35,78 8,66
Temes 3,88 9,50 9,15 4,41 7,84 25,31 29,96 7,87
Bihar 3,63 7,86 10,60 4,85 9,09 17,79 34,52 7,63
Máramaros 3,59 6,39 7,91 3,86 7,44 28,71 30,03 7,44
Szatmár 3,05 5,64 8,55 4,04 8,90 22,32 33,14 11,66

8. Népességi adatok. Kivándorlás

A legutolsó, 2002. évi népszámlálás adatai alapján: Arad megye lakossága 461730 fő,
ebből 49 399 magyar (10,7%), Bihar megyében a 600223 lakos között 155554 magyar
található (25,9%), Máramarosban a regisztrált 510688 lakosból 46 250 vallotta magát
magyarnak (9,1%), Szatmárban a 369096 főből 129998 szerepel a nyilvántartásban
magyarként (35,2%), míg Temes megye 677744 főnyi lakosa között már csak 51421
(7,6%) magyar nemzetiségű. A két, az 1992-es és a 2002-es népszámlálás közötti idő-
szakban a Partium lakossága csökkent: Arad megyéé 5,31, Biharé 6,05, Máramarosé
5,45, Szatmáré 7,91, Temesé pedig 3,19 százalékkal (7. ábra). Temes megye kivételével
egyébként mindenütt csökkent a többségi románság száma is, a Bánság azonban to-
vábbra is vonzerőt gyakorol a más vidékekről, főleg Moldvából érkező betelepülőkre.
Arad és Temes megyében az elmúlt tíz évben az ott élő németség létszáma csökkent
drasztikusan, mintegy 45-48 százalékkal. A magyarság fogyása is nagyobb az átlagnál:
Arad megyében 19,04 százalékos, Biharban 14,39, Máramarosban 16,76, Szatmárban
8,4, Temes megyében pedig 18,21 százalékos a helyi magyar kisebbség lélekszámapa-
dása. Bihar és Arad megyében a magyarság létszámfogyásához hozzájárul a kitelepü-
lés, Temes megyében és Máramarosban pedig a szórványosodó magyarság asszimilá-
ciója is komoly gondot jelent. A szatmári adatok azt igazolják, hogy a megye nyugati ré-
szén élő tömbmagyar vidékekről kevesebben települnek ki. Ami a hivatalos kitelepülési
statisztikákat illeti, ilyen adatok csak Bihar és Temes megyében álltak rendelkezésre. Bi-
harban 1990-ben volt a legnagyobb a hivatalos kitelepedések száma (3011), ezután fo-
lyamatosan csökkent: 1995-ben már 1018 volt, 2000-ben csupán 497, 2001-ben pedig
317. Temes megyéből 1997-ben még 2089-en települtek külföldre, 1999-ben már csak
776-an, 2000-ben 941-en, 2001-ben pedig 598-an. Bihar megye esetében, bár erről nin-
csenek hivatalos adatok helyi szinten, a kitelepülők mintegy 80 százaléka számára Ma-
gyarország volt a célország, míg Temes megyéből elsősorban a német ajkú lakosság tá-
vozott Németországba. A magyarországi kitelepedés két szakaszra bontható: az első
7. ábra
hullámra, amikor 1995-ig a kivándorlók döntő többsége aktív kereső volt, s a második
hullámra, amikor az aktív keresők száma csökkent és nagyon sok nyugdíjas telepedett
ki, főleg jövedelmi meggondolásból, gyermekei után. Ezek közül egyesek még most is
lakást tartanak fenn Romániában, s idejük nagy részét szülőföldjükön töltik. Ezt a máso-
dik hullámot fékezte meg a Magyarországon 2002. január elsejétől hatályba lépő beván-
dorlási törvény, amely megszigorította a letelepedés és a magyar nyugdíjhoz való jutás
feltételeit. A térségből még most is sokan vállalnak munkát Magyarországon, bár nem
folyamodtak letelepedésért, ezek pontos számáról azonban nincsenek kimutatások. A
kitelepülések okai elsősorban gazdasági jellegűek: a nagyobb életszínvonal vonzza a
partiumi magyarságot az anyaországba. Egyesek esetében a kitelepülés megfontolása-
kor sokat számított a közérzeti tényező is, például 1990-ben a márciusi marosvásárhelyi
pogrom idején kialakult közhangulat hatása. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség
által három évvel korábban (2000-ben) megrendelt felmérésben a helyi magyarság sze-
rint a romániai magyarság jövőjét illetően a két legnagyobb gondot okozó tényező az el-
szegényedés (a megkérdezettek 46,9 százaléka szerint) és a kivándorlás (44,4%). A
megkérdezettek 1,6 százalékának már megvannak a megfelelő lehetőségei, és csak idő
kérdése, hogy kitelepüljön, 3,1 százalék már gondolkodott a kivándorláson, és a megfe-
lelő lehetőséget keresi, 11,7 százalék szerint ha megfelelő feltételek alakulnak ki, bizto-
san kitelepül, 14,6 százalék megfelelő feltételek megléte esetén megfontolná a kitelepü-
lést, 21,4 százalék még a lehetőségek megléte esetén sem valószínűsíti távozását és
47,5 százalék egyáltalán nem fontolgatja a kitelepedést. Az összesítés szerint tehát a he-
lyi magyarság 68,9 százalékát nem foglalkoztatja a kitelepülés gondolata, több mint har-
minc százalékát igen. A kitelepülésre gondolók többsége városi környezetben található
meg, s ezzel is magyarázható, hogy a Partium városaiban is, főleg ott, ahol a magyarság
kisebbségben él, nagyobb a létszámapadás.
9. Kevés magyar a közigazgatásban

A foglalkoztatás szempontjából a magyarság nincs különösebben hátrányos
helyzetben, sőt bizonyos cégeknél a román nemzetiségű tulajdonosok is gyakran al-
kalmaznak középvezetői szinten magyarokat, mert úgy tartják, hogy megbízhatóak.
Kiábrándító azonban a helyzet a felső vezetés szintjén. Helyi magyarokat igazgatói
pozícióban általában csak magyar érdekeltségű cégeknél találhatunk, vagy olyan
cégeknél, ahol a tulajdonos is romániai magyar. Ritka, s többnyire csak a tömb-
magyar vidékeken, Szatmár és Bihar egyes magyar többség által lakott vidékein ta-
lálhatunk több magyar felső vezetőt. A magyarság részvétele nagyon alacsony a
közigazgatási tisztségekben is, s a lakossági számarányokat nem közelíti meg. A
megyei tanács struktúráiban Szatmár megyében a legnagyobb az arány, de ott sem
haladja meg a 10 százalékot, Bihar megyében 5 százalék körüli, Arad, Temes me-
gyében ennél is kisebb, Máramarosban pedig elhanyagolható. Hasonló a helyzet a
nagyvárosok önkormányzataiban (Nagyvárad és Szatmárnémeti), ahol körülbelül 10
százalék a magyarság aránya. Jobb a helyzet a magyar többség lakta kisvárosok-
ban, vagy a települési önkormányzatok alkalmazottai között, ahol a magyarok szá-
ma többnyire megfelelően tükrözi a településen mérhető arányokat. A prefek-

túrákon ellenben nem vagy alig lehet magyar anyanyelvű személyt találni, annak el-
lenére, hogy a helyhatósági törvény a 20 százalékos kisebbségi arányt meghaladó
területi-adminisztratív egységen belül lehetővé teszi a kisebbségi nyelvhasználatot.
Bihar megyében például, ahol a magyarság aránya 27 százalékos, a prefektúrán
nincs magyar anyanyelvű személy. A belügyi szerveken belül a magyarság aránya
szintén elhanyagolható (1 százalék alatti), a hadseregben pedig szinte egyáltalán
nem ismert magát magyarnak valló tiszt vagy altiszt. Az igazságszolgáltatásban is
alig érzékelhető a magyarság jelenléte, csak néhány magyar ügyvéd, illetve néhány
közjegyző vallja magát magyarnak, ügyészek, bírók között csak elvétve akad ki-
sebbségi. Sajnos hasonló a helyzet a pénzügyi szférában is: a térségben csak egy
bankigazgató magyar (a nagyváradi, bankok közötti pénzügyi felszámolásokat fel-
ügyelő Zsíróbank igazgatója). A magánbankoknál is csak legfeljebb középkáder-
ként dolgoznak magyarok, s ezek számaránya még Szatmár és Bihar megyében
sem haladja meg az 5-10 százalékot. Összegezve elmondható: a gazdaság és köz-
igazgatás vezető tisztségeiben a magyarság súlya alig érzékelhető, s itt az 1990
előtti állapotok konzerválódtak. A területi RMDSZ-szervezetek 1996 óta csak annyit
tudtak elérni, hogy előbb a kormányzati algoritmus, később pedig a kormánypárttal
kötött megállapodás értelmében egyes hivatalok élére a magyar közösséghez tarto-
zó személyeket ültettek, ám mindeddig nem sikerült a kisebbségi közigazgatási
szakemberképzést megoldani és az utánpótlást biztosítani.
10. Külföldi és magyar tőke a térségben

A külföldi és magyar tőke szempontjából a Partiumban szintén Bihar és Szatmár
között lehetne a választóvonalat húzni. A befektetési helyzet 2002. december 31-én.
Temes megye ebből a szempontból is kimagaslik, hiszen országos szinten csak
Bukarest, Galac (ahol a külföldi befektetések nagy részét a kohászati kombinátot
megvásárló ISPAT konszern adja), illetve a tengeri kikötőkkel rendelkező Konstanca
megye előzi meg. A második helyen a külföldi tőkeapport szempontjából Bihar me-
gye áll, ahol a svéd és magyar tőke a listavezető, míg a Bánság főleg a német, oszt-
rák és olasz tőke célterülete. Bihar megyében található a Romániában alapított leg-
több magyar érdekeltségű cég is. A magyar tőkeapporttal alakult cégek nagy száma
azonban azt jelzi, hogy a vállalkozások többsége kisvállalkozás. Ennek ellenére több
nagy- és középvállalat található Biharban, míg Temes, Arad és Szatmár megyére egy-
egy nagyvállalat és sok kisebb, százezer dollárt nem meghaladó alaptőkével rendel-
kező vállalat jut. A magyar Joint Venture Szövetség felmérései szerint az elmúlt idő-
szakban főleg nagyvállalatok, illetve kisvállalkozók alapítottak Romániában céget, a
tőkeerősebb magyar középvállalatok eddig tartózkodtak a romániai befektetésektől.
Magyar befektetők számára javult a befogadó környezet a térségben: néhány éve köz-
igazgatási szinten már nem nagyon léteznek fenntartások a szomszédos nyugati or-
szágból érkező vállalkozókkal szemben. A magyar tőke jelenlétét mutatja a 8. ábra.
A magyar befektető számára fontos ugyan a hasonló nyelvi környezet, de a válla-
latalapításkor az illető térség gazdasági potenciálját, megközelíthetőségét is figyelem-
be veszi. Ezzel magyarázható, hogy több befektetés érkezik a Partium déli részébe,
8. ábra
mint a kisebb gazdasági potenciálú Szatmár és Máramaros megyébe. Meghatározó

az is, hogy a két nagy teherforgalmi útvonal Biharon és Aradon halad keresztül, sőt itt
lesz a 2008–2009-ig megépülő két erdélyi autópálya nyomvonala is. Ez még inkább
növelni fogja a különbségeket Észak- és Dél-Partium között. A szatmári és máramarosi
térségen segíthet ugyan a 2003 nyarán megnyitott csengersimai teherterminál, amely
lehetővé teszi, hogy a teherforgalom ide is közvetlenül tudjon belépni, sőt a 2010-ig
valószínűleg megépülő Nyíregyháza–Szatmárnémeti–Nagybánya gyorsforgalmi út is,
de a két északi megye csak Erdély és Románia más megyéihez képest fog tudni di-
namikusabban fejlődni, mert a három déli megyére még gyorsabb fejlődés vár. Ezek
a területek, s itt elsősorban a Dél-Partium van kedvezőbb helyzetben, jelentős mérté-
kű külföldi tőkét fognak a következő két-három évben vonzani, sőt már érzékelhető,
hogy megindultak bizonyos befektetések a 2004 májusában uniós tagállammá váló
Magyarország határain túlra, ám a közvetlen kontroll megőrzése érdekében főleg a
határövezetbe való migrációja.
A külföldi tőkének a Partiumban folyó privatizációban való részvétele viszonylag
csekélynek mondható: a legjelentősebb magánosítási részvétel a kanadai állampolgár-
ságú Böszörményi Zoltán által megvásárolt Luxten volt, illetve az amerikai Trinity
Industries tulajdonába kerülő aradi Astra vagongyár. Jelentős privatizációs tételnek te-
kinthető még a francia befektető csoport által megvásárolt négy partiumi cukorgyár, il-
letve a svéd állampolgárságú Micula testvérek részvétele a turisztikai magánosításban,
mégpedig Bihar megyében a biharfüredi üdülőkomplexum és néhány félixfürdői szállo-
da megszerzése. Románia nyugati határszakaszán a külföldi tőkére egyébként az volt a
jellemző, hogy főleg a könnyűiparban már létező vagy felszámolás alatt álló cégek inf-
rastruktúrájára települve alakította ki saját termelőegységeit. Voltak olyanok is, akik zöld-
mezős beruházásokat létesítettek, például a német és olasz autókábel-gyártók, vagy
több bőripari cég, mint például az érmihályfalvi Ara cipőgyár. A multinacionális cégek
közül a Coca-Cola telepített két nagy palackozóegységet, Temesvárra és Nagyvárad
mellé, Szakadátra, s a Metro is az előbb említett két megyeszékhely határában hozta lét-
re első raktáráruházait. Sokan használták ki a megnyíló aradi ipari park kínálta lehetősé-

geket, s a most betelepítés alatt álló temesvári technológiai park, valamint a hamarosan
megépítendő borsi és szatmárnémeti ipari park iránt is nagy az érdeklődés.
11. A régió súlya. A külföldi tőke szerepe

A Nyugati Fejlesztési Régió lényegesen fejlettebb, mint az Északnyugati Régió. A
bruttó hazai termék értéke itt mintegy 10 százalékkal meghaladja az országos átlagot.
A régión belül Temes megye fejlettsége tűnik ki, mely a régiós átlagot képviselő Ara-
dét is meghaladja. Az Északnyugati Fejlesztési Régió egyik húzóereje Bihar megye,
ahol jóval nagyobb a bruttó nemzeti termék, mint Szatmár vagy Máramaros megyé-
ben, ez azonban csak az országos átlagot közelíti meg. Pontos adatok a bruttó nem-
zeti termékről nem állnak rendelkezésre megyei bontásban, csak a régiók szintjén.
Külföldi vállalatok komolyabb gazdasági befolyásáról valójában csak Bihar megyé-
ben beszélhetünk, ahol a Transilvania General holding nemcsak a megye, hanem a tér-
ség legerősebb cégévé nőtte ki magát, s jelenleg a bruttó nemzeti termék mintegy 1,5 szá-
zalékát termeli meg, amely egy-egy kisebb romániai megye szintjének felel meg. Megem-
líthető még a temesvári Luxten is, amely az egész nyugati határszakaszon jelen van kép-
viseletekkel, és több város közvilágítási szolgáltatója. A külföldi tulajdonú vállalatok több-
sége általában helyi gazdasági befolyással rendelkezik, illetve néhány egy kistérség meg-
határozó gazdasági szereplője, mint például a mihályfalvi Ara cipőgyár az Érmelléké. Mi-
vel a térségben a könnyűipari termékek meghatározóak az exporton belül, így Szatmár,
Bihar és Arad megyében a kivitel mintegy 60-70 százalékát a külföldi, bérmunka-rendszer-
ben termelő vállalatok adják. Máramaros esetében már sokkal kisebb ez az arány, Temes
megyében pedig az export termékszerkezete eltérő. Itt a betelepült külföldi elektronikai és
autóalkatrész-gyártó ipar exportra termel: a majdnem 59 százaléknyi export nagy részét
ők adják. Ha ezt kiegészítjük a szintén nagyrészt külföldi befektetők által exportált könnyű-
ipari termékekkel, akkor a külföldi vállalkozások hozzájárulása a Románia exportjának
mintegy 8 százalékát biztosító Temes megye kiviteléhez 65-70 százalékra becsülhető. A
külföldi tőke beáramlása támogatásának központi kormányzati stratégiája a rendszervál-
tás óta eltelt időszakban többször is változott. Jelenleg a legtöbb kedvezményt a közvet-
len befektetésekre vonatkozó törvény biztosítja, attól függetlenül, hogy az illető befektető
belföldi vagy külföldi. A feltétel az, hogy a befektetés értéke legkevesebb egymillió dollár
legyen. Szintén a külföldi befektetők figyelmének felkeltését szolgálta a 2009-ig létező hát-
rányos helyzetű övezetek létrehozása, ahol a befektetők adó- és vámkedvezményeket és
munkahely-létesítési támogatást is kaptak. A helyi önkormányzatok általában megfelelő
területek biztosításával tudják ösztönözni a külföldi befektetők letelepedését. Ezt a célt
szolgálják az ipari és technológiai parkok, illetve a vámszabad-területek is.
12. Befektetői környezet. Kockázatok

A romániai gazdasági környezetet közepesen befektetőbarátnak lehet minősíte-
ni. Optimizmusra adhat okot, hogy a kockázatok az elmúlt két-három évben csökken-
tek, s a befektetői környezet egyre kedvezőbbé vált a külföldiek számára. Ennek elle-
nére továbbra is kockázatot jelent a jogi biztonság hiánya: Romániában túl gyakran
változtatják a befektetési jogszabályokat. Túlságosan bonyolult és túlbürokratizált az
adó- és illetékrendszer, sőt a 2002-ben bevezetett cégbejegyzési könnyítések sem ér-
ték el teljesen a kívánt hatást. Bár a hivatali korrupció némileg visszaszorult, Románia
ezen a téren még továbbra is Európa sereghajtói közé tartozik. A bankszféra is vi-
szonylag merevnek tűnik: a hitel túl drága (mintegy 10 százalék a betéti és hitelkamat
közötti különbség) és a pénzintézetek ritkán lépnek fel kezdeményezően a pénzük ki-
helyezésekor, s a hitelezési procedúra is hosszadalmas és sokszor túl nagy anyagi fe-
dezetet követel a bank a hozzá forduló vállalkozótól. Rendeződtek ellenben a tulajdon-
viszonyok: Romániában két-három évvel korábban még komoly kockázatot jelentett
valaha államosított tulajdont vásárolni, ugyanis a túlságosan elhúzódó kártalanítás
utolsó szakaszában sokan visszaigényelték korábbi tulajdonaikat, s jó pár esetben a
magánosítási folyamatban is zavarok keletkeztek amiatt, hogy a befektető egy államo-
sított ingatlanhoz jutott hozzá. A másik, most is zavaró tényező a túlzott bürokratizmus
mellett az, hogy a munkajogi kérdésekben a jogszabályok túlságosan megkötik a vál-
lalkozó kezét. Romániában ugyanis a munkajogi törvények, s emiatt a munkaügyi hi-
vatalok is túlzottan beleavatkoznak a munkaadó és munkavállaló viszonyába. Egy sze-
mélyt könnyű alkalmazni, de túlságosan körülményes és nehézkes még megalapozott
indokkal is elbocsátani. Szintén komoly gond, hogy még a módosított román jogsza-
bály is a határozatlan időre szóló munkaszerződést részesíti előnyben, s csak akkor
lehet meghatározott időre alkalmazni valakit, ha a vállalkozó igazolni tudja, hogy az il-
lető tevékenység is csak meghatározott ideig zajlik. A helyi közigazgatásban támogat-
ják a tőkebeáramlást, nemcsak bevételi megfontolásokból, hanem foglalkoztatási
szempontokból is. A nyugati országrész megyéi jobban felkészültek a külföldi tőke fo-
gadására, mint más területek. A külföldi tőke számára egyértelmű előny, hogy a vizs-
gált öt megye közül négy 2004 májusától az Európai Unió közvetlen határán találha-
tó majd, s megközelíthetőségük viszonylag egyszerű. Ezeket a lehetőségeket növeli
majd a főleg Arad, Temes, illetve Bihar által jól kihasználható dél-erdélyi, valamint
észak-erdélyi autópálya. A szakképzett munkaerő itt nem drágább, mint Románia más
területein, ellenben főleg a három déli megyében az ingatlanárak, illetve bérleti díjak
20-30 százalékkal meghaladják az országos átlagot. A térségben található vagy a kö-
zeljövőben épülő ipari parkok pedig viszonylag olcsón biztosítanak teljes vagy részle-
ges infrastruktúrát a betelepülőknek.
13. A magyar befektetésekkel kapcsolatos

kérdések
A Magyarországról érkező befektetések növekedési esélyeit a helyi interjúala-
nyok jónak találják. Nemcsak a külföldi befektetők által jobban mellőzött
Máramaros és Szatmár megyében található a magyar befektetők számára lehető-
ség, hanem a gyorsabban telítődő Temes és Arad megyében, illetve a magyar be-
fektetők számára már felfedezett Bihar megyében. A magyar érdekeltségű vállala-

tok komolyabb eredményeket érhetnek el, mint a multinacionális cégek beszállítói,

ugyanis ezen a téren már komoly tapasztalat áll a magyar befektetők háta mögött,
de Romániába még csak most kezdődött meg a multinacionális termelő- és keres-
kedővállalatok betelepülése, s a megfelelő, minőségi termékeket beszállító helyi vál-
lalatból még hiány van a piacon. Hasonlóan komoly kiaknázatlan lehetőségek van-
nak az építőiparban (a két autópálya párhuzamos építése óriási felpezsdülést fog
hozni ebben az ágazatban), valamint az idegenforgalomban, ahol a határ menti me-
gyékben nagy fejlesztésekre lehet számítani. A helyi magyar befektetők egyik leg-
nagyobb gondja a tőkehiány. A bankok Romániában nehézkesen hiteleznek, és
csakis a beruházásra, ha létezik a megfelelő anyagi fedezet. Több megkérdezett
vállalkozó is elmondta, hogy a vállalkozás beindulásáig szükséges áthidaló hitelhez
szinte lehetetlen hozzájutni, úgyhogy ezt saját erőforrásaikból kell megtervezni. A
PHARE-forrásokból folyósítandó hitelek esetében a vállalkozók a túlságosan sok
papírmunka mellett azt kifogásolják, hogy a hiteligényléstől a folyósításig sokszor
12-18 hónap telik el, ami versenyhelyzetben behozhatatlan hátrányba hozhatja az
igénylőt. A megkérdezettek közül nem mindenki ismerte a Corvinus Befektetési Rt.
és az Új Kézfogás Közalapítvány szerepét, tevékenységét. A felmérés szerint a ma-
gyar vállalkozók mintegy 25 százaléka van tisztában az Új Kézfogás Közalapítvány
tevékenységével, míg a Corvinus szerepéről alig 2-5 százalék hallott. Valamivel jobb
az arány Szatmárban, ahol egy jól működő Vállalkozásfejlesztő Központ volt aktív a
közelmúltig. Ezeknek a központoknak nagy szerepe lehet a helyi vállalkozók tájé-
koztatásában. A megkérdezettek közül többen is az ÚKK által finanszírozott bank-
kamat-támogatás fontosságát emelték ki. A magyar kormány tőkebefektetéseket tá-
mogató politikáját úgy értékelik, hogy jó irányban változott: az ellenőrizhetetlen vis-
sza nem térítendő pénzosztogatások rendszerét az ÚKK esetében a jóval áttekint-
hetőbb és egy nagyobb vállalkozói kör számára hozzáférhető kamattámogatási
rendszer váltotta fel. A Corvinus tőkésítése ellenben utolsó pillanatban történt, hi-
szen Magyarország uniós csatlakozása egy vállalkozói kör termelőkapacitásainak
külföldre telepítését eredményezi, s ebben a folyamatban a Corvinusra nagy feladat
hárul. A Corvinus tevékenységével kapcsolatban az volt a korábbiakban megfogal-
mazott kifogás, hogy nehézkesen talál magyarországi befektető partnert. Most az új
vezetés által megfogalmazott új stratégia alapján, mely szerint csak 100 millió forint
feletti tőkebefektetésekhez járulnak hozzá, a romániai befektető partnerek száma
fog korlátozódni, ugyanis az itteni vállalkozók tőkehiányban szenvednek.
A határon túl átnyúló gazdasági kapcsolatok alakításában a vállalkozói szférán
belül a Magyar Beruházási és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH), illetve a kereske-
delmi kamarák játszanak fontos szerepet. Az ITDH jelenléte a térségben nagyon ak-
tív: Nagyváradon és Temesváron működtetnek állandó irodát, s a térségben szinte
kéthavonta rendeznek valahol üzletember-találkozókat, amely igen hatékony eszköz
a magyar befektetések és gazdasági kapcsolatok romániai ösztönzésében. A határ
menti kereskedelmi kamarák is szoros kapcsolatokat ápolnak. Hajdú-Bihar és Bihar
megyei kereskedelmi és iparkamarái rendszeresen (évente kétszer, egyszer Debre-
cenben, egyszer Nagyváradon) tartanak közös ülést, amelyre a gazdasági kapcsola-
tok, illetve befektetések iránt érdeklődő tagokat is meghívják. Hasonlóan szoros
Arad és Békés, Temes és Csongrád, valamint Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg
kapcsolata is.
14. Eurorégiók
A térségben a Kárpátok eurorégióhoz csatlakozott Bihar, Szatmár és Máramaros,
míg a Duna–Tisza–Maros eurorégióban Arad és Temes megye érdekelt. Bihar megye
megalakította Hajdú-Biharral a Bihar–Hajdú-Bihar eurorégiót. Az alapítás komoly ne-
hézségekbe ütközött, hiszen a romániai helyhatósági törvény szerint csak a Külügymi-
nisztérium engedélyezheti önkormányzatok eurorégiós társulását, s ezen a téren a bu-
karesti kormányzat továbbra is merev, a társulások ötletét nem támogató politikát foly-
tat. A Bihar–Hajdú-Bihar eurorégiót végül csak nehezen, jogszabályi kiskapuknak kö-
szönhetően lehetett elismertetni. Hasonló módon alapult a Bihar–Bihor kistérségi
eurorégió, amelyben romániai részről a határ menti településfejlesztési egyesület vesz
részt az önkormányzatok helyett. Ezeknek az eurorégióknak a későbbiekben lehet fon-
tos szerepe, Magyarország uniós csatlakozása után. Fontos lenne kormányzati szinten
felvállalni, hogy több kistérség létrehozásának szükségességéről győzzék meg a ro-
mán kormányt, hiszen mint a spanyol példa bizonyítja, ahol évente majdnem egymilli-
árd dollár jut a határ menti eurorégiók fejlesztésére az EU alapjaiból, a román–magyar
határon is komoly lehetőségek lennének az Interreg-alapok későbbi hasznosítására.
Az EU eddig főleg az ISPA- és PHARE-keretekből finanszírozott a térségben beruházá-
sokat. A PHARE-CBC program keretében határátkelőhelyek kiépítését támogatták, illet-
ve több folyószabályozási, infrastrukturális és turisztikai tükörprogram támogatására
igényeltek finanszírozást az érintett határ menti megyék önkormányzatai.
15. Az RMDSZ Partiummal kapcsolatos főbb

elképzelései
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2003 februárjában meghirdetett gazdasá-
gi programja a magyarság gazdasági felzárkózását hirdette meg. Bár a székelyföldi fej-
lesztésekkel kapcsolatos elképzelések sokkal konkrétabb formákat öltenek, a Partiumban
elsősorban a két autópálya megépítése, a Szatmárnémetit Nagyváraddal, Araddal és Te-
mesvárral összekötő partiumi főút gyorsforgalmi úttá való fejlesztése, illetve újabb határát-
kelőhelyek megnyitása és a létezők bővítése szerepel prioritásként. Nagy eredmény volt,
hogy az RMDSZ külföldi befektető, az amerikai Bechtel cég bevonásával utat nyitott a
Nagyváradon áthaladó észak-erdélyi autópálya megépítésének. A Partiumban zajló fej-
lesztéseket illetően az RMDSZ és a kormánypárt között nem lényesek a véleménykülönb-
ségek, csupán az eurorégiók létrehozását illetően vannak viták.
16. A partiumi gazdaság jellege

A Partium gazdasága bizonyos szempontból eltérő jeleket mutat a környező térsé-
gekétől. A mezőgazdaság nagyon fejlett, s az iparon belül a feldolgozóipar túlsúlya a

jellemző: Aradon az ipari termelés 90, Temes, Bihar és Szatmár megyében pedig a 70
százalékát teszi ki. A gazdasági átalakulás azonban a magyarlakta kistérségek szem-
pontjából vegyes eredményeket hozott. A magyar többségű vidékeken általában keve-
sebb vállalat alakult és ezek összforgalma kisebb, csak a magyarlakta városokban
pezsgőbb a gazdasági élet. Ezt példázza Bihar megye, ahol az Érmelléken belül csak
Érmihályfalva számít jelentősebb gócpontnak. A tőkeerősebb vállalkozások többsége
itt az E60-as nemzetközi főút mentén települet a Bors–Nagyvárad–Élesd vonalon, illet-
ve a belényesi medencében a Belényes–Rény–Vaskohsziklás övezetben, ahol a
Transilvania General cégcsoport legtöbb termelőegysége található. Berettyószéplak a
kőolaj-finomítónak, Esküllő pedig a hőálló téglát gyártó cégnek köszönheti kiemelkedő
eredményeit. A magyar többségű Bors kimagasló teljesítménye a határátkelőhellyel
magyarázható. Biharral ellentétben, ahol több község is kiemelkedő gazdasági góc-
ponttá vált, Máramarosban a vállalatok többsége a városokban telepedett meg. Mivel
a bányavidéki magyarság nagy rész városlakó, a magyarok lakta szórványvidékek
többnyire egybeesnek azokkal a térségekkel, ahol pezsgőbb a gazdasági élet. Az uk-
rán határszélen található településeken nincsenek meghatározó jellegű vállakozások,
ugyanis ez a határ most is nehezen átjárható és ebben a Tisza-híd tavalyi megnyitása
sem hozott változást. Máramaroshoz hasonló Temes megye helyzete is: a tőke itt is az
urbánus településeket célozta meg, melyek közül jónéhányban (Temesvár, Lugos,
Zsombolya) jelentősebb létszámú szórványmagyarság található.
Korábban csak a Bánság (nagy részben Temes megye) gazdasági autonómiájá-
ra vonatkozó törekvések fogalmazódtak meg. Újabban az Erdély-Bánság Liga fogal-
mazott meg ilyen jellegű törekvéseket. A Partium lakói, elsősorban a Temes, Bihar és
Arad megyében élők egy része úgy érzi, hogy nagyobb terhet viselnek, mint az ország
többi része, s a visszaosztott állami bevételekből kevesebbet kapnak. Ebben van né-
mi igazság, hiszen az illető megyék részarányosan kevesebb pénzt kapnak vissza,
mint amennyit befizetnek az államkasszába. A gazdasági viszony a magyarság és a
többségi román nemzet között a Partiumban súrlódásmentesnek mondható. Az
együttműködés a szórványosodó Bánságban szinte példaértékűnek minősíthető. En-
nek példája a Temes megyei Zsombolya városa, ahol a kisebbségben élő magyarság
által állított polgármester óriási támogatást élvez a helyi románság soraiban.
17. Helyzetelemzés. Prognózis

