Berecz Edgár Egypercesek II.

EGYPERCESEK II.
Anekdoták, elbeszélések, igaz történetek

Csak felnőtteknek 18

Egypercesek II. Copyright Berecz Edgár Megjelent a szerző magánkiadásában xxxx-ban Székelyudvarhelyen Tördelte és szerkesztette   : A szerkesztésben közreműködött   : Szczotka Hajnal, A borítót tervezte és fényképezte   : Berecz Edgár A kötetben szereplő fényképeket a szerző készítette. Nyomdai munkálatok. xxxx Nyomda, Székelyudvarhely

Első könyv

Túl az Ober Enns-ián

5

Ezeket a történeteket az Óperencián (Ober Enns), a valamikori magyar határon túl irtam egy autó hátsó ülésén útban St. Pölten, Schmidig, Wels, Mattighofen, Weng, Helpfau, Untendorf, Mauerkirchen, Braunau am Inn, Schalchen, Berghausen, Neukirchen, Oberberg, Pfarrkirchen, St. Peter, Höh, Harterding, Oberhof, Salzburg, Simbach felé, ahol hosszabb ideig időztem és társaimmal együtt múlattam az időt.

Előszó helyett

6

Ez még akkor történt, amikor a székely autókereskedők úgy mentek Ausztriába és Németországba, mint a zsákmányra és szép nőkre éhes magyar portyázók, vagy a kalandkedvelő merész vikingek. Vagyis se szótárt, se térképet nem vittek magukkal. Az egyik sofőrt otthonról feltelefonozta a főnöke, hogy lám mi a helyzet. - Na, hol vagytok hé?- mennydörögte a főnök. - Itt né, Ausfahrtnál csapjuk kifelé. - szólt bele a telefonba nagy magabiztosan a gépkocsivezető. (Ausfahrt - kijárat, nem pedig városnév)

1. Hol vagytok?

Az egyik románul nem tudó székely autókereskedő igy kérte a Fantát Királyhágón  : - Doua Fenti cu geam, va rog  ! (Két üveg Fantát, legyen szives  !)

2. Két Fantát kérek

Viccbeillő, de valóban megtörtént Németországban az egyik Autobahn (autósztráda) melletti parkolóban. Két székely TIR sofőr meglátott egy fagylaltárust s odamentek. - Vegyünk fagylaltot. - Jól van, vegyünk. - Na, akkor kérjed. - Kérjed te, te tudsz németül. - Mire a némettudós igy kérte  : - Cváj gombóczen bitté  ! (Két gombócot, legyen szives) - Wie bitte? (Hogyan kérem?) - nézett nagyot a fagylaltárus. - Zwei gombozen bitte  !

3. Zwei gombozen bitte  !

Attila, a sofőr találmánya volt az alábbi fohász  : - Ha Edward velünk, kicsoda ellenünk? Mert én voltam a tolmács, az ügyintéző, a kulturális felelős, a 7

4. A legújabb fohászkodás

tájszólásspecialista, az Auslenderspecialista, (külföldiszakértő), a tábori szakács, a gasztronómus és még a kicsikutyafüle is.

Kevéssel ezután útitársam Gellért kitalálta a folytatást, miután ös�szefutkároztuk az összes osztrák hivatalt, belegabalyodtunk az osztrák bürokracia pókhálójába s végül mégis dolgavégezetlenül kellett távoznunk  : - Ember tervez, Isten bassza meg  !

5. A legújabb káromkodás

Az aranykorban még nem számitott, hogy az Auslenderek (külföldiek) nem tudnak németül. Sebaj, majd megtanul, fő az olcsó munkaerő  !- és továbblapoztak. Igy történt, hogy amikor az egyik gyárban a részlegvezető végigjárta a termelést megszólitotta az egyik tébláboló német munkást  : - Was machst du ? (Mit csinálsz?) - Nichts (Semmit )- jött a magabiztos válasz. Na jól van. A német fiú igy is úgy is megcsinálja majd a munkát, de lássuk azt a magas fuszujkakaró legényt mellette. - Und was machst du? - Ich helfe Hans ( Segitek Hansnak) Mert szegény Székely Csongor csak ennyit tudott németül.

6. Ich helfe Hans

Egyszer amikor még olcsó volt az autó, Csikszentandrásfalváról is kimentek valami autókereskedők Németbe vásárolni. Konvojban mentek, elől ült a tolmács s ő intézte az ügyeket, a kereskedők csak fizettek és csinálták amit a tolmács mondott. Hazafelé osztán Puci Jani azt mondta, hogy ő még elmegy Ansbachba a sógorához. Jól van, majd később találkozunk- igy a többiek. Igenám, de Puci Jani sajnált szótárt, térképet venni- GPS akkor még nem volt- s azt hitte, hogy Németország olyan mint Hargita me8

7. Itt né, a kólás ernyők alatt

gye. A sógorától visszafelé még összeszedett valami limlomokat a Sperrmüllből (lomtalanitásból), de addig s addig kacskaringózott ös�sze –vissza, hogy eltévedt. Egy óra múlva felhivta a komákat, akik egy parkolóba húzódtak be az Autobahn mellett. - Hol vagy? - kérdezték a komák. - Itt né, a kólás ernyők alatt…- válaszolta sirós hangon Puci Jani. Ezen aztán nem tudtak eligazodni, mert kólás ernyő minden parkolóban van vagy öt. Puci Jani - aki megspórolta a szótárt és a térképet - a végén háromszor tankolt és két nap késéssel vergődött haza. Meg is fogadta, hogy többet Csikszentandrásfalváról ki nem teszi a lábát.

Gellért mesélte, hogy egyszer Németből jöttek haza székely TIResek és ahogy beléptek Mosonmagyaróvárnál majdnem elütöttek egy részeg biciklist, aki le volt omolva az út közepére. Kiszálltak, hogy rugódják meg, de aztán meggondolták magukat  : a részeget felhajitották a hálófülkébe, a biciklit is összecsomagolták és meg sem álltak Püspökladányig. Ott lerakták a biciklist az út mellé, még egy rossz pokróccal be is takarták, hogy ne fázzon meg. Nagyot nézhetett szegény, amikor felébredt. Egy éjszaka 400 kilométert biciklizni nem kicsi dolog  !Pláne részegen.

8. Székely móka

A katonaságnál az egyik apelnél megkérdezte a Comandant, hogy ki ért a kertészkedéshez. Rögtön jelentkezett az egyik menasági legény, bizonyos Tankó János, hogy ő osztán érti nagyon. A fenét értette, otthon marhapásztor volt. Csak meg akart szabadulni a diszlépésektől. A Comandant ki is emelte, és elvitte haza bemutatni a gazdaságot. A koma lassan belejött a munkába, bár a kertészi tudományokban a kürtös segitett neki egy liter pálinka fejében. A parancsnokkal fele magyarul- fele románul zsimi-zsuma nyelven értekeztek. Mignem egyszer jelentkezett a Comandantnál, hogy  : - Domnule Comandant, vinye in gradina, mert ceva mininca tot- va9

9. Paduchi de cal

gyis, Parancsnok úr, jöjjön, mert a kertben valami eszik meg mindent - Mi maninca bá?(Mi eszi te?) - Ceva mare (Valami nagy) - Ce bá? (Mi te?) János sehogy se tudta, hogyan magyarázza el, de aztán kibökte  :Paduchi de cal  ! A parancsnok megvakarta a fejét és csodálkozott, hogy mi lehet az. - Na, binye, gjere és mutassa mie (Na jól van, gyere és mutasd meg nekem is) Akkor János fogott neki egy nagy lótetüt. Erre a parancsnok  : - Te Janos, te  ! Ez nem paduchi de cal, honem coropisnita  !

Barátom mesélte, hogy egyszer az egyik udvarhelyi turkálóban úgy belemelegedett a turkálásba, hogy le kellett vesse a kabátját. Egy félóra múlva két zacskó ruhával ment a mérleghez, de hiába kereste a kabátját, mert azt addig valaki kilóra megvette. Hasonló történt velem is még a turkálós világ kezdetén, amikor tolmács voltam a német segélyszállitmányok udvarhelyi főhadiszállásán. Az anyám kötötte zöld kiskabátomat úgy letettem, hogy többet soha nem kaptam kézhez. Egy másik kabátban kellett hazamennem. Szerencsére volt kabát elég, de azért mégis csak sajnáltam az anyám keze munkáját. Három év múlva aztán csak viszontláttam. Épp jöttünk haza Németországból, amikor Galambfalván szembetalálkoztunk a csordával és az egyik cigánypurdé nagy büszkén viselte az én zöld mintás kötött kabátkámat. De hát milyen állapotban volt az a kabátka  ! Vastagon állt rajta a kosz és a tehéngané. Rongyos is volt. Hogy aztán miként jutott a pásztorfiúhoz, azt sehogy se tudtuk kideriteni. Valószinűleg a csomagolásnál keveredhetett el.

10. Turkálóban

10

Egyszer elkisértem két székely autókereskedőt Ausztriába ahol autóból is és egyébből is jól bevásároltunk, aztán tekerjed haza. Hogy gyorsabban teljen az idő persze beszélgettünk, tréfálkoztunk, egyre másra sültek el a vaskosabbnál vaskosabb poénok. Mindezekre a kalapot az tette fel, hogy a két autókereskedő a román határtól egészen hazáig azon veszekedett, hogy hol van a Szent Péter bazilika. -A Szent Péter bazilika eccer biztos, hogy Szentpéterváron van  !mondta az egyik. Hisz azért Szent Péter bazilika. - Az baszik, komám  ! –kontrázta meg a másik-a Szent Péter bazilika nem Szentpéterváron van, hanem Moszkvában a Vörös tér mellett. Egész úton hazafelé a Szent Péter bazilikát osztották. Én meg hagytam, hadd osszák-szorozzák. Csak kiszálláskor árultam el, hogy a Szent Péter bazilika Rómában található. - Na ezt mondhattad volna hamarabb is, legalább megspóroltuk volna a sok gőzt- búcsúztak el.

11. Hol van a Szent Péter bazilika?

Amióta beütött a válság azóta az én udvaromon is felborult a rend. Tolmácsolnivaló semmi, turista semmi, magántanitvány semmi, kölföldi utazások semmi, szóval megsüthetem a tudományomat. Gyorsan pályát váltottam és már egy éve fát vágok, házat épitek, keritést húzok, cserepet hordok, gyümölcsfát metszek, szántok, vetek, boronálok, aratok és egyik lóról le, a másikra fel. A barátok és az ismerősök mindebből annyit láttak, hogy elkerültek az öltönyök és a nyakkendők, helyettük egyre több a kockás ing, a bőrnadrág, a sarkanytús western csizma és a tollas kalap. Valamelyik nap az egyik megszólitott  : - Te már egészen cowboy lettél  ! - Hát igen -tűrtem fel a kalapomat- én már akkora paraszt vagyok, hogyha bejövök a tanyáról és ráállok az aszfaltra, már szédülök.

12. Mekkora paraszt vagyok

A múlt héten felhivott egy magyar üzletember, hogy jönnék már le a hotel halljába egy beszélgetésre. Gondoltam, valami jó tolmácsmun11

13. Tegeződős magyarok

ka. Na, lemegyek, hát még meg se szusszanhattam máris rám vetette magát öt nyakkendős tápos muki és ecsetelni kezdték, hogy milyen jó a rendszerük, hogyan kell pontokat gyűjteni, másokat beszervezni és hasonló hamisságokat. Egy darabig hallgattam a sok huncutságot, a fickók akkorákat hazudtak, hogy ők maguk se hitték, de a gyufát nem ez húzta ki, hanem az, hogy a második mondat után javasolták, hogy tegeződjünk. Mondom a főnöküknek  : - Ne haragudjon uram, de ez nekem nem megy olyan könnyen. Először is Ön egy ötvenes meglett, javakorabeli ember, én csak egy 36 éves fiatalember vagyok, aztán mi még pertut nem ittunk, egy tálból fuszulykalevest nem ettünk, s cigányok se vagyunk, hogy csak úgy tegeződjünk, mert azok tegeznek le minden ismeretlent. Úgyhogy, ha nem haragszik és továbbra is megtisztelem….

A divat minden időben más és más, mint ahogyan az emberek is, akik ugyebár a divatot csinálják. Csakhogy mostanában úgy néz ki, mintha az emberek és velük a divat is megbolondult volna. Mert eddig az volt a sláger, hogy kinek van több pénze, nagyobb háza, gyorsabb autója, szőkébb barátnője és persze nagyobb farka. Ma pedig az a sláger, hogy kinek van több lova, tehene, sőt kinek van struccmadara, zsiráfja, pupu tevéje és még nem tudom mi. Ma már ezek a státuszszimbólumok. Ausztriában is ahogy haladtunk át a falvakon, hát itt a zebra, ott láma unatkozott az udvaron, máshol meg skót felföldi marhák szőrősödtek szembe az érkezővel s dugták ki a fejüket a keritésen.

14. Divat

Eladó Felcsikon élő pisztráng, ingyenes házhozszállitással. 10 kiló fölött kedvezményt adunk. Eladó 3 duplasonkás 30-kg-os süldők. Eladó 3 hónapos szuka kaukázusi kiskutya. Vásárolnék fajtiszta rottweiler kankutyát 3 éves korig rövid farokkal. Eladó 110 kg. disznó. 12

15. Furcsa hirdetések

Eladó 15 szálas anyajuh és 5 db. tavalyi bárány. Eladó kanca szamár és tehén. Eladó egy pár mindenre alkalmas vastagfajta hétéves sárga ménló.

A harmadik osztályban a Fázik az ökörszem c. verset kellett megtanulni. Kuka Lajt is felkérdezték. - Fázik a, fázik a…. kezdte Kuka Laji. - Fázik az ökör…. súgták hátulról. - Fázik az ökör sz…. . - súgták hátulról. - Fázik a…. fázik a……fázik az ökör szarva- vágta ki Kuka Laji. - Fázik az anyád picsája  !- rivallt rá a tanitó bácsi. Mars helyre  ! Ma se tudsz semmit  !

16. Az iskolában

Kuka Lajit fizikaórán felkérdezték  : - Mi a kéngáz? -A kéngáz egy szintelen, szagtalan, sárga, büdös gáz…

17. Az iskolában II

Piroska ment a nagymamához. Útja az erdőn keresztül vezetett. Az egyik bokros helyen a Farkas kidugta a fejét és megszólitotta  : - Hogy hivnak? Hová mész?Mit viszel? Piroska  : - Esztergomba. Farkas  : - Papírod nincs?

18. Piroska és a Farkas (moden változat)

Gellért mesélte, hogy a tavaly egy baráti társasággal lent voltak nyaralni a horvátoknál. Az első este valami húsos vegyestálakat rendeltek a vendéglőben. A sok mindenféle hús között volt 3 darab miccs is. Meglátta ezt D. Szilárd, a korondi kereskedő  : - Nekem nem kell miccs, mert olyan autópiac hangulata van  ! És rendelt egy dupla adag Cevapcicit az étlapról. Nagy volt a meglepetés, amikor kihozták. Ezt nevezik dupla kibaszódásnak  ! 13

19. Nem szeretem a miccset

A régi világban még elég sok falusi mozi működött múzeumba való gépekkel. Rendszerint a „kultúrba” volt a vetités, vagy a mozisember asztalosműhelyében. Ebben a régi mozis világban még szabadon köpködtek, szivaroztak az emberek vetités alatt. Tökmagot rácskálni is lehetett, de tapsolni, fütyögtetni vagy közbekiabálni egy - egy jó verekedésnél már egyenesen kötelező volt. Egyszer elvették a villanyt Farkasfalván s félbe szakadt a vetités. De hogy ne legyenek sötétben, a mozisember meggyújtott egy vastag templomi gyertyát. Egy darabig nézték egymást az emberek, majd megszólalt hátulról (mert a cigányokat mindig hátul ültették) Mocsolya Gergé- a falu cigánykovácsa vastag, borizű hangon  : - Káruly bá  ! Azs a mozsigép nem megy dzsercsával?

20. Cigányember a moziban

Lehel segédmunkás volt a szomszéd németnél. Jó szorgalmas munkás volt, csak nem tudott németül. De megvolt az akarat benne. Egy hét után motyogni kezdett németül, s a német patron, aki ugyancsak motyogott magyarul meg volt vele elégedve. Az egyik nap el akartuk küldeni Lehelt az üzletbe, de Lehel eltünt. - Lehel  ! Wo bist du? - kapcsolódott be a német patron is. - Hir. Hallatszott valahonnan hátulról. - Wo hier? - A budiban. - Ézs mit csinász te ott budiban?- kérdezte a német főnök. - Ih svájsze. (hegesztek- ich schweisse) Szegény Lehel összetévesztette a scheisse-t a schweisse-val.

21. Lehel a budiban

R. Róbert legutolsó költöztetésén én is részt vettem, mint fő-fő bútorhordozó. Hát alaposan megizzadtunk, míg az előző negyedik emeleti lakásból mindent lecipeltünk a földszintre, beraktuk a teherautóba, majd félóra múlva kipakoltuk és ismét fel egy másik bérház negyedik emeletére. A kasmatolás és jövés –menés hangjára kiváncsiskodni 14

22. Piramislakó

kezdtek a lakók és a főleg öregek lakta bérház odvaiból roskatag vénemberek és penészes skatyulyák bújtak elő. Mondom Róbertnek  : - Te Róbert, én azt hiszem te piramisba költöztél, mert tele van múmiával….

Biri Pista amikor legutóbb hazajött Németországból elment az apósához egy demizson borral. - Osztán, te Pista fiam, milyennek az utak odaki, milyenek a vezetési lehetőségek?- kérdezte az apósa, egy nyugdijas buszsofőr. - Tuggya, apám, minden nagyon szép és jó, az utak, mint a tükör, de a legjobban mégis azokban az utcákban lehet kényelmesen vezetni amelyiken azt irja, hogy Einbahn utca (Einbahnstrasse). Az emberek nagyon kedvesek, mindenki integetett aki velem szembejött. (Einbahnstrasse- egyirányú utca)

23. Einbahn utca

Az egyik osztrák siparadicsom felé nagyobbrészt átaludtam az utat. Amikor megérkeztünk Gellért felköltött  : - Kelj fel hé  ! Nézzél hegyet  ! - Láttam már nagyobbakat is a Kaukázusban… Kevéssel később, amikor már kikászálódtunk az autóból megszólalt Gellért  : - Netene, itt minden olyan, mint otthon  ! - Igen, csak itt sokkal több a dán- fűztem hozzá. Mert ebben a siparadicsomban a legtöbb turista dán volt.

24. A siparadicsomban

Kevéssel ezután Gellért megkérdezte  : - Vajjon itt miért nincs medve? Hiszen a táj olyan, mint otthon. Attila azonnal megvolt a válasszal  : - Azért nincs medve, mert Brassó messze van. Hozzánk is Brassóból hozzák…. 15

25. A siparadicsomban II

Történt egyszer, hogy egy sietős teherautósofőr elütött egy kivilágitatlan, szabálytalanul közlekedő cigányszekeret. A lovak azonnal szörnyethaltak, a szekéren kuporgó cigányság azonban az utolsó pillanatban még szerterebbent, mint a varjúsereg a kő elől. Az ijedségen és kisebb-nagyobb zúzódáson kívül nagyobb bajuk nem lett. A teherautósofőr keresgélni kezdte őket, lám kinek mi baja esett. - Hol vagytok füstösök? Erre, hogy a baj még nagyobbnak látsszon, a családfő igy szólt nyikorgó hangon  : - Itt vagyunk a szekér alatt a sáncban, mind meg vagyunk halva. Ugyebár a cigány mindig szeret túlozni.

26. Hol vagytok füstösök?

Azt mondják, hogy a farkas rettentő egy okos állat. Például, ha elmegy vadászni nem üres hassal teszi őkeme, hanem jól teleeszi magát földdel, hogy súlya és teteje legyen a dolognak. Ekkor űzőbe veszi a lovat, ráakaszkodik az orrára és lehúzza a földre. Persze a sok föld a gyomrában tekintélyes súlyt ad neki, ezért a ló nem is tud felállni. Ha a farkas megölte a lovat, akkor szépen kihányja a földet és behányja helyébe a lovat. Szőröstől, bőröstől. Csak a patkókat hagyja meg. Majd vigan továbbáll. Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre s ha üres zsákkal kóválygó cigányt lát a farkasalmás buckák körül, biztos lehet benne, hogy a patkókért jár.

27. Mese a farkasról

Évente elég sokat járok a Duna deltába s a halakon, vizimadarakon, ingoványokon, lipován halászcsónakokon, régi nádházakon kivűl a legérdekesebb látnivalónak a helybéliek cipőviseletét találtam. Nyáron  : Mezitláb gumipapucsban. Télen  : Zoknival gumipapucsban. Azt hiszem, a világnak ezen a részén költenek a legtöbbet lábbelire. 16

28. Duna deltai viselet

Amikó még kisiskolás vótam a Táborba, vót egy rettentő rosszindulatú, mocsok szadista vadállat matekmatikatanárom. Úgy hivták, hogy Szászköpeczi Antal Isván. Ez a barom abban lelte gyönyörűségit, hogy nap mint nap sapkászta, taslizta, nyakleveseszte, tenyereseszte, körmösöszte, kokszolta és pálcászta a kisdiákokat. Okkal s ok nékül. Még az es megesett, hogy a fejünket belevágta a táblába, ha nem tuttunk megódani az egyenletet. De há ilyen vót a kommunista nevelés. Sokat gondolkosztunk, hogy mit lehetne tenni, hogyan lehetne bosszút állni. Sok töprenkedés után rájöttünk, hogy mit kell csinálni egy ilyen szarházival, aki a saját nemzete ifjú sarjadékait ütlegeli börtönőr móggyára az iskolába. Egyik hétvégén egy papirzacskóba jó sok potyadékot halásztunk az iskola fabudijából, asztán az egyik koma lette Szászköpeczi küszöbére, felgyútotta és bécsengetett. Kis idő múlva kidugta a fejét Szászköpeczi, szétnézett, de nem látott senkit, asztán észrevette az ajándékcsomagot és gondókodás nélkül taposni kezdte papucsával a lángoló papirtasakot, nehogy meggyúljon a lábtörlője. Eközben a töltelék szétkenődött és minden kákálámákálás lett. Maga Szászköpeczi is. Igy csináltunk belőle Szarköpeczit a sok kinzásért. Az iskola után sokszor gondótam arra, hogy egy kicsit megmarkolászom a tanár elvtárs grabancát és számonkérem tőlle, mi jogon pofozott, kokszolt és nyaklevesezett annyi éven át, de mindig letettem róla. Nem gyávaságból, csupán, me nem szeretek szarba nyúlni.

29. Szarköpeczi

Eccer még találkoztam ezzel a Szarköpeczivel, illetve nem vele, hanem a fijával, aki még a katonaságnál is egy göthös, ikszeslábú vékony nyikhaj volt. A taknya egybefolyt a nyálával s a kufferjával együtt, ha nyomott 45 kilót a csóró. Sokat nem produkált se a lövészeten, se a marson, többet vót az infirmiérián, mint a dormitorban, de büdösségben megverte az egész bataliont. Olyan büdös bakkecskeszagú vót a fickó, hogy még a cigányok is húszták az orrokat, ha melléjüküllt a szálá de mészében. Ejsze későn kanosodott, vagy mi. Eleget montuk neki  : -Menny, mozs meg te  ! Me büdös  ! Oda se bagózott, minha a falnak montuk vóna. 17

30. Mossa meg, aki unja vakarni

Aszonta, hogy -Mossa meg, aki unja vakarni  ! Asztán eccer elkaptuk, bévonszoltuk a spalatoriába, le a gagyát, fel a kabátot s elő a furtont. S mossad. A fülit, a nyakát, a hónaajját s a tökit. Úgymegmostuk, mint a szódás a lovát. Rugtunk is rajta egyet -egyet. Igy járta meg ez a Szarköpeczi Elemér, a verekedős matekmatikatanár fija.

Élt Farkasfalván egy öreg suszter, akinek senki se tudta a rendes nevét. Mindenki Móka Pista bának szólitotta, mert az öreg erősen szeretett tréfálkozni. Még a milicistából és a kollektiv elnökből is bolondot csinált. Egyszer ez a Móka Pista bá-már az új rendszerben- elment Korondra egy gazdához, aki nyulakat tartott. Nosza neki s levágatott három nyulat. Ott helyben ki is fizette. Azzal el. Másnap visszament, hogy kell még húsz nyúl, de csak másnap viszi el és fizeti az elvitelkor. A gazda neki, s levágta a húsz nyulat. Volt vele munka elég. Jött a másnap, de Móka Pista bá nem jelentkezett. Se aznap se utána. Többet Korond felé se ment. De felkerekedett a gazda a legényfiaival és felmentek Farkasfalvára Móka Pistabához. Az öreg az udvaron szöszmötölt a favágótőkén. - Hát maga Pista bá, nem szégyelli magát, hogy a nyulakot megrendeli, levágassa, s aztán nem jön utánuk?  ! Micsoda dolog ez? Az öregnek még a szeme pillája se rezdült, csak nagy nyugodtan szivarat vett elő és igy szólt  : - Tuggyák, nem én babráltam ki magukkal, hanem a komám. Amikor megvettem az első három nyulat és itthon az asszonnyal megkészittettem, no akkor itt vót a komám aki miután megtudta, hogy honnan vannak a nyulak nem akart enni belőle egy falást se, azt mondta, hogy a maga nyulai betegek, azért adta ilyen olcsón. No, azér nem jöttem volt a nyulak után. - De hát a nyulaknak nincs semmi bajuk, bevizsgáltattuk az állatorvossal- kezdte markolászni a nyulasgazda a bajusszát. - No, nem baj, me itt a cime s menjenek el hozzá nyugodtan. Ő majd megmagyarázza. -mondta Móka Pista bá, s azzal elküldte a 18

31. Móka Pista bá

nyulasgazdát fiastól a haragosához a Felszegre. Máskor Pista bá az unokája szeretőjit viccelte meg. Péntek este elment a cigányokhoz, előleget adott és megfogadta őket csatornarakni. Még a házat is megmutatta nekik, hogy melyikről kell leverni a régi csatornát. De figyelmeztette őket, hogy a számlát a” fia „fogja fizetni. Szombat reggel korán a cigányok kimentek a házhoz s eresszed le a csatornákat. A fickó mélyen aludt, egész éjjel a diszkóban volt, bészeszelt keményen, felőle ágyúval is lőhették volna a házat. Csak akkor ébredt meg, amikor a cigányok elkezdték felrakni az új csatornát az ablaka fölé. Szépen ki kellett fizesse a csatornás cigányokat, mert Móka Pista bát nem lehetett előkeriteni.

Attila útitársam egy időben sokat járt Svédországba. Kereskedés közben megismerte a svéd magyarokat és sok barátot szerzett, akik elhivták a svéd-magyar rendezvényekre. Volt egy méréfalvi komája, aki már régóta kinnt élt Svédben és gyakran elhivta magához vendégségbe. Amikor ittak, a máréfalvi mindig a”-Na, ittak szlikka” köszöntéssel koccintotta el a poharat. Attila, aki nem tudott svédül, azt hitte, hogy ez olyasmi, mint az egészségedre. Meg is tanulta. Pár hónappal később a svéd-magyarok elhivták egy rendezvényre, ahol megkérték, hogy mondjon pohárköszöntőt. El is mondta, de a végén a poharat az „ittak szlikka” köszöntővel emelte a társaságra. Feltűnt, hogy senki se akar se tapsolni, se éljenezni, vajjon mi a fene lehet? Volt egy csomó svéd vénasszony, akik csak néztek maguk elé nagy pironkodva, a székelyföldiek akik tudtak svédül, alig tudták vis�szafojtani a taknyukat és a nyálukat. A végén kiderült, hogy az ittak szlikka nem azt jelenti, hogy egészségedre, hanem, hogy nyaljatok puncit. No, ez kellett még a derék svédeknek  !

32. Ittak szlikka

19

Egyszer elmentem Dávid Botival epershaket inni az egyik bárba. Még be se mentünk jóformán, amikor az egyik pincérnő megkérdezte, hogy mit kérünk. - Két shaket szeretnénk  !- mondom Mire Boti  : - Meg egy szabad astalt, hogy legyen a sékek mellé.

33. Két shaket kérek

A tegnap este egy nénikét kisértem be a sürgősségire, mert bevásárlásból hazafelé menet megcsúszott és csúnyán megütötte az arcát. Előttünk csak egy páciens volt aki befalta a villanykörtét és később nem tudta kivenni a szájából. Ezt egy taxis hozta be. Na, sorra kerültünk mi is, a nénike sebét bevarrták, bekötözték s már mentünk kifelé, amikor szembetalálkoztunk a taxissal. A bolond nem tudom mit gondolhatott, mert hazament, elővett egy villanykörtét, betette a szájába és többé nem tudta kivenni. Ahogy az ajtót csuktam be, még kihallatszott a kórházi személyzet nevetése.

34. Villanykörte próba

Az egyik gazdag szenes barátomnak sokszor vetették szemére, hogy  : - Neked könnyű, mert neked van. A válasz  : - Csak addig volt nehéz, amig lett  !

