Isten latinul beszél, mi cigányul, ki magam is lettem

„Tanult rabszolga”
Isten latinul beszél, mi cigányul, ki magam is lettem, tanult rabszolga Forrás: Tenigl-Takács László: Lacrima Színmárti - Szentmárton könnyei, Liget Könyvkiadó, Budapest, 2007. 116. old. Isten latinul beszél, mi cigányul, ki magam is lettem, tanult rabszolga Forrás: Tenigl-Takács László: Alsószentmárton In: Liget folyóirat, 2006. 19. évf. 11. sz. 2. old.

„Cigányok tanítója”
s cigánkám, ha fordul az éjjel, álmában latinul beszél, s ha megvakarászom, kéjesen nyögdécsel, „forte, forte”, s a kéjben azt suttogja: „domine” vagy talán „damneme” - aligha értem olyan ez nekem, mint egy kibaszott fohász látod, amice, ennyire vittem, kenyerem javát megettem, cigányok tanítója lettem, kinek sok, kinek kevés, egyszóval: furcsa vidék ez... Forrás: Tenigl-Takács László: Lacrima Színmárti - Szentmárton könnyei, Liget Könyvkiadó, Budapest, 2007. 116-117. old. s cigánkám, ha fordul az éjjel, álmában latinul beszél, s ha megvakarászom, kéjesen nyögdécsel, „forte, forte”, a kéjben azt suttogja: „domine” vagy talán „damnémé” - aligha értem olyan ez nekem, mint egy kibaszott fohász látod, amice, ennyire vittem, kenyerem javát megettem, cigányok tanítója lettem, kinek sok, kinek kevés,

egyszóval: furcsa vidék ez. Forrás: Tenigl-Takács László: Alsószentmárton In: Liget folyóirat, 2006. 19. évf. 11. sz. 2. old.

„Római provincia”
Közülük sokan még eredeti nyelvüket, az órománt beszélik, így az itt gyökeret eresztő idegen misszionárius könnyen úgy érezheti, mintha a barbárok által elpusztított valamikori római provincia parányi és kései maradványát lelte volna föl. Forrás: Tenigl-Takács László: Alsószentmárton In: Liget folyóirat, 2006. 19. évf. 11. sz. 2. old. lábjegyz.

„Ordítva uralkodok”
Hoppla hopp: ha kell, hát nő vagyok, s ordítva uralkodok a háznépen, mint afféle nagybecsű s csöcsű, loncsos, bajszos és bozontos, vajaskenyér szelő s kenő, gyerekfegyelmező, jótékony-zsarnok picsa: Alberta Schweizerin. Józanabb énem leint: már megint csúf szavakkal törtetsz itt előre, Takács! De mit tegyek, ha minduntalan elönt a düh s a szégyen miattam! Persze titokban megkönnyezem picinyt, hogy itt jő a másik, s bár értelme fennakad még a szögfüggvényen, de utcalány sem lesz többé belőle tán, haját két copfba fonja, s nem strigótól, nagyanyótól kap reggel puszit s cigit. Jön a napos úton a többi gyerekkel, én már jó előre kiállok, kávémat kortyolom, ásítozok és toporgok a hajnali hidegben, s cigarettázva várom őket a kapu előtt. Forrás: Tenigl-Takács László: Lacrima Színmárti - Szentmárton könnyei, Liget Könyvkiadó, Budapest, 2007. 89-90. old. Hoppla hopp: ha kell, hát nő vagyok, s ordítva uralkodok a népen, mint afféle nagybecsű s csöcsű, loncsos, bajszos és bozontos, vajaskenyér szelő s kenő, gyerekverő, jótékony-zsarnok picsa: Alberta Schweizerin. Józanabb énem leint: már megint csúf szavakkal törtetsz itt előre, Takács! De mit tegyek, ha minduntalan elönt a düh s a szégyen miattam! Persze titokban megkönnyezem picinyt, hogy itt jő a másik, s bár értelme fennakad még a szögfüggvényen, de kurva nem lesz többé belőle, ígérem,

Haját két copfba fonja, s nem strigótól, nagyanyótól kap reggel puszit s cigit, jön a napos úton a többi gyerekkel, én már jó előre kiállok, kávémra várok, ásítozok és toporgok a hajnali hidegben, s cigarettázva várom őket a kapu előtt. Forrás: Tenigl-Takács László: Két gyerek In: Liget folyóirat, 2007. 20. évf. 2. sz. 58-59. old.