Összefoglalásképpen el kell mondani, hogy a magyarlakta vidékek gazdasági
helyzete enyhén romlott a rendszerváltás óta a Partium többi vidékéhez képest. A fő
ok az volt, hogy nem sikerült pótolni a nyolcvanas években a cégek vezetéséből szin-
te tervszerűen eltávolított magyarokat, s a privatizáció idején, talán Szatmár megye ki-
vételével, szinte alig létezett magyar nemzetiségű vezető a cégek élén, aki részt vehe-
tett volna az illető vállalat magánosítási folyamatának irányításában. A kivándorlás mi-
att majdnem teljesen eltűnt az a gazdasági képzettséggel rendelkező réteg is, amely
gazdasági vállalkozásokat alapított volna. Az 1990-es évek közepén például még a
magyar tulajdonú cégek is alig tudtak magyar nemzetiségű közgazdászokat találni, s
ez a helyzet csak az ezredforduló táján szűnt meg. Az is igaz, hogy a magyarság kö-
rében kisebb volt a vállalkozói kedv a rendszerváltás utáni években, ugyanis a koráb-
bi társadalmi-gazdasági elit jelentős része a nyolcvanas évek végén, vagy közvetlenül
a rendszerváltás után külföldön keresett boldogulást. A tömbmagyar vidékeken még
ma is az országos szintnél fejletlenebb a bankhálózat, s az itteni települések lakóit a
román nyelv nem kellő szintű birtoklása is gyakran visszatartotta attól, hogy hitelért fo-
lyamodjanak. Éppen ezzel magyarázható, hogy azokon a vidékeken, ahol a magyar-
ság szórványban él, a magyar nemzetiségűek számához képest nagyobb a vállalko-
zók aránya, ugyanis a román nyelvet jobban birtokló magyar jobban igénybe vette a
környezete általkínált feltételeket. A Magyarországról érkező támogatások sokat segít-
hettek volna a felzárkózáson, de az 1990-es években a térségben többnyire csak egy
szűk kör jutott hozzá az információhoz, s a támogatás sok esetben osztogatás jelle-
gét öltötte. Éppen ezért hatékonyabb például az Új Kézfogás Közalapítvány kamattá-
mogatási gyakorlata. Hiányzik ellenben a forráskiegészítő hitelezési lehetőség, illetve
az áthidaló hitelek rendszere. A megkérdezett vállalkozók többsége szerint a Corvinus
Rt. inkább a nagyvállalatokra és a tőkeerős középvállalatokra számít új stratégiájában,
ami a kis- és középvállalatok terén a vegyes vállalatok alapításakor a tőkeforrás-kiegé-
szítés lehetőségének esélyeit nagyon leszűkíti.
A határ mentén élő magyarok gazdasági kilátásai jobbak, mint az ország belső
részein élőknek. A várható javulás összefügg Magyarország uniós csatlakozásával. A
számítások szerint ugyanis 2004-től a Romániába érkező működő tőke meg fogja ha-
ladni az 1,5 milliárd dollárt, s ennek a jelenlegi 9,66 százalékot jóval meghaladó része
fog a Partiumba érkezni. Becslések szerint ez a térség két-három éven keresztül akár
évi 300 millió dollárnyi tőkét is képes felszívni. Magyarország uniós csatlakozása fel-
gyorsítja a magyar tőke kiáramlását, melynek egyik legfontosabb célországa Romá-
nia, s azon belül is a Partium nagyobb eséllyel pályázik a magyar tőke behozatalában,
ugyanis a mostani hullámban érkező magyar középvállalatok az alapított romániai cé-
geik fölötti teljes ellenőrzésre törekednek, s ebből a szempontból a határ menti befek-
tetés ideálisnak mondható. A magyar tőkeimport segít a helyi magyarság felzárkózta-
tásában, főleg Szatmár, Bihar és Arad megyében. Temes megyében inkább a tőke-
erősebb középvállalatok beáramlása várható, akik állni tudják a versenyt a helyi szin-
ten már erős gyökereket eresztő német, olasz, osztrák cégekkel. A magyar tőkeimport
pedig a két ország gazdasági integrációjának felgyorsítását is eredményezi. Románia
uniós csatlakozása után, a munkaerőpiac megnyitásával a már jelenleg is érzékelhe-
tő munkaerő-átáramlás fog felgyorsulni, s valószínű, hogy a német-francia határon ta-
pasztalt jelenség itt is fel fogja ütni a fejét, vagyis sokan (főleg szakképzett munkaerő)
fognak átjárni Romániából Magyarországra dolgozni, ugyanis a jelenlegi bérarányok
(1:4) megváltoztatásához még sok időnek kell eltelnie. A jövő Európai Uniójában el-
képzelhető, hogy jó pár a határ menti övezetben lakó magyar állampolgár Romániá-
ba jár át majd vállalkozását igazgatni vagy bevásárolni, míg sok, a határ túlsó oldalán
lakó román állampolgár – s itt elsősorban a nyelvi azonosság miatt a magyar kisebb-
séghez tartozók lesznek előnyben – pedig naponta Magyarországra jár dolgozni.

Irodalomjegyzék
1. Románia 2001. évi statisztikai évkönyve – Országos Statisztikai Intézet, 2002
2. Regionális statisztikák – Országos Statisztikai Intézet, 2002
3. Bihar megye statisztikai évkönyve 2000, 2001, 2002 – Bihar megye Statisztikai
Hivatala, 2001, 2002, 2003
4. Máramaros megye 2001. évi statisztikái – Máramaros megye Statisztikai Hivatala,
elektronikus formátum
5. Máramaros megye cégeinek üzleti forgalma – Máramaros Megyei Pénzügyigaz-
gatóság, elektronikus fromátum
6. Szatmár megye 2001. évi statisztikái – Szatmár megye Statisztikai Hivatal, kivonatok
7. Arad megye 2001. évi statisztikai évkönyve – Arad megyei Statisztikai Hivatal,
elektronikus formátum
8. Temes megye 2001. évi statisztikai évkönyve – Temes megyei Statisztikai Hivatal,
2002
9. Románia 2000 – regionális profilok – Országos Statisztikai Intézet, 2002
10. Nagyvárad tartós fejlesztési stratégiája – Nagyváradi Polgármesteri Hivatal, 2002
11. Az Északnyugati régió társadalmi-gazdasági profilja – Északnyugati Regionális
Fejlesztési Ügynökség, 2001
12. A romániai magyar választók 200 szeptemberében – Interetnikai Kapcsolatokat
Kutató Központ, 2000
13. Az RMDSZ programja – RMDSZ, 2003
14. Románia – gazdasági környezet – Magyar Kereskedelmi és Beruházásfejlesztési
Kht. bukaresti irodája, 2003
15. Magyar Kereskedelmi és Beruházásfejlesztési Kht. bukaresti irodájának adatai a
romániai magyar befektetésekről
16. A Szatmári Friss Újság, a Bihari Napló és a Nyugati Jelen napilapok, valamint az
Erdélyi Riport hetilap 2000–2003-ban megjelent számai
17. Az Országos Szabadalmi és Védjegyhivatal 1999. évi jelentése – Országos Sza-
badalmi és Védjegyhivatal, 2000, elektronikus formátum
18. Capital – Románia 100 leggazdagabb embere – Capital, 2002
Sánduly Edit–Szabó Árpád
Helyzetkép a Székelyföld
gazdasági-társadalmi állapotáról
144 Sánduly Edit–Szabó Árpád: Helyzetkép a Székelyföld gazdasági-társadalmi állapotáról
Bevezetés
A kutatás célja
Kutatásunk szerves része egy széles körű regionális tanulmánynak a határontúli

magyarlakta területek gazdasági átalakulásáról. A munkacsoportok regionális felosz-
tás alapján működtek. A mi csapatunk célja az volt, hogy feltárjuk és elemezzük Szé-
kelyföld gazdasági helyzetét, a rendszerváltás óta bekövetkezett fejlődését, fontosabb
gazdasági-szociális folyamatait. A kutatás foglalkozott a magyar lakosság gazdasági
helyzetével és az átalakulásban betöltött szerepével.
A kutatás módszertana
Dolgozatunk a régióban szerzett információkon alapul. Tanulmányoztuk a ré-

gióról szóló statisztikai jelentéseket, újságcikkeket, tanulmányokat, az elkészült
felméréseket és stratégiai fejlesztési programokat. A módszerek között fontos sze-
repet kapott a helyi konzultáció, interjúk készítése az önkormányzatok, szakmai
szövetségek, politikai pártok képviselőivel, helyi szakértőkkel, felsőoktatási okta-
tókkal, kutatókkal.
A statisztikai adatokról tudni kell, hogy nem mindig tükrözik a valóságot. Például
a mezőgazdaságról külön gyűjtenek adatot a gazdakörök, az önkormányzatok és a
központi szervek decentralizált egységei. Az adatgyűjtés nincs összehangolva1,
ugyanazokról az elemzett dolgokról különböző számok állnak rendelkezésre. Ezért az
elemzés a rendelkezésünkre álló2 adatokat írja le és elemzi.
Interjúalanyaink közül sokan megkérdezték, hogy a hivatalos álláspontjukat
mondják-e el, vagy a személyes nézőpontjukat3. Ezért dolgozatunkban nagyon sok
szubjektív gondolat tűnik fel. Ezeknek tulajdonosai nem a szerzők, hanem így látják
az interjúalanyok a helyzetet.
Dolgozatunk tehát néhány, a régióban fontosabb személy szubjektív nézőpontján
és néhány megkérdőjelezhető pontosságú számadaton keresztül mutatja be Székely-
föld aktuális gazdasági-társadalmi-politikai helyzetét.
A dolgozat felépítése
A tanulmány bemutatja Székelyföld földrajzi elhelyezkedését és megközelíthetőségét.

Foglalkozik a régió gazdasági és társadalmi helyzetével, valamint a végbement privati-
zációs folyamatokkal. Részletesebben kitér az Európai Unió által finanszírozott progra-
1 Sokszor az adatok összegyűjtői és felhasználói sem tudják, hogy tulajdonképpen milyen adatokra is volna szükségük.
2 Interjúalanyaink közül is sokan panaszkodtak arra, hogy nem léteznek pontos statisztikai adatok (pl. a hosszan tartó munkanél-
küliséget Romániában nem regisztrálják).
3 Sőt olyan is volt, aki megkérdezte, hogy az illető megyének a hivatalos fejlesztési stratégiáját bocsássa-e rendelkezésünkre,
vagy a belső használatra alkalmas, előkészületben lévőt.
mokra. Elemzi a Székelyföldre áramló külföldi tőkebefektetéseket. Áttekinti a társada-
lom helyzetét. Bemutatja az önkormányzatiság és a regionális politika összefüggéseit.
A függelékben a szerzők interjúkon keresztül áttekintik a társadalmi és gazdasági fo-
lyamatok lakossági megítélését, és a helyi társadalom jövőképét. A két mellékletben a
szerzők a három székely megye gazdasági és népesedési adatait adják közre.

Székelyföld földrajzi elhelyezkedése és megkö-

zelíthetősége
Székelyföld Románia központi részén helyezkedik el, az ország geometriai közép-
pontjától4 kissé északkelet-keletre. Tulajdonképpeni területi kiterjedését nagyon so-
kan vitatják, mert léteznek mára már teljesen elrománosodott vidékek is, amelyek va-
lamikor Székelyföldhöz tartoztak. Sajnos ez a helyzet a régió „fővárosának” tekintett
Marosvásárhellyel is. Ott egyrészt a legutóbbi népszámlálás adatai alapján elmondha-
tó, hogy a magyarság kisebbségbe került. Másrészt nagyon sok marosvásárhelyi ma-
gyar nem tartja magát székelynek.
Székelyföld az 1968-as megyésítéskor felszámolt Maros-Magyar Autonóm Tarto-
mány területén fekszik, nagyjából lefedi azt. A tartományt annak idején három megyére
vágták szét a tömbmagyarság megosztásának céljából. Hargita és Kovászna megyék tel-
jes egészében Székelyföld területén fekszenek, Maros megyéből (a megye lakosságának
41–43%-a vallja magát magyarnak) a Sóvídék és Nyárádmente tartozik a régióhoz.
Napjainkban Székelyföldet északról a Görgény völgye határolja5. Északkeleten elin-
dulva, a vidék keleti határán végigmenve egészen délkeletig, a régiót a Keleti-Kárpátok
(Erdélyi Alpok) határolják, azokon túl a történelmi Moldva helyezkedik el. Délen és délke-
leten a Barcaság és a szászok ősi területei6 határolják Székelyföld területét. A falvakból
Németországba települt szászok házaiban ma cigányok élnek. Egész Románia területén
Maros megye lakosságában a legnagyobb a roma lakosság aránya. A nyugati szomszéd
a Mezőség, amely még Székelyföldnél is nyomorultabb és elmaradottabb vidék.
A megyésítés során úgy a Mezőség, mint Segesvár Maros megyéhez kerültek,
ezért a gazdasági és társadalmi állapotok elemzésénél állításaink ezekre a vidékekre
is részben igazak lesznek. Ugyanakkor ezek is befolyásolni fogják a Székelyföldről ki-
alakuló általános képet, hisz közigazgatásilag hozzá vannak csatolva.
Megközelíthetőség
Székelyföld elméletileg úgy szárazföldi, mint légi úton megközelíthető. Gyakorla-

tilag a régió egyetlen „saját” repülőtérrel rendelkezik Marosvásárhely mellett,
Vidrátszeg falu határában. Az említett repülőtéren kívül, amely a régió nyugati határán
van, Székelyföldtől déli irányban nagyon közel helyezkedik el a brassói repülőtér.
A régiót két vasúti fővonal érinti, a 300-as, amely Nagyváradról kiindulva Kolozs-
váron Segesváron és Brassón keresztül vezet Bukarestbe, valamint a 400-as, amely
Nagybányát köti össze Bukaresttel, keresztülhaladva Gyergyószentmiklóson, Csíksze-
redán és Sepsiszentgyörgyön7 is. A 300-as fővonal valóban csak érinti Székelyföldet,
4 Az ország geometriai középpontja Segesvár körül található.

5 Onnan indultak 1990 márciusában a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom leitatott román „harcosai”.
6 Kronstadt és Schäßburg (Brassó és Segesvár) városaiba szocialista nagyvállalatokat telepítettek, amelyek több tízezres munka-
erejét moldvai parasztokból verbuválták.
7 A baj csak az, hogy Kolozsvár felöl napjában egyetlen vonat közlekedik a 400-as vonalon, a Budapest–Brassó távon közleke-
dő Corona.
tulajdonképpen a nyugati határa mentén megy végig. Szászrégentől északra, Dédán,
és Csíkszeredától északra, Madéfalván található a 400-as vonal két nagy vasúti cso-
mópontja, amelyekről az Erdélyt Moldvával összekötő sínpárok ágaznak le. Ezeken kí-
vül a 405-ös mellékvonal halad át a régión, amely Székelykocsárdot köti össze
Dédával, Marosvásárhelyt8 érintve. Létezik még egy-egy mellékvágány Tövis és
Parajd, valamint Segesvár és Székelyudvarhely között. A régiót átszelő keskeny nyom-
távú vasutak közül az utolsónak a működését is 1996-ban megszüntették.
A műutak közül az E60-as (DN 13 nemzeti) és E754-es (DN 11 nemzeti) európai
utak, valamint a DN 11B, 12, 13A, 15 valamint 16-os nemzeti utak és ezek elágazásai
szelik át a régiót. Az E60-as Budapest felől tart Isztambulba, és keresztülhalad Maros-
vásárhelyen. Az E754-es kelet felé tart Brassótól Moldova felé. A környéken nem léte-
zik autópálya9, és a közeljövőben nem is lesz.
Az eddig leírtak alapján láthatjuk, hogy Székelyföldet – habár az ország közepén
van – részben magas hegyek, részben nagyon szegény vagy elszegényedett vidékek
veszik körül. Mindezek mellett a közlekedési fővonalak is elkerülik, és a meglévő inf-
rastruktúra is nagyon rossz állapotban van. Emiatt nevezték interjúalanyaink Székely-
földet „a legközpontibb perifériának”.
Regionális és fejlesztési besorolás

Főként az EU-intézmények nyomására az előcsatlakozási tárgyalások nyomán
Románia területét 8 úgynevezett fejlesztési régióra osztották.
Az erdélyi megyék az 5., 6. és 7. régióban találhatók. A Nyugat fejlesztési régió-
hoz tartoznak Arad és Hunyad megyék, valamint a Bánság. Az Északnyugat régióhoz
tartoznak Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megyék, valamint a Partium és
Máramaros. A Középső régióhoz tartozik az összes többi erdélyi megye, és csak er-
délyi megyék. Ide tartozik a túlnyomó többségében magyarlakta Székelyföld is.
1. ábra – Románia statisztikai fejlesztési régiói és a Központi régió a székely megyékkel
A fejlesztési régiók Romániában A Közép régió

Forrás: [INS, 2001]
8 Mivel Marosvásárhelyen csak a gyér forgalmú 405-ös vasúti mellékvonal halad keresztül, a vásárhelyi repülőtér egy kicsit ve-
szíthet stratégiai jelentőségéből. Ezen csak a pár év múlva ott keresztülhaladó autópálya segíthet.
9 Az erdélyi autópálya is valószínűleg Székelyföld nyugati határa mentén fog elhaladni. Kolozsvárt még érinti, de a székely fővá-
ros előtt 20 km-rel délre kanyarodik.

A központi régió fejlesztési ügyeit Gyulafehérváron kezelik. Az eddigiekben említett

szállítási és infrastrukturális gondok miatt a központ nagyon nehezen megközelíthető.
Az alábbi táblázat a régió méreteit mutatja be úgy terület, mint népesség szem-
pontjából. Maros megye mind a felszíne, mind lakossága szempontjából nagyobb az
országos átlagnál, Kovászna megye mindkét szempontból kifejezetten kicsi.
1. tábláza – Székelyföld mérete Románia viszonylatában

Ebből
Össz- Össz-
Arány Arány Városok megyei Község Falvak
Régió terület lakosság,
% % száma jogú száma száma
km2 személy
városok
Románia
238 391 100% 22 810 035 100% 263 84 2 688 13 094
összesen
Központ 34 100 14,30% 2 701 697 11,84% 50 14 334 1 823
Székelyföld 17 063 7,16% 1 191 644 5,22% 21 7 173 844
Maros 6 714 2,82% 610 053 2,67% 7 4 90 486
Kovászna 3 710 1,56% 233 256 1,02% 5 1 34 122
Hargita 6 639 2,78% 348 335 1,53% 9 2 49 236
Pillanatnyilag a következő megyei rangú városok találhatók a székely megyék terü-

letén:
1. Maros megyében: Marosvásárhely, Segesvár, Szászrégen, Dicsőszentmárton10
2. Hargita megyében: Csíkszereda és Székelyudvarhely
3. Kovászna megyében: Sepsiszentgyörgy
A megyék és a fontosabb helységek lakosságát az alábbi táblázat mutatja be.
Méretét és fejlettségét tekintve Marosvásárhely, a régi regionális főváros messze a leg-
nagyobb település egész Székelyföldön.
2. táblázat – A megyék, megyei jogú városok és a városok lakosainak száma 1999. július 1-jén
Lakosság Lakosság Lakosság
Megye Megye Megye
száma száma száma
Maros 601 552 Hargita 342 128 Kovászna 230 542
Marosvásárhely 164 132 Csíkszereda 46 385 Sepsiszentgyörgy 66 599
Szászrégen 38 598 Székelyudvarhely 38 863 Barót 10 531
Segesvár 36 067 Tusnádfürdő 1 815 Kovászna 12 373
Nagyernye 9 850 Balánbánya 9 158 Bodzaforduló 9 089
Marosludas 18 684 Borszék 3 103 Kézdivásárhely 22 087
Szováta 12 328 Székelykeresztúr 11 187
Dicsőszentmárton 29 917 Gyergyószentmiklós 21 226
Maroshévíz 16 795
Szentegyháza 7 476
10 Amint említettem, az utóbbi három helység tulajdonképpen nem tartozik Székelyföldhöz.

A régió gazdasági és társadalmi helyzete11
A gazdaság
A székely megyék altalajkincsekkel való ellátottsága, domborzati és klímaviszo-

nyai, valamint a lakosság összetétele változó, ezért a különböző alrégiókban különfé-
le helyi sajátosságokkal bíró gazdálkodás folyt és folyik.
Maros megye egy hatalmas méretű sótömb fölött12 helyezkedik el. Ugyanakkor
ebben a megyében található az ország földgáztartalékainak legnagyobb része. A me-
gyében nagyon sok termálvizű forrás van, de ezek a vendéglátóipar szempontjából
egyáltalán nincsenek kihasználva13.
A megye sík területein (ez főleg a magyarok által csak szórványosan lakott Me-
zőségre érvényes) gabonát termesztenek. A megye északi részén a szocializmus ide-
jén hatalmas gyümölcsösök léteztek, amelyek nagyrésze ma már gondozatlanul
hever. A központi részeken komlót termeltek nagy mennyiségben, de már komlóültet-
vények sem léteznek. A megye déli részein található a Küküllők völgye, amely nemzet-
közi hírnevű bortermő vidék. A megye északkeleti és keleti részén erdőgazdálko-
dás/fakitermelés folyik.
A másik két megye sokkal dombosabb-hegyesebb vidék. A legfontosabb nyers-
anyag a nagyon sok ásványvízforrás és az erdők. Ugyanakkor szinte mindegyik helység-
nek megvan a saját kavicsbányája. A talaj minősége14 és a hideg klíma nem igazán
alkalmas a növénytermesztésre. A helybéliek főleg krumplit termesztenek. A hegyi lege-
lőkön jelentős méretű szarvasmarha-tenyésztés folyt még egy évszázaddal ezelőtt is. Je-
lenleg ez az ágazat a tejfeldolgozással együtt mély válságban van. [Szabó, 2003]
A szocializmus idején mindegyik székelyföldi városban létezett valamiféle gépe-
ket vagy berendezéseket gyártó vállalat, ugyanakkor országosan is fontos súllyal bírt
a textilipar, a ruha- és konfekcióipar, valamint az élelmiszeripar.
Maros megye volt gazdaságilag a legfejlettebb, a székely „főváros” volt a legjob-
ban iparosítva. Az előző évszázadokban főleg mészárosairól és tímárjairól volt híres a
helység. A város nyugati határában működött a szocializmus idején és működik ma is
egy valamikor nemzetközi megrendeléseket is teljesítő, ma vegetáló és veszteséges
műtrágyagyár15. A város felé következik a bőr- és kesztyűgyár16, mögötte a selyem-
11 Ebben a fejezetben főleg az elérhető statisztikai adatokra támaszkodunk (Romániában még csak most van nyomdában a
2002-es statisztikai évkönyv, a 2001-es pedig csak az átmenet első évtízedéről tartalmaz adatokat. Friss adataink a Nemzeti
Statisztikai Hivatal honlapjáról származnak – lásd mellékletek), kevésbé az interjúkra, amelyeket a következő fejezetekben fej-
tünk ki részletesebben.
12 Egyik interjúalany elmondása szerint a megye felszínének 80%-a alatt só van.
13 Nemzetközi hírnévnek csak a szovátai Medve-tó örvend, a helybéliek közül sokan ismerik még a marosszentgyörgyi sós ter-
málfürdőt.
14 Romániában a talajtípusokat 5 minőségi kategóriába sorolják. A legjobb, 1. minősítésű termőtalajból egyetlen talpalatnyi sem
található Hargita megyében, a megyei átlag a 4. kategóriához tartozik [Benedek, 2002].
15 A gyárat privatizálni próbálták, de a török vevő nem fizette ki a vételárat, és visszavették tőle a vállalatot. A veszteséges válla-
latot politikai okokból tartják fenn.
16 Mindig magyar nemzetiségű vezetősége volt. A volt főkönyvelő és aligazgató is tulajdonos-vezérigazgatónak tekinti magát. Há-
borújuk 12 éve tart, az alkalmazottak is két táborra szakadtak, és egymást próbálják megakadályozni a gyár területére való be-
lépésben. A valamikor csak exportra dolgozó gyárban ma az interjúkészítésre vállalkozókat az orosz maffiával fenyegetik.

szövöde. Az ipari negyedben található még a téglagyár, a konzervgyár, a tejfeldolgo-

zó (ma Friesland-tulajdonban), a szerszámgépgyár, a könnyűipari berendezéseket
előállító gyár, valamint az állami húsfeldolgozó kombinát.
A városban létezik még egy gyógyszergyár (magyarországi – Richter Gedeon –
többségi tulajdonban), egy cukorgyár, két bútorgyár és egy háromba17 szakadt elekt-
romos háztartási berendezéseket gyártó vállalat. Létezik még pékipari termékeket elő-
állító vállalat, de ez már nem megyei szintű állami monopólium, az erős versenyben
egyre jobban szűkül tevékenysége, és üzemeit magánpékeknek adja el.
A legtöbb vállalatot privatizálták. Nagyméretű elbocsájtások következtek. Sokan
hazatelepültek falura, vagy kényszervállalkozásba kezdtek.
Maros megye többi városai közül a székelyföldhöz tartozó Szováta volt fontos
fafeldolgozó18 központ, Szászrégenben a hangszergyár meg a sörgyár19 voltak a leg-
híresebbek, Dicsőszentmártonban karbidot és üveget gyártottak, Marosludason cuk-
rot és gumiabroncsokat. Segesvár inggyáráról, üveggyáráról, valamint zománcozott-
edény-gyáráráról (meg a napjainkban is lakott, középkori szász váráról) volt híres.
A mezőgazdaságban az állattenyésztés és a gyümölcstermesztés volt valamikor Ma-
ros megye erőssége. (bikaborjú-nevelés és almatermesztés területén országos első volt).
A Küküllő menti borok is a leghíresebbek közé tartoztak és tartoznak az országban.
Hargita megyében a fakitermelés és -feldolgozás meg a bútorgyártás volt a legfej-
lettebb. Csíkszereda, Székelyudvarhely és Maroshévíz voltak a legnagyobb központok,
sok alkalmazottat foglalkoztattak a vállalataik, a munkaerő jólképzett volt. Erős volt a me-
gye a konfekcióipar és a textilipar területén is. Csíkszeredában még ma is létezik a trak-
torgyár, Székelyudvarhelyen a „Matrica” és a cérnagyár voltak még ismertebbek.
A turizmus és az ásványvizek kitermelése is jól működött a megyében, ma 15%-
át sem érik el a 13 évvel ezelőtti értékeknek.
Napjainkban a legfontosabb ipari termékek a nemzeti statisztikai hivatal adatai

szerint [lásd I. melléklet]:
- Maros megyében a vágóhidakról származó marha- és disznóhús, a húskészít-
mények, a tejtermékek, a fogyasztási tej és tejtermékek, a szőtt árú, a lábbelik,
a faanyag, a karbid, az ammónia, a műtrágya, a fényérzékeny anyagok, a sík- és
egyéb üveg, a tégla, cserép és egyéb építőanyag, valamint a mész.
- Hargita megyében a tej és tejtermékek, az ásványvizek, a konfekció, a lábbelik,
valamint a feldolgozott fa és a bútorok
- Kovászna megyében a ruházat, a feldolgozatlan faáru, az ásványvizek, a hőener-
gia, a pékárú, a tejtermékek és a hús.
Maros megye mai vezetői szerint a megye nem igazán mezőgazdasági jelle-
gű, de szerencsére nem volt túlzott a nehézipar fejlesztése. Az ipar fejlesztése ma
sem tenne jót a megyének. (Elrettentő példaként Brassót emlegetik (a túlzott ipa-
rosítás csak viszszahúzta), de a környezetszennyezés sem elhanyagolható szem-
pont).
17 Kábelgyár, elektromos háztartásiberendezés-gyár (ma olasz kézben) és számológépgyár.