35. Szenes bölcsesség

A tönnap esmen kinn vótam Szönmártonba a tanyánn gyümőcsfát meccöni. Már vagy négy napja meccöm, de a kustifaszába belé, nem akar vége szakanni. Há hogyne, amikó van vagy kéccáz fa, öreg és redvös valamennyi. No, hát meccögettem, meccögettem, de osztán az egyiknél a lajtorja nem bizonyút ölégségösnek, emián föl kellett másznom a fára. Mögmeccém, de lefelé gyüvet az egyik ág letörött alattam s én lefittyenék vala. Ügön, de, ojan gyórsan és szöröncsétlenül, merthogy a nagy ollót nem vót időm elvötni, hogy az olló a fogójára esött s én belé térggyel a pengéjibe. A térgyöm kalácsa alatt mögsebözött 20

36. Mibe sántikász?

csúnyán. Folyt a vér s miegymás, én mögijettöm s legöslegelőbb is az előmhöz kaptam, hogy lám kiszúrtam –e a gulyámot, de asztán hálaistennek aszt tapasztaltam, hogy mindön a helyén van. Gyorsan békötém egy vászonnal, de a vér nem akart elállni, ezér bé a kórházba. A sürgősségin még köszönni se tuttam, máris aszt kérdöszte egy szigorú vénasszony, hogy van-e buletinem és bisztositásom. No, mondom, jól nezök ki. Há mija, ha ezek nincsenek mög, akkor ejsze kidobnak? De fölvöszni se tuttam, me neköm esött három fejérnép, s mire föleszmétem, há egyik mosta, másik varrta, harmadik kötöszte a lábom, s a szigorú vénasszony atta az inekciókat a faromba, a karomba. Még jó, hogy a térgyömbe is szúrtak, me a varrást másképp nem birtam vóna ki. Nem vagyok én nadrág, hogy a ráksúly ögye le  ! Osztán kiraktak, búcsúszót egyik se mondott. Fizetnöm se köllett. Node, én az egészöt nem igy képzöltem el. Arra számitottam ugyanis, hogy bévisznek, na akkó máris jün egy ügyes fejérnép, megsimogattya a homlokomot s megkérdezi  : - Helló szépfijú  !Hun fáj? Na, ne féjj, én maj meggyógyétlak. . Akkó jün a másik, az leül mellém, megfogja a kezemöt, hogy aszongya  : - Na ugyi nem fáj már. S akkor a harmadik odaül az ölömbe, hogy egy kicsinykét megszorogassam, megcsöcsörésszem, szóval mögnézzem, hogy honnét nőt ki a cubókja. Ma kimerészkedtem istáppal a vározsba s az esmerősök mind azzal jüttek szembe, hogy ugyanbiza mibe sántikálok. Mondom  : én eccer biztos, hogy rozsdás szegbe nem, az istenmekfizeti, csak egy favágó ollóba östem belé, de ha az istápot lehagyom, akkor gyórsan vissza szörötnék mönni a tanyára Szönmártonba, hogy a másik lábommal is csinájjak valamit, me a fanyeső ollóba még eccör nem akarok belétérgyepőni, de micsinájak, ha a zegyik fijatal ápoló kisasszonykába beléhabarottam? Heába, na. Ijen a férfiembör, a fejércselédér képös mindön szenvedelmöt eviselni.

Volt egyszer egy doki, aki valamelyik páciensétől egy üveg drága amerikai whiskyt kapott ajándékba. Nézte, forgatta az orvos úr a palackot, de mivelhogy ő inkább boros volt, mint pálinkás és nem élt tö21

37. Ajándékot ajándékba

mény itallal, úgy határozott, hogy inkább továbbajándékozza. Azelőtt persze jelet tett az üvegre, ő tudja, hová. Telt múlt az idő, eltelt egy hónap, kettő, végül egy félév is lemorzsálódott. S akkor ismét jött egy hálás páciens, aki egy üveg whiskyvel kívánt a derék orvosdoktor úrnak kedveskedni. Na jól van, lejárt a nap, a doki hazament és vitte a celofánba csomagolt ajándékot, amiről csak otthon a fotelben derült ki, hogy hát ez ugyanaz a whiskys palack kérem, amit én fél évvel ezelőtt megjelöltem. Csodák csodája, de továbbajándékozók, mind úgy gondolták, hogy egy ilyen drága whiskyt nem szabad meginni, jobb lesz inkább ajándéknak, ha majd valami fontos helyen kell nyújtani. Vajjon, a többi ajándéknak szánt tárggyal is igy van? Japánban bizonyára, mert ott az ajándék üres formaság, amit nem illik kibontani, de továbbajándékozni vagy a szemétbe dobni igen. Ismertem egy öreg karatemestert Tókióban, aki egy garázst épitett az évek alatt felgyülemlő ajándékoknak. Ebben a garázsban soha nem tartott mást, csak ajándékokat, szépen összerakva, mint ahogyan a téglát szokás. A padlótól a mennyezetig terjedő ajándékhegy volt az ő státuszszimbóluma. Nem a nagy házzal, a gyors autóval, a legmodernebb ketyerével dicsekedett a vendégek előtt, hanem a kibontatlan ajándékok ezreivel.

Sorozáskor véletlenül úgy esett, hogy épp április elsején kellett jelentkeznünk Brassóban. Néztük eleget a meghivót, hogy tán április bolondját járatják-e velünk, vagy mi a szösz, de azért ellenkezni egy se mert a felsőbb hatalommal. Ezért inkább lementünk szép engedelmesen Brassóba. Jó télies idő volt, vastag bekecsben és kucsmában is fáztunk a kapu előtt míg behivtak és sorra kerültünk. Szó se volt itt áprilisi tréfáról, a katonaorvos urak nem ismernek tréfát ilyesmi komoly dolgokban. De hogy tréfa nélkül ne maradjunk, eldugtuk a Fickós Nagy Pali báránybőr kucsmáját. Kereste eleget és káromkodott, mint a záporeső, hogy még meg sem érkeztünk a katonaságoz, máris úgy lopnak, mint a tűz. Mi lesz majd az unitáténál? Hogy a tűzlángja vesse fel ezt a comandamentet is, ahol ellopják az ember kucsmáját. 22

38. Április elseje-április bolondja

. Kopott és öreg kucsma volt ugyan, de azért még jól melegitett  ! Igy fázódott és mérgelődött Fickós Nagy Pali, aki a füleit felvátva melengette a markában. A vasútállomáshoz közel gondoltuk, most már elég a bolondozásból, legyen más is április bolondja. Kapóra jött egy ott tébláboló büdös szagú csóró, akiről messziről látszott, hogy nincs ki a négy kereke. - Ba, vrei o caciula?- (Te, akarsz egy sapkát)- lépett oda Nagybangó Mézes Pista, aki mintha vizelni ment volna, lemaradt a csoporttól. - Da, da  ! (folyt a nyála a csórónak) Oda is adta neki a Fickós Nagy Pali kopott báránybőr kucsmáját, a csóró azzal nagy vigan elment. De mintha mi se történt volna előreszaporázott és megbökte Fickós Nagy Palit. - Né, ott megy a kucsmád  ! - Hijjnye, Istene ne legyen  !- bődült el Fickós Nagy Pali- szóval te vagy a lopó  !- és futott a mit sem sejtő büdös szagú csóró után, ráugrott, majd kujakolni kezdte. - Adsza vissza a kucsmámat, te gaz füstös  ! Hogy a fene egye le a körmödet  ! - Váj de minye  !Váj de minye  !- jajjgatott a csóró, és fél kabátujját hátrahagyva menekült. Ezen a jeleneten akkorát nevettünk, hogy már az se számitott, hogy Giurgiuba és Caracalba utaltak ki minket katonának. Gyorsan be kellett mennünk a vasúti restibe megünnepelni az eseményt, aminek előzményeiről persze Fickós Nagy Pali nem tudott semmit, de az ötödik konyak után, amikor el akartuk mesélni az egész megrendezett áprilisi tréfát, csak legyintett, hogy ezt már ugyan be nem vetessük vele, elég bolondság volt az, hogy ma be kellett jönni Brassóba, és mert ő látta a csórót is, akit egyenesen tengerésznek soroltak.

Ausztriában és Németországban sok felé megfordultam jártamban keltemben, sok jót és szépet láttam melyek mind követésre méltóak szűkebb pátriánkban. A német vagy az osztrák paraszt jó vendéglátó, háza előtt jókora 23

39. Gatya van, de tök nincs

ganédomb és tűzifarakás diszeleg, állatai szépek és kövérek, udvara rendezett, mezőgazdasági gépei elsőosztályuak, mintahogy a földjei és a rajta termett termény is. Rétje és erdeje gaznélküli, családja szorgalmas és munkaszerető, ünnepeit megtartja, nemzeti viseletét nem szégyenli, mértékkel iszik és nemcsak szeret, hanem tud is mulatni, főleg ha a fúvószenekarok teljes gőzzel dolgoznak. Előljáróit tiszteli, azok rendeleteit betartja és minden dolgát úgy intézi, hogy hibát azokban ne lehessen találni. Falucskája beillene kisvárosnak is, közútjain még a légymadár is kedvvel sikolázhat. Vendéglátóik fényévekre előttünk szárnyalnak, nemcsak az ételek, a service, de a nyelvismeret vagy az udvariasság terén is. És még mi akarunk autonómiát, verjük a mellünket a féltéglával, nyakra –főre dicsérjük magunkat, lenézünk mindenkit, politikusaink még egy falut se tudnak elkormányozni, szóval gatya van, de tök nincs  !

A sok ide-oda futkározás, üzleti tárgyalás során Braunauba is elvetődtem, s gondoltam, hogy ha már itt vagyok megnézem Hitler házát. Sajnos, csalódnom kellett, mert először is Braunau am Inn- ben az emberek nem viseltek kicsi fekete bajuszt az orruk alatt, nem sétáltak diszlépésben, aztán amikor a Hitler féle ház iránt érdelkődtem- mert sehol semmi tábla nem jelezte- a járókelők úgy tettek, mintha le akartak volna köpni, mintha szégyellték volna a Führert, amiért elveszitette a háborút, és hogy most emiatt nap mint nap mentegetőzniük kell, el kell határolódjanak mindentől ami valamicskét is számit egy osztráknak és többé már nem járhatnak emelt fővel, csillogó szemekkel, nemzeti öntudattól szétpattanó kebellel, mint régen. Pedig milyen jó volt annak idején  !  !  ! Hitler szülőházát nem volt nehéz megtalálni a városközpontban. Csak át kell menni a torony alatt és a bal oldalon máris megvan. Egy 1989-ben emelt kő emlékmű is segiti a kiváncsiskodót, rajta a felirattal  : „A békéért, szabadságért, demokráciáért. Soha többé fasizmust. Ha24

40. Hitlerbajusz és diszlépés

lottak milliói emlékeztetnek“. Mindez nagyon szép és jó, csakhogy az a baj, hogy Izraelben, Oroszországban, Amerikában, Dél Afrikában, az összes európai és amerikai gyarmatokon nincs egy ilyen kő. Mert gondoljuk csak el, az lenne csak az igazságos. Egyébként Hitler szülőházában ma a városi könyvtár van. S ha úgy vesszük, nem is jártak olyan rosszul a braunauiak, hiszen Hitler házában nem istálló, gabonaraktár, bolondokháza, szemétújrahasznositó üzem vagy mészárszék működik, hanem egy tiszteletreméltó városi könyvtár. Ahol, valljuk be, biztosan akad azért egy két Mein Kampf elrejte a többi könyv háta mögött.

25

Túl az Ober Enns-ián 2.

Ezeket a történeteket második Óperencián túli utam alatt ötöltem ki és jegyeztem le.

26

Mai modern korunkban egyre nagyobb teret hódít a feminizmus, a női egyenjogúság és hasonló franckarikák. Egyre több a felvilágosult és öntudatos üzletasszony, igazgatónő, női polgárjogi harcos, politikusnő, női traktorista és persze leszbikus. A régimódi családanyák, háziasszonyok, nagymamák mintha meg kimentek volna divatból. Ez meg is látszik a családokon, a társadalmon és az utcán kószáló „kulcsos”gyermekeken. No meg a konyhán is, mert az új társadalom modernizált női nemhogy egy tojásrántottát, de még egy teát se tudnak tisztességesen elkészíteni. Mint ahogyan egyik többszörös diplomás csinibaba nőismerősöm, aki a barátainak legutóbbi külföldi útjáról hozott ázsiai„csodateát” akart főzni, de a teafőző gépbe elfelejtett vizet tenni. Hogy miért hívták csodateának? Hát mert, csoda, hogy víz nélkül egyáltalán lefőtt és nem gyújtotta fel a konyhát.

1. Csodatea

Volt egyszer egy ember, aki itt lakott a szomszéd faluban, na, itt van a nyelvem hegyén a neve, mindjárt megmondom. A múlt kedden kinn voltam nála valami fát összevágni, az ebédszünetben nagyot néztem, amikor elkezdett kiabálni, hogy  : – Stabil  ! Stabil  ! Már meg akartam kérdezni, hogy ki az a Stabil, amikor előfutott mérgesen egy fekete pulikutya és letelepedett a gazdája lába elé, mint aki várja az ebéd rá eső részét. – Miért hívja Stabilnak ezt a pulikutyát András bátyám? – kérdeztem. – Azér fijam – törölt egyet a bajuszán az öreg – mer nekem már vót két feleségem, egy megszökött a pékkel koncsentra idején, a más pediglen egy tekergő mekánikussal, aki akkor jött vót a faluba, amikor én erdőléskor távol vótam. No, de semmi se tart örökké, én is hazavergődtem valahogy, leültem vót a büntetést amit a főbecsapott medvéért kaptam, s hogy se asszon, se semmi, hát kerítettem ezt a pulit né, s elneveztem Stabilnak, me ez osztán olyan hűségesen kísérget minenüvé, hogy el nem maradna tőlem semmiér  ! 27

2. Stabil

A bérházban ahol laktam a patikustól a kéményseprőig sok mindenféle szomszédom volt. Köztük egy katonatiszt is, aki hétvégén elég sűrűn vitte haza a kisasszonyokat a Kehelyből. Hogy mit művelt velük, azt a legjobban Mici néni, az özvegy tanítónő tudná megmondani, aki mellette lakott. Egyszer a hivatalból jövet találkoztam a lépcsőházban az öreg Mici nénivel, aki épp azzal foglalatoskodott, hogy egy papírlapot csirizelt a katonatiszt ajtajára. – Hát hogy van tanító néni? – álltam meg és kezdtem a kulcsom után kotorászni. – Most adom fel a leckét a katonatisztnek – kacsintott rám Mici néni. Olvassa csak  ! – és rámutatott a papírlapra. Ez állt rajta gyöngybetűkkel  : „Kefélni lehet, ez rendben, de a nyüszítés kihallatszik a lépcsőházba a csendbe.”

3. Mici néni levele

Azt mondják, a mostanság dühöngő gazdasági válság a forgalmi szabályok be nem tartásának köszönhető. Mert itt van pl. a körforgalom. Eddig a pék a hentestől vásárolt, a papírkereskedő a péktől, a fényképész a papírkereskedőtől, s így tovább körbe – körbe. A pénz pedig forgott és dolgozott. Aztán bejöttek a multik, a szuper– és hipermarketek, a nép persze odahordta a pénzét s az őstermelők, kiskereskedők és iparosok úgy tönkrementek, mint a pinty. A multik a végén fogták a pénzt, beletették egy nagy zsákba és meg se álltak vele hazáig. Vagyis kivitték a pénzt az országból, kivették a pénzt a körforgalomból. Ennek isszuk a levét. De,hogy jobban megértsék a körforgalom hasznát, itt egy történet róla. Volt egyszer egy üdülőfalucska valahol itt a szomszédban. Az egyik nap jött egy spanyol turista és bekopogott az egyik panzióba  : – Van szabad szobájuk? – kérdezte. 28

4. Körforgalom

– Igen. Van. Száz euróba kerül. – gombolt egyet a pocakján a tulajdonos. – Itt a száz euró – mondta a spanyol turista – és felment a szobájába. Kevéssel ezután a panziós gondolkodni kezdett  : – Hmmm  ! Van száz euróm, de nem fizettek ki a hentest. Hé inas  ! Fuss el ezzel a pénzzel a henteshez  ! Az inas fogta a pénzt és elszaladt a henteshez. A hentes is forgatta a pénzt egy darabig, majd megvakarta a fejét  : – Khm, khm  ! Itt van száz euró. Jó pénz. De nem fizettem ki a péket..Hé szolga  ! – dörrent rá a bolt előtt sepregető emberre – Vidd el ezt a pénz a péknek  ! A boltiszolga pedig elnyargalt a pékhez. A pék is megörvendett a pénznek, de eszébe jutott, hogy van egy csomó adóssága felhalmozva az egyik prostituáltnál. Nosza elvitte a pénzt a kurvának. A kurva csak forgatta, forgatta a kezében, s már bele akarta tenni a táskájába, amikor eszébe jutott, hogy nem fizette ki a szobáját a panziósnál. Gyorsan elküldte a pénzt a panziósnak, aki igencsak örvendett a számla rendezésnek. Igen ám, de pár perc múlva lejött a spanyol turista. – Meggondoltam magam – mondta.– A rádióbemondó azt mondta, hogy rossz idő lesz a hétvégén. Kérem vissza a pénzem  ! – Parancsoljon uraságod  !– adta vissza a pénzt – bármikor jön szívesen látjuk emelte meg búcsúzólag a kalapját. Igy történt, hogy a spanyol turista pénze rövid idő alatt sok mindent elrendezett, mert betartották a körforgalom szabályát.

Volt egyszer egy mészáros barátom akit Puli Lajinak hívtak. Az anyjának régiségkereskedése volt a városban s egész nap az ajtó előtt szivarozva várta a vásárlókat. Akármikor mentem arra, legyen az reggel vagy este, az anyját állandóan szivarral a szájában kaptam. Más arrajáró emberek is ezt tapasztalták. Egyszer azt mondja nekem Biri keresztanyám, aki arrafelé lakott  : – Te fijam  ! Ez a Puli Lajiné állan29

5. Puli Laji anyja

dóan kinn van az ajtóban, ennek soha semmi dóga nincs, csak szija a szivarokat  ! – Micsoda? – Szivja a szivarokat? Nem ő áll kinn,hanem a szivar s az szívja Puli Lajinét egész nap  !

Tápiópiában történt, a kürtőskalácsmánia fénykorában, amikor minden utcasarkon kürtőskalácsot sütöttek, hogy Csupi Jani is kiment egy szedett– vedett sátorral s valami ócska sütővel a Hősök terére. Persze cégpapírok, engedély semmi. Úgy vették a kalácsát, mint a cukrot   :alig győzte siríteni. Aztán a harmadik nap úgy délfelé megjöttek az ellenőrök és kérték a papírokat. Csupi Jani nem esett kétségbe,– hogyne uraim….magától értetődik, hogy van engedélyem…természetesen….hajbókolt nagyokat, – csak ott van az autóban…..hozom azonnal, s azzal a sátorból úgy kilépett, hogy az ellenőrök előtt még egy óra múlva is ott füstölögtek, szenesedtek a kalácsok. Hát ugye,senki se gondolta, hogy ott meri hagyni a vásárlókat a sorban, a kalácsokat a sütőn s az egész felszerelést. Csupi Janit pedig egy cseppet se érdekelte tovább a sátor, a kalácsok és az ellenőrök. A három nap alatt jól megszedte magát s azzal adjonistenjót  ! Nagy pénzesen eljött haza.

6. A cseles sütő

Dohányosok úgy vélik, hogy munka közben okvetlenül szükséges a szivarszünet. Mert ha nem, akadozik a munka. A múlt héten kalákába voltam a sógornál s az egyik szivarszünetben – mivelhogy én nem vagyok dohányos –, a csűr tetején szerelmeskedő verebeket figyelgettem. Na, de a Herkópáterit  ! A bakkveréb tizennégyszer kapaszkodott fel a tojóra s kakasolta meg egymásután  ! Alighogy megvolt az egyik numerával, leszállt, megpihent, aztán vissza és így tovább tizennégyszer. Azt hiszem, a tavasznak az idén különösen nagy ereje van, ha már a verebek így beindultak. Mi lesz akkor Pocsolya Béla báéknál ahol máris tizennégyen vannak a rajkók?  ! Egy egész fotbalcsapat, s még 30

7. Szivarszünetben

labdaszedő is fölösen….

Mitica, az egyik dunai hajóskapitány mesélte, hogy egyszer két román kiment Spanyolországba dolgozni. Kaptak is munkát az egyik újgazdagnál, aki megfogadta őket kerítéstfesteni. Adott nekik négy doboz festéket, hogy azzal intézzék el a kerítést. Egy óra múlva azt mondja az egyik  : – Te komám  ! Gyere adjunk el egy doboz festéket  ! – Hogy adnánk  ! Megfog a főnök, s azonkívűl nem lesz elég a kerítésre… – ijedt meg a kolléga. – Ne törőggy  ! – szólt újra a társa. Azzal eladták a doboz festéket és megitták az árát. Estefelé ismét megszólalt a dörzsöltebbik  : – Te gyere, adjunk el még egy doboz festéket  ! – Dehogy adjuk  ! Megöl a főnök  ! – kezdett ájuldozni a másik. – Ne félj  ! Én majd elintézem a dolgot. S megint eladtak egy doboz festéket és megitták az árát. Este jött a spanyol. – Hát ti még csak ennyit haladtatok? – kezdett toporzékolni. – Igen főnök….csak ennyit mert nem elég a festék.. – Mi az,hogy nem elég a festék? Négy dobozzal adtam  ! – Igen főnök, de ez a ló, mind eszi meg a festéket – s azzal a közelben legelésző ló orrára kent az ecsettel. Persze a ló benyalta. – Na, a fene egye meg ezt a lovat  ! – futotta el a pulykaméreg a spanyolt, aki belépett a házba, le a puskát a falról és puff  ! Úgy fejbelőtte a lovat, mint a filmeken. – De hát, miért  ! Miért lőtte le a lovát főnök? – kérdezte a román vendégmunkás. Hiszen ez egy versenyló, egy tenyészló…. – Azért, mert a múlt héten megevett két zsák gipszet, 15 zsák cementet, egy csomó tapétát…..s most ezzel a festékkel immár végképp elegem lett  ! Igy nem tudok házat építeni  !

8. A spanyol és a lova

31

A napokban egy érdekességet fedeztem fel a városi áruházban. Az úgynevezett Porszívós orrszívót. Ime a teljes leírás  : „Sterilizálható pisze porszívós orrszívó

9. A porszívós orrszívó

Dr.Somi (szép magyar neve van)Ildikó fül– orr– gégész ajánlásával Az orrszívó használata Az „A” jelű szívócsövet illesszük a „B”jelű szívótartályra. A csatlakozóval hozzunk létre vákuumot a következőképpen  : A „C” jelű csatlakozó harangot illesszük a porszívó gégecsövébe. A porszívót kapcsoljuk be és állítsuk be a szükséges szívóerőt a porszívó vákuum szabályozójával. A szívótartály felső részét illesszük az orrlyukhoz és végezzük el a váladék leszívását. A szívás megszakításokkal történjen, mindaddig, amíg a váladék kiürül.

10. Műanyag

Ranyák Üvegtechnika (mintha harák vagy takony lenne, egyébként szép magyaros hangzású név) H– 1094 Budapest Tompa u.15/B Stb.stb” Nahát  ! Megint egy találmány a tápon nőtt „puffasztott” hígmagyarnak. Már csak ez a Porszívós orrszívó hiányzott a kínálatból. Ettől lesz erős és egészséges a magyar, no meg a túróruditól, traubiszódától, dunakavicstól, hotdogtól, kólától és hamburgertől.

11. Gyártó  :

Eddig úgy volt, hogy a nagyfaszúskodó, magukkal nem bíró újgazdagok először a sok arannyal, nagy házzal, modern mobiltelefonnal, gyors autóval vágtak fel, aztán bejött divatba, hogy kinek sző32

12. Státuszszimbólumok

kébb a szeretője, ki jár többet vadászni, ki tud többet inni és kinek drágább a szivarja. Nem sokkal ezután a külföldi utazás, az egzotikus háziállat, a távolkeleti vallás lett a sláger, de ez is lejárt és a parasztosdi,földbirtokosdi lett a sláger, azaz kinek van több állata,több birtoka, ki tudja jobban megalázni a cselédeit, ki kártyáz el többet stb, végül amikor már ez is kimerült, az adósság lett a státuszszimbólum  : kinek van több belőle. Ezek szerint én akkor egyenesen gróf vagyok, mert sosem bírjuk ki fizetéstől – fizetésig, mindig kölcsön kell kérnem valakitől, hogy ki tudjuk fizetni a számláinkat és, hogy ételt tudjunk venni magunknak.

A napokban olvastam egy magyar meséskönyvben  : „Farkas – barkas Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált, csak ott kapargált a szemétben. Egyszer a szomszéd fia áthajított egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett stb, stb”. No itt a kis tyúknál és a kis kőnél meg is állok, mert a cukrom már nem bírja a hülyeséget. Szegény Benedek Elek apó forogj szaporán a sírodban, mert oda jutottunk, hogy a tyúkocska az kis tyúk,a kavics az kis kő, a bárányka az kis juh, vagy kisbirka Tápiópiában. A fiúkutyát és lánykutyát, a pörit, parit,kovi– ubit, salit,csubit,vacsit,kaját,piát,zac sit,bölcsit,ovit meg a többi ökörséget hagyjuk máskorra.

13. Tápos mese

Pista csónakmester volt a Duna– deltában. A napokban én is lenn voltam és a vendégekről, a forgalomról beszélgettünk, nomeghogy a múlt héten voltak valami német turisták. – És adtak borravalót? – kérdeztem. – Igen – válaszolta Pista – negyven eurót adtak s ezt a pénzt még aznap hazaküldtem a lányomnak a fogára. – A fogára? – rőkönyödtem meg. – Igen, a fogára. Csak az a baj, hogy a fél fogára se volt elég, az anyja kellett kipótolja, mert tudod, nálunkfelé a fogászok erőssen fogják a ceruzát, amikor a számlát írják. 33

14. Pista és a német turisták

Egyik nap Edlynne Victoria Alexandrina lányunkat sétáltattam a parkban. Találkoztunk az egyik volt osztálytársammal, aki éveket élt Tápiópiában és úgy elnyálasodott, hogy tizenöt perc alatt a következő szép magyar szavakat mondta egy beszélgetés alatt  :”ovi, bölcsi, kissrác, kiscsaj, fiúkutya, kiskislány, kishaver, cucc, pelus, fater, Loszi (azaz Los Angeles) lóvé, tutti, tökjó, frankó,a Béla, manus, ovi,kaja, kóser, pia…és nem igaz  ! SAVI– vagyis savanyúság. Savi, vagyis a hülyeségek netovábbja, a tápiópiai giccsmagyarizmus non plus ultrája.

15. Savi

Volt egyszer egy román pásztor aki amikor már nagyon unta a puliszkát és a tejtermékeket, fogta magát és levágott egy bárányt. Az állatot megnyúzta és a bőrét odadobta a kutyáknak, hogy jól szaggassák meg. Egy hét múlva kijött a gazda. A pásztor nem tudott jól magyarul és így adta elő az esetet. – Gazda  ! Megettem báránt a farkas  !

16. A román pásztor és a gazda

Ha a büdös szagú barna embert elkapod lopni és megdöngeted, az rasszizmus. Ha mosdani küldöd, az rasszizmus. Ha szappant, fésűt adsz ajándékba neki,az rasszizmus. Ha levered egy védtelen öregasszonyról és visszaveszed a néni táskáját, az rasszizmus. Ha a kutyád megharapja betörés közben, az rasszizmus. Ha felszólítod, hogy ne szemeteljen, az rasszizmus. Ha védekezel és megakadályozod, hogy beléd döfje a döghúsvágó bicskáját, az rasszizmus. Ha az iskolában rossz jegyet adsz a buta, verekedős, lopós rajkónak, az rasszizmus. Ha a rajkót iskolakerülés miatt kicsapod, az rasszizmus. Ha az életerős, nagydarab kigyúrt nemazidénbarnultat elküldöd a 34

17. Rasszizmus

munkaügyi hivatalba, az raszizmus. Ha sorba kell állni „segílyér”,az rasszizmus. Ha kiküldöd közmunkára, az rasszizmus. Ha cigánypecsenyét, cigányzenekart, cigánymeggyet,cigányszeget emlegetsz, az rasszizmus. Ha szólsz valamit, hogy jogok mellett kötelezettségek is vannak, az rasszizmus. Csak ha börtönbe csukod az nem rasszizmus, mert ott nincsenek kisebbségben.

Rettenetesen haragszom az izélő emberre, akinek minden második szava izé, és hogyishívják. Ezért kitaláltam az alábbi mondókát, az izélő művelt és műveletlen izék izélésére  : Izé elment izével izébe izélni, s ott úgy megizélte izét az izén, hogy izé odaizélt.

18. Izé

A Sütő nevű körtőskalácssütő mesélte Bécs mellett, hogy egyik télen valami rablók betörtek X.ivói villájába. Csakhogy X. olyan erős zárat és védelmi berendezéseket épített ki, hogy a betörők nagyon megizzadtak, mire túlverekedték magukat a védelmi berendezéseken. Igaz, mindent ripityára törtek, ami az útjukba került  :a bejárati ajtót, a zárat és a széfet rejtő íróasztalt. Pechjükre a széfben csak holmi akták voltak, amivel nem tudtak mit kezdeni. Távozáskor az egyik betörő levelet hagyott hátra a tulajdonosnak  : „Minél erősebb a zár, Annál nagyobb a kár  !”

19. Tolvaj mondóka

Egy csalódott hazai szurkoló mondta, amikor a Steaua ismét levitézlett a világbajnokság előtt  : 35

20. Kaká

„A braziloknak egy Kakájuk van, nálunk az egész kaka.”

Egy időben egy lovastanyán tolmácskodtam, ahol westernlovaglással, lovasterápiával és vadlóbetöréssel is foglalkoztunk. Egyszer kijött az állatorvos, hogy chipezze meg a lovakat és vegyen vért tőlük. Egymás után foguk meg a lovakat utoljára hagyva a deltai vadlovakat. Ez utóbbiakkal azonban meggyűlt a bajunk, mert olyan cirkuszt rendeztek, mint már rég. Miután meglasszóztam az legelsőt és a nyakába vetettem magam, hogy vagy helyben tartsam vagy a földre vigyem,mint ahogyan szoktam, a vadló eszeveszett rugkapálásba és ugrándozásba kezdett. Hiába csavartam a fülét, húztam le a földre a fejét a rácsavarodott lasszóval a ló nem engedett a huszonegyből. Ágaskodott, harapott és rugkapált. Sikerült is egyszer fejberugnia a mellső lábával. Az állatorvos és a segédje csak álltak és bámultak, mígnem aztán a segéd átszólt a szomszéd boxban szórakozó tehenészlegényeknek, hogy segítsenek. – Gyertek gyorsan, mert a tolmácsot megfogta a ló! Mire megjött a segítség a ló kiszabadította magát, úgyhogy újból meg kellett lasszóznunk,immár háromfelől, ezután a a lovat felcsavartuk egy szilvafára, pipát tettünk az orrára és úgy megszorongattuk, megkínoztuk, hogy nyihogni is alig tudott. Végül az nevet, aki utoljára nevet  !

