You are on page 1of 5

Biblia Szól Egyház – www.bibliaszol.

hu

P. Kende

Fil 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.

Ez az egyik olyan vers amiről könnyen úgy gondolkodunk, de jó lenne ha


mindenre lenne erőm a Krisztusban.

Ján 13:5-ben Jézus megmosta a tanítványok lábait. A tanítványok


elszörnyülködtek ezen. „TE mosod meg az én lábam?” 13:8-ban Péter egyik bölcs
és hosszú kijelentése: „Soha nem mosod meg a lábam Uram.” Miért? Annyira
alantas dolognak tűnt. „Teneked nem ezt kellene csinálni, te vagy a mi Urunk, a
testet öltött Istent. Nem az a dolgod, hogy piszkos lábakat moss, ez így nem
működik.” Elszörnyülködtek rajta, hogy mit meg nem csinál.

A másik amikor a leprás megérintette és azt mondták: Uram, mit csinálsz? Ez az


ember beteg, tisztátalan, érinthetetlen, fertőző, távol kellene tartanod magad,
nem érintheted meg. Mennyivel kevésbé érintheted meg te aki tanító vagy, sőt
Isten vagy. Mi közöd lehet hozzá?

De ez itt a gyönyörű dolog amit látunk: Jézus annyira alázatos volt. Neki nem volt
ügy megmosni a tanítványok lábait, megérinteni egy leprást, meggyógyítani, egy
bűnössel foglalkozni. Leülni a vámszedők és a bűnösök közé és vacsorázni velük,
beszélgetni, neki nem volt gondja ezzel.

Fil 2:7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez
hasonlóvá lévén;

Fil 2:8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát,
engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

Az alázat két nagy lépése. Jézus emberi alakot vett fel, hajlandó volt fleadni azt
aki, elengedni az istetni jogait, Istenségét és azt mondani: nem ebben élek, nem
ebben járok, ez alázat. Óriási alázat. Jézus tdta, hogy megy a keresztre és ott
magára veszi nem csak a formánkat, hanem a bűnünket is. Ehhez képest mi volt
az, hogy megmosta a lábukat? Semmi. Jézus tudta, hogy mit tett és mit fog tenni.
Ehhez képest az, hogy megérintett egy leprást, szolgált egy bűnös felé, Júdás felé
aki elutasította Őt, az semmi volt. Nem volt kérdés. Nem volt egy nagy dolog
számára.

Van itt valami ami egy nagy tanítás számunkra. Luk 14:11 beszél arról milyen
magas polcra teszem magam. Azt mondja Jézus: Mert mindenki, a ki magát
felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

Ha magas polcra rakom magam, akkor elkerülhetetlen a megaláztatás. A másik


azt mondja: ha alacsony polcra teszem magam, akkor felmagasztal engem. Azt
gondolhatnám, nem így megy. Mert a világ nem így működik. HA előre akarsz
jutni, kell egy vastag bőr, erős könyék, kemény rúgás lefelé és így jutsz felfelé és
előre. Így működik.

De ez valami másról szól. Luk 18-ban két ember imádkozik egy vámszedő, egy
joggal megvetett ember – az ő népe által joggal megvetett ember – a másik egy
vallásos ember, akire mindenki felnéz a népében. Luk 18:11 a farizeus
imádkozott.

Luk 18:11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat
adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak,
paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. – vagy akik eljöttek ide szerda este J

Luk 18:12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

Nagyon magasra tette magát. „Isten te meg én értjük egymást, vagyok olyan jó
mint te, értesz engem, köszönöm. A magam erejéből vagyok ilyen jó, de azért
köszönöm.”

Luk 18:13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre
emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

Jézus azt mondta: ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem


amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát,
felmagasztaltatik.

Ez egy érdekes gondolat. Isten arra tanít minket, hogy merjük letenni magunkat.
Nincs nagy érdemem, nincs nagy jogom, nem követelhetek semmit Istentől. Ez
egy érdekes helyzet. Hova teszem magam a szívemben, hová tartozom,
mennyire vagyok nagy és fontos. Milyen jogaim vannak? Ha olya nvagyok, ha így
gondolkodom, hogy nekem jogom van, „nekem jogom van arra vízre”, akkor nem
kell azt mondani: köszönöm. Nem vagyok hálás, ez az enyém, még ha a tiéd is
volt. Nekem jogom van ehhez. Könnyen gondolkodhatok így.