18 És a Medve-tó vonzott – főleg skandináv – turistákat.
19 Románia első exportra is termelő, Ceausecsu kedvenc sörét is előllító sörgyárát az osztrák BBAG bezárta.
Folytatni kellene a megyében a gyümölcstermesztés hagyományát, nem volna
szabad búzát és kukoricát termeszteni. Azok nagy parcellákat és más éghajlatot igé-
nyelnek, ráadásul a talaj sem termékeny.
A talaj a gyógynövénytermesztésnek volna nagyon megfelelő.
A hollandok zsebszerződésekkel több száz hektár földet vettek a megyében.
Akácfákat ültettek, ezzel akarják otthon növelni a gátjaik magasságát. Az akácfa ex-
portja is nagy bevételt hozhatna a megye gazdáinak.
A mezőgazdaság fejlődését hátráltatja, hogy a földek visszaadása nem megfele-
lően történt, hisz csak a földet adták vissza, a munkaeszközöket és a traktorokat nem.
A régió/megye legfontosabb vállalatairól a kereskedelmi és iparkamaráknál nem

voltak hajlandók nyilatkozni20. A külső nézelődő számára nyilvánvaló, hogy a nehéz-
ipar mindenütt lehanyatlott. Ezzel szemben nagyon sok sikeres tejfeldolgozó jelent
meg a piacon. A húsfeldolgozásban is a régi nagy mészároscsaládok visszaszerezték
hírnevüket.
Nagyon fontos maradt a fafeldolgozás és a bútorgyártás. Az mindenképpen ér-
dekes probléma, hogy például Csíkszeredában a bútorgyártás lehanyatlott, miköz-
ben tőle alig 50 km-re, Székelyudvarhelyen ugyanez az iparág virágzik. A folyama-
toknak valószínűleg személyi okai is voltak. Beszélgetőtársaink meglátása szerint
egyébként a fakitermelési ágazat a régióban telített.
Sikertörténetként szokták mesélni a nyomdaipar letelepítését és elterjesztését
Székelyudvarhelyen. 1990 előtt nem is hallottak arrafelé a nyomdászatról, ma több
virágzó vállalat21 is található a városban. A siker titka egyedül a megfelelő piaci rés
megtalálása és kihasználása.
A legelők minőségét és a régió hagyományait figyelembe véve, sokan Székelyföld

felemelkedését részben a mezőgazdaság – konkrétan a tehéntenyészés és tejtermelés
segítségével lehetne megvalósítani. A hivatalokban ülő bürokraták ezt tagadják.
A terepen, tejfeldolgozókkal készített interjúink során is, a nyereségesség felve-
tésére azt a határozott választ kaptuk, hogy „a tejtermelés, igenis, nyereséges”. [Sza-
bó, 2002] Interjúalanyunk személyes tapasztalatokat szerzett Nyugat-Európában, és
elmesélte, hogy:
– az EU-ban 25-28 EUR cent/l a tej felvásárlási ára (pl.: Nagy- Britannia 28, Hol-
landia 30, Németország 27 – a tejtermelést Nyugaton is szubvencionálják),
– nálunk (az ő üzemében) 5300 lej a felvásárlási ár + 300 lej jár a nagyobb zsír-
tartalomért, + a gazdák kapnak 1680 lej támogatást, ez összesen = 7280 lej
= 20-21 cent,
– ez kevesebbnek tűnik, viszont az EU-ban – csak a +2–4 C-fokra lehűtött tejet
veszik át, gazdánként minimum 800-1000 litert (ott 6-8 gazda ad annyit, mint
nálunk 900), a tej csíraszáma < 50 000 (csak ennek a befektetése 10 cent/l).
Ezenkívül az EU-ban mindenütt van fejőcsarnok, ahova be van vezetve a me-
20 Etikátlan kérdés és burkolt reklámnak használható, kizárja a többi vállalatot. Esetleg név és cím nélküli esettanulmányokat le-
het készíteni sikertörténetekről. De kérdés, hogy mik a sikeresség kritériumai.
21 Van köztük olyan is, amelynek a forgalma tavaly elérte a 18 milló EUR-t, az ország magazinpiacának 55% van a kezükben, és
a kereskedelmi nyomtatványok 90%-a, ezenkívül exportálnak Bulgáriába, Szerbiába, Horvátországba, Ausztriába, Moldáviá-
ba, sőt Magyarország és Moldávia számára tankönyveket is nyomtatnak.

leg víz. A tehenek tőgyét megmossák, megtörlik egyszer használatos szalvé-

tákkal (minden csicset külön). A beszolgáltatott tejet nagyon gyakran analizál-
ják. A fejés nem kézzel, hanem fejőgépekkel történik, szigorúan betartva a hi-
giéniai előírásokat22.
Régiónkban 3 tehénnel egy gazda keres 3-4 millió lejt, ami megfelel egy állami gyá-
ri munkás fizetésének – ezzel szemben az EU-ban 1 lakatos átlagfizetését egy gazda 20-
25 tehénnel tudja megkeresni (Németországban egy kevesebb mint 15 fő tehenet neve-
lő gazdának biztos a csődje, Hollandiában ez a minimális állomány 30)23.
Nálunk 4-5 tehénnel egy gazda annyit keres, mint egy mérnök (1-2 tehén tartá-
sa esetén nálunk is a gazda veszteségben van, kb. 3 tehén tartása már jobb, mint a
0 szaldó),
– ne tenyésszenek egyszerre mindent (disznót és tyúkot is a tehén mellett) – sok
munka, kevés jövedelem –, szakosodni kell, és profi módon dolgozni,
– vizsgálni kell a tej-hús-tojás felvásárlási árainak alakulását, és viszonyítani az
inflációhoz – a romlandóságot és szállíthatóságot figyelni.
A privatizáció hatásai Székelyföld gazdaságára
Romániában a privatizáció folyamatát több, egymásnak is ellentmondó törvény

szabályozta az utóbbi másfél évtized folyamán. A folyamat időnként felgyorsult, más-
kor lelassult, a mindenkori kormány politikai akarata és a nemzetközi pénzügyi szer-
vezetek nyomásának függvényében. [Brateş, 1997]
Kemény viták tárgyát képezte a privatizálandó, illetve a tartós állami tulajdonban
maradó vállalatok köre, valamint a privatizálandó vállalatokban fenntartandó állami ré-
szesedés hányada.
Az első elképzelés szerint létrehoztak két intézménytípust: egy Állami Tulajdon-
alapot (Fondul Proprietatii de Stat – FPS) és 5 regionális szintű Magán Tulajdonalapot
(Fondul Proprietatii Private – FPP). A privatizálni kívánt vagyon 30%-át a FPP-nek ad-
ták, 70%-ot pedig a FPS-nek. A lakosság számára24 tulajdonszelvényeket nyomtattak,
és szétosztották azokat. A tervek szerint a FPP a tulajdonában levő 70%-ot pénzért kel-
lett volna értékesítse, mégpedig évi 10%-ot. Így a teljes privatizációs folyamat 7 év alatt
befejeződött volna.
A stratégiai fontosságú, tartós állami tulajdonban tartandó vállalatok önállóan
gazdálkodó egységekké alakultak (Regii Autonome).
A tulajdonszelvényeket fel lehetett használni a privatizálandó vállalatok vezetői és
dolgozói általi kivásárlásra (Management and Employee Buy-Out – MEBO), vagy be
lehetett fektetni a FPP-be, amelyek a folyamat lezárásakor befektetési alapokká kellett
volna átalakuljanak. [Domokos–Bagoly, 1996]
22 A kis, 1-2 tehenes gazdák nincsenek is tisztában azzal, hogy mit fog jelenteni az európai integráció. Ha nem lesznek képe-
sek a minőségi követelményeket betartani, integráció után többé nem lesz szabad ezektől a gazdáktól tejet átvenni. Ezek majd
le kell vágják az állatokat, és más megélhetés után kell nézzenek. A gyára(ak) pedig nyersanyag nélkül fognak maradni. Egy
szakmabeli elmesélte, hogy a gyáruk minden liter átvett tejre fizet 0,05 EUR-t az állat-egészségügyiseknek, de azok nem csi-
nálnak abszolút semmit ezért a pénzért.
23 Az EU előírásai az 5–200 fejőstehenet nevelő farmokat egy kategóriába sorolják. Itt senkinek sincs 7-8-nál több tehene, de
nem képesek megfelelni az EU-követelményeknek (pl. hogy semmi nem lehet fából készítve). Megjelent a minimumkövetel-
ményekről egy brosúra, amit azonban jelenleg nem lehet betartani.
24 Minden felnőtt állampolgár ingyen kapott egy 5 szelvényből álló, bemutatóra szóló füzetet, amelyben az 5 szelvény az 5 FPP
egyenlően szétosztott vagyonának megfelelő hányadát képviselte.
3. táblázat – A székelyföldi megyék vállalatai és magyarsága a Tömeges Privatizációs Program Idején (1995 szeptember)
A megyében
A megyében Kuponra
A megyében Kuponra hány %-a
A 60%-nak A 49%-nak hány %-a jogosult
kuponokkal jogosultak privatizálható
Megye neve Privatizálandó cégek száma A cégek törzstőkéje (millió lej) megfelelő tőke megfelelő tőke privatizálható magyarok
privatizálható száma a a vagyonnak
nagysága nagysága a vagyonnak száma a
tőke nagysága megyében magyar
kuponnal megyében
kuponnal
60 49
Összesen Összesen 60%-ban 49%-ban
%–ban %–ban
Hargita 75 57 18 338 461,143 170 810,407 167 650,736 102 486,244 82 148,861 184 635,105 260 728 141,21% 223 149 120,86%
Kovászna 51 41 10 371 954,314 289 612,438 82 341,876 173 767,463 40 347,519 214 114,982 174 444 81,47% 133 265 62,24%
Maros 91 71 20 745 639,760 349 619,783 396 019,977 209 771,870 194 049,789 403 821,659 455 473 112,79% 191 697 47,47%
Székelyföld 217 169 48 1 456 055,217 810 042,628 646 012,589 486 025,577 316 546,169 802 571,745 890 645 110,97% 548 111 68,29%
Millió USD-ben
2578 lej/USD 564,800 314,214 250,587 188,528 122,787 311,316 890 645 110,97% 548 111 68,29%
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
árfolyamon
4. táblázat – A székelyföldi megyék vállalatai a Tömeges Privatizációs Program idején ágazati bontásban (1995. szeptember)
Fa- és papír-
Gépgyártó
Megye neve Mezőgazdaság Élelmiszer-ipar Építőipar Kereskedelem Turizmus feldolgozó Bútoripar Vegyipar Szállítás Textilipar Szolgáltatás Bőripar Összesen
ipar
ipar
Hargita 15 793,063 68 325,458 49 430,170 5 773,505 24 392,974 39 671,789 8 680,850 37 626,432 634,000 10 036,886 30 692,700 15 084,424 0,000 306 142,251
Kovászna 23 650,252 171 831,679 43 583,330 4 413,812 36 857,968 21 219,439 0,000 8 492,127 8 739,396 11 726,396 18 202,587 23 239,312 0,000 371 956,298
Maros 22 578,532 129 117,896 103 058,026 20 369,456 27 173,813 36 564,143 3 912,775 10 393,800 270 759,547 23 292,376 45 781,641 17 704,091 38 099,100 748 805,196
Székelyföld 62 021,847 369 275,033 196 071,526 30 556,773 88 424,755 97 455,371 12 593,625 56 512,359 280 132,943 45 055,658 94 676,928 56 027,827 38 099,100 1 426 903,745
Millió USD-ben
2578 lej/USD 24,058 143,241 76,056 11,853 34,300 37,803 4,885 21,921 108,663 17,477 36,725 21,733 14,779 553,493
árfolyamon
Forrás: RMDSZ képviselői iroda
153
Ha egy vállalatnál a MEBO-t akarták alkalmazni, azt egy Alkalmazotti Egyesület-

nek (Programul Asociatiei Salariatilor – PAS) kellett lebonyolítania. A PAS-t hivatalo-
san be kellett jegyeztetni egyesületként, majd választott vezetői leülhettek a FPS és
FPP képviselőivel a szerződési feltételeket megtárgyalni. A vállalatokat a tulajdonszel-
vényekkel (az alkalmazottak bármennyi tulajdonszelvényt25 bevihettek a vállalatukba),
készpénzzel és bankhitellel lehetett megvásárolni26.
Mivel a tulajdonszelvények nem voltak névre szólóak, és az aktuális hatalomnak
nem tetsző politikai és gazdasági körök kezébe kerültek, a folyamatot megváltoztatták.
Előbb téves számításokra hivatkozva újraértékelték27 a privatizálandó állami vagyont.
Az új értéket megint szétosztották a felnőtt lakosság között, de most már névre
szóló voucherek formájában. A „privatizáció felgyorsításáról” szóló új törvény (Töme-
ges Privatizációs Programnak – TPP is hívták) szerint minden állampolgár el kellett
menjen a postára, és egy általa választott konkrét vállalathoz el kellett küldje a
voucherjét. A hatalom kijelölte azokat a vállalatokat, ahol többségi részesedést szán-
dékozott megtartani, itt a vállalatok értékének 49%-át lehetett jegyezni, a többi vállalat-
nál az érték 60%-át.
A vállalati részvények kibocsátási árfolyama normális körülmények között 1 millió
lej volt, túljegyzés esetén a privatizálásra szánt vagyon osztva a jegyzett kuponok szá-
mával. A TPP előtti és az utána kialakult helyzet látható a 3. és 4. táblázatban.
A tömeges privatizációs program által tulajdonképpen az állami vállalatok értéké-
nek csak 5%-át privatizálták, hiszen a legnagyobb és legerősebb vállalatokat az állam
stratégiai fontosságúnak nyilvánította, és 100%-ban saját kézben kívánta tartani.
[Earle–Telegdy, 1998]
Az 1996-os választások után hatalomra került új kormány nyilatkozatok szintjén
fel akarta gyorsítani a privatizációt.
5. táblázat – Az 1996-os kormányváltás után hatalomra került kormány által

Székelyföldön privatizálásra szánt vállalatok
Privatizálandó (még Az állami
Vállalatok Törzstőke
Megye állami kézben maradt tulajdon
száma 1000 lej
törzstőke) aránya
Hargita 44 205 191 685 90 465 620 44,088%
Kovászna 41 280 608 014 172 238 490 61,380%
Maros 85 659 164 833 311 942 879 47,324%
Székelyföld összes 170 1 144 964 532 574 646 989 50,189%
Az RMDSZ egyes körei megpróbáltak célirányosan néhány vállalatot magyar nem-

zetiségű kisrészvényesek kezére juttatni. A magyar lakosság egy része nem kért taná-
csot senkitől, hogy hova tegye a kuponját, mások bizalmatlanok voltak az RMDSZ-szel
szemben. A szervezeten belül nem mindenkinek tetszett a folyamat lebonyolításával fog-
lalkozó csapat, így a szándék megbukott.
25 Elkérhették a rokonoktól/ismerősöktől vagy felvásárolhatták öket, így szándékoztak a törvényalkotók egy másodlagos tőkepia-
cot beindítani.
26 Az érdeklődés csekély volt, nagyon kevés vállalat dolgozói éltek ezzel a lehetőséggel. Ilyen módszerrel privatizálták Székely-
földön pl. a csíkszeredai tejgyárat meg a sörgyárat. A sörgyár azután külföldi pénzügyi befektető kezébe került, az feljavította
és továbbadta egy szakmai befektetőnek. A tejgyár ma is az alkalmazottak és a vezetőség tulajdonában van.
27 A vagyont 8-szorosára értékelték. A rossz nyelvek szerint a 8-as szorzószámot hasra ütéssel állapították meg.
Az új kisrészvényes réteg egy része – ha volt fizetőképes kereslet – eladta a rész-
vényeit. Mások tartják a részvényeket, néha kapnak osztalékot, néha elmennek közgyű-
lésekre. A többség betette a részvényét a szekrénybe, és azóta sem tett vele semmit.
A privatizáció következő lépése a maradék vállalatok pénzért való értékesítése
kül- és belföldi pénzügyi vagy szakmai befektetőknek. Ez a folyamat napjainkban is
tart, néha kisebb-nagyobb botrányok által kísérve28. Az új kormány elkötelezte magát
a privatizáció folytatása és befejezése mellett. Az országban van még privatizálandó
vállalat, de Székelyföldre ez nem érvényes.
A fenti folyamattól különbözik a mezőgazdaság helyzete. A volt állami gazdasá-
gok privatizációja még nincs befejeződve. A földek visszaadása – legalábbis birtokle-
velek kiosztása szintjén – nagyon lassan halad. A román adminisztráció nem ismeri a
telekkönyv fogalmát, ezért a folyamatot botrányok kísérik. A kialakuló felaprózott bir-
tokszerkezet pedig nem teszi alkalmassá a mezőgazdaságot, hogy versenyképessé
válljon az EU farmerjeivel szemben. A probléma különösen égető Székelyföldön, ahol
a lakosság nagy része mezőgazdaságból él.
Az utóbbi időben megkezdődött a közösségi erdők és földek visszaadása. A ki-
alakuló közbirtokosságok és magánerdészetek viszont egy pozitívumot jelentenek
Székelyföld gazdasága számára.
Természetesen vannak pozitív példák is a régióban a sikeres privatizációra és a
jól működő vállalatokra.
1998-ban a borszéki vállalat egy közös termelési egyezményt hozott létre a bu-
karesti Comchim vállalattal. A bukaresti cég a vegyiparban tevékenykedett, nyers-
anyagot állított elő gyógyszergyárak számára. Ma is van egy vegyianyagokat gyártó
részlegük. A cég teljes egészében hazai magántőkén alapul.
1999-ben privatizálták a vállalatot – megvásárlás által (a főrészvényes az FPS
volt, a részvények 75%-nak tulajdonosa) és tőkeemeléssel (a bukarestiek 2 új gyártó-
sorral szálltak be, ezek képezték azelőtt a közös termelési egyezmény tárgyát).
Így a Regina Apelor Minerale Borsec (Borszék – Az Ásványvizek Királynője volt
a vállalat neve) átalakult Romaqua Group SA-vá, a részvények kb. 95%-a a Romaqua
tulajdonában van. 3%-ot birtokol a SIF Transilvania, 0,36%-ot a régi FPS, most APAPS
(’99 után megjelent egy furcsa törvény, amely az állam kezébe adott bizonyos földte-
rületeket. Mivel a gyár arra a területre volt építve, az állam újra tulajdonos lett. Ezen-
kívül van még 12 000 „kuponos” részvényes.
1998 és 2003 között a teljes gyártási technológiát felújították. Ma már egyetlen
berendezés sincs a vállalatnál a rendszerváltás előtti időből.
1998 előtt 6 gyártási gépsor működött, a ’70-es évek műszaki szintjén. Mindegyikük
üvegből készült palackokba töltötte az ásványvizet. Ma 5 gyártósor van a vállalatnál, ebből
3 PET-palackokba tölt, 2 üvegbe (egyik a hagyományos, 1 literes üvegekbe a másik, egy
luxus kivitelű 0,75 l üvegbe, amelyet csak a HORECA (Hotel-Restaurant-Catering) láncnak
értékesítenek. A termék neve Borsec Premium. A gyártósor 2003 augusztusa óta műkö-
dik.) Csak augusztus hónapban többet termeltek, mint 1993-ban az egész évben.
A technológia pillanatnyilag a legújabb generációs. A gépsorokat Németország-
ból (Krones) és Olaszországból (SIG) Európa legnagyobb cégei szállították, amelyek
világszinten is elismertek.
28 A Richter Gedeon megvette pl. a marosvásárhelyi gyógyszergyárat. Ugyancsak magyar befektetők kezébe került a szovátai
fürdővállalat, ami nem tetszik egyes hazai politikai és gazdasági köröknek, ezért a perek jelenleg is folynak.

1998-ig összesen 2-féle termékkel rendelkeztek – 1 literes üvegekbe és 0,5 lite-

res üvegekbe töltött szénsavas ásványvízzel. Ma összesen 10 típus létezik. Töltenek
úgy szénsavas, mint szénsavmentes ásványvizet. A szénsavmenteset nem a CO2 ki-
vonásával nyerik, hanem van külön olyan típusú borvízforrás a környéken.
Az értékesítés túlnyomórészt a hazai piacon történik, a termékek alig 10%-át ex-
portálják.
A belső piacon az ásványvízeladások terén a piac több, mint 35%-át uralják, ők
a piacvezetők.
Az export főleg a nem EU-tag29 országokba történik.
A vállalat fejlődése sokkal dinamikusabb is lehetett volna, ha nem létezne az or-
szágban a túlzott30 adóelvonás.
A vállalat rendszeresen teljesíti befizetési kötelezettségeit az állam, valamint a
szociális és egészségügyi alapok felé, ami azonban túlzott terhet jelent a számára. A
vállalat, saját értékelése szerint, Hargita megye legnagyobb adófizetője.
Gazdasági/fejlesztési programok a régióban
A Regionális Fejlesztési Törvény alapján megalakult régiók 1999-ben elkészítet-

ték fejlesztési programjaikat, majd 2002-re átdolgozták azokat. A Központi Fejlesztési
Makrorégió is, melynek része Székelyföld, hasonló módon járt el, fejlesztési program-
jának fontos részét jelenti a gazdaságfejlesztési alprogram.
A régió fejlesztési programja illeszkedik a 2002-re átdolgozott és kibővített Orszá-
gos Fejlesztési Tervhez, mely Románia gazdasági fejlődésének főbb koordinátáit az
alábbiakban határozza meg a 2002/2005-ös időszakra:
• Makroökonómiai politika
• A strukturális átalakulás politikája
• Szociális és humánerőforrás-fejlesztési politika
• Környezetvédelmi politika
• Regionális politika
Az Országos Fejlesztési Terv kidolgozásának alapjául egy szektoriális és regio-
nális gazdaságszociológiai tanulmány szolgált, mely a prioritást élvező problémák fel-
leltározását és meghatározását tűzte ki célul. A tanulmány vizsgálta Románia makro-
ökonómiai mutatóit és gazdasági fejlődési tendenciáit a 2002–2005-ös időszakra, a
primer, szekunder és tercier ágazatok helyzetét, az infrastruktúra, humán erőforrás,
szociális szolgáltatások helyzetét, a nyolc régió gazdaságszociológiai helyzetét és a
meglévő regionális diszparitásokat.
A helyzetfeltáró tanulmány alapján elkészített fejlesztési stratégia hét fő irányvo-
nalat határoz meg:
1. A termelői és szolgáltatói szektor fejlesztése, a gazdasági tevékenységek ver-
senyképességének erősítése és a magánszektor támogatása.
29 Az EU-standardok még nem ismerik el a román ásványvizeket. (A Romaqua elkezdte a termékének EU-elismerését célzó ügy-
intézést, talán 2003 végéig sikerül a borszéki vizet az EU-piacon is elismertetni.)
30 A cég növekedése a jelenleginél évi 50%-kal nagyobb lett volna, ha az adók legalább csak magyarországi szinten lennének,
és a nagyberuházók nemcsak akkor kapnának kedvezményeket, ha külföldiek. (Ha egy külföldi 50 millió USD-nél nagyobb
összeget ruház be, nagy kedvezményben részesül. Ha egy román ruház be ugyanennyit, nem kap semmit.)
2. Az országos infrastruktúra fejlesztése és javítása.
3. A humánerőforrás-potenciál fejlesztése, a piaci feltételeknek megfelelő munka-
erő támogatása és a szociális szolgáltatások minőségének javítása.
4. A mezőgazdaság és vidékfejlesztés támogatása.
5. A környezet állapotának védelme és javítása.
6. A tudományos kutatás és technológiai fejlesztés, az innovációk, a kommuniká-
ció és információs technológia fejlesztésének támogatása, az információs tár-
sadalom létrehozása.
7. A régió gazdasági struktúrájának javítása, kiegyensúlyozott és fenntartható re-
gionális fejlesztés támogatása.
A fejlesztési stratégia valamennyi irányvonal esetében meghatározza a főbb cél-
kitűzéseket, a célkitűzések elérése érdekében javasolt lépéseket és az országos prio-
ritásokat.
Az Országos Fejlesztési Stratégia megvalósítása érdekében a stratégia megjelö-
li azokat az együttműködési lehetőségeket és finanszírozási forrásokat, melyek elindít-
hatják a fejlesztési lépéseket, de melyek korántsem elégségesek. A megjelölt finanszí-
rozási források között fontos helyet foglalnak el az előcsatlakozási alapok, PHARE,
ISPA és SAPARD, melyeket kormánytámogatások egészítenek ki.
A 2002-re kidolgozott Országos Fejlesztési Terv szerzői nagy eredménynek tart-
ják, hogy első alkalommal sikerült kidolgozni egy olyan országos szintű fejlesztési ter-
vet, melyben együttműködtek a regionális fejlesztési tanácsok, a kormány és a külön-
böző minisztériumok, és amely esetében a pénzügyi programozás egyidőben és ösz-
szefüggésben készült a 2002-es állami költségvetés kidolgozásával.
Az Országos Fejlesztési Stratégia keretében helyet kapott az egyes makrorégiók
rövid bemutatása is, a vizsgált paraméterek elsősorban az infrastruktúra, gazdasági
szerkezet, foglalkoztatás, mezőgazdaság és erdőkitermelés, ipar, kis- és közepes vál-
lalkozások, környezetvédelmi problémák. A stratégia a továbbiakban tárgyalja a
makrorégiók közötti és a régiókon belüli diszparitásokat, megoldási javaslatokat azon-
ban elsősorban országos szinten fogalmaz meg.
Az Országos Fejlesztési Stratégia átdolgozásával és kibővítésével egy időben ké-
szült a Központi Fejlesztési Makrorégió új Regionális Fejlesztési Terve is.
A Központi Makrorégió (melynek része Székelyföld) Fejlesztési Tervében megfo-
galmazott cél a lakosság életminőségének javítása egy magas teljesítmény-orientált
gazdaság fejlesztésével, a rendelkezésre álló humán és anyagi erőforrások mozgósí-
tása által, összhangban a környezeti értékek, a (szellemi) örökség és hagyományok
megőrzésével. A stratégia célkitűzései:
– regionális gazdaság fejlesztése vállalkozásösztönzés, gazdasági tevékenysé-
gek modernizálása és változatossá tételének támogatása által;
– életminőség-javítás a szociális és infrastructurális szolgáltatások javítása által;
– a települések fenntartható fejlődésének biztosítása a településeken fellelhető kör-
nyezeti értékek, történelmi és kulturális örökség megőrzése és átörökítése által.
A fejlesztési stratégia a továbbiakban konkrét célkitűzéseket és cselekvési prog-
ramokat fogalmaz meg.
Az országos és regionális fejlesztési stratégiák mellett készültek a 2002-es év fo-

lyamán megyei fejlesztési stratégiák is. Ezek egyike a kormány rendelkezésére a

prefektúrák által készített Megyei Gazdasági és Szociális Fejlesztési Programok, me-

lyek rövid idő alatt, záros határidőre készültek, és amelyek megpróbálták tevékenysé-
gekre bontani a megye fejlesztési prioritásait, és összehangolni a kormány és a mi-
nisztérium fejlesztési prioritásaival. Ezen fejlesztési programok elkészítésénél nagyon
kevés idő maradt a konzultatív egyeztetésre, ami néhol teljesen elmaradt.
A fent említett fejlesztési koncepciók és stratégiák elkészítésével párhuzamosan
a székelyföldi megyékben a helyi és megyei önkormányzatok és önkormányzati társu-
lások szintjén készültek olyan helyi és regionális fejlesztési programok és koncepci-
ók, melyek alaposabban konzultáltak a lakossággal, a civil szféra és a gazdasági élet
szereplőivel. Készültek fejlesztési programok a nagyobb városokban (pl. Csíkszereda,
Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely), vala-
mennyi Hargita megyei kistérségi társulás elkészítette a kistérség fejlesztési program-
ját, és készülnek megyei fejlesztési stratégiák is, pl. Hargita megyében.
Általános tapaszztalatként elmondható, hogy a helyi jellegű fejlesztési stratégiák
készítésénél a kezdeményező, nagyon kevés kivétellel, általában valamely helyi (me-
gyei vagy települési) önkormányzat vagy önkormányzati társulás volt. A fejlesztési stra-
tégiák megfogalmazásában és a megelőző helyzetfeltárások elkészítésénél a civil
szféra kéviselői többnyire partnerek voltak, a gazdasági élet szereplői kevésbé vettek
részt véleményformálással. Előfordult egyes kistérségekben, hogy a stratégia alapve-
tő célkitűzéseit és fő tevékenységi területeit lakossági fórumokon sikerült alaposan
megvitatni.
Ugyanakkor Székelyföldön több kutatócsoport is kezdeményezte már a Székelyföld
régió fejlesztési stratégiájának tudományos alapon történő megfogalmazását, több kon-
ferencia vitatta már Székelyföldnek kulturális régióként való megfogalmazását és egy le-
hetséges fejlesztési stratégia prioritásait. Az Új Kézfogás Alapítvány támogatásával és a
Pécsi Regionális Kutatások Központjának szakmai irányításával készült egy helyzetfeltá-
ró tannulmány, mely azonban még nem került publikusan megvitatásra.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Székelyföld régióban léteznek több
szinten is helyi fejlesztési tervek, vannak viták és eltérő fejlesztési elképzelések, azon-
ban a finanszírozási források szűkössége és esetleges volta miatt a megvalósítások
esetlegesek, nem álltak még össze egy koherens fejlesztési programba. Ugyanakkor
egy koherens fejlesztési program kialakításához és megvalósításához szükség lenne
egy szélesebb társadalmi együttműködésre, mely jelen pillanatban, a szerzők vélemé-
nye szerint, csak a helyi civil társadalom által generálható.
Az Európai Unió által finanszírozott programok

A Európai Unió által finanszírozott legfontosabb programok Romániában az elő-
csatlakozási programok: PHARE, ISPA és SAPARD. Ezen programok finanszírozásá-
ból részesültek az utóbbi években a székelyföldi megyék is, hivatalos adatokat azon-
ban, egy internetes kutatás eredményeként, többnyire országos és regionális
(makrorégiók) szinten voltak elérhetőek. Az ISPA- program első kiírásának feltételei
nem tették lehetővé székelyföldi pályázók részvételét a programban, így jelen tanul-
mányban nem is vizsgáljuk ezen program felhasználását a Székelyföldön.
1. PHARE-finanszírozási lehetőségek – Székelyföld – Központi
Fejlesztési Régió
A PHARE-finanszírozási programok közül gazdaságfejlesztési szempontból regio-

nális szinten a legjelentősebbnek a PHARE 1998 – Regionális politika és kohézió – Ipa-
ri szerkezetváltás és humánerőforrás-fejlesztési program bizonyult.
Vizsgálható adatokat egy internetes kutatás és néhány dokumentáció vizsgálata
alapján a Központi Fejlesztési Régióra vonatkozóan találtunk, melynek része a Székely-
föld is. A Román Fejlesztési Minisztérium honlapján (www.mdp.ro) elérhetőek a PHARE
1998 – Regionális politika és kohézió – Ipari szerkezetváltás és humánerőforrás-fejlesz-
tési programra vonatkozó adatok.
A program 15,5 mil. euró összegben az Európai Unió támogatásával és 3,875 mil.
euró összegben a román kormány támogatásával 60%-os támogatást biztosított max.
62 000 euró összegben ipari szerkezetváltást és humánerőforrás-fejlesztést célzó pro-
jektek számára. A versenypályázatokat fejlesztési régiók szintjén írták ki, és két rész-
letben zajlottak. Három témában lehetett nem kormányzati szervezeteknek pályázato-
kat benyújtani: helyi kezdeményezés, turizmus, humánerőforrás-fejlesztés. Az első
részletet 1999 szeptemberében zárták 259 szerződés megkötésével, a második rész-
letet 2000 novemberében további 198 szerződés megkötésével.
6/a. táblázat
Projektek Jóváhagyott Projektek Jóváhagyott Projektek Jóváhagyott Projektek Jóváhagyott
száma keret Eur száma keret Eur száma keret Eur száma keret Eur
Északkelet 23 962 330 6 254 801 12 448 008 41 1 665 139
Délkelet 22 886 493 6 324 448 7 111 005 35 1 321 946
Dél-Munténia 16 712 872 9 340 690 8 262 144 33 1 315 706
Délnyugat 29 874 375 9 219 375 15 398 438 53 1 492 188
Nyugat 20 963 869 4 205 566 3 118 850 27 1 288 285
Északnyugat 11 618 556 6 286 961 8 327 309 25 1 232 826
6/b. táblázat – Az első részletben jóváhagyott projektek31

Helyi
Régió Turizmus Humán erőforrás Összesen
kezdeményezés
Központ 12 707 425 6 352 310 4 196 926 22 1 256 661
Bukarest-Ilfov 11 655 306 3 152 600 9 366 190 23 1 174 096
Összesen 144 6 381 226 49 2 136 751 66 2 228 870 259 10 746 847
31 A fejezetben bemutatott táblázatok és grafikonok a nevezett honlapokon található adatok feldolgozásával készültek.