21. A lovastolmács

Amikor a galambfalvi temetőben megfogtam Tigris urat és Tigrisné őnagyságát, arra gondoltam, hogy Kínában és Japánban évezredes sport a tücsöknevelés. S mivelhogy már volt egypár év tapasztalatom a zöld lomszöcskékkel és az imádkozó sáskákkal, arra gondoltam, hogy ideje megismerkednem a tücsökszelídítéssel is. A gondolatot tett követte, a tücsök házaspár két napig sötétzárkába került, majd a jól bevált recept szerint lekvárral, salátalevéllel és új tágas lakosztállyal kínáltam őket. Pár napig jól megvoltak, s már– már azon gondolkodtam, hogy japáni minta szerint kinevelek egy házőrző dinasztiát, ugyebár Japánban a tücsköket tartják a legjobb házőrző36

22. Tigris úr és Tigrisné őnagysága

nek, mert hát ezeket nem lehet hallal és rizzsel megvesztegetni, aztán ha jön a tolvaj a tücskök a legkisebb moccanásra is abbahagyják a zenélést, a házigazda, aki eddig javában horkolt a tücsökmuzsikára, erre felriad, hogy biztosan idegen járkál a házban. Nos hát így reménykedtem, mire beütött a krach. Az történt, hogy a Tücsök házaspárék egyik éjszaka összevesztek, Tigrisné őnagysága a sötétben leharapta férjeura két lábát. Ezért reggel annak rendje és módja szerint el kellett választanom őket egymástól. A tücskökből kinevelt házőrzőbrigádomból nem lett semmi. Tigris úr még pár napig sántikált ide– oda a teraszon, aztán eltűnt. Hangyáktól szétrágott és naptól megaszalt porhüvelyére csal hetekkel később bukkantam rá. Tigrisné asszony őnagysága pedig kapta– fogta magát és disszidált. Azóta se láttam.

A nyáron Major Sándor barátom megfogadott kerítéstmázolni Nagygalambfalvára. Vagy két hétig mindennap levonatoztam, hogy lekenjem fáradtolajjal vagy lenolajjal amit az ácsok késő délután felállítottak. A sok kenegetéstől bőrkeményedés nőtt az ujjamra, de hát semmi se tart örökké, egyszer a kerítés és a kenőanyag is elfogyott. Örvendtem persze, hogy véget ért az unalmas és egyhangú munka, hát egysze mit ad Isten, az egyik reggel Major Sándor felhívott, hogy menjek le hozzá, van egy kis munka számomra, segítsek be neki amíg ő a gyeppel szórakozik. Jól van, lemegyek….és akkor kiderült, hogy az úszómedence körüli deszkapadlót kell lekenni. Nafene  ! Lefektetett kerítés, amit eddig állva festettem, most kenhetem nekitérdepelve. Ezt nevezik pechnek  !

23. Pech

Hallottam, hogy Pesten van a Váci utcában egy Zserbó nevű kávézó, ahol esténként begyűlnek az unatkozó pénzes vénasszonyok és kikenve– kifenve egy kávé mellett szemezgetnek a sovány bukszájú éhenkórász egyetemistákkal vagy kezdőfizetéses ifjú hivatalnokokkal. Aztán,ha megtetszik valamelyik, azt elviszik haza egy kis etyepetyére. 37

24. A Zserbó kávézó

Nem tudom milyen lehet ez az etyepetye, bizonyára megéri, ha az embert felruházzák, megetetik és még pénzt is dugnak a zsebébe, de én személy szerint nagyon finnyás és válogatós vagyok, nem szeretek öreg, szakadt lapú, naftalinszagú és penészes Bibliákat lapozgatni.

Nem tudom igaz– e vagy sem, én is csak hallottam az okosoktól, hogy ugyancsak Budapesten a fürdőkben állítólag sok a homoszexuális. Ott ülnek a parton vagy a nyugágyakban és lesik, hogy ki úszkál egyedül a medence közepén fel– alá. S ha akad ilyen magánosan úszkáló sovány fiúka, kis kövér gombóc vagy szőrös majomember, amellé szívesen beereszkednek és kezdetét veszi a barátkozás, összemelegedés. A le – fel magános úszkálás állítólag jelzés  : szingli vagyok, nincs barátom, társat keresek  ! De azért vigyázunk, mert akármilyen szép város is Pest, azért feketére fest  !

25. A buzik uszodája

Mint ismeretes, az Óperencián túl nem könnyű olcsó hotelt találni a nagy idegenségben. Autókereskedő ügyfeleimmel a legtöbbször az Etap hotelben szoktunk megszállni, ugyanis ritkán tudtunk valami olcsóbbat felhajtani. Nem is volt baj soha az Etap hotellel, rend,tisztaság, pontosság és teljes tisztelet volt mindenütt, csak a reggelit mintha egy kicsit vékonyan mérték volna. Többféle müzli, lekvárkavalkád, keksz kenyér, vaj, méz, olcsó felvágott, joghurt, tea, narancslé és kávé. Körülbelül ennyi. Mintha sportolóknak, diétázóknak állították volna össze a menüt. Nagydarab, díjbirkozó kinézetelű útitársaim meg is jegyezték  : – Ezt az Etap hotelt inkább Tápos hotelnek kellene nevezni, mert ez a reggeli csak nyápic, göthös,ixeslábú, zseléshajú, kólán, hamburgeren, hotdogon, chipsen és dunakavicson nevelkedett sápadtarcú városi nejlongyerekeknek való  ! 38

26. A Tápos hotel

Legutóbb amikor Tápiópiában jártam csodálkozva láttam, hogy nemzeti süteményünk, 800 éves büszkeségünk a kürtős kalács milyen átalakuláson ment keresztül. Eddig úgy tudtam, hogy van cukormázas, diós, fahéjas, és na jó, a modern kor követelményeinek megfelelő kókuszos változat is, de aztán kényszeredetten tudomásul kellett vennem, hogy a székelyek, a méréfalvi Kőlik, a kadicsfalvi Rez és a tatár csapatok teljes mellőzésével időközben felfedezték a sajtos, a mákos, a mogyorós, a csokoládés, a szezámmagos és a dejós körtőskalácsot is. Hogy mi az a dejó? Hát kérem nem elírás, nem tévedés, a dejó az nem dió, mint ahogy én is gondoltam, hanem a dejó az dejó. Vagyis mindenféle magokból, színezékekből és ízesítőkből összekutyult diópótló amit a valódi dió betiltásával kényszerítenek rá minden pékre, cukrászra és körtőskalácssütőre. Dejó – de szar  ! Mert az íze egyenesen rettenetes  !

27. A dejó

Megszokott dolog, hogy a rendőrök ( Mi az, hogy rendőrők?  ! Még mindig milicisták  !) nálunk a kommunista hagyományoknak megfelelően ma is azt csinálnak, amit akarnak. Megbüntetik a tojást, hagymát árusító öreg nénikét, megbüntetik az úttesten áttotyogó botos bácsikát, szedik a sápot a vendéglátóipari egységektől, pöffeszkednek, uraskodnak, vadásszák és büntetik atyásan az autósokat, persze ők áthajtanak a piroson, megfordulnak a dupla záróvonalon, nem adnak elsőbbséget másoknak, nem kergetik a rablókat, elmenekülnek a verekedések és bicskázások színhelyéről, elfogadják a baksist és mondani sem kell, hogy nem a gyalogátjárón közlekednek. És még sorolhatnám. Legutóbb divatba hozták a biztonsági övet. Eddig ugyanis nem volt kötelező becsatolni. Most már kötelező. Aki nem csatolja be, az fizethet. Csak a várandós anyák kivételezettek, ők továbbra is öv nélkül autózhatnak. Legutóbb egy rendőrautóval találkoztunk benne két fakabáttal természetesen becsatolatlan biztonsági övvel. Azt mondja az útitársam  : – Mi van ezekkel a rendőrökkel, hogy nem kapcsolták be a biztonsági övet? Ejsze terhesek? 39

28. A terhes rendőrök

A múltkor vettem egy könyvet az antikváriumban és kedvenc íróm lévén egy ölésre elolvastam. Címe  : Subavásár, szerző. Tömörkény István. Az elbeszéléskötetben volt egy írás ami különösen megragadott. Az ügy elintéződött c. elbeszélésben ezt írja  : „Az asszony a fejszét a konyhába teszi, az ásókat az ereszet alá, a konyhaajtó mellé kézügybe helyezi, a kutyát láncáról elereszti, a kerítéskaput becsukja és az ura egycsöves, régi puskáját félő tisztelettel a tiszta szobából kiemelvén, a konyhába, a sarokba helyezi. Jönnek a cigányok  !(..) – Hűj, a fene teremti, – mondják a juhászok a sziken – gyünnek a lopók  !(..) A gazda az üresen állott kis tanyát kiadta bérbe a cigányságnak. Letelepedtek. Másnap,a dolgok természetes rendjénél fogva, megkezdődtek a szokatlan nagy mértékben való lopások (…)Másfelől azonban a lopások folyton– folyvást tartanak. Nincsen már olyan tanya a környéken, amit meg ne loptak volna. Szénát, szalmát, kukoricaszárat, libát, csirkét, malacot, a kerítésre száradni terített mosott ruhát, mindent ellopnak. A mellett az apró gyerekeik koldulni járnak, az asszonyaik kártyát vetni mennek és kártyáikkal, beszédeikkel kicsalják a szerelmes lányok füléből a függőt is.(…) Egy erős tekintetű magyar azt mondja  : – Kapitány úr  ! Itt mondom magának tanúk előtt. Mink beadóztunk az államnak, mög a városnak, de se az állam, se a város nem véd mög bennünket. Ha ki nem pusztítja a kapitány úr űket a határbúl, rájuk gyújtjuk a tanyát, úgyis biztosítva van. Hogy égjön el benne az egész pokolfajzat. – Nono,– mondja a kapitány – azok is embörök. – Embörök, mondja a tanyai – de nem igaz embörök. Hanem gazembörök.(..) Az emberek zúgolódva mennek el, a tanyák és a puszták rendőrfőnöke pedig telefonál be a városba utasításért, hogy mit csináljon, mert a nép már nagyon zúgolódik, a cigányok miatt. 40

29. Csak megértés, körültekintés, humanizmus

Jön rá a válasz, hogy csak türelem, körültekintés és humanizmus.(..) Azóta eltelt száz év és mondhatni nem változott semmi. Ma is baj van a büdös szagú emberrel. Nem tud viselkedni, nem akar tisztálkodni, nem szeret dolgozni, se tanulni. És csak lop, lop és megint lop. Megtámadja az öreget, a gyereket és a védtelen nőt az utcán, fittyet hány a törvényeknek, rabol, gyilkol, verekedik. Ha felemeled a szavad, hogy a jogok mellett kötelezettségek is vannak, akkor máris ras�szista, kirekesztő, diszkriminatív, sovén, náci, fasiszta fajgyűlölő vagy. Se a város, se az állam nem véd meg bennünket. A hivatalból jön a válasz, hogy csak türelem, körültekintés és humanizmus. Ejsze nálunk is ideje lenne már bicskára, kaszára, kapára kapni, mert a falvak és a külvárosok már erősen elbüdösödtek, elromosodtak, a sok lopást, erőszakot, gyilkosságot már nem lehet elviselni. A büdös szagú barna emberek úgy ránkragadtak, mint a szar az ingre. A mi pénzünkből kapják a segílyt, az ingyenes orvosi ellátást, a segílycsomagot ésatöbbit. De csak türelem, körültekintés, és humanizmus...De még meddig?

41

Második könyv

Dominó

Csak felnőtteknek 18

42

43

Amióta a házunk mögötti elhagyatott fűrésztelepnek új tulajdonosa lett megváltozott az életünk. Igaz, amíg működött a fűrésztelep addig is megvolt a méregfoga a szomszédságnak, mert a fűrészpor megkeserítette nem csak az emberek életét hanem az ételüket is, de most ezzel az új tulajdonossal elszabadult a pokol. Először jöttek a teherautók és a munkagépek, az eszkavátorok és betonkavarók, hogy megvessék az új birodalom alapjait, aztán megérkeztek a fúró – faragó – szegecselő – csattogtató munkábrigádok, hogy felépítsék az új tulajdonos álmát, egy szupermodern szabadidőközpontot és úszómedence labirintust. Egy év kopogás, csattogás, dörömbölés után, amikor már azt hittem, hogy végre megnyugszanak és elcsendesedik a környék, egészen másféle zajok ugrasztanak ki az ágyból. Először is a folytonos pakk – pakk, pakk – pakk, aztán  : Ez az  ! Ne hagyd  ! Szervájj má vazzeg  ! Mi a foszomot csinássz? A tegnapelőtt két teniszjátékos annyit káromkodott, mint az összes munkásbrigád egy héten. A szomszéd Jenő bával már hangfogó falat építettünk a kert végébe, teletömtük a földet tujákkal, de még mindig áthallatszik a sok pakk – pakk és a lótás – futás –káromkodás. Jenő bá szerint ez az újfajta zaj azért elviselhetőbb, mint a kommunista korszakban a sok fűrészpor ami átszállt a fatelepről, meg a cirkula és az abritter hangja, az állandó uiiiiiiiiiiju, uijjjjjju, vagy takatakataka, de én ezekről nem tudok fogalmat alkotni, mert csak 94 után költöztem ide, csak akkor vettem meg a telket és a házat, addigra meg a fűrésztelep rég tönkrement. Minden esetre ez a teniszpálya a sok újgazdag fajparaszttal kezd az idegeimre menni, ezért azt hiszem elköltözünk. Csak kapjak valami nagyothalló vénasszonyt, aki megvegye a házat.

1. Szomszédság

Nagy Sándor pizzasütő volt a Dominonál. S mivelhogy Nagy Sándorból telefonkönyvre való van, elkereszteltem Makedóniainak. Egyik este Makedóniai Nagy Sándorral azon versenyeztünk, hogy 44

2. Makedóniai Nagy Sándor

ki ismer több utcát Udvarhelyen. Elkezdtünk sorolni mindenféle kis utcát, jelentéktelen szűk benyílást, hátraeső zsákutcát és egy darabig egyenlő eséllyel mérkőztünk, mígnem egyszer ez a furfangos Makedóniai, aki egy évig pizzafutár is volt, lassan kezdett két vállra fektetni. Utolsó szalmaszálként megkérdeztem  : – Na, de hol van a Kosáry Domokos utca? Makedóniai Nagy Sándor eltöprengett, végiglapozta emlékezete valamennyi térképét, végigjárta a pizzafutárok nagy hőstetteinek állomásait, de nem bírt erre az utcára rábukkanni. Végül feladta. – Nem tudom, hol van ez az utca…. – vallotta be. – Hahahaa  ! – nevettem rá – még szép hogy nem tudod, mert ilyen utca nincs is Udvarhelyen  !  !  !

A térfigyelő kamera nem is olyan rossz ötlet. Legalább megtudjuk, hogy kik fosztogatják a város végi kerteket és gyümölcsösöket, és talán az is kiderül, hogy hová tűntek a fajtyúkjaim, miért veszett el pár szerszám a műhelyből és ki kötötte el a biciklit.

3. Albert írta

Mikró pizzafutár volt a Dominó Pizzériában. Amikor odakerültem, jó két hetet törtem a fejem, hogy miért hívják Mikrónak. Szóba jött a mikrohullámú sütő, a mikrószkóp, a mikroorganizmus – ugyebár elég vékonydongájú fickó volt ez a futár – szóval mindenre gondoltam, csak a MIKRO LACT nevű, azóta bebukott tejgyárra nem. Ott sofőrködött Mikró és viselte a Micro Lact – os pólókat. Idővel aztán ráragadt a Mikró név. Ma is viseli.

4. Mikró

Néztük a tévét. Épp egy vallásos műsort sugároztak. Egy 20 éves rimalány nyilatkozott a gyülekezet előtt. – Gyermekkoromban annyit hallottam az Isten nevét, hogy 18 éves koromban elhatároztam, hogy megtérek. 45

5. Isten neve

Hát az biztos, hogy sokat hallhatta az Isten nevét a putriban. Reggel Isten fasza, délben Isten bassza meg, este a rohadt Úristenit, éjjel a kurva Isten és így tovább. Ezek után már nem csodálkozom, hogy 18 éves korában inkább megtért, csak, valahogy elkerüljön otthonról. Szerencsére mindebből Edlynneke nem értett semmit.

A székely emberről azt mondják, hogy született ezermester, mert egy fejszével és egy köteg dróttal képes bármit megjavítani. Pista is ilyen fúró – faragó ezermester volt, mert minden szart meg tudott tajkolni. Legutóbb elcsíptem amint a kaszámat fente. Flex – el. Ezek szerint Pista globalizálódott.

6. Ezermester Pista

A tegnap bementem munkába a Dominóhoz és végigjártam a posztokat. Makedóniai Nagy Sándor a pizzasütő szokásához híven fütyörészve sirítette a pizzákat. – Na, szemetelünk, szemetelünk? – kérdeztem vigyorogva. Mert Makedóniai Nagy Sándor épp egy olyan kívánság szerinti pizzát készített amire a vendégek össze nem illő rátéteket kértek, mint pl. ananászt fokhagymával, csirkemájat babbal, brokkolit tengeri gyümölcsökkel és kagylót marhahússal. Míg egyesek a városban vagy az erdőben szemetelnek, addig Makedóniai a pizzapult mögött szemeteli a pizzákat, készíti a „ganyérakásokat”, mert az ilyen vadparaszt ízlés szerint mindenlegyenrajta pizza már most ganyérakás, nem kell várni vele holnapig.

7. Szemetelünk, szemetelünk?

A szelterszi Nádasszék borvízforrásnál elkelne egy kis zsindelyezés, takarítás, burjánvágás, pár pad, asztal, szeméttároló, falusi budi, de ha már itt tartunk, pár tábla se ártana kimutatásokkal, grafikonokkal és más hasznos információval, hogy bár tudjuk, hogy mit iszunk és 46

8. Albert írta

mire is jó az a finom borvíz. Nosza rajta illetékes urak  !Csináljanak már valamit, mert nem zabszemeket hegyezni tettük oda magukat a hivatalba.

Az Istenről sokat írtak már az elmúlt párezer évben, lefestették zsimbes vén kufárnak, toprongyos tollúszedőnek, fokhagymától bűzlő, szakállas, vén zsibárusnak, zsíros kaftánú semmirekellőnek, de jóságos és kissé perverz Mikulásnak is, aki a hermafrodita angyalokkal és a herélt – metélt Gábriellel különféle gyerekcsínyeket eszel ki, mint pl. a két utolsó világháborút is. Én azt hiszem, hogy az Isten nem csak mózeshitű, hanem egyenesen buzi is. Mert nem hagyja, hogy éljünk, sőt mindenféle bajokat, krízist és válságot zúdít a nyakunkba, hadd combosodjunk. Ha egy kicsit kikapaszkodunk a szarból, máris nyom vissza. Úgy látszik a buzik már csak ilyenek. Nem csak maguk vannak a szarban, de azt szeretnék, hogy más is legyen benne.

9. Milyen az Isten?

Egyszer vendégségbe jöttek valami ismerősök és az egyik nagynénijelölt, aki még soha nem találkozott az Edlynne névvel és megkérdezte  : – Hogyan szólítjátok a lányotokat? Edlájn? Szegény nem tudta, hogy az Edlynne az Edlin. Írva, olvasva és mondva is.

10. Hogy szólítjátok a lányotokat?

Farkaslaka előtt 3 kilométerrel, Korondról jövet a Kalondáról leereszkedőben az aszfalton öblösödések keletkeztek. Útügyi urak, az ilyesmit illene megjavíttatni, merthogy balesetveszélyes. Civilizált országban, ha az út minősége miatt karambolozik valaki az útépítők megnézhetik magukat, annyi pert akasztanak a nyakukba. A befizetett pénzünkért elvárjuk, hogy kifogástalan aszfaltúton autózzunk. 47

11. Albert írta

A Domino pizzériában  : Egyik este felháborodott hang ordított bele a telefonba. – A kurva Úristenit  ! Meddig kell várni egy szaros pizzára? Már másfél órája megrendeltem, és még mindig nem hozzák  ! – Bocsánat uram, de milyen pizzát rendelt? – Maffiosit. – De hát nekünk nincs is Maffiosi pizzánk  ! Csakugyan, a kedves vendég Pizzát rendelt a Latinóból és felhívta a Dominót, hogy hol a pizzája. A részegség nagy betegség, viszont a hülyeség még nagyobb. Mert a részegség elmúlik, de a hülyeség megmarad.

12. Pizzarendelés

A hétvégén arra vetemedtem, hogy megkóstoljam az egyik szomszéd megyei húsfeldolgozó üzem sörkolbászát és húsroládját. Micsoda állati kadávereket szecskáztak bele uraim? A készítmények förtelmesek voltak. Az ilyen és ehhez hasonló végtermékeket hatóságilag kellene betiltani. Ha már nem tudnak finom és ízletes terméket előállítani, akkor menjenek ki falura recepteket gyűjteni, keressék meg az öreg hentesmestereket vagy nézzenek szét Németországban. Az 1500 féle hentesárúból csak lehet inspirálódni. Nap mint nap hallani a rádióból, hogy ne feledd el hol születtél, vásárolj a helyi termelőktől stb. , erre tessék  ! A húsok újra vannak színezve, bűzlenek a tartósítószertől, fel vannak koxolva szójával és a kolbászok kutyaeledelbe se való foncsikákból készülnek. Már nem kell nyugatra menjen az ember, hogy szemetet vegyen, mert a saját fajtánk se tud parancsolni mérhetetlen nyereségvágyának.

13. Albert írta

Kedves városgazdálkodás  ! Nagyszerű lenne, ha gondoskodnának a babakocsis utakról. Néha a járdára fel, járdáról le igencsak nehézkesen megy. A parkban randalírozó gördeszkások, biciklisek is találhatnának jobb helyet kezük – lábuk kitöréséhez. Egyik nap majdnem elütötte a babakocsit egy ifjú titán, hiába mentem át a Kossuth utcába, 48

14. Albert írta

ott gördeszkások zavarták a forgalmat. De ha valamelyiküket nyakon vágom, meg vannak sértődve.

Sokan úgy vélik, hogy a fiúgyermek jobb, mint a leánygyermek, elsősorban azért, mert csak egy faszra kell vigyázni, ha felnő. A leánygyermekek esetében az egész város faszára kell vigyázni. Nemegyszer megesik, hogy még a szomszéd város, sőt az egész ország faszára is kell vigyázni, ha tegyük fel modell, színésznő, énekesnő az illető leánygyermek.

15. Miért jó a fiúgyermek?

A napokban író – olvasó találkozón voltam, ahol találkoztam egy magát nyíltan baloldali – liberálisnak valló újságíróval. – Jó napot  ! A nevem Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian. – mutatkoztam be. – Goldmann vagyok. Goldmann Oszkár Budapestről. Örvendek a szerencsének. Egyébként magyar zsidó vagyok – rázta a kezemet és hajlinkózott nagyokat új ismerősöm. De álljunk csak meg egy pillanatra  ! Magyar zsidó? Hát az meg miféle szerzet? Merthogy az ember lehet német, magyar, román, örmény vagy zsidó is, ha akar, de magyar zsidó, az egy kicsit furcsa. Mert én eddig úgy tudtam, hogy van magyar – román szótár vagy magyar – német, de hogy már emberekben is létezik, mint pl. a magyar zsidó, azt nem tudtam. Az ember vagy magyar, vagy zsidó. Vagy egyik, vagy másik. Ezek szerint élnek magyar székelyek és román székelyek, magyar lengyelek, lengyel magyarok, és ugye lengyel lengyelek is, akikben magától értetődik, hogy mindenkinél több a lengyel vér. Csak a magyar – magyar egyre kevesebb, és fogy, csak fogy ebben a nagy globalizációban. Aztán lassan oda jutunk, hogy anyám kínai, apám japán, és én nem látok semmit.

16. A magyar zsidó

49

Ismertem egy német dogot, fekete volt és hatalmas. Egész nap aludt és lustálkodott. Olyan volt mint a gazdája, az is délig aludt, döglődött a tv előtt, tengett – lengett, semmiskedett az udvaron, az esze meg folyton ott járt ahol a szegény ember fasza. Nos, a német dog, hogy egyebet nem látott otthon és hogy nem tanították semmire szépen német dög lett. Eddig már biztosan megnyerte délalvó gazdájával a lustasági európabajnokságot, most készülnek a világbajnokságra.

17. A német dög

Nemrég olvastam az újságban, hogy valahol egy Isten háta mögötti faluban egy öreg pap felcsapott irgalmas szamaritásnusnak és afféle modern Jézusként maga köré gyűjtötte az elhagyatott öregembereket és aggmenházat létesített. Igen ám, de a segélyek elkoptak és a támogatók kezdeti felbuzdulása is lelanyhult, egyszer csak azon vették észre magukat az aggmenházban, hogy több a hopp, mint a kopp, és lassan már papa sincs. Hiába kérvényezett ide meg amoda az öreg pap, hiába futott Ponciustól Pilátusig, az illetékes elvtársak a fülük botját se mozdították. Ezért végső elkeseredésében az ellagott apostolok papja elhatározta, hogy beállnak cigánynak. Mind a tizennégyen. Inkább éljenek cigányként de tele hassal, mintsem hogy büszke magyarként étlen dögöljenek. Most cigányul tanulnak, csatornát cineznek, vízhordó edényen dobolnak, nagy karimájú kalapokat viselnek, de bajuszt is eresztettek és megtanultak bagózni, köpködni, káromkodni. Ezen kívül kosarakat fonnak, harmonikáznak, tökmagot rácskálnak és rossz lovakat tartanak. Hogy ha már lúd, akkor legyen kövér, s ha netalán valami ellenőr előadja magát, akkor tudjanak elszámolni a cigány kultúrával.

18. Modern Jézus és az apostolok

A gyerekcsinálás olyan, mint a tetoválás. Egy év múlva kell egy másik. 50

19. Megállapítás

Ismerősöm panaszkodott  : – Olyan kövér vagyok…. mit tegyek, hogy gyorsan lefogyjak…adjál valami tippet…. ó lécci –lécci – lécci  !  !  ! – Egyél szőke vacsorát  ! – Hát az milyen? – Banán két szilvával. – ???????????? – Állítólag a fölöttem lakó táncosnő is attól fogyott le. Sokszor lehallatszik amint hámozza a banánt, facsarja a szilvákat. S azt mondják, hogy a futár, aki felviszi neki az étteremből mindig nagyon sápadtan ér vissza.

20. Szőke vacsora

Megszokott dolog, hogy az éttermek konyhájában – de más munkahelyeken is állandóan szöktetik a kezdőket és otromba tréfákat sütögetnek rajtuk. Ez történt a friss konyhai kisegítőnkkel is, akitől az első nap nyeles tojást kértek. Jó sok kotorászás után visszajött a kisegítő a raktárból és sírós hangon bejelentette, hogy nem kapta meg a nyeles tojást. – Hát akkor keresd a pizzasütő gatyájában  ! – vihogott fel az egyik szakácsnő – ott biztosan megleled, mire a konyhában kirobbant a nevetés.

21. Nyeles tojás

Barni a Dominó pizzafutárja a szóbeszéd szerint a város bikája. Kinyalt frizurája, elegáns öltönye, márkás parfümillata és vastag arany döglánca is ezt sugallja. De Papesz megsúgta, hogy csak bőgni tud, baszni nem. Azt hiszem, akkor csak olyan mint a Nagytökű Tódor, akinek a töke fennmaradt a kerítésen.

22. Barni, a város bikája

Jenő bá ezermester – asztalos volt és itt lakott a szomszédban. Az 51

23. Jenő bát tejjel kínálták

egyik nap áthívtam valami ajtókat gyalulni, majd amikor munka végeztével megkínáltam egy kis háziszőttes – fagyállóval, az öreg elpanaszolta, hogy, a tegnapelőtt elment valakihez egy ablakot betenni, és amikor jó sok kínlódás után csuromvizesre izzadt a napon és már jól megszomjazott egy üveg sörre, a házigazda tejjel kínálta. Micsoda sértés  ! Micsoda gyalázat  ! S mivel a vér nem jó ízű, ezt csak alkohollal lehetett lemosni. Ezért nyomban elment az egyik kocsmába és agyagos föld hiányában leitta magát a sárga linóleumig.

Zárás előtt fél órával Marika néni azt mondta  : – Na, vonuljunk ki, hogy Emese tudja végezni a dolgát  ! – Jó, jó – válaszoltam – csak ne a nagydolgát végezze, mert utána egy kicsit nehéz lenne főzni a konyhában  !

24. A konyhában hallottam

Vendégségben voltam az egyik ismerősömnél, aki a lánya tiszteletére partit rendezett és a családtagokon kívül meghívta rá a barátokat és azokat az embereket akik valamit is számítanak a városban. A des�szertnél és a kicsibabák táplálkozási szokásainál tartottunk, amikor az egyik már nagymama anyuka megemlítette  : – Az én Júliám is olyan jó szopó volt…. Hát az biztos, most ahogy elnézem ezt a Júliát a 90 – 60 – 90 – es méreteivel….

25. Olyan jó szopó volt  !

– Aggyonisten Jóska komám  ! – Fogaggyisten jó komám Benedek  ! – Hogy s mint komám? – Itt ehejt né, gyüszmékelek. Egy tinót hoztam bé s el kéne szerelni… – Hallom másodszor is megnősültél… – Eltaláltad komám…. . már ebbe a korban jó, ha asszonkézre kerül az ember. 52

26. Vásárba

– De amint látom komám, van egy nagyleányotok is. – Ühüm, komám. Ha má tehenet vöttem, akkó a bornyút is haza kellött vezetni. E má olyan mint a vásárba. – Színigaz komám. Na de ereszkeggyünk eléfelé egy cseppet, me úgy látom fajteheneket hoznak az örmének. Nézzüksza meg őket. – Jól van komám.