EZ a gond, amikor a keresztény hitből egy emberi vallás lesz. Amikor azt
mondom: ha mindent jól csinálsz, akkor Isten megáld. Mert akkor mindent jól
csinálok és azt mondom: Uram, jár nekem. Adtam a felajánlásba, böjtöltem
kétszer, még a Bibliám is olvastam – micsoda büntetés – de most ide azzal az
áldással.

Érdekes, ha büszke vagyok a szívemben, akkor fel sem ismerem, lehet Isten
megtisztel engem, de én nem úgy veszem, hogy megtisztel, hanem hogy jár
nekem. „Persze, hogy jár nekem, ez az enysém.” Bejövök a gyülekezetbe és
valaki azt mondja: de jó hogy itt vagy. Azt mondom: nem kellenek nekem a szép
szavaid én valaki vagyok. Nem is veszem észre a szeretetet, tiszteletet, törődést
és egy csomó mindentől megfosztom magam a büszkeségemen keresztül.

2Sám 6-ban Dávid valami nagyon nem királyi dolgot csinál. Hozzák a frigyládát
be a városba, :14 Dávid pedig teljes erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs efódot
övedzett magára Dávid.

Gyakorlatilag Dávid alsóruhában táncolt a frigyláda előtt. A királya nem táncol,


hanem ül a trónon, morózusan néz, méltóságot ad, nem így csinálja. Ez nagyon
érdekes volt, mert Saul lánya, Dávid felesége, ő jól látta ezt.

6:20 Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál,
a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki
Biblia Szól Egyház – www.bibliaszol.hu

az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen
szokott felfosztózni!

Miket mondott neki. „Mit csinálsz Dávid, hogy csinálhatsz ilyet, hogyan teheted?
Hogy működik ez?” Dávidot nem érdekelte, hogy tisztességet gyűjtsön magának
a saját erejéből, vagy hogy magát felemelje. Különben hátba döfte volna Sault az
első adandó alkalommal és azt mondta volna: én vagyok a király.

Miért nem tette? Azért amiért táncolt. Nem gondolta, hogy az ő dolga , hogy
felemelje magát. Éveken át barlangokban rejtőzött menekült, nem volt túl
tiszteletre méltó a dolog. De Dávdi tudott valamit: ha én tisztelem magam, az
nem tart soká, nem maradandó. HA én tisztelem magam, az nem jelent semmit.
Olvastam, hogy lehet valamennyi pénzért felírni a neved egy CD-re és fellövik az
űrbe. Nevettem magamban: ez az új verziója amikor az erődbe a fába vésték: itt
jártam, Józsi. Az ember azt mondja: emlékezni fognak rám. Annyira nevetséges.

Mi ez? AZ ember keresi magának a tisztességet. Próbálja azt mondani: én


számítok, jelentős vagyok. Ha beírom a nevem a Google-be, hány talált van? Ha
írok valamit a Facebook-ra hányan kedvelik. Micsoda tisztesség, hű, mekkora
dolog!? Semmit nem jelent.

Az ember amikor tisztességet keres magának az értéktelen. Dávid tudta ezt.


Könynen lehetek így. Itt vagyok a gyülekezetben: nekem jár valami, én tiszteletet
érdemlek. Ez ostobaság, ez nem erről szól. HA magamnak keresem az nagyon
tűnékeny, nem jelent semmit ,értelmetlen. Ezért nem hiszek ebben a dologban,
hogy: neked milyen ajándékod van? „Köszönöm hogy elmondtad, nagyon vicces.”

Meg van ez vagy az az ajándékod? AZ egész a magam felemelése és a


tisztességem keresése. Mit ad ez Isten jelenlétében? Péld 29:23 Az embernek
kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Dávid megtanulta ezt. Amikor eljött az idő, hogy imádja az Urat és az Úr azt
mondta: táncolj. Dávidnak nem volt gondja ezzel. Mikál a felesége nem értette,
mert ő a saját apját látta Sault, aki fel kellett, hogy emelje magát. Önmagát
tartotta fontosnak. Mikál csak ezt látta és ezért mondta: Dávid mit cisnálsz?

