You are on page 1of 81

Médianacionalizmus, kisebbségek

és az EU-integráció
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Médianacionalizmus,
kisebbségek
és az EU-integráció
Szerkesztette Ágoston Vilmos

Budapest, 2003
TARTALOM

Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Ágoston Vilmos

Bevezetô gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Törzsök Erika

A konferencián elhangzott elôadások

Szimbolikus politizálás helyett intézményfejlesztést . . . . . . . . 11
Törzsök Erika

Göncz Árpád levele a konferenciához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Mindnyájan kisebbségiek vagyunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Méray Tibor újságíró, Párizs

Kisebbségpolitika és európai integráció . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
Forgács Imre, a Miniszterelnöki Hivatal
Európai Integrációs Iroda fôcsoportfônöke

Nemzeti érdekek és az ír integráció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
David W. Harkness, professzor, Ír Tanulmányok Intézete,
Queen’s Egyetem, Belfast

Nemzeti identitás és globális
© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány erôvonalak az ezredforduló után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
Felelôs kiadó: dr. Törzsök Erika elnök Pollacsek Róbert, docens, Salzburgi Egyetem, Ausztria
1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1.
Levelezési cím: 1461 Budapest, Pf. 362.
A szlovákiai kisebbségek és az európai integráció . . . . . . . . . . 61
Telefon: (+36 1) 216 7292, 456 0779 Fax: (+36 1) 216 7696
Internet: www.eokik.hu • E-mail: minor@eokik.hu Miroslav Kusý professzor, Comenius Egyetem, Pozsony
Tervezés, nyomdai elôkészítés és nyomás:
Stúdió MolnART
Betiltott TV Romániában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69
Telefon: (+36 20) 203 9961, (+36 76) 461 474 Gáspárik Attila, a Román Audiovizuális Tanács
Fax: (+36 20) 209 9919 • E-mail: molnart@freemail.hu elnökhelyettese, Bukarest
Az Európai Unió nyilvánossága a magyar médiában . . . . . . . . . 75
Sükösd Miklós professzor, Közép-európai Egyetem, Budapest
Elôszó
A szakirodalomban általában Európát jelölik meg a „naciona-
A kisebbségekrôl alkotott kép lizmus” fogalmának kialakulási tereként. Vannak, akik a fran-
a román sajtóban 1989–2002 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 cia forradalom óta eltelt idôszakban elemzik a „nemzet” kérdés-
Corina Motoc,
, Sajtóelemzô Ügynökség, Bukarest körét és a nemzeti érzés elôtérbe kerülésével magyarázzák töb-
bek között a forradalmak sikereit, a nemzetállamok létrejöttét,
Magyar újságíró – európai újságíró, avagy majd multinacionális birodalmak nemzetállamokra való lebom-
az írott és elektronikus sajtó változásainak következményei . . . . . . 91
lását. A legelsôk, akik szisztematikusan kutatták ezt a témát:
Wisinger István, elnök, Magyar Újságírók Országos Szövetsége
Carlton Hayes, Louis Snyder, Frederick Hertz, Boyd Shafer,
vagy Hans Kohn a két világháború között, vagy közvetlenül
Nacionalizmus és sztereotípiák a kisebbségi sajtóban . . . . . . . 97
Tibori Szabó Zoltán, újságíró, Kolozsvár
utána ideológiai képzôdményként vizsgálták a fogalmat. Hans
Kohn különböztette meg elôször a „nyugati” és a „keleti” típusú
Mindenki ügye – az ártatlanul elítélt oroszhegyi nacionalizmust. Angliában, Franciaországban és az Egyesült Ál-
és zetelaki magyarok a magyarországi médiában . . . . . . . . . 105 lamokban többen a nemzetet olyan racionális szövetségként
Kósa Csaba, elnök, Magyar Újságírók Közössége, Budapest elemzik, amelyeket közös törvények irányítanak egy bizonyos
területen. Ezzel ellentétben, Kohn szerint, Közép- és Kelet-Eu-
A szlovákiai magyar sajtó, avagy az érem másik oldala . . . . . 113 rópában, majd késôbb Ázsiában, egy szerves, misztikus és
Szilvássy József, fôszerkesztô, Új Szó, Pozsony nemegyszer autoritárius formájú nacionalizmus jött létre, mert
nem volt középosztály, helyüket inkább a militáns értelmiségi-
Újságírói magatartás a keresztény etika tükrében . . . . . . . . . 121 ek foglalták el. A francia forradalom idején megfogalmazott na-
Jósfay György, fôtitkár, Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége cionalizmus hirdetôivel szemben egyes kutatók (pl. Liah
Greenfeld) úgy vélik, hogy már a 16. századi Angliában kiala-
Jelentéktelen nacionalista sajtó és kult a nacionalizmus, amely az egész népet nyilvánította uralko-
jelentôs csúsztatások Szlovákiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 dó nemzetnek.
Lovász Attila, fôszerkesztô, Vasárnap, Pozsony Mások szerint Kelet-Európában az etnikai nacionalizmus kü-
lönbözô formái váltak uralkodóvá. Ezek mellett említhetô még
Vita . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 az arisztokrata, a polgári, a népi, sôt a bürokraták nacionaliz-
musa is. Vannak, akik úgy vélik, hogy a kelet-európai naciona-
Zárszó helyett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 lizmusok számos, leszûkített elméletet vettek át a nyugati teó-
Martin József, elnök, az Európai Újságírók Szövetségének
riákból, úgymint a forradalmi nacionalizmust, amelynek során a
Magyar Tagozata
hatalmat a „nép” kezébe akarták átvinni, vagy a Herder-féle
kulturális-nyelvi populizmust akarták állami hagyományként
bevezetni. Eric Hobsbawm az 1870-es évek gazdasági változása-
ival magyarázza az etnikai és nyelvi nacionalizmusra alapozó
populista politikai mozgósító erejû mozgalmak keletkezését.
Ezekkel párhuzamosan megjelenik egy más típusú nacionaliz-
5
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Elôszó

mus is, az, amelyet úgy jellemeznek, hogy az „állam nélküli” na- Kutatásunk kiindulási célja nem az, hogy meghatározzuk az
cionalizmus. Hobsbawm az etno-kulturális nacionalizmust, elvi különbséget, mit tekintünk „nemzeti” kategóriának és mit
európai védekezô nacionalizmusként is elemzi, míg Hechter vé- „nacionalistának”, hanem egyelôre, különbségtétel nélkül
leménye az, hogy a háború utáni, nyugati etnikai reneszánsz sa- számba vesszük azokat az ideológiai és elvi álláspontokat, ame-
játos terméke a „belsô kolonializációnak”. A legutóbbi évtize- lyek a nemzeti elvre hivatkozva szeretnék befolyásolni Magyar-
dekben kiújuló skót, walesi és ír nacionalizmusok egyaránt fel- ország és Románia jelenlegi politikáját az EU-integráció folya-
újítják az etnicitás kelta mítoszait, védekezésül a birodalmi mata során.
terjeszkedés, valamint a bürokratikus és történelmi hagyomá- Ennek a kutatásnak egyik része a most megrendezett nemzet-
nyokra épülô kizsákmányoló törekvései ellen azoknak az ipari közi konferencia, amelynek szerkesztett változatát tartja kezé-
központoknak, amelyek elnyomják a perifériákat. Vannak, akik ben az olvasó.
különbséget tesznek a térségünkben megfigyelhetô, német, Meggyôzôdésünk, hogy éppen a térségünkben zajló sok vita
francia, magyar, és a tôlünk keletebbre levô országokban tapasz- és nemzeti-etnikai konfrontáció fogja megteremteni azokat a
talt „parochiális” nacionalizmus formái között is. garanciákat és feltételeket, amelyek arra kényszerítik az Euró-
Mivel az egységesülô Európai Unióban ismét felvetôdik a pai Unió döntéshozóit, hogy minél hatékonyabb szabályzórend-
nyugati központ és a keleti bôvítésre váró, periféria kérdése, a szert hozzanak létre a kérdés kezelésére, a stabilitás érdekében.
nacionalizmus fogalma is tovább él. Ahelyett, hogy „múltbeli- Az itt összegyûjtött tapasztalatok is tanulságul szolgálhatnak
vé” válna, és azt várnánk, hogy túlhaladottként magától eltûn- ehhez a munkához.
jön a társadalmi gondolkozásból, egyre több rezisztens elemet
ment át az egységesülô Európába. Ágoston Vilmos
Annak érdekében, hogy az elkövetkezô években ne érje várat-
lanul az Európai Unió politikusait és döntéshozóit, ha megjelen-
nek bizonyos, hangsúlyozottan diszkriminatív nemzeti, vagy na-
cionalista politikai irányzatok, vagy követelések, elemezni kell a
jelenlegi nemzetstratégiai témákat, valamint azoknak a megjele-
nését a nyilvánosság – parlament és média – világában.
Az EÖKK kutatási programjának megfelelôen, egyik elemzett
területünk a „médiában megjelenô nacionalizmus és az euró-
pai integráció” kérdése, különös tekintettel a magyar–román
viszony alakulására. Ennek a több éves kutatási munkának az
elsô részeként a magyar parlamenti beszédekben elhangzó és a
médiában megjelenô nemzeti érvekre történô hivatkozásokat és
témákat elemeztük. Következik majd a romániai parlament és
média azonos elemzése, és a párhuzamos, illetve ellentétes té-
mákból felállítható modell összevetése. Mindezt közöljük az
interneten az EÖKK honlapján, valamint folyamatosan készü-
lô „policy paper”-ek formájában hozzuk nyilvánosságra megál-
lapításainkat.
6 7
Bevezetô gondolatok
Az eddigi európai uniós tapasztalat azt igazolja, hogy az integ-
ráció folyamatában nem önmaguktól és nem egyszerre oldód-
nak meg azok a társadalmi, gazdasági problémák, amelyek lehe-
tôséget nyújtanak az elzárkózó nemzeti politika híveinek, hogy
a nehézségekre hivatkozzanak, amikor a más nemzetek ellen
uszító, a kisebbségeket, vagy az idegeneket kirekesztô politikai
követeléseiket megfogalmazzák.
A médiában megjelenô nacionalizmus és nacionalista elzár-
kózás nemcsak belpolitikai kérdés, hanem befolyásolja az orszá-
gok nemzetközi megítélését is. A kirekesztô tendenciák hosz-
szabb távon hatnak, ezért a csatlakozásra váró országok politi-
kusainak fel kell készülniük az Európai Unióba történô belépés
után továbbra is ható, illetve megjelenô nemzeti–kizárólagos
ideológiai formák valóságtartalmának elemzésére, a politikai
döntéshozók és a közvélemény reális tájékoztatására.
Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapít-
vány kutatási céljainak megfelelôen, elsôsorban a nemzeti ki-
sebbségi – többségi szempontok és az integráció kérdéskörének
a felmérésére törekedtünk azon a nemzetközi konferencián,
amelyet 2003. május 23-án, a Magyar Írószövetség Székhá-
zában szerveztünk, Budapesten.
A téma: a médianacionalizmus, a kisebbségek és az euró-
pai integráció egyike hétköznapjaink legélesebb politikai és tu-
dományos vitáinak. Ezért – a tudományos kutatás és a politikai
gyakorlat metszéspontján – újságírókat, fôszerkesztôket, média-
szakértôket és politikusokat hívtunk meg, fejtsék ki véleményü-
ket arról, hogy a médiában megjelenô nacionalista megnyilvá-
nulások milyen mértékben veszélyeztetik a nemzeti kisebbségek
helyzetét és az Európai Unióhoz való csatlakozásra készülô közép-
kelet-európai térség országainak integrációs politikáját.
A konferencia védnökei Göncz Árpád és Méray Tibor voltak.
A minél szélesebb körû, a többszólamú, és az egész társadal-
mat átfogó véleményalkotás lehetôségeit tartottuk szem elôtt,
ezért törekedtünk arra, hogy a különbözô érdekérvényesítô, a
médiát befolyásoló személyiségek szólaljanak meg konferenci-
9
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

ánkon. Jelen volt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a A konferencián elhangzott elôadások
Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók
Szövetsége, s részt vettek szlovákiai magyar és szlovák, illetve
romániai magyar és román szerkesztôk, fôszerkesztôk, média-
szakértôk.
Szimbolikus politika
A konferencia moderátori tisztét Martin József újságíró, az helyett intézményfejlesztést
Európai Újságírók Szövetsége (AEJ) Magyar Tagozatának elnö-
ke töltötte be.
A hazai, a magyarországi vendégek mellett, a környezô orszá- Törzsök Erika – az EÖKK kuratóriumának elnöke
gokból is meghívtunk kisebbségi és többségi médiaszakértôket,
így például a hamarosan csatlakozni kívánó Szlovákiából és a Szeretettel köszöntöm a meghívottakat, külön tisztelettel kö-
késôbbiek során belépô Romániából. szöntöm Méray Tibort, aki Párizsból tért vissza ide, ebbe az
Ugyanakkor a nyugat-európai integrációs tapasztalatokról épületbe – a Magyar Írószövetség Székházába –, amelynek tör-
egy olyan sajátos helyzetben levô ország példáját vethettük ösz- ténetérôl ô talán sok mindent mondhatna. Köszöntöm Hárs
sze a közép-kelet-európai országokban folyó média-, és kisebb- Gábort, a Magyar Parlament Külügyi Bizottságának az alelnö-
ségi politikai törekvésekkel, mint Írország. Az Írországból érke- két. Tisztelettel köszöntöm házigazdánkat, Kalász Márton urat,
zett David Harkness professzor olyan tapasztalatokról számolt a Magyar Írószövetség elnökét és köszönjük, hogy befogadta a
be, amelyekbôl felvázolható, hogy miként egyeztette össze a konferenciát. Továbbá köszönjük, hogy jelen van a Magyar Új-
nemzeti-etnikai kérdésekre adott válaszokat az integrációval ságírók Országos Szövetsége részérôl Wisinger István úr, vala-
egy, az Európai Unióhoz Nyugat-Európa térségébôl csatlakozó mint a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének fôtitkára,
ország. Jósfay György és a Magyar Újságírók Közösségének elnöke,
Jelen kötetünkben ennek a nemzetközi konferenciának a Kósa Csaba.
szerkesztett elôadásait és az azt követô vitát tesszük közzé, a to- A konferencia elnöki tisztét Martin József, az Európai Újság-
vábbi közös gondolkozás jegyében. író Szövetség Magyar Tagozatának elnöke vállalta. Külön kö-
szönöm a megjelenését Gereben István úrnak, aki Amerikából
Törzsök Erika, szánta rá magát, hogy eljön a konferenciánkra. Úgyszintén kö-
az EÖKK kuratóriumának elnöke szönöm, hogy eljöttek a külföldi résztvevôk és a sajtó jelenlevô
képviselôi.
A 20. századi kelet-közép-európai történelem egyik tanulsá-
ga, hogy a kisebbségi kérdés a többség akarata nélkül nem old-
ható meg. A homogenizáló nemzetállamok magukkal hurcol-
ják továbbra is a feszültségeket, és könnyen destabilizálhatják
országaikat, sôt az egész térséget. Sajnos a közelmúltból is van
ilyen élményünk. Elég, ha csak Jugoszlávia szétesésére gondo-
lunk. A nagy kérdés, hogy a poszt-nemzetállamiság korában, az
európai integrációval párhuzamosan vajon megindulnak-e az
új közösségképzô folyamatok a lassan határok nélkülivé váló
10 11
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

Kelet-Európában. A demonstratív, szimbolikus politika helyett
elindulnak-e ezen térség népei olyan korszerû intézményfejlesztések
Göncz Árpád levele
mentén, amelyek a határokon átnyúló együttmûködésekben
megtestesülve, minden nemzet tagjainak új lehetôségeket biz-
a konferenciához
tosítanak identitásuk, kultúrájuk megélésére, vagy a megold-
hatatlannak látszó problémákat újra és újra a régi recept sze- Kedves Barátaim!
rint kezelik.
Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapít- Szívembôl sajnálom, amiért az Európai Összehasonlító Kisebb-
vány a tudomány és a politika metszéspontjában állva a kor- ségkutatások Közalapítvány e fontos beszélgetésén egyéb elfog-
mány, a politika, a közélet szereplôinek kíván segítséget nyújta- laltságom miatt most nem lehetek jelen.
ni ezen folyamatok elemzésével. Ezen a nemzetközi konferenci- Hazánk történelmi sorsának alakulásában döntô változás vár-
án a média szerepe felôl kívánjuk végiggondolni, meghívott ható: Magyarország rövid idôn belül az Európai Unió része lesz,
vendégeink segítségével, ezeket a kérdéseket. s a határok megszûntével akarva-akaratlanul is szembesül Euró-
Még egyszer köszönöm a távolabbról jött, és a szomszédos or- pa és Magyarország – az európai és a magyar tudat esetleges el-
szágokból érkezett vendégeinknek a megjelenést. Végül, de nem lentmondásaival, s a kettô óhatatlan találkozásával. Magyarán:
utolsósorban szeretném megköszönni a Friedrich Naumann egy-két éven belül folyamatosan újra kell fogalmaznunk önma-
Stiftungnak, hogy lehetôvé tette azt, hogy azok számára, akik gunkat, anélkül, hogy nemzeti létünkrôl lemondanánk.
magyarul nem értenek, angolul is elhangozzanak az elôadások. Meggyôzôdésem, hogy az Európai Unió tagsága történelmi
mentôcsónakot jelent számunkra, s nemhogy megszüntetné,
hanem megerôsíti magyarságtudatunkat. Mindenekelôtt azzal,
hogy rákényszerít önmagunk, nemzeti múltunk és európai lé-
tünk egymásra hatása következményeinek megfogalmazására.
Nem vagyok jós, de úgy érzem, hogy mindkettôt erôsíteni, és
nem gyöngíteni fogja, s a párthoz kötött világnézeti síkról el-
emelve általános érvényûvé teszi azt a kényszert, hogy hétköz-
napjainkban is alkalmazkodjunk világosan megfogalmazott kö-
vetkeztetéseinkhez.
Ez egyszersmind óhatatlanul felveti kisebbség és nemzet vi-
szonyának kérdését, egyrészt abban a viszonylatban, hogy az ed-
dig „külföldön” élt magyarok magyar létüket megôrizve hogyan
illeszkednek ebbe az új Európába, s a Magyarországon élt ki-
sebbségek hogyan fogalmazzák meg önmagukban a magyarság-
hoz, s Európához kapcsolódó én-tudatukat.
Magától értetôdik, hogy e gondolkodási folyamat természetes
közege – az együttélés mindennapjain kívül – a média lesz: te-
levízió, rádió, írott sajtó, s itt fog „partot érni” az össznépi dis-
kurzus valamennyi hulláma.
12 13
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

Az Önök vitasorozata témáját tekintve a várható viták elôjá-
téka. Sôt, több annál, mert itt fogalmazódik meg valamennyi
Mindnyájan kisebbségiek vagyunk
kérdés, ami eddig csak bujkált a tudatunkban. Itt fogalmazódik Méray Tibor – újságíró, Párizs
meg, de nem biztos, hogy itt kap végleges választ.
Komoly felelôsséget jelent tehát a kérdések felvetése, súlyo- Nemcsak azért fogadtam el örömmel kedves barátnôm, Törzsök
zása, és ha lehetetlen is ma még egyértelmûen megválaszolni Erika megtisztelô felkérését a mai tanácskozáson való részvétel-
ôket, nagyon is sokatmondó lehet minden válaszkísérlet. re, mert így újra találkozhatom és együtt lehetek azzal az ember-
Szívembôl remélem, hogy a vita írásban is nyilvánosságra ke- rel, akit a magyar közéletben a legmagasabbra becsülök, Göncz
rül, hiszen minden szó, ami itt elhangzik, közérdekû. Árpáddal (és ha ô ma nem tudott közénk eljönni, innen küldöm
A jövônk szempontjából. neki üdvözletemet), s nemcsak azért, mert – a programból meg-
ítélhetôen – a konferencia témáját képezô szakterületek kiemel-
Budapest, 2003. május 21. kedô képviselôit hallgathatom meg és tanulhatok tôlük, hanem
volt és van egy személyes motivációm is. Bár különbözô mérték-
Göncz Árpád ben, de furcsa módon a mostani megbeszélés címének mind a
négy fogalmában személy szerint is érintve érzem magam. És míg
Önök a maguk kutatási körének nyilván mélyenfekvô, tudomá-
nyos igényû eredményeit fogják velünk ismertetni, kérem, en-
gedjék meg, hogy olyan emberként, aki több mindenhez konyít,
de valójában semmihez sem ért, ne általános érvényû megállapí-
tásokkal kísérletezzem, hanem szubjektív legyek.
A négy fogalom, amit a konferencia címe, egyszer kötôjellel,
másszor kötôszóval említ, a média, a nacionalizmus, a kisebbsé-
gek és az EU-integráció. A magam szószátyár módján hadd fûz-
zek ebben a sorrendben néhány reflexiót mindegyikhez.
Több mint 60 esztendeje, amikor az elsô írásom nyomtatásban
megjelent, a médiát még nem médiának, hanem sajtónak hív-
ták. Nincs olyan területe, olyan mûfaja, amit ne jártam volna
be. Voltam slapaj, hírpötyögtetô, riporter, kritikus, glosszaíró, ve-
zércikkíró, tudósító a koreai háborúról és a genfi békekonferen-
ciáról, beosztott munkatárs és rovatvezetô, szerkesztôbizottsági
tag és egyik napról a másikra kipenderített állástalan. Adtam
vissza kéziratokat és adták vissza kézirataimat, harminc éven át
szerkesztettem emigrációban magyar újságot, ami annyit jelen-
tett, hogy voltam fôszerkesztô, olvasószerkesztô, tördelô, korrek-
tor, csomagoló és postai kifutófiú is. Megismerhettem a sajtó
minden szépségét és rútságát, belenyugvását és lázadását, szolga-
ságát és szabadságát. Kevés szebb és nehezebb hivatást ismerek
14 15
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Mindnyájan kisebbségiek vagyunk

a miénknél. Amikor úgy-ahogy megtanultam franciául – mert amerikai arra, hogy alig 200 év alatt sikerült a világ legnagyobb
amikor Párizsba kerültem egy árva szót sem tudtam –, és elkezd- hatalmát megteremteniük, az ausztrál arra, hogy meg volt gyô-
tem a Le Monde-ot olvasni, az volt az álmom, hogy ami a ko- zôdve: az ô országa a legszebb a földkerekségen. (Ezt egyébként
molyságot, megbízhatóságot, nyelvi és tartalmi színvonalat illeti, mintha már Petôfitôl is hallottam volna...) Francia baráti társa-
egyszer egy szabad Magyarországon ilyen, vagy ehhez hasonló la- ságban nem egyszer megesett, hogy a jelenlevôk szinte verseng-
pot csinálhassak. A hazai rendszer és a számûzetés túlságosan tek abban: ki tud több hibát felsorolni nemzeti karakterüket il-
sokáig tartott, ebbôl kiöregedtem. Ez nem volna baj. A baj az – letôen. De mikor halkan én is megszólaltam, hogy valamely er-
és ez bizonyos szomorúsággal tölt el –, hogy errôl mintha mind- re rárímelô megfigyelésemet megemlítsem, az arcok mintha
eddig az ország is lemaradt volna. Igazítsanak majd ki, ha téve- megfagytak volna. Feléledt a cyranói reflex: „Magamat kigú-
dek, de mintha a médiában is az történnék, ami az élet egyéb te- nyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tûröm el!”
rületein: ami odakint rossz, azt sokkal könnyebben és gyorsab- Fölösleges volna belegabajodni abba, hogy mi a különbség a
ban lehet átvenni, mint azt, ami odakint jó. nacionalizmus és igaz hazafiság, kozmopolitizmus és internaci-
Tanácskozásunk címének második fogalma, a médiához kötô- onalizmus között – olyan teória fejtegette ezt, amelyik tulaj-
jellel kapcsolva a nacionalizmus. Hadd valljam meg: én egész donképpen egyetlen nép hazafiságát sem ismerte el igaznak, és
életemben magyar nacionalista voltam. Négy évvel Trianon amelyik egyetlen állam állítólagos internacionalizmusát tucat-
után láttam meg a napvilágot, beleszülettem egy nemzet fájdal- nyi ország elnyomására használta fel ürügyként –, inkább azt a
mába és ellenszegülésébe. Már az elemi iskolában megtanultam kérdést vetném föl: nem vitatható-e a „nacionalista” szó meg-
azt, hogy „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyaror- bélyegzô értelmezése? Nem volna-e helyesebb, ha – mondjuk –
szág mennyország”. A középiskolában felállva, kórusban mond- az ultranacionalizmust, vagy még inkább a sovinizmust hasz-
tuk el minden nap a Hiszekegyet, az osztályterem falán ott ló- nálnánk helyette –, annak a napóleoni idôkben élt Nicola
gott Kogutowicz Manó egy-egy térképe nagy Magyarország Chauvin nevû katonának a „találmányát”, akinek a nevét nem
hegy- és vízrajzáról és megyéirôl, épp úgy kellett ismernünk haditettei, hanem egyedül és kizárólag az ôrzi, hogy folyton-
Beszterce – Naszód, vagy Szepes megyét, mint Csongrádot vagy folyvást a maga hazafias érzelmeit harsogta? A „nation”, a
Baranyát. A lakásunk ajtajára egy kis réztábla volt szögezve az- nemzet szent fogalom, és belátható idôkig az is marad. A sovi-
zal a felirattal, hogy „Nem, nem, soha!”. Tizennégy éves korom- nizmus – visszaélés vele. Azt akarja elhitetni, hogy van egy
ban, késô éjszakába nyúlóan ott álltam a Hôsök terén abban a nemzet, amelyik minden más nemzetnél különb. Éppen ezért
sokezres, sok tízezres tömegben, amelyik arra várt, hogy majd érzem a mai Magyarországon veszélyt-hordozónak is, szinte ne-
hangszórón bejelentsék az elsô Bécsi döntés határozatait. vetségesnek is a „nemzeti” jelzôért folyó versenyfutást, akár
Örömrivalgásban törtünk ki, amikor a megafon bemondta, úgy használják, hogy „nemzeti oldal”, akár úgy, hogy „nemzeti
Kassa a miénk, Komárom a miénk, Losonc a miénk, és amikor közép”. Ezek szerint a másik oldal, a másik irányzat, a másik –
a felsorolás nem folytatódott, értetlenül, leforrázva mereved- hol kisebb, hol nagyobb – fele az országnak nem volna nemze-
tünk meg és aztán órákon át üvöltöttük: „Pozsonyt vissza!”, ti, esetleg nemzetellenes volna? Jó volna megôrizni kivételes
„Nyitrát vissza!”, „Trencsént vissza, mindent vissza!”. alkalmakra, – a nemzeti ünnepekre –, kivételes intézmények-
Azóta sok idô telt el, bejártam sok országot és mind az öt kon- re, mint a Nemzet Múzeum, a Nemzeti Színház, vagy a Nem-
tinenst és nyugodt lélekkel mondhatom, hogy én még olyan zeti Bank, és nem elkoptatni a napi pártharcokban, nem hagy-
emberrel nem találkoztam, aki ne lett volna nacionalista. A kí- ni kisajátítani semmilyen részleges politikai célra azt, hogy
nai arra volt büszke, hogy övék a világ legôsibb civilizációja, az „nemzeti”.
16 17
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Mindnyájan kisebbségiek vagyunk

Hadd szóljak valamit, személyeset a harmadik címszóról, a ki- lyok Dezsô „A magyar tragédia” címû könyvét, félig-meddig ön-
sebbségekrôl is. Talán paradoxonként hangzik: egész életem- életírását, amely 1954-ben New-Arkban jelent meg. Nem az le-
ben, nemcsak nacionalista voltam, hanem kisebbségi is. Ki- pett meg, hogy a nagy terjedelmû munkában száz és száz olda-
sebbségi voltam fiatalságomban, amikor a vélt, vagy valódi lon át részletezi, milyen visszaéléseket követtek el 1920 után az
többség törvényekkel, megaláztatásokkal kirekesztett magából, uralmuk alá került magyar kisebbségekkel a csehek, a románok,
és nem rajta, hanem a véletlenen, vagy a gondviselésen múlt, a szerbek – hiszen adatai, tényei, leírásai minden kétséget kizá-
hogy nem semmisített meg fizikailag is. Kisebbségi voltam és róan megfelelnek a valóságnak –, hanem az, hogy ez a kitûnô
vagyok lassacskán félévszázada, hiszen mindennapjaimban elme egyetlen egyszer sem teszi fel azt az egyébként semmilyen
olyan többség vesz körül, amelyikbe nem születtem bele, ame- visszaélés alól fel nem mentô kérdést, vajon mi lehetett az oka
lyik menedéket nyújtott nekem, de ahol elég a számat kinyit- annak, hogy ezek a népek ennyire nem szerettek minket? Miért
nom ahhoz, hogy tudják, idegenbôl jöttem. Ám, ahogy a törté- olyan rosszak hozzánk, ha mi ôhozzájuk annyira jók voltunk.
nelem megmutatta, kisebbségi voltam akkor is, amikor – alig Messzire vezetne, és mélyre nyúlnék mindennek a vizsgálata,
néhány éven át – azt hittem, hogy a többséghez tartozom. és nem is tartanám alkalmasnak rá magam. A mai konferenci-
Sem jó, sem rossz sors, sem kitaszítottság, sem kényszerû tá- ának – ami talán ezzel is foglalkozik majd – és fôleg a magyar
vollét soha semmit nem változtatott, se – nem – érdem, se – résztvevôknek legfeljebb két rövid idézetet szeretnék figyel-
nem – bûn, mert szinte velem született nacionalizmusomon, mükbe ajánlani. Az egyik Wesselényi Miklós prófétai elôrelátá-
vagy kevésbé kihívóan: a magyarságomon. Legfeljebb, szinte vi- sa 1843-ban a magyar és a szláv nemzetiség ügyében megfogal-
gaszként, megnyugtatásként azt a felismerést érlelte meg ben- mazott szózatában vetette papírra, és így hangzik: „A sorsnak
nem, hogy – így vagy úgy –, ilyen vagy olyan viszonylatban, ösz- sújtó keze reá nehezedett [a magyarságra], de baleseteinek
szevetésben mindnyájan kisebbségiek vagyunk. Az anyanyel- nagy részben önmaga volt a szerzôje, mindazoknak, amelye-
vünk mindig kisebbségben volt és az idôk végezetéig kisebbség- ket már elszenvedett, mind pedig amelyek még fenyegetik.”
ben is marad a 100 milliós világnyelvekhez képest. A reformá- A másik attól a Széchenyitôl való, akit az elmúlt években olyan
tusok, az evangélikusok, az unitáriusok, a zsidók, az ortodoxok célzatos volt idézgetni, sûrûn, szinte naponta, de ugyanakkor
kisebbségben vannak Magyarországon a katolikusokhoz hason- megcsonkítva és eltorzítva is. Ô írta: „Nálunk még mindig na-
lítva. De ha egy katolikus elmegy bármely skandináv államba, gyon divat és nagyobb, mint akárhol máshol keresni, s talál-
mindjárt kisebbségi lesz belôle. Mikor az 1848-as szabadságharc ni fel a hibát. Csak magunkban a hiba, és egyszer s mind ma-
elôtt Fényes Elek elkészítette Magyarország elsô etnikai statisz- gunkban a feltámadási erô.” A Szentírás ugyanezt a szálka és
tikáját, kiderült, hogy a szentistváni határok között a magyarok a gerenda hasonlatával példázza, a népnyelv pedig azt tanácsol-
kisebbségben vannak. Valahol, valamikor, valamihez mérve ja nekünk, talán a mi konferenciánknak is, hogy mindenki sö-
minden és mindenki kisebbség, de lehet más viszonylatban pörjön elôbb a saját portája elôtt.
mindenki többségi is. Annál is inkább, mert tudjuk, saját bô- Végezetül ennek az ágas-bogas kalandozásnak a befejezése-
rünkön tapasztaltuk, hogy a történelemben olykor egy hatalmi ként és most már csak egyetlen percre élve vissza türelmükkel,
paktum, egy tollvonás, egy határvonal meghúzása elég ahhoz, ami a negyedik címszót, az Európai Uniót illeti, sokszor hallot-
hogy többségbôl kisebbség, kisebbségbôl többség legyen. tam az áprilisi népszavazást megelôzô szónoklatokban azt, hogy
Nemrégiben elolvastam, pontosabban újra olvastam egy szin- nagyon kell vigyáznunk, ha belépünk is az Unióba, akkor is ma-
te teljesen elfelejtett, érdemdús politikus, az 1945 év elôtt elôt- radjunk meg magyaroknak. Nos, olyan országban élek, amely
ti és utáni diktatúrákkal bátran és önzetlenül szembeszálló Su- fél évszázaddal ezelôtt egyik alapítója volt annak, amit ma Uni-
18 19
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

ónak neveznek, de még nem láttam olyan franciát, aki kevésbé
lett volna francia, mint korábban ô, vagy a szülei voltak. Dánt
Kisebbségpolitika
sem, portugált sem, de még egy luxemburgit sem, akinek a lu- és európai integráció
xemburgiságán csorbát ejtett volna Európa. Mi, magyarok vol-
nánk az elsô kivételek? Az imént említett kisebbség-többség Forgács Imre – a Miniszterelnöki Hivatal Európai Integrációs
gondolatra visszautalva az Európai Unió az az intézmény, ahol Irodájának fôcsoportfônöke, Budapest
természetszerûleg minden ország kisebbség a többi tizennégy-
hez, vagy nemsokára a többi huszonnégyhez viszonyítva, de Hölgyeim és Uraim, tisztelt tanácskozás!
egyszersmind mindenki többség is, hiszen a legfontosabb – a
külpolitikát és a hadügyeket illetô intézkedéseket –, csak egy- Mindenekelôtt szeretném megköszönni a megtisztelô lehetôsé-
hangúlag lehet elfogadni, azaz a jelenlegi mûködése szerint get, hogy hozzászólhatok a konferencia témaköréhez. Engedjék
egyetlen ország, bármely ország szavazata meghiúsíthatja azt, meg, hogy két mentegetôzô megjegyzéssel kezdjem. Valójában
amit e téren magára nézve sérelmesnek, a maga érdekei szem- sem a kisebbségpolitikának, sem a médiaügyeknek nem vagyok
pontjából hátrányosnak ítél. És ismerve nem éppen könnyû ter- szakértôje, az európai integráció közigazgatási, intézményi kér-
mészetünket, ami sokszor balsorsunk okozója és még inkább déseivel foglalkozom. Ezért ha megengedik, utólag kicsit meg is
fennmaradásunk záloga volt, külön szerencse, hogy a makacs- változtatnám a programban szereplô elôadáscímet: elsôsorban
kodókat vagy a rakoncátlanokat még kizárni sem lehet, mert az európai integráció és a kisebbségpolitika intézményi össze-
ilyen cikkelyt az uniós szabályok nem ismernek. függéseirôl szeretnék beszélni.
Ezzel a megnyugtató emlékeztetéssel kívánok jó munkát, sok Konkrétan három témakört érintenék, melynek összeállításá-
sikert mindannyiuknak! ban sokat segítettek kollégáim, mindenekelôtt Solymosi Judit, a
Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivata-
lának szakértôje. Egyrészt nagyon röviden szeretném áttekinte-
ni az európai kisebbségpolitika intézményi hátterét, ami – érde-
kes módon – nem is elsôsorban az Európai Unióhoz kötôdik. A
második gondolatkör valójában inkább egy kérdés lenne, ne-
vezetesen: létezik-e tulajdonképpen az Európai Uniónak ki-
sebbségpolitikája? A harmadik témakör az Unió kibôvítéséhez,
illetve az új európai intézményrendszerrôl az Európai Konvent-
ben lezajlott vitákhoz kapcsolódik. Kérdés ugyanis, hogy az Eu-
rópai Unió átalakuló intézményrendszere várhatóan hogyan
érinti a kisebbségpolitika gyakorlatát?
Ami az elsô kérdéskört, tehát az európai kisebbségpolitika in-
tézményi hátterét illeti, ott azt kell mondanom, nincs igazán je-
lentôs történeti múlt és olyan visszatekintési lehetôség, amelyet
talán az európai integráció öt évtizedes története indokolna.
Ahogy utaltam rá, valójában nem is az EU, hanem az Európa
Tanács az az intézmény, ami meglepôen késôn, csak a 90-es
20 21
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Kisebbségpolitika és európai integráció

években kezdett el intenzívebben kisebbségpolitikai és ehhez a hatóságok elôtti szabad nyelvhasználatot. Törekedni fognak
kapcsolódó kérdéskörökkel foglalkozni. Az Európa Tanácsról arra, hogy az utcanevek, cégtáblák, feliratok stb, a kisebbségek
valamennyien tudjuk, hogy 1949 óta létezik, tehát intézményi- nyelvén is megjelenhessenek.
leg sem kötôdik az EU-hoz, leszámítva azt, hogy a tagállamok – Ezekbôl a megfogalmazásokból érezhetô, hogy általános elve-
közöttük a most csatlakozó Magyarország is – tagjai az ET-nek. ket, általános törekvéseket és nem konkrét jogi normákat jelen-
Két különbözô nemzetközi intézményrôl és folyamatról van tenek. A Keretegyezmény sajátossága még, hogy létezik egy el-
tehát szó. A 90-es években – vélhetôen nem függetlenül Euró- lenôrzési rendszer is arra vonatkozóan, hogy a tagállamok ho-
pa nagy politikai átrendezôdésétôl – született meg ugyanis az a gyan teljesítik a vállalt elveket, hogyan építik be azokat a saját
két alapdokumentum, amelyet az ET több tagállama aláírt és gyakorlatukba. Tehát mûködik egy úgynevezett monitoring
ratifikált. Az egyik egy Keretegyezmény, tehát egy átfogó nem- rendszer, amely az európai integrációs gyakorlatból is jól ismert
zetközi jogi megállapodás, amely a nemzeti kisebbségek védelmé- országjelentésekre épül. Ötévente jelenteni kell az ET Minisz-
rôl szól. Látható, hogy ez viszonylag késôn, 1995-ben született teri Bizottságának, hogy az aláírók hol tartanak az elvek transz-
és 1998-ban, tehát alig néhány évvel ezelôtt lépett hatályba, ponálásában. Természetes, hogy az ET helyszíni vizsgálatot,
miután a részes államok kellô számban ratifikálták. helyszíni ellenôrzést is tarthat és ennek alapján ajánlásokat fo-
A másik nagyobb, és témánk szempontjából különösen fontos galmazhat meg. Az 1998-as hatálybelépésbôl következôen,
dokumentum a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Char- mostanában készülnek el az elsô Országjelentések. A már elké-
tája. Tehát ugyancsak egy nemzetközi szerzôdés, amelyet 1992- szültek összesítése alapján néhány trend érdekes lehet mert jel-
ben írtak alá az ebben részes tagállamok és ugyancsak 1998- zi, hogy a Keretmegállapodás hogyan érvényesült az eddigiek-
ban, a ratifikációs folyamat után lépett hatályba. Érdekes, hogy ben. Az aláíróknak kb. a fele tartozik az európai államok azon
például a Keretegyezményt, amely a nemzeti kisebbségek védel- körébe, amelyek egyáltalán elismerik a hagyományos kisebbsé-
mérôl szól, a jelenlegi 15 uniós tagállam közül öten nem írták gek létét az adott országon belül. Az aláírók negyede olyan or-
alá, míg a tagjelöltek mind a tizenketten csatlakoztak az egyez- szágok, amelyek csupán szavatoltnak tekintik a kisebbségi
ményhez. Még többet árul el az intézményesülésrôl, hogy a Re- nyelv oktatását.
gionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját csak a tag- Az egyesülési joggal kapcsolatban már lényegesen jobb a
államok fele fogadta el és a 12 tagjelöltbôl is nyolcan még nem helyzet. A tagállamok háromnegyede ugyanis úgy véli, hogy ez
írták alá a dokumentumot. A nemzeti kisebbségek védelmérôl a probléma megoldott és tulajdonképpen az országok többsége
szóló Keretegyezmény tulajdonképpen jogilag kötelezô nemzet- azt is elfogadja, ha a kulturális, vagy nyelvi csoportok az ország-
közi szerzôdés, azzal a sajátossággal, hogy lényegében csak alap- határokon keresztül, más államok nyelvi csoportjaival, vagy
elveket rögzít. Tehát nincsenek a tagállamokat, az aláírókat nemzetiségeivel kapcsolatot építenek ki.
közvetlenül kötelezô jogi elôírásai, hanem az adott országok fel- A másik meghatározó dokumentum, mint utaltam rá, a Re-
adata, hogy az alapelveket saját jogi eszközeikkel transzponál- gionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, amely nem
ják, saját jogrendszerük részévé tegyék. Nagyon érdekes, hogy a az emberi jogok oldaláról közelít a problémához, hanem kifeje-
Keretegyezmény meglehetôsen laza jogi fogalmakat használ. Pél- zetten a nyelvvel, a nyelvi jogokkal, a nyelvhasználattal kap-
dául az aláíró felek vállalják annak biztosítását, hogy a kisebb- csolatos kulturális célú értékek megôrzésére irányul. Ebbôl kö-
ségeket ne érje diszkrimináció a tömegkommunikációs eszkö- vetkezôen azokra az államokra is ró kötelezettségeket, amelyek
zökhöz való hozzájutásban. Nem akadályozzák a saját nyomta- a nemzeti és etnikai kisebbségek létét is tagadják. Már említet-
tott sajtó létrehozását. Erôfeszítéseket tesznek, hogy biztosítsák tem, hogy ugyanakkor kevesebben fogadták el, nem ratifikálta
22 23
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Kisebbségpolitika és európai integráció