A kórházban egyre másra jöttek a kíváncsi ápolónők, takarítónők, hogy megcsodálják Edlynneke Victoria Kicsi Babánkat. A nagy csodálkozásban az egyik ápolónő megszólalt  : – Na, ezt a szép kicsi leánykát kár lett volna a lepedőre kenni  ! Nem nagyon tetszett ez a beszólás, szerencsére türtőztettem magam, de így is majdnem azt válaszoltam vissza, hogy tetszik tudni, nálunk nem a lepedőre kenik, hanem megisszák.

27. Nem a lepedőre kenik

Mint ismeretes, a férfiak nagyon szeretnek álmodozni  : pl. autókról, pénzről, nagy házról, horgász – és vadászkalandokról, és persze nőkről. Már kamaszkorban elkezdődnek az álmodozások, először a szomszéd kislányba lesz mindenki szerelmes, aztán az unokatestvérébe, majd a tanító –és tanárnénibe, a pék lányába, a zöldséges feleségébe és így tovább, az első beteljesülésig. Ekkor új irányokat vesznek az álmok és kívánságok, majd fokozatosan átalakulnak gyűjtőszendvedéllyé. A fiatal férfi a bélyeggyűjtő megszállottságával elkezdi gyűjteni a trófeákat és skalpokat. Először kell egy szőke, aztán egy barna, majd egy vörös és egy fekete, ezek után kell egy kurva, egy férjes asszony, egy szűzlány, egy özvegyasszony, egy borotvált puncival, egy másik bozontos puncival, végül egy kövér, egy sovány, egy kismellü és egy nagymellü. Lehetséges akcióhelyekként szóba jön a szomszéd hitvesi ágya, az autó, , az erdő – mező, a pince, a padlás, a kamra, a fürdőkád, a mellékhelyiség, a mosogép teteje, a szekrény mélye, a városi park, a strand, a templom, a mozi, a busz és a vonat és a lift. Ezután következik a rendőrnő, az ápolónő, a női buszsofőr, a pincér53

28. Férfiálmok

lány, a stewardess, a fotómodell, az iskolásruhába bújtatott prostituált és a színésznő, lehetőleg munkaruhában. Külföldi utazások alatt persze nem árt kipróbálni egy néger, egy kínai, egy vietnámi, egy japán, egy indián és egy mulatt nőt, aztán a pénztárca és a karrier vastagodásával megnőnek az igények, ezért gyorsan ki kell próbálni két nővel egyszerre, a két férfi – egy nő meleg csákány váltást, el kell játszani a leszbikus nőkkel való szendvicsembert és az anya – lánya felállást, végül kell egy sánta, egy púpos, egy néma, egy süket és egy törpe. Végül, amikor már minden lehetséges és lehetetlen variációt kipróbáltunk, sor kerülhet a szado – mazóra és a gruppenszexre, ahol aztán annyira összekeveredik a szar a májjal, hogy már senki se tudja kivállogatni a lényeget, és egyszer csak azon eszmélkedsz, hogy már megint te szopsz. Észre se veszed és máris buzi lettél. Pedig erről nem is álmodoztál és nem volt benne a menüben. No, erre mondják azt, hogy rémálom.

Közvetlenül a Ceau világ után, amikor már szabadabb lett a mozgás, a külföldön élő rokonoknak, barátoknak és barátnőknek köszönhetően sokmindenféle olyan holmi is beáramlott, amiről addig álmodni se mertünk. Például a vibrátorok. A bérházban ahol laktam, közvetlenül fölöttem lakott egy idősecske hölgy, bizonyos Terike néni, aki nyugdíjazásáig tolmácsként dolgozott – no persze, csak a Szovjet Blokkban. Családja nem volt, csak a barátnői látogatták, de egyébként is, olyan zárkózott természetű volt ez a Terike néni, hogy jóformán nem is ismertük. Mígnem aztán az egyik nap véletlenül igen közeli ismeretségbe kerültünk Terike nénivel. Épp lefekvéshez készülődtem, amikor valami halvány zümmögő hangra, de annál erélyesebb kopogásra lettem figyelmes. Valahonnan felülről érkezett, a Terike néni lakrészéből. Tíz percig vártam, de mivel a zaj nem akart abbamaradni, felkopogtam a mosófa végével. Semmi. Erre megvertem a csövet, de a zörömbölésre se maradt abba a zümmögés és a kopogás. 54

29. Vibrátoros

Erre felmentem dörömbözni. Semmi. Azaz mégsem semmi, mert ha a fülemet az ajtóra tapasztottam meggyőződhettem, hogy a zajforrás tényleg Terike nénitől jön. Nosza rajta, elő a szomszédokat  : a kancsi házmestert, az agglegény Pistát, az ezermester Jenő bát, a pletykafészek és újdonságokra örökké éhes Mici nénit, végül a komoly és kiegyensúlyozott Berkovszki fizikatanár urat. Így együttesen benyomtuk az ajtót, hát a drága jó Terike néni, aki mindig nagy gondot fordított cukorvatta frizurájára, a sminkjére és ízlésesen összevállogatott ruhadarabjaira, ott feküdt ájultan és anyaszült meztelenül a kandalló előtt, csak egy kis szőrős prém takarta a legkényesebb részén, de az is lyukas volt. S mellette a padlón ott zümmögött és kopogott a vibrátor, egyedül, vígan és elégedetten, hogy olyan extázisba hozta a gazdáját, aki még el is ájult örömében. Terike nénit aztán Mici néni fellocsolta és felöltöztette az ágyon hánykódó fürdőkabátba, csakhogy ez az eset után Terike néni még zárkózottabb lett, és nemsokára el is költözött a bérházból. Az agglegény Pista és a pletykafészek Mici néni legnagyobb bánatára.

Olasz pizza román pizdán, Román pizda olasz pizzán, Olasz pizzaszerű román pizda, Román pizdaszerű olasz pizza, Olasz pizzaizá román pizda, Román pizdaizá olasz pizza.

30. Téma és variációk

Volt nékem egy belevaló iskolatársam, aki minden csínyben benne volt  : ha kellett elsőként dobta be a házmester ablakát, fogadásból bebújt a tehenek alá és a csicsükből szopta ki a tejet, neki volt mersze beleülni egy traktorkülsőbe, majd legurítottuk a domboldalon és ő volt az első, aki dézsa vízben üldögélve áztatgatta a sót a fenekéből. Egyszer, amikor már nem tudtunk mit kitalálni Jaxi maga rukkolt 55

31. A belevaló Jaxi

elő az ötlettel, éspedig 10 lejért beleurgik egy hecserlibokorba. S ahogy megkapta a pénzt, máris ugrott. Igen ám, de tele lett a lába tüskével. Fájt nagyon és vérzett is. Erre azért nem számítottunk, de a 10 lejbe még belefért a tüskeszedés. Jaxi hanyat feküdt és kinyújtotta a lábait és jajgatott. – No, egy megvan  ! – szóltak a barátok és felmutatták az első tüskét. – Au  ! – ordított fel Jaxi. – Még kettő  ! – Au  !Auuuu  ! S így tovább. Csakhogy a tüskeszedés kezdett egyre fájdalmasabb lenni. Jaxi felült, hogy nézze meg, miért fáj ennyire a tüskeszedés, hiszen amikor beletörtek a lábába, az nem fájt annyira. És épp időben kapta el a barátait, akik hátat fordítva neki, széles vigyorral az arcukon tépdesték a szőrt a lábáról, és már egy ötlejes nagyságú helyet teljesen kigyomláltak.

Egy edzőtáborban sokféle emberrel találkozni, mindegyiktől lehet valamit tanulni, és mindnek van valamilyen története. Legutóbb ezt hallottam  : Két karatés beszélget. – Nekem olyan mesterem van, hogy csak egyet int az egyik kezével, s egy fal eltűnik. – Az semmi – mondja a másik – Nekem olyan mesterem van, hogy mind a két kezével integet és falvak tűnnek el. (Ceausescu) Eddigi életemben nagyon sok foglalkozást kipróbáltam. Voltam birkapásztor, kőműves, asztalos, villanyszerelő, kertész, napszámos, szendvicsember, nyelvtanár, tolmács, kézműves, mázoló, hordár, költöztető ember, kutyasétáltató, pék, cukrász, pincér, szakács, köszönőember, gyári munkás, halász, étteremmenedzser, panziós, ceremóniamester, újságíró, nyomdász, mészáros, fitnessedző, tornatanár, nyelvtanár, szárazdajka, színész, mosogató, sajtpincér, borpincér, biztonsági őr, kapus, telefonista, takarító, kőtörő, szántóvető paraszt, ápoló, fo56

32. Karatésok

33. Eszmefuttatás

tómodell, masszőr, zsákoló, reklámszaki, rikkancs, idegenvezető, favágó és krumplipucoló. A favágót és a krumplipucolót szándékosan hagytam utoljára, mivelhogy nagyon kedvelem ezeket a foglalkozásokat. Mindkettő olyan számomra, mint egy meditáció. Az ember leül öt zsák krumpli mellé és késsel szép lassan, komótosan meghámozza a pityókákat. Eközben a gondolatai letisztulnak, belsője lecsillapul és előjönnek a nagy és nemes gondolatok. Kikristályosodnak a nagy ötletek és az agy memóriájában lapozni lehet, akár egy könyvben. A favágás is ilyen meditációs gyakorlat, csakhogy itt a belépés előtt előbb meg kell dolgozni a testet. Előbb jól elfárasztjuk az izmokat, kiizzadjuk a méreg – és salakanyagokat, csak ekkor tudunk elmerülni abban a másik világban. Amikor két heti szakadatlan favágás után sose remélt szellemi magasságokba emelkedtem, a szomszéd udvaron elkezdtek láncfűrésszel dolgozni. A favágásnak ez a durva, primitív, zajos és lelketlen változata annyira felidegesített, hogy lecsaptam a fejszét és inkább hazamentem. A druzsbás fickó az egész napomat elrontotta. Szerencsére aznap be is fejezték a láncfűrészelést, másnap aztán odaállítottak két fejszés embert hasítani. Szegények a farönköken, a fejszén és a fáradságos munkán kívül nem láttak semmit, de izzadtak, mint egy ló és folyton káromkodtak. Én meg kinevettem őket, majd nyugodtan visszatértem a meditációmhoz és csak szárnyaltam, szárnyaltam…. .

Mindenki akkorát üt a saját ujjára, amekkorát bír. Amekkorát elbír.

34. Favágó bölcsesség 35. Druzsba

Egyszer a Ceau világban, amikor még szabadon lehetett sétafikálni a Szovjetúnióban két székely favágó elment seftelni a ruszkikhoz. Vittek mindenféle csecsebecsét és egy csomó román terméket amelyeknek akkoriban még jó volt a hírük. Amikor mindent eladtak, hazafelé az egyik városban megálltak egy favágó szaküzletben és elkezdtek vásárolni. Fejszét, fűrészt, éket, téli munkásruhákat, kesztyűket és egyéb 57

ősrengetegbe való felszerelést. Végül az egyik odaállt az eladó elé és azt mondta  : – Tavaris, dájte mnye agyin druzsba  ! – Sto? – kérdezte az orosz. – Druzsba. – Da, da – vigyorodott el az eladó – szávjetckájá – vengerszkájá druzsba, da, da – azzal elővett egy vodkásüveget és három poharat. – Nyet vodka tavaris. Druzsba. – akadéskoskodott a székely, majd lehajolt, húzó mozdulatokkal beindította a motort és berregve nekifordult a komája lábának, aki vette a lapot és úgy esett neki a pultnak, mint egy kivágott fa. – Aha  ! Já pányimájú  ! – rikkantott fel az eladó és előszedett a pult mögül két darab láncfűrészt. Erre a felismerésre egyből visszakerült a vodkásüveg a poharakkal az asztalra, hogy ha már a láncfűrész BARÁTSÁG márkájú, akkor legyen ténylegesen is megpecsételve a szovjet – magyar barátság (barátság – druzsba).

Azt mondják az emberek, hogy aki annak idején nem tanult az iskolában, az mosogasson, takarítson, sepregessen vagy vágja a fát míg a szeme is szikrázik belé. Én meg azt mondom, hogy aki megtanult 13 nyelvet, 15 évet dolgozott 24 országban, mint szakács, pincér, menedzser és általában véve mint vendéglátóipari szakértő, nos az ilyen is vágja, hasítsa, döngesse a fát míg beleszakad, vagy meggyúl a fejsze nyele a markában. Mert minek jött haza, miért nem maradt ott az anyja kínjában külföldön, ahol megbecsülték és elismerték a tudását?

36. Szóbeszéd

Élt egyszer Magyarpeterden egy ügyvéd, aki híres nevezetes vadász is volt, annyira, hogy a különbnél különb kalandjai miatt rámondták, hogy vadász az ügyvédek között és ügyvéd a vadászok között. Okkal mondták, hiszen Báró dr. Binger Egon Alexander úgy vadászott a kliensekre, mint a csuka a kishalak között és alig győzte intézni a peres 58

37. Szép halál – dicső halál

ügyeket az egymást vagy a hajtókat megpuskázó vadászkollégák között. Sok más egyéb ügylete is volt, ezek aztán fialtak rendesen, nemhiába nőtte ki magát az utóbbi húsz évben a tönkrement peterdi jegyző kúriája, nemhiába szántottak 1500 holdon a doktor úr béresei, nemhiába állt Kolozsvár főterén díszes patricíusház és üvegajtós iroda. Csaknem egyszer a kakastollasok lefüleltek egy pénzhamisító bandát s azóta Báró dr. Binger Egon Alexander egyre gondterheltebb lett, már nem járt a kaszinóba, már nem gyújtott rá százkoronásokkal a szivarjára és egyre görnyedtebben, kopottaban és fehérebben járt be a vármegyeházára. Mígnem egyszer aztán vadászfegyver lövedékétől halálosan megsebesülve találtak rá a doktor úrra a pipázójában. Az Estlapja és a Nemzeti Hírvivő szerint a vadászfegyver tisztítás közben sült el és baleset áldozata lett a mindenki által nagyrabecsült doktor úr. Rossz nyelvek szerint azonban a lecsukott pénzhamisítókkal lepaktált volna, s miután nem tudta ezeket kiszabadítani, a gazok zsarolni kezdték, s megfenyegették, hogy kiborítják a szennyeskosarat. S hogy az eddig fialó ügyletek ki ne derülhessenek, Báró magyarpeterdi, alsó és ferlsőörsi dr. Binger Egon Alexander, frissen kinevezett polgármester, a helyi fúvószenekar tamburmajorja, a vadászegyesület elnöke, a galambtenyésztők és kisállattenyésztők egyesületének alapító tagja, a Finnugor Nyelvművelő Társaság levelező tagja, inkább úgy döntött, hogy önkezével vet véget életének. Szép halál – dicső halál, méltó egy igazi magyar úrhoz, mert hát az úr, az a pokolban is úr. Hogy aztán a dédnagypapájának szatócsboltja volt Ocsvában, és nem dolgozott szombaton, arra meg ki a fene emlékszik?

Mivelhogy egyik kedvenc ételem a tökfőzelék úgy vigyázok a tökeimre a kertben, mint a hímes tojásokra. Emelgetem, fölállítom, naponta öntözöm, kapálom, nem engedem hogy a bogár rámásszon és még le is törölgetem. – Ugyan már, Albert úr  ! Mit tökölődik naphosszat a kertben? Jöjjön át és én adok tököt eleget, csak bírja hazacipelni – szólított meg a 59

38. Tökös történet

szomszédasszony valamelyik nap az utcán. – Eleinte arra gondoltam, hogy valami vaskályhát vagy fridzsidert vett a Juli, s azt kell felcipelni az emeletre, s most azért hív át, hogy jól megtökösödjem, de aztán kiderült, hogy földjei vannak árendába a városvégén, s azokról szállították be a terményt a tökfilkó parasztok. A zöldség mellett tök is termett szépen s a feleslegből akart adni a Juli. De hogy egy nő adja nekem a tökét, az már fölöttébb különös  ! Vagy talán akar valamit tőlem ez a szomszédasszony? Nahát, ilyen tökkelütött nem lehetek… csak készüljön el ez a tökfőzelék, máris viszek neki egy kis tejet. Most fejtem az immént…még meleg.

Volt egyszer egy intelligens favágó, aki kolbász – szalonna helyett csak sajtot, túrót, zöldségeket evett reggelire, délebédre gyümölcsöt, ordás palacsintát és egreslekváros kekszet fogyasztott, de ezekkel a könnyű eledelekkel is vígan vágta a fát, mert a favágást könyvből tanulta, előre tanulmányozta a fafajtákat és ezek hasíthatóságát, biológiáját. S míg a vadparaszt izzadva, káromkodva csapdosta a rönköket, az intelligens favágó versikéket mondogatott  : Fatorlasz, fatorlasz, A szomszédom lator fasz. Más asszonyát kopogtatja, Fűrészeli, reszelgeti, Faékét a lukba mélyen, Minden este beleveri. Fúrni is tud, farigcsálni, Nőket gyalul minden éjjel. Más emberek házasságát Buzgó szúként rágja széjjel. Mígnem aztán tetten érték, Egy nagy kövér fehérnépen, A sejhaját cigány nélkül Pálcákkal húzták el szépen. 60

39. Az intelligens favágó

Az ilyen és ehhez hasonló versikék miatt hívják fűzfapoétának a faluban Vegetári Jánost, az intelligens favágót.

A kommunista világban nagy újdonság volt egy – egy alacsonyan szálló repülőgép vagy egy város fölött köröző rozzant helikopter. A berregésre mindeki felnézett a kapálásból, kifutott a műhelyből vagy letette a szerszámot, rohant az ablakhoz és csodálkozott. Mintha nem is székelyek lennének, hanem valami elmaradott afrikai bennszülöttek. Aztán letelt a kommunizmus elmúlt Ceubá is, de a szokás megmaradt és átöröklődött. Manapság még az is felkapja a fejét a repülőgép vagy helikopterberregésre, aki sokat járt – kőtt a világban. Hiába na, az örök csodálkozás, bámészkodás már a székelyek vérében van, de az örök aggodalmaskodás is. Hajdanában, ha nagy ritkán feltűnt egy helikopter, az emberek mindjárt pusmogni kezdetek  : – Jön a szeku  ! – Valakit megint elvisznek  ! – Jönnek vadászni  ! – Vajon mit akarnak már megint? Állítólag, ha valaki felkapja a fejét a németországi zöldségesekben egy áthaladó gépmadár hangjára és feltűnően bámulja az eget, az biztosan székely. A törökök, lengyelek, horvátok, olaszok rá se bagóznak. Tudják ezt már az Arbeitsamton és az Auslandsamton is, sokszor kiküldnek egy permetező helikoptert a környékre és lesik a reakciót. Ha vannak felfelé bámészkó arcok, akkor biztosan érdemes kiszállni vizsgálatra. Idővel a rabszolgaratrók is kiokosodtak  : odaállitottak a munkások mellé egy felügyelőt, aki aztán kedvére rekcumolta és firuncváncikolta a melósokat  : – Dógozzatok héj  ! Nehogy valamelyikőtök felnezzen, s azt a mamlasz bornyú pofáját femutassa, me kitaposom a beleteket  ! 61

40. Hogyan lehet külföldön felismerni a székelyt?

Harmadik könyv

A birka iskola

62

63

Férj  : – Háló drágám  ! Hogy vagy, micsinász? Most jövünk hazafelé. Bécsben vöttem a gyermöknek egy dzsippet s a leánkának egy Barbibabát. Mérögdrága vót, de hát Bécsbe má ilyen az élet. Neköd? Neköd nem vöttem sömmit, de viszök egy jó nagy füttyöt, akarom mondani egy jó nagy fütyüt. Csak érjünk haza s ha a Jó Isten mögsegít, me még van héccáz kilométer….

1. Telefonbeszélgetés

– Estlapját tessék  ! Világraszóló szenzáció  ! Tessék, tessék  ! Idén Magyarország a világ legnagyobb víziló exportőre  ! Igen kérem, a tudományos világ szeme Magyarországra irányul…. mert teccik tudni, idén 1986 – ban Magyarország eladott a budapesti állatkertből két vízilóborjút, s ezzel egy csapásra a világ legnagyobb vízilóexportőrévé lépett elő, ugyanis egész évben senki más nem exportált vízilovakat külföldre…. .

2. Szenzáció  !

Csonkaország északnyugati részén van egy falucska amit szabályszerűen kettévágtak az igazságtalan határmódosítások miatt, annyira, hogy a nemrég felállított, ugyancsak kettévágott székelykapu egyik felét csak a fél ország megkerülésével tudták eljuttatni a szomszédokhoz került másik falurészbe, a határ másik oldalára. A jeles esemény alkalmából a riporterek megkérdeztek egy százesztendős nénikét, hogy mi volt a legérdekesebb dolog az életében. Mire az öregasszony  : – Hát az úgy vót, hogy én világéletembe nem jártam ki eccer se a falúból, de már vótam négyféle állampógár (magyar, ukrán, cseh, szlovák).

3. A világpolgár nénike

A jus priamea noctis, vagyis az első éjszaka jogát – némi módosításokkal – a régi szép feudális, a Kárpátoktólazadriáigszentisváni Magyarországon egészen a második világháborús időkig megőrizték. No 64

4. Jus priamae noctis

persze, most nem arra gondolok, hogy a báró úr fogdmedjeivel együtt berontott a házasulandó paraszt csűrjébe és fegyverének erejével kiemelte a menyasszonyt a násznép közül, hanem arra, hogy a főúri kastélyokban és udvarházakban mindig szívesen látott vendégek voltak a bögyösebb parasztlányok, menyecskék, s ha valami udvari mulatság vagy vadászat adta elé magát, még a tisztább rimalányokat is bekérették a méltóságos urakhoz. Aztán, ha a kisded játszadozások után a gipsz megkötött, a lányt gazdag hozománnyal férjhezadták egy olyan legényhez, akinek épp sürgősen kellett egy pár ökör, egy új ház vagy ha netalán az illető az ajtónálló helyére áhítozott, hát Uram Atyám, legyen  ! Szarjon zsírosat a parasztja  ! De sok uradalmi kocsis is földhöz verte a kalapját és káromkodott, mint a záporeső  : – Az Isten bassza meg  ! Apám is gróf volt, a fiam is gróf, s csak én vagyok még mindig kocsis  !

Egyszer láttam egy pornófilmet amelyben a főszereplő, egy széparcú, izmos deli legény hatalmas doronggal fenyítgetett holmi fehércselédeket. A hibátlan testalkatú tökéletes Adonisz szorgalmasan dolgozott előlről, hátulról, oldalról és alulról, mígnem egyszer úgy fogta meg az egyik nőt, hogy kilátszott jobb keze mutató ujjának csúnyán lekoppintott körömfeketéje. Alighanem rászólhattak, mert az ifjú legény azonnal lehajlította, eldugta szépséghibás ujjpercét, nehogy a nézők felismerjék Achilesinát és reklamáljanak. Mielőtt bájgúnár lett volna azelőtt biztosan mint favágó vagy vízgázszerelő dolgozott, s aztán egy kalapáccsal vagy vascsővel nagyott koppintott arra a bizonyos körömre, és azóta hagyja, hogy a nők keressék meg a mindennapi betevőjét.

5. A mindennapi betevő

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó, aki már unta a fel – csomagolt szalonnát, túrót és kenyeret hagymával, ezért elhatározta, hogy pisztrángot fog ebédelni. Be is ereszkedett a patakba és addig matatott tél – túl a gyökerek között, mígnem egyszer megfogott egy 65

6. Favágó mese

pisztrángfiút. – Engedj el favágó  ! – könyörgött a pisztrángfiú – ha elengedsz, teljesítem a kívánságodat. – Jól van – mondta a favágó – azt akarom, hogy szép és gazdag herceg legyek, akit imád a nép. S úgy történt. Mígnem egyszer  : – Ébredjen fel felség  ! Megérkeztünk Szarajevóba  !

A Duna deltában voltunk és vacsora közben az elrománosodott magyarokról beszélgettünk. Hogy a jobb élet és az érvényesülés érdekében sokan úgy cserélgetik a nevüket, mint más az alsógatyáját. A” nagyok” beszédébe én is beleszóltam, éspedig azt hoztam fel példának, hogy a katonaságnál mennyi Kardos, Vaida, Suciu, Covaci, Gombos, Tivadar, Szekely, Sabau és Lacatussal találkoztam…Jóformán be se fejeztem, mire közbeszólt Lityi  : – Mi van? Ejsze te a katonaságot a Steauánál csináltad?

7. Az elrománosodott magyarok

A Duna deltából jöttünk hazafelé és útközben nézegettük a tájat s az embereket. A Tecuci előtti falvakban csupa olyan lovasszekérrel találkoztunk amelyek elé csak egy lovat fogtak, viszont a szekér kétlovas volt. Úgy látszik spórolnak errefelé, üres szekeret megbír egy ló is, a társa meg szomorkodhat otthon  : legalább nem kopik a patkója és a lába. Az ilyen egyrudas – egylovas szekerekről Hugo Schaubert barátom jutott eszembe, aki azt mondta valahányszor megpillantott egy szekeret  : – Az egylovas az Fauvé (VW), míg a kétlovas az Béemvé(BMW). Akkor az egyrudas – egylovas szekér az Trabant?

8. VW és BMW

Nem is olyan régen csodálatos vízivilág nyitotta meg kapuit a városunkban  : minden igényt kielégítő szolgáltatásai valóban dícséretre méltóak, csak az a baj, hogy nálunkfelé igen vékony az a társadal66

9. Albert írta

mi réteg amely megengedheti magának a nyugati ízlés, igény diktálta szórakozást és kikapcsolódást. Ez a csillogó – villogó komplexum bizony nem a szegényember zsebének való, nem a szegényember érdekeit szolgálja. Sokkal okosabb lett volna egy török hamam szerű közfürdőt és egy olyan úszómedencét építeni ahová a paraszt, a munkás, a diák és a kispénzű hivatalnok is akár naponta elmehet felfrissülni, kikapcsolódni vagy esetleg sportolni.

A múlt hónapban egy orosz ruletthez hasonló játékot próbáltam ki Németországba menet. A sofőr alacsony vérnyomással kínlódott és állandóan szívstop környékezte, a navigátor vérnyomása annyira magas volt, hogy félő volt  : perceken belül megüti a guta, s én a tolmács egyik zsebemben fokhagymagerezdekkel, másik zsebemben vörösboros flaskával hátul kucorogtam, s közben mentünk kétszázzal az autópályán.

10. Orosz rulett

2009 szeptemberében a Kölni expón a szén – és grilltermékek termében találkoztam egy amerikai termékeket reklámozó öltönyös menedzserrel, akinek a jobb keze középső ujjperce épp olyan csúnyán le volt koppintva, mint nekem, az amerikai termékek iránt érdeklődést mutató öltönyös – civilben favágó, egyébként tolmács – látogatónak. – Fa? – kérdeztem és az ujjára mutattam. – Igen, fa –válaszolta közömbösen, majd megszemlélte az én ujjamat. – Fa? – kérdezte. – Az, csak sokkal vastagabb és nehezebb. Rönk. – feleltem, és arra gondoltam, hogy milyen kicsi a világ. Itt vagyunk a kölni expón és egy amerikai is épp ott koppintja le az ujját, mint egy erdélyi. Úgy látszik ez már a fás – szenes – grilles szakmában törvényszerű.

11. Törvényszerűség

67

Történt egyszer, hogy az egyik Udvarhely melletti faluban egy úthenger elütött egy embert, és nem csak elütötte, hanem ki is vasalta rendesen. Mint tudjuk, az úthengerek nem tartoznak a leggyorsabb járművek közé, sebességük lajhártempóban mérendő, nos ennek ellenére mégis megtörtént a közlekedési baleset melyet sajnálatos módon nem élt túl a gyalogos. Namármost, a kérdés az, hogy az úthenger haladt túl gyorsan, vagy a figyelmetlen gyalogos kelt át túl lassan az úttesten és állt az úthenger útjába? Amenyiben a gyalogos volt a lassúsági világbajnok, akkor ideje feltalálni és beiktatni a csigatempót és feltenni a táblát a száguldozó úthengerekkel. Viszont, ha az úthengeres fickó hajtott túl gyorsan, akkor vajon hány kilométeres sebességgel düböröghetett végig az úton? Végül sehogy sem tudom megérteni, hogy az úthenger vezetője és a gyalogos hová tette a fülét és a szemét aznap?A zsebébe?

12. Hihetetlen történet

A tennap délelőtt egy asztalosinas lélekszakadval rohant bé a fatelepre, hogy gyüjjek gyórsan, mer egy részegös vénembör a biciglijével együtt a vasúti síneken tért nyugovóra, s ha nem húzzuk el onnét, az öregöt kicsikanállal kell összeszödögetni a tőtésről. Épp időbe értünk oda, mer már sípolt a mozdony, de há álgyúval is lőhettek vóna, mer a sínen horkoló öreg, – egy rusnya csavargó – a füle bottyát se mozdította. Együttes erővel aztán elvonszótuk a vénembört és lefektettük a kerítés mellé, biciglijét is mellé tettük, nehogy megkárosodjon vagyonilag, de assziszöm, ha a lábait levágja a kerék, immár bédhattya a biciglijét ócskavasnak. Elég az hozza, hogy amin vágom a fát, hát a járókelők piszkálódni keztek. Aszt mongya az egyik  : – Mija? Ejsze a segéded kivötte a szabadnapot? A másik meg  : – Netene  ! Csak nem dőlt ki az inasod? A harmadik  : – Amíg a mester dógozik, addig az inas aluszik  ! 68

13. Bosszogtató

Majnem hozzájuk vágtam a fészét, de meggondótam magam, me a télön is odagyüttek valami vásott városi kölykök amin a vízpartyán nyesögettem a fiszfákat, s elkezdek hógomolyázni, s a végin úgy felbosszonkodtam, hogy hezzuk vágtam a fészét, de az egyik fekapta s bédobta a tóba. Egy fél napig kotorásztam osztán amíg mögkaptam, s egy kankós ággal valahogy ki tudtam emelni. A lábom közbe megvizült s a filem megfagyott, s ekkor elhatároztam, hogy az úri néppel nem kezdök. Inkább vágóm a fát szórgalmatosan, bogot kötök a nyelvömre, mer ha valami jedzőnek, nadrágos dedektívnek tanálok visszapufázni, há járhatom a törvént s szíjhatom a fogamot utána.