„Dzsaba hája reng a trónon”
Elvtárs, van, ki holt, s ki éhes még felettébb, szóra, sóra, kenyérre vágyik ez ádáz, szavatlan közegben meddő almafát ráz, és mesétlen mesékben próbál szerencsét A másik zabál s krahácsol bolondmód, érte bankba‘ bróker csávó spanja jótáll, egy „telcsi” csak, s pereputtya máris lófrál oda, hol suska dől s nincsenek sorompók. Mint utolsó gyufát, őrizd hát az avítt hitet, hogy: „te értem, s én teérted!” Ma itt Dzsaba hája reng a trónon. Nyálzó, idült vigyorral zsebel ki, majd kamatlábra kap, s, mint Han Szolót a szarkofágba, bávatag kor-kapszulába zár, ha hited már kihűlt. Forrás: Tenigl-Takács László: Lacrima Színmárti - Szentmárton könnyei, Liget Könyvkiadó, Budapest, 2007. 73. old. Elvtárs, van, ki holt, s ki éhes még felettébb, szóra, sóra, kenyérre vágyik ez ádáz, szavatlan környezetben meddő fát ráz, és mesétlen mesékben próbál szerencsét A másik zabál s krahácsol bolondmód, érte bankba‘ bróker csávó spanja jót áll, egy „telcsi” csak, s pereputtya máris lófrál oda, hol suska dől s nincsenek sorompók. Mint végső szál gyufát, őrizd hát az avítt hitet, hogy: „te értem, s én teérted!” Ma itt Dzsaba hája reng a trónon. Nyálzó, idült vigyorral zsebel ki, majd kamatlábra kap, s, mint Han Szolót a szarkofágba, bávatag kor-kapszulába zár, ha hited tán kihűlt. Forrás: Tenigl-Takács László: Elvtárs, van ki holt... In: Liget folyóirat, 2007. 20. évf. 7. sz. 12. old.

„Tesco-bevásárlás” „Divatos tornacipő”
A lányok sokfélék voltak. A vérbeli profik között nemritkán felbukkantak alkalmi jelentkezők is,

általában családanyák, akik a megélhetésért - mondjuk egy hétvégi Tesco-bevásárlás, vagy egy divatos tornacipő reményében - vállaltak be egy-egy műszakot. Forrás: Tenigl-Takács László: Lacrima Színmárti - Szentmárton könnyei, Liget Könyvkiadó, Budapest, 2007. 36-37. old. A lányok sokfélék. A vérbeli profik között nemritkán felbukkannak alkalmi jelentkezők is, ők általában családanyák, akik a megélhetésért - mondjuk egy hétvégi Tesco-bevásárlás vagy egy divatos tornacipő reményében - vállalnak be egy-egy műszakot. Forrás: Tenigl-Takács László: Lacrima Színmárti (Szentmárton könnyei) In: Liget folyóirat, 2006. 19. évf. 12. sz. 39. old.

„Basznak a temetőben”
S ahogy az törvényszerű, az efféle légyottok fáradhatatlan nyomozóközönsége Szentmártonban is a kiskamaszokból kerül ki. Nemegyszer rohantak be az udvarra, lelkesen kiáltozva: „Megint basznak a temetőben!”

„Ravatalozó avató” „Szentségtörő mulatozók”
A halál és a szex kapcsolatát több más történet is illusztrálja. Így például a vállalkozóbb szellemű párok számára egy időben maga a ravatalozó akkoriban még romos épülete szolgált búvóhelyül. Mikor a pályázati pénzen épült új ravatalozó elkészült, a falu hírhedett, nagytermészetű társasága azon nyomban „ravatolozó-avatót” rendezett benne. A nyitott ajtón át messze kihallatszott a jófajta délszláv muzsika, s végül az álmából felriasztott tisztelendő (másik verzió szerint az akkori polgármester) kergette szét a szentségtörő mulatozókat.

„Halottvirrasztás” „Pinaszőrvetélkedő”
Egyetlen egy esetben történt meg az a tősgyökeres hrabali eset, hogy egy halottvirrasztást követően a szobában magukra maradt, cseverésző, vagány fiatalasszonyok addig váltogatták a csiklandósabbnál csiklandósabb témákat, míg végül arra jutottak, eldöntik végre, kié a legbozontosabb, s pinaszőr-vetélkedőt rendeztek egymás között. Forrás: Tenigl-Takács László: Lacrima Színmárti - Szentmárton könnyei, Liget Könyvkiadó, Budapest, 2007. 114-115. old.

„Basznak a temetőben”
S ahogy az törvényszerű, az efféle légyottok fáradhatatlan nyomozóközönsége Szentmártonban is a kiskamaszokból kerül ki. Nemegyszer rohantak be udvaromra, lelkesen kiáltozva: „Megint basznak a temetőben!”

„Szentmihály lova”
A halál és a szex több történetben is összefonódik. Így például a vállalkozóbb szellemű párok számára egy időben maga a ravatalozó akkoriban még romos épülete szolgált búvóhelyül, ahol a rossznyelvek szerint egyenesen a „Szentmihály lovát” használták szerelmi nyoszolyának.

„Ravatalozó avató” „Szentségtörő orgia”
Amikor a pályázati pénzen épült új ravatalozó elkészült, a falu hírhedetten, nagytermészetű társasága „ravatolozó-avatót” rendezett benne. A láda söröket a még használatba nem vett halotttárolóban hűtötték, s a nyitott ajtón át messze kihallatszott a jófajta délszláv muzsika. A szentségtörő orgiának végül az álmából felriasztott tisztelendő vetett véget, kiátkozással fenyegetve

a mulatozókat.

„Halottvirrasztás” „Pinaszőrvetélkedő”
Egy halottvirrasztás alkalmával a szobában magukra maradt, cseverésző asszonyok addig váltogatták a csiklandósabbnál csiklandósabb témákat, míg végül arra jutottak: pinaszőr-vetélkedőt rendeztek, és eldöntik végre, kié a legbozontosabb. Forrás: Tenigl-Takács László: A temető s a hiedelmek In: Liget folyóirat, 2007. 20. évf. 4. sz. 84-85. old.

„Hrabalhoz illő, tündéri sztori”
A Szentmárton könnyeivel magam is kihúztam a gyufát, s alkalmam volt megérezni, milyen a kirekesztettség élménye - a kirekesztettek között. Saját „kirekesztettségem” egyik és legfőbb apropója a virrasztásba belefáradt fiatalasszonyok pinaszőr-vetélkedős történetének meggondolatlan publikálása volt. Ezt én Hrabalhoz illő, tündéri sztorinak vélem ma is. Forrás: Tenigl-Takács László: Lacrima Színmárti - Szentmárton könnyei, Liget Könyvkiadó, Budapest, 2007. 158. old.

„Casus belli”
A jelenlegi polgármester robusztus, erőteljes testalkatú ember, az egyik legnagyobb s legszövevényesebb család feje s a falu potentátja. Jelenleg „háborúban” állunk, bár - ha a háború végét megérem, és a menyasszonyom a feleségem lesz - rokonságba is kerülünk. A „casus belli” e könyv a temetőről s a hiedelmekről szóló fejezete lett, melyet - szándékommal homlokegyenest ellentétesen - a falu „meggyalázásának” tekint, illetve tekintet másokkal. Az iskolából „titokzatos úton” hozzá jutott kéziratomat önkormányzati testület elé vitte, s a faluatyák ott ítélkeztek távollétemben - a bűnös írói munkásságom felett.

„Pénzért árusítom ki diákjaimat”
Aztán összehívta a falú ifjúságát, mondván, őseiket gyaláztam meg az inkriminált fejezettel. Egyébként eszes ember. Legfrappánsabb érve - ebben némi külső politikai útmutatást és kioktatást is gyanítok -, hogy könyvemmel „pénzért árusítom ki” diákjaimat, azaz nagyot kaszálok a róluk és a faluról írt művel, az efféle hangolás pedig mindig zöld utat talál a szegénységben élőkhöz. Forrás: Tenigl-Takács László: Lacrima Színmárti - Szentmárton könnyei, Liget Könyvkiadó, Budapest, 2007. 41. old.