Lehet így vagyok valakivel, aki nem teszi magát egy magas polcra. „Te többet
érdemelsz.” De azt mondja: nem, én megbocsátok, szolgálok. „Nem, nem állj ki
az igazadért.” De azt mondja: nem kell, hogy felemeljem magam, ha Istne ad
tisztességet, az ér valamit. Ez nem az én dolgom, hogy mikor, hogy hogyan, hogy
mekkora mértékben. Nem ezt keresem, én az Urat keresem. HA Őt megtalálom
és szolgálok és vele járok, akkor Ő ad tisztességet a maga idejében. Gondolj
Jézusra, Zsid 12:2 Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az
előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett.

Azt mondta: Atyám, ez az akaratod és semmi gondja nem volt ezzel.

Péter, nem mosthatom meg a lábad? Miről beszélsz? Eldöntött dolog, hogy
meghalok a kereszten. Jel 13:8. Ez az örökkévalóságban már le volt rendezve,
hogy Jézus meg fog halni a kereszten. Jézus azt mondta: ehhez képest semmi,
hogy megmosom a lábad, hogy szolgálom a legszörnyűbb helyzetben lévő
embert. Nem vagyok hatalmas, nem vagyok felette, hanem azt mondhatom: én
szolgálhatok bárkit. Fil 2:3 ezt adta nekünk Isten: csináljuk ezt.

Amikor büszke vagyok a szívemben, tudod mit hoz a gyülekezetbe? 2Kor 12:20-
21 beszél róla ilyen szavakkal: versengések – ami azt jelenti küszködés,
erőlködés, vitatkozások – irigységek. Mi ez? Amikor irigylem a másikat. Őt miért
tiszteli mindenki? Ez szörnyű helyzet. Aztán indulatoskodások- hirtelen haragról
beszél. Visszavonások – azt jelenti, amikor pártok vannak a gyülekezetben. Én P.
Borci párti vagyok, egy másik meg valaki komolyabb pártján áll. Pártok vannak a
gyülekezetben. Kinek a pártján állsz? P. Kende összeveszett a feleségével. Kinek
a pártján állsz? Hála Istennek nem vagyunk ilyenek. De lehetnénk. Rágalmazások
– ha büszke vagyok a szívemben, akkor veszem a jogot, hogy lejárassam a
testvéremet, szép csendben. Fondorkodások- azt jelenti, hogy titokban bántani
szavakkal, suttogni róla. Felfuvalkodások – amikor olyan nagy vagyok a saját
szememben. Pártoskodás – azt jelenti a görögben, hogy balhé van a
gyülekezetben, üvöltöznek, ütik egymást. Mi történik ha bejövök ide és azt
mondom Fil 2:3-ra (egymást alázatosan különbnek tartván): jól hangzik, de
mégsem tarthatom a másik különlegesebbnek nálam. Nem gondolhatom róla,
hogy különleges. Tudod mit mond Isten?

1. Túl sokat gondolsz magadra. Mi az alázat? Mit tanított P. Stevens? Nem


gondolok túl sokat, sem túl keveset magamról, hanem nem gondolok
magamra egyáltalán. Létezik hamis alázat. Nézhetek ki nagyon
alázatosnak, Kol 2:18. Úgy döntök, hogy alázatos leszek. Hogyan? Mindig
szomorúnak nézek ki. Ez az én alázatoskodásom. Magaválasztotta
alázatoskodás. Kol 2:23 aszkétizmus. Gyötröm magam, ez az én alázatom.
„Oh én olyan alázatos vagyok, mert gyötröm magam, minden nap böjtölök,
egyetlen emberrel sem barátkozok, csak hogy lássák milyen alázatos
vagyok.” Isten azt mondja: ez hamis alázat, semmit több. Nem valódi. Nem
erről beszélünk. Nem erről szól. Hanem Nem magamra figyelek. Ha jártam
a keresztnél, Gal 2:20 megfeszítettetem Krisztussal. Ha azt mondtam:
Uram a te akaratod választom az enyém helyett, veled járok a saját
járásom helyett. A te szereteted választom a haragom helyett. Inkább azt
választom, hogy beszélek a te nevedben, minthogy csendben legyek a
saját nevemben. Elfogadom az akaratod és a kereszthez megyek. Akkor
nem nagy ügy megbocsátanom, imádkoznom az ellenségemért. Mert
jártam a keresztnél, azt mondtam: oké Ura, értem miről beszélsz.
Dávidnak nem volt nagy ügy amikor eljött az idő, hogy imádja az Urat.
Nekünk sem az amikor szolgálunk, mert játunk a keresztnél. Nem én
emelem fel magam, madj Isten felemel a maga idejében.

1Kor 4:3-ban Pál azt mondja magáról: kicsi dolog, ohyg engem megítéltek. Rám
nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi
ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.

Isten egy egyszerű életet akar adni, ezt adta Krisztusban. Olyan könnyű mérni
téged, magamat, megmérni magam, kinek kellene lennem, neked kinek kellene
lenned. Pál beszél a gyülekezetnek: nem érdekel kinek mértek fel engem, nem
Biblia Szól Egyház – www.bibliaszol.hu

érdekel, hogy ember minek mér fel engem, még magam sem mérem fel
magamat. Ez egy nagyszerű gondolat. Mert az életem nagyon bonyolult ha azt
hiszem, hogy én olyan jól tudok ítélni. Tudnom kell azt mondani, amit Pál: 4:4
Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki
ugyanis engem megítél, az Úr az.

Nem tudok semmilyen vádat magam ellen. Feledékeny vagy Pál. De nem. Hanem
azt mondja: ez nem az én dolgom, nem vagyok olyan büszke, hogy azt mondjam
én mérem fel magam. Mert vagy felfuvalkodnék és úgy lennék büszke, vagy
utálnám magam és úgy lennék büszke. Mindkettő büszkeség lenne. Semmit nem
tudok magamra nézve. Azt mondja: nem ebben vagyok megigazulva, hanem aki
engem megítél az Úr az. Isten az aki megítél engem. Övé az ítélet, Ő tudja
hogyna kell ezt. Ez az alázat: Uram a te döntésed ki vagyok, hova tartozom, te
tudod, hogy kinek kell lennem. Az alázat nem néz magára, hanem Istenre. Az
alázat tud várni. 4:5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki
egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek
tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.

Erre van szükségem. Olyan dicséretre, olyan tisztességre ami megmarad. Ami
nem annyi, hogy kapok egy papírt, nemzeti színű vállonveregetést. Nem erről
szól. Több annál. Isten azt mondja: jól van, jó és hű szolgám. Erre vágyunk, ezt
keressük. Ha így éljük az életünket, akkor nem nagy ügy beszélni valakivel, aki
alázatos vagy akár gyalázatos helyzetben van. Vagy szolgáljak valaki felé, aki
magas helyen van. Mert ezek a dolgok nem számítanak nekem. Erre hívott el
Isten, hogy ezek ne számítsanak nekünk. Jakab írt erről az Újszövetségi
gyülekezetnek: könnyen méritek az embereket, milyen ruhában jön, milyen
autóval jön. Azt mondta: ez személyválogatás. Isten azt mondja nekünk: ne ítéld
magad, nem kell elfogadnod mások ítéletét. Bízz bennem én szeretlek,
elfogadtalak. Azt mondja: ugyanígy ne ítélj te sem. Hanem számít rám.

Isten az aki megtisztel minket. Bejövünk a gyülekezetbe és azt mondom.


Köszönöm Uram, hogy megtisztelsz, hogy válaszolsz az imáimra.

Nem olyanok vagyunk hogy ne vennénk észre a tisztességet. Valaki rád néz és
azt mondja: milyen tisztesség, miről beszélsz? De te nagyon jól tudod miről
beszélsz. Elmondjuk a bizonyságunkat. Valaki azt mondaná: ez meg mi volt? Mert
nem ismeri az Urat. Nem ismeri ezt. De ha van alázat a szívünkben, akkor
felismerjük a tisztességet és tudjuk azt mondani: köszönöm Uram. Lehet hálás és
egyszerű a szívem.