Már a régi világban is sokan áhítoztak, hogy felpróbáljanak egy négert, akarom mondani néger fehérnépet. Hogy miért? Hát mert olyan jól kirajzolódik a fehér a feketén, jól lehet látni a lényeget, s azonkívül a színesbőrű nőknek lila perecük van s olyasféle szeméremszőrzetük, mint egy marék feketebors. No meg, a sakkot is fehéren feketén játsszák. Néger nők helyett azonban többnyire csak néger férfiak vetődtek errefelé – a merészebb vászoncselédek legnagyobb örömére, akik addig csak álmodozni mertek a feketék legendás férfiasságáról. Ez utóbbihoz azonban nem volt gusztusuk még a buziknak se, maradtak tehát a hajdanindiábólelvándorolt rimalányok, ezek képviselték fekete nők kissé fűzfafüstízű lájtosabb változatát. Aki ezzel nem érte be és még egy árnyalattal sötétebbet szeretett volna, annak ott voltak a csöcsös – faros szénégetőnők. Amikor inas voltam én is összejöttem eggyel és csodálkoztam, hogy csak a szeme és a foga villant ki a nagy feketeségből. Bátran elmehetett volna Bantusztánba bennszülöttnek. Még mosakodás után is an�nyira kormos és szénporos volt, hogy utána úgy néztem ki, mint kürtőpucolás után. De hát ez egy vérbeli kéményseprőnek nem probléma. Akár ilyen kürtő, akár olyan, a lényeg az, hogy jól megkotorja. S nyoma maradjon az együttlétnek.

14. Fehéren – feketén

69

A múlt szombaton esmen kimentem a tanyára megnézni a bikákat s hazafelé jól megszedtem a szatyrot őzlábgombával. Olyan nagyok voltak, hogy a mókusok bátran beülhettek alája limonádézni a nagy melegben. Hazafelé már előre fentem a bicskát a nadrágszíjún s nyeltem jó nagyokat, hogy milyen jót eszünk majd vacsorára. Hajnicka meg is sütötte, asztalba is ültünk, de a drága gomba amihez akkora reményeket fűztem olyan volt, mint a zsíros rongy. A jó zsíros mosogatórongy. Csak úgy ittuk a vizet utána. Ezzel az erővel egy necc mosót is szedhettem volna. Azt hiszem az őzlábgombaszedéssel az idén egy kicsit elkéstem, de nem a cigányfaszúgombával. Abból lesz csak a jó savanyúság  !

15. A zsíros rongy

Történt egyszer még a krízis és a válság előtt, amikor még a kisembernek is jól ment sora, hogy Udvarhelyen nyílt egy kínai étterem. Ez nagyon is jól jött a város ínyenceinek, akik már halálosan unták a miccs – kolbász – flekken triót és valami újdonságra vágytak, de jól jött a felszolgáló és takarítószemélyzetnek is, akik elég jól kerestek akkoriban. Én abban az időben malacokat hízlaltam, adtam – vettem kereskedtem és spekuláltam, mint a zsidó az üres boltban. Hogy megnyílott a kínai étterem a komámon keresztül, aki konyhai előkészítő volt megkaptam a moslékot, amit otthon feljavítottam ezzel – azzal és beadtam a hízóknak. Igen ám, de egy hét múlva a fűszeres, gezemicés kínai ételmaradék úgy megfogta a süldők gyomrát, mintha ragasztót ettek volna. Már azon gondolkoztam, hogy szépen le kell vágjuk őket, amikor mentőötletem támadt. Gyorsan elő a slagot, jó meleg szappanos vizet, a disznókat ki az udvarra és uccu neki, vesd el magad gyorsan beöntést nekik. Ha az embereknek használ, akkor biztosan nem fog megártani az állatoknak se. Az első nap több, mint két órát kergetőztünk, a másodikon is, de csodák csodája, a disznókat a harmadik nap nem kellett hajkurászni. Amikor jöttem a slaggal és a szappanos vízzel mind ott várt a pajta előtt. Valósággal sorba álltak. Ezek szerint rákaptak volna az análszexre? Úgy látszik, valami van 70

16. Beöntés

a dologban, de hogy a disznók disznólkodjanak, azért az már sok. Csak valami szenzációhajhász pszichológus meg ne tudja ezt a beöntést, mert még azt találja mondani, hogy fantáziálok és álomképeimet a disznókra vetítem ki. Még a nagykönyvben is meg van írva, hogy éhes disznó makkal álmodik, éhes makkal disznókat álmodsz, s álmodban nagyokat disznólkodsz.

Meg tudná mondani valaki, hogy a jelenlegi politikai csatározások idején miért nem kerül terítékre az autonómia vagy a dupla állampolgárság ? Eddig olyan jó volt hallgatni a nagy szólamokat és hinni, remélni. Egészen meghülyültünk az ígéretektől. Nekem például nagyon is jól jönne a dupla állampolgárság  : először is kellene egy brit útlevél, majd egy svájci. De ha a svájcit nem akarják adni, akkor megelégedek egy izraelivel is. A civilizált Nyugaton megszokott dolog az ingyenkonyha vagy az Üdvhadsereg által kimért olcsó gulyás és tea. Nálunk is jól jönne az ilyesmi, főleg a sok szegény nyugdíjas, vékonyzsebű diák és nyomorgó öregember örvendene a pótlásnak. Nosza rajta húskereskedő és zöldséges urak  ! Itt a jó lehetőség valamit tenni a város szegény polgáraiért. Lám ki próbálja meg? Az ötlet adott. Többször is megfigyeltem, hogy városunkban a milicisták köpnek a közlekedési szabályokra  : ott kelnek át az úton ahol nincs is zebra, áthajtanak a záróvonalon, szabálytalanul előznek, kanyarodnak, behajtanak, jelzés nélkül befordulnak és így tovább. Nem kellene egy kissé önkritikát gyakorolniuk? Hogy egy szép napon milicistából rendőrré váljanak és tisztelhessük, becsülhessük őket. Mint a törököknél, ahol dicsőség rendőrnek lenni, és csak a legjavát válogatják be a testületbe. Valahogy úgy érzem, hogy a nagy felhajtás ellenére a jelenlegi politikai hadjárat is csak üres puskaporpuffogtatás, értelmetlen melldöngetés Emlékezzünk csak vissza  : legutóbb is így volt. Az egyik garnitúra lecserélte a másikat s maradt minden a régiben. A választópolgár 71

17. Albert írta

szívhatta tovább a fogát, mert hiába palltak el milliókat reklámcélokra, hiába ígérgettek fűt – fát, a gödrös utak továbbra is megmaradtak, nem lett több a munkahely és a fizetés, nem fogott senki se neki megoldani a parkbéli kis szemtelen barnák kérdését, autóparkolót se építettek a városközpontban – mondjuk a ref. templom melletti gyár helyébe – , uszodánk se lett városi pénzből, és olyan szakértőket se hívtak a városba akik a közösség javára és nem a saját zsebükre munkálkodnának. Továbbra is nálunk vannak a legmagasabb árak és a legnevetségesebb bérek, ezenkívül még mindig túlontúl kevés a lakás vagy a kibontakozási lehetőség a fiataloknak. A szemételszállítás olyan sincs mint amilyen volt, a hivatalokban a szolgáltatások csapnivalóak, vendéglátásban és turisztikai látványosságokban nagyon vérszegények vagyunk, végezetül aki valamit mozdítana, annak a fejére ütnek, hadd kussoljon az ötleteivel. A Székely Athén helyett maradunk továbbra is egy szoborparkjáról elhíresült, egyébként nagyon is szürke, poros és jelentéktelen kisváros, egy reménytelen és apátiába zuhant garnizon valahol a végeken. A tegnap ököruszályt és velőscsontot szerettem volna vásárolni, ehelyett a húsboltok többségében beszáradt felületű húsokat, zsírt izzadó hentesárút, gyanús kinézetelű, réginek mondható állati maradványokat láttam. Jobb helyeken az ilyesmit már nem merik kitenni a kirakatba, nem az ellenőrző szervektől való félelmükben, hanem jóérzésből. Udvarhelyen úgy látszik mindent rá lehet sózni a balekre. A Kőkereszt téren az iskola melletti, pissoirhoz hasonló Bölcsesség Kútja csordogáló vizét ugye nem a városi polgárok pénzéből fizetik? A tulipános urak és a fenyőfás gittegylet tagjai vetélkedés – torzsalkodás helyett összefoghatnának, és egy délután kipucolhatnák a folyó eliszaposodott medrét. A park felé haladva már a hídról lehet érezni a pöcegödörszagot. Valaha volt itt egy csónakház és a polgárosodó udvarhelyiek bérelt csónakon lapátolhattak fel – alá. Nem lehetne feltámasztani ezt a szokást? Többet érnénk vele mint a melldöngetéssel és a fogadkozással. 72

18. Levél
Kelt levelem Budapestön 19… augusztus 15 –dikén Édös körösztapám  ! Kévánok magának erőt, egészségöt s mindön elképzelhető jót innét a Duna martyáról, ahová leütem búslakodni, mer ma valami uraságok esmen lerományoztak a vendéglőbe. Miután a munkát letöttem elgyüttem ide, mer a korcsomába es igen pöknek ezök a magyariak a magunkfajta szögénre. Ehejt a parton kaptam valami rongyos telefonykönyvet s úgy gondolám idemásolok magának a levélbe egypár nevet, hadd lássa, miféle népök laknak itt a szentisváni Nagymagyarórszágba, ahová pedig mekkora örömmel gyüttem szógálni. Nos akkó óvassa, lám  : Zácsik, Udud, Brencsák, Hartmann, Hartyányi, Besser, Silber, Markovics, Mayer, Haidbach, Bazsó, Martz, Hatala, Szamoránszky, Koziowsky, Mlinkó, Avasz, Wagner, Hamuszka, Pastrovics, Bagyura, Lettner, Balázsovics, Kari, Krenner, Kaczur, Bogmér, Demkó, Kukovecz, Strannig, Uhrahová, Kaiser, Jeckel, Kovaczics, Kukovecs, Deixler, Goldmann, Fink, Mikulasek, Potyó, Titi és Gutman. Ejsze ezök csak olyan magyarok, mint Rupi az Alszegről, s inkább tótok, svábok, polákok, rácok és sokácok, de az es mögtörténhetik, hogy elfajzott metéltek, akik büdösek a foghagymától s a libazsírtól. Lássa , az ilyen nyikhajok, fuss ki – öblícsd ki vasárnapi magyarok rományoznak münköt nap minnap. Engöm és Györffy Lovász Albertet, aki a mészárszékbe dógozik és úgy hanyigálja fel a dufla marhákot és disznyókot a szegre, mint más a köpönyegét. De Albi a mútkor mögmondta, egy nyakigláb asztalossegédnek, hogy úgy rományozzon, ha nem kedvös az élete, mer a bicskával a belit kiereszti. Jó Albinak, mer ő segéd s akkora a békája, mint a lábomszára, de én csak kifutó vagyok, s oda löknek ahová akarnak. De nem baj, csak az űdő tejjen el, s nőjek meg, de legfőképpen szabadújak mög ettő a fukari gazdámtól, aki olyan fukar, hogy kétszer is mögenné amit egyször mögevett. Máskülömben az ittöni fehércselédök nagyon helyösek, mögvan 73

mindenük az áldóját, csakhogy olyan nyálason beszélgetnek, hogy csak úgy lecspeg. Nincs meg úgy az íze a szónak, mint odahaza. A Csillagra vigyázzon, s ha a lábát fájlalná, a disznyópajta ablakában van egy plédobozban kenőcs, azzal kenögesse. Haza nem tudom mikor tudok menni, talán csak Újévbe mielőtt elszegődnék. Baczoni Suja Gyuri, aki mosogató a Fiume kávéházban, monta, hogy tud egy jó helyet ahová borfiukot keresnek. Ezönnel zárom soraimot, az Isten álggya mög. Osztán maj még írok. A falúbeli fijúknak meg üzenöm, hogy nem mind arany, ami csillog, s Pest feketére fest. Borbély György keresztfija

A tegnap a Korond fölötti erdőkben gombásztam és még a legnagyobb sűrűben is rengeteg civilizációs szemétre bukkantam, (söröspalackok, gumiabroncs, építkezési törmelék, ócskavas). Még egy teli pelenkát is láttam, majd pár lépéssel odébb egy teljesen ös�szerondított és elhajított gyereknadrágot. Biztosan medvével találkoztak babakocsikázás alatt, mert nem tudom felfogni ép ésszel, hogy az emberek miért cipelik fel a hegyre és dobálják be a ciherbe háztartási szemetüket. Kedves városunkbeli és városunk környéki pékségek  ! A szabad választás jogával avagy a választás szabadságának jogával élve tudatom mindnyájukkal, hogy a tápos mintára készített felpuffasztott, szivacsos, erősen morzsálódó, gyorsan romló és csöppet sem finom péktermékeik egyáltalán nem nyerték el tetszésemet, ezért eléggé hazafiatlan módon kénytelen vagyok előnyben részesíteni a külföldi, liberális, globalista, futószalagon gyártott, olcsó, ám ízletes kenyereket, mivelhogy az olyan moslék mellett amit legutóbb is vásároltam még a legnagyobb jóakarattal sem tudom pártfogolni a hazai pékségeket. Főleg az iparifestett barna rozskenyerük húzta ki a gyufát. 74

19. Albert írta

Edlynneke Victoria Narancsvirágocska lányunknak gyakran szoktam olvasgatni a Könyvkuckó Mesekönyvtár Csodás Mesék c. sorozatából. A tegnap elővettük a képes Dzsungel Könyvét, amely az első oldalon így kezdődött  : ” India sűrű dzsungelében…”, aztán pár oldallal odébb” Maugli tanulás helyett inkább a majmokkal szeretett játszani. Felkapták és repítették ágról ágra. Ez nagyon szórakoztatta. Hiába figyelmeztették barátai, Balu és Bagira, hogy óvakodjon a csimpánzoktól, mert bár viccesek, de megbízhatatlanok. ” Hahaha  ! Indiában nincs is csimpánz  ! Erőst úgy néz ki, hogy itt a koppintó tápos brigád alaposan melléfogott  ! De az is meglehet, hogy nem is olvasták Kipling könyvét, csak a hasukra csaptak és a rajzfilmet lemásolva csináltak egy képes gyermekkönyvet. Majd jó lesz a kölyköknek a spenótfőzelék mellé…. .

20. Szarvashiba

Maguk a magyarok úgy vélik, hogy a világ a gulyásról, a paprikáról, Puskásról, a szürkemarháról (a kobei, matsuzakai és argentin marhahús sokkal jobb), a libamájról (a franciáké jobb), a magyartalan Nobel díjasairól, Liszt Ferencről – aki inkább osztrák volt, mint magyar – a sok idegen nevű feltalálóiról, a lovasportról (az arabok, a spanyolok, az osztrák sógorok, az angolok, az amerikaiak még mindig verik őket), a bűvös kockáról (szép magyar nevű a feltalálója), a Tokaji borról (manapság ezt is pancsolják), híres magyar hadvezéreiről, hőseiről, tudósairól, matematikusairól, költőiről, íróiról, zeneszerzőiről és sportolóiról (akiknek erdélyi származását ma is elhallgatják és szégyenlik Magyarországon) ismeri őket, de a külföld szemében valójában a ma Magyarországnak nevezett 93. 030. négyzetkilométeres kis légypiszok a térképen arról világhírű, hogy a világon egyedüli ország amelyet a saját volt államrészei vesznek körül, egyedüli ország amelynek idegennevű, helytelen magyarsággal beszélő lakosai mind a mai napig köpnek az elszakított részek magyarjaira, ahol a Szovjetúnió után elsőnek röppent fel a vörös kakas a kerítésre, – és még mindig ott tollászkodik, ahol Horthy Miklós után egyetlen valamirevaló karakán politikust se tudtak kitermelni, ahol mindmáig bűn a hagyományok, a tiszta ma75

21. A világhírű Magyarország

gyar értékek felvállalása, ahol mesterségesen éltetik a megalapozatlan és tudománytalan finnugor elméletet – dacára, hogy az egykori őshaza még mindig nem került meg, dacára, hogy a finnek teljesen átírták a tankönyveiket és maguk is tagadják a rokonságot, – ahol a médián keresztül szervezetten folyik az országos elbutítás és agymosás, ahol még egy rekordokat döntő whiskys tolvajt is mi kellett adjunk, hogy legyen akivel büszkélkedjenek ország – világ előtt.

A napokban oroszlános csokoládétortát készítettem egy névnapi ünnepségre, meg is voltak vele elégedve. Pár nappal később egy nagy szájáról és vastag erszényéről közismert felsőgörgetegi fakereskedő nyitott be kucsmával a fején a cukrászműhelybe és az Aggyonistent feledve ezzel kezdte  : – Mester uram  ! A múlt hétön egy csokoládé oroszlányt csinát vót az Aaszegre… – Igen. Úgy van. Amennyiben hasonlót szeretne rendelni felveszem az adatokat. Hány személyre is legyen? – Na idefigyejön mestör uram  ! Én aszt akarom, hogy ez a mostani oroszlány úgy négy kilóval nagyobb legyen minta komámé. A színit s a dekorácijót magára bízom, csak osztán fájintos és dufla legyen értijé? Sárgújjanak az irigységtő a vendégök  ! S főleg a komám, akinek már annakidején a katonaságnál is mögmontam vót, hogy én vagyok az idössebb, az én apám vót esső gazda a faluba, s velem ne kötöszköggyék, me úgy seggberúgom, hogy két hétig patkószeget szarik  !

22. Rendelés paraszt módra

Gyermekkorom óta kedvelem Weöres Sándor verseit, ma is szívesen olvasom A Kutya – tár – t, az Orbánt és a Sehallselát Dömötört. Kedvencem A birka iskola. „Egyszer volt egy nagy csoda, neve  : birka iskola. Ki nem szólt, csak bégetett,

23. A birka iskola

76

az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott, így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola. ” Amióta a városunkban is nyílt egy pénzzel csinált, csinn – bumm birka iskola, ahonnan ömlesztve engedik szélnek a nyakkendős –lakkcipős úriembereket, hangzatos címekkel és nevekkel büszkélkedő léhűtőket, – akik még egy buszjegyet se tudnak kérni tisztességesen – azóta egyre jobban kedvelem a fenti versikét, és sosem mulasztom el elmondani valahányszor elhaladok a birka iskola mellett. Dékán uraim  !Elég legyen a cafrangokból és a pökhendi diplomásokból akiknek az orrát még egy szaros kankóval is alig lehet felérni  ! Inkább szakmunkásokat képezzenek, a szakács, pincér, hentes, pék, rézműves, ötvös, műbútorasztalos, bőrdíszműves, bútor és hangszerrestaurátor, kovács, könyvkötő és becsüs szakokkal többet érnénk.

Jó megjelenésű, káros szenvedélyektől mentes, nőtlen és katonaviselt 35 éves, 24 országban élt angol, német, spanyol, olasz, francia, román, japán, kínai, orosz és török szinkrontolmács, tapasztalt idegenvezető és diplomás utaskísérő vállal igényeseknek favágást jutányos áron a megrendelő birtokán. Gyors és aprólékos munka  ! Teljes tisztelet  ! Ajánlatokat a Béke utca 8 szám alá várok a Monostori negyedbe Kolozsváron.

24. Apróhírdetés I.

Mások által jóképűnek mondott, káros szenvedélyektől mentes, 35 éves, kedélyes és pedáns, 24 országban élt angol, német, olasz, spanyol, francia, japán, kínai, román, orosz és török nyelveken kiválóan beszélő, diplomás tornatanár tapasztalt személyi edző vállal 77

25. Apróhírdetés II

kidobóember hiányában mindenféle rekcumolást, firundcváncikolást a megrendelő által megadott címen. Gyors és pontos munka  !Garantált eredmény  ! Ajánlatokat a Béke utca 8 szám alá várok a Monostori negyedbe Kolozsváron.

35 éves, családos, keresztyén, mások által becsületesnek és szorgalmasnak mondott, magyarul, románul, angolul, németül, spanyolul, olaszul, japánul, kínaiul, oroszul és törökül kiválóan beszélő, munkanélküli diplomás hivatalnok elvállal bármi néven nevezhető munkát. Ajánlatokat a Béke utca 8 szám alá várok a Monostori negyedbe Kolozsváron.

26. Apróhírdetés III

Ha jól emlékszem, valami öt éve rabolták ki a N. – ben a fajparasztból lett hirtelenújgazdag ékszerkereskedőt. Amikor a rendőrség és a kárfelmérők emberei megkérdezték, hogy ugyanbiza milyen kárt okoztak a rablók, mennyi pénzt és ékszert vittek el a páncélszekrényből, a tulajdonos aki még nem vetkőzött ki teljesen parasztból ezt válaszolta  : – Három fejőstehén árát vitték el. Ugyebár a jó gazda még mindig tehenekben számol tisztelt ékszerkereskedő úr?

27. Három fejőstehén ára

Mivelhogy a fajparasztból lett újgazdag réteg mereven elzárkózott nemcsak az irodalmi értékű, de a tankönyv jellegű ismeretterjesztő kiadványok támogatásától is, mecénások hiányában ez a könyv csak ilyen minőségben és terjedelemben jelenhetett meg. Ennek ellenére tiszta szívből ajánlom Kis asztali illemtanomat a jobb sorsra érdemes, egy szebb jövőben reménykedő ifjúság figyelmébe. 78

28. Dedikáció

Mostanában a tévécsatornákon sugárzott esti híradók olyanok, mint egy véres rongy. Jó bő harminc percen át egyéb sincs, mint gyilkosság, szerencsétlenség, kit hol erőszakoltak meg, ki lopott mit, hányan akasztották fel magukat, hol volt tűzvész, árvíz és közúti baleset. A vége felé már azt se tudom, hogy milyen bajom van és csodálkozom, hogy miért vagyok ideges. Ahelyett, hogy a híradókban csak a szépet, a jót, a tanulságosat mutatnák be, ügyes, okos, tehetséges embereket állítanának elő példának, ilyen véres rongyokkal huzakodnak elő minden este, amolyan előjátékként, hogy a parasztnak jöjjön meg az étvágya a híradó után következő piff – puff és szörnyfilmekhez, majd ha jól teletömte magát pattogatott kukoricával, krumpliszirommal, csokoládéval, barna cukros vízzel vagy sörrel, akkor hadd álmodjon szépeket.

29. A véres rongy

Jörg patkolókovács volt, de nem csak amolyan szedett – vedett vándorkovács, amilyen úton –útfélen akad, hanem olyan vérbeli patkolókovács, aki ha kellett el tudta készíteni a saját szerszámait és segítség nélkül, egyedül patkolta a lovakat. Egyszer végignéztem ahogyan dolgozott és akármennyire is akartam, de nem tudtam belekötni a munkájába. Pedig én kovácsműhelyben nőttem fel és láttam egyet mást a nagyapámtól. De ez a Jörg az utolsó lónál olyasmit csinált, amire én még a legmerészebb álmaimban sem számítottam  : a ló hátsó lábaira rendesen verte fel a patkót, de az első lábaira fordítva vasalta meg. Csodálkozó kérdésemre Jörg megmagyarázta, hogy a fordított patkóra a ló patájának rendellenességei miatt van szükség. Ezek szerint nem a szomszéd tanyán lakó sápadtarcú összezavarása volt a cél. Pedig megnéztem volna milyen pofát vág a felemás patkónyomok láttán…. .

30. Honnan hová?

79

Magyar törvények Magyarország újból naggyá tételéért
Bizonyos ultrahazafias elképzelések szerint Magyarország csak az alábbi törvények betartása után válhat ismét nagyhatalommá  : 1. Magyar király választassék. 2. A szomszédos országok által elrabolt területek vásároltassék vis�sza. Akár házról házra, utcáról utcára is. 3. Kasztosodás  : nemesek, katonák, papok, írástudók, hivatalnokok, kézművesek, munkások, parasztok. 4. A kasztokba ne pénz által, hanem az egyén érdemei által nyerjenek felvételt a tagok. 5. Egyetemes magyar vallás alapítassék. 6. Állítassék vissza a magyar írás. 7. Disznóhús és alkoholtilalom rendszerbe vétessék. 8. Minden idegen nevű, de magyar érzelmű polgár magyarosítsa a nevét. 9. Az elszenvedett népek kitoloncoltassanak az országból. 10. Az iskolákban nemzeti történelmet tanítsanak. 11. Az ősmagyar sportágak műveltessenek. 12. Magyar csak magyarral házasodjon, aki a törvényt megszegi annak jószága és feje vétessék. 13. Aki nem szolgálja szívvel – lélekkel az összmagyar érdekeket, azt ítéljék száműzetésre. 14. A lopónak a keze vágassék el. 15. A paráznát tűzzel veszejtsék el. 16. A hazaárúló felakasztassék. 17. A hamisan tanúzót deresre vonják. 18. A gyilkost gyilkolják meg. 19. Állítassék vissza a tősgyökeres magyar állatállomány. 20. Magyar csak magyar terméket használjon. 21. A magyar ne szégyellje népviseletét. 80

22. Álljanak tehetségkutató intézetek a nemzet szolgálatában. 23. Építessék ki vértestvéri kapcsolat a turáni népekkel. 24. A média csak szép, jó, ízléses, kellemes, hasznos és tanulságos anyagot közvetítsen az állampolgárok felé. 25. Töröljük kalendáriumunkból az idegen neveket, adjunk kötelezően ősmagyar neveket utódainknak. 26. Küldjünk ki a világba tanulókat, kutatókat, hogy begyűjtsék számunkra ami szép, jó és hasznos. 27. Minden külföldön élő magyar térjen vissza ősei földjére. 28. A munkakerülő dologházba zárassék. 29. A gyerekvállalás minden magyar fő kötelessége. 30. Létesítsünk magyar házakat külföldön, hogy az idegenek is megismerhessék kultúránkat. 31. A magyar a magyart testvérként szeresse. 32. Kötelezővé tétessék a szomszédos országok nyelveinek ismerete. 33. Irjuk át irodalmunkat a nemzetidegen latin betűről rovásra.

81

Negyedik könyv

Kódustarisnya

82

83

1993 – ban Udvarhelyt sofőrvizsgáztam. Röggel amikor tőtögettük a kesztionárokot, hát javába izzadott mindönki  : iskolás, munkás, falusi, városi cigán s minden. Délbe osztán vót az eredményhírdetés. Az a kicsi csökött romány milicista óvasta föl a neveket, hogy ez meg ez 18 pont, amaz meg 21 pont, a másik 20 pont és így tovább. Egy pasas – ő tuggya, hogy miként – zéró pontot csinált. Eléggé vájta mindenki a fejit, hogy ugyanbiza, hogy tudott zéró pontot csinálni, a milicista röhögött, hogy még a részeg embör is – mer vót egy részeg embör is ott, aki vizsgázni akart – no, szóval még a részeg embör is csinált 17 pontot. Asszonta a milicista, hogy ő ilyent eddig nem látott, me még a cigánok is előbb utóbb mind megcsinálták a 21 pontot, de hogy városi embör ilyen tökéletlen legyen, ő esztöt nem érti… Osztán a pasas, a zéró pontos nagy szégyenközve hazament. Többet nem is láttuk arrafelé. Mer még vagy kéccör el kellett mennyek az Igécsélé uccába vizsgázni, úgy jött ki hogy mindig 20 pontot csináltam.

1. Sofőrvizsgán

– Aggyonisten Géza bátyó  ! – Szerussz öcsém  ! – No, hogyvagymicsinász fijam? – Itt né, iszom eszt a savanyú bort s számógatom, hogy mennyi szenet attunk el az utóbbi években. – No, hát mennyit ugyanbiza? – Hát lássuk csak  : 2002 – be jó évünk vót, 2003 – ba nagyon jó évünk vót, 2004 – be majdnem csőd, 2005 – be bomba évünk vót, 2006 – ba leégett a központi raktárunk, 2007 – be esmen jó évünk vót s a raktárat is újjáépítettük, 2008 ba szuperszónikus évünk vót, de vót 2500 euró minuszunk, az ukrán nem akarta kifizetni a szenet, most pedig 2009 – be annyi szenet attam el csak, hogy meg tuttam vóna enni…. – Ajjó fijam, legalább nem lesz hasmenésed  ! – Jóvanjó  ! Maga könnyen beszél, me disznyókot nevel, de a 84

2. A kocsmában

válccság mián leesett a szén ára, a németek máris Afrikából hozattyák a szenet. Egyébként is, jut eszembe, a tennap beszéltem a sógorommal, aki valami papírtologató a megyénél, az monta, hogy vigyázzunk me valami nagy kontról lesz a hét végin, s ha idejében nem gondókozunk a disznyóinfluenza miatt könnyen úgy járhatunk, mint annak idejin a Szent Jánosfalviak akiktől elkobozták a tyúkokat, rucákot s mind elégették őköt. Úgyhogy kapjuk össze magunkat s gyorsan vágjuk le a südőket. Nekem is van kettő, apósomnak is három, osztán kalákába gyorsan megcsinájjuk. Csak gyórsan, gyorsan, meg ne tudja az állatorvos. – Ej az árgyélusát  ! Jó, hogy szólsz fijam. Na de, ezért van egy hordó borod a tavalyiból, ne idd esztet a lőrét. Inkább tegyük el zsírba a disznyókot, mintsem, hogy a szemétre kerűjenek…csak osztán a sok kőccség el ne csapja a hasunkot  ! – Egyett se törőggyön bátyám  ! Bőven van szenem, még az egész falunak is…. csak igyekezzünk hazafelé  ! – Jól van fijam  ! Ereszkeggyünk akkór…Klein úr  ! Fizetünk  !