Azon pályázatok részére, melyek a bírálaton elérték a 65 pontot, de a PHARE-tá-

mogatás keretébe már nem fértek be, a román állam jóváhagyott saját alapokból va-
ló finanszírozást:
7. táblázat – Az állam által finanszírozott projektek az első részben

Projektek Finanszírozott
Régió
száma összeg (euró)
Északkelet 50 2 645 874
Délkelet 76 3 887 455
Dél-Munténia 3 162 462
Délnyugat 92 4 049 018
Nyugat 22 925 251
Északnyugat 93 4 685 979
Központ 59 2 690 167
Bukarest-Ilfov 22 1 117 689
Összesen 417 20 163 895
8. táblázat – A második részben jóváhagyott pályázatok

Régió Helyi Turizmus Humán Összesen
kezdeményezés erőforrás
Projek- Jóvá- Projek- Jóvá- Projek- Jóvá- Projek- Jóvá-
tek hagyott tek hagyott tek hagyott tek hagyott
száma keret Eur száma keret Eur száma keret Eur száma keret Eur
Északkelet 12 676 053 2 107 350 2 431 56 16 826 559
Délkelet 16 804 165 6 294 240 2 515 24 24 1 149 929
Dél-Munténia 13 738 110 4 225 331 7 177 249 24 1 140 690
Délnyugat 23 707 465 2 87 152 7 145 270 32 939 887
Nyugat 12 745 910 4 235 270 6 208 351 22 1 189 531
Északnyugat 20 897 223 4 248 917 6 105 344 30 1 251 484
Központ 13 748 503 9 296 989 5 181 715 27 1 227 207
Bukarest-Ilfov 16 955 747 2 85 240 5 243 174 23 1 284 161
Összesen 125 6 273 176 33 1 580 489 40 1 155 783 198 9 009 448
9. táblázat – A kormány által támogatott pályázatok a második versenykiírás esetén:
A PHARE-támogatásból finanszírozott és az állami támogatásból régiónként fi-

nanszírozott projektek összesen:
PHARE-

Következtetésként elmondható, hogy a Központi Fejlesztési Régió, melynek ré-

sze Székelyföld is, a többi régiókhoz mérten arányosan részesült a PHARE 1998 –
Regionális politika és kohézió – Ipari szerkezetváltás és humánerőforrás-fejlesztési
program finanszírozásából.
2. SAPARD-finanszírozási lehetőségek – Székelyföld – Központi

Fejlesztési Régió
Tekintettel arra, hogy Székelyföld területének több mint fele vidéknek tekinthető
az EU vidékfejlesztési ismervei alapján, a gazdasági szereplők számára fontos finan-
szírozási forrást jelenthet a SAPARD előcsatlakozási program.
Egy internetes kutatás eredményeként a legértékesebb adatokat a SAPARD
Annual Report dokumentum tartalmazta, melyet legutóbb 2002. október 4-én frissítettek
(www.europa.eu.int). A dokumentum az Európai Bizottság első beszámolója a SAPARD-
programra vonatkozóan. A SAPARD- program célja a 10 csatlakozni szándékozó ország
támogatása mezőgazdaságuk és vidéki környezetük strukturális átalakításában. A
SAPARD-program támogatását valamennyi ország saját mezőgazdasági és vidékfejlesz-
tési programja alapján kapta meg, melyekben az egyéni fejlesztési prioritások tükröződ-
tek. A programozás gyakorlata új volt a csatlakozni szándékozó országok számára, en-
nek ellenére valamennyi ország programja elkészült és a bizottság 2000 őszén jóvá is
hagyta valamennyi programot. A SAPARD-program újdonsága a PHARE- és ISPA-prog-
ramokhoz képest, hogy a bonyolító ország viselte a program alkalmazásának teljes fe-
lelősségét. A támogatás átutalásának feltétele egy megfelelő nemzetközi szerződés alá-
írása a támogatott ország és az Európai Unió között, valamint a SAPARD-ügynökség fel-
állítása volt. A szerződést valamennyi országgal előkészítették és aláírták 2000 őszéig,
az ügynökséget azonban egyetlen országnak sem sikerült felállítani 2000 végéig, így a
SAPARD-támogatás átutalása nem történhetett meg 2000-ben.
A dokumentum részletes elemzést tartalmaz .pdf formátumban, adatai közül, Excelben
feldolgozott formában, az alábbiakat tartottuk fontosnak bemutatni jelen dolgozatban:
10. táblázat – A SAPARD-támogatások várható összege

a csatlakozó országokban 1999-es árakon
Ország Összeg (euró)

Magyarország 38 054 000 SAPARD-támogatások várható összege a csatlakozó
Lettország 21 848 000 országokban 1999-es árakon
Szlovénia 6 337 000
Bulgária 52 124 000
Magyarország 7% Lettország 4%
Csehország 22 063 000 Románia 29%
Szlovénia 1%
Litvánia 29 829 000 Bulgária 10%
Szlovákia 18 289 000 Csehország 4 %
Lengyelország 168 683 000 Litvánia 6%
Észtország 2%
Észtország 12 137 000 Szlovákia 4%
Románia 150 636 000 Lengyelország 33%
Összesen 520 000 000
11. táblázat – Az EU maximális hozzájárulása a SAPARD-programok
támogatásához 2000–2006 között
Ország Összeg (euró)

Az EU maximális hozzájárulása a SAPARD-programok
Magyarország 270 988 389
támogatásához 2000–2006 között (euró 2000-es árakon)
Lettország 155 582 958
Szlovénia 45 126 753
Bulgária 371 183 022
Csehország 157 114 020 Magyarország 7% Lettország 4%
Románia 29%
Litvánia 212 416 890 Szlovénia 1%
Bulgária 10%
Szlovákia 130 238 780
Csehország 4%
Lengyelország 1 201 217 598
Észtország 2% Litvánia 6%
Észtország 86 429 441
Szlovákia 4%
Románia 1 072 702 134 Lengyelország 33%
Összesen 3 702 999 985
A fenti adatok alapján látható, hogy Románia az Európai Unió SAPARD-támo-
gatásainak 29%-át kapja.
Ezen támogatás felhasználására vonatkozó további releváns adatokat a internet-
oldalon, a Román Fejlesztési Minisztérium honlapján találtunk. A PHARE 1998/
Stadiul implementarii programelor / Programok megvalósítása oldalon hozzáférhetők
az SPP (Special Preparatory Program), a SAPARD előkészítő program alkalmazására
vonatkozó adatok.
Az SPP-t 1999 szeptemberében indították Romániában, összköltségvetése 3,125
millió euró (80% EU-finanszírozás, 20% a román kormány finanszírozása) és négy in-
tézkedés keretén belül nyújtott, vissza nem térítendő támogatást korlátozott számú pá-
lyázónak. A Románia által meghatározott prioritásoknak megfelelően, a támogatás a
következő négy intézkedésre vonatkozott:
• mezőgazdasági vállalkozások/egységek beruházásai;
• mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának javítása (mar-
ketingtevékenység);
• alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése és
sokszínűsítése;
• vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása
Az SPP-, SAPARD-előkészítő program felhasználására vonatkozó legfontosabb adatok:
12. táblázat – SPP-támogatás régiónként
Támogatás összege Társfinanszírozás Összesen

Központ 367 824 367 826 735 649
Északkelet 454 279 454 982 909 260
Északnyugat 1 049 507 675 244 1 724 751
Dél-Munténia 245 162 146 878 392 040
Délkelet 371 440 371 440 742 879
Délnyugat 270 886 62 686 333 572
Nyugat 322 373 322 373 644 745
Összesen 3 081 469 2 401 427 5 482 896

A táblázat és a grafikon egyaránt mutatja, hogy az Északnyugat Fejlesztési Régió

kapta a legnagyobb támogatást az SPP-program keretében, lévén valóban az ország
egyik legelmaradottabb és „legvidékibb” régiója; a Központi Fejlesztési Régió a többi
régióval és fejlettségi szintjével arányos mértékben részesült a támogatásból.
Megjegyzés: a SAPARD-program első pályázati kiírására 2002-ben került sor Ro-
mániában, de az eredményekről hivatalos és nyilvános adatok még nem hozzáférhetők.
3. Az Európai Unió által finanszírozott más programok
Az Európai Unió által a PHARE- vagy más programok keretében Románia számá-
ra megítélt finanszírozások kisebb jelentőséggel bírnak Székelyföld gazdaságfejlesz-
tése szempontjából. Ezen programok vagy olyan tevékenységeket támogatnak, me-
lyek hatása közvetett módon jelentkezik Székelyföld gazdaságában (pl. oktatási prog-
ramok), vagy esetleges a hatásuk, vagy olyan programok, melyek előírásainak nem
felelnek meg a székelyföldi pályázók (pl. ISPA).
Fontos megemlítenünk, hogy a helyi és megyei önkormányzatok szintjén az utób-
bi 10-12 esztendőben erős nemzetközi kapcsolatok alakultak ki, melyek sok esetben
egy-egy közös program vagy pályázat formájában konkretizálódnak, de amelyekről
egy pontos helyzetkép kialakítása a jelenleginél hosszabb időtartamú és célirányosan
az önkormányzatok nemzetközi kapcsolataival foglalkozó kutatást igényelne.
Külföldi tőkeberuházások Székelyföldön
A rossz infrastruktúra, a régió rossz marketingje és periféria jellege nem igazán von-
zóak a külföldi tőke számára, amely amúgy sem igyekszik teret hódítani Romániában.
A régióban általában csak az erőforrások elsődleges felhasználása történik meg, ami
nem hatékony és alacsony a hozzáadott értéke.
13. táblázat – A külföldi tőkebefektetések

alakulása az átmenet első évtizedében – millió USD
Év 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995
Magyarország 187 311 1459 1471 2339 1079 4453
Románia - 18 37 73 97 341 417
Közép- és Kelet-Európa 187 351 1800 3154 4175 3866 9610
Összesen KKE+FÁK 187 351 1800 3380 5046 5435 13393
Év 1996 1997 1998 1999 Össz Arány
Magyarország 1986 1653 1453 1550 16459 20,29%
Románia 263 1224 2040 1345 4510 5,56%
Közép- és Kelet-Európa 7928 9541 16431 16028 57451 70,81%
Összesen KKE+FÁK 12439 17244 21535 22731 81138 100,00%
Forrás: EBRD, 1998: p. 81.; EBRD, 1999: p. 79.
Néhány megyének az önkormányzata próbált lépni a magyarországi tőke régiónk-

ba való vonzásának ügyében. A Pest megyei önkormányzattal közösen készítettek egy
Hargita megyei kiadványt befektetők számára. A kiadványba pályázat útján kerülhettek
be a befektetőket váró cégek.
Kevés és alacsony színtű pályázat jelent meg.
Hargita megyében a magyarországi tőke aránya a legnagyobb. De országos szin-
ten a külföldi tőkeberuházásoknak csak 4%-a jön a megyébe. Nem vállalkozóbarát a
környezet és rossz az infrastruktúra.
Kovászna megyében a német, osztrák és holland tőke dominál, Magyarország a
11. helyen van. A ’90-es években piaci ingadozásokkal évi 2 millió USD áramlott a me-
gyébe, 2001–2002-ben a tizedére csökkent (évi 200 ezer USD).
Az ország gazdasági környezetéről álljon itt néhány vállalati menedzser szemé-
lyes élménye:
Egy holland üzletemberekből álló 45-50 tagú csoport meglátogatta Romániát
üzleti lehetőségek megkeresése és megvalósítása céljából. A díszebéd után egy,
már országunkban is tevékenykedő holland úr elmesélte, hogy itt az üzletek nem úgy
köttetnek, mint egy normális piacgazdaságban. Hollandiában az ember elmegy a ne-
ki tetsző partnerjelölthöz, leül vele, és elmondja a feltételeit és igényeit, egyből a té-
mára rátérve megbeszélik az üzlet részleteit.
Nálunk a külföldi elmegy a gyár vezérigazgatójához, és megbeszélnek egy ta-
lálkozót. Utána néhány napig nagy zabálások, piapartik és bulik következnek, eset-
leg bordélyházak és éjjeli bárok látogatása. A holland üzletember ezután hazauta-
zik, és meghívja magához a leendő román üzletfelét. A kölcsönös kirándulások sora

hosszabb ideig folytatódik, miközben a holland mindenféle „figyelmességgel” látja

el vendégét.
Kb. 6 hónap után szabad először megemlíteni az a szót, hogy „üzlet”, ezután ta-
lán elkezdődhet a tárgyalás.
A házigazdák elismerték, hogy igaza van, de semmit sem változtattak. A holland
látogatásból is csak 2-3 kicsi üzletecske alakult ki.
Egyik erdélyi városban egy olasz cégtől megkérdezték, hogyan sikerült egyálta-
lán abba a városba betelepednie, mitől készült el gyorsan a gyár és indult be hamar
a termelés. Az olasz elmondta, hogy otthon megengedik neki, hogy a Romániára
szánt költségvetés 10%-át „kapcsolatépítésre” fizesse ki.
Nagy külföldi bankok képviselői elmondták, hogy itteni tevékenységük azért any-
nyira szűk, mert kivárnak. Nézelődnek és jelentéseket írnak haza. Egyféle gazdasági
„kém(lelő)”dést végeznek. 1 millió USD-nél nagyobb összegű hitelt csak az otthoni
központok tudtával és beleegyezésével adhatnak. Talán, amikor jobb képet kirajzoló
jelentéseket fognak hazaküldeni, akkor kezdenek majd jobban mozgolódni, és talán
hozzák az otthoni klienseiket is beruházni.
A multinacionális cégek az itt dolgozó menedzsereiknek 3. világ pótlékot kell fi-
zessenek, mert senki sem akar idejönni dolgozni – ezt a multiknál középvezetőként
dolgozó hazai menedzserek mesélték.
A társadalmi helyzet
A 2002-es népszámlálás egyik legmegdöbbentőbb eredménye az volt, hogy a
rendszerváltó események óta eltelt 12 évben az ország lakossága 1 millió fővel
csökkent. A romániai magyarság lélekszáma 200 ezerrel lett kevesebb az 1990-
ben mértnél.
Nagyon sokan kivándoroltak az országból egy jobb élet reményében. A statiszti-
kai kimutatások pontatlanságát bizonyítja az alábbi táblázat, amely 1 millió fő helyett,
még a népszámlálás előtt, 305 ezer fővel számolt. A táblázatból arányokat és tenden-
ciákat azért megfigyelhetünk.
Az országból kivándorló népesség

14. táblázat – Kivándorlás nemzetiség és célország szerint
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 Összesen
Nemzetiség szerint
Összesen 96 929 44 160 31 152 18 446 17 146 25 675 21 526 19 945 17 536 12 594 305 109
Román 23 888 19 307 18 104 8 814 10 146 18 706 16 767 16 883 15 202 11 283 159 100
Német 60 072 15 567 8 852 5 945 4 065 2 906 2 315 1 273 775 390 102 160
Magyar 11 040 7 494 3 523 3 206 2 509 3 608 2 105 1 459 1 217 696 36 857
Zsidó 745 516 224 221 177 131 191 136 198 111 2 650
Más nemzetiség 1 184 1 276 449 260 249 324 148 194 144 114 4 342
Országok amelyekbe kitelepedtek
Németország 66 121 20 001 13 813 6 874 6 880 9 010 6 467 5 807 3 899 2 370 141 242
Magyarország 10 635 4 427 4 726 3 674 1 779 2 509 1 485 1 244 1 306 774 32 559
USA 4 924 5 770 2 100 1 245 1 078 2 292 3 181 2 861 2 868 2 386 28 705
Ausztria 3 459 4 630 3 282 1 296 1 256 2 276 915 1 551 941 468 20 074
Kanada 1 894 1 661 1 591 1 926 1 523 2 286 2 123 2 331 1 945 1 626 18 906
Olaszország 1 130 1 396 528 645 1 580 2 195 1 640 1 706 1 877 1 415 14 112
Franciaország 1 626 1 512 1 235 937 787 1 438 2 181 1 143 846 696 12 401
Izrael 1 227 519 463 324 417 316 418 554 563 326 5 127
Svédország 996 381 686 199 176 520 310 468 129 98 3 963
Ausztrália 611 301 297 236 220 136 165 207 206 124 2 503
Görögország 576 354 143 80 87 193 274 232 316 214 2 469
Más országok 3 730 3 208 2 288 1 010 1 363 2 504 2 367 1 841 2 640 2 097 23 048
A statisztikák nem mutatják ki, de sok fiatal kiment dolgozni Magyarországra,

akik sikerrel folyamodtak a letelepedésért úgy önmaguk, mint szüleik számára.
A kivándorlókról még az interjúk elemzése folyamán is szólunk, volt olyan interjú-
alany, aki szerint a jók és ügyesek már mind kitelepültek külföldre, csak az ügyetlenek
és tehetségtelenek maradtak itthon.
Székelyföld lakosságáról azt kell tudni, hogy nagyon nagy hányada a mezőgaz-
daságból való önfenntartásra van berendezkedve. Az előzőekben már említettük,

hogy a nehézipari létesítményeket a régióban, ami kevés volt is, azokat is felszámol-
ták. Külföldi tőke nagyon kevés jött a régióba, így komolyabb iparról és ipari munkás-
osztályról nem lehet beszélni.
A mezőgazdasággal viszont az a baj, hogy egyrészt a föld nagyon gyenge
minőségű32, másrészt a birtokszerkezet nagyon felaprózott, így nem lehet komoly, az
EU-val versenyképes gazdálkodást folytatni.
A vidéki lakosság nagyon hagyományápoló és a társadalom patriarchális. Szé-
kelyföldön az újításokat nem akarják befogadni, és a nőket nem veszik emberszám-
ba33. A legtöbben a vidéken élők közül nem várnak semmiféle, a közösségen kívülről
jövő segítséget, és nem fogadják meg a tanácsokat. [Vincze, 2002]
Természetesen vannak kivételek is. Székelyudvarhelyen pl. a legkisebb a munka-
nélküliség az egész országot tekintve.
Gondot jelent Székelyföldön a romák nagyarányú betelepedése is. Előbb a szá-
szok által elhagyott falvakat népesítették be Székelyföld határán, de most már nagy
számban megtalálhatók minden magyarlakta34 faluban. Néhány adat a népesedésről
és a szociális helyzetről megtalálható a II. Mellékletben.
Néhány évvel ezelőtt Kolozsváron részt vettünk egy RMDSZ-tisztségviselők, ön-
kormányzatisok és a civil társadalom képviselői közti vitában. A kolozsváriak akkor
azt panaszolták, hogy a magyarok csak Székelyföldet támogatják. A székelyek azzal
vágtak vissza, hogy évszázadokon keresztül Kolozsvár regionális központként elszív-
ta egész Erdély jó képességű humán erőforrásá35t. Azt mondták, itt az ideje, hogy
végre Székelyföld is kapjon valamit.
Jelenleg az a helyzet, hogy Székelyföldet megint elfelejtették. A Mol Rt.-n kívül
minden fontosabb magyar befektető Tordáig megy el, annál keletebbre nem me-
részkedik.
Önkormányzatiság és regionális politika Székely-

földön és Romániában 1992–2002 között
1992–2002 között a területi irányítás szintjei és hatáskörei területén olyan válto-
zásokra került sor Romániában, melyeknek sajátos hatásai Székelyföld esetében a
gazdaság fejlődési kereteit is meghatározták.
32 Az országunkban alkalmazott 5 fokozatú minőségi skálán pl. Hargita megye termőföldjeinek átlaga a 4. fokozathoz tartozik, a
megyében nincsen egyetlen talpalatnyi sem a legjobb minőségű, 1. fokozatú talajból. [Benedek, 2002]
33 Ezt nem is egy interjúalanyunk határozottan állította.
34 Egyik polgármester elpanaszolta, hogy sok roma Törökországba jár áruért, és itthon a feketepiacon értékesítve azt, hatalmas
nyereségre tesznek szert. A pénzből többemeletes házakat építenek maguknak, amilyeneket a bérből és fizetésből élők nem
engedhetnek meg maguknak. Ezután, mivel nincs semmilyen regisztrált jövedelmük és nagycsaládosok, szociális segélyért
folyamodnak, és lánygyermekeiket állami gondozásba akarják vétetni. A polgármester ezután csatákat kell vívjon a megyeköz-
pont szociális hivatalában ülő bürokratákkal, hogy a segélyek inkább a rászorulókhoz kerüljenek.
35 A Sapientia egyetem megalakításának évében (2001) a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen Közgazdasági Karán
érezhetően csökkent a Székelyföldről érkezett jelentkezők száma. 2003 nyarán már egyetlen csíkszeredai lakhelyű jelentke-
ző sem volt a BBTE Közgazdasági Karának magyar vonalán.
1. A területi irányítás szintjeire és hatásköreire vonatkozó törvé-
nyes keret36:
A területi irányítás szintjeit és hatásköreit Románia 1991-es alkotmánya, a

69/1991-es, a helyi közigazgatásról szóló törvény, a 22/1997-es sürgősségi kormány-
rendelet, majd a 2001. évi, 215-ös helyi közigazgatási törvény szabályozza. A területi
irányítás szintjeit és hatásköreit bővítette a 151/1998-as regionális fejlesztésről szóló
törvény.
69/1991-es, helyi közigazgatásról szóló törvényt egy hónappal az alaptörvény el-
fogadása előtt fogadta el a parlament.
1997-ben a 22-es sürgősségi kormányrendelet egészítette ki és módosította a
69/1991-es törvényt. A kormányrendeletet 1998-ban az alkotmánybíróság alkotmány-
ellenesnek nyilvánította, mert kibocsátásakor nem állt fenn olyan rendkívüli helyzet,
mely indokolta volna, hogy a kormány sürgősségi kormányrendelettel beavatkozzon a
parlament hatáskörébe.
A 2000-es évi helyhatósági és parlamenti választások után a 2001. évi 215-ös he-
lyi közigazgatási törvény újabb módosításokat hozott a területi irányítás különböző
szintjein és hatásköreiben.
2. A területi irányítás szintjei és hatáskörei, a törvényes keret

alkalmazásának hatásai:
Románia 1991-es alkotmánya a helyi közigazgatásra vonatkozóan a 119. sza-

kaszban rögzíti a területi irányítás szervezésének alapelveit: „A területi-közigazgatási
egységek közigazgatása a helyi autonómia elvén és a közszolgálatok decentralizáci-
ójának elvén alapszik.”
Az alkotmány a helyi közigazgatás kérdését röviden így szabályozza37:

120. szakasz – Községi és városi hatóságok:
1. A törvény feltételei között választott helyi tanácsok és a választott polgármeste-
rek képezik a községek és a városok helyi autonómiáját megvalósító közigaz-
gatási hatóságokat.
2. A helyi tanácsok és a polgármesterek a törvény feltételei szerint működő autonóm
közigazgatási hatóságok, melyek megoldják a községek és a városok közügyeit.
121. szakasz – A megyei tanács
1. A megyei tanács a községi és a városi tanácsok tevékenységét a megyei szin-
tű közszolgálatok ellátása céljából összehangoló közigazgatási hatóság.
2. A megyei tanács a törvény feltételei szerint választandó meg és működik.
122. szakasz – A prefektus
1. A kormány egy-egy prefektust nevez ki minden egyes megyébe és Bukarest
municípiumba.
36 Az RMDSZ ügyvezető elnöksége önkormányzatokért felelős főosztálya által összeállított, a helyi közigazgatásról szóló kiadvány
alapján
alapján

2. A prefektus helyi viszonylatban a kormány képviselője, ő vezeti a minisztériu-

mok és a többi központi szerv területi-közigazgatási egységekbeli decentrali-
zált közszolgálatait.
3. A prefektus feladatkörét a törvény szerint kell megállapítani.
4. A prefektus a közigazgatási bíróság előtt megtámadhatja a megyei, a helyi ta-
nács vagy a polgármester valamely határozatát, ha ezt törvényellenesnek véli.
A megtámadott határozat jog szerint felfüggesztettnek tekintendő.
Az alkotmányos rendelkezések a törvényhozás hatáskörébe utalják a centralizá-

ció/decentralizáció mértékének meghatározását, és az utóbbi tíz év tapasztalata azt
mutatja, hogy a jogalkotó élt is törvényhozó jogával, az 1991-es majd a 2001-es helyi
közigazgatásra vonatkozó törvényekkel különböző mértékű decentralizációs, majd
centralizációs folyamatokat támogatott.
A 69/1991-es, helyi közigazgatásról szóló törvény a korábbi, 1989 előtti tapaszta-
lathoz képest egy decentralizációs folyamatot indított el, egyre több hatáskörrel és tör-
vényes lehetőséggel látva el a helyi közigazgatás egységeit.
A törvény rögzíti, hogy a helyi közigazgatás működésének alapelvei a helyi auto-
nómia, közszolgálatok decentralizálása, lakossági konzultáció nagyobb horderejű
döntések esetében, törvényesség, helyi közigazgatási hatóságok választhatósága..
Helyi közigazgatási egységek a községek, városok és a megyék, a törvény szerint köz-
igazgatási szempontból mellérendelési viszony alakul ki a megyék és a városok/köz-
ségek között a korábbi alárendelési viszony helyett.
Azon helyi közigazgatási egységek (pl. a Székelyföldi megyék, Temes megye,
Vălcea megye egyes települési és megyei közigazgatási egységei), melyek éltek a tör-
vény adta lehetőségekkel és ismerték az európai országok önkormányzati gyakorla-
tát, 1991–2001 között egyre nagyobb mértékben helyi önkormányzatokként működ-
tek. Gyakorlattá vált bizonyos közszolgálati tevékenységek gazdasági alapon való
megszervezése közhasznú vagy közcélú társaságok formájában (útépítés, egyes
municípiumokban a vízellátás stb.), települési, kistérségi vagy megyei szintű fejleszté-
si feladatok felvállalása, önkormányzati társulások létrehozása, civil szervezetekkel va-
ló együttműködés, nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, különböző fejlesztési projek-
tek menedzsmentje.
Az új, 2001. évi 215-ös helyi közigazgatási törvény az 1991–2001 közötti gyakor-
lathoz képest lényegesen csökkentette a helyi közigazgatási egységek/önkormány-
zatok hatásköreit, és növelte a prefektus hatáskörét. A törvény és más közvetett mó-
don vonatkozó kormányhatározatok alkalmazása következtében egy erősödő centra-
lizációs folyamat figyelhető meg a területi irányítás tekintetében Romániában.
A 215/2001-es törvény „a helyi autonómia általános rendszerét, valamint a helyi
közigazgatási hatóságok szervezését és működését szabályozza”38.
A törvény a helyi közigazgatás működésének alapelveit így fogalmazza meg:

„2. szakasz – (1) A területi-közigazgatási egységekben a közigazgatás a helyi
autonómiának, a közszolgálatok decentralizálásának, a helyi közigazgatási ható-
ságok választhatóságának, a törvényességnek és a különleges jelentőségű helyi
alapján
kérdésekben az állampolgárok megkérdezésének elve alapján szervezendő meg
és működik.”
A 215/2001-es törvényben megfogalmazott alapelvek megegyeznek a 69/1991-
es törvény alapelveivel, és részletezik az alkotmányban a helyi közigazgatásra vonat-
kozóan megfogalmazott alapelveket.
A törvény 3. szakasza meghatározza a helyi autonómia fogalmát, mely egyben keretet
biztosít a továbbiakban az 1992–2002 között elindult regionalizációs folyamatoknak is.
„3. szakasz – (1) Helyi autonómia alatt a helyi közigazgatási hatóságok azon jo-
ga és tényleges képessége értendő, hogy megoldják és kezeljék a közügyeket, az ál-
taluk képviselt helyi közösségek nevében és érdekében, a törvény feltételei között.
(2) Ezt a jogot a helyi tanácsok és a polgármesterek, valamint a megyei tanácsok
gyakorolják, mint általános, egyenlő, közvetlen, titkos és szabadon kifejezett szavazat-
tal megválasztott helyi közigazgatási hatóságok.
(3) A (2) bekezdés előírásai nem sérthetik annak lehetőségét, hogy a lakosság
véleményét népszavazás vagy a közügyekben való más közvetlen részvételi forma út-
ján kikérjék.”39
A 4. szakasz pontosítja a helyi autonómia közigazgatási és pénzügyi jellegét, ter-

jedelmét és korlátait.
„4. szakasz – (1) A helyi autonómia kizárólag adminisztratív és pénzügyi jellegű,

melyet a törvény alapján., illetve a törvény által előírt korlátok között gyakorolnak.
(2) A helyi autonómia a szervezésre, a működésre, az illetékességre és a feladat-
körökre, valamint a törvény szerint, a község, a város vagy az esetnek megfelelően, a
megye által birtokolt források kezelésére vonatkozik.”40
Annak ellenére, hogy a törvény a helyi autonómiát közigazgatási és pénzügyi jel-

legre korlátozza, ez a törvényes lehetőség biztosítja az elindult regionalizációs folya-
matok folytatásának törvényes alapját.
A törvény értelmében a helyi közigazgatási hatóságok a következők:
• a helyi tanácsok;
• a polgármesterek;
• a megyei tanácsok.
A helyi tanács feladatköre: „38. szakasz – (1) A helyi tanács kezdeményez és a
törvény betartásával határoz az összes helyi kérdésben, kivéve azokat, amelyeket a
törvény más központi vagy helyi közhatóság hatáskörébe utalt.”41
A polgármester közhatalmi funkciót tölt be, a helyi közigazgatás és a helyi köz-
igazgatási hatóságok saját szakigazgatási szervezetének a vezetője, a törvény feltét-
elei szerint felel a helyi közigazgatás működéséért. A polgármester a község, illetve a
város képviselője. A polgármester részt vesz a helyi tanács ülésein, és kifejtheti állás-
alapján.
alapján.
alapján.

pontját, véleményét, javaslatokat tehet a napirenden szereplő összes kérdéssel kap-

csolatban. A polgármester is betölt helyi jogalkotói funkciót.
A megyei tanács, a törvény értelmében, a megye szintjén, a községi és a városi
tanácsok tevékenységének összehangolására létrejött közigazgatási hatóság, a me-
gyei közszolgálatok céljából. A megyei tanács hatásköre 1989 előtthöz képest lénye-
gesen csökkent, miközben a települési önkormányzatok/közigazgatási egységek ha-
tásköre növekedett.
A helyi közigazgatási hatóságok mellett működik a prefektus, melyet a kormány
minden megyébe saját képviselőjeként kormányhatározattal nevez ki. A kormány kép-
viselőjének minőségében a prefektus felügyel arra, hogy a helyi tanácsok és a polgár-
mesterek, a megyei tanácsok és a megyei tanácsok elnökei a törvénynek megfelelő-
en fejtsék ki tevékenységüket. A prefektusok, valamint a helyi tanácsok, polgármeste-
rek, megyei tanácsok és megyei tanácsok elnökei között nincsenek alárendeltségi vi-
szonyok. A prefektus vezeti a minisztériumok és a többi központi szakosodott szerv-
nek a területi közigazgatási egységekben megszervezett dekoncentrált közszolgálati
tevékenységét.
A törvény részletesen megfogalmazza a helyi közigazgatási hatóságok és a pre-
fektus feladatait, valamennyi esetben megjegyezve, hogy ezek nem kizáró jellegűek,
további vonatkozó törvények előírásainak is eleget kell tennie a helyi közigazgatási
egységnek vagy a prefektusnak.
3. A területi irányítás lehetséges új szintjei és feladatkörei:
Az európai uniós előcsatlakozási tárgyalások előkészítése érdekében Romániá-

ban is már 1994-től elkezdődtek bizonyos regionalizációs törekvések, mint az Európai
Unió által támogatott innováció.
3.1. A területfejlesztés/regionális politika jogszabályi háttere Romá-

niában
A területfejlesztés alapokmánya Romániában a regionális fejlesztésről szóló
151/1998-as törvény, mely meghatározza a területfejlesztési politika céljait, az intéz-
ményi hátteret, hatásköröket és sajátos eszközrendszert. A 268/2000. számú sürgős-
ségi kormányrendelet módosította és egészítette ki a 151/1998-as törvényt.
A regionális poltika végrahajtását megalapozó jelenlegi jogi keret ezen kívül a kö-
vetkezőket tartalmazza42:
• 189/1998-as törvény a helyi közpénzekről, a későbbi módosításokkal és kiegé-
szítésekkel
• 143/1999-es törvény az állami segélyekről
• 599/2000-es kormányhatározat, mely a 143/1999-es törvény alkalmazásában
használt jelentési, monitorizálási és tájékoztatási eljárásokról szól
• 119/1999/es kormányrendelet a belső átvilágításról és a megelőzési pénzügyi
ellenőrzésről
• 60/2001-es sürgősségi rendelet a közbeszerzésekről
42 Románia Állásfoglalása, megjelent a Magyar Kisebbség c. folyóirat VIII. évfolyam, 2003. 1. számában, Kolozsváron
• 63/1999-es sürgősségi rendelet az Európai Unió által Románia számára kiutalt
vissza nem térítendő támogatások, valamint a 22/2000-es törvényben elfoga-
dott közös finanszírozási alapok kezelésére vonatkozóan.
Románia területi szervezésére vonatkozó jogszabályok határozták meg azokat a
területi struktúrákat is, melyek megfelelnek a NUTS-felosztásnak:
• NUTS1 szint: Románia
• NUTS2 szint: 8 fejlesztési régió
• NUTS3 szint: 42 megye, melyek egyben Románia területi adminisztratív struk-
túrájának is megfelelnek
• NUTS4 szint: nem használatos, itt lehetne elfogadtatni a kistérségi szintet,
melynek működési gyakorlata van már Székelyföldön, Szatmár és Krassó-
Szörény megyékben
• NUTS5 szint: 265 megyei jogú város és város, 2868 község, mely 13 092 fa-
lut tömörít.
3.2. Fejlesztési elképzelések, programok, stratégiák:

A PHARE Regionális Fejlesztési Politika program keretében készült „Regionális
különbségek Romániában, 1990–1994” című tanulmány szakmai támogatást biztosí-
tott a román kormány részére a regionális fejlesztési folyamatokban való részvétel-
ének előkészítésére. A program hozzájárult a döntéshozók bevonásához a regionális
fejlesztési folyamatokba, és keretet biztosított a regionális fejlesztésről folyó szakmai
viták részére, valamint az általános érdeklődés felkeltésére ezen témakör iránt.
A PHARE-program keretében 1996-ban az Európai Unió és a román kormány kez-
deményezésére indult Románia Regionális Fejlesztési Politikája kidolgozásának prog-
ramja, mely program eredménye „Románia Regionális Fejlesztési Politikájának Zöld
Könyve”. A Zöld Könyv által javasolt regionális politika célkitűzései: Románia felkészülé-
se az Európai Unióhoz való csatlakozásra és a strukturális alapokra való jogosultságra;
a regionális különbségek csökkentése Románia különböző régiói között; a közhivatalok
tevékenységének integrálása a régiók magasabb szintű fejlesztése érdekében.
A Zöld Könyv ajánlásai alapján az 1998-ban megjelent Regionális Fejlesztési Tör-
vény biztosította keretek között alakult meg a megyék társulásaként nyolc fejlesztési
makrórégió Romániában, melyeknek egyenként döntéshozó szerve a Regionális Fej-
lesztési Tanács, végrehajtó szerve a Regionális Fejlesztési Ügynökség. Ugyanakkor
megalakult az Országos Regionális Fejlesztési Tanács, valamint az Országos Regioná-
lis Fejlesztési Ügynökség a törvény által meghatározott hatáskörökkel és feladatokkal.
1999-ben készült el az Országos Fejlesztési Terv és a nyolc makrórégió fejlesztési stra-
tégiája bottom-up–up-down módszerrel. A makrórégiók fejlesztési stratégiája a megyék
által szolgáltatott adatok, valamint a megyei fejlesztési stratégiák alapján alakult ki (ahol
léteztek), ezeket integrálta az Országos Fejlesztési Terv. A stratégiák kidolgozásakor fi-
gyelembe vették az Európai Unió és a román kormány által ajánlott fejlesztési prioritáso-
kat, valamint a létező ágazati stratégiák (pl. energetikai, távközlési, infrastrukturális stb.)
prioritásait is. A tervezési folyamat a megyék szintjéig „ment le”, és az első egyik legna-
gyobb probléma a statisztikai adatok egyeztethetősége volt. A második probléma: a fej-
lesztési koncepciók elkészítéséhez rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nagyon lerö-
vidült a dinamikus érdekegyeztetési fázis, így a régió nagyon kevés szereplője vélemé-
nyezte a fejlesztési koncepciót és stratégiát (megyei önkormányzatok, egyes helyi önkor-

mányzatok és gazdaságfejlesztő intézmények). A regionális szintű stratégiai tervezés és

programozás folyamata folytatódott 2000–2003-ban.
A Regionális Fejlesztési Törvény egyik pozitívumának tekintethető, hogy a Regio-
nális Fejlesztési Tanácsokban a makrórégiókat alkotó megyék prefektusai csak meg-
hívotti státusban vehettek részt. Ezen törvényes előírás 1998–2000 között tovább erő-
sítette a helyi közigazgatási törvény által elindított decentralizációs folyamatokat. Jelen
pillanatban folynak komoly politikai viták a recentralizáció érdekében.
A fejlesztési makrórégiók Romániában jelen pillanatban nem alkotnak helyi köz-
igazgatási egységet, és komoly politikai szándék hiányában ilyen irányú előrelépés
nem is várható a közeljövőben.
A területi irányítás lehetséges új szintjei között említeném a kistérségi szintet is.
Önkormányzati kezdeményezésre, a magyarországi és nyugat-európai példákat követ-
ve, Hargita, Maros és Kovászna megyékben 1998–2000 között több mint 17 kistérsé-
gi társulás alakult, melyek lefedik Hargita megye egész területét, Kovászna és Maros
megyék területének kb. 1/3-át. A kistérségi társulások önkormányzatok, civil szerve-
zetek, vállalkozók és magánszemélyek önkéntes társulásaként jöttek létre, vonatkozó
törvénykezés hiányában az érvényben lévő 1924-es társulási törvény alapján, melyet
1998-ban módosítottak. A kistérségi társulások a térségi fejlesztési feladatok koordi-
nációját tűzték ki célul, alapvetően a vidéki térségekben. Romániában hasonló kezde-
ményezés a SAPARD-program előkészítése kapcsán Szatmár és Calarasi megyékben
született, de nem vált általános gyakorlattá országos szinten, így várhatóan a kistérsé-
gi szint sem válik a közeljövőben területi irányítási/közigazgatási szintté.
Összességében elmondható, hogy az 1992–2002 időszakban a területi irányítás

területén Romániában egy erős decentralizációs, majd egy hasonló, de ellentétes irá-
nyú centralizációs folyamat figyelhető meg, mely során új kezdeményezések is meg-
jelentek a közigazgatási egységek szervezése és működése terén, de melyek a 2002-
es év végére még nem váltak általános gyakorlattá Románia egész területén.
Függelék
A Romániában és Székelyföldön az utóbbi másfél évtizedben zaj-
ló folyamatok megítélése és a lakosság jövőképe
Interjúalanyaink között voltak városi és megyei önkormányzati vezetők, az állami

decentralizált intézmények felelős beosztottjai, szakmai társulások tisztségviselői, si-
keres kis- és középvállalkozók, kül- és belföldi üzleti tevékenységet folytató vállalatok
képviselői, valamint egyetemi oktatók és politikusok is. Az alábbiakban az ő vélemé-
nyüket összegezzük.
1. Az utóbbi másfél évtized pozitívumai és negatívumai
1.1. A pozitívumok
Országos szinten
Közhelynek tűnhet, de legtöbb interjúalanyunk azt tartotta az egyik legpozitívabb
dolognak, hogy eltűnt a pártállam, kialakult a többpártrendszer, egy szabadabb em-
beri világ jött létre43. Nagyon jó dolog a politikai szabadság kivívása, a szólásszabad-
ság és a szabad gondolkodás elterjedése.
Lassanként, de kezd meglátszani Románia nyitása a külvilág (és Nyugat) felé. Az
EU rákényszerített egy bizonyos intézményrendszert és működési sémát az országra.
Elindult a decentralizáció (a közigazgatásban is), a folyamat még lassú, de érezhető.
Az EU-programok lefuttatásához szükséges intézményrendszer kialakulása már
önmagában egy pozitív fejlemény, de ennek nagyon jó volt a hatása a hazai gazdasá-
gi intézményrendszerre is.
Az országban megindultak a külföldi beruházások (igaz, hogy szinte csak a fővá-
rosban, valamint az ország nyugati határa mentén és a tengerparton). Székelyföld az
ország központjában van, de sajnos nem vonzó a külföldi tőke számára.
Úgy kényszerből, mint önmagától elkezdődött a privatizáció (és ennek lassan
kezdenek érezhető jelei lenni) – a Nyugat számára is már más kép mutatkozik, ha Ro-
mániát figyelik.
Lassan bár, de beindult egy pozitív öngerjesztő folyamat. Az utóbbi időben elkez-
dődött egy természetes kiválasztódás a vállalkozói rétegben és a társadalomban egy-
aránt.
A társadalomban lassanként tudatosul, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa
(egyesek még fölülről/kívülről várják a csodát, de számuk – már csak a demográfiai
korfán való felfelé haladásuk miatt is – csökken). Különféle tapasztalatokkal bár, de
sokan visszatérnek az eredeti szakmájukhoz. Mások sok jó dolgot tanultak meg és
okosan, jól hasznosítják.
A gazdasági életben pozitívnak ítélik meg, hogy a megtermelt össztermékben nő
a szolgáltatások aránya (kihangsúlyozandó, hogy nemcsak a fizikai személyeknek
nyújtott, hanem a vállalatok számára nyújtott szolgáltatásoké is – a vállalatvezetők kez-
dik felismerni az outsourcing pozitívumait).
43 Azt is sokan hozzáteszik, hogy a Székelyföld csak eleinte tudott élni a helyzettel, 1995 előtt, azóta lemaradt.

Örvendetes, hogy a bankok felismerték saját szerepüket, és ez egyre növekszik.

Most már nem ők várják a hitelkérelmezőket, hanem kezdenek kimenni a vállalkozók-
hoz. Diverzifikálták ajánlatportfóliójukat, különféle ajánlataik vannak a közép- és nagy-
vállalkozások számára, de a kisvállalkozóknak is ajánlanak nagyon jó lehetőségeket.
Ugyanakkor a pénzügyi folyamatok letisztulása (a bankcsődök, valamint a meg-
bukott pilótajátékok és befektetési alapok) jót tettek a lakosság nevelése szempontjá-
ból is – most már ők is megnézik, hogy hova fektetik a pénzüket.
Egy nagyvállalkozó sikeresnek nevezte az RMDSZ kezdeményezését a privatizá-
ciós kuponok koncentrációjára, de belátja, hogy később, a tömeges privatizáció idő-
szakában nem érződött segítőkészség a politika részéről – mindenki ment a voucher-
jeivel, amerre látott.
A sok optimista megszólaló mellett találkoztunk olyan személlyel is, aki szerint a
legpozitívabb dolog az volt, hogy sikeresen túléltük az eddigi 13 évet.
Székelyföldön
A régió számára pozitív volt, hogy a magyarok iránti tolerancia egy időben javult
az országban, az utóbbi időben ez a tendencia sajnos újra megfordulni látszik –
megint a gyűlölködés és a rosszindulat terjed.
A tolerancia terjedése és a politikai alkuk lehetővé tették az egyházi ingatlanok
visszaadásának megkezdését. Sokak számára ez a remény megújulását jelenti.
Ha nem is mindenütt és nem is a megfelelő ütemben, de elkezdődött a közössé-
gi javak visszaadása. Ami eddig a földek és erdők visszaadásával és a közbirtokos-
ságok (újra)alakulásával történt, egyes hibás lépések mellett is pozitív. A közbirtokos-
ságok mellett magánerdészetek is létrejöttek. Ezeknek eredményeként is kezd javulni
a közösségi szellem (de sajnos nem annyira, mint Szászföldön).
A régióban történelmi pillanatoknak tekintik a Duna Tv elindulását 1992-ben, és
a Sapientia egyetemét is 2002-ben.
Gazdaságilag is, de társadalmi szempontból is nagyon pozitív, hogy a privatizá-
ció lényegében befejeződött a régióban. Ma Székelyföldön a gazdaságban nincs szá-
mottevő állami tulajdon.
Kiemelt jelentőségű az anyaországgal való kapcsolattartás is, ennek gazdasági
vetületeivel együtt. Néhány megkérdezett a vendégmunkát is pozitív dolognak tartja.
A Magyarországon dolgozó vendégmunkásoknak egyrészt bővül a látóköre, másrészt
a keresetük egy része hazakerül, ami növeli egyrészt a hazaiak fogyasztását, másrészt
megélhetést teremt ezt a keresletet fogyasztási javakkal kielégítő hazai gazdasági sze-
replőknek.
A megyei önkormányzatok gazdasági vezetői az eddig leírtakon felül pozitívnak
ítélték még meg, hogy Székelyföldön javult a turizmus helyzete44, ami sok mellékjöve-
delmet hozott.
Örvendetes, hogy már Székelyföldön is épülnek ipari parkok (lesz ilyen a maros-
vásárhelyi repülőtér közelében, de Kovászna megyében is már 2 projektet beindítot-
tak). Az infrastrukturális gondok megoldásában jelent előrelépést, hogy végre Szé-
44 Egy 1994-ben hozott rendelkezés 10 év adómentességet biztosított a panzióknak, ha azokat minősítették (a rendelkezést
2000-ben sajnálatosan eltörölték). Hargita megye például országos első helyen van a minősített szálláshelyek számában.
(Ezek kialakításakor sok beruházás történt a saját házak korszerűsítésére, sok fürdőszoba épült, ami már önmagában pozitív
fejlemény.)
kelyföldön is elkezdték az utak rehabilitációját45. „Az erdélyi autópálya jó perspektívát
nyújt – közel lesz Sepsiszentgyörgyhöz, jó hatással lesz annak gazdaságára” – mond-
ta egyik beszélgetőpartnerünk.
Pozitív dolog az is, hogy a régióban nagyon sokan felismerték a pályázati rend-
szer lehetőségeit. A kisvárosok vízhálózatának fejlesztésére EU-pénzekből például
csak a 3 székely megye pályázott.
1.2. A negatívumok
Országos szinten
Talán minden negatívum összegezhető egyik beszélgetőpartnerünk rövid véle-
ményében: ez volt „az elszalasztott lehetőségek évtizede”. A kicsinyes helyi és egyé-
ni érdekek miatt feláldozták a közérdeket. Úgy a politikusok, mint a gazdasági szerep-
lők kicsinyesek voltak.
A rosszul értelmezett szabadsággal való élésnek és visszaélésnek úgy a gazda-
ságban, mint a társadalomban megvoltak a negatív hatásai. Nagyon rossz hatással
van az országra a maffia és a korrupció ereje és elterjedtsége. Amint az EBRD felmé-
rése is igazolja, Románia a második legkorruptabb ország a közép- és kelet-európai
gazdasági átmenetet végrehajtó országok közül.
15. táblázat – A korrupció a gazdasági átmenet országaiban

(helybéli vállalkozók lekérdezése alapján)
Csúszópénzt gyakran fizető A csúszópénz mértékének átlaga
cégek aránya az összes a megkérdezett cégek éves
megkérdezett közül43 árbevételének arányában
Helyezés a 20 ország Helyezés a 20 ország
% %
között között
Azerbajdzsán 59,3 1. 6,6
Grúzia 36,8 8,1 1.
Magyarország 31,1 3,5
Románia 50,9 2. 4,0 8.
Forrás: EBRD, 1999: p125
Hátráltatják az országot a haladásban a gazdaságpolitika határozatlanságai, a

szétszórtság, a stratégiai gondolkodás hiánya.
A vállalkozók arról panaszkodnak, hogy nagyon sok probléma hátrányosan érin-
ti őket és a gazdaságot:
– a liberális kapitalizmus mindennapi fékezése a bürokrácia túlkapásaiban és a
mindennapi életben érezteti hatását,
– nincsenek meg az egyértelmű jogi formulák a befektetések és a befektetők biz-
tonságának szavatolására,
– a munkaadók és az alkalmazottak biztonsága sincs egyértelműen szabályozva,
– még a kisbefektetők is félnek – nincsenek menedzseri szerződések.
45 Hargita és Brassó megyék között elindult a 131-es út rehabilitációs projektje, sőt Erdővidéken és Homoród mentén is lesz
útrehabilitáció.
46 A gyakoriságot egy 6-os skálán (soha, néha, ritkán, gyakran, általában, mindig) mérték, a táblázatban az utóbbi 3 választ adók
vannak összesítve.

A lakosságnak 55%-a vidéken él és mezőgazdaságból biztosítja a fenntartáshoz

szükséges másodlagos jövedelmet. Ennek ellenére Románia továbbra is tagadja/le-
becsüli agrárország státusát47.
Az országban nincs mezőgazdasági lobbi, nincs megfelelő képzettség és tudás,
senki nem ismeri az EU közösségi agrárpolitikáját48.
A mezőgazdaságban a bajok fő forrása a kialakult vagy kialakulófélben levő bir-
tokszerkezet. A tulajdonba való visszahelyezés folyamata nagyon lassan történik, és
rossz módszerekkel.
Kezdetben az állam és az akadémia nem akarta visszaadni a földeket. Apró
egyéni érdekek fűződtek a folyamathoz, és ezek ütköztek egymással49. Emiatt
született meg a rossz törvény. A helyi szintű végrehajtók pedig a bukaresti törvé-
nyeket szó szerint értelmezik és ültetik gyakorlatba. Óromániában például soha-
sem létezett telekkönyv, emiatt az országban sehol nem vették figyelembe a
telekkönyveket50.
A törvény és rossz alkalmazása megosztotta a társadalmat, szétzüllesztette a csa-
ládokat. Nem megfelelőképpen, nem megfelelő súllyal hajtották végre a törvényt, nem
vették figyelembe a helyi folyamatokat.
Az említett problémák miatt Székelyföldön még romániai mércével sem lehet kor-
szerű mezőgazdaságot folytatni. A törvény meghozatalának és alkalmazásának vég-
eredménye úgy Bukarestnek, mint a magyarságnak rossz volt.
Székelyföldön
A fő probléma az, hogy 13 év alatt nem sikerült egy átütő/koherens megoldást
találni a régió fejlesztésére. Sajnos nem sikerült egy regionális identitást létrehozni,
amely elindíthatna egy együttgondolkodást az előbbi probléma orvoslására. Emiatt
nem létezik sem koherens gazdasági, sem agrárpolitika.
Nagyon rossz Székelyföld számára, hogy az országos szintű, maffia típusú szer-
vezeteknek itt is megvannak a megfelelő kapcsolatai.
Mindezek mellett úgy az országos, mint a regionális gazdaság működéséhez és
működtetéséhez szükséges intézményrendszer nagyon fejletlen (nemcsak a bankok
nehezen hozzáférhetőek, hanem tanácsadó cégek sem igazán léteznek). A bajokat
tetézi az infrastrukturális fejlesztések elmaradása – más régiók sokkal jobban lobbiz-
tak Székelyföldnél51. Ugyanilyen infrastrukturális hátrány egy jól megközelíthető repü-
lőtér hiánya a régióban.
Habár a régióban a vállalkozók jobb hírnévnek örvendenek az országos átlagnál,
közhangulatuk rossz. Nem létezik koherens támogatási rendszer a kis- és középvállal-
kozások számára (pedig ők fizetik a legtöbb adót, de nem kapnak semmiféle se-
gélyt/segítséget). Sok problémát jelent a megosztottság – rengeteg a gáncsoskodás –,
nem lehet a törvényeket úgy megkerülni, mint más megyékben.
47 Nemcsak a hatalmon lévők szégyellik ezt a jelleget, az agrármérnökök és a -közgazdászok is letagadják ez irányú végzettsé-
güket.
48 A szakemberek állítólag egyszerűen kimennek a teremből, amikor előadásokon, továbbképzéseken erről esik szó.
49 A 834-es kormányhatározatot kihasználva, amely az állami intézmények és kereskedelmi társaságok területének tisztázására
volt hivatott, az illető intézmények földterületeket és ingatlanokat kerítettek el illegálisan.
50 A 18-as törvény 36 cikkelyéből gyűrűzik elő minden probléma – egyrészt pl. Csíkszeredában és környékén 2,5-szeres a túl-
jelentkezés a földterületekre, másrészt létezik olyan földterület is, amelynek 3 tulajdonosa van.
51 Pl. a moldvaiaknak sikerült a jobb lobbijuknak köszönhetően egy nagyon jó úthálózat kiépítése.
A helyi és megyei önkormányzatnak nincs megfelelően képzett és tapasztalt
szakembergárdája, amely a vállalkozók és beruházók számára megfelelő tanácsokat
és segítséget nyújthatna a problémák megoldásában.
Nagyon későn történtek meg a régióban a kezdeményezések a humán erőforrás
fejlesztésére. Emiatt közigazgatási és a választott képviselők – de nemcsak az övék –
iskolázottsági szintje sajnos stagnál52. Az utóbbi évtizedben romlott a román nyelv-
használat – emiatt versenyhátrányba kerültek a székelyek:
– még román nyelven folyó továbbképző tanfolyamokra sem lehet elküldeni őket,
– nem tudnak pályázni, a fiatalok nem képesek állásokra jelentkezni.
A felsorolt problémák miatt Székelyföld lemaradt a többi régióval folytatott
versenyben. A régió nem volt képes tőkét vonzani. Az itt élőknek nem volt el-
képzelése a továbblépés irányáról, és nem jött senki, hogy segítsen.
Az interjúk során külön kihangsúlyozták a tényt, hogy Magyarország elveszítette
a lehetőséget, hogy stratégiai befektető legyen akkor, amikor itt még a vadgazdaság
működött (az egész ország nem hozott tőkét).
Manapság egy magyarországi potenciális befektető számára csak annyi elő-
nye van az itt élőknek, hogy magyarul beszélnek, és emellett ismerik a romániai vi-
szonyokat.
Mielőtt továbblépnénk, több helybéli szerint is el kell oszlatni néhány mítoszt,
amelyet a székelyek önmagukról hisznek/mondanak:
– „Dolgos, szorgalmas székelység.” – Ez nem igaz. Önmagukat túlértékelő, fe-

gyelmezetlen emberek élnek a régióban. Ehhez még hozzáadódik a vendégmunkási
státus romboló hatása (ugyanakkora fizetést várnak, mint amennyit a fejlettebb orszá-
gokban elértek vendégmunkásként).
– „Jól képzett munkaerő.” – Nem igaz ez sem, elmaradott technológiákat hasz-
nálnak, és elmaradott az oktatási-képzési rendszer, akárcsak az egész országban.
– „Gazdag földön élünk, sok természeti szépséggel és adottsággal.” – A turiz-
musban Székelyföldnek nincs versenyelőnye más régiókkal, országokkal szemben. A
turizmusból való megélés és robbanásszerű fejlődés egy túlzottan felfújt léggömb.
Az ország középpontjában való elhelyezkedése és gazdasági, infrastrukturális és
humánerőforrás-elmaradottsága miatt Székelyföld egy kollégánk gyakran hangozta-
tott véleménye szerint: „a legközpontibb periféria”.
1.3. A régió lehetőségei és ezeknek a kibontakozását akadályozó

tényezők
A gazdasági fejlődés szempontjából fontos hátrány, hogy a multinacionális cé-
gek nem érdeklődnek Székelyföld iránt. Egyrészt rossz az infrastruktúra, másrészt nin-
csenek szállítási fővonalak a közelben. A multik nem is fognak jönni, hacsak nem lesz
autópálya errefelé. Egyik helyi gazdasági vezető véleménye szerint minden befekte-
tőt vonzani kell (a diszkrimináció, a nacionalizmus nem gazdasági fogalmak).
A külföldi befektetőknek különben nem kedvezmények kellenek, hanem stabil
szabályozás (ne kéthetenként változzanak a gazdasági életre vonatkozó törvények). A
52 Például a SAPARD-pályázatoknál (Hargita megyében 39-et vártak, de csak 21 jött össze), nincs jártas ember a megfelelő jo-
gi és technikai képviseletre (pl. a közművesítésnél műépítész és arculattervező – a köztisztviselők nem tervezhetnek a magán-
szféra számára, a szakemberek ezért inkább nem mennek köztisztviselőnek).

pénz termelődésének helyszínét kimutatni, etnikailag meghatározni nem lehet és nem

érdemes. Nem (csak) a külföldi befektetőket kell vonzzuk, teljesen mindegy a befekte-
tő lakhelye, állampolgársága és nemzetisége, fő, hogy hozzon működő tőkét.53
A politika és a pénz nálunk is összefonódik. A legfontosabb befektető a köz-
pénz, és ennek elhelyezése politikai befolyásra történik.54 Az infrastruktúra drá-
ga, nehéz kiépíteni, a magántőke nem is biztos, hogy hajlandó és képes volna rá.
A politikusok a lehetőségek említésekor felsorolták a médiából ismert közhelye-
ket a turizmusban rejlő lehetőségekről (helyenként még befektetők is lennének – fő-
leg panziók szintjén), ők is elismerik a létező hiányosságokat. A rossz infrastruktúrán
kívül gyenge a turizmusban dolgozók szakmai felkészültsége és rossz a régió mar-
ketingje. Hiányoznak az egységes katalógusok, a jól szervezett programok, a jó ide-
genvezetők.
Egy stratégiai marketingszövetséget kellene létrehozni.55 Külföldről sok vendéget
lehetne vonzani.
A lehetőségek között említették még a sok borvízforrást, csak megvalósíthatósá-
gi tanulmány és tőke kell a kihasználásukhoz.
A régió versenyelőnyét biztosító tényező az ivóvíz. A Román Nemzeti Fejlesztési
Terv (PATJ) víz/levegőre vonatkozó fejezete tartalmaz egy víztérképet, melyen szem-
betűnő, hogy Románia és a Kárpát-medence ivóvízkészletének nagy része a térség-
ből ered, ugyanakkor az ásványvízkészletek nagysága is jelentős a Székelyföldön.
Székelyföld egy természetes vízmonopólium.
Ahhoz, hogy ez a vízkészlet fenntarthatóan működhessen, sajátos viszony szük-
séges a természethez és a települések fejlesztéséhez, a régió védett zónaként kelle-
ne működjön. Jelen pillanatban, mivel az erőforrás bőségben van jelen, az itt lakók
nincsenek tudatában a fontosságának.
Ugyanakkor ez az erőforrás jelenti a legnagyobb veszélyt is Székelyföldre, bein-
dulhatnak azok az érdekek, melyek a vizek ellenőrzése fölötti uralmat szeretnék meg-
szerezni. Ma nem létezik semmilyen jogi vagy gazdasági biztosíték arra, hogy a Szé-
kelyföld megőrizze ellenőrzését a vízkészlet fölött (lásd borszéki vagy a zsögödfürdői
Nestlé-beruházás).
Ezek mögött a beruházások mögött még csak gazdasági érdekek jelentek meg,
baj, ha politikai vagy más érdekek bukkannak fel.
A régióban nagy számban találhatók erdők és legelők. Emiatt a mezőgazdaság-
nak (főleg az álattenyésztésnek) volnának lehetőségei, de közeleg az integráció, és
nehéz megfelelni az EU-normáknak.56 A helyi közösségeknek kellene társulni és szak-
mai befektetőket hozni.
A régióban az alapvető probléma az: Székelyföld nem tudott a modernizáci-
ós kihívásra egy olyan emberi erőforrás-fejlesztési stratégiával válaszolni, amely a
követelményeknek megfelelt volna.
53 A pénz mobilitásáról azt mondta: „A pénz egy nagyon félénk állat, amely falkában jár és csak abban érzi jól magát. (A legki-
sebb bizonytalanság elől is menekül, és csak ott szaporodik, ahol már sok pénz van).”
54 Ilyen volt pl. az ANL-lakások helyzete, ahol székelyek nem lehetnek fővállalkozók, csak alvállalkozók, vagy a tusnádi útépítési
tender is, amelyet nem egy csíkszeredai, hanem egy bákói (Bacau – Moldova) cég nyert meg.
55 Voltak próbálkozások ebben az irányban (pl. a Hargita Egyesület – de ez sem tudja megfelőképpen képviselni a szakmát és
a régiót), de nincs sem szakmai sem anyagi háttér.
56 Át kell gondolni a mezőgazdaság támogatását – pl. a csirketenyésztés nálunk tönkrement –, az USA-ból szinte ingyen hoz-
zák, és az EU-ban is erősen támogatják.
Emiatt működik úgy a gazdaság, ahogy most látjuk – és ez érvényes nemcsak
a mezőgazdaságban, a család fenntartására berendezkedett kis gazdaságokban,
hanem a kisvállalatoknál is (akár szereléssel, építkezéssel vagy szolgáltatással fog-
lalkoznak).
A másik fontos, sokak által kívülről fel nem ismert tényező, hogy a régióban
együtt élnek a premodern, modern és posztmodern létezési és gazdálkodási formák.
Az előbbi két tényező bizonyos folyamatait lehet úgy kombinálni, hogy lehetővé
tesznek egy kisebb költségekkel működő gazdaságot, mint napjaink versenyszférá-
ja57. Léteznek olyan megoldások, amelyek kikerülik a globális versenyt, és a szürke-
gazdaságban működnek költségkímélően (az externáliákat bevonják a gazdasági fo-
lyamataikba – ingyen termelési tényezőkhöz jutnak, és ezenfelül termékeiket csereke-
reskedelemben értékesítik, pénzt nem használva)58. Így kialakul egy alacsony költsé-
gű hálózat – csak az a kérdés, hogy ez egy maffiatípusú szervezet lesz, vagy informá-
lis szövetség, esetleg szövetkezet. Fennáll az előbbi veszélye, hiszen a finanszírozá-
son keresztül a hálózat kapcsolódik a feketegazdasághoz.
Egyesek szerint a 2004-es választások után új fejlesztési régiót kellene létrehoz-
ni, csak a székely megyékből. A törvények már most lehetővé teszik ezt, de senki sem
vállalja a cselekedet ódiumát – a politikum a hazai választók felé „kirakat”-ból nem
hagyja a dolgot működni.
2. Székelyföld gazdasági, társadalmi és politikai helyzetének

megítélése
2.1. A gazdasági helyzet

Minden meginterjúvolt személy egyértelműen kijelentette, nincs olyan, hogy egy-
séges székelyföldi/erdélyi gazdaság. A gazdaság hatékonysága viszont az egész or-
szágban egyformán gyenge.
Egyesek szerint még mindig a leépülés erősebb az építkezésnél/ fejlődésnél. Az
emberek a tartalékaikat élik fel. Akinek véletlenül van pénze, azt rosszul fekteti be. A
háztartások lekötik a forrásaikat, és nem forgatják a tőkét
Nagy problémája a régiónak az erdőkitermelés. Székelyföld modernizációja saját
erőforrásait elszívja (fakitermelés, panzióturizmus), 4-5 ember helyett 15-20 ember hul-
ladékát kell feldogoznia egy ez idáig hagyományos gazdaságnak.
Ez a kínálatorientált fejlesztési politikák velejárója. Egyre kiterjedtebb tájrészletek,
völgyek beépülnek, falvakban is megjelent a szemétgyűjtés problémája.
Nagy környezeti problémák vannak és nincsen olyan gazdasági tevékenység,
amely a megoldásokat finanszírozná. Az erdők a szegény emberek kezében vannak,
kivágják, lévén ez az egyetlen jövedelemforrásuk.
A nagy problémákat a szegénység és a rövid távú perspektíva okozzák.
Erdélyben egy kissé más az üzleti kultúra, viszonylag pontosabbak és etikusab-
bak az üzletemberek. Erdélyben egy kissé tisztábbak, rendezettebbek a vállalatoknál
a helyiségek, igényesebbek az emberek a munkakörnyezetük iránt.
57 Napjainkban a verseny nem a költségek mentén zajlik, hanem az innováció és az alapvető képességek szintjén.
58 Csak azoknak éri meg kijönni a szürkegazdaságból, akik nagyon nagy pénzeket forgatnak, vagy akinek komoly üzleti partne-
re van, és megköveteli ezt.

Románia nincs mindenben műszakilag annyira lemaradva, amint azt a magyarok

gondolják – átugrottuk a fejlődés egyik lépcsőfokát.59
Azt azonban tudni kell, hogy a gazdaság működésében Székelyföldön sokkal több
a korlát, mint az ország többi részén.60 A magyar nemzetiségű vállalkozók, de az erdé-
lyiek általában kevésbé mernek adót csalni, ez pedig visszaüt az eredményességben.
Ez azért is rossz, mert a „Regát” fekete gazdasága miatt kiesett költségvetési be-
vételeket a törvényhozók kapásból rászámolják Erdélyre.61
Az erdélyiek közül nagyon sokan jártak külföldön, a külföldet megjárt emberek
pedig jobban vállalkoznak, ami pozitívan hat a gazdaság fejlődésére.62
A kutatás során sokan elismételték a statisztikai elemzésben is bemutatott ten-
denciákat, de a gazdaság helyzete nem annyira sötét, mint az eddig leírtakból kitűn-
ne. Vannak pozitív példák ügyes vállalkozókra, innovatív üzletemberekre, jobban fejlő-
dő kisebb régiókra.
Itt érdemel említést Székelyudvarhely, a legjobban prosperáló város a kisvállalko-
zók szempontjából. Lendülete talán kifulladni látszik, de az előző évtizedben az ideva-
lósiaknak voltak a legintenzívebb kapcsolataik külfölddel (sokat utaztak és tanultak,
rengeteg saját vagy vegyes vállalatot alapítottak63). Sok kapcsolatuk van jelenleg is
Magyarországgal.
A helybéliek előnyüket abban látják, hogy egyrészt nem volt a nyakukon az álla-
mi ballaszt, másrészt kisközösségként könnyen ki tudtak törni (ezeknek a kisközössé-
geknek a helyzete és szerepe változó, de fontos64). Az összefogás miatt Udvarhelyen
a privatizációban az idegen (román és nem helybéli) tőke nem tudott részt venni.
Székelyudvarhelyen a legkisebb a munkanélküliség az országban. A városban a
„Matrica”, a „Tehno”, a cérnagyár leépültek, de sok vállalkozás indult be, amelyek
prosperálnak, és felszívják a munkaerőt. Ma a városban nem igazán lehet munkaerő-
felesleget találni.65 Az adatszolgáltató véleménye szerint ma egy maximum 50-100 al-
kalmazottat foglalkoztató új cég beindítása képzelhető csak el Udvarhelyen. A textil-
iparban és fafeldolgozásban például a teljes munkaerő ki van aknázva.
Sikeres nagyvállalkozók mesélték, hogy csak meg kellett keresni a megfelelő
piaci réseket, és azoknak a piaci igényeit kellett kielégíteni a megfelelő termékkel
vagy szolgáltatással. A jó kezdeményezőképességű emberek bármilyen innovációt
behozhatnak a régióba, és megtaníthatják az embereket dolgozni és élni vele.66
59 Tudok olyan (nagy és ismert) magyarországi szoftverfejlesztő cégről, amelyik átjött Romániába „üveggyöngyöket árulni a benn-
szülötteknek”, és megdöbbenve vették észre, hogy a potenciális kliens vállalat titkárnőjének jobb számítógépe volt, mint az
otthoni programfejlesztőknek.
60 Pl. Erdélyben a boltok, vállalatok adnak számlát az áruról, ezt a fogalmat Óromániában nem ismerik – emiatt sok adót is kell
fizetni.
61 Állítólag léteznek konkrét számítások, amelyek igazolják, hogy Erdély mennyivel járul hozzá a GDP-hez és mennyi adót fizet –
ehhez képest nagyon keveset forgatnak vissza.
62 Viszont olyan régiókban, ahol etnikai és politikai okokból nem léteztek akadályok, a fejlődés sokkal erősebb – pl. Jászvásár
(Iasi).
63 Sokan veszítették el munkahelyüket, váltak kényszervállalkozóvá. A kisvállalkozók rá voltak utalva a kínálkozó lehetőségek
megszerzésére. A városban jobb a vállalkozói szellem, mint másutt, de nagy úr a szükségszerűség is.
64 A nyilatkozó visszakérdezett, hogy pl. a magyar nyelvű média a többségében magyarlakta Marosvásárhelyen és környékén mi-
ért gyengébb, mint a román.
65 Nem biztos, hogy egy újonnan induló vállalkozás képes volna 300 megfelelő embert találni a városban.
66 Pl. a rendszerváltás előtt Udvarhelyen nem ismerték a nyomda fogalmát és a nyomdászszakmát – most megtanulták, és több
jól menő nyomdaipari vállalat működik a városban. Egyesek piacvezetők az országban, és külföldre is szállítanak.
Ezek a vállalkozók nagyon fontosnak találják úgy az alkalmazottak szakmai
képzését67, mint a jó szakemberek nyugati szintű megfizetését. Beszámoltak Udvar-
helyen németországi szintű menedzseri fizetésekről, de a magyarországiakkal azonos
fizetést kapó főszakácsról is.
A privatizáció folyamatának megítélése

A folyamat túlságosan lassan haladt/halad, populista és demagóg elemekkel
társítva.68 Sok minden múlott a vagyonfelmérők szubjektív megítélésén – ez kedvezett
a korrupciónak.
A privatizációt országunkban is túlpolitizálták, túl erős lobbiérdekek érvénye-
sültek. A privatizációnak azonban mindenütt velejárója a politikai és egyéb érdek-
csoportok próbálkozása, hogy előnyökhöz jussanak a tulajdonszerzésben – a ré-
gióban is létezett a tendencia, de az elhangzott vélemények szerint ez nem volt
meghatározó.
– egy ilyen tendencia azért nagyon zavaró lehet a primer ágazatokban (bányá-
szat, erdőkitermelés, fafeldolgozás – és valószínűleg ez lesz az állami gazdasá-
gok privatizációja során is)
– ezek szép lassan ki fognak kopni, ha nem működtetik őket megfelelően. Léte-
zik kirívó negatív példa is – pl. a csíkszeredai traktorgyár69, ahol a vezetőség ál-
tal alapított vérszívó kft.-k nem hagyják a vállalatot élni és növekedni – de csak
3-4 ilyen példa létezik megyénként a régióban.
Sokkal lényegesebb szempont, hogy több, mint 4000 vállalkozás alakult a régió-
ban – ezeknek egy része saját erőből indult, de nagyon sokukon segített a privatizá-
ció is. Nemcsak azt kell figyelni, hogy ki vette meg a gyárat, hanem azt is, hogy ki ju-
tott kenyérhez a folyamatnak köszönhetően70.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a cégek kivásárlásában, de általá-
ban is a román tőke erősebb a helyi magyar tőkénél, sok mindenre fogja még ráten-
ni a kezét a régióban.
2.2. A humán erőforrás helyzete
A vezetők:
Az egyik beszélgetőtársunk tanácsadással és vezetőképzéssel is foglalkozik. Az
első személyes kísérlete 1994-ben kezdődött vezetői tréningek tartására – a vállalatok
tulajdonosai és menedzserei akkoriban még a gondolatot71 sem fogadták el. Az első
67 Egyik vállalkozó, miután a privatizáció során hozzájutott egy nagy szolgáltató vállalathoz, nagyjából lecserélte az egész sze-
mélyzetet, a megmaradtak pedig, mielőtt tovább dolgozhattak volna, az újonnan jöttekkel együtt 2 hónapos kemény szakmai
tréningen vettek részt.
68 Még ma is hallani a ‘90–es évek elejének jelszavát: „Nu ne vindem tara!” = „A hazánk nem eladó”.
69 Mások szerint a csíkszeredai traktorgyár vagy a székelykeresztúri acélüzem leépülése tulajdonképpen helyes dolog, csak a
folyamat túl lassú volt. Ezek a szocialista nagyvállalatok hatalmas munkásrétegeket tartottak fenn mesterségesen, ami sok
munkaerőt elvont a mezőgazdaságtól, és nagyon sokba került más rétegeknek.
70 A fémfeldolgozó kisvállalatok megvásárolták a gyárak régi esztergapadjait, mások a gyárcsarnokokat stb., és azokat eredmé-
nyesen használják, sok személynek megélhetést teremtve.
71 Egy vállalkozói fórumon elhangzott egy magyarországi NGO felmérési eredménye, amely szerint a székely vállalattulajdono-
sok nem rendelkeznek a szükséges menedzseri ismeretekkel – az elhangzottakat hatalmas felhördülés, hőbörgés és sértő-
dés fogadta.

vonal menedzsereit nagyon nehéz volt behívni ezekre a tréningekre, csak a második
vonal fiataljai72 vettek részt rajtuk.
A kis- és középvállalkozók, cégtulajdonosok azt mondták, tudják, hogy mit kell
csinálni, kialakult bennük egy képzet, hogy – mivel sikeresen beindult és működik a
vállalatuk – ők ösztönösen, születésüktől fogva képzettek.
2-3 év után (’94–95-ben) jöttek rá, hogy baj van, de hatalmukat kihasználva, vagy
diplomáciai módszerekkel próbáltak túllépni rajta – esetleg fiatalokat (az első – a
rendszerváltás után végzett fiatal közgazdászokat) rekrutáltak, és velük együtt mentek
tárgyalni (hatalmukkal lenyomták a fiatalokat, azok pedig védték őket a túl nagy hibák-
tól). Manapság a ’90-es évek elején indult vállalkozók kezdenek visszalépni az üzleti
élettől, és ráhagyják vállalataikat a fiatal menedzserekre.
A szakmai képzés:
A megkérdezettek véleménye egybecseng annak megítélésében, hogy néhány
területen van megfelelő számú és képzettségű szakember, más területeken ezek
hiánycikknek73 számítanak.
A legnagyobb probléma, hogy hiányzanak a középfokú végzettségű szakembe-
rek – asszisztensek.
Az emberek csak az alapvető dolgokat tudják (30 évvel ezelőtt volt jó szakiskolai
képzés, de azóta lezüllesztették). A szakmai iskolák nem tanítják az új technológiá-
kat – egyre jobban lemaradnak és rossz a felszereltségük is – ezt kellene magasabb
szintre emelni.
A szakiskolákat a ’80-as években odaadták (alárendelték) a vállalatoknak,
amelyek önmaguk és nem a piac számára készítettek fel szakikat, a saját munka-
erő-szükségletük figyelembevételével – így a végzettek verseny nélkül életre szó-
ló munkahellyel rendelkeztek, a szakmai oktatás így lezüllött.
Az oktatási rendszer teljesen el van szakadva a gazdasági realitástól (a komo-
lyabb cégek külföldön képzik ki a szakembereiket, és nem is érdekeltek itthon fejlesz-
teni az oktatást).
Sajnos nemcsak a szakmai, hanem az általános oktatási rendszer is válságban
van. Nemcsak a szakmai felkészültség gyenge, hanem a munkamorál és a kulturális
szempontok is rosszak.
A vállalatoknál nagy a fluktuáció, emiatt nem is fektetnek be az emberi erőforrás
képzésébe, hiszen az „úgyis elmegy”. Csak a külföldi tulajdonosú cégek, vagy azok,
amelyek sokat exportálnak, azok ismerték fel a humán erőforrás fontosságát és azok
áldoznak annak fejlesztésére.
Sok pozitív visszacsatolású ciklus és folyamat működik, amelyek a helyzet egyre
rosszabbra és rosszabbra való fordulását eredményezik.
A mezőgazdasággal foglalkozók
A szocializmus idején a párt- és országirányitók erőszakos iparosításba kezd-
tek. Az elkobzott vagy mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe kényszerített földek
megművelőit az újonnan iparosodó városokba költöztették, és gyárakban kezdtek
dolgozni.
72 Egy másik interjúalany elmesélte, hogy miután elküldték a második vonalbeli vezetőiket tréningekre és még finanszírozták is
azokat számukra, végzés után a fiatalok távoztak a vállalattól.
73 Pl a ’90–es évek elején nagy hiány volt közgazdászokból, mára ez a probléma megoldódott.
Akik nem tudtak a városokba költözni, a város környéki falvakból ingáztak az üze-
mekbe. Ez igaz Székelyföldre is, ahol a megyésítéssel jelentéktelen kisvárosokból let-
tek megyeszékhelyek és szocialista iparközpontok.
Interjúalanyaink szerint ezekben az időkben általában csak a mezőgazdaságot iga-
zán szívből szerető és értő emberek nagyon kis hányada maradt otthon. Az ingázók
csak másodállásban, esetleg pótcselekvésként vagy jövedelem és élelemkiegészítésért
dolgoztak a gazdaságaikban.
A rendszerváltás és a gazdasági struktúraváltás után nagyon sok szocialista
nagyvállalat bezárt, és a munkások állás nélkül maradtak. Sokan költöztek haza,
de nem szívből és odaadással gazdálkodnak, hanem kényszerből, és közben a
csodát várják.
A többség tudatában a mezőgazdasági munka továbbra is alacsony presztízzsel
bír – ennek a tevékenységnek most vissza kellene szerezni a becsületét.
A másik nagy probléma a tudás, a szakismeretek, valamint a menedzseri ismere-
tek hiánya.
Megfigyeléseink szerint probléma az is, hogy sok helyen a nőket nem engedik ta-
nulni és dolgozni. „Ez nem a te eszednek való” – mondja sok gazda az asszonynak.
A fentebb említett okok pszichológiailag is blokkolják a továbbfejlődést, a gyer-
mekekkel is meg kellene szerettetni a mezőgazdaságot.
Több helyen a (magánkézben levő) feldolgozók vezetői és alapítványok74 ingye-
nes képzőket, tanfolyamokat (főleg télen) tartanak a gazdák számára, meghívott ven-
dégelőadókkal. A szervezők szerint viszont 40 meghívottból 15, ha elmegy. A széke-
lyek „mindent tudnak”, nem kell nekik tanács, segítség. (Igaz, hogy mások elmondá-
sa és kutatásai szerint a baj az, hogy csak írott meghívókat küldenek szét a gazdák-
nak. Sok helyen csak akkor fogadják el a meghívást, ha személyesen adják át nekik
a meghívókat. Ezen a felfogáson is változtatni kellene.)
Összefoglalóként elmondható, hogy a gazdák nagy része muszájból gazdálko-
dik, nem szívből. A tudásuk hiányos és elavult. A szakismereteket nem igénylik (eze-
ket észrevétlenül kell az anyagba bevinni) a továbbképzőkön.
Természetesen akadnak azért pozitív példák is. Sok fiatal kijutott ausztriai és sváj-
ci mintagazdaságokba és sok ismeretet elsajátított, a vállalkozóbb kedvűek előtt na-
gyon nagy lehetőségek állnak.
A humán erőforrás képzésének és fejlesztésének kapcsán nagyon fontos meg-
említeni a Sapientia egyetem megalakítását. Ez is egy kitörési kísérlet, amely egy más-
fajta működést próbál a rendszerbe bevinni és meghonosítani.
A megkérdezettek is kitértek a kivándorlás problémájára. Tudjuk, hogy Székely-
földön is élnek jó szakemberek. Ha Magyarország megakadályozza, hogy az erdélyi
okos és jól képzett szakemberek oda menjenek élni és dolgozni, akkor azok másho-
va fognak menni, nyugatabbra.
Vajon miért mennek el ezek az emberek? Azért mert nem látnak perspektívát az
itthon maradásban75.
74 Pl. AgroRom alapítvány Marosvásárhelyeről.

75 „Vajon nem látják, vagy talán nem is létezik ilyen?” – kérdezi egyik helyi vállalkozó.

2.3. Az önkormányzatok és a központi kormányzat kapcsolatának

megítélése
A rendszerváltás új politikai elitet hozott, de a bürokrácia ugyanaz maradt, és

ugyanazok a személyek ugyanúgy működtetik, mint azelőtt76. Az ország működése és
viszonylagos stabilitása a bürokráciának köszönhető (minden változik, de az íróasztal
mögött ülő bürokrata nem). Az egész ország a networkok, információcserék és ügy-
intézések77 szintjén működik (a közügyeket is lefordítják magánüggyé és úgy viszik
be a rendszer működésébe).
Az sem igaz, hogy ezek az emberek hamarosan nyugdíjba mennek – a bü-
rokrácia szabálya az, hogy újratermelődik. Sőt újabban az EU iszonyú méretű
bürokráciája is ugyanezt táplálja – az európai bürokraták tudják, hogy mit akar-
nak, a mi bürokratáink tudják, hogyan kell rákapcsolódni a rendszerre – a „biro-
dalom” épül.
A többiek statiszták – a politikusok nyugodtan elmehetnének golfozni, semmi
hatásuk78 nincs a rendszerre. Az összes – országainkra kényszerített – EU-ajánlások
úgy működnek, hogy a megfelelő tisztviselő vagy ötletgazda elmegy a megfelelő EU-
bürokratához, és „elintézi” a dolgot.
Interjúalanyunk véleménye szerint a mai világ működésében két pólus létezik:
– a multinacionális cégek – ezek határozzák meg a gazdaság működését, és
– az EU-bürokrácia, amely szétosztja a pénzt.
A kettő kölcsönhatása határozza meg létünket.
Beszélgettünk a dolgok pozitív oldalait látó hivatalnokkal is. Szerinte 2000 óta na-
gyon dinamikusan lép fel a kormány, heti videokonferenciákon beszámoltatja az
összes decentralizált intézmény vezetőjét. Sürgető, imperatív politikát folytatnak, állan-
dóan igénylik az új adatokat.
A minisztériumok is sokkal jobban működnek, 48 órán belül bármilyen kérdésre
válaszolnak. A hivatalnokok szintjén is érezhető javulás, sok jó weboldal létezik, javult
a felszereltség, sokan használják az e-mailt.
A teljesítmény meg is mutatkozik, hiszen a SAPARD- központokat gyorsabban lét-
rehozták nálunk, mint Magyarországon vagy Lengyelországban.
Az EU-val is sikerült néhány tárgyalási fejezetet sikeresen lezárni.
Más hivatalnokok szerint a költségvetés bizonytalan. A központi kormányzat nem
fejlesztésre, hanem túlélésre van berendezkedve, ezenkívül megoldatlan maradt egy
csomó, a szocializmusból örökölt probléma.
Túl sok speciális alap létezik, ezeknek a pénzei nem folynak keresztül a költ-
ségvetésen. A minisztériumok preferenciálisan osztják szét ezeket a pénzeket a kli-
entúrájuk között (ezek az összegek még egy teljes költségvetést kitesznek a kor-
mány zsebében). Ezeket a pénzeket is láthatóvá kellene tenni és bevinni a költ-
ségvetésbe.79
76 „A székelyföldi bürokraták ma is nagyon jól tudják, hogy kinek kell Bukarestbe karácsonyfát vinni.”
77 A semmittevő bürokraták a napi 8 órás munkaidőből 1 órát dolgoznak, a fennmaradó időben kapcsolattartással foglalkoznak
(telefonálás, kávé, pletyka, sörözés).
78 A „HarCov”- (időnként a parlament azzal foglalkozik, hogy hogyan űzik el a románokat Hargita és Kovászna megyékből) jelen-
tések és a parlamenti bohóckodás csak a nép szórakoztatására van.
79 Emiatt nem lehet látni és kiszámítani, hogy egy megye tulajdonképpen mennyit fizet be a költségvetésbe, és mennyit kap onnan.
Az intézményrendszer működésében léteznek hivatalos és (ezzel pontosan ellen-
tétes irányú) hátsó irányzatok és cselekmények, a kormánypárt egyáltalán nem tartja
be a megállapodásokat, amelyeket az RMDSZ-szel köt.
Egyik megyei önkormányzat vezető funkcionáriusa szerint a kapcsolat a kor-
mányzattal szinte csak a parlamenti képviselőkön keresztül működik. Egy másik me-
gyében egyetlen szóban válaszoltak az önkormányzat és a központi kormányzat köz-
ti viszonyt firtató kérdésünkre: „Rossz”80.
Hiába beszélnek és egyeztetnek az önkormányzati emberek a miniszterekkel, az
alkalmazottak nem hajtják végre a rendelkezéseket. A központi kormányzat nem haj-
landó komoly decentralizációt engedélyezni – nagy harcokat kell velük szemben meg-
vívni. Mindemellett pozitív tendencia, hogy a román megyék önkormányzati vezetői is
kezdenek mozgolódni, a megyék lassan erősödnek.
Sajnos a megyék és a helyi önkormányzatok szakemberhiánnyal küzdenek. A vi-
déki polgármesteri hivataloknál marketing- és menedzsmentszakemberek kellené-
nek, akik tudnak pályázni és a külkapcsolatokat is ápolják (a polgármesteri hivatalok-
nak nincs pénze – az NGO-k kellene beszálljanak a finanszírozásukba).
Szükség volna Székelyföldön is – nem kormány által garantált –regionális fejlesz-
tési pénzekre, és az ezt előteremtő intézményrendszerre. A székely megyékben na-
gyobb szerephez kellene jussanak az NGO-k, nő a kistérségek szerepe is.
A kistérségek szerepe
Székelyföldön már régóta létezett egyfajta regionális szellem. Ilyen régiószerű
képződmények voltak a székek és járások. Egy, az 1996-ban hatalomra került konzer-
vatív kormányzat által hozott ez irányú törvény megjelenése után, a hagyományos szé-
ki és járási együttműködés mentén, a magyarországi példát is tekintetbe véve, elkezd-
tek megalakulni a kistérségek. Ez Hargita megyében terjedt el a leggyorsabban, de
ma már Kovászna és Maros megyében is vannak ilyen kistérségi szerveződések.
Ezeket a kistérségeket az adminisztratív szervezetek alapították. Az alapításhoz
még hozzájárultak különböző civil szervezetek, magánszemélyek és néhol egy-egy
vállalat.
A törvény hatására Hargita megyében alakult ki először Székelyföldön ilyen tár-
sulási forma, melynek célja a térség fejlesztése úgy gazdaságilag, mint társadalmilag.
Az első ilyen kistérség még abban az évben alakult meg, amelyik évben megjelent a
törvény, 1998-ban. Ennek a neve Csomád–Bálványos Kistérség, és magában foglalja
a következő falvakat: Tusnád, Tusnádfürdő, Bükszád, Torja, Szentmárton községeket.
Ennek a társulási formának a mintájára még 14 ilyen társulás jött létre a követke-
ző években. Ezek névsora a következő: Alcsík, Felcsík, Bucsin Délhegy Libán, Észak-
Kelet Hargita, Felső Homoród-mente, Régió-Vest Szent László, Nagy Homoród, Ke-
resztúr, Sóvidék, Rika, Hegyalja, Pogány Havas.
2001–02-ben még megalakult egy 15. kistérség, név szerint a Kászon Kistérség.
Ugyanebben az időben még próbálkozások voltak Bakó, Suceava, Maros valamint
Kovászna megyékben. Viszont működőképes kistérségek csak az utóbbi két megyé-
ben jött létre. De ezekre majd a dolgozatunk későbbi részében külön kitérünk.
80 Azután hozzátette személyes legfájóbb panaszát: „A megye magántulajdonának szabályozása tulajdonképpen egy visszaálla-
mosítás a megyétől (elvettek nagyon sok területet és ingatlant).”

Jelenleg 15 ilyen társaság található Hargita megyében. Ezek elhelyezkedése a

következő térképen látható:
2. ábra – Hargita megye kistérségi társulásai
Kovászna megyében kistérségeket próbálnak létrehozni a románlakta vídékeken

is. A megye magyar önkormányzata a kezdeményező – a helybéliek általában nyitot-
tak, de politikai befolyásoltság alatt vannak, felső nyomás nehezedik rájuk, hogy
szembeszegüljenek a folyamatokkal.
Kovászna megyében nem sikerült az, ami Hargita megyében – nemcsak az önkor-
mányzatokat vonták be a kistérségek alakításába, segítségül kellett hívni a civil szférát,
mindenkit, aki a dolgot fontosnak tartja (más a keret, de talán erősebb a kohézió).
Egy megyei önkormányzati vezető elmesélte, hogyan próbálta a saját megyéjét
kissé felhozni az országos versenyben. Mindenekelőtt a fejlődéshez szükséges inf-
rastruktúrát igyekezett megteremteni a rendelkezésre álló kevés pénzből.
Néhány „okos” embernek adott egy szobát és egy számítógépet, hátha kovász-
ként működnek és összehoznak valamit. Nagyon sokat fiatalított a megyei önkor-
mányzat alkalmazotti gárdáján.
Létrehoztak a megyei tanács keretén belül egy tanácsadó céget, nemzetközi
projektekben kezdtek részt venni (pl. a térinformatikai rendszert és egyéb innovatív
dolgokat hoztak be, építettek ki).
Hangsúlyt fektetett az imázs kialakítása – a megye mindenben legyen első (tér-
informatika, kistérségek stb). Ez olyan pozitív dolog, amelynek rövid távon nem volt
közvetlen gazdasági hatása.
Eredménynek tartja azt is, hogy elültette a projekt alapú finanszírozás alapjait
(most már egészen jól működik).
A kialakított kistérségek közül van, amelyik működik, van, amelyik nem (amelyik
beépült a helyi közösségekbe, az sikeres, ezek jó EU-pályázatokat is írtak, és nyertek
is néha). Itt is fontos volt az emberi tényező – ki hogyan dolgozik és milyen módsze-
reket használ a helyi konfliktusok elkerülésére, megoldására.
Hibának tartja, hogy kevés volt a gazdasági szereplők részvételének megszerzé-
se a kistérségi társulásokban – túlsúlyba került az önkormányzati és civil szféra, a vál-
lalkozókra is nagy szükség lett volna.
2.4. Az RMDSZ szerepe és megítélése Székelyföldön
Az ország vezetői számára Székelyföld mindig mostoha gyermek volt, a kormány

politikai színétől és összetételétől függetlenül (még amikor az RMDSZ tagja is volt a
kormánynak). Az RMDSZ politikusai általában nem Székelyföld szülöttei, azt mondják,
hogy a székelyek sokan vannak együtt, és közösen túlélik a jelen viszontagságait, ők
inkább a szórványt támogatják.
Az RMDSZ vezetői a székelyeket olcsó szavazógépnek tekintik, és nem számol-
nak el feléjük a cselekedeteikkel. Beszélgetőtársunk röviden összegez: ha a fentebbi
állítások nem volnának igazak, a székelyföld helyzetét tükröző számadatok minimum
el kellene érjék az országos átlagszintet, de nagyon sok mindenben az alatt vannak.
Azt elismerik, hogy Székelyföldet leszámítva az összkép inkább pozitív. Kormány-
pártként is próbáltak segíteni az erdélyi magyarságon, csináltak néhány jó üzletet is.
Általánosságban elmondható, hogy kezdenek felnőni a feladathoz – nem lehet gla-
diátorként harcolni a parlamentben.
Szükség van arra, hogy kialakuljon egy székelyföldi politikai elit. Az embereket
beszéltetni kell, a társadalmat be kell vonni a problémák megoldásába, a folyamatok
alakításába. Az autonómia és a regionalitás gondolatait be kell gyűrűztetni az egysze-
rű emberek fejébe.
Egy nagyvállalkozó arról panaszkodott, hogy a gazdasági elit elbeszél egy-
más mellett úgy a politikai elittel, mint a társadalommal. Az RMDSZ nem hallgatja
meg a magyar nemzetiségű vállalkozók kéréseit és tanácsait, sőt sokszor azok el-
len tesz81.
81 Olyan esetet is elmesélt egy vállalkozó, amikor egy RMDSZ-képviselő szívességet akart kérni tőle. Cserében felajánlotta az
RMDSZ támogatását egy rosszul összefércelt, a gazdaságot akadályozó törvénytervezet elutasításában. A baj csak az volt,
hogy előző héten a parlament RMDSZ-támogatással elfogadta a törvényt, pedig a vállalkozók már hónapok óta lobbiztak a
megszavazása ellen.

3. Az anyaország gazdasági szerepvállalásának és segítségének

megítélése a régióban
Az Új Kézfogás Alapítvány működésében a pozitívumok mellett nagyon sok ne-

gatívum is van, de senki sem végzi ezt a feladatot jobban. Az alapítvány sok vegyes
vállalat alapításában vett részt, de legtöbbjük már nem él. Mégis elmondható, hogy
sok jót tett és sok emberen segített.
Az alapítványról a Kovászna megyei kis- és középvállalkozók szövetsége jó véle-
ménnyel van. A megyében az ASIMCOV segített a pályázásban, és sok támogatást
(főleg kamattámogatást) kaptak.
A dolgot mindenképpen folytatni kell, lehetőleg nagyobb léptékben. Nem szabad az
anyaországnak elfelejtenie, hogy minden itthon teremtett munkahely egy potenciális ven-
dégmunkást tart idehaza, ebben is segít az Új Kézfogás Alapítvány.
Nagyon fontos és hasznos az ITD jelenléte és tevékenysége – jót és jól teljesíte-
nek, hasznosak a területi képviseleteik. Szerepe egyre növekszik (sokat segít expók
szervezésében, de még több magyar tőkét kellene bevonzzon).
Volt, akit sértett, hogy a magyarországiak sokszor az egyházaknak adták a támo-
gatást földvásárlásra – kérdés, hogy miért csak az egyházakat tekintik a magyarok
megbízható partnernek. Szerintük át kellene gondolni a koncepciót, jöjjön több célirá-
nyos pénz ingatlan- és földvásárlásra82.
A Duna Tv hatása is nagyon fontos a székelyek számára. Az adásnak nemcsak
kulturális, hanem gazdasági szerepe is van – megtudjuk, hogy ki kicsoda, hol kell ke-
resni. Ugyanakkor helyek, helyszínek, emberek bekerülnek a tudati térképünkbe, lát-
juk, hogy mások hogyan boldogulnak hasonló helyzetben.
A Corona vonat fenntartása is nagyon fontos. Egy hasznos és gyors összekötő ka-
pocs Székelyföld és Budapest között, még akkor is, ha a MÁV-nak veszteséget okoz.
Mit és hogyan kellene a magyar államnak a támogatást adnia?
Több kritériumnak egyszerre megfelelő támogatásokat kellene adni, néhány
ezek közül:
• a támogatások szigorúan gazdasági alapon nyugodjanak, gazdasági és gaz-
daságossági kritériumoknak feleljenek meg,
• a támogatások nem lehetnek diszkriminatívak (ne lehessen sem lakhelyhez,
sem etnikai hovatartozáshoz kötni) – a célrégiót lehet esetleg kikötni,
• jövőbe tekintő tevékenységeket kell támogatni,
– nem megengedhető az elavult technológiák fenntartása,
– az olcsó munkaerő kizsákmányolása,
– a környezet károsítása/rombolása (pl. fafeldolgozók támogatása, anélkül,
hogy ugyanakkor ugyanaz a támogatott személy vagy szervezet ne telepít-
sen új erdőt) – az újratelepítést, a környezeti károk felszámolását is be kelle-
ne írni a támogatási feltételek közé – esetleg előre megteendő önrészként).
Nem szabad támogatni olyan vállalatokat, amelyek nem termelnek.
Szükséges volna egy Technológiai Fejlesztési Alap létrehozása (támogatni kell a
modern technológia behozatalát és meghonosítását). Ezenkívül szakképzési támoga-
tásokat is kell nyújtani, hogy a vállalkozóink fejleszthessék saját alkalmazottaik szak-
82 Nem gazdasági szakember interjúalanyunk azt is említette, hogy a Corvinus aktívabban kellene részt vegyen a székelyföldi pri-
vatizációban (mert szerinte az igazi privatizáció nem következett be).
mai tudását és javítsák a munkájuk minőségét. Szükséges volna bizonyos szakmák
áttelepítése/behozatala.
Nagyon fontos a szaknyelv ápolása és terjesztése (Erdélyben sok fogalomnak ugyan-
az a neve, de más a tartalma, mint Magyarországon, vagy fordítva. Ez nemcsak a számvitel-
ben, az igazságszolgáltatásban és egyes műszaki területeken van így, hanem sok más is te-
rületen az erdélyiek és magyarországiak más fogalomrendszert használnak)83.
Ipari parkokat kell létesíteni a Székelyföldön, és a Magyarországról kelet felé elin-
duló tőke nem kellene Tordán megálljon.
Problémát jelent az is, hogy nincs a székelyeknek képviselője Brüsszelben. Szük-
ség van egy Székelyföld–Budapest–Brüsszel információs tengelyre.
4. A székelyek jövőképe
Miután készen áll a jó infrastruktúra, azután lehet működőtőkét beruházni, ipari par-
kokat létesíteni. Mindenképpen szükség volna egy autópályára, egy multinacionális cég-
re, amelyik itt megtelepszik és megfelelő számú bedolgozót foglalkoztat. Amíg ilyen itt
nincs, nehezen képzelhető el gazdasági fellendülés. Pillanatnyilag kicsi is erre az esély.
Megfigyelhető, hogy az ökológiai rendszerekben az input oldalt modernizálják
(ivóvíz, gáz, villany), és az output oldalon (hulladékfeldolgozás) nincsen befektetés. Ez
a régiót olyan mértékben terhelheti, egyben kiszolgáltatva a kívülről jövő fluxusoknak,
amely már középtávon is veszélyezteti a vízkészlet ivóvíz minőségét.
Maros megyében nagy reményeket fűznek a repülőtér és a környékbeli ipari park
kiépítéséhez és fejlesztéséhez.
Fontos volna a közlekedés és szállítás megoldása a megyében. Az utasszállítás
terén már beindult néhány pozitív folyamat. Kis- és középvállalkozó autóbusz-, mikro-
busz-tulajdonosok számára fő utasszállító vonalakat kiírtak tenderekre. A sikeres pá-
lyázatok nyomán újra beindult a megyeközpontba való ingázás és munkavállalás.
A következő lépés az áruszállítás megoldása lesz a megyében és a szomszédos
megyék között – az utak fejlesztése és átminősítése, mert így lehet elindítani az áru-
mozgást és a gazdasági kapcsolatok felfutását a megyék között.
A megye fejlődése szempontjából fontosnak tartják az altalajkincsek jobb fel-
használását, de nem úgy, hogy Bukarestnek kelljen adni a pénzt – a bányailletéket a
helyi adóba kellene bevinni.
A turizmus nagyon nagy potenciállal rendelkezne Maros megyében. Meg kell ér-
teni, hogy a műemlékeink nem kellenek/nem fontosak a románoknak, hisz őket nem
igazoló kordokumentumok84. A várak, kastélyok pillanatnyilag elhagyott romhalma-
zok, és állaguk napról napra romlik.
Ugyanitt fel kell tárni a régió termálvizeit – a kis helységeknek turisztikai vonzerő
volna85. Örvendetes, hogy már léteznek (de kis számú) magánkezdeményezések en-
nek felhasználására.
83 A kommunista propagandán és politikai rosszhiszeműségen kívül ez is egy oka annak, hogy az erdélyi magyarokat az anyaor-
szágban (magyarul beszélő) románoknak tekintik.
84 Magyarország által is elismert adat – Erdélyben 10-szer annyi műemlék van, mint egész Magyarország területén.
85 Sokan nem is tudnak róla, hogy Maros megye nagy része – a magyarlakta vídékek teljes egészükben – egy hatalmas sótöm-
bön fekszenek – akárhol fúrnak le gázért, mindenütt ásványi sókban gazdag termálvizek törnek fel – a forrásokat nem hasz-
nálják, egyszerűen ledugaszolják.

A Nyárád mentén valamikor (1996-ig) közlekedő kisvasút újraélesztése fontos le-

hetne turisztikai szempontból86.
Kovászna megye egy klasszikus tranzit megye, eddig 3 nemzeti út szelte át, most
lép elő egy negyedik is nemzeti úttá, a megye ettől is erősödni fog, állítják a megye
vezetői. Ugyanakkor meg kell őrizni a megye rurális jellegét – másképp nem lehet a
turizmus fejlődésére számítani. A beszélgetőtársaink skót és ír példákat hoztak fel ar-
ra, hogy a kivándorlók segítik az otthon maradottakat, hogy azok megőrizzék a hagyo-
mányaikat. Szerinte ezt kellene tegye Magyarország is Székelyfölddel.
Sokat segítene a régión egy koherens, pontos és teljes statisztikai, gazdasági és
tudományos adatbázis kiépítése. Fontos lenne integrálni a székelyföldi kutatásokat.
Még kutatások szintjén sincs pontos leltár arról sem, hogy ki mit kutat, mivel
foglalkozik87. Itt rögtön hozzá kell tenni, hogy nem működik a kérdőíves lekérdezés, a
megkérdezettek nem jeleznek vissza.
A jelzett problémák orvoslási szándékával Sepsiszentgyörgyön létrehozták a
Prosperitas fejlesztési egyesületet székelyföldi politikusokból és tekintélyes személyi-
ségekből, akik Székelyföld fejlődéséért hajlandók és akarnak cselekedni. A szervezet
célkitűzései közé tartozik többek között működtetni egy székelyföldi gazdasági kuta-
tóintézetet, amely a kutatással és fejlesztéssel is foglalkozna. Az egyesület létrehozói
szerint meg kell szüntetni a politikai megosztottságot a regionális elit tagjai közt és ez
új dimenziókat nyitna Székelyföld számára.
Székelyföld települései és térségei számára fontos a testvérkapcsolatok ápolása.
A franciák például segítséget ígértek Maros megye fejlesztési stratégiájának a kidol-
gozásában. A testvérkapcsolatokon keresztül közös EU-pályázatokat is be kell nyújta-
ni, és be kell venni magyarországi megyéket is partnerként.
Nemrégiben a Székely Kongresszus századik évfordulójára emlékezett a III. Szé-
kelyföld Konferencia. 100 évvel ezelőtt azért ültek össze a Székelyföld képviselői,
hogy felállítsanak egy pozitív jövőképet a régió számára, és megkeressék a hozzá ve-
zető utakat. Nagyon sok probléma került terítékre, köztük olyanok, mint a gazdaság
fejlesztése, az infrastruktúra fejlesztése, a kivándorlás és sok más.
Az akkor felvetett problémák közül a legtöbb ma is változatlanul fennáll. Az uta-
kat ma is keressük. Az eltelt 100 évben lezajlott két világháború, három rendszervál-
tás, és többször megváltoztak az országhatárok. Napjainkban elhangzanak olyan vé-
lemények is, hogy ha ennyi változás után a problémák ugyanazok maradtak, akkor va-
lószínűleg a kérdések rosszul voltak feltéve, és a rossz kérdésekre próbáltak megol-
dásokat találni az utóbbi évszázadban. [Bogos, 2002]
Függetlenül, hogy kiknek adunk igazat, az akkor felvetett egyik cél a gazdaság,
és ezen belül is a mezőgazdaság fejlesztése volt, és ma is az kell hogy legyen.
86 Gazdaságilag már nem kifizetődő a lassú utazás/szállítás, de lehetne nosztalgiavonatokat működtetni és minden faluban más-
fajta programot nyújtani – most egyszerűen nincs hova vinni a külföldi vendégeket.
87 Egyik interjúalanyunk elmondta, hogy már kétszer is készült vele interjú ugyanebben a témában, de nem látott/hallott semmit
az eredményekről.
Következtetések
Ha országunk helyzetét tekintjük, figyelembe kell venni, hogy a világ gazdasági-
lag legfejlettebb államait tömörítő szervezet, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesz-
tési Szervezet (OECD) vidéki településnek tekinti azt, ahol a népsűrűség kisebb mint
150 lakos/km2. (Az EU-összátlag 115 lakó/km2, tehát ott 100 fő a határ.) A fejlett or-
szágokban vidéki jellegűnek tekintenek minden olyan térséget, ahol a vidéki települé-
seken élő lakosság aránya több mint 15%. [Vincze, 2002, p10]
Ezeket figyelembe véve Románia összterületének 99,04%-a vidéki jellegű, és a
népesség 90,6%-a ezekben a régiókban él. (Tulajdonképpen csak Bukarest municí-
pium tekinthető városi régiónak.) [Vincze, 2002, p11]
A fent említett munkájában Vincze professzor asszony rámutat, hogy egyre elgé-
piesedő és elműviesedő világunkban sokan kezdik felismerni, hogy hasznos, ha a vi-
déki régiók fenntartják természeti környezetük eredeti állapotát, és hagyományos
módszerekkel termelnek. Sokan hajlandók fizetni azért, hogy tiszta és egészséges
környezetbe húzódhassanak vissza pihenni és „feltöltődni”, valamint tiszta és egész-
séges élelmiszereket fogyaszthassanak.
Tulajdonképpen a fejlett városi régiók lakóinak kötelességük volna, hogy anyagi-
lag kárpótolják a vidéki régiók lakóit, amiért megőrzik számukra a környezet eredeti
állapotát és lemondanak a nagyobb profittal kecsegtető túltechnologizálásról.88
Székelyföldre is teljes egészében érvényes a vidék meghatározás. Emellett figye-
lembe kell venni a nagyon mélyen beágyazódott, tekintélyelvű patriarchális hagyomá-
nyokat, amelyek a régiót jellemzik, valamint az ezzel ellentétes irányba ható vektort,
mely szerint Székelyföldön egymás mellett él a premodern, a modern és posztmodern
létforma.
Figyelembe véve a székelyek által lakott terület adottságait és a világ fejlődésé-
ben észlelhető tendenciákat, két javaslatot lehet megfogalmazni.
– A kitörni és fejlődni akaróknak és bíróknak meg kell teremteni erre a lehetőséget,
tudás, ismeretek és technológia betelepítésével és a betelepítés támogatásával.
– A többieknek meg kell teremteni a lehetőséget, hogy megőrizzék hagyománya-
ikat, és támogatni kell őket abban, hogy gazdálkodásuk elfogadható életkörül-
ményeket teremtsen számukra.
88 Ezt támasztotta alá egyik idézett interjúalanyunk a skót és ír példákkal.

Irodalomjegyzék:
69/1991-es a helyi közigazgatásról szóló törvény.
215/2001-es, a helyi közigazgatásról szóló törvény.
Bakacsi Gyula, 2002, A managerek előtt álló kihívások a XXI. században – az elő-
adás a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen hangzott el 2002 áprilisában.
Benedek Márta, 2002, Székelyföld a XXI. század elején – 7.1.2. Mezőgazdasági
termelés és értékesítés – Székelyföld regionális fejlesztéséért ösztöndíj program, Kis-
bacon.
Bogos Zsolt, 2002, Gazdasági folyamatok Székelyföldön, műhelymunka, Csík-
szereda.
Brateş, Teodor, 1997, Privatizarea – Durerile facerii 1990–1997; Ed. Economică;
Bucureşti.
Chikán Attila, 2001, A gazdasági rendszerváltás tanulságai Magyarországon – az
előadás a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen hangzott el 2001 márciusá-
ban.
Cross-border Economic Co-operation on Present and Future EU borders –
Background paper on regional development and regional policy in Romania, Gabor
Kolumban, 2000.
Domokos Ernő–Bagoly Csilla, 1996, A privatizáció útja Romániában; Siculus;
Sfântu Gheorghe.
Earle, John S.–Álmos Telegdy, 1998: The results of „Mass Privatization” in
Romania: A First Empirical Study; Central European University – Labor Project; Buda-
pest.
EBRD, 1999 – Transition report 1999 – Ten years of transition, European Bank
for Reconstruction and Development, London.
Fodor Ferenc: Románia mezőgazdasága a piacgazdaságra való áttérés idősza-
kában.
Fodor Imre, 2002, Gazdasági folyamatok Székelyföldön, műhelymunka, Csíksze-
reda.
Green Paper – Regional Development Policy in Romania, The Government of
Romania and the European Commission, PHARE Program, Bucharest, 1997.
Hargita Megye Fejlesztési Stratégiája, Hargita Megye Tanácsa, 1996, 2002.
Institutul Naţional de statistică, 2001, Anuarul Statistic al României, Serii de timp
1990–1999.
Institutul Naţional de statistică, 2002, Anuarul Statistic al României, Serii de timp
1990–2001.
Egyéb statisztikai évkönyvek, valamint a Nemzeti Statisztikai Intézet (Institutul
Naţional de statistică) és a Privatizációs Hatóság (Autoritatea pentru Privatizare şi
Administrarea Participaţiilor Statului) honlapjai (http://www.insse.ro/,
http://www.apaps.ro/).
Központi Makrorégió Fejlesztési Stratégiája, Központi Makrórégió Fejlesztési
Ügynöksége, 1999, 2002.
Megyei Szociális és Gazdaságfejlesztési Program, Románia Kormánya – Köz-
igazgatási Minisztérium – Hargita Megye Prefektusi Hivatala, 2003.
Megyei Önkormányzatok fejlesztési stratégiái és honlapjai.
Popovici Rosca, Claudia Brindusa, 1998, The cost of not privatising – The
Romanian experience; Central European University – Departement of Political
Science; Budapest.
Regional Discrepancies in Romania, 1990–1994, Ramboll – Consulting
Company, PHARE Program – Regional Development Policies, Bucharest, July 1996.
Az RMDSZ ügyvezető elnöksége önkormányzatokért felelős főosztálya által össze-
állított, a helyi közigazgatásról szóló kiadvány, 2002.
Románia Állásfoglalása, Magyar Kisebbség c. folyóirat VIII. évfolyam 2003. 1.
száma, Kolozsvár.
Telegdy Álmos Márton, 2001, Privatization and Firm Behavior: The Case of
Romania; kézirat – PhD-értekezés; Budapest.
Vincze Mária, 2002, Vidéki helyzetelemzés – Kászoni esettanulmány, Hargita Ki-
adóhivatal, Csíkszereda.

I. Melléklet – a három székely megye

legfrissebb gazdasági adatai (2003. első félév)
Forrás: Nemzeti Statisztikai Hivatal honlapja
I. AZ IPARI TERMELÉS ADATAI
16. táblázat. A LEGFONTOSABB IPARI TERMÉKEK TERMELÉSE
Maros M.E.
2002. 2003.
megye jún. júl. aug. szep. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Vágóhidakról származó
tonna 41 58 51 47 49 40 35 43 27 35 39 46 44
marhahús
Vágóhidakról származó
tonna 162 140 174 164 165 147 189 186 130 157 188 172 234
disznóhús
Húskészítmények tonna 128 138 138 126 148 136 107 95 97 96 111 123 154
Fogyasztási tej hl 10 560 10 345 9 356 12 120 16 774 16 390 14 269 15 773 14 993 13 534 13 843 15 417 12 386
Szőtt áru ezer m2 180 172 195 215 215 193 130 97 172 179 142 161 125
ezer
Lábbelik 172 172 171 161 172 173 108 130 122 133 102 121 110
pár
Faanyag m3 1 081 3 020 2 709 2 673 3 270 1 977 1 157 1 015 943 1 175 208 1 795 1 323
Karbid tonna 6 333 6 612 36 3 149 5 325 5 103 5 169 0 3 918 5 050 0 3 270 6 181
Ammónia tonna 29 236 27 427 27 737 25 523 26 350 27 273 26 382 28 041 34 215 49 113 54 170 37 437 49 517
tonna
Műtrágya 100% 31 977 27 051 21 567 13 987 24 981 25 225 23 068 27 147 29 614 38 992 45 381 29 723 43 565
S.A.
Fényérzékeny anyagok m2 93 607 79 574 68 152 68 865 37 563 67 304 85 171 73 326 48 792 61 472 58 740 22 448 40 482
ezer
Síküveg 843 755 705 804 732 748 810 830 786 834 851 860 748
m2.
Egyéb üveg tonna 3 017 3 585 3 469 3 206 3 697 3 102 2 698 2 250 2 482 3 099 2 700 2 616 1 875
ezer
Építőanyag (kőtömbök is) 2 638 3 250 3 438 3 197 3 387 3 401 1 268 915 1 187 1 293 1 230 1 989 2 666
db
Tégla, cserép és egyéb ezer
1 877 2 096 2 441 2 349 2 405 2 219 1 545 1 095 1 345 1 532 1 241 1 885 1 652
agyagtermékek db
Mész tonna 8 200 8 000 2 097 4 800 7 100 6 400 6 000 1 200 5 700 6 500 2 400 5 300 8 200
Hargita M.E.
2002. 2003.
megye jún. júl. aug. szep. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Sűrítetlen, édesítetlen,
1–3% zsírtartalmú hl 3 819 3 577 3 437 3 896 4 568 4 169 4 187 4 615 4 630 4 581 4 036 4 290 3 965
pasztőrözött tej
Verttej, tejföl és egyéb
hl 1 120 1 476 1 292 1 330 1 547 1 456 1 142 1 509 1 594 1 837 1 672 1 986 1736
fermentált tejtermékek
ezer
Ásványvizek 30 871 39 503 28 133 17 666 18 097 20 508 20 550 21 045 20 618 22 231 27 912 37 850 35 188
pal.
Férfi- és fiúkonfekció db 96 998 126 039 61 074 98 571 97 881 94 141 73 888 92 486 98 385 106 414 54 861 83 631 88 101
Női bőrcipők és csizmák pár 67 923 59 473 46 465 39 552 48 555 22 241 2 507 – – – 58 801 51 251 53 091
Gyantás gyalulatlan
m3 6 410 7 832 7 024 6 696 8 758 7 772 4 778 4 887 5 683 6 098 5 290 7 334 6 306
fatermékek
Fából előállított ajtók,
ablakok és ezeknek m2 424 435 702 383 598 669 255 202 195 443 208 272 357
keretei
Küszöbök, támasztófák
m2 1 543 1 457 2 463 1 978 2 596 2 289 1 454 1 630 1 324 1 938 1 655 1 649 1 777
és egyéb faajtók
Fakeretű székek db 118 199 645 809 571 893 735 577 546 624 926 734 545
Edény- és italtartó
db 304 608 1 205 1 423 1 591 1 298 897 1 598 1 668 1 400 1 256 1 977 1 957
szekrények
Kovászna M.E.
2002. 2003.
megye jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
ezer
Férfi- és női nadrágok 480,3 512,1 448,4 438,6 461,5 469,9 343,3 434,3 470,2 555,1 328,5 529,9 498,8
db
Feldolgozatlan faáru m3 3 784 3 696 3 062 3 334 3 298 3 284 3 255 3 384 3 510 3 568 3 733 3 350 3 957
ezer
Ásványvizek 1/1 8 383 12 048 8 149 5 135 4 244 5 079 6 161 6 278 5 710 6 085 8 329 9 912 10 232
palack
Hőenergia gkal 2 149 1 594 2 395 2 826 10 218 23 698 33 977 30 843 31 287 27 905 14 011 3 219 2 259
Fehér és félbarna
tonna 465 494 515 497 502 466 432 285 378 417 414 448 419
kenyér
Fogyasztásra szánt tej hl 3 822 3 325 2 990 3 371 4 151 4 533 4 863 5 151 5 763 5 056 4 414 4 229 3 875
Hús tonna 139 154 172 150 176 191 181 95 111 154 150 145 146

II. MEZŐGAZDASÁG
17. táblázat Az állatállomány, a fontosabb fajták figyelembevételével
Dátum: Változás:
2002. és 2002. és 2002. és
Maros megye 2003. 2003. 2003.
2003. április 2003. május 2003. június
ápr. 30. máj. 31. jún. 30.
között között között
Szarvasmarha – összes a megyében 86 294 86 334 86 939 +7 795 +7 177 +6 735
Ebből háztáji gazdaságokban 78 423 78 590 79 006 +7 476 +6 943 +5 822
Sertés – összes a megyében 232 156 234 907 237 331 +41 261 +37 141 +34 941
Juh és kecske – összes a megyében 385 190 367 206 349 687 +2 350 +28 848 +30 855
Dátum: Változás:
2002. és 2002. és 2002. és
Hargita megye 2003. 2003. 2003.
ápr. 30. máj. 31. jún. 30.
Dátum: Változás:
2002. és 2002. és 2002. és
Kovászna megye 2003. 2003. 2003.
ápr. 30. máj. 31. jún. 30.
III. KÜLKERESKEDELEM
18. táblázat EXPORT ÉS IMPORT

2002 (ezer euró) 2003 (ezer euró)
Hargita 1.I.-
30.VI.
Összes export FOB 9 431 11 083 10 690 9 731 9 564 10 596 7 389 8 817 9 779 9 444 9 136 11 256 11 238 59 670
Összes import CIF 13 883 14 883 10 449 13 258 15 845 14 980 15 210 9 128 10 214 13 097 14 200 17 564 18 432 82 635
2002 (ezer euró) 2003 (ezer euró)

Kovászna 1.I.-
megye jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febt. márc. ápr. máj.
30.VI.
jún.
Összes export FOB 12 320 14 096 14 373 12 709 8 918 12 718 10 407 12 174 14 035 14 975 7 920 13 004 12 318 74 427
Összes import CIF 14 515 14 841 10 546 13 763 15 388 14 957 15 587 11 143 12 088 11 970 12 634 17 111 16 548 81 495

IV. TURIZMUS
19. táblázat Érkezések száma a vendéglátói struktúrákba, ezeknek fajtája szerint
Maros megye 2002 (db) 2003 (db)

Szálláshely fajták máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj.
Összes a megyében 10 273 9 838 13 569 15 463 10 558 10 212 9 891 6 444 5 660 6 116 7 536 8 019 10 641
Ebből:
Szállodák 8 636 7 801 9 523 11 448 8 053 8 404 7 958 4 693 4 408 4 256 5 333 5 760 8 194
Motelek 486 838 1 278 667 1 055 213 539 551 317 266 851 530 833
Turistavillák 186 303 1 160 1 262 391 219 84 157 94 92 122 190 162
Menedékházak – – – – – – – – – – – – –
Városi turistapanziók 629 489 753 771 919 1 112 1 009 765 610 807 895 854 1 018
Falusi turistapanziók – – – – – – – – – – – – –
Hargita megye 2002 (db) 2003 (db)

Ebből:
Szállodák 3 561 3 342 4 334 4 741 3 816 3 181 3 473 2 259 2 934 2 585 3 130 3 138 4 294
Motelek 587 458 1 134 892 347 260 199 226 78 42 82 113 136
Turistavillák 1 161 1 271 1 699 1 953 690 659 943 1 224 701 714 359 846 762
Menedékházak 139 146 378 408 125 129 67 174 214 322 78 70 134
Városi turistapanziók 362 436 688 582 368 469 377 375 461 473 574 661 783
Falusi turistapanziók 178 124 233 240 141 122 81 97 131 242 132 143 254
Kovászna megye 2002 (db) 2003 (db)

Ebből:
Szállodák 4 829 5 660 6 165 6 373 5 073 5 594 4 058 2 974 2 919 2 980 3 405 3 516 55 481
Motelek 196 185 191 217 117 186 127 224 97 74 191 141 2 215
Turista villák 18 22 44 57 50 37 37 78 43 26 41 39 554
Menedékházak – – – – – – – – – – – – –
Városi turistapanziók 49 58 63 190 58 48 36 23 18 25 36 56 87
Falusi turistapanziók 52 71 98 101 20 37 28 28 22 4 20 22 38
20. táblázat – A szálláshelyek nettó kihasználtsági foka
2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

Maros megye máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj.
Összes a megyében 32,0 30,5 51,8 51,6 36,1 29,4 32,6 19,9 20,1 24,4 23,8 23,8 29,7
Hargita 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

megye máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. jan. febr. márc. ápr. máj.
Kovászna 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

megye máj. jún. júl. aug. szep. okt. nov. dec. jan. feb. márc. ápr. máj.
V. A MUNKAERŐ
21. táblázat – Az alkalmazottak létszáma az adott hónapok végén

2003 (személyek száma)
Maros megye jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Összes a megyében 12 3876 12 4351 12 5113 12 5580 12 6064 12 6313
Ebből:
Mezőgazdaság, vadgazdaság
3 361 3 374 3 394 3 407 3 420 3 427
és kapcsolódó szolgáltatások
Ipar és építkezés 67 021 67 278 67 690 67 942 68 204 68 339
Szolgáltatások 53 494 53 699 54 029 54 231 54 440 54 547

Hargita megye jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Ebből:
1 856 1 863 1 874 1 881 1 888 1 892
Szolgáltatások 30 810 30 927 31 115 31 230 31 349 31 410

Kovászna megye jan. febr. márc. ápr. máj. jún.
Ebből:
1 456 1 462 1 471 1 476 1 482 1 485
Szolgáltatások 22 013 22 096 22 231 22 314 22 399 22 443

22. táblázat – Regisztrált munkanélküliek – az adott hónapok végén
Maros 2002 (személyek száma) 2003 (személyek száma)

megye jún. júl. aug. szep. okt. nov. dec. jan. feb. már. ápr. máj. jún.
Ebből:
Nők 9 469 8 650 7 417 6 887 6 890 6 154 6 256 6 933 7 136 7 199 7 022 6 711 6 235
Hargita 2002 (személyek száma) 2003 (személyek száma)

Ebből:
Nők 6 112 5 648 5 204 5 022 4 859 4 623 4 591 4 742 5 120 4 946 4 793 4 620 4 546
Kovászna 2002 (személyek száma) 2003 (személyek száma)

Ebből:
Nők 4 322 3 857 4 046 3 941 3 640 3 760 3 524 3 622 3 682 3 593 3 404 3 231 3 045
23. táblázat – Regisztrált munkanélküliség – az adott hónapok végén
Maros 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

Ebből:
Nők 7,7 7,0 6,0 5,6 5,6 5,0 5,1 5,6 5,8 5,9 5,7 5,5 5,1
Hargita 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

Ebből:
Nők 8,0 7,4 6,8 6,5 6,3 6,0 6,0 6,2 6,7 6,4 6,2 6.0 5,9
Kovászna 2002 (%-ban) 2003 (%-ban)

Ebből:
Nők 8,8 7,8 8,2 8,0 7,4 7,6 7,1 7,3 7,5 7,3 6,9 6,6 6,2
VI. SZOCIÁLIS VÉDELEM
24. táblázat – A nyugdíjasok átlagos száma és a szociális rendszer által biztosított nyugdíjak
2002. 2003.
Maros megye I. negyedév II. negyedév III. negyedév IV. negyedév I. negyedév
A nyugdíjasok átlagos száma (fő) 129 327 129 643 129 905 130 398 130 853
Az átlagos nyugdíj (lej) 1 458 959 1 536 911 1 629 145 1 686 126 1 701 646
2002. 2003.
Hargita megye I. negyedév II. negyedév III. negyedév IV. negyedév I. negyedév
A nyugdíjasok átlagos száma (fő) 68,2 68,4 68,7 68,8 69,0
2002. 2003.
Kovászna megye I. negyedév II. negyedév III. negyedév IV. negyedév I. negyedév
A nyugdíjasok átlagos száma (fő) 41 780 41 810 41 845 41 795 41 723

VII. BERUHÁZÁSOK – ÉPÍTKEZÉS
25. táblázat – Befejezett és befejezés előtt álló lakások
2002 (db) 2003 (db)

Befejezett lakások 7 61 68 506 25
Ebből:
Városban – 40 40 268 19
Falun 7 21 28 238 6
Épülő lakások 1 316 1 447 1 546 1 314 1 747
Ebből:
Városban 753 790 811 721 1054
Falun 563 657 735 593 693
2002 (db) 2003 (db)

Ebből:
Városban 12 15 32 84 17
Falun 26 29 23 77 17
Épülő lakások 678 730 729 676 898
Ebből:
Városban 389 406 392 361 609
Falun 289 324 337 315 289
2002 (db) 2003 (db)

Ebből:
Városban - 20 10 26 3
Falun 34 30 51 66 4
Épülő lakások 536 553 531 438 508
Ebből:
Városban 273 280 302 264 263
Falun 263 273 229 174 173
VIII. EGYÉB MUTATÓK
26. táblázat – A közszolgáltatási hálózat elterjedtsége

2002 (km) 2003 (km)
Vízellátás 2,9 49,5 34,3 25,5 0,1
Csatornázás – 0,1 2,0 0,7 0,7
Városi utak – 4,0 7,0 3,6 1,1
Falusi és megyei utak 9,0 18,3 105,9 18,8 –
Hőenergia – 0,2 0,3 - -
Földgáz – 20,1 27,6 19,0 4,0
2002 (km) 2003 (km)

Vízellátás – 53,0 65,2 16,5 –
Csatornázás – – – – –
Városi utak – 2,6 4,2 – –
Falusi és megyei utak – 20,0 31,8 – –
Hőenergia – 0,2 0,3 – –
Földgáz – – 6,5 – –
2002 (km) 2003 (km)

Vízellátás – – 1,0 1,0 –
Csatornázás – – – – –
Városi utak – – – – –
Falusi és megyei utak – 2,0 9,8 – –
Hőenergia – – – – –
Földgáz – – 9,5 1,0 –
27. táblázat – Külföldi tőkerészvétellel bejegyzett kereskedelmi társaságok, 2003. júniusban

A jegyzett tőke értéke:
Cégbejegyzések
Maros megye (db)
Hazai pénznemben Devizanem
(millió lei) USA-dollár Euró
Összes a megyében 14 3 944,2 121 847 106 784

Cégbejegyzések
Hargita megye (db)
(millió lei) USA-dollár USA-dollár
Összes a megyében 6 32 547 1 001 422 877 623

Cégbejegyzések
Kovászna megye (db)
(millió lei) USA-dollár USA-dollár
Összes a megyében 2 4,0 123 108

II. melléklet: a három székely megye néhány

népesedési adata
Forrás Románia Statisztikai Évkönyve 2001
A régió népességi adatai
28. táblázat – A népesség és a népsűrűség népszámláláskor

Lakosság száma Lakos/km2
1930 1948 1956 1966 1977 1992 1930 1948 1956 1966 1977 1992
Románia összesen 14 280 729 15 872 624 17 489 450 19 103 163 21 559 910 22 810 035 59,9 66,6 73,4 80,1 90,4 95,7
Központi régió 1 747 458 1 874 078 2 077 162 2 261 082 2 604 814 2 701 697 51,2 55 60,9 66,3 76,4 79,2
Kovászna 152 563 157 166 172 509 176 858 199 017 233 256 41,1 42,4 46,5 47,7 53,6 62,9
Hargita 250 194 258 495 273 964 282 392 326 310 348 335 37,7 38,9 41,3 42,5 49,2 52,5
Maros 425 721 461 403 513 261 561 598 605 345 610 053 63,4 68,7 76,4 83,6 90,2 90,9
Székely megyék
828 478 877 064 959 734 1 020 848 1 130 672 1 191 644
összesen
29. táblázat – A népesség neme és lakóhelye

Összesen (személyek száma) Város Falu Vá- Fa- Nép-
Mindkét Mindkét Mindkét rosi lusi sűrű-
Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő
nem nem nem % % ség
Románia
22 458 022 10 984 529 11 473 493 12 302 729 5 943 708 6 359 021 10 155 293 5 040 821 5 114 472 54,8 45,2 94,2
összesen
Központi
2 646 341 1 299 875 1 346 466 1 602 222 778 077 824 145 1 044 119 521 798 522 321 60,5 39,5 77,6
régió
Kovászna 230 542 113 520 117 022 120 679 58 473 62 206 109 863 55 047 54 816 52,3 47,7 62,1
Hargita 342 128 170 084 172 044 156 008 76 280 79 728 186 120 93 804 92 316 45,6 54,4 51,5
Maros 601 552 295 077 306 475 309 576 149 499 160 077 291 976 145 578 146 398 51,5 48,5 89,6
Székely
megyék 1 174 222 578 681 595 541 586 263 284 252 302 011 587 959 294 429 293 530
összesen
30. táblázat – A teljes népesség alakulása 1999-ben

Teljes adat Arány (1000 lakosra számolva)
Termé- Csecsemő- Termé- Csecsemő-
Élve Élve
Régió/ Megye Elhalva szetes Házasság Válás Vetélések halan- Elhalva szetes Házasság Válás Vetélések halan-
született született
szaporulat dóság szaporulat dóság
Románia 234 265 –30
140 014 34 408 1 459 4 360 10,4 11,8 –1,4 6,2 1,53 6,2 18,6
összesen 600 194 594
Központi régió 27 205 29 384 –2 179 15 968 4 359 169 460 10,3 11,1 –0,8 6 1,65 6,2 16,9
Kovászna 2 605 2 556 49 1 275 352 18 28 11,3 11,1 0,2 5,5 1,53 6,9 10,7
Hargita 3 739 3 906 –167 1 811 365 30 55 10,9 11,4 –0,5 5,3 1,07 8 14,7
Maros 6 507 7 481 –974 3 483 836 37 122 10,8 12,4 –1,6 5,8 1,39 5,7 18,7
Székely megyék
12 851 13 943 –1 092 6 569 1 553 85 205
összesen
31. táblázat – A városi népesség alakulása 1999-ben
Élve Élve
Románia
108 542 111 159 -2 617 81 015 25 035 670 1 650 8,9 9,1 –0,2 6,6 2,05 6,1 15,2
összesen
Központi régió 14 199 14 220 –21 10 277 3 445 89 209 8,9 8,9 – 6,5 2,16 6,2 14,7
Kovászna 1 175 1 015 160 714 249 8 11 9,7 8,4 1,3 5,9 2,06 6,8 9,4
Hargita 1 548 1 294 254 890 262 15 22 10 8,3 1,7 5,7 1,69 9,6 14,2
Maros 2 861 2 937 –76 1 933 603 15 47 9,2 9,5 –0,3 6,2 1,95 5,2 16,4
Székely megyék
5 584 5 246 338 3 537 1 114 38 80
összesen
32. táblázat – A falusi népesség alakulása 1999-ben

Élve Élve
Románia
126 058 154 035 –27 977 58 999 9 373 789 2 710 12,3 15,1 –2,8 5,8 0,92 6,2 21,5
összesen
Központi régió 13 006 15 164 –2 158 5 691 914 80 251 12,4 14,5 –2,1 5,4 0,87 6,1 19,3
Kovászna 1 430 1 541 –111 561 103 10 17 13 14 –1 5,1 0,94 6,9 11,9
Hargita 2 191 2 612 –421 921 103 15 33 11,7 14 –2,3 4,9 0,55 6,8 15,1
Maros 3 646 4 544 –898 1 550 233 22 75 12,4 15,5 –3,1 5,3 0,79 6 20,6
Székely megyék
7 267 8 697 –1 430 3 032 439 47 125
összesen
33. táblázat – A várható átlagos élettartam nemek szerint 1997–1999

Régió/Megye Mindkét nem Férfi Nő
Románia összesen 69,74 66,05 73,67
Központi régió 70,07 66,19 74,32
Kovászna 70,69 66,9 74,86
Hargita 70,28 66,28 74,85
Maros 69,16 65,21 73,5
34. táblázat – A nemzetgazdaság ágazataiban foglalkozott népesség 1999-ben
Gyümölcs-
Régió/ Megye Összes gazdaság Mező-gazdaság termesztés, Ipar Kitermelő ipar Feldolgozó ipar Villamos energia Építkezés
fa-kitermelés
Románia összesen 8 419,6 3 418,9 47,2 2 054,0 145,8 1 734,1 174,1 338,4
Központi régió 1 061,6 344,8 9,3 352,5 13,7 317,6 21,2 40,0
Kovászna 88,0 33,1 1,3 24,1 1,6 21,2 1,3 1,9
Hargita 140,7 60,3 1,9 37,4 3,0 32,9 1,5 2,7
Maros 235,7 98,6 1,9 61,8 3,0 53,3 5,5 9,3
Székely megyék
464,4 192,0 5,1 123,3 7,6 107,4 8,3 13,9
összesen

34. táblázat – A nemzetgazdaság ágazataiban foglalkozott népesség 1999-ben (folytatás)

Ingatlan-
Pénzügyi és közvetítés
Hotel és Szállítás és Posta és
Régió/ Megye Keres-kedelem banki szolgál- és egyéb Közigazgatás Tanügy Egészségügy Egyéb
vendéglő raktározás távközlés
tatások szolgáltatások
szolgáltatás
Románia összesen 756,3 99,8 309,8 95,2 69,2 237,5 140,9 429,1 276,8 146,5
Központi régió 100,9 17,6 34,3 11,6 7,9 23,5 15,1 55,9 32,9 15,3
Kovászna 9,1 2,7 1,5 1 0,7 2 1,7 5,2 2,6 1,1
Hargita 12,5 2,8 3,4 1,5 1 2,1 1,9 7,6 4,2 1,4
Maros 19,3 3,2 6,9 2,6 1,7 3,8 2,7 12,3 8,5 3,1
Székely megyék
40,9 8,7 11,8 5,1 3,4 7,9 6,3 25,1 15,3 5,6
összesen
A népesség jövedelmi viszonyai
35. táblázat – Regisztrált munkanélküliek és a munkanélküliség 1999. dec. 31-én

A regisztrált Amelyből: Nem részesülnek Munkanélküliségi
Átképzési segélyt Szociális segélyt Kompenzációban
munkanélküliek munkanélküli- semmiféle ráta %
kapnak kapnak részesülnek
száma segélyt kapnak transzferben
Románia összesen 1 130 296 291 021 95 496 445 992 39 042 258 745 11,8
Nők 530 119 126 098 47 511 209 953 16 464 130 093 11,6
Központi régió 130 941 34 464 13 215 55 350 7 168 20 744 11
Nők 64 958 17 374 6 694 27 546 3 060 10 284 11,3
Kovászna 12 688 3 010 781 5 658 426 2 813 12,6
Nők 5 746 1 332 390 2 508 129 1 387 11,6
Hargita 17 069 4 913 1 380 6 417 775 3 584 10,8
Nők 7 407 1 982 582 3 057 151 1 635 9,6
Maros 22 847 5 644 2 252 11 274 605 3 072 8,8
Nők 9 707 2 322 1 001 4 770 204 1 410 7,9
Székely megyék
52 604 13 567 4 413 23 349 1 806 9 469
összesen
Nők 22 860 5 636 1 973 10 335 484 4 432
36. táblázat – Semmiféle támogatásban nem részesüő munkanélküliek

képzettség szerint 1999. dec. 31-én
Nem Arány az Munkás Egyéb

Régió/ támogatott összes Arány a nem Arány a nem Arány a nem
Megye munkanélküli regisztrált támogatottak Középfokú támogatottak Felsőfokú támogatottak
összesen közül közül közül közül
Románia
258 745 22,89% 196 351 75,89% 55 165 21,32% 7 229 2,79%
összesen
Központi régió 20 744 15,84% 15 344 73,97% 5 150 24,83% 250 1,21%
Kovászna 2 813 22,17% 2 451 87,13% 346 12,30% 16 0,57%
Hargita 3 584 21,00% 2 524 70,42% 1 041 29,05% 19 0,53%
Maros 3 072 13,45% 2 074 67,51% 896 29,17% 102 3,32%
Székely megyék
9 469 18,00% 7 049 74,44% 2 283 24,11% 137 1,45%
összesen
37. táblázat – Teljes jövedelem háztartástípusok szerint 1999-ben
Összes
Ebből
háztartás
Országos összesítésben Alkalmazott Paraszt Munkanélküli Nyugdíjas
Havi egy főre eső jövedelem lejben 871 110 1 001 814 663 886 558 107 875 357
Havi egy főre eső jövedelem EUR-ban
47,52 54,65 36,22 30,45 47,75
(árfolyam 18 331 lej/EUR év végén)
Arányok %
Pénzbeli jövedelem, ebből 70,4 83,4 43,3 66,3 61,8
– Fizetés, prémium, nyereségrészesedés 38,5 74 6,2 23,9 12,6
– Szabadúszó tevékenységből való jövedelem 4,1 1,1 8,2 5,9 1,8
– Eladott javakból, ingatlan járadékokból
4 1,2 18,8 3,5 4,5
származó jövedelem
– Szociális támogatásból, szolgáltatásból való
20,6 5,1 6,8 22,6 40,2
jövedelem
Ingyenes szolgáltatások ellenértéke vagy a
0,6 0,3 0,7 0,3 0,9
kereskedelmi szolgáltatóktól kapott árengedmény
Önmaguk számára előállított és elfogyasztott
29 16,3 56 33,4 37,3
mezőgazdasági termékek értéke
37a. Táblázat – Teljes jövedelem háztartástípusok szerint 1999-ben (folytatás)
Összes
Központi régió Ebből
háztartás
Alkalmazott Paraszt Munkanélküli Nyugdíjas
Havi egy főre eső jövedelem lejben 877 784 965 086 685 927 533 684 921 634
Havi egy főre eső jövedelem EUR-ban
47,89 52,65 37,42 29,11 50,28
(árfolyam 18 331 lej/EUR év végén)
Pénzbeli jövedelem, ebből 70,8 82,7 49,9 65,5 62,9
– Fizetés, prémium, nyereségrészesedés 39,1 72,9 6,6 26,4 14,4
– Szabadúszó tevékenységből való jövedelem 4,9 1,2 7,5 5,2 2,8
– Eladott javakból, ingatlan járadékokból
5,3 1,1 23,1 4,2 6
származó jövedelem
– Szociális támogatásból, szolgáltatásból való
18,4 5,1 7 24,1 37,7
jövedelem
Ingyenes szolgáltatások ellenértéke vagy a
0,4 0,3 0,4 0,1 0,6
kereskedelmi szolgáltatoktól kapott árengedmény
Önmaguk számára előállított és elfogyasztott
28,8 17 49,7 34,4 36,5
mezőgazdasági termékek értéke

38. táblázat – Átlagos havi nettó jövedelem a nemzetgazdaságban 1999-ben

Gyümölcs-
Összes Mező- Kitermelő Feldolgozó Villamos
Régió/Megye termesztés, Ipar Építkezés
gazdaság gazdaság ipar ipar energia
fakitermelés
Románia összesen 1 522 878 1 164 405 1 480 857 1 554 217 2 364 368 1 388 580 2 396 737 1 399 927
Központi régió 1 422 453 1 140 237 1 447 157 1 444 605 2 308 484 1 342 599 2 226 052 1 383 888
Kovászna 1 309 666 992 768 1 511 973 1 363 119 1 810 509 1 280 575 2 116 172 1 319 223
Hargita 1 314 723 1 074 595 1 395 723 1 306 618 2 200 760 1 188 929 1 949 276 1 346 092
Maros 1 460 077 1 118 122 1 299 788 1 485 347 2 806 020 1 311 727 2 372 036 1 309 678
38a táblázat – Átlagos havi nettó jövedelem a nemzetgazdaságban 1999-ben (folytatás)

Ingatlanközvetítés
Pénzügyi
Régió/ Hotel és Szállítás és Posta és és egyéb
Kereskedelem és banki Közigazgatás Tanügy Egészségügy Egyéb
Megye vendéglő raktározás távközlés szolgáltatások
szolgáltatások
szolgáltatás
Románia
1 066 958 941 455 1 805 850 2 533 361 3 995 188 1 520 096 2 143 292 1 415 535 1 506 768 1 314 496
összesen
Központi
1 061 868 852 844 1 648 272 2 279 861 3 563 376 1 347 547 1 869 478 1 396 970 1 447 556 1 174 904
régió
Kovászna 839 953 754 012 1 535 280 2 468 959 3 440 567 1 151 345 1 691 588 1 247 444 1 427 955 1 246 003
Hargita 1 039 292 671 280 1 526 354 2 203 311 3 533 607 1 198 977 1 718 371 1 299 504 1 354 482 1 194 028
Maros 1 054 947 799 725 1 522 886 2 302 054 3 521 344 1 360 635 1 813 972 1 750 616 1 395 700 1 288 423
Egészségügyi ellátás
39. táblázat – Kórházi ágyak és orvosi személyzet

Általános
Korházi Orvos Fogorvos Gyógyszerész egészségügyi személy
ágyak (nővér)
Összesen ebből nők Összesen ebből nők Összesen ebből nők Összesen ebből nők
Románia összesen 164 156 42 975 27 547 5 261 3 443 1 598 1 395 114 027 101 813
Központi régió 21 235 5 274 3 192 666 392 243 211 14 281 13 075
Kovászna 2 312 314 189 43 22 9 8 1 164 1 024
Hargita 2 988 521 290 52 25 21 21 1 808 1 660
Maros 5 186 1 559 1 033 162 105 93 82 3 714 3 360
Székely megyék összesen 10 486 2 394 1 512 257 152 123 111 6 686 6 044
Az oktatás
40. táblázat – A 2000/2001-es tanévben beiskolázott diákok száma

Elemi és általános iskolákban Techni-
Iskola Szak- és
Régió/Megye Összesen I–VIII. Gimnázium kum és Felsőfokú
előtti Összesen Elemi Általános inasiskola
osztályos mesteri
Románia összesen 4 578 383 616 313 2 498 139 1 174 227 1 287 183 36 729 694 376 222 234 94 700 452 621
Központi régió 547 401 82 329 290 460 140 302 145 931 4 227 85 180 28 789 13 447 47 196
Kovászna 46 016 8 446 26 346 12 986 13 009 351 6 694 2 680 1 353 497
Hargita 66 151 13 471 36 469 17 885 18 303 281 10 871 3 321 1 663 356
Maros 113 722 19 674 62 992 31 697 30 590 705 16 460 5 040 2 821 6 735
Székely megyék
225 889 41 591 125 807 62 568 61 902 1 337 34 025 11 041 5 837 7 588
összesen
41. táblázat – Iskola előtti oktatásban részt vevő személyek a 2000/2001-es tan
Oktató
Régió/ Megye Óvoda Beiratkozott gyermekek száma
személyzet
Összesen Ebből lány
Románia összesen 12 831 616 313 305 150 35 619
Központi régió 1 658 82 329 40 361 5 287
Kovászna 178 8 446 4 182 574
Hargita 302 13 471 6 692 886
Maros 421 19 674 9 553 1 325
Székely megyék összesen 901 41 591 20 427 2 785
42. táblázat – Elemi és általános iskolai oktatásban

részt vevő személyek a 2000/2001-es tanévben
Beiratkozott gyermekek Oktató
Régió/ Megye Iskolák
száma személyzet
Összesen Összesen Ebből lány Összesen
Románia összesen 13 154 7 294 2 498 139 1 309 081 166 332 102 275
Központi régió 1 655 892 290 460 148 435 21 130 12 866
Kovászna 156 86 26 346 13 214 1 872 1 071
Hargita 268 131 36 469 18 480 2 972 1 791
Maros 439 243 62 992 31 012 5 213 3 165
Székely megyék összesen 863 460 125 807 62 706

43. Táblázat – Gimnáziumi (nappali, esti) oktatásban

részt vevő személyek a 2000/2001-es tanévben
Líceum Beiratkozott gyermekek száma Oktató
Régió / Megye
Összesen Ebből lány személyzet
Románia összesen 1 340 694 376 381 229 67 239
Központi régió 210 85 180 47 587 9 579
Kovászna 19 6 694

Language

Welcome to Scribd!

Közeledő régiók a Kárpát-medencében - Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása

Uploaded by

Document Information

Description:

Date uploaded

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Description:

Copyright:

Available Formats

Közeledő régiók a Kárpát-medencében - Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása

Uploaded by

Description:

Copyright:

Available Formats

Related titles

Közeledô régiók a Kárpát-medencében

Szerkesztette Réti Tamás

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

A kutatást és a kötet megjelentetését az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatás-

A kézirat lezárva: 2003. ősz.

© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Felelôs kiadó: dr. Törzsök Erika elnök

Nyomdai elôkészítés és nyomás:

Siegler András: Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Törzsök Erika: Az Olvasóhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Réti Tamás: Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Tibori Szabó Zoltán:

Sánduly Edit–Szabó Árpád:

Juhász Jácint–Györfy Lehel:

Ádám János Imre:

Reiter Flóra–Semsey Ilona–dr.Tóth Attila:

Tuba Lajos: A komáromi hajógyárról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363

A globalizáció – aminek kialakulását a tartós nemzetközi stabilitás mellett az innová-

Dr. Siegler András

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Kisebbségek – gazda-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7

Az eredeti tőkefelhalmozás XX. század végi változatai a vizsgált országokban

Budapest, 2004. április

A tanulmánykötet három összetett régió (Erdély, a Felvidék és a Vajdaság) gaz-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11

ló észak-erdélyi autópálya építése. A magyar lakosság kismértékben jutott tulajdon-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13

Az innovatív tevékenységek elterjedése Románia-szerte új növekedési forrást

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15

az Ipolyság helyzete Szlovákia és Magyarország egy időben történő európai uniós

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17

megugrását, az életszínvonal drámai csökkenését eredményezte. A tartomány helyzete

II. Az északnyugati és közép-erdélyi régiók

Az 1989-es rendszerváltás után Romániában is elkezdődött az átmeneti időszak

Politikai szempontból Románia az európai integráció útján halad. A demokratikus

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 21

Törvényhozási szempontból az utóbbi években több olyan rendelkezés látott

A 151/1998 törvény új területi felosztást eszközölt. Kiegészítésként születtek meg

A törvényhozók 1998-ban hatályba léptették a 24-es számú, a hátrányos helyze-

1. a területi egység munkaerőlétszámához viszonyítva a munkanélküliek aránya

Egyike a legfontosabb rendelkezéseknek az a 2000-es májusi kormányhatározat,

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23

pontosítottak, a második az üzleti környezet serkentését tűzte ki célul, míg a harmadik

Ezekhez társul a 2003-ban hátrányos helyzetűnek nyilvánított Kolozsvár–Tor-

Az Északnyugati Fejlesztési Régió a következő hat megyét foglalja magába:

Fontosabb adottságai a mezőgazdasági területek (az összterület 61,5 százaléka)

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25

Megj.: 1) 1999 2) (1997/1990); 3) Csak a 100 fő/km2 népsűrűségnél alacsonyabb települések;

A régió infrastruktúrájának fejlettségi szintje majdnem minden szempontból ma-

8 2002. évi népszámlálási adatok.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27

A régió főbb társadalmi és gazdasági jellemzőit (mutatóit) a következő táblázat

Megjegyzés: 1) 1999; 2) (1997/1990); 3) Csak a 100 lakos/km2

A régió infrastruktúrája gyengén fejlett, a korszerűsített utak aránya a régió közúti

3. A román gazdaság országos és regionális jellemzői

Amikor 1990-ben Románia külkereskedelmét egy csapásra liberalizálták, a köz-