pl. a Cseh Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Luxem- ne, csak néhány gondolatot vetnék fel a fáziskésés okaival kap-
burg, Románia, Oroszország és Ukrajna. A nyelvi Európai csolatban. Az egyik maga a dimenzió. Valójában mintegy 300
Charta valójában elôír egy menürendszert a részes államok szá- népcsoport él Európában és ebbôl több mint 160 Kelet- és Kö-
mára az oktatási, igazságszolgáltatási, közigazgatási intézmé- zép-Európában. Tehát állandó az a feszültségforrás, hogy az ál-
nyekben és a tömegtájékoztatásban elvárt nyelvhasználati jo- lamiság és a népcsoportok nem feleltethetôk meg egymásnak,
gokkal kapcsolatban. Csak érdekességként említem, hogy Ma- vagyis a kisebbségi lét konfliktusai nem oldhatók meg csupán az
gyarország hat nyelvre vállalt az Európai Charta alapján kötele- állami hovatartozás alapján.
zettséget, ezek: a román, a szlovák, a német, a szerb, a horvát és A másik tényezô, hogy a 90-es évekig alapvetôen az integrá-
a szlovén. E nyelvek esetében vállaltuk, hogy az Európai Char- ció gazdasági jellege dominált, hiszen közismert, hogy csak
ta által rögzített nyelvhasználati jogokat konkrétan és tétele- 1992-ben a Maastrichti Szerzôdéssel kezdôdött a politikai in-
sen biztosítani fogjuk. tegrációnak az a folyamata, amely végül is elvezetett ezen fon-
A két dokumentum vázlatos áttekintése után mit tudunk tos kisebbségpolitikai lépésekhez. Azt sem kell tagadnunk, hogy
mondani a második témakörrôl, az EU kisebbségpolitikájáról? Ha a kisebbségi problematika, mindenekelôtt a kisebbségek intéz-
nagyon kategorikusak akarnánk lenni, azt mondanánk, hogy ményes léte a nemzeti szuverenitásnak mindenütt nagyon ké-
nincs ilyen. Tehát ha jogilag, intézményi szempontból vizsgál- nyes kérdése. Mindenütt érzik, hogy a témakör belpolitikai vi-
juk a kérdést, akkor csak azt mondhatjuk, hogy az EU-nak ták, feszültségek kiváltója lehet és az sem hallgatható el – bár
nincs kisebbségpolitikája abból következôen, hogy az európai ez lehet, hogy udvariatlanságnak tûnik – hogy az EU politikáját
közösségi jognak nem része a kisebbségi jogokkal kapcsolatos meghatározó nagyhatalmak számára ez a kérdés valójában nem
nemzeti szabályozás. Formálisan, csak jogi terminológiában ugyanolyan módon égetô, mint számunkra itt Kelet-Közép-Eu-
gondolkodva azt mondhatnánk, hogy ez a tagállamok hatáskö- rópában. A különbség abból adódik, hogy a nagyhatalmaknak
rébe tartozó ügy, tehát a mai napig és várhatóan a jövôben is ez többnyire nincs számottevô kisebbsége más ország területén,
alapvetôen a nemzeti kormányok kompetenciájába tartozó kér- vagy ha van, akkor az nem diszkriminációs problémákkal küzd.
dés. Figyelemre méltó azonban, hogy az európai integráció elsô Ma az EU tagállamainak kisebbségpolitikájában nagyfokú
öt évtizede után ezen a ponton is tapasztalható elmozdulás. változatosság érvényesül. Tehát nagyon széles a képzeletbeli
Ezért egy kicsit hadd oldjam az elôzô megállapításom túlzottan skála, amelynek egyik végpontját – lehet mondani – Franciaor-
kategorikus voltát. Ugyanis 2000-ben az EU-ban is született két szág és Görögország alkotja, ahol nem is ismerik el hivatalosan
fontos jogi dokumentum: az egyik az Alapvetô Jogok Chartája, a nemzeti kisebbségek létét, a másik végponton pedig Spanyol-
a Charter of Fundamental Rights, amelyet 2000-ben fogadtak ország vagy Olaszország találhatók. Utóbbiaknál nemzetiségi
el, és ugyancsak 2000-ben látott napvilágot egy tanácsi irányelv alapú autonómiák mûködnek, egyértelmû nyelvi autonómiá-
a személyek közötti faji és etnikai származástól független egyen- val, bár ahogy Spanyolországot tanulmányozva sokan mondják,
lô bánásmód alapelvének alkalmazásáról. Ez utóbbi kötelezô Katalóniának például meglehetôsen korlátozott a pénzügyi au-
közösségi jogszabály. Vajon mi lehet ennek a fáziskésésnek az tonómiája, itt sem vitatják természetesen, a nyelvi és egyéb au-
oka? Hogyan lehetséges, hogy csak 50 évvel az integrációs fo- tonómia eredményeit. Azt lehet mondani – anélkül, hogy az
lyamat kezdete után reagál elôször közösségi jogi eszközökkel az egész bonyolult problémát leegyszerûsítenénk –, hogy intézmé-
Unió erre a történetileg mindenki által ismert, nagyon fontos nyes háttér és garancia elsôsorban a nyelvhasználat terén léte-
problémára. Anélkül, hogy az okok részletes taglalását fel tud- zik. Ez nem vitatható, és ebben a tagállamok egyértelmûen hi-
nám vállalni és nem is gondolom, hogy ez az én feladatom len- vatkozhatnak eredményeikre. Példaként szeretném említeni,
24 25
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Kisebbségpolitika és európai integráció

hogy már a 80-as évek óta mûködik Brüsszelben egy jelentôs Az integrációs kisebbségpolitika másik dimenziója a rassziz-
lobby-szervezet, a Kevésbé Használatos Nyelvek Európai Irodá- mus és idegengyûlölettel szembeni fellépés. 1997 óta mûködik
ja, European Bureau for Lesser Used Languages. Az iroda mint- az a bécsi székhelyû független központ, amely a rasszizmus és
egy 500 különbözô civil kisebbségi szervezetet tömörítô, nem idegengyûlölet tagállamokon belüli megnyilvánulásait vizsgálja,
kormányzati tanácsadó testület, melynek jelentôs a kötôdése az adatot gyûjt, jogszabályokat elemez.
ENSZ-hez, az UNESCO-hoz és várható, hogy ez a szervezet ha- E vázlatos áttekintés után, elôadásom harmadik témájáról
marosan a magyarországi legitim kisebbségi szervezetekkel is szeretnék néhány gondolatot elmondani, nevezetesen az új fej-
szoros kapcsolatot épít ki. leményekrôl az európai integráció folyamatában. Új maga – a
A másik fontos EU-s vívmány – mint utaltam rá – a 2000. jú- mindeddig példa nélküli – bôvítési folyamat és az a tény, hogy
nius 29-én elfogadott diszkriminációellenes irányelv, amely tilt- a kisebbségi kérdés a csatlakozási tárgyalásainkat, illetve elô-
ja a tagállamok számára a faji és a nemzetiségi hovatartozás készítési fázist is végig kísérte. Csatlakozási kritérium volt
alapján történô megkülönböztetést. Nagyon jelentôsek az alkal- ugyanis az Európai Tanács koppenhágai határozata alapján a
mazási területek, tehát ahogy a jogászok mondják: a tárgyi hatály, jogállamiság, a demokratikus intézményrendszer stabilitása és
vagyis hogy mire vonatkoznak a tilalmak. Tilos például a hátrá- az emberi- és kisebbségi jogok tiszteletben tartása. Ismert, hogy
nyos megkülönböztetés a faji, nemzeti hovatartozás alapján a az Európai Bizottság 1997-tôl minden évben készített egy
munkához-jutás, a foglalkoztatás területén. Nyilvánvaló, hogy országjelentést, amelyben sorra vették többek között az embe-
e tilalom jelentôségét aligha lehet túlértékelni. Az oktatás és ri és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának helyzetét. Ha na-
szakképzés a másik kiemelt terület, ahol ugyancsak a diszkrimi- gyon le akarjuk egyszerûsíteni ezeket az értékeléseket, akkor
náció tilalmát deklarálja a jogszabály. A szociális védelem és a azt mondhatjuk, hogy általában két problémát róttak fel ne-
társadalombiztosítás hasonlóképpen kiemelt terület. Végül a künk – elismerve az e téren tett erôfeszítéseinket is –, ezek egy-
közszolgáltatásokhoz való hozzáférés – ideértve a közigazgatás- részt a roma kisebbséggel kapcsolatos gondok, másrészt pedig a
sal kapcsolatos tevékenységeket is – szintén az alkalmazási te- kisebbségek parlamenti képviseletének hiánya. Ez a két probléma-
rületek közé sorolható. kör minden országjelentésben valamilyen módon megjelent.
Jelentési kötelezettség az irányelvvel kapcsolatban is létezik, Érdekességként azért hadd mondjam el, hogy pl. a Human
amelyet elôször 2005-ben kell teljesíteni, ily módon ez már Ma- Rights Watch 2003-as jelentése szerint egy sajátos önkritikus
gyarország tagállami létét is érintô jelentéstételi kötelezettség hang is megjelent az uniós tagállamokon belül. Nevezetesen e
lesz. Az irányelvrôl még annyit kell elmondani, hogy lényegé- jelentés felveti, hogy míg a tagjelölt országoknak van – ha kri-
ben minimum követelményeket fogalmaz meg, tehát a kisebb- tizálható – de mégiscsak létezô romapolitikája, ezzel szemben
ségek számára többletjogosítványok természetesen adhatók. az Unió tagállamaiban nem nagyon tapasztalható ilyen. Tehát
Vagyis egy minimum standard szabályrendszerrôl van szó, amely van, aki úgy látja, hogy a kisebbségi jogok érvényesítését, mint
általános elvárásokat fogalmaz meg minden tagállammal kap- a demokratikus jogállamiság egyik elemét, a jelenlegi tagállam-
csolatban. Csak információként hadd mondjam, hogy az Igaz- okon belül is vizsgálni kellene, és tulajdonképpen a koppenhá-
ságügyi Minisztérium jelenleg dolgozik azon a törvénytervezeten, gai kritérium-rendszerhez hasonló valamilyen intézményesítés-
amely ennek az irányelvnek a transzponálását, Magyarország viszo- re is szükség lehet.
nyaira való adaptálását jelenti. Ez az egyenlô bánásmódról szóló Az Alapvetô Jogok Chartájával, megint egy új elem és tovább-
törvény lesz, és várható, hogy a Parlament, illetve Kormány ez lépés az európai folyamatban a kisebbségpolitika területén. A
évi jogalkotási tervében szerepel. Charta 2000-ben született a Nizzai Szerzôdés egy sajátos mellék-
26 27
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Kisebbségpolitika és európai integráció

termékeként, ami tilt mindenfajta faji, nyelvi, nemzeti diszkri- arra, hogy az egész kisebbségpolitikai kérdés a tagállamok, a
minációt és elismeri a kulturális nyelvi és vallási sokféleséget. nemzeti kormányok kompetenciájába tartozik, ebben vélhetô-
Egy problémája van, hogy jogilag nem kötelezô. Tehát az Alapve- leg a jövôben sem lesz változás.
tô Jogok Chartája csupán egy jogi jellegû deklarációként fogal- De mindenképpen úgy gondolom, hogy Magyarország az Eu-
mazódott meg 2000-ben és éppen ezért van annak nagy jelen- rópai Unió tagjaként az eddigieknél bármilyen idôszakkal össze-
tôsége, hogy végül is bekerült az Európai Konvent hivatalos Al- vetve hatékonyabban képviselheti a saját kisebbségpolitikai tö-
kotmány-tervezetébe. Tehát az Európai Alkotmány elfogadásától rekvéseit és elképzeléseit.
a Charta a tagállamok számára jogi kötelezettségként is megjelenik
majd. Ugyancsak fontos elem az Európai Konvent munkájában
az Európai Unió jogi személyiségének elfogadása, ami azt jelen-
ti, hogy az EU jogi személyként csatlakozhat azokhoz a kisebb-
ségi nemzetközi jogi megállapodásokhoz és egyezményekhez,
amelyeket eddig az EU nem követhetett.
Konklúzióként azt fogalmazhatjuk meg, hogy az európai ki-
sebbségpolitikában egy differenciált és nagyon egyedi megköze-
lítésmódra van szükség. Azzal kell számolnunk, hogy az integrá-
ciós csatlakozásnak különbözô körei lesznek. Nyilvánvalóan
más, viszonylag kedvezô a helyzet azokkal az elsôkörös orszá-
gokkal: szlovákokkal, szlovénekkel, lengyelekkel, akik velünk
együtt válnak jövô évtôl az európai integráció tagjaivá. Az is
eléggé nyilvánvaló, hogy átmenetileg nehezebbé válhat a hely-
zet a kisebbségpolitikában azokkal az országcsoportokkal kap-
csolatban, akik másodikkörösek, de az igazán bonyolult problé-
mát azok az országok jelentik, amelyek egyelôre semmilyen me-
netrendben nem szerepelnek. Itt kétoldalú megoldásokra, két-
oldalú kapcsolatépítésekre lesz továbbra is szükség, például
Szerbia vagy Ukrajna esetében.
Záró gondolatként azt szeretném mondani, hogy az uniós tá-
mogatások mindenképpen egy olyan dimenziórendszert jelente-
nek, amelyek jelentôsek a kisebbségpolitikai gondok enyhítésé-
ben. Elsôsorban a strukturális, regionális fejlesztésekre gondo-
lok, amelyeknek fontos kulturális, oktatási regionális kiegyenlí-
tô szerepük van. Emellett mindazok az intézményi törekvések,
amelyek jól-rosszul, de szolgálták az elmúlt idôszakban a kisebb-
ségpolitikát, ilyen például a kisebbségi önkormányzati rendszer,
ezek biztosan tovább élnek, annak ellenére, hogy valójában
nem jelentenek EU-konform intézményi megoldást. Tekintettel
28 29
Nemzeti érdekek és ír integráció
David Harkness – professzor,
Ír Tanulmányok Intézete, Queen’s University, Belfast

Van egy dilemmám. Attól tartok, megjegyzéseim csalódást
okoznának, ha csupán a független Írországról szólnék, vagyis az
1949-ben megalapított Ír Köztársaságról, amelynek korábban –
1937-tôl – Eire volt a neve, azelôtt pedig Ír Szabad Állam – mi-
után 1922-ben elszakadt Nagy-Britannia és Észak-Írország
Egyesült Királyságától. Ezért Észak-Írországról is beszélni fogok,
arról a területrôl, amely még mindig része ugyan Nagy-Britan-
nia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, de ahol az önálló-
sult kormánynak egy jelentôs nagyságú kisebbséggel kellett
megbirkóznia. Az integráció fogalma késve érkezett meg ide,
ám aztán érdekes kísérletek történtek a kisebbségi képviselôk-
nek a politikai döntéshozatalba való bevonására. Elôször azon-
ban vegyük szemügyre a független Írországot.
Amikor Arthur Griffith 1908-ban elindította függetlenségi
mozgalmát, a Sinn Fein-t, a mozgalom irányvonalának megha-
tározásakor jelentôs mértékben merített négy évvel korábban
publikált könyvébôl: Magyarország feltámadása: példa Írország
számára (The Resurrection of Hungary: a Parallel for Ireland). Eb-
ben a könyvben a szerzô, a 18. századi Írország és a 19. századi
Magyarország történelmére vonatkozó, meglehetôsen zavaros
ismeretekre alapozva azt javasolja, hogy az ír képviselôk vonul-
janak ki a westminsteri országgyûlésbôl, alakítsanak ír parla-
mentet Dublinban, és a két – egyébként független – királyság
alapítsa meg újra a kettôs monarchiát. 1922-ben az átalakult,
republikánus Sinn Fein-nek ugyan sikerült egy Angliától füg-
getlen államigazgatást bevezetnie, ám ahhoz még mindig nem
bizonyult elég erôsnek, hogy létrehozza az Ír Köztársaságot,
vagy hogy az ír sziget egész területét megszerezze az új Ír Szabad
Állam számára.
Noha az elôkészületek meglehetôsen zavaros volta okot adott
a szeparatista közvetítôknek a bizakodásra, hogy talán hamaro-
san megkaphatják mind a 32 ír megyét, és úgy vélhették, elég
31
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

biztosítékuk van egy jövôbeni köztársaság bonyodalommentes akik szívesebben választották a brit és protestáns Egyesült Ki-
megalakítására további véráldozatok nélkül, rövidtávon be kel- rályság által nyújtott biztonságot, mintsem egy – bizonytalan
lett érniük egy 26 megyébôl álló, – a Brit Nemzetközösség ré- gazdasággal rendelkezô, kulturálisan elfogadhatatlan és vallási-
szeként – bizonytalan domíniumi státusú területtel. 1920-ban lag idegen – független Írországhoz való csatlakozás rizikóit. Er-
Írországot két területre osztották, és egy önálló kormányt aján- rôl szólt a sziget felosztása, de ez azt jelentette, hogy az új ír ál-
lottak fel a hat grófságból álló északkeleti országrésznek illetve lamnak meg kellett oldania néhány problémát ezzel a jelenték-
a 26 megyébôl álló területnek. Ez elfogadható megoldás volt az telen, és – amint hamarosan nyilvánvalóvá vált – egyre apadó
északkeleti többség számára, amely mindenáron az Egyesült Ki- kisebbséggel kapcsolatban.
rályságon belül akart maradni, a Sinn Fein azonban – amely to- A következô években a független Írországban élô protestáns
vábbra is folytatni akarta a gerilla-háborút a teljes ír szeparáci- kisebbség – különbözô okokból – egyre csak fogyott. Az erede-
óért – elutasította. ti, 1922-es Ír Alkotmány – amelynek alkalmazkodnia kellett az
Az írek nagy többsége római katolikus maradt, és elutasította 1921 decemberében megkötött angol–ír egyezmény elôírásai-
az Anglia által támogatott reformációt, amelyhez a késôbbiek hoz – nem tartalmazott diszkriminációt a protestáns kisebbség-
során sok írországi angol és skót telepes is csatlakozott. Az gel szemben. Sôt, egyesek szerint a különbözô felekezetekkel
1911-es népszámláláskor 73,8% volt a római katolikusok ará- kapcsolatos állásfoglalása „a lehetô legátfogóbb semlegességi
nya a más vallásúakkal szemben (26,14%). Ám az Írország fel- nyilatkozat, amelyet az állam megtehetett”,1 és általában véve
osztását követô elsô, 1926-ban tartott népszámláláskor kide- „világosan megfogalmazott, haladó és demokratikus jellegû”2
rült, hogy az Ír Szabad Állam megfelelô arányai 92,6% és 7,4% alkotmány volt. Továbbá a kormány mindent elkövetett, hogy
volt (6,4%, ha csak a három fô protestáns egyházat számítjuk). biztosítsa a protestáns képviseletet az országgyûlés felsô házá-
Vagyis a jelentôs írországi vallási kisebbség nagyjából kiszorult ban. Ennek ellenére – az elsô világháborús elhalálozások, a ki-
az Ír Szabad Államból, és fôként a 6 északkeleti megyében tö- vándorlások és a vegyes házasságokra vonatkozó – Írországban
mörült, ami könnyen magyarázható. 1908-ban érvénybe lépett – Ne Temere pápai rendelet miatt a
A dolog lényege az volt, hogy az ír függetlenségért és identi- protestánsok száma kitartóan csökkent.
tásért folytatott küzdelemben az írek az önálló nemzeti létre vo- 1937-ben egy valamelyest hangsúlyozottabban katolikus alkot-
natkozó követelésüket leginkább népük kelta eredetével és mány lépett életbe, amely „érdekesen, ám nem sikertelenül társí-
örökségével indokolták, illetve azzal, hogy a meghurcoltatások totta a demokrácia alapelveit és a katolikus társadalmi doktríná-
és megaláztatások századai alatt az ír nép mindvégig állhatato- kat.”3 A katolikus társadalmi tanítások XII. Leó és XI. Piusz pá-
san kitartott a római katolikus egyház mellett. Az Ifjú Írország pa enciklikáit vették alapul, a nem sokkal korábban megfogalma-
által az 1840-es években felterjesztett követelést megalázó mó- zott Társadalmi alapelvek szabályzatát és a Code Sociale-t, illetve
don visszautasította Mazzini, aki pontosan annak az Ifjú Olasz- kortárs katolikus szellemi nagyságok írásait. Az alkotmány meg-
ország nevû szervezetnek a megalapítója volt, amelyet az írek tiltotta a válást, hangsúlyozta a család fontosságát és a nôk csalá-
mintaképül vettek. Az ír nép nyilvánvalóan sérelmeket szenve- di szerepét (43. cikkely), ennek tetejébe pedig garantálta a sza-
dett el, vélte Mazzini, ám semmi olyan jellegzetes sajátosságuk bad vallásgyakorlást mindazok számára, akik elismerték a szent
nem maradt, amely indokolná a független nemzeti létre vonat- római katolikus egyház kiemelt pozícióját (44. cikkely).
kozó követelésüket. A 20. század elejére a saját nemzeti létre 1 John Whyte: Church and State in Modern Ireland, 1923 – 70, Dublin, Gill and MacMillan, 1971, 14. o.
vonatkozó követelést gondosan elôkészítették, ám ez idôköz- 2 Dorothy Macardle: The Irish Republic, London, Gollancz, 1937, 830. o.
3 Basil Chubb: The Government and Politics of Ireland, London, Oxford University Press, 1970, 62. o.
ben elidegenítette a sziget brit és protestáns hátterû lakosait,
32 33
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

Ez tehát az Ír Köztársaság alkotmánya volt, noha a „köztársa- zösség leírása, gyökereinek felkutatása, és viselkedésének vizs-
ság” szót nem lehetett használni mindaddig, amíg a hat északke- gálata” – megjegyzi, hogy a legrohamosabb hanyatlás 1911 és
leti megye nem csatlakozik az államhoz. Az alkotmány – bár de- 1926 között volt érzékelhetô, amikor a protestánsok száma
mokratikus aspektusait máig dicsérik – kritikákat is kapott, mert 30%-kal csökkent. Miután 1946 és 1961 között újabb 17%-kal
„egy idealizált ír társadalmat” festett le, és mert hamisan azt érzé- apadt a kisebbség, 1971-re a protestánsok összlétszáma már
keltette, hogy „létezik egy homogén nemzet, amely egyet jelent csupán 125 674, vagyis 4,2% volt. Bowen pontosan innentôl
az ír szigettel.” 4 Nemzeti területként mutatta be az egész szigetet, kezd optimista lenni. 1983-ban írott tanulmányában még túl
de az 1949-es nyugatnémet alaptörvénnyel ellentétben nem írt korainak érzi annak megítélését, hogy vajon a protestánsok asz-
elô alkotmánymódosítást a vágyott egyesülés elérésének esetére. szimilálódnak és eltûnnek-e, vagy pedig integrálódnak, de meg-
Csak hajszálon múlt, hogy ezt az alkotmányt elfogadták a 26 me- ôrzik sajátosságaikat. Azóta észrevételei és jóslatai nagyjából
gye területén. Nagy valószínûséggel nem léphetett volna érvény- mégis beigazolódtak. A protestánsoknak, írta Bowen, le kellett
be, ha a sziget teljes lakossága körében szavazásra bocsátják, mi- mondaniuk a brit birodalom iránti lojalitásukról, ám társadalmi
vel figyelmen kívül hagyta „az ulsteri protestánsokat, akik fölött helyzetük megmaradt, sôt bevallottan növekvô jólétben élnek,
szuverénnek kiáltotta ki magát.” 5 Más szóval, fel sem merül ben- egyházuk pedig mostanában növekedésnek indult, amely a pro-
ne, hogy szükség volna külön rendelettel integrálni egy jelentôs testáns és a katolikus egyházra egyaránt ható ökumenizmus és
kisebbséget egy esetlegesen egyesített ír államba. Ezzel kapcsolat- szekularizáció hatásának is tulajdonítható. Nemzeti értelemben
ban ma igen keveset tanulhat a világ az 1937-es ír alkotmányból. asszimilálódtak; egyébként esetükben az integráció tûnik a leg-
Mindazonáltal ez az alkotmány más szempontokból kielégítôen megfelelôbb kifejezésnek.
fejlôdött az elmúlt évtizedekben, annyira, hogy ügyvédek bebizonyí- Az Ír Köztársaságban élô protestánsok ma már kétségtele-
tották róla: ez egy olyan jogi dokumentum, amely „egyrészt korlátoz- nül éppen annyira íreknek érzik magukat, mint polgártársaik.
ta a kormányzat hatalmát, másrészt garantálta az egyén szabad- Igaz, a köztársaság katolikus jellege továbbra is hatással van az
ságát.”6 Politikai okokból 1949-ben kikiáltották a köztársaságot, életmódjukra: még mindig vitatott téma a fogamzásgátlás és
1972-ben pedig – a kisebbségek érzékenységére való odafigyelés az abortusz, és csupán a közelmúltban engedélyezték a válást,
egyedüli jeleként – népszavazás útján döntöttek a katolikus egyház illetve szüntették meg az irodalom és a filmek cenzúráját. Ál-
speciális pozíciójára vonatkozó cikkely törlésérôl. A késôbbi liberális talában véve azonban nem jelentett problémát a kis számú
igazságügy megsemmisítette az alkotmány társadalmi és nemi ki- protestáns kisebbség integrálása. A protestáns elit régi sajtó-
sebbségeket korlátozó kitételeit is. Ennek ellenére, az 1991-es ír orgánuma, a The Irish Times mára már felzárkózott a fôáram-
népszámláláskor a három legjelentôsebb protestáns egyház tagjainak hoz, vagyis a mûvelt, liberális közvélemény elismert csatorná-
száma 3%-ra esett viszsza (a római katolikusok száma 91,6% volt). ihoz. A The Irish Independent és az Irish Press ugyan régóta
Jack White újságíró és Kurt Bowen tudós külön-külön tanul- meggyökerezett pártpolitikai kötôdésekkel rendelkezik, ám Ír-
mányt írt errôl a hanyatlásról.7 White – akinek fô célja „a kö- országot mégsem szakítja ketté a politikai bal- és jobboldal, a
sajtó pedig általában a liberális demokrácia szellemében mû-
4 John A. Murphy: ‘Time for a Constitutional Debate’, in: Irish Times, 1987. március 26. ködik. A függetlenség elsô éveiben a The Irish Times és a
5 Joseph Lee és Gearoid O’Tuathaigh: The Age of de Valera, Dublin, Ward River, 1982, 104 –105. o.
6 1Bryan E. McMahon: ‘Development in the Irish Legal System since 1945’ in J.J. Lee (szerk.) Ireland Church of England Gazette voltak a protestánsok fô szószólói,
1945-70 (Dublin, Gill and Macmillan, 1979. 83. o.) és álláspontjukat mindig szabadon kifejthették. Írország nem
7 Jack White: Minority Report: The Protestant Community in the Irish Republic, Dublin, Gill and
Macmillan, 1975; Kurt Bowen: Protestants in a Catholic State: Ireland’s Priviledged Minority, Dublin, érzéketlen a nyugati világot zaklató kérdésekkel szemben sem.
Gill and Macmillan, 1983. Fejlôdô gazdasága vonzza a bevándorlókat – szemben a koráb-
34 35
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

bi állapottal, amikor a visszamaradt gazdaság a munkakeresôk ban lévô – életet tudjanak élni. A romák abbéli igénye, hogy
kiáramlását eredményezte – és új helyzetében ugyanúgy reagál „másnak” de „egyenlônek” ismerjék el ôket, felháborodást vál-
ezekre a problémákra, mint a nyugati világ többi országa. Itt tott ki a megtelepedett lakosság körében, amely hagyományo-
egy új jelenségre, a politikai menedékjogot kérôkre utalok, san „másnak” és „alacsonyabb rendûnek” tartja ezt a népcso-
noha létezik egy régebbi keletû – igaz, jelentéktelenebb – portot. A vallási és politikai szervezetek pedig túlságosan is tu-
problémaforrás is, a vándorlóknak nevezett népcsoport, aki- datában voltak a többség véleményének ahhoz, hogy bármit is
ket más néven cigányoknak, néha romáknak, mostanában vi- tegyenek a romák érdekében.
szont – politikailag korrekt néven – úton lévôknek, vagy egy- Ezek a szomorú jelenségek kétségtelenül ismerôsek Közép-
szerûen utazóknak neveznek. Kelet-Európában. Írországban ez a probléma szinte észrevétle-
Beszéljünk elôször errôl a régebbi problémáról. Csupán az nül vezetett a legszembetûnôbb rasszista és a másságot elítélô
1960-as évek elején kezdtek egyesek felszólalni a társadalom megnyilvánulásokhoz, mihelyt az íreknek szembesülniük kellett
voltaképpeni kitaszítottjainak az érdekében, akik nem a letele- egy új jelenséggel: a menedék-kérôkkel. A menedék-kérôk –
pedett életformát választották. Az Ír Köztársaságban mintegy akik már most többen vannak a romáknál – a saját hazájukban
23 000 romát tartanak számon, a lakosságnak kevesebb, mint elszenvedett elnyomás elôl, illetve a jobb élet reményében vá-
1%-át alkotják. Kirekesztettségük és mellôzésük oda vezetett, lasztották Írországot, akárcsak a fejlett világ más országait. A
hogy körükben magasabb a csecsemôhalálozási arány, rosszab- gazdag emigrációs múlttal rendelkezô Írországot felkészületle-
bak az életkilátások, és gyöngébb az iskolázottsági színvonal – nül érte ez a jelenség. A menedék-kérôk számára biztosított szo-
beleértve a felnôttkori írástudatlanság magas arányát – mint a ciális szolgáltatások és az erre a célra elkülönített pénzek kime-
letelepedett életet élô polgártársaiknál. A lakosság nagy része rültek. A gyám nélkül érkezô kiskorúak, a terhességük utolsó
kitartóan vonakodik tudomásul venni azt a tényt, hogy a romák szakaszában érkezô nôk, és az írek tapasztalatait messze megha-
sajátos etnikumot alkotnak, és elôszeretettel bélyegzik ôket „si- ladó nyelvi kihívást jelentô csoportok problémája olyan szociá-
kertelenül letelepedett népnek.” A helyi szintû politikai oppor- lis és jogi lépéseket igényelt, amelyekre nem voltak eléggé fel-
tunizmus és a lakosság általános magatartása e népcsoport szé- készülve. Ez részben annak köszönhetô, hogy a menedék-kérôk
leskörû diszkriminációjához vezetett. Erôszakos támadások érik – akárcsak korábban az úton lévôk – a helyi lakosságból olyan
ôket, megtagadnak tôlük bizonyos termékeket és szolgáltatáso- értetlenséget és részvétlenséget váltottak ki, amely teljesen el-
kat, és ez a romák elutasítását váltja ki a helyhez kötöttséggel lentmond a legendás ír vendégszeretetnek.
és a különféle infrastruktúrákkal szemben. Az ellenük tanúsí- A növekedés évtizedei után, mely idôszak alatt Írország a jó-
tott fanatizmus és kampány nem csökkent az elmúlt években, lét magas – igaz, egyenlôtlen – szintjeire jutott, az ír gazdaság-
annak ellenére, hogy szimpatizánsok kis csoportjai megkísérel- ban mostanában hanyatló tendencia érzékelhetô. Ez tovább nö-
tek jogokat kivívni számukra. Maguknak a romáknak ugyan si- velte a lakosság haragját az újonnan érkezettek okozta anyagi
került hangot adniuk abbéli igényüknek, hogy elismerjék ôket, megterhelés miatt. A kormányzat arra kényszerült, hogy létre-
mint sajátos – tisztelnivaló – világnézettel, szokásokkal és érté- hozzon egy Nemzeti Rasszizmusellenes Tudatosság Programot,
kekkel rendelkezô etnikai és kulturális kisebbséget, azonban hogy lecsillapítsa a félelmeket, és megtanítsa a polgárokat, hogy
pontosan ez vezetett a közelmúltban ellenük intézett rasszista különbséget tudjanak tenni menekültek, vendégmunkások, ír
kirohanásokhoz. Hiszen ha elismernék követelésüket, akkor származású színes bôrûek, munkavállaló engedéllyel rendelkezô
meg kellene adni nekik minden olyan jogot és szolgáltatást, ami külföldiek, diákok és turisták között, és ezzel elkerülhetôk le-
szükséges ahhoz, hogy normális – és a kultúrájukkal összhang- gyenek a fajgyûlölô támadások. Továbbá ismertetôt jelentetett
36 37
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

meg a menekülteknek járó kedvezményekrôl, hogy eloszlassa a Észak-Írországról, a hat északkeleti megyébôl álló önállósuló te-
rémhíreket, melyek szerint a kormány Írország szegényeinek ro- rületrôl? Az itt élô római katolikus és nacionalista kisebbség a
vására kényezteti a menekülteket. 1999 novemberében pedig kezdetektôl körülbelül egyharmadát alkotta a lakosságnak, és
életbe lépett az 1996-os Menekültügyi Törvény módosított vál- kereste a helyét egy össz-ír államban, mégis – anélkül, hogy
tozata, melynek fô célja – egy kritikus forrás szavaival – annak konzultáltak volna vele, vagy választási lehetôsége lett volna –
biztosítása volt, „nehogy a menedék-kérôk akárcsak ideiglene- még mindig folyton az Egyesült Királyságban találta magát. A
sen is megkapják az ír állampolgároknak járó legalapvetôbb jo- protestáns és unionista vezetés választása szándékosan esett er-
gokat, és hogy a lehetô legrövidebb idôn belül rúgják ki ôket az re a területre, mert itt a többség létszáma lehetôvé tette számá-
országból.”8 ra, hogy az örökkévalóságig uralja az örökölt, Westminster-stí-
2000 áprilisában rémhír-terjesztôk azt állították, hogy 1000 lusú parlamentáris intézményeket, melyeket még a háború utá-
menedékkérô érkezik az országba hetente, és tizenöt ezren vár- ni brit kormányzat hozott létre 1920-ban. A következô két és
nak arra, hogy döntsenek a státusuk felôl. A kormány a szétszó- fél évtizedben pedig – a politikai bizalmatlanság, a gazdasági
rás politikáját alkalmazta, ami a helyi közösségek felháborodott válság, majd a háborús évek és a közelmúltbeli konfliktusok ke-
tiltakozását vonta maga után a menedék-kérôk elszállásolása, serû emlékeinek légkörében – valóban még csak a gondolata
iskoláztatása és a kis kórházak terhei miatt. Ezzel együtt – pozi- sem merült föl annak, hogy a nacionalista kisebbséget bevonják
tív ellenpéldaként – bizonyos helyeken az egyház és segítô szán- az államapparátusba. Csak késôbb, a második világháborút kö-
dékú civilek összefogásával támogató csoportok alakultak, akik vetôen tették volna ezt lehetôvé a gazdasági körülmények és a
önkéntes alapon angol nyelvórákat szerveztek a felnôtteknek, politikai helyzet. Ekkor merész politikai lépésekkel talán be le-
játszócsoportokat a gyerekeknek, és jogi segítséget nyújtottak a hetett volna vonni a még mindig fajsúlyos kisebbséget a politi-
menedék-kérôknek. A Menekültügyi Bizottság jelenlegi adata- kai döntéshozatalba.
iból az derül ki, hogy az elmúlt három évben körülbelül 10 000 Azonban a meglévô politikai intézmények és talán a hatal-
menekült érkezett az országba évente, a 2000 novembere óta mon lévô unionisták megcsontosodott gondolkodásmódja is
feldolgozott 29 972 kérelem közül csupán 1475 kapott pozitív tehetett róla, hogy ezt az alkalmat nem ragadták meg. Az
elbírálást, és hogy további 5186 kérelmezô vár döntésre. Min- unionisták nem voltak képesek megbízni régi nacionalista el-
dent összevéve, a nemzeti televízió- és rádióadások és a nyom- lenfeleikben, amikor azok kifejezték hajlandóságukat, hogy
tatott média felelôs módon lépett fel a tudatlansággal, rémhír- lemondanának az Ír Köztársaságban való részvételükrôl, hi-
terjesztéssel, elôítélettel és képmutatással szemben. Mindezeket szen ez a terület nélkülözte mindazokat az anyagi elônyöket,
például ragyogóan illusztrálta Gerry Stenbridge RTE televízió- amelyeket Anglia, a háború utáni jóléti állam létrehozott, és
játéka, a Black Day at Black Rock. A sajtó objektíven tárgyalja a amelyeket Észak-Írországban is alkalmaztak. Vagy lehetséges,
problémákat, valós számokat közöl, ám ez még kétségtelenül hogy az unionisták csupán nem bírták rávenni magukat arra,
nem oldja meg az alacsonyan támogatott szociális szolgáltatá- hogy másoknak is részt adjanak a döntéshozatalból? Valami ok-
sok problémáit. ból szükség volt a törvény és a rend összeomlására és a 20-as
Ha az Ír Köztársaság tapasztalatai kevés releváns információ- évek elején már megtapasztalt erôszakra ahhoz, hogy végre a
val tudnak szolgálni az EU- csatlakozás küszöbén álló országok- 60-as évek végén erôfeszítések történjenek a kisebbségi igé-
nak a sikeres integrációt illetôen, akkor mit mondhatunk nyek megválaszolására.
Terence O’Neill, aki 1963-tól volt miniszterelnök, 1969-es
8 Workers Solidarity (az Ír Munkások Szolidaritási Mozgalmának kiadványa), 62. sz. 2000 január. bukása elôtt megpróbált valamit elkezdeni ez ügyben, utódjá-
38 39
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

nak, Chichester-Clarknak pedig sikerült kineveznie egy admi- ír egység egyszer csak bekövetkeznék – modell értékûek lenné-
nisztrációért felelôs parlamenti megbízottat – egy ombudsmant nek az egykori észak-írországi többség számára, mely ekkor már
–, majd késôbb egy panaszokkal foglalkozó megbízottat. Ez a pá- az Ír Köztársaság jelentôs kisebbségét alkotná.
ros együtt próbálta meg orvosolni a kormányzat vagy a helyi ha- 1972 vége táján, az angliai Darlingtonban rendeztek egy kon-
tóságok helytelen intézkedései által okozott sérelmeket. ferenciát, amelyen brit és ír kormányzati képviselôk, illetve a je-
Chichester-Clark létrehozott egy csoportközi kapcsolatokért fe- lentôsebb észak-írországi politikai pártok képviselôi is részt vet-
lelôs minisztériumot illetve egy ugyanezzel foglalkozó bizottsá- tek. Ezen a konferencián két alapelvet is leszögeztek Észak-Ír-
got, és kibocsátott egy közrendi határozatot, amely megtiltott ország jövôbeni önálló adminisztrációját illetôen. Ezek olyan el-
minden – vallási, faji, etnikai, nemzeti hovatartozáson alapuló, vek, amelyekhez azóta is mindenáron ragaszkodnak: hogy a
vagy bôrszín miatti – gyûlöletkeltés szándékával írott anyag szervezeteket csak a jogkörök egyenlô elosztásának alapján le-
használatát. Elkezdte a rendôri erôk sokat vitatott reformját: het létrehozni, és hogy el kell ismerni a dublini kormány részvé-
fokozatosan megszüntetve a gyûlölt Tartalékos Csendôrséget, teli jogát, mint kezes vagy tanácsadó. A következô évben meg-
létrehozta a Rendôri Hatóságot, és 1971-ben kinevezett egy – a történt az elsô kísérlet egy arányos képviselettel (STV) rendel-
rendôrségtôl független – igazgatót az Ügyészség élére. kezô Közgyûlés megválasztására. A Közgyûlés élére egy ügyve-
Ugyancsak 1971-ben, miután Chichester-Clark is O’Neill zetô bizottság került, amelynek hivatalait hosszas egyeztetést
sorsára jutott, Észak-Írország hatodik miniszterelnöke, Brian követôen szétosztották a nacionalista és az unionista képvise-
Faulkner igyekezett bevonni a kisebbségi képviselôket a döntés- lôk között. Ez az adminisztratív bizottság 1974 januárjában
hozatalba. Kezdeményezô lendületében kinevezte egyik politi- kezdte meg mûködését, és jól mûködött egészen májusi lemon-
kai ellenfelét csoportközi kapcsolatokért felelôs miniszternek, dásáig, melyet keserû ellenzôk kényszerítettek ki egy széleskörû
majd egy római katolikus üzletembert is bevont a kormányzati sztrájkot követôen, amely az egész tartományban megbénította
munkába, tárca nélküli miniszterként. Ezután a már meglévô a mozgalmat és az aktivitást.
Könyvviteli Bizottság mellé létrehozott még három másik – ipa- Csupán 1998-ban vált lehetôvé ennek a reményteljes kísér-
ri, gazdasági és környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó – parla- letnek az újrakezdése, amikor a politikai pártok széles spektru-
menti bizottságot, és ezek közül kettônek az elnöki posztját ki- ma csatlakozott egy átfogó, három-fázisú egyezményhez. Ennek
sebbségi képviselôkre bízta. Ám mindez már túl késôn jött az az egyezménynek ismét jelentôs számú ellenzôje volt, ám a tiszt-
egyre romló közrendi körülmények között, és a következô év- ségek még szélesebb körû szétosztását eredményezte, és külön-
ben a londoni kormány felfüggesztette a helyi parlamentet, és féle eszközökkel gondosodott arról, hogy egy állandóan megvá-
újra átvette Észak-Írország közvetlen irányítását. lasztott többség soha többé ne uralkodhasson egy állandó ki-
Ekkor, 1972-ben, komoly törekvések kezdôdtek el a naciona- sebbség fölött. Ez a konszociálisnak nevezett (lásd: Arendt
lista kisebbség és az unionista többség békés együttélése érdeké- Lijphart) egyezmény az ügyvezetô hatalom közösségek közötti
ben, olyan örökölt intézmények segítségével, amelyek az egyen- megosztásán alapul, arányossági szabályokat alkalmaz a megfe-
lôség és az igazságosság jegyében elismerték a két csoport kü- lelô kormányzati és állami szektorokra vonatkozóan, közösségi
lönbözô törekvéseinek létjogosultságát, és egyenlô tiszteletet önkormányzatok alakítását írja elô, egyenlôséget biztosít a kul-
tanúsítottak kulturális értékeik iránt. Nézzük meg tehát, hogy turális életben és vétójogot a kisebbségek számára. A Közgyûlés
milyen nemzeti, jogi és kulturális megoldások születtek azóta. kidolgozott bizonyos szavazási szabályokat, amelyek biztosítják,
Olyan megoldások ezek, amelyeket esetleg szélesebb körben le- hogy a jelentôs döntésekhez mindkét blokk hozzájáruljon. Pár-
hetne alkalmazni más vegyes közösségekben, és amelyek – ha az huzamos hozzájárulás során a jelenlévôk átfogó többsége, illet-
40 41
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

ve az unionisták és a nacionalisták többsége is hozzájárulását használnak. Intézkedések egész sora született a helyzet orvos-
adja, súlyozott többségi hozzájárulás esetén az összes jelenlévô lására: például 1988-ban létrejött egy a Rendôrséggel Kapcsola-
és szavazó 60%-a, míg az unionisták és a nacionalisták 40-40 tos Panaszokkal Foglalkozó Független Bizottság, majd 1993-ban
százalékának kell támogatnia valamely döntést. Elôször a pár- egy Rendôrségi Alapszabály, a rendôrség normáinak és értéke-
huzamos szavazást kell megkísérelni, majd – ha szükséges – a inek hangsúlyozására (1991-ben a hadsereg már kinevezett
súlyozott többségi szavazást. Gondosan kialakított bizottságok egy, a katonai panaszos eljárásokkal foglalkozó Független Tör-
szûrnek át minden osztályt, és a minisztereket a megválasztott vényszéki Szakértôt (Independent Assessor of Military
pártképviselôk számától függôen jelölik ki a pártok. Az 1998-as Complaints Procedures), hogy biztosított legyen az ôrizetben
egyezmény második fázisában megalakítják a külsô támogató lévô gyanúsítottak védelme). Mindez oda vezetett, hogy 2001
testületeket. Egy észak-déli miniszteri bizottság fogja össze azo- novemberében kineveztek egy nagy hatáskörû, független
kat, akiknek ügyvezetô feladataik vannak Észak-Írországban és Rendôrségi Igazgatóságot. A maga tizenkilenc tagjával – akik
az ír kormányzatban. Ez a bizottság alakítja ki a tanácsadási, közül tízen a Közgyûlés tagjai, a többiek pedig a különbözô kö-
együttmûködési és tevékenységi rendszert is az ír szigeten belül. zösségek képviselôi – ez az igazgatóság felelôs a szakmai minô-
A harmadik és egyben utolsó fázisban megalakul egy Angol–Ír ség, a nyitott toborzás és az 1998-ban elfogadott Emberjogi
Tanács – amely „e szigetek népei közötti kapcsolatok összessé- Törvény betartásának biztosításáért, illetve ellenôrzi a körzeti
gének harmonikus és kölcsönösen kedvezô fejlôdését” hivatott rendôrségek új társulásait, amelyek a közmegelégedést hivatot-
elôsegíteni – illetve egy Angol–Ír Kormányközi Konferencia, tak figyelemmel kísérni. Ezzel egy idôben pedig az Ulsteri Kirá-
melyek egy új angol-ír egyezmény aláírásakor „magukban fog- lyi Csendôrség nevét Észak-Írország Rendôrségi Szolgálata
lalják majd az 1985-ös egyezményben létrehozott Angol–Ír névre változtatták.
Kormányközi Tanácsot és Kormányközi Konferenciát E jogi lépések mellett ugyanennyire fontos a közösségi viszo-
egyaránt.”9 nyokkal foglalkozó számos hivatalos és nem hivatalos kezdemé-
Az újonnan önállósult kormány törvényei további megerôsí- nyezés. Igen dicséretesek az Észak-Írországi Oktatásügyi Minisz-
téseket tartalmaznak azokra a jogszabályokra vonatkozóan, térium erôfeszítései. A minisztérium – az Európa Tanács e téren
amelyek még London közvetlen kormányzása idején születtek. végzett munkájának mintájára, olykor meg is elôzve azt – a
1973-ban elfogadtak egy törvényt, amely megtiltja a vallási 1970-es évek óta élen jár a nevelést megújító fortélyok beveze-
vagy politikai alapú diszkriminációt, és létrehoztak egy Emberi tésében, különösen a történelemoktatás terén. (Ebbôl a szem-
Jogokkal Foglalkozó Állandó Tanácsadó Testületet. 1976-ban pontból iránymutató a valószínûleg Önök által is jól ismert
létrejött egy Egyenlô Esélyek Bizottság (amely a nemi diszkrimi- 1993-as Bécsi Nyilatkozat, amely kötelezte az Európa Tanács
náció ellen küzd), illetve egy a tisztességes foglalkoztatásért fe- szerzôdô feleit, hogy tartsák tiszteletben „a pluralista és parla-
lelôs testület és vizsgálóbizottság, amely a munkahelyen történô mentáris demokráciát, az emberi jogok elidegeníthetetlenségét
vallási diszkriminációt hivatott megelôzni, figyelemmel kíséri a és egyetemességét, a jogállamiságot, és a sokfélesége által gaz-
fejlôdést, illetve szorgalmazza a további lépéseket. dagított közös kulturális örökséget”). Az Oktatásügyi Miniszté-
Végül nagy figyelmet kapott a rendôri hatóságok sokat vita- rium – óvatosan kerülve a polémiák, vagy az erôszak felszítását
tott tevékenysége. A korábbi rendôrséget a kisebbség szektari- – felvállalta, hogy bátorítani fogja az örökölt magatartásformák
ánus intézménynek tartotta, amelyet a többségiek fegyverként megkérdôjelezését. Ennek érdekében az 1980-as években bein-
dított két figyelemreméltó kezdeményezést: a Nevelés a Kölcsö-
9 Az Egyezmény, 1998, 11.-16. o. nös Megértésért (1983) illetve a Kulturális Örökség (1989) ne-
42 43
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

vû programokat. Ez utóbbi tudatosítani igyekszik a saját, illetve ket felölelô fórum) támogat, egyetértésben a Belfast Telegraph
mások kultúrájának, életmódjának számos dimenzióját, és ezek nevû esti hírlappal. 1978 és 1991 között iskolákat vontak be
összefonódásának mikéntjét. Bátorítja a valahová tartozás érzé- különbözô vitatott történelmi eseményekkel kapcsolatos tanul-
sét az egyén saját kulturális hátterével kapcsolatban, illetve ösz- mányokba (pl. A Nagy Ír Éhínség; az I. és a II. világháború).
tönzést ad az embereknek arra, hogy elgondolkodjanak a saját Ideális esetben a megosztott oktatási rendszerben egymástól
kultúrájukon, és azon, hogy mások hogyan értelmezhetik azt. ideológiailag távol álló iskolák párban neveztek be a versenyre,
Növelni igyekszik más észak-írországi, illetve az országon kívüli majd egy körzeti elôdöntôt követôen részt vettek a tartományi
kulturális hagyományok iránti megértést és érzékenységet, és döntôn, ahol az elôdöntô legjobbjai versenyeztek a zsûri elôtt, a
fejleszteni kívánja a különbözô kultúrák közös és sajátságos jel- díjak pedig iskolai felszerelések voltak. Másik példaként említ-
lemzôi iránti megbecsülést. Különösképpen hangsúlyozza a sok- hetô az 1988-ban létrehozott Kulturális Hagyományok Csoport
féleségben rejlô gazdagságot, arra segítve az embereket, hogy az (KHCS) által végzett munka, melynek során egyebek között
egymás iránti kölcsönös tisztelet légkörében éljék meg ezt a biztosítani próbálták a tanárok számára az adekvát nyomtatott
sokféleséget. forrásokat ezeken a területeken. Egy kiadói tanács vállalta,
hogy felkutat, sôt meg is rendel könyveket és más írott anyago-
A Nevelés a Kölcsönös Megértésért program kat ebbôl a célból. 1990-ben hivatalosan is megalakult egy Kö-
zösségi Kapcsolatok Bizottság, amely szárnyai alá vette a
a személyes, személyek közötti és csoportközi kapcsolatokat KHCS-t, és évi 150 000 fonttal támogatta a kiadói tanács mun-
tanítja a kultúra, a vallás, az etnicitás, a politika, a nemek és a káját, amely ettôl kezdve támogatást tudott biztosítani a helyi
fogyatékosság kontextusában. E viszonyok minôségi elômozdí- kiadóknak, hogy azok alacsony áron jelentethessenek meg új
tására törekszik, illetve arra, hogy képessé tegye az embereket a könyveket.
konstruktív konfliktuskezelésre. A programban központi helyet A KHCS egyúttal kiterjeszthette tevékenységi körét, és a tá-
foglal el annak megtanulása, hogyan kell együtt élni a másság- mogatott intézmények sorába bevonhatta a helyi hagyomány-
gal az elfogadás és a tisztelet szellemében. ôrzô csoportokat, a közösségi színjátszó köröket, az ír és ulsteri
skót nyelvcsoportokat (itt a támogatási költségvetés aránya el-
E két program együttesen arra törekszik, hogy „elômozdítsa érte az évi átlagos 100,000 fontot). Alapított egy médiacsopor-
az egyénnek önmaga és mások iránti tiszteletét, és kapcsolato- tot, amely szintén évi 100,000 fonttal támogatta a televíziós és
kat építsen”, „megértse a konfliktusokat”, „támogassa az egy- rádiós mûsorszerkesztôket és filmkészítôket. Továbbá támogat-
másrautaltságot”, és „tájékozott legyen az észak-írországi kultu- ta az identitásról rendezett konferenciákat (elôször Írországban,
rális tradíciók közötti hasonlóságokról, illetve különbségekrôl, majd az Egyesült Királyságban, késôbb Európára kiterjesztve).
valamint a kortárs kultúrát befolyásoló nemzetközi és nemzetek A BBC-vel és a Független Televízióval együttmûködésben lét-
fölötti hatásokról.”10 rehozott egy jelentôs kortárs személyiségekkel (példamutató
E kezdeményezések nem hivatalos támogatásának egyik gya- festôkkel, értelmiségiekkel, mesteremberekkel, zenészekkel,
korlati példája az „Ismerjük meg múltunkat” címû iskolai ver- szakszervezeti tagokkal, politikusokkal és újságírókkal) folyta-
seny, melyet az Egyházak Központi Bizottsága a Közösségi tott interjúkat tartalmazó archívumot. Egyéb kezdeményezései
Munkáért (EKBKM: egy a katolikus és a protestáns felekezete- között említhetô a Kulturális Örökséggel Foglalkozó Anyagok
Kiállítása, a Kulturális Hagyományok Tára, és egy vándor Jel-
10 Ésszakír tervezési tanács, háttér-ismertetõ anyagok (emu/ch), Bevezetés: Az alapelvek (5. vázlat) 4-10. o.
kép-kiállítás (1994–’95), az 1993-ban alapított és negyedéven-
44 45
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

te megjelenô Kövezett út (Causeway) címû folyóirat, illetve egy- A Közösségi Kapcsolatok Tanácsa nem az egyedüli olyan fó-
szeri videófilm, amely szintén 1993-ban készült Vélemények rum volt, amelyet foglalkoztattak a televízió hatásai. Készültek
(Giving Voices) címmel. A KHCS továbbá nyilvánosan meghir- egyedi média-tanulmányok, mint például Bill Rolston (szerk.)
detett éves ösztöndíjakat adományozott lelkes fiataloknak A Média és Észak-Írország: a problémák bemutatása (The Media
olyan kutatási projektek elkészítésére, amelyek a kulturális and Northern Ireland: Covering the Troubles, Basingstoke,
örökség populáris megismertetését és megértését szolgálták. E Macmillan, 1991) címû könyve, illetve más jelentôs adatbázis-
kutatások eredményei között egyebek mellett megemlíthetjük ok és források is rendelkezésre állnak (lásd pl. az ulsteri Egye-
Ulster Történeti Lexikonját, zenével és tánccal foglalkozó kiállí- tem Mûvészeti, Tervezési és Bölcsésztudományi Karának Film-
tásokat, illetve különbözô munkákat a következô témakörök- és Hangtára által összegyûjtött 695 TV-mûsort magában fogla-
ben: a tradicionális mesemondás, az újságírás szerepe egy meg- ló adatbázisát)11. Figyelemreméltó televíziójátékok készültek,
osztott társadalomban, és a gazdálkodó asszonyok változó hely- nevezetesen Graham Reid Billy: Három televíziós színdarab címû
zete. alkotása (Billy: Three Plays for Television) (1982–84), amely azt
A Közösségi Kapcsolatok Bizottsága közvetetten az 1969-ben hangsúlyozta, hogy a társadalmi-gazdasági helyzetbôl fakadó fe-
létrehozott Közösségi Kapcsolatok Minisztériumából született, szültségek – nem beszélve a közösségek közötti viszályokról –
amelynek munkája valamelyik külügyminiszter közvetlen irá- mindkét oldalt hasonlóképpen befolyásolták. Mások mellett
nyítása alá került. 1987-ben jelentôs elkötelezôdés történt ezen Stuart Parker, Anne Devlin, Ron Hutchinson and Ronan
a téren az által, hogy megalakult a Közösségi Kapcsolatok Köz- Bennett darabjai szintén napirenden tartották ezeket a problé-
pontja (KKK Central Community Relations Unit) a közvet- mákat. A BBC még humorizálni is próbált a Szóval azt hiszed,
len hatalmi irányítás intézményének kellôs közepében. Ez a problémáid vannak (So You Think You’ve Got Troubles) címû ko-
központ biztosított aktív támogatást a fentiekhez hasonló kez- médiájával 1991-ben. A kisemberek szintjén a Közösségi Szín-
deményezéseknek. Maga a Közösségi Kapcsolatok Tanácsa is – ház is hatékonyan hívta fel a nyilvánosság figyelmét a problé-
európai és nemzeti források segítségével – elôsegíti a megbéké- mákra, különösképpen Marie Jones darabjai, amelyek bejárták
lést, harcol a szektarianizmus ellen, támogatja a közösségi kap- az egész tartományt.
csolatokkal foglalkozó képzési programokat, terepmunkásokat A BBC és a Független Televízió egyaránt megrendelt egysze-
és információs szolgálatot biztosít szerte a tartományban, illet- ri dokumentumfilmeket, illetve a „Panoráma” és a „Cselekvô vi-
ve ismertetô kiadványokat, brosúrákat jelentet meg, mint pél- lág” címû mûsoraik számára készült riportfilmeket. Ezek közül
dául Paul Connolly Szektarianizmus-ellenes televíziós programok megemlíthetjük Peter Taylor Egy katona meséje címû alkotását
gyerekek számára: a kisgyerekekkel végzett antiszektariánus munká- (A Soldier’s Tale, 1994), egy 1997-ben készült négyrészes elem-
val foglalkozó televíziós programok fejlesztési irányelvei (Belfast, zését az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadseregrôl (Provisional
CRC, 1998) címû kiadványa. Kiadásainak nagy részét számos IRA), és ennek háromrészes párját a lojalistákról, amely két év-
közösségi csoport alaptámogatására, és még több ilyen csoport- vel késôbb készült. (E témák iránti érdeklôdését még az 1982-
nak juttatott egyszeri támogatásra fordította. A Tanácsnak ös- ben íródott homályos címû könyve, A terroristák legyôzése (Be-
szességében közel 2 milliós évi bevétele volt, melynek felét az ating the Terrorists) alapozta meg.) Az észak-írországi BBC „Ref-
Európai Regionális Fejlesztési Alap biztosította, több mint ne- lektorfényben” és az Ulsteri Televízió „Ellenpont” címû mûsora
gyede KKK–forrásokból, a fennmaradó összeg pedig már fóru-
moktól, mint például az Írországért Nemzetközi Alaptól szár- 11 Lásd az interneten: „CAIN”, a konfliktusok archívuma, amely az Ulsteri Egyetem Magee College nevû
mazott. kampuszában található. Honlapja: http:/cain.ulst.ac.uk

46 47
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

folyamatosan heti elemzéseket készített ezekben az években, két közösség teljesen elkülönülten él. Az oktatás, a sport és a
míg a széles vásznon egy sor jelentôs film mutatott be gyakran társadalmi tevékenységek szegregációja mellett – az 1960-as
vitatható perspektívákat, mint például a Harry’s Game, (1982), évek végén illetve az 1970-es évek elején tapasztalt felekezet-
The Crying Game (1992), és az In the Name of the Father (1993). közi erôszakhullámok óta – kialakult a lakásépítések teljes szeg-
Az újságoknak igen fontos szerep jutott, igaz, egyesek szerint regációja is.
éppen annyi bajt is okoztak, amennyi hasznot. A brit sajtókiad- Szükségbôl jött létre a Corrymeela nevû, egyházilag támoga-
ványok – különösképpen a bulvárlapok – néha vissza-vissza- tott konferencia-központ is, amely a megbékélést elôsegítô ta-
sülylyedtek a rasszista sztereotípiákhoz és a leegyszerûsítô pó- nulmányoknak és eseményeknek biztosít helyszínt. A Két Tra-
zokhoz. Miközben mindkét felet kárhoztatták Észak-Írország- díció Csoport (Two Traditions Group) és az Északi Konszenzus
ban, figyelmen kívül hagyták azt a befolyást, amit a brit politi- Csoport (Northern Consensus Group) tagjai önfeláldozó civi-
ka gyakorolt itt az évek során. A komolyabb újságok és folyó- lek, akik saját forrásokból igyekeznek olyan megoldásokat talál-
iratok azonban fontos szerepet játszottak az önkényes vagy ille- ni, amelyek mindkét közösség számára elfogadhatók. A Kezde-
gális államvédelmi rendôrségi cselekmények illetve a paramil- ményezés ’92 (Initiative ’92), amely szintén aggódó civilek szel-
itáris és terrorista akciók bemutatásában. A nacionalista Irish lemi gyermeke, elnyert egy több mint 300 000 fontot érô, négy
News illetve az unionista Newsletter és a Belfast Telegraph ma- évre szóló támogatást, amibôl nagyszabású kutatást végzett a ci-
gas színvonalat képviseltek a tartományban. Több fejezet is ol- vilek körében. Ez egy olyan egyedülálló kísérlet volt, melynek
vasható a sajtóról a fent említett Rolstonnál, illetve lásd még során „megkérdezték az Észak-Írországban élô embereket, mi-
Alan Bainer „A média” címû írását (In: Aughey és Morrow, lyen ötleteik vannak arra nézve, hogyan lehetne kijutni az erô-
szerk.: Northern Ireland Politics (London, Longman, 1996.) szak zsákutcájából, amely az elmúlt negyedévben csapdában
Bainer – noha utal a brit lapokban tapasztalható propaganda- tartja ezt a régiót.”12 Ilyen módon emberek ezrei – akik egyéb-
célú manipulációra is – fôként a helyi sajtóval foglalkozik, és ta- ként nem hallathatták volna a hangjukat – mutathatták be
nácsokat ad a további vonatkozó irodalommal kapcsolatban. gondolataikat egy nemzetközi bizottság elôtt, melynek elnöke
A magánjellegû kezdeményezések között igen jelentôs a Min- egy norvég emberjogi ügyvéd, Torkel Opsahl volt. Szerkesztett
den Gyerek Együtt (MGYE) (All Children Together, ACT) ne- Jelentése 1993-ban jelent meg.
vû szervezet, amelyet a tartomány megosztott oktatási rendsze- Szintén meg kell említeni a BBC és a Független Televízió ál-
re, a katolikus és az állami iskolák szigorú elkülönülése miatt tal készített, iskoláknak szánt történelmi mûsorokat, amelyek
aggódó szülôk hoztak létre. Azzal a szándékkal, hogy keresz- segítettek megváltoztatni az Írország történelmével kapcsolatos
tény, de nem felekezeti oktatást biztosíthassanak gyermekeik- attitûdöket, leépítve a mindkét közösségben tapasztalható –
nek, létrehoztak egy teljes egyenjogúságot biztosító elemi- és hagyományosan örökölt – leegyszerûsítésre való hajlamot. E
középiskolai hálózatot, amely most már kormányzati támoga- mellett nem hanyagolhatók el a tartomány múzeumainak ide-
tást kap. A Protestáns–Katolikus Párbeszéd (PKP) (Protestant iglenes és állandó kiállításai sem. Az ulsteri Néprajzi Múzeum
And Catholic Encounter, PACE) évek óta szorgalmazza a kö- létrehozása – melyet eleve annak az átfogó missziónak a szán-
zösségek közötti dialógust, illetve rendszeresen megjelentet egy dékával alapítottak 1958-ban, hogy „illusztrálja az Észak-Íror-
kiadványt. Számos, spontán létrejött, és ismeretlenségben ma- szágban élô emberek életmódját, múltját, jelenét és tradícióit”13
radt kisebb csoport is dolgozik ugyanezekért a célokért szerte 12 Andy Pollack (szerk.): A Citizen’s Inquiry: the Opsahl Report on Northern Ireland. Dublin, Lilliput Press,
Észak-Írországban. Harcolnak a mássággal kapcsolatos tudat- 1993.
13 A múzeum szándéknyilatkozatából.
lanság ellen, amely azért alakulhatott ki oly könnyen, mert a
48 49
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti érdekek és ír integráció

– tulajdonképpen egyik korai jele volt a hivatalos erôfeszítések- 1979 januárjában, Dr. Brendan O’Regan – az Ír Turisztikai
nek annak érdekében, hogy mindkét kultúra egyenlô tiszteletet Igazgatóság volt elnöke – közvetlen kezdeményezésére megalapí-
kapjon. tották az ’Északi Együttmûködés’ (Co-operaton North) nevû
Nem csupán Észak-Írországról kell beszélnünk. Elismerés il- szervezetet. A nyíltan apolitikus Északi Együttmûködés fôként a
leti az Írország mindkét részében történô erôfeszítéseket, ame- „sport, turizmus, közlekedés, ifjúság, kereskedelem, oktatás, zene,
lyek – mióta az Egyesült Királyság és Írország 1973-ban csatla- mesterségek és sok más” területre összpontosít, azzal a felkiáltás-
kozott az Európai Közösséghez – támogatásra számíthatnak a sal, hogy „a tudatlanság gyanakvást szül, a gyanakvás pedig félel-
Közösség részérôl is. A modern békefolyamatban döntô szerep met, tehát kezdjük azzal, hogy harcolunk a tudatlanság ellen.”14
jutott az Egyesült Államoknak, amely – az itt élô jelentôs szá- Kezdetben kimerítô erôfeszítéseket tett arra, hogy az akcióba be-
mú ír bevándorló miatt is – hosszú ideje érdeklôdést mutat az vonja az északi és déli újságok szerkesztôit és újságíróit, a rádió-
ír ügyek iránt. Ellenzôk szerint hosszú ideig amerikai pénzek és tévétársaságokat, illetve – határokon átívelô találkozók révén
táplálták a terrorizmust Észak-Írországban. Másrészt sok ame- – a városok, és a helyi önkormányzatok vezetôit. Nem sokkal ez-
rikai állampolgár vakációztatott mindkét közösségbôl való, ne- után kutatási programokat indított a két ír gazdaság sokféle as-
hézségekkel küzdô gyerekeket, és az amerikai befektetôk gyor- pektusáról, amelyek elôhírnökei voltak annak a dublini kormány
san kiálltak az egyenlô esélyekkel történô foglalkoztatás mel- által végzett legelsô kutatási kísérletnek, melynek során azt vizs-
lett – arra az esetre, ha a tartományban amerikai cégek jelen- gálták, hogyan is nézne ki egy egyesített ír sziget.
nének meg. A két ellentétes tábor egymás felé való közeledé- Ez a második kezdeményezés az Új Írország Fórum volt, ame-
sét, illetve a jelenlegi békeegyezmény kivívását pedig nagymér- lyet Garrett FitzGerald miniszterelnök azért hozott létre 1983-
tékben elôsegítette az amerikai elnök és George Mitchell sze- ban, hogy a szervezet foglalkozzon egy esetleges egyesülés kö-
nátor nagy jelentôségû kinevezése. Segíthet a külsô befolyás. vetkezményeivel. A szervezet által rendezett – és majdnem egy
1972-es elismerése óta a dublini kormány is felelôs szerepet évig elhúzódó – tárgyalások végeredménye egy Jelentés15 volt, il-
tölt be a megoldási folyamatban. Megkésve kezdett segítôkész- letve részletes kutatási munkák, amelyek különbözô, az egye-
séget mutatni, nem utolsósorban azért, mert idôrôl idôre félô sült Írország esetében szóba jöhetô alkotmányos formákat aján-
volt, hogy az északír konfliktus átterjed a Köztársaságra is. Az lottak. Noha az unionisták hivatalosan bojkottálták a tárgyalá-
északi terület miatti aggodalom vezetett oda, hogy egy 1972-es sokat, azért az Északi Unionizmus hallatta hangját. Javaslatait
népszavazást követôen eltörölték a katolikus egyház különle- az Észak-Írországért felelôs brit kormány visszautasította, min-
ges státusát. Az egyház egyéb, mélyen gyökerezô sajátosságai- denesetre ezek a javaslatok leszögezték, hogy a sziget két részé-
nak eltörlése már keményebb diónak bizonyult. Az 1935-ben nek békés egyesülése csak az északi többség hozzájárulását kö-
törvény által megtiltott fogamzásgátlás engedélyeztetése érde- vetôen történhet meg. E javaslatok hamarosan hatással voltak
kében történt kísérletek elôször kudarcba fulladtak, de végül a dublini és a londoni kormány tanácskozásaira, melyek végül
1979-ben sikerrel jártak. A válást – amelyet az 1937-es alkot- az 1985-ös angol-ír egyezményhez és a kormányközi aktivitás
mány megtiltott – egy 1986-os sikertelen népszavazást követô- fokozódásához vezettek.
en, 1995-ben, újabb népszavazás után engedélyezték. Az abor- Tehát ott vagyunk, ahol elkezdtük, az Ír Köztársaságnál. An-
tusz – amelyrôl 1983-ban rendeztek népszavazást – továbbra is nak köszönhetôen, hogy 1922-ben a hat északír megye igyekezett
törvénytelen. Fontos azonban két másik kezdeményezés, egyik
nem hivatalos, a másik pedig a fentebb vázolt kormányközi tár- 14 Co-operation North News, 1 sz. Nyár, 1980, 2. o.
15 New Ireland Forum Report, (Dublin, 1984 május 2.)
gyalások kiegészítése.
50 51
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

kimaradni a Köztársaság fennhatósága alól, nemigen létezett ki-
sebbségi probléma az országban egészen a közelmúltig, amikor a
Nemzeti identitás és globális
romák és menedék-kérôk ügye a számukhoz mérten aránytalanul erôvonalak az ezredforduló után
nagy problémákat vetett föl. Mindazonáltal az északon zajló ese-
mények hatására – amelyek arra kényszerítették az ott élô embe- Pollacsek Róbert – docens, Salzburgi Egyetem, Ausztria
reket, hogy gondolkodjanak el, és határozottan cselekedjenek a
békés együttélés érdekében – szélesebben alkalmazható kezde- Az euroatlanti erôtér három jelentôs hatalma, az Egyesült Álla-
ményezések születtek, és a Köztársaságot is gondolkodásra ösztö- mok, Németország és Franciaország egymáshoz fûzôdô viszony-
nözték. Ha egyszer tényleg magába szippantja a hat elfoglalt me- rendszerének az utóbbi tizenöt esztendô távlatát áttekintve számos
gyét – a Negyedik Zöld Mezô (the Fourth Green Field) (Ulster érdekes fejezetét idézhetjük fel, különös tekintettel az iraki háború
tartomány) utolsó részét – akkor képesnek kell lennie tanulni körül kialakult, egész Európát és számos nemzetközi intézményt so-
azokból az intézkedésekbôl, amelyek nagy nehézségek árán szü- ha nem látott módon megosztó véleménykülönbségek tükrében.
lettek meg az elmúlt három nyugtalan év alatt, és amelyek közül Ezen véleménykülönbségek ma még elôre nem látható mó-
többet is vázoltam a fentiekben. Néhány ezek közül talán Euró- don könnyen a NATO, az Európai Unió és az ENSZ eddigi mû-
pa más részeiben is tanulságos lehet. ködésének teljes megváltoztatását, mi több egy új világrendben
(Fordította: Cseke Zsuzsa) való gondolkodás szükségességét vetítik elôre.
A napokban, Salzburgban tizennégy európai állam- és kor-
mányfô adott egymásnak randevút, hogy hasonló témájú kérdé-
sekrôl értekezzen. A vendéglátó Dr. Thomas Klestil osztrák ál-
lamfô üdvözlô beszédében rámutatott arra, hogy a Szovjetunió
felbomlása következményeként Amerikának Európára és Euró-
pának Amerikára ma már közel sincs oly mértékben szüksége,
mint a kétpólusú világrend korszakában. Számos felszólaló egy-
fajta, az Egyesült Államok és Európa közti választási kényszerben
jelölte meg a közeljövô politizálásának fô irányvonalát.
Az Európát megosztó politikai vélemények különbségét jól ér-
zékelteti, hogy a Salzburgi találkozó napján Lord Robertson NA-
TO fôtitkár Londonban az amerikai-európai viszony megromlá-
sának veszélyeirôl tartott elôadást, melyben kifejtette, hogy az
Amerika-ellenesség „egy nacionalista és rasszista motivációjú ál-
talános támadás az amerikai értékek és vívmányok ellen”.
Az euro-atlanti viszonyok legfontosabb aktuálpolitikai kérdé-
sei a következôk:
• mi a magyarázata az ENSZ-felhatalmazás nélküli, az Egye-
sült Államok és Nagy-Britannia által lefolytatott iraki had-
mûveletek francia és német részrôl megnyilvánuló kor-
mányzati szintû ellenzésének,
52 53
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti identitás és globális erôvonalak az ezredforduló után

• ez az ellenzés váratlan volt-e vagy kiszámítható, álltak és egy emberként elénekelték a szövetségi himnuszt.
• van-e szerepe egy esetlegesen feltámadó új francia, vagy Ezen aktust másnap a francia sajtó aggodalmaktól és félelmek-
német nemzeti identitásnak, avagy egyfajta teljesen újszerû tôl tûzdelt szellemben értékelte és meghatározó politikai körök
európai nemzeti identitás kialakulásának vagyunk tanúi? egy új német hegemónia kísértetét vélték felfedezni Európa
A fent említett kérdések megválaszolásához érdekes adalék, egén. Az Egyesült Államok elnöke ezzel szemben telefonon gra-
ha felelevenítjük az Egyesült Államok, Németország és Francia- tulált Helmut Kohl kancellárnak és már ekkor jelezte, hogy az
ország viszonyát meghatározó néhány, a közelmúltban lezajlott, Egyesült Államok nem fog akadályt gördíteni a német újraegye-
de mégis történelmi léptékû esemény politikai vetületeit. sítés elé, amennyiben a politikai folyamatok és a történelmi
Amikor 1989 kora ôszén, melynek keretében a Magyarorszá- szükségszerûség ilyen irányba viszik az eseményeket.
gon rekedt több ezer kelet-német állampolgár a Páneurópa-i Mint azóta megtapasztalhattuk, a német újraegyesülés meg-
Piknik keretében szabadon elhagyhatta Magyarországot Auszt- történt. Német nacionalizmusnak nyoma sincs, a francia aggo-
ria irányába és ezzel elôször nyílt rés a Varsói Szerzôdés eddig dalmak nemhogy alaptalannak bizonyultak, de a francia-német
kikezdhetetlennek hitt szövetségi rendszerében, Kohl kancel- viszony az utóbbi évtizedben soha nem látott mértékben sike-
lár a Bundestagban elôször használta az „újraegyesítés” kifeje- res, baráti és partneri kapcsolattá fejlôdött nemcsak a gazdaság,
zést. A francia diplomácia heves ellenzéssel reagált ezen kife- de a kultúra és az európai politika területén is.
jezésmód ellen és „napirenden kívülinek” minôsítette magát a 1993-ban, amikor Helmut Kohl az Egyesült Államok egyik
kérdésfeltevést is. legmagasabb kitüntetését, a National Leadership Award-ot
Ma már tudjuk, hogy a legendás határnyitás indította el azt a átvette a Kongresszustól, ünnepi beszédében rámutatott arra,
politikai lavinát, amely végül, tizennégy hónappal késôbb Né- hogy az ezredfordulóhoz közeledve az egész emberiségnek meg
metország újraegyesítéséhez vezetett. A történelem érdekes vé- kell értenie azt az univerzális igazságot, miszerint azok a dol-
letlene, hogy a Páneurópa-i Piknik és a határnyitás napja pon- gok, amelyekben egymásra hasonlítunk sokkal fontosabbak,
tosan megegyezik egy, a fent említett három ország viszonyát mint azok, amelyekben egymástól különbözünk. A kétpólusú
ugyancsak jellemzô, és sajnálatosan jelentôs léptékû esemény- világrend megszûntével egy olyan világban, ahol már nincse-
nyel, ugyanis, akárcsak a Világkereskedelmi Központ elleni, ti- nek nukleáris robbanófejek ezrei egy antidemokratikus, go-
zenkét évvel késôbbi támadás, ez is szeptember 11-én történt. nosz rend kezében és a világ nem az elrettentés elvére építve
Alig két hónappal a határnyitás után Günther Schabowsky, a ôrzi a fájdalmasan labilis erôegyensúlyt, át kell értékelni a dik-
Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, no- tatúrákkal szembeni globális gondolkodásmódot. Meg kell te-
vember 9-én az esti órákban egy nem túl nagy nyilvánosságot remteni a világ demokratizálásának intézményes kereteit,
kapó szokásos sajtótájékoztató keretében hamisítatlan kelet-né- mert minden népnek joga van a demokráciához, a szabadság-
met kommunista szlengben jelentette be, hogy a Német De- hoz és a jóléthez.
mokratikus Köztársaság állampolgárai egy, a személyi igazolvá- Nyolc esztendôvel késôbb az Egyesült Államokat és egyben az
nyukba ütött pecsét segítségével szabadon átkelhetnek a két általa képviselt általános politikai értékrendet egy, a történe-
Berlint elválasztó falon. Másfél órával késôbb a Bundestag bon- lem során példátlan méretû és jellegû támadás érte. A szeptem-
ni ülésén hírnök közölte az ülést levezetô parlamenti elnökkel, ber 11-i események hatására a Bundestag, tizenkét év elteltével
aki leállította az éppen beszédét tartó miniszter mikrofonját és elôször ismét spontán felállt, de ez most egy néma felállás volt.
bejelentette a Berlinben történteket a német parlamentnek. A Schröder kancellár a terrorista támadást követô beszédében
Bundestag tagjai párthovatartozástól függetlenül, spontán fel- számos történelmi tényt idézett fel. Megköszönte az amerikai-
54 55
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti identitás és globális erôvonalak az ezredforduló után

aknak, hogy felszabadították Európát a nácizmus alól és negy- heves tiltakozást. Megint mások belpolitikai okokat keresnek e
ven éven keresztül védték Németországot a Szovjetunió kato- két országot illetôen, hiszen mind a német, mind a francia kor-
nai erejével szemben. „Örök és feltétel nélküli” szolidaritásról mány belpolitikájának támogatottsága a háborút megelôzô hó-
beszélt „amerikai barátainkkal szemben”. napokban 20-25% között mozgott, szemben a béke kérdésének
A francia nemzetgyûlésben elhangzott, s ugyancsak a terror- 80-85%-os támogatottságával. Önsorsrontó, és a politikai pro-
támadásra reagáló beszédek még tovább mentek. Többen hang- fesszionalistást figyelmen kívül hagyó lenne az a politikus, aki
súlyozták, hogy Franciaország történelmi hibát követett el, ami- nem használná ki egy ilyen aktuálpolitikai helyzetben, saját
kor nem ismerte fel idejében a hitleri Németország fenyegetô népszerûségének ilyen nyilvánvaló módon való drasztikus nö-
voltát és azt is, hogy Franciaország a maga erejébôl nem lett velési lehetôségét. (Már a német kancellárválasztás idején az
volna képes ezen történelmi hiba következményeinek a meg- iraki háború kérdése volt az a tematikai pont, amellyel
szüntetésére. Schröder gyôzni tudott Stoiber felett.)
Mindenképpen megemlítendô fejezet az európai-amerikai vi- A fent felsorolt elméletek és találgatások azonban még min-
szony az iraki háborút megelôzô utolsó jelentôs felvonásaként a dig nem adnak választ arra a kérdésre, hogy miért volt ilyen
koszovói háború. Amikor Raznatovics Arkan szerb csetnik kapi- egységes és átfogó az Irak elleni támadás elítélésében való
tány szabadcsapatai már minden kontroll nélkül mészárolták le egyetértés a közvélemény legkülönbözôbb politikai színezetû ré-
teljes albán falvak lakosságát és Slobodan Milosevic százezres tö- tegei között.
meggyûléseken hirdette, hogy a „túl szapora” albánok a sok gye- Amennyiben a hadmûveletek ENSZ-felhatalmazás nélküli
rekszülést etnikai fegyverként vetik be a szerb nemzet megsem- mivolta eredményezte ezt a soha nem látott társadalmi egyetér-
misítése érdekében, az európai politikusok rájöttek arra, hogy tést kiváltó elementáris tiltakozást, úgy joggal tehetjük fel a
Európa küszöbén a történelem legsötétebb idôszakaira emlékez- kérdést, vajon miért nem vonultak az utcára a civilizált Európa
tetô ideológiák nevében, népirtás folyik. Rájöttek azonban arra gazdag országainak jól öltözött és jól táplált tüntetôi, amikor a
is, hogy ezt az állapotot a civilizált Európa mûködôképes katonai Szovjetunió lerohanta Afganisztánt, vagy amikor Irak elfoglalta
erô hiányában önnön erejébôl megszüntetni nem képes. Kuwaitot. Ráadásul, ezekben az esetekben nem éppen a de-
Ezért Amerikától kértek segítséget. Az európai közvélemény mokrácia és a jólét exportálásáról volt szó. Vajon a közvéle-
ekkor nem beszélt arról, hogy az Egyesült Államok az olaj miatt mény szemében miért egyedül az Egyesült Államok testesíti
megy Koszovóba, vagy a koszovói potenciális gazdag fogyasztók meg a gonosz hatalmát?
milliói amerikai termékeket fognak fogyasztani és az amerikai A válasz talán valahol a pszichológia, a szociológia és ezeknek
tôkések pénzét szaporítani. Azóta sem sikerült semmiféle szig- az identitástudathoz való interdiszciplináris viszonyában kere-
nifikáns amerikai gazdasági érdeket tetten érni a koszovói be- sendô. Az az európai polgár ugyanis, aki elôszeretettel hangsú-
avatkozással kapcsolatban. Semmilyen más motivációs magya- lyozza több ezer éves kultúráját és történelmét, miközben lenéz-
rázat nem marad tehát, mint a demokrácia megteremtése. ve az ilyenre visszatekinteni nem tudó Egyesült Államokat, far-
Mindezen, a közelmúlt történelmét jellemzô néhány esemény mernadrágban, Coca Colával és hamburgerrel a kezében áll
után némileg érthetetlennek tûnhet az a politika, melyet Né- sorba a mozikban amerikai filmekre várva. Ráadásul még az
metország és Franciaország gyakorolt az iraki háború kapcsán. sem szolgálhat mentségére, hogy az amerikai filmre, vagy a
Sokan sokféle magyarázatot keresnek ebben. McDonalds étterembe erôszakkal kényszerítenék. Spontán fo-
Az elemzôk egy része a Németországban és Franciaországban gyasztói döntése alapján az amerikai kulturális javakat, melye-
élô nagyszámú muzulmán kisebbség meglétével magyarázza a ket ízlés szerint lehet szeretni, vagy nem, Európa fogyasztóinak
56 57
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nemzeti identitás és globális erôvonalak az ezredforduló után

túlnyomó többsége a legemészthetôbbnek, legélhetôbbnek és Befejezésül a következô kérdéseket szeretném feltenni. Miért
legpiacképessebbnek minôsíti. Amerika feladata az efféle üzenetek küldözgetése? Miért kell az
Ez az önkéntes fogyasztói magatartás viszont élesen szemben ENSZ kvázi alkotmányát adó Emberi Jogok Egyetemes Nyilat-
áll az európai polgár és ezen belül a nemzeti polgár állandó ön- kozatában foglalt demokratikus szabadságjogok érvényesítésé-
interpretációs kényszerével. Ebbôl alakul ki az „útálom azt, hez a Biztonsági Tanács felhatalmazása? Miért nem valósulhat
amit megetetnek velem” mentalitás, amely azonban nélkülözi meg az a világ, amirôl Helmut Kohl már 1993-ban és Henry
azt a felismerést, hogy nem megetetésrôl, hanem megevésrôl Kissingertôl Konrád Györgyig a világ számos értelmiségije, az-
van szó. Ezt senki sem látja be szívesen, mert mind az egyén, óta is beszél.
mind a társadalom szintjén logikus és elvárható módon okoz át- Végül egy személyes megjegyzés. Egy ismerôsöm nemrégiben
hidalhatatlan ellentmondást a politikai és kulturális identitás- azzal érvelt, hogy Észak-Korea egy azon kevés országok közül,
tudat kialakításának folyamatában. ahol nincs kiépítve mobiltelefon-hálózat és ezért Észak-Korea
Az új világrend fô kérdése az lesz, hogy kialakul-e a Pax megtámadása kitûnô üzlet lenne, bármilyen mobilszolgáltató
Americana, amely a nemzetközi szervezetekben proporcionálisan számára. A magam részérôl úgy érzem, hogy egy olyan ország-
képviselteti a Föld valós gazdasági, és politikai erôviszonyait. Így ban, ahol ma éhezô gyermekek ezrei stadionok lelátóin élôké-
például, helyet kapnak-e az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai pekbe formálódva alakítják ki Kim Ir Szen, az elhunyt „szeretett
között olyan hatalmak, melyeknek lakossága, jelentôsége és tel- vezér” és fia Kim Dzsong Il, a jelenleg regnáló „kedves vezér”
jesítménye ezt indokolttá teszi, vagy fennmarad a II. világháború gigantikus arcképét, nekem édes mindegy, hogy ezen állapot
után kialakult torz politikai szerkezet, és az ENSZ, mint ahogy azt megszüntetése után kinek a zsebébe fognak egy mobilhálózat
elsô ízben az iraki háború kapcsán már megtapasztalhattuk, gitt- kiépítésével járó haszondollárok vándorolni.
egyletté silányul és belsô aránytalanságaiból következôen elveszí-
ti fennmaradó csekély, érdekérvényesítô képességét is.
Kérdés továbbá, hogy a bôvítéssel immár az Egyesült Álla-
mokhoz hasonló súlycsoportúvá váló Európai Unió képes lesz-
e olyan közös kül- és biztonságpolitikát kialakítani, melynek
birtokában az európai öntudat mögött nem csupán üres szóla-
mok, hanem valós tartalommal megtöltött hatalom áll. Euró-
pa Amerika-ellenes erôi szívesen érvelnek azzal, hogy az Egye-
sült Államok fogyasztói és médiája nyomásán keresztül, mani-
pulálja az európai közvéleményt. Ehhez csak egyetlen adalékot
szeretnék hozzáfûzni minden kommentár nélkül. 2003 márciu-
sának végén a franciák és németek 62%-a úgy gondolta, hogy
az iraki háború augusztus vége elôtt nem fejezôdik be, 17%-uk
pedig úgy, hogy akár decemberig is eltarthat.
Donald Rumsfeld amerikai hadügyminiszter az iraki hadmû-
veletek lezárta után egy héttel a következô üzenetet intézte a
világnak: „Lator államok és diktatúrák féljetek, mert jönnek az
amerikaiak és mindannyiótokra sor kerül”.
58 59
A szlovákiai kisebbségek és
az európai integráció
Miroslav Kusý – professzor, Comenius Egyetem, Pozsony

Örömmel tölt el, hogy Szlovákiáról szóló elôadásomat jó hírek-
kel kezdhetem.
Azért különleges öröm ez számomra, mivel a múltban leg-
többször rossz hírekkel szolgálhattunk. Ezúttal egyik jó hír pél-
dául az, hogy a munkanélküliség aránya csökkent az elmúlt öt
évben. Ugyanez a helyzet az inflációs rátával. Jó úton haladunk
a NATO-ba való integráció terén is. Végül, de nem utolsó sor-
ban megemlítendô a múlt heti szavazás az Európai Unióhoz va-
ló csatlakozásról. Ennek eredményét mindnyájan jól ismerjük:
a lakosság 52%-a járult az urnákhoz és 92%-uk „igen”-t mon-
dott az európai integrációra. Jelenleg éppen arról folyik a vita
Szlovákiában, hogy az 52%-os részvételi arány elegendô-e.
Ugyanis a határozatképesség az 50%-os részvételhez kötôdik,
és számos – nemcsak ellenzéki, hanem a kormánykoalíciós–
politikus felelôsségre vonja Csáky Pált, az Európai Integrációs
Minisztert. Véleményük szerint jobb eredményt lehetett volna
elérni, amennyiben a kampány megfelelôen informatív lett
volna. Úgy gondolom, ezek a viták csupán néhány napig lesz-
nek napirenden, hiszen a legfontosabb eredmény az, hogy a la-
kosság 52%-a elment szavazni. A referendum elméletileg min-
den állampolgárra vonatkozik, gyakorlatilag azonban a részvé-
teli arány politikai kérdés. Ebben az esetben nem a két vagy
három hétig tartó kampány a legfontosabb, hanem a szavazás-
ra jogosultak állampolgári felelôsségvállalása. Figyelembe kell
venni azt is, hogy Szlovákia történelmében az állampolgárok-
nak elôször volt lehetôségük az ország jövôjérôl szavazással
dönteni. Ezúttal ôk döntöttek. Természetesen felvetôdik az ál-
lampolgárok felelôssége a társadalmukkal, az ország jövôjével
kapcsolatosan.
A referendum kérdése kulcsfontosságú a kisebbségek szem-
pontjából, mivel Szlovákiának egyes szavazókörzeteiben a ki-
61
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció A szlovákiai kisebbségek és az európai integráció

sebbségek a lakosság több, mint felét teszik ki, és ezekben a kör- Létrejött továbbá a Kisebbségek Parlamenti Bizottsága,
zetekben egyhangúlag az európai integrációra szavaztak. A ki- melynek élére szintén a Magyar Koalíciós Párt (MKP) képvi-
sebbségekre – és elsôsorban a magyar kisebbségi csoportra – selôje, Nagy László került. A magyar koalíció politikusai ezen
magas fokú nemzeti identitástudat és politikai tudatosság jel- kívül néhány államtitkári pozíciót is betöltenek, akiknek szá-
lemzô. Ezek a kisebbségek garanciát jelentenek az Európai Uni- ma megnôtt az utolsó választásokat követôen. Természetesen
ónak, hiszen ôk az emberi jogok betartását követelik. Ugyanak- a szlovák demokrácia még mindig számos korlátba ütközik,
kor garanciát jelentenek a pozsonyi kormány számára is. Az például a kormánykoalíció elfogadhatatlannak tartotta azt,
egykori Csehszlovákiai helyzethez hasonlóan a magyarok ko- hogy a Parlamenti elnökséget is az MKP képviselôi foglalják
molyabban veszik a Prágából jövô garanciákat, mint azokat, el, annak ellenére, hogy ez az alakulat a kormánykoalícióban
melyek Pozsonytól származnak. Prága ugyanis nem avatkozott a második legnagyobb politikai erôt képviseli. Végül konszen-
bele a magyar-kérdésbe. Az európai intézményektôl, illetve az zusra jutottak, és az Elnökséget a kereszténydemokraták kap-
Európai Uniótól jövô nyomás az emberi jogok garantálása érde- ták meg, holott azt egyértelmûen a második párt képviselôjé-
kében pozitív hatással volt az elmúlt idôszak emberjogi és ki- nek kellett volna elfoglalnia.
sebbségi problémáinak a megoldására. Tudvalevô, hogy Meciar Számos további, a kisebbségek védelmét szolgáló intézmény
kormányzása alatt Szlovákiát számos kritika érte az állampolgá- alakult, például a roma ügyekért felelôs kormánybiztosság,
ri és kisebbségi jogok megsértése miatt. Meciar kormánya szá- melynek feladatait a roma származású Clara Orgova asszony
mára a Koppenhágai Kritériumok okozták a legnagyobb fejtö- látja el. A kormányon belül létrejött, illetve újraalakult a Nem-
rést. Az 1998-as választások után, amikor Dzurinda alakítha- zeti Kisebbségek Bizottsága. Ez a bizottság létezett a Meciar-
tott kormányt, az európai intézmények rendelkezése is változta- kormány alatt is, akkor azonban gyakorlatilag minden hatás-
tott a helyzeten. Ez a változás rendkívül fontos volt. A válasz- körtôl megfosztották, ugyanis a bizottság többségben levô szlo-
tások után megtörtént az emberi és kisebbségi jogok garantálá- vák tagjai legtöbbször a kisebbségek képviselôi ellenében sza-
sának az intézményesítése. Például, megalakult az Emberi Jogok vaztak. A megújult intézményben a szavazati jog már kizárólag
és Kisebbségi Ügyek Hivatala, melynek vezetôje Csáky Pál mi- a kisebbségek kezében van.
niszterelnök-helyettes, aki egyébként magyar származású, és a Mindez többek között az európai intézményeknek az ország
Magyar Koalíció Pártját képviseli. A Szlovák Köztársaság fenn- szlovák képviselôkre gyakorolt hatásának az eredménye. Ered-
állása óta ez a legelô alkalom, amikor a Magyar Koalíció Pártja ményként könyvelhetô el, hogy az emberi jogokra és kisebbségi
részt vett a kormánykoalícióban. A Meciar-kormány alatt ez a ügyekre vonatkozó releváns európai normákat, dokumentumo-
párt ellenzéki pozícióban politizált, míg most a magyarokat kép- kat és standardokat a közelmúltban kivétel nélkül elfogadták.
viselô politikai alakulat a kormánykoalíció magas presztízsû tag- Tudomásom szerint nem maradt ki egyetlen olyan dokumen-
ja. Az 1998 utáni, majd a 2002-ben megalakult kormányban az tum sem, amely ilyen ügyekben relevanciával bír. Szlovákiában
Emberi Jogok és Kisebbségi Ügyek Hivatalát egyre nagyobb fe- 14 hivatalosan elismert kisebbség él, az orosz kisebbség pedig
lelôséggel ruházták fel. Ma Csáky Pál úr pozíciója is megszilár- most kéri a felvételét ezek közé. A 14 kisebbségbôl három je-
dult, ugyanis nemcsak miniszterelnök-helyettes és az Emberi lentôsebb lélekszámú; a magyar és a roma származású lakosság
Jogok és Kisebbségi Ügyek Hivatalának vezetôje, de miniszter- egyenként fél milliót számlál. A magyar kisebbség létszáma hat-
elnök-helyettesként az ô hatáskörébe tartoznak az európai in- vanezer fôvel csökkent a legutolsó népszámlálás óta. Nem tud-
tegrációs ügyek, így az ô személyes felelôsségi körébe tartozott a nám biztosan meghatározni, hogy mi az oka ennek a fogyásnak.
referendum kérdése. Bár számos magyarázat létezik, ezek számomra még mindig tisz-
62 63
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció A szlovákiai kisebbségek és az európai integráció

tázatlanok. Mindennek ellenére a magyarokat tekintik a legszá- kell mondanunk Szlovákia lakosságának, hogy ebben az érte-
mosabb kisebbségnek, második helyen a romák állnak, harma- lemben két egyforma esettel állunk szemben. Az etnikai kisebb-
dik pedig az ötvenezer lélekszámú cseh kisebbség. Az összes ségek számára nem jelenthet privilégiumot az, hogy hivatalos
többi kisebbség nagyon kis lélekszámú. A ruténok és az ukrá- ügyekben az anyanyelvüket használhatják.
nok 30 ezren vannak, a többi kisebbséget pedig néhány ezer fô A múlt évben elfogadtuk a kórházi betegekre vonatkozó Be-
képviseli. tegek Chartáját. Hogyan lehet érvényesíteni a pozitív diszkri-
1998 után átalakultak az emberi jogokkal és kisebbségekkel minációt az orvos és betege között? A betegek nem csupán tár-
kapcsolatban a fontossági sorrendek is. Meciar idejében a fô gyai az orvosi gyógyításnak, hanem a doktoroknak partnerek-
cél az állampolgári és politikai jogok tiszteletben tartása volt, ként kell kezelniük ôket, és figyelemmel kell lenniük a betegek
mivel a kormány ezeket a jogokat veszélyeztette leginkább. Az emberi méltóságára.
Európai Unió Koppenhágai kritériumai által gyakorolt nyo- Néhány külön szót kell ejtenem Szlovákia legnépesebb ki-
másnak azonban eleget kellett tenni, így a kormány a politikai sebbségeirôl, a magyar és a roma népességrôl, mely két teljesen
és emberi jogokra koncentrált elsôsorban. A választások után eltérô kisebbség. Minden kisebbség különleges, ám ebben az
viszont hamar helyreállt e jogok megfelelô szintû tiszteletben esetben azt kell mondanunk, hogy a romák elsôsorban szociális
tartása, így Szlovákiát a késôbbiekben nem érték kritikák eze- problémát jelentenek. Ezért nehézségeiket olyan szociálpoliti-
ket illetôen. kai módszerekkel kell megoldanunk, mely évtizedeket vesz
Az elkövetkezô idôszakban a belpolitikára kellett helyezni a igénybe. A romákkal ellentétben, a magyar kisebbség problé-
hangsúlyt. Sokkal nagyobb figyelmet szenteltünk a kisebbségi mája politikai jellegû, a politikai tényezôk pedig politikai komp-
jogokra, pontosabban az etnikai kisebbségek jogaira. Az etnikai romisszummal, a parlamentben oldhatók meg. A roma kérdés
kisebbségek részei a kisebbségeknek, azonban ott vannak a nôk tehát egészen más. A romák problémáit egy parlament által el-
jogai is. Felütötte a fejét egy feminista hullám is Szlovákiában, fogadott törvény nem oldhatja meg. Szlovákiában ugyanis a ro-
és megjelent a nôk politikai radikalizmusa. Felvetôdött a gyer- mák legégetôbb problémája azonos a marginalizált társadalmi
mekek jogvédelme, a fogyasztóvédelem, illetve a fogyatékosok csoportok problémájával. Bár nem minden roma, ám egyhar-
jogainak védelme. Ezekkel a jogokkal kapcsolatosan nem ál- maduk nagyon rossz körülmények között él, sokszor gettószerû
lunk túl jól. Lehet, hogy a szlovákiai helyzet az etnikai kisebb- helyeken. A társadalmi távolság-skálán ez a kisebbség a legrosz-
ségi jogok tekintetében megfelel a kisebbségeknek járó általá- szabb helyet foglalja el, bármilyen társadalmi csoporthoz viszo-
nos védelemnek, azonban a fogyatékosok védelme még mindig nyítjuk, akár a homoszexuálisokhoz képest is. A legfôbb kérdés
számos akadályba ütközik: a szállításuk, a középületek haszná- a romák társadalmi integrációja. A jelenlegi kormány már az el-
lata például nincs megoldva. Szükség van egy bizonyos fokú sô adminisztrációs idôszakban elfogadott egy stratégiát a roma
„pozitív diszkriminációra” – ezt a fogalmat idézôjelbe téve – kérdés megoldására, illetve a stratégia részletes kidolgozására
ugyanis a legfontosabb, hogy biztosítsuk számukra az esély- vállalkoztak.
egyenlôséget. Ugyanez érvényes a kisebbségek esélyegyenlôsé- Az Európai Unió nem egy karitatív szervezet, hanem partne-
gének a garantálásával, ugyanis a nyelv ugyanolyan akadályt je- ri viszonyban állók szövetsége. Álláspontja egyértelmû: nem fo-
lenthet, mint a fogyatékosok számára a fizikai akadály. Mond- gadunk be magunk közé olyan országokat, amelyek hatalmas
hatják, hogy az etnikai kisebbség helyzetét nem lehet a fogyaté- megoldásra váró problémákat hoznak az Unióba. A feladat te-
kosokéhoz hasonlítani. Én azonban csupán az esélyegyenlôség hát: megmutatni, hogy országunk problémáit saját magunk is
biztosítása tekintetében hasonlítom össze a két helyzetet. El meg tudjuk oldani. Ôk segíthetnek, és fognak is, de a megoldás
64 65
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció A szlovákiai kisebbségek és az európai integráció

a mi kezünkben van és nem más országok kezében. Természete- a kisebbség úgy véli, szükség van rá, nem létezhet ok ennek
sen léteznek a romák kivándorlásával kapcsolatos gondok: megtiltására.
megjelent ez a tendencia, hogy menedékjogot kérnek az euró- Egy másik kérdés az úgynevezett Státusztörvény kérdése,
pai országokban. Ez a trend azonban visszaesôben van, ugyanis mely szintén sok vitát váltott ki. Természetesen nekünk is meg-
az európai államok megszigorítják a menekültek befogadásának van a külföldön élô szlovákokra vonatkozó Státusztörvényünk,
a kritériumait. Másrészt, a cseh médiában jelentették, hogy a de a kérdés az, hogy lehet-e más állam polgárainak törvényt al-
múlt évben 20 000 roma vándorolt át a Cseh Köztársaságba és kotni. Ebbôl a nézôpontból a Státusztörvény rendkívül proble-
ez ellen komoly lépéseket terveznek. A szlovák kormány által matikus, és a szakértôk feladata ennek tisztázása.
elfogadott lépéseket az Európai Unió is elfogadta, ami megerô- Szlovákiában két példával lehet illusztrálni a problémáink
síti Szlovákia hitelét arra vonatkozólag, hogy képes saját prob- megoldási módját: a szlovákiai német kisebbséget nagymérték-
lémáinak megoldására. ben támogatja a német kormány, ám nem különleges törvény
A roma népesség egyik legnagyobb problémája, hogy gyakor- vagy ún. Státusztörvény által, hanem civil szervezeteken, pl. a
latilag teljesen hiányzik körükbôl az értelmiségi réteg. A roma Goethe Intézeten keresztül. Mégis, az általuk nyújtott támoga-
közösség iskolázottsági szintje rendkívül alacsony, és köztük a tás sokkal nagyobb mértékû, mint amit a magyar Státusztör-
legmagasabb az iskolázatlanok és a munkanélküliek aránya. A vény kínál.
roma gyerekek nem beszélnek szlovákul, így speciális nyelvórá- A második példa a Szlovákiában élô cseh kisebbség esete. A
kat kell tartanunk nekik. Mindeddig nem sikerült roma iskolá- cseh állam kettôs állampolgárságot kínál számukra, ami maga-
kat létrehozni, roma tanárokkal, roma nyelvû oktatással. 1972- sabbra becsülhetô a magyar Státusztörvénynél. E két megoldási
ben a roma nyelvet elismerték a romák anyanyelveként, azon- mód ellen nincsenek kifogások, hiszen mindkettôt elfogadta a
ban ezt a nyelvet nem beszéli minden roma. A másik akadály Parlament. Véleményem szerint a Státusztörvény által a magyar
az, hogy a roma szülôk nem szándékoznak roma iskolába íratni gyerekeknek odaítélt évi 20 000 forintos támogatás semmikép-
gyermekeiket, ugyanis az integrálódási lehetôségeik korlátozá- pen sem sérti az ország függetlenségét. Hasonló összegû segély-
sát látják ebben, ezért a szlovák iskolákat részesítik elônyben. A ben részesül például egy szlovákiai munkanélküli, tehát ez a tá-
roma identitáskeresés folyamata elkezdôdött. Felnôtt egy új ge- mogatás csak a nacionalisták számára jelenthet problémát.
neráció a romák körében, akik határozottabban követelik joga- (Fordította: Szentannai Ágota)
ikat és bizonyos becslések szerint a közeljövôben szükség lesz
roma nyelvû iskolákra. A pszicholingvisztikai kutatások szerint
az anyanyelven történô oktatás biztosítja a legjobb alapot a
gyermekek neveléséhez.
A szlovák médiában felröppent egy hír a roma nôk sterilizálá-
sáról, azonban erre nincsenek konkrét bizonyítékok.
Ami a magyar kisebbséget illeti, Komáromban most készítik
elô a Magyar Egyetemet. Számos vita elôzi meg az egyetem be-
indítását, elsôsorban arról, hogy szükség van-e egy különálló
magyar egyetemre, vagy jobb lenne a magyar anyanyelvû fiata-
lokat magyarországi egyetemeken oktatni. Az anyanyelven tör-
ténô oktatás mindenképpen a kisebbségek joga, és amennyiben
66 67
Betiltott TV Romániában
Gáspárik Attila – a Román Audiovizuális Tanács elnökhelyettese

A romániai diktatúra 1989-es bukása után elemi erôvel tört fel
a közlési vágy a romániai társadalomban. Az elfojtás évei – a na-
pi két órás tévémûsor és az egyetlen központi rádióadás – után
gomba módra jelentek meg a különbözô elektronikus mûsorké-
szítôk. A kaotikus állapotokat az 1992-ben megjelent Audiovi-
zuális Törvény próbálta szabályozni. Az említett törvény egy ak-
koriban szokásos módszertan alapján készült. Vagyis: végy egy
francia modellt, ami a francia valóságból táplálkozik és ültesd át
Romániába. Ez a kissé ironikus felvezetés már elôre jelzi, hogy a
gyakorlatban a román Audiovizuális Törvény nem mûködött
rendeltetésszerûen. A legfôbb probléma a bürokratikus agyon-
szabályozás volt. Ahelyett, hogy valamilyen átláthatóság, rend,
rendszer, következetesség kialakult volna, a káosz törvényesült.
Megjelent, az árnyékkritériumok rendszere, vagyis a politikai rá-
hatás, korrupció, különösen a frekvencia elosztásnál. A végre-
hajtó az Audiovizuális Tanács volt. Ezen testület feladatkörébe
tartozott a frekvencia elosztása, a tartalomszolgáltatás felügyele-
te, a mûsorszórók mûszaki ellenôrzése. Konkrét kritériumrend-
szer hiányában azonban a tizenegy testületi tag szubjektív dön-
tése alapján ítélte meg a mûsorszórás jogát és mûködését.
A Tanács mûködése 1996 körül változott meg pozitívan. Tör-
tént, hogy a Parlament két háza, a kormány, valamint az Elnö-
ki Hivatal által kinevezett Audiovizuális Tanács olyan személyi
összetételû lett, hogy az már feladatának tekintette a szabad
verseny biztosítását, a regionalizmus érvényesítését. Elkezdôd-
tek az elsô, nyílt beszélgetések a különbözô diszkriminatív je-
lenségekrôl, amelyek elsôsorban a Romániában élô nemzeti ki-
sebbségeket érintették. Ekkoriban már több száz magánrádió és
televízió mûködött, és a kábelszolgáltatással ellátott lakások
száma is megközelítette az 50 százalékos arányt. A fô vélemény-
alakító csatornák a fôvárosból sugároztak, mûholdas rendsze-
ren keresztül, kábeles szórásban. A mûsorszóró jogot a törvény
alapján csupán a kereskedelmi társaságok kaphatták meg. En-
69
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Betiltott TV Romániában

nek ellenére minden politikai pártnak megvolt, és meg is van az A döntéshozatalkor többekben közrejátszott az is, hogy közis-
audiovizuális holdudvara. Ki-ki magának teremtette meg a köz- mert volt a kérelmezô szoros kapcsolata Corneliu Vadim Tudor-
lési lehetôséget, de volt olyan is, aki egy meglévô csatornát ral, a Nagy Románia Párt vezetôjével. Ez a párt, jó nacionalistá-
édesgetett magához. A nagy véleményalakító adók lényegesen nak tartva magát többször kifejtette, hogy Romániát csak egy jó
befolyásolták a parlamenti választások kimenetelét. A Tanács- diktatúra tudja megmenteni. Szoros kapcsolatot tart fenn Le
ban ekkoriban még fel sem vetôdik az a gondolat, hogy az audi- Pennel, retorikájából sohasem hiányzik az antiszemitizmus, a
ovizuális szektorban ellenôrizzék a politikai pluralizmust. Ennek roma-, illetve magyarellenesség. A párt soraiban megtalálható a
ellenére a pozitív folyamatok folytatódnak. Olyan új fogalmak bukott román diktátor, Ceausescu
, rezsimjének egy-két ismer-
jelennek meg, mint a kiskorúak védelme, valamint a válaszadás tebb híve. Talán érdekes, hogy ez a politikai alakulat soha sem
kötelezettsége. tett nyílt EU-ellenes kijelentéseket, vagy gesztusokat, sôt, reto-
2000-ben, a mûködése óta eltelt nyolc év után elôször a Ta- rikájában mindig van valami az Európai Unióból. Fejlett de-
nács kiosztotta az elsô büntetéseket a diszkriminációs vétkekért. mokráciából jövôk számára talán érthetetlen, hogy az említett
A két eset közül egyik az antiszemita, a másik a magyarellenes párt egyszerre szorgalmazza az EU-s csatlakozás fontosságát, és
megnyilvánulásokat próbálja megfékezni. Egyik intézkedés sem ugyanakkor nyíltan ápolja Antonescu marsall háborús bûnös
váltott ki semmi reakciót az újságíró társadalomból. Kissé para- kultuszát.
dox, hogy a két ügy súlyossága szinte nem hasonlítható össze a Az említett elutasított kérvényezôvel egy napon egy jeles bu-
kilencvenes évek eleji tévés, rádiós megnyilvánulásokkal, de ez karesti napilap fôszerkesztôje is mûsorsugárzási jogot kért a Ta-
akkoriban még „hazafias cselekedetnek” számított. nácstól. A fôszerkesztô személye, szakmai presztízse garanciát
A mûsorszórók kissé értetlenül viszonyultak a jelenséghez, de jelentett az újabb csatornára, és a tanács egyöntetûen megadta
nem tiltakoztak ellene. Sôt az egyik csatorna az ügy miatt me- a pozitív választ a kérésre. Ekkor még senki nem sejtette, hogy
nesztette az antiszemita kijelentéseket tett mûsorvezetôjét. A turpiságról van szó. Történt ugyanis, hogy pár hónap múlva az
menesztett munkatárs rövid idôn belül mûholdas mûsorszórási elutasított kérelmezô bejelentette, hogy rövidesen megkezdi su-
kéréssel folyamodott a Tanácshoz. gárzását a csatornája. Az egykori elutasítás a történtek idején
Abban az idôben Romániában a közszolgálati televízió két már nagy port kavart. Elindultak a találgatások, hogy vajon mi
különbözô mûsorral mûködött, négy csatorna klasszikus keres- történik. A Tanács állt és várt, ekkorra már kiheverte azt a fo-
kedelmi ajánlattal, két zenei, és egy háziasszonyoknak szóló csa- kozott politikai nyomást, ami a kérés elutasítása után jelentke-
torna is volt. Elôrehaladott állapotban volt a közszolgálati tele- zett. A hírek arról szóltak, hogy az adást vagy Magyarországról,
vízió kulturális csatornájának a megvalósítása is, valamint az el- vagy Bulgáriából fogják közvetíteni. Mindenki csodálatára egy
sô hír tv, népzenei, valamint hazai sport csatorna és egy újabb szép napon minden technikai engedély nélkül elkezdett sugá-
általános, kereskedelmi adó. S akkor még nem is említettük a rozni az OTV. Az akkori törvény értelmében ez bûncselek-
külföldrôl érkezô, Romániának szánt tematikus mûsorokat. ménynek számított és az Audiovizuális Tanács meg is tette a fel-
Annak ellenére, hogy a Tanács még soha nem utasított vissza jelentést az ügyészségen. Az ügyben a mai napig – a történtek
mûholdas kérést, mivel az ott sugározható mûsorok száma gya- után több mint két évvel –, sem történt semmilyen intézkedés.
korlatilag korlátlan, ezt a kérést szoros szavazási aránnyal Az illegálisan sugárzó adó Bukarest egyik belvárosi tömbházi la-
ugyan, de megtagadta. A döntés alátámasztásánál a kérvénye- kásából kezdte meg a sugárzást. A mûsor nagy része stúdióbe-
zô szakmai felkészültségére, valamint az adó gazdasági megvaló- szélgetésekbôl állt, amit már a történet elejérôl ismert antisze-
sításának lehetetlenségére hivatkozott. mita viselkedéséért felelôsségre vont újságíró vezetett. Zavaros
70 71
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Betiltott TV Romániában

politikai mozgalmak képviselôi, a letûnt diktatúra befolyásosai, A döntést köszöntötte, és a romániai újságírás megtisztítása
javas- és vajákos asszonyok váltották egymást a mûsorokban. A felé tett lépésnek nyilvánította a Román Sajtóklub, a Romániai
médiahatóság zavarban volt. Hogyan szabályozhatna egy olyan Magyar Újságírók Egyesülete, de elmarasztalta a Romániai Hel-
mûsort, amelyik hivatalosan nem is sugározhatna!? sinki Bizottság, amelyik a büntetést túlságosan súlyosnak tartot-
A folyamatos beadványok ellenére, az eset megoldására hiva- ta. Az ô felfogásukban a tévé csupán információhordozó, és nem
tott minisztériumhoz tartozó Frekvenciagazdálkodási Hivatal, felel az ott elhangzottakért. Iszonyú politikai nyomás nehezedett
engedélyezte az adót, s az ügy törvényes keretek közé került. Ez- a Tanácsra és tagjaira a parlamenti bizottsági meghallgatásokon;
zel a Tanács számára is megkezdôdött egy körülbelül egy évig tüntetéseket szervezett a Nagy Románia Párt; tettlegességre
tartó rémálom. Az elsô súlyos esetet az a meghívott robbantot- uszító felhívások jelentek meg a párt újságjaiban. A felfüggesztés
ta ki, aki fegyveres leszámolással fenyegette meg az újságírókat, másnapján a frekvenciagazdálkodó hatóság bejelentette, hogy az
ha még egyszer rosszat írnak róla. A mûsorvezetô semmilyen OTV által használt mûszaki eszközök, a vámszabályok megsér-
módon nem lépett közbe, ezért részesévé vált az elhíresült eset- tésével, törvénytelenül, csempészáruként kerültek az országba.
nek. A Tanács a törvény alapján egyet tehetett: értesítette az Rövidesen Románia Fôügyésze is bejelentette, hogy az eddigi át-
ügyészséget. iratokkal kapcsolatban nyomozást rendelt el. Döntésre, tárgya-
Az elsô eset után nem sokkal újabb botrány tört ki, amikor az lásra mind a mai napig nem került sor. Az események után nyolc
egyik mûsorban bemutatták a közszolgálati televízió legnézet- hónappal a Parlament kezdte a törvény büntetési passzusait új-
tebb mûsorvezetôjérôl készített felvételeket, amelyek rejtett ka- rafogalmazni, a lépcsôzetes büntetések alkalmazása érdekében.
merával készültek, alaposan megsértve a magánélethez való jo- A Tanács eddig minden pert megnyert, amelyet a felfüggesztés-
got. A Tanács harmadszorra is értesítette az ügyészséget. Ezek sel kapcsolatosan ellene indítottak.
után egy olyan ügy következett, ami miatt a romániai Zsidó Már önmagában a betiltó döntés is fontos volt, precedens ér-
Hitközség is tiltakozott. A stúdió meghívottja Corneliu Vadim tékû a formálódó demokráciában. Meghozatala szükségszerû
Tudor volt, akit a Nobel-díjas Eli Wiesel romániai látogatása al- volt. Ugyanakkor tanulságos is, hogy egy jól mûködô társada-
kalmából hívott meg a mûsorvezetô. A mûsorban antiszemita, lomban nagyon fontos a különbözô hatóságoknak, politikai
és egyéb diszkriminatív kijelentések hangzottak el, valamint szerveknek, a független bíróságoknak, a törvény betûje és szel-
gyûlöletre uszító beszéd. A mûsorvezetô ahelyett, hogy figyel- lemében való következetes mûködése. Ezek nélkül nem lehet
meztette volna a meghívottat az alkotmányosságot sértô kije- letenni a demokratikus közélet alapjait egy olyan országban,
lentéseire, provokálta beszélgetôtársát. Mire a Tanács monitor- amelyik a legsötétebb diktatúrákból jön, és pár év alatt magáé-
ing szolgálatának jelentése elkészült, újabb kirívó eset került a vá akarja tenni a Nyugat demokratikus értékrendjét.
képernyôre. 2002. szeptember 10-én, akkor, amikor az ország és
a világ a tragikus New York-i események megemlékezésére ké-
szült, újabb gyûlöletáradat lepte el a képernyôt az OTV-n. Is-
mét Corneliu Vadim Tudor, és a már-már notóriusságra szert te-
vô mûsorvezetô kavarta fel a kedélyeket. A mûsor minden ed-
diginél messzebb ment a gyûlöletre-, és az erôszakra való uszí-
tásban, sôt kimerítette a diszkrimináció minden formáját. Az
idôközben megjelent, új audiovizuális törvény idevágó passzu-
sai alapján a Tanács végre felfüggesztette az adót.
72 73
Az Európai Unió nyilvánossága
a magyar médiában
Sükösd Miklós – Közép-európai Egyetem, Budapest

Az elôadásom címe „Az EU a magyar médiában” és valóban az
európai integráció és a magyar csatlakozás folyamatának mé-
diatálalásáról szeretnék elôször beszélni. Ez nem csupán leíró
célú, hanem igazán egy vitaindító és vitára hívó expozé lenne.
Utána arról szeretnék néhány szót szólni, hogy hogyan lehetne
jobbítani, javítani ezt a képet, „élesíteni az exponálást”, és mi-
lyen szerepe lehet ebben az újságíró társadalomnak Magyaror-
szágon, az európai médiacégeknek, akár a magyar kormánynak,
és magának Brüsszelnek is. Végül arról beszélnék pár szót, hogy
az európai diskurzusok megjelenése a magyar médiában és más
újonnan csatlakozó országok médiájában, sôt a régi tagállamok
médiájában is, milyen utakon, módokon megy végbe, milyen
fajtáit különíthetjük el.
Amikor készültem erre az elôadásra, azzal szekíroztam a ren-
dezôket, például Ágoston urat, hogy milyen nyelven tartsam ezt
a vitaindítót. A Közép-európai Egyetem, ahol dolgozom, egy
amerikai egyetem, New York-ban bejegyzett egyetem, de itt mû-
ködik Budapesten a Nádor utcában és a munkanyelvünk angol.
Tehát a legtöbbször angolul tanítunk, végzünk kutatást ezekrôl
a témákról, de ha úgy tetszik, mégis szándékosan úgy gondo-
lom, hogy magyarul kell beszélnem, beszélnünk, meg kell te-
remtenünk azt a szaknyelvet és azt a szakirodalmat, amit újság-
írók is, és társadalomkutatók is használhatnak a magyar média
európai átalakulására, az európai diskurzusokban való egyenlô
részvételére.
Három lépésben szeretnék haladni. Elôször egy empirikus
kutatás eredményeit ismertetném, ami a magyar sajtó EU-
képét elemezte. Akár hiszik, akár nem, mindössze egyetlen tu-
dományos értékû és rendszerezettségû felmérés készült a ma-
gyar sajtó EU-képérôl és 0 az elektronikus média, a rádió és tv
EU-képérôl. Ezt elképesztônek tartom. Egyrészt illusztrációkat,
75
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Az Európai Unió nyilvánossága a magyar médiában

mondogathatunk egymásnak, hogy ki mit gondol és spekulál- magyar diplomaták, illetve politikusok. Szinte alig esik szó, né-
hatunk, de valódi, „földközeli” elemzés ismereteim szerint egy hány cikk foglalkozik csupán az EU értékeivel, alapeszméivel,
készült. Ezt Terestyéni Tamás tartalomelemzô, médiakutató hosszú távú kulturális értékeivel, az európaiság, a federalizmus,
csoportja készítette még 2000-ben egy Phare-program kereté- a multikulturalizmus, a hosszú távú víziók kérdéseivel. Ha ösz-
ben. Két országos lapot, a Magyar Nemzetet és a Népszabadsá- szeadjuk ezt azzal, hogy 95%-ban mikro-cikkek, hírcikkek je-
got vették górcsô alá. Hat megyei lapot: a Kisalföldet, a 24 lennek meg, kezd kialakulni az a kép, amit a kutatók szisztema-
órát, Somogyi Hírlapot, Észak Magyarországot, Hajdú-Bihari tikus vizsgálata alapján találunk.
Naplót és két hetilapot: a 168 órát és a Magyar Fórumot. Ez A negyedik villanás azt mondja, hogy az EU a magyar csatla-
egy közel 80 oldalas jelentés, nyilvános, nagyrészt megjelent a kozás értelmezési keretében jelenik meg a cikkek kétharmadá-
Jelkép c. folyóiratban. Az idô rövidsége miatt én nyolc elemet ban. Tehát egy olyan EU áll elôttünk, amelynek a fô profilja a
szeretnék ebbôl kiemelni, nyolc villanást. Az egyik már 2000- sajtóképe szerint a bôvítés és ezen belül Magyarország. Ez ter-
ben, közel három évvel ezelôtt a cikkek elképesztô mennyisé- mészetes a magyar heti- és napilapokat tekintve, hosszútávon
ge volt. Erre hívja fel a figyelmet a kutatás. A kutatás fél évé- mégis egyfajta csôlátáshoz vezet. Természetesen 2000-ben a tár-
ben 1220 cikk jelent meg szinte minden számba, beleértve a gyalások aktualitása volt napirenden, a találgatás, hogy vajon
megyei lapokat is jelent meg efféle, az EU-t valamilyen módon mikor fog megvalósulni a csatlakozás, még Koppenhága elôtt
érintô írás. A második villanás a hírek dominanciája. A nyers vagyunk. A tárgyalások középpontba állításából következik,
információ, a napi aktualitások közlésének a dominanciája. A hogy kik a jellemzô szereplôi a magyar sajtóban az EU-témájú
cikkek 95%-a ilyen típusú hírcikk volt. Vagyis csak 5% marad megjelenéseknek? Ezek természetesen a politikusok és diploma-
elemzésre, glosszára, publicisztikára, háttér összefüggések meg- ták. A politikusokon belül a külügyérek, a külügyi tisztségvise-
világításra, vezércikkre, kommentárra. Vagyis ez azt jelenti, lôk, a tárgyalódelegációk és a külügyminiszter. Ôk dominálnak,
hogy a hosszú távú értelmezési keretek, azok a kontextust tehát a hivatalos Magyarország és a hivatalos EU dominálja az
nyújtó, beágyazási lehetôségek, amik a hírmorzsákat érdemes- EU-képet 2000-ben a magyar sajtóban. Nagyon kis számban
sé teszik arra, hogy egy képet adjanak ki, hogy a kirakós játék szakértôk követik ôket, szakértôk nyilatkoznak és elenyészô
összeálljon, nos ezek a cikkek elenyészô mennyiségben voltak számban a gazdaság, az üzleti élet szereplôi, szakmai érdekszö-
jelen a magyar sajtóban. Némileg nagyobb arányban, 11%-ban vetségek – pékektôl a fuvarosokig –, és elenyészô számban ön-
a két országos napilapban. Ebbôl következôen igen kis arány- kormányzati képviselôk, polgármesterek, ami a regionális fej-
ban a legolvasottabb magyar médiában, a megyei napilapok- lesztéseket, pl. Phare-beruházásokat, támogatásokat tekintve
ban. Elgondolkodtató, annak ellenére, hogy a 2000-es kutatás igen meglepô és figyelemreméltó.
az egyetlen, amit igazán használni tudunk a komoly vizsgáló- Az ötödik villanás, amit szeretnék megemlíteni az, hogy a
dásra. Az arányok bizonyára változtak az elmúlt 3 évben, érde- csatlakozás sokszor belpolitikai konfliktusok ütközôpontjaként
kes kérdés lenne ma is megnézni, hogy a sajtóban hogyan ala- jelenik meg. Azóta is tapasztaltuk ezt. 2000 nyarán „az EU-n kí-
kulnak ezek az arányok. vül is van élet” címû miniszterelnöki szlogen volt a belpolitikai
A harmadik pont a magyar csatlakozás diplomáciai, külgaz- villongások középpontjában. Ha visszaemlékszünk, ekkor ke-
dasági, külpolitikai témaként való megjelenése. Intézmények rült Haider kormányra Ausztriában, és az EU ezzel kapcsolatos
jelennek meg, brüsszeli tárgyalódelegációk, magyar tárgyalók, reakciói szintén a magyar belpolitikai élet ütközôpontjába ke-
ôk a tipikus szereplôk mostanában. Egy tv-s képet hozok fel: a rültek. Nos tehát ezek a belpolitikai, pártpolitikai konfliktusok
brüsszeli folyosón nyomuló EU bürokraták és döntéshozók és a nagy számban jelennek meg.
76 77
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Az Európai Unió nyilvánossága a magyar médiában

A hatodik fô kiemelnivaló véleményem az a dolgozatból, tudok kapcsolódni ehhez. A szakmámról nem esik szó, a helyi közös-
hogy nincs érdemleges elutasító érv a csatlakozással szemben a ségem vonatkozásában kevés szó esik, szakmám képviselôje nem je-
magyar sajtóban. Ez annál is meglepôbb, mert a Magyar Fórum lenik meg, csúcspolitikusok, külügyérek, diplomaták tárgyalnak öl-
is az elemzett lapok között szerepelt. Nyilván a kevés elutasító tönyben. Ez a magyar sajtó EU-képe, egy gyûszûben összefoglal-
álláspont oda kötôdik. Szeretném meghosszabbítani a 2000-es va, 2000-ben, egy féléves, nagyon intenzív sajtóelemzés alap-
pontból máig ezt a kis szakaszt. Ha a kampányt nézzük, ott sem ján. Ennyi a destruktív rész.
jelent meg – legalábbis a kampányban, a kormányzati adófizetôi Hogyan lehet javítani ezen a képen – ami egyébként sokat ja-
pénzbôl nem támogatták a „nem” álláspontot és sokszor az volt vult természetesen az elmúlt három évben, Koppenhága után és
az ember benyomása, hogy a „nem” álláspont nyilvános képvi- a kampányban még sokkal nagyobb terjedelmet és sokkal jobb
selôi nem szakmailag megalapozott álláspontot képviseltek, il- minôségben jelent meg a sajtóban –, mégis néhány tendenciá-
letve azok, akik ilyet képviseltek, nem jutottak igazán térhez. ra felhívnám a figyelmet.
Nem volt kiegyensúlyozott vita, egy nagyon erôs „igen” és an- Mi a média felelôssége? Elôször is azt mondanám, hogy nagyon
nak számos árnyalatával szemben sporadikus „nemet” találtak a nagy. Mindannyian tudjuk, hogy a tényszerû információk, az
kutatók 2000-ben is. A kedvezô hatások bemutatása dominált adatok, információk és az értelmezési keretek nagy részét az
már 2000-ben is. Ez a kormányzati kampányban felerôsítve kö- emberek a médiából kapják. Mégis azt gondolom, másodlagos a
szönt vissza. Megjegyzem már 2000-ben is a Külügyminisztéri- média felelôssége a politikai osztály, a politikai elit felelôsségé-
um az elemzett lapok közül számosat támogatott, szponzorált, hez képest. Tehát ha pl. Magyarországon az alacsony részvételi
EU rovatokat, oldalakat, azóta is szponzorál például a megyei arányt nézzük a népszavazáson, az 50% alatti arányt, ami eddig
lapok jelentôs, sôt a közelmúltban valamennyi megyei napilap- a legalacsonyabb az újonnan csatlakozó országok közül és félô,
nál és valamennyi minôségi országos napilapnál is, ismereteim hogy az is marad. Én ezt nem varrnám a média nyakába. Nem
szerint a Népszabadság kivételével. állítanék fel ok-okozati viszonyt az eddig elmondottak és az ala-
A hetedik pont, amit szeretnék kiemelni, hogy nagyon kevés csony részvétel között. Én más okokat keresek. Nem ez a fórum
figyelem, kevés fény vetül a megvalósult EU támogatásokra, az arra, hogy ezt megbeszéljük, de a politikai osztály egyet nem ér-
EU-támogatásokból megvalósult beruházásokra, projektekre. tését, gondolom pl. Szlovákiával ellentétben, ahol Dzurinda és
Holott Phare-programok, a roma-képzéstôl helyi víztisztító kör- Meciar együtt kampányolt az igen mellett, ez nem jött létre az
nyezetvédelmi beruházásokig százszámra voltak Magyarorszá- ellenzék és a kormánypártok vonatkozásában Magyarországon.
gon a 90-es évek közepétôl. Ezekrôl érdekes módon még a me- Ezt látom egy kérdéskörnek. Másiknak pedig a kampánykezdés
gyei sajtóban, ahol pedig a lokalitás erôsen érvényesül, viszony- késôi voltát. Lényegében januárban indult meg a kampány az
lag keveset lehetett olvasni. áprilisi népszavazáshoz és február-márciusban kezdôdött. Ebben
Összegezzünk: az EU-kép az, hogy brüsszeli folyosókon, kopasz, én a Medgyessy-kormány, az Orbán-kormány és a Horn-kor-
illetve hajjal borított fejû férfi, általában idôsebb, fekete öltönyös dip- mány felelôsségét is látom. Görgették maguk elôtt az EU csat-
lomaták, EU szakzsargonban, EU-büro nyelven érthetetlen dolgo- lakozás igazi kérdéseinek a bemutatását. Ha arra gondolunk,
kat beszélnek. Távoli dolgokat. Az EU-csatlakozás a magyar csat- hogy Torgyán földmûvelési minisztersége idején nem a tárgysze-
lakozás kontextusában jelenik meg és ezen belül távoli esemény- rû viták jellemezték a magyar agráriumot, amelyben be lehetett
sorként. Távoli – földrajzi értelemben, mert Brüsszelben zajlik és volna mutatni a magyar agráriumot érô kihívásokat és lehetô-
távoli szimbolikus értelemben. Én a magyar kisember, a BKV-el- ségeket, akkor azt hiszem értik, mire gondolok. De nem egyik,
lenôr, a kismama, az óvónô, a tanár, a banktisztviselô nehezen vagy másik kormányra tenném a felelôsséget, ismétlem, hogy
78 79
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Az Európai Unió nyilvánossága a magyar médiában

hólabdaként, vagy felcsavarandó szônyegként görgették ezt a ra is. Nincs európai közszolgálati csatorna. Ezek általában for-
kérdést maguk elôtt a kormányok. Nem néztek szembe azzal, profit médiumok voltak, amiket említettem. Miért ne lehetne
hogy a csatlakozás kézzelfogható idôn belül megvalósul és Kop- beszélni egy összeurópai közszolgálati tv-rôl, vagy rádióról? Ter-
penhága után hirtelen nagyon kevés idô maradt. mészetesen óriásiak az ellenérdekek és akadályok. Természete-
Mégis, azt láttuk, hogy kommunikációs deficit jellemzi a ma- sen az adó nyelve, mondjuk, lehet aláiratozni, feliratozni egy tv-
gyar sajtót. Ezt kulcsszónak tartom. Mindnyájan ismerik a de- ben, de ki finanszírozná ezt? Maga a bizottság? Maga az EU fi-
mokratikus deficit kifejezést, amely az Európai Unióban hono- nanszírozná azt a médiumot, amelyik szállítaná róla a híreket?
sodott meg, ami azt jelenti, hogy az állampolgárok nem kapcso- Ismerjük azt a közép- és kelet-európai gyakorlatot, ahol a kor-
lódnak az európai intézményekhez, nem tekintik ôket, vagy kel- mányzati injekciók, segítségek a közmédia számára mindig po-
lô mértékben, vagy erôsen a nemzeti kereteket, a nemzeti par- litikai függôséggel járnak. Tehát, nagyon komolyak az ellenér-
lamentet, a nemzeti törvényhozást tartják a legfontosabbnak. vek, de ez is egyfajta gondolkodás. Miért ne születhetne egy in-
Kis számban vesznek részt az Európai Parlament választásain. formáció szabadsági direktíva Brüsszelben, „Freedom of
Ennek a demokratikus deficitnek a párja megvan a kommuni- Information Act”? A közérdekû adatokhoz való hozzáférést sza-
kációban is: a kommunikációs deficit fogalmat használhatjuk an- bályozó rendelet, ami minden országban, a Skandináv orszá-
nak a képnek a jellemzésére, amirôl beszéltem. gokban a legjobban, de minden európai országban megvan, ám
A kommunikációs deficit csökkentésére számos szereplô kí- a szintjük különbözik. Az EU-bürokrácia sokkal titkolódzóbb,
nálkozik. A hazai médiáról hosszasan beszélhetnénk. Hogyan mint a nemzetállami kormányok. Sokszor Skandináv adatsza-
kellene átalakítani például a rovatstruktúrát a sajtóban, hogy az badsági törvényeket használva sokkal többet lehetne az EU-ból
EU ne külön rovatként, hanem egy harmadik dimenzióként a megszerezni, mint amit lehet az EU-szabályok alapján. Tehát az
kül –, és belpolitika között egy új dimenzióként jelenjen meg. EU-bürokráciának, a Bizottságnak is lenne bôven szerepe, túl a
Ami átmetszi valamennyi rovatot. Lehet persze EU-s rovat, de médiumokon, és a magyar kormányon.
érdemes megjelennie az európai dimenziónak a kulturális ro- Negyedik szereplô maga az európai médiarendszer. Forprofit
vattól a színes és mozaik rovaton át a sportrovatig. A gazdasá- és nonprofit módon rengeteg horizontális együttmûködési le-
got beleértve – természetesen. Rengeteg dolgot lehet és kell hetôség nyílik.
tenni a magyar sajtónak. Rengeteg feladata lehet a magyar kor- Természetesen az egész demokratikus deficit kommunikációs
mánynak. Például: brüsszeli tanulmányutakat, pályázatokat deficit kérdés, már prejudikál egyfajta választ. Az a kérdésfelte-
kellene hirdetnie a magyar újságírók számára és nem kéthetes, vés a szoros integráció híveinek a kérdésfeltevése. Ez a federalis-
hanem féléves tanulmányutakat. Nyelvtanulási lehetôségeket ták kérdésfeltevése. Azoké, akik úgy gondolják, megállíthatat-
kellene finanszíroznia. Magam is több újságíró-képzésen vettem lan az a folyamat, hogy egyre több szakpolitika, szakmapolitika,
részt, EU-rovatvezetôkkel tolmácsot kellett küldeni Brüsszelbe. külpolitika, fegyveres erôk politikája tódul át brüsszeli kézbe
A megyei sajtó EU-rovatvezetôi tolmáccsal mentek Brüsszelbe. nemzetállami szintre. Az unionisták, vagy azok, akik kevesebb
Tehát a nyelvtudásban hihetetlen hiányokat látunk. integrációt gondolnak, úgy gondolják, hogy a demokratikus de-
De az EU médiarendszerérôl – a harmadik szereplô – is, hosz- ficit nem igazi kérdés. Ôk azt mondják, a választópolgárok reá-
szasan beszélhetnénk. Vannak kezdeményezések egy összeuró- lisan mérik fel azt, hogy az Európai parlamentnek mennyi a sú-
pai nyilvánosság létrehozására. Az Arte filmcsatornára gondol- lya. Szinte semmi a Bizottsághoz képest – akkor, amikor olyan
hatunk, az European újságra, amelyik megbukott, az Euro- kevesen mennek el szavazni az európai parlamenti választáso-
News hírcsatornára, de akár a brüsszeli vizuális szolgáltatások- kon. Tehát az unionisták, akik nem akarnak szorosabb federá-
80 81
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Az Európai Unió nyilvánossága a magyar médiában

ciót, szorosabb integrációt, azt mondják, hogy ezek nem igazi majd 25 országban, minden nemzeti nyilvánosságban vita in-
kérdések. dul, hol ilyen, hol olyan. De a viták elkezdenek hasonulni, el-
Az utolsó megjegyzés-sorozatban, amikor arról beszélek, hogy kezdenek konvergálni. Elkezdenek összetartani, legalábbis
milyen modelljei vannak az európai nyilvánosság kialakulásá- azoknak a témáknak a metszetében, amelyek Brüsszelbôl in-
nak, ezt a szempontot is szeretném behozni. Nem arról van csak dulnak. Ez tehát a vertikális konvergencia, amely egy felülrôl
szó tehát, hogy európai és nemzetállami szintû média létezne, lefelé hajló folyamat.
hogy nemzeti közszolgálati média és ennek megfelelô európai Gondoljunk arra, hogy pl. az újságírók számára, az újságok
lenne jó, ha létezne, ahogyan ezt a federalisták egy része gon- számára is milyen lehetôségek vannak pl. egy cikkcserés megál-
dolja a médiáról. Sok más, alternatív modell is létezik. Olyan, lapodásnak, vagy rovatcserés megállapodásnak. A magyar saj-
amely keresztbevágja ezt a kétszintû modellt. Itt csak megneve- tóban is több kísérlet volt arra francia lapokkal elsôsorban – a
zek öt eltérô modellt, s aztán örömmel veszem, ha beszélgetés- Libération-nal és más lapokkal –, de a Magyar Hírlap egy össz-
re mód nyílhat. európai, talán hat jelentôs kelet–, és nyugat-európai lapokat
Az elsô maga ez a szupranacionális média, vagyis az összeurópai összefogó cikkcserét, laptesteket, rovatokat hozott létre. Ilyen
médiarendszer. Úgy tûnik, a gyakorlatban ez elsôsorban az elite- típusú megállapodásokra micsoda lehetôségek nyílnak a verti-
ket érdekli, a politikai elitet, a pártokat, az EU bürokráciát, kép- kális konvergencia szempontjából, ha ugyanaz a téma merül fel
viselôket és horizontjukat és holdudvarukat, illetve a gazdasági 25 országban.
döntéseket hozókat, a gazdasági eliteket, lobbykat. Lehet, hogy Horizontális konvergencia. Ez a negyedik modell. Ez egy alulról
ezeket az elitcsoportokat az összeurópai médiarendszerben nem felfelé induló, indukálódó vitát jelent, ahol még a brüsszeli dön-
is a hagyományos média: nem tévé, rádió, újság, hanem az új tések elôtt a hasonló kérdésekrôl kialakulnak a viták. Határ
média, pl. az internetes honlapok, szakosított portálok, hírfolya- menti konvergenciák, kisebbségekkel kapcsolatos viták, nem-
mok, célzott hírügynökségek, cikkügynökségek szolgálják a leg- zetállamok, tagállamok között. Szlovákia és Magyarország, illet-
jobban. Pl. a magyar Brux-infó a Fóris György és mások által ve- ve Románia csatlakozása után Románia-Magyarország között
zetett Brux-infót tudnám megemlíteni, amely csak elôfizetôknek kisebbségi kérdésekrôl európai dimenzióban a magyar kisebbsé-
szóló és nagyon mélyen specializált hír- és cikkügynökség. Tehát gekrôl. A horizontális konvergencia alapján.
ez a szupranacionális média szintje. Az ötödik rész az utolsó, talán ez a legaktuálisabb és ez az eu-
A második szint az európai diskurzusok közösségénél az ma- rópai nyilvánosság, mint konfliktus-zóna. Számos dimenzió men-
gának a nemzeti médiarendszernek mind a 15, illetve 25 nem- tén alakulnak ki frontok, csoportok a tagállamok és a jövendô
zeti médiarendszernek az átalakulása oly módon, hogy a diskur- tagállamok között. Kis országok – nagy országok közötti vitája
zusaik elkezdenek egymásra hasonlítani. Sokkal nagyobb figyelmet például a Konventben. Gyôztesek és vesztesek vitája. NET be-
kap az európai dimenzió. Pl. átalakulnak a rovatstruktúrák, fizetô – NET kapó, javadalmazott országok. Szorosabb integrá-
ahogy ezt említettem. Kialakul valamiféle elit szupranacionális ciót követô országok: francia-német tengely, szemben a lazább
média, átalakul, egyre fontosabbá válik a nemzeti médiarend- integrációt akaró országokkal: Nagy Britannia és más országok.
szeresen belül az EU-diskurzus és átmetszi, áthatja a sajtó, a Intervencionista és nem intervencionista, vagy pacifista orszá-
média jelentôs részét. gok. A 8-ak és a pacifisták. Egységes kül-, és hadügyi politikát
Egy harmadik modell, amelyet egy Paul Stephen nevû kuta- követelôk és annak ellenállók. Számos tengely mentén alakul-
tó modellje alapján mondom, vertikális konvergencia felülrôl. nak ki ilyen viták és az európai médiarendszer a nemzeti és az
Egy-egy EU direktívára, amelyik ugyanúgy érvényes 15, illetve európai médiarendszer ezeknek a vitáknak a terepe lehet.
82 83
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

Befejezésül, talán ennek az öt modellnek az értelmezése segít-
het bennünket abban, hogy ne egyszerûen egy kétlépcsôs média-
A kisebbségek képe a román
rendszert lássunk: a magyart és az európait; a britet és az európa- sajtóban, 1989–2002 között
it, a szlovákot és az európait, hanem más szempontokat is figye-
lembe vehessünk. Ebbôl empirikus kutatások is következhetnek. Corina Motoc
, – Médiafigyelô Iroda, Bukarest
Miért ne lehetne tartalomelemzéseket, tudományos kutatásokat
indítani arra, hogy ez az öt dimenzió a valóságban, a magyar mé- Az Academia Catavencu
, 1991-ben alakult nonprofit, kulturá-
diarendszerben és más médiarendszerben komparatív módon ho- lis szervezet, amely a román állampolgárok kritikus gondolko-
gyan áll. Igaz-e ez? Milyenek az arányai az egyes médiarendszere- dásának fejlesztését tûzte ki célul. A szervezet egyik célkitûzé-
ken belül ennek az öt modellnek. Tehát a társadalomtudományi se, hogy elôsegítse a politikai manipulációval szembeni ellenál-
diskurzust gazdagíthatja ez. Másrészt a sajtó, a média számára új lást a posztkommunista Romániában. Az Academia Catavencu ,
együttmûködési lehetôségek tárházát nyithatja a cikkcseréktôl az 1994-ben létrehozta az emberi jogok képviseletében tevékeny-
új fórumokig, rovatokig, fordításai projektekig, nonprofit együtt- kedô Médiafigyelô Irodát (MFI). Célunk a szabad és minôségi
mûködésig az újságíró-szervezeteken belül és forprofit együttmû- kommunikáció elôsegítése az emberi jogok védelme érdekében.
ködés. Remélem, hogy ennek a nyomán gazdagabb lesz az EU tá- Jelen tanulmány átfogó ismertetést ad szervezetünknek az el-
lalása, mint ahogy az elején mondtam. múlt hét évben elért kutatási eredményeirôl.
Az 1989-es év ugyan a demokrácia eszméjének gyôzelme
volt, ám a politikatudomány szempontjából egyúttal kudarcot is
jelentett. A társadalomtudományok melléfogtak, amikor –
prediktív tudományok lévén – elôrejelzésekbe bocsátkoztak. A
legtöbb politikai elemzô azt gondolta, hogy a kommunista blokk
szétesésével a felszabadult országok visszafordíthatatlanul a de-
mokrácia útjára lépnek. Csakhogy a történelem- és politikatu-
domány szintjén senki sem beszélhet visszafordíthatatlanságról
anélkül, hogy ne esne a legnyilvánvalóbb determinizmus hibá-
jába. A kommunisták is azt képzelték, hogy a kommunizmus fe-
lé vezetô út egyirányú.
A demokráciába való fájdalmas átmenet – a változástól való
természetes félelembôl illetve a kellemetlen, kényelmetlen válto-
zások miatti bûnbak-keresésbôl fakadóan – felszínre hozta a na-
cionalizmust, a xenofóbiát és a fajgyûlöletet. A szakértôk ma is a
demokrácia gyermekbetegségeinek tartják ezeket. Ám a gyer-
mekbetegségek halálosak is lehetnek, ha nem kezelik ôket.
Az újságírók – a csalódott, zavarodott és riadt többség szószó-
lóiként – nyíltan kifejezték haragjukat a nehézkes és látszólag
végeláthatatlan átmenet miatt. A régi, jól bevált politikai míto-
szokhoz nyúltak:
84 85
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció A kisebbségek képe a román sajtóban, 1989–2002 között

• Az összeesküvés-mítosz a veszélyeztetett ország és a min- születése pillanatától rendkívül nagy befolyással rendelkezett,
denütt jelenlévô, a „nemzet testének” elpusztítására szövet- és igen gyorsan az állam negyedik hatalmává nôtte ki magát.
kezô ellenség mítosza. Néha az „ellenség” be is azonosítha- A legveszélyesebb – noha sem nem új, sem nem eredeti –
tó: szinte mindig a másik, a másság – a hospes hostis (az ide- módszerek egyike az automatikus általánosítás volt. Igen nagy
gen = ellenség) ôsi modellje alapján. Ezt a modellt elôsze- hatalmú és egyszerû eszköz volt ez, melyet a szerzôk arra hasz-
retettel alkalmazzák a magyar és a zsidó kisebbséggel kap- náltak, hogy kiélezzék az olvasó elvárásait, és kifejezhessék sa-
csolatban. A látszólagos paradoxon az, hogy úgy tûnik, Ro- ját elôítéleteiket különbözô témákkal kapcsolatban.
mániában – akárcsak Kelet-Európa egész területén – zsidók Egy másik – nem kevésbé veszélyes – módszer szerint egy-egy
nélküli antiszemitizmus van. Ha a zsidó közösség a második lap arculatát tökéletesen átalakítottak, úgy, hogy az már csu-
világháború elôtti Romániában körülbelül 800 000 fôt pán véleményeket tükrözött. A riporterek – ahelyett, hogy a
számlált is, 1945-ben pedig 400 000-et, ma már 8000-nél is puszta tények bemutatására szorítkoztak volna, hagyván az ol-
kevesebb zsidó él itt, legtöbben nagyon idôsek. vasókat, hogy maguk vonják le a következtetéseket – hírmagya-
• A Megmentô-mítosz a demagógok és botcsinálta próféták rázókká váltak, és szembeszökôen manipulatív cikkeket írtak.
eszköze, akik a legagresszívebben fejezik ki a kollektív re- Mielôtt néhány bekezdésben összefoglalnánk, hogyan jelen-
ményeket és félelmeket. Tevékenységüket karizmatikus nek meg a kisebbségek a romániai sajtóban, szeretnénk bemu-
módon legitimizálják.1 tatni önöknek a 2002-es népszámlálás adatait:
• Az Aranykor-mítosz – az elnevezés általában a két világ-
háború közötti évekre vonatkozik, amely idôszakot a romá- A LAKOSSÁG NEMZETISÉGI MEGOSZLÁSA3
niai demokrácia csúcsaként emlegetnek.2 NEMZETISÉG SZÁMOK %
TELJES LAKOSSÁG 21 698 181 100
• Az Egység: Romániának „egységes, nemzeti államnak” kell ROMÁN 19 409 400 89,5
maradnia. Ez ma is vitatott gondolat, minthogy néhányan MAGYAR 1 434 377 6,6
amellett érvelnek, hogy Románia nyilvánvalóan többnem- ROMA 535 250 2,5
zetiségû állam. NÉMET 60 088 0,3
UKRÁN 61 091 0,3
Ebben az agyonspekulált mitikus kontextusban az 1989 utáni SZERB 22 518 0,1
román sajtó tökéletes hordozójává vált a kizárólagos mitológi- TÖRÖK 32 596 0,2
áknak, amelyek iszonyodnak a különbözôségtôl, és félnek a TATÁR 24 137 0,1
másságtól. SZLOVÁK 17 199 0,1
ZSIDÓ 5 870 *
Az elmúlt kilenc évben folytatott gondos és alapos médiafi- OROSZ 36 397 0,2
gyelés érdekes empirikus eredményeket hozott. Úgy tûnt – és ez BOLGÁR 8 092 *
a megfigyelés többször is megerôsítést nyert –, hogy a média CSEH 3 938 *
volt az, ami befolyásolta illetve meghamisította a politikát és HORVÁT 6 786 *
GÖRÖG 6 513 *
közéletet. Azt lehet mondani tehát, hogy a szabad román sajtó LENGYEL 3 671 *
ÖRMÉNY 1 780 *
1 Itt a legitimizáció Max Weber által meghatározott három típusára (tradícionális, karizmatikus és SZLOVÉN 175 *
törvényes-racionális) gondolok.
2 RUTÉN 262 *
A valódi demokrácia idõszaka az 1918–1939 közötti idõszaknál jóval rövidebb ideig tartott. Keith
Hitchins szerint a két világháború közötti demokrácia idõszaka csupán 1923-tól (a belga modell által OLASZ 3 331 *
ihletett alkotmány elfogadásának évétõl) 1938-ig (II. Károly uralkodói diktatúrájának kezdetéig) tartott
Romániában. 3 Az adatokat a Nemzeti Statisztikai Intézet bocsátotta rendelkezésre – http://www.recensamant.ro/

86 87
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció A kisebbségek képe a román sajtóban, 1989–2002 között

A számok önmagukért beszélnek. Mint látható, a kisebbségek általánosítások és sztereotípiák kialakulásához. A pozitív hang-
Románia teljes lakosságának mintegy 11%-át teszik ki. Az olva- vételû cikkek szinte mindig a roma kultúra egzotikumához kap-
sóra hagyjuk annak megítélését, mennyire fontosak, illetve csolódnak. A román média bevett eljárása az általánosítás: egy-
mekkora veszélyt jelentenek ezek a kisebbségek a többség szá- egy – esetleg számos – roma kihágásai miatt bûnözôként minô-
mára. A 2000-es évi amerikai népszámlálás4 adataiból kiderül, síti az egész kisebbséget. A romák úgy jelennek meg a médiá-
hogy a kisebbségek ott a lakosság 25%-át teszik ki. Vajon maga- ban, mint alacsonyabb társadalmi státussal rendelkezô, ám
sabb százalékarányt kellene elérniük a kisebbségeknek ahhoz, minden társadalmi korlátozástól mentes emberek, akik nyo-
hogy az etnikai (kirekesztô) nacionalizmus – a társadalomtudo- morban élnek ugyan, de saját belsô törvényeiket szigorúan be-
mányok mai kifejezésével élve – polgári (befogadó) nacionaliz- tartják. A romák ábrázolásának leggyakoribb elemeit összefogó,
mussá váljanak? uralkodó kép az agresszió és az antiszociális viselkedés.5 A ro-
Állíthatjuk, hogy az 1989–1999 közötti idôszak a magyarok mákkal kapcsolatos leírásokban igen nagy gyakorisággal fordul-
évtizede volt. Ebben az idôszakban a legtöbb cikket és dühös vi- nak elô a következô fônevek és jelzôk: fegyver (kések, villák,
tát az oktatási ügyekkel (anyanyelvi és alternatív tankönyvek), fejszék, szuronyok, kardok, kövek, furkósbotok, ütôk, feszítôru-
státustörvénnyel, és emberi jogokkal kapcsolatos magyar köve- dak, kapák, puskák, üvegek, bénító spray-ek); színesbôrû (sö-
telések váltották ki. Ezek a követelések egyben „alkalmat” is tét, fekete, barna bôrû); lopás, rablás (rablótámadás); gyilkosok
adtak a sajtónak a nacionalista és „hazafias” megnyilatkozások- (merénylôk, bûnözôk); banda (csürhe, horda); bûnözés (gyil-
ra. A magyarok meglehetôsen hangos kisebbséget alkottak. kosság); börtön (büntetô ítélet). A pozitív kicsengésû szavak
Mára megcsappant a magyar kisebbség iránti érdeklôdés. Ez elôfordulása igen ritka: virtus, képzelôerô, néphagyományaik
egyrészt annak az eredménye, hogy a magyarok számos követe- ôrzôi, szép nôk, jó mesteremberek.
lése teljesült, másrészt annak, hogy Magyarország csatlakozott a Azzal együtt, hogy meglehetôsen nyilvánvaló a romákkal
NATO-hoz. Ez utóbbi esemény megkönnyebbült sóhajt váltott szembeni diszkrimináció, a sajtó mostanában felülvizsgálni lát-
ki a román újságírók egy részébôl, akik fontosnak tartottak szik eddigi hozzáállását, és különbözô pozitív megnyilvánuláso-
mindenkit emlékeztetni, hogy NATO-tagként Magyarország kat rendszeresít a roma közösséggel kapcsolatban. Elmondhat-
nem módosíthatja határait. juk például, hogy a román sajtó – különösen 1997 óta – a „ci-
Dacára annak, hogy továbbra is történnek kísérletek a köz- gány” megnevezés használatáról a „roma” megnevezésre tért át.
hangulat újbóli megfertôzésére, a kisebbségi jogok hatékonyabb Noha a két elnevezés még mindig felcserélhetô jelleggel hasz-
védelmének bojkottálására, és a fajgyûlölet terjesztésére, az nálatos, ez mégis egy kis lépést jelent a roma kisebbséggel szem-
1999 után hatalomra kerülô kormányoknak sikerült megôrizni- beni normális, befogadó magatartás felé.
ük az egyensúlyt ezen a területen. Sokat segít az is, hogy az Szervezetünk volt a kezdeményezôje az elsô és leglátványo-
RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) jelen van az sabb antirasszista kampányok egyikének a román médiában (a
Országgyûlésben, illetve a kormányban, hiszen hallatni tudja a TV-csatornák végtére is mindkét irányban használhatók, elvég-
hangját az egyezkedések során. re a diszkrimináció nem hivatalos állami gyakorlat.) Egy nem-
Most úgy tûnik, mintha a román sajtó a „roma évtizedbe” lé- kormányzati roma szervezettel, a Roma TITK-val (Roma Tár-
pett volna. A romákról alkotott képet az általános bizalmatlan- sadalmi Intervenció és Tanulmányi Központ) együttmûködés-
ság és gyûlölet alakítja. Ez a kép hozzájárul a szokásos ártalmas ben nyilvános kampányt kezdeményeztünk, melyhez az EU-tól
4 http://www.census.gov/statab/www/poppart.html 5 Lásd a MFI által a Sajtófigyelõ Közlönyben megjelentetett tanulmányokat, 1996.

88 89
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

kaptunk támogatást (Phare-programok). A kampány neve Lé-
pésrôl lépésre a tolerancia felé, és két fô célkitûzése van: harc a
Magyar újságíró – európai újságíró,
fajgyûlölet – különösen a romákkal szembeni etnikai diszkrimi- avagy az írott és elektronikus sajtó változásainak következményei
náció – ellen, és támogatás-szerzés a roma tanárok képzéséhez.
Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke
Az általunk készített filmek nagy hatást gyakoroltak a nyilvá-
nos szférára.6
Befejezésképpen elmondható, hogy bár a kisebbségekrôl alko- A mai konferencia elôadásainak témáival összevetve szokat-
tott kép még mindig negatív, lassan mégis javulni látszik, és a lan megközelítésben szeretném végiggondolni a „kisebbségi” ál-
román civil társadalom erôfeszítéseket tesz arra, hogy a kisebb- lapot egy sajátos fajtáját. Azt a kérdést járom körül, hogy kerül-
ségekkel szembeni elôítélet és gyûlölet csökkenjen a nyilvános het-e kisebbségi helyzetbe egy foglalkozás?
szférában, illetve – amennyire csak lehet – az emberek menta- Az uniós csatlakozás mai magyarországi fázisában elsôsorban
litásában is. az erôteljes, de nem mindig sikeres kormányzati propaganda
A kisebbségek ügyének optimális megoldását Tzvetan nyomán a hivatalosan „eufóriát” közvetítô hangulatba néhány
Todorov7 a következôképpen fogalmazta meg: az abszolút diszk- aggodalmaskodó vélemény is kialakult. Úgy hiszem nem ün-
rimináció illetve a pozitív, politikailag korrekt akciók negatív neprontás feltenni a kérdést ebben a megfogalmazásban is: mit
hatásai között, a „higgadt humanizmus” határain belül kell el- ér majd az európai újságíró, ha magyar? Az érdemi kérdés pedig
helyezkednünk. most már nem a két világháború közötti klasszikus megfogalma-
zást idézve így hangzik: lehet-e kisebbségben egy nyelv, egy kul-
túra akkor, ha „napszámosai” fizikai számszerû értelemben való-
ban kisebbségbe kerültek?
Illetlen dolog egy frissen megítélt Nobel-díj árnyékában a
kulturális, nyelvi örökség sorsáért aggódni, különösen, ha tud-
juk, hogy több méltó és nemzetközileg elismert „nyelvmûvé-
szünk” is potenciálisan az esélyesek közé tartozott, tehát az iro-
dalomtörténeti kiválasztást semmiképpen nem nevezhetjük vé-
letlennek.
Nyelvújításunk atyja Kazinczy Ferenc: Dayka élete címû írá-
sában mai aggodalmainkhoz képest igen korán mondja ki:
„Rettegni az újtól, szokatlantól, idegentôl éppen úgy hiba, mint
mohón kapni és mind azon, valami új, szokatlan és idegen. Ízlés
kell az íróban, s ezeknek éppen az nincs, mely érezze, mi igazán
szép és mi felvehetô. Még egy nemzet sem vitte elô literatúráját
anélkül, hogy azon nemzedéktôl melyeknél a tudomány és mes-
terség már virágzott, ízlést, szólást ne kölcsönzött volna.” (Ma-
6
gyar Idézetek Könyve. Bp. Officina Novak 1991. 199.o.)
Akit érdekelnek e tanulmány forrását képezõ adatok, keressék föl a http://www.mma.ro/ és a
http://www.freeex.org/ internetes oldalakat. Ennél megnyugtatóbb és konkrétabb a múlt század szülöttjé-
7 Tzvetan Todorov: Nous et les autres (Iasi: Institutul European, 1999)
nek Ottlik Gézának az üzenete a Próza címû kötetbôl:
90 91
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Magyar újságíró – európai újságíró

„Politikai történelmünk nem bôvelkedik dicsôséges oldalak- szonélvezôi is vagyunk, hogy bizony a folyamatosság, a tömör-
ban. Mohács óta inkább tehetetlenül kellett beleilleszkednünk ség, és a terjedelmi korlátok nélküli mennyiség az újságírás
a nagyobb hatalmak közötti egyensúly helyzeteibe, az ország po- klasszikus értelemben vett értékei szempontjából egyértelmû
litikai súlyával azonban a magyar nyelv és a magyar irodalom minôségromlást is eredményez. S ezen még annak az ismerete
nem kezdett együtt hanyatlani, hanem éppen ellenkezôleg, sem segíthet, hogy az internet esetében a szerkesztôi szabadság
mintegy teljesen kiszakadva a rossz sorsú államból, váratlan fej- egyfajta korlátozhatatlan szuverenitásba fordul át.
lôdésnek indult. A magyar nyelv megtette a teljes hátralévô S bár a véleményújságírás reneszánsza a rendszerváltás után
utat Európa felé, s irodalmunk, sajátságos módon, a huszadik cáfolni látszik aggodalmaimat, valójában senki sem tudja pon-
század elsô negyedében már egyenrangúan, minden vidékies- tosan, hogy az emberi cselekvés és döntéshozatal mélyáramla-
ség, epigonság érzése nélkül kapcsolódik be az európai irodalom taiban minek van nagyobb befolyása, hatása a „szavak mágiájá-
egészébe, s szinte céltalan gazdagsága még az ország és a magyar nak” vagy a valójában képromboló „való világnak” mondott
anyanyelvûek teljes lélekszámával sem áll arányban, nemhogy a virtuális és kondenzált világnak.
tényleges olvasókéval ”. (Magyar Idézetek Könyve. Bp. Officina A nyelv – és a mögötte rejlô értékes, bonyolult gondolat – el-
Novak 1991. 206.o.) veszejtésének esélye nem csak egy külsô hatalom erôszakos be-
hatolása nyomán nôhet meg, hanem kisebbségbe kerülhet az
De vajon hasonló sors jut-e a magyar újságírásnak és mûve- értelmes gondolat és cselekvés egyfajta vizuális önmegadás for-
lôjének? A nyomtatott sajtó helyzete bizonyos szempontból májában is. Elsôsorban úgy például, hogy bár az írásbeliség, a
egyértelmû és világos. A külföldi tulajdonos érdeke funda- nyelvi forma él és fejlôdik, de hatása arányaiban egyre csappan
mentálisan egybeesik bármely európai piacgazdaság által sza- az egyébként nyelvileg értéket alig hozó vagy más esetben min-
bályozott érdekhelyzettel. Minél több profitot termelni, de ezt den eddiginél bonyolultabban manipuláló képi formájában és
csak az anyanyelven lehet úgy eladni, hogy befektetése az az ezt kísérô szöveges változatban például a másodpercekbe szo-
anyavállalat számára hozza a hasznot. Az igazi problémát az rított híradós kalodájában.
elektronikus újságírás területén látom. Itt ugyanis, bár az esz- Az Európához csatlakozó Magyarországon ma jó újságírónak
köz továbbra is a magyar nyelv, a forrás, a kút már egyre ke- lenni mindenképpen azt jelenti, hogy törekedni kell a szakmán
vésbé. S ez elsôsorban visszahat a nyelv romlására, másodsor- belüli „kisebbségi lét” elkerülésére: vagyis bizonyos európai –
ban a vizuális szenynyezés olyan új formáját teremti meg, sôt amerikaiból európaisított – üzleti változat ellenére elkerül-
amelyrôl, ha némi túlzással is, de teljes megalapozottsággal ki- ni a példányszámnövelés, a szenzációhajhászás nemtelen formá-
jelenthetjük, hogy ha nem is szûken vett szakmai értelemben, it. Elsôsorban nem valami ellen kell tenni, hanem valamiért,
de a hatást és a végeredményt illetôen elôbb a kiárusítás, az- azért az értékôrzésért, amelynek megmaradását mind a mai na-
tán a leépülés majd végül az „elektronikus és virtuális kisebb- pig mindazoknak az újságíróknak is köszönhetjük – Kazinczytól
ségi lét” fenyegetettsége kísért. Esterházy-ig –, akik fontosnak tartották, hogy ennek a foglalko-
Nem lehet nem kitenni a felkiáltójelet azon tény mellett, zásnak, tehát az újságírásnak is mûvelôi legyenek.
hogy a legolvasottabb napilap információszerzési versenytársa Vagyis az európai méreteket és nyelvi korlátokat figyelembe
nem egy másik napilap lett – az külön történet, hogy csak a bul- véve a magyar újságíró akkor lesz képes beilleszkedni az új hely-
vár képes lépést tartani vele – hanem egy internetes hírfolyam, zet diktálta elvárások közé, ha tudatában van, hogy a nyelv ed-
amely látszólag ugyan semmiféle nyelvi változást nem jelent, de digi hagyományai és megôrzô erejének hatalma képessé teszi „a
mindannyian tudjuk, akik e teremben az átalakulás szakmai ha- mûveltséggel fertôzô” személyiség kibontakoztatására.
92 93
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Magyar újságíró – európai újságíró

Miközben a televíziós képernyôket elöntik a mûveletlen és kenykedô fôiskolai oktatóként is azt tapasztalom, hogy miköz-
felkészületlen „sztárok” – s eközben kisebbségbe kerülnek a sze- ben a fiatalabb generáció már természetesen igyekszik hozzá-
mélyiségükben és megjelenésükben is értékhordozó elektroni- szokni a több lábon állás megkerülhetetlen követelményeihez,
kus újságírók – nem kérdéses, hogy éppen a széles körben, szín- aközben a több kultúrában gondolkodás alapjait valójában nem
vonalasan és igényesen terjesztett nyelv lehet az, amely valójá- egy másik kultúra alapos megismerésére törekvés vezeti, hanem
ban megszünteti ezt a látszólag hátrányos helyzetet. helyette a kiszélesedett fogyasztási piac lehetôségeinek maxi-
A magyar történelem fordulópontjain mindig is az „írástudók mális kiaknázása.
felelôssége” jelentette a garanciát arra, hogy a széles tömegek- Az újságírói pálya európai értelemben vett továbbépítése egy
hez megfelelô mélységben és hatékonysággal juthassanak el a újabb lehetôség annak felismerésére, hogy ha valaki magyar
változás értékszerzô és értékteremtô elemei. nyelven valamit elért, azt idegen nyelven is könnyebben lehet
Most, hogy a csatlakozás fordulatát egyértelmûen pozitív fej- hasznosítani, terjeszteni. Vagyis az úgynevezett szakmai isme-
leménynek minôsíti a társadalmi közmegegyezés, nagyobb rettel együtt képességet lehet és kell szerezni a nemzetközi pia-
hangsúlyt kap az írástudók között az újságíró, s ezek között is a con való eligazodáshoz.
„képújságíró” felelôssége. Ilyen értelemben tehát a magyar új- Koltai Lajos Oscar-díjra jelölt operatôrünk amerikai sikerei-
ságíró nemhogy kisebbségi helyzetbe kerül, ha kilép az európai nek titkát faggató újságíróknak el szokta mondani, hogy az ô te-
piacra, hanem éppúgy tágulnak a lehetôségei, mert az informá- vékenységében mindig is a közép-kelet európai gondolkodást,
ciószerzésnek és terjesztésnek valóban „csak” nyelvi korlátai le- szemléletet kérik és várják el a magas színvonalú technikai jel-
hetnek. legû mûvészeti tevékenység mellett.
Hihetetlenül jelentôs fordulat ez, mert a nyelvi korlát ilyen Ha egy magyar újságíró vagy televíziós külföldön ösztöndíjat,
típusú felismerése egyet jelent az összeurópai kulturális gyara- pályázatot vagy valamilyen díjat nyer el, akkor nyilvánvaló,
podás lehetôségének felismerésével. hogy az elismerésben benne foglaltatik az is, hogy vállalta a koc-
Viszont hasonlóan fontosnak látszik a nyomtatott formában kázatot és kilépett egy szélesebb piacra, ahol a megmérettetés
megjelenô és vizuálisan ép anyanyelv megôrzése mellett, hogy a közepette a tehetségen és teljesítményen kívül az érvényesülés
magyar újságíró megtanuljon gazdasági vállalkozóként is euró- képessége is mérlegre kerül.
pai polgár, tehát nem „kisebbségben” lévô egzisztencia lenni. Ezért tehát úgy gondolom, hogy ebben a nagyon erôsen
Mielôtt félreérthetô lenne a dolog, sietek leszögezni, hogy itt nyelvhez kötött foglalkozásban is erôsen szociológiai jellegû és
egy olyan magatartásról van szó, amely adaptációs képességet ilyen értelemben világnézetet is komolyan befolyásoló az uniós
jelent egy egyre terjedô társadalmi szerkezethez, amelyben a csatlakozás.
szakmai és kulturális felkészültség mellett az önfenntartás új A nemzeti jelleg és érték mellett ugyanis a nacionalizmus kife-
formáinak elsajátítása is automatikussá válik. jezésbôl remélhetôleg fokozatosan eltûnik majd a világnak ezen a
Az elmúlt tizenhárom év alatt azt figyeltem meg, hogy a tech- felén is a pejoratív tartalom és helyébe egy természetes, egységes
nikai eszközök robbanásszerû változásainak kényszere közepet- szemlélet lép, amelynek lényege: kulturális és piaci értelemben is
te nagyon sok kollegám nehezen tudott lépést tartani az úgyne- egyenrangú partnerekké válunk és ezért nincs szükség a további-
vezett „hétköznapi tudás” egyre halmozódó változásaival. Így a akban arra, hogy újra és újra hangsúlyozzuk az adott nációra vo-
tudásipar áldásainak kihasználása helyett kénytelen volt ve- natkozó elkülönítô jeleket. Nem azért mert ezek megszûnnek
szôdni a felzárkózás nehézségeivel. Jól tudom, hogy bizonyos vagy feleslegessé válnak, hanem éppen azért, mert egyszer és
szempontból ez generációs kérdés, de a média területén tevé- mindenkorra egyre inkább tudottnak és természetesnek veszik.
94 95
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

A magyar kultúra hátrányos helyzete – különösen a határon
túli magyarok szavai és tapasztalatai a bizonyítékok rá – bizo-
Nacionalizmus és sztereotípiák
nyos politikai körülmények között természetesen nem szûnik a kisebbségi sajtóban
meg, de kétségtelen, hogy a magyar újságírók európai újságíró-
ként is a gazdagabb lehetôségek és a megbecsültebb „írástudók” Tibori Szabó Zoltán – újságíró, Kolozsvár
közé kerülhetnek. Csak reménykedhetek abban, hogy ennek
egyszer szociális hozadéka is lesz, s a kitágult piacon az egzisz- A tudományosan megalapozott tájékozottság hiánya és/vagy a
tenciális kiszolgáltatottság elleni küzdelemben is új formációk- csoportérdek idézi elô azt, hogy a közép-kelet-európai térség or-
ra és szövetségesekre találunk. De ez már nem ennek a konfe- szágainak nyilvánossága az elmúlt években gyakran épített olyan
renciának a témája. tudománytalan feltételezésekre, olyan adott klisékre és sztereo-
típiákra, amelyeket axiómaként fogadott el. El kell ismernünk,
hogy a nyilvánosság terén bekövetkezett változások, az utóbbi
tizenhárom év eseményeinek gyorsasága és az új kérdéskörök –
az elkobozott vagyonok visszaszerzése, a kisebbségek privatizáci-
óban történô részvétele, az egyéni és a kollektív kisebbségi jogok
kodifikációja, a kisebbségek részvétele a kormányzásban stb. –
elôtérbe kerülése a sajtóban dolgozók számára az elmélyült tájé-
kozódásra, a részletekre kiterjedô és így az adott kérdéskört át-
fogó módon vizsgáló kutatásokra nem hagytak elegendô idôt.
Ennek következtében a feltételezésekre és az információtöredé-
kekre alapozott tájékoztatás térnyerése a rendszerváltás óta el-
telt idôszakban meglehetôsen látványosnak minôsíthetô.
Elôítéletek, klisék és sztereotípiák
Az elôítéleteket, kliséket és sztereotípiákat szülô, mindenfajta
tudományos alaposságot nélkülözô feltételezések térnyerése és
használata elsôsorban az ideológiai és a történelmi diskurzus ese-
tében volt pregnáns, hiszen a szóban forgó térség országainak
többsége az elmúlt években hangsúlyosan került szembe a társa-
dalmi, politikai vagy etnikai identitás minél egyszerûbb és minél
közérthetôbb módon történô megválaszolásának kényszerével.1
A balkáni országok esetében erre az alapra épült fel az a fajta
autohtonista típusú eszencialista metafizika, amely a különbözô
csoportok mitikus terekben, identitás- meghatározások mentén

1 Lazãr, Marius: Apariþia ºi transmiterea cliºeelor ºi prejudecãþilor interetnice de la o generaþie la alta. In:
Dialog intreternic [Cluj-Napoca], V. évf., 10(51). sz., 1998. október, 2-3. o.

96 97
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nacionalizmus és sztereotípiák a kisebbségi sajtóban

történô elhelyezését célozta. Ennek nyomán a régióban élôk – „kevés nemzet van Kelet-Európában, amelyik oly sokat be-
számára a rendszerváltás után a világ pillanatokon belül két szélt, és oly keveset cselekedett, mint ôk”;
csoportra oszlott, a „mi” és az „ôk”, illetve a „mieink” és az „töb- – „vendégszeretôknek mondják magukat, miközben csupán
biek” erôvonal mentén. Ebbôl a gondolkodásmódból táplálko- az érdekeiket tartják sem elôtt”;
zott és táplálkozik ma is az etnocentrista magatartás, amelynek – „bármit is mondanának róluk, soha nem lesznek képesek
elsôdleges sajátossága az adott csoport tagjaival kötelezô szoli- arra, hogy a demokratikus Európa normáinak megfeleljenek”
daritás és a csoporton kívüliek elutasítása. stb.
Ez a magatartás, amelyik a legtöbb esetben elôre gyártott, és Hangsúlyoznunk kell: az idézett felmérés eredményei szerint
– mutatis mutandis – valamennyi esetben alkalmazható klisék- a fenti megfogalmazásokat a másik csoportra nézve a magyar és
re és sztereotípiákra támaszkodik, a kisebbségben élô csoporto- a román nemzetiségû megkérdezettek nagyjából ugyanabban az
kat sem kerülte el. Attól függetlenül, hogy bulgáriai törökök, arányban találták igazaknak.
macedóniai vagy görögországi albánok, moldáviai oroszok vagy Persze, mindez nem csupán a magyar–román viszony eseté-
gagaúzok, ukrajnai románok, koszovói szerbek vagy pedig ro- ben igaz. Az axiómaként kezelt elôítéletek a régióban élô vala-
mániai, szlovákiai vagy vajdasági magyarok esetét vizsgáljuk, az mennyi nemzet esetében tetten érhetôek. Íme néhány példa:2
elôítéleteken alapuló klisék és sztereotípiák jelenlétét vala- Szerbekrôl. „A szerbek Európa egyik legtehetségesebb népét
mennyi esetben megállapíthatjuk. Ezen nemzeti kisebbségek alkotják. Olyan bók ez, amelyet egyesek erôltetettnek talál-
esetében arra is rácsodálkozhatunk, hogy a napjainkban hasz- hatnak, mégis teljes mértékben megérdemelt. Csupaszív em-
nálatos klisék és sztereotípiák szinte semmiben nem különböz- berek, bátor harcosok, tehetséges, intelligens költôk és muzsi-
nek azoktól, amelyeket a mai befogadó többségi nemzetek vo- kusok a szerbek, akik könnyedén felzárkóznak a haladó gon-
natkozásában az adott nemzeti kisebbségek anyanemzetei már dolkodáshoz. Mindezen kvalitásoknak köszönhetôen a szerb
száz esztendôvel ezelôtt is használtak. egyike azon balkáni népeknek, amelyek a legnagyobb szimpá-
A klisék és a sztereotípiák határozott etnocentrikus felhang- tiát váltják ki.”
okkal törtek a felszínre például olyan esetekben, amikor adott Ezzel szemben: „A szerb kegyetlen és részvétlen katonák né-
nemzetek „pozitív és negatív jellemvonásairól” esett szó. A pe. Vérittasan, a szerbek egyetlen pillanatig nem haboznak, mi-
megfogalmazások szintjén ezek egy néhány évvel ezelôtt készült elôtt nôk és gyermekek ellen a legelképzelhetetlenebb atrocitá-
erdélyi etnikumközi magatartást vizsgáló felmérésben a követ- sokat végrehajtják. Ezt a félsziget eltelt éveinek történelmébôl
kezôképpen hangzanak: is jól tudjuk.”
– „nem létezik egyetlen másik nemzet sem, amelyik annyi Görögökrôl. „A görögök mindig nemes szerepet játszottak a
írót, tudóst, zeneszerzôt stb. adott volna a világnak”; világban, s ezt a javukra kell írni. Lehetnek bár számbeli kisebb-
– „nehéz pillanatokban csodálatra méltó erôvel fognak és tar- ségben Macedóniában vagy a Balkáni Havasok déli lejtôin,
tanak össze”; mégis a civilizáció valóságos szállítóeszközei ôk a térségekben
– „ez a nemzet sokat szenvedett a történelem során, mégis ké- élô elmaradott népek számára.”
pes volt megôrizni identitását”; Vagy: „A görögöket, a nemes helének ezen degenerált ágát,
– „ez a nemzet mindenkor az európai civilizáció védelmezôje mindenütt fôképp a ravaszságuk okán ismerik, illetve annak
volt”;
– „büszke nemzet, öntelt, amelyet a történelem elkényezte- 2 Ilchev, Ivan: The War of Stereotypes. Balkan Media as an Alternative to the Prejudices in the Region.
tett és hozzászoktatott az uralkodáshoz”; Balkáni Újságíró Konferencia, Várna, 1998. május 15–17.

98 99
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nacionalizmus és sztereotípiák a kisebbségi sajtóban

köszönhetôen, hogy egyfelôl nem bízhatsz meg bennük, másfe- sen nacionalista retorika feléledése, amely az „állandó harchoz”
lôl, hogy egyetlen óra erejéig sem hajlandók becsületes munkát szükséges ellenségképet is biztosította.3
végezni.” A rendszerváltást követô években több kelet-európai ország
Bolgárokról. „A bolgárok az utóbbi években hatalmas léptek- politikai elitje is rájött arra, hogy az ultranacionalista diskurzus
kel haladtak elôre. Nem is csoda tehát, hogy független megfi- a széles rétegek figyelme elterelésének igen hatásos eszköze. A
gyelôk ôket a Balkán japánjainak nevezik.” figyelmet pedig a rendszerváltással együtt járó politikai, gazda-
Másfelôl: „A bolgárok soha nem érdemelték meg azt a sza- sági, társadalmi kérdésekrôl folyamatosan el kellett terelni. Fáj-
badságot, amelyet az oroszoktól a legkisebb erôfeszítés nélkül, dalom: klisékkel és sztereotípiákkal a Balkánon véghezvitt ka-
ezüst tálcán kaptak. Azóta egyetlen ambíciójuk a társadalom tonai agressziókat és népirtásokat is meg lehetett magyarázni. A
militarizálása volt, és teljesen szem elôl tévesztették a haladás klisék és a sztereotípiák gyártása és használata ekképpen a tér-
humánusabb aspektusait. Nem is csoda tehát, hogy független ség kormányainak, történészeinek és újságíróinak egyik fontos
megfigyelôk ôket a Balkán japánjainak tartják.” cselekvésévé vált. A sajtószabadság tudatlanságból eredô,
Románokról. „Demokratikus társadalmuknak köszönhetôen, avagy megfontoltan téves értelmezése nagymértékben járult
a románok országa a Balkán Amerikája. A románok a keresz- hozzá ennek a stratégiának a sikerre viteléhez.
ténység megbízható védelmezôi voltak a keleti pogánysággal Az elmúlt évek sajtóját áttekintve, szomorúan kell tapasztal-
szemben. Románia – Franciaország kistestvére – igazi ôre an- nunk azonban azt is, hogy sok esetben a (többségi és/vagy ki-
nak a kapunak, amely a minket fenyegetô barbarizmus felé sebbségi) sovinizmussal szembeszállók is klisék és sztereotípiák
nyílik.” használatához folyamodtak.
Mégis: „A háborúk idején a románok bôségesen bebizonyítot- A nemzeti kisebbségek közösségeinek sajtóorgánumai is több-
ták, hogy rabszolgafaj leszármazottjai, hogy buták és idegengyû- nyire ez utóbbi kategóriához tartoztak és tartoznak. Látszólag
lölôk. Nem véletlen egybeesés, hogy miközben Victor Hugo mindenféle nacionalizmust elítélve, esetenként identitásmeg-
nagy epikus mûveit vetette papírra, egy romániai bojár azzal ôrzô és hagyományfelidézô diskurzusba csomagolva, az adott ki-
elégítette ki szadista hajlamait, hogy rabszolgát vásárolt magá- sebbség „védelmében” folyamodtak klisékhez és sztereotípiák-
nak, akit megölt, anélkül, hogy elképesztô cselekedetéért a leg- hoz. Ez a fajta magatartás fôképpen azon országokban élô nem-
kisebb büntetést várta vagy kapta volna.” zeti kisebbségekre volt jellemzô, amelyekben a rendszerváltást
Amint látjuk, a térségben „forgalmazott” klisék és sztereotípi- követôen hosszas véres konfliktusok nem robbantak ki. Az
ák szinte semmiben nem különböznek. Közös vonásként vi- utóbbi idôszakban azonban a szóban forgó kisebbségek sajtójá-
szont valamennyi azt bizonyítja, hogy a kommunizmus, illetve a nak egy részében a radikalizálódás hangsúlyozódása észlelhetô.
nacionál-kommunizmus bukása nem vezetett el automatikusan
a sovinizmustól és az etnikai türelmetlenségtôl történô megsza- A romániai magyarság esete – újabb kihívások
baduláshoz. Ellenkezôleg: az ultranacionalista elôítéletekre épí- A romániai magyar sajtó az elmúlt években a romániai magyar-
tett kliséket és sztereotípiákat az új politikai elitek tagjai nagy ság identitáspolitikájának egyik fontos küzdôterévé, megnyilvá-
elôszeretettel vették kölcsön, s ennek hatása alatt a térség saj- nulási lehetôségévé, újratermelôjévé és alakítójává vált. Ez a
tója is menetrendszerû pontossággal ismételgette ôket. Ez utób- sajtó igazodik a kisebbségi léthelyzet térségbeli alapkövetelmé-
bi jelenséghez, persze, az is hozzájárult, hogy az 1989 elôtti ke- nyeihez, nevezetesen ahhoz, hogy a kultúrának a saját állam
let-európai sajtóban dolgozók nagy része militáns magatartását 3 Tibori Szabó Zoltán: Consideraþii privind mesajul naþionalist în mass media. Tolerancia és kisebbségek c. kon-
nem volt képes levetkôzni, kapóra jött tehát a nyílt, szélsôsége- ferencia, Kolozsvár, Tranzit Ház, 2001.

100 101
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Nacionalizmus és sztereotípiák a kisebbségi sajtóban

funkcióit kell betöltenie, a sajtónak pedig olyan intézményi sze- hogy, Istennek hála, meghalt Trianon. Reggelenként, polgári
repet kell ellátnia, amely ki tudja védeni a nyelvvesztés, az asz- módon, a kávé mellé újságot olvasok: legtöbbször a Magyar
szimiláció és az utóbbi években a globalizáció veszélyeit is. Meg- Nemzetet. Ott van két kattintásnyira az interneten. Kinyitom a
állapították már elôttem4, hogy ezen funkciók többségének a tévét és megnézem a Duna Tv híradóját. Ha minden jól megy,
romániai magyar sajtó meg is felel, de ezzel párhuzamosan ma még elbeszélgetek pozsonyi, budapesti barátaimmal: telefo-
etnopolitikai félelmet, sztereotípiaként rögzült nézeteket tük- non, chaten, e-mailen. Hónap végén, meglehet, kiugrom Buda-
röz, és – tizenhárom évvel a rendszerváltás után – önként vál- pestre, megmártózom a Rudas-fürdôben és Újházy-tyúkhúsle-
lalt tabu témák, illetve túldimenzionált kérdések jellemzik.5 A vest eszem valamelyik budai vendéglôben. Mi köze lehet ehhez
kisebbségi újságíró számára – s ez a megállapítás az egész térség- bárkinek Bukarestben? Semmi, uraim: az égvilágon semmi.”8
re érvényes – minden olyan téma tabunak számít, amelynek A román–magyar viszonyt érintô eszmefuttatással csupán né-
nyilvánossága értékítélete szerint a kisebbségi jogérvényesítô hányan szálltak vitába az erdélyi magyar sajtóban.9 Közvéle-
küzdelmet veszélyezteti. A kisebbségi sajtó ösztönösen manipu- mény-kutatásokra, tényekre alapozott érveik azonban a szerzôt
latív jellegét ugyanis a zárt kisebbségi társadalom megnyitását nem gyôzték meg.
lehetôvé tevô törvényes keret hiánya határozza meg.6 A példaként felhozott idézet, persze, már más fajta „naciona-
Az utóbbi években a romániai magyar sajtó egy részében a lizmust” tükröz, s ez a fajta diskurzus, amelyet fôképpen magyar-
klisékre és sztereotípiákra épített, többé-kevésbé „passzívnak” országi politikai tényezôk gerjesztenek, az utóbbi hónapokban
mondható nacionalizmus mellett az „agresszív ultranacionaliz- újabb elemekkel „gazdagodott”: immár nem csupán a többség
mus” és a nyílt idegengyûlölet is teret nyert. felé irányul, hanem a kisebbség azon csoportjai felé is, amelyek
Olyan megfogalmazások látnak napvilágot, mint például a tagjai a szerzô és a szóban forgó anyaországi politikai csoportok
következô: „Lojális az ember csak bajtársaihoz, vállalt urához, nézeteivel nem értenek egyet. A szerzô „autofasisztáknak” neve-
hitéhez vagy hazájához lehet. Ehhez: hazámhoz, bajtársaimhoz, zi ezeket a személyeket, akiket szerinte az jellemez, hogy azok
hitemhez lojális is vagyok. Hogy az én bajtársaim nem az Ô baj- „saját népüket gyûlölik”. A kategória pontos meghatározására
társaik, az én hazám nem az Ô hazájuk és hitem nem az Ô hi- további támpontokat nyújtanak a következô megfogalmazások:
tük, arról nem én tehetek. Hanem azok, akik engem, az elsô vi- az „autofasiszták” „mindenféle közösségnek, nemzetnek és nép-
lágégés után jó ötven évvel született erdélyi magyart arra ítél- nek kóros elváltozásai”, „akikre nézve „sehol nincs bocsánat”,
tek, hogy egy szegény, buta és rosszindulatú országban éljek.”7 akik olyanok, „mint az árvagyerekben a rák”, „akik számára a
Az idézett fiatal erdélyi magyar szerzô egy bizonyos típusú, az nemzet csupán egy közösségen mérhetô statisztikai fogalom”,
utóbbi években elterjedt anyaországi diskurzust próbált belopni akik „aggódnak az erdélyi melegekért, az erdélyi romákért, az er-
a romániai magyar sajtóba. Ennek forrását nem nehéz meghatá- délyi románokért és az erdélyi levéltetvekért”, csak a magyaro-
rozni, ha az idézett írást tovább olvassuk: „Az agyakban, vala- kért nem, akik „azért kiabálnak olyan hangosan, mert a kápók-
nak mindig bizonyítani kell”, s akiket „eltûrnünk sem lehet”,
4 Magyari Tivadar: A romániai magyar média. Médiakutató, I. sz., 2000. õsz; uõ.: http://www.mediakuta-
to.hu/cikk.php?i=9&o=6
mert „ha nem tisztulunk meg tôlük, nem hagynak élni”.10
5 Gál Mária: Szolgálat vagy szolgáltatás? A romániai magyar sajtó század- és ezredfordulós dilemmáiról.
In: Tények és tanúk. Médiakönyv 2000-2001. Szerk.: Enyedi Nagy Mihály et al. ENAMIKÉ, Budapest, 8 Uo.
2000-2001, 235. o. 9 Lásd pl.: Sipos Géza: A kedvezményezettek. György Attila gyûlöletbeszéde. In: Transindex (internetes
6 Tibori Szabó Zoltán: A kisebbségi jogok és a nyilvánosság. In: A nyilvánosság rendszerváltása. Szerk. újság) [Kolozsvár], http://lektur.transindex.ro/?cikk=395; 6.11.2001
Vásárhelyi Mária, Halmai Gábor. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1998, 58-61. o. 10 György Attila: Az autofasiszták. In: Transindex (internetes újság) [Kolozsvár], 2003. február 27.
7 György Attila: Az én státusom. In: Krónika [Kolozsvár], III. évf., 258. sz., 2001. november 3-4., http://www.disputa.ro/cgi-bin/disputa/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic;f=1;t=000193;p=10; lásd még
Szempont c. melléklet, 11. o. uõ., ua.: http://www.erdely.ma/jegyzet.html, 2003. március 1.

102 103
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

A fenti érveléssel az erdélyi magyar sajtóban senki nem szállt
vitába. Megállná a helyét azonban az az érvelés, amelyik a tel-
Mindenki ügye – az oroszhegyi és
jes írás ismeretében azt állítaná, hogy ez a fajta diskurzus már
nem a nacionalizmus és a sztereotípiák kategóriájába tartozik.
zetelaki ártatlanul elítélt magyarok
Ez valami egészen más, amely nem csupán szakmai, hanem a magyarországi médiában
büntetôjogi felelôsségre vonást is kellene, hogy eredményezzen.
Egyikre sem került sor. Kósa Csaba – elnök, Magyar Újságírók Közössége
Fenti példákkal azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a határon
túli magyar sajtónak a következô idôszakban újabb kihívásokkal Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves pályatársak, tisztelt tanács-
kell majd ezen a téren szembenéznie. Erre pedig a határon túli kozás!
magyar újságírónak szakmailag, politikailag, szociológiailag és még Tibori Szabó Zoltán úrral együtt voltunk egy tanácskozáson,
sok más szempontból jól felkészültnek kellene lennie. Ezzel a fel- valamikor 12 évvel ezelôtt Békéscsabán. Én sem vettem részt
készültséggel azonban – az utóbbi évek romániai magyar sajtójá- azóta ilyen témájú konferencián. És nemcsak Cimpian úrral
nak ismeretében bátran merem állítani – óriási bajok vannak. A van baj, pontosabban a nevével, hanem Tibori Szabó Zoltán
„nemzetben való gondolkodás”, az „egységes magyar nemzet” re- nevét sem tudták sokáig helyesen leírni a magyar sajtóban. Ál-
torikai szinten egyre gyakrabban használt fogalmai a gyakorlatban landóan Távoli Szabó Zoltánt írtak. Most az utóbbi idôben azt
ugyanis úgy mûködik, hogy míg az anyaországi politikai elitet Ox- hiszem már helyesen írják a nevét. Egy kicsit összefügg mindaz-
fordban, Cambridgeben, a Harvardon és a Sorbonne-on taníttat- zal, amit mondani szeretnék majd a sajtóról. A pontatlan ma-
juk, az erdélyit legfeljebb harmadrangú budapesti vagy magyaror- gyar sajtóról, a nem megfelelô fogalmazásról, a henyeségrôl, a
szági vidéki fôiskolákon, s míg a magyarországi újságírót a szakma figyelmetlenségrôl, amelynek rossz és káros következményei
legjobbjai készítik fel, romániai magyar kollégája számára mind- lesznek. Ennek a kis eszmefuttatásnak talán azt az alcímet is le-
máig egyetlen magyarországi szakmai továbbképzési program léte- hetne adni, hogy gerjeszti-e a sajtó, vagy a média a nacionaliz-
zik. Az, amelyet saját pénzébôl konferenciánk egyik védnöke, must, vagy szüli-e a nacionalizmust, vagy milyen titkos utakon
Méray Tibor fôszerkesztô úr finanszíroz, s amely – immár nyolc teszi ezt? Azért választottam szinte esettanulmányként a saját
esztendeje – évente egyetlen erdélyi magyar újságírónak teszi le- ügyemet, mert legjobban ezzel tudok rávilágítani arra, hogy
hetôvé, hogy három hónapig egy általa kiválasztott budapesti na- igenlô választ kell adnom erre a kérdésre.
pilap szerkesztôségében gyakorlati szakmai ismereteit elmélyítse. Tíz esztendôvel ezelôtt több riportúton jártam Erdélyben:
Mindeközben az erdélyi magyar újságírók számára egyetlen elmé- Zetelakán és Oroszhegyen. Ez a két település volt, ahonnan hét
leti szakmai továbbképzési program sem létezik. fiatal magyar férfit elvittek és 15-20 évi börtönbüntetésre ítél-
A túlzott nacionalizmus és a sztereotípiák leküzdése a kisebb- tek azzal a váddal, hogy részt vettek az 1989-es forradalmi ese-
ségi újságírók magas szintû szakmai felkészítésén kellene, hogy ményekben, és köztörvényes bûncselekményeket követtek el.
alapuljon, a kisebbségi és a többségi helyzetben alkotó újságírók Nagyon röviden – hiszen mindannyian ismerhetik az akkor tör-
állandó párbeszédén, valamint olyan tudományos tanulmányok ténteket – népfelkelés volt, népmozgalom volt és ilyenkor elô-
és felmérések elkészítésén és terjesztésén, amelyek tényekre, fordulhatnak halálesetek, mint ahogy elô is fordultak valóban.
pontos adatokra alapozva bonthassák le a csupán a „szeretet” Karhatalmi milicisták több településen is életüket veszítették,
és/vagy „gyûlölet” kategóriákban gondolkodók érveit. nemcsak Zetelakán és Oroszhegyen, hanem számtalan románi-
ai, erdélyi magyar, és román településen egyaránt. Aztán 1990
104 105
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Mindenki ügye – az oroszhegyi és zetelaki ártatlanul elítélt magyarok...

ôszén, 1991-ben, amikor a forradalmi hangulat elült, elôvették vényes bûnözônek nevezték ezeket a magyarokat. Tehát egé-
ezeket az embereket, a hét magyart, de nemcsak ôket, mert ös- szen más volt az utána következô filmnek a tartalma, mint ami
szesen negyvenen voltak. Nagyjából meg is lehet felezni a szá- a híradóban elhangzott. A Híradót több százezren nézték, talán
mot, 20 magyarról és 20 cigányról volt szó, akiket köztörvényes milliós nagyságrendben, a filmet pedig, ami késô este, 10 órára
bûncselekmény vádjával perbe fogtak, katonai törvényszék elé volt kitûzve, sokkal kevesebben.
állítottak, és iszonyatos büntetéseket szabtak ki rájuk: 15-20 évi A másik tapasztalatomat az anyaggyûjtés közben szereztem.
börtönt. Ezeknek az embereknek a nyomába eredtem, ponto- Bukarestben találkoztam egy nagyszerû román emberrel. Ha
sabban e két településen élô hét ember nyomába. Az elítéltek jól emlékszem a nevére Stefanescu
, Draganestinek
, hívták. Cso-
közül négyen 20 év alattiak voltak, a másik három 20-30 év kö- dálatos egyéniség volt, a Ceausescu-féle
, pártközpont szom-
zötti férfi volt. Készítettem riportokat a hozzátartozókról, s vé- szédságában egy régi bojár házban székelt a LADO nevû ro-
gül sikerült bejutnom hozzájuk a börtönökbe is. Két riport mán emberjogi szervezet, ennek volt az elnöke. Úgy nézett ki,
könyv született ezekbôl az utakból, amelyek a Püski kiadónál mintha egy Karácsony Benô novellából lépett volna elô az
jelentek meg 1993-ban és 1994-ben. Az elsô Savanyú szél fúj 1930-as évekbôl, kopott ruhában, nyakkendôsen, szemüvege-
címmel jelent meg, a második pedig Szabadulás címmel: egy 50 sen, szandálban és lelkesen. A szemében a lelkesedés tüze égett
perces tv-s filmet is készítettem róluk. és elmondta azt, hogy bizony ô minden fórumon kiáll ezen íté-
A tapasztalatom a következô volt: az elsô kötet megjelenése letek mellett, ugyanis itt jogtiprás történt, és akik ezt elkövet-
után egy sajtótájékoztatót tartottunk, ahova széles körben meg- ték, azoknak éppen az a céljuk, hogy megakadályozzák azt,
hívtam a magyarországi sajtó képviselôit. Mikor a könyvet be- hogy Románia bejusson az európai népek közösségébe, hogy
mutattuk, akkor kértem a sajtó képviselôit, felejtsük el azt, Európához csatlakozhasson. Talán még jobban árt a román
hogy média-háború van. Hiszen az volt, mint tudjuk. Felejtsük népnek, mint a magyarságnak, ami ott történt. Azt is elmond-
el, hogy a sajtóban egymásnak feszültünk, ugyanis közös ügyrôl ta, hogy nyilatkoztatták ôt a bukaresti tv-ben a marosvásárhe-
volt szó: közös ügyünk, hogy ezeknek az embereknek igazságot lyi eseményekrôl, arról az emlékezetes, véres összetûzéses né-
szolgáltassunk, hiszen ártatlanul ítélték el ôket. Semmiféle hány napról. Elmondta, hogy elôször azt nézzük meg, hogyan
visszhangja nem volt ennek a sajtótájékoztatónak, a média el- érkeztek ide a hegyi falvakból a románok, akik kirobbantották
hallgatta ezt a könyvet. De nem az a baj, hogy a könyvet hall- a verekedést. Miért nem a marosvásárhelyi románok vereked-
gatta el, az még nem lett volna baj, de az ügyet is. tek össze a marosvásárhelyi magyarokkal. Azért, mert azok bé-
Az történt ezekkel az oroszhegyi, zetelaki elítéltekkel, hogy a kében voltak egymással. Elmondta, hogy ettôl kezdve nem sze-
magyar sajtó valahogy úgy kezelte, mintha azt mondanák: „no- repelhetett a román médiában. Magyarországon nagyon sok
no, azért valaminek kell lennie a vádakban” – mármint hogy kollégámnak, szerkesztônek beszéltem errôl az emberrôl. Java-
köztörvényes bûnesetek történtek. Mégiscsak van abban vala- soltam, hogy készítsünk róla portréfilmet, javasoltam, hogy ri-
mi, hogy ezek az emberek gyilkosok voltak. Ilyen jellegû, na- portokat készítsenek róla. De soha nem hallottam és nem lát-
gyon rövid közlések jelentek meg a magyar sajtóban és az elekt- tam viszont a magyar sajtóban. Holott úgy kellene az ilyen em-
ronikus médiában is. Nagyon érdekes volt például, amikor be- bereket elôhozni, úgy kellene felmutatnunk, mint az újságíró
mutattuk a filmet a börtönben ülô fiatalokról. Amikor a magyar számára a legnagyobb kincset. Hiszen pontosan az ilyen embe-
tv bemutatta ezt a filmet, egy-két órával elôtte a híradóban rek jelképeznék azt, amit mi szeretnénk elérni eszmei síkon.
megjelent egy rövid tudósítás errôl az ügyrôl, azt hiszem fellebb- Vagy amikor arról beszélünk, hogyan lehet megteremteni a kö-
viteli tárgyalás volt, de nemes egyszerûséggel ugyancsak köztör- zép-európai népek testvériségét.
106 107
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Mindenki ügye – az oroszhegyi és zetelaki ártatlanul elítélt magyarok...

Egy másik érdekes példa. Szamosújváron a börtönben, míg ki- sajtónak, vagy az újságíróknak volt köszönhetô, nem is az én
hozták a rabokat a beszélôre, megismertem annak a börtönnek két könyvemnek, vagy a filmemnek, egyáltalán nem. Hanem
a kultúrtisztjét. Azt hiszem Viorel Tantosnak hívták, csodálatos annak volt köszönhetô, hogy ott jártak Romániában az Európa
ember volt, ôrnagy, aki jól beszélt magyarul. Végzettségét te- Tanács raportôrei is és igen komoly feltétel volt, hogy a bírósá-
kintve történelemtanár volt, de mivel nem tudott elhelyezked- gi ítéleteknek helytállóknak kell lenni, jogsértô ítéletek nem
ni, bement a börtönbe kultúrtisztnek. Hosszan társalogtunk. születhetnek. Elkezdték vizsgálni ezt az ügyet, mert az RMDSZ
Elmondta a szamosjújvári vár történetét, aztán arról beszélget- képviselôi, közülük is azt hiszem Buchwald Péter volt az egyik,
tünk, hogy mennyire fontos a magyar-román megbékélés. Ami- a másik Hajdú Gábor Menyhért, és Frunda György, akik felka-
kor elkészült a riport, meghívtak ebédre, a börtönparancsnok- rolták ezeknek az elítélteknek az ügyét és európai fórumokhoz
ság ebédlôjébe, ott is beszélgettünk egy jó órát ezzel a remek jártak, próbáltak tenni valamit. Ezek a raportôrök vizsgálódtak,
emberrel. Újra megismételte ezt a gondolatot. Mondtam neki, mi- közben a magyarországi sajtóból egy másfajta hang jött,
hogy akkor talán meg kellene azt is fontolni, hogy azok a rabok, másfajta megerôsítés. Az, hogy nem egészen úgy van, ahogy ott
akik itt ülnek, azok ártatlanul vannak elítélve. Erre megmere- mondják nekik. Ezek a képviselôk sem biztos, hogy az igazat
vedett az arca és azt mondta: „nono, ez a dolog nem így áll.” mondják. A sajtó az ellenkezô benyomást erôsítette. Ezért telt
Kérdeztem, hát hogy áll: „hát ezek köztörvényes bûnözôk, akik egy-másfél esztendôbe az emberek kimentése olyan módon,
levágott emberfejekkel labdáztak. Szörnyû bûnöket követtek hogy amnesztiát kaptak. Egyébiránt nem azt jelenti, hogy ôket
el.” Megkérdeztem tôle, hogy honnan veszi ezt. Azt mondja: felmentették volna az emberölés vádja alól, hanem az amnesz-
„olvasta egy magyarországi lapban.” Én itt nem akarom ennek tia azt jelenti, hogy megmarad a büntetett elôélet, a megbélyeg-
a lapnak a nevét mondani, egyrészt mert etikai okokból nem il- zés. Az is nagyon érdekes volt, hogy amikor kiszabadultak rög-
lik, azért sem, mert nem meg azért sem, mert nem biztos, hogy tön jeleztem a magyar tv-nek, hogy szeretnék egy újabb filmet
helyesen idézném a lap nevét. Ráadásul az sem biztos, hogy va- készíteni róluk. Na, ez már abszolút nem érdekelte a tv-t. Csak
lóban ebben a lapban olvasta, amit olvasott. Tény, hogy sok addig volt érdekes a dolog, amíg a börtönben ültek. Ez is na-
mindent lehetett látni a magyarországi médiában, nyilvánvaló, gyon érdekes magatartás volt. Nem is készült felvétel.
hogy nem tudták kezelni ezeknek az embereknek az ügyét. A másik riportkötet elkészült. Említettem, az volt a címe,
Akik, mint mondtam, nem heten, hanem negyvenen voltak. hogy Szabadulás.
Ezeket az embereket annak a gyanúnak az árnyéka lengte be, Mi a tanulsága ennek az ügynek? Mert azt hiszem, ha 10-12
hogy nono, azért valami mégis volt, mégis csak gyilkoltak ôk esztendeje történt is, sok tanulsággal szolgál. Láthattuk, hogy
abban a hevületben. Mégis csak elkövették ezeket a szörnyû mennyire együtt kell látnunk itt a szakmai és etikai normákhoz
tetteket. Ez aztán átment a magyar közvéleménybe is. Ezt on- való igazodást és ennek a parancsát, együtt kell mûködni ennek
nan tudom, hogy jó néhány író-olvasó találkozóra hívtak meg a két normarendszernek, ugyanis lehet szakmai hibára hivat-
ezekkel a könyvekkel és elôjöttek ezek a gondolatok. „No de kozni akkor, ha pontatlanul fogalmaznak a magyarországi médi-
azért mondjam meg ôszintén, hogy mégis, ugye gyilkoltak ezek ában ilyen helyzetekben, de nem szabad megengedni azt a lu-
az emberek.” Rettenetes volt, mert, pontosan tudtam, hogy tel- xust, hogy így fogalmazzanak, hanem csak pontos és hiteles for-
jesen ártatlanok voltak. Mellesleg eljárási kegyelmet, illetve mában lehet ezt a tájékoztatást megadni. Az etikai normákat be
amnesztiát is kaptak 1994-ben ezek az elítéltek, de sokkal ha- kell tartani. Nagyon sok példát láttam én a koszovói háború,
marabb megkaphatták volna, ha a magyarországi média más- vagy a boszniai háború idején arról, hogy a magyar sajtó nem
képpen viselkedik. Ugyanis az amnesztia nem a magyarországi állt a feladata magaslatán akkor, amikor az ott történtekrôl kel-
108 109
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Mindenki ügye – az oroszhegyi és zetelaki ártatlanul elítélt magyarok...

lett tudósítania. Vagy amikor az onnan hozott riportokat néztük megfelelô a magyar sajtóban az ott dolgozó újságírók etikai fel-
és a riportok sokszor egymásnak is ellentmondtak. A példák ar- készültsége. A szakmairól beszélni sem szeretnék. De összefügg
ra utalnak, hogy miképpen lehet rombolni, ha nem pontosan és a kettô egymással. Amikor más vonatkozásban és más elôadá-
hitelesen tájékoztatunk a kisebbségekrôl, az odaát élô magya- sokban is elhangzott az, hogy a Big Brother-iparban és másutt a
rokról. Azokról az emberekrôl, akik valamilyen módon szimbo- kereskedelmi tv-kben megjelennek az idézôjeles sztárok, és
lizálják az ott élôket. ugyanakkor elvész a becsülete a minôségi munkát végzô újság-
Talán egy-két héttel ezelôtt történt: az egyik magyar tv-ben írónak, akkor a felkészítésben is látjuk, hogy valóban már nem
láttam – és sajátos módon éppen abban, amelyiknek az lenne a is erre a minôségi újságírásra készülnek fel a mai újságíró-hall-
feladata, hogy a határon túli magyarokat tájékoztassa, mert ezt gatók, nem tudjuk ôket megfelelôen felkészíteni erre. Mert erô-
tudják nézni odaát a legtöbben –, hogy le kell bontani a Wass- síti egymást a kétfajta hangulat, a vérláz, ami innen átmegy a
szobrokat két erdélyi településen, ugyanis a romániai törvények határon túlra, akár Erdélybe, akár Felvidékre, akár Délvidékre
szerint Wass Albert bûnözô volt. Gyilkosságokat követett el a és az onnan visszajövô hatás. Ebbôl lesz aztán egyik oldalról a
háború idején, halálra ítélték, s csak azért nem végezték ki, bozgorozás, másik oldalról meg az oláhozás. Ismerjük nagyon jól
mert emigrált. Elhangzott ez a tudósítás és vártam azt, hogy a ezeket a hangulatokat. Azt mondanám, hogy a nacionalizmus
végén elmondják azt, amit el kellett volna mondani. Azt, hogy akkor is jelen van a médiában, amikor nem az a cél, hogy jelen
Wass Albert Amerikában átesett a legszigorúbb vizsgálatokon, legyen. Egy újságírónak nem az a célja, hogy bármilyen módon
ugyanis valóban feljelentették ôt többször az Egyesült Államok- nacionalista megnyilatkozást tegyen. Egyfelôl a felületesség, a
ban. Utoljára Ceausescu
, idején, amikor harmadszor esett át egy felelôtlenség, a henyeség, a nem megfelelô szakmai felkészültség
ilyen szigorú vizsgálaton, minekutána végérvényesen felmen- is elôhozza ezeket a hibákat és bûnöket. Talán ezt is mondha-
tették mindenfajta vád alól. Semmilyen gyilkosságban nem vett tom, hiszen ez több a hibánál: a sajtó maga gerjeszti azt a fajta na-
részt. Tanszékvezetô egyetemi tanárként vonult nyugdíjba, és cionalizmust, ami ellen küzdenie kellene. Talán, ha az újságíró-
ha jól tudom Carter elnöknek a tanácsadója is volt egy ideig. képzéseken, a magyar sajtóban dolgozók elolvasnák Ady Endre
Mi történik ilyenkor, amikor megjelenik egy ilyen tudósítás Ma- publicisztikáit, a levelet, amit édesapjához írt „Levél apámhoz”
gyarországon, a tv híradójában? Ezt nézik odaát is, azt mondják, címû publicisztikáját, a „Levél Gogához” címût, mindkét írásá-
hát igen a magyarországi sajtó is elismeri, hogy ez az ember gyil- ban gyönyörû sorokat és gondolatokat találhatunk az együttélés
kos volt. Amikor felerôsödik ez az álláspont, akkor odaátról át- parancsáról, szükségességérôl, a megértésrôl és a felelôsségrôl,
érkezik ide. Itt meg a magyar közvélemény azt mondja, hogy amivel közelítenünk kell egymáshoz. Akkor teljesebb és jobb le-
igen, lám a románok mit mondanak Wass Albertrôl. Sajnos hetne ez a sajtó. Abban a reményben, hogy a jövendôbeli sajtó-
ezek a dolgok egymást felerôsítik, és egymást gerjesztik. beli megújuláshoz, amirôl Wisinger István is beszélt, hozzá tu-
A nacionalizmus gerjesztô hatása a médián keresztül érvényesült, dunk majd járulni majd az etikai megújulással is szeretném be-
ugyan úgy, ahogy a oroszhegyi és zetelaki ügyben is. Azt hiszem fejezni gondolataimat.
meg kellene fontolnia a magyar újságíró társadalomnak azt, ho-
gyan védje ki ezeket a helyzeteket. Lehetne arról beszélni, hogy
az oktatásban, újságíró-képzésben nagyobb súlyt kellene fektet-
ni az etikai oktatásra, az etikai tantárgyak tanítására. Ma éppen
sikerült kivédeni azt, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet ne
szabja át az újságíró-képzésnek a tantervét. Azt hiszem nem
110 111
A szlovákiai magyar sajtó,
avagy az érem másik oldala
Szilvássy József – fôszerkesztô, Új Szó, Pozsony

Elôadásomban azt szeretném felvillantani, hogy a szlovákiai
magyar média miként teljesíti tájékoztató, szolgáltató és érték-
közvetítô funkcióit, s miként járul hozzá a szlovák-szlovákiai
magyar párbeszédhez és együttgondolkodáshoz, amely lényeges
eszköze lehet a nacionalizmus táptalajául szolgáló elôítéletek,
tájékozatlanság, nem utolsó sorban pedig begubózás fokozatos
felszámolásához. Hadd kezdjem egy röpke visszatekintéssel.
A szlovenszkói – hogy a korbeli kifejezést használjam – ma-
gyar sajtó története tulajdonképpen három idôszakra osztható.
Az elsô a masaryki Csehszlovákiához kötôdik, amikor a kisebb-
ségi sorsba kerülés megrázkódtatásaiból felocsúdva, részben a
monarchiabeli hagyományokra, jórészt pedig a helyi közösségek
igényeire építve mai szemmel nézve elképesztô mennyiségû ma-
gyar napilap és folyóirat jelent meg a polgári Csehszovákiában
és akkor az országhoz tartozó Kárpátalján. Ahogy Turczel Lajos
írja a Két kor mezsgyéjén címû alapmûben, nagy részük színvo-
nala kezdetleges és provinciális volt. Ám több lap kinôtt és ki-
emelkedett ebbôl az alacsony nívóból. Említsük meg a Prágai
Magyar Hírlapot, a Révkomáromban, Érsekújvárott, majd Po-
zsonyban megjelenô Reggelt, valamint jogutódját, a Magyar Új-
ságot, továbbá a Napot. Érdekességként említem, hogy a har-
mincas években Kassán például négy magyar napilap is megje-
lent. Ezeknek a lapoknak a többsége 1938 után megszûnt vagy
az értékrendje gyökeresen megváltozott.
A szlovákiai magyarság 1945-ös jogfosztottsága miatt, késôbb
pedig a kommunista rezsim fennállásának négy évtizede alatt
tabutéma volt a két világháború közötti csehszlovákiai magyar
szellemi élet, s ha beszéltek is róla, akkor kizárólag a kommunis-
ta párthoz kötôdô sajtóról és osztályharcos kultúráról lehetett
említést tenni. Jellemzô, hogy ezt a kort felidézô, elsô vázlatos
és viszonylag tárgyilagos szintetizáló könyv – Turczel Lajosnak
113
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció A szlovákiai magyar sajtó, avagy az érem másik oldala

a fentebb már említett, a Két kor mezsgyéjén címû tanulmány- tagjaival is kapcsolatot tartó Csehszlovákiai Magyar Jogvédô
kötete – csak 1983-ban láthatott napvilágot. Kell-e hangsúlyoz- Bizottságot. Ezeknek az erényeknek köszönhetôen a rendszer-
nom, hogy a reveláció erejével hatot? váltást követôen az Új Szó és a Nô kikerült a klinikai halál ál-
A második idôszak a kommunista rezsim negyven esztendejé- lapotából, az ifjúsági hetilapból havilap, s a Szabad Földmûves-
hez kötôdik, amikor a csehszlovákiai magyar kisebbség szinte bôl Szabad Újság lett, amely az utóbbi években hol a Magyar
minden rétegének volt lapja. Egyetlen magyar napilapként az Koalíció Pártjának orgánumaként, hol a jórészt vidéken élô fel-
Új Szó jelent meg, a fiatalok az Új Ifjúság nevû hetilapot olvas- vidéki magyar olvasók lapjaként artikulálja önmagát.
hatták. A Csemadok adta ki a Hét címû képes hetilapot, meg- S ezzel eljutottunk a harmadik idôszakhoz, vagyis a jelenhez,
jelent a Nô, az Irodalmi Szemle, még a felvidéki magyar tûzol- amely a rendszerváltás nagy bummjával kezdôdött, s amelyben
tóknak is volt saját havilapjuk. Mint ismeretes, a szlovákiai ma- a szlovákiai magyar médiának is újra kellett gondolnia helyét,
gyarok az 1945 utáni jogfosztottság következtében elvesztették szerepét a gyökeresen megváltozó világban, rövidesen pedig az
az értelmiségi réteget, amelyet Magyarországra telepítettek ki. új államban. Ugyanis 1993. január elsején létrejött az önálló
Az újságírók emiatt jobb esetben a gyorstalpaló tanfolyamokat Szlovák Köztársaság. Éspedig úgy, hogy népszavazást sem tar-
végzett pedagógusok és az ifjú költôtitánok körébôl verbuvá- tottak arról, vajon a lakosság többsége óhajtja-e Csehszlovákia
lódtak. A rosszabbik verzió az volt, amikor a pártközpontból kettészakadását. Sokk éri a magyar újságírókat is, hiszen ôk is
vagy a járási pártbizottságokból érkezett az úgynevezett erôsí- belecseppennek valami teljesen újba és másba: a kôkemény pi-
tés. Fôleg nekik fogalmuk sem volt a már említett két világhá- aci körülményekbe. Az Új Szó – függetlenségének megôrzése és
ború közötti szellemi hagyományokról, olykor még az újságírás Meciarék távoltartása érdekében – befektetôt keres. Felvidéki
alapvetô szakmai kritériumairól sem. Nem is kellett, mondhat- magyar tôke akkor tájt nem létezett, a szlovák és a magyaror-
nánk rosszmájúan, hiszen fôleg az ötvenes években nem volt szági érdeklôdôkrôl nem sokat tudtunk. Így aztán a szerkesztô-
más feladatuk, mint a párt hozsannázása. Általánosságban igaz ség nem kis csata árán otthagyta a Slovakopress pozsonyi álla-
az a sommás megállapítás, hogy ezekben az évtizedekben a szlo- mi kiadót, és alkalmazotti részvényekkel megalapította a Vox
vákiai magyar sajtó is kiszolgálta a kommunista pártot. Ám a Nova Rt., Kiadót. Kacskaringós út után – amelyet a Magyaror-
sajtótörténészek okkal figyelmeztetnek arra is, hogy nem min- szágon is levitézlett, mert akkor már leszálló ágban levô
denki, és nem minden idôben egyformán. Az 1968-as Prágai Hersant Csoport, majd a düsseldorfi kiadó gyámkodása jellem-
Tavasz idején például több szlovákiai magyar újságíró bátor köz- zett – a passaui és szlovákiai jogalanyok alkotta Petit Press Ki-
életi publicisztikájával és állampolgári tetteivel határozottan adónál köt ki. Ugyanúgy, mint a jelenleg legnagyobb példány-
Dubcek mellett sorakozott fel. S a husáki normalizáció éveiben, számban megjelenô szlovák véleményformáló napilap, a liberá-
fôleg a nyolcvanas években elsôsorban a Nô-ben, valamint az lis értékrendet képviselô Sme. Ez a kiadó jegyzi a hetvenes
Új Szó kulturális rovatában számos olyan riport jelent meg, években az Új Szó vasárnapi mellékleteként indult, majd a ki-
amely konkrét példákkal, elsôsorban a magyar tannyelvû isko- lencvenes évek elején Vasárnap néven családi magazinként
lák felszámolását célzó nyílt és rejtett törekvések bírálatával cá- önállósult hetilapot is. A többi felvidéki magyar lapok tulajdo-
folta azt a lenini tételt, miszerint az úgynevezett létezô szocia- nosai hazai magyarok. A közszolgálati Szlovák Rádió munka-
lizmusban a nemzetiségi kérdés egyszer s mindenkorra megol- napokon öt, szombaton és vasárnap tíz órán keresztül sugároz
dódott. S a legjobb szlovákiai magyar újságírók tartását, morá- magyar nyelven, a szlovákiai nemzetiségi adások hullámhosz-
lis erejét igazolja, hogy közöttük egy sem akadt, aki hajlandó szán, a Pátria rádióban. Ezeket a mûsorokat önállóan szerkeszti
lett volna pártparancsra elítélni a Charta 77-tel, fôleg a szlovák a rádió magyar fôszerkesztôsége. A Szlovák Televízió továbbra
114 115
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció A szlovákiai magyar sajtó, avagy az érem másik oldala

is csak ötperces magyar híreket, napi fél órás magyar magazin- ni, vajon van-e tudományos kapacitása közösségünknek az
mûsort, havonta pedig egy-egy órás, magyar nyelvû kerekasztal- akkreditációhoz és fôleg a sikeres mûködéshez, vagy arról me-
beszélgetéseket közvetít. Az igazsághoz tartozik, hogy Szlováki- részel elmélkedni, hogy a kétségtelenül fontos pedagógiain kí-
ában bárhol fogható a Magyar l, az RTL Klub és a TV 2, ezeket vül milyen más, életképes karok, tanszékek nyíljanak, azt nem-
az adásokat egyelôre a magyarok lakta dél-szlovákiai kábelté- csak az MKP egyes politikusai, hanem egynémely publicisták,
vék is sugározzák, több helyen a Duna Tévét és az MTV2 is. Az mi több: lapkiadók is már-már nemzetárulónak bélyegzik meg.
RTL Klub és a Magyarl adásait a szlovákiai lakosság négy-öt S ugyanilyen csôlátással kivétel nélkül lenacionalistázzák azt a
százaléka nézi rendszeresen, három százalékuk a külpolitikai jóhiszemû szlovák személyt, aki ugyanilyen véleményt vagy ag-
eseményekrôl is ezekrôl a csatornákról, illetve a Kossuth Rádi- gályokat fogalmaz meg. Ugyanúgy megbélyegzik, mint azokat a
óból, a fiatalabb nemzedék pedig a magyar kereskedelmi rádi- valóban nacionalista szlovák politikusokat és más alakokat,
ókból tájékozódik. akik eleve elutasítják a magyar egyetemet, sôt a teljesen magyar
Ennyi visszapillantást mindenképpen szükségesnek tartottam tannyelvû középiskolákat is.
elmondani, hogy mondandómat ezzel a vázlatos történelmi és A fenti problémakör átvezet a másik lényeges gondhoz, ez pe-
szakmai háttérrel megerôsítsem. Ezek ugyan nyújtanak némi dig az intenzív szlovák-magyar párbeszéd hiányához, holott ilyen
magyarázatot ahhoz a tényhez, hogy meggyôzôdésem szerint a termékeny dialógus egyik fontos fóruma éppen a média. Példa-
szlovákiai magyar média jelenleg nem tud kellô színvonalon ként a német–cseh, ezen belül a szudétanémet–cseh megbéké-
eleget tenni alapvetô funkcióinak a saját információkra épülô lési folyamatot említem, amelynek egyik jeles szereplôje, Petr
tájékoztatásnak és szolgáltatásnak. Nem képes fórumot terem- Pitthart, a cseh felsôház jelenlegi elnöke említi könyvében, hogy
teni a felvidéki magyarság sorskérdéseinek felvetéséhez és meg- a kölcsönös traumák feloldásában, az elôítéletek eloszlatásában
vitatásához. Néhány személyt kivéve nem tudnak bekapcsolód- terápiaként hat egymás keserveinek, vélt és valós sérelmeinek
ni abba a szlovák-magyar párbeszédbe, amely fôleg a szlovák és kimondása, és – meghallgatása. A monológok ugyanis csupán
magyar értelmiségiek között egyre reményteljesebben bontako- egyetlen helyen, Csehov zseniális színmûveiben funkcionálnak
zik ki. Elsô állításomat azzal a ténnyel is szeretném alátámaszta- dialógusként is. A megbékéléshez vezetô út azonban az egymás
ni, hogy a Fórum Társadalomkutató Intézet tavalyi reprezenta- iránti empátia és az ôszinte párbeszéd lehet. Ennek adott fóru-
tív felmérései szerint a napilapot rendszeresen olvasó szlovákiai mot például a Mladá fronta Dnes, amikor oknyomozó riportot
magyar személyek több mint ötven százaléka szlovák újságot is közölt a bajor kormányfô, Edmund Stoiber feleségérôl, akit
vásárol, illetve olvas az Interneten. Elsôsorban azért, mert ala- hároméves korában telepítettek ki édesanyjával Egerlandból,
posabb tájékoztatást óhajt, mint amit az Új Szó vagy a Pátria vagyis a mai nyugat-csehországi Cheb térségébôl. S hogy milyen
Rádió magyar adása kínál. És csaknem ugyanennyien olvasnak szerepe lehet a nacionalizmus tompításában vagy gerjesztésében
csak szlovák, illetve magyarországi hetilapokat, mert azok – vá- a sajtónak, azt ugyancsak egy cseh, éspedig friss példával érzé-
laszaik alapján – sokkal jobban szórakoztatják ôket. Fontos kö- keltetem. Márciusban nyílt meg Prágában a szudétanémet tájé-
zösségi gondjaink felszínes megjelenítését jól tükrözi az a való- koztató központ Sudetendeutschen Botschaft néven. Ami nem
jában semmitmondó sajtóvisszhang, amely a révkomáromi álla- egyértelmûen valamiféle nagykövetségre utal, hiszen ez a német
mi magyar egyetem megalakulását kíséri. A szlovákiai magyar szó üzenetet is jelentett. A baloldali Právo félreverte a harangot.
média nagyon kevés kivételtôl eltekint megragadt annak a Több szerzô szerint ez a lépés a szudétanémetek visszatérésének,
ténynek az ismételgetésénél, hogy ez a felsôoktatási intézmény kárpótlási igényeinek az elsô megnyilvánulása. Olyan hangok is
kijár a magyaroknak. S aki csak annyit bátorkodik megjegyez- napvilágot láttak, hogy ezek a fránya revansisták megint megve-
116 117
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció A szlovákiai magyar sajtó, avagy az érem másik oldala

tették a lábukat Csehországban. Ugyanakkor a már említett szek címû esszé- és tanulmánykötetét, Rudolf Chmel Az én ma-
Mladá Fronta Dnes vagy az értelmiségi Lidové Noviny sokkal gyarkérdésem címû munkáját, s a hatalmas ívû A szlovákkérdés
több megértést tanúsított. Kommentátorai azt hangsúlyozták, a huszadik században címû munkáját, valamint Petr Pithart ta-
hogy ez a tájékoztató központ sok mindent tehet a tényleges szu- nulmányait. Csehül is kiadta Rákos Péter szellemes tanulmány-
détanémet-cseh megbékélés érdekében. füzérét a magyar, a szlovák, a cseh és a német nemzeti karakte-
Az utóbbi modell mûködhetne Szlovákiában is. Már csak rekrôl, ahogy önmaguk, s ahogy mások, elsôsorban a szomszé-
azért is, mert szlovák értelmiségi elit, de a lakosság jelentôs ré- daik látják azokat.
sze is az eltelt tíz esztendôben tiszteletet parancsoló utat tett Éppen Vadkerty Katalin munkássága a legújabb bizonyíték
meg. Elegendô tán megemlíteni azt, hogy a nacionalista Szlo- arra, hogy a szlovák értelmiség legjava hajlandó és képes is
vák Nemzeti Párt kiszorult a parlamentbôl. Persze, nincsenek szembenézni a szlovák politikusok és bizony – az 1945 utáni tra-
paradicsomi állapotok, olykor még mindig elôkerül az úgyneve- gikus évekre gondolva – a szlovák társadalom jelentôs részének
zett magyar kártya, s akadnak helyzetek, amikor minden szlo- bûneivel. Hiszen a már említett szlovák nyelven megjelent ta-
vák parlamenti párt – nagyon kevés szlovák képviselô kivételé- nulmánykötetét az egyik legrangosabb szlovák nívódíjjal jutal-
vel – egy húron pendül, ha a magyarok ellen kell összefogni. mazták. Aki azon fanyalogna, hogy ebben a szlovákiai terápiá-
Példaként a másfél évvel ezelôtt beindult közigazgatási refor- ra csupán maroknyi értelmiségi merészelte adni a fejét, annak
mot említem, amikor nemcsak Komárom-megye létrehozását hadd idézzem Csehszlovákia utolsó nagykövetének, a jelenlegi
nem támogatták a szlovák képviselôk, hanem a Magyar Koalí- pozsonyi kulturális miniszternek a gondolatait, aki szerint eddig
ció Pártjának azt a követelését sem, hogy a közigazgatási egysé- valamennyi szlovák emancipációs döntés föntrôl lefele haladt,
gek létrehozásában a nemzetiségi szempontok, a természetes a politikai elit érdemeként. Hadd tegyem hozzá: nincs és nem
táj-és gazdasági egységek is legyenek mérvadók. Ehelyett csak lesz ez másként a szlovák-magyar megbékélés folyamatában
arra ügyeltek a döntéshozó szlovák politikusok, hogy a magya- sem. S ezt a folyamatot, a megkezdett párbeszédet a média foly-
rok aránya minden megyében a lehetô legalacsonyabb legyen. tathatja, s folytatja is. Egyelôre jórészt a kis példányszámú szlo-
Az érem másik oldala az, hogy megkönnyítette a szlovák dön- vák értelmiségi havilapban, az ugyancsak a Kalligramm által ki-
téshozók helyzetét az MKP szakmai felkészületlensége, hiszen adott Os-ban vagyis Tengelyben, a Domino Fórum címû heti-
minden elôzetes egyeztetés, szövetséges-keresés és a kellô szak- lapban – amelynek például Grendel Lajos, Szigeti László szinte
mai érvek kidolgozása nélkül dobta be a mélyvízbe Komárom- állandó szerzôje, és a már említett Fórum Kiadó színvonalas, ám
megyét. S a szlovákiai magyar média rendszerint ismét csak azt szintén elég kevés olvasóhoz eljutó havilapjában, a Társada-
ismételgette begubózva, hogy Komárom-megye nekünk kijár. lomtudományi Fórumban. Szélesíthetnénk a kört a vélemény-
Ilyen árnyak mellett azért reményteljes fényeket is látunk. A formáló napilapokban, például a Sme-ben, de akár a szlovák
szlovák-magyar párbeszéd és a szlovák, a magyar és a cseh naci- nacionalista színezetû írásokkal vitázó magyar újságíróknak is
onalizmus eloszlatásának egyik párját ritkító fóruma a pozsonyi szívesen teret, fórumot adó másik jelentôs véleményformáló
Kalligram Kiadó, amely szlovákul adta ki Fábry Zoltán, A vád- napilapban, a Pravdában. Ha lenne több felkészült szlovákiai
lott megszólal címû mûvét, Vadkerty Katalinnak a felvidéki ma- magyar újságíró. De egyelôre nagyon kevés kivételtôl eltekint-
gyarság jogfosztottságát, deportálását, magyarországi kitelepíté- ve nincsenek méltó partnerei a véleményformáló szlovák pub-
sét, majd a reszlovakizációt hatalmas dokumentum-gyûjte- licistáknak. A felvidéki magyar újságírók egy része fôleg anyagi
ménnyel megvilágító vaskos kötetét. És magyarul jelentette okokból más életpályát választott, vagy magyarországi média
meg többek között Miroslav Kusý Szlovák vagyok, szlovák le- tudósítója lett. Nem is kevesen pedig megelégszenek azzal, hogy
118 119
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

látszólag a szlovák nacionalizmussal szemben védekezô, valójá-
ban azonban kényelmes feladatot vállalnak, mert észérvekre,
Újságírói magatartás
hanem indulatokra ható cikkeket fabrikáljanak, amelyek a keresztény etika tükrében
ugyancsak tartalmaznak elfogult, nacionalista elemeket, s ame-
lyek olykor – szerencsére ritkán – olajat önthetnek a szlovák el- Jósfay György, a Magyar Katolikus
fogultságok tüzére. Újságírók Szövetségének fôtitkára
Meggyôzôdésem, hogy a szlovákiai magyar média fôleg az Eu-
rópai Unióban csak úgy maradhat talpon, és csakis úgy teljesít- Ott folytatnám, ahol Kósa Csaba abbahagyta: reménykedünk
heti alapvetô feladatait, továbbá a szlovák-magyar párbeszéd- egy etikai megújulásban. Önök azt gondolhatnák, hogy vala-
ben reá háruló szerepét, ha végre hozzálát szakmai önösszesze- mi abszolút kisebbség nevében akarok itt elôadást tartani, hi-
déséhez. És ehhez megfelelô szakmai és anyagi segítséget kap az szen ma már az, hogy keresztény szellemiség, vagy keresztény
anyaországtól. Nem feledhetjük ugyanis, hogy a szellemi restség etika, kisebbségnek számít az egész társadalomban és különö-
és a szürkeség egyik oka az, hogy nincs szlovákiai magyar újság- sen az újságíró társadalmon belül. Azonban nem így van, hi-
íróképzés, sem pedig továbbképzés. Az igényesebbje önmagát szen néhány évvel ezelôtt valamennyi számottevô újságíró,
képezi, a többség megelégszik vitatható rutinjával. Hiszem, szövetség és szervezet közösen határozta el, hogy egy etikai
hogy miután Magyarország és Szlovákia is uniós tag lesz – már- együttmûködési tanácsot hoz létre. Ez, amihez azóta már töb-
pedig ez az idô szerencsére már nincs messze – át kell gondolni ben is csatlakoztak, amelyik tulajdonképpen megfogalmazza
az anyaországi támogatások rendszerét. Szét kell választani az az általánosan elfogadható és szükséges újságírói etika tézise-
ocsút a búzától. Magyarán: az úgynevezett megélhetési kiadó- it. Ahogy kiderült, ezek a tézisek ugyanazon az alapon nyug-
kat, szellemi selejtet produkáló lapokat nem érdemes mestersé- szanak, mint amelyen a katolikus, vagy keresztény etika, a tíz-
gesen fenntartani. E helyett az életképes, vagyis a sajátos szlo- parancsolaton és annak olyan pontjain, amelyek nagyon fon-
vákiai magyar szellemi értékeket bemutató és képviselô, a szlo- tosak lennének az újságírók számára. Az, hogy ne szólj hamis
vák, a magyarországi és más európai szellemi mûhelyekkel szak- tanúságot felebarátod ellen, vagyis, hogy ne torzíts, ne csúsz-
mai színvonalában összevethetô intézményeket és lapokat kell tass, ne hazudj, hogy ne ölj, vagyis, hogy szóval ne próbáld a
támogatni. A többi terepet elfoglalja – olykor hála istennek, másikat kivégezni. Tehát mindazok a törvényszerûségek, ame-
nem ritkán pedig sajnos – az anyaországi tömegkultúra. Mert a lyeket magunkra nézve valamennyi újságíró elismer, ugyanar-
sajátos szlovákiai magyar azonosságtudat megôrzésében, gyara- ra az alapra épülnek. Egyetlen nagy probléma van, amit Jézus
pításában, továbbá a nacionalista szemléletet és indulatokat le- Krisztus hozott újdonságként a törvénybe, a szeretet parancsa.
gyûrô folyamatos szlovák–magyar párbeszédben csakis a színvo- Ezzel állunk leginkább hadilábon, mert ez már végképp nem
nalas média lehet partner. Akkor is, ha kisebbségi lapokról van megy a sajtóban és a sajtóetika területén, de nem megy a mi
szó, mert ôk sem kérhetnek és nem is kapnak felmentést az ol- életünkben sem. Borzasztóan nehéz szeretni felebarátot, a
vasótól, a nézôtôl vagy a hallgatótól. szomszédot és pláne az ellenséget. De mindenképpen meg le-
het próbálni a bevett sztereotípiákat megcáfolni. Például itt a
címben nagyon sok fogalom szerepel: média-nacionalizmus,
kisebbségek, EU-integráció. Nos, megpróbáltam bemutatni,
hogy a látszólagos kisebbség hogyan tud a többséggel egyetér-
teni, és azzal összefogni, a média-nacionalizmus kérdésére ki
120 121
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Újságírói magatartás a keresztény etika tükrében

fogok térni. Az EU-integrációval kapcsolatban azt kell mon- tudom hányadik hatalmi ágnak, hogy az újságíró, ha betartja
danom, hogy ez igazán nem lehet nekünk, magyaroknak prob- a közös etikai normákat, a tízparancsolat diktálta tisztesség
léma, hiszen az, amit Szent István az intelmeiben leírt, az tu- alapján, akkor lehet lelkiismeretes. Egy politikus – ne hara-
lajdonképpen alapját képezi az európai közösség törvényeinek gudjanak meg a kijelentésért – nem lehet lelkiismeretes. Mert
és szokásjogának és mi akkor nagyon is ott voltunk abban az vagy azért dolgozik, hogy hatalomhoz jusson, vagy azért dol-
európai közösségben, ahova most újra csatlakozni kívánunk. gozik, hogy a hatalomban maradjon, vagy azért dolgozik, hogy
Hiszen csak egyetlen történelmi példát említek: az Ironside a vezetô politikusoknak minden óhaját és mániáját kielégítse.
féle háborúban elmenekült Angliából Edward és Edmund her- Próbáljon valaki a parlamentben a frakciója ellenében szavaz-
cegek, fiatalon, Norvégián és Kijeven keresztül végül az ni, megnézheti magát, és akkor hol van az egyéni lelkiismere-
egyetlen biztos helyre értek el, Magyarországra, ahol Szent Ist- tesség és tisztesség. Tôlünk, újságíróktól kitelhet, ha vagyunk
ván palástjának oltalma alatt több évtizedig éltek. Ma is meg- annyira vagányak és karakteresek, hogy a saját meggyôzôdé-
van Mecseknádasdon a Terra Britanórum nevezetû terület, sünk és tisztességünk szerint szavazzunk az írásainkkal, a mû-
amit megkaptak a királytól, és ott élhettek. Edmund itt halt sorainkkal, a cikkeinkkel. A politikusok rettenetes felelôssége
meg, Edward hazatért Angliába és tulajdonképpen az ô kísé- az, hogy bizonyos értelemben nem tudnak a rabszolgaságuktól
retében került az a fiatal lány, valószínûleg Szent István uno- megszabadulni, és most jön újabb nacionalista megállapítá-
kája Skóciába, akit skóciai Szent Margitként tisztelnek a skó- som. 40 éven keresztül volt az internacionalizmus, a szocialis-
tok. Gyakorlatilag Magyarország egy biztos, iránymutató pél- ta internacionalizmus, ami azt jelentette, hogy mindent a
dája volt az akkori idônek és korszaknak. Máris „nacionalista” szovjet érdekek szerint kell csinálnunk. Volt a szocialista ha-
vagyok, mert olyan dolgokat próbálok aláhúzni és terjeszteni, zafiság, ami azt jelentette, hogy addig lehetünk hazafiak, amíg
ami a magyar büszkeséget példázza és bizonyos szempontból, esetleg az iskolában a Talpra magyar-t elszavaljuk, de amikor
azt lehet mondani, hogy igen, ez nacionalizmus. Nacionaliz- ez ellenszegül az internacionalista érdekeknek, akkor már so-
mus lehet az is, amikor elmondom, hogy két héttel ezelôtt itt vinizmusnak nevezik a nacionalizmust. Ez él tovább azokkal a
volt világszervezetünk fôtitkára egy nemzetközi konferencia politikusokkal, akik abban gyökereztek, és abban tanulták
megszervezése miatt. Este vacsorára voltunk hivatalosak, meg az etikai magatartás formáit. Most is kell egy Big Brother,
gondoltam megússzuk olcsón az ebédet és a Moszkva téren át most is kell egy Nagy testvér, csak az most nem tankokban
a piac fele haladtunk, mire mondta, hogy csak nem a kényszeríti ránk, hanem kérések formájában közvetíti az uta-
McDonalds-ba megyünk. Mondtam, nem, a piacra megyünk sításait, hogy hova kér hadsereget, hova kér támogatást, kik-
és ott vettünk tejfölös lángost, és megkérdezte, hogy tulajdon- nek és miknek akar megfelelni a mi szárnyaink és lehetôsége-
képpen miért van itt a McDonalds, amikor itt ilyen isteni do- ink alatt. Ezek a politikusok most nem restellik annak az
log van, pláne mikor megtudta, hogy egy lángos tejföllel 120 Ft- Amerikának a szolgálatába állítani és hajtani a népet, mint
ba kerül mindössze. Ha én ezt elmondom, és nem ô mondja el, akik azelôtt az oroszokéba tették ugyanezt.
akkor ez is nacionalizmus, mert arra hivatkozom, hogy mi ma- És itt egy nagyon fontos gondolatra hívom fel a figyelmet.
gyarok mennyivel különben vagyunk a világnál. Íme itt van Méray úr délelôtt a bevezetôjében francia példákra hivatko-
néhány érv arra, hogy a médianacionalizmus, amelyik bizo- zott. Ha nekünk vannak olyan megnyilatkozásaink a sajtó-
nyos fokig kiemel és eltorzít dolgokat, miket ró ránk. Ez ter- ban, a Demokrata, Új Demokrata, stb. bizonyos szélsôséges
mészetesen – most leszek rendkívül bántó – a politikusoknak kisebbségek szócsöve, amelyek nacionalistának hatnak, ak-
köszönhetô. Itt van a médiának a nagy felelôssége, mint nem kor egyesek ezt arra használják ki, hogy feljelentsék az orszá-
122 123
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Újságírói magatartás a keresztény etika tükrében

got és a magyar népet külföldön, elsôsorban Amerikában, kapcsolódni. A létezô nemzetiségek közben felnôttek és ma
hogy lám ezek soviniszták, fasiszták, ezek antiszemiták. Azt már csodálatos nemzetiségi kultúrát produkálnak, némikép-
nem írják meg, hogy milyen példányszámban, milyen olva- pen az anyanemzet segítségével. És tulajdonképpen megte-
sottsággal megjelent lapokban találták mindezeket a kijelen- remtôdött az, amit mi is szeretnénk, hogy létezzen körös-kö-
téseket. Ezek a csúsztatások, ferdítések ugyancsak az újságírói rül a határok mentén nemzeti kultúra. És ez abszolút nem na-
etika ellen hatnak és az újságíró etikát nem veszik egyáltalán cionalista elképzelés akkor, ha az integráció szempontjából fi-
figyelembe. Sajnos ez rossz hírünket keltheti és kihasználja gyeljük. Az integrációt vezetô európai országok ugyanis nem
azokat az érzelmeket, amelyek például nagyon utálatossá te- érdeklôdnek a megyék, nem érdeklôdnek az országok iránt,
szik a franciákat Clemenceau személyén keresztül, akire rá- elsôsorban érdeklôdnek a régiók iránt, és ha ezt a regional-
testálják, hogy Trianon az ô bûne és miatta, a franciák miatt itást tudja az újságíró ambicionálni a maga írásaival, a maga
jutottunk oda, ahova jutottunk, de az például egyáltalán nem mûsoraival, a maga rádió- és tv-s munkáival, akkor tulajdon-
érdekel senkit, hogy 1956-ban hány embert buzdítottak rádi- képpen a jó célt szolgálja. Szeretnénk mi ezzel a sokat bántott
ón és különbözô eszközökkel az amerikaiak, majd saját szuezi nacionalizmusunkkal elérni, hogy legyen egy egységes ma-
érdekeik miatt hagytak minket cserben. Ezt mindannyian gyarság, ami az egységes Európában úgy tûnik majd, hogy a
tudjuk, akik abban az idôben bármiféle módon az esemé- lebontott határokon belül, ahol magyarul beszélnek, ott ma-
nyekben részt vettünk. Ezt már nem tudatosítjuk, tehát a na- gyarok élnek és ezáltal nem lesz többé probléma, hogy mi ma-
cionalizmus, a rossz érzések, a helytelen vélemények szítása gyarnak érezzük-e magunkat, egy csomó olyan kincset adva
belülrôl történik és nem onnan, ahova elhelyezzük a rossz ér- át Európának, ami nélkülünk nem létezne. Ezek voltak rövi-
zéseinket, ahova kisugározzuk a szimpátiánkat és a jó érzése- den azok a gondolatok, amiket szerettem volna itt a címben
inket. Borzasztó kétélû fegyver az, amikor arról beszélünk, megjelölt fogalmakkal kapcsolatban elmondani, és végezetül
hogy milyen a nacionalizmus nálunk, milyen a kisebbségek csupán egy – ez itt a reklám helye alapon – szeretném elmon-
rossz helyzete esetleg odaát, vagy nálunk és milyen nagy kihí- dani, hogy a 37. Kommunikációs Világnapra egy pápai üzenet
vásokat jelent az integráció. Meg kell mondanom, és ismét is készült, ami nekünk tulajdonképpen fogódzót jelent – már-
következzék egy büszkeség, egy „soviniszta” kijelentés, hogy mint a mi szövetségünknek – amelyik XXIII. János Pál pápa
részt vettem abban, amikor a magyar tv-ben megszervezôdött Pacem in terris kezdetû enciklikájában foglaltakra hivatkozik
és megszületett a különbözô kisebbségi adások szerkesztôsé- és a mostani pápának volt az üzenete a médiával és a médiá-
ge. Pécsett, a körzeti stúdióban dolgoztam, ahol magam is ké- ban dolgozókkal kapcsolatban. Ebbôl olvasnék fel egy pár
szítettem az Unser Bildschirm részére néhány riportot. Ez sort. „Bár igaznak tûnik, hogy a médiumok gyakran önálló,
volt a német kisebbségi adás. Ezeket az adásokat létrehozták, vagy nyilvános érdekcsoportokhoz tartoznak, nem vállalkoz-
hogy példát mutassunk a románoknak, szlovákoknak, szer- hatnak arra, hogy szembeállítsák az egyik csoportot a másik-
beknek, hogy íme így kell bánni a kisebbségekkel. Megszer- kal, például az osztályellentétek, a túlzott nacionalizmus, a
veztük nem egyszer, hogy a sváb néni, aki valóban származá- faji elbizakodottság, az etnikai tisztogatás, vagy hasonlók ne-
sában is sváb volt és Mecseknádasdon élt, hogy az el tudja vében. Az embereknek a vallás nevében történô szembeállí-
mondani félig németséggel a maga mondandóját, mert hiszen tása különösen súlyos vétség, ugyan úgy, mint a vallásos meg-
nem beszélt már németül. Ettôl ô magát még svábnak nevez- gyôzôdés miatt hátrányos megkülönböztetés, hiszen mind-
te. De produkálni kell, hogy itt a nemzetiségi adások gördü- ezek az emberi méltóság és szabadság legmélyebb alapjához
lékenyen mennek és a létezô nemzetiségek ebbe be tudnak tartoznak. A média szigorú kötelessége, hogy az események-
124 125
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

rôl való gondos tudósítás, a témák kifogástalan magyarázata
és a különbözô álláspontok korrekt bemutatása által az embe-
Jelentéktelen nacionalista
ri kapcsolatokban elômozdítsa az igazságosságot és a szolida-
ritást a társadalom minden szintjén.”
sajtó és jelentôs csúsztatások
Tulajdonképpen ezeket a mondatokat bármelyik oldalon, bár- – Szlovákiában
melyik világnézetû média leírhatta volna becsületes szándék-
kal, becsületes érzékkel, itt legfeljebb az a kérdés, hogy mi új- Lovász Attila – fôszerkesztô, Vasárnap, Szlovákia
ságírók egyénileg ebbôl mit és mennyit valósítunk meg.
Elôször is szeretném megköszönni a meghívást és elárulom
mindjárt az elején, hogy Szilvássy Józseffel nem egyeztettünk,
annak az egyharmadát, amit szerettem volna mondani, ô el-
mondta helyettem, és nyugodtabban foglalkozhatok azzal a kö-
zeggel, amelyben él a szlovákiai magyar sajtó, és a szlovák sajtó.
1990 elején Peter Zajac szlovák irodalomtörténész és mai
napig nagyrabecsült jó barátunk, azt találta mondani, hogy
ebben az országban bizony nehéz lesz rendet teremteni, hiszen
a lakosság több mint 70%-a vallásosnak tartja magát annak
ellenére, hogy a lakosság több mint 70%-a az akkor még na-
gyon keményen kommunista Pravdát olvasta. Szlovákiában,
amely a skizóid jelenségek országa, nagyon sok hasonló hason-
ló jelenségre lehettünk figyelmesek az elmúlt tíz esztendôben.
1992-ben a lakosság több mint háromnegyede az összes rele-
váns felmérés szerint, a közös Csehszlovákia híve volt. Ennek
ellenére a választópolgárok 46%-a olyan pártokra adta a sza-
vazatát, amelyek programjából világos volt, hogy önálló Szlo-
vákia lesz. 1999-ben a lakosság közel 70%-a reformpárti volt
a felmérésekben, de közel 60%-a nem értett egyet a kormány-
zat fogyasztás-visszaszorító intézkedéseivel, ami egyébként
nem érte el a Bokros-csomag 10%-át sem. Majd 2002-ben a
lakosság jelentôs része a saját szociális helyzetét katasztrofális-
nak látja, ennek ellenére a választópolgárok többsége jobbol-
dali, jobbára restrikciós programmal induló pártokra szavaz.
Ennek eredménye, hogy EU-komform kormányunk van ma,
benne a Magyar Koalíció Pártjával. Szlovákiát, a Meciar érá-
ban és fôleg Meciar harmadik kormányzása idején 1994–1998
között nagy elôszeretettel hívták „nacionalista országnak”. Én
inkább úgy mondanám, hogy Szlovákia a látens nacionalizmus
126 127
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Jelentéktelen nacionalista sajtó és jelentôs csúsztatások – Szlovákiában

országa, amelyben ezt a bizonyos látens nacionalizmust bármi- foglalkozó embereknek bemutatnom nem kell. Meciar alapve-
kor elô lehet venni és ezt nemcsak Meciarék tették, hiszen – tôen nem nacionalista és ezt nagyon kevesen hitték el nekem
emlékezzünk csak vissza – Dzurinda miniszterelnök úr reakci- eddig is. Meciar pragmatikus, vagy érdek-nacionalista – ha így
óira a státustörvénnyel kapcsolatban, azt hiszem nem kell kü- jobban tetszik. Pártja inkább a szociális demagógia gyûjtôpártja
lönösebben boncolgatni. Bármilyen más kérdésben és bármi- volt, amely a hazai posztkommunista gazdasági elitnek az ér-
kor elôhúzható a látens nacionalizmus. Általában a magya- dekképviseleti pártja lett. Ezen állításomat a 90-es évek köze-
rokkal szemben, de leginkább a romákkal szemben, amire nem pén és második felében zajló szlovákiai privatizáció egyértelmû-
nagyon figyelünk oda, de Kusý professzor, azt hiszem, elég so- en igazolja. Sajnos gazdasági elemzésekre nem jut idô, de meg
kat beszélt róla ma délelôtt. lehetne mutatni, hogy mi történt 1994–98 között a privatizáci-
Hogy miért nem annyira nacionalista ország Szlovákia, mint óban. Ennek a nemzetiséghez az égvilágon semmi köze nem
ahogy gondoljuk, szolgáljon erre ugyancsak egy-két adat. volt. Végül a harmadik csoportosulás az átalakulni képtelen,
1990-ben az elsô szabad parlamenti választásokon a Szlovák kriptokommunista baloldali erôk, köztük a legerôsebb a De-
Nemzeti Párt, az akkortájt egyetlen nacionalista tömörülés mokratikus Baloldal Pártja, amely a 2002-ben ugyancsak el-
13%-nyi szavazatot kapott. Azóta választópolgárainak száma hagyta a Parlament küzdôterét, teljesen elveszítve támogatói
csökkent, ma már mindkét szlovák nemzeti párt parlamenten táborát, hiszen önmagát hazudtolta meg 10 éves politikai tevé-
kívüli párt. Az ultranacionalista törpe pártok – nevüket telje- kenysége során. Arra viszont elég volt, hogy nacionalista húro-
sen felesleges megjegyezni az utókornak – az öt idáig lezajlott kat is pengetve pl. nagyon sokat tegyen a földtörvény ellen,
parlamenti választás során egyetlen egyszer sem értek el több vagy a mezôgazdaság reformja ellen.
szavazatot, mint 1,7% – együttesen. Hatásuk a szlovák köz- Még egyszer visszatérek a 90-es évek elejére, és most jön a
életre akár nullának is nevezhetô, mindenképpen jelentékte- sajtó. Ebben a közegben, melyet megpróbáltam bemutatni, a
len. Helyhatósági képviseletük pedig nincs is. A nacionalista szlovákiai magyar sajtó egy óriási lépéselônyben volt. A 90-es
húrokat pengetô pártok – tehát a látens nacionalizmusra épí- évek elején ugyanis a szlovákiai magyar sajtóban olyan embe-
tô pártokat – három csoportra oszthatók. Hozzáteszem, Méray rek dolgoztak, akik a 80-as évek, akkor már jóval liberálisabb
Tibor úr után vállalva szabadon, hogy én csak újságíró vagyok, magyar sajtóján nôttek fel. A 80-as évek magyar sajtója
tehát nem a tudományosság igényével. A három, elsô, jelen- Csehszlovákiából nézve, egy majdnem szabad ország sajtójá-
tôs csoportja jelenleg is kormánykoalíciós tag, ezek pedig a nak is tûnhetett. Tudjuk, hogy ugyancsak kommunista ország
szlovák katolikus klérushoz nagyon közelálló, Szlovák Keresz- volt, tudjuk azt is, hogy volt Pártközpont és volt „Aczél elv-
ténydemokraták. Hozzáteszem azt is, hogy a szlovák katolikus társ”, de a 80-as évek magyar sajtója nagyon komoly iskolá-
klérus jelentôsen nacionalista, ez nem egy új információ. nak számított. Ezzel szemben a szlovák sajtó, és újra Peter
1990–1992, majd 1998-tól folyamatosan tagja a koalíciónak a Zajecet idézem, annak idején másolja, vagy kopírozza a szlo-
kereszténydemokrata mozgalom, amely a státus-törvény ide- vák politikai terepet. Ady Endre biztos megharagudott volna
jén nem átallott – ez tavaly volt még a választások elôtt – a szlovák sajtóra, hiszen ô volt az örök „kegyosztó”, ez a sajtó
olyan törvényjavaslatot készíteni elô, amely akár fasisztoidnak pedig a „kegyváró” sajtó volt annak idején. Ezt a lépéshát-
is nevezhetô. A javaslat szövegét az interneten el lehetett ol- rányt a szlovák sajtó 1995-re leküzdötte. Azt hiszem, hogy
vasni, nem tudom meg van-e még? Közép-Európában dinamikusabban fejlôdô médiapiacról,
A másik nacionalizmusra épülô tömörülés a Meciar Demok- mint a szlovák, nem is tudnék beszélni. 1995-ben egy konfe-
ratikus Szlovákiáért Mozgalma. Vladimir Meciart a közélettel rencián az akkor már újságíró, elôtte pedig képviselô és poli-
128 129
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Jelentéktelen nacionalista sajtó és jelentôs csúsztatások – Szlovákiában

tikusként dolgozó Sándor Eleonóra a következôket mondta: ha diktatúrának is nevezhetô meciari éra ideje alatt Meciar
„Az újságírók rájöttek, hogy Vladimir Meciar hazudik. Ha képtelen volt a sajtó fölött megszerezni az ellenôrzést. 1995-ben
Vladimir Meciar bármi másban hazudik, akkor kisebbségi létrejön a Twist rádió, amely kereskedelmi rádióként nagyon
kérdésekben is hazudhat.” Sándor Eleonóra akkor arra utalt, hosszú idôre pótolja a közszolgálati rádiózást. 1996-ban sugá-
hogy a látens nacionalizmust 1990 márciusában korbácsolták rozni kezd a Markíza tévé, amely máig Szlovákia legbefolyáso-
fel igazából, Meciar, amikor egy komáromi nagygyûlésen, a sabb televíziója. Nem azt mondom, hogy jó, de 1996–98 között
„Vajon mit akarnak a magyarok?” címû elôadását tartotta a szó legszorosabb értelmében pótolta a közszolgálati tv-t, leg-
meg, majd 1991-ben, amikor a Szövetségi Parlament, a na- alábbis hír- és publicisztikai mûsoraiban.
gyon fontos földtörvényt tárgyalta, Meciar csak ennyit mon- 1995-ben megszûnik a nacionalista Corridor napilap és helyé-
dott: „nyilasoknak földet vissza nem adunk.” Nos, ez a né- re a 1992-ben megalapított – állami pénzbôl, az állami hírügy-
hány szó 4-5 évre befolyásolta a szlovákiai újságírókat, akik a nökségben megalapított Slovenska Republika napilap lép,
magyarokban veszélyt láttak. 1995-re viszont azt is látták, amely 1999-ben szûnt meg. Ma Meciáréknak egy napilapjuk
hogy a veszély nem a magyar oldalról jön, hanem V. Meciar van, melynek jövôje bizonytalan, mert anyagi fedezete már
oldaláról. 1994-ben Meciar megnyeri a választásokat és ami nincs. 1995-ben tönkremegy a Smena, amelybôl kivált a Sme,
azután következett, az a józan ítélôképességgel megáldott amely fontos sajtótörténeti dátum volt annak idején.
szlovákokkal megláttatta, hogy mire használta fel Meciar a A közszolgálati televízió hírmûsorainak nézettségi aránya
nacionális húr pengetését. 15% alá esik, tehát a kereskedelmi médiák veszik át a szerepet.
Hadd számoljak be egy-két komoly törésrôl, ami ebben az 1996-ban beindul a SITA magánügynökség, amely akkortájt
idôszakban történt, 1993-ban megalakul, a Szilvássy József által pótolja az állami TASR hírügynökségben végzendô munkát és
is említett Sme liberális értékeket valló polgári napilap, amely aránylag egy jó ügynökség.
az elsô igazán nagy „dobbantás” volt a meciari, mindenre ráte- 1993-tól önállóan mûködik Pozsonyban a cseh sajtóügynök-
lepedô kultusz ellen. 1994-ben átalakul és befolyásos lappá vá- ség a CTK irodája, amely ugyancsak hiány- és hézagpótló volt
lik a Domino Efect kassai hetilap, ami Domino Fórum néven évekig a szlovák médiapiacon. A nacionalista erôk teljesen el-
jelenik meg a mai napig. Sajnos újra réteglap lett, voltak na- veszítik ellenôrzésüket a sajtó fölött és ennek eredménye,
gyon jó évei.1992-ben – nagyon fontos dolog – privatizálják az hogy 1998-ban Meciar nem tud nyerni, 2002-ben nem tud
Új Szó-t, mindketten ott dolgoztunk akkor Szilvássy kollégával, visszatérni. Ezek nagyon fontos dátumok. A szlovák sajtóban
és tudjuk, hogy az addig Új Szó-t kiadó Slovakopress, állami emellett, nem teljesen érthetô módon eluralkodik valami,
vállalat maradt és ki tudja mi lett volna az Új Szó-val, ha nincs amit úgy hívnak, hogy szkepszis. A demokratikus erôk a szlo-
privatizáció. Hogy mi lett a lap további sorsa az új tulajdono- vák sajtó szerint, ugyanúgy lopnak, mint V. Meciar. A lakos-
sokkal, az most nem érdekes, egyszerûen a privatizálás meg- ság szociális helyzete – a felmérések szerint – még rosszabb,
mentette ezt a lapot. mint Meciar korában, sôt rosszabb, mint a kommunizmus ide-
1994-ben nyíltan Meciar ellen fordult a szakszervezetek ak- jén. Ezt a sajtó gondolkodás nélkül szajkózza – ritka kivételtôl
kor még nagy példányszámú lapja, a Praca. 1994-ben szembe- eltekintve. Egy példa: 2003 januárjában a fogyasztói árak
fordult Meciarral az állami, és addig Rádió Meciarnak hívott Szlovákiában 5,6%-kal emelkedtek elsôsorban a szabályozott
szlovák közszolgálati rádió hírmûsora. 1994-98 között a szlovák energiaárak emelésével. A lakosság a felmérések szerint 18-
közszolgálati rádió aránylag jól tartotta magát, akkor, amikor a 20%-os áremelést érzékelt. A szlovák sajtóban csak Sme és
szlovák televízió nézhetetlen volt. A 1994-98 közötti, akár pu- csakis egy cikk erejéig foglalkozott ezzel. Ne feledjük, hogy
130 131
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Jelentéktelen nacionalista sajtó és jelentôs csúsztatások – Szlovákiában

2003 januárjáról beszélünk, folyik a kampány. Igaz, hogy nem vagy a tönkremenô vállalkozásokról írnak eleget, és még egy
a kormánykampány, de mindenki tudja, hogy az ország nép- nagyon komoly része volt a kampánynak, ami soha sem volt
szavazásra készül, hiszen készülünk Athénra, Helsinkiben kampánykérdés: gazdasági újságíróként dolgoztam négy évig, és
1999-ben megjött az elsô meghívó, majd ez megismétlôdött. minden egyes népszerûtlen intézkedés bevezetésének az indok-
Ebben a helyzetben, egy nagyon érdekes országban indul el lása a második mondatban tartalmazta az a szókapcsolatot,
egy európai-uniós kampány, egy országban, ahol a fôváros Po- hogy „az EU így akarja”, vagy az EU-ban ez így mûködik. Ha a
zsony, egy fôre számított GDP-je kisebb ugyan mint Prágáé, de fogyasztói adót, forgalmi adót, jövedéki adót emelünk, és ezt
nagyobb mint Budapesté. Roppant sikeres város, az EU átla- úgy indokoljuk, hogy ezt az EU így akarja, akkor ne várjuk azt,
gának 48%-át képes gazdaságilag teljesíteni. Ez érvényes Po- hogy önként és dalolva fognak rohanni az emberek népszavaz-
zsony legközelebbi környezetére is, mondhatnám a nagyszom- ni az EU-s tagságra.
bati kerületre, nem az egészre. Emellett például a rimaszom- Az a kérdés, ami nyitva marad, a paraszthajszállal ugyan, de
bati járás munkanélküliségi rátája 30% fölötti, néhány község sikeres népszavazás után, az az, hogy mi jön majd az európai
évek óta 50-60, sôt 70%-os munkanélküliséggel küszködik. A uniós belépés után? Úgy gondolom, hogy sem a szlovák, sem a
rimaszombati Bátka községben 92% a munkanélküliségi ráta 6 szlovákiai magyar sajtó nincs felkészülve ebben a pillanatban,
éve. Egy ilyen országban azzal kampányolni, hogy ha nem me- hogy erre a kérdésre kimerítô választ tudjon adni. Jelentôs ré-
gyünk az EU-ba, akkor nem lehet menni Bécsbe bevásárolni, sze a sajtónak nem is törekszik. Most tudtam meg, hogy a szlo-
és nem lehet átugrani Brünnbe egy kávéra – nem volt egy vák tévébôl 41 gazdasági újságírók bocsátottak el. Én nem tu-
okos ötlet. Érdekes módon az Európai Unióra a szlovákok dok róla, hogy egyáltalán 41 gazdasági újságíró Szlovákiában.
nagy többsége ugyan olyan euforisztikus elvárásokkal néznek, Hogy mi lehet az Európai Uniós belépés után, azt azért egy
mint ahogy néztek annak idején a rendszerváltásra. Miközben kisebbségi magyarnál még azt a kérdést is felveti, hogy a szlo-
az EU hozadékáról a szlovák lakosság jelentôs része nem tud vákiai magyarok hogyan fognak viselkedni a belépés után? Itt
semmit. Például, tavaly, október végén, a „közös agrárpoliti- jut eszembe Huncsik Péter pszichiáter tanulmánya, aki azt
ka” kifejezés az országos napilapokban 50-szer jelent meg. A mondta, azt írta az egyik tanulmányában, hogy „Minden em-
mai napig senki nem tudja, ha a lapokból tájékozódik, hogy ber sikerélményre törekszik és hogy ezt megkapja, a sikeres
mi az a közös agrárpolitika. Megmaradt viszont a 7-es fejezet- többséghez akar tartozni.” Tehát feltehetôen, a szlovák több-
nek, az agrárium fejezetnek a legismertebb kifejezése a „köz- ségû vidékeken az ott élô magyarok, a közeljövôben a sikeres
vetlen támogatások” kérdése. Csak annyit tudunk, hogy majd szlovák többséghez akarnak majd tartozni, a magyar többségû
kapunk 25%-nyi közvetlen támogatást. A szlovák sajtó nem ír vidékeken a sikeres magyarokhoz akarnak majd tartozni. Ezt
arról, hogy amikor az agrárkamara arról beszél, hogy 30%-a az csak azért jegyzem meg, mert a 70-80-as években, amikor az
agár üzemeknek tönkre fog menni, ideje volna, hogy tönkre- én generációm szocializálódott és próbált meg valamilyen
menjenek akkor is, ha nem lépnénk be az Unióba, mert csak nemzettudatot szerezni, akkor könnyû volt elhatárolódni a si-
a veszteséget halmozzák. kertelen többségtôl. Nagyon könnyû volt – negatív elôjellel –
Nem tudja a szlovák lakosság, hogy mi a hozadéka az EU-s identifikálni magunkat egy magyarsággal, amelyik a 70-80-as
belépésnek, ellenben nagyon sokat tud arról, hogy milyen ve- években Csehszlovákiából, vagy Romániából nézve lényege-
szélyek leselkednek Szlovákiára. Mégpedig az, hogy elveszíthe- sen sikeresebb volt. Ne felejtsük el, hogy most Magyarország
ti Szlovákia a szuverenitását, a jól képzett szlovák munkaerô környékén sikeres kis nemzetek élnek. Nem hiszem azt, hogy
nem jut majd munkához. Hiszen átmeneti idôszakok lesznek, Szlovákia sikertelen lesz és azt sem, hogy Románia sikertelen
132 133
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció

lesz a térség integrációs folyamataiban. Mindenesetre azt lá-
tom, hogy Szlovákia egy sikeres kis ország lesz. Erre minden
Vita
feltétele megvan, és nagyon keményen dolgoznak ezért az em- (Az alábbiakban a konferencián elhangzott
berek, akik meg nem, azok úgyis lemaradnak. Tehát feltehe- vita szerkesztett változatát közöljük)
tôen, az etnikai térképek újra változni fognak ebben a régió-
ban, amit nem biztos, hogy magyar oldalról a szlovák többség- Martin József: A mai nap során sokat beszéltünk a sajtóról,
hez tartozást jó szemmel fogjuk nézni, és nem biztos, hogy a fölkészületlenségrôl, természetesen mindig az újságírókra gon-
szlovák oldalról a magyar sikeres többséghez tartozást fogják dolunk, joggal. Én azért fölvetem azt, hogy tisztában vagyunk-e
majd jó szemmel nézni. Szerintem erre kell felkészülnie, azzal, hogy a mai magyar és szlovákiai, vagy romániai sajtó iszo-
mondjuk a kisebbségi magyar újságírásnak. nyú pénzszorításban dolgozik. Ennek az általános társadalmi
környezet az oka és a tulajdonosok bizony nem nagyon érdekel-
tek abban, hogy az újságírók számára a sokoldalú tájékoztatás
feltételeit megteremtsék. Nem vagyok biztos például a Kósa
Csaba által említett esetben azt mondják, hogy ezt még most ne
mondjuk be, hanem egy kicsit nézzünk még utána, akkor talán
más eredménye lesz ennek. De nem mondják, mert ez a nagy
kétségbeesett hajsza az olvasó és a nézô után, ez beszorítja az új-
ságírót és részesévé válik ennek a küzdelemnek és így a minô-
ség is csökken. A másik elhangzott egy általános megjegyzés ar-
ról, hogy a politikusok a hibásak mindenért. Nem akarok visz-
szaélni az elnöki helyzetemmel, de szívesen várnám Gereben
István véleményét mindarról, ami itt elhangzott.

Gereben István: Nem volt szándékom a mai konferencia elô-
adásaihoz hozzászólni. Tanulni jöttem, nem véleményt monda-
ni. Elsôsorban azért, hogy tájékozódjak, hogy hogyan látják a
világot és benne önmagukat az országban és a határon túl élô
magyarok. Köszönet azokért az átfogó ismeretekért, amelyeket
a mai napon mindannyiatoktól kaptam.
Felszólalásom csak moderátorunk, Martin József felkérô ösz-
tönzésének eredménye és csak négy témakörre vonatkozik:
1. Rövid összefoglalása annak a munkának, amit az amerikai
magyarság a határon túli magyar kisebbség emberi jogainak ér-
dekében végzett, végez.
2. A konferencián elhangzott, az Egyesült Államok 1956-tal
kapcsolatos és jelenlegi politikáját, magatartását érô kritikákra
vonatkozó véleményem rövid ismertetése.
134 135
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Vita

3. A csehszlovákiai magyarság és a magyarországi németség lönösen akkor váltak érzékelhetôvé, amikor az elôadók ameri-
kitelepítése. kai vonatkozású megjegyzéseit hallottam. Talán ezek a megjegy-
4. Általános megjegyzések. zések ösztönözték moderátorunkat arra, hogy az elhangzottak-
Felszólalásom elsô témakörével kapcsolatos mondanivaló- kal kapcsolatos véleményem elmondására kérjen.
mat, mint az Észak-amerikai Magyar Egyesületek Koordináló Pollacsek Róbert elôadásának nagyon örültem, nem titok,
Bizottságának volt ügyvezetô titkára ismertethetem. miért.
A kisebbségben élô magyarok sorsa mindig élenjáróan érde- Ugyanakkor ôszintén megdöbbentett annak az elôadásnak a
kelte, érdekli az Amerikában élô magyarságot. A II. világháború hangja, amelyben az elôadó – erôsen kiérezhetô belpolitikai
után Amerikába letelepedett magyarok egyik sarkalatos köte- meggondolásból – az Egyesült Államokra utal, mint a Nagy
lességüknek tartották az utódállamokba került magyarság jo- Testvérre, amely átvette a Szovjetunió szerepét és – igaz, nem
gos érdekeinek, alapvetô emberi jogainak képviseletét és min- tankkal, csak kérések formájában közvetíti utasításait az ország
den lehetô fórumon történô ismertetését. Tette ezt mindig el- és népe fele. Az elôadó felelôsségre vonja azokat, „akik most
kötelezetten, lelkiismeretesen, felkészülten, következetesen, nem restellik annak az Amerikának szolgálatába állítani és haj-
és az egyetemes magyarság e kérdésben szivárvány-skálájú ál- tani a népet, mint akik azelôtt az oroszokéba tették ugyanezt.”
láspontját több szervezet keretében is képviselték. Ezek a szer- Csak a magabiztos tájékozatlanság azonosíthatja az Egyesült
vezetek a Helsinki Záróokmány adta lehetôségeket a Fehér Államok és a Szovjetunió politikai rendszerét, Magyarországgal
Házban, az amerikai Kongresszusban, a kormány e kérdésben kapcsolatos magatartását. A kép hamis, felelôtlen ismerethi-
illetékes hivatalaiban, különbözô emberjogi szervezetekben, ányra vall. Én mind a két rendszer alatt éltem, a magam bôrén
és nemzetközi értekezleteken, találkozókon. A legtöbb ered- tapasztaltam meg a demokrácia és a diktatúra közötti különb-
ménnyel az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet séget. Nagyon szeretném érzékeltetni, hogy az amerikai kérések
fórumain próbálták a lehetô leghatásosabban kihasználni. En- teljesítése, vagy visszautasítása a magyar népnek felelôs parla-
nek a munkásságnak több ezer oldalt felölelô dokumentum- mentnek és a parlamentnek felelôs kormánynak a feladata.
anyaga – ami ma már az itthoni könyvtárakban, levéltárakban Bármit döntenek a felelôsök, az Egyesült Államok nem fogja
is rendelkezésre áll – feldolgozásra, szakértô elemzésre vár. fegyveresen lerohanni Magyarországot, mint 1956-ban a Vörös
Nagy része már megérett a történelmi távlatból való kiértéke- Hadsereg tette.
lésre is. Nem voltunk tétlenek. Akkor, amikor a honi magyar- Ugyanebben az elôadásban az Egyesült Államok 1956-ban ta-
ság a maga és a magyar kisebbségek ügyében némaságra, tét- núsított magatartása is erôsen elfogult kritikát kapott. Valóban
lenségre ítéltetett, teljesítettük egyetemes magyar voltunk az Egyesült Államok zavarosan ismertetett felszabadítási politi-
ránk esô kötelességét, szabadságunkból eredô különleges fel- kája végzetes félreértésre adott alkalmat. A mindannyiunk szá-
adatainkat. mára ismert körülmények – Szuez, nukleáris háború lehetôsége,
Érdeklôdéssel követtem az újságírók etikai elkötelezettségét a németek és osztrákok elôre bejelentett tilalma országuk terü-
és az abból eredô kötelességeket hangsúlyozó elôadásokat. letének, légterének egy esetleges katonai akció végrehajtására
Ezekbôl az elôadásokból is nyilvánvalóvá váltak a jelenlegi ma- való igénybevételt megtiltó nyilatkozatai, az azonos idôben le-
gyar újságírásban is észlelhetô etikai hiányosságok – az újságíró zajlott amerikai választások, az Egyesült Nemzetek Szervezete
részére megengedhetetlen magabiztos tájékozatlanság, az elôí- Biztonsági Tanácsában a Szovjetunió biztos vétója, stb. – meg-
téletek zavaró jelenléte, a tárgyilagosság hiánya, az érzelmek akadályozták a Magyar Forradalom kérdésének, gyors és haté-
szabad tobzódása – elgondolkoztattak. Ezek a hiányosságok kü- kony kezelését.
136 137
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Vita

Azt a lehetôséget, amelyet az amerikai képviselôház egyik Bi- Nem tudjuk, és valószínû nem is fogjuk megtudni, hogy
zottsága által 1956. november 1-jén tartott ülése – amelynek ezek a tanúvallomások mennyire befolyásolták azt a Nagy Im-
célja a Magyar Forradalom adta helyzet kiértékelése és kezelé- rérôl és a kormányáról formált véleményt, amelyet az Egyesült
sére szolgáló javaslatok kidolgozása volt, és amelyre Varga Béla, Államok delegátusai 1956. november 1. és 4. között az Egye-
a magyar Képviselôház 1945 és 1947 közötti elnöke és két volt sült Nemzetek Szervezetének folyosóin hangoztattak. De azt a
képviselôje, Fábián Béla és Barankovics István is meghívót ka- történelmi tényt azonban nem tagadhatjuk, hogy a magyar
pott –, a magyar tanúk nem használták ki. nép szabad földön élô, talán fogadatlan, de hivatalosan elfo-
1956 októberében a sebtében végzett elemzések Nyugaton gadott és elismert szószólóinak elemzése, tanácsa hivatkozási
nemcsak a Magyarországon zajló események indítóokainak alapot szolgáltatott az egész magyarság sorsát befolyásoló ál-
megértéséhez bizonyultak sekélyesnek, de vezéregyéniségeinek lásfoglalás kialakítására.
megismeréséhez is. Az amerikai kormánynak a forradalom A kihallgatás jegyzôkönyve szemnyitogató s egyben kiábrán-
okozta meglepetését, tájékozatlanságát próbálta eloszlatni az dító olvasmány.
amerikai Képviselôház fent említett bizottsági ülése. Robert Murphy, aki azokban a kritikus napokban a korház-
Varga Béla, a bizottság elôtt tett tanúvallomásában úgy tájé- ban levô Foster Dulles külügyminisztert helyettesítette, 1964-
koztatta annak tagjait és azokon keresztül az Egyesült Államok ben megjelent „Diplomat among warriors” (Diplomata a harco-
képviselôházát, hogy: „a magyarok szemében Nagy Imre csak sok között) címû önéletrajzában csak egy magas mûveltségû
olyan kommunista, mint a többi”. Fábián Béla így jellemezte a kultúremberre jellemzô, ôszinte önelemzéssel és diplomatáktól
Nagy-kormányt: „Talán túlzottan optimistának hangzik, de a szokatlan alázattal írta le a Magyar Forradalommal kapcsolatos
Nagy-kormány nem létezik.” észrevételeit. Szabadon idézem: a történelem talán be fogja bi-
A kihallgatás során az ülést vezetô Richard Arens a követke- zonyítani, hogy a szabad világ tudott volna valamit tenni annak
zô, történelmi jelentôségû kérdéssorozatot intézte Varga Bélá- érdekében, hogy a Magyar Forradalom céljai, köztük a magyar
hoz: „Mit kellene tennie az Egyesült Államoknak? Hogyan se- szabadság elnyerése valóra váljon, (és most mar szó szerint idé-
gíthetnénk leghatásosabban? Milyen természetû segítséget kel- zem, hiszen ezek a szavak nemcsak emlékezetembe, de szívem-
lene adnunk? be is bevésôdtek) „de a helyes út megtalálásához a State
Varga Béla válasza lesújtó: „Magyarországon sok a beteg, hi- Departmentben közülünk senkinek sem volt meg a szakértelme
deg van, a szénbányászok sztrájkolnak most, nekünk szenet kel- vagy a képzelô ereje.”
lene küldenünk Amerikából.” Íme az 1956-os forradalom érté- A magyar Országgyûlés, az 1940-es évek derekán volt elnö-
kelése és magyar szájból az Amerika által adandó hathatos se- ke, egy hasonlóan emelkedett vallomással a történelem adósa
gítség meghatározása 1956. november 1-jén az Egyesült Álla- maradt.
mok Képviselôházában. 1956 történelmi eseményeivel, nemzetközi vonatkozásaival
Nagy Imrének és a magyar helyzetnek ilyen értékelése az kapcsolatos ismereteink – amint azt a ma itt elhangzottak is bi-
adott történelmi pillanatban végzetes volt. Nem kell bôvebb zonyítják – kiegészítésre szorulnak.
magyarázat ennek megértéséhez. A magyar történésztársada- A ma gyakran emlegetett, Beneš Dekrétumokkal kapcsolat-
lom 1956-nak errôl az epizódjáról a mai napig nem vett tudo- ban ismét elôtérbe kerül a szlovákiai magyarság kitelepítése.
mást. Érthetetlen számomra, hogy akkor, amikor a ma magyar politi-
Varga Béla haláláig nem tett utalást erre a szereplésére, nem kusai ennek a kitelepítésnek a borzalmairól beszélnek, messze
nézett szembe 1956-os önmagával, nézeteivel. elkerülik a magyar svábok ugyanolyan borzalmas körülmények
138 139
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Vita

közötti, ugyancsak a közös bûnökért való közös bûnhôdés elvé- Sok fehér folt van a XX. század magyar történelmében. Fôleg
nek alkalmazásával lezajlott kitelepítésének említését. Horthy az I. világháborút közvetlenül követô események kiértékelése
Miklós 1945. május 12-én IV. György angol királynak és Chur- hiányos, vagy erôsen szubjektív. Ezeknek a nyugati politikai és
chill miniszterelnöknek írott levelében, arról tájékoztatja a le- történelmi értelmezése más, mint amit a középiskolában, egye-
vél címzettjeit, hogy nagyon szeretnénk azt, hogy a német ki- temen, vagy a szüleinktôl tanultunk. A sok legenda, mítosz,
sebbséget, amely nagyon hálátlanul viselkedett és úgy általában amit ez az idôszak szült mélyen bevésôdött a magyar történelmi
az összes kisebbséget kitelepítenék Magyarországról. Kovács mitológiába és szájhagyomány útján a magyar tudatba. A nyu-
Imrének a Parasztpart akkori funkcionáriusának, a magyar svá- gati, fôleg angol nyelvû szakirodalomból sokat tanultam a kor
bokkal szembeni elôítélettôl, gyûlölettôl teli, a Magyar Szóban magyar történelmérôl, és annak kimagasló alakjairól. Így ismer-
megjelent írásai a magyar társadalom túlnyomó része elôtt is- tem meg a fehérterror tényeit, azok nemzetközi hatását, követ-
meretlen. Pedig a témakör tudományos irodalma – ha szegényes kezményeit, a Trianont körülvevô, számomra addig ismeretlen
is – foglalkozik ezen, büszkeségre nem nagyon, de tudomásul tényezôit. Ezek között is, Apponyi Albert híres, 1920. január
vételre érdemes eseménnyel. 16-án Neuillyben elmondott beszédének tényleges hatását, az
Az érdekfeszítô elôadások, úgy érzem, hitelesen mutattak rá 1920 tavaszán, Magyarországon járt brit parlament munkás-
a témába vágó, részemre eddig részben ismeretlen tényekre, hû- pártjának és az angol szakszervezetek vezetôségének tagjaiból
en tükrözték a kisebbségben élô magyarság széles skálájú prob- álló bizottság „Fehérterror Magyarországon” címmel kiadott je-
lémákkal kapcsolatos jelenlegi véleményeket és tettek javasla- lentését. Az utóbbi évek során ezek az ismeretek, egy-két, a fi-
tokat a reális megoldások mikéntjére. Nem akarok monotonná atalabb generációhoz tartozó magyar történész jóvoltából ma-
válni, ezért nincs szándékomban mindegyiket külön-külön mél- gyarul is hozzáférhetôek. Tapasztalatom az, hogy nem sokan él-
tatni. Önmagukban és összességükben jelentôsek, színvonaluk nek a lehetôséggel, a legendák, mítoszok máig megdöntetlenek,
tiszteletre méltó. sôt szaporodnak.
Három elôadás különösen megérintett. Pollacsek Róbert ár- Az a tévhit, hogy Amerikát nem érdekli a magyarság történel-
nyalt, az Egyesült Államok politikáját tények alapján értékelô, me, megalapozatlan. Ezt bizonyítja a múlt századi Kossuth-kultusz,
a mai magyar közvéleményben eluralkodott Amerika-ellenes a közelmúltban a magyar szamizdat-irodalom szemelvényeinek
hangulatban egyedülálló és tárgyilagos okfejtése jólesô oázis a több mint 4000 oldalon megjelent, angolra fordított kiadása, Ker-
ma divatossá vált, Amerikára vonatkozó felszínes, bûnbakkere- tész Imre könyvei iránti (talán élénkebb, mint az itthoni) érdek-
sô és rosszindulatú elemzések sivatagában. lôdés. A Military History magazin eljövetelem elôtt kezembe
Corina Motoc, értekezése a román sajtóban a kisebbségekrôl került számában megjelent átfogó tanulmány a nándorfehérvári
– nevesen a magyarokról – alkotott kép elemzésével új hang, új ütközetrôl, Thomas Sakmyster egyedülálló Horthy monográfiája:
felfogás megnyilvánulása. Reményt keltô az az adatszerû tájéko- „Hungary’s Admiral on Horseback” (Magyarul: Admirális fehér
zottság, szokatlan tárgyilagosság, amivel a fiatal román újságíró lovon. Horthy Miklós, 1918–1944. Budapest, Helikon, 2001.) és
generáció képviselôje kezeli az összetett, megoldásra váró ma- az a számtalan magyar vonatkozású könyv, szakcikk, ami évente
gyar–román problémakört, érzékelteti a romániai fiatal generá- publikálásra kerül Amerikában.
ciók életszemléletét és ismerteti e kérdésekkel kapcsolatos ál- Manapság nagy divat Magyarországon a belpolitikával kap-
láspontját. Tibori Szabó Zoltán tanulmánya példája a kisebb- csolatos magyar vélemények külföldön való kinyilvánítását, az
ségben élô magyar publicisták felkészültségével, elemzô készsé- ország helyzetével összefüggô tájékoztatást „árulkodásként”,
gével megírt mestermûveknek. „feljelentésként”, „hazaárulásként” minôsíteni. A vélemény-
140 141
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Vita

nyilvánítás alapvetô emberi joga nem helyhez kötött. A szabad tôl, mert például mindenkinek „európai uniós” útlevele lesz és
véleménynyilvánítás, tájékoztatás egyetlen kritériuma az, hogy nem angol, vagy ír. Az ír állampolgároknak Észak-Írországban is
az tényekre alapuljon, s így hiteles legyen. A magyarnak ma- olyan útlevelük lehet, amilyent akarnak. Azt is tapasztalhat-
gyar által történô rágalmazásának valóban nincs helye nemzet- tunk, természetesen, hogy az észak-írországi mezôgazdaság sok-
közi fórumokon. Ezt a nyugati politikai kultúra szabályai nem kal jobb állapotban van, mint az európai, és az angol ipar tiszte-
engedik meg. Külföldön nyilatkozó magyarok, fôleg vezetô po- letnek örvend. Ugyanakkor Észak-Írországban megnôtt a mun-
litikai pozícióban levôk, e szabály szerint, a jó ízlés határain be- kanélküliség, mert hanyatlik az ipar. Nagyon nehéz erre a kér-
lül éljenek a véleménynyilvánítás külföldön is érvényben levô désre egyértelmûen válaszolni, de én „mérsékelten optimista”
jogaival. vagyok, és ezt tükrözik ezen a konferencián elhangzott pozitív
példák is, mint a romániai Corina Motoc, videoklipjei is, hogy a
Martin József: Itt finoman ugyan, de elhangzottak konfron- kölcsönös megértés irányát kell választanunk.
tálódó vélemények is, amelyekre reagálhatunk, de ha nem is
konfrontációként, mindössze ôszinte érdeklôdéssel, David Martin József: „Mérsékelten optimisták” mi is tudunk lenni,
Harkness professzor úrtól kérdezem: hogyan látja, Nagy Britan- ami a szlovák–magyar vagy a román–magyar együttélést illeti,
nia harmincéves európai uniós tagsága mit jelentett az ír szem- mert nem titkolom, természetesen erre gondoltam, amikor a
benállás és az ír közösségek közötti véleménykülönbség szaka- professzor úr személyes véleményét kikértem.
dékainak az áthidalására?
Pollacsek Róbert: Nekem egy személyes vitaindító kérdésem
David Harkness: Természetesen igen fontos oldala a történel- lenne, egy kissé Gereben István véleményéhez kapcsolódva,
münknek az európai unióhoz való viszonyulás, amelyet Írország amely az Egyesült Államok 1956-os be nem avatkozásával kap-
és az Angol Királyság egyaránt örömmel fogadott. Az emberek, csolatos. A kérdés az: ma, amikor egypólusú világrendben
amikor elôre tekintettek, azt remélték, hogy a csatlakozás sok- élünk, vajon miért van szükség a Biztonsági Tanács felszólításá-
kal üdvösebb forgatókönyvet hoz majd, mint a korábban létezô ra ahhoz, hogy megszüntessünk egy diktatúrát, ahol a diktátor
állapotok. A gazdasági határok eltûnnek – és ezek el is tûntek vegyi fegyverekkel irtja a saját kisebbségeit? Vagy Afganisztán-
teljesen Észak-Írország és az Egyesült Angol Királyság között. Én ban: beavatkozzunk egy olyan országba, ahol Isten nevében,
azt is reméltem, mint nacionalista-ellenes gondolkozó, hogy a páncélököllel rombolnak szét a világörökség részeként nyilván-
szélsôséges republikánusok, akik azért küzdöttek, hogy egy füg- tartott 2000 éves mûemlékeket. Akármilyen liberális és multi-
getlen Ír Köztársaságot hozzanak létre, észre fogják venni, hogy kulturális vagyok, egy ilyen kultúrát én nem tudok példaké-
a függetlenség jelszava helyett most inkább az egymástól való pemnek tekinteni. Afganisztánról beszélve, a tálib-rendszerben,
függés, az interdepenecia következik be, különösen az Európai egyébként európai uniós pénzekbôl épült stadionokban nyilvá-
Unióval kapcsolatosan. Úgy véltem, rájönnek, hogy nem érde- nosan halálra köveznek embereket azért, mert zenét hallgattak.
mes embereket gyilkolni, valamely XIX. századi eszményekért. A kérdésem az, hogy „Az Emberi Jogok Egyetemes
Sajnos, eléggé kiábrándító volt látni, hogy mindez nem követke- Nyilatkozatára”, mint a földkerekség Alkotmányára hivatkoz-
zett be. De ma, úgy vélem, hogy ha mérlegeljük ennek a csatla- va, vajon az Önök véleménye szerint nem sajnálatos és kissé
kozásnak a jótéteményeit, azt tapasztaljuk, hogy meghozta a ma- morbid világ az, hogy a világ egyes részein olyan diktatúrában
ga gyümölcsét. Feltehetôen Írország mégis újra egyesíthetô, és az és elnyomásban, amelyet Magyarország soha sem tapasztalha-
is természetes, hogy az már különbözni fog a korábbi eszmények- tott meg, kell embereknek élniük a földön?
142 143
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Vita

Méray Tibor: A kérdésben benne van a válasz. Nem tudnék az elsô sorban, ki áll a másodikban, ahogy titkosrendôrök lepik el
semmi biztosat mondani, ami a Biztonsági Tanácsot, az egész a temetôt és lesik a pártvezetôket, vagy az esetleges merénylôket,
ENSZ-et illeti. Egy olyan állapotot rögzít, ami több mint ötven és van egy sor ebben a versben: „A hulla csak ürügy”. Na, most
éve alakult ki. Egy kicsit hasonlít, mondjuk, a XIX. század elején ég óvjon engem attól, hogy a magyar kisebbséget ürügynek te-
a Bécsi Kongresszus és a Szent Szövetség megállapodásaihoz, kintsem, de hogy mindinkább ürüggyé válnak a magyar belpoli-
amelyek éltek-éltek, néha megszegték ôket, néha a negyven- tikában, az számomra egyre inkább világos, mint ahogyan most
nyolc-negyvenkilences eseményekkor jól jöttek Ausztriának ah- ugye az úgynevezett státusztörvény körüli harc már rég nem ar-
hoz, hogy a cárral eltiportassa Magyarországot, de ahogy ment ról folyik, hogy húszezer forint hogy legyen eljuttatható az er-
elôre az idô, fenntarthatatlanok voltak. Azt hiszem, hogy ugyan- délyiekhez, vagy a felvidékiekhez, hanem hogy a FIDESZ üssön
ez áll az ENSZ mai szerkezetére, a Biztonsági Tanácsra. Képtelen az MSZP-n, vagy az MSZP üssön a FIDESZ-en. Ezt nagyon-na-
helyzet, óriási népek – mint mondjuk India –, óriási hatalmak – gyon szomorú helyzetnek tartom. A helyzet szomorúságát növe-
még ha nehézségekkel küszködik is, mint Japán –, ki legyenek re- li, hogy valami budapesti gyámkodást érez az ember, komoly,
kesztve a döntésekbôl. De ide tartozik tulajdonképpen Németor- nagy és érett közösségek felett. És itt már egy nagyon nagy téve-
szág is. Ami pedig az iraki és afgán háború kiiktatását illeti, na- dés is van, mert ha ez jogosultnak tûnhetett 1989-ben, amikor
gyon bonyolult, mert tulajdonképpen ezen az alapon háborút le- Ceausescu
, meg sem bukott, 1990-ben, amikor még kótyagosan
het kezdeni, nem a fél-, hanem a háromnegyed világ ellen. Afri- járt mindenki a világban és Budapest szilárd pontnak tûnhetett,
kában szörnyetegek uralkodnak népeken és irtanak törzseket. személyes tapasztalataim, az utóbbi években többször voltam Er-
Amerikának sem lehet a célja, hogy most végig söpörjön a maga délyben és ezen túlmenôen, a tényleges politikai helyzet tényleg
hatalmas erejével Ázsia egy részén, Afrika majdnem egészén. azt mutatja, hogy itt felnôtt közösségekrôl van szó. Tudjuk a ha-
Iszonyúan bonyolult a világ, ahol ugyanakkor azok a népek, ame- gyományokat, tudjuk, hogy hagyományaiban még fölnôttebb az
lyek ilyen szörnyû diktatúrákban élnek, szörnyû nyomorban is erdélyi közösség, mint a magyarországi, mert magyar kultúra, ma-
vannak. A harmadik világból mi hozzánk érkeznek, és mi – Eu- gyar politika volt akkor, amikor itt a törökök ültek, aztán a Habs-
rópában és Észak-Amerikában –, úgy nézünk ki, mint egy ost- burgok, de politikailag is: Szlovákiában egy miniszterelnök-he-
romlott vár, amelyik meg akarja ôrizni a maga kiváltságos helyze- lyettes magyar, Szerbiában egy miniszterelnök-helyettes magyar,
tét, amelyet részben azoktól szedett el, akik ma nyomorognak, de Romániában a kormány, ha nem tévedek megbukna, ha az
részben a saját kemény munkájával épített fel. Egy elég tragikus RMDSZ meg akarná buktatni. Ilyen nem volt még Trianon óta.
helyzetû világban élünk és egyikünk sem lehet olyan bölcs, hogy Ekkora súllyal még nem rendelkeztek ezek a közösségek. Nem
ezekre a kérdésekre válaszoljunk. Én egy dolgot szeretnék megje- idealizálom a helyzetet, rendkívül sok visszásságot is látott az em-
gyezni, azt, amit Gereben István csak utalásként mondott, de én ber, de egy következtetést ebbôl levonnék: agitációval, vagy si-
alapkérdésnek tartok, és visszatérek a konferencia témájához: a ránkozással, nagyon nehéz Nyugaton eladni ezt a helyzetet. A
kisebbségekhez. Az a benyomásom és nagyon szomorú benyomá- nyugati közvélemény szemében ez erôsen nyom a latba. Éppen
som, hogy a szomszédos országokban élô magyarok kérdése Ma- ezért, azt hiszem, a magyar belpolitikának nem kellene párt-
gyarországon egyszerû pártpolitikai témává alakult. Kedves bará- harcok tárgyává tenni a kisebbségek kérdését, és nem kellene,
tomnak, Faludy Györgynek van egy verse: „Egy bizánci teológus szerintem, semmiféle erôszakos politikát folytatni. Én magát a
temetésén” – valójában Rudas László, kommunista filozófus te- státusztörvényt erôszakosnak és agresszívnek tartottam kezdettôl
metését írja le remekül, ahogyan a párt különbözô elôkelôségei fogva. Célját nem az igazi segítségben, hanem belpolitikában lát-
kimennek a temetôbe, ahogy egymás arcát lesik, lesik, hogy ki áll tam. Az igazi segítséget ugyanúgy meg lehetett volna adni, vagy
144 145
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Vita

még fokozottabban, mindenféle hangoskodás nélkül. Ugyanúgy, Pollacsek Róbert: Nem vagyok újságíró, de szerintem az új-
ahogy a beterjesztôk álláspontját ilyennek ítéltem, ugyanilyen ságírók elsôsorban morális kérdésekben nyilvánítanak véle-
gyávának ítéltem azt az ellenzéket, amelyik ezt ugyancsak belpo- ményt. Mielôtt még feltennék azt a kérdést, hogy szabad-e, ál-
litikai megfontolásból, nehogy hazátlannak, vagy nemzetellenes- lapítsuk meg, hogy ez történik. Legalábbis Közép-Európában ez
nek mondják, megszavazta. történik, és az újságírók nyolcvan százaléka ezt teszi. Vannak
A franciák, nem akarom ôket példaként felhozni, nehogy vád olyan vidékek a világban, ahol ez dicséretes módon nem így
érjen, mint amerikai barátunkat, elvesztették 1870/71-ben a van, nálunk ezt teszik. Arra a kérdésre, hogy szabad-e véle-
háborút a poroszok ellen, és meg volt bennük az a pimaszság, ményt nyilvánítania, én úgy érzem, valamilyen szinten, ha a
hogy a német császárságot nem otthon, hanem Versailles-ban médiát a negyedik hatalmi ágnak tételezzük fel, akkor véle-
kiáltották ki, hogy még ezzel még jobban megalázzák a veszte- ményt kell nyilvánítania. Azon kérdések, amelyeket felvetett:
seket és elvették tôlük Elzászt és Lotharingiát. Ekkor született eutanázia, azonos nemûek kapcsolata, diktatúrák erôszakkal
meg a revans gondolata. A revans éltette az egész francia poli- történô megszüntetetése, éppen ezek a kérdések a liberalizmus
tikai életet, az elsô világháború befejezéséig. De volt egy mon- kérdéskörébe tartoznak, amelyekben a liberális újságírás, véle-
dás: „mindig gondolni rá, de sohase beszélni róla”. Ennyire nem ményem szerint túlságosan defenzív, homokot szór a fejére, pe-
kellene csendben lenni, de azt hiszem, amit mostantól a kisebb- riodikusan megismétlôdik a történelemnek az a végzetes ördö-
ségekkel együttmûködve és ô értük Magyarország tehet, az ezen gi köre, hogy az ordas nézetek tollkovácsai sokkal átfûtöttebbek
a gondolaton alapulhatna, hogy mindig cselekedni értük, de az érzelmek által, bizonyos mértékig személyiségfüggô módon
minél kevesebbet beszélni róla, vagy feszíteni a húrt. próbálják a nézeteiket közreadni. Míg a liberálisok, az általuk
talán túlértelmezett, vagy túlzásba vitt tolerancia nevében nem
Lovász Attila: A tények tiszteletérôl szóltunk, volt Trianon szólnak offenzív módon az ordas nézetek ellen, akárcsak úgy,
óta magyar kormánytag Szlovákiában, s a „díszpinty” kategóri- hogy ezeket nevetségessé tegyék.
ájába tartozott. A különbség az, hogy most nem díszpinty a kor- Ez csak az én magánvéleményem, és csak néhány rövid rea-
mánytag. Én Pollacseek úr felvetésére reagálnék. A felvetése gálás, Méray Tibornak a státusztörvénnyel kapcsolatban, ame-
bennem több kérdést is keltett. Van véleményem arról, amit lyet Németh Zsolt kedvezménytörvénynek szokott nevezni. Ez
kérdezett, de inkább én is kérdéseket fogalmaznék meg. Az el- tulajdonképpen egy tudatos, elôre megfontolt politikai manipu-
sô: szabad-e egy ilyen kérdésbôl, amit fölvetett, egy újságírónak láció volt, ugyanis jogászoknak látniuk kellett azt, hogy a stá-
morális kérdést megfogalmaznia? Szabad-e ezzel, mint morális tusztörvény az Európai Unióval történô csatlakozással ipso iure
kérdéssel foglalkoznia? A második kérdésem: szabad-e egy új- kiüresedik. Az Ausztriában élô magyar kisebbségre történô al-
ságírónak erkölcsi kérdésekkel foglalkoznia és véleményt nyil- kalmazása eleve fogalmilag kizárt volt. Tehát a státusztörvény
vánítania errôl? eleve 2004. május elsejével a felvidéki magyarságra, úgy, ahogy
Ugyanakkor, ha egy ilyen jellegû kérdésre keressük a választ, van – még csak nem is hatályát veszíti, hanem – kiüresedik. És
az jut eszembe, hogy Szlovákiában óriási vita zajlik most a mag- ugyanez fog történni 2007-ben az erdélyi magyarsággal is.
zatelhajtásról, mint erkölcsi kérdésrôl. Szabad-e errôl az újság-
írónak véleményt nyilvánítania? Tehát nem csak tájékoztatnia. Tibori Szabó Zoltán: Bevallom, hogy a kedvezménytörvény
Szabad-e véleményt nyilvánítania az eutanáziáról, az azonos – vagy státusztörvény, ahogyan gondolják – ügyében szeretnék
nemû kapcsolatokról, mert szerintem az elkövetkezô évtizedek néhány szót mondani. Amikor errôl a törvényrôl elôször szó
az erkölcsi viták évtizede lesz. esett, még a tervezete sem készült el, azt hiszem az elsô voltam,
146 147
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Vita

aki kifejtettem, kolumnákon át az ellenérzésemet egy ilyen gon- annyit szeretnék mondani a státusztörvény ügyében, legalábbis,
dolattal kapcsolatban Kolozsváron, és közismert tény, hogy amennyit én errôl tudok, hogy nincs szándéka a jelenlegi kor-
nem voltam támogatója a törvény megvalósításának. Most vi- mánykoalíciónak ezeket a húszezer forintokat megszüntetni,
szont azt kell mondanom, hogy ha már ez a törvény elkészült – egyetlen szomszédos ország irányában sem.
és nem az én szempontjaimat kell elmondanom, hanem azok- Emellett ugyanilyen fontosságúnak szeretném tudni azt, hogy
nak az embereknek akik ezt a bizonyos húszezer forintot meg 1990 után, a magyar kormányok – ahogyan az itt elhangzott –,
kellene kapják –, amikor én 1999-ben elôször írtam errôl az el- valóban jó szándékkal elindultak egy úton. De azt gondolom,
képzelésrôl, azt írtam, hogy a kisebbségben élô magyarság annyi hogy 2004. május 1. elôtt újból végig kell gondolni, hogy vajon
csalódáson ment keresztül, hogy én nem szeretném megérni azt ezen az úton kell-e tovább menni. Az én véleményem ugyanis
a napot, amikor egy újabb csalódás éri. Tehát, itt arról az egy- az, hogy a magyar kormányoknak nem infantilizáló, elosztó po-
szerû erdélyi, kárpátaljai vagy felvidéki családról beszélek, litikát kell folytatniuk a szomszédos országok magyar közösségei
amelynek az orra elôtt elhúzták ezt a húszezer forintot és ha felé, nemcsak azért, mert azok miniszterelnök-helyetteseket ad-
most véletlenül azt fogják mondani, vagy azt fogják kideríteni nak, hanem mert az infantilizálás, a tenyérbôl etetés nem tesz
ebbôl, hogy ez most már nem szükséges, akkor ez nagyon nagy jót senkinek, semmilyen közösségnek.
csalódást okozna, éppen ezekben az emberekben, mert nem Úgy gondolom, hogy új lehetôségek elôtt áll ez a térség. Min-
kellett volna ezt a pénzt felajánlani. Itt van annak a politikai den szkepticizmusunk ellenére vannak olyan fejlesztési sziszté-
elitnek a felelôssége, amelyik eléggé át nem gondolva útjára bo- mák, technikák, mechanizmusok, olyan intézményfejlesztés
csátott ilyen gondolatokat. Én azok közé szeretnék tartozni, elôtt áll az egész térség, amelyeknek a mentén, hogy egész más
akik nem kételkednek abban, hogy egy nemes szándék vezérel- irányban lehet a kisebbségpolitikát hatékonyan mûvelni. Ez a
te ezt a gondolatot, ami elindult, ugyanakkor látnunk kell azt kisebbségpolitika – ha egyáltalán ezt a kifejezést még használják
is, hogy azokra a figyelmeztetésekre, amelyek már 1999-ben –, talán nem is lesz határokon átnyúló, és semmiképpen nem
írásban megjelentek, hogy ez a törvény nem felel meg a Kop- lesz beavatkozó, de azt hiszem, hogy az egyre kevesebb határral
penhágai Egyezmény bizonyos paragrafusainak, hogy megsérti rendelkezô Kelet-Európában, határon túli magyarságról beszél-
az ENSZ gazdasági-diszkriminációs normáit. Ezeket nem vették ni, a szomszédos országokban élô magyar közösségekre vonat-
figyelembe. Most mégis védelmezôje vagyok ennek a törvény- kozóan, idôszerûtlen.
nek. Azért védelmezem, mert könnyû annak, aki a magyarságát
egy többségi közegben éli meg, de egy kisebbségi közegben,
amelynek egyszer valamit odaígértek, alanyi jogon, aztán vissza-
veszik, az mindig nagyobb fájdalmat okoz, mintha oda sem ígér-
ték volna.

Törzsök Erika: Tibori Szabó Zoltán szavai engem is felszóla-
lásra ösztönöznek. Mintha belecsúsztunk volna a holnapi nap
programjába [másnap, 2003. május 24-én tartották a MÁÉRT
értekezletet amelynek témája: a „Határon túli magyarokról”
szóló törvény módosításai, a szerk.]. Megelôlegeztünk jó né-
hány gondolatot a MÁÉRT programját illetôen, most csak
148 149
Zárszó helyett
Martin József – az Európai Újságírók Szövetsége
Magyar Tagozatának elnöke

Még megkísérelni sem érdemes egy ilyen szerteágazó, sokfelé
tekintô konferencia összefoglalását. Azt hiszem, mindannyi-
unknak az az érzése, hogy inkább elkezdtünk valamit, semmint
befejeztünk: s a nekibuzdulásban nagy szerepe van a Törzsök
Erika vezette Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Köz-
alapítványnak és a jelenlegi konferencia ötletgazdájának, Ágos-
ton Vilmosnak. Ezért inkább csak néhány gondolatot, eszme-
futtatás-töredéket idézek vissza. Valamiképpen mindannyian
kisebbségiek vagyunk, mondta konferenciánk egyik fôvédnöke,
Méray Tibor, de nem mindegy, hogy miként éljük meg ezt a na-
gyon is elterjedt európai létformát. És errôl alapvetôen mi tehe-
tünk, hiszen – amint Forgács Imre fôcsoportfônök elmondta –,
az Európai Uniónak inkább csak az általános irányelveket rög-
zítô dokumentumai vannak, de nincs kisebbségpolitikája, ezt a
nemzetállamok kompetenciájába utalja. Jelentôs hagyományú
magyar reflexünkkel ellentétben tehát nem mutogathatunk kí-
vülre, nem okolhatunk másokat, ha ez ügyben gondok vannak,
s tudjuk – vannak. Örültem, hogy Sükösd Miklós professzor je-
lezte, valamelyest finomodott a magyar sajtó európai uniós ké-
pe. Ilyen fölmérés Terestyéni Tamás vezetésével csak 2000-ben
készült eleddig, azóta szinte bizonyosra vehetôen megnôtt az
elemzések száma és súlya, s a média-ábrázolások talán elmoz-
dultak az uniót külsô diplomáciai hatalomként bemutató
Brüsszel-képtôl. Csak mellesleg jegyzem meg: a bôvítés arra is
lehetôséget nyújtana, hogy a média-tematizációban az elmúlt
évek folyamán háttérbe szoruló közép-európai gondolatra na-
gyobb és élesebb fény vetüljön. A belépô országokban folyó
népszavazások, Szlovéniától a Baltikumig, kitûnô alkalmat kí-
nálhatnának arra, hogy ezeket az országokat a maguk teljessé-
gében mutassuk be; tudok arról, hogy volt ilyen törekvés egyik
vezetô médiumunknál, ám a vezetés ezt lefújta. Pedig sok más
mellett a státustörvény kanyargós útja nyomán is elgondolkod-
151
Médianacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció Zárszó helyett

hatunk azon, vajon a magyar kisebbségeket segítô igyekezetünk világháború között, amikor Kassán három-négy magyar napilap
megkerülheti-e a mindenkori többségi nemzetet. Azt gondo- közül válogathattak az olvasók. Ugyanezzel az érzéssel pillant-
lom, nagyon határozottan, hogy – nem. Politikusoknak és mé- hatunk vissza az egész magyarországi sajtóra, mi több – azt hi-
diamunkatársaknak egyaránt feladatot jelent majd – ennek szem, megkockáztatható – a világsajtó jelentôs részére is. Hi-
minden vonatkozása ma talán még föl sem mérhetô –, hogy be- szen a két háború között Budapesten vagy húsz napilapot bo-
sodródunk, belépünk az európai nyilvánosságba. Nem taga- csátottak ki a rotációsok, s a ma folyamatosan csökkenô piac
dom, hogy David Harkness nagyon megalapozott elôadása köz- felôl nézve, ez bizony szinte hihetetlennek tûnik. A legkeve-
ben arra is gondoltam, vajon a történelmi tehertételekkel sú- sebb, amit elmondhatunk, hogy az elmúlt évtizedek a betû, az
lyosbított északír konfliktusra miként hatott az uniós tagság: olvasás kultúrájának visszaszorulását – hanyatlását? – hozták, s
Nagy-Britannia és az Ír Köztársaság harmincéves uniós életé- talán nem is tudjuk, hogy az új és még újabb médiumok tovább
ben a szembenállás növekedett, csökkent vagy azonos szintû zsugorítják-e a Gutenberg-galaxist, s ha igen – milyen mértékig.
maradt. Harkness professzor úgy válaszolt a kérdésemre, hogy Ám azt gondolom, hogy ez már messzire és másfelé vezet. Mai
„talán csökkent”, ami bennünket, közép-európaiakat illúziók konferenciánk anyaga éppen elég tág, és bizonyosra vehetjük,
nélküli reménnyel tölthet el: a mi itteni kisebbségi viszályainkat folyamatosan idôszerû marad, ezért talán sokak véleményével
majdan „talán” mérsékelheti hamarosan esedékes csatlakozá- egyezôen úgy vélem, ez a tanácskozás – folytatásra ítéltetett.
sunk. Több szónok is vizsgálta a roma kérdést, s elsôsorban an-
nak örültem, ahogyan ezzel a nagyon feszítô gonddal foglalkoz-
tak. Többen úgy tartják, hogy Közép-Európa egyfajta vulkánon
ül, s bizony nem tudható, e vulkán mikor és hol tör ki. Lehet
ebben igazság, s hadd fûzzek ehhez két megjegyzést. A kilenc-
venes évek elején volt a párizsi Le Figarónak egy állandó szer-
zôje: napi tíz-tizenöt sorokat írt, tehát az egyik legnehezebb új-
ságírói mûfajt gyakorolta. Egyik rövid jegyzetében a püspök –
mert „civilben” ez volt a „foglalkozása” – azt pedzette meg, hogy
valamelyest mindannyian rasszisták vagyunk, ha ôszintén ön-
magukba pillantunk, a nagy kérdés csak az, hogy – milyen mér-
tékben. A másik észrevételem a magyar politikai elitet érinti:
olykor az a benyomásom, hogy olyanok beszélnek errôl a jövôn-
ket több szempontból is befolyásoló etnikai válságról, akik „élô-
ben” még nem nagyon találkoztak e viszály mindennapos meg-
nyilvánulásaival. Ezért aztán néha „vegytiszta”, hogy ne mond-
jam, életidegen eszmefuttatásokba bonyolódnak, arról nem
szólva, hogy a roma ügyek elemzését – mint egyébként annyi
más kérdést – nem ritkán túszul ejti a pártpolitika. E konferen-
cia szónokai elkerülték e csapdákat, köszönet érte. Végül sze-
retnék ahhoz a pozsonyi kollégához kapcsolódni, aki megindo-
kolható nosztalgiával emlegette, hogy volt olyan idôszak a két
152 153