Tisztelt városvezetés  !Tisztelt polgártársak  !Mint tudják, városunkban egy olyan rendőr teljesít szolgálatot, aki már háromszor felkötötte magát. Először letörött az ág alatta, másodszor elszakadt a kötél, harmadszor pedig levágta a szomszéd. Nos, ne várjuk meg míg Frankelstein Viorel igazi Frankensteinná változik és embertársai életére tör. Az ilyen ember nem érdemli meg, hogy továbbra is rendőr maradjon Szoborállító Döbrögiosz Jencisz Székely Athénjában, az ilyen ember nem élvezheti többé az adófizetők bizalmát, nem viselhet fegyvert a nyílt utcán, hanem szanatóriumban a helye. Emeljük hát fel szavunkat Frankelstein nyugdíjazásáért, kérjük ezért minden polgártársunkat, hogy jelenjen meg az október elsejei tüntetésen déli 12 órakor a Városháza előtt, hogy onnan majd a Rendőrség elé vonulhassunk és petíciót adjunk be a rendőrkapitánynak.

3. Albert írta

Ez még akkór történt amikor a Cseu világban kiálltunk a főútra s in85

4. Hogyan lettem császár

tegettünk a külföldi kocsiknak. Sokszor hanyigáltak ki, rágót, cukorkát s csokoládét. Ezér asztán megérte naphosszat ácsingózni és integetni. Eccer valami magyar turistának a Trabantya felfőzte a vizet az alvégen s Vaszi bának az unokája hozott neki egy vider vizet. Igy nagy barátok lettek. Én akkor jöttem a Marosról, éppeg fürödni vótam, de heába tüsténkedtem a magyar körül, cöklettem elé s hátra, heába köszöntem jó nagyokat, az le se szart, úgy evót Tódorral, a romány csóróval. Elkísértem őket a szövetkezetig, ahol a patkószeg összekeveredett a liszttel s a gumicsizmával, s ahol Aurél bácsi kopott salopétába fogatta a vásárlókat. A magyar turista élethalál akart venni valamit Tódornak, s erőszakoskodott jobbra –balra, hogy – Jeu kumpörö cie csevá. Tódor persze, asse tutta, hogy melyik világon van, rájött az idegesség, az eccer százas, hogy eddig senki se hívta bé a bótba, hogy na lám mit kérsz. Tódor végül rámutatott egy nagy bórkány muratúrára, s a magyar megvette neki. Bezzeg én röktön tuttam vóna, hogy mit kell kérni  : először is barna kakós cukorkát, asztán rajztömböt és vízfestéket, meg új szalmakalapot, mer a régi belül tiszta tojás lett. Legutóbb a kalapomban fogtam ki a szarkatojásokat amiket Vadász dobigált le a fáról. Mondani se kell, hogy mind összetörtek. Azért egyet jót béhúztam vóna Tódornak, hogy elcsaklizta előlem a magyar turistát, de hát nem lehetett, mer sokan vótak a szövetkezeti bótba. De hát egye meg a muratúráját. Kell a fenének savanyú uborka és káposztacika, van otthon elég, s ha nem, csinálunk ősszel. Egy hét múlva esmen integettünk s pont a mi uccánk előtt állt meg egy német kocsi s csak én vótam aki tudott értekezni velük. Most bizonyosodott bé, hogy milyen jó vót annak idejin bicskát, s varjúfiat vinni a bakszász pap fiának s véle barátkozni, mer amíg hozzájuk jártam, sok ragadt rám a beszédjükből. A németeknek osztán hoztam tejet és kenyeret, még almát is loptam a szomszédból. Cserébe kaptam jó sok cukorkát és egy ződ fabékát ami kis színes korongokat tudott kilőni a fejivel. Aznap én vótam a császár  ! Még azután is jó sokáig, amíg el nem lopták a ződ békámot. Tódor pedig fújja fel a magyar turistáját és egye 86

a muratúrát, amíg a könyökén kijőn. Halló lányok, asszonyok  ! Nevem Csézár, 4 éves, mások által jóképűnek mondott rövidre vágott sörényű piros csődör vagyok. Falun lakom és szántással, rönkhúzással keresem meg a mindennapi betevőt. Várom olyan kíváncsi lányok, férjükkel elégedetlen asszonyok jelentkezését, akik szeretnének meglovagolni és teleszkópos kardomat kivennék a tokjából. Nyereg van, de anélkül is lehet. Telefonos megkereséseket az esti órákban várok a 0745 – 85 – 29 – 39 – 1 –es telefonszámon.

5. Fordított hírdetés

– Agyonisten András komám  ! – Fogaggyisten Elek komám  ! – Hát még egy darabba? – Még egybe, de golyó a karomba, gránátszilánk a faromba. – Neköm az egyik szemöm oda, s a nagylábbujikám lefagyott. – Na, jól nezünk ki. – Mü osztán jól. . – Na, de asztot hallottaé, hogy immár pajtások löttünk? – Hogyhogy? – Hát úgy, hogy Szálasiék mögtiltották a bajtárst, mivelhogy mosmár nagy a baj, jönnek a ruszkik. – Igazsága van kendnek komám. Me ebbe a fránya visszavonúlásban mindön éjszaka pajtákban aluszunk s tetvekkel, bólhákkal barátkozunk. – Hát az má bisztosan úgy van  !

6. Valahol a fronton

Ezennel tudatjuk minden érdeklődővel, hogy szencsedi szabadegyetemünket megnyitottuk, ahová minden érdeklődőt szívesen látunk. Iratkozás délelőtt az igazgatóságon. Felvételizni a következő tantárgyakból szükséges  : 1. Gyorsásás 87

7. Apróhirdetés

2. Favágóbalett 3. Bicskanyitogatás 4. Mezei triatlon (szántás, vetés, boronálás) 5. Széna – szalma húzás 6. Kőtörés a Népszavával (20 kg) 7. Villámkefélés az istállóban 8. Kaszásének 9. Célbaköpés 10. Pajtabújócska 11. Bölcsészet 12. Patkódobálás

Kibéd falu dr. Mátyus István orvosdoktor, Seprődi János zenekutató, Madaras Gábor népdalénekes, Ráduly János, író – költő népművelő – rovásírásszakértő és Bodor Péter orgonája mellett leginkább az utolérhetetlen zamatú vöröshagymáról híres, nemhiába örökzöld sláger a hovávalósinénikibédimérkérdihagymaszagotnemérzi? Legutóbb fényképész barátommal Vásárhelyre igyekeztünk és amint Kibéden áthaladtunk megcsodáltuk az útmenti házak elé kiaggatott hagymakoszorúkat. – Szépek mi? – mutattam ki az ablakon. Ettől a hagymától gusások a táposok Makón. Mert ha belelilulnak is, akkor se fognak ennél jobb hagymát termeszteni Tápiópiában. – Hát igen. De azért a kibédieket sem kell félteni. Ha Dáciával állsz meg a kapujuk előtt, a hagyma ára csak 10 lej, viszont, ha egy BMW – vel érkezel egyből a dupláját kérik. – Kérjétek csak atyámfiai  !Kérjétek bátran  !Csak jöjjön be a csípős, szíjjas tápos hagyma Kibédre, hozza csak be valami nagyokos a külföldi hagymamagokat a faluba, mert fizetnénk mi triplán is a finom kibédi hagymát, de már nem lesz magja se. Arannyal fizetnénk a kibédi hagymát csak legyen, s visszasírjuk a régi szép időket amikor annyi volt a hagymamag, mint a homok, s hiába ettünk hagymát hagymával, hiába árultuk 10 lejért, a kutyának se kellett, s az egész ott rothadt a földeken vagy a padláson. 88

8. Hagymagondok

Szénkereskedő barátaimat gyakran elkísértem külföldi kiruccanásokra, gasztronómiai kalandtúrákra. Legutóbb Németországban voltunk és Köln felé menet egy óriási repülőtér mellett haladtunk el. Noha már elég repülőt láttunk életünkben – sőt ültünk is bennük – Géza bátyóval a navigátorral nem tudtuk megállni, hogy szemre ne vételezzük, meg ne kommentáljuk a parkoló, vagy le – felszáló gépeket. Közben 220 óránkénti sebességgel száguldottunk az autópályán. Géza bátyó már a sofőrt is döfködni, csipkedni kezdte, hogy nézze már meg, vessen már egy pillantást a gyönyörű gépekre. Addig s addig, hogy a sofőr bosszúsan ránkszólt  : – Hagyjatok békén, ne mind cukkoljatok, mert nem akarom, hogy repülőszerencsétlenségben halljunk meg  ! Valóban, a 220 kilométeres óránkénti sebességnél – repülőtér ide vagy oda – nagyon közel jártunk a repülőszerencsétlenséghez. Folytatása következik….

9. Repülőszerencsétlenség

Miután lerendeztük Kölnben szenes ügyeinket elvittem Géza bátyót és Gazsi sógort egy kínai étterembe pekingi kacsát enni. A pekingi kacsa mellé rendeltem még csirkéből, marhából és disznóból készült finomságokat és különféle leveseket. Az étkezést a Mao Tai pálinkával kezdtük, mondván, hogy ez egy nagyon híres kínai specialitás, amit kár lenne kihagyni. Azonban előre figyelmeztettem barátaimat, hogy a Mao Tai egy olyan pálinkaféleség amely azon kívül, hogy drága és még az orosz vodkánál is erősebb különleges ízesítésű, mondhatni négyízű. Egyszerre lehet érezni az istálló, a nyereg, a pergelt árpa és a lóizzadság ízét. A meglepetés óriási volt  !Hiába öntöttünk utána töméntelen Csing Tao sört, Kaoliang pálinkát, hiába ettük degeszre magunkat, hiába mentünk el egy éjszakai mulatóba koktélokat inni, Géza bátyó még két nap múlva is köpködte a patkószegeket. 89

10. A Mao Tai pálinka

Úgy 19. . . körül – Jó napot kívánok  !Méltóztatik megbocsátani tekintetes úr, ugyebár Ön Albert Ákos? – Igen. Mit parancsol? – De ugye a tanár úr méltóztatik lenni, nem a hasonló nevű vízgázszerelő a Ferecz József utcából? – Dr. Albert Ákos matematikatanár vagyok az Állami Főreáliskolából. – Na ha így áll a helyzet, hogy Ön az az Albert Ákos matematikatanár az Állami Főreáliskolából aki a Cseuvilágban kiment Amerikába és ott válogatott hazugságokkal hülyítette az ottani magyarokat, hogy mi itt milyen jól élünk, továbbá az Ön semmirekellő, hazaárúló, utolsó gazember fattyú fia szállította ki Gyurcsótány elvtársnak a magyarság ellen nyomtatott brosúrákat, akkor szégyellje magát a tekintetes úr, a Nagyságos Úristen ne engedje megdögleni, hogy saját taknyán, nyálán csúszva ott rothadjon meg a saját szarában és a nyüvek rágják cafatokra mocsok, lelketlen vénember. Most pedig menjen haza és pofozza fel magát, mielőtt el nem töröm a mankómat a hátán  ! – Jajj csak ne lőtték volna el a lábam és a karom, majd megtanítanám kesztyűbe dudálni  !

11. Székelyvárhely óvárosában

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdélyi szegénylegény, akit Edmondnak hívtak, és akinek nem volt senkije, semmije. Miután már megunta az örökös vándorlást az ország egyik feléből a másikba, és a kopogtatást a gazdagok ajtaján, hogy némi keresethez jusson, elhatározta, hogy kivándorol Amerikába. Igy aztán hátrahagyva kevés ingóságát – köztük legendás hűtőjét, amely arról volt híres, hogy ha belekiabáltak tiroli jódlizás jött vissza – elindult szerencsét próbálni. Miután megérkezett Amerikába már az első nap igen barátságos fogadtatásban részesítették a New York – i tolvajok, akik alaposan átnézték 90

12. Modern mese

szegényes motyóját. Azonban leesett az álluk, mert akármekkora tolvajok is voltak, a mi szegénylegényünktől nem volt mit lopjanak. Békében útjára bocsájtották tehát, viszontlátást egyik se mondott. Teltek – múltak a napok, a hetek, a hónapok, és Edmond rájött arra, hogy Amerikában a nagy lehetőségek hazájában tényleg kolbászból fonják a kerítést, amit csak le kell rágni, de ez a kerítés sajnos a másé. Miután volt mosogató, kifutó, autómosó, takarító és kutyasétáltató, Edmond úgy találta, hogy egyik foglalkozás sem illik igazán hozzá, és egyik sem jelenti azt a bizonyos ugródeszkát a boldogabb élet felé. Aztán egy nap eltökélte magában, hogy ha törik, ha szakad új életet kezd. Gyorsan feladott egy hirdetést a New York Daylight nevű napilapban, hogy lévén ő képzett japántanár és rekordidő alatt bárkit megtanít japánul. Pár nap várakozás után jelentkezett egy dúsgazdag amerókus – bizonyos Mr. Jackson – aki sürgősen igényelte ezt a szolgáltatást, mivel meg akarta taníttatni a fiát a japán nyelvre. A következő évben lett volna egy üzleti tárgyalása Mr. Jacksonnak egy japán üzletemberrel és mindenáron meg akarta nyerni a japán felet. Tanult és felvilágosult ember lévén tudta, hogy a japánok igen gyatrán beszélnek angolul, ezért jobb az üzleti tárgyalásokat japánul végezni. Ez már félsikernek számít és a japánok sem tudnak titokban tanácskozni előtte. Edmond megijedt, hogy most mi lesz, hiszen ő még japánt se látott eddig, nemhogy japánul beszéljen. Lessz ami lesz, gondolta, és beleugrott abba a bizonyos sötétbe amit a nehéz és érthetetlen dolgok jellemeznek. Egy szó, mint száz, a tanelkezdődött és a milliomos fia tehetséges tanítványnak bizonyult a magyar nyelv elsajátításában. Telt –múlt az idő, Mr. Jackson fia egyre jobban belemerült a magyar nyelv tanulmányozásába és a fejlődés igen szép jeleit mutatta. Edmond már komolyan aggódni kezdett, hogy mi lesz, ha a turpisság kiderül. – Ha ez a nagydarab amerókus, ez a Mr. Jackson felmérgelődik, az Achilles inamnál fogva akasztat fel valamelyik vaskampóra a kikötőben – gondolta. Egyszer csak híre jött, hogy érkezik a japán üzletember New Yorkba. Mr Jackson rezidenciáján nagy készülődés vette kezdetét, hogy rangjához mérten tudják fogadni a japán vendéget. A főnök az ujját 91

mellénye zsebébe akasztva pöffeszkedett az irodájában és mindenkinek újságolta, hogy csak bízzák a fiára a dolgot, megköti ő az üzletet. Megijedt Edmond, farkas vagy oroszlántól se ijedt volna meg jobban, mint ettől a hírtől. Szegényen reszketett még a gatyamadzag is. Nem sokat teketóriázott, gyorsan összepakolt és el New Yorkból, el a környékről, ki az államból. Mr Jackson pedig annyira el volt foglalva, hogy nem törődött Edmonddal. A japán üzletember meg is érkezett időben és elkezdődött az üzleti tárgyalás. Jackson junior is elővette a japán tudását és apjának legnagyobb megelégedésére megvillogtatta ismereteit a vendég előtt. Erre a japán üzletember örömkönnyekkel a szemében, kitárt karokkal fogadta Jackson junior szóáradatát. – Óh, én Budapesten végeztem az egyetemet  !Isten tudja mióta nem beszéltem magyarul…oh, köszönöm, köszönöm  !  ! Micsoda meglepetés  ! Igy kezdődött a híres amerikai – japán üzleti megbeszélés ami szerencsésen végződött, mert az üzletet megkötötték. Nyelvi mehézségek és egyéb zavaró tényezők fel se merültek és Mr. Jackson el volt ragadtatva fia teljesítményétől. Végül Edmond trükkje is kiderült, de Mr. Jackson nem neheztelt meg Edmondra, hanem magához hívatta és gazdagon megjutalmazta. Edmond a pénzzel elment egy japán nyelviskolába, megtanult japánul és még Japánba is eljutott. Ma pedig Mr. Jackson junior cégénél dolgozik, mint elsőrangú japán – amerikai tolmács és tanácsadó. Aki nem hiszi, járjon utána.

Bélu még kicsibaba volt, de már gagyogott, motyogott. Tudta a mama, papát, a tütüt, a cucót és sok egyebeket. Egyszer átjött a szomszéd és a macskára mutatva megkérdezte  : – Ez mi Bélu? – Katz. Majd a kutyára mutatva ismét megkérdezte  : – És ez? – Katz. 92

13. Bélu beszélni tanul

Aztán a disznó következett, de az is Katz volt. Végül a libára mutatott a szomszéd  : – Hát ezt hogy hívják Bélu? – Cákk. Igen, mert Bélu nagyanyja mindig fejezte a libákat és a tyúkokat.

Volt egyszer egy vak koldus, aki egy jó darabig gyűjtögette a pénzt, hogy öregségére még egyszer lefektessen egy nőt. Igen de egyetlen prostituált sem akart megállni neki. Csak egy faluvégi öregasszony mutatott némi hajlandóságot, aki úgy gondolkozott, hogy milyen jól fogna neki az a kicsi pénz. Tudna venni belőle két szekér fát. Szexelni azonban neki sem akaródzott, ezért amikor a vak koldus már negyedszer jött hozzá belegyezett, hogy az öreg rámásszon. Az utolsó pillanatban előkapott egy kopott báránybőr bundasapkát és az ágyékára szorítva azt tartotta oda a koldusnak. Az öreg amikor elvégezte a dolgát csalódottan felsóhajtott  : – Változik a világ, Változok magam is, Szőrös lett a picsa, Kívül is belül is.

14. A vak koldus és az öregasszony

A részeges Bagó Sándor bá mondta egyszer a kocsmában  : – A feleségem Anna, az anyósom Anna, a lányom Anna, a néném Anna, a menyem Anna, az unokám Anna…. nálunk még az Atyaúristen is Anna  !

15. Mindenki Anna

Mészáros Csabitól hallottam, aki a nyáron homokot lapátolt a komájával az anyósának. – S tudod, ahogyan ott lapátoltuk a homokot, hát az öregasszony átment valamiért a szomszédba, s alighogy kitette a lábát a kapun két cigánypurdé gyorsan bé, három tábla szalonnát ki a kamarából és te93

16. Nincs felháborodva

kerjed hazafelé a Sárréten. Gyorsan lelöktük a lapátokat s utánnuk  ! De a purdik úgy futottak, hogy csak Apródombok alatt értük be őket. A szalonnákat visszavettük és elkezdtük sapkázni, kujakolni ahogy csak bírtuk. Visszafelé bár lassabban ballagtunk, hát ugye elfáradtunk a sok futástól. Mondom komámnak, hogy hát te komám, jobban is sapkázhattad volna azokat a cigányokat. Erre ő  : – Hát nem voltam annyira felháborodva… – Jól van – mondom – akkor legközelebb futás közben neked is béhúzok vagy kettőt, hadd legyél formában  !

Zsiga bá egyszer elment ide a Fleisz a doktorhoz és megkérdezte  : – Doktor úr  ! Mondja kérem, az én rossz szívem kitart – é hóttig? – Ki Zsiga bátyám. Ki. Csak ne igyon, ne szivarozzon. – Akkor jól van, ha a hóttig kitart. Mert azután már nem kell, hogy kitartson.

17. Zsiga bá a doktornál

A múlt vasárnap disznót vágtunk Feri bátyómnál. Amikor felszabadult a kezem fényképezgettem, hogy legyen a családnak egy – két képe az eseményről. Közben Anikó néném kínálgatta a pálinkát és a pirítós zsíros, fokhagymás kenyeret. Az egyik koccintásnál mondtam a hentesnek  : – Mester, hát mondjon valamit…. – Minek? – húzta be a pálinkát – a fényképen úgy se hallatszik  !

18. Úgy se látszik a beszéd

Udvarhelyi szülők, tanítók, tanárok és iskolaigazgatók  ! Mikor fogunk már össze a városi televízióstársaság ellen, hogy többé ne sugározzon Móunika sót, Josi barátot, Barátok közt, Sódert, Familia káeftét, Csillag születik – et, Vacsoracsatát és a kereskedelmi tévékből ránk zúdított értéktelen, ostoba, az emberek és főleg gyermekeink szándékos elbutítására irányuló giccs és szennyműsorokat? Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ifjaink értékrendjét ne a libe94

19. Albert írta

rális szennymédia alakítsa. Legyünk büszkék magyarságunkra, tudatosítsuk gyermekeinkben, hogy a magyar nyelv, a magyar hagyományok, a magyar kultúra a legcsodálatosabb az egész világon. Akinek pedig ez nem tetszik, az vegyen parabolaantenát és azon fogja be a kicsibuzi filmszínészeket, a töketlen ripacsokat, a tehetségtelen előadókat, a magyartalan műsorvezetőket és Tápiópia lecsúszott szárjait. Ne engedjük, hogy gyerekeink agyát kimossák, legyen elég az erkölcstelenségből, a homoszexuálisok térhódításából, a trendi világból és vívmányaiból  !

20. Tápiópiai nyálas üdvözlésformák, jókívánságok
Cső  ! Szia  ! Szióka  ! Csáó  ! Jó napot kívánok  ! Alászolgálja  ! Kisztihand  ! Kezitcsókolom  ! Csókolom  ! Szervusz  ! Szevasz  ! Viszlát  ! Viszhall  ! Puszika  ! Pá  ! Jó éjt  ! Buék  ! Gratula  !

21. Székely üdvözlésformák, jókívánságok
95

Pálinkás jó reggelt  ! Aggyonisten  ! Aggyonisten minden jót  ! Fogaggyisten  ! Erőt, egészséget  ! Áldás, békesség  ! Szebb jövőt  ! Minden jót  ! Isten áldjon, Isten áldja  ! Isten segítsen  ! Isten vele  ! Sok szerencsét  ! Egészség, békesség  ! Egészséget, békességet  ! Szebb jövőt adjon Isten  ! Isten áldása kísérje  ! Isten tartsa meg  ! Isten éltesse  ! Isten nyugtassa  ! Na, Isten, Isten  ! Nyugodalmas jó éjszakát  ! Boldog Új Évet  !

A mai modern kor szellemének megfelelően sokan hajlamosak egy kézlegyintéssel elintézni a kommunizmus vívmányait, nem gondolva arra, hogy abban a korban is voltak szép, jó, hasznos és tanulságos dolgok, és nem mindenki volt hülye. Amikor az iskola iskola volt és a tanítás tanítás. Az 1957 – es ellenőrző könyvecskébe a következő rendszabályokat írták  : – A tanulók kötelesek alaposan elsajátítani az iskolában előadott ismereteket, hogy ezáltal hasznosabbá válhassanak dolgozó népünk és 96

22. Tanúlságok

hazánk, a Román Népköztársaság számára. – Járjanak rendszeresen az iskolába, jelenjenek meg késés nélkül az előadásokon és a gyakorlati órákon. – Járjanak figyelmesen az utcán, és tartsák tiszteletben a közlekedési szabályokat. – Jelenjenek meg tisztán az iskolában, tartsák tisztán ruházatukat és könyveiket. – Vigyázzanak a rendre és a tisztaságra padjukban, osztályukban és az egész iskolában. Becsengetés után azonnal menjenek be az osztályba, és foglalják el csendben a helyüket a padban. Padjukat vagy osztályukat csak a tanító vagy a tanár engedélyével hagyhatják el. – Az órán üljenek kifogástalanul a padban, hallgassák figyelmesen a tanító vagy a tanár magyarázatát, valamint társaik feleletét. Tilos egyébbel foglalkozniuk. – Legyen jegyzetfüzetük, s ebbe jegyezzék fel rendszeresen a következő órára feladott házi feladatokat. – Köszöntsék felállással a tanítót, a tanárt vagy az igazgatót, amikor azok bejönnek, vagy kimennek az osztályból. – Álljanak fel, amikor a tanár vagy a tanító kérdezi őket, s csak az ő engedelmükkel foglalhatják el ismét helyüket. Ha kérdezni vagy felelni akarnak, nyújtsák ujjukat. – Tanúsítsanak tiszteletet az iskolaigazgató, a tanítók és a tanárok iránt, köszöntsék őket, amikor az utcán vagy másutt találkoznak velük. – Viselkedjenek szerényen, illedelmesen és fegyelmezetten az utcán és a magánéletben. – Beszédjükben kerüljék az olyan kifejezéseket, amelyek sértőek másokra nézve, de lealázóak azokra is, akik kiejtik azokat. Kerüljék el az olyan cselekedeteket is, amelyek csorbítják a tanuló méltóságát. – Kíméljék az iskola felszerelését, és becsüljék meg a közvagyont, a dolgozó nép tulajdonát. Ügyeljenek a saját, valamint a társaik holmijára is. – Viselkedjenek figyelmesen, előzékenyen az idősebbekkel és a kisebbekkel, és legyenek mindig segítséget nyújtani az öregeknek, rok97

kantaknak és betegeknek. – Segítsenek szüleiknek a házi teendőkben, gondozzák kisebb testvéreiket és ügyeljenek rájuk. – Tanúsítsanak iskolatársaik iránt elvtársias magatartást. Legyenek barátságosak és őszinték. Vegyenek részt a közösségi életben, támogassák készségesen azt, és szükség esetén maguk is fogadják el a közösség segítségét. – Az iskolán kívül rendezett sporttevékenységekhez, kiránduláson való részvételhez vagy a helységből való eltávozáshoz kérjék az igazgatóság engedélyét. – Csak azokat az előadásokat, rendezvényeket és intézményeket látogathatják, amelyeket az iskola igazgatósága ajánl, vagy engedélyez. – Tartsák be a bentlakás rendszabályzatát. – Az iskola és az osztály becsületére úgy vigyázzanak, mint a sajátjukra. E rendszabályok tiszteletben tartása minden tanulónak becsületbeli kötelessége. Áthágásuk szigorú büntetést von maga után, bizonyos esetekben az iskolából való kizárást is. Ma már oda jutott a világ, hogy a kólán, dunakavicson és turórudin nevelkedett lenyalt hajú, sápadtarcú, fülbevalóikat az orrukban vagy a szemükben viselő, madárijesztőnek és paprikajancsinak öltözött, tetovált, dohányzó, italozó, káromkodó, az iskolából eltekergő, éjjelező, kocsmázó, lusta, délalvó és dolgozni nem szerető nejlongyermekek nem csak, hogy köpnek fajparasztból lett újgazdag szüleikkel együtt a hasonló rendszabályokra és megszívlelendő figyelmeztetésekre, hanem szidalmazzák, megalázzák tanáraikat és sok esetben egymást késelik halálra vagy lövik szitává. Ez lenne a demokrácia? Valahogy nem úgy néz ki. De az biztos, hogy ezek a sapkajancsik, nyikhajok és szartarisnyák, – akik úgy viselkednek, mint aki feltalálta a spanyolviaszt – , egyhamar nem fogják a mi nyugdíjunkat megkeresni. 50 év múlva pedig az unokáik járás közben a kezükre fognak lépni, majd dédunokáik bamba egyetértésben szép lassan visszamásznak 98

a fára.

Nemrég hallottam, hogy Nagy János Pofozógép és Kiss Mihály Kokszolómester egykori iskolaigazgatóm és történelemtanárom végleg befejezte földi pályafutását. Egyiket elvitte a szesz és a beteges mája, a másikat meg a szivar és a tüdőrák. Miután felszedték egyiket a sárból, másikat félmeztelenül az utcáról, utolsó óráikat szanatóriumban tölthették. Hát így végezték egykori iskolám néhai kommunista diktátorai. Ezért ütötték, verték, kokszolták, vonalzózták és pálcázták a diákságot egy életen át, hogy ilyen véget érjenek. Nem mondom csúfos élet, és még csúfabb halál. Pénz, erő, hatalom, tekintély, befolyás, hírnév és kitüntetések egy csapásra mind odalett. Elmúltak, elszálltak, mint a fing a levegőben. S mi maradt? Egy rakás nyomorúság és rossz szájíz a volt diákok szájában, amit muszáj egy köpéssel kilökniük magukból, mert lenyelni már nem nyelhetik. Elég könnyet s mérget nyeltek az iskolában.

23. Diktátorok végnapjai

Még a Ceaubá idejében történt a Matricagyárban, hogy az egyik mérnök kiment delegációba a keletnémetekhez és hazafelé jól bevásárolt német gépekből. Itthon persze a szájukat nem tudták összefogni a gyárban, úgy örvendtek az új gépeknek és csakhamar össze is szerelték őket. Igen ám, de a próbanyomáson sehogy se akart kisikeredni a tökéletes forma. Már egy hete kínlódtak minden eredmény nélkül. Az egyik nap odavetődött a gyár raktárosa és nagy flegmán megjegyezte  : – Ilyen az, amikor román gyárban, német gépekkel, székely ember cigánymunkát végez  !

24. A raktáros megjegyzése

A tegnap az egyik udvarhelymelletti székgyárban voltam valami briketteket felrakodni s cipekedés közben megkérdeztem az egyik fü99

25. Minden nemzetközi

lig poros munkást  : – Mondja csak  ! Vajjon érdemes idejönni tolmácsnak? Mert azt hallottam, hogy külföldi a patron s a cég nemzetközi… Az ember megtörölte a homlokát és így válaszolt  : – Ide jöhet, me az igaz, hogy itt mindön nemzötközi, de úgy tuggya meg, hogy a gyár némöt, a gépek amerikajiak, a vezérigazgató zsidó, mű székölyök vagyunk csak a fizetés romány  !

A városban történt, valamelyik délután. – Aggyonisten Albi bátyám  ! – Erőt, egészséget ecsém  ! – Na hová fucc megint? – Itt né, hónap esmen megyek ki a tanyára, me vannak valami vadlovak, s hogy törjük bé őköt, de kéne egy videjós, aki filmre venné az esemént. – Filmre akarod vetetni? Hát azt meg minek? – Há, hogy lássuk legalább, hogy hogyan halunk meg bátyám. Ha már bicskázni nem lehet, medvét fogni mégúgyse, akkor legalább en�nyi öröme legyen a legénembernek ebbe a maji nájlonvilágba.

26. Filmező kerestetik

A tennap kimentem kenyérér, s a pékség előtt összefutottam ezzel a kicsi szomszédasszonnyal aki egy időben itt a vározsba színészkedett az urával, de asztán kimentek Magyarba. Ő is kenyérét ment, de nem egyedül, hanem egy babakocsival s egy szép kicsileánykával. Mondom  : – Na, szerussz, Emőke  ! Há nektek is lett kicsibubátok? – Igen, hálaistennek. De már nagyon ideje vót. – S künn laktok Magyarba? A táposoknál? – Mi igen. De úgy nézd eszt a leánykát, hogy ez nem tápos. Mert ez még anyatejet szopik s úgy szereti a csicset, hogy az kimondhatatlan. – No Isten éltesse és tarccsa is meg a leánykátokat  ! Nekünk is van kicsibubánk, most múlt nyóchónapos, de olyan eleven, hogy alig bírunk vele. Gyermeket vártam, de osztán leányka lett, immár nem lesz aki a nevemet továbbvigye, de nem is baj, mer a leánykát ha felnő, ha100

27. Nekünk is van kicsibubánk  !

mar elviszik, s nem kell házat venni neki. A komámnak bezzeg három fija van, s feszt dógozik, kénlódik a szerencsétlen, hogy két telket s hezzávalót akasszon valahogy a két fijának. A kissebbik osztán megmarad az össbe. Valamelyik este átvoltam a szomszédba a suszterhez valami rossz csizmával s amíg foltozta hallgattam miket beszélnek a vénasszonyok. Mert a suszter anyósa rettentő egy lepcses szájú volt, s a szája miatt odagyűltek a szomszédból a vénasszonyok, mint a darazsak a mézre. . Olyan volt ez a Mári né, – a suszter anyósa – mint a Szabad Európa rádió. Ez osztán mindent tudott. Hallom egyszer, hogy azt mondja ennek a sánta kovácsnak a nagyanyja innen a szomszéd utcából, hogy Mici néni, a vénleány tanítóné áttért Jehovának. – Nem Jehovának, hanem Jehova Tanúinak, te Juli – javította ki a suszter anyósa. – – Igen, igen – igazította meg a kendőjét a vénasszony, jól mondom, jól. Azok, akik csurdén mennek keresztelkedni, s elől csak egy kis lapi van, mint Jézusnak. – – Nem Jézusnak, te Juli, hanem Ádámnak – vágta rá a suszter anyósa. – – Jól van, no, – sértődött meg a vénasszony, – hát akkór mondjad te, ha jobban tudod. – Halljanak oda  ! – szólt bele egy másik öregasszony, aki addig csendesen kötögetett. Hát az milyen lehet? Egy lapival az ölükön…. – – Olyan, mint Tarzan, nannyó  ! – kottybelészilvalézett a suszter fia, aki ott lábatlankodott a közelben és a dikiccsel meg valami bőrökkel játszadozott. – – Olyan, mint Tarzan  !

28. Olyan, mint Tarzan

Egyszer, amikor mentem Kibédre egy csomagfuvarozó, csomagkiszállító vett fel a dubájába, aki mindenféle divatos szirt – szart fuvarozott masszírózógéptől kezdve egészen a mágneses talpbetétig. Már amit a emberek megrendeltek a tévéből. Ez a fuvarozó mondta, hogy 101

29. A bárd

mekkora becsapás az ilyen vásár, hogy a kések csak két napig vágnak, és sokszor zsákbamacska az egész. Legutóbb valaki bárdot rendelt. Ugyebár a tévében szép nagynak látszott, ahogy ott csapkolódtak vele, mutatós volt, fájin, dufla. Amikor vitte házhoz, a gazda felesége a kapuban várta. – Jajj be jó, hogy megjött  ! Már úgy vártuk  ! Az uram szombaton disznót akar vágni az új bárddal…. S fizette ki rendesen. Csak amikor már a kaput becsukta, akkor mondta magában a csomagkihordó, hogy  : – No, ezzel a bárddal egyszer nem  ! Mert, amit kivitt, az egy egészen kicsi sajtbárd volt.

Feri bátyómmal esett meg, hogy egyszer még a kommunizmusban csikót vett a ludasi vásárban és gyalog ereszkedett hazafelé. Amikor ráesteledett a kollektiv gazdaságnál kért szállást az egyik román faluban. A szállást megadták, neki is a csikónak is, még vacsora is került az éjjeliőr szobájában, szóval minden jó volt egészen odáig, amíg elérkezett a lefekvés ideje. Bátyómnak a földre terítettek ágyat, de amint vetkezett le, s húzta le a csizmát, a bakter s még vagy két gondozó akik bennmaradtak éjszakára vigyázni valami újszülött borjúkra meglátták a gyapjúzokniját. Meglátták a piros – fehér –zöldet – mert a vénas�szony, aki kötötte, már csak maradék anyagokból tudott dolgozni s így lett a zokni – piros – fehér zöld a zokni. Na de erre a románok úgy felvesztek, hogy bátyómat meg akarták ölni. Alig s alig tudta megmagyarázni, hogy azok a színek nem magyar színek, hanem olaszok s a bajnokság miatt van, mert a tavaly az olaszok nyertek. Ezt a mesét a bakter és a két analfabéta gondozó el is hitték, lassan megnyugodtak, lefeküdtek, de bátyómnak nehezen telt az éjszaka, mind azt álmodta, hogy rátörtek a románok a piros –fehér – zöld zokni miatt.

30. A piros – fehér –zöld zokni

Gyermekkoromban gyakran vakációztam apámnál aki állatorvos 102

31. Kódustarisnya

volt a csapói kollektiv gazdaságban a kommunizmus idején. A lovakat és a bikákat már kora gyermekkoromtól szerettem, ezért amikor lehetett, mindig ott lógtam a ló és bikaistálló környékén. Máskor elkísértem apámat, hordoztam a gyógyszeres táskáját és adogattam a szerszámokat a kezébe. Ahányszor csak végigmentünk az istállókon apám mindig eszembe juttatta, hogy a gondozók azért dolgoznak ilyen keményen, azért ilyen ganésok, büdösek, mert annak idején nem tanultak és ellógtak az iskolából. Ezért, ha jót akarok és nem akarok idekerülni, jobban teszem, ha lenyomom a fenekemet és megtanulom a leckéimet. Mert, ha nem, akkor én is csak kollektivista leszek. A prédikáció persze nem tetszett, de hát olyan jó volt a lovakkal és a bikákkal játszani, madarászni, eprészni, a szomszéd kertjéből szilvát lopni, nagyokat fürdeni a Marosban és pakk – pakkozni a román gyermekekkel. Aztán elteltek az évek, időközben megtanultam 13 nyelvet, bejártam 25 országot és kiadtam 54 könyvet. Jártasságot szereztem a francia, német, olasz, japán és kínai gasztronómia terén, újságokban jelentek meg cikkeim, kitanultam az idegenvezetést, magántanítványaim kerültek, előadásokat tartottam, expediciók vezetője lettem, az emberek mint gasztronómiai szakírót és szaktanácsadót ismertek. Aztán beütött a válság és minden összeomlott. Nem volt kinek tolmácsolni, nem jöttek a turisták, az éttermek egyre – másra buktak be, elmaradtak a magántanítványok, nem kellett többé senkinek se a gasztronómiai szaktanácsadás se az előadás. Az emberek nem vásároltak többé könyvet, egyre kevesebben olvastak újságot, de maguk az újságok is egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Igy megkezdődött a cifra nyomorúság, mert a fenti tudományokkal, az összes címekkel és rangokkal kénytelen voltam elmenni napszámosnak, favágónak, bútorcipelő – költöztető embernek, takarítónak és végül lovásznak, hogy meg tudjak élni és kenyeret vehessek a családnak. Hiába tanultam, hiába igyekeztem, hiába szívleltem meg apám figyelmeztetését, végül mégiscsak az istállóban kötöttem ki, hogy büdös és ganés legyek és keményen dolgozzak a napi betevőért. Ezek szerint kár volt kínlódnom, kár volt tanulnom, ha mégis az istállóba 103

kényszerülök. A napokban jött egy külföldi tévéstáb és riportot készítettek velem, hogy miként él meg manapság egy világutazó, egy gasztronómiai szakíró és többnyelvű tolmács. Csak ez a kódustarisnya ne lenne, mert már nagyon unom, hogy egyik napról élünk a másikra, házról házra kunyorálunk és tanyáról tanyára futunk a munkáért. A múltkor egy szakáccsal és egy tanárral vágtam a fát, s ebédszünetben elbeszélgettük, hogy bár a mondás szerint csak annak igazán könnyű a toll, akinek nem nehéz a kapa vagy a kasza, de azért ami most van, azért az enyhén szólva egy kicsit sok. Ha ez a válság még továbbra is tart, én nem tűrök, nem szenvedek tovább, hanem fogom magam és a családot, beszegezzük a ház ablakát és elmegyünk Törökországba. Legalább ott nincs válság s hagyják élni az embert.

104

Ötödik könyv

Nájlonvilág

Csak felnőtteknek 18

105

106

Azt mondják, hogy aki katona nem volt, részegen sáncban nem aludt, pinát nem nyalt, gatyába nem szart, reggel a pohár pálinkát nem issza meg, bajusza nincs, sarkantyús csizmában nem jár, lovagolni nem tud, tollas kalapot nem hord, az nem becsületes magyar férfiember.

1. Ki a magyar?

A múlt héten lementem az ócskapiacra egy csomó himi – humival, s egy nagy bog pávatollút is vittem, hátha valaki megveszi. Azonban hiába kináltam boldog – boldogtalannak, a fenének kellet a pávatoll. Lődörgés közben valami csórókkal akadtam össze, nekik is ajánlottam a pávatollat, hogy  : – Fiúk, vegyetek tollút  !Jól mutat a kalapban… Aztán jobban megnéztem az amerikai sapkás, füssfüsstréninges fickókat, már csak a szakállamba mormoltam félhangosan, hogy igaz is, minek nektek tollú, hiszen kalapotok sincs. A végét az egyik meghallotta, és igy szólt nagy vigyorogva  : – Nekem van kalapom, de ennek az anyjában tartom – döfte oldalba a társát – , egyébként is azon van tollú elég, nem kell rá semmi – s úgy buggyant ki belőle a röhögés, mint a kandisznókból szokott.

2. Tollút vegyenek  !

Az egyik nap babasétáltatás közben találkoztam a szomszéd családdal. Ők is a gyerekeket szellőztették. Megálltunk beszélgetni, s én meg szemügyre vettem a kisebbik gyermeküket a babakocsiban. – Milyen szép kékszemű fiúcska  ! – jegyeztem meg csodálkozva – de ti nem is vagytok kékszeműek  ! – vizsgáltam meg gyorsan az apuka és a kismama szemét. – Ugyanbiza, ki az apja? – tettem fel tréfásan a kérdést. – A postás – vette a lapot az anyuka. – A postás? – csóváltam meg hitetlenkedve a fejemet, – én inkább azt hiszem, hogy a szomszéd, majd magamra mutattam. Tovább már nem tudtunk játszadozni, mert az apukának nem tetszett ez a féle társasjáték és sűrgős teendőire hivatkozva búcsúzkodni kezdett. 107

3. Ki az apja?

Az egyik délután barátommal sétáltam a Kossutban. Azaz, hogy sétáltunk volna, mert alig 10 perc múlva belekerültünk egy hazafele igyekvő tömegbe. – Megint csőtörés van – jegyezte meg a barátom. – Milyen csőtörés? – néztem körül, mert sehol se láttam vizet az úttesten. – Női csőtörés. Mert az előbb engedték ki a munkásnőket a ruhagyárból.

4. Csőtörés

P. Lajos barátommal Parajdon voltunk valami állatoknak való kősóért, s hazafelé benéztünk barátom mészáros üzletfeléhez. A nagypocakú hentesmester olyan részeg volt, mint a csap és beszélgetés közben úgy forgatta a nyelvét a szájában, mint valami kopott kaszakövet. – Mit isztok? Van sör, bor, pálinka… – Köszönjük nem kérünk…sietünk…csak a kádat hoztuk haza… majd máskor. . – Így menetegetőztünk. A mészáros büllögött egyet, pillogott egy párat, lapos majompillantásokkal, majd kifakadt  : – Nekem osztán többet ilyen állapotban ide ne gyertek  ! Nézze meg az ember  ! Itt a sok sör, bor, pálinka s nincs ki megigya…Ne  ! Vigyetek akkor kolbászt s egyetek, ha már inni nem tudtok – akasztott le egy kolbászt a füstölőből.

5. A mészárosnál

Jó ideje hirdettem az újságban, hogy soknyelvű tolmács és tapasztalt idegenvezető vállalja kalandos kedvű turisták elkalauzolását Törökország egész területén, a hirdetésemre csak egyszer jelentkeztek. – Szivesen betársulnék a török expedicióba, mint tolmács – azt mondja – Tiz nyelvnél többet tudsz – e? – kérdeztem. – Nem. – Akkor meg mit akarsz? Én tiz nyelvet beszélek. Ha majd többet 108

6. Tolmácsolós

fogsz tudni nálam, akkor majd beveszlek  ! – S ezzel leraktam a kagylót.

Volt egyszer egy orvhalász és orvvadász ismerősöm, aki néha akkorákat lóditott, hogy talán még maga se hitte. A hivatásos halászok és vadászok elmehettek volna hozzá meséket tanulni. Egyszer felhivott ez a Vadász, hogy van egy szupermodern sátra és elmehetnénk vele az Ararátra. Még az én utamat is fizetné, csak tolmácsoljak neki. Épp most próbálta ki a sátrat a kertben és olyan jól telt az éjszaka, hogy ki kellett takarózzon. – Na ez igen  ! – mondtam magamban, miután letettem a telefont. Az éjjel mínusz 28 fok volt, a teraszajtót nem tudtam kinyitni úgy befagyott, délben a hernyótalpas hótakaritót még mindig nem tudtam begyújtani, s akkor idejön ez a Vadász ezzel a szuper pihesátorral és meg akar hülyiteni egy törökországi úttal. Hogy fagyjunk csonttá valamelyik szakadékban…. még csak ez hiányzik nekem a reumám mellé  !

7. Vadász és a sátor

Péter sógor mondta nem sokkal a változás után  : – Akinek a kommunizmusban pénze volt, annak ma is van. Akinek pedig nem volt pénze, annak ma sincs semmije. Milyen igazat is mondott Péter sógor, csak azt felejtette ki, hogy annak idején akinek nem volt pénze, de volt vastag pofalemeze, tudott jól lopni, csalni és nem volt szégyenlős, annak időközben lett mindene. A becsületesek, szorgalmasok, igazmondók, tisztességesek pedig szivhatják a fogukat.

8. Tanulság

Úgy mondják, hogy egyszer a PRFDSZ akart venni egy Mercédeszt, hogy majd legyen amivel furikáztassák a párttitkár elvtársat. Igende, addig kampányoltak elé s hátra, jobbra s balra, addig sefteltek, hogy elpattogtatták a pénzt s már csak egy ladányira tellett. Aztán a Lada lett a pártautó, a pártitkár elvtárs azzal járt ki falura agitálni. 109

9. A PRFDSz és a Mercédesz

A szentmártoni P. Laji már kölökkorában is nagy kópé volt. A szomszéd fia mondta, hogy amikor Laji tizéves gyermek volt télen felhajitott egy hógolyót a csűr tetejére, s bekiáltott az istállóba az öregapjához  : – Jöjjön ki Papó  ! Akarok mutatni valamit  ! Az öreg letette a ganéhányó villát és kilépett az istállóból, de alig haladt valamicskét máris a nyakába zuhant az imént felhajitott hógolyó, immár óriás sütőtöknek gömbölyödve. Ugye, ahogy a hógolyó gurigázott lefele, mind felszedte a havat. Szegény öreg összeroskadt a súly alatt, alig tudott később feltápászkodni. Máskor Laji kifúrta a tyúktojást, a lyukon kifújta a tartalmát, aztán belecsempészte a tojást az öregapja zsebébe és jól rácsapott. Papó azt hitte, hogy rendes tojást tettek a zsebébe, hogy az most eláztatta a pakli dohányát s ezen úgy felmérgelődött, hogy ostorral kergette meg Lajit az udvaron.

10. Vicces Laji

Katona koromban Giurgiuban teljesitettem szolgálatot. Ahogy megtudták, a többiek, hogy tudok rajzolni, nagy divat lett a tetoválás. Mindenki olyan női arcot akart a karjára, amilyent a bőröndöm falára rajzoltam. Egy szebeni csobánfiú egyenesen egy magyar cimert kért szinesbe a mellére, mivelhogy az olyan szép. De nem ezt akarom mondani, hanem azt, hogy a tetoválások terén egy giurgiui cigány vitte el a primet. Neki az volt a farkára tetoválva, hogy  : – Pofta buna, vagyis jó étvágyat  !

11. Pofta buna  !

Egyik este gépelés közben arra lettem figyelmes, hogy olyan narancsos – fahéjas – borpince illat van az egész lakásban, mint az éttermekben Karácsony táján. Eleinte, azt hittem, hogy valami finom vörösborospecsenye készül a konyhában. Meg is kérdeztem  : – Mit főztél Hajnicka? – Mami bort főzött – jött be Hajnicka és vette ölbe Kicsi Edlynneke 110

12. Mami bort főzött

Victoriát, majd megmutatta a legújabb boros illatositóját. Akkor eszmélkedtem, hogy én ezt az illatot már ismerem, éspedig a zenészüzletben volt szerencsém megszagolni, bár akkor még nem tudtam, hogy van ilyen boros illatositó. Azt hittem, hogy Lagzi Dinkónak, az elárusitó zenésznek van ilyen szaga, ilyen fahéjas – narancsos – égettboros, hányásutáni másnapos szaga, mert Dinkó állandóan beszeszelt állapotban leledzett s nemritkán kergette meg a rókákat az utcasarkon. Tiszta ártatlanul gyanúsitottam meg magamban szegény Dinkót aki aznap szinjózan volt, de hát a cseles forraltboros illatositó megtévesztett.

A városbéli örmény kereskedők bált tartottak a Vertán házban. A rendezvényen én is ott voltam, mint borfiú s egész este szolgáltam fel a vendégeknek. A köszöntőpezsgő után pálinka, előételek, izelitők, leves, likőrők, halak, húsok, bor és ismét pezsgő következett. A rendezvényen ott volt Sarkadi mester is, akit meghivtak truppjával egy kis komédiázásra. Amikor a vendégek már jó spiccesek voltak egy pezsgős kör után odasúgtam Sarkadi mesternek  : – No, Sarkadi mester  ! Most csináltam egy szarvashibát, mert pezsgőre nem szokás rátölteni. De hadd fogyjon, igyanak a vendégek  ! – De, ez nem pezsgő volt, hanem fehérbor, mert amig te a pincében voltál fehérbort kértek, én felszolgáltam, s most te arra rátöltöttél. – Teringettét  ! Arra aztán tényleg nem illik rátölteni…sápadtam el. – De nem ám  ! – vigyorgott Sarkadi mester – ráadásul Moet pezsgőt.

13. Szarvashiba

A szomszéd Fűzfa Vili mondta egyszer a kocsmában, amikor svédországi életéről faggattuk. – Svédországban úgy van, hogy ha a tőszomszédhoz mész vigyél ételt, ha a szomszéd faluban van elintézni valód öltözz duplán s ha a rokonhoz indulsz vigyél nőt magaddal, mert akkorák a távolságok. Valahogy úgy van, mint a székely földrajzi számitással. Az ehejt az 111

14. Svéd útravaló

10 km, az ahajt az pedig 20.

15. A városi gyermek étrendje
1. Tea keksszel 2. Kechupos laska 3. Szalmakrumpli ketchuppal 4. Bundás kenyér cukorral 5. Lekváros kenyér tejjel 6. Tejbegriz lekvárral 7. Pufulec 8. Pattogatott kukorica kólával 9. Chips kólával 10. Margarinos kenyér szójás szalámival 11. Joghurt 12. Lekváros rizs 13. Lekváros laska 14. Meggyleves 15. Köménymagleves 16. Árvalaskaleves 17. Csokoládé, cukorka, rágógumi 18. Traubiszóda, dunakavics, túrórudi 19. Tükörtojás szalmakrumplival és ketchuppal 20. Piritott kenyér vajjal és fokhagymával 21. Panirozott parizel mustárral 22. Hot dog ketchuppal 23. Pizza ketchuppal 24. Esmen pizza 25. Müzli tejjel 26. Almaleves 28. Piritott griz 29. Cukros kenyér 30. Cukros zsiroskenyér 112

31. Kakaós kávé margarinos kenyérrel 32. Ketchupos hot dog Ezenkivűl nyakleves, búvalbaszottlé, dögasszonleves, krumplispityóka, nyögvenyelő, angyalbőgyőrő, szabógallérleves és még egy tányér fuszujkaleves.

Első nap Megérkeztünk, kipakoltunk az asztalokkal, miccsütőkkel, hütőszekrényekkel, aragázkályhákkal, munkaasztalokkal és tálalóasztalokkal. No, meg az élelmiszerraktárral, a viztartályokkal és minden egyébbel, hogy ezer embernek süthesünk, főzhessünk. Megjelentek az első rockerek szakadtan, kopottan, mocskosan, büdösen, hajasan és szakállasan talpig feketében, mint a gyászhuszárok. Persze a feketén kevésbé látszik a mocsok. Jöttek lányok is egy árnyalattal világosabb feketében piercinggel a nyelvükben. Na, ezek aztán ékesnyelvűek  ! De majd meglátjuk egy hét múlva, hogy mire jutnak. Egyébként itt minden ROCK. Itt vannak a magyarock is akik az erdélyi haverockkal egymást tapossák a bárock előtt, koncert közben lengnek a karock, legénytollaligpelyhedzikállán kisrockerek farock helyett pop…. azaz bocsánat, rockcornnal kinálják életük első szerelmét. Nagyon kemények ezek a rockosok, a zenéjük is zúzós. Nemhiába rock…talán oda kellene őket állitani sziklát törni a húszkilós népszavával. Amig még nem isszák le magukat a sárga földre. Második nap Annyi hajas rocker gyűlt össze a mezőn, hogy már – már fontolgatni kezdtem egy borbélyüzlet vagy egy gyapjútépő felállitását. El is neveztem őket gyapjasoknak, mert egyik másikuknak olyan fonott, sodrott, siritett vagy pödört hajazmánya volt, hogy a pulikutyák szégyenükben bebújtak volna a szamár hasa alá. Akinek pedig nem gyapjas orrszarvú lógott a fején, azokat besoroltam a lombosok és seprűhajú113

16. Egy szakács naplója

ak rendjébe. Lassan beindult az élet. Elkezdtünk miccseket és kolbászokat sütni. Gulyás is készült. A rock katonái pedig lassan megéheztek a sok ivás után. Mert addig csak ittak. A sok jó rockmuzsika hatására majdnem elment a hallásunk, de engem hirtelenjében megszállott az ihlet  : A rock katonái jönnek – mennek, Miccsből, kolbászból jó sokat belelnek, Vodkát, söröket nagyban isznak, S a mezőre ebédet, vacsorát Mindent visszaadnak. Mondtam is a gyapjasoknak, hogy egyetek jól fiúk, mert ha nem, később szarul fogtok hányni. A zenebona óriásira dagadt. Sajnos a fülem is, hiába tömtem tele vattával. Egy szinpadot épp a konyha mellé állitottak fel. A hangszórók ezerrel nyomulnak, mi kétezerrel nyomjuk a füstöt, hadd köhögjenek. De nem nagyon törödnek a füsttel. Szokva vannak. Csak szórnák rá a tűzre valami füvet, lenne nagy felbolydulás  ! Harmadik nap De lássuk csak, hogyan öltözködnek a gyapjasok. Először is mindenki fekete rongyban jár. Ez lehet felül kopott bőrkabát, farmerdzseki és póló, alul még kopottabb rövid vagy hosszúszárú fekete farmernadrág fekete szkinhedbakanccsal aminek évről évre nem csak az ára nő, de a szára is. Más divatirányzat szerint alul katona felül rocker, de sok a neonáci szar is. A pólókon sokféle minta, irás, reklám és halálfej. Ezek szerint hamarosan halálfej lesz mindenki, aki mértéktelenül iszik, drogozik, cigarettázik, nőzik, anélkül, hogy enne és vizet inna, aludna is néha és főleg dolgozna. Apropó reklám. Az egyik gyapjast megkérdeztem, hogy ugyanbiza te, koma, mennyit fizetett neked a zenekar, hogy viseled a nevüket, cimerüket, fényképüket. 114

– Nem fizetett az semmit. – Igen? Akkor te tiszta ingyen reklámemberkedsz. Ha legközelebb találkozol velük, akkor mond meg, hogy fizessenek legalább egy sört, mert másképp úgy jársz, mint az a kurva akit hamis pénzzel fizettek ki. Az alul katona, felül fekete rongy viselethez annyit főznék hozzá, hogy a viselőjük soha nem volt katona. Csak egy hónapig orditanák a fülébe, hogy Desteptarea  ! Alarma  ! Inviorare  !Sector  ! Apel  !, rögtön elmenne a katonásditól. Esténként nagy volt a koslatás a gyapjasok sátrai tájékán. Úgy jártak ide s amoda a fiatal titánok, mint a kanik szukák után bagzáskor. Éjfél után, amikor már mindenki jól beszipkázott nagyobb lett a bonyodalom. Tajtészeg lombosok ismeretlen gyapjasok sátrában tértek nyugovóra, egyedülálló rockerinákat farkasfalkák köröböltek, a szerencsések, akik barátnőt hoztak magukkal boldogak lehettek, hogy ismét nőikben végezhették el az aznapi intimtisztálkodást. Mások, akik lánybandába cseppentek be túrórudit kináltak körül. Reggelre akkora volt a kavarodás, hogy a szar egybefolyt a májjal. Volt aki saját piszkában húzta a lóbőrt egy kövön, más jobb hiján a barátnője ölébe hányta a sörkolbászát. A kisrácok meg egész éjszaka köpülhettek kedvükre. Gondolom, az nyert, aki először kilőtt. Negyedik nap Közben egyre jobban ömlik a zene és az eső a nyakunkba. A lombosokat ez csöppet sem zavarja, mert minél jobban esik az eső, annál vadabbul rázzák ki a hajukból a vizet. Rázzák a fejüket és a farkukon gitároznak. Ha felvenném filmezőgéppel ahogyan „táncolnak”, majd megmutatnám nekik, ahogyan néznek ki, biztosan megszégyelnék magukat. Nemhiába mondta a főnököm, hogy hej, ezzel az erővel mennyi fát el lehetne rakni…. . Annyi miccset sütöttem, hogy már kis barna kakákat látok a rácson magam előtt. Ahogy bemegy, épp úgy jön ki. Pfúj  !  !  ! A társam is csillagokat lát már, na nem azért, mert este van, hanem, mert az előbb beverte a fejét valami sátorvasba. Amikor visszajött a raktárból megkérdeztem tőle, hogy vajon mi lenne itt, ha egy repülő115

gép tele terroristával itt becsapódna a tömegbe. Mielőtt válaszolhatott volna, felhangzott a mikrofonban, hogy PATKÁNYIRTÁS  !  !  !  ! Hát igen. Igy is mondhatni. . khm. . khm… Ötödik nap Erdővidék egy baróti rocker volt, aki az első két nap nem evett semmit, csak folyékony kenyeret. Amikor két sör között egy kicsit megszusszanhatott, máris orditotta, hogy Erdővidék  !  !  !  !Erdővidék az én hazám. Az ötödik nap egyre ritkább és halkabb lett az Erdővidék  ! Erdővidék kezdett egyre gyászosabban kinézni, már a kabátja és a pólója is odalett. Gondolom, beváltotta sörre. Amikor nem traktáltam ingyen zsiros kenyérrel, enyhén becsipett, szép, fiatal, csinos, tiszta, de az élet dolgaival teljesen tapasztalatlan, egyébként tökhülye és mosottagyú fiatal fruskák vették neki a kegyelemhotdogokat. Hogy mit kerestek itt ebben a züllött, gatyábapisálós, egymásnyakábahányós, szakadt és piszkos férfibandában ezek a fiatal csajszik, azt ma sem tudom. Talán ugyanazt, amit a seggrészeg magyar földbirtokosk a cigányputrik belsejében, a szurtos takaró alatt, a tüzesvérű rimalányok cubókjai között. Mondani sem kell, hogy a társammal minden éjjel talpon voltunk. A gyapjasok éjjel sorba álltak zsiroskenyérért, több zsiros kenyeret adtunk el, mint kolbászt vagy gulyást. Kérdezték a gyapjasok  : – Mija, há megint ti vagytok? – Nem megint, még mindig  ! – válaszoltuk. Amikor már jó hosszú volt a sor a miccsütő előtt, odajött két alak, akikről már messziről leritt, hogy táposok. – Gecire éhes vagyok  ! – mondta az egyik. – Csak ilyen kis geci kolbászok vannak? – kérdezte a másik és a miccsre mutatott. – Aggyál má nekem, ebből a kis gecikből akkor – állt be mindenki elé az előző. – Tessék beállni a sorba, mert itt még sokan várakoznak  ! – mérgelődtem fel, – s ha olyan gecire éhes vagy, van jó nagy marhakolbászunk, amúgy hentesmelegen  ! De azt már a sátor mögött osztjuk  ! Mert jó nagy marhák vagyunk, hogy itt áztatjuk magunkat az eső116

ben, bokáig sárban sütjük a sok finom ételt, hogy aztán egy kicsivel később mind kihányjátok a mezőre. Hatodik nap A sok fiatal rocker kezdett elfáradni a tombolásban. Nem csak az arcuk, de a zsebük is megvékonyodott. Már jöttek ingyenételt, egy – egy szelet kenyeret kunyorálni. Az egyiknek azt, mondtam, hogy ha levágod a hajad és a szakállad, annyi ételt adok, amennyit akarsz. Nem telt bele félóra, a muki vis�szajött kopaszon. Hogy kinek volt nyirógépe a sokadalomban, azt ma se értem  ! Jött egy másik koma is, aki térden állva könyörgött, adjak egy darab kenyeret, mert három napja nem evett. Annyi ételt adtam neki, hogy még három napig nem fog enni. Az óriási zenebona bezzeg nem akart szűnni. A friss zenekarok gőzerővel dolgoztak és hagyták, hogy a levonuló zenészek sörbe fojtsák a bánatukat. A legnagyobb tombolásban láttam egy fickót, aki fülhallgatóval a fején cökletet elé s hátra. Biztosan valami jó zenét hallgathatott, vagy talán a zenekar stúdiófelvételeit, minden háttérzörej nélkül. A fülhallgatós alakra pár perccel később rávert egy napszemüveges, aki éjjel háromkor is úgy érezte, hogy túl erős neki a hold és a csillagok fénye. Fehérszakállú csoda egy figura volt. Nem lehetett több húsznál, de ő a szakállát valami szerrel úgy kiőszitette, hogy tiszta fehér lett. Hosszú pulikutyahajában azonban egy ősz hajszálat sem tudtunk felfedezni. Szegény Fehérszakállú annyira igyekezett öregnek látszani, hogy már csak árnyéka volt önmagának. Vasággyal együtt, ha nyomott negyven kilót, sápadt ki a világból, s a lábai akadtak össze menés közben. Kár, hogy nem tart egy hónapig ez a rockbuli, mert idevettem volna a konyhára inasnak – persze szakáll és pulikutyafrizura nélkül, itt az117

tán embert faragtunk volna belőle. A sok miccstől, flekkentől, kolbásztól szépen meghizott volna, csavartunk volna egy pöndöri székely bajuszt s egyből jóvágású, daliás legénnyel találkoznak a szülei. Ha hazamegy, és nem marad konyhamészárosnak. Hetedik nap Annyit esett az eső, hogy csak. Csodálom, hogy nem nőttünk, mert áztatott az Isten kedvire. A gyapjasok is lassan belefáradtak a rángatózásba, úgy látszik elfogyott az erő. Csak mi álltunk továbbra is rendületlenül a sárban és sütkéreztünk a kondérok, grillrácsok mellett. Társammal már alig vártuk ezt a hetedik napot, mert már nagyon szerettünk volna olcsón bevásárolni a lombosoktól. Azt mondják ugyanis, hogy a rockbuli végén, amikor már minden pénzüket elpallták, hát sátrat, hálózsákot, fényképezőgépet, ruhát mindent adogatnak el, csakhogy legyen egy kis pénzük ételre, italra vagy útiköltségre. Azt is beszélik, hogy sokat a gyapjasok közül unják összecsomagolni a cuccot a sárban, ezért inkább otthagyják a mezőn. Az ilyen holmi aztán felprédálódik. Igen ám, de hiába esett az eső, hiába dagadt a sár, hiába fogyott el a gyapjasok pénze, senki de senki az égvilágon nem jött oda hozzánk bótolni. A sátortábor szép lassan felkerekedett és minden ingóságával együtt továbbállt. Igy bizony a legenda megdőlt, nem bizonyult igaznak.

Még a boldog ántivilágban történt, hogy a bérházban ahol laktam élt egy cigány, a vén Bagó Jóska bának a fia, aki tiszta cigány volt. Primás volt ez is a Kehelyben, öltönyben járt, nyakkendőt viselt és hetente egyszer elment a gőzfürdőbe. Ahogy már mondtam, tiszta cigány volt. Száz százalékos. Otthon a felesége mindig húst sütött, flekkeneket, báránybordákat, kolbászokat, meg pulykát, kacsát és csirkét. Ez nem is lett volna baj, de az már igen, hogy ahányszor valamit sütöttek, a lakásajtót nyitották ki és az égett szagot engedték ki a gangra. Már mindenki tudta a bérházban, hogy mikor mit esznek. 118

17. A tiszta cigány

A feleségének –akármilyen nagy dáma is volt a tollas kalapjával – az volt a szokása, hogy mindent vágott ki az ablakon, vagy öntötte a klozetbe. Még a csontot és rongyot is. Eleget mérgelődött Simi bácsi, a házmester, ha kiöntött a szennylé. Azt mondja, hogy még konzervesdobozt és fadarabokat is talált a csövekben. Ez igy ment jó sokáig, mignem a cigány fölül kihalt a Schwarz doktor és helyébe egy fiatal ügyvéd költözött. Első dolga volt kitatarozni a lakást, mindent újba rakatott, még a konyhát is felszerelte fridzsiderrel és füstfogóval. Ez utóbbival aztán a cigány megjárta, mert a füstfogót a közös konyhai szellőztetőnyilásba kötötték be, s valahányszor az ügyvédéknél ebédet vagy vacsorát főzött a szakácsné, minden szag lement a cigányhoz. Az meg hiába futkározott Ponciustól Pilátusig, hiába panaszkodott Simi bácsinak és a kéményseprőnek a földszinten, nem kapott orvoslást a bajára, mert az ügyvéddel nem mert ujjat húzni. S igy járta meg a cigány, aki tiszta cigány volt, primás volt a Kehelyben, öltönyben járt, nyakkendőt viselt és hetente egyszer eljárt a gőzfürdőbe. Nemsokára aztán el is költözött, a helyébe egy nyomdász jött, akit csöppet sem érdekelt a zsirszag, mivel csak aludni járt haza.

Újságiró és fényképész barátaimmal nemrégiben kimentünk az egyik tanyásgazdához riportot késziteni. A juhpajtában a fényképész megkérte az egyik pakulárfiút, hogy vegyen egy bárányt a karjába és úgy pózoljon. Csakhogy a fiú mind a bárány fejét nézte, ezért barátunk a jobb beállitás kedvéért rászólt a pakulárfiúra  : – Nézz ide, légy szives  ! – Ezt most a fiúnak mondtad vagy a báránynak? – röhintette el magát a riporter.

18. Nézz ide légy szives  !

Eccer jó későn mentem haza, nanyámék már le vótak feküdve, de még nem aluttak, s ahogy kasmatoltam a sötétbe az öregasszon mekérdezte  : – Hol vótál fijam? – Berti barátomni. A lovát kúráltuk ki. 119

19. Estvéli hőbörgések

– Melyik Bertini? A Sapkás Fütyő Albi fijáni? – Igen. – Amék a vén Kanka Madarász fijával lekaszálta a mü kaszálónkot? – Melyik az a vén Kanka Madarász bá fija?A küssebbik amelyikkel Sanyi sógor együtt vót a katonaságnál?Aki ott lakik kün Tatárvápába a Felső suvadásnál? – Nem a fijam, hanem a nagyobbik, améknek a nagyapját annak idején éjjel valami rablók kifosztották vót, s a sok arannyal megléptek vót, igende a kicsi Bangó Janika meglátta a kert végibe szarás közbe, me a budiajtót nyitva hagyta vót, na s a kölyöknek is muszáj vót, hogy aggyanak egy nyakláncot, hogy hallgasson. – Na mosmán tudom. Az a nagyobbik améknek a keresztfija künn vót Irakba s Kuweitbe, s osztán úgy elgazdagodott, hogy aranyból tetetett fogat s a szivarat egy százlejessel gyútotta meg… – Nem az fijam, az a nagyobbik, én az alattavalóra gondolok, a harmadik fijára arra a bajuszos, kicsi feketére, arra a rablópofájúra aki a tavaly a Piroska bá onokájának udvarolt vót s ahajt a bogja tövibe megeresztette. . – Azé? Na a kurvaistenit neki, hogy a hangyák rágják le a tökit  ! Egyet se monggya tovább nannyó  ! Mosmá megiemerem, me miána kaptam trippert a nyáron, me Piroska bá unokájának én es csaptam a szelet, osztán összevesztünk, de azelőtt jól megtőtött a ribanca  ! Ő meg Madarász Lajitól kapta Mér nem ezzel kezte? Rögtön tuttam vóna, hogy kiről van szó, melyik Madarász fijúról beszél……na hogy a ráksúly egye ki a belit, hogy gyepesedjen bé az udvara, s a medvék horggyák el a lovait amér a mü kaszálónkat megkaszálta  ! Bár igaz, hogy a Madarász bá dédnagyapja édestesvér vót a mü Sámuel öregapánkkal, Biri nénénk pedig első onokatesvér vót a feleségivel, de ez azér mindennek a teteje, amit a kaszálónkkal művelt. Két tripper nem olyan keserves, mint ez, mer a mü kaszálónkat öregpapó szerezte, s a nem hozomán, se nem közvagyon, se nem keresztapai ajándék…. Az a kaszáló megyaggya tizenkét szekér sarjút is  !Mit tizenkettőt  !  !? Még a tizenhármat es  !  !  ! 120

Két utálatos állat van a világon. Az egyik a disznó, mert dögöt és szart eszik, belerondit a válúba és naphoszat ganélében ázik. Piszkos, büdüs és undoritó. Aki megeszi, maga is olyan lesz. A másik a kutya, aki maga is szarevő, testvér a disznóval és élete során alázatból, talp – és seggnyalásból él meg. Nemrégiben láttam egy sörfesztiválon, hogy a kutyák úgy ették a szanaszét heverő emberi ürüléket, mint a kolbászt vagy a mustárt. Egyébként nincs utálatosabb és visszataszitóbb állat a világon, mint a kutya. Ha vendégségbe mész a gazdi kedvence rögtön a seggedbe dugja az orrát vagy majd leharapja a farkadat, a kis puncinyaló pedig a lábad szárára felcsimpaszkodva köpüli a friss kutyatejet. Na de ki a Schweinehund, a disznókutya, az a csodálatos zoológiai rejtély amely magában hordozza a disznó és a kutya legalantasabb, legundoritóbb tulajdonságait? Hát minden ebtartó, aki gyerek helyett ronda dögöket tart, egy ágyban alszik, egy asztalnál, egy tányérból eszik a kutyájával, aki mindent megenged kedvencének, összenyalatja magát, otthagyja a kutyaszart az utcán és legfőképpen azok szép, egészséges, de istentelen nők a világhálón, akik a nyilvánosság előtt nagy juhászbundikkal takaróznak, ocsmánykodnak és még büszkék is rá.

20. A Schweinehund

Azt mondják az öregek, hogy Sámuel öregpapó – akit én már nem ismertem – , vénségére teljesen elgyermekesedett. Pár cukorkáért kiment az eresz alá megnézni esik –e az eső, színes kavicsokkal kezdett játszadozni, , beszélgetni kezdett az állatokhoz vagy a tárgyakhoz, s ha elvették tőle a kocsma tájékán gyűjtött szivarvégeket, hát sirni kezdett. Sokan azt hitték, hogy megbolondult, ezt a szomszédgyerekek ki is használták, mert mindenféle tréfát űztek vele, de aztán Zsuzsika néni a szomszédból elmondta, hogy mégis megvan a magához való esze, mert amikor mindenki a mezőn volt, látta, hogy az öreg becsalogatta a cigánynékat az utcáról és üzletelni kezdett. – Fijam, ha megmutatod a seggedet, adok egy kupa lisztet – mondta a cigánynéknak. 121

21. Sámuel öregpapó

Azok gyorsan felkapták a szoknyát, egyet villantottak s az öreg mielőtt jól megnézhette volna, már nem volt mit látni. Akkor megint kezdte  : – Fijam, ha megmutatod még egyszer adok egy darab csontot is. S igy jól éltek a cigánynék a nyáron.

Egyik télen Kacska Sándor András bá jött hozzánk disznóvágni. Azért hivták Kacskának, mert két ujját a cirkula levitte, de ez nem is lett volna baj, mert igen értette az öreg a hentes – mészárosszakmát, csakhogy rettentő módon szeretett inni. Azt mondják, hogy már a katonaságnál is nagy szeszkó volt az öreg. Bajonétot, bonétát, konzervet, az mindent csereberélt el pálinkára. Na elég az hozza, hogy hajnalban megérkezett s már messziről látszott, hogy valahol megszivta magát, biztosan az előző gazdánál. Nálunk is békapta a köszöntő italt, aztán kivezettük a disznót, gyorsan le a földre s ment minden, mint a karikacsapás. Vilma néném a vérestálat bévitte, s Orbán Pecka Minya bátyám gyorsan kitöltött még egy rundóval, hogy a perzselés előtt kapjuk bé. András bá felült a disznó hátára, s úgy akarta elköszönteni a poharat, de nem tudom, hogy szúrta volt meg, mert a disznó egyszerre felugrott, megfutamodott András bával a hátán s az öreget beforditotta gané levibe. Azzal kimúlt. András bának aztán tiszta inget s gatyát kellett adjunk, meg ujjast is, hogy el tudja végezni a munkát, de hiába mosta le magáról a ganélét, a Disznólovagló név másnaptól a nyakába ragadt. Aki nem hiszi, kérdezze, meg Bonyhán, hogy hol lakik Disznólovagló Kacska András bá, de fusson osztán, ahogy a lába birja, mert máskülönben a háta fogja megbánni.

22. Disznólovagló Kacska András bá

Orbán Pecka Minya bátyám már javkorabeli ember volt, lassan a hatvanhoz közeledett. Nem sokkal az András bá esete után ő is megjárta, de csúful. Egyik este bénézett hozzánk valami hordócska pálinkával s monda122

23. Minya bátyám korcsolyázni tanul

ni se kell, hogy ki kellett próbálni. Apósom, én s a sógorom nem arról voltunk hiresek, hogy a pohárban hagyjuk az italt. Na, jól van, jól bépálinkáztunk, faltunk is egy kicsi véres – májast, tepertőt hozzá, aztán Orbán Pecka Minya bátyám vette a kalapját, hogy ő mostmár hazamegyen. Elköszönt mindenkitől, de nem akarta, hogy kikisérjük. Ahogy kapatosan ment kifelé át a konyhán a bejárati ajtó helyett az elsőházba nyitott bé, ahová délután anyósom kirakta a kocsonyás tányérokat hűlni. Lett olyan korcsolyázás a sötétben, hogy a csöröpölés behallatszott a szobába. Futottunk gyorsan, de addigra Minya bátyámnak már az egyik karja eltörött s egy tányér az orcáját is megvérezte. A kocsonya persze pozdorjává ment, még a kilincs is kocsonyás volt. Anyósom rögtön nekifogott óbégatni, hogy jajj a drága kocsonya, s biza a tiz tányérból alig maradt vagy kettő épen. Minya bátyámat a szomszéddal gyorsan beküldtük a kórházba, de jó hat hétig gyógyult a karja. Aztán lejárt ez is, elfelejtődött, csak apósom nem akar leszokni arról, hogy ahányszor Minya bátyámmal találkozik, meg ne kérdezze  : – Te Minya  ! Ehejt van egy pár tiszta vadonatúj hokikorcsolyám eladó, nem akarod megvenni?

Péter bá  : – Na, hogy vagy, micsinász komám? Mózsi bá  : – Itt né, szedegetem a sok nájlont a kertből, me ezek a gaz kölykök mindennap eldobigálják iskolából jövet. A szél meg idefújja. S bosszankodom, me annak idején tanultuk, hogy vót pattintott kőkorszak, csiszolt kőkorszak, bronzkorszak, vaskor, ókor, középkor satöbbi, aztán oda fejlődött a világ, hogy ma ejsze nájlonkorszakban élünk, me annyi a műanyag. Minden az égvilágon nájlonba vagy műanyagba van csomagolva. A gyermekek nájlonkanállal esznek nájlondobozból seize se bűze műételeket, műanyag palackból isszák a cukros vizet, vigyorognak, minta majom a micsodájának, de köszönni nem tudnak s a munka bides nekik. – Péter bá  : – Igazad van komám, ma már nagyot fordult a világ. Ma már a csecsszopó is nájlonpelenkába szarik, nem még mossa senki sem a mocskot. A kertem vége tele van ilyen pelenkával s flakonnal, 123

24. Nájlonvilág

valakik úgy látszik meg se várják, hogy béhunyjam a szemem, máris szemétlerakónak használják a telkemet. Mózsi bá  : – Biza komám, nagyon elfajzott máma az emberiség. Egyesek olyan magosan hordják az orrukat, hogy egy szaros kankóval se lehetne felérni. Elmúlott a régi szép világ. Ezek a kölykek is úgy néznek ki, mint egy egy cirkuszista. Vékony szupulykó nájlonnadrágban járnak, füss – füss kabátba, a fülbevalót egyenesen az orrukban vagy a szemöldökükben viselik, a leánykák úgy kivannak festve, mint egy fürdős kurva s füstölnek keményen. Én annyi dohánt nem pipálok el egész hónapban, mint ezek egy nap alatt. Péter bá  : – Hadd el no, ne mind mérgelőggy. Eltelik már valahogy az a kicsi ami hátravan, s vihetnek ki münköt is a hegybe. S osztán lesz valami odaát is, csak egészség legyen. Me lásd, még senki se jött vis�sza túlró, hogy hijderosszul telik. Akkor csak jól telhet. Mózsi bá  : – Csak nájlonkoporsóba ne tegyenek, me nekem az a halálom. Az asszon amig élt, hát az annyi műanyag kotuját, nájlonpungát, rafiazsákot s miegymást összegyűjtött, hogy az elmondhatatlan. Vagy két hétig tüzeltem vele míg elfogyott. Péter bá  : – Engem ne féjcs, me én már a koporsómat már húsz évvel ezelőtt megcsináltam cserefából. Ott van a padláson, csak le kell hozzam a kamarába, nehogy ottfelejtsék. De ha akarod hétvégén megcsinálhassuk a tiédet is. Van még cserefadeszkám a műhelybe. Ketten összekalapáljuk. Hadd habosodjanak alatta az onokák, amig kiviszik a temetőbe.

Közvetlenül a Ceau világ után, mikor beindult a termelés, s a városi bőrkabárgyárat magánkézbe vették majd olasz – román céget alapitottak, egy olasz mérnök költözött a városba. Ezzel az olasszal történt, a Ferenc József utcában a felső gyalogosátjárónál, hogy egy nénike lépett le a kocsija elé. Valami piacról hazafelétartó nénike lehetett, mert mindkét kezében telipakolt szatyrokkal kinlódott, tötyögött át a túloldalra. Az olasz egy darabig nézte, aztán elfogyott a türelme, kiugrott a kocsiból, odalépett a nénikéhez, kikapta a szatyrokat a kezéből, átfutott a másik oldalra és letette a villanyfa tövébe. Ezután vis�124

25. A türelmetlen olasz

szarohant a kocsijába és gázt adott.

A tegnap felhivott az egyik barátom, hogy szerezzek neki kapitális vaddisznóagyarakat. Jó pénzt adna érte. Mondom neki, jóember, honnan szedjek vaddisznóagyarat, hiszen tanár vagyok én s nem vadász. Igaz ugyan, hogy a kolléganők barátait én szarvaztam fel, de hát mi köze ennek a vaddisznóagyarhoz? Végül megtudtam, hogy micsoda jó biznisz ez. Mondjuk jön egy külföldi vadász, délután lelövi az akármilyen kant, de nem engedik oda, mondván késő van, majd holnap. Másnap aztán megmutatják neki a bőrt és a falapra erősitett agyarakat, amelyek természetesen nem a tegnap lőtt állat agyarai. Mondani se kell, hogy a külföldi vadász egyből megörvend a kapitális agyaraknak, busásan, immár más kategóriában fizet, vastagon cseppen a borravaló is és mindenki jól jár.

26. Vaddisznóbiznisz

A napokban kezembe került egy tökéletlen magyarországi meséskönyv (A pásztor és a kisbárány), Szula Edit munkája a Fruit – line kiadó gondozásában, ahol minden összekeveredett. Nem elég, hogy kaftános környezetben játszódott a cselekmény egyszercsak megjelent a medve, aztán az oroszlán, később meg a róka és a farkas. Egy kicsit fogalmi dugó, azaz földrajzi dugó keletkezett. Már a kicsi lányom is fennakadt azon, hogy ahol medve van, ott nincs oroszlán. Asztán jöttek az olyan megfogalmazások, mint kisbárány, kisbirka, kis juh. Érdekes, de én falun nőttem fel, de ezekkel a kifejezésekkel nem találkoztam. Mert, van szopósbárány, bárányka, barika, , választott bárány, kecskegida, kecskeolló, anyajuh, bakkecske, berbécs, toklyó, anyakecske, birka, juh, kos, jerke, apácjuh, ürü, kötényes kos, vezérkos, ha már pásztorkodunk. A kisbárány, kisbirka és kis juh egy kicsit gyanús. Semmire se mondjuk, hogy kisló, kistehén, kisbika, kisdisznó, kisszamár stb. A bárány az már amúgy is kicsi, teljesen fölösleges kicsinyiteni, mert annál kisebb már nem lehet. Jobban tennék kedves szerkesztők, ha egy kicsit 125

27. Kisbirka és kisjuh

kimennének falura, de nem a kaftányos környezetbe, hanem a pörgeka laposvillásbajszúhejazapádúristenit tanyára, esztenára, szájvánra, majorházhoz az bácsokhoz, isztringahajtókhoz, pakulárokhoz vagy majorokhoz. Amikor katona voltam az grádátiskolában munkavédelmi órán azt tanultuk, hogy az áramütötte embert egy fadarabbal kell levállasztani az áramforrásról. Másnap a börtönudvaron betonoztunk és a betonkeverő mellett dolgozó katonának egy kavics került a csimájába, aki a betonkeverő kormánykerekébe kapaszkodva próbálta hátrafelé rugdosva kirázogatni a szúrós kavicsot. Az udvaron áthaladó kantinos ezt meglátta és azt hitte, hogy a másikat rázza az áram. Eszébe jutott a tanitás, miszerint a sérültet egy fadarabbal kell leválasztani az áramforrásról, nosza gyorsan felkapott egy lapátot és a nyelével akkorát sózott a betonkeverős katona karjaira, hogy mind a kettő eltörött. A törött karú katonát begipszelték az infirmerián, kapott két hét szabadságot, a kantinost meg két hétig minden éjjel bevágták az áresztbe. Ha már nem tanulta meg rendesen a munkavédelmet.

28. Munkavédelem

126

Tartalom
Túl az Ober Enns-ián. ..............5 Előszó helyett..........................6 1. Hol vagytok?.......................7 2. Két Fantát kérek. ..................7 3. Zwei gombozen bitte  !. ........7 4. A legújabb fohászkodás.......7 5. A legújabb káromkodás.......8 6. Ich helfe Hans. ....................8 7. Itt né, a kólás ernyők alatt. ..8 8. Székely móka......................9 9. Paduchi de cal.....................9 10.Turkálóban. ......................10 11. Hol van a Szent Péter bazilika?................... 11 12. Mekkora paraszt vagyok. 11 13. Tegeződős magyarok....... 11 14. Divat................................12 15. Furcsa hirdetések.............12 16. Az iskolában.................... 13 17. Az iskolában II................. 13 18. Piroska és a Farkas (moden változat). ........................... 13 19. Nem szeretem a miccset.. 13 20. Cigányember a moziban..14 21. Lehel a budiban...............14 22. Piramislakó......................14 23. Einbahn utca....................15 24. A siparadicsomban. .........15 25. A siparadicsomban II.......15 26. Hol vagytok füstösök?.....16 27. Mese a farkasról. ..............16 28. Duna deltai viselet...........16 29. Szarköpeczi. ....................17 30. Mossa meg, aki unja vakarni.......................17 31. Móka Pista bá..................18 32. Ittak szlikka.....................19 33. Két shaket kérek..............20 34. Villanykörte próba...........20 35. Szenes bölcsesség............20 36. Mibe sántikász?...............20 37. Ajándékot ajándékba.......21 38. Április elseje-április bolondja............................22 39. Gatya van, de tök nincs... 23 40. Hitlerbajusz és diszlépés. 24 Túl az Ober Enns-ián 2. .........26 1. Csodatea. ............................27 2. Stabil. ................................27 3. Mici néni levele.................28 4. Körforgalom......................28 5. Puli Laji anyja...................29 6. A cseles sütő...................... 30 7. Szivarszünetben................. 30 8. A spanyol és a lova............ 31 9. A porszívós orrszívó.......... 32 10. Műanyag.......................... 32 11. Gyártó  :............................. 32 12. Státuszszimbólumok. ...... 32 13. Tápos mese...................... 33 14. Pista és a német turisták.. 33 15. Savi.................................. 34 16. A román pásztor és a gazda............................... 34 17. Rasszizmus...................... 34

127

18. Izé.................................... 35 19. Tolvaj mondóka............... 35 20. Kaká................................. 35 21. A lovastolmács. ............... 36 22. Tigris úr és Tigrisné őnagysága. .......... 36 23. Pech................................. 37 24. A Zserbó kávézó............. 37 25. A buzik uszodája. ............ 38 26. A Tápos hotel................... 38 27. A dejó............................... 39 28. A terhes rendőrök. ........... 39 29. Csak megértés, körül tekintés, humanizmus........40 Domino....................................42 1. Szomszédság.....................44 2. Makedóniai Nagy Sándor..44 3. Albert írta. .........................45 4. Mikró.................................45 5. Isten neve. .........................45 6. Ezermester Pista................46 7. Szemetelünk, szemetelünk?.....................46 8. Albert írta...........................46 9. Milyen az Isten?................47 10. Hogy szólítjátok a lányotokat?.....................47 11. Albert írta.........................47 12. Pizzarendelés...................48 13. Albert írta. .......................48 14. Albert írta.........................48 15. Miért jó a fiúgyermek?....49 16. A magyar zsidó................49 17. Színes összevisszaság......50

18. A német dög.....................51 19. Modern Jézus és az apostolok.......................51 20. Megállapítás. ....................52 21. Szőke vacsora..................52 22. Nyeles tojás. .....................52 23. Barni, a város bikája........ 53 24. Jenő bát tejjel kínálták..... 53 25. A konyhában hallottam.... 53 26. Olyan jó szopó volt  !........ 53 27. Vásárba............................54 28. Nem a lepedőre kenik......54 29. Férfiálmok.......................54 30. Vibrátoros........................55 31. Téma és variációk............56 32. A belevaló Jaxi. ...............57 33. Karatésok.........................57 34. Eszmefuttatás. .................58 35. Favágó bölcsesség...........59 36. Druzsba. ..........................59 37. Szóbeszéd........................59 38. Szép halál – dicső halál...60 39. Tökös történet..................61 40. Az intelligens favágó.......61 41. Hogyan lehet külföldön felismerni a székelyt?........62 A birka iskola.........................64 1. Telefonbeszélgetés.............66 2. Szenzáció  !.........................66 3. A világpolgár nénike. ........66 4. Jus priamae noctis.............66 5. A mindennapi betevő.........67 6. Favágó mese......................67 7. Az elrománosodott

128

magyarok. .........................68 8. VW és BMW.....................68 9. Albert írta...........................68 10. Orosz rulett......................69 11. Törvényszerűség..............69 12. Hihetetlen történet...........70 13. Bosszogtató.....................70 14. Fehéren – feketén. ............71 15. A zsíros rongy..................72 16. Beöntés............................72 17. Albert írta......................... 73 18. Levél................................75 19. Albert írta.........................76 20. Szarvashiba. ....................77 21. A világhírű Magyarország....................77 22. Rendelés paraszt módra...78 23. A birka iskola...................78 24. Apróhírdetés I. ................79 25. Apróhírdetés II.................79 26. Apróhírdetés III. ...............80 27. Három fejőstehén ára. .....80 28. Dedikáció. .......................80 29. A véres rongy...................81 30. Honnan hová?..................81 Magyar törvények Magyarország újból naggyá tételéért.................82 Kódustarisnya........................84 1. Sofőrvizsgán......................86 2. A kocsmában. ....................86 3. Albert írta. .........................87 4. Hogyan lettem császár.......87 5. Fordított hírdetés. ...............89

6. Valahol a fronton...............89 7. Apróhirdetés. ......................89 8. Hagymagondok.................90 9. Repülőszerencsétlenség.....91 10. A Mao Tai pálinka. ...........91 11. Székelyvárhely óvárosában.......................92 12. Modern mese...................92 13. Bélu beszélni tanul..........94 14. A vak koldus és az öregasszony. ..................95 15. Mindenki Anna................95 16. Nincs felháborodva. ........95 17. Zsiga bá a doktornál........96 18. Úgy se látszik a beszéd. ..96 19. Albert írta.........................96 20. Tápiópiai nyálas üdvözlésformák, jókívánságok.....................97 21. Székely üdvözlés formák, jókívánságok........97 22. Tanúlságok.......................98 23. Diktátorok végnapjai.....101 24. A raktáros megjegyzése.101 25. Minden nemzetközi.......101 26. Filmező kerestetik.........102 27. Nekünk is van kicsibubánk  !....................102 28. Olyan, mint Tarzan........ 103 29. A bárd. ............................ 103 30. A piros – fehér – zöld zokni........................104 31. Kódustarisnya................104 Nájlonvilág............................107

129

1. Ki a magyar?...................109 2. Tollút vegyenek  !..............109 3. Ki az apja?.......................109 4. Csőtörés........................... 110 5. A mészárosnál.................. 110 6. Tolmácsolós..................... 110 7. Vadász és a sátor.............. 111 8. Tanulság. ......................... 111 9. A PRFDSz és a Mercédesz. ....................... 111 10. Vicces Laji..................... 112 11. Pofta buna  !.................... 112 12. Mami bort főzött. .......... 112 13. Szarvashiba. .................. 113 14. Svéd útravaló................. 113 15. A városi gyermek étrendje............................ 114 16. Egy szakács naplója . .... 115 17. A tiszta cigány. ...............120 18. Nézz ide légy szives  !.....121 19. Estvéli hőbörgések. .......121 20. A Schweinehund............ 123 21. Sámuel öregpapó........... 123 22. Disznólovagló Kacska András bá............124 23. Minya bátyám korcsolyázni tanul...........124 24. Nájlonvilág....................125 25. A türelmetlen olasz........126 26. Vaddisznóbiznisz...........127 27. Kisbirka és kisjuh..........127 28. Munkavédelem..............128

130

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful