Dieta 2010 Nyomda

Szijártó
M. István A DIÉTA
A MAGYAR RENDEK
ÉS AZ ORSZÁGGYÛLÉS
1708–1792
Szijártó
M. István A DIÉTA
A MAGYAR RENDEK
ÉS AZ ORSZÁGGYÛLÉS
1708–1792
Balaton Akadémia Kiadó | Keszthely, 2010

A borítón a pozsonyi országház képe látható
Második, javított kiadás
© Szijártó M. István, 2010
Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás,

sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás
a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.
TARTALOM
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 15
BEVEZETÉS: AZ ORSZÁGGYÛLÉS
A 18. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 17
A probléma 17
A történeti irodalom és a források 24
1. A RENDI DUALIZMUS ÉS A DIÉTA 29

1.a A RENDI DUALIZMUS SZOKÁSJOGI RENDSZERE 29
A rendiség 29
Diéta és decretum 30
Király kontra rendek 32
A szokás hatalma 40
1.b A DIÉTA 43
A négy rend 43
A felsõtábla összetétele 46
Az alsótábla összetétele 50
A diéta meghirdetése és a meghívólevelek 52
A királyi biztosok 55
1.c A TRACTATUS DIAETALIS 58

A diéta megnyitása és a királyi elõterjesztések 58
A sérelmek 65
A két tábla megegyezése: az üzenetváltás 71
A mixta sessio 77
A felirat és a leirat 82
A bizottságok 86
A törvénycikkek megszövegezése és egyeztetése a kancelláriával 92
A diéta berekesztése 97
2. A DIÉTA MINDENNAPJAI 101
2.a A DIÉTAI ÜLÉSREND 101
Precedenciaviták az országgyûlésen 101
A felsõtábla ülésrendje 105
Elnöklés a felsõtáblán 108
Ülésrend az alsótáblán 112
2.b AZ ÜLÉS RENDJE ÉS RENDETLENSÉGE 118

A hallgatóság és az országgyûlési ifjúság 118
Diktatúra 124
Rendbontás az üléseken 126
A diétai tárgyalás nyelve 132
2.c AZ ÜLÉSEK HELYE ÉS IDEJE 136

A diéták helyszíne 136
Az országgyûlések gyakorisága 141
Az országgyûlések idõtartama és intenzitása 143
A diéták munkanapjai 146
Megjelenés a diéta ülésein 148
3. RENDEK ÉS URALKODÓ, ELLENZÉK

ÉS KORMÁNYPÁRT 150
3.a A KORMÁNYPÁRT A DIÉTÁKON 150
A személynök 151
A királyi tábla 158
A klérus és a városok 166
Négy szabad királyi város ügye az 1751. évi diétán 169
3.b AZ ELLENZÉK 173

A vármegyei követek mint az ellenzék fõ ereje 173
A vármegyei követek és a misera plebs contribuens 176
A protestáns tiszai megyék mint az ellenzék magja 181
3.c A KORMÁNYZAT TÖREKVÉSEI ÉS ESZKÖZEI 184

A diéta elõkészítése 184
Az indigenák 186
Csábítás és büntetés 189
3.d A HITLEVÉL ÉS A KORONÁZÁSI ESKÜ 196
A hitlevél 197
Hitlevelek I. Józseftõl I. Ferencig 201
A koronázási eskü 209
3.e AZ ADÓMEGAJÁNLÁSOK 210

Az adókivetés mint országgyûlési jog 210
Adómegajánlás a concursusokon a 17. század végén
és a 18. század elején 212
Az állandó hadsereg „felállítása” 218
Adómegajánlás az 1715. évi 8. törvénycikk alapján 219
A végleges 18. századi adómegajánlási rend kialakulása 221
Az 1722. évi reform értékelése 223
A helytartótanácsi adóemelés és az 1728–29. évi diéta 225
Az 1734. évi concursus 235
A „kései” concursusok 241
Az 1741. évi diéta 242
A birodalom pénzügyei és a nemesi adózás 243
Az 1751. évi adómegajánlás 246
Az adó ügye az 1764–65. évi országgyûlésen 248
1765-tõl 1792-ig 255
Tehervállalások a diétai adómegajánlás mellett 257
Az adózás egyéb formái a 18. században 259
Rendek és pénzügyek 262
Kitekintés 264
3.f A VALLÁSI KÉRDÉS A 18. SZÁZADI ORSZÁGGYÛLÉSEKEN 268

A vallási kérdés a század elején 269
A vallási ellentétek háttérbe szorulása 277
4. A RENDI TÁBOR ÁTRENDEZÕDÉSE 281

4.a HATÁROZATHOZATALOK A DIÉTÁN 281
Szavazás a felsõtáblán 282
Szavazás testületenként 282
Szavazás fejenként 286
Nádorválasztások a 18. században 297
Határozathozatal a közakarat alapján 300
Szavazás véleménynyilvánítással 305
Non numerantur sed ponderantur és a pars sanior 310
A káptalani és a városi szavazatok 313
A távollévõk követeinek szavazati joga 316
A határozathozatalok komplexitása és fejlõdése 318
4.b A KÉT TÁBLA VISZONYA 320

A kezdeményezési jog 320
A 18. század eleji állapot 321
A század közepi átmenet 323
A századvég 328
4.c A KERÜLETI ÜLÉSEK 331

Az ország kerületei és a kerületek ülései 331
Kerületi ülések a 18. század elsõ évtizedeiben 333
A kerületi ülések átalakulása a 18. század közepén 339
A kerületi ülések az 1790–91. évi diétán és 1792-ben 342
5. A VÁRMEGYE ÉS EURÓPA
KITEKINTÉS ÉS KONKLÚZIÓ 349
5.a A 18. SZÁZADI MAGYAR RENDISÉG KORSZAKAI 350
A reformok és a vallási kérdés 350
Kiváltságvédelem és adóemelés 353
1790–92 357
5.b A VÁRMEGYE ÖNÁLLÓSÁGA 359

A nemesség és a helyi hatalom 359
A vármegye 361
II. József és a magyar vármegyék 364
A vármegyei önállóság a 18. században 366
5.c A BENE POSSESSIONATI ÖNÁLLÓSÁGA 368

A vármegye urai 368
A tiszttartók felemelkedése 372
Somogy és Magyarország 373
A familiaritás szálainak felbomlása 374
A bene possessionati vezetõ szerepe 377
5.d A VÁRMEGYE ÉS AZ ORSZÁGOS POLITIKA 380
A követ kiküldése 380
A követutasítás szigorúsága 382
A megyék országos szintû követelései 384
Somogy megye követutasításai 388
5.e KÖZÉP-EURÓPAI RENDISÉG – MAGYAR RENDISÉG

EURÓPAI NEMESSÉG – MAGYAR NEMESSÉG 391
A kora újkori rendiség kérdései 392
A nemesség a kora újkori Európában 394
5.f KONKLÚZIÓ 401
6. THE DIET. THE ESTATES AND PARLIAMENT

OF HUNGARY, 1708–92 SUMMARY 406
7. FÜGGELÉK 408
1. Az elsõ rend 408
2. Karok és rendek 411
3. A diéta kéttáblás szerkezetének kialakulása: a felsõtábla
elkülönülése és a képviselet az alsótáblán 413
4. A felirat és a leirat elnevezései 414
5. A pannonhalmi fõapát részvétele a diétán 416
6. A zágrábi nagyprépost országgyûlési részvétele 417
7. A premontrei helynök diétai megjelenése 418
8. A pálos generális a 18. századi diétákon 419
9. Egyéb egyháziak megjelenése a diétán a 18. században 421
10. Az ország bárói és a koronaõrök 424
11. Fõispánok a diétákon 426
12. Köznemes királyi tanácsosok 427
13. Köznemesek az ország bárói és a fõispánok közt 428
14. A társországok diétai képviselete 429
15. A horvát ítélõmester és az albán (vice-banus) a diétán 431
16. Az altárnokmester és a királyi jogügyigazgató
esetleges diétai részvétele 432
17. A túrmezei gróf a diétán 433
18. Szlavónia országgyûlési képviselete 434
19. A klérus az alsótáblán 436
20. Arisztokraták mint vármegyei követek 439
21. A vármegyei követek száma 439
22. A diétán képviselt vármegyék száma 440
23. A Partium képviselete a diétán 441
24. A távollévõk követei a diétán 442
25. A városi követek 445
26. A vármegyei követek napidíja 446
27. A királyi biztosok 449
28. Az állandó hadsereg 450
29. A hadsereg ellátása a 18. században 453
30. Az adó elnevezése 456
31. Az adó behajtása 457
32. Toborzás és sorozás: a katonaság kiállítása
és a hadsereg-kiegészítés a 18. században 461
33. A nemesi felkelés meghirdetése 466
34. A nemesi felkelés kiállítása 469
35. Inszurrekció és telekkatonaság 475
36. A koronaõr-választás 478
37. Határozathozatalok a vármegyei közgyûléseken 478
38. Magyarország kerületi beosztása a 18. század elején 479
39. Egy vagy két rendet alkotott-e a magyar nemesség? 483
40. Szakirodalmi álláspontok a 18. századi kerületi
ülésekkel kapcsolatban 484
8. JEGYZETEK 487
9. IDÉZETT FORRÁSOK ÉS IRODALOM 533

9.a Levéltári források 533
9.b Kiadott források 542
9.c Feldolgozások 545
10. ÁBRÁK 569

1. A felsõtábla ülésrendje 1751-ben 569
2. A felsõtábla ülésrendje 1764–65-ben 570
3. Az alsótábla ülésrendje 1712-ben 570
6. Az alsótábla ülésrendje 1764–65-ben 573
7. A fõrendek aránya néhány bizottságban 573
8. A vármegyei követek aránya a 18. század egyes bizottságaiban 574
9. A királyi tábla tagjainak aránya néhány bizottságban 574
11. TÁBLÁZATOK 575
1. Néhány 18. századi diéta egyes vegyes bizottságainak összetétele 575
2. Az egyes diétákra meghívottak, illetve az ott megjelentek
megoszlása különbözõ források szerint 576
3. Egyes 18. századi diétai ülések kezdete, vége, illetve hossza 578
4. Az 1792. évi diéta üléseinek rendje 592
5. Adómegajánlás és adóemelés a concursusokon
és az országgyûléseken (1708–1722) 594
6. Adómegajánlás az országgyûléseken és a concursusokon
(1729–1765) 695
Jegyzetek a táblázatokhoz 595
NÉVMUTATÓ 603
TÉRKÉPEK
1. A vármegyék állásfoglalása 1728. július 24-én
az adóemelés kérdésében 611
2. A reformokat ellenzõ és támogató megyék 1834-ben 612
3. Az 1728-ban és 1834-ben egyezõen ellenzéki,
illetve kormánypárti vármegyék 613
4. Magyarország kerületi beosztásának változásai 614
Benda Kálmán emlékének
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ahogyan minden könyvrõl, úgy errõl is el lehet mondani, hogy nem készülhetett
volna el mások segítsége nélkül. Itt szeretnék néhányuknak köszönetet mondani.
Elsõként Benda Kálmánnak, aki nyolc évig tanított, témavezetõm volt, s aki a
Somogy megyei Levéltár 18. századi országgyûlési vonatkozású anyagának feltárá-
sával is megbízott, ezzel elindítva e kutatási vonalon. Hasonló témával ma Magyar-
országon kevéssé foglalkoznak, ezért engem olvasmányaim mellett leginkább a
Londonban dolgozó Péter László közelítésmódja inspirált. A munka elsõ változa-
tában kandidátusi disszertációként készült el 1997-ben, és továbbfejlesztésében
hasznosíthattam Bácskai Vera, Péter Katalin, R. Várkonyi Ágnes, Robert Evans,
Hudi József, Kontler László, Péter László és Tóth István György tanácsait, észre-
vételeit. Opponenseimnek is hálával tartozom: Heckenast Gusztáv alapos bírálata
után a szöveget átjavítva az a kellemes (bár sajnos múló) érzés tölthetett el, hogy
nem maradt benne egy szarvashiba sem, Poór Jánosnak pedig az inszurrekcióról és
a subsidiumról azóta is tartó stimuláló eszmecseréinket köszönhetem. A könyv for-
rásbázisának legnagyobb része az az anyag, melyet 1997 és 2000 között az Ország-
gyûlési Könyvtárban dolgoztam fel. Köszönettel tartozom a Deák terem munka-
társainak, különösen Séra Erzsébetnek és Villám Juditnak. A végleges szöveg ki-
munkálásában Benda Gyula volt nagy segítségemre. Nagyon hálás vagyok Fenyves
Katalinnak és Sebes Katalinnak alapos szerkesztõi munkájáért.
Jelen témán több mint egy évtizedig dolgoztam, s ezt ösztöndíjak és egyéb
anyagi támogatás nélkül nem tudtam volna megtenni. A Tudományos Minõsítõ
Bizottság aspirantúrája (1990–1994) után a Research Support Scheme 993/94 számú
egyéni kutatási ösztöndíja (1995–1997) segítségével készítettem el a disszertációt,
majd Németországban az Eichstätti Katolikus Egyetem és a Deutscher Akade-
mischer Austauschdienst ösztöndíjával (1998) tájékozódhattam a kérdés nemzetközi
irodalmában. A könyv végleges változatához szükséges további levéltári kutatást a
Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja (1998–2000)
tette lehetõvé, és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (F025158 szá-
mú pályázat) személyi számítógéppel segítette. Bécsben az Osztrák–Magyar Akció
Alapítvány támogatásával próbáltam néhány részletnek utánanézni a Haus-, Hof-
und Staatsarchiv anyagában (2001). A könyv megírásával eltöltött négy év során rö-
Köszönetnyilvánítás 15
videbb ideig a Mellon Alapítvány támogatását élvezhettem (2001), majd az Oktatá-
si Minisztérium Békésy György posztdoktori ösztöndíjában részesültem (2001–
2004), végül a Habsburg Történeti Intézet ösztöndíjasa voltam (2004–2005). A
könyv elsõ kiadásának megjelentetését a Magyar Országgyûlés anyagi támogatása
tette lehetõvé, valamint a Fondation Maison des Sciences de l’Homme (Paris), a
Council of American Overseas Research Institutes (Washington, D. C.) és az Andrew
W. Mellon Foundation (New York) segítette.
A második kiadásban az elsõben fellelt hibák kijavításán túl csak néhány kisebb
kiegészítésre került sor.
Szijártó M. István
BEVEZETÉS
AZ ORSZÁGGYÛLÉS
A 18. SZÁZADI
MAGYARORSZÁGON
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar politikai élet jellegét máig befolyásolja a kora
újkor rendi politizálása: a közjogi ellenzékiség hagyománya, a táblabíró világ helyi
politikája. Másfelõl az sem közömbös, hogy intézményi folytonosság áll fenn a ren-
di és a népképviseleti országgyûlés közt.1 Mégis meglepõen keveset tudunk a re-
formkort megelõzõ korszakok politikai életérõl. Jelen munka arra tesz kísérletet,
hogy az országgyûlés intézménytörténetén keresztül elsõként adjon átfogó képet a
18. század rendi politikájáról, különös tekintettel arra a folyamatosan növekvõ sze-
repre, amelyet a jómódú köznemesség játszott benne. Tárgya tehát nem a 18. szá-
zadi politika eseménytörténete: középpontjában egy intézmény, a diéta áll. Ennek
elemzése révén kísérlem meg egységes értelmezési keretben ábrázolni általában a
rendek, elsõsorban is a bene possessionatus nemesség politikai szerepét.
A probléma
Elõször a diéta – mint az uralkodó és a rendek országgyûlési alkujának fóruma –

kerül górcsõ alá. Az országgyûlést 1708-tól 1792-ig vizsgálom. Az 1708. esztendõt,
az évszázad elsõ országgyûlésének kezdetét megelõzõ periódusra csak kivételkép-
pen térek ki, amennyiben az feltétlenül szükségesnek tûnik ahhoz, hogy jobban
megértsük a 18. század derekának folyamatait. Az 1792. évi országgyûlés lezáródá-
sa utáni, általam egyáltalán nem kutatott idõszakra pedig csak elvétve fogok utalni.
A következõ, 1796. évi országgyûlés már egyértelmûen egy másik korszak része. A
diéta intézményét mint a rendiség politikai erejének legjobb kifejezõjét vizsgálom,
hogy megállapíthassam, miként részesedtek Magyarország rendjei a politikai hata-
lomból. Különös hangsúlyt igyekszem helyezni a diéta határozathozatali rendjé-
nek és adómegajánlási jogosítványának fejlõdéstörténetére. A rendi politika szo-
kásjogi, s így igen rugalmas rendszerében* ezen változások révén pontosan nyo-
* Talán erre utal Otto Hintze és Otto Brunner is, amikor a rendi alkotmányok instabil voltáról ír
(Lásd: Péter L.: Verfassungsentwicklung 257.). A lengyel országgyûlési gyakorlatot is azért tartották
igen rugalmasnak, mert szintén szokásjogi alapú volt (Müller: Polen 102.).
Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 17

mon követhetõ, miként változik a hatalom megoszlása az uralkodó és a magyar
rendek, illetve a rendiség táborán belül annak egyes tényezõi között.
Azt láthatjuk, hogy az országgyûlés 18. századi fejlõdése során egyre nagyobb
lesz az alsótábla, s azon belül is a vármegyei követek politikai ereje. Jelentõségük-
nek (azaz végsõ soron a jómódú birtokos köznemesség súlyának) növekedése, mint
közismert, a reformkorban vezetett politikai hegemóniához. Figyelemre érdemes,
hogy ez a folyamat a 18. század derekától a reformkorig, ha nem is töretlen, de nyil-
vánvalóan folytonos volt. Mindez Mályusz Elemér elképzeléseivel vág össze, aki
Szekfû Gyulával vitatkozva az elõzményeihez igyekezett kötni a reformkort,2 illet-
ve megerõsíti H. Balázs Éva véleményét, aki szintén a reformkort a 18. század utol-
só évtizedeivel összekötõ szálakat hangsúlyozta,3 tehát abba a historiográfiai tradí-
cióba illeszkedik, amely Concha Gyõzõ 1885-ben megjelent könyvétõl ered.4
Az elemzésbõl nyilvánvalóvá válik, hogy a 18. századi magyar rendiség ereje a
vármegyékben rejlett, a kitekintés pedig Somogy megye példája alapján a vármegye
szintjén vázolja fel az országosan már bemutatott változás folyamatát. Az intéz-
ménytörténeti vizsgálat hátterében egy társadalomtörténeti fejlõdésmenet körvo-
nalai bontakoznak ki: Somogy példája azt mutatja, hogy a diétán belüli erõvi-
szonyok átrendezõdése mögött a bene possessionati vármegyei hatalomátvétele, vég-
sõ soron a jómódú birtokos köznemesség társadalmi önállósodása áll – egy elit
felemelkedése.
Ennek megfelelõen a könyv elsõ része a rendi politika elemeinek ismertetése ál-
tal mintegy a játék szereplõit és a színpadot mutatja be. A második részben igen sok
apró részlet felrajzolása révén remélhetõleg jobban kirajzolódik a diéta maga. A
harmadik részben a modell mintegy mûködésbe lép: a hangsúlyos itt a rendiség és
az uralkodó konfliktusa. Epizódok sorozatán keresztül ismerhetjük meg közelebb-
rõl az egyes szereplõket, miáltal mozgásában láthatjuk a 18. századi politika gépe-
zetét: a kormányhû és az ellenzéki tényezõk erõviszonyait, a kormányzat és az
ellenzék diétai összecsapását. Ennek a konfliktusnak a legfontosabb tárgyai a 18.
században a hitlevél és a koronázási eskü, valamint a részletesebben tárgyalt adó-
megajánlások. Bemutatásuk révén azt láthatjuk, miként változott a rendiség egé-
szének politikai súlya a 18. században. Színre lép a dolgozat „fõhõse”, a jómódú
birtokos köznemesség, mert a vármegyei követek elõretörése már a század dereká-
nak adómegajánlásai kapcsán megnyilvánul. A negyedik rész azt taglalja, milyen
fejlõdésen ment át ez a modell a század elejétõl a végéig. Elemeire bontva megis-
merkedhetünk a rendi tábor strukturáltságával. A diéta egyes belsõ viszonyainak
vagy intézményeinek hosszú távú fejlõdését tekintve ismét csak a vármegyei köve-
tek fontosságának növekedését tapasztalhatjuk. Elõször a határozathozatalok
elemzésekor merül fel, hogy a vármegyei követek a század utolsó harmadára a dié-
tai vitákat eldöntõ erõvé léptek elõ. Az alsótábla és a felsõtábla viszonyát vizsgálva a
18. század folyamán mindvégig figyelemmel kísérhetjük az alsótábla viszonylagos
súlyának növekedését, végül, áttekintve a kerületi ülések fejlõdését, ebben az intéz-
ményben találhatjuk meg annak a folyamatnak a legjobb megjelenítõjét, amely a
18 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon
vármegyei követek diétai hegemóniájához vezetett. Végül a Kitekintés egyrészt a jó-
módú birtokos köznemesség önállósulásának folyamatát vázolja fel – és azt, hogy
ennek egyenes következményeként miként nõttek meg az országos politika befo-
lyásolására irányuló ambíciói –, másrészt a magyar rendiséget helyezi el az európai
rendi fejlõdés változatai közt. A könyv végén található Függelék rövid magyarázat-
tal szolgál bizonyos fogalmakról, illetve egyes részproblémák kifejtését adja, me-
lyek a diéta 18. századi történetéhez kapcsolódnak. Ezek csatolását a fõszöveghez
azért tartottam szükségesnek, mivel más munkákból nem, vagy a legjobb esetben is
alig ismerhetõk meg, ezért tisztázásuk talán nem érdektelen.*
A könyvben párhuzamok és példák formájában mindvégig jelen vannak a kora
újkori európai, különösen közép-európai rendiség történetének egyes elemei: uta-
lások a Német-római Birodalom, a Habsburg Birodalom örökös tartományai vagy
Lengyelország rendi intézményeire. Ezek nemcsak a történész mérõeszközei (hi-
szen ebben a diszciplínában az összehasonlítás a mérés egyetlen lehetõsége), hanem
néha a kortársak referenciapontjai is: több helyütt bizonyítható, hogy a magyar ren-
dek közép-európai kortárs intézmények meghonosítására tettek kísérletet.**
A magyar rendi gyûlés alább vázolni kívánt történetének egyetemes történeti je-
lentõségére többek közt Ereky István mutatott rá. Míg a kontinens többi államá-
ban*** a rendi országgyûléssel szemben a fejedelmi abszolutizmus gyõzött, Ma-
gyarországon az ország rendjei a törvényalkotás részesei maradtak, országgyûlésük
és vármegyei önkormányzatuk fennmaradt, sõt még a 19. század elsõ felét is megér-
te.+ Klaus Zernack Magyarországot éppúgy nemesi köztársaságként említi, mint
++
Lengyelországot. Hangsúlyozza, hogy nemcsak az abszolutizmus fentrõl végre-
* Itt jegyzem meg, hogy a kötet végén a bibliográfia nem minden feldolgozott munkát sorol fel, hanem
csak azokat, amelyekre a könyv hivatkozik, vagy a szöveg valamelyik korábbi változata hivatkozott.
** Annak ellenére, hogy a kiváló német történész, Volker Press úgy vélte, az 1663 után folyamatosan
ülésezõ Reichstagnak kevés köze van a magyar diétához (Press: The System of Estates 16.).
*** Anglia kapcsán jegyzem meg, hogy a liberális történelemszemlélettel a harcot felvevõ revizionista
politikatörténet a korábbiakhoz képest erõsen kétségbe vonja a parlamentnek (s különösen az alsó-
háznak) korábban tulajdonított nagy és (kiváltképp a király rovására) növekvõ szerepet – s nemcsak a
16. és – a magyar 18. századdal az angol 18.-nál jobban összehasonlítható – 17. századról szólva
(Lehmberg: The Role of Parliament 75–76., Clark Revolution and Rebellion 83., 87.), de magáról a
18. századról is (Clark Revolution and Rebellion 76., 78.).
+ Ereky gondolatmenetét a 19. századra hegyezi ki: „A magyar rendiség páratlan ellenállóképessége a
magyar királyságot szinte egyedülálló példájává tette annak, hogy egy rendi állam a XIX. század elsõ
felében reá váró feladatokat a törvényhozás és a végrehajtás terén milyen alapelvek szerint, hogyan és
miképpen oldja meg, s hogy végre is kiküszöbölvén a rendi ellentéteket, miképpen alakul át parla-
mentáris kormányú modern állammá.” (Ereky: Jogtörténelmi I. 356–357.) Hasonlóképp érvel Szekfû
Gyula is. Szerinte Magyarországon „a rendi dualizmus különleges formákban merevedik meg, ami-
nõket nyugaton alig találhatunk többé”, hisz másutt a rendi dualizmust abszolutizmus követi patriar-
chális, majd mindinkább felvilágosodott formában (Szekfû: Magyar történet [1935] 318.).
++ Érdekes álláspont Derek Bealesé, aki egyenesen a köztársaságok sorába helyezi a 18. század dere-
kának Magyarországát – miként Velencét vagy Belgiumot –, mégpedig a köztársaságoknak az ameri-

kai forradalom elõtti típusába, melyek alkotmánya „szinte lehetetlenné teszi a pozitív irányú változá-
sokat” (Beales: Enlightened Despot 6.).

hajtott modernizációja vezetett a modernitáshoz, hanem a nemesi jellegû országok
premodern rendi alkotmányosságától is vitt út a modern nemzethez, és erre Anglia
mellett Kelet-Közép-Európa nemzetei nyújtják a legjobb példát. Az ebben rejlõ li-
berális demokráciapotenciál az õ hozzájárulásuk Európa politikai kultúrájához.5
Werner Conze Csehország és Lengyelország csillagának 17–18. századi lehanyat-
lásával szembeállítva kiemeli a magyar nemesi nemzet sikerét külön államjoga és
kétkamarás országgyûlése megvédésében, sõt inkább ezek visszavívásában a török
uralmat követõen – ami a 19. század elejére egész Európában páratlan helyzetet
biztosított számára.6 Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a 18. század második felét
tekintve a kelet-európai térség nemcsak általában kínálja a legjobb lehetõségeket a
rendiség kutatására (Zernack egyenesen kelet-közép-európai „szabadságkultúrá-
ról” beszél),7 hanem kifejezetten Magyarország erre a legjobb terep. Szekfû Gyula
szerint „meglepetéssel kell látnunk, hogy a kontinentális abszolutizmus egyedül e
kis magyar rendiség elõtt hajolt meg, alázkodott meg arra, hogy saját elvei végrehaj-
tásáról lemondva, vele kompromisszumot kössön”.8 Az értékelés elõjeleit megfor-
dítva mind a kortárs nyugati megfigyelõk, mind a kutatás fõ vonala egyetértenek
abban, hogy – miként például a porosz követ megfogalmazta – a 18. században a
megkésett szekularizáció mellett a rendi struktúrák ereje volt a magyar társadalom
és politika valódi modernizációjának fékje.9 Ebben a kérdésben a magam vélemé-
nyét az ötödik részben szeretném kifejteni. Dióhéjban összegezve magam úgy vé-
lem, hogy a kora újkorban a magyar rendiség fejlõdése nagyjából követte a nyu-
gat-európai rendiség tendenciáit, és még jobban illeszkedett a Közép-Európa által
mutatott rendi fejlõdéshez. Ugyanakkor ezen belül is sajátos vonásokat mutatott
fel, különösen azt tekintve, hogy a magyar rendiség a 18. század elsõ felében és an-
nak derekán nagyon szilárd hatalmi pozíciókkal rendelkezett.
Benda Kálmán a magyar történeti fejlõdésnek ezen sajátos vonására a következõ
magyarázatot adja: „Az országgyûléseknek 1608-ban törvényben is rögzített intéz-
ményszerû szervezete, amely mögött ott állt a megyék támogatása, közrejátszott
abban, hogy az abszolutizmusra törekvõ Habsburg-kormányzat a XVI–XVII. szá-
zad folyamán nem tudott Magyarországon a rendi hatalom fölé kerekedni. Közre-
játszott, hiszen a fõ ok az ország katonai helyzete, az állandó török veszély volt.
[…] A fegyverben álló nemességtõl adót és katonát csak engedmények útján nyer-
hetett, s ha az udvar és a nemesség közti ellentétek országgyûlési tárgyalások útján
nem rendezõdhettek, ha a kormány önkényes és erõszakos lépésekre szánta el ma-
gát, a nemesség nem habozott fegyverrel is az uralkodó ellen fordulni.”10 Mindez
nyilvánvalóan nem vonatkozik a 18. századra, legalábbis nem az 1711-et követõ
idõszakra. Hogy mi is állt ekkor a magyar rendiség ereje mögött, az – mint már em-
lítettem – ennek a könyvnek az egyik fõ kérdése.*
* Szekfû Gyula értelmezésében a Rákóczi-szabadságharc tanulsága szorította békés útra a kormány-

zat aspirációit. 1671-ben néhány ezred nyomásával keresztülvihették az alkotmány eltörlését. Új Rá-
kóczi-felkelést, évtizedes pusztulást és a császári erõk lekötöttséget viszont nem kockáztathatták meg

Összhangban a rendiség kutatásának újabban hangsúlyossá vált megközelítésé-
vel, e munka a korábbinál erõsebb fénybe állítja azokat a szálakat, amelyek a diétát
a vármegyével, a politikatörténetet a társadalomtörténettel kötik össze.* Intéz-
ménytörténeti vizsgálatának konklúziója társadalomtörténeti: a jómódú birtokos
köznemesség felemelkedésének története. Szándékom szerint ezért is csak az elsõ
kötete lenne egy trilógiának, amely a 18. századi diéta problematikáját járná körül.
Az elsõ, intézménytörténeti kötetet egy hagyományos kvantitatív társadalomtörté-
neti vizsgálódás követné: a 18. századi diéták fõszereplõinek, az ellenzék és a kor-
mánypárt hangadóinak mint csoportnak a prozopográfiai vizsgálata. Két szegmens
vizsgálata kínálkozik különösen ígéretesnek, a királyi táblának az országgyûlés al-
sótábláján kulcsszerepet játszó tagjaié és az ellenzék soraiból a felszólalások alap-
ján kiválasztható vezéregyéniségeké: családi hátterük feltárása, az egyes családok
összefonódásainak felkutatása, az egyes személyek pályafutásának elemzése, le-
származottaik karrierjének vázolása. A trilógia harmadik kötete végül újabb törté-
neti megközelítést alkalmazva egy fókuszpontba, egyetlen országgyûlés egyetlen
napjának történetére összpontosítva intenzív, de szerteágazó vizsgálat formájában
kísérli majd meg a 18. századi rendi politika bemutatását. A majdani egész szem-
pontjából az elsõ kötet leginkább a szükséges intézménytörténeti alapvetés szerepét
játssza, a második talán már érdekesebb, a harmadik remélhetõleg már olvasható is
lesz. Már e könyvnek is van ugyan egy határozott tétele (a jómódú birtokos közne-
messég politikai súlyának megnövekedésérõl), de ennek kifejtése és bizonyítása a
negyedik részig várat magára, ezt lényegében megelõzi az intézmény bemutatása.
(Amit az olvasó akár át is ugorhat, magam azonban nem tudtam megkerülni.) Jól-
lehet megpróbálok en passant hozzászólni egyes vitatott történeti kérdésekhez
(mint a nemesség adómentessége, kurucok és labancok, a Rákóczi-szabadságharc
ismét. III. Károly és Mária Terézia ezért óvakodott visszatérni I. Lipót módszereihez (Szekfû: Magyar
történet [1935] 317–318.). Ember Gyõzõ 1941-ben a magyar rendiség nyitott voltában látta a titok
nyitját: „Ha osztályait áthághatatlan gáttal zárja el a felfelé törekvõ homo novusok elõl, azok ezt a gá-
tat feltarthatatlan lendületükkel már régen ledönthették volna. Azáltal azonban, hogy nyitott kapuk-
kal várta és tárt karokkal ölelte keblére õket, azonnal megnyerte rokonszenvüket, és friss életerejüket
a maga javára fordította.” (Ember: A barokk 145.) Igen hasonló ehhez Vajay Szabolcs gondolata, aki a
hódoltságkori tömeges nemesítések „vérátömlesztésének” tulajdonítja a 18. századi magyar társada-
lom életerejét, és szerinte ennek köszönhetõ, hogy a 19. században a liberalizmus hordozója maga a
köznemesség lehetett (Vajay: Vázlat 5–6.).
* Winfried Schulze szerint a politikai rendiség társadalmi alapjait kell kutatni, és a társadalom- és az
alkotmánytörténet viszonyára igyekszik rákérdezni Wolfgang Neugebauer is (Neugebauer: Stand-
schaft 14–16). Helmut Neuhaus a Reichstaggal foglalkozó kutatások tendenciáit összefoglalva azt
írja, hogy a kora újkori Reichstag „formális rendszer és informális kapcsolatháló”, s hogy az intéz-
ménytörténeti kutatások annak belátásához vezettek, hogy jobban figyelembe kell venni a magatartási
normák és a politikai eszmék hatását, valamint a változó cselekvési stratégiákat. Úgy véli, hogy a mo-
dern alkotmánytörténet az intézménytörténetet a társadalomtörténettel kombinálja (Neuhaus: Das
Reich 66, 81.). A sejm története a lengyel történetírásban az elmúlt évtizedekben sokkal fontosabb he-
lyet foglalt el, mint a diétáé a magyarban. Ott már az ötvenes és hatvanas években jelentkezõ újabb
irányzatok is a társadalomtörténeti vitákhoz kapcsolódtak (Müller: Polen 100.).

kudarca vagy sikeres volta), illetve levonni bizonyos, a mának szóló tanulságokat a
magyar politikai kultúrát (például a konszenzusos döntéshozatalt) illetõen, de csak
mellékesen: az elsõ kötet döntõen intézménytörténeti jellegû, s a 18. századi ma-
gyar diéta intézményfejlõdését értelmezõ tételt is ebbõl vezetem le.
Jelen elsõ kötetben a rendi dualizmus modelljét fogom alkalmazni a 18. század
magyarországi politikai életére: az uralkodó és a rendek közti hatalommegoszlást
vizsgálom. A hagyományos megközelítés szellemében az ország rendjeinek hatal-
muk megõrzésére, illetve növelésére tett erõfeszítéseit értékelhetném úgy, mint a
nemzeti függetlenség védelmét az idegen elnyomással szemben, mint az „alkotmá-
nyos” szabadságjogok védelmezését az abszolutizmussal szemben, vagy éppenség-
gel mint a gazdagok kiváltságvédelmét: a földesurak törekvését arra, hogy jobbá-
gyaik kizsákmányolásában szabad kezüket megõrizzék, hogy magán- vagy osz-
tályérdekeiket az egész országé (társadalomé) elé helyezzék. Az alább következõ
vizsgálatot azonban a fenti szempontok és értékítéletek nélkül szeretném elvégez-
ni. Nem azért, mintha azok nem lennének jogosak, hanem éppen azért, mert saját
szempontjukból valamennyien kétségbevonhatatlanok. Ahelyett, hogy választanék
közöttük, vagy megpróbálnám összeegyeztetni õket, inkább a politikai hatalomért
folytatott küzdelem primer aspektusaira fektetném a hangsúlyt, melyek a háttérbe
szorultak, amikor elsõsorban a mögöttes okok kaptak figyelmet. A rendek és az
uralkodó, illetve a rendiség egyes erõi közötti erõviszony-változásokat elõbb és elsõ-
sorban a diéta intézménytörténetén, aztán és jelzésszerûen egy vármegye politikai
szociológiájának egyes töredékein át próbálom bemutatni. Eredményül pedig a 18.
századi rendi politika modelljét szeretném felmutatni, amelynek tükrében remé-
nyeim szerint a 18. század magyar politikatörténetének átfogó és bizonyos újdon-
ságokat hozó képét pillanthatjuk meg. Noha a könyv megközelítése hangsúlyozot-
tan intézménytörténeti, s a tervezett harmadik kötetben kerülhetne sor a mikrotör-
ténelmi megközelítés alkalmazására, már most igyekeztem számos apró részlet
révén közel hozni az olvasóhoz a 18. századi diéta világát, annak mindennapjait.
Azt hiszem, enélkül reménykedni sem lehetne a megélt élet valóságának felelevení-
tésében.
Mindemellett nyíltan el kell ismernem a munka bizonyos korlátait. A könyv a 18.
századi politikának egyfajta értelmezését nyújthatja csupán. A rendek–uralkodó
polarizáció bizonyos vonásokat kiemel a 18. század történetébõl, annak egyéb ha-
sonlóan fontos – más értékrendek szerint persze akár fontosabb – jellemzõit ho-
mályban hagyja, vagy egyenesen homályba borítja. Korunkban, melynek szellemi
erõtere nem egyetlen domináns erõ hatása alatt áll, egyszerre különbözõ nézõpon-
tok érvényességét is elismerik. Remélem, hogy e tisztán a politikatörténetre össz-
pontosító, ugyanakkor a mögöttes társadalmi mozgásokat feltárni vélõ közelítés
létjogosultságát mint a több elképzelhetõ egyenrangú megközelítés közül egyét
azok is elismerik, akik egészen más szempontokkal fordulnak ehhez a korszakhoz.
Igyekszem továbbá hangsúlyozni a bemutatott történet (azaz történelem) konstru-
ált – és nem feltárt – jellegét. Ezért nem próbálom elfedni a szakirodalmi állítások
és a forrásokban talált elemi tények ellentmondásosságát, az általam képviselt állás-
pont választott voltát, valamint az ellenérveket, ezáltal pedig saját verzióm támad-
hatóságát.
Nyilvánvaló, hogy a kora újkorban nem zajlott szüntelen hatalmi harc rendek és
uralkodó közt. Helmut Georg Koenigsberger hasonlatát idézve, olyan ez, mint a
geológiai törésvonal: sokáig nyugodtan lehet felette élni, de elõbb vagy utóbb meg-
nõnek a feszültségek, s ezek új állapotot alakítanak ki, vagy elhúzódó kisebb föld-
rengések sorozatán keresztül, vagy egy-két katasztrofális hatású rengés révén.* Míg
a rendi dualizmus modellje az állam és a nemesség, a király és a rendek konfrontá-
ciójára helyezi a hangsúlyt, a 18. diéta fõszereplõinek prozopográfiáját adó terve-
zett második kötetben sokkal nagyobb tér nyílik majd a köztük ugyanúgy meglévõ
és ugyanolyan joggal hangsúlyozandó kooperáció bemutatására. Kiegyensúlyozott
képet csak mindkét (sõt valójában minél több) nézõpont érvényesítése adhat egy-
más mellett – de feloldásuk valami bizonytalan keverékben véleményem szerint el-
hibázott stratégia lenne. Úgy gondolom, hogy elég ezeket egymás mellé helyezni.
A diétára történõ összpontosítás továbbá erõsen leszûkíti a tárgyat.** Uralkodó és
rendiség konfliktusának vizsgálatára adekvát lehet ez a vizsgálódási keret, de egy
ország történetének bemutatásához semmi esetre sem. A diéta kompetenciáján kí-
vül esett a végrehajtó hatalom teljes köre, melyet a század folyamán egyre több fel-
világosult vonást felmutató kormányzat uralt. Ennek a szférának a jelentõsége a 18.
században mindvégig nõtt. A könyv homlokterében a köznemesség képviselõinek
országgyûlési szereplése áll, azaz a fõurak a háttérben maradnak. Egy olyan mun-
ka, amely az õ politikai szereplésüket tárgyalná, feltehetõen más képet festene
ugyanerrõl az idõszakról. Az országgyûlési források túlnyomó többsége az alsótáb-
láról szól, és ezek ismeretében a felsõtábláról nem lehet alapos vizsgálatokat végez-
ni. Jó volna, ha egyszer valaki megtalálná a szükséges forrásokat, és megírná a 18.
századi felsõtábla és a fõrendek történetét – ez a könyv erre nem is tesz kísérletet.***
* Koenigsberger: Formen 20. Volker Press is annak a véleményének adott hangot, hogy a rendiséggel
kapcsolatosan megélénkült kutatás a hagyományos dualista modellel szemben kétségeket ébresztett,
és inkább a rendeknek a vizsgált tartomány egészét illetõen betöltött funkcióira irányult (Press: The
System of Estates 3.).
** Már itt szeretném leszögezni, hogy nem térek ki sem a korban külön kormányzattal is rendelkezõ
Erdély országgyûlésére, sem a horvát száborra. Ez utóbbiról futólag lásd a 14. függeléket!
*** A korszak felsõtáblai tanácskozásaira csupán a következõ forrásokat ismerem: a Journal 1790-bõl,
mely összesen kilenc ülésrõl négy füzetben tartalmazza a felsõtáblai tanácskozások naplóját, egészen
július 19-ig. Kolinovics Gábor naplója tartalmaz információkat az 1741. évi felsõtáblai tanácskozá-
sokra nézve (pl. Kolinovics 536.). Õ a királyi tábla 12 esküdt jegyzõjének egyikeként vehetett részt a
felsõtábla ülésein. (Salamon: Az 1741-ki 84. Salamon Ferenc ülnököt ír, ami tévedés, a királyi tábla
ülnökei, a négy királyi és két érseki ülnök az alsótáblán foglaltak helyet.) Kivételesen fõrendek is hagy-
hattak maguk után kéziratos országgyûlési naplót, mint például gróf Illésházy János a korszak végé-
nek és a századfordulónak a diétáiról (Illésházy I. és II.). Egy tízoldalas naplótöredéket találtam
1708-ból, mely feltehetõleg fõrendtõl származik (700.499–I.), és Sayghó Benedek szentmártoni (pan-
nonhalmi) fõapát naplójegyzetei az 1722–23. évi diéta második felérõl megjelentek a Történelmi
Tárban (Sayghó).

A hosszabb távú megállapítások viszonyítási pontjául általában a 17–18. század
fordulója szolgált, ami – az 1792. év végpontul választásához hasonlóan – torzítás
forrása lehet. A kívánatos természetesen az volna, ha a 17. századi országgyûlés és a
köznemesség diétai szerepe teljesen fel lenne tárva, s e feldolgozás eredményeihez
lehetne mérni a 18. századi fejleményeket – de sajnos távolról sincs így.
Végül az intézménytörténeti és politikai szociológiai analízis egy társadalomtör-
téneti hipotézis felvetését eredményezi a bene possessionatus köznemesség felemel-
kedésérõl, melynek bizonyítása azonban nem történhet meg e munka keretei kö-
zött – ahhoz egészen más típusú vizsgálatot kell elvégezni.* E könyv tehát csupán a
18. század magyar politikatörténetének egyik szegmensét mutatja be, azt is sajátos
megvilágításban.
A történeti irodalom és a források
A nemzetközi irodalom két fõ irányzata közül az egyik korai parlamenteknek te-

kinti a rendi gyûléseket, és az intézményre összpontosítja a figyelmét, a másik,
korporatista irány Emil Lousse nyomán a lehetõ legszélesebb értelemben foglalko-
zik a rendiséggel, amelyet lényegében érdekvédelmi szervként fog fel.11 Általában
véve is, de magyar szempontból különösen a német történészeknek a rendiséggel
kapcsolatos munkái érdemelnek nagy figyelmet: Otto Hintze és Otto Brunner
klasszikussá vált nézetei, és az õ munkájukat folytató kollégák: Fritz Hartung,
Gerhard Oestreich, majd az õ tanítványaik mûvei. A rendeket a hagyományos né-
zet csupán különérdekeiket szem elõtt tartó, visszahúzó történelmi erõnek vélte.
Az ezzel szemben álló revizionista véleményt, mely szerint a rendiség is lehetett a
politikai változás hordozója, elsõként Francis L. Carsten fogalmazta meg 1959-ben.
Peter Herde szerint nem az a kérdés, hogy a rendek harca sikeres volt-e a territoriá-
lis fejedelemmel szemben, hanem hogy ebben a küzdelemben létre tudták-e hozni
a politikai élet új formáit és új intézményeit, elmozdultak-e az egyszerû védekezés-
tõl a közremûködés felé az új alkotmányos formák kimunkálásakor, s így részt
vettek-e a modern alkotmányos állam kialakításában.12 Egy 1988-ban rendezett
londoni és egy 1991-ben megtartott marburgi konferencia, illetve a hamarosan
napvilágot látott konferenciakötetek jól jelzik az utóbbi idõben tovább élénkülõ
* Tulajdonképpen a szóhasználat alkalmazkodást jelent a magyar történetírás konvencióihoz: alapos
társadalomtörténeti vizsgálatok sorával tehetõ csak világossá, konkrétan mely társadalmi csoport az,
amelyet ahhoz illeszkedve bene possessionatiként emlegetek, kik lesznek azok, akik a 18. század dere-
kára földbirtokuknál és vagyonuknál, illetve befolyásuknál és presztízsüknél fogva ellenõrzésük alá
vonták a vármegye közéletét, majd az országgyûlésen is fokozatosan meghatározó szerepre tettek
szert. Az utalások a bene possessionatira ezért inkább jelentik egy késõbb konkretizálandó köznemesi
csoport vagy csoportok kényelmes megnevezését, mint hivatkozást a történeti irodalomban régóta ala-
posan ismert rétegre. Lehatárolására tett próbálkozásomat lásd: Szijártó M. István: Rokonok és mér-
földek. A Somogy megyei köznemesség társadalmi kapcsolatainak térbelisége a 18. században. So-
mogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 23 (1992).

nemzetközi érdeklõdést a kora újkori közép-európai rendiség iránt.12 Ha nagyon
fontos is ezt az irodalmat figyelemmel kísérni, sõt ha akadnak is olyan külföldi tör-
ténészek, akik az utóbbi évtizedekben végzett munkájukkal érdemben járultak
hozzá a 18. századi magyar rendiség történetének feldolgozásához, éspedig nem-
csak a magyar Péter László vagy Kecskeméti Károly, hanem olyanok is, akik meg-
tanulták a magyar nyelvet: Joachim Bahlcke, Jean Béranger, Marie-Elisabeth
Ducreux, Robert Evans vagy Horst Haselsteiner,* azt mégsem várhatjuk, hogy an-
gol, német vagy francia történészek oldják meg a 18. századi magyar rendiség törté-
netírásának fõ problémáit.
A 18. századi, különösen az 1790–91. évit megelõzõ diéták históriája nem tarto-
zik a magyar történettudomány leginkább kutatott témái közé, az utóbbi száz év-
ben alig foglalkoztak vele. A tízkötetes Magyarország története sorozat 1989-ben
megjelent 4. kötete ezt az idõszakot tárgyalva, az országgyûlések történetének kap-
csán alig lép túl a királyi törekvések és a megszületett törvények vizsgálatán.14 Bib-
liográfiája a részletesebb eseménytörténetért 19. századi feldolgozásokhoz utasítja
az olvasót: vagy Marczali Henriknek a millenáris történetben megjelent köteté-
hez,15 vagy még inkább Horváth Mihály ennél is évtizedekkel korábban keletkezett
munkájához.16 Márpedig a nagy liberális történetíró idõben már tulajdonképpen
közelebb van a 18. századhoz, mint hozzánk.
Ha a teljes 18. századi politikatörténetet tekintjük, akkor is megállapítható az
1711 és 1765 közti idõszak relatív elhanyagoltsága – mind a Rákóczi-szabadság-
harc idõszakával, mind a hagyományosan a felvilágosult abszolutizmus korszaká-
nak nevezett negyedszázaddal vagy a század végének eseményekkel teli periódusá-
val szemben. Specifikusan a magyar országgyûlés kora újkori történetét tekintve is
mostoha az 1708 és 1765 közötti periódus. Sokat tudunk 19. századi, különösen re-
formkori történetérõl, a 18. század végérõl is komoly munkák jelentek meg,17 és a
16–17. század hagyományosan erõs politikatörténetében is helyén van az ország-
gyûlések története – amit jól demonstrál a Magyar Országgyûlési Emlékek nagysza-
bású sorozatának 12 kötete** –, a 18. század zömét azonban jórészt elkerülte a fi-
* Jellemzõnek tartom, hogy míg releváns bécsi levéltári csomókon a húszas–harmincas években több
magyar kutató hagyta aláírását, késõbb szinte csak egy-két német nevet olvashattam 2001 júniusában,
utolsóként általában Joachim Bahlckéét. (Pl. Ungarische Akten, Allgemeine Akten, Fasc. 209, Fasc. 406.)
** Monumenta. A Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád által kiadott sorozat kötetei csak 1606-ig terjed-
nek. Itt jegyzem meg, hogy Okolicsányi Pál Historia diplomatica címû, 1710-ben kiadott könyvében
nyomtatásban olvashatók az 1646–47., 1649., 1662., 1681. és 1687. évi országgyûlések naplóinak igen
részletes kivonatai, melyeket a protestáns vallás helyzetére tekintettel állított össze, de ennél széleseb-
bek (fõleg 1646–47-re és 1662-re). Nemcsak iratmásolatokat találhatunk itt, hanem például a résztve-
võk teljes listáját is (Historia diplomatica 3–8., 1646–47), IV. Ferdinánd koronázásának részletes rend-
jét (ugyanott 61–64, 1647), a diétai események napról napra történõ – noha nem teljes körû! – bemu-
tatását (ugyanott 129–142., 1662). (A Historia diplomatica itt hivatkozott valamennyi oldalának száma
a számozás újraindulását követõen értendõ.) Vö. Kosáry: Bevezetés (1970) 219. Ugyanakkor ezek
nem unikális források, hiszen például az Országgyûlési Könyvtár Gyurikovits-gyûjteményében
mindegyik említett diétáról található anyag.

gyelem. Azok a munkálatok, amelyek ezt a fenti forráskiadványt a száz év elõttinél
jóval szélesebb merítéssel, 1607-tõl egészen 1790-ig kívánták folytatni (ekkortól
ugyanis már nyomtatásban is megjelent az országgyûlés naplója), Benda Kálmán
és Péter Katalin hosszas anyaggyûjtõ munkája ellenére – úgy tûnik – abbamarad-
tak. Benda Kálmán forráskiadási szabályzata mellett egy két elõadást tartalmazó
füzet és nagy mennyiségû kéziratos anyag maradt utánuk.*
Mindenekelõtt Bónis György munkásságának köszönhetõen mégsem állítha-
tom, hogy az 1708 és 1792 közti országgyûlések történetének fonalát Marczali
Henrik óta nem vette fel a magyar történettudomány.** Bónis egy 1969-ben, német
nyelven megjelent tanulmányának tette tárgyává a 18. század elsõ felének diétáit, a
korabeli magyar rendiség tükreként. Jelen dolgozatommal bizonyos értelemben az
általa megjelölt úton szeretnék további lépéseket tenni.
Általában véve a jogtörténészek érdeklõdésének köszönhet igen sokat a téma.
Timon Ákostól vagy Eckhart Ferenctõl, de különösen Ereky Istvántól vagy Kérészy
Zoltántól többet meg lehet tudni a 18. századi országgyûlésrõl, mint a 20. századi
történészektõl, de az õ munkáik is régebbiek, javarészt a 20. század elejérõl vagy
elsõ évtizedeibõl származnak.*** Külön ki kell emelnem továbbá a korabeli jogtu-
dósok közül Hajnóczy Józsefet, akinek Csizmadia Andor által kiadott közjogi
munkái adják a legjobb iránytût a tájékozódáshoz a tárgyban. A jogtörténeti iroda-
lomra támaszkodva viszont az a probléma, hogy a szerzõk többnyire általában a
rendi országgyûlésekrõl tesznek kijelentéseket, pedig azt csak 1608-tól tekintve is
egy intézmény majdnem negyed évezredes fejlõdésérõl van szó – márpedig azt
nem lehet sommás kijelentésekkel elintézni, fõleg pedig a reformkori szabályokat a
diéta egész kora újkori történetére érvényesnek tekinteni.+
* Bizonyos értelemben jelen munka is ebbõl az anyaggyûjtésbõl veszi kezdetét: 1991-ben Benda Kál-
mán megbízásából fogtam hozzá, hogy feltérképezzem a Somogy megyei Levéltár 18. századi ország-
gyûlési vonatkozású anyagát.
** A kérdésnek van némi nemzetközi irodalma a fent már említett szerzõk munkásságán túlmenõen
is, különösen az utóbbi évekbõl. Viszont Inge Auerbach könyve – mely, jóllehet elsõsorban Csehor-
szággal és Litvániával foglalkozik, sokban érinti Magyarországot is – csak a harmincéves háború elõtti
korszakot tárgyalja (Auerbach: Stände), Wolfgang Kessler látszólag Magyarországot vizsgáló tanul-
mánya valójában jórészt Horvátországgal és Erdéllyel foglalkozik (Kessler: Stände), és Peter Schi-
mert friss tanulmánya sem mond semmi újat a téma hazai kutatójának (Schimert: Hungarian No-
bility).
*** Kérészy: Rendi országgyûléseink, Ereky: Jogtörténelmi. A Soltész István által az országgyûlés
történetérõl összeállított és rendszeresen felújított bibliográfia is igen nagy anyagot tartalmaz, és ko-
moly segítséget nyújt a téma kutatójának (Soltész: Bibliográfia).
+ Itt szeretném megjegyezni, hogy a kézirat lezárása után jelent meg Zachar József Habsburg-uralom,
állandó hadsereg és magyarság, 1683–1792 (Budapest, 2004) és Czigány István Reform vagy kudarc? Kí-
sérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg-birodalom haderejébe, 1600–1700 (Buda-
pest, 2004) címû könyve. Ezek megállapításait a Függelék vonatkozó részeibe már nem tudtam be-
építeni. Külön tanulmányban tettem kísérletet Jean Bérenger és Kecskeméti Károly összegzõ munká-
jának (Parlement et vie parlementaire en Hongrie, 1608–1918. Paris, 2005., Országgyûlés és parlamenti
élet Magyarországon, 1608–1918. Budapest, 2008.), Ákos Barcsay doktori értekezésének (Herrschafts-
antritt im Ungarn des 18. Jahrhunderts. Studien zur Verhältnis zwischen Krongewalt und Ständetum im

A 18. századi országgyûlés kutatója komoly levéltári forrásanyagot találhat mun-
kájához. Én elemzésem szempontjai szerint igyekeztem szóra bírni a Magyar Or-
szágos Levéltárban a Regnicolaris Levéltár Archivum Regni szekciójában található
több folyóméternyi anyagot és a Kancelláriai Levéltár hasonló mennyiségû forrás-
anyagát, és mintát vettem a kéziratos országgyûlési magánnaplóknak mind a
Kovachich Márton György-féle gyûjteményébõl, mind az Országos Széchényi
Könyvtár Kézirattárának gyûjteményébõl. Az Országgyûlési Könyvtárban találha-
tó a kutatók által eddig szinte figyelembe sem vett Gyurikovits-gyûjtemény, amely-
nek kötetei egy nagy könyvesszekrényt töltenek meg.* Részint eredetiben, részint
19. századi másolatban találhatók itt országgyûlési naplók és akták.** Három évig
dolgoztam feldolgozásukon, ez az anyag ennek a könyvnek a legfontosabb forrás-
bázisa. Nem állíthatom persze, hogy a szóban forgó köteteket teljes egészükben fel-
dolgoztam volna: csak saját specifikus kérdéseimet tettem fel vizsgálatuk alkalmá-
val, így igen ígéretesek lehetnek a jövõ kutatói számára is.
Egyes narratív források kiadása már megtörtént, például az 1712. évi diétai ta-
nácskozásokra nézve Lányi Pál diáriumáé, 1723-ból Sayghó Benedek naplójegyze-
teié vagy az 1764–65-ös országgyûlésrõl Rosty Ferenc leveleié.18 Tekintve, hogy
Kolinovics Gábor naplóját Salamon Ferenc egy nagyobb lélegzetû tanulmányában
már szinte „átültette” magyarra, az 1741. évi országgyûlésrõl írva jórészt az õ mun-
kájára támaszkodtam.19 Szintén nagy segítségemre volt két alapos 19. századi dol-
gozat: Horváth Mihály külön tanulmányban dolgozta fel az 1764–65. évi ország-
gyûlés eseményeit,20 Marczali Henrik pedig kétkötetes munkát szentelt az 1790–
91. évi diétának,21 melynek naplója, mint említettem, már megjelent.*** A levéltári
forrásanyag után ezen publikációk szolgáltatták a legfontosabb támpontokat mun-
kámhoz. Nem törekedtem arra, hogy a források segítségével módszeresen ellen-
õrizzem az irodalom állításait, hanem ezekre építettem. Jelen munka „építõkövei”
közt mindazonáltal túlnyomó többségben maradtak a kéziratos naplók állításai.
Zeitalter des Absolutismus. St. Katharinen, 2002.), Poór János könyvének (Adók, katonák, országgyûlé-
sek, 1796–1811/12. Budapest, 2003.), Joachim Bahlcke habilitációs értekezésének (Ungarischer Epis-
kopat und österreichische Monarchie. Von einer Partnerschaft zur Konfrontation (1686–1790). Stuttgart,
2005.) és Robert Evans tanulmánykötetének (Austria, Hungary, and the Habsburgs. Central Europe c.
1683–1867. Oxford, 2006.) értékelésére: Szijártó M. István: A kora újkori magyar rendiség az újabb
szakirodalomban I. AETAS 24 (2009) 3. szám 83–111. (A publikáció második része megjelenés
elõtt áll.)
* Heckenast Gusztávnak lehetek hálás, hogy 1997-ben felhívta rá figyelmemet.
** Gyurikovits György, Pozsony vármegye táblabírája 1836-ban Pozsony város követe volt az ország-
gyûlésen (700.510). Gyûjteményének forrásai a Kovachich-gyûjtemény, az Egyetemi Könyvtár, a
Nemzeti Múzeum könyvtára (a mai Országos Széchényi Könyvtár), gróf Illésházy István dubniczai
könyvtára, a pozsonyi evangélikus konvent könyvtára és a pozsonyi, soproni, eperjesi, kassai, nagy-
szombati, valamint bártfai városi levéltár volt (700.497 8.).
*** Naponként-való. Az 1681. évi soproni országgyûlés aktáitól (Acta Comitialia Soproniensia) elte-
kintve ez az elsõ kiadott országgyûlési forrás. A napló latin és magyar nyelvû kiadása ettõl kezdve gya-
korlattá vált. Árulták is az országgyûlés alatt (Keresztesi 318.).

Csak olyan esetekben vetettem össze a szakirodalom téziseit az általam fellelt forrá-
sokkal, amikor komoly ellentmondásokba ütköztem.
Forrásaink tanulmányozásakor ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk ar-
ról, hogy ezek nem a múlt darabkáit adják a kezünkbe, hanem reprezentációk. A
múlt valóságának egy töredékét tartalmazzák ugyan, de elválaszthatatlanul attól,
hogy ezt miként látta valamilyen specifikus nézõpontból a forrás rögzítõje, s attól a
szándékától is elválaszthatatlanul, hogy miképpen láttassa azt másokkal: kortársai-
val vagy az utókorral. A forrás sohasem semleges, ahogyan nem lehet semleges
egyetlen nézõpont sem, az utókor történészének nézõpontja, „objektív” munkája
sem. A forrásokkal egész világképeket kapunk a kezünkbe. A források a kortársak
által saját korukról alkotott reprezentációk, a történészek pedig utólag hoznak létre
ilyeneket. Ez utóbbiak azonban már nem egészen ugyanarra vonatkoznak, mert
közben eltelt valamennyi idõ, más szóval a jelen síkja levált a vizsgált múlt síkjáról,
így az egész folyamatba belejátszik jelen és múlt kapcsolata is.*
* Jóllehet ezeket az elméleti megfontolásokat jónak látom itt elõrebocsátani, explicitté tenni, ezek
csak a tervezett második kötetben kerülnek majd súlyponti helyzetbe. Az elsõ kötetben lényegében
egy utólagos történészi modellt alkalmazok, amikor a rendi dualizmus modelljén keresztül vizsgálom
a diéta 18. századi intézményfejlõdését, míg a tervezett második kötetben, mely a 18. századi rendi
politika fõszereplõinek prozopográfiáját próbálja meg felrajzolni, illetve kultúrtörténeti vizsgálat tár-
gyává teszi a 18. századi diéta történetét, szeretnék alapjában más megközelítést alkalmazni, s arra
összpontosítva kibontani a források elõállítóinak világképét is, hogy a tanulmányozott források volta-
képpen reprezentációk.

1. A RENDI DUALIZMUS
ÉS A DIÉTA
1.a | A rendi dualizmus szokásjogi rendszere
A rendiség
Maga az a nézet, hogy az embereket rendekre lehet osztani, középkori gyökerû, a
11. században Adalbero laoni és Gérard cambrayi püspök fogalmazta meg, a társa-
dalmat az imádkozók, a harcosok és a dolgozók három csoportjára bontva,1 de
Brunner szerint a középkorban még az elméleti irodalom sem szentelt a rendeknek
különösebb figyelmet. Leginkább prédikációkban lehet e vélekedés nyomát megta-
lálni, s innen terjedt el a késõ középkorban. A hármas felosztás (papság, nemesség,
parasztság) pedig mindössze az ordo ecclesiasticus és az ordo saecularis különbségté-
tel kombinációja a világiak lovagokra és parasztokra osztásával, a polgárok pedig
ebbõl teljesen kimaradnak. Ez az irodalom – mondja Brunner – valójában soha-
sem törekedett egy rendek szerint tagolódó egész belsõ struktúrájának leírására.
Szerinte az ország népességének rendekre történõ tagolása valójában az ország
alkotmányán, azaz jogi berendezkedésén (Verfassung) alapul.2 Az ország rendjei-
nek fogalma az alsó-ausztriai rendi gyûlés irataiban már a 15. század elsõ felében
megjelent. A rendekhez tartozás alapja az uralom: birtokolni kell egy házat (várat,
várost), melyet birtokosa környékével együtt meg tud védeni, s magát így rendi tár-
sai körében velük egyenrangúként el tudja ismertetni, továbbá nem áll a tarto-
mányfejedelem különös védelme alatt, mert akkor annak szûkebb befolyási körébe
(Kammergut) tartozik. Ezen uralomnak folyománya az elsõfokú bírói hatóság. Az
ilyen uradalmak birtokosai és megszerzõi bekerültek a rendek közé, majd egy pon-
ton az egész szerkezet megkövesedett, és további kolostorokat vagy polgárközössé-
geket már nem vettek fel a rendek közé.
A rendek tehát alapvetõen nem privilegizált csoportok, amelyek, szemben kevés-
bé szerencsés csoportokkal, gazdasági erejüknél vagy társadalmi állásuknál fogva
jogot formáltak az ország képviseletére. Ezt világosan megmutatja, ha meghatáro-
zásukat negatíve kíséreljük megadni. Nem tartoztak a rendekhez 1. a rendek közül
valakinek az alattvalói, vagy 2. egy testület tagjai, mely maga a rendekhez tartozott,
vagy 3. idegenek, akik éppen az országban tartózkodtak ugyan, de nem tartoztak az
országhoz, illetve 4. szûkebb értelemben véve nem tartoztak az országhoz, mert a
fejedelem közvetlen függésében állva a Kammerguthoz tartoztak.3 Tehát az ebben
az uralomra épülõ szerkezetben elfoglalt hely egyértelmûen kijelölte a rendekhez
való tartozást.
Másképpen látja a rendiség alapjait Fritz Hartung. Véleménye szerint a rendiség
1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 29
alapgondolata nem az a törekvés (szemben egy elég elterjedt nézettel, melyet azon-
ban nem Otto Brunner képvisel), hogy a rendek az állam egy részét maguknak
kihasítsák, hanem az, hogy saját territóriumuk számára a lehetõ legnagyobb sza-
badságot biztosítsák az államtól. Márpedig ehhez a szabadsághoz az uradalom, a
majorság és a parasztok feletti joghatóság tartozott hozzá, és nem az uralkodó taná-
csában való képviselet. Ezért a szabadságért a rendek áldozatokra is képesek voltak,
például adó megajánlására, amelyet nem maguk fizettek ugyan, de jobbágyaik te-
herviselõ képessége egy részének átengedésével saját potenciális bevételeiket csök-
kentették. Ebbõl a szûk saját szférából pedig a német rendek nemigen voltak haj-
landók kilépni.4
Látható, hogy a magyar rendek 18. századi kiváltságvédõ magatartásának elég
elterjedt meg- (és el-)ítélése Fritz Hartung megközelítésével azonos elvi alapokon
nyugszik. Jelen könyv gondolatmenete viszont Otto Brunner koncepcióját követi.
Egyébiránt a rendek fogalmának használatakor nem annyira a társadalom rendek-
re osztásából indul ki, hanem a rendek politikai szerepét vizsgálja, tehát a rendi ál-
lam modelljét alkalmazza.
Diéta és decretum
Magyarország rendjeinek jogait országos szinten intézményesen a diéta* jelenítette

meg, amelyet „a király és az ország feloldhatatlan kötelékének” (regis et regni
indissolubile vinculum) tekintettek.5 Itt folyt – régi kifejezéssel élve – a „viszonyos
érintkezés”, a tractatus diaetalis** az uralkodó és az ország rendjei között, akik vele
szemben a nemzetet, másképpen az országot (regnum) alkották.*** Ahogy az
1790– 91-es diéta alsótáblája megkövetelte: „az egész egybe-gyûlt Ország Tekinte-
tes, Nemes Hazának neveztetik”.6 „Megindulván az ország”, nevezi országnak Ke-
resztesi József is a teljes diétát, amikor arról számol be, hogy ugyanez az országgyû-
lés testületileg a templomba vonult.7 Ezzel a szóval jelölik ekkor Somogy jelentést
tevõ követei a nádorválasztás után II. Lipót elé járuló diéta egészét.8 Amint arra
* Magyarország rendi országgyûlésének Hajnóczy 33 különbözõ elnevezését sorolja fel a 11–18. szá-
zadból (Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 189–190.). A 18. században a leggyakrabban a
diaeta, regni comitia, diaeta regni terminusokat használták.
** A tractatus diaetalis az országgyûlési alkufolyamat leírására nem a 18. század fogalma, hanem a re-
formkoré. Ez az eljárás „a magyar közjog nyelvén országgyûlési egyezkedésnek (tractatus diaetalis)
neveztetik…” – írta Deák Ferenc (Deák: Adalék 79.). A „viszonyos érintkezés” terminus német forrá-
sa esetleg részben a német birodalmi rendi gyûlés vertrauliches Miteinanderhandeln kifejezése volt.
(Lásd Schulze: The Problem of Resistance 168.)
*** Az „ország” (regnum) ezen szûkebb értelme, melyben az a rendekkel azonos, akkor jött létre, ami-
kor a rendek az uralkodóval tárgyaltak és alkudoztak (Brunner: Land und Herrschaft 414.). Király és
nemzet külön jogalannyá válására és szerzõdésére egymással Magyarországon elõször 1439-ben van
példa, majd I. Ulászló megválasztásától kezdve a választási capitulatiók formájában (Ferdinandy:
Rendi elemek 37–38.).
30 1. A rendi dualizmus és a diéta

Otto Brunner rámutatott, a kontinentális fejlõdésben a rendek az országot nem
képviselik, hanem alkotják.*
A diétát tévedés lenne úgy tekinteni, mint az egyik montesquieu-i hatalmi ág, a
törvényhozás szervét. Az uralkodó és a rendek megegyezésének decretumba fogla-
lását csak 1790 után tekintették törvényhozásnak, mégpedig Montesquieu közvet-
len befolyása alatt.9 Jezerniczky Károly, az 1790–91. évi országgyûlés egyik követe
egy kijelentésében a diétát már törvényhozásként említi, ráadásul épp „a nemzet
felsége” emlegetésével egy mondatban: „…meg kell tenni a végsõ lépést, egyesíteni
a törvényhozást, az úgy is a nemzet felsége alapján egészen a karoknál van.” „Íme a
franczia példa hatása” – teszi hozzá Marczali Henrik, s nem ok nélkül.10 Ezért –
szemben a magyar történetírói hagyománnyal – a 18. századról írva a diétát nem
törvényhozásnak tekintem,** hanem úgy fogom vizsgálni, mint a politikai folya-
matok megjelenítõjét, ezeknek bár csupán egyik, de kiemelt fontosságú színte-
rét.*** Hiszen itt „az ország közügyeinek a tárgyalása” zajlott, ahogy az 1647. évi
104. törvénycikk fogalmazott. Vizsgálata így alkalmas arra, hogy erõviszonyok mó-
dosulását felmérjük egyfelõl az ország rendjei és az uralkodó, másfelõl a politikai
nemzet egyes szegmensei között. A diéta nemhogy nem csupán, de még csak nem
is elsõdlegesen törvényhozó szerv volt, hiszen egyfelõl a decretumok magukban ál-
talában nem állapítottak meg alapvetõ jogokat és kötelességeket, hanem a már elõ-
zõleg is létezõ szokásra hivatkoztak, és azt rögzítették, másrészt végrehajtásuk tá-
volról sem volt automatikus. „Törvényeink legnagyobb része nem törvényes szabá-
lyok, hanem megállapodások a király és a rendek között, melyek egy-egy sérelem
megszüntetését, egy-egy postulatum teljesítését ígérik. Nagyobbrészt taktikai je-
lentõségök volt s arra szolgáltak, hogy a rendeket megnyugtassák, kibékítsék vagy a
* A képviselet csak a modern parlament, illetve ennek elõfutára, az angol parlament problémája
(Brunner: Land und Herrschaft 422–423.). Errõl írva Helmut Georg Koenigsberger is úgy véli, hogy a
privilegizált rétegek, illetve a parlamentben megjelenõ képviselõik jelentették az országot (Koenigs-
berger: Formen 20.). Nálunk, mint tudjuk, a rendek a Szent Korona tagjainak (commembra) tekintet-
ték magukat.
** A rendi képviseleti intézményekkel foglalkozó irodalom egyik vonulata ezeket korai parlamentek-
nek tekinti (institucionalista irány), a másik pedig a politikailag kiváltságolt testületek érdekvédelmi
szerveit látja bennük (korporatista irány). Ezekrõl részletesen lásd: Gerics: Korai rendiség 15–27.
*** A szakirodalom álláspontja ebben a kérdésben ellentmondásos. Véleményemmel legalábbis rész-
ben egybecseng Bán Péteré, aki a Magyar Történelmi Fogalomtárban úgy fogalmaz, hogy a „rendi or-
szággyûlés […] a rendiség alapvetõ intézménye, fõként törvényhozó, adót, katonát megszavazó szer-
ve volt” (Bán [szerk.]: Fogalomtár II. 139.). Értelmezésem összhangban van Benda Kálmán vélemé-
nyével, aki rámutatott, hogy a nemesség „legerõsebb fegyvere az adó- és a katona-megajánlás joga
volt, amelyekre az országgyûlésen került sor. Így az országgyûlések váltak a központi hatalom és a ne-
messég közti hatalmi birkózás, gyakran alkudozás fõ területévé.” (Benda K.: Az országgyûlések 3.)
Ezzel szemben Bónis György úgy fogalmazott, hogy „Az országgyûlés fõ feladata természetesen a tör-
vényhozás volt” (Bónis: Feudal Diet 297.). Hozzá hasonlóan (de a másik állásponthoz mégis valami-
vel közelebb állva) Ereky István is úgy véli, hogy „rendi országgyûléseink hatáskörük minden gazdag-
sága és változatossága mellett is elsõsorban és legfõképp törvényhozó, még pedig gravaminális
törvényhozótestületek voltak” (Ereky: Jogtörténelmi I. 350–351.).

királyi elõadásokban foglalt kívánságok teljesítésére kedvezõen hangolják, de nem
voltak a mai értelemben vett jogszabályok, a milyeneket a mai állam törvényhozása
állapít meg” – írta Grünwald Béla, a „régi Magyarország” éles szemû bírálója.11
Király kontra rendek
A rendi dualizmus modellje szerint a politikai rendszer két pólusában a király és az

ország rendjei álltak – Péter László megfogalmazásával: „jog és tekintély két nagy-
részt elkülönült letéteményese, melyek kiegészítették egymást és egymás mellett
mûködtek konfliktusok és alkalmazkodás közepette.”12 Érdekes, hogy Kaunitz
1761-ben szinte „zéró összegû játszmaként” írta le az uralkodó és a rendek ellenté-
tét: „szerencsétlenségére [Magyarország] belsõ alkotmánya még olyan, hogy a ki-
rály és az ország jóléte egymással ellentétben áll.”13 A rendi dualizmus rendszeré-
nek középkori gyökereit Otto Brunner tárta fel: az uralkodónak veszély esetén ta-
nácsra és – pénzbeli, valamint fegyveres – segítségre (consilium et auxilium)* van
joga. Ebbõl nõ ki a rendek és a fejedelem két, egymást kiegészítõ jogszférája.14 A ta-
nácsadás eredetileg nem joguk, hanem kötelességük a rendeknek, s ebbõl szárma-
zik az a másik kötelesség, hogy segítséget nyújtsanak a tanács megvalósításához.
De míg ez a középkorban olyan rendszerbe ágyazódik be, ahol a jog (Landrecht) egy-
aránt köti a fejedelmet és a rendeket, a 18. századra a rendek és az abszolút uralkodó
egymással szemben állnak. Ekkor már az uralkodó azzal az igénnyel lép fel, hogy a
Landrechtet maga szabja meg; az õ nézõpontjából lesznek a rendek kiváltságos testü-
letté, és már csak rendekrõl beszélnek, nem pedig országról, tartományról. Ahogy
Ludwig Zinzendorf gróf az Államtanácsban 1765-ben kifejtette: „a rendeket privile-
gizált corps intermediaire-nek lehet tekinteni a fejedelem és az alattvalók közt, de
semmi esetre sem az ország urainak.”** Magyarországon, láttuk, még 1790–91-ben is
országnak nevezik a rendeket, s az általuk kizárólagosan vagy részben birtokolt jogok
szférája sem sorvadt még jelentéktelenné. Sir John Fortescue 15. századi katego-
rizációját kölcsönvéve, a 18. századi Magyarország nem dominium regale volt, azaz
abszolút monarchia, ahol a király törvényeket hozhatott, és adót vethetett ki, hanem
inkább dominium politicum et regale, ahol mindehhez a parlament vagy a rendi
gyûlés hozzájárulására is szüksége volt,15 azaz Ständestaat, rendi dualizmus.***
* Egyébiránt a vazallus tartozik ezekkel hûbérurának (Bérenger: Les „Gravamina” 49.). Ezeket aján-
lotta a magyar rendek nevében a prímás is, amikor Mária Terézia megnyitotta az 1741. évi diétát
(700.477 208.).
** Brunner: Land und Herrschaft 415., 426–427., 438–439. Az abszolutizmus nézõpontjából eredez-
tethetõ a rendiséggel és a parlamentarizmus történetével foglalkozó történeti kutatások azon egyik
említett iskolája, amelyet Emil Lousse alapított meg, s amely a rendi gyûléseket nem korai parlamen-
teknek tekinti, hanem a rendi képviselet kérdését az európai társadalomnak a középkorban meghono-
sított korporatív struktúrájából vezeti le (Koenigsberger: Formen 21.).
*** Evans: Introduction xxi. Jóllehet Koenigsberger Fortescue 15. századi latin – bár az angol kontex-
tusban gyökerezõ – terminusának használatát helyesebbnek tartja, mert szerinte a „rendi állam” utó-

Király* és rendek tehát együtt gyakorolták a felségjogok összességét. Mind a ki-
rály, mind Magyarország rendjei a szokásjog által meghatározott prerogatívákkal
bírtak.16 A központi végrehajtó hatalomnak a korban gyorsan bõvülõ szférája az
uralkodóé volt.** A kül- és hadügyet szinte megkötés nélkül intézhette a király,
amint a gazdaság-, a mûvelõdési és az egyházpolitikát is. Ezzel szemben az ország
rendjeivel kellett együttmûködnie a törvényhozás, a közigazgatás és a bíráskodás
szféráiban.*** Az uralkodónak koronázáskor alkotmánybiztosító esküt kellett ten-
nie, és hitlevelet kiadnia, valamint a diéta kizárólagos joga volt, hogy adót (illetve
késõbb a hadseregnek újoncokat) szavazzon meg.+ Az 1791. évi 12. törvénycikk
(De legislativae et executivae potestatis exercitio) nem elõször tett megkülönböztetést
reservata, azaz a korlátozás nélkül gyakorolható felségjog, és communicata, azaz a
rendekkel együtt gyakorlandó jogkörök közt, hisz az a középkori alapokon már
Werbõczynél is fellehetõ. 1758 körül gróf Pálffy Miklós emlékiratban kérte Mária
Teréziát szétválasztásuk megtételére, de a felek álláspontjának élesen ellentétes
volta miatt a reservata és a communicata világos elhatárolására sohasem került sor.17
„Meghatározandó még – írta Pálffy Miklós –, mit végezhet a Felség a maga jogánál
fogva, és mit az országgyûlés és a megyék útján. Továbbá azt, hogyan nyerjen az
egész törvényes erõt.”18
Maga Mária Terézia is úgy látta, hogy a rendekkel közösen intézendõ dolgok
szférája Magyarországon széles – szélesebb, mint birodalmában általában. 1748-ban
a haugwitzi reformot nem próbálta meg itt is bevezetni. Ahogy emlékiratában írja:
„Egyedül Magyarországon nem tartottam célszerûnek bármilyen változtatás beve-
zetését, mert ott az országgyûlésen kívül valamit megkísérelni a törvények szerint
nem tanácsos.”++ Az 1792. évi június 19-én tartott koronatanácson a kancellária ja-
lagos és szûkebb fogalom, azt azért Koenigsberger is elismeri, hogy Közép-Európa jó részére érvényes
(Koenigsberger: Central and Western Europe 303.).
* A korabeli diétai forrásokban az uralkodóra legtöbbször az „õfelsége” terminussal utalnak. Én a ké-
sõbbi szóhasználathoz, illetve a jogi szakirodalmi hagyományhoz illeszkedve legtöbbször a „király”
szóval fogok utalni rá.
** A felségjogok széles és jórészt definiálatlan körébe tartozott az ország kormányzásán túl a nemesi
és egyéb kiváltságok adományozása, a püspökök kinevezése, az adó- és vámszedés, valamint a pénz-
verés, a hadsereg irányítása, a döntés háború és béke kérdésében, a vallásgyakorlás és az oktatás fel-
ügyelete és még sok minden. A reservata ráadásul magában rejtette a Habsburg Birodalom többi tarto-
mányával fennálló egész kapcsolatrendszert (Péter L.: Verfassungsentwicklung 249–250., 259.).
*** Grünwald: A régi Magyarország 356. Az összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy a 17–18.
századi Württenbergben a herceg a külpolitikát, a központi kormányszerveket és a törvényhozást el-
lenõrizte, a rendek befolyása alatt pedig a helyi igazgatás, az alsófokú jogszolgáltatás és részben a
pénzügyek szférája állt. A rendi gyûlés tárgyai közé tartoztak az adómegajánlás, háború indítása és az
országos ügyek 1514 után (Lehmann: Die württenbergischen 189., 200.).
+ Ezt a modellt sokkal életszerûbbnek érzem annál a jogtörténeti formulánál, miszerint Magyaror-
szágon rendi-képviseleti monarchia volt, amelyben a rendek a királlyal jogilag egyenlõ tényezõt kép-
viseltek, s ennek fenntartását az alkotmánybiztosítékok garantálták (Csizmadia: Állam- és jogtörténet
[1975] 205.).
++ Idézi Barta: A meg nem értett királynõ 79. Wilhelm Brauneder az osztrák alkotmánytörténetrõl írt
munkájában a fejedelem kizárólagos és a rendekkel megosztott jogszféráját különbözteti meg. Az

vaslatát pártolva Sándor Lipót fõherceg nádor úgy vélte, az, hogy a vármegyék
küldjék fel évente a Helytartótanácshoz ellenõrzésre a jegyzõkönyvükbe foglalt úr-
béri perek kivonatát, nem olyan tárgy, amely törvényt igényelne: királyi leirattal is
el lehet rendelni. Nagy József kancelláriai tanácsos viszont a gyakorlat ismerõje-
ként így válaszolt: „de ha nincs errõl törvény, a vármegyék nem fogják vezetni és be-
küldeni ezeket a jegyzõkönyveket.”19
Ugyanakkor az uralkodónak és a kormányzatnak a fennálló helyzetet néha
(mint láttuk) nyíltan, de többnyire azért inkább hallgatólagosan elismerõ állás-
pontja mellett létezett egy tisztán jogi aulikus álláspont is. Lakits György Zsig-
mond, az egyetem jogi karának dékánja, majd az egyetemi könyvtár igazgatója a
18. század végén és a 19. század elején írt, de kéziratban maradt államjogi munkája
szerint a magyar király a rendekkel nem osztja meg a hatalmat (Mitregenschaft), an-
nak csak az állami alaptörvények szabnak korlátokat – melyek betartása alól vi-
szont a rendkívüli körülmények és veszélyek felmentést adnak, így gyakorlatilag a
király hatalma korlátlan. Ráadásul az országgyûlésre csak azon dolgok tartoznak,
amelyeket a törvény kifejezetten az elé rendel, a törvényhozó hatalom pedig egye-
dül az uralkodót illeti meg. Lakits György magyar államjogi felfogása nem valami
szobatudósé volt. 1795 nyarától õ vezette be József fõherceg nádort a magyar törté-
nelembe és jogba. Nézetei a legfelsõ udvari körökben is hatottak. Kéziratban ma-
radt munkájáról Poór János Anton Pflegert idézi: „Felséged olyan mûvel rendelke-
zik, amelyet a királyi párt elõnyösen használhat majd olyan esetekben, amikor az
alkotmányról és a magyar király jogairól lesz szó.”20 Végül azonban mégsem hasz-
nálták fel, s ez arra utal, hogy az uralkodó és a rendek közt ténylegesen érvényesülõ
jogkör- és hatalommegosztást tulajdonképpen az uralkodó is elfogadta.
A rendi dualizmus tehát egyfajta hatalommegosztást eredményezett még akkor
is, ha a 18. században végig az uralkodó volt az erõsebb fél.* A diéta elsõsorban a
elõbbihez tartozott a külpolitika, a védelem, a belsõ rend és szabályozások fenntartása, az egyházak

feletti fennhatóság, a hûbéri ügyek és a saját védelme alatt állókkal való kapcsolatai és a regáléjogok.
A fejedelem a rendekkel együtt ellenõrizte az alkotmányjog, a büntetõjog és a magánjog egyes terüle-
teit. Brauneder rámutat, hogy míg az utóbbit a szokás határozta meg, a korban sorra felmerülõ újabb
intézkedési területek a fejedelem kizárólagos jogszféjárát bõvítették, az õ pozícióját erõsítették. A ren-
dek számára a közösen gyakorolt jogok voltak a legjelentõsebbek az adóügy, s így a hadügy területén
(nemesi felkelés a harmincéves háborúig, majd az állandó hadsereg kiegészítése, felszerelése, ellátá-
sa), de 1620 elõtt a fejedelmi hatalom gyengesége idején sok további területre kiterjesztették befolyá-
sukat a protestantizmus jegyében, különösen az oktatásügyre és az egyházügyre (Brauneder: Öster-
reichische 63–67.).
* Vö. Szekfû Gyula véleményével: „a két szembenálló félnek nincsenek többé egyenlõ kilátásai: a ren-
diségnek örülnie kell, hogy még él.” Nem tekinti a 18. századi helyzetet rendi dualizmusnak, mert ér-
telmezésében annak lényegéhez tartozik „a hatalmi viszonyok változandósága”, a 18. századi Ma-
gyarországon pedig a rendiségnek már nincsenek gyõzelmi reményei, csupán a túlélést köszönhették
a szatmári kompromisszumnak (Szekfû: Magyar történet [1935] 318–319.). Szerintem említett alap-
vetõ strukturális vonásai miatt a 18. századi Magyarországon rendi dualizmus volt, és politikai életét a
továbbiakban ezen modell alapján fogom elemezni.

megegyezés kimódolására szolgált az uralkodó és Magyarország rendjei között.*
A megegyezést a törvénytár csak felemás módon tükrözi,** vagy néha még úgy sem:
a 18. század közepén, amikor a nemesi kiváltságok védelme volt a rendek legfõbb
gondja, az uralkodó pedig – ezek korlátozása mellett – a hadiadó mértékének eme-
lését próbálta elérni,*** éppenséggel azok voltak a legfontosabb dolgok, amelyek
nem kerültek bele a Corpus Jurisba.+ Maga az a tény, hogy végül is minden diétán
született decretum, a magyar rendek és az uralkodó kompromisszumkészségét feje-
zi ki: ez nem mindenhol volt így.++
Az ország rendjei már az 1559. évi 15. törvénycikkben világos kifejezését adták
annak, hogy mi a diéta legfontosabb feladata. A több évre szóló adómegajánlást ki-
zárva így fogalmaztak: „És Õ szent felsége hívei attól is tartanak, hogy azután, ha a
hat, avagy az utoljára kért három esztendõbe beleegyeznek, azon egész idõ alatt
* A kora újkori rendi gyûlések általában az uralkodó és a rendek konfrontációjának, illetve kooperá-
ciójának színhelyei voltak. Ez volt az oka például annak, hogy a Habsburg német-római császár örökös
tartományai eredetileg nem is képviseltették magukat a Reichstagon (Press: The System of Estates 8.).
** Márpedig az 1712 és 1765 közti diétákat Ember Gyõzõ elsõsorban az ott született törvények alap-
ján értékeli (Ember: Az országgyûlések). Hasonlóképpen nem értek egyet Trócsányi Zsolt megköze-
lítésével sem, aki elsõsorban a törvények alapján vizsgálta az erdélyi országgyûlést, noha õ is a fejedel-
mi és a rendi hatalom egymáshoz viszonyított változására volt kíváncsi (Trócsányi: Az erdélyi 180.).
Az 1728. júniusi tárgyalások csak egyetlen kiragadott ellenpéldát szolgáltatnak azzal szemben, hogy a
törvénytár tükrözné a diétai tárgyalásokat és alkudozást (700.484). Érdekes módon a Tudor-kori an-
gol parlament munkájának értékelésekor Terry Hartley ugyanez ellen emeli fel szavát: a törvényho-
zással, a meghozott törvények számával nem lehet a parlament vagy az alsóház munkáját jellemezni
(T. E. Hartley: Elisabeth’s Parliaments: Queen, Lords and Commons, 1559–1601. Manchester, 1992.
Idézi: Croft: English Parliaments 78.). Szerintem a diétát nemcsak a megszületett decretum nem jel-
lemzi kellõképpen, de mint már kifejtettem, még a törvényhozási tevékenység sem: a diéta az uralko-
dó és a rendek közötti alkudozás fórumául szolgált, melynek legfontosabb tárgyai az adómegajánlás
és a sérelmek voltak.
*** Mint arra Benda Kálmán rámutatott, ahol bevételeit tekintve az uralkodó függetleníteni tudta
magát a rendektõl, ott az országgyûlés beleszólását is korlátozni tudta, míg engedményeket ott kellett
tennie, ahol rá volt szorulva a nemesi adómegajánlásra (Benda K.: Az országgyûlések 3.). Ebbõl a
szempontból Magyarország helyzete nem volt egyértelmû, hisz a rendek beleegyezése kellett ugyan
az adószedéshez, de egyfelõl a 18. század nagyobbik részében az a gyakorlat érvényesült, hogy az egy-
szer megajánlott adómennyiségnek csak az emeléséhez volt szükség a diéta újabb adómegajánlási ak-
tusára, másfelõl pedig az uralkodónak nemcsak más országának és tartományának jövedelmei áltak
rendelkezésére, de magyarországi jövedelmeinek nagyobbik része is a rendekkel folytatott országgyû-
lési alkujától teljesen függetlenül járt neki.
+ A 18. századi adómegajánlások, szemben a 16–17. századiakkal, nem kerültek be a törvénytárba.
Érdekes indoklását adja ennek báró Koller [feltehetõen Ferenc, a személynök] 1760-ból származó
kéziratos alkotmányjogi összefoglalása, melyet Peter Dickson idéz: az adó „sohasem került be a törvé-
nyek közé vagy az alkotmányba, nehogy állandónak tekintsék” (Dickson: Fianance and Government
II. 255.).
++ Példának okáért nem történt meg Württenbergben 1699-ben (Lehmann: Die württenbergischen
194.). A Reichstag fennállása utolsó évszázadában nem ezért nem adott ki decretumot (Reichsabschied),
hanem mert folyamatossá vált a mûködése. Ekkor a döntéseket egyenként ratifikálta a császár
(Reichsschlüsse) (Neuhaus: Das Reich 40.). A magyar diéta a Rákóczi-szabadságharc idején nem tu-
dott decretumot kiadni, de mivel többszöri elnapolás után ez 1715-ben megtörtént, végül az ország-
gyûlés nyúlt hosszúra (1708–15), s nem mondhatjuk, hogy decretum kiadása nélkül ért volna véget.

semmi közönséges országgyûlésük sem fog lenni, a melyen a szokásos segély meg-
ajánláson kívül a közös sérelmeiket és szükségleteiket kifejezésre juttathatnák, és
azoknak a megkívántató orvos szerérõl egymás között akarattal végezhetnének
és határozhatnának.” A kora újkori diéta céljaként tehát elsõsorban nem a törvény-
hozást jelölték meg, hanem az adómegajánlást és a sérelmek orvoslását,* melyek
láthatóan alku tárgyai voltak – s így volt ez a kor rendi gyûléseiben másutt is.**
1751-ben a rendek kifejtették, hogy a sérelmek és az adóemelés „természetesen
összetartoznak”, így ezeket nem tárgyalhatja külön két bizottság.*** Az 1563. évi 3.
törvénycikk talán még egyértelmûbben fogalmaz: „miután az országlakóknak kö-
zönséges országgyûlését évenként nem annyira az adó kirovása végett, mint a közös
sérelmek fölfejtése és egyéb, az ország javára és nyugalmára tartozó ügyeknek a tár-
gyalása végett szokták kihirdetni és megtartani…” Ez a felfogás a 18. századra is
jellemzõ volt. Az 1723. évi 7. törvénycikk az országgyûléseket „az orvoslandó sérel-
* A sérelmek ezen kitüntetett szerepe nem magyar specifikum. A francia rendi gyûlés is benyújtotta
sérelmeit a királynak, és a tartományi gyûlések is felrótták a központi hatalomnak kiváltságaik csor-
bulásának minden esetét (Bérenger: La procédure 71.). A német tartományokban is „kívánságaikat
és sérelmeiket” (Wünsche und Beschwerden) nyújtottak be a rendek (Lehmann: Die württenber-
gischen 185.).
** „Azzal a régi Európa rendi gyûléseire jellemzõ felállással találkozunk, hogy a rendek pénzben vagy
emberekben segélyt ajánlanak meg, és cserébe kikényszerítik, hogy a fejedelem vegye át és orvosolja
sérelmeiket” – írja a Reichstagról Anton Schindling (Anfänge 234.). Szintén általános érvénnyel jelen-
ti ki ezt Jonathan Dewald (Dewald: Az európai nemesség 120.). A restauráció kora angol parlament-
jének kutatója szerint a parlament a sérelmek orvoslásának és az adómegajánlásnak a szerve: „Az al-
kotmány szerint az alsóház a nép nevében és részérõl adta beleegyezését a törvényekhez és az adók-
hoz, valamint a nemzet sérelmeit terjesztette a király elé.” Illetve: „Világosan látható kapcsolat állt
fenn a pénzügyi források biztosítása és a sérelmek orvoslása közt, az engedmények (Marvell kifejezé-
sével) »a pénz ára« szerepét játszhatták.” (Miller: Representation 125., 128.) Ugyanakkor meg kell je-
gyeznem, hogy Conrad Russel szerint a sérelmek orvoslása nem volt elõfeltétele az adó megajánlásá-
nak, s Jonathan Clark ugyanezt állítja a 18. század derekára is (Clark: Revolution and Rebellion 71.).
Mint késõbb látni fogjuk, általában a magyar tractatus diaetalisban sem számított elõfeltételnek. Az
mindenesetre érthetõ, miért volt igen ijesztõ, amikor a kincstár kiürültével a Stuart-monarchia az
irányban kezdett tapogatózni, hogy a királynak joga van minden korlátozástól mentesen adót kivetnie
(Clive Holmes tanulmánya. In: J. H. Hexter [ed.]: Parliament and Liberty from the Reign of Elisabeth
to the English Civil War. Stanford, California, 1992. 153. Idézi: Croft: English Parliaments 80.). Noha
itt a hasonlóságot hangsúlyozom Magyarország és Európa rendisége közt, ennek a más országok par-
lamentjével foglalkozók sincsenek mindig tudatában. A késõbb idézendõ lengyel párhuzam mellett
példa erre az angol parlament is: a kora újkorral foglalkozó mai angol történészek közül a sokak által
– szerintem joggal – legszélesebb európai látókörûnek tekintett Jeremy Black a 18. századi Westmins-
terrõl ezt írja: „csak Svédországban, Lengyelországban és az Egyesült Tartományokban (Hollandia)
volt három, vele összehasonlítható intézmény…” (Black: The politics of Britain 74.) Ugyanõ a 18.
századi Habsburg Birodalomról írva még „nagyon fontosnak” tartotta a képviseleti intézményeket,
igaz, ekkor elsõsorban a csehországi diétát méltatta, s a magyart meg sem említette (Black: Eighteenth
Century Europe 371.).
*** 700.469 11. Egy másik naplóból megtudhatjuk, hogy Csuzy Gáspár tolmácsolta ezt a véleményt,
míg a személynök a felsõtábla ellenkezõ értelmû indítványa mellett próbált érvelni, de hasztalan.
Prónay Gábor is Csuzy ellen szólt, de felszólalása után az „ellenzéki” álláspontot fogadták el (700.470
17–18.).

mek üdvös gyógyszerének” nevezi. Ugyanezzel a bevett fordulattal élt például a
személynök az 1764–65. évi diéta 26. ülésén.21 Tomka-Szászky János földrajztan-
könyvében egyetlen mondat szól a magyar országgyûlés mûködésérõl, de ez is úgy
kezdõdik, hogy „a király az ország rendjeinek sérelmeire kegyesen válaszol…”22
Hogy az adómegajánlás a rendek fegyverének számított, az nem csak az utólagos
elemzés interpretációja. Az 1583. évi 1. törvénycikk 7. paragrafusa nyílt fenyegetés:
„És azt Õ felségének nyíltan kijelentik, hogyha Õ felsége az õ régi szabadságukat
teljesen vissza nem állítja: jövõre az adót semmiképen meg nem ajánlhatják.”
Ám ez csupán az érem egyik oldala. A király nyilvánvalóan éppen az adómeg-
ajánlásban volt érdekelt, s ennek az idõszaknak valamennyi diétája valóban meg-
ajánlott adót is. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar iratai közt található 1790-bõl
egy szószedet Izdenczy államtanácsos elaborátumához, mely a négy kerület és a
rendek hitlevéltervezetével foglalkozik, és a kancellária ekkor erõsen a rendekéhez
közelítõ álláspontját kritizálja. A szószedet a magyar közjog latin fogalmait adja
vissza németül – minden bizonnyal a tárgyban kevéssé járatos döntéshozók számá-
ra. Ez a rendi állásponttal szemben, hogy tudniillik a hadiadó megajánlása miatt
legyenek évente országgyûlések, morogva jegyzi meg: a rendek már négy hónapja
összeültek, de a hadiadóról még egy szó sem esett.23 A 18. század elején a birodal-
mat irányító titkos konferencia egyik albizottsága volt az Erdély ügyében illetékes
ministerialis deputatio in rebus Transylvanicis. 1715 és 1725 közötti jegyzõkönyveibõl
Mályusz Elemér megállapítja, „hogy a konferencia számára az erdélyi országgyû-
lés csak azért volt fontos, hogy az adót megszavaztassa vele. Az adóösszeg megálla-
pítása, beszedésének biztosítása elsõrendû helyet foglalt el a konferencia tárgyalá-
sain.”*
A tractatus diaetalis egyértelmûen alku volt. Amikor a királyi biztosok az adó
megajánlása felõl érdeklõdtek 1728. július 13-án, azt a választ kapták, hogy a ren-
dek ragaszkodnak hozzá, hogy elõbb a sérelmeket terjesszék fel. Augusztusban az
ingyenmunka megváltása körül hamisítatlan alkufolyamat zajlott.24 1741-ben Má-
ria Terézia elsõ válaszleiratában elutasította a sérelmeket. A felháborodott rendek
válasza erre az volt, hogy ha a királynõ nem enged, hazamennek.25 Az alsótábla
1751-ben egyenesen úgy fogalmazott: „a sérelmeket és az adóösszeget elszakítha-
tatlan kötelék fûzi össze.” Ezzel tagadták meg a fõrendeknek azon kérését, hogy
a munka gyorsítására két külön bizottságot küldjenek ki a királyi propozíciók és a
gravamenek megtárgyalására.** 1728. július 17-én a fõrendek sürgették, hogy a dié-
ta gondoskodjék az adóról. Az alsótábla visszakérdezett: csak nem azt akarják ez-
zel, hogy az adót külön tárgyalják? Ez olyan vádnak tûnt, hogy a fõrendek szüksé-
* Mályusz: Felvilágosodás 186. Az erdélyi rendiség hagyományosan gyengébb volt a szûkebb értelem-
ben vett magyarországinál. A továbbiakban az erdélyi országgyûlés adómegajánlásaival nem foglal-
kozom, ahogy általában az erdélyi diéta egyes jellemzõi is csak említés szintjén jelennek meg.
** MOL N54 3. 35. Szintén elválaszthatatlannak mondta a sérelmek orvoslását az adóösszeg kérdésé-
tõl az alsótábla 1728-ban: 700.482 87.

gesnek érezték a mentegetõzést: nem akarják, hogy az adó ügye elszakíttassék a to-
vábbi sérelmektõl, de a fõ sérelmek összeállítása már részben véget is ért stb.26
1764-ben a fõrendek azt mondták, hogy csupán azért szavaztak elõször a kért adó
ellen, mert azt rögtön megadni a szokás ellen való lett volna.* Noha a konkrét eset-
ben ennél nyilvánvalóan több is volt a felsõtábla szokatlan ellenzékieskedése mö-
gött, a fõrendek ezt az érvet legalább mentségként alkalmasnak érezték. A tractatus
diaetalis tehát alkudozás, melyben saját alkupozícióját ássa alá az a fél, amelyik
azonnal megadja azt, amit partnere kér, hisz ezzel annak kénye-kedvére bízza saját
kívánságainak teljesítését.
Értelemszerûen nemcsak a rendek kezében volt fegyver ebben a harcban: ha
nem emelik az adót, nem várhatják a sérelmek kedvezõ rendezését, figyelmeztették
a (kormánypárti) fõrendek a(z ellenzéki) rendeket 1728. július 21-én.27 Nemcsak
az adó és a sérelmek lehettek a diétai alku tárgyai. 1741 júliusában báró Grassal-
kovich Antal személynököt vádolták be, mondván, õ tehet arról, hogy Mária Teré-
zia férjének társuralkodói kinevezéséhez a rendek egyes sérelmek kedvezõ elinté-
zését szabták feltételül, „s ez által azt mintegy adásvevés tárgyává tették” – írta egy
kortárs.28
A törvényhozás a király és az ország rendjei által közösen birtokolt jogszférához
tartozott – legalábbis a rendi felfogás szerint, amelyet a 18. században aulikus ol-
dalról kétségbe vontak, a legemlékezetesebben Kollár Ádám történész, udvari
könyvtáros** – de kormányhû tényezõk és az udvar is kénytelen volt általában elis-
merni, hogy ez a felfogás tükrözi híven a fennálló erõviszonyok által alakított gya-
korlatot.***
A Hármaskönyv szerint „a fejedelem nem alkothat rendelményeket saját elhatá-
rozásából és korlátlanul”, csak a nemzet beleegyezésével, illetve a nemzet határo-
zataihoz is járulhat a fejedelem jóváhagyása.29 Az 1715. évi országgyûlésen a nyitrai
püspök hangoztatta azt a véleményt, hogy a törvény csak akkor érvényes, ha a király
és a nemzet megegyezõ akaratából hozzák. (A nemzetre, országra való hivatkozás
természetesen az ország rendjeit takarta. Ennélfogva felháborodásra vezetett Rá-
day Pál felszólalása szintén az 1715. évi diétán, aki azzal próbált érvelni, hogy az
országban a protestánsok számukat tekintve felérnek a katolikusokkal. Csáky kalo-
csai érsek azt felelte, hogy ez nem lengyel diéta, értsd: a külsõ tömegek a diétai ta-
nácskozásba nem szólhatnak bele, nem számítanak.30) Gróf Pálffy Miklós késõbbi
kancellárnak az 1750-es években írt emlékirata is így fogalmaz: „A törvényhozást a
Felség gyakorolja a rendekkel együtt az országgyûlésen…”31 Hajnóczy József sza-
* Horváth M.: Az 1764-ki 398. Egy másik példa ugyanerrõl a diétáról: 1764. október 2-án a királyi táb-
la tagjai azzal próbálják rávenni a rendeket az adóemelésre, hogy így várhatnak kedvezõ választ a sé-
relmekre (uo. 403.).
** Ez a kérdés a 19. században igen szerteágazó alkotmányjogi vita tárgya volt, de erre itt nem szeret-
nék kitérni, mivel a könyv okfejtésének tengelyében a 18. századi országgyûlési praxis áll, azaz ho-
gyan jártak el ténylegesen, nem pedig az, kinek lett volna esetleg joga másképp eljárni.
*** Mezey Barna szerint így volt ez egyébként már a 15–16. században is (Mezey: Jogalkotás 17.).

vaival: „Mind az egyetemes, mind a különös törvények hozásához és értelmezésé-
hez a királynak és a rendeknek beleegyezése szükséges. Mindkét részrõl elõter-
jeszthetik, amit az államra tartozónak ítélnek, amint a hozzájárulást megtagadhat-
ják a másik féltõl, ha különbözõ véleményen vannak.”32 Boronkay József, Somogy
megye egyik követe az 1790–91. évi diétán végjelentésében így fogalmazott: „meg-
hoztuk […] királyi fölségnek és az országnak kettõs és egyenlõ akarattyukkal el ké-
szíttetett törvény cikkeleket…”33 1790-ben az Izdenczy-memorandumhoz készült
szószedet törvényhozó hatalomról szóló szócikke megállapította, hogy az a kancel-
láriai vélemény, miszerint ez „megoszlik a törvényesen megkoronázott király és
diétára összegyûlt rendek közt”, a felségjogokra mért egyik legnagyobb csapás,
mert valójában „csak I. Ferdinánd császár alatt vettek részt benne a rendek”34 – tud-
niillik elõször.
A decretum megalkotásának jogát a király és az országnak a diétára összegyûlt
rendjei közösen gyakorolták, s ez az elv a kora újkori Magyarországon teljes mér-
tékben érvényesült. (Kubinyi András megállapítása szerint a király és a királyi ta-
nács utoljára 1518 tavaszán hozott törvényt az országgyûlés nélkül.35) Ezt a Hár-
maskönyv II. részének 3. címe megállapította,36 s késõbb az 1791. évi 12. törvénycikk
egyértelmûen megfogalmazta.37 (A diéta 1708-ban egyenesen úgy fogalmaz, hogy a
karok és rendek az országgyûlésen királyi megerõsítéssel megalkotják a törvénye-
ket.38) Ahogy Benda Kálmán – szemben a középkori jogszokással és az erre hivat-
kozó 1950-es évekbeli felfogással – rámutat: „A törvény kritériuma mindig is az
volt, hogy az országgyûlés és az uralkodó egyaránt jóváhagyja…” Fontos különb-
ség ez például Ausztriához képest, ahol a rendelet és a törvény között nincs éles ha-
tár,39 míg a lengyel alkotmányfejlõdéshez képest hasonlóság: a középkor vége óta a
sejm beleegyezése nélkül a király nem hozhatott törvényt.* A legvilágosabb példa-
ként az 1604. évi decretum hírhedt hamisított 22. törvénycikkének eltörlése s ennek
indoklása szolgál: „miután ez az országgyûlésen kívül és az országlakók beleegye-
zése nélkül volt hozzáadva”.**
Megpróbálhatjuk Jean Bodin mércéjét alkalmazni. Szerinte azok az „abszolút
uralkodó”-k, akik rendelkeznek a szuverenitással, mely „egy állam állandó és ab-
szolút hatalma”. És mi a szuverenitás legfontosabb ismérve? „Elengedhetetlen,
hogy törvényt írhassanak elõ az alattvalóknak”, mert az ilyen uralkodónak az az
„elsõ ismertetõjegye, hogy törvényt szab általában és kinek-kinek egyénenként; de
ez még nem elég, hozzá kell tennünk: a nála nagyobb vagy hozzá hasonló, vagy ki-
sebb hozzájárulása nélkül”.40 Ezen mércével mérve világos, hogy a 18. században a
magyar király nem rendelkezett abszolút hatalommal. Ami pedig az 1765 és az
* 1496 óta – írja Ring Éva (Ring: Lengyelország 135.), 1505 óta – mondja Wagner. Az utóbbi kutató
hozzáteszi, hogy ez szinte egyedi jelenség, „a világ más fontos országaiban (Angliát esetleg kivéve)
semmi sem korlátozta az uralkodó hatalmát…” (Wagner: 3 May, 1791 48.). Eszerint Magyarország
nem tartozott a „fontos” országok közé.
** A bécsi béke késõbb becikkelyezett 1. articulusa.

1790 közt hozott rendeleteket illeti, melyekkel Mária Terézia és II. József olyan
döntõ fontosságú reformokat léptetett életbe, mint az úrbérrendezés vagy a vallás-
gyakorlás szabadsága, ezekbõl késõbb csak azok maradtak érvényben, amelyeket
azután a diétán törvénybe is iktattak. Derek Beales idéz egy kéziratot, amely a
Nápolyi Királyság vezetõi számára írja le a Habsburg-monarchia alkotmányát és
II. József uralmát, s közvetlenül ennek halála után készült. Noha ebben az áll, hogy
minden tartományban abszolút hatalma van az uralkodónak (ez azonban nem
despotikus, tanácsadókat vesz igénybe, formaságokat, kiváltságokat vesz tekintet-
be), elismeri, hogy Magyarországon az uralkodói hatalmat az alkotmány korlátoz-
za, s Magyarországot „az országgyûlés és õfelsége által hozott törvényekkel össz-
hangban” kell kormányozni.41 Csehországban és Morvaországban a Verneuerte
Landesordnung 1627-tõl, illetve 1628-tól explicite leszögezte, hogy a törvényhozás
joga az uralkodót illeti meg. A gyakorlatban ez érvényesült a többi úgynevezett örö-
kös tartományban is. (Még akkor is, ha valójában az uralkodó a törvény meghoza-
tala elõtt konzultációra hívta a rendeket, mert döntése gyakorlati végrehajtásához
szüksége volt beleegyezésükre és késõbbi közremûködésükre.)42
A szokás hatalma
Miként a diéta 1708-ban, Deák Ferenc is úgy vélte (az 1791. évi 12. törvénycikkre
hivatkozva), hogy a törvényhozás joga csak az országgyûlésen volt gyakorolható.
Ennek a gyakorlatnak a régisége mellett a Hármaskönyv II. részének 3. címét és az
1604. évi decretumhoz toldott articulus botrányát hozta fel.43 Azt hiszem, ez az érve-
lés a rendi alkotmány szokásjogi mivolta mellett szól: ha ez az alapelv 1791-et meg-
elõzõen törvényi alapon nyugodott volna, úgy azt Deák Ferenc minden bizonnyal
ismeri és idézi.*
A törvény láthatóan nem kodifikálja azt az elvet, hogy a törvényeket a diétán a ki-
rály és a rendek által közösen kell meghozni, hanem ezt csupán megemlíti, miköz-
ben a rendelkezés a magánemberek által hozott mindenféle rendelet érvénytelení-
* Az elv eredetérõl szólva Bónis György azt állítja, hogy ez „ismételt megerõsítést nyert az 1635. évi 18.
törvénycikkben” (Bónis: Feudal Diet 298.). Csizmadia Andor óvatosabban fogalmaz, s csak utalásról
beszél (Csizmadia: Állam- és jogtörténet [1975] 212.). A törvény szövegében azonban „megerõsítést”
esetleg lelhetünk, de annak elrendelését semmi esetre sem, hogy a törvényeket csak a regnum diétán
kifejezett beleegyezésével lehet hozni:
„A törvények és statutumok alkotásának hatalma a királyt és az országot illeti; magánosok rendelke-
zései semmisek. Minthogy a törvények és statutumok alkotásának hatalma és szabadsága a királyt és
az országot illeti, és egyéb határozatok, melyeket némelyek magánúton hoztak, egy országlakót sem
kötelezhetnek:
1.§ Megállapították, hogy az olyan törvényeknek és czikkelyeknek és statutumoknak, a melyek a
hármaskönyv második részének harmadik czíme, meg a harmadik rész második czíme ellenére kelet-
keztek, semmi erejük se legyen, hanem a királyi jóváhagyást és megerõsítést nélkülözvén [értsd: nél-
külözik], ennélfogva azokat hiábavalóknak és semmit érõknek tartsák.”

tésére irányul. Ráadásul az elõbb említett elv kapcsán egyértelmûen Werbõczyben
jelöli meg annak forrását. Ily módon szerintem végül a kora újkorban kétségkívül
érvényesülõ elv forrásaként Bónis nem törvényt talált, hanem ismételten rámuta-
tott a rendi alkotmány szokásjogi természetére. Ugyanez volt a helyzet az adómeg-
ajánlás rendi alapjogával: noha támaszkodott törvényekre,* nem rajtuk nyugodott,
hanem a szokáson, melyet az articulusok csak felidéztek.** Néha még maguk a po-
litika szereplõi sem voltak tökéletesen tisztában azzal, mely ponton támaszkodhat
a szokás az ország rendjei és az uralkodó által egyszer már közösen elfogadott tör-
vényre. 1764-ben a felsõtábla annak a nézetének adott hangot az alsótáblával foly-
tatott vitájában, hogy „az adóról a törvény szerint is országgyûlésrõl országgyûlésre
kell egyezkedniök a királlyal…”44 Noha 1722-tõl fogva nyilvánvalóan ez volt a gya-
korlat, olyan törvény a Corpus Jurisban konkrétan nincs, amely azt rendelné el,
hogy az adókat az egyik országgyûléstõl a másikig ajánlják meg, s hogy minden or-
szággyûlésnek foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. De ez nem is volt fontos. A valódi
jogalap az élõ szokás volt, s az avítt articulusokra történõ hivatkozások csupán a kor
megkívánta sallangokat jelentették.*** Ha viszont az országgyûlési alkuban részt
vevõ egyik félnek nem sikerült kellõ politikai erõt felmutatnia, a szokás elavult,
akárhány decretum állt is mögötte. Kollár Ádám 1764-ben középkori gyakorlatra
hivatkozva állította, hogy az uralkodó az ország rendjeinek megkérdezése nélkül is
hozhat törvényeket.+ Ebben az esetben sem csupán articulusokat ütköztettek az élõ
szokással, hanem az ezek mögött álló politikai erõk mérettek össze.++ Hasonlókép-
pen azt is az aktuális erõviszonyok döntötték el, hogy követendõ szokásnak minõ-
síthetõ-e egyetlen precedens.+++
Az egész politikai rendszerre igaz, hogy a szokáson nyugodott.++++ 1790-ben a
* 1504: 1. tc. és 1791:19. tc. Ezekrõl részletesebben lásd az adómegajánlásról szóló 3.e fejezetet!
** Míg él az „õsi szokás”, amely egyaránt köt fejedelmet és rendeket, a politika még nem vált le telje-
sen a régi alkotmány alapjairól – állítja Otto Brunner (Land und Herrschaft 236.), s a 18. századi Ma-
gyarországról ezt joggal elmondhatná.
*** Másik példa ugyanerre az 1572 (második) decretum: 1. tc.-e, melyet Timon Ákos idéz: „»Rudolf
fejedelmet Magyarország régi törvényei és intézményei értelmében a magyar szent koronával megko-
ronázták.« A régi törvények és intézmények alatt itt a régi szokásjogot, a nemzetben élõ jogmeggyõzõ-
dést kell értenünk, mert az 1687. évi decretum elõtt nincsen törvényünk, mely a koronázást kötelezõ-
en elõírná.” (Timon: Alkotmány- és jogtörténet 545.) A „legrégibb szokás”-t mint jogforrást a törvé-
nyek elé sorolva említi a rendek 1723. január 27-i felirata. (700.485 537.)
+ Csizmadia: Állam- és jogtörténet (1975) 216. Részletesebben lásd a 3.e fejezetnek az 1764–65. évi
országgyûlés adómegajánlásáról szóló részében!

++ Természetesen a törvények igen sokszor ellentmondásban is voltak egymással, amire jó példa az a
kérdés, mikor is kell országgyûlést tartani. Lásd: Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 195–196.,
és Kérészy: Rendi országgyûléseink 9–10.
+++ 1736. június 2-án gróf Pálffy János országbíró az elõzõ concursus gyakorlatát magában is irány-
adónak mondta, de álláspontját a deputátusok nem tették magukévá (700.749 13.).

++++ Vö. Péter László véleményével: „Magyarországon az alkotmány, mint a törvények is, inkább
szokásjogi jellegû volt, mint országgyûlési törvényen alapult (customary rather than statutory).” (Péter
L.: Verfassungsentwicklung 241.) Az 1608-i koronázás elõtti 16. törvénycikk ezt oly módon tükrözi,
hogy kilátásba helyezi egy törvénykönyv összeállítását, melybe a decretumok mellett az „egyéb törvé-

rendek a „régi szokás”-ról úgy vélték, hogy azt „irott törvény gyanánt lehet tarta-
ni”.45 De ennél is többrõl van szó. A Tripartitum azt mondja, hogy a szokás lerontja
az ellenkezõ értelmû korábbi törvényt,46 Péter László pedig rámutat, hogy a jog-
rendszer domináns jogforrása a szokás volt, a consuetudo regni a törvényeknél is na-
gyobb vitalitást mutatott. „A consuetudo áll minden más jogforma: a királyi rende-
let, a kiváltságlevél, a bírósági döntvény és a decreta regni mögött, és valamennyiük
fölé emelkedik. A törvényt nem hozzák létre vagy alkotják, az nem akaratnyilvání-
tás, még nem is a közösség akaratáé. A törvény a jus, az igazság, mely a közösség be-
vett szokásaiban és eljárásaiban létezik. A törvények csak rögzítik és közhírré teszik
a szokásjogot, melyet már megelõzõleg is kötelezõként ismertek el. […] A jus non
scriptum mögött álló tekintély, mint az írott jog mögött is, a közösség jóváhagyása, a
tacitus consensus populi, melyet a törvényalkotónak fel kell tárnia, ki kell fejeznie és
a bírónak csupán alkalmaznia kell.”47
Mindezen viszonyokat legtöbbször a rendi alkotmány fogalmával szokták össze-
függésbe hozni. Ahogyan a törvényhozás sem létrehoz valamit, csak kimond egy
szokásban már élõ szabályt, úgy – Kontler László szavaival – a constitutio sem azo-
kat a szabályokat jelenti, amelyek leírják, hogy a közösségnek miként kell mûköd-
nie, hanem azt, miképpen van „konstituálva”, mégpedig a szokásban, az intézmé-
nyekben. Ereky István szerint „rendi alkotmány alatt […] a rendi elõjogok, szabad-
ságok, kiváltságok és mentességek összességét szokták érteni”.48 Tévedés lenne
mindazonáltal a rendi alkotmányt, a rendek jogait és szabadságait leegyszerûsítõ
módon a nemesi privilégiumokkal azonosítani, különösen az adómentességre
leszûkíteni, mert ezek a helyi hatalomhoz tartozó jogok egész komplexumát átfog-
ják.* Az alábbiakban a rendi alkotmánynak csak a politikai vetületét fogom vizsgál-
ni. Jogintézményeit többnyire nem fektették le decretumokban. Amennyiben törvé-
nyek említik õket, csak hivatkoznak rájuk, esetleg megerõsítik, de nem kons-
tituálják alapvetõ viszonyaikat. Tehát – mint a jogrendszer egésze – a rendi
alkotmány is alapvetõen szokásjogi jellegû volt, ez pedig teret adott egyfelõl az igen
nyes eljárások”-at vennék fel. Itt említendõ Erekynek az a megállapítása, hogy a törvénymagyarázó
szokás csak addig volt jogforrás, míg III. Károly hitlevele ezt nem korlátozta, kijelentve: a törvényeket
csak annyiban fogja megtartani, amennyiben értelmükrõl a rendekkel országgyûlésileg megállapo-
dik. (Ereky: Jogtörténelmi II. 183. Õ 1715-t ír, ez a hitlevél decretumba foglalt szentesítésének idõ-
pontja, kiadása eredetileg természetesen már 1712-ben megtörtént. Ráadásul I. József ugyanezt a hit-
levelet adta ki, csak az nem került be a törvénytárba.) Ereky felfogásával részben szembehelyezkedve
úgy vélem, hogy a diéta szervezetének a 18. század derekán történt változásai ebben a században is a
szokás erejét mutatják. A szokás hatalma Mezey Barna véleménye szerint a jogalkotásban meghatáro-
zó államhatalom azon gyengeségének következménye, hogy nem tudta jogszabályokkal lefedni a tár-
sadalmi élet minden területét – „a hézagokat csak a helyi joggyakorlat volt képes kitölteni” (Mezey:
Jogalkotás 16.). Ez nyilvánvalóan igaz, csak éppen retrospektív és némiképp félrevezetõ: mintha a
szokásjog késõbb jött volna, s azt a területet foglalta volna el, amelyet az írott jog nem szállt meg.
* Brunner: Neue Wege 193. Ismeretes, hogy a francia nemesség elleni dühödt támadás 1789-ben rész-
ben annak volt köszönhetõ, hogy az addigra minden jogot (és így funkciót) elveszített, és pusztán já-
radékossá, tehát a parasztok szemszögébõl egyszerûen élõsködõvé vált. Errõl részletesebben lásd a 3.b
fejezetet.

különbözõ értelmezéseknek,* amelyek az aktuális politikai erõviszonyok függvé-
nyében a rivális értelmezéseket háttérbe szorítva érvényesültek, másfelõl pedig a
változásnak, a rendi alkotmány lassú módosulásának, amelyet az ezen erõviszo-
nyok kialakította gyakorlat hozott létre.
A tractatus diaetalis keretében kompromisszum jött létre, mely tükrözte a Ma-
gyarország rendjei és uralkodója közt fennálló aktuális erõviszonyokat. Az uralko-
dó törekvéseit elsõsorban elõterjesztései tükrözték, s ezen törvénykezdeményezési
jogát hatásosan ellenpontozta az ország rendjeinek jogosítványa sérelmeik és kívá-
nataik (gravamina et postulata) elõterjesztésére.** Ami a 18. századi magyar politi-
kával kapcsolatban figyelmet érdemel, nem az, hogy az uralkodó erõsebb volt, mint
az ország rendjei, hanem hogy a magyar rendek hatalma olyan szívósan élt to-
vább.*** Igaz, hogy a 18. század elsõ felében nem hívták õket össze háromévente,
de ez az ancien régime Európájában messze nem volt kivételes. Kiemelésre éppen
az méltó, hogy Magyarország esetében a Habsburgok szükségesnek érezték, hogy
ehhez az úgynevezett alkotmányos kormányzáshoz öt, tíz vagy huszonöt év meg-
szakítás után is visszatérjenek. Mindez nyilvánvaló kontrasztban áll birodalmuk
többi országával és tartományával, habár talán ez az ellentét nem olyan éles, mint
azt a magyar történetírás általában vélelmezi.+
1.b | A diéta
A négy rend
A diétán tehát Magyarország rendjei jelentek meg. Az 1608. évi koronázás utáni
1. törvénycikk szerint „Magyarországnak a karait és rendeit négyféle állapotú or-
száglakók alkotják, úgymint: a fõpapok (praelati), a bárók vagy mágnások (barones
seu magnates), a nemesek (nobiles) és a szabad városok (liberae civitates)”. Tomka-
Szászky János földrajztankönyve 1750-ben az ország rendjeit a következõ módon
adta meg: az elsõ az egyházi rend, amelybe az érsekek, a püspökök, az apátok, a pré-
postok és a kanonokok tartoznak. Aztán következnek a mágnások, azaz az ország bá-
rói és a címzetes arisztokrácia. A harmadik a lovagi rend, amely birtokos és armalista
* Péter László rámutat, hogy nemcsak „sohasem volt általánosan elfogadott koncepciója az alkot-
mánynak, de ez nem is volt lehetséges, sõt az intézmények mûködéséhez erre valószínûleg nem is volt
szükség. A korona csakúgy, mint a nemesség, olyan jogokat vindikált magának, melyeket a másik fél
kétségbe vont, és nem volt döntõbíró, aki tekintélyével megoldhatta volna ellentmondó igényeik konf-
liktusát.” (Péter L.: Verfassungsentwicklung 257–258.)
** Ezekrõl részletesebben lásd az 1.c fejezetet.
*** Péter László Közép- és Kelet-Európában ezért a magyar alkotmányt tartja a leghatékonyabbnak.
(Péter L.: Montesquieu 82.)
+ Errõl lásd az 5. részt!
1.b A diéta 43
nemesekre oszlik, a negyedik pedig a szabad királyi (tárnoki és személynöki) váro-
sok rendje.* (Arról a kérdésrõl, hogy a magyar nemesség egy vagy két rendet alko-
tott-e, lásd a 39. függeléket!) Ha a régió más országaira vetünk egy pillantást, azt lát-
hatjuk, hogy a délnémet térség tartományaiban a prelátusok, az arisztokrácia (Her-
ren) a lovagok és a fegyverhordozók (Ritter und Knechte), illetve a városok (Städten
und Märkte) alkották a rendeket.** A cseh rendek közül a huszita idõszaktól a fehér-
hegyi csatát követõ újrarendezésig hiányzott a katolikus klérus,49 de ez csak a szûk érte-
lemben vett Csehországra igaz, Szent Vencel koronájának többi országára már nem.50
Magyarországon az elsõ rend azonosítása nem mentes a nehézségektõl: tudniil-
lik hogy a teljes klérus, vagy pedig csak a prelátusok értendõk-e rajta, illetve hogy
pontosan kik is volnának õk. (Errõl lásd az 1. függeléket!) Továbbá az egységes ne-
messég ideológiájával szemben a korszak egyértelmûen megkülönböztette a köz-
nemességtõl az arisztokráciát, mégpedig másik rendként. (Errõl lásd a 39. függelé-
ket!) A „rendek” terminuson nem mindig ugyanazt értették,*** beszéltek még „ka-
rok és rendek”-rõl is. (Lásd errõl a 2. függeléket!) A továbbiakban a 18. század végi
gyakorlatot követve az „ország/a királyság/Magyarország rendjei” elnevezést fo-
gom alkalmazni az összes rend együttesére, vagy „magyar rendek”-nek nevezem
õket,+ „rendek”-en csak az alsótáblát, illetve ennek tagjait értve. A felsõtábla tagjait
fõrendeknek fogom nevezni. A latin nyelvû forrásokban általában a proceres termi-
nust alkalmazzák rájuk.++ A felsõtáblát (tabula superior) a források másképpen (és
* Tomka-Szászky1 498. Magyarországon tehát a diétán nem képviseltették magukat a parasztok.

A régióban Tirolban van erre példa. Ezzel kapcsolatban Otto Brunner viszont kifejti, hogy ebben az
esetben nem a parasztságnak mint rendnek a képviseletével állunk szemben (ahogyan azt például
Lieberich állítja: Die bayerischen Landstände 12.), hanem csak a fejedelmi bíróságok paraszti bírás-
kodási közösségeinek követeivel (Brunner: Neue Wege 191.). Csak azok a parasztok képviseltették
magukat a tartományi gyûlésben, akiknek elsõ fokon is a tartományúr volt a bírájuk. Ezen bíróságok
hatósugarában voltak uradalmak is, de az ezeken élõ parasztokat a tartományi gyûlésben földesuruk
képviselte. Hogy ez a képviseleti forma Tirolban fennmaradt, abban szerepet játszott a svájci szom-
szédság. Parasztok megjelenésére a rendi gyûlésen 1500 elõtt Görzben és Salzburgban is volt példa
(Brunner: Land und Herrschaft 405., 410–411.).
** Brunner: Land und Herrschaft 405., ugyanígy Klingenstein: Skizze 374. Görzben és Tirolban a
nemesség két csoportja egy rendhez tartozott, és már volt szó róla, hogy itt és Salzburgban a paraszti
bíráskodási közösségek küldöttei megjelentek a Landtagon. Bajorországban a tartományi rendi gyûlé-
sen a papság (fõleg kolostorok és káptalanok képviselõi), a lovagok és a városi követek vettek részt, mi-
vel a fõnemesség és a fõpapság már a 13. században kivált. Frank- és Svábföldön, ahol a lovagoknak is
sikerült birodalomközvetlen (reichsunmittelbar) státust kapniuk, õk sem jelentek meg a tartományi
rendi gyûlésen (Lieberich: Die bayerischen Landstände 11–12.). Ezért ezekkel a tartományokkal Ma-
gyarország rendi fejlõdése már nemigen hasonlítható össze.
*** Egy országgyûlési napló az 1728. szeptember 7-én történteket lejegyezve a „rendek” kifejezést
elõbb egyértelmûen a vármegyékre alkalmazza, majd a „mindegyik rend”-en a klérus kivételével min-
denkit ért, aki az alsótáblán megjelent (valószínûleg a királyi táblán kívül) (700.484 135.).
+ Ugyanakkor Széchényi György már 1722-ben a hasonló „magyarországi statusok” kifejezést hasz-
nálta az összes rend megjelölésére. (Levele Ebergényi Lászlóhoz, kelt Pozsonyban, 1722. július 9-én.
Széchényi György 1063.)
++ A procer terminust a korban gyakran alkalmazták a lengyel nemesség csúcsán elhelyezkedõ cso-
port tagjainak megjelölésére is (Frost: Poland–Lithuania 205.).

inkább) a fõrendek nagyméltóságú táblájának (excelsa tabula procerum) hívják.*
A század elején elõfordult, hogy õket „a fõpapok és bárók táblája”-ként,51 illetve
ülésüket „zöld asztal”-ként említették,** a diéta alsóházát pedig „a regnicolák
háza”- ként.52 Az alsótábla (tabula inferior) még elterjedtebb megnevezése egyéb-
iránt „a rendek tekintetes táblája” (inclyta tabula statuum) volt.
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk rögzítette a diéta 16. század folya-
mán kialakult kéttáblás szervezeti rendjét a személyesen megjelentekkel a felsõ-, a
képviselõkkel pedig az alsótáblán.*** Nem új ez a gyakorlat, hiszen – miként maga
az articulus mondja – a visszaélések kiküszöbölésére született, és a diétai tárgyalást
a „régi gyakorlat” szerint rendeli el. A rendek és az uralkodó által egyaránt jóvá-
hagyva rögzíti, hogy a királynak kit kell meghívnia az országgyûlésre, és kimondja,
hogy mást nem is szabad.+ A törvénycikk tehát – szemben például az erdélyi fejlõ-
déssel – csak kodifikálta a diétának a 16. század végére kialakult rendjét, ezáltal
korlátozva a királynak a regális kiküldésére vonatkozó jogait. Ez tükrözõdik abban
a tényben is, hogy a paragrafusok többnyire a vitás kérdések rendezésével foglal-
koztak, így a vármegyék képviselete a követek által ki sem mondatott. Rájuk csupán
abban az összefüggésben történt utalás, hogy a távollévõk követei utánuk és a káp-
talanok után kapjanak helyet. 1608-at követõen többször is bõvítették az ország
rendjeinek ekképpen lehatárolt körét, de a diéta akkor meghatározott struktúrája
fennállásának végéig, 1848-ig alapvetõen változatlan maradt.++ (Lásd az 1681 és
1792 közti egyes diéták résztvevõirõl a 2. számú táblázatot! Ez jól mutatja a diéta
egyenetlen, de kétségtelen növekedését a 17. század végétõl a 18. század végéig
mind általában az összlétszámot, mind különösen az alsótábla létszámát illetõen.)
* Találkoztam az excelsa curia superior megnevezéssel is (700.484 119.), de ez igen ritka.

** Elõször azt gondoltam, hogy tévedésrõl van szó, mert a forrás arról az eseményrõl mondja, hogy „a
statusok a zöld asztalhoz fölmentek”, amelyet leírva Lányi Pál naplója (kiadott szövege) Zöld Házat
ír, azaz a felsõtáblának ekkor helyet adó épület közkeletû megnevezését. De a Bay-Balogh féle napló
más helyen is zöld asztalt ír: „a mensa viridi deputati” (700.503 14., 37. vö. Lányi II. 399.).
*** A diéta középkori és 16–17. századi történetének ismertetése nem lehet tárgya ennek a munká-
nak, két fontos részkérdésre azonban a 3. függelékben röviden kitérek. Az egyik a felsõtábla elkülönü-
lésének, a másik az alsótáblán érvényesülõ képviseleti elvnek a problémája.
+ Ettõl fogva a király nem rendelkezett szabadon a regálissal, hanem a rendekkel közös akarattal,
vagyis articulussal változtathatott az 1608. évben megszabott renden. Annak az 1625:61. tc. általi mó-
dosítása alkalmával a rendek következõ kívánságát emelte törvénnyé: „Végezetül a karok és a rendek
bizonyos figyelemreméltó tekintetekbõl egyértelemmel elhatározzák, hogy a mindenkori zágrábi pré-
postot mostantól kezdve jövendõre különös királyi levéllel az országgyûlésre mindenkor meghívják, a
kinek a mágnások között helye és szavazata legyen.” Másfelõl Esterházy Miklós nádor 1637. évi ház-
szabálytervezete azt jelzi, hogy 1608 után majd harminc évvel is elképzelhetõ volt a fõrendek egy ré-
szének – a fiataloknak és a tapasztalatlanoknak – megfosztása szavazati és tanácskozási jogától (Sala-
mon: Rendi országgyûléseink 422–423.). A rendezés dogmává szilárdulásához idõ kellett.
++ Persze a rendezés nem volt tökéletes. Mind az 1608:k.u.1. tc., mind a kiegészítések esetében elõ-
fordul, hogy országgyûlési ülést és helyet adnak valakinek anélkül, hogy megmondanák, melyik táb-
lán. Ez esetben a szokás volt irányadó. (Vö. Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 226.) Viták
mindazonáltal könnyen támadhattak.
1.b A diéta 45
A korszak végére a lengyel sejm lényegesen kisebb volt a diétánál szenátoraival,
akiknek száma 1569 óta 139 volt, és a „követek háza” körülbelül 170 tagjával – igaz,
itt nemcsak a követeknek volt joguk felszólalni.53
A felsõtábla összetétele
A felsõtábla* és az egész diéta elnöke a nádor (palatinus**) volt, tisztje szerint köz-
benjáró a király és a nemzet között. Mint ismert, élethossziglan választotta az or-
szággyûlés az uralkodó által állított négy jelöltbõl, akik közül kettõnek katolikus-
nak, kettõnek pedig protestánsnak kellett lennie. A 18. századra hajdani méltóságá-
nak csak az árnyéka maradt meg, de még így is õ volt a király tisztviselõi közt az elsõ
a Helytartótanács és a hétszemélyes tábla elnökeként.***
Ha a nádori hivatalt szûkebb szempontunkból vizsgáljuk, az országgyûlési tár-
gyalások egyik legfõbb irányítójaként játszott szerepét érdemes összevetnünk né-
met kollégájának feladat- és hatáskörével. A Reichstag elnöke (Director), a birodal-
mi kancellár a mainzi érsek volt, aki 1663 után a Regensburgban szünet nélkül ülé-
sezõ birodalmi gyûlés idõszakában képviselõje (Mainzer Direktorialgesandte) által
látta el ezt a feladatot. (A nádor a csak periodikusan ülésezõ diétákon személyesen
elnökölt, s amennyiben ezt nem tudta megtenni, a feladat egy másik országos fõ-
méltóságra szállt, nem pedig egy általa megbízott személyre. Ilyen személynek az
alnádort tekinthetjük, de õ a királyi tábla tagja lévén, s szükség esetén a személynö-
köt helyettesítve csak az alsótáblán elnökölhetett.) A mainzi érsek a császárral
együtt hívta össze a Reichstagot (amit a nádorról nem mondhatunk el), s a résztve-
võknek nála kellett akkreditáltatniuk magukat.+ A Reichstag elnöke kezén átment
* A diéta két házának elnevezése általában tábla (tabula), de találkozhatunk a kamarával (camera) is.
Lásd például: MOL N54 3. kötet 23.
** Eredetileg comes palatinus, de amikor ezt a méltóságot a 18. században herceg töltötte be, õt prin-
ceps palatinusnak címezték. Lásd például: 700.497 54., Historia diplomatica 148.
*** Tisztségét az 1485-ben hozott törvénycikkek szabályozták részletesen és hosszú idõre szólóan.
A 17–18. század fordulóján betöltött feladatkörét lásd részletesen: Iványi: Esterházy Pál 32–292. Ná-
dor helyett két alkalommal is helytartó állt a magyar közigazgatás és bírói szervezet élén: Ferenc
lotharingiai herceg, majd Albert szász-tescheni herceg, mindketten az uralkodócsaládba beházaso-
dott idegenek. Noha jogkörük nagyjából megegyezett a nádoréval, mivel õk nem tettek a rendek elõtt
is esküt, nem volt feladatuk a nemzet képviselete az uralkodó elõtt, kinevezésük teljesen uralkodói
jogkörbe tartozott, és bármikor visszahívhatók voltak. Egyértelmû, hogy az uralkodó számára kedve-
zõbb volt helytartót kinevezni, mint nádorválasztás céljából diétát összehívni, amint azt 1608-ban tör-
vénybe iktatták (Kulcsár: A helytartói státus 55–56.). Amint összehívták viszont a diétát, az (1741-ben,
majd 1790-ben) nádort választott, ezért jelen munka nem tárgyalja a helytartónak a nádor helyettesí-
tõjeként folytatott tevékenységét, hiszen a nádornak is csak diétai szereplését érinti.
+ Magyarországon az alsótáblai résztvevõk esetében ezt a feladatot a személynök látta el. Logikus len-
ne feltételezni, hogy a fõrendek a felsõtáblán a nádornak mutatták be meghívólevelüket, s ezzel iga-

zolták magukat, de erre adatot nem találtam. Mint említettem, a forrásadottságok miatt a felsõtáblán
történteket illetõen jóval tájékozatlanabbak vagyunk, és ez a munka az alsótáblára összpontosít.

minden iromány, miként a nádorén is, sok esetben a király személyesen neki cí-
mezte a leiratot, nem pedig a diéta egészének. A mainzi érsektõl mint a diéta elnö-
kétõl semlegességet vártak el, ezért igyekezett távolságot tartani a császártól és poli-
tikájától.54 Hogy a nádor erre törekedett-e, s mikor, illetve mennyire, nem lehet egy
szóval megválaszolni, az azonban látszik, hogy neki tulajdonképpen ugyanazt a
közvetítõ szerepet kellett volna ellátnia, mint német kollégájának, ha ezt máskép-
pen tette is: az uralkodó irányában a diétát képviselte, annak ülésén pedig az õ poli-
tikájának legfõbb képviselõje, pártja vezetõje volt. Mindazonáltal a diéta súlypont-
jának az alsótáblára való tolódásával (amit késõbb látni fogunk), ez utóbbi szerepe
erõsen csökkent, és rovására is elõtérbe került ugyanebben a funkcióban a személy-
nök. (Ezt a változást forrásadottságaink még fel is erõsítik, hisz elsõsorban az alsó-
táblai tanácskozásokról rendelkezünk adatokkal.)
A felsõtáblán némi leegyszerûsítéssel fogalmazva a fõpapok és a fõurak vettek
részt. Ami a fõpapokat illeti, az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk a felsõtábla
tagjainak meghatározásakor egyszerûen püspökökrõl beszél.* A megválasztott, de
még fel nem szentelt püspökök (episcopi electi), illetve a címzetes püspökök (epis-
copi titulares) diétai részvételi és szavazati jogát ez a törvénycikk nem mondja ki, s
ez csak a törvényrontó szokásban gyökerezik.** Az érsekeken és a püspökökön kí-
vül a fõpapok közül még a pannonhalmi fõapát, a zágrábi nagyprépost, a premont-
rei helynök és a pálos generális vett részt a felsõtáblán a 18. századi országgyûlése-
ken. (Róluk lásd az 5., 6., 7. és 8. függeléket!) A pannonhalmi fõapát azért került a
* Ez elõször csak a római katolikus püspököket és érsekeket takarta, majd az 1790–91-i és 1792. évi
diétán már két görög katolikus püspök is megjelent (Naponként-való viii. és Naponként-való 1792
viii.), végül az 1792:10. tc. rendelkezett a nem egyesült görög szertartású (ortodox) püspökök ország-
gyûlési helyérõl is. (E döntés elõkészítéséhez lásd: Sándor Lipót 550–552.)
** Csizmadia: Bevezetés 61. Ócsai Balogh Péter javasolta is eltávolításukat a diétáról (idézi Bahlcke:
Ungarischer Episkopat 122.), és ugyanekkor Hajnóczy is rámutatott arra, hogy a címzetes püspökök,
apátok és prépostok nem jogosultak megjelenésre és szavazásra a diétán (Hajnóczy: Magyarország
országgyûlésérõl 206.). Ezt egyébként az 1608. évi rendelkezés megerõsítésével kimondta az 1647:98.
tc. is („Az olyan püspököket, a kiknek nincs püspöki székhelyük, nem szabad a tanácsba bebocsáta-
ni”) – de hiába. A választott püspököket az uralkodó többnyire a magyar koronához egykor tartozó,
már nem létezõ püspökségek élére nevezte ki, a 18. század elsõ évtizedeiben általában 21–25-öt
(Málnási: Csáky Imre 226.). Késõbb 30 volt a számuk, 1802-ben pedig 34. Zömüket csak a király ne-
vezte ki, Róma többnyire nem ismerte el, és fel sem szentelték többségüket, csak kisebb részüket.
Joachim Bahlcke vizsgálatából kiderül, hogy 1685 és 1790 közt a megyéspüspökök több mint harmada
elõzõleg választott püspök volt, azaz ez a méltóság, különösen a nini, knini, kotori és sibeniki válasz-
tott püspöki szék, a késõbbi megyéspüspöki hivatal elõszobájának volt tekinthetõ. Már Pázmány Pé-
ter így írt róluk: „ezek a püspökök helyet, ülést és szavazatot bírnak az országgyûlésen és a bíróságok-
ban” (Bahlcke: Ungarischer Episkopat 97–109., 127–128., idézet a 102. oldalon) – tehát e törvényron-
tó szokás már az õ korára megszilárdult. Egy választott püspök és prépost, Berkes András az 1722–23.
évi diétán a váci káptalan követeként az alsótábla résztvevõi között van feltüntetve. (MOL N51 1. cso-
mó Fasc. O Series dominorum iudicum tabularium, universorumque dominorum ablegatorum in domo
regnicolarum, ad praesentem diaetam per suam maiestatem serenissimam pro die 20 mensis junii anni
1722, in liberam regiamque civitatem Posoniensem congregatum.) 1792-ben a megjelent püspökök lajst-
romának két kategóriáját a felszentelt és a választott püspökök alkották. (Naponként-való 1792 viii.)
1.b A diéta 47
püspökökkel egy kategóriába, mert egyrészt teljesítette az 1608. évi koronázás utáni
1. törvénycikk feltételét – tehát királyi és õsi adományból bírt jószágot –, másrészt
pedig külön egyházmegyét kormányzott.55 A premontrei rend általános helynöke
külön articulusban kapott felsõtáblai helyet. A pálos generális helyzete már nem
ilyen egyértelmû, de ebbe a kategóriába sorolható. (Róla részletesebben lásd az idé-
zett függeléket, további egyháziak felsõtáblai részvételérõl pedig a 9. függeléket!)
A diéta felsõtábláján foglaltak helyet a világi fõrendek is, mind a valamilyen
méltóságot betöltõk, mind az aktuálisan hivatalt nem viselõk. Az ország bárói
vagy zászlósurai közé tartoztak az országos fõméltóságok (a nádor, az országbíró,
a horvát bán és a tárnokmester), az udvari fõméltóságok (a királyi fõpohárnok-
mester, a fõétekfogó-mester, a fõlovászmester, a fõkamarás, a fõajtónálló-mester és
a fõudvarmester) meg a pozsonyi gróf. Közel áll hozzájuk a két koronaõr és a fõis-
pánok is, mint olyan méltóság-, illetve hivatalviselõk, akik ha nem az ország bárói
is, de a barones, nem pedig a magnates kategóriájába illenek. (Róluk lásd a 10. és 11.
függeléket!)
A zászlósurak közé került az 1765. évi 6. törvénycikk révén a magyar nemesi test-
õrség kapitánya is. 1608-ban ugyancsak felsõtáblai helyet kaptak a köznemes kirá-
lyi tanácsosok, de ilyenekkel a 18. századi országgyûléseken már nem lehet talál-
kozni. (Errõl a kérdésrõl lásd a 12. függeléket!)
A 18. században a felsõtáblán döntõen arisztokraták foglaltak helyet. Jóllehet eb-
ben az idõszakban a fõpapság, különösen a megyéspüspökök és érsekek csoportja
társadalmilag a korábbiaknál jóval egyöntetûbbé vált, oda az arisztokrácia körein
kívülrõl bejutni sokkal nehezebb lett,* a fõpapok jelentõs része mégis köznemes,
sõt részben nem nemes származású volt (1792-ben a felsõtáblán helyet foglaló 30
fõpap közül 9 nem volt arisztokrata,56 azaz 30 százalék), de köznemes világi fõ-
renddel csak elvétve találkozhatunk. (Róluk lásd a 13. függeléket!)
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk a mágnásoknak a felsõtáblán ad he-
lyet és szavazati jogot anélkül, hogy pontosan megmondaná, kik is õk pontosan.
(Ezt addigra a szokásnak kellett egyértelmûen tisztáznia, azt tudniillik, hogy a
tituláris arisztokrácia nem hivatalviselõ tagjai tartoztak ebbe a kategóriába. „Mag-
nates de familiis extra officio”, ahogy Kolinovics késõbb fogalmazott.57 „A többi fõ-
rendek” – ez a mágnások rokon értelmû megjelölése az 1792. évi országgyûlési
naplóban.58) Ezen az alapon követelhette Hajnóczy azután, hogy a grófok és bárók
mondjanak le az országgyûlésen élvezett személyes szavazati jogukról, mert azt
nem a törvények, hanem pusztán a hagyomány alapján élvezik.** Elvileg csak a
* Bahlcke: Ungarischer Episkopat 143. Annak ellenére volt ez így, hogy a 17. század végén a magyar
fõpapság társadalmi tekintetben még sokkal nyitottabbnak mutatkozott az osztrák örökös tartomá-
nyok, a Német-római Birodalom vagy Lengyelország fõpapságánál (uo.).
** Hajnóczy: Egy magyar hazafi 37. A magam részérõl a kora újkori magyar jogfejlõdésre nézve nem
osztom azt a szemléletet, mely a törvényt a szokásnál magasabb rendû jogforrásnak tartja. Én a mág-
nások esetét illetõen is inkább annak látom újabb jelét, hogy egy alapvetõ viszonyt nem valamilyen
törvény konstituál, hanem csak utólag hivatkozik rá, a szokás által kialakított formában. Hajnóczy ér-

nagykorú (21 éven felüli) mágnások jelenhettek meg a diétán, õk kaptak ugyanis
regálist,* de valójában fiatalabbak is feltûnhettek tapasztalatszerzési célból, s általá-
ban rövidebb idõre. Prileszky Pál egy arisztokrata özvegy követeként vett részt az
1722–23. évi diétán, s a fõurak névsorának megadásakor hozzátette, hogy még né-
hány fiatalabb mágnás is megjelent a szüleivel.59 Károlyi Sándor 17 éves fiát, Feren-
cet iskola helyett a pozsonyi diétára vitte 1722-ben, de csak ez év nyarát töltötte ott a
fiatal gróf.60 A mágnások egy része nem vett részt a teljes diétán.61
A mágnás cím tágabb értelemben jelentett minden fõrendet, beleértve nemcsak a
zászlósurakat, fõispánokat és koronaõröket, de még a prelátusokat is.**
A fõpapok és a barones et magnates kategóriája mellett a dalmát-, horvát- és
szlavónországi*** követek egyike is a felsõtáblán ült, ahol az 1625. évi 61. törvény-
cikk biztosított számára helyet. (A társországok diétai képviseletérõl lásd a 14. füg-
geléket!)
velésében feltehetõen azért nem említi a báró (liber baro) és a gróf (comes) mellett a herceget (princeps),
mert az igen kevés herceg ekkor – s könnyen lehet, hogy mindig – valamilyen fõméltóságot is betöl-
tött, s így országbáró (baro regni) volt. A grófokon és a bárókon kívül ugyanis a mágnások közé tartoz-
hattak volna hercegek is, ám a 18. században mindössze három család kapott a császártól német-ró-
mai szent birodalmi hercegi (Reichsfürst) címet: Esterházy Pál nádor és leszármazottai közül elsõszü-
löttjei 1687-ben (majd az egész fõág 1712-tõl), Batthyány Károly utódaival elsõszülöttségi jogon
1764-ben (majd a cím az ág kihalása miatt átszállt Batthyány Lajos utódaira), s végül Grassalkovich
II. Antal ugyanezzel a megszorítással 1784-ben. Legjobban a második esetbõl látható, hogy nem a
magyar uralkodó által adományozott magyar fõnemesi címrõl van szó, mert Batthyány Károly a her-
cegi címet nem Mária Teréziától, hanem I. Ferenc német-római császártól kapta. (Itt most nem vet-
tem figyelembe azokat az indigena családokat, melyek szent római birodalmi hercegi ranggal rendel-
keztek. Ilyen több is volt, például az 1741:69. tc. által honfiúsított Schönborn vagy az 1751:40. tc. ál-
tal honfiúsított Odeschalchi család. Valószínû, hogy ezek sarjai már a mágnások kategóriájába estek
volna, de többnyire nem vettek személyesen részt a 18. századi diétákon.) A hercegi címhez hason-
lóan magyar arisztokraták néha kaptak német-római szent birodalmi grófi (Reichsgraf) címet is.
Például Batthyány II. Ferenc elõbb bárói, majd 1603-ban grófi rangot nyert, ükunokája I. Lajos (a
nádor) pedig német-római szent birodalmi grófi rangot kapott (Nagy I.: Magyarország családai I.
243–244.).
* Dobszay–Fónagy: A rendi társadalom 89. 1695-ben az elnöklõ mainzi érsek a Reichstagon még
20–25 éves követeket is túl fiatalnak tartott (Aretin: Das Alte Reich 138.).
** Ezért beszél világi mágnásokról a soproni országgyûlés jegyzõkönyve (Acta Comitialia Sopro-
niensia 57. [a számozás újraindulását követõen]). Ezt a definíciót alkalmazta Zsilinszky Mihály sze-
rint a nádor is a 18. század elején (Zsilinszky: Az 1708-ki 13.).
*** A 18. század legelterjedtebb szóhasználata a kapcsolt részekrõl a „Dalmát-, Horvát- és Szlavon-
ország”. Lásd például: P 1717–1722. 187. Az 1722–23. évi diétán elõterjesztett sérelmi iratban más
sorrenddel találkozunk: „Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok” (Bottló–Veres: Regnicolaris levél-
tár). Magam is élni fogok azonban esetenként az elterjedt leegyszerûsítõ szóhasználattal, s csak „Hor-
vátország”-ról teszek említést.
1.b A diéta 49
Az alsótábla összetétele
Az alsótábla elnöke a személynök (personalis praesentiae regiae in iudiciis locum-

tenens) volt. Az, hogy õ ült az elnöki székben a rendek tábláján, nem decretumban
gyökerezett, hanem a szokásban.*
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk lehetõvé tette, hogy a király a diétára
a teljes királyi táblát is meghívja. Ez játszotta az alsótábla tisztikarának szerepét.
Azért is vett részt testületileg az országgyûlésen, mert a diétának bíráskodási funk-
ciója is volt.** Amíg ülésezett, egyfajta felsõ bíróságnak tekintették.*** A királyi táb-
la fõrangú tagjai a felsõtáblán foglaltak helyet,62 az alsótáblán pedig a személynök
mellett az alnádor, az alországbíró, a nádori, az országbírói, két személynöki és a
horvát ítélõmester, a királyi és az érseki ülnökök – általában négy, illetve kettõ.+
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk a székeskáptalanoknak egy szavaza-
tot ad a préposttal együtt, a püspökök alá nem rendelt prépostoknak – ha önálló
konventjük és káptalanuk van – szintén egy szavazatot a káptalannal, illetve kon-
vettel együtt, a birtokos püspöksüveges és kiváltságos prépostoknak és apátoknak
pedig személy szerint egyet-egyet.++ 1741-ben 15 káptalan kapott regálist: az esz-
tergomi, az egri, a váradi, a gyõri, a nyitrai, a veszprémi, a pécsi, a zágrábi, a szepesi,
a vasvári, a pozsonyi, a segni, a kalocsai, a csázmai és a csanádi.63 A zirci apátnak
I. József mint birtokos és infulás apátnak adott helyet a diétán 1708. március 26-i le-
iratában.+++
* Hajnóczy József szerint azért ez az 1662:53. tc.-bõl levezethetõ (Hajnóczy: Magyarország ország-
gyûlésérõl 227.). Én inkább arra látom ezt újabb példának, hogy igen fontos intézmények nem a tör-
vényeken, hanem a szokáson alapulnak, az articulusok pedig csak utalnak rájuk, nem létrehozzák
õket.
** Errõl tanúskodik az 1647:104. tc., mely napidíjat rendel el a személynöknek és a királyi tábla többi
tagjának, „mivel az ország közügyeinek a tárgyalásánál, a fiscalis és már fellebbezett és rendkívül fe-
lülvizsgálandó ügyeknél, Õ felsége személynök urának, vagy szintén a rendes bíró urak helyettesei-
nek, az ítélõmestereknek és egyszersmind Õ felsége királyi táblája esküdt ülnökeinek, az országgyûlé-
si és rendkívüli határidõkben jelen kell lenniök, de azok saját költségükön nem tartoznak eljönni…”
*** Errõl lásd: Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 263–264. Jelen munka erre nem tér ki, mi-
vel a diétát politikai szerepében szemléli. Csupán példaként felidézek egy ismert esetet a diéta bírósági
szerepére. 1728-ban az új adóalap kimunkálására választott bizottság két protestáns tagja, Zsembery
Sámuel és Katona Pál nem tette le a szokásos dekretális esküt, mire a királyi ügyész az országgyûlés
elé idézte és 65 forint bírság fizetésére ítélték õket. Fellebbezésükre III. Károly az ítéletet megsem-
misítette (Máriássy: A magyar törvényhozás IV. 42.). Ezen esettel a 3.f fejezetben találkozunk majd.
+ Mivel a személynök és a királyi tábla tagjai fontos szerepet töltöttek be az országgyûlési tárgyalások
folyamán, róluk, fõleg a fontosabbakról késõbb bõven lesz szó: elõbb a 3.a fejezetben, majd a tervezett
második kötetben. A többiekrõl részletesebben lásd a Függelékben: a társországok követeirõl a 14., a
horvát ítélõmesterrõl a 15., a királyi jogügyigazgató és az altárnokmester esetleges diétai megjelenésé-
rõl a 16. számút.
++ A süveges apát (abbas mitratus) a püspökjelvények (infula, gyûrû, mellkereszt, pásztorbot) viselé-
sére jogosult apát. A klérus alsótáblai képviseletének részleteirõl lásd a 19. függeléket!
+++ A leirat a regálist helyettesítette, amelyet azért nem kaphatott meg az apát idõben, mert csak nem-
rég történt meg beiktatása (700.497 220–221.). Az alsótáblán egyesek kifogásolták ugyan, hogy a király
idegeneknek ad javadalmakat, de a vita közben az apát követe elfoglalhatta helyét (700.498 127–128.).

A vármegyei követek alsótáblai megjelenésérõl az 1608. évi koronázás utáni 1. tör-
vénycikk, mint említettem, csak mellékesen szól. Az 1625. évi 62. törvénycikk értel-
mében köztudomású nemességû birtokos nemeseknek kell képviselniük a várme-
gyéket a diétákon.* Ez egyfelõl lehetõvé tette, hogy sok királyi táblai bíró töltsön be
vármegyei követi tisztet is,** másfelõl azt sem zárta ki, hogy arisztokraták várme-
gyei követek legyenek. (Errõl lásd a 20. függeléket!) Az általános azonban az volt,
amit Poór János a század végének diétáira nézve kimutatott: a vármegyék nagy
többsége egyik követéül vagy az elsõ alispánt, vagy a másodalispánt küldte a diétá-
ra.64 A vármegyék általában két-két követet küldtek.*** Õk költségeik fedezésére
napidíjban részesültek. (Errõl lásd a 26. függeléket!)
A királyi tábla, a klérus és a vármegyei követek után az alsótáblán még két cso-
portot találunk: a távollévõk és a városok követeit. A jelen nem lévõk követek általi
képviselete mögött az az elv húzódott meg, hogy a törvény azt kötelezi, aki ahhoz
hozzájárult, így mindenkire nézve kötelezõ szabályok megalkotásához mindenki-
nek a beleegyezése szükséges.+ Azoknak, akik személyre szóló meghívólevelet kap-
tak, akár mint mágnások, akár mint prelátusok, s valamilyen okból mégsem jelen-
tek meg, követ útján kellett képviseltetniük magukat. A mágnások özvegyei és árvái
viszont csak ezen a módon képviseltethették magukat, illetve családjukat – õk sze-
mélyesen nem jelenhettek meg. Az 1625. évi 62. törvénycikk értelmében a távol lévõ
mágnások követeinek kétségtelen nemességû birtokos nemeseknek kell lenniük.
Egy követ a törvények szerint csak legfeljebb két távollévõt képviselhetett, de a 18.
századi gyakorlat ezzel nem vágott teljesen egybe. (A távollévõk követeirõl részlete-
sebben lásd a 24. függeléket!)
A francia rendi fejlõdésben csak a periférián találkozunk a tartományi rendekkel
a nálunk is érvényesülõ rendszer szerint (pays d’états), a központi területeken (az
états généraux részeként) a 15. század végétõl átalakult a szabad királyi városok
rendje, és a harmadik rend a polgárok és parasztok rendjévé vált.++ Magyarorszá-
gon ilyen fejlõdésnek nyoma sincsen. Ehelyett a Szent Korona tanának kifejlõdésé-
vel a szabad királyi és bányavárosokat egyenként tekintették egy-egy nemes sze-
mélynek, mint ilyenek voltak tagjai a Szent Koronának, és vehettek részt a törvény-
hozásban, nem pedig mint egy külön rend képviselõi.+++ Az 1790–91-es diétán is
* Noha a törvényhatóságok a diétára utasítással megkötött kezû követeket küldtek, ezen utasítások
(mint késõbb, az 5.d fejezetben látni fogjuk) a korszak döntõ részében olyan általánosak és lazák vol-
tak, hogy nem indokolatlan képviselõknek neveznünk õket.
** Errõl részletesebben lásd a 3.a fejezetet!
*** Részletesebben vármegyék által küldött követek számáról lásd a 21., a vármegyék számáról a 22., a
Partium képviseletérõl a 23., Szlavóniáéról a 18. függeléket!
+ Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 249. Ezen elvrõl lásd a 4.a fejezet Határozathozatal a
közakarat alapján pontját!

++ Brunner: Neue Wege 195–196. Ennek jelentõsége abban állt, hogy a parasztság is közvetlenül a
királyi hatóságok alá került, s a földesurak többé nem képviselték õket.

+++ Timon: Alkotmány- és jogtörténet 657. Hasonlóan: Horváth M.: Magyarország történelme
VII. 306. „Egy város, mely egy kollektív nemest képez” – mondja egy országgyûlési napló 1751-ben
1.b A diéta 51
felbukkan ez a gondolat: „törvény szerént egy Királyi Várost nagyobbra venni nem
lehetne, hanem tsupán tsak úgy, mint egy Nemes embert.”65 A városok többnyire
egy vagy két követet küldtek a 18. században. (A részletekrõl lásd a 25. függeléket!)
A késõbb Horvátországnak nevezett középkori Szlavónia már az 1525. évi 37.
törvénycikk értelmében követeket küldhetett a hatvani országgyûlésre, noha ekkor
a nemességet még fejenkénti megjelenésre kötelezték.66 A dalmát-, horvát- és
szlavónországi követek egyike, mint már említettem, az 1625. évi decretum rendel-
kezése szerint a felsõtáblán foglalhatott helyet. A többiek továbbra is az alsótáblán
jelentek meg. A 18. századi gyakorlat azt mutatja, hogy a kapcsolt részek alsótáblai
képviseletét két követ jelentette. Õk a királyi tábla „elnöki” asztalánál foglaltak he-
lyet.* Mellettük azonban Dalmácia, Horvátország és Szlavónia részérõl jelen volt
az országgyûlésen a horvát ítélõmester és a túrmezei gróf is. (Megjelenésükrõl lásd
a 15. és 17. függeléket!) A horvátországi városok pedig néha nem a többi várossal
kerültek egy csoportba, hanem vagy önállóan, vagy a kapcsolt részek többi képvise-
lõje mellé sorolták õket az alsótáblán.**
A diéta meghirdetése és a meghívólevelek
A szokás – Ereky István megfogalmazásával: „a folytonos és mintegy törvénnyé vált

gyakorlat” – szabályozta a diéta eljárásait is.*** Az országgyûlés összehívása Ma-
gyarországon az uralkodó joga volt,+ a trón megüresedése esetén a Habsburg-ház-
nak a korszakban érvényes trónöröklési joga miatt maga az utód hívta össze saját
koronázó országgyûlését.++ 1790-ben az Izdenczy-memorandumhoz készült szó-
(700.470 138.). Tehát úgy gondolom, hogy a városok – és nem a polgárok – ebben a jogi értelemben
kétségtelenül a regnum részét alkották. Ez szemben áll Szücs Jenõ azon felfogásával, melyet egy ko-
rábbi idõszakkal kapcsolatban fejtett ki a városi polgárságról: „A nemesi szemlélet olykor bebocsátja
õket az ország, de nem a nemzet fogalmába…” (Szücs: A nemzet historikuma 98.) Ami pedig a
„nemzet” fogalmát illeti, az nem tartozik szorosan vett témánkhoz.
* De így volt ez már 1681-ben is. (Acta Comitialia Soproniensia 59. [a számozás újraindulását köve-
tõen])
** 1722-ben a magyarországi szabad királyi városoktól külön szerepel a négy horvátországi szabad ki-
rályi város nyolc követe. (MOL N51 1. csomó Fasc. O Series dominorum iudicum tabularium,
universorumque dominorum ablegatorum in domo regnicolarum, ad praesentem diaetam per suam
maiestatem serenissimam pro die 20 mensis junii anni 1722, in liberam regiamque civitatem Posoniensem
congregatum). Az 1741. évi diétán a sérelmeket összeállító bizottságba az alsótábla egységei között,
melyek mind képviseltették magukat, külön szerepelnek a horvátországi városok (Salamon: Az
1741-iki 115.).
*** Ereky: Jogtörténelmi I. 389. Ereky állítása eredetileg a kevésbé fontos eljárási szabályokra vonat-
kozik, míg a fontosabbakat véleménye szerint törvények rögzítették. Mindez az 1791 elõtti idõre sem-
miképpen nem vonatkozik.
+ Mint általában a korban, így például Lengyelországban is, lásd Ring: Lengyelország 135.
++ De mint látni fogjuk, az 1710-ben elnapolt diéta I. József által is kért összehívására halála után ki-
vételesen a nádor tett kezdeményezést (700.497 727.).

szedet a felségjogok nyílt megrövidítésének tartja azt a rendi álláspontot, mely sze-
rint minden három évben és az adott évben május 1-jén üljön össze a diéta.*
Mindenkit, aki a diétán személyesen vagy képviselõje által megjelenni jogosult
volt, királyi meghívólevéllel hívtak meg az országgyûlésre: a prelátusokat, az egy-
házi testületeket, a zászlósurakat, a mágnásokat és a törvényhatóságokat.67 (A kan-
cellária küldte ki a meghívóleveleket a diétán megjelenésre jogosultaknak Al-
só-Ausztriában és Csehországban is.68) A megjelenõknek megérkezésük után elsõ
dolguk volt a megbízólevél átadása vagy bemutatása:69 a káptalani, vármegyei és vá-
rosi követek megbízóleveleiket a nádornak, a prímásnak és a személynöknek mu-
tatták be, míg a fõrendek Kaprinai szerint csak az elõbbi kettõnél jelentkeztek.70
Esetükben a credentionales jelentése inkább igazolás, minden bizonnyal magát a
meghívólevelet értették rajta: más okmány felmutatását nem tudom elképzelni.**
Mindenesetre a diéta kezdetekor a fõrendek is köszöntötték táblájuk vezetõit. Szé-
chényi György gróf 1722. június 25-én így írt vejének: „tegnap 9 óra tájban men-
tünk föl mélt. palatinus urunk udvarlására, kit is köszvényes ágyában találtunk.
[…] Mélt. cardinálisnál még nem lehete audientiám. […] Ma azért, ha sessió nem
lészen, meg fogjuk udvarolni õ eminenciáját s együtt tárnokmester uramat is…”71
Ami viszont az alsótáblai tagokat illeti, valóban találtam Somogy közgyûlési jegy-
zõkönyvében másolatot a vármegye követeinek kiállított, a prímásnak címzett
megbízólevélrõl is 1736-ból, ha csak concursusra, egyfajta adómegajánló kis ország-
gyûlésre, nem pedig diétára szólóról is. Egy évvel korábban egy másik concursusra
négy credentionalis készült, tehát nemcsak a személynöknek adták át a követek
megbízólevelüket, hanem minden korábban említett fõméltóságnak.***
Egyetlen megbízólevelet állítottak ki Rudnyánszky János királyi táblai ülnök és
Zlinszky János másodalispán részére Pest vármegye közgyûlésében Vácon, 1741.
április 27-én, a fõjegyzõ aláírásával. A Pest megyei követek az elsõ három napot töl-
tötték azzal, hogy bemutatták megbízólevelüket, és üdvözölték a mágnásokat.72
Volt, hogy részben a diéta kezdete után tették ugyanezt a követek, mint Nádassy
Mihály fõbíró, Árokszállásy András szenátor és Endrõdy János aljegyzõ, Nagy-
szombat követei 1708 márciusában. A megnyitás napjának reggelén jártak a bíbo-
rosnál, majd a nádornál, s két, illetve három nappal késõbb, amikor nem tartottak
ülést, felkeresték az ország „többi oszlopát”: az országbírót, a horvát bánt és a tár-
nokmestert.73 Bay Ferenc és Balog György beregi követ naplója megörökíti, hogy
* Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 410, fol. 319.

** Nem csoda, hogy Kérészy Zoltán úgy fogalmaz: míg az alsótáblai tagok megbízólevelüket is átad-
ták a személynöknek, a fõrendek csak bemutatkoztak a nádornak és a prímásnak (Kérészy: Rendi or-
szággyûléseink 18.).
*** Tehát úgy történt, ahogy Kaprinai mondta, nem pedig ahogy Kérészy leírta (P 1732–1736 5.
1118–1119., 1526–1527.). Csak egyetlen olyan adatra bukkantam, hogy egy távollévõ, báró Ebergényi
László követe megbízólevelét a nádornak mutatta be. Ez 1722. június 24-én történt (Széchényi
György 1058.). Talán ekkor „Milnarics uram” credentionalisát nem egyedül a nádornak, hanem neki is
és táblája elnökének, a személynöknek is bemutatta.
1.b A diéta 53
Abaúj követeivel arról beszélgettek: „minthogy az elõtt is az nemes tizenhárom vár-
megyék coniunctim [együttesen] köszöntötték az méltóságokat, most is jó volna
hasonlót követni…”74
1741-ben tudjuk, ki mikor mutatta be megbízólevelét, ebbõl pedig hozzávetõle-
gesen arra is következtethetünk, mekkora késéssel érkeztek a diétára a résztvevõk.*
Május 13-ával bezárólag megtette ezt a megyei követek több mint negyede, a városi
követek közel fele, az alsótáblai klérus majd egynegyede, de a távollévõk követei kö-
zül csak nem egészen minden tizedik. A következõ napra, május 14-re volt meghir-
detve az országgyûlés. Estig a megyei követek összesen majdnem fele átadta már a
megbízólevelét, a városiak több mint háromnegyede, a klérus közel fele, de a távol-
lévõk követeinek kevesebb mint 15 százaléka. Május 18-án tartották az elsõ ülést,
amelynek elõestéjére a megyei követek körében a megbízólevelek átadásának ará-
nya 95 százalékra, majd a nap folyamán 100 százalékra emelkedett, míg a városiak-
nál 90, majd 95 százalékra. A klérus képviselõinek az elsõ ülésnap elõtt közel fele, a
nap végére valamivel több mint fele, a távollévõk követeinek pedig közel egyharma-
da, illetve több mint egyharmada adta át megbízólevelét.
A többiek tehát késtek a diétáról: lekésték nemcsak a tervezett, de a tényleges kez-
detet is. Ha az elsõ ülésnaphoz mérjük a késéseket, azt látjuk, hogy a megyei köve-
tekbõl egyetlenegy sem késett, megérkezett a három horvát résztvevõ is – ha nem is
a kitûzött kezdõnapra, de még az elsõ ülésnap elõtt. A 77 városi követbõl csak négy
késlekedett, kettõ június elsõ, kettõ második felében állított be. Így rájuk összesen
csak 100 nap késés jutott, átlagosan egy napnál alig több átlagos késés.** Az alsótáb-
lai klérus 41 reprezentánsából a 7 késõ a megnyitást követõ hat hét folyamán egyen-
letesen érkezett, az egyháziak körében így az átlagos késés mértéke már közel 5
nap,*** a távollévõk közt pedig már nem kevesebb mint 15 nap volt:+ a 123 megbí-
zólevelét leadó követbõl a diéta elsõ ülésnapját követõen, de még májusban megér-
kezett 35, viszont 31 csak júniusban, 9 júliusban, 2 pedig csupán augusztusban. A
késésnek persze elfogadható oka is lehetett: Szolnok, Pest és Pozsony határában
még álltak a vesztegzárak a járvány miatt.75
Az országgyûlési meghívók, a regálisok kibocsátásának felségjogához a király ra-
gaszkodott. Ennek jó példája egy eset az 1728–29. évi diétáról. Nem úgy, mint más-
kor, erre az országgyûlésre nem kaptak regálist a horvátországi szabad királyi váro-
sok. Mivel nyilvánvaló volt, hogy mindössze adminisztratív tévedés történt, a diéta
1728. június 9-én úgy döntött, hogy mégis helyet biztosít nekik. Öt nappal késõbb
ismertették az alsótáblán III. Károlynak a nádorhoz írt levelét, amelyben elrendeli,
hogy csak az vehet részt a diétán, aki királyi meghívólevéllel arra meghívást kapott
* 700.477 alapján. A megbízóleveleket átadó országgyûlési résztvevõk száma csak nagyjából egyezik
meg az egyéb források adataival, lásd az 2. táblázatot!
** Átlag: 1 nap késés, szórás (az átlagtól való átlagos eltérés négyzetes átlaggal számított mutatója): 6
nap. (A számokat természetesen mind kerekítettem.)
*** Szórás: 13 nap.
+ Szórás: 20 nap.

– azaz a horvát városok küldöttei nem. További négy nappal késõbb viszont a diéta
a horvátországi szabad királyi városok követeit is befogadhatta, mert idõközben
pótlólag kézhez kapták a meghívólevelet.76 Tehát, noha végsõ soron a szokás szabta
meg a résztvevõk körét, az uralkodó ragaszkodott ahhoz, hogy formálisan a regá-
lisok kiküldésével õ határozza meg, kik jelenhetnek meg az országgyûlésen.
Ha a szabad királyi városi státus sem volt önmagában elegendõ a diétai megjele-
néshez, akkor gondolhatjuk, hogy így volt ez a fõnemesi ranggal is: egy távol mara-
dó arisztokrata követét még nem igazolta küldõje fõrend volta. 1790-ben az ország-
gyûlés Papanek Sándortól, gróf Dietrichstein Károly távol lévõ mágnás követétõl
azon az alapon tagadta meg az alsótáblai hely és szavazat jogát, hogy küldõje nem
kapott királyi meghívólevelet,77 noha ez esetben is feltehetõen a kancellária mulasz-
tásáról volt szó. Csekey István ugyanilyen mulasztásokról számol be az 1722–23.
évi diéta kapcsán: az 1722. március 2-i konferencián megszövegezett meghívóleve-
leket május 1-jén „bocsátják ki” Laxenburgban, de több mint egy hét telik még el
szétküldésükig. Sok meghívólevelet mindazonáltal csak az országgyûlés megnyitá-
sa után kézbesítettek, s az utolsót csak október 7-én küldték el.78
A királyi biztosok
Még a királyi biztosok is megbízólevéllel igazolták magukat. (Róluk részletesebben

lásd a 27. függeléket!) 1708-ban a 10. ülésen, április 2-án történt ez meg,* 1728-ban
pedig III. Károly képviselõi még Pozsonyba érkezésük napjának délutánján Man-
naggetta** referendáriussal elküldték a nádornak május 9-én kelt és a nádorhoz in-
tézett megbízólevelüket, amelyet késõbb, a királyi elõterjesztések ünnepélyes át-
adása elõtt fel is olvastak a diétán.79 1722. július 17-i dátummal királyi leirat értesítette
a diétát, hogy gróf Thomas Gundaker von Starhemberg és gróf Franz Ferdinand
von Kinsky személyében királyi biztosokat küldtek ki.80 1735. március 18-án a
concursus elsõ ülésén felolvasták és le is diktálták Johann Wilhelm von Trautson
herceg királyi biztos meghívólevelét, amely bekerült a concursus aktái közé.***
A császár részérõl szokásos megoldás volt képviselõt (általában két fõurat) külde-
ni, hisz a Reichstagban is egyre inkább így volt ez már V. Károly korától, s a 17. szá-
zad utolsó harmadában a birodalmi gyûlésben egyenesen mindenkit küldöttek
képviseltek, így a császárt a császári fõmegbízott.81 Mellette 1688-tól egy alárendelt
társmegbízott (Konkommissar) állt.82 I. Lipót rendszerint egyházi méltóságok révén
képviseltette magát:83 1699-tõl Johann Philipp von Lamberg bíboros passaui her-
* 700.498 111. Magát a megbízólevelet lásd: 700.497 79–80. Az angol követ levele 3-ára teszi ugyanezt
az eseményt (Angol diplomatiai iratok III. 373.).
** Nevét a saját maga által használt formában írom. (Lásd pl. Ungarische Akten, Allgemeine Akten,
Fasz. 209.)
*** 700.482 145. Egyébiránt az immerwährender Reichstag megnyitásakor is lediktálták a császári
elõterjesztések és a beszédek mellett a császári biztosok megbízólevelét is (Schindling: Die Anfänge 241.).
1.b A diéta 55
ceg-püspök töltötte be ezt a funkciót.* 1717-ben és 1723-ban pedig nem más, mint
az esztergomi érsek méltóságát viselõ Keresztély Ágost szász-zeitzi herceg képvi-
selte VI. Károly császárt.84 Magyarországon viszont a 18. századi diétákon mindig
világi fõurak voltak a császár és király személyének képviselõi. Ennél jóval jelentõ-
sebb különbség, hogy az immerwährender Reichstaggal és Alsó-Ausztriát kivéve az
örökös tartományok ország- és tartománygyûléseivel85 szemben a 18. századi diétá-
ra maga a császár is többször eljött, és ez világosan jelzi a diéta valós politikai jelen-
tõségét – szemben a birodalmi rendi gyûlésével. Az összehasonlítás erre jó: ennek
révén tudjuk, nem az a figyelemre méltó, hogy a császár-király legtöbbször nem
személyesen volt jelen a diétán, hanem az, hogy oly sokszor maga is eljött a magyar
országgyûlésre.
III. Károly például 1722-ben megjelent az országgyûlésen, de csak tíz napig tar-
tózkodott Pozsonyban. Mihelyst a nõági trónöröklés kérdése elrendezõdött, haza-
indult, és képviselõket hagyott maga helyett. Elsõ leiratában elutazása után, „hogy
bizonyossá tegye az országot rövid üdõn való visszatérésében, pro confirmatione
verbi regii [a király szavának megerõsítéséül] maga képében hogy itten köztünk
maradjanak, 2 méltóságos titkos tanácsait, 1-2 méltóságos gróf Gundaker Stahrem-
berg és gróf Ferdinánd Gynsky mind az kettõt titkos tanácsait és fõministerit köz-
tünk hagyta…”86 Persze szemben a hangoztatott érveléssel a királyi biztosok intéz-
ménye nem a király rövid idõn belül várható visszatérésének volt a garanciája, ha-
nem annak, hogy ez nem fog megtörténni.
A királyi biztosokat mind Magyarország, mint a többi tartomány esetében képes-
ségeik, helyismeretük és különösen lojalitásuk tette alkalmassá feladatuk ellátására.
Utasításuk körvonalazta a követendõ irányvonalat. „Alapos érvekkel” kellett lesze-
relniük az ellenállást, ami némi mozgásteret nyitott a számukra, de beszámolókat
kellett küldeniük Bécsbe. Diplomatikusan kellett tárgyalniuk, hogy túl sok enged-
mény nélkül érjék el céljukat.** Velük a diéta úgy tartotta a kapcsolatot, mint a ki-
rállyal, mikor az jelen volt: deputációkat küldtek, feliratokat intéztek hozzájuk,
leirataikat fogadták és vegyes ülésben ismertették,*** és így tovább. Jelenlétük egy-
értelmû elõnyökkel járt. Az 1728. július 30-án beadott sérelmi feliratra hosszú hó-
napokig nem érkezett uralkodói válasz, míg a királyi biztosok ideiglenes jelleggel
már augusztus 4-én válaszoltak – feltehetõen szóban – a kereskedelem szabadságá-
val kapcsolatos elsõ pontra.87 Rendszeresen jelentéseket tettek a diéta menetérõl, il-
letve utasítást kaptak Bécsbõl.+
* Aretin: Das Alte Reich 134. Ezután jórészt világi fõurak következtek, 1748 és 1806 közt például a
Thurn und Taxis család három tagja (uo.).
** Bérenger: Finances 131–132. Jean Bérenger a cseh országgyûlésre 1666-ban küldött királyi bizto-
soknak adott utasítást elemzi.
*** 700.484 121., 147. Vagy esetleg ugyanúgy nem vegyes ülésben ismertették a királyi biztosok leira-
tát (pl. 700.482 92.), mint néha a királyéit sem.
+ Lásd példának okáért Kinsky és Nesselrode jelentéseit 1729-bõl (Ungarische Akten, Comitialia, Fasz.
406, Konvolutt B, Konvolutt A fol. 61–62.), illetve a nekik szóló utasítást (uo. Konvolutt A fol. 14 skk.)!
1729 augusztusának elején Nesselrode két jelentése között csak öt nap telt el (uo. fol. 146).

A biztosok többnyire megosztották egymás közt érdemi és protokolláris felada-
taikat. Egyértelmû alá- és fölérendelõdéssel nem találkoztam köztük. Volt, hogy
korlátozott felhatalmazásuk miatt átnyúltak a királyi biztosok feje felett, s a diéta
deputációt küldött a királyhoz. Ezt szorgalmazták a rendek például már 1728. au-
gusztus 13-án az adóügyi vitában, végül a hónap végén a személynök immár a ren-
dek megmásíthatatlan kívánságaként volt kénytelen ezt a javaslatot a fõrendeknek
továbbítani. Augusztus 26-án deputáció vitte a diéta „végsõ nyilatkozatait” a királyi
biztosoknak, de megegyezésre nem sikerült jutnia velük. Még a fõrendek is úgy vél-
ték, hogy már nem lehet velük tárgyalni, ezért a királyhoz kell folyamodni, majd
abba is beleegyeztek, hogy minden kérdésben forduljanak III. Károlyhoz. Errõl ér-
tesítették a biztosokat is. A delegáció vezetésére a horvát bánt kérték fel. Savoyai Je-
nõt szintén megkeresték Morvaországban. Szeptember 18-án ugyancsak az volt a
közvélekedés a rendek tábláján, hogy nem kell a királyi biztosoknak könyörögni,
õfelségétõl kell leiratot kérni. A hozzá intézett deputáció vezetését gróf Esterházy
József királyi fõudvarmesterre bízták. A királyi biztosok sérelmezték, hogy a diéta
nem akar velük tovább kommunikálni, hanem III. Károlyhoz kíván folyamodni.88
A királyi biztosokkal tehát nem zárt tractatus diaetalis folyt, a rendek kiléphettek be-
lõle, s fordulhattak közvetlenül az uralkodóhoz is.
Az 1734. évi concursuson egyértelmû, hogy Trautson herceg királyi biztos csak
összekötõ szerepet játszott. Április 6-án vette át a rendeknek e napon kelt feliratát,
amelynek azonban címzettje is a király volt, nem pedig õ. Még ezen a napon rend-
kívüli futárral továbbküldte Bécsbe, és válaszában III. Károly beleegyezését tolmá-
csolta a rendeknek: az uralkodó elfogadta félmillió forintnyi subsidium, kiegészítõ
adó megajánlását. Esetleg ez a puszta közvetítõ szerep a végsõ megegyezésre korlá-
tozódott – mindenesetre a következõ évi concursus alkuja (feliratok és leiratok, illet-
ve válaszok) elõbb Trautson herceggel, majd közvetlenül a királlyal zajlott. Az,
hogy átnyúltak a feje fölött, minden bizonnyal a királyi biztost is zavarta, hiszen áp-
rilis 4-én declaratiót kapott a magyar rendektõl amelyben azok az ugyanezen a na-
pon a királynak küldött leiratban kifejtett álláspontjukat rögzítették, mire Trautson
ingerülten azt felelte: neki a rendek ne deklaráljanak semmit, õ a király teljhatalmú
megbízottja, leveleiket ne III. Károlynak küldjék, hanem „vele lehet és kell tárgyal-
niuk a karoknak és rendeknek”. A lecke látszólag használt, mert április 7-i leiratát a
concursus a királyi biztosnak küldte, de 21-én ismét a királyhoz intézte adómeg-
ajánló feliratát, és Trautson csak egy másolatot kapott. Azt azonban õ tolmácsol-
hatta a rendeknek, hogy III. Károly elfogadta a subsidium megajánlását.89 Általában
végül is úgy tûnik, hogy a királyi biztosok inkább az uralkodó szócsövei, mintsem
teljhatalmú tárgyalófelek voltak. A valódi alku mindig a diéta és Bécs között zajlott.
Ezért nem jelentett nagy változást, hogy nagybátyjával és apjával szemben Mária
Terézia (majd az õ utódai) nem küldtek ki a diéta egészére királyi biztosokat.
Ugyanakkor amíg voltak, a királyi biztosok funkciójuk miatt részt vettek a diétá-
val kapcsolatos minden érdemi bécsi döntésben. Így 1723. január 10-én mind
Starhemberg, mind Kinsky megjelent a Savoyai Jenõnél tartott tanácskozáson.90
1.b A diéta 57
Döntés-elõkészítõként is hangsúlyoznunk kell befolyásukat. A rendek 1728. július
30-án benyújtott sérelmi iratához Nesselrode már öt nappal késõbb felterjesztette a
királyi biztosok véleményét.91
Nádasdy és Dietrichstein a forrásokban egyaránt királyi biztosként szerepel az
1751. évi diétán, amelynek második részére viszont maga Mária Terézia is eljött.
Ekkor nyilvánvalóan már nem volt érvényben a megbízatásuk. Onnan is tudhatjuk
ezt, hogy amikor a királynõ el akart utazni, a rendek egy része királyi biztosok kine-
vezését kérte, hogy ezzel idõt biztosítson a törvényhozásnak, tehát hogy a diéta Má-
ria Terézia távollétében is dolgozhasson.92 Lássuk tehát a diéta mûködésének alap-
sémáját!
1.c | A tractatus diaetalis

A diéta megnyitása és a királyi elõterjesztések
A korszak elsõ diétáján, 1708. március 2-án elõkészítõ jellegû particularis conferen-
tiát tartottak a nádor, a prímás és néhány mágnás részvételével.93 A diéta a nagy-
szombati követek szerint csak másnap kezdõdött az elsõ vegyes üléssel, de egy név-
telen napló szerint a négy rend 2-án is tanácskozott a Zöld Házban.94 Ekkor az
összegyûlt rendek deputációt küldtek I. József meghívására, de a király maga he-
lyett biztosokat küldött csupán. Õket a diéta vegyes ülésen fogadta egy hónappal
késõbb.* A névtelen napló szerint április 1-jén (Sir Philip Medows angol követ leve-
le szerint viszont 2-án) érkeztek délután négykor, a fogadásukra eléjük érkezett or-
szágos méltóságokkal együtt 15 hatlovas hintóval vonultak be Pozsonyba, mintegy
40 díszlövés dübörgése közepette. Hatszáz német katona állt fegyverben a piacté-
ren, „kibontott zászlóikkal és dobpergéssel tisztelegtek elõtte”. A diétai küldöttség
szállásukig kísérte a királyi biztosokat.95 A bevonulást Zsilinszky más forrás alapján
sok részletében másként írja le (napját nem is adja meg). Eszerint a királyi biztosok
zászlókkal és címerekkel díszített hajón érkeztek Pozsonyba Hainburgból. A diéta
mindkét házát képviselõ küldöttség várta õket, és gróf Esterházy Imre váci püspök
mondott köszöntõbeszédet, amelyre Liechtenstein herceg válaszolt, pár szóval
megköszönve a fogadtatást. Az I. József személyét képviselõ királyi biztosok érke-
zését és bevonulását ágyúdörgés és trombitaharsogás kísérte. Amikor a menet a vá-
roskapuhoz ért, a város nevében Paksy János fogadta a királyi biztosokat, majd szál-
lásukra kísérte õket.96 Április 3-án,** az aprólékosan kidolgozott terv szerint reggel
* A pontos dátumot illetõen nem egyezik Zsilinszky Mihály leírása és az idézett napló: 700.499–I. 7.
Az érkezõ királyi biztosok fogadására vagy 1708. április 2-án, vagy 4-én került sor. Ez utóbbit erõsíti
meg az angol követ: Angol diplomatiai iratok III. 373.
** Zsilinszky szerint 4-én. Medows szerint a Veni Sancte 3-án volt, de a királyi biztosok csak másnap,
4-én nyitották meg a diétát (Angol diplomatiai iratok III. 373.).

Veni Sanctét tartottak, amelyen a naplóíró szerint mindenki megjelent – én feltéte-
lezem, hogy a protestánsok nem. Innen a Zöld Házba vonultak, és a négy rend kép-
viseletében gróf Erdõdy Ádám nyitrai püspök, gróf Zichy Péter fõétekfogó-mester,
felsõbüki Nagy István országbírói ítélõmester és Rösler András* indult meghívni
Liechtenstein herceget és Traun grófot.97 Hintókon mentek eléjük, s a Zöld Ház-
hoz kísérték õket, melynek bejáratánál egy másik küldöttség várt rájuk, majd a felsõ
lépcsõnél a fõméltóságok:98 a bíboros, a nádor, a kalocsai érsek, az országbíró, a hor-
vát bán, a tárnokmester, egyes püspökök, grófok és bárók fogadták õket.** Elõzõ
nap már építettek egy lépcsõfoknyi emelvényt, rajta, a selyemszövettel és arany boj-
tokkal ékesített trónuson I. József képmását helyezték el, s két díszes szék várta a ki-
rályi biztosokat (vörös bársonybaldachin alatt99). A herceg a jobb, a gróf a bal
oldalin foglalt helyet. Az elõbbi ülve latin nyelvû beszédet mondott, közölve az or-
szággal a király szándékait, majd ismertette a királyi elõterjesztéseket, és átadta az
ezeket tartalmazó okmányt.100 Traun gróf is szólt néhány szót, majd a rendek nevé-
ben a prímás felelt a királyi biztosoknak.101
Néha a király is eljött az országgyûlésre: feltétlenül, ha koronázás volt, de néha
csak azért, hogy az elõterjesztéseket megtegye.*** Volt, hogy a teljes diétán jelen
volt, esetleg csak a bezárásakor. Érkezésekor általában delegáció fogadta, mint
1714. május 19-én egy Csáky Imre vezette küldöttség III. Károlyt.102 Az általános el-
járást az 1764–65. évi diétának egy meg nem nevezett egyházi követe úgy írja le,
hogy amikor az uralkodó jelezte megérkezését, elé vonulnak az országhatárra, ott
fogadják, üdvözlõbeszédek hangzanak el, és az ország rendjei kézcsókra járulnak
az uralkodó elé.103 1722. július 7-i bevonulásáról az ünnepség egyik résztvevõje,
Széchényi György a következõképp számolt be vejének: „Valaminemû rendben
voltak az mélt. urak az elmúlt koronázatkor való ingressusban [bevonuláskor],
most is azon az úton volt a bejüvetel és az várban való fölkísérése a f[elsé]gnek az
városon által. Tul az Dunán Hochenzoller hg maga személyében 2 batalionban ál-
lott, innend az hidak végén az város fegyveres népe közütt macsérozott [vonult]
mélt. feldmarsalk uram õ ex[cellentiá]ja igen szép új mundurungban [egyenruhá-
* 700.499–I. 7. A forrás „Reszler Farkas primarius causarum advocatus”-t ír, de õ minden bizonnyal
Rösler András királyi jogügyigazgatóval azonos, aki városi követ volt. (Lásd: Zsilinszky: Az ország-
gyûlések vallásügyi 315.) Zsilinszky Mihály egy másik munkájában egy másik országgyûlési napló tu-
dósítására támaszkodva más tagokról tud: szerinte a küldöttségben felsõbüki Nagy István helyett gróf
Nádasdy Tamás, Sigray József és Tolvay Dániel szerepelt (Zsilinszky: Az 1708-ki 58.).
** 700.499–I. 7. A forrás csak annyit mond, hogy a fõméltóságok a külsõ kapuig mentek a királyi biz-
tosok elé. Az ülésteremben maradó naplóíró követ elõtt nyilvánvalóan összemosódott a királyi bizto-
sokat a kapuban üdvözlõ második küldöttség és az õket a lépcsõnél váró fõméltóságok csoportja, ame-
lyek a Zsilinszky Mihály által használt forrásban elkülönültek (Zsilinszky: Az 1708-ki 58.). Medows
jelentése szerint a prímás nem volt a többi fõméltóság közt, hanem csak az ülésteremben fogadta a ki-
rályi biztosokat (Angol diplomatiai iratok III. 373.).
*** Például 1728-ban. Ezekre az esetekre igaz Eckhart Ferenc leírása a megnyitás ceremóniáiról: a
megbízólevelek bemutatása az elsõ mozzanat, majd a rendek a király vagy képviselõje fogadása után a
királyi palotába mentek fel, ahol egy beszéd kíséretében a király vagy megbízottja átadta a propozíció-
kat a nádornak, s ezzel megnyitotta a diétát (Eckhart: Állam- és jogtörténet 25.).
1.c A tractatus diaetalis 59

ban] levõ vasas regementje, mely regementnek új zászlóit az elmúlt vasárnap nagy
ceremóniákkal szentölte meg mélt. cardinalis Csáky Imre uram õ eminenciája
mely regement által macsírozván elõttünk a Vedrics kapun által az Szent Mihály
kapu elõtt hosszára föl a trinitariusok templomátúl fogvást a capucinusok templo-
máig glidekben [glédában] állapodott meg.
Onnand elkezdvén az város árka mellett és az palatinus kertje mellett egész föl
az várnak elsõ kapujáig 2 felõl egymás mellett mélt. palatinus urunk gyalog rege-
mentje sûrûn állott, azután ugyan az õ exc[ellentiá]ja granatiros [gránátos] com-
paniája, azután princ Alexander companiája egész az várkapuig igén szép új
mundurban állottak fényesen. Odabe az várbeli német compánia és gyalog korona-
õrzõ hajdúság is mind újdon új libériában s mundúrban; õ fölsége egy igen ritka
szõrû szõke szép lovon jütt föl az várban, kegyelmes asszonyunk pedig hintóban;
az midõn beérkeztek az gradics elõtt leszállván az esztergami érsek eléjbek menvén
ott 2 trador* vánkusra letérdepelvén õ fölségek mindketten elõttük elvették az
benedictiót [áldást] és megcsókolták Krisztus urunk valóságos körösztjének reli-
quiáit, processionaliter [körmenet módjára] az egész infulatus püspökök, apát-
urak, prépostok és az egész clerus fölmentenek elõtte az kápolnában s maguk õ
f[elsé]gek az auditoriumban kisértetvén mindnyújunktúl, az Tedeum Laudamust
mélt. cardinalis Csáky Imre decantálván, lett az harmadik lövéseknek való hangos
echója. Az elvégezõdvén kísértetett õ f[elsé]gek az maguk retirájában [szállásukra]
és ottan lött az negyedik bömbölése ujonand az öregebb ágyúknak mind az várbúl
mind az városbúl. Onnand lassan-lassan mindnyájan eloszolvána ült õ f[elsé]ge
k[e]g[yelm]es asszonyunk retirájában magányos collatióra [vacsorára]. Kezdõdvén
az ország sátora alatt az ceremoniák 3 órakor érkezvén oda õ f[elsé]gek, lett vége az
ceremoniáknak 10 órakor estve tegnap elõtt.”104
Másnap „az magyarországi statusok 8 óra tájban össze gyülekezvén suo ordine
[annak rendje szerint] mentenek föl ujonand õ f[elsé]ge eleiben audientiára, ki is
publice volt”, tehát nyilvános kihallgatásra.105 Egy másik beszámoló szerint reggel
kilenckor a pozsonyi királyi vár kápolnájában a diétán megjelenõ király, a mágná-
sok és a rendek közül páran Veni Sanctét hallgattak. Ezután került sor szintén a vár-
ban a propozíciók kiadására a teljes diéta elõtt. III. Károly felszólítására a kancellár
magyarul ismertette ezeket, majd átadta az esztergomi érseknek.106 „Õ f[elsé]ge
akaratját s propositióját meghallgatván parancsolta õ f[elsé]ge, hogy mélt. cancel-
lárius uram az statusoknak õ f[elsé]ge propositióit magyar nyelven explicálná, az
minthogy õ exc[ellentiá]ja igen szép magyar stilussal declarálta is k[e]g[yel]mes
urunk akaratját. Azon propositióját õ f[elsé]gének viszont térden állva cancellárius
uram vissza adta õ f[elsé]gének; fordulván õ f[elsé]ge ugyan azon írva kezeiben
adott propositiójának seriesét [sorát] nagy kegyesen hajtván magát adta primá-
sunknak u. m. fõcancelláriusának az cardinalis esztergami érseknek saxoniai
hgnek.”107 A rendek ezután kézcsókra járultak a királyhoz.108 Már másodszor – de
* Selyem és arany-ezüst kelme (Bartal: Glossárium 669.).

nem utoljára – találkozunk a kézcsókkal.* Egy szerzõ úgy véli, hogy a Habs-
burg-uralkodók Mária Terézia elõtt „kapcsolatukat a magyar köznemességgel álta-
lában az eseti kézfogásokra korlátozták”.109 Így valóban demokratikusabb lett vol-
na, de forrásaink nem hagynak kétséget afelõl, hogy kézcsókról volt szó. A királyi
fogadás rendjét megszabva azt is ki kellett kötni, hogy a diéta résztvevõin kívül a
„lovagok” és a jurátusok kezet csókolhatnak a királynak, de a szolgák nem.**
1728. május 22-én a személynököt egy esztergomi kanonok üdvözölte, majd õ és
Zichy Ádám nádori ítélõmester a rendek nevében a fõrendeket köszöntötte. Õk ezt
ötfõs üdvözlõ küldöttség által viszonozták. Ezután a felsõtábla üléstermében ve-
gyes ülésre gyûlt össze a diéta, s innen mentek a templomba. Másnap nem volt ülés,
harmadnap tartották a Veni Sanctét.110 Korábban viszont az elsõ napról is azt írta a
napló, hogy „a Szentlélek invokációjára” mentek a templomba. 1728. május 22-rõl
beszámolva egy másik napló azt mondja, hogy az ülés után a délelõtt még hátralévõ
részében mentek áhítatra a Szent Márton-templomba. Ez a forrás a harmadnapi
Veni Sanctéról nem tud.111 Mikor volt tehát az országgyûlés kezdetén tartott ünne-
pélyes mise?
Tulajdonképpen már az 1708. évi diétán sem volt ez egyértelmû. Az idézett nap-
ló ezt a királyi elõterjesztések átvételének napjára tette, Zsilinszky Mihály szerint is
tartottak ekkor Veni Sanctét tíz órakor, de ez elég könnyen összetéveszthetõ azzal,
hogy a királyi biztosok érkezése utáni napon reggel 10-kor „Isten lelkét kérték”.112
Egy harmadik forrás szerint a mise idõpontját 1708-ban csak a 11. ülésen tûzték ki
(másnapra),113 egy negyedik úgy tudja, hogy már az elsõ ülésnap utolsó mozzanata-
ként megtartották,114 Málnási Ödön szerint pedig csak a királyi biztosok fogadását
követõen került rá sor.115 Jól látható, hogy nemcsak egy alkalommal ment a diéta
misére a tanácskozások elején, s a követek sem tudták egészen biztosan, melyik az
igazi Veni Sancte, ha azt, hogy „Jöjj, Szentlélek Úristen” talán csak egyszer énekel-
ték is el. A Szentlélek invokációja része volt a diéta elsõ napjainak, de ennél ponto-
sabbat nem lehet róla mondani.
Az érkezõ királyi biztosokat 1728. március május 24-én, délután öt órakor Po-
zsonyon kívül, a Kálvária-hegy lábánál várta egy deputáció a négy rend képviseleté-
ben. Gróf Nádasdy László csanádi püspök üdvözlõbeszédére gróf Kinsky királyi
biztos válaszolt, majd a menet a Szent Mihály kapun át vonult be a városba, ahol a
császár képviselõit Pozsony nevében Krizsán jegyzõ üdvözölte. A királyi biztosokat
egészen szállásukig kísérték a város zászlai és a gránátosok, s a bevonulás közben
16 ágyúlövés dördült el. „A fõutcán vonultak végig és gróf Erdõdy György kamara-
elnök háza mellett addig az utcáig, ahol az excellenciás Pálffy János tábornagy háza
* Példának okáért III. Károly elutazásakor is kézcsókra járultak elé: „Mi is elbúcsúztunk és renddel
megcsókolván alázatosan, kegyesen nyujtott kezeit…” (Széchényi György levele Ebergényi László-
nak, kelt Pozsonyban, 1722. július 21-én. Széchényi György 1066.)
** 700.486/1 69. A cavallerii jelentése nem világos: a terminus feltehetõen a diétán épp jelen lévõ elõ-
kelõ nemesembereket jelölte.

állt, a kocsik tovább haladtak a fõtérre az úgy nevezett Auer-házig” (itt szálltak meg
a királyi biztosok).116 Franz Ferdinand von Kinsky gróf és Johann Hermann von
Nesselrode gróf, a két királyi biztos május 26-án adta át a diétának megbízólevelét
és a királyi elõterjesztéseket. Kinsky mondott beszédet, és erre a prímás válaszolt.
III. Károly két említett levelét pedig felolvasták, majd le is diktálták.117
1741. május 18-én a diéta elsõ ülése Grassalkovich Antal személynök magyar
nyelvû üdvözlõbeszédével kezdõdött, melyre a rendek nevében Frivajsz Mihály
esztergomi kanonok válaszolt. A fõrendeket küldöttség révén üdvözölték,118 utána
– Szuhányi Márton helytartótanácsos levele szerint valamennyien –: „A Statusok
mind két Táblán concurrálván egy más köszöntésére, onnid hosszú rendben men-
tenek Szent Márton-templomában [!] pro invocando Divini Numinis[!] auxilio
[Isten nevének segítségül hívására, azaz Veni Sancte misére], melynek vége lett dél-
után egy óra tájban.”119 Mária Teréziát a diéta küldöttsége hívta meg a koronázó or-
szággyûlésre.120 „Tegnap [1741. június 21-én] pedig a Propositiókat megtette M[él-
tóságos] Cancellarius urammal eõ Excell[ent]iájával magyar nyelven, azután maga
F[elséges] Asszonyunk deákul tiszta diák pronunciatióval tett affidatiót [biztosíté-
kokat adott*] Statusok elõtt, melyre M[éltóságos] Prímás urunk eõ Herczegsége
Statusok nevével felelt ülve…”121
1751-ben a személynök magyarul üdvözölte az egybegyûlteket,122 majd ezt az
esztergomi káptalan követe viszonozta egy szintén magyar nyelvû beszéddel. A két
tábla kölcsönösen köszöntötte egymást delegációk által április 22-én (a rendekét is-
mét egy esztergomi kanonok vezette, kinek a felsõtáblán Padányi Biró Márton
veszprémi püspök válaszolt rövid beszéddel123), majd Mária Terézia leiratát hozták
nyilvánosságra mindkét táblán (felolvasás és lediktálás útján). Ezek után átvonul-
tak a Szent Márton-templomba egy Veni Sancte meghallgatására.124 Lényegében
ugyanígy kezdõdött a diéta 1764-ben is.125 A királyi elõterjesztéseket (propositiones)
tehát a diéta vagy vegyes ülésen kapta meg, amely lehetett kihelyezett ülés is, vagy
ezeket a két táblán külön olvasta, olvastatta fel elõbb a nádor, majd a személynök.
Az elõzõ módot a század elsõ felének országgyûlései kapcsán láttuk, az utóbbit ké-
sõbb: például ez történt az 1764–65. évi diéta egyik anonim résztvevõjének leírása
szerint.126
1751-ben a királyi család május 5-én érkezett Pozsonyba. „A fogadtatás rendjét
ekként írja le [Padányi] Biró: A fogadtatási sátorban két, aranyrojtos selyemkaros-
szék állott, azok elõtt egy szintillyen asztal. Amint a felségek a kocsiról leszálltak, a
fõpapság jobbfelül, a Karok és Rendek balfelül, hanem ezek ismét csak »promis-
cue« [összevissza] sorakoztak s õket a sátorba vezették. Itt a felségek, székeik elõtt
állva hallgatták a kalocsai érsek üdvözlõbeszédét, mire Mária Terézia szintén lati-
nul felelvén, »sermone elegantissimo et sapientissimo, ad stuporem omnium« [igen
választékos és bölcs beszéddel, mindenki meglepetésére] s annyai és királyi kegyei-
* Lásd alább a 3.d fejezetben a hitlevélrõl írottakat!

rõl biztosítván a Karokat és Rendeket, örömét fejezte ki a fölött, hogy oly számosan
megjelentek.
A királyi beszéd befejezése után mindkét felség a jelenlévõk kézcsókját fogadta, a
papságtól is, hierarchikus sorrendben, kezdve a kalocsai érsektõl. A papság pedig, e
hódolati tény megtörténte után legott kocsira szállt és 25 hatlovas hintón elõrehaj-
tatott a királyi várlakba, melynek kápolnájában a mitrát viselni jogosultak egyházi
öltönyt vettek magukra és a valamivel késõbb érkezõ felségeket a vár kapuja alatt
várták.
Megérkezvén a felségek, a lépcsõ alján odakészített vánkosokra letérdepeltek,
mire a kalocsai érsek az egyházi szertartás szerint fogadta õket. Majd az egész soka-
ság a kápolnába, – a felségek oratoriumaikba vonultak, míg a kalocsai érsek a Te
Deumot intonálta és a »Benedicamus Patrem«-féle Versiculus és megfelelõ Respon-
sorium után a »Deus cujus misericordiae non est numerus-féle imával és ünnepélyes
áldással fejezte be a fogadtatási szertartást; a sokaság pedig szétoszolván.”
Elõterjesztéseit Mária Terézia május 10-én a királyi várban tette meg, ahova Veni
Sancte után vonultak fel a magyar rendek. A királynõ baldachinos trónusra ült. A
kancellár magyar nyelven foglalta össze a propozíciókat, majd „háromszoros meg-
hajlás közben fölment a trónus lépcsõire és a lepecsételt propositiót a királynõnek
átnyujtotta, ki erre latin beszédet” mondott, majd „a lepecsételt propositiót a kalo-
csai érseknek adta át”, aki azt térdet hajtva vette át tõle. Az elõterjesztéseket õ az-
után a diéta vegyes ülésén felbontotta, átadta a személynöknek, az pedig a nádori
ítélõmesternek, aki felolvasta. Gróf Erdõdy György országbíró magyar nyelvû be-
széddel méltatta az uralkodó szándékait, majd a diéta ülése tanácskozás nélkül fel-
oszlott.*
Az 1790–91. évi diéta megnyitásakor a Veni Sanctéra ünnepélyesen vonultak át a
budai országház épületébõl a Nagyboldogasszony- (mai Mátyás-) templomba.
Kétoldalt a budai polgárság fegyveres sorfalat alkotott, és a deszkával burkolt utcá-
kon a koronaõrzõ megyei bandériumok is felvonultak a diéta tagjai elõtt. Sok ezer
nézõ volt kíváncsi a látványosságra, így nem csoda, hogy a prímás által celebrált mi-
sére az érdeklõdõk tizedrésze sem fért be a templomba.127
Az I. Ferenc koronázására összehívott országgyûlés kapcsán kiderül, hogy a ki-
rály magától nem mehetett el a diétára, a meghívás a szokás szerint szükséges ele-
me volt a folyamatnak. I. Ferenc számára ugyanis sietõs volt a koronázás, hogy még
a frankfurti császárkoronázás elõtt meglegyen, de a koronázó diétát elõkészítõ ud-
vari konferenciának azzal kellett számolnia, hogy I. Ferencet a magyar rendek de-
* Padányi Biró 36–39. A szöveg jól látható módon nem Padányi Biróé, hanem a naplót a közlõ kivo-
natolta, tehát csak tartalmi idézettel van dolgunk. Megjegyzem, hogy bár az ilyen leírások szinte kiál-
tanak az antropologizáló elemzés után – csak egy látványos elemet kiemelve: sokat elárul az, ahogy a
fõpapok elõbb az ország elsõ rendjeként bemutatják hódolatukat, és kezet csókolnak Mária Teréziá-
nak és Ferenc császárnak, majd gyors átöltözés után fõpapi díszben fogadják az uralkodópárt, mely
immár elõttük ereszkedik térdre –, ebben a kötetben nem nyílik tér ilyen vizsgálatokra. Szándékom
szerint a 2. vagy 3. kötetben alkalmazok majd történeti antropológiai megközelítésmódokat is.

putációja fogja meghívni – azaz ettõl idõ szûkében sem lehetett eltekinteni.128 Az
1792. évi diéta elsõ ülése Sándor Lipót fõherceg nádor latin nyelvû beszédével kez-
dõdött a felsõtáblán, melyre a prímás szónoklata válaszolt. (Ilyen részletekrõl rit-
kán értesülünk, mert forrásaink az alsótáblai procedúrákról unásig tudósítanak, de
a fõrendeknél zajló eseményekrõl szinte mindig hallgatnak.) Utána a két tábla kül-
döttség révén üdvözölte egymást. A fõrendek delegációjának szónoka Bajzáth Jó-
zsef veszprémi püspök volt.129
I. Ferencet felirattal hívták meg, amelyet küldöttség vitt Bécsbe.130 Õ rövid, latin
nyelvû beszédben fogadta el a meghívást (s szintúgy felesége, valamint a toszkánai
nagyherceg és József fõherceg).131 Június 12-én vonultak be Budára, ahol a diéta
ülésezett. Deputáció [Pilis-]Vörösvárig ment elé, a diéta többi résztvevõje pedig a
Radl-féle vendégfogadó mellett felvert sátraknál várta. Az obligát beszédek elhang-
zása után – melyekbõl egyet a király már Vörösváron meghallgatott – ünnepélyesen
bevonult Budára.132 A diéta megnyitásáról kiadott „forgatókönyv” szerint az ország
rendjei délelõtt kilenckor a várkápolnában az esztergomi érsek által celebrált misén
vesznek részt, majd a palotában két lépcsõfoknyi magas emelvényen az aktuális
gyász miatt fekete szövettel bevont és baldachin alatt álló trónra ül a király, jobbján
az emelvény mellett a fõhivatalnokok, az elsõ lépcsõfokon, kivont karddal pedig a
fõlovászmester áll. A kancellár magyar beszédben teszi meg a királyi elõterjesztése-
ket, majd a király latin beszédet tart,133 az elõterjesztéseket lepecsételi és átadja,
méghozzá a prímásnak, aki latin beszédben mond köszönetet. Ezután a király a fõ-
hivatalnokokból és mágnásokból álló kíséretével visszavonul, a rendek pedig visz-
szatérnek üléstermükbe, ahol meghallgatják a királyi elõterjesztések felolvasását,
majd vita nélkül eloszlanak.134
A diéta megnyitásának ceremóniái igen sok hasonlóságot mutatnak a Reichsta-
géival. Az utolsó ilyen alkalommal, amelyre Regensburgban 1663. január 20-án ke-
rült sor, a birodalmi rendek követei reggel nyolc tájban felkeresték szállásán a kirá-
lyi biztost. Az elsõ szokásos programpont a mise volt, melyre tíz tájban vonultak a
dómba (az evangélikusok is). Úrfelmutatáskor a három protestáns választófejede-
lem követe elhagyta a kórust, küldöttségük többi tagja és a protestáns birodalmi
hercegek követei viszont a helyükön maradtak.* A megnyitóülésen Guidobald ér-
sek császári biztos ötlépcsõnyi magas emelvényen, vörös baldachin alatt álló ara-
nyozott széken ült, körülötte a választófejedelmek követei helyezkedtek el kétlép-
csõnyi magasban álló, vörössel bevont székükön. Velük szemben a rendek képvise-
lõi: az oldalfalak mellett egylépcsõnyi magas emelvényen az egyházi birodalmi
hercegekéi és prelátusokéi (a bal oldalon) és a világi birodalmi hercegekéi és grófo-
kéi (a jobb oldalon). Az osztrák és a salzburgi fõküldött (Prinzipal-Gesandte), vala-
mint a személyesen jelen lévõ fuldai birodalmi apát széke vörös, a többi mind zöld
színûre volt bevonva. A teremben keresztben álló padokon ültek a másodlagos kö-
* Mint említettem, a protestáns magyar rendek távollétét a Veni Sanctékról csak feltételezem, jó lenne
a kérdéshez adatokat találni.

vetek, a legelsõ ilyen padon az osnabrückiek, akik nem akarták elfoglalni a helyüket
a katolikus egyházi birodalmi hercegek követei mellett (mert ekkor az Osnabrücki
Hercegségben a vesztfáliai béke rendelkezései szerint éppen a braunschweig-lü-
neburgi evangélikus herceg-püspök uralkodott), leghátul pedig, egy alacsony rács
mögött a birodalmi városok követei, a császári biztos salzburgi érsek udvartartásá-
nak tagjai, a követségi titkárok és kancelláriai hivatalnokok. A császári biztos széké-
tõl oldalt állt a zöld terítõvel fedett mainzi érseki elnöki asztal, mellette a birodalmi
fõkancellár, a Reichstag elnöke képviseletében Mehl kancellár (a Reichsdirektor
vagy pontosabban a Reichsdirektorialgesandte) és Hettiger tanácsos ült. Négyen a
császári biztos és a választófejedelmi követek mellett álltak: a birodalmi marsall
(Reichserbmarschall), a két császári társbiztos (Konkommissare) és Oexel salzburgi
kamarai tanácsos. Az egyik császári társbiztos, Wolkenstein gróf beszédben üdvö-
zölte a rendeket, és átadta mindhármuk megbízólevelét Mehl Reichsdirektornak.
A másik császári társbiztos, Crane udvari tanácsos átvette a salzburgi érsektõl a csá-
szári elõterjesztéseket, s átadta Oexel tanácsosnak, aki az elnöki asztalnál állva fel-
olvasta õket. Ezután a királyi biztos tartott beszédet, amelyre a rendek nevében
Mehl válaszolt. A teljes ceremónia csak egy óra hosszat tartott, s délben a menet
visszatért az ülésnek otthont adó városházáról a püspöki palotába.135
A megfelelések a diéta 18. századi megnyitási procedúráival jól láthatók, ha az
apró részletekrõl a magyar országgyûlés megnyitását illetõen általában nem rendel-
kezünk is információval, s ha feltehetõ az is, hogy a diéta megnyitó ceremóniái so-
hasem voltak hasonló aprólékossággal kidolgozva. A diéta eljárásai feltehetõen a
Reichstag eljárásainak ismeretében, azok hatása alatt szilárdultak meg. Az uralko-
dóház közös volta 1526 óta nyilvánvaló az esetleges átvételek alapjául szolgált. Az
alsó-ausztriai tartománygyûlések megnyitása is hasonló módon zajlott a Hofburg-
ban a 17. század második felében (de feltehetõen még a mi korszakunkban is).
Négy fõ eleme az uralkodó rövid beszéde, a kancellár „politikai beszéde”, a (pénz-
ügyi) elõterjesztések felolvasása és egy válaszbeszéd a rendek nevében.136
Az önálló erdélyi fejedelemség országgyûlései is a 18. századi diétához hasonló
módon indultak: a meghívólevélben kitûzött naphoz képest pár nap késéssel tar-
tották az elsõ ülést, és sokan még ennél is késõbb érkeztek. A rendek elõbb isten-
tiszteletre vonultak, majd küldöttség útján értesítették a fejedelmet arról, hogy
összeültek. A fejedelem elõterjesztéseit tanácsurak vagy kancellárja révén tette
meg.137
A sérelmek
A királyi elõterjesztésekkel az uralkodó döntõ mértékben meghatározhatta a diéta

irányát, azaz a kezdeményezési jog számottevõ elõnyöket biztosított számára a
tractatus diaetalis folyamatában. Mindazonáltal a szokás a rendeknek is biztosított
egy hasonló jogosítványt: elõterjeszthették sérelmeiket és kívánataikat, Kaprinai
informátorának szóhasználatával „az ország terheit és sérelmeit”.138 Ez a rendek
szándékai szerint hozott a diéta elé egy sor tárgyat.*
A sérelmek és kívánatok Kérészy Zoltán meghatározásával „a positiv törvénysze-
gések s jogsértések miatt emelt és azok orvoslását sürgetõ kérelmek és indítványok
voltak”.139 A sérelmeknek (gravamina) gróf Esterházy Miklós nádor két fajtáját kü-
lönböztette meg: az elsõ a király ígéreteibõl, a második a törvényekbõl származik.140
Kossuth Lajos két évszázaddal késõbbi definíciója szerint a sérelmek az érvényes
törvények tiszteletben tartását kívánják, a kívánalmak pedig a törvényes szabályo-
zás megváltoztatását szorgalmazzák.141 Mindazonáltal a 18. század folyamán a
gyakorlatban nemcsak a különféle sérelmek alkottak egyetlen csoportot, de a kívá-
natok (postulata) sem különültek el tõlük. Az új törvények elõterjesztésére irányuló
óhajokat is gravamenként adták elõ, pedig azokat indokolt lett volna postulatumok-
ként megkülönböztetni.142 A kettõt Hajnóczy már a 18. század végén teljesen
egyenrangúnak látta.143 Ezekkel tehát a rendek próbálták meg a király országgyûlé-
si kezdeményezési jogát ellensúlyozni.
Ha a sérelmek beadásának szokását nemzetközi összehasonlítás segítségével kí-
séreljük meg értékelni, jelentõségét felmérni, akkor ismét a kora újkori Reichstag-
hoz fordulhatunk. Ott az összehívást és a tárgyak megadását tekintve nem volt egé-
szen szabad az uralkodó keze: a meghívók kiküldése elõtt egyeztetnie kellett a vá-
lasztófejedelmekkel a birodalmi gyûlés helyszíne, ideje és az ott szõnyegre kerülõ
legfontosabb tárgyakat illetõen. A királyi elõterjesztések mellett – a sérelmekhez
hasonlóan – a rendek kérelmei is a napirendre kerülhettek, sõt a birodalmi gyûlés-
hez kívülrõl is lehetett kérelmekkel fordulni.144 Végsõ soron az összkép hasonló a
diétai felálláshoz: jóllehet a rendi gyûlés összehívásában a Habsburg-uralkodónak
magyar királyként** nem volt annyira megkötve a keze, mint német-római császár-
ként, de összehívására a 18. században, a folyamatosan ülésezõ Reichstag korszaká-
ban már egyszer sem került sor. Ugyanakkor a sérelmek, amelyeket a magyar ren-
dek összegyûjtöttek és együtt adtak be, amelyek mögé testületileg felsorakoztak, s
amelyeknek orvoslása alkukapcsolatban állt a királyi elõterjesztések teljesítésével,
jóval hatékonyabb fegyvert jelentettek a Reichstagon beadott egyedi kérelmeknél.
Már a 17. században is sok vita folyt arról, hogy a királyi elõterjesztést vagy a sé-
relmeket tárgyalják-e elõször. Esterházy Miklós nádor praktikus javaslata az volt,
hogy még a király leérkezése elõtt csendben (!) össze kell állítani a sérelmeket, s ezt
a feliratot aztán rögtön fel lehet terjeszteni, ha megjön az elõterjesztéseket tartal-
mazó leirat – így míg a magyar rendek a királyi propozíciókat vitatják, az uralkodó
megfontolhatja az ország sérelmeit, és gyorsabban haladhat a tanácskozás.145 Az
* Ereky István értelmezésében a király és a rendek szembenállása miatt ezek külön „munkatervvel”
léptek fel a diétán (Ereky: Jogtörténelmi II. 56–57.), ezen természetesen a propozíciókat, illetve a sé-
relmeket és kívánatokat kell értenünk.
** Itt jegyzem meg, hogy az erdélyi fejedelemség idõszakában a magyarországival azonos volt a szo-
kásos eljárás: az országgyûlések összehívása fejedelmi jogkör volt (s írásos meghívólevéllel történt)
(Trócsányi: Az erdélyi 24.).

1662. évi 1. törvénycikk értelmében a diéta a propozíciókkal kezdi tárgyalását, de
ezt nem általános szabályként fektették le, csak az adott egyedi eset rögzítéseként,
hisz az articulus tartalmazott egy olyan „óvó záradék”-ot, mely szerint a rendek
fenntartják jogukat, hogy a szokott eljárásukat más országgyûléseken ezentúl is kö-
vethessék. Az erdélyi fejedelemség korának országgyûlésein a propozíciók felolva-
sása után általában a sérelmeket terjesztették fel, amelyekre a fejedelem válaszolt.
Csak ezután láttak hozzá, pontról pontra az elõterjesztések tárgyalásához. De
Trócsányi Zsolt szerint szinte minden egyes ismert esetben eltértek ettõl a sémá-
tól.146 Az angol parlamentarizmus elve (redress of grievances has to precede supply) a
sérelmek elsõbbsége mellett szólt.147 Noha az 1495. évi 25. törvénycikk értelmében
az országgyûlésnek kétségtelenül legelõször a királyi elõterjesztéseket kellett volna
mindig tárgyalnia, a kérdés a 18. századi magyar diétán is sok vita tárgyául szolgált.
A személynök 1708. március 12-én és 13-án, tehát még a királyi elõterjesztések
átvétele elõtt javasolta, hogy kezdjék el a sérelmek összegyûjtését és kidolgozását.148
1728. július 14–15-én a vármegyei követek ragaszkodtak a sérelmi felirat beterjesz-
téséhez, hiába próbálta a királyi biztosok sürgetésére a személynök az adó kérdését
elõvenni. (Az adó összegének emelése általában a királyi elõterjesztés legfontosabb
pontja volt.) 16-án a fõrendek üzenték a rendeknek, hogy míg náluk a sérelmi fel-
irattervezet felolvasása folyik, a rendek foglalkozzanak az adó kérdésével. Az alsó-
táblán kialakuló vitában a megyei követek ragaszkodtak ahhoz, hogy a sérelmek
felterjesztése elõtt nem tárgyalják az adó kérdését. De végül a sérelmi felirat július
30-i felterjesztése elõtt már tárgyaltak az adó összegérõl, ha nem jutottak is sokra
megemelésének kérdésében.149 A királyi biztosok javaslatára, a személynök és a fel-
sõtábla sürgetésére úgy kezdtek vitát az adóösszegrõl, hogy a fõrendek nem is pró-
báltak szembeszállni a rendi felfogással, amelynek értelmében az adóösszeg „elvá-
laszthatatlan a sérelmektõl”, hiszen már korábban is láttuk, hogy egy alkufolyamat
két legfontosabb elemérõl van szó: az adóösszeget illetõ megajánlás a sérelmek or-
voslása elõtt aláásná a magyar rendek alkupozícióját. A fõrendek tehát e felfogást
próbálták inkább a maguk (és az udvar) javára értelmezni az adott helyzetben,
mondván, nem akarják, hogy az adó ügye elszakíttassék a sérelmektõl, de a legna-
gyobb sérelmek részben már ki vannak dolgozva, s míg az véglegesen referáltatik, a
rendek nyilatkozzanak az adóösszegrõl.150
1741-ben a személynök azt javasolta, hogy a sérelmek egybegyûjtésére tartsanak
saját elnöklete alatt különtanácskozásokat, még Mária Terézia Pozsonyba érkezte
elõtt. De a rendek tiltakozására ezt a feladatot a kerületek ülései kapták. Szûk két
héttel késõbb egy vegyes bizottságot is felállítottak a sérelmek és a hitlevél együttes
tárgyalására, mely deputáció a kerületek munkálatait tekintette át s terjesztette a
diéta plénuma elé, módosítási javaslataival egyetemben. Ezek inkább kiegészítések
voltak, mint helyesbítések, és többnyire elnyerték az alsótábla támogatását, habár
a rendek a Mária Teréziától kívánt koronázási eskü szövegét illetõen ragaszkodtak a
kerületek változatához.151 1751-ben az alsótábla követelte, hogy „a régi diétai eljá-
rásnak megfelelõen” elõbb a sérelmeket és a kívánatokat tárgyalják, a királyi elõter-
jesztést pedig csak azt követõen – s ebben az esetben érvényesíteni is tudták akara-
tukat.152 1764. szeptember 3-án, a diéta 26. ülésén a személynök azt javasolta, hogy
elõször a királyi elõterjesztéseket tárgyalja az országgyûlés.153
1790-ben mind a Dunán inneni, mind a tiszai kerület hitlevéltervezete tartal-
mazta azt a régi követelést, hogy elõször a sérelmek tárgyalására kerüljön sor.
Ahogy az elõbbi fogalmazott: „Nagy baj volt, hogy a diaetákon eddig a kir. proposi-
tiókat tárgyalták elsõ sorban; azok elintézése után pedig nem orvosolták a grava-
meneket. Ezentúl a sérelmeken kell kezdeni.”154 Ebbõl nemcsak az tûnik ki (össz-
hangban a fentebb idézett adatokkal), hogy a diéta 18. századi eljárását a királyi
elõterjesztések iránti – legalábbis bizonyos fokú – preferencia jellemezte, de az is,
hogy 1790-re a rendi pozíciók határozott megerõsödése figyelhetõ meg. A tractatus
diaetalis egyébként is megkövetelte a király egyes kívánságainak teljesítése fejében
valamely sérelmek rendezését: az engedmények teljesen aszimmetrikus cseréje
azért nem volt jellemzõ, mert ez a hatalmi viszonyok ugyanilyen aszimmetriáját fe-
jezte volna ki, márpedig a Rákóczi-szabadságharc legfõbb üzenete a Habsburg-
kormányzatnak a rendi pozíciók tiszteletben tartásának szükségessége volt. Noha a
király elvileg valóban akármikor berekeszthette a diétát, tehát a propozíciók számá-
ra kedvezõ elintézése után, de akár a sérelmek tárgyalásának megkezdése elõtt, a
valóságban a rendek politikai pozícióját kifejezõ tényleges alkudozás folyt a diétá-
kon a sérelmekrõl és a királyi elõterjesztésekrõl, lényegében párhuzamosan. Tehát
az 1790. évi követelés nem azért született, mert korábban elõfordulhatott volna,
hogy a királyi elõterjesztések körében megtett rendi koncessziókat a sérelmek közül
egynek az orvoslása sem ellensúlyozta volna, hanem a sérelmek tárgyalásának
elõrevétele az összes sérelem (vagy igen nagy részük) elõre történõ orvoslásának kö-
vetelését jelentette, mielõtt a diéta még egyáltalán belekezdett volna a király kíván-
ságainak megvitatásába. A rendek azért kívánhatták a tractatus diaetalis lényegi mó-
dosítását a javukra, mert a hatalmi viszonyok hasonló módosulását érzékelték.
Hamarosan kiderült, hogy a számukra különlegesen kedvezõ politikai klíma ideig-
lenes jelenség volt csupán, s vissza kellett térniük a status quo anténak megfelelõ,
hagyományos tractatus diaetalishoz.*
Az 1791. évi 13. törvénycikk végül úgy rendelkezik, hogy a királyi elõterjesztés
tárgyalása elsõbbséget élvez a sérelmekével szemben, ugyanakkor elõírja, hogy az
országgyûlésen az 1715. évi 14. és az 1723. évi 7. törvénycikknek megfelelõen min-
dig intézkedni kell a sérelmek orvoslása felõl. Mindazonáltal ez sem gátolhatta
meg, hogy a késõbbi diéták állandóan szóba kerülõ tárgya ne legyen az a követelés,
hogy a tractatus diaetalis a sérelmek tárgyalásával kezdõdjék.155
* Ereky István hasonlóan látja a propozíciók és gravamenek viszonyát: „A királyi és az országgyûlési

munkatervek mint alkudozások tárgyai, mint szolgáltatás és ellenszolgáltatás állottak egymással
szemben, s viszonyuk ilyetén alakulására kell visszavezetnünk, hogy megvalósításuk sorrendje volta-
képp nem jogi, hanem hatalmi kérdés volt…” Még az elvileg világos helyzetet teremtõ 1791. évi 13.
törvénycikk sem tudta elejét venni a vitáknak (Ereky: Jogtörténelmi II. 61–62.).

Már ez a probléma is a diéta erõs pozícióját mutatta, hiszen például a német bi-
rodalmi gyûlésben a császári elõterjesztések a tárgyalások egymásutánját is meg-
szabhatták,156 míg a magyar rendek a sokszor kimondott elv ellenére általában már
a diéta elején belekezdtek a sérelmek tárgyalásába. Erre a leginkább kézenfekvõ
mentség az volt, hogy ez csak elõkészítésképpen, magánjelleggel történt. A sérel-
mek összeírásának stádiumáról a negyedik részben a kerületi ülések kapcsán lesz
részletesen szó, a sérelmek és kívánatok további munkálatait pedig az alábbiakban
vázolom.
A diéta nem egyetlen sérelmi iratot adott be. Az „ország sérelmei” mellett – ha
nem is minden esetben – külön találkozhatunk a szabad királyi és bányavárosok, a
társországok,157 valamint a klérus sérelmeivel. 1708-ban a városok nem adtak be az
országétól elkülönült sérelmi iratot, csak Dalmát-, Horvát- és Szlavónország.158
1722-ben egy másolat tanúsága szerint külön nyújtották be a klérus sérelmeit.159
1728-ban a társországok és a klérus sérelmei szerepeltek az ország sérelmeitõl kü-
lön.160 Ezeket nem adták be az ország sérelmeivel együtt: azok beterjesztése után öt
nappal is tartott még a klérus sérelmeinek felolvasása, a horvát sérelmeket pedig
külön horvát küldöttség adta át báró Patachich zágrábi püspök vezetésével, mely-
nek tagjai mind horvátországiak voltak.161 Ugyanakkor világos, hogy az ország sé-
relmei mellett a külön beterjesztett csoportsérelmek nem e csoportok teljesen elkü-
lönült ügyei voltak – akkor ugyanis miért kellett volna a plénum elõtt felolvasni
õket? 1728. augusztus 30-án a rendek bele is szóltak a klérus sérelmeibe. Nyilván-
valóan nem úgy gondolkodtak, hogy semmi közük a dologhoz. 1708 májusában a
klérus külön elkészített sérelmi iratát is tárgyalták, a papság azt kívánta, hogy csa-
tolják a bizottság által elõkészített és Szentiványi személynöki ítélõmester által
szerkesztett irathoz, amely a klérus sérelmeit tartalmazta, de ehhez az alsótáblai
többség nem adta beleegyezését.162
Az 1708. évi diétai tárgyalások során a diploma pontjai szerint szerkesztették a
sérelmeket. Zsilinszky Mihály szerint ez volt a hagyományos mód. Május 8-án vi-
szont a felsõtábla azon javaslattal élt, hogy a meglehetõsen rendszerezetlen, sok
pontból álló sérelmi listát több jegyzõ tematikus csoportosítást alkalmazva szer-
kessze át a tárgyalás megkönnyítése végett. Az alsótábla elfogadta a javaslatot, és a
törvénykezési és közigazgatási sérelmek összeírását a nádori, a megyei sérelmek
összeírását az országbírói, a klérus gravamenjeinek szerkesztését az egyik, a magán-
jellegû sérelmekét a másik személynöki ítélõmesterre bízta. A sérelmi vitát azután a
plénumon folytatták le.163
1728. június 2-án, a sérelmek kerületi összegyûjtését követõen ezeket felolvasták
a fõrendeknél és a rendeknél is. Az ezt követõ vitában a rendek közül egyesek a fõ-
rendekkel szemben azt az álláspontot képviselték, hogy ezeket ne tekintse át vegyes
bizottság, s ne változtasson rajtuk, inkább szerkessze meg egy ítélõmester. Végül
két nappal késõbb abban maradtak, hogy kiküldik a vegyes bizottságot, de ez a ke-
rületek összeállította sérelmi listából nem hagy ki semmit, csak szerkesztési mun-
kát végez, s azután a sérelmek visszakerülnek a diéta plénuma elé. Egy hét múlva
került sor az összeállított lista felolvasására, s a vita arról folyt, le kell-e diktálni. Ab-
ban maradtak, hogy nem, mert még nincsenek teljesen készen. Késõbb, miután a
bizottság további kétnapi munkájával kidolgozott sérelmeket felolvasták, a részben
elkészült sérelmi listát nyilvánosan lediktálták. Június 15-én, 21-én és 25-én is a ve-
gyes bizottság által kidolgozott sérelmi irat plenáris revízióját végezte az alsótábla,
28-án a felsõtáblával folyt az alku (s a mágnások, hogy a király sürgetésének eleget
tegyenek, az alsótábla ülésének befejezése után is tovább dolgoztak a sérelmeken –
amúgy teljesen szokatlan módon). III. Károly intésére, hogy tudniillik ne keverjék
a közügyeket magánügyekkel, és üres ellentmondással ne húzzák az idõt, június
30-án a rendek a fõrendekkel egyetértésben deputációkat küldtek ki a jogi és gazda-
sági ügyek tárgyalására, hogy gyorsabban menjen a munka. Július 3-án a jobbágy-
költözéssel kapcsolatos sérelmeket tekintette át az alsótábla, két nappal késõbb
ugyanez a kérdés a fõrendek elé került. A vegyes bizottság munkája csak akkor ért
véget, amikor az utolsó kérdésben is megegyezés született – feltehetõen a vita ered-
ményeit nekik kellett a készülõ sérelmi iratba átvezetniük. Bár július 8-án egy nap-
ló megegyezésrõl írt, a gravamenek revíziója tovább folyt. Július 16-án a nádori íté-
lõmester a „nyilvános sérelmek”, az ország általános sérelmei utolsó revíziójára
ment fel a felsõtáblára (majd másnap is), míg a rendek a katonai (értsd: a katonatar-
tással kapcsolatos) sérelmekkel igyekeztek végezni. Ezeket láthatóan külön kezel-
ték a publica gravaminától. Ezután az adóösszeg tárgyalásáról megkezdett vitával
párhuzamosan végezték el az utolsó simításokat a sérelmeken.164 Július végén a két
tábla alkudozása folytán a sérelmi felirattervezet a felsõtáblai tárgyalás után vissza-
került az alsótáblára, és ott második olvasat formájában ismét megtárgyalták. Végül
vegyes ülésen ismételten felolvasták, s ezt követõen pecsételték le a feliratot.165 A
végleges sérelmi iratot (Gravamina publica i[nclyti] Regni Hungariae), mint már
említettem, július 30-án terjesztették fel: délután hatkor adta át egy vegyes deputá-
ció a királyi biztosoknak, vezetõje és szónoka gróf Nádasdy László csanádi püspök
volt. Ebbe nem tartoztak bele a klérus sérelmei, megvitatásuk másnap is zajlott.166
1741-ben a sérelmek kidolgozása összekapcsolódott a hitlevéltervezet kimunká-
lásával. (A hitlevélrõl a harmadik részben lesz szó.) Június 14-én a felsõtábla tago-
kat delegált egy vegyes bizottságba: egy napló szerint a hitlevél, egy másik szerint a
sérelmek összeállítására.167 A vitából kitûnik, hogy a hitlevél, a reformjavaslatok
(systemák) és a többi sérelem kidolgozása céljából tartott összejövetelt a kerületek
néhány képviselõje a személynöknél a bizottság munkájának elõkészítésére.168 A ve-
gyes bizottság június 15-én a sérelmek összeírására ült össze, két nap múlva pedig a
hitlevél pontjain dolgozott.169 A plénum elé június 18-tól úgy került a két ügy, hogy
a kerületek eredeti munkálatai és a bizottság módosításai mindkettõt illetõen vilá-
gosan elkülöníthetõk voltak. Az alsótábla általában egyetértett a kiküldött bizottság
javaslatával, de például a koronázási eskü szövegében (amelyrõl szintén a harma-
dik részben lesz szó) a rendek a kerületi munkálat változatához ragaszkodtak.170
A vegyes bizottság a reformmunkálat (a „rendszeres” munkálat) ügyében tovább
dolgozott (például június 27-én171), s a sérelmek ügyében szintúgy (például július
9-tõl 13-ig172). A bizottság által módosított sérelmi javaslat 1741. július 17-én került
az alsótábla elé. 18-án is ezeket olvasták fel és vitatták meg, majd másnap Jankovich
ítélõmester felolvasta azokat a pontokat, amelyeket az elõzõ ülésen „részben módo-
sítottak, részben megváltoztattak és kidolgozásukra megbízást adtak”, majd elvitte
ezeket a mágnásokhoz.173 Tehát a plénum érdemben beleszólt a bizottsági munká-
lat szövegébe, s nem csak egyszerûen jóváhagyta azt. Ezért néhol új szövegezésre
volt szükség. Mindezek után következett az egyeztetés a felsõtáblával. Károlyi Fe-
renc gróf a következõképpen vázolta a folyamatot az apjához július 20-án intézett
levelében: „Az a mixta deputatio az Gravameneknek 15 punctumat concinnálván
[rendbeszedvén] praesentálta az Statusoknak, kik azokban sokat, az mellyeket ex
circulari labore [a kerületi munkálatból] kihagyott volt az mixta deputatio, berak-
tak, sokat modificáltak, s tegnap az Mágnásoknak felküldöttek; most már az urak
azt marczangollyák. Az mixta deputatio continuallya minden nap munkáját…”174
Július 20-tól három napon keresztül csak a fõrendek üléseztek, és a sérelmekkel és
kívánatokkal foglalkoztak. 24-én került vissza a rendekhez a munkálat a felsõtábla
módosításaival, ennek pontról pontra történõ vitája következett az alsótáblán, majd
az ügy visszakerült a fõrendekhez, s 26-án megint a rendekhez, akik másnap rea-
gáltak rá.175
Ahogy 1741-ben,176 úgy az 1751. évi diétán is ugyanez az ügymenet érvényesült,
ha rohamléptekkel is: a kerületek sérelem-összeállító munkáját (május 15–22.) kö-
vetõen ezek vegyes bizottság elé kerültek (május 24–29.). A munkálatot az alsótáb-
lán lediktálták (május 29.), majd ott és a fõrendeknél tárgyalták, üzenetváltás révén
megegyeztek (június 1–2.), majd vegyes ülésbõl felterjesztették Mária Teréziának
(június 3.).177 1764. szeptember 3-án a személynök a sérelmek tárgyalási módját il-
letõen ismét a „kerületi ülés – bizottsági tárgyalás – plenáris vita” sorrendet vázolta
fel.178 Ebben az évben az ország sérelmei (a már szerkesztett-válogatott lista) nem
kevesebb mint 118 tételre rúgott.179
Tárgyalásukkal kapcsolatban egyébiránt a legfontosabb tanulság az, hogy a ve-
gyes bizottsági szövegezési-elõkészítési munkálatok dacára a végsõ szót mindig a
plénum mondta ki, tehát az alsótábla egésze és a felsõtábla vitájában formálódott
ki. Itt nem csupán arról volt szó, hogy ráütötték a pecsétet a sérelmi iratra, hanem
érdemben ellenõrizték, módosították a vegyes bizottság javaslataként kialakuló
szöveget.
A két tábla megegyezése: az üzenetváltás
A két tábla egy testületnek tekintette magát – írja Salamon Ferenc. Csak egyszerre
tartottak nyilvános ülést, annyi különbséggel, hogy a kezdeményezés jogával bíró
alsótábla fél vagy egy órával a felsõ elõtt ült össze. A két tábla értesítette egymást az
indítványokról, s ilyenkor új tárgyat vettek elõ, a deputációk pedig megszakították a
másik táblán éppen folyó tárgyalást. Ennek következtében egyszerre két-három
tárgy is napirenden volt.* A párhuzamos ülésezéstõl – ha több példa akadt is rá – vi-
szonylag ritkán tértek el. Az egy idõben zajló üléseket a diéta olyannyira munkája
alapfeltételnek tekintette, hogy 1708. március 27-én, amikor a nádor futárral „vala-
mi leiratot” kapott az udvartól, s ezért nem tudott a fõrendekkel ülést tartani, az al-
sótábla ülését is feloszlatták.180 1741. szeptember 9-én a felsõtábla egyszerûen bele-
fáradt a munkába – befejezték az ülést, mire a rendek is így tettek.181 1792. június
17-én ennek a fordítottja esett meg: a vegyes ülést követõen a két tábla tagjai saját
üléstermükbe vonultak, de a rendek azt üzenték a felsõtáblának, nem tudták, hogy
a nap folyamán sor kerül nem vegyes ülésre is, és a munkához szükséges iratokat
otthon hagyták, ezért ülésüket rögtön be is fejeznék. Erre Sándor Lipót fõherceg
nádor a fõrendek ülését is berekesztette.182 De a két tábla egymáshoz képest való
elõrehaladása az ügyek tárgyalásában néha szükségessé tette, hogy csak az egyik
tábla dolgozzon: amikor a rendek még nem tudtak javaslatot küldeni a felsõtáblá-
nak (mint például 1708. április 14–16-án183), akkor az nem tartott ülést,184 vagy ami-
kor a fõrendeknek több idõre volt szükségük, hogy megtárgyalják a hozzájuk átkül-
dött anyagokat (például 1741. július 20–22-én185), akkor csak az ülésezett. Ilyen
esetben a fõrendek ülésüket az alsótábláénak befejezése után is folytathatták, mint
1728. június 28-án.186
Mielõtt az országgyûlés az uralkodóval alkuba bocsátkozhatott volna a sérel-
mekrõl, az adó összegérõl vagy bármi másról, elõször egymással kellett a két táblá-
nak egyezségre jutnia. Megegyezés nélkül a dolog (elvileg) megrekedt.** 1712. júli-
us 23-án például a rendek inkább kihagyták a tárgyalt munkálat szövegébõl azt,
amibe a felsõtábla már kétszer sem egyezett bele.187 Ahogy 1712. augusztus 3-án a
személynök mondta, egy dolog „nem lehetséges a méltóságos fõrendek beleegyezé-
se nélkül”.188 Ez a megegyezési folyamat üzenetváltás formájában zajlott le. 1741.
június 19-én például – miután az imént leírt módon a fõrendek és a rendek küldöt-
teibõl álló bizottság fogalmazta meg (kerületi elõkészítést követõen) a hitlevelet és
a sérelmi iratot is – az alsótábla felterjesztette a hitlevéllel kapcsolatos „megfontolá-
sait” a fõrendeknek. Ezek egyetértésüket nyilvánították, mindamellett kisebb vál-
toztatásokat javasoltak, melyeket a rendek elfogadtak. A sérelmi felirat elfogadása
menetében július 19-én terjesztették fel a rendek a felsõtáblának az elsõ pontokat,
majd a rákövetkezõ három napon õk nem is üléseztek, csak a fõrendek, akik a sérel-
mekkel foglalkoztak. Ezek az alsótáblára 24-én kerültek vissza, s a rendek reakció-
jával még aznap üzenet ment a fõrendekhez. Azok 26-án reagáltak, s másnap vi-
szontválaszt kaptak.189
* Salamon: Az 1741-iki 116–117. Az üléskezdetekrõl, illetve a két tábla munkakezdésének eltolásáról

egymáshoz képest a 2.c fejezetben lesz majd szó. A táblázatos áttekintés sok adatot ad, s a kvantitatív
megközelítés alkalmazására is lehetõséget nyújt. Az alsótábla Salamon által említett kezdeményezési
jogára a negyedik részben szeretnék visszatérni a két tábla viszonyának tárgyalása kapcsán.
** Hamarosan látunk példát a teljesen rendhagyó külön feliratra is. De az, hogy valamelyik tábla a
másik hozzájárulása nélkül, csak a saját nevében az uralkodóhoz forduljon, pusztán a szabályt erõsítõ
kivételnek tekinthetõ. (Lásd a 4.b fejezetet!)

Az országgyûlési kamarák közti megegyezés, az egész rendi gyûlés határozatá-
nak kimunkálása a Reichstagban csak elsõ ránézésre tetszik bonyolultabbnak,
mivel annak három kamarája volt, nem pedig két táblája, mint a diétának. Egyezte-
tésük (Re- und Correlationsverfahren) elsõ lépcsõjeként a két elõkelõbb kúria, a vá-
lasztófejedelmeké és a birodalmi hercegeké lépett egyezségre (méghozzá e kor-
szakban a regensburgi városháza nagytermében tartott együttes ülésen), s a városi
követeket csak második lépcsõben vonták be a tárgyalásba, akkor hallgatták meg.*
Valódi jelentõséggel csak a választófejedelmek és a birodalmi hercegek egyeztetése
és megegyezése bírt, a városok kúriájának szavazata mellékes volt, ha egyáltalán tu-
domásul vette azt a másik két kúria.190 Az alsó-ausztriai tartománygyûlésben vi-
szont négy kúria (a klérus, a fõurak, a lovagok és a városok) nézeteit kellett egyez-
tetni egységes rendi álláspontot kialakítva.**
A magyar diétán a két tábla közti üzeneteket és viszontüzeneteket (nuncium és
renuncium) általában küldöttség vitte egyikrõl a másikra. Az alsótábla üzenetvivõ
küldöttségét a személynök delegálta,*** amit sok esetben a rendek beleegyezése
erõsített meg. A küldöttség vezetõje és szószólója minden esetben egyházi személy
volt.+ Mellette képviseltette magát az alsótábla valamennyi egysége. Kaprinai álta-
lános érvényûnek szánt leírása szerint egy protonotarius és egy királyi táblai ülnök,
Horvátország részérõl valaki, a vármegyék részérõl minden kerületbõl egy-egy
(vagy ha az ügy súlya indokolta, két-két vagy három-három) követ, s a távollévõk
követeinek és a városok küldötteinek egy-egy képviselõje alkotta a deputációkat.191
Ez az ideális eset, amely a század második felében egyre közelebb került az általá-
nossá váláshoz. S valóban, az 1790–91. évi országgyûlés alsótáblája az elsõ két ülé-
sen kiküldött két küldöttsége a következõképpen állt össze: az elsõnek 12, a máso-
diknak 11 tagja volt. Az elsõben a királyi tábláról egy ítélõmester és egy ülnök, a má-
sodikban az alországbíró, egy ítélõmester és egy ülnök vett részt. Mindkettõben
egy-egy fõ képviselte Horvátországot és a klérust, s négy-négy a vármegyéket. Az el-
sõben a távollévõknek és a szabad királyi városoknak két-két, a másodikban egy-egy
reprezentánsát találhatjuk.192
A forrásokból, amint az várható, sok más összetételû alsótáblai üzenetvivõ kül-
döttség is elénk lép, különösen a század elsõ felébõl. Így egy ilyen 1708. március
16-án egy egyházi személybõl, egy megyei követbõl, egy távollévõt képviselõ és egy
városi követbõl állt, azaz az alsótábla csoportjai közül a királyi tábla (s így a társor-
* Schindling: Die Anfänge 68. A döntéshozatal módjáról lásd a 4.a fejezetet!
** Bérenger: Finances 135. A követett eljárást sajnos nem ismerem.
*** Megerõsíti ezt 700.500 76. (Kaprinai egykorú leírása szerint táblabíráival együtt delegálta a tago-
kat a személynök.)
+ Kaprinaihoz hasonlóan Pauler: Alsó-Tábla 1007. és Kérészy: Rendi országgyûléseink 58–59. Úgy
tûnik, hogy ez általában még a kerületek informálisabb eljárásában is érvényesült. A tiszai kerületek
1790. június 10-én kiküldött deputációjának névsorában az elsõ helyen egy kanonok szerepel. A Du-
nán inneni kerület három deputációt küldött ki két nappal korábban tartott ülésérõl, s közülük kettõ
tagjainak említésekor egy-egy kanonok állt az elsõ helyen – igaz viszont, hogy a harmadikban a há-
rom tag egyike sem volt egyházi személy (MOL N56 3. kötet 24–30.).

szágok) nem képviseltették magukat benne.193 Az is elõfordult, mint 1709. augusz-
tus 3-án, hogy küldöttség vitte ugyan az alsótábla üzenetét a fõrendekhez, de az
csak olyanokból állt, akik a királyi táblánál ültek: Meskó Ádám és Nagy István íté-
lõmesterbõl és Czindery György horvát követbõl.194 1728. május 22-én a szóvivõ
esztergomi kanonok és Zichy Ádám nádori ítélõmester alkotta a fõrendeket üdvöz-
lõ küldöttséget: õk viszont már öttagú deputációt küldtek a rendek köszöntésére.195
A felsõtábla küldöttségének tagjait a nádor nevezte ki, feje és szóvivõje egy prelá-
tus volt* – állítja Kaprinai István informátora, az 1764–65. évi diéta meg nem neve-
zett egyházi résztvevõje196 –, tagjai pedig egy-egy zászlósúr, fõispán és hivatalt nem
viselõ mágnás. Az alsótáblán az ajtónál fogadták, a korláton belülre vezették, s leül-
tették õket. A fõpap szónoklata után vagy azonnal választ kaptak, vagy azt késõbb
alsótáblai küldöttség vitte meg a fõrendeknek.197 Kaprinai szerint a felsõtáblai kül-
döttség mindig összesen négy fõbõl állt. Az alábbi 1751. és 1790. évi adatok nem ezt
mutatják. A felsõtábla az 1790–91. évi diéta elsõ, június 10-i és második, június 11-i
ülésén például hatfõs küldöttségeket küldött a rendekhez: ezekben egy püspök és
egy zászlósúr mellett négy további mágnás foglalt helyet.198 1751-ben pedig, amikor
a táblák küldöttségek révén üdvözölték egymást, és az alsótábla küldöttségében a
nádori ítélõmester, az esztergomi káptalan követe mellett a vármegyei követekbõl
kerületenként kettõ-kettõ, a távollévõk és a városok követeibõl szintén két-két követ
vett részt, a fõrendek üdvözletét egy püspök, két fõispán és hat további mágnás tol-
mácsolta.199
A szószóló mellé rendelt delegátusok mintegy ellenõrök, tanúk voltak arra, hogy
mit mond a küldöttség vezetõje.200 Ez nem puszta formalitás volt, hanem valódi je-
lentõséggel bírt. Az 1790–91. évi diéta ötödik ülésén, június 16-án az alsótáblai kül-
döttség visszatérése után vita kerekedett, mert „ámbár a’ Statusok és Rendek a’
Fõ-Ispányoknak tsak jelenlétek eránt a’ Kerületbe, egyeztek vólna meg, Szó-szólló
Úr mind-azon-által szabad-tanácskozást-is, és Szavat [értsd: szavazatot] engedett
légyen a’ Statusok, és Rendek nevében a’ Fõ-Ispányoknak”201 – tehát volt eset arra,
hogy a szószóló nem híven tolmácsolta az üzenetet, pedig mellette mások is álltak
az alsótábláról. Ennek veszélye a többi küldöttségi tag jelenléte nélkül bizonyára
még nagyobb lett volna. A garanciális szerep fõleg akkor nyilvánvaló, ha azzal a
gyakorlattal vetjük egybe az üzenetvivõ küldöttségek szokását, hogy csak egyetlen
ember hozza-viszi az üzeneteket a két tábla között. Kérészy Zoltán a 17. századból
idéz naplókat, amelyek szerint a fõrendek üzenetét a nádor vagy ítélõmestere, az al-
sótábláét a személynök egyedül vagy néhány követ társaságában közvetítette.202 En-
nek a gyakorlatnak a folytatása a 18. században, fõleg annak elsõ felében távolról
sem nevezhetõ kivételesnek.
1722. október 13-án Kapy Gábor ítélõmester vitte-hozta a két tábla között az
üzeneteket,203 a diéta 1723. július 1-jei ülésén a contributio ügyének tárgyalásakor
* Ezt támadták az 1790–91. évi diétán, de végül a régi szokás fenntartása mellett maradtak (Marczali:
Az 1790/1–diki országgyûlés I. 381.).

pedig a két tábla között kétszer is Szluha Ferenc nádori ítélõmester ment át üzenet-
vivõként egyedül, küldöttség helyett a felsõtáblához. Ugyanezen a napon egyszer a
fõrendek a szokásoknak megfelelõen követséggel küldték át javaslatukat az alsó-
táblának, s az alsótábla is küldöttséget menesztett a só ügyében, „majd az a döntés
született, hogy Szluha [ítélõ-] mester úr egyedül jelentse a rendek döntését”.204
1728. szeptember 17-én is egy ítélõmester jött és ment az üzenetekkel küldöttség
helyett, de másnap, amikor egy igazán fontos ügy került elõ, más küldöttek is kerül-
tek mellé.* Ugyanezt láthatjuk 1722. június 30-án is: a Pragmatica Sanctio alsótáb-
lai elfogadásának hírét küldöttség vitte meg a fõrendekhez, de rögtön ezután már
Szluha Ferenc ítélõmester fordult a két tábla ülésterme között.205 1741. július 24-én
Péchy ítélõmester hozta-vitte a két tábla ülésterme között a sérelmi munkálat kü-
lönféle változatait.206 1751. augusztus 23–24-én a felsõtáblára a nádori ítélõmester
vitte a rendek üzeneteit, s onnan õ hozta a fõrendekéit. Talán mert nagyon kellett
sietni, hiszen ez volt az országgyûlés rohammenetben munkálkodó végsõ szaka-
sza, gondolhatnánk, de már a második ülésen a nádori ítélõmester vitte a fõrendek
üzenetét az alsótáblára!207 Nem tûnt el az üzenetvivõ küldöttségek ítélõmesterekkel
való helyettesítésének szokása az 1764–65. évi országgyûlésen sem. 1764. június
30-án a nádor titkára hívta a felsõtáblára a rendeket egy deputáció jelentésének
meghallgatására.208 1764. szeptember 3-án szintén egy ítélõmester helyettesítette a
küldöttséget, s azt is õ jelentette, hogy a felsõtábla a rendek álláspontját teljes egé-
szében magáévá tette.209 1765. február 21-én a nádor titkára érkezett a fõrendek
üzenetével, s a nádori ítélõmester vitte át a fõrendekhez a deputátusok névsorát.210
Az átállás errõl a gyakorlatról a biztosítékokat jelentõ küldöttségekhez, majd az
írásbeli üzenetváltásoknak a fõrendek iránti bizalmatlanságából fakadó meghono-
sítása 1790–91-ben** egyszerre példázza a diéta szokásjogi, s így természetébõl fa-
kadóan flexibilis rendjét, és mutatja a változás irányát. (Ez mellesleg a magyar
nyelvû üzenetváltás végét is jelentette, ahogyan erre Majláth György személynök
1830-ban rámutatott.211)
Nem mondhatjuk azonban, hogy ez a törekvés az üzenetek hatásosabb ellenõr-
zésére az alsótábla plénuma, s különösen a vármegyei követek részérõl csak a szá-
zad végének gyümölcse lenne. 1708. március 8-án az elnöklõ alnádor nem engedte
meg, hogy az üzenetet a nádor titkára olvassa fel, mondván, hogy ez a nádori ítélõ-
mester feladata. A rendek valamivel késõbb ezen az ülésen azt kérték, hogy a felsõ-
tábla üzeneteit követség hozza, ne pedig a nádori titkár.212 Azt a szokást, hogy egy
ember, a nádor titkára, ítélõmestere vagy egy másik ítélõmester járt az üzenettel,
s amelyet, láttuk, a megelõzõ század hagyott örökül, és végig élt a 18. században, a
rendek talán fõleg akkor kifogásolták, ha erre külön okuk volt – ez akár a század
* 700.484 145–147. Egyéb példák arra, hogy ítélõmesterek vitték az üzeneteket: 1728. július 1.
(700.482 81.) és augusztus 16. (700.484 112–113.).
** Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 381. Lupkovics György úgy tudja, hogy 1791-ben kezdõ-
dött az írásos üzenetek küldésének szokása (Lupkovics: A magyar rendi 28.).

elején is lehetett. 1709. július 20-án a kezdeményezési jogának csorbítása feletti fel-
háborodásában az alsótábla ezt is szóvá tette: „nem az a dolog rendje, hogy a nádor
saját titkára által üzengessen a rendeknek”.213 Ugyanakkor azt sem mondhatjuk,
hogy a század végére ez a törekvés már teljes sikert aratott. Õszintén szólva magam
is azt hittem, hogy a tárgyalt idõszak végén az üzenetvivõ küldöttségeket már nem
lehetett ítélõmesterekkel helyettesíteni, amíg ezzel a gyakorlattal az 1792. június
20-i és 24-i ülésnapon nem találkoztam.214
A rendek üzenetvivõ küldöttsége a felsõtáblán minden bizonnyal állva tolmá-
csolta az alsótábla üzenetét. Nógrád követutasítása az 1751. évi diétára azt követel-
te, hogy ott le is ülhessenek.215 (Mint láttuk, 1764–65-ben a szabály az lehetett, hogy
a fõrendi tábla üzenetvivõ küldöttsége helyet foglalt az alsótáblán.)
Funkciójukból kiindulva egyértelmûen nem volt általános, hogy a küldöttségek
beavatkozzanak annak a táblának a belsõ vitájába, amelyre az üzenetet vitték, de ez
is elõfordult. 1712. július 24-én a felsõtáblai delegáció próbált közvetíteni az alsó-
táblán szemben álló klérus és a világi rendek közt.216
Az üzenetváltással vagy azok sorozatával a két tábla többnyire megegyezésre ju-
tott az adott kérdésben. Mindazonáltal ennek az ellenkezõjére is volt példa. Ha
nem jutottak megegyezésre, még – rendhagyó módon és igen ritkán – külön felira-
tot is küldhettek az uralkodónak.* (Az országgyûlés egysége például akkor nem jött
létre, amikor a rendeket a vallási kérdés jobban elválasztotta, mint ahogy a kor-
mányzattal való szembenállás összekötötte, így 1715. április 8-án Ráday Pál a maj-
dani 30. törvénycikk elleni tiltakozók nevében személyes kihallgatáson fordult a ki-
rályhoz.217 A Muraköz tervezett Horvátországhoz történõ csatolása ugyanis lehetet-
lenné tette az ott élõ protestánsok vallásgyakorlatát. Ezekben az esetekben a diéta
meghasonlása nem a két tábla közti törésvonal mentén ment végbe.)
Az üzenetváltásokon alapuló eljárás azonban nem az egyetlen módszere volt a
felsõ- és az alsótábla közti egyetértés kimódolásának. A megegyezés esetenként a két
tábla közt vegyes ülésen is történhetett.**
* Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 63. Erre egy példa 1712-bõl: Lányi II. 20–24., 32–33.
** Kérészy Zoltán szerint sikertelen üzenetváltáskor vegyes ülést tartottak, s itt született döntés, vagy
a király döntését kérték ki (ez szerintem a külön felirat küldését jelentette a két tábla részérõl, erre,
mint már jeleztem, a negyedik részben térek vissza), vagy – ami késõbbi gyakorlat – elhalasztották a
döntést az adott kérdésben (Kérészy: Rendi országgyûléseink 60.). Kérészy egy másik helyen is írt ab-
ban az értelemben, hogy ha a két tábla üzenetváltások útján nem jutott egyezségre, akkor vegyes ülést
tarthattak (Kérészy: Rendi országgyûléseink 33. Vaszaryt idézi). Eckhart Ferenc ugyanezen álláspon-
ton van (Eckhart: Állam- és jogtörténet 27.). Amint ez az alábbi összegzésbõl kiviláglik, a jogtörténeti
irodalom itt idézett megállapításai jórészt a 19. század elsõ felére érvényesek. A 18. század vége elõtt
alig történt döntéshozatal vegyes ülés keretében (személyi döntésektõl eltekintve). Ugyanakkor a
Kérészy által leírt forgatókönyvnek a fordítottjára is találtam példát: 1708. április 9-én a vegyes ülésen
megismert leirat kérdésében vita bontakozott ki, nem sikerült megegyezni, mire a rendes ülésre hagy-
ták a kérdést (700.500 46.). Ugyanakkor egy nem említett, de élõ további lehetõség volt az ellentétek
áthidalására a vegyes deputáció kiküldése. (Például lásd: Ráday 3. 13.)

A mixta sessio
A Reichstagon, láthattuk, elõfordult, hogy a kamarák együttes ülést tartottak a Re-

und Correlationsverfahren, azaz egyeztetésük keretében: elõbb a választófejedelmek
és a birodalmi hercegek kamarája, majd második lépcsõben ebbe bevonták a biro-
dalmi városok követeit is.218 A 18. századi magyar diétákon azonban elsõsorban
nem döntéshozatal céljából tartottak vegyes üléseket mindkét tábla részvételével,
hanem vegyes bizottságok kiküldésekor és jelentésük megtételekor, a királyi elõter-
jesztések, leiratok, illetve a decretum kihirdetésekor, feliratok felterjesztésekor, a
nádor és a koronaõrök megválasztása alkalmával, valamint egyes ünnepélyes alkal-
makkor.219
A diétai eljárás alapesete a két tábla külön ülésezése – legalábbis ebben a korszak-
ban már kétségkívül így volt. Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mikor ala-
kult ki ez a gyakorlat, nem szolgálhat jelen könyv tárgyául. Kérészy Zoltán min-
denesetre Salamon Ferencre hivatkozva azt állítja, hogy a táblák állandó külön ülé-
sezése csak az 1681. évi országgyûléstõl vette kezdetét.220
A vegyes ülésen a felsõtábla elnöke elnökölt, tehát általában a nádor. Vita csak
akkor volt a mixta sessio elnökének személyérõl, ha nem volt világos, ki helyettesít-
heti a nádort az országbíró távollétében, mint 1741. június 21-én, amikor a bán és a
tárnokmester vetélkedett a vegyes ülés elnöki székéért. Ezért inkább nem is tartot-
tak ekkor vegyes ülést, és a királyi elõterjesztéseket külön publikálták a felsõ-, majd
az alsótáblán.221
Az elegyes üléseknek általában a felsõtábla ülésterme adott otthont.* 1741. júni-
us 23-án az országbíró azért is nem egyezett bele a rendek kérésébe, hogy a korona-
õr-választás az õ üléstermükben legyen, mert erre az aktusra régi szokás szerint ve-
gyes ülésben került sor.222 A mixta sessio ülései 1792-ben is a fõrendek üléstermében
zajlottak, amikor Budán volt a diéta,223 a legutolsó, az országgyûlést záró vegyes
ülés kivételével.224 Ez a szokás valószínûleg abban a meggondolásban gyökerezhet,
hogy ne a fõrendeknek kelljen átvonulniuk vegyes ülésre a rendekhez, hanem for-
dítva. Volt nap, hogy kétszer is vegyes üléssel szakították meg külön üléseiket a táb-
lák: 1751. augusztus 23-án egy leirat „szokott módon” történõ felolvasására hívták
át elõször a rendeket, majd még ugyanezen nap a válaszfeliratot is vegyes ülésbõl
terjesztette fel a diéta.225
Ami az elegyes ülésekre okot adó említett alkalmak közül az elsõt illeti, vegyes
bizottságokat ilyen ülésekrõl küldtek ki például 1728. május 22-én, július 27-én,
augusztus 17-én vagy 26-án,226 jelentésüket ilyen üléseken hallgatták meg, például
1722. július 13-án, 27-én vagy 1764. június 30-án.227 Voltak azonban kivételek is:
1708. április 14-én a sérelem-összeállítást elvégzõ vegyes bizottság külön tett jelen-
tést elõbb a felsõtáblán, azután az alsótáblán, és 1728. július 23-én sem vegyes ülés
hallgatta meg a vegyes bizottság jelentését.228 1741. június 2-án néhányan kifogásol-
* Az ülések helyszínérõl alább részletesen lesz szó a 2.c fejezetben.

ták, hogy egy deputáció nem vegyes ülésben tett jelentést, hanem elõbb a fõrendek,
majd a rendek elõtt. Az alsótábla többsége viszont inkább megtisztelõnek érezte az
eljárást, mint sérelmesnek.229 Bármilyen elõjelet tulajdonítsunk is az eltérésnek, a
norma, amelyhez képest eltérésnek számított, világos: a szokásos eljárás az volt,
hogy a vegyes bizottság a két tábla elegyes ülésében tett jelentést.
Az uralkodó leiratai, illetve a decretum kihirdetésekor, valamint feliratok felter-
jesztésekor éppen így találhatunk ellenpéldákat az esetek túlnyomó többségébõl vi-
lágosan megnyilvánuló szokás érvényesülése mellett. A diéták elsõ szakaszában
elõterjesztett királyi propozíciókkal kapcsolatban nem tudok ilyennel szolgálni,
ezeket tudtommal minden esetben vegyes ülésben hallgatta meg a diéta. A leirato-
kat illetõen viszont, mint említettem, már nem ilyen egyöntetû a kép. Vegyes ülést
tartottak meghallgatásukra például 1741. június 23-án vagy 1751. augusztus 24-én,
1764. szeptember 20-án230 vagy a királyi biztos(ok) válaszának (például 1728. au-
gusztus 31-én), leiratuknak (szeptember 15-én), illetve emlékiratuknak (szeptem-
ber 16-án) meghallgatására.231 Ellenpéldául szolgál az az 1722. augusztus 5-i eset,
amikor a nádor a fõrendeknek felolvastatta, majd az alsótáblára átküldte III. Károly
leiratát, ahol azt az alnádor ismertette,232 és amikor 1751-ben a diéta megnyitásakor
a két táblán nem egyszerre ismerték meg Mária Terézia leiratát.233 Lányi naplójá-
ban beszámol egy alább részletesebben idézett 1712. évi esetrõl, melyben a nádor
felajánlja a rendeknek, hogy átmehetnek a Zöld Házba a kancellári levél meghall-
gatására, ha akarnak, vagy annak tartalmát megüzenik nekik, ha az jobban tet-
szik.234 Az uralkodó által szentesített decretumot viszont tudtommal ismét csak
mindig vegyes ülésben olvasták fel, majd diktálták le, mint például 1751. augusztus
27-én.235 A sérelmi felirat felterjesztése (felolvasása, aláírása és lepecsételése a nádor
és a prímás által) vegyes ülésben történt 1728. július 30-án,236 s egyéb feliratokat is
elegyes ülésbõl terjesztettek fel, példának okáért 1764. július 14-én, szeptember
14-én, illetve 1792. június 20-án.237
Ünnepélyes pillanatok is alkalmat adtak együttes ülésre, mint a híres Vitam et
sanguinem pro rege nostro Maria Theresia-jelenet. Erre nem a szokásos helyen meg-
tartott ülésen, hanem a pozsonyi fellegvárban került sor, ahová 1741. szeptember
11-én délelõtt 11 órára hívták meg „az ország minden karát és rendjét” az ország-
ház ajtajára kifüggesztett hirdetmény révén.238 Már a teremben voltak, amikor Má-
ria Terézia bevonult, és helyet foglalt a fekete posztóval bevont trónon. Jobbjára ki-
vont karddal állt gróf Esterházy Ferenc fõlovászmester, a bal oldalra pedig „valami
német” – mondja egy napló. A magyar rendek álltak a teremben, csak a prímás és a
nádor kapott széket.239 Gróf Batthyány Lajos kancellár beszédében összefoglalta
a birodalom helyzetét: a bajor és a francia támadást, hogy az ellenség nemcsak az
örökös tartományokra, hanem Magyarországra is áhítozik, s hogy a királynõ a ne-
mesi felkelés segítségét kéri. Az ország szónokaként a prímás válaszolt, s a magya-
rok nevében egyebek mellett consilium et auxiliumot (tanácsot és segítséget) ajánlott.*
* Errõl lásd az 1.a fejezetet!

Majd Mária Terézia mondott latin beszédet. „Panaszos hangon világosan kinyilvá-
nította, hogy mindenki által elhagyatva és csak Magyarország karainak és rendjei-
nek és az egész magyar népnek az õsi hûségében és régi nagylelkûségében bízik, és
azok kebelében akar maradni [azaz menedéket keresve Magyarországon kíván ma-
radni], és az õ velük született hûségükbe, nagylelkûségükbe és hadi erényeikbe
ajánlja magának és gyermekeinek a személyét, ezek védelmét.” Erre „a karok és
rendek mindnyájan hangosan felajánlották életüket és vérüket”.240 Nem minden je-
len lévõ naplóíró emlékezett ugyanúgy ezekre a szavakra. Volt, aki nem is tett emlí-
tést a királynõ beszédérõl, s a prímás szavai után tette elbeszélésében a felkiáltást: „a
jelenlévõ rendek ilyen módon kiáltottak fel: Feláldozzuk életünket és fegyverein-
ket!” Ezután nemcsak õfelsége szemében lehetett könnyeket látni, hanem a rendek
is könnyes, gyászos, szomorú ábrázatot öltöttek, írja.241 Kolinovics Gábor úgy emlé-
kezett, hogy „mintegy egy hangon kiáltottak fel: Életünket és vérünket!”242 Egy ne-
gyedik beszámoló Mária Terézia beszéde után egy rövidebb rendi beszédet idéz
(„egyesek a rendek közül az alábbi módon szólottak…”), amelynek a végén követ-
kezett volna a rendek felkiáltása egy emberként: „Mindnyájan feláldozzuk életün-
ket és vérünket!” Ezután Mária Terézia leszállt a trónról, kezét kézcsókra nyújtotta
a prímásnak és a nádornak, majd visszavonult, de a személynök révén magához
hívta az alsótábla mintegy tucatnyi olyan tagját, akik értettek németül, s nekik
anyanyelvén is elismételte a korábban latinul elmondottakat. A személynök vála-
szolt neki.243 Ezután a rendek levonultak a várból az országházba, ahol a fõrendek-
nél tartott vegyes ülésen meghallgatták a királyi elõterjesztéseket. (Ez a mondat az
idézett naplóban tulajdonképpen csak fél mondat, és elsõ felében még az állt, hogy
a magyar rendek felajánlották életüket és vérüket – mindez nem tükröz túlzott
meghatottságot.)*
A négy változatból egyik sem pontosan azonos a híressé vált Vitam et sanguinem
pro rege nostro Maria Theresia! felkiáltással.** Minden bizonnyal a teremben volt,
aki ezt, volt, aki azt kiáltotta, s minderre egyesek így, mások úgy emlékeztek. A nagy
vonalakat illetõen mindenesetre megegyeznek a beszámolók. (Ezzel a spontanei-
tással szemben a megrendezettség is jelen volt a diétán.1712-ben III. Károly koro-
názása elõtt a diéta „megvivátozásának” szövegét elõre megállapította.244 A Vitam et
sanguinem! jelenetet megelõzõ ülésen viszont nem volt ilyesféle megegyezés: a ma-
gyar rendek nem készültek elõre reagálásukkal.245) Éble Gábor sorai további válto-
zatokat idéznek: „Az eltérõ elõadásokból következtetésünk az, hogy a trónterem-
ben a törvényhozók sokasága sokfélét kiáltott a propositiók hallatára, s az általunk
idézett tanúk közül ki ki azt tartotta meg, amit a körülötte állóktól hallott: Szuhá-
* 700.475 345. Viszont az egyébiránt mértéktartó velencei követ, Pietro Andrea Capello még három
évvel késõbb, zárójelentésében is elragadtatottan nyilatkozott errõl a jelenetrõl (Bahlcke: Ungarischer
Episkopat 295.).
** A kifejezés Fraknói Vilmos szerint I. Lipót magyar tanácsosainak a Habsburgok örökös királyságá-
nak elismerését elõkészítõ egyik értekezleten hangzott el elõször gróf Kéri fõispán szájából, aki „életét
és vérét” ajánlotta a király szolgálatára (Fraknói: A Habsburg-ház 10.).

nyi a »vivatot«, Gáspár Sándor a helyeslõ morajt, [Károlyi] Ferencz gróf (de már
csak a sessióban) »minden tehetségek felajánlását« hallotta; azok pedig, kik a pro-
positiók tartalmáról állásuknál fogva elõre ismerõsek voltak, fogadásukra akár ösz-
szebeszélve is elkészültek, s a trónhoz legközelebb álltak, bizonnyal a leghangosab-
ban kiáltották a »vitam et sanguinem« szavakat, melyekrõl az országgyûlés fölirata
is hitelesen emlékezik meg”: „»midõn aztat megegyezõ egy elmével, egy szívvel,
egy szájjal Fölséged szentelt trónusa elõtt és ugyan Fölséged jelenlétében Vérünk-
nek s Életünknek felkiáltott beajánlása bizonyossá s világossá teszi.«”*
Hasonló jelenetre adott alkalmat a Habsburg-dinasztia nõági trónöröklésének
elismerése is 1722. június 30-án: Szluha Ferenc nádori ítélõmester szónoklata után
– a részt vevõ ugocsai követek beszámolója szerint – „az egész Ország unanimiter
nemine cogente [egyhangúlag és anélkül, hogy bárki is erõltette volna] csudála-
tosképen felkiáltván a felséges Ausztriai Háznak leányágon lévõ successorinak pri-
mo genituráját (in defectu masculini) [a férfiág kihalása esetén] acceptálta…” Erre
a jelenetre viszont nem vegyes ülésen került sor. A beszédet vivátozás követte – írja
Prileszky Pál –, majd küldöttség vitte meg a hírt a fõrendeknek. A 13 vármegye táb-
lája kijelentette, hogy a nõági örökösödést „önként, jószántából és teljes egyetértés-
sel (nemine cogente)” fogadta el, s a másik két követi tábla, a Dunán inneni és a du-
nántúli vármegyéké is deklarálta ugyanezt.246 (Szluha beszédének szövegén nem-
csak õ dolgozott, hanem Bécsben még maga III. Károly is, majd Pozsonyban június
26-tól 30-a reggeléig Mannaggetta referendárius, Erdõdy György gróf, Erdõdy
László Ádám gróf és Károlyi Sándor gróf, illetve a nádor vezetésével a 26-án, 28-án
majd 30-án tartott értekezletek foglalkoztak a nõági örökösödés megajánlásának
módjával.247 A nagy eseményt a történeti emlékezetben élõ kép ellenére elég kevéssé
jellemezte a spontaneitás.)
Végül, de nem utolsósorban – sõt egyenesen ez a legfontosabb – a vegyes ülése-
ken néha érdemi vitára is sor kerülhetett, illetve döntések is születtek. Az ilyen ve-
gyes ülések az általunk vizsgált 1708 és 1792 közti idõszak alatt nem egyenletesen
szóródtak, hanem egyértelmû tendencia rajzolódik ki elõfordulásaikból.
A sérelmek felolvasása és a feliratnak nemcsak a felterjesztése, hanem végsõ
formájának kialakítása is történhetett vegyes ülés keretében, mint 1708. június
23–25-én.248 Tartson a diéta elegyes ülést a vegyes bizottság által kidolgozott orszá-
gos sérelmi irat ellenõrzésére 1712. augusztus 7-én – javasolta elõzõ nap a személy-
nök azzal érvelve, hogy ezzel idõt lehet nyerni. Amikor viszont 1712. június 15-én
vegyes ülést határoztak el a rendek egy nézeteltérés feloldására, ennek még a gon-
dolatát is sérelmezte a felsõtábla, mondván, hogy ez szemben áll a diétai gyakorlat-
tal: a rendek inkább a szokásnak megfelelõen üzenjék meg álláspontjukat a fõren-
deknek.249 Korszakunk elején is találkozhatunk tehát érdemi munkát végzõ vegyes
diétai ülésekkel, s nem véletlen, hogy a fõrendek tiltakoztak az ellen, hogy ezen a
* Éble: Károlyi Ferencz 580., 584. Már Éble rámutat, hogy közkeletû tévedés ennek a jelenetnek az
összekeverése József trónörökös szeptember 21-i bemutatásával (uo 584.).

fórumon érdemben is döntsön az országgyûlés. A késõbbiekben is a külön ülések és
az üzenetváltás jelentették a döntéshozatal szokásos formai kereteit, míg hirtelen
nagy változás nem történt: az országgyûlések negyed százados szünetelését követõ-
en az 1790–91. évi diéta üléseinek többsége mixta sessio volt.
Ekkor elegyes ülést tartottak a nádorválasztáskor, a királyi elõterjesztések meg-
hallgatásakor, a vegyes bizottság jelentésérõl való döntéskor, a hitlevél ügyében, a
postulatumok összeállítása és a királyi elõterjesztésre adandó válaszfelirat ügyében,
a leiratok kihirdetése alkalmával, a törvénycikkjavaslatok végsõ elfogadása miatt –
de sokszor máskor is.250 Egy vegyes ülés például elegyes bizottságot küldött ki, majd
a következõ, szintén mixta sessión elõbb az elõzõ ülés jegyzõkönyvét hagyták jóvá,
majd a deputáció által elkészített törvénycikk-javaslatot olvasták el és hagyták pon-
tonként helyben: néhol módosítással, néhol anélkül. Vitát csak két pont, szavazást
éppenséggel egyetlen esetében említ a napló.251 Míg az elsõ kilenc ülést mind, majd
a rákövetkezõ kilencbõl ötöt külön tartott a két tábla, ezután hirtelen igen megrit-
kultak a külön ülések, s túlnyomó többségbe kerültek a mixták. A 39.-tõl kezdve ki-
zárólag ilyenre került sor, így összességében a 65 ülésbõl* vegyes volt 47, azaz majd-
nem a háromnegyedük, s külön ülés csak 18.252
Az, hogy a diéta vegyes ülésben hozott döntéseket, nagy jelentõségû újdonság.
Marczali Henrik szerint 1790-et megelõzõleg vegyes ülésen a nádor- és a korona-
õr-választástól eltekintve nem került sor döntéshozatalra.253 Bár ez valószínûleg
ilyen kategorikusan nem igaz, általában viszont igen.** A következõ, 1792. évi dié-
tán is volt döntés mixtán: június 3-án a propozíciók és a sérelmek egyazon vegyes
bizottsági tárgyalásáról határoztak, június 11-én pedig elvi döntést hoztak a francia
támadás elhárítására szolgáló subsidium megadásáról. Erre hivatkozva a június 16-i
ülésen a személynök azt mondta, hogy általában helyesebb dolog ugyan külön ülé-
sen tárgyalni, de most dönthetnek mixtán, hiszen a hadi segedelem folyósításáról
már született egy döntés – s ez utóbbi közös ülésen döntöttek végül az 5000 katona,
1000 ló és 4 000 000 forint készpénz felajánlásáról.254
Miként Marczali Henrik is rámutat, az együttes ülésen történõ döntéshozatal-
nak (mely addig ritkán történt és jórészt személyi ügyekre korlátozódott) pedig alig
lehet túlbecsülni a jelentõségét: a kortársak is a francia minta hatását látták benne,
lépést az alkotmányozó gyûlés létrehozása felé. 1790-ben az alsótábla a mixta depu-
tatio hitlevéltervezetét mindenáron vegyes ülésben akarta tárgyaltatni. Augusztus
12-én az ellenzék engedett abban a kérdésben, hogy meghívja II. Lipótot az ország-
gyûlésre, de továbbra is ragaszkodott a mixta sessióhoz. Augusztus 14-rõl így tudósít
egy napló: „Ez az ülés botrányosabb volt az elõbbieknél, mert a Statusok köröm-
* Valójában csak 64 ülésre került sor, de a 32. délelõtt külön, délután vegyes ülés volt. Míg akkor csak
egy számot kapott, én kettõnek tekintettem.
** Mint fentebb már idéztem, 1708. április 9-én a vegyes ülésen megismert leirat kérdésében vita bon-
takozott ki, nem sikerült megegyezni, mire a rendes ülésre hagyták a kérdést (700.500 46.). Ez az eljá-
rás egyértelmûen arra utal, hogy igenis lehetséges lett volna vegyes ülésen is dönteni. Esetleg az
1790-ben megváltozó diétai eljárási rend 1708-ra még nem szilárdult meg.

szakadtáig ragaszkodtak a mixtához. […] De mindnyáján túltesz Jezerniczky, ki
felkapja Balogh Péter múltkori mondását, és kijelenti, meg kell tenni a végsõ lépést,
egyesíteni a törvényhozást, az úgy is a nemzet felsége alapján egészen a karoknál
van.” A rendek megújították elhatározásukat: „Egy hazánk, törvényünk, közhasz-
nunk vagyon, miért irtódzik egy része, a ki másika nélkül boldog nem lehet, együtt
munkálkodni.” Majd pártjuk támogatására tömegesen vonultak át a felsõtáblára.255
A beleegyezést a vitás kérdések vegyes ülésen történõ eldöntésébe a fõrendek részé-
rõl Mályusz Elemér is teljes behódolásként értékeli.256
A mixta sessio azonban nemcsak a diadalmas ellenzék eszköze lehetett. Szeptem-
berben, a reichenbachi konvenció megkötése után, II. Lipót feje fölül elhárult a po-
rosz támadás veszélye, ami a magyar rendek és a király közt is az erõviszonyok
alapvetõ megváltozásához vezetett. A beálló helyzetet Marczali Henrik a követke-
zõ módon írja le: „A mixta pedig egészen másnak bizonyult, mint a hogy aggódtak
vagy reménykedtek. Nem a köznemesek s megyék döntenek, hanem a klérus s an-
nak feje, a prímás, a mágnások nagy része és a 4. státusságával büszkélkedõ s annak
elõhozásával visszaélõ városok, hozzájárulván némely megyék meghajlott követei
is, lenyomják a serpenyõt.”257 A következõ uralkodó, I. Ferenc és a magyar rendek
viszonyának mézesheteit jelentõ rövid 1792. évi diétán valamilyen (nem egészen
világos okból) már az alsótábla vonakodott a közös ülésen történõ döntéshozatal-
tól. Június 21-én Zichy Károly gróf, országbíró azt javasolta, mivel I. Ferenc hama-
rosan elutazik, hogy mielõbb végezhessenek, közös ülésen döntsenek egyes kérdé-
sekben. De „a’ Statusok inkább kívánták az elõbbenyi mód szerént Tanátskozásait
[!] folytatni”.258 Miként 1790 õszén, most is a fõrendek majorizálták volna a vegyes
üléseket? A döntéshozatali eljárásokat és a két tábla közti erõviszonyok változását
majd a negyedik részben tárgyaljuk, itt elég annyit leszögezni, hogy a döntéshoza-
talok a vegyes országgyûlési üléseken lényegében 1790 után figyelhetõk meg.
A felirat és a leirat
Miután a diéta két táblája egymással megegyezésre jutott, feliratot (repraesentatio)

intéztek az uralkodóhoz. (A felirat elnevezéseirõl lásd a 4. függeléket!) 1764–65-ben
a diéta egyik résztvevõjének összegzése szerint a sérelmek, a törvénymódosítások
és a privát folyamodványok esetén egy ítélõmester írásban szerkesztette meg a fel-
iratot, és ezt elõbb a rendek, majd a fõrendek kapták meg jóváhagyásra. Amikor a
diéta megegyezése megszületett, felolvasták a szöveget, a nádor és a prímás aláírta,
és a feliratot elküldték.* (Benda Kálmán a jóval korábbi gyakorlatról abban az érte-
lemben tudósít, hogy a felirat szövegezését egy néhány tagú bizottság végezte el, s
* Kaprinai 316. Az aláírás felelõsséget is jelentett. Volt eset, hogy az uralkodó a felirat hangneméért
annak szövegezõjét és aláíróit vonta kérdõre (Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 406, Konvolutt A,
fol. 280.).

nem ítélõmesterek, mint a 18. században.259) 1790–91-ben ennél egy lépcsõvel
hosszabb volt az eljárás: amikor Aczél István ítélõmester készítette el a feliratokat,
azokat a kiküldött vegyes bizottság megvitatta és helybenhagyta, majd nevében el-
nöke, az országbíró terjesztette a diéta vegyes ülése elé. Az országgyûlés változtatás
nélkül elfogadott ezek közül egyeseket – „ez eránt semmi Kérdés nem támadván”
–, míg másokon módosított.260 (Tehát ekkor nem egy összesített feliratot küldött a
diéta, hanem minden tárgyalás alatt álló kérdésben külön-külön egyet.)
A királyi válaszok leiratok formájában érkeztek, amelyek teljes latin neve benigna
resolutio volt. (Lásd a leirat elnevezéseirõl a 4. függeléket!) Az uralkodó legtöbbször
magyar udvari kancelláriája útján küldte a nádornak mint a diéta elnökének,261
ahogy a feliratokat is a kancellária véleményével, megjegyzéseivel terjesztették elõ a
valódi döntéshozó fórumokon.* Néha jó idõbe telt, míg egy válaszfelirat megérke-
zett. A királyi biztosoknak 1708. június 25-én benyújtott sérelmi feliratra a válasz
csak 1709. május 28-i dátummal jött meg – igaz, a diéta közben alig ülésezett.262
Mint már láttuk, a leiratok közzététele több módon is történhetett: vegyes ülésben
vagy külön a két táblán. „1 augusti olvastatott újonnan eõ felsége repplicaja” – írta
diáriumában Ráday Pál 1712-ben.263 Az 1741. május 19-i ülésen az országbíró titká-
ra, Palugyay elõbb a felsõtáblán olvasta fel Mária Terézia egy hete kelt leiratát,
majd az alsótáblán, ahová azonban azt már hattagú küldöttség vitte át.264 Ugyanen-
nek a diétának egy másik résztvevõje a leirat lediktálásáról mint a közzététel mód-
járól tett említést.265
1764. szeptember 20-án két leiratról is beszélnek egyszerre,266 azaz hasonlóan az
1790–91. évi diéta felirataihoz, az egyes tárgyakban (az egyes kérdéseket, majdani
törvénycikkeket tekintve) külön leiratokban válaszolt az uralkodó. Ezek szerint ez
a gyakorlat már 1764–65-ben megjelent.** Ereky István – nem tudom, milyen idõ-
szakból véve adatait – azt írja, hogy volt a végsõ együttes szentesítés elõtt egyenkén-
ti királyi jóváhagyás is:267 a végleges szentesítés (confirmatio) elõtt elõzetes királyi
hozzájárulás (benigna annuentia).*** Ez egyfelõl inkább kései, 19. századi szokás
lehet – 1792-ben találkoztam azzal, hogy egy leiratban, amelyet a diéta június
23-án tárgyalt, I. Ferenc elõzetes jóváhagyását adta sok kérdésben.268 Másfelõl sze-
rintem ezzel lényegében véve egyenértékû volt korábban a felirattal megegyezõ
(„kedvezõ”) leirat, s királyi hozzájárulásként értékelhetõ, ha a végleges szentesítés-
re (az egész decretuméra) esetleg még éveket várni is kellett. 1712 augusztusának
elején a királyi leiratot a rendek megvitatták, s „melly resolutiok, mind két részrõl
complanaltattak in formam articulorum redigallyák [melyekben megegyeztek,
* Lásd például a diéta sérelmi feliratára a kancellária 1729. március 3-i dátumot viselõ megjegyzéseit
(Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 406, Konvolutt A, fol. 31–59.)!
** A jogtörténeti szakirodalom ezt tekinti a tractatus diaetalis szokásos eljárásának. (Lásd például:
Deák: Adalék 10–11.)
*** Ereky: Jogtörténelmi II. 74. Ebben az értelemben mondja Ereky: egy törvény elfogadásának felté-
tele az, hogy „a törvényhozás tényezõi […] elõször egyenként és külön-külön, mint articulusokat, s
azután összességükben, mint decretumot is elfogadják” (Ereky: Jogtörténelmi II. 82.).

azokat törvénycikk alakjába szerkesztik]”.269 A feliratot tehát már törvénycikk for-
májában terjesztették fel, ha a tractatus diaetalis korábbi lépései a megegyezést va-
lószínûsítették.* (Ezzel egybevág az is, hogy az 1792. június 19-én Budán tartott
koronatanács alkalmával Nagy József kancelláriai tanácsos a feliratot már „dekré-
tumjavaslat”-nak nevezte.270) Ha a leirat elutasító választ tartalmazott, akkor elha-
lasztották, esetleg végleg elvetették az adott kérdés tárgyalását,271 de legtöbbször
csak az elejétõl fogva indult újra a tractatus diaetalis folyamata: ha a király észrevé-
teleit az ország rendjei nem fogadták el, akkor ismét felírtak.** 1714. október 15-én
leiratot olvastak fel, s a diéta csalódására kiderült, hogy a király csak a felterjesztett
törvénycikkek kisebb részére adta meg beleegyezését, illetve lényegesen módosítva
küldte vissza azokat. Ezért 19-én az országgyûlés ismét tárgyalta a sérelmeket,
majd észrevételeit felterjesztette.*** Így folyt a király és a nemzet között az ország-
gyûlési alkudozás.
Az 1722–23. évi diétán a teljes folyamatot a következõképpen vázolhatjuk fel:+ a
királyi elõterjesztések megtételét a sérelmek és kívánatok felterjesztése követte. Az
ország karainak és rendjeinek sérelmei (törvénycikk formában) mellett külön sze-
repeltek a klérus partikuláris sérelmei (püspökségenként), valamint a szabad kirá-
lyi és bányavárosokéi. Királyi válasz a klérus és a városok sérelmeire érkezett elõ-
ször, ezután az országgyûlés a propozíciókban szereplõ systemával (reformjavasla-
tokkal) kapcsolatosan intézett feliratot III. Károlyhoz.++ Erre leirat válaszolt, majd
válaszfelirat született az ügyben. Az ország sérelmeire a királyi válasz csak 1723.
február 18-án érkezett meg, s a diéta 11 nappal késõbb feliratban válaszolt. Miután
a deputációk megtették jelentésüket, és megtárgyalták a só árának ügyét, a király
szentesítette a megalkotott decretumot.
* Ereky az 1637–38. évi diétáról tudósító Berényi-naplóra támaszkodva azt mondja, hogy amikor
kedvezõ leirat érkezett, compilatorokat küldtek ki, akik elkészítették a törvénycikket, amelyet a két
tábla üzenetváltások után hagyott jóvá (Ereky: Jogtörténelmi II. 83.). Mindez végleges megegyezés-
ként aligha értelmezhetõ, csak a tractatus diaetalis egy állomásaként, miként ebben az 1712. évi eset-
ben is, hiszen az „urak” által „censurázott” szövegnek feltétlenül királyi jóváhagyásra volt szüksége,
azaz újabb felterjesztésre és leiratbeli megerõsítésre. Itt is minden bizonnyal arról van szó, hogy a fel-
iratot már törvénycikk formában készítették el, amikor a megegyezés belátható távolságra került egy
kérdésben. De ez akár rögtön is lehetett így.
** Példa a tractatus diaetalis harmadik felvonására, a válaszfeliratra a hitlevelet tartalmazó articulus
ügye, amelyben az alsótábla ismét elõterjesztette kívánságát (Naponként-való 397.).
*** Málnási: Csáky Imre 154., 166. Málnási Ödön azt írja, hogy október 15-én szentesített articu-
lusokat kapott a diéta. Ám az egész decretumot az országgyûlés végeztével szentesítették egyben, ese-
tünkben 1715. június 15-én (Benda K. [szerk.]: Kronológia 554.), a törvényekre adott kedvezõ leirat
kapcsán legfeljebb az Ereky által használt benigna annuentia kifejezést alkalmazhatjuk.
+ MOL A95 13. kötet. Mindemellett zajlott még a contributio vitája. 1722 októberében III. Károly a ki-
rályi biztosok által a nádornak küldte meg leiratát, aki azt a felsõtábla elé terjesztette, õ pedig az alsó-
táblát értesítette a király által kívánt adómennyiségrõl. (Buday Zsigmond és Szany János ugocsai kö-
vetek 1722. október 25-én kelt jelentése. [Komáromy 549.])
++ 1712-ben az újszerzeményi ügyekkel kapcsolatos feliratot a diéta egy küldöttséggel küldte fel,
amelyet a nyitrai püspök vezetett (Ráday 3. 14.).

Ezen viszonylag szabályos eset után egy kevésbé szabályos példa 1712-bõl: III. Ká-
roly megbízásából a kancellár írt a nádornak és a prímásnak. Az elõbbi a személy-
nökkel azt üzente a rendeknek, hogy vagy megküldi a levelet a felsõtábla ülésébõl,
vagy menjenek át a rendek a Zöld Házhoz a levél meghallgatására. Nem mentek,
mert mint megtudjuk, végül az üzenetet a nyitrai püspök vezette küldöttség vitte
meg nekik. Megvitatták a dolgot, s egy másik küldöttséggel üzenték meg álláspont-
jukat a fõrendeknek. Mivel ezek egyetértettek, „a szerint cardinalis mindjárt eszter-
gomi érsek úr Eminentiája maga kezeivel írt resolutiot õ Felségének”, s ezt a felirati
javaslatot még ugyanazon az ülésen megküldték a rendeknek, akik azt helyesel-
ték.272 Így mehetett fel azután Bécsbe.
Itt informális elem a kancellári levél (királyi leirat helyett), a címzettek (a felsõ-
tábla vezetõi, nem pedig a diéta, vagy nem csak a nádor egyedül a diéta nevében –
voltak olyan hangok is az alsótáblai vitában, hogy mindez nem is tartozik a rendek-
re: „némelyek mondották, nem a statusoknak szól, azért nem is kell a statusoknak
ahhoz szólani…”273, máskor az alsótábla külön hangsúlyozta, hogy a nádor magán-
levelet kapott274), továbbá az, hogy a nádor az alsóházra bízza, vegyes ülésen szeret-
né-e meghallgatni a levelet, vagy üzenetben kíván inkább értesülni róla. A feliratot
a prímás fogalmazta, s nem egy ítélõmester, nem is az alsótábláról indult ki a kez-
deményezés ebben a tekintetben, hanem a felsõrõl. Mindez azt tükrözi, hogy a jog-
történészek világos modellje csak a 18. századnál késõbb kristályosodott ki, s ekkor
még – különösen a század elsõ felében – jóval rugalmasabb formák közt zajlott a
tractatus diaetalis. Ez viszont lehetõséget nyújt számunkra, hogy összegyûjtsük
mindezen kisebb-nagyobb intézményi és eljárási változásokat, s ezek elemzésével
megállapítsuk a 18. századi rendi politika belsõ fejlõdésének tendenciáit.
Nézzük most a sérelmek terén folytatott alku folyamatát két példán! 1751-ben
a királynõ elõbb egy rövidebb, húszpontos sérelmi listát kapott a diétától (június 3.), s
erre válaszolt (június 6.). Ezután 67 pontban adta be sérelmeit az ország (ismétel-
ten), s külön Dalmát-, Horvát- és Szlavónország, valamint a szabad királyi és bá-
nyavárosok. A húszpontos sérelmi iratra ekkor második válasz érkezett (július 24.),
majd a háromrészes sérelmi iratra jött válasz (július 27.). Utána a rendek „másodla-
gos” sérelmi iratot fogalmaztak (augusztus 22.), amelyre (külön az ország, a társ-
országok és a városok sérelmeire) királyi leirat válaszolt.275 Ugyanez a folyamat
1722–23-ban annyival volt bonyolultabb, hogy a sérelmeket két részben adták be a
királyi biztosoknak, a másodikat csak 1722. december 2-án, így a királyi választ is
késõbb kapták meg erre a feliratra, mint ahogy az elsõ sérelmi feliratra adott válasz-
ra fogalmazott replikára a királyi biztosok reflexióit.276 Ekkor ráadásul a királyi biz-
tosok és III. Károly külön szereplõk voltak az alkufolyamatban – ha nem is függet-
lenek persze.

A bizottságok
III. Károly megkoronázása után a diéta a sérelmekkel kezdett foglalkozni, s a több-

ség nem mutatott hajlandóságot a reformokra. A király sürgetésére a változtatást kí-
vánók gróf Csáky Imre bíboros kalocsai érsek vezetésével bizottság kiküldését java-
solták egységes törvény-elõkészítésre. A rendi ellenzék attól tartott, hogy ha a
commissio tervezetét III. Károly elfogadja, a diéta kész tények elé kerül, s már nem
változtathat a tervezeten.277 (Nem lehetett mindenkinek ilyen magától értetõdõ,
hogy mirõl is van szó: Komáromi Csipkés György és Bakay Ádám diáriuma csak
olyan deputáció kiküldésérõl beszél, amely a sérelmekkel foglalkozik.278) Az or-
szággyûlés 1712. május 29-én végül elfogadta egy bizottság kiküldését, amely az-
után Csáky elnökletével kidolgozta az ideiglenes systemát. Kónyi Mária szerint
ezzel került be a magyar országgyûlések eszköztárába a bizottsági munkálatok gya-
korlata.279 (Az alsótábla végül fenntartotta magának a ratificatio jogát.280) Mindazon-
által nem mondhatjuk, hogy korábban nem lett volna bizottsági munka a diétán:
csak ami a tárgyalt korszakot illeti, 1709-ben például a német lovagrend befogadá-
sának ügyében a felsõtábla kezdeményezte egy bizottság kiküldését a rend által
prezentált bizonyítékok megvizsgálására. A bizottságot a rendek ellenkezése miatt
végül nem küldték ki, de a vita azt valószínûsíti, hogy bizottságok kiküldése régóta
része volt a diéta szokásos eljárásainak, tehát eredetét a 18. századnál korábbi idõ-
szakokban kellene keresni.281
A döntések bizottsági elõkészítése nem volt szokatlan jelenség a kora újkori rendi
gyûléseken. A Reichstagon is bizottságok segítették a bonyolultabb problémákban
egyre nehezedõ döntéshozatalt, tehát a birodalmi gyûlés talán ezen esetben is szol-
gálhatott a magyar országgyûlés intézményfejlõdésének mintájául. Ott a bizottsá-
goknak olyan sokfélesége figyelhetõ meg, ami nálunk a 18. században ismeretlen.
A diéta bizottságai mind vegyesek voltak, a német birodalmi gyûlésben viszont vol-
tak kúrián belüli, vegyes, azaz mindhárom kúriából rekrutálódó, valamint közös
bizottságok is, amelyekben a császár képviselõit is megtalálhatjuk.282 Helmut Neu-
haus szerint már a 16. században a bizottságok végezték a munka dandárját283 – ná-
lunk a fejlõdésnek erre az útjára a rendi országgyûlés története sohasem lépett.
A 17. századi lengyel sejmben is egyre nehezebbé vált az egyeztetés, és ennek
megkönnyítésére szaporodtak meg a bizottságok.284 A táblák közti egyeztetés a dié-
tán is a bizottságok kiküldésének motívumai közé tartozott. Egy országgyûlési
napló szerint 1712. július 12-én az volt egy deputáció kiküldésének célja, hogy igye-
kezzen megegyezést teremteni egyfelõl a felsõtábla és a klérus, másfelõl a követek
közt. Ez „a palatinus jelenlétiben” ülésezett.285 A közös bizottságok felállítása tehát
a két tábla egyeztetésének – az üzenetváltás és a vegyes ülés mellett – egy újabb mó-
dozata. Persze más oka is lehetett diétai bizottságok kiküldésének. 1728. június
30-án kifejezetten a munka gyorsítása céljából küldött ki a diéta bizottságokat a jogi
és a gazdasági ügyek megtárgyalására.286
A magyar országgyûlésen minden bizottság eseti volt, és ezek kevés kivétellel
igen szûk körre korlátozták tevékenységüket. 1792-ben például vegyes bizottság
dolgozta ki a subsidium megajánlását, de a munkálat plenáris jóváhagyása után a
subsidium kirovására a diéta már egy másik bizottságot küldött ki.287 Erre az elsõnek
nem terjedt ki a felhatalmazása, illetve utólag sem terjesztették ki azt.
A „hatnapos” systema 1712-ben az ország helyzetét átfogó reformtörekvések váz-
latának felrajzolását jelentette, átfogva az igazságügyet, a gazdaság, a hadügy és a
politika területét.288 Érdemben 1722 tavaszára estek a részletes kimunkálásra hiva-
tott, az 1715. évi decretum által kiküldött rendszeres bizottságoknak az 1723. évi
törvényeket elõkészítõ munkálatai, amelyekben az Esterházy Pál herceg nádor
1688. évi javaslataitól és ez év szeptemberében egy rendi bizottság által összeállított,
úgynevezett Magyar Einrichtungswerktõl kezdetét vevõ negyedszázados reformfo-
lyamat kicsúcsosodott.* Azért ekkor folytatták a reformmunkálatokat, mert a már-
cius 2-i és 10-i udvari konferenciaértekezlet úgy vélte, hogy ez elõkészíti a nõági
örökösödés elfogadtatását.289 A bizottság érdemi javaslataiból a bírósági szervezet
reformja és a Helytartótanács felállítása valósult meg – a fehérhegyi csata után lét-
rehozott cseh központi kormányszerv mintájára.290 Mellettük rendszeres bizottság-
nak, systematica commissiónak nevezték az 1791-ben kiküldött, jobban ismert bi-
zottságokat is. Ezekkel azért nem foglalkozunk, mert munkálataik az általunk tár-
gyalt idõszakot követõen, csak 1792 végén indultak meg érdemben.291 A rendszeres
bizottságoknak ez a két csoportja nem a diéta alatt, hanem azon kívül mûködött,
szemben a Reichstag bizottságaival, amelyek csak akkor üléseztek, amikor maga a
Reichstag is.292 (Noha ez a 18. században mindvégig ülésezõ német birodalmi gyû-
lés idõszakában már nem jelentett gyakorlati különbséget.) Ezek a bizottságok
képviselték a kivételeket a bizottságok általában szûkre szabott hatáskörében, hi-
szen széles körû reformelképzelések kialakítására kaptak mandátumot. Így leg-
alábbis részlegesen adott volt egy végül meg nem valósult fejlõdésmenet feltétele:
mivel hosszú idõszakok teltek el a 18. században anélkül, hogy a diétát összehívták
volna, elvileg lehetõség nyílt arra, hogy ezekben a periódusokban egy országgyûlési
bizottság lépjen a diéta helyébe. (A harmadik részben részletesen esik majd szó a
részlegesen hasonló feladatot ellátó nádori concursusokról.) Erre a helyettesítésre
volt példa a korabeli rendi képviseletekben: például a württenbergi tartománygyû-
lések megritkulásával az úgynevezett szûkebb és tágabb bizottság lett a rendi jogok
fõ letéteményese, állandó kontrollt gyakorolva a rendi pénzalapok felett, és ellen-
õrizve a rendi hivatalnokokat. Az oligarchikussá váló szûkebb bizottság még magá-
val a Landtaggal szemben is pozíciókat épített ki magának.293 A diétán ilyen fejlõdés
nem ment végbe – de nem árt tudni, hogy ez nem lett volna elképzelhetetlen, s bi-
zonyos elõfeltételek adva is voltak hozzá.
A diéta bizottságainak felállítását tekintve tehát többnyire az a szabály érvénye-
* Varga J.: Berendezkedési tervezetek 455–482., Kalmár: A bánsági berendezkedés 496. A másik olda-
lon Kollonich ismert Einrichtungswerkje mellett Johann Georg Hoffmann Quinto-Partitum és Angelo
Gabriele Il Governo dell’Ongria címû munkája említhetõ (Bahlcke: Ungarischer Episkopat 166.).

sült, hogy bennük az alsótábla minden egysége képviseltette magát, hasonlóan a
Reichstag vegyes bizottságaihoz (interständische Reichstagsausschüsse), ahova a biro-
dalmi grófok vagy a birodalmi prelátusok padja (korabeli magyar terminológiával:
táblája) és a birodalmi városok is mindig küldhettek képviselõt.294 Ez a magyar dié-
tán a királyi tábla, Dalmát-, Horvát- és Szlavónország, az alsótáblai klérus, a vár-
megyék, a távollévõk követeinek és a szabad királyi városoknak a képviseletét jelen-
tette. A fõrendek mindig delegáltak fõpapot és világi fõrendet is, általában pedig az
ország bárói és a hivatalt nem viselõ mágnások (többnyire mind a grófok, mind a
bárók), sõt a század végén a társországok a felsõtábla részérõl is külön képviselet-
hez jutottak. 1790. július 12-én példának okáért a diéta alsótáblája a hetedik ülésbõl
a diploma inaugurale összeállítására kiküldött bizottságba a rendek közül a királyi
tábla négy tagját (az alországbírót, az országbíró ítélõmesterét és két ülnököt), Hor-
vátország részérõl két fõt (egy követe mellett a horvát ítélõmestert), a klérus öt kép-
viselõjét küldte, valamint a vármegyék 15 követét (mely szám kivételesen nem a
négy többszöröse, azaz nem látjuk itt a négy kerület egyenlõ képviseletét), a távollé-
võk követei közül kettõt és a városok öt követét. A delegáció tehát 33 fõbõl állt.295
Szinte mindig arányosság figyelhetõ meg az alsótábla egyes elemeinek képvisele-
tében (lásd az 1. táblázatot!) – például amikor az 1728. szeptember 23-i ülésen a
Dunán inneni kerületbõl három tagot választottak a hadiadó arányos felosztására
kiküldött bizottságba, akkor ebbõl egyenesen következett, hogy a másik három ke-
rületet is három-három követ képviselje. A távollévõk követei közül csak egyet, a
szabad királyi városokéi közül ismét hármat választottak.296 1764–65-ban az alsó-
tábla rendszerint a királyi tábla két, Horvátország, a klérus, a távollévõk követei és a
városi küldöttek egy-egy, a vármegyéknek pedig négy vagy nyolc küldöttét delegál-
ták.297 E tekintetben az okozhatott módosulást, hogy esetleg a két tiszai kerületet
egy egységként kezelték, ami különösen a század elején fordult elõ. Példának oká-
ért az 1722. július 11-én felállított sérelem-összeállító bizottságban a két dunai ke-
rületet négy-négy követ képviselte, a tiszaiakat (a „felsõ részeket”) pedig együtt
hat.298 Néha a teljes arányosság mellett kimaradhatott valaki: például egy 1729. au-
gusztus 25-én kiküldött ceremoniális célú deputációban a királyi táblát, az alsótáb-
lai klérust, a vármegyei követeket, a távollévõket, a városokat és a fõrendeket ebben
a sorrendben egy-egy-négy-egy-egy-négy tag képviselte, a horvátokról viszont meg-
feledkeztek.299
Amint a nagyszombati követek diáriumából megtudhatjuk, 1709. június 12-én a
nádor megbízására a személynök javasolta, hogy az alsótábla küldjön ki bizottsági
tagokat egy királyi leiratra adandó válaszfelirat összeállítására. Mecséry Ádámnak,
Pest, Pilis és Solt megye követének naplója pontosabban határozza meg a bizottság
feladatát, és másként adja meg tagjait. A már hetedik diétáján részt vevõ személy-
nök (aki tehát a szokásra hivatkozik) azt mondja, hogy amikor megjön a sérelmek-
re a királyi válasz, megvitatására és megválaszolására a két tábla compilatorokat
küld ki – s tegyék ezt most is. A rendek heves ellenvetésekkel fogadták a javaslatot.
Nem menne gyorsabban a sérelem-összeállítás, ha ott lennének a felsõtábla képvi-
selõi – vélték –, ráadásul ha a munkában mind õk, mind az alsótáblai klérus és a tá-
vol lévõ mágnások képviselõi részt vennének, akkor a klérus és a mágnások duplán
lennének képviselve. Mindenesetre Mecséry országgyûlési naplója szerint az alsó-
tábla a két tábla közti jó viszony érdekében hozzájárult a fõrendeknek a bizottság-
ban való részvételéhez. Listája szerint a királyi tábla, a vármegyék, a klérus és váro-
sok négy-négy követe mellett a távollévõk két és Horvátország egy követe foglalt
még helyet, s mellettük három mágnás és három fõpap képviselte a fõrendeket.*
Két napra rá azután a két tábla kölcsönös vádaskodásokat követõen abban egyezett
meg, hogy a replikán egyesült erõvel dolgozik majd az alsótábla – azaz, gondolom,
a plénum –, s az majd megküldi a tervezetet a felsõtáblának. A bizottság nem vé-
gezte el a munkát, amelyre létrehozták, a fõrendek mondták ki, hogy a feliratot
„régi szokás szerint” elõbb az alsótábla tárgyalja, majd a felsõ, nincs szükség a bi-
zottságra.300 A megjegyzés arra utal, hogy a bizottsági tárgyalás, habár mint említet-
tem, nem 1712-ben fordult elõ elõször a diétán, talán mégsem volt a 18. század elején
a bevett eljárások része minden területen, szemben a korábban feltételezettel. Meg-
honosodását és elterjedését eszerint esetleg mégis ehhez a századhoz köthetjük.
A 18. század egyes vegyes bizottságainak összetételét az 1. számú táblázat mutat-
ja. A 6., 14. és 16. számú bizottság nem érdemi munkavégzésre, hanem inkább rep-
rezentációs céllal jött létre, és ezért ezeket érdemes az elemzésben elkülöníteni. (Itt
a fõrendek súlya valamivel nagyobb, a vármegyei követeké pedig valamivel kisebb
volt.) Ezek nélkül a fõrendek arányát mutatja az 7. ábra. Noha a válogatás teljesen
esetleges, az a tendencia mégis világosan kivehetõ, hogy a fõrendek számbeli súlya
csökken: 1708-tól 1792-ig számítva 9 százalékkal esett vissza a fõrendek aránya a
vegyes bizottságokban (31-rõl 22 százalékra).** Ennél is fontosabb, hogy a század
végén egészen jól látható az a (más oldalról késõbb megerõsített) nagy fontosságú
körülmény, hogy a vármegyei követek a diéta túlnyomó erejû tényezõjévé váltak.
1792-ben a subsidium megszavazására kiküldött bizottságban 10 fõrend mellett az
alsótáblát 27-en képviselték, ami nem szokatlan, de ebbõl a 27-bõl nem kevesebb
mint 22-en a vármegyei követek közül kerültek ki.301 Õk a teljes bizottságnak is a
többségét alkották. Korábban ez, mint az 1. táblázatból kitûnik, távolról sem így
volt. Ha az egész periódust vizsgáljuk (lásd a 8. ábrát!), 1708-ról 1792-re a trend a
vármegyei követek súlyának 12 százalékos emelkedését mutatja (27 százalékról 39
százalékra). A két ellentétes irányú folyamat, a fõrendek arányának csökkenése és a
rendek közt a vármegyei követek arányának emelkedése mögött meghúzódó folya-
matokat majd a negyedik részben vesszük górcsõ alá.
* Itt a nagyszombatiak naplójában olvasható, ennél rövidebb bizottsági névsor egyetlen tagja sem hi-
ányzik, ezért Mecséryét gondolom hitelesebbnek.
** Esterházy Miklós nádor is vegyes bizottság kiküldését javasolta a törvények elõkészítése céljából.
Érdekes ennek általa javasolt összetétele: a királyi tábla ülnökei és a személynök mellett 24 választott
tagból állna, kik közt két fõpap és négy mágnás lenne. (Tehát a hivatásos jogászokat nem számítva is
három az egyhez aránylott volna egymáshoz az alsó- és a felsõtábla képviselete.) (Salamon: Rendi or-
szággyûléseink 416–417.) Ez a csak tervezett bizottsági összetétel jól illeszkedne trendvonalunkhoz.

A bizottsági tagok kijelölésével kapcsolatban is tehetünk néhány megállapítást.
A személynök vagy kijelölte a bizottsági tagokat, vagy – talán: inkább – csak javas-
latot tehetett személyükre.302 A felsõtáblán ellenben a deputátusok kinevezése in-
kább szabály volt, mint kivétel.303 Ezt néha az alsótábla sérelmezte is, mondván,
hogy a nádor delegátusai nem tudnak olyan autoritással mûködni, mintha az egész
felsõtábla küldöttei volnának.304 1792. június 21-én „az Udvari Magyar Cancella-
riával léendõ Concertatióra következendõk rendeltettek” – mondja a napló, és ez a
szóhasználat nem a választást valószínûsíti. 1792. június 3-án azonban a vegyes bi-
zottságba a nádor „rendeli”, az alsótábla választja a tagokat. Két héttel késõbb pedig
azt tudjuk meg egy másik bizottság kiküldése kapcsán, hogy az alsótábla delegátu-
sainak egy csoportját rendszerint kitevõ királyi táblai küldöttek úgy „rendeltettek”,
szemben a többiekkel, akik „voksok által” választattak.305 Tehát elõfordult a királyi
táblai tagok „rendelése” a bizottságba, s könnyen lehet, hogy ez általában a deputá-
ciók alsótáblai tagjaival is elõfordult. Nem mondhatjuk viszont a rendelkezésünkre
álló szórványos adatok alapján, hogy ebben a tekintetben egyértelmû trendhez vol-
na kapcsolható az esetek változatossága.
Érdekes megfigyelni, hogy a rendi ellenzék fõ erejét jelentõ vármegyei követek
miképp kísérelték meg beleszólásuk kiterjesztését a bizottsági tagok választásán ke-
resztül. 1790-ben egy mixta deputatióba választották a rendek a tagokat, a személy-
nök jelölésébõl kiindulva. Az a paradox helyzet is elõállhatott ilyenformán, hogy az
alsótáblán képviselt klérus gróf Sauer Kajetánt (ellenzéki nézetei miatt) nem kí-
vánta saját soraiból a bizottságban látni, s Zsolnay Dávid fel is szólalt ellene. Meg-
választását éppen a protestáns vármegyei követek vitték keresztül.* Ugyanezen dié-
ta kezdetekor a személynök azt az engedményt tette a rendeknek, hogy a hivatalos
naplót szokás szerint vezetõ királyi táblai ülnök mellé a kerületek delegáljanak
jegyzõket. A tiszaiak erre nemcsak megneveztek két személyt, de a királyi tábláról is
õk „javasoltak” valakit – a személynök helyett.306 1792. június 16-án egy vegyes bi-
zottság felállításakor az alsótáblai tagok megválasztását a kerületi ülésre hagyták.
Ugyanezen a vegyes ülésen a rendek viszont megkíséreltek beleszólni a fõrendi de-
legátusok kiküldésébe: a felsõtábla tíz küldöttébõl egy-egy fõispán került ki a négy
kerületbõl. Egyes tiszántúli vármegyei követeknek nem tetszett Almássy Pál aradi
fõispán jelölése. Azzal érveltek, hogy olyan fõispán kellett volna, aki ismeri a kerü-
let helyzetét, teherviselõ képességét. Gróf Haller János kiküldését kérték, ám a fõ-
rendek nem tûrték delegálási joguk csorbítását.307
De tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy általában a rendek, illetve konkrétan a
vármegyei követek csak század végi elõretörésük alkalmával tettek kísérletet arra,
hogy beleszóljanak a diéta egy másik csoportjának delegálásába. Már 1728. augusz-
* Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 45. Gróf Sauer Kajetán 1810-ben nagyváradi nagyprépost
volt (Nagy I.: Magyarország családai X. 81.). Nagyprépostként szerepelt a tiszai kerületek által a hitle-
vél elveinek kidolgozására kiküldött bizottságban is (MOL N56 3. kötet 48.). Zsolnai Dávid a veszp-
rémi káptalan követe volt (Naponként-való xiv.). Nevét Marczali nyomán írom y-nal.

tus 31-én, amikor a diéta a királyi biztosok megkerülésével III. Károlyhoz készült
követséget meneszteni, az ország a fõrendek részérõl gróf Pálffy János horvát bánt,
a rendekbõl Zichy Ádám nádori ítélõmestert jelölte ki a követségre. Mikor másnap
Pálffy visszautasította a megbízást, helyére a felsõtábla gróf Csáky Zsigmond tár-
nokmestert választotta. A rendek nem voltak megelégedve a fõurak választásával,
és javasolták, hogy adjanak még valakit Csáky mellé, méghozzá gróf Esterházy Jó-
zsefet. A fõrendek engedtek is, meg nem is: „bizonyos súlyos okok miatt” nem
küldhetik Esterházy Józsefet – jelentették ki, mégis adtak valakit a tárnokmester
mellé, méghozzá gróf Esterházy Ferencet, amiben a rendek meg is nyugodtak.308
A kiküldött deputációk által készített munkálatok utóbb mindig plenáris ellenõr-
zés alá kerültek, ahol gyakran végeztek rajtuk módosításokat.309 (Ez megegyezik a
német gyakorlattal: a kora újkori Reichstag bizottságai általában csak döntés-elõké-
szítõ funkciót láttak el, ezekben végsõ döntés nem születhetett.310) Például 1792-ben
a megajánlott subsidium arányos felosztására a diéta bizottságot küldött ki, mert a
portaszám szerinti kirovás (ami a hadiadót illetõen bevett gyakorlat volt) a nemesek
által fizetendõ hadi segedelem esetén aránytalan teherelosztást jelentett volna. A
meglehetõsen sietõs légkörben az országbíró azt javasolta, hogy a repartitiót a bi-
zottság a diéta bezárása után végezze el, mire mások azt vetették ellene, hogy a
munkát jóváhagyásra a plénum elé kell terjeszteni.311
Az ellenõrzés a bizottsági munkálat plenáris vitája révén valósult meg. 1712 nya-
rán került például sor a „hatnapos” systema bizottsági munkálatainak plenáris reví-
ziójára.* 1741. július 4-én pedig a kerületi munkálatok revíziójára kiküldött bizott-
ság jelentést tett a diétának: elõbb a felsõtáblán, majd az alsótáblán. Gyakorlatilag
ez azt jelentette, hogy miután a fõrendeknél felolvasták a jelentést, átvonultak a
rendekhez, s a kalocsai érsek átadta az írásbeli jelentést, amelyet a bizottság fõrendi
tagjainak távozása után Péchy ítélõmester felolvasott. Ezután hozzáfogtak a jelen-
tés pontjainak megvitatásához, amit másnap tovább folytattak,312 a diaetalis tracta-
tus szokásos útjára került.
1728 júniusában a sérelem-összeállító bizottság reggel tartotta üléseit, általában
héttõl tízig, majd ennek végeztével, azaz a szokottnál késõbb megkezdõdtek a ple-
náris ülések.313 Ha nem tévedek, ez ekkor egészen új idõ- és munkabeosztás volt,
amelyet azután késõbb sok esetben követtek. 1751. augusztus 26-án viszont a ple-
náris ülés délben tartott szünetet, egytõl négy óráig, amikor csak bizottsági munka
folyt.314 De késõbb is gyakoribbnak gondolom azt a megoldást, hogy a bizottsági
ülésnapokon a plénum össze sem ült, hanem arra várt, hogy a deputáció elõter-
jessze jelentését.315 Egyszerre több bizottság is mûködhetett. 1712 nyarán, amikor a
„hatnapos” systemát vitatta, a diéta párhuzamosan ülésezett az indigenátusok felül-
* 700.500 165–221., Lányi II. 19–34. (A két forrás komoly eltérései elgondolkodtatók és igen tanulsá-
gosak. Errõl lásd: Szijártó M. István: A 18. századi országgyûlési naplók forrásértékérõl – avagy a tör-
ténelem mint konstrukció. In: K. Horváth Zsolt – Lugosi András – Sohajda Ferenc (szerk.): Lépték-
váltó társadalomtörténet. Tanulmányok a 60 éves Benda Gyula tiszteletére. Budapest, 2003.)

vizsgálatára, a dézsma, illetve a só árának csökkentése ügyében, a hadiadó arányo-
sabb felosztására, valamint a harmincadvámok és egyéb vámok vizsgálatára kikül-
dött deputáció.316
A bizottsági tagok nem minden esetben látták el buzgón a rájuk rótt külön fel-
adatot. A diéta által 1708-ban kiküldött sérelem-összeállító bizottság tagjaként
Mecséry Ádám bizonnyal a valóságnak megfelelõen írta, hogy a delegált 15 várme-
gyei követbõl „csak kettõ vagy három volt jelen”.317 Az 1722–23. évi reformokat elõ-
készítõ politikai-katonai-gazdasági bizottság munkája során az elnök, gróf Csáky
Imre kalocsai érsek csak az elsõ és az utolsó ülésen jelent meg, s a többi tag is sok-
szor hiányzott. A munka dandárja önéletírása szerint gróf Károlyi Sándorra és
Prileszky Pál nyitrai ügyvédre hárult.318
A 18. században a bizottsági munka, a vegyes ülések és a kerületi ülések (melyek-
rõl a negyedik részben lesz szó) bizonyos értelemben versenyben voltak a diéta
döntõ fontosságú döntés-elõkészítõ fórumának címéért. A diétáktól akár idõben
függetlenedõ, nagy súlyú ügyeket tárgyaló vegyes bizottságoknak nemcsak a szá-
zad elején volt nagy jelentõségük (mint 1712. május végén vagy 1722 elején a rend-
szeres bizottságok), de a korszak végét közvetlenül követõen is (a szintén rendsze-
resnek nevezett bizottsági munkálatok 1792-tõl). A sérelemügyi vagy a törvényszö-
vegezõ kompilációs bizottságok mindig felálltak. De a bizottságok mindvégig a
plénum szoros kontrollja alatt maradtak, elõterjesztésük a két tábla alapos vitájá-
nak, módosításainak s alkujának lett a tárgya. A vegyes ülések döntõen ceremoniá-
lis célokat szolgáltak, csak 1790-ben nõtt meg hirtelen a súlyuk, s váltak valódi dön-
téshozó fórummá, méghozzá eredetileg a vármegyei követek dominanciájának je-
gyében. Ez viszont nem bizonyult tartós fejleménynek, s a jelentõségükben a
század közepén megerõsödõ kerületi ülések – amelyek hatóköre szintén a rendek
1790. évi elõretörésének jegyében szélesedett ki – jelentették végül azt az intézmé-
nyi formát, amely a reformkorban döntõ fontosságúvá vált, az alsótábla, illetve a
vármegyei követek dominanciáját megtestesítve a diéta intézményrendszerében.
(A kerületi ülésrõl a negyedik részben esik majd bõvebben szó.)
A törvénycikkek megszövegezése és egyeztetése a kancelláriával
Visszatérve a diéta bizottságaira, közülük az egyik legfontosabb feladata a törvény-

cikkek elõkészítése volt. A Reichstagon is mindig bizottság szerkesztette a törvénye-
ket,* egy olyan vegyes bizottság, mely egyfelõl a Reichstag, másfelõl a császár kül-
dötteibõl állt. Jóllehet a Reichstag bizottságait a szükségletek szerint állították ki, a
kérelmezési mellett ez a kompilációs bizottság mindig felállt.319 A 17. század máso-
* Mint már említettem, Reichsabschiedot a 18. században nem adtak ki, mert nem ért véget a Reichstag,
helyette egyenként ratifikálta a császár a határozatokat (Reichsschlüsse).

dik felében az alsó-ausztriai tartománygyûlésnek vagy a cseh országgyûlésnek az
uralkodó által elfogadott végsõ határozatát a kancellária öntötte végsõ formába.320
A magyar diéta törvény-elõkészítõ eljárásaiban változást látunk a 17. század és a
18. gyakorlata közt. Az imént szó volt a compilatorokról, 1709. június 12-én emle-
gette õket a személynök, aki tapasztalataira, hat korábbi diétájára hivatkozott. A
„kompiláció” az alsótábla tagjainak kizárólagos jogköre lehetett, erre utalhatott
csak a rendek ellenvetése, akik vonakodtak a fõrendeket beengedni a válaszfeliratot
megszövegezõ bizottságba. S valóban, Berényi György naplójának tanúsága sze-
rint a compilatorok szövegezték a törvénycikkeket 1635. február 1. és 8. közt: „kezd-
vén elsõben is az dolgot az propositiókon, azokon által menvén az gravaminákon,
végtére azok közûl egy némely dolgokon, kiket azelõtt, tempore compilationis
gravaminum, immediate az articulusokra hattanak volt” (azaz amit a sérelem-ösz-
szeállításkor eleve a törvénycikk-összeállításra hagytak). A munkálatot elõbb a fõ-
rendek, azután a rendek vitatták meg, majd közös ülésben véglegesítették. A követ-
kezõ diéta kapcsán Berényi naplójából azt is megtudhatjuk, kik voltak a compila-
torok, akiket ekkor még nem a törvénycikkek, hanem már a sérelmek összeállításá-
ra küldött ki a diéta. 1637. december 2-án „öszve gyûlvén az ország, compilatorokat
deputált, melyek No [numero] circiter [körülbelül] negyven számmal voltak, és
azoknak neveket leírván, az uraknak megküldötték. Noha volt kívánsága az az
uraknak, hogy az püspök és úri rend közûl is legyenek compilatorok, de ez a kiván-
ság csak abban marada.” A sérelem-összeállítás munkája jó két hónapot vett igény-
be, majd vitája a két táblán, s a két tábla közt még közel egy hónapig tartott. A ki-
rálynak 1638. március 4-én felterjesztett feliratot is a compilatorok szövegezték –
azaz munkájuk sokrétû volt a diétán, annak amolyan állandó bizottságaként mû-
ködtek, s nem csak a törvénycikkek szövegezése volt a feladatuk. Erre március 17-e
és 20-a közt tértek rá, majd a két táblán lefolytatott és a két tábla közti vitát követõen
ezeket is felterjesztették az uralkodónak. Másnap délelõtt tíz tájban „közünkben
jüvén cancellarius uram, kihozta az articulusokat õ fölségétõl, három avagy négy
consideratióját [fenntartását] jelentvén õ fölségének cancellarius uram. Az melyek
felõl nem lévén contentatusok [elégedettek] az statusok, viszont cancellarius uram
által õ fölségének üzentek.” Az alku másnapra hozott megegyezést, ha nem is a
magyar rendek szája íze szerint: „Megegyezvén imigy amugy ennéhány czikkele-
ken, igen nagy kedvetlenûl eloszlék az ország” – írta Berényi György.321 Világosan
kitûnik ebbõl a leírásból, hogy a 17. század közepén a kizárólag köznemes compila-
torok nemcsak mást is végeztek a törvénycikkek szövegezésén túl, hanem az is,
hogy ezeknek az egyeztetése a kancelláriával, amit a 18. század concertatiónak ne-
vezett, nem tartozott feladatkörükbe. Az alsótábla plénuma közvetlenül alkudozott
a kancellárral, illetve a kancellár közvetítésével a királlyal.* Jean Bérenger kutatá-
* Ami a még korábbi gyakorlatot illeti, a 16. században még Eckhart Ferenc szerint is a királyi kancel-
lária feladata volt, majd egy diétai bizottság végezte el a szerkesztést, s a kancelláriának csak az ünne-
pélyes decretum formát köszönhette (Eckhart: La diète 224.). Benda Kálmán szerint a 16–17. század-

saiból kiderül, hogy 1655-ben 50, 1659-ben nem kevesebb mint 70, 1681-ben pedig
30 alsótáblai compilatort választottak a sérelmek összeállítására.322
Gróf Esterházy Miklós nádor házszabályjavaslatában 1637-ben a törvénycikkek
véglegesítésére a következõ eljárást javasolta: válasszon a diéta a szövegezésre bi-
zottságot: tagjai lehetnének a személynök, a királyi tábla ülnökei és 24 választott al-
sótáblai tag, köztük négy mágnás és két fõpap. Elõterjesztésüket le kellene diktálni,
meg kellene tárgyalni, de véglegesíteni csak két nappal késõbb, egy megismételt vita
után lehetne.323 A Berényi-napló tükrözte gyakorlattal összevetve Esterházy Miklós
javaslata a fõrendeknek adott volna némi beleszólást – bár a rendi túlsúlyt nem szá-
molta volna fel az elfogadása. A 18. századi gyakorlat mindenesetre ehhez a javas-
lathoz közelebb állt, mint az alsótáblai compilatorok csapatának mûködéséhez.
Ekkor a diéta végén egy mindkét tábla tagjaiból kiküldött bizottmány egyeztette
és öntötte végleges formába a törvénycikkeket a kancellária delegáltjaival, mégpe-
dig együtt azokra a kérdésekre nézve, amelyekben a tractatus diaetalis megegyezésre
vezetett az ország rendjei és a király közt.324 (A tractatus diaetalis végigvitele nem
mindig jelentett teljes megegyezést. 1714 októberében a majdani 8. törvénycikk le-
iratban jóváhagyott változata lényegesen különbözött a felterjesztettõl. Az ország-
gyûlés majd kétheti tanácskozás után a törvény kibõvítését kérte – sikertelenül.325)
Néha ez a concertatio gyorsan ment. 1751. augusztus 26-án a nádor üzent az alsó-
táblára, hogy a deputátusok menjenek concertatióra, és a plenáris ülést délután egy-
tõl négyig a törvénycikkeket a kancelláriával való egyeztetés miatt felfüggesztették,
majd ezután az articulusokat elõbb a fõrendeknél, majd az alsótáblán fel is olvas-
ták.326 Ekkor az egyeztetés alig pár órát vett igénybe, viszont – mint ezt a harmadik
részben látni fogjuk – ebben az esetben a concertatio még nem jelentette a tractatus
diaetalis legvégét, az négy új szabad királyi város kiváltságainak becikkelyezése
ügyében tovább folytatódott.
1729. augusztus 8-án a királyi biztosoknak a diétához (valószínûleg szóban) in-
tézett válasza másik, esetleg korábbi gyakorlatra utalhatott: tudtára adták a rendek-
nek, miszerint „remélik, és nagyon bíznak benne”, hogy „az idõ kímélése céljából
az utolsó replica helyett ténylegesen meg akarják fogalmazni a törvénycikkeket, és –
ahogy azt a korábbi diétákon dicséretes módon tették – össze akarják hívni azt a fel-
állítandó bizottságot, amely által a törvénycikkeket a királyi biztosokkal õfelsége
kegyes jóváhagyására sorjában és részleteikben egyeztetni akarják”.327 Nem tudom,
mennyire kell komolyan venni, hogy a királyi biztosokkal kell egyeztetniük, sõt
hogy esetleg ez lenne a szokás – inkább azt gondolom valószínûnek, hogy a király
részérõl a concertatióban a kancellária megbízottain kívül (s talán csak ez alkalom-
ban „hagyományosan” a királyi kancellária végezte el egyedül a törvények formába öntését (Benda K.:
Az országgyûlések 5.). Péter Katalin szíves közlése szerint a 16. században a kencellária és az ország-
gyûlés együttmûködött a törvénycikkek megszövegezésében, de a 17. században csak az alsótábla tag-
jai közül kerülnek ki (szavazással) a compilatorok. Jean Bérenger a 17. század második felérõl írva a
kancellária („királyi tisztviselõk”) szerkesztési-szövegezési munkáját említi csak (Bérenger: „Les
Gravamina” 60.).

mal) a királyi biztosok is részt vettek. Hogy részt vettek, azt alább bizonyítva fogjuk
látni.
Ereky István szerint az articulusok azután a feliratoknak és leiratoknak egymás-
sal megegyezõ szavaiból készültek,328 s ilyenformán gyakran a rendek kívánatainak
vagy sérelmeinek és az ezekre adott királyi válasznak a szavaiból álltak. Ezt tükrö-
zik a 18. századinál korábbi decretumok is: a kész articulus néha megõrizte felirat
formáját, amelyhez a királyi jóváhagyás kiegészítése járult, vagy lehetett alakilag le-
irat is, azaz szólhatott akár a rendek, akár a király nevében. Az átfogalmazás nélküli
le- és feliratok sorának végére odabiggyeszthettek egy, a király nevében fogalmazott
befejezést, mint 1546-ban. Az 1569. évi 60. törvénycikk megõrizte a felirat igazán
nem decretumba illõ végét is: „A fent írt cikkelyek megerõsítését kérik.” Másfelõl a
Berényi-naplóból is azt tudjuk meg, hogy a szövegezés nem minden esetben tá-
maszkodott ilyen szorosan az elõzményekre, hanem bizonyos kérdéseket szándé-
kosan nyitva hagytak. Ezek lehettek kisebbek vagy nagyobbak: 1792. június 19-én a
koronatanács a leiratot tárgyalta, és a váltótörvényszék kapcsán Ürményi József
személynök azt mondta, hogy ha csak egyetlen szóban van nézeteltérés, akkor
annak módosítását még a concertatióra lehet hagyni.329 De általában – ahogy azt
III. Károlynak a királyi biztosokhoz a kancellárián keresztül küldött utasítása mu-
tatja – az articulusok közé csak azok a pontok kerültek, amelyeket a rendek elfogad-
tak, „az összes többi kihagyásával”.330
Hajnóczy szerint a concertatio után a cikkelyek utoljára a rendek elé kerültek, s
ami nem felelt meg, az kimaradt. Utána kérték a szentesítést.331 Ez azt is jelenti,
hogy az országgyûlés plénuma azért az ellenõrzés valós jogát fenntartotta magá-
nak, s csak az aprómunkát delegálta. Erre az ellenõrzésre szolgáltat bizonyítékot az
1728–29. évi diéta egyik naplója, amely a törvénycikkek egyeztetését a következõ
módon rögzítette: három hasáb áll egymás mellett a lapon, s articulusonként szere-
pelnek a kormányzati képviselõk „széljegyzetei” a rendek szerkesztette szöveghez,
majd az ország rendjeinek képviselõi által javasolt törvénycikk-módosítás, végül „a
királyi biztosok végsõ nyilatkozata”.332 1729 szeptemberében az alsótábla egyen-
ként vitatta meg a törvénycikkeket, azaz komoly ellenõrzõ munkát végzett.333
1765. február 23-án a személynök jelentette a rendeknek, hogy az articulusokat
a királynõ kívánságai szerint módosították, egyeztetették és megszerkesztették, s ha a
rendek kívánják, fel is olvassák õket. Ekkor Majthényi Károly országbírói ítélõmes-
ter felolvasta az Országos Levéltárról szóló fogalmazványt, s a rendek azt kérték, le-
gyen lediktálva. A diéta zárónapján azután felolvasták az immár szentesített articu-
lusokat és az országgyûlés bezárásáról szóló leiratot.334 Ebben a leírásban nem lát-
juk nyomát a magyar rendek módosításainak, de a kontroll lehetõsége láthatóan
megvolt.
1790–91-ben a hitlevélbõl kimaradt részeknek törvénycikkek formájában a kan-
celláriával való „közlésére” egy vegyes deputációt küldött ki a diéta. Tagjai közt ta-
lálunk egy érseket, egy grófot, a személynököt magát, mind az öt ítélõmestert, két
káptalani követet, négy vármegye, egy távollévõ és egy szabad királyi város követét.
Az elkészült munkálatokat 1791. február 3-án a plénum elé terjesztették, s ott mó-
dosításokkal elfogadták. A többi törvénycikket is ez a mixta deputatio dolgozta ki a
kancelláriával. Gróf Kollonich László kalocsai érsek a küldöttség nevében azt je-
lentette a diéta vegyes ülésén, hogy „a’ Cancellariának õ Felségétõl olly Parancso-
lattya vólt légyen, hogy a ki-adott Resolútiótól semmiben el-ne állyon, és az ország
Deputátussainak sem vólt légyen, Hatalmokban a’ Cancellária Kívánsága szerént
Országossan ki-dolgozott és õ Felsége eleibe-terjesztett Tzikkelyeknek változtatá-
sába ereszkedni…” Mivel a concertatio alkalmával a felek gúzsba kötve mégsem
tudtak táncolni, a deputáció csak azt tehette, ahogy a kalocsai érsek is mondta: jegy-
zeteket készítettek a változtatások indokairól, amelyeket a király a törvénycikkek
szövegében végzett. Mivel pedig II. Lipót kinyilvánította abbéli szándékát, hogy
nem fog változtatni, azt az elõterjesztést tette a diétának, hogy ha a módosítások az
ország rendjeinek elfogadhatatlanok, hagyják ki az érintett artikulust a decretum-
ból. Erre a rendek vezérszónoka, Jezerniczky Károly nyitrai követ kinyilvánította
II. Lipót iránti teljes bizalmatlanságukat, s a sérelmek összegyûjtését javasolta, va-
lamint azt, hogy még a nádor közbenjárását kérve is forduljanak orvoslásukért a ki-
rályhoz.335
Korábban felmerült már az a kérdés, hogy a bizottságokba az alsótáblai tagokat
vagy választották, vagy csak a személynök rendelte ki õket. Ugyanez a probléma a
concertatiós bizottság kapcsán is fennáll. Ereky István szerint a concertatiónál köz-
remûködõ diétai tagokat a két tábla elnöke nevezte ki a deputációba, s csak a per-
sonalist kötötte a szokás, az is csak annyiban, hogy a kiküldöttek közt mind a négy
kerületnek képviselve kellett lennie.336 Emellett szól egy 1765. évi eset. Február
21-én a személynök jelentette az alsótáblának a kancellár Pozsonyba érkeztét. A
törvénycikkek egyeztetésére a kancelláriával az alsótábla részérõl a következõket
delegálta: a királyi táblától önmaga mellett a nádori és az országbírói ítélõmestert,
Horvátország részérõl az albánt és a horvát ítélõmestert, valamint a klérus egy, a
vármegyék négy, a távollévõk egy és a városok egy követét. Õket láthatólag kinevez-
te a személynök, s nem az alsótáblának az az egysége delegálta, melyet képviseltek.
Ezt bizonyítja, hogy Liptó követe, Okolicsányi Antal azt javasolta, az alnádor is ke-
rüljön be a delegációba. (Mi alapja lett volna ugyanis egy választást bírálni?) A sze-
mélynök azt vetette ellene, hogy távollétében az alnádornak kell elnökölnie az alsó-
táblán. Kis idõvel késõbb a nádor titkára érkezett a fõrendek beleegyezésével (tud-
niillik a concertatióra kiküldendõ bizottság felállításához). Luby György (Liptó
másik követe) felszólalt, és kijelentette, hogy a deputációnak ragaszkodnia kell a
rendek döntéseihez. Erre a személynök biztosította az alsótáblát, hogy semmi újí-
tást nem hoznak, ragaszkodni fognak a kidolgozott utakhoz és módokhoz. Luby
leszögezte, hogy lényegi változtatást nem fognak megengedni. Ezután a nádori íté-
lõmester átment a fõrendekhez a deputátusok névsorával. Visszatérve jelentette,
hogy ezt felolvasta. A rendek vegyes ülésre átvonultak a fõrendekhez, ahol a nádor
ismertette, sõt ítélõmesterével felolvastatta a királyi leiratot, majd felolvasta a felsõ-
tábla deputátusainak nevét: egy zászlósúrét (a tárnokmesterét), egy prelátusét (a
pécsi püspökét) és egy báróét (a mágnások részérõl).337 Luby megjegyzése megerõ-
síti azt, amit már leszögeztünk: a plénum szigorú kontrollt gyakorolt a concertatiós
bizottság tevékenysége felett.
Ez persze még nem volt garancia a kellemetlen meglepetések ellen. Még a tár-
gyalt korszak elõtt, példának okáért az 1687–88. évi országgyûlésen, a már készen
felterjesztett decretumszövegen változtatásokat hajtottak végre, de ez már nem ke-
rült vissza a diéta elé, úgy nyomtatták ki, majd 1688. január 24-én, a záróülésen így
szentesítették.338 1741-ben a concertatio folyamán derült csak ki, hogy a magyar
ügyek magyarok általi intézésérõl szóló 11. törvénycikk szövegébõl kimaradt a „szü-
letett” szó. Az alsótábla küldöttséget akart felállítani, hogy kerüljön vissza a szöveg-
be. Az október 26-i ülésen egy diétai napló szerint a fõrendek azzal érveltek, hogy
más kitételek elég garanciául szolgálnak, hiszen a kormányszékekben alkalmazan-
dóknak Magyarországon birtokosnak kell lenniük, ismerniük kell az ország törvé-
nyeit és szokásait. Õfelsége jó szándékaiban a rendeknek nem kellene kételkedniük
(diffidere). (Egy másik kitétel és indigenátusi kérdések maradtak még így függõben
a diéta vége felé.) Végül azonban beleegyeztek a rendek kérésébe, és a diéta ülése
végeztével deputációt menesztett a várba Mária Teréziához.339 Éble Gábor Szu-
hányi Mártonnak Károlyi Sándor grófhoz intézett, 1741. október 29-i keltezésû le-
velét idézi: „Az Articulusokból valahol nativus magyarok voltak említve, minde-
nünnen kitörültetett a nativus. A miatt harmadnapja deputatio is instituáltatott
vala. De propter solitum thronusban hallgatván meg a deputatusokat F. Asszo-
nyunk, mintegy disgustussal felelt: Miért diffidálnak [bizalmatlankodnak]?”340
Több bizalommal kellene a rendeknek uralkodójuk iránt lenniük – mondta a bi-
zottság másnapi beszámolója szerint.341
A diéta berekesztése
Noha az ország törvényei korlátozták a diéta idejét, s annak szükséghelyzettõl elte-

kintve a már idézett 1723. évi 7. törvénycikk szerint csak két hónapig lett volna sza-
bad tartania, az országgyûlés berekesztése éppúgy felségjog volt, mint összehívása.*
A magyar országgyûlést mégsem lehetett csak úgy szétkergetni, mint mondjuk az
angol Rövid Parlamentet. Jogilag az kötötte meg a magyar király kezét, hogy esküt
tett rá, az országot szokásai és törvényei szerint kormányozza, politikailag pedig az,
hogy a rendek komoly hatalmi pozíciókkal rendelkeztek. A 18. században az adó
emeléséhez például szükség volt a diéta döntésére. Már a korszakon kívülre esik az
1807. évi diéta, amikor I. Ferenc – felrúgva a tractatus diaetalis hagyományát – a sé-
relmek és kívánatok tárgyalása és elintézése nélkül oszlatta fel az országgyûlést,
mihelyt a diéta megszavazott 12 000 újoncot és segélyként a földbirtok jövedelmé-
* Ez a jogosítvány része volt még a lengyel király viszonylag szûkebb körû felhatalmazásainak is
(Ring: Lengyelország 135.).

nek hatodrészét, valamint az ingó vagyon értékének egy százalékát.* Erre akkora
vihar támadt, hogy a nádor csak üggyel-bajjal tudta lecsillapítani.342 Az udvar ra-
gaszkodott a bármikori berekesztés felségjogához, például 1790-ben, amikor ezt a
rendek részérõl támadások érték.343 Másrészt a diéta bezárása általában nem egyik
napról a másikra történt: például 1751. augusztus 23-án már elrendelték, de az
utolsó ülést csak 27-én tartották meg.344
A Kaprinai idézte s az 1764–65. évi országgyûlés gyakorlatán alapuló leírás a kö-
vetkezõ momentumokat emeli ki a diéta berekesztésének folyamatából: az articu-
lusokat az országgyûlésben felolvassák, a nádor és a prímás aláírja és lepecsételi a
decretumot, amelyet felküldenek az uralkodónak, aki szentesíti, és bezárja az or-
szággyûlést. Az ország rendjei elbúcsúztatják a királyt, ezután maguk is búcsút
vesznek a nádortól, a prímástól (és a személynöktõl), majd szétoszlanak.** Ebben a
beszámolóban viszont minden bizonnyal összeolvad a már egyeztetett törvénycik-
kek végsõ diétai jóváhagyása (melynek során az ország rendjei a szentesítést kérték)
a már szentesített decretum kihirdetésével, ami így kimaradt a leírásból. A törvény-
cikkek szentesítése után ugyanis a diéta ünnepélyes záróülésén átadták a doku-
mentumot az ország rendjeinek,345 és az együttes ülésen kihirdetésre került.346 A
közzététel rendkívül fontos volt, noha ekkor már alig maradt esély az ellentmon-
dásra, amint az 1688-ban kiderült.*** Lássunk néhány konkrét példát a diéta bezá-
rásának ceremóniáira!
1729. október 21-én vegyes ülésen búcsúztak el a két királyi biztostól, a szokásos
szónoklatok kíséretében: Kinsky és a prímás tartott beszédet. Felolvasták az articu-
lusokat, és a prímás bejelentette ellentmondását a vallás ügyében. Ezt a jegyzõ-
könyv rögzítette, de a törvény érvényét nem érintette. Az ülés második része már
külön-külön zajlott, a két tábla üléstermében. Másnap „szokatlan módon”, a sze-
mélynök az országház kapujára kifüggesztett cédulán köszönt el a rendektõl, s in-
tette õket: nehogy ellentmondjanak a királynak az „eretnekeknek” kedvezõ dec-
retum miatt. Ez a diéta kurtán-furcsán ért véget, és ezután a törvényszöveg lediktá-
lása még két napot vett igénybe.347
* A katonaság és a nemesi adómentesség egymással összefüggõ kérdéseirõl lásd a 34. és 35. függeléket,
valamint a következõ tanulmányt: Szijártó M. István: A nemesi adómentesség a 18. században. In: uõ:
Nemesi társadalom és politika. Tanulmányok a 18. századi magyar rendiségrõl. Budapest, 2006. 145–161.
** Kaprinai 316–317. Az országgyûlés utolsó napjait 1715-ben Málnási Ödön a következõképp írja le:
„Az aratási idõ közeledtekor a nyolc hónapja nemcsak orációzó, hanem erejükön felül költekezõ kö-
vetek türelmetlenkedni kezdenek, és csak a nádor június 3-i kérésére várnak még egy hetet. 1715. jú-
nius legvégén mindnyájan szétoszolnak.” (Málnási: Csáky Imre 154.) A diéta záró ceremóniáinak
teljes hiánya meglehetõsen furcsa lenne, feltételezem, hogy csak az említésüktõl tekintett el Málnási
forrása.
*** Ereky a kihirdetésre helyezi a hangsúly: „Maga a szentesítés azonban nem az aláírásból, hanem
abból állott, hogy a király, illetve az õ személyét képviselõ királyi biztos elegyes ülést hívatott egybe, s
ott – ugyanolyan ünnepélyes szertartások közepette, mint a propositiók átnyújtásakor – egy lepecsé-
telt borítékban átadta a nádornak a királyi levelet s az ahhoz mellékelt decretumot. A nádor a boríté-
kot felbontatván, a királyi levelet s a hozzá mellékelt decretumot felolvastatta.” (Ereky: Jogtörténel-
mi II. 86.)

1751. augusztus 27-én tartotta a diéta utolsó, 61. ülését. A körülmények rendha-
gyóak voltak: különösen korán kezdtek, mert úgy tudták, hogy Mária Terézia már
reggel elutazik, bár erre végül csak kora délután került sor. Hajnali öttõl délig szor-
gos munkával telt az idõ. A rendeknél a személynök gyengélkedése miatt az al-
nádor elnökölt. Mégis elõkerült az indigenákról egy törvénycikk, amely nem volt
egyeztetve, amikor felolvasták a feliratot az articulusokkal. Ezt a törvénycikket még
mindkét táblán referálták. Ezután vegyes ülést tartottak, ahol az articulusokat le le-
hetett tisztázni, majd nyilvánosan fel is olvasták õket. A végleges szöveget tartalma-
zó feliratot a nádor és a prímás aláírta. Délben a diéta testületileg felvonult a felleg-
várba, ahol a kancellár és a prímás beszéde után Mária Terézia szólt néhány szót,
elégedetlenségének adva hangot: „A királynõ beszédében úgy mutatta ki nemtet-
szését, hogy figyelmeztette a rendeket: hagyjanak fel a fejedelmük iránti bizalmat-
lansággal, hogy ismét részük lehessen a királynõi kegyben és megbocsátásban, me-
lyet elveszítettek.” Megtörtént a decretum szentesítése, azt elegyes ülésen publikál-
ták és lediktálták. A két tábla ezután még különülést tartott, a rendek deputáció
által köszöntek el a fõrendektõl, majd fogadták az õ elköszönõ küldöttségüket. A
királyi tábla elköszönt a rendektõl, s néhányan deputációt alkottak, amely elkö-
szönt a tábla elnökétõl, a királyi személynöktõl.348
1791-ben a diéta utolsó ülésén egy ítélõmester felolvasta a decretumot, de az or-
szágbíró javaslatára csak az elöljáró beszédet, a módosított részeket és a március
11-i ülésbõl felterjesztett cikkelyeket. A nádor búcsúbeszéde, a prímás válaszbeszé-
de és a személynök szónoklata után az országbíró rekesztette be a diétát. Mivel ez
az utolsó vegyes ülés volt, a rendek nem búcsúztak el szokott deputáció útján a ná-
dortól és a fõrendektõl.349
1792. június 26-án a diéta 11 órára gyûlt össze vegyes ülésre. Felolvasták a
subsidium és a koronázási ajándék felosztására kiküldött bizottság jelentését, majd
meghallgatták a cassa regnicolaris számadását és készpénzállományát vizsgáló bi-
zottság jelentését. Délután öt órakor az ország rendjei megjelentek a várban. I. Fe-
renc elõtt az apostoli kereszttel egy püspök és kivont karddal a fõlovászmester vo-
nult be a terembe. A király a trónján foglalt helyet, mellette a püspök, a fõlovász-
mester és még néhány elõkelõség. Valamivel távolabb helyezkedett el a magyar
udvari kancellár, aki beszédet tartott, majd I. Ferenc is szólt a magyar rendekhez, s
átnyújtotta a szentesített törvénycikkeket. A prímás válaszbeszéde következett, ez-
után I. Ferenc elvonult, de megérkezett a királyné, és a prímás hozzá intézett be-
szédet, amelyet az õ válaszbeszéde követett. A rendek tiszteletadásra megjelentek
Ferdinánd és József fõhercegnél is, a prímás nekik is köszönetet mondott, s õk is be-
széddel feleltek neki. A diéta este hétre még elegyes ülésre gyûlt össze. Felolvasták a
szentesített törvénycikkeket, Sándor Lipót fõherceg nádor búcsúbeszédet tartott,
amelyre ismét a prímás válaszolt az ország rendjeinek nevében. Az alsótábla nevé-
ben a személynök búcsúzott el egy beszéddel a nádortól és a fõrendektõl, az ország-
bíró pedig a fõrendek nevében mondott köszönetet a rendeknek, végül a diéta el-
oszlott.350
A diéták záró mozzanataihoz tartozott az is, hogy a decretumot megküldték a
törvényhatóságoknak. Az 1764–65-i diéta esetében a szentesítés 1765. március 9-én
történt meg, s a Helytartótanács a törvényt június 23-án küldte meg Somogy vár-
megyének.351
Ebben a részben tehát áttekintettük az intézményesült eljárást. A valódi kérdés
persze az, miként mûködött a tractatus diaetalis a döntéshozatal konkrét folyama-
taiban. A harmadik részben ezt világítom meg közelebbrõl néhány példán keresz-
tül, melyek remélhetõleg életet lehelnek a fenti statikus ábrázolásba. Elõbb azon-
ban lássunk még néhány részletet a két-háromszáz év elõtti országgyûlések min-
dennapjaiból.
2. A DIÉTA MINDENNAPJAI
Lássuk hát közelebbrõl a diéta üléseit: ki hol ült, ki elnökölt, milyen rend szerint
vagy éppen mekkora rendetlenség közepette zajlottak az ülések, milyen hallgató-
ság elõtt, egyáltalán, hol tartották ezeket, és mennyi volt belõlük? Milyen hosszúak
voltak az országgyûlések, s mennyire keményen dolgoztak a résztvevõk? Milyen
nyelven tanácskoztak? Ezen részletkérdések megvizsgálása nyomán talán meg-
érezhetünk valamit a két-háromszáz év elõtti diéták hangulatából, amint apró epi-
zódokban megelevenednek elõttünk az országgyûlések hétköznapjai* – ugyanak-
kor azt az intézményt is jobban megismerjük, amely a 18. század társadalmi-politi-
kai mozgásainak megjelenítõjeként ennek a könyvnek a témája.
2.a | A diétai ülésrend

Precedenciaviták az országgyûlésen
A felsõtábla ülésrendjét az 1687. évi 10. törvénycikk szabályozta.1 Ez megállapítot-

ta, hogy a fõpapok egymás közt már tisztázták a sorrendiség kérdését, a világiak
közt pedig a következõ sorrendet szabta meg: elsõ a nádor, aki a tábla elnöke, õt kö-
veti az országbíró, a bán, majd a tárnokmester s az ország bárói a kinevezés sor-
rendjében. Utánuk a pozsonyi gróf következik, majd a Szent Korona két õre, az
örökös fõispánok beiktatásuk sorrendje szerint, a többi fõispán és a királyi tanácso-
sok a kinevezés rendjében. A mágnások ülõhelyén nem változtatott a törvény.
Úgy tûnhet, hogy a diéta döntõen szokásjogi rendszerében kivételes articularis
szabályozás mindent rendezett, de nem így volt. 1741. július 23-án Mária Terézia a
rendektõl kért felvilágosítást gróf Bethlen József máramarosi fõispán precedencia-
ügyében, amely vitához vezetett a fõrendek közt. Bethlen 1717-tõl töltötte ugyan be
a fõispán posztját, de a vármegye inkorporációjára csak 1734-ben került sor, amikor
* A diéták mindennapjainak sok apró részletét megismerhetjük Takáts Sándor Kémvilág Magyaror-
szágon címû munkájának több fejezetébõl – sajnos azonban nem az általunk tárgyalt korszakra nézve,
hanem csak a reformkori országgyûléseket illetõen.
2.a A diétai ülésrend 101

a fõispánt megerõsítették hivatalában. Vajon a felsõtáblai helyet eredeti kinevezésé-
nek vagy ezen megerõsítésnek a rendjében kapja? A rendek vonakodtak állást fog-
lalni a kérdésben.2
Wellmann Imre mutatott rá, hogy a 17. század végén, a 18. század elején a
precedenciát tekintve a rendi hovatartozás volt a meghatározó, de ezt követõen –
azaz egy-egy renden belül – a hivatali méltóságoknak és címeknek a barokk szem-
léletben gyökerezõ figyelembevétele és a rangidõsségnek az udvari hatóságok gya-
korlata és érdeke által támogatott elve állt szemben egymással. A senium térhódítása
lassú és korlátozott volt, a diétán csak a felsõtáblán, s ott is csak egyes csoportokon
belül vált rendezõ elvvé az 1680-as évektõl fogva: „legelõször az udvari fõméltósá-
gok, aztán a királyi tanácsosok és a fõispánok között, s végül a püspöki kar kebelé-
ben”. A szólásban a nádor, az országbíró, a tárnokmester és a horvát bán mindenkit
megelõzött, kivéve az érsekeket. A fõrangú megyés püspökök a világi urak elõtt kö-
vetkeztek – az imént említett négy országos fõméltóság kivételével – a címzetes
püspökökre csak a tisztségeket viselõ fõurak után került sor, legvégül a többi világi
fõúr következett, elõbb a grófok, aztán a bárók, s csak e két merev kategórián belül
érvényesülhetett a szokás, szabhatta meg a precedenciát az elõkelõség és a rang-
idõsség.3 (Meg kell jegyeznem viszont a püspökökkel kapcsolatban, hogy elfoglalt
sorrendjükben Eckhart Ferenc nem a szakszerûsödés szempontjának elõretörését
látta a rendi szemlélettel szemben, hanem egyszerûen csak a kánonjog szabályai-
nak – azaz egy még archaikusabb rendszernek – az érvényesülését.4)
Azon sérelmek és kívánatok között, amelyeket a kiküldött deputáció nem felter-
jesztésre, hanem rendszeres bizottsági tárgyalásra javasolt 1792-ben, találunk egy
olyan követelést, hogy a hivatalokban kizárólag a szenioritás elve érvényesüljön, és-
pedig nemesek és fõrendek megkülönböztetése nélkül. Ezeket a kívánatokat az al-
sótábla sorra vette, s egyesek már ezen a diétán törvényt szerettek volna alkotni a
szenioritas elvének bevezetésérõl. Érvelésük szerint ez felelne meg az una eadem-
quae nobilitas elvének, s II. Lipót döntése a tiszántúli kerületi táblán felmerült
precedenciaügyben is ebbe az irányba mutatott. A tábla plénuma mégis elállt felirat
benyújtásának kezdeményezésétõl, a felsõtáblai válaszüzenet pedig valóban kife-
jezte, hogy a fõrendek ragaszkodnak az ezzel ellentétes értelmû szokáshoz, amely
– ahogy azt Wellmann a század elejére vonatkozóan leírta – csak a rendeken belül
engedett tért a senium elve érvényesülésének.5
A fõpapságnak az 1687. évi 10. articulus által említett megegyezése az ülés kérdé-
sében a 18. század elejére már feledésbe merült, mert arról sem maguk a prelátusok,
sem a kancellária nem tudott semmit. Eckhart Ferenc tanulmánya mutatja be e
kérdés végleges rendezését. Az 1708-ban összeült labanc országgyûlésen a soroza-
tos botrányok megszüntetésére a klérus arra a megegyezésre jutott, hogy a megyés-
püspökök közt a felszentelés, a címzetesek közt pedig a királyi adományozás sze-
rinti sorrend döntsön. 1715-ben viszont gróf Erdõdy Gábor egri püspök elsõbbséget
kért magának az összes többi püspökkel szemben méltósága egyes középkori vele-
járóira hivatkozva. Hiába pártolta kérését a kancellária, s fogadta el III. Károly: a
102 2. A diéta mindennapjai
püspöki kar a diéta legutolsó napján, amikor az uralkodói végzés megérkezett, tes-
tületileg (egy kivétellel) kivonult. Ez az epizód jól tükrözi azt a jelentõséget, ame-
lyet a kor a precedenciának tulajdonított. A következõ diéta elõtt a fõpapok új dön-
tést kértek a királytól. Ez végül – az Erdõdy mellett állást foglaló prímás elõterjesz-
tése ellenére – a rangidõsség elvét érvényesítette a kánonjoggal összhangban: a
felszentelt püspökök a felszentelés sorrendjében, a címzetes püspökök pedig a ki-
nevezés sorrendjében követték egymást.6
Kérdés továbbá a felsõtáblán megjelenõ nem püspök egyháziak egymás közti
sorrendje. A zágrábi nagyprépost és a pálos generális, illetve a szentmártoni (pan-
nonhalmi) fõapát és a pálos generális közt a 17. század második felében éles vitákat
váltott ki ez a kérdés, és az utóbbi a 18. században is folytatódott. (Ezekrõl a vitákról
lásd az 5. és 6. számú függeléket!) A század diétáit így e tekintetben nem jellemezte
egységes gyakorlat.
A precedencia kérdése nemcsak a felsõtáblán vezetett konfliktusokhoz, sõt még
azt sem mondhatnám, hogy az alsótáblán sokkal kevesebb vitával járt volna. Az al-
sótábla alkotórészeinek, a királyi táblának, a klérusnak, a vármegyei, a távollévõket
képviselõ és a városi követeknek a sorrendje egyértelmû volt, de e csoportokon belül
is tág tere nyílt a rivalizálásnak, az elsõbbség állításának és vitatásának. 1708. már-
cius 8-án az egri és a nyitrai káptalan követei közt robbant ki vita, amely végleges
megegyezést nem hozott, csupán abban egyeztek meg a káptalanok, hogy egye-
dül az esztergomiak precedenciája vitathatatlan, a többi káptalani követ érkezési
sorrendben foglaljon helyet.7 A klérus még ez évben elért megegyezésének Eck-
hart szerint része volt az is, hogy az alsótáblán az apátok és prépostok közt az
infulatio sorrendje legyen a döntõ, a káptalanok követei pedig püspökük sorrendjét
kövessék.8
1728. július 14-én Vas és Trencsén elsõbbsége körül zajlott vita.9 Nem véletlen,
hogy nem született döntés – azt elnapolták, amíg a felek pontosan ki nem fejtik ál-
láspontjukat: a diéta nemigen szeretett precedenciakérdésekben dönteni, mert míg
az egyik felet vérig sérthették, a másik, akinek a döntés kedvezett, pusztán jogai ter-
mészetes elismerésének tekintette azt. Az 1751. évi diéta elsõ ülésén Vas megye kö-
vetei Sopron vármegye követei elõtt kértek maguknak helyet, azaz asztaluknál har-
madik helyük helyett a másodikra tartottak igényt. Hiába apellált a személynök az
egység és a harmónia ideáljára, s kérte õket, hogy ne bolygassák a precedencia kér-
dését, Vas követei már a megelõzõ országgyûléseken is ellentmondással éltek, most
pedig utasításuk kötötte õket, hogy a kérdést ismét vessék fel, és (legalább) írásos
tanúsítványt kérjenek ünnepélyes ellentmondásukról. (Megkapták.)10 Az 1791. évi
decretumban inkorporált hajdúk, illetve jászok és kunok diétai megjelenésüket
azonnal elsõbbségük hangoztatásával kezdték: mindkét kiváltságos kerület köve-
tei azonnal a vármegyeiek után akartak helyet kapni, s a másikéi elõtt: a hajdúk a
jászkunokat, a jászkunok a hajdúkat akarták megelõzni.11
A precedenciaviták a távollévõk közt is fel-fellángoltak. Lányi Pál naplója emlí-
tést tesz egy Aspremont- és egy Batthyány-özvegy követének perlekedésérõl az
1712. május 25-i alsótáblai ülésen, hogy melyiket illeti meg elõkelõbb ülés. Ez
azonban a rendek közt inkább derültségre adott okot, mint vitára.12 Az 1722–23. évi
diétán precedenciaviták folytak arról, hogy a hercegek méltósága megelõzi-e az
országbáróékét, és hogy milyen sorrendben foglaljanak helyet a távollévõk követei
közt az özvegyek által küldöttek. Negyed évezred távlatából inkább a komikuma
domborodik ki annak, hogy az utóbbiban az özvegység szenioritására hivatkoztak,
azaz arra, hogy ki mennyi ideje özvegy már.13 1722. július 6-án az ülésrend megsza-
básakor az indigenák követeinél elõkelõbb helyre kerültek a nativusok követei, s a
két kategórián belül a küldõ méltóságának rendjében foglaltak helyet.14 1751-ben
az ülésteremben a nagyobb méltóságú távollévõk követei követelték maguknak – és
rendszerint el is foglalták – az elsõ helyeket a távollévõk követei közt.15
1708. március 8-án az alsótábla sok idõt töltött a precedencia vitatásával. Nem-
csak a vármegyék közt, de a városok közt is viták zajlottak le: Buda és Pozsony elsõ-
ségének kérdésében különösen hosszan disputáltak.16
A precedencia kérdése a korban természetesen nemcsak a magyar diétán kavart
viharokat. A kora újkor hierarchikus világában a nemesség mindenhol rendkívüli
figyelmet szentelt a státusát kifejezõ precedenciának.17 Így volt ez Franciaország-
ban, ahol XIV. Lajos szinte mindig megtalálta a módját, miként térjen ki a döntés
elõl ezekben az érzékeny, vitás kérdésekben. A rangok hierarchiáját itt is bonyolí-
totta a hivatalok hierarchiája.18 A 18. századi brit arisztokrácia ugyancsak el volt
foglalva a precedencia kérdéseivel,19 s ugyanezt tükrözik a Reichstag ülései is (ahol
szintén a rendek hierarchiáját fejezte ki a szavazási sorrend), ahol a protestációk és
ellenprotestációk, az érvényesíthetetlen, de fel sohasem adott jogok jegyzõkönyvi
rögzítése a megnyitás rituáléjának szerves részét alkotta.20 A precedencia kérdése
felmerült az üléseken kívül minden ünnepélyes alkalommal, a császár bevonulása-
kor, a megnyitó misén vagy a körmeneteken, és éles szóváltásokhoz vagy tettleges-
séghez is vezethetett.21 Nálunk is így lehetett: 1722-ben a diéta elején a királyi audi-
enciára való bevonulás rendjének meghatározásakor a mágnások sorából kiemeltek
és a soron kívül állítottak elõkelõbb családból származó fiatal arisztokratákat, ami
ellen Esterházy Pál Antal herceg folyamodványt is benyújtott.22
Bár ezek a viták néhol akár a nevetségességig fajulhattak, de többnyire nagyon is
komolyak voltak: azt tükrözték, mekkora jelentõséget tulajdonított a kor az ülés-
rendben megnyilvánuló elõkelõségnek. Magától adódik a következtetés, hogy nem-
csak az egyének méltóságát lehet leolvasni egy-egy ülésrendrõl, de az a diéta egyes
csoportjainak a rendi társadalomban elfoglalt helyét is egyértelmûen tükrözi. Az
ülésrend fontossága kétségtelen egy olyan rendszerben, amelyben ez messzemenõ-
en befolyásolta a felszólalások, a szavazatok leadásának rendjét, továbbá azok érté-
kelését is, hiszen a szavazatokat általában nem számolták, hanem mérlegelték.23
Távolról sem érdektelen tehát a politikai viszonyok jobb megismerése érdekében
részletesen megismerkedni a 18. századi diéták ülésrendjével.

A felsõtábla ülésrendje
Az 1751. évi országgyûlés megnyitásakor a fõrendek „palotájában” (tehát üléster-

mében) az elnöki asztal, amelynek jobb oldalán a prímás és bal oldalán a nádor
szokott ülni, üresen maradt, tekintve hogy egyik méltóság sem volt betöltve. A hosz-
szú asztal jobb oldalánál azután a kalocsai érsek, a többi megyéspüspök és a címze-
tes püspökök követték egymást a felszentelés sorrendjében. A másik oldalon az
1687. évi 10. articulusnak megfelelõen az országbíró, a horvát bán, a tárnokmester,
majd az udvari fõméltóságok ültek a méltósággal való felruházásuk sorrendjében,
az egyik koronaõr és a fõispánok beiktatásuk sorrendjében. A többi mágnás részint
állt, részint a fal mellett ült.* (Lásd az 1. ábrát!) Egy másik forrás azt állítja, hogy a
hosszú asztalnál a fõispánok a prelátusok után foglaltak helyet, s felsorolásában
a bal oldalon a zászlósurak után a grófok és bárók következtek.24 Mivel az egyházi
fõrendek mindig sokkal kevesebben voltak, nagyon könnyen elképzelhetõ, hogy a
két oldal elkülönítését a gyakorlatban nem valósították meg, s a világiak egyik része
átült az asztal jobb oldalára. Az elsõként említett forrás egy másik ülésrend-leírása a
világiakat mind a bal oldalon tünteti fel, s utolsónak említi a hosszú névsor végén
a horvát követet.25 Ugyaninnen viszont, mint láttuk, pár oldallal késõbb megtud-
hatjuk, hogy a világi fõrendek nem mind az asztal bal oldalán foglaltak helyet, ha-
nem jó részük a fal mellett állt vagy ült. Az ülésrendek tehát részben fiktívek, a
precedenciát rögzítik, s nem pontosan írják le a valós helyzetet.
A Kaprinai által idézett és az 1764–65. évi diétát bemutató levélbõl26 a felsõtábla
ülésrendjérõl a következõt tudjuk meg: az ülésteremben található jobb oldali asztal
fejénél a prímás foglalt helyet, mellette a kalocsai érsek, aztán a megyéspüspökök
és a címzetesek (a választás sorrendjében), a szentmártoni fõapát, a pálos generális és
a premontrei kanonokrend magyarországi helynöke. A bal oldali asztal fejénél a
nádor ült, mellette sorra az országbíró, a bán, a tárnokmester és a zászlósurak mél-
tóságuk adományozásának sorrendjében, a pozsonyi gróf, a két koronaõr, az örök-
letes fõispánok, a többi fõispán és koruk szerint a királyi tanácsosok. Ezek után van
az üres hely, ahová a vegyes ülések alkalmával az alsótábla szokott érkezni. Ha a
felsõtábla tagjai közt bíboros vagy római szent birodalmi herceg van, akkor ezek
nem a hosszú asztalnál, hanem a prímástól jobbra vagy a nádortól balra külön kis
asztalnál foglalnak helyet.** Vjekoslav Klaic 1915. évi tanulmányára hivatkozva
* 700.468 30. A forrás az udvari fõméltóságokat országbáróknak nevezi.

** Úgy gondolom, hogy ennek a helyzetnek a félreértése Kovách Pál álláspontja, aki szerint a prímás
akkor ült a nádortól jobbra külön kis asztalnál, amikor bíboros volt, kit „fejedelmi” hercegekkel tekin-
tettek egyenrangúnak. (Kovách Pál: A magyarhoni törvényhozás történeti vázolata. Szeged, 1861.
47–48. Idézi: Melhárd: Somogyvármegye 9.) Bizonyíték arra, hogy a bíborosokat hercegeknek tekin-
tették az 1722. június 20-án Bécsbe küldött delegáció fõrend tagjainak névsora, melyben herceg Csáky
bíboros szerepel (MOL N51 1. csomó: Fasc. O, Cathalogus dominorum dominorum; ad sacratissimam
caesaream et regiam maiestatem, dominu, nostrum clementissimum; ex quatuor regni Ungariae, inclytis
statibus ablegatorum.) vagy Prileszky Pál naplójának szóhasználata (700.486/1 22.). Ez az értelmezés

Bahlcke azt mondja, hogy egy horvát kanonok diétai követ levele szerint a horvát
Pragmatica Sanctio kapcsán érzett ellenségességüket kifejezve a magyar fõrendek
gróf Esterházy Imre zágrábi püspököt 1712-ben megfosztották korábbi helyétõl, és
„büntetésbõl, mindenki számára jól láthatóan külön székre ültették” (uo. 205.).
Ilyen esettel magam forrásokban nem találkoztam, és tekintve az ülésrend szigo-
rúan méltósághoz kötõdõ természetét, csak félreértésnek tudom tulajdonítani
ezt a leírást. Ráadásul, mint láttuk, a külön szék funkciója, éppen ellenkezõleg,
nem a büntetõ, hanem a tiszteletadó megkülönböztetés volt. A mágnások* a fal
mellett, szép posztóval borított lócán ültek, vagy álltak, hogy jobban lássanak.
(Lásd a 2. ábrát!)
1751-ben tehát elnöki asztal és egy hosszú asztal állt a felsõtábla üléstermében,
1764–65-ben két hosszú asztal (talán összetámasztva, talán hely volt köztük ki-
hagyva), 1741-ben pedig a két hosszú asztalon kívül volt még egy elnöki asztal is, a
prímás és a nádor emellett ültek. A jobb oldali asztalnál pontosan úgy foglaltak he-
azonban nem volt kizárólagos. Ugyanezen diéta egy másik iratában Csáky Imre grófként szerepel
(MOL A95 12. kötet 3. [a számozás újraindulása után]).
A 18. században viszont úgy tapasztaltam, hogy a prímás a nádor mellett ült az asztalfõn, s nem külön
kis asztalnál oldalt, az legfeljebb az esetleges többi bíboros számára volt kijelölve. Mégis nem más is-
métli meg Kovách Pál állítását, mint Marczali Henrik: szerinte 1790-ben, már a nádorválasztás után
már nem a prímás volt ugyan rangban az elsõ, „de még külön ült »különös« asztalkánál, jobbra a ná-
dortól, »annak erányában«” (Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 359.). Kérészy Zoltán szerint
az elnöktõl balra álló kis asztalt akkor foglalták el, ha „valamely idegen fejedelem követe volt jelen”.
(Ismerteti az ülésrend 1833., 1843. és 1844. évi változtatásait is, melyekre én nem térek ki. Kérészy:
Rendi országgyûléseink 30–32.) Lupkovics szerint külföldi hercegek ülhettek a nádor balján kis asz-
talnál (Lupkovics: A magyar rendi 37.). „Fejedelmi” hercegen feltehetõen Reichsfürst, német-római
birodalmi herceg értendõ, pedig ezzel a címmel a 18. században néhány arisztokrata ténylegesen ren-
delkezett Magyarországon, s nem láttam nyomát, hogy õk ilyen külön kis asztalkánál ültek volna. Ide-
gen fejedelem követének diétai részvételével csak egyetlen esetben találkoztam a 18. század vizsgált
idõszakában: a rövid 1792. évi diétára I. Ferenccel a nápolyi király követe is Budára érkezett, s eljárt a
diétai ülésekre. (Lásd Nemes György jelentését a június 11-i ülésrõl: Ungarische Akten, Comitialia,
Fasz. 410, Fol. 182. [a számozás újraindulását követõen]). Nem tudom, õ hol foglalt helyet a terem-
ben. Hogy a „külföldi herceg”-en az idézett szövegrészekben Reichsfürst értendõ vagy más, nem egé-
szen világos, de a kérdést akadémikusnak tartom, hisz nem láttam, hogy ilyen külön asztalnál bármi-
lyen herceg ült volna az általunk vizsgált diétákon. Ami a bíborosok kiemelt helyzetét illeti, azt a kor
szigorú francia hierarchiájában is tapasztalhatjuk: a kardinálisok ott közvetlenül a (valódi vagy bal
kézrõl való) királyi hercegek után következtek, megelõzve a korábban szuverén hercegeket és azokat a
hercegeket, akik Franciaország pairjei voltak. (Mettam: The French Nobility 128–129.)
Egyébként a korszakban a többször említett, illetve említendõ Keresztély Ágost szász-zeitzi herceg
esztergomi érsek (1706) és gróf Csáky Imre kalocsai érsek (1717) mellett még hárman nyerték el a bí-
borosi méltóságot a magyarországi katolikus egyházi hierarchiából: gróf Batthyány József esztergomi
érsek (1778), Philip Ludwig von Sinzendorff gyõri püspök (1727) és Michael Friedrich von Althann
váci püspök (1719). Egy bíboros továbbá magyarországi püspökséget kapott: Alvaro Cienfuegos a pé-
csit (1735). Mindegyik bíboros császári felterjesztésre kapta kalapját, tehát ez a méltóság inkább volt
császári, mint pápai kitüntetés. Legnagyobb esélyük a császári diplomatáknak volt, s mint láttuk,
mindössze két magyar születésû arisztokrata érseket találunk köztük (Bahlcke: Ungarischer Epis-
kopat 134–138.).
* Az eredetiben nem magnates, hanem reliqui optimates áll.

lyet, mint negyedszázaddal késõbb, s a bal oldalinál is, csak éppen hiányzott a hor-
vát bán (mert gróf Esterházy József országbíróvá lépett elõ) és a pozsonyi gróf. Az
udvari fõméltóságok közül – és ebben a sorrendben, tehát nem követve a Hármas-
könyv sorrendjét,* fentebb láttuk az 1751. évi diéta kapcsán, hogy a beiktatás sor-
rendjét követték – is csak az alábbiak ültek az asztalnál: az asztalnok- (vagy fõétek-
fogó-) mester, a fõlovászmester, a fõajtónálló-mester és a fõudvarmester. A két ko-
ronaõr után a beiktatás sorrendjében következtek az örökletes fõispánok, majd a
többi fõispán, aztán a többi gróf és a bárók.27 Hogy ezek hol és hogyan foglaltak he-
lyet 1741-ben, arról forrásunk nem ad felvilágosítást. (Köznemes) királyi tanácso-
sokkal én a 18. században egyáltalán nem találkoztam a felsõtáblán. Ott ez utóbbi-
ak szerintem 1764-ben sem voltak jelen. (Errõl lásd a 12. függeléket!)
Az 1790–91. évi diéta elsõ szakaszát és az 1792. évit Budán tartották a klarisszák
kolostorából átalakított épületben. Kelényi György a Magyar Hírmondót idézve írja
le a felsõtábla üléstermét: „a terem északi oldala mentén (»a’ Frantziskánusok
piatzára« nézõ oldalon), miként a hosszmetszeteken is látni, majdnem végig a fal
mentén, az ablaksor elõtt »két gráditsnyi magasságú hosszu alkotványra a’ Nézõk
vagy Vendégek állottak fel«. A terem végén – talán a hosszú asztalokkal szembefor-
dulva elhelyezett széken – a prímás ült. Mellette üres szék állt, jelezve, hogy a ná-
dori méltóság nem volt betöltve. A prímás melletti oldalon a hosszú asztal egyik ol-
dalán egyházi személyek foglaltak helyet. A nádori szék mellett az ország három fõ
zászlósura (országbíró, horvát bán, tárnokmester) helyezkedett el, s az asztalnak
ezen az oldalán fõurak, fõispánok székei következtek. Az asztalok háta mögötti
székeken »ültek a Hertzegek, Grófok és Bárók, kik nem voltak Zászlós Urak és Fõ
Ispányok«.”28
A leírásokban tehát vagy egy hosszú asztalról, vagy kettõrõl van szó, s vagy ezek
végén van az asztalfõ a prímás és a nádor számára, vagy nekik külön elnöki aszta-
luk van, mindenesetre egyfelõl eléggé állandónak látszik a 18. századi ülésrend a
felsõtáblán** (szemben az alsótáblával, mint azt hamarosan látni fogjuk), másfelõl
a nádor mellett találjuk a prímást is, vele legalábbis egyenrangúként. Ha az ülés-
rend a precedencia kifejezõje, s ez a korban valóban akkora fontosságú volt, akkor a
kérdésnek érdemes kicsit utánajárnunk: igazán egyedül a nádor volt-e a felsõtábla
és az egész diéta elnöke? Milyen szerepet játszott a felsõtáblán a magyar katolikus
egyház elsõ embere, az esztergomi érsek?
* Lásd a 10. függeléket!

** Mindehhez Kérészy Zoltán vagy Holub József leírása azon új elemeket teszi hozzá, hogy a mágná-
sok a prelátusok és a zászlósurak által körülült hosszú asztal mellett, kettõs sorban és emelt helyen ül-
tek (Kérészy: Rendi országgyûléseink 30–32., Holub: La Formation 357.).

Elnöklés a felsõtáblán
Korábban a nádor megfelelõjeként esett szó a mainzi érsekrõl, a Reichstagon ját-

szott szerepérõl. Mindkettejükre igaz, hogy az egész rendi gyûlés elnöki tiszte mel-
lett annak egy kamarájában is elnököltek. (A sejm felsõházának, a szenátusnak az
elnöke a lengyel egyházszervezet prímása, a gnieznói érsek volt29 – a párhuzam né-
met–lengyel viszonylatban tehát erõsebb, mint magyar–lengyel viszonylatban.) A
Német-római Birodalom rendi gyûlésében elnöklõ mainzi érsek a választófejedel-
mek kúriájában adhatta le az utolsó, döntõ szavazatot, a birodalmi hercegek kúriá-
jában pedig egy világi és egy egyházi személy (illetve a 18. században már mindvé-
gig ezek képviselõje) felváltva elnökölt: ugyanis ez a jog az osztrák fõherceget, illet-
ve a salzburgi érseket illette meg.30 A diétán a nádor a felsõtábla elnöke is volt. De
a mainzi érsek megfelelõjének a magyar országgyûlésen bizonyos szempontból a
prímást is tekinthetjük: a diétán is megkülönböztetett szerepet játszott a katolikus
egyház feje, a prímás, egyfajta társelnöki funkciót töltve be.
Ennek eredete* talán ott keresendõ, hogy a 18. század elején az esztergomi érsek
méltóságát Keresztély Ágost bíboros szász herceg viselte, ki éppúgy római szent bi-
rodalmi herceg volt,** mint Esterházy Pál nádor. A prímás kérésére mindenkori hi-
vatali utódait III. Károly 1714. december 9-én felruházta ezzel a címmel, és ezt az
aktust az 1715. évi 111. articulussal törvénybe is iktatták.
A diéta mindennapjainak egyes mozzanatait sorra véve a prímást sokszor a ná-
dor elé helyezve láthatjuk. 1708. március 3-án, a diéta megnyitásának reggelén a
nagyszombati követek elõbb a prímást keresték fel és üdvözölték, s a nádort csak
utána. Pár nappal késõbb „az ország többi oszlopát” is: az országbírót, a horvát
bánt és a tárnokmestert.31 A sorrend láthatóan rangsor, így a prímásnak a nádor elé
helyezése sem lehetett puszta véletlen. Amikor az 1741. évi diétát megnyitotta, Má-
ria Terézia is elõbb a prímásnak nyújtotta a kezét kézcsókra, s csak utána a nádor-
nak.32 A diétai névsorok pedig az elnöki asztallal kezdik a jelenlévõk felsorolását, s
itt a jobb oldalon helyet foglaló prímást elõbb említik a bal oldalon ülõ nádornál.33
De vajon ez a kiemelt pozíció milyen feladatokkal és jogokkal járt együtt?
1708. április 4-én a prímás vette át a királyi biztosoktól megbízólevelüket és a ki-
rályi elõterjesztést, majd felbontatlanul adta õket tovább a nádornak.34 A királytól
érkezõ iratok átvétele a rendek nevében mindvégig az esztergomi érsek feladata
maradt. 1790. november 29-én Boronkay József Somogy megyei követ azt jelentet-
* A korábbi idõszakot tekintve sem a forrásokat nem ismerem, sem olyan feldolgozással nem találkoz-
tam, mely a prímás társelnöki pozícióját megvilágítaná: a következõkben ezért csak a 18. századi hely-
zetre nézve próbálok meg következtetéseket levonni.
** A szász herceg választófejedelem is volt (Kurfürst), nemcsak birodalmi herceg (Reichsfürst). A prí-
más viszont csak a szász-zeitzi herceg harmadik fia. A birodalmi hercegi méltóságot a harmincéves
háború után kezdték el adományozni, de elnyerése akkor is különleges kegynek számított, példának
okáért a Wallenstein, a Liechtenstein, a Dietrichstein és a Lobkowitz, késõbb többek közt a Schwar-
zenberg vagy a Thurn und Taxis család részérõl (Endres: Adel 5.).

te, hogy érkezett ugyan a diétára egy királyi leirat, de nem bontották még fel, mert a
prímás távol volt.35 A prímás tiszte volt felbontani a nádorjelöltek nevét tartalmazó
borítékot is.* Az 1722–23. évi diéta megnyitásakor a királyi propozíciókat az eszter-
gomi érsek vette át III. Károlytól.36 1728-ban megnyitása elõtt a diéta részletesen
meghatározta a királyi biztosok fogadásának rendjét. Azt is rögzítették, hogy a pro-
pozíciókat a királyi biztosoktól a prímás veszi át, s a nádor csak akkor, ha a prímás
nincsen jelen.37 1708. április 4-én a diéta megnyitásakor Liechtenstein herceg és
Traun gróf királyi biztosok beszédét követõen õ mondott válaszbeszédet,38 miként
1741-ben is õ válaszolt szónoklattal a magyar rendek nevében.39 1792. június 26-án
is a prímás tiszte volt válaszolni a diéta berekesztésekor a nádor búcsúbeszédére.40
Úgy vélem, hogy a rendek szónoka azért volt a prímás, mert a szónok, szóvivõ hagyo-
mányosan az elsõ rendbõl került ki, amint ezt az üzenetvivõ küldöttségek – mind az
alsó-, mind a felsõtáblaiak –, valamint az egyéb küldöttségek esetében láttuk.
III. Károly megbízásából a kancellár nemcsak a nádornak írt, hanem a prímás-
nak is címezte levelét, amely gyakorlatilag a leiratot helyettesítette.41 A feliratokat
pedig a nádor mellett a prímás is aláírta és lepecsételte** (és néha az országgyûlési
napló fordított sorrendet rögzít, elõbb a prímás, azután a nádor42 – bizonytalan,
hogy ez a valós események pontos rögzítése akart-e lenni). Az 1728. július 30-i or-
szággyûlési ülésbõl felterjesztett sérelmi feliratot baloldalt és feljebb írta alá az esz-
tergomi érsek, jobboldalt és lejjebb a nádor (ha a másolat pontos e tekintetben is),43
mindenesetre elõbb került rá a feliratra az érsek, s csak azután a nádor aláírása.44
Azt látjuk tehát, amit egy kortárs összefoglalás is rögzít: a hagyomány sok funkci-
ót a prímásnak tartott fenn, egyfajta kvázi-társelnöki szerepet juttatva neki: a ná-
dorral együtt õ is aláírta a feliratokat, a diéta megnyitásakor és szétoszlásakor a
résztvevõk õt éppúgy üdvözölték, mint a nádort.*** Ezért jelenlétére nagy szükség
volt az üléseken. 1712. július 15-én a felsõtábla azt az üzenetet küldte az alsónak,
hogy mivel a prímás és egyes fõrendek távol vannak, a többiek nem akarják ülésüket
folytatni.45 Már a vizsgált korszakon túl, 1802-ben, de még láthatóan ugyanezen
rendszer érvénye alatt, a rendek prímás kinevezését kérték I. Ferenctõl, mert fontos
funkciókat kellett ellátnia a diétán.46
A prímás ezen feladatköre az esztergomi érseki szék üresedése esetén is a prelá-
tusok kezében maradt. 1751-ben a diéta kezdetekor az esztergomi érsek méltósága
nem volt betöltve. Ekkor a kalocsai érsek vette át ceremoniális feladatait: õ mondott
válaszbeszédet a rendek nevében a királyi elõterjesztés átvételekor,47 s õ vette át a ki-
rályi biztosoktól a nádorjelöltek nevét tartalmazó lepecsételt iratot.48
* Mint 1714. október 16-án történt (Perényi 149., ugyanígy Málnási: Csáky Imre 153–154.) vagy Sán-
dor Lipót fõherceg megválasztásakor: lásd errõl Somogy követeinek 1790. november 16-i levelét (P
1791 79. 211.).
** Pl. 1764. július 14-én: 700.453 56. A concursusokon (melyekrõl késõbb bõven lesz szó) szintén a prí-
más és a nádor írta alá a feliratokat, pl. 700.482 149., 192.
*** Kaprinai 316. Bónis György is megfigyelte, hogy a felsõtáblán a 18. század elsõ negyedében egy-
fajta kettõs elnökség érvényesült a gyakorlatban (Bónis: Die ungarischen Stände 296.).

Ugyanakkor az is jól látszik, hogy ezek inkább protokolláris jellegû feladatok.
Azután a prímásnál ténylegesen akár fontosabb lehetett a diétán egy másik fõpap is,
mint a század elején gróf Csáky Imre bíboros, kalocsai érsek.* Az éles szemû kor-
társ, Hajnóczy József is egyértelmûen a nádor és csak a nádor elnöklésérõl beszél.**
A prímás nem helyettesíthette a nádort funkcióiban. 1708. március 27-én a nádor
az udvartól futárral levelet kapott, ezért nem tudott elnökölni a felsõtábla ülésén, s
nem is tartottak ülést. Nem merült fel, hogy a (jelen lévõ, s nem beteg) nádort valaki
helyettesítse, s az sem, hogy a prímás elnököljön. Sõt április 4-én a nádor és az or-
szágbíró betegsége miatt az utóbbi szállásán gyûltek össze a fõrendek.49 Mint ebbõl
kitûnik, az országbíró helyettesíthette a nádort, a prímás nem: ahogy õt szükség
esetén a kalocsai érsek helyettesítette, mint az imént láttuk, tehát a nádor elnöki fel-
adatai más világi fõrendekre szálltak, ha a nádor távol volt az ülésrõl, vagy az or-
szágnak egyáltalán nem is volt megválasztott nádora. A diétát bizonyos funkciói-
ban helyettesítõ concursusok alkalmával (melyekrõl a 3.e fejezetben bõvebben esik
majd szó) ugyanezt látjuk: az elnöklést nádor híján (mint például 1736-ban) sem a
prímás veszi át, hanem az országbíró. A prímásnak az aláírására volt szükség:
1735-ben a beteg prímáshoz küldöttség vitte el aláírásra a feliratot.50
Elnöknek ezért csak tévedésbõl lehetett õt nézni, amire persze a kortársak közt is
akadt példa: Keresztesi József református lelkész 1790-ben így látta a felsõtáblát:
„egyikben [ti. az egyik teremben] a mágnások gyûltek össze, praesideált az asztal
végén az esztergomi érsek és prímás, regni cardinalis, Batthyány József a mellette
lévõ zöld szék üres vala, mely a reménység alatt lévõ palatinus számára tartatott. –
Balfelõl elöl ült a judex curiae, gróf Zichy Károly…”51 Valójában a prímás társel-
nöksége is inkább protokolláris jellegû volt, mint érdemi. 1790-tõl azután Habs-
burg fõhercegek mellett kellett ezt a funkciót ellátnia, ami a klérus vezetõjeként, a
katolikus s általában az aulikus párt egyik fejeként birtokolt valós politikai súlyát
valamelyest mérsékelte.
De ha a prímás nem volt is a nádor egyenrangú partnere, azért a diétán fontos
szerepet játszott, és nem csak a protokoll miatt. József nádor 1800. augusztus 4-i
elõterjesztésében ezt írja fivérének: „Ami végül a megüresedett esztergomi érseksé-
get illeti, itt csak megjegyzem, hogy amennyiben Felség majd országgyûlést akar
tartani, ezt a posztot még ezt megelõzõen be kell tölteni, mert neki nagy befolyása
van az országgyûlési ügyekre, és egy prímás, mint a klérus vezetõje az országgyûlé-
sen és azon kívül is sok jót tehet.”52
Elnöknek azonban a prímást sok protokolláris feladata dacára sem tarthatjuk,
* Málnási Ödön Csáky Imre-életrajza (kiváló, de az elfogultságtól nem mentes mû) szerint a felsõtáb-
la ülésein Csáky bíboros vitte a prímet, és passzivitásba szorította a prímást. Az udvar egyéb alkalmak-
kor is Csákyt, az õsi magyar származású és feltétlenül királyhû fõpapot tolta az elõtérbe. Állandó veze-
tõ szerepe féltékenységet is ébresztett Keresztély Ágost herceg esztergomi érsekben (Málnási: Csáky
Imre 280.).
** Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 204. Ereky István is úgy véli, hogy a prímás nem volt a
nádorral egyenrangú, csak rangban elsõ a fõrendek közt (Ereky: Jogtörténelmi I. 379.).

csak a nádort nevezhetjük annak. És, mint láttuk, a nádor helyettesítésére sem a
prímás volt jogosult, hanem a rangban utána következõ világi fõméltóság, az or-
szágbíró. Erre sok példát említhetünk: az 1741., 1751. vagy 1790–91. évi diéta elsõ
szakaszát, illetve 1714 eseményeit.* De ha õ sem láthatta el ezt a funkciót, a helyet-
tesítése már távolról sem volt ilyen egyszerû kérdés: vajon a bánt vagy a tárnokmes-
tert illeti-e az elnöklés joga?
1741. június 12-én az ülés 10 órára ki volt tûzve, és a követek többsége összegyûlt,
de az országbíró betegsége miatt nem tarthattak ülést. Kilenc nappal késõbb vegyes
ülést kellett volna tartani a királyi propozíciók felolvasására, de a beteg országbíró
szállására nem fért be mindenki, csak az országházba – így viszont azt a kérdést
kellett volna megoldani, ki üljön ott az elnöki székbe. Sehogyan sem tudtak abban
megegyezni, ki elnököljön, a horvát bán vagy a tárnokmester. Ezért végül a két táb-
lán külön hirdették ki Mária Terézia elõterjesztéseit.53 Július végén egy felsõtáblai
ülést a nádor és az országbíró távollétében a tárnokmester vezetett le: nem tudni, a
bán jelen volt-e, s eltûrte-e ezt, mindenesetre Szuhányi Márton helytartótanácsos
a nádor és az országbíró távollétével indokolta a tárnokmester elnökségét, s nem
tartotta ezt szükségesnek a bán távollétének említésével alátámasztani.54
Tehát a vitából 1741-ben a tárnokmester került ki gyõztesen. Jogait, akár tudott
róla, akár nem, egy korábbi diétai döntés is alátámasztotta. Az 1722–23. évi diétán
már felmerült a kérdés, hogy ha a nádor nem tud elnökölni a diétán, s az országbíró
is igazoltan van távol, a tárnokmester elnököljön-e a bánt megelõzve. A döntés idé-
zi ugyan az 1608. évi koronázás elõtti harmadik törvénycikket (mely az országbíró
után a tárnokmestert teszi, s nem is szól a horvát bánról), de tagadja, hogy ezen
esetre relevanciája volna ennek az articulusnak, hanem ehelyett a Helytartótanács
elnöklési rendjére hivatkozik, amelynek elfogadásakor senki sem élt kifogással.
(Bár valójában ez csak az országbírót jelölte meg a nádor helyetteseként, s mindket-
tõjük távollétében a rangidõs, jelen lévõ helytartótanácsos vezette az ülést!55) Fel-
idéznek három olyan felsõtáblai ülést, amelyen a nádor távollétében a tárnokmester
elnökölt, noha két bíboros – a prímás és a kalocsai érsek –, sõt egy ízben a bán is je-
len volt. Végül a tárnokmester mellett szóló döntés perdöntõként a Hármaskönyv
2. részének 65. címére hivatkozik, amely kimondja, hogy a bánnak Dalmát-, Hor-
vát- és Szlavónországban van joghatósága – tehát Magyarországon nem, noha el-
nöklése ezt jelentené.56 A tárnokmester elsõbbsége a bánnal szemben 1737-ben is
érvényesült, ha nem is a diétán, csak a concursuson: amikor gróf Pálffy János ország-
bíró köszvénye miatt nem tudott megjelenni, a tárnokmester elnökölt a concursus
ülésén.57 Az 1751. május 11-i üléssel kapcsolatban egy napló már magától értetõdõ-
en jegyezte meg: „gróf Esterházy Ferenc tárnokmester, mivel nem volt nádor, és az
országbírónak távol kellett lennie, elnökké emelkedett.”58
* Bónis György szerint 1724. július 24-én a felsõtáblán a prímás elnökölt (Bónis: Die ungarischen
Stände 305–306.). A fentiek miatt ezt az állítást nem tudom a magamévá tenni.

Ülésrend az alsótáblán
Az alsótáblai ülésrendet illetõen egyfelõl az alsótáblát alkotó egységek egymáshoz

képest elfoglalt helyét, másfelõl ezeken az egységeket belül az egyes megjelentek
rangsort is tükrözõ helyét érdemes megfigyelni. A királyi tábla mintegy a tisztikarát
alkotta az alsótáblának. 1741-ben a királyi táblánál a személynök bal oldalán az
alnádor foglalt helyet, aki a personalis távollétében az alsótábla elnöki tisztét is ellát-
ta, majd utána az alországbíró, a nádori ítélõmester, az országbírói, a két személy-
nöki és a báni ítélõmester. Õk voltak a királyi táblának rangban a személynök után
következõ bírái – ebben a sorrendben. A jobb oldalon a két horvát követ foglalt
helyet, majd a négy királyi és a két érseki ülnök.59 Ez az elhelyezkedés a század fo-
lyamán lényegében állandónak tekinthetõ. Tudjuk például, hogy a dalmát-szla-
vón- horvát követek már 1709-ben is a személynök jobb oldalán ültek.* 1751-ben a
tízévinél korábbi ülésrendhez képest csak az a különbség, hogy a horvát követek
mellett (tehát az asztalfõhöz közelebbi, elõkelõbb helyeken) az érseki, nem pedig a
királyi ülnökök ültek.60 Van továbbá, hogy a királyi és az érseki ülnökök közt nem
tesznek különbséget.**
Lányi Pál elmondja, miként foglaltak helyet az alsótábla tagjai, amikor 1712-ben
elõször vonultak be üléstermükbe. Az elsõ asztalt a királyi tábla foglalta el, a belsõ
asztalhoz a klérus képviselõi ültek le, a középsõhöz a dunai vármegyék küldöttei,
az ajtóhoz legközelebbihez pedig a tiszaiak. Az utolsó három asztalnál a szabad ki-
rályi városok és a távol lévõ mágnások követei foglaltak helyet.61 (Lásd a 3. ábrát!) A
helyfoglalás ezen módja jól tükrözte az alsótábla résztvevõinek státusát. Egyes vár-
megyék tiltakoztak is a precedencia ily meghatározása ellen, de mivel ez maradt a
rend, okkal feltételezhetjük, hogy a többség felfogását pontosan tükrözte.
Ez az ülésrend azonban csak a volt kuruc Lányinak volt új 1712-ben: ahogy a dié-
ta ekkor csak kiegészült, s valójában már 1708-ban kezdetét vette, úgy az ülésrendi
és precedenciaviták hatására az ülésrend kérdésében is már akkor, 1708. március
15-én történt rendelkezés. A klérus vita nélkül a királyi tábla asztalától jobbra, az
ablaknál foglalt helyet. A többiek közül az elsõ asztalt, azaz az elsõ helyet (mármint
a klérus után) a dunántúliak mellett a távollévõk követei is maguknak követelték.
Az elnöklõ alnádor rendelkezésére végül a klérus melletti, bal oldali elsõ asztalt a
megyei követek foglalhatták el,*** az ablak mellett a második sorban a távollévõk
* 700.498 533. 1681-ben azonban fordítva volt: a jobb oldalon ült az alnádor és az ítélõmesterek, a bal
oldalon a horvát követek és a többiek (Acta Comitialia Soproniensia 59. [a számozás újraindulását
követõen]).
** 700.486/1 31–32. (Pedig ez a névsor nem is ülésrend, hanem rangsor: a hiányzó személynökkel in-
dul, és nem tagolódik két oldalra, mint az ülésrend.)
*** Amikor 1708. március 17-én már az alnádor által meghatározott, s a követek által elfogadott ülés-
rendben ültek le, a vármegyék sorrendje a következõ volt a jobb oldalon: Pozsony, Sopron, Zala, So-
mogy, Bars, Pest, Esztergom, Baranya, a bal oldalon: Nyitra, Vas, Fejér, Trencsén, Moson, Gyõr, Ko-
márom, Bihar (700.496 48–49.).

követei ültek, a vármegyeiek asztala mögött a második sorban pedig a városiak.* Õk
viszont egy asztalnál nem fértek el, s közülük néhányan a távollévõk asztalához
szorultak. Ugyanakkor a jelenlévõk tudták, hogy a 13 vármegye, azaz a tiszántúli és
Tiszán inneni megyék késõbbi megjelenésekor nem lesz elég ennyi asztal.62 Miat-
tuk tették tehát be a harmadik asztalokat is: az elsõ sorban a harmadik asztalhoz
kerültek a tiszai vármegyék, a második sorban pedig mindhárom asztalnál maradt
a távollévõk követeinek és a városok képviselõinek vegyes elhelyezkedése. Zsilinsz-
ky Mihály az elsõ 1708. évi ülések kapcsán padok beszerzésérõl beszél: tehát a
hosszú asztalok mellett nem székek, hanem lócák álltak.63
Az 1722–23. évi diéta jegyzõkönyvében olvasható alsótáblai ülésrend64 szerint
a királyi tábla után a klérus táblája, aztán a Dunán inneni és -túli vármegyéké, majd a
„felsõ-magyarországi részek táblája”, aztán a távollévõk követeié, végül a „szabad
királyi és bányavárosoké” következett. Ezen egységeknek a precedencián túlmenõ
konkrét helyérõl nem értesülünk, mivel egy tábla (mint arról Lányi naplója is tanú-
ságot tesz) ülhetett egynél több asztal mellett is, de ez a felsorolás megengedi azt a
feltételezést, hogy az asztalok elhelyezkedése nem változott az elõzõ országgyûlés-
hez képest.
1722. július 6-án a diéta elsõ rendes munkaülése azzal kezdõdött, hogy Bossányi
Gábor, Nyitra vármegye követe „más felzendülõk csoportjából deklarálta”, hogy a
vármegyei követek ülésrendjét sérelmezik. Az alnádor és a nádori ítélõmester java-
solta, hogy az elõzõ országgyûlés ülésrendjét vegyék figyelembe,65 melyet ezért fel-
olvastak.66 Az ezt rögzítõ egyik kéziratos országgyûlési napló a királyi táblánál csak
annyit jegyez meg, hogy a rendes szokás szerint ültek annak tagjai: tehát köztük
nem volt ellentét. A klérussal kapcsolatban talán az asztaluk két oldalának ülés-
rendjét mutatja a napló két hasábja:** az egyik oldalon a káptalanokat tüntetik fel,
a másikon a prépostokat, majd az apátokat, végül a jezsuita küldötteket. A várme-
gyék követei közül a dunaiak megelõzték a 13 vármegyéit, s a távollévõk közt a ha-
zaiak követei az indigenákét, s a két kategórián belül a küldõ méltósága döntött. Vi-
tás tehát ekkor a táblákon belüli sorrend lehetett, a táblák elrendezése nem: az min-
den bizonnyal a század eleji mintát követte. Valójában az ülésrenddel kapcsolatos
vita már a diéta legelején megkezdõdött, ahogy általában a helyüket hátrányosnak
érzõ követek csak annak deklarálásával fogadták el a megoldást, hogy ez a jövõre
nézve nem szolgálhat rájuk, illetve küldõjükre nézve hátrányos precedensként.67
1728. június 14-én az alsótáblán ismertették III. Károly leiratát, mely elrendelte,
hogy az országgyûlési követek az elõzõ diéta ülésrendje szerint foglalják el a helyü-
* A városi követek ülésrendje 1708. március 17-én a következõ volt: Buda, Pozsony, Sopron, Szakolca,
Esztergom, Komárom, Ruszt és Kapronca, a másik oldalon: Pest, Nagyszombat, Szentgyörgy, Bazin,
Modor, Kismarton, Zágráb és Körös (700.496 49.). Ebbõl a naplóból nem derül ki, hogy a városiak
nem fértek volna el asztaluknál. A távollévõk követei többen voltak, 25 távollévõt képviseltek (700.496
49–50.).
** A Prileczky-féle napló a sorrend feltüntetésekor olyan jeleket alkalmaz, amelyek minden bizony-
nyal a terembeli elhelyezkedésre utalnak, de sajnos nem tudtam megfejteni õket (700.486/1 61–64.).

ket.68 Az 1741. évi országgyûlés ki is mondta, hogy az ülésrendet tekintve a király
döntése a végleges – de addig is minden prejudícium nélkül alkalmazkodjanak a
megelõzõ diéta ülésrendjéhez. Mivel néhány követ közt az ülésrend miatt vita tá-
madt, meg is vizsgálták az elõzõ diéták (már többes számban) szokásait. Az ezek-
nek megfelelõ ülésrendet aztán sok ellenmondás után a követek elfogadták.69
Az alsótábla ülésrendjét az 1741. évi diétán Salamon Ferenc rekonstruálta Koli-
novics Gábor leírása alapján. (Lásd a 4. ábrát!) A terem többi részétõl ráccsal elvá-
lasztott és egy lépcsõvel magasabban elhelyezkedõ dobogón, a Hosszú utcára nézõ
két ablak alatt keresztben álló asztalnál foglalt helyet a királyi tábla (szokás szerint
Horvátország követével és ítélõmesterével egyetemben). Szemben velük három
(egyenként négy-öt összetolt asztalból álló) asztalsornál ültek a követek faszékeken
és padokon. A királyi tábla elnöki asztalától nézve a jobb oldalinál a klérus és a tá-
vollévõk követei, a középsõnél a dunai és a tiszai megyék (ez az asztalsor középen
meg volt szakítva, elválasztva egymástól a tiszai és a dunai vármegyék követeit), a
bal oldali fal mellett álló asztaloknál a szabad királyi városok küldöttei. Az ablak
alatt és a terem végében a falnál állt az ifjúság. A bal oldali falon nyílt a hátsó ajtó,
ahol a fõrendek üzenetvivõ küldöttségei szoktak a terembe belépni, s az udvar felé
nézett a terem fõbejárata, többi ablaka, és itt volt a kályha is.70
1741-ben a viták egy forrás szerint a vármegyék követeire korlátozódtak, s a töb-
bieknél változás e tekintetben nem is történt.71 A vármegyék sorrendjét viszont más
naplók egymástól eltérõen adják meg.* A tiszai megyék és a városok követei közt az
volt a szokás, hogy az elsõ követ az asztal jobb oldalán ült, míg alárendelt társa vele
szemben. A dunaiak táblájánál a viszont Dunán inneni és a dunántúli vármegyék
küldöttei egymással szemben, az asztal két oldalán ültek, tehát egy-egy megye kö-
vetei egymás mellett foglaltak helyet.72
A következõ országgyûlés második ülésnapján az ülés kezdetén egyes vármegyék
követei a királyi táblához (tehát az elnöki asztalhoz) mentek panaszra azzal, hogy
nincsen ülõhelyük. A személynök erre az országbírói ítélõmesterrel átnézte az
ülésrendet, és városi követeket elmozdítva helyet csináltak a követeknek.73 Hogy
miképp, nem tudjuk meg ebbõl a forrásból. De az 1751. évi országgyûlés alsótáblai
ülésrendjérõl részletes leírás is fennmaradt. A királyi tábla elnöki asztala a terem
többi részénél egy lépcsõvel magasabban volt, s attól rács választotta el. Az asztalfõn
a személynök ült, a többi királyi táblai bíró pedig a szokott és fentebb ismertetett
sorrendben foglalta el helyét, körbeülve az asztalt. A rácson kívül a terem jobb olda-
lán a fal mellett a kályháig asztalok álltak: itt elöl a klérus ült, legelöl az esztergomi
* 700.478 7–8. és 700.477 19–20. (mely utóbbival megegyezik 700.476 32. és 700.475 6.) Az elsõnek
említett forrásból hiányzik Moson és Pest megye. Az utóbbi három forrás sorrendje a dunai várme-
gyékrõl: Pozsony, Nyitra, Sopron, Trencsén, Vas, Nógrád, Zala, Liptó, Komárom, Bars, Somogy,
Hont, Gyõr, Veszprém, Baranya, Zólyom, Fejér, Esztergom, Moson, Pest, Tolna, Árva, Bács és
Túróc. A tiszaiak sorrendjében ez a négy forrás egyetért: Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szatmár, Sza-
bolcs, Szepes, Gömör, Borsod, Heves, Bereg, Torna, Ugocsa, Bihar, Máramaros, Zaránd, Csongrád,
Békés, Csanád és Arad.

káptalan követei, majd a többiek összevissza. A klérus után itt ültek a távollévõk kö-
vetei. A terem közepén az asztalsor szintén a terem végéig ért. Itt foglaltak helyet az
egyik oldalon a dunántúli, a másikon a Dunán inneni vármegyék követei: a jobb ol-
dalon Pozsony megye ablegatusai, velük szemben Nyitra vármegye küldöttei, és így
tovább. Utánuk az asztal végén vegyesen városi követek ültek. A terem másik szé-
lén, a falnál állt a harmadik asztalsor a terem teljes hosszában. Itt a tiszai megyék
küldöttei ültek, egy megye két követe egymással szemben foglalt helyet. Utánuk is-
mét városi követek ültek vegyesen.74 (Lásd az 5. ábrát!) A változás tehát annyi, hogy
a tiszai vármegyék követei (és ez megfelelt a korábbi rendnek) a második asztalsor
végérõl a harmadik elejére kerültek. A leírás szerint nem volt hely a három asztal-
sor után a terem alsó végében. Pedig az ifjúságot rendszerint oda igyekeztek szorí-
tani, hogy ne az asztalok közti teret töltsék ki az ácsorgó kiskövetek. Ha a leírás a
valóságnak megfelelt, s ott nem is volt hely számukra, nem meglepõ sem magatar-
tásuk, sem az intézkedések hatástalansága.
Legalábbis az 1751. évi országgyûlésen az ifjúság valóban az asztalok közti teret
töltötte meg az alsótábla üléstermében, hiszen ez ellen emelt szót a személynök áp-
rilis 30-án, javasolva, hogy inkább a terem végébe és sarkaiba húzódjanak.75 Sem a
probléma, sem a megoldási javaslat nem volt új. Az alsótábla már 1741. május
19-én úgy döntött, hogy a kiskövetek ne az asztalok között, hanem a terem két vé-
gében és a fal mellett álljanak (ezzel elutasítva a személynök javaslatát, hogy egy-
szerûen zárják õket ki az ülésekrõl).76 De nem is ekkor indítványozta a személynök
elõször az ifjúság kizárását az alsótáblai tanácskozásokról, mert az asztalok között
állnak, kiabálnak és zajonganak, hanem már 1709. március 8-án is úgy döntöttek a
rendek, hogy az ifjúságot engedjék ugyan be az ülésekre, de csak az ablakoknál és az
ajtónál kapjanak helyet.77 A késõbbi fejlemények bizonyítják, hogy az 1708. évi korlá-
tozás nem volt hatásos, s látni fogjuk, hogy a késõbbiek sem: az ifjúság kordában tar-
tása mind elhelyezkedése, mind a rend szempontjából állandó probléma maradt.
1751. augusztus 24-i ülésen a következõ diétára halasztották az ülések rendjével
kapcsolatos rendezést, beleértve az asztalok elrendezését is, például hogy a királyi
tábláé középre kerüljön.* Ez az átrendezés végül sohasem valósult meg, noha ez
utóbbi elem több rendezési tervben is felbukkant.
Az egy meg nem nevezett egyházi küldött említett beszámolója az 1764–65. évi
diétáról az alsótábla ülésrendjét a következõképpen adja meg: a királyi tábla asztala
három lépcsõvel a többi felett, a terem többi részétõl korláttal elválasztott helyen
állt. Az asztalfõn egyedül a személynök foglalt helyet, oldalánál az alnádor, az
alországbíró, a négy ítélõmester és a horvát protonotárius, majd a királyi tábla ülnö-
kei és Horvátország követe. Körülöttük ültek a királyi tábla esküdt jegyzõi. A so-
rompón túl három sorban asztalok álltak a terem végéig.** A jobb oldaliaknál a klé-
* 700.470 137. Két nappal késõbb is foglalkoztak ugyan ezzel a kérdéssel, de akkor is azt mondja errõl
a napló, hogy végleges döntés nem született (700.470 142.).
** Ezt megerõsíti egy napló, amely középsõ asztalról beszél (700.454 2.).

rus követei, majd ugyanezen asztalsorban utánuk a távol lévõ mágnások küldöttei,
a középsõ asztaloknál a Dunán inneni és dunántúli vármegyékéi, a bal oldali aszta-
loknál pedig a Tiszán inneni és tiszántúli vármegyék követei ültek. A középsõ és a
bal oldali asztalsor hátsó asztalainál a szabad királyi városok küldöttei foglaltak he-
lyet. A követi asztalsorokat mindenünnen körülvette végül az országgyûlési ifjúság.78
(Lásd az 6. ábrát!) A régóta élõ szokás szerint a dunai vármegyék táblájánál jobb ol-
dalon a dunántúli, bal oldalon pedig a Dunán inneni vármegyék követei ültek, a ti-
szaiakénál pedig egyazon megye követei egymással szemben foglaltak helyet.*
A leírásból kiderül, hogy a káptalani követek mellett préposti, apáti és egyéb egy-
házi követek is voltak, valamint a jezsuita provincia küldöttei, s „a többi távollévõ
prelátus küldöttei, kik a premontrei, bencés és ciszterci rendbõl voltak”.79 Ezek sze-
rint a személyre szóló királyi meghívólevéllel meghívott, de a diétától távol maradt
egyháziak követei nem a távollévõk követei közt, hanem a saját rendjük képviselõi
közt foglaltak helyet. Az a körülmény, hogy a leírás a távollévõk követeit az egyhá-
ziak asztalsorának végén helyet foglalókként említi, megengedi azt a feltételezést
is, melynek értelmében ez nem véletlen, hanem éppen azt tette lehetõvé, hogy a
klérus távol lévõ tagjainak egyházi követei saját rendjük képviselõi mellett ülhesse-
nek anélkül, hogy csoportjukat elhagynák. Bár egyáltalán hovatartozásuk sem
egyértelmû, azazhogy õk az alsótáblai klérus vagy a távollévõk követeinek részét al-
kották (hisz mindegyik igaz), ha például szavazásra került a sor. De miként az
1764–65. évi ülésrend is gyakorlati megoldást adott a dilemmára (a jobb oldali asz-
tal végén ültek a káptalani követek mellett, ugyanakkor a terem alsó végében a tá-
vollévõk követeinek helyén), úgy a század végére a szavazás szempontjából is lé-
nyegében akadémikussá vált a kérdés, hogy hová is sorolandó egy távol lévõ apát
követe. (A szavazási rendrõl a negyedik részben lesz szó.) Véleményem szerint a
kortársak inkább a klérushoz sorolhatták õket, ha maguk is egyházi személyek vol-
tak. Viszont biztosan akadt példa az ellenkezõjére is.80
1790-ben Keresztesi József a következõképp írta le az alsótábla budai üléstermét:
„A másik szállában, mely igen nagy, mégis szûk,** gyültek össze a statusok, a me-
gyék, királyi városok és káptalanok s absensek legatusai; – ezek ültek négy igen
hosszú, zöld posztóval bevont asztalok mellett, veres bõrös székeken; egy kevéssé
magasabb helyen, cancellusokkal [rácsokkal] körül véve volt az 5-ik asztal, mely
mellett consideált a királyi tábla, – itt praesideált a personalis. – A ház karokkal
* MOL N55 6. kötet 9–10. A vármegyék ebben a meghatározott sorrendben követték egymást: 1. A
dunai vármegyék táblája. A) dunántúliak: Pozsony, Sopron, Vas, Zala, Komárom, Somogy, Gyõr,
Baranya, Fejér, Moson, Tolna, Bács, Pozsega, Verõce, Szerém. B) Dunán inneniek: Nyitra, Tren-
csén, Nógrád, Liptó, Bars, Hont, Veszprém (!), Zólyom, Esztergom, Pest, Árva, Túróc. 2. A tiszai vár-
megyék táblája: Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szatmár, Szabolcs, Szepes, Gömör, Borsod, Heves,
Bereg, Torna, Ugocsa, Bihar, Máramaros, Csongrád, Békés, Csanád, Arad.
** Nemcsak Keresztesi találta szûknek. 1790. június 10-én a tiszai kerületek ülésén felmerült, hogy
esetleg a teremben nem fér el mindenki, akinek joga van megjelenni, s hogy mit is kellene tenni ebben
az esetben (MOL N56 3. kötet 21.).

[karzatokkal] körül volt véve, (melyekrõl mondotta József II. császár, hogy onnan
szórhatják a magyarok az adtát-teringettét); itt voltak a sok ifjak, stb.”81 A Magyar
Hírmondó rézmetszete mutatja is a királyi tábla kétlépcsõnyi magas, korlátos emel-
vényen álló asztalát, mely a négy hosszú asztalra merõlegesen állt.82
Az 1790–91. évi diéta négy kerülete által kiküldött bizottság házszabálytervezetet
dolgozott ki, melyet a kerületek el is fogadtak. Az ülésrenddel kapcsolatban azt a ja-
vaslatot tette, hogy a királyi tábla a terem közepére kerüljön, mert fontos, hogy a
képviselõk láthassák egymást. (Mint láttuk, ez a javaslat már 1751-ben megfogal-
mazódott.) Jó lenne továbbá, ha arénaszerûen, lépcsõfokonként emelkednének
körben a székek – ajánlották. Ha ennek elkészítésére nincs idõ, illetve ha a rendek
ragaszkodnának a táblákhoz (azaz az asztalokhoz), akkor a három asztalt tegyék
olyan közel egymáshoz, hogy csak bemenni lehessen közéjük azoknak, akik le fog-
nak ülni, de állni ott ne lehessen. (Innen láthatjuk, hogy az 1709 óta ismétlõdõ tiltá-
sok, hogy a kiskövetek ne álljanak az asztalok közé, eredménytelennek bizonyul-
tak, s a korszak végén ez éppolyan probléma volt, mint az elején.) Féllábnyi dobo-
góra kellene továbbá helyezni az asztalokat, hogy a szólókat, akik felállnak, jobban
lehessen látni – javasolták. A három asztal végén a városi követeknek egy[-egy] to-
vábbit kellene elhelyezni a terem mindkét végében, és a távollévõk követeinek, akik
a vármegyei követek tábláinak végén már nem férnek el, az egyik karzaton helyet
biztosítani. A többi karzaton a hallgatóság foglaljon helyet: nekik a „Táblák háta
megett” felemelt ülõhelyek készíttessenek.83
Az alsótáblai ülésrend* története nemcsak a precedencia fontosságát s az alsótáb-
* Minden bizonnyal reformkori állapotot tükröz Pauler Tivadar leírása (Pauler: Alsó–Tábla 1003.) az
alsótábla ülésrendjérõl. Eszerint korlátokkal elkülönített emelvényen foglalt helyet a személynök, a
királyi tábla és a kapcsolt részek ítélõmestere és követei. A teremben három hosszú asztalsor állt. Az
elsõnél az egyházi rend, a [szabad] kerületek és a jelen nem lévõk képviselõi, a középsõnél a dunai és a
Dráván túli megyék, Túrmezõ és a „dunai” városok foglaltak helyet, míg a jobb oldalinál a tiszai me-
gyék és városok követei ültek. A 18. század közepe óta érvényesülõ szokás szerint az egyazon dunai me-
gye követei egymás mellett, a tiszaiaké egymással szemben ültek az asztalnál, miként a városok követei
is. Az országgyûlési ifjúság és a hallgatóság többi része az asztalok körül és a karzaton helyezkedett el.
1844 után Kovách Pál szerint az alsótáblán elnöklõ személynök jobb oldalán foglalt helyet a királyi
tábla és a klérus, az elnök elõtt 13 kisebb asztalnál ülnek a megyék követei régi szokás szerint, jobbról
a Duna-, balról a Tisza-mellékiek, a dunaiak után a túrmezei ispán, Fiume és Buccari, a tiszaiak után
Kõvár-vidéke, a jászkun és a hajdú kerület küldöttei. Két oldalról a szabad királyi városok követei fog-
laltak helyet a városok becikkelyezésének sorrendjében, és végül a terem bal oldalán, már a korláton
kívül, padokon a távollévõk küldöttei. Az alsótáblai horvát követek helye a királyi táblánál, a hallgató-
ságé pedig „a karzatokon kívül” volt (Kovách Pál: A magyarhoni törvényhozás történeti vázolata. Sze-
ged, 1861. 47–48. Idézi: Melhárd: Somogyvármegye 10.) A három hosszú asztal vagy három asztalsor
szokása 1833-ig még minden bizonnyal élt, lásd erre Szõcs: A városi kérdés 13.
Nem tudom, Kérészy Zoltán leírása milyen idõpontra vonatkozik – esetleg reformkori, csak Paule-
rénél részletesebb. Szerinte a ráccsal körülvett emelvényen foglalt helyet a személynök, tõle jobbra két
asztalnál az alnádor, az alországbíró és a Horvátországéval együtt öt ítélõmester ült, balra két asztal-
nál a királyi tábla ülnökei és Horvátország követe. Körülöttük ültek a jurátusok. A szerinte három
hosszú asztalnál ülõ alsótáblai követeket illetõen leírása megegyezik a Kaprinai által megadottal
(Kérészy: Rendi országgyûléseink 28–29.).

lán helyet foglaló csoportok presztízssorrendjét mutatja (királyi tábla, klérus, du-
nai, majd tiszai vármegyék, a távollévõk és a városok követei), hanem a szokás
fontosságát is. Hiába volt elvben uralkodói jog az ülésrend meghatározása, a gya-
korlatban ez a szokás kontrollja alatt állt. S ennek ereje arra kell hogy intsen ben-
nünket, hogy óvakodjunk az elhamarkodott következtetések levonásától: noha fel-
tehetõ, hogy egy szokásjogi rend, mint amilyen a 18. századi diéta mûködését sza-
bályozta, rugalmasabb volt, mint egy tételes jog által meghatározott, s könnyebben
idomult a változó erõviszonyokhoz, de néha az érdemben mégis csak kisebb sú-
lyú kérdésekben (amilyen például végsõ soron az ülésrendé is volt) mutathat akár
megmerevedést is a rugalmas alkalmazkodás helyett. Nem kell rögtön azt gon-
dolnunk az alsótáblai ülésrend változatlanságából, hogy az alsótábla elemeinek
egymáshoz viszonyított súlya a század eleje és vége között nem változott: más
eljárási kérdések kapcsán a negyedik részben világosan látni fogjuk ennek ellen-
kezõjét.
2.b | Az ülés rendje és rendetlensége

A hallgatóság és az országgyûlési ifjúság
Az alsótáblai ülésrend kapcsán bukkant fel az országgyûlési ifjúság problémája.

Esterházy Miklós nádortól még arról értesülünk: szokásban volt, hogy nem követ
elõkelõ nemesek is megjelentek az országgyûlés (minden bizonnyal az alsótábla)
ülésén, és szót kértek.85 A 18. században azonban erre a gyakorlatra nem találtam
adatot. A vármegyék által követként nem küldött köznemesek elõtt egy távollévõ
követségének elvállalása nyitotta meg a diéta kapuját, vagy félhivatalosan lehettek
jelen, az országgyûlési ifjúság részeként. Ez a reformkorra három csoportból tevõ-
dött össze. Elõször is a vármegyék és a városok küldtek ifjakat a követekkel, hogy el-
lássák az írnoki teendõket. Õk voltak a kiskövetek. A királyi tábla esküdt jegyzõi, a
jurátusok is megjelenhettek az üléseken, végül a pozsonyi tanulóifjúságot is az or-
szággyûlési ifjúsághoz lehet sorolni.86 A 18. századot illetõen az országgyûlési ifjú-
ság fogalmának szûkebb értelmezése állapítható meg: a harmadik csoport tagjaival
Wellmann Imre az alsótábla ülésrendjére olyan leírást ad, amely igencsak emlékeztet a felsõtábláéra.
Szerinte a személynöktõl jobbra foglalt helyet a klérus, balra a világiak.84 Nyilvánvalóan nem valós
ülésrendrõl van szó, hiszen Wellmann jórészt az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk sorrendjé-
ben sorolja fel a résztvevõket, beleértve az ország rendes bíráit (akik a személynök kivételével a felsõ-
táblán foglaltak helyet, ez pedig elnökölt) és a köznemes királyi tanácsosokat (kikkel magam sohasem
találkoztam). A jobb oldal így sokkalta rövidebb, mint a bal (az összes vármegyei és városi követtel, va-
lamint a távollévõkével), s a királyi tábla sem külön egységként jelenik meg, hanem a jobb oldalon
vannak felsorolva résztvevõi.

csak kivételképpen találkoztam a vizsgált forrásokban, ahogyan néha utalás törté-
nik egyéb, minden jogalap nélkül az ülésteremben felbukkanó fiatalokra.87
Ami a kisköveteket illeti, õket a források ekkoriban leginkább csak a követek se-
gédeiként, segítõiként, esetleg írnokaiként említik. Tolna megye követei mellé a
18. században egy vagy több nemes kancellistát adtak.* A somogyi követek mellé
a 18. század vizsgált diétáin valószínûleg mindig egy írnokot adott a vármegye.
Csákány Tamásnak, „aki Pozsonyban az alispán írnoka volt” az 1728–29. évi or-
szággyûlésen, „az országgyûlési akták szorgalmas írásáért” 100 forintot utalt ki a
vármegye. Általában nem mondja így ki a közgyûlési jegyzõkönyv, hogy a követek
írnoka a diétán végezte munkáját, de az a többi esetben is minden bizonnyal így volt:
1741-ben Stephaits Gábor, 1723-ban, 1751-ben és 1764–65-ben névtelen társa ré-
szesült hasonló díjazásban.88
A jurátusok a királyi táblánál azért tettek esküt, hogy szabad bejárásuk lehessen
annak az üléseire, s jogi tanulmányaik befejezõ, gyakorlati részeként az ott folyó
ítélkezést megfigyelhessék. Mindez a jogi képzés részét alkotta.89 Gróf Esterházy
Miklós 1637-ben a „királyi tábla újonczairól” írt, akik az üléseken „hallgatás és ta-
nulás végett” vehettek részt.90 A királyi tábla jegyzõi annak országgyûlési szereplé-
sével maguk is automatikusan a diéta közönségévé szegõdtek.
Az országgyûlési ifjúság léte nem a 18. század fejleménye. R. Várkonyi Ágnes ar-
ról számol be, hogy az 1687. évi országgyûlésen volt elõször jelen jelentõsebb szám-
ban az ifjúság, s õket a személynök kiutasította az ülésterembõl.91 A rájuk vonatko-
zó 18. századi adatok többségükben éppen ezzel az (intézmény felszámolására irá-
nyuló) törekvéssel kapcsolatosak.
1708. március 7-én a személynök több javaslatot tett. Közülük az egyik arra vo-
natkozott, hogy azokat a „fiatalokat és segítõket”, akik nem tettek a királyi táblánál
esküt, tiltsák ki az ülésekrõl, mert túl sokan vannak, állandóan morognak, és nem-
csak az alsótábla tárgyalását, de a fõrendek küldöttségeinek bejövetelét is gátolják.
A személynök javaslatainak többségét az alsótábla elfogadta, de a liptói alispán egy
esetben, s épp a kiskövetek alsótáblai megjelenése ügyében ellentmondott, s a ren-
dek az õ véleményét támogatták: a diétára az országos ügyeket megismerni sietõ
nemes ifjúságot bocsássák be az ülésekre, éspedig ne csak a jurátusokat. Viszont
„méltán távol tartandók a nemtelenek, akik senkit nem kísérnek, hanem csak a kéz-
mûvesek közül (ex plebe mechanica) összegyûlnek”. Az alsótábla döntése végül a
követeket kísérõ nemes ifjak megjelenését engedélyezte.92 S nem tiltották ki õket az
ülésrõl akkor sem, amikor a személynök húsz nappal késõbb megújította javaslatát,
amint azt az ülésrenddel kapcsolatban már láttuk. Itt tehát a jurátusok jelenlétével
találkozunk, a kiskövetekével, sõt feltehetõen a megyei vagy városi megbízás nélkül
összesereglõ nemes ifjakéval is, azaz nemcsak két megyei követre esett egy kiskövet,
* Horváth Á.: Tolnavármegye 100. Ereky István szerint a két megyei követ két írnokot vitt magával.
Magam ilyen esetet nem láttam. Ereky azon tudósítása viszont, hogy a nagyobb vármegyék 15-20 ifjat
is küldtek a diétára ilyen megbízással, csak kései fejlemény lehet (Ereky: Jogtörténelmi I. 365.).
2.b Az ülés rendje és rendetlensége 119

hanem az ifjúság ennél jóval számosabb lehetett a diétán. Ráadásul kézmûvesek
összesereglésérõl is hallunk, habár éppen tiltás formájában – ez olyan adat, s olyan
jelenségre utal, amely páratlan a diéta 18. századi történetében, és ha valamikor
más adatok is megerõsítik, alaposan átrajzolhatja a 18. század politikai nyilvános-
ságának képét. Megerõsítés nélkül azonban csak jelezni lehet a problémát.
1722-ben az elnöklõ alnádor javasolta, hogy mivel az országházban az összese-
reglett ifjúság száma kényelmetlenül nagyra nõtt, a követek csak azokat engedjék
megjelenni a hozzájuk tartozók közül, akik esküt tettek.93 Mivel ekkoriban az or-
szággyûlésen még a követektõl sem követeltek esküt, nemhogy a megjelenõ ország-
gyûlési ifjaktól, elõször arra gondoltam, hogy itt a jurátusokról van szó. De õk nem
tartoztak a követekhez. És látni fogjuk, hogy sohasem sikerült a jurátusok csoport-
jára korlátozni az országgyûlésen megjelent ifjak körét.
Ne gondoljuk viszont, hogy a jurátusok viselkedése mintaszerû volt, s gond csak
az országgyûlési ifjúság egyéb csoportjaival lehetett. Az 1728–29. évi diéta paszkvil-
lusainak egyike a léha, dologtalan, kalandokra vadászó és a „»Czukkermandelban«
szerelmeskedõ” jurátusokat tûzi tollhegyre.94
1741. május 18-án a személynök ismét csak azt a javaslatot tette, hogy csak azok
vehessenek részt a jövõben a diéta ülésein, akik esküt tettek. A rendek nem tiltakoz-
tak.95 Egy másik napló is döntésként rögzítette az esetet: „az esküt nem tett ifjakat
nem engedik be az ülésekre.” Mégis elõfordulhat, hogy (talán a jurátusok esküjé-
nek mintájára) esküt tétettek a kiskövetekkel? Hogy itt talán nem a jurátusok eskü-
jérõl van szó, hanem külön diétai eskürõl? Ez nem zárható ki, ugyanis forrásunk
állítása szerint az egyik ítélõmesternél található egy lista az esküt letevõkrõl.96 De
másnap az alsótáblán vita bontakozott ki a személynök javaslatára visszatérve. A
személynök úgy érvelt, hogy azért kell távol tartani az ülésektõl az ifjúságot, mert a
diéta méltóságával nem egyeztethetõ össze „az írnokok válogatás nélküli összese-
reglése”. Álláspontját azonban nem képviselte mereven, s hajlott az áthidaló meg-
oldásra, nevezetesen arra, hogy a jelesebb írnokoknak az üléseken tapasztalatszer-
zés céljából engedélyezzék a megjelenést. A rendek mégis ellenvéleményüket fejez-
ték ki. Csak a jurátusokat és a kisköveteket engedjék be – javasolta egyebek közt
Kapy Gábor a királyi tábláról, míg volt, aki még engedékenyebb felfogást képviselt.
Salamon Ferenc úgy tudja, hogy Szirmay Tamás felszólalása bizonyult döntõ-
nek.97 A személynök szerint iskolások és szolgák is bejönnek az ülésterembe, s ajtón-
állók állítását szorgalmazta. Végül úgy döntöttek, hogy a kisköveteknek is szabad
megjelenniük az üléseken,98 hogy tapasztalatot szerezzenek.99 Ezentúl viszont nem
álldogálhattak principálisuk mellett, hanem külön helyet jelöltek ki számukra a te-
remben.100 (Ezt már láttuk, s azt is, hogy az intézkedésnek nem sok foganatja volt.)
Úgy látszik tehát, hogy a kiskövetek nem tartoztak az esküt letettek közé, azok
névsora talán mégiscsak a jurátusoké lehetett. Ez a két csoport alkotta ezek szerint
– legalábbis ettõl az idõtõl fogva – az országgyûlésen joggal megjelenõ ifjak körét.
A kiskövetekkel (amanuenses) szemben másféle segédek, ifjak (ephebi) nem léphet-
tek be az ülésterembe.101
Az 1751. évi diéta május 6-i ülésén a sok kiskövet ismét elfoglalta az asztalok kö-
zötti helyet, ahol el lehetett volna járni, „újból okot adva ezzel a nádor úrnak, hogy
javasolja: akár a diétai ülésekre, akár a diktálásokra csak azokat a segítõket enged-
jék, akiket megbízás rendelt a principálisuk szolgálatára” a vármegyétõl. A rendek
elfogadták a javaslatot.102 Azaz az 1741. évi korlátozás, az országgyûlési ifjaknak a
jurátusokra és a megyék által kiküldött kiskövetekre való korlátozása mégsem való-
sulhatott meg. Mellettük valószínûleg végig számolni lehet egyéb érdeklõdõk be-
szivárgásával.
Az 1751. május 14-én tartott nádorválasztás alkalmával a fõajtónálló-mester al-
sótáblai követ segítõi külön ügyeltek arra, hogy a felsõtábla üléstermébe (mint tud-
juk, itt került sor a vegyes ülésekre) ne juthasson be az ifjúság. Gróf Pálffy Károly
fõajtónálló-mester a hely szûk volta miatt elrendelte, hogy a követeken (értsd: az al-
sótábla tagjain) kívül más ne léphessen be a fõrendek üléstermébe. A helyszûke va-
lós ok volt, hisz ülõhely a rendek többségének sem jutott. Kint rekedtek a jurátusok,
a kiskövetek és más jelenlévõk, amit onnan tudhatunk biztosan, hogy arról értesü-
lünk: õk is megéljenezték azután a megválasztott nádort.103
Egy paszkvillista szerint Barkóczy egri püspök volt az ifjúság fõ üldözõje, aki ha
prímás lenne (mint tudjuk, késõbb az is lett), az alsótábláról is elûzné az ország-
gyûlési ifjúságot, míg így csak a felsõtáblánál teheti ezt meg. Persze azon okból,
hogy ne legyenek tanúi annak, amint õ a haza ellen dolgozik.104 Ebbõl egyrészt az
tûnik ki, hogy az országgyûlési ifjúság már ekkor nyilvánvalóan az ellenzék diétai
támogatójának számított, másrészt az, hogy felsõtáblai megjelenésük tiltása min-
den bizonnyal nem korlátozódott a nádorválasztásra. Ugyanakkor, mint látni is
fogjuk, nem hihetõ, hogy az országgyûlési ifjúság egésze tartósan és teljesen ki lett
volna tiltva a felsõtábla üléseirõl.
1764. június 30-án a harmadik ülésen ismertették Pozsony város panaszát a ne-
mes ifjak (jurátusok és kiskövetek) ellen. A személynök arra utasította az alsótábla
tagjait, hogy mindenki írassa fel amanuensise nevét Szlávy ítélõmesterrel, és mutat-
kozzanak be nála, illetve este tíz óra után ne hagyják el szállásukat. Ehhez a felsõ-
tábla is jóváhagyását adta, noha kifejezték, hogy szkeptikusak a tiltás betarthatósá-
gát illetõen.105 Az 1764–65. évi diétára vonatkozó, Kaprinai Istvánnál olvasható le-
írás elkülönítve említi a királyi tábla esküdt jegyzõit (kik a királyi tábla elnöki
asztala körül ültek) a terem többi részében a követeket körülvevõ „nemesi ifjú-
ság”-tól, kiken ez alkalommal csak a kisköveteket kell értenünk.*
Az 1790–91. évi diéta elsõ ülésén az ifjúság rögtön összeütközésbe keveredett
gróf Pálffy Lipót királyi fõajtónálló-mesterrel,106 aki nem akarta õket beengedni a
(vegyes) ülésre. „De a nemes ifjak erõvel betaszították az ajtót, és Pálffy Leopold
ekkor »Verdamter Kerl« kifejezéssel sértette meg õket” – írja a paszkvillusok feldol-
gozója, Téglás J. Béla.107 A négy kerület 1790. évi házszabályjavaslata az ifjúságot
* Kaprinai 313–314. Ereky is külön, noha egymás mellett említi a királyi tábla esküdt jegyzõit és az or-
szággyûlési nemes ifjúságot (Ereky: Jogtörténelmi I. 365., 370.).

egészében a karzatokra utasítaná: mind a királyi táblák ifjúságát, mind a kiskövete-
ket. Ekkor még jelen voltak a koronaõrzõ bandériumok tagjai is, de az õ megjelené-
sük ennek az egy diétának volt a specifikuma.108
A felsõtábla üléseinek nyilvánosságát illetõen nagyobb a bizonytalanság, mivel
ezekrõl forrásunk is alig van. Az egyik álláspont szerint a fõrendek ülései 1741-tõl
hallgatóság nélkül zajlottak, mert ettõl fogva csak a királyi tábla 12 jegyzõjét bocsá-
tották be üléstermükbe, kiket esküjük titoktartásra kötelezett.* Ezzel szemben
Bónis György a 18. század elsõ felérõl írva azt állítja, hogy a felsõtáblán is az üléste-
remben, méghozzá a fal mellett foglaltak helyet a fõrendek titkárai és írnokai.109
Noha a Kaprinai idézte leírás is hallgatóság nélküli felsõtáblai üléstermet mutat az
1764–65. évi diéta idején,110 hajlok arra a feltételezésre, hogy nemcsak a század elsõ
felében, de esetleg késõbb is ugyanúgy részt vettek ifjak (titkárok, írnokok és érdek-
lõdõk) a felsõtábla ülésén, ahogyan minden ismétlõdõ tiltás dacára az alsótáblán
sem sikerült az ifjúságot sem számában, sem helyfoglalásában korlátozni.** Ezt
már csak az is megerõsíti, hogy az 1764–65. évi diéta kapcsán az országgyûlési if-
jaknak a fõrendek üléstermébõl való kiûzetésérõl hallhatunk. A már említett Pálffy
Károly gróf fõajtónálló-mestert egy paszkvillus azért támadja, mert „többször sú-
lyosan megsértette a diaetai ifjúságot”, „kikergette a felsõ tábla ülésérõl” õket. „In-
kább való õ vachternek a Cukkermandliba vagy a Schlossbergre a ledér, eladó nõk
közé, mint az országházba, ahol mást sem tesz, csak az ifjúságra ordít.” Gróf Ester-
házy Imre tábornokot is támadások célpontjává tette, hogy a felsõtáblán az ifjúsá-
got „válogatás nélkül szétzavarta”. Ugyanez a vád érte Koller személynököt is – ter-
mészetesen azért tette, hogy „igaz tanúk nélkül adhassa el a hazát”.111 Az ismétlõdõ
tiltások ellenére a század végének fejleményei is az országgyûlési ifjak felsõtáblai
jelenlétét valószínûsítik.
1790. június 11-én, ahogy Keresztesi József naplója megörökíti, „a mágnás táblá-
ra a janitor Radvánszky ur be nem bocsátotta a nemes ifjakat, azért lármáztak, s
öléssel fenyegették Radvánszkyt; innen azt izenték a statusok a felsõ táblának, hogy
a régi szokás szerint szabad legyen bemenni, s meg is lett”.112 Azaz nemcsak az or-
szággyûlési ifjúság követelte (sikerrel) a felsõtábla üléstermének megnyitását, ha-
nem az alsótábla is kiállt mellettük, szokás rögzítette jognak minõsítve szabad belé-
pésüket. Hogy ezt valóban sikerült kivívniuk, tanú rá Õz Pál, aki naplójában elõbb
alsótáblai dolgokat jegyez le, majd így folytatja: „a’ deputatio ez elsõ táblára által
ment, a’ hol magam is jelen voltam” – vagyis õ is ment az üzenetvivõ küldöttséggel
* Salamon: Az 1741–iki 84. Köztük volt az a Kolinovics Gábor, akinek a diéta legalaposabb bemutatá-
sát köszönhetjük (uo.). Salamon Ferenc 12 ülnökrõl beszél. Ez nem lehetséges. A királyi táblának
négy királyi és két érseki ülnöke volt, és õk az alsótáblán foglaltak helyet. Kolinovics említése egyértel-
mûvé teszi, hogy állításába a „jurátusok” vagy „a királyi tábla esküdt jegyzõi” kifejezést kell behelyet-
tesítenünk az „ülnökök” helyére. Vesd össze: Kolinovics 56.
** Ezzel az állásponttal jobban összeegyeztethetõ Kérészy Zoltán értesülése is, aki szerint a megyék
és városok mintájára mágnások is küldtek ifjakat a diétára (Kérészy: Rendi országgyûléseink 29.,
Ereky: Jogtörténelmi I. 365.). Ezt azonban magam nem tudom megerõsíteni.

együtt, azaz az országgyûlési ifjúság képviselõi a fõrendek ülésén is jelen lehettek.113
A hivatalos diétai napló 1790. június 11-nél azt az üzenetet is tartalmazza, melyet
az alsótábla a felsõtáblának küldött az ügyben: „Ertésére esvén a’ Tekíntetes Statu-
soknak, a’ Ki-tiltott Nemes Iffiúságnak panaszos jelentésébõl, hogy az itten jelenlé-
võ Nemes Iffiúságot, a’ Tekíntetes Elsõ-Tábla, maga Gyülekezetébõl ki-rekeszti,
és bé-ereszteni nem akarja…”114 Intervenciójuk, mint láttuk, eredményes volt.
Amikor 1790-ben a kerületek házszabálytervezetet készítettek, a rendek közt, sõt a
„többi rend” elõtt említik az országgyûlési ifjúságot, ami világosan mutatja annak
fontosságát. A tervezet célja „a belsõ rend megtartása és az országgyûlés hallására s
látására idegyûlt Ifjuságnak s más rendeknek szerezhetõ jobb hely”-rõl való gon-
doskodás volt.115
A következõ, 1792. évi országgyûlésen a felsõtábla már egészen más hangot hasz-
nált: „A’ Nemes Iffjúság eránt-is õ Excellentiája által az a’ jelentés tétetett, hogy a’
M. Fõ Rendek Táblájának soha az a’ Tzéllya nem vólt, hogy azt a’ nálok lévõ
ülésekbûl kirekesszék, söt inkább kedvessen veszi a’ Statusoknak a‘ béli meg-hatá-
rozásokat, hogy a’ kik az Iffjúság közûl meg-jelenni akarnak, Irásban megmutas-
sák, hogy Valamelly Követ mellett vagynak, vagy pedig Nemességekre nézve az
Ország-Gyûlésén meg-jelenhetnek.”116 Azt jelentené ez, hogy bármilyen nemes
ifjú elmehetett a felsõtábla ülésére? Talán nem, hisz nem minden nemesnek volt az
országgyûlésen joga megjelenni, inkább a követekre és a – korábban világosan azo-
nosított – kiskövetekre kell gondolnunk. De még így is meglepõ a nyitottság – s hí-
ven tükrözi a módosuló erõviszonyokat. Ekkor már a hallgatóság az ifjúságnál is
szélesebb körre terjedt ki, hiszen az alsótábla karzatain asszonyok is helyet foglal-
hattak, és a királyné, I. Ferenc felesége is megjelent ott az utolsó ülésen. A karzat
azon részét vörös posztóval vonták be az alkalomra.117 1790-ben kaptak valószínû-
leg elõször lehetõséget a nõk arra, hogy legalábbis szemlélõi lehessenek a karzato-
kon az országgyûlési tárgyalásoknak. Egy negyedszázaddal elõbb még megrótta
õket a paszkvillus, hogy túl sokan, s fõleg ok nélkül jelentek meg Pozsonyban:
Az asszonynépek is teljes számmal gyûlnek,

Noha a táblánál széket õk nem ülnek.118
Az egyértelmûen növekvõ súlyú, s politikailag inkább az alsótáblai ellenzéki rende-

ket támogató országgyûlési ifjúság mint a diétai nyilvánosság egyik fontos intézmé-
nye ezek szerint nem csupán a 19. századra jellemzõ, ahogy ezt Eckhart Ferenc
véli,119 hanem már a 18. századi országgyûlések is elképzelhetetlenek voltak nélkü-
le. Ezt két kapcsolódó tárgy bemutatása révén szemléltethetjük: ezek pedig a dikta-
túra és az ülések rendjének problémái.

Diktatúra
A 18. századi diéta szóhasználatában a diktatúra nem parancsuralmat jelent, ha-

nem a hivatalos iratok és a napló sokszorosítását diktálás útján: ez a hallás alapján
történõ másolás a kiskövetek fõ kötelessége volt. A diktatúra nem a diéta specialitá-
sa. A Reichstagon ugyanígy összegyûltek a birodalmi rendek írnokai, hogy az úgy-
nevezett Reichsdiktator, a mainzi érsek egyik titkára (a párhuzam a nádori ítélõ-
mesterrel tökéletes) lediktálja nekik a hivatalos aktákat.120 Hogy itt az eljárás köz-
vetlen átvételérõl van-e szó, nem tudom. Mindenesetre a Reichstagon nemcsak a
fel- és leiratokat, naplókat és törvényeket diktálták le, hanem minden anyagot, ami
csak beérkezett, és ezekbõl sokat nem is tárgyaltak azután. Ily módon mindenki kö-
zölhette a birodalommal mondandóját (gyakran választották ezt az utat külföldi
követek és magánszemélyek), késõbb pedig az újságok is gyakran megjelentették
ezeket a beadványokat. A diéta elnökét 1663 után képviselõ Direktorialgesandte
maga sem tagadhatta meg a diktatúrát egy beadványtól; ha ez felmerült, akkor a
kérdést a választófejedelmek képviselõi elé kellett terjeszteni.121 Mondhatjuk, hogy
talán ez a perspektíva állt a diéta elõtt is, de végül a diktatúra intézménye nem fejlõ-
dött ki ilyen mértékben.
Mint a magyar országgyûlés 18. században élõ eljárásai közül a legtöbb, a dikta-
túra sem a század szülötte volt. 1637–38-ban a Berényi-napló igen sokszor említi a
tollbamondást, az „ad calamum diktálás”-t.* A diéta intézményével együtt a 18. szá-
zad a diktatúrát is örökül hagyta a 19.-re: Takáts Sándor titkosrendõri jelentések
alapján mutatja be a reformkor turbulens iratdiktálásait, amelyeket egy jelentés „az
erkölcstelenség iskolájának” nevezett. „A hivatalos jelentések szerint az ifjak itt, a
diktatúrában beszélték meg a hazafiaknak adandó fáklyászenét s a kormány hívei-
nek adandó macskazene ügyét.”122
Elõfordult, hogy a diéta 1708-ban három egymást követõ napon sem tartott ülést,
mert akkor diktálták le a sérelmeket.123 Lányi Pál gömöri alispán, valamint Bay Fe-
renc és Balog György beregi követek naplójának összevetése azt sugallja, hogy az
1712. évi diétán a diktatúra az aktákra korlátozódott: ezek az utóbbiban mind meg-
vannak, míg a Lányi-napló csak a helyüket hagyta ki, s a számukkal utalt rájuk.124
Külön tartottak egy diktálási ülésnapot 1728. június 1-jén is, amikor Csáky Péter
halála miatt a felsõtáblán nem volt ülés.125 E hónap végén is a „diktálásokat látogató
segítõk (kiskövetek)” egyike ellen hangzott el panasz az alsótáblán.126 1728-ban a
diktatúra már állandó gyakorlat volt, ha nem tudjuk is bizonyosan, milyen iratokra
terjedt ki, még csak az aktákra vagy esetleg már a hivatalos naplóra is: 1728. július
7-én a sérelmeket tárgyaló ülést tartottak, de „a szokott délutáni órákban folytatni
kellett a diktálást”.127 Az akták közül azt diktálták le, amelyet késznek ítéltek. 1728.
* Berényi. Gondolom, ezen forrás alapján mondja Ereky István is, hogy bevett szokás volt az iromá-
nyokat ezen a módon sokszorosítani, a királyi propozíciókat már az 1630-as évek diétáin így terjesz-
tették (Ereky: Jogtörténelmi I. 364.).

június 9-én például úgy döntöttek, hogy nem kell még lediktálni a vegyes bizottság
által összeállított és mindkét táblán felolvasott sérelmi iratot – mert még nincs ké-
szen.128 A diktálásokat 1741-ben, a diéta kezdetekor az alsótábla fent ismertetett, az
országgyûlési ifjúság megjelenésérõl szóló vitája külön ülésnek mutatta.
A diktatúra késõbb a tárgyalás elõfeltételévé is vált. 1741. július 27-én Jankovich
ítélõmester egy vegyes bizottság munkájáról akart referálni, de mivel az illetõ mun-
kálatot még nem diktálták le, nem tehette. A diktálást azután délután négyre elren-
delték. (Úgy látszik, a rendes diétai ülésnap végezetével tartották a diktálást, ha
nem volt teljes napokra szükség. Másnap délután négykor ismét diktálást tartot-
tak.)129 1751. május 29-én a fõrendek elõbb ellenezték a munkálatok lediktálását –
abból a megfontolásból, hogy azt elõször a király ismerhesse meg –, majd mégis
hozzájárulásukat adták a felirat lediktálásához, hogy a rendek jobban reflektálhas-
sanak rá. (Erre ismét délután négytõl kerítettek sort.)130 Úgy tûnik, erre az idõre a
fontosabb akták lediktálása tárgyalásuk elõtt bevett szokássá vált. Ezen diéta végén
a kancelláriával egyeztetendõ törvénycikkek lediktálását kívánták a rendek, hogy
ellenõrizni tudják a diéta részérõl a concertatióra kiküldendõ képviselõket.131
Az 1764–65. évi diétán a kisköveteknek az alsóházban már naponként lediktál-
ták a hivatalos naplót. Az 1764. szeptember 5-i ülésen hoztak arról határozatot,
hogy a napló a sérelmekkel egy az egyben lediktáltassék.* A kézírásos magánnaplók
mindazonáltal a kihagyások, a kiegészítések és a módosítások következtében telje-
sen még így sem lettek azonosak a hivatalossal.
A felsõtáblán is volt diktálás. 1764. október 20-án a diéta 46. ülése abból állt, hogy
a nádori ítélõmester elõbb a rendeknél, majd a fõrendeknél lediktálta a feliratter-
vezetet.132 Tudjuk, hogy az alsótáblán a követek írnokai, a kiskövetek írták le ezt
ilyenkor, s – noha erre nincsen adatom – bizonyosnak vélem, hogy a felsõtáblán
sem a püspökök és grófok körmölték a lediktált dokumentumot, hanem titkáraik,
írnokaik. Ezért is úgy gondolom, hogy – mint már említettem – nemcsak az 1741-
ben erre engedélyt kapó jurátusok vehettek részt a felsõtáblai üléseken. Alig lenne
továbbá hihetõ, ha az ifjúság egyes képviselõinek jelenléte azokra a felsõtáblai ülé-
sekre korlátozódott volna, amikor diktálás volt – talán elõre nem is lehetett biztosan
tudni, hogy ilyenre mikor kerül sor. További bizonyíték amellett, hogy a fõrendek
is ifjakat alkalmaztak az országgyûlési napló elkészítésére, hogy 1790-ben sok
mágnás ellenezte a hivatalos napló kinyomtatását azzal, hogy „igy sok ifjak, kik
irásokból élnek, kereset nélkül maradnak”.133 Feltehetõen nem a vármegyei (vagy
városi) követek titkáraiért aggódtak, akiket amúgy is a vármegye (város) fizetett, ha-
nem sajátjaikért emeltek szót.
* MOL N114 15. kötet A 19. században is fennállt ez a szokás: a Guzmics-napló tanúsága szerint
1825-ben egy jurátus diktált, és 200-300-an írtak. A helyszín az országház volt, s míg a diktálás tartott,
a diéta mûködése szünetelt (Ereky: Jogtörténelmi I. 364–365.).

Rendbontás az üléseken
Már többször találkoztunk a személynök próbálkozásával, hogy a kisköveteket az

alsótábláról kitiltsa, s láttuk a minden bizonnyal be nemigen tartott intézkedéseket,
hogy a kiskövetek az asztalsorok közül a terem végébe, szélére húzódjanak, és ne
zavarják a tanácskozást. 1708. március 7-én „morgásukat” rótta fel nekik. Az or-
szággyûlési ifjúság a kitiltására irányuló kísérletekre hangos tüntetésekkel és pamf-
letek terjesztésével reagált. 1708. március 28-án a személynök felhívta a rendeket,
hogy a lehetõ legszigorúbban fékezzék meg a hozzájuk tartozó ifjakat.* Az ülések
rendetlen voltáért gyakran láthatóan az ifjúság volt a felelõs.
1728. június 21-én csak a rendek tartottak ülést. A principálisoknak meg kellett
feddniük kisköveteiket („ifjaikat”), hogy lecsendesítsék az általuk (az „írnok segí-
tõk” által) keltett tumultust.134 A diktálások jó alkalmat kínáltak a rendbontásra.
Hiába intette a nádor a személynök útján több ízben is a diktálásokon megjelenõ
kisköveteket, hogy illõen viselkedjenek, s tartózkodjanak mindenféle veszekedés-
tõl, egy bizonyos Korponay a diktálásról vele távozó társát gyalázta, sõt neki sérü-
lést okozva megütötte. Korponayt ezért a személynök szerint példát statuálandó
perbe kell idéztetni.** 1741. május 22-én rendelkeztek arról, hogy amennyiben dik-
tálások alkalmával az ifjúság körébõl valaki rendetlenkedik, azt principálisa távolít-
sa el a diétáról.135 A rendetlenségért azonban nemcsak õk voltak felelõsek.
Ennek mértékérõl egyébiránt eltérnek a vélemények. Eckhart szerint nem for-
dult elõ lármán és kiabáláson túlmenõ rendzavarás.136 Ez azonban ölthetett olyan
méreteket, hogy némelyekbe belé fojtották a szót, mint például Ráday Pálba
1715-ben, amikor a muraközi protestánsok vallásgyakorlata védelmében a protes-
táns követek nevében tiltakozott.137 Fejenként szólították szavazásra 1709. augusz-
tus 1-jén az alsótábla tagjait. A többi városi követtel szemben foglalt állást a rebelli-
sek ellen hozandó törvény kérdésében Kajdacsy Pál mondván: „Isten ne adja, hogy
hazám árulója legyek.” A többi „országlakos csakhamar körülvette”, és Kajdacsy
csak „nagy nehézségek árán tudta magát kivonni és kimagyarázni”, hogy nem ne-
vezte a többieket hazaárulónak.138 Volt, hogy még kevésbé helyteleníthetõ okból es-
tek neki egy követnek az alsótáblán. Zsilinszky Mihály a század elsõ diétájáról idé-
zett egy esetet: „…felolvasták Nagyszombat városának emlékiratát, melyben az ott
lévõ akadémiától [tehát az egyetemtõl] a pallosjogot elvétetni kérik, s midõn ennek
támogatására felszólalt Ja[m]brikovics Mihály nevû követ, és ügyetlenül kicsinylõ
hangon kezdett beszélni az akadémiáról s ennek jogairól, a rendek nagy zajjal tá-
madtak reá, azt mondván, hogy az olyan ember, aki így beszél, nem érdemes, hogy
* Ezt írja Zsilinszky (Az országgyûlések vallásügyi 315–316.). De valójában forrása nem állapítja meg
az ok-okozati összefüggést a személynöki javaslatok és az ifjúság viselkedése közt, azt csak feltételez-
hetjük (700.500 26.).
** Amennyiben az ad tertium citari kifejezést jól értelmezem, és a harmadik terminusra történõ meg-
idézésrõl, azaz perbe fogásról van szó (700.482 81.).

az országgyûlés tagja legyen, mert – úgymond – minden országnak szüksége van
tudományra. S Jambrikovics nyilatkozata annál nagyobb háládatlanságot tanúsít a
szóban lévõ akadémia iránt, mivel õ mind doctor juris azon akadémián tette le az
esküt; és így – mondja a napló – valamint a liptóvármegyei füles baglyok a többi
madarakra rá szoktak támadni, úgy az említett nagyszombati követ Jambrikovics
Mihályra rátámadt az egész ország, és jól megpirongatván le is üle az maga helyére
nagy arczú pirulással; bezzeg okosan bánt magával követtársa Bénics János, mert õ
helyben maradván, megfogta az dolgát, és így nem is esett semminemû kisebbség
rajta – sicque inter risos publicos, et magna Jambrikovicsi confusione, soluta est
sessio [és így köznevetség közepette, Jambrikovics nagy zavarával ért véget az
ülés].”139
Komoly következménnyel járhatott volna viszont egy másik eset, amelynek szin-
tén Ráday Pál volt a fõszereplõje. Az alsótábla 1714. december 13-i ülésén a ka-
malduliak bekebelezésével kapcsolatban azt kívánta, jelentse ki a diéta, hogy a jö-
võben nem inkorporálnak több szerzetesrendet.* Erre „a tisztelendõ clerus[nak],
aztán számosoknak alkalmatlan lármájuk keletkezett”, ezért a javaslatot úgy csa-
tolták a feliratba, hogy nem született róla helybenhagyó határozat. III. Károly
visszautasította,140 de ha nem így tesz, szinte biztosan törvénycikk lett volna belõle,
noha valójában mondhatjuk, hogy az alsótábla nem fogadta el. Ezzel járhatott a
zûrzavar a tanácsteremben. Feltehetõleg többször megesett, hogy a többség a ki-
sebbség véleményét zajjal elfojtva vitt át egy határozatot. Példa erre 1715-bõl az a
„folyamodvány”, amely a katolikusokat a protestánsok részérõl ért sérelmeket so-
rolta fel, és amelyben a protestánsokra nézve a „bevett” helyett a „megtûrt” jelzõt
alkalmazták. Skaricza Gábor a protestánsok nevében visszautasította a vádakat, ki-
jelentve, hogy a határozat nem az összes rendé – de belé fojtották a szót, és a határo-
zatot elfogadottnak nyilvánították.141
Az ülések rendjének hiánya nemcsak eseti fogyatékosság lehetett, hanem egyesek
szerint általános jellemzõ volt: „Itten senki igyet sem vet az jóra, csak egymás közt
factiozuskodnak, egymással mocskolódnak” – írta Károlyi Sándor feleségének
1722. augusztus 10-én.142 (Egyébként már Esterházy Miklós is úgy vélte, hogy a dié-
tán az idõ nagy része „kiabálással, czivakodással, viszálkodással” telik el.143) Persze
különösen elõsegítette a viták elfajulását, veszekedésbe torkollását, ha a követek
rosszindulattal álltak egymással szemben, s a tréfákat is szándékosan félreértet-
ték. „Midõn a rendek a tizedek bérlése fölött ekként vitatkoztak, összeütközés tör-
tént Okolicsányi Pál és nyitrai káptalan követe között. Ez utóbbi ugyanis azt mon-
dotta Okolicsányinak mint evangelikus embernek, hogy õ kész elfogadni a régi tör-
vények megtartását sürgetõ követek álláspontját s ehhez képest megtartandónak
tartja a régi vallási törvényeket, s ezek között a Lajos király korában hozott azon
* „…mondja ki az országgyûlés, hogy a jövõben a kolostorok és zárdák számát nem szaporítják” – írja
Balogh István (Balogh I.: Ráday Pál 61.). Szerintem ez szó szerint véve lehetetlen, ezért módosítottam
az állításon.

törvényt is, mely a lutheránusok megégettetését rendeli. Erre iszonyatos felháboro-
dás támadt. Mindenfelõl ingerült kiáltások hangzottak fel a tapintatlan és gonosz
szándékú pap ellen. Már-már fenyegetõ állást foglalt el a többség, midõn az elnöklõ
personalis tapintatosan annak kijelentésével vágta el a további czivakodásnak útját,
hogy most voltaképen nem a vallási törvényekrõl, hanem a tizedek bérletérõl van a
szó. És amíg ez el nem idéztetik [értsd: intéztetik], addig más tárgyról beszélni nem
lehet.”*
1741. július 30-án Szuhányi Márton a következõ leírást adta egy ülésrõl: „Mate-
riát sem találhattak, mellyel hozzá kivántak volna szóllani a considensek [jelenlé-
võk]. Proponáltatott a statusoknál, hogy az utóbbi Gravaminák punctumait con-
tinuative reassumállyák [a sérelmek pontjait sorban tárgyalás alá vegyék], az ellen
reclamáltak, aztán Czompó, egy is más is fel kelvén […] akarták volna statusok va-
lamely munkának assumptiójára motiválni [a rendeket megpróbálták valamely
munkálat tárgyalásba vételére rávenni], azokat nagy kiáltással leültették, semmi-
hez nyúlni sem akartak, hanem csak magukban sibongottak, s úgyszólván morgot-
tak, amint azután csak morgó-sibongó sessiónak is mondották.”144 Az augusztus
19-i ülést Károlyi Ferenc gróf levele „merõ kovácsházi sokadalom”-nak titulálta:
„új hírekrül, játékokrul volt discursusból állván. Jobbára publicum sem vala, ha-
nem Horvátország gravamene olvastatott egy darabig, egy két privata instantia,
caeterum felrúgták az széket: eloszlának.”
Az 1751. évi országgyûlés augusztus 24-i ülésén is felpanaszolták a „zavaros ügy-
menetet”, hogy „az ülések és rendjük zavaros”, de a következõ diétára halasztották
a „részletesebb kidolgozást”.145 A másnapi ülést egy kéziratos napló a következõ ki-
fejezésekkel írta le: „zavar”, „kiabálások közepette”, „véget ért ez felháborító és za-
varos ülés”, melyen döntést „erõsebb és nagyobb felkiáltással” hoztak.146
„Képzeljük el ezt a minden ideget megrázó vitát, oly ülésben, melynek nincs sza-
bálya, melynek elnöke csak ideiglenes és csak a gyûlés kegyelmébõl üli székét,
melyben csak úgy tolong a lármás ifjúság. »A ki szólni akart publice, felállott a szék-
re vagy asztalra, a többi pedig kiáltotta, halljuk, halljuk, úgy hogy sokszor egy fertá-
lyig sem lehetett csinálni csendességet«” – írja Marczali a szemtanú Keresztesi Jó-
zsefet is idézve az 1790. június 11-i ülésrõl.**
* Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi 331–332. Hogy a 18. század elsõ diétáján, amikor a vallási
feszültség a legerõsebben szembeállította a felekezeteket, ilyen félreértelmezés majdnem erõszakhoz
vezetett, könnyebben érthetõ, mint hogy a történész az ellenfele érvelését (a régi törvények érvényes-
nek tekintését) nevetségessé tevõ kanonokot „gonosz szándékú pap”-nak nevezi.
** Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 363–364. Nem világos, milyen ülésre gondol Marczali,
„melyek elnöke csak ideiglenes és csak a gyûlés kegyelmébõl üli székét”. A személynök a diéta elsõ
idõszakában a támadások kereszttüzében állt mint a józsefi rendszer kiszolgálója, s a követek nagy ré-
sze nem is akarta elnöknek elismerni, ezért volt helyzete ingatag. Benyovszky György Pozsony és
Jezerniczky Károly Nyitra vármegye követe kérte az õ megbüntetését és Zichy Károly országbíróét,
mint a törvénytelenül uralkodott király fõhivatalnokaiét (Téglás: A történeti pasquillus 125.). A másik
értelmezési lehetõség az, hogy Marczali a rotációs elnöklést alkalmazó kerületi ülésekrõl tette ezt a
megállapítást, csak könyvében került végül rossz helyre, az 1790. június 11-i (országos) ülésrõl írot-

A kerületi ülések rendjének hiányosságait illetõen alig van adatunk. Õz Pál a ti-
szai kerületek 1790. augusztus 23-i ülésérõl feljegyezte, nyilván mint említésre ér-
demes momentumot, hogy „Igen szép tsendességgel ment minden, semmi ‘s mint
nem volt – nem ugy, mint a’ dunaiaknál”.147 Vagyis a dicséret a kerületi ülés intéz-
ményének egészét tekintve enyhén szólva is kétélû. Annyit tudunk, hogy a tiszán-
túli kerületek június 8-án úgy határoztak, álljanak fel a felszólalók, hogy jobban le-
hessen õket hallani, a többiek pedig félbeszakítása nélkül türelmesen hallgassák vé-
gig egymást, és a nagyobb zaj elkerülése végett lehetõleg ne beszélgessenek.148 Míg
azt nem tudjuk alaposan ellenõrizni, hogy ezen rendelkezésnek mennyiben sike-
rült esetleg érvényt szerezni, már az árulkodó, hogy a kerületi ülés résztvevõi szük-
ségesnek érezték ilyenek meghozatalát. Még ezen a napon a Dunán inneniek is
egyhangúan elfogadták, hogy nem szabad a beszélõnek a szavába vágni.149
Ugyanezen országgyûlés egy másik epizódjáról írja Marczali Henrik: „Midõn a
királyi biztosok [II. József volt kerületi biztosai] ügyét tárgyalták, és a fõrendek elfo-
gadták azok lemondását, a tiszaiak, mint tudjuk, további kerületi tanácskozás nél-
kül azt a választ akarták adni, hogy a rendek megmaradnak határozatuknál. Ebbõl
5 órai vita támadt. »Öt megye kûzdött az egész országgal. Mihelyt valaki felszólalt.
Jezerniczky, Illésházy és még 10–12 kiabáló, kik közül némelyiknek szava sincs,
torka szakadtából rázendíti: ad circulum és így senki sem juthatott szóhoz. Erre a
gömöri (Pletrich) a királyi tábla elé állva, a két tiszai kerület nevében azt követeli,
küldjenek deputációt a mágnások táblájához, különben odamegy a két kerület in
corpore [testületileg]. Zsolnay a klérus nevében ugyanazt jelentette. Még azon asz-
talnál is, hol Jezerniczky ül, azt kiabálták, hogy 5-6 megyén kívül minden követ a
deputatio mellett van. Fenyegették Jezerniczkyt, hogy az ország a visszahívását
fogja követelni a megyétõl, ha zavarja a tanácskozást. A sessio 7 óráig tartott, és
Bécsben azt fogják mondani: ez lengyel országgyûlés.«”150 (A sejmnek egyébként,
szemben a diétával, 1690 óta volt házszabálya.151)
Mindenesetre árulkodó, hogy 1790-ben a kerületek szükségesnek érezték ház-
szabály szerkesztését.* A tiszai kerületek június 14-i ülésen a személynök javaslatá-
ra született döntés a bizottság kiküldésérõl ebbõl a célból, melyben mind a négy ke-
rület delegáltja részt vett, név szerint Jezerniczky Károly, Balogh Péter, Spissich Já-
nos, valamint Vay József. Jelentésüket a „tekéntetes statusok palotájában tartandó
rendnek ki dolgozásá”-t tekintve Marczali Henrik közölte.152 A négy kerület olyan
javaslatot tett, hogy csak az beszéljen, akinek arra joga van, s az is csak a saját helyé-
rõl. Elítélték a tapsot és az „Éljen!” kiáltásokat.153 A javasolt tiltások jelzik az ural-
takhoz. Keresztesi (akit idéz, de akire nem hivatkozik név szerint) errõl az országos ülésrõl tette meg-
jegyzését (Keresztesi 254.). Tehát az elnökre vonatkozó történészi kitételtõl eltekintve a leírás a diéta
rendes alsótáblai ülésére vonatkozik.
* Esterházy Miklós nádor többször említett házszabályjavaslata mellett utalnunk kell itt a közpoliti-
kai rendszeres bizottságnak a tárgyalt korszak határán éppen túl született házszabálytervezetére is
(Mályusz: A reformkor nemzedéke 26.). A bizottság elé terjesztett ócsai Balogh-féle munkálat mélta-
tását lásd: Concha: Reformeszmék 67.

kodó gyakorlat egyes elemeit. Noha az idézett javaslat nem tiltotta külön, hogy a
szónokot párthívei az asztalokra állva ünnepeljék, ez is elõfordult, mégpedig
Marczali Henrik monográfiájából úgy tûnik, mindkét táblán.
Ahogy felsõtáblai ülésekrõl jóval kevesebb forrással rendelkezünk, úgy ismerete-
ink üléseik rendjérõl is csak elszórt adatokon nyugszanak. Tudjuk például, hogy
alsótáblai tagok 1790. augusztus 14-én tömegesen vonultak át a felsõtábla üléster-
mébe, hogy ott pártjukat támogassák154 – ami eleve kizárja a csendes, nyugodt ülé-
sezést. Hogy általában a felsõtáblai ülések kevésbé viharosak voltak-e az alsótáblai-
aknál, azt feltételezem, de adatokkal meggyõzõen alátámasztani nem tudom.
Zavarhatták az országgyûlési üléseket a körülmények is: így 1751-ben „egy má-
sik kapu építését vették tervbe az országházban, hogy az érkezõ szekerek zaját ne
kelljen a rendeknek hallgatniuk”.155
A diéták rendjének fenntartásáért a fõlovászmester volt a felelõs éppen úgy, aho-
gyan a Reichstagon a rendfenntartás a szász választó (az Erbmarschall) képviselõjé-
nek a feladatkörébe tartozott.156 Hunkár Antal emlékiratában elbeszéli, hogy távol-
lévõ követeként vett részt az 1809. évi diétán (tehát már túl könyvünk idõhatárán), s
gróf Nádasdy Mihály fõlovászmester õt is kinevezte „fekete pálczásnak (Staberl
Herr)” azzal a kötelezettséggel, hogy társaival együtt az ülésteremben, a galériákon
és koronázáskor a templomban fenntartsa a rendet.157 Hogy a rendfenntartásnak ez
a diétai testületen belüli megoldása a 18. század folyamán is érvényesült-e, nem tu-
dom, de könnyen lehet. 1790-ben példának okáért Keresztesi József azt jegyezte fel
naplójában, hogy „mindenik szállának janitora is volt”.158 Hogy ez valóban azt je-
lenti-e, hogy egy-egy volt, s hogy kik is voltak az ajtónállók, nem tudom. Ünnepé-
lyes alkalmakkor fõrendek is elláthatták ezt a funkciót. 1722-ben, amikor III. Ká-
roly az országgyûlésre érkezett, gróf Széchényi György fia is köztük volt. Mint írja:
„Az pej lovon ült a fiam, vicéje lévén gróf Czobor Márkus uramnak u. m. janitorum
regalium magisternek, vele együtt Révay Péter uram és Berényi Tamás uram, úgy
Berényi György és Berényi András uraimék voltanak rendelve, kik is együtt gróf
Czobor Márkus urammal az várban elõre fölmentenek. Fiam az anticamarának aj-
tajára rendeltetett az vigyázásra, hogy az populust be ne bocsássák s tolonkodás ne
légyen az ingressusban [a bevonulás alkalmával]; az többi ki az gradicsra, ki az
ritterstum ajtajára és az ebédlõház ajtajára rendeltettek.”159
A fõlovászmester másik funkciója a diétákkal kapcsolatban a szállásmesteri fel-
adatkör ellátása volt. Az 1647. évi 123. törvénycikkbõl megtudjuk, hogy az elszállá-
solás felügyelete a fõlovászmester kötelességei közé tartozott. Pozsonyban a belvá-
rosban járt szállás a fõpapoknak, az ország báróinak és a mágnásoknak, a felsõ kül-
városban a megyék és a távollévõk követeinek, a város többi részén, a Duna felõli
külvárosban és a vár körüli hegyoldalon pedig „a német uraknak” és a többieknek –
méghozzá ingyenesen.160 1792-ben a vármegyei követeknek négy-négy szoba járt,
ha a megye két követét egy házban helyezték el, akkor kettejüknek összesen hét.
A fõispánoknak magukban is hét szoba dukált.161 A feladat nem volt egyszerû, mert
– ahogy már a 2. táblázatban láttuk – a diétákra sok ember jött össze, szemben a
Reichstaggal, amelyen a 18. század végén csak mintegy 37–49 személy tanácsko-
zott.* 1722-ben például gróf Széchényi György arra kért engedélyt a nádortól, hogy
beteg veje, báró Ebergényi László szállását más vehesse igénybe, „mert itten az bel-
sõ várasban csak az lejüvendõ minisztériumnak s indigenáknak is szûk lészen szál-
lásuk; az magyar úri statusoknak mind az külsõ városban assignáltatott az szállá-
suk. Egyedûl az mely úri rendnek magának háza volt itten és az systemára deputált
uraknak régi quártélyuk maradott meg.”162 (Azaz a rendszeres bizottság munkájá-
ban részt vevõknek, akik már hónapokkal korábban Pozsonyba érkeztek.)
Az országgyûlési ülések méltóságát a jelenlévõknek öltözékükkel is ki kellett fe-
jezniük. 1708. március 7-én a személynök egyebek mellett a következõt jelentette
ki: ha a távollévõk követei a jövõben az üléseket látogatni akarják, legitimáltassák
magukat, és azok, akik még nem vettek fel fekete ruhát, szerezzenek maguknak,
ilyen nélkül sem az ünnepélyes alkalmakat, sem az üléseket látogatni ne meré-
szeljék.163
Az országgyûlések rendjét egyesek nemcsak az üléseken sértették meg, illetve –
mondhatjuk így is – a diétai viták, összecsapások nem korlátozódtak az ülésekre. A
legnyilvánvalóbb, legalábbis a forrásokban legjobban szembetûnõ forma a pamflet-
írás volt. A személynök 1708. március 28-án a sokféle gyalázkodó irat, paszkvillus
kapcsán szigorú vizsgálattal és a szerzõk lecsukatásával fenyegetett.** 1728. július
24-én a nádor utasítására a személynök felszólította a rendeket, hogy tartózkodja-
nak paszkvillusok írásától, melyekbõl több is napvilágot látott. A királyi biztosoknak
ugyanis az a szándékuk, hogy akiket rajtakapnak, azok megkapják megérdemelt
büntetésüket: fõvesztéssel vagy kalodával bûnhõdjenek.164 De ennél hiábavalóbb
fenyegetés talán el sem hangzott a 18. századi diétákon: virágzott a paszkvillus-iro-
dalom, szellemesebb és közönségesebb változatában egyaránt.165 Az 1764–65. évi
diétán is kedvelt fegyverként láthatjuk viszont: a prímás ellen írtak például paszk-
villust, mert az országgyûlési ifjúság kitiltásával és kiûzésével fenyegetõzött.166 Az
ellentétek szokatlan hevességébõl adódóan a korszakban valószínûleg ezen a dié-
tán született a legtöbb országgyûlési vers, pamflet és gúnyirat. Mária Terézia gróf
Esterházy Ferenc kancellárnak felháborodva „lázító írások”-ról és „bûntett”-rõl
beszélt.167
Nemcsak az üléseken voltak a diéta idején összeütközések, hanem Pozsony vá-
rosában is. De ezt a fejleményt nem a 18. század hozta: az 1637–38. évi diétán a ná-
dor szükségesnek tartotta, hogy három õrség is vigyázzon a rendre: a magáé a ma-
gyarok felett, a királyé a királyiak, a városé pedig a pozsonyiak felett gyakorolva fel-
ügyeletet, „hogy veszekedések, üstök vonyások eltávoztassanak”.168 1708. március
* Aretin: Das Alte Reich 139–141. (A magyar diéta résztvevõinek listáihoz hasonló forrást Jean
Bérenger a 17. századi Csehországra, illetve Alsó-Ausztriára nem talált, és azt mondja, hogy a résztve-
võk számáról nem tud biztosat mondani. Bérenger: Finances 118.)
** Ad tertium citari, carceribus imponi (700.500 26.). Az elsõ felének a jelentése felõl nem vagyok biz-
tos. Mint említettem, csak remélem, hogy perbe fogásról van szó.

28-án a személynök felszólította a rendeket, hogy kisköveteiket „tartsák vissza a
féktelen magaviselettõl, ugyanis a panaszos pozsonyi polgárok szerint naponta ha-
talmas veszekedések támadnak”, és – a pamfletíráshoz hasonlóan – szigorú vizsgá-
lattal, karcerrel fenyegette ezek kezdeményezõit.169 1751. április 30-án a személy-
nök Pozsony városa éjjeli nyugalmának biztosításáról szólt az alsótáblán.170 A konf-
liktusokban az országgyûlési ifjúság is lehetett a szenvedõ fél. 1722. szeptember
3-án tanúvallomásokat vettek fel arról, hogy Pozsony város éjjeliõrei jurátusokat
vertek meg, s a következõ év június 4-én a királyi tábla esküdt jegyzõi emlékiratot
intéztek Pozsony városi tanácsához a diéta alatt az éjjeliõrök által elkövetett jogsér-
tések ügyében.* Korábban láthattuk viszont, hogy 1764. június 30-án Pozsony vá-
rosa panaszkodott a kiskövetekre.171
Ennél veszélyesebb helyzetek is kialakulhattak a diétának otthont adó városban.
1708. március 13-án 10 órára volt meghirdetve az ülés, ekkor azonban nem kezdõ-
dött el, fél óra múltával pedig megjelent a személynököt helyettesítõ Skarbala And-
rás alnádor esküdt írnoka, Szluha Ferenc, és principálisa parancsára kihirdette,
hogy aznap nem lesz ülés. Ugyanis „ugyanakkor, 10 órakor egy vasra [üllõre] mért
kalapácsütésbõl pattant szikra szerencsétlen tüzet támasztott, melynek roppant ör-
vényében teljesen megégett három bombákat készítõ ember, míg a negyedik a
bomba által a mûhely falába ütött lyukon keresztül megmenekült”. Az egész ház
felgyulladt, leégett, hat-hétezer forintos kár keletkezett.172 A várbéli tûzrõl tudósító
másik forrás felrobbanó kézigránátokról ír, és arról, hogy két ember nagyon meg-
égett, egy pedig égési sérüléseibe bele is halt.173
A diétai tárgyalás nyelve
A diétán minden hivatalos irat a korban latinul készült: a királyi elõterjesztések és a

sérelmi iratok, a feliratok és a leiratok. A hivatalos napló 1790-tõl viszont magyar
nyelven íródott, és errõl fordították latinra is. A magánnaplók vagy latin nyelvûek,
vagy részben magyarul, részben (és fõleg) latinul íródtak. Így volt ez még a korszak
végén is.174 Az nem egészen világos, hogy maguk a viták mennyiben folytak latinul,
illetve magyarul, mert erre nézve forrásaink csak elszórt adatokkal szolgálnak.
Néha kifejezetten kiemelik, hogy valamely megnyilvánulás magyarul hangzott el,
mint például a felsõtábla üzenetvivõ küldöttségét vezetõ püspök szavai 1712. júni-
us 11-én,175 ugyanezen a napon pedig az alnádor magyarul szólította fel a rendeket,
hogy üdvözöljék a fõrendeket.176 1722. június 30-án az alnádor elnökölt az alsótábla
elsõ ülésén, és rövid magyar nyelvû beszéddel köszöntötte az egybegyûlt rendeket.177
A nyelvre vonatkozó naplóbeli kitételek arra utalnak, hogy a szabály a latin haszná-
* Ezen iratokra utal a 700.489 jelzetû kötet Gyurikovits György-féle tartalomjegyzéke, de sajnos ma-
guk a hivatkozott iratok (sok máshoz hasonlóan) a jelenlegi kötetben nem találhatók meg.

lata lehetett, s az ettõl való eltérés volt külön említésre érdemes. Hogy egy felszóla-
lás latinul hangzott el, azt szinte sohasem rögzítik a naplók.
Az 1751. évi nádorválasztás alkalmával a királyi biztos kancellár a Mária Terézia
jelöltjei nevét tartalmazó boríték átadása elõtt latinul mondott beszédet, a kalocsai
érsek válaszbeszéde szintén latinul hangzott el, és egy napló a két katolikus jelölt-
rõl, gróf Batthyány Lajosról és gróf Erdõdy György országbíróról is megjegyzi,
hogy latinul szóltak.178 Egy másik napló szerint viszont az országbíró magyarul
beszélt. Ez a napló ezt az egyetlen megjegyzést teszi az ülés nyelvét illetõen.179
Tehát mégsem tudhatjuk biztosan, hogy Erdõdy latinul vagy magyarul, vagy egy-
szer így, egyszer úgy beszélt, az esetbõl mégis világos, hogy a latin használata le-
hetett a szabály.
Van, hogy a latin nyelvû magánnaplóban egy-egy felszólalás (illetve annak rövid
summázata) magyarul szerepel, például Sigray József királyi táblai ülnöké vagy
Kajdacsy Pál városi követé az 1709. évi augusztus 1-jei ülésen,180 vagy a felsõtáblai
üzenetvivõ küldöttség szószólójának szavai az 1712. június 11-i ülésen.181 Ez min-
den bizonnyal arra utal, hogy az illetõ felszólalások magyarul hangzottak el – eset-
leg túlnyomórészt latin nyelvû környezetben. De magának a vitának a teljesen latin
nyelvû voltára a kétség árnyát veti az a körülmény, hogy egy döntés alkalmával,
amikor az alsótábla egyes tagjai kinyilvánították álláspontjukat (és semmi jele an-
nak, hogy ezt nem latinul tették), az eldöntendõ kérdéseket ugyanez a latin nyelvû
napló magyarul megfogalmazva rögzíti.182 Tehát amikor mindenkinek fontos volt a
véleménye, s mindenkinek érteni kellett a kérdést, akkor azt – legalábbis ezen alka-
lommal – magyarul tették fel, és feltehetõen a válaszok is jórészt magyarul hang-
zottak el. A magyar nyelv szóbeli használata ezért szélesebb körû lehetett a század
elején, mint azt a források tükrözik.
Mezey Barna a tömeges diéták megszûntéhez kapcsolja a 17–18. században a la-
tin nyelv uralomra jutását az országgyûlésen.183 Herczeg Mihály szerint a latin a
felsõtáblán szinte kizárólagos volt, de az alsótáblán a magyar nyelvet is használták.184
Szekfû Gyula szerint az alsótáblán többnyire magyarul beszéltek, a horvát és a ma-
gyarul nem tudó felvidéki követek használták a latint, amely azonban a fõrendek-
nél kizárólagos tárgyalási nyelv volt – legalábbis a korszak végén.185 Talán neki van
igaza, mert 1764–65-ben valóban paszkvillusra adott okot, hogy Luby liptói követ
latin beszédet tartott az alsótáblán: megróják, hogy nem magyarul szólt – de jel-
lemzõ módon a gúnyvers is latin.186 Ugyanezen a diétán egy kanonokra nagyrészt
trágár hangú gúnyversek tucatjai születtek, de az egyik paszkvillus mintegy érde-
meként említi, hogy magyarul (is) beszél:
Helyre Monyas Hermán szóll néha magyarul

De leg gyakortábban tsak igen bolondul
Mert vagyon az esze Jékej Rózsárul
Kinek szólni lehet õ társasságárul.187

Jóllehet a magyar nyelvû napló hivatalos volta 1790 után egyértelmûen a magyar
nyelv térnyerését jelzi, de miként a korszak elején sem érvényesült a latin hegemó-
niája, úgy annak a végén sem a magyaré – a latinnak is erõs hadállásai maradtak.
Az 1792. június 4-i vegyes ülésen örömét a hitlevél módosítása felett az országbí-
ró, a személynök és a prímás is latin nyelvû szónoklattal fejezte ki.188 Õz Pál két-
nyelvû naplója az 1790–91. évi diétáról feltehetõen a felszólalások eredeti nyelvét
tükrözi.189
A vitákkal ellentétben bevett renddel találkozhatunk az ünnepélyes alkalmakkal
tartott beszédek esetében. Egyes beszédek mindig latinul, mások mindig magyarul
hangzottak el. Ez a rend is a diétai tárgyalások kétnyelvûsége mellett szól: miért
mondtak volna néhány beszédet a diéta elején magyarul (ami feltehetõen egyesek-
nek jóval nagyobb erõfeszítésükbe került), ha azután a teljes tanácskozás latinul
zajlott volna? A személynök üdvözlõbeszéde az elsõ beszéd az országgyûléseken,
és ez 1722-ben, 1741-ben és 1751-ben190 is magyarul hangzott el. Erre a rendek ne-
vében az egyháziak közül válaszolt valaki – az 1751. évi diéta megnyitásakor
Galgóczy János esztergomi káptalani követ –, szintén magyarul.191 A diéta szerepét
részlegesen betöltõ concursuson 1736. május 29-én gróf Pálffy János országbíró ma-
gyar nyelvû beszéddel üdvözölte a megjelenteket.192 A kancellár a királyi elõterjesz-
téseket magyarul ismertette 1741. június 16-án.193 1792. június 3-án maga I. Ferenc
adta át a prímásnak, latin nyelvû beszéd kíséretében, elõterjesztéseit: ezelõtt a prí-
más magyar szónoklattal üdvözölte, majd az átadás után latin orációval köszönte
meg a propozíciókat. A felsõtábla munkájának megkezdésekor, 1792. május 22-én
Sándor Lipót nádor latinul beszélt, és a prímás is latinul felelt neki. Mikor I. Ferenc
a koronázására 1792. június 2-án Budára érkezett, üdvözlésére Pilisvörösvárra kül-
döttség ment elé, s ez alkalommal és a budai bevonulás elõtt is latin beszédek hang-
zottak el.194
A diéta végén is ismétlõdött a szertartás: 1751. augusztus 27-én délután, az or-
szággyûlés utolsó ülésén, a pozsonyi fellegvárban a kancellár magyar nyelvû be-
szédet mondott, mire a prímás az ország rendjeinek nevében latinul válaszolt.195
Ugyanez történt 1792. június 26-án.196 1736. június 26-án, a concursus zárásának
napján Lotharingiai Ferenc helytartó németül, a prímás pedig latinul szóno-
kolt.197
A megismert szokás szerint Mária Terézia latinul szólt a magyar rendekhez
1741. június 21-én, amikor átadta elõterjesztéseit,198 s a latin nyelvet használta a hí-
res szeptember 11-i várbéli jelenet (Vitam et sanguinem!) alkalmával199 és az 1751.
évi diéta berekesztésekor is.200 Míg I. Ferenchez a prímás 1792. június 4-én a budai
várban latinul intézett köszöntõt, s a király szintén latin nyelven felelt meg, ekkor
az esztergomi érsek a királynét már németül köszöntötte, s az is németül válaszolt
neki.201 Tehát, úgy tûnik, az uralkodónak latinul illett beszélnie, s Mária Terézia
ehhez alkalmazkodott, esetében az udvariasság nem indokolta, hogy németül be-
széljenek hozzá, mint unokamenyéhez – ezt 1792-ben csak az tette lehetõvé, hogy
az uralkodó hitvesérõl volt szó, akinek a protokollban nem volt szigorúan kiosztva
a szerepe, s a prímás vele szemben lehetett udvarias.* Állítólag a magyar nyelvet
nyilvánosan akkor használta elõször az uralkodóház egyik tagja, amikor Mária Te-
rézia egyik fia, Károly fõherceg 1751-ben magyarul válaszolt a hozzá intézett be-
szédre. Ez a királyi családot a diétára meginvitáló küldöttséget azért nem érhette
meglepetésként, mert Károly fõherceghez már eleve magyar nyelvû beszédet intéz-
tek, míg mind szüleihez, mind bátyjához, a trónörököshöz latinul szóltak.202 A dié-
ta a 18. században kétnyelvû volt, s a beszédek nyelvét a vitáéval ellentétben a szo-
kás szigorúan megszabta.
Mária Teréziával és a nyelv kérdésével kapcsolatban érdemes röviden kitérni az
uralkodó megnevezésére. Az 1790–91. évi diéta naplója az elsõ magyar nyelvû hiva-
talos (és ki is nyomtatott) napló, s ez az uralkodót királyként emlegeti (a latin fordítás
pedig rexként), noha eddig, a vizsgált diéták többségében csak õfelségeként (sua
majestas) említették. Én a jogtörténeti irodalom hagyományához alkalmazkodva a
korábbi idõszakra is alkalmazom a király megnevezést, noha az uralkodók császár-
ként (imperator) jelentek meg, s még Mária Terézia is császárné (imperatrix) lett, mi-
helyst férjét a Német-római Birodalom császárává választották és koronázták. Elõt-
te a kéziratos országgyûlési naplók emlegették reginaként is,203 nem csak a jogilag
megfelelõbb rex volt vele kapcsolatban használatban. Koronázásának forgatóköny-
vébe a fõrendek módosító javaslatára került a Vivat regina! helyébe a Vivat domina et
rex noster! megfogalmazás.204 Nem mondhatom azt sem, hogy forrásaim késõbb nem
utaltak reginaként Mária Teréziára (imperatrix helyett), mint például egy napló 1751.
augusztus 24-i bejegyzése.** A kettõt ötvözte egy másik országgyûlési diárium, mely
regina imperatrixról beszélt,205 és Kaunitz levelének megszólítása 1760. december 14-én:
„legkegyelmesebb császárné, apostoli királynõ és asszonyom!”206 1778-ban, mikor a
császári címet már fia viselte, Somogy megye imperatrix vidua et regina nostraként
említette Mária Teréziát.207 1774-ben egy oklevélen ugyanezt a mintát látjuk, Mária
Terézia címe a következõ: özvegy római császárné és Magyarország apostoli király-
nõje.208 Mint az jól látható, csak egyes magyar történészek gondolják, hogy Mária Te-
rézia legelõkelõbb címe a magyar királynõ volt, õ maga (amint megszerezte) a csá-
szárnéit ez elé helyezte, még özvegy császárnéként is. (Ezzel kapcsolatban jegyzem
még meg, hogy azt az uralkodót, akirõl a kézikönyvek mint III. Károly királyról szól-
nak, és aki német-római császárként VI. Károly volt, megfigyelésem szerint a naplók
mindig VI. Károlyként említik mint „császárt és Magyarország királyát”.209 Termé-
szetesen abban az idõszakban is keletkeztek iratok, amikor a magyar trón örökösét,
majd a megkoronázott királyt még nem választották és koronázták német-római csá-
szárrá. Így például I. Ferenc elõbb Budán koronáztatta meg magát, s csak ezután in-
dult Frankfurtba. Ekkor õ királyként, felesége királynéként szerepelt.210
* Igaz viszont, hogy I. Ferenc felesége a diéta által neki felajánlott 25 000 arany ajándékot latin be-
széddel köszönte meg (Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 410, Fol. 430.). Úgy látszik, ez már eléggé
hivatalos alkalomnak számított.
** 700.469 86. Ugyanitt I. Ferenc császárt sem imperatorként, hanem caesarként említik.

2.c | Az ülések helye és ideje
A diéták helyszíne
A 18. század diétáinak helyszíne az 1790–91. évi elsõ szakaszának és az 1792. évi-
nek a kivételével Pozsony volt. Bécshez való közelsége miatt kézenfekvõnek tûnt,
hogy Buda töröktõl való visszafoglalása, majd újjáépülése után se költözzön oda a
diéta, hiszen a tractatus diaetalis az uralkodóval való párbeszédet jelentette, s királyi
biztosok esetleges jelenléte sem zárta ki a közvetlen kontaktust az uralkodóval. To-
vábbi tényezõ volt az is, hogy a diétának otthont adó város képes-e a résztvevõknek
és kíséretüknek szállással, ellátással, takarmánnyal szolgálni.211 Másfelõl viszont az
országháznak a Helytartótanáccsal és a királyi kúriával egyetemben az ország kö-
zéppontjába helyezése tervként már az 1723. évi 106. törvénycikkben is hangot ka-
pott. A budai országgyûlések követelése ezután politikai felhangokat kapott. Az or-
szág rendjei 1764-ben felterjesztett sérelmeik és kívánataik második pontjában azt
követelték, hogy az országgyûléseket Budán tartsák,212 s a kívánság a Corpus Jurisba
is utat talált. Az 1765. évi 2. törvénycikk szövege szerint „Õ szent felségének az iránt
megnyert határozatát, hogy az országgyûlések, a honlakosok költségeinek apasztá-
sa végett, a mennyire az idõk körülményei engedik, Buda szabad királyi városában
is tartassanak: a karok és rendek hódoló tisztelettel fogadják.” Tehát nem ott, ha-
nem ott is. Így a már említett két (azaz valójában kevesebb mint másfél)* soron kö-
vetkezõ diéta Budára történõ összehívása 1790-ben és 1792-ben nyilvánvalóan po-
litikai gesztus volt. Fivére, a nádor szerint a második alkalommal maga I. Ferenc
volt az, aki úgy határozott, hogy Budán koronáztatja meg magát.213
Pozsonyban a 17. század elejéig érvényes gyakorlat szerint a fõrendek a nádornál
vagy a prímásnál, a rendek pedig a ferences kolostorban gyûltek egybe.214 Az 1609.
évi 62. törvénycikk „az országlakók országgyûlése számára házvásárlásra és építé-
sére” adót szavazott meg. Innen számíthatjuk minden valószínûség szerint a po-
zsonyi országház történetét.** 1613-ban a 9. törvénycikk a háromforintos portán-
kénti adó mellett megajánlott még egy forintot minden porta után „a koronaõrzés,
országházvásárlás és építés, meg az ország különbözõ követeinek a czéljaira”. Az
országház céljára ezután hamarosan, ha nem építettek is, de vásároltak egy épüle-
tet, hiszen a következõ diéta, az 1618. évi 40. articulusában javítására rendel adót, s
kifejezetten megvásárlását említi. De ez nem lehetett végleges megoldás, hiszen
törvényeink nem sokkal késõbb újra az országháza építésérõl tesznek említést. Az
* Jóllehet az 1790–91. évi diéta bõ öt hónapos töredéke jóval hosszabb volt, mint a csupán öthetes
1792. évi országgyûlés egésze. (Lásd: Benda K. [szerk.]: Kronológia 602., 608.)
** Salamon Ferenc is innen indítja beszámolóját (Salamon: Az 1741–iki 75.). Õ viszont az építés fel-
tehetõ kezdõ évének tartja 1609-et, míg én az alább idézendõ 1618:40. tc. alapján úgy vélem, hogy elõ-
ször vettek egy épületet e célra, s csak késõbb kezdtek építeni egy másikat. Salamon is említi ezt a tör-
vénycikket (uo. 76.), de õ „az országház építésé”-rõl beszél, pedig az articulusban emellett kifejezetten
az épület „megvásárlása” és „javítása” szerepel.

épület 1625-re „lakható” volt, noha még nem készült el teljesen.215 Az 1630. évi 6.
törvénycikkben „építésének folytatására és befejezésére” portánként 50 dénárt ve-
tettek ki, s az építkezés felügyeletét Pálffy Pálra bízták. 1635-ben már a pozsonyi
fellegvár javítására kellett a pénz, amibõl Salamon Ferenc arra következtet, hogy az
országháza építése befejezõdött.* Késõbb viszont ugyanõ Esterházy nádor 1637.
évi házszabálytervezete kapcsán megjegyzi, hogy az országháza addigra még nem
készült el. Esterházy Miklós nádor ekkor megállapította, hogy még mindig nincsen
állandó országháza, az e célra emelt épület nem készült el. De a nádor szerint ez
különben is alkalmatlan, félreesõ helyen volt, s azt javasolta, hogy országháza céljá-
ra megfelelõ házat kellene vásárolni.216 1655-ben a sérelmek összeállítását a rendek
az országházban végezték, azaz használták az épületet.217 Míg az alsótábla itt gyûlt
össze, a fõrendek a régi módon a prímás pozsonyi palotájában vagy esetleg a nádor
szállásán üléseztek.218 1681-ben a soproni diétán a rendek az országháza kijavítását
kérték. 1687-ben Salamon szerint nem az országházban ülésezett a diéta, mert több
városi és távollévõt képviselõ követnek nem jutott hely, s állniuk kellett.219 A „Magyar
Einrichtungswerk” országház felépítését (vagy e célra épület vásárlását) kéri a királytól
Pozsonyban vagy Budán, az ország levéltárának elhelyezésére és kincstárnoka és más
tisztviselõk hivatalának céljára (a diétát viszont nem is említve).220
Belépve az általunk tárgyalt idõszakba, az 1715. évi 93. törvénycikkben III. Károly
a magyar rendek kérésére az országház visszaadásáról rendelkezett, mégpedig el-
engedve a javítására a kincstár által kifizetett költségek megtérítését. Ezek szerint
– mindenképpen összefüggésben az országgyûlések két évtizedes szünetével a
17–18. század fordulóján – a használaton kívül álló épületet a fiscus vette át.** Ezt
az is bizonyítja, hogy a diéta 1709. augusztus 12-i ülésén az érintett személynök he-
lyett a nádori ítélõmester javasolta, hadd lakhasson a személynök az ország pénzé-
bõl épített országházban, melyet „az országgyûlések végeztével” a kamara szokott
használni, s tartsák itt az ország levéltárát. Az alsótábla támogatta is a kérést, és a
nádor titkárát átküldték a kamarához, de onnan azt a választ kapták, hogy ebben
a kérdésben magasabb helyen kell dönteni.221 Talán, mert bevett gyakorlat volt,
hogy a fõrendek a nádor szállásán gyûltek össze (vagy esetleg a prímásnál), nem
váltott ki meglepetést az az elképzelés sem, hogy a személynök lakásaként használ-
ná az országházat.
De az országház átadása nem csak az 1715. évi decretum kiadása után történt
meg. A diéta már 1712. július 20-án küldöttség útján kérte a pozsonyi kamarát,
* Salamon: Az 1741–iki 77. Kelényi György úgy tudja, hogy 1609 és 1635 közt épült az elsõ pozsonyi
országház (ez jól láthatóan Salamontól eredeztethetõ állítás), majd késõbb a pozsonyi udvari kamara
1753 és 1756 közt épült palotájában ülésezett a diéta (Kelényi: A budai országház 36.). Ez utóbbi állí-
tással még sehol máshol sem találkoztam.
** Az 1687. évi országgyûlésre Pozsonyban került sor, de Salamon szerint feltehetõen nem az ország-
házban (Salamon: Az 1741–iki 77–78.). Ugyanezt állítja az 1708(12)–15. évi diétáról is, de ezt alább
cáfolom. Ami persze azt is jelenti, hogy Salamon állítását esetleg az 1687. évi országgyûlésre nézve
is cáfolni lehetne, de ezt nem tekintem ezen könyv feladatának.
2.c Az ülések helye és ideje 137

hogy küldjön ki megbízottakat, akikkel végre lehet hajtatni a király határozatát,
mely szerint az országházat a rendeknek át kell adni, majd két nappal késõbb ki is
küldött a tárgyalásra egy deputációt.* 1712-tõl az alsótábla biztosan az országház-
ban tartotta üléseit,222 a felsõtábla pedig a Zöld Házban.223 (Ez a fõtér és a Zöldház
utca sarkán állt, s Pozsony vármegye gyûléseinek is ez szokott helyt adni.224 Ko-
rábban ugyancsak ez volt a helyszíne a rendek országos szintû összejöveteleinek.**)
A felsõtábla elnökének szállása már csak indokolt esetben szolgált az ülések színte-
réül: példának okáért betegsége miatt.225 Úgy vélem, hogy a felsõtábla korábban, te-
hát még a 17. században sem használta az országházat. Az 1681. évi soproni or-
szággyûlés naplója üléstermükre a „mágnások háza” kifejezést használja, s a jobb
érthetõség kedvéért hozzáteszi: „amelyet másképpen a pozsonyiaknál Zöld Ház-
nak szoktak nevezni”.226 A Zöld Ház elnevezés jól láthatóan összenõtt a felsõtábla
üléstermének fogalmával. Egy definíciója az 1709. évbõl: „a prelátus és mágnás
urak diétai összejöveteleire szolgáló hely”.227
Nem szükségszerûen jelent ellentmondást, hogy a rendek már azon a diétán is
folyamatosan használták az országházat, amelynek végén III. Károly kiadta azt a
decretumot, melyben azt nekik visszaszolgáltatja. Jóllehet szentesítése csak 1715-
ben történt meg, a teljes decretum többi részével együtt, maga az articulus könnyen
tükrözheti a király és az ország rendjeinek korábban, a diéta alatt vagy annak elején
született megegyezését.*** Talán már I. József visszaadta az országházat, mert van
forrás, melynek szóhasználata szerint 1708. május 15-én is az országházban ülé-
seztek a rendek,228 s tudjuk, hogy a diéta megnyitására a Zöld Házban került sor. Ez
azt jelentheti, hogy az szolgált a fõrendek ülésterméül,229 már korábban is ott jött
össze mind a négy rend,230 s ebben az évben és a következõben is a Zöld Ház szol-
gált a vegyes ülések helyszínéül.231 Ebbõl az következne, hogy a rendek már
1708-tól használták az országházat, a fõrendek pedig a Zöld Házban tanácskoztak.
Amellett is lehet azonban érvelni, hogy az országházat ekkor még nem használták
a rendek, ahogy legkésõbb 1712-tõl, és a vegyes ülésre ekkoriban kivételesen a Zöld
Házban mint az õ üléstermükben került sor. Egy napló ugyanis a Zöld Házat 1708.
április 2-án úgy nevezi: „az ülés szokott helye”.+
Az 1723. évi 106. törvénycikk a pozsonyi országház épületének kijavításáról ren-
* Lányi II. 30., 32. A deputáció másik feladata a só árának csökkentésérõl folytatott tárgyalás volt.
** 1683. május 8-án például itt tartottak tanácskozást a rendek, amelyek a hadsereg felállítása kapcsán
gyûltek össze Pozsonyban (Iványi E.: Esterházy Pál 115.).
*** Salamon – szerintem tehát tévesen – úgy tudja, hogy 1708-ban, 1712-ben és 1715-ben nem az or-
szágházban tanácskoztak a rendek, sõt szövegébõl úgy tûnik ki – bár explicite nem állítja –, hogy ott
csak 1741-ben volt ismét tanácskozás. Abban az idõszakban, amikor a pozsonyi diétákon az országhá-
za nem állt rendelkezésére – mondja továbbá Salamon Ferenc –, az alsótábla az úgynevezett Zöld
Házban ülésezett, míg a felsõtábla innen nem messze, a Szent János téri prímási palotában tartotta
üléseit (Salamon: Az 1741–iki 78–79.).
+ 700.498–I. 7. És más terminus is használatban volt: az 1708. március 7-i vagy a május 5-i ülés alkal-
mával a mágnások a „felsõ palotában”, a rendek az „alsóban” tanácskoztak egy másik napló szerint
(700.500 5., 142.).

delkezett (miközben hosszabb távon „az ország középpontjában” – azaz Budán –
új országház felépítését is célul tûzte ki). Salamon Ferenc idézi Bél Mátyást, aki bár
Pozsony legszebb épületeként írta le, még mindig felújítás alatt állóként említette
az országházat a 18. század harmincas éveiben.232 Az 1720–21. évi concursus szintén
jórészt, ha nem is kizárólag a Zöld Házban tartotta üléseit.233 Az 1722–23. évi or-
szággyûlésrõl beszámoló egyik kéziratos napló állítása szerint viszont a diéta már
az (itt domus regnicolarumnak nevezett) országházban ülésezett, a felsõtábla a vá-
rosfal melletti, az alsótábla pedig az utcára nézõ palotában. Széchényi György leve-
le szerint a „statusok az ország házánál fognak lenni”.234 Ezt egy másik diárium is
megerõsíti, s azt állítja, hogy az országházban (domus regni) a mágnások „a belsõ, a
dunai külvárosra, délre nézõ palotában”, a rendek pedig a „külsõ vagy régi, a város
utcájára északra nézõ” palotában üléseztek.235 „A fal melletti palotában”, illetve „az
másik, utcai palotában”, azaz ülésteremben – mondja egy másik napló.236 Mivel
mindez teljesen egybevág Salamon Ferencnek az országházról az 1741. évi diéta
idején adott leírásával, azt kell mondanunk, hogy már az 1722–23. évi országgyû-
lést is ott tartották, s minden bizonnyal a következõ, 1728–29. évit is.
Ez említett leírás szerint 1741-ben az országház épülete a pozsonyi belváros dél-
keleti sarkán állt. Délrõl a várfal felett a Dunára, északról a Hosszú utcára nézett.
A várfal felõli épületszárnyban a felsõtábla, a Hosszú utcára nézõben az alsótábla
ülésezett. Köztük tágas udvar húzódott, melyrõl széles lépcsõ vezetett egyenesen az
elsõ emeletre.* Az imént idézett egyik napló 1722-ben az alsótábla palotáját réginek
titulálta. Máshol újnak nevezi a felsõtábla palotáját, s ismét régiként emlegeti az al-
sótábláét.237 Mindebbõl nyilvánvaló, hogy az országházat, amely a század elsõ or-
szággyûlése alkalmával még csak egy táblát tudott befogadni, s így a fõrendek a
Zöld Házba szorultak, kibõvítették, s a második diétán már a fõrendek is ott ülésez-
hettek, mégpedig az új épületszárnyban.** 1751-ben újból az országházban ülésezett
mind az alsó-, mind a felsõtábla: a fõrendek a városfal oldalán fekvõ teremben, a ren-
dek a Szent Lõrinc kapu utcája felõliben,238 s ez a következõ diétán sem változott.
Mint közismert, 1765 után negyed évszázadig nem ült össze az országgyûlés.
II. József egyszer sem hívta össze, de készült rá, amire bizonyíték, hogy döntése
alapján a klarisszák budai kolostorában egy szárny épült az országház céljaira
Franz Anton Hildebrand tervei alapján. Az építkezés 1785 végére készült el, s itt
tartották az 1790–91. évi diéta elsõ szakaszát, az 1792. évi és az 1807. évi országgyû-
lést. A földszinten két helyiségben az Archivum Regnit helyezték el.239 Itt a fõrendek
ülésterméül a rendeké mellett elhelyezkedõ kisebb terem szolgált.240 Az alsótáb-
la ülésterme nemcsak nagyobb volt, de sokkal szebb is, mert azt még 1784-ben befe-
* Salamon: Az 1741–iki 74–75. Más forrás arra, hogy az alsótábla üléseinek a színtere 1741-ben az or-
szágház volt, illetve ezeknek az utcára nézõ „palota” adott otthont: 700.477 16., 31.
** Ez választ ad Salamon kérdésére is, aki nem érti, vajon miért szorultak a fõrendek a nem az utcára
nyíló, ezért kevésbé elõkelõ épületrészbe (Salamon: Az 1741–iki 75.). A fõrendeket minden bizonnyal
nem a dunai kilátás vonzotta, ahogy õ sejti, hanem az új „palotát” preferálták a régivel szemben – de
szerintem nemcsak 1741-ben, hanem már 1722-tõl.

jezték, mielõtt Hildebrandt elképzeléseit igen szigorú takarékossági intézkedések
szorították volna korlátok közé.241 A budai országház megközelítésérõl többet is
megtudhatunk, mint a pozsonyiéról. 1792. május 22-én rendtartást adtak ki, hogy
az országgyûlés ülésére érkezõ vagy az onnan, annak végeztével távozó fõrendek és
rendek közlekedését lehetõvé tegyék. Ezért az általában reggel kilenckor kezdõdõ
országos ülések miatt fél kilenctõl tízig megtiltották, hogy az új (Bécsi) kapun át
szekerek és hintók hagyják el a vár területét, „mivel az egybe gyûlt nemes haza
rendeinek nagy része Pestrül, és a’ budai Vizi és Rác városokból az uj kapun szokott
fel jönni”, és az ülés végeztével egy óráig felhajtási tilalmat rendeltek el. A hintón az
országházba érkezõknek az épület déli kapuján, az „Urak utzaja” felõl kellett be-
hajtaniuk, s a másikon ki, az ország rendjeinek távozásakor pedig a hintóknak
ugyanúgy keresztül kellett hajtaniuk az épület két kapuján, hogy az északi kapu
bolthajtása alatt vegyék fel a maguk „uraságát”. Csak a legfõbb méltóságok tarthat-
ták hintójukat az ülés ideje alatt az országház udvarán. „A’ Sessiora ki-rendelt óra
után következendõ egy fertály óra mulva az úgy nevezett Ország Ház utzája vas
lántzokkal vonatassék-által, hogy a’ szekerek zörgése a’ tanátskozást ne akadályoz-
tatthassa…”242 (Ez nem volt új probléma, láttuk, hogy Pozsonyban 1751-ben ezért
új kaput akartak nyitni az országház épületén.)
Mint láttuk, sokszor került sor a diétán a két tábla közös ülésezésére. A vegyes
ülésnek minden bizonnyal a felsõtábla ülésterme volt a helyszíne.* 1712-tõl ezt bi-
zonyítottnak látom: tanú erre Lányi Pál, aki szerint 1712-ben egy alkalommal a ná-
dor a fõrendek ülésének otthont adó Zöld Házba invitálta az alsótáblát elegyes
ülésre,243 s 1714-ben a nádorválasztás alkalmával is a rendek vonultak át a Zöld
Házba, mint ezt báró Perényi Imre naplója bizonyítja.244 1751-ben szintén nádort
kellett választania a diétának. A fõrendek üléstermébe átvonuló rendek közül a ki-
rályi tábla és a klérus tagjainak jutott ülõhely, a többieknek állniuk kellett.** Az
1764–65. évi diéta egyik leírása szintén azt állítja, hogy a felsõtábla üléstermében
került sor mixta sessiókra.245 1790-ben is így történhetett, és a nagyobb létszámú alsó-
tábla a terem mintegy kétharmadát elfoglalta. Ezt onnan tudhatjuk, hogy Ürményi
József személynök így határozta meg a terem két részét: „azon a‘ végén a’ Palotá-
nak, a’ hol Prímás õ Herczegsége, és M. Ország Fõ-Bíró Úr helyeket tartyák”, illet-
ve „az egyben sereglett Ország Rendei, mind a’ közepe táján, mind pedig az alsó vé-
* Közös ülésre Bónis szerint az alsótábla üléstermében került sor, ahol a követek a hosszú asztalt áten-
gedték a fõrendeknek (Bónis: Die ungarischen Stände 299.). Én ezt az idézett források tükrében nem
tudom általános szabályként elfogadni még a 18. század elsõ felére vonatkozóan sem. (És egy hosszú
asztalról sem hallottam még más forrásból.) Ugyanakkor az imént magam is azt tartottam valószínû-
nek, hogy 1708-ban kivételesen a rendek üléstermeként adott otthont a Zöld Ház a vegyes üléseknek
(s nem a fõrendek ülésterme volt ekkor, mint késõbb).
** 700.468 69. A diéta kezdetén még az volt egyes követek érve amellett, hogy az alsótáblai üzenetvivõ
küldöttségek tagjai helyet foglalhassanak a felsõtáblán, hogy rendek és fõrendek úgyis együtt ülnek a
vegyes üléseken (uo. 33–35.). Talán megesett korábban, hogy mindenki leülhetett a vegyes ülésnek
otthont adó teremben, esetleg a szóban forgó követek csak arra gondoltak, hogy vannak olyanok a ren-
dek közül, akik együtt ülnek a vegyes üléseken a fõrendekkel, vagy egyszerûen tévedtek.

gén a’ Palotának…”246 December 4-én a prímási palota adott helyt a vegyes ülések-
nek, immár Pozsonyban247 – azt kell tehát gondolnunk, hogy akkor itt ülésezett a
felsõtábla, nem pedig az országházban. A vegyes ülést 1792-ben is „a’ Méltóságos
Fõ Rendek Palotájában” tartották.248
Az országgyûlés egyes tanácskozásainak esetenként máshol is lehetett a helyszí-
ne. 1722. június 25-én gróf Széchényi György azt írta vejének a felsõtábla üléseirõl,
hogy a „sessiók mélt. palatinus uramnál fognak a kertben celebráltatni, minthogy
be nem jühet õ exc[ellentiá]ja az zöld asztalhoz”.249 (A nádort köszvénye kötötte
szállásához.) 1728. december 20-án a királyi biztosnál üléseztek.250 1728. június
25-én egy bizottság a beteg nádor kertjében tanácskozott, másnap a nádor palotájá-
ban, s itt volt a 25-i plenáris ülése is a diétának.251 Egy másik napló szerint a kertben
volt mindkét tábla ülése.252 1741. június 14-én a beteg és öreg (de hamarosan nádor-
rá választandó) gróf Pálffy János országbíró házába hívták össze a fõrendeket,253
miként négy napra rá is:254 a 78 éves gróf ágyából elnökölt.255 A bizottságok ülései-
nek gyakran az elnök szállása adott helyt. 1712. július 16-án az országgyûlés egy
deputációja a bíboros házánál ülésezett.256 Az egri püspök házában ült össze egy ál-
tala vezetett bizottság 1728. szeptember 22-én.257 Ami a concursus helyszínét illeti,
az 1719. évi még hivatalos megnyitása elõtt a nádor házában ülésezett,258 miként az
1720–21. évi egyik színhelye is a nádori palota volt.259 1734-ben a concursus elsõ ülé-
sére a helytartó házában került sor,260 az 1736. évi concursus kilencedik ülését pedig
a nádori palota kertjében tartotta június 17-én.261 1790. június 5-én a dunai kerüle-
tek Horváth Zsigmondnál, a néhai gróf Niczky Kristóf kertjében gyûltek össze.
Mind a négy kerület Pest megye vármegyeházában tanácskozott június 7-én.262 A
tiszai kerületek ülésének augusztus 23-án a plenáris ülés végeztével az országház,
az alsótábla ülésterme adott otthont.263 Informális jellegû tanácskozások is folytak
az üléstermekben: 1790. október 4-én a diéta elegyes ülése után „a vármegyék
ablegatusi mind, s még egyebek is számossan meg maradtak ‘a fõ-rendek palotájá-
ban. Meg-maradt a’ personalis is. Széket fogván az ablegatusok a’ táblánál” a teen-
dõkrõl kezdtek vitát – jegyezte fel Õz Pál.264 Egyes ünnepélyes alkalmakra a pozso-
nyi várba vonultak fel az ország rendjei, például 1741. június 21-én itt adta át Mária
Terézia elõterjesztéseit, s ezt is a diéta ülésének tekintették.265
Az országgyûlések gyakorisága
A 18. századi diéta persze nem ülésezett állandóan, s nemhogy minden egyes esz-
tendõben nem hívták össze, de az egyes országgyûlések nem is elõre meghatározott
rendszerességgel követték egymást. Ebben a tekintetben a korban mintegy átmene-
tet képviselt azon két szélsõség között, amelyre a mindvégig ülésezõ Reichstag és a
1789-ig egyáltalán nem mûködõ francia rendi gyûlés szolgáltatott példát. Az 1663-ban
összeült német birodalmi gyûlés ugyanis állandósult, amit nem terveztek, de a
münsteri és osnabrücki békeokmányban lefektetett rendezés logikájából követke-
zett, hiszen a császár kezét minden fontos kül- és belpolitikai kérdésben és a tör-
vényhozás területén megkötötte a rendi gyûléssel való együttmûködés kötelezettsé-
ge.266 A másik végletet illetõen köztudott, hogy Franciaországban a tárgyalt idõ-
szakban nem volt rendi gyûlés: 1614267 után 175 évvel hívták csak össze, 1789-ben.
Ez nem is volt egyedi jelenség. Württenbergben 1699 és 1797 közt csupán két tarto-
mánygyûlést tartottak: 1737–39-ben és 1763–70-ben, azaz 38, 24 és 27 év szünet
volt az egyes tartománygyûlések közt.268 Másfelõl az osztrák örökös tartományok-
ban évi rendszerességgel sor került a tartománygyûlések összehívására.*
Ami Magyarországot illeti, a törvénytárban többféle rendelkezés található arra
nézve, hogy milyen idõközönként kellene egybehívni a diétát. A háromévenkénti
országgyûlések mellett szól Hajnóczy József szerint az 1635. évi 94., az 1647. évi
154., az 1649. évi 3., az 1655. évi 49. és az 1681. évi 58. törvénycikk, illetve – azzal a
kiegészítéssel, hogy ha a szükség úgy kívánja, hamarabb is meg kell tartani – az
1715. évi 14. és az 1723. évi 7. articulus. Mindezek alapján a kiváló 18. század végi
közjogász szerint egyértelmû, hogy minden harmadik évben kellene országgyûlést
tartani.** Noha 1790-ben felmerült az évenkénti országgyûlés lehetõsége is, az ud-
var érve ez ellen az volt, hogy ez túlságosan megterhelõ lenne az adófizetõknek, és
az igazságszolgáltatást is hátrányosan érintené. Az évenkénti diéta gondolata ellen,
amely a felségjogok nyilvánvaló csorbítása lett volna, jó érv volt, hogy a törvények
szerint háromévenként kell országgyûlést tartani269 – amit persze azután az udvar
nem tartott be. Ha a német példára gondolunk, világossá válik, miért nem valósult
meg az évenkénti országgyûlés követelése a 18. században, s miért nem merült fel,
hogy az immerwährender Reichstaghoz hasonlóan a diéta is állandó rendi parla-
mentté alakuljon: ehhez a magyar rendiség nem képviselt elég erõt, s nem volt
olyan külsõ tényezõ (mint a vesztfáliai békekongresszus), amely ennek elfogadásá-
ra az uralkodót rákényszerítette volna. Másfelõl a magyar rendiség erejét mutatja,
hogy a diétát teljesen mellõzni sem lehetett. A diéták összehívása a valós aktuális
erõviszonyok mutatója volt, hisz noha a törvények elvileg kötötték az uralkodók ke-
zét is, a diéták összehívása a felségjogok közé tartozott, és végül is az uralkodótól
függött, mikor hívta össze az országgyûlést, illetve összehívta-e egyáltalán – s nem
akkor hívta össze, amikor erre a törvény kötelezte, hanem akkor, amikor a kor-
mányzat úgy érezte, hogy ez szükségessé vált. A kor országgyûléseit 1708–15-ben,
1722–23-ban, 1728–29-ben, 1741-ben, 1751-ben, 1764–65-ben, 1790–91-ben és
1792-ben tartották. De nem mutat állandóságot az idõtartamuk sem.
* Klingenstein: Skizze 374. 1650 és 1700 közt is mind Alsó-Ausztriában, mind Csehországban min-
den évben ülésezett a rendi gyûlés. Csehországban volt, hogy a rendes mellett még rendkívüli ülést is
tartottak (Bérenger: Finances 124.). III. Károly és Mária Terézia minden évben összehívta a cseh és a
morva rendeket – mondja Marie-Élisabeth Ducreux is (Ducreux: La monarchie 16.).
** Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 196. Régebbi articulusokat is idéz Kérészy Zoltán; rész-
ben a fentiekkel egybehangzókat, részben olyanokat, amelyek más rendelkezést tartalmaztak (Kéré-
szy: Rendi országgyûléseink 9–10.).

Az országgyûlések idõtartama és intenzitása
Ha körültekintünk a régióban, azt láthatjuk, hogy a 16. századi Reichstagok általá-

ban 11–20 hétig tartottak, a rövidek 5–10, a hosszúak 21–43 hétig,270 azaz egy éven
belül mind befejezte munkáját, s általában a magyar törvények által szorgalmazott
(de a 18. században be szinte sohasem tartott) két hónapos idõkeretet is csak kevés-
sé lépték túl. (Ehhez elég közel állt a lengyel sejm törvény szerinti hathetes idõtarta-
ma.271) A korszak egyik cseh országgyûlése 1770. október 12-tõl 1771. augusztus
20-ig tanácskozott,* azaz több mint tíz hónapig. Ez, mint látni fogjuk, közelebb áll
az általunk vizsgált diétákhoz. 1660 és 1700 közt az alsó-ausztriai tartománygyûlé-
sek fele 7–9 hónapig tartott (8 ennél rövidebb, 12 hosszabb volt), a cseh országgyû-
lések pedig átlagosan valamivel rövidebb ideig, 65 százalékuk 4–6 hónapig. És ha
ezekrõl a rendi gyûlésekrõl ugyancsak okkal el lehet mondani, hogy hosszuk ön-
magában is jelzi, valódi párbeszéd folyt rajtuk, s összehívásuk nemcsak puszta for-
maság volt, illetve hogy talán a rendek ellenzékiségének a mértékét jelzi hosszuk,272
még inkább igaz ez a diétára.
A diéta munkájának ütemét jelentõs mértékben a kormányzat szabta meg, mert
sok múlott azon, milyen gyorsan érkeztek a feliratokra a válaszleiratok. Néha a kor-
mányzat érdekeit az szolgálta, hogy elhúzza a diétát, mert számíthatott arra, hogy a
követek egyre inkább vágynak a hazatérésre, s ez tompíthatja ellenállásukat.**
Rosty Ferenc 1764–65-ben vármegyei követ volt, s leveleibõl kitûnik, hogy családja
és gazdasága miatt igencsak szeretett volna már hazajutni. Keserûen állapította
meg, hogy Bécsben 10–12 napig is eltanácskoznak egy válaszon. (Nemcsak Rosty
Ferenc szerette volna, ha otthon lehetne, volt, aki gúnyosan kívánta neki ugyanezt.
Az országgyûlés tagjairól szóló névtelen röpirat rá vonatkozó soraiból a Rosty leve-
leit kiadó Bezerédj István a következõket emeli ki: „E versek szerint Rosti kopasz,
»görbe kobakú és nagypofájú vörös ember« lehetett, »buborkára fajzott vörnyeges
orral«, aki kevély, az ifjak ellensége, tompa eszével nem tud fényeskedni; tanulhat-
na bölcs követtársától, Sallér Istvántól, és róla vehetne példát; különben is bánhatja,
hogy Pozsonyba jött, inkább maradt volna Jákon »tyukokat ültetni«.”273) Másrészt
gyakran fordítva történt a dolog, ahogy a királyi biztosok 1729. augusztus 8-án is
közölték a rendekkel: „Õfelsége […] a tárgyalások felgyorsítását követelni méltóz-
tatik.”274
A 18. században csak I. Ferenc országgyûlései (melyekbõl az 1796. évi a tárgyalt
korszak határán túl esik) tettek nagyjából eleget az 1723. évi 7. törvénycikk azon
províziójának, hogy a diéta, hacsak szükséghelyzet nem áll fenn, legfeljebb két hó-
napig tanácskozzék. Az 1792. május 20-ra összehívott, 24-én megnyitott és június
* Dickson: Finance and Government II. 196. Pedig ez nem is volt abnormálisan hosszú országgyûlés.
Marie-Élisabeth Ducreux úgy fogalmaz, hogy a cseh diéták a 18. században akár nyolc hónapig is el-
tarthattak (Ducreaux: La monarchie 28.).
** Jóval korábban is így volt már: Benda K.: Az országgyûlések 5.

27-én berekesztett diéta alig lépte túl az egy hónapos idõtartamot, míg az 1796. évi
(november 6. [12.] – december 11.) még jóval rövidebb is volt a törvényben megsza-
bott idõtartamnál.275 A többi országgyûlés ünnepélyes megnyitásának és bezárásá-
nak dátuma: 1708. március 3.,* illetve 1712. április 3. (majd a pestis okozta kétéves
szünetet követõen** újra megnyitva 1714. október 19-én), illetve 1715. június 10.,
1722. június 20. – 1723. június 19., 1728. május 17. – 1729. november 20., 1741. má-
jus 14. – október 20., 1751. április 18. – augusztus 27., 1764. június 17. – 1765. már-
cius 19.276 A tárgyalt korszak utolsó elõtti diétáját 1790. június 6-ra hívták össze,
június 10-én nyílt meg, s 1791. március 13-án rekesztették be.277
Az 1708. február 29-re összehívott278 országgyûlés, melyen a kurucok kezdetben
nem vettek részt,*** nem volt folyamatos. 1708. március 3-tól június 25-ig tartotta
üléseit, azután november 23-án volt egyetlenegy ülése, majd 1709. március 17-én és
május 17-én ismételten egy-egy, s valójában csak június 6-tól dolgozott ismét, ek-
kor augusztus 13-ig ülésezett,+ és a munka újra megszakadt. 1710. június 12-i le-
iratában I. József felszólította a nádort, hogy július 1-jére hívja össze a diétáról távol
lévõ követeket a tanácskozás folytatására és befejezésére. Július 5-én Abensberg-
Traun Ottó gróf levelében azt a döntést hozta a nádor tudomására, hogy be kell fe-
jezni az országgyûlést. Július 13-án viszont a nádor azt kérte, hogy a pestis miatt a
király halassza el a diétát. Kérésének I. József végül eleget tett, és július 19-én kelt és
Pozsonyban július 23-án kihirdetett leiratában elnapolta az országgyûlést. Novem-
ber 9-én a folytatást a pestis miatt 1711. április 24-re, 1711. március 7-én tovább, jú-
nius 24-re halasztotta. Az utóbbi leiratot is I. József írta még alá, de hamarosan
meghalt. Az elnapolt diéta összehívásáról a döntést Savoyai Jenõ hercegnek és
Trautson hercegnek írt levele szerint maga a nádor hozta meg.279 De a diéta végül,
mint említettem, csak 1712 áprilisában folytatta munkáját.
1712. június 1-jén a korábban félbemaradt ügyekkel foglalkozott,280 ami mutatja
a szatmári béke után immár kiegészült diéta de facto kontinuitását az 1708-ban
megkezdõdött „labanc” diétával. Ez jogilag sem lehetett kétséges, de ahogy a ké-
sõbbi történeti irodalom is megfeledkezett errõl, úgy a kortársak sem vállalták egy-
értelmûen a folyamatosságot (s ez utóbbi áll nyilvánvalóan az elõbbi tény hátteré-
ben). Az április 20-i elsõ ülésen a személynök megnyitóbeszédet tartott az alsótáb-
lán, amely tükrözte a viszonyt a megelõzõ diétai tárgyalásokhoz: 1708-ban++ József
* Benda K. (szerk.): Kronológia 544. Két forrás (700.498 4., 700.499–IV. 187.) ezt a dátumot erõsíti
meg, egy pedig a Málnási által megadott március 2-át (Málnási: Csáky Imre 68., 700.499–I. 2.).
** Az említett megszakítás közben III. Károly 1712 októberében újra összehívta a diétát (december
1-jére), de már november 17-én bizonytalan idõre elhalasztották a tárgyalások folytatását. (Málnási:
Csáky Imre 152.).
*** Az 1708. március 17-én az alsótáblán mindössze 16 vármegye, 16 szabad királyi város és 25 távol-
lévõ küldöttei voltak jelen (700.496 48–50.). Forrásunk sajnos nem beszél az egyháziakról.
+ 700.498 4., 245–248., 394. 540. Zsilinszky Mihály szerint 1709-ben a diétát I. József május 18-ra hív-
ta össze, és munkáját június 5-én kezdte meg (Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi 349–350.).
++ A kéziratos napló tévesen 1709-et ír. Legalábbis feltételezem, hogy a naplóíró, és nem a személy-
nök tévedett.

király diétát hívott egybe – mondta Horváth-Simonchich János personalis –, „mely-
re ugyan nagy közönségek fel nem gyûlhettek vala a’ statusoknak”, de tárgyalás
folyt, volt királyi elõterjesztés, feliratok, ám a király meghalt, és a dolgok félbema-
radtak.281 A kompromisszum tehát Rákóczi hívei és a labancok közt azt hozta ma-
gával, hogy 1712-t nemcsak az akkor megjelenõ volt kurucok tekintették a diéta
kezdetének, de a császárpártiak is hajlandónak mutatkoztak az elõzményekrõl
mintegy megfeledkezve új lapot kezdeni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a diéta részt-
vevõi már 1708-ban is elismerték: nem képviselik a teljes országot. A június 18-i vi-
tában az igazságszolgáltatás, a politika, a hadügy és a gazdaság terén illetékes testü-
let felállítása ügyében a határozatot a következõ diétára halasztották, mert az „az
egész ország döntését igényli”.282
1708 és 1792 közt valamennyi diétát egy márciusi, áprilisi, májusi vagy júniusi
napra hívták össze, azaz lényegében tavasszal vagy kora nyáron kezdõdtek az or-
szággyûlések. A korszak végén tervezett évenkénti diéta mindig május 1-jén ült
volna össze.283 (Érdekes módon Alsó-Ausztriában viszont a 17. század második fe-
lében az esetek többségében télen, január második hetében ült össze a rendi gyûlés,
a cseh tartományokban pedig már novemberben vagy decemberben.284) Az 1722–23.
évi diéta 373 nap alatt 214 ülést tartott, azaz hetente átlagosan négyet.285 Ez még a
concursus teljesítményét is meghaladja: az 1737-ben 42 nap alatt 21, 1736-ban 30
nap alatt 10 ülést, vagyis két-, illetve háromnaponta egyet, 1720–21-ben pedig a bi-
zottsági üléseket nem számítva 142 nap alatt 45 ülést tartott.286 Azaz nem sokkal
többet, mint átlagban heti kettõt. Az 1764–65. évi diéta 91 ülést tartott,287 ami meg-
közelíti a heti két és feles átlagot. 1751-ben 128 nap alatt 61-szer ülésezett a diéta.288
1792-ben igen rövid diétára került sor. 36 napja alatt 18 ülést tartottak.289 Mindkettõ
tehát átlagosan kétnaponta ülésezett. Az 1790–91. évi diéta 64 ülésével alig múlta
felül a heti másfeles átlagot.290
A labanc diéta 1708. március 3-tól 1709. augusztus 13-ig – azaz 529 nap alatt – 92
ülést tartott, vagyis átlagban alig több mint heti egyet, ha pontosabbak akarunk len-
ni, négyhetente ötöt.291 De ebbõl a másfél évbõl a munka súlypontja az 1–39. (1708.
június 24-ig) és a 43–92. ülésre esett (1709. június 7-tõl):292 vagyis ebben a két idõ-
szakban 114 nap alatt tartottak 39 ülést, illetve 68 nap alatt 50-et, tehát körülbelül
három napra esett egy ülés a diéta kezdetekor, és hetente gyakran ötször is ülésez-
tek a második, intenzív szakaszban. A folytatásban – 1712-ben – ülésezõ diéta
munkatempója sem volt egyenletes. Április 20-tól, a kezdés vontatott hónapjában
csupán 8 ülést tartottak, míg a koronázás utáni munkakezdéstõl (május 25.) 9 nap
alatt került sor ugyanennyi ülésre, s így nekilendülve a diéta egy hónap alatt 23 ülést
tartott.293
A diétán általában megülték az ünnepeket és a vasárnapokat, s ilyenkor csak ki-
vételesen volt sessio. (Mint például 1708. június 24-én vasárnap, amikor a labanc
diéta 39. ülésére került sor.) Ráadásul ez az ülés igen hosszú volt, még a következõ
napra is átnyúlt, mert éjfél után fejezték csak be.294 Kevés ülés nyúlt át másnapra,
többször is tartottak viszont egy napon két ülést, általában ilyenkor az egyik vegyes
volt. Az 1728. augusztus 1-jei ülés kapcsán egy napló megjegyzi, hogy a diéta mind-
két háza az ünnep ellenére ülésezett.295 Gyakran elõfordult, hogy a plenáris ülések
szüneteltek, ha fontos egyéb testületek által végzett munka folyt. Például 1751. má-
jus 15–17-én nem volt országos ülés, mert a kerületek tartottak üléseket, melyeken
a sérelmek összeállításán dolgoztak.296 (Errõl lásd a 4.c fejezetet!)
Ha a 18. századi diéták munkáját mennyiségi szempontból tesszük mérlegre, a
heti alig több mint egy üléstõl a heti négyig szóródik az átlag, s voltak még ennél is
intenzívebb munkát felmutató hosszabb idõszakok is. Összehasonlítani a Reichsta-
géval lehet a munkaterhelést: az 1663-ban hetente négyszer, hétfõn, szerdán, pén-
teken és szombaton ülésezett (ha nem esett ezekre a napokra valamelyik felekezet
ünnepe),297 majd késõbb hetente két ülést tartott, általában hétfõn és kedden.298
Mindezek alapján azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy a 18. századi diétákra
összejövõ magyar rendek nem töltöttek hosszú idõt munkával. Persze az is kérdés,
hogy meddig tartott egy-egy ülés, milyen hosszúak voltak ezek a munkanapok.
A diéták munkanapjai
Lányi Pál naplója alapján azt mondhatjuk, hogy 1712-ben a diéta alsótáblájának
ülése általában tíz, de néha kilenc órakor vette kezdetét, s õ egyszer feljegyezte,
hogy az délután négy óráig tartott.299 Az 1720–21. évi concursus elsõ ülését reggel tíz
órakor kezdte.300 1728 júniusában a diéta munkakezdése a bizottsági ülésekhez is
alkalmazkodott: 6-án és 9-én a bizottság már reggel hétkor megkezdte munkáját, s
az országos ülést csak tízre hívták össze. A következõ hetekben a bizottság a legtöbb
ülésnapon reggel nyolckor kezdett dolgozni, s csak tíztõl tartották plenáris ülése-
ket. Június 25-én hiába kezdte meg egy albizottság már reggel hétkor a munkát, az
idõ rövidsége miatt a munka folytatására a plenáris ülés utánra, délután ötre is
össze kellett hívni a bizottságot. Vagyis a diéta országos ülése mintegy hat-hét órát
tanácskozhatott. A deputációk reggeli munkálkodása általában azt jelentette, hogy
az alsó- és a felsõtábla nem a szokásos eltolással, hanem egyszerre kezdte plenáris
ülését – de nem mindig. 1729. augusztus 18-án a bizottsági ülés reggel hétkor kez-
dõdött, majd a rendek kilenckor, a fõrendek tízkor kezdtek. 1728. július 12-én a
rendek reggel kilenckor, a felsõtábla tízkor kezdett, s erre mondta egy országgyûlési
napló, hogy „szokás szerint”.301 Kilenckor vagy tízkor kezdõdtek az 1734. évi con-
cursus ülései.302
1741-ben a második ülés kezdetét az országház kapujára kiragasztott felirat je-
lezte: az ülés mindkét táblán tíz órára volt kitûzve. A hitlevél és a koronázási eskü
hosszúra nyúló vitája során az ülés reggel kilenckor kezdõdött, s még este hétkor
is tartott. Ekkor – ahogy Salamon Ferenc írja – a „fõrendek háza már oszladozni is
kezdett a kimerültség miatt”. A rendek azonban tovább is folytatták a vitát. Másnap
õk már reggel hétkor, a felsõtábla pedig egy órával késõbb kezdte az ülésezést, s mi-
vel ez volt az utolsó nap a koronázás elõtt, még este nyolckor is együtt voltak.303
1751-ben az alsótábla kilenc órakor kezdte elsõ ülését.304 Maratoni hosszúságú
ülésnapot tartottak a 60. ülés alkalmával, Mária Terézia tervbe vett elutazása elõtt.
Reggel hattól este tízig tanácskoztak, s másnap reggel ötre hívták egybe az ország-
gyûlést, mert a királynõ hatkor akart elutazni – végül csak délután kettõkor uta-
zott el.305
A Kaprinai által idézett leírás szerint az 1764–65. évi diétán egy alkalommal az
alsótábla reggel kilenckor kezdett munkához, a felsõtábla pedig tízkor, amikor már
megtárgyalhatta a rendek fõrendeknek tett javaslatát.306 Rosty Ferenc követ szerint
reggel kilenctõl délután három-négyig tartott a sessio, egyszer viszont nyolctól dél-
után öt óráig.307 Egy átlagos ülésnapon az 1790–91. évi diéta felsõtáblája reggel tíz
órakor kezdte meg a munkát. Az alsótábla reggel kilenctõl késõ délutánig dolgo-
zott, s Marczali szerint szinte mindenki megjelent az ülésen. A legnagyobb ország-
gyûlési dologidõben az ülés reggel nyolctól este hatig, sõt fél hétig is eltartott.308
1790–91-ben az országgyûléseken naponta nyomtatott és kiosztott cédulákon ad-
ták hírül a másnapi ülések kezdetének idõpontját.309 1790. augusztus 23–25-én dél-
után egy óráig tartott a tiszai kerületek ülése. A 24-irõl azt is tudjuk, hogy kilencre
tûzték ki összehívását.310
Az ülések befejezõdésére (és így hosszukra) már természetesen sokkal kevesebb
adatot lehet találni. Ráadásul a naplóírók inkább a kirívó eseteket jegyezték fel,
mint a hétköznapiakat. 1728. szeptember 20-án négy órakor úgy érezte az alsótáb-
la, hogy már túl sokat ülésezett, s abba is hagyta a munkát.311 1741. szeptember 9-én
„mivel az idõ már délután három órára hajlott, a mágnások ülésüket feloszlatták”, s
példájukat az alsótábla is követte.312
Több naplónak az üléskezdetre, az ülés végére és annak hosszára vonatkozó
adatait összesítve a 18. századi diétákról statisztikailag is értékelhetõ adatsorokat
kaphatunk. (Lásd a 3. táblázatot!) A 18. század vizsgált 187 diétai ülésének adatai
alapján azt mondhatjuk, hogy az alsótábla általában kilenckor vagy (inkább) tízkor
kezdett,* a felsõtábla pedig vagy azzal együtt, vagy (jóval inkább) egy órával késõbb,
tehát tíz-tizenegy órakor.** Sajnos az ülések végére a vizsgált ülések töredékérõl
van csak adatunk, s ezért hosszukra már nem tudunk statisztikailag megalapozott
állítást tenni. (A kiszámolható átlagok bizonytalanságát jól jelzi a szórás magas ér-
téke.)
A felsõtábla az esetek egyik felében az alsótáblával együtt kezdte munkáját, a má-
sik felében késõbb, legtöbbször egy óra múlva. Ez az alsótábla kezdeményezési jo-
gával függött össze, amelyrõl késõbb, a 4.b fejezetben majd bõvebben esik szó. A fõ-
rendek általában arról tárgyaltak, amit a rendek már meghánytak-vetettek, így na-
gyon sokszor nem volt értelme velük egy idõben kezdeni az ülést. De arra is volt
példa, mint 1741. július 6-án, hogy a fõrendek kezdték egy órával korábban az ülé-
süket, mert el voltak maradva a rendszeres munkálatok megvitatásával.313
* Az átlag 9 óra 39 perc, a szórás 53 perc.

** Az átlag 10 óra 18 perc, a szórás 46 perc.

A statisztikai vizsgálatnál talán többet mond egyetlen (rövid) országgyûlés teljes
munkájának áttekintése. (Lásd a 4. táblázatot!) Az 1792. évi diéta mindössze 36 na-
pig tartott. Ebbõl 8 tulajdonképpen pihenõnap volt, de ezek nem egyenletesen osz-
lottak el, mindegyik a diéta elsõ harmadára esett. Teljes munkanap volt a napok va-
lamivel több mint fele, s ezek mellett csak kerületi vagy bizottsági ülés volt 6 napon,
melyekhez a két koronázás (a királyé és a királynéé) és egy királyi audiencia napja
járult. Kerületi ülést csak 4 nap tartottak, ami világosan mutatja, hogy fontosságuk
az elõzõ országgyûléshez képest jelentõsen csökkent. A bizottságok sem sokat ülé-
seztek, messze a legtöbbet (6-ot) a subsidium felosztásáról tanácskozó regnicolaris
deputáció. Mivel I. Ferencet és feleségét ezen az országgyûlésen koronázták, meg
kellett jelenniük, sõt az udvar az igen rövid diéta teljes idõszaka alatt Budán tartóz-
kodott, ezért az országgyûlést a vele fenntartott viszonylag gyakori kontaktus jelle-
mezte. A diéta üléseinek többsége, közel 60 százaléka vegyes ülés volt – mint már
1790–91-ben is –, de ha nem, a két tábla ülése akkor is inkább egy, mint két külön
idõpontban kezdõdött. Nemcsak rövidsége miatt volt viszont különleges ez a diéta:
az udvar és a magyar rendek, s így a fõrendek és a rendek viszonyát is egészen kivé-
teles harmónia jellemezte. A rövidség éppen ennek volt az egyik következménye, a
különérdekek megjelenítésére és a kompromisszumok kimunkálására szolgáló
diétai intézmények viszonylag gyenge megjelenése pedig a másik: a kerületek nem
voltak aktívak, a bizottságok nem kényszerültek hosszú munkára, a két tábla közt
az üzenetváltásos megegyezés nem tartott hetekig, s a feliratok és leiratok harca
sem húzódott el hónapokig.
Megjelenés a diéta ülésein
A követeknek, akik napidíjban részesültek (errõl lásd a 26. függeléket!), a diéta ülé-
sein mindig részt kellett (volna) venniük: 1709. június 17-én például az alsótábla
egyöntetû döntést hozott, hogy a jövõben „12 forint bírságot fizessen az, aki törvé-
nyes és megelõzõleg a személynöknek bejelentett ok nélkül távol marad”.314 A meg-
jelenés különösen ezen a töredék „labanc” diétán neuralgikus pont volt: I. József le-
iratai kitértek arra, hogy a nádor ne engedje a követeket távozni az országgyûlésrõl,
a távozók kapjanak büntetést (1710. március 10.), a távolmaradókat pedig be kell
hívni (1709. november 26.).315 III. Károly 1723. május 24-én kelt leirata kifogásolta,
hogy pünkösdre sokan hazautaztak, s felszólítja a diétát, hogy azokat, akik pün-
kösd után azonnal nem érkeztek meg, hívják vissza, s a diéta végéig senki se tá-
vozzék.316
1728. július 10-én „egyes távollévõket képviselõ követek, akik a tegnapi ülésen
nem voltak jelen”, szavazni szerettek volna, méghozzá a tiszai vármegyék állás-
pontjához csatlakozva az összeírás egyik vitatott kérdésében. De az alsótábla hiába
kérte ezen szavaztok figyelembevételét, a felsõtábla álláspontja az volt, hogy „már
nem szavazhatnak azok, akik a tegnapi ülésen nem voltak jelen”.317
A jelenlét a felsõtáblán nagyobb gond volt, sokan meg sem jelentek. 1722-ben egy
lista 2 jelen lévõ indigenát sorolt csak fel 18 távol lévõ mellett.318 A hiányzásra szinte
nincs forrás, csak véletlenszerû adatok akadnak. Így például tudjuk, hogy 1728. jú-
lius 13-án a prímásnak deputáció vitte aláírásra a feliratot, mert nem volt ott a diéta
ülésén.319 Gróf Széchényi György 1722-ben alig egy hónapi pozsonyi tartózkodás
után már hazautazott, „szabadságot nyervén palatinus urunktúl” – talán idõs kora
miatt.*
Jean Bérenger szerint az alsó-ausztriai tartománygyûlésen való részvétel (ami-
kor ez kivételesen megállapítható, 1680-ban) a klérus esetében 40 százalékos, a fõ-
uraknál és lovagoknál alig 9 százalékos volt.320 Ehhez képest a 18. századi magyar
diéták (ahol azért a köznemességet a vármegyék követei képviselték, ami nagy kü-
lönbség) megjelenési mutatói valószínûleg egészen jók lehettek.
Az alsótáblai ülésekkel megismerkedve remélhetõleg közelebb kerültek hozzánk
a diéta mindennapjai. Megismertünk egy intézményt annak sok inkább állandó,
mint változó vonásával egyetemben. Nem mondhatjuk, hogy világos tendenciákat
látnánk kirajzolódni akár a diéták rendjével, akár az ott használt nyelvvel kapcso-
latban. Az országgyûlési ülések most tárgyalt jellemzõinél jóval fontosabb, valóban
egy irányban változó, s a változásukban lényeges politikai mozgásokat tükrözõ ele-
meket majd a negyedik részben ismerhetjük meg. Elõbb azonban lássuk mûködé-
sében az országgyûlési üzemet, méghozzá a rendiség és az uralkodó ellentétére
összpontosítva figyelmünket!
* Levele Ebergényi Lászlóhoz, kelt Horpácson, 1722. augusztus 11-én (Széchényi György 1068.).
Széchényi 1656-ban született (Nagy I.: Magyarország családai X. 520.), s most idézett levelében is
rossz egészségi állapota miatt panaszkodott vejének (uo. 1069.).

3. RENDEK ÉS URALKODÓ,
ELLENZÉK
ÉS KORMÁNYPÁRT
Miután megismerkedtünk a diéta intézményével, vegyük alaposabban szemügyre

a rendi dualizmus alapvetõ viszonyát: Magyarország királyának és rendjeinek el-
lentétét. Ahogy a rendi szövetségeseit is felvonultató kormányzat és az ellenzék
konfliktusát vizsgáljuk, megvalósulásában láthatjuk a rendi politikát. A vármegyei
követekkel az ellenzék derékhadának szerepében találkozhatunk. A rendiség és az
uralkodó erõviszonyainak 18. századi alakulását elõbb a hitlevélen és a koronázási
eskün keresztül vesszük szemügyre, majd konfliktusuk egyik meghatározó szférá-
jában, az adómegajánlás körében. Végül kitérünk a döntõ fontosságú vallási kérdés
alakulására is. Míg tehát eddig általában, illetve részleteiben ismerhettük meg a
gépezet mûködési elveit, most mûködésében láthatjuk a mechanizmust (elõbb ki-
sebb epizódok kapcsán, majd három kérdés teljes 18. századi történetét vizsgál-
va). A könyv negyedik részében pedig majd az országgyûlési politizálás idõbeli
változását, azaz az országgyûlés intézményfejlõdését ismerhetjük meg a diéta
belsõ erõviszonyait tekintve. Legelõször a kormányzatot rendszerint támogató
rendi tényezõk közül a személynökkel és a királyi táblával, majd a klérussal és a
városi követekkel foglalkozunk.
3.a | A kormánypárt a diétákon

Mint a legtöbb rendi gyûlésben,1 a magyar diétán is volt egy udvari párt. Helyzete
némiképpen kettõsséget mutatott. Egyrészt a rendi ellenzékkel, voltaképp az alsó-
táblával és különösen a vármegyei követekkel szemben többnyire az uralkodó (a
„kormány”) elõterjesztéseit támogatta, másrészt részét alkotta a diétának, mely en
bloc szemben állt az uralkodóval a rendi dualizmus sakkjátszmájában. Ez a kettõs-
ség vezethetett egyfajta köztes helyzethez is, amikor a kormánypártiak a rendi el-
lenzékiség nézõpontjából a haza ügye árulóinak, Bécs ügynökeinek látszottak, míg
a birodalom politikai vezetése számára a rebellis magyar rendek csupán kevésbé
szélsõséges tagjainak tûntek, de legtöbbször mégsem középen álltak. Volt ugyan al-
kalom, mint például 1764–65-ben, amikor a kormánypártiak, még a fõpapok is (sõt
õk a leginkább) felsorakoztak a rendi ellenzékiség hadrendjében, de legtöbbször
150 3. Rendek és uralkodó, ellenzék és kormánypárt
mégiscsak az uralkodó lojális támogatóinak tekintették õket Pozsonyban és Bécs-
ben egyaránt. Indokolt tehát õket elsõsorban kormánypártiként kezelni – és most
ennek az udvari pártnak a tényezõit vesszük sorra, legalábbis ami az alsótáblát ille-
ti. Legelõször egy megjegyzés erejéig ki kell azonban térni a fõrendekre.
Az 1728–29. évi diétán gróf Erdõdy Gábor egri püspök volt a protestáns követek
elleni fellépés fõ szószólója. „Csak azért viselkedik farkas módjára, mert kardinális
szeretne lenni” – állították róla.2 A 18. századi diétákon a fõpapok uralkodójukhoz
lojális politikai állásfoglalása volt a norma. A püspökök kinevezésükben és elõme-
netelükben (hisz a gazdag püspökségeket olyanok kapták, akik már püspökként
„érdemdúsan” mûködtek) teljesen Bécstõl függtek. A tárgyalt korszakban Róma a
Habsburg-uralkodók egyetlen magyarországi püspökjelöltjét sem utasította visz-
sza.3 A prelátusok jelentõs politikai szerepe ugyanakkor nem volt magától értetõdõ
Európának ezen a fertályán. Csehországban közjogi állásukat a fehérhegyi csata
után visszaállították ugyan, de az országos politikában alig játszottak érdemleges
szerepet, és a 17–18. század folyamán csak egy esetben kerültek szembe az uralkodó-
val, amikor az 1692. évi országgyûlésen elõkerült a klérus megadóztatásának terve.4
A királyi biztosok jelentései a magyar diétákról jól mutatják, milyen nagy mér-
tékben élvezte a kormánypolitika a fõpapság támogatását a század elsõ évtizedei-
nek országgyûlésein. Keresztély Ágost szász-zeitzi herceg, esztergomi érsek 1722
novemberében írt emlékeztetõje azt javasolta, hogy már az országgyûlések elõké-
szítésének szakaszában folytassanak vele egyeztetést a királyi biztosok.5 Egyik utó-
da, gróf Batthyány József még kalocsai érsek korában rendszeresen jelentéseket
küldött az 1764–65. évi országgyûlésrõl Corneille de Nénynek, Mária Terézia ka-
binettitkárának.6
Magyarországon nemcsak a fõpapságra, hanem általában az egész felsõtáblára
az a jellemzõ, hogy többnyire a kormány támogatójaként lépett fel a diétán. Sõt ez
talán egyre inkább így volt az idõ elõrehaladtával, ahogyan változott a felsõtábla
és az alsótábla egymáshoz viszonyított politikai ereje, és csökkent a fõrendek súlya a
magyar rendiségen belül. De errõl a 4.b fejezetben szólok részletesen. Most a fõren-
dek tipikusan kormánypárti pozícióját csak konstatálva az udvar alsótáblai politi-
kai szövetségeseit veszem sorra.
A személynök
1741-ben Mária Terézia azt kívánta a diétától, hogy válassza társuralkodóvá férjét,
Lotharingiai Ferencet. Ennek a választásnak a története jól mutatja a személynök-
nek mint az alsótábla elnökének rendelkezésére álló lehetõségeket. Lotharingiai
Ferenc korábbi helytartói tevékenysége folytán igen népszerûtlen volt, és az ország-
gyûlés vonakodott eleget tenni a királynõ kívánságának. A felsõtáblán a királynõ
parancsára a nádor, a prímás és az országbíró ismét elõhozta az ügyet. Mikor báró
Ghillany György kijelentette, hogy hiszi, a felsõtáblán senki sincs, aki ezt a javasla-
3.a A kormánypárt a diétákon 151
tot ellenezné, olyan morgás támadt, hogy nehéz lett volna megállapítani a többsé-
get. A prímás azzal csillapította le a feszültséget, hogy a sérelmek Mária Terézia ré-
szérõl várható kedvezõ fogadtatására célzott: rögtön megy – mondotta – a nádorral
Mária Terézia elé a kívánatokat szorgalmazni.* Gróf Károlyi Ferenc másként írta
le az esetet: „Tegnap elõtt nagy véletlenül proponálá nálunk a Prímás a Corregen-
tia [társuralkodás] dolgát, melyet az táblánknál egész históriákkal keztek reassu-
málni az világiak Judex Curiaet meghallgattuk, de mihent Gróff György és Gábor
[sic!] kezdett históriázni, felkiáltottak, nincs szükség declaratiójokra, nem lévén, ki
ellenzi.”7
Az alsótáblán a személynök – Horváth Mihály eufemizmusával – „csellel élt”:
azt állította, hogy a királynõ várható válaszleirata kielégíti a magyar szervek na-
gyobb függetlenségét és a magyaroknak a birodalom ügyeinek intézésében na-
gyobb beleszólást követelõ kívánatokat. Megfenyegette a rendeket, hogy a királynõ
nélkülük is, egyszerûen deklarációval maga mellé emelheti férjét. (Ez nem volt
üres fenyegetés. Férje halála után, 1765-ben Mária Terézia a rendek minden közre-
mûködése nélkül nevezte ki fiát uralkodótárssá.8 S ezzel a magyar rendek is tisztá-
ban voltak: „ha nem admittálná is az Ország, corregnálna; jobb azért, ha cum bona
circumscriptione az ország acceptatiójával corregnál [ha az ország nem fogadná el,
akkor is társuralkodó lenne, jobb ezért, ha feladatát jól körülhatárolva, az ország
beleegyezésével lesz társuralkodó]”.9) Erre a javaslat maroknyi támogatója felkiál-
tott: „Éljen a társuralkodó!”, s a néma többség inkább eltûrte a határozatot, mint-
sem helybenhagyta.** „S ha tudták volna [a rendek], hogy csak illyen a resolutió [a
királyi leirat], a corregentiáról másképpen beszéltek volna” – írta Gáspár Sándor
szatmári követ Károlyi Ferenc grófnak szeptember 28-án.10 A követek többségét
Szuhányi Márton helytartótanácsos szerint sikerült ugyan elõre megnyerni az ügy-
nek, sõt annak is, hogy maguktól ajánlják meg Lotharingiai Ferencnek a társural-
kodóságot, de õk azt kívánták feltételül szabni, hogy a sérelmek elsõ három pontjá-
ra kedvezõ válasz érkezzen Mária Teréziától.11 A rendek másik sérelme a társural-
kodóság ügyében az eljárás volt, tudniillik a kezdeményezés szokatlan módon***
a fõrendektõl indult ki. Ezt Károlyi Ferenc gróf szerint „arra magyarázták, hogy a
Statusoknak ne tulajdoníttassék a szép meritum [érdem]”. A személynök elõször
nem is akarta az alsótáblán elõterjeszteni ezt a javaslatot, csak másnap, mert – mi-
ként maga mondta a fõrendek tábláján – „nagyon apprehendálták [rossz néven vet-
ték] a Statusok az nállunk történt dolgot, nem is készül vala meg lárma nélkül, de az
idõ megorvosolta…”12 A társuralkodó által betartandó feltételek pontjai azután több
* Horváth Mihály beszámolójával szemben Gáspár Sándor szeptember 19-i levele a fõrendeknél nem
tud ellenérzésrõl: „minden habozás nélkül” éljenezték meg a javaslatot, írja (Éble: Károlyi Ferencz
588.). De õ biztosan nem volt szemtanúja a jelenetnek.
** Horváth M.: Magyarország történelme VII. 244–245. Gáspár Sándor a corregentia alsótáblai meg-
ajánlásával kapcsolatban nem szól részletekrõl, csak annak tényét rögzíti (Éble: Károlyi Ferencz
588.).
*** A 4.b fejezetben lesz szó a kezdeményezési jogról.

mint két oldalt tettek ki a naplóban, s egy az egyben a decretumba kerültek az 1741.
évi 4. törvénycikk formájában. Ez tartalmazta Lotharingiai Ferenc esküjét is.13
A fenti epizód jól mutatja a személynök szerepét. A királyi tábla és az alsótábla
elnöke kulcspozíciót töltött be a tekintetben, hogy a rendi törekvéseket az uralkodó
céljai felé közelítette.14 E méltóság viselése volt a legígéretesebb az arisztokraták so-
raiba pályázó köznemesek számára. A személynököt az 1723. évi 25. törvénycikk
csak megerõsítette a királyi tábla és a diéta alsótáblája élén: ezeket a feladatokat már
régen õ látta el. A régi szokást, miszerint köznemesek töltik be ezt a tisztséget, a 17.
század közepe óta nem mindig tartották be.15 A 18. század személynökei közül hi-
vatalba lépésekor csak Horváth-Simonchich János és Koller Ferenc volt báró, de
hivatalában további kettõ az arisztokráciába emelkedett (s még egy elbocsátásakor).
Így a vizsgált korszak személynökeinek majdnem fele arisztokrata volt. 1765-tõl
már törvény kötelezte az uralkodót, hogy csak köznemest nevezhet ki személynök-
nek.* Az 1751. évi 6. törvénycikkben „a nemesek kara és rendje” köszönetet mond
azért, hogy Mária Terézia a személynöki tisztet „az õsi és jóváhagyott szokást követve,
az õ rendjébõl való férfiúnak” adományozta – tudnillik Fekete Györgynek, 1748-ban.
Az 1765. évi 5. articulusban aztán Mária Terézia elismerte, hogy jogos a karok és ren-
dek kívánsága, miszerint a személynök „az ország régi és jóváhagyott szokásával is
megegyezõleg” köznemes legyen. Kiadásához közvetlenül az vezetett, hogy az or-
szág 1764-ben összeállított sérelmei és kívánatai közt a 30. pontban gróf Fekete György
személynök volta miatt szerepel az a követelés, hogy a personalis hivatalát csak köz-
nemesnek adományozzák.16 Fekete ugyanis idõközben fõnemességet kapott.
A rendek már korábban megkísérelték, hogy a személynöki hivatalt kisajátítsák
maguknak. 1708. június 19-én kérték a fõrendeket, hogy a személynöki, az alná-
dori, alországbírói és az ítélõmesteri hivatalok a köznemeseknek legyenek fenntart-
va. A fõrendek válaszukban kikötötték, hogy a fõispáni hivatal csak a mágnásoké le-
het (láttuk, hogy ez késõbb változott csak meg), de elfogadták a rendi javaslatot
egyetlen kivétellel – a személynök állását illetõen ragaszkodtak ahhoz, hogy az mixta,
azaz fõ- és köznemesek egyaránt betölthetik.17 Ez az eset is a personalis fontosságát
erõsíti meg. Annak számára a kiemelkedõ jogi tehetség és a korona érdekeinek lojális
szolgálata elérhetõ közelségbe hozta a fõnemesi cím elérését, ha még nem volt fõne-
mes. Hogy a két legismertebb példát említsem: a personalis hivatalát töltötte be az
imént említett Fekete György és a század legnagyobb karrierjét befutó Grassalkovich
Antal is, aki a kisnemességbõl jutott be a leggazdagabb arisztokraták kis csoportjába.
Száraz Györgyöt személynöksége után kancelláriai tanácsossá nevezték ki, és
bárói címet nyert.18 Grassalkovich Antal, az 1741. évi országgyûlés personalisa nem-
* „A fõrendek Mária Terézia ígérete szerint nem voltak személynökké kinevezhetõk” – írja Werthei-
mer Ede (Wertheimer: Ausztria és Magyarország I. 192.). Ugyanez vonatkozhat egy, az 1765. évinél
korábbi idõpontra is, itt csak a sokkal hosszabb idõre visszanyúló, ha nem is töretlenül érvényesülõ
szokás figyelembevételérõl van szó. Mindenesetre Mária Terézia már 1748-ban is köznemest nevezett
ki személynöknek.

csak kamaraelnök lett, de még személynökként elõbb báró, majd gróf. (Családja
azután 1784-ben hercegi rangra is emelkedett.) Szintén személynökként emelke-
dett az arisztokrácia soraiba Fekete György, aki az 1751. évi országgyûlésen töltötte
be az alsótábla elnökségét. Õ azonnal grófi rangot kapott, s végül az alkancellári hi-
vatalba távozott. Pályája csúcsán országbíró lett, ez akkor – nádor nem lévén – az
elérhetõ legmagasabb méltóságot jelentette.* Az országgyûlés tehát a legkiválóbb
alkalom volt arra, hogy a személynök lojalitását bizonyíthassa, és elõléptetést érde-
meljen ki. Koller személynökrõl is azt mondja egy paszkvillus, hogy azért támogat-
ta 1764-ben a diéta összehívását, mert az országgyûléstõl érvényesülést, elõrelépte-
tést remélt.19
Tulajdonképpen az országgyûlés szervezeti felépítésének egyik anomáliája volt,
hogy az alsótábla elnöki tisztét egy királyi tisztviselõ, a személynök látta el. Hivata-
lánál fogva nem lehetett pártatlan, amint azt tiszte elvileg megkívánta volna,** s
még kevésbé lehetett a rendi ellenzékiség szószólója, ami a rendi dualizmus sajátos
szerkezetének (amelyben a királlyal szemben az „ország”, gyakorlatilag a diéta állt)
megfelelt volna. Ehelyett a személynök az alsótáblán a kormánypárt vezérének sze-
repét játszotta – miként a nádor a felsõtáblán –, s mindent elkövetett, hogy a rendi
törekvések helyett a királyi szándékok érvényesüljenek az országgyûlésen.20 Ezáltal
az osztrák tartományok marsallja (Landeshauptmann)*** inkább a személynökkel,
mint a nádorral állítható párhuzamba: õt is egyszerûen kinevezte a császár, míg a
nádort a magyar rendek választották, ha csak a király négy jelöltjébõl is. A nádor
tiszte szerint „közbenjárt a király és a nemzet közt”. Nem volt annyira nyilvánvaló-
an a kormánypárt vezére, mint az alsótáblán elnöklõ személynök, hisz ha a diéta
egyszer megválasztotta, már nem függött tisztében a kormányzattól, és a felsõtábla
amúgy is jóval inkább kormánypárti volt, mint az alsó,+ tehát kevésbé volt szükség
elnöke demonstratív fellépésére. 1764-ben a Kollár Ádám könyve kapcsán kibonta-
kozó botrány során báró Koller Ferenc személynök még akkor is lojálisan képvisel-
* A nyolcvanas évek személynöke, Végh Péter, s utóda e hivatalban, Ürményi József szintén eljutott
az országbíróságig mint a viselhetõ legmagasabb hivatalig – a nádori ekkor már az uralkodócsalád ré-
szére volt fenntartva.
** A rendek elismerték, hogy a személynöknek jogában áll, sõt kötelessége is az érdemi beavatkozás
az alsótábla munkájába (Ereky: Jogtörténelmi II. 146.).
*** A tartományi marsall csak Alsó-Ausztriában és Stájerországban volt önálló méltóság, a többi oszt-
rák tartományban feladatait egyéb felsõ kormányhivatalok viselõi látták el (Brauneder: Österrei-
chische 102.).
+ Ereky: Jogtörténelmi II. 151. Kérészy Zoltán (Rendi országgyûléseink 18.) azt írja, hogy „két királyi
tisztviselõ” látta el a két tábla elnöki tisztét. Ami a nádort illeti, úgy vélem, a nádor választott mivolta,
tisztségének élethossziglani jellege, magas státusa és komoly magánvagyona – mely õt hivatalára
egyáltalán képessé tette – miatt jelentõsebb függetlenséget élvezett, mint a személynök. Ugyanakkor
az általában a – tipikusan ellenzéki – birtokos köznemesség soraiból származó személynökkel szem-
ben (láthattuk Fekete György 1741. évi diétai szereplését) a nádori tisztségre minden bizonnyal olyan
családokból állított gyakorlatilag két jelöltet az uralkodó, amelyeknek nemzedékeken át töretlen loja-
litásához kétség sem férhetett. (A vallási ellentétek elevensége miatt a két másik, protestáns jelölt még
1790-ben is esélytelennek számított. Lásd errõl: Mályusz: Bevezetés 42.)

te a kormánypárti álláspontot, amikor szinte senki más: így a nádor és a prímás
sem.21 Mint válaszul egy paszkvillus írta:
Kollár Ferencz [sic!] könyve tûzzel emésztessék,

Minthogy ellenünk irá, azzal büntettessék:
Koller Ferencz pedig tisztségbõl kiessék,
Hazánk rontóinak például adassék.22
Ugyanakkor ezt a magatartást sem lehet általánosan érvényes szabálynak tekinteni.

Grassalkovich Antal a III. Károly szempontjából szinte tökéletesen eredménytelen
1736. évi concursuson, ha nem is elnökként, de az egyik vezetõ személyiségként egy-
általán nem képviselte lojálisan az udvar érdekeit,23 mégis megõrizhette hivatalát
még egy tucat évig, s onnan felfelé léphetett tovább.
Tekintve, hogy házszabály nem szabályozta a diéta mûködését, az alsótábla el-
nökének nagy tere nyílt a vita és a határozatok befolyásolására. Elég itt csak a szava-
zás teljesen rugalmas módozataira utalni: a szavazatokat szinte sohasem számlál-
ták meg, hanem a felszólalások és bekiabálások alapján mondta ki az elnök a hatá-
rozatot. A vota non numerantur, sed ponderantur elvének uralma alatt az elnökök
szerepe szinte döntõ volt.24 (A döntéshozatali eljárásokat a 4.a fejezetben bõvebben
tárgyaljuk majd.) Mint arról már szó esett, az esetek egy részében (esetleg nagy ré-
szében) a személynök kinevezhette az alsótábla deputátusait a diéta vegyes bizott-
ságaiba.25 Az alsótábla diétai üléseit rögzítõ kéziratos naplók bejegyzéseinek talán
többsége kezdõdik azzal a formulával, hogy az elnök javaslatot terjesztett elõ. A na-
pirend megszabásán keresztül is igen nagy volt a befolyása, de az is komoly tért nyi-
tott számára, hogy bármikor javaslatot tehetett,26 méghozzá a rendelkezésére álló
információk birtokában megalapozottan. A személynök többször lépett fel a régi
diétai gyakorlat ismerõjeként, ahogy erre már láttunk példát,27 s ennek a szokásnak
kiemelkedõ fontossága miatt komoly jelentõsége volt.
Sokszor ügyes fogásokkal vette rá a rendeket engedményekre. 1741. június 27-én
a személynök felvetette a Mária Teréziának adandó koronázási ajándék kérdését.
A vitában 12 000, 15 000 és 20 000 aranyat indítványozták a honorarium összege-
ként. A személynök erre 100 000 forintot javasolt, tehát nem kompromisszumot,
hanem minden elhangzottnál (rendre 54 000, 67 500, 90 000 forint) magasabb, de
ügyesen kerek számot. Sokan szóltak ellene, és az általános vélemény az volt, hogy
ezt a mágnások ne vegyék véglegesnek, inkább elsõ változatnak. Grassalkovich An-
tal kijelentette, hogy ez végleges döntés, bármit akarjanak is a mágnások. Egy idõ
múlva a javaslat ellenzõi is belenyugodtak a 100 000 forint felajánlásába. Azután a
mágnásokkal történõ üzenetváltás során, akik persze még többet akartak adni, s
csak lassan adták be a derekukat, a személynök immár a rendi álláspont bajnoká-
nak szerepét játszhatta, noha eredetileg a rendek jóval kevesebbet szándékoztak
Mária Terézia ajándékára fordítani. Tulajdonképpen a kecske is jóllakott, és a ká-
poszta (a személynök elnöki tekintélye) is megmaradt.28 Nem csoda, hogy ugyan-
ezen diéta egy másik pillanatában Grassalkovichot a sérelmek néhány kemény ki-
fejezéséért vádolták be Mária Teréziánál, továbbá azért, hogy a társuralkodóságért
ezek orvoslását mintegy feltételül szabták a rendek: ezen érvelés szerint a személy-
nök személyében felelõs mindenért, ami az alsótábláról származik.29
A személynök az alsótáblán – ahogy Ereky István mondja – a rendek tanácsadó-
jának és az udvari párt vezérének szerepét egyszerre játszotta. A királyi tábla és az
alsótábla „feje és moderátora”, írja róla egy diétai napló.30 Mivel a kormánypártnak
mindig a személynök volt a vezérszónoka, az alsótáblai vita sokszor a személynök
és az ellenzék párbeszédét jelentette.31 Egy napló 1751. június 11-e és július 5-e kö-
zött, úgy tûnik, minden egyes felszólalást röviden összefoglal. Ebbõl kiderül, hogy
ebben az idõszakban hárman messze többször szóltak az alsótáblán, mint a többi-
ek, méghozzá Csuzy Gáspár (58 felszólalás) és Okolicsányi János (39) – az ellen-
zék vezérei – mellett Fekete György személynök (57).* 1741-ben a királyi propozí-
ciók megérkezte elõtt Grassalkovich személynök azt javasolta, hogy az idõ jobb ki-
használása érdekében már a várakozás ideje alatt összehív néhány követet, s az õ
szállásán összegyûjtik a sérelmeket és kívánatokat, s ezek alapján elkészítik a tör-
vényjavaslatokat meg a hitlevéltervezetet. Itt a személynök az alsótábla igen ko-
moly jogköreinek kisajátítására tett kísérletet. Fel is szólaltak ellene a követek, kü-
lönbözõ indokokkal utasítva el a javaslatot: visszatetszõ volt, hogy a bizottság tagja-
it a personalis tetszése szerint válassza meg, de azt is mondták, elnöki hivatalával
nem fér össze, hogy egy bizottság elnöke is legyen. Ez utóbbit nem más hangoztatta
például, mint Fekete György. Érvelése szerint megtörténhet, hogy a plénum lesza-
vazza a bizottság javaslatainak némelyikét, s ez csorbítaná az elnök tekintélyét.32
Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy a hivatal késõbbi betöltõje nem a személy-
nök méltóságáért aggódott.
A vitában a személynök az ellenzékiekkel szemben a király, a kormányzat érveit
hangoztatta, puhítani igyekezett az ellenzéket, rábeszélni véleménye megváltozta-
tására – ígérgetéssel, fenyegetéssel, ahogy azt az 1764. évi adóemelési vitában vagy a
már említett 1741. évi társuralkodó-választás alkalmával láthatjuk.33 Mivel a rendek
a személynök iránt általában – tökéletesen megalapozott – bizalmatlansággal visel-
tettek,** 1791-ben logikus volt Hajnóczy javaslata, hogy ne a király által kinevezett
személynök, hanem a rendek által választott személy legyen az alsótábla elnöke.34
Minden lehetõsége és tehetsége dacára az általában ellenzéki hangulatú alsótáb-
lán nem volt könnyû a személynök helyzete, s a rendi ellenzékiségnek különösen
* 700.470 25–96. A többiek közül a messze legtöbb megszólalás 18 alkalom volt. A paszkvillusok sze-
rint is Okolicsányi és Csuzy voltak az ellenzék vezérei (Téglás: A történeti pasquillus 91.).
** Nem csoda, hogy az 1805. évi diétán galántai Balogh János komáromi alispán és követ így okította a
távol lévõ fõrendet képviselõ fiatal Hunkár Antalt: „Denique illustrissimo domino personali semper
est contradicendum [végsõ soron a méltóságos személynök úrnak mindig ellent kell mondani]; mert
ha mi jót mond is, csel rejlik benne.” (Hunkár 99.) Az 1805. évi országgyûlés már kívül esik e könyv
vizsgálódási körén, de ez az igen kifejezõ megállapítás a fent hivatkozott adatok fényében jórészt érvé-
nyes a 18. századra is.

kedvezõ helyzetekben természetszerûleg sikertelenségre volt kárhoztatva. 1764-ben
az alsótábla Koller Ferenc személynök igyekezete ellenére foglalkozott Kollár
Ádám könyvével még a királyi propozíciók megtárgyalása elõtt.35 1741-ben viharos
jelenetek zajlottak az alsótáblán, s a mágnások királypárti álláspontját pártfogó
Grassalkovich személynök gyakran egyszerûen nem is jutott szóhoz. „Gyakran
propositiójának végét sem várták, hanem keményen aggrediálták eõ Ngát [piron-
gatták õnagyságát], kinek mi volt szivén meg mondotta. De mind ezek igen jól es-
tek, mert már erõt vettünk a Nagyokon; bár eddig is ezt követtük volna” – írta meg-
elégedettségét nem is palástolva Gáspár Sándor, a már idézett szatmári követ gróf
Károlyi Ferencnek.36 1790 nyarán még inkább kicsúszott a személynök (s a felsõ-
táblán elnöklõ országbíró) kezébõl az irányítás. „Az elnököknek semmi tekinté-
lyük” – állapította meg egy jelentés.37
Ebben a helyzetben a személynök néha sodródott az árral, 1728. december 3-án
például a hajthatatlan rendi ellenzékiség képviseletére kényszerült a felsõtáblával
szemben. „A személynök úr azt feleli, hogy már hétszer deklarálták a rendek, hogy
korábbi [döntésüktõl] nem akarnak elállni”, és III. Károlyhoz kívánnak folyamod-
ni.38 1792. június 20-án is hiába próbált közvetíteni a fõrendek és a rendek közt, „ta-
pasztalván, hogy nagyobb része a’ Statusoknak elõbbenyi szándékjában meg-ma-
rad”, kénytelen volt a rendi álláspont összegzésére szorítkozni.39 A személynök ke-
rülhetett közvetítõ pozícióba is a rendek (a rendi ellenzékiség) és az udvar (a
kormányzat) közt, mint 1741-ben: „Még nagyobb volt a korona és a diaeta közele-
dése egymáshoz attól kezdve, hogy az ideiglenesen kegyvesztett Grassalkovich sze-
mélynök Mária Teréziát az alsó tábla kívánságainak igazáról meggyõzhette.” Nem
csoda, hogy ekkor a magyar rendek ellenzéki része reményét éppen belé vetette:
„Egyedül az Personalisban vetett bizalmok tartya a lelket bennek, de az való, hogy
több baja van az Statusoknak az urakkal, mint Asszonyunkkal [Mária Teréziával]
vagy a Ministeriummal” – írta gróf Károlyi Ferenc apjának 1741. július 20-án.
Grassalkovich eszerint kivételesen a szokásossal éppen ellenkezõ szerepet is játsz-
hatott a diétán, a rendi ellenzékiség vezéréét.40
A diétán betöltött kulcsszerepének megfelelõen egy új személynök kinevezése
tulajdonképpen az országgyûlés elõkészítéséhez tartozhatott. A vizsgált idõszak-
ban Horváth-Simonchich kinevezése esett csak egybe egy diéta, a labanc ország-
gyûlés 1708. évi megnyitásával. Már a diéta legelején sokan felszólaltak azon mód
ellen, ahogy a hivatalt betöltötte.41 Eskütétele tárgyában a prímás csak április 4-i dá-
tummal kapott királyi leiratot.42 Kinevezése kapcsán I. József nyíltan ki is mondta,
hogy a személynököt bizalmi emberének tekinti: minden királyi jogát fenn akarja
tartani, mert az elõdje által kinevezett Orbán Istvánban, Maholányi Jánosban és
Klobusiczky Ferencben csalódnia kellett.* Gróf Sinzendorf véleményét a nõági
* 700.497 121. Ami Klobusiczkyt illeti, õ átment Rákóczihoz, Orbán Istvánnak pedig akár a hozzáér-
tésével is gond lehetett, mert halála után a király „megfelelõ felkészültségû személynököt” kívánt szé-
kében látni (Iványi E.: Esterházy Pál 337., 403.).

trónöröklés elfogadtatásának elõkészítése ügyében Csekey István így foglalja össze:
„Fõdolog, hogy megnyerjék a klérust és a mágnásokat, az alsó tábla élére pedig hû
személynököt állítsanak, akinek nemcsak a [köz-]nemességet kell a felség szándé-
kainak megfelelõen jó útra terelni, hanem szembe kell szállnia a mágnások mester-
kedéseivel is, akik a felsõ táblánál leadott, akár tiszteletbõl, akár félelembõl színlelt
kedvezõ szavazataikat gyakran kéz alatt szokták megmásíttatni a nemesség által az
alsó táblán.” Mint tudjuk, 1722-ben végül nem került új személynök az alsótábla
élére. A nádor javaslata valósult meg, hogy tudniillik kerüljön a sokat betegeskedõ
báró Horváth-Simonchich János helyére egy „jóindulatú és az elsõ táblán nagyte-
kintélyû személynökhelyettes”. Ez felsõbüki Nagy István alnádor lett.43 Hasonló
esetet idézhetnénk vizsgálatunk idõhatárán túlról is.*
A királyi tábla
Nemcsak a személynök szerepe volt kiemelkedõ az alsótáblán, hanem általában az

egész királyi tábláé. A királyi tábla volt a nemesség igazi törvényszéke, írja Marczali
Henrik. Ez ítélt a nemesek összes adományozási és bûnperében, a hétszemélyes
tábla csak a fellebbviteli fórum szerepét játszotta. Ahogy Marczali Henrik rámutat,
* 1808-ben a „jó hazafi” és az elõzõ országgyûlésen „semmit nem erõltetõ” Semsey András helyére
Aczél Istvánt nevezték ki személynöknek, aki a korábbi országgyûlésen ítélõmesterként nagy szolgálato-
kat tett a kormányzatnak. Aczél esete a napnál is fényesebben bizonyítja, hogy éppen a diétára kellett
a kormányzatnak egy keménykezû személynök. Hunkár Antal a következõképpen emlékezik vissza a
történtekre: „Azonban béke idején a magyar nem tartozik felkelni. Szükséges tehát egy olyan personalist
kinevezni, aki képes leend a státusok tábláját annak megadására reábírni; így egyszerre csak azt rebes-
gették, hogy szeptemberben diaeta lészen és pedig az ifju királyné meg fog koronáztatni. De csakhamar
augusztus hónapon le is érkezik Bécsbõl Aczél István referendárius, mint kinevezett personalis és az
elõbbi personalis Semsey András camerae praeses [kamaraelnöknek] lõn kinevezve Budára.
Ez már magában igen nagy rémülést okozott az országban, mert Semsey igen jó hazafi lévén, a tavalyi
diaetán semmit sem erõltetvén, közötte és a statusok között soha küzködés nem történt; gazdag és em-
berséges ember lévén, mint tántoríthatatlan igaz bíró ítélt az egész ország megelégedésére. Aczél pe-
dig az volt, aki a diaetán egyszer a só eránti artikulusban az országot eképen csalta meg, hogy belé
csusztatván e szavakat: ‘nise [!] extrema necessitate non elevabimur’ [nem fogjuk emelni, legfeljebb
szükséghelyzetben].
Ezeket nem olvasta [fel hangosan] és bepecsételvén Bécsbe küldetvén, a resolutio a szerént jött meg és
törvénnyé vált és azért Aczél a rendkívüli nagy eszü, de igen interessatus kapzsi ember, Öfelségétõl
Arad-megyében a borosjenõi uradalommal és annak praedicatumával ajándékoztatott meg és egyut-
tal Bécsbe vitetett a magyar cancelláriához referendáriusnak…
A diéta bezáratott és Ferencz császár igazságérzetének itt legdicsõbb jelét adá, mert még a sanctio,
azaz a bérekesztés utolsó napján, regveli órakor a sanctio [a decretum szentesítése] elõtt Aczél már
nem volt personalis, hanem ama Cató tulajdonival felékesített, kemény, szigorú, tudós, igazságos
nagy törvénytudó, maga egy Királyi Tábla, az idõsebb Majláth György volt az együttlévõ ország színe
kimondhatatlan örömére personalisnak kinevezve. Amint azt Aczél meghallá, már a sanctióhoz ké-
szülvén, kardját az ágyra vágta és káromkodva mondá: »Kipréselték a citromot és most elvetik a hé-
ját!«” (Hunkár 229.)

a hétszemélyes tábla történetileg a király és pairjei személyes bíráskodásából szár-
mazott, a királyi táblára azonban mind a király, mind a fõméltóságok jogi szakértõi-
ket küldték, s ekképp ezt a bíróságot a párizsi parlement megfelelõjének tekinthet-
jük.44 Ez utóbbi eredetileg a fõpapok és fõnemesek udvari gyûlése volt, egyszerre ta-
nácsadó testület és bíróság, majd a 14. században – az arisztokraták fokozatos
kiválásával – egyre inkább hivatásos jogászokból álló állandó udvari bíróság lett.*
Hasonlóképpen a királyi táblára a király jogi ügyekben illetékes helyettesét, azaz a
személynököt delegálta, a nádor a helyettesét, az alnádort és ítélõmesterét, az or-
szágbíró az alországbírót és szintúgy protonotariusát, és még a prímás is képviseltet-
te magát: két ülnököt küldött.** A személynök két ítélõmestere is tagja volt a királyi
táblának, s mindezeket az 1723. évi reformot megelõzõen egy fõpap, egy fõne-
mes*** (akiknek hivatalát a bíróság felsõ-, illetve alsó-magyarországi mûködésekor
más-más személy töltötte be45) és a király (más elnevezéssel az ország) négy esküdt
köznemes ülnöke, valamint a királyi jogügyek igazgatója (causarum regalium di-
rector) egészítette ki.+ A Német-római Birodalom intézményei közül a királyi tábla
megfelelõje a Reichskammergericht, ez a császár és a rendek közös szerve volt, bírái
és ülnökei a császár és a birodalom nevében ítélkeztek.46 A különbség a két bíróság
közt az, hogy a királyi táblához az uralkodótól függetlenül kevesebben kerültek,
mint a Reichskammergerichthez (csak a nagybírák helyettesei és ítélõmesterei, to-
vábbá az érseki ülnökök), de ennél fontosabb, hogy annak finanszírozása egy biro-
dalmi adó révén történt, szemben a királyi tábláéval, s így rá a német birodalmi ren-
dek a császárnál nagyobb befolyással bírtak.47
Mint már említettem, az országgyûlések alkalmával a királyi tábla asztalánál
* Hintze: Typologie 239. A királyság fõ fellebbviteli bíróságaként a párizsi parlament 1345-ben jött
létre Françoise Autrand szerint (Naissance d’un grand corps d’Etat: les gens du Parlement de Paris,
1345–1454. Paris, 1981, 21.), idézi Dewald: Az európai nemesség 64.
** 1687-ben a soproni diétára hármat delegált (Acta Comitialia Soproniensia 59.).
*** Õket, az úgynevezett nagyobb assessorokat Ereky István szerint a 17. század folyamán még közö-
sen (errõl szóló törvénycikk alkotásával) választotta a király és az országgyûlés (Ereky: Jogtörténelmi
II. 40.). Például lásd az 1655:51., 1662:28. és 1681:28. tc.-t!
+ A szakirodalom által nyújtott kép nem egységes, én elsõsorban Bónis Györgynek a kérdést feldolgo-
zó kismonográfiájára támaszkodtam (Bónis: A bírósági szervezet, különösen 13., 16., 151.). Lásd
még: Marczali: Magyarország története 75–76., Wellmann: Barokk és felvilágosodás 86., Eckhart: Al-
kotmány- és jogtörténet 313., 315., Csizmadia: Bevezetés 32., Bónis: Die ungarischen Stände 298.,
Varga E.: A királyi Curia 17., Ember: A kormányzati szervezet 496. A királyi tábla 18. századi ország-
gyûlési szereplését illetõen bizton eltekinthetünk a bányaügyi elõadótól, miként a négy fõrend együt-
tes tagsága az 1723 után állandó bírósággá váló királyi táblánál sem jelentett érdembeli változást, hisz
a bíráskodási funkciójában korábban egymást váltó két fõpap és két fõúr a diétákon eddig is együtt sze-
repelt a királyi táblán, miként az alnádor és az alországbíró is megjelent az országgyûlésen a királyi
táblánál. (Lásd a korszak elsõ két, a reformot megelõzõ diétáját: MOL A95 12. kötet 6., illetve [a szá-
mozás újraindulását követõen] 7–8.) Azt, hogy e két utóbbi bíró már a 17. században is a királyi táblán
vett részt a diétákon, mutatja az 1647:104. tc., mely napidíjat ítélt a „Õ felsége személynök urának,
ugy szintén a rendes bíró urak helyetteseinek, az ítélõmestereknek és egyszersmind Õ felsége királyi táb-
lája esküdt ülnökeinek”.

foglalt helyet rendes tagjain túl Dalmát-, Horvát- és Szlavónország két követe.
A kapcsolt részek ítélõmestere számára az 1662. évi 52. törvénycikk adott diétai
megjelenési és szavazati jogot, s õ is a királyi táblánál kapott helyet. Az 1737. évi
concursuson (melyrõl hamarosan több szó esik az adómegajánlás kapcsán), ahol a
fõrendek és a rendek kisebb számban, de együtt tanácskoztak, a királyi tábla két fõ-
renddel vett részt báró Péterffy János királyi táblai báró és Pongrácz Gáspár „királyi
táblai praelatus” személyében.48
Az ítélõmesterek elvileg familiárisok voltak (az alországbíró és az országbírói íté-
lõmester az országbíróé, a személynöki ítélõmester a személynöké), és ez tükrözõ-
dött kinevezésük rendjében is. Az 1736. évi concursuson, amikor nem volt nádor,
csak helytartó mûködött Lotharingiai Ferenc személyében, az ítélõmestert is hely-
tartóinak hívták.49 Másrészt felsõbüki Nagy István pályafutása (személynöki, majd
országbírói, azután nádori ítélõmester)50 nyílt cáfolata ennek a familiaritási tétel-
nek: ezek a protonotáriusi megbízatások ekkor már csak egy hierarchia lépcsõfokai
voltak, s nem kötõdtek közvetlenül valamely patrónushoz. Meskó Ádámot saját or-
szággyûlési diáriumának kezdõlapja „a nádori hivatal ítélõmesterének” titulálja,
azaz nem egyszerûen a nádor protonotáriusának.51 1751-ben a királynõ erõsítette
meg hivatalában az alnádort és a nádori ítélõmestert, míg a nádort az országgyûlés
meg nem választja, „mert hivataluk a nádor halálával megszûnt”, pedig a diétán
nagy szükség van rájuk. Az új nádor azután választása másnapján ugyancsak meg-
erõsítette hivatalában mindkettõt.52 Formailag tehát Mária Terézia a familiaritási
viszonyt ismerte ugyan el, gróf Batthyány Lajos mégsem saját embereit ültette az
alnádor és ítélõmestere székébe, hanem a hivatalban lévõ jogászoknak szavazott bi-
zalmat – tehát tartalmilag inkább mégiscsak a professzionális bürokrácia elvei érvé-
nyesültek.*
A királyi tábla rangban második tagja az alnádor volt, aki a személynök alkalmi
vagy rendszeres távollétében az alsótáblán elnökölt. Így könnyen ki lehetett tûnni
és érdemeket szerezni. Alább látni fogjuk, hogy 1751-ben négy szabad királyi város
kiváltságlevelének becikkelyezése körül az alnádor a kormánypárt erõszakos fellé-
péstõl sem visszariadó vezetõjeként lépett fel elnök voltát kihasználva, míg a Prag-
matica Sanctio becikkelyezése kapcsán egy másik alnádor szerezhetett érdemeket a
személynök távollétében.
Az ítélõmesterek a késõbbi parlamenti gyakorlat terminusával kifejezve a jegy-
zõk szerepét játszották.** Õk szerkesztették az üzeneteket, sérelmeket, kívánatokat
és egyéb feliratokat.53 Szokás szerint (ahogy 1790-ben a személynök megfogalmaz-
ta) a személynök által kinevezett egyik királyi táblai ülnök végezte a hivatalos or-
* Iványi Emma úgy véli, hogy a század elején az ítélõmesterek fõleg „szakhivatalnokoknak” minõsül-
tek (Iványi E.: Eskü 124., 126., Iványi E.: Esterházy Pál 318., 419–420.). A királyi tábla tagjainak
familiárisi kapcsolatait a tervezett második kötetben kívánom alaposan megvizsgálni.
** Marczali „állandó elõadók”-nak nevezi õket (Marczali: Magyarország története 32.).

szággyûlési napló vezetését és az akták összeállítását.* 1764-ben például a személy-
nök Nedeczky András királyi táblai ülnököt bízta meg az országgyûlési napló veze-
tésével.54 Hasonló feladatokat láttak el a 17. századi erdélyi országgyûléseken az
ítélõmesterek: kiadták az országgyûlés bizonyos irományait, aláírták a fejedelmi
tábla (azaz az országgyûlés) elnöke mellett a törvényjavaslatokat.55 A feliratok ké-
szítése nem egyszerûen „szakmai”, hanem „politikai” tevékenység volt. A felirat
tiszteletlen hangja miatt „komolyan meg kell inteni” a nádor útján ítélõmesterét,
valamint a feliratot aláíró prímást és nádort magát – utasította egy alkalommal
III. Károly királyi biztosait.56
A királyi tábla az alsótáblának nemcsak egyik alkotórésze, hanem afféle tisztika-
ra volt. Ezért nemcsak hogy részt vett az alsótábla által kiküldött minden egyes bi-
zottságban, de ezt nem is csekély súllyal tette. 1765-ben a concertatióra kiküldött
bizottságban az egész felsõtáblát mindössze egy püspök és két mágnás képviselte,
míg csak a királyi tábláról ugyanennyien vettek részt: a személynök, valamint a ná-
dori és az országbírói ítélõmester.57 1712. június 30-án az alsótábla delegáltakat
küldött három bizottságba. Mindháromba került egy ítélõmester, az elsõbe a horvát
ítélõmesterrel együtt kettõ is, de rajtuk kívül nem több, mint két-két fõ.58 Az 1. táb-
lázat adatai alapján azt mondhatjuk, hogy a királyi tábla tagjainak részvétele a vizs-
gált idõszak egyes bizottságaiban lényegében konstansnak tekinthetõ: átlagosan 13
százalék.** (Lásd még a 9. ábrát!)
Szerepük komoly befolyást biztosított az ítélõmestereknek, s ezt a kortársak és az
utókor egybehangzó ítélete szerint a korona érdekében használták fel: „rendes sze-
repük, melyért fényes jutalmakban részesülnek, a naplókban az ellenzéki álláspont
érveinek gyengítése vagy mellõzése, a fölterjesztésekbõl az udvarra nézve kellemet-
len felfogás vagy kérdések lényegének kihagyása, a javaslatok meghamisítása, lé-
nyeges dolgok kifelejtésével, vagy a javaslat lényegét meghiúsító záradékok be-
csúsztatásával”, írta Grünwald Béla.59 Erre az egyik leginkább beszédes (noha már
a korszak határán túlról való) példát, Aczél ítélõmester csalását már láttuk: abba a
szövegbe, amelyben a király megígéri, hogy nem emeli a só árát, becsempészett egy
kitételt, hogy „hacsak a szükség rá nem kényszeríti”.60 Hajnóczy szerint csak a 17.
század végén és a 18. század elején történhetett olyan, hogy az ítélõmesterek a ren-
dek tudomása nélkül is hajtottak végre változtatásokat a dokumentumokban, s az õ
korában már nem eshetnek meg ilyenek, mert elküldés elõtt minden iratot felolvas-
nak a rendek elõtt.61 A só árának esete azt mutatja, hogy nem lett igaza.
Az ítélõmesterek tevékenysége azonban mégsem maradt teljesen ellenõrzés nél-
* MOL N56 3. kötet 17. Több jogtörténész úgy fogalmaz, hogy a jegyzõkönyvet vagy naplót elnökileg
kinevezett királyi táblai bírák vezetik (Ereky: Jogtörténelmi I. 370. Pauler: Alsó-Tábla 1007. és Ké-
részy: Rendi országgyûléseink 18.).
** A korábbi számításokhoz hasonlóan ebbõl is hiányoznak az 1. táblázat 6., 14. és 16. oszlopában
szereplõ protokolláris célból kiküldött bizottságok. A számított trendvonal szinte vízszintes: 1708: 12
százalék, 1792: 14 százalék.

kül a 18. században: mozgásterüket a plénum ésszerû korlátok közé szorította.
1712-ben Meskó Ádám nádori ítélõmester szövegezte meg a rendek megbízásából
az elõzõ ülés szavazáson alapuló döntését, de ezt a szöveget felolvasta az alsótáb-
lán, s „abban a mértékben, amenyire és ott, ahol a rendek szükségesnek látták, a
rendek hozzáfûztek bizonyos toldásokat vagy elvettek néhány bekezdést”,62 azaz
saját apparátusa felett az alsótábla tényleges ellenõrzést gyakorolt, amint azt a bi-
zottsági elõkészítés kapcsán is láttuk. A felolvasás tehát nem a századvég újítása
volt, s Aczél esete bizonyítja, hogy hamisításra kivételes esetben, ahogy korábban,
úgy késõbb is megvolt a lehetõség. A királyi tábla elsõsorban nem ilyen módon be-
folyásolta az alsótábla munkáját és határozatait, hanem az országgyûlés minden-
napjaiban. Példának okáért 1764. október 2-án, a diéta 40. ülésén az adóemelés
mellett a királyi tábla tagjai szólaltak fel, s azzal érveltek, hogy a sérelmekre a ren-
dek pozitív választ akkor várhatnak, ha õk is engednek valamiben.63
1712-ben már a diéta legelsõ ülésén összecsaptak az ellenzéki megyei követek a
királyi táblával. Az elhúzódó vita akörül alakult ki, vajon jogosult-e a királyi tábla*
kijelölni a III. Károly fogadására küldött delegáció alsótáblai tagjait, s mi a teendõ,
ha a rendeknek nem tetszik a választás. A királyi tábla ugyanis olyan megyei köve-
teket szemelt ki, akik maguk is tagjai voltak a királyi táblának: „…Personalis urunk
õ Nagysága, Palatinus urunk õ Herczegsége tegnapi szavait declarálván, mondá:
hogy a nemes királyi tábla õ Felsége eleiben menõ követ urak mellé denominálta
Barlok István és Sigrai Jóseph uraimat, akik tábla bírák ugyan, de egyik nemes Vas-
vármegyének vice ispánja és követje, hasonlóképpen Barlók ur is nemes Bihar vár-
megyének egyik követje;** a clerus részirül Spátzai és Bakó János uraimékat, az
absens mágnások részirõl Szluha Ferencz[-et]. […] Az alatt ismét felállott Okoli-
csányi Pál uram, és declaralta Personalis urnak: ez a fundamentum és kérdés,
valjon a nemes királyi tábla denominálhat-e, avagy a statusok válaszszanak, és ha
denominal? s nem consentialnak a statusok, a denominatusoknak kell-e megma-
radni? Azt ugymond nem resentiálják a statusok, hogy õ kegyelmék denomináltat-
tak, hanem a denominatio alkalmatosságival látják praejudiciumokat, mintha sza-
badságuk a statusok a választásra nem volna…”64 Az eset végét Lányi Pálnál – nap-
lójának hiányos volta miatt – nem olvashatjuk, de Bay Ferenc és Balog György
naplójából megtudhatjuk. A rendek – megegyezni nem tudván – a nádorhoz for-
dultak. A személynök listája végül több mint kétszeresére bõvült. Maradt a klérus
két általa megjelölt képviselõje és a vármegyék képviseletében Sigray József, de ki-
esett Barlok István, és helyébe az Okolicsányi és a tizenhárom vármegye által a vitá-
ban javasolt Festetics Pál és Bornemisza István került, a távollévõket Szluha mellett
* A személynökre inkább gondolnék, mint a királyi tábla testületére, de a szöveg egyértelmûen a kirá-
lyi tábla választásáról beszél.
** Ez ellentétben van Lányi naplójának egy megelõzõ közlésével, mely szerint Bihar követei Komá-
romy György és Baranyai Mihály (Lányi I. 398.). Mivelhogy 1712-re a Gyurikovits-gyûjteményben
nem találtam követnévsort, sajnos egyelõre nem tudtam ellenõrizni, melyik állítás a helyes.

még Mihályfy Ferenc képviselte, s négy városi követ (Reszler [Rösler] András,
Vantsay István, Horváth Zsigmond és Pletzner György) került még a küldöttségbe.65
Bármennyire jelentéktelen volt is ez az összetûzés, világosan mutatja a lényeget: a
királyi tábla kísérletet tett arra, hogy az egész alsótábla reprezentációját kisajátítsa
a kormánypárti elemek számára, s ez ellen emelték fel szavukat az ellenzék derék-
hadát alkotó vármegyei követek. Ekkor sikerrel jártak, de május 29-én a személy-
nök szintén kinevezte egy bizottság alsótáblai tagjait.66
A személynöki hivatalhoz hasonlóan – ha annál csekélyebb mértékben is – a ki-
rályi táblánál viselt bírói hivatal is alkalmas ugródeszka volt azoknak, akik a közne-
messég soraiban vagyonra, esetleg fõnemesi címre pályáztak, s kiemelkedõ elméleti
és gyakorlati jogászi tudás mellett magas szintû lojalitást is felmutattak.* Ezt elsõ-
sorban a diétán tudták kamatoztatni. Találkozunk itt rokoni összefonódásokkal és
egész dinasztiákkal is. (Ezeket a kérdéseket a tervezett második kötet tárgyalja majd.)
A királyi tábla tagjainak tekintélyét kiemelkedõ jogi képzettségük és bírói mivol-
tuk biztosította. Helyzetük Marczali Henrik megfigyelése szerint köztes jellegû
volt: míg ambícióik a korona kegyének hajszolása felé, származásuk és képzettsé-
gük a köznemesség felé vonta õket.67 Erre a második vonatkozásra példa Szluha
Ferenc, de különösen felsõbüki Nagy István pályájának egy-két mozzanata: a me-
gyei tisztség és az országgyûlési követi megbízatás a nemesi közösségek töretlen bi-
zalmát demonstrálja, mégpedig nemcsak a királyi táblai tagság ellenére, hanem tán
éppen annál inkább is.** A királyi tábla mindenesetre megõrzött annyi kapcsolatot
a köznemességgel, melybõl meríttetett, hogy legalább akkor a rendi ellenzékiség
élére álljon, ha azzal saját egzisztenciális érdekeit vélte szolgálni. Erre a kerületi
táblák felállításának ügye az egyik meggyõzõ példa.
Az igazságszolgáltatás volt az egyik olyan terület, ahol a rendek még a 18. szá-
zadban is erõs pozíciókkal rendelkeztek.68 Nem csoda, hogy ezeket féltékenyen
õrizték. 1712-ben az országgyûlés a felsõtábla javaslatára bizottságot küldött ki a
reformjavaslatok kidolgozására. Május 29-i 12. ülésén, amikor az alsótábla bele-
egyezését adta a deputatio kiküldéséhez, nemcsak a javaslatok ratificatiójára való jo-
gát, hanem a juridicum kidolgozását is fenn akarta tartani magának.*** A június
6-án elõterjesztett Systema viszont végül az igazságügyre is tartalmazott javaslato-
kat. A többi javaslatot a plénum csekély módosításokkal elfogadta, az igazságüggyel
kapcsolatban azonban a két tábla nem tudott megegyezni, s két változatban terjesz-
tették fel a Systemát a királyhoz. A rendeké lényegében a bizottsági munkálattal
egyezett meg, csak az igazságszolgáltatásban utasított el mindenféle reformot.+
* Ha ítélõmesterként vagy alnádorként közvetlenül az arisztokráciába emelkedni már nem lehetett is

úgy, mint a 17. század végén (Vö. Iványi E.: Esterházy Pál 318., 343., 359.).
** Ezen pályák ismertetésére is a tervezett második kötetben szeretnék sort keríteni.
*** Lányi II. 16. A naplóbejegyzés szerint a bizottság hatáskörébe a bellica, oeconomica, politica és
cameratica került. Ezt megerõsíti Kónyi: A rendszeres bizottság 145.
+ Kónyi: A rendszeres bizottság 147. Bónis György beszámol a rendek által kiküldött jogi bizottság
munkájáról (Bónis: Büntetõtörvénykönyv 10–11.). A Systema jogi részét elvetve viszont a rendek egy

Nem kívánták az igazságszolgáltatást királyivá tenni.69 Az 1715. évi törvényekkel az
országgyûlés reformbizottságokat küldött ki. Az 59. törvénycikk alapján létrehozott
és gróf Csáky Imre bíboros, kalocsai érsek által vezetett rendszeres bizottság köz-
igazgatási, katonai és gazdasági reformokat dolgozott ki. Ezen bizottság hatókörét
viszont (visszfénye ez az 1712. május 29-i döntésnek) az igazságszolgáltatásra nem
terjesztették ki. A 24. törvénycikkben külön jogi bizottság feladatául szabták elõter-
jesztés kimunkálását a következõ diéta részére az igazságszolgáltatás megjavítását,
új törvények alkotását és bírósági szervezet felállítását illetõen.70
A bizottság javaslatai közül származott az ítélõmesterek vándorbíráskodásának
felváltása állandó kerületi táblákkal,* ami az 1722–23. évi országgyûlésen bekerült
a királyi propozíciók körébe. A reformjavaslatot III. Károly erõsen pártolta. Megva-
lósítására már 1712-ben kísérletet tett, de akkor a rendek felháborodott elutasításá-
val találkozott. Az ügy a fõrendek közt sem örvendett általános támogatottságnak.
Állítólag Acsády Ádám veszprémi püspök annak köszönhette 1725. évi kancellári
kinevezését, hogy az 1723. január 29-i konferencián egyedül õ pártfogolta az ügyet
a meghívott magyar urak közül. Állítsa fel az uralkodó a kerületi táblákat rendelet-
tel, saját hatalmával, a rendek ellenkezésével mit sem törõdve, hiszen az igazság-
szolgáltatás szervezeti kereteinek kialakítása mindig is a király joga volt – érvelt.**
A javaslat az 1722–23. évi diéta egyik központi kérdése volt, és komoly ellenállás-
sal találkozott. A rendek közül sokan azt szerették volna, ha az ítélõmesterek önálló
hatóságának jogköreit megyei törvényszékek kapják meg.71 A rendeknek az is jobb
lett volna, ha a létesítendõ új állásokat a megyékhez telepítik. A felsõtábla is csak
szerény többséggel támogatta a tervet, az alsótábla pedig elutasította. Az ítélõmes-
terek egzisztenciális okokból fordultak a reform ellen, az ellenzék vezérei az alsó-
táblán elnöklõ felsõbüki Nagy István alnádor és Szluha Ferenc nádori ítélõmester
voltak.72 Ahogy egy szemtanú látta a helyzetet: „csak az confusiókban vagyon az or-
szág, nem egyezhetnek, sokfelé szakadtak az országbeliek, kik közûl némelyek az
dicasteriumokat akarják erigáltatni [ti. a kerületi táblákat felállítani] s azok által
az igazságot [azaz igazságszolgáltatlást] folytatni, kik pedig az ítélõmestereket
akarják stabiliálni, de circumscribáltatni authoritásukat [körülhatárolni joghatósá-
gukat], kik pedig az vármegyebeli tiszteknek nagyobb hatalmat kívánnak nyújtani,
hogy ezzel minden vármegyében annál jobban folytattassék az igazság és ne köl-
másik tervezetet is elkészíttettek Meskó Ádám ítélõmesterrel, s ez utóbbit nyújtották be azután a ki-
rálynak, amikor a fõrendek a Systemát terjesztették elõ (Bónis: A bírósági szervezet 61–64.).
* Ember: A kormányzati szervezet 494. A kerületi táblák felállításának gondolatát elõször Patachich
Boldizsár kancelláriai tanácsos 1700-ból vagy 1701-bõl származó Proiectuma vetette fel (Bónis: A bí-
rósági szervezet 49–50.).
** Málnási: Csáky Imre 144–145., 201. (Acsády elõléptetésének másik okát vallási toleranciájában véli
megtalálni. Uo. 220.) Acsády Ádám szerepet vitt a diéta 1722. június 20-i döntése alkalmával is
(700.486/1 18.). E forrás szerint alsótáblai küldöttségvezetõként érvelt a Pragmatica Sanctio mellett ez
alkalommal mint a gyõri káptalan követe. Nagy Iván szerint hantai prépost volt, mielõtt – ugyancsak
1725-ben – veszprémi püspökké nevezték volna ki (Nagy I.: Magyarország családai I. 5.).

lessék mind gazdagnak, mind pedig szegénnek sokat költeni, in gremio comitatus
[a vármegye kebelében] szolgáltassék az igazság. Az egész al[só]tábla die 3. prae-
sentis [augusztus 3-án] nagy követség által deprecálván [kérvén] az fölsõtáblát
(kiknek egyik potens része per fortia [erõszakkal] dicasteriumok erectióját kívánja)
hogy egyáltalán fogva semmit sem akar hallani az dicasteriumok erectiójárúl, ha-
nem az prothonotariusok stabilimentumjának adhaereál [megerõsítéséhez ragasz-
kodik], azért kérik alázatosan az fölséges táblát, õ is penes avitas leges [a régi törvé-
nyek mellett] maradván ne kivánjon novitásokat inducálni [újításokat bevezetni]
az országban. Melyek után úgy conncludált az fölsõ tábla, hogy mind az 3 modali-
tásoknak ratióit [mindhárom megoldás mellett szóló érveket] fölvegyék, és az me-
lyiket nagyobb ratiókkal fulciálhatnák [erõsítenék meg], azon modalitást recom-
mendálja az ország fölséges urunknak is…”73
Az ország rendjeinek sérelmeire és kívánataira adott királyi resolutio nagy meg-
döbbenést kiváltva kijelentette, hogy III. Károly nem áll el a reformtól. A felsõtábla
ekkor nyolc szavazattöbbséggel támogatta a rendek javaslatát, hogy küldjenek kül-
döttséget a királyi biztoshoz, leszögezve, hogy mellõzni kívánják a kerületi táblák
felállítását. Ezen az 1723. március 7-i ülésen gróf Csáky Imre bíboros és gróf Pálffy
János bán támogatta a kerületi táblák felállítását, de a rendek végzése mellett nem
kisebb személyiségek álltak, mint gróf Pálffy Miklós nádor, gróf Koháry István or-
szágbíró, gróf Erdõdy kamarai elnök és gróf Erdõdy Gábor egri püspök – jelentette
gróf Kinsky királyi biztos.74 Bónis György szerint az ellenzék a prímást is maga
mellé állította a kerületi táblák ügyében.75 A küldöttség felállítását és ténykedését
Takáts Endre a következõképpen írja le:
„Amikor már-már úgy látszott, hogy sikerül a többségben levõ ellenzék állás-
pontját gyõzelemre vinni, 1723. márc. 1-én villámként hatott a két tábla tagjaira a
felolvasott királyi rezolúció, amelyben a febr. 13-án tartott titkos konferencia dönté-
se alapján III. Károly fenntartja elõbbi álláspontját és a kerületi táblák bevezetését
határozza el. Óriási felzúdulás fogadja ezt, és az egész alsótábla, valamint a felsõ-
tábla is 24:16 arányban megszavazza egy küldöttség összeállítását Nádasdy László
csanádi püspök vezetése alatt, hogy Starhemberg és Kinsky kir. biztosok elõtt depre-
cáljanak, vagyis a kerületi táblák gondolatának elejtését kérjék. A küldöttség megjele-
nik a kir. biztosok elõtt, de Nádasdy heves természetétõl ragadtatva szemükre veti,
hogy a király a kerületi táblákkal fel akarja forgatni a törvényeket, pedig ez az or-
szággyûlés nagyobb megértésre tarthat számot, hiszen egyhangúan felajánlotta a
nõági örökösödést. Épen [!] ezért nem is veszik tárgyalás alá a királyi rezolúciót.
Erre a szenvedélyes kitörésre Starhemberg emelt hangon és megsértve válaszolt s
a rendeknek a királyi szándék alaposabb megfontolást ajánlotta. Kinsky Sinzen-
dorfhoz küldött jelentésében a legélesebb kifejezésekkel illeti a nádort, akit egy-
ügyû, de alattomos embernek nevez, mert nem tudja magát függetleníteni párthí-
vei és a többi rabbinusok (fõpapok?) hatása alól. Különösen kikel a küldöttség szó-
noka: Nádasdy ellen. »Saumagen«-nek [disznó fráternek] nevezi, és említi, hogy
borotvaéles nyelve van s a kifejezéseit nem is lehet ismételni. De az országgyûlés is
rossz néven vette a püspöknek a megbízatásán felül mondott tapintatlan szavait s a
rendek becsülete érdekében azonnal kirendelte a helyesbítõ küldöttséget Erdõdy
Gábor egri püspökkel az élén. Ez meg is felelt feladatának, a helytelen kifejezéseket
módosította, de fenntartotta a kerületi táblák elejtésére vonatkozó kérelmet.”76
A királyi biztos viszont elutasította õket, és a rendes tárgyalás útjára terelte vissza
a kérdést. A király személyes elnöklete alatt tartott értekezletet tanácsosaival, majd
olyan értelemben utasították a királyi biztost, hogy a táblák felállítása nem marad-
hat el, s tegyen meg mindent ennek elfogadtatása érdekében. A nádor és az ország-
bíró szemrehányó levelet kapott, a pártoló személyiségek levélbeli dicséretben ré-
szesültek, s a meggyõzési hadmûvelet a király személyes részvételével lassan meg-
hozta gyümölcsét: a megváltozott közhangulatban elfogadták a kerületi táblák
felállítására vonatkozó javaslatot,77 amelybõl az 1723. évi 30. és 31. törvénycikk szü-
letett. Noha a királynak sikerült keresztülvinnie akaratát a diéta túlnyomó többsé-
gének eredeti álláspontjával szemben, az eset azt mutatja, hogy a kormányzathoz
tartozó fõurak ellenzékieskedése a felsõtáblán és az ítélõmesterek köpenyegfordítá-
sa az alsótáblán komoly nehézségeket okozott a kormányzatnak.
A klérus és a városok
A 18. századi diéta politikai alapképlete szerint a döntõen kormánypárti felsõtábla

és az alsótáblán a személynök vezette kormánypárt állt szemben az ellenzékkel.
Ennek derékhadát a vármegyei követek zöme alkotta. Nemcsak a királyi tábla volt a
kormánypárt támasza, hanem a klérus és a szabad királyi városok képviselete is.* A
tartományúr védelme alatt álló egyházi testületek és városok mindig szorosabban
függtek tõle, mint a rendek, amit világosan mutatnak a rájuk kivetett súlyosabb
adók és subsidiumok s ezek állásfoglalásai a tartománygyûléseken – mint erre Otto
Brunner a középkori osztrák fejlõdés kapcsán rámutatott.78
A katolikus egyház hagyományosan az elsõ helyet foglalta el a Habsburg-monar-
chia magyarországi támogatóinak sorában, s ez nem volt másként a 18. század dié-
táin sem. Alsótáblai képviselõit (leegyszerûsítéssel élve: a káptalani küldötteket)
már az egyházra vonatkozó felségjogok miatt sem lehetett teljesen függetlennek te-
kinteni. Ereky István szerint a káptalanok kénytelenek voltak a kormánynak tetszõ
követeket választani.79 Ezeknek aztán minden törekvésük arra irányult, hogy a kor-
mány ellenõrzése alatt álló javadalmazásokat elnyerjék80 – tartotta a nemesi felfo-
gás. Akár jogosan vélték így, akár nem, az alsótáblán ülõ káptalani követek és egyéb
egyházi személyek mindenesetre szinte mindig a korona ügye megbízható támo-
gatóinak bizonyultak.
* A Reichstagban a császár laza és sokszínû pártjában a választófejedelmek egy része, a katolikus egy-
házi rendek és a kisebb hatalmú birodalmi rendek mindig fontos szerepet játszottak. A császári fõ-
megbízott jelentette a párt kristályosodási pontját (Schindling: Anfänge 234.).

Ez lehetett az oka annak a változásnak is, mely 1715 és 1723 közt történt. Míg az
1715. évi 73. törvénycikkel a jezsuiták inkorporációja országgyûlési megjelenési és
szavazati joggal együtt történt, addig az 1723. évi decretumtól kezdve a szerzetes-
rendek bekebelezése már mindig „minden szavazat s ülés joga nélkül” ment végbe.
A rendek ellenzéki többsége vonakodott saját ellenfelei számát szaporítani.
Az egyháziak ugyanakkor egy szigorú hierarchia részei is voltak. Esterházy Imre
hercegprímásról mondja az ellenzéki paszkvillus-szerzõ, hogy a legtöbben követik
az általa kinyilvánított álláspontot, mert aki másképpen nyilvánít véleményt, mint
õ, azzal mindjárt érezteti haragját. „Õ pedig a hazának mindig árt, ha tevékenyked-
ni kezd, de mikor néha-néha használhatna, akkor meg »fekve mulat az ágyban«.”81
A káptalani követek az alsótáblán néha az ellenzéki indulatok áldozatául estek.*
Padányi Bíró Márton püspöki kinevezésekor például az 1741. évi diétán veszprémi
káptalani követként szerzett érdemeire hivatkoztak.82 Elképzelhetõ ugyanakkor,
hogy a vármegyéknek a század derekán megnövekvõ és a századvégen dominan-
ciává terebélyesedõ fontossága felértékelte a káptalanoknak korábban kisebb relatív
súlyú alsótáblai szolgálatait.
Az 1764–65. évi diéta bõséges pamflettermésébõl is kitûnnek a klérus alsótáblai
képviselõit gyalázó versek. Érdekes módon már parasztokként (értsd: paraszt szár-
mazásúként) is a nemesi indulatok céltáblájává váltak, s elõszeretettel vádolták
õket paráználkodással, mint Hermann gyõri kanonokot.83 Kiss Pál veszprémi pré-
postról, aki a jelek szerint egy üzenetvivõ küldöttség szószólójaként a felsõtáblán
belesült a mondókájába, így írtak:
Jobb volna menyemnél most itt ott’hon ülnék,

vagy Parraginéval eggy ágyba örülnék
Jobbágy menyetskékkel szurdikba kerülnék
Szokott tréfáimba vélek el merülnék
Csak nem jó paraszt vért uraságra vinni

Melyet én példámbol meg lehet szemlélni
Mert nem lehet messze kevélységgel menni
A’ paraszt vér pedig kevély szokott lenni.
* Hunkár Antal emlékirata a korszak határán túlról, az 1807. évi országgyûlésrõl meséli el, miként le-
hetett akár ebbõl is profitálni. „Õ [felsõbüki Nagy Pál] egy esztergomi káptalan követét, Király Jósefet,
indirecte pécsi püspökké tevé, kit midõn a haza ellen szólott volna az országgyûlésen, Nagy Pál úgy
lehordott, hogy azon egy csepp becsület sem marada, mondván neki többi közül, miszerint csak azért
beszélt ily hazafiatlanul, hogy valahol megyés püspökké neveztessen. Erre Király a sessióból egye-
nessen az akkor ott létezõ Ferencz császárhoz ment és nekie Nagy Pállal történt baját siralmasan
eléadá, melyre õt a császár azonnal pécsi püspökké nevezte.” (Hunkár 103–104.) Bármi legyen is a
történet mögött a valóság, az így kerek. Még ha az egész légbõl kapott volna, akkor is azt kellene mon-
danunk, hogy a káptalani követek érdektõl vezérelt kormánypártisága nem véletlenül lehetett köz-
hely. Minden jel arra mutat, hogy a 18. században sem volt ez alapvetõen másképp.

vagy egy másik pasquillusban:
kiss somlyói jobbágy paraszt ember fia

kevélységben zabált ragadozó héjja
…
Hogy a’ papi köntöst azomba reád vetted
Azzal paraszt véred le nem vetkõztetted
…
Társod kevély Hermán, vele halgassatok,
Mert kudarczot ketten egy nap vallottatok,
Ezután eggymással tsak kezet fogjatok
Mert mind ketten kurvás paraszt fiak vagytok.84
A szabad királyi városok országgyûlési képviselete messze volt attól, hogy ezen vá-
rosok lakosságának reprezentációja legyen. Általában a belsõ tanácsok szûk patrí-
ciusi köre küldte a követet. Mezey Barna szerint általában a magisztrátus,85 Lupko-
vics szerint hol a belsõ, hol a külsõ tanács delegálta õket, vagy ez utóbbiak jelölése
alapján a városi közönség választotta a városi követeket.86 (Követállításkor német
földön is a városi tanácsok képviselték a városokat.87) A magyar városok pedig ebben
a században a Kamara szigorú ellenõrzése alatt, „a kamara befolyása” alatt állottak,
ahogy gróf Pálffy Miklós írta az 1750-es évek második felében.88 Nem csoda tehát,
hogy a szabad királyi városok országgyûlési képviselõiben a kormányzati törekvé-
sek lojális támogatóit ismerhetjük meg.* A szabad királyi városok gazdálkodásának
és ügyintézésének ellenõrzésére a 18. században a Helytartótanács küldött ki bi-
zottságokat, amelyek hosszúra nyúló ellenõrzéseikkel a permanens beavatkozás
szervei voltak.**
A vármegyék és a városok egymás iránt táplált érzelmeit példázza az az utasítás,
melyet Pest városa adott az 1719. évi concursusra küldött követének. Külön felhívták
a figyelmét, hogy „a városok kívánságairól a vármegyei követek valamit meg ne tud-
janak, tartsa ezeket a legnagyobb titokban”.89 A városok nagyfokú bizalmatlanság-
gal viseltettek tehát a megyék iránt, a vármegyék pedig minden bizonnyal kellõ ala-
pot szolgáltattak ehhez. (Noha ez lehetett az alapképlet, nem szabad azt gondol-
nunk, hogy ez a vizsgált évszázad minden ügyében érvényesült. 1737. június 3-án
például a concursus ülésén a megyei és városi követek egységben tiltakoztak az adó-
emelés terve ellen.90)
* Beöthy Ákost idézi Melhárd: Somogyvármegye 13. A rendek a négy új szabad királyi város kiváltság-
levelének 1751. évi becikkelyezésekor is attól tartottak, hogy a Kamara befolyása alatt a városi tanács
választaná az új négy szabad királyi város követét (Horváth M.: Magyarország történelme VII. 306.).
** Felhõ Ibolyát idézi Csizmadia: Bevezetés 84. Talán ezért mondja Ereky István, hogy a városok po-
litikailag a Helytartótanácstól, gazdaságilag pedig a Kamarától függtek, s ezért voltak kénytelenek kö-
vetválasztáskor a kormány tetszése szerint választani (Ereky: Jogtörténelmi I. 360–361.).

Négy szabad királyi város ügye az 1751. évi diétán
Már az 1687. évi 17. törvénycikk kimondta, hogy a szabad királyi városok számát
nem szabad tovább szaporítani. 1712. július 18-án Szatmár megye tiltakozott, ami-
kor ismertették III. Károly leiratát Szatmár és Németi szabad királyi városként való
elismerésérõl, majd három napra rá gróf Károlyi Sándor protestált. A rendek nagy
felháborodására 23-án Szatmár és Németi reprotestatiót és recontradictiót adott
be.* A rendek tiltakozása elõre vetette az árnyékát a majd négy évtized múltán ki-
törõ viharnak: a városok kérdése éles konfliktushoz vezetett a diéta és Mária Teré-
zia között.
A királynõ Gyõr, Komárom, Zombor és Újvidék városának szabad királyi városi
privilégiumot adott, és ezt az 1751. évi országgyûlésen kívánta becikkelyeztetni. A
négy város ügyét az alnádor hozta fel az augusztus 24-i ülésen. Sokan támogatták,
de a többség a kiváltságok becikkelyezése ellen foglalt állást. (A vita részleteire ha-
marosan visszatérek.) Errõl a nádori ítélõmester értesítette a fõrendeket, majd ma-
gával hozta véleményüket: szerintük az uralkodó joga szabad királyi városok létesí-
tése. Vegyes ülés következett, ahol a nádor beszámolt beszélgetésérõl Mária Teré-
ziával (nem a városok ügyében), s felolvasták leiratát. Közölte, hogy Mária Terézia
harmadnap, a császár pedig már másnap elutazik, és célszerû volna, hogy az elõbbi
jelenlétében szülessenek még meg a törvénycikkek és fejezõdjék be az országgyû-
lés. „A rendek feldúlva tértek vissza saját üléstermükbe,** és amikor az alnádor a
nádor javaslatának elfogadását sürgette, nyilvánosan és maguk közt panaszkodtak
a diétai tárgyalás hallatlan sürgetése miatt,*** néhányan pedig ismét azt javasolták,
törvénycikkek nélkül oszoljanak szét, míg mások azt javasolták, hogy forduljanak
kérelemmel a királynõhöz, hogy maradjon még pár napig, végül úgy döntöttek,
hogy a távozni készülõ császárt elbúcsúztató küldöttség […] kérje õfelségét, hogy
az elkészítendõ törvénycikkek fontosságára való tekintettel” maradjon még pár na-
pot vagy nevezzen ki királyi biztosokat, és így adjon elég idõt a rendeknek.+ Ezt az
álláspontot a nádori ítélõmester továbbította a felsõtáblának, a nádor pedig azt
mondta, hogy majd õ megkéri õfelségét a szokott módon és alkalommal.++
Ezután az elnöklõ alnádor Koch és Toussaint báró indegenátusának becikkelye-
zését javasolta – Lotharingiai Ferenc császár kívánságának megfelelõen91 –, „de a
rendek élénken szembeszálltak vele, amíg végül az alnádor azon érvébõl, hogy
* Lányi II. 29–32. Szatmár és Németi mezõváros Szatmár-Németi név alatt az 1715:110. tc.-ben ka-
pott szabad királyi városi rangot.
** „Szomorúak és fel vannak indulva” – jegyzi meg egy másik napló (700.468 536.).
*** „Szokatlan az ország ügyei intézésenek ezen módja” – állapítja meg finomabban ez a napló (uo.).
+ E másik napló szerint a magyar királyi udvari kancelláriát hagyja Pozsonyban a concertatio befeje-
zésére, s a törvénycikkeket majd felküldik Bécsbe szentesítésre (uo. 537–538.).

++ Az egyik, ezzel a naplóval szinte teljesen megegyezõ szövegû másik diarium azt is hozzáteszi,
hogy a mágnások helytelenítették az alsótábla javaslatát, a rendek pedig elfogadták a nádorét (700.470
139.).

szükséges jelentést tenni õfelségének a rendek ezen akaratáról, a rendek felkiáltot-
tak, hogy azokat [ti. az indigenátusokat] be kell cikkelyezni”. A fõrendek persze
egyetértettek a döntéssel.92 Ebbõl a beszámolóból úgy látszik, hogy az alnádor fe-
nyegetése elérte célját: az indigenátus ügyében a rendek nem akarták kihívni Mária
Terézia haragját. Egy másik napló szerint ezt „az alnádor és még néhányan ezen
alkalommal újra sürgették, azzal érvelve, miszerint illendõ, hogy a császár távozása
elõtt a kérdésben a rendek nyilvánítsák ki akaratukat”. Miután „többek és minden-
ki” felkiáltásával elfogadta az elõterjesztést az alsótábla, az ellenzõk (ismét „töb-
ben”) „zaklatottan” nehezményezték: így „a városok és az indigenák befogadásával
az ország jogai elerõtleníttetnek”.93 Horváth Mihály tolmácsolásában még markán-
sabb az eset végkicsengése: „Tetõpontját érte el a rendek ingerûltsége, midõn az
elnöklõ alnádor a városok beczikkelyezésének s Koch és Toussaint bárók a kor-
mánytól indítványozott, de a rendek többségétõl ellenzett honosításának kérdését
szavazatra bocsátván, a királyi tábla tagjai, a városok s a káptalanok követei által fel-
kiáltással elfogadtatta. Az ügyek ezen erõszakolása miatt a megyék követei közül
számosan annyira felháborodtak, hogy a gyûléstermet tüstént odahagyták.”* Au-
gusztus 26-án Jeszenák János javasolta, hogy a két új honfit mentsék fel az ilyenkor
szokásos taksa fizetése alól is – összhangban a császár kívánságával –, mert így job-
ban jár az ország, tudniillik ha nem ragaszkodik ehhez a pénzösszeghez, s a csá-
szárnak inkább kedvében járnak. Sokan egyetértettek ezzel az érveléssel, de nem a
többség.94 Koch és Toussaint indigenátusát mindenesetre az utolsó, 41. törvénycikk
tartalmazta végül. Ez abban különbözik más honfiúsító articulusoktól, hogy tény-
leg nem tartalmaz utalást a lefizetendõ taksára, noha egy napló kifejezetten ki-
mondja, hogy ennek elengedéséhez a rendek valójában nem járultak hozzá95 –
eszerint az utolsó utáni pillanatban adták be a derekukat ebben a kérdésben is,
ahogy azt a négy város ügyében ugyancsak látni fogjuk majd.
Ebben a feszült hangulatban került tehát sor erre a vitára. Augusztus 24-én a ve-
gyes ülést megelõzõ alsótáblai disputában a gyõri káptalan nevében Kovács kano-
nok ellentmondást jelentett be Gyõr szabad királyi városi kiváltságának becikkelye-
zésével szemben azon okból, hogy a város nem teljesítette a káptalannal fennálló
szerzõdését. A kérdésben több felszólaló foglalt állást pro és kontra, Jeszenák János
például azzal érvelt, hogy egy magánszerzõdés a királynõt nem késleltetheti szán-
dékai végrehajtásában.96 Arról is folyt a vita, hogy lehetséges-e a káptalan ekkor
megtett ellentmondása dacára a városi kiváltságok becikkelyezése, s hogy a becik-
kelyezés diétai hellyel és szavazati joggal történjék-e. Többek véleménye az volt,
hogy az ügyet a következõ diétára kellene halasztani. Sokan kifejezetten a diétai
hely miatt szóltak a becikkelyezés ellen, mások úgy vélték, hogy az országnak javá-
ra válik a szabad királyi városok szaporítása, de a szállítás (vectura) és a forspont kö-
* Horváth M.: Magyarország történelme VII. 308. Az egyik általam olvasott országgyûlési napló kife-
jezése (az indigenátust „lárma közepette fogadták el”) valószínûsíti Horváth Mihály leírását (700.468
537.).

telezettségét fenn kell tartani, s a városok szavazatát is korlátozni kell, mert az nem
méltó, hogy egy kollektív nemest kitevõ város szavazata egy megyéével legyen
egyenlõ. Sok vita után a rendek abban egyeztek meg, hogy Gyõr vitatott kiváltságá-
nak becikkelyezését a következõ diétára kell halasztani, a másik háromét törvénybe
lehet iktatni, de a forspont fenntartása meg a diétai hely és szavazati jog nélkül.97
(Somogy vármegye például eleve erre utasította követeit – nem e konkrét városok-
kal kapcsolatban, hanem általában véve.98) A vitában egyesek a városok számának
emelését találták veszélyesnek, egy napló pedig egyenesen általános véleménynek
tartja a húzódozást: „A tekintetes rendek ragaszkodtak ahhoz, hogy ne cikkelyez-
zék be õket.” Amikor az alnádor a három kevésbé problematikus város kiváltságá-
nak törvénybe iktatását indítványozta, „sokan mondják, hogy egyet sem szabad be-
cikkelyezni, mivel a számuk már különben egyenlõ a megyékével, és azok fölé fog
emelkedni”.99
A korábban megismert alsótáblai erõviszonyok fényében indokolt volt az a féle-
lem, hogy a négy várossal a kormánypárt erõsödne meg az alsótáblán, de láthatóan
még nagyobb aggodalmat okozott az a lehetõség, hogy mi lesz késõbb, ha ez a gya-
korlat meghonosodik, és Mária Terézia olyan nagy számban ad ki szabad királyi
városi privilégiumokat, hogy a felsõtáblán már amúgy is domináló kormánypárt az
alsótáblát is uralni fogja. Az uralkodóknak különösen Franciaországban sikeres
taktikája volt a városiak és a parasztok közvetlen királyi védelem alá helyezése.100
E taktika kései alkalmazásának is tekinthetõ a szabad királyi városok számának nö-
velése a 18. századi Magyarországon. A rendek tehát fõleg megakadályozni töre-
kedtek, hogy a városok privilégiuma a diétán szavazati joggal járjon, különösen mi-
vel a rendi felfogás szerint, mint láttuk, egy-egy város nem többel, mint csupán
egy-egy nemes személlyel volt egyenértékû. (A problémát itt csak megemlítem, a
városok szavazati jogának kérdésére a 4.a fejezetben térek vissza.)
Másnap a négy város országgyûlési helyét és szavazati jogát illetõen folytatódott
a két tábla kötélhúzása: kezdetben sem a rendek, sem a fõrendek nem engedtek ál-
láspontjukból.101 Késõbb Komárom, Újvidék és Zombor privilégiumának törvény-
be iktatását a rendek elfogadták (a vectura és a forspont szolgáltatása kötelezettségé-
nek fenntartása mellett102), s végül – „erõs és hatalmasabb kiabálás közepette”103 –
Gyõrébe is beleegyeztek, de az országgyûlési hely és szavazati jog (valamint a
vectura és a forspont) kérdésében104 nem engedtek. (De „ez olyan lenne, mint a ha-
rang nyelv nélkül” – üzenték a fõrendek.105) A vitában továbbá sorra vették az
articulusokat. A három szerémségi vármegye, Szerém, Verõce és Pozsega bekebele-
zése (országgyûlési üléssel és szavazati joggal) adott például alkalmat üzenetváltá-
sokra a két tábla közt.106 A „zavaros és bosszantó” ülés végén a nádor másnap reggel
hatra hívta össze a következõt, mert Mária Terézia másnap még Pozsonyban ma-
radt, hogy idõt adjon a diétának munkája befejezésére.107
Augusztus 26-án a lábadozó személynök elnökölt. Egyes panaszokat, kérelme-
ket tárgyaltak meg, majd délután három órára felfüggesztették az ülést, hogy
deputátusaik a kancelláriával a törvénycikkeket egyeztethessék.108 A rendek morog-
tak a sürgetés, a diétai tárgyalás szokásainak és szabadságának csorbítása miatt. A
szünetet követõen a concertatióra kiküldött vegyes bizottság elõbb a fõrendeknél,
majd az alsótáblán tett jelentést. A kancellárnak, mint elmondták, négy törvénycikk
kapcsán volt „megfontolása”: az egyik a négy város privilégiumainak törvénybe ik-
tatására vonatkozott, amit korlátozások nélkül kért a diétától.109 Gyõr kiváltságairól
zajlott ezután a leghosszabb vita. „Voltak mások, de kevesebben, akik a becikkelye-
zést szavazattal javasolták abból a megfontolásból, hogy már annyi indigenának a
szavazatát cikkelyezték be…”110 Valóban rendhagyó, hogy még a concertatio után is
folytatódott az érdemi tárgyalás a városok ügyében. Az elutasító véleményt végül
Mária Terézia ingatta meg. Az egri püspök a felsõtábla üzenetvivõ küldöttsége élén
jelentette, hogy a királynõ levelet küldött a nádornak, amelyben kifejtette, hogy
„neheztel a rendekre, s fájlalja, hogy az általa a városoknak adott szent kiváltságo-
kat elvitatták és korlátozták (ami elõdeivel nem esett meg)”, és kérte, hogy a négy
város privilégiumait minden megkötés nélkül, diétai hellyel és szavazati joggal cik-
kelyezzék be. A küldöttség végül átadta a nádor saját kezû fogalmazványát az
armalistákra vonatkozó törvénycikkrõl. (A nádor fizetése volt a másik kérdés,
amely Mária Terézia szintén saját kezével írt levelében felbukkant.)* A királynõ ál-
lásfoglalása a városok ügyében „megrázta a rendeket, majd miután este tíz óráig
gyõzködték õket az alnádor úr és mások, akik a felsõtábla álláspontjára álltak át, s
annak ellenére, hogy sokan határozottan ellenálltak, hogy a városok [kiváltságai-
nak] ilyen korlátozás nélküli becikkelyezése révén teljes romlással fenyegessék az
ország jogait, végül az a döntés született, hogy mivel a diétai szabadságtól ily mó-
don megfosztatnak a rendek, ellenállni többé nem tudnak, legyen minden az udvar
elhatározása szerint becikkelyezve, és ezt jelentették a mágnás urakkal is küldött-
ség révén”.111 A nyomásgyakorlásban a fõrendek is részt vettek: Mária Terézia „ke-
serûségét” ecsetelték, és engedékenységre intették az alsótáblát, ahol az ellenzékiek
végül „teljes lelkükbõl felháborodva, igen szomorú csendes suttogással” adták be a
derekukat „a legnagyobb válság és összevisszaság közepette”, miután késõ estére
már kimerültek és megfogyatkoztak.112
A diéta utolsó napján reggel ötre gyûltek össze a rendek, mert úgy tudták, hogy
Mária Terézia hatkor indul. Mindként táblán felolvasták a feliratot a szentesítésre
felterjesztendõ törvénycikkekkel, és ekkor referálták csak mindkét táblánál az
indigenákról szóló törvénycikket (azaz ez sem ment még át a concertatión). A le-
tisztázott feliratot vegyes ülésben felolvasták, majd elküldte a diéta, miután a nádor
és a prímás aláírta. Már dél is elmúlt, amikor mindkét tábla felvonult a fellegvárba,
ahol a kancellár és a prímás beszéde után Mária Terézia szólt hozzájuk. Nemtet-
szésének adott hangot, és „intette a rendeket, hogy igyekezzenek felhagyni fejedel-
mük iránti bizalmatlanságukkal, és akkor az elveszített királyi kegy és kegyelmes-
ség visszatér hozzájuk”.113 De az, hogy többé a diétát nem hívta össze, inkább össze-
* 700.467 453. Vö: 1751:2. tc. A negyvenes évek nemesi felkeléseinek alkalmával személyesen és saját
költségükön hadba vonult armalistáknak az 1751:19. tc. egész életükre adómentességet adott.

cseng egy magánlevelének keserû megállapításával: „Ez az országgyûlés nagyon
megismertette velem az embereket; ha csak ez a hasznom volna is, megeléged-
hetném.”114
Igen figyelemreméltónak tartom ugyanakkor, hogy Mária Terézia inkább áterõl-
tette a városok kiváltságait a tractatus diaetalison, annak szokásos eljárási kereteit fe-
szegetve (a törvénycikkek concertatiója után még elõhozva az ügyet), s nem rende-
leti úton vitte keresztül, a „törvényes” út, az alkotmányos eljárás mellõzésével. Ek-
kor még csak 1751-et írtunk, s nem 1767-et.
Megfigyelhettük tehát mindeközben a kormánypárt alsótáblai táborának szoká-
sos felállását: személynök, királyi tábla, káptalani követek és városi küldöttek.
Elénk tárulnak a nyomásgyakorlás szokásos módjai: az uralkodó a fõméltóságokon
keresztül hat a diétára, a kormánypárt a felsõtáblán keresztül az alsóra, a fõméltó-
ságok, a fõrendek és a királyi tábla közvetlenül gyõzködik a renitens rendeket. De
ugyanígy látszik a rendek felháborodása a tractatus diaetalis szabályainak megsze-
gése miatt: a királynõnek leiratban kellett volna válaszolnia, engednie s ígérnie,
hogy másodjára kedvezõbb feliratot kapjon. Ehelyett a diéta feloszlatásának kilá-
tásba helyezése sértõdött reakció volt. Ez a lépés egy kétségtelen felségjog érvénye-
sítése lett volna ugyan, de a tractatus diaetalisszal nem lett volna kompatíbilis, leg-
alábbis elsõ lépcsõben nem. Ez a felháborodás szülhette azt a javaslatot is, misze-
rint legyen minden csak az udvar kedve szerint becikkelyezve (már ami a szabad
királyi városokat illeti). Értsd: az már nem a rendes tractatus diaetalis, ha az elsõ visz-
szautasításra be akarják zárni az országgyûlést, nem igazi megegyezés ez, hiszen most
a rendekre kényszerítik az utolsó pillanatban, a concertatio lefolytatása után a négy új
szabad királyi város országgyûlési szavazati jogának elfogadását is. Hadd lássa hát
ország-világ, hogy nem érvényesülnek a nemzet alkotmányos szabadságai.*
3.b | Az ellenzék
A vármegyei követek mint az ellenzék fõ ereje
A korábbiakban nemcsak a kormányzat diétai szövetségeseivel ismerkedhettünk

meg, hanem az ellenzék fõ erejének szerepében a vármegyei követekkel is. Ezen
szerepüket mutatja a „rendek” terminus rendhagyó használata, amikor egyértel-
mûen legfeljebb az alsótábla világi rendjeit jelentheti, s nagy valószínûséggel csak a
* Gyõr, Komárom, Újvidék és Zombor szabad királyi városi kiváltságait országgyûlési hellyel és sza-
vazati joggal végül a 27. articulus tartalmazta. Az általunk vizsgált idõszak végén az 1791:30. tc. Te-
mesvár, Szabadka, Károlyváros és Pozsega szabad királyi városi privilégiumait iktatta törvénybe.
Hogy ez akkor már nem kavart komoly vihart, az a városi követeknek a döntéshozatalban játszott ki-
sebb szerepének tulajdonítható – errõl a változásról a 4.b fejezetben számolok be.
3.b Az ellenzék 173

vármegyék követeire vonatkozik – kifejezve, hogy õk a rendi érdekek igazi képvise-
lõi.* A Pragmatica Sanctio elõkészítése kapcsán Bécsben úgy vélték, hogy az ellen-
szegülõ mágnások sem a felsõtáblán vallanak színt, hanem a „nemességet” ösztön-
zik ellenállásra az alsó táblán.115 A vármegyei követek diétai súlya a század folyamán
erõteljesen megnõtt – ezzel a folyamattal majd a negyedik részben foglalkozom.
Ellenzékiségük viszont már a század elsõ harmadában is egyértelmû volt. Kitûnik
ez például az 1728. július 24-i diétai vitából, amikor az alsótábla tagjai fejenként
nyilvánítottak véleményt a III. Károly által kért adóemelés tárgyában. Ez egyike
azon igen ritka eseteknek, melyek kvantifikációt tesznek lehetõvé. A kérés mellett
az alsótáblán a királyi tábla világos (7 : 1) és a klérus hajszálnyi (6 : 5) többsége állt,
ellene volt a városok nagyobb része (14 : 19) és a távollévõk név szerint említett kö-
veteinek (5 : 20), a dunai (5 : 15) és a tiszai (0 : 21) vármegyéknek túlnyomó része.**
1709. augusztus 1-jén a klérus és a városok is aulikus álláspontot foglaltak el
(egy-két kivételtõl eltekintve), és a vármegyék, a királyi tábla tagjai és a távollévõk
követei oszlottak meg az ellenzékiek és a kormánypártiak közt.116 1712-ben egy
esetben a királyi táblát és a klérust találjuk az egyik, a többieket (a vármegyéket, a
városokat és a távollevõk követeit) a másik oldalon.*** Láthatóan elsõsorban a vár-
megyei követekkel kellett tehát a kormánypártnak megvívnia ütközeteit a rendi
dualizmus csataterén.+
II. Lipót szerint a magyar nemesség tizenhat vezetõ személyisége vett részt azok-
ban a tapogatódzásokban, amelyek révén II. József ellen Berlinben reméltek szö-
vetségest találni. Közülük csak kettõ volt köznemes, de Mályusz Elemér úgy véli,
hogy báró Podmaniczky József mellett éppen õk – Vay József és ócsai Balogh Péter
– játszhatták a fõszerepet. Amikor a módosított hitlevéltervezetet küldöttség vitte
Bécsbe II. Lipótnak 1790. szeptember 5-én (azaz amikor a diéta kompromisszu-
mos javaslatot tett), gróf Zichy Károly országbíró, Ürményi József személynök, gróf
Erdõdy horváth bán és a prímás mellett négy köznemesi tagja közt valóban megta-
láljuk mind Vayt, mind Baloghot Spissich János és Beõthy Imre társaságában.117 Az
országgyûlés kerületei által 1790-ben elõterjesztett házszabályjavaslatot négyen je-
gyezték: Balogh, Vay, Spissich és Jezerniczky Károly.118 Kazinczy lejegyezte ócsai
Balogh Péternek egy történetét errõl az országgyûlésrõl, melyben Zichy Károly or-
szágbíró és Vay József vitatkozott a magyar nyelv ügyérõl, akiket „a két nagy em-
* A klérus egy része elõzõ napi véleménye mellett tartott ki 1728. szeptember 7-én, mások „a rendek”
véleményét tették magukévá. Itt minden valószínûség szerint kifejezetten a vármegyéket jelenti a ki-
fejezés. Nem sokkal késõbb ugyanez a napló – érezve, hogy a terminust nem konvencionális értelmé-
ben használta – „az összes rend” megegyezésérõl beszélt (néhány távollévõt és egyházit kivéve)
(700.484 135.).
** 700.484 81–84. (Két vármegye megosztott volt, kettõ távol maradt.)
*** A vitatott kérdés az volt, hogy a sedriákra hagyjanak-e több ügyet a gyorsabb igazságszolgáltatás
érdekében (Lányi II. 17.).
+ A követek kezét utasítások kötötték meg, bár a század jó részében még igencsak lazán. Ezekrõl lásd
az 5.d fejezetet!

ber”-ként emleget. Pászthory Sándor kancelláriai tanácsos Bécsbõl a diétára jövet
1792-ben Baloghot és Vayt rendelte „reggeli tanácskozásra”.119 Egy vegyes ülés után
sokan együtt maradtak az 1790. évi diéta vezetõ személyiségei közül a fõrendek
üléstermében. „Meg-maradt a’ personalis is széket fogván a’ táblánál…” A teen-
dõkrõl folytatott vitát jól láthatóan Balogh és Domokos Lajos irányította, hozzá-
szólt Jezerniczky, Almássy, Szulyovszky és a személynök is.120
Mint itt láthatjuk, jól azonosíthatónak tûnnek a köznemesség hangadói, vezérei
is. Velük és a kormánypárt alsótáblai vezetõivel a tervezett második kötet foglalko-
zik majd részletesen. És nem is annyira az egyes országgyûléseken játszott szere-
pükkel, mint egész pályájukkal, s még inkább családjuknak a 18. században ját-
szott politikai szerepével. Voltak-e politikusdinasztiák a 18. századi Magyarorszá-
gon? Milyen lehetõségeket kínált a diétai politizálás a kiemelkedésre? Mennyire
volt általános, illetve kivételes az ellenzéki hangadók átállása kormányhivatalok
vállalásával, s ezt miképpen értékelték a kortársak és az érintettek maguk? Látha-
tó-e esetleg hosszabb távra érvényes minta a politikuscsaládok több generációjának
szereplésében: milyen politikai állásfoglalással találkozhatunk a kormány szolgá-
latában anyagilag, társadalmilag és esetleg rangban is felemelkedõ famíliák máso-
dik-harmadik generációjában? Mondhatjuk-e esetleg, hogy az ellenzéki szerepben
feltûnõ, majd a kormány oldalára álló és felemelkedõ családok tagjai késõbb híven
folytatták a valamikori ellenzéki szerepet? E kérdések vizsgálatára munkám terve-
zett második kötetében szeretnék sort keríteni, most csak két példát villantok fel.
Az igen szerteágazó Okolicsányi család egyik tagja, Pál a távol lévõ gróf Pethõ
Gáspárt képviselte az 1681. évi soproni diétán.121 Okolicsányi Kristóf egyike volt az
Ónodon felkoncolt Túróc megyei követeknek.122 Apja, Pál, aki valószínûleg azonos
a már említettel, már az 1708. évi „labanc” országgyûlésen a hangadók közé tarto-
zott, konfliktusát a nyitrai káptalan képviselõjével (aki azzal vágott vissza neki,
hogy amennyiben a régi törvényeket meg kell tartani, akkor azokat is, amelyek a lu-
theránusok megégetésérõl rendelkeznek) már idéztem. Okolicsányi Pált Zsilinsz-
ky elsõként említi az „evangélikus konvent” különtanácskozásának résztvevõi
közt, akiknek emlékiratát ugyancsak õ szerkesztette. Úgy tûnik, a vitában is õ volt a
„vezérszónokuk”.123 Ugyanitt Okolicsányi Mihály távollévõ követeként vett részt
a diétán.124 Okolicsányi Pál az 1712-ben kiegészült diétán szintén ellenzéki szószó-
ló lehetett, például 1712. augusztus 6-án õ állt fel, és szólt a személynök javaslata
ellen, mondván: meg kell hallgatni a benyújtott magánpanaszokat.* Okolicsányi
János címzetes püspök részt vett az 1721. évi concursuson.125 Egy másik Okolicsá-
nyi János pedig kiemelkedik a hozzászólók közül az 1751. június 11-tõl július 7-ig
vezetett igen részletes naplórész alapján, mégpedig Csuzy Gáspár és a személynök
társaságában.126 Mindhárman részt vettek a törvénycikkeket a kancelláriával egyez-
tetõ tíztagú bizottság munkájában. Okolicsányi János szólalt fel elsõként az ellen,
* 700.500 217. Szerepe az 1712. nyári diétai tanácskozásokon Lányi Pál naplójában is kidomborodik:
Lányi I. és II.

hogy a gyõri káptalan követelései késleltessék Gyõr szabadi királyi városi privilé-
giumainak becikkelyezését, ami esetleg kormánypárti állásfoglalásnak tekinthetõ,
de talán csak a józan ész megfontolásait követte ezzel.127 A következõ diétán is talál-
kozunk egy Okolicsányival, Antallal, az ellenzék egyik vezetõ személyiségével, aki
Tiszta Pál abaúji követtel együtt a porták rectificatiójára kiküldött bizottság tagja
volt.128 Okolicsányi József eperjesi kerületi táblai bíró adott ki elsõként Sándor Li-
pót nádorrá választását szorgalmazó röpiratot – Mályusz szerint gróf Balassa Fe-
renc bizalmas hívének és diétai képviselõjének, Török Zsigmondnak az ösztönzé-
sére.129
Jeszenák Pál távollévõ követe volt 1712-ben,130 majd 1722–23-ban.* Ekkor már
bekerült a fontos sérelem-összeállító bizottságba, és a juridica végsõ kidolgozására
kiküldött bizottságban is helyet kapott a távollévõk követei közt.131 Testvére, Jesze-
nák János, aki szintén királyi tanácsos lett,132 szintén távollévõ követeként szerepelt
ugyanezen az országgyûlésen.133 Jeszenák Pál az 1728–29. évi diétán már nem ki-
sebb személyiséget, mint Savoyai Jenõt képviselte, majd 1741-ben már megyei kö-
vetként és az ellenzék vezéreként találkozunk vele.134 1751-ben Jeszenák Jánost a
hozzászólók harmadik vonalában találjuk az említett, június 11-tõl július 7-ig ve-
zetett, igen részletes naplórész alapján, Jeszenák Pált a negyedikben: de ezáltal is
mindketten kiemelkednek a „néma” 80 százalékból.135 Okolicsányi János után má-
sodikként Jeszenák János szólalt fel az ellen, hogy a gyõri káptalan követelései kés-
leltessék Gyõr szabadi királyi városi privilégiumainak becikkelyezését,136 a követke-
zõ országgyûlésen pedig távollévõ követeként került a diéta egyik paszkvillusába.137
Tagja lett az Ausztriával közös határ megvizsgálására a diéta által kiküldött bizott-
ságnak.138 1792-ben Jeszenák Pál tábornok, a korábban említett Jeszenák Pál fia
már báróként vett részt a diétán.139
A kiragadott példák nem tanulság nélkül valók. Arra vallanak, hogy a köznemes-
ség politikai szerepvállalása a társadalmi elõmenetel fontos útja lehetett, s hogy a
személynök és királyi tábla tagjai mellett a vármegyei követek pályafutásának vizs-
gálata is ígéretes résztémája ennek a kérdésnek.
A vármegyei követek és a misera plebs contribuens
A vármegyei követek zömének az adóemeléssel szemben megnyilvánuló ellenállá-

sát nem lehet arra leegyszerûsíteni, hogy a földesuraknak nem állt érdekükben na-
gyobb részt átengedni az államnak mindabból, amit a jobbágytól elvonni lehetett.
* Schwarzenberg herceget és Esterházy Mihály herceg özvegyét képviselte, valamint gróf Esterházy
Anna Eleonórát, gróf Pálffy Károly özvegyét. (MOL N51 1. csomó Fasc. O series dominorum iudicum
tabularium, universorumque dominorum ablegatorum in domo regnicolarum, ad praesentem diaetam per
suam maiestatem serenissimam pro die 20 mensis junii anni 1722, in liberam regiamque civitatem Po-
soniensem congregatum.)

„Természetes” ellenzékiségüket paternalizmusuk is fûtötte. Úgy érezték, hogy sa-
ját jobbágyaikat védik az államtól, nemzetüket az idegenektõl. Somogy 1722. évi
országgyûlési követeinek utasítása mindössze hat pontból állt, de ebbõl három köz-
vetlenül a jobbágyság érdekeiben szólt: a katonaság nyári táborozását sürgették, és
a gratuitus labor eltörlését, valamint a megye portaszámának csökkentését, hogy „az
adózó szegénységen könnyítve legyen”.140 Ez önzetlen cselekedetekhez is vezethe-
tett: az 1717. évi concursus által III. Károly védõszentje, Borromei Szent Károly bé-
csi templomának felépítésére megajánlott 4000 forint felosztását „a nyomorult nép
megterhelése nélkül” rendelte el.141
A rendek szorgalmazták a legalább részben terményekben való adófizetést is.142
Az 1736. évi concurus alkalmával ugyancsak az adózó nép nyomorúságának ecsete-
lése és a fennálló adóhátralékok nagysága volt a fõ érv a III. Károly által kért
subsidium megadása ellen, azaz egy alacsonyabb összeg megajánlása mellett.143
Nem volt ez másként egy évvel késõbb sem. De nemcsak az ellenzék hangja ez:
maga gróf Erdõdy György kamaraelnök is „a kimerült nyomorult adózó nép sze-
rencsétlenségérõl” beszélt. A „nyomorult nép megóvásáért kell munkálkodni” –
írta gróf Oedt királyi biztos válaszában, miután a concursus már két feliratot intézett
hozzá a kért subsidium megajánlásának lehetetlen voltáról. A subsidium végül is
megajánlott jelképes, mindössze 150 000 forintos összegének elfogadását ismét
csak „a szegény adózó nép nyomorára” való hivatkozás tette lehetõvé a kormány-
pártiak részére.144
Winfried Eberhard szerint az abszolutizmus felvilágosult jogkiegyenlítõ (tulaj-
donképpen parasztvédõ) magatartásával a cseh nemesség elméletben nem tudta
felvenni a kesztyût, és koncepció nélküli defenzívába szorult.145 Talán valóban a
magyar rendek találékonyságáról tanúskodik, hogy ideológiájukban a nemesi nem-
zet szabadságának védelme mellett a „nyomorult adózó nép” ehhez nem tartozó
paternalista védelme is szerepet kapott?
Jaj! vallyon mint élhet a’ contribuens nép

Ha nyakába esik ez a terh’? most sem ép
– sír a „haza mimfája” a diétán keletkezett egyik versezetben.146 Bizonyára nem

egyszerûen hideg fejjel kitervelt hazugság volt a népre hivatkozni. Sokan láthatóan
internalizálták, õszintén hitték és vallották azt a gondolatot, hogy a nemesi nemzet
mellett a magyar nép érdekeit is képviselik. Ebben a tekintetben, úgy tûnik, a ma-
gyar rendek megelõzték ausztriai társaikat. Ott „azt mutatja a politikai gyakorlat,
hogy a rendi képviselõkben éppenséggel csak fokozatosan tudatosodott a gondolat,
hogy a tartomány teljes lakosságát képviselik” – írja Wilhelm Brauneder. 1800-ban
a kormányzatnak kellett erre figyelmeztetnie a felsõ-ausztriai rendeket.147
Az 1764–65. évi országgyûlés egyik követe, Rosty Ferenc levelei148 jól példázzák
ezeket a paternalista érzelmeket: „…mi minket illet, Isten kegyelmibül ugy állunk,
hogy sem filelem, sem igéret, sem adomán, sem böcsület, arra nem hajt, és moz-
déthat, hogy ides Hazánknak vagy Vgyénknek legh kevesb káráro, vagy terhire
vonyhasson – vallotta – s vadnak mégh sok illyes álhatatos jó szivû barátink, kiknek
velünk egyben kapcsolt jó szándékja s igyekezetek által Isten eõ szt. Felsége el
távoztattya édes hazánk veszélit és romlását, mast szüksiges buzgon imádkozni,
hogy a’ mindenhato nagy ur Isten mind Felsiges Asszonyunk ugy a mi sziveinket
ugy vezérelni méltóztassik, hogy minden sérelmek szent vezérlése által rólunk el
fordíttassanak.”
Úgy élte meg Vas vármegye országgyûlési követeként az 1764–65. évi diéta adó-
ügyi vitáját, mint egy ostromot: „Mast mindennap kilencz órátul, délután három és
nigyigh Sessioban vagyunk, tegnap pedigh regveli nyolcz orátul, délután ött óráigh
ültünk s azután ebédültünk, a’ mint hogy nagy veszedelmes ostromunkis vala teg-
nap de Isten meghtartot bennünket.” Egy éjszaka nem tudott aludni a misera plebs
contribuens ügyének kétségbeejtõ állapota miatt: „mast csak lebegh a’ szeginsigh
ügye, mellyért az egyik el mult étszakán nemis alhattam, a’ nagy buban s- keserû-
síghben maid szívem szakad…” Egy politikai beszédben ezeket a mondatokat ok-
kal tarthatnánk üres, sõt akár visszataszító propagandának is. Mindezt azonban
Rosty Ferenc feleségéhez írt magánleveleiben vetette papírra, vele pedig ugyanezen
levelek szerint bensõséges viszonyban volt – tehát kijelentéseit elõször alapvetõen
õszintének tartottam.* „Dícsérem a szegényt meg szánó szívedet” – írta róla egy
pasquillista is.149 Ezért ért meglepetésként, amikor egy másik kutatással összefüg-
gésben a „szeginsigh ügyével” kapcsolatban egész más attitûdöt mutató leveleire
bukkantam.
Nem sokkal a diéta után Tallián Lászlónak a robothátralékukat szeptemberben
ledolgozni vonakodó jobbágyait Rosty alispán büntetéssel fenyegette, majd amikor
az úrbérrendezés elõjátékát jelentõ dunántúli parasztmozgalmak jeleként egyes
rábakovácsi parasztok Mária Teréziához fordultak kérelmükkel, a reakciója a kö-
vetkezõ volt: õket „megh feddettem, hogy békissighben és csöndessighben marad-
janak, mert rosszul járnak…” 1766 novemberében megígérte, hogy Tallián László-
hoz „jobbágyinak nyakas engedetlensigek megh hajtássáro, és töréssire” ki fog
menni Rábakovácsiba. A kifejezésekbõl akkor is világos, hogy Rosty a fennálló rend
* Nem egyedi esetrõl van szó. Gróf Sigray Károly 1772-tõl 1785-ig, majd 1790-tõl 1798-ig töltötte be
Somogy vármegye fõispánjának hivatalát. Egy levelében 1791. április 1-jén annak a véleményének
adott hangot, hogy a „szigeti processust fölöttébb mesze terjedésére nézve kölletvén kétfelé vágni, va-
lamint az közjóra nézve”. Az indoklásban a közjó eleme volt hangsúlyosabb. A járás kettéosztása
ugyanis nemcsak azzal járna, hogy a „nemes vármegye magistratussát” kell megnövelni, hanem – és
fõként – azzal is, hogy „az betegeknek, leg inkább pediglen szülõ asszonyoknak, és magzatinak életek
megtartása az borbélyokhoz és bábához közellebb való lététül fügvén”, az új járásban külön seborvosi
és bábaállás létesítése révén helyzetük javulna. A majdani jakobinus igazgató Sigray Jakab összeve-
szett ugyan apjával (Reiszig: Somogy története 501.), de az kétségtelenül emberbaráti érzelmekrõl tett
tanúbizonyságot ugyanezen levelének egy másik passzusában is. A jobbágyaira esõ koronázási aján-
dék összegének közlését kérte, hogy õ nekik ennyit ajándékozhasson, és azok a pénzt saját nevükben
fizethessék be (Gróf Sigray Károly 1791. április 1-jén Kõszegen kelt és Gaál László alispánhoz inté-
zett levele. [Gaál]).

töretlen híve volt, ha az ígért látogatásra végül nem is került sor.150 Tehát világrend-
jében összefért a parasztok iránti mindennapos elnyomó attitûd és az elvi-nemzeti
jobbágyvédõ álláspont. A szegény adózó nép terheinek enyhítése ugyanúgy a min-
dennapos politikai frazeológia része volt a rendi oldalon, mint a felvilágosult ab-
szolutizmus képviselõinek megnyilvánulásaiban. A rendi ellenzéki politikusok ezt
feltehetõen nem érezték ellentétesnek a fennálló szokásokkal szentesített – adott
esetben egyenesen elnyomónak nevezhetõ – gyakorlatukkal.
Ugyanakkor a rendi dualizmus másik pólusán Kaunitz elsõ érve is az volt a diéta
rövidre fogása mellett, hogy különben „költségeinek terhe mind jobban nehezedik
a szegény népre”.151 Ami konkrétan az úrbérrendezés kérdését illeti, érdemes arra
rámutatni, hogy túlzott egyszerûsítés lenne a jobbágyvédelmet illetõen a terheket
mérséklõ „felvilágosodott”* „jó” királynõ és a misera plebsre csak szavakban hivat-
kozó „elmaradott”, „rossz” rendek ellentétére redukálni a képletet. Mária Terézia
majd (és fõleg) II. József felvilágosult abszolutizmusa a század közepétõl a korábbi
berendezkedést nem felszámolni próbálta, inkább mindketten új irányba igyekez-
tek fordítani államuk hajóját. Szövetségüket az arisztokráciával és a katolikus egy-
házzal fenn akarták tartani, csak épp módosult tartalommal, hogy a birodalom ké-
pes legyen versenyben maradni a kor modern, központosított korai nemzetállamai-
val – írja Robert Evans.152 A kormányzatot alapvetõen gyakorlati szempontok
vezették. Peter Baumgart a Bécs számára ekkor mind fõ ellenségképet, mind a leg-
fontosabb mintaképet jelentõ Poroszországról azt mondja, hogy ott az uralkodók
I. Frigyes Vilmos óta folytatott általános parasztvédõ politikáját – a felvilágosodás
humanitárius szempontjainak hangoztatása ellenére – alapvetõen az kénysze-
rítette ki, hogy össze kellett hangolni a hadügy és a gazdaság szempontjait.153
Ugyanakkor Otto Brunner mélyre ható elemzése, aki rávilágít, hogy a központi
hatalom régóta törekedett a helyi hatalmak korlátozására – a bírói és közigazgatási
szervezet kiépítése ezzel is magyarázható. Franciaországban már a 12. századtól
megfigyelhetõ ez a folyamat: prévotékˆ és baillage-ok jönnek létre. A királyi hatalom
sikerrel vette fel a versenyt a helyi védelmi hatalommal. Elõbb a városok védura lett
a király, majd a parasztoké is – a földesúr helyébe lépve. (A folyamat a bíráskodás,
az igazgatás, az adóztatás és a hadba hívás területén haladt elõre.) Ezzel a földes-
uraság végül elveszítette azt a védelmi funkcióját, amely valaha létrejöttét indokol-
ta: csupán értelmüket vesztett, ezért a parasztok szemében gyûlöletessé vált feudá-
lis jogok komplexuma maradt.** Már Tocqueville rámutat, hogy ezek azért voltak
* Az azt ért támadások ellenére Derek Beales a „felvilágosodott abszolutizmus” – sõt inkább „felvilá-
gosodott despotizmus” – fogalma mellett érvel (Beales: Enlightened Despot 2–8.).
** Julian Swann a 17. századdal szembeállítva a 18. századi francia társadalmat jellemzõ jelenségnek
tartja, hogy a nemesség elveszítette a közösség védelmezõjének és a vitákat elsimító döntõbírájának
szerepét (Swann: French Nobility 153.). A német nemesség már nem volt ilyen szélsõséges indulatok
céltáblája, s a magyar általában szintén nem: azt keresve, hogy milyen jogokat és funkciókat õrzött
meg, talán elegendõ arra a patriarchális képre utalnunk, melyet Újfalvi Sándor festett apja ítélkezésé-
rõl: „…minden ünnepnapon kihallgatást tartott hajnaltól délig jó idõben a kapuja melletti eresz alatt.

sokkal gyûlöletesebbek Franciaországban, mint a voltaképpen sokkal súlyosabb
poroszországi vagy Habsburg birodalombeli terhek, mert a nemességnek már nem
volt valódi hatalma, csak „bosszantó kiváltságai”, a kisbirtokos parasztság kikerült a
kormányzata alól.154 A folyamat eredményeképpen a helyi uralmi vagy kommuná-
lis kötelékekbõl kiváló parasztok, illetve polgárok közvetlenül a központi állam füg-
gésébe kerültek. A 18. század legvégétõl pedig egyes államok már törekedtek annak
az ideálnak a megvalósítására, hogy minden hatalmi struktúrát lebontsanak önma-
guk és az egyén között.* A magyar parasztok és földesurak viszonyát tekintve az álla-
mi beavatkozás még nyilvánvalóan messze nem tartott itt: a Mária Terézia-féle
úrbérrendezés kapcsán alig az elsõ lépések történtek meg ebben az irányban.**
Láttuk, hogy Rosty nemcsak a hazának, de rögtön utána vármegyéjének is hûsé-
get fogadott. Ez a lokálpatriotizmus néha egymással szembeállította a vármegyé-
ket, legkézenfekvõbb módon az adófelosztás kérdésében. Az adó mennyiségét a
törvényhatóságok közt a nádori porták arányában osztották fel, a felosztást pedig
idõrõl idõre módosították. 1722-ben a Dunán inneni és dunántúli vármegyék
együtt tiltakoztak a sérelmesnek vélt adófelosztás ellen.155 De nem csak egész kerü-
letek kerültek szembe egymással. Az egyes megyék követeinek is az volt a céljuk,
hogy ne csak az országra esõ adóösszeg csökkenjen, hanem a vármegyéjüket terhe-
lõ rész is. Erre kaptak például utasítást Ugocsa megye követei 1722-ben, és sikerrel
is jártak. Szanyi János nem utazott haza az év végi országgyûlési szünetre, hanem –
többedmagával – gyakran felkereste Kapy Gábor ítélõmestert, aki a porták rectifica-
tióját végezte, hogy segítse munkáját: „Emlétett ítélõmester Kapy Gábor uramnál
tegnap elõtt össze gyûlvén, beszélgettünk a közöttünk csinált proportiónak manu-
tentiója [arányának, arányosításának fenntartása] végett, a minthogy abban a tévõk
leszünk a mi legjobbnak kívántatik.” Közremûködése nem maradt eredménytelen:
„Istennek hála már harmadfél portánk le rovattatott, ha csak lehetséges többre is
igyekezem.”156
Mint már futólag láttuk, 1765-ben felbukkant és 1790-re megnõtt a jelentõsége
egy másik kérdésnek, amely a rendi ellenzék tagjait egymás ellen fordíthatta a dié-
tákon. Egy paszkvillista már 1764–65-ben megrótta Lubyt, mert latinul beszélt.***
A magyar nyelv ügye kapcsán 1790-ben Jeszenszky Elek barsi követ került a
paszkvillisták tolla hegyére, valamint Prileszky Trencsén vármegyei követ, aki
Az egész utca tele volt panaszos felekkel, kik rendre elõszólíttatván, panaszaikat elõadták. Atyám né-
hány rövid szókban ítéletet mondott, s azt oly tárgy, személy és körülmények ismeretével, melyek
mindmáiglan magasztalással emlegettetnek.” (Újfalvi 143.)
* Brunner: Neue Wege 194–195. Megjegyzem, hogy innen kiindulva kézenfekvõ, miért nem illik bele
a kollektív jogok, mondjuk a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak koncepciója a hagyományos
nyugat-európai politikai gondolkodásba: az a minél szélesebb körû egyéni jogok és az állam jogai kö-
zött eredetileg lényegében nem ismer el közbensõ lépcsõfokot.
** Késõbb az 1811. évi ausztriai polgári törvénykönyv kizárta a földesurak és parasztok kapcsolatait a
magánjog területérõl, és a közjog szférájába utalta õket (Brunner: Land und Herrschaft 250–251.).
*** Országgyûlési versek 4. Ebbõl is látszik, hogy a magyar nyelv pártolását II. József germanizációs
politikája csak felerõsítette, de nem az hozta létre.

szintén ellenezte a magyar nyelv hivatalossá tételét: „Ki kell kergetni az ilyen em-
bert az országgyûlésrõl, indítványozza a pasquillista” – Téglás J. Béla tolmácsolá-
sában. Prileszkyhez hasonlóan Zorkótzy Túróc megyei követ sem magyarul be-
szélt, s ezért került a támadások kereszttüzébe. Jezerniczky Károly ugyancsak a
magyar nyelv ellen foglalt állást.157 Ez az új frontvonal a rendi ellenzékiség sok ki-
emelkedõ figuráját tudta volna leválasztani a saját táboráról, de a vizsgált idõszak-
ban nem mélyült el annyira, hogy ezzel a következménnyel járjon.
A protestáns tiszai megyék mint az ellenzék magja
Nem mondhatjuk, hogy minden egyes megyei követet olyan paternalista elhiva-
tottság hatott volna át, mint Rosty Ferencet, s hogy csupáncsak ez húzódott volna
meg az ellenzékiség hátterében. Az ellenzék kemény magját kétségkívül a tiszai
vármegyék adták, ahol a protestantizmus hadállásai a legerõsebbek voltak, így itt a
18. században a nemesi társadalom szinte egésze mintegy beleszületett az ellenzé-
kiségbe. Winfried Eberhard úgy véli, hogy éppen a vallási legitimáció hiánya volt az
oka annak, hogy a cseh rendek körében nem jött létre tartós politikai ellenzék –
noha elnyomásukról 1627 után nem beszélhetünk. Az ellenzéki csoportformáló-
dáshoz, a szolidaritás kialakulásához elvi-vallási legitimációra és motivációra lett
volna szükség körükben: úgy, mint Magyarországon.158 Robert Evans úgy véli, hogy
a cseh és a magyar nacionalizmus közvetlenül a protestáns örökségbõl nõtt ki ké-
sõbb, s hogy a magyar reformkor liberálisai a kálnivista köznemesség örökösei vol-
tak. A 18. századi katolikus Habsburg Birodalmat jobban fenyegette a protestáns
veszély, mint az elnyomottak lázadásai.159 A 18. század északkelet- és kelet-ma-
gyarországi vármegyéi pedig kétségkívül a 17. század protestáns rendi függetlensé-
gi mozgalmainak voltak az örökösei.
Az 1712-ben, a reformjavaslatokról folytatott vitában jelentõs véleménykülönb-
ségek figyelhetõk meg a vármegyei követek közt. Nemcsak a felsõtábla állt szemben
az alsótáblával, de a dunai vármegyék követei is inkább osztották a klérus és a távol-
lévõk követeinek megbékélésre hajló álláspontját, mint a tiszai vármegyék követei-
nek hajlíthatatlanságát.160 Május 21-én a tiszai vármegyék kerülete 10 000 arany
(45 000 forint) koronázási ajándékot akart adni, amikor a Dunán inneniek 100 000
imperialist, azaz tallért (200 000 forintot),161 a fõrendek pedig 15 000 aranyat (67 500
forintot).162
A tiszai vármegyék táblája (a „hagyományos ellenzék”, ahogy Csekey István ne-
vezi) szükségesnek látta a Pragamtica Sanctio elfogadása után külön is kijelenteni,
hogy tagjai is önként és jó szántukból fogadták el azt.163 Korábban láthattuk egysé-
ges ellenzékiségüket az 1728. július 24-i diétai vita alkalmából: ekkor a két tiszai
kerület 21 : 0 arányban foglalt el ellenzéki álláspontot.* Ezen az országgyûlésen az
* 700.484 81–84. (Két vármegye megosztott volt, kettõ távol maradt.)

összeírás kérdésében intranzigens álláspontra helyezkedtek: a nemesek sem sze-
mélyükben, sem jobbágykézben lévõ földjeikre nézve nem lehetnek az összeírás
alanyai, csakis azok, akik jobbágyságot vállaltak, s így szinte feladták nemesi kivált-
ságaikat. A királyi tábla, a klérus, a szabad királyi városok küldöttei, a Dunán inne-
ni és a dunántúli vármegyék, valamint a távollévõk küldötteinek egy része mind
szemben állt velük e tekintetben. Õk valamennyien azon a véleményen voltak,
hogy a nemesek személye, háza és facultásai maradjanak ki az összeírásból, de az
általuk jobbágyi jogon birtokolt földek, szõlõk már ne.164 Ha egy-egy protestáns kö-
vet ebben a kérdésben a kormány álláspontját tette magáévá, az a korabeli paszkvil-
lusszerzõk szemében érthetetlen devianciának tûnt. Prileszky és Jeszenák Pál
mintegy „vallásuk ellenére” álltak az udvar céljainak szolgálatába.165
A tiszai vármegyék sok esetben összehangoltan vagy egységesen léptek fel.
1712-ben, a kiegészült diéta megkezdésekor Bay Ferenc és Balog György beregi kö-
vet diáriuma rögzíti kettejük beszélgetését Abaúj követeivel: „minthogy az elõtt is
az N[agyságo]s 13 Vármegyék coniunctim [együtt] köszöntötték az méltóságokat,
most is jó volna hasonlót követni…”166
A századvég nemesi-nemzeti mozgalmának motorja is az északkeleti, többségé-
ben protestáns vidék volt, H. Balázs Éva megfogalmazásával: Gömörtõl a Szepes-
ségen, Zemplénen keresztül le Szabolcsig, Szatmárig.167 1790-ben a tiszai kerület
lesz a hangadó, „a diéta lelke”. Vezetõi pedig szinte valamennyien köznemesek:
Vay István, Máriássy István, Luby Károly, Pogány Lajos és a kerületi ülés állandó
jegyzõje, Domokos Lajos.* A három kerületi ülés politikai profilját a hitlevél vitája
kapcsán Marczali Henrik a következõképpen jellemezte: „Tiszántúl radikális; Du-
náninnen reformáló; Dunántúl conservatív, sõt reactionárius mint mai szóval mon-
danánk.” A felekezeti kérdésben a tiszaiak teljes egyenlõséget követeltek, a Dunán
inneni kerület – köztes helyzetét mintegy demonstrálva – nem tudott határozni, a
Dunántúl pedig nem nagyon akart túllépni a katolikus hegemóniát biztosító meg-
szorító értelmû törvényeken.168 1792-ben négy arisztokrata választatta magát vár-
megyei követté, s nem véletlen, hogy mind a négyen tiszai vármegyéket képviseltek.169
A protestáns ellenzékiség összekapcsolása a tiszai kerületekkel annyira közhely-
szerûvé vált, hogy még 1938-ban is a „tiszai magyarok képviselõjének” tartotta és
mondotta a fiatal Habsburg Ottó az õt felkeresõ Benda Kálmánt – feltehetõleg re-
formátussága és büszkén vállalt (már a bemutatkozáskor elõrebocsátott) antilegi-
timista volta miatt.170
Helmut Georg Koenigsberger egy 1982. évi rendiségtörténeti konferencián két fõ
kutatási irányt javasolt: a tipológiakutatásokat – de ezekbõl nem nõhet ki átfogó
modell, mondta – és a rendi állam vagy vegyes monarchia kérdését, azaz az uralko-
dó és a rendek hatalmi harcának és együttmûködésének problémáját. Összehason-
lító alapon meg lehetne állapítani – vélte Koenigsberger –, mikor melyik kerül elõ-
* Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 4. Gróf Fekete János – írja – több volt egyszerû eszköznél,
de nem volt fõember.

térbe, s kiderülne, hogy ebben nagy szerepe volt a vallási különbségeknek és a
gazdasági fejlõdésnek, melyet nem követett a politikai hatalom megoszlásának mó-
dosulása.171 Ez utóbbi irány legígéretesebb terepét a kora újkori magyar rendiség
történetét tekintve mindenképpen a tiszai vármegyék, Kelet- és Északkelet-Ma-
gyarország politikai viselkedésének feltérképezése jelentené.
A többször említett 1728. július 24-i diétai állásfoglalás az egyetlen forrás, amely-
re támaszkodva néhány bizonytalan megállapítást megkockáztathatunk ebben az
irányban, mintegy csak jelezve, hogy ilyen jellegû kutatásokra a 18. századi politi-
katörténet is lehetõségeket kínál. Egy országgyûlési napló a vármegyék állásfogla-
lását rögzíti,172 s ezt az 1. térkép szemlélteti. A dunai kerületek vármegyéi többsé-
gükben elutasították az évi adóösszeg felemelésére vonatkozó kérést. Az emelést öt
vármegye (Veszprém, Gyõr, Esztergom, Fejér és Baranya) tartotta elképzelhetõ-
nek, Vas és Zala megosztott volt (azaz két-két követük ellentétes véleményt képvi-
selt), Tolna pedig távol maradt a véleménynyilvánítástól.* A helyzetet megpróbál-
hatjuk összevetni a tízkötetes Magyarország története 5. kötetében közölt térkép-
pel, mely a vármegyék 1834. évi politikai állásfoglalását tükrözi (konzervatív,
reformpárti, változó).** (Lásd a 2. térképet!)
Az adóemelés elfogadását kormánypárti álláspontnak tekintve a konzervatív be-
állítottsággal tekinthetjük rokonnak, visszautasítását ellenzékinek tartva a reform-
pártisággal rokoníthatjuk, a megosztottságot pedig a változó állásfoglalással hoz-
hatjuk párhuzamba. Így szemlélve az összevetés nem hoz sok eredményt: az öt en-
gedékeny dunai vármegyébõl bõ száz évvel késõbb csak kettõ maradt konzervatív
(Fejér és Esztergom), kettõ (Gyõr és Baranya) viszont reformpárti lett. Furcsa mó-
don az állandóság hiánya állandó Vas vármegye esetében, azaz határozatlansága
változatlan: megosztott volt 1728-ban, és változó állásfoglalású 1834-ben. Összes-
ségében tehát kilenc vármegye viselkedése nem változott, öté az ellenkezõjére for-
dult, és változó lett (vagy volt) további nyolcé. (Lásd a 3. térképet!)
Több sikerrel jár viszont a tiszai vármegyék hosszú távú politikai viselkedésének
vizsgálata: 1728-ban a két kerület kategorikusan szót emelt mindenféle adóemelés
ellen, mellette nem állt ki egy megye sem. (Csanád távol maradt.) Az 1834. évi poli-
tikai arculattal összevetve itt már 11 vármegyét találunk, amelynek viselkedése
megegyezõ (ellenzéki) maradt, csak háromé fordult meg, s lett konzervatív (Gö-
mör, Bereg és Máramaros), négyé pedig változó lett. Ahogy a dunai kerületeket te-
* Sopron hiányzik. A vármegyék állásfoglalását nem tekinthetjük véletlennek, de nem is volt éles a ha-
tárvonal ellenzékiek és kormánypártiak közt. Ezt mutatja az a szeptember 6-i szavazás, amikor az
összes vármegyébõl Pest, Esztergom, Baranya, Moson, Tolna, Vas és Trencsén támogatta a kormány-
párti indítványt. E hét megye többsége az imént vizsgált voksolás alkalmával sem volt ellenzéki – há-
rom azonban mégis. 6-án a tiszai vármegyék követei közül Máriássy és Vay Ádám szintén igennel sza-
vazott (700.484 133–134.).
** Gergely: A reformokat ellenzõ és támogató 725. A térkép az önkéntes örökváltság törvénybe ikta-
tása ügyében (szeptember 27.), az úriszék korlátozása ügyében (október 1.) és a jobbágyok személy-
és vagyonbiztonsága ügyében (október 3.) tett állásfoglalások összegzése alapján készült (Mérei
[szerk.]: Magyarország története 1454.).

kintve az 1728 és 1834 közti változás volt valamivel erõsebb, az egész országra néz-
ve ez egyensúlyban volt a változatlanul maradó politikai viselkedéssel (20-20 vár-
megye),* ez pedig a tiszai vármegyék viszonylag állhatatos ellenzékiségének volt
köszönhetõ. A tartósan ellenzéki álláspontot a Dunántúlon csak Somogy, a Dunán
inneni kerületben Pozsony, Bars, Hont, Zólyom és Nógrád vármegye képviseli, te-
hát a két dunai kerületben csak hatot találunk a stabil ellenzéki állásfoglalású me-
gyékbõl – a többi 11 mind tiszai vármegye: Heves, Borsod, Torna, Ung, Ugocsa,
Szabolcs, Szatmár, Bihar, Békés, Csongrád és Arad. A másik póluson csak két me-
gye marad: a vizsgált kérdésekben mindössze Fejér és Esztergom képviselt hosszú
távon következetesen kormánypárti álláspontot.**
1790. augusztus 6-án egy munkálatban a két dunai kerületi ülés felosztotta a ter-
vezett szenátus 40 helyét a vármegyék közt. Elõször is két-két helyet juttattak volna
Horvátországnak és Szlavóniának (együtt), Erdélynek és a „reinkorporálandó ré-
szeknek”.*** A többi 34-et a négy kerület közt a következõképpen osztották volna
fel (és nem kell biztosra vennünk, hogy ezt a tiszaiak elfogadták volna): Dunán in-
neni kerület – tizenkettõ, Dunántúl – nyolc szenátor, Tiszán inneni kerület és Ti-
szántúl – hét-hét. A számokból kitûnik, hogy mindhárom kerületben elõfordult
volna a tervezet szerint, hogy két (sõt három, négy vagy öt) önálló vármegye kapott
volna együtt egy szenátori helyet. Ugyanakkor – és ez érdemel figyelmet – két-két
szenátori helyet tartottak volna fenn Pozsony, Nyitra és Vas vármegyének.173 Leg-
alábbis a dunai vármegyék közül ezek számítottak ekkor – és feltehetõleg nemcsak
ekkor – vezérvármegyéknek. A tiszaiaknak ebben a tervezetben megmutatkozó
háttérbe szorulása azonban feltehetõen nemcsak ekkor nem felelt meg a fennálló
helyzetnek, hanem már korábban vagy késõbb sem.
3.c | A kormányzat törekvései és eszközei

A diéta elõkészítése
Az uralkodónak megvolt az a stratégiai elõnye, hogy elõkészített tervvel léphetett

fel az országgyûlésen, és javaslataival megszabhatta a diéta irányát.174 Az 1764–65.
évi országgyûlésen például a királyi elõterjesztésekben nem is szereplõ úrbérrende-
* A távol lévõ vármegyéket ebben az összevetésben nem szerepeltettem.

** A huszadik változatlan politikai profilú vármegye a korábban említett Vas.
*** Mivel hogy a Partium 1732 utáni értelme szerinti alkotórészeit (Zaránd, Közép-Szolnok, Kraszna
vármegye és Kõvár vidéke) felsorolták a tiszántúli kerület részeként, itt a Partiumnak vagy egy eseti ér-
telmével van dolgunk (gondolhattak akár a majd a Magyar Királyságba kebelezendõ balkáni terüle-
tekre, akár Galíciára, melyet Mária Terézia Magyarország uralkodójaként csatolt birodalmához),
vagy – én ezt tartom valószínûbbnek – egyszerû tévedéssel van dolgunk, és a Partiumot itt másodszor
is tekintetbe veszik.

zés Damoklész kardjaként függött a magyar rendek feje fölött. Az adóemelés ügye
is végül azért ment át, mert Mária Terézia utolsó leirata félreérthetetlenül az úrbér-
rendezés végrehajtására célzott.175 A rendiség erõi nem voltak egységesek, sokszor
divergens utasítások kötötték meg valamennyire a megyei követek kezét, és vallási
ellentétek is megosztották õket. Mindezek ellenére a kormányzat okkal tartott attól,
hogy a diétán egységes rendi ellenzék alakul ki, és igyekezett mindent megtenni en-
nek elkerülésére.176
Az 1750-es években gróf Pálffy Miklós késõbbi kancellár emlékirata a kormány-
zat szempontjából nagy fontosságot tulajdonított a fõispánok megfelelõ kiválasztá-
sának: „Tõlök függ a tisztségek betöltése, az adóügyre is nagy a befolyásuk…” Rá-
juk pedig utasítás, levelezés, az udvarhoz hívás, valamint a nádor, a prímás és má-
sok által lehet befolyást gyakorolni.177 Ennek szellemében a fõispáni utasítások
nagy súlyt helyeztek arra, hogy a fõispán legyen jelen az országgyûlési követet meg-
választó és õt utasítással ellátó vármegyegyûlésen. A jelenlétet kétségtelenül befo-
lyása gyakorlásaként kell értelmeznünk, s nem vitás, hogy milyen irányban. 1722-ben,
amikor a Pragmatica Sanctio elfogadása volt a tét, egy udvari értekezlet nemcsak azt
követelte, hogy a fõispánok jelenjenek meg a követutasításokat megszövegezõ me-
gyegyûléseken, de rajtuk kívül a püspököket és a káptalanokat is arra szólították fel,
hogy az ügy érdekében próbálják meg befolyásolni a közvéleményt.178 Gróf Sin-
zendorf véleményét ugyanerrõl Csekey István idézi: „Mind a vármegyékben, mind
a városokban hangulatot kell teremteni. Meg kell nyerni »mindennemû elfogadha-
tó eszközzel, keggyel, reménnyel, igérettel és jó szóval«, még pedig legjobban a fel-
ség »személyes rábeszélésével« az esztergomi* és kalocsai érseket, a nádort és a töb-
bi fõurat mind. Jó lenne a megüresedett vagy késõbb megüresedõ egyházi és világi
méltóságokat betöltetlenül hagyni az országgyûlésig, hogy a pályázók annál mél-
tóbban iparkodjanak majd az országgyûlésen viselkedni. Meg kell dolgozni a sze-
mélynököt is, aki mint az alsótábla elnöke nagy tekintélynek örvend, valamint a fõ-
ispánokat is, hogy a megyei követek kedvezõ utasítására törekedjenek. Mert ha a
követek kedvezõtlen utasítást nyernek, inkább mondjanak le az egész országgyû-
lésrõl. Mindent meg kell tehát mozgatni, hogy a követi utasítások tekintetében
megbízható értesüléseket szerezzenek. A protestánsoknak is kedvezményeket kell
kilátásba helyezni.”179
Kaunitz 1761-ben a Magyarországgal kapcsolatos politika alapelveit lefektetve,
az udvar szándékainak megvalósítása szempontjából kulcsmozzanatnak tartotta a
behatolást a vármegyébe – a törvényes formákat nem bolygatva, de „szívóssággal”
és „elõvigyázattal”. Ám ezt is csak hírek szerzése céljából, mert amúgy a vármegyék
a „helyes útra szinte alig irányíthatók”.180 1765. március 6-án azt írta Mária Teréziá-
nak, hogy „nem lenne teljesen lehetetlen más arculatot adni a diétának, és elõre
biztosítani magunknak a fõ- és alispánok, valamint a küldöttek felfogását [támoga-
* Csekey „egri és kalocsai” érseket ír. Mivel ekkor az egri érsek méltósága még nem létezett, én helyes-
bítettem szövegében a feltehetõen ide értendõ „esztergomi”-ra az „egri” szót.
3.c A kormányzat törekvései és eszközei 185

tását]”.181 Sándor Lipót nádor 1795. április 16-i memoranduma is jelentõséget tulaj-
donított a megyék fõispáni pozíción keresztül történõ befolyásolásának, s ezért ki-
látásba helyezte az „alkalmatlan” fõispánok felváltását teljhatalmú adminisztráto-
rokkal.182
Az uralkodó elsõsorban a fõispánokat tette felelõssé a vármegyében történtekért.
Jól mutatja ezt gróf Teleki Sámuel magyar és erdélyi alkancellár, bihari fõispán ese-
te, akit Keresztesi József keresett fel 1790-ben. „Bihar vármegyérõl mondá, hogy:
»sajnálja az anarkhiában megesett zavarokat, én – ugymond – nem gondolván a
rajtam esett kedvetlenségekkel, azonnal lemegyek mihelyt hív a vármegye, de ma-
gamat nem obtrudálom [tukmálom rájuk] ha pedig hivnak vagy levelet küldenek,
azonnal viszem a királyhoz, és megmutatván engedelmet kérek a lemenetelre. Ha
pedig nem hivnak, ugy is kérek administratort a királytól, még pedig pápistát.«
Mondám én: »reménylem, hogy meglesz a hívás, mert már 600 subscribáltuk, a kik
excellentiádat kivánják«; – felelte: ‘de hát miért késnek, mennél tovább tart az anar-
chia, annál több lesz a zürzavar, a minap is a bihari pápista expressusok [küldöttek]
azon kérék a királyt itt Bécsben, hogy küldjön vasas regementet, mert az életek
sincs securitásban a protestánsok miatt. Péchy viczeispán eddig magát jól viselte, de
a minapi repraesentatióban nagyot vétett a mikor engem reggel hivatván Leopold,
haraggal mondá: »kicsoda most a biharvármegyei fõispán hogy ezen rendetlensé-
gek történnek?« – felelék: »én volnék igazság szerint«, melyre elmosolyodva mon-
dá: »igaz biz a, most jut eszembe magamnak is.«”183
Mivel azonban a rendek túlnyomó többsége ugyanazon világnézetet osztotta, s
eltökélten védte kiváltságait és az ország szabadságait, a rendiség pedig valóban ko-
moly összetartó erõt képviselt184 (és a közös nemesi szemlélet befolyása alól teljesen
még az udvarhû fõrendek sem vonhatták ki magukat), mindezen módszerek az al-
sótábla összetételének befolyásolására gyakran kudarcot vallottak, és a kormány-
zatnak erõs ellenzékkel kellett szembenéznie a diétán.185
Az indigenák
Elterjedt felfogás szerint a kormány indigenátusok adományozásával, azaz hon-

fiúsítással is megerõsíteni törekedett hadállásait a diétán. 1741-ben aggodalmat
keltett a gondolat, hogy a felsõtábla udvarhû indigenákkal lesz megrakva. Szu-
hányi Márton június 11-én gróf Károlyi Sándorhoz intézett levelében panaszko-
dik, hogy „[n]émet indigenák majd nagyobb számban convocáltattak a diaetára,
mint sem magyarok; a többi között most recenter [az utóbbi idõben] austriai két
consiliarius is rendeltetett aulicusok számában, egyike Managetta, ki utóbbi két
diaeta alatt emlékezetessen s jelessen forgolódott”.* Nemcsak a félelem volt va-
* Idézi Éble: Károlyi Ferencz 520. Az aulicusok itt a kormánypártot kell hogy jelentse. Szuhányi egy
héttel korábban így írt: „Tegnap az aulicusok bejöttenek feles számmal.” (Uo. 521.)

lós,* hanem a törekvés is kétségkívül megvolt a kormányzat részérõl. Mutatja ezt
egy névtelen 1721. évi emlékirat, amely úgy véli, hogy segít, ha indigena miniszter is
jelen lesz a felsõtáblán, s ha a többi indigena mágnás megfelelõen instruálja köve-
tét.186 Ezzel szemben nemhogy „miniszter”, de más indigena sem nagyon vett részt
az országgyûlésen, s követeik, ha egyáltalán voltak, nem bizonyultak a megyei kö-
veteknél kevésbé ellenzékinek, illetve ha maguk a honfiúsított fõurak megjelentek
is, nem biztos, hogy a kormánypárt rendíthetetlen támaszaiként viselkedtek. Ve-
gyük sorra mindezen eshetõségeket.
Csak egy példa a sok közül az 1722–23. évi diéta, amikor egy lista szerint szemé-
lyesen nyolc indigena jelent meg, 30-an követet küldtek, és 33 indigena még követet
sem küldött.** A távollévõk 1764. vagy 1790. évi névsorát tekintve is meg kell állapí-
tanunk, hogy az a politikai törekvés, amely az indigenák számának szaporítása mö-
gött meghúzódott, hogy a kormányzat a diétán az ország rendjeinek hozzá hû ré-
szét növelje, sõt többségre juttassa,187 igen kevéssé bizonyult sikeresnek.
Az 1.b fejezetben láthattunk egy számítást arról, hogy a megbízólevelek bemuta-
tásának alapján mit tudhatunk az 1741. évi diéta egyes csoportjainak késésérõl. Az
alsótábla messze legtöbbet késõ része a távollévõk követeinek csoportja volt. Amíg a
vármegyei követek legkésõbb az elsõ ülés napján mind bemutatták megbízólevelü-
ket, a távollévõk követeinek csak alig egyharmada tette meg ezt. Körükben az átla-
gos késés nem kevesebb 15 napnál.*** De szignifikáns különbség látszik az indi-
genák és a hazai mágnások követei közt is. Míg az utóbbiak átlagosan 12 napot kés-
tek,+ az indigenák követei másfélszer ennyit.++ A május 18-i munkakezdés után két
hónapon belül a legutolsó hazai mágnáskövet is megérkezett, míg az indigenák kö-
vetei közül tizenöt még csak ez után adta át megbízólevelét, az utolsó nem keve-
sebb mint 98 napos késéssel.
Korábban láthattuk már, hogy a távollévõk követei általában az ellenzék magját
jelentõ vármegyei követek politikai álláspontját osztották. (Egy országgyûlési nap-
ló az 1728. évi diétai tárgyalások kapcsán egyenesen úgy fogalmaz, hogy sok távol-
lévõ követe egyszerûen azon vármegye álláspontjához szabta a magáét, melyben az
õt küldõ mágnás birtokai feküdtek.188) Tehát nemcsak az látszik, hogy az indigenák
* Koch és Toussaint indigenátusának esetén túl is láthatunk példát arra, hogy a rendek megkíséreltek
fellépni az indigenák diétai szereplése ellen. 1790. június 14-én a dunai kerületek ülése úgy vélte, hogy
a késõbbiekben nem lenne szabad olyan indigenákat meghívni, akik Magyarország területén nem bir-
tokosok (700.447 71.).
** Követküldésük nem jellemezhetõ pontosan egyetlen számmal, mert egy követ több távollévõt is
képviselt, s az indigenák követei magyar távollévõket is képviseltek, de ha minden számba jöhetõt ide
sorolunk is, legfeljebb 30 követet küldtek az alsótáblára (700.485 22–33.). Egy másik lista pedig csak
két megjelent és 18 távol lévõ indigenáról tud (700.486/1). A számok nyilvánvalóan túl alacsonyak, a
lista viszonylag korán készülhetett, ám az adat így is beszédes.
*** 700.477 alapján. A szórás, az átlagtól való átlagos eltérés négyzetes átlaggal számított mértéke ke-
rekítve 20 nap.
+ A szórás 18 nap.
++ Az átlag 18, a szórás 23 nap.

általában nem tanúsítottak érdeklõdést a magyar diéta munkája iránt, de ráadásul
követekként a birtokos köznemességnek a megyei követekkel egygyökerû, s ezért
többnyire az ellenzék táborát szaporító képviselõit küldték.189
Végül még az sem biztos, hogy ha az indigenák elmentek a diétára, akkor bennük
Bécs „trójai falovát” kell látnunk. Példa erre a századelõ prímása, Keresztély Ágost
szász-zeitzi herceg, aki a még 1741-ben is kerengõ szóbeszéd szerint „az ország sé-
relmeit olyan õszinte felindulással hallgatta, mintha akár magának Attilának lett
volna kétségtelen sarja…”190 Pedig csak 41 évesen lett esztergomi érsek.191 A törté-
netet igazolja Bercsényinek 1708. február 4-én Rákóczihoz írt levele, amely kiemeli
a prímásnak a békítõ szándékú labancok közt az országgyûlés összehívásában ját-
szott szerepét: „Mert az új érseknek rettenetes híre kezd lenni, és mind az gyûlést s
mind Stahremberg változását neki tulajdonítják; hogy az békességrõl szólva mon-
dotta Stahremberg: ne bízzék ahhoz, mígnem ausrotten [ki nem irtják] a magyart
– azon felpattant, s azt mondta, vagy nem él, vagy soha tovább Stahremberg nem
commandiroz; és csak imprimálta [bizonygatta?] magának: megcsinálja a békes-
séget.”192
Míg a cseh arisztokrácia egybeolvadt az osztrák-némettel,193 a magyarba beolvad-
tak a valóban beköltözõ indigenák. Vajon ezt csak mennyiségi szempontok magya-
rázzák? Egy egykorú összesítés szerint 1542 és 1715 közt 224 honfiúsításra került
sor,194 ami elég magas szám a magyar arisztokrácia létszámát tekintetbe véve, jólle-
het ezen családoknak csak a töredéke költözött magyarországi birtokaira. A jelen-
ség mégis talán a magyar rendiség nagy integráló erejét mutatja, ami a 19. században
a magyar úr ideálján keresztül az asszimiláció és a társadalmi integráció legfonto-
sabb hajtóereje lesz majd – azzal a különbséggel, hogy az indigena arisztokraták (a
szász-zeitzi hercegtõl a Gvadányiakon és a Pallavicinieken át Jókai „új földes-
ur”-áig) beilleszkedése a magyar nemességbe még nem indokolható egyszerûen a
társadalmi felemelkedésre irányuló törekvéssel, amint azt a német vagy zsidó szár-
mazású polgársággal kapcsolatban említeni szokás. Bár az is igaz, hogy Winfried
Eberhard szerint az új cseh arisztokrácia tagjai már a második generációban cseh-
ként reagáltak. 1741-ben azután a fõnemesség majdnem fele Mária Terézia ellen
foglalt állást, alig több mint fele maradt hû hozzá: azok, akiknek birtokai fõleg
Csehországon kívül feküdtek, s akik udvari hivatalokat viseltek – szemben azokkal,
akiknek birtokai fõleg Csehországban feküdtek, és országos hivatalokat viseltek:
ezek a királynõt elárulva elfogadták VII. Károlyt.195 Innen nézve az indigenák ma-
gyarországi viselkedésében már nincs semmi különleges. Elõfordulhat, hogy még-
sem csak a magyar rendiség, hanem általában a közép-európai rendiség integráló
ereje volt nagy?

Csábítás és büntetés
A már ülésezõ országgyûlés ellenzéki szemléletû tagjaira állandó nyomás neheze-

dett. Elõször is a rendi méltóságokon keresztül megvalósuló pressziót kell említe-
nünk.196 1722-ben, még a diéta megnyitása elõtt, a Pragmatica Sanctio elõkészítése-
kor a fõ ügynök Tóth Lõrinc szerint gróf Pálffy Miklós nádor, Málnási szerint pedig
Csáky Imre bíboros és az egész Systematica Commissio volt, az utóbbi mint agitációs
központ.197 „Az corregimenre [társuralkodóságra] disponáltatnak Prímásnál, Pala-
tinusnál falkánként az követek [azaz rábeszélik õket]” – írta 1741. július 20-án ap-
jának gróf Károlyi Ferenc.198 Az 1764–65. évi országgyûlés adóemelési vitájában a
kormányzat a személynökön át próbált meg az alsótáblára, a nádoron és a prímá-
son keresztül pedig a felsõtáblára nyomást gyakorolni.199 Az alsótáblai klérus 1764.
október 10-én állt át egységesen az adóemelés ellenzõinek táborából a kormányja-
vaslat oldalára, minek hatására a vármegyei követek felhagytak az adóösszeg csök-
kentésének követelésével, és már csak az adóemelés lehetetlen volta mellett nyilat-
koztak. Mindennek közvetlen elõzménye az volt, hogy a nádor Mária Teréziánál
járt. Mielõtt a királynõ által végül elfogadott megajánlást megtették volna, a nádor
és a prímás „magánkörökben” igyekezett minél jobban elõkészíteni a javaslatot: vé-
gül az alsótábla tagjaival folytatott november 16-i tanácskozásuk után ment át az
adóemelés ügye az alsótáblán.200 Miután II. Lipót a hitlevélnek a magyar rendek ál-
tal javasolt második változatát is visszautasította, 1790. szeptember végén az a meg-
oldás bontakozott ki, hogy a rendek még egyszer engedményekre kérik a királyt, de
ha nem enged, elfogadják Mária Terézia hitlevelét. Hogy egy ilyen értelmû határo-
zat minden nehézség nélkül megszülessék, Zichy országbíró elõkészítõ értekezle-
tet tartott.201
Az 1649. évi decretum 44. cikkelye még – úgy tûnik – a magánkorrupció ellen fel-
lépve tiltotta meg, hogy a diétán a fõrendek és más országlakosok ajándékot adja-
nak vagy fogadjanak el, de ugyanez a 18. században inkább a rendi dualizmus kar-
dinális ellentétének összefüggésében merült fel. Címekkel, hivatalokkal, más java-
dalmakkal meg lehetett nyerni egyes vármegyei követeket.* Az 1741. évi diétán
Czompó Sándor Sopron vármegyei követ buzgólkodását az ülésen Szuhányi
Márton annak tulajdonította, hogy megígérték neki a kõszegi kerületi tábla elnöki
székét.202
Hogy Balogh secundált azt én nem tsudálom
Itélõ mesterségre vágyódását látom
* Kérészy: Rendi országgyûléseink 51. „…néhai Galánthai Balogh József komáromi viceispán és kö-
vet azt mondá nékem: »Ugy-e látott most Uramöcsém az országgyülésre sok száz hazafit hintókon
ideseregleni; higyje el, hogy a gyülés végével egy hat ülésü hintó is képes leend a jó hazafiakat innend
hazavinni.«” (Hunkár 99.) Ezt az 1805. évi országgyûlésen jegyezte fel Hunkár Antal, de a megállapí-
tás többé-kevésbé a 18. század diétáira is érvényes.

– írja egy paszkvillista Balogh Jánosról, az 1764–65. évi diéta egyik nógrádi köve-
térõl.203 Koronázásakor a király vagy a királynõ lovaggá, „arany sarkantyús vitézzé”
ütötte a kiválasztottakat, például 1741-ben Mária Terézia 25 arisztokratát és 22
köznemest.204 1792-ben I. Ferenc összesen 48 nemes vállát érintette meg háromszor
„Szent István kardjával”.205 A követek attitûdjére jellemzõ az a beszélgetés, amely a
kamarási és udvari tanácsosi tisztségekrõl az 1790. augusztus 26-i tiszai kerületi
ülésen a kerület két vezetõje, Domokos Lajos bihari követ, volt debreceni fõbíró206
és Máriássy István közt zajlott. Õz Pál leírása a következõképpen adja vissza a tör-
ténteket: „Domokos: Töröljük ki talán ezt a szót[:] corruptio. Máriássy: De bizony
maradjon, mert sokakat meg rontott az a kis villátska (értvén a’ kulcsokat), nevet –
Domokos: ez által a consiliariusság is el marad? (Hogy t.i. ennekutána tituláris
consiliariusok ne légyenek.) Igen is felelék a statusok. Kérdezte ismét: Meg marad
ez úgy [ti. ragaszkodnak a döntéshez]? Meg. – Én ebben soha sem consentiáltam
[nem egyeztem bele], mondá mosolyogva Domokos.”* A kamarási kulcsok és a ki-
rályi tanácsosi cím azon kevés presztízsjelzõ közé tartoztak, melyek jól láthatóan
kiemelhették a köznemeseket vármegyéjük nemesi társadalmának tömegébõl.
Ilyen eszközökkel nyilvánvalóan lehetett hatni rájuk – különösen olyan idõszakok-
ban, mint az 1790–91. évi diéta elsõ periódusa –, hát még hivatalokkal, ranggal és
birtokadományokkal.**
Gróf Károlyi Sándor szerint voltak olyan követek, akik azzal a határozott szán-
dékkal érkeztek a diétára, hogy éles ellenzékiséggel hívják fel magukra a figyelmet,
majd hagyják magukat megvesztegetni a kormányzat által, így szolgálják a „maguk
privatumát”.207 Saját levele szerint Szluha Ferenc is a személynökségre aspirált,
ugyanakkor, amikor a kerületi táblák ügyében az ellenzék fellépésének az egyik ve-
zetõje volt az 1722–23. évi diétán. Az „agg Nádasdy, az ellenzék élesnyelvû szóno-
ka, sírvafakadt a jutalmazásnál való mellõzése miatt” – írta jelentésében Starhem-
berg királyi biztos: nem Nádasdy kapta meg a kért és remélt veszprémi püspöki
széket, hanem a késõbbi prímás Esterházy Imre.*** Az 1741. évi országgyûlésen is
folyt „a lekenyerezés, a vesztegetés, a szavazatok megvásárlása, kezdve olyanokon,
kiket a fõ kolomposoknak, a legveszedelmesebbeknek kellett tekinteni” – írja Éble
Gábor, idézve Szuhányi Márton gróf Károlyi Sándorhoz és Ferenchez írt leveleit.
Márpedig õ helytartótanácsos mivolta miatt is mindig óvatos volt, tehát amit feltû-
* Õz II. 51. Megjegyzem, hogy Domokos Lajos nemcsak ekkor nem volt még királyi tanácsos, hanem
tudtommal késõbb sem lett az. (Vö. pl. Naponként-való 1792 xviii., Nagy I.: Magyarország családai
CD-ROM 8489. rekord.)
** Galántai Balogh József tehát tudta, mit beszél. Hunkár Antal emlékirata így látta az eredményt:
„ámbátor a követ otthon a megyéje által adott jó utasítása fentartására megesküdtetett, õ mégis hiusá-
gának mindent feláldozván, az ellen voksolt és a kormány többségét hajhászván, õtet vagy czímmel,
vagy pénzzel, vagy hivatallal, vagy jószággal megajándékozá és elcsábítá.” (Hunkár 98.)
*** Idézi (nem szó szerint) Takáts E.: Nádasdy László 133. (és szintúgy Bónis: A bírósági szervezet
113.). Takáts egyébként elmondja, hogy ebben az idõben Nádasdy „csaknem állandóan pénzszûké-
ben volt” (Takáts E.: Nádasdy László 90–99., idézet a 95. oldalról.). Az „agg fõpap” ekkor egyébként
60 vagy 61 éves volt.

nõ nyíltsággal írt meg, az minden bizonnyal köztudomású dolog lehetett. Arról
számolt be, hogy a vezérszónokokat egyházi és világi méltóságok nappal és éjszaka
is magukhoz hívják, és „pollicitációkkal és comminatiókkal, grationálisokkal [ígé-
retekkel és fenyegetésekkel, kegyadományokkal] bé akarják dugni szájokat”. Azt a
példát említette, hogy Berzeviczy János aktív ellenzéki követ az udvar dolgairól két
befolyásos rokonától, szintén alsótáblai tagoktól kapott információkat, de „mióta a
bécsi urnál” voltak, elapadt ez a forrás: az egyikrõl egy rokona állítja, hogy „30 eze-
rig való grationálissal bédugták a száját”.208
Károlyi Sándornak – ekkor már – nem kellett magára ellenzékiségével felhívnia
a figyelmet. Mivel a politikai, katonai és gazdasági ügyekkel foglalkozó rendszeres
bizottság munkájának oroszlánrészét maga végezte el az 1722–23. évi diéta elõtt,
III. Károly országbárói méltóságot és kamarásságot ajánlott fel neki. Ezeket vissza-
utasította, mire felkérték, szabja meg maga a jutalmát. „Mind az magamét kérem”
– állította büszkén, amikor – ahogy Éble Gábor írja – „beadta kívánságait nyolc
pontban, u. m. megtérítését a magyar kincstárnak elõlegezett 3500 s a Rákóczinak
[!] kölcsönzött 2000 aranynak, sóban vagy készpénzben; a martini, erdõdi birtok s a
tarczali szõlõ örökjogát leányága számára, ha fi-utóda kihalna; a szathmári örökös
fõispánságnak fia számára biztosítását, a fellaki uradalomnak és Gyõr-Berénynek,
melyeket õseitõl most leányágon bír, örökbe átszármaztatását fiú- és leányágra; a
poroszlói és füredi portiók pénzen megváltásának jogát, engedélyt, hogy Schlick
gróf cs. tábornoktól a csongrádi uradalmat 30000 forintért megvásárolhassa s örök-
jogon gyermekeire hagyhassa, továbbá hogy a temesi fõispánság neki adományoz-
tassék s végre hogy egy magyar lovas regementet fogadhasson a király költségén.”
Az uralkodó a pontok nagy részét teljesítette. Az ezredet csak késõbb állították fel, s
Károlyi a temesi fõispánság elnyerése helyett belsõ titkos tanácsos lett.209 Mint lát-
hatjuk, igen sokféle lehetett az udvar szolgálatának megérdemelt jutalma.
A követek lekenyerezésének nagyobb méretekben is alkalmazható hatásos esz-
köze volt a társadalmi élet.* Késõbb látni fogunk egy esetet, amikor 1764–65-ben
Mária Terézia meghívta az ellenzékiek vezetõit.210 1741-ben Mária Teréziához fel-
váltva hívták meg a szinte naponként tartott bécsi lakomákra a diéta tagjait.211 Ezt
az eszközt magáncélra is alkalmazni lehetett. 1790 nyarán esténként nagy társaság
gyûlt össze az országbírónál és a prímásnál. Gróf Károlyi Antal pedig nagy ebéde-
ket adott. Úgy tartották, hogy ezzel is a nádori hivatalhoz akarta egyengetni az út-
ját. Állítólag egyes megyék el is tiltották követeiket az ilyen ebédektõl.212 Persze a
bálok, vacsorák, bankettek általában a kora újkori rendi gyûlések mindennapjaihoz
is** hozzátartoztak, megrendezésüknek nemcsak a vesztegetés szándéka áll a hát-
* Korszakunk határán túl, 1809-ben a diéta csak viszonylag gyenge inszurrekciót szavazott meg „Pe-
dig a fösvény Beatrix még Svetichet is, mint hív emberét leküldé Pozsonyba, miszerint fényes estélye-
ket és vacsorákat, hol a pezsgõ csak úgy folyt, adva, a statusok elõcsahossait egy nagyszámu insurrectio
megadására buzdítsa” – írta Hukár Antal (Hunkár 107.).
** Lásd például a 16. századi Reichstagokról: Luttenberger: Pracht 299.

terében. Ugyanakkor a diéta nyilvánvalóan a kijárásra is mindig alkalmat adott,
mindenféle aktuális politikai tartalomtól függetlenül: 1714. november 25-én pél-
dául gróf Széchényi György azt volt kénytelen írni vejének, báró Ebergényi Lász-
lónak, hogy elõléptetése ügyében nem tudott a nádornál közbenjárni: „Az mai
napon reám bízott állapotban semmi úttal nekem nem lehetett elõl mennem, s
módom sem volt, hogy elölhozhattam volna, különb különbféle emberek lévén
nála.”213
A vármegyék persze megpróbáltak bizonyos óvintézkedéseket tenni küldötteik
lekenyerezése ellen. 1790-ben Somogy megeskettette követeit: „semminemü jutal-
makat, adományokat, tisztségeket, méltóságokat, jeles rendeket, vagy akárminemü
királyi hivatalokat magam vagy maradékaim számára, sem az ország gyülése alatt
valósággal, sem annak el mulása esetére, igéretben a fölsõ hatalmasságtul el nem
veszek, se nem keresek.”* A francia rendi gyûlés labdaházi esküjének mintájára ne-
gyedik ülésükön a rendek esküt tettek, hogy egymás tudta nélkül nem fognak sem-
milyen hivatalt, kitüntetést vagy birtokadományt elfogadni, s a kezdeti tiltakozás
ellenére 139 fõrend is csatlakozott hozzájuk – írja Téglás J. Béla.** „…sem filelem,
sem igéret, sem adomán, sem böcsület” – foglalja össze a meggyõzõdéses ellenzéki
Rosty Ferenc, hogy mi mindennek nem szabad eltántorítania a követeket.*** A fel-
sorolásban nem szerepel a protekció elfogadása – azaz elutasításának morális köte-
lessége. „Méltóságos Gyõri Püspök megh ajánlotta, hogy Miska fiamat a’ Soproni
Convictusban fundatióra bé veszi, ezért édes szívem, továbis oda kiszittesd, és oda
küldjed” – írta feleségének nyolc nappal azután, hogy a fentieket papírra vetette.214
A levélbõl kitûnik, hogy Rosty Miska már eleve is Sopronba készült, így a püspöki
szívesség feltehetõen az alapítványi ellátásra vonatkozott. Továbbá levelei szerint –
legalábbis az adó kérdésében – Rosty végig ellenzéki állásponton maradt. Nincs
adatom arra, hogy a gyõri püspök bármilyen politikai természetû ellenszolgáltatást
kért volna Rosty Ferenctõl a szívességért, de már a tényt is beszédesnek érzem, hogy
a látszólag legtisztábban ellenzéki meggyõzõdésû vármegyei követek egyike is szí-
vességet kért vagy legalábbis elfogadott egy püspöktõl a legélesebb országgyûlési vi-
ták idõszakában.
De ha nemcsak saját levelei alapján próbáljuk megítélni, hogy tett-e valamilyen
* Melhárd: Somogyvármegye 58. Ez szerepelt utasításuk ötödik pontjában is (Nagy L.: Levéltári
751.).
** Téglás: A történeti pasquillus 125. A hatodik ülésen a hivatalos jegyzõkönyv szerint valóban ennyi-
en tették le az esküt (lásd 1790, irományok 58–61.), Marczali Henrik mégis (talán összesen) 176 fõ-
rendrõl tud, akik megesküdtek. Õ is francia példát emleget, ugyanakkor tõle megtudjuk, hogy ez elsõ-
sorban a nemzeti egységet kifejezõ polgári eskü volt. Az alsótáblán egyes követek kijelentették, hogy
olyanokkal nem tanácskoznak, akik az esküt nem teszik le. A megyéspüspökök valamennyien megta-
gadták az eskü letételét (Marczali: Az 1790/1–diki I. 381–389.). A párizsi labdaházi eskü mintájára az
esküt tevõk azt is megfogadták, hogy nem távoznak egy új alkotmány elfogadásáig (Pajkossy: Abszo-
lutizmus és rendiség 135–136.).
*** Rosti 14. Az utolsónak említett becsületen természetesen megtiszteltetést, azaz kitüntetést, maga-
sabb méltóságot kell értenünk.

politikai természetû ellenszolgáltatást, már legalábbis elbizonytalanodhatunk. Egy
paszkvillus, a haza nevében írva, ugyanis éppen azt állítja, hogy Rosty nem az adó-
emelés ellen emelt szót:
Nyõttön nyõlt bánattya el alélt szívemnek,

Mert Rosty kezdõje rut veszedelemnek.
Híre, ‘s tanátsa nélkül nemzetemnek
Szaporíttya számát nagy fizetésemnek.
Minap Vörös Antal ebédre hivatván,

Ott’ a’ quantum [adóösszeg] felöl beszéd indíttatván,
Rosty deliberál [dönt] nem tudakoztatván,
Hogy aug[eál]táltassák [felemeltessék], illy’ bolond szód adván.
Természet meg jegyzett, én is meg jegyezlek,

Több fiaim közt Rókának nevezlek,
Tökkel ütött agyad, hogy ha nem kérdezlek,
Csak hallgass, mert el hidd téged nem is nézlek.
Bizony szépen kezded, elsõ vármegyének

Bölcs igazgatója, az Haza népének
Ügyeit folytatni contribuensének [adózójának]
Bár hamarabb három fán szemlélhetnélek
Még kérdésben sem jött, már te augeálod

Az haza quantumát és repartiálod,
Sine ratione adjunk, proponálod
Igy promotióra magad obrudálod
[te már emeled és felosztod az ország adóját, javaslod, hogy megfontolás nélkül ad-
junk, és magad így ajánlgatod elõléptetésre]
De melly nagy bolondság még csak föl is venni

Hogy te nagyobb tisztre fognál emeltetni
Én synagrafám [kötelezvényem] mellett föl merem azt tenni,
Hogy felsõbb polczokra nem fogsz többé menni.
Ezeket most egyszer adom értésedre

Vigyázz! jobb, ha le ülsz meg bûszült seggedre
Mint sem ollyast vegyél esztelen nyelvedre
Melly valamely terhet hozna nemzetedre.

Tudd meg, hogy máskor is arra igérkezem,
Hogy rólad tovább is el nem felejtkezem.
Cselekedetidet mindég föl jegyezem,
Ezzel tsekély munkám itten bé fejezem.
Láthatjuk itt a szokott motívumokat a kormánypárti megnyilvánulás hátterében:

az ebédmeghívást egy kormánypárti személyiség (Vörös Antal ítélõmester) részérõl
és az állítólag remélt felsõbb hivatalt. Ráadásul nem ez a paszkvillus az egyetlen,
mely Rostyt az adóemelés hazafiatlan hívei közt tartja számon. Az is ellene szól, hogy
a kormánypárti paszkvillista dicsérte.215 Mégis valószínû, hogy esetleg ez is igaz, s a
levelek is, azaz Rosty megváltoztatta álláspontját, mire az adóemelés ügyében a vita
valóban kibontakozott. Talán a versek által képviselt közvélemény hatott rá, minden-
esetre Rosty késõbb tényleg az adóemelés ellenzõje lett, amint ugyanez a paszkvil-
lista is elismerte:
Bánom, hidd el Rosty! Hogy igy le írtalak,
Igaz hazafinak mert tapasztaltalak,
Akkor egy kevéssé ugyan utáltalak,
Most egyedül téged szívbõl óhajtalak
Hited s lelked mellett végig meg maradtál,

Noha tudom sokszor hogy pirongattattál
De’ a’ haza mellõl tsak el nem állhattál
Mint mások gratiát te nem halászgattál
Azért is az égig hiredet, nevedet

Magasztalom, haza erént hívségedet
Ditsérem a szegényt meg szánó szívedet
A’ mennyei Isten áldjon meg tégedet
Rosty! Soha rólad el nem felejtkezem

Szívemre hûséged holtig föl jegyezem
Valamig csöpp vérem’ erembe érezem
Mind addig nevedrõl szépen emlékezem
Hired, neved, élted messzire terjedjen

Bötsületed minden elõtt nevekedjen
Irigy ellenséged pirulást szenvedjen
Nékem pedig szived kérem meg engedjen.216
Itt az elítélendõ magatartás már negatíve jelentkezik (Rosty az, aki nem vadászik
[„halászgat”] a kormányzat kegyeire), s Rosty nemcsak a haza, de a szegény adózó
nép védelmezõjeként jelenik meg. Ez utóbbit a levelek ismeretében akár készpénz-
nek is vehetnénk, ha véletlenül egy fentebb már idézett egészen más forrás nem
adna módot betekintenünk abba, miként viselkedett Rosty Ferenc vasi alispán a pa-
rasztokkal a diéta üléstermén kívül.
Az ellenzék kiemelkedõ személyiségeinek átcsábítása a kormánypártba rendsze-
res gyakorlat volt, ez történt még az 1790–91. évi országgyûlés ellenzéki programjá-
nak megalkotójával, ócsai Balogh Péterrel is.217
Azok pedig, akik nemcsak hogy nem kaptak a mézesmadzagon, de határozott el-
lenzékiségükkel kellemetlenségeket okoztak a kormányzatnak, retorziókra is szá-
míthattak. Az 1728–29. évi diéta után a kormányzat a szokottnál is ingerültebben
viselkedett, mert ha a kért adóemelést megkapták is, a telkek megadóztatásának kí-
sérlete kudarcot vallott. Nyitra vármegye a kancellártól levelet kapott: ne merészel-
jen máskor olyan nagyhangú és izgága embert követté választani, mint Bartakovics
Márton (aki az alsótáblán a nemesi adómentességet védõ ellenzéket vezette). Az el-
lenzék felsõtáblai vezérét, gróf Esterházy Józsefet pedig megfosztották tiszti fizeté-
sétõl.* Kaunitz 1761-ben született emlékirata is a büntetésre helyezte a hangsúlyt
Magyarország engedékenységének kivívása érdekében: az engedetlenséget szigo-
rúan kell büntetni, a hivatali elõléptetést a lojalitástól kell függõvé tenni, az ellenzé-
kieknek még gyermekeiktõl is meg kell vonni a „királyi kegyet”.218
Mindezen praktikák alkalmazása mellett a kormányzat az országgyûlésen végsõ
soron mégis megegyezni kényszerült a magyar rendekkel. Alkujuk fõ területe maga
a tractatus diaetalis volt: a király által elõterjesztett javaslatok és az ország rendjei ál-
tal felvetett sérelmek és kívánatok. A kormányzat, mint láttuk, megígérhette a sérel-
mek egy részének kedvezõ elintézését, az országgyûlés pedig megajánlhatta az adó
emelését a kért összeg egy részével. Mária Terézia országgyûlésein az adó kérdése
került elõtérbe. Az adóemelésért küzdve a kormányzat leghatásosabb fegyvere a ne-
mesi felkelés újraszabályozásával történõ fenyegetés volt. Az érem másik oldalát te-
kintve, a magyar rendek mindig sikeresen verték vissza az adómentességüket ért tá-
madásokat azáltal, hogy magasabb adóösszeget ajánlottak meg. Tulajdonképpen
szükségszerûnek nevezhetnénk a század közepét uraló konfliktusnak ezen kime-
netelét. Bármit gondolt is Rosty Ferenc, a rendeknek drágábbak voltak a nemesi jo-
gok, mint a misera plebs contribuens ügye, s a kormányzat erõfeszítései szükségsze-
rûen terelõdtek a kisebb ellenállás irányába, a magyar rendiséggel való kooperáció,
nem pedig a konfrontáció felé, hiszen végsõ soron rá volt arra utalva, ha magyaror-
szági uralmát aránytalan erõfeszítések nélkül fenn akarta tartani.
Ezekben az alkukban általában az uralkodó volt jobb pozícióban. Kivételes ese-
tet e tekintetben a nemzetközi helyzetnek a magyar rendek számára különösen
kedvezõ fordulata jelenthetett csak, mint például 1741-ben. A nemzeti kívánatokra
Mária Terézia kétszer adott elutasító választ, de amikor harmadszor is eléje terjesz-
* Málnási: Csáky Imre 178–179., ugyanígy Tóth L.: Bevezetés 402. Esterházy esetében nem tudom el-
fogadni, hogy elbocsátották volna helytartó-tanácsosi állásából, ahogy azt Tóth Lõrinc állítja. (Vö:
Ember: A Helytartótanács 199.)

tették õket, engedményekre kényszerült, mert Okolicsányi János indítványára az
elégedetlen alsótábla azt a határozatot hozta, hogy míg a kívánalmak nem teljesül-
nek, a nemesi felkelésrõl még tanácskozni sem hajlandó.219 Márpedig az osztrák
örökösödési háború második évében Mária Teréziának nagy szüksége volt minden
katonára.
Az országgyûlések az uralkodónak, a kormányzatnak és a kormánypártnak
csak félsikereket hoztak, vagy még annyit sem* Legtöbbször talán frusztrációt
okozhattak nekik. 1780-ban II. József meg sem koronáztatta magát.** De az or-
szággyûlések Magyarország ellenzéki szellemû rendjei számára is alapvetõen a
frusztráció forrása lehettek csak: a kormányzat újra meg újra rájuk erõltette az aka-
ratát. Bár meg tudták õrizni kiváltságaikat, és azokban a kivételes pillanatokban,
amikor alkupozíciójukat a nemzetközi helyzet szerencsés konstellációja megerõ-
sítette, még az ország belkormányzata önállóságát biztosító törvények meghoza-
talát is elérték – mint 1741-ben és 1791-ben –, ezek papíron maradtak, és a magyar
rendeknek a végrehajtó hatalom ellenõrzésére tett minden kísérlete kudarcba
fulladt.
3.d | A hitlevél és a koronázási eskü

A magyar rendiség és az uralkodó közti erõviszonyok 18. századi alakulását két
kérdés kapcsán szeretném láttatni. Az elsõnek közjogi, a másiknak gyakorlati jelen-
tõsége volt kiemelkedõ. A hitlevél és a vele szorosan összekapcsolódó koronázási
eskü után – nagyobb részletességgel – az adómegajánlások történetét tekintem át.
Ha a könyv elsõ részében a diétát és mûködési elveit ismertük meg, a másodikban
pedig apró részleteit, a harmadik részben a diétai üzemet már mûködés közben lát-
tuk, általában az uralkodó–rendek viszonyra figyelve, mostantól két olyan terüle-
ten is kronologikusan vizsgáljuk ugyanezt, amelyek e viszonynak a 18. századi ala-
kulását szemléltetik. Az adómegajánlás kérdésével kapcsolatban kitérõt kell majd
tennünk a nádori concursusok problémakörére. Szót kell továbbá ejtenünk még egy
kérdés alakulásáról, mely nem tartozik ugyan a rendek–uralkodó viszony problé-
* Persze durva egyszerûsítés általában rendi és uralkodói álláspontról, törekvésekrõl, eredményekrõl

beszélni, azaz végeredményben a rendi dualizmus modelljét alkalmazni. A kormányzaton belül igen
sokszor markáns különvéleményt képviseltek az udvari magyar kormányhatóságok vezetõi, akiknek
nézetei gyakran közelebb álltak a rendi ellenzék álláspontjához, mint a bécsihez. S „Bécs”-rõl beszél-
ni, jól tudjuk, ismét csak elfogadhatatlan egyszerûsítés. A tárgyalt korszak uralkodói, mindenkori ta-
nácsadóik és általában a birodalom nemzetközi helyzete idõszakról idõszakra külön vizsgálandók.
De mindezen megfontolások szétfeszítenék jelen munka kereteit, és – noha feltétlenül szükségesek –
más monográfiákba kívánkoznak.
** Ugyanakkor az erdélyi diétát sem hívta egybe, és a cseh és morva rendeket is csak kétszer, 1783-ban
és 1789-ben (Ducreux: La monarchie 53.).

mái közé, de amelynek meghatározó jelentõsége vitán felül áll, s annak alakulására
is döntõ hatást gyakorolt: a harmadik részben legutoljára a vallási ellentét kérdésé-
vel foglalkozunk.
A hitlevél
Az adómegajánlás, a decretumalkotás és a nádor- meg koronaõr-választás mellett a

koronázás is azon aktusok közé tartozott, amelyekre kizárólag országgyûlésen ke-
rülhetett sor.220 Ennek az örökös királyság idõszakában sem tûnt el a jelentõsége,
mert – Timon Ákos szavaival – a „régi szokásjog, a nemzetben élõ jogmeggyõzõ-
dés” alapján „az öröklés jogán álló király is a szent koronától nyeri törvényes hatal-
mát”.221 A koronázásnak pedig az 1687. évi decretum szerint elõfeltétele volt a koro-
názási eskü letétele és a hitlevél (diploma inaugurale) kiadása.222 Mindez szerzõdés-
jelleget kölcsönzött a koronázásnak,* s magyarázza, hogy miért a diétán kellett
végbemennie.223 A koronázási eskü természetszerûleg a koronázás, nem pedig a
trónra lépés aktusához kapcsolódott, s a hitlevél kiadása ugyanígy. Ez nem jelentõ-
ség nélkül való körülmény, hisz a késõbb sokat emlegetett I. József-féle hitlevél
1687-bõl származó, amikor õt még apja életében megkoronázták, pedig akkor még
messze volt a trónra lépéstõl. A másik szélsõ eset II. Józsefé. Az egyik fõ oka annak,
hogy nem koronáztatta meg magát, éppen az volt, hogy ne kelljen koronázási esküt
tennie, hitlevelet kiadnia, a rendekkel tractatus diaetalisba bocsátkoznia. („Isten
mentsen meg engem, hogy esküt szegjek” – írta már Álmodozásaiban az általa kí-
vánt abszolút hatalommal kapcsolatban.224) Trónra lépése ugyanakkor nagyon is
megtörtént 1780-ban.
Nemcsak a magyar királyok tettek esküt a hitlevél kiadása mellett. A korban a ki-
rályok általában rákényszerültek arra, hogy koronázásukkor esküt tegyenek az or-
szág törvényeinek és szabadságainak tiszteletben tartására.225 A megválasztott len-
gyel király elõbb ugyancsak aláírta választási kapitulációját, majd a következõ, a
koronázására összehívott sejmen esküvel is kötelezte magát ígéretei betartására.226
Noha egyes jogtörténészek az esküt és a hitlevelet alkotmánybiztosítékoknak, a
rendeknek a királlyal jogilag egyenlõ állását fenntartó tényezõknek tekintik,** sze-
* Még abban a megfogalmazásban is sok igazság van, amit Málnási Ödön használ: „a koronázás nem
annyira egyházi szertartás, hanem inkább a rendi kiváltságoknak ünnepélyes elismerése, megpecséte-
lése.” (Málnási: Csáky Imre 150.)
** Lásd például Csizmadia Andor már idézett véleményét: Csizmadia: Állam- és jogtörténet (1975)
205. Merényi Lajos még az 1687. évi eseményekkel kapcsolatban is ezt írja Esterházy Pál nádorról: „A
királyi család fiági örökösödési jogát szerencsés kézzel illesztette be Magyarország törvényes intézmé-
nyeinek keretébe a nélkül, hogy az õsi alkotmányt biztosító koronázási hitlevélnek az ország jogai és
függetlensége épségben tartására vonatkozó lényeges tartalma módosítást szenvedett volna.” (Meré-
nyi: Esterházy Pál 245.) Somló Bódog az országgyûlés sérelmi politikájával és a vármegyék tehetet-
lenségi erejével egyenrangú tényezõnek tartja a nemzeti önállóság megtartásában a koronázási hitle-
velet és az esküt (Somló: Parlamentarizmus 10.).
3.d A hitlevél és a koronázási eskü 197

rintem ez túlzás. Elegendõ ezeket a rendek valós hatalmi pozíciójának kifejezõi-
ként értékelni.* Ahhoz természetesen nem fér kétség, hogy a kortársak mind az es-
künek, mind a hitlevélnek rendkívül nagy jelentõséget tulajdonítottak, s így tartal-
mukról mindig éles viták folytak. Az uralkodók a hitlevélre tett esküt inkább
kötelezõnek érezhették, mint a törvényeket, amelyeket késõbb szentesítettek, a ren-
dek pedig a hitlevélre hivatkoztak, ha tudtak, és annak valamely pontja alapján kér-
tek számon valamit a királytól. Példaként említhetjük a diéta 1708. május 15-tõl fo-
lyó vallási vitáját, amelyben Meskó Ádám elõbb I. József hitlevelének 6. pontját ol-
vasta fel, majd a sérelmi bizottság javaslatát.227 A hitlevél tehát referenciapontul
szolgált.
A hitlevél a koronázás elõtt aláírt** és ünnepélyes alakban kiadott alkotmánybiz-
tosító oklevél volt, amelyben a király az ország jogainak és törvényeinek a megtartá-
sát fogadta.228 A diploma inaugaralét a koronázás tényével és a koronázási esküvel
együtt törvénybe iktatták.*** Felmerül a kérdés, miért volt szükség az eskü mellett
külön hitlevélre. Bizonyosan nem azért, mintha abba sokkal több mindent belefog-
laltak volna, hiszen – noha az eskünél valamivel hosszabb – a diploma inaugurale is
elég rövid volt. Nézetem szerint azért kellett külön hitlevél az eskü mellett, mert az
eskü a koronázáskor hangzott el, s a koronázást már nem lehetett volna meg nem
történtté tenni az esetleg a megegyezéshez képest másként elmondott eskü miatt,
amely természetesen abban a formában került be a törvénykönyvbe, amelyben el-
hangzott. Ezzel szemben a hitlevélnek nemcsak a tárgyalása, de kiadása is megtör-
tént még a koronázás elõtt: például 1790. november 14-én adták át a diéta vegyes
ülésében a király aláírásával és pecsétjével megerõsített hitlevelet,229 s másnap került
sor a koronázásra. A hitlevél tehát az eskünél szilárdabb biztosítékot jelentett. De
ez talán csak elvben volt lényeges különbség. A gyakorlatban ugyanis a hitlevél vitá-
ja az általában már kitûzött koronázási idõponthoz alkalmazkodva, az idõ szorítá-
sában zajlott, s nem hosszúra nyúló, megfontolt alku volt a megkoronázandó ural-
kodó és a magyar rendek közt – amint ezt hamarosan több példán is látni fogjuk.
Az idõ sürget, közeleg a koronázás – nógatta a rendeket a személynök 1741. június
23-án.230
A hitlevél vitáját a szokványos tractatus diaetalistól mégis megkülönböztette,
hogy lefolytatásakor a király még koronázatlan volt, s nem érezhette magát teljesen
* Otto Brunner is úgy véli Werner Näffel vitázva, hogy nem a hitlevél (Herrschaftsvertrag) a rendi dua-
lizmus alapja (Brunner: Neue Wege 192.).
** Hajnóczy József azt javasolja, hogy a király a hitlevelet a rendek jelenlétében írja alá (Hajnóczy: Ja-
vaslandó törvények 56.). Ebbõl arra lehet következtetni, hogy egyébként is aláírta. Az 1687:2. tc. sze-
rint a koronázás elõtt a királynak hitlevelet kellett kiadnia és afelõl esküt tennie. Deák Ferenc megfo-
galmazása szerint a hitlevelet esküvel kell szentesíteni (Deák: Adalék 167.). Horváth Mihály is úgy fo-
galmaz, hogy a diploma inauguraléra esküt tett a király (Horváth M.: Az 1764–ki 382.). Nem tartom
kizártnak, hogy itt némileg összekeveredik a hitlevél megerõsítése és a koronázási eskü letétele.
*** Például III. Károly hitlevelét 1712-ben adta ki, s ez az 1715:2. tc., a koronázás ténye pedig az 1. tc.
(Az alábbiakban megadom minden 17–18. századi hitlevél decretumbéli helyét.)

„birtokon belül”.* Hajnóczy József 1791-ben a Hármaskönyvre alapozta azon néze-
tét, hogy „a nemes csak a törvényesen megkoronázott királynak alattvalója”.** Jól-
lehet ezt a felfogást (II. József uralkodása után vagyunk!) a kancellária természete-
sen súlyosan kifogásolta,*** és II. Lipót ragaszkodott hozzá, hogy a király a koroná-
zás elõtt is rendelkezik teljes jogkörével, csak privilégiumokat nem adhat ki,+
egyértelmû, hogy megkoronázása az örökös király helyzetét is ténylegesen szilár-
dabbá tette. Ha nem így lett volna, az uralkodók a 18. században semmiféle enged-
ményt sem tettek volna koronázásuk kedvéért. A hitlevelek alább vázolt története
ennek az ellenkezõjét bizonyítja.
A hitlevél tulajdonképpen a választási feltételek++ csökevénye, melyet a Habs-
burgok idején is elfogadtattak, ha a korábbiaknál enyhébb formában is. Csizmadia
Andor szerint az 1608. évi koronázás elõtti törvénycikkek voltaképp II. Mátyás
választási feltételei.231 Mohács után a törvénytárba ilyenként elõször II. Ferdinánd
1618-ban kibocsátott, 17 feltételt felsoroló diploma inauguraléja került be, melyet
trónra lépte után iktatták törvénybe (1622. évi 2. törvénycikk).+++ Ettõl kezdve a 17.
században az a szabály, hogy a hitlevél kiadása a koronázáshoz kötõdik, melyre a
biztonság kedvéért már az apa életében sor kerül (birodalmi mintára, hiszen a trón-
örököst római királynak is szokás volt még apja életében megkoronázni), és a hitle-
* Vitatkoznom kell tehát Ember Gyõzõ azon állításával, miszerint Magyarország rendjeinek erejét
mutatja, hogy III. Károlyt csak a hitlevél kiadása után koronázták meg (Ember: Az országgyûlések
392.). Ez általános gyakorlat volt. Az idézendõ 1687:2. tc. törvénybe is foglalta azt a szabályt, hogy a
hitlevelet koronázás elõtt kell kiadni.
** Hajnóczy: Közjogi értekezés 104. Ezen a nézeten van a diploma inaugurale 1790. évi vitájában a ti-
szai kerület is, melynek tervezete – Marczali Henrik értékelése szerint – az ócsai Balogh-féle radikális
köznemesi program legszebben kidolgozott változata (Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II.
33–34.).
*** Csizmadia: Bevezetés 104. Schwartner Mártonnal vitatkozva Lakits György is azt fejtegeti, hogy a
koronázás, a hitlevél és az eskü szükséges ugyan, de hiányukban sem kérdõjelezõdik meg az uralkodó
legitimitása (Poór: Király és rendiség 67.).
+ Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 316–317. Az 1791:3. tc. intézkedett is a királyt koronázás
elõtt is megilletõ jogok lefektetése terén (Csizmadia: Bevezetés 104.).

++ Timon Ákos szerint az Árpád-háziak közül III. András adott ki alkotmánybiztosító oklevelet, a
vegyes háziak közül pedig I. Ulászló volt az elsõ király, akirõl tudjuk, hogy így tett. Vele egész válasz-
tási szerzõdést írattak alá, esküt tett, és alkotmánybiztosító decretumot is kiadott. Innentõl fogva min-
dig megvan az alkotmánybiztosító decretum (decretum regni), s ebbõl fejlõdött ki a Habsburg-kor-
szakban a hitlevél (Timon: Alkotmány- és jogtörténet 548–549.). Bottló Béla és Veres Miklós szerint
I. Ulászló ígérete az elsõ, melyet decretumban is megerõsített (Bottló–Veres Regnicolaris levéltár
225–226.). Kubinyi András mindezt úgy helyesbíti, illetve egészíti ki, hogy 1387-tõl (Zsigmond vá-
lasztási ígéreteitõl) szinte állandó gyakorlat, hogy a trónra lépõ király írásban tesz ígéretet az alkot-
mány megtartására (Kubinyi: Wahlkapitulationen 140–141.).
+++ A Magyarország Történeti Kronológiája szerint az elsõként kibocsátott hitlevél II. Ferdinándé, s
azt õ iktatta elsõként törvénybe is 1622-ben (Benda K. [szerk.]: Kronológia 446., 451.). Bottló Béla és
Veres Miklós szerint II. Ferdinánd óta a hitlevél kiadása a koronázás feltétele (Bottló–Veres: Regni-
colaris levéltár 225–226.). A korábbi hivatkozások azt mutatják, hogy a szakirodalom egy része ennél
hosszabb elõtörténetet tulajdonít az intézménynek.

velet a király trónra lépte után, elsõ országgyûlésén be is cikkelyezi.232 III. Ferdi-
nánd 1625-ben kiadott hitlevelét az 1638. évi 1. törvénycikkben, I. Lipótét (1655)
pedig az 1659. évi 1. törvénycikkben foglalták decretumba. IV. Ferdinánd és I. Jó-
zsef hitlevele (1647, illetve 1687) így nem is került be a törvénytárba, hiszen az elsõ
nem lépett trónra, a másik igen, de meghalt, mielõtt egyetlen országgyûlése (az
1708-ban összehívott „labanc” diéta) végére ért volna, így õ nem adott ki decre-
tumot. Az 1687. évi 2. articulus be is cikkelyezi az immár öröklés jogán trónra lépõ
királynak azon kötelességét, hogy koronázása elõtt esküvel szentesített hitlevelet
kell kiadnia:233 „a fentebb kijelentett hitlevélben foglalt czikkelyek elõrebocsátandó
elfogadása, vagy királyi biztosítása s e felõl oly alakban, mint elõdei teljesítették, le-
teendõ eskü után…” megkoronázzák. A 18. században – tehát az örökös királyság
idõszakában – nem folytatódott az elõd életében való királyválasztás és -koroná-
zás gyakorlata, s az uralkodók már a koronázásukra összehívott diétán, közvetle-
nül a koronázást megelõzõen adták ki hitlevelüket. III. Károly hitlevelét 1712-ben
adta ki, s ez az 1715. évi 2. törvénycikk formájában, Mária Terézia diploma inau-
guraléja az 1741. évi 2. törvénycikként, II. Lipóté (kiadva 1790-ben) az 1791. évi 2.
törvénycikként, I. Ferencé pedig az 1792. évi 2. articulusként került be a decre-
tumokba.*
A hitlevél sem magyar sajátosság. A lengyel királlyal megválasztása után válasz-
tási feltételeket írattak alá (pacta conventa), és – mint már említettem – csak ezután
koronázták meg egy külön országgyûlésen. A lengyel királynak általában azt kellett
megígérnie, hogy a hadsereget a saját költségén tartja el, visszahódítja az elveszett
tartományokat, megvédi a katolikus hit dominanciáját, és tiszteletben tartja a rendi
kiváltságokat.234 A Német-római Birodalom uralkodóját is választották, mint 1687-ig
a magyar királyt, jóllehet a birodalom választási mechanizmusa csak I. Ferdinánd
megválasztásakor (V. Károly lemondása után) és VII. Károly megválasztásakor (az
osztrák örökösödési háború idején) mûködött úgy, ahogy azt valamikor elképzel-
ték, egyébként – mint nálunk – rendben követték egymást a trónon a Habsburgok.
A hitlevélhez hasonló választási feltételekben (Wahlkapitulationen) egyezett meg
V. Károlytól II. Ferencig minden római király a választófejedelmekkel. Ezekben
megerõsítette a birodalom alaptörvényeit, a birodalmi rendek kiváltságait és a biro-
dalom területi szerkezetét, és beleszólási jogot adott a birodalom ügyeibe a birodal-
mi rendeknek: a külpolitikába, a háború és béke ügyébe, szövetségkötésekbe, illet-
ve a belsõ béke helyreállítására hozott intézkedéseket, valamint a birodalmi adó
felemelését illetõen. A választófejedelmek beleegyezése nélkül a császár még
Reichstagot sem hirdethetett. Ezek a választási feltételek annyiban különböztek a
középkoriaktól, hogy az uralkodó nem az egyes választóknak tett személyes ellen-
* Valamennyit megtalálhatjuk a Regnicolaris levéltárban a hitlevelek gyûjteményében: az 1618-ban,

1625-ben, 1647-ben, 1655-ben, 1687-ben, 1712-ben, 1741-ben, 1790-ben és 1792-ben kiadott diploma
inauguralét (MOL N44 1. doboz, Nos. 3–11.). Az elsõ két fennmaradt hitlevél a Mohács elõtti gyûjte-
ményben található, a korszakon kívül esõ hitlevelekrõl pedig most nem tettem említést.

szolgáltatásokat, hanem a választófejedelmeknek a birodalom egészét képviselõ
összességének. 1648 után, a vesztfáliai béke rendelkezéseinek megfelelõen töreked-
tek egy állandó Wahlkapitulation létrehozására,* 1711-ben a választófejedelmek
és a birodalmi hercegek meg is egyeztek egy szövegben, de mivel a császár nem rati-
fikálta, nem lett törvény, hanem csak mintaként funkcionált (mint korábban a tár-
gyalás alatt állót megelõzõ Wahlkapitulation) – megmaradt a szabad alku, melynek
során mindig történt módosítás.235 A 18. századi Magyarországon éppen fordítva, a
Habsburgok törekedtek egy állandó hitlevélszöveg megõrzésére, amely azért ki-
sebb-nagyobb mértékben többször is módosult.
Hitlevelek I. Józseftõl I. Ferencig
I. József volt az elsõ magyar uralkodó a Habsburg-házból, akit nem választott-

ként, hanem az öröklés jogán koronáztak királlyá. Ezért az õ hitlevele lett a késõb-
biek mintája.236 Mindazonáltal ez nem azt jelenti, hogy a hitlevelet I. József vagy
III. Károly óta lényegében változatlanul adták volna ki a Habsburg-uralkodók, ha-
nem csupán annyit, hogy a késõbbi hitlevelekben lényegében a József kiadta bizto-
sítékokat találjuk meg. A hitlevél szövegének változatlansága már csupán az örökö-
södés rendszerében bekövetkezett változások miatt sem volt lehetséges.** Az udvar
elvi álláspontja viszont valóban ez a fiktív változatlanság volt, és ehhez az egész
vizsgált korszakban következetesen ragaszkodott. Amint azt II. Lipót 1790-ben
hangoztatta: „Magyarország örökös királyság, ami az uralkodás szakadatlan folya-
matát jelenti, s így az új kapitulációk, amelyek a választó királyságban lehetségesek,
itt nem engedhetõk meg.”237 Ahol azonban a Habsburg(-Lotharingiai) ház tagjai
választott uralkodók voltak – a Német-római Birodalomban –, ott, mint láttuk, ép-
pen hogy megakadályozták az állandó hitlevél bevezetését.
I. József 1687. évi hitlevelének cikkelyei a következõk:
1. az Aranybulla ellenállási záradékának kivételével megerõsíti az ország trón-
öröklési jogát és az ország törvényeit, „amint azok használata és értelme felett a
rendek és a király közös megegyezéssel az országgyûlésen megállapodtak”;
2. a király és utódai Magyarországon fognak tartózkodni;
3. a Szent Koronát Magyarországon fogják õrizni;
4. a visszahódított területeket Magyarországhoz fogják csatolni;
5. a Habsburgok osztrák és spanyol ágának fiágon való kihalása után az országot
megilleti a szabad királyválasztás joga;
* 1664–1665-ben például ez volt a viták középpontjában álló három probléma egyike (Schindling:
Die Anfänge 230.).
** III. Károlynál kimarad a spanyol ág trónöröklése, Mária Terézia pedig a szabad királyválasztást
nem a fiág, hanem a három nõág kihalása esetére biztosítja (Eckhart: Alkotmány- és jogtörténet
232–233.).

6. minden megkoronázandó király hitlevelet fog kiadni;
7. József Lipót életében nem fog az ország ügyeibe beavatkozni.*
Otto Brunner nyomán megjegyezhetjük, hogy a lemondás az ellenállási jogról
egy küszöb átlépését jelenti. Ez elválasztja azt a kort, amelyben a fejedelem felett egy
isteni eredetû, alattvalói igazságérzete által is értelmezett jogrend áll, s melynek sé-
relme esetén jogos ellenállásuk, attól a kortól, melyben az uralkodó megszerzi a
szuverenitást, és törvényesen már nem lehet ellene fellépni.**
Az elsõ cikkely azon kitétele, mely szerint a király és a rendek együtt, a diétán jo-
gosultak a törvények értelmezésére (azaz az uralkodónak nem kell elfogadnia a
rendi interpretációt, s annak megfelelõen megtartani Magyarország kiváltságait,
törvényeit és szokásait), az úgynevezett revíziós vagy közös értelmezési klauzu-
la:*** prout super eorum usu et intellectu regio et communi statuum consensu diae-
taliter conventum fuerit. A 18. század politikatörténetének jó része felfûzhetõ arra a
szálra, hogy Magyarország rendjei az ezen kitétel által okozott kár reparációjára tö-
rekedtek. Elõbb a törvények szintjén került ki hatálya alól az ország területi integri-
tása és saját törvényei szerint való kormányzása (az 1715. évi 3. törvénycikkben),+
* Eckhart: Állam- és jogtörténet 232–233. 1687-ben a pontokat elõre kijelölték, így a feltételek meg-
szabásának fegyverét a rendek elvesztették (Csizmadia: Állam- és jogtörténet [1975] 212.). R. Várko-
nyi Ágnes azt a – „kudarcba fulladt” – törekvést tulajdonítja nekik, hogy az ország törvényeinek meg-
tartását az uralkodó részérõl az ellenállási záradék helyett a hitlevéllel és a koronázási esküvel bizto-
sítsák. A koronázási esküt Kinsky cseh kancellár fogalmazta, s a királyt minden törvényi kötelem alól
felmentõ úgynevezett revíziós záradékkal látta el. A hitlevelet Fraknói hamisítványnak minõsíti (R.
Várkonyi: A Habsburg-abszolutizmus berendezkedése 85–86.). Elfogadásának részleteire hamaro-
san visszatérünk.
** Brunner: Land und Herrschaft 393. Vö. Tóth Lõrinc érvelésével: „a fegyveres ellentállást megen-
gedõ régi törvény megszüntetése s a szabad királyválasztási jog feladása Lipót király fiúörököseivel
szemközt nem egyéb, mint a kor viszonyaiba már nem illõ s elavult és papírtörvényrõl való lemondás,
mely az ország alkotmányosságát s törvényes önállóságát nem veszélyeztette.” (Tóth L.: Bevezetés
73–74.) Ahogy az Aranybulla ellenállási záradékának, úgy a hitlevél ígéreteinek vagy bármely más
törvényi szabálynak is mindig az ország rendjeinek valós hatalmi pozíciója kölcsönzött súlyt – vagy
tette azt holt betûvé.
*** Ennek kapcsán mondja Ereky István, hogy 1715 után már nem lehet jogforrás a törvénymagyará-
zó szokás (Ereky: Jogtörténelmi 183.). Tétele több szinten is módosításra szorul. III. Károly hitlevelét
már 1712-ben kiadta, noha az csak 1715-ben nyert szentesítést a decretum egészével együtt. A közös
értelmezési klauzula ráadásul már József 1687-ben kiadott hitlevelében megvolt (csak a törvénytárba
nem került be). Másrészt a cikkely nem a törvénymagyarázó szokás jelentéktelenné válását jelentette,
hanem – épp annak jelentõsége miatt – azt, hogy a király részt kért belõle, kinyilvánítva, hogy a továb-
biakban ezt nem engedi át teljesen a rendeknek. Egyébiránt pedig az országgyûlés intézményének
egész 18. századi fejlõdése bizonyságot tesz a szokás ereje mellett.
+ Az 1715:3. tc. szerint az uralkodó kötelezettséget vállalt, hogy nem fogja Magyarországot más or-
szágok és tartományok mintájára kormányozni:

„1. § S ugyan Õ szent királyi felsége sem akarja a karokat és rendeket másképpen kormányoztatni s fe-
lettük uralkodni, mint magának Magyarországnak az eddig alkotott vagy jövõre országgyûlésileg
megállapítandó saját törvényei szerint.
2. § Mely legkegyelmesebb királyi kijelentésével az ország karait és rendeit eme záradékot illetõleg: »a
hogyan a törvények használatát és értelmét a király s a karok közös egyetértéssel országgyûlésileg

majd 1741-ben a hitlevél szintjén. Mária Terézia az 1741. évi 8. törvénycikkben a
sarkalatos nemesi szabadságjogokat, kivált az adómentességet illetõen vállalta,
hogy nem alkalmazza a revíziós kaluzulát.* Magába a hitlevélbe II. Lipót trónra lé-
pésekor sikerül beemelni az 1741. évi 8. törvénycikket, miáltal a diploma inaugurale
szintjén is kimondatott, hogy a sarkalatos nemesi jogok nem esnek a revíziós klau-
zula érvénye alá. Érdemes megemlíteni, hogy a Német-római Birodalomban a csá-
szár pozíciója e tekintetben gyengébb volt: a Reichstag egyedül rendelkezett a törvé-
nyek autentikus értelmezésének jogával.238
Nem tartozik az általunk vizsgált idõszakba, de minket érdeklõ folyományai mi-
att mégis felidézem I. József hitlevele kiadásának körülményeit Fraknói Vilmos
tolmácsolásában: „Ekkor hozta szóba gróf Königsegg birodalmi alkancellár azon
tervet, hogy a koronázási eskü szövegébe iktatandó azon záradék, mely a királyt a
megállapítani fogják«, eléggé biztosítja, bárminek az elszakítása és a más tartományokéhoz hasonló

kormányzás behozása ellen.”
Nem tudok egyetérteni Salamon Ferenccel, aki ezen törvénycikk kapcsán a nemesi kiváltságok kivé-
telérõl ír a közös értelmezési klauzula hatálya alól, és ezért Salamonnak az 1741. évi hitlevél ország-
gyûlési vitájáról szóló beszámolóját néhány módosítással ismertetem alább.
Hogy mit is értettek a rendek az ország betartandó saját törvényein és szokásain, az kiviláglik azokból
a keserû támadásokból, melyekkel a felvilágosult abszolutizmus magyarországi negyedszázadát kö-
vetõen Mária Terézia, de különösen II. József uralkodását illették. 1790-ben Somogy vármegye utasí-
totta követeit, hogy terjesszék az országgyûlés elé a megye hatvan pontban elõszámlált sérelmeit, me-
lyek közül az elsõ több mint egy oldalon sorolja, miként szegte meg Mária Terézia azon ígéretét, hogy
tiszteletben tartja az ország alkotmányát. Az egyházi rendet megadóztatták, a nádor birtokadomá-
nyozási jogkörét csorbították, illetve hivatalát be sem töltötték, nem hívtak össze háromévenként or-
szággyûlést, a diéta jóváhagyása nélkül vezették be a pénzreformot, az idegen csapatokat nem vonták
ki az országból, a só árát errõl szóló törvény nélkül emelték fel, külföldiekkel töltöttek be hivatalokat,
az 1764-ben három évre megszavazott adót azután is beszedték, Erdélyt és Galíciát nem kebelezték be
Magyarországba, az úrbérrendezést az országgyûlés döntése nélkül vezették be, hosszú idõre üresen
hagytak püspökségeket, felszabdalták õket stb. II. József bûnei – aki sohasem tett ígéretet a magyar al-
kotmány tiszteletben tartására – hasonló listányira rúgnak (Melhárd: Somogyvármegye 61–62.).
* „Õ szent királyi felségének jóságos kijelentése alapján szentesíttetett, hogy Magyarország és a hozzá
kapcsolt részek karainak és rendeinek sarkalatos jogai, mentességei és kiváltságai, jelesül azok, a me-
lyek a Hármaskönyv I. R. 9. czímében és az 1723:6. czikkelyben kifejezvék [!], melyek õket mindenfé-
le adózás alól fölmentik, sõt a kiváltságaiknál fogva õsi szokás alapján abban is megerõsítik, hogy a te-
lekkel semmiképpen ne járjon együtt a közteher [ne onus publicum fundo quoquo modo inhaereat] (mi-
dõn az 1715:3. czikkely által a felõl, hogy más tartományok módjára nem fognak kormányoztatni,
különben is biztosítva vannak), a hitlevélbe beiktatott s a törvények használatáról és értelmérõl szóló
záradék magyarázata alá egyáltalában ne legyenek vonhatók.” (1741: 8. tc.) Ez a törvény az ország
sarkalatos jogairól (iura fundamentalia) szól, s az ezeket biztosító törvényeket ezek után alaptörvé-
nyeknek tekintették. Hajnóczy azt mondja például, hogy alaptörvény az 1741:8. tc. szerint a Hármas-
könyv primae nonusa és az ezt megerõsítõ 1723:6. tc. (Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl
236–238.). Széchenyi István sarkalatos törvénynek tekintette az õsszerzõdést, az Aranybullát, a koro-
názási esküt, a hitlevelet, a bécsi és a linzi békét, a Pragmatica Sanctiót, az 1791. évi közjogi törvénye-
ket, valamint a vallásszabadságról és a nyelvrõl hozott késõbbi törvényeket is (Csizmadia: Állam- és
jogtörténet [1975] 196.). (Itt, gondolom, a vérszerzõdésrõl van szó és a mindenkori koronázási eskü-
rõl, illetve diploma inauguraléról.) A sarkalatos jogokat mindenesetre nem határozta meg törvény, a
decretumok csupán utaltak rájuk (Péter L.: Verfassungsentwicklung 244–245.).

régi törvények és jogok tiszteletben tartására csak azon magyarázat értelmében kö-
telezné, amelyet a király és az ország rendei közös megegyezéssel fognak meg-
egyezni. Elhitette Lipóttal, hogy ilyen módon a saját koronázási hitlevelének köte-
lezõ erejétõl, az eskü szentségének sérelme nélkül, lelkiismerete megnyugtatása
mellett, feloldottnak tekintheti magát, és a törvények végrehajtásában szabad kezet
fog nyerni.”
„A koronázáson a rendek megjelentek anélkül, hogy tudnák, milyen formában
fogja a király az esküt letenni.
A koronázás zavartalanul folyt le. A gyermekkirály a csehországi kancellártól fo-
galmazott minta szerint tette le esküjét.”
A magyar rendek utólag sérelmezték a záradék betoldását, és kérték, hogy ez ma-
radjon ki a kiadandó hitlevélbõl, vagy módosítsák. A szentesítendõ decretum szöve-
gébe az esküvel a revíziós záradék is bekerült, és úgy nyomtatták ki, hogy a rendek-
hez nem került vissza, csak az országgyûlés 1688. január 24-én tartott záróülésén.
A hitlevél szövegét I. József csak január végén írta alá, s antedatálták.* A rendek
kiszolgáltatott helyzete nyilvánvaló volt: mind a koronázás alkalmával, mind a
decretum kihirdetésekor kész helyzet elé kerültek, és végsõ soron beletörõdtek
ebbe.
Trónra lépése után 1708-ban hívta össze I. József az országgyûlést, és becikkelye-
zés végett bemutatta húsz év elõtti hitlevelét. Ám a „labanc diéta” heves ellenkezés-
sel válaszolt. Elfogadva az örökös királyságot, ragaszkodtak ahhoz, hogy Magyar-
országot szabad országként saját törvényei szerint kell kormányozni, s hogy a király
a közös értelmezési záradékra hivatkozva ne próbálja a törvények és kiváltságok új
értelmezését kikényszeríteni, ezért új hitlevél kiadását kérték.239 Vitája a diétán meg
is indult. 1708. április 1-jén a személynök javasolta a hitlevélre vonatkozó kerületi
munkálat vegyes bizottsági revízióját. A bizottság azonban lehetetlenségnek tartot-
ta, hogy a munkát még ez a diéta végezze el ily rövid idõ alatt, s hogy õfelségét arra
kényszerítsék, tegyen rá esküt. A rendek ebben megnyugodtak, viszont végül a bi-
zottság mégiscsak jelentést tett, a következõ ülésen egy ítélõmester felolvasta, a plé-
num módosította a tervezetet, majd felküldték a fõrendeknek. Április 9-én vegyes
ülést tartottak, melyen ismertették az ügyben született leiratot, ezután a két tábla a
vitatott pontok tisztázása nélkül szétvált.240 A hitlevél ügyében I. József halála miatt
végül semmi sem történt, ahogy az általa összehívott országgyûlés sem adott ki
decretumot. A diétát III. Károly folytatta.
Koronázása alkalmával III. Károly lényegében elõdje hitlevelét újította meg,
* Fraknói: A Habsburg-ház 6–7., 39., 45–54. Nem teljesen pontos tehát R. Várkonyi Ágnes állítása,
hogy 1705-ben „I. József örökösödéssel elnyert magyar királyi hatalmát az ország nagyobbik része
nem ismerte el, fõleg mert adós maradt az Aranybulla ellenállási záradéka helyett kiadott hitlevéllel”
(A király és a fejedelem 59.). I. Józsefet megkoronázták, és hitlevelet adott ki, ha – mint láttuk – eléggé
kifogásolható körülmények között is. A koronázási hitlevél kiadása pedig már jóval az ellenállási zá-
radék eltörlése elõtt szokássá vált.

noha a rendek szívesebben vették volna valamelyik korábbi és a királyi hatalmat
jobban korlátozó értelmû hitlevél kiadását241 vagy a közös értelmezési klauzula tör-
lését.242 III. Károly diploma inauguraléját a következõkben lehet összefoglalni:
1. a király Magyarország kiváltságait, törvényeit és szokásait megtartja, kivéve az
Aranybulla ellenállási záradékát, „miként azoknak használását s értelmét a király
és a karok országgyûlésileg megállapították”;
2. a koronát Magyarországon õrizzék világi magyarok;
3. a visszafoglalt részek visszakebelezendõk;
4. a Habsburgok fiágának magvaszakadtával a királyválasztási jog visszaszáll az
országra;
5. III. Károly örökösei is hitlevelet fognak kiadni, és esküt tesznek le.
A rendek megnyugtatására azonban – mint az imént láttuk – egy törvénycikkben
rögzítette, hogy a korábbi és a késõbben hozandó törvények szerint fog uralkodni, s
hogy nem fogja a közös értelmezési záradékra hivatkozva sem az ország egyes terü-
leteit elszakítani, sem a más tartományaiban uralkodó kormányrendszert Magyar-
országra behozni. A korábbiakhoz képest kimaradt az utalás a spanyol ág trónörök-
lésére és az utolsó pont, hiszen nem apja életében megkoronázott király hitlevelérõl
volt szó.243
Mária Teréziának is sikerült elérnie, hogy apja hitlevelét lényegi módosítás nél-
kül adja ki újra. Ebben segítette, hogy a poroszoktól elszenvedett mollwitzi veresé-
get nem vették elég komolyan, Nagy Frigyes ellen szövetségeseik segítségében re-
ménykedtek, s a francia–porosz szövetség híre még nem érte el a koronázására in-
duló Mária Teréziát.244 Õ ezért úgy ítélte meg, hogy lehetõsége van határozottan
ellenállni a magyar rendek törekvéseinek. A diploma inaugurale országgyûlési vi-
táját Salamon Ferenc nyomán foglalom össze.245 A diétán elsõ lépcsõben elkészült
a kerületek egyeztetett verziója, majd a felsõtábla bevonásával egy vegyes deputá-
ció újabb változatot készített. Harmadik lépésben az alsótábla állást foglalt, és
eggyé olvasztotta az elõzõ két munkálatot, majd a felsõtáblával kezdõdött egyez-
tetés.
A kerületek javaslata szerint az 1712. évihez képest módosítani kell az elsõ pon-
tot, amely a királyt a törvények megtartására kötelezi, azt hozzátéve, hogy a tör-
vényhozás nem dönthet a nemesi kiváltságok és szabadságok, nevezetesen az adó-
mentesség kérdésében. A vegyes bizottság támogatta ezt a javaslatot, s ebbõl a kö-
vetelésbõl lett azután az 1741. évi 8. törvénycikk. A második pontot a korona
õrizetérõl mindkét rendi testület változatlanul hagyni javasolta. A harmadik pont
(azaz az ország területi integritásának visszaállítása) kapcsán a kerületek azt a mó-
dosítást javasolták, hogy ehhez ne legyen szükséges a király és az ország rendjeinek
megegyezése. Az elegyes deputáció ezt támogatta, de azt a követelést már nem,
hogy a területek reintegrációja még a folyamatban lévõ diéta alatt történjék meg.
Ebbõl született végül gyengébb fogalmazással a 18. törvénycikk. Új pont beiktatá-
sát is javasolták a rendek a hitlevélbe: a nádori hivatal üresedésétõl számított egy
éven belül legyen betöltendõ, a magyar ügyeket a király magyar tanácsosok révén
intézze, az országban lakjék, és a rá háramlott birtokokat csak magyaroknak ado-
mányozza. Ez utóbbi két követelés az elsõkkel szemben nem nyerte el a vegyes bi-
zottság támogatását. A hitlevéltervezet következõ, a trónöröklést szabályozó pontja
a Pragmatica Sanctio, az utolsó, a hitlevél mindenkori megújítását elõíró cikkely pe-
dig a III. Károly-féle diploma inaugurale vonatkozó pontjának megismétlése lett
volna.
Mária Terézia azonban elutasította a rendek kérését: apja diplomáját módosít-
hatatlannak tartotta, s a nõi örökösödésre vonatkozó passzus kivételével azt akarta
kiadni. Az alsótábla szintúgy hajlíthatatlannak mutatkozott, de a fõrendek úgy ítél-
ték meg, hogy a koronázást nem lehet elhalasztani, s azt javasolták, hogy a hitlevél-
be szánt betoldások legyenek külön articulusok, az esküformát pedig terjesszék ki a
diploma inauguraléról az összes törvénycikkre. Visszautasították a rendek azon ja-
vaslatát is, hogy az ügyben intézzenek feliratot Mária Teréziához, mondván, hogy
erre nincs idõ. Az ellentéteket a személynök kompromisszumos javaslata hidalta
át: kérjenek a királynõtõl szóbeli biztosítékot, hogy a hitlevélbõl kimaradó részeket
törvénycikként meg fogja erõsíteni, s a koronázási eskü vonatkozzék a törvények
megtartására is. Másnap, a koronázás elõtti nap este nyolc órakor érkezett meg Má-
ria Terézia válasza, amellyel tulajdonképpen a hitlevél mellett még egy biztosító
iratot adott ki. Ebben a következõ ígéreteket tette (melyekbõl azután törvénycikk is
lett): Erdélyt mind õ, mind utódai magyar királyokként fogják kormányozni, a fõ-
méltóságokat csorbítatlan hatáskörben fogja megtartani, a javadalmakat magyarok
kapják, az adományozásnál tekintettel lesz rájuk, a sérelmeket diétán fogja orvosol-
ni, s végül a magyar ügyeket magyarokkal fogja intéztetni.
1741-ben a hitlevél megvitatására tulajdonképpen bõven volt idõ, hiszen az alsó-
táblai vitára és a két tábla közti egyeztetésre már 1741. június 19-én sor került.246
Mária Teréziának a kompromisszumos javaslatra adott válasza, azaz a végleges
uralkodói válasz mégis csak a koronázást megelõzõ este, 24-én hétkor érkezett
meg, amikor a korona már a Szent Márton-templomban volt.247 Ilyen helyzetben
igen nagy nyomás nehezedett a rendekre, s alig volt elképzelhetõ, hogy magukat
megmakacsolva egy számukra kedvezõbb hitlevél kikényszerítésére elhalasztatják
az egész koronázási ceremóniát. Szuhányi Márton helytartótanácsos szavaival:
„hogy az Coronatio végben mehessen, az ország elõtte harmad nappal [június
23-án] reggeli 9 órátul fogva napestig sessiót tartott és diplomatica conditiókban
munkálkodott.” Ülésüket este hét után fejezték be. Másnap „Felséges Asszonyunk
ujabb resolutiója elolvastatott ilyen modificatióval, hogy mindenek ut supra Ma-
gyaroknak de Rege et Regno bene meritis conferáltatnak, az magyar dolgok pedig
magyarok által tractáltatnak; ezeket mind az által diplomatica conditiók közé ne
tegyék, hanem külön articulusokban [!]. Tovább mód szerént már nem adattatván
benne, nem instálnak, hanem éjfél elõtt 11 óra tájban” eloszlott az ülés.248 Azaz ek-
kor már mit volt mit tenni: Mária Terézia válaszát – ahogy egy napló fogalmaz –
„mindenki ünnepélyes »vivát« kiáltásával elfogadták”.249
A kiadott hitlevél tehát jórészt megegyezett III. Károlyéval, de attól nem csak az
örökösödés kérdésében tért el. Az ország integritásáról szóló harmadik cikkely a kí-
vánalmak irányába változott: nem szerepelt már benne az, hogy az errõl szóló tör-
vények alkalmazása a törvényhozás hatáskörébe esik, azaz a revíziós klauzula alól
az 1715. évi 3. törvénycikkel összhangban kikerült az ország területi integritásának
kérdése. A nemesi jogokat és kiváltságokat biztosító törvények viszont a revíziós
klauzula érvénye alatt maradtak, azokban továbbra is csupán a közös értelmezés
miatt kétes értékû törvények kötötték meg az uralkodó kezét.
II. József nem koronáztatta meg magát, s így hitlevelet sem kellett kiadnia. A ne-
mesi-rendi mozgalom 1790-ben ebbõl azt a következtetést vonta le, hogy II. József
önkényuralmi uralkodása miatt az örökösödés fonala megszakadt, s II. Lipótnak
trónra lépéséhez most új örökösödési feltételeket lehet szabni.250
A diéta részérõl a kerületi ülések munkálatai alapján országos bizottság dolgozta
ki a hitlevél tervezetét. Alapjául a legradikálisabb tiszai javaslat szolgált, s bár a bi-
zottság annak „legélesebb fogait” „lecsiszolgatta”,* s a tervezet a királyi hatalom va-
lamivel enyhébb megszorításait tartalmazta, ez szellemében mégis kuruc maradt.
Független magyar államot hozott volna létre a nemesség dominanciája alatt. Az új
hitlevél vegyes ülésben történõ végleges kidolgozására viszont már szeptemberben,
megváltozott körülmények közt került sor, ami a diplomatervezetre is rányomta bé-
lyegét. A követelések egy része antecoronationalis cikkelyekbe került, illetve végleg
elmaradt. A még mindig erõsen ellenzéki szellemû szöveg a kancellária támogatá-
sát is elnyerte, de Lipót ragaszkodott a régi hitlevélhez azzal, hogy a nemzet jogos
sérelmeit és kívánatait törvényekben fogja rendezni.251 A rendek által szorgalmazott
25 pontos hitlevél az 5 pontos helyett ugyanis ismét választási capitulatio lett volna,
II. Lipót pedig elfogadásába beleegyezve a Habsburgok évszázados törekvésével el-
lenkezõ lépést tett volna. Azzal érvelt, hogy örökös jussát gyengítené, ha más diplo-
ma inauguralét adna ki, mint III. Károlyét.252
A hitlevélrõl folytatott alkuban 1790. szeptember 5-én egy deputáció már komp-
romisszumos javaslatot vitt Bécsbe, de a titkos konferencia véleményének kikérése
után II. Lipót (a fent idézett kijelentéssel) elvetett minden érdemi változtatást.
Gróf Zichy Károly országbíró és Ürményi József személynök közbenjárására si-
került Lipóttól ígéretet kapni arra, hogy a tervezetnek a régi törvényeknek megfe-
lelõ pontjait legalább törvénycikk formájában megerõsíti. Ezt a szeptember 21-i
leiratban a király meg is tette, a kancellária javaslatáról az államtanács tagjainak
megkérdezése nélkül döntve (amit Mályusz szerint azután meg is bánt).253 Nem
véletlen, jegyzi meg Mezey Barna, hogy a „sarkalatos törvények” terminussal szem-
ben az „alkotmány” kifejezés az 1791. évi decretum 10. törvénycikkében bukkan fel
elõször.
Hitlevele végül stílusbéli különbségeken túlmenõen ezzel megegyezett, a kü-
lönbség mindössze annyi, hogy a közös értelmezési klauzulába beillesztették, hogy
* Kimaradt például az adómegtagadás joga (Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 211.).

az nem vonatkozik az 1741. évi 8. törvénycikk által rendezett kérdésre, illetve hogy
a koronaõröket valláskülönbségre való tekintet nélkül kell megválasztani. Az elõb-
bi módosítást Somogy egyik diétai követe jelentésében némi eufemizmussal így
nyugtázta: II. Lipót „a királyi kötésben mingyárt az magyar szabadságnak egyik ve-
lejét, ugy mint az 1741-dik esztendõbeli 8-dik cikkelt önként bé tetetni rendel-
te…”254 (Egyébiránt a szabad királyválasztás kérdésében II. Lipót hitlevele termé-
szetesen Mária Teréziáéval egyezik meg, nem pedig III. Károlyéval, azaz a szabad
királyválasztás joga csak a Habsburgok férfi- és nõágának kihalásával száll vissza a
nemzetre.)
Két évvel késõbb I. Ferenc a nádor (azaz öccse, Sándor Lipót fõherceg), a prímás,
a magyar kancellár, az országbíró és a személynök tanácsainak hatására beleegye-
zett, hogy a hitlevelet a rendek számára kedvezõen módosítsa.255 Elsõ és ötödik
pontjába betoldott egy utalást az 1791. évi 3. törvénycikkre, mely a trónra lépéstõl
számított hat hónapon belüli koronázást írt elõ. A gesztust a rendek igen hálásan
fogadták. A diéta ötödik ülésén, 1792. június 4-én azt írták: „Az Ország Rendei Õ
Felségének különös Kegyességét, melly szerént az elõbbenyi Királyi Hit-Levelek-
ben a’ Koronázás erént foglalt homályos szavakat önként, és tsupán a’ Magyar
Nemzethez való szeretetének meg-bizonyítására, tökéletes világosságra hozni, és e’
képpen maga Királyi Hit-Levelében nyilván ki-tenni méltóztatott, nem tsak leg ér-
zékenyebb hálaadással vették, hanem szíveknek indúlattyát sûrû öröm kiáltások-
kal-is ki-jelentették.” Gróf Zichy Károly országbíró, Ürményi József személynök és
herceg Batthyány József prímás is beszéddel üdvözölte I. Ferenc gesztusát. Ürmé-
nyi szerint ezzel „némely Alkotmányoknak ellenségei által tett bal magyarázatokat
nyilván meg-szégyenített”. A rendek és a fõrendek ezután a királyi palotába mentek
köszönetet mondani I. Ferencnek, aki a prímás beszédére válaszul így szólt: „Most
igazán bóldognak érzem Magamat, a’ midõn a’ jó Szívû Magyaroktúl Magamat
környûl-véve szemlélhetem.”256 A szokatlan harmónia sem fedi el azt a körül-
ményt, hogy a hitlevél megvitatására és az alku lebonyolítására ekkor sem jutott sok
idõ. I. Ferenc 2-án este érkezett Budára, és koronázására 6-án már sor is került „a
régi barátok templomában a bécsi kaputól nem messze”.257
A kormánypárt tisztában volt azzal, hogy a hitlevél módosítása engedmény,
amelyért ellenszolgáltatást lehet elvárni: I. Ferenc a franciák ellen hadi segedelem
(subsidium) megajánlását kérte, mértékét az országra bízva. Az elõterjesztést meg-
tévõ Sándor Lipót nádor emlékeztetett is a hitlevél önkéntes módosítására.258

A koronázási eskü*
Csizmadia Andor arra egyszerûsíti le a kérdést, hogy „koronázáskor a király esküt

tett az alkotmányra”.259 Tekintve, hogy írott alkotmány természetesen nem volt,**
eleve kérdéses, mit tekintünk annak, hisz ebben a kérdésben természetesen messze
nem volt teljes egység, különösen nem a rendi és az aulikus álláspont között. Nehéz
lett volna esküt tenni valami ilyen nehezen megfogható dologra. A királyi eskü szö-
vegét azonban a hitlevél mellett törvénybe iktatták, így alaposan megvizsgálhatjuk,
mit is tartalmazott.
A Habsburg-királyok esküszövege I. Ferdinánd korából való, s ezen I. József ko-
ronázásakor csak annyiban változtattak, hogy az Aranybulla ellenállási záradéka
kikerült a megtartandó törvények körébõl,260 s bekerült az eskübe a hitlevélben is
szereplõ revíziós klauzula.261 III. Károly esküje*** lényegében a hitlevél elsõ és –
nagyjából – harmadik pontjának megismétlése. Letételével a király azt vállalta,
hogy Magyarország kiváltságait, törvényeit és szokásait megtartja (kivéve az Arany-
bulla ellenállási záradékát), „miként azoknak használását s értelmét a király és a
karok országgyûlésileg megállapították”. Magyarország „határait” pedig nem ide-
geníti el, inkább kiterjeszti.
1741-ben a rendek az esküformula megújítását is szerették volna elérni. Az álta-
luk javasolt hitlevélváltozatnak megfelelõen úgy módosították volna, hogy az or-
szág jogai és szabadságai (köztük természetesen az adómentesség) ne függjenek a
király és a diéta megegyezésétõl.262 A vita részleteit az imént láttuk. A magyar ren-
dek többet értek el az eskü módosításában, mint a hitlevélnél. Mária Terézia esküje
apjáéhoz képest a következõképpen módosult: annál a pontnál, hogy a kiváltságo-
kat, szokásokat és szabadságokat megtartja, nem szerepel az „a mikép azoknak
használata és értelme a király s a karok és rendek közös egyezésével országgyûlési-
leg meg van állapítva” kitétel – azaz a revíziós klauzula – a megtartandó „jogok”
mellé viszont a „törvények” került általában véve.+ II. Lipót esküje pontosan meg-
egyezett Mária Teréziáéval, miként I. Ferencé is.++
* Timon Ákos összefoglalása szerint elõször II. András tett biztosan koronázási esküt, majd a 13. szá-
zad folyamán több uralkodó is. Ismert II. András és Károly Róbert esküjének szövege. II. Ulászlónál
ez már elvált az egyházi eskütõl, õ szabad ég alatt tette le (Timon: Alkotmány- és jogtörténet 548.).
Péter László templomi eskürõl ír (Péter L.: Verfassungsentwicklung 250.) – ez a koronázási szertar-
tásnak egy másik része volt. (Lásd például: Hajnóczy: Egyházi rend 284.)
** Az elsõ írott alkotmány az Amerikai Egyesült Államoké, melyet 1787. szeptember 28-án fogadtak
el, és a 13 alapító tagállam 1787. december 7. és 1790. május 29. közt ratifikált. A lengyel a második,
mely 1791. május 3-án született (Wagner: 3 May, 1791 48.), de nem volt hosszú életû, a nagy hatású
francia (1791. szeptember 3-án szavazta meg az alkotmányozó nemzetgyûlés) a harmadik. Vagyis
korszakunk döntõ részében írott alkotmány nem volt sehol.
*** Lásd az 1712:2. tc.-t!
+ Betoldatott még a „mágnások” szó (Hajnóczy: Közjogi értekezés 103.), de ennek nem volt különö-
sebb jelentõsége.
++ Lásd az 1791:2. és 1792:2. tc.-t!

Kétségtelen fontossága dacára mind a koronázási eskü, mind a hitlevél végsõ so-
ron csak jogi formula volt: valódi hatása annyiban volt, amennyiben betartották,
tiszteletben tartották. Gyakorlati szempontból a rendek adómegajánlási preroga-
tívája jóval nagyobb jelentõséggel bírt. Másodjára tehát ezt vesszük górcsõ alá.
3.e | Az adómegajánlások
Az adómegajánlás a magyar rendek legfontosabb fegyvere volt azokban az uralko-
dóval folytatott diétai alkukban, melyeket kiváltságaik megõrzésének és sérelmeik
orvoslásának érdekében folytathattak. A rendiség és a uralkodó erõviszonyainak
feltérképezéséhez tehát feltétlenül szükséges behatóbban megvizsgálnunk az adó-
megajánlás rendszerét. A 18. századi adózásról tudjuk, hogy évi rendszerességû
volt, a megajánlás jogát az országgyûlés birtokolta, de az korlátozottan érvényesült,
mert az éves adóösszeg emelésére szûkült, és az egyszer megajánlott összeget a kö-
vetkezõ diétáig lehetett beszedni.* Ráadásul a század elsõ felében a concursus intéz-
ménye többször helyettesítette az országgyûlést adómegajánlási funkciójában.
Mivel az 1722–23. évi diéta volt az elsõ, amely a 18. században maga gyakorolta a ma-
gyar rendek adómegajánlási prerogatíváját, innen veszem sorra a diétáknak a szá-
zad derekán a politikai viták középpontjába került adómegajánlásait, míg csak rö-
viden foglalom össze s másutt tárgyalom részletesen a korábbi fejleményeket (mind
a század elejének adómegajánlásait, mind általában az adómegajánlásokat a 18.
században jellemzõ elemek kialakulását).**
Az adókivetés mint országgyûlési jog
A király jórészt elvesztett földbirtokosi jövedelmei helyére lépõ adók, az ország-

lakók egyfajta segítsége (subsidium) nem kerültek teljesen az uralkodó ellenõrzése
alá: az ország rendjei képesek voltak érvényesíteni azt az elvet, hogy beleegyezésük
szükséges az adóztatáshoz. Ez a gyakorlatban országgyûlést jelentett, és a contri-
* Mindezt az 1791:19. tc. rögzítette a korszak végén. Maga a prerogatíva természetesen nem 1791-tõl
származtatható, hiszen ezt a decretum mint régi alapelvet hangsúlyozza (Csizmadia: Állam- és jog-
történet [1975] 214.).
** Az itt összegzett gondolatmenet részletes kifejtését lásd egy külön cikkben: Szijártó M. István:
A magyar rendek adómegajánlási joga és a 18. századi adómegajánlási rend kialakulása, Történelmi
Szemle 46 (2004) 241–295. A 30. függelék foglalkozik a hadiadó elnevezésével, a 31. pedig az adó be-
hajtásával.
Az újoncmegajánlás a korban nem játszotta még azt a szerepet az adómegajánlás mellett, mint a 19.
században. A hadkiegészítést csak az 1791. évi 19. törvénycikk emelte a diéta kompetenciájába, és csak
korszakunk legvégén, 1792-ben került sor – az 1741. évi speciális esettõl eltekintve – az elsõ igazi dié-
tai újoncmegajánlásra. Ekkor vita az ügyben nem is igazán bontakozott ki. (Lásd még a 32. függeléket.)

butióra vonatkozó rendelkezések mindegyike automatikusan negotium diaetale lett.263
1504-ben ezt a gyakorlatot törvényben is rögzítették.264 Így az adó nem királyi jövede-
lem (proventus regis), hanem országos jövedelem (proventus regni) volt, és a rendek-
nek – 1670 elõtt gyakorlatilag is, utána inkább csak elviekben – a megtagadása is jo-
gukban állt.265 (Hasonló a lengyelországi fejlõdés is: ott a király 1496 óta nem szedhe-
tett adót a sejm hozzájárulása nélkül.266 Az Osztrák Németalföldön pedig a császár nem
is vethetett ki adót, csak évente kérhette a tartományi rendek anyagi támogatását.267)
Jóllehet a diétán megjelent rendek legfontosabb joga volt, az adómegajánlási
prerogatívát egészen 1791. évi 19. törvénycikk kiadásáig* csak az 1504. évi 1. tör-
vénycikk rögzítette.** Ez pedig nem egészen egyértelmû. Kimondta, hogy adót
(contributionem… seu subsidium) csak országgyûlésen lehet megajánlani „a fõpap,
és báró uraknak, meg az ország többi nemeseinek közös egyetértésével”– mert 1453
óta a köznemesség hozzájárulását is szükségesnek tartották az adókivetéshez, ezért
lett annak színtere az országgyûlés268 –, de maga a rendelkezés arra irányult, hogy a
megajánlás helyét az országgyûlésre korlátozza. A hangsúly a helyen van, nem pe-
dig azon, hogy csak a rendek ajánlhatnak meg adót – azaz végsõ soron más értel-
mezés is elképzelhetõ volt, nemcsak a rendi felfogás. A kancellária késõbb helytele-
nítette is Hajnóczy József Közjogi értekezés a királyi hatalom korlátairól Magyaror-
szágon címû munkájának azon állítását, hogy a király nem vethet ki meg nem
szavazott adót.269 Az adó országgyûlési megajánlásának gyakorlata azonban 1526-tól
a 17. század derekáig szinte töretlenül érvényesült.
Mindazonáltal az ország rendjei a továbbiakban sem adták fel azt a törekvésüket,
hogy az adót az országgyûlési megajánlástól tegyék függõvé. Például 1696 novem-
berében I. Lipót a nemesekre is kiterjedõ új adórendszerhez kérte Magyarország
elõkelõinek hozzájárulását, akik ezt visszautasították, a nemesi adómentességen
túl az országgyûlés adómegajánlási jogához is ragaszkodva. Két évvel késõbb egy
másik concursus résztvevõi hasonlóképpen kijelentették, hogy adó megajánlására
csak az országgyûlésnek van joga.270 Pálffy Miklós késõbbi kancellár az 1750-es
évek második felében írt emlékiratában úgy vélte, hogy az úrbérrendezést a diéta
megkerülésével is be lehet vezetni, abból viszont nem engedett, hogy az adó össze-
gét csak az országgyûlés emelheti fel.271 A rendek máshol is ragaszkodtak legalább
az elvéhez annak, hogy az adó kivetéséhez a beleegyezésükre van szükség. II. Jó-
zsef egész birodalmában a rendi intézmények megkérdezése nélkül vetett ki adókat
és hozott rendeleteket. A cseh országgyûlést azért hívta össze uralkodása kezdetén és
végén, hogy az mondjon le alkotmányos adómegajánlási jogáról – de mind a két al-
kalommal visszautasításban részesült.272
* „Hasonlóképpen arról is teljesen biztosítani méltóztatott Õ szent felsége az ország és a hozzá kap-
csolt részek karait és rendeit, hogy bármely néven nevezendõ, akár pénzben, akár terményekben vagy
újonczokban álló hadi segedelmek [subsidia] se a karokra és rendekre, se a nem-nemesekre, a király
szabad tetszése szerint nem fognak kirovatni, sõt szabad ajánlat örve alatt, vagy bármely más czimen,
országgyûlésen kívül nem fognak szorgalmaztatni…”
** Azt az 1681:12. tc. megújította.
3.e Az adómegajánlások 211

A 18. század elejére nemcsak az eseti adó megajánlásának joga csökevényesedett
el és vált az adóemelés jogává, de ezt az aktust már nem is a decretum rögzítette.
A törvénytárban található 1526 utáni adómegajánlások mind vagy a 16., vagy a 17.
században történtek. A 18. század folyamán az adóemelés formailag a rendek egy-
oldalú döntésének, megajánlásának volt a tárgya, és nem került articulusba – mi-
közben valójában az országgyûlési egyezkedés egyik kardinális pontját jelentette.*
Ahogy például az 1790–91. évi országgyûlésen a királyi elõterjesztésnek az adóra
vonatkozó nyolcadik pontja fogalmazott, a legutolsó diétán megállapított adó to-
vábbi fizetése tárgyában az országgyûlés döntését kérve: „Adónak további folytatása
erént elméjüket ki-nyilatkoztassák.”273
Az országgyûlés adómegajánlási joga Mohács után kétségkívül egyedi adómeg-
ajánlás volt. Lassan a pusztán egyévi helyett általánossá vált a második évre elõre
történõ adómegajánlás. A következõ (a norma szerint három éven belül tartandó)
diétáig szóló adómegajánlás elve már megjelent, és alkalmazták is, de mindössze
kiegészítõ jellegû és kisebb jelentõségû adónemekre. Az adók távolról sem elhanya-
golható részét a nemesek és az e tekintetben velük egy kategóriába sorolt csoportok
tagjai fizették. A 17. század derekán megjelent a terményadó, és elõtérbe került a
pénzadó helyett a katonaállítás, majd az országgyûlés adómegajánlási joga elenyé-
szett. A Wesselényi-összeesküvést követõ alkotmányellenes kormányzati rendszer-
rel vette kezdetét az adózás megajánlás nélküli, automatikus formája.
Adómegajánlás a concursusokon
a 17. század végén és a 18. század elején
A kormányzat a nyolcvanas évektõl fõnemesekkel, a nádorral, majd a nádori

concursussal** hagyatta jóvá az igényelt adót, azután kancelláriai rendelet útján kö-
zölték a kivetett összeget a törvényhatóságokkal. A behajtás egyre inkább a katona-
ság dolga volt: az adót pénzben vagy természetben hajtották be – sokszor erõszak-
kal, gyakran a kivetett többszörösét.*** A századforduló adózását és az ezekben az
években tartott nádori concursusok történetét Iványi Emma alapos monográfiája
* Volt történész, akit meg is tévesztett, hogy az adómegajánlás mint egyoldalú aktus a 18. században
már nem került be a törvénytárba: „Az országgyûlés 2 500 000 forint évi adót szavazott meg, a jövõ or-
szággyûlésig, mi azonban a király által keveseltetvén, a törvénybe nem iktattatott.” (Máriássy: A ma-
gyar törvényhozás IV. 42–43.)
** A kérdés legjobb szakértõje, Iványi Emma úgy véli, hogy az 1690. november 20-án tartott tanácsko-
zás volt a nádori concursus csírája, az elsõ igazi nádori concursus1691 õszén volt, és ettõl kezdve az adó
felosztása céljából évenként sor került rá (Iványi E.: Esterházy Pál 146–147., 149., 204.). Egyébiránt a
concursusokon történõ adómegajánlásról lásd a fent hivatkozott külön tanulmányt!
*** Nagy I.: A Kamara adóigazgatási 50. Jean Bérenger korabeli francia forrást idéz annak alátámasz-
tására, hogy a katonai adóbehajtás a Habsburg Birodalom nyugati tartományai számára is jelentõs
többletterheket jelentett. Az önkényeskedés tehát nem Magyarországra korlátozódott, viszont itt hat-
ványozottan jelentkezett (Bérenger: A Habsburg-hatalom 130., 134.).

tárta fel.274 A századforduló concursusai közül az egyik leginkább kifejlett, az or-
szággyûléshez talán a legközelebb álló 1698. évi concursus eseményeinek sem utal
egyetlen mozzanata sem arra, hogy Magyarország rendjeinek képviselõi kezében
lett volna az adómegajánlás joga. A rendek a nagyrészt már behajtott adóról úgy be-
széltek, mint amelyet „Õ Szentséges Felsége az országra kivetett”.275 Herceg Ester-
házy Pál nádor a 4 milliós adónak nem megajánlását, hanem repartitióját mondja
lehetetlennek,276 s végül az adófizetés rendjét a király december 24-én kelt rendelete
szabályozta.277 Minden arra mutat, hogy a rendek lehetõségei nem terjedtek mesz-
sze: befolyásuk 1698-ban is csak a saját részük leszorítására bizonyult elegendõnek,
a pénzbeli hadiadó teljes összegén az uralkodó nem változtatott. A concursus ekkor
és a századforduló idõszakában mindvégig valójában nem megajánlotta az adót,
csak annak felosztása tartozott hatáskörébe. Az pedig csak kivételesen fordult elõ,
hogy nem osztotta fel a teljes kivetett adómennyiséget.* Ekkor tehát a magyar ren-
diség passzivitásba szorult. Ehhez az alaphelyzethez viszonyítva értékelhetjük reá-
lisan a 18. századi tendenciákat.
A közjogi aspektus mellett további mérceként szolgálhat az, ha a hadiadó meny-
nyiségét hosszabb távon vesszük figyelembe. Peter Dickson rámutat, hogy a Habs-
burg Birodalomban a rendes adó mennyisége az 1690-es, 1700-as évek háborúiban
nõtt meg hirtelen, nyilvánvalóan az akkor vívott háborúk miatt, a hadsereg létszá-
mának megnövekedésével párhuzamosan. Állítása szerint 1702-ben a (kerekítve)
12,4 milliós éves összes adóból a cseh korona csupán 4 milliót fizetett, az osztrák
tartományok 1,3 milliót, és Magyarország és Erdély nem kevesebb mint 7,1 mil-
liót.** (A századfordulón még a birodalmi adó harmadát próbálták Magyaror-
szágra kivetni.278) Adata iránt kétséget támaszt, hogy ebben az évben Iványi Emma
3 millió forintos adó felosztásáról tud csupán,*** de még akkor is kiáltó a kontraszt,
ha csak az Iványi Emma szerint a századforduló éveiben a szûkebb értelemben vett
Magyarországra ekkoriban kivetett 3–4 millió forintos (vagy a nyolcvanas években
3–5 milliós)279 pénzadót vetjük össze a 18. század második évtizedének sokkalta
mérsékeltebb adóterhével, amikor a hadiadó összege körülbelül 1 és 2,5 (többnyire
1,5–2) millió forint közt mozgott.
Ha tehát általában az adózási helyzetet, annak jogi vagy gyakorlati vonatkozá-
saiban ezt a 17. század végi, illetve századfordulós állapotot a 18. század konszoli-
dált viszonyaihoz hasonlítjuk, az ember nem tehet mást, mint hogy a Rákóczi-sza-
* Iványi Emma is adófelosztónak tartja a concursusokat. „Az 1690-es tanácskozáson a nádor azt kérte
a királytól, közölje a megyékkel, hogy az adó szétosztását rá bízta” – írja (Iványi E.: Esterházy Pál 147.,
149., a szerzõ kiemelése). Viszont az 1697. évi concursus 4 millió helyett csak 2-t osztott fel (uo. 174.).
** Dickson: Finance and Government II. 186–187. Ezt összehasonlíthatjuk azzal, hogy Magyaror-
szág 1683 és 1690 közt az Einrichtungswerk készítõi szerint 20, a nádor szerint 30 millió forint kész-
pénzadót fizetett, ami éves átlagban 3 1/3–5 milliós adót jelentett. Az 1693–94. katonai évtõl Iványi
Emma évente közli az adó mennyiségét, amely 2 és 4 millió forint között mozgott (Iványi E.: Ester-
házy Pál 145., 201.).
*** Iványi E.: Esterházy Pál 201. Ugyanakkor Zachar József úgy tudja, hogy ebben az esztendõben a
hadvezetés 2 milliós adóbevétellel számolt (Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei 860.).

badságharcot akkor is teljes sikerként értékeli, ha a közjogi fókuszú gondolkodás
ezt nem így látja. Másfelõl ezen általános értékelés mellett, szûkebben vett tár-
gyunk szemszögébõl nézve a dolgot úgy hiszem, komoly jelentõségû az a körül-
mény, hogy az adóösszeg 17. század végi meredek emelkedése éppen arra az idõ-
szakra esett, amelyben az adó megajánlása nem volt a magyar rendek kezében. És
ha a 18. századi adómegajánlási vitákra gondolunk, valamint arra, hogy a kor-
mányzat milyen nehezen tudott pár százezer forintos adóemelést elérni, amikor
pedig az adóösszeg nem is egészen 2 millióról kezdett lassan felfelé kapaszkodni az
1791. évi közel 4,5 millióra, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy a magyar ren-
dek adómegajánlási jogosítványának (noha nem tökéletes) helyreállítása a Rákó-
czi-szabadságharc eredményeként az ország teljes lakosságának tette jelentõsen
könynyebbé az életét. Czigány István is annak a véleményének adott hangot, hogy
Magyarország helyzete 1711 után jóval kedvezõbb volt, mint a 17. század végének
alávetési kísérlete közepette. Maga Rákóczi Ferenc ismerte el 1712-ben, hogy azo-
kat a rendi jogokat, amelyekért fegyvert fogtak, a szatmári megegyezés eredménye-
képpen elérték.280 Peter Dickson számaira visszatérve: a Rákóczi-szabadságharc
miatt a magyar adóbevételek elapadtak, s ezért a cseh és osztrák tartományok adó-
terhe 7,7 millió forintra ugrott fel (az 1706–14. évek átlagában). 1713-ban már
(szintén kerekítve) 1,6 milliót fizettek a magyar korona, 6,6 milliót a cseh korona
tartományai, az osztrákok pedig 1,5 milliót.281 A magyar hadiadó tehát a szatmári
megegyezés után a korábbinál jóval alacsonyabb szintre állt be.
Ezen tartalmi vívmányok mellett ugyanakkor a Rákóczi-szabadságharc hatására
a kormányzat arra is rákényszerült, hogy visszatérjen az alkotmányos formákhoz.*
Az adózás terén új gyakorlat intézményesült. Ennek kapcsán a „labanc” rendi el-
lenzékiséggel kapcsolatban érdemi megállapításokat tehetünk. 1705-ben I. József
trónra lépte harangozta be a változásokat (aki nem helyeselte apja merev politiká-
ját282), és a labanc rendek még az ónodi országgyûlés elõtt tanácskoztak a kurucok
négy kardinális követelésérõl. Állásfoglalásuk tanulságos volt. Hajlottak arra, hogy
idegen hatalmak garantálják a magyarok és a Habsburg-uralkodó megegyezését.
Erdély függetlenségérõl úgy vélték, hogy az erdélyi rendek akár a már megválasz-
tott II. Apafi Mihályt fogadják el, akár mást választanak, a fejedelem tegyen hûség-
esküt I. Józsefnek és a Részek nélkül kormányozza Erdélyt. Az idegen katonaság
béke idején valóban felesleges az országban, csak a határszéli várakban maradjanak
idegen csapatok, a magyarokkal megegyezõ számban és magyar parancsnokság
alatt. A vallásszabadság kérdésében a meglévõ törvények végrehajtását és az erõ-
szakkal elvett protestáns templomok visszaadását javasolták. Úgy vélték, hogy a dié-
tának kell késõbb rendeznie a vallási ellentétek ügyét.** A nádor még több elõter-
* Mivel jelen gondolatmenet a rendi dualizmus keretei közt alapvetõen a diéta adómegajánlási jogo-
sítványát vizsgálja, nem térhetek itt ki a kuruc országgyûlésekre vagy az ottani adózásra (amiképpen a
kurucok és labancok közti meghiúsult tárgyalásokra sem).
** Zsilinszky: Az 1708-ki 15–16. Vö. Horváth Mihály és R. Várkonyi Ágnes véleményével az 1708. évi
sérelmekrõl: „a felkeltek által a nagyszombati békealku alatt benyújtott feltételektõl a királyválasztást

jesztést tett a tárgyalások folytatására, az országgyûlés összehívására buzdítva. 1707.
március 25-i elõterjesztésében emlékeztette I. Józsefet arra, hogy apja megígérte, a
következõ országgyûlésig nem szedet adót, s trónra lépését követõen maga is ígéretet
tett erre és a nemzet szabadságainak tiszteletben tartására, mégis porcióznak.283
Az 1708. évi diétán megjelenõ rendek elsõ kérése I. Józsefhez az volt, hogy hívja
meg még egyszer a felkelõket, addig ne jöjjön megnyitni a diétát. A prímás kész volt
követségbe menni Rákóczihoz. A kurucok sértõ válaszának megérkezte után az
udvar meg akarta szakítani a tárgyalásokat, de a diéta ismét követek kiküldését kér-
te.284 1709-ben a diéta Rákóczit és Bercsényit felségsértõknek és a haza ellenségei-
nek nyilvánította ugyan, de híveiknek egy évet adott a hûségeskü letételére, és eb-
ben az esetben bûnbánatot ígért nekik.285 Az ember benyomása az, hogy a labanc és
a kuruc rendek mintegy munkamegosztást valósítottak meg: közel ugyanazokért a
rendi célokért küzdöttek más-más eszközökkel. Palmes bécsi angol követ szavai-
val: „bizonyos, hogy a hûek ugyanannyit követelnek, mint az elégedetlenek”, azaz
a kurucok.286 A felkelõk fegyveres fenyegetése súlyt adott a királyához hû fõnemes
beadványának. A labancok nem voltak ellenségesek a kurucok törekvéseivel szem-
ben, nem voltak „nemzetellenesek”. (Talán 1849 muszkavezetõinek képe vetült rá-
juk a történeti tudatban?) Ugyanannak a rendi ellenzékiségnek voltak a képviselõi.
Megegyezésre törekedtek, s végsõ soron a szatmári béke az õ politikájuk látványos
sikerét hozta meg.
Mint minden diéta, az 1708. évi is elsõdlegesen az adómegajánlásnak és a sérel-
mek orvoslásának biztosított alkotmányos fórumot. Noha a „labanc” országgyûlés
nem jutott el a decretum meghozataláig, erre csupán 1712. évi teljessé válását köve-
tõen került sor, az adózást illetõen az 1708-as esztendõ máris változást hozott. A sé-
relmi irat elsõ pontja emelt rögtön szót a törvénytelen adók ellen, melyeket a Hadi-
tanács, a császári biztosok, a tábornokok és a várkapitányok vetnek ki. A rendek ra-
gaszkodtak ahhoz, hogy csak a diéta vethet ki adót.287 Erre a diéta 1709-ben kapott
választ, melyben az udvar elismerte, hogy az adó kivetéséhez a rendek beleegyezése
szükséges: az országgyûlésen összegyûlt rendeké, illetve ha a diétát az országot ért
hirtelen támadás miatt nem lehetne összehívni, egy szûkebb rendi testületé.288 Ra-
gaszkodva az elvhez, hogy adót csak országgyûlés ajánlhat meg, a concursuson tör-
ténõ adómegajánlás gyakorlatát az országgyûlés 1709. augusztus 13-i feliratában
visszautasította, noha abba 1708-ban már ideiglenesen beleegyezett. Ennek ellené-
és Erdély elszakasztását kivéve alig különböznek.” (Horváth: Magyarország történelme 6. kötet 521.)
„A gravámeneket a méltányos megegyezést keresõk állították össze Csáky Imre vezetésével, s többet
átvettek a magyar konföderáció követeléseibõl.” (R. Várkonyi: Küzdelmek 226.) „Az országgyûlés ki-
rályhû résztvevõi a korona és az ország viszonyának rendezésére csaknem kivétel nélkül Rákóczi álla-
mának programját ismételték meg.” (R. Várkonyi: A király és a fejedelem 61.) Bakay Ádám és Komá-
romi Csipkés György diáriuma szerint az 1708. április 14-én ismertetett sérelmi tervezet elsõ szakasza
azt fejtette ki, hogy a magyarok ügyeit magyarok intézzék, s a listán megtalálható volt a Magyar Ka-
mara függetlenségének követelése az Udvari Kamarától, és a Magyar Kancellária hatáskörének növe-
léséé (700.500 48–49.).

re I. József gyakorlattá tudta tenni azt, hogy az adóról a diéta egy deputációjával tár-
gyal, mégpedig nem akkor, amikor maga a diéta ülésezik – írja Szabó Dezsõ.289
Már 1708-ban is egy concursus ajánlotta meg az adót, noha ekkor voltaképpen a
diéta is megtehette volna. A rendek ekkor elfogadták azt az elvet, hogy a diétánál
szûkebb rendi testület is megajánlhatja az adót, és a korábbi esztendõk gyakorlatá-
nak tükrében ebben nem volt semmi meglepõ. Kézenfekvõ megoldás az uralkodó
részérõl is az adófelosztásra korábban is használt concursusok felhasználása az adó-
megajánlásra, majd ennek az állapotnak a törvényesítése, amikor a Rákóczi-sza-
badságharc hatására az uralkodó kész volt az adómegajánlást ismét alkotmányos
mederbe terelni anélkül, hogy annak jogát visszaszármaztatná az országgyûlés plé-
numának. I. József 1709. május 15-i leirata szerint ellenséges támadás vagy a jelen-
legi háború miatt, amikor nem lehetséges diétai adómegajánlás, a rendek ország-
gyûlésileg küldjenek ki biztosokat, s velük lehessen megállapodni az adóról. A con-
cursus tehát a diéta deputációja is lehetett, mint 1709-ben, amikor a diéta ismét nem
tárgyalt az adóról, s azt a concursusra hagyta.290
Miután I. József 1709. május 28-án kelt leirata felvetette az állandó hadsereg és
az állandó adó kérdését291, az 1710. február 20-i leiratban újra megfogalmazódott a
kormányzatnak az a kívánsága, hogy a concursus kezébe adómegajánló jogosítvány
kerüljön. Ha ez elvben az országgyûlés általános jogai fenntartásával csak különle-
ges esetekre korlátozódna is, már e szöveg tükrözi azt a szándékot, hogy a concur-
sust állandóvá, elsõdleges adómegajánló fórummá tegyék.292 1710. augusztus 21-én
kelt feleletükben a rendek visszautasították azt a másik királyi törekvést, hogy a ki-
váltságosok is részt vállaljanak a hadiadóból, de elfogadták a concursus intézmé-
nyét, mert azt részletezték, ki vegyen benne részt. Ezek körét szélesre véve azt szin-
te kis országgyûléssé kívánták tenni.* Acsády Ignác a diéta ezen lépése miatt mond-
hatja, hogy az 1710-ben fogadta el az állandó hadsereget, az állandó adózást,
valamint azt, hogy ha nem lehet országgyûlést tartani, akkor a király a fõrendeket és
a megyék, továbbá a városok küldötteit meghíva szavaztassa meg az adót.293 Volta-
képpen mind az állandó hadsereg, mind az állandó adózás, mind pedig az, hogy a
rendiségnek egy bizottsága osztja fel az adót (néha annak mérséklését is sikerrel
kérve), már régóta tény volt. Amellett viszont lehet érvelni, hogy az erre egyedül jo-
gosult diéta most adta elõször beleegyezését ehhez a gyakorlathoz.
Gondolatmenetemben továbbra is az adómegajánlás módjára kívánok összpon-
tosítani. Ami az 1708 és 1722 közt megajánlott hadiadó mennyiségét illeti, arról az
5. táblázat ad tájékoztatást.**
1711-ben a királyi biztossal Magyarország részérõl 12 megbízott tárgyalt.294 1712
* Szabó D.: Az állandó hadsereg 49. Abban viszont, hogy ez újdonság lenne, nem tudok egyetérteni
Szabó Dezsõvel, tekintettel például az 1698. évi commissio hasonló összetételére.
** A forintösszeg csak tájékoztató jellegû. A porciók 2/3 része embereknek való, havi 3 forint 30 krajcár
vagy 4 forint értékû, vagy teljesen pénzben, vagy teljesen természetben leróható, 1/3-a pedig lovaknak
való, 3 forint értékû, de pénzben meg nem váltható volt. Tudtommal 1713-ban emelkedett az élelmi
porció értéke 4,50 forintra.

októberében a megajánlás már szinte törvényesnek számított, hisz ha szentesítve
még nem is, de megszövegezve már megvolt az a törvénycikk, amely lehetõvé tette
a concursus adómegajánlását.* 1712-ben tehát az országgyûlés ülésezett, de ugyan-
úgy nem ajánlott meg adót, mint 1709-ben, hanem ezt a concursusra bízta, mely el-
napolása után ülésezett.295 1713. november 12-tõl Nagyszombatban gyûlt össze a
concursus.296 Ez az 1711. évi katonai regulamentum ellen sérelmi feliratot is benyúj-
tott, Szabó Dezsõ szerint elõször a concursusok történetében.297 Mivel a tractatus
diaetalis alapvetõen adómegajánlásra és a sérelmek orvoslására terjedt ki, magától
értetõdött, hogy az adómegajánlásra hivatott concursus elõbb-utóbb a sérelmeket is
tárgyalási körébe vonja, ha ez az 1715. évi 8. törvénycikkbe ütközött is.
1714 õszén a kormányzat az országgyûlés elé terjesztette kérését, de mérsékelt
sikerrel, mert választ csak késõn kapott, s nem is kielégítõt: az országgyûlés csak
70 000 portiót szavazott meg, s április 25-én III. Károly a diéta bezárását sürgette.**
Ebben az esetben tehát, elõször a 18. század történetében, diétai adómegajánlás
történt. Ez azonban még nem a késõbbi rendszer volt, melyben az országgyûlés ál-
tal megajánlott adót a király a következõ országgyûlésig beszedetheti, hiszen már
egy év múlva concursust tartottak, melyen az egész összeg szolgált alku tárgyául,
nem pedig csak ennek eseti kiegészítése. Ez a concursus az országgyûlés berekeszté-
se után, 1715 októberében ült össze, és november 12-ig tárgyalt az országos össze-
írásról, a téli szállásról és a küszöbönálló török háború miatt az adó mennyiségé-
rõl.298 III. Károly kérése 126 000 porcióról szólt, és végül 118 000 porciót ajánlottak
meg.*** Ez volt az elsõ eset arra, hogy törvényi felhatalmazás, az 1715. évi 8. tör-
vénycikk alapján került sor a concursus adómegajánlására. Az eljárás mégsem volt
törvényesnek mondható, hisz ez a törvénycikk csak váratlan ellenséges betörés vagy
hirtelen kitört háború esetére tette volna ezt lehetõvé, ilyen pedig nem történt. De
láthatólag nemcsak a királynak felelt meg az, hogy az adót nem az egész ország-
gyûléstõl, hanem csak a concursustól kérje, hanem a rendeknek is, hisz 1715-ben
ülésezett a diéta, s tárgyalhatta volna a hadiadó megajánlásának ügyét, mégsem tet-
te.299 A fenti articulus törvényesítette a korábbi eljárást, s a következõ országgyûlésig
terjedõ idõszakra változatlan gyakorlatot hozott létre.
* Szabó D.: Az állandó hadsereg 370. Meglepõ módon Zachar József adatai szerint 1713-ban Magyar-
ország adója Erdélyen és Horvátországon kívül 260 514 forint természetbeni ellátás volt mindössze
(Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei 861.). A 70 000 porcióból csak ennyit lehetett volna behajta-
ni? Málnási Ödön Szabó Dezsõével megegyezõ adatot közöl, esetleg éppen Szabó Dezsõ adatát
(Málnási: Csáky Imre 152.).
** Szabó D.: Az állandó hadsereg 381., Málnási: Csáky Imre 154. Zachar József adatai szerint
2.400 000 forintot vetettek ki összesen a magyar korona országaira (Zachar: Az állandó hadsereg
pénzügyei 862.).
*** MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad. V, Specificatio subsidiorum ab anno 1715 pactatorum,
et resolutorum, Szabó D.: Az állandó hadsereg 558–560, Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei 862.
Más adóösszegrõl tud Demkó Kálmán és Málnási Ödön (Demkó: Conscriptio és elszállásolás 91.,
Málnási: Csáky Imre 155.).

Az állandó hadsereg „felállítása”
Noha jelen munka hangsúlyozottan a diétán keresztül tárgyalja a magyar uralkodó

és a magyar rendek 18. századi viszonyának alakulását, ezen a ponton mindenkép-
pen indokolt rövid kitérõt tenni a hadsereg kérdésére, mellyel az adózás kérdése
amúgy is a legteljesebb mértékben összefonódik. A történeti köztudatban élõ felfo-
gás szerint az 1715. évi 8. törvénycikk hozta létre az állandó hadsereget.* Én inkább
azt mondanám, hogy az állandó hadsereg már korábban is realitás volt, sõt fenntar-
tására (törvényellenesen ugyan, de nagy rendszerességgel) már évtizedek óta adót is
szedtek. A szóban forgó articulus újdonsága annak leszögezése volt, hogy az állan-
dó hadsereg fenntartására szolgáló adó fizetésérõl a diétán kell dönteni, „hova tu-
domás szerint különben is tartozik”. Jóllehet a rendek a megszövegezéssel hangsú-
lyozták, hogy egyébként is oda tartozna, de épp ez a mozzanat az árulkodó, hiszen
ismerve a gyakorlatot, jól tudjuk, hogy ezt a jogukat évtizedekig nem tudták érvé-
nyesíteni. Úgy vélem ezért, hogy az 1715. évi 8. törvénycikk igazából errõl szól, a
gyakorlat szemszögébõl ez az újdonság, nem pedig az állandó hadsereg.** Még ak-
kor is, ha a törvények szövegét alapul vevõ felfogás ezt fordítva látja. Ezt fejtették ki
az articulus elsõ változatában részletesebben, s a kihúzott passzusok helyére csak
késõbb kerültek be egyáltalán az állandó hadseregrõl szóló mondatok.
Az állandó hadseregrõl szóló törvénycikkbõl végül kimaradt egy szövegrész: „a
kirovandó subsidiumok és contributiók dolga ennek az országnak régi alaptörvénye
szerint mindig az országgyûlésre” tartozik. Ebben a rendek a diétai adómegajánlás
elvét próbálják megerõsíteni. Nem az az érdekes, hogy az ezt kifejtõ mondatok a
végleges törvényszövegbõl kimaradtak – hiszen, mint láttuk, a fogalmazványból
egy mondat azért a végleges szövegbõl is bekerült, mely leszögezi, hogy az adóról a
rendekkel az országgyûlésen kell megegyezni. S az is benne volt már a fogalmaz-
ványban is, hogy ellenséges támadás esetén ebbõl a célból concursust lehet tartani,
ami lerontotta a megelõzõket, tehát a végleges változatban ez sem új. A figyelemre
méltó az, hogy az idézett kimaradt mondatok helyébe mi került: az állandó hadse-
reg szükségességének elismerésérõl szóló passzusok. „Minthogy azonban csupán
ezzel [ti. a nemesi felkeléssel] az országot elengedõképpen megvédelmezni nem le-
hetne, sõt inkább minden eshetõségre erõsebb és úgy bennszülöttekbõl mint külföl-
diekbõl álló rendes katonaságot kell tartani, mely kétségtelen, hogy zsold nélkül
fenn nem állhat, ezt pedig adózás nélkül beszerezni nem lehet.” Azaz a ma az ál-
landó hadsereget „létrehozóként” vagy legalábbis ennek létezését és fenntartásának
szükségességét „de jure is elismerõként” emlegetett 1715. évi 8. törvénycikk eredeti
* Radikálisan más Zachar József felfogása, aki szerint az 1715:8. tc. „rendes hadserege” nem az állan-
dó hadseregre, hanem mindössze a véghelyek katonaságára vonatkozik (Zachar: A hadügy jogi kere-
tei 9–11.). Véleményét nem osztom.
** Már Szabó Dezsõ rámutatott, hogy az articulus „katonai tekintetben nem jelentett gyökeres válto-
zást” (Szabó D.: Az állandó hadsereg 576.).

formájában nem is szólt az állandó hadseregrõl, csupán a felkelés fenntartásáról és
arról, hogy a hadiadókat és a hadisegélyeket hogyan kell megszavazni. Ráday Pál
feljegyzésébõl úgy tûnik, hogy ebbõl az eredetileg 1712-ben négyes számot viselõ
törvénycikkbõl 1714–15-ben, a diéta folytatásakor maradt ki a szóban forgó pasz-
szus.300 (Az állandó hadsereg egyéb vonatkozásairól lásd a 28. függeléket!)
Adómegajánlás az 1715. évi 8. törvénycikk alapján
Visszatérve az 1715. évhez és az adómegajánlás kérdésköréhez, a következõ évek-

ben tehát a concursus ajánlotta meg a hadiadót, szinte (ha nem is teljesen) törvénye-
sen (hisz általában nem állt fenn háborús helyzet, s konkrétan Magyarországot –
ahogy az articulus feltehetõen feltételül akarta szabni – egyáltalán nem érte vagy fe-
nyegette támadás). Mégsem ült össze minden esetben az adómegajánló concursus.
1716-ból Szabó Dezsõ nem ismer concursust, de feltételezi, hogy összehívták. A ki-
rályi leiratot ismerteti október 28-ról, melyben az elõzõ évi adózást rendelték el újra
az 1716–17. katonai évre.* Véleményem szerint concursus nem is volt, mert sem for-
rásnak nem találtam nyomát, mely itt keletkezett volna, sem az 1737-bõl való
összesítés nem tesz róla említést.301 Érdekes viszont az az eljárás, amellyel az adó-
zásról rendelkeznek. A királyi rendelet kiadásának ténye arról tanúskodik, hogy
még mindig nem volt teljesen automatikus a minden egyes évre szóló adóösszeg
behajtása, hiszen ehhez szükség volt egy külön rendeletre, másrészt természetes
volt maga az adófizetés, mert az adót az azt kivetõ concursus összehívása nélkül is
zúgolódás nélkül befizette az ország. Végül elég közel jutott az adófizetés a 18. szá-
zad hamarosan életbe lépõ új rendjéhez (melyben a diéta ajánlja meg a következõ
diétáig beszedhetõ adót, s ezt esetleg a concursus eseti kiegészítõ adóval toldja meg),
hiszen a rendek tudomásom szerint nem tiltakoztak az elõzõ évre megajánlott ha-
diadóösszeg ismételt behajtása ellen.
III. Károly 1717. október 15-re Pozsonyba concursust hívott össze, amely a követ-
kezõ évre is áthúzódott.** A királyi propozíciókban kért 124 000 porcióból302 csak
* Szabó D.: Az állandó hadsereg 561. Szerinte ez 118 000 porciót, tehát 2 615 976 forintot jelentett.
Szerintem a 118 000 porció értéke 2 832 000 forint. Megjegyzem, hogy Szabó Dezsõ, amikor egy évet
említ csak (itt az 1717. évi adózást például), nem arról az évrõl beszél, amelyben az adózás kezdetét
vette, hanem arról, amelyre annak dandárja esett (tehát itt az 1716–17. katonai évrõl). Ugyanez érvé-
nyes Zachar József adataira. Noha a költségvetési év november 1-jével kezdõdött, és az adókivetés ál-
talában az õsszel történt meg, Zachar József adatai nem a megajánlás évére, hanem arra a naptári esz-
tendõre vonatkoznak, amelynek május 1-jén a hadiév megkezdõdött, és amelyre az adófizetés nagyja
esett. (A szerzõ szíves közlése.) Tanulmányában azonban nincs adat az 1717. évi adófizetésrõl, azaz
az 1716. évi megajánlásról (Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei 862.).
** A somogyi követek jelentését lásd: P 1717–1722 3. 173./168. (régi/új lapszámozás). Demkó Kál-
mánnal nem tudok tehát egyetérteni, amikor azt írja, hogy az 1716–18. évi háború idején csak tervez-
ték a concursust, de összehívását végül mindig elhalasztották, s csak 1719-ben ült össze (Demkó:
Conscriptio és elszállásolás 93.).

108 997 1/3 porciót,303 azaz 2 615 936 forintot ajánlottak meg, ebbõl a szûk értelem-
ben vett Magyarországra véleményem szerint 100 000 porció, 2 400 000 forint
esett.* A concursus arról is döntött, hogy 20 000 forintot ajánl meg évi 4000 forin-
tos részletekben Borromei Szent Károly Bécsben épülõ templomára.304 A következõ
év adózásáról a szakirodalom megállapításai ellentmondásosak. Mindenesetre úgy
tûnik, hogy az nem haladta meg az elõzõ évi szintet.** 1719-ben a concursus, melyet
szeptember 12-re hívott össze Pozsonyba gróf Pálffy Miklós nádor,305 a porták
rectificatiója után 118 000 porciós javaslatot kapott a királyi biztostól,*** mely adó-
ból 9000 porció Horvátországra esett volna, de a concursus válaszában mindössze
70 000 porciót ajánlott meg. A viszontválaszban a királyi biztos 100 000 porcióra
szállította le a követelését. Majd, mivel ebbõl nem engedett tovább, a rendek köz-
vetlenül III. Károlyhoz fordultak, aki valóban tett egy 10 000 porciónyi enged-
ményt. A november 11-én tartott legutolsó ülésen még arról hoztak határozatot,
hogy a nádor folyamodjon még egyszer, utoljára 20 000 porció elengedéséért, amit
õ meg is tett, de eredmény nélkül.306 Az adóösszeg ismét nem egészen világos.+ Mi-
vel a következõ concursus egészen egyértelmû módon utalt vissza erre,307 én magam
* A hadiadó Szabó Dezsõ szerint 104 000 porcióra, azaz 2 493 979 forintra rúgott (Szabó D.: Az állan-
dó hadsereg 561. Saját számításom szerint 104 000 porció egyébként pénzben 2 496 000 forintot ért).
Az 1737. évi forrás 108 997 1/3 porcióról beszél (MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad. V,
Specificatio subsidiorum ab anno 1715 pactatorum, et resolutorum). Ugyanakkor az 1717. évi concursus
irataiban felmerül, hogy 8997 1/3 porciót vetettek ki Dalmáciára, Horvátországra és Szlavóniára –
ezért gondolom, hogy a szûk értelemben vett Magyarországra kirótt adó 100 000 porció volt. Zachar
Józsefnek a Kriegsarchivból származó adata (mely szerint Magyarország adója Erdély és Horvátor-
szág nélkül 1718-ban – ami ugye az 1717. évi megajánláshoz tartozik – 2 040 000 forintra rúgott, ez
pedig 85 000 porciónak felel meg) egy harmadik lehetséges szám (Zachar: Az állandó hadsereg pénz-
ügyei 862.).
** Szabó Dezsõ szerint a contributiót leszállították az 1718–19. katonai évre 90 000 porcióra, tehát
2 160 000 forintra (Szabó D.: Az állandó hadsereg 532.). Ezzel szemben az 1737-bõl származó össze-
sítés úgy tudja, hogy az adó 100 000 porció volt (MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad V, Spe-
cificatio subsidiorum ab anno 1715 pactatorum, et resolutorum). Taubert Ernõ véleménye is ezzel vág
egybe (Taubert: A katonaság elszállásolása 37.). Zachar József nem közöl adatot (Zachar: Az állandó
hadsereg pénzügyei 862.).
*** Peter Dickson úgy tudja, hogy 1719-ben a magyar korona országaira a birodalom eredetileg
4 252 000 forint hadiadót tervezett kivetni (Dickson: Finance and Government II. 187.), ami igen ma-
gas összeg: a szokásos átszámítással és arányokkal 177 167 porciónak felel meg, így nem tartom való-
színûnek.
+ Demkó Kálmán (Conscriptio és elszállásolás 95–103., 251–263.) és Szabó Dezsõ – ha csak a való-
színûség szintjén is – (Szabó D.: Az állandó hadsereg 562.), valamint Taubert (A katonaság elszállá-
solása 37.) a somogyi adatok alapján 90 000 porciós adóról beszél. A feldolgozásokkal ellentétben az
1737. évi összesítés azt állítja, hogy 1719. november 10-én 85 000 porció „határoztatott el” (MOL N71
3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad V, Specificatio subsidiorum ab anno 1715 pactatorum, et resolutorum).
A dolgot tovább bonyolítja, hogy egy másik forrás szerint 1719. november 10-én az ország nemrég
rectificált 5518 1/4 portája közt 70 000 élelmi és 90 000 equilis porciót osztottak fel (MOL N50 6. kötet).
Ez egyfelõl rendkívül magas adónak tûnik, másfelõl eddig nem találkoztam az 1 : 2-tõl eltérõ
aránnyal a lónak való és az élelmi porció tekintetében.

úgy vélem, az a legvalószínûbb, hogy noha csak 70 000 porciót ajánlottak meg a
rendek, a kivetett adó több – 85 000 vagy 90 000 porció – lehetett.*
A következõ concursuson is folyt a sérelmi alkudozás, azt meglehetõsen meg-
hosszabbítva. Az októberben kelt sérelmi feliratra november 5-én jött meg a válasz,
s 1721. január 25-i ülésükrõl egy másikat nyújtottak be a rendek.308 Ami az adót ille-
ti, a rendek megegyeztek a királyi biztossal a telelésrõl, de a 70 000 porcióhoz, mely-
nél többet nem akartak adni, nem sikerült megszerezniük beleegyezését. Ezért for-
dultak a királyhoz, aki az eredetileg kért 90 000-bõl február 17-én kelt leiratában
5000-t elengedett.309 Az viszont, hogy a következõ évi concursuson, 1721 végén arról
panaszkodtak, hogy 85 000 porciót szedtek egy évig,310 azt mutatja, hogy 1720-ban
sem történt végleges megegyezés a rendek és a kormányzat közt. A végsõ adóösszeg
nem úgy jött létre, hogy azt a felek kölcsönösen elfogadták volna, hanem – mint a
somogyi követ jelentette – azt „közölték a nádor õméltóságával”.311
Noha az 1721. évi concursus céljául szokás szerint azt jelölte meg a király leirata,
hogy a közeledõ tél miatt a katonaság elhelyezésérõl és ellátásáról, az adóról és an-
nak felosztásáról döntsön,312 ez a concursus fõ feladatának a systemák elõkészítését
tekintette.** November 22-i keltezésû javaslatában a királyi biztos az országban te-
lelõ katonaságnak az örökös tartományok mintájára 12 hónapon át tartó ellátására
90 000 porciót kért. December 1-jén ezt aztán 85 000-re engedte le. A rendek de-
cember 9-i felirata nehezményezte, hogy a tavalyi concursus „70 000-nél többet
semmilyen módon nem határozott el”, s a 85 000 porciót a rendek beleegyezése nél-
kül vetették ki. Most azt mondják, hogy a király elégedjék meg 60 000 porcióval,
mert az ország nem bír többet. Ezt finalis declaratiónak szánták, az 1722. január
8-án kelt királyi leirat viszont ragaszkodott a status quót jelentõ 85 000 porcióhoz,
harmadrészt lónak, kétharmad részt pedig embernek való porcióban teljesítve.313
Végül elfogadták, hogy még egy évre maradjon ez az adóteher.314
A végleges 18. századi adómegajánlási rend kialakulása
Az 1722–23. évi országgyûlés maga foglalkozott az adóval. A hadiadó kérdésében a

tractatus diaetalis az uralkodónak a szinte már szokásos összegre, 85 000 porcióra,
azaz 2 040 000 forintra vonatkozó kérésével indult,315 mire a rendek 75 000 porciót
ajánlottak meg 1 800 000 forint értékben (valószínûleg azon az alapon, hogy 10 000
* A hadügyi költségvetés kiadási oldala szerint a Magyarországon hagyott csapatok ellátása 2 360 343
forintba került (Zachar: Az állandó hadsereg 862.), ami megközelíti a 100 000 porció forintértékét.
** Szabó D.: Az állandó hadsereg 563. Beszámolója szerint az 1721–22. katonai évre való adókivetés
alkalmával „a megbízottakat már nagyon elfoglalták az új systemák elõkészületei, ezért kijelentették
a királyi meghatalmazottaknak, hogy összes ülést nem tarthatnak, ellenben négy deputátust külde-
nek hozzá azzal a szóbeli kijelentéssel, hogy 60 000 porciónál többet nem adhatnak”. Ha helytálló ez
a beszámoló, akkor sem lehet teljes, esetleg a körvonalazott igazi diétai alku kezdõpontja volt ez az
epizód.

porciót általában engedtek a kormányzat képviselõi), mégpedig – s ennek szem-
pontunkból kiemelkedõ a jelentõsége – a következõ országgyûlésig. A rendek
egyéb kívánságai szinte mind visszautasításba ütköztek. (Nem kívántak tudniillik
sem kenyeret, sem ingyenmunkát adni, azt javasolták, hogy az adóból 400 000
forintot tegyen ki ugyanennyi mérõ gabona, illetve – egy másik változat szerint –
1 800 000 forint legyen pénzadó, és csak 100 000 forintnyi a terményadó.)* A királyi
biztosok csodálkozásuknak adtak hangot, hogy a diéta a porciók számát csökkente-
ni akarja, s reményüknek, hogy a rendek észre térnek, de a király leiratában – miu-
tán korábban engedett 40 000 forintot – most újabb 80 000 forinttal csökkentette an-
nak kívánt összegét, 1 920 000 forintra. Így az 1723-as katonai évre a szokott ará-
nyokban a megelõzõ évinél 5000 porcióval kevesebbet, 80 000-t kellett volna fizetni.
Ez viszont három évig volt fizetendõ, azaz a következõ diétáig (kivéve a hirtelen
fellépõ háborús veszély esetét). A készpénzfizetéshez viszont ragaszkodott.316 (Ami
tulajdonképpen csak a búzaadó-ajánlat visszautasítása volt, látni fogjuk, hogy a
porcióalapú adózásról a készpénzben kifejezett adóra való átállás a katonákat tény-
legesen elszállásoló területeken továbbra is természetbeni adózást jelentett, mert a
katonaságot döntõen élelmezték és elszállásolták, s csak kis részben adtak a kato-
náknak készpénzt ellátásuk fejében. A hadseregellátás kérdéseirõl lásd részleteseb-
ben a 28. függeléket!) Ez az összeg megfelelt a rendeknek, és III. Károlynak is,
amint az uralkodó 1723. január 31-i leiratából kiderült.317 1723. február 5-én a ren-
dek a királyi biztosokon keresztül ezt az 1 920 000 forintos adó elfogadását kérték
III. Károlytól.318 Ez lett a végleges adóösszeg.
Az alkudozás azonban ezzel nem ért véget, hanem tovább folyt az egyéb szolgál-
mányokról. Az 1 920 000 forintos adóhoz végül a katonai célokra szolgáló közmun-
ka és az úgynevezett „hálókrajczár” megváltásaképp több mint 100 000 forint járult
még, és végül az adó éves összege 2 138 000 forintra emelkedett.** A hadiadóként
megajánlott 1 920 000 forint egyébként átszámítva pontosan megfelelt 80 000 por-
ciónak, melynek 2/3-a oralis, 1/3 része equilis, s az elõbbi havi 4,50, az utóbbi havi 3
forinttal egyenértékû.319 Ütemezése szintén megváltozott, mert 5/6 része 1722. no-
vember 1-jétõl áprilisig, 1/6 része májustól 1723 októberéig volt fizetendõ.320 Az adó
felosztását a nádori porták rectificatiója által maga a diéta végezte el.321
A vita jól mutatja egyfelõl a rendek (sikertelen) törekvését a pénzadó csökkenté-
sére, másfelõl viszont az is kiderül, hogy a pénzben kifejezett hadiadó megajánlásá-
* Szabó D.: Az állandó hadsereg 579–582. Az országgyûlés 1722. október 31-i ülésébõl felterjesztett
feliratban a rendek azt kérik a királytól, hogy fogadjon el 400 000 pozsonyi mérõ búzát egy forintjával,
s több javaslatot tettek a katonatartás terheinek enyhítésére (700.490: 1. Modalitas, juxta quam
accordandum subsidionale quantum, commodius et facilius praestari et complanari posse videretur.).
** Szabó Dezsõ (Az állandó hadsereg 579–582.) 219 565 forintot ír az egyéb szolgáltatások megváltá-
sának egyenértékeként. Ezzel szemben az általam talált források 218 000 forintról szólnak (MOL
N50 6. kötet, Acta congr. 1723), illetve két késõbbi forrás visszamenõleg 2 138 000 forintos összadót
említ: MOL N52 6. kötet 733.; MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad V, Specificatio subsidiorum
ab anno 1715 pactatorum, et resolutorum. Hasonlóképpen még: Marczali: Magyarország 42–43., Haj-
nóczy: De diversis subsidiis 66.

ra való áttérés nagyon fontos volt számukra. A következõ diétán, az adómegajánlás
1728. július 21-i vitájában a fõrendek éppen azt hozták fel egyik érvként a rendek
által kívántnál magasabb adó megajánlása mellett, hogy egyébként megvan a porci-
ók visszaállításának veszélye, melyek eltörlését az elõzõ diétán „kikönyörögték”,
ami „óriási vigaszt” hozott.322 A porciókban történõ adómegajánlás rendszerének
megváltoztatása különben valóban nem ment könnyen, hiszen az 1723. január
10-én Savoyai Jenõnél tartott konferencia még a porcióknak a rendek által kért el-
törlése ellen foglalt állást.323 (A hadsereg-élelmezés 18. századi rendszerérõl lásd a
29. függeléket!)
A diéta, és ez nagy változás, a következõ országgyûlésig ajánlotta meg az éves
adót.324 Megemlíti ugyan azt a három évet, mely a törvények szerint a következõ
diéta összehívásáig legfeljebb eltelhet, de az öt év múlva összeülõ következõ diéta
nem sérelmezte ennek az idõszaknak a meghosszabbodását, addigra az már szo-
kássá vált. Az elvet majd az 1791. évi 19. törvénycikk iktatja a törvénytárba: „Az ál-
landó katonaság tartására szánt adó mennyisége mindenkor egyik országgyûléstõl
a másikig folyó idõre fog megállapíttatni.”
Az adó megajánlása az egyik országgyûléstõl a másikig a kancelláriának a
Systema militaréra adott véleményében merült fel. Teljesen igaza van Szabó Dezsõ-
nek, aki ezt olyan újításnak nevezi, „amelyet a magyar törvény nem ismer”. Ráadá-
sul a kancellária az adómegajánlás jogát a concursussal szemben a diétának kívánta
biztosítani.325 Sok kívánság elõterjesztése mellett ezt az elemet jóváhagyólag nyug-
tázta az az országgyûlési válaszfelirat, amelyet az elõterjesztett királyi propozíciók-
ra adtak, és sérelmeket, valamint articulustervezeteket tartalmazott. (Ez egyébként
végsõ soron az évenkénti concursusok gyakorlatát is bírálta, amikor azt állította,
hogy „az 1715. évi 8. törvénycikkben kifejtett szükséghelyzet teljesen megszûnt”.326)
Így sok évtizedes szünet után ismét a diéta fórumára került a rendek adómegaján-
lási prerogatívájának gyakorlása. Az 1722–23. évi országgyûléstõl kezdve a diéta a
következõ országgyûlésig terjedõ érvénnyel szavazza meg az adót, s immár nem
porcióban, hanem pénzben kifejezve.327
Az 1722. évi reform értékelése
Feltehetjük a kérdést, hogy ez a változás a rendek szempontjából kedvezõ volt-e

vagy sem? Azaz mennyiben volt más a rendiség erõinek helyzete a concursusokon,
mint a diétákon? Ott valóban számottevõen gyengébbek voltak-e, s ezért voltak
hajlandók 1722-ben felcserélni az évenkénti adómegajánló concursusok intézmé-
nyét a diétai adómegajánlással, mely azonban az egyik országgyûléstõl a másikig
volt érvényes? A 18. századi concursus intézményét megvizsgálva, annak alkupozí-
ciójára koncentrálva, azt a diétáéval összevetve nem kapunk egyértelmû képet.328
1713-ban és 1714-ben a concursus ellenállt a reá nehezedõ nyomásnak, és a királyi
kívánságok ellenére nem volt hajlandó megemelni a 70 000 porciós hadiadót.329
1719-ben ezzel szemben a végül kivetett adóösszeget nem a concursus ajánlotta
meg, a magyar rendek még végsõ ülésén is enyhítést kértek.330 Ugyanez történt egy
évvel késõbb is, hiszen 1721 végén a concursus megint csak arról panaszkodott, hogy
az elmúlt évben résztvevõi 70 000-nél többet nem ajánlottak meg, mégis 85 000 por-
ciót szedtek.331 Ebben az esetben sem volt tehát megegyezés a rendek és a kormány-
zat között. A késõbb beszedetett adó összege nem megegyezés eredményeként jött
létre, hanem – a somogyi követ jelentése szerint – a király közölte a nádorral, hogy
mindössze 5000 porciónyit hajlandó engedni.332 Ez alkalommal is az számított te-
hát, hogy az uralkodó milyen szintig volt hajlandó leengedni kívánságait, nem pe-
dig az, hogy a concursus meddig volt hajlandó fölemelni ajánlatát.
A concursus tehát azért mégis gyengébb tárgyalófél volt, mint az országgyûlés,
mondhatnánk – ha nem tudnánk: bizony, a diétai adómegajánlás gyakorlata sem
jelentett garanciát arra, hogy csak a megajánlott adóösszeget vetik ki. Már az
1728–29. évi diéta elõtt csorbát szenvedett az országgyûlés adómegajánló preroga-
tívája, amikor a Helytartótanács határozott a fizetendõ éves adóösszeg felemelésé-
rõl, majd ezen összeg kivetését a diéta alsótáblája annak ellenére volt kénytelen
mint III. Károly „abszolút akaratát” elfogadni, hogy többsége ellene szavazott.333
Az adómegajánlás joga tehát a század elsõ harmadában nem volt szilárdan az or-
szág rendjeinek kezében, s ennek érvényesítése elsõsorban nem azon múlt, hogy
milyen intézmény keretében gyakorolták. A concursusok reprezentativitásukban,
a hatalommal szembeni ellenálló erejüket tekintve nem különböztek lényegesen a
diétáktól. A concursus pozíciója is lehetett szilárd (mint 1713-ban vagy 1714-ben),
és a diétáé is gyenge (mint 1728-ban és közvetlenül az elõtt). Az 1722. évi reform ki-
zárólagosan a diétát tette az alapadó megajánlási jogának letéteményesévé, de az
adót a következõ országgyûlésig több évre is behajthatóvá nyilvánította, s végül a
gyakorlatban a diéta megajánlási jogát az adóemelésre szorította. Ez a változtatás
nem magyarázható azzal, hogy az ország rendjei adómegajánló jogosítványukat
biztosabbnak látták volna a diéta, mint az évenkénti concursusok kezében. Egyfelõl
azt látom lehetségesnek, hogy a magyar rendek azért fogadták el ezt a kormányzat
által szorgalmazott reformot, mert az – némi vonakodás után – elfogadta, hogy az
adót ne porciókban, hanem pénzben ajánlja meg a diéta,* másfelõl még inkább arra
hajlok, hogy az adómegajánlási reformot a század elején igen erõsnek mutatkozó
rendiség pozícióvesztésének folyamatába illesztve lássam. A tízes években még van
ereje nemet mondani a concursusnak az adóemelési törekvésekre, a húszas években
már nincs – sem neki, sem a diétának.
Ha a húszas évekre a rendiség gyengülését láttuk bekövetkezni, akkor az 1722.
évi adómegajánlási változás mögött valószínûleg mégsem annyira a rendiség, mint
– ahogy már említettem – a kormányzat törekvését kell keresnünk. Arról az oldalról
megközelítve talán azzal is magyarázható az átmenet az évente megrendezett
* Errõl lásd a 3.e fejezet elején idézett tanulmányt: Szijártó M. István: A magyar rendek adómegaján-
lási joga és a 18. századi adómegajánlási rend kialakulása!

concursusok idõszakából a diétai alapadó-megajánlás és concursusokon történõ eseti
kiegészítõ megajánlások rendszerébe, hogy a concursusok nem váltották be a kor-
mányzat hozzájuk fûzött reményeit. Jóllehet a megajánlott adómennyiség az évti-
zed elsõ felénél magasabb szinten volt, 1715 óta csökkenõ tendenciát mutatott (ami
részint persze az 1719. évi országos pestisjárványnak tudható be).* A király maga-
sabb adót is kivetett ugyan, mint amennyibe a magyar rendek beleegyeztek, de a
mértékét azért nem emelhette kedve szerint. Helyzetének megszilárdulását tapasz-
talva a korona számára esetleg kedvezõbb megoldásnak tûnt egyszer kialkudni a
diétától egy olyan adóösszeget, illetve olyan adóemelést, amelyet azután (amint
arra késõbb példa volt) évtizedekig szedethettek, még akkor is, ha ezzel elfogadták
a rendek azon alkotmányértelmezését, hogy az adómegajánlás joga csak az ország-
gyûlésre összegyûlt rendek által gyakorolható. (Ezt az alkotmányos elvet, amelyet a
Habsburgok ekkor már több évtizede folyamatosan kétségbe vontak, az 1715. évi
8. törvénycikk némileg kiegészítette.) Mindenesetre az 1708–15. évi országgyûlés
semmi jelét sem mutatta annak, hogy az adómegajánlást saját kezébe akarná ven-
ni, s tudjuk, hogy konkrétan végül az 1722. évi reformot is a kancellária kezdemé-
nyezte.
A következõ periódust 1724 és 1737 között mintegy átmenetinek, az új adómeg-
ajánlási rendszer megszilárdulásának tekinthetjük. Az adómegajánlás joga a diéta
kezében volt ugyan, s a megajánlott adóösszeget több éven keresztül lehetett szed-
ni, de emellett a Helytartótanács is pótadót vetett ki, s késõbb ismét sor került a
concursus összehívására, hogy az évi hadiadón túl további eseti adókat szavazzon
meg – vagyis az új rendszer bevezetése után is találkozunk abba nem illõ elemek-
kel, a régi gyakorlat fel-felbukkanásával.
A helytartótanácsi adóemelés és az 1728–29. évi diéta
Egyértelmû, hogy a Helytartótanács általi adóemelésre még az 1728–29. évi diéta

elõtt sor került, az országgyûlés frissen kialkudott kizárólagos adómegajánló jo-
gát megsértve. Forrásaink a részleteket tekintve azonban ellentmondók. Azt tar-
tom a legvalószínûbbnek, hogy a nemrég felállt Magyar Királyi Helytartótanács
1727-ben** emelte meg 62 000 forinttal az éves adó országgyûlésileg rögzített mér-
* Benda K. (szerk.): Kronológia 558. Az adó mennyiségének csökkenése ezekben az években egyéb-
ként Erdélyben is megfigyelhetõ volt: 1715-ben még a korábbi 730 000 helyett 800 000 forintban álla-
pították meg a következõ év adóját, de ez 1716-ban 760 000 forintra, 1718-ban 600 000-re, 1720-ban
500 000 forintra csökkent, és a következõ évben és 1723-ban is ezen a szinten maradt. A csökkenést
Mályusz Elemér 1718-ban a háborús pusztítások, 1720-ban a pestisjárvány súlyos következményei fi-
gyelembevételének tudja be (Mályusz: Felvilágosodás 186–187.).
** Ezzel szemben egy kései összegzés úgy tudja, hogy 1725-ben adott hozzá a Helytartótanács 62 000
forintot az éves adóösszeghez (MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad. V, Specificatio subsidio-
rum ab Anno 1715 pactatorum, et resolutorum). A magam részérõl nyomósabbnak éreztem a kancellá-

tékét, a 2 138 000 forintot. Feltehetõen a következõ évben ismételten sor került 62 000
forint hozzáadására.* (Más adatok alapján viszont az éves adó emelése 142 000 fo-
rintra rúgott, a második emelés tehát 80 000 forintos lehetett. **) Mikor azután a dié-
ta összeült, természetesen nem ment el szó nélkül ezen epizód mellett.
Az országgyûlés sérelem-összeállítással kezdte a munkáját. Még mielõtt ez telje-
sen befejezõdött volna, a mágnások július 6-án tárgyalni javasolták a III. Károly ál-
tal kért adóemelést, ám egyelõre eredménytelenül.334 13-án a királyi biztosok sür-
gették az adó ügyét, és 15-én ismertették a király levelét a nádorhoz, melyben
sürgette a diéta döntését.335 A személynök erre és a királyi biztosok szemrehányásai-
ra hivatkozva ismét indítványozta, hogy tárgyaljanak végre az adóról. A rendek
azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a sérelmektõl elválaszthatatlan,336 s nem
hagyták magukat eltántorítani attól, hogy a sérelmek és az adó ügyében egy idõben
intézzenek feliratot a királyhoz. Másnap a személynök hiába érvelt azzal, hogy a
nádor is sürgeti a tárgyalások megkezdését az adó ügyében, a rendek ragaszkodtak
álláspontjukhoz. A rá következõ nap a fõrendek küldöttsége is kérte a rendeket.337 A
vitában a klérussal szemben a megyék ragaszkodtak ahhoz, hogy az adó ügye a sé-
relmek felterjesztése elõtt nem is tárgyalható. A távollévõk követei ingadoztak, kér-
ték a klérust, hogy fejtse ki véleményét.338 Ekkor végre nyilvánosságra hozták az ál-
láspontokat. A klérus azt indítványozta, hogy folyamodjanak a király által kért
emelés elengedéséért. A megyék megerõsítették, hogy az ország kimerült állapotá-
ban nem képes ezt fizetni, miként a Helytartótanács által végrehajtott „diétán kívü-
li” adóemelést, sõt a legutóbbi diétán megállapított adóösszeget sem.*** A várme-
gyék ezért arra szeretnék kérni a királyt, hogy ebbõl is engedjen. Miként a városok, a
távollévõk többsége ezt az álláspontot tette a magáévá, egyesek viszont úgy vélték,
riának azt az 1729. március 3-i elõterjesztését, amely a kifogásolt adóemelést „két évvel ezelõtti”-nek
nevezi (Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 406, Konvolutt A, fol. 39.). A század végén Hajnóczy is úgy
tudta, hogy 1727-ben került sor a Helytartótanácsi adóemelésre (Hajnóczy: De diversis subsidiis 66.).
* Az egyik naplóban talán ezért olvashatjuk (a megyék véleményeként) azt a tévedést, hogy a diétailag
jóváhagyott adóösszeg 2 200 000 forint, s ezenfelül történt még a Helytartótanács sérelmezett adó-
emelése (700.482 88.). Máshol a helytartótanácsi adóemelés összegét (voltaképpen az emelés eredmé-
nyeképpen adódó éves adóösszeget) a forrás 2 262 000 forintnak mondja (700.484 217.). Az emelés te-
hát két lépcsõben 124 000 lehetett vagy körülbelül ennyi: Hajnóczy a salgamum és a húsfejadag kap-
csán 118 652 forintos helytartótanácsi adóemelésrõl tud (De diversis subsidiis 66.), s talán ez az adat
bukkan fel Marczalinál is, aki pontosan ugyanekkora összegrõl ír (a hivatkozás sajnos elkallódott).
** A felsõtábla a korábban idézett napló szerint július 24-én 142 000 forint helytartótanácsi adóeme-
lésrõl beszélt (700.482 91.). Ez feltehetõleg a második emelés utáni éves pluszösszeg lehet. Ugyanez
szerepel késõbb egy másik napló beszámolójában, mint látni fogjuk (700.484 83.). Sajnos nem tudom
megmondani, miért éppen ennyi, illetve hogy melyik szám a helyes. De a kérdésnek nincs valódi je-
lentõsége.
*** Ami III. Károly kérését illeti, 40 ezer forint olvasható a naplóban két ízben is, de 400 ezer értendõ
(vö. pl. 700.484 69. vagy Málnási: Csáky Imre 179.). Az imént említettem, hogy szintén téves a napló-
nak az a kitétele, hogy a diétailag megállapított adóösszeg 2,2 millió forint volt (700.482 88.). Ugyan-
akkor másik forrásmunkám azt állítja, hogy a klérus az eredeti adóösszeg 400 000 forintos mérséklését
javasolta, ami tévedés (700.484 69.).

hogy a jelenlegi adó összegét némiképp fel kellene emelni.339 A királyi tábla a több-
séghez csatlakozott. Küldöttség tolmácsolta álláspontjukat a fõrendeknek,340 hogy
tehát a legutóbbi diétai megegyezésben megállapított adóösszeg csökkentését kí-
vánják kérni. A felsõtábla ezzel nem értett egyet, azaz visszadobta a labdát a rendek
térfelére. A prímás úgy érvelt, hogy a kért 400 000 forintos adóemelésbõl még leal-
kudhatnak – így akarta rábeszélni õket, hogy mozduljanak el a teljes tagadás állás-
pontjáról.341
Július 19-én „az alsótáblán minden rend szavazatával” döntés született, misze-
rint kérik õfelségét, hogy elégedjék meg az elõzõ diétán megállapított adóösszeggel,
méghozzá úgy, hogy 1. abba számíttassék be a salgamum és más szokásos ingyenes
szolgálmányok, 2. „nyilváníttassék érvénytelennek a tekintetes Királyi [Helytartó-]
Tanács által tett [adó-] emelés”, 3. „a jövõben senkinek se legyen szabad megvál-
toztatni az országgyûlésen kívül az adóról szóló diétai egyezséget”, 4. ha az adózó
nép nem képes kifizetni az adót, azt a földesurakra nem kényszerítik. Mindehhez
ötödikként még a felsõ-magyarországi vármegyék feltételét is hozzáadták, hogy le-
gyen arányosság a vármegyék közt, különben nem támogathatják a mostani adót.342
A fõrendek a helytartótanácsi adóemelés érvénytelenítésérõl szóló második felté-
telhez azonnal hozzátették, hogy „ez az emelés nem más, mint a diétai úton egyez-
tetett adóösszeg”, és „az országlakosok közös java érdekében” tette a Helytartóta-
nács. Egyébként ugyanis a megemelt létszámú hadsereg „sok kihágást követett
volna el”, és ennél sokkal többet elvett volna az adózóktól. A rendek erre visszakér-
deztek, hogy ez vajon törvényes eljárás volt-e. A fõrendek azt felelték, hogy az elõzõ
országgyûlésen a mostaniig egyeztek meg az adóról, ezért a megesett törvénysértést
könnyedén el lehet tüntetni. A rendek leszögezték, hogy a korábbi adóösszeget, te-
hát 2 138 000 forintot akarnak ajánlani, s ennek a megajánlásnak az elfogadásáért
szeretnének folyamodni õfelségéhez. A fõrendek viszont ezzel nem értettek egyet,
és effektív adóemelést szorgalmaztak.343
Az augusztus 23-i ülésen újból elõkerült a helytartótanácsi adóemelés kérdése.
Az alsótáblán arról folyt a vita, felszólítsák-e a Helytartótanácsot, hogy tartsa be a
törvényeket, s ne helyezze magát fölébük.
Ezekbõl a beszámolókból egyértelmû, hogy a két országgyûlés között a rendek
adómegajánlási prerogatívájának nyílt megsértése történt, amit a rendek nem is
hagytak szó nélkül, de világos, hogy a dolog nem volt olyannyira botrányos, mint
ahogy az utólag tûnhet. Hisz láttuk, hogy a tízes évek concursusai sem mutatták az
adómegajánlás jogát tökéletesen a rendek kezében lévõnek. Elõfordult, hogy a ren-
dek által megajánlott porciószámnál nagyobbat vetettek ki. Amikor a frissen felállí-
tott Helytartótanács – éppen miután bevezették azt a rendet, hogy az adómegaján-
lás nem egy alkalomra, hanem több évre szól, a következõ diétáig – egyszerûen
megnövelte az évente beszedett adó összegét, az megsértette ugyan a rendek jogait,
de ezeket a jogokat még nem szentesítette a szokás. Ráadásul a Helytartótanács
összetétele egyes concurususokétõl nem is tért el olyan nagyon. Erre utalt azután a
kancellária 1729. március 3-i elõterjesztése, mely az országgyûlés 1728. július 30-i
sérelmi feliratára válaszolt. A kifogásolt „két évvel ezelõtti” adóemeléssel kapcsolat-
ban azt állította, hogy III. Károly szerette volna, ha a hadsereg létszámnövelése mi-
att szükséges magasabb adóról diétai döntés születik, és ennek összehívásáról a
Helytartótanácsot már értesítették, az azonban azt válaszolta, hogy erre már nincs
lehetõség, s nincs más mód, mint a Helytartótanáccsal tárgyalni, amelyben helyet
foglal a nádor, a prímás [!] és a fõispánok jelentõs része, azaz így a király kérésével
voltaképpen „a rendek elõkelõihez” fordul.344
Azt feltételezem, hogy a diéta legvégül jogosnak ismerte el a helytartótanácsi
adóemelés legnagyobb részét, méghozzá feltehetõen 118 652 forintot.* De minden-
nek kevéssé volt gyakorlati jelentõsége, hisz a diéta végül jóval nagyobb adóemelést
szavazott meg, és az új adóösszegbe az illegitim helytartótanácsi adóemelés (illetve
a salgamum és a húsfejadag ellenértéke) amúgy is beépült.
Július 20-án mindenki csatlakozott az elõzõ napi nyilatkozathoz az akkor rögzí-
tett feltételekkel, hogy tudniillik 2 138 000 forintnál többet megajánlani lehetet-
len.345 A fõrendek erre ismét azt felelték, hogy míg a rendek ennél kedvezõbb dön-
tést nem tudnak hozni, addig õk sem szólhatnak semmit, a prímás pedig meg is fe-
nyegette az alsótáblát. 21-én a két tábla egyszerûen csak megismételte álláspontját.
A helytartótanácsi adóemelés ténye mellett a prímás fentebb említett fenyegetése a
világos bizonyíték arra, hogy a 18. század elején az adóemelés prerogatívája sokban
megsérült a diétán is, nemcsak a concursusokon. A prímás a következõvel serkentet-
te az adóemelés megfontolására az annak lehetetlenségét bizonygató rendeket:
„nehogy õfelségét arra kényszerítsék, hogy egyedül vizsgálja meg az állítólagos le-
hetetlenséget, és miután a lehetségességérõl megbizonyosodott, többet vessen ki az
országra, mint amennyit elõszörre kért.”346 Ez a vitában komolynak szánt érv volt,
azaz a diétai adómegajánlás helyett a király által csak úgy kivetett adó 1728-ban még
realisztikus lehetõségnek tûnt. A most tárgyalt idõszak ennyiben valóban átmeneti
jellegû volt.
Július 23-án tett jelentést az a vegyes bizottság, melyet a fõrendek szorgalmazá-
sára küldtek ki, és az adózás módozatainak megkönnyítésére tett javaslatot. Ezután
a felsõtáblai deputátusok ismét az adóemelést sürgették.347 A következõ napon is az
adó kérdése vetõdött fel rögtön az alsótáblai ülés kezdetén. (Az ekkor alkalmazott
döntéshozatali eljárást a következõ részben ismertetem és elemzem részletesen.)
A személynök végül azt állapította meg, hogy még ha a többség hajlana is a fokoza-
tos adóemelésre, mértékérõl megoszlik támogatóinak véleménye. A „szavazatok-
ról”, azaz a véleményekrõl és a többség álláspontjáról küldöttség értesítette a felsõ-
táblát. Vissza ezek viszont a prímás kijelentésével jöttek: „ne a [Helytartó]tanács
* Erre utalnak a királyi biztosokkal augusztus elején folytatott vita számai. (Lásd alább!) Ez lehet
amögött is, hogy Hajnóczy úgy tudja, a 118 652 forintot „salgamumra és a hús krajcárjára” a Helytar-
tótanács 1727-ben adta hozzá az adóösszeghez, Marczali pedig úgy, hogy pontosan ugyanez
1728-ban történt. (Hajnóczy: De diversis subsidiis 66. A Marczali-hivatkozás sajnálatos módon elkal-
lódott.) Én tehát úgy vélem, hogy ez az összeg csak egy része a helytartótanácsi adóemelésnek, és az
1728-as évhez köthetõ.

általi emelésrõl gondolkodjanak, hanem a [király által kért] 400 ezer hozzáadásáról
tárgyaljanak.” A rendek „felettébb felindultak”, hogy a fõrendek 2 680 000 forintos
adót szorgalmaznak,* és „kijelentették: ha õfelsége határozott véleménye és abszo-
lút akarata, hogy az kierõszakoltassék, hogy a [Helytartó]tanács által hozzáadott a
korábbi ideiglenes összeghez hozzáadottnak legyen tekintve, õfelsége kegyes aka-
ratának és véleményének nem akarnak ellenszegülni, sem azzal harcba szállni, ha-
nem azt az összeget […] felosztják.”348 („A fejedelmük iránti hódoló odaadásból” –
ahogy egy másik napló fogalmazott.349)
Látható módon ebben a momentumban visszatérnek a korábbi idõszak jellem-
zõi. A rendek elutasítják az adóemelést, sõt az adó csökkentését kívánják, például a
törvényellenes helytartótanácsi adóemelés érvénytelenítésével. S amikor az uralko-
dónak a fõrendeken keresztül kinyilvánított „abszolút akaratával” kerülnek szem-
be, meghátrálnak ez utóbbi kérdésben, nem éreznek biztos talajt a lábuk alatt. Mint
a concursusokon: a királyé a végsõ szó. Szóhasználatuk árulkodó: a nyomás ered-
ményeképp nem a kérdéses adóösszeg megajánlását mondják ki, hanem azt, hogy
fel fogják azt osztani – ahogy a concursus feladata eredetileg az adó felosztása volt,
nem pedig annak megajánlása. Amit a rendek késõbb mondtak – hogy ha nem len-
ne a király „abszolút kívánsága”, nem állnának el korábbi döntésüktõl350 –, inkább
hangsúlyozza pozíciójuk gyengeségét, mintsem magyarázná álláspontjuk megvál-
tozását.
A prímás azonban nem gratulációit tolmácsolta az üzenetvivõ küldöttségnek.
A helytartótanácsi adóemelés elfogadását „szükségszerûségnek” mondta, s hozzá-
tette, hogy ezt az álláspontot mégsem lehet a királyi biztosok elõtt képviselni: a kért
400 000 forintos adóemelésrõl kell tárgyalni.351 A rendek viszont tovább nem enged-
tek álláspontjukból, s ragaszkodtak hozzá, hogy azt közöljék a királyi biztosokkal.352
Két napra rá, július 26-án az alsótáblán mégis a nádor adóemelési javaslatát tár-
gyalták. Végeredményképpen „többeknek és minden megyei követnek hosszú el-
lenszegülése után, végül többségi szavazással, mintegy mások által erõvel kicsikar-
va az a döntés született, hogy 2 300 000-t osztanak fel az adózók között” (öt feltétel-
lel).** A fõrendek elfogadták ezt a nyilatkozatot.353
A következõ napokban a sérelmek voltak napirenden.354 Augusztus 12-én merült
fel újra az adóemelés kérdése. Egy bizottság vetette fel, hogy többet kellene meg-
ajánlani, s a klérus az alsótáblán rögtön 100 000 forintos addicionális adóemelést
kezdett szorgalmazni, és a felsõtábla küldöttsége is 2 400 000 forintos éves adó-
összeg mellett kardoskodott. Másnap egy regnicolaris bizottság tett jelentést a kirá-
lyi biztosokkal folytatott tárgyalásokról. Tagjai rámutattak, hogy az elõzõ adó-
* Ennyi ugyanis a 2 138 000 + 142 000 + 400 000 forint.

** Az öt feltétel a következõ volt: 1. Ha ez az adó egyáltalán behajtható. 2. Ezért a rendek nem kezes-
kednek. 3. Nem fizet az egyik ember a másikért, földesúr a jobbágya után. 4. Kérik az adózást meg-
könnyítõ, már kidolgozott és majd kidolgozandó tervezetek jóváhagyását. 5. Az adómegajánlással
együtt felterjesztik az összeírás elveit és a sérelmeket is. (700.482 91–92.)

összeget nem ajánlották meg, hanem „kivetették”, hátralékai pedig terhesek és be-
hajthatatlanok. Az ország a kért új terheket nem tudja vállalni. Az ingyenmunka
megváltásáról alkut folytattak a királyi biztosokkal. Miután ezt gróf Nesselrode
35 000 forintra leengedte, gróf Kinsky, a másik királyi biztos további 5000 forinttal
mérsékelte. A deputáció elõbb 15 000, majd 20 000 forintot ajánlott, végül 24 000 fo-
rintban egyeztek meg. Ezt terjesztették az ország elé. (És végül a másik fél is elfo-
gadta ezt az összeget, így azt ajánlották meg az 1729-ben kiadott decretumban. Ki-
vételes módon tehát ez a részleges megajánlás bekerült a törvénytárba.) Ami a hadi-
adó összegét illeti, a királyi biztosok felhatalmazása csak arra terjed ki, hogy a III.
Károly által kért 400 000 forintos adóemelésbõl 100 000 forintnyi engedményt te-
gyenek, s hogy most ismételten 50 000 forintot elengedtek belõle, többet nem en-
gedhetnek – mondták. Ragaszkodnak tehát a 2 556 652 forintos évi adóhoz.* (Ez a
legutóbbi diétai adómegajánlás, a helytartótanácsi adóemelésbõl elismert összeg és
a kívánt adóemelés összege, azaz 2 138 000 + 118 652 + 300 000 forint.) Az alsó-
táblán sokan voltak az ingyenmunka megváltásának 24 000 forintos összege ellen,
s azt mondták, hogy ez az aktuális tehernek egyenesen a dupláját jelentené. A ren-
dek arra a véleményre jutottak, hogy a terhek teljes összege nem haladhatja meg a
2 400 000 forintot évenként.355
Miként már az elõzõ napi tárgyalás végén felmerült,356 augusztus 14-én a rendek
többsége a személynök ellenében azon a véleményen volt, hogy mivel a királyi
biztosoktól több engedmény nem várható, a hadiadó ügyében forduljanak a ki-
rályhoz.357 Az alsótábla küldöttsége a fõrendeknek azt a nézetet tolmácsolta, hogy
2 400 000 forintnál magasabb adót nem lehet megajánlani, forduljanak õfelségé-
hez. A felsõtábla ellenezte az ötletet. A következõ ülésen is ragaszkodtak ahhoz,
hogy a diétának a királyi biztosokkal kell tárgyalnia, de erre hiába került sor, az ügy
nem mozdult el a holtpontról: a diéta nem akart 2,4 milliónál többet ajánlani, a ki-
rályi biztosok pedig ezt nem akarták elfogadni. Sõt kijelentették: „ha végleg nem
döntik el a hadiadót, nem akarnak egyébként [azaz a többi kérdésben] elõrelépni.”
Válaszként a rendek többségi döntéssel deklarálták, hogy 2 400 000 forintnál többet
nem adhatnak. A fõrendek viszont hangoztatták, hogy még 100 000 forinttal meg-
növelnék ezt az adóösszeget. Másnap ezt az alsótábla a szegény adózó nép állapo-
tára hivatkozva visszautasította.358 Augusztus 21-én a királyi biztosok elhárították a
diéta azon kérését, hogy az adó egy részét természetben fizethesse az ország, s le-
szögezték, hogy nem engedhetnek a király kérésébõl.
A rendek álláspontja kezdett felpuhulni. Feltételekkel szó esett már mindent be-
leszámítva 2,5 millió forint hadiadóról. 23-án az alnádor tolmácsolta a királyi biz-
tosok leiratát: a 2,5 millión felül maradjanak meg a járulékos terhek vagy a Helytar-
tótanács által az adóhoz adott összeg. A rendek ismét kijelentették, hogy a 2,5 mil-
* 700.482 95., 700.484 108–109. (Az utóbbi forrás még fél forintról tud, szerinte a királyi biztosok
2 556 652 forint és 30 krajcár adóhoz ragaszkodtak.)

lióban már minden benne van. Megüzenték a felsõtáblának, hogy „a harmadfél
millión túl már semmi módon sem akarnak továbblépni”. De ehhez az összeghez
is hatpontos feltételt csatolnak (egyikük szerint „az ingyenmunkát illetõen is fel-
merül az a megfontolás, hogy benne legyen az adóösszegben”).359 26-án már a fõ-
rendek is azt mondták, ami az alsótáblán az elõzõ nap elhangzott, hogy tudniil-
lik mivel a királyi biztosok tárgyalási mozgásterük határaihoz érkeztek, fordul-
janak közvetlenül az uralkodóhoz. Miután másnap vegyes ülésen ismertették a
királyi biztosok leiratát, melyben nem volt új elem, a két tábla ebben a lépésben
egyetértett – legalábbis egyik forrásunk szerint.360 Valószínûleg nem volt ilyen
tiszta a helyzet, mert egy másik napló még augusztus 28-ról szólva is azt állítja,
hogy a fõrendeknél nem mindenki egyezett bele a küldöttség kiküldésébe, és ezért
az ügy még függõben maradt. Ezen forrás csak a hónap végére teszi a fõrendek
egyetértõ álláspontjának kialakulását. 30-án ezt a nádori ítélõmester által készített
tervezettel kapcsolatban nyilvánították ki, majd amikor 31-én a két királyi biztos
nemleges választ adott arra a kérdésre, hogy az ország által megajánlott 2,5 millió
forintos hadiadót elfogadják-e, eldõlt,361 hogy mind III. Károlyhoz, mind Savoyai
Jenõhoz küldöttséget menesztenek.362
Szeptember 6-án a Savoyai Jenõ herceghez küldött delegáció jelentést tett.
Missziójuk eredménytelensége ellenére az alsótábla többsége azon az állásponton
volt, hogy meg kell maradniuk az augusztus 25-i nyilatkozatnál, és csak néhány
megyei követ hajlott további engedményekre. A másnapi vitából kiderült, hogy ket-
tõ kivételével felzárkóztak melléjük a távollévõk követei is, nemkülönben a klérus
egy része. Más egyháziak azt indítványozták, hogy ha Nesselrode királyi biztos fel-
keresi az uralkodót, akkor várjanak a delegációval. A fõrendek is halasztást kértek –
módosítva korábbi álláspontjukon: meg kell várni az ígért királyi leiratot. Azt a
Laibachban már augusztus 30-án aláírt királyi leiratot, melyben III. Károly adó-
emelési kérését 400 000 forintról 65 000-rel mérsékelte, a szeptember 10-i ülésben
ismertették.* Szeptember 15-i vegyes ülésében a diéta meghallgatta a királyi bizto-
sok leiratát. Azok a tûzifa, a só és a gyertya ügyében törvénytelennek mondták a
magyar rendek törekvését a fennálló rend megváltoztatására, az ingyenmunkát il-
letõen a megváltás összegében pedig ragaszkodtak a 30 000 forinthoz. Az adó e nél-
kül legyen 2,5 millió forint. A rendek továbbra sem akartak engedni abból, hogy a
fentieket számítsák be az újonnan megállapítandó adóösszegbe, s hogy ezért küld-
jék el a delegációt a királyhoz, de a fõrendek ismét a királyi biztosokkal igyekeztek
elõbb dûlõre jutni, s a delegáció nem indult útnak. Szeptember 18-án ismertetett
leiratuk szerint a királyi biztosok végül 78 701 forint beszámítását ígérték. Erre a
rendek az alsótáblán „egyhangúan kiáltottak fel, hogy többet nem kell a pontokról
szóló leiratot kergetni és azért folyamodni [a királyi biztosoknál], azt õfelségétõl
* Ez nem szólt viszont az addicionális terhekrõl, az ingyenmunka, a tûzifa, a só, a gyertya beszámítá-
sáról. Taubert Ernõ úgy tudja, hogy 1720-ban, majd ezután 1730-ban szabályozták a katonai szabály-
zatban a salgamumot (Taubert: A katonaság elszállásolása 43.).

kell kérni”. Erre kérik a nádort, vagy ha több követ lehet, még a prímást és gróf Es-
terházy Józsefet. Az elõbbi köszvénye miatt mentette ki magát, a prímás már ott-
hagyta az ülést, így Esterházy királyi fõudvarmestert delegálták. Mindezek ellenére
a beszámítások és az ingyenmunka megváltása tárgyában tovább folyt a tárgyalás a
királyi biztosokkal, akik kifejezték afeletti fájdalmukat, hogy a diéta nem kíván to-
vább velük egyezkedni, hanem közvetlenül III. Károlyhoz akar fordulni.363
Az adó ügye végül nem is mozdult el errõl a holtpontról. A rendek a megajánlott
adóösszeget nem voltak hajlandók tovább emelni, a korona pedig a beszámításokat
utasította vissza. Mindössze – mint említettem – az ingyenmunka pénzbeli meg-
váltásáról született megegyezés, éspedig a rendek kívánságának megfelelõen 24 000
forintban. A fõrendek, ahogy azt már a deputáció ügye is jól mutatta, fél szívvel a
rendi ellenzékiséget támogatták, másrészt viszont lojálisak maradtak az uralkodó-
hoz, és decemberben további kísérleteket tettek arra, hogy a király kívánságának
megfelelõen 100 000 forinttal még magasabb adóösszeget ajánljon meg a diéta. Az
alsótábla emlékeztetett viszont arra, hogy a 2,5 milliós hadiadóból a felsõtábla által
szorgalmazott utolsó százezres emelést azzal a feltétellel fogadták el, hogy ez az
utolsó, ennél többet nem ajánlanak meg. Másnap, december 3-án felsõtáblai kül-
döttség sürgette a megegyezést az ingyenmunka ügyében. Egy napló szerint erre „a
személynök úr azt felelte, hogy már hét ízben deklarálták a rendek, hogy a korábbi-
aktól nem akarnak visszalépni, és õ legszentségesebb felségéhez akarnak folya-
modni, ráadásul a felséges fõrendek méltóztassanak a szívükre venni a nyomorult
nép olyan éhezését ebben a szerencsétlen idõben, és annak a veszélyét, ha a mar-
háknak nincsen tápláléka…”364
Az 1728–29. évi országgyûlésen került elõször a középpontba a nemesi adózás
kérdése. III. Károly arra törekedett, hogy az adót a földre vessék ki arra való tekintet
nélkül, hány jobbágy él rajta, sõt attól is függetlenül, hogy allodiális-e. E célból álta-
lános összeírást is kívánt.365 III. Károly elõször Lombardiában tett lépéseket a ka-
taszteri felmérésre támaszkodó adózás bevezetésére, de ez a Habsburg Birodalom
gyakorlatában végül csak 1728-ban jelent meg. Ekkortól Csehországban így adóz-
tak, és ez azt is jelentette, hogy ha alacsonyabb adókulcs alapján is, de adót fizetett a
nemesség és a klérus is.366 (Miként azt I. Lipót a 17. század végén Magyarországon
is kezdeményezte.) Ennek a napirendre tûzése okozta a vihart a diétán. A heves til-
takozás jelszavát Bartakovics Márton nyitrai követ adta ki: „A telekhez ne kapcso-
lódjon a teher!” Az ellenállást a felsõtáblán egy helytartótanácsos367 vezette, gróf Es-
terházy József, a késõbbi horvát bán. Õt, Zichy Ádám ítélõmestert és gróf Batthyány
Lajos kancellárt ünnepelték a vármegyei követek igazi hazafiakként.* Még két kö-
* Málnási: Csáky Imre 178–179. Tóth Lõrinc teszi hozzá a kancellár nevét Zichyéhez és Esterházyé-
hoz, kiket Málnási említ. Tóth mondja Zichyt ítélõmesternek (Tóth L.: Bevezetés 402.). Ugyanõ vi-
szont országbírónak tartja Esterházy Józsefet, pedig csak 1741-ben nevezték ki erre a magas méltóság-
ra, horvát bán is csak 1733-ban lett, az 1728–29. évi diéta idején csak fõudvarmester volt (Fallenbüchl:
Magyarország fõméltóságai 125.).

vet, Bartakovics Márton és Keczer Sándor kapott dicsérõ verseket.* Horváth Mi-
hály elmondja, hogy a fõrendek közül többen még az országgyûlést is otthagyták
„alkotmány-védelmi buzgalmunkban”.368 Esterházy állt az élén annak a küldöttség-
nek is, amelyet Grazba menesztettek III. Károlyhoz, hogy meggyõzzék: lehetetlent
kíván. Ha a jobbágy elhagyja telkét, a birtokosnak azt a jogát nem lehet megvonni,
hogy azt mûvelésbe vonja, márpedig a saját kezelésû nemesi föld adómentessége az
elsõ királyoktól származó alapvetõ privilégium.** A paszkvillusok tanúsága szerint
az adó telekhez kötését a magyar rendiség tényezõi közül a klérus támogatta.369
A kormány elõször ragaszkodott elképzeléséhez, de miután az országos bi-
zottság kinevezése sem hozott megegyezést, megelégedett az adó felemelésével
2 500 000 forintra az adóalap kimutatása nélkül:370 a diéta így végül is komoly adó-
emelést szavazott meg, ha nem is mindazt a plusz 400 000 forintot, amely a királyi
elõterjesztésekben szerepelt, jóllehet az országgyûlés elején még fõleg az ország te-
herbíró képességének alacsony szintjét próbálták bizonygatni a sérelmi vitában.***
Indoklásaként „ennek az idõnek az itáliai mozgolódásait” hozták fel, és az adó-
emelés azon feltétellel történt, hogy a békésebb állapot visszatértével az adó az
emelés összegével csökkentessék.371 Ezen kitétel késõbb is sokszor megjelenik, de
sohasem érvényesült. A diéta által egyszer megajánlott adóemelés mindig beépült
az adóba. A megajánlott évi 2,5 milliós hadiadóhoz az 1729. évi 1. törvénycikk tett
hozzá évi 24 000 forintot a várak karbantartására a jobbágyoktól igénybe vett in-
gyenmunka (gratuitus labor) megváltásaként.+ (Az 1723 utáni adómegajánlásokról
összefoglalóan lásd a 6. táblázatot!)
Noha ebben az idõben a nemességnek sikerült kimondatnia azt a jogelvet, hogy
nem nemes nem lehet földtulajdonos,++ a jobbágytelek megadóztatása mégis nem-
* Téglás: A történeti pasquillus 85. Téglás J. Béla nem említ keresztneveket, miként feltehetõen forrá-
sai sem. Bartakovics Márton volt ekkor Nyitra követe (Nagy I.: Magyarország családai I. 209.). A má-
sik személy feltehetõen Keczer Sándor sárosi alispán, aki Rákóczi alatt a Gazdasági Tanács tagja volt
és a kassai körzet fõhadbiztosa (Rákóczi Erzsébet 335., vö. Nagy I.: Magyarország családai VI. 148.).
** Horváth M.: Az 1764-ki 381. és Szekfû: Magyar történet (1935) 355–356. Csizmadia Andor Hor-
váth Mihályra hivatkozva idézi ezt az esetet, hogy tudniillik egy III. Károlyhoz küldött választmány
kifejtette: az ország alkotmányát fenekestõl felforgatná, ha a telket tennék meg az adó alapjának.
Csizmadia viszont tévesen „a Pragmatica Sanctio elfogadásának évében” történtnek mondja az ügyet,
szemben Horváth Mihállyal (Csizmadia: Kollár 215.).
*** Málnási: Csáky Imre 179. Õ a királyi elõterjesztésekben szereplõ 400 000 forintos adóemelés meg-
szavazásáról beszél, ami szemben áll a többi feldolgozás és sok forrás egybehangzó adatával.
+ Mint látni fogjuk, az ingyenmunka megváltása fejében 1751-ben ismét adóemelést kértek a magyar
rendektõl.
++ 1736 és 1738 közt zajlott az a Vas megyei próbaper, melynek során egy közbirtokosság nemes tagja
nem nemes társaitól mint birtokképtelenektõl elperelte földjeiket. A hétszemélyes tábla jóváhagyását
is megkapó királyi táblai döntvény (decisio 1. ex incapacitate possessorii) az ügyben valóban – és elõször
– kimondta, hogy nem nemesek a szabad királyi városokon kívül nem képesek földbirtok tulajdonjo-
gának megszerzésére. Zala megyében ennek hatására 1740 és 1757 között 25 ilyen per indult meg,
melyekben a vizsgálat a felperes nemességének és az alperes nem nemes mivoltának a megállapítására
korlátozódott (Szabó B.: Nemtelenek 51–54., Csizmadia: Bevezetés 69.).

csak szilárdabb adóalapot biztosított volna a kormányzatnak, de egyértelmûen a
nemesi adóztatás felé tett lépés is lett volna. (Láttuk a cseh példát.) A jobbágyoktól
elvett telkek után a nemesi földesúrnak kellett volna fizetnie. A nemesség azzal,
hogy a nemesi tulajdonú földet nem volt hajlandó az adóval összefüggésbe hozni,
legféltettebb kiváltságát õrizte. Az adó továbbra is a jobbágycsaládra és annak ingó-
ságaira nehezedett.
Az 1728–29. évi diéta három fõ kérdése közül az adóügyi vita és az adóalap kér-
dése egy új korszak hajnalát mutatja a 18. századi magyar rendiség történetében,
amikor a fõ törésvonal a rendek és az uralkodó között húzódik, s a legfõbb vita tár-
gya az adó: egyfelõl a nemesi adómentesség, másfelõl a jobbágyok által fizetett ha-
diadó emelésének kérdése. 1728–29-ben a harmadik központi vitatéma a felekezeti
ellentétek problémaköréhez tartozott, s ezt a diétát ily módon még az elõzõ kor-
szakhoz is kapcsolja. Errõl hamarosan külön fogunk szót ejteni. Ami pedig szûken
véve az adómegajánlást illeti, a periódushatárt az 1722–23. évi diétával már átlép-
tük, de most még egy átmeneti szakaszban járunk. Ezt mutatta a helytartótanácsi
adóemelés története, az 1728 nyári adóemelési vitában felbukkanó egyes érvek, és
ezt bizonyítja, hogy a concursus intézménye eseti pótadót megajánló szervként a
harmincas években még megjelent.
Ekkor a concursus már nem a korábbi módon, hanem nagyjából a törvény által
megszabott keretek közt mûködött.* Csupán négyre került sor 1722 után, és mind-
egyikre III. Károly uralkodásának vége felé. Ekkorra a concursusok idõzítése is meg-
változott. Míg ezeket korábban a katonai év kezdetéhez igazodva õsszel tartották,
az 1730-as években tavaszra hívták össze, mivel a diéta által már megajánlott hadi-
adóhoz csupán pótadóként szavaztak meg subsidiumokat, azokat pedig nyáron kel-
lett fizetni. A törvény persze hirtelen idegen támadás esetére jogosította fel a
concursust adómegajánlásra, s nemhogy magát Magyarországot nem érte ekkor hir-
telen támadás, de a birodalom csapatai sem mindig álltak harcban. Az 1737. évi
concursuson ki is mondják, hogy „a törvényes ok semmiképpen sem áll fenn”, és „a
döntés a subsidium tárgyában nem a rendkívüli concursust, hanem az országgyûlést
illeti”.372 Pest megye a következõ diétára küldött követeinek adott, 1741. április
27-én kelt utasításának 40. pontjában sérelemként ismétli meg a kifogást: „a jövõ-
ben concursust, amelytõl subsidiumot szokás kérni, ne tartsanak másképp, mint a
törvények értelme szerint, azaz az ország hirtelen szüksége esetén.”373
A különadó fizetését ekkor nemcsak a magyar rendektõl kérték. 1734 és 1739
közt a birodalom többi tartományában is háborús különadót vetettek ki vagyonadó
(Vermögensteuer) formájában, 1737–39-ben Türkensteuer néven. 1735-ben még két-
milliós kényszerkölcsönt is szedtek (Subsidium Praesentaneum).374
* A concursus mûködésérõl részletesebben lásd: Szijártó M. István: A concursus a 18. századi politiká-
ban. In: uõ: Nemesi társadalom és politika. Tanulmányok a 18. századi magyar rendiségrõl. Budapest,
2006. 218–236.

Az 1734. évi concursus
A „korábbi váratlan háború miatt az 1715. évi 8. törvénycikk értelmében” III. Ká-
roly 1734. március 22-re Pozsonyba összehívta a concursust, kilenc nappal késõbb
pedig megérkezett megbízottja, Johann Wilhelm von Trautson herceg. Az uralko-
dó leiratában a francia háború miatt az 1715. évi 8. törvénycikk értelmében az utol-
só országgyûlés által megajánlott adón felül az aktuális katonai év alatt fizetendõ
rendkívüli subsidiumot kért a rendektõl. Összeget nem jelölt meg, csak arra utasí-
totta a megjelent rendeket, hogy Trautson herceggel tárgyaljanak. A királyi biztos
maga közölte, hogy 600 000 forint a kívánt összeg. Tolmácsolta ugyanakkor III. Ká-
roly azon kérését, miszerint „kívánatos, amennyiben lehetséges, hogy a nyomorult
nép segíttessék”. Április 6-án a válaszfelirat félmilliós subsidiumot ajánlott meg – de
a szokott módon. Mind a felirat, mind a királyi biztoshoz címzett, csatolt levél a ne-
mesi adómentességet megerõsítõ 1723. évi 6. törvénycikkre hivatkozva utasította
vissza a királynak a nemesi tehervállalásra vonatkozó kérését. Ami az adóösszeget
illeti, a megyei követek 400 000 forintot szorgalmaztak, de a mágnások egyhangúan
félmillió megajánlását javasolták, sõt ezt a királyi biztosnak azonnal tudtára is ad-
ták, így adva tanúbizonyságot a király iránti hûségükrõl. Erre a vármegyei követek
is áttértek erre az álláspontra.
Április 11-én kelt válaszában a királyi biztos bejelentette, hogy III. Károly elfo-
gadta a megajánlást: azt a concursus feloszthatja Magyarország 5405 és fél portája
közt. Havi 100 000 forintos részletekben fizessenek júniustól, vagy akár az egészet
Szent Mihály napjáig. A concursus már a következõ napon reparticionálta az 1734.
június 1-jétõl Szent Mihály napjáig fizetendõ félmillió forintos subsidiumot.375 Ez-
zel az adott évre 2,5 millió forintról 3 millióra emelték az adót.376 Másnap a concur-
sus eloszlott.377 Ennek a concursusnak és a következõnek egyik fõ motívuma az a
(sikertelen) törekvés volt, hogy a rendiség képviselõit rávegyék a nemesi adózás el-
fogadására. Trautson herceg azt tapasztalta, hogy a nemesség az adómentességét
tartja „az õ legnagyobb kincsének és szemefényének”.378
A következõ concursust 1735. március 14-re Pozsonyba hívta össze III. Károly. So-
mogy követutasítása tükrözte azt a félelmet, hogy az uralkodó ismét kérheti a ne-
messég tehervállalását, ezért az instructio három pontja közül az egyik arra utasítja
Festetics Kristóf alispánt, legyen minden erejével azon, hogy a nemesi elõjogokat
sérelem ne érje. Ugyanakkor leszögezték, hogy az 1715. évi 8. törvénycikkbõl és a
háború tényébõl következõen a subsidium iránti kérés jogos, s ezt a követ megsza-
vazhatja. Végül, mivel a királyi leiratból kivehetõen a subsidium egy részét búzá-

ban, zabban vagy lábasjószágokban is le lehetne róni, de a vármegye éppenséggel
nem gazdag az utóbbiban, a követ azon igyekezzék, hogy rendkívüli subsidium cí-
mén teljesen, vagy legalább fele részben búzát és zabot ajánljanak meg. Az összeget
illetõen a megye azt kívánja, hogy az a tavalyinál lehetõleg alacsonyabb legyen, de
több semmi esetre se.379
Az elsõ ülésen, március 18-án felolvasták a királyi biztos megbízólevelét, aki ez-
úttal is Trautson herceg volt, majd a herceg elküldte az elõterjesztéseket, melyeket
már maga szignált. III. Károly „az õ közvetítésével” azt javasolta, hogy a háború
miatt – melyre a rendek a megelõzõ esztendõben már megajánlottak 500 000 forint
rendkívüli subsidiumot – most az ez évi hadmûveletekre fizessenek további 600 000
forintot (Szent Mihály napjától folyósítva), lehetõleg olyanformán, hogy a szegény
adózó népet kíméljék. Négy napra rá, a harmadik ülésen feliratot intéztek a királyi
biztoshoz. A concursus panaszkodott, hogy a rendes adóval is hátralékban van az or-
szág, már az is nagy terhet jelent, különösen a katonai adóbehajtás miatt, és ter-
ményfizetést javasolt. (Az adó behajtásáról lásd részletesebben a 31. függeléket!)
Trautson herceg el is fogadott 150 000 pozsonyi mérõ finom õszi búzát, illetve
30 000 mérõ árpát és zabot. Válaszukban a rendek vegyes búza, árpa és zab elfoga-
dását is kérték, illetve azt, hogy a királyi biztos által megjelölt helyeken túl máshová
is lehessen szállítani ezt a terményadót. 26-án a concursus feliratot intézett III. Ká-
rolyhoz, kérve, hogy fogadjon el 150 000 pozsonyi mérõ finom õszi vagy vegyes bú-
zát, s árpából és zabból ugyanennyit. Ha ez utóbbinak Magyarország területén való
leadása nem felelne meg a királynak, akkor legyen az elõbbi tétel 150 000 helyett
200 000 mérõ. A terményadó megajánlása mellett a concursus a sóár emelését aján-
lotta. (Közben egy leirat az országot a Fõhadbiztosság panasza alapján a rendes
adó illõ fizetésére szólította fel.)380
Április 2-án a rendek komoly sikert könyvelhettek el. A királyi biztos leiratából az
derült ugyan ki, hogy a király nem hiszi, hogy a só árának felemelése és a gabo-
nában történõ fizetés elegendõ lehetne, de elfogadja a megajánlott 150 000, plusz
200 000 pozsonyi mérõs terményadót (tiszta õszi vagy vegyes búza, illetve árpa és
zab). Emellett a háború pénzköltségeire kért 350 000 forintot. Két nappal késõbb
kelt feliratában a concursus 300 000 forintot ajánlott meg. (Ugyanakkor a megaján-
lott búza mennyiségét 150 000 mérõben jelölte meg.) Április 21-én a rendek ajánla-
tukat 20 000 forinttal és 20 000 mérõ búzával megtoldották, de kérték, hogy a zabot
és az árpát az országban bárhol leadhassák. Április 26-án kelt leiratában Trautson
herceg deklarálta, hogy õfelsége elfogadta a megajánlásokat: 320 000 forint fizetését
Szent Mihály-napig, 150 000 mérõ tiszta õszi vagy vegyes búza beszállítását a meg-
adott magyarországi raktárakba, 20 000 mérõét pedig a stájer határra. Végül ezeket
a mennyiségeket osztották fel az ország törvényhatóságai közt. (Az árpát és a zabot
illetõen végül nem született egyezség.)381
A concursuson tehát Somogy kívánságai részben teljesültek. A szokott módon fi-
zetett ugyanis a misera plebs contribuens a tavalyinál kisebb pótadót, melynek jelen-

tõs részét, ha nem is a felét, természetben ajánlották meg. A terményadó mérõjét 60
dénárral számolva az eseti pótadó 422 000, az éves összadó pedig 2 922 000 forint
lett erre az évre.*
A törvényhatóságoknak a Helytartótanács leirata adta hírül, hogy 1736. május

28-ra a király ismét concursust hívott össze.382 III. Károly a birodalomban és Itáliá-
ban folyó háborúk miatt kért a megelõzõ két esztendõhöz hasonlóképpen subsi-
diumot, de a kívánt összeget nem határozta meg.383
A pozsonyi tanácskozást május 29-én nyitotta meg gróf Pálffy János országbíró
magyar nyelvû beszédével. Ismertette a neki címzett uralkodói leiratot. A concursus
úgy kezdte a munkát, hogy három, a prímás által felvetett kérdést akart tisztázni:
vajon törvényes-e a király kérése, fennáll-e a szükséghelyzet, és lehetséges-e a király
kérésének teljesítése. A rendek már az elsõt is vitatták, mondván, hogy a birodalom-
ban és Itáliában véget ért a háború, de ezt gróf Erdõdy György kamaraelnök azzal
még le tudta szerelni, hogy a békét tudtával még nem kötötték meg. A második és
harmadik kérdésrõl másnap vitatkoztak. A rendek ellenvetéseire a fõrendek lénye-
gében azzal feleltek, hogy „de hát szükséges”.384
Június 3-án a személynök bejelentette, hogy a rendek – az uralkodó iránti hûsé-
güket demonstrálandó – 100 000 forint megajánlását határozták el. Mire a fõméltó-
ságok rögtön rákontráztak. Jó, de ez kevés – mondta Pálffy János. Legyen 200 000 –
javasolta a prímás. Erre a városi és a megyei követek felszólalásaikban egységesen
mondtak nemet. A fõrendek további 50 000 forintos emelést szorgalmaztak: ez –
mondták – portánként (nádori portákról, adóegységekrõl van itt szó) csak 10 forint
lenne. Végül az az álláspont alakult ki – ha döntésrõl nem beszélhetünk is –, hogy
amennyiben III. Károly 200 000 forintnál többet kérne, úgy ennyit egyhangúlag
megajánlanak, s azt fogják neki felelni, hogy ennél többet fizetni lehetetlenség. Itt
voltaképp a konkrét uralkodói kérés megérkezte elõtt szinte lejátszották a szokásos
diétai alkut, éspedig nemcsak a felsõ- és az alsótábla, a kormánypárt és az ellenzék
közt, hanem a király és a rendek közt is.385
A concursus június 5-i feliratára 14-én érkezett meg a válasz. III. Károly a rendek
által ajánlott 200 000 helyett 300 000 forintot kért, lehetõleg a lovak takarmányozá-
sára zabot és árpát, illetve Magyarország rendes hadiadója és a – korábbi – rendkí-
vüli subsidiumokat illetõen fennálló hátralékok kifizetését (esetleg zabban és árpá-
ban), végül a rendes évi adó terhére 115 000 mérõ búzát. (A csatolt kamarai beszol-
* MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad. V, Specificatio subsidiorum ab anno 1715 pactatorum, et
resolutorum. A gabona értékére a forrás hibás számítás eredményeképpen 120 000 forintot ír 102 000
helyett, ezért éves összadóként is téves összeget, 2 940 000 forintot ad meg. Szekfû Gyula csak a pénz-
adóról tesz említést (Szekfû: Magyar történet [1935] 357.).

gáltatási tervezetben összesen 114 889 mérõrõl van szó.) A másnapi vitában Balogh
pozsonyi követ véleménye mögé sorakozott fel a többi vármegyei követ is: a szegény
adózó nép több terhet nem bír elviselni, elégedjék meg õfelsége a 200 000 forintos
subsidiummal. Az országbíró kifejtette, nem lehet vállalni, hogy a király kéréseit
a legcsekélyebb mértékben sem elégítik ki, ez ugyanis, „nincs efelõl kétsége, hogy a
biztosnál biztosabban elkedvetlenedéséhez vezet”. De a prímás, az egri püspök és
a kamaraelnök felszólalása ellenére a rendek megmaradtak álláspontjuk mellett.
Feliratát ezúttal két folyamodványként megfogalmazva június 17-én küldte el a
concursus III. Károlynak: kérik, fogadja el a 200 000 forintos subsidiumot, többet
megajánlaniuk lehetetlen, sõt az árpa és a zab felajánlása is az. Ami 115 000 mérõ
tiszta õszi búza vagy vegyes búza beszállítását illeti a katonai raktárakba, nem hi-
vatkoznak ugyan arra, ami a vitában felmerült – hogy tudniillik teljesítése a diéta
kompetenciájába tartoznék –, de visszautasítják az uralkodó kérését. A király júni-
us 25-i leiratában kénytelen volt beletörõdni a kudarctól nem is oly távoli félsikerbe,
és elfogadta a 200 000 forintos subsidium megajánlását. Másnap a rendek felosztot-
ták, és berekesztették a concursust. A teljes éves adó így az 1736. évben 2,7 millió fo-
rintra rúgott.*
Az 1737. március 11-re Pozsonyba összehívott concursusra386 szóló meghívólevelet

Somogynak nádor híján a Helytartótanács küldte el.** Március 18-án, az elsõ ülésen
a királyi biztos elõterjesztette a kormányzati javaslatot, amely szerint túl „a rendes
subsidiumokon, melyekrõl az utolsó diétán megegyeztek […] rendkívüli hadisegély
vettessék ki, és – mint az az 1734. évben történt – egy félmillió forintos összeg kerül-
jön befizetésre egy év lefolyása alatt rendkívüli hadisegély címén” az ország bizton-
ságának megõrzésére és hasznára.387 (Pedig ekkor már régen nem zajlott háború.***)
* 700.479 25–48. Egybehangzó források a concursus megnyitására: Nagy L.: Levéltári 630. és MOL
N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB, Lad. V, Diarium concursus anni 1736; a megajánlott subsidiumra néz-
ve pedig ugyanez a forrás és MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad. V, Specificatio subsidiorum
ab anno 1715 pactatorum, et resolutorum. Az összeget megerõsíti továbbá: Hajnóczy: De diversis
subsidiis 66., Taubert: A katonaság elszállásolása 38–39. Szekfû Gyula úgy tudja, hogy az 1736. évi
concursus öt esztendõre 250 000 forint fizetését ajánlotta meg (Szekfû: Magyar történet [1935] 357.).
A következõ évre összehívott concursus ténye és annak alább ismertetendõ részletei kétségtelenné te-
szik, hogy errõl szó sem lehetett.
** Aláírója nem Lotharingiai Ferenc helytartó, hanem Erdõdy György volt. A követ megbízólevelét
viszont már a helytartóhoz címezték (P 1736–1741 6. 152–153., 157–158.). A helytartó ambivalens
helyzetét tükrözte az is, hogy 1734-ben a királyt a concursuson képviselõ biztos megbízólevelét az or-
szágbíróhoz címezték, ami arra utalt, hogy a helytartó nem játszotta el a nádornak a rendek élén ját-
szott szerepét, viszont a concursus elsõ ülésére már a helytartó házában került sor (Diarium concursus,
P 1732–1736 5. 909–911.).
*** Már nem volt és még nem, jóllehet 1736. május 2-án a törökök hadat üzentek az oroszoknak, a bi-
rodalom szövetségesének (Benda K. [szerk.]: Kronológia 565.).

A másnapi vitában a rendek az adózó nép nyomorát hangoztatták, a kormány elõ-
terjesztése mellett pedig a prímás és gróf Erdõdy Gábor egri püspök érvelt. Miután
viszont maga a kamaraelnök is a rendi érvelést erõsítette meg azzal, hogy javasolta:
közöljék õfelségével, hogy már így is több százezer forintra rúg a fennálló adóhátra-
lék, a concursus úgy döntött, hogy az ország helyzetét „a haza atyja” elé tárja. A kö-
vetkezõ napokban sem módosultak a frontvonalak, noha a concursus alkuba lépett a
királyi biztossal. Április 2-án ismertették azt a királyi leiratot, amely megkísérelte
orvosolni a sérelmeket, amelyekre hivatkozva a rendek a subsidium megajánlását le-
hetetlennek mondták. III. Károly a fennálló veszélyre hivatkozva kérte a magyar
rendeket, ne utasítsák el kérését.388
A concursus hosszas vita után sem ajánlott végül meg többet jelképes subsidium-
nál. Mint a diétákon, itt is a fõméltóságok jártak az élen a rendek meggyõzésében.
Concursus lévén, a napló megõrizte felszólalásaik kivonatát, nem úgy, mint a diétai
naplók. Az április 17-i ülésen az országbíró szónoklatában kifejezte, hogy õ mindig
kész volt vérét õfelségéért áldozni, de ugyanígy a haza és népe megmaradásáért
is. Arra buzdította a rendeket, hogy találják meg a módját, miként tud a concursus
III. Károlynak valamit ígérni nagy megterhelés vállalása nélkül. A prímás õfelsége
szolgálata mellett szintén a nyomorult nép megkímélésére irányuló törekvését
hangsúlyozta. És ha az év esetleg rosszabb termésû lesz, és a subsidium „matemati-
kailag és erkölcsileg” lehetetlenné válik, annak fizetését a király elhalaszthatja. A
tárnokmester szerint „ha az ország jelenlegi kimerült állapotát figyelembe véve
bármit is ajánlani képtelenek lennénk”, mégis üdvösebb lenne, ha a rendek bele-
egyeznének valamennyi subsidium megajánlásába. A kamaraelnök érvelése a fe-
nyegetõ és a szívre apelláló elemeket keverte. Amennyiben a pótadót III. Károly
„királyi hatalmánál fogva kiveti” – mondta –, akkor a hadi szabályzat és hadbiztosi
szervezet jogainak (azaz az adózás rendjének) megsértésével legalább kétszeresét
fogják behajtani az adózóktól. Ugyanakkor a király iránti szeretet is azt követeli a
magyar rendektõl, hogy az ország fizessen subsidiumot, és „üdvösebb az ország és
a nyomorult nép megõrzésére és javára nézve és õfelsége szeretetének megtartása
szempontjából, ha beleegyeznek [a rendek] abba, hogy valamit igérjenek”. Károlyi
Sándor gróf viszont azt javasolta, hogy folyamodjanak a királyhoz, kérjék, hogy az
ország nyomorúságos helyzetében fogadja el subsidium gyanánt a katonaságnak
teljesített fuvart.(A prímás másnap alighanem joggal mutatott rá, hogy a fuvarozás
az adózóknak még súlyosabb terhet jelentett volna.)389
Miután a concursus már két feliratot írt annak okait taglalva, miért lehetetlen a ki-
rály kérését teljesítenie, ismertették a királyi biztos, gróf Oedt leiratát, melyben le-
szögezi: „a nyomorult nép megõrzésén” való munkálkodásnál fontosabb az adott
súlyos helyzetben az atya iránti szeretet, ráadásul most az ország biztonságáról van
szó. Közli, hogy a király reméli: mint az elõzõ három concursuson, most is elfogad-
ják „pozitív jogát”. És mivel közeledik a húsvét, s kezdenek kifutni az idõbõl, gyor-
sítsák fel a határozathozatalt. Ezután a vita még jórészt a korábbiak megismétlését
jelentette. Elhangzott az is, hogy „a subsidium tekintetében a döntés nem rendkívü-
li concursusra, hanem a diétára tartozik”, ami az ország háborús fenyegetettségének
hiánya miatt voltaképpen igaz is volt. Fordulópontot jelentett azonban Zichy Ká-
roly gróf felszólalása, aki indítványozta: hogy III. Károlyt ne kedvetlenítsék el,
ajánljanak meg 150 000 forint subsidiumot számára. A jelképes összeggel a kor-
mánypárt megmenekült a megszégyenülés veszélyétõl, míg az ellenzék nem adott
– és nem adott fel – szinte semmit. A rendek hosszan tanácskoztak maguk közt, és
feltehetõen belátták mindezt, mert többségükben csatlakoztak a javaslathoz. Más-
nap megfogalmazták még kívánataikat, s április 20-án feliratot intéztek a királyi
biztoshoz.390 Ebben leszögezik, hogy „az adó dolga” az 1715. évi 8. törvénycikk ér-
telmében bizonyos ott meghatározott esetek kivételével nem a concursus, hanem az
országgyûlés kompetenciája, ezért a hadisegély megajánlására nem ennek a tör-
vénycikknek a felhatalmazása értelmében, hanem az õfelsége iránti „tiszta szere-
tetbõl és buzgalomból, valamint odaadásból” kerül sor. Kikötik viszont, hogy az
eset semmi esetre sem szolgálhat precedensként.391
Egy hét múlva érkezett meg III. Károly válaszleirata, melyben elfogadta a meg-
ajánlott 150 000 forintot. A királyi biztos leirata értelmében ez a rendes évi adótól
elkülönítve a következõ katonai évben két vagy három részletben (január 1., április
1., szükség esetén még július 1.) lesz fizetendõ. Utolsó ülésébõl a concursus még
mintegy mentegetõzõ feliratot intézett a királyhoz: az adózók állapotára hivatkoz-
nak, s köszönik, hogy kegyesen elfogadta felajánlásukat. De azt is kérik, hogy a fi-
zetésre adjon hosszabb határidõt. Végül felosztották az ország portái közt a 150 000
forintos subsidiumot.392
Amint a vitából kitûnik – az idõszak átmeneti jellegét bizonyítva –, még ekkor
sem volt teljesen elképzelhetetlen, hogy III. Károly az általa kívánt pótadót egysze-
rûen „királyi hatalmánál fogva” kivesse Magyarországra, ha ez nem történt is meg.
Ugyanakkor konstatálhatjuk, hogy a concursus egykamarás vitájában a fõrendek
(leginkább a fõméltóságok) heteken keresztül gyõzködték a rendeket, hogy ajánlja-
nak már meg valamit, ne utasítsák el teljesen a király kérését. Annál, hogy végül egy
jelképes összeget megajánlott a concursus, sokkal lényegesebbnek érzem azt, hogy
ehhez láthatóan a rendek döntésére volt szükség, nélkülük, azaz elsõsorban a vár-
megyei követek nélkül a concursus nem hozhatott döntést. A magyar rendiség itt
megnyilvánuló átstrukturálódására, belsõ erõviszonyainak döntõ fontosságú elto-
lódására majd a negyedik részben térek vissza.
Az 1737. évi alku jól mutatta az ellenállás erõsödését is az uralkodó szándékai-
val szemben, a király és a magyar rendek közti erõviszonyok eltolódását – az utób-
biak javára. Ekkor az adómegajánlás szempontjából is lezártnak tekinthetjük az
1722–23. évi diéta reformját követõ átmeneti idõszakot: a magyar rendek megerõ-
södésével a hadiadó megajánlásának joga szilárdan a kezükbe került, s ezen túl már
csak a diéta emelte az adó éves összegét. Indokolt volt Szuhányi Márton iróniája,
aki négy évvel késõbb így írt Károlyi Sándor grófnak a Mária Teréziát megkoroná-
zó pozsonyi diétáról: „Bétsbül pedig akik jönnek, azt beszéllik, hogy ott azt tartyák
a Magyarok felõl, hogy eõk eleinten igen keményen viselik magokat mindenben, de
végtére mindenre reá állanak. Egyébiránt tapasztalhatták az utolsó extra ordinarius
concursuson, néhai boldog emlékezetõ F[elséges] Urunk idejében is, melly köny-
nyen állottak reá és amire reá állottak, mikorra fogadták.”393
A concursusok a harmincas évekre valódi kis országgyûlésekké váltak, s ily módon
a király szempontjából jóval kevésbé voltak elõnyösek. Jól követhetõ a leiratok és
feliratok felelgetése,394 a sérelmek felbukkanása és a vármegyei követek kialakuló
dominanciája. Feltehetõen az 1737. évi concursusnak a kormányzat szempontjából
szokatlan eredménytelensége volt az oka annak, hogy III. Károly nem hívott egybe
több concursust, annak ellenére, hogy a török háború hamarosan a birodalom déli
határainál is megindult, és ez már közvetlenül érintette Magyarország biztonságát.
Mivel pedig utódai uralkodása alatt többé nem találkozhatunk adómegajánló
concursussal, lényegében a fenti, 1737. április 28-i mozzanat jelentette ennek az in-
tézménynek a lelépését a magyar történelem színpadáról – legalábbis ebben a kifej-
lett formájában.
A „kései” concursusok
Mindazonáltal még 1790-ben is a rendi követelések része volt, hogy ezentúl már
több ilyen tanácskozást nem lehet tartani, mert „a korábban ott tárgyalt ügyek a dié-
tára tartoznak”.395 A kérdés azért kerülhetett még ekkor is terítékre, mert – ha a szá-
zad eleji adómegajánló concursushoz képest csökevényes formában is – Mária Teré-
zia uralkodása alatt is elõfordult, hogy összehívtak ilyen típusú gyûléseket.
Az osztrák örökösödési háború folyamán másodszor 1744-ben szólították fegy-
verbe a nemességet.396 Augusztusban, a második porosz támadást követõen Mária
Terézia Pozsonyban Máriássy Béla kifejezésével „országos értekezletet”, Szekfû
Gyuláéval „konkurzusszerû gyûlést” tartott, és kérésére a rendek ismét felkelést
ajánlottak meg.* Somogy vármegyét Mária Terézia augusztus 18-án kelt leirata és
– a nemesi felkelés fõvezérévé kinevezett397 – Esterházy József országbíró öt nappal
késõbbi keltezésû levele szólította fel „az utolsó Diaetaban” hozott törvény szerinti
inszurrekcióra.398
Joachim Bahlcke szerint Pálffy Miklós kancellár azért mondott le 1762 novem-
berében, mert Mária Terézia visszautasította javaslatát, hogy hívjon össze ország-
gyûlést, helyette a legbefolyásosabb fõnemeseket hívta Bécsbe.399 Talán ugyanerrõl
tudósít Stefancsik Benedek Konrád is, aki elmondja, hogy 1762-ben a kormány-
zat országgyûlés helyett az „elõkelõk” (proceres) gyûlésével vállaltatott garan-
ciát Magyarország nevében egy tízmilliós kölcsönre. 1763 januárjában ezt be is
* Szekfû Gyula augusztus 18-át ír, más feldolgozások szerint 10-én történt mindez (Máriássy: A ma-
gyar törvényhozás IV. 156., Szekfû: Magyar történet 247., illetve Andorka K.: A nemesi fölkelés 116.,
aki Arnethre és Katonára hivatkozik). Más források alapján a concursus összehívásáról: Dickson:
Finance and Government II. 256.

jelentették, de a kölcsön felvételére a hétéves háború befejezõdése miatt már nem
került sor.400
1778-ban a bajor örökösödési háborúval összefüggésben két ízben is tartottak
concursust Magyarországon, ha jól tudom, az utolsókat. (Ezekrõl lásd a nemesi fel-
kelés összehívásával foglalkozó 33. függeléket!)
Közös ezekben a tanácskozásokban az, hogy hadiadó megajánlására nem került
sor. 1737 után ezzel már csak az országgyûlés foglalkozhatott.
Az 1741. évi diéta
Egyértelmû, hogy az adómegajánlás, valamint az uralkodó és a magyar rendek

közt a hadiadó mértékérõl folytatott alku történetében az 1741. év õszén tartott or-
szággyûlés kivételes helyzetet foglal el. Mária Terézia az osztrák örökösödési hábo-
rú kitörése után szorult helyzetbe került. Felsõ-Ausztria felmondta a Pragmatica
Sanctiót, rendjei októberben hûséget fogadtak Károly Albertnek, akit decemberben
a franciák és bajorok által elfoglalt Csehországban királlyá is koronázták, és a cseh
nemesség nagy része hódolt neki ezen alkalommal.* Ezt a szituációt a magyar ren-
dek arra használták ki, hogy adómentességüket jogilag körülbástyázzák. A kor-
mányzatnak az 1728–29. évi – utólag azt mondhatjuk: bátortalan – törekvéseire,
hogy legalább lépéseket tegyen a nemesek adóztatása felé, azzal válaszoltak, hogy –
mint azt a hitlevél története kapcsán már láttuk – törvénnyel erõsíttették meg a ne
onus fundo quoquo modo inhaereat eredetileg a hitlevélbe beemelni kívánt elvét.401
Mária Terézia végleg feladni kényszerült a hadiadó telekhez kötését.402 Azzal kap-
csolatos késõbbi célkitûzései csak összegének növelésére korlátozódtak. Az adó-
emelés – azaz a hadiadó 1729 óta változatlan, a concursusok által a harmincas évek-
ben csak esetileg megnövelt alapösszegének felemelése – az 1741. évi országgyûlé-
sen nem került szóba. Szorult helyzetében a kormányzat számára ennél fontosabb
volt az a rövid távú siker, hogy komoly magyar csapattestek kiállítását érte el. (Errõl
részletesen lásd a 34. függeléket!) Ezeket viszont a diéta a nemesi felkelés jelentette
haderõn túlmenõen az éves hadiadó terhére ajánlotta meg, sõt a rendek pontosan
akkora kontingens kiállítását javasolták, amely az ország hadiadójából felállítható
és egy évig eltartható volt.**
* Ducreux: La monarchie 13., 39. Õ idézi Eila Hassenpflug-Elzholz adatát, aki szerint a cseh neme-
sek 82 százaléka mutatta be hódolatát Károly Albertnek. (Csehország elvesztése természetesen már a
magyar diéta bezárása után történt.) Winfried Eberhard viszont – szintén Hassenpflug-Elzholzra hi-
vatkozva – azt állítja, hogy a rendek 45 százaléka lett hûtlen a királynõhöz azáltal, hogy vetélytársá-
nak hódolt (Eberhard: Stände 133–134.).
** Lásd például a 13 egyenként 2250 fõs gyalogezredrõl szóló kalkulációt: 700.477 368–369.

A birodalom pénzügyei és a nemesi adózás
Az osztrák örökösödési háború után Haugwitz újjászervezte a Habsburg-monar-

chia pénzügyeit és igazgatását. A cél a birodalom erõforrásainak sokkal hatéko-
nyabb felhasználása volt katonai erejének gyors növelése érdekében. Az örökös tar-
tományokban Haugwitz tíz évre elõre kérte a felemelt összegû adó megajánlását a
rendektõl, s úgy, hogy annak egy részét maguk állják.* Ugyanakkor nem gondol-
hatjuk, hogy a Habsburg Birodalomban csak Haugwitzcal kezdõdött volna a ne-
mesi adózás. Korábban az osztrák rendek a határvédelemre állandóan rendkívüli
adókat voltak kénytelenek megszavazni, törekvéseik dacára hosszabb idõre is: Al-
só-Ausztriában példának okáért 1689-ben, Felsõ-Ausztriában 1701-ben 12 évre.403
A kivetett hadiadó egy részét a spanyol örökösödési háború idején és 1735-tõl is a
nemesek és az egyház vállalta magára. Haugwitz tehát nem a nemesi és egyházi
közvetlen állami adófizetés bevezetõje, hanem annak kezdeményezõje, hogy béke-
idõben a kiváltságosok is rendszeresen fizessenek jövedelemadót. Így az addig adó-
mentes majorsági föld is adó alá került. A rendek adófizetését a kormányzat azzal
tervezte ellensúlyozni, hogy magára veszi a katonaság rekrutációjának, kiegészíté-
sének, elhelyezésének és ellátásának terheit, de ez végül a hétéves háború miatt
nem valósult meg.404
A reform viszont nem merült ki az adó összegének növelésében és alapjának ki-
terjesztésében. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy II. Frigyes
Szilézia elfoglalása után kétszer akkora jövedelmet húzott a tartományból, mint
korábban a Habsburgok.405 A kora újkori kormányzattörténet egyik korszakát a ko-
misszárok hatósága jellemezte.** Ezt az intézményt a Habsburgok viszonylag ké-
* Stájerország és Krajna csak hároméves idõszakokra ajánlotta meg az adót, az egyedül ellenszegülõ
Karinthiára pedig 1750-tõl a rendek hozzájárulása nélkül azt Mária Terézia egyszerûen kivetette. Ti-
roltól kevesebbet vártak, de e tartomány így is történelmének elsõ rendszeres évi adóját fizette. A re-
form azonban nem érintette az olasz vagy flamand alattvalók autonómiáját vagy a magyar intézmé-
nyeket (Ingrao: Habsburg Monarchy 161–163.). Barta János ellenszegülõként csak Tirol rendjeit em-
líti, melyek csak egy évre voltak hajlandók beleegyezni a nemesi adózásba. Elmondja, hogy míg az
itáliai és a németalföldi tartományok bevonását nem is tervezték a reformba, abból Magyarország
Haugwitz eredeti elképzelései ellenére maradt ki (Barta: Mária Terézia 97.). „Egyedül Magyarorszá-
gon nem tartottam célszerûnek bármilyen változtatás bevezetését, mert ott az országgyûlésen kívül
valamit megkísérelni a törvény szerint nem tanácsos. Azonkívül pedig Magyarországon más körül-
ményeket is számításba kell venni, melyek következményei igen kockázatosak lehetnek” – írta emlék-
iratában Mária Terézia (idézi: Barta: A meg nem értett királynõ 79.).
** Õk meghatározott feladattal, korlátozott idõre, a központ képviseletében kiküldött rendkívüli hi-
vatalnokok voltak. Franciaországban intendánsoknak nevezték õket. A 16. század végén jelentek meg
egyes stratégiailag fontos területeken, a harmincéves háború korában az egész országban mûködtek,
Richelieu és Mazarin idején kulcsszerepre tettek szert, majd XIV. Lajos uralkodása alatt váltak az
igazgatás állandó és központi elemévé (Deyon: L’État 71.). Julian Swann nemrégiben született
összegzése arra hívja fel a figyelmet, hogy téves a közkeletû nézet, miszerint az intendánsok teljesen
megfosztották volna a nemességet a helyi hatalomtól. Egyfelõl õk valóban igen nagy szerepet játszot-
tak ugyan a királyi közigazgatásban, de óriási hatalmuk csak a tartományok egyik részét jellemezte
(pays d’éléction). A francia korona birtokába csak viszonylag késõn került, már kifejlett rendiséggel

sõn vették át, és korlátozott területeken alkalmazták (például hadbiztosokat a had-
seregellátás területén), a brandenburgi-porosz állam viszont igen hatékony kor-
mányzati szervezetet épített ki segítségével, a rendi hatóságokat végül lényegében a
jogszolgáltatás területére korlátozva.406
Haugwitz reformja a Habsburg Birodalomban egyesítette a közvetlen hatalom-
mal bíró, de addig az adó beszedésében közvetlenül nem érdekelt kancelláriát a jö-
vedelmek beszedéséért felelõ, de korábban tényleges hatalommal nem rendelkezõ
kamarai hatósággal, ahogy ezt Poroszországban a General Directorium tette – mu-
tat rá Barta János.407 Otto Brunner abban látja a haugwitzi reform lényegét, hogy a
kormányzat a korábban jórészt a rendek kezében lévõ katonai és adóigazgatást a ma-
gáéba vette, és a cseh és osztrák tartományokban porosz mintára egyesítette a pénz-
ügy- és a közigazgatást.408 Klingenstein viszont azt mondja, hogy a reformmal az
adó-, politikai, katonai és igazságügyi igazgatásra létrehozott új szervek (Reprä-
sentation und Kammer) csak a viszonylag nem hatékony rendi apparátusról vették le
ezen feladatok terhét. Inkább a Directorium in publicis et cameralibus (1749–1761)
három fontos vonását emeli ki: minden probléma összállami aspektusban jelentke-
zik, nem úgy, mint korábban; minden ügy pénzügyi vonatkozásai kezdettõl ki-
domborodnak; illetve még egyelõre ki nem bontakozó tendenciák jelentkeznek a
tartományok egységesítésére.*
Csehországot – valószínûleg jórészt 1741-ben tanúsított hûtlensége büntetése-
képp, illetve a jövõbeli hasonló esetek megelõzésére – a Haugwitz-féle reform erõ-
sebben integrálta a birodalomba.409 De nemcsak az osztrák és a cseh tartományokat
összekötõ szálakat fûzték szorosabbra, hanem általában is a központosítás tenden-
ciája érvényesült.410 Magyarország és az úgynevezett örökös tartományok különbö-
zõsége azóta markáns, hogy az elõbbi kimaradt az 1740-es években megkezdett
centralizáló és konszolidáló – Peter Dickson kifejezésével államcsínnyel felérõ411 –
reformokból.412
Ezek eredményeképpen Mária Terézia a két háború között megkétszerezte jöve-
delmeit,** és 1757-re a hadsereg létszáma az 1741. évi alig több mint 100 000-rõl
200 000-re nõtt.413 A cseh tartományok adója úgy emelkedett 6-ról 7,4 millió forint-
ra, hogy Szilézia nagy része elveszett, az osztrák tartományok adója pedig 2 millió
bíró területek egy részén késõbb sem sikerült felszámolni a rendi gyûléseket: 4 nagy és 16 kisebb tarto-
mányban (pays d’état) ezek megmaradtak. A rendiség továbbra is erõs volt, és az intendáns számára
döntõ fontosságú maradt a jó kapcsolat a helyi elittel, mert rászorult a támogatására. Cserébe kínálnia
is kellett valamit, és reciprok jellegû kapcsolatok jöttek létre. Másrészt az intendánshoz hasonlóan
fontos maradt a tartomány kormányzója és katonai parancsnoka. Egyénisége vagy a királyi családhoz,
vagy a regnáló miniszterekhez fûzõdõ kapcsolatai révén az intendánst háttérbe is szoríthatta (Swann:
French Nobility 170.).
* Grete Klingenstein rámutat arra is, hogy a haugwitzi reform részeként az uradalom és a tartomány
szintje között létrejönnek, ha ki még nem teljesen épülnek is a kerületi hatóságok (Kreisbehörden)
(Klingenstein: Skizze 376.).
** Ducreux: La monarchie 40. A birodalom teljes állami jövedelmei az 1745. évi 20 millióról 1754-re
40 millióra emelkedtek, írja Barta János is (Barta: Mária Terézia 97.).

forintról 5,1 millióra nõtt,414 ezen belül Stájerországé 390 000 forintról több mint
háromszorosára, 1,25 millióra emelkedett415 – a reform tehát kétségkívül eredmé-
nyesnek bizonyult. De a haguwitzi reform végül mégsem volt sikeres, mert a hétéves
háborúban nem sikerült visszaszerezni Sziléziát: Poroszország a maga sokkal szû-
kebb erõforrásait még mindig jobban tudta mozgósítani.416
Az e helyzet jelentette kihívásra a hatvanas években Kaunitz reformjai kívántak
választ adni. (Franz A. J. Szabó szerint a System Haugwitzot az ötvenes évek köze-
pén váltotta fel a System Kaunitz.417) Míg a haugwitzi reform inkább a meglévõ erõ-
források hatékonyabb kihasználását jelentette, most a gazdaság fejlesztésére került
a hangsúly, a reform tehát inkább gazdasági, mint pénzügyi természetû volt,418 és
természetesen intézményi változások egészítették ki. Mindezek eredményeként
1763-tól Mária Terézia uralkodásának végére a birodalom bevételei 35-rõl 50 mil-
lióra nõttek.419 A hadsereg létszáma 1779-re az 1757. évi 200 000-rõl több mint
300 000-re emelkedett.420 Magyarország viszont, miként a haugwitzi reformból, úgy
a Kaunitz-félébõl is kimaradt.
Magyarországot a haugwitzi reform nemcsak akképpen érintette, hogy különál-
lása egyre hangsúlyosabbá vált a centralizálódó birodalomban, de a magyar nemes-
ség adómentessége is ekkor vált igazán anakronizmussá. Az örökös tartományok-
ban minden immunitás végleg megszûnt. A papi és a nemesi birtok is fizetett adót,
ha átlagban csak feleannyit is, mint a jobbágygazdaság.421 Csehországban a nemes-
ség és a klérus adómentességét már a század elsõ évtizedeiben aláásták a rendkívüli
adók, most pedig rendszeresen közvetlen adó alá vetették mindkettõt.422 De láthat-
tuk, hogy korábban nemcsak birodalom nyugati tartományaiban volt példa a ki-
váltságosok adóztatására – a 17. század végén, az alkotmányellenes adóztatás idõ-
szakában nem volt ez még alapvetõen másként Magyarországon sem. Úgy kell te-
hát fogalmaznunk, hogy itt a Rákóczi-szabadságharc, amely alkotmányos mederbe
terelte vissza a magyarországi adózást, a nemesség számára megszerezte azt az adó-
mentességet, melyet sem korábban nem birtokolt, sem a birodalom többi tartomá-
nyában nem élvezett zavartalanul. Míg tehát I. Lipót idõszakában Magyarország és
a birodalom többi tartományának fejlõdése ebben a tekintetben párhuzamos volt, a
Rákóczi-szabadságharc után, de fõleg a húszas évek végétõl már nyilvánvalóan
széttartott a két út, és ez Haugwitz reformjai kapcsán két eltérõ modellként rögzül.
Mint tudjuk, a század derekán kudarcot vallottak Mária Terézia azon erõfeszítései,
amelyek révén Magyarországon is be akarták vezetni a kiváltságosok tehervállalá-
sát, azaz az örökös tartományok és Magyarország útja többé nem is egyesült. Bár-
hogyan értékeljük is ezt a ma szempontjai alapján, a magyar rendek számára ez a
fejlemény privilégiumokat és nagyobb politikai hatalmat jelentett. Hogy mindezt
elérhették, abban nyilvánvalóan a Rákóczi-szabadságharc játszott kulcsszerepet,
ami megerõsíti annak korábban adott pozitív értékelését.
A rendi dualizmus modelljében gondolkodva ennek a fejlõdésmenetnek a kap-
csán ki kell emelnünk, hogy a magyar rendek és a Habsburg-uralkodók viszonya a
század közepétõl csupán a nemesi adómentesség kérdése miatt élezõdött ki. Ez
nem kezdettõl fogva volt központi kérdése a 18. századi király–rendek viszonynak,
sõt ebben az idõszakban született az a teljes identifikáció a magyar rendek ügye és
Magyarország ügye közt, amely a 19. században is mindvégig dominálni fog. Ko-
rábban, az 1526. évi kettõs királyválasztástól egészen a szatmári megegyezésig ez
ismeretlen volt. A Habsburg-uralkodók mellett mindvégig állt egy frakció, a katoli-
kusok, a labancok vagy bármely csoport, akikkel szemben a magyar politikai elitnek
csak egy másik része lépett fel. Mostantól kezdve a politika tengelyébe akkor is a Ma-
gyarország–Habsburgok polarizációként megjelenõ „magyar rendek kontra csá-
szár-király” ellentét kerül, ha a rendiség táborában (mint láttuk) a kormányzatnak
mindig is meglesznek a maga szövetségesei. Ez a változás egyfelõl köthetõ a diétai
konfliktusok alapkérdésének megváltozásához (a nemesi kiváltságok és a hadiadó
mértéke kerülnek az alkuk központjába), másfelõl a rendiség átstrukturálódásához
(amellyel a következõ részben foglalkozom részletesen). Mivel pedig ugyanebben
az idõszakban gõzerõvel folyt az örökös tartományok egységesítése, amelybõl Ma-
gyarország egyértelmûen kimaradt (ez pedig a századfordulón még egyáltalán nem
látszott eldöntöttnek, csak a Rákóczi-szabadságharc hatására vált azzá), megte-
remtõdött annak alapja, hogy ez az ellentét majdan Magyarország– Ausztria ellen-
tétként nyilvánuljon meg, és így rögzüljön a köztudatban. Az 1867. évi kiegyezésrõl
már szinte mindenki mint Ausztria és Magyarország kiegyezésérõl beszél, jóllehet
formája szerint – híven a tractatus diaetalis hagyományaihoz – király és ország meg-
egyezését jelentette.423
Az 1751. évi adómegajánlás
A királynõ és a rendiség viszonyában a problémák 1741-ben még nem, csak késõbb

jelentkeztek: amikor Magyarország rendjei kevesebbet tudtak ajánlani, és több lett
a veszítenivalójuk a tractatus diaetalis során. 1751-ben az országgyûlés döntését az
adó ügyében még az elõtt hozta meg, hogy az új szabad királyi városok kiváltságai-
nak becikkelyezése ügyében kirobbant volna a korábban ismertetett konfliktus.
A kormányzat 1 000 000 forintos adóemelést szeretett volna, ezért 1 200 000-et kért.*
* Elõször magasabb adóösszeget kérni, mint amennyinek a megajánlását valóban elérni szeretnék, a
diaetalis tractatus alkujellegébõl következõen szokásos tárgyalási taktika volt. A század eleji erdélyi or-
szággyûléssel kapcsolatban ezt így írja le Mályusz Elemér a ministerialis deputatio in rebus Transyl-
vanicis jegyzõkönyvei alapján: „Ez a tárgyalgatás az erdélyi rendekkel azután rendes eljárási mód lett.
Hogy úgy lássák, mintha az uralkodó jóindulatból hajlik könyörgéseikre és tekintetbe veszi az ország
szegénységét, elmaradt állapotát, egyszerûen feljebb vitték az összeget, mint amennyire feltétlenül
szükség volt, majd pedig az országgyûlési tárgyalások folyamán engedtek abból. Az 1723. évi konfe-
rencia egész nyíltan kimondja ezt: az Erdélyben szokásos módon néhány ezer forintot hozzá kell
csapni a szükséges összeghez, azt azután el lehet engedni, s így az 500 000 forintnyi adó biztosítva
lesz.” (Mályusz: Felvilágosodás 187.) Hogy ez a magyar diétán nem ment ilyen egyszerûen, világos
bizonyítéka annak, hogy a szûkebb értelemben vett magyarországi rendiség jóval erõsebb volt az erdé-
lyinél.

(Így a csehországi szintjére emelte volna fel Magyarország hadiadóját.*) A június
3-i felirat erre elutasító választ adott. A válaszleirat sürgetésére és arra, hogy a ki-
rálynõ kilátásba helyezte az ország anyagi természetû sérelmeinek orvoslását, élénk
vita bontakozott ki. A többség a sérelmeket kívánta elõbb tárgyalni, de ezek egy ré-
szének felterjesztése után alig négy nappal 300 000 forint adópótlékot ajánlottak
meg, feltételekkel.** A felsõtábla sürgetésére a rendek ajánlatukat utóbb félmillió
forintra emelték fel.424 Erre a feliratra válaszolt hat nap múlva, július 6-án a királynõ
leirata, mely elfogadta a magyar rendek adóemelési ajánlatát. Mária Terézia a ren-
dek korábbi feltételeire építve (azt tehát az elsõ megajánlástól elválasztva) viszont
újabb kérést terjesztett a diéta elé: az ingyenmunka,*** a nyári szénaadó, a forspont
és az elõfogatok megváltása címén további 200 000 forintos hadiadó-emelést kért.
Július 7-én ismét erre sürgette Magyarország rendjeit. Július 15-én kelt feliratukban
a magyar rendek végül eleget tettek a kérésnek, megajánlásukat felemelték 700 000
forintra, amit Mária Terézia egy hétre rá végleg elfogadott.425 Ezzel Magyarország
éves hadiadója 3 200 000 forintra emelkedett,426 de 1751-tõl már Szlavónia korábbi
hadiadója és várépítési pénze, 89 267 forint és 6 krajcár+ is a magyar összadót emel-
te. A kirótt teljes összeg 3 289 287 forint és 51 krajcár volt.++
A nemesi felkelés megváltására nemesi adófizetés bevezetését a kormányzat az
általános ellenérzés hatására nem erõltette.427 A sérelmek orvoslásával amúgy is
messzemenõen elégedetlen diétát428 végül a szabad királyi városok – már ismerte-
tett – ügye állította teljességgel szembe a kormányzattal. Ennek szemszögébõl a
diéta az eredeti célkitûzéshez képest csak félsikernek minõsíthetõ: hosszú idõ óta
elõször jelentõs mértékû adóemelés történt ugyan, s az új szabad királyi városok ki-
váltságainak törvénybe iktatása is megtörtént, de érdemi reformot nem sikerült el-
érni (a nemesi adózás, az inszurrekció szabályozása terén), és megromlott a vi-
szony az uralkodó és a rendek közt. Az adóemelés mellett az alsótáblán Fekete
György személynök, a királyi tábla tagjai és a káptalani követek érveltek. Az egész
diétán a röpiratok szerint Grassalkovich kamaraelnök, a klérus és néhány követ állt
ki a kormányzat oldalán. Az utóbbiak közül Jeszenák Pált és Prónayt kárhoztatják
* Ducreux: La monarchie 45. Feltehetõen itt abszolút értékrõl van szó, és nem a népességarányokat
figyelembe vevõ egyenlõ teherviselésrõl, hisz Magyarország lakosságának tényleges száma jó három
évtized múltán meglepetésként érte a birodalom irányítását. Szerintem – az idézett adatok fényében –
Csehország adóterhelése azért jóval magasabb volt.
** Azt a feltételt kívánták szabni, hogy a forspont és a „szénaadó” töröltessék el – írja Horváth Mihály
(Horváth M.: Magyarország történelme VII. 304–305.). Az általam látott forrás szerint Mária Terézia
az ingyenmunka (gratuitus labor), a nyáron szolgáltatandó szénaadó (gramen sive foenum), a forspont
(vectura) és az elõfogatok (praejunctura) megváltásáról beszélt (700.469 136. [új lapszámozás]).
*** Jóllehet ennek megváltásáról az 1729:1. tc. már rendelkezett.
+ Marczali Henrik körülbelül ennyit ír: 89 337 forintot (Marczali: Hungary 19.). De ezenkívül a há-
rom szlavón megye az adóemelésbõl is kivette már a részét. (Szlavónia adójának kalkulálásáról lásd a
18. függeléket!)
++ 700.467 429–430. Ugyanennyit jelöl meg Hajnóczy József is (Hajnóczy: De diversis subsidiis 66.).
A számított és a kivetett összeg 20 forint 45 krajcáros különbségét a negyed krajcárokra való felkerekí-
tések okozták (700.467 430.).

a legjobban az ellenzéki szellemû paszkvillusok.429 „Mária Terézia nem is próbál-
kozott azzal, hogy kedvetlenségét leplezze” – írja Barta János. – »Iparkodjatok a
diéta határozatait szorgosan végrehajtani, hogy régi kegyelmemet, amelyet élvezte-
tek, visszanyerhessétek« – figyelmeztette a rendeket.”430
Az egy évtizeddel korábban tartott országgyûlés a kiélezett helyzetben – a Mária
Teréziának nyújtandó katonai segítség módozatai kimunkálásának kötelességei és
a hitlevél újraírásának reményei közepette – még nem a hadiadó-emelésre össz-
pontosított, de az 1751. évi országgyûlés színpadát már uralta a financiális kérdés.
(S ez így volt a következõ diétán is.) A nemesség az adómentességét akarta megtar-
tani, a kormányzat minél magasabb adót szeretett volna. A kincstár csekély haszna
miatt el kellett tekinteni az ország „javításától” – értékelte az eredményt emlékira-
tában gróf Pálffy Miklós késõbbi kancellár. Mint megjegyzi, az a baj, hogy akkor
kellenek a reformok, amikor az ország áldozatvállalására (magasabb adójára) is
szükség volna.431 Nemcsak az ország „javításától” kellett eltekinteni, hanem az is-
mert módon bekövetkezett az ország gazdasági fejlõdését hátrányosan érintõ és
diszkriminatív jellegûnek minõsíthetõ vámrendelet bevezetése is.
Az adó ügye az 1764–65. évi országgyûlésen
A kormányzat terveit és elképzeléseit az 1764–65. évi diéta elõtti idõszakban talán

legjobban Pálffy két emlékirata tükrözi. Õ egyetértett Mária Terézia céljaival, de az
uralkodót óvatosságra, a jogsértések elkerülésére intette. A nemesi adómentességet
illetõen is az udvar álláspontját osztotta, s a ne onus fundo quoquo modo inhaereat
elvben látta a bajok kútfejét, mert ez bizonytalanná teszi az adóalapot. Míg ezen
nem lehet változtatni, komoly adóemelést nem lehet remélni – írta. A jobbágyok
védelmének útjában a nemesi irányítás alatt álló hatóságok állnak. Az úrbérrende-
zés viszont az országgyûlés megkerülésével is elvégezhetõ. Pálffy Miklós szerint jó
összeírással a contributio legalább kétharmadával felemelhetõ lenne. Az adóösszeg
emelését (mely a kincstár érdeke) úgy lehet csak a nemesség érdekével (hogy ne a
telek legyen az adóalap) és a jobbágyokéval (teherkönnyítés és helyes arány) össze-
egyeztetni, ha magyar terményekért nagyobb mennyiségben kerül az országba kül-
földi pénz, és az adózó meggazdagodhat.432
A Pálffy által felvetett elemek határozták meg az 1764-ben összehívott ország-
gyûlésen és a diéta után a kormány politikáját. A királynõ nem tért le az alkotmá-
nyos útról, és igyekezett együttmûködni a rendiséggel. Ígéretének megfelelõen nem
próbálta az adót a telekhez kötni, de az úrbérrendezésre a diétai kudarcot követõen
rendeleti úton kerített sort. Valóban az adóemelés volt a kincstár elsõrendû szem-
pontja, és a nemesi részvállalásnak az adóteherbõl a magyar gazdaság fejlesztése le-
hetett volna az ellentétele. A diéta elõtt Mária Terézia tervezetet készíttetett Ma-
gyarország gazdaságának felvirágoztatásáról, mely kiterjed az iparra, kereskede-
lemre és a közlekedésre. A nemesi áldozatvállalás teljes hiányára válaszképpen
Mária Terézia a sérelmekre adott válaszleiratban még a kancellária által tervezett
engedményekhez (például a borkivitel terén) sem járult hozzá.433
Mária Terézia a nemesi felkelés szabályozása mellett – mely a nemesi adómen-
tességre jelentett fenyegetést – egymilliós adóemelést kért az 1764-ben összehívott
országgyûléstõl.434 A személyes inszurrekció helyett a nemességtõl korszerû csapa-
tok fenntartását kívánták:435 a 80 000-es insurgens sereg helyett 30 000 fõs állandó
hadsereg kiállítását vagy ennek megfelelõ pénzösszeg felajánlását.436 (A kormány-
zat programjának harmadik pontja – mely nem szerepelt a propozíciókban – az úr-
bérrendezés volt.*)
Az országgyûlés megnyitására azonban egy olyan pillanatban került sor, amikor
– majdnem egyszeri pillanatában a 18. századi magyar rendiség történetének – an-
nak minden tényezõjét egységfrontba tömörítette Kollár Ádám udvari könyvtáros
könyvének (De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostoli-
corum regum Hungariae) megjelenése. Azt ugyanis – teljes joggal – a magyar ren-
dek privilégiumai elleni kormányzati támadás elméleti elõkészítéseként értékelték.
Mûvében Kollár bizonyítani kívánta, hogy a magyar király jogai egyházi ügyekben
kiterjednek még az egyházi javak megadóztatására is. Ez volt a fõ gondolatmenet,
de egy másodlagos csapásirányban amellett érvelt, hogy a magyar király a rendek
megkérdezése nélkül is hozhat törvényt. A rendek jogait a törvényhozás terén
abususnak tartotta.437 A munka felelevenítette azt a vitát, melyet Febronius (Johann
Nikolaus von Hontheim trieri koadjutor) könyve váltott ki egy évvel korábban az-
zal, hogy az állam fennhatóságát hirdette az egyház felett. Kollár mûve tulajdon-
képpen az egész magyar rendi alkotmány ellen irányult, annak leggyengébb lánc-
szemét, a klérust célozva – hogy Joachim Bahlckét idézzem.438
Válaszul a szinte mindig aulikus papság ekkor közös frontot alkotott a mindig el-
lenzéki protestáns vármegyei követekkel. Az udvar nem bízott a fõrendekben, mert
úgy vélte, hogy csak színleg lojálisak, titkon az ellenzéket támogatják.439 Barkóczy
hercegprímás a felsõtábla július 9-i ülésén nagy sikert arató hosszú szónoklatot tar-
tott, melyben azzal vádolta Kollárt, hogy – ahogy egy udvari ágens az érintettnek
írta – „a nemzet jogait és kiváltságait önkényesen kétségbe vonod és most a viszály
magvát hinted el a rendek és a felség közt”.440 A prímás ráadásul Rómában is lépése-
ket tett a könyv betiltása érdekében, és a nádor sem képviselte lojálisan a kormány
álláspontját.** A diéta kijelentette, hogy a sérelmek tárgyalásának meg kell elõznie
* Ember: Az országgyûlések 426. Az uralkodó korábban még a kancelláriát is három pontról tájékoz-
tatta: ezek a klérus és a nemesség bevonása az adózásba, a személyes felkelés helyett egy insurrectio
substituta felállítása és az úrbérrendezés voltak (Bahlcke: Ungarischer Episopat 319.).
** Csizmadia: Kollár 221–222. A pápa 1764. augusztus 13-án indexre is tette Kollár könyvét. (Lásd
Kollár 432.!) Mindazonáltal nem minden fõpap hangoztatott ellenzéki szólamokat. Példának okáért
Battyhány József kalocsai érsek Kollár (s még inkább persze az udvar) érdekében próbált meg tevé-
kenykedni, lásd az udvari könyvtároshoz írt levelét és a már többször idézett udvari ügynök levelét:
Batthyány József Kollár Ádám Ferencnek, Pozsony, 1764. július 24. és Schwab Kollár Ádám Ferenc-
nek, Pozsony, 1764. július 30. (Uo. 160–162.)

a királyi propozíciókét.441 Indoklásuk szerint „az ország állapotát és fizetési tehetsé-
gét” meg kell ismerjék ahhoz, hogy a királyi propozíciókat érdemben tárgyalhas-
sák.442 Az ágens így írt Kollárnak 1764. július 30-án: „teljesen az a vélemény, hogy
amennyiben az országgyûlés nem az udvar kívánságai szerint alakul, az fõképpen
ennek a gyûlölt könyvnek lenne betudható…”443 Bahlcke joggal láttatja úgy az ese-
ményeket, hogy a szokás szerint kormánypárti prelátusok nemcsak az ellenzék élé-
re álltak, de sikerült saját ügyüket a magyar rendek ügyévé is tenniük.444
Az ekkor keletkezett országgyûlési versek jól illusztrálják az elszántságot az adó-
emeléssel szemben. Az udvarra panaszkodik a haza nimfája, mert az adóját emeli:
Mert most is quantumom’ szörnyen augeállya

Mellyért sok ezer bu fejem’ lágyát állja
de a diéta vigasztalja:
Õ Felsége ugyan már ki jelentette

Maga akarattyát, de még nem vehette
Ország’ feleletit, ‘s még el nem érhette
Nem lessz a’ mit kívánt, felelek érette.445
„A király nem látja az országnak sem sebeit, sem jogait” – állítja egy másik vers.446
Az elsõ felirat mindkét szempontból elutasító választ is adott: az inszurrekció sza-
bályozását a rendek szükségtelennek nevezték, az adó összegének pedig egyenesen
a leszállítását kérték.447 Elõbb másfél hónap ment el a sérelmek összegyûjtésével,
majd – már a Kollár-ügynek az ország rendjei számára kedvezõ lezáródása* után
(ez az affér mintegy három hónapig késleltette a diéta valódi munkájának megkez-
dését448) – a két tábla megegyezésre jutott arra nézve is, hogy visszautasítja az adó-
emelésre vonatkozó kérést. Egyes megyei követek még az 1751-ben megajánlott
adótöbblettel is csökkenteni akarták az éves adó mennyiségét. Ezt a sérelmekkel
közös feliratban nyújtották be a Pozsonyba érkezõ Mária Teréziának. Õ azonban
szeptember 19-i válaszában kitartott javaslatainak mindkét pontja mellett. Az alsó-
tábla szintén – nem így a fõrendek.449 Talán megrettentek, talán megelégedtek a
* Kaunitz úgy vélte, hogy kár volt a botrányért, s javasolta, hogy a kormányzat határolja el magát Kol-
lár Ádámtól, a munkát „tudományos munkássága” részének nyilvánítva. Kollár Apologiájában törté-
nészként védekezett: õ magánember, aki hogyan is akarhatta volna a magyar rendeket adózás alá
kényszeríteni (Csizmadia: Kollár 223–224.). Leveleiben is tudományos álláspontját védi. (Lásd pél-
dául valószínûleg József trónörökös számára fogalmazott levelét: Kollár 167.!) A rendek feliratát meg-
elõzendõ Mária Terézia betiltatta a könyv árusítását és újranyomását, és a már eladott példányok be-
szedését rendelte el. Augusztus 16-án a rendek hálafeliratát kapta (Salamon: Az 1741–iki 389.). Egy
vallásügyi memorandum C. S. aláírású szerzõje, aki 1792-bõl tekint vissza, meg is állapítja, hogy ré-
gebben más volt a helyzet, mint akkoriban: „a diéta táblái olyanok voltak, hogy az ember egy szóval
többet vagy kevesebbet írva azt kockáztatta, hogy az egész munkát megégetik.” (Ungarische Akten,
Comilitalia, 1790–1792. Fasz. 410, fol. 283.)

kormányzatnak a Kollár-ügyben tanúsított meghátrálásával (hisz a kiváltságvéde-
lem a rendiség közös ügye volt, de az adóemelés vagy -csökkentés kérdése már nem
volt ilyen egyértelmûen az), esetleg a Mária Terézia által megütött keményebb
hang hozta meg az eredményét,450 mindenesetre feladták a rendekkel közös kor-
mányzatellenes egységfrontot – s ezzel kezdetét vehette a „szalámitaktika” alkal-
mazása.
Noha az alsótáblán a rendek összességükben ragaszkodtak álláspontjukhoz, a
tagadás kórusa mellett elõbb szólóban, majd egyre erõsödõ és egyre szervezettebb
csoportok révén engedékenyebb vélemények is kifejezésre jutottak. Néhányan –
köztük Csiba Moson megyei követ – már rögtön támogattak volna bizonyos mérté-
kû adóemelést.451 Október 1-jén azután a személynök iparosító kormánypolitikát
ígért kétmilliónyi haszonnal (mely felerészt az importhelyettesítésbõl, felerészt a
katonaság ellátásából származna). Vezetõ vármegyei követek452 tamáskodó, illetve
nyíltan elutasító felszólalása után a rendek maradtak az 1751. évi adóemelés elen-
gedésének követelése mellett. A fõrendek nemcsak kitartottak régi-új kormánypár-
tiságukban, de már fenyegetõ hangot is megütöttek. Az alsótábla figyelmébe aján-
lották, hogy veszedelmes következményei lehetnek annak, ha a rendek arra kény-
szerítik õket, hogy tõlük elszakadjanak.453
Másnap a királyi tábla tagjai vették át az ellenzék megdolgozásának stafétabotját.
A sérelmekre csak akkor várhat az ország kedvezõ választ, ha enged az adó kérdésé-
ben – mutattak rá a tractatus diaetalis elsõ játékszabályára. Erre Borsod, Heves, Esz-
tergom, Csanád és Arad megyék követeinek felszólalásai már engedékenységrõl
tettek tanúságot. Az elnök látta az esélyt, és a klérus véleményét kérdezte, de a káp-
talani követek többsége ekkor még kitartott a vármegyék többsége mellett.454 Az el-
lenzékre nehezedõ nyomást Rosty Ferenc a feleségéhez írt, már említett leveleiben
a következõképpen örökítette meg. Október 4-e: „Fölséges Asszonyunk maga királi
kivánságait ujóbban az országnak küldöt level által sürgetvén, a’ Méltóságok már
két hét ulta szüntelen ösztönöznek, és kínszerittenek bennünket, hogy hajulunk az
igeretre; mind [!] pedigh Istennek különös gondviselisse által, álhatatossan megh
maradtunk, noha nigyen vagy öten kezdettek közülünkis gyöngülni, és tántorogni;
ugyan azért most sem szünvén megh a’ méltóságoknak nagy erõltetisse…”*
A következõ lépésben Rosty már az alsótáblai klérusé mellett majd tíz vármegye
követeinek pálfordulását adta hírül. Október 11.: „Tudósítottalak minémõ szoron-
gatásban jutottak édes Hazánknak dolgai, tegnap egyszersmind a’ Papi Rend el
állot tõlünk, és arra hajolt, hogy az adó fölebb vetettessik, mellynek ugyan nagyob
riszint a vármegyék követtyei ellenkeztük, de azok közülis már maid tiz v[ár-
me]gyék el tántorodván, mast csak lebegh a szeginsigh ügye…”455 Az alsótáblai
papság egységes átállása hatására az ellenzék azonnal engedni kényszerült. Már
* Rosti 14. Rosty talán saját korábbi ingadozását kompenzálta a harcias ellenzékiséggel. Hisz koráb-
ban láttuk, hogy egy országgyûlési vers szerint a hadiadó-emelés diétai tárgyalása elõtt még ellentétes
értelemben nyilatkozott.

nem követelték az adó 1751 elõtti szintjének visszaállítását, csak a tényleges adó-
emelés lehetetlenségét hangoztatták.456 Az alnádor adóemelési indítványáról való
döntéskor már látszott sok megye irányváltása,457 Rosty ugyanezen levelének utó-
iratában pedig egyenesen az adóemelés elfogadásáról tudósíthatta feleségét: „Megh
lévén a’ mai sessionk a’ nagy vitéz emberek, kik legh jobban kiabáltak, nagyobb
részínt és a v[árme]gyék követtyeik is felére reá állottak az adó nagyobbításának,
melynek én mindenkor ellent mondottam s- mast is abban vagyok es attul el nem
hajlok, de már nagyobb része az országnak, minden méltóságok, Papi rendek,
királi városok, arra álván…”458 az éves adót 3 500 000 forintra emelték. Amellett,
hogy az csak a három év múlva tartandó következõ országgyûlésig szól, a behajtha-
tóságot nem garantálják, és elvárják a sérelmek pozitív elbírálását, az üzenet kitéte-
lei között szerepelt az is, hogy az alsótábla ezen határozata nem annak összességéé,
csak a többségé, ami a kisebbség erõs voltát mutatja.459
A fõrendek nem fogadták el a megajánlást, hanem visszaüzentek, hogy ez kevés.
A renunciumot döbbent csönd fogadta az alsótáblán. Felsõbüki Nagy Pál a testõrség
még rendezetlen fenntartására újabb 100 000 forint megajánlását javasolta, de a
rendek mégis arra kérték a fõrendeket, hogy elégedjenek meg a három és fél milliós
adóval. Hiába. Ismételt kérésükre csellel élve azt üzenték, hogy a nádornak Mária
Terézia állítólag kijelentette, hogy a 3 500 000 forint olyan kevés, hogy még a név-
napjára küldendõ üdvözlõ küldöttséget sem fogadná. A személynök ehhez tette
ígéretét, hogy amennyiben a rendek a 100 000 forint emelést is megszavazzák, ak-
kor minden erejét a sérelmek kedvezõ elintézésére fordítja. A rendek végül elfogad-
ták az indítványt, majd a fõrendek is. A nemesi felkelés ügyében – némileg kom-
penzációképpen – kemény elutasítással párosítva, október 23-án 3 600 000 forintos
éves adót ajánlott meg a diéta.460
November 8-án kelt leiratában Mária Terézia a testõrség részére pénzt kért: „a
haza és fiai nagyobb kényelmére és a nemzet diszére okvetlenül szükséges összeget,
mely a közszükségletekre annyira kell, hogy e nélkül csak a legnagyobb szám-
apasztással állhat fenn, bizonyára meg fogják adni, s ezért a további illeték kivetésé-
rõl is gondoskodjanak.” 1760-ban ugyanis a magyar királyi nemes testõrséget a
vármegyék (és a szabad királyi városok) adakozása révén állították fel. (Igaz, hogy
Erdélyben úgy kellett kivetni az arra kiszabott 20 000 forintot.) „Azt azonban vala-
mennyi vármegye határozottan kijelentette, hogy ajánlata ideiglenes természetû, s
csak addig érvényes, míg a legközelebbi országgyûlés állandó alapról nem gondos-
kodik” – írja Illéssy János.* Most a diéta elsõ menetben visszautasította a testõrség
költségeinek fedezésére kért pótadó kivetését.
* Illéssy: A testõrség fölállítása 17–29., idézet a 22. oldalról. Ballagi régebbi leírása mintha diétai meg-
ajánlásról szólna („A ‘Tekintetes Karok és Rendek’, melyek oly gyakran adták jeleit túlzó fösvénysé-
güknek, önzésüknek s krajcározásuknak, egy hanggal, egy torokkal szavaztak meg a díszgárda fenn-
tartására 100 000 pengõ forintot […] A parlament tagjai bizton reméllették…”) és egy általam isme-
retlen forrására is hivatkozik: Diarium Com. Regn. Hung. etc. Ann. 1760. (Ballagi: A testõrség története
33–34.) De 1760-ban természetesen nem volt országgyûlés.

Mária Terézia leiratában visszavonta javaslatainak második, az insurrectio újra-
szabályozását tartalmazó csoportját, míg az elsõhöz, a milliós adóemeléshez ra-
gaszkodott.461 A megfogyatkozott és némileg megdolgozott ellenzék (november
16-án alsótáblai tagokkal elõkészítõ tanácskozást tartottak a fõméltóságok) az or-
szágos ülésre kisebbségben maradt. A személynök javaslata további 200 000 és a
testõrség céljaira kért újabb 100 000 forintos emelésrõl szólt, és ezt a káptalanok
után Heves, Békés, Esztergom, Tolna, Arad, Gyõr, Veszprém és Nógrád vármegye,
egyes távollévõk és városok követei támogatták felszólalásukkal.462 A végeredményt
Benczur József november 22-én kelt levele rögzíti: „Öt nappal ezelõtt 300 000
rhénes forint resolverunt [határoztatott el]” õfelsége követelésére, amivel az adó-
emelés értéke már 600 000 forintra emelkedett.463 Az esetet az ellenzéki álláspont
mellett kitartó vármegyék szemszögébõl ismét Rosty örökítette meg, aki november
18-án így írt: „Itt tegnapi sessionkkal nagy erõszakossan megint három százezer fo-
rinttal megh toldották az adot, és így már hat száz ezer forintokban ál megh a neve-
lés, ezzel most többet nem fognak kivánni, mind azon által be’ érhetni véle, kinek
én oka nem vagyok mert egyt pinzt sem igértem, adgyon számot ki az.”464 Az erõ-
szak fõleg a királyi táblai tagok sürgetésében és az elnöklõ személynök pressziójá-
ban nyilvánult meg, ami elhallgattatta az ellenzéki hangokat. A fõrendek hozzájá-
rulása után a november 23-i ülésbõl maga gróf Batthyány József kalocsai érsek és
gróf Nádasdy Ferenc horvát bán vitte Mária Teréziához a feliratot, ami világosan
megmutatta annak súlyát.465 A felirat tehát a hadiadó összegének 200 000 forintos
emelését tartalmazta, valamint további 100 000 forint megajánlását a nemesi testõr-
ség fenntartására.* Összesen az ország adója így 3,9 millió forintra emelkedett.**
Tallián János és Csepreghy Mihály november 24-én jelentette Somogy vármegyé-
nek, hogy a rendek 3 900 000 forintos ajánlást tettek.466 A királynõ a december 17-i
mixta sessión ismertetett leiratával elfogadta ezt a megajánlást.*** Így alakult ki a
végleges adóösszeg.
A források egyértelmûen egyszerre 600 000 forintos adóemelésrõl és 3,9 millió fo-
rintos összadóról beszélnek. Az elõzõ évi diéta után a megajánlott éves hadiadó
mértéke csak 3,2 millió forint volt – kérdés tehát, honnan származik 100 000 forint
adónövekmény? Peter Dickson szerint talán a Bánság ekkor, 1764-ben megnövelt
adója lehet a plusz 100 000.+ Én azonban úgy vélem, hogy ez a tétel csak késõbb
* A nemesi testõrség fenntartására szolgáló évi 100 000 forint beépült a hadiadóba. A kancellária
1792-ben pártolta a magyar rendek óhaját, hogy az összeg egészét fordítsák erre a célra, mert belõle a
haditanács 10 000 forintot Erdélyre, 10 000-t pedig a mezõhegyesi ménesre költött (Mályusz Elemér
jegyzete, Sándor Lipót 526.).
** 700.455 419. Egy másik összegzés szerint az adó 3,8 millió forintra emelkedett, ehhez járult még a
testõrség 100 000 forintja (700.289 1.).
*** 700.453 138–139., 700.456 171., Horváth M.: Az 1764–ki 415. Egy napló ezt az ülést 18-ra teszi:
700.451 775–776. A 3,9 milliós évi adóösszeg felajánlását elfogadó leirat szövegét lásd: 700.454 153.
+ Dickson: Finance and Government II. 194. Dickson, rámutatva az 1751. és 1765. évi adóösszeg kü-
lönbsége és az 1764–65-i megajánlás közti eltérésre, nem a teljes bánsági adót, mert az ennél jóval
több volt (uo. II. 194–195.), csak annak ekkori növekményét nevezi meg a differencia esetleges forrá-

számítódott Magyarország hadiadójához, itt Szlavónia három megyéjének koráb-
ban már említett közel százezer forintos adójáról van szó, amely már az elõzõ adó-
megajánlás után megnövelte az éves contributio mértékét.
Az adó ügyében a kormányzat 60 százalékos sikert aratott az országgyûlésen. Ez
nagyjából megegyezik a megelõzõ országgyûlés által megajánlott és az attól erede-
tileg kért adóemelés hányadosával, azaz ezen a téren nem történt érdemi változás.
A többi diétai tárgyat tekintve nem volt ilyen jó a diéta mérlege Mária Terézia
szempontjából. A hadiadóról szóló megegyezést követõen újra elõvették az inszur-
rekció ügyét, amellyel kapcsolatban a rendek azt remélték, hogy végleg lekerült a na-
pirendrõl. 1765. január 17-én Rosty így írt: „mast szinten fordula utollára az Insur-
rectiónak dolga elöl, mellyet min ugy gondoltuk, hogy halgatásba fogh maradni; ez
azonban olly nehéz álapot, kinél az országnak minden dolgai s- Törvényei közöt
terhesseb és nagyob nincsen, ha jo modjával el vigezhetjük, rövid üdõn megh szaba-
dulunk, de ha meg erõltetik, a’ mint kivánnyák, a’ jo Isten tudja, mikor leszen vige,
iszonyu nagy háborodásban jöttünk ujobban.” Február 7.: „az Insurrectio dolgán mast
sem estünk által, ehez az Jobbágyságh állapottya, és Urbáriumok erént nagy és terhes
veszedelmes kérdések vadnak, nem külömben mégh maá nagy sulyos dolgok füge-
nek, mellyeket mi a’ mint Gondoltuk, nem a’ szerint veszi föl a’ Felsiges Udvar, hanem
nagy sérelmes utra kivánnya vezetni, az Isten vesztette volna el ezen Diétát…”467
De az országgyûlés a kormánypárt oldaláról sem volt sikeresnek tekinthetõ. „Be-
vallom Önnek, hogy az diétai tárgyalások helyzete nagyon szomorú és kedvezõt-
len” – írta Mária Terézia kabinettitkárának Batthyány József kalocsai érsek 1765.
február 18-án, elismerve, hogy „nincs semmilyen ötlete, hogy miként lehetne bol-
dogulni ezzel a diétával”.468 Kaunitz három lehetõséget látott 1765. március 6-án:
tesznek még egy utolsó erõfeszítést, remélve, hogy a rendek legalább részben jóvá-
hagyják az elõterjesztéseket; az adóemelés után decretum meghozatala nélkül elna-
polják a diétát egy alkalmasabb pillanatra; illetve Mária Terézia anélkül zárja be az
országgyûlést, hogy törvénycikkek születnének azon kérdésekben, amelyekben a
rendek nem adták beleegyezésüket, ugyanakkor kinyilvánítja, hogy fenntartja fel-
ségjogait. Az elsõ út feltehetõen nem hoz sok sikert, de érdemes megpróbálni, hát-
ha a rendek beadják a derekukat, illetve Mária Terézia így azt érezheti, hogy meg-
tett minden tõle telhetõt. A diéta elnapolásának sok elõnye lenne, írta, és az 1712.
évi elnapolás precedensként szolgálhat – hisz a decretum csak 1715-ben került ki-
adásra. Így viszont a már megajánlott hadiadót országgyûlési döntés nélkül nem le-
het kivetni, ami Kaunitzot a diéta elnapolása ellen hangolta: kár lenne veszni
hagyni a már kialkudott adóemelést. (Itt is láthatjuk tehát, hogy a diéta adózáshoz
fûzõdõ jogai jelentették hatalmi-politikai állásának legszilárdabb biztosítékait.)
saként. Míg azonban adóigazgatásilag a Bánság csak jóval késõbb került vissza Magyarországhoz, és
ennek a kortársak is kellõképpen tudatában voltak, az alsó-szlavóniai vármegyékkel ez már korábban
megtörtént. Hajnóczy is egyértelmûen úgy fogalmaz, hogy a „3 900 000-en túl” adódott hozzá az adó-
összeghez a bánsági megyék és Horvátország adója (De diversis subsidiis 66.).

A harmadik megoldással szemben Kaunitz nem lát nyomós érveket, de azt javasol-
ja, hogy a kormányzat elõször az elsõ utat kövesse, azaz tegyen még egy kísérletet,
mielõtt decretum kiadásával bezárná az országgyûlést. A két fõ kérdés természete-
sen az úrbérrendezés és a nemesi felkelés szabályozása.469
A nemesi felkelés megreformálásának ügyében, mint Rostynál láttuk, a magyar
rendek teljesen elutasító állásponton voltak. Az országgyûlés fõ tárgya az adóeme-
lést követõen az úrbérrendezés lett. Az ország rendjei ahhoz ragaszkodtak, hogy az
úrbéri ügyek ne közigazgatási, hanem bírói útra kerüljenek, és a nemesi kiváltsá-
gok (vélt és várt) sérelmei miatt igen merev álláspontot foglaltak el. Az alsótábla el-
utasította a királynõ utolsó leiratát, a felsõtáblának a rendek által is elfogadott áthi-
daló javaslata viszont túl késõn jött: a diétát bezárták, és az úrbéri viszony törvényi
szabályozásának ügye elbukott.470 Az úrbérrendezés sok szempontból körüljárt
kérdése a 18. századi magyar történelemnek, melyet itt vázolni is felesleges – hátte-
rével kapcsolatban pedig az elõzõ részben már ejtettünk szót. A novemberi adó-
megajánlási forduló viszonylagos gyorsasága mögött az ellenzék fokozatos erodá-
lódásának tényezõje mellett az úrbér kérdését is ott találhatjuk. Mária Terézia le-
iratából ugyanis ki lehetett olvasni, hogy azon módozatokkal, melyekkel a népet a
zsarolástól megóvni kívánja, az úrbérrendezésre célzott. Ráadásul a nemesi testõr-
ség céljaira a nemesi tehervállalást várta volna el. A magyar rendek többsége a fenti-
ek elkerülésének érdekében inkább belement az adó újabb 100 000 forintos emelé-
sébe. Mégis csalódniuk kellett, miként a három programpontból csak egyet megva-
lósítani képes Mária Terézia is azt gondolhatta az országgyûlésrõl, amit Rosty
Ferenc – így 1765 után negyedszázadig nem került sor diéta összehívására.
Pedig Kaunitz maga sem gondolta, hogy Mária Terézia nem fog több diétát
összehívni. Úgy vélte, hogy „a magyar országgyûlésnek a korábbi módon hosszabb
folyást engedni belátásom szerint a legkevésbé tanácsos”, mert a rendek közt ural-
kodó hangulatban semmi jóba többé nem lehet kezdeni, míg „más idõk jönnek,
amikor a kedélyek jobban elõ lesznek készítve”.471 Valószínûleg meg lett volna lep-
ve, ha megtudja, hogy a diéta összehívására majd negyedszázadot kell várnia, de
ezeket a „más idõket” sem a „kedélyek jobb elõkészítése” jellemzi majd – sõt.
1765-tõl 1792-ig
Abból, hogy 1765 és 1790 között nem tartottak országgyûlést, az következnék, hogy
ez idõ alatt végig a 3 900 000 forintos évi hadiadót fizették.* Másrészt viszont
1791-ben a diéta az 1764-ben megszavazott adó folytatásáról határozott, azt 4 395 249
* Tomka-Szászky földrajzkönyvének második kiadásában Magyarország hadiadója 3 300 000 forin-
tos, meglepõen alacsony összeggel szerepel (Tomka-Szászky2 578.). Az 1722 óta érvényben lévõ rend-
szerben az adó éves összege ugyanis sohasem csökkent. Az adatot nem magyarázhatjuk azzal, hogy ez
az elsõ, 1750. évi kiadás változatlanul hagyott száma lehet. Onnan ugyanis hiányzik a teljes mondat
(Tomka-Szászky1 500.), így kétségkívül Severini János tette be az 1777. évi második kiadásba.

forint 38 1/2 krajcárnak mondva,472 a végleg felosztott összeg pedig 4 303 185 forint
és 21 1/6 krajcár volt.* A magyarázat adóigazgatási jellegû: ebben az összegben a bá-
náti megyék és Horvátország adója is benne van már.** A 13 szepesi város huszonöt
portája 1770-ben 17 220,5 forinttal növelte Magyarország adóját, s Lubló, Podolin
és Gnezda ehhez további két portát adott 1776-ban (1377,4 forint). Horvátország és
Felsõ-Szlavónia 1780-ban került magyar adóigazgatás alá 109 707 forinttal, három
temesközi megye pedig 372 000 forinttal*** járult hozzá az adóhoz 1782-ben.
Krassó-Szörény bizonyos területeinek lehasításával is 4 392 911 forintra rúgott a fi-
zetett összadó.473 A kamarai források szerint Magyarország hadiadója, deperditája
és elszállásolási hozzájárulása az 1787. évi költségvetés szerint 4 838 476 forint
44 krajcár, 1789-ben 4 808 523 forint 17 krajcár volt (csak Erdélyt külön véve).474 A
növekményt ezen öt év alatt Somogy 1790-ben elõterjesztett sérelme valamivel
részletesebben így magyarázza: „a katonaságnak a kincstárra tartozó ellátásának,
következésképpen áthárításoknak, melyek a rendes eltartással is össze vannak köt-
ve, váltságoknak s a katonatisztek elszállásolásának címe alatt (midõn már akkor az
ország a királyi biztosok alatt nyögött) fél millióval szaporodott.” Mivel azonban „a
katonai terhek megváltásának rendszere [… 1790] május 1-én megszûnik”, mond-
ta máshol a sérelmi irat,475 mindezt 1791-ben már nem számították bele a továbbra
is beszedhetõnek nyilvánított adóalapba. Ekkor az „órát” nagyjából 4,3 millió fo-
rintra állították vissza. A magyar ezredek pótlására 6000 újoncot ajánlottak meg.476
II. Lipót hadiadó-emelést nem indítványozott.
Miként 1790–91-ben, úgy 1792-ben sem került sor a korábban megszokott adó-
emelési vitára. I. Ferenc nem tett javaslatot adóemelésrõl, minthogy más formába
öltöztette pénzügyi kívánságát: a francia háború miatt hadi segedelmet kért Ma-
gyarországtól, annak mértékét nem jelölve meg.477 A subsidium nem a „nyomorult
adózó népet” terhelte, hanem mindazokat, akik nem tartoztak hozzá, azaz döntõen
a nemeseket. (A nemesi adózásról lásd részletesen a 34. függeléket, az adó elneve-
zésérõl pedig a 30. függeléket!) A francia háború miatt a rendek végül 5000 katonát,
1000 lovat és 4 000 000 forintot ajánlottak meg, amit I. Ferenc elõbb meghatottan
szóban megköszönt („boldog vagyok, amikor szeretõ magyarok vesznek körül”),
majd írásban elfogadott.478 Végül az 1000 ló darabját 72 forinttal átszámítva 4 072 000
forintot és 5000 gyalogos katonát osztottak fel a törvényhatóságok közt.479 (A hadse-
reg kiállításának és kiegészítésének módozatairól lásd a 32. függeléket!)
* P 1791 79. 250. Ehhez járult még 225 017 forint 14 krajcár ajándék kivetése (uo.).
** Hajnóczy: De diversis subsidiis 66. Õ nagyjából annyit ad meg adóként, mint az országgyûlés nap-
lója, 4 395 244 forint 38 1/2 krajcárt (uo.).
*** A Bánság által fizetett sokféle adóból a hadiadó 1774-ben még több mint 455 000 forint volt
(Dickson: Finance and Government II. 195.).

Tehervállalások a diétai adómegajánlás mellett
A korábbi idõszak jelentette háttér felvázolása után tehát áttekintettük a magyar

rendek adómegajánlási prerogatívájának érvényesülését az 1708 és 1792 közti idõ-
szakban, pontosabban vázoltuk azt a folyamatot, melynek során ezen alapvetõ jo-
gosítvány kisebb vagy nagyobb mértékben, több vagy kevesebb megszorítással érvé-
nyesült. Ennek értékeléséhez viszont még két dologra kell kitérnünk. Elõször is azt
kell megvizsgálnunk, hogy a diéta által esetileg megajánlott hadiadó, majd éves
összegének a diétán megajánlott emelése milyen egyéb adók és királyi jövedelmek
közé illeszkedett az állami pénzügyek rendszerében – azaz milyen tét forgott koc-
kán a diétai alkukban –, másrészt érdemes némi kitekintéssel lennünk, s a magyar
rendeknek az adózás terén fellelhetõ jogosítványait más államok viszonyaival mér-
nünk. Legelébb azonban foglaljuk össze a diétai adómegajánlás rendszerének ér-
vényesülését a század második felében.
Az 1715. évi 8. törvénycikk értelmében tehát az adómegajánlás országgyûlési
tárgy volt, s a concursus csak meghatározott körülmények közt helyettesíthette a
diétát ebben a funkciójában. Hajnóczy József szerint ez alaptörvénnyé vált, mivel
az idézett articulusra hivatkozik az 1723. évi 6. törvénycikk, melyet az 1741. évi 8.
törvénycikk alaptörvénnyé emelt.480 1788-ra viszont már a rendi felfogás kizárólag
az országgyûlést ismerte el az adómegajánlásra jogosult szervnek. Mikor II. József
a török háborúban részt vevõ sereg élelmezését Magyarországra hárította, az össze-
hívott megyegyûlések kényszerbõl mégis elfogadták – noha országgyûlést követel-
ve – mind az újoncozást, mind a gabona- és takarmányszállítást. 1789-ben, a már a
nemesi kiváltságot is fenyegetõ ismételt repartitio alkalmával egyes megyék ellen-
álltak, és Somogy, hogy egyszerre legyen lojális és elveit fenntartó, inkább ingyen
ajánlotta fel a kívánt mennyiséget.481 Láttuk azonban, hogy az 1722-tõl általános
gyakorlat szerint az adómegajánlási prerogatíva csupán az éves hadiadóösszeg
emelésére korlátozódott. Ám az adózás évi rendszeressége még a 18. századra sem
vált az élet megkérdõjelezhetetlen velejárójává, hiszen az ország rendjei 1722-ben
is két egész évre adómentességet kértek Magyarországnak.482
A megajánlott adóemelés a gyakorlatban, mint láttuk, egyszer s mindenkorra be-
épült a hadiadóba, de nemcsak az 1751. évi adómegajánlás kapcsán merült fel –
már 1764-ben persze –, hogy három éven túl (amikor törvény és szokás szerint a kö-
vetkezõ diétát tartani kellett volna) nem jogszerû a megajánlott pótlék beszedése,
hanem még 1791-ben is.* Hajnóczy szintén osztotta ezt a véleményt.** Úgy tûnik,
* „Némellyek sürgették ezen alkalmatossággal, hogy leg alább az erént tétessen elegendõ tartalék,
hogy a’ melly Summával jövendõben ne talán szaporíttatna az Adó, az a’ meg-határozandó idõn túl õ
Felsége által szedettetni nem fog…” (Naponként-való 324.)
** „A rendes adók ne maradjanak érvényben, a másik gyûlés megtartására törvény szerint kiszabott
idõn túl, szûnjenek meg, s hacsak a rendek új határozattal ismét ki nem vetik, az új országgyûlési
megajánlásig senki se fizessen.” (Hajnóczy: Javaslandó törvények 64.)

az adómegajánlási gyakorlat egyértelmûen megszilárdult ugyan, de elfogadottsága
azért a század végére sem vált teljes körûvé.
A hadiadó a magyar rendiség utolsó bõ száz évére egyértelmûen az országgyûlés
által megajánlott és évi rendszerességgel fizetett adó lett. Noha ezt csak az 1791. évi
19. törvénycikk szögezte le, a gyakorlat akkor már hosszú múltra tekintett vissza.
Kiegészítõ adót megajánló concursusra 1737 után már nem került sor. A diéta által
szentesített rendszeres évi adózás jelentette szabályt viszont több kivétel epizódjá-
val lehet kiegészíteni.
Máriássy Béla úgy tudja, hogy Mária Terézia 1756 októberében és 1760–61-ben a
megyéktõl és a városoktól „pótadót”, „segélyt” kért.483 Barta János is arról számol be,
hogy a hétéves háború kitörésekor Mária Terézia a fõurak, az egyház és a várme-
gyék részérõl felajánlásokat kapott.484
1760. március 1-jén a kancellária egy másik ügyben intézett körrendeletet a vár-
megyékhez. Közölte a nemesi testõrség felállításáról szóló legfelsõbb elhatározást,
valamint azt, hogy erre a célra 80 000 forint alapra van szükség, ezt teremtsék elõ:
„akár a porták utáni kivonással, akár vagyoni tehetségük s népességük arányában
megszavazandó ajánlatokkal, vagy más alkalmas módon.”485 Mint már láttuk, ha a
vármegyei nemesség nem vállalta is magára ezt a terhet, végül sikerült a vármegyék
és a szabad királyi városok egy alkalomra szóló megajánlásaiból összegyûjteni a ter-
vezettnél valamivel nagyobb összeget.* Ez is diétai határozat nélkül történt tehát.
1761 kora õszén Mária Terézia negyedrésznyi elõleget kért a november 1-jével
kezdõdõ katonai év adója terhére.486 1762-ben a kormányzat országgyûlés helyett
az „elõkelõk” (proceres) gyûlésével vállaltatott garanciát Magyarország nevében egy
tízmilliós kölcsönre. Ezt 1763 januárjában be is jelentették, de a kölcsön felvételére
a hétéves háború befejezõdése miatt már nem került sor.487 Tudtommal a korszak-
ban a magyar rendek nem vállaltak végül semmilyen részt a birodalom hitelfelvé-
teleiben, noha Volker Press szerint a Habsburg Birodalomban a század vége felé
ez lett a rendek legjelentõsebb tehervállalása, s ugyanakkor legerõsebb fegyvere az
uralkodóval szemben.488 Magyarország helyzete tehát e tekintetben gyökeresen el-
tért a többi tartományétól, ami talán a rendek erõsebb pozíciójával függött össze.
Többször ajánlottak viszont ajándékokat az uralkodónak. Például egy paszkvil-
lus õrizte meg az emlékét annak, hogy 1792-ben Szatmár vármegye ezer ökröt kül-
dött, s ugyanakkor I. Ferenc új fõispánt nevezett ki:
Ezer ökröt küldött Szathmár a császárnak,

De a császár ezért csak egyet Szathmárnak.489
* A kormányzat némiképp megemelte az igényeit, és a városok egy második körben közel 7000 forin-
tot ajánlottak meg. Erdélyben ez a módszer nem járt sikerrel, ezért ott végül 20 000 forintot kivetettek.
A magyarországi megyék mind hangsúlyozták, hogy ajánlatuk ideiglenes természetû, és csak a legkö-
zelebbi diétának állandó alapról gondoskodó intézkedéséig érvényes (Illéssy: Nemes testõrség 22., 25.,
29.). Mint láttuk, az 1764–65. évi országgyûlés a magyar nemesi testõrség fenntartásának problémáját
végül a misera plebs contribuens által fizetendõ adóval oldotta meg.

Az adózás egyéb formái a 18. században
Az adómegajánlást mint a rendiségnek e fontos fegyverét méltatva nem téveszten-

dõ szem elõl az a tény sem, hogy az országgyûlés megajánlásához kötött adózási
formák a magyar királyi jövedelmeknek csupán kisebb részét alkották. Pontos ada-
tok híján is állíthatjuk, hogy a 18. században is az országból származó jövedelmek
kisebb részére terjedt ki csak a rendek ellenõrzése.
Magyarország ingyenmunkát (gratuitus labor) is adott, melyet elvileg az 1728–29.
évi országgyûlésen megváltottak 24 000 forinttal, de – mint láttuk – az uralkodó
megváltása fejében 1751-ben ismét adóemelést kért. Az adózó nép elõfogatok biz-
tosítására és a porciók kiszállítására is kötelezve volt, s ez a teher a katonaság egyre
inkább összpontosított elhelyezésével, valamint a táborozások gyakoribbá válásával
súlyosabb lett, miközben mindezen tendenciák önmagukban enyhítették a hadse-
reg jelentette terheket.490 Láttuk, hogy Mária Terézia 1751-ben a rendektõl az in-
gyenmunka eltörlése mellett a nyári szénaadó, a forspont és az elõfogatok megvál-
tása fejében kért és kapott 200 000 forintos hadiadó-emelést.
Közismert, hogy a megye a 18. századi adózás rejtett formájaként az általa
regulamentáris ár felett beszerzett, de a hadseregnek kényszerûségbõl a szabott
áron továbbadott élelmen és takarmányon keletkezõ veszteségét a házipénztárból
volt kénytelen fedezni.491 Marczali Henrik szerint II. József korában a 4,5 millió fo-
rintos contributio mellé már 0,5 milliós deperdita társult.492 (Az 1780-as években fi-
zetett adóösszeg kapcsán már idézett kamarai adatok és a somogyi forrás is nagyjá-
ból félmillióra tette a deperdita és a katonatisztek elszállásolásának költségét.) Más
becslés is van azonban, amely a deperdita még nagyobb arányait sejteti: Málnási
Ödön szerint az 1722-ben országosan 1 131 000 forintra rúgott.493 A deperdita a ka-
tonaság elszállásolásának és természetbeni ellátásának kötelezettségéhez kapcsoló-
dott. Mindez elviekben a fizetendõ hadiadó terhére történt ugyan, de a gyakorlat-
ban az adózók terheit növelte meg. (Errõl lásd részletesen a 29. függeléket!)
A só árusítását a Kamara 1690-ben állami monopóliummá tette. 1693-ig komisz-
száriusok és fõélésmesterek kaptak engedélyt bizonyos mennyiségû só forgalmazá-
sára,494 majd 1694-tõl 1699-ig a Societas Transylvanico-Palatinalis keretében herceg
Esterházy Pál nádor (Oppenheimer Sámuel hadiszállító pénzén) és erdélyi fõne-
mesek haszonbérbe vették a sókereskedelmet. Az ügylet komoly jövedelemkiesést
jelentett a kincstárnak, és 1699 elejétõl ismét a Kamara vette kezébe a só eladását.495
1748-ban Szekfû Gyula szerint a sójövedelem 1 000 000 forintra rúgott, a betöl-
tetlen esztergomi érsekség javadalmai 100 000 forintra, és ezekkel együtt a regálé-
jövedelmek Magyarországról, Erdélybõl, a Bánságból és Szlavóniából összesen
1 904 000 forintot tettek ki.496 1763-ban a sómonopólium tiszta jövedelme közel
másfélmillió forint volt.497 A sójövedelem Magyarországon a Bánsággal együtt az
1786. katonai évben elérte a 3 080 440 forint 45 krajcárt, az 1787-iben 2 643 391 fo-
rint 30 krajcárt, az 1789. katonai évben pedig a 3 553 797 forint 50 krajcárt.498
1787-ben II. József métermázsánként 11 krajcárral megemelte a só árát, hogy a be-
vétel útépítésre és közmunkára fordítódjék. 1792-ben az a döntés született, hogy
azt a Kamara kezelje, de felhasználására a Helytartótanács tegyen javaslatot.499
A só árának meghatározása gyakorlatilag a király kezében volt. Országgyûlési
megállapítását sérelmei sorában már az 1708. évi diéta követelte.500 1802-ben, ami-
kor a rendek ellenálltak a hadiadó emelésének, az uralkodó mégsem egyoldalúan
döntött a só árának emelésérõl, hanem erre a diétának tett javaslatot. Hosszú vita
után végül ebbe a rendek belementek, így a kívánt adóemelést lényegében két for-
rásból ajánlották meg.501
Heckenast Gusztáv kutatásaiból tudjuk, hogy a selmecbányai kamaragrófság
ezüstbányái III. Károly-korabeli rekonstrukciójuk eredményeképpen az 1740-es
évek közepén elért csúcsponton körülbelül évi egymillió forintot jövedelmeztek, de
az évtized vége felé is közel félmilliót hoztak.502 1779 és 1786 között is a selmecbá-
nyai ezüst volt a legfontosabb, amikor az alsó-magyarországi bányamûvelés össze-
sen mintegy évi félmillió forintot eredményezett.503
A zsidókra kivetett türelmi adó 1749-tõl 1754-ig évi 20 000 forint, majd 1755-tõl
1759-ig 25 000, 1760-tól 30 000 forint volt. 1771-ben 100 000-re emelték, de vissza-
menõleges hatállyal kénytelenek voltak 50 000-re leengedni. 1779-tõl a zsidóknak
80 000 forintot kellett fizetniük.504
Jól látható, hogy a diétai alku tárgyát alkotó hadiadó mellett a magyar király
egyéb jövedelmei igen tekintélyes summára rúgtak. Ezt bizonyítják a szakirodalom
összesített számadatai. Málnási már III. Károly magyar királyi jövedelmét is évi
8 000 000 forintra teszi,505 minden bizonnyal a hadiadót is beleértve. Nagy István
szerint az 1768 és 1770 közti idõszak átlagában a magyar állami jövedelmeknek kö-
rülbelül felét adta a hadiadó.* Az 1787. és 1789. évi költségvetésben a hadiadó ará-
nya az egyharmad alá esett.** A korabeli statisztikusok szerint a 19. század elején
az uralkodó Magyarországról származó, összességében körülbelül 42 milliós évi jö-
vedelmében 1809–10-ben az 5,6 milliónyi hadiadóval (és az 1807-ben megajánlott
mintegy 10 millió forintra rúgó subsidiummal) szemben 23 millió forintra rúgtak az
állami birtokok és a regálék bevételei.506
Másrészt azt is meg kell említenünk, hogy a hadiadó*** az 1715 körül az ország-
* Összesen 11 millió forint, melybõl 5,6 millió a hadiadó, a taksa és az illeték, 0,9 millió a vámjövede-
lem, 1,1 millió a bánya- és pénzverési, 2,4 millió a sóbevétel, 1 millió pedig a kincstári uradalmakból
származik (Nagy I.: A Magyar Kamara 167.).
** Ez csupán tájékoztató jellegû adat, hiszen a II. József-kori pénzügyigazgatás lényegesen eltért a
korábbi s a késõbbi idõszakokétól. Az összeg tartalmazza a háziadót s az erdélyi bevételeket is, másfe-
lõl pedig a hadiadóval egy összegben szerepel a deperdita és az elszállásolási hozzájárulás is. Ennek el-
lenére ez az adat is pontosan beleillik a diéta által bizonyos fokig kontrollált hadiadó relatív jelentõ-
ségcsökkenésének trendjébe.
*** Mivel most a rendek és az uralkodó viszonyáról van elsõsorban szó, nem térek ki a háziadóra,
mely egyes megyékben az 1790–91. évi országgyûlés királyi elõterjesztése szerint a 18. század végére
az országos adónál is nagyobb terhet tett ki (Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 351.). A jozefin
rendszerben a háziadót 1787-tõl állami bevételként kezelték, s így pontosan nyilvántartották (Nagy I.:
A Magyar Kamara 281–284.). Nagy István adataiból kitûnik, hogy 1787-ben a háziadó és a hozzá kap-

ban állomásozó mintegy 42 000 fõs hadsereg 5-6 millióba kerülõ éves eltartásának
csupán harmadát fedezte, s mikor 1741-ben Magyarország elõször tett kísérletet
arra, hogy egy hadsereget teljesen eltartson, csak fele ennyi (21 622 fõ) gyalogos ka-
tona hangsúlyozottan egyszeri kiállítására vállalkozott.* Az 1716. évi katonai regu-
lamentum szerint a Magyarországon 1719–1720-ban téli szállásra vezényelt 10 gya-
logezred, 19 lovasezred és 10 szabad század elhelyezése 2 122 050 forintba került.**
Már ez önmagában több volt az akkori teljes hadiadónál, pedig az évnek csak az
egyik felérõl van szó, ha a jóval nagyobb költségekkel járó felérõl is. Ez másik oldal-
ról mutatja ugyanazt: az országgyûlés által megajánlott adóösszeg jelentõségét, a
rendek adómegajánlási prerogatívájának fontosságát nem szabad túlértékelnünk.***
Némi összehasonlításra tesz lehetõséget a Magyarország és a Habsburg Biroda-
lom többi tartománya közti pénzügyi viszonyt illetõen a dán–norvég állam korabeli
helyzete. 1760 és 1779 közt a norvég állami bevételeknek körülbelül a felét vitték ki
az országból, konkrétan 9 414 123 riksdaler került a koppenhágai közös kasszába
az összesen 19 904 341 riksdalerbõl.507 A tárgyalt korszakban ilyen mértékû forrás-
kivonásra bizonyosan nem került sor Magyarországon az állami jövedelmek és ki-
adások terén (tehát eltekintve most a magyar mágnások Bécsben „elherdált” jöve-
delmétõl, a szakirodalom e sohasem pontosított közhelyétõl), amennyiben a hadi-
adónak valóban nagyjából két-háromszorosát tehette ki mind a teljes jövedelem az
egyik oldalon, mind az országban állomásozó hadsereg eltartásának költségei a má-
sikon. A napóleoni háborúk idõszakában mindez nagyon is megváltozhatott, de ez
már kívül esik vizsgálatunk idõhatárain. Sejtésnél erõsebb állításokat csupán érdemi
csolódó kiegészítõ bevételek összesen 1 481 321 forint 42 krajcárra rúgtak, 1789-ben pedig 1 845 715
forintra és 32 krajcárra. Mivel a hadiadó a deperditával és az elszállásolási hozzájárulással együtt
1787-ben 4 838 476 forint és 44 krajcár, 1789-ben pedig 4 808 523 forint 17 krajcár volt, országos átlag-
ban a háziadó csak 30–38 százalékát tette ki a hadiadónak. Csupán kivételes lehetett tehát egyes me-
gyékben (és esetleg szabad kerületekben) a háziadónak az – önmagában vett – hadiadót meghaladó
szintje. Ráadásul az 1780-as évek második felében a háziadó biztosan magasan a századra általában
jellemzõ feletti szinten maradt a megyére rótt folyamatosan, de különösen II. József uralkodásának
idején bõvülõ kötelezettségek folyományaként. 1765-ben Somogy vármegye kanizsai járásának adatai
alapján a háziadó a hadiadó értékének ötödét sem érte el (18 százalék) (MOL Ft 13519 1765. novem-
ber 5-i közgyûlés, 351.).
* Szabó D.: Az állandó hadsereg 582–584., 587. Ráadásul leszállított porciókkal számolva, mert az
1741. évi országgyûlés ajánlata már eleve a rendes porciónál havi fél forinttal alacsonyabban szabta
meg a csapatok ellátmányát, s ezt késõbb havi három forintra szállították le (Éble: Törvényhozás az
insurrectióról 581.). Végül az a négy és fél és – lovakra – háromforintos szokásos porció helyett há-
rom–három forint lett (Szabó D.: Az állandó hadsereg 583.). Van adat, mely a végül kiállított gyalog-
ság számát a törvényben megszabottnál jóval alacsonyabbnak, 14 877 fõnek mondja. (Lásd a 34. füg-
geléket!)
** Demkó: Conscriptio és elszállásolás 262. A számban nincsenek benne a Szerémségben, Szlavóniá-
ban, a Temesi Bánságban és Erdélyben elhelyezett csapatok.
*** Peter Dickson is rámutat, hogy a Habsburg Birodalom éppúgy pénzügyi-katonai állam volt a 18.
században, mint Poroszország vagy Anglia, s bevételei jelentõs mértékben a közvetett adókból szár-
maztak (Dickson: Monarchy 343–344.). A „katonai állam” John Brewer kifejezése. Rokonítható Ger-
hard Oestreich „katonai-gazdasági és adminisztratív állam” kifejezésével, melyrõl hamarosan szó lesz.

vizsgálatok elvégzése után lehet majd tenni mind azt tekintve, hogy igaz-e a 18. szá-
zadra fent megfogalmazott tétel, mind arra vonatkozóan, hogy ebbõl a szempont-
ból komoly változásokat hozott-e a századforduló, s hogy ennek milyen következ-
ményei voltak, azaz esetleg milyen társadalmi-politikai változásokhoz köthetõ.
Korszakunkban megfigyelhetõ az adó, s még inkább a Magyarországról szárma-
zó teljes állami jövedelem növekedése. Itt csak arra szorítkoznék, hogy ismertetem
egy éles szemû kortárs ezzel kapcsolatos becslését. Hajnóczy József a század végén
rámutatott, hogy az adóteher 1715-höz képest mintegy kétszeresére növekedett,
mert az összpontosított katonaság több elõfogatot igényel, a tûzifa (és a világításra
szolgáló) már nincs ingyen, és messzire kell szállítani, a táborozás gyakoribb ugyan
– ami a teher csökkentése irányába hat –, de az élelmi és a lovaknak való porciók
szállítását minden ellenszolgáltatás nélkül követelik, végül a porciókat ritkán szá-
mítják be azon az áron, amelyen követelik.508
Rendek és pénzügyek
A Pragmatica Sanctiót törvénybe iktató decretum tartalmaz egy cikkelyt, mely mint-
egy megígéri a közalap (fundus publicus) létrehozását.* A hadiadópénztárt (contri-
butionalis cassa) a rendek még 1741-ben sem tudták saját kezelésükbe vonni, kéré-
süket Mária Terézia visszautasította: „Az ország karainak és rendeinek azon aláza-
tos kívánságát illetõleg, miszerint az adópénztár az országra bízassék és magyar
biztosok által kezeltessék, kegyelmesen kijelentette a királyi szent felség: […]
Hogy […] a háború jelenlegi eseményei s körülményei nem engedik, hogy a had-
biztosság mostani rendszerét és szabályozását az adópénztárra nézve teljesen meg-
változtassa…”** Az 1791. évi 21. articulus azután a közalapot és az országos pénz-
tárt (fundus publicus és cassa regnicolaris) illetõen az 1723. évi 99. törvénycikk végre-
hajtását írta elõ, a részletes szabályozást a következõ diétára hagyva, de még
1802-ben is csak a fundus publicus felállítása módozatainak tanulmányozására kül-
dött ki bizottságot a diéta.509 Hiába merült fel sokszor a 18–19. században az elkép-
zelés, egyik változat sem valósult meg: a közalap nem jött létre.510 Viszont ténylege-
sen a rendek ellenõrzése alatt állt a cassa regnicolaris.
1791-ben a 21. törvénycikk az országos pénztárt a közalappal együtt említi
ugyan, mint amelyekrõl az 1723. évi decretum rendelkezik, de tulajdonképpen nem
mondhatjuk, hogy ott rendelkeztek volna felõle, inkább csak utalnak rá az országos
„közpénztárnok” (generalis regni perceptor) kapcsán, akinek állását a közalappal
együtt ígéri létrehozni III. Károly. Azt hiszem, helyes úgy fogalmaznunk, hogy az
* „A mikor a közalap foganatosítva s Õ felségének feljelentve lesz: az ország pénztárnokára nézve a

határozott intézkedés be fog következni.” (1723:99. tc.)
** 1741:42. tc. Természetesen a háború nem egy ilyen kívánság visszautasításának volt az oka, hanem
annak, hogy az egyáltalán megfogalmazódhatott.

ország vékonyan mindvégig csordogáló saját bevételeit az úgynevezett országos
pénztár kezelte, mely tehát mindvégig létezett, míg az érdemi átszervezést az or-
szág jövedelmei egy komoly részének átcsoportosításával, a királyitól a rendi appa-
rátus ellenõrzése alá rendelésével a korban a közalap fogalmával jelölték, az annak
létrehozására vonatkozó terv azonban nem valósult meg. Mivel a kettõ elviekben
lényegében nem különbözött (volna),* a fundus publicus a cassa regnicolarisból nõ-
hetett volna ki, élén egy országos közpénztárnokkal. (Legalábbis a törvényszöve-
gekbõl ez a kép bontakozik ki.)
Az országos pénztár elszámolására az 1751. évi diétán a 60. ülésén került sor (12 000
forintos bevétel kimutatásával).511 Kuzmics József tanácsos országos adószedõnek
az 1764–65. évi diétán tett jelentése szerint 1751. július 13-a és 1764. július 21-e
közt 46 900 forint folyt be, azaz éves átlagban alig több mint 3600 forint.512 1792-ben
pedig a diéta utolsó ülésén tett jelentést az a bizottság, amely megvizsgálta a cassa
regnicolaris számadásait és pénztárát.513 (50 820 forint 5 1/4 krajcár volt a pénztárban
készpénzben, s mellette 48 600 forint értékû kötelezvény: összesen is kevesebb
100 000 forintnál.514) Tudjuk, hogy a klarisszák budai zárdájának II. József-kori át-
építésekor ide, az országháza épületébe került az országos pénztár, s ettõl fogva a
szomszédos házban lakott az országos pénztárnok – azaz hivatala ekkor már léte-
zett.515 Az országos pénztár jelentéktelenségén változtathatott volna az, ha – amint
a rendek az 1792. június 20-i feliratukban kérték – a II. József által 1787-ben má-
zsánként 11 krajcárral felemelt sóárból befolyó jövedelmet a „közalaphoz” csatol-
ják. A vita a másnapi koronatanácson fõleg Széchen kamaraelnök és gróf Zichy
Károly országbíró közt folyt: az utóbbi teljesen a magyar rendek elképzelését képvi-
selte, akik nem bíztak a Kamarában. I. Ferenc a kancellária válaszjavaslata alapján
mégis úgy döntött, hogy az összeget a Kamara fogja kezelni, de felhasználására a
Helytartótanács tehet javaslatot.516
Voltak olyan jövedelmek, melyeket nem feltétlenül királyinak tekintettek, s ame-
lyek a cassa regnicularisba folyhattak (vagy folyhattak volna) be. Amikor a rendsze-
res bizottság 1722-ben számba vette az ország lehetséges jövedelmeit, egyes tételek
csak papíron léteztek, míg a már létezõkbõl a félharmincad és a só fogyasztási adója
jelentette a legkomolyabb bevételi forrást.517 1792-ben a kancellária javasolta: I. Fe-
renc egyezzen bele a rendek azon kívánságába, hogy a felemelt sóadóból befolyó
összeget az ország gazdasága számára szükséges beruházásokra fordítsák – ugyan-
akkor ne közalap formájában: annak felállításával várják meg az ezzel is megbízott
országos bizottsági munkálatok lezáródását.518 A sóadót tehát a rendek nem tudták
a fundus publicus csatornájába terelni. A félharmincad az 1635 óta viszonylag rend-
* Mályusz Elemér láthatóan azon az állásponton volt, hogy a fundus publicus létezik, és a rendek „el-
lenõrzés[e] alatt áll”, illetve „az országgyûlés szabadon rendelkezik” vele – jóllehet az általa kom-
mentált forrásszöveg éppen azt állítja, hogy a fundus publicus intézményének kidolgozása az országos
bizottságra (tudniillik a rendszeres bizottságok egyikére) van bízva (Sándor Lipót 529–530.). Az el-
lentmondás mögött minden bizonnyal az áll, hogy a cassa regnicolaris igen hasonló volt a tervezett
közalaphoz, csak éppen oda alig folyt be valami.

szeresen megajánlott s hadicélokra szedett 50 százalékos harmincadpótlék volt,519
melyet az országgyûlés 1681-ben ideiglenesen átengedett a katonaság élelmezésé-
re.520 A sóvámot az 1681. évi 15. törvénycikk emelte vele egy sorba. A félharmincad-
dal kapcsolatban az 1722-ben kidolgozott Systema politica-oeconomico-militare azt
kívánta, hogy azt a király a továbbiakban ne a katonaság élelmezésére fordítsa, ha-
nem más célokra, például a közhivatalok javadalmazására.* A félharmincad az
1741. évi 54. törvénycikk szerint a határõr katonaság fizetésére és más horvátországi
kiadások fedezésére volt fordítandó.521
Végeredményben tehát a korszakban a magyar rendek nem tudtak komoly pénz-
ügyi forrás felett közvetlen rendelkezésre szert tenni. Ami a fõ adót, a hadiadót ille-
ti, miután azt a diéta vagy a concursus nemcsak kivetette, de portaszám szerint a tör-
vényhatóságok közt fel is osztotta, behajtásával a 18. században a Helytartótanács
irányításával a törvényhatóságok foglalkoztak, a jövedelmekkel pedig a bécsi Hadi-
tanács szervei rendelkeztek.522 (Ami a rendi szervek részvételét illeti az adó behajtá-
sában, arról lásd a 31. függeléket!)
Kérdés, hogy némi kitekintéssel élve miképpen értékelhetjük a magyar rendek
helyzetét a kor, különösen a térség rendjeinek pozícióihoz mérve: vajon az adó-
záshoz (adómegajánláshoz, adóbehajtáshoz, saját pénzalapjaikhoz) kapcsolódó
jogaikat illetõen a magyar rendek helyzete jónak, átlagosnak vagy gyengének te-
kinthetõ-e?
Kitekintés
A német történetírásra jellemzõ, hogy általában az állam kifejlõdése szempontjából

vizsgálta a kora újkort, és így általában a fejedelmek kaptak pozitív értékelést, a ren-
diségnek pedig a leküzdendõ ellenfél szerepe jutott. Gerhard Oestreich kísérelt
meg az állam kialakulásának szempontját megõrizve is differenciáltabb értékelést
adni, amit az tett indokolttá, hogy a második világháborút követõen az állam a ko-
rábbinál általában rosszabb értékelést kapott, a rendiség pedig jobbat a parlamenta-
rizmus elõfutáraként. Oestreich összeegyeztette e két szempontrendszert. Amikor
azt vizsgálta, hogy a német rendeknek kedvezõ vagy kedvezõtlen hatásuk volt-e az
államképzõdésre, a következõ fejlõdésmenetet vázolta fel: a 14–15. században a
politikai dualizmus korai formája jön létre, amely még nem volt állam; majd a kora
újkori állam 16. századi elsõ szakasza alakul ki, amelyet pénzügyi államnak
(Finanzstaat, azaz tulajdonképpen adóztató állam) nevezett el, amelyben kialakult
* Kónyi: A rendszeres bizottság 171. (Kónyi Mária a „harmincad felérõl” ír, de ezen kétségkívül a fél-
harmincadot kell értenünk.) A munkálat azt is szorgalmazta, hogy a hadiadókat, a megyei adókat és
az országos adókat szét kell választani, és ez utóbbiak az ország pénztárába folyjanak be (uo.). A fél-
harmincadot pedig (a sóvámmal és az ország egyéb jövedelmeivel egyetemben) már az úgynevezett
Magyar Einrichtungswerk kérte a tisztviselõk és a katonaság fizetésére átengedni („Magyar Einrich-
tungswerk” 504.).

a rendi pénzügy-igazgatási apparátus, és elengedhetetlen volt a rendek közremû-
ködése az államképzõdésben; végül az állandó hadseregek felállítása után, a 17.
század második felétõl ezt követte a második szakasz: a katonai, gazdasági és
adminisztratív állam (Militär-, Wirtschafts- und Verwaltungsstaat) létrejötte. Csak
az állandó hadsereg felállításának kérdése vezetett töréshez a fejedelmek és a ren-
dek közt, aminek eredményeként már egyértelmûen a fejedelmet lehet az állammal
azonosítani. Õ végül állandó seregére és a bürokráciára támaszkodva ki tudta kap-
csolni a rendiséget, amely nem tudott túllépni önérdekeinek és a partikularizmus-
nak a képviseletén, de hatalma helyi szinten továbbra is jelentõs maradt.523
Az általános kép a térségben tehát az, hogy – miként azt Volker Press megfogal-
mazta – a 16. században „a rendek pénzügyi segítsége megmentette a fejedelmeket
a csõdtõl, és tönkretette õket”.524 Többnyire a harmincéves háborúhoz köthetõen je-
lentek meg a fejedelmek állandó hadseregei, amelyek végleg elbillentették a rendi
dualizmus mérlegét. De a harmincéves háború a Német-római Birodalomnak nem
minden tartományában hozta el a rendiség hanyatlását. Württenberg kivétel volt:
esetében Hartmut Lehmann 1650 és 1670 közt egyenesen a rendiség virágzásáról*
beszél. Az ellentétek a herceggel csak a század végén élezõdtek ki az állandó hadse-
reg kapcsán. A rendek végül (1724, 1739) elfogadták ennek fenntartását. A keretek
állandósága dacára a rendek szerepe a 18. században azonban már egészen más
volt, mint a 17.-ben.525
A szakirodalom általában a rendi hatalom bástyájaként emlegeti a rendi pénz-
ügyigazgatás intézményét. A német területeken a 16. századtól, amikor a rendek és
a fejedelem kapcsolatának középpontjában az állam pénzügyei álltak (maga a
Staat szó is ebben az összefüggésben honosodott meg a német nyelvben), rendi
pénzügy-igazgatási szervezet jött létre. Míg a központ szintjén emellett létezett egy
fejedelmi apparátus is, helyi szinten a rendi adóigazgatás függetlensége valósult
meg. Otto Hintze e tekintetben a keleti porosz területek (Kreisek) hasonlóságát
hangsúlyozta Csehországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal526 (vármegyék).
Robert Evans kiemeli: a rendi gyûlések adómegszavazási jogánál gyakran fonto-
sabb volt, hogy az adókat rendi hivatalnokok vetették ki és szedték be.527 Bajoror-
szágban 1669 után a rendi gyûlést csak egy állandó bizottság helyettesítette, de az
adóigazgatás továbbra is ennek hatáskörébe tartozott.528 Brandenburgban, amikor a
16. század második felében a tartománygyûlés helyett inkább a rendek kerületi
gyûlései (Kreistage) vetették ki az adót, az adóalap felmérése és az adó beszedése to-
vábbra is a rendi pénzügyi apparátus feladata maradt.529
Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk, ha távolabbra tekintünk. Alba hercege
* Jóllehet Volker Press rámutat, hogy a württenbergi rendi fejlõdés bizonyos értelemben kivételes volt:
a rendek általában csak csekély befolyással rendelkeztek, ha a nemességet nem tudhatták soraikban,
Württenbergben pedig a lovagok nem vettek részt a tartományi gyûlés munkájában, miután biro-
dalomközvetlen státust szereztek. Itt a diéta vezetõ ereje a nem nemes városi patríciusokból álló
Ehrbahrkeit volt (Press: The System of Estates 2.).

hadseregével el tudta törölni Németalföld kiváltságait, egy bírósággal ezreket ítél-
tethetett halálra és jószágvesztésre, de a rendi gyûlés beleegyezése nélkül nem tu-
dott kivetni és a helyi hatóságok együttmûködése nélkül nem tudott behajtani
egyetlen adót sem – emlékeztet rá Helmut Georg Koenigsberger. Még a Napkirály
is rá volt utalva a helyi elitek közremûködésére.530 Az ötödik részben látni fogjuk (il-
letve a 19. század történetébõl is ismert jelenség), hogy a magyar vármegyék pozí-
cióit mennyiben erõsítette meg, hogy az adóbehajtást nekik kellett végrehajtaniuk.
De ezeket a rendi pozíciókat nem szabad túlértékelni. Jóllehet Bajorországban a
18. században a rendi adópénztár az államháztartás kiadásainak közel felét (44,76
százalékát) fizette, és az évente megajánlott és beszedett adó és fogyasztási adó
(Aufschlag) mintegy 1,7 millió forintra rúgott, ennek elköltése felett a rendeknek
mégsem volt befolyásuk.531 A württenbergi helyzettel kapcsolatban is azt láthatjuk,
hogy noha a rendek a helyi kormányzat szférája mellett az állam pénzügyeire vol-
tak a legnagyobb befolyással, ez sohasem érte el azt a szintet, hogy valódi ellenõr-
zésrõl beszélhetnénk. Csak a deficitet fedezték, amire a kamarai bevételek nem bi-
zonyultak elegendõnek, illetve az ebbõl kialakuló hercegi adósságokat vállalták át.
Elõfordult, hogy a herceg az alkotmányt semmibe véve maga szedett adót. Mégis,
mivel a subsidium mennyisége állandó vita tárgya volt, a rendek a hadsereg s ezáltal
a külpolitika ügyeibe is beleszóltak.532 Tehát ámbár egységesnek látszik a térségben
az, hogy a rendek mely szférákban jutottak érdemi lehetõségekhez, e lehetõségeket
eltérõ mértékben tudták kihasználni.
Magyarországon a 16. század a törökellenes háborúk és az ország megosztottsá-
ga, azaz specifikus okok miatt látszik a rendi elõretörés korának – többek közt az
adó adminisztrációjában is. Már korlátozott kitekintés után is azt vesszük azonban
észre, hogy ez az idõszak a német területeken ugyanezeket a fejleményeket hozta –
a magyarországi helyzet különlegességei nélkül is. Az adót rendi szervek ajánlották
meg, szedték be és kezelték.
Az adószedés és az adómegajánlás területén a velünk egy birodalomhoz tartozó
közvetlen nyugati szomszédainkat tekintve is a Közép-Európában érvényesülõ ál-
talános tendenciák megvalósulásával találkozunk: kiterjedt rendi hatalom a 16.,
szûkülõ jogosítványok és feladatok a 17., a fejedelmi hatalom túlsúlya a 18. század-
ban. Az osztrák örökös tartományokban a török háborúk idõszakában a rendi adó-
igazgatás mellé az adó helyi felhasználása – a tartomány katonai védelmének meg-
szervezése és fizetése – is társult. A 17. században azután a hadügy egyre inkább a
tartományúr hivatalainak ellenõrzése alá került, és a rendek az adókat is kénytele-
nek voltak hosszabb idõre elõre megszavazni: Alsó-Ausztriában 1689-tõl, Fel-
sõ-Ausztriában 1701-tõl 12 évre. A rendi adóigazgatás megmaradt, de a rendek po-
litikai mozgástere erõteljesen beszûkült – vonja le a tanulságot Winfried Schulze.533
Az állandó adó elfogadása még akkor is meggyengítette a horvát és a belsõ-ausztriai
rendeket, amikor az adóigazgatás az õ kezükben maradt – mondja Sergij Vilfan.534
Ausztriában a rendek adómegajánlási jogának lényeges gyengülését az éves adó-
megajánlásról a több – leginkább tíz- – éves periódusokra történõ átállás mutatja,
illetve ott, ahol a rendek ennek ellenálltak, mint Karinthiában, a fejedelmi adókive-
tés – véli Wilhelm Brauneder is.535
James Van Horn Melton viszont, a hangsúlyokat máshová helyezve, más összké-
pet tár elénk. Õ a 17. század végén és a 18. elején növekedni látja az osztrák és a
cseh tartományok rendiségének politikai befolyását, mert megõrizték az adómeg-
ajánlás jogát, s ebben az idõszakban a török és a francia háborúk miatt az uralkodó
függése erõsödött az adóktól, tehát azoktól, akiknek az adó csapján volt a kezük.
1660 és 1700 közt Csehországban a rendi gyûlés negyvenszer ült össze, s az alkal-
mak kétharmadában minimum négy–hat hónapig ülésezett, Alsó-Ausztriában a
rendi gyûlések fele ekkor legalább hét–kilenc hónapig tartott.536
Nézete ellen szól ugyanakkor, hogy Winfried Eberhard rámutatott: a cseh ren-
dek adómegajánlási jogukat politikai fegyverként alig használták, az adóemelésbe
azonnal belementek. 1715-ben és 1748-ban tíz évre elõre is megajánlották az adót,
az 1714-ben VI. (III.) Károly által a rendi országos bizottságok kezébe adott kato-
nai és adóigazgatást 1748-ban hajlandók voltak feladni, s 1709-ben, amikor I. Jó-
zsef hajlandónak mutatkozott a Verneuerte Landesordnung rendelkezéseinek mó-
dosítására, a szerkesztõbizottság ezt nem kérte, csak az ezzel összeegyeztethetõ ki-
váltságok megerõsítését és a dinasztia kihalása esetén a király választásának jogát.
1627 után a cseh tartományokban a rendek elnyomásáról nem volt szó – de tartós
politikai ellenzék képzõdésérõl sem. A magyar példa (1670) a nyílt ellenzékiség ve-
szélyeit mutatta, ezek vállalásához, az ellenzéki csoportformálódáshoz és szolida-
ritás kialakulásához „elvi, vallási legitimáció és motiváció” kellett volna, mint Ma-
gyarországon. Csehországban a katolicizmus komoly stabilizáló tényezõként mû-
ködött.*
A késõbbi idõszakban azt láthatjuk, hogy 1758-tól, amikor lejárt az a tíz év,
amelyre a cseh és osztrák rendek elõre megajánlották az adót, ugyanezt az összeget
évrõl évre megajánlották. 1775-tõl, illetve 1777-tõl Csehországban és Morvaország-
ban ismét tíz évre ajánlották meg a fizetendõ adók egy részét, s ezt 1780-ban Al-
só-Ausztriában is elfogadták, de ott II. József négy évvel késõbb visszavonta rendel-
kezését.537 Grete Klingenstein állítása szerint az osztrák tartományok rendi pénz-
ügy-igazgatási apparátusa már I. Lipót óta az uralkodó ellenõrzése alatt állt.538 Az
osztrák tartományok a 18. század második felében és a 19. század elsõ felében a bí-
ráskodási és katonai hatósággal, valamint a törvényalkotási joggal együtt már az
adóztatás jogát is elvesztették, így ezek a birodalom és hatóságai szintjére kerül-
tek.539
Láthatjuk, hogy a rendek részvétele kulcsfontosságú volt a német territoriális ál-
lam képzõdésében, különösen annak elsõ szakaszában, és kivált a pénzügyek (hi-
* Eberhard: Stände 135. Az 1540-es évek cseh rendi ellenzékérõl is úgy véli, nekik az kötötte meg vég-
zetesen a kezüket, hogy a szokásjog keretein belül maradtak, nem fogtak fegyvert az uralkodó ellen,
vonakodtak protestáns ellenfeleivel szövetkezni – míg vallási alapon radikálisabbak lehettek volna
(uo. 125.).

telnyújtás, pénzügyigazgatás) terén. Ha a hitelek helyett adómegajánlásról beszé-
lünk, azt hiszem, a sémát a magyar fejlõdésre is érvényesnek tekinthetjük. Azt is
megfigyelhetjük továbbá, hogy a magyar történetírásban a vasvári békét követõ
Wesselényi-összeesküvéssel (azaz ismét csak specifikus tényezõvel) magyarázó
központosítás ezen tényezõ jelenléte nélkül is nagyjából ugyanakkor következett
be a Német-római Birodalomhoz tartozó területeken, azaz nem feltétlenül szüksé-
ges I. Lipót abszolutisztikusnak nevezett (és végsõ soron a 18. század elején ku-
darcba fulladt) kísérletét a magyar történelem sajátosságaiból eredeztetni: annak a
Wesselényi-összeesküvés inkább ürügyéül, mint okául szolgálhatott.
Végül egy megjegyzés: nem feledkezhetünk meg az adómegajánlásra összpon-
tosító vizsgálatunk korlátjáról. A 18. században azok a szférák indultak rohamos
növekedésnek, amelyek kívül estek a rendek és az uralkodó hagyományosan meg-
osztott jogszféráján, és az utóbbi saját jogszférájába estek. Még pénzügyi téren is
ezt láthattuk, hát még ha az oktatás, a gazdaság fejlesztésének és irányításának te-
rületeit is tekintetbe vesszük. Mindez nem tûnik ki a rendi dualizmus modelljébõl
– az adómegajánlások története az uralkodó és a magyar rendek közti erõviszonyok
alakulásának nem egészen hû tükre tehát.
Az 1764–65. évi adómegajánlási vita kapcsán megfigyelhetõ volt, hogy a várme-
gyei követek már kiemelkedõ politikai jelentõségre tettek szert. A század derekára
tehát a rendiség táborán belül is komoly átrendezõdés ment végbe. A negyedik rész-
ben ezt vesszük górcsõ alá – elõbb azonban még egy kérdésre kell kitérnünk: a fele-
kezeti ellentétek kérdésére, mivel az a korszakban néha döntõen befolyásolta a ma-
gyar rendek és az uralkodó kapcsolatát.
3.f | A vallási kérdés a 18. századi országgyûléseken

A reformáció és a felvilágosodás kora között kiemelkedõ volt a vallási kérdés fontos-
sága, a „konfesszionalizáció” folyamata pedig döntõ jelentõséggel bírt a kora újkori
államképzõdés szempontjából.540 Állam és egyház az utóbbi alávetésével megvaló-
suló szövetsége elõbb a protestáns területeken lett nyilvánvaló, késõbb a katolikus
országokban is. A 18. században az államegyház eszméje csak tovább erõsödött. A
Habsburg Birodalomban az állam alapjában 1750 után gyûrte maga alá az egyhá-
zat.541 Mivel a magyar történelemben az ellenreformáció, a katolikus egyház expan-
ziója a Habsburg-uralkodók hatalmi elõrenyomulásának részeként jelenik meg, il-
letve a rendi ellenzékiség még a 18. században is igen jelentõs mértékben kötõdik a
protestáns felekezetekhez, a vallási kérdés a diéta történetének is elválaszthatatlan
része. Ugyanakkor érdemben módosítja ezt a képet, amint azt látni fogjuk, hogy
emellett egyrészt (különösen a század elején) a felekezeti ellentétek igen súlyosak
voltak a magyar rendeken belül, másrészt a század második felében a diétán is jelen
lévõ katolikus egyházi vezetés jelentõs mértékben szembekerült – a fentebb jelzett
folyamat következményeként – a kormányzat törekvéseivel. Tehát a rendi politika
színpadán a 18. században a vallási ellentétek nem feleltethetõk meg közvetlenül a
rendi dualizmus alapkonfliktusának, a rendiség – uralkodó szembenállásnak.
A vallási kérdés a század elején
A felekezeti ellentéteket a század eleji diétákon élesnek, sõt meghatározónak lát-

hatjuk. Az 1708. évi sérelmek közül csak a vallásiakról voltak érdemi viták – mond-
ja Zsilinszky Mihály.542 1708. április 13-án Reszler Farkas pozsonyi szenátor átadta
a protestánsok sérelmeit és folyamodványait tartalmazó iratot a két királyi biztos-
nak, a prímásnak, a nádornak és a személynöknek.543 Másnap a status et ordines
evangelici külön emlékiratban nyújtotta be mindezt a királynak,544 mert a katolikus
többség nem engedte, hogy az ország sérelmeihez csatolják. A júniusi diétai tárgya-
lásokat a vallás ügyében a bécsi angol követ leveleiben ismétlõdõ szóhasználat sze-
rint „megosztottság” és „túlfûtött viták” jellemezték, s ezek a vallási viták ismétlõd-
tek egy évvel késõbb is.545
1712. május 18-án a jezsuitáknak az országgyûlésben helyet és szavazati jogot
adó diétai döntés másnapján a rend két képviselõje meg is jelent az alsótáblán, el-
foglalták helyüket, és rövid beszédben mondtak köszönetet. Erre a királyi táblától
Megyery Gábor megszólalt: „Üljenek csak gyorsan le uraságaitok, de javuljanak
meg” – „melly szora nagy zendûlés lõn az egész statusok között, mondván némely-
lyek, miért kell õket pirongatni, némellyek pediglen más képpen szolnak a dolog-
hoz.”546 A vallási ellentétek felszínre hozására bármi jelentéktelen alkalom elég
volt. Az Okolicsányi Pál és a nyitrai káptalani követ közti szóváltást már idéztem,
amikor az utóbbi gúnyos megjegyzése arról, hogy a régi törvények megtartása a lu-
theránusok megégetését is jelentené, a diéta „iszonyatos felháborodását” eredmé-
nyezte.547
1712-ben Balogh István szerint az alsótáblán csak a reformátusok közül majd
százan voltak jelen, a protestánsok közös fellépése tehát távolról sem volt súlyta-
lan*. Céljaikat azonban az egységes ellenállással szemben aligha tudták elérni,
mint például, amikor a 13 tiszai és néhány további megye követei (nagy valószínû-
* Balogh I.: Ráday Pál 55. 1681-ben a nyomtatott országgyûlési napló közölte a követek szinte mind-
egyikének felekezeti hovatartozását is, ami némi támpontot ad Balogh István adatának értékeléséhez.
1681-ben 62 megyei követbõl 61 vallását ismerjük: 33 katolikus volt, 14 református és 14 evangélikus,
54 városi követbõl 50 vallását közlik: 32 pápista, 2 kálvinista és 16 lutheránus, a távollévõket képviselõ
29-ból 25 felekezetét tudjuk meg: 18 katolikus volt, 6 lutheránus és 1 kálvinista (Acta Comitialia
Soproniensia 60–63.) Az összes követnek tehát jelentõs hányada protestáns volt: az egyháziak nélkül
mintegy 39, velük együtt 35 százaléka. Az 1714. évi alsótábla megfelelõ követi csoportjaira (700.504
1–10.) vetítve ez utóbbi arányt, 62-64 protestáns követet kapunk. Úgy kapnánk végsõ soron összesen
100 protestánst, ha a 87 fõúrra és 12 királyi táblai tagra is ugyanezek az arányok lettek volna érvénye-
sek – ami talán kicsit magas becslés a század elejére. Noha ezek az adatok 1714-re, és nem 1712-re vo-
natkoznak, az 1712. évi százas létszám csak a reformátusokra egyértelmûen túl magasnak tûnik.
3.f A vallási kérdés a 18. századi országgyûléseken 269

séggel mindahányan protestánsok) megkísérelték megakadályozni a máltai rend
inkorporációját.548 Fellépésük ezért általában inkább defenzív jellegû volt. 1712-ben
már a diéta megnyitásakor védekezésre kényszerültek. Okolicsányi Pált megvá-
lasztották a koronát Pozsonyba hozó küldöttségbe, de megjelenését eltiltották az-
zal, hogy a Szent Korona közelében protestáns nem tartózkodhat. Ráday Pál pa-
nasszal fordult az uralkodóhoz.549
A diétákon a táblák plenáris ülései mellett minden bizonnyal mindig voltak ma-
gánjellegû, szûkebb körû tanácskozások. 1708. június elején megfigyelhetjük a klé-
rus és a világi rendek külön „konferenciáit” és állásfoglalásait,550 március 2-án a ná-
dor a prímással és néhány mágnással tartott „külön tanácskozást”, s június 18-án
ismét „konferenciára” került nála sor.551 De a protestánsok különtanácskozásai tet-
tek szert a legnagyobb jelentõségre. Érdekeik védelmének szükségessége tette nagy
fontosságúvá tartós és szoros együttmûködésüket. Már az 1708. évi labanc ország-
gyûlésen megalakult a protestánsok közös értekezlete, Málnási Ödön szerint az
elsõ „magyar evangélikus konvent”. A protestánsok vezetõi azután 1712-tõl éppen
(de nem véletlenül) az imént említett személyek, a fõkurátornak is megválasztott
Ráday Pál és Okolicsányi Pál voltak. Az 1715. évi 30. törvénycikk által kiküldött val-
lásügyi bizottságban is õk képviselték a protestánsokat.* Dobner Ferdinánd sopro-
ni konzul naplója részletes forrás a protestáns vallás ügyében 1708-ban tartott ta-
nácskozásokról.552
Az 1712. évi diétán elõször sûrûn találkozott a teljes communitas, majd (miként
arról Lányi Pál naplójában az 1712. május 26-i bejegyzésnél beszámol) a protestáns
követek azt a döntést hozták, hogy – mivel valamennyiük összejövetele nem min-
dig oldható meg könnyen, s egyesek ezt sérelmezhetik is – felekezetenként ha-
tan-hatan gyûljenek össze a felekezetük ügyeinek megtárgyalására, döntéshozatal-
ra, illetve a vitás ügyeknek a teljes protestáns communitas elé terjesztésére: „a
religiora tartozó dolgokat tractálhassák, concludálhassanak is, ha miben pedig
difficultasok interveniálna referálhassák a mostani Diaetara congregalt Evangelica
Confession levõ Communitasnak.”553 Bártfa város országgyûlési követének napló-
jában olvasható a protestánsok képviseletére, érdekeik védelmére felállított 12 fõs
testület névsora.** Ennek református szekciója élén csakugyan Ráday Pál állt, de az
evangélikusok közt Okolicsányi Pál csak a második helyet foglalja el (és Lányi Pál a
negyediket). Elsõként báró Hellenbach János Gottfried van megnevezve.*** Õ ter-
* Málnási: Csáky Imre 221–222., hasonlóan Balogh I.: Ráday Pál 55. Zsilinszky is 1708-ra teszi az
„evangelikus »convent«” létrejöttét (Zsilinszky: Az 1708-ki 63.).
** MOL N114 6. kötet. A naplóban 1711. május 25-e olvasható a bizottság létrehozása dátumaként,
de Lányi naplója alapján ez 1712-re helyesbítendõ. Annak, hogy melyik nap, május 25. vagy 26. a he-
lyes dátum, nincs különösebb jelentõsége.
*** Õ a szécsényi szövetséglevelet „a kamarák és a bányavárosok fõfelügyelõje”-ként írta alá 1705-ben
(Thaly: A szécsényi szövetség levél 341.). (Ezt az adatot Heckenast Gusztávnak köszönhetem.)
Hellenbach 1707 óta állt a evangélikus egyház élén annak világi vezetõjeként, egy ideig Szirmay Mik-
lóssal együtt, majd az õ halála, 1720 után egyedül (Kosáry: Mûvelõdés 84.).

mészetesen a diétán a felsõtáblára kapott királyi meghívólevelet, és az alsótáblán
valóban Okolicsányi vitte a prímet az evangélikusok közül.
Így a protestánsok közös országgyûlési fellépése554 határozott körvonalakat öltött.
Ennek hivatkozási alapjául a „protestáns rend” koncepciója szolgált. Ráday Pál a
Status Evangelicus nevében kért egyszer szót, amivel nagy felzúdulást okozott:
…negatur esse Statum Evangelicum, non datur Status quintus – kiabálták válaszul,
tagadva a „protestáns rend” létét.* Mindez 1712-ben történt, de ugyanígy megis-
métlõdött az országgyûlés második szakaszában, közel három évvel késõbb is. A
Muraköz Horvátországhoz csatolásának tárgyalása közben Ráday Pál szót emelt
az ott élõ protestánsok érdekében, kiknek vallásgyakorlatát ez a lépés lehetetlenné
tette volna. A veszprémi püspök** megkérdezte tõle, kinek a nevében szólal fel,
mire a válasz az volt, hogy „mind a maga, mind a többi evangelikus követek ne-
vével” tiltakozik. Kijelentését általános felzúdulás követte, és Ráday nem jutott
szóhoz.555
A vallásügyi vitában a protestánsok a július 19-i ülésen ünnepélyesen tiltakoztak,
és a következõképpen érveltek rend voltuk mellett: „az ország négy rendje katoli-
kus és evangélikus urakból; ahogy a katolikus urak alkothatják régóta a katolikus
rendet, úgy az evangélikus urak is alkothatnak külön rendet, hiszen szerves részei
az országnak és a koronának, a megyék és elöljáróik utasítással ellátva küldik õket,
királyi meghívó levéllel vannak meghíva, szabad szavazattal és határozattal rendel-
keznek.”556 Nem az összes rendé ez a határozat – jelentette ki Skaricza Gábor a pro-
testánsok nevében 1715-ben, a katolikusokat a protestánsok részérõl ért sérelmeket
ismertetõ feliratról, ragaszkodva a protestánsok rend voltához. Ugyanezt mondta
lényegében Ráday Pál a Debrecen jogállásáról szóló vitában, megtoldva azzal, hogy
a protestánsok beleegyezése nélkül nem is lehet ezért törvényt hozni.557
Nem a 18. század újdonsága volt sem a reformátusok és evangélikusok törekvése
arra, hogy külön rendként lépjenek fel, sem az, hogy ez a katolikusok heves tiltako-
zását váltotta ki. Okolicsányi Pál az 1710-ben névtelenül kiadott Historia diploma-
ticában558 nemcsak maga használja konzekvensen a status evangelicus terminust,559
hanem közöl olyan 1681. évi memorandumot is, melyet „Magyarország protestáns
karai és rendjei (status et ordines evangelici Hungariae)” írtak alá.560 De 26 megye és
24 szabad királyi város már az 1662. évi országgyûlésen is „evangelikus státusként”
* Lányi II. 5. Debrecen szabad királyi jogállásának támogatását a negyedik rend felkiáltással támogat-
ta az 1715. április 5-i ülésen, amint ezt Komáromi Csipkés és Bakay naplója megörökítette. Balogh
István ezt kétféleképp is értelmezhetõnek tartja: „A szövegbõl nem tûnik ki, hogy Komáromi Csipkés
György a negyedik renden a városok követeit érti-e, vagy a protestáns követeknek föntebbiekben vá-
zolt csoportosulását. Valószínû, hogy inkább errõl van szó.” (Balogh I.: Ráday Pál 73.) Én úgy látom,
hogy mindig a városokat emlegetik negyedik rendként, a status evangelicus létét tagadó egyes katoliku-
sok pedig „ötödik rend”-rõl beszéltek.
** Felmerül a kérdés, hogy mit keresett a veszprémi püspök a rendek között. Az elsõ lehetõség az,
hogy vegyes ülés volt, de ezt valószínûtlennek tartom. Inkább azt feltételezem, hogy a veszprémi püs-
pök éppen az alsótáblán tartózkodott mint a felsõtábla üzenetét hozó küldöttség vezetõje.

lépett fel, és a bécsi és a linzi béke pontjainak megfelelõen kívánták sérelmeiket or-
vosoltatni.561
A status evangelicus fellépésének párhuzamát a Német-római Birodalom intéz-
ményei közt találjuk meg. A vesztfáliai béke rendelkezéseinek megfelelõen, ha a
Reichstagban vallási kérdés merült fel, akkor a tanácskozás szétválhatott, és protes-
tánsok és katolikusok külön folytatták a megbeszélést (itio ad partes), hogy a többsé-
gi felekezet ne nyomja el a kisebbségit. Ezeknek ugyanis egyezségre kellett jutniuk
(amicabilis compositio).* A szász választó elnöksége alatt 1653-ban megalakult a
Corpus Evangelicorum. A vallás ügyét felügyelte, és beadványokat juttatott el a csá-
szárhoz, a birodalmi rendekhez és a Német-római Birodalom fõ törvényszékeihez.
(Méghozzá, bár a vesztfáliai béke protestánsvédõ rendelkezései nem terjedtek ki az
osztrák örökös tartományokra, ezek ügyében is, sõt Magyarország, Erdély, Borosz-
ló vagy egyes sziléziai hercegségek ügyében is sor került fellépésre, ahol valamilyen
törvényes szabályozás védte a protestánsok érdekeit.)562 Külön tanácskozásaikra a
protestáns rendek képviselõi a szász választó követének szállásán gyûltek össze.563
A Corpus Catholicorum már az 1653. évi Reichstagon is késõbb alakult meg, mint
a Corpus Evangelicorum,564 ritkábban is mûködött, hisz mind a császár, mind a biro-
dalmi rendek többsége katolikus volt.565 Kevésbé volt tehát rá szükség, kevésbé volt
szervezett, a politikai súlya is kisebb volt.566 A német birodalmi gyûlésben a katoli-
kusok szintén ritkán tudtak csupán megszabadulni attól, hogy császári pártnak te-
kintsék õket, és a birodalmi rendeket közös érdekeik ritkán hozták a császárral
szemben közös platformra. (Ugyanezt látjuk gyakran a század elejének magyar or-
szággyûlésein is.) A Corpus Evangelicorum és a Corpus Catholicorum ellentéte para-
dox módon már a 18. század derekán, 1714, illetve 1718 után bontakozott ki a maga
teljességében, amikor a háborúkkal együtt megszûnt az a külsõ nyomás a biroda-
lom belpolitikájában, amely annak egységét erõsítette.567 (Mint hamarosan látni
fogjuk, ugyanezt Joachim Bahlcke úgy értelmezi, hogy a poroszok a vallási érv-
rendszert sikerrel állították hatalmi politikájuk szolgálatába.)
Azt azonban mégsem állíthatjuk, hogy a vallásfelekezeti alapon meghatározott
statusok az 1648. évi vesztfáliai béke által meghonosított berendezkedést követve
honosodtak volna meg a magyar politikai életben, hiszen az Okolicsányi Pál
Historia diplomaticájának függelékében közölt források tanúsága szerint a status
evangelicus terminust az 1646–47. évi országgyûlésen is használták, sõt már 1638-ban
így írtak alá egy sérelmi iratot.568 De a status evangelicus létét még korábbra vissza le-
het vezetni. Az 1634–35. évi soproni diéta és az 1638. évi pozsonyi országgyûlés kö-
* Aretin: Das Alte Reich 132., Bahlcke: Ungarischer Episkopat 244., Haug-Moritz: Corpus Evange-
licorum 190–191., Neuhaus: Das Reich 42–43., Schindling: Die Anfänge 26. Az itio ad partes fegyverét
azonban nem gyakran használták a felek. Az immerwährender Reichstag 143 éve alatt a katolikusok
csak egyszer, a protestánsok pedig hat alkalommal kezdeményezték mindössze – tehát inkább puszta
lehetõségének volt mérséklõ hatása a vallási ellentétekre. Az itio ad partes voltaképpen csak jogi szük-
ségmegoldás volt arra az esetre, ha az amicabilis compositio egyébként nem vezetett eredményre.
(Aretin: Das Alte Reich 137–138., 364–366.)

vete, Berényi György is „pápista” vagy „Romanus status”-ról, illetve „evangelicus
status”-ról beszélt.569 Talán a fogalom eredetére mutat rá a katolikus klérus 1706-ban
kelt emlékirata, amely követelte, hogy az „evangelikus rendet, mint a többi négy
renddel szemben megkülömböztetett rendet, el kell törülni; egyrészt azért, mivel
az országban csak négy rend van, ú. m.: a fõpapok, a mágnások, a nemesek és a vá-
rosok rendje; másrészt azért, mert azon elnevezés II. Mátyás korában erõvel lett kierõ-
szakolva, s ellene mondott az összes klérus és a róm. kath. világiak; továbbá azért,
mivel a régi királyok idejében még csak említés sem történik egy ötödik rendrõl,
sem I. Ferdinánd, sem Rudolf nem ismerték el; végre azért, mivel a nemkatholi-
kusok bent vannak a mágnások, nemesek és városok rendében, tehát külön meg-
külömböztetett rendet nem képezhetnek. De ha ez megengedtetik, akkor még
egy külön róm. katholikus rendet is kell alkotni, mely erõsebb lenne mindenkinél.
De így hat rend lenne Magyarországon” – írja összefoglalóan Zsilinszky Mihály.570
A 17. század eleji datálás, amellyel itt találkozunk, könnyen lehetséges, hiszen
II. Mátyás 1608. évi koronázás elõtt kiadott törvénycikkelyei közé is utat talált a sta-
tus evangelicus terminus. A nádorválasztás szabályozása, mint láttuk, úgy történt,
hogy: „Õ felsége a római katholikus státusból két személyt és az evangeliumi hitfe-
lekezet státusából ugyanannyi személyt (duas ex statu catholico romano, et totidem
evangelicae confessionis personas) […] megnevezzen és elõterjesszen”, akik közül a
diéta választhatott.*
De ha nem is közvetlenül a vesztfáliai béke, azért mégis a Német-római Biroda-
lomban kialakuló intézmények szolgálhattak a magyar diétákon feltûnõ status
evangelicus, illetve status catholicus mintáiul. Hiszen a Corpus Evangelicorumot és a
Corpus Catholicorumot nem a vesztfáliai béke hozta létre, ezek már a béke tárgyalá-
sain részt vettek, s így kerültek bele annak rendelkezéseibe is. A wormsi ediktum
végrehajtása körüli harcokban mutatkoztak ugyanis meg a vallási alapú pártalaku-
lás elsõ jegyei, majd a 16. század második felének Reichstagjain ezek meg is szilár-
dultak.571
Noha láttuk tehát, hogy a protestáns status léte voltaképpen törvényes alapokon
nyugodott, a 18. században nem szûntek az ellene indított támadások. 1709-ben a
(labanc) országgyûlés katolikus többsége egy felirat protestáns szövegváltozatáról
folytatott vitájában kifogásolta, hogy „a protestánsok magukat régi szokás és jog
szerint »evangelikus rendek«-nek nevezték” – hiszen csak négy rend van, és „ötö-
dik rendnek helye nincs”.572 „A prímás még 1722-ben is nyomatékosan hangsú-
lyozta Sinzendorf udvari fõkancellárnak, hogy a protestánsok magukat nem adhat-
ják ki »communitasnak, még kevésbé, mint corpusnak«” – írja Joachim Bahlcke.573
* 1608 koronázás elõtti 3. tc. A status evangelicus még korábbi történetének és esetleges eredetének fel-
tárása természetesen nem tartozhat e kutatás keretei közé. De semmiképpen sem tudok egyetérteni
Balogh Istvánnal, aki annak a véleményének adott hangot, hogy az 1712–15. évi országgyûlésen „bá-
tortalan kísérlet” történt a protestáns megyei és városi követek renddé szervezésére, amikor a status
evangelicus nevében születtek együttes felterjesztéseik, emlékirataik és tiltakozásaik (Balogh I.: Ráday
Pál 55.).

1750-ben Padányi Biró Márton az Enchiridion de fidében tagadja, hogy a protestán-
sok rendet alkotnának.* De az elképzelés a század végéig tovább élt. Bessenyei
György bécsi ágenssége „a Magyar Országi Protestáns Status belsõ dolgainak […] a
Felséges Trónus eleibe vitelét” jelentette, s lemondólevelében is ezt a kifejezést
használja: a „Statusnak éppen semmi bizodalma hozzám nem lévén, fizetni nem
akar”.574 Még 1790-ben is találkozhatunk ezzel a megfogalmazással. A tiszai kerü-
letben a vallásügyi vitában a két fél periratokat váltott, álláspontjukat kifejtendõ.
A protestánsok a magukét mint Status evangelicus írták alá.575
A kisebbségi protestánsok valószínûleg azért akartak rendként fellépni, mert a
rendet tekintették az érdekvédelem adekvát keretének. A domináns helyzetû kato-
likusok viszont természetesen vonakodtak a protestánsokkal egyenrangú katolikus
rendként definiálni önmagukat, és többségként felekezeti érdekeik védelme köz-
ben is a teljes magyar rendiség nevében kívántak fellépni. De Okolicsányi persze
gyakran használja a status romano catholicus fogalmat,576 s feltehetõen ezzel távolról
sem volt egyedül. Nem megalapozatlanul, hisz láttuk, hogy az 1608. évi koronázás
elõtti 3. törvénycikk is így tett.** Erdélyben viszont, ahol a katolikusok voltak ki-
sebbségben, a status catholicus valóban régóta mûködött. A felekezethez tartozó vi-
lágiak és egyháziak közös gyûlését 1591-ben congregatio universorum catholicorum
in Transylvania néven említették, majd a fejedelemség országgyûlésén elõször
1615-ben lépett fel a status catholicus. Status romano-catholicus Transylvaniensis né-
ven a katolikus rend tagjai a 17. század óta szabadon választották a katolikus egy-
házi hierarchia élén álló vikáriust, 1714 után õk tettek javaslatot a püspök szemé-
lyére. 1722-ben például három jelöltet terjesztettek elõ. Ezt a jogukat késõbb elve-
szítették, sõt – mivel az abszolutizmus szemében szálka volt tevékenységük – 1760
és 1790 között egyszer sem ülhettek össze.577
Vallási színezetû ügyekben nemcsak a katolikusok szövetkeztek minden gátlás
nélkül a kormányzattal a református és evangélikus rendek ellen, de a protestánsok
is sokszor siettek Bécsbe instanciázni.*** „Anno 1712. nemes Nógrád vármegyétûl
választatván követül a Posonyban celebrált nemes ország gyûlésre, mulattam oda
fel egész esztendeigh. A felséges coronazot Károly császár és kegyelmes király
urunk elõtt edgyszer Posonyban, mászor Bécsben peroráltam a vallás dolgában” –
írta önéletírásában Ráday Pál.578 1714. október 7-én pedig a protestáns rendek két
* „Vos Lutherani, & Calviniani in Regno peregrini, tantisper admissi, qua tales, Status non estis.” Idézi:
Bahlcke: Ungarischer Episkopat 262.
** Ereky vagy Marczali használja is a (római) katolikus rend (vagy status) fogalmat is (Ereky: Jogtör-
ténelmi I. 393., Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 41.) „A catholicus status sérelmei az
országlakosok neve alatt õfelségéhez a lutheránus és kálvinista felekezetek ügyében 1709. november
12-rõl” – ezt a címet viseli egy iratmásolat Gyurikovits György gyûjteményében, de maga az aláíratlan
fogalmazvány nem tartalmazza a status catholicus kifejezést, az Gyurikovitstól származik (700.497
609.).
*** Ez sem a 18. század fejleménye volt. „Ugyanaznap regveli tíz órakor küldött be ismét ujabb
supplicatiot az evangelicus status õ felségének, az religio dolgában való gravamenek felõl” – írta 1638.
február 9-rõl Berényi György (Berényi 136.).

képviselõt küldtek egy emlékirattal III. Károlyhoz.579 1712 és 1715 között a diétán a
protestánsok általában abban reménykedtek, hogy a klérussal és a felsõtáblával
szemben III. Károlytól kaphatnak támogatást vallásügyben. Például az 1715. már-
cius 27-i ülésen Okolicsányi Pál bejelentette az alsótáblán, hogy a vallásügyi törvé-
nyek ügyében a protestánsok fenntartják maguknak a jogot, hogy a királyhoz for-
duljanak. Erre végül április 8-án sor is került. Bizalmuk megalapozott volt, és a ki-
rály valóban mérséklõ hatást gyakorolt.580 Joachim Bahlcke véleménye szerint
III. Károly 1720–21 folyamán azért távolodott el a magyarországi katolikus hierar-
chiától, mert a protestánsok támogatását akarta megszerezni a Pragmatica Sanctio
számára. 1721-ben királyi parancsra betiltották például gróf Erdõdy Gábor egri
püspök éles protestánsellenes vitairatát. Noha ez nem jelentett katolikusellenessé-
get – Erdõdy példának okáért 1725-ben (azaz a Pragmatica Sanctio elfogadását kö-
vetõen) titkos tanácsosi kinevezést kapott – a szélsõséges katolikus felfogásnál a
protestánsoknak kedvezõbb kormánypolitika a továbbiakban is folytatódott, miként
a protestánsok instanciázása is. 1721. június 14-i jelentésében a bécsi porosz követ
arról adott hírt, hogy a magyar protestánsok deputációja érkezett az udvarba. Noha
1745-ben a Helytartótanács megtiltott minden kollektív tiltakozást vallásügyben,
1749 júliusában mégis megjelent Mária Terézia elõtt a protestánsok Prónay Gábor
vezette küldöttsége, és tiltakozott a katolikus fõpapok és földesurak által követett el-
nyomó gyakorlat ellen. (Erre válaszul született Padányi Biró Márton veszprémi
püspök könyve, az Enchiridion de fide, amely nem teológiai értekezés volt, hanem
napi politikai állásfoglalás. Rá pedig ismét egy küldöttség volt a felelet, mellyel ül-
döztetésük miatt a magyarországi protestánsok a királynõhöz folyamodtak.)581
A királytól többet remélõ protestánsokkal szemben ezért olykor – a szokásos sze-
reposztást mintegy megfordítva – a katolikus többség védelmezte a rendi jogokat.
Debrecen jogállása kapcsán Ráday a király jogaira hivatkozott, melyek többet szá-
mítanak, mint egy megegyezés, s így az uralkodó a plébánosok és szerzetesek been-
gedését Debrecenbe bármikor elrendelheti, ha szükségesnek látja. (Értsd: erre fe-
lesleges törvényi rendelkezés.) Rádayval szemben a nyitrai püspök képviselte azt az
álláspontot, hogy a dologban törvényt kell hozni, s ez csakis a király és a nemzet (az
ország rendjei) megegyezõ akaratán nyugodhat.582
1714-ben az országgyûlés vitái leginkább a vallási kérdés körül forogtak,583 de a
felekezeti ellentétek felszínre kerülése még a ne onus fundo quoquo modo inhae-
reat-vita által dominált 1728–29. évi diétán sem volt elkerülhetõ, és az országgyûlés
igen heves vitái botrányossá fajultak.584 A legnagyobb botrány történetét Marczali
Henrik nyomán ismertetem. Az országgyûlés végén kiküldtek egy bizottságot a
porták rectificatiójára, és ennek protestáns tagjai, Zsembery Sámuel és Katona Pál
követ nem volt hajlandó esküt tenni Szûz Máriára és a szentekre, csupán a szenthá-
romságra. A katolikus többség a királyi biztosokhoz fordult, hogy az uralkodó
kényszerítse rendelettel a protestánsokat az eskü letételére, de közben új tagokat
választott helyettük. Az eskü letételét szintúgy megtagadó Szentpétery András és
Eördögh György követet az országgyûlés törvényszéke elé idézték. Erdõdy Gábor
egri püspök (aki gróf Althann Mihály bíboros, váci püspök mellett a klérus türel-
metlen szárnyának volt a vezére585) beszédet tartott, melynek hatása alatt Szentpé-
teryt és Eördöghöt perbe fogták, majd kivezettették az országgyûlésbõl. Gróf Ester-
házy József azt indítványozta, hogy a Hármaskönyv elõírása alapján ítéljék el õket
eskütagadóként. A lutheránus Jeszenák Pál, aki a vallási tekintetben toleráns
Savoyai Jenõt képviselte az országgyûlésen,* ellentmondott, de a többség fejenként
64 forint pénzbírságra ítélte, majd – mivel fizetni nem akartak, hanem III. Károly-
hoz akartak fellebbezni – Esterházy József letartóztatással fenyegette õket. A kato-
nák érkezésére várva csaknem tettlegességre került sor a pattanásig feszült helyzet-
ben: Tallián vasi követ félig kihúzta a kardját, Radics bácsi követ defenestratiót java-
solt. Végül elõbb Eördögh, majd Szentpétery is engedett. Három újabb követ került
viszont vád alá. Tárgyalásukat kitûzték, de ezekre már nem került sor: egyikük,
Kenessey István veszprémi követ kérésére III. Károly rendeletet adott ki, melyben
az eljárást megszüntetette, és az ítéletet megsemmisítette.586 Elfogadta a szenthá-
romságra letett esküt, és megüzente a diétának, hogy az adó igazságos felosztásával
foglalkozzon, ne pedig az esküvel.**
Az 1715. évi 30. törvénycikk által kiküldött vallásügyi bizottságot, az úgynevezett
pesti commissiót csak 1720. november 1-jére hívták össze, ám az csak öt hónappal
késõbb kezdett ülésezni. Ezt augusztusig folytatta, majd 1722. február 20-án újra-
kezdte. Elõterjesztése alkotta III. Károly 1723. június 12-i döntvényének alapját.***
Az érdemi szabályozás azonban váratott magára. Mivel a vallásügyi bizottság a fe-
lekezeti ellentétek miatt+ igazából nem tudott zöld ágra vergõdni, ebben a kérdés-
ben a rendiség kénytelen volt átengedni a döntés jogát az uralkodónak. Erre III. Ká-
roly csak az 1728–29 évi diéta vallásügyi vitái után látta elérkezettnek az idõt, és
1731. március 21-én kiadta ismert resolutióját. Ennek a protestáns vallásgyakorlást
súlyosan korlátozó nyilvános és titkos rendelkezései fél évszázadon keresztül vol-
tak irányadók.
* Málnási: Csáky Imre 220. (Õ egyébként azt írja, hogy a felsõtáblán képviseltette magát Savoyai Jenõ
Jeszenák Pál által.)
** Málnási: Csáky Imre 223–224. Rövidebb (és csonkább) beszámolója az esetrõl, mint Marczalié, és
ez Máriássy Bélára még inkább vonatkozik (Máriássy: A magyar törvényhozás IV. 42.).
*** Málnási: Csáky Imre 221–222. Illéssy János azt írja, hogy az 1715. évi 30. törvénycikk által a val-
lásügyi törvények megsértéseinek kivizsgálására kiküldött bizottság 1720. március 15-én ült össze. Ez
valószínûleg elírás 1721. március 15-e helyett. Horváth Mihály is 1721. március közepérõl ír, míg
Marczali Henrik 1721. március 3-ról (Horváth M.: Magyarország történelme VII. 100., Illéssy:
Koháry István 45., Marczali: Magyarország története 122.).
+ Mályusz: Felvilágosodás 296–298. és Illéssy: Koháry István 45. Illéssy szerint a bizottságot fel kellett
oszlatni, Horváth Mihály azt írja, hogy a bizottság a királyhoz fordult feloszlatását kérve. Ember Gyõ-
zõ szerint a bizottság megtette jelentését III. Károlynak. Marczali úgy véli, hogy 1721. augusztus
10-én királyi parancsra szakították félbe a munkát, és mindkét fél megtette elõterjesztését III. Károly-
nak. A részt vevõ Károlyi Sándor úgy emlékezett vissza, hogy Pesten a bizottság nem tudta befejezni
munkáját, de a diéta kezdetén igen, és a bizottság be is adta jelentését (Horváth M.: Magyarország tör-
ténelme VII. 101., Ember: Az országgyûlések 412., Marczali: Magyarország története 122., Károlyi
122.).

Már az uralkodó 1714. április 28-i rendelete kimondta az 1681. és 1687. évi törvé-
nyek érvényességét (legalábbis egyelõre), méghozzá az 1691. és 1701. évi resolutio
explanatoria értelmezésében, mely a 11 nyugati és északi vármegyében a protestáns
vallásgyakorlatot az artikuláris helyekre korlátozta, és a bécsi és a linzi béke rendel-
kezéseinek mellõzésével a kegyúri jogot léptette életbe, valamint a töröktõl vissza-
hódított területeken nem ismerte el a jogos protestáns vallásgyakorlatot.587 A Caro-
lina Resolutio megújította az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket, de ismét csak
az 1691. évi Explanatio Leopoldina értelmezésében. Nyilvános vallásgyakorlatot a
protestánsok csak az articularis helyeken folytathattak a „restringált” vármegyék-
ben, de a volt végvári övezet „privilegizált” vármegyéiben az 1681 elõtt bizonyítha-
tóan létezõ vallásgyakorlat megmaradhatott, és a volt hódoltsági területeken is ez a
megengedõbb szabályozás érvényesült, vagy még enyhébb volt az elbánás. A decre-
talis eskü megkövetelésével kizárták a protestánsokat az állami hivatalok és a nem
fõleg protestánsok által lakott területek megyei és városi hivatalainak viselésébõl.588
A magyar protestánsok ügye ebben az idõszakban is komoly nemzetközi támo-
gatást élvezett. 1720–21-ben a magyar prímás, Keresztély Ágost szász-zeitzi her-
ceg, aki a Reichstagon, Regensburgban császári fõmegbízottként vett részt, komoly
nyomás alá került a protestánsok testülete, a Corpus Evangelicorum részérõl. Az vi-
szont, hogy ez a testület a császári udvarhoz forduljon a magyar protestánsok érde-
kében, ritkán fordult elõ. Jóval gyakrabban megtette ezt a vezetõ protestáns német
állam uralkodójának, a porosz királynak a követe. Többnyire nem járt ugyan ered-
ménnyel, de csak a magyar érintettek szempontjából. A porosz külpolitika a ma-
gyar protestánsok ügyét a maga szolgálatába állítva igen eredményesen használhat-
ta azt propagandaanyagként. Jellemzõ, hogy a 17. századdal szemben a 18. század-
ban nagyobb lett a Corpus Evangelicorum ilyen fellépéseinek száma, ami paradox
módon éppen a vallás háttérbe szorulását, a hatalmi politika puszta hivatkozási
alapjává válását tükrözi.589
A vallási ellentétek háttérbe szorulása
A bécsi porosz követ már 1722. szeptember 23-án kelt jelentésében annak a vélemé-
nyének adott hangot, hogy a magyar országgyûlés tekintélye csorbát szenvedett az
elfajult vallási ellentétek következtében.590 A kérdés lekerülése a diéta napirendjérõl
igen fontos összetevõje volt a vármegyei követek vezetése alatt álló „nemzeti” rendi
ellenzékiség kialakulásának. Az 1728–29. évi diéta után az országgyûléseken már
nem domináltak a vallási viták.
A „nemzeti” ügy esetenként már a század elején integráló jellegû hatást fejtett ki
a magyar rendiség soraiban. Miután a horvát rendek külön elfogadták a Pragmatica
Sanctiót, a kezdeményezõjének tartott gróf Esterházy Imre zágrábi püspököt gyû-
lölettel fogadták a diétán, s nemcsak világiak, hanem egyháziak részérõl is számos
támadás érte. Csak Keresztély Ágost szász-zeitzi herceg, esztergomi érsek akadá-
lyozta meg kiközösítését. A királyi biztosok jelentése szerint gróf Pálffy Miklós ná-
dor is heves szóváltást folytatott vele a plénum elõtt. A magyar rendek a többi horvát
követtel, különösen az egyháziakkal is éreztették ellenérzésüket.591 De ezek a ma-
gyar rendeket integráló hatások idõrõl idõre szembekerültek a vallási ellentétek
centrifugális erejével. Jellemzõ, hogy 1728–29-ben az az Esterházy József gróf, aki
a rendi ellenállás bajnoka volt, a protestáns bizottsági tagok esküje körüli botrány-
ban – mint láttuk – a katolikus szélsõség képviseletében exponálta magát. Szemé-
lye jól mutatja az összefüggést a vallási kérdéseknek a diéta napirendjérõl való leke-
rülése és a rendiség táborának összekovácsolódása közt. Egyértelmû, hogy hiába
vívta ki a protestánsok szimpátiáját is a nemesi adómentesség kérdésében, fellépé-
sével a diéta végén teljesen elvesztette megbecsülésüket. Hogy ez az eset hat évtize-
dig nem ismétlõdhetett meg, annak jelentõségét nehéz lenne eltúlozni. Ezért a ma-
gyar rendiség utolsó bõ évszázadának politikai erõtere írható le a legtisztábban a
rendi dualizmus modelljével. A zavaró vallási tényezõ már nincs jelen a színpadon,
és nem torzítja el a király és az ország rendjeinek polaritását.*
Karl Ottmar von Aretin úgy fogalmaz, hogy a Corpus Evangelicorum és a Corpus
Catholicorum ellentéte a felelõs azért, hogy a Reichstagot nem a „a rendi gyûléseken
szokott módon a császár–rendi gyûlés ellentét jellemezte”.592 Magyarországon ez a
felállás a vallási kérdések kiküszöbölése folytán valósulhatott meg az általunk tár-
gyalt idõszak nagy részében. A Habsburg Birodalom örökös tartományainak 1740
elõtti rendiségét vizsgálva Winfried Schulze rámutat, hogy a korban a protestáns
nemesség kénytelen volt a vallásból politikumot csinálni, és minden más ellentét –
Joel Hurstfield megfogalmazásával – „a teológia szûk csatornájába” kényszerült.593
A diétai politika 1729 után megszabadult ettõl a kényszertõl, s a század derekára a
rendi ellenzékiség széles frontja alakulhatott ki.
Még szélesebbé tette ezt a frontot a diéta leginkább császárhû politikai tényezõjé-
nek, a klérusnak a kormányzathoz fûzõdõ viszonyában késõbb beálló változás.
Joachim Bahlcke habilitációs disszertációjának tézise a következõ: „A hatvanas
évek közepének kormányzati offenzívája széttörte a konfesszionalizmus korában
kötött és a 18. század elsõ felében még tökéletesen mûködõ szövetséget az uralko-
dói hatalom és a püspökök közt. A Habsburgok reformpolitikája az összbirodalom
új identitását kereste, mely már nem a régi barokk katolicizmusra és a rendi alkot-
mányosságra támaszkodik, hanem a minden felekezetre kiterjedõ vallásbékét hang-
súlyozza, és törekedett minden olyan privilégium félresöprésére, amely az abszolút
uralkodói hatalmat korlátozta.” A Habsburgok egyházpolitikai reformjai tehát a
klérus politikai és egyéb kiváltságait fenyegették. A fordulópontot jelentõ 1764–65.
évi országgyûlést követõen sok felvilágosult püspökbõl lett a felvilágosodás türel-
* A század elején a vallási ellentétek dominanciája a rendi politika színpadán nem jelentette az „ural-
kodó kontra az ország rendjei” polarizáció hiányát, azaz a rendi dualizmus modelljének alkalmazha-
tatlanságát. Ezt mutatja még az 1708. évben összehívott „labanc” diéta mûködése is, amelyrõl koráb-
ban, az adómegajánlások kapcsán szó esett.

metlen ellenfele. De már a Padányi Biró Márton által publikált Enchiridion de fide
(1750) kavarta botrány jelentõs szerepet játszott a bécsi politika megváltoztatásá-
ban (Bahlcke ehhez köti az átmeneti periódus beköszöntét): II. Frigyes a sziléziai
katolikus püspökön keresztül gyakorolt nyomást a pápára, hogy avatkozzon be, s a
nuncius, a bécsi érsek és mások hatására Mária Terézia elrendelte a könyv kivoná-
sát a forgalomból. Mindenesetre II. József már így írt öccsének: „félnék püspökeim
általános gyûlésétõl”.594
A felekezeti ellentétek háttérbe szorulását a 18. század folyamán természetesen
több tényezõ is elõmozdította. Kétségtelen a vallási türelem terjedése a fény száza-
dában. Somogy vármegye közgyûlése például nem más, mint a (katolikus) báró
Sigray Károly fõispán kezdeményezésére hozott határozatot 1774-ben vizsgálat in-
dításáról: hogy a reformátusoknak „minémû panaszi volnának az õ vallásának ül-
dözésiben”, illetve „hogy a Helvetica Confessión lévõ prédikátoroknak minémû
panaszok vagyon”. A fõszolgabírók közmeghallgatásokat tartottak, jegyzõkönyve-
ket vettek fel, jelentéseket készítettek. De a veszprémi püspökség tiltakozott a vizs-
gálat ellen, az abbamaradt, s további következménye nem lett.595
A vallási kérdés 1790-ig nem került vissza az országgyûlések tárgyai közé. Ám
hogy még ekkor, a 18. század utolsó évtizedében sem halványult el a felekezethez
tartozás jelentõsége, jól mutatja, hogy a tiszai kerületeknek a hitlevéltervezet kidol-
gozására kiküldött bizottságában a tagságot a katolikusok és a protestánsok közt (is,
hisz a rendi csoportok közt ugyanúgy) gondosan kiporciózták: a bizottságban a
megyei követek közt három volt katolikus, kettõ evangélikus és két református, míg
a városiak közt kettõ a katolikus és kettõ a református.596 Amikor pedig a diétán újra
megkezdõdtek a vallásügyi viták, ezek a felekezeti ellentétek nem tompuló voltáról
tanúskodtak.* Továbbra is a „status evangelicus jogai és szabadságai” érdekében ad-
nak be tervezetet az evangélikusok és a reformátusok. A vallási kérdés még a kerüle-
teket is megosztotta. A tiszai kerületek többségi protestáns álláspontjával a kerület
katolikus urai szegezték szembe pontjaikat.597 Az áttérést, a vegyes házasságok pe-
reinek hovatartozását és az ezekben született gyermekek vallását illetõen hevesen
csaptak össze az indulatok.598 A református papok ügyében eljáró lelkész, Kereszte-
si József a „római clerus”-ról egyenesen így írt: „mindenkor bennök marad a vallás-
béli gyûlölség, úgy hogy nincs igazabb közmondás ennél: »ne hidj neki, mert
papista«”.599 A röpiratirodalmat áttekintõ Téglás J. Béla megállapítja: „Már nagyon
hosszú ideje nem volt olyan diaeta, melyen annyi támadás érte volna a papságot,
mint épen a mostanin. Szinte az 1662. és 1728. évi diaeták emlékét idézte fel a vallá-
si vitáktól hangos országgyûlés.”600 Egy országgyûlési vers a katolikus párt felsoro-
* Így véli Vörös Károly is egy helyt: a „régi, s még mindig éles vallási ellentét […] végighúzódott csak-
nem az egész századon”. Ugyanezen írásában késõbb viszont másképpen fogalmazott: „A katoli-
kus–protestáns ellentét az abszolutizmus alakulásával, illetve a gazdasági fejlõdés elõrehaladtával a
század közepére gyakorlatilag elvesztette azt a jelentõségét, melyet a korábbi századokban játszott…”
(Vörös K.: A társadalmi fejlõdés 688., 720.)

lását így kezdi: „Az ördög nemzette Szilyt, Szily nemzette Boronkayt, Boronkay
nemzette Szent-Iványit”, és a dunai kerületen, a tiszain és a vegyes bizottságon ke-
resztül eljut a felsorolás a prímásig, ahonnan persze már csak egy lépés Belzebub.601
Vallásügyben tehát 1790–91-re sem lett egységes a diéta, mi több, éppúgy a király
döntésére kellett bízniuk a dolgot, mint 1712–15-ben.602 Mégis nyilvánvaló, hogy a
felekezeti kérdés nem uralta ezt az országgyûlést.* Tehát ami 1715 és 1790 között
történt, az nem az ellentétek elsimulása volt e téren, hanem az egész vallási proble-
matika jelentõségének csökkenése – ráadásul mintegy a háttérben, legalábbis az or-
szággyûlési politizálás szempontjából.
1790 azt mutatja: igen nagy jelentõségû az a körülmény, hogy 1715 után az or-
szággyûlések nem foglalkozhattak a vallási kérdéssel, s 1729 után a felekezeti ellen-
tétek még átmenetileg sem uralták a diétát. Hiszen ezeket még 1790-ben is élesnek
látjuk. Hogy a király magához vonta, magához tudta vonni a döntés jogát az annyi-
ra fontos felekezeti kérdésben, az a század elsõ harmadában erõsíteni látszott hatal-
mát a magyar rendekkel szemben. De végül is hosszú távon mintha fordított hatás
érvényesült volna. A rendek felekezeti ellentéteinek áthidalhatatlan volta közvetle-
nül az uralkodó mozgásterét növelte ugyan meg a rendekkel szemben, hisz nem
törvény született közös elhatározásukból, hanem egyoldalú döntvénnyel szabá-
lyozhatta III. Károly a vallási kérdést – hosszabb távon azonban mindez mégis az-
zal a hatással járt, hogy a rendi politika homlokterébe a század derekán más kérdé-
sek kerülhettek, konkrétan a nemesi adómentesség ügye és a hadiadó mértéke. Rá-
mutatva a felekezeti konfliktusok hiányának jelentõségére a század derekának
idõszakában Téglás J. Béla, az igen terjedelmes röpirattermés áttekintõjeként az
1764–65. évi országgyûlés hangulatának talán legjobb ismerõje így ír: „A mindig
szembenálló, általában ellenzéki protestáns követeket és az aulikus katholikus pap-
ságot, vagy akár katholikus követeket eddig nem látott módon egy táborba tömörí-
tette Kollár támadása az 1764. évi országgyûlés elején jogaik megvédésére. Nem
igen hangzik ki közülök az áldatlan vallási ellenkezés, vita hangja. Elég békésen
megvannak.”603 Ez minden bizonnyal nagymértékben hozzájárult a köznemesség
politikai súlyának és a vármegyei követek országgyûlési szerepének megnövekedé-
séhez is ebben az idõszakban, amikor lassan kiépült a köznemesi vezetésû magyar
rendiség, és átvette a stafétát a fõnemesi dominanciájú rendiségtõl. A negyedik
részben ezt az átstrukturálódást vizsgálom meg közelebbrõl.
* „A közös nemzeti érzés kezdte ledönteni a felekezeti korlátokat” – írja Marczali Henrik. Úgy véli,
hogy a vallási ellentétek a 18. század utolsó harmadában vesztettek sokat erejükbõl. Ennek okául egy-
részt a felvilágosodást, másrészt a II. Józseffel szemben kibontakozó nemzeti ellenállást jelöli meg
(Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 221., 296.). Igaza van, hogy csak elkezdték ledönteni a fele-
kezetek közti korlátokat, de azok még nem dõltek le. És abban is igaza lehet, hogy mindezt csak a szá-
zad utolsó harmadára datálja. Szerintem a még fontosabb folyamat viszont az, hogy más kérdések je-
lentõsége növekedett meg, így a vallási problematika anélkül válhatott másodlagossá, hogy a benne
összecsapó ellentétek hevessége teljesen eltûnt volna.

4. A RENDI TÁBOR
ÁTRENDEZÕDÉSE
Ahogy a diéta intézményének tükrében látszik, a rendiség és az uralkodó osztozko-

dása a politikai hatalmon fõleg a 18. század elsõ évtizedeiben mutatott drasztikus
változásokat, míg a század derekától már egyazon tendencia érvényesült, a rendi-
ség erõinek belsõ átrendezõdésében viszont a század dereka és második fele ho-
zott érdemi fejleményeket. Ezeket is az országgyûléshez kapcsolódó egyes intéz-
mények fejlõdésén keresztül próbálhatjuk meg megragadni. A diéta hosszabb távú
fejlõdését tekintve a határozathozatali mechanizmus kapcsán bukkan fel elõször a
vármegyei követek fontosságának fokozatos növekedése, majd azt látjuk, hogy a 18.
század folyamán az alsótábla viszonylagos súlya a felsõtáblával szemben végig nö-
vekedést mutat, végül a kerületi ülések intézményében még nyilvánvalóbban meg-
nyilvánul ugyanez a fejlõdésmenet.
4.a | Határozathozatalok a diétán

Az 1645. évi linzi béke 7. pontja, azaz az 1647. évi 5. törvénycikk kimondta, hogy „a
szavazatoknak az országgyûlésen való összeszedése és mérlegelése tárgyában […]
mindjárt a legközelebbi országgyûlésen valami bizonyosat kell határozni”.1 A tör-
vényt nem hajtották végre, és a rendi országgyûlésen sohasem szabályozták egyér-
telmûen a szavazást. Olyannyira, hogy az 1764–65. évi diétán Ráday Gedeon Pest
megyei követnek utasítása kötelességévé tette, hogy ha szavazásra kerülne a sor,
kérdezze meg, mennyibe kell venni a vármegyék szavazatát.2 Tomka-Szászky Já-
nos földrajzkönyve igen tömören írja le a rendi országgyûlést, és még e néhány sor
végén is az áll, hogy a megvitatott kérdésekben a diétán „szabadon szavaznak”.3
Ennek fontosságához tehát nem fér kétség. A kérdés csak az, hogyan.
A kérdés vizsgálata során valóságos labirintust kell bejárnunk. Minden lehetõ-
ség, amelyet megvizsgálunk, bizonyos szempontból zsákutca, és ha tovább me-
gyünk abban az irányban, ahol fényt látunk derengeni, nem kiútra találunk, csak
hasonló zsákutcára. De pontosan ezért mégsem lehet megtakarítani ezeket a pró-
bálkozásokat – ezt csak akkor lehetne megtenni, ha lenne egy valóban egységesen
érvényesülõ határozathozatali eljárás. Ilyen viszont nem volt, éppen ezért minden
4.a Határozathozatalok a diétán 281
megvizsgált metódus, mindegyik zsákutca a keresett válasz, a kutatott „igazság”
egy elemét tartalmazza. Kiutat nem fogunk ugyan találni, de kiderül, hogy maga a
labirintus a válasz: a határozathozatalok különbözõ eljárásait más és más esetben,
más és más idõpillanatban látjuk érvényesülni, s megállapíthatjuk, hogy a változás
határozott irányba mutat.
Szavazás a felsõtáblán
A 18–19. század fordulóján Lakits György Zsigmond kéziratban maradt nagy ál-
lamjogi munkájában – mely végsõ formáját 1812–13-ban nyerte el* – valóban meg-
állapította, hogy a felsõtáblán mindenkinek fejenkénti szavazata van, s ebben a ké-
sõbbi szakirodalom is teljesen egyetért.4 (Amiképpen a lengyel országgyûlésen is
többségi szavazással döntöttek a szenátusban.5) Mégsem sok ilyen határozathoza-
tal nyomát találtam meg vizsgálataim során – talán alapvetõen a felsõtáblai diétai
munka rossz forrásadottságai miatt. Példának okáért a felsõtábla üzenete az alsó-
táblához 1790. június 10-én azt közölte, hogy egy kérdésben „szavazattöbbséggel”
döntöttek.6 Horváth Mihály arról tudósít, hogy az 1722–23. évi országgyûlésen a
felsõtáblán a kerületi táblák felállítása mellett 39-en, ellene 30-an szavaztak.7
Elõfordulhat viszont, hogy nem a forrásokkal van a gond, hanem azzal, hogy ke-
vés ilyen határozathozatal történt. Már Kérészy rámutatott, hogy ritkán került sor
szavazásra,8 és Eckhart szintén úgy véli, a felsõtáblára is igaz, hogy a szavazatokat
általában nem számlálták, hanem az elnök a „kiabálások” alapján mondta ki a ha-
tározatot.** Hogy ez miként mehetett, azt alább, az alsótáblai határozathozatal
kapcsán kísérlem meg feltárni. Márpedig a tekintetben, hogy az alsótáblán hogyan
szavaztak, már igencsak szerteágazóak a történészi vélemények – sõt a források
adatai sem könnyítik meg az állásfoglalást.
Szavazás testületenként
A vármegyék az országgyûlésen aszerint foglaltak helyet és alkottak csoportokat,

hogy melyik kerülethez tartoztak: a tiszai vármegyék táblája, a dunántúliaké, a Du-
nán innenieké (vagy együtt a dunaiaké). Az alsótábla többi egységét is nevezték
táblának, nemcsak a királyi (ítélõ)táblát és a kerületek tábláit: 1712-ben például a
„távollévõk táblájáról” beszéltek.*** Amikor ugyanebben az évben III. Károly hitle-
* Poór János szíves közlése. 1812-ben megjelent munkákra még hivatkozik Lakits, aki 1813-ban halt meg.
** Eckhart: La diète 223–224. Kecskeméti odáig megy, hogy azt állítja, a felsõtáblán sohasem került
sor szavazatszámlálásra, az elnök a vita alapján egyszerûen kimondta a határozatot (Kecskeméti: La
Hongrie 93.).
*** Tabula absentium: Ráday 3. 6. A tábla (tabula) csupán a rendiség politikai kontextusában is hár-
mas jelentésû: a szó jelentheti a bíróságok valamelyikét, a diéta két kamaráját és azt az asztalt, melynél
282 4. A rendi tábor átrendezõdése

velérõl döntöttek, az alsótáblán a klérusnak, a dunai és a tiszai megyéknek, a távol-
lévõk követeinek és a szabad királyi városok képviselõinek egy-egy testületi sza-
vazatuk volt.9 Ennek alapján Bónis György úgy véli, hogy az alsótáblán votum
curiatum-rendszer is érvényesült.10 Ez hasonló lenne a német vagy az erdélyi hatá-
rozathozatalok rendjéhez.
A Reichstag eljárása a kúriák testületi votumain alapult, jóllehet a városok szava-
zata nem volt egyenértékû a választófejedelmek és a birodalmi hercegek kúriájáé-
val. Mivel a választófejedelmek többnyire a birodalmi hercegek közt is rendelkez-
tek szavazattal, az emezek által hozott döntésbõl már kiviláglott a Reichstag végsõ
határozata.11 1791-ig az erdélyi országgyûlésben is kuriális szavazatokkal hoztak
határozatot.12 Miután felelevenítem azon hasonló eseteket az 1708 és 1792 közötti
idõszakból, amelyekrõl tudomást szereztem, választ keresnék arra a kérdésre, lehe-
tett-e ez az eljárás a 18. századi diétai határozathozatal általános módja.
Érdekes eset az a határozathozatal, amely az 1709. augusztus 1-jei ülésen tör-
tént. A vita arról folyt, hogy hozzanak-e törvényt a felkelõk ellen, s birtokaik elkob-
zása esetén gyermekeik is elveszítsék-e örökrészüket. A felsõtábla igenlõ állásfogla-
lásával szemben a gyermekek érdekei miatt sok ellenzõ vélemény kapott hangot az
alsótáblán. A személynök végül kijelentette, hogy eddig vitatkozhattak a rendek, jól
meghányták-vetették a kérdést, de mivel nem tudtak egyetértésre jutni, most már
szavazzanak, méghozzá fejenként. (Külön érdekessége van a sorrendnek: legelébb
a szabad királyi városok nyilvánítottak véleményt, majd a távollévõk követei, a vár-
megyei követek, õket követték a káptalanokéi és végül a királyi tábla. Ez a szokásos-
tól eltérõ mód volt, hisz általában a káptalanok után a vármegyék szóltak, majd a
többiek, végül a királyi tábla, azaz majdnem pontosan fordítva.)
Mindebbõl nemcsak az derül ki, hogy létezett a fejenkénti szavazás, hanem az is,
hogy kivételes eset volt, mintegy jobb híján alkalmazták. A standard eljárás – úgy
tûnik – a vita során kialakult döntés lehetett. Most viszont „név szerint és kü-
lön-külön” szavaztak, méghozzá két, konkrétan megszövegezett eldöntendõ kér-
désrõl:
„Primo: Lehetne most ollyan törvént tenni, hogy a’ki jövõben rebellálni fogh, an-
nak is gyermekeiis el veszessék maghok, ugy mint gyermekek portioit?
Secundo: El veszessék azoknak gyermekeiis az maghok portioit kik most actu re-
bellisek, és mégh ednehány esztendeigh tarthatván az rebellio, a’kik azon rebellio-
ban persistalni, és perseveralni foghnak”?
A naplóban mindazonáltal mégsem ezen alsótáblai szavazás összesített szám-
szerû eredményét olvashatjuk, mely a két kérdésben hozott döntést meghatározta
volna, hanem az alsótáblák egyes egységeinek véleményét, megemlékezve egyes ki-
sebbségi álláspontokról is. A távollévõk és a megyék követei például részint a követ-
kezõ országgyûlésre javasolták elnapolni az ügyet, részint a törvény meghozatala
az országgyûlés tagjai ültek (Karácsonyi: A rendiség 150.). Valamint persze azokat, akik egy asztalnál
vagy asztalcsoportnál ültek, azaz az alsótábla alegységeit.

mellett voksoltak. Vagyis a fejenkénti döntés közben kuriálissá alakult, ráadásul
hiába volt meg minden feltétel a mai értelemben vett szavazáshoz, a kérdésekre
nem „igen–nem” válaszok érkeztek, hanem vélemények, megoldási javaslatok.*
1712. június 8-án táblánként szavaztak az alsótáblán a reformtervezetrõl.13 Pár
nappal korábban, május 29-én szintén táblánként szavaztak a rendek a fõrendi ja-
vaslatról,14 illetve 1728-ban ugyanazoknak a tábláknak a többsége utasította el a ki-
rályi leiratot egy határkijelölõ bizottság ügyében, amelyek 1712-ben III. Károly hit-
levelérõl szavaztak. Késõbb az adó ügyében szintén táblák szerint szedtek szavaza-
tokat. Az egyháziak és a távollévõk követei megosztottak voltak, a vármegyék ellene
foglaltak állást. Ily módon azonban nem sikerült döntésre jutni, s többször is fejen-
kénti szavazásra került sor.15 Ennek az esetnek kettõs tanulsága van: bizonyítékot
szolgáltat egyfelõl arra, hogy igazán voltak táblánkénti szavazások, másrészt rög-
tön azt is megmutatja, hogy ez nem volt mindig végleges megoldás.
1728. július 9-én a fõrendek azt kérték az alsótáblától, hogy amennyiben tagjai a
nemesek összeírásának kérdésében nem tudnak egyezségre jutni, döntsenek szava-
zattöbbség alapján. Az erre következõ alsótáblai döntéshozatal azonban a táblák ál-
lásfoglalását hozta különbözõ megoldási javaslatokkal, feltételekkel, kisebbségi vé-
leményekkel. Ezekbõl alakult ki az alsótábla álláspontja, melyet küldöttséggel
üzentek meg a fõrendeknek.16 Ebbõl kiviláglik, hogy végül mégsem egyszerûen „a
szavazatok többsége szerint” történt a határozathozatal, hanem ezeket elõbb az al-
sótábla alkotórészei szerint summázták.
Ráadásul a dolgot tovább bonyolítja, hogy egy másik kéziratos országgyûlési
napló részletesebben számol be errõl a döntésrõl, ettõl pedig a dolog végkicsengése
is megváltozik. Abban nincsen semmi meglepõ, hogy leírja a királyi tábla, a klérus,
a dunántúli és Dunán inneni vármegyék, a szabad királyi városok és „körülbelül
három, távollévõket képviselõ követ” véleményét, miszerint a nemesek háza és ja-
vai maradjanak ki az összeírásból, illetve a nemesek által jobbágyi jogon birtokolt
szántók, rétek és szõlõk az összeírás alá tartozzanak ugyan, de személyük már nem,
* 700.498 526–529. Egy másik forrás részletesebben tárja elénk a felmerülõ megoldási javaslatok sok-
színûségét – azaz az eljárás eltérését a mai értelemben vett szavazástól. A szabad királyi városok véle-
ménye szerint (ilyent egyet ismertet a napló, talán megelõzõen a városi követek egyeztettek egymás
közt) a lázadás (ti. a Rákóczi-szabadságharc) kezdete elõtt született gyermekek ne veszítsék el öröksé-
güket, csak a késõbb születettek, ha apjuk vagyonát elkobozzák. A távollévõk követeinek véleménye
három álláspont közt oszlott meg: 1. a hûtlenségbe esett szülõk gyermekei veszítsék el örökségüket;
2. ne veszítsék el; 3. ebben döntsön a következõ országgyûlés. A vármegyei követek is ezen az állás-
ponton voltak, illetve felmerült körükben egy negyedik is: hozzon most törvényt a diéta az ügyben, de
az ne vonatkozzék a Rákóczi-szabadságharc résztvevõire, csak a késõbbi esetekre. A klérus egy kivé-
tellel igennel voksolt, a királyi tábla tagjaitól pedig ismét a három válaszlehetõség egyike érkezett:
1. igen; 2. döntsön a következõ diéta; 3. nem, ártatlanokat nem szabad büntetni. Az elnöklõ személy-
nök utolsóként hozta nyilvánosságra igenlõ szavazatát (700.499–IV. 217–218.). Megjegyzem, hogy a
városok pár héttel korábban egy másik fejenkénti szavazás alkalmával szintén „egyhangúan”, feltehe-
tõen elõzetes egyeztetést követõen szavaztak (uo. 203.). 1728-ban sokszor közös véleményt nyilvání-
tottak a vármegyék is (pl. 700.484 69., 71., 73.).

ezért õk legyenek mentesek a személyhez kapcsolódó terhektõl (katonatartás,
forspont) is. Ám ezen forrás szerint a tiszántúli és Tiszán inneni megyék vélemé-
nye más volt: a nemesek ennek értelmében nemcsak személyükre, de paraszti föld-
jeikre nézve sem lehetnek az összeírás tárgyai, kivéve azokat, akik jobbágyságot vál-
laltak, amivel szinte feladták nemesi kiváltságaikat.* Az üzenetvivõ küldöttség
eszerint végül mégsem egy egyeztetett álláspontot közölt a fõrendekkel, csak azt,
miként oszlik meg az alsótábla a két lehetséges álláspont szerint. Nem csoda hát,
hogy a fõrendek már eleve azt kérték, a rendek döntsenek a szavazatok többsége
szerint – s mint látjuk, ezt is hiába.
A személynök az 1764. szeptember 5-i ülésen „osztályonként akart szavaztatni”
– írja Horváth Mihály. A papság nevében Kis János veszprémi prépost nyilvánított
véleményt (az ellenzéki álláspont támogatását), majd a megyei követek közül töb-
ben is nyilatkoztak, egy kivételével valamennyien a királyi javaslat ellen.17 Noha
Horváth Mihályt követve azt mondhatnánk, hogy ekkor is táblánkénti szavazás
történt, ez mégis téves helyzetértékelés lenne. Mint látható, a klérus eléggé egységes
volt ugyan ahhoz, hogy rendként vagy táblaként szavazzon, de a megyék már nem.
Ráadásul az esetet egy korabeli naplóban visszakeresve a következõ beszámolót ta-
láljuk: A személynök „tehát bíztatja és kéri az ország karait és rendjeit, hogy szívlel-
jék meg mindkét királyi kívánságot […], elõször a tiszteletre méltó papság nyilat-
kozzon”.18 A valóban a teljes klérus nevében nyilatkozó kanonokot azonban nem
kevesebb mint 14 vármegyei követ 21 felszólalása követte a vitának ezen szakaszá-
ban – itt már szó sem lehet arról, hogy õk is a kerületenként szervezett táblák nevé-
ben szóltak volna, vagyis valóban táblánként történt volna meg a szavazás. Bacs-
kády Ferenc nyitrai követrõl a napló egyenesen meg is mondja, hogy saját megyéje
részérõl szólt. Végül a „szavazás” Kiss József Gömör vármegyei követ azon vélemé-
nyével zárult, hogy a diéta követelje a legutolsó országgyûlésen megajánlott adó-
emelés elengedését.
Egy másik kéziratos naplóban is ellenõrizni tudjuk az 1764. szeptember 5-i vita
eseményeinek fenti leírását. Itt azt olvashatjuk, hogy a személynök „a klérushoz
fordulva az õ ítéletüket kérte”. A napló nem szavazatról, hanem ítéletrõl, azaz véle-
ményrõl (sententia) beszél.** A szavazás tehát véleménynyilvánítással történt, s
nem minden tábla alakított ki egységes álláspontot. Horváth Mihály „osztályon-
kénti szavazás” kifejezését ezért félrevezetõnek érzem.
Hajnóczy József 1790-ben azt a véleményét fejtette ki, hogy a törvényhozáshoz
legyen minden egyes rend beleegyezése szükséges. Ez azonban az általa kívána-
lomként felvázolt helyzetre, „ideális” rendekre vonatkozott, s nem a valós gyakorla-
* 700.482 84. (Õszintén szólva nem tudom, milyen paraszti földjei lehettek annak a nemesnek, aki
nem vállalt jobbágyságot – de ez most szempontunkból mellékes.)
** MOL N114 15. kötet. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy Horváth Mihály a 18. századi diéták jó is-
merõje volt, s tudta, hogy a határozathozatal nem azt jelentette, hogy az arra jogosultak egy elnöki
kérdésre mind egyszerre igenlõ vagy tagadó voksot adtak le. Szóhasználata azonban ma mindenkép-
pen tévútra vezeti az olvasót.

tot tükrözte. Azt is javasolta, hogy „ne rendek, hanem táblák szerint, mindenütt
személyenként kelljen szavazni”, és a határozathoz külön mindkét tábla szótöbb-
sége és a király hozzájárulása legyen szükséges.19 Ebbõl tévesen következtetnénk
viszont arra, hogy a javaslataival szemben a diétán rendek szerint szavaztak. Egy
évvel késõbb született munkájában a konkrétan érvényesülõ gyakorlatot ábrázolva
már azt írta, hogy „a szavazatok rendek szerint való kivevésének a módja nálunk
eddig sem volt gyakorlatban, úgy vélem, a jövõben is mellõzendõ…”20 Míg az elõb-
bi munka az 1790–91. évi diéta legelején született, a másik az országgyûlés vége
felé. Nézetei módosulását talán nem erõltetett ehhez kötni: Hajnóczy közben kö-
zelrõl is megfigyelhette az országgyûlés mûködését.21
Ereky azt írja, hogy a 18. század végén a legteljesebb bizonytalanság uralkodott a
szavazás módjával kapcsolatban. Azt sem tudták, hogy fejenként vagy rendenként
kell-e szavazni, s hogy a két táblán külön-külön vagy egybe kell-e számítani a vok-
sokat.22 Ha tehát nem rendenként szavaztak, akkor esetleg fejenként. S valóban, az
idézett 1791. február 8-i vitában az egyházi rend ellentmondásának visszautasítását
fejenkénti szavazás követte: 291-en szavaztak a javaslat mellett és 84-en ellene,23 s
1728 nyarának megidézett vitáiban is fejenkénti szavazások történtek, ahogy már
említettem. 1709. június 17-én arról folyt a vita, hogy háború esetén az idézésnek
meg kell-e elõznie a gyanúsított nemes elfogását. Jóllehet az alsótábla egységei, a klé-
rus, a városok és a távollévõk követei közös véleményt nyilvánítottak, s így arra a kö-
vetkeztetésre juthatnánk, hogy a döntéshozatal táblánként zajlott,* a vármegyék
követei esetében arról értesülünk, hogy egyenként hívták fel õket véleményük ki-
nyilvánítására.24 Sõt egy másik forrásból megtudhatjuk, hogy az alsótábla minden
tagját illetõen ez volt az eljárás.25 Térjünk át tehát a fejenkénti szavazás vizsgálatá-
ra: hátha abban találjuk meg a határozathozatal domináns módját.
Szavazás fejenként
A szakirodalom legelterjedtebb álláspontja az, hogy a 18. századi diéta alsótábláján

a szavazás fejenként történt.** És valóban, az országgyûlési határozathozatalról
szóló legelsõ adatok egyike, az 1495. évi 25. törvénycikk fejenkénti szavazásról szól.
* Vitatott kérdés az is, hogy az alsótábla egységei közül vajon a királyi tábla részt vett-e a szavazások-
ban. Erre a problémára késõbb, a véleménynyilvánítással történõ szavazás tárgyalásakor fogok vissza-
térni.
** Hajnóczy úgy vélte, hogy „mind törvényeink és a gyakorlat szerint a szavazatokat nem kúriánként,
hanem egyenkint kell megszámolni”. (Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 222.) Eckhart az
1608 utáni diétáról írva a reformkori szavazási rendszert ismerteti: az alsótáblán a megyéknek egy-egy
szavazata van (Eckhart: La diète 222.). Egy késõbbi összefoglalójában azt írja, hogy a 17. (!) század
végéig mindenkinek egy szavazata volt a távollévõk követeit kivéve, azután a megyéknek és a szabad
kerületeknek egy-egy, az egyháziaknak összesen egy, és a városoknak is testületileg egy. (Eckhart: Ál-
lam- és jogtörténet 27. A „17. század” valószínûleg elírás „18.” helyett.) Utóbbi véleményétõl csak ár-
nyalatnyit tér el Csizmadia Andoré, aki szerint a 18. század végéig az alsótáblán mindenkinek egy

Úgy rendelkezik, hogy nézeteltérés esetén a fõajtónálló-mester egyenként kérje ki
mindenki szavazatát. Így írja a Bécsben 1790-ben Izdenczy elaborátumához készí-
tett szószedet is, azaz elmondhatjuk, hogy a századvégen a kormányzat is így tudta
ezt.26 A fõajtónálló-mester persze nem is az alsótáblán foglalt helyet. Úgy vélem,
Bécsben is tudták, hogy ez a leírás nem felel meg a gyakorlatnak, csak éppen nem
találtak másik szabályt. Nem csoda, mert nem is volt.
Kérészy Zoltán úgy véli, hogy noha az articulus szövege szó szerint csak a királyi
tanácsnak az országgyûlést elõkészítõ tanácskozására vonatkozik, ennek tagjain
kívül a többi országlakót is említi. Ráadásul a késõbbi országgyûlések számtalan-
szor hivatkoznak erre a törvényre mint a tanácskozási rend meghatározójára (az
1723. évi 7. törvénycikk is így értelmezi), ami „kétségtelenné teszi, hogy a törvény-
ben statuált két fontos tanácskozási szabály az egész országgyûlésre, vagyis annak
mindkét táblájára kötelezõ érvényûnek tekintetett”. Ezek: 1. a hiábavaló tanácsko-
zás és a tanácskozások húzása tilos; 2. csendesen és komolyan kell tanácskozni.27
Van azonban egy harmadik pont is: nézeteltérés esetén a fõajtónálló-mester egyen-
ként szedjen szavazatokat, és a józanabb rész véleménye döntsön. Vajon miért nem
mondja Kérészy, hogy ez is általánosan érvényes szabály volt, vagyis a határozatho-
zatalok ebben a formában történtek? Talán úgy vélte, hogy ez érvei ellen szól. Ho-
gyan is vonatkozna ez az egész országgyûlésre? Hogyan kerülne a fõajtónálló-mes-
ter az alsótáblára? Pedig míg a fejenkénti szavazás szabályának komoly súlya len-
ne, a Kérészy által említett két pont tulajdonképpen nem sokat mond.
Mégsem lehet ilyen egyszerûen elvetni azt a nézetet, hogy a fejenkénti szavazás-
nak az 1495. évi 25. törvénycikkben szabályozott formája az alsótáblán valaha is ér-
vényesült volna. Egyfelõl értelmezhetõnek tartom esetleg úgy is az articulust, hogy
magára a diétára vonatkozik (s nem csupán a királyi tanácsnak az országgyûlést
elõkészítõ tanácskozására), másfelõl az 1764–65. évi diéta Kaprinai által idézett kö-
vete az alsótábla eljárásának ismertetésekor bizony hivatkozott erre a szabályra.*
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk szintén a fejenkénti szavazást tekinti
irányadónak, de a szavazás rendjét sohasem szabályozták, ezért ebben a kérdésben
állandó vita volt.28 Meg kell tehát közelebbrõl néznünk mindazon eseteket, melyek
erre fényt deríthetnek.**
szavazata volt, kivéve a távollévõk követeit, akik csak tanácskozási joggal rendelkeztek (Csizmadia:
Állam- és jogtörténet [1972] 216.). Kalmár János a 16–18. századi történelmet 1790-ig tárgyaló rövid
összegzésében így foglal állást: „Kezdetben az alsótáblai követek mindegyikének egy-egy szavazata
volt, ez azonban idõvel úgy módosult, hogy megyénként együttesen lett egyetlen szavazatuk, míg az
egyházi rend, illetve a városok összessége csupán együttesen rendelkezett egy-egy szavazattal.” (Kal-
már: Magyarország története 19.)
* Kaprinai 315. A tárgyalt korszakon már túlesõ 1802. és 1825. évi jegyzõkönyvet idézi Ereky István
azon álláspontjának alátámasztására, hogy a fõajtónálló-mester segédeit a fõrendek közül a nádor, a
rendek közül a személynök nevezi ki, és a szavazatszámlást õk végzik a fõajtónálló-mesterrel és he-
lyettesével (Ereky: Jogtörténelmi I. 376.).
** Ami az elõzményeket illeti, az 1634–35. évi diétáról szóló Berényi-naplóban az, hogy „voxra men-
jen a dolog”, még kihívás a katolikusok részérõl a protestánsok felé, és nemleges válasz is fogadta.

Mintha fejenkénti szavazással született volna többségi döntés 1708. június 11-én.
A nagyszombati követek naplója szerint „közben az alsótáblán felolvasták a vár-
megyék hosszú emlékiratát a máltai rend ellen, melynek ügyében sok kiabálás után
a mondott rend ügyét szavazattöbbséggel a következõ diétára halasztották”.29
Ugyanerrõl az esetrõl viszont Mecséry Ádám Pest megyei követ, Esztergom megyei
alispán naplójából azt tudhatjuk meg, hogy amikor a Meskó Ádám ítélõmester által
felolvasott tervezetet meghallották a máltai rend bekebelezésérõl, az alsótáblán
„egy emberként felkiáltva mondtak ellent”, mondván: „inkább készek elhagyni az
országházat, semmint beleegyezzenek”. Megyei követek ünnepélyes tiltakozó em-
lékiratot nyújtottak be, melyet felolvastak. Végül „egyhangú szavazással ezt az
ügyet a következõ országgyûlésre halasztották”.30 Talán azért foglalhatja össze a rö-
videbb beszámoló az egészet többségi szavazásként, mert a megelõzõ vitából ki-
tûnt, hogy igazából voltak, akik támogatták a máltaiak inkorporációját Magyaror-
szág rendjei közé. Mégis feltehetõen nem szabályszerû szavazás történt, hanem in-
kább a többség vált a vitából nyilvánvalóvá, s ezért a javaslat, miszerint halasszák el
az egész ügyet, „egyhangú” helyesléssel találkozhatott: azaz az ellenpárt nem pró-
bálkozott azzal, hogy ellenvetéseit továbbra is hangoztassa. Mondhatjuk ugyan te-
hát, hogy a döntés inkább többségi volt, kérdéses viszont, hogy egyáltalán lehet-e
szavazásról beszélni.
1709. június 12-én a rendek azzal az érvvel védekeztek a felsõtábla küldötteinek
bevonása ellen egy kompilációs bizottságba, hogy ebben az esetben a klérus és a
mágnások duplán lennének képviselve (hiszen az alsótábla követeit delegáló egysé-
gek közt is megtaláljuk reprezentációjukat az alsótáblai egyháziak és a távollévõk
követeinek személyében), így szavazataikkal felülmúlnák a vármegyéket és a váro-
sokat.31 Azaz a szóban forgó bizottságban egyszerû szótöbbséggel hozhattak dönté-
seket.
Az imént idéztem meg az 1709. augusztus 1-jei szavazást, mely két pontosan
megfogalmazott kérdés alapján megejtett fejenkénti szavazásként indult, mégis
nem összegzett kúriánkénti álláspontok rögzítéseként zárult. A rákövetkezõ nap
azonban ugyanaz a forrás, Mecséry Ádám naplója meglepõ módon folytatja a törté-
netet. Megtudhatjuk, hogy „a minapi szavazáskor, hogy tudniillik a szülõk felség-
sértése esetén el kell-e veszíteniük a gyermekeknek is örökrészüket, igenlõ: 36 sza-
vazat; azt kívánják, hogy a következõ országgyûlésre halasszák a kérdést: 42 szava-
zat; egyszerûen ellenzõk, hogy tudniillik a gyermekeknek nem kell viselniük a
szülõ méltánytalanságát [vétkeinek következményét]: két szavazat…” A felsõtábla
a maga 36 szavazatát az elsõ álláspont mellett tette le (nem is hallunk esetleges
megosztottságáról!), ami eldöntötte a kérdést.32
A protestánsok 1637. december 12-én is visszautasították a szavazást – feltehetõen azért, mert az fe-
jenkénti lett volna, s így õk kisebbségben maradtak volna (Berényi 121., 129.). A 17. században tehát
nem volt ismeretlen a fejenkénti szavazás eljárása – ugyanakkor alkalmazása láthatóan nem volt álta-
lánosan érvényesülõ gyakorlat.

Kiderül mindebbõl, hogy a megelõzõ napi naplóbejegyzés idézett része, misze-
rint az alsótábla alkotórészei közül melyik tábla milyen véleményt fogalmazott
meg, csak a naplóíró összegzése lehetett,* mindenesetre egyenként összeszámolták
és összesítették a leadott voksokat. A következõ lépésben pedig ezt összesítették a
(kétségbe vonható hitelességû) egyhangú felsõtáblai eredménnyel. A két tábla hatá-
rozatának egyesítése ily módon, az egységes diétai álláspont kialakítása szerintem
kivételes esemény volt. Mindenesetre nem találtam nyomát, hogy ezen eljárás ellen
az alsótáblán még többségben lévõ álláspont képviselõi tiltakoztak volna.
Lányi Pál naplójából kiderül, hogy az alsótáblán 1712. június 11-én egyenként
szavaztak a „hatnapos systema” jogi részérõl.33
Amikor az 1722–23. évi országgyûlésen a kerületi táblák székhelyérõl folytatott
vitában a Dunán inneni ítélõtábla székhelyérõl „a felsõ-magyarországi részek né-
hány követe le akarta adni a szavazatát, azt mondták nekik, hogy abban a kerület-
ben az õ szavazatukat nem vehetik figyelembe…” Ezt azzal verték vissza, hogy
õket azért küldték megbízóik, hogy a közügyekben tanácskozzanak, s vannak köz-
tük olyanok, akik a Dunán inneni kerületben birtokosok vagy azok lehetnek idõvel,
„tehát szavazataikat nem szabad kizárni. Amikor a Nagyszombatra leadott szava-
zatok a távollévõ mágnások követeinek szavazatai révén nagy többségre jutottak,
ezt ellenezték: nem a követek számát vagy szavazatát, hanem küldõikét kell mérle-
gelni, amibõl világos, hogy a megyei követeket a mágnásokéival szemben elõnyben
kell részesíteni…”34
Az esetben a diétai napló egyértelmûen szavazatokról beszél, ugyanakkor az is
kiderül, hogy ez a szavazás nem a modern értelemben vett voksolás volt, amikor az
elnök eldöntendõ kérdést tesz fel, és mindenki egyszerre ad le igenlõ vagy tagadó
választ. Az ügy úgy kezdõdött, hogy egyes tiszai követek szavazatot akartak leadni.
Másra aligha gondolhatunk, mint hogy fel akartak szólalni, vagyis ebben az eset-
ben a szavazás hangos véleménynyilvánítást jelentett. Vajon több száz felszólalást
hallgattak végig az alsótáblán?
1728. július 17-én az alsótábla „a szavazatok többségével döntve” kérte volna
III. Károlytól az adóösszeg csökkentését, de a javaslatot a felsõtábla visszautasítot-
ta.35 A sérelmek tárgyalási módját illetõen pedig tíz nappal korábban az alsótábla
utasította el a fõrendek javaslatát „a szavazatok többségével”.36
1728. július 24-én a hadiadó kérdésében az elnök felszólította az alsótábla tagjait,
hogy „adják fejenként szavazatukat”, méghozzá halkan, egymás szavába nem vág-
va. Elsõként a klérus tagjai nyilvánítottak véleményt. Közülük ketten 62 000 forint-
tal javasolták emelni a korábbi (úgy vélem, az elõzõ diétán megállapított**) adó-
* Nem csak Mecséry összegezte naplójában táblánként az alsótáblai tagok álláspontját. Logikus volt
az ebben a sorrendben elhangzó véleményeket így összegezni, s ezt tették a nagyszombati követek is.
Õk viszont még a következõ napi naplóbejegyzésükben sem adják meg a – döntõ – egyenkénti szava-
zatszámlálás pontos eredményét (700.499–IV. 217–219.).
** A 3.e fejezetben láttuk ugyanis, hogy az 1722–23. évi és 1728–29. évi országgyûlés között helytartó-
tanácsi adóemelésre is sor került.

összeget, négyen úgy vélték, hogy a kért 400 000 forintos emelésbõl III. Károly „je-
lentõs részt engedjen el”, öten pedig „amellett tették le a voksukat, hogy az elõzõ
országgyûlés által ideiglenesen megállapított éves hadiadónál többet ne osszanak
fel”. A klérus soraiból végsõ soron öten kategorikusan elutasították az adóemelést,
hatan nem. Az igenlõ válaszokat ilyenformán csak némi önkényességgel lehet egy
kalap alá venni, hiszen a votumok különféle feltételeket emlegettek.
A dunai vármegyék közül 5 volt az adóemelés mellett, Vas 2 követe ellentétes vé-
leményt nyilvánított, Zala pedig „ingadozott”. A többség, 15 megye, úgymond lel-
kiismereti okból szilárdan ragaszkodott korábbi álláspontjához, az elõzõ diéta által
megajánlott 2 130 000 forintos* éves hadiadóösszeghez. A 21 tiszai vármegye köré-
ben ez a magatartás volt az általános. Csongrád úgy nyilatkozott, hogy „több terhet
már nem bír elviselni”, azért adjanak azok a vármegyék, amelyek tudnak. Összes-
ségükben tehát a megyék 36 elutasító szavazatot adtak le 5 igenlõ mellett (Zala és
Vas szavazatát most nem tekintve).
A távollévõk követei közül a feltételekkel történõ adóemelés mellett tették le vok-
sukat – feltehetõen felszólalás formájában – 5-en, „és csaknem mindenki az eme-
lést célozta”. Ez a „mindenki” azonban csak a felsorolt 5 követre vonatkozott, hi-
szen ezután az ellenvéleményen lévõk felsorolása következett, és a távollévõk köve-
tei közül 20 név szerint említett alsótáblai tag mindenfajta adóemelés ellen foglalt
állást. A szabad királyi városok közül 19 az elõzõ diéta által megajánlottnál többet
nem akart megszavazni. Ellenkezõ nézeten volt Pozsony és Sopron, melyeknek
követei 62 000 forintos adóemelést támogattak, valamint Székesfehérvár, 7 bánya-
város, Lõcse, Bazin, Ruszt és Kismarton, melyeknek követei szintén támogatták az
adóemelési javaslatot. Összességében 20 : 14 arányban az elutasítók maradtak
többségben.
A királyi táblánál a napló mind a 8 szavazó álláspontját rögzíti. Egyedül Pong-
rácz András ítélõmester volt az adóemelés ellen. Szeleczky ítélõmester például nem
kevesebb mint 120 000 forintos adóemelést javasolt. A felsõtáblához küldöttség vitte
a szavazás végeredményét, melyet a személynök állapított meg: még ha a többség a
fokozatos adóemelésre hajlana is, ennek mértékérõl eltér a vélemény. A küldöttség
biztosan nem csak ennyit közölt a fõrendekkel, hiszen „az elkülönített szavazatok-
ról és a többségrõl” számolt be nekik.37
Egy másik országgyûlési naplóra támaszkodva Bónis György úgy tudósít errõl
a döntésrõl, hogy fejenként szavaztak: 69-en voltak az adó felemelése ellen, és
csak 61-en mellette.38 A fentebb idézett beszámoló nem rögzít 130 szavazatot, csak
119-et (Zaláét és Vas megyéét nem számítva), noha a távollévõk követeinek állító-
lagos többsége („és szinte mindenki”) az adóemelés mellett nem számszerûsíthetõ.
Viszont eszerint 82 szavazatot adtak le az adóemelést kategorikusan elutasítva, és
csak 37-et az adó különbözõ mértékû emelését szorgalmazva, esetleg feltételek tel-
jesítése árán. (Ehhez járultak még állítólag a távollévõk követei ismeretlen szám-
* Helyesen: 2 138 000 forint.

ban, de õk már biztosan nem billentették át a mérleget.) A számok teljesen külön-
böznek Bónis György adataitól. De mint nemsokára látni fogjuk, a történetben vé-
gül is nem ezek játsszák a döntõ szerepet.
A küldöttség ugyanis a felsõtábláról a prímás üzenetét hozta: ne a Helytartóta-
nács által az adóhoz adott összegrõl (azaz ennek elismerésérõl, az 1722–23. évi dié-
ta által megállapított törvényes évi hadiadóösszeghez való hozzáadásáról) gon-
dolkodjanak, hanem a (király által kért) 400 000 forint adóemelésrõl tárgyaljanak.
„A rendek felettébb felindultak, és kijelentették: ha õfelsége konkrét elhatározása és
abszolút akarata, hogy kierõszakoltassék, hogy a Helytartótanács által hozzáadott
142 000 forint a korábbi ideiglenes összeghez adottnak legyen tekintve”, akkor nem
akarnak ellenszegülni, és ezt az összeget felosztják.*
A döntéshozatali mechanizmust tekintve az eset tanulsága többszörös: egyrészt
tisztán fejenkénti szavazás történt, de a szavazatok összesítését az egész alsótáblára
nem a kortársak, csak a késõbbi történészek végezték el, másrészt a személynök ál-
tal kimondott „határozat” nem látszik tükrözni a számarányokat, illetve a döntés
nem volt végleges, s a prímás szavára, a király „abszolút kívánságának” emlegetésé-
re az alsótábla kész volt tõle azonnal elállni, végül a „szavazás” csupán egyik lép-
csõfoka volt az adóügyi döntéshozatalnak, amely késõbb tovább folytatódott.
1728. augusztus 18-án az alsótábla „a szavazatok többségével” hozott határoza-
tot.** Hogy valójában megszámolták-e a voksokat, az az elõzõ eset ismeretében né-
mileg kétségesnek tûnik. Tulajdonképpen még mindig az adó ügyéhez tartozott az
a szeptember 6-i döntés is, melynek alkalmával „fejenként szedtek szavazatokat”.
A klérus többsége, a távollévõk követei, a városok, valamint Pest, Esztergom, Bara-
nya, Moson, Tolna, Vas és Veszprém és két követ a tiszai kerületbõl az augusztus
25-i határozat megváltoztatása mellett voksolt, a többiek követelték, hogy küldje-
* 700.484 83. Bónis György beszámolója egy másik forrás alapján a történtekrõl a következõ: „Amint a
felsõtábla élén álló prímás a határozatot meghallotta, kijelentette: az adóemelés az uralkodó abszolút
kívánsága. Most napvilágra került a rendek belsõ gyengesége. Még a vármegyei követek is beleegyez-
tek a következõ indokkal: ha tudták volna, hogy a király abszolút kívánságát nyilvánította ki, minden
szavazás felesleges lett volna.” Lábjegyzetben szó szerint is idézi forrását, mely kicsit tovább is meséli
a történteket (itt magyarra fordítva közlöm): „»Más vármegyék ugyanazt mondták: engedelmeskedni
kell Õfelsége akaratának, ha pedig a rendeknek meglenne a képességük a szavazásra, akkor ragasz-
kodnának a korábbi szavaikhoz, ha a lelkiismeret nem mondana mást. A távollévõk táblája ugyan-
ezen a véleményen volt…« Az alsótáblának azon indokára, hogy a király »abszolút akarata« döntõ, a
felsõtábla így felelt: »…nem a konkrét akaratot [positiva voluntas], hanem a konkrét szükséghelyzetet
[positiva necessitas] fogadják el megokolásként…«” (Bónis: Die ungarischen Stände 306.) A történet
folytatását már láthattuk a 3.e fejezetben. Itt csak annyit szögezek le, hogy a diéta ezzel nem általában
„az adóösszeg” (uo. 305.) kérdésében hozott döntést, hanem kizárólag a korábbi helytartótanácsi adó-
emelés elismerését illetõen. Bónis forrását nem sikerült azonosítanom. Annyit azonban látok, hogy ha
a Gyurikovits-gyûjtemény egy másik darabja alapján akartam volna beszámolni a július 24-én történ-
tekrõl (700.482 91.), még az események vázlatát sem tudtam volna megadni. Megértem tehát Bónis
helyzetét.
** 700.484 114. Fejenként szavaztak, „sokan és mindenki” beleegyezett, fogalmaz egy másik napló
(700.482 96.).

nek III. Károlyhoz küldöttséget, és a továbbiakban ne a királyi biztosokkal tárgyal-
janak az adóról – és végül ez lett az alsótábla többségi álláspontja.39
Másnap visszatértek ugyanerre a kérdésre. A klérus részint ragaszkodott a meg-
elõzõ napi álláspontjához, de egyes egyháziak már a vármegyék álláspontjára he-
lyezkedtek, mások pedig feltételhez kötötték volna a királyhoz intézendõ deputáció
kiküldését. Rajtuk és két távollévõ követén kívül a többiek, vagyis „szinte minden
rend” a korábbi vármegyei álláspontra helyezkedett.40 Amit érdemes kiemelni, az a
szavazás megismétlése már másnap: tehát a kérdést a fejenkénti szavazás intézmé-
nyével sem próbálták meg véglegesen rendezni.
Úgy tûnik egyébként, hogy ezen a diétán sok fejenkénti szavazásra került sor.
(Véleményem szerint késõbb ezt az eszközt messze nem használták ilyen gyakori-
sággal, legalábbis az általam megismert források ezt valószínûsítik.) 1728. szep-
tember 2-án szintén „fejenkénti szavazatszedés” történt abban a kérdésben, hogy
bizonyos peres ügyeket a megyei törvényszékre vagy a királyi táblához lehessen-e
fellebbezni. A klérus többsége az utóbbi állásponton volt, de a vármegyék egysége-
sen védték a sedria jogait, míg a távollévõk és a városok egyenlõen oszlottak meg a
két álláspont tábora közt. Az alsótábla 1729. szeptember 10-én is „fejenkénti szava-
zással” döntött.41
1729. március 5-én a személynök nem volt megelégedve a rendek „megegyezésé-
vel”, és fejenkénti szavazást kezdeményezett. A klérus egységesen amellett volt,
hogy a nemesi föld ne maradjon ki az összeírásból, az a rendes rubrikákba, ne pedig
a „megjegyzés” rovatba kerüljön. Eördögh György túróci követ kivételével a dunai
vármegyék táblája ellentétes véleményt nyilvánított. A tiszai kerület és a Partium
követei Horváth Ádám ungi követ kivételével velük értettek egyet. Lippics Sándort
kivéve a távollévõk követei a személynökkel voltak egy véleményen, azaz a kor-
mánypárt nézetét osztották: nem láttak veszélyt abban, hogy a nemesi földek ren-
desen bekerülnek az összeírásba. A városok is ezt a nézetet vallották. A királyi táblá-
ról az alországbíró, a nádori ítélõmester és Pongrácz András volt a vármegyék
többségének ellenzéki álláspontján, a többiek a személynökkel értettek egyet. A fe-
jenkénti szavazatok összeszámlálásakor ez utóbbi nézet mellett mutatkozott két
vagy három szavazatnyi többség.
Ezen a ponton azt gondolhatjuk, hogy a ritka tiszta fejenkénti szavazások egyi-
kére bukkantunk. Ám a szavazás után a megyei követek azt követelték, hogy a fõ-
rendeknek ne csupán a többségi döntés eredményét jelentsék, hanem a vármegyék
szinte teljesen egységes álláspontját is, illetve leszögezték, hogy ezt az eljárást a jö-
võre nézve nem tudják elfogadni.42 Végsõ soron tehát látunk ugyan egy esetet, de
szabályt mégsem találtunk.
Mint Hajnóczy Kolinovicsra hivatkozva elbeszéli, 1741-ben felmerült, hogy a
papság köteles-e tized címén a felkeléskor katonákat állítani. A két tábla nem tudott
megegyezni, s a rendek együttes ülést követeltek a szavazatok fejenkénti megszám-
lálásával. A fõrendek kevesebben voltak, s ebbe nem egyeztek bele – de nem az elvet
vonták kétségbe.43 A fejenkénti szavazás ezek szerint ezen a diétán is elfogadott le-
hetõség volt, noha éppen ekkor nem került rá sor. A két tábla fejenként leadott sza-
vazatainak összesítésére pedig már láttunk példát, ha csak egyetlenegyet is.
A Kaprinai idézte leírás az 1764–65. évi diétáról ugyanezt állítja: szavazásra a
legritkábban került sor, szinte sohasem. A követek „elõkelõbb részéhez”, amikor ez
elválik, a többiek is csatlakoznak. Ha továbbá olyan ellentét támadna a rendek közt,
melyet nem lehetne könnyen elrendezni, az 1495. évi 25. törvénycikket alkalmaz-
zák: ez elrendeli, hogy a fõajtónálló-mester fejenkénti szavazatokat szedjen.44 (Ami
az „elõkelõbb részt” illeti, hamarosan vissza fogunk rá térni.)
Egy igazságszolgáltatási tárgyú munkálat elegyes ülésbeli tárgyalása a követke-
zõképpen zajlott 1790. november 26-án: az elsõ és második pontot némi módosí-
tással helybenhagyták. A harmadik pontban vita után döntöttek. Ennek mikéntjé-
rõl a napló nem ad bõvebb felvilágosítást. A negyedik pontot illetõen módosításokat
hajtottak végre, az ötödik „átaljában helyben hagyatván”, a hatodiknál egy kérdést
tekintve „abban állapodtak meg”, hogy maradjon a javaslat, egy másikról „számo-
sabb voksokkal helyben hagyatott a’ Deputátiónak vélekedése”.45 Tehát csak egy
pont egy kérdésében került sor szavazásra, itt pedig a szavazatok többsége döntött.
1792. június 17-én „Voksok által” választották a subsidium felosztására rendelt bi-
zottság alsótáblai tagjait (a királyi táblai tagok kivételével).46 A századvég vizsgált
országgyûlésein is fel-feltûnik tehát a fejenkénti szavazással megállapított, többség
szerinti határozathozatal.
A vegyes ülések hirtelen megszaporodása az 1790–91. évi diéta alkalmával felve-
tette a közös döntéshozatalok problémáját. Az 1790. szeptember 5-i ülésen történ-
tek megvilágítják ennek mikéntjét. Az elõzõ ülés, melyen a hitlevél tervezetét hagy-
ták jóvá, közös volt. Azután Zichy országbíró azt üzente, hogy kihagyott egy mel-
lékmondatot. Tanácskoztak róla, de nem egyeztek meg „végképpen”. Õ felírta az
országgyûlés minden végzését, de ezt a szövegrészt nem találja a jegyzetei között.
A rendek erre azt állították, hogy mindenben megállapodtak az elõzõ nap, s most is
ragaszkodnak a szóban forgó kitételhez. Az országbíró azt válaszolta – már kétsé-
gek nélkül –, hogy nem volt végleges megegyezés, de ha lett volna, sem illenék ilyen
keményen fellépniük. A prímás hasonlóképpen vélekedett. A rendek a személynö-
köt sürgették, hogy igazolja: az elõzõ nap valóban történt „közönséges megegye-
zés”. Erre „M. Personális Úr jelentette, hogy ámbár azon a’ végén a’ Palotának, a’
hol Prímás õ Herczegsége, és M. Ország Fõ-Bíró Úr helyeket tartyák, némellyek ta-
lán ellenkezõ Vélekedéseket ki-jelentették vólna, de mivel ez egyben sereglett Or-
szág Rendei, mind a’ közepe táján, mind pedig az alsó végén a’ Palotának a’ kérdés-
ben lévõ szavak bé-hozása eránt, tegnapi napon közönséges értelemmel meg-egyez-
tek vólna, azt tökélletes, és nyilvánságos végzésnek lehetne minden kétség-kívül
tartani…”47
Érvényesnek látjuk tehát azt az elvet, hogy az ellenkezésnek hangot kellett adni.
Másrészt úgy tûnik, hogy a mixta sessión az összes megjelentek többsége döntött.
A vegyes ülésre a fõrendek üléstermébe vonultak be a rendek, akik az összes megje-
lentnek mintegy 60 százalékát tették ki. A terem felsõ végében, az országbíró és a
prímás közelében a fõrendek ültek, középen és a terem végében pedig õk. Ezek sze-
rint az ország rendjeinek, az egész diétának a döntéséhez elegendõ volt a rendek
konszenzusa, ezen egyes fõrendek ellentmondása mit sem változtatott.
Valódi szavazás történt viszont 1791. február 8-án a vallásügyi határozat megho-
zatalakor, amikor 291-en a javaslat mellett, 84-en pedig ellene szavaztak.48 A vitán
jelen volt az országbíró, gróf Széchényi Ferenc és gróf Forgách Miklós, felolvasták
a prímás tiltakozását49 – valószínûleg ez is elegyes ülés volt tehát, noha a résztvevõk
számából ez nem derülne ki.
1790. június 8-án, a diéta nyolcadik ülésén zajlott le egy már korábban említett
vita Pest és Hont vármegye harmadik követérõl. Ekkor azt az érvet, hogy a vokso-
lásban és az ülésrendet tekintve a két harmadik követ más vármegyék sérelmére
van, Ürményi József személynök a következõ érveléssel verte vissza: „a’ kérdésben
lévõ harmadik Követeknek Szék és Voks engedtessen, annyival inkább, mivel
úgy-is a’ Voksolásban, sem arra a’ történetre [esetre] a’ midõn egyik Vármegyének
hasonló Voks tulajdoníttatna, mint a másiknak, sem arra, a’ mindõn a’ Voksok,
azoknak száma szerént a’ kiknek Személlyeket a’ Követek viselik, szedegettetné-
nek, sérelmes változás nem történne…”50 A legjobban az alsótábla határozatát ki-
mondó személynöknek illett volna tudnia, miként kell a szavazatokat összeszá-
molni. Az idézett felszólalásból viszont az derül ki, hogy õ sem látta egyértelmûnek
a szavazás mikéntjét, ami ismét csak amellett szól, hogy a szavazás fehér holló lehe-
tett az alsótáblán. Ürményi elõször azt a lehetõséget említi, hogy az egyik vármegye
szavazata annyit ér, mint a másiké, azután azt, hogy a képviseltek száma számít.
A vármegyéket tekintve a másodikként említett lehetõség nem különbözik az elsõ-
tõl, és meg is egyezik a késõbb érvényesülõ gyakorlattal.*
Mindezzel ellentétben fejenkénti szavazásra utal viszont a dunántúli kerületi
ülés azon, 1790 júniusában elõterjesztett kívánsága, hogy a leszavazott követ vesse
alá magát a többségnek, s ne hivatkozzék ellenkezõ értelmû instrukciójára.51 A plu-
ralitas votorum emlegetése nem zárja azonban ki azt a magyarázatot, hogy csak a
vármegyei követek körén belül vélték azt döntõnek, s nem tartották egyenlõnek az
alsótábla minden egyes tagjának szavazatát.
* A különbség mindössze annyi, hogy az Ürményi által említett utóbbi esetben egy távol lévõ mágnás
is annyit számít, mint egy megye vagy egy város, hisz õk is képviseltek voltak. (Bár ilyen alapon hozott
konkrét döntésrõl nem is hallottam, s kétlem, hogy ilyen valaha is lett volna a 18. században.) A dön-
téshozatalban mégsem lehetett teljesen mellékes, hogy a mágnások hogyan képviseltették magukat.
Az a szabály ugyanis, hogy a törvény ellenére három vagy több megbízót képviselõknek le kell monda-
niuk a kettõ feletti küldõ képviseletérõl (Naponként-való 73–74.), csak abban az összefüggésben értel-
mezhetõ, hogy a képviseltek számának is jelentõsége volt a döntésben. A képviselettõl való eltiltás
ugyanis értelmetlen, ha a képviselet csupán a jelenlétre korlátozódik – mi a különbség aközött, hogy a
távollévõ követe két vagy három képviselt nevében hallgat és figyel-e? De ha a távollévõ követe szavaz
(vagy felszólal, és ezáltal kinyilvánítja egy állásponthoz tartozását), nem mellékes, hogy ezt egy, két
vagy három diétai megjelenésre jogosult távollévõ nevében teszi-e. (Felmerülhet, hogy esetleg annak
a szabálynak kívántak így is érvényt szerezni, hogy legfeljebb két távollévõ foghatott össze, és küldhe-
tett egy követet.)

1790. augusztus 11-én a király meghívását a tiszaiak kerületi ülése szótöbbséggel
fogadta el.52 Itt fejenként szavaztak tehát, de nem nyilvánvaló, hogy ki vett részt a
szavazásban: csak vármegyei követek vagy a káptalani, városi és távollévõket képvi-
selõ követek is? Ekkor már általában õk is részt vettek a kerületi ülésen. Minden-
esetre ide késõbb biztosan mindig beengedték már a káptalani és városi követeket,
szavazati jogot azonban nem kaptak. A kerületi üléseken meghonosodó, de még ott
sem általános törvényhatóságonkénti szavazás lett azután a diéta döntõ, ám itt sem
kizárólagos határozathozatali metódusa – mindez azonban már a 19. század má-
sodik negyedének fejleménye.53
Mivel nemcsak azt láttuk, hogy a 18. században voltak esetek a fejenkénti szava-
zásra, de az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ekkor ez nem volt a határozathozatal kizá-
rólagos vagy akár leggyakoribb formája, nem csodálkozhatunk, hogy a diétai szava-
zással is foglalkozó munkák a század második felében, illetve a 19. század elején
többségükben ambivalens álláspontot foglaltak el (s ebben a késõbbi szakirodalom
egy része is követte õket*): a szavazás fejenkénti lenne ugyan, de voltaképpen nincs.
Láttuk már a Kaprinai által idézett leírás effajta véleményét. Ehhez hasonlóan
Lakits is elmondta, hogy fejenkénti szavazata van az alsótáblán a királyi tábla tag-
jainak, a távol lévõ mágnások követeinek, a káptalannal nem rendelkezõ és csak
önmagukat képviselõ prelátusoknak, míg csak egy szavazata van a székes- és társas-
káptalanok prépostjainak, akik két követtel képviseltetik káptalanjukat, valamint a
szokásosan két-két követet küldõ megyéknek, szabad királyi városoknak és szabad
kerületeknek. Schwartnerre hivatkozva ugyanakkor elismerte, hogy az alsótáblán
sohasem volt szavazás. Ennek okát egyfelõl a szavazók egyenlõtlenségében látta
(mind az egyes rendek között, mind azokon belül), másfelõl abban, hogy nincs a
szavazatszámlálás módjára egyértelmû szabály.54
Horváth Mihály 1802. évi Statisticája szerint fejenkénti szavazást alig vagy soha-
* Pauler Tivadar egyenesen azt állítja, hogy a 17. század néhány nádorválasztását kivéve egyáltalán
nem volt példa a szavazatszámlálásra (Pauler: Alsó-Tábla 1006.). Kérészy Zoltán szerint a 17. század
végéig vagy a 18. század elejéig mindenkinek egy szavazata volt, kivéve a távollévõk követeit. Innen
fogva azután a megyék és a szabad kerületek egy-egy szavazattal, az egyházi rend és a városi követek
pedig összesen egy-egy votum curiatummal rendelkeztek. De szinte soha nincs szavazás – állítja
Kaprinaira hivatkozva. A mixta sessióról is azt mondja, hogy a résztvevõk szavazatának többsége dön-
tött. Az alsótáblai klérus és a városok persze egy-egy szavazattal bírtak. De a nádornak nem volt tám-
pontja a számításra, ezért ilyenkor heves viták alakultak ki, így inkább elkerülték a mixtán szavazással
való döntést, s félretették azokat az ügyeket, melyeket nem lehetett üzenetváltással rendezni (Ké-
részy: Rendi országgyûléseink 53–54., 57.). Noha nem világos, miért gondolja Kérészy, hogy jobban
ismeri a szavazás szabályait, mint a nádor, azon álláspontja, hogy nem volt szavazás, minden további
érvelést feleslegessé tesz. Bán Péter a Magyar Történelmi Fogalomtárban a vota non numerantur, sed
poderantur elv mellett említi azt, hogy a 18. században a távollévõk követeinek kivételével mindenki-
nek egy szavazata volt (Bán [szerk.]: Fogalomtár II. 139.). Eszerint nem számlálták a szavazatokat,
de ezekbõl mindenkinek volt? Honnan tudható, hogy mindenkinek fejenként egy szavazata volt, ha
nem kérték ki õket? Ez a dilemma is az említett kettõsség következménye, de a fentebb ismertetett
esetekbõl látható, hogy az ellentmondásosnak látszó megfogalmazásoknak kétségkívül van valóság-
magvuk: nagyon ritkán volt fejenkénti szavazás, az alsótábla általában más módon határozott.

sem tartottak. Annak esetére iránymutatóként viszont Horváth is az 1495. évi 25.
törvénycikk rendelkezéseit idézte fel, tehát a fõajtónálló-mester általi szavazatsze-
dést.55 Az ember benyomása az, hogy a fõajtónálló-mesteri szavazatszedést mind õ,
mind mások – képzett jogászként – csak elvi lehetõségként emlegették.
Arra a kérdésre nézve pedig, hogy miért nem volt a gyakorlatban szinte sohasem
fejenkénti szavazatszámlálás, felvilágosítással szolgál egy eset az 1764–65. évi or-
szággyûlésrõl. Ráday Pest megyei követ azt az érvet szegezte szembe az ellenzék-
kel, hogy engedékenységük híján szavazásra kell bocsátani a kérdést. Ekkor pedig –
folytatta Dobay királyi táblai ülnök – legyõzethetnek az ellenzéki rendek. Õ min-
denesetre azt javasolja, hogy ne bocsássák szavazásra a kérdést, mert veszedelmes
precedenst teremtenének vele: dönthetnének ily módon a nemesi kiváltságokról is.
Az ellenzékiek nem tagadták, hogy a szavazatok számára nézve kisebbségben ma-
radhatnának, de azzal érveltek, hogy közülük csak hat megye is egyharmad részét
viseli az adónak, ezért csupán szavazataik számának alacsonyabb volta miatt nem
mellõzhetõk. Az érvet minden bizonnyal respektálták, mert noha már kinevezték a
küldöttséget, amely az alsótábla üzenetét vitte volna a fõrendeknek, ezt nem indí-
tották útnak: úgy értékelték a helyzetet, hogy a kérdésben nem sikerült a táblának
megegyezésre jutnia.56
Ebbõl az esetbõl egyfelõl az tûnik ki, hogy ekkoriban igen ritkán történt szava-
zás, másfelõl pedig ha sor került rá, egyértelmûen fejenkénti volt. Az is látszik, hogy
a vármegyék sérelmeznék a szavazás alkalmazását. Mint tapasztalhattuk, okkal fél-
tek a szabad királyi városok számának növelésétõl, s nem csoda, hogy egyes kérdé-
seket egyszerûen igyekeztek kitiltani a diétáról. (Láttuk „harcukat” a revíziós klau-
zula ellen.) Azt is megérthetjük, hogy a vármegyei követek súlyának emelkedésével
a voksolások nemhogy megszaporodtak volna, inkább teljesen eltûntek a diéta esz-
köztárából. Schwartnert idézve Lakits is azon az állásponton volt, hogy a nem sza-
vazásnak az az oka, hogy a köznemesség fenn akarja tartani hegemóniáját, a szava-
zások alkalmazásának révén pedig elveszítené túlsúlyát.57 Ugyanakkor ne felejtsük
el, hogy a század elsõ diétáin, s különösen az 1728–29. évin még jelentõsebb szám-
ban találkozhattunk a fejenkénti szavazással.
Többen adnak hangot azon véleményüknek, hogy a nádorválasztásokon (és
esetleg csak ott) valóban alkalmazták a fejenkénti voksolást.* Nézzük meg ezért a
18. századi nádorválasztások menetét!**
* Például Podhradczky József úgy véli, hogy „régen” is csaknem kizárólag a nádorválasztáskor volt
szavazás, de az sem mindig, csak akkor, ha pártok voltak. Egyébként a nádorválasztás is közfelkiáltás-
sal történt (Podhradczky: Szavazati jog 142.).
** A nádorválasztásokhoz hasonló koronaõr-választásokról lásd a 36. függeléket!

Nádorválasztások a 18. században
Báró Perényi Imre diáriuma az 1714. október 16-i* nádorválasztást a következõ

módon írja le: III. Károly herceg Dietrichstein fõlovászmesterrel és gróf Zinzen-
dorffal küldte le a jelöléseket az elegyes ülésre összeült diétának, melynek nevében
a bíboros** vette át a jelöltek nevét tartalmazó borítékot. A megbízottak távozása
után a bíboros ismertette a jelöltek nevét: gróf Pálffy Miklós és gróf Koháry István
volt a két katolikus, Majtényi és idõsebb Révay Mihály a két protestáns jelölt. Erre
az ország rendjei elõször ki sem akarták engedni a terembõl gróf Pálffy Miklóst, ha-
nem azonnal választani óhajtottak. „Mindazonáltal, hogy az régi rendtartás obser-
váltassék, kimenének az candidált urak és csakhamar mindnyájan felkiáltanak m.
gróf Pálffy Miklós uramra…”58
1741. június 22-én vegyes ülésre gyûltek össze az ország rendjei. A királyi bizto-
sok, gróf Sinzendorf és gróf Battyhány Lajos kancellár az utóbbi beszédét követõen
átadták a prímásnak a nádorjelöltek nevét tartalmazó borítékot, és távoztak az ülés-
rõl. Mária Terézia a nádori méltóságra gróf Pálffy János országbírót és gróf Ester-
házy József bánt jelölte a katolikus fõurak, báró Révay Pált és báró Zay Imrét a pro-
testánsok közül. A bán megköszönte az uralkodó kitüntetõ kegyét, de nem kívánt
Pálffyval versengeni.59 Kijelentette, hogy az országbíró nála érdemesebb*** is, idõ-
sebb is, ezért a maga szavazatát nem másra, hanem rá adja. A személynök erre fel-
állt, és azt mondta, õ nem gondolja, hogy lenne olyan a tekintetes rendek közül, aki
voksát másra, mint a nevezett Pálffy János grófra adná, mire „egységes szavazattal
felkiáltottak: éljen, éljen”.60 (A személynököt követték csak, aki „elõ is viváto-
zott”.61) Mária Terézia Esterházyt még aznap országbíróvá nevezte ki.62
Esterházy (utólag úgy tûnik: nem számítás nélkül való, s valószínûleg elõre
megfontolt) gavallér visszalépése feltehetõen váratlanul érte támogatóit. Erre utal
Szuhányi Márton beszámolója a bán szónoklatáról és annak fogadtatásáról: „Arra
felkelvén M. Bán uram eõ Excelletiája, declarálta: se királyokhoz, se hazájához oly
érdemit nem recognoscálhattya [ismerheti] se nem állíthattya, hogy azon fõméltó-
ságra kandidáltassék, megköszönte eõ Felsége kegyelmes reflexióját s leült. Azután
M. Personalis uram eõ Nga subsumálta a candidatiót, oly reménséggel vagyon, az
egész ország Statusinak és Rendeinek egyenlõképpen meghatároztatott M. Judex
Curiae urunkon elméjek, azért mondhattyák minnyájan: Vivat! s kiáltották is. An-
nak megszûnése után némelyek Mlgos Bán uramat eõ Excellentiáját nevezvén,
szintén úgy kiáltottak: vivat! ugy hogy majd kétségessé tétetett a választás…”63
Pálffy János nádor egy évtizedig töltötte be hivatalát, és 1751-ben hunyt el.64 Utód-
ját a következõ diéta választotta meg.
* Ember Gyõzõ október 14-t ír (Ember: Az országgyûlések 393.).

** A prímásról, Keresztély Ágost szász herceg esztergomi érsekrõl van szó. Gróf Csáky Imre kalocsai
érseket csak 1717. július 12-én nevezte ki a pápa bíborossá (Málnási: Csáky Imre 246.).
*** „Jóval érdemesebb és sokkal jelesebb” – idézi bõvebben egy másik napló (700.477 104.).

Az 1751. május 11-i nádorválasztás65 alkalmával a királyi biztosokat a lépcsõnél
fogadták a magyar rendek képviselõi.66 Az elõbbiek a vegyes ülésnek otthont adó te-
remben a kalocsai érseknek adták át a jelöltek nevét tartalmazó iratot, melyet Mária
Terézia saját kezûleg írt, s az õ pecsétjével67 volt lezárva. Miután meghallgatták az
érsek üdvözlõbeszédét, felkeltek az elnöki asztaltól, és távoztak. Az ország rendjei-
nek erre kijelölt képviselõi részint a lépcsõig, részint hintajukig kísérték õket.68 Mi-
után az érsek felbontotta a borítékot, és ismertette a jelöltek nevét. A két katolikus
jelölt gróf Erdõdy György országbíró és gróf Batthyány Lajos egykori kancellár, ki-
rályi fõpohárnokmester69 volt, a protestánsok közül pedig báró Révay Pálra és báró
Zay Imrére esett a megtisztelõ választás. Mind az országbíró, mind Batthyány rövid
beszéddel köszönte meg a jelölést, és a rendek „jóakaratába” ajánlották magukat,
majd kimentek a terembõl. A protestáns jelöltek nem voltak személyesen jelen.70
Mint gróf Batthyány Károly horvát bán felszólalásában elmondta, nem illik, hogy
fivérére szavazzon, ezért inkább elhagyja a termet, de fivérét ajánlja a rendeknek.
Sokan utána kiabáltak, hogy maradjon, erre visszafordult, de vonakodott a terem-
ben maradni. A személynök kijelentette, szükségtelen, hogy elhagyja az ülést és a
választást, mert Batthyány Lajos annyira érdemdús, „hogy mindenki rá tekint és rá
hallgat, és úgy látszik, a lelkek benne egyeznek meg, tehát más nem maradt hátra,
mint hogy mindenki vele mondja: Éljen!” Valamennyi rend éljenzésben tört ki,
hogy a terem visszhangzott belé. Az elnöklõ tárnokmester megállapította a közaka-
rattal történt választást, maga is Batthyányra szavazva éljent mondott – mire ismét
mindenki éljenezni kezdett, majd többen gratuláltak a frissen megválasztott ná-
dornak.
Ez a beszámoló megmutatja, hogyan ragadta magához a személynök a szót, s ve-
zényelte le gyorsan a választást. Egy másik naplóból csak annyit tudhatunk meg,
hogy egyedül õ szólt a választást megelõzõleg. A szövegbõl – „communis omnium
votis et suffragiis […] est electus acclamatibus omnibus”, azaz „mindenki voksával
és szavazatával, közfelkiáltással megválasztották” Batthyány Lajost71 – úgy tûnhet-
ne, hogy esetleg fejenkénti szavazás történt, ám mint láttuk, a „közfelkiáltás” a
helytálló fordulat, a voksok és szavazatok emlegetése csupán szóvirág.
A történteknek egy harmadik leírása mintha spontaneitást sugallna: „alig tudta
befejezni beszédét a fent nevezett személynök úr, felkiáltottak: »Éljen Batthyány
Lajos, Magyarország nádora…«” A napló szerzõje pedig talán nem is volt elragad-
tatva a választástól, hiszen a termen kívül a jurátusok és kiskövetek körében vissz-
hangzó éljenzésre ezt mondja: „szinte az undorodásig”.72
Egy negyedik beszámoló némileg más színezetet ad a történteknek: „Miután az
érsek megtette javaslatát, a személynök úr Batthyány grófot érdemesnek mondotta,
s [úgy folytatta, hogy] nem maradt más, mint hogy az elõbb említett érdemdús,
születésére és méltóságára nézve híres gróf urat válasszák meg a nádori méltóságra,
és beszédét »Éljen!« kiáltással fejezte be, melyet maga a rendek összessége vona-
kodva követett.”73
Korszakunk negyedik és utolsó nádorválasztása 1790-ben zajlott le. Marczali
Henrik szerint Sándor Lipót megválasztásának ötletét Okolicsányi József vetette
fel.74 Mályusz Elemér viszont elmondja, hogy a fõajtónálló-mester, gróf Pálffy Li-
pót már júniusban így tett, augusztus folyamán pedig unokatestvére, a kancellár ré-
vén próbálta kipuhatolni, hogy ezzel az udvar kedvében járnának-e. Augusztus
végén jelent meg Okolicsányi röpirata, melyet gróf Balassa Ferenc egy bizalmasá-
nak, Török Zsigmondnak az ösztönzésére írt meg. Az önkéntes propagandisták
sorát a gömöri alispán folytatta, aki vármegyéje közgyûlésén ajánlotta nádornak a
fõherceget.75
Sokáig valószínûbbnek tûnt, hogy nádort a diéta nem választhat,76 s a fõherceget
helytartónak nevezik ki, mint korábban Lotharingiai Ferencet (1732) és Albert
szász-tescheni herceget (1765). A titkos konferencia végül november 4-én a sza-
bályszerû jelölés mellett döntött, kiegészítve ezt viszont azzal, hogy ha a diéta egy-
ségesen és feltételek nélkül megválasztja a fõherceget, akkor legyen õ a nádor.* A két
– még mindig esélytelen – protestáns jelölt gróf Teleki Sámuel alkancellár és báró
Prónay fõispán volt, a két katolikus pedig a már nagyon öreg, volt országbíró, gróf
Csáky János és a színtelen gróf Esterházy Imre tábornok. A titkos konferencia arra
számított, hogy legfeljebb megválasztják Csákyt, s rövid idõn belül várható halálát
követõen Sándor Lipót helytartósága következhet.77 (Noha ez a végsõ döntés meg-
lehetõsen késõn született, Sándor Lipót megválasztásának lehetõségét Somogy kö-
vetei már október 2-i levelükben kész tényként tálalták. Ugyanakkor leszögezték,
hogy a nádori méltóságra „senkit inkább méltóbbnak nem találunk, mint az or-
szágbíró úr õ excellenciáját”.**) November 12-én, mint vármegyéjüknek jelentet-
ték, „minek elõtte azon pöcsét [ti. a jelöltek nevét tartalmazó borítéké] föl nyittatott
volna, az ország birája a királyi ercz herceg Leopold Sándort nádor ispánnak hogy
az ország kérné a fölségtül elöl hozta, és ki nyilatkoztatta, melyre mindnyájan föl
kiáltottak, éllyen a Leopold Sándor ercz herczeg nádor ispány…”78
Elõször is leszögezhetjük, hogy a 18. századi nádorválasztások alkalmával fejen-
kénti szavazás nem fordult elõ. Mind a négy alkalommal felkiáltással választottak
nádort. A valódi választást azonban a kormányzat jelentõsen korlátozta – elõször is
* Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 345., Mályusz: Bevezetés 42–43. Mályusz Elemér szerint
már a szeptember 21-i leirat döntött a helytartóság ellen és a nádorválasztás mellett (uo. 40.).
** Idézi Melhárd: Somogyvármegye 100. Mályusz Elemér is úgy véli, hogy gróf Zichy Károly ország-
bírót azért nem akarták nádornak jelölni, mert akár a fõherceggel szemben is megnyerte volna a vá-
lasztást (Mályusz: Bevezetés 43.). A somogyi követek véleményének fényében az alább idézett mon-
datban árulkodó Sándor Lipót késõbbi megválasztásával kapcsolatban az általuk többes szám elsõ
helyett használt többes szám harmadik személy: „föl kiáltottak”. Téglás J. Béla szerint Zichy a mérsé-
keltek jelöltje volt, de gróf Forgách Miklósnak még nagyobb pártja volt nála. Gróf Pálffy Károly kan-
cellár is a nem hivatalos jelöltek közé tartozott, s egy paszkvillus a szemére vetette, hogy Bécsben szé-
gyellte magyar mivoltát, és francia ruhát viselt, s hogy erkölcsei miatt is alkalmatlan a nádorságra,
„nem alkalmas másra, csak a romlott, feslett életû nõkkel való foglalkozásra”. Téglás az önjelöltek
közt megemlíti még a gazdag, de csupán kevesek által támogatott gróf Károlyi Antalt is (Téglás: A tör-
téneti pasquillus 126–127.). Egy országgyûlési vers is a fenti négy jelölttel számolt, és Forgách mellett
tette le a garast (Országgyûlési versek 41.).

a király jelöltállítási jogán keresztül. Két jelölt megválasztását protestáns voltuk
gyakorlatilag eleve lehetetlenné tette. 1714-ben az egyik katolikus jelölt esélytelen-
sége vezetett a verseny teljes hiányához. 1741-ben Esterházy visszalépése és azon-
nali elõléptetése a rangban közvetlenül a nádoré után következõ méltóságra épp-
olyan színjátékot sejtet, mint amilyen Sándor Lipót megválasztásához vezetett.
Magyarország rendjeinek valódi választási lehetõségük egyik esetben sem volt.
Gróf Batthyány Lajos nádorrá választásának módszere erõsen emlékeztet Lotha-
ringiai Ferenc tíz évvel korábbi társuralkodóvá választásáéra. Ha a vetélytárs gróf
Erdõdy György vonzó alternatívát jelenített volna meg számukra, az ország rendjei
bizonyosan nem hagyták volna magukat. Valódi választás híján pedig nem csoda,
hogy igazi szavazást sem találunk. De ez a helyzet az élõ szokás részét jelentette.
1741-ben a nádorválasztás rendjét lépésrõl lépésre szabályozták, a választási aktus-
ról magáról mégiscsak ennyi áll a forgatókönyvben: „miután azt a maga rendjén el-
végezték” – azaz szavazásról nem esik egy szó sem.79
Visszatérve most fõ gondolatmenetünkhöz: ha nem a fejenkénti szavazás volt a
18. század alsótáblai határozathozatalainak domináns formája, akkor vajon mi?
Esetleg nem csak a nádorválasztásokat jellemezte volna a közfelkiáltással, közaka-
rat alapján történõ döntés?
Határozathozatal a közakarat alapján
Sok példát lehet találni az általunk vizsgált diéták történetében közakarattal törté-
nõ döntéshozatalra. 1709. június 12-én „közös szavazattal” döntöttek az alsótáblán
a Német Lovagrend bekebelezése ellen,80 1712. június 8-án ismét „közös szavazat-
tal és egyetértéssel döntöttek”, 22-én pedig egy napló úgy fogalmaz, hogy „közös
szavazattal egyezségre jutottak”.81 Az alsótáblán 1728. június 2-án „mindenki kon-
szenzusával”,82 július 16-án „közös szavazattal” döntöttek, „mindenki szavazatá-
val” szeptember 3-án, közfelkiáltással 18-án.83 „Egyhangú szavazással” döntött a
diéta az ülésekrõl hiányzókra kirovandó bírságról 1709. június 17-én. Ugyanezen
az ülésen történt egy határozathozatal, melyet fentebb már idéztünk, s amely elsõ
pillantásra táblák szerintinek látszott, de késõbb kiderült róla, hogy a vármegyei kö-
vetek fejenként nyilvánítottak véleményt. Utoljára azonban mindenki elfogadta azt
az álláspontot, hogy háború esetén nem lehet az elfogást az idézéstõl függõvé tenni,
a távollévõk követei megváltoztatták korábban kifejtett kollektív álláspontjukat, s
végül „egyhangú” lett a döntés – „az ország rendei közül egyedül és kizárólag”
Sigray József királyi táblai ülnök tartotta fenn ellenvéleményét.84 Tehát végsõ soron
azt mondhatjuk, mindent megtettek azért, hogy a döntés közakarat alapján szület-
hessék meg.
Teljes összhangban ezzel az esettel, a Kaprinai által idézett leírás az 1764–65. évi
tractatus diaetalisról azt mondja, hogy a követek megnyilvánuló többségéhez a ki-
sebbség is fel szokott zárkózni.85 Ezzel teljesen egybevág mindaz, amit az 1790–91.
évi országgyûlés naplója a határozathozatalokról elárul. A 144. oldalig a napló
minden esetben csupán annyit közöl a vita után, hogy valamiben végül megegyez-
tek. Már gyaníthatjuk, hogy a döntéshozatal módja nem szavazás lehetett, melyet a
napló valamely okból mindig elfelejt megemlíteni, vagy annak eredményét adni –
inkább a vita maga volt a döntéshozatal.
Marczali Henrik beszámol a már kisebbségbe szorult ellenzék elõkészületeirõl
az 1791-ben a hitlevél ügyében teendõ döntés elõtt. Megállapodtak, hogy arra kérik
az elnököt, engedje külön szavazni a beleegyezésüket megadni nem akaró megyék
küldötteit, de döntsön a többségnek megfelelõen. Ennek az oka Bujánovics szerint
az lett volna, hogy kényszernek tüntessék fel a rendi hitlevél ügyének feladását.86 Az
esetbõl viszont kitûnik, hogy a szavazás rendes menete szerint a kisebbségben ma-
radók nem látszottak volna tisztán. Külön szavaztatásukra külön kérni kellett az
elnököt. Ha a szavazás módja az lett volna, hogy miután feltették a kérdést, meg-
számlálják az „igen”-eket és a „nem”-eket, akkor mindez feleslegessé válik.
Másfél száz évvel korábban Esterházy Miklós nádor házszabályjavaslatában
pontosan leírta az általa szorgalmazott tárgyalási folyamatot – ennek azonban nem
része a szavazás. Korábban említette viszont azt az esetet, amikor a felek a vitában
nem tudnak megegyezésre jutni egymással. Ilyenkor – javasolta – vagy terjesszék
az ügyet a király elé, vagy szavazzanak, „és a szavazatok többsége vessen véget a
meghasonlásnak”.87 A szavazás kivételes mivoltát talán még jobban mutatja a mellé
állított alternatíva, mint az, hogy a rendes eljárás részeként egyáltalán nem is emlí-
tõdött. Benda Kálmán is azt állítja, hogy (a 17. század elején) a szavazás általában
szóban, közfelkiáltással történt.88
Kérészy Zoltán rámutat, hogy noha 1548 és 1765 között a Corpus Jurisban min-
den törvény mint „az összes szavazatokkal s közmegegyezéssel hozott határozat”
szerepel,* sok törvényben az áll, hogy a többség hozta, tehát az elõbbi csupán szóvi-
rág.89 Üresnek mégsem nevezhetjük a megfogalmazást, sõt. Mögötte egy középkori
jogelv állt: „Ami mindenkit illet, azt mindenkivel jóvá kell hagyatni.” A Jagel-
ló-korban ennek alapján hozott döntést az országgyûlés olyan fontosabb ügyekben,
mint a törvényhozás és az adómegajánlás.90 A Quod omnes tangit ab omnibus app-
robetur elve a rendi dualizmus alapelve – mondja Helmut Georg Koenigsberger –,
és a középkor végi és kora újkori Európában a képviseleti intézményekben kapta
meg politikai kifejezõdését.**
* Példa erre az 1717. október 15-re összehívott concursus irataiban: „tandem communi inclytorum
statuum vote [!] et suffragio determinatum est.” (P 1717–1722 3. 176/171. [régi/új oldalszám])
** Koenigsberger: Central and Western Europe 301., 307. Az az elv, miszerint „Ami mindenkit érint,
annak megtárgyalásában és jóváhagyásában mindenkinek részt kell vennie” (Quod omnes tangit, ab
omnibus tractari et approbari debet) – s melyet Congar Koenigsbergertõl kissé eltérõen, valószínûleg
pontosabban fogalmaz meg –, a római jogra vezethetõ vissza, de csak a 12. században tett szert na-
gyobb jelentõségre, és a 13. században lett közjogi alapelv (Congar: Quod omnes 115–117., 180–181.).
Otto Brunner idézi Sassoferratói Bartolust, aki szerint valamely hatalom esetében csak akkor beszél-
hetünk szuverenitásról, ha döntéseit megfellebbezhetetlenül képes keresztülvinni. Ebben az értelem-

Nem csupán üres formula a törvényekben, hogy egyezõ akarattal hozták õket –
mondja Marczali Henrik –, valóban erre törekedtek. „Igazi feudális felfogás szerint
a törvény csak úgy érvényes, ha mindenki hozzájárult, akinek van ereje esetleg
megakadályozni végrehajtását. Az ellentmondás szava mögött ott lappang a pol-
gárháború ténye.”91 Jóllehet már a 18. századot illetõen az ennél enyhébb fogalma-
zás jobban leírná a helyzetet, Marczali megállapítása lényegében továbbra is érvé-
nyesnek mutatkozik. Távolról sem volt mindegy például, ki az ellentmondó. Az
egyes diétai tagok jogai nem voltak egyenlõk: ezeket a diéta egyes testületei közt fel-
osztották. Minden bizottságban képviseltette magát Dalmát-, Horvát- és Szlavón-
ország. Még a concertatióra kiküldött 1765. évi bizottságban is két követük ült, noha
a horvát ítélõmesterrel együtt is csak négyen voltak összesen.92 Mint már láttuk, a je-
len nem lévõk követek általi képviselete mögött is az az elv húzódik meg, hogy a
törvény azt kötelezi, aki hozzájárult, így mindenki kötelezéséhez mindenkinek
a beleegyezése szükséges.* Lányi Pál is fontos körülményként jegyezte fel naplójá-
ban egy 1712-i határozathozatal kapcsán, hogy „csak kevesen vannak, akik ellene
szavaztak”.93
A Quod omnes tangit elv végletekig vitele a kora újkorban a lengyel politikai rend-
szer liberum vetója, melynek értelmében a fennálló rend törvényi megváltoztatásá-
hoz vagy bármilyen határozat elfogadásához a sejm minden követének beleegyezé-
se volt szükséges. 1652-ben fordult elõ elõször, hogy egy követ a törvényileg meg-
szabott hathetes országgyûlési periódus végén nem járult hozzá a tanácskozások
meghosszabbításához, majd 1669-ben egy követ már a hat hét lejárta elõtt félbesza-
kította a tanácskozást (liberum veto). Enyhébb formája volt a vétónak, ha a sejmet
csak limitálták, azaz felfüggesztették a tárgyalásokat, míg egy vitatott kérdésben
megegyezésre nem sikerül jutniuk. A lengyel országgyûlés megszakítása azonban
(mivel a törvényt ott is a végén egyben adták – illetve adták volna – ki) ugyanakkor
azt is jelentette, hogy a már korábban elfogadott határozatok sem emelkedtek ér-
vényre. Míg 1573 és 1763 között mintegy 150 esetben ült össze a sejm, és 53-szor
nem tudták határozat elfogadásával befejezni, 1736 és 1763 között már egyszer
ben pedig, folytatja gondolatmenetét Brunner, a középkori tartományurak nem voltak szuverének.
Mind a tartomány népe, mind a fejedelem felett állt ugyanis az isteni eredetû jog, és erre hivatkozva a
fejedelemmel szemben fennállt a jogos ellenállás lehetõsége. Az uralkodók csak a kora újkorban érték
el a szuverenitást (Brunner: Land und Herrschaft 393.). Magyarországon pedig, mint tudjuk, csak
1765 és 1790 között sikerült kikapcsolni a diétát, a rendiség tényezõit a politikai döntéshozatalból,
azaz a Quod omnes tangit elve nálunk hosszabb ideig volt releváns, mint a kontinens nyugati felén ál-
talában. A 18. századi magyar királyok bodini értelemben vett abszolút szuverenitásának hiányáról az
1.a fejezetben már esett szó.
* Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 249. Ugyanitt idézi az 1556. évi 17. törvénycikket, mint
az egyetlen érvet, mely amellett szól, hogy az országgyûlésnek konszenzussal kell döntéseket hoznia.
Ebbõl szerinte levezethetõ a „mindenki kötelezéséhez mindenki beleegyezése szükséges” elve, s eb-
bõl következik azután a távol lévõ mágnásoknak és mágnásözvegyeknek 1608-ban adott képviseleti
jog. Az 1492. évi 108. törvénycikk pedig kötelezte a meg nem jelenteket, hogy távollétük ellenére hagy-
ják jóvá azt, amit a megjelentek határoztak.

sem. Mégis 1768-ig kellett várni a liberum veto elsõ szabályozására,* 1652 után
ugyanis egyenesen a nemesi „arany szabadság” alapvetõ részének tekintették ezt az
intézményt.94
Noha a magyar diéta idáig sohasem ment el, a 18. században általában szemmel
látható erõfeszítéseket tett a konszenzus létrehozása érdekében. Példának okáért
1790. november 26-án egy kérdésben szavazásról számol be a diéta naplója. Az ezt
követõ üléseken azonban nagyon sok döntés történt, de szavazásra egyszer sem ke-
rült sor. A vita minden egyes alkalommal addig tartott, amíg valamiben „megnyug-
szanak” a felek.95 Nem találunk mást akkor sem, ha kitekintünk az országgyûlésrõl
a megyegyûlésekre.
A lengyel sejmiken a döntéskényszerek a liberum veto feladásához vezettek: elõbb
az országgyûlési követeket és a törvényszéki ülnököket választó gyûléseken alkal-
maztak többségi szavazást a konszenzuális döntés helyett, majd amikor – épp a
liberum veto miatt – a sejm egyre gyakrabban vált képtelenné fontos döntések meg-
hozatalára, és ezek a király felhívása alapján a helyi hatalmat gyakorló vajdasági és
megyei sejmikekre hárultak, akkor elõbb a litván területeken, majd a régi lengyel ki-
rályság sok régiójában is áttértek a többségi határozathozatalra. Másutt azonban
mindvégig ragaszkodtak a liberum vetóhoz.96
A magyar megyegyûléseken szintén vegyes gyakorlattal találkozhatunk. Vannak
példák a rendes szavazással történõ többségi döntéshozatalra is, de az esetek túl-
nyomó többségében mégis közakarattal, leginkább feltehetõen közfelkiáltással ha-
tároztak. (Minderrõl valamivel részletesebben a 37. függelékben esik szó.) Jól lát-
szik a törekvés a közmegegyezésre. Ennek eklatáns példája Somogy vármegye
1790. május 4-én tartott tisztújítása. A szigeti járás fõszolgabírájának megválasztá-
sakor az elsõ helyen jelölt Nedeczky Rudolf hivatalban lévõ fõszolgabíró és Gom-
bay András közt „a szavazatok megoszlottak”, és fejenkénti szavazatszámlálás vált
szükségessé. Ezt a megosztottságot viszont annyira nem viselte el a közgyûlés,
hogy azt a javasolták, osszák meg a szigeti járást, úgyis nagyon nagy.** Ekkor egy-
hangú döntéssel elhatározták, hogy felállítják a babócsai járást, Nedeczky Rudolfot
megerõsítették hivatalában, az új járás fõszolgabírájává pedig Gombay Andrást vá-
lasztották.97
Az itt megvizsgált idõszakban a magyar politikai kultúra elég szilárd alkotó-
* Ring: Lengyelország 136–137. Michael G. Müller rámutat, hogy a liberum veto nem a lengyel neme-
si köztársaság „alkotmányának” lényegéhez tartozó, országgyûlése belsõ fejlõdésébõl következõ vo-
nása, hiszen 1652 elõtt az egyhangúság igénye együtt volt jelen a többségi elv érvényesítésével, és ad-
dig a vétójog érvényesítése nem volt elfogadott a sejm tárgyalásainak elhúzására, sõt lehetetlenné téte-
lére. Innen viszont a rivalizáló mágnáscsoportok használták fel a vétójogot érdekeik érvényesítésére –
vagyis nem a kisebbségi erõszak eszköze volt, kivált nem egyetlen képviselõ szeszélyéé: a liberum veto
csak akkor mûködött, amikor ütõképes ellenzék állt mögötte, s vele szemben nem lépett fel határozott
többség (Müller: Polen 103–104.).
** Ez azért nem volt teljesen mondvacsinált ürügy. Sigray fõispán 1791. április 1-jén szintén úgy fo-
galmazott, hogy a „szigeti processust fölöttébb mesze terjedésére nézve kölletvén kétfelé vágni” (Gróf
Sigray Károly 1791. április 1-jén Kõszegen kelt és Gaál László alispánhoz intézett levele. [Gaál]).

elemének tekinthetjük a közmegegyezés kialakításának vágyát. Noha a szerves
kapcsolatot a 19. és 20 századi eseményekkel (illetve ezek közt) pontosan fel kelle-
ne tárni a politikai mentalitás intézményi és kulturális elemeinek vizsgálatával,
figyelemre méltónak tartom a szembeötlõ azonosságokat ezek és a 18. század meg-
ismert vonásai közt. Péter László mutatott rá, hogy paktumokon nyugodott a rend-
szerváltozást megalapozó 1989 októberi alkotmánymódosítás (a kerekasztal-tár-
gyalások megegyezésén), az Antall-kormány megalakulása és az 1990 júliusi alkot-
mánymódosítás (az ún. MDF–SZDSZ-paktumon), miként a törvényhozás 1945–
46-ban éppúgy pártpaktumokra épült, mint az 1920-as években. Paktumokon nyu-
godott az 1860-és évek deáki politikája, Deák politikai kultúráját pedig a tractatus
diaetalis formálta. „Mint a múltban mindig, mélyen gyökerezõ ellenérzés él Ma-
gyarországon a többségi elv érvényesítésével szemben.”*
Másrészt viszont, noha a 18. századi rendi politikában szinte mindvégig érezhe-
tõ a törekvés az egyszerû többségnél szélesebb alapú megegyezés keresésére, ez so-
hasem jelentette a konszenzus feltétlen szükségességét. Hajnóczy az 1495 és 1687
közötti idõszakból nyolc articulust sorol fel, amelyeket ellentmondás mellett hoz-
tak, s megállapítja, hogy „a törvényhozáshoz nem a szavazatok egyhangúsága, ha-
nem a szavazatok többsége szükséges”.98 A 18. századi diéta határozathozatalainak
tükrében is az látszik, hogy a kisebbség véleményének megváltoztatása, azaz a kon-
szenzus kialakítása nem volt feltétele a határozatnak.
A század elején a vallási tömörülések alkották a diéta legfontosabb egységeit: a
protestánsoké és a katolikusoké. „Nem az összes rendé ez a határozat!” Már talál-
koztunk Skaricza Gábornak ezzel a kijelentésével, amelyet a protestánsok nevében
tett 1715-ben, egy számukra elfogadhatatlan feliratról. Ezzel voltaképp azt állítot-
ta, hogy a protestánsok rendet alkotnak, s azt is, hogy egy rend ellentmondása ér-
vénytelenné teszi a határozatot, a törvényt. 1715. március 22-én a katolikus rendek
hirtelen elhatározták, hogy az uralkodó által módosított törvénycikkeket – köztük
a vallásügyieket – felterjesztik, mintha megtárgyalták és elfogadták volna õket. A
protestánsok tiltakoztak, majd március 27-én Okolicsányi Pál felolvasta közös nyi-
latkozatukat. A katolikus többség viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a törvénycik-
keket már megtárgyalták, és a bizonyítványt sem adták ki a protestánsok tiltakozá-
sáról. A muraközi protestánsok a terület Horvátországhoz csatolása révén elvesz-
tették jogukat a vallásgyakorlatra. Az ezt elrendelõ törvénycikk ellen a protestánsok
szintén tiltakozást nyújtottak be, amelyet Okolicsányi Pál április 8-án nyújtott át
III. Károlynak.99
1791. február 8-án a vallási vitában az egyházi rend írásban nyújtotta be ellent-
mondását azzal a törvénycikktervezettel szemben, amelyet a király leiratban jutta-
tott el a diétához. (Eredetileg a vallásügyet a diéta királyi döntésre bocsátotta, mivel
nem tudott megegyezésre jutni.) Gróf Széchényi Ferenc kijelentette, hogy egy
rend ellentmondása nem elég ahhoz, hogy a többi három döntését érvénytelenítse.
* Péter L.: Montesquieu 95–96. (A sort az 1994. évi kormányalakítással is folytathatjuk.)

A klérus és a vele egyetértõ világi katolikusok ellentmondását törvénybe iktatták.100
Egy rend ellenkezése éppúgy nem jelentette a határozathozatal gátját, mint a szá-
zad elején, noha Zerdahelyi címzetes püspök éppen ennek ellenkezõjét próbálta ál-
lítani.*
„…a számosabb rendeknek végzése ország törvénye szerint a többieket is köte-
lezné…”101 – ezzel utasították el 1790-ben két vármegye tiltakozását, amelyek kö-
vetei nem ismerték el Ürményi személynököt elnöknek. Mint a korábbi századok-
ban is oly gyakran megtörtént, a rendiség egyes egységeinek tiltakozása végig a 18.
században szokás volt – ez viszont egyszer sem jelentett vétójogot, akár törvénybe
iktatták az ellentmondást, akár nem, akár adott róla a többség tanúsítványt, akár
nem. Ha tehát teljes egyetértésre a határozathozatalhoz nem volt szükség, akkor ál-
talában talán véleménynyilvánítással derült ki a többség az alsótáblai vitában.
Szavazás véleménynyilvánítással
Feltételezem, hogy véleménynyilvánítással történõ szavazásra utalhatott az eszter-

gomi érsek 1722 novemberében kelt emlékirata is, amely azt állította, hogy a prímá-
sé az egész országban az elsõ szavazat.102 Gondolom, a felsõtáblai határozathoza-
talkor a nádor legelõször a prímásnak adta meg az állásfoglalás lehetõségét, ezt je-
lentette a votum, s nem egyszerû igenlõ vagy nemleges választ a kérdésre, ahogy
már korábban is annyiszor láttuk. Az 1741. évi nádorválasztás alkalmával, melyre
természetesen vegyes ülésen került sor, az egyik napló szavait idézve „az elsõ szava-
zatot Pálffy János gróf úrra adta Esterházy József gróf úr a nagyméltóságú fõren-
dek, báró Grassalkovich Antal személynök úr pedig a tekintetes karok és rendek ré-
szérõl.”103 Korábban láttuk, hogy felszólalásokról volt szó.
Ami az alsótáblát illeti, a részletesebben idézett 1709. augusztus 1-jei eset kap-
csán már megfigyeltük, hogy a félig fejenkénti, félig kuriális szavazás csak amolyan
kényszermegoldás volt, a norma inkább a vitában kialakuló megegyezés lehetett.
Ugyanakkor az ekkor leadott votumok is különféle megoldási javaslatok voltak,
hiába fogalmazott meg – kivételesen – pontos eldöntendõ kérdéseket a személy-
nök, csak a városok szavaztak egyszerûen igennel, de még a városi követek sem ki-
vétel nélkül.104
Bónis György említette a III. Károly hitlevelérõl szóló határozathozatalt annak
bizonyítására, hogy a 18. század eleji alsótáblán a votum curiatum rendszere érvé-
nyesült. A határozathozatal ebben az esetben a következõképp történt:105 a klérus
I. József hitlevelének újbóli kiadását szorgalmazta, a dunai megyék táblája és a ti-
* Marczali Henrik bõvebb beszámolója szerint Zichy országbíró és gróf Forgách Miklós is gróf Szé-
chényi Ferenc idézett véleményét osztotta, míg a prímás írásos tiltakozásának ismertetése után
Zerdahelyi püspök szólt ellenük. Az ellentmondásokat (a klérusét és egyes világi katolikusokét) végül
azzal iktatták törvénybe, hogy ennek semmiféle ereje nincs (Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés
II. 293–295.).

szaiaké pedig a korábbi, I. Lipót- és IV. Ferdinánd-féle változatot javasolta. A távol-
lévõk követei egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek, majd – amikor a ren-
dek világos állásfoglalásukat kérték – I. Lipót hitlevele mellett foglaltak állást.* A
szabad királyi városok I. József hitlevele mellett voksoltak, de azt a megyei követek
által leginkább kifogásolt pontokon módosítani kérték. Ezeket a táblánkénti szava-
zatokat viszont nem összesítették egységes alsótáblai döntéssé, hogy tudniillik a
rendek 3 : 2 arányban I. Lipót hitlevelének újbóli kiadását szorgalmazzák, hanem
a fõrendi táblának „a voxokat […] megizenték”.106
Találkoztunk már az alsótábla 1728. július 24-i döntésével is az adó ügyében.
A fejenkénti szavazásról Bónis György elmondja, hogy négy óráig tartott.107 Ennek
okát adja a nagyszombati követek diáriuma, melynek beszámolója szerint 1708.
augusztus 1-jén úgy zajlott le a fejenkénti szavazás, hogy az alsótábla tagjai egyen-
ként kimentek a királyi tábla asztalához, és ott nyilvánították véleményüket.108 Lá-
nyi Pál az 1712. június 11-i alsótáblai fejenkénti szavazásról szólva ezt írta naplójá-
ba: „egyenként kellett szavazatokat mondaniuk”.109
„Végre az elõzõ ülésen szedett szavazatokhoz és az ugyanott tett nyilatkozatok-
hoz a tekintetes rendek részérõl és megbízásából kidolgozta” Meskó Ádám ítélõ-
mester a systema módosítását – adja hírül Lányi naplójának 1712. június 10-i be-
jegyzése.110 Azaz a határozat megszövegezésének alapjául votumok és declaratiók
szolgáltak. Nem világos, tettek-e érdemi különbséget a kettõ közt, de mindenkép-
pen egyértelmû, hogy nem a mai értelemben vett szavazás zajlott le az alsótáblán,
hanem hosszabb-rövidebb felszólalásokkal nyilvánítottak véleményt. A már idézett
1764. szeptember 5-i esetben azt láttuk, hogy a személynök nem táblánként szavaz-
tatott, hanem véleménynyilvánítást kért a rendektõl.
Korábban sok „fejenkénti” szavazásnál** szintén láttuk már – és még több esetet
lehetne idézni –, hogy a leadott „szavazatok” voltaképpen vélemények, megoldási
javaslatok voltak, azaz a szavazás nem a konkrét kérdésre adott igen–nem válaszok
aránya alapján meghozott döntés volt, hanem véleménynyilvánítással történt.111
1764–65-ben, az adó vitájában az ellenzék eróziója úgy ment végbe, hogy egyre
többen „nyilatkoztak” az adóemelés támogatása mellett.112 Ugyanakkor felszólalá-
sok sora nélkül is megnyilvánulhatott a többség. Bacskády Nyitra megyei követ113
az adóemelés ellen emelt szót, mire a vármegyék és a városok, valamint a távollévõk
követeinek többsége helyeslõleg kiáltott fel.114 Az egyet nem értés jele egyedül a
hangos ellentmondás: a felszólalás, kiabálás vagy zúgás volt. 1764-ben a kormány-
* Egyáltalán nem meglepõ, hogy az alsótábla valamennyi egységébõl a legkevésbé szervezett tábla,
a távollévõk követei tudtak a legnehezebben egységes álláspontra jutni, s ahogy várható volt végül, a
vármegyei követek álláspontját osztották. Bónis György szerint gyakran magával vonta õket a rendi
szellem, melyet legtisztább formájában a vármegyei követek képviseltek, és a távollévõk követei utasí-
tásukkal szemben velük szavaztak együtt (Bónis: Die ungarischen Stände 299.). Mindez újabb voná-
sa a köznemesi elõretörésnek, hiszen a 17. században Péter Katalin szíves közlése szerint a távollévõk
követeit még szigorúan kötötte instrukciójuk, attól eltérni igen ritka abusus volt.
** 1708. június 11., 1709. augusztus 1., 1728. július 24., augusztus 18., szeptember 2., 1729. március 5.

zat által szorgalmazott adóemelés nem úgy ment át végül az alsótáblán, hogy a vár-
megyei követek többsége rá is szavazott volna, ilyen aktusukra nem volt szükség.
Az elnök elõterjesztését elõbb a káptalanok támogatták lelkesen, akik lépésük köve-
tésére intették a rendeket. Hasonlóképp nyilatkozott Heves, Békés, Arad, Tolna,
Esztergom és Nógrád megye, sok távollévõ és város követe. A többi vármegye, mint
korábban is, ellenkezett. A királyi tábla néhány tagjának kapacitálása után a sze-
mélynök kijelentette, hogy Mária Terézia jól ismeri a fõrendek hajlandóságát, és az
esetleges visszautasítás teljes súlya a rendekre fog nehezedni, mire – ahogy Hor-
váth Mihály írja – „az ellenzék végre elhallgatott”. Az elnök indítványából a tábla
végzése lett, és a fõrendekhez került, akik természetesen jóváhagyták.115 Elegendõ
volt tehát az, hogy Qui tacet, consentit-alapon vélelmezni lehetett a vármegyei köve-
tek mégoly kétséges hozzájárulását a döntéshez.
„Hogy senki sem mondott ellent, éljent kiáltottak” – számol be a napló gróf
Erdõdy György koronaõrré választásáról 1741. június 23-án.116 Az imént idézett
1741. évi nádorválasztáskor is ez volt a lényeg: a fõrendek és a rendek részérõl leadott
„elsõ szavazatoknak” senki sem mondott azután ellent.117 A Mária Teréziának adan-
dó koronázási ajándék összegébe a tiszai vármegyék beleegyezését úgy írta le egy
napló, hogy „elõbb ellenszegültek, utóbb elhallgattak, éppúgy barátságosan, mint
kényszerítve beleegyeztek a 100 000 [forintos összeg]-be.”118 A beleegyezés tehát
hallgatólagos is lehetett, míg az ellentmondás csak hangosan érvényesülhetett.
1790-ben egy kompromisszumos javaslatra a rendek beleegyezését így jelzi a
napló: „Ezen közönségessen meg-tsendesedvén…” 1791. március 11-én meghall-
gatták az elmúlt ülés döntése alapján Aczél István ítélõmester által készített felira-
tokat. Egyeseket változtatás nélkül hagytak helyben, amit a napló ezekkel a szavak-
kal örökített meg: „ez erént semmi Kérdés nem támadván”.119 A teljes körû helyes-
lés ezekben az esetekben is az ellene szólás hiányában nyilvánult meg.
1791. február 8-án gróf Teleki József megkísérelte megbontani az ellentmondó
klérus egységét. Felvetette, hogy esetleg annak egy része elfogadná a királyi elõter-
jesztést, melyet az ország rendjeinek többsége is támogatott. „Azonban közönsége-
sen az Egyházi Renden lévõk az ellen-mondás eránt magok meg-egyezéseket
ki-nyilatkoztatták.”120 Ezen esetben csak arról lehetett szó, hogy az egyháziak kö-
zül valaki vagy valakik felszólaltak, és megerõsítették feltehetõen elõre egyeztetett
álláspontjukat. Biztosan nem minden egyházi alsótáblai tag nyilatkozott, a csend-
ben maradók éppen hallgatásukkal tették le szavazatukat a szószóló képviselte ál-
láspont mellett. Teleki arra számíthatott, hogy a rendi állásponthoz közelebb álló
papok közül valaki felszólal, nyíltan vállalja álláspontját, s így megosztja a klérust,
amely immár nem teljes testületként helyezkedne szembe a törvényjavaslattal. Eb-
bõl az epizódból egyértelmûen kitûnik a „hallgatás beleegyezés” elve és az ebbõl fa-
kadó felszólalással történõ állásfoglalás.* Ugyanezt mondja ki az 1790. évi említett
* Ugyanez tûnik ki a már ismertetett 1790. szeptember 5-i ülésen történtekbõl: az ellenkezésnek han-
got kellett adni (Naponként-való 158–159.).

házszabálytervezet: aki az utolsó szónokkal egyetért, hallgasson.121 „Azok a’ kik ta-
lán külömbözõ értelembe vóltak, akarattyukat ki-nem jelentették” – mondja az
1792. évi diéta hivatalos naplója.122 Azaz a hallgatók esetleg más véleményen voltak
– de ez a döntést értelemszerûen nem befolyásolhatta.
Maga II. Lipót sürgette a diétai szavazási rend meghatározását 1790-ben a máso-
dik hitlevéljavaslatra adott válaszleiratában. Nyilván azt gondolta, hogy így az or-
szággyûlés jóval gyorsabban jutna döntésre, hisz ezáltal vélte megoldhatónak, hogy
a diéták gyakoribb összehívása ne növelje az adózó nép terhét.123 E nézet kézenfek-
võ értelmezése az lehetne, hogy a véleménynyilvánításon alapuló (s ezért igen el-
húzódó) határozathozatal volt az uralkodó forma, melyet a modern értelemben
vett szavazással válthattak volna fel.
Ereky Hajnóczyra hivatkozva azt állítja, a rendi eljárás szabállyá tette, hogy a
voksolók szavazataikat indokolni tartoznak.124 Noha én ezt ilyen kategorikusan
nem jelenteném ki, hisz már láttunk példát olyan valódi fejenkénti szavazásokra is,
amikor ez bizonyosan nem volt így, pontosabban nem terjedt ki mindenkire, a gya-
korlat kétségkívül olyan képet alakított ki, mintha ilyen szabály mûködött volna.
Magának Ereky Istvánnak az az álláspontja alakult ki, hogy a 18. század vége felé
teljes volt a bizonytalanság a szavazás kérdésében. Mindig vitához vezetett, ha va-
lódi voksolással akartak dönteni, ezért azt a nádor- és a koronaõr-választásra tartot-
ták fenn,* helyette idejétmúlt módon felszólalások alakjában határoztak, s az elnök
mondta ki a határozatot. Azaz a tanácskozás és a határozathozatal összeolvadt.**
Talán mindennél többet mond Lakits György Zsigmondnak a századforduló
éveiben született államjogi munkája errõl a kérdésrõl. Azt írja: „Megkérdeztem
egyszer egy ítélõmestert, miután állítólag közös akarattal hoztak a rendek egy dön-
tést, honnan tudja, hogy ez a többség egyhangú véleménye,*** miután alig hét vagy
nyolc felszólalást lehetett hallani? A válasz a következõ volt: reliqui tacuerunt, et qui
tacet consentire videtur.”125 Tehát azoknak, akik hallgattak, beleegyezését lehetett
vélelmezni. Ez magáért beszél.+
Úgy vélem, hogy a véleménynyilvánítással történõ határozathozatali eljárás
összefüggésébe illesztve értelmezhetõ az a kérdés is, vajon a királyi tábla rendelke-
zett-e szavazati joggal a 18. századi diétákon. Mikor 1712-ben III. Károly hitlevelé-
rõl zajlott az idézett szavazás, a királyi tábla nem szerepelt az alsótábla szavazó
egységei közt. Az esetet megidézõ Bónis György mégis azt írja, hogy a királyi táblá-
* Már láttuk, milyen gyenge lábakon áll ez az érv.

** Ereky: Jogtörténelmi II. 64., 67. A reformkorban is megvolt ez a határozathozatali eljárás. A „kije-
lentések és a szavazatok” értékét illetõen nem léteztek irányadó szabályok, mondja Pauler Tivadar,
kétségtelenül a reformkori diéta élõ hagyománya alapján szinte rokon értelmûként használva a „kije-
lentés” és a „szavazat” fogalmát (Pauler: Alsó-Tábla 1006.).
*** Ez a szó olvashatatlan a kéziratban, de értelme biztosan ez.
+ Teljes összhangban van ezzel Pauler Tivadar véleménye, noha az természetesen sokkal inkább tük-
rözi a reformkori állapotokat: „a fel nem szólalók a nyilatkozók többségével egyetértõknek tekintet-
tek” (Pauler: Alsó-Tábla 1006.).

nak ülési és szavazati joga volt az alsótáblán.126 1708. június 16-án az alsótáblán „a
felkiáltások többségével” döntöttek, a királyi táblánál helyet foglalók többségének
szavazatával szemben.127 Azaz a királyi tábla is szavazott. 1709. augusztus 1-jén a
személynök fejenkénti állásfoglalásra szólította fel az alsótábla tagjait. Ekkor –
utolsó egységként – a királyi táblára is sor került, s az itt ülõk ugyanúgy véleményt
nyilvánítottak, mint a többiek.128 1728. július 9-én a királyi tábla is a szavazó alsó-
táblai egységek közt volt,129 július 24-én a többször megidézett fejenkénti szavazás-
nál a királyi tábla tagjai közül nyolcan szavaztak,* 1729. március 5-én pedig a sze-
mélynök mögött csak a királyi tábla egyik része sorakozott fel, a kisebbség az ellen-
zéki álláspontot támogatta.130
Mindez szemben áll sok adattal, melyek szerint a királyi táblának nem volt
szavazati joga.** De ha a döntéshozatalt úgy értelmezzük, hogy az alsótáblán véle-
ményt nyilvánítottak, és ez sokféleképpen történhetett, néha részt vett benne a ki-
rályi tábla, illetve egyes tagjai, néha nem, akkor könnyebben értjük a helyzetet: a kirá-
lyi tábla tagjai nyilvánvalóan nem voltak kizárva a vitából, illetve a vita és a döntés-
hozatal nem vált el élesen egymástól. Hiszen láttuk, hogy a fejenkénti szavazások
véleménynyilvánítással történtek.
Egyébként a királyi táblánál foglaltak helyet a horvát követek is. Ha azt gondol-
juk, hogy a döntésekben a királyi tábla nem vehetett részt, akkor õk sem vettek vol-
na részt, ami kizárt. 1709. augusztus 5-én az alsótábla a következõ panaszt vizsgál-
ta meg: az elsõ diétai ülésen a horvát követek a személynök mellé ültek le, ezért sza-
vazáskor a királyi tábla bírái elõtt adják le a szavazatukat, noha utoljára kellene.
Hosszú vita után az alsótábla úgy döntött, hogy már maradjon így a dolog, de a kö-
vetkezõ országgyûlésen ki kell javítani ezt a hibát.131 Ebbõl nemcsak az látszik,
hogy a királyi tábla tagjai szavaztak, miként a királyi táblánál (azaz tábla asztalá-
nál) ülõ horvát követek, hanem az is, hogy a szavazás a korban véleménynyilvání-
tással történt, s nem egyszerû voksolást jelentett.
A fentiekbõl leszûrhetjük azt a tanulságot, hogy a 18. századi diéta határozatho-
zatalainak többsége nagy valószínûséggel oly módon zajlott, hogy felszólalásokkal,
kiabálással vagy zúgással nyilvánítottak véleményt.*** Ezzel azonban még nem te-
kinthetjük megoldottnak a problémát: vajon honnan tudta az elnök, melyik állás-
ponton van a többség?
* 700.484 83. Ugyanezen forrás viszont nem állítja, hogy szeptember 2-án és 6-án is részt vettek volna
a döntésben a királyi táblánál ülõk.
** Az 1790 utáni periódusról író Kecskeméti Károlyban már fel sem merül, hogy a királyi tábla sza-
vazhatna (Kecskeméti: La Hongrie 93.). Mivel jól látható, hogy a királyi tábla szavazásáról adataink
zömmel a periódus elsõ részébõl származnak, ez a 18. század végére bekövetkezõ változás jól illeszke-
dik a városi és a káptalani követek, illetve a távollévõk követei szavazati jogának korlátozásához, a
döntéshozatali mechanizmus átalakulásához, mely mögött, mint látni fogjuk, a vármegyei követek
dominanciájának kialakulása áll.
*** De van még olyan is, hogy felkiáltás révén többségi döntés történt (pluralitate vocum acclamatum),
mint 1708. június 18-án, azaz azt a véleményt tette a magáévá az alsótábla, amit többen képviseltek a
(„köz-”)felkiáltáskor.

Non numerantur sed ponderantur és a pars sanior
Az 1495. évi már többször idézett 25. törvénycikk értelmében adott esetben a fõaj-
tónálló-mester egyenként kikéri mindenki szavazatát, és a pars sanior dönt, nem pe-
dig a többség. Werbõczy ezt a következõképpen magyarázza: „Efféle rendeléseket
és határozatokat pedig a nép nagyobb és józanabb részével kell hozni és megállapí-
tani; mivel különben nem lennének a nép vagy közönség határozatainak mondha-
tók. De ha a nép két pártra szakad, akkor a józanabb és elõkelõbb résznek végzése
áll meg. Józanabb és elõkelõbb résznek pedig [sanior autem et potior pars] az tekin-
tetik, a melyhez a méltóságuknál és tudományuknál fogva kiválóbb és nevezete-
sebb emberek tartoznak.”132
Esterházy Miklós nádor házszabálytervezete értelmében is „a tapasztaltság és a
tekintély súlya” szerint dõlne el a szavazás, nem pedig a szavazatok száma sze-
rint.133 Azt, hogy „potior […] pars discedit” az 1708. évi országgyûlés így magyaráz-
ta: „fõbb nem számra nézve, hanem értékre és a szavazat súlyára nézve”.134 Mint
már idéztem, Kaprinai leírása is ezt mondta.135 Pontosan viszont sohasem volt defi-
niálva a döntõnek tekintett rész. Láttuk, hogy az 1645. évi linzi béke említett 7.
pontja hiába kívánt az országgyûlésre meghívandók szavazatainak értékérõl dön-
tést a következõ diétán, az sohasem született meg.
A pars sanior dominanciája a döntésekben nem magyar specialitás. Pierre Gou-
bert a pars sanior „megváltoztathatatlan elv”-érõl beszél. A hatalmasok és gazdagok
választották a hivatalnokokat, tisztségviselõket, õk domináltak a rendi gyûlés tagjai-
nak kiválasztásakor is.136
A hazai szakirodalom is teljesen egységes abban, hogy a magyar rendi ország-
gyûlésen érvényesült a vota non numerantur, sed ponderantur elve, és a határozatot
nem a – mint fentebb láttuk, leginkább véleménynyilvánítás formájában leadott –
szavazatok többsége, hanem a megnyilvánuló józanabb és tekintélyesebb rész véle-
ménye alapján hozták. Ennek megállapításában az elnöknek meglehetõsen nagy
volt a mozgástere.* Mégis kellett lennie egy általánosan elfogadott értelmezésnek.
A teljesen önkényes elnöki döntéseket az alsótábla kisebb fontosságúnak vélt
ügyekben eltûrhette (mint Lotharingiai Ferenc társuralkodóvá választásakor), de
mindig egész biztosan nem – különösen nem a század közepétõl fogva. A személy-
nök általában valószínûleg a potior et sanior pars általánosan elfogadott értelmezése
alapján mondta ki az alsótábla határozatát, s csak az esetek kisebb részében próbált
meg más határozatot kierõszakolni, ha erre nyomós oka volt.
1637. december 19-én a katolikusok azt állították, hogy õk képviselik a potior
parst.137 Ami a következõ évszázadot, az általunk vizsgált idõszakot illeti, sok konk-
* Kérészy: Rendi országgyûléseink 51–52., Eckhart: La diète 223–224., Eckhart: Állam- és jogtörténet
26–27., Csizmadia: Állam- és jogtörténet (1972) 216. A pars sanior félreértése lehet az alapja Málnási
Ödön ezen állításának: „A voksolásnál a józanabb elemek többségbejutnak.” (Málnási: Csáky Imre
150.)

rét döntést láttunk már, s innen sejthetjük: a 18. század folyamán komoly változá-
sok történtek abban, hogy a rendiségnek mely részét tekintették pars saniornak.*
Amikor 1712-ben a hatnapos systema ellen szót emeltek a tiszai vármegyék, azt in-
dítványozták, hogy a következõ diétán a vármegyék teljes felhatalmazásával dönt-
senek a kérdésben.138 Láthatóan úgy képzelték, hogy a vármegyék ellenében nem
lehetne a reformot bevezetni. De ez inkább csak igény volt a pars sanior státusára.
Az idézett 1728. évi adóügyi vita viszont bizonyítja, hogy ekkor még nem számítot-
tak „józanabb és tekintélyesebb résznek”, hiszen „többeknek és minden megyei kö-
vetnek hosszú ellenszegülése után, végül többségi szavazással, mintegy mások által
erõvel kicsikarva” döntöttek az adóemelésrõl.139 Már két nappal korábban, július
24-én – a sokszor megidézett fejenkénti szavazás alkalmával – a vármegyei követek
36 : 5 arányban elutasították az adóemelést, de azt a diéta mégis elfogadta. A szin-
tén idézett 1728. szeptember 6-i szavazáson viszont, ahol – egy diétai napló szerint
– a klérus tagjai egy kivétellel, a távollévõk és a városok követei, hét megye és még
két megyei követ voltak az egyik oldalon, a vármegyék ellenkezõ véleményen lévõ
többsége majorizálta õket. S még érdekesebb, hogy másnapra kelve a többiek szinte
mind megváltoztatták álláspontjukat, és felzárkóztak a vármegyék mögé.140
Az 1728–29. évi diéta ebben a tekintetben is mintegy átmeneti állapotot tükröz.
A vármegyei követek már jóval korábban bejelentett igénye a diéta domináns ténye-
zõjének szerepére hol érvényesülni látszik, hol nem. A tárgyalt korszakot megelõzõ
idõszakban Werbõczy, majd Esterházy Miklós nádor felfogásában a fõurak döntõ
szerepe domborodik ki, ami kétségkívül a 18. század elejére, a fõnemesi vezetésû
magyar rendiség utolsó évtizedeire is vonatkozik. Késõbb a felsõtábla súlyának fo-
kozatos csökkenése – amelyet hamarosan vizsgálni fogunk – és az alsótáblán belül
a vármegyei követek súlyának megnövekedése ezek pars sanior voltának megszilár-
dulásával járt együtt. A korábban részletesen ismertetett adóemelési vita az 1764–
65. évi diétán az alsótáblai követek – legalábbis e tekintetben érvényesülõ – megha-
tározó szerepét mutatta: addig nem ment át az adóemelés, amíg azt az õ többségük
el nem fogadta (pontosabban: amíg õk bele nem törõdtek). A század végére ezen
fejlõdés kiteljesedését mutatják adataink.**
Az 1790–91. évi országgyûlés hangulata alkalmat adott arra, hogy a vármegyék
országgyûlési vezetõ szerepe megvalósuljon, amely aztán a reformkorra szilárdul
meg és teljesedik ki véglegesen. 1791. február 4-én a hitlevélrõl és a koronázásról
* Itt jegyzem meg, hogy a vármegyén belüli döntéshozatalban is érvényesült a pars sanior döntõ volta.
Láttuk, hogy csak ritkábban döntöttek a tisztújításokon a többségi elv alapján, általában közmegegye-
zéssel választottak. Annak a beleegyezése kellett viszont, aki számított, és ez egy esetben ki is tapint-
ható. Sigray fõispán arra kérte az alispánt, hogy ismertesse a nádor levelének tartalmát azon urakkal,
akik „vocem in capitulo majorem habent [akiknek a tanácsban nagyobb a szava]” (Gróf Sigray Károly
1796. augusztus 28-án kelt levele alsószilvágyi Gaál László alispánhoz. [Gaál]).
** Csizmadia Andor szerint a tehetõsebb és bölcsebb részt a tehetõsebb, befolyásosabb nemesség és az
udvartól függõ tisztviselõk alkották (Csizmadia: Állam- és jogtörténet [1972] 216.). Ez a vélekedés ta-
lán inkább a század végére érvényes, mint az elejére.

szóló törvénycikk vitájában az országbíró (a döntés-elõkészítõ mixta deputatio feje-
ként) a trencséni és a nyitrai követ módosítási javaslatai ellen foglalt állást. „Mind
ezek-után-is nagyobb része az Ország Státussainak elõbbeni Vélekedések mellett
álhatatosan meg-maradtanak…” – írja a napló. A személynök beszéde után, mely-
ben legalább részlegesen magáévá tette a rendi álláspontot, a karok és rendek na-
gyobb része megnyugodott az általa javasolt módozatban. A karok és a rendek na-
gyobb része az alsótáblai követek többségét jelenti – õk tehát döntõ súlyt képvisel-
tek a vegyes ülésen. Ugyanezt láttuk már az 1790. szeptember 5-i mixta sessio
kapcsán, amikor gróf Zichy Károly országbíró és a rendek közt arról folyt a vita,
hogy történt-e a megelõzõ ülésen megegyezés egy, a hitlevélbe beiktatandó mellék-
mondat ügyében. Az döntött, hogy Ürményi József személynök elismerte: az elõzõ
ülésen a terem közepén és végében helyet foglaló rendek megegyeztek a kérdés-
ben.141 Ebben az esetben a többi diétai tag véleménye már nem is volt érdekes.
1790. december 7-én az új szabad királyi városok becikkelyezésével kapcsolatban
gróf Zichy Károly országbíró azt mondta, hogy „a’ Városoknak szaporítása az Or-
szágnak azon okból ártalmas lehetne, hogy azoknak Voksai nevekedvén; az
Ország-Gyûlésen elõ-fordúló dolgoknak megállításában [azaz eldöntésében], a’
nevezetesebb résznek sérelmet okozhatnának…”142 Láttuk, hogy éppen a várme-
gyék küldöttei tartottak a szabad királyi városok számának növelésétõl, s hogy való-
ban az õ alsótáblai pozícióikat fenyegette a városok diétai szerepének esetleges
megnövekedése. De az alsótábla politikai tagolódását tekintetbe véve sem vonat-
kozhat másokra ez a kijelentés, mint a vármegyei követekre: róluk beszélt tehát úgy
az országbíró, mint potior parsról.
Látni fogjuk, miként viszonyultak a rendek 1790-ben az országgyûlésen megje-
lenõ szabad királyi városok számának esetleges növeléséhez. Óvatosságból a több-
ség ellene foglalt állást, de a személynök vagy az országbíró véleménye alapján ezt
talán már indokolatlannak is mondhatjuk. Mivel a késõbbi fejlemények a magabiz-
tosakat igazolták, okkal feltételezhetjük: az óvatos többség sem attól tartott, hogy a
magyar rendiség spontán belsõ erõviszonyai változnak meg, s így a vármegyék el-
vesztik országgyûlési dominanciájukat; inkább attól félhettek, hogy a kormányzat
külsõ beavatkozással próbálja megfosztani a vármegyéket, tehát a rendi ellenzéket
a 18. század derekán-második felében kiharcolt diétai vezetõ szerepétõl. A várme-
gyéknek nem a városoktól volt félnivalójuk, hanem a kormányzattól, a magyar ren-
diségen belül kialakult sanior pars mivoltukat belülrõl nem fenyegette veszély.
Lakits véleménye sem állt messze mindettõl: „Egyszer már emlékeztettem arra,
hogy a vármegyei, szabad királyi városi és más kiváltságos kerületi követekre, mi-
után magukat megfelelõen igazolták, és õket ilyenként el is ismerték, már csak mint
egy testület tagjaira kell és lehet gondolni, akik, ha a királlyal egyesülnek, az egész
nemzetet képviselik…” Õ az alsótábla egy részét, mégpedig lényegében a várme-
gyei és városi követeket tekinti pars saniornak. Vajon a vármegyék a városok nélkül
nem alkottak már túlnyomó részt? Lakits aulikus jogász volt, ne felejtsük. A több-
nyire ellenzéki vármegyékrõl talán nem jelenthette ki ugyanezt. Viszont magának
is így kellett gondolnia, hiszen munkájában más helyütt elismeri, hogy a városok a
diétán politikailag semmit sem számítanak.143
Mindezek alapján úgy vélem, hogy a vármegyék a század végére egyértelmûen
kivívták maguknak a pars sanior rangját a magyar rendiségben. Ezt a 18. századi
diétáról csak sommás véleményt alkotó jogtörténészek hajlamosak voltak a reform-
kori állapot* visszavetítésével eleve adottnak tekinteni,144 de a század elején még
nem ez volt a helyzet. Ebben az összefüggésben válik érthetõvé, hogy a 18. század-
ban domináns véleménynyilvánítással történõ szavazás mellett miért éppen az
1728–29. évi diéta tanácskozásain találtunk több valódi fejenkénti szavazást. Mivel
ekkor már nem uralta a politikát a fõnemesség, a diéta korábbi domináns tényezõje,
a késõbb meghatározó szerepet játszó vármegyei követek pedig még nem játszottak
meghatározó szerepet, olyan átmeneti helyzet jött létre, melyben több alkalommal
is kézenfekvõ megoldásnak tûnt a törvény által amúgy is elõírt fejenkénti voksolás-
hoz folyamodni. Erre sem korábban, sem késõbb nem volt szükség, illetve – egy
másik aspektusból – a pars saniornak ez nyilvánvalóan nem állt érdekében, s képes
volt meggátolni az ilyen döntéshozatali eljárás alkalmazását.
A vármegyei követek „tekintélyesebb résszé” válását kísérõ folyamatként értel-
mezhetõ a városok és a káptalanok, valamint a távollévõk követei szavazati jogának
alakulása is.
A káptalani és a városi szavazatok
Podhradczky meggyõzõen bizonyítja, hogy a 17. században a klérus nemcsak

votum curiatummal rendelkezett. 1617-ben Nyitra követutasítása a káptalanok
esetleges kettõs szavazatától óvott, 1638-ban pedig Esterházy Miklós a nagyszom-
bati egyházi gyûléshez írt levelében többes számban szólt az egyháziak diétai sza-
vazatainak számáról (numerus votorum). Podhradczky az 1681. évi nádorválasztás
személyenként leadott szavazatait is idézi,145 s azt is állítja, hogy a klérusnak ez a fe-
jenkénti szavazati joga a 18. század minden diétáján 1791-ig megmaradt a naplók
szerint.146
Mivel elég sok döntéshozatali eljárást láttunk már, tudjuk, hogy a döntéshozatal-
ban az alsótáblai klérus is valóban részt vehetett: mégpedig mind a fejenkénti sza-
vazásokban, melyek elsõsorban az 1728–29. évi országgyûléseken fordultak elõ,
mind a véleménynyilvánítással történõ döntéshozatali eljárásokban. De a várme-
* Erre lásd: Pauler: Alsó-Tábla 1006. A „non numerantur és a pars potior et sanior miatt a megyei köve-
tek többségének véleményét az alsótábla döntésének vették. Bartal György ítélõmester konzervatív
nézetei dacára a birtokos köznemesek politikai túlsúlyának megõrzése mellett tette le a voksát, amikor
1828-ban a kilencvenes évek refombizottságainak munkálatait elõvették és leporolták. Érve nem vé-
letlenül szól úgy, hogy õk jelentik az „alsótábla legbölcsebb elemét”. (A közpolitikai albizottság jegy-
zõkönyvét Bónis György angol nyelvû tanulmányában idézi: „the wisest element of the Lower
Table”. Bónis: Powers of Deputies 177.)

gyei követek pars sanior volta fokozatosan kidomborodott, ez pedig elõbb de facto
üresítette ki a többi alsótáblai tényezõ szavazati jogát, majd de jure változásokhoz
vezetett – ha csak szokásjogiakhoz is. Podhradczky szerint csak 1825-ben vonták
kétségbe a klérus szavazati jogát. Erre bizonyítékul idézi az 1790–91. évi ország-
gyûlés által kiküldött deputáció munkálatait, melyekben csak a curatus Clerus, azaz
az alsópapság kérte magának vissza (!) szavazati jogát a restaurátiókon, azaz vár-
megyei tisztújításokon. Márpedig – és ez meggyõzõ érv – ha már ekkor votum cu-
riatumra lett volna szorítva az országgyûléseken a klérus, akkor tiltakozott volna.147
Az állítást úgy módosítva, hogy a 18. század végéig lényegében nem vonták kétség-
be a klérusnak a többi alsótáblai követével egyenlõ szavazatát,* az érvet elfogadha-
tónak tartom. Sõt meggyõzõnek, különösen mert Lakits is megerõsíti.
Az õ államjogi munkája a századforduló viszonyait tükrözi. Az alsótáblán sze-
rinte egy-egy szavazatuk van a szokásosan két-két követet küldõ szabad királyi vá-
rosoknak és káptalanoknak.** Mindezen érveket perdöntõnek tartom arra nézve,
hogy a 18. század végén még nem lépett életbe a késõbbi votum curiatum-rendszer.
Ez pedig nemcsak az alsótáblai klérusra, hanem a negyedik rendre is vonatkozik.
Ami a szabad királyi városok szavazati jogát illeti, az a félelem, hogy az uralkodó
sok várost emel a szabad királyi városok sorába, s ezáltal kormánypárti többséget
hoz létre az alsótáblán is, nem az 1728–29. évi diétán merült fel elsõ ízben. Az 1687.
évi 17. törvénycikk ugyanezért mondta ki, hogy nem szabad növelni a szabad kirá-
lyi városok számát. Ezt a törvényt nem hajtották végre, de jól jelzi, hogy a városok
kívül tartása a diétáról a rendek régi törekvése volt.148 Nem véletlenül éppen 1751.
augusztus 24-én, a négy új szabad királyi város privilégiumainak becikkelyezésérõl
szóló, részletesen ismertetett vita alkalmával fogalmazták meg egyesek az alsótáb-
lán, hogy korlátok közé kell szorítani a városok szavazatát, mert „méltatlan, hogy
egy város, mely egyetlen kollektív nemest képez, szavazatára nézve egyenlõ legyen
egy egész megyével…” Felmerült az a javaslat, hogy csak a régi városok küldhesse-
nek követet az országgyûlésre, s az is, hogy egy város csak egyet küldjön.149 E régi
városellenes követelésekhez a vármegyei követeknek az 1728–29. évi diétát követõ
fokozatos pars saniorrá válásával társult politikai erõ. A magyar rendiség, követve a
régió általános tendenciáit, a városok országgyûlési szerepének redukálása terén is
kitaposott utakon járt.
* A korszak végére már azért néha elõfordult, hogy kétségbe vonták. Marczali Henrik szerint a tiszai-
ak, hogy „megmutassák, milyen gyönge a papság, néha felszólították, mondjon véleményt, s ha ki-
mondták és az ellenkezett a megyei követekével, kijelentették, hogy egy megye szava többet nyom,
mint az egész papságé” (Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 5.).
** Lakits: Staatsrecht I. 1323. 1724. július 24-én az egyháziak közt nem láttunk egyazon testület, pél-
dául káptalan által küldött, de egymás ellen szavazó klerikusokat, ami felveti annak lehetõségét, hogy
már ekkoriban esetleg úgy tekintették a két (vagy esetenként akár több) követet, mint akiknek együtt
van egy szavazata (700.484 81.). Ezt a hipotézist ellenõrizni a rendelkezésre álló sporadikus adatok
alapján sajnos nem tûnik lehetségesnek, ehhez teljes szavazási listákra lenne szükség. A fejenkénti
szavazásról és a pars saniorról elmondottak alapján viszont világos, hogy a döntéshozatalt tekintve en-
nek a problémának nincs valódi súlya.

Láttuk, hogy a Reichstagban a birodalmi városok kúriájának szavazata nem volt
egyenrangú a választófejedelmek vagy a birodalmi hercegek kúriájának voksával.
Sõt azért kellett küzdeniük, hogy tanácskozási jogukat megõrizzék.150 A vesztfáliai
békében votum decisivumot kaptak ugyan, de ennek tartalma nem volt világos.
1653–54-ben arra törekedtek, hogy ne csak akkor vonják be õket az egyeztetésbe,
amikor a választófejedelmek és a birodalmi hercegek kúriája már egyezségre jutott,
de nem jártak sikerrel. Így a városok nekik esetleg ellentmondó szavazata csak a
császár mozgásterét szélesítette ki, aki a ratifikációkor figyelembe vehette állás-
pontjukat. Természetes módon ez a helyzet szorosabb együttmûködést alakított ki
a városok kúriája és a császár képviselõi közt.151 Morvaországban a köznemesség
csak egy kuriális szavazattal rendelkezett, így itt az arisztokrácia még erõsebb volt,
mint Csehországban (ahol 1620-ig a prelátusok nem rendelkeztek külön kúriával
a huszita idõszak óta), de a két rendi struktúra közös vonásaként a városok itt is,
ott is alárendelt szerepet játszottak.152 Képviselõinek a cseh és a morva rendi gyû-
lésben is csak egy kuriális szavazatuk volt.153 Ebbe az irányba tartott a magyar ren-
di fejlõdés is.
1790-ben a december 7-i 46. ülésen került elõ a szabad királyi városok országgyû-
lési képviseletének ügye. Ekkor öt* új szabad királyi város privilégiumainak a kirá-
lyi propozíciókban szereplõ becikkelyezése ellen foglalt ugyan állást a döntést elõ-
készítõ diétai deputatio (megfelelõen a törvényeknek), de gróf Zichy Károly ország-
bíró az elegyes ülésen így érvelt: „mert ámbátor a’ Városoknak szaporítása az
Országnak azon okból ártalmas lehetne, hogy azoknak Voksai nevekedvén; az Or-
szág-Gyûlésen elõ-fordúló dolgoknak megállításában a’ nevezetesebb résznek
sérelmet okozhatnának, de mivel a Diaetának Rendszabása által minden káros Kö-
vetkezéseket meg-lehet elõzni, az Ország Hatalmában lészen azon alkalmatosság-
gal a Királyi Városoknak Voksait úgy meghatározni, hogy azokbúl sem a’ Törvény-
nek, sem a’ Törvényes Szabadságnak semminémû sérelme ne következzen…”
Az ülésen az ország rendjeinek döntõ része mégis amellett foglalt állást, hogy a
szóban forgó városok ne kapjanak országgyûlési ülést és szavazati jogot „azért,
hogy ezen negyedik Státusnak voksa által, idõvel-is a’ többi Státusoknak voksai
el-ne nyomattassanak”. Ezen utóbb feltételezett eset némelyek számára egészen el-
képzelhetetlen volt, mert ahogy már idéztem, „törvény szerént egy Királyi Várost
nagyobbra venni nem lehetne, hanem tsupán tsak úgy, mint egy Nemes embert, a’
mostani Környül-állásokhoz képest tehát, hogy ezeknek Voksai a’ többi Státusok-
nak Voksait meg-erõtleníthetnék, arról tsak tartani-is képtelenség volna…”154
A döntés a rendek hagyományos politikájával összhangban született, de mind az
országbíró érvei, mind a névtelen felszólaló magabiztossága az erõviszonyok válto-
zását sejteti. 1751-gyel ellentétben 1790-ben a köznemesség képviselõi valójában
már nem tartottak attól, hogy elveszthetik alsótáblai hegemóniájukat, sõt abban is
* Az 1791:30. tc. négy város, Temesvár, Szabadka, Károlyváros és Pozsega szabad királyi városi privi-
légiumait iktatta törvénybe, de az elõterjesztésben még Pécs is szerepelt.

biztosak voltak, hogy ami a döntéshozatalt illeti, õk szabhatják meg a diéta játék-
szabályait. A városok votum curiatumra szorítása ekkor még nem történt meg, ha
nem nagyon sokat váratott is magára. A városok szavazati jogának kérdésében leg-
utóbb Szõcs Sebestyén foglalta össze a szakirodalmi véleményeket, valamint a 18.
század végi, 19. század eleji és reformkori kortársi vélekedéseket. Végül maga is
amellett foglalt állást, hogy az 1825–27. országgyûlésen alakult ki az a rend, amely-
ben a városok együttesen csupán egyetlen szavazattal rendelkeztek.155
Összességében tehát osztom Ereky azon álláspontját, hogy 1790 után törvény-
rontó gyakorlat alakult ki, és a városok szavazati jogát, miként a káptalanokét is,
egyetlen szavazatra korlátozták. Még a királyi tábla tagjai is – mondja – többnyire
vármegyei követként vettek részt a tanácskozásban és a határozathozatalban, mert
azt a vármegyék monopolizálták.*
A káptalani és a városi követek szavazati jogának története eklatáns példája an-
nak, hogy nem a törvény számít: a lényeg annak a politikai erõnek a megléte vagy
hiánya, amely a jognak képes érvényt szerezni. A távollévõk követeinek szavazati
joga a városokéhoz és a káptalanokéhoz hasonló pályát futott be.
A távollévõk követeinek szavazati joga
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk a távollevõk követeinek az ülési jog

mellett a szavazatit is megadta. Rendelkezésében ugyanis a szavazati jog még nem
válik el az ülés jogától, mindenki, aki az utóbbival rendelkezik, az elõbbit is bírja.
(Mint láttuk, ezek elválasztásának nem is lett volna értelme, amikor a 18. századi
szavazások is szinte mind véleménynyilvánítások és nem puszta voksolások vol-
* Ereky: Jogtörténelmi I. 391., II. 11–13. Ezzel lényegében egybehangzó Csizmadia Andor már idé-
zett véleménye, aki szerint a 18. század végéig az alsótáblán mindenkinek egy szavazata van, kivéve a
távollévõk követeit, akik csak tanácskozási joggal rendelkeztek. A 19. században az a gyakorlat alakult
viszont ki, hogy a megyék és a szabad kerületek egy-egy szavazattal rendelkeznek, az egyházi rend és
a városok pedig kollektívan egy szavazattal (Csizmadia: Állam- és jogtörténet [1972] 216.). A városo-
kat illetõen tulajdonképpen helyesnek vélem Kérészy Zoltán álláspontját: a városok követeit az 1608.
évi rendelkezés ellenére a megyék késõbb megfosztották fejenkénti szavazati joguktól. Ez ellen fõleg a
18. század végétõl tiltakoztak, ezért nem is szavaztak, nem adták le kollektív szavazatukat (Kérészy:
Rendi országgyûléseink 55–56.). Szerintem a tiltakozás idõpontja pontosan mutatja a jogfosztásét.
Tévesnek tartom viszont az egyháziak szavazati joga kapcsán kifejtett nézetét, mely szerint a 18. szá-
zad eleje óta van votum curiatumuk (Kérészy: Rendi országgyûléseink 54–55.), illetve, mint már emlí-
tettem, Eckhart Ferenc azon beszámolóját, aki az 1608 utáni diétáról írva lényegében már a reformko-
ri szavazási rendszert ismerteti (Eckhart: La diète 222.), noha késõbb ugyanõ nagyjából helyesen álla-
pította meg: a 18. század vége óta jött szokásba, hogy minden városi követnek összesen egy szavazata
van (Eckhart: Állam- és jogtörténet 23.). Ferdinandy Gejza véli úgy, hogy a városoknak összesen volt
egy szavazatuk. „a mikor már a szavazatok összeszámlálása is elõfordult” (Ferdinandy: Rendi elemek
51.). Lupkovics György szerint is csak votum curiatummal rendelkeztek a városok, és ez ellen
1790-ben emelték fel a szavukat (Lupkovics: A magyar rendi 10.) – azaz szerinte a gyakorlat ennél ko-
rábbi.

tak.) A precedencia kérdése kapcsán a távollévõk követeivel kapcsolatban a decre-
tum kifejezetten ki is mondja, hogy nekik „a vármegyék követei és a káptalanok
után adják meg helyüket, rangjukat és szavazatukat [vota]”. E kérdésben késõbb
vita támadt: a városok elõkelõbb helyre aspiráltak. Követeik a távollévõk követeivel
szemben 1708. március 10-én felléptek a nádornál, mondván, hogy az üléseken kö-
vetett eljárás az egész negyedik rend jogait sérti, amikor „az özvegyek és távollévõ
bárók küldöttei” a rendek közt elõbbre tartják magukat náluk.156
A távollévõk követeinek táblája volt az alsótábla egyik olyan egysége, amely
1712-ben III. Károly hitlevelérõl szavazott.157 Azután, amikor az 1722–23. évi or-
szággyûlésen a felállítandó kerületi táblák székhelyérõl folytattak vitát, a távollévõk
követeinek szavazatai kapcsán ellenvetések merültek fel. Nem a követek számát
vagy voksát, hanem küldõikét kell mérlegelni – vetették fel. Ebbõl az elvbõl pedig
az következik, fejtették ki, hogy a vármegyék követeinek szavazata többet nyom a
latban, mint a távollévõk követeié.158 Ekkor tehát ez utóbbiak egyfelõl még gyako-
rolták szavazati jogukat, másfelõl a felszólalásokban kifejezett voksaik értékét már
a vármegyei követeké alá becsülték – összefüggésben a vármegyei követek politikai
megerõsödésével. Az adóemelésrõl folytatott 1728. július 24-i szavazás alkalmával
a távollévõk követeibõl még 27 szavazott az adóemelés ellen, és 16 mellette.159
A városok és a távollévõk követei az 1722. július 11-én kiküldött sérelem-összeál-
lító bizottságban négy-négy követtel képviseltették magukat: ekkor még nyilvánva-
lóan nem pusztán protokolláris volt a részvételük.160 Ha megnézzük az 1. tábláza-
tot, azt látjuk, hogy csak az 1728–29. évi diétát követõen csökkent protokolláris szint-
re a távollévõk képviselete a vegyes bizottságokban.1790-ben pedig már szemmel
láthatóan megmutatkozott, hogy a távollévõk követei nem teljes értékû alsótáblai
tagok. Június 10-én, a tiszai kerületek ülésén felmerült, hogy amennyiben a terem-
ben nem fér el mindenki, akinek joga van megjelenni, akkor „a távollévõk követei,
akik ezt maguk is akarják, a rácsok mögötti teremrészen kapjanak külön helyet”.*
1790-ben egyes távollévõk követeinek mandátumát bizottság vizsgálta. „Se Szé-
ke, se Voksa ne légyen” – mondták ki a verdiktet, amelynek semmi értelme sem lett
volna, ha a távollévõk követei egyébként nem rendelkeznek szavazattal. Egy másik
eset ugyanerrõl a diétáról gróf Dietrichstein Károly követének megfosztása az ülés
és a szavazat jogától, mert a küldõ nem kapott királyi meghívólevelet a diétára.161
Erõltetett lenne azt mondani, hogy itt csak egy bevett fordulat alkalmazásáról van
szó, s a „se Széke, se Voksa” nem jelentett szavazati jogot, csak ülést – inkább azt
mondanám, hogy a távollévõk követeit megillette a szavazati jog az általam vizsgált
periódus egészében, csak éppen szavazásra a század derekától rendkívül ritkán, jó-
szerivel kivételképpen került sor.
* MOL N56 3. kötet 21. A június 11-i országos ülésen azonban mégsem tettek ilyen értelmû elõter-
jesztést (Naponként-való 18–29.). Egyébként a regensburgi immerwährender Reichstagon is rács vá-
lasztotta le a kisebb politikai erejû városi követek két padját a tanácsteremrõl (Aretin: Das alte Reich
141.).

A távollévõk megfosztása szavazati joguktól (valamint a klérus és a szabad királyi
városok votum curiatumra való szorítása) logikailag egyértelmûen a fejenkénti vok-
solások ismételten gyakoribbá válásához kapcsolódik, s a korszak utánra tehetõ.
A vármegyei követeknek a 18. század derekán kialakuló pars sanior mivolta a véle-
ménynyilvánítással való szavazást tette a 18. századi országgyûlési döntéshozatal
domináns eljárásává, és a voksolás általában szorult háttérbe. Megerõsít ebben
Lakits, aki szerint a távollévõk követeinek az alsótáblán fejenkénti szavazati joguk
van. Állítja ugyanakkor, hogy õk mindazonáltal sohasem döntenek el semmit.162
Olyan joguk volt tehát, amivel semmit sem értek. A diéta tényezõinek átrendezõdé-
se eredményeképpen a század végére a távollévõk követei is abban a helyzetben ta-
lálták magukat, mint a káptalani követek és a városiak.*
A határozathozatalok komplexitása és fejlõdése
Már nemegyszer említettem az alsótáblai szavazást III. Károly hitlevelérõl 1712-ben.

Ez nem zárult le azzal, hogy a táblák „voxait megizenték” a fõrendeknek anélkül,
hogy összesítették volna õket. A hitlevél ügyében késõbb „ismét voxok szedet-
tenek”.** Az esetbõl jól látszik a határozathozatali rendszer lényege: a szavazatok
nem egyszerû igen–nem válaszok szabatosan megfogalmazott kérdésekre, hanem
sokkal inkább érvekkel alátámasztott javaslatok voltak valamely probléma megol-
dására.163 (Így nevezhették votumnak magát a döntést is.164) Nem csoda, hogy néha
forrásaink nem adnak választ arra a kérdésre, miként is döntöttek a votisatio során.
Továbbá a szavazás nem jelentette azt, hogy a kérdés egyszer s mindenkorra leke-
rült a napirendrõl. Több példát is láttunk már második szavazásra. Lányi Pál nap-
lója egyszer secundaria votát említ.165 1729. március 5-én, amint azt már többször
felidéztem, a személynök az „országlakosok” megegyezésével „elégedetlenül” fe-
jenkénti szavazást kért.166
A két tábla egymás közt, illetve a diéta és az uralkodó általában nem elsõ nekifu-
tásra, hanem több lépcsõben jutott egyezségre. Ha a kormányzatnak nem felelt
meg a diéta valamely döntése, kísérletet tehetett a belsõ erõviszonyok megváltozta-
tására, hogy neki tetszõ határozat szülessen, és többször is próbálkozhatott. Jó pél-
da erre az adóemelés mértékének meghatározása. Alku volt ez a javából. Ebben az
összefüggésben a szavazás nem határozathozatalt jelentett, inkább az erõviszo-
nyok állandó szondázását a kormányzat részérõl, amely bizalmi emberei révén a
* Mindezek alapján világos, hogy nem tudok azonosulni azzal az elterjedt szakirodalmi állásponttal,
mely szerint már a 18. században tény volt, hogy a távollévõk követei nem rendelkeztek szavazati jog-
gal (Horváth M.: Magyarország történelme VII. 119–120., Kérészy: Rendi országgyûléseink 53.,
Eckhart: La diète 222., Eckhart: Állam- és jogtörténet 27., Csizmadia: Állam- és jogtörténet [1972]
216.). Holub József óvatosan az 1608. évi törvényi rendelkezés és a reformkorra vonatkozó leírások
közé helyezi el a távollévõk követei szavazati jogának elvesztését (Holub: La Représentation 93.).
** Lányi II. 7. Hasonlóképpen „a szavazatoktól” (a votis) nem léptek vissza a rendek (uo. 20.).

diéta munkáját irányította. Az 1764–65. évi diéta adóemelési vitájában láttuk, ho-
gyan ment ez: megpróbálták mindig feljebb srófolni az adót. De végül is ez a módo-
zat felel meg leginkább a tractatus diaetalisnak. A szavaztatás a kor beszédes termi-
nusával interrogatio volt: az alsótábla tagjait nem egyszeri és végleges döntésre hív-
ták fel, hanem véleményük közlésére.
A 18. századi magyar politikai kultúra egyik jellegzetessége az erõs konszenzus-
keresés, mely egyik oka volt a többségi határozathozatal szinte teljes mellõzésének.
Fejenként ezért csak igen ritkán szavaztak, fõleg egy átmeneti idõszakot jelentõ
diétán, közfelkiáltással többször, de leginkább a vitában megnyilvánuló többség
döntött, méghozzá a pars sanior et potior. Mint láttuk, a 18. század végére kialakult a
vármegyei követek dominanciája.
Szintén többször említettem már az 1728. évi adóügyi vitát. Elõször táblánként
szavaztak az alsótáblán, majd – mivel így nem sikerült dûlõre vinni a dolgot – fe-
jenként. De nem egyszer, hanem többször is, és a fõrendeket a véleménykülönbsé-
gekrõl mindvégig értesítették. A július 24-i szavazás négy óráig tartott.167 Az adó-
emelés ellen szólt az egyik naplóban rögzített 119 állást foglaló többsége, 82 alsó-
táblai tag. A felsõtábla azonban a prímás üzenetével visszautasította a rendek
álláspontját. Azok pedig „õfelsége konkrét elhatározása és abszolút akarata” elõtt
meghajolva beleegyeztek a helytartótanácsi adóemelés összegének felosztásába.168
A határozathozatal ezen állatorvosi lovánál találkozunk táblánkénti szavazással,
mely azonban eredménytelen maradt, és fejenkénti szavazással, mely azonban
nem egyetlen alkalommal történt, hanem a kormányzat újabb és újabb kísérleteket
tehetett terveinek keresztülvitelére. Fejenkénti volt a július 24-i szavazás is, de tud-
juk róla, hogy nem kevesebb, mint négy óráig tartott, azaz véleménynyilvánítás for-
májában történt, s nem az igenlõ, illetve tagadó voksok egyszerû leadásával. A dön-
tés viszont valóban fejenkénti volt, ám a többség mégsem döntötte el a kérdést. A ki-
rály és a mellette álló rendi tényezõk az alsótábla többsége ellenében is átvitték
akaratukat, és a rendek elfogadták a helytartótanácsi adóemelést. A vita késõbbi
szakaszában azután ráadásul további adóemelésre is sor került.
A 18. századi alsótábla tehát határozathozatalaiban nem követett egyetlen vilá-
gos szabályt sem. Nem szavaztak mindig fejenként, noha akadt rá példa, a legtöbb
az 1728–29. évi diéta történetébõl. Közmegegyezéssel határoztak néha, de nem
mindig. Legtöbbször véleménynyilvánítás formájában történt a szavazás, a követek
táblák szerint fejtették ki álláspontjukat. Az ellenkezésnek hangot kellett adni. Re-
ménytelen egyetlen végig érvényes szabályt keresnünk a diétai határozathozatalok
módjára. A gyakorlat változott, s épp ezt a változást lehet analizálnunk, megtalálva
benne a politikai viszonyok módosulásának lenyomatát. Ennek eredményét pedig
abban összegezhetjük, hogy a század derekától kezdve és egyre növekvõ mértékben
érvényesült a vármegyei követek pars sanior volta, ezzel párhuzamosan pedig csök-
kent a többi alsótáblai elem jelentõsége, és mindez késõbb, a századfordulón aztán
intézményesült is.

4.b | A két tábla viszonya
A harmadik részben király és rendiség viszonyát vizsgáltuk, jóllehet az uralkodóval
való szembenállásában az országgyûlés messze nem tekinthetõ egységesnek. Eb-
ben a tekintetben a legfontosabb talán a diéta két táblájának elkülönítése. A hata-
lomnak megoszlását vizsgálva köztük új szektorban figyelhetjük meg a rendiség
18. századi átstrukturálódását.
A kezdeményezési jog
„Tegnap elõtt nagy véletlenül proponálá nálunk a Prímás a Corregentia [társural-

kodóság] dolgát […] leüzentünk a Personalisnak, proponállya [javasolja]; az fel-
üzent, nem lehet […] nagyon apprehendálván a statusok az nállunk történt dolgot
[megsértõdve miatta]”, de késõbb rendesen tárgyalásba vették a kérdést, és maguk
fordultak üzenettel a fõrendekhez.169
A tractatus diaetalis modelljében azt láttuk, hogy az alsótábla birtokolta a kezde-
ményezési jogot.* A fenti, 1741. évi esetben a fõrendek ezt megsértették, majd kény-
telenek voltak visszakozni, átengedni a rendeknek azt a dicsõséget, hogy hivatalo-
san õk kezdeményezzék Lotharingiai Ferenc társuralkodóvá választását. Már az
elsõ vizsgált diéta második ülésén, 1708. március 8-án leszögezte az alsótábla nyi-
latkozata, hogy a kezdeményezés joga nem illeti meg a fõrendeket – s ezt azok el is
ismerték.170 Egy másik alkalommal a fõrendek a Német Lovagrend bekebelezésé-
nek kérdésében bizottságot választottak, s ugyanerre szólították fel az alsótáblát is.
Annak felháborodott válasza ismét kifejtette, hogy erre a felsõtáblának nincsen
joga. Ahogy Zsilinszky Mihály ezt tolmácsolja: „A törvény és a régi szokás azt ki-
vánja, hogy ha bármily ügyben, bármily küldöttség megválasztásának szüksége me-
rül fel, azt elébb a rendek háza választja meg, és azután rendes küldöttség útján hívja
fel a fõrendeket szíves hozzájárulásra. A nádor eljárása felforgat mindent…”171
1712-ben egy esetben a felsõtábla azt indítványozta az alsónak, hogy változtassa
meg a vita tárgyát, és a nemrégiben kézhez vett királyi leirat helyett a királyi propo-
zíciókkal foglalkozzon. Mikor visszautasították õket, a fõrendek elég lekezelõen
válaszoltak vissza: „nyugodjanak […] meg a statusok a felsõ tábla opinioján, és
consentiáljanak, ha pedig nem capacitálhatják a felsõ tábla opinioja iránt magokat,
küldjenek specialis deputatusokat magok közül, a kik elõtt cum rationibus decla-
ralhassak magokat és pro et contra azon deputatusokkal discurálván nyugtassák
meg elméjüket a nemes Statusoknak…” A rendek viszont megüzenték, hogy „már
* Ezen a véleményen van példának okáért: Pauler: Alsó-Tábla 1005., rá hivatkozva Kérészy: Rendi
országgyûléseink 48–49., illetve Salamon: Az 1741–iki 116. és Holub: La Formation 358. Egyébiránt
Lengyelországban sem a szenátus, hanem a követek háza rendelkezett a törvénykezdeményezési jog-
gal (Ring: Lengyelország 136.).

egyszer megizent resolutiojoktól nagy, sok és fontos okokra nézve teljességgel nem
recedálhatnak ‘s nem is recedálnak”. Ezen pedig a felsõtábla „megnyugovék”,172
amivel a rendek magabiztosságát igazolta, nem pedig a maga lekezelõ tónusának
megalapozottságát.
Ez a konfliktus a fõrendeknek abból a kérdésébõl eredt, hogy a királyi elõterjesz-
téseket vagy a királyi leiratot vitassák-e meg elõször. Õk az elõbbi mellett tették le a
voksukat. Egy másik, szintén 1712. évi esetben egy ügyrendi típusú kérdésben for-
dult a fõrendekhez a határozatlan alsótábla. Érdemi válasz helyett azonban a felsõ-
tábla rámutatott a „követendõ rendre”, hogy az alsótábla elõbb válaszoljon a saját
maga által felvetett kérdésre, és „miután közölték szavazatukat a felsõtáblával, fog
végül az határozni…”173
Ezek az epizódok az alsótáblát a kezdeményezési jog szilárd birtokosának mu-
tatják – már a tárgyalt korszak elején. Ez azonban nemcsak hogy korábban* nem
volt mindig így, de késõbb sem, sõt még ekkoriban sem érvényesült minden alka-
lommal. 1712 májusában a fõrendek indítványozták katonai, gazdasági, közigaz-
gatási és igazságügyi reformok bizottsági felvázolását – az alsótábla csak hozzájá-
rulását adta, azt is vonakodva.** Érdemes ugyanakkor általánosságban véve is gór-
csõ alá vennünk a rendek és a fõrendek viszonyát.
A 18. század eleji állapot
Eckhart Ferenc úgy véli, hogy a 16–17. században, de még a 18. század elsõ felében
is sokkal nagyobb befolyást gyakorolt a tárgyalásokra a felsõtábla, mint az alsó.***
Málnási Ödön a század elsõ harmadában a rendek és a fõrendek közti viszonyt még
úgy jellemzi, hogy az országgyûlési követek egy része (kivéve talán az alispánokat,
mert azok követi kiküldetése természetesnek számított) saját megválasztása ellen
* Timon Ákos a 16. századról azt írja, hogy a királyi propozíciókat elõször a fõurak tárgyalták meg,
aztán a köznemesek, a késõbbi alsótábla (Timon: Alkotmány- és jogtörténet 659.).
** Szabó D.: Az állandó hadsereg 362., Kónyi: A rendszeres bizottság 145., Ember: Az országgyûlések
392. A fõrendek május 28-án gróf Csáky Imre kalocsai érsek mellé hat tagot állítottak, majd a rendeket
is tagok delegálására kérték, akik másnap adták beleegyezésüket (Lányi naplója alapján Bónis: A bíró-
sági szervezet 57–58.).
*** Eckhart: Állam- és jogtörténet 25. A két tábla egymáshoz való viszonyának megváltozását
Eckhart Ferenc csak a 19. századra teszi. Az alábbiakban ennek a tételnek a cáfolatára teszek kísérle-
tet. Nem szeretném viszont azt a benyomást kelteni, hogy az alsótábla az általam vizsgált korszak
elõtt teljesen el lett volna nyomva, s e helyzetbõl vezetett volna meredeken felfelé ívelõ, de egyenes út
az 1790–91. évi dominanciájához. Ahol a szokásjogra támaszkodhattak, ott a rendeknek már a 17.
században is szilárd pozícióik voltak. 1637. december 2-án a sérelem-összeállításba nem engedték be-
leszólni a fõrendeket: „Noha volt kívánsága az az uraknak, hogy az püspöki és úri rend közûl is legye-
nek compilatorok, de ez a kivánság csak abban marada.” (Berényi 128.) Itt jegyzem meg, hogy a feje-
delmi kor Erdélyének országgyûléseiben is a nagyurak domináltak, akik a fejedelem tanácsában ül-
tek, s néha „tanácsi rendnek” is nevezték õket (Trócsányi: Az erdélyi 43.).
4.b A két tábla viszonya 321

korteskedett, mert nem szívesen mentek az alacsony napidíjért az országgyûlésre,
„azon urak gyülekezetébe, ahol õk annyira eltörpültek”.174
Hiba volna tehát csupán a kezdeményezési jogból kiindulva ítélni meg a két táb-
la század eleji viszonyát. Szintén az 1712. évi országgyûlésen ugyanis más tekintet-
ben, s ráadásul jóval fontosabb ügyben a fõrendeket kifejezetten erõs pozícióban ta-
láljuk. Az említett reformbizottság kiküldése ügyében nemcsak nyomást gyakorol-
tak az alsótáblára, hogy fogadja el az általuk szorgalmazott reformjavaslatokat,
hanem nyíltan meg is fenyegették annak tagjait.
1712. június 11-én elõbb kapacitálták õket, aztán dicsérték döntésüket, hogy
nem vetik el végleg a javaslatokat, rögtön hozzátéve, hogy legjobb lenne azokat már
másnap felküldeni a királynak. Aztán felvetették annak lehetõségét, hogy ezeket õk
külön, a maguk nevében felterjesztik. Június 13-án azzal a javaslattal álltak elõ,
hogy terjessze mindkét tábla a király elé saját változatát, aki aztán dönthet, meghagy-
ja-e a régi gyakorlatot, vagy bevezeti az újítást. Ezen a napon gróf Nádasdy László
csanádi püspök, aki a felsõtábla üzenetét a rendeknek megvivõ küldöttséget vezette,
kijelentette, hogy „a nemesek akkor sem tudnák meggyõzni a fõrendeket, ha Sala-
mon bölcsei volnának”. Ezen hajlíthatatlanság mögött az a feltételezés húzódott
meg, hogy a felsõtábla és a király törvényt hozhatna a rendek beleegyezése nélkül is.
Ezt a feltevést egy másik ügy kapcsán a gyõri püspök tíz napra rá nyíltan ki is fej-
tette. Arra buzdította a rendeket, hogy adják beleegyezésüket a dézsma ügyében a
javaslathoz, hiszen „ha nem akarnak beleegyezni, a mágnás uraknak az a szándé-
ka, hogy benyújtják [ezeket] Õfelségének, kérve jóváhagyását és hogy kegyesen ik-
tassa õket törvénybe, melyet meg fognak kapni; ha két rend megegyezik, vélemé-
nyük (mely egyébként egyensúlyban van a másik kettõével) nagyobb súllyal fog bír-
ni, ha hozzá járul a kegyes királyi jóváhagyás súlya”. Ez azonban viszonylag ritkán
történt meg, és ebben az esetben is a fõrendek próbáltak még az utolsó pillanatban
is kompromisszumot elérni a rendekkel, s csak az alsótábla visszautasítását követõ-
en nyújtottak be két külön feliratot III. Károlynak július végén.*
A felsõtábla 1712. évi erejét legjobban nem a rendek kezdeményezési jogának
csorbítása vagy az mutatta, hogy a királyhoz a rendektõl elkülönülve intéztek fel-
iratot, hanem az a feltevés, hogy az alsótábla ellenzése dacára is törvényt alkothat-
nának a királlyal. Nem csoda, hogy ekkortájt az alsótábla is „a mágnás urak maga-
sabb méltóságáról” beszélt.175
Mintha ezt tükrözné egy másik döntés is. Debrecen szabad királyi városi jogai-
nak becikkelyezéséhez 1715-ben a klérus azt a feltételt szabta, hogy ott a katoliku-
sokat fogadják be. A május 6-i ülésen az alsótáblán a többség hiába volt amellett,
hogy Debrecen feltétel nélkül kapja vissza jogait, a klérus és még néhányan ellent-
mondtak. Az országgyûlési döntés nem volt pozitív, mint késõbb lett volna, hanem
* Lányi II. 15., 20–24., 32–34. Vö. Kónyi: A rendszeres bizottság 147., Bónis: A bírósági szervezet
62–64. A fõrendek már június 6-án azzal fenyegetõztek, hogy a systemát a maguk részérõl mindenkép-
pen felterjesztik III. Károlynak (Lányi II. 20.).

– mivel a fõrendek az alsótáblai kisebbség álláspontjára helyezkedtek – Debrecen
szabad királyi városi jogállását az említett feltételt szabó záradékot is tartalmazó
articulussal iktatták törvénybe.176
Ami pedig a két tábla külön feliratát illeti, a juridicum ügyében felterjesztett kü-
lön alsó- és felsõtáblai felirat nem volt egyedi eset, noha akkor a fõrendek még azzal
is gyõzködték a rendeket: még sohasem fordult elõ, hogy a két tábla ne egyezett vol-
na meg egymással.177 Hogy ez a korábbi idõszakra valóban igaz volt-e, s hogy az
1712. június 13-i volt-e az elsõ eset, nem tudom, de késõbb biztosan követték má-
sok. Szintén külön iratot készítettek a táblák ugyanezen a diétán két évvel késõbb:
1714. november 7-én az alsótábla, 11-én a felsõtábla szövegezte meg észrevételeit a
leiratra s a sérelmeket.178 Ha üzenetekkel nem lehetett megegyezni a diétán, akkor
a fõrendek többször is külön feliratot küldtek a királynak, írja Marczali is.179
1741-ben a rendek azt fontolgatták, hogy amennyiben végképp nem tudnak
megegyezni a felsõtáblával, külön küldöttséget menesztenek Mária Teréziához.
Ügyük szószólójául nem mást akartak megnyerni, mint Lotharingiai Ferencet, mi-
után a nádor és a prímás visszautasította õket.180 Ez utóbbi eset már ugyanannak a
fegyvernek a megfordítása és alkalmazása a rendek által a fõrendek ellenében. Az 1.
táblázatból a vegyes bizottságok összetételére nézve már megállapítottuk azt a ten-
denciát, hogy a 18. század folyamán a fõrendek aránya csökkent bennük. Ez csak
esetleges, bizonytalan eredmény, s mindenesetre formai jegy. De vajon érdemben is
igazolható-e a felsõtábla jelentõségének csökkenése?
A század közepi átmenet
1728. augusztus 31-én a királyhoz küldendõ követségbe a felsõtábla részérõl gróf

Pálffy János horvát bánt, az alsótábla részérõl pedig Zichy Ádám nádori ítélõmes-
tert jelölték. Az elõbbi egészségi állapota miatt nem vállalta a jelölést, a felsõtábla
által a helyébe választott gróf Csáky Zsigmond tárnokmester személye viszont a
rendeknek nem volt megfelelõ. Indítványozták, hogy még valakit adjanak Csáky
mellé, és Esterházy József grófot javasolták. A fõrendek azt felelték, hogy õt „bizo-
nyos súlyos okok miatt” nem küldhetik, de részben engedve végül gróf Esterházy
Ferencet is delegálták.181
A rendek beleszóltak tehát a fõrendek küldötteinek kiválasztásába, ami elég erõs-
nek mutatja õket velük szemben. Különösen egy másik napló szövege alapján tû-
nik ez így: a szerzõ nem mondja, hogy a rendek Esterházy Józsefet Csáky mellé ja-
vasolták a követségbe, csak annyit, hogy Esterházy „szükségeltetik” a delegációba.
A felsõtábla válasza ezen forrás szerint Csáky és Esterházy Ferenc gróf kijelölése
volt.182 A „beleszólásnak” már a ténye is sokatmondó, de pár nappal késõbb egyene-
sen sikeresnek láthatjuk a rendi intervenciót egy hasonló ügyben.
Amikor szeptember 18-án ismertetett leiratuk szerint a királyi biztosok mind-
össze 78 701 forint beszámítását ígérték, az alsótáblán „egyhangúan kiáltottak fel,
hogy többet nem kell a pontokról szóló leiratot kergetni és azért folyamodni [a kirá-
lyi biztosoknál], azt õfelségétõl kell kérni”. Erre kérik a nádort, vagy ha nem vállal-
ja, akkor a prímást és gróf Esterházy Józsefet. Az elõbbi köszvénye miatt mentette
ki magát, a prímás már otthagyta az ülést, így egyhangúan Esterházy királyi udvar-
mestert delegálták.*
Ugyanezen az országgyûlésen, 1728. december 3-án történt, hogy a fõrendek az
ingyenmunka kérdésében küldöttség útján sürgették a megegyezést. „A személy-
nök úr azt felelte, hogy már hétszer nyilatkoztak a rendek arról, hogy a korábbiak-
tól [ti. korábbi döntésüktõl] nem akarnak visszalépni.”183 Az eset mind arra nézve
figyelemre méltó, hogy a fõrendek nem nyugodtak bele a rendek visszautasításába,
és nyolcadszor is kísérletet tettek az alsótábla álláspontjának megváltoztatására,
mind pedig abban a tekintetben, hogy a rendek nyolcadszorra is elutasították õket.
Az epizód patthelyzetet mutat, a két tábla nagyjából hasonló politikai súlyát, amire
az ekkor és szinte csak ekkor feltûnõ fejenkénti szavazások is utaltak. Ez az ország-
gyûlés amolyan köztes helyzetet foglal el a rendiség belsõ fejlõdésének történetében
– a harmincas évektõl már a rendek dominanciája felé billen a mérleg, elõbb talán
lassan és alig észrevehetõen, de immár visszafordíthatatlanul.
1736-ban III. Károlynak a concursus összehívásának ügyében a Helytartótanács-
hoz intézett leirata pontosan megszabta a résztvevõk körét. Minden megyétõl egy-
egy követet kért, miközben csak hat városi követ, négy prelátus, hat országos és udva-
ri fõméltóság, hat gróf, két báró és a hétszemélyes és a királyi tábla további tagjai ke-
rültek a meghívandók listájára.184 Az összes résztvevõi csoport korlátozott jelenléte
mellett a vármegyék teljes jelenléte árulkodó: ekkor az uralkodó ennek már szüksé-
gét érezte, nem gondolta tehát, hogy legitim lehetne egy olyan adómegajánló gyûlés,
melyen nem képviselteti magát Magyarország minden vármegyéje. Ebben a moz-
zanatban az egyik legkorábbi, de világos jelét pillanthatjuk meg annak, hogy a vár-
megyék politikai súlya a század derekán kétségtelen növekedésnek indult.
1741-ben a Mária Terézia birodalmát ért támadások miatt a magyar rendek pozí-
ciója különösen kedvezõ volt uralkodójukkal szemben. A rendiség táborán belül a
hitlevél vitája a fõrendeket szilárd pozícióban láttatta, az alsótábla szokásos ellen-
zékisége ellenére lényegében érvényesítették aulikus irányvonalukat: a módosítá-
sok, mint láttuk, törvénycikkekbe szorultak. A felsõtábla volt az egyik kerékkötõje a
rendek által szorgalmazott reformoknak is (például javasolták a Helytartótanács
eltörlését és helyén egy tisztán magyarokból álló minisztérium felállítását, hogy
Mária Terézia ezen keresztül intézze a magyar ügyeket, és hogy azt vonják be a bi-
rodalom Magyarországot is érintõ ügyeinek konferenciai tárgyalásába is).185 Lotha-
ringiai Ferenc társuralkodóvá való kinevezése kapcsán a fõrendek ugyancsak egy-
értelmûen aulikus állásponton voltak, az alsótábla pedig a rendi ellenzékiség plat-
formján állt.186
* 700.484 147. Másik forrásunk szûkszavúan csak annyit mond, hogy „küldöttség útján fognak kérel-
mezni” (700.482 102.).

Ezen a diétán többször is találkozunk egyes fõurak külön „konferenciáival”. Pél-
dának okáért június 3-a és 11-e közt nem tartottak országos ülést, csak kerületit, és
ekkor a prímás szállásán egyes bárók és püspökök háromszor is konferenciára gyûl-
tek össze.187
Amikor azonban ugyanezen a diétán a felsõ- és az alsótábla abban a kérdésben
került szembe egymással, hogy ragaszkodjanak-e újabb felirattal korábbi határoza-
tukhoz, vagy csak „a favorabilis resolutiókat redigállyák articulusokban”, a fõren-
dek már nem voltak urai a helyzetnek. A konfliktus két egyenlõ fél összecsapásának
tûnt: „egész tegnapig rettenetes nagy collisio [összeütközés] volt az Statusok és
Proceresek között”. A rendek pedig az inszurrekció módozata megszabásának
fegyverét tartva kezükben korábban ismeretlen magabiztossággal léptek fel: „már
erõt vettünk a Nagyokon; bár eddig is ezt követtük volna”.188
Nemcsak a fõrendek továbbra is jelentõs hatalmát láthatjuk tehát ezen az ország-
gyûlésen, hanem a rendek újdonságszámba menõ önálló hangját is hallhatjuk,
amely mögött Salamon Ferenc nemzedékváltást sejt: „…a követek házában egy
újabb elevenebb, törekvõbb nemzedék foglalta el az 1723-diki követek padjait, s ezt
kormányoznia a személynöknek több fáradságába került és ügyességét inkább pró-
bára tette, mint elõdeiét […] A felsõ- házban is voltak olyan ifjabb és hevesebb ta-
gok, kiknek liberalismusával az öregek minden olykori iparkodás mellett sem bír-
tak lépést tartani […] Majd minden vélemény talált ellenvéleményre; […] a köve-
tek nem hajoltak meg vakon egy Pálffy országbíró, egy Esterházy bán s annál
kevésbé az ugyszólván szélsõ jobbon volt egri püspök elõtt, sem nem engedék
könnyen kiforgatni magokat az ügyes és hajlékony személynök által…” Az említett
Esterházy József horvát bán panasza világosan mutatja a fõrendek tekintélyveszté-
sét (azaz más szemszögbõl a rendek önállósodását): míg régen „egy-egy jeles-eszû
ember”-re úgy hallgattak, „mint valami orakulumra”, most a beszédét sem fejezhe-
ti be az ember, máris húszan szólnak.189 (Pedig az elõzõ diétán láttuk, hogy iránta a
rendek különleges bizalma nyilvánult meg.)
A 36 éves Károlyi Ferenc gróf így írt apjának: „Nekem az vala csak álmélkodá-
som, hogy bémenvén közikben, az eöregek számában találtam [magam] az sok idõ
vagy magaviselés szerint való ifjuság közt; könyveim hogy ki nem csordultak, mi-
dõn az ország oszlopai s feõ tagjaiban lett változást szemléltem.”190 Ennek alapján
Éble Gábor a nemzedékváltás egyik fontos tényezõjére mutat rá: a régebbi fõneme-
si vezetõ csoport kiöregedésére. „Hisz ez az országgyûlés éppen arról volt híres,
hogy – fõleg a fölsõ táblán – csupa aggastyánok vitték benne a vezérszerepet s maga
az elnök: Pálffy János gróf, 78 éves és olyan beteges volt, hogy nem egyszer magán-
lakására hívta össze a fõrendeket és ágyból praesideált [elnökölt] nekik.”191 Ifjabb
Barta János elmondja, hogy a negyvenes években ez a politikusgarnitúra (Pálffy ná-
dor, Esterházy Imre prímás, Esterházy József országbíró, Károlyi Sándor) kihalt, s
a helyükre kerülõ újak (Batthyány Lajos vagy Grassalkovich Antal) már nem élvez-
ték a köznemesség bizalmát, õket nem fogadták el vezetõikként.192 Heckenast
Gusztáv szintúgy az 1708–15., illetve 1722–23. évi diétákon vezetõ szerepet vivõ re-
former fõnemesség (Károlyi, Csáky Imre) letûnését emeli ki a politikai színtér át-
strukturálódásának (az õ értelmezésében a „nemesi látóhatár beszûkülésének”) té-
nyezõi közül.193
1741-ben a koronaõr-választás kapcsán az alsótábla kísérletet tett a szokás adta
kereteknek a maga elõnyére történõ megváltoztatására. Június 23-án a személynök
azt indítványozta, hogy „a szavazásra ne vegyes ülésen kerüljön sor, hanem a ren-
dek külön válasszanak”. A felsõtábla azonban visszautasította õket, arra hivatkoz-
va, hogy a szokásjog elegyes ülést ír elõ. A rendek át is vonultak hozzájuk a válasz-
tás lebonyolítására.194 Ugyanazt láthatjuk, mint 1637. december 2-án vagy 1712-ben
a kezdeményezési joggal kapcsolatban többször is, csak éppen fordított felállásban:
ha a két tábla közül a gyengébb fél a szilárd szokásjogra támaszkodhat, képes meg-
védeni pozícióit.
A 18. század derekán az egyik legfontosabb kérdés az adóé volt, és adóemelés cél-
jából a diéta döntését kellett kérni. Itt pedig nemcsak hogy a felsõház nem volt már
olyan erõs, mint az alsó, hanem a vármegyei követek vezetõ szerepe is nyilvánvaló
lett, különösen 1764–65-re. Az õ többségüket kellett ennélfogva megnyernie a kor-
mányzatnak, hogy céljait elérhesse.
Ide illeszkedik tulajdonképpen Nógrád vármegye már említett követelése, hogy
az üzenetvivõ alsótáblai deputációk tagjai hadd ülhessenek le a felsõtábla üléster-
mében, miként azt a felsõtáblai deputátusok megtehették. Az 1751. évi diéta elején,
még mielõtt az ülések megkezdõdtek volna, a nógrádi követek utasításukhoz híven
támogatást kértek és kaptak is a vasi, borsodi és szabolcsi követektõl, jóllehet ezek
instrukciója nem szólt ilyenrõl. A megkeresett személynök szintén támogatását
ígérte. Az érintettek a fõrendek ellenkezésére számítva egy nádori ítélõmesternél
gyûltek össze, hogy hat pontban kidolgozzák javaslatukat. Ezek szerint 1. annak,
hogy a fõrendek és köznemesek nemessége azonos, ellentmond, hogy a mágnások
üzenetvivõ küldöttsége ülve, az alsótábláé állva szónokol; 2. a rendek a mágnások-
kal egyenrangúak, „egyenlõ joggal, jogcímmel és szavazattal gyûlnek össze”; 3. meg-
különböztetésüket nem lehet semmilyen törvénybõl levezetni, sõt éppen fordítva
lenne logikus; 4. rendek és fõrendek úgyis együtt ülnek a közös deputációk és a ve-
gyes ülések alkalmával; 5. az alsótábla képviselõi méltók hivataluknál fogva az ülõ-
helyre; 6. kívánatos a diétán a lelkek közeledése, melynek ez a különbségtétel az
ellenkezõjét hozza létre. A négy vármegye képviselõi úgy döntöttek, hogy ha javas-
latukat a fõrendek elutasítják, azt nyilvános indítvány formájában fogják megismé-
telni. Négy alispán kereste meg ezt követõen a felsõtábla elnöki székét betöltõ or-
szágbírót, aki azt felelte nekik, hogy a maga részérõl mindent meg fog tenni e rendi
kívánság teljesítése érdekében, de döntést egymaga nem, csupán a teljes tábla hoz-
hat majd az ügyben.*
* 700.468 33–36. Nem tudok többet a javaslat sorsáról, de úgy vélem, hogy ezen kísérlet a meggyökere-
sedett szokás ellenében kudarcra volt ítélve. Ezt valószínûsíti az is, hogy nem hallottam a korábbival
ellentétes gyakorlat érvényesülésérõl a késõbbi idõszak kapcsán sem.

1764–65-ben az 1751. évi adóemelés eltörlését követelõ alsótábla azzal érvelt,
hogy azt csak a következõ, három év múlva tartandó diétáig szavazták meg, s az or-
szág már eddig is 13 évig fizette. A felsõtábla egyetértett abban, hogy az adóteher el-
viselhetetlen, de más módozatokat indítványozott a jobbágytelekre nehezedõ ter-
hek enyhítésére. Amikor azonban a rendek ezeket kigúnyolták, mondván, hogy
nem száz, de még tíz forintot sem eredményeznének, a felsõtábla csatlakozott ál-
láspontjukhoz. Ugyanez történt a királyi propozíciók másik fele kapcsán is. Rövid
vita után a fõrendek elfogadták az alsótábla azon nézetét, hogy a nemesi felkelés in-
tézményéhez nem szabad hozzányúlni.* Az adóemelésrõl folyó vita második sza-
kaszának részletei mind az alsótáblának a felsõnél nagyobb politikai súlyát de-
monstrálják: a teljes felsõtábla és az alsótábla bizonyos elemei már régen az adó-
emelés mellett voltak, amikor a mérleg még mindig nem billent a király adóemelési
kívánsága felé. Mindez még akkor is az alsótábla hatalmi túlsúlyát valószínûsíti a
fõrendekkel szemben, ha tekintetbe vesszük a Kollár könyve által keltett különleges
helyzet utóhatásait is. Ahogy egy kortárs fogalmazott: „Maguk a fõrendek is tudják,
hogy az õ személyes szavazataik súlyokra nézve egyáltalában nem mérkõzhetnek
az egész vármegyéket képviselõ követek szavazatával.”**
Ezért tartom már üresnek a fõrendeknek azt az 1764-ben megfogalmazott fe-
nyegetését, hogy veszedelmes következményei lehetnek, ha a rendek arra kénysze-
rítik a felsõtáblát, hogy elszakadjon tõlük.195 Már nem 1712-t írtak, és az 1764. évi
adóemelés úgy történt meg, hogy az alsótáblán is „többséget kapott” a javaslat. A
két tábla viszonya ekkor már egészen más színben tûnik fel, mint fél századdal ko-
rábban.***
1728–29-ben a telek adó alóli mentességének biztosítására irányuló harc diadal-
mas vezérei még nem vármegyei követek voltak, hanem Esterházy József országbí-
ró és Zichy Ádám ítélõmester.196 Az 1764–65. évi diétán azonban, amikor Mária Te-
réziának azt tanácsolták, hogy az ellenzék vezetõit hívja meg a diétai tárgyalások
elõtt, a névsor már csupa vármegyei követ nevét tartalmazta: Takács Pozsony me-
gyei, Bacskády nyitrai, Darvas és Balogh nógrádi, Baranyi bihari, Bezerédj gyõri,
* Soós 382–383. Az 1764–65. évi diéta adóemelési vitája elsõ szakaszának egyéb részletei is a felsõház
gyengébb pozíciójáról árulkodnak az alsóval szemben. Lásd: Horváth M.: Az 1764-ki 392–394.
** Idézi Horváth M.: Magyarország történelme VII. 217. A vármegyei követek a középkor óta a távol-
maradók teljes körû képviselõiként jelentek meg (cum plena facultate absentium) (Holub Józsefet idé-
zi Bónis: Powers of Deputies 172.).
*** Az is igaz azonban, hogy Horváth Mihály nemcsak az 1722–23. évi országgyûlés igen sok várme-
gyei követét tartja a fõurak kreatúráinak, de az 1764–65. évi diéta megyei követei közül is sokról állítja
ezt, s minden bizonnyal nem ok nélkül (Horváth M.: Magyarország történelme VII. 116–118.,
362–363.). Ember Gyõzõ is úgy véli, hogy megalapozott volt az államtanács tagjainak az a véleménye,
hogy az alsóház politikai viharait a fõrendek szították (Ember: A barokk 146.). Úgy vélem, hogy való-
ban azok voltak ugyan a legnagyobb „viharok”, amelyekben a fõrendek és a rendek együtt védték a
rendi álláspontot (különös tekintettel a rendi kiváltságokra), de a rendek ellenzéki kiállása nem válto-
zott attól, hogy a fõrendek esetleg más álláspontot foglaltak el. (Lásd errõl a korábban felidézett adó-
emelési vitát!)

Tiszta abaúji, Ráday Pest megyei, Luby liptói, Forintos és Jaksics zalai, Szatmáry
borsodi és Dobay szepesi követét.197 Marczali Henrik listája a vármegyei ellenzék
vezéreirõl jóval rövidebb, és nem is csupán a fenti nevekbõl van válogatva, egyben
azonban megegyezik az imént idézett névsorral: csupa vármegyei követ neve áll
rajta.* De talán még jobban árulkodik a vármegyék megnövekedett befolyásáról az,
hogy Mária Teréziának nyolc további vármegyei követet kellett meghívnia a királyi
tábla négy tagja mellett, mert a királynõ a feltûnés elkerülése végett nemcsak az el-
lenzéki vezetõket akarta meghívni, hanem a kormányzat kívánságait megadni haj-
landó, illetve a magukat még el nem kötelezett hangadókat is.198
A századvég
A 17. században a Berényi-napló tanúsága szerint szokásban volt a felsõtáblát

„Urak”-nak, az alsót „Ország”-nak nevezni.199 A felsõtáblát az 1715. évi decretum
egy helyt „a fõpap, báró és mágnás urak”-nak nevezi.200 A 18. században azután a
legelterjedtebb megnevezés a felsõtáblára a proceres vagy magnates, az alsóra pedig
a status et ordines vagy status et ordines regni.201 A felsõtábla címzése pedig éppúgy
excelsa volt, mint a kancelláriáé vagy a Helytartótanácsé. 1790-ben ezt már nem tûr-
te a rendek megnövekedett öntudata: „egyes Értelemmel meg állapodtak a’ Statu-
sok, és Rendek abban, hogy mivel az egész egybe-gyûlt Ország, Tekintetes, Nemes
Hazának neveztetik, annak egyik része helytelenül neveztetnék Felséges Táblá-
nak: azért ezen eddig szokásban vólt Nevezés helyett, a’ Követek most, és követke-
zendõ idõkben, mindenkor Tekíntetes Elsõ-Táblának nevezzék a’ fõ Rendek Gyü-
lekezetét…”202
Más eset is van rá, hogy a rendek szimbolikus téren is lépéseket tettek a fõrendek-
kel való egyenlõség elérésére. A következõ diétán, tehát 1792. május 31-én I. Ferenc
koronázása kapcsán Sopron követe kérte, hogy az ország zászlainak hordozásában
a fõrendek mellett hadd vegyenek részt a rendek képviselõi is, „hogy mivel a’ M. Fõ
Rendek a’ Nemessekkel egyenlõ Szabadsággal élnek, és az Ország védelmezése-is
mindeniket egy-formán illeti”. A személynök hiába igyekezett idõhiányra hivat-
kozva késõbbre halasztani a hagyományos eljárást módosító kérés megvitatását,
kénytelen volt az instanciát a nádorhoz továbbítani, mivel „számossan a’ Státusok
közûl továbba-is sürgették”.203
1790–91-ben a fõrendek körében is erõs volt az ellenzékiség. Árulkodó ugyanak-
kor, hogy a valódi vezetõ szerepre áhítozó fõurak az alsótáblán és a kerületi ülése-
ken szerepeltek. Mint láttuk, 1790-ben Hajnóczy arra igyekezett rábírni a mágná-
sokat, hogy mondjanak le személyes szavazati jogukról. Cserébe azt ígérte, hogy
ezáltal alkalmassá válhatnak a vármegyei követség viselésére.204 Az 1790–91. évi or-
* Baranyi (bihari követ), Szüllõ pozsonyi alispán és Tiszta (abaúji követ) (Marczali: Magyarország
története 293.).

szággyûlésen több arisztokrata is választotta a politikai szereplés ezen útját – anél-
kül, hogy bármiféle kiváltságról lemondtak volna. Többen ugyanis vármegyei kö-
vetté választatták magukat. Elõször 1790-ben jelentek meg arisztokraták várme-
gyei követként (gróf Fekete János, gróf Illésházy István, báró Podmaniczky József),
majd 1792-ben újra (gróf Teleki László, gróf Fekete János, báró Vay Miklós, báró
Perényi István).* Ezeket a fejleményeket igencsak árulkodónak tartom a diéta poli-
tikai súlypontjának áthelyezõdésére nézve.
Mályusz Elemér szerint a diéta vezetõ csoportja köznemesekbõl és fõnemesek-
bõl állt ugyan, de a protestánsok voltak benne a meghatározók, „s a katolikus fõ-
urak sokszor csak bábuk a kezükben”. Mint már idéztem, szerinte két köznemes,
Vay József, ócsai Balogh Péter, és egy arisztokrata, báró Podmaniczky József vezet-
te a poroszokkal kapcsolatba lépõket.205 A szabadkõmûvesség Magyarországon
nem a nemesség és a polgárság elválasztásához, hanem a fõ- és köznemesség közti
társadalmi válaszfalak lebontásához járult hozzá, írja Mályusz.206
1790. június 18-án hosszú vita után a felsõtáblán a többség letette az esküt. A mág-
nások közül nem esküdött a horvát bán, gróf Erdõdy és Forgách Miklós (utóbbi
azért nem, mert ezt vármegyéjében már megcselekedte). A fõpapok közül viszont
csak négy címzetes püspök tette le az esküt, megyéspüspök egyetlenegy sem.207 Az
eskü a mágnásokat a köznemességgel való „egyetértésre”, azaz együttmûködésre
kötelezte.208
A 18. század elsõ felérõl író Bónis György szerint sohasem volt közös szavazás,
ezért a mágnásoknak nem kellett félniük az alsótábla számbeli túlsúlyától.** A ve-
gyes ülések hirtelen megszaporodása az 1790–91. évi diéta alkalmával felvetette a
közös döntéshozatal problémáját. Az 1790. szeptember 5-i ülésen az derült ki, hogy
az egész országgyûlésnek a döntéséhez elegendõ volt a rendek konszenzusa.209 Az
Assemblée Constituante megalakítása felé mutat a vegyes ülések gyakorisága. Jezer-
niczky ócsai Balogh Pétertõl kölcsönzött érve emellett így szólt: a törvényhozás
„úgy is a nemzet felsége alapján egészen a karoknál van”.210 Mályusz Elemér meg-
fogalmazásában: „A felsõtábla, amely 1741-ben meg tudta akadályozni, hogy a
köznemesség Mária Teréziát új hitlevél kiadására kényszerítse, most tekintélyét
vesztve a legcsekélyebb akadályt sem gördíti a köznemesség terveinek megvalósítá-
sa elé, úgy hogy csak egy nagyon elenyészõ töredék, egy-két ember – pártnak nem is
nevezhetõ – próbál: nem ellenállni, hanem óvatos klauzulákkal megvédeni a fel-
ségjogokat.”211 Ez volt legalábbis a tipikus helyzet a diéta elsõ szakaszában. De ké-
sõbb, a reichenbachi megállapodás után sem fordult teljesen a kocka. Az 1791. már-
cius 5-i vitában egy kérdésben elõször a prímás foglalt állást, majd a személynök,
* Lásd a 20. függeléket!

** Bónis: Die ungarischen Stände 299. Arra azért láttunk példát, legalább egyet 1709-bõl, hogy az al-
só- és a felsõtáblán fejenként leadott szavazatokat összeadták, s ennek alapján hirdettek határozatot,
azaz ha nem is technikailag, de lényegileg közös szavazásra került sor. Igaz azonban, hogy ez kivéte-
les volt, ahogy általában a fejenkénti voksolások, amelyek az 1728–29. évi diétát jellemezték.

azután a vármegyei követek egyik hangadója, Jezerniczky Károly. Jellemzõ, hogy
az elnöklõ országbíró lényegében ez utóbbi javaslatát terjesztette elõ – és a diéta azt
is fogadta el.212
Nem egy ellenzéki szellemû vármegyei követ mondta 1790 szinte forradalmi
hangulatában, hanem egy aulikus közjogász állította a századfordulón, hogy „a
vármegyei, szabad királyi városi és más kiváltságos kerületi követek a királlyal egye-
sülve az egész nemzetet képviselik…”213 1712-ben még a fõrendek képzelték ugyan-
ezt magukról. De érdekes módon még 1792-ben is elõfordult, hogy megpróbálták
azt, amit 80 évvel korábban: kijelentették, hogy ha a rendek ragaszkodnak állás-
pontjukhoz (hogy a Helytartótanács magyarul levelezzen a vármegyékkel), „nem
ellenzik, hogy ezen dolognak meg-határozása Õ Felsége eleiben terjesztessen”. De
látva, hogy „nagyobb része a’ Statusoknak elõbbenyi szándékjában meg-marad”, a
személynök összefoglalta érveiket, és a rendek üzenetvivõ küldöttsége már azzal
térhetett vissza a felsõtábláról, hogy „a’ M. Fõ Rendek-is a’ Státusok kivánságára
reá hajlottak”. Tehát a fõrendek csak felvetették annak lehetõségét, amivel 1712-ben
még fenyegetõztek, de ez most már csak üres blöff volt, ami gyorsan ki is derült.
1792. június 16-án vegyes ülés tárgyalta az I. Ferencnek már megajánlott hadi se-
gedelem mértékét, illetve már az ennek ügyében kiküldött vegyes bizottság javasla-
tát. A jegyzõkönyv – máshol és itt is – következetesen „az Ország Rendei” kifejezést
használja az összes rendre, de a személynök kérésében nem ez szerepel, csak az al-
sótáblára utaló „Státusok”: „Itten tsak az a’ kérdés, ha lehet-e’ Ötezer Katonát, ezer
Lovat, és négymilliom kész pénzt a’ közös Deputátio által elõ adott könnyebbség-
gel Õ Felségének ajánlani, és melly módon rendeltessen ezen segítségnek tellye-
sétése? Ezekre való nézve a’ fellyebb ki-tett Hadi Segedelmet részenként fel-vévén,
kérdezte, ha a’ Státusok annak számában, és adásának módgyában meg-akarnak e’
nyugodni?”214
Ezért nem látom jogosnak azt az észrevételt, hogy az 1790–91. évivel ellentétben
az 1792. évi diétát ismét a fõrendek uralták.215 Inkább a strukturális változások meg-
szilárdulásának lehetünk tanúi: arisztokraták jelennek meg vármegyei követként, a
bizottságokban a megyei követek dominálnak, az a fontos, hogy az õ utasításaik mit
tartalmaznak, s most is azt láttuk, hogy az õ szavuk dönt a subsidium kérdésében.
Mindazonáltal a király és a rendiség közti kivételesen harmonikus viszony nyilván-
valóan a tipikusan ellenzéki és általában kormánypárti tényezõk viszonyát is rózsa-
színben láttatta. A rendekrõl Sándor Lipót nádor így írt bátyjának: „Mindannyian
egyetértettek, jó volt a hangulatuk, és ami igen ritkán adatik, egészen udvariasak a
felsõtáblával.”216
Ahogy a Rajna mentén a városok, Bajorországban az egyháziak, Poroszország
központi tartományaiban pedig a köznemesség vitte a rendek közül a prímet,217
Magyarországon a 18. század végére a bene possessionatus nemessége került vezetõ
pozícióba. A fejlõdés – és ez jelentõs, talán egyenesen meghatározó különbségnek
tûnik – eltér a lengyeltõl, ahol a 17. század elején a szenátori elit a szlachtától vette
át a diéta meghatározó tényezõjének szerepét.218
4.c | A kerületi ülések
Az ország kerületei és a kerületek ülései
Az országnak négy kerületre való beosztása valószínûleg a 15. századból eredeztet-

hetõ, legalábbis Bónis Gyögy szerint legelsõ említését az 1498. évi 2. törvénycikk-
ben találjuk, amely úgy rendelkezett, hogy a királyi tábla 16 köznemes ülnökét az
ország négy részébõl: a Dunán inneni, dunántúli, Tiszán inneni és tiszántúli kerü-
letbõl kell kiválasztani.219 (Miként a Reichskammergericht tagjait is kerületenként
választották 1500 után a Német-római Birodalomban.*) Az elnevezések olyan tér-
szemléletet tükröznek, amely a Duna és a Tisza közti terület egy pontjáról határoz-
za meg a tájakat. Talán a 15. század legvégének a Rákos-mezõn tartott népes or-
szággyûléseihez kapcsolódik e megjelölések kialakulása. Az 1681. évi soproni dié-
tán hozott decretum 6. törvénycikke viszont Nyitra, Lipótvár és egyéb, általában a
Dunán inneni kerületbe sorolt helységek kapcsán beszél „dunántúli részek”-rõl,
azaz Sopronból nézve írja le az országot.** Az ismert elnevezések megszilárdulása
tehát esetleg meg sem történik, ha az ország közigazgatási központja vagy a diéta
nem Pozsonyban, hanem rendszeresen a Dunántúlon lett volna.*** „A törvényho-
zók […] Pozsonyból tekintették át az országot” – írja Iványi Emma+ Engel Pál
* A kerületek (Reichskreise) a Német-római Birodalomban is játszottak némi szerepet. A tartományok

békéje érdekében már a középkorban szükség volt földrajzi alapon szervezõdõ összefogásra, s a
15–16. század fordulójának alkotmányreformja részeként intézményesült a rendek kerületenkénti
összefogása. 1500-ban hat, 1512-ben tíz kerület volt, ezek a meglehetõsen széttagolt kerületek részben
a frank, sváb stb. közös törzsi tudatnak adtak kifejezõdési lehetõséget. Már az 1500. évi augsburgi bi-
rodalmi gyûlésen választókerületként mûködtek: egy-két tagot delegáltak különbözõ birodalmi testü-
letekbe. Hamarosan szervezeteket is létrehoztak, melyekben általában a tartományurak domináltak,
bár jellegük összetételüknek megfelelõen eléggé eltérõ lehetett. Az 1681–82. évi Reichstag döntése ér-
telmében a birodalmi hadsereget is a birodalmi kerületek alapján állították ki. A birodalmi gyûlés ál-
landó ülésezésével, tehát a mi korszakunkra, a birodalmi kerületek elveszítették azt a feladatukat,
hogy a Reichstagot annak tanácskozásai között helyettesítsék. Jóllehet voltak kerületközi szövetségek
és kerületközi gyûlések, ezek nem a Reichstagon mûködtek, azaz nem a reformkori magyar kerületi ülés
rokonai voltak (Neuhaus: Das Reich 43–48., 91–95. Lásd még: Dotzauer: Reichskreise 337–338.). Nem
volt ismeretlen viszont a sejmben a kerületi ülések (sesje prowincjonalne) intézménye: ezek a követek közti
konfliktusok esetén a közvetítés fórumaiként szolgáltak (Müller: Polen 102.). Az erdélyi fejedelemség
korának országgyûlésein csak a natiók különtanácskozásaival találkozunk (Trócsányi: Az erdélyi 78., 83.).
** Egy beszélgetésben Péter László vetette fel, hogy a soproni országgyûlés esetleg rendhagyó termi-
nológiát alkalmazott az ország kerületeinek megjelölésére. Ötletét ezúton köszönöm meg.
*** Úgy tûnik, hogy a Rákos mezején tartott diéták idején ez a szóhasználat még nem tudott megszi-
lárdulni, szemben a diétának a korabeli német nyelvben használt „rákos” elnevezésével, amelybõl ké-
sõbb a lengyel is átvette (rokosz). A németben ezután a „rákos” szót már a bárhol tartott diétákra, sõt a
részgyûlésekre is alkalmazták (Iványi B.: Adalékok 15.). Egyébként a Rákos szó „országgyûlés” érte-
lemben valamennyi szomszédos nép nyelvébe átment (Király: Az országgyûlési nyelv 104–105.). A
lengyelben a király által el nem ismert (ellenzéki) konföderációkat nevezték rokosznak (Ring: Len-
gyelország 137.).
+ Iványi E.: Esterházy Pál 32–33. Õ egyébiránt szintén idézi az 1681:6. tc.-t, de szövegében sajtóhiba
miatt 7. articulus szerepel (uo. 41.).
4.c A kerületi ülések 331

szintén úgy véli, hogy Pozsonyból szemlélve alakult ki a nagytájak ezen elnevezése,
amikor Buda eleste után egy ideig az volt a fõváros.220 Én az 1498. évi adat miatt in-
kább úgy fogalmaznék, hogy a kerületi tagolás szokásos elnevezésének a megszilár-
dulása köthetõ ahhoz, hogy az ország adminisztratív központja hosszú ideig Po-
zsonyban volt. A négy kerület a 16–17. században mindazonáltal csak a bíráskodási
szervezetben, s nem a diétákon játszott szerepet.221 Az 1722–23. évi országgyûlés a
négy kerületi táblát ezen kerületekben állította fel.222 Közben a kerületek elhatáro-
lása mutatott bizonyos változásokat. (Ezekrõl és a 18. század eleji kerületi beosz-
tásról lásd a 38. függeléket!)
Az alsótáblának a fõrendekkel szemben való dominanciára jutása igen nagy mér-
tékben kapcsolódik a kerületi ülések intézményéhez. Amilyen jól ismert ennek re-
formkori kifejlett változata, olyan kevéssé feltártak 18. századi kezdetei.
Tudjuk, hogy az elõzetes tanácskozások nem mentek újdonságszámba a diéta
köznemes résztvevõinek körében. Példának okáért 1526. május 10–11-én a pesti
Szent Péter- és a budai Szent János-templomban került sor ilyenre,223 jó száz évvel
késõbb pedig Esterházy Miklós nádor helytelenítette, hogy a követek conventicu-
lumokat tartanak, „némelyek magános értekezletekben széthúzó szavazatokra es-
küsznek össze”.224 Arról is értesülhetünk, hogy a sérelmek összegyûjtésének mun-
káját a rendek többnyire nem adták ki a kezükbõl.* Ez mégsem jelenti azt, hogy a
sérelmek összeállítása már az elõzõ száz év során is a 18. században leggyakoribb
formájában, azaz kerületi üléseken zajlott volna. Jean Bérenger szerint a gravamina
preferentialia összeállítására a kompilátorok egyetlen bizottságának tagjai közt az
alsóház minden egysége képviseltette magát, vezetõje pedig mindig a személynök
volt a 17. század folyamán.225 Kompilátorok végezték a sérelem-összeállítást a
Berényi-napló tanúsága szerint az 1634–35. és 1637–38. évi diétán is.226 1687-ben
ismét csak a diéta alsótáblájáról választották a 34 kompilátort: a királyi tábla tagjai,
a káptalani, vármegyei, városi követek és a távollévõk követeinek soraiból.227
Az intézmény további fejlõdésére nézve sincs megbízható összegzés a birtokunk-
ban. (A szakirodalomban fellelhetõ álláspontokat a 40. függelékben összegzem.)
A szakirodalom abban többé-kevésbé egyetért, hogy a 18. század végére kialakult
az egységes kerületi ülés intézménye, melyen valamennyi kerületbe tartozó várme-
gye küldöttei részt vettek,228 s amely azután a reformkorra a teljes alsótábla ülésévé
vált (a királyi tábla nélkül).229 Hogy ennek a folyamatnak melyek voltak a részletei,
az a korszak kutatóinak kompetenciájába tartozik. A diéta 18. századi intézmény-
fejlõdésének bemutatásához viszont feltétlenül szükségesnek tartom a kerületi ülés
1792 elõtti fejleményeinek feltárását.
* Az 1637–38. évi diétán Berényi György naplója szerint a fõrendek szorgalmazták, hogy õk is részt
vehessenek a sérelmek összeállításában, de ezt az alsótábla megtagadta (Berényi 128., vö. Ereky: Jog-
történelmi II. 57.).

Kerületi ülések a 18. század elsõ évtizedeiben
1708-ban sérelem-összeállító vegyes bizottság* mûködött, mégpedig Mecséry Ádám

országgyûlési diáriuma szerint április 12-tõl. (Egy másik diárium állítása szerint
ide az alsótábla már 5-én tagokat delegált, egy harmadik szerint ez 11-én történt
meg.230) Mecsérytõl megtudhatjuk az alsótáblai tagok nevét is. A teljes királyi tábla
részt vett a bizottságban (a prímás ezen a napon – s feltehetõleg épp ezért ekkor –
delegálta két ülnökét a királyi táblára Balogh Márton és Sigray János személyében),
valamint öt egyházi, tizenöt vármegyei követ – akik közül csak két-három szokott
jelen lenni, jegyzi meg a bizottság egyik tagjaként Mecséry –, a távollévõk öt és a vá-
rosok szintén öt követe. A bizottság egyhónapos ténykedése után plenáris munka
következett, és a sérelem-összeállítás június 25-én ért véget.231 Az 1708. évi bizott-
ság vegyes mivolta értelemszerûen fõrendi tagok jelenlétét is jelentette, de ezekrõl
Mecséry Ádám nem tudósít. Komáromi Csipkés és Bakay diáriuma is mixta depu-
tatióként említi, ilyen voltát az is megerõsíti, hogy elõbb a felsõ-, majd az alsótáblán
tett jelentést, de fõrendi tagjairól tõlük sem tudunk meg semmit.232 Zsilinszky Mi-
hály két munkájában két némileg különbözõ névsort ad meg az 1708. évi sére-
lem-összeállító bizottságot tárgyalva, az egyik mûvében pedig azt állítja, hogy a bi-
zottság tevékenységében részt vett „a fõpapok és bárók táblája” is.233 Neveket vi-
szont tõle sem tudunk meg.
Azt írja, hogy a sérelem-összeállítás bizottsági munkálat révén április 12-tõl má-
jus 14-ig történt, és ezen idõ alatt nem volt országos ülés. Azért tartott ilyen sokáig,
mert folyamatban volt a törvényhatóságok részérõl a sérelmek benyújtása. A sze-
mélynök figyelmeztette is azokat, hogy május 6-a után nem fogadnak el új sérelme-
ket. Május 8-án a fõrendek azt a javaslatot tették, hogy a gravameneket tárgyuk sze-
rint csoportosítva egy-egy jegyzõ szerkessze meg. A rendek elfogadták a javaslatot,
és a törvénykezési és közigazgatási, illetve a megyei, valamint a privát családi sérel-
meket, továbbá a klérus sérelmeit négy ítélõmester állította össze.234 Mecséry nap-
lója tanúsítja, hogy április második és május elsõ felében ülésezett a sérelem-össze-
állító bizottság, a munkájuk végleges lezárulását az õ naplója nyomán viszont
mégiscsak június 25-re tehetjük.** A 24-i vegyes ülésen a Zöld Házban a nádori íté-
lõmester olvasta fel az összes sérelmet. Ezeket sok munkával, éjszakába nyúló (sõt
25-ére átnyúló) munkával elfogadták, majd átadták a királyi biztosoknak.235 Ez az
eljárás azonban nem jelenti a kerületek közremûködésének teljes hiányát a sére-
lem-összeállításban.
1708-ban a labanc diéta három kerülete (a két dunai és az egyesült tiszai kerület)
a sérelmeket compilatorok révén gyûjtötte össze. Köztük nemcsak vármegyei köve-
* A Reichstagon is mindig vegyes bizottság dolgozta fel a benyújtott kérelmeket (Neuhaus: Das
Reich 42.).
** A sérelem-összeállító bizottságnak április 12-én volt az elsõ, május 13-án az utolsó, tizennyolcadik
ülése (700.498 140–188.).

tek voltak, hanem városiak is, írja Bónis György. Nekik kellett a plénum elé terjesz-
teni a sérelmi listát.236 Forrása a Fõvárosi Levéltárban található egyik országgyûlési
napló, méghozzá egy április 11-i bejegyzés. Azt az állítást, hogy a plenáris ülés elé a
sérelmeket a compilatorok vitték, csak oly módon lehet az idézett egyéb forrásokkal
összeegyeztetni, ha azt feltételezzük, hogy a sérelem-összeállító bizottságnak a ke-
rületek szerint delegált vármegyei és városi tagjait nevezték compilatoroknak. Ez
távolról sem biztos, mert egyfelõl a kerületek már a sérelem-összeállító bizottság
felállítása elõtt megkezdték elõkészítõ munkájukat, másfelõl van forrás, amely egy-
értelmûen szembeállítja a sérelmek bizottsági és kerületi összeállítását.
Komáromi Csipkés György és Bakay Ádám naplója a többi forrástól eléggé eltérõ
képet rajzol fel.* Ennek bejegyzése szerint a személynök már március 12-én azt ja-
vasolta, hogy jó idõben lássanak hozzá a sérelmek összegyûjtéséhez, s „a kerületek
által dolgozzák ki” õket. Indítványozta, hogy míg a sok távollévõ miatt nem tudnak
érdemi munkát végezni a diétán, a „követ urak” „magánszorgalomból” lássanak
neki a sérelmek összeírásának. A bihari követek diáriumának április 12-i bejegyzé-
sébõl azt tudhatjuk meg, hogy a személynök arról kérdezõsködött a már egy hete
kiküldött bizottság tagjaitól, miként halad a sérelem-összeállítás. Ezek úgy nyilat-
koztak, hogy jobb lenne, ha az ülésen kívül a kerületek dolgoznák ki õket, és a bi-
zottság csak áttekintené a listát. Az alsótábla elfogadta ezt az eljárást, s úgy döntött,
hogy másnap a személynök vezetésével gyûljenek össze a kerületi küldöttek, és „te-
gyenek elõrehaladást” a kérdésben. A sérelem-összeállító bizottság munkájának
elõkészítõjeként, amolyan besegítõként, aládolgozóként említi a kerületeket. A bi-
zottság „rendbe szedte” azt, amit „az ország kerületei”-tõl kapott.237
Ha a beszámolók ellentmondásait feloldani nincs is mindig biztos alapunk,
annyi bizton feltételezhetõ, hogy a kerületek részt vettek a sérelem-összeállításban,
de nem a késõbbrõl jól ismert kerületi ülések formájában, hanem kiküldöttek,
compilatorok révén. Ez lenne tehát az a kiinduló állapot, melybõl az általunk vizs-
gált idõszakban a kerületek diétai mûködése, illetve a kerületi ülések kialakulása te-
kintetében a folyamatok kezdetüket vették.
Ha a Bónis forrásául szolgáló napló szavahihetõ, akkor a kerületek sérelem-ösz-
szeállító compilatorai közt nemcsak vármegyei, hanem városi követek is voltak.
Amennyiben ezen terminus alatt ekkor a bizottság tagjait értették, akkor ez nyil-
vánvaló. Ha Komáromi Csipkés és Bakay diáriumának hihetünk, akkor a kerületek
* Különösen a kínált kronológiával van gond. Komáromi Csipkés és Bakay szerint a vegyes sére-
lem-összeállító bizottság már április 14-én jelentést tett, 17-én már be is fejezték a sérelmek („az ítélõ-
mesteri munkálat”) felolvasását. Május 9-e (saját számozása szerint a 32. ülés) és 23-a (42. ülés) kö-
zötti dolgokról viszont nem tudósít, így május 12–13-ról sem, miként június 24–25-rõl sem, mert be-
számolója június 2-ával zárul (700.500 48–50., 96., 114., 133.). Találkoztam már más esettel is,
amikor éppen ennek a naplónak a beszámolója bizonyult problematikusnak. Elemzését lásd: Szijártó
M. István: A 18. századi országgyûlési naplók forrásértékérõl – avagy a történelem mint konstrukció.
In K. Horváth Zsolt – Lugosi András – Sohajda Ferenc (szerk.): Léptékváltó társadalomtörténet. Ta-
nulmányok a 60 éves Benda Gyula tiszteletére. Budapest, 2003.

küldöttei együttes ülésre is összegyûltek – vagyis nemcsak kerületenként dolgoztak
–, és nem más, mint a személynök elnöklete alatt. A bihari követek diáriuma szerint
ugyanakkor ebben az évben a királyi hitlevél ügyében is elõbb a kerületek folytattak
tárgyalásokat, majd következõ lépcsõfokként „a kerületi munkálattal” egy vegyes
bizottság foglalkozott, ez került azután a plénum elé, mely módosított rajta, s így
küldte tovább a fõrendeknek.238 Eszerint tehát a kerületek döntés-elõkészítõ funk-
ciójukat – túl a sérelem-összeállítás kérdésén is – már a tárgyalt korszak legelején
gyakorolták.
A diéta hosszú szünet után 1709 tavaszán folytatta üléseit. Az elõzõ év júniusá-
nak végén felterjesztett sérelmekre csak 1709. május 28-i dátummal érkezett meg
I. József válasza. A diéta nem sokkal korábban vette csak fel újra a munka fonalát, s
érdemi tanácskozásait valamivel még késõbb, összesen már majd egyéves szünet
után, 1709. június 7-én folytatta. A leirat megválaszolására mindkét tábla küldjön
ki compilatorokat – javasolta 12-én a személynök. Érdekes volt a rendek reakciója –
különös tekintettel arra, hogy már a megelõzõ évben sem volt egyértelmû a fõren-
dek részvétele a sérelmek összeállításában. A rendek ugyanis nem rábólintottak a
javaslatra, mint magától értetõdõre, hanem ellene érveltek, mondván, hogy nem
menne gyorsabban a sérelem-összeállítás, ha a felsõtábla képviselõi is részt venné-
nek benne. Ráadásul akkor a klérus és a mágnások az alsótáblai egyháziak és a tá-
vollévõk követei révén duplán is képviselve volnának. De végsõ soron a két tábla
közti jó viszony érdekében hozzájárulásukat adták a személynök indítványához.
A bizottságba a fõrendek 6 küldötte került a 19 alsótáblai mellé.239 Egyfelõl a sére-
lem-összeállítás módja látszik nyíltnak, vitathatónak és vitatottnak, másfelõl azt
konstatálhatjuk, hogy ekkor kifejezetten a vegyes bizottság tagjait nevezte a sze-
mélynök compilatoroknak.
A diéta 1712 tavaszán a volt kurucok részvételével folytatta munkáját, s a már el-
készült munkálatok ügyében döntést kellett hozni, hogy ezeket felterjesztik-e ab-
ban a formában, ahogy a diéta korábbi szakaszában elkészültek. A vitában leszö-
gezik azt a szabályt, hogy a sérelmek kidolgozásának kerületi munkálattal kell in-
dulnia.240 Lányi Pál naplója a 13 vármegye külön (particularis) ülését rögzíti,
melyet május 29-én a sérelmek összeállításának elõkészítése céljából tartottak.
Compilatorokat választottak, akiknek utasításokat adtak, miként végezzék el ezt a
munkát.241
Komáromi Csipkés György és Bakay Ádám diáriuma szerint a „hatnapos syste-
ma” kidolgozásának idõszakában Csáky Imre gróf, kalocsai érsek azt javasolta,
hogy a munkálatok felgyorsításának érdekében minden sérelemtípusra állítsanak
fel külön bizottságot. A személynök „azt felelte, hogy eddig az volt a kerületi depu-
tációk gyakorlata, hogy a különféle munkákat egymás közt különbözõ osztályokra
bontották”, és „a küldöttség elnöke a tagok közül egyeseket ebbe, másokat a másik
osztályba sorolt be”, azaz a deputáció albizottságai foglalkoztak a sérelmek külön-
bözõ típusaival. „De szükséges, hogy egyetlen küldöttség legyen […] mert egyazon
idõben szokás beterjeszteni és referálni a minden sérelemre kiterjedõ fogalmaz-
ványt.” Erre mindenki beleegyezett, hogy egyetlen deputáció foglalkozzék a sérel-
mi irat kidolgozásával.242
Késõbbi karrierje ellenére a döntés-elõkészítõ „kerületi deputáció” nem volt ele-
ve a rendi ellenzékiség intézménye. A bihari követek naplója szerint a systema meg-
akadása miatt a személynök „kerületi deputátusok” kiküldését akarta javasolni,
hogy kilendítse az ügyet a kátyúból, de a rendek nem egyeztek bele. Egyesek ki is
mondták, hogy „veszélyes a kerületi küldöttség léte”, mert „a megyék kerületeit” a
systema elfogadásába erõltetheti, a személynök pedig hiába próbálta eloszlatni ezt a
gyanút.243
A kerületi üléssel a 18. században elsõ ízben nem is a diétán találkozunk, hanem
az 1708–15. évi és az 1722–23. évi országgyûlés közé esõ idõszakban. Az 1717. ok-
tóber 15-re összehívott concursuson a megyei követek kerületi ülésen nyújtották be
sérelmeiket, majd a három kerület elnöke adta át õket a nádornak.* Ezek már való-
di kerületi ülések, de még sajátos vonásokkal. Forrásunk szerint kifejezetten a me-
gyék sérelmeit gyûjtötték össze. Az egyikrõl mint a „dunántúli megyék kerüle-
té”-rõl beszéltek, mégis úgy tûnik, hogy itt – talán a városokon kívül – mindenki
megjelent, hiszen az elnök tisztét a dunántúli kerületben egy fõpap, gróf Volkra
Ottó veszprémi püspök töltötte be. A fõrend(ek) részvétele világosan mutatja, hogy
még messze vagyunk a vármegyék autonóm testületét jelentõ kerületi üléstõl.
Az 1719. évi concursus még a királyi biztos megérkezte elõtt, kerületi ülésekkel
kezdte meg munkáját. A sérelmek szeptember 18–19-i meghallgatása után a porták
bizottságilag kidolgozott rectificatióját vették tárgyalásba, s a 28-án tartott teljes ülé-
sen a nádor már a kerületi gyûlések megállapodásait terjeszthette elõ.244 Már a con-
cursus céljául is elsõsorban „a portáknak az ország kerületei közti rectificatióját” je-
lölte meg annak hivatalos naplója, s a résztvevõk felsorolása is kerületek szerint tör-
tént. Ekkor mind a négy kerület képviseltette magát, méghozzá azonos súllyal.245
Ez még nem jelentett szükségszerûen négy kerületi ülést is, ilyen valószínûleg álta-
lában három volt. Úgy vélem egyébként, hogy az itt vizsgált periódusban szinte so-
hasem került sor a négy kerület négy ülésben történõ munkálkodására. Az egyik ál-
talam ismert példát erre az 1720–21. évi concursus szolgáltatta, amelyen a nádori ja-
vaslatokat a Tiszán inneni kerület is írásban véleményezte, ami a két tiszai kerület
külön mûködését jelenti.246 Ekkor viszont, mint láttuk, a kerületek nem a várme-
gyék (azaz a köznemesség) vagy az egész alsótábla szerveiként, hanem a fõrendek
részvételével a teljes magyar rendiség orgánumaiként mûködtek, ezért a késõbbi
diétai kerületi ülésektõl még jelentõs mértékben különböztek.
Az 1722–23. évi diéta ülésrendje az alsótáblán a királyi tábla, a klérus táblája, a
távollévõk, valamint a szabad királyi és bányavárosok követei mellett a Dunán in-
* P 1717–1722 3. 173–176./168–171. (régi/új lapszámozás) Gróf Volkra Ottó elsõ említésekor a Du-
nán inneni kerület elnökeként szerepel, mint akinek a somogyi követek átadták megbízólevelüket. Ez
természetesen elírás, és késõbb valóban a dunántúli kerülettel összefüggésben említik nevét, és So-
mogy is ehhez a kerülethez tartozott.

neni és -túli megyék tábláját, illetve „a felsõ-magyarországi részek tábláját” sorolja
fel, azaz csak két kerületét.247 Létszámuk így lett nagyjából egyenlõ: az elsõnél 24,* a
másodiknál 25 megye követei foglaltak helyet. Ami viszont ugyanennek a diétának
a kerületi üléseit illeti, egy napló a dunántúli, Dunán inneni és felsõ-magyarországi
vármegyék ülésérõl beszél.248 A Dunán inneni és -túli kerületek megyéinek tiltako-
zása a portaszám-kiigazítás ellen** egyaránt jelenthet két együtt beadott és egybe-
hangzó nyilatkozatot (azaz külön kerületi üléseket) és együttes ülést is. Van egy to-
vábbi forrás, amely négy kerületbe sorolva számlálja ugyan elõ a vármegyéket a dié-
ta megnyitása kapcsán, de a sérelem-összeállító bizottság felállításáról írva már azt
rögzíti, hogy abba három egység delegált tagokat a vármegyék részérõl: a dunántú-
liak és a Dunán inneniek négy-négy követet, a „felsõ részek” pedig hatot.249 Ez az
adat azt mutatja, hogy a kortársak világosan számon tartották ugyan a négy kerület
létét – mivel pedig a tiszaiaké vagy felsõ-magyarországiaké dupla, ezért a dunaiak-
nál magasabb létszámú képviselet illeti meg –, a kerületek mégis három üléssel
mûködtek. Esetleg bizonyos összefüggésekben a dunaiakat is együtt kezelték, s így
már két dupla kerülettel találkozhatunk (mint az ülésrendben).
A korábban idézett concursusokhoz hasonlóan a fõurak ezen a diétán is részt vet-
tek a kerületi tanácskozásokban. Éble Gábor szerint Károlyi Sándornak kellett vi-
tatkoznia a rendszeres bizottsági munkálatokat védendõ „a kerületekben”.250 1728.
szeptember 10-én a személynök bejelentette, hogy másnap nem lesz ülés, mert a
kerületek a portaszámok arányosításáról fognak tanácskozni, és ismertette a „ki-
rendelt elnökök” személyét: a dunántúli kerület tanácskozásának élére gróf Ná-
dasdy Tamást, a Dunán inneni élére gróf Esterházy Józsefet állították, a tiszántúli
kerület elnöke gróf Károlyi Sándor, a Tiszán innenié pedig gróf Petõ Mihály lett.***
A fõurak elnöklete alatt álló és feltehetõen a fõrendek részvételével zajló kerületi
ülések az 1717., illetve 1720–21. évi concursusok kerületi üléseivel mutatnak hason-
lóságot, nem pedig a késõbbi kerületi ülésekkel (és itt is négy kerületi üléssel talál-
kozhatunk).
Bónis György beszámol arról is, hogy 1728-ban a dunaiak+ javasolták, kerületen-
ként gyûjtsék össze a sérelmeket, és ehhez a felsõtábla is beleegyezését adta. A sérel-
meket a vármegyék és a városok kerületenként gyûjtötték össze, s így kerültek a
plénum elé.251 Tehát a sérelmeket a kerületek szerint szedték ugyan össze, de ez
* Egynek számoltam a forrásban egynek tekintett Pest-Pilis-Solt, valamint Bács és Bodrog vármegyét.
** MOL N49 2. csomó Fasc. K No. 6. A forrás mindenesetre két universitasról beszél.
*** 700.484 141. A munka mégsem mehetett valami gyorsan, hiszen a személynök tíz nappal késõbb
is azt a kérdést vetette fel az alsótábla plénuma elõtt, hogy a portaszámokat csak a kerületen belül ará-
nyosítsák, vagy a kerületeké is változzék. A tiszántúliak és Tiszán inneniek azonnal bekiabálással rea-
gáltak: nem a kerületeken belül, hanem az egész ország vármegyéi közt kell arányosítani az adóterhet.
Ennek elvégzésére minden kerület deputátusokat küldött ki, majd végül három városi követ és egy tá-
vollévõ követe is csatlakozott hozzájuk, azaz a bizottság szinte a teljes alsótáblát képviselte (uo. 148.,
152.).
+ Ismét a fenti probléma merül fel: a dunai kerületek együttes ülésérõl van szó, vagy két ülés megegye-
zõ álláspontjáról?

egyfelõl még nem volt teljesen magától értetõdõ – különben nem kellett volna a fel-
sõtábla beleegyezése –, másfelõl nem is csak a vármegyék ügye volt, hiszen a váro-
sok is a kerületek részeként szerepeltek ebben az összefüggésben.* Ebbõl a beszá-
molóból nem úgy látszik, hogy a kerületi sérelem-összegyûjtés után a bizottsági
tárgyalás szakasza következett volna. Egy másik beszámoló ezt ki is zárja, legalább-
is így tûnik elsõ pillantásra, mert a két eljárást alternatívaként mutatja fel. Eszerint
1728. május 29-én némi vita után döntöttek úgy, a személynök javaslata ellenére,
hogy a sérelmek kidolgozására a kerületi munkálat, ne pedig egy deputáció által ke-
rüljön sor, majd három252 napig ez zajlott, és országos ülést nem tartottak.253 Ez a
döntés mégsem azt jelentette, hogy a kerületileg összeállított sérelmek nem mentek
volna át még egy szûrõn, mielõtt a plénum elé kerültek. Miután a kerületek által
„magánjellegû” munkálat révén kidolgozott sérelmeket mind a fõrendeknél, mind
az alsótáblán 1728. június 2-án felolvasták, vita bontakozott ki a munkálat további
sorsáról. Egyesek azt javasolták, hogy egy ítélõmester szerkessze meg a végleges ira-
tot, mások a revíziót egy kerületi küldöttségre akarták bízni. Végül az az álláspont
kerekedett felül, hogy egy vegyes bizottság hajtsa végre.254 Ott vagyunk tehát, ahol
talán 1708-ban is voltunk: a kerületi elõkészítés után a vegyes bizottsági szerkesztés
szakasza következett.
A már 1717-bõl megismert kifejezést alkalmazva egy országgyûlési napló 1728-ban
is „a vármegyék négy kerületé”-rõl beszél. „A megyék és a kerületek” – mondja a
napló egy helyt, ahol biztosan csak a vármegyékrõl van szó, azaz a kerületeket csak
díszítõelemként említi, ennyire azonosak lettek a vármegyékkel. Nemsokára a
„vármegyék” szó helyett szerepel a „kerületek”.255 Ez rámutat az országgyûlés ke-
rületi ülései fejlõdésének egy fontos mozzanatára. Mivel a klérus és sokszor a váro-
sok is külön sérelmi iratot szerkesztettek, nem vettek részt a négy kerület ülésein,
így az a vármegyei követek tanácskozása maradt, illetve lett, s innen bõvült azután
ki a század végén – de már más funkcióban.
Az 1741. évi országgyûlést megelõzõen tehát a diétákon az ország négy kerülete
vagy az adófelosztás kontextusában jelent meg, vagy a sérelmekkel kapcsolatban.
* Valóban, 1728-ban az országgyûlésen a sérelmek három nem is egyesített csoportját az országlakók,

a klérus és Horvátország sérelmei jelentik (MOL N52 6. kötet). Azaz a városok és a vármegyék sérel-
mei ez évben egyesítésre kerültek, noha a sérelmek legelterjedtebb alakja a 17–18. században Kérészy
szerint (diáriumok alapján, és saját tapasztalataimmal egybevágólag): Postulata et gravamina 1. az or-
szágé (értsd: a vármegyéké); 2. a szabad királyi és bányavárosoké; 3. regnorum Dalmatiae, Croatiae et
Slavoniae (Kérészy: Rendi országgyûléseink 24.) – azaz a vármegyei és a városi sérelmeket általában
nem egyesítették. A sérelmek az 1708–15. évi és az 1741. évi országgyûlés a Regnicolaris levéltárban ta-
lálható anyagának mutatójában csak strukturálatlan halmazként szerepelnek, de 1722–23-ban már
„A karok és rendek, a megyék, Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok, a bányavárosok és magánosok
sérelmei”-rõl hallhatunk, s 1751-ben már külön fasciculusokban találhatók az ország (azaz a karok és
rendek), a bányavárosok, a különbözõ városok, a kapcsolt részek, a hajdúvárosok, az egyházak és a
magánosok sérelmei. Az 1764–65. évi diéta az elsõ, melyen a sérelmek kerületi táblánként vannak cso-
portosítva (Bottló–Veres: Regnicolaris levéltár). Az 1728–29-i anyag mutatójában nincs szó a sérel-
mekrõl.

A sérelmek összeállítását azonban egyfelõl még nem teljesen automatikusan utal-
ták ki a kerületeknek, másfelõl ez nem is történt meg mindig. 1712-ben a magánpa-
naszokból egy ítélõmester szerkesztett sérelmi iratot.256 A sérelmeknek a kerületek
szerint való összeállítása pedig nem feltétlenül jelentett kerületi ülést. Példa erre az
1708. évi diéta. A kerületi sérelmeket általában egy vegyes szerkesztõbizottság ter-
jesztette az országgyûlés plénuma elé. A kerületi ülés végül kezdetben nem jelen-
tette a vármegyék követeire korlátozódó elõtanácskozást, mint ahogy 1728–29-ben
sem. Volt, hogy a városi sérelmeket is egybeszerkesztették a vármegyeiekkel, ami a
városi követek megjelenését valószínûsíti, máskor fõpapi elnök bizonyítja a fõren-
dek jelenlétét. A kerületi ülések száma legtöbbször három lehetett, de nem kizárt,
hogy néha a dunai vármegyék közösen üléseztek, tehát két ülés volt.
A kerületi ülések átalakulása a 18. század közepén
Az 1741. évi diéta kezdetén, június 2-án a személynök azt javasolta, hogy Mária
Terézia megérkeztéig, a diétai munka megkönnyítése céljából állítsák össze a leg-
fontosabb sérelmeket. Ezen magánjellegû elõkészítõ munkálatok felett Grassal-
kovich Antal maga kívánt elnökölni. Viszont „néhányan azt ítélnék tanácsosnak,
hogy az elõbb említett javaslat ügyében magánjelleggel egyeztetés történne, és eb-
bõl a célból a megyei követek kerületenként összegyûlnének”. Fekete György so-
mogyi követ (aki ekkor még nem tudhatta, hogy tíz évvel késõbb maga ülhet a sze-
mélynök elnöki székében) felszólalásában elmondta, hogy a személynök elnöksége
a magánjellegû tanácskozáson nem tetszik a rendeknek, amikor minden diétai
ügyet amúgy is az õ elnöksége alatt vitatnak meg, és késõbb az ilyen privát ügyek is
a plénum elé fognak kerülni. Ráadásul ha a személynök érintett az elõzetes mun-
kálat kidolgozásában, akkor tekintélyének súlya áll már emögött plenáris tárgyalá-
sakor, és sokan az iránta való tiszteletbõl vagy félelembõl nem nyilvánítanak õszin-
tén (ellen-)véleményt. Grassalkovich úgy replikázott, hogy csakis azért kívánja az el-
nökséget, hogy a rendek a megegyezésre törekedjenek, s ne essen meg az, ami a
legutolsó diétán, amikor a vita unásig ismételt érveket hangoztató beszédekbe fulladt.
Végül azonban belement, hogy kerületi ülés végezze a sérelmek elõkészítését.257
Ismét csak azt láthatjuk, hogy a sérelem-elõkészítés módja vitatható és vitatott, és
hogy a kerületi munkálat (ekkor már: kerületi ülés) alternatívája egyfajta bizottsági
eljárás. Viszont már korábban láttuk, hogy a kerületi sérelem-elõkészítés után álta-
lában mégis egy bizottsági szerkesztési fázis következett. Salamon Ferenc, aki
Kolinovics Gábor naplójának felhasználásával egy tanulmányban részletesen mu-
tatja be az 1741. évi országgyûlést, le is írja: a döntés része volt, hogy amint a kerüle-
tek munkájukkal elkészültek, a személynök hívja egybe õket, s öntse munkálatai-
kat eggyé – ami a szokásos vegyes bizottság (melyet a fõrendek várható ellenkezése
miatt meg sem próbáltak azonnal felállítani, hisz a királyi propozíciók még nem ér-
keztek meg) majdani feladatát erõsen megkönnyíti. Míg korábban a sérelmek ösz-
szeállításakor a kerületi táblák élére egy-egy ítélõmestert állítottak (ahogy ezt pél-
dául az 1708. évi esetnél láttuk), most nem küldtek ki elnököket. Három ülésben
tanácskozott a négy kerület, de immár nem az ítélõmestereknél: a Dunán inneni 11
megye Schlossberger (vagy Schlossberg) László Pozsony vármegyei követnél a
Szent Mihály kapu mellett, a dunántúli 13 megye Czompó Sándor Sopron megyei
követ szállásán, egy külvárosi polgárházban a Lõrinc kapunál, a 20 tiszai vármegye
a távol lévõ Károlyi Sándor szállásán, nem messze ugyanonnan:* Szuhányi Márton
levele szerint – mely csak 13 vármegyét említ a hagyományos elnevezés szerint –
ezek „itt combinaltak instructioikat s gravamináikat universalisra redigálták [sérel-
meiket általános formában megszerkesztették], hogy amidõn F. Asszonyunk lejö-
vetelével […] a diaeta referaltatik s béáll, akkoron készen lehessen az Ország a gra-
vamináival s az általlis acceleráltassanak [felgyorsíttassanak] a dolgok”.258 1741 jú-
niusában a kerületi üléseken a vármegyei követek mellett a városiak is részt vettek.259
Nagyon fontos változásnak vagyunk itt tanúi. Az ítélõmesterek elnöklésének
megszûnésével a kerületi ülés külsõ (végsõ soron kormányzati) ellenõrzése ért vé-
get.** Ez azonban nem tekinthetõ céltudatos rendi követelés eredményének. A ko-
rábban idézett június 2-i vita alkalmával ugyanis a rendek elõször azt követelték,
hogy ne a személynök elnöklete alatt kerüljön sor a sérelmek összegyûjtésére és a
hitlevél elõkészítésére, hanem kerületi ülést hívjanak össze, és „bármely kerület ré-
szére az ítélõmester urak közül rendeltessen ki egy” – legalábbis Kvassay László és
Bacskády Pál barsi követ naplója ezt általában „a rendek” véleményeként rögzítet-
te. Hamarosan azonban ugyanitt azt olvashatjuk: a vitában „legtöbben azon a véle-
ményen voltak”, hogy „a követek ítélõmesterek nélkül magánjellegû tanácskozásra
jöjjenek össze, és egymás közt a kerületek egyeztessék a kívánatokat és a sérelme-
ket”, megkönnyítve a diéta késõbbi munkáját.260 Itt egyrészt azt látjuk, hogy az íté-
lõmesterek szereplése a kerületi ülések élén a rendi ellenzék által is elfogadott sza-
bály lehetett, amely nemigen volt ellenükre, másrészt, hogy a megyei követek nem
„politikai okból” kívántak az ítélõmesterek nélkül kerületi ülést tartani, hanem ez-
zel a tanácskozások magánjellegû voltát kívánták hangsúlyozni. Ez az intézményi
változás tehát 1741-ben véletlenszerûnek tekinthetõ, és csupán késõbb, a várme-
gyei követek pars saniorrá válásával telt meg fokozatosan politikai tartalommal.
* Salamon: Az 1741–iki 98–99. Salamon Ferenc tanulmányának ugyanezen részeire hivatkozik

Kérészy Zoltán, miközben ellentétes állításokat fogalmaz meg. Azt mondja, hogy 1741-ben a sérel-
mek összeállítására a személynök bizottság kinevezését javasolta, de az alsótábla tiltakozására a kerü-
leti ülések kapták meg ezt a feladatot. A személynök viszont „mind a négy kerületi ülésre” egy-egy íté-
lõmestert küldött ki elnökül (Kérészy: Rendi országgyûléseink 24.). Salamon Ferenc, mint idéztem,
az ítélõmesterek elnöklését az 1741 elõtti idõszakra vonatkozóan állítja, pontosan ekkor lett ez más-
képpen. Ráadásul nem mondja azt sem, hogy négy kerületi ülés lett volna, csak azt, hogy „a négy kerü-
let tábláira” küldött korábban ítélõmestereket a személynök, s egy oldallal késõbb világosan kimondja,
hogy 1741-ben a négy kerület három tanácskozást tartott.
** Megjegyzem, a lengyel országgyûlés alsóházában, a „követek házában” mindig a követek közül vá-
lasztott elnök, a követmarsall elnökölt (Ring: Lengyelország 136.). A kerületi ülés számára talán a len-
gyel példa szolgálhatott mintaként?

A forma, melyet a század végére a kerületi ülés felvett, már a rendi ellenzék leghatá-
sosabb fegyvere volt.
De a kerületi ülés átalakulása itt nem állt meg. Munkálatuk végeztével, 1741. jú-
nius 12-én a kerületek nem nyilvános együttes ülést tartottak, ahol azokat a ponto-
kat olvasták fel, amelyeket a rendek a kerületi kívánatokból a koronázási hitlevélbe
beemelni kívántak.261 Könnyen lehet, hogy ez volt az elsõ együttes kerületi ülés, leg-
alábbis a 18. században. Ez a közös ülés azt jelentette, hogy a sérelmek és kívánatok
országos összesítésére hivatott mixta deputatio egyeztetési munkájának megkezdé-
se elõtt maguk a kerületek egyeztettek,262 ami úgy is értelmezhetõ, hogy átvenni tö-
rekedtek a vegyes bizottság szerepét, azaz afelé tettek lépést, hogy teljesen kire-
kesszék a fõrendeket a sérelmek és kívánatok összeállításának munkájából. Ráadá-
sul ekkor a kívánatok nem kisebb jelentõségû kérdésre is kiterjedtek, mint a kívánt
hitlevélre. Miként Bónis György rámutatott, a kerületek szerepének e kiterjesztése
már a kortársaknak is feltûnt.263
A kerületek ráadásul általános döntés-elõkészítõ fórumként mûködtek. 1741. jú-
nius 14-én a személynök azzal a javaslattal élt, hogy állítsanak fel vegyes bizottsá-
got a hitlevél fõ vonalai és a legfontosabb sérelmek megtárgyalására, s ebbe a tago-
kat a kerületek szerint arányosan delegálják. A fõrendek is beleegyeztek ebbe, és ta-
gokat neveztek meg a bizottságban való részvételre. Ez a vegyes bizottság vagy a
kerületi elõkészítés utáni második lépcsõ lehetett a sérelmi irat (és most ezzel
összefonódva a hitlevél) elõkészítésének folyamatában, vagy a már elhatározott
kerületi elõkészítés feladatkörét vehette át. Schossberg László Pozsony vármegyei
követ fel is szólalt ellene: javasolta, hogy mielõtt a vegyes bizottság megkezdené
munkáját, a négy kerület külön tartson tanácskozást, és egyezzen meg a hitlevélrõl.
A személynök nem erõltette a dolgot, elfogadva az elsõként említett értelmezést:
„jóváhagyólag hozzátette”, hogy a kerületeknek nemcsak a hitlevélrõl, hanem más
átfogó reformkérdésekben is egyezségre kell jutniuk. De a vegyes bizottságot is fel-
állították még ezen a napon.264
1741 júniusában a bizottsági döntés-elõkészítés tehát a kerületinek még egyen-
rangú vetélytársa volt. Ezek egymást követték a sérelmek és a hitlevél, illetve a re-
formtervek, a „rendszeres munkálatok” tárgyalásakor,265 mindkettõnek megvolt a
maga szerepe, egyik sem tudott teljesen a másik helyébe lépni. Az, hogy a reform-
korra a kerületi ülés lett végül a fõ döntés-elõkészítés fóruma, szorosan összefüg-
gött a vármegyei követek politikai súlyának növekedésével. A rendszeres bizottsági
munkálatok még a korszak végén is megmutatták, hogy ez a forma sem üresedett
még ki.
1751. május 14-én az országgyûlés a „mindig követett szokás szerint” kiadta a sé-
relmek megtárgyalását a vármegyék kerületeinek, s a munkálat idejére az országos
üléseket szüneteltették. A felsõtábla indítványát visszautasították, hogy a munkála-
tok gyorsítása érdekében két bizottság tárgyalja a királyi propozíciókat és a sérelme-
ket,266 mert a szokás az volt ugyan, hogy a kerületi sérelem-összeállítás után a mun-
kálatok vegyes bizottság által elvégzett revíziója következik, s mielõtt a sérelmekkel
el nem készülnek, máshoz nem fognak hozzá, de a királyi elõterjesztések már a
plénumra tartoznak, s nem valami bizottság elé, érveltek a rendek.267
1751. május 15–18-án és 20–21-én nem volt országos, csak kerületi ülés. Ezek ál-
lították össze a sérelmeket, majd ismét vegyes bizottság tekintette át õket. Ismét
közremûködtek az ítélõmesterek. Minthogy a szövegezést segítõ részvételüket a
forrás úgy említi, hogy „a személynök úr átadta õket, hogy szorgalmasan munkál-
kodjanak a kompiláción”, úgy vélem, az ítélõmesterek már bizonyosan nem elnö-
költek az 1741 elõtti módit követve a kerületek ülésein, hanem csupán ezek mun-
kálatainak végén, esetleg azok végeztével kapcsolódtak be a szövegezésbe.268
Ezen a diétán három kerületi ülés lehetett, legalábbis a tiszai kerületek közösen ad-
tak be sérelmi iratokat, míg a dunántúliak és a Dunán inneni kerület külön-külön.269
Az 1764–65. évi országgyûlésen résztvevõk névsorában a fõispánokat három ke-
rület szerint sorolták fel (dunántúliak, Dunán inneniek és tiszaiak), a vármegyei
követeket viszont csak két csoportba osztották be: a dunántúliak és Dunán inne-
niek, illetve a tiszántúliak és Tiszán inneniek kategóriájába.270 A kerületek három
ülése* – a Dunán inneni vármegyéké, a dunántúliak kerületi ülése, valamint a Ti-
szán inneni és -túli vármegyéké – összegezte a sérelmeket. Nem úgy tûnik tehát,
hogy a városok részt vettek volna a kerületek munkálataiban: a szabad királyi és bá-
nyavárosok sérelmeit elõbb összegyûjtötték, majd 32 pontban összesítették.271 Noha
a sérelmek tárgyalása a szokásos módon történt – a kerületi tárgyalás után egy bi-
zottságban, az alsótábla plénumán, majd a felsõtáblán vették munkába azokat272 – a
kerületek sérelmeit a 18. században elõször ebben az évben nem összesítették az
„ország”, a „vármegyék” vagy a „karok és rendek” sérelmeivé, hanem „az egyes ke-
rületi táblák sérelmei” mindvégig külön szerepeltek.273
Az 1764–65. évi országgyûlés egyik egyházi követének többször idézett beszá-
molója azt állítja, hogy súlyosabb és bonyolult ügyek felmerülése esetén nemritkán
magánjelleggel összegyûlik az ország négy kerülete az országházon kívül, és meg-
tárgyalják az ügyet, így azután a következõ országos ülésen már tudnak dönteni.
De nem egy egységes kerületi ülés volt, hanem több, mert a szövegben „conventicu-
la quae circulos compellant” szerepel.274 A kerületi ülés döntés-elõkészítõ funkciója
tehát 1741-hez képest egyértelmûen bõvült és megszilárdult.
A kerületi ülések az 1790–91. évi diétán és 1792-ben
Az 1790–91. évi országgyûlés több szempontból is mérföldkõ a kerületi ülések tör-

ténetében. A legnyilvánvalóbb változás ismereteink hirtelen bõvülése. Marczali
Henrik egyenesen úgy fogalmazott, hogy a tiszai kerület 1790. június 5-i, a pesti
* A diéta résztvevõinek kerületi besorolása nem volt közvetlen összefüggésben a kerületi ülések szá-
mával az 1790–91. évi országgyûlésen sem, ahol a megjelent rendek listáján a vármegyék követei két
csoportba vannak sorolva: „Dunán innen és túl” és „Tiszán innen és túl” (Naponként-való VII–XIV.),
míg – mint látni fogjuk – kerületi ülés hol három, hol kettõ, hol pedig csak egy volt.

vármegyeházán tartott ülése az elsõ olyan, „melyet történetünk pontosan ismer”.
Két nappal késõbb a dunaiakkal együtt vegyes kerületi ülést tartottak, míg 8-án a
budai országházban már a káptalani, a városi és a távollévõket képviselõ követekkel
együtt tanácskoztak a négy kerület vármegyei követei.275
Az intézmény négy nap alatt átmehetett ugyan ilyen radikális változáson, de a
változás tartóssá rögzüléséhez idõ kellett. Jóllehet a kerületek egyesülése és az alsó-
tábla egyéb elemeinek beengedése a vármegyei követek mellé nem vált egyik nap-
ról a másikra véglegessé, 1790 június elejének eseményei mégis jelezték a változás
irányát.
Nézzük elõször a kerületi ülések számának alakulását. A dunai kerületek együtt
üléseztek június 5-én, majd 6-án.276 A négy kerület együttes ülést tartott június
7-én, melyre a tiszai kerületek hívták meg a dunaiakat a pesti vármegyeházba,277 és
8-án a budai országházban.278 Ez utóbbit követõen a három kerület külön-külön is
kerületi üléseket tartott.279 9-én a Dunán inneni kerület nem tartott ülést, csak a ti-
szaiak és a dunántúliak tanácskoztak.280 Azaz az elsõ napok integrációs folyamata
mintha megfordult volna. De csak idõlegesen. Másnap a két dunai kerület ismét
együtt ülésezett, sõt a tiszai kerületek ülésének jegyzõkönyve szerint „az összes, a
kerületi ülések által rendre tárgyalandó ügy felgyorsítása céljából” a dunántúli és
a Dunán inneni kerületek egyesültek.281 Innentõl fogva a két (dunai és tiszai) kerü-
leti ülés mûködése lesz a szabály,282 melyet csak ritkán tör meg kivétel.283
A négy kerület együttes üléseire néha továbbra is sor került. Jóllehet 1790 õszén a
vallás ügyében az antecoronationalis törvénycikkeket a tiszai kerület (így, egyes
számban) és a dunántúli, valamint a Dunán inneni kerület még két változatban ké-
szítette el, november 4-én már a négy kerület közös ülése fogadta el a vármegyék-
nek a mixta commissio elé terjesztendõ általános sérelmi iratát (gravamina et pos-
tulata). Egy nappal késõbb szintén egységes kerületi ülésre került sor, melyen a sze-
mélynök elnökölt, majd a következõ nap a kerületek ismét együtt ültek össze
tanácskozásra. Ezeken a napokon is a sérelmek (katonai, illetve kamarai ügyeket
illetõek) kidolgozása volt napirenden.284 A négy kerület együttes ülése a külön kerü-
leti üléseknél magasabb döntési szintet képviselt. 1790. június 8-án a Dunán inneni
kerület ülésén „sok megyei követ ellenezte, hogy az összes kerület ülésén felvetett
és tárgyalt és meg is oldott kérdést egyetlen kerület ülésén ismét tárgyalásba vegyék,
annyival is kevésbé, mert a minden kerületet átfogó határozatát nem változtathat-
nák meg…”285
„Kérdés támadván a ‘Statusok, és Rendek között, hogy a’ Kerülletbéli Tanácsko-
zásba, a’ Királyi Városok, és Jelen-nem-lévõ Méltóságok Követei bé-botsáttassanak
e’? emlegetvén némellyek a’ régi Szokást, melly szerént az említett Követek, a’
Kerülletbeli Tanátskozásba nem járúltak; de mivel a Kerületekbe, ezen alkalma-
tossággal, ollyan dólgok vétetnének elõ, mellyek az egész Haza Rendjeit egyenlõen
illetik, ezeknek jelenlétek nem tsak szabadnak, de el-kerülhetetlenül szükséges-
nek-is találtatott.”286 Az országgyûlés kiadott naplójának ezen passzusa a bizonyság
arra, hogy a városok és a távollévõk követeinek bebocsátása a kerületi ülésre már
ezen a diétán megtörtént, ha ez esetleg nem rögzült is azonnal bevett gyakorlattá.*
Árulkodó az az érv, mely állítólag végül keresztülvitte a javaslatot: azért van helyük
a kerületi ülésen, mert ott az egész ország ügyei kerülnek megvitatásra. A javaslatot
pártoló vármegyei követek tehát kétségkívül azért érezték méltányosnak a városi és
a távollévõket képviselõ (valamint a káptalani) követek meghívását, mert az alsó-
tábla álláspontjának kialakítása már nem a plenáris ülés keretében zajlott.
Elsõ lépésben a két dunai kerület június 5-i ülése a távollévõk és a városok köve-
teinek beengedésérõl határozott a másnapra elrendelt tanácskozásba, azaz káptala-
ni követekrõl még nem volt szó. A június 6-i ülésen viszont végül a városiakon és
néhány távollévõ követén kívül a káptalani követek is jelen voltak.287 Biztosan tud-
juk a Dunán inneni kerület június 8-i ülésérõl, hogy a résztvevõk közt kanonokok
és városi követek is voltak, a tiszai kerületi ülésen pedig a káptalanok és a városok
képviselõin kívül jelen volt a távollévõk követeinek egy része, miként valamennyi
említett kategória képviseltette magát még ugyanezen napon az összes kerület
közös ülésén, hasonlóképpen a tiszaiak június 19-i üléséhez.288 Talán feltételezhet-
jük, hogy a továbbiakban is ez lehetett a szabály, noha az általam megismert forrá-
sok néha csak egy részükre utalnak kifejezetten,** néha pedig egyáltalán nem állít-
ják, hogy a vármegyei követeken kívül más is megjelent volna a kerületi ülése-
ken.*** De épp ezt értékelhetjük a szokás megszilárdulása jelének is, amikor már
nem szükséges említeni azt a tényt, hogy a kerületi ülésre hivatalos az alsótábla
minden tagja – a királyi tábla kivételével.+
Az alsótábla a kerületi ülésekre meghívta a fõispánokat is, de szavazati jogot nem
engedett nekik, arra hivatkozva, hogy „mivel a’ Kerülletekbe,a’ dólgok úgy sem vé-
geztetnek, hanem csak készittetnek, és egyeztetnek, következendõ képpen a’ Vok-
soknak hellye úgy sem vólna…”289 1790. június 14-én a két tiszai kerület ülésén is-
mertették Szabolcs vármegye kérését, hogy fõispánja, gróf Sztáray Mihály hadd ve-
gyen részt követeként az alsótábla ülésein és a kerületi ülésen. A Tiszán inneni és a
tiszántúli kerület úgy határozott, hogy ülésükön Sztáray fõispánként nem vehet
részt, de nemesként igen, szavazati jog nélkül.290
A kerületi ülések kialakuló munkarendjében a Dunán innenieknél követeik a
* Ebben a tekintetben a szakirodalom nincs egységes állásponton. Ferdinandy Gejza úgy vélte, hogy a
kerületekbe csak 1832 után kaptak a városi követek bebocsáttatást, addig ott csak a vármegyei követek
tanácskoztak (Ferdinandy: Rendi elemek 51.). Lupkovics György viszont – véleményem szerint he-
lyesen – már 1911-ben rámutatott, hogy a megyei követek mellett 1790-tõl kezdtek részt venni a városi
és a káptalani követek is a kerületi üléseken (Lupkovics: A magyar rendi 32.).
** Például a tiszai kerületi ülésen június 10-én bizonyosan jelen volt egy kanonok is (MOL N56 3. kö-
tet 24.).
*** Példának okáért a június 9-i vagy14-i tiszai kerületi ülésrõl nincsen adatunk polgárra, távollévõ
követére vagy kanonokra, de a dunai kerületek 14-i közös ülésébõl kiküldött deputáció tagjai – tehát
egyszersmind a kerületi ülés tagjai – közt találhatunk kanonokot, városi követet és távollévõét is
(MOL N56 3. kötet 6–7., 33–44., 700.447 71.).
+ Viszont az itt helyet foglaló Skerlecz Ádám horvát követ megjelenésére a dunai kerületek együttes
ülésében van adat június 14-rõl (700.447 70.).

vármegyék betûrendjében követték egymást az elnöklésben, a tiszaiaknál az ülés-
rend sorrendjében: elsõként tehát Árva, illetve Abaúj követe. A jegyzõ viszont állan-
dó volt: a dunaiaknál Prileszky Károly trencséni, a tiszaiaknál Domokos Lajos bi-
hari követ töltötte be ezt a tisztet. A kerület elnöke és jegyzõje írta alá az elkészített
dokumentumokat. A kerületek egymással küldöttségek útján érintkeztek, s néha
közösen is tanácskoztak, illetve közös bizottságot is kiküldtek. Rendszeresen vezet-
tek jegyzõkönyvet is tanácskozásaikról.291 A tiszai kerületek ülése 1790. június 9-én
azzal kezdõdött, hogy felolvasták és jóváhagyták az elõzõ napi ülés jegyzõkönyvét.292
(Látjuk, hogy a kerületi ülések intézményesülése az e tekintetben képlékeny június
eleji állapot változataiból egy idõre a két kerületi ülést tette állandóvá: ugyanez vé-
gül is a háromüléses formával is megtörténhetett volna és – amint az késõbb meg-
történt – a négy kerületet egységbe fogó egyetlen kerületi üléssel is.) Az állandó
jegyzõ fontos személyiség volt. Domokos már június 8-án így dicsekedett Kereszte-
si Józsefnek: „Soha – úgymond – olyan nagy ur nem voltam, mint most; mert a leg-
elsõ mágnástól fogva az utolsóig, ha lehetne, mind a hónom alá bujna; mindenek
karaziroznak [hízelegnek].”293
Igaza van tehát Marczali Henriknek, amikor rámutat arra, hogy az 1790. évi dié-
ta kerületi ülései új minõséget képviselnek a kerületi ülések történetében.* Koráb-
ban is voltak közös tanácskozások, különösen a tiszaiak körében. Most viszont szi-
lárd szervezet jött létre elnökkel és jegyzõvel, amely nemcsak megvitatott egy-egy
kérdést, de határozatot is hozott azzal az elhatározással, hogy ez a plenáris ülésen is
„maradjon”.** Ez a határozat pedig a vármegyei követek döntésének volt az ered-
ménye – a személynök, a királyi tábla és az alsótábla többi elemének jelenléte és be-
folyása nélkül. „Nagyjából a megyei congregatióknak országossá tétele – mondja
Marczali –, fõispán nélkül.”***
Az 1790–91. évi országgyûlésen a korábbiakhoz képest igen magas volt a vegyes
ülések aránya. A kerületek szerepének hirtelen megnövekedése is erre a diétára te-
hetõ. Esetleg lehet mindezt úgy értelmezni, hogy a diéta intézménye kereste a for-
mát arra, hogy kifejezésre juttassa a köznemesség megnövekedett politikai súlyát.
Ennek útja lehetett volna az Assemblée Constituante mintájára a két tábla egyesülé-
* „Az országgyûlési rendõrség jelentései szerint a kerületi ülések valamikor politikai klubok voltak.”
(Takáts S.: Kémvilág II. 56.) „Valamikor” – azaz 1790. évi intézményesülésük elõtt. Olyasfélék, ami-
lyeneket már Esterházy Miklós nádor is helytelenített.
** 1790. június 10-én a felsõtábla kifejezetten az „összes kerület határozatát” támogatta az alsótáblá-
nak küldött üzenetének fogalmazása szerint (MOL N56 3. kötet 16.).
*** Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 351–352. Ez a megfogalmazás talán arra utal, hogy az
alsótábla többi követének beengedése a kerületi ülésekre még nem vált kizárólagos gyakorlattá? A tit-
kosrendõrségi jelentésekre alapozott könyvében egyszer Takáts Sándor is határozottan állítja, hogy a
kerületi ülésekbe csak a vármegyei követeket engedték be (Takáts S.: Kémvilág II. 57.). Ez így, általá-
nos érvényû tételként biztosan nem állja meg a helyét, de el tudom képzelni a gyakorlat ingadozó vol-
tát. Egy másik alkalommal, feltehetõen a századforduló egy késõbbi, de meg nem határozott diétájá-
ról írva, Takáts is úgy fogalmaz, hogy a kerületi ülésen a káptalani és városi követek, valamint a távol-
lévõk követei „ritkán jelennek meg” (uo. II. 58.).

se, ahol az alsótábla s annak vezetõ ereje, a vármegyék dominálnak. 1790-ben kez-
detben úgy tûnt, hogy a mixta sessio gyakori alkalmazása ebbe az irányba tett lépés.
Ezen az alsótábla önmaga is elég erõs volt a döntéshez, ami a két tábla jogilag
egyenlõ pozíciója miatt külön ülések mellett nem történhetett meg. A vegyes ülések
áttekintésekor láttuk azonban, hogy Reichenbach után, a politikai klíma megvál-
toztával, a vegyes ülés is az ellenzék vereségének vált a színterévé: a fõrendek, a klé-
rus, a városok és egyes megyék magabiztosan uralták a mixta sessiót. Mivel így tör-
tént, a fokozatos fejlõdés a másik utat követte, s a késõbbiekben a vármegyék politi-
kai dominanciájának kifejezõjeként a kerületi ülés lett a diéta valódi döntéshozó
szerve.
A két fórum „vetélkedését” jól mutatja egy eset. 1791. január 22-én egyes leiratok*
kihirdetése után az országbíró azt javasolta, hogy döntsék el még a többi kihirdetése
elõtt, „mi módon akarnak azok meg-vizsgálásába ereszkedni”. A rendek azonban
kerületi ülésen szándékozták megvitatni a leiratokat. A személynök úgy nyilatko-
zott, hogy ez szabadságukban áll, de az ügy gyorsabb haladása érdekében küldje-
nek ki vegyes bizottságokat a leiratok megvitatására, melyekben fõrendek is jelen
lehetnek. A rendek viszont ragaszkodtak „a’ Kerületben való Tanátskozás”-hoz.
Erre a személynök „azt a közép útat találta”, hogy a kérdés eldöntésére hívjanak
össze új mixta sessiót, melyen a fennmaradó leiratok ismertetésére is sor kerülhet.
Ez a soron következõ 24-i ülésen meg is történt, majd „…M. Ország Fõ-Bírája je-
lentette, hogy Nádor Ispány õ Királyi Hertzegsége, mind addig Ülést rendelni nem
szándékozik, míg az ország rendei a’ Királyi Resolutiókat kezekhez kapván, és bõ-
vebben meg-fontolván, azoknak felvételek, és elintézések módjáról magok közt
tanátskozhatnak.” (Ez lett tehát a „középút”-ból.) A két nappal késõbbi újabb ve-
gyes ülésen azután a személynök a kerületek egyeztetett döntését („meg-egyesülé-
sét”) terjeszthette elõ.294 A diéta tisztikara hiába próbálta a vegyes ülés segítségét
igénybe venni, a rendek ragaszkodtak a kerületi ülésben való tárgyaláshoz. És mi-
után ott közös álláspontjukat ki tudták alakítani, már nem volt apelláta.
A kerületek széles körû döntés-elõkészítõ és érdemi döntéshozó funkcióra emel-
kedését világosan mutatja egyes fõurak említett törekvése, hogy oda bebocsáttatást
nyerjenek. Árulkodó, hogy Ürményi József személynök a házszabályokról is a ke-
rületek döntését kérte.295 A tiszai kerületek 1790. június 14-én tartott ülésén Ürmé-
nyi továbbá azt javasolta, hogy „a kerületek közöljék vele elõre döntésüket a diéta
ülésén elõterjesztendõ javaslatokról, vagy azon ügyeket, melyeket fel fognak vetni”.
Egyértelmû, hogy az ülés elnökeként tudnia kellett az ülés lefolyását minden bi-
zonnyal döntõen befolyásoló körülményekrõl – és a kerületek állásfoglalása ekkor
már ilyennek számított. A kerületi ülés válasza igenlõ volt, de magabiztos – az au-
tonómia és a fontosság tudatát egyszerre mutatta: értesítéssel lesznek, „valahány-
szor a kerületben olyan dolgok vagy a diétán elõterjesztendõ javaslatok merülnek
fel, melyekrõl a rendek szükségesnek látják, hogy a személynök úrat elõre értesít-
* A napló többes számot használ.

sék”.296 A titkosrendõri jelentések is arról tanúskodnak, hogy 1790-ben a kerületi
ülésekbõl általános diétai döntés-elõkészítõ fórum lett.297
Ereky István rámutat, miért növekedett meg a kerületi ülések jelentõsége: „minél
nagyobb lett az ellentét az alsó tábla országos ülésén egyrészt a királyi hatalom és az
ország érdekeit szolgáló elnökök, ti. a nádor és a személynök, s másrészt az ellenzé-
ki álláspontot képviselõ vármegyei követek között, – az utóbbiak annál inkább
szükségesnek tartották, hogy az országos üléseket megelõzõleg magánértekezlete-
ket tarthassanak, s ezeken az országos ülés fontosabb kérdéseit már elõre megvitat-
hassák.”298 Az ellentétek pedig, ahogy ebben a negyedik fejezetben azt kimutatni
próbáltam, az alsótábla, különösen pedig a vármegyei követek politikai súlya meg-
növekedésével élezõdtek ki.
Ugyanakkor a titkosrendõrségi jelentések szerint nemcsak a diétai döntéseknek
eltolódása volt megfigyelhetõ a plenáris ülésekbõl a kerületi ülésekbe, hanem az ér-
demi döntéshozatal a kerületi ülésekbõl már az azokat elõkészítõ titkos tanácsko-
zásokba került, állítólag tehát teljesen a vármegyei követek kezébe: „a rendek a ke-
rületi üléseket az alkotmány igazi bástyájának tartották. Itt a kerületi üléseken
hangzottak el a legmerészebb beszédek, itt kapacitálták a követeket, itt hoztak ha-
tározatokat stb. Az úgynevezett országos ülések aztán sokat veszítettek jelentõsé-
gükbõl. Ez történt különben a kerületi ülésekkel is, mikor a megyei követek politi-
kai konventikulumokban és titkos konferenciákon vitattak meg minden tárgyat s a
kerületi ülésekre már kész határozattal mentek. A hivatalos jelentések szerint ezek
a konventikulumok és titkos konferenciák – honnét a papság, a városi követek és a
távollévõk fõurak követei ki voltak zárva – voltak az országgyûlések legfontosabb
részei. Utánuk következtek a kerületi ülések s végül az országos ülések. Ez utóbbi-
ak már csak árnyékai voltak a régi formának!
Mivel a politikai konventikulumok és a titkos konferenciák alig különböztek a
kerületi ülésektõl, többször megesett, hogy az országos* ülés megnyitása elõtt egy-
egy nevesebb követ ajánlására nem tartották meg a kerületi ülést, hanem bizalmas
tanácskozást folytattak. Viszont az is megesett, hogy az ilyen bizalmas tanácskozást
kerületi ülésnek nyilvánították” – írja Takáts Sándor.299
1792-ben, az általunk vizsgált utolsó országgyûlésen az 1790-ben kialakult kerü-
leti üléssel találkozunk ismét: a dunai és a tiszai kerületek külön üléseznek,300 az ál-
landó jegyzõk feladatkörét ismét Prileszky Károly és Domokos Lajos tölti be. Ezen
diéta tanácskozásai is sok utalást tartalmaznak a kerületi ülések megnövekedett
fontosságára. A diéta hatodik országos ülésén, június 5-én a vegyes bizottságban
felmerült kérdések miatt a személynök javaslatára azt kiegészítették, méghozzá
Aczél István ítélõmesterrel, valamint a két kerületi ülésbeli jegyzõvel. Az országbíró
pedig úgy vélte, hogy „szükséges volna”, ha a kerületek reggelenként üléseznének,
hogy a vegyes bizottság gyorsabban haladhasson. Ha azért javasolta volna ezt, mert
* A szövegben nyilvánvalóan tévesen szereplõ „kerületi” szót én helyettesítettem az oda illõ „orszá-
gos” szóval.

Domokos és Prileszky bizottsági tagként nap közben elfoglalt volt, akkor miért ép-
pen velük egészítették volna ki a mixta deputatiót? Úgy vélem, inkább a kerületi
ülés általános döntés-elõkészítõ funkciójának érvényesülésérõl van szó: az már
nemcsak a plenáris, hanem az érdemi bizottsági tárgyalás elõfeltételének is látszott.
A két kerületi jegyzõ pedig feltehetõen éppen azért került a bizottságba, hogy a ke-
rületekben kialakuló véleményt képviselhesse. Az onnan kizártak nevében szólva
gróf Majláth József meg is jegyezte, hogy a kerületi ülések végzéseit mielõbb nyilvá-
nosságra kellene hozniuk, mert azok többnyire „az egész Országot illetik”. Többen
érveltek emellett, és a személynöknek igyekeznie kellett, hogy ezt a követelést a
szokásra hivatkozva visszaverje, és azon gyakorlat mellett maradjanak, hogy a ke-
rületi munkálat csak a vegyes bizottság elé kerül, s csupán ennek már a plénum elé
terjesztett tervezete lásson nyomtatásban is napvilágot.301
Talán sikerült megmutatni, hogy az 1790–91. évi országgyûlésen a kerületi ülés
nem elõzmények nélkül bukkant fel kifejlett formájában. Noha ezen a diétán a ko-
rábbiaknál összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet játszott, sajátos fejlõdése a
vármegyei követek döntés-elõkészítõ tanácskozásaként már 1741-ben megindult,
majd ezen az úton 1764–65-re komoly elõrehaladást tett, s már ekkorra megszerez-
te magának a legfontosabb döntések elõkészítésének jogát.* 1790–91-ben részben
egységesült és kiteljesedett a kerületi ülés, noha arra még várni kellett, hogy az
egyetlen kerületi ülés megszilárduljon, és azon végleg mindenki részt vehessen
az alsótábláról a királyi tábla kivételével. A kerületi ülés nagy jelentõségre jutása vé-
leményem szerint a vármegyei követek diétai hegemóniára kerülésének intézmé-
nyi megnyilvánulása. Kronológiai elhelyezése az utóbbi folyamat datálásához
nyújt segítséget. A század közepének adóügyi tárgyalásai nem véletlenül tükrözik
tehát a megyei követek fontosságát.** Ezért a diéta és a vármegye történetének kap-
csolódásait kell még megvizsgálnunk. Erre a következõ részben kerül sor, melyben
általában arra keressük a választ, hogy egyfelõl milyen tényezõk állnak a magyar
rendiség fentebb vázolt fejlõdésének hátterében, másfelõl hogy mindez miként il-
leszkedett a Nyugat- és Közép-Európában tapasztalt fejlõdésmenethez.
* Ebben is egyetértek tehát Erekyvel, aki szerint a kerületek a 18. század folyamán egyre nagyobb je-
lentõségre tettek szert (Ereky: Jogtörténelmi II. 50.).
** A kerületi ülés fejlõdésének kisebb jelentõségû párja lehet a két tábla közti üzenetváltás korábban
már vázolt fejlõdésmenete. Az egyszemélyes üzenettovábbítás eltûnése, a garanciális szerepet betöltõ
küldöttség általánossá válása, majd 1790–91-ben az írásbeli üzenetváltás meghonosodása az alsótáb-
lának a fõrendek iránti növekvõ bizalmatlanságát, illetve a fõrendek és a kormányzatot pártoló alsó-
táblai elemek rendelkezésére álló egyik „kiskapu” bezáródását mutatják.

5. A VÁRMEGYE ÉS EURÓPA
KITEKINTÉS ÉS KONKLÚZIÓ
Láttuk tehát, hogyan változott a két tábla egymáshoz viszonyított politikai súlya
a 18. században az alsótábla javára, és azt is, hogy itt a megyei követek játszották a
rendiség bajnokának szerepét. Politikai befolyásuk növekedése mellett olyan intéz-
ményi változások tanúskodnak, mint a kerületi ülések önállósulása, hatáskörük ki-
bõvülése és az egységesülés irányában tett lépéseik. A flexibilis határozathozatali
rend teret engedett ezen változás érvényesülésének, és ilyeténképpen az alsótáblán
belül egyre határozottabb körvonalakat öltött a vármegyei követek vezetõ szerepe.
A 18. századi rendi intézmények bemutatása nem lehet teljes anélkül, hogy bemu-
tatnánk azt a módot, melynek révén az országos politika a helyivel, a diéta a várme-
gyével összefüggött.*
Maguk a diéták fõszereplõi teljesen tisztában voltak azzal, hogy a rendi ellenzé-
kiség a vármegyerendszerre támaszkodik. 1712-ben a megyei követek küldõikre hi-
vatkozva mondtak ellent a fõrendek által pártolt reformelképzeléseknek, és az el-
lenzék magvát alkotó protestáns dominanciájú két tiszai kerület táblája azt kívánta,
hogy e javaslatokat csak a következõ diéta fogadja el, amennyiben a vármegyék
egyetértenek velük, és ennek megfelelõen utasítják követeiket.1 Amikor 1790-ben a
bene possessionatus köznemességnek lehetõsége nyílt arra, hogy a megvalósítás esé-
lyével vázolja fel elképzeléseit egy jövendõ Magyarországról, nem véletlenül épült a
vármegyére az ócsai Balogh Péter által körvonalazott, majd az országgyûlés által
kidolgozott politikai rendszer, mely a köznemesség hegemóniáját hozta volna lét-
re.2 Boronkay József 1791-ben tett követi jelentésében két dolog miatt tartotta szük-
ségesnek, hogy Somogy a rendszeres bizottsági munkálatok kapcsán érvényesítse
beleszólási jogát, és ez a két legfontosabb dolog a nemesi kiváltságok és a vármegye
„hatalmának” a védelme volt.** Az összefüggés a tárgyalt korszak határa után sem
változott meg: Deák Ferenc az 1835. június 16-i kerületi ülésen úgy vélte, hogy a
* Anton Schindling Volker Pressnek a középkor vége, kora újkor eleje birodalmi lovagságáról szóló
munkáit paradigmatikus értékûnek nevezi, mert összefüggéseikben tárgyalják a történések két fõ
színterét, a birodalmat és a territóriumokat, melyek szoros és bonyolult kapcsolatrendszerben álltak
(Schindling: Anfänge 21–22.). Úgy vélem, hogy ennek az eljárásnak pontos megfelelõje lehet magyar
viszonyok közt a diéta és a vármegye összefonódó vizsgálata.
** „…nemesi szabadságainknak s törvényeinknek vármegyék fönt tartott hatalmának védelmezésé-
re…” Idézi Melhárd: Somogyvármegye 137.
5. A vármegye és Európa. Kitekintés és konklúzió 349

nemzet minden joga, még a diétai törvényhozás joga mögött is a vármegye áll.3
1848-ban pedig a népképviseleti országgyûlés fejet hajtott a vármegye mint „a ma-
gyar alkotmányosság védõbástyája” elõtt.*
A rendi dualizmusban a központi végrehajtó hatalommal szabadon rendelkezett
az uralkodó, a helyi hatalomgyakorlás monopóliuma viszont a nemesség politikai
bázisául szolgált. Péter László axiomatikus megfogalmazásában: „Az ország jogai
(jura regni) a földbirtoklásban és a megyében gyökereztek.”** A diéta mögött a me-
gyék álltak, az országgyûlés politikai súlyát a vármegyerendszernek köszönhette.
A magyar példa mégsem egyedülálló Európában, inkább szélsõ esete egy általá-
nosabb érvényû szabálynak. (Amint erre a Bevezetõben is utaltam.) Könyvem gon-
dolatmenetének lezárásaként ezért egyfelõl a vármegyékkel mint a magyar rendi-
ség bástyáival foglalkozom, másrészt bemutatom, hogyan illeszkedik a magyar ne-
messég és rendiség fejlõdése a regionális közép-európai vagy általános európai
folyamatokhoz. A magyar rendiség fentiekben vázolt történetének kétirányú kon-
textualizációjára teszek tehát kísérletet, egyfelõl szûkítve, másfelõl tágítva vizsgálatom
látószögét – ugyanakkor mindkét tekintetben nyitva a diéta és a rendiség történeté-
bõl a nemesség története, a politikai (intézmény-) történet felõl a társadalomtörté-
net felé. Mielõtt azonban ezzel megpróbálkoznék, érdemes talán kronologikus
összefüggéseikbe illesztve összefoglalni a diéta intézménytörténetének egyes ta-
nulságait.
5.a | A 18. századi magyar rendiség korszakai

A mind ez idáig elmondottak alapján az 1708 és 1792 közötti idõszakot a diétai po-
litika szempontjából három fázisra javaslom bontani. Az elsõ és a második közt ha-
tárként az 1728–29. évi diéta kínálkozik, illetve 1790-ben nyilvánvalóan új periódus
vette kezdetét, amikor negyedszázados szünet után ismét összeült az országgyûlés.
A reformok és a vallási kérdés
Egy vitában Benda Kálmán annak a véleményének adott hangot, hogy a nemesi lá-
tóhatár beszûküléséhez vezetett, hogy 1765 után negyedszázadig nem tartottak or-
szággyûlést. Heckenast Gusztáv szerint viszont ezt a századelõ reformer arisztok-
* Bónis: Powers of Deputies 180. A constitutio eredetileg épületet jelentett, s természetes volt úgy el-
képzelni a rendi alkotmányt, mint egy várat, melyet a nemzet ellenségei ellen védett: sáncokkal, bás-
tyákkal (Péter L.: Verfassungsentwicklung 256.).
** Péter L.: Verfassungsentwicklung 251. Ez a megfogalmazás Otto Brunner tézisére rímel, aki sze-
rint a nyugati rendiség alapját az uradalmak és a szövetkezések (genossenschaftliche Verbände) alkotják
(Brunner: Neue Wege 192.).
350 5. A vármegye és Európa. Kitekintés és konklúzió

ratáinak (Károlyi Sándor, Csáky Imre) kiöregedése hozta magával – tehát már jó-
val korábban megtörtént.4 Az 1710-es és 1720-as évek fõnemesi vezetésû magyar
rendiségének idõszakában a diéta kétségkívül tett bizonyos erõfeszítéseket a reform
irányába, noha az ország rendjei egyszerûen rendelkeztek a szükséges pénzeszkö-
zökkel bármiféle reform keresztülvitelére. Ember Gyõzõ igen dicsérõen ír ezen re-
formkísérletekrõl, és az 1710-es és 1720-as éveket „a magyar történet egyik reform-
periódusának” tekinti.* Szekfû is alapvetõen pozitívan értékeli a Systemát, s úgy
véli, hogy annak az 1722–23. évi diétán bekövetkezett bukása után a rendiség kezé-
bõl a már felvilágosultnak mondott királyságéba megy át a közjó képviselete: a ren-
diség innentõl fogva nem képes a megújulásra.**
Magam úgy vélem, hogy az 1712 és 1723 közti reformidõszak egy kor lezárását
jelenti. Ekkor ért véget a rendiségnek az arisztokrácia dominanciájával jellemezhe-
tõ korszaka. A fõnemesi vezetésû magyar rendiség a Rákóczi-szabadságharccal
mutatta meg erejét, s reformerei ezen szilárd pozíciójából fogalmazták meg a
Systematica Commissiók javaslataiban megtestesülõ elképzeléseiket az ország új be-
rendezésérõl. Bármiképp értékeljük is azonban ezeket a reformtörekvéseket, szem-
beötlõ, hogy a húszas évekre azután meggyengül a rendiség pozíciója az uralkodó-
val szemben.*** Magam ebben a kontextusban értelmezném azt a törést, mely a
magyar rendi erõfeszítéseknek az 1708–15. évi országgyûlésen, különösen 1712-tõl
tapasztalható, majd a rendszeres bizottsági munkálatokban kulmináló felívelésé-
nek vetett véget 1722–23-ban. Noha a Rákóczi-szabadságharc Magyarország rend-
jeinek erejét tanúsította, az 1711-re következõ évtized az erõviszonyok jelentõs mó-
dosulását hozva irreálissá tette mindazon rendi törekvéseket, melyeket az 1711-et
közvetlenül követõ idõszak szült. Tehát én nem úgy fogalmaznék, hogy a rendek
elvesztették progresszivitásukat, hanem inkább úgy, hogy a rendi dualizmus erõvi-
szonyainak módosulása az álmok birodalmába utalta nagyralátó terveiket, melyek
megvalósulása természetesen egyszerre szolgálta volna partikuláris érdekeiket és
az egész ország javát.
Az adómegajánlás vizsgálatakor azt észleltük, hogy a Rákóczi-szabadságharc je-
lentette pozícióerõsödést a húszas évekre gyengülés váltotta fel, amely csak hosszú
átmenettel fordult át ismét erõsödésbe: a húszas évek alkufolyamatai mind a
* Ember: Az országgyûlések 394–396., 402–403., 411. Kónyi Mária részletes és alapvetõen pozitív ér-
tékelését lásd: Kónyi: A rendszeres bizottság, különösen 164–175.
** Szekfû: Magyar történet (1935) 328–329. Marczali Henrik mindazonáltal az idézett történészek-
kel homlokegyenest ellenkezõ véleményének ad hangot: „szinte megdöbbentõ”-nek találja, hogy
„milyen kevéssel érte be” a nemzet, mikor „módjában állott ismét kinyilvánítani akaratát”: „nem
akart mást, mint régi alkotmánya fenntartását, bensõ kormányzatának önállását” (Marczali: Magyar-
ország története 37–38.).
*** Ezt hangsúlyozza Vörös Károly, amikor elmondja, hogy az az „uralkodó réteg”, mely a szabad-
ságharc alatt kialakította egy önálló és modernizálódó rendi állam modelljét, 1711 után még felvázolta
ennek egy, a birodalomba beépülõ változatát, de eközben „az uralkodói hatalom csendben és szinte
észrevétlenül a fejlõdés minden területén megkezdi pozícióinak megerõsítését, befolyásának kiter-
jesztését” (Vörös K.: A társadalmi fejlõdés 677.).
5.a A 18. századi magyar rendiség korszakai 351

concursus, mind a diéta gyenge pozíciójáról tanúskodnak, ezt mutatja a helytartóta-
nácsi adóemelés ténye. Még azt a reformot is a kormányzati tényezõk kezdemé-
nyezték 1722-ben, mely visszajuttatta az adómegajánlás jogát az évenként tartott
concursusok kezébõl a diétának, s ugyanekkor az országgyûlésileg megajánlott adót
a következõ diétáig lehetett beszedni. De emellett is voltak még pótadó-megajánló
concursusok. Csak 1737 után vált gyakorlattá az az elv, hogy adót csak a diéta meg-
ajánlása alapján lehet kivetni. (Aminek viszont éppen a harmincas évek concur-
susainak láthatóan megerõsödõ ellenállása volt a közvetlen oka. A concursus lénye-
gében megszûnt az uralkodói hatalom engedelmes eszközeként mûködni.) Talán
nem erõltetett ezt a hullámvölgyet a magyar rendiség átstrukturálódásához kötni,
hiszen az erõs fõnemesi vezetésû rendiség hanyatlásának és az erõs köznemesi ve-
zetésû rendiség hajnalának idõszakára esik. Éppen ebben a periódusban – erõs po-
zícióját demonstrálva – ragadta magához III. Károly a döntés jogát a felekezetek
ügyében. Ez átvezet a rendiség elsõ korszakát meghatározó másik kardinális kér-
déshez.
Míg a reformtörekvések csak idõrõl idõre kerültek a középpontba, a vallási kérdés
dominanciája ebben az idõszakban mindvégig nyilvánvaló volt. A labanc diétát vé-
gig igen éles felekezeti ellentét jellemezte. Spáczay Pál kanonok mind az 1709.,
mind az 1710. évi ülésszakon eljutott odáig, hogy kiabálva követelje a protestáns
követek kidobását az ablakon.5 Az 1708 decemberében összehívott országgyûlési
tanácskozások Máriássy Béla szerint meddõ vallási vitában merültek ki, I. József
ezért vetett véget nekik három hónap elteltével.6
A korszak végét az 1728–29. évi diéta jelöli ki, amely a korszakváltás inflexiós
pontjaként az elsõ és a második idõszaknak is része: egyszerre a régi kor utolsó dié-
tája és az új idõszak elsõ országgyûlése. Korábban részletesen szóltam a dekretális
eskü körül kibontakozó vallási vitáról, amely hevességében talán minden korábbit
felülmúlt. 1728-ban láttunk olyan döntéshozatalt, amely a vármegyei követek több-
ségét még nem mutatja a diéta állásfoglalását meghatározó pars saniornak (július
24.), de sor került olyanra is, amely már igen (szeptember 6.). 1729. március 5-én, a
fejenkénti szavazás alkalmával a vármegyék többségi véleménye az alsótáblán ki-
sebbségbe szorult. Ezután a vármegyék, mint láttuk, kijelentették: a felsõtáblának
ne egyszerûen a szavazatok többségét üzenjék meg, hanem a vármegyék szinte tel-
jesen egységes álláspontját is, továbbá „különösképpen deklarálták”, hogy a „több-
ség kérdésérõl a jövõre való következéssel azt az egyszerû többséget nem akarják
többségnek csúfolni”.7 Azaz a helyzet valóban átmenetinek látszik: az alsótáblai
többség még létrejöhetett a vármegyék többsége ellenében, és a megyei követek ezt
még nem kifogásolták, ugyanakkor az eredmény mellett fontosnak látták a fõren-
dekkel közölni ezt a körülményt is, s egészen profetikus módon a jövõre nézve már
jelezték, hogy a többség kialakítása fejenkénti szavazatszámlálással ellenükben
többé már nem lesz elfogadható. Nem véletlen tehát, hanem a diéta köztes helyze-
tével, az elsõ és a második idõszak határán való „egyensúlyozásával” magyarázha-
tó, hogy éppen ekkor kerül sor a legtöbb fejenkénti szavazásra, ami – különösen, ha
a felsõtáblával is összevonják a szavazatokat – jól fejezi ki az (átmeneti) egyenlõsé-
get. Azt hiszem, a fejenkénti szavazás háttérbe szorulása 1728–29 után egyértelmû-
en ezzel hozható összefüggésbe. Ebben az esetben is azt látjuk tehát, hogy a diéta
szokásjogi eljárásrendje teret enged a politikai fejlõdés intézményi kifejezõdésé-
nek. Ezen az országgyûlésen a két tábla viszonyának áttekintésekor is egyfajta patt-
helyzet volt tapasztalható.
Kiváltságvédelem és adóemelés
Ám 1728–29-ben nemcsak a felekezeti ellentétek élessége volt tapintható, hanem a

diéta heves ellenállását is megfigyelhettük a nemesi adómentességet egyelõre csak
távolról fenyegetõ uralkodói lépésekkel szemben. A vizsgált korszak második pe-
riódusát a kormányhatalom dominanciája jellemezte, a rendi dualizmus fõ össze-
csapásai pedig a nemesi adómentesség csataterén zajlottak. Amikor a felekezeti vi-
ták bõ hatvan évre lekerültek a diéta politikai színpadáról, helyet adtak a „rendek
kontra uralkodó” felállásnak. A rendi dualizmus modellje itt volt a leginkább rele-
váns. A harmincas évek concursusainak vitái az egyre keményebben ellenálló ren-
dekkel – középpontjukban pedig a pótadó összegével – már egyértelmûen ehhez a
szakaszhoz tartoznak. (Korábban láthattuk, hogy már ekkor igencsak hangsúlyos
a hivatkozás a misera plebsre.) Ugyanakkor az ellentétek végletes kiélezõdése csak a
haugwitzi reform után, az 1751. évi országgyûléssel következett be.
A század derekán, mint jól tudjuk, a rendek által kezdeményezett reformokról
többé nemigen esett szó.* A változtatási törekvések csupán az egyre inkább felvilá-
gosultnak** tekinthetõ kormányzat térfelérõl érkeznek, a magyar reformerek álta-
lában ezen törekvések szolgálatába szegõdnek, a rendiség zöme pedig puszta ki-
váltságféltésbõl fakadó ellenállást tanúsít a kormányzat változtatási törekvéseivel
szemben.*** A rendi ellenállás megerõsödésének jó bizonyítéka az 1764–65. évi
* És Európában talán inkább ez a szabály, míg a magyar rendi fejlõdés megelõzõ és következõ perió-
dusának rendi reformkezdeményezései jelentik a kivételt, hiszen az immerwährender Reichstagról ál-
talában mondja azt Aretin, hogy attól nem indultak ki reformimpulzusok (Aretin: Das Alte Reich
132.). Egyébiránt a kora újkori társadalmakban legtöbbször amúgy is az uralkodó volt a változások
kezdeményezõje (Koenigsberger: Formen 25.).
** A „felvilágosult abszolutizmus” és a „felvilágosult despotizmus” terminusok érvényessége mellett
érvel Derek Beales. Ezen általában azt értik, hogy az uralkodó törvényhozó hatalmát a közjó érdeké-
ben felhasználva, felülrõl kezdeményez reformprogramot a felvilágosodás szellemében (Beales:
Enlightened Despot 2., 7.).
*** Nem szabad azt gondolnunk, hogy a diéta ilyen irányú funkcióváltása magyar sajátosság – a
Reichstag állandóvá válása kapcsán Anton Schindling ugyanerre mutat rá: amellett, hogy egyértelmû
volt funkcióvesztése („és politikailag gyakran gyenge volt és mûködésképtelen”), „jogi védelmet és ga-
ranciákat adó” intézménnyé vált, amit nem lehet eléggé értékelni (Schindling: Anfänge 232–241.).
Ennek fényében inkább az a figyelemre méltó, hogy a magyar diéta milyen nagymértékben megõrizte
a rendiség fókuszának szerepét.

diétán született Vexatio dat intellectum címû röpirat – minden idõk legtöbb port fel-
vert rendi röpirata, amely Kollár Ádám könyvére válaszul született, és nemcsak azt
állítja, hogy a rendek osztoznak az uralkodóval a felségjogokban, hanem sokszor
megidézi a lengyel nemesi köztársaság mint „a király és rendek közti igazságos és
mûködõ hatalommegosztás” mintáját.8
Ebben a szakaszban zajlik a vármegyei követek pars saniorrá válása, aminek jelei
már a harmincas évek concursusain is mutatkoztak. 1751-ben a négy szabad királyi
város privilégiumainak becikkelyezése kapcsán támadt parázs vitában viszont még
elevennek látjuk azt a félelmet, hogy a városok számának növekedésével a várme-
gyék kisebbségben maradhatnak a diétán.9 Tehát ekkor még nem volt egyértelmû a
vármegyék alsótáblai dominanciája, ha már nem találkozunk is fejenkénti szava-
zással, ahol a megidézett helyzet elõállhatott volna. Ez az idõszak ebbõl a szem-
pontból is átmeneti: a korszakot a változás jellemzi.
Igen jelentõs eseménye volt az osztrák örökösödési háború idõszakának a magyar
rendek nagy súlyú állásfoglalása, melyért cserébe a rendek kiváltságaik körülbástyá-
zását kérték. Egyfelõl ez elodázta a konfliktusok kiélezõdését köztük és Mária Teré-
zia közt. Erre csak 1751-ben került sor, majd 1764–65-ben csaptak össze még erõseb-
ben. (Azaz 1741 idõlegesen megerõsítette a Rákóczi-szabadságharc tartós hatásait.)
Másfelõl a rendek 1741. évi elõretörését a concursusok a harmincas években szépen
elõre jelezték, tehát az nem kizárólag a nemzetközi helyzetnek volt köszönhetõ.
Ugyanakkor azt láttuk, hogy míg a század elején a birodalom tartományai jó-
részt egy úton jártak, az adózást illetõen Magyarország 1728 után már külön útra
lépett. Ezt a tendenciát azután a Haugwitz-féle reformok kapcsán megerõsítve –
ahogy Robert Evans rámutatott –, a Magyarország követte irány egyértelmûen el-
vált az úgynevezett örökös tartományok által követettõl, s ettõl kezdve például
Csehország és Magyarország helyzete közt már nem a hasonlóságok, hanem a kü-
lönbségek voltak a meghatározók. Mária Terézia kísérleteinek kudarca a magyar
nemesség megadóztatására ezt a szétválást, úgy tûnik, hosszú távra rögzítette.*
A diéta középpontjába kerülõ kiváltságvédelem és adózás kérdéseiben olyan ren-
di egységfront alakult ki, amely a korábbi idõszakban szinte elképzelhetetlen volt.
Az 1728–29. évi diéta által az adó ügyében Savoyai Jenõhöz menesztett küldöttsé-
get az idõs Nádasdy László püspök vezette. A királyi biztos Nesselrode jelentése
szerint: „Jóllehet két héttel elõbb kelt fel betegágyából, és nem volna csodálatos, ha
útközben vagy Bécsben újból megbetegednék, mégsem riadt vissza attól, hogy utol-
só csepp erejét is kockára vesse honfitársai szándékai szerint.”10 Ekkor Nádasdy –
* A hírhedt „nemesi adómentességet” a birtokos nemesség a 18. század elején szerezte csak vissza, sõt
helyesebb úgy fogalmazni, hogy a kora újkorban ekkor szerezte meg. Késõbb, az 1790-es években ezt
az önkéntes tehervállalások már jelentõs mértékben csorbították. Ez az adómentesség a Habsburg Bi-
rodalom területén legkésõbb a haugwitzi reformtól egyedi volt. A cseh rendek viszont már azt megelõ-
zõen is adóztak, ha nem is rendszeresen. (A részletekrõl lásd: Szijártó M. István: A nemesség adó-
mentessége a 18. században. In: uõ: Nemesi társadalom és politika. Tanulmányok a 18. századi magyar
rendiségrõl. Budapest, 2006. 145–161.)

szöges ellentétben 1712. évi szereplésével – már rendi ellenzéki álláspontot foglalt
el.* 1752-ben Padányi Biró Márton, aki alig két évvel korábban olyan hevesen és tü-
relmetlenül (lényegében anakronisztikusan) lépett fel a protestánsokkal szemben,
a veszprémi megyegyûlésen ugyanilyen határozottsággal védte a nemesség és pap-
ság adómentességét, amire „az Isten, a’ természet, a’ Király és maga az Ország is”
kötelezik.11 A kérdés 1751-ben került elõtérbe, és ebbõl a példából láthatóan még a
legélesebb egyéb ellentéteknek – ha az elsimítására nem is, de – a háttérbe szorítá-
sára alkalmas volt. Ahogy tehát az adómentesség és az adóemelés az országgyûlési
politika kardinális kérdése lett a század derekán, úgy javultak ugrásszerûen az esé-
lyek a rendi ellenzék egységének megteremtésére. A hatvanas évekre a felvilágosult
reformkatolicizmus képviselõi a magyar püspöki karból Habsburg-ellenes, ultra-
montán álláspontra helyezkedtek a kérdést vizsgáló Joachim Bahlcke szerint, aki
Febronius, valamint Kollár hatását hangsúlyozza, azaz azokat a fenyegetéseket,
amelyek az egyház függetlenségét az állam oldaláról érték.12
Ugyanakkor a diétai politika szempontjaira épülõ, imént felvázolt korszakok
még választott témánkon belül sem az egyetlen lehetséges periodizációját adják az
1708 és 1792 közti idõszaknak. Ha a diéta belsõ története helyett a magyar rendiség
általános fejlõdésére, a rendek és a király viszonyára helyezzük a hangsúlyt, akkor a
felsejlõ korszakok nem teljesen esnek egybe az imént felvázolt periódusokkal. A fõ-
nemesi vezetésû magyar rendiség alkonyát az 1722–23. évi diéta jelenti. Ekkorra
már a rendi dualizmus mérlege egyértelmûen a rendek rovására és az uralkodó ja-
vára billen el, és ez az 1790–91. évi országgyûlésig így is marad. Közben megmutat-
koznak ugyan a köznemesi vezetésû rendiség kezdetei (a diétán elõször 1741-ben,
illetve már a pár évvel korábbi concursusokon is), de a bene possessionatus nemesség
által vezetett magyar rendek még sokáig nem tudták az uralkodóval szemben fenn-
álló viszonyt tekintve a maguk javára módosítani az erõviszonyokat – és ez különö-
sen igaz a felvilágosult abszolutizmus korára.** Ehhez külsõ segítségre volt szüksé-
gük, s még így is csak átmenetileg jártak sikerrel. 1741 és – részben – 1790 rendi
hullámhegyei mutatják, hogy a 18. századi magyar rendiség az uralkodóval szem-
ben, ha csökkenõ mértékben is, de még rászorult a külsõ támogatásra. A század vé-
gére azonban megerõsödött egy új válfaja, a bene possessionati vezette, a vármegyére
épülõ rendi ellenzékiség. Poór János szerint a magyar rendek azért is utasították
vissza Napóleon ajánlatát, mert maguk is elég erõsek voltak ahhoz, hogy Béccsel
* Joachim Bahlcke szerint személye ezért volt kényelmetlen Bécsnek (Bahlcke: Ungarischer Epis-
kopat 214–215.).
** Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a harmincas évek második felében – a concursusok története ezt
mutatja – ismét elkezdõdött a magyar rendiség megerõsödése az uralkodóval szemben, éspedig már a
köznemesség vezetése alatt, majd az osztrák örökösödési háború idején tovább javultak a magyar ren-
dek pozíciói, de ez az erõviszony-eltolódás csak ideiglenesnek bizonyult, a tendencia megfordult, és a
felvilágosult abszolutizmus fogalmával jellemzett negyedszázadba torkollott. A húszas évek elejétõl
1790-ig tartó idõszak trendjét a harmincas évek vége, negyvenes évek eleje csak rövid idõszakra szakí-
totta meg.

szemben megvédjék „Magyarország sajátos függetlenségét”, melyet a birodalom-
ban élvezett.13 A jómódú birtokos köznemesség vezetése alatt álló magyar rendiség
valóban elég erõs volt önmagában is (mondjuk 1848-hoz, s ha 1849-hez nem is, hát
1867-hez), hasonlóan a 18. század legelejének fõúri vezetésû magyar rendiségéhez,
amely Rákóczi szabadságharcával, ha a teljes függetlenséget nem is, de legalább
1711 kompromisszumát ki tudta harcolni. Ebbõl az aspektusból, a magyar rendek
és a magyar király erõviszonyait tekintve az általunk megvizsgált majd teljes kor-
szak lényegében egyetlen hosszú hullámvölgy: a magyar rendiség átstrukturálódá-
sának kora.
A század húszas éveit követõ középsõ periódus mindenképpen a változásé, az
építkezésé – akár 1723-nál jelöljük ki pontos kezdõpontját, amikor a fõnemesi ve-
zetésû magyar rendiség korszaka véget érni látszik, akár az 1728–29. évi diétánál,
amikor az országgyûlés belsõ fejlõdését tekintve kezdõdik új szakasz, akár a har-
mincas évek concursusainál, amikor elõször látjuk jeleit annak, hogy kialakul a vár-
megyei követek vezetõ szerepe. Innen fogva a változások kumulálódnak, és csak
1790 látszik világos cezúrának. Eltérõ szempontokból más és más korszakhatár
adódik. Mathias Bernath nem is lát elkülönülõ idõszakot, nem tekinti sem 1722–
23-at, sem 1728–29-et határnak, hiszen csak a század végére teszi annak idõpont-
ját, hogy a fõurak „bizonyos politikai semlegesítése” miatt a fõnemesség megvált „a
rendi ellenállás hordozójának” szerepétõl.14 Joachim Bahlcke habilitációs értekezé-
sének az a fõ tézise, hogy a korábban a dinasztia hû támaszának számító katolikus
fõpapi kar a század végére konfliktusba került a terjeszkedõ államhatalommal, és
az együttmûködés, illetve konfrontáció közt 1750-nél húzza meg a határvonalat.15
Az általa leírt folyamat egyfelõl jól illeszkedik az általam a század közepéhez kö-
tött, mélyreható politikai változások csoportjába, másrészt a kormánypárti tábor
gyengülését részben magyarázva érthetõbbé teszi az ellenzéki szellemû vármegyei
követek elõretörését. Végsõ soron azonban mégsem alapvetõ fontosságú: úgy gon-
dolom, hogy a rendi érdekek képviseletét, a rendi ellenzékiség vezetését, a magyar
társadalom politikai irányításának feladatát a 18. század végére már a bene posses-
sionatus nemesség vette át, és csak másodlagos jelentõsége volt annak, hogy a prelá-
tusok (és a világi fõnemesség) körében miként változott a dinasztiához hû, illetve
az ellenzékkel rokonszenvezõ személyiségek aránya. Ebben az értelmezésben an-
nak lehetõsége is felmerül, hogy a fõpapság pálfordulása nem ok, hanem fejlemény,
mindössze kísérõjelenség: a rendi ellenzék elõretörése által meghatározott politikai
klímaváltozás egyik eleme. A Bahlcke kijelölte cezúra mellett is lehet érvelni: mint
említettem, az ellentétek a haugwitzi reformok után törnek ki nyílt konfliktusban:
az 1751. évi diéta az elsõ ezek sorában.
Magam úgy vélem tehát, hogy a húszas években lezárul egy szakasz a magyar
rendiség történetében. A század derekán volt egy hosszabb idõszak, melyet a mély-
reható átalakulás jellemzett a politikában. Az új korszak jellemzõi elõször a har-
mincas évek végén, a negyvenes évek elején lesznek kivehetõk, majd a különbözõ
területeken megsokasodnak. Társadalomtörténeti hátterérõl, gazdaság- és mûvelõ-
déstörténeti összefüggéseirõl késõbb, a bene posssessionati társadalomtörténete kap-
csán ejtek majd néhány szót.
Visszatérve végül a diétákhoz: az 1728–29. és az 1764–65. évi országgyûlés* kö-
zötti idõszakot a rendi dualizmus modelljének tiszta érvényesülésével lehet leírni,
amikor a kiváltságvédelem és az adóemelés kérdései álltak a középpontban. Ugyan-
akkor a politikai erõviszonyok változásai a diéta intézményeinek módosulásához
vezettek, ami elõkészítette a következõ szakasz fejleményeit.
1790–92
A század végének kellett eljönnie, hogy ismét komoly társadalmi erõ jelenjen meg a
magyar rendi politika színpadán. Amint azt a diéta intézményi változásai pontosan
kirajzolják, a század derekának átmeneti periódusa után a század végén már egyér-
telmûen a köznemesek veszik át a rendiség vezetését, s maguk állnak elõ az ország
berendezésére vonatkozó átfogó reformtervvel: elõbb 1790-ben, majd a rendszeres
bizottságok munkálataiban. Ezért a negyedszázad múltán ismét összehívott or-
szággyûléssel feltétlenül új szakasz vette kezdetét. A diéta intézményeit tekintve
ekkor értek be a megelõzõ hat évtized gyümölcsei, és létrejött a reformkort jellemzõ
felállás. A mi vizsgálódásunk szempontjából ez a két-három év epilógus, a reform-
kor szempontjából ugyanakkor prológus: ebben – hadd ismételjem meg – egyetér-
tek Concha Gyõzõ, Mályusz Elemér és H. Balázs Éva vélekedésével, remélve, hogy
sikerült megerõsíteni tézisüket, mely a reformkort a kilencvenes évekbeli gyökerei-
hez kötötte.**
Az 1791. évi decretumban is nyomát találjuk annak, hogy egy ideiglenesen kedve-
zõ nemzetközi helyzetben a magyar rendek pozícióik körülbástyázására töreked-
tek. Nem annyira az ismert és sokat hivatkozott 10. articulusra gondolok, amely le-
szögezi, hogy Magyarország szabad és független ország, melyet saját törvényei és
szokásai alapján kell kormányozni, hanem egy másikra. Az általunk vizsgált kor-
szakban a csak elviekben tisztán az önkéntességre épülõ toborzás mellett jelen volt
a hatóságok közremûködésével folyó sorozás is. (Ennek kifejtését lásd a 32. függe-
* Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy 1765-ben lezárult volna valami a diéta fejlõdésében, csak –
mint köztudott – a következõ negyedszázadban nem ülésezett az országgyûlés.
** Mivel az epilógusszerepet lényegében az igen fontos 1790–91. évi diéta játssza el, meg kell indokol-
nom, miért térek ki az 1792. évi diétára is. Ennek tulajdonképpen csak praktikus oka van. Poór János
1796-tól kezdve foglalkozik az országgyûlések kérdésével. (Lásd például a jelen kézirat lezárása után
megjelent kötetét: Adók, katonák, országgyûlések 1796–1811/12. Budapest, 2003.) A magam 1997-ben
befejezett kandidátusi dolgozata 1791-ig ment el, de úgy gondoltam, nem tudnám késõbb megvála-
szolni azt a kérdést, miért hagytuk ki vizsgálódásaink körébõl ezt a nyúlfarknyi diétát, hiszen ismer-
jük egymás munkáját. Ezért ebben a könyvben kísérletet tettem arra, hogy bezárjam ezt a kronológiai
rést, és 1792-ig próbáltam feldolgozni vizsgálati szempontjaimból a diéták irathagyatékát. Ugyanak-
kor úgy találtam, hogy ez a rövid országgyûlés intézménytörténeti szempontból egyértelmûen az
1790–91. évi mellé állítható.

lékben!) Ez az 1791. évi 19. törvénycikkel a diéta hatáskörébe került, megerõsítve a
rendek azon felfogását, hogy a nem toborzással, hanem sorozással történõ újoncál-
lítás elrendelése az adómegajánláshoz hasonlóan az országgyûlés jogosítványai
közé tartozik.* E nézet a 19. században összeütközésekhez vezetett a rendek és az
uralkodó közt. Az idézett 1791. évi articulus kétségtelenül kiterjesztette a rendek jo-
gosítványait a korábbi gyakorlathoz képest, amikor az uralkodó a rendi tényezõk
közremûködése nélkül is többször elrendelt sorozást Magyarországon. Ez akkor is
így van, ha az általunk vizsgált idõszakban még nem, csak majd a 19. században
lesz e prerogatíva gyakorlása a rendek egyik fegyvere a rendi dualizmus politikai
küzdõterén.
Kosáry Domokos annak a véleményének adott hangot, hogy a magyar rendiség-
nek át kellett alakulnia, hogy 1790-ben ismét akcióképes lehessen: „Egy olyan új
tendenciával [kellett] gazdagodnia, amely felvilágosult rendiséggé próbálja fejlesz-
teni.”16 Én nem látom ennek szükségességét egyfelõl, megtörténtét másfelõl.**
Vizsgálatom sajátos szemszögébõl a hangsúly mindenképpen a magyar rendiség
folyamatos fejlõdésére esik. Ezen belül történt egy átstrukturálódás, ám szerintem a
rendiségnek a bene possessionatus nemesség vezetése alá kerülése már a 18. század
elsõ felében megkezdõdött, és talán már végbe is ment, mire a felvilágosodás szellõi
fújdogálni kezdtek.***
1792. június 28-án, a diéta bezárását követõen Sándor Lipót fõherceg nádor így
írt fivérének, a frissen megkoronázott királynak: „Bizonyos vagyok abban, hogy
most minden vármegyében általános elégedettség lesz az uralkodó.”17 Azaz ekkor
elsõsorban már a vármegyék hangulata számított.
* Mint látni fogjuk, a vármegyék már 1788-ban annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a II. Jó-
zsef által elrendelt újoncozás törvénytelen, mert a diéta kompetenciájába esõ subsidium körébe tar-
tozik.
** Eberhard Weis szerint a bajor és a württenbergi rendi ellenzékiség felvilágosodott érveket is felso-
rakoztatott. Grete Klingenstein azonban az osztrák nemességrõl úgy véli, hogy igen kevéssé volt felvi-
lágosult (Baumgart [szerk.]: Ständetum 384–385.). Kérdéses, mennyire voltak a magyar rendek felvi-
lágosultak. 1790-ben közjogi téren a felvilágosodásból merített érvrendszer mögött felsorakozott
ugyan a nemesi-nemzeti mozgalom derékhada, de Kosáry is rámutat, hogy ez nem jelentette a társa-
dalmi reformok támogatását (Kosáry: Mûvelõdés 334–335., 340., 342., 594–597.). Szerintem, ha a tár-
sadalmi reformok támogatása a felvilágosult rendiség próbaköve, akkor az a rendiséget újra mozgásba
lendítõ motorként a század végén meg sem jelent – másrészt a rendiségnek a század derekától vázolt
egyenletes „belsõ” fejlõdése véleményem szerint nem is tett ilyen „külsõ” hatást szükségessé.
*** Kosáry modelljében a késõ barokk keretei közül kilépõ, a felvilágosodás felé tájékozódó nemesség
játssza a pozitív hõs szerepét. Megmérettetése és könnyûnek találtatása 1790 vitáiban ezért tragikus
felhangú: „A felvilágosult nemeseket ugyanis, akik nem tudtak osztályuk többségétõl elszakadni,
visszahúzta a többség tehetetlenségi nyomatéka. Innen volt, hogy a nemesi-nemzeti mozgalomban
oly nagy, nemegyszer nyers erõvel érvényesültek régi típusú, feudális tendenciák, fõként a parasztság-
gal és a polgársággal, általában a nem nemesekkel, szemben, és hogy a »nemzeti« törekvéseket is oly
messzemenõen áthatotta a régi típusú feudális rendi nacionalizmus vagy prenacionalizmus.” (Kosá-
ry: Mûvelõdés 342.)

5.b | A vármegye önállósága
A nemesség és a helyi hatalom
A magyar megye helyzete sajátos volt ugyan, mégsem egyedülálló, a helyi hatalmat
ugyanis általában a nemesség tartotta kezében a 18. században. Igen figyelemre-
méltónak találom Jonathan Dewald modelljét az abszolutizmus és a nemesség
kapcsolatáról, és a következõkben többször is ezt fogom idézni. Mint írja, a rendek
nyilvánvalóan elveszítették a rendi dualizmus játszmáját az abszolutizmus beveze-
tésével. De mondhatjuk azt is, hogy ugyanazok, akik a rendek pozíciójában veszí-
tettek, mint nemesek nyerhettek is. A nemesség ugyanis nemcsak vesztesként ke-
rült ki az átalakulásból. Egyfelõl a legerõsebb kora újkori abszolút uralkodó is rá
volt utalva a helyi elitek együttmûködésére, és a helyi szintû hatalomgyakorlás a
nemesség kezében maradt. Másrészt a nemesség részt vehetett a legitim erõszakot
monopolizáló abszolutista állam mûködtetésében, s az uralkodóval kötött kompro-
misszuma keretében tiszti és hivatalnoki állásokat nyerhetett, valamint kegydíjak-
ban részesülhetett. Dewald meggyõzõ érvelése szerint az állam megerõsödésébõl a
nemesség végsõ soron profitált, hiszen ezek a folyamatok hatalmát, tekintélyét és
vagyonát növelték. Ez a kompromisszum a legtisztább formában a kontinentális
Nyugat-Európa államait jellemezte.*
Scott és Storrs is azt mondja ugyanis, hogy a nemességet sohasem zárták ki telje-
sen a hatalomból. Fontos tényezõ e tekintetben, hogy a kora újkori államok össze-
tett képzõdmények voltak, s messze nem érték el a 19. századi nemzetállamok in-
tegrációs szintjét. Hogy szét ne essenek, a központi kormány és a helyi nemesség
közt kompromisszumokra és együttmûködésre volt szükség. E szövetséget meg-
erõsítette, hogy a kor szabálya értelmében a tradicionális elit kormányzott, ez felelt
meg a hagyománytisztelõ és hierarchikus világszemléletnek. Azután, különösen a
kontinens keleti felén nem is nagyon volt más csoport, mely ezt a feladatot el tudta
volna látni.** Ha a nemesség a központi igazgatásban is jelentõs szerepet játszott, s
ugyanez a helyi szintû uralomgyakorlásban már különösen fontos volt, mindez
hatványozottan igaz Észak-, Kelet- és Közép-Európára. Végül a hadsereg és az ál-
lamgépezet új állásai hatalmas vonzerõt is jelentettek. Noha az 1600 körüli évtize-
dekben a nemesség elvesztette hagyományos katonai szerepét, a királyi hadsereg-
ben új funkciót kapott. A kora újkor haditechnikai forradalma sokkal nagyobb és
* Dewald: Az európai nemesség 135–140. (Ugyanakkor a folyamatok a differenciálódó nemesség je-

lentõs részét természetesen hátrányos helyzetbe hozták: azokat, akik a politika központjától távol vol-
tak, akik felekezeti okok miatt szorultak a margóra, illetve akiket a költségek – egyetemi tanulmányok,
udvari élet stb. – növekedése zárt ki a versenybõl.)
** De még XIV. Lajos uralmának is a korlátait hangsúlyozta Roger Mettam Power and Faction in
Louis XIVs France címû munkájában (Beales: Enlightened Despot 7.). XIV. Lajos uralkodása elsõ sza-
kaszában a vidéki elitekkel való kooperáció William Bleik szerint (1985) is legalább annyira fontos volt a
hatalom szilárdsága szempontjából, mint az új intendánsi rendszer (Scott-Storrs: Introduction 36.).
5.b A vármegye önállósága 359

állandó hadseregeket hozott létre, valamint a hadseregek kiállításának állami mo-
nopóliumát. A nemesség tehát végsõ soron még a haditechnikai forradalomnak és
tágabb következményeinek is inkább haszonélvezõje, mint kárvallottja volt. Mind-
ezen tényezõk ahhoz vezettek, hogy a nemesség minden szinten lényegi módon
részt vett a kormányzásban. Ebben a korban még fel sem lehetett komolyan vetni
annak lehetõségét, hogy véglegesen kizárnák belõle.
Összességében tehát Scott és Storrs a nemesség és az állam viszonyát, a nemesség
17–18. századi politikai lehetõségeit vizsgálva úgy véli, hogy az abszolutizmus nem
gyõzte le a nemességet, hanem együttmûködött vele. Az uralkodó és a nemesség vi-
szonyát nem a versengés és a konfliktus, hanem inkább a kölcsönös függõség és a
szükségszerû együttmûködés jellemezte. Helyi és néhol regionális szinten a ne-
messég nélkül továbbra sem lehetett a hatalmat gyakorolni.18
Mivel tehát a kora újkorban a központi kormányzat mai szemmel nézve mindvé-
gig kicsi maradt, rá volt utalva a helyi elõkelõk közremûködésére. A hatalom gya-
korlása ezért a központi és a helyi érdekek egyeztetését jelentette, a gyakorlatban te-
hát megvalósult az abszolút uralkodó és a helyi uralkodó körök szövetsége. Itt em-
lékeztetek arra, hogy Hintze klasszikus modellje szerint Európa peremterületein,
ahol a rendi gyûlések kétkamarás típusát találjuk, a nemesség kezében általában
erõs helyi önkormányzatok vannak.19 A nemesség helyi hatalmát látjuk az abszolu-
tizmus korában a német területeken, például Brandenburg-Poroszországban: a
rendeket ellenállásuk letörése után is csupán a központi döntéshozatali folyama-
tokból sikerült kizárni, hatalmi helyzetük helyi és részben regionális szinten érin-
tetlen maradt.20 Van történész, aki ezt az abszolutizmussal állítja szembe: P.-M.
Hahn úgy értékeli helyi vizsgálatát az Elba és az Aller közötti vidékrõl, hogy a ne-
messég kis uralmi szférái rendkívül sokáig eredményesen szegültek szembe az ab-
szolutizmus helyi érvényesülésével.21 Ez a beállítás azonban nem szükségszerû.
A központi kormányzat abszolutizmusa és a nemesség helyi hatalma nem mondott
ellent egymásnak, inkább komplementer tényezõknek tekinthetõk.
A lengyel, a cseh és a magyar fejlõdést leírva Klaus Zernack kiemeli a nemesség
regionális alapú gyûléseinek – fõleg a lengyel sejmiki és a magyar vármegyegyûlések
– jelentõségét. Ezeket olyannyira fontosnak tartja, hogy a két országot nemesi köz-
társaságként írja le.22 A sejmiki regionális nemesi önkormányzata a magyar várme-
gyéhez hasonlóan közigazgatási és bíráskodási funkciókat gyakorolt,23 fénykorában
pedig (a 16. század közepétõl 1717-ig) a központi államhatalom által el nem látott
feladatokról is gondoskodott: katonákat sorozott, adót vetett ki, kormányt nevezett
ki).24 Csehországban – mint Robert Evans írja – még a Verneuerte Landesordnung
sem érintette a helyi igazgatást, az mindvégig a nemesség kezében maradt,.25
Grete Klingenstein szerint a helyi hatalom a 18. század elsõ felében a Habsbur-
gok birodalmának nyugati (pontatlanul, de általánosan Magyarországgal szembe-
állítva „örökös”-nek nevezett) tartományaiban a rendek kezében volt, különösen
az arisztokrácia és a fõpapság rendelkezett kiemelkedõ szereppel. A tartományok-
ban ugyanis – ahogy ezt Dewaldnál már általános szinten is megfogalmazódni lát-
tuk – az uralkodónak nem volt saját apparátusa.* (A kulcsfontosságú pénzügyigaz-
gatás rendi szerveirõl már korábban esett szó.) Ezt a helyi hatalmat a század dere-
kának reformjai is lényegében érintetlenül meghagyták a rendi tényezõk kezében,
noha sok ügy a koronához került, esetleg vegyes szervek jöttek létre, példának oká-
ért a tanulmányi ügyek igazgatására. Igazából csak II. József reformjai hoztak
mélyreható változásokat. A legsúlyosabban a helyi igazságszolgáltatás területén és
a földesuraknak a parasztok feletti hatóságát illetõen hozott rendelkezések érintet-
ték a rendek pozícióit.**
A vármegye
A vármegyék széles körû önkormányzati és közigazgatási hatósága fontosabb ga-

ranciája volt az alkotmánynak annál, hogy a vármegyék utasítással ellátott követe-
ket küldtek a diétára, azaz a törvényhozásban való részvételnél, mondja Kérészy
Zoltán.26 Noha a magam részérõl e két tényezõt nem állítanám szembe egymással,
hanem az utóbbi mögött az elõbbit vélem felfedezni, kétségkívül a helyi (és a bírás-
kodással összefüggõ) közigazgatás kézben tartása volt a vármegyék, illetve az õket
kormányzó nemesség hatalmának alapja.*** A 18. század második felének Habs-
burg Birodalmáról írva Peter Dickson egyenesen úgy fogalmaz – noha maga is
hozzáteszi, hogy állításával kicsit túloz –: Magyarország és a többi tartomány közt
az volt a különbség, hogy Magyarországot nemesek kormányozták, a többi tarto-
mányt pedig bürokraták.+ (A különbség, mint láttuk, az 1740-es évek után kezd el-
mélyülni.) A magyar nemesi politizálás önállóságának az szolgált alapjául, hogy a
nemesség s különösen politikai vezetõi nem függtek egzisztenciálisan a kormány-
zattól. Sándor Lipót fõherceg 1795. április 16-i memorandumában azt állítja az al-
* 1762-ben Csehországban 197, Morvaországban 156, míg Alsó-Ausztriában 585 rendi tisztviselõ
szedte be az adót, felügyelte a hadsereg kiegészítését és elszállásolását, illetve gondoskodott a közbiz-
tonságról (Van Horn Melton: Nobility 125.).
** Klingenstein: Skizze 375–379. Lehet ugyanakkor amellett érvelni, hogy a haugwitzi reform által
létrehozott középszintû szervek igenis komolyan csorbították a nemesség által uralt szférát.
*** Robert Evans pontosan rámutat a magyar rendi ellenállás erejét megadó két alapvetõ intézmény-
re: „az ellenzék erõssége a közigazgatásban volt, mégpedig a megyék szintjén. Ennek az »52 köztársa-
ságnak« az ereje egyfelõl abban rejlett, hogy az övék volt a diéta alsótáblája, másfelõl pontosan olcsó,
nem hivatásos, választott tisztviselõikben, akik helyi szinten zajló tevékenységek egyre nagyobb részét
felügyelték.” (Evans: The Hungarian Problem 51.) Tim Blanning a diéta és a vármegye közül az
utóbbira helyezi a hangsúlyt mint a köznemesség hatalmi bázisára (Blanning: Joseph II 115.). A dié-
tának az autonóm vármegyék kölcsönöztek politikai erõt, mondja Péter László is (Péter L.: Verfas-
sungsentwicklung 253.). Ereky István viszont úgy fogalmaz, hogy „a magyar országgyûlések ereje a
különbözõ rendeknek egy egységes egésszé való összefoglalásában, a vármegyei követek választásá-
ban a többségi elvben s a nyilvánosságban gyökeredzett” (Ereky II. 102.).
+ Dickson: Monarchy 350. A vármegyei tisztikart nemcsak általában véve nemesek, de többnyire füg-
getlen elemek alkották (Gárdonyi: A vármegye és a város 318.), legalábbis annak felsõ csoportját és
legalábbis tipikusan (Lásd például Hudi: Politikai elit.).

ispánokról, hogy nem lehet rájuk számítani, mert nem akarják elveszíteni a helyi
nemesség bizalmát.27 Poór János rámutat, hogy míg az állami hivatal vállalása azo-
nosulást kívánt a hatalommal, a vármegyében és a diétán úgy lehetett az ország sor-
sát érdemben befolyásolva politizálni, hogy a közszereplõnek nem kellett feladnia
ellenzékiségét, és ebben rejlik a rendi politika szereplõinek „feltûnõ tartása”.28
A vármegyei ellenállás lehetõségét az biztosította, hogy a központi hatóságoknak
a közigazgatás középszintjén és az alatt nem volt apparátusuk. Kaunitz 1761-ben
célul tûzte ki, hogy a kormányzat hatoljon be a „helyes útra szinte alig irányítható”
vármegyékbe. Az állam tehetetlen, mert nem ismeri a megyék valóságos helyzetét,
ezért nem tudja megvédeni a népet – írta említett memorandumában Sándor Lipót
nádor.29 Magyarország adminisztratív egységesítésének az volt a célja, hogy helyi
szinten is érvényesítse az állam erõszak-monopóliumát, Mária Terézia második,
1768. évi fõispáni utasításának reformjavaslatai pedig kifejezetten a francia inten-
dánsi rendszer utánérzésének tekinthetõk – emeli ki Joachim Bahlcke.30 Mindezen
törekvések tartós sikere híján azonban a dicasteriumok utasításainak végrehajtása a
vármegyéken múlott. Néha konfliktus támadt, és a kormányzat csak királyi bizto-
sok kiküldésével és katonai karhatalom kirendelésével tudta érvényesíteni a vitatott
rendszabályokat, ami azonban magától értetõdõen nem lehetett mindennapos eljá-
rás. Ezt a végletet pedig mindkét fél igyekezett elkerülni, amit Péter László egyene-
sen király és nemesség kölcsönös függõségeként értékel.*
Ámbár az a 16–17. században gyakori helyzet, hogy nemcsak az adószedésre, ha-
nem az adó felhasználásának adminisztrációjára is teljesen vagy javarészt rendi
apparátust rendeltek ki, a 18. században már nem állt fent, az adókivetésben és
-behajtásban a kormányzat megfelelõ szervek híján mégis a vármegyére volt utal-
va.31 Noha az adósztrájk igen ritka volt – így 1822 õszétõl 1823 végéig, amikor vár-
megyei ellenállás bontakozott ki az alkotmányellenes kormányzattal szemben
(arra hivatkozva, hogy adót és újoncot csak az országgyûlés szavazhat meg)32 –, en-
nek lehetõségével a kormányzatnak minden élesebb konfliktus esetén számot kel-
lett vetnie.
A vármegyei ellenállásnak azonban csak a legszélsõségesebb és persze legritkább
megnyilvánulási formája volt az adószedés megtagadása. A jómódú birtokos köz-
nemesség vezette vármegyék megvizsgálhatták a rendeleteket, és megtagadhatták a
törvényekbe vagy az alkotmány szellemébe ütközõk (különösen a nemesi kiváltsá-
gokat szerintük sértõk) végrehajtását, tiltakozhattak ellenük. Mária Terézia és
II. József korában azonban általában nem sikerült a rendelkezések végrehajtását
meggátolniuk, csak a közvéleményt juttatták kifejezésre. A sérelmezett intézkedés
ügyében intézett vármegyei feliratnál hatékonyabb volt a passiva resistentia vagy vis
* Péter L.: Verfassungsentwicklung 252., Kérészy: A vármegyék szereplése 35. Magyarországot csakis
a megyéken és a megyegyûléseken keresztül lehetett igazgatni, mondja Tim Blanning is (Blanning:
Joseph II 115.).

inertiae alkalmazása: a vármegyei apparátus a rendeletek végrehajtását egyszerûen
elszabotálhatta.*
Korábban idéztem már Otto Brunnert, aki a kora újkori alkotmánytörténet kar-
dinális kérdését abban látja, hogyan szerzi meg az uralkodó a szuverenitást. Az a
szuverén, aki döntéseit képes megfellebbezhetetlenként végrehajtatni. Ehhez az
kell, hogy a jogos erõszakot magánszemélyek ne gyakorolhassák önbíráskodásként
és védekezésként. A középkori tartományurak ezt még nem érték el: a jogot el kel-
lett törölni, a lehetõséget tõlük el kellett venni. Erre Nyugaton a 16. századtól fogva
kerül sor,33 de – és számunkra ez az érdekes – Magyarországon ez a probléma még a
18. században is élt. A megyék jogosnak érezték az „alkotmány” védelmét, noha
tartalmáról Bécsben nyilvánvalóan mást gondoltak, az uralkodók pedig – II. József
kivételével – koronázásuk alkalmával tagadhatatlanul tettek valamilyen esküt,
aminek konkrét tartalmát nyilván ugyancsak többféleképpen lehetett értelmezni.
Tehát amint a Brunner által vizsgált középkori német területeken, a 18. századi
Magyarországon is megvolt az uralkodót is kötelezõ, felette álló jog képzete, illetve
a Habsburg-uralkodónak a bodini értelemben vett abszolút szuverenitás megszer-
zésével még nem sikerült kiiktatnia a rendek minden jogalapját és lehetõségét az
ellenállásra, jóllehet ez a 18. században már nem öltötte fel a 17. században tapasz-
talt formáit.
1687 után olyan törvény természetesen már nem akadt, amely a vármegyéknek
ellenállási jogot biztosított volna. A vármegyék az ellenszegülést leginkább a Tri-
partitummal és a szokásjoggal fedezték.34 II. József idején megjelent a francia felvi-
lágosodás államelméletének hatása, Voltaire, Rousseau, de kiváltképp Montes-
quieu mûveié. Gondolataik nem közvetlenül, hanem sajátos magyar rendi értel-
mezésben váltak az ellenállás szellemi muníciójává II. József rendelkezéseivel
szemben.** 1790 táján a rendi mozgalom fõleg Martini munkáiból merítette állam-
tani fogalmait, így a társadalmi szerzõdés tanát is.35
* Kérészy: A vármegyék szereplése 27–33. Málnási a század elsõ évtizedeirõl írva még a törvényekrõl
is azt állítja, hogy a megyegyûlés és a tisztikar a nemesi érdekekkel ellenkezõket csak tudomásul vette,
de nem hajtotta végre és ad acta tette (Málnási: Csáky Imre 198.). A passzív ellenállásról hasonlóképp:
Péter L.: Verfassungsentwicklung 252.
** Haselsteiner: Joseph II und die Komitate 220. Sáros, Szepes és Nyitra feliratait idézi. Ugyanakkor
gróf Batthyány Alajos Ad amicam aurem címû munkájában Csaba Jenõ szövegszerûen mutatja ki
Montesquieu és kiváltképp Rousseau hatását (Csaba: Ad amicam 20–43.). Montesquieu fogadtatásá-
hoz lásd még: Péter L.: Montesquieu 80–81., illetve Poór: Kényszerpályák 191. Jóllehet a királya ha-
talmát megnyirbáló francia rendi gyûlés lépései nagyon fontos ihletõi voltak az 1790–91. évi diétának,
a kiváltságokat felszámoló társadalmi forradalommal szemben a magyar rendi ellenzéki mozgalom
kezdettõl fogva gyanakvással viseltetett (Poór: Közvélemény 101–102.). Ugyanakkor az 1790–91. évi
diéta idõszakában a közbeszédben – mind a röpiratokban, mind a politikában – gyakran szóba került
Anglia példája, illetve az angol és a magyar alkotmányosság párhuzama (Concha: Reformeszmék
186–208.).

II. József és a magyar vármegyék
II. Józsefet politikája a teljes magyar rendiséggel állította szembe. 1785. január
28-án gróf Esterházy Ferenc kancellár annak a véleményének adott hangot, hogy
csak egyes törvényeket lehet megváltoztatni, a sarkalatos törvényeket nem. Egy
nemzet sem mondana le alkotmányáról, mondta, melyet mind szabadsága, mind
tulajdona garanciájának tekint. Válaszában II. József a természetjog alapjára he-
lyezkedett, és kifejtette, hogy a társadalmi szerzõdés értelmében mindenkinek ké-
pességeinek és lehetõségeinek megfelelõen, valamint annak arányában kell hozzá-
járulnia a közjóhoz, hogy milyen elõnyei származnak az együttmûködésbõl. Ha
egy csoport az általánosnál kedvezõbb elbánást szerzett magának, az nem oltalma-
zandó jog, hanem eltörlendõ visszaélés.* Érthetõ, hogy csak idõ és alkalom kérdése
volt, mikor tör ki konfliktus II. József és a magyar rendiség között. II. Frigyes már
1786-ban azt írta követének, hogy egy háború esetén veszedelmes lehet a kiváltsá-
gok eltörlése, s „egyáltalán ostoba dolog egy szabadsághoz szokott népet felbõszí-
teni, és kétszeresen ostoba, mikor a császárnak komoly tervei vannak Törökor-
szággal”.**
Az 1780-as évek végének válságát, mely II. József rendszerére és majdnem az
egész birodalomra nézve végzetesnek bizonyult, a külsõ nyomás és a belsõ (német-
alföldi és magyar) elégedetlenség találkozása hozta létre – legalábbis elsõ közelítés-
ben. A török háború kezdeti sikertelenségét követve a poroszok nemcsak a magyar
ellenzékkel vették fel a kapcsolatot, hanem II. Frigyes Vilmos 1789 augusztusában
már a következõ év tavaszára kitûzte a Habsburg Birodalom megtámadását. A kül-
politikai helyzet jelentette a fõ gondot, melyen nem segítettek a török fronton elért
hadisikerekrõl 1789 késõ nyarától érkezõ hírek, sõt Belgrád október 9-i elfoglalása
sem. II. József francia szövetségesére nem számíthatott, a lengyel fejlemények pe-
dig azzal fenyegettek, hogy Oroszország is el lesz foglalva, miközben a belsõ elége-
detlenség az Osztrák Németalföldön a tetõfokára hágott, a magyar és a lengyel ne-
messég pedig a porosz hadsereg megjelenésére várhatóan felkeléssel reagált volna.36
Ami Magyarországot illeti, II. József pontosan érzékelte, hogy politikája végre-
hajtásának legfõbb gátja a vármegyerendszer. A magyar alkotmány legnagyobb hi-
bájának azt tartotta, hogy szinte minden rendelkezés végrehajtása megyei, nem pe-
dig királyi tisztviselõktõl függ.37 1785. december 12-én kelt rendeletével, majd
1786–87. évi további rendelkezéseivel megszüntette a bíráskodás rendi fórumait,
helyükbe a közigazgatástól teljesen elkülönült királyi jogszolgáltatási szervezetet
állított. Ennek során a vármegyék ítélkezését is felszámolta, és a sedria szerepét
* Idézi Blanning: Joseph II 155–156. Peter Dickson szerint II. József esete Magyarországgal és az
Osztrák Németalfölddel a hatékonyan védett feudális privilégiumokba ütközõ abszolutizmus gyen-
geségét példázza (Dickson: Monarchy 356.).
** Mitrofanovot idézi Haselsteiner: Joseph II und die Komitate 221. Szóról szóra ugyanígy, „szabad-
sághoz szokott nép”-nek nevezte a magyarokat Bolingbroke 1711-ben (Angol diplomatiai iratok III.
478., vö. Lánczy: Széchényi Pál 292.).

judicium subalternumok vették át.38 Közigazgatási reformjának egyenesen fõcsapá-
sa irányult a megye ellen,39 mégis ezzel gyûlt meg a baja uralkodása utolsó éveiben,
amikor kitört a II. Frigyes által emlegetett háború. Ennek kapcsán a katonaállítás,
illetve a hadsereg ellátása volt a konfliktus két fõ területe. Horst Haselsteiner vizs-
gálta meg, mely vármegyék álltak ellen Magyarországon a török háború idején fo-
lyó törvénytelen újoncozás alkalmával. Úgy találta, csak fenntartásokkal érvényes
mind az a hipotézis, hogy azok, ahol sok nemes élt, mind az, hogy azok, ahol sok
volt a protestáns: Máramarosban sok nemes élt, mégsem volt nagy ellenálló, szem-
ben Sárossal és Szepessel, ahol pedig alacsony volt a nemesek aránya. A protestáns
többségû megyék valóban jobban hajlottak az ellenállásra,* de Pozsony és Tren-
csén épp olyannyira, mint azok. Végeredményben Észak-, Északkelet-Magyaror-
szág, valamint a központi fekvésû pesti kerület nagy része ellenállt, Délnyugat- és
Délkelet-Magyarország pedig nem.
Az elsõ újoncozás alkalmával, 1788 augusztusában a kivetett 12 260 fõbõl csupán
1184-et állítottak ki a megyék: 31 vármegye egy katonát sem, míg a másik póluson
Verõce elküldte mind a rá kivetett 168-at.** Az országosan kiállított újoncok aránya
szeptember elejére sem emelkedett 50 százalék fölé, és 12 megye még mindig nem
küldött egyetlen katonát sem. A teljes kontingenst csak 1789. március 24-re sikerült
kiállítani. A második katonaállítás sokkal gyorsabban ment. Mindössze három hó-
napot kellett várni a 80 százalékos szint eléréséhez, s ha nem lett volna egyes me-
gyék (különösen Pest, Temes és Krassó) erõs ellenállása, nem kellett volna nyolc
hónapnak eltelnie a királyi kívánságok teljesítéséig. Egyetlenegy megye sem akadt
azonban, amely egyenesen visszautasította az újoncozást elõíró rendelet végrehaj-
tását. Rámutattak, hogy a subsidium a diéta kompetenciájába tartozik, esetleg az al-
kotmány helyreállítását kérték, de ellenállásukat csak szóban vagy írásban fejezték
ki, erõteljesebb eszközökhöz nem mertek nyúlni.40
1788-ban az újoncozás és a hadsereg ellátása miatt összehívták az 1785 óta szü-
netelõ megyegyûléseket. A megyék megajánlottak mindent, csak országgyûlést kö-
veteltek. A szállítás is folyt azután rendben, csak hátralékban voltak, erõszakra nem
volt szükség. 1789-ben azonban fokozatosan romlott a helyzet, megjelent a katonai
* Haselsteiner: Joseph II und die Komitate 219. Somogyot a jelentõs protestáns lakosságú megyék
közt atipikusnak tartja. Én viszont úgy tudom, hogy Somogyban a vármegyét vezetõ bene possessio-
natus köznemességben a protestánsok súlya alacsony volt, s õk a századfordulóig nem vehettek részt a
megye irányításában. Olyannyira, hogy az 1751., majd az 1764. évi diétára küldött követeit Somogy
a következõképpen utasította: „A vallás dolgában a követek kijelentsék: hogy ezen megyében (mely
még neo acquisticus) az acatholicusok szabad nyilván vallás gyakorlata ez ideig be hozva nyilván nints
– õ felsége ezentul is mint apostoli fejedelem azt meg ne engedje.” (Nagy L.: Levéltári 734., 738.)
Boronkay József Somogy követeként az 1790–91. évi országgyûlésen is szélsõségesen katolikus állás-
pontot foglalt el. A vallás ügyében elmondott beszédét lásd: Melhárd: Somogyvármegye 139–147.
Ugyanebben a kérdésben pamfletet is írt Declaratio circa questionem an Articulus in negotio Reli-
gionis… in publicam legem referri valeat címmel, mely Pozsonyban jelent meg 1791-ben (Concha: Re-
formeszmék 205.).
** A 100 fõ felett teljesítõ hat vármegye közt találjuk Somogyot is.

végrehajtás, és a háború után esedékes kincstárjeggyel fizettek csupán. A rossz ter-
més mellett külön súlyosbította a helyzetet II. József doktrinér álláspontja, aki min-
denáron Magyarországra akarta hárítani a háború terheinek azon hányadát, ame-
lyet indokoltnak vélt, mégpedig ennek egy részét a nemességre. Azt sürgette, hogy
az általános földadó bevezetésével a megyék a rájuk esõ adót a földre vessék ki. A
gabonát külföldön kellett beszerezni, de a szállítási költségekkel együtt ötmilliósra
rúgó számlát II. József Magyarországgal szerette volna kiegyenlíttetni. Az õsz fo-
lyamán teljesen ellenzékivé tett és nyíltan ellenszegülõ megyéket, amelyek már sem
újoncot állítani, sem beszolgáltatni nem voltak hajlandók, a tél beállta miatt az or-
szágba visszavont csapatok csak azért nem pacifikálták fegyveres erõvel, mert az
uralkodót a németalföldi felkelés engedékenységre ösztönözte. Megváltoztatta ma-
gyarországi politikáját, december 7-én megengedte, hogy kilátásba helyezzék az
országgyûlés egybehívását, 1790. január 28-án visszaállította a „törvényes” állapo-
tot, s visszavonta azzal ellentétes intézkedéseit.*
A válságban a magyar elem csupán másodlagos volt, a primátust a nemzetközi
tényezõk élvezték. A birodalom nemzetközi helyzetének hirtelen súlyosbodására
II. József haderõ-átcsoportosítással (a kétfrontos háborúra készülve 88 gyalogzász-
lóaljat és 52 lovasezredet küldött északra), diplomáciai erõfeszítéssel (enyhe feltéte-
lekkel kötendõ török békét és a belga alkotmány helyreállítását ígérte Nagy-Britan-
niának, és így próbálta meg azt leválasztani porosz szövetségesérõl) és a belsõ elé-
gedetlenség leszerelésével reagált (ide tartoznak említett magyarországi lépései).
Erõfeszítései gyümölcsét II. Lipót szakíthatta le, aki ugyanezen az úton tett további
lépéseket. Elvesztve a brit támogatást II. Frigyes Vilmos 1790. július 27-én Rei-
chenbachban megegyezett vele, hogy leszereli invázióra kész hadseregét, II. Lipót
pedig a status quo ante bellum alapján köt békét az Oszmán Birodalommal. Mi sem
mutatja jobban, hogy a válságban a külpolitika elsõdlegessége érvényesült, mint a
belga felkelés sorsa: miután a rendek visszautasították a régi alkotmányt és az am-
nesztiát, egy harmincezres hadsereg néhány nap alatt visszafoglalta a tartományt.**
A vármegyei önállóság a 18. században
A nyolcvanas évek végének magyarországi eseményei jól mutatják a vármegye

önállóságára építõ rendi ellenállás lehetõségeit és korlátait. Noha a vármegyei el-
lenállásra a korábbi évtizedek, sõt évszázadok is kínáltak példát, ez az 1780-as
* Marczali: A hadsereg élelmezése 9., 21–33. Mondhatjuk, hogy a magyar rendeknek ez sem volt elég,
hiszen az ismeretes három érvényben tartott rendelet egyike, a türelmi rendelet ellen a megyék sora
intézett tiltakozó feliratot – általában azért, mert a protestáns felekezeteket törvényesen bevettnek
(articulariter recepta) és nem megtûrtnek (tolerata) tartották. Kivonat ezekbõl: Ungarische Akten,
Comitialia, Fasz. 410, fol. 342–347.
** Blanning: Joseph II 188–189., 201–202. A válság külpolitikai okáról és külpolitikai megoldásáról
szóló megállapítást Blanning Volker Presstõl idézi.

évekkel kétségkívül fejlõdésének új szakaszába lép.* Ugyanakkor a diétát vizsgálva
azt találtuk, hogy a látványos 1790. évi fellépést a század derekának fokozatos épít-
kezése – a köznemesi vezetésû rendi ellenzékiség megizmosodása, intézményei-
nek kiépülése – elõzte meg. S valóban, egyes kisebb eseteket szemügyre véve azt ta-
láljuk, hogy egy vármegye – az általam tanulmányozott Somogy – a 18. század végét
jóval megelõzõen is világos példáit mutatta önállóságának, a központi hatalomtól
való függetlenségének.
Az 1744. évi nemesi felkelés kiállítása alkalmával a földesuraknak kellett volna
ugyan fizetniük a teljes felkelést: felállítását és ellátását, õk mégis csupán az ellátás
egyik részét állták, másik részének fedezése a házipénztárból, vagyis a misera plebs
contribuens terhére történt. A létszámot pedig egyszerûen kivetették a falvakra,
noha kiállításuk jogszerûen a birtokosokat terhelte volna. Ez minden bizonnyal
komolyan leszorította a birtokosok költségeit. Ha Somogy megye 1744-ben ilyen
könnyedén ki tudott bújni a nemesi terhek egy része alól, részben másokra hárítva
õket, akkor a megyére már az 1740-es évekre igaznak tûnik, hogy nagyfokú önálló-
ságot élvezett.**
Ugyanezt mutatja az az ügy, melyben a Helytartótanács követelte a Somogyot az
1764–65. évi diétán képviselõ két követ, Tallián János elsõ alispántól és Csepreghy
Mihály fõjegyzõtõl az õket megilletõn túlmenõen felvett napidíj visszafizetését. Az
1715. évi 47. törvénycikk anélkül állapította meg a diétai követek jogát a napidíjra,
hogy összegérõl rendelkezett volna. Noha Somogy vármegye nem vonta nyíltan
kétségbe a Helytartótanács jogát ennek meghatározására, szembeszegült utasítása
érdemi részével, miszerint ez csak napi 4 forint lehet, mert a vármegyei elit mintegy
félévi alispáni fizetéssel egyenértékû „prémiumban” kívánta részesíteni a soraiba
tartozó két követet: ennyit jelentett a plusz 1 forint naponta.*** A központi kor-
mányszék közel hat évig huzakodott a vármegyével, mégis csupán félsikert ért el:
Csepreghy sohasem fizette vissza a számára jogtalanul kifizetett 290 forintot. A
konfliktusban Somogy vármegyének mindössze mérges levelekre kellett számíta-
nia. A passzív rezisztenciát alkalmazva a megyei tisztviselõknek még csak nem is
kellett hazudniuk a Helytartótanácsnak, csak éppen elhallgatták az igazságot.
Nyíltan nemet mondaniuk sem kellett, csak megvárni, amíg a por elfedi az aktát, és
felerészben sikert is arattak. A központi kormányzattól való jelentõs függetlenségü-
* Eckhart Ferenc úgy fogalmaz, hogy a vármegyék a 18. században kezdtek politikai szerepet játszani
– feliratban tiltakozni a törvénytelennek tartott rendeletek ellen, egymással érintkezésbe lépni –, és
II. József idején lettek az alkotmány védõbástyái, az õ reformjaival és különösképpen a katonai szol-
gáltatásokkal szemben nyilvánult meg elõször a megyei ellenállás (Eckhart: Állam- és jogtörténet 30.).
** Az eset elemzését lásd a következõ tanulmányban: Szijártó M. István: Adalék Somogy megye 18.
századi újratelepülésének kérdéséhez. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 28 (1997), illetve
összegzését az ennek szövegére támaszkodó 34. függelékben.
*** Somogy vármegyének az 1770/71. pénzügyi évre vonatkozó fizetési lajstroma szerint 600 forint
volt az elsõ alispán éves fizetése (P 1770 23. 1935.). Ez megegyezik az 1773. évi helytartótanácsi szabá-
lyozás által rendelt összeggel (vö. Hudi: Politikai elit 101.).

ket tükrözi azonban nemcsak ez az eset, hanem az országgyûlési napidíjak egész
18. századi története.*
Kérdés ugyanakkor, hogy konkrétan kiknek, mely társadalmi csoportnak a helyi
szintû uralmát jelentette a vármegye függetlensége. Hiszen, ahogy Brunner mond-
ja, szabadság és jog ugyanannak a színét és visszáját jelenti.41 Ami kifelé a megye
szabadságaként jelenik meg, az befelé a vármegyét uralók jogaként mutatkozik.
A vármegye urai a 18. századi Magyarországon nyilvánvalóan a nemesség körébõl
kerültek ki. Grete Klingenstein, mint idéztem, ugyanekkor az arisztokrácia és a fõ-
papság uralmát tapasztalja az osztrák örökös tartományokban. A magyar diétán vi-
szont a 18. század legfontosabb változásaként éppen a fõrendek jelentõségének
csökkenésével párhuzamosan láthattuk a vármegyei követek fontosságának meg-
növekedését. A követeket a vármegye küldte. De hát konkrétan kik irányították ezt
a vármegyét?
5.c | A bene possessionati önállósága**

A vármegye urai
Mályusz Elemér szerint a megye a köznemesség élettere volt: „a köznemesség, az

aranykulcsos kamarástól és udvari tanácsos alispántól kezdve le egész a composses-
sorátusban élõ kisnemesig, társadalmi életét és politikai szereplését egyaránt me-
gyéjének határai közt élte le.”42 Somogy megye nemesi társadalmát vizsgálva a há-
zassági kapcsolatok térbeliségének elemzése során magam úgy találtam, hogy a 18.
századi viszonylag jómódú birtokos köznemesség rendszeres társadalmi kapcsola-
tok által kialakított élettere nagyjából a megye volt, a gazdag és befolyásos vezetõ
köznemesi családok társadalmi életének valódi keretét pedig a megyénél szélesebb
földrajzi tér jelentette.***
Amikor azt mondjuk, hogy a kora újkorban a nemesség politikai szocializációjá-
nak színteréül alapvetõen a megyegyûlések szolgáltak, és csak második szintje volt
ennek az országgyûlés,43 akkor a jómódú köznemesség fentebb különválasztott de-
rékhadára és elitjére kell gondolnunk. Általában ezen köznemesi rétegek vezették a
* A teljes elemzést lásd a következõ tanulmányban: Szijártó M. István: Követi napidíj és vármegyei
önállóság a 18. században. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 30 (1999), illetve összegzését
az ennek szövegére támaszkodó 26. függelékben.
** Az alábbiakban nagyjából egy külön megjelent tanulmány gondolatmenetét foglalom össze, annak
szövegébõl bõven merítve. Részletesebben (például a Sigray–Gaál-levelezés és az 1743. évi tized kive-
tésének elemzését) lásd: Szijártó M. István: A vármegye és a jómódú birtokos köznemesség a 18. szá-
zadban. AETAS, 1998. 2–3. szám.
*** Lásd: Szijártó M. István: Rokonok és mérföldek. A Somogy megyei köznemesség társadalmi kap-
csolatainak térbelisége a 18. században. Somogy megye Múltjából. Levéltári Évkönyv, 23 (1992)
29–46.

vármegyét és alkották a vármegyei tisztikart, noha ez a két dolog nem minden eset-
ben esett egybe. Hudi József hívta fel a figyelmet arra, hogy a vármegyei tisztikar-
ban a közhiedelemmel ellentétben igen jelentõs lehetett a kisnemesek szerepe:
Veszprém megyében a 18. században a 11 magasabb végzettséget is igénylõ hivatalt
betöltõ nemesek 72 családból kerültek ki. Ezek közül csak tíz volt középbirtokos,
míg 48 armalista és curialista.* Más lenne azért a kép, ha a valódi hatalommal ren-
delkezõ tisztviselõk szerepelnének listáján. A legmagasabb presztízzsel azon hiva-
talok rendelkeztek, amelyek a legnagyobb függetlenséggel jártak,44 azaz a legna-
gyobb hatalmat jelentették. Az alispán (vagy alispánok) mellett ide sorolható a
közigazgatási apparátust közvetlenül irányító fõjegyzõ,45 a vármegye hatóságát a já-
rásokban egy személyben képviselõ fõszolgabírák és rajtuk kívül esetleg a generalis
perceptor. E tisztviselõk visszavonásukkor általában a táblabírói karba kerültek be.
A vármegye ezen vezetése a jómódú birtokos köznemesség körébõl került ki.46
A szakirodalomból az derül ki, hogy ez nemcsak Somogyban volt így, hanem ez
volt a helyzet a 18. századi Dél-Dunántúl többi megyéjében is. Baranyában a vár-
megyei politika irányítása fokozatosan egy szûkebb csoport kezébe került. Tagjai
Pécsen laktak, a hivatalokat teljesen megszállták, és egymással szoros házassági és
keresztkomasági viszonyban álltak.47 Ugyanez volt a jellemzõ a század közepén
Zalára és a sümegi nemesi társadalomra48 vagy a nyolcvanas évek Tolnájára.**
Nemcsak a vármegyei kisgyûlések, de a közgyûlések, sõt a tisztújítások résztve-
võit is döntõen a jómódú birtokos nemesség adta az uradalmak képviselõi mellett.
Rájuk nézve a szakirodalom általában alacsony számokat ad meg. Tolnában a
17–18. század fordulóján 11, illetve 21 résztvevõje volt egy-egy közgyûlésnek, pedig
az utóbbin tisztújítás történt. A kisgyûléseken feltehetõen még kevesebben jelentek
meg.49 Mindenesetre 1725-ben a Simontornyán építendõ vármegyeházába 20 lóra
terveztek istállót. Az 1732. szeptember 15-i tisztújításon azután 22 szavazatot adtak
le.50 1724. július 17-én a Somogy megyei alispánválasztáskor Madarász László hi-
vatalban lévõ alispán és jelölt társai visszavonultak az „ülés asztalától”51 – vagyis
* Hudi József elõadása A köznemesség és értelmiség a XVIII. században címû 1990. november
23–24-i szécsényi konferencián: „Curialista nemesek Veszprém vármegye tisztikarában.” 12 család
státusa bizonytalan volt, illetve ketten voltak nemtelenek (ezek természetesen a jozefin évtizedben vi-
selték hivatalukat). A vizsgálatba az alispánokat, a másodalispánokat, a jegyzõket, az aljegyzõket,
a számvevõket és helyetteseiket, az ügyészeket és az alügyészeket, a levéltárosokat, az orvosokat és a
földmérõket vonta be Hudi József, a fõszolgabírák nem szerepelnek a csoportban. Hasonló végered-
ményhez vezethetett azonban az is, ha az adott vármegye igen alacsony létszámú vagy – ideiglenesen
vagy tartósan – fõrendi ellenõrzés alatt álló nemességgel rendelkezett. Baranyában Ódor Imre szerint
a tisztviselõk a szegényebb nemességbõl kerültek ki, illetve az uradalmakból érkeztek, és a század ele-
jén a tisztújítások Nesselrode püspök, az Esterházyak és a Batthyányak összecsapásai voltak (Ódor:
Nemesi társadalom 74–75.).
** Tolna megyében az 1780-as években a táblabírák alkották a megyei nemesség vagyonára, illetve jo-
gászi képzettségére nézve legtekintélyesebb, politikailag hangadó rétegét, állítja Holub József. Ezek a
komolyabb birtokkal rendelkezõ családok adták a fõszolgabírákat is (Holub: Az újjáépítés megindu-
lása 186., 245–246.).
5.c A bene possessionati önállósága 369

még egy tisztújítás közönsége is elfért egy asztalnál. A 18. században ekkortájt
Ódor Imre szerint 20 fõ körüli közgyûlések jellemezték Baranyát. 1723-ban az alis-
pánválasztáson összesen 19 szavazatot adtak le.52 Bihar megyében Grünwald Béla
szerint a 18. század közgyûlésein sohasem jelent meg 30 birtokos nemes.53 E me-
gyék nemességének létszáma jelentõsen eltérõ volt, ezért figyelemre méltó a me-
gyegyûlések szinte azonos látogatottsága.* Esetleg azt mondhatjuk, hogy a megye-
gyûléseken mindenütt nagyjából a vármegye irányításához szükséges létszámban
jelent meg a köznemesség.**
Somogy megye 18. századi közgyûlései résztvevõinek számát pontosan nem tud-
juk, mert a jegyzõkönyvekben feltüntetett névsor mellett szinte mindig ott szerepel
az „és még több nemes jelenlétében” formula. 1765. szeptember 2-a és 1767. április
6-a között, tehát másfél év alatt 11 közgyûlést és 5 kisgyûlést tartottak Somogyban.
Ha csak azokkal számolunk, akiket név szerint is feltüntettek a jegyzõkönyvben,
azt mondhatjuk, hogy a közgyûléseken átlagban 40-en, míg a kisgyûléseken 23-an
jelentek meg.54 Hosszabb idõtávot, és csak a tisztújításokat tekintve, ha nem is tö-
retlen, de mindenképpen egyértelmû növekedést tapasztalhatunk. 1715-ben ezek-
nek 18, 1727-ben 25, 1736-ban 32, 1746-ban 33, 1760-ban 53, 1790-ben pedig 100
név szerint említett résztvevõje volt.55 A jómódú birtokos köznemesség érzékelhe-
tõen növekvõ érdeklõdést tanúsított tehát a megye helyi politikai élete iránt.
Ami a tisztségek betöltését illeti, nemcsak a szakapparátus kinevezése volt a fõis-
pán joga egészen a fõjegyzõig bezárólag, de a választott tisztségek körében is õ állít-
hatott jelölteket. Baranyában csak az alispáni hivatalra jelölt maga a fõispán –
mondja Ódor Imre –, a többinél a nemességre hagyatkozott. Kérdés, hogy mennyi-
ben jelentette ez a fõispánnal szemben a megyét vezetõ jómódú birtokos közne-
messég független voltát – különös tekintettel arra, hogy Ódor állítása szerint még
az alispánjelöltek névsorát is elõzetes tanácskozáson alakították ki.56 Gróf Sigray
Károly fõispánnak alsószilvágyi Gaál László alispánhoz 1791–92-ben írt leveleibõl
kitûnik, hogy valójában ki irányította Somogy megye helyi politikai életét, s hogy a
mindennapokban ez miképpen is történt.***
Lényegében azt láthatjuk, hogy a fõispán mintegy a lovak közé dobta a gyeplõt: a
megye politikai életét nem kívánta maga irányítani. Saját feladatainak egy részét az
alispánra hagyta. Sigray 1790. április 4-én kelt levelében nemcsak kisgyûlések, ha-
nem közgyûlések összehívására is szabad kezet adott Gaál Lászlónak, ha az ezt
szükségesnek látja. A köz- és kisgyûlésekrõl rendszeresen jegyzõkönyv-másolatot
küldtek neki, de ez már csak utólagos tájékoztatását szolgálhatta: az események jó-
részt távollétében zajlottak. A követutasítást távollétében hagyták jóvá. A követ vá-
lasztásakor jelen volt ugyan, de azt teljesen a jelen lévõ nemesekre bízta.57 A fõjegy-
* Benda Gyula vetette fel ezt a gondolatot. Ötletét ezúton köszönöm meg.
** Ugyanakkor – bár nem tudom, megbízható-e ez az adat – egy becslés szerint a 18. század közepén
a Porosz Királyság nemességének fele aktívan részt vett a politikában (Frost: Poland–Lithuania 215.).
*** Összesen 30 levél található itt az 1790. március 30. és 1797. június 2. közti idõszakból. (Gaál)

zõ fõispáni jogkörbe tartozó kinevezése kérdésében 1790 õszén gyakorlatilag befo-
lyásos somogyi földesurak döntöttek. Ez év tavaszán a tisztújításon a nekibuzdult
nemesek olyan jogköröket is magukhoz vontak, amelyeket a 18. században ko-
rábban sohasem birtokoltak: a közgyûlés az alispán, a szolgabírák, az esküdtek és
a hadbiztosok megválasztása mellett a fõadószedõt, az adószedõt, a fõ- és az al-
ügyészt is választotta, és a fõispán csak a fõ- és az aljegyzõ kinevezését tartotta meg
magának.58 Õsszel Sigray fõispán a leköszönt fõjegyzõt az alispánnak és a megyé-
nek táblabíróul ajánlotta. Azaz nem nevezte ki, hiába volt ez egyszerû „szokott
hütvöztetés”,59 azaz jutalom, hanem megválasztatta, ami ekkor már egyértelmûen
anakronizmus volt.*
Degré Alajos a 18. századdal veti össze a 19. század elsõ felében a Zala megyei
közgyûléseken megjelentek számát (pontosabban azokét, akiknek nevét is felje-
gyezték a jegyzõkönyvek). A négy-ötszörös növekedést úgy értelmezi, hogy a me-
gyegyûlések hangadói már nem egyedül a nagybirtokosok voltak, hanem a kisebb
középbirtokos táblabírák, az uradalmi ügyészek és ügyvédek, valamint a növekvõ
létszámú tisztviselõi kar (is). A nagybirtokosokkal szemben a középbirtokosok be-
folyása növekedett, akik az irányítást csak tömeges megjelenéssel tudták a kezükbe
kaparintani. Ennek a „táblabíró többség”-nek a fõispánnal is szembeszegülõ fellé-
pésére 1790-bõl hozza a legkorábbi példát.60
Somogyi adatok alapján azonban nemcsak megerõsíthetjük, amit Degré Alajos
1790-rõl ír – amikor is, mint láttuk, a jómódú birtokos köznemesek uralták a vár-
megyét, és nem Sigray fõispán –, hanem a korábbi fejleményeket illetõen módosít-
hatjuk is, hiszen például a közgyûlési részvételben folyamatos növekedést tapasz-
talhattunk. És miként a vármegyének önállóságát a kormányzattal szemben, a jó-
módú birtokos köznemesség önállóságát a nagybirtokos arisztokráciával szemben
is tetten érhetjük már az 1730-as, 1740-es években. A Somogy megye birtokosai ál-
tal a pannonhalmi fõapátnak fizetett tizedösszeg 1743. évi kivetését elemezve azt
találjuk, hogy a vármegyei hatóság bizonyíthatóan egy döntõen bene possessionatus
csoport érdekeit képviselve mûködött.** A tisztújításokat is megvizsgálva pedig azt
láthatjuk, hogy van egy szélesebb kör – nem a tisztviselõk csoportja, hanem a veze-
tõ tisztségekre jelölteké –, amely meglepõ állandóságot mutat. E kör egyes tagjai
nem vitték ugyan sokra, mégis táblabírósággal honorálták státusukat, és esetleg a
* A szabály a fõispáni kinevezés volt ugyan, de igazából a tisztújítások kérdésében a fõispán és a me-
gye közönsége közt nem különültek el tisztán a hatáskörök. A megye beléphetett a fõispán szférájába,
akár csupán jóváhagyó gesztusának nyilvánításával tartotta fenn jogait, akár – jobb idõkben, mint épp
1790-ben is – magához ragadott egyes fõispáni jogokat. Ugyanakkor a fõispán a tisztújítások közt a
választáshoz kötött tisztségeket illetõen is gyakorolt kinevezést.
** Hosszas vita után Somogy vármegye és a pannonhalmi fõapát 1726. december 13-án abban egye-
zett meg a nádor elõtt, hogy a vármegye tizedének fejében évi 6500 forintot fizet a fõapátságnak. Ezt
az összeget a földesurakra vetették ki, akik azután maguk szedhették be a tizedet birtokaikon. A meg-
egyezést az 1729:45. tc. be is cikkelyezte. Az említett következtetéseket a kivetés 1743. évi módosításá-
ból vontam le. (Az elemzést lásd a korábban hivatkozott cikkben!)

vármegye pénzével (legalábbis kölcsönével*). Egy társaságról van szó. A hivatali ri-
valizálás láthatóan nem bontotta õket pártokra. Egyes figurák nyilvánvalóan ellen-
séges kezelése mögött inkább személyi konfliktust feltételezhetünk. A somogyi
bene possessionati csoportjának általában érvényesülõ kohéziója erõsebb volt, mint
az azt megbontó különféle ellentétek. Nagybirtokai ellenére az arisztokrácia ebben
a megyében valójában nem volt jelen, s ezért nem is számított. A fõispántól a köz-
nemesi vezetõk jelentõs mértékben függetlenek voltak, nélküle intézték a dolgokat,
s még kedvét sem igen akarták keresni.
Miképpen érvényesült akkor az arisztokrata latifundiumok hatása a megye tár-
sadalmi és politikai életében? Szinte lehetetlen, hogy az legyen a válasz: seho-
gyan sem.
A tiszttartók felemelkedése
Az 1743. évi, a pannonhalmi tizeddel kapcsolatos kivetés módosítása alkalmával a

kedvezményezettek közt gyulai Gaál Gábort találtuk toronymagasan az elsõ he-
lyen. Szerepel az 1734-ben nagy kölcsönben részesülõk közt is. Az övéhez hasonló
eset a nagy összegû kölcsönnel kedvezményezett Török Andrásé, aki a veszprémi
püspökség képviselõje volt, és Somogy táblabírájává is kinevezték.61 Mindketten a
legnagyobb uradalmak egyikének képviselõi voltak a megyében.
A birtokos köznemesség 18. századi önállósulásának egy sajátos útját, a nagybir-
tok helyi képviseletét, majd erõforrásainak részbeni eltérítését, saját célra fordítását
példázza a gyulai Gaál család esete. A somogyi ágat alapító Gábor (1690–1754)
végrendelete szerint 200 forintot sem érõ jószágot örökölt csupán szüleitõl, de her-
ceg Esterházy Pál dunántúli jószágainak intézõjeként komoly jelentõségre tett
szert, három vármegyének lett táblabírája, és mind vagyonát, mind befolyását te-
kintve lerakta a családi hatalom alapjait.62 (Egy adománylevél tanúsága szerint
Padányi Biró Márton püspöknek is teljhatalmú megbízottja volt.63) Fekete György-
gyel (bár még annak személynöksége és az arisztokráciába emelkedése elõtt) a tár-
sadalmi egyenlõség alapján levelezett.64 A családban a következõ generációban már
két másodalispánt találunk,65 és ettõl kezdve a gyulai Gaálok jelenléte Somogy vár-
megye elitjében majd 200 évig mutat szinte megszakítatlan folytonosságot.66
Az uradalmak képviselõi a megyében általában fontos szerepet játszottak, külö-
nösen a század elsõ évtizedeiben. 1711. július 3-án Somogy kisgyûlése úgy határo-
zott, hogy sem az alispán, sem a szolgabírák nem vethetnek ki többé adót a jószág-
igazgatók nélkül, akik rossz néven vették, hogy „némely idõk óta” a vármegyei
tisztviselõk illetéktelen adót vetnek ki uradalmaik jobbágyaira.67
Nemcsak a gyulai Gaál család felemelkedése kapcsolódik egy nagybirtok képvi-
seletéhez. A Dél-Dunántúl többi megyéjében is tapasztalunk hasonlókat. Zala
* 1734-ben. (Az elemzést lásd az említett cikkben!)

több vezetõ tisztségviselõje kezdte pályafutását nagybirtokon.68 A 18. századi Bara-
nyában az uradalmi tisztviselõk komoly birtokszerzõk voltak. Egyes családok –
mint a Hölding, a Friebaisz és a Hegyi – a megye vezetõ famíliái körébe emelked-
tek.69 Tolnában 1728-ban az országgyûlési követek utasításainak kidolgozására vá-
lasztott bizottságba gyulai Gaál Gábor (mint az Esterházy-uradalom „inspekto-
ra”), két uradalmi provizor és egy fõszolgabíró került. 1764. április 9-én ugyanezen,
többségében megyei tisztviselõkbõl és táblabírákból álló bizottság munkájában –
miként a határozat megjegyezte – az uradalmak ügyészei is részt vehettek.70 Az
uradalmak fontossága megmaradt ugyan, de ezeket ekkor már ügyészek és nem
tiszttartók képviselték.
Az uradalmak képviselõi a századelõ bizonytalanabb viszonyai közt feltehetõleg
könnyebben találtak módot önérdekeik követésére. Mindenesetre Somogyban a jó-
módú birtokos köznemességbe történõ beemelkedésnek ez az útja egy idõ után le-
zárult. A tiszttartók, számvevõk, kasznárok és ispánok 1767. évi megyei összeírásá-
ban található 121 fõbõl egyetlenegy sem akadt, aki olyan családot alapított volna,
amely azután bekerült a vármegyei elitbe.71 Ugyanez nem egészen vonatkozik az
uradalmi ügyészekre, a nagybirtokot képviselõ fiskálisokra.* Az 1760-ban vagy
1774-ben a nagybirtokot képviselõ ügyvédek közt találunk ismert nemesi neveket
is: de ezek már csak a kisebb vagyonú nemeseknek pályát kínáló lehetõségek, s nem
az elitbe való felkerülést megalapozó állások voltak.
Somogy és Magyarország
A gondolatmenet lezárása elõtt szükségesnek tartok egy rövid kitérõt. Könyvem

elsõ négy részében megvizsgáltuk a rendiség országos szintû intézményrendszerét,
és láttuk, miként mûködik a rendi politika. Az ötödik részben pedig, a megye szint-
jén mind az intézmény mûködését, mind a társadalmi jelenségeket jórészt egyetlen
megye példáján tanulmányoztuk. Ráadásul a nem somogyi esetek nagy része is a
dél-dunántúli régióból származott. Könnyen felmerülhet ezért a kérdés, mennyi-
ben bizonyítja országos szintû megállapításaink érvényét egyetlen tájegység, sõt
egyetlenegy vármegye példája. A válasz a kérdésre logikusan gondolkodva csak az
lehet, hogy sehogyan sem, vagy legalábbis szinte sehogyan sem. Én azonban meg-
fordítanám a dolgot, és másképp mutatnám be a diéta országos és a jómódú birto-
kos köznemesség megyei szintû fejlõdésének viszonyát.
Úgy vélem, hogy az országgyûlés intézményének fejlõdése már önmagában kife-
jez bizonyos országos szintû politikai változásokat. Azokat más szinten bizonyí-
tani ezért – noha kétségkívül hasznos és érdekes volna – logikailag nem szükséges.
* Esetleg a század közepén vált következetesebben ketté a nagybirtok képviselete a kisebb hatalom-
mal és presztízzsel járó tiszttartókra és nagyobb befolyású uradalmi ügyészekre, legalábbis ezt mutat-
ja a somogyi közgyûlési részvétel.

A kérdés inkább az, hogy az országos fejlõdés mögött milyen helyi szintû változá-
sok húzódhattak meg, az országos tendencia milyen konkrét helyi megvalósulást
ölthetett magára. Nyilvánvalóan annyifélét, ahány vizsgálható egység lehet: azaz –
megközelítésünkben – ahány vármegye volt, akár annyiféle egyedi utat is bejárhat-
tak. Somogy példája azonban nemcsak egy a több tucatból.
Az országos fejlõdés szükségszerûen mintegy eredõje volt a megyék társadal-
mi-politikai változásainak. A matematikából vett hasonlattal élve azok vektorainak
összegzõdésével jött létre. A fontosabb megyék hosszabb vektorai jobban befolyá-
solták az országos eredõ irányát, mint a jelentéktelenebbeké, a végeredmény azon-
ban egy olyan (fejlõdési) irány, amely nem esett szükségszerûen egybe a legerõsebb
megyékével, sõt esetleg csak kivételesen akadt olyan megye, amely társadalmi-poli-
tikai mozgásainak iránya megfelelt az országosnak. Úgy tûnik azonban, hogy So-
mogy megye ilyen volt: fejlõdésmenetét vizsgált vonatkozásaiban az országos fejlõ-
déssel azonosnak láttuk, azaz politikai fejlõdése (jóllehet bizonyosan nem volt
modális, azaz nem azt az utat képviseli, amelyet a legtöbb megye bejárt) átlagos volt
a szó statisztikai értelmében.
Természetesen kívánatos lenne, s több történésznek adna hosszabb idõre mun-
kát a különbözõ fejlõdési típusok bemutatása, hisz a nagy létszámú köznemesség-
gel rendelkezõ volt királyi magyarországi vármegyék helyi politikai élete nyilvánva-
lóan igencsak eltérõen alakult a volt végvárövezeti, illetve hódoltsági megyékéhez
vagy a tiszaháti protestáns megyéké a nyugat-magyarországiakéhoz képest. Ezt a
munkát a szakirodalom áttekintése csak ideiglenesen pótolhatja. Nem lehet tipikus
Somogy esete abból a szempontból sem, hogy nagybirtokos arisztokráciája ebben
az idõszakban szinte teljesen abszentista volt, illetve hogy itt igen erõs köznemesi
középbirtokos réteg jött létre. Akárhogy legyen is, a helyi politika somogyi alakulá-
sa valamilyen módon mégiscsak az országos fejlõdés fõ sodorvonalába esett, hiszen
a kettõ vektorai egy irányba mutattak.
A familiaritás szálainak felbomlása
A tiszttartók önállósulása csak kirívó esete annak a nagy távlatokat nyitó 18. századi
folyamatnak, melynek során a megyei birtokos köznemesi társadalom emancipáló-
dott a nagybirtokos arisztokrácia korábban kétségtelen dominanciája alól. Noha
több társadalomtörténész munkájára volna szükség, hogy fény derüljön e folyamat
pontos alakulására, és a kétségkívül igen jelentõs területi különbségek is feltérké-
peztessenek, jó okunk van e fejlõdés kezdetét az országot dúló háború befejezõdé-
séhez kötni. A 17. században a nemesi társadalom az arisztokrácia dominanciája
alatt élt. A fõurak széles körû hatalmát megalapozó uradalmai és magánhadserege
általában összefonódtak egyes közhatalmi funkciók ellátásával: nagybirtokos arisz-
tokraták fõispáni tisztségeket töltöttek be, gyakran a régió királyi katonasága is pa-
rancsnokságuk alatt állt, õk látták el a határvédelmet, õk szedték be az adót, s rész-
legesen azt helyben fel is használhatták. A középbirtokos nemesek jórészt közvet-
len függésükben éltek mint az õ „fõember szolgáik”, szervitoraik, de a nagybirtok
befolyása alól azok sem tudták kivonni magukat, akik nem tartoztak valamely fõúr
famíliájába.72
A 17–18. század fordulóján* e téren mélyreható változás történt, melynek társada-
lomtörténeti következményeit egybehangzóan ábrázolja Mályusz Elemér, Well-
mann Imre és Vörös Károly. A 17. század végén, amikor megszûnt a fõúri várak és
hadseregek hadászati jelentõsége, a fõnemesség helyi-regionális közhatalmi funk-
ciói is eltûntek. Korábban pedig birtokközpontjaik „organikusan kapcsolták össze
a nagybirtokos személyét a magyar társadalommal” – írta Mályusz Elemér. „Kör-
nyezetében éltek és nevelõdtek ugyanis a szomszédos területek köznemesi család-
jainak fiatalabb tagjai. A fiatalság nevelõiskolái a fõúri udvarok voltak, ahol a hadi-
életbe beleszoktak, de egyszersmind az alsóbb fokú közigazgatásba is belenevelõd-
tek.” A fõúri udvarok viszont a 18. század elsõ felére eltûntek, a fõurak társadalmi
vonzásköre beszûkült, és megszakadt a familiaritás láncolata. Az érvényesülõ fõne-
mes most már nem emelt fel magával köznemesi tömegeket. A következõ századok
elejének országgyûlései tele vannak panasszal, hogy mióta – ahogy Wellmann
Imre mondja – „kihûlõben van a fõúri udvarok patriarchális melege”, a köznemes
nem érezheti jól magát a fõnemes környezetében. Már csak a nagybirtok gazdasági
irányítása jelentett állásokat, illetve az állami hivatalokra pályázó birtokos közne-
mes és arisztokrata pártfogója közt maradt fenn a familiaritás maradványaként a
kérelmezõ–megkeresett viszony, amelybõl viszont immár hiányzott az együttmû-
ködés mozzanata.73 „Az 1723-as országgyûlésen rendi szempontból hangzottak el
panaszok az oktatásüggyel, pontosabban azzal kapcsolatban, hogy köznemes ifjak,
akik egykor fõurak váraiban nevelõdtek, most magukra hagyatva, tétlenül parlagia-
sodnak, jogot sem tanulnak” – írja Kosáry Domokos.**
A 18. század folyamán tehát a 17. századihoz képest alapvetõen átalakult a nagy-
birtokos arisztokrácia és a birtokos köznemesség viszonya. A köznemes – ismét
Wellmann Imrét idézve – „magára marad, s […] fokozódó bizalmatlansággal te-
kint a tõle testben-lélekben távolodó, hovatovább elzárkózó fõnemes fényes palo-
táira”.*** Mint már idéztem, Barta János a negyvenes évek új politikusnemzedéké-
nek (gróf Batthyány Lajos, gróf Grassalkovich Antal) feltûnéséhez – ami persze a
* „Nálunk ez a folyamat a Wesselényi-összeesküvés után kezdõdött el, de valójában a szatmári béke

után ment végbe” – írja Mályusz Elemér (Mályusz: Felvilágosodás 27.).
** Kosáry: Mûvelõdés 94. Ugyanõ általában a familiaritás rendszerének végérõl: uo. 189–190.
*** Wellmann: Az udvari ember 299. Vörös Károly is „mélyülõ szakadék”-ról ír (Vörös K.: A társadal-
mi fejlõdés 687.), és Mályusz Elemér, aki pedig nem ért egyet a fõnemesség társadalmi szerepének
csökkenésével, szintén a köznemességtõl való elválásáról, sõt a két társadalmi csoport közötti szaka-
dék kialakulásáról beszél, már a reformkorra nézve pedig hosszan taglalja a fõ- és köznemesség közti
ellentétet, a köznemességnek a mágnások iránt érzett gyûlöletét (Mályusz: A reformkor nemzedéke
40–41. 53–59.). Peter Schimert a köznemesség és az arisztokrácia közti ellenségesség kialakulását a
18. század végére datálja (Schimert: Hungarian Nobility 174.). Sommás ítéletével nem tudok azono-
sulni.

régiek (gróf Pálffy János, gróf Károlyi Sándor) kihalásához kapcsolódik – köti az
arisztokrácia elidegenedését: az új fõméltóságok ugyanis „már nem élvezték a ma-
gyar nemesség bizalmát”.* Ellentétük kiélezõdése Vörös Károly szerint már a har-
mincas évektõl megfigyelhetõ, és ez mélyült el a század közepétõl. Úgy véli, hogy
az 1764–65. évi országgyûlésen végleg elvált az arisztokrácia és a köznemesség útja,
és ez 1790-ben ismét és még nagyobb hevességgel nyilvánult meg.74 Ugyanakkor
ahhoz nem fér kétség, hogy az arisztokrácia és a bene possessionati viszonyát tekint-
ve a regionális különbségek meghatározók lehettek.**
Ezek a kliensi viszonyok nem a magyar társadalomfejlõdés specifikumát jelen-
tették. Nyugat-Európában is a társadalmi spektrum részét alkották a szegény ne-
mesek, akiket vazallusi viszonyok, késõbb informálisabb kliensi szálak fûztek a ha-
talmasabbakhoz. Ezek a szálak a 16–17. században bomlottak fel. A változás oka
négyes volt, mondja Jonathan Dewald. Elõször is a patrónusok már nem tartottak
igényt a kliensek szolgálataira, ami részben gazdasági változást tükröz. Adam
Smith, a klasszikus angol közgazdaságtan megalapítója rámutatott, hogy a közép-
kori Európában a nagy kíséretek a gazdasági fejletlenséget tükrözték, azt ugyanis,
hogy a termékfelesleget nem lehetett eladni, azt helyben fel kellett élni, másrészt a
pénzt sem lehetett sok mindenre elkölteni. A 16–17. században mindkét oldal meg-
változott: a földbirtokosok inkább értékesítették a feleslegüket, és a saját kedvükre
nagyon sok mindenre elkölthették a pénzüket. Rájöttek, hogy igen drága dolog egy
csomó léhûtõt állandóan vendégül látni asztaluknál. A korábban ezektõl megka-
pott szolgáltatásokat pedig már nem velük együtt élõ hivatásosoktól vásárolták meg
pénzért és sokkal jobb színvonalon: legyenek ezek városi ügyvédek vagy tiszttartók.
Ráadásul egyre inkább adósságok szorításába kerültek. Továbbá a patrónusok egy-
re kevésbé vették szívesen a kíséret tagjainak állandó jelenlétét. A privátszféra meg-
erõsödése a 16. században lassan, a 17. század közepétõl nagy erõvel haladt elõre.
Dewald azt említi második okként, hogy az úriemberek is egyre kevésbé akartak
szolgálni, még egy nagyurat és még kliensként sem. Harmadszor: szegények és
gazdagok között a 16. századtól megnõttek a kulturális különbségek. A nagyurak
tevékenysége a birtokközpontokból jelentõs részben a királyi udvarba tevõdött át.
Így fizikailag és pszichológiailag is elszakadtak a szegényebb nemesektõl. Az ud-
var új kultúrát jelentett, új szokásokat, új szórakozásokat és új eszméket. A vidéki
urak egyre inkább elmaradottnak, unalmasnak tûntek. A negyedik és utolsó té-
nyezõ a király féltékenysége volt: az állam a bürokrácia kiépülésével már nem szo-
* Barta: A meg nem értett 80. Új könyvében a kihaló „régi, nagy tekintélyû generáció” más tagjait is
felsorolta: Esterházy Imre esztergomi érsek 1745-ben, Esterházy József országbíró 1748-ban halt meg
– tehát mindketten Károlyi 1743. és Pálffy 1751. évi halála közt (Barta: A tizennyolcadik 183.).
** H. Balázs Éva a század utolsó harmadáról írva annak a véleményének ad hangot, hogy a nyugati és
északnyugati vármegyék nemessége függvénye a „foglalkozásával, mûveltségével és sokszor érzelmei-
vel is Bécshez kötõdõ” arisztokráciának, a Dunától keletre pedig a familiárisi kapcsolatok még közép-
szinten is élnek: a középbirtokos nemesek komolyabb társadalmi tekintélyre csak a patrónusaik támo-
gatásával elérhetõ hivatalviselés útján tehettek szert (H. Balázs: Bécs és Pest-Buda 129–130.).

rult rá az igazgatásban a nagyok klienshálózatára, viszont létük politikailag veszé-
lyesnek tûnt.
A nagy arisztokrata háztartás felbomlása, a patrónus–kliensi kapcsolatok szét-
szakadása magára hagyta a szegény nemeseket, és épp akkor, amikor a kora újkor-
ban a nemességhez egyre inkább szép ruha, választékos modor és elegáns be-
szédstílus illett. A szegény nemesek egyre kevésbé fértek bele ebbe a képbe. A kor
fogyasztási forradalma, amikor a földbirtokosok már nem birtokuk terményeit fo-
gyasztották, hanem városi boltok speciális termékeire költöttek, az ezt maguknak
megengedni nem tudó szegény nemesek leszakadásához vezetett.*
A bene possessionati vezetõ szerepe
De akár tiszttartóból lett valaki az elit tagja, akár nem, a 18. század derekára, máso-
dik felére a bene possessionati csoportja szilárdan ellenõrzése alatt tartotta a várme-
gye intézményét, és feltehetõen nemcsak Somogyban. Általában ilyen megállapítá-
sokat tesz a nemzetközi szakirodalom is, értékelõen összegezve a jórészt már meg-
idézett magyar szakirodalmat. Perry Anderson szerint talán a bene possessionati
szerepe különböztette meg a leginkább a magyar nemességet a lengyeltõl, amely
sokkal inkább polarizálódott a mágnások és a szegény kisnemesek közt. A bene
possessionati olyan összetartó erõt adott a magyar nemességnek, amely a lengyelbõl
hiányzott.75 Tim Blanning ugyanezt a másik oldalról közelíti meg, amikor azt írja,
a magyarokat az különböztette meg a lengyelektõl, hogy volt érzékük a megszerve-
zõdéshez. A köznemesek kormányozták a vármegyét. „Itt szerezték meg politikai
tapasztalataikat, szervezési készségeiket, önbizalmukat és csapatszellemüket [esp-
rit de corps], mely újra és újra meghiúsította a Habsburgok törekvéseit.”76 Mathias
Bernath véleménye szerint a magyar volt Európában a leginkább „nemesi nemzet”,
és fejlõdésében a „megyei nemesség” (Komitatsadel) jelentõségét nem lehet elég
magasra értékelni.77
A kérdésben forrásszinten is otthon lévõ Horst Haselsteiner szintén úgy látja,
hogy a 18. század második felében a közügyekben a bene possessionati dominált.78
A magyar rendiséget alaposan ismerõ Joachim Bahlcke is azt idézi tõle egyetértõen,
hogy a megyei életben élvezett dominanciája révén egyre inkább a „középnemes-
ség” vált a rendiség vezetõ erejévé.79
Nem mindenki ért ezzel egyet. Barta János szerint „a familiárisi kapcsolatok fel-
* Dewald: Az európai nemesség 46–52., 104–105. Meg kell jegyeznem, hogy míg Dewald a patró-
nus–kliensi szálak gyengülésérõl ír, és ennek nagy jelentõséget tulajdonít, az utóbbi évek szakirodal-
mának egy másik összegzésében H. M. Scott és Christopher Storrs a familiaritási viszonynak csak a
fontosságát hangsúlyozza, és eszükbe sem jut azt állítani, hogy ezek sorvadásnak indultak volna
(Scott–Storrs: Introduction 24.). Franciaországról lásd példának okáért Roger Mettam leírását (Met-
tam: The French Nobility 121–123.)! Philip Jenkins szerint a 18. századi Walesben is igen erõsek vol-
tak ezek a szálak (Jenkins: The making 211.).

bomlása külön útra terelte a köznemességet, amelynek nem sikerült következetes
politikai arculatot kialakítania”.80 Jóllehet maga is konstatálja a bene possessionatus
nemesség megerõsödését a század végére, amikor az „önállósodni kezdett, politi-
kailag aktivizálódott”, Kosáry Domokos szerint mégis a század végéig tartott az
arisztokrácia vezetõ szerepe a nemességen belül.* A szûkebben vett politikai szférát
tekintve azonban figyelemre méltó, hogy politikai végrendeletének számító utolsó
memorandumában Sándor Lipót annak a véleményének adott hangot, hogy a ne-
messég legfelsõ részénél, mely tétlen és gazdag, sokkal veszélyesebb a második cso-
port, melyet már teljesen megrontottak a francia felvilágosodás gondolatai. Közü-
lük is a legveszélyesebbek azok, akik tönkrementek, s már nincs mit veszíteniük.
Mivel a harmadik csoportba a csak a gazdálkodással foglalkozókat sorolja, a negye-
dikbe pedig az uralkodót odaadóan szolgálókat, ez a csoportosítás nyilvánvalóan
nem vagyoni-jövedelmi rétegek szerint történt. Mégis sokatmondó, hogy nem a
leggazdagabbak körében találja meg a fõ ellenséget, azaz nem az arisztokráciát
(vagy talán nem annak leggazdagabb csoportját) tartja a magyar rendiség politikai
vezetõjének.81 Az pedig köztudott, hogy a 19. század elsõ felének politikai és társa-
dalmi mozgalmaiban a birtokos nemesség játszotta a meghatározó szerepet, ennek
elitjét pedig a pár száz fõs jómódú birtokos köznemesség, azaz a bene possessionati
alkotta.82
A jómódú birtokos nemesség önállósulásának megvoltak a mûvelõdési vonatko-
zásai is. Kosáry Domokos az 1770-es évek elejétõl számítja a felvilágosult rendiség
kezdeteit, a késõ barokkon túllépõ, de a felvilágosult abszolutizmustól is független
nemesi irányzat születését. Ez viszont azzal is járt, hogy a késõ barokk irányzatán
belül a „második szintre” tolódott át a hangsúly, az „önálló hangot kapott”, „ekkor
vált önálló irányzattá”.** De azt is mondhatjuk, hogy Kosáry a mûvelõdés területén
már a század derekán észlelte a köznemesség önállósulási tendenciájának érvénye-
sülését, hiszen idézett gondolatmenetéhez a megszólalásig hasonló, amit egy kro-
nologikus lépcsõvel korábban, a késõ barokk utolsó stílusváltozatának, a rokokó-
nak 1740 utáni megjelenésérõl írt: „A régi nemesi változat fent kezdett tért veszteni,
lent viszont szélesebb bázist szerzett magának. E súlyponteltolódás miatt pedig
már határozottan köznemesi jelleget öltött.”*** Az irodalomtörténetben is megta-
lálható ez a kettõsség: a hagyományos korszakolás 1772-re helyezi az „új” bekö-
* „A XVIII. század végéig még a feudális uralkodó osztályon belül is szinte kizárólag a világi és egy-
házi nagybirtokosoké volt a politikai és társadalmi vezetõ szerep és a legnagyobb anyagi erõ.” (Kosáry:
Mûvelõdés 47–48.) Õ a régi rendi politika „öntudatosabb” képviseletét az 1764–65. évi diétán ahhoz
köti (ráadásul olyan személyiségek által is, akik korábban az udvar bizalmas hívei voltak), hogy „a
XVIII. század biztonságosabb évtizedei során megerõsödött” egy „fõbb nemesség” (uo. 299.).
** Kosáry: Mûvelõdés 301., 321–322., 342–343. (Kosáry Domokos modelljében mindennek termé-
szetesen negatív értéktöltete van.)
*** Kosáry: Mûvelõdés 57. Vö. a következõ váltás kapcsán írottakkal: „Most viszont, hogy e felsõ szint
sorai a felvilágosodás hatására megritkultak, a hagyományos kereteken belül a súlypont a »második«
szintre, a »népiességre« tolódott át, amelyet a nemesség szélesebb rétegei képviseltek.” (Uo. 342.)

szöntét, az újabb magyar irodalomtörténet-írás már az 1740-es évekbõl látni véli
ennek közeledtét.83
A diéta fejlõdése szempontjából 1728–29-tõl láttunk egy átmeneti korszakot,
melynek az 1764–65. évi az utolsó országgyûlése, ezt 1790-tõl egy markánsan más
periódus követi. A rendiség belsõ fejlõdése és az uralkodóval szemben fennálló erõ-
viszonyait tekintve pedig 1722–23-ban zárult le egy szakasz, a fõnemesi vezetésû
magyar rendiség kora, majd 1790-ben vette kezdetét egy másik, amikor a bene
possessionatus köznemesség kezébe került a gyeplõ. A köztes idõszak az átalakulás,
a bene possessionati emancipációjának, felemelkedésének kora, melybe mind az
1740-es évek, mind az 1770-es évek kezdete beleesik. Talán fogalmazhatunk úgy,
hogy a húszas években valami véget ért, és az új lassú kiépülése legelõször a har-
mincas évek végén, de inkább a negyvenes években lesz bizonyos területeken érez-
hetõ, majd fokozatosan kezdenek megsokasodni az átalakulás jegyei. A diétán ezt
1728–29-ban láthatjuk, az adózást illetõen a kataszteri alapú adózás ekkor elma-
radt bevezetése, illetve a harmincas évek concursusainak története a fontos. 1741-tõl
a kerületi ülés módosul, és a fõrendek dominanciája eltûnni látszik, azután a
haugwitzi reformból kimarad Magyarország, majd 1751-tõl az adómentesség és
az adóemelés kérdésében már teljes mellszélességgel szemben áll a rendiség és az
uralkodó, végül 1765-ben kezdetét veszi a felvilágosult abszolutizmus negyedszá-
zada. Ezekhez a politika szférájában észlelhetõ változásokhoz adódnak a mûvelõ-
dés szektorának változásai, akár ennek az idõszaknak az elsõ, akár a második felé-
ben helyezik el a kérdés kutatói az élesebb cezúrát.
Végül ugyanerre a periódusra esik egy olyan gazdasági változás is, amely jelentõ-
sen hozzájárult az átalakuláshoz. A vagyonosabb köznemesség számára a 18. szá-
zad második fele – az elsõvel ellentétben – emelkedést hozott: 1740 körül megvál-
tozott a gazdasági klíma, tartós fellendülés lépett a hosszú ideje tartó stagnálás
helyére, s csak az 1770-es években fékezõdött le ismét a konjunktúra. Vagy a klíma-
változásnak, vagy a népesedésnövekedésnek betudhatóan Európában általában s a
Habsburg Birodalomban is élelmezési válságok jelentkeztek. A nyolcvanas évek-
ben újabb válságperiódus következett.84 Ezt tükrözik a kastély- és kúriaépítkezések
is: a század elsõ évtizedeinek építkezéseihez képest 1740 után hirtelen megugrott a
számuk, s az 1770 és 1785 közötti idõszak hozta meg a csúcspontot.85 A század kö-
zepén a generációváltást a mentalitásban is élesebb váltás jellemezhette a szokásos-
nál, amint azt Benda Gyula a Parraghyak példáján bemutatta.86
Nem gondolom azonban, hogy a rendiség szférájában tapasztalt fejlõdésmenet
ennek a gazdasági változásnak lenne puszta derivátuma. Inkább a különbözõ té-
nyezõk (társadalmi, gazdasági, kulturális faktorok) egymásra épülõ hatását hang-
súlyoznám, melyek a politika szférájában változást hoztak létre, s ez azután ott in-
tézményesülve igen jelentõs önmozgást mutatott. Ennek a véleménynek mintegy
megerõsítéséül itt emlékeztetek például Neugebauer kijelentésére, aki a birtokos
középnemesség gazdasági megerõsödését említi ugyan politikai szerepvállalása
hátterében, de hangsúlyozza, hogy kizárólag a gazdasági tényezõ, a fellendülés ön-
magában még nem lett volna elég. Rámutat, hogy a politikai berendezkedésre ott
gyakoroltak komoly hatást a 18. század második felében tapasztalható agrárkon-
junktúra gazdasági-társadalmi hatásai, ahol adottak voltak a társadalmilag széles
politikai participáció szilárd hagyományai.87
Ilyenformán több oldalról is megteremtõdtek a feltételei annak, hogy a közne-
messég a század második felére – H. Balázs Éva kifejezésével – a magyar társada-
lom „ha nem is dirigens, de mérleget elbillentõ rétegévé”88 váljon, s a fõnemesség
közvetlen gyámkodásától megszabadulva (más oldalról nézve: a fõnemességtõl
magára hagyatva) elõbb a vármegye szintjén legyen a maga ura, majd az országos
politika színpadán is hallassa hangját.
5.d | A vármegye és az országos politika

A fentiekben láthattuk, hogy a vármegye meglehetõs függetlenséggel rendelkezõ
szervezete a jómódú birtokos köznemesség a 18. század folyamán emancipálódó
rétegének befolyása alatt állott. Ennek alapján feltételezhetõ, hogy – miként Gár-
donyi Albert állítja – a vármegyékben döntõ befolyáshoz jutó birtokos nemesség a
vármegyéken keresztül az országos politikában is irányt szabó tényezõ lett.89 A kér-
dés a „hogyan” és a „mikor”.
A követ kiküldése
Nemcsak korábbi századokban,* de a 18. elsõ évtizedeiben is az a helyzet, hogy a

köznemesség nem jelenik meg önálló politikai tényezõként az országgyûléseken.
Követeiket elküldték ugyan a diétára, de sokat mond, hogy azok kötélnek állni is
alig akartak. Az egyik követ szinte mindig az alispán volt,** a másik egy táblabíró,
* Az idõszak forrásainak legjobb ismerõje, Benda Kálmán határozottan állította, hogy az 1600–1620-as
években a köznemesi politikusok az országgyûlésen teljes mértékben patrónusuk véleményét képvi-
selték (Benda K.: Az országgyûlések 29.). Véleménye egybecseng Péter Katalinéval (Péter K.: A poli-
tikai publicisztika 58.).
** Baranya megyében például a századelõ nádori concursusaival kapcsolatban az a szokás alakult ki,
hogy az egyik követ vármegyei tiszt (alispán, jegyzõ), a másik a fõispán meghatalmazottja, esetleg
uradalmi tiszt (Béli: Az önkormányzat újjáéledése 30.). Somogyban 1790 kivételével a korszak min-
den diétájára követként küldték az alispánt, illetve az elsõ alispánt: 1712-ben Madarász László alispán
és Szegedy Pál volt Somogy követe, 1722-ben Madarász László alispánt és Festetics Kristófot küldte a
megye, 1728-ban Festetics Kristóf alispánt és Niczky György fõjegyzõt, 1741-ben Somssich Antal elsõ
alispánt és Fekete Györgyöt, 1751-ben Nagy János elsõ alispánt és Lengyel Gáspár táblabírót,
1764-ben, mint már láttuk, Tallián János elsõ alispánt és Csepreghy Mihály fõjegyzõt, végül 1790-ben
Boronkay József és Inkey Károly táblabírákat (Nagy L.: Levéltári 722–723., 725., 730., 735., 750.,
Reiszig: Somogy története 419., 481.). Tolna megyében is érvényesült az a tétel, hogy az alispán az

aki hajlandó volt hosszú idõre Pozsonyba menni. A követválasztás inkább kineve-
zéshez hasonlított – mondja Salamon Ferenc –, ha volt korteskedés, azt azért foly-
tatták, hogy elkerüljék a követséget.90 A választásban nem politikai különbségek ját-
szottak szerepet, mert a rendi érdekek védelmében nem voltak érdemi különbségek
– állítja Grünwald Béla.91 A megyék az országos ügyekben csak a követválasztás al-
kalmával nyilváníthatnának véleményt, de ezeket árulkodóan röviden elintézték.
A század elején ezek szerint a vármegyei követek nem játszottak döntõ szerepet az
országgyûlésben, s nem is törekedtek oda, a megye nem próbálkozott az országos
politika érdemi befolyásolásával. Ha a követküldéssel és azok utasításával kapcso-
latosan hosszabb idõtávot vizsgálunk meg, akkor kibontakozik a szemünk elõtt az
a folyamat, amelynek során mindez gyökeresen megváltozott.
A horvát szábor 1751. február 25-én a diétára küldött követei számára egy kiren-
delt bizottsággal elõbb elkészíttette az utasításokat, s csak ezután került sor a köve-
tek megválasztására – méghozzá a bán két-két jelöltjébõl.92 Salamon Ferenc vi-
szont azt mondja a követutasítás kiadásának módjáról, hogy az alispán és a két kö-
vet, továbbá a megyei jegyzõk egyike készített utasítást – gyakorlatilag tehát a
követek önmaguknak. Legalábbis így történt ez Pest megyében 1741-ben.93 Egyes
Tolna megyei adatok megerõsítik ezt az állítást. 1741-ben a követutasítások elké-
szítésére nem küldtek ki bizottságot, mint 1722-ben és 1728-ban, hanem Horváth
Árpád szerint valószínûleg a követek maguk készítették azt el a megye jegyzõjével
és a tiszti ügyésszel együtt, majd a közgyûlés egyhangúan, észrevételt nem téve el-
fogadta. 1751-ben az egyik követté választott jegyzõ maga állította össze a követuta-
sításokat, melyeket a közgyûlés egyhangúlag jóváhagyott.94 Somogy vármegyében
az 1737. évi concursusra készülve a közgyûlés az elsõ alispánt bízta meg azzal, hogy
állítson ki követutasítást és megbízólevelet. Azután egyedüli követként kiküldték
ugyanazon közgyûlésbõl Somssich Antal elsõ alispánt, s az említett két dokumen-
tumot is sikerült még ugyanerrõl a congregatióról keltezni.95 (Miként 1737-ben So-
mogyban, 1722-ben Tolnában sem bíbelõdtek vele sokat: az utasítást a követválasz-
tás napjáról datálták.96) Úgy tûnik, hogy a vármegye közönsége – és ekkor ez csak a
közgyûlésen megjelent szûk kört jelenti – egyáltalán nem mutatott érdeklõdést az
országos politika befolyásolása iránt.
Változást a század derekán tapasztalhatunk. Míg az 1751. évi diétán Tolna köve-
tei utasításaiknak, illetve a kapott és magukkal vitt sérelmeknek még mindössze
egy-két pontját tudták elintézni, a vármegye mégis meg volt elégedve mûködésük-
kel, a következõ országgyûlés kapcsán a megye közgyûlésén már vita bontakozott
ki a követküldéssel kapcsolatban – elõször a 18. század folyamán.97 Somogy megye
1751. évi utasításainak fogalmazványán a módosítások mindössze egyetlenegy
egyik követ. 1722-ben az alispánt és egy fõszolgabírót választották követnek, 1728-ban pedig az alis-
pánt és egy szolgabírót. 1741-ben szavazás nélkül lett követ a volt és az akkori alispán. 1751-ben az al-
ispánt és a jegyzõt küldték a diétára (Horváth Á.: Tolnavármegye 101–103.).
5.d A vármegye és az országos politika 381

pont esetében utalnak érdemi vitára,* az 1764–65. évi diétán a vármegye viszont
már gyakori levelezésben állt követeivel: azok nemcsak mindössze egy végjelentést
tettek, mint korábban, hanem a diéta fontos fejleményeirõl értesítették Somogy
közgyûlését. Ráadásul ez nemcsak egyirányú információáramlás volt, hisz a várme-
gye vissza is írt nekik.98 Mindebbõl a diéta iránti megyei – azaz bene possessionatus –
érdeklõdés jelentõs megnövekedése olvasható ki: valóságos fordulat a század elejé-
hez képest.
A somogyi országgyûlési követek utasításának kidolgozására 1790. április 19-én
Festetics Lajos királyi tanácsos elnöklete alatt kilenctagú bizottságot küldtek ki,
melynek április 29-én kellett megkezdenie munkáját. El kellett volna készülniük
május 4–5-re, amikor Sigray fõispán elnöklete alatt akarták elfogadni az utasítást,
de ez nem sikerült.99 Nem tudhatom, mikor kezdték valójában a munkát, de annyi
bizonyos, hogy nem vették félvállról. A kiküldött követek pedig nemcsak rendsze-
res és részletes leveleikben értesítették Somogy vármegyét az országgyûlés esemé-
nyeirõl, de a diéta naplóját, a „naponként-való föl jegyzéseket, az mint ki nyomat-
tattak, mind azokat a mennyire kezünkhez vehettük üdõrõl üdõre a tekintetes ne-
mes vármegyének megküldöttük”.** A diéta és a megye viszonyának változását
jelzi az is, hogy mind Somogyban, mind Tolnában 1791-tõl fogva írásban rögzítet-
ték a végjelentést.***
A követutasítás szigorúsága
A 17. században szigorú utasítások kötötték a követeket. Házszabályjavaslatában

ezért Esterházy Miklós nádor azt javasolta, hogy elõterjesztéseit a király küldje meg
a vármegyéknek, hogy azok az országgyûlés elé terjesztendõ tárgyak ismeretében
alkothassák meg utasításaikat. Ugyanez vonatkozik a távollévõk követeire is. Bár
gróf Esterházy Miklós nádor valóban tûnõdött azon, hogy a távollévõk követei mi-
lyen véleményt képviseljenek, és nem vélte magától értetõdõnek, hogy ne a saját vé-
* Azt nem tudjuk, hogy ez a vita az utasítást elkészítõ bizottság vagy az arra rábólintó közgyûlés fóru-
mán történt-e – magam az elsõ esetet tartom valószínûbbnek. Már az elsõ változat elkészítésekor javí-
tották a szöveget, majd a revízió alkalmával módosították, a javítást is beleértve, majd az egészet át-
húzták, s egy másik kézzel vetették oda a végleges változatot. A cikkely a felekezeti kérdésben Somogy
által elfoglalt álláspontot rögzítette (Misc. Vegyes iratok XVIII–XIX. század. 1. csomó).
** Boronkay József követ végjelentését idézi Melhárd: Somogyvármegye 130. Az országgyûlési napló
megjelent részeinek elküldésére lásd például: P 1790 78. 1212., 1215–1216.
*** Horváth Á.: Tolnavármegye 100. Melhárd: Somogyvármegye 14. A somogyi követek beszámoló-
ját lásd: uo. 130–139. Somogy megyében csak a megszakítatlan gyakorlat eredeztethetõ 1791-tõl, hi-
szen az 1728–29. évi követekrõl a közgyûlési jegyzõkönyv azt mondja, hogy „a levéltárba elhelye-
zendõ jelentést tettek” (P 1724–1731 4. 1014.). Maga a jelentés sem a jegyzõkönyvbe nem lett bemá-
solva, sem a közgyûlési iratok (IV.1.a) közt nem található, sem a diaetaliában (IV.1.d), sem a vegyes
iratok közt a külön követjelentési gyûjteményben (IV.1.x.) – miként más 1791 elõtti írásbeli követje-
lentés sem.

leményüket, hanem küldõikét képviseljék, ez a kétsége inkább elvi természetû le-
hetett, mint a 17. század derekának megfelelõ gyakorlatot tükrözte, hiszen amikor
azt mondta, hogy a követeket szigorú utasítások kötik, akkor a vármegyeiek mellett
a távollévõkét is említette.100 A 18. századi országgyûlési vitákból azonban már azt
láthatjuk, hogy a távollévõk követei mintegy magukra hagyatva a vármegyei köve-
tek által vezetett diétai ellenzék támogatóivá váltak. Ahogy egy napló ki is mondta:
egy részük azon megye szavazatához igazította a magáét, ahol küldõjének birtokai
feküdtek.101 Azt használták ki, hogy a gyakorlatban nem volt kötött a mandátumuk.
1709. augusztus 1-jén egy szavazás kapcsán Sigray József királyi táblai bíró kijelen-
tette, hogy mindenkinek szabad a szavazata,102 és úgy találtam, hogy valóban ez volt
az uralkodó gyakorlat.
Helmut Georg Koenigsberger rámutatott, hogy a rendi gyûlés követei felhatal-
mazásának korlátozása a küldõk által a 16. században mind Spanyolországban,
mind a Németalföldön védekezõ taktika volt az uralkodóval szemben: a követek
teljhatalmát ez utóbbi szorgalmazta. Ugyanakkor a németalföldi szabadságharc
idején arra is fény derült, hogy a döntésképességhez mindenképpen a követek szé-
lesebb körû felhatalmazására van szükség.103 Tipikus, hogy a lengyel rendi gyûlés
követei utasítással érkeztek, s nem voltak teljhatalmú képviselõi küldõiknek.104
A szakirodalom álláspontja szerint Magyarországon a 18. századi követutasítá-
sok nem voltak konkrétak. A követek korlátlan felhatalmazást kaptak, általában
arra hívták fel õket, hogy a fõméltóságokkal, a fõispánnal és a mágnásokkal egyetér-
tésben járjanak el, illetve hogy a rendi kiváltságok csorbításába ne egyezzenek
bele.105 A követutasítások ilyen laza voltára mutat példát a század elsõ évtizedeibõl
Baranya és Tolna alább idézendõ 1722. évi országgyûlési és Somogy 1737. évi
concursusi követutasítása. Még az 1764–65. évi országgyûlésen is az a vélemény
hangzott el egyebek közt, hogy az utasítás nem köt, csak irányt mutat. (Az adóemelé-
si vitában ugyanis megtörtént, hogy egyazon megye követei is ellenkezõ állásponton
voltak, ami az utasítások természetérõl folytatott vitára adott alkalmat.)106 Hajnó-
czy elemzésében megállapította, hogy sem olyan törvény nincs, mely az utasításu-
kat megszegõ követek megbüntetését rendelné el, sem olyan, mely õket teljhatalmú
megbízottaknak nyilvánítaná.107
Az 1790. évi somogyi követutasítás viszont már visszahívás terhe mellett kötelez-
te a követeket megtartására.108 Somogyi államtanácsos 1806. szeptember 20-i véle-
ményében azt állította, hogy éppen ekkortól, azaz az 1790 óta elharapózott vissza-
élés az a gyakorlat, mely szerint a megyék követeiket egyes ügyek országgyûlési tár-
gyalásától eltiltják, vagy õket pótutasítás bevárására kötelezik.109 Ez utóbbi elem is
valóban megtalálható már Somogy 1790. évi utasításában: a követeket arra kötele-
zik, hogy „ha az állam érdekeit érintõ, valóban fontos eset fordulna elõ, mielõtt sza-
vazataikkal a dologhoz hozzájárulnának, ezen vármegye karainak és rendeinek vé-
leményét kikérni kötelességöknek ismerjék; ha pedig az ügy halasztást nem türne,
a józanabb részhez csatlakozzanak.”110 Mindez nem is maradt papíron. A jászok és
kunok országgyûlési ülési és szavazati jogát tekintve 1790. július 13-i levelükben a
követek az utasítás módosítását kérték (majd meg is kapták). Ugyanez történt a
III. Károly, illetve Mária Terézia-féle hitlevél esetleges elfogadása ügyében és a ná-
dorválasztás kapcsán is. A megye saját kezdeményezésére is többször pótutasítást
küldött követeinek.111
Úgy vélem, hogy az utasítások részletességének fokozódása és kötelezõ voltának
erõsödése a 18. század folyamán jó mutatója annak, hogy a vármegyék miként kí-
vánták egyre inkább hallatni hangjukat az országos politikában. Visszatérhetünk
tehát arra a korábban vázolt értelmezésre, mely szerint a magyar rendiséget a 18.
század elejével bezárólag a fõnemesség vezette, a 18. század végétõl pedig a jómódú
birtokos köznemesség, miután a század derekán pozíciója fokozatosan megerõsö-
dött. A követutasítások szigorú volta a 17. században (mind a távollévõk követeire,
mind a vármegyékre nézve) a nagybirtokos arisztokrácia (közvetlen és közvetett)
befolyása érvényesülésének eszköze volt. A 18. század elsõ évtizedeiben a várme-
gyék követeiket még a fõrendek követésére utasítják minden lényeges megkötés
nélkül, néha talán már nem is annyira fõrendi befolyás alatt, mint inkább önállót-
lanságból és a megszokás tehetetlenségi erejének engedelmeskedve. A század köze-
pétõl, különösen 1741-tõl azután érezhetõen érdeklõdést mutatnak az országos po-
litika iránt, és egyre erõsödõ mértékben próbálják azt befolyásolni, követeik felett
pedig egyre inkább ellenõrzést kívánnak gyakorolni. A távollévõk követei pedig az
országgyûlésen, javarészt a rendi ellenzékiség szellemétõl elragadva, növekvõ mér-
tékben a vármegyei követek segédcsapatának szerepét játsszák el. Lássuk most ezt a
folyamatot néhány példán keresztül!
A megyék országos szintû követelései
Az 1722-ben Baranya vármegye által kiadott instrukció említette ugyan, hogy a dié-
tán felmerülhet a Habsburg-ház nõági örökösödésének kérdése, de nem foglalt ál-
lást, és mindössze arra utasította a követeket, hogy iránymutatásért forduljanak a
fõispánhoz és más fõrendekhez.112 Ugocsa megye sem veszett el a részletekben.
1722. évi utasítása a rendszeres bizottsági munkálatokkal és – négy pontban felso-
rolt sérelmein túl – minden más üggyel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy köve-
tei „a közjót szem elõtt tartva, a rendekkel egyetértésben döntsenek, tanúsítsanak
alattvalói tiszteletet, és keressék a megegyezést”.113 Tolna 1722. évi utasítása a nõági
örökösödés ügyében a nádor kívánságainak megfelelõ magatartás tanúsítására hív-
ta fel követeit.*
* Horváth Á.: Tolnavármegye 101. Mind a vármegyék politikai súlyának a század derekán tapasztalt
megnövekedése egy korai példájaként, mind a konkrét és szigorú követutasítás igen korai eseteként
tekinthetjük Sinzendorf azon véleményét 1722-bõl, a Pragmatica Sanctio elõkészítése kapcsán, misze-
rint igyekezni kell, hogy a vármegyei követek kedvezõ utasítást kapjanak, mert „ha a követek kedve-
zõtlen utasítást nyernek, inkább mondjanak le az egész országgyûlésrõl” (Idézi: Csekey: Trónöröklé-
si jog 236.). Sinzendorf aggodalma azonban az idézett utasítások fényében indokolatlannak tûnik.

Somogy instrukciója a concursusra 1737-ben küldött követ lelkére kötötte „elõ-
ször és mindenek elõtt”, hogy „a fõrendekkel és a karok és rendek küldött uraival
közös egyetértést ápolva” mûködjön. Csak ezután – bár még mindig kiemelten –
jött a felszólítás, hogy a király iránti hûséget, a törvényeket és az ország szabadsága-
it is tartsa szem elõtt. Az érdemi részben egyfelõl a megye állapota fölötti végeérhe-
tetlen panaszokat hangsúlyozták, mely miatt Somogy több terhet nem bír el, illetve
a nemesi kiváltságok védelmének szenteltek még hosszú részt.114 A concursust pót-
adó kivetésére hívták össze, és a somogyi nemesek egyfelõl azt akarták, hogy me-
gyéjük adózóira minél kevesebb essék, másfelõl nemesi adómentességüket kíván-
ták biztonságban tudni. Fel sem merült bennük, hogy kérhetnének valamit az adó-
ért cserébe, méghozzá nemcsak önmaguknak, hanem az országnak általában.
1741-ben viszont hirtelen egész légiója jelent meg ezeknek a kívánságoknak.
Tolna megye nemcsak megszabta követeinek, hogy nádorválasztáskor gróf Pálffy
Jánosra szavazzanak,* illetve hogy a nemesi jogok védelmében újítsák meg a régi és
újabb privilégiumokat, de követelte azt is, hogy a fiscusra jutott jószágokat és az
egyházi javakat idegeneknek ne lehessen adományozni, valamint hogy szülessen
törvény arról, hogy az uralkodó az országban rezideáljon.115 Ez a hosszú múltra
visszatekintõ követelés nem véletlenül épp 1741-ben jelent meg a 18. században
elõször. Felvetéséhez ekkor érezték magukat a rendek elég erõs pozícióban.
A Pest megye követeinek ugyanekkor adott utasítás többek közt azt is követeli,
hogy az ország beleegyezése nélkül háborút ne lehessen indítani, illetve hogy az
1723-ban az új dicasteriumok tagjainak fizetése miatt felemelt sóár fennmaradó ho-
zadéka az ország közkiadásaira fordíttassék mint fundus publicus, melyrõl a Hely-
tartótanács törvény nélkül ne rendelkezzen. Ugyanide folyjanak be más (remélt)
jövedelmek is, és a közalapot országos perceptor felügyelje.116
A tiszai kerületek táblája által 1741-ben összegyûjtött sérelmek közt szerepelt a
Helytartótanács eltörlésének követelése, és az, hogy a magyar ügyeket egy tisztán
magyarokból álló ministerium intézze, mely felett nádort és nádori tanácsot képzel-
tek el. A Dunántúl is magyar minisztériumot javasolt, amely állandóan a király
mellett tartózkodjék, melyen keresztül az ország ügyei intéztessenek, valamint a
birodalom Magyarországot is illetõ ügyeiben szava legyen.117
A vármegyei sérelmek országos szintû törekvéseket fogalmaztak meg, és ezek
már rendi programmá álltak össze, melyet egyértelmûen tükrözött az 1741-ben a
rendek által javasolt hitlevéltervezet. Ennek fõ pontjai a nemesi kiváltságok védel-
me, a Magyar Királyság területi integritásának helyreállítása, az ország független
kormányzatának biztosítása, a kormányzati pozíciók magyarok általi betöltése,
önálló magyar hadsereg és haditanács voltak. Az a régi kívánság is felbukkant, hogy
az uralkodó lakjék az országban.118 Láttuk, hogy az 1741. évi 42. törvénycikk tanú-
sága szerint a magyar rendek a hadiadó kezelésének átvételére is kísérletet tettek.
* Somogy is hasonlóképp utasította követeit: Pálffy Jánosra szavazzanak, mert õ biztosan a nádorje-
löltek közt lesz (Nagy L.: Levéltári 726.).

A rendi program természetesen nem valósult meg, sõt azok a törvények is papíron
maradtak, amelyek a kormányzat által tett engedményeket testesítették meg, és az
ország saját törvényei és szokásai szerint magyarok általi kormányzását illetve,
egyes területek visszacsatolását ígérték.119
Miként 1741-ben is a nemzetközi helyzetnek a Habsburg-uralkodó számára
kedvezõtlen, tehát a magyar rendi ellenzékiség számára ígéretes fordulata tette le-
hetõvé merészebb követelések megfogalmazását, 1789–90-ben a belga felkeléstõl
az 1790 július végi reichenbachi megállapodásig tartó idõszak adott alkalmat a ne-
mesi-nemzeti mozgalom kibontakozására. A porosz király még 1790 nyarának el-
húzódó tárgyalásai alatt is hajlott a Habsburg Birodalom megtámadására: azért kö-
vetelte Belgrád visszaadását a szultánnak, mert remélte, hogy II. Lipót visszautasít-
ja ezt a követelést (csalatkoznia kellett), és ezért bátorította a magyar ellenzéket.
II. Frigyes Vilmos június 2-án azt üzente a vele kapcsolatot tartó magyaroknak,*
számíthatnak arra, hogy 12-én csapatai élén a határon fog állni. Sziléziában a po-
rosz csapatok hadgyakorlatot is tartottak, de július 29-én Reichenbachban végül
anélkül írták alá az elõzetes egyezményt II. Lipót követeivel, hogy azt követelték
volna tõlük, a porosz király garantálja (az 1606. évi bécsi béke alapján és mintájára)
a magyar király és a rendek megegyezését, azaz az új magyar alkotmányt.120 1790
nyarának feszültséggel terhes, de ígéretesnek tûnõ idõszakában a magyar rendi el-
lenzék fegyverkezett (koronaõrzõ bandériumokat szerveztek vármegyénként**), és
megpróbálta saját szája íze szerint újraformálni az ország alkotmányát.
A megyék elõre összehangolták álláspontjukat, és követeik ambiciózus közne-
mesi programot tartalmazó utasítással jelentek meg a diétán.121 Ezek három alap-
elvben megegyeztek: a filum successionis interruptum est elv érvényesnek tekintésé-
ben, abban, hogy Magyarország szuverén ország, s hogy a vallásügy a bécsi és a
* Ha II. Lipót jól sejtette, kik vettek részt a magyar rendek részérõl a poroszokkal folytatott tapogató-
zásokban, akkor csoportjukban megtalálhatjuk a diéta késõbbi hangadóit ócsai Balogh Pétertõl Vay
Józsefen és Forgách Miklós grófon át báró Podmaniczky Józsefig (Mályusz: Bevezetés 5., 13.).
Mint hallám 70 volt száma mindezeknek,

Örültek jövendõ prussus ezredeknek,
Artilleriának s a nagy vezéreknek
Vélvén tárgyát érik eszetlenségeknek.
Hallottam lennének köztük mágnások is,

(A’ melyet nem hiszem) volnának papok is,
Nemesek, polgárok, sõt hadi tisztek is,
Csikósok, gulyások, zsíros betyárok is.
– írta Gvadányi, már visszatekintve (idézi Csaba: Ad amicam 39–40.)

** Ezek egymást váltották a korona mellett (Márki: A koronaõrzõ 342.). A közhangulatot jól mutatják
az alaptalan híresztelések. A Magyar Kurirt idézi Csaba Jenõ: „a »Grétzi Paraszt Újság« 34-ik számá-
ban egy Debrecenbõl kapott tudósítást közölt, mely szerint ezen népes városba 30.000 porosz puska
érkezett u. a. kard és 6.000.000 porosz pénz bankóban és »Vexel-levelekben«.” (Csaba: Ad amicam 40.)

linzi béke rendelkezésének megfelelõen a hitlevélben rendezendõ.122 A megyék
egymás közti levelezése kitûnik Somogy jegyzõkönyvébõl. Csak az augusztus 24-i
közgyûlésen Arad, Vas, Borsod, Szepes, Tolna, Szerém, Túróc, Ung, Zala, Zemp-
lén és Temes vármegye átiratait ismertették. A vármegyét 1791. március 14-én kelt
királyi leiratban II. Lipót ezért meg is intette.*
Elméletileg a program kiindulópontja a valamikori jogeljátszási elmélet megfor-
dítása volt. Úgy vélték – ahogy Somogy követutasítása fogalmazott –, hogy „az
osztrák-ház örökösödése a kétoldalú szerzõdéseknek az uralkodók részérõl való
meg nem tartása miatt megszakadt, és ebbõl az országnak új örökösödési szerzõ-
désre és feltételekre joga feléledt…”123 Ezeket a feltételeket, a jómódú birtokos ne-
mesi ellenzék programját ócsai Balogh Péter fogalmazta meg egy röpiratban, mely
a szabadkõmûves páholyokon keresztül terjedt el, s meghatározta a követeknek
adott vármegyei utasításokat. A tiszai kerület dolgozta ki legtisztábban a progra-
mot, melynek sarkpontjai a következõk voltak: 1. A magyar állam függetlensége
(külön kormányzat, szenátus, hadsereg, haditanács, kincstár, külpolitika, udvar-
tartás és magyar nyelv); 2. a királyi hatalom korlátozása (a törvényhozásban: éven-
kénti országgyûlés, a szentesítést az uralkodó csak egyszer tagadhatja meg, tõle
csaknem független nemzeti szenátus a közigazgatás irányítására, újra él az ellenál-
lási jog**); 3. a valódi hatalom a köznemesség kezébe kerüljön (a fõpapok és mág-
nások háttérbe szorítása révén).124 A szenátus felállításának „célja az arisztokrati-
kus despotizmus”, vélték Bécsben,125 és joggal, ha arisztokratikuson itt nemcsak a
fõrendeket, hanem a nemesi elitet értjük, s ebben éppen ekkor a bene possessionatus
nemesek vitték a prímet.
A szenátus a Helytartótanács helyébe került volna a dunai vármegyék tervezete
szerint, mely eltért eredeti rendeltetésétõl, és nem a törvények õrének szerepét ját-
szotta a közelmúltban. A szenátus elnöke a nádor lett volna, illetve nádor híján az
országbíró. Tagjai pedig a prímás, négy megyéspüspök, a bán, Erdély vajdája, a tár-
nokmester és a kincstartó, a korona mellett tartózkodó koronaõr, valamint a várme-
gyék delegálta 40 szenátor*** és 20 titkár. A tiszai vármegyék tervezete szerint hár-
mas lenne a szenátus mûködésének célja: õrködni az ország alkotmánya felett, a
nádor elnöklete alatt az országot irányítani, és külügyekben tanácsokkal látni el
a királyt. Tagjai sorába a tiszaiak a nádor mellett a prímást, az országbírót, a bánt, a
tárnokmestert, a kincstartót és helyettesét, a Kamara és a Haditanács elnökét, vala-
mint egy megyéspüspököt várták. A vármegyék jelöltjeibõl kerületenként négy-négy
szenátor, Horvátország két szenátora és a diétán választott hat titkár egészítette
volna ki a szervezetet. A tiszaiak kimondták, hogy a szenátusi ellenjegyzés nélkül a
* Melhárd: Somogyvármegye 83–86., 150–153. Õ Szerém helyett Szörény vármegyét ír, és átirata helyét
is tévesen adja meg, az helyesen P 1790 78. 662. oldal, az 52. szám alatt, és nem 676. oldal és 53. szám.
** Kezdetben a hitlevél tervezetében benne volt az adómegtagadás joga is. Lásd: Marczali: Az
1790/1–diki országgyûlés II. 211., 304.
*** Külön tervezet szabályozza, hogy melyik megye küldhetett volna egy vagy két szenátort, illetve a
kisebbeknek miként kellett volna társulniuk delegáláskor (700.477 51–61.).

királyi rendeletek érvénytelenek, a törvényteleneket pedig a testület nem is hagy-
hatja jóvá. Az országgyûlést a király akarata ellenére is összehívhatja, s annak
számadással és felelõsséggel tartozik. A dunai tervezet is követelte, hogy királyi ren-
deleteket csak a szenátuson keresztül lehessen kiadni, és az uralkodó magyar
ügyekben csak azon keresztül hozhasson intézkedéséket. A szenátus tagjainak fi-
zetésérõl azonban még tervük sem volt a dunaiaknak.126
A közvéleményben ennél erõteljesebb követelésekkel is találkozhatunk. Az „Egy
igaz Magyar Hazafinak édes Nemzetét ügyefogyott állapottyának mély álmából
serkentgetõ Versei, mellyeket irt Második Joseff Császár halála után 1790 esztendõ-
be Szent György havában” egyenesen „szoros kötést akar csináltatni arról, hogy
visszaállítsák az aranybulla záradékát. A kincstár, a hadierõ a magyar nemzetre le-
gyen bízva, magyarok legyenek a fõvezérek, a tiszségek [azaz a tiszti állások] az or-
szágban magyarokkal töltessenek be. A német zsoldosok távozzanak hazánkból.
A királyfiak itt tartózkodjanak, és tanuljanak meg magyarul. Magyar nyelven tör-
vénykezzenek. A király kezeseket adjon azok megtartására, amit igér, erre hiteljen
is meg és csak aztán hitelünk mi” – idézi Téglás J. Béla.127
Végül azonban, mint láttuk, II. Lipót nem Kaunitzra hallgatott, aki inkább fegy-
verrel szállt volna szembe Poroszországgal, és a magyaroknak tett volna engedmé-
nyeket,128 hanem megegyezett a poroszokkal, és keményen fellépett a magyar rendi
ellenzékkel szemben. Gróf Festetics Györgyöt és elégedetlen tiszttársait129 letartóztat-
ták, elhíresztelték, hogy a poroszoktól megkapták a velük kapcsolatban állt magyarok
listáját, és 30 000 katonát csoportosítottak át Magyarországra. Pest mellett katonai tá-
bor felállítását tervezték,130 és – ahogy Keresztesi József írta – „tele volt Buda és Pest
horvát katonákkal, a magyar urak olyanok voltak mint a kiknek az orrok vére foly”.131
1790–91 a nagy nekibuzdulás és a nagy lehetõség elszalasztása ellenére sem a ku-
darc emlékét hagyta maga után a magyar rendekben. Ha II. József évtizedének ta-
pasztalataiból indulunk ki, akkor nem csoda, hogy Bajzáth József veszprémi püs-
pök a soron következõ, 1792. évi diéta elsõ ülésén II. Lipótról mint az alkotmány
helyreállítójáról emlékezett meg.132
Somogy megye követutasításai
Ha a megye ambícióit és befolyásait tisztán szeretnénk látni, érdemes egyetlen me-

gye utasításain keresztül is végigtekinteni a folyamaton a század eleji közömbös-
ségtõl a század végi nagy nekilendülésig.* A politikai látóhatár szélesedésének irá-
nya szembetûnõ.
* Somogy követutasításainak teljes sorozata elérhetõ, hála egy múlt századi levéltárosnak, Nagy La-
josnak, aki kéziratos levéltári segédkönyvében sorra vette õket (innen idézek), illetve Melhárd Gyulá-
nak, aki az 1790. évit teljes terjedelmében fordításban közreadta (Nagy L.: Levéltári 722–761.,
Melhárd: Somogyvármegye 58–83.). A Somogy megyei Levéltárban egyébiránt csak egyetlen 1712 és

A követutasítás 1722-ben még nem sorolja fel a sérelmeket, rájuk csak általános-
ságban utal oly módon, hogy „az ország sérelmei orvosoltassanak”, bár itt külön is
kiemelésre került a nemesi kiváltságok védelme. Egyébiránt a követek „[h]ogy a
haza boldogságát és gyarapodását szem elõtt tartva tapasztalt és tudós követ társaik
tanácsát ne mellõzzék; a Fõ ispánnal gr. Nádasdy Tamással egyet értve mûködje-
nek”. A hangsúly 1728-ban is a nemesi kiváltságokon marad, az elsõ három pont
csak errõl szól. Az országház és a levéltár* építésének szorgalmazása 1728-ban már
túlmutat a szûk értelemben vett rendi érdekeken. Az utasítások pontjainak száma
is árulkodó. 1722-ben az mindössze hat pontot számlált, majd 1728-ban 17-et, és
1741-ben 34-re rúgott ez a szám.**
1741-ben Somogy követutasításaiban is komolyabb nemesi-nemzeti program-
mal találkozunk. Árulkodó módon itt a kiváltságok nincsenek olyan súlyponti he-
lyen, és csak egy pontot foglalnak el a 34-bõl. Azt kívánják, hogy az „országos sege-
delem csupán hazai, nem pedig kül országok érdekére szolgáljon”, és követelik a
Magyar Kamara egyenjogúságát is az udvarival. A hadbiztosok helyett tartományi
biztosok felügyeljék a hadi pénztárat. „Országos pénztár állíttassék fel, – hová min-
den nemû köz hazát érdeklõ jövedelmi források – p. o. indigenatusi s mindenféle
taxák stb. stb. – be folyanak [!] s nyilván kezeltessenek.” Mindenféle hivatalt csak
magyarok tölthessenek be, az idegeneket távolítsák el, és két jogtudós fõrend taná-
csos legyen mindig a királynõ mellett. Mária Terézia töltse az év jelentõs részét Ma-
gyarországon – kívánják õk is. Követelik a kereskedelem szabadságát.
A megyének a nemzetközi politikára csak igen korlátozottan van rálátása: utasí-
tásában azt kívánja, hogy a törökkel háború és béke ügyében magyarok (magyar
szervek és személyek) tárgyaljanak, de a porosz háború ügyében arra utasítja köve-
teit, hogy a többséget kövessék.
Az utasításban természetesen a szokásos és fõleg helyi jellegû sérelmeket is meg-
találjuk: tiltakozást a katonai excessusok ellen, a siófoki kamarai vám leszállításának
és a Dráva mellett fekvõ Répás kerület a határõrvidéktõl való visszacsatolásának kö-
vetelését.
A követelések egy része, különösen a nagyralátó nemzetiek sohasem valósultak
meg, ezért – noha újra nem sorolom fel õket – az újonnan felbukkanó elemek mel-
lett a késõbbi követutasításoknak is részét alkották. 1751-ben a nemesség érdekében
követeli a vármegye, hogy ne legyen személy- és birtokösszeírás, és valószínûleg azt
is, hogy az uralkodó subsidiumhoz és az inszurrekcióhoz csak a haza érdekében, „a
kül tartományok kizárásával” folyamodjék, az utóbbira pedig csak Magyarország
határain belül legyen köteles a nemesség. (Bár láttuk, hogy a somogyiak 1744-ben a
1791 közti követutasítás, az 1751. évi eredetijét találtam meg (Misc. Vegyes iratok XVIII–XIX. század.
1. csomó).
* Az országos levéltár felállítását az 1723:45. tc. mondta ki, de csak az 1765:12. tc. valósította meg
(Stefancsik: Az 1764/65-ki 48.).
** Az 1751. évi diétára és 1764-ben 31 volt a követutasítás pontjainak száma, míg 1790-ben az 5 pon-
tos utasításhoz 61 pontnyi sérelem és kívánat csatlakozik.

gyepûkön innen sem vitézkedtek igazán.) Nemcsak hogy nem adták fel az 1741-ben
megfogalmazott követeléseket, de több tekintetben elõre is léptek. A contributio-
nalis cassát a megyék kezeljék, kívánta Somogy. Háború és béke ügyében, valamint
egyéb fontos ügyekben magyarok és magyar szervek közbejöttével történjen döntés,
magyar befolyás alatt álló nemzeti katonaság álljon a haza védelmére: „a had ügy a
nemzetnél maradjon”. (Ez láthatólag nem új szervezet lenne, valószínûleg a had-
sereg bizonyos részeit érti ide, de nemcsak a várõrségeket, hanem a lovasságot is:
mindenesetre nem a teljes állandó hadsereget, melyet akként említ.)* Az utasítás
záradéka már nem a fõispánnal vagy a fõrendekkel való együttmûködést írja elõ a
diétai követeknek, hanem a megegyezést „a többi tekintetes karokkal és rendekkel”,
velük közös akarattal történõ cselekvést.133
1764-ben kikeltek az ausztriai vámok és harmincadok ellen, de sem ez nem volt
új, sem más valóban új követelés nem bukkant fel. Somogy megye a megvalósulat-
lan régi követeléseit vette elõ 13 év múltán, és törekvéseinek folyamatos frusztráció-
ja olyannyira gyakorlattá tette az elõzõ instrukció automatikus bemásolását az
újba, hogy Somogy a 1764. évi követutasításban a siófoki kamarai vám túlkapásai-
nak megszüntetését követeli, noha az 1751. évi 9. törvénycikk szerint Somogy és
Veszprém megye a kamarával egyezségre lépett, és fizettek 1500 forintot, ennek fe-
jében pedig megszûnt a [sió-]foki hídvám, s azt a helytörténészek egybehangzó ál-
láspontja szerint idõközben valóban felszámolták.** (Ami a Répás kerületet illeti,
visszacsatolásának követelése mindvégig jelen van a 18. századi követutasítások-
ban. Az 1751. évi 13. törvénycikk csak arról rendelkezett, hogy dönteni fognak az
ügyben. Ennek végrehajtására azonban bizonyosan nem került sor, mert 1791. feb-
ruár 28-án egy deputáció szónoka országos bizottság kiküldését javasolta a tovább-
ra is a varasdi kerület birtokában lévõként említett Répás kerület ügyében.134 Az
1802. évi 27. törvénycikk még mindig csak bizottság kiküldését ígérte.)
1790-ben, mint várhatjuk, ismét minõségi változásnak lehetünk tanúi. Egy kü-
lön sérelmi lista csatlakozik a lakonikus utasításhoz, és az elsõ pont tirádában ecse-
teli az országnak az elmúlt negyedszázadban esett sérelmeit. A hatalmas körmon-
dat zárószakasza II. József bûneit sorolja: „az elhalt II. József császár sem esküt
nem tett, sem meg nem koronáztatta magát, sõt az uralom megkezdésével a törvé-
nyek, kiváltságok, elõjogok, mentességek, õsi országos szokások szentül és sértetle-
nül való megtartása ezen elõzetes biztosítékainak azonnal ellene volt; a törvényeket
megvetvén, a hatalmat magához ragadván, törvénytelen uralkodásának tíz eszten-
deje alatt, a panaszaival és keserveivel márvány-szíveket meglágyítani képes, de
soha meg nem hallgatott magyar nemzetre oly szerencsétlenséget hozott, hogy a
sarkalatos törvényeket alapjaiból kiforgatván, sem a szent, sem a profán dolgokat
* A követutasítás fogalmazványában militia nativorum áll, de ez is két javítás eredményeként (Misc.

Vegyes iratok XVIII–XIX. század. 1. csomó).
** Melhárd: Somogyvármegye 32. Reiszig Ede ezt megerõsíti, míg adata megcáfolja Melhárd hasonló
értelmû állítását egy másik helyi sérelmet, a Répás kerületet illetõen (Reiszig: Somogy története 492.).

nem kímélte, hanem a szabad és a törvények oltalmával erõsített nemzetet a házak
megszámozása és telkek megméretése által rabszolgaságba, az eleségnek kivetése,
az adó és újoncok állítása által szolgaságba, a fogatok erõszakos elhajtásával, a vak
engedelmességgel nyomorúságba és az erõszakos katonai végrehajtásokkal végve-
szedelembe döntötte.”
A követelésekben a köznemesi programmal találkozunk. Diéta háromévenként
tartassék, a Helytartótanács helyén jöjjön létre országos bizottság a nádor vezetése
alatt, melybe a megyénként egy vagyonos nemest válasszanak. Ez ellenõrizze a
hadsereget is, mégpedig „az összes idegen katonaság az országból kivonassék, a nem-
zeti pedig az országba behozassék”. (1741-ben még csak azt kívánták, hogy a nemze-
ti katonaság szaporíttassék, 1751-ben már továbbléptek, ez a követelés pedig már
1848-ra mutat elõre.) A sérelmek ötödik pontja azt kívánja, hogy amennyiben „a je-
lölés olyan volna, hogy nem lenne az országnak hasznára, a karok és rendek is jelöl-
hessenek”. Azaz a nádorválasztást igyekeztek teljesen kisajátítani. Ráadásul az or-
szágbírót is választani kívánták. Magyar kincstár állíttassék fel, mely független az
udvaritól, és ez kezelje nemcsak az ország, de a király jövedelmeit is (persze az or-
szág és a király céljaira, közös ellenõrzésük alatt, mondják).
Mi sem mutatja világosabban Somogy harcos ellenzéki szellemét, mint az, hogy
nemcsak törvénytelennek ítéli az utolsó diétán három évre megajánlott adó besze-
dését ezen túl, de visszafizetését is követeli. Ebben a hangulatban állt elõ azzal Haj-
nóczy, hogy az adók csak meghatározott idõre szóljanak, s ne maradjanak érvény-
ben ezen túl, az új diétai megajánlásig pedig senki se fizessen.135 Ám olyan messze,
mint Somogy még Hajnóczy sem ment el.
Ami a kereskedelmet illeti (hiszen „kétségen kívül áll, hogy az ország közboldog-
ságának különös alapja a kereskedelemben fekszik”) bölcsen belátták, hogy a régi
törvények felélesztése nem lehet elegendõ: országos bizottságot kívánnak a szom-
szédos tartományokkal való kereskedelem elõmozdítására. A kivitel szabad legyen,
a jelen állapotban „minden ipar el” van „nyomva”.
Nagy a távolság eme program és az 1722. évi között. Jól látszik, hogy közben fel-
nõtt egy olyan jómódú birtokos köznemesi réteg, amely nem elégedett meg azzal,
hogy a vármegyében a maga ura, hanem kilépett az országos politika színterére, és
azt a kedvezõ helyzetet kihasználva 1790-ben idõlegesen uralhatta is.
5.e | Közép-európai rendiség – magyar rendiség

Európai nemesség – magyar nemesség
Feladatunk az elkövetkezõkben már csupán annyi, hogy szûkebben vett témánk-
nak egy másik irányú kontextualizációját is elvégezzük, és megnézzük, miképpen
illeszkedik a diéta intézményfejlõdése, illetve általában a magyar nemesség 18. szá-
zadi társadalomtörténete az európai, illetve a regionális trendekhez.
5.e Közép-európai rendiség – magyar rendiség. Európai nemesség – magyar nemesség 391
A kora újkori rendiség kérdései
Otto Hintze tévedett, amikor azt mondta, hogy 1740-re mindenhol kiüresedett a
rendi alkotmány – állapítja meg Peter Baumgart.136 Az õ álláspontja mellett nem-
csak Kelet-Közép-Európa hozható fel példának, hanem a német területek vagy a
Habsburg Birodalom története is. Általánosságban Horst Haselsteiner így fogal-
mazza meg véleményét: „A sikeres ellenreformáció és a fehérhegyi csata után újon-
nan megerõsödött nemesség (amely II. Ferdinánd idejében, a reális hatalmi helyzet
alapján még az uralkodótól függõnek és vele szemben lojálisnak mutatkozott) fo-
lyamatosan belenõtt a hagyományos és semmiképpen sem elhalt rendi szerepbe, és
megtalálta saját rendi öntudatát.” Ráadásul a rendek „az adókivetésben az uralko-
dó tárgyaló feleivé váltak. Az, hogy õk adták a pénzt, […] politikailag felértékelte a
rendeket.”137
Ami Csehországot illeti, Robert Evans leszögezi, hogy a fehérhegyi csata után
bevezetett új rend (Verneuerte Landesordnung, 1627) sem hozott abszolutizmust.
Csehországnak autonómiája nagy részét sikerült megõriznie. Az elit hangadói to-
vábbra is a régi családok tagjai voltak. A cseh vezetõ réteg gazdag jutalomban része-
sült, mert hajlandó volt a Habsburgok alapvetõ céljait elfogadni. A rendek befolyá-
sa, ha nem is töretlenül, de fennmaradt. Szerepük a felsõ szintû és a helyi közigaz-
gatásban megmaradt, az adómegajánlásban éppenséggel még nõtt is: nemcsak
formális beleegyezésüket adták az adókhoz, hanem az egyre nagyobb összegek ki-
vetését és behajtását is a kezükben tartották.138 Gotthold Rhode szerint a cseh és
morva rendiség helyzete 1627–28 után is összehasonlítható volt a lengyel–litván ál-
lamban uralkodó állapotokkal. A cseh és morva nagybirtokos fõnemesség gazdasá-
gi ereje és befolyása óriási maradt, míg a lovagok szerepe a politikában sok esetben
még erõsebb is volt, mint a lengyel slachtáé.139
Volker Press az osztrák rendek vereségét a 17. század elején hasonlóképpen nem
a rendiség végeként, hanem új modell létrejötteként értelmezte, amikor is az átren-
dezõdés végeztével a rendek pozíciója újra megerõsödött. Úgy látja a helyzetet,
hogy 1700 után alacsonyabb szinten stabilizálódott a rendi hatalom, illetve – újabb
átrendezõdéseket követõen – 1750 táján ismét csak ezt konstatálja.140 Ugyanezt a
lassú visszavonulást észleli Grete Klingenstein az 1740-et követõ fél évszázadban.
A birodalom biztonságának megteremtése érdekében az uralkodó egyre újabb és
újabb területekre terjesztette ki fennhatóságát. Azért, hogy ezeket finanszírozni
tudja, növelnie kellett bevételeit, s így javára és a rendek meg az egyház rovására to-
lódtak el az erõviszonyok.141 Ezek a leírások a szükséges kronológiai eltolással Ma-
gyarország politikai viszonyainak fejlõdését is bemutatják. A 17. század elsõ har-
mada helyett utolsó harmadára kell gondolnunk mint a rendiség súlyos vereségé-
nek (de nem megszûnésének) idõpontjára, regenerálódása és megerõsödése a 18.
század elejére esik, majd lassú, nem egyenletes gyengülése a húszas évektõl, a fel-
világosult abszolutizmus negyedszázadáig tartott. Az osztrák örökös tartomá-
nyok politikai viszonyait elemzõik egészen sokáig rendi dualista jellegûnek mi-
nõsítik.* Wilhelm Brauneder 1740-ig tartja „rendi dualista államnak” az osztrák
tartományokat.** Ezek szerint a 18. századi magyarországi rendi dualizmus csak
egy bizonyos idõ után lett kivételes a Habsburgok birodalmában – és itt nyilvánva-
lóan a haugwitzi reformok Evans által megjelölt keresztútját kell a döntõ pillanat-
ként látnunk.
A történet folytatásához Wolfgang Neugebauer elmélete kínálkozik elméleti ke-
retként. Szerinte a rendi struktúrák és a nemesi politika vizsgálatára a 18. század
második felében és végén Kelet-Európával kapcsolatban nyílik leginkább tér: Észt-
földtõl Magyarországig. A 18. század végérõl – a 19. elejérõl szólva egyenesen ren-
di-nemesi reneszánszról*** beszél, mely a „rendi látencia” szakaszát követte. Fel-
hívja arra a figyelmet, hogy az irodalom már régen rámutatott a rendi struktúrák-
nak a 18. század második felében megnövekedett jelentõségére, és azt állítja, hogy
ez a Balti-tenger mellékén is kimutatható. Még Kelet-Poroszországban sem tûnt el
a rendiség, amely nemcsak az 1790-es években, hanem már a 18. század utolsó har-
madában észrevehetõen megélénkült. A tartomány példája alapján úgy rajzolja fel
a fejlõdésmenetet, hogy a rendi látenciát a participációs reneszánsz, majd a regio-
nális uralommegosztás, az alkotmányért folytatott küzdelem és a Vormärz ellenzé-
ki mozgalma követte. Neugebauer elemzésében a korábbi kutatással szemben nem
az intézményekre, hanem a politikai participációra helyezi a hangsúlyt.142
A hosszú távú párhuzam Magyarország történelmével akkor is szembeötlõ, ha
most csak az elsõ két lépcsõfok releváns számunkra: a rendi látencia és a rendi rene-
szánsz, s ezek közül is inkább az utóbbi kapcsán tudunk alapvetõ azonosságra rá-
mutatni, pontosabban a magyar fejlõdésnek az európaiba való szerkezeti beágya-
zottságára felhívni a figyelmet. A rendi látencia Magyarországot csak kisebb mér-
tékben jellemezte, esetleg mondhatjuk, hogy 1765 és 1790 közt, ha egyáltalán.
* Rendek és uralkodó viszonyának leírására a Habsburg Birodalomban általában Jean Béranger a

diarchie (diarchia, kettõs hatalmi rendszer), Robert Evans a co-rulership (együtt uralkodás, megosztott
uralom), Grete Klingenstein a Koalition (koalíció, szövetkezés) kifejezést használja. James Van Horn
Melton még a 17. század végén is diarchiának, azaz rendi dualizmusnak, és nem abszolutizmusnak
tartja a Habsburg Birodalomban érvényesülõ kormányformát (Van Horn Melton: Nobility 122.).
Grete Klingenstein elõadásának vitájában Winfried Schulze annak a véleményének adott kifejezést,
hogy a Kooperation (kooperáció, együttmûködés) kifejezés nem adja vissza az uralkodó és a rendek vi-
szonyának dinamikáját, legalábbis az 1740 elõtti idõszakra nézve. Inkább Béranger fogalma mellett
érvelt: az olyan dualizmust takar, melyben látens konfliktushelyzet rejlik. Klingenstein viszont kitar-
tott amellett, hogy nem lát valódi konfliktust a felek között (Klingenstein: Skizze 375. és Baumgart
[szerk.]: Ständetum 385.). Klingenstein megjelentetett elõadásvázlata nem a Kooperation, hanem a
Koalition terminust tartalmazza ugyan, az eltérésnek igazi jelentõsége még sincs – a lényeg az, hogy
Klingenstein az együttmûködés, nem pedig a szembenállás mozzanatát hangsúlyozza.
** Brauneder: Österreichische 99. Vö. Perry Anderson véleményével: „A császári rendszer ausztriai
bástyája túl kicsiny, csehországi kiterjesztése túl törékeny, a magyar politikai közösség ellenállása túl
erõs volt ahhoz, hogy a Duna mentén jellegzetes keleti abszolutizmus alakulhasson ki.” (Anderson:
Az abszolutista állam 410.)
*** Rudolf Endres is több német területen érzékeli a rendi alkotmány reneszánszát a 18. század végé-
tõl (Endres: Adel 113.).
Neugebauer elméletében, amely fõleg a Balti-tenger mellékén elterülõ vidékek fej-
lõdésének bemutatására épül, az a különösen figyelemreméltó, hogy rámutat: a
magyar rendiség 18. századi története nem unikális, hanem többé-kevésbé beillesz-
kedik a régió tendenciáiba, még ha amplitúdóit tekintve jóval erõteljesebb is az át-
lagosnál.
A térség rendi reneszánsza megnyilvánult Lengyelországban, ahol 1788-tól vette
kezdetét a reformmozgalom,143 de még azt a Csehországot is érintette, ahol a 17–18.
században a rendek nemcsak hogy nem törekedtek jogaik és lehetõségeik kibõvíté-
sére, de a létezõket sem merítették ki. Winfried Eberhard véleménye szerint nem-
csak ellenállást nem tanúsítottak, de tudatos ellenzékiségrõl sem beszélhetünk ese-
tükben – kivéve II. József uralkodását.144 1791-ben azután itt is a Landesordnung ja-
vított változatát szerették volna „alkotmányként, melyben a nemzet és az uralkodó
viszonya szerzõdésesként van leírva”.145
Mindezt úgy is lehet értelmezni, hogy az esetleg közép-európai, de mindenkép-
pen Habsburg birodalmi fejlõdés útjáról Magyarország mint virulens rendiségû or-
szág fokozatosan lekanyarodott ugyan a húszas és a negyvenes évek között, de nem
egyedül, hanem – mint azt a század végének rendi reneszánsza mutatja – a ke-
let-közép-európai régió több területén tapasztalhatunk hozzá hasonló fejlõdésme-
netet Kelet-Poroszországtól Lengyelországig. A párhuzamok a lengyel esettel nyil-
vánvalóan szorosabbak, a balti területekkel gyengébbek. A különbség a mértékben
van. A Csehországgal összevetve már a különbségek dominálnak, és a – még fellel-
hetõ – párhuzamosságok tûnnek másodlagosnak.
A nemesség a kora újkori Európában
Az egyik lehetséges megközelítés szerint az abszolutizmusra törekvõ uralkodó és a

rendek összeütközésének vannak olyan színhelyei, ahol – némileg szabályellene-
sen – a rendek gyõztek. Koenigsberger ezt mondja Angliáról, Hollandiáról, Len-
gyelországról, valamint „talán” ez történt még szerinte Magyarországon, Württen-
bergben és Mecklenburgban.146 E két német tartomány ellenállását, a rendi jogok
védelmét Rudolf Endres is híresnek mondja. Szerinte a Német-római Birodalom-
ban a rendeknek a 18. századi Hannoverben, Szászországban és Mecklenburgban
volt valódi hatalmuk.147 Württenbergrõl szólva meg lehet említeni, hogy az 1770-ben
megerõsített és megújított tübingeni szerzõdés olyan „alkotmány” volt, melyet Fox
angol külügyminiszter a szabadság garanciájának nevezett.148 Ebben a modellben
tehát Magyarország „talán” azon kivételes területekhez tartozik, ahol az abszolu-
tizmus nem tudott felülkerekedni. (A „talán” kitétel igencsak indokolt egy idõbeni
korlátozás nélkül megfogalmazott tézis esetében – elég, ha például a jozefin évti-
zedre gondolunk.)
Ennél viszont esetleg messzebb visz minket Jonathan Dewald már említett mo-
dellje, amely egyfelõl európai szinten megállapítja ugyan a rendiség vereségét
(amennyiben a rendiséget a rendi dualizmus keretei között az uralkodó hatalmi el-
lenfeleként fogjuk fel), de az abszolutizmus berendezkedését tekintve (mely termé-
szetesen különféle mértékben valósult meg) már az uralkodó és a nemesség együtt-
mûködésére helyezi a hangsúlyt, és ennek módozataira kérdez rá, különösen a
nemesség helyi és regionális szintû hatalmára, valamint a központi államappará-
tusban és a hadseregben számára biztosított állásokra.
Tehát különbséget kell tennünk nemesség és rendiség közt. A kora újkor abszo-
lutistának nevezett kormányrendszereit általában a rendiség visszaszorulása jel-
lemzi (hisz a rendi dualizmus modelljében a rendiség a fejedelemmel szemben
kapja meg definícióját), ugyanakkor a nemesség az új modellben is nagyon fontos,
sõt létfontosságú szerepeket kap, azaz mintegy átnyergelt a rendiség lováról az ab-
szolutizmuséra. Nem mondhatjuk azt sem, hogy a cserén egyértelmûen vesztett
volna. Nagy általánosságban ennek inkább az ellenkezõje lehet helytálló. Ahogy
igaz az, hogy a legerõsebb uralkodó sem kormányozhatott legerõsebb alattvalóinak
együttmûködése nélkül, úgy az is igaz, hogy a nemesség növekvõ mértékben rá volt
utalva az államtól fizetésként húzott jövedelmeire. Ezek lehettek puszta kegydíjak
is, de inkább tiszti állások, és fõleg hivatalnoki állások formáját öltötték.*
Dewalddal teljes összhangban H. M. Scott és Christopher Storrs is úgy véli a
17–18. századi európai nemességrõl szóló, általuk szerkesztett kétkötetes áttekintés
bevezetõjében, hogy az újabb kutatások az uralkodó és a nemesség viszonyát köl-
csönös függõségként és szükségszerû együttmûködésként írják le, nem pedig mint
versengést és konfliktust.** Volker Press szerint még Napóleonnak is azt kellett ta-
pasztalnia, hogy Közép-Európában a nemesség a társadalom vezetõ rétegeként
nem helyettesíthetõ.149
A kompromisszum egyik tényezõjérõl, a nemesség helyi-regionális szintû hata-
lomgyakorlásáról korábban már ejtettünk pár szót. Ami a másik faktort illeti, Nor-
bert Elias klasszikus tézise szerint – mely mára sokat vesztett meggyõzõ erejébõl – a
(francia) udvarban a király mintegy domesztikálta a nemességet, elszakítva helyi
hatalmi bázisától és katonai ereje forrásától.150 A kegydíjaknál azonban feltehetõen
mindig is fontosabbak voltak az állások. Poroszországban az állam hivatalai is ko-
moly jövedelemforrást jelentettek ugyan a nemesség számára, de közismerten a
tiszti állások játszották a legnagyobb szerepet.151 Bajorországban viszont a hadsereg
tiszti állásai csekély szerepet vittek, a hivatalviselés volt a legfontosabb, és az egyhá-
zi méltóságok voltak még jelentõsek.152
Érdemes ennek a modellnek az összefüggésrendszerébe állítva értelmezni a ma-
gyarországi fejleményeket. Vörös Károly szerint a birtokos nemesség két út közül
* Dewald: Az európai nemesség 135–138. Dewald ezt még kiegészíti azzal, hogy a nemesség az ab-
szolutizmus által létrehozott belsõ biztonságból is profitált, és udvaroncként „kulturális nyereséget” is
bezsebelhetett. Mindebbõl azonban kimaradtak a leszakadófélben lévõ szegény nemesek (uo. 141.).
** Scott–Storrs: Introduction 35–36. Erre a konklúzióra jut példának okáért a porosz fejlõdést leíró
Edgar Melton és Peter Baumgart is (E. Melton: Prussian Junkers 71., Endres: Adel 89.).
választhatott, és ennek megfelelõen osztódott meg az 1720-as évek végétõl: tagjai
vagy az udvar híveivé szegõdtek kamarási vagy királyi tanácsosi címért, vagy a med-
dõ kiváltságvédelemre szorítkozó rendi ellenzékiséget szolgálták. Ebben a válasz-
tásban pedig, mint Vörös Károly mondja, a vallási kérdésnek nagy szerepe volt.153
Magam úgy vélem, hogy az elsõ lehetõség értelemszerûen csak kevesek útja lehe-
tett, a többség pedig nem is került valódi választás elé. A címeknél minden bi-
zonnyal fontosabb lehetett az állami hivatalok betöltése, de még ez is csak a jómódú
birtokos köznemesség kisebb részének kínált, kínálhatott kitörési lehetõséget – a
többiek szükségszerûen megrekedtek a vármegye szintjén, és számukra szinte
adott volt a rendi ellenzékiség képviselete.
A nemesség és az állam kapcsolatát tekintve a magyar fejlõdés jelentõs mértékû
megkésettséget mutatott. A Habsburg-hadsereg nagy számban alkalmazott ugyan
magyar tiszteket,* arányuk az ismert okoknál fogva sohasem biztosított a porosz
példához hasonlítható lehetõségeket. Ráadásul a magyar nemesség igen nagy lét-
számú és jelentõs része protestáns volt. A központi államgépezet pedig csak a 18.
század derekától kezdett jelentõsebb méreteket ölteni. A protestánsok innen is ki
voltak zárva. Az abszolutizmus és a nemesség viszonyát tekintve tehát nagyon so-
káig szinte hiányzott a közös érdekeltséget teremtõ elem,** s a másik említett ténye-
zõ dominált, a központ ráutaltsága a helyi elõkelõkre, konkrétan a vármegyéket ve-
zetõ nemességre. De a kapcsolatot, mint már láttuk, itt is sokszor a konfliktus, nem
pedig a kooperáció jellemezte. „Makroszinten”, csoportként lényegében a nagy lét-
számú nemességnek alig volt mit várnia az együttmûködéstõl a központi hatalom-
mal. A magyar nemesség és az állam Nyugat-Európában tapasztalt szimbiózisát
csak a 19. század utolsó harmada hozta meg.
Péter László úgy látja, hogy „az I. világháborút megelõzõ fél évszázad folyamán
az ország elitjének mindkét rétege (akárcsak a katolikus egyház) anélkül veszített
politikai befolyásából, hogy eközben az új, urbánus társadalmi csoportoké jelentõ-
sebben növekedett volna. A változás haszonélvezõje maga az államgépezet lehe-
tett, amelynek meglazult a kapcsolata az önálló társadalmi erõt képviselõ csopor-
tokkal. […] a nemesi földbirtokos elit hatalmának alternatívája nem a polgárság
uralma, hanem a hivatalállam, azaz a kelet-európai tekintélyelvû állam volt.”154
Egy másik megközelítésben azonban nem lehet nem észrevenni, hogy lényegében
hasonló folyamat zajlott le ekkor Magyarországon, mint mondjuk Franciaország-
ban az abszolutizmus idõszakában, és ahelyett (vagy amellett), hogy a nemesség
* Czigány István már az 1990. november 23–24-i szécsényi köznemesség-történeti konferencián be-
szélt ilyen irányú kutatásai eredményeirõl.
** Mindezek után nem csodálhatjuk, hogy az általánosan elterjedt felfogás szerint a protestáns Ma-
gyarország, különösen a kálvinista többségû tiszai vármegyék álltak a rendi ellenállás élén. A konkrét
vizsgálat azonban a katolikusok vezetõ szerepét mutatja, pl. Szijártó M. István: A vallási kérdés az or-
szággyûléseken a 18. század elsõ évtizedeiben. In: Gõzsy Zoltán – Varga Szabolcs – Vértesi Lázár
(szerk.): Katolikus megújulás és a barokk Magyarországon – különös tekintettel a Dél-Dunántúlra. Pécs,
2009. 87–102.

politikai vereségérõl beszélnénk, célravezetõbb lehet rámutatni, hogy a nemesség
nem veszített azzal, hogy sok képviselõje beült a kiépülõ abszolút/dualista állam
hivatalaiba, sõt az állammal való szembeszállás helyett annak képviseletét* választ-
va elõnyös cserét hajtott végre. Árulkodó, ahogyan az eredetileg a birtokos közne-
mességre vonatkozó angol gentry szó átment a hivatalviselõ kisbirtokú vagy birtok-
talan nemességre a megmagyarosodott „dzsentri” formában. Azt az államot, ame-
lyet Péter László a versenyben gyõztesnek lát, az úri középosztály képviselte,
soraiban a nemességnek birtoktalan vagy a birtokaiból megélni képtelen tagjai-
val.** A magyar nemesség jelentõs része mintegy közvetlenül szállt át a rendi ellen-
állás nyergébõl az államhivatalnoki karosszékbe. A 18. században viszont ennek
még elõjelei is csak alig mutatkoztak, s ez az oka annak, hogy a magyar politikai vi-
szonyokat még ekkor is le lehet írni a rendi dualizmus modelljével, amely a szem-
benállásra, és nem az együttmûködésre helyezi a hangsúlyt.
Mégis van egyetlen szektor, melyben a nyugat-európai kora újkori fejlõdéshez
képest a magyar eset a megkésettség ellenére is alapvetõ azonosságot mutat. Benda
Kálmán azt vizsgálva, miként nõtt ki a 18. században a kortársak és a történetírás
által mûveletlennek és elmaradottnak lefestett nemességbõl a 19. század nemesi
elitje és ennek reformpárti vármegyei tömegbázisa, a változást a politika szférájá-
ban csak a századfordulóra teszi, de okát az oktatás iránt megnyilvánuló nemesi ér-
deklõdésnek a 18. század második felében történõ hirtelen növekedésében látja.***
Emögött minden bizonnyal az állami hivatalok elnyerésének az esélye állt. Ugyan-
ezt általában (értsd: Nyugaton) Dewald összegzése szerint már a 16. században
megfigyelhetjük. A nemesek a 16. század elején kezdtek érdeklõdni az egyetemi ta-
nulmányok iránt. Arányuk a párizsi egyetem hallgatói között a 16. század elsõ évti-
zedeiben már negyedrész körül mozgott, Angliában és Spanyolországban még
ennél is magasabb volt valamivel. A 17. század derekára már õk domináltak az
egyetemeken. Ugyanezt láthatjuk a hivatalnoki karban is: Württenberg vezetõ hi-
vatalainak felét a 16. század végén, a 17. elején nemesek töltötték be, a Habsburg
Birodalomban az 1620-as évektõl majdnem az összeset.155
Dewald szerint végül is a gazdag nemesség a középosztályi elittel összeolvadva
egy nagyobb uralkodó osztály része lett. Ez a folyamat még a kora újkorban vett
lendületet, de csak a 19. században fejezõdött be. A szegény nemesek leszakadtak a
gazdagokról, akik cserbenhagyták õket. A folyamat sokoldalú kulturális változások
* Ekkor már a regionális és helyi igazgatást is beleértve. (A vármegye államosítására 1876. évi 6. és az
1886. évi 21. törvénycikkel került sor.)
** És ezért lehet az, hogy a „földbirtok, a nemesség és a hivatal közti viszony titokzatos módon to-
vábbra is összeszövõdött” (Péter L.: Arisztokrácia 201.).
*** Benda K.: A köznemesség mûvelõdési 88., 91. Hajnal István különösen nagy jelentõséget tulajdo-
nít annak, hogy a 18. század folyamán elterjedt a jogi képzettség a „középnemesség” soraiban. „A tár-
sadalomvezetés ilymódon intellektualizálódik nálunk. Ez a XVIII. század legnagyobb fordulata. […]
A régi tekintélyvezetés válik lassanként szakszerûvé. A középnemesség elõrenyomulása a társadalom-
vezetésben ennek az intellektualizálódásnak az eredménye.” (Hajnal: Az osztálytársadalom 171.)
közepette zajlott. Az úriember mivolt egyre inkább a viselkedéshez és a vagyonhoz,
mint a születéshez kötõdött. A fogyasztás határozta meg, és mind inkább kulturáli-
san volt leírható. „Az az úriember, aki úgy költi el a pénzét, mint egy úriember” –
mondja Tawney angol társadalomtörténész hasznos tautológiája.156 A 18. századi
Angliában az emberek mintegy a vásárlás révén jutottak magasabb státusba – írja
Peter Borsay. Ebben a folyamatban a városok az olvasztótégely szerepét játszották.
A gazdagabb középrétegek tagjai (kereskedõk, orvosok, ügyvédek, katonatisztek), a
gentry családok földet nem öröklõ fiatalabb fiai, valamint az anyagilag független
emberekbõl álló úgynevezett álgentry mind lehetõséget kaptak az úriemberi pozí-
ció megszerzésére, hiszen a luxusjavak fogyasztása magasabb státust biztosított
számukra, és így a hagyományos és az új elitek összekeveredtek.* A feltörekvõ új-
gazdagok aspirációit kielégítették, de nem olyan gyorsan, hogy az az establishment
felháborodását vonta volna maga után. Ez hosszú távú politikai stabilitáshoz veze-
tett, másrészt viszont elmélyítette a közép- és felsõ rétegek, valamint a nép kultúrá-
ja közti ellentétet. Ekkor született meg igazából a népi kultúra, amikor az alsóbb
rétegek idõtöltéseikben, szórakozásaikban egyre inkább magukra maradtak – jólle-
het az igazi osztálytársadalom csak a 18. század végén, a 19. elején alakult ki.157 (Ezt
a modellt az egész európai kultúrára Peter Burke fogalmazta meg 1978-ban. Sze-
rinte a kora újkor századaiban zajlott és 1800-ra ért véget az a folyamat, melynek
során „a papok, a nemesek, a kereskedõk, a hivatalnokok – és feleségeik – a népi
kultúrát az alsó osztályokra hagyták, akiktõl most már alapvetõ világnézeti különb-
ségek választották el õket”.158)
Ugyanezen folyamatokat látja egy walesi megye 18. századi jómódú birtokos ne-
mességét vizsgáló munka. Ezek következtében a kereskedõréteg, a gentry és az
arisztokrácia a 18. század végére olyan helyi elitet alkotott, amelyet nem osztottak
meg sem aspirációi, sem neveltetése, sem kultúrája vagy ízlése, életmódja vagy
gondolkodása, politikai vagy gazdasági szemlélete. A szegényektõl, a tömegektõl
viszont elkülönültek. A szabadidõ az az alapvetõ különbség, amely a gentlemant
elválasztja a többiektõl: neki nem kell dolgoznia. A gentlemannek ráadásul függet-
lennek is kell lennie abban a társadalomban, mely a patronage-re és a kliensrend-
szerre épült. A kulcs a magasabb státushoz a földbirtok, és a társadalmi elismerésre
vágyó üzletemberek számára is ez a legfontosabb lépés, mondják sokan.159 A szak-
irodalom akár ragaszkodik ez utóbbihoz, a földvásárlás kritériumához (mint a ha-
gyományosabb felfogások általában), akár nem (mint Borsay vagy mások), általá-
ban a nemesi és középosztályi elitek közti egységesedés folyamatát írja le. Ezt
hangsúlyozta már 1976-ban megjelent klasszikus revizionista értekezésében Guy
* Szintén a fogyasztás eleme áll a valamivel késõbbi amerikai folyamatok e leírásának középpontjá-
ban: „A »corporate capitalism« fejlõdésének keretében maga az amerikai kultúra is változott: a növek-
võ számú középosztályi fogyasztó a felsõbb rétegek életstílusát kezdte utánozni, ami a tömegtermelés
révén vált lehetõvé, és mint »vernacular gentility«, egy széles körben átvett vagy legalább utánzott kvá-
zi nemesi kultúra, kifinomultabb középosztályi életstílust eredményezett.” (Brandt: Társadalomtör-
ténet 161.)

Chaussinand-Nogaret a 18. századi francia nemességrõl írva. Mint állítja, azt a va-
gyoni különbségek, s ehhez kapcsolódva a neveltetés és a kultúra különbségei job-
ban megosztották, mintsem a jog egyesítette. A nemesség elitje folyamatosan befo-
gadta a harmadik rend elitjének feltörekvõ családjait, de vele egyébként is szoros
házasodási kapcsolatok fûzték össze, s így 1789-re jórészt maga is harmadik rendi
eredetû volt: egy új, felívelõben lévõ pályájú elit. A nemesség integrálta a harmadik
rend értékeit, fõleg az érdemet. Kulturálisan azonosság jellemezte tagjait a harma-
dik rend elitjével, és együtt alkották Párizsban a felvilágosodás bázisát. A forrada-
lom elsõ szakasza, az Alkotmányozó Nemzetgyûlés munkája nagyrészt az õ mû-
vük volt. Az elitek szövetsége csak a forradalom után konszolidálódott, s hozta meg
gyümölcsét a Napóleon-kori elõkelõk (notables) formájában, akik azután sokáig
uralták a francia társadalmat.*
A magyar fejlõdés még sokáig nem mutat ilyen tendenciákat. Késõbb, döntõen a
19. század második felében azonban bizonyos értelemben hasonló folyamatokat
fogunk látni, mint amilyenek a kora újkor végének Angliájában vagy Franciaor-
szágában zajlottak le: a jómódú birtokos köznemesség ugyanis a mintaadó mag-
csoport szerepét játssza el az úri középosztály kialakulásakor,** amely azután a
magyar társadalomban a második világháborúig dominál.*** Ennek kristályosodá-
si pontja az úriember ideálja. A „»korszerû« alakjukba az abszolutizmuson keresz-
tül átalakult társadalmak szociális eszménye […] a lovagi–arisztokratikus eredetû
úriember volt” – írja Halmos Károly.160 Hasonlóan Szekfû Gyula a „magyar közép-
osztály legfontosabb problémáját […] abban látta, hogy e réteg képviselõi a polgári
erényeket elutasították, azaz alapvetõen nem polgárok, hanem úriemberek akartak
lenni”.161 Hasonulás, társadalmi mintakövetés révén széles tisztviselõ, értelmiségi
és egyéb, lényegében középosztályi elemek tömörültek a birtokos nemesi mag köré.
Benedek Gábor szerint már a dzsentri sem annyira a birtokos nemességbõl rekrutá-
* Chaussinand-Nogaret: French nobility. Az általa megalapozott revizionista tézis egyes állításait két
évtized távlatából Julian Swann eltúlzottnak tartja (Swann: French Nobility 143.). Ami viszont a fel-
világosodást illeti, Hans-Erich Bödeker álláspontja megerõsíti Chaussinand-Nogaret két évtizeddel
korábbi véleményét: „a francia és néhány eltéréssel a német felvilágosodásnak olyan társadalmi arcu-
lata formálódott ki, mely közel állt az egyháziakból, nemesekbõl és a mûvelt polgárság felsõ rétegébõl
rekrutálódott felvilágosodott, a rendi kereteken túllépõ elit fogalmához.” (Bödeker: Politisierung der
Aufklärung xiii.)
** Ha a magyar társadalomfejlõdésnek pregnáns „nemesi jellege” van (Borsi-Kálmán: Védirat 161.,
Borsi-Kálmán: Nacionalizmus 184.), nem lenne vajon célravezetõbb, hogy mindezen folyamatokat
– ahelyett, hogy a „polgárosodás” fogalmát tágító értelemben használnánk, sõt túllépve azon is,
hogy a polgárosodás mellé a „nemesedés” fogalmát társítanánk (Halmos: Polgár 134., uõ: A vagyon
és a mûveltség polgársága 40., Borsi-Kálmán Béla többször idézett kötetének címe) – egyszerûen a
középosztály kialakulásaként közelítsük meg, a folyamat kristályosodási pontjában az úriember
ideáljával?
*** Errõl lásd Szekfû Gyula, Hajnal István, Mályusz Elemér, illetve nemrégiben Halmos Károly és
Borsi-Kálmán Béla véleményét (Gyurgyák: Szekfû 55–56., 59., Hajnal: Az osztálytársadalom 190–191.,
Mályusz: Kossuth 179., uõ: Értelmiségünk 292., Halmos: Polgár 134–135., uõ: A vagyon és a mûvelt-
ség polgársága 24–25., Borsi-Kálmán: A Bánság és Temesvár 60., 71–73., 104., 120–121.).
lódott, mint a nemesi értelmiségbõl.* Lényegében ugyanezt mondta Mazsu János
is, aki szerint az úri középosztály derékhadát a dualizmus korában mindvégig
tisztviselõi többségû értelmiség adta.**
Végül is, ami a kora újkori nemesség történetét általában illeti, Scott és Storrs azt
a tézist fogalmazza meg, hogy a nemesség 17. és 18. századi történelmét nem a vál-
ság és a hanyatlás fogalmaival lehet a legjobban leírni, ahogy azt sokáig tették, ha-
nem a konszolidáció és az átalakulás fogalmaival. A nemesi pozíciók a 18. század vé-
gére nemcsak hogy szilárdak maradtak, de egyenesen erõsödtek is.162 Jonathan
Dewald néhány éve megjelent és könyvem ezen részében többször megidézett
munkája lényegében ugyanezt mondja. Szintén szembefordul azzal a korábban
uralkodó felfogással, hogy a kora újkori nemességet a válság és az átalakulás jelle-
mezte, és a folyamatosság mellett teszi le a garast. Azt hangsúlyozza, hogy a sokféle
változáshoz a nemesség alapvetõen sikeresen alkalmazkodott. Túlélését és virágzá-
sát ez biztosította. 1800-ban éppúgy az európai társadalom csúcsán látjuk, mint
1400-ban. Angliában például nemcsak a polgárháború után, hanem már az iparo-
sodás nekilendülését követõen, a 19. század közepén is a földbirtokosok voltak a
leggazdagabbak. A francia nemesek nemcsak a 17. századi abszolutizmust fordí-
tották saját hasznukra, noha errõl a kormányzati formáról korábban azt tartották,
hogy a nemesség érdekei ellenében dolgozott, hanem még a nagy forradalom meg-
rázkódtatásai után is megõrizték vezetõ pozíciójukat a társadalomban. Dominan-
ciájuk nem is ért véget a 18. század végével, hanem a 20. elejéig tovább folytatódott,
amire Arno J. Mayer mutatott rá elõször.***
Ebben az összefüggésben a rendiség története a nemesség történetének csak egy
fejezetét alkotja. Veresége az abszolutizmussal szemben csupáncsak annyit jelent,
hogy egy sikeres elit stratégiát változtatott, hogy továbbra is felül maradhasson. De
mikor az ancien régime lova is kidõlt a történelmi versenyben, lovasa, a nemesség
képes volt újra átnyergelni, és a modern körülményekhez (ipari kapitalizmus, par-
lamenti rendszerek) alkalmazkodva vezetõ társadalmi csoportként fennmaradni.
A magyar eset ismét csak beleillik az általános európai fejlõdésmenetbe, csak éppen
némi fáziskéséssel: ahogyan a központi hatalommal szemben álló rendiség mo-
* Elõadása Tisztviselõi elit a központi államigazgatásban címmel a Szociológiai Társaság kongresszu-

sán hangzott el 1991. június 27-én.
** Elõadása A magyarországi értelmiség formálódása 1870 és 1914 között címmel a Szociológiai Társa-
ság kongresszusán hangzott el 1991. június 26-án.
*** Dewald: Az európai nemesség 10., 1–6. Jeremy Blacknek a Macmillan Kiadó Európa története
címû sorozatában megjelent áttekintése a 18. századról szintén azt emeli ki a nemességgel kapcso-
latban, hogy kiváltságainak megõrzésében összességében sikeres volt. Egyes változások dacára a
francia forradalom elõestéjén a nemesek továbbra is uralták a társadalmat, az agrárgazdaságot és a
kormányzatot (Black: Eighteenth Century Europe 118.). Vesd össze egy értékeléssel, mely a porosz
junkerekre vonatkozik: Robert Berdahl õket a kora újkori kontinentális Európa legsikeresebb nemes-
ségének nevezi, mely a harmincéves háború után a kialakuló abszolutista állammal szövetségben fo-
kozatosan erõsítette pozícióit, és a 19. században érte el pályafutása zenitjét (E. Melton: Prussian
Junkers 71.).

dellje is tovább leírta Magyarország politikai viszonyainak alapvonásait, mint má-
sutt, és ahogy a nemesség és a központosító állam közti kompromisszumot csak
késõbb látjuk megvalósulni, úgy a nemesség kulturális mintaadó társadalmi cso-
portként nálunk még tovább maradt meghatározó jelentõségû: nemcsak az elsõ vi-
lágháborúig, hanem a másodikig.*
5.f | Konklúzió
E könyv tárgyát a 18. századi országos politika történetének bemutatása és a mö-
götte feltételezett társadalomtörténeti fejlõdés felvázolása alkotta a rendi dualiz-
mus modelljén keresztül, a diéta intézménytörténete köré szervezve. A 18. századi
magyar politika történetében a diéta többnyire egyetlen, fõleg a törvények által jel-
lemzett statikus kép révén jelenik meg. Célom az volt, hogy ennek helyébe egy má-
sikat állítva bemutassam, hogy a 18. században élõ rendi alkotmány alapvetõen
szokásjogi, s ily módon rugalmas rendszerében a felszíni állandóság folyamatos
mozgást takart: a diéta intézményének változatlan volta elfedte a szemlélõk elõl a
diétán belüli folyamatos változásokat, melyek pedig a 18. századot jellemezték.
A 18. századi rendi országgyûlés nem alapvetõen törvényhozó szerv volt, hanem
a tractatus diaetalis fóruma, ahol az uralkodó és az ország alkuja zajlott: az uralkodó
adót akart vagy adóemelést, a rendek sérelmeik orvoslását, privilégiumaik megõr-
zését. A rendi dualizmus két pólusán mind a király, mind a rendek prerogatívákkal
bírtak, a király kezében volt a központi végrehajtó hatalom és a hadsereg, a rende-
kében pedig az adó diétai megajánlásának joga. Ezek az alapjogok nem törvények-
bõl származtak: azok hivatkoztak rájuk, esetleg megerõsítették õket, de nem kons-
tituálták ezen alapvetõ, a szokás által megerõsített viszonyokat.
A tractatus diaetalis folyamatában az uralkodó és a magyar rendek között alkudo-
zás zajlott, és a kormányzat általában számíthatott a felsõtábla támogatására, illetve
az alsótáblán elnöklõ személynökére, a királyi tábláéra, a klérus és a szabad királyi
városok küldötteiére. Törekvéseivel többnyire a vármegyei követek ellenzéki szelle-
mû tömbje szegült szembe, kiváltképp annak is protestáns „kemény magja”. A szá-
zadelõ diétáira a vallási ellentétek nyomták rá bélyegüket, a század derekán viszont
az adóemelés és a nemesi adómentesség ezzel szorosan összefonódó ügye, amely
már a rendi dualizmus modelljének megfelelõen polarizálta a rendi politikát.
Ennek egyik legfontosabb jellemzõje a konszenzusteremtés szándéka volt. Nem
mindenkié, természetesen, csupán azoké, akik számítottak. Jól tükrözõdik ez mind
* Az itt vázlatosan bemutatott fejlõdésmenet nyilvánvalóan csak parciális megközelítése a szóban for-
gó hosszú idõszaknak, de talán lehet amellett érvelni, hogy az elképzelhetõ részleges szempontok kö-
zött itt egy meglehetõsen fontosról van szó, hiszen ez a modell az állam és a politikailag vezetõ társa-
dalmi csoport viszonyára vonatkozik.
5.f Konklúzió 401

a 18. századi diéták, mind a vármegyei tisztújítások határozathozatali rendszeré-
ben. Olyan politikai hagyományról van itt szó, mely még a mai mentalitásban is
érezteti hatását, ahogyan a ma politikai kultúrájának általában is sok vonása szár-
maztatható a rendi politizálás világából.
Világosan mutatja a korona és Magyarország rendjei közti erõviszonyok alakulá-
sát a magyar rendek adómegajánlási prerogatívájának fejlõdése: az adómegajánlás
rendje annak 1722. évi rögzülése elõtt, attól fogva pedig a megajánlott adóemelés
mértéke. Mindebbõl, de különösen a concursusok kevéssé ismert intézményének
történetébõl kiindulva vélem úgy, hogy a Rákóczi-szabadságharc révén a magyar
rendiség igen erõs pozíciót harcolt ki magának a századforduló mélypontjához ké-
pest. Ez a pozíció azután a század folyamán lassan, de folyamatosan gyengült a
nyolcvanas évekig, s változást e tekintetben csak a nemzetközi helyzet lényeges mó-
dosulása hozott, mint 1741-ben, de akkor is csupán átmeneti jelleggel. Összességé-
ben véve a rendi jogok mégsem csorbultak a 18. században, fõleg nem a 17. század
utolsó harmadához és a 18. század legelejéhez képest: inkább ezzel ellentétes
irányzat érvényesült mind az adómegajánlási jogot, mind a nemesi adómentessé-
get illetõen.
A magyar rendiség azonban a 18. században átstrukturálódott, ami az ország-
gyûlés mechanizmusának változásaiban, különösen a határozathozatal és a kerü-
leti ülés történetében jól nyomon követhetõ: megváltozott a felsõ- és az alsótábla vi-
szonya, az alsótáblán belül pedig a vármegyei követek kerültek uralkodó pozícióba.
A század elsõ évtizedeinek fõnemesi vezetésû magyar rendisége a század végére át-
adta helyét egy, a bene possessionati által dominált magyar rendiségnek. Elõször az
1790–91. évi országgyûlésen vált nyilvánvalóvá a jómódú birtokos köznemesség át-
törése az országos politikában, amikor a nemzetközi viszonyok ismét különlegesen
kedvezõek voltak. A reformkori társadalmi-politikai felállás kialakulása tehát már a
18. század végére megtörtént.*
A könyv arra a kérdésre is megpróbál választ adni, milyen társadalmi fejlõdésme-
net állhatott e mögött a politikai változás mögött, mégpedig azáltal, hogy nemcsak
a diéta és a vármegye (a rendi jogok legfontosabb támasza), de a politika- és a társa-
dalomtörténet összekapcsolására is kísérletet tesz. Úgy vélem – és többnyire So-
mogy vármegyei források alapján reményeim szerint demonstráltam is –, hogy a
bene possessionatus köznemesség a 18. század folyamán önálló erõként lépett fel, és
ez nemcsak a vármegyén belül vezetett hatalomátvételéhez, hanem némi fáziselto-
lódással az országos politika színterén is szükségszerûen manifesztálódott.
* A reformkor gyökereit az 1790-es évekre visszavezetõ Concha Gyõzõ 1795 után 30 éves hiátust lá-
tott, melyben a reformeszmék egyetlen maradványaként „a nemzetiség eszméje” él tovább a szépiro-
dalomban, a politikumtól elszakítva (Concha: Reformeszmék 220.). Ezzel szemben a diéta elemzése
a folytonosság meglétét sugallja. A kontinuitás kérdéséhez újabban lásd: Miskolczy Ambrus: A mo-
dern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeirõl”. Budapest, 2006., uõ: A felvilágosodástól a
liberalizmusig: folyamatosság vagy megszakítottság? Egy magyar történészvita anatómiája. Budapest,
2007. és Kecskeméti Károly: Magyar liberalizmus 1790–1848. Budapest, 2008.

A diéta alsótáblájának és ezen belül is a vármegyei követeknek a 18. század dere-
kára tehetõ túlsúlyba kerülésével azonos idõszakra esik a megyék azon törekvései-
nek jelentkezése, hogy érdemben befolyásolják az országos politikát, és ugyanezek-
re az évtizedekre voltak reálisan várhatók annak a folyamatnak az elsõ eredményei,
amely a birtokos köznemességnek a nagybirtokos arisztokrácia dominanciája alól
történõ emancipációját, önálló erõként való konstutiálódását hozta. E konvergens
fejlõdésmenetek gyümölcse lesz azután 1790-ben az immár teljes köznemesi áttö-
rés, és a 19. századra kitekintve azt látjuk, hogy ez a forgatókönyv további megerõsí-
tést nyer. A diéta utolsó fél évszázadának minden jelentõsebb változása a kormány-
zatot általában támogató tényezõk gyengülését hozta, a megyék pedig gyakorlatilag
kisajátították a rendiség képviseletét.*
Közben viszont változatlanul fennmaradt a diéta legfontosabb jellemzõje: teljes
elszigeteltsége a végrehajtó hatalomtól. Pedig a központi államapparátus ebben a
korban egyre gyorsuló fejlõdésen esett át, és egyre szélesebb körre terjedt ki. Olyan
területek fontossága nõtt meg, melyekhez – így a gazdaság szabályozásához és fej-
lesztéséhez, az oktatásügy berendezéséhez – a rendeknek hagyományosan nem
volt semmi közük. Az erõsebb rendiség tehát csak egy leértékelõdõ részterületen je-
lentett jobb pozíciókat. A reformországgyûlések a 18. század derekán megindult fo-
lyamat betetõzését jelentik, a diéta történetének végsõ stádiumát. Azt továbbfej-
leszteni már nem lehetett, csupán új alapokra helyezni. Ez történt meg 1848-ban.
Elemzésem a 18. századi magyar rendiség természetére világít rá, amely egyrészt
a magyar politikai fejlõdés egy eddig részben hiányzó láncszemeként kötheti össze
a 17. század fejleményeivel a 19. századiakat, másrészt sajátos helyet foglal el az eu-
rópai politikai fejlõdésben. Jóllehet a magyar rendiség és általában a magyar ne-
messég társadalomfejlõdése is alapvetõen az európai fejlõdésmenetet követte, fázis-
késése hatására a 18. századot is a nemesség és az uralkodó szembenállása jelle-
mezte – és még nem kooperációjuk, mint tõlünk nyugatabbra általában. Ezért
tárgyalhatjuk még ezt a periódust is a rendi dualizmus modelljének keretében. A
18. század húszas éveinek vége és negyvenes éveinek vége között a magyar rendiség
fejlõdésmenete elvált a Habsburg Birodalom nyugati tartományainak fejlõdésétõl,
s ettõl fogva a kelet-közép-európai régióhoz tartozó területeken találjuk meg a ma-
gyar politikai fejlõdés legközelebbi párhuzamait, különösen a 18. század végi rendi
reneszánsz jelenségében.
Másfelõl a 18. század magyar fejlõdése a kelet-közép-európai régióban is sajátos,
* A valaha az alsótáblával egyenrangú felsõtábla hatalma 1825 után gyakorlatilag vétójogra zsugoro-
dott. (Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelmébõl, 1823–1848. Budapest, 18863. I.
163–164. Õt Kecskeméti: La Hongrie 112–113. idézi, aki megerõsíti, hogy a diéta 1832 és 1848 között
valóban így mûködött.) Az alsótáblán a klérus és a szabad királyi városok egy-egy szavazattal rendel-
keztek csupán, nem többel, mint egyetlen vármegye, amikor 1825 táján a szavazatok számlálása álta-
lánosan követett gyakorlattá vált (Kecskeméti: La Hongrie 94.). Az érdemi viták színterévé a kerületi
ülés vált, és az lett a meghatározó, miként oszlanak meg a megyei követek szabadelvûekre és konzer-
vatívokra.
5.f Konklúzió 403

hiszen míg máshol a 17. század közepének fejleményei és a 18. század végének
rendi reneszánsza közötti idõszakot többnyire a rendi látencia jellemezte, a magyar
rendek a 17. század végi „abszolutisztikusnak” nevezett támadásra végül sikeres el-
lenállással válaszoltak, és ennek eredményeképpen a 18. század elején elég erõs po-
zíciókat harcoltak ki – a szó szoros értelmében. Éppen az általunk vizsgált korszak
jelenti tehát a kora újkori magyar politikai fejlõdés sajátosságát: megkésettségében
eltérését a nyugat-európai fõszabálytól, virulenciája miatt pedig a kelet-közép-eu-
rópai alszabálytól is. Két kronologikus végpont – a 17. század rendi ellenállási
mozgalmai és a 18. század végétõl észlelt rendi reneszánsz – közé szinte egyedül a
magyar rendiség volt képes „hidat verni”. A 18. századi magyar rendiség így nem-
csak a reformkor alapjait vetette meg – nemzeti történelmünk szempontjából –, ha-
nem – az egyetemes történelem felõl nézve – a rendiség keretei között lehetséges
politikai szabadságnak a korban egyik ritka esetét hozta létre.
Ennek a megállapításnak a segítségével helyezhetjük végül el a jelen munkát a
kérdés történeti irodalmában. Hiszen bár kezdetben (a Bevezetésben) azt mond-
tam, hogy a diéta 18. századi intézménytörténetének vizsgálatát a nemzeti szem-
pontok és a társadalmi igazságosság és haladás értékének zárójelbe tétele mellett
szeretném elvégezni, a munka lezárultával (a magam számára is) világossá vált,
hogy mindez nem értékmentesen, csak éppen egy harmadik érték középpontba he-
lyezése mellett történt meg.
Ha megnézzük, hogy a magyar történetírás fõ vonulatai milyen szempontok sze-
rint közelítettek a 18. századi rendi politika problematikájához, akkor nagyjából
három csoportot határozhatunk meg.163 A 19. század, így annak történetírói is több-
nyire a nemzetet helyezték az értékhierarchia csúcsára. A mérce, amellyel a század
folyamatait megítélték, az volt, hogy az illetõ eseménysor vagy döntés milyen hatást
gyakorolt a nemzet 18–19. századi kifejlõdésére és megerõsödésére. A 20. század
elsõ felének történeti narratíváiban, például Szekfû Gyulánál vagy Wellmann Im-
rénél megjelenik és a nemzetihez társul egy másik érték: a társadalmi igazságosság
felé haladásé. A haladás azután a 20. század második felének történetírásában kizá-
rólagos értékké válik, például Kosáry Domokos klasszikus elbeszélésében, amely-
nek „pozitív hõse” a felvilágosodás, vagy Ember Gyõzõnek a nyolcvanas évek végén
megjelent, legutolsó nagy történeti összegzés részeként megírt szövegében.
A rendiség értékelése ennek megfelelõen változott. A 19. század második felében
aszerint lehetett neki rosszabb vagy jobb osztályzatokat adni, hogy a történész a
nemzeti érdek képviseletére alkalmatlannak tartotta-e a központi hatalommal
szemben (Grünwald Béla), vagy sem (Mocsáry Lajos). Késõbb egyfajta kettõsség
érvényesült megítélésében. Wellmann ideálja egy erõs nemzeti monarchia lett vol-
na. Az abszolutizmussal szembeszálló rendiség a haladással is szemben áll, ezért
csak szükséges rossz lehet, csak a nemzeti célok képviselete élteti. Mihelyst ezek ki-
kerültek a középpontból, a rendiség elítélése teljessé vált. A marxista vagy marxizá-
ló történetszemlélet által dominált idõszakban a rendiség már egyértelmûen „ret-
rográd” minõsítést kapott mint a társadalmi haladást gátló történelmi erõ.
Nem vonva kétségbe sem a nemzeti, sem a haladásközpontú megítélések létjo-
gosultságát, ez a könyv láthatóan más érték mentén minõsítette a 18. századi ma-
gyar rendiséget – nem annyira azzal a céllal, hogy felülírja a korábbi történeti elbe-
széléseket, mint inkább azért, hogy egy új szempontot vessen fel a történeti értéke-
lés számára, mely a korábbiak mellé társulva gazdagíthatja a történeti tudatunkat.
A német történetírás a második világháború után szembesült azzal, hogy a ko-
rábban a domináns narratívákban egyértelmûen a középpontban álló nemzetálla-
mi fejlõdésük a nemzetiszocialista Németországgal erkölcsileg és politikailag vál-
lalhatatlan végeredményt hozott. Ezért a történészek kénytelenek voltak átértékel-
ni a kora újkori politikai fejlõdést is:* míg megelõzõleg a központosító territoriális
fejedelmek játszották a pozitív hõs szerepét, hisz õk tették meg az elsõ lépéseket a
feltétlenül igenlendõ jövõ, az egységes német nemzetállam felé, most meglátták
a rendekben az alkotmányosság és a szabadság védelmezõit.164 Illeszkedve egy ko-
rábban is létezõ vonulatba több német kutató vizsgálta ezután a német rendi gyûlé-
seket a modern parlamentarizmus elõfutáraiként.165 A rendek küzdelmei a fejedel-
mekkel, melyeket korábban a haladással szemben állónak minõsítettek, immáron
pozitív megítélést kaphattak. Nyilvánvalóan az történt, hogy sokan új mércét állí-
tottak beszámolóikban az ábrázolt történeti folyamatok mellé, cseppet sem megle-
põ módon egy olyan értéket, mely Németország végleges integrációjával a nyugati
politikai világba hallatlanul felértékelõdött: a demokráciáét.
Mivel a magyar társadalom nemrégiben lépett ki egy totális politikai rendszerbõl,
feltétlenül érdemes ugyanezt a szempontot bevonni a kora újkor magyar történel-
mének vizsgálatába is. A 18. századi magyar rendek mûködése kétségkívül elítélen-
dõ, ha a társadalmi igazságosság és haladás szempontjaiból ítéljük meg; ellent-
mondásos, ha a magyar nemzet 19. vagy 20. századi állapotaira gyakorolt hatása
alapján mondunk róla véleményt, de feltétlenül pozitív minõsítésre érdemes, ha a
politikai participáció szélessége az a kritérium, melybõl kiindulva ítéletet mon-
dunk felette. Az ancien régime 18. századi Európájában a magyar rendek politiká-
ban játszott szerepe, az uralkodóval szemben megõrzött hatalmi pozícióik, a vár-
megyék és a diéta közélete, ha nem egyedülálló is, de kivételes lehetõséget biztosí-
tott a népesség egy viszonylag szûk, de távolról sem elhanyagolható részének a
mindennapi részvételre a politikában. Ez pedig feltétlenül érdemes arra, hogy rá-
mutassunk, számon tartsuk – sõt felmutassuk mint múltunk egy olyan darabját,
melyre a mában büszkék lehetünk.
* A Német-római Birodalomról írja ezt Helmut Neuhaus (Neuhaus: Das Reich 58.).
5.f Konklúzió 405

6. THE DIET
THE ESTATES AND THE
PARLIAMENT OF HUNGARY,
1708–92
Summary
In eighteenth-century Europe, absolutism was generally dominant. The case of
Hungary is exceptional in this respect; here the estates conserved strong positions
even in the period when in Central Europe elsewhere a “latency of the estates” pre-
vailed preceeding the “renaissance of the estates” at the end of the century. The polit-
ical system of eighteenth-century Hungary can consequently still be described using
the model of dualism of ruler and estates, long outdated in Western Europe. More-
over, the estates (consequenty a far from negligable portion of the population) en-
joyed a high degree of political participation, which was quite unusual in that age.
This system of dualism was primarily based on the common law, which made it
highly flexible. The political developments of the eighteenth century are therefore
reflected in the institutional changes of the Diet, the central organ of this system.
(Its sessions in this period were held in 1708-15, 1722-23, 1728-29, 1741, 1751,
1764-65, 1790-91, 1792.) In Part One the structure and working of the Diet is pre-
sented. It was primarily not a legislative body, but a place where ruler and estates
were bargaining: the former usually wanted a higher tax, the latter the redress of
grievances and the conservation of privileges. Both parties had prerogatives rooted
in customary law. The Diet was convened by the ruler, generally more rarely than
every three years, as set by the laws. It discussed royal proposals as well as the es-
tates’ grievances. As a first step, the Lower House (judges of the Royal Court of
Justice, deputies of counties as well as royal free boroughs, chapters and absent
magnates) had to reach an understading with the Upper House (high clergy and
aristocracy), then the whole of the Diet bargained with the ruler. Much of the pre-
paratory work was done in committees. Closing the Diet was also a royal preroga-
tive, but this did not happen before a decretum was issued, regulating questions in
which agreement was reached with the estates. Articles were drafted by representa-
tives of both parties.
In Part Two the everyday life of the Diet is evoked through a series of minor de-
tails, such as precedence in the chambers, the role of the audience, order and disor-
der at the sessions, the numbers attending, where did they take place, how long they
lasted etc. In Part Three the core relationship of this dualism, the conflict between
406 6. The Diet The Estates and the Parliament of Hungary, 1708–92
the king or queen and the estates of Hungary is explored; first, how it structured the
working of the Diet (where the whole of the Upper House, as well as the Speaker of
the Lower, the judges of the Royal Court of Justice, the deputies of the chapters and
royal free boroughs formed the party generally favourably disposed towards the
wishes of the ruler – while the deputies of the counties, especially those of the
Protestant counties in Eastern Hungary stood as a firm opposition). Then, we can
see how this relationship evolved in the eighteenth century, namely through by the
most important question of the voting for the annual tax, as well as through the his-
tory of the coronation oath and the diploma inaugurale, i. e. the pledges the Habs-
burg rulers of Hungary had to make at their coronation. As a result of the war of in-
dependence led by Prince Rákóczi, an immediate prelude to our period, the estates
held strong positions. Then these got weaker and weaker up to the end of the 1780s,
a process which was only temporarily halted in 1741 when the War of Austrian Suc-
cession gave the estates of Hungary exceptional political weight. Religious conflicts
between the Catholic majority and the Protestant minority, dominant at Diets until
1729, were then removed from the sessions and decided by the king – a fact that par-
adoxically helped to create in the long run a wider unified opposition against the
rulers, based on the estates’ common interests.
In Part Four the inner restructuring on the part of the estates is presented to the
reader, as reflected by the institutional development of the Diet. When we focus on
the unclear and flexible forms of decision making, the clear tendency of the grow-
ing importance of the county deputies can be observed, especially from the mid-
century. In the sharing of the powers of the two Houses, there is a steady shift to the
advantage of the Lower and the disadvantage of the Upper House in the eigtheenth
century. It was with the so called circular sessions that this transference of power
found its institutional manifestation: these preparatory sessions ruled by the county
deputies became the real decision-making bodies by the end of the century.
When the strength of the estates of Hungary vis-à-vis the king was growing again
at the end of our period, it was therefore already a different party. While at the be-
ginning of the century the leading force of the estates of Hungary was the aristoc-
racy, at the end of the eighteenth century they were led by the well-to-do gentry.
That is, behind the political changes of our period we have found a social develop-
ment: the rise of the Hungarian gentry. Sources of one county, Somogy have been
examined to demonstrate how the so called bene possessionati, an aristocratic de-
pendence in the seventeenth century, emerged as an independent force on the level
of the county in the eighteenth. They took over the county first, then they later ap-
peared on the national political scene with some postponement; counties aspired to
influence national politics and their deputies gradually became dominant at the
Diet. The breakthrough happened in 1790, subsequently institutional changes
were consolidated. As we can see, the famous Diets in Hungary’s Age of Reform
(1825-1848) represented solely the crowning of a political development that had its
beginnings in the eighteeenth century.
6. The Diet The Estates and the Parliament of Hungary, 1708–92 407
7. FÜGGELÉK
1. Az elsõ rend
Kik alkotják az elsõ rendet? Csak a fõpapok vagy az egész egyházi rend?* Magának
a katolikus klérusnak egy 1706. évi beadványa (A vallás ügyének a következõ diétán
történõ elõmozdítására) elsõ rendként a fõpapokat nevezi meg, de nem részletezi,
kik is tartoznak ide.1 A kánonjog szerint prelátus a püspöki hatalommal és jogható-
sággal bíró pap.** De kit kell prelátuson érteni, ha nem kánonjoginak tekintjük, ha-
nem a magyar kora újkori közéletre vonatkoztatjuk ezt a kérdést?
Ekkor is találkozunk egyesekkel, akik az elsõ renden az egész klérust értik. Szö-
rényi László nyitrai kanonok és ulcinji (dulcingói2) címzetes püspök 1729-ben
megjelent könyvében az ország rendjei közül az elsõséget „a prelátusok, Magyaror-
szág klérusa rendje” számára követelte,3 a szélesebb körû terminussal mintegy a
korábban említett szûkebb körût értelmezve. Ezt a kiterjesztõ jellegû álláspontot
Podhradczky József könyve alapján ismertethetjük, aki az elsõ rend mibenlétének
* A szakirodalom általában az elsõ lehetõség mellett van (Bán [szerk.]: Fogalomtár II. 136., Gergely:
Magyarország története 7.), Mályusz Elemér viszont a középkori Magyarország négy rendje közül a
papságot (die Geistlichkeit) nevezi meg az elsõként (Mályusz: Die Entstehung 15.). Bónis György –
még a középkorról írva – a nemesség és a polgárság (Bürgertum) mellett a klérust jelöli meg az egyik
rendként, majd – a 18. századról szólva, s immár négy kiváltságos rendet felsorolva – ismét egyszerû-
en csak papságról beszél (Bónis: Die ungarische Stände 286., 288.). Kalmár János a rendek helyett a
„rendi nemzet tagjai”-t sorolja fel, s köztük az egyházat, de késõbb egyértelmûen „egyházi rend”-rõl
beszél (Kalmár: Magyarország története 18–19.). Meglepõ Ferdinandy véleménye, aki szerint 1608-ban
az alsótáblára szoruló egyháziak a nemességgel olvadtak össze egy renddé (Ferdinandy: Rendi ele-
mek 51.).
** Magyar jogi lexikon III. 700. Bartal Antal Glossarium mediae et infimae latinitatis regni Hungariae
címû szótárában a prelátus (azaz egyháznagy, fõpap) még tagoltabb meghatározását adja: „Azokat
nevezik prelátusoknak, megkülönböztetve õket a fõpapoktól, akiknek vagy külsõleg is érvényre jutó
egyházi hatalom tekintetében majdnem püspöki joghatóságuk van és fõpapi jelvények viselésére jo-
gosultak, vagy azokat, akik joghatóság nélkül élhetnek a fõpapi jelvények viselésének jogával stb. El-
sõrendû prelátusok a következõk: a kolostorok apátjai, a székes- és a társaskáptalanok prépostjai
(mind a világiaké, mind a rendeseké), a címzeteseket sem kivéve. Második rendjükbe ezeknek a káp-
talanoknak a méltóságviselõi tartoznak. A prelátusok harmadik rendjébe a generálisok sorolhatók,
akik valamely egyházi rend egészének, és a provinciálisok, akik annak egy tartományának élén áll-
nak.” (Bartal: Glossarium 514.) Csizmadia Andor definíciója a következõ: „A prelátusok az egyházi
jog szerint azok a klerikusok, akik püspöki renddel nem bírnak, de püspöki joghatóságot gyakorol-
nak bizonyos terület, vagy nép felett, s a püspök joghatósága alól ki vannak véve.” (Csizmadia: Beve-
zetés 206.)
408 7. Függelék
kérdését az utolsó rendi országgyûlés összehívásának évében vizsgálta, noha éppen
a klérus szavazati jogát védve, azaz deklarált részrehajlással. Podhradczky, jóllehet
elismeri, hogy mind az 1608. évi koronázás utáni 1. articulus, mind Werbõczy, sõt
már Szent István szerint is az elsõ rend a prelátusoké, azt írja, hogy a magyar törvé-
nyek prelátusokon nemcsak az érsekeket és püspököket, hanem az apátokat, a káp-
talani és szerzetes prépostokat, az elõbbiekkel együtt pedig a kanonokokat is értik.4
Végeredményben viszont még szélesebb értelmezéssel úgy véli, hogy az egész egy-
házi rend alkotja az elsõ rendet,5 és a 18. század folyamán az országgyûlésen meg-
jelent egyháziak megnevezésére ténylegesen állandó jelleggel használt „tiszteletre
méltó papi rend” (venerabilis clerus) kifejezés azt mutatja, hogy ezt az igényt a szo-
kás is megerõsítette.* 1790-ben, a diéta tiszai kerületének ülésén a katolikusok vita-
irata szerint a katolikus egyház kiváltsága „nemcsak abban áll, hogy a klérus az elsõ
rend, és így minden nemesi jogban részesülõ…”.6 Ez egészen világosan nem csak
prelátusokra vonatkozik: õk ekkor minden egyházi személyt beleértettek az elsõ
rendet képezõ klérusba. Hajnóczy is úgy fogalmaz, hogy „az elsõ rend a római ka-
tolikus papi rend”.7
Másrészt az 1790–91. évi országgyûlés által kiküldött deputáció munkálataiban
annak van nyoma, hogy a curatus Clerus, azaz a lelkészek, az alsópapság mint
„szinte Status” kérte magának vissza (!) szavazati jogát a vármegyei tisztújításo-
kon.8 Ekkor tehát maga az alsópapság sem mondta magát az elsõ rend részének.
Úgy tûnik tehát, hogy a 18. században a fõpapok tágan, egészen a káptalanokig le-
menõen értelmezett rendjét volt szokásban egyházi rendként emlegetni anélkül,
hogy ebbe a valódi alsópapságot bármikor is beleértették volna. Ez a prelátusok kö-
rének tág értelmezését jelentené. Ezzel van összhangban maga az 1608. évi, II. Má-
tyás megkoronázása után hozott 1. törvénycikk, amely a fõpapok rendjérõl (praela-
torum status) szólva a prépostokról és az apátokról is rendelkezik. Werbõczy szerint
minden apát és prépost a prelátusok közé tartozik,9 Csizmadia Andor viszont a
decetumok szûkebb értelmezését idézi: „A magyar törvények a bandériumos püs-
pököket, apátokat, prépostokat és a vránai perjelt értik prelátus elnevezés alatt, akik
benne vannak Zsigmond 1433. és II. Ulászló 1493. évi hadiregestrumában. A többi
apátokat, prépostokat törvényeink nem tekintik prelátusoknak.”10 A dualizmuskori
értelmezés még szûkebb: közjogi tekintetben a fõpapok (prelátusok) a hercegprí-
más, az érsekek, a megyéspüspökök, a nándorfehérvári és a knini felszentelt püspö-
kök, a pannonhalmi fõapát, a jászói prépost és az aurániai perjel kapott csak a fõ-
rendiházban országgyûlési helyet.11
Ennél forrásaink szerint a prelátusok köre az általunk vizsgált korban minden-
képp tágabb volt, és az alsótáblán helyet foglaló egyháziaknak legalább egy részét is
* Példának okáért „a tiszteletre méltó klérusból a rendek közt ülõk”-nek nevezték az alsótáblán meg-
jelenõ egyháziakat az 1722–23-i országgyûlés egyik bizottságának kiküldésekor. MOL N51 1. csomó
Fasc. O Cathalogus dominorum dominorum; ad sacratissimam caesarem et regiam maiestatem, dominum
nostrum clementissimum; ex quator Regni Ungariae, inclytis statibus ablegatorum.
7. Függelék 409
felölelte.* Az 1655. évi 51. törvénycikk 2. paragrafusa „királyi táblai fõpapnak” ne-
vezi ki Somody Ferenc leleszi prépostot, tehát egy prépostot is prelátusnak tartot-
tak. Ugyancsak „királyi táblai prelátus” volt Tahy leleszi prépost, aki éppen ezért a
felsõtáblán foglalhatott helyet, szemben utódjával a préposti poszton.12 A királyi
tábla tagjainak egy 1737-bõl származó felsorolásában Pongrácz Gáspár kanonok
prelátusként, a két királyi táblai prelátus egyikeként szerepel.** Ez indokolja Ké-
részy Zoltán megközelítését, aki megkülönbözteti a diétákon részt vevõ kisebb pre-
látusokat (káptalani küldöttek, világi és szerzetes apátok és prépostok) a nagyob-
baktól (érsekek és püspökök).***
Forrásaink a prelátus szûkebb értelmezése mellett is szolgáltatnak érveket. Egy
1708. évi forrás azt mutatja, hogy a prelátusok kategóriájába nem értették bele az
apátokat, a prépostokat és a káptalanok küldötteit, csak azokat sorolja a prelátusok
közé, akik a felsõtáblán foglaltak helyet: az érsekeket, a püspököket, a pálos generá-
list és a szentmártoni fõapátot.13 Hajnóczy József viszont a káptalanok [küldöttei]
mellett még a pálos generálisról is azt mondja, hogy nem sorolható a fõpapok
közé.+
Mindezek alapján szerintem teljes bizonyossággal nem dönthetõ el a kérdés, va-
jon csak a prelátusok vagy a teljes klérus alkotta az elsõ rendet a 18. században, illet-
ve hogy ki minõsült prelátusnak. Szimptomatikus érvényû, hogy a nádor 18. szá-
zad eleji meghatározása is ellentmondásos (legalábbis Zsilinszky Mihály tolmácso-
lásában).14 Elsõ rendként a fõpapokat jelöli meg elõbb, majd egyszerûen papi
rendrõl beszél, mely tagjaiként („érsekek, püspökök, prelátusok [!], apátok, prépos-
tok és egyéb egyházi személyek”) nemcsak a közjogi értelemben vett prelátusokat
sorolja fel, hanem – minden bizonnyal tekintettel a tényleges gyakorlatra – hozzá-
teszi még, hogy „egyéb egyházi személyek”. A pro és kontra érvek, a tételes jog és a
szokás mérlegelése és a döntés e kérdésben (tévesnek minõsítve a 18. század értel-
mezésének-szóhasználatának egyik részét) teljesen felesleges lenne. A feltevés
ugyanis akadémikus, a válasznak gyakorlati konzekvenciája nincs: világos volt, ki
jelenhet meg az országgyûlésen, s melyik táblájánál ülhet a diétán; a társadalom-
* Eckhart Ferenc szerint 1608-ban a fõpapok egy része került az alsótáblára (Eckhart: Állam- és jog-
történet 22.).
** MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB, Acta concursus Regni … in diem 11mam Mensis Martii, Anni
1737 subsecutis… Pongrácz tudtommal nem volt püspök. Nagy Iván szerint 1760 és 1766 között esz-
tergomi kanonok volt, ha egyáltalán ugyanarról a személyrõl van szó (Nagy I.: Magyarország családai
IX. 439.). A „prelátus” szó egyértelmûen a prépost szinonimájaként (esetleg tévedésbõl a helyett) sze-
repel herceg Grassalkovich Antal fõlovászmester elszállásolási tervezetében: 1792, irományok 63. (Az
eredetiben is a „prelátus” szó szerepel: MOL N57 1. csomó Fasc. C fol. 210–211.)
*** Kérészy: Rendi országgyûléseink 54. Ferdinandy Gejza a kisebb prelátusok mellett külön is említi
az alsópapságot az alsótáblán, vagyis szerinte a „kisebb prelátusok” terminus nem fedte le az ország-
gyûlésen megjelent alsópapságot (Ferdinandy: Rendi elemek 51.).
+ Szerinte az 1764–65. évi diéta elnevezése – „Magyarország és a hozzá kapcsolt részek fõpap, báró,
mágnás és nemes urainak és a többi karainak és rendjeinek általános gyûlése” – ezért pontatlan (Haj-
nóczy: Magyarország országgyûlésérõl 190–191.).
410 7. Függelék
ban a szokás mindenkinek aprólékosan megszabta a helyét, függetlenül attól, hol
húzódtak az elsõ rend határai. Ezért azt sem lehet csodálni, hogy éppen 1847-ben
született meg Podhradczky polemikus monográfiája.
Nemcsak magyar viszonylatban jelenik meg a prelátusok eltérõ kánonjogi és
közjogi értelmezése. A középkor végi osztrák rendekrõl írva Brunner rámutat, hogy
a közjog ott is prelátusnak tekintett olyanokat, akik a kánonjog szerint nem voltak
azok: az újabb alapítású szerzetesrendek, különösen a koldulórendek elöljáróit,* il-
letve az apácakolostorokét, a lovagrendek házaiét, egyes lelkészeket, amennyiben
saját uradalmuk (Pfarrherrschaft) volt, nem tartoztak viszont ehhez a rendhez a bi-
rodalmi püspökök (Reichsbischöfe), akik nem álltak a tartományfejedelem védelme
és hatósága (Schirmvogtei) alatt, és az arisztokraták (Herrenstand) közé számítot-
tak. A prelátusok rendként való megkülönböztetése tehát szerinte alapvetõen világi
jellegû.15 Általában Közép-Európáról szólva Joachim Bahlcke is hangsúlyozza,
hogy a prelátus kánonjogi és rendi fogalma általában nem ugyanazt a személyi kört
fedte le.16
2. Karok és rendek
Az országgyûléssel kapcsolatban ismert, sõt közismert terminus a „karok és ren-

dek”, de jelentése távolról sem világos. Minden valószínûség szerint a „karok és
rendek” semmivel sem jelent többet, mint egyszerûen a „rendek”, mindössze dísze-
sebb kifejezés. Ha jobban megnézzük, a latin eredetiben (status et ordines) vagy a
francia, illetve angol változatokban (ordre, état, order, estate) ezek több mint rokon
értelmû terminusok.17
Két történészrõl van tudomásom, akik tudni vélik, melyek a „karok”, és kik ér-
tendõk a „rendek”-en. Málnási Ödön ismerteti az 1708. évi labanc diéta sérelmi ira-
tát, s a felvetett gravamenek felsorolása elõtt ezt írja: „Mindenekelõtt megállapítják
a négy rend létezését: fõpapok, mágnások, vármegyék és szabad királyi városok.
Elõbbiek a karok (KK), utóbbiak a rendek (RR).”18 Talán a szabad királyi váro-
sok mintájára (tudniillik ott sem a polgárok vagy a városok lakosai alkotják a negye-
dik rendet, hanem maguk a városok) említtetnek a vármegyék a harmadik rend
tagjaiként. Ezzel az értelmezéssel azonban sehol másutt nem találkoztam, miként
azzal is csak egyszer, hogy a karok és a rendek közt a fenti megkülönböztetést ten-
nék.** R. Várkonyi Ágnes a másik történész, aki ezt az értelmezést vallja: „a rendek,
a vármegyék és városok a karok – vagyis a fõurak és fõpapok – hozzájárulása nélkül
nem határozhatnak.”19
* Mert ezek már nem kaptak felségjogokat (immunitás, bíráskodás) alapításukkor, magyarázza
Lieberich a bajor fejlõdésrõl írva. Kivétel az ingolstadti egyetem volt, amely bíráskodási joghatóságot
kapott, és a prelátusok közé számított (Lieberich: Die bayerischen Landstände 12–13.).
** Az idézet második mondata lehet akár a forrás állítása, akár Málnási értelmezése.
7. Függelék 411
Találtam egy olyan kijelentést is, amely ennek épp az ellenkezõjét állítja. Jezer-
niczky Károly, az 1790–91. évi országgyûlés egyik követe egyértelmûen az alsótáb-
lát értette „karok”-on: „meg kell tenni a végsõ lépést, egyesíteni a törvényhozást, az
úgy is a nemzet felsége alapján egészen a karoknál van.”20
Egy további értelmezést olvashatunk Czuczor Gergely és Fogarasi János szótárá-
ban, mely láthatóan rendet szeretne tenni az elismerten változó szóhasználatban.
A „Kar” címszónál a következõket írja: „Magyar törvényi értelemben jelenti a koro-
na tagjainak testületét, mennyiben a köztanácsban részt vesznek. Ország karai.
Karok és Rendek. A »karok« nevezete alatt úgy látszik a négy fõosztály értendõ, u. m.
1. Fõpapok, 2. Országnagyok, 3. Nemesek, 4. Szabad királyi városok; »rendeknek«
nevezete alatt pedig ezeknek, különösen a két elsõbbnek alosztályai, érsekek, püs-
pökök, herczegek, grófok, bárók stb. noha a törvény szavai néha a két nevezetet föl-
cserélték.” A „Rendek” címszónál pedig ezt olvashatjuk: „A régi magyar alkot-
mányban a megyei gyülésnek, és további jelzés nélkül az országgyülés alsó táblájá-
nak tagjai öszvevéve. Rendek táblája, különböztetésül a felsõ v. fõrendi táblától, v.
fõrendek táblájától. Szélesb ért. a nemesek, és nemesi jogokkal bíró személyek osz-
tálya. […] A »Karok« nevezet inkább általános értelmû vala; »Rendek« pedig az
egyes osztályokat jelelé; noha a törvénykönyvben névszerént az 1608-ki koronázás
utáni I-sõ czikkelyben néha mind a két nevezet általánosnak vétetik és fölcserélte-
tik, (pl. a 3, 4, 8. §§-okban).”21 Látható, hogy a kérdés rendbe tétele nem egészen si-
került, hiszen a „rendek” értelmezése a III. és az V. kötetben egészen más, ami pedig
a „karok” és „rendek” viszonyát illeti, a szótárkészítõk a korábbi gyakorlat inkonzisz-
tenciájára mutatnak rá. Így interpretációjuk, hogy tudniillik „karok”-on mind a négy
rend értendõ, nem tekinthetõ többnek utólagos értelmezési kísérletnél.*
Arra a kérdésre, hogy vajon mi a különbség „karok” és „rendek” közt, nyolc évti-
zeddel Czuczor és Fogarasi elõtt Hajnóczy József sem tudott válaszolni (szemben
Jezerniczkyvel), viszont megkülönbözteti az összes rendtõl a szorosabb értelemben
vett „rendek”-et, akiken csak az alsótábla tagjait értik.22 Ezzel összhangban van az
1790–91. évi országgyûlés naplójának szóhasználata: konzekvensen az „Ország
Rendei” terminust használja a diétán megjelentek összességének megnevezésére,
míg az alsótáblára a „Státusok és Rendek” kifejezést alkalmazza.23 De már negyven
évvel korábban is érvényes volt ez a különbségtétel, hiszen Tomka-Szászky a diétá-
ról írva a mágnások táblájáról szól – ahol az egyházi és világi rendû elõkelõk
(Proceres quidem, sacri et civilis Ordinis) jelennek meg –, s a rendekérõl. (Itt a lovagi
és városi rendbéli [Status autem, equestris, et urbani Ordinis] rendek két-két követtel
képviseltetik magukat.)** Magam e könyvben ehhez az uralkodó szóhasználathoz
* Hallottam olyan magyarázatkísérletet, hogy a kettõs terminus mögött a világi (status) és egyházi
rendek (ordines) kettõssége állhat. Nem vagyok róla meggyõzõdve, hogy így van, mindenesetre ez a
magyarázat legalább indokolná, hogy csak az alsótáblára alkalmazták ezt a kettõs kifejezést: itt egy-
aránt ültek klerikusok és világiak.
** Tomka-Szászky1 499. Ebben a rövid bemutatásban megfeledkezik (eltekint) a távollévõk és az
egyháziak alsótáblai képviseletérõl, a királyi tábláról és a két táblára küldött horvát követekrõl.
412 7. Függelék
alkalmazkodom, tehát rendeken az alsótábla egészét értem. Van azonban példa
némiképp eltérõ értelmezésre is.
1791. évi 19. törvénycikk az országgyûlésen kívüli adókirovás tilalmát elõírva a
„se a karokra és rendekre, se a nem-nemesekre” fordulatot alkalmazza, azaz a „ka-
rokat és rendeket” a nemességgel azonosítja, ami a városokra nézve még érthetõ
(mert a szabad királyi városokat jogilag egy-egy nemes személynek tekintették), a
papságra viszont már kevésbé. Másrészt a „karok és rendek” megnevezés esetleg
a fõrendeket is jelenthette, mint az 1608. évi koronázás utáni elsõ törvénycikkben,
de még késõbb is, mint az 1764. június 22-i vegyes ülésrõl beszámoló naplóban: „a
tekintetes karok és rendek vegyesen összeülve…”*
3. A diéta kéttáblás szerkezetének kialakulása:

a felsõtábla elkülönülése és a képviselet az alsótáblán
Schiller Bódog monográfiája tárta fel pontosan az örökös fõnemesség eredetét,24 bár
azt, hogy a felsõtábla a nagyobb királyi tanácsból ered, már korábban is evidencia-
ként kezelték.** A diéta kezdeteitõl fogva a továbbra is folyamatosan ülésezõ királyi
tanács keretében külön gyûltek össze a fõpapok és a fõurak.25 Míg a („szûkebb”) ki-
rályi tanácsban az udvarban éppen tartózkodó bárók és prelátusok tanácskoztak, az
1495. évi 25. törvénycikk elõírta, hogy az országgyûlés a teljes tanáccsal tárgyalja
meg tárgysorozatát, ezért ezt a csak a fontosabb döntések meghozatala alkalmával
összehívott 60–70 fõs testületet a diéták alkalmával mindig egybe kellett hívni. Tag-
jai így személyre szóló országgyûlési meghívót kaptak, szemben a köznemesekkel,
akiket a vármegyéknek kiküldött levelekkel hívtak meg.26 Timon Ákos szerint a na-
gyobb királyi tanács a mohácsi vészig nem rendi testületként, hanem mint a végre-
hajtó hatalom szerve alkotta az országgyûlés külön elemét.27 Schiller rámutat, hogy
az 1526 utáni periódusban a tágabb királyi tanács intézménye megszûnt ugyan, de
megmaradt az a vele kapcsolatban kifejlõdött szokás, hogy a benne résztvevõk sze-
mélyesen jelennek meg a diétán, és külön tanácskoznak. Ennek a csoportnak a le-
határolását az országgyûlésre szóló királyi meghívó és a fõrendi címek végezték el.28
A 16. század végén fõurakon csak a címzetes mágnásokat értették, és a meghívóle-
vél „elválaszthatatlanul együtt járt a fõrendi czímmel és csakis azzal”.29 Ezt a gya-
korlatot az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk már csak szentesítette.30
A tágabb királyi tanács országgyûlési szerepe és a fõnemesi címek elterjedése
mellett a felsõtábla létrejöttének harmadik tényezõje a köznemesség fejenként való
diétai megjelenésének megszûnése volt.31 A megyék képviseletét a Szent Istvánkor
tartandó törvénynapon már 1267-ben elrendelték, az 1384. évi országgyûlésre
* 700.454 1.
** Schiller: Az örökös fõrendiség 168. A lengyel sejm szenátusa is a korábbi királyi tanács helyébe lé-
pett (Ring: Lengyelország 136.).
7. Függelék 413
egyenként négy követ küldését írták elõ számukra, és Mátyás uralkodása alatt álta-
lános gyakorlat volt követek általi képviseletük a diétán. Hosszú és megszakítások-
kal tarkított volt az a folyamat, melynek során az országgyûlés alsótáblájának szer-
vezõdése áttért a képviseleti elvre. Kérészy Zoltán úgy tudja, hogy 1530 után nem
volt többé országgyûlés fejenkénti megjelenéssel.* Az utolsó kísérletet 1572-ben en-
nek felelevenítésére jellemzõ módon nem a nemesség, hanem az uralkodó tette.
Miksa császár és király Rudolf megválasztása céljából a nemeseket fejenkénti meg-
jelenésre szólította fel a diétán. A megyei feliratok viszont a követküldés engedélye-
zését kérték, mert – mint hangoztatták – a személyes megjelenés a nemességnek
súlyos terhet jelentene. Kívánságuknak az uralkodó eleget tett.32
A szabad királyi városok küldötteinek megjelenésére az elsõ nyom 1397-bõl szár-
mazik, de 15. századi országgyûlési részvételük messze nem volt még folyamatos.**
Az áttérés a képviseleti elvre nem az egyetlen lehetséges megoldásként állt a kora
újkori diéta alsótáblája elõtt. Cseh- és Morvaországban például megmaradt a sze-
mélyes megjelenés az országgyûlésen, azaz a regionális rendi gyûléseken (Kreistag)
nem választottak követeket – ráadásul ezek a gyûlések a 17. század közepétõl erõ-
sen megritkultak.33
Az alsótáblán tehát döntõen képviselõk foglaltak helyet. Nem kivétel e szem-
pontból az alsótáblán megjelenõ királyi tábla sem, hisz annál megtaláljuk a királyi
személyes jelenlét bíróját, az alnádort, az alországbírót, az ítélõmestereket (a nádo-
rit, az országbíróit és a két személynökit, illetve csak a diétákon a horvát bánit), az
ülnököket (a királyéit és a prímáséit), a királyi jogügyigazgatót és egy bányaügyi
elõadót – valamennyien jogi szakértõi küldõiknek, eredendõen patrónusaik fami-
liárisai, azaz, mondhatni, nem politikai, hanem szakértõ képviselõk. Nem illenek
bele viszont ebbe a képbe az alsótáblára utalt süveges és kiváltságos apátok és pré-
postok, akik nem képviselõk, hanem saját jogukon megjelent személyek,*** de ez
egyáltalán nem feltûnõ, hisz õk ritkán jelentek meg személyesen, és gyakran köve-
tek képviselték õket.
* Holub József szerint csak 1532-ben adták fel véglegesen azt a felfogást, hogy minden köznemes je-
lenjen meg az országgyûlésen (Holub: La Représentation 82–83., 96., 100., Holub: La Formation
354.).
** Timon: Alkotmány- és jogtörténet 657. Szerinte 1402-ben már ott voltak, s 1405 óta rendszeresen
megjelentek (uo.). Bónis György úgy fogalmaz, hogy a városok legalább 1441-tõl vettek részt az or-
szággyûlésen (Bónis: Feudal Diet 294.). Kubinyi András rámutat, hogy az 1440-es évektõl 1464-ig
rendszeresen meghívták ugyan õket, de ezután csak 1475-ben, majd 1490-tõl 1508-ig, s a Jagelló-kor
második felében újra elmaradtak a diétáról a szabad királyi városok (Kubinyi: A Jagelló-kori Magyar-
ország 289.).
*** Hasonlóképp anomália, de legalábbis kivételes helyzetû a kapcsolt részek felsõtáblai képvise-
lõje is.
414 7. Függelék
4. A felirat és a leirat elnevezései
Miután a diéta két táblája egymással megegyezésre jutott, feliratot (repraesentatio)

intéztek az uralkodóhoz. A felirat másik neve a replica. Lányi Pál szerint a diéta
méltóságát, az uralkodóval egyenrangú viszonyát tükrözi, hogy a királyhoz nem fo-
lyamodik, hanem válaszol neki: „ez az országgyûlési eljárásmód; folyamodni pedig
mindenkinek szabad, válaszolni nem.”* (A felirat elterjedtebb latin nevének teljes
változata, a humillime repraesantatio34 terminus valamivel kevésbé jeleníti meg ezt a
rendi öntudatot. Sõt, csak egy ilyen esettel találkoztam ugyan, de az is elõfordult,
hogy a diéta a királyhoz akart fordulni, s az alsótábla instanciáról, majd folyamod-
ványról [supplicatio] beszélt.) De ez lehetett replica is, amelyre a királyi biztosok
1728. augusztus 26-i resolutiója felelt.35 1712. július 26-án Lányi Pál naplója az ösz-
vér humillime replica,36 egy kéziratos országgyûlési napló 1764. július 14-én pedig a
fordítottnak tûnõ humillime rescriptum elnevezést alkalmazta.37 A leirat megjelölé-
sére ugyanakkor az általában a királyi elõterjesztésekre fenntartott propositio is fel-
bukkan a forrásokban.38
A királyi válaszok leiratok formájában érkeztek, melyek teljes latin neve benigna
resolutio volt.** Másrészt a resolutio terminus is félrevezetõ lehet. „Az országgyûlés
törvényalkotó joga összezsugorodott – írja Málnási Ödön. – Az 1715., 1723. és
1729. évi törvények nagyon sok cikkét »Õ legszentségesebb császári királyi felsége
jóságos elhatározásá«-ra való hivatkozással alkotják, ami mindig azt jelenti, hogy
nem az országgyûlés kezdeményezte az uralkodó elhatározásával támasztott tör-
vényt.”39 Tudjuk viszont, hogy a törvénykezdeményezés joga mindig a királyé volt,
s az ország rendjeinek oldalán ezt a sérelmek és kívánatok elõterjesztésének joga el-
lensúlyozta. Nyilvánvaló, hogy itt leiratokból fogalmazott articulusokról van csu-
pán szó, s Málnási félreérti a leirat benigna resolutio elnevezését. 1712-ben Ráday
Pál naplójában a leirat resolutióként szerepelt, de késõbb replicának neveztetett.***
* Lányi II. 29. Szintén 1712-ben Ráday Pál naplójában a felirat replicaként szerepel (Ráday 3. 13.).
** Lásd például Kérészy: Rendi országgyûléseink 60–61., Ereky: Jogtörténelmi II. 80., Eckhart: Ál-
lam- és jogtörténet 27. vagy Csizmadia: Állam- és jogtörténet (1975) 212. (Rescriptum elnevezésrõl is
tud Ereky: Jogtörténelmi 81.) A benigna a resolutio állandó jelzõje. Ez megtévesztõ is lehet. Éble Gá-
bor a következõ módon írt egy kiábrándító leirat érkeztérõl: „Mennyire más szellemben tartott, más
érzésektõl meleg szavakat várt a diaeta az ország áldozatkészsége által annyira lekötelezett királyné-
tól, kitetszik Szuhányi ama levelébõl, melyet a végzés kihirdetése elõtt írt Károlyi Sándor grófnak, mi-
kor annak lesújtó tartalmát még nem ismerte, s csak azt jelentheté, hogy a fiatal Károlyi Ferenc gróf
»Méltóságos Generális Úr õ Nagysága« az országos ülésbe ment »ad audiendas benignas resolutiones
Regias«.” (Szuhányi M. levele Károlyi Sándor grófhoz, 1741. szeptember 24. Éble: Törvényhozás az
insurrectióról 172. A szerzõ kiemelései.) Pedig a benigna itt nyilvánvalóan nem a leirat várt tartalmára
vonatkozott.
*** Ráday 3. 13–14. Csábító feltételezés azt mondani, hogy egyetlen replica több resolutiót is tartalma-
zott, amelyek egyenként tárgyalták a felterjesztett kérdéseket, articulus-tervezeteket, hisz ez vág össze
Deák Ferenc kijelentésével is (Deák: Adalék 10–11.). Magam mégis óvatos maradnék, s valószínûbb-
nek tartom, hogy a replica csupán szinonimája a resolutiónak és a repraesentatiónak, s a reformkori el-
járások és terminológia kikristályosodása ezen a téren sem történt meg már a 18. század legelején.
7. Függelék 415
1722–23-ban a contributio vitája során a királyi biztosok válasza responsum volt, a
királyé pedig vagy resolutio, vagy replica.* (Volt, hogy mind a fel-, mint a leiratot
replicaként emlegették.** 1735. április 5-én pedig a királyi biztos is resolutióval vála-
szolt a diéta declaratiójára.40) 1764. szeptember 20-án rescriptumként emlegetik a le-
iratot,41 1728. szeptember 25-én a királyi biztosok által elküldöttet is, míg másnap
ugyanezt a napló már emlékiratnak titulálja.42 Olyanra is van példa, hogy a kifeje-
zések mintegy megfordulnak: az országgyûlés adott ki resolutiót, és a királyi bizto-
sok feleltek decretummal.43 1737-ben a concursus alkalmával a rendek rescriptumja a
királyi biztosok március 23-i reinsinuatoriumjára felelt. Kivételesen decretum a neve
III. Károly átiratának az országgyûléshez, magánlevele a nádorhoz pedig rescrip-
tum, a rendek a királyi biztos elõtt declaratiót tesznek, azok válasza rescriptum vagy
responsum.44 Szintén decretumként említették I. József levelét a nádorhoz 1708-ban.45
1741. május 22-én memoriálét, tehát emlékiratot intéztek a rendek Mária Teré-
ziához.46
5. A pannonhalmi fõapát részvétele a diétán
Magyarország egyetlen praelatus nulliusa a pannonhalmi fõapát volt, aki minden

nem közvetlenül a püspöki rendbõl következõ püspöki jogot gyakorolhatott egy
olyan terület felett, mely teljesen ki volt véve a megyéspüspök joghatósága alól.47
Emellett nyilvánvalóan megfelelt az 1608. évi koronázás utáni 1. artikulus feltételé-
nek (tehát királyi és õsi adományból bírt jószágot). Így a fõapátok a felsõtáblán fog-
laltak helyet mindaddig, amíg – valószínûleg tájékozatlanságból fakadóan – Pálffy
Mátyás fõapát 1646-ban a kortársak csodálkozására az apátok közé nem ült, s utód-
ja két további diétán is követte példáját. Nádasdy Ferenc országbíró közbenjárására
az esztergomi érsek javította ki a „hibát”, s a szentmártoni fõapát 1662-tõl ismét a
fõrendek közt foglalta el diétai helyét.48
Kétségtelen, hogy a fõapátok a 18. századi diétákon a felsõtáblán vettek részt,
már ha egyáltalán megjelentek. Betegsége miatt nem tudott elmenni az országgyû-
lésre 1764–65-ben Sayghó Benedek fõapát, õt ekkor a tihanyi apát képviselte.
(1728–29-ben viszont õ volt a bécsi úgynevezett skót bencések apátjának mint telki
apátnak a követe annak távollétében.) A rend eltörlésével összefüggésben 1790-ben
és 1792-ben nem kapott meghívót az országgyûlésre, de 1796-tól újra igen.49
Karner Egyed fõapát 1681-ben, majd 1708-ben is sikertelen kísérletet tett arra,
hogy a pálos generálissal szemben rangbeli elsõbbségének érvényt szerezzen.50
Göncz Celesztin fõapát folytatta a vitát 1709-ben, de a prímás ellene ítélt, méghoz-
* MOL A95 13. kötet. A királyi biztosok válaszát responsumnak nevezte egy napló 1728. augusztus
31-én is (700.484 125.).
** 700.501, tartalomjegyzék. Ezzel szemben esetleg csak 19. századi terminushasználat a diéta végzé-
seirõl, statutumairól beszélni, mint ezt Gyurikovits teszi: 700.489, tartalomjegyzék.
416 7. Függelék
zá a megelõzõ országgyûléseken érvényesülõ szokásra hivatkozva, hisz ezeken a
diétákon a pálosok generalis priorjai rangban mindig megelõzték a szentmártoni fõ-
apátokat. Sayghó fõapát 1722-ben felelevenítette a precedenciaigényt, a királyhoz
folyamodott, majd a prímáshoz, de az elhúzódó ügy végére a diéta berekesztéséig
sem került pont. 1728-ban Sayghó ismét elõhozta az ügyet, de a prímás újra vona-
kodott dönteni, s a nádor óvást emelt Esterházy Imre esztergomi érsek eljárása el-
len, így a dolog ennyiben maradt. 1770-ben Mária Terézia a püspököket megilletõ
„reverendus” címet adományozta a fõapátoknak.51 Ezzel – elvileg – végleg eldõlt a
precedencia kérdése a pálos generális rovására, de mint láttuk, a korszak utolsó két
diétájára a pannonhalmi fõapát nem is kapott meghívást. Ugyanakkor e méltóság
betöltõje azon kevesek egyike volt, akik a fõrendiház 1885-ös átszervezésekor is
megõrizték tagságukat.52
6. A zágrábi nagyprépost országgyûlési részvétele
A zágrábi nagyprépostnak az 1625. évi 61. törvénycikk mint vránai perjelnek adott
helyet a felsõtáblán. Az õ méltóságával kapcsolták ugyanis össze a johannita lovag-
rend magyarországi fõnökének, a vránai perjelnek a méltóságát, miután a rend meg-
szûnt és a perjelséget a törökök elfoglalták.* A Nagy Lajos óta létezõ vránai (másképp
aurániai) perjel pedig a Hármaskönyv szerint is az ország bárói közé tartozott.**
Valamilyen oknál fogva viszont nemcsak olyan diéta volt, mint az 1722–23. évi,
amikor nem találjuk a zágrábi nagyprépostot a résztvevõk közt,53 hanem olyan is,
mint az 1741. évi, amikor esetleg nem is kapott regálist, miként a nem arisztokrata
apátok és prépostok sem: a királyi meghívólevelek címzettjeinek felsorolásában
nem szerepel a többi felsõtáblai nem püspök egyházi méltóság (a váradelõhegyi
prépost, a szentmártoni fõapát, a pálos generális) mellett.54 Ennek sokféle oka le-
hetséges, s nem érinti a zágrábi nagyprépost törvényben rögzített jogát felsõtáblai
helyhez. Mindenestre a felsõtábla 1885. évi átszervezésekor a zágrábi nagyprépost
is fõrendiházi tag lett.55
Noha a törvény egyértelmû, ha a ténylegesen érvényesülõ szokás alapján akarjuk
meghatározni országgyûlési helyét, gondot okoz, hogy sokszor egyik táblán sincsen
jelen. Ugyanez igaz a váradelõhegyi prépostra és a pálos generálisra is. Példának
okáért a korszakot lezáró két diéta egyikén sem találunk az egyházi fõrendek közt
* Csizmadia: Bevezetés 206. A két méltóság egyesítésére Holub József szerint 1632-ben került sor
(Holub: La Formation 355.). A szövegkörnyezet azonban nem zárja ki azt az értelmezést sem, hogy a
közölt dátumot sajtóhiba torzítja el, mert a szövegbe 1625-nél nem késõbbi évszám illenék.
** Hármaskönyv II. rész 54. cím. Csizmadia imént idézett állításának helyessége mellett szól az
1625:61 tc.-hez a millenniumi Magyar Törvénytárban Kolosváry Sándor és Óváry Kelemen által fûzött
lábjegyzet, mely az aurániai perjel országbáróságára utalt a zágrábi prépost felsõtáblai megjelenése
kapcsán. Ezek szerint téves a Hármaskönyv Csíky Kálmán-féle kiadásának jegyzete, mely szerint a
vránai perjel és a zágrábi prépost méltóságának összekapcsolására 1803-ban került sor (lásd uo. 398.).
7. Függelék 417
egyetlen apátot vagy prépostot sem, csak püspököket.* Mindez késõbb II. József
rendelkezései következményeinek fokozatos felszámolásával természetesen meg-
változott.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Dianesevich Miklós zágrábi nagyprépost a 17.
század közepén precedenciapert indított a pálos generálisok ellen, mert az 1655. és
1659. évi diétákon a felsõtáblán elõtte, közvetlenül a püspökök után foglaltak he-
lyet. A felsõtábla 1659-ben viszont megerõsítette ezt a gyakorlatot, és igényét vissza-
utasította. A zágrábi nagyprépost ennek ellenére 1681-ben újra – s ismét csak siker-
telenül – megkísérelte, hogy elsõbbségét a pálosok generálisával szemben érvénye-
sítse.56 A viták mindenesetre világos bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a zágrábi
nagyprépost a 17. század közepén a felsõtáblán foglalta el országgyûlési helyét, és
feltehetõen így volt ez a 18. században is – amikor egyáltalán megjelent a diétákon.
Végül mint aurániai perjelnek az 1885. évi 7. törvénycikk továbbra is biztosította
helyét a fõrendek közt.
7. A premontrei helynök diétai megjelenése
Mivel a diétán 1712. június 30-án tárgyalt kérése57 sikerrel járt, az 1715. évi 73. tör-
vénycikk felsõtáblai helyet és szavazati jogot adott Walter Vince luci apátnak (abbas
Lucensis) és váradhegyfoki (váradelõhegyi) prépostnak (praepositus sancti Stephani
de Promontorio Varadiensi), a premontrei kanonokrend magyarországi helynöké-
nek (vice-generalis) és utódainak.58 Hogy ezt az articulust a gyakorlatban is alkal-
mazták, arra bizonyíték például a ciszterciták általános helynökének kérelme, mely
magának is ugyanilyen besorolást kér.59 Ugyanakkor mindez természetesen még
nem jelenti, hogy a premontreiek általános helynöke minden diétán megjelent vol-
na, hiányzik például az 1722–23. évi diétán megjelentek felsorolásából.60
Csizmadia Andor szerint a luci apát volt a törvény meghozatala idején a premont-
rei rend magyarországi vice-generalisa.61 Ennek oka, hogy I. Lipót 1697-ben az auszt-
riai perneci premontrei prépostnak adományozta a jászói és a leleszi prépostságokat.
1705-ben a váradhegyfoki prépostság is ezek mellé került. Mindezek 1710-ben adós-
ság fejében a morvaországi lukai (luci) apátságéi lettek. II. József 1787-ben feloszlatta
a rendet. Eddig az idõpontig a lukai apátság adta a prépostokat és a rendtagokat. A ki-
vételt a 1770-ben önálló prépostsággá szervezett Jászó jelentette. 1802-ben, az újjá-
szervezéskor I. Ferenc a jászóvári prépostságot állította vissza, hozzácsatolva a
leleszit és a váradhegyfokit. Ez utóbbi felsõtáblai helyét a jászói prépost örökölte.**
* Naponként-való viii. és uo. 1792. viii. Ami felmerülhet esetleg, hogy a felsõtáblai megjelenés jogával
rendelkezõ egyházi fõméltóságok talán gyakran voltak címzetes püspökök is, ezt azonban jelen kuta-
tás keretei közt nem tarthatom feladatomnak felderíteni.
** Szöllõssy: Szerzetesrendek 32–40. Ugyanakkor van olyan helységnévtár is, mely szerint a lucensis a
csehországi Zatec, németül Saaz helységre utal (Orbis Latinus 215., 389.).
418 7. Függelék
Ez az oka annak, hogy a fõrendiház átszervezésekor a jászói, nem pedig a várad-
hegyfoki prépost szerepel a püspökök, a pannonhalmi fõapát és az aurániai perjel
(azaz a zágrábi nagyprépost) mellett.*
A 18. századi diétákon mindenesetre a fõrendek közt jelent meg a luci apát mint
a premondtrei rend helynöke és váradhegyfoki prépost, éspedig nemcsak 1715-ben,
hanem – egy alább idézett forrás szerint – 1722–23-ban, sõt az 1764–65. évi diétán
is.62 A 9. függelékben elbeszélt eset az 1741. évi diétán mind a jászói, mind a leleszi
prépostot az alsótáblára helyezi, és 1751-bõl is van adatunk arról, hogy a jászói pré-
post az alsótáblán ült.63
A váradhegyfoki prépost az 1722–23. évi diétára meghívandók listáján az apátok
és prépostok közt volt feltüntetve.64 A végül megjelentek, illetve távol maradtak lis-
táján a premontrei rendnek a távollévõk közt szereplõ általános helynöke, Valmer
Vince luci apát szerepel.65 A lukai vagy luci apátok tehát az általunk vizsgált kor-
szak 1787 elõtti diétáin mind a premontrei kanonokrend általános helynökének
méltóságát, mind a váradhegyfoki prépost tisztét viselték, és joguk volt a felsõtábla
tanácskozásain részt venni. Így nem csoda, hogy 1751-ben egyenesen „luci prelá-
tus” szerepel a felsõtáblai résztvevõk egyik felsorolásában.66
8. A pálos generális a 18. századi diétákon
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk a pálos generálisnak megadja a diétai

megjelenés és szavazat jogát, de azt nem jelöli meg, hogy melyik táblán ülhet. Mol-
nár Szulpicz szerint az alsótáblán volt (illetve lett volna) a helye.67 A 18. századi
gyakorlat nem tûnik teljesen egyértelmûnek, bizonyítékaink sok esetben csak rá-
utaló jellegûek.**
A pálos generálist egy 1708. évi forrás68 a prelátusok közé sorolja, márpedig a lista
valószínûleg aszerint készült, hogy ki foglalt helyet a klérusból a felsõtáblán: az ér-
sekek, a püspökök, a pálos generális és a szentmártoni fõapát szerepelt rajta.
* Kovách Pál szerint a premontrei rend magyarországi helynöke nemcsak váradelõhegyi, de egyszer-
smind jászói és leleszi prépost is volt (Kovách Pál: A magyarhoni törvényhozás történeti vázolata. Sze-
ged, 1861. 47–48. Idézi: Melhárd: Somogyvármegye 10.). Jászóvári prelátusnak Kérészy is nevezi õt
(Kérészy: Rendi országgyûléseink 28.). Mindez tehát nem a 18. századi állapotra igaz, hanem csak
1802-tõl. Így van ez a rendi országgyûléseket általában leíró szakirodalom néhány további állításával
is: Lupkovics szerint a jászói prépost a felsõtáblán ült a pannonhalmi fõapát és a zágrábi nagyprépost
közt (Lupkovics: A magyar rendi 36.), és a Magyar Jogi Lexikon is a felsõtáblára teszi a pannonhalmi
fõapát és az aurániai perjel (tehát a zágrábi nagyprépost) közé (Magyar Jogi Lexikon III. 700.).
** Bán Péter egyértelmûen amellett teszi le a garast, hogy a pálos rend fõnöke az alsótáblán foglalt he-
lyet (Bán [szerk.]: Fogalomtár I. 29., 282.). Mezey Barna felsorolása általában helyes, ezért érdemel fi-
gyelmet, hogy nem említi a pálos generálist a felsõtáblán a pannonhalmi fõapát, a premontrei általá-
nos helynök és a zágrábi nagyprépost mellett. Talán igaza van (Mezey: Parlamentarizmus- és alkot-
mánytörténet 208.). Lupkovics sem említi felsorolásában a pálos generálist a felsõtáblán. (Lupkovics:
A magyar rendi 26.)
7. Függelék 419
1714-ben viszont – ritka adat – biztosan a felsõtáblán ült.69 1722-ben a megjelenésre
jogosultak sorában az egyháziak közt az érsekek, a püspökök és a szentmártoni
fõapát után következett a pálos generális, s õt követte a többi apát és prépost.70
(1722–23-ról találtam olyan forrásokat, melyekbõl hiányzik az adat a pálos generá-
lis megjelenésérõl,* de van forrás, amelybõl kiderül, hogy biztosan megjelent.71)
1741-ben viszont regálist kapott, és az a hely, ahol a felsorolásban szerepel, arra
utal, hogy a felsõtáblán volt az ülése: az arisztokrata apátok és prépostok név sze-
rinti felsorolása után a pálos generálist a váradelõhegyi prépost, a szentmártoni fõ-
apát és a jezsuita provincialis közt találjuk meg.72 Kolinovicsnak az országgyûlésen
megjelent rendeket elõszámláló felsorolásából ugyanez tûnik ki: a pálos generálist
az érsekek és püspökök után említi, a premontrei helynök és a szentmártoni fõapát
elõtt, utánuk következnek a prépostok, az apátok és a káptalanok követei.** Mind-
ezt végül megerõsíti az ülésrend: a hosszú asztal jobb oldalának végén az érsekek, a
püspökök, a szentmártoni fõapát után, a premontrei rend általános helynöke elõtt
ült a pálos generális.73
1751-ben viszont hiányzott a felsõtábláról: ott az érsekeket, a püspököket, a pan-
nonhalmi fõapátot és a luci prelátust (azaz a premontrei kanonokrend általános
helynökét) találjuk.74 Az sem egyértelmû, hogy 1764–65-ben hol ült a pálos generá-
lis: Kaprinai szerint a felsõtáblán,75 ami ismét biztos adatnak tûnik, de Csepreghy
Mihály naplója az alsótáblán említi a pálos generális képviselõjét.76 A vizsgált két
utolsó diéta résztvevõi közt sajnos nem volt feltüntetve a pálos generális, miként a
szentmártoni fõapát, a premontrei általános helynök és a zágrábi nagyprépost sem:
valószínûleg a jozefinista egyházpolitika folyományaként valamennyien távol ma-
radtak az 1790–91. és az 1792. évi diétáról.
Összességében úgy vélem, az adatok arra utalnak, hogy a pálos generálisnak szo-
kás adta joga volt a felsõtáblai üléshely, ha ezt a 18. században ritkán foglalta is el a
diétán. Külön kérdés a felsõtáblán belül az egyháziak közt elfoglalt helye. Erre néz-
ve azt mondhatjuk, hogy a 18. századi diétákon nem érvényesült egységes gyakorlat
(ahogy ezt a fenti szórványos adatok is illusztrálják). A zágrábi nagyprépost és a pá-
los generális, illetve a szentmártoni fõapát és a pálosok generálisa közti 17. századi
precedenciaviták részleteire nézve az 5. és a 6. számú függelék nyújt némi felvilágo-
sítást – az utóbbi konfliktus a 18. századra is áthúzódott. Ugyanakkor fontos jel,
hogy 1885-ben a másik két említett prelátussal szemben a pálos generális nem tud-
ta megõrizni helyét a fõrendek közt.77
* Az alsótábla 1722. évi katalógusa és az ott megjelentek listája sem nem tünteti fel a pálos generálist
(MOL A95 13. kötet 15–16., MOL N114 7. kötet 12–13., MOL N51 1. csomó, Fasc. O Series
dominorum iudicum tabularium, universorumque dominorum ablegatorum in domo regnicolarum, ad
praesentem diaetam per suam maiestatem serenissimam pro die 20 mensis junii anni 1722, in liberam
regiamque civitatem Posoniensem congregatum).
** Jóllehet késõbb az is kiderül, hogy Féher Pál pálos generális legalább részben távol volt a diétától,
mert távolléte esetére Gerdenics Pál atya volt képviseletével megbízva (Kolinovics 652., 654.).
420 7. Függelék
9. Egyéb egyháziak megjelenése a diétán a 18. században
Eckhart Ferenc egy 18. század eleji precedenciaügy kapcsán azt mondja, hogy az
apátok és a prépostok közül a pannonhalmi fõapáton és a zágrábi nagypréposton
kívül a felsõtáblán foglalt helyet a pozsonyi és a szepesi prépost is.78 Az általam fel-
dolgozott források alapján ezt nem tudom megerõsíteni.*
1708-ban mind a ketten kaptak ugyan országgyûlési meghívót, ahogy mellettük
még négy másik prépost, öt apát és a pannonhalmi fõapát is,79 de ebbõl még nem
derül ki, hogy végül melyik táblán ültek, amennyiben egyáltalán megjelentek. A la-
banc diéta résztvevõi közt80 a szepesi a prépostok sorában szerepel, nem a prelátu-
sok között, mint a pálos generális és a szentmártoni fõapát. (Legfeljebb azt vethet-
nénk ez ellen, hogy a zágrábi nagyprépost hasonlóképp nincs kiemelve, noha az õ
felsõtáblai tagsága törvényi alapokon nyugodott, azaz ez még nem perdöntõ bizo-
nyíték Eckhart véleménye ellen.) 1714-ben sem a pozsonyi, sem a szepesi prépost-
tal nem találkozunk sem a felsõ-, sem az alsótáblán.81 Az 1722–23. évi országgyûlés
alsótábláján megjelenésre jogosultak listáján négy prépost van feltüntetve, de nem
szerepel sem a szepesi, sem a pozsonyi,82 amitõl persze még ülhettek a felsõtáblán.
Az alsótáblán ekkor ténylegesen megjelentek sorában összesen kilenc préposttal ta-
lálkozunk, de pozsonyi és szepesi nem volt köztük.83 Kolinovics Gábor az 1741. évi
országgyûlés résztvevõi közt említ öt prépostot, akik közül szerinte a zágrábit illeti
meg kiváltság alapján a felsõtáblai megjelenés joga.84 1764–65-ben mindössze há-
rom prépost szerepelt a megjelentek közt, de a pozsonyi és a szepesi nem volt ott.85
1790–91-ben és 1792-ben mindkét prépost hiányzott a névsorból, de ez kérdésünk
szempontjából a jozefin évtizedet követõen nem perdöntõ körülmény. Láttuk,
hogy ugyanez érvényes a biztos felsõtáblai hellyel rendelkezõ zágrábi nagyprépost
vagy a pannonhalmi fõapát esetében is.86
A kérdés tehát, hogy a pozsonyi és a szepesi prépost az alsó- vagy a felsõtáblán
volt-e megjelenésre jogosult az általunk vizsgált diétákon, részben nem dönthetõ
el, hisz sok diéta esetében nem tudjuk, ki vett részt a felsõtábla munkájában, illetve
a fõrendek összetétele egy-egy diétán belül is erõs fluktuációt mutatott, így nem
zárhatjuk ki teljes bizonyossággal a szepesi és a zágrábi prépost felsõtáblai megjele-
nését, noha egyetlen adat sem erõsíti meg – ezért nem tudom osztani ebben a kér-
désben Eckhart véleményét. Másfelõl a felvetés jórészt akadémikus, mert néha biz-
tosan nem jelent meg egyik táblán sem a két prépost.
Bónis György szerint az apátok és prépostok csak akkor ültek az alsótáblán, ha
nem voltak arisztokraták.87 Ugyanebben az értelemben ír Wellmann Imre is.88 Ezt a
nézetet erõsíti meg Kolinovics, aki szerint a „fõrendi családból származó prépos-
tok” 1764–65-ben a felsõtáblánál ültek.89 A fõpapok alább részletezendõ preceden-
* Még a tárgyalt korszak kezdete elõtt, az 1681. évi soproni országgyûlésen az érsekeken és püspökö-
kön kívül csak a pálos generálist és a szentmártoni, azaz pannonhalmi fõapátot sorolták be a prelátu-
sok közé (Acta Comitialia Soproniensia 59.).
7. Függelék 421
ciavitái és az idézendõ 18. századi adatok miatt ezt a nézetet mégsem tudom mind-
végig érvényesülõ, általánosan érvényes elvként elfogadni, ám nagyon sok esetben
ez volt a helyzet. Ellenpélda, hogy 1714-ben gróf Zichy Pál volt az esztergomi káp-
talan egyik képviselõje, gróf Esterházy Imre pedig prépostként ült az alsótáblán.90
1722-ben két másik arisztokrata, gróf Berényi Zsigmond apát és báró Simerspergh
Zsigmond prépost foglalt helyet az alsótáblai klérus soraiban.91 1764–65-ben Csep-
reghy Mihály diáriuma szerint a felsõtáblai üléseken nem vett részt arisztokrata
apát vagy prépost.92
Másrészt viszont 1712-ben a felsõtábla egyik küldöttségét Erdõdy Gábor eszter-
gomi nagyprépost vezette,93 ami azt jelenti, hogy a felsõtáblán foglalt helyet. Ez
Bónis és Wellmann tézise mellett szól, hiszen Erdõdy Gábor arisztokrata voltához
nem fér kétség. 1722-ben megjelent egy gróf apát, valamint Zichy Károly apát, aki-
rõl nem mondja a forrás, hogy gróf lenne, de ez tulajdonképpen nincs kizárva,* s
„D. B: Zenthner” vaskai apát, aki akár báró is lehetne, bár annak címét nem
D[ominus] B[aro], hanem L[iber] B[aro] formában volt szokás megadni.94 S egy
másik forrásban valóban báróként találkozunk Zentnerrel: ez a felsõtáblán megje-
lent fõpapok közt, a lista végén említi, az érsekek, püspökök, a szentmártoni fõapát
után szerepel, de nem egymagában, hanem gróf Zinzendorf Lajos Fülöp pécs-
váradi apáttal és Tahy leleszi préposttal egyetemben. Ráadásul a meg nem jelenõ,
de maga helyett követet sem küldõ gróf Csáky Miklós szentjobbi apát nevét is itt
említik.95 Tahy, mint nemsokára látni fogjuk, királyi táblai prelátusi tisztsége miatt
ülhetett a felsõtáblán, de a másik kettõ, illetve három említésére csak egyetlen ok le-
hetséges: hogy nemcsak apátok, de arisztokraták is.
1741-ben a regálist kapó bárók közt van Patachich Ádám apát. Ebbõl lehet arra
következtetni, hogy helyet is köztük foglalt, de ezt biztosan nem tudhatjuk. Fõleg
mert ugyanebben a kategóriában találjuk Klobusiczky Ferenc püspök nevét is, aki
valóban hiányzik a püspökök közül, de valószínûtlen, hogy nem köztük ült, ha je-
len volt. Ugyanez a forrás a személyre szóló regálist kapó személyek egyes kategó-
riái (országbárók, érsekek, püspökök, grófok, bárók**) után mint „egyebeket” felso-
rol hét arisztokrata prépostot (köztük a pozsonyit és a szepesit), valamint apátot,
továbbá megemlíti a váradelõhegyi prépostot, a szentmártoni fõapátot, a pálos ge-
nerálist és a jezsuita provincialist.96 Feltûnõ, hogy eszerint a nem fõnemes apátok és
prépostok nem kaptak regálist. Ugyanakkor ebbõl még nem derül ki, hogy a sze-
mély szerint meghívott arisztokrata apátok és prépostok melyik táblánál foglaltak
helyet. Kolinovics beszámol két apátról, akik 1741-ben a felsõtáblánál ültek. Közü-
lük az egyik biztosan fõnemes volt.97
* A grófi ág genealógiája hiányos, mondja Nagy Iván (Nagy I.: Magyarország családai XII. 369.). Csa-
ládtörténetében nem található Zichy Károly apát, sõt olyan Zichy Károly sem, aki ekkor élt volna (uo.
370–395.).
** Fõispánok nincsenek külön, koronaõrök egyáltalán nem, s az udvari fõméltóságok az országos fõ-
méltóságokkal együtt szerepelnek.
422 7. Függelék
Ezekkel az egyedi esetekkel szemben azonban a diéta általános érvénnyel is ki-
mondott egy szabályt, méghozzá ugyanezen a diétán, éspedig ellenkezõ értelem-
ben. 1741. július 23-án zajlott az a vita, amelybõl a legtöbb információt kaphatjuk
az arisztokrata apátok és prépostok diétai ülésérõl. A leleszi prépost, gróf Kaunitz
Károly Ferenc* kérelmezte, hogy a mágnások közt kapjon helyet az országgyûlé-
sen. Kérelmét a következõ indokokkal támasztotta alá: 1. mágnás, 2. birtokos pré-
post, és ez szerinte önmagában is elég a felsõtáblai üléshelyhez, valamint 3. a leleszi
prépost régtõl bevett szokás szerint a fõrendek közt foglal helyet. Kérését az alsó-
tábla arra hivatkozva utasította el, hogy az 1687. évi 10. törvénycikk az apátok és a
prépostok számára születésükre való tekintet nélkül az alsótáblán biztosít helyet.
Kaunitz elõdje, Tahy prépost királyi táblai prelátus is volt, ezért ült a fõrendeknél,
ráadásul az elõzõ országgyûlésen a leleszinél nem alábbvaló jászói prépost a ren-
dek közt foglalt helyet. Erre kötelezik a kérelmezõt is azzal, hogy távol maradnia
törvénybe ütközõ cselekedet lenne. A felsõtábla ezt az érvelést elfogadta, csak azt
kérte az alsótáblától, hogy az utolsóként említett mozzanatról tájékoztassák a
grófot.**
Láthatóan nem volt nyilvánvaló dolog az arisztokrata apátok és prépostok felsõ-,
illetve alsótáblához tartozása: a döntést az alsótábla egyetlen precedensre és a
decretumra hivatkozva hozta meg, más magyarázatot adva a kérelmezõ által emlí-
tett, szintén egyetlen esetre. Vagyis az arisztokrata apátok és prépostok országgyû-
lési megjelenése viszonylag kivételesnek mondható. Amit még érdemes itt megje-
gyezni: úgy tûnik, hogy a királyi táblai prelátus tisztsége viszont (vagy csak egyes
esetekben?) felsõtáblai megjelenésre jogosított fel egy prépostot. (Tahy leleszi pré-
post valóban a felsõtáblai klérus közt szerepelt egy 1722. évi felsorolásban.98)
Ugyanezen az országgyûlésen történt, hogy 1741. szeptember 9-én az alsótábla
visszautasította a ciszterci rend általános helynökének, Bécsben a Szent Kereszt,
továbbá Szentgotthárd apátjának a folyamodványát. Róbert apát azt kérte, hogy he-
lyét a fõrendek közt jelöljék ki, miként azt a premontrei rend általános helynökével
az 1715. évi 73. törvénycikk megtette. Az alsótábla visszautasította érvelését: egy-
részt a premontrei kanonokrend, a cisztercita pedig nem, másrészt (és fõleg) a klé-
rus helye az alsótáblán van, az ott ülõ apátokra nézve sérelmes lenne, ha a kérelmet
elfogadnák. Az ügy a status quo fenntartása mellett maradt függõben.99
A jezsuiták képviselete is említhetõ: a provincialis 1741-ben a regálist kapók név-
* A forrás a Kunitz vezetéknévalakot használja. Ilyen nevû nemesi családot Nagy Iván családtörténeti
lexikonja nem ismer, de nagyon könnyen lehet, hogy a híres és 1647-ben egy ágában honfiúsított
Kaunitz család egyik tagjáról van szó. Az 1700-ban birodalmi grófi címet nyert János-Vilmosnak
Nagy Iván csak egy gyermekét említi, János-Adolfot, a késõbbi leszármazók közös õsapját, de távol-
ról sem elképzelhetetlen, hogy volt egy testvére, aki prépost lett (Nagy I.: Magyarország családai
VI. 127.).
** 700.478 256–260. Nem egészen világos, hogy a követküldés csak késõbb lett bevett alternatíva, vagy
már ekkor is Kaunitz gróf rendelkezésére állt. Én az utóbbit tartom valószínûnek. Egyébiránt a jászói
és a leleszi prépostról részletesebben lásd a 7. függeléket!
7. Függelék 423
sorában az arisztokrata apátok, prépostok és a váradelõhegyi prépost, a szentmár-
toni fõapát, továbbá a pálos generális után található,100 ami arra utalhatna, hogy õ is
a felsõtáblán foglalt helyet, noha a jezsuitáknak, a rend két képviselõjének 1715
után egy articulus jelölt ki az alsótáblán helyet.
A szabály tehát a fõnemes apátok és prépostok alsótáblai megjelenése, ha ez nem
lehetett is nagyon gyakori, és ezen csak ritkán s törvényi alapon változtattak. De
hiába a világos szabály, ha a gyakorlatban igen sok a példa a megsértésére. Ráadásul
vannak esetek, melyeket nem magyaráz sem a szabály, sem a szabályt megsértõ, de
érthetõ alszabály. Nem volt fõnemes Engelmayer Sámuel egri prépost, aki 1751.
május 6-án a felsõtáblai küldöttség szószólójaként lépett fel, tehát valamilyen oknál
fogva nyilvánvalóan a felsõtáblán foglalt helyet.101 Hogy miért, erre vonatkozóan
semmiféle utalást nem találtam.
10. Az ország bárói és a koronaõrök
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk csupán bárókról beszél, nem részletezi,
hogy pontosan kikrõl. Nem így a Hármaskönyv, amely szerint az ország bárói, más
néven a zászlósurak a következõk: a nádor ([comes] palatinus); az országbíró (judex
curiae regiae); a dalmát-horvát-szlavón bán (Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae
banus); az erdélyi vajda és a székelyek ispánja (wajvoda Transylvanus et Siculorum
comes); a szörényi bán (banus Zewriensis); a királyi és a királynéi tárnokmester
(thavernicorum regalium/reginalium magister), ajtónálló- (vagy fõajtónálló-) mester
(janitorum regalium/reginalium magister), pohárnok- (vagy fõpohárnok-) mester
(pincernarum regalium/reginalium magister), asztalnok- (vagy fõétekfogó-) mester
(dapiferorum regalium/reginalium magister), lovász- (vagy fõlovász-) mester (agazo-
num regalimum/reginalium magister); továbbá a temesi (comes Themesiensis) és a
pozsonyi gróf (comes Posoniensis).102
Közülük a szörényi bánnal, valamint az erdélyi vajdával és a székelyek ispánjával
a 18. században nem találkozunk, és az udvari tisztviselõk közül Lendvay Ignác-
nak Fallenbüchl Zoltán által kiadott méltóságkönyve csak a királyiakat említi:* a
fõlovászmestert, a fõétekfogó-mestert, a fõajtónálló-mestert és a fõpohárnokmes-
tert. Werbõczy méltóságsorához képest viszont új szereplõ a királyi fõudvarmester
(curiae regiae magister) és a fõkamarás (cubiculariorum regalium magister).103 Haj-
nóczy rá is mutat, hogy nekik semmiféle tételes törvény nem ad országgyûlési ülés-
és szavazati jogot. Másrészt viszont az ország báróinak körét törvény nem szabja
meg, csak a Hármaskönyv, a törvényi utalások pedig nem ellentmondásmentesek.
Maga Hajnóczy említi, hogy az 1687. évi 10. törvénycikk a Hármaskönyvvel ellen-
* Bár az Iványi Emma által közölt méltóságsor szerint voltak a 18. század elején királynéi tárnokmes-
terek is (Esterházy Pál 401.). Az országbárók listáját tekintve további problémát jelentenének az egy-
kori déli határvidék bánjai, de mivel ennek nincs gyakorlati jelentõsége, ettõl itt eltekintek.
424 7. Függelék
tétben kizárja az ország bárói közül a pozsonyi grófot, mégis ugyanazt a helyet jelö-
li ki számára, mint azoknak.104 Lakitsnál és Schwartnernél is szerepel az ország-
bárók sorában a fõudvarmester és a fõkamarás.105 Érdekes módon az országos és az
udvari fõméltóságok 1714. évi felsorolásakor herceg Esterházy Mihály fõudvarmes-
tert a többiek után mint rendkívüli zászlósurat említik.*
A Werbõczy listájában szereplõ temesi gróf érdekes módon, mintegy másodlago-
san felbukkant a tárgyalt korszak végén. A nem sokkal korábban reinkorporált
Temes vármegye fõispánja 1791. január 9-én bejelentette igényét a temesi gróf kö-
zépkor végi jogaira. „Németh János Itelõ Mester M. Báró Splényi Jósef Temesi
Grófnak a’ végre bé-adott Instántióját el-olvasta, hogy az Ország Zászlós Urai kö-
zött számára az Ország Rendjei helyet rendelni méltóztassanak, mert ámbár a’
Temesi Grófnak hajdani hívatalbéli Jussai mostani idõben nem világosok, azt
mind-azon-által több rendbéli Törvények mutattyák, hogy ezen Méltóság minden-
kor az Ország Zászlós Tisztségei közzé számláltatott.” A felmerülõ problémák mi-
att azonban a házszabály létrehozatalára kirendelt bizottság elé utalták a kérdést.106
A szabad királyi városok egyik csoportjának a fõbírája, a tárnokmester 1723-ban a
Helytartótanácsban és a hétszemélyes táblán is helyet kapott,107 ezért valóban indo-
kolt kiemelni az udvari méltóságok döntõen puszta címet birtokló körébõl.** Van-
nak viszont adatok, amelyek a tárnokmestert nem a nádor, az országbíró és a horvát
bán társaságában láttatják, hanem az udvari fõméltóságok közé sorolva, vagy egy-
szerûen „a többi mágnás, gróf és báró” sorában.108 A magam részérõl, ha nem kizá-
rólagosan is, de az általánosan érvényesülõ gyakorlatnak megfelelõen országos fõ-
méltóság viselõjének tekintem a tárnokmestert, s emellett szól például az a késõbb
ismertetendõ vita, mely a felsõtáblai elnöklést illetõen a bán és a tárnokmester vetél-
kedésével zajlott.109
Tomka-Szászky János földrajzkönyvének 1750. évi elsõ kiadásában nem részle-
tezte, kik az ország bárói, de a Severini János készítette második kiadásában (1777)
ehhez a részhez kiegészítés került, és felsoroltatott a nádor, az országbíró, a bán, a
tárnokmester, a fõpohárnokmester, a fõétekfogó-mester, a fõlovászmester, a fõka-
marás, a fõajtónálló-mester, a fõudvarmester, a nemesi testõrség kapitánya (Capita-
neus [Nobilis] Turmae Praetorianae) és a pozsonyi gróf.
A magyar nemesi testõrség kapitányát az 1765. évi 6. törvénycikk emelte az or-
szág bárói közé. A fõméltóságok sorában a testõrkapitány a tárnokmester és az ud-
vari méltóságok közé ékelõdött, s a sor végén szerepelt még a két koronaõr.110 Ez
* 700.504 1–2. Itt meg sem említõdnek a koronaõrök és a pozsonyi gróf, és a fõispánok sincsenek kü-
lön csoportként feltüntetve. Hasonlóképp van ez az 1741-ben regálist kapottak listáján is (700.482
233–235.)
** Õt Wellmann Imre is az országos fõméltóságok szûk körébe sorolja a nádor, az országbíró és a bán
társaságában (Wellmann: Rendi állás 273.). A Magyar Jogi Lexikon nagy és kisebb zászlósurakat kü-
lönböztet meg, és a nagyok közé sorolja a tárnokmestert – a nádor, az országbíró és a bán után – míg a
kisebbek az udvari fõméltóság-viselõk és a királyi testõrség kapitánya lennének (s nincs említés a po-
zsonyi grófról) (Magyar Jogi Lexikon VI. 1145.).
7. Függelék 425
utóbbiak hivatalát az 1464. évi 2. törvénycikk létesítette.* Õk a nádorhoz hasonlóan
a diéta által választott tisztségviselõk voltak, s az országgyûlésen zászlósurakként
vettek részt, noha a fenti felsorolások egyike-másika nem említi õket ilyenként. A
koronaõröknél az udvari fõméltóságok is elõkelõbbek voltak: amikor gróf Grassal-
kovich Antal koronaõrbõl királyi fõlovászmester lett, ez promotio volt.111
A pozsonyi grófság Engel Pál szerint a honor intézményének utolsó maradványa,
a pozsonyi fõispáni és várkapitányi tisztség örökös egyesítése és a vele járó várura-
dalom volt.** Gróf Pálffy Károlyt a kancellár 1751. április 28-án iktatta be a pozso-
nyi fõispán és várkapitány tisztségébe,112 azaz a középkori intézmény a 18. századot
is megérte. A magyar rendek listáján 1792-ben „Pozsony várának fõ kapitánya” né-
ven szerepel a tisztség. Lakits György Zsigmond államjogi munkájában a 18–19.
század fordulóján azt írja, hogy a pozsonyi (fõ-) ispán országbáróságát az 1687. évi
10. törvénycikk kétségessé tette, de 1790 óta újra baro regni a pozsonyi gróf.113 Még
1885 után is a fõrendek közt szerepelt.114
Egyetlen olyan adattal találkoztam – Esterházy Pál nádor értelmezésével a négy
rendrõl –, amely az egyébként a mágnások közé sorolt fõispánok közül a pozsonyi
fõispán mellett Trencsén megyéét is kiemeli, és az ország bárói közé sorolja.115
11. Fõispánok a diétákon
Az örökös (perpetuus) és örökletes (hereditarius) fõispánokat elvileg el lehet különí-

teni – az elõbbiek valamely egyházi vagy világi méltósággal jártak, míg az utóbbiak
rangja családon belül öröklõdött116 –, a 18. században ezt mégsem tették meg.117 En-
nek oka egyszerûen abban keresendõ, hogy az örökös fõispánok a precedenciasor-
ban már amúgy is elõbb szereplõ zászlósurak vagy püspökök voltak. Az 1608. évi
koronázás utáni 1. törvénycikk nem szól külön róluk.
Az 1687. évi 10. törvénycikk nem sorolja fel õket az ország bárói között, de úgy
vélem, hogy a 18. században mindig az országos és udvari fõméltóságok, tehát a
zászlósurak után, a koronaõrökhöz hasonlóan külön csoportban említett fõispánok
nem a mágnásokhoz tartoztak, hanem a barones csoportjába. Wellmann Imre ha-
sonlóképpen az országos és az udvari fõméltóságokon kívül a pozsonyi grófot, a
személynököt, a két koronaõrt, a fõispánokat és a királyi tanácsosokat is a barones
kategóriájába sorolja, s magnatesen a nem hivatalviselõ fõurakat érti.*** Ez az értel-
* Az 1498:25. tc. arról rendelkezik, hogy ne fõpapok, hanem kizárólag világiak õrizzék a koronát, az
1500:23. tc. két világi úr választását írja elõ e célra.
** Engel: Honor 267. A pozsonyi gróf méltóságát Bónis György a német õrgrófokéhoz (Markgraf) ha-
sonlítja (Bónis: Die ungarischen Stände 297.).
*** Wellmann: Rendi állás 273–274. A személynökrõl õ is megjegyzi, hogy formailag nem tartozott
ide, s ami a királyi tanácsosokat illeti, a köznemes királyi tanácsosokat az alsótáblán szerepelteti (uo.
278.). Itt tehát csak a fõrangúakra gondol, a nemesi testõrség kapitányát pedig tanulmányának a 18.
század elejére való korlátozása miatt nem említi. Én, mint már volt róla szó, a 18. századi diétákon
426 7. Függelék
mezés nem az egyetlen lehetõség: Hajnóczy például az ország báróit és a fõispáno-
kat a mágnások alcsoportjainak tartja.118 Lakits beszél a „mágnás” terminus tágabb
értelmérõl, mely szerint az országbárók és a két koronaõr is mágnás, illetve valódi,
szûkebb értelmezésérõl, mely szerint azok a hercegek, grófok és bárók a mágnások,
akik nem hivatal szerint bárók.119 Lakits szerint tehát a fõispánok a mágnásokhoz
tartoztak. A bemutatás egyértelmûsége érdekében azonban a magam részérõl
Wellmannt követem, azaz a hivatalviselõ fõurakat a barones regnitõl megkülönböz-
tetve értem baronesen, de a források domináns szóhasználatához közelítve a fõispá-
nokat az országbáróktól külön tüntetem fel.
A fõispánok mellett természetesen felsõtáblai tagság illette meg az õket (legalábbis
elvileg) idõlegesen helyettesítõ adminisztrátorokat is. (Róluk lásd még a 13. függe-
léket!)
12. Köznemes királyi tanácsosok
1608-ban a felsõtáblán kaptak helyet a köznemes királyi tanácsosok is. A felsõtábla

világi tagjai közti precedenciát szabályozó 1687. évi 10. articulus említi a „tanácsos
urakat”, akik a fõispánok után utolsóként következnek. (A hivatalt nem viselõ mág-
násokról nem esik szó.) Nyilvánvalóan ekkor még voltak köznemes királyi tanácso-
sok is, és az 1608. évi rendelkezésnek megfelelõen a felsõtáblán is ültek, de a 18.
századi diétákon velük már nem lehet találkozni. Hajnóczy szerint ennek az az
oka, hogy az 1608-ban és 1687-ben, a releváns törvények meghozatalakor még léte-
zõ tanács addigra megszûnt.120
Kaprinai István közli egy meg nem nevezett egyházi küldött levelét az 1764–65.
évi diétáról,* aki viszont azt mondja, hogy a felsõtáblán ültek „consiliarius urak”,
méghozzá „koruk szerint”. Az a kitétel, hogy „koruk szerint” foglalták el helyüket
az asztalnál, azt valószínûsíti, hogy az anonim tudósító nemcsak az 1608. évi tör-
vényt idézte – ami megtörténhetett volna, hiszen maga az alsótáblán foglalt helyet,
s azt ismerhette igazán behatóan –, hanem valóban voltak még a felsõtáblán királyi
tanácsosok. Mindazonáltal ezek az általa említett királyi tanácsosok az ülésrend ál-
tal világosan tükrözött precedenciát illetõen a (fal mellé szoruló) mágnások elõtt
álltak – azaz ültek –, s azt sem mondja róluk az ismeretlen káptalani követ, hogy
nem találkoztam a királyi tanácsosság jogán megjelenõ köznemessel sem a felsõ-, sem pedig az alsó-
táblán. (Ha Wellmann a köznemes királyi tanácsosokat az alsótáblán tünteti fel, akkor a felsõtáblán
az ott amúgy is megjelenésre jogosult fõrangú királyi tanácsosok legfeljebb külön csoportban szere-
pelhettek az ország báróinak utolsó alcsoportjaként a mágnások elõtt. Noha én ilyen alcsoport feltün-
tetésére nem láttam példát, a logika nem idegen a kortól, hisz alább idézek egy olyan bontást is, amely
– minden törvényi alap nélkül – a mágnások elé helyezi a katonai rangot viselõ arisztokratákat. A köz-
nemes királyi tanácsosokról lásd a következõ függeléket!)
* Kaprinai 312–313. Az illetõrõl csak annyit mond, hogy követ volt a pozsonyi országgyûlésen. Egy
megjegyzése arra utal, hogy szerzetes, mert a pálos generális helyével kapcsolatban azt mondja: „az én
rendemnek” elõkelõbb hely járna (uo. 312.).
7. Függelék 427
köznemesek lettek volna. Szinte biztosan királyi tanácsosi címmel rendelkezõ
arisztokratákról van szó, akiket ezért a mágnások (pontosabban a hivatalt nem vi-
selõ arisztokraták) elé helyeztek. Emellett szól a következõ tény is: a diéta 1722. jú-
nius 20-án küldöttséget menesztett Bécsbe, melyben a felsõtábla 42 küldötte közt a
fõispánokat követve hét királyi tanácsos is szerepel. Valamennyien grófok voltak.*
Másfelõl az 1764–65-i diéta horvát alsótáblai követei esetében mindegyiknél fel-
tüntetik, hogy tanácsos: van köztük egy határõrvidéki ezredes, az albán (vice-ba-
nus), egy ítélõmester és még egy negyedik, akik valamennyien tanácsosok, s mind
az alsótáblánál foglalnak helyet. Ez a tanácsosi cím már nem azonos fajsúlyú az
1608. évivel, s átmenet II. József korához, melyben már minden alispán megkapta a
királyi tanácsosi címet. De ennek viselõire már láthatóan nem vonatkoztatták az
1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikknek a (köz-)nemes királyi tanácsosok diétai
részvételi jogára vonatkozó rendelkezését. A 18. századi országgyûléseken ilyen
címmel megjelenõ résztvevõvel egyáltalán nem találkoztam.**
13. Köznemesek az ország bárói és a fõispánok közt
Noha a felsõtáblán döntõen arisztokraták foglaltak helyet, köznemesekkel is talál-

kozhatunk, éspedig nemcsak egyházi fõrendként. Akár zászlósurak is lehettek.
Erre példa Szentiványi Ferenc, aki az uralkodó hosszú és különösen lojális szolgá-
latában eltöltött pályafutása betetõzéseképpen lett tárnokmester, majd 1802-ben
országbíró, azaz baro ex officio anélkül, hogy fõnemesi rangot viselt volna.*** A 18.
század végén Szentiványit az országbírói méltóságban közvetlenül, a tárnokmeste-
riben majdnem közvetlenül megelõzõ Végh Péter is köznemes volt.121 A 18. század
túlnyomó részében – 1789 elõtt – azonban ilyen eset nem fordult elõ, köznemessel
zászlósúri méltóságban nem találkozhatunk.+
Komoly számban találunk viszont köznemeseket a felsõtáblán fõispáni, illetve
adminisztrátori minõségben: az elsõ köznemes fõispánt Mária Terézia nevezte ki
* Megjegyzem, hogy ez a felsõtáblának a szokásosnál részletesebb bontása, hisz a megszokott kategó-

riákon kívül itt a hadseregben szolgálatot teljesítõ arisztokraták is külön csoportként voltak feltüntet-
ve. MOL N51 1. csomó Fasc. O Cathalogus dominorum dominorum; ad sacratissimam caesarem et
regiam maiestatem, dominum nostrum clementissimum; ex quator Regni Ungariae, inclytis statibus
ablegatorum. Ugyanezt lásd: 700.486/1 49–52.
** Az 1608:k.u.1. tc.-kel ellentétben a felsõtábla nem egyházi és mágnás részének ülésrendjét szabályo-
zó 1687:10. tc. már nem „nemes királyi tanácsosokról”, hanem csak „királyi tanácsosokról beszél”. Ez
talán azt jelenti, hogy ez a méltóság ekkor már a diétán nem a köznemesek felsõtáblai megjelenésének
jogcíme volt, hanem ürügy az arisztokraták egy csoportjának kiemelésére a mágnások tömegébõl.
*** Praznovszky: A Szentiványiak gazdálkodása 133–134. Tárnokmesterré válásának idõpontját
Nagy Iván 1798-as adatával (Nagy I.: Magyarország családai X. 639.) szemben a Méltóságkönyv alap-
ján Fallenbüchl Zoltán 1797. október 21-re teszi (Fallenbüchl: Magyarország fõméltóságai 81.).
+ Ha a bánt 1709-ben helyettesítõ Keglevich Pétert (Fallenbüchl: Magyarország fõméltóságai 75.)
nem számítjuk.
428 7. Függelék
Zágráb vármegyében 1756-ban,122 majd 1792-ben a felsõtáblán helyet foglaló 34 fõ-
ispánból már 9 nem volt fõnemes (azaz 28 százalékuk), vagyis a köznemes világi
fõrendek száma a század végén már nem elhanyagolható. Szentiványi Ferenc már
1792-ben is a felsõtáblán vehetett részt a diétán Sáros fõispánjaként.123
Az adminisztrátori tisztség fõleg a század második felében és majd a 19. század-
ban tesz politikai jelentõségre szert, a 18. század elején még nem juttatott közne-
meseket a felsõtáblára: 1722-ben két adminisztrátor volt jelen a fõispánok sorában,
s egyikük sem volt köznemes.124 1792-ben viszont Pogány Lajos már Bereg admi-
nisztrátoraként a felsõtábla tanácskozásain vehetett részt.125
14. A társországok diétai képviselete
Az 1625. évi 61. törvénycikk szövegébõl kitûnõen Dalmácia, Szlavónia és Horvát-

ország követek általi képviselete az országgyûlésen korábbról eredeztethetõ gya-
korlat. A kapcsolt részeknek legalább három követük volt, akik közül legalább kettõ
(mert többes szám utal rájuk) maradt a rendek közt, s egynek az articulus a felsõtáb-
lán biztosított helyet.* Ezeket a követeket a szábor delegálta a diétára. A horvát tar-
tománygyûlés nem mutatta fel az országgyûlés ismérveit: nem alkotott törvénye-
ket, nem szavazott meg adót, nem itt koronázták az uralkodót. A horvát vármegyék
követei is Pozsonyban (illetve Budán) jelentek meg a magyar országgyûlésen, és az
ott hozott törvények voltak érvényesek Horvátországra is. Bár ha azt tekintjük,
hogy kik jelentek meg rajta, a szábor valóban a diétára emlékeztetett, de több lénye-
gesebb vonásában a magyarországi megyegyûlésekkel egyezett meg: congregatió-
nak nevezték, statútumokat alkotott, gyakran és 1765 után is ülésezett (amikor a
diétát már nem hívta össze az uralkodó).** A kérdéssel behatóbban foglalkozó
Wolfgang Kessler szerint a három horvát vármegye 1761-ig de facto minden rendi
ügyet a tartománygyûlésen tárgyalt meg. Ennek döntései a diétai eljáráshoz hason-
lóan uralkodói beleegyezést kívántak meg.126
* Holub József szerint ez az articulus rögzítette azt a 16. század második fele óta követett gyakorlatot,
hogy Dalmát-, Horvát- és Szlavónország egyik követe a felsõtáblán, a többi három pedig az alsótáblán
foglalt helyet (Holub: La Formation 355.). Én inkább azt olvasom ki a szövegbõl, hogy a felsõtáblai
képviselet ekkortól datálódik, noha a szövegben valóban csak annyi áll, hogy „Hasonlóképpen a
szlavonországi követek közül egynek a mágnások között szavazata legyen…”, s a megelõzõ mondat
„mostantól kezdve” kitétele esetleg csak arra a mondatra, azaz a zágrábi nagyprépost felsõtáblai tagsá-
gára vonatkozik. A másik probléma Holub állításával kapcsolatban az, hogy vajon ki a harmadik alsó-
táblai követ a közismert kettõ mellett. A horvát ítélõmester alsótáblai országgyûlési jogait késõbb rög-
zíti törvény, a túrmezei kerület grófjáról egyáltalán nem szól törvény, felmerülhet az albán (vice-
banus) személye – azaz végsõ soron bármelyikük lehet a titokzatos harmadik.
** Ember: Az országgyûlések 434. Vele azonos értelemben foglal állást Péter K.: Az erdélyi ország-
gyûlés 16. Máriássy szerint a szábor fõleg a magyar országgyûlés által hozott törvények végrehajtá-
sáról intézkedett, s alig volt több joga egy megyegyûlésnél (Máriássy: A magyar törvényhozás
16–17.).
7. Függelék 429
1708-ban három követ kapott instrukciót a szábortól: Illiasich Jakab és Uzullián
János zágrábi alispán és Czindery György, Zágráb és Körös vármegye jegyzõje.127 A
háromból Czindery volt a felsõtáblai követ 1709. augusztus 5-én,128 de közben he-
lyet cserélhettek, mert 1708-ban a diéta kezdetekor a megjelentek névsorában még
Czindery szerepelt Uzullián János mellett a királyi táblánál helyet foglaló horvát
követként.129 De biztosan ketten maradtak az alsótáblán. 1709. augusztus 1-jén az
egyik szavazás kapcsán egy döntés többes számban szólt a horvát követekrõl.130
1709-ben az elsõ ülésen nehezményezték, hogy a két horvát követ a személynök
jobb oldalán ül a királyi táblánál, s szavazatukat is elsõnek adják le, az ülnököket
megelõzve, de a vita után annyiban hagyták a dolgot azzal, hogy a következõ diétán
ki kell javítani ezt a hiányosságot.131 Ez azonban láthatóan nem történt meg, hiszen
a két horvát követ még 1741-ben és 1751-ben is a személynök jobb oldalán ült az
elsõ két helyen.132
A szábor 1709. december 16-tól tartott ülésén ismét országgyûlési követeket vá-
lasztottak, éspedig Gothall Péter alezredes, Rauch Dániel Zágráb vármegyei alis-
pán és Czindery György személyében.133
Az 1722–23. évi diétán félrevezetõ módon „Czindery Ádám, a horvát részek kö-
vete” van említve, amibõl azt gondolhatnánk, hogy egyedül volt jelen e funkcióban.
De ugyanez a napló a jelenlévõk felsorolásakor elmondja, hogy két alispán volt a
két horvát követ a királyi táblánál, s megtudhatjuk, hogy a felsõtáblán Mallenics
Miklós alezredes képviselte a „Horvátország rendjeit”.134 Ez a szábor publikált
jegyzõkönyveinek is megfelel: 1722. június 1-jén három követet választottak Malle-
nich Miklós alezredes, Czindery György varasdi alispán és Oresky Ádám zágrábi
alispán személyében.135 (Amibõl kiderül, hogy Czindery „Ádám” nem is volt jelen a
diétán, a név a naplóíró elírása csupán.)
1728–29-ben azután Mallenich és Oresky mellett Patachich István királyi táblai
ülnök volt a harmadik követ.136 1741-ben az alsótáblán két követ ült: Gudich István
Zágráb vármegyei alispán és Oresky Ádám báni táblai ülnök,137 tehát a harmadik-
ként megválasztott Bedekovich Ignác alezredes a felsõtáblán képviselte a társor-
szágokat.138
A szábor 1751. február 25-én kezdõdött ülésén követnek választották Rauch Já-
nos albánt (vice-banus), Zágráb és Körös vármegyék fõispánját, Magdics József ki-
rályi táblai ülnököt és Raffay József Zágráb vármegyei másodalispánt, az utóbbi
kettõt az alsótáblára. Rauch viszont nem mehetett a diétára, mert rá otthon volt
szükség, ezért helyette mégis a kettõs jelölést követõ választáson alulmaradt Mag-
dalenich Boldizsár báni táblai elnök ment a felsõtáblára – megszakítva e minõség-
ben az alezredesek sorát. Ráadásul a szábor Spissich Antal személyében egy negye-
dik követet is választott: kérik a királyt, hogy egy harmadik helyet is kapjanak a ki-
rályi táblánál (tehát az alsótáblán), s ha kérésüket a király teljesíti, akkor ezt a helyet
Spissich fogja betölteni.139 De végül csak a szokott három követ ült a diétán.140
1764–65-ben viszont megjelent az alsótáblán egy harmadik követ: egy határõrvidé-
ki ezredes és egy tanácsos mellett ugyanis az albán is ott szerepelt.141 (A vice-banus
430 7. Függelék
megjelenésérõl lásd még a 15. függeléket!) Az 1790–91. és 1792. évi diétákon végül
ismét csak kettõ a horvát alsótáblai követe száma, de hozzájuk járul a túrmezei gróf
is.142 1790-ben Skerlecz Miklós zágrábi fõispánt küldték a felsõtáblára, s Bedeko-
vich Ferenc királyi tanácsos és Skerlecz Ádám zágrábi elsõ alispán neve szerepel
még a megbízólevélben – ez utóbbiakat az alsótáblára delegálták.143 A két alsótáblai
követ így a 18. században állandónak tekinthetõ: s a késõbbi közjogi írók munkái-
ban az az állapot, hogy a kapcsolt részeket egy felsõ- és két alsótáblai követ képvise-
li, már megkérdõjelezés nélkül szerepel.*
15. A horvát ítélõmester és az albán (vice-banus) a diétán
Horvátország és Szlavónia ítélõmesterének a többi ítélõmesterhez hasonlóan az

1662. évi 52. törvénycikk adott diétai megjelenési és szavazati jogot. Forrásaink
mindig egy (néha báni ítélõmesternek nevezett) horvát ítélõmester megjelenésérõl
szólnak a királyi tábla asztalánál: 1681-ben a soproni diétán,144 1722-ben,145 1741-
ben,146 1751-ben147 vagy 1764-ben.148 Zsilinszky Mihály szerint 1708-ban két horvát
ítélõmester is megjelent ugyan,149 de mivel a résztvevõk listáján csak egy nevet,
Plenich Györgyét találtam,150 adatát tévesnek vélem.
Az alnádorral és az alországbíróval ellentétben az albán (vice-banus) nem szere-
pelt a diétán a királyi táblánál.151 Az 1764–65. évi országgyûlésen a horvát ítélõmes-
ter nem itt, hanem a kapcsolt részek követeinek csoportjában van feltüntetve, s
ugyanitt mellette és a szokásos két horvát követ mellett negyedikként az albán is eb-
ben a csoportban szerepel.152 A Kaprinai idézte leírás is említi, hogy ezen a diétán az
egyik horvát követ az albán volt, ezért kivételesen a személynök mellett is ült153
(noha szerintem az alnádor és az alországbíró méltósága megelõzte az övét). Más-
kor az albán nem szerepelt a diéta résztvevõi közt. (Lásd a 14. függeléket!) 1764–65.
évi megjelenését kivételesnek kell minõsítenünk.
* Anton von Virozsilt (Das Staatsrecht des Königreichs Ungarn) idézi Ereky: Jogtörténelmi I. 219. Egy
19. századi lexikon szerint a kapcsolt részek az alsótáblára két követet küldtek, mely számot – noha az
törvényileg nem volt meghatározva, s korábban hat, sõt kilenc követük lehetett – „újabb idõben” min-
dig megtartották (Pauler: Alsó-Tábla 1000–1001.). Ez az álláspont a történeti szakirodalomban is
uralkodó. A 18. század 1711 és 1765 közötti idõszakáról írva ezt vallja Ember Gyõzõ, a század elsõ fe-
lének országgyûléseirõl pedig Bónis György (Ember: Magyarország 387., Bónis: Die ungarischen
Stände 298.). Kérészy Zoltán mindezzel szemben egyrõl ír az ülésrendben (Kérészy: Rendi ország-
gyûléseink 29.), Holub József és Kovách Pál szerint viszont az alsótáblán három követ képviselte a
társországokat (Holub: La Formation 355. és Kovách Pál: A magyarhoni törvényhozás történeti
vázolata. Szeged, 1861. 47–48. Idézi: Melhárd: Somogyvármegye 10.). Miközben két alsótáblai követ
léte mellett foglal állást, Horvátország felsõtáblai képviseletét csupán 1802-tõl eredezteti a századvég
és a 19. század elsõ felének diétáit tárgyalva Kecskeméti Károly (Kecskeméti: La Hongrie 93.). Felfo-
gását a 18. századi források tükrében nem oszthatom.
7. Függelék 431
16. A altárnokmester és a királyi jogügyigazgató
esetleges diétai részvétele
A királyi táblán a királyt képviselõ személynök, a nádort képviselõ alnádor és az or-

szágbírót képviselõ alországbíró után logikus lenne a negyedik országos fõméltó-
ság, a tárnokmester képviseletében az altárnok jelenlétét is feltételeznünk. (Az al-
bánt illetõen lásd a 15. függeléket!) De mint a 10. függelékben láthattuk, a tárnok-
mester zászlósúri mivoltának megalapozottsága nem állt olyan szilárd lábakon,
mint a nádoré, az országbíróé vagy a báné, s ennek egyik megnyilvánulása az
altárnokmester távolléte a királyi tábláról. De még ez sem volt teljesen így. Az aktuá-
lis altárnokmester ugyanis a tárnoki hatóság monográfusa szerint a 18. században
néha a királyi táblán is tisztséget viselt, így mondhatjuk, hogy sokszor részt vett a
diétán annak ellenére, hogy ez nem tûnik ki egyetlen 18. századi diétai névsorból
sem.154 1715. évi concursus résztvevõi közt szerepelt Sigray József altárnokmester.155
A következõ diétán ugyanõt királyi táblai ülnökként említik a résztvevõk közt.156 Az
altárnok megjelenésére saját jogon még az 1681. évi diétán volt példa,157 amikor vá-
rosi követek tiltakoztak az ellen, hogy Kürtössy Mihály altárnokmester a tárnoki
városokat képviselje az országgyûlésen, noha a tárnoki széken nem tette le az elõírt
esküt a városok elõtt.158
Az 1764–65. évi diétáról maradt fenn Kvassay József helytartótanácsos és altár-
nok naplója, melyet Durászy János írt.159 Kérdés, hogy maga az altárnok részt vett-e
az országgyûlésen, vagy sem. Kvassay Károly két napló szerint is a barsi követek
egyike volt, de õ barsi alispán volt, s nem azonos az általunk keresett Józseffel.160
Kvassay Józseffel nem találkoztam az országgyûlési forrásokban, ez azonban nem
jelent semmit. Ugyanakkor lehetett más minõségben is a diéta résztvevõje, mint
altárnokként, s ráadásul még az is elõfordulhatott, hogy a naplót Durászy az õ tá-
vollétében írta. Tehát az altárnok diétai megjelenésére a 18. században nem láttam
bizonyított esetet.*
A királyi jogügyigazgató általában nem vett részt a 18. századi diétákon, ha más
funkciója (éppúgy, mint az altárnoknál) ezt nem indokolta.** A Berényi-napló sze-
rint a királyi jogügyigazgatót már 1637-ben sem „szenvették az statusok benn ülni
a statusok között”,161 a soproni diétán pedig el kellett hagynia az ülést. Meskó Jakab
királyi jogügyigazgató 1708. március 17-én sérelmezte, hogy nem kapott a kancel-
* Itt jegyzem meg, hogy a tárnoki levéltár mutatója szerint voltak tárnoki ítélõmesterek is (Vass: Bíró-
sági levéltárak 151.). A 18. századi diétákon velük sem találkoztam.
** Zsilinszky Mihály szerint Rösler András királyi jogügyigazgató volt, és 1708-ban pozsonyi városi
követként jelent meg az országgyûlésén (Az országgyûlések vallásügyi 315.). Egy forrásban városi kö-
vetként szerepel „Reszler Farkas primarius causarum advocatus” (700.499–I. 7.), aki minden bizonnyal
Rösler Andrással azonos (A Wolfgang Andreas Reszler névváltozatot használja egy másik forrás:
700.497 68.). 1708-ban viszont az idézett forrás szerint a királyi jogügyigazgató Meskó Jakab volt. Ta-
lán a primarius causarum advocatus jelentett mást, talán egyebet értelmezett félre Zsilinszky Mihály,
talán korábban volt Rösler koronaügyész.
432 7. Függelék
láriától meghívólevelet az országgyûlésre. Tiltakozását a pozsonyi káptalan elõtt
május 22-én megismételte.162 A causarum regalim director számára a Kamara levele
kért országgyûlési helyet 1709. június 12-én. Jelenlétének ellenzõi az 1687. évi sop-
roni esetet hozták fel érvként, ugyanakkor volt, aki megjelenése mellett érvelt, s a
kérdésben nem született döntés.163 Egy másik forrás úgy fogalmaz, hogy „az ország-
lakosok szavazatai a mondott igazgató részvétele ellen hajlottak, mely ügyben vé-
gül nem született döntés.”164 A dolog függõben maradt, s a királyi jogügyigazgató-
nak a források által tükrözött gyakorlat szerint késõbb sem sikerült diétai helyet ki-
harcolnia magának.
17. A túrmezei gróf a diétán
A túrmezei nemesek szabad kerületének önkormányzata, illetve ennek vezetõje, a

gróf nem decretum alapján rendelkezett az országgyûlési megjelenés és szavazás jo-
gával.* I. Rudolf 1582. évi kiváltságlevele alapján volt a kerület törvényes képviselõ-
je. Akadályoztatása esetén a kerület helyettest választott.165
Az 1708. március 17-i ülésrendet rögzítõ egyik felsorolás láthatóan nem tudott
mit kezdeni a túrmezeiek követével, mert nevét a távol lévõ mágnások követei után,
nem valamelyik oszlop végére, hanem keresztbe írva a két oszlop alatt tüntette
fel.** Ezen a napon vita is kezdõdött a túrmezei gróf helyérõl. Õ a király meghívóle-
velével jelent meg az országgyûlésen, és a vármegyei követek közt utolsóként foglalt
helyet. Többen érveltek úgy, hogy a két horvát követ mellett üljön (a királyi táblá-
nál) vagy, hisz a címe túrmezei gróf, a felsõtáblánál, de döntés nem született, s az el-
nöklõ alnádor a vita eldõltéig a túrmezei grófot a helyén hagyta. A következõ ülés-
bõl azután kezdeményezésére az ügyet felterjesztették a felsõtáblához azzal, hogy
tanúsítják, a túrmezei gróf részt vett az utolsó, 1687. évi diétán, s hogy a vármegyei
követek szerint nem a túrmezeieket képviseli, hanem csak személyének szólt a
regális, ezért ha beengedik a diétára, vagy a felsõtáblán üljön, vagy a távollévõk kö-
vetei közt foglaljon helyet. A napló csak annyit jegyez meg, hogy „a túrmezei grófot
nem engedték be a diéta ülésébe, s az alsótáblán többet nem is látták”. A döntõ érv
végül is az volt, hogy nem szerepelt a soproni diétán kiadott decretumban, mely fel-
sorolja, ki jelenhet meg az országgyûlésen.166 (Ez természetesen többszörösen té-
ves. Nem a soproni, hanem az 1687. évi 10. törvénycikk rendelkezett, és csak a fõ-
rendek ülésérõl.)
1709. július 24-én azután a túrmezeiek követe kérte helyét az országgyûlésen.
* Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 217. A túrmezei gróf diétai megjelenési jogát Pauler Ti-
vadar nem a kapcsolt részek képviselete alatt, hanem a szabad kerületeknél tárgyalja (Pauler:
Alsó-Tábla 1001.).
** „Baronis Joannis et Domini Hockburg Campi Turopolya” – amit õszintén szólva nem egészen ér-
tek (700.496 50.).
7. Függelék 433
Emlékiratának felolvasása után vita következett, érvek hangzottak el pro és kontra,
de döntés nem született, ami azt jelentette, hogy nem bocsátották be a diétára. Két
hétre rá a személynök azt az elõterjesztést tette, hogy fogadják be a túrmezeiek kö-
vetét az alsótáblára, hiszen õ is, miként a gróf, személyre szóló meghívólevelet ka-
pott a diétára a királytól. Az alsótábla azonban elutasította az indítványt: nem ülhet
sem a megyék, sem a városok, a káptalanok vagy a távollévõk követei, sem a királyi
tábla tagjai közt.* Az ügy azt mutatja, hogy a regálissal az uralkodó mégsem min-
dig tudta keresztülvinni akaratát, s hogy az 1708–09. évi labanc diétát igenis rendi
ellenzékiség jellemezte – de errõl máshol bõvebben esik szó.
Az 1710-re küldött horvát követek instrukciójában szerepelt: sürgessék minden
eszközzel és valamennyi fórumon a túrmezei nemesek meghívását, hogy „legalább
a mágnás urak követei után legyen helye a követüknek”.167 1722-ben szerepel is a
túrmezei gróf a meghívandók listáján azzal, hogy személyesen kell megjelennie,
ami nyilvánvaló reakció az 1709. évi történésekre.168 Nem volt azonban mindig je-
len az országgyûlésen. Nincs nyoma sem 1741-ben,169 sem 1764–65-ben.170 Korsza-
kunk végén viszont ismét megjelent: 1790-ben „Thuropolyai Nemeseknek Bírája,
avagy Comes Curialis” néven említik,171 1792-ben pedig a dunai vármegyék követei
sorában utolsónak kapva helyet szerepelt Pogledich György comes curialis mint
Túrmezõ követe.172
18. Szlavónia országgyûlési képviselete
A diétán képviselt vármegyék számát tekintve a Partium változó helyzete (melyrõl

lásd a 23. függeléket!) mellett zavaró tényezõ az újkori (vagy Alsó-) Szlavónia hely-
zete, amely külön problémákat is felvetett. Az 1740-es években** a szávai határõrvi-
déken, a régi Pozsega, Verõce, Szerém és Valkó vármegyék területén Mária Terézia
Valkó eltörlésével három vármegyét alakított ki, valamint a szlavón határõrvidéket,
melyet 1747-ben a péterváradi, brodi és gradiskai gyalog-, illetve szlavón és szerémi
huszárezred kereteibe szervezett.173 Mégsem innen datálódik az immár Szlavóniának
nevezett terület hovatartozásának évszázados vitája. Beható vizsgálattal valószínûleg
a probléma korábbi fázisaira is rá lehetne világítani. Mindenesetre van adat arra, hogy
18. századi diétai képviseletük nemcsak az 1751. évi országgyûléssel vette kezdetét.
1712. május 18-án Ráday Pál feljegyezte naplójába, hogy Verõce és Pozsega me-
* 700.498 510., 534. Egy másik forrás a túrmezei grófról beszél az eset kapcsán, hogy helyet kért, s arról
vitatkoztak, hogy hol üljön (700.499–IV. 214., 220.). De az elõbb idézett napló a neveket is közli, ami
valószínûsíti, hogy a másik közlés nem pontos: 1708-ban Vadics Lajos, 1709-ben Skerlics Zsigmond
volt az ügy fõszereplõje.
** A Révai és a Pallas Lexikon 1746-os évszámot ad meg, Ember Gyõzõ 1744-et ír, Szekfû Gyula
1747-et, Horváth Mihály pedig nem ad meg évszámot, de egy mondatban említi egy 1745–46. évi ese-
ménnyel (Ember: Magyarország 376., Szekfû: Magyar történet 209., Horváth M.: Magyarország tör-
ténelme VII. 282.). Wolfgang Kessler szerint mindez 1745-ben történt (Kessler: Stände 172.).
434 7. Függelék
gye a Dunán inneni kerületben kapott ülést, miként Bács is.174 Ugyanezen napról
egy másik napló a következõképpen tudósít: „nemes Verõcze vármegye követjének
instantiája publikáltatott instálván az ország kezeibe való in corporatiorol és ses-
siorol, lettis tsak hamar resolutioja és kiván[t] in corporatioja.”175 Egyesek azt
mondták ugyan, hogy „Tótországhoz” tartozik, de egy decretumban megtalálták a
vármegyék névsorát, és ez döntött.176
Az 1722–23. évi diéta ülésrendje Pozsega megyét mint Báccsal egy egységet emlí-
ti, hasonlóan az egyesült Pest-Pilis-Solt vármegyéhez.177 Ezek az adatok arra utal-
nak, hogy a szlavón megyék országgyûlési képviselete nem kapcsolódott elválaszt-
hatatlanul ezen megyék területének magyar polgári igazgatásához, amire már a tö-
rök hódoltság kora is közismert példát mutatott.
Noha az 1741. évi 50. törvénycikk alapján Szlavónia magyar fennhatóság alá ke-
rült, és az említett három megye a magyar vármegyék módjára adózott, elvben kép-
viseltette magát a diétán, fogadta és végrehajtotta a Helytartótanács rendelkezéseit,
követei a zágrábi tartománygyûlésen is megjelentek, a bán kormányzata alatt állt,
és a horvát törvénykezés alá tartozott. Az 1751. évi 23. törvénycikknek viszont meg
kellett ismételnie azt a követelést, hogy Szerém, Verõce és Pozsega az országgyû-
lésre meghívasson, s ott ülést és szavazati jogot kapjon. Az augusztus 25-i ülésen
megfogalmazott felsõtáblai követelésre egészült ez ki azzal, hogy „a báni jogható-
ság csorbítása nélkül”.178 Az 1764–65. évi diétán már megjelenõ szlavón megyék a
dunántúli vármegyék közt, pontosan azok sorának legvégén foglaltak helyet. Át-
meneti helyzetüket pontosan mutatja, hogy nemcsak a tábla utolsó megyéi lettek,
de arról, hogy helyet kapnak, külön szólni kellett, s megjegyezték, hogy ezek a me-
gyék a bán kormányzata alatt állnak. S jóllehet régi törvényeket citált, az ország-
gyûlési jegyzõkönyv arra az álláspontra jutott, hogy Pozsega, Verõce és Szerém
végleges helyzetérõl még tárgyalni kell.*
Szlavónia adóigazgatásilag is külön egységet alkotott. 1751-ben és 1765-ben a
porták rectificatiója, megoszlásuk helyesbítése (adó-) kerületek szerint történt, me-
lyek közül Verõce, Pozsega és Szerém vármegyével a szerémi volt az utolsó.179
Adója 1751-tõl számított az ország adójába. A következõképpen számították ki:180
a korábban 2,5 milliós adót 700 000 forinttal emelték, s így egy nádori portára 580
forint 58 krajcár esett. Magyarország korábbi adóigazgatási területére ez 3 188 635
forint 23 krajcárt, a három alsó-szlavóniai vármegye portáira pedig 100 652 forintot
és 28 krajcárt adott, összesen 3 289 287 forint 51 krajcárt. A magyarázatban hozzá-
fûzték, hogy az ország korábbi adója 2,5 millió forint volt, az adóemelés 700 000, a
szerémségi kerület régi adója 78 887 forint 12 ¾ krajcár, amelyhez járult még a vár-
erõdítési pénz, 10 379 forint 53 2/4 krajcár.** Az alsó-szlavóniai megyék azonban a
* MOL N55 6. kötet 9–10. Ami a késõbbi gyakorlatot illeti, Timon Ákos szerint az újkori Szlavónia
elõbb megyénként, majd a Horvát- és Dalmátországgal együtt tartott közgyûlésébõl küldte követeit,
akik megnevezése solemnes oratores volt (Timon: Alkotmány- és jogtörténet 658.).
** A kivetett összeg a negyedportára kerekítések miatt 20 forint 45 krajcárral magasabb volt (uo. 430.).
7. Függelék 435
régi adók mellett az adóemelés egy részét is fizették. Nem a teljes 700 000-nek a
portaszámuk arányában rá esõ részét, hanem csak 500 000-bõl osztottak rájuk
15 300 forintot és 8 krajcárt, mivel várépítésre õk külön fizettek, s mint láttuk, ez a
200 000 forint pedig az ingyenmunka és a vectura megváltása fejében járult az éves
magyar hadiadóhoz. Imígyen végül az új módon, azaz portaszámuk alapján, a ma-
gyarországi vármegyékkel azonos elbírálás alá esve, a három alsó-szlavóniai vár-
megye 3914 forinttal és 46 krajcárral fizetett kevesebbet, mint amennyit kérni lehe-
tett volna tõlük.
19. A klérus az alsótáblán
A helyes az lenne, ha a képviselt egyházi testületekrõl szólva konventekrõl és kápta-

lanokról beszélnénk,181 de a szakirodalomban általában csak káptalani követeket
szokás említeni,* sok esetben közéjük értve még az apátokat és prépostokat, illetve
az egyéb megjelenõ egyháziakat is, mivel az alsótáblán megjelenõ klérus derékha-
dát a káptalanok követei alkották.** Másrészt viszont a káptalanok és a konventek
képviseletét jelentõs részben apátok és prépostok látták el.*** Ezért és az egyszerû-
ség kedvéért magam is élni fogok azzal a megoldással, hogy az alsótáblai klérus tag-
jairól mint káptalani követekrõl beszéljek.+
* Lásd például: Deák: Adalék 13. Már az egyháziak egy 1708. évi listája prelátusok, káptalanok, apá-
tok, prépostok közt tesz különbséget, amely csoportok tagjai az elsõ kivételével nyilvánvalóan szinte
mind az alsótáblán ültek (MOL A95 12. kötet, 3–4.).
** 1714-ben a káptalanok 16 képviselõje mellett 4 prépost és 2 apát volt jelen az alsótáblán (700.504
4–5.). 1722–23-ban az alsótábla katalógusa szerint a Venerabilis Clerus tábláján 12 káptalan követei, 2
apát és 4 prépost foglalt helyet, valamint a jezsuiták képviselõi a rend által birtokolt apátságok és pré-
postságok jogán (MOL A 95 13. kötet 15–18.). Egy országgyûlési napló ugyanekkor 11 káptalani kö-
vetrõl, 2 apátról, 4 prépostról tud. (MOL N114 7. kötet 12–13. A káptalanoknál a gyõri kétszer szere-
pelt, majd egyszer kihúzták, ezért csak 11 a végeredmény. A névsor feltehetõen az elõbb idézett jegy-
zõkönyv lediktálásának lehet a terméke.) 1790–91-ben 18 káptalan összesen 31 követe mellett csak 4
apát és prépost foglalt helyet az alsótáblán (Naponként-való vii–xiv.).
*** 1722–23-ban a megjelenésre jogosultaknak az elõbb idézett alsótáblai katalógusa szerint 12 káp-
talan követei, 2 apát és 4 prépost volt jelen (MOL A 95 13. kötet 15–16.). Egy másik forrás viszont 3
apátot, 8 prépostot, 1 címzetes püspök prépostot és 4 egyéb káptalani követet tüntet fel. E lista szerint a
klérust kizárólag ezek a káptalani követek képviselték, még a jezsuiták képviselõi is távollévõk követei
közt említõdnek (MOL N51 1. csomó Fasc. O Series dominorum iudicum tabularium, universorumque
dominorum ablegatorum in domo regnicolarum, ad praesentem diaetam per suam maiestatem serenis-
simam pro die 20 mensis junii anni 1722, in liberam regiamque civitatem Posoniensem congregatum). Az
elsõ forrás a megjelenésre jogosultakat tünteti ugyan fel, a második pedig név szerint beszél a tényle-
gesen jelenlévõkrõl, egybevetésükbõl mégis kiviláglik, hogy a káptalani követek jó része apát, illetve
prépost volt, ráadásul a saját jogon megjelent apátok és prépostok csoportja egyáltalán nem különült
el a káptalani követekétõl.
+ Pauler Tivadar 1860-ban a következõképp határozza meg a klérus alsótáblai képviseletét: a fõ-, szé-
kes- és társaskáptalanok követei „kik a prépost és káptalanbeliek által választattak, továbbá a káptala-
nokba nem kebelezett világi és szerzetes apátok és prépostok, kik nemesi földbirtokkal ellátott java-
dalmakkal kir. adományozásnál fogva (collatio regni) bírtak; (1608.k.u.1., 1715.16.) innét rendtársaik
436 7. Függelék
Az alsótáblai klérus névsorában találkozhatunk püspökökkel is. 1751-ben a gyõri
káptalan egyik követeként Stedenics János püspök van feltüntetve, de ez nem azt
jelenti, hogy az alsótáblán foglalt helyet, hanem hogy a temmini püspök, aki a fel-
sõtáblán ült (és ott is szerepel a névsorban), papíron a káptalan egyik követének
tisztét is ellátta. Hasonlóképp ugyanekkor Fonyó Sándor scutari püspök pécsi káp-
talani követ is volt.182 1792-ben az esztergomi káptalan képviseletében Szabó And-
rás novi püspök szerepelt, és volt még egy fõrend a káptalani követek közül.183 Kivé-
telesen még az is elõfordult, hogy világi személy képviselt az országgyûlésen egy
káptalant, mint például a tárgyalt korszak kezdete elõtt a soproni országgyûlésen a
segni káptalant Ritter Pál.184 Még mágnás is lehetett káptalani követ, így 1751-ben
báró Barkóczy Sándor látta el a kalocsai káptalan egyik követének tisztét.185 Ezen
esetek mögött az a körülmény áll, hogy a diétai képviselet nemcsak jog volt, de ter-
hes kötelesség is. Az 1764–65. évi országgyûlésen a csanádi és segni káptalant a ki-
rálynõ egyenesen felmentette a megjelenés alól.186
Így a követek száma nulla és három között szóródott.* 1714-ben a káptalanok kö-
zül hat egy, öt pedig két követet küldött, 1722-ben három nem küldött követet, öt
egyet küldött, négy kettõvel, egy hárommal képviseltette magát. 1764–65-ben a
megjelent követek többnyire párosával érkeztek, volt, aki egyedül, egyetlen kápta-
lannak három vagy több követe viszont nem volt. 1790–91-ben a káptalanok közül
három követtel egy, kettõvel tizenegy, egy követtel hat képviseltette magát. 1792-ben
kilenc káptalan küldött egy, tizenkettõ két követet.187
1708-ban a megjelenésre jogosultak listáján mellettük szerepelt a jezsuita tarto-
mányfõnök, aki a rendtartomány nevében két követet küldött az alsótáblára,** bár a
diéta õket csak 1712. május 17-én inkorporálta.188 Júniusában ismét tárgyaltak a je-
zsuiták ülésérõl.189 Két papjuknak hivatalosan végül az 1715. évi 73. articulus adott
alsótáblai diétai helyet és szavazati jogot, s ez maradt a késõbbiekben is a gyakor-
lat.190 A Jézus Társasága ezt mint egyes apátságokhoz és prépostságokhoz tartozó
javak tényleges birtokosa kapta arra az idõre, míg e javakat birtokolja.191 A jezsuiták
azonban eredetileg 1708-ban nem összesen küldtek két követet, hanem minden ál-
taluk birtokolt kolostor és prépostság után kettõt.192 Ezt az elvet, melyet végül is te-
hát nem sikerült érvényesíteniük, a vesztfáliai béke rendelkezéseibõl ismerhetjük –
vagy a pannonhalmi fõapát által kijelölt, de királyi kinevezés alá bocsátott benedekrendi, ciszterci és
premontrei rendû apátok, illetõleg prépostok, sõt a legújabb idõkig (1843.) királyi megerõsítés végett
legfelsõbb helyre terjesztett vágh-újhelyi prépost is meghívó levelet kaptak.” Hozzájuk járult még a
jezsuita rend eltörléséig a meghívott tartományfõnök által kinevezett két magyar képviselõ (Pauler:
Alsó-Tábla 1001.).
* Ami a szakirodalom véleményét illeti ebben a kérdésben, Pauler Tivadar a 19. században is úgy tud-
ta, hogy a káptalanok többnyire egy, némelyek két követet küldtek, de volt követ, aki két káptalant is
képviselt (Pauler: Alsó-Tábla 1001.). Bónis Kolinovicsra hivatkozva elõbb azt állította, hogy az egy-
házi testületek egy-egy követet küldtek (Bónis: Feudal Diet 296.), majd egy késõbbi munkájában egy
vagy két követrõl tett említést (Bónis: Die ungarischen Stände 298.).
** MOL A95 12. kötet 2–3. Egy rendi fogalmazvány a jezsuitáknak adott regális ellen 1708-ból:
700.497 601–604.
7. Függelék 437
illetve legalábbis a háromszáz évvel ezelõtti jezsuiták onnan ismerhették. Akkor a
svéd király kapott minden egyes általa megszerzett német tartomány után egyen-
ként szavazati jogot a Reichstagon, illetve a brandenburgi választó a neki átenge-
dett valamikori püspökségek vagy Hessen-Kassel a szekularizált Kersfeld apát-
ság után.193
A johanniták nevében 1708. május 7-én báró Dubszky perjel kért inkorporációt.
Június 12-én azután a johanniták emlékiratot küldtek a rendeknek, mert ismételt
kérésükre sem kaptak királyi meghívólevelet a diétára.194
1708-ban a Német Lovagrend teljhatalmú megbízottja is diétai helyet és szava-
zati jogot kért magának a rendekhez írt emlékiratában azzal az indokkal, hogy ré-
gen ezzel rendelkezett. A rendek a kérést válaszukban elutasították: korábban hor-
vát bánként, nem pedig a rend nagymestere személyében kapott regálist. Június
12-én a lovagrend megbízottja megismételte a kérést, s ismét csak visszautasításban
részesült. A rendek augusztusban is megmaradtak véleményük és döntésük mel-
lett. A felsõtábla támogatásával a lovagrend egy év múlva újfent tett egy kísérletet:
bizonyítékait a diéta egy bizottsága elé akarta tárni, melynek kiküldését a fõrendek
kezdeményezték, de az alsótábla az eljárást (mind a lovagrend, mind a felsõtábla
részérõl) erõsen sérelmezve a már kimondott elutasítás mellett maradt.195 A késõbbi
diétákon bevett gyakorlattá vált a szerzetesrendek inkorporációja a diétai ülés és
szavazat joga nélkül.*
Mind a Német-római Birodalom szerkezetében, mind a német tartományokban
találkozhatunk a klérus kettõsségével, ahogyan Magyarországon is. Ezt, mint lát-
tuk, a jogtörténészek a kisebb és nagyobb prelátusok szembeállításaként is leírják. A
diétán az érsekeken és a püspökökön kívül az egyháziak többsége az alsótáblán je-
lenhetett meg, mégpedig nemcsak a testületeket képviselõk, hanem a személyes
részvételre jogosultak egy része is: a legtöbb apát és prépost. A Reichstagon a biro-
dalmi egyházhoz tartozó érsekek és püspökök a birodalmi hercegek (Reichsfürsten)
soraiba tartoztak (vagy egyenesen a választófejedelmek közt foglaltak helyet), míg a
birodalomközvetlenséget megõrzõ apátságok és társaskáptalanok elöljárói (apátok,
apátnõk és prépostok) képviseltethették magukat, de összesen csak két kuriális sza-
vazattal rendelkeztek.196 A tartományokban (tehát már a birodalmi egyház alatti
szinten) elváltak a tartományúr védelme (Schirmvogtei) alatt nem álló érsekek és
püspökök, akik ezért az elõkelõbb világi fõúri rendhez (Herrenstand) tartoztak, va-
lamint az ezen szorosabb védelem alatt álló kolostori elöljárók és társaik, akiket
valójában nem kánonjogilag, hanem csak közjogilag egyesített a prelátusok rendjé-
* Ez történt a kamalduliakkal, a trinitáriusokkal és a piaristákkal az 1715:102. tc. alapján, a „veres csil-

lagos keresztes ispotályosok”, vagyis a máltaiak rendjével, továbbá a kapucinusokkal, az irgalmasok-
kal, a szervitákkal, a karmelitákkal és az Orsolya-rendi apácákkal az 1723:96. tc. révén, az Ágos-
ton-rendiekkel az 1729:50. tc. által, a Domonkos-rendiekkel az 1741:65. tc., a minoriták, „Szeráfi
Szent Ferenc atyának Szent Erzsébetrõl elnevezett tartományi kisebb szerzetes rendje” szerzeteseivel
az 1765:42. tc. révén.
438 7. Függelék
be éppen ez a jellemzõjük, hogy tudniillik a tartományúr szorosabb védelme alá
tartoztak. (Ráadásul ezen közjogi prelátusi rend részeként a tartománygyûléseken
akár nõi prelátusok is megjelenhettek.)197
20. Arisztokraták mint vármegyei követek
A születési arisztokrácia felnõtt férfi tagjainak regálisra, azaz felsõtáblai megjele-

nésre volt joguk, ami szigorúan véve nem zárta ki, hogy követek is legyenek, de akár
így is lehetett értelmezni a törvényeket, hiszen Hajnóczy kifejezetten azzal kecseg-
tette a mágnásokat, hogy személyes szavazati jogukról lemondva alkalmassá vál-
hatnának a megyei követségre.198 A gyakorlat 1790-ig feltehetõen nem cáfolta ezt az
értelmezést, de ebben az esztendõben – demonstrálva, hogy az alsótábla jelentõsé-
ge nemcsak ekkor növekedett meg, de már ekkorra is – Arad megye egyik követe
gróf Fekete János, Trencsén megyéé pedig eredetileg gróf Illésházy István volt.199
Báró Podmaniczky József is elfogadta a követséget 1790-ben.200 Ezek a fõrendek
mindkét tábla ülésein megjelenhettek. 1792-ben négy arisztokratával találkozha-
tunk a vármegyei követek közt, mindegyik jellemzõen tiszai (ab ovo ellenzéki) vár-
megyét képvisel: Borsod egyik követe báró Vay Miklós, Ugocsáé báró Perényi Ist-
ván, Máramarosé gróf Teleki László, Csanádé gróf Fekete János volt.201
Egyetlen alkalommal arra is találtam példát, hogy a vármegyei követ szerepében
egyházi ember szerepelt: 1708-ban Ravasz István tisztelendõ volt Baranya egyik
követe.202 Nem tudom bizonyítani, de úgy képzelem, hogy Ravasz István a többi
egyházi személy társaságában foglalhatott helyet az ülésteremben, s Baranya egyik
követének helye a dunántúliak közt üresen maradhatott. Már csak ezen nehézsé-
gek miatt is elképzelhetetlennek tartom ezt a képviseletet a késõbbi rendezettebb
viszonyok közt (1708-ban ugyanis még a vármegyék nagy része nem küldött köve-
tet), s nem tartom véletlennek, hogy más ilyen esettel nem találkoztam.
21. A vármegyei követek száma
A világos rendezésnek még a legalapvetõbb viszonyok terén is meglévõ hiánya, a

rendi alkotmány egész rendszerének alapvetõen szokásjogi volta miatt még az sem
volt egyértelmû, hogy a megyék hány követtel képviseltessék magukat az ország-
gyûlésen. 1681-ben – hogy a még korábbi elõzményeket mellõzzem – a királyi
meghívók kettõre korlátozták a vármegyei és városi követek számát, ezért a többi
követ kimaradt. Ámbár a fõrendek ellenállásán meghiúsult a rendek azon törekvé-
se, hogy ezt felvegyék a sérelmek sorába, az 1687. évi diétára szóló meghívólevelek
megint csak nem szabtak korlátot a követek számának.203 A 18. századi gyakorlat
azonban lassan a vármegyei (és városi) követeket illetõen a kettõt tette általánossá.
1714-ben 33 vármegye küldött két, hat egy követet.204 Az 1722–23. évi diétán öt me-
7. Függelék 439
gye nem képviseltette magát, kettõ egy követet, az 50 megye döntõ többsége pedig
két követet küldött. 1741-ben kizárták Liptó harmadik követét.205 A kétkövetes sza-
bály azután az 1751. évi206 és az 1764–65-i országgyûlésen már teljes mértékben ér-
vényesült. Tomka-Szászky 1750-ben szabályként ír a vármegyék és a városok
két-két követérõl.*
1790-ben mégis vita bontakozott ki a megyék által küldhetõ követek számáról.
A veszprémi káptalan követe felszólalt az ellen, hogy Pest és Hont vármegyét há-
rom-három követ képviselte, állítása szerint a szokás és a törvény ellen. Pest egy ka-
tolikus, egy evangélikus és egy református jelöltet is küldött azon az alapon, hogy a
törvény legalább két követ küldését írja elõ, míg Hont arra hivatkozott, hogy Kis-
hont hozzá van csatolva.** A rendek az egyik nógrádi követ kompromisszumos ja-
vaslatát elfogadva a harmadik követeket csak esetleg hiányzó társaik helyettesítésé-
re inkorporálták. Végül, mint a megelõzõ diétán, ekkor is egyöntetûen két-két követ
képviselte a vármegyéket.207
22. A diétán képviselt vármegyék száma
A század elejétõl a diétán megjelenõ vármegyék száma természetesen egy ideig, a

volt hódoltsági területek teljes reintegrációjáig nõtt. Somogy vármegyét például
1715-ben választotta le végül decretum Zaláról (bár már 1708-ban külön volt követe
a diétán, sõt Szegedy Pál ugyanekkor elõbb zalai, majd somogyi követként sze-
repelt208).
Az 1720. évi összeírás felvételekor 47 megye, négy szabad kerület és egy vidék, va-
lamint 36 szabad királyi város alkotta a szûkebb értelemben vett Magyarország 88
törvényhatóságát.209 1732-ben történt meg a Partium felosztása Erdély és a szûkebb
értelemben vett Magyarország közt. 1741-ben Kolinovics tudósítása nyomán 44-re
tehetjük a megyék számát. Ehhez járult azután a három szlavón megye, majd a Te-
mesköz visszacsatolása révén 1778-ban ismét három megye. 1802-ben két megye
egyesítésével alakult ki a reformkori Magyarországnak a Partium nélküli 49-es vár-
megyeszáma.***
* MOL N114 15. kötet, Tomka-Szászky1 499. Severini János a 27 évvel késõbbi kiadásban is változat-
lanul hagyta ezt a részt (Tomka-Szászky2 577.). Kérészy Zoltán azon véleményét, hogy 1681 után
„kivétel nélkül két követet küldeni vált szokásossá” (Kérészy: A vármegyék szereplése 12.) túlzásnak
kell minõsítenem. Az igaz, hogy többet nem inkorporáltak, de néha elõfordult, hogy kevesebb követet
küldtek. Pauler Tivadar is azt írja, hogy 1681 után egy vármegye két követet küldött a diétára, amely
az esetleges harmadik követeket nem fogadta be (Pauler: Alsó-Tábla 1001.).
** Kishontot 1802-ben Gömörhöz csatolták (Csizmadia: Bevezetés 82.).
*** Kecskeméti: La Hongrie 93., 123. A század végét illetõen Thirring Gusztáv a vármegyék számát
valóban 50-re teszi, ezekhez járul Kõvár vidéke és a szabad kerületek (Thirring: Magyarország népes-
sége 13.). Fallenbüchl Zoltán felsorolása azért tud 58 vármegyérõl 1780-ban Erdély nélkül, de Hor-
vátországot és Szlavóniát beleértve (Fallenbüchl: Magyarország fõispánjai 19.), mert ebben a szám-
ban benne van a Partium három vármegyéje (Kõvár vidékérõl nem esik említés), valamint öt horvát
440 7. Függelék
Ez így világos is lenne, Csepreghy Mihály diáriuma azonban, ahogy a hivatalos
napló is, nem 47-re, hanem csak 46-ra teszi az 1764–65. évi diétán megjelent
vármegyék számát. (Lásd a 2. táblázatot!) Szintén a fentiek ellen szól, hogy
1722–23-ban az alsótáblai ülésrend szerint a dunai vármegyék tábláján 24 megye
képviseltette magát, a „felsõ magyarországi részek” tábláján pedig 25, ami már 49.*
A bizonytalanságot a szlavón és a partiumi megyék hovatartozása okozza. (Ezekrõl
lásd a 18. és a 23. függeléket!)
Ami a szabad kerületeket illeti, az általunk vizsgált korszak végén az 1790–91.
évi országgyûlés helyet és szavazati jogot biztosított a jászkun és a hajdúkerület kö-
veteinek is. Ezek azután két-két követtel képviseltették magukat.**
23. A Partium képviselete a diétán
III. Károly 1732. december 31-én rendelkezett arról, hogy Arad és Máramaros me-
gye a magyarországi, Kraszna és Közép-Szolnok vármegye, valamint Kõvár vidéke
az erdélyi közigazgatáshoz kerüljön, Zaránd pedig osztassék ketté. (Ettõl fogva
már csak az Erdélynél maradt területeket nevezték Partiumnak.)210 A kérdés az,
hogy a diétai megjelenést tekintve is érvényesítették-e ezt a közigazgatásra vonat-
kozó döntést, illetve vajon hova tartozónak tekintették a Partiumot ezen idõpont
elõtt.
Ami a korábbi idõszakot illeti, adataink nem mutatnak egységes gyakorlatot.
1714-ben nem szerepeltek partiumi követek a diéta résztvevõinek névsorában,211
jóllehet ekkor a Partium az 1719–20–22. évi források szerint is a tiszántúli kerület
része volt. (Errõl lásd a 38. függeléket!) Viszont mind Arad, Máramaros, Kraszna,
Közép-Szolnok és Zaránd vármegye egyfelõl, mind Kõvár vidéke másfelõl szere-
pelt az 1722–23. évi diétán megjelenésre jogosultak listáin – ugyanakkor a tényle-
gesen jelenlévõk közt csak az elõbbiek két-két követe szerepelt, Kõvár vidéke neve
mellett pedig üresen maradt a képviselõk nevét tartalmazó rovat.212 Egy napló táb-
lánkénti bontásban adja meg az 1729. március 5-i alsótáblai szavazás eredményét.
A négy jelen lévõ partiumi követ együttes álláspontját külön közli, nem olvasztja be
a tiszai kerületek testületi véleményébe. A Partium álláspontját az aradi követ kö-
zölte a plénummal.213
III. Károly 1732. évi döntését követõen már valóban nem tûnnek fel a partiumi
vármegye, melyekrõl én – mint a diétán külön képviselettel nem rendelkezõkrõl – nem beszéltem.
(Azért öt, mert Zágráb, Körös és Varasd mellett Zrebernik és Szeverin néven szerepel még két további
megye.) Ezeket kivonva megkapjuk az 50 vármegyét.
* MOL A 95 13. kötet 15–18. A dunai megyéknél Bács és Pozsega egyként szerepel (mint Pest, Pilis és
Solt), ezért egyként vettem számba. (Ugyanezt az adatot lehet kiolvasni a következõ kéziratos diétai
naplóból is: MOL N114 7. kötet 12–13.)
** 1791:29. tc. A fiumei és buccari tengermelléki kerület képviselõit csak korszakunk lezárta után fo-
gadta be a diéta (Pauler: Alsó-Tábla 1001.).
7. Függelék 441
megyék az országgyûlésen – Zaránd 1741. évi megjelenésének kivételével.* Az
1741. évi 18. törvénycikk azután a Partium Magyarországhoz csatolását mondja ki,
de ennek végrehajtására nem került sor, s ezt az 1792. évi diéta idõszakában is csak
kérték a rendek az uralkodótól.214
Ember Gyõzõtõl megtudhatjuk, hogy az említett 1732. évi döntvényt megelõzõ-
leg a Partium igazgatásilag és igazságügyét tekintve Erdély része volt, adóigazgatá-
silag viszont Magyarország részét képezte.215 1732 után már csak Zaránd maradt
magyar adóigazgatás alatt, az is csupán 1741-ig.216 Ezeket az állításokat adataim
nem támasztják mindenben alá. Igaz ugyan, hogy az 1735., 1736. és 1737. évi
concursust követõ adófelosztás alkalmával a Partiumból csak Zaránd megye van fel-
tüntetve (a debreceni adókerület részeként),217 és 1741-ben a gyalogos katonáknak
az adóalap terhére történõ kivetésekor csak Zaránd van a listán,218 de 1751-ben az
adóigazgatási kerületek felsorolásakor már szerepel Zaránd, Kõvár, Kraszna és Kö-
zép-Szolnok mint „az Erdélyhoz csatolt megyék és vidék”,219 és amikor 1764–65-ben
a porták rectificatiója az ország kerületei szerint megtörtént, akkor a kilenc kerület
egyike az erdélyi volt, melyet tulajdonképpen a három partiumi megye és Kõvár vi-
déke alkotott.220 Ezek az adatok mintha arra utalnának, hogy a Partium adóigazga-
tásilag egy idõre valamilyen okból visszakerülhetett Magyarországhoz, legalábbis
bizonyos tekintetben.** De csak egy idõre. Az 1792. évi subsidium kivetésekor már
hiába keressük a partiumi vármegyéket.221
24. A távollévõk követei a diétán
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk szól róluk, de nem mondja meg, hogy
mely távollévõk jogosultak magukat követtel képviseltetni a diétán. Az 1625. évi 62.
törvénycikk a távol lévõ mágnások követeirõl rendelkezik, mégis pontatlan csak tá-
vol lévõ mágnásokról beszélni ebben az összefüggésben. A korban legelterjedtebb
szóhasználat sem ez. Az 1722–23. évi diéta jegyzõkönyve a távol lévõ urak küldöt-
teirõl beszél, és ez a helyes terminus, hiszen 12 apátot, illetve prépostot is képviselt
követ – noha közülük csak egyetlenegy volt arisztokrata.222 Ugyanis az apátok és
prépostok regálisa is személyre szólt, így õk személyükben voltak jogosultak köve-
* 1741-re: 700.478 8., 700.476 32. és 700.475 7.; 1751-re: 700.467 14–15.; 1764-re:700.458 7–8., MOL
N114 15. kötet Series excelsorum procerum, ac dominorum statuum, et ordinum regni, ad generalem regni
diaetam anno 1764 pro 17 junii indictam in libera ac regia civitate Posoniensi congregatum és MOL N55
6. kötet 10. 1751-ben egy kéziratos magánnaplóban a megyék sorában még fel van ugyan tüntetve
Zaránd, Közép-Szolnok, Kraszna vármegye és Kõvár vidéke, de melléjük követ neve már nem került
(700.468 15.).
** A kérdés az általam vizsgált országgyûlési források alapján természetesen csak felvethetõ, megvála-
szolni más forrásokra támaszkodva lehet majd. Logikus viszont feltételeznünk, hogy itt az 1741: 18.
tc. részleges végrehajtásáról van szó. Ez ugyanis a Partium „visszakebelezését” írja elõ adózási, köz-
igazgatási és törvénykezési tekintetben, Zaránd megye esetében megjegyezve, hogy az adózásilag
amúgy is Magyarország része.
442 7. Függelék
tet küldeni a diétára. Hasonló módon 1764–65-ben is csak egyszerûen távollévõk-
rõl beszélnek, s nem a távol lévõ mágnásokról, hiszen köztük külön csoportban
vannak feltüntetve az egyháziak, soraikban prépostokkal, akik követekkel képvisel-
tethették magukat.223 1751-ben több egyházi személy küldött követeket,224 1790-ben
két apát és egy püspök is követtel képviseltette magát,* 1792-ben öt apát és egy püs-
pök.225 Tehát mindenki, aki személyes megjelenésre volt jogosult, küldhetett maga
helyett követeket: nemcsak a mágnások, sõt nemcsak a fõrendek, még ha fõleg õk
alkották is ezt a csoportot.** Küldhettek, sõt küldeniük kellett. Elvileg a meghívot-
taknak kötelességük volt távolmaradásuk esetén követtel képviseltetni magukat, ez
alól néha felmentésért folyamodtak azok, akik e terhet túl súlyosnak tartották:
nemcsak egyének, de egyházi intézmények is.***
1708-ban a diéta nem fogadta el a szentmártoni fõapátot képviselõ (egyébként ér-
dekes módon világi) személy megjelenését, mert a fõapát meghalt, s helyette a kon-
vent küldte a követet, noha erre nem volt joga.226 1709-ben a pásztói cisztercita
apátot is világi személy képviselte.227 A század folyamán többször elõfordult
ugyan, hogy világi képviselt egyházi személyt, még úgy is, hogy az illetõ egyedüli
principálisként apátot képviselt,228 de általában mégis klerikusokat küldtek maguk
helyett azok a személyes megjelenésre jogosul egyháziak, akik nem mentek el a
diétára.
1708-ban a pécsi püspök is követtel képviseltette magát – de õ, miként a jászói
prépost és a vaskai apát képviselõje is, a klérus táblájánál foglalt helyet, 1709-ben a
jászói prépost és a szentmártoni fõapát követe szintén.229 Ha a távol lévõ prelátus
követe maga is püspök volt, természetesen nem az alsótáblán, hanem a felsõtáblán
foglalt helyet, mint 1722–23-ban Berkes András címzetes püspök, aki Althann bí-
boros váci püspököt is képviselte.230
A távollévõk követeinek különálló csoportját döntõen a mágnások követei alkot-
ták. 1790-ben, miként a vármegyei követek közt, a távollévõk követeinek sorában is
szerepelhettek arisztokraták. Báró Hellenbach Elek báró Hellenbach János özve-
gyét, báró Vay gróf Vandernóthot, báró Prónay Elek pedig „Hertzeg Lichtenstein
Petykót” képviselte.231 Minden bizonnyal õk a maguk nevében amúgy is megjelen-
tek a felsõtáblán, s nem arra kell gondolnunk, hogy az alsótábla alacsony presztízsû
csoportjában foglaltak helyet.
* Naponként-való vii–xiv. Bónis György is említést tesz a távol lévõ fõpapok követeirõl (Bónis: Die
ungarischen Stände 298.).
** Kecskeméti Károly szintén ír az alsóházi ülésjoggal rendelkezõ prelátusok ily módon történõ kép-
viseletérõl (Kecskeméti: La Hongrie 122.).
*** A Regnicolaris levéltár mutatója szerint 1790-ben egy csomóban a követi megbízólevelek mellett
„az országgyûlésen való megjelenés alóli mentesítések” találhatók (Bottló–Veres: Regnicolaris levél-
tár 251.). Én csak mentegetõzõ leveleket találtam a helyettesek megbízólevelei mellett, s nem talál-
koztam még az országgyûlési megjelenés vagy e helyetti követküldés kötelessége alól valakit feloldó
uralkodói (?) engedéllyel – ahogy másfelõl a mégis távol maradókat sújtó szankciók érvényesítésé-
vel sem.
7. Függelék 443
1790-ben a diéta bizottságot küldött ki a távollévõk követei mandátumának vizs-
gálatára. Ez Papanek Sándorról, Dietrichstein herceg követérõl megállapítja, hogy
küldõje nem kapott regálist, s ezért nevében Papaneknek „Széke és Szava nem le-
het”. (Pedig tévedtek: Dietrichstein herceg szerepel a királyi meghívólevelet kapot-
tak névsorában, s ennek megfelelõen a plénum igazolta mandátumát.) Gróf Fekete
János Arad követeként az alsótáblán ült, s kérdeztette, hogy akkor távollévõnek mi-
nõsül-e mint fõrend, s küldheti-e ilyenként Szabó Jánost követeként. A gróf bele-
nyugodott az elutasító határozatba. A deputáció a plénum döntését kérte abban a
fogas kérdésben is, hogy Luby Károly szatmári követ képviselheti-e egyben Torocz-
kay bárónét is – a határozat igenlõ volt. Timkóczy Józseffel az volt a gond, hogy
nem birtokos nemes, Rosenberg gróf és Lobkowitz herceg pedig nem szerepelt az
articulus által honfiúsított indigenák közt. Noha a plénum már kitiltani rendelte az
ülésrõl Timkóczyt, az utóbbi problémákat meg tudta magyarázni: az érintettek fel-
menõi más néven szerepelnek a decretumokban. Az országgyûlés még Timkóczytól
birtokos voltának bizonyítását kérte, s elrendelte, hogy azon távollévõket képviselõ
követek, akik még nem jelentek meg a deputáció elõtt, menjenek el a következõ
ülésig; ha ezt nem teszik meg, elvesztik megjelenési jogukat, s csak akkor nyerik
vissza, ha kötelességüknek eleget tettek.232
A távollévõk követei néha megpróbálták a küldõ méltóságával alátámasztani
véleményüket, mint például 1712-ben Dõry László, herceg Liechtenstein Lipót
követe. Az õt lehurrogó alsótábla reakciója jól mutatja azt az általános tendenciát,
hogy a távollévõk követei egymással egyenrangú diétai résztvevõkké olvadtak
össze.233
A távollévõk képviselete követek útján nem kizárólag a diéta sajátja. A német bi-
rodalmi gyûlés a korszakban a képviselet intézményét a magyarnál is szélesebben
alkalmazta, ugyanis a vesztfáliai béke után tartott 1653–54. évi volt az utolsó
Reichstag, amelyen a császár és a birodalmi hercegek jelentõs része személyesen is
részt vett. Az 1663-tól ismét ülésezõ birodalmi gyûlés azután állandósult, és ebben
az új helyzetben a megjelenésre jogosult rendek, lényegében a birodalmi hercegek
és a birodalmi városok követekkel képviseltették magukat. A kisebb rendek fõleg
anyagi okokból sokszor egy, már az immerwährender Reichstagon tartózkodó sze-
mélyt bíztak meg képviseletükkel: városok például regensburgi tanácsurakat. A bi-
rodalmi hercegek száztagú kamarájában mindössze 20–25 követ ült.234
Tulajdonképpen nem volt lefektetve, hogy egy távollévõt hányan képviselhetnek
a diétán. 1681-ben Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc herceg özvegyét „régi szokás
alapján” ketten képviselték, miként hat évvel késõbb Koháry Istvánt is.235 1681-ben
Zrínyi Ilona két követe a királyi táblához ült, miként azt a horvát követek szokták,
ami egészen kivételesnek tekinthetõ, és éppen ez utal arra, hogy az sem lehetett át-
lagos, hogy egy özvegy két követet küld, miként ez a 18. századi gyakorlat tükrében
nem is volt az.236 Természetesen a távollévõk többsége csak egyetlen követet kül-
dött, de mivel ez is terhet jelentett, többen is összeálltak, hogy közösen küldjenek
444 7. Függelék
képviselõt az országgyûlésre.* Az 1681. évi 51. törvénycikk ezért arról rendelkezett,
hogy egy követ csak két szegényebb mágnást vagy mágnás özvegyét képviselheti a
diétán. A megszüntetni kívánt gyakorlat szerint ugyanis ötöt, hatot, hetet is képvi-
selt. Esterházy Miklós nádor 1637-es emlékirata szerint is „három négyen bíznak
meg egyetlen követet”.237
A 18. században általában külön követet küldtek a távollévõk: 1708-ban 28 távol
lévõ mágnást, özvegyet és indigenát 27 követ képviselt, tehát még kettõs képviselet
is csak kivételképpen fordult elõ, s 1709-ben is csak ketten képviseltek két távollé-
võt.238 1751-ben 152 távollévõt 113 követ képviselt, kettõt 19, viszont hármat hét, sõt
négyet is kettõ.239 Még 1790-ben is kilenc távollévõ követét találta az elõbb említett
mandátumvizsgáló bizottság, akiknek kettõnél több principálisa volt a százeszten-
dõs törvény dacára: egyenként három távollévõt öten, négyet hárman képviseltek, s
egyvalaki nem kevesebb mint hat delegáló nevében jelent meg az országgyûlésen.
A diéta úgy rendelkezett, hogy õk tegyék le a kettõn felüli principális követségét.240
A többes képviselet intézménye a Reichstagban sem volt ismeretlen. A kortársak-
nak intellektuális ínyencfalatot jelentett, amikor 1783-ban Egid Valentin von Borié
elõbb osztrák követként hevesen védte Ausztria Passauval kapcsolatos politikáját,
majd rögvest ezután a passaui püspök követeként ugyanezt igen élesen támadta.241
A távollévõk követeinek szavazati joga a 18. század folyamán lényegesen beszû-
kült. Errõl a 4.a fejezetben részletesen esik szó.
25. A városi követek
Az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk csak az 1514. évi 3. törvénycikkben em-
lített „szabad városok” diétai képviseletérõl beszél, s követeiknek ülési és szavazati
jogát rögzíti, de a gyakorlatban a szabad királyi városok ennél jóval szélesebb körére
kiterjedt az országgyûlésben való részvétel joga. (Ami a városi követek szavazati jo-
gát illeti, errõl a 4.a fejezetben esik részletesen szó.)
Általában szabad királyi városokról szokás beszélni, noha a teljes név „szabad ki-
rályi és bányavárosok” lenne.242 A lényeg az, hogy ezek királyi városok, s nem állnak
földesúri joghatóság alatt. Ausztria tartományainak rendi gyûléseiben is a tartomá-
nyi fejedelmi városai és mezõvárosai (Märkte) képviseltették magukat.243 Erdélyben
a szász natio külön képviselete miatt a városi rend csak a jórészt gyenge magyar és
székely városokra korlátozódott.244
A vármegyék képviseleténél már említett vitákat követõen a 18. századra az a
* Hogy a távol lévõ mágnások követküldése nemcsak jog, hanem kötelesség is volt, az mutatja, hogy
az 1715:47. tc. rendelkezése szerint csak annak a mágnásnak mentesek a földjei a megye által kivetett
adó alól, melyet követei költségeinek fedezésére fordít, aki a diétán személyesen vagy képviselõ által
megjelent (Bónis: Die ungarischen Stände 297–298.). Az országgyûlésrõl távol maradó megjelenen-
dõkre már 1498-ban büntetés kiszabását határozták el (Holub: La Formation 357.).
7. Függelék 445
szokás alakult ki, hogy a városok is két-két követet küldenek.245 Sopron 1708. évi
meghívólevele a szokásra hivatkozva kéri két diétai követ kiküldését.246 (Bár Zsi-
linszky Mihály szerint mégis négyet küldtek.247) 1709-ben 21 várost 31 követ képvi-
selt egyenlõ megoszlásban: 10 szabad királyi város küldött kettõt és 11 egyet.248
1714-ben 39 városból 17 csak egy követet küldött.249 Az 1722–23. évi országgyûlésen
az általános városonkénti két követ mellett nemcsak az egyre vannak példák, de a
háromra (Korpona), sõt a négyre is (Szentgyörgy). Voltak ezenkívül városok, ame-
lyek nem képviseltették magukat.250 1751-ben 18 város küldött egy, 26 két követet.
1764–65-ben általában – és szinte azonos arányban – egy vagy két követ képviselte a
szabad királyi városokat, míg három követ 3 város esetében fordult elõ.*
A század elsõ országgyûlésén a pozsonyi városi jegyzõ személyének változásával
ugyanígy változott a követ személye is: a kettõ láthatóan össze volt kapcsolva.251 De
a diéta Pozsonyban volt, mint a század legtöbb országgyûlése, és más városok tud-
tommal nem változtatták így képviseletüket, persze kivéve a rendkívüli eseteket,
mint amilyen Lendvay Ferenc varasdi szenátor és követ halála volt 1751-ben.252
Ha kitekintünk a diéta számára sok mindenben mintául szolgáló német birodal-
mi gyûlésre, ott részint hasonló, részint a magyartól eltérõ városi képviselettel talál-
kozunk. A Német-római Birodalomban a birodalmi városoknak sikerült a Reich-
stag kiépülése idején, a 15–16. század fordulóján ott helyet szerezniük, de külön
kúriát is alkottak, nem úgy, mint Magyarországon. Számuk az 1521. évi 86-ról
(ezek negyedének birodalmi városi állását kétségesnek tekintették) 1792-re 51-re
csökkent,253 tehát a magyar városi képviselettel számát tekintve körülbelül egy szin-
ten volt a német birodalmi, és további hasonlóság, hogy a városok követeit tulajdon-
képpen a városi tanácsok küldték.254
26. A vármegyei követek napidíja
A királyi tábla bíráinak országgyûlési napidíját (a magasabb díjazásban részesülõ

személynök kivételével) a törvény 2 forintban állapította meg.255 Az 1715. évi 47.
törvénycikk a követek jogát is elismerte ugyan a napidíjra, de ennek összegérõl nem
rendelkezett. Felállítása után a Helytartótanács kísérelt meg egy központi szabá-
lyozást érvényesíteni. Eszerint az országgyûlési követek számára szinte minden
esetben 4 forintos napidíj járt.** Sok konfliktus fakadt ebbõl, mert a vármegyék
* MOL N114 15. kötet Series excelsorum procerum, ac dominorum statuum, et ordinum regni, ad
generalem regni diaetam anno 1764 pro 17 junii indictam in libera ac regia civitate Posoniensi congre-
gatum. Teljesen egységes gyakorlat a 19. századra sem alakult ki, hiszen Pauler Tivadar arról ír, hogy
a nagyobb városok két, a kisebbek egy követet szoktak küldeni, míg az is elõfordul, hogy egy követ két
várost is képviselt (Pauler: Alsó-Tábla 1001.).
** A Helytartótanács 1726. december 14-én kelt leirata szerint a mágnásoknak a vármegyén belül
napi 3, annak határain kívül 5 forint jár, az alispánnak a megyében 3, azon kívül 4 forintos napidíj, a
[jómódú] birtokosoknak, a táblabíráknak, a jegyzõnek „és egyéb jeles nemeseknek” 2, illetve 4 forint,
446 7. Függelék
gyakran áthágták a szabályozást. Ezek az összeütközések a vármegyék erejét mu-
tatják a központi hatalommal szemben.*
Nézzük például a horvátok gyakorlatát! 1751. február 25-én a szábor a diétára
küldendõ három követének és egy ítélõmesterének 100-100 forintot juttatott úti-
költségre és fejenként havi 150 (azaz nagyjából napi 5) forint napidíjat. Ez meg-
egyezett a megelõzõ diétára tíz évvel korábban kiküldött követek útiköltség-téríté-
sével és napidíjával, bár akkor az ítélõmester még 300 forintot kapott ezeken kívül.
Ha még egy diétával korábbra tekintünk, akkor az 5 forintos napidíjat és a 100 fo-
rintos útiköltség-térítést változatlannak láthatjuk. Az ítélõmester ekkor is kapott
egy további összeget, ez alkalommal 400 forintot.256 Feltehetõen nem véletlen, hogy
az 5.b fejezetben megidézett konfliktusra sem ebben az idõszakban került sor (So-
mogy és a Helytartótanács közt, mivel az elõbbi 4 helyett 5 forintos napidíjat fize-
tett), hanem csak az 1764–65. évi diétát követõen. Mintha a központ négy évtizedig
eltûrte volna az 1726. december 14-i helytartótanácsi leirattal szembehelyezkedõ
napidíj-fizetési gyakorlatot.
A diéta 1790. december 4-i ülésén gróf Zichy Ferenc országbíró javasolta, hogy
az országgyûlés határozzon a vármegyei és városi követek napidíjáról. Hallatszot-
tak ugyan olyan ellenvélemények is, hogy az ügy a rendszeres bizottság elé tartozik,
s míg törvény nem születik a kérdésben, a vármegyék kezét nem lehet megkötni, a
többség mégis a már korábban felállított vegyes bizottság elé utalta az ügyet, mivel a
megelõzõ két országgyûlés után az uralkodó több vármegyei és városi követtel
visszafizettette a felsõbb helyen megszabott napidíj felett felvett összeget. Két napra
rá a plénum meghallgatta a vegyes bizottság álláspontját, amely szerint az utazási
költségeken, a kancellistának járó napi 1 forinton és a toll, tinta, papír árának meg-
térítésén túlmenõen a vármegyék legfeljebb csak 6 forint 40 krajcár, a városok 4 fo-
rint napidíjat fizethetnek követeiknek. A vitában emellett az amúgy is csak ideigle-
nesnek szánt álláspont mellett alakult ki többség, noha egyesek annak a vélemé-
nyüknek adtak hangot, hogy a házipénztárak felett a vármegyék rendelkeznek, s
erre a diétára már kiszabták az innen fizetendõ napidíjakat, ezért ennek összegébe
már nem lehet beleszólni. A felirat szövegéhez végül azt a kitételt tették hozzá,
hogy maradjon meg a vármegyék törvényes hatalma a házipénztár felett.257 Ezzel a
döntéssel összhangban állapította meg a király a vármegyék diétai követeinek napi-
díját.258
Keresztesi József a partiumi protestáns lelkészek ügyében érkezett a diétára, és nem
követként. Az õ és deputátus társai számára küldõik a napidíjat eredetileg 1 arany-
a szolgabíráknak 1,50, illetve 2, az esküdteknek pedig 0,75, illetve 1 forint egy-egy napra (P 1724–1731
4. 498–501.).
* Csak részben ért el sikert példának okáért abban a vitában, amelyben Somogy megye diétai követei-
vel igyekezett visszafizettetni a felvett többletnapidíjat. Az ügy 1765-tõl 1771-ig húzódott. Errõl és ál-
talában a 18. századi napidíjak kérdésérõl részletesebben lásd: Szijártó M. István: Követi napidíj és
vármegyei önállóság a 18. században. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 30 (1999), röviden
összegezve pedig az 5.b fejezetben.
7. Függelék 447
forintban (4 forint 30 krajcárban) állapították meg. Keresztesi részletes nyilvántar-
tást vezetett költségeirõl, amelybõl kiderül, milyen tényleges költségei merültek fel
1790-ben, s hogyan aránylott ezekhez a hivatalos diétai napidíj ekkoriban vitatott
összege. Az Arany Sas fogadóban az ételre Keresztesiék 24 krajcárt, a borra 8 kraj-
cárt, a szállásra 18 krajcárt fizettek fejenként, egy findzsa kávé pedig 6 krajcárba ke-
rült. Ez azt jelenti, hogy már napi egy forintból (ami 60 krajcárt tett ki) ki lehetett
jönni. A Fehér Farkas fogadóban szeptember 19-én az étel 24, a bor 12, a kenyér 2, a
szállás 30, a kávé pedig 12 krajcárba került. Az összeg így már napi 1 forint 20 kraj-
cárt tett ki. Az útiköltségre kapott kétszer 30 forint is nagyjából elengedõ lehetett a
tényleges költségek fedezésére. (Amikor viszont két deákkal mindhárman Bécsbe
utaztak Pestrõl, már 55 forint volt az útiköltségük.) Keresztesi József és a másik két
deputátus még kapott ugyan valamennyi pénzt az induló összegen túl, bevételeik
mégis messze elmaradtak az eredetileg ígért napidíjtól, és végül Keresztesinek
összesen 162 forintja volt 68 napra, a visszaútra és az írnok fizetésére. Ha arra gon-
dolunk, hogy csak a diák költségeire napi 1 forintot tartott indokoltnak a diéta, is-
mét a napi 1 forint közelébe jutunk – ennyi maradt Keresztesinek magának.259
Azaz a vármegyei követek számára végül megállapított összeg a minimálisan szük-
séges öt-hatszorosa volt. Semmiképpen sem volt tehát túl szûkre szabva.
Mégis lehet, hogy egyesek szûknek érezték. Amikor arról vitáztak, hogy küld-
het-e Pest megye harmadik diétai követet,* „Felálla a nyitra ablegátus Jezernitzky
ur is, ez is azt próbálta, hogy nem lehet három, mert ezeknek diurnuma terhes a
contribuens népnek; erre consiliarius Darvas ur, egyik pestmegyei követ azt felelé:
»nekünk hármunknak sincs annyi diurnumunk, mint egyik nyitrai ablagatusnak,
mert annak egyiknek 15 frt. a diurnuma«.”260 Anton Virozsil szerint ekkor a Pest
megyei követek napidíja 4 forint volt, a vármegyei követeké pedig általában 6–8–13
forintra rúgott.261 Ha valóban így volt, akkor a Pest és a Nyitra megyei napidíjak va-
lóban a két szélsõséget példázták.
Alfred Kohler szerint a 16. század elsõ felében egy német kézmûves vagy napszá-
mos szerény szükségleteit napi másfél krajcárból tudta kielégíteni, és ennek az
összegnek a kétszeresét tekinti egy ember számára átlagosan szükségesnek. A
Reichstag követei (1522–23-ban egy szász vagy 1530-ban egy konstanzi követ) fe-
jenként heti 15 guldent, azaz nem kevesebb, mint ennek az összegnek negyvenhá-
romszorosát kapták napidíjként. Jóllehet ebbõl szolgáikat és lovaikat is el kellett
látniuk, jóval nagyobb a differencia a magyarországinál, még a Nyitra megyei köve-
tek diurnuma és a létfenntartáshoz szükséges összeg differenciája is eltörpül az
övék mellett. Nemzetközi összehasonlításban tehát nem tarthatjuk kiemelkedõnek
a magyar országgyûlési követek napidíját.
* A vitáról lásd a 21. függeléket!
448 7. Függelék
27. A királyi biztosok
1708-ban eredeti szándékával ellentétben I. József végül nem ment el személyesen

a diétára.262 (Mivel már két évtizede megkoronázták, ez nem volt elengedhetetlen.)
Maga helyett herceg Johann Andreas Adam von Liechtensteint és gróf Otto Ho-
norius von Abensberg-Traunt küldte.263 Õk képviselték a diéta folytatásán is.264 Ki-
rályi biztos volt jelen III. Károly diétáin és concursusain az uralkodót mindvégig
vagy részben helyettesítendõ. Elsõ országgyûlésén a király személyesen, majd ké-
pében gróf Abensberg-Traun jelent meg.265 1722-ben III. Károly ismét megjelent a
diéta kezdetén, és két hétig személyesen ott volt, majd gróf Thomas Gundaker von
Starhemberg és gróf Franz Ferdinand von Kinsky képviselte.266 Utolsó országgyû-
lésén gróf Kinsky mellett gróf Hermann Franz Johann von Nesselrode volt III.
Károly királyi biztosa.267 Az 1728–29-ben az országgyûlésen Mannaggetta János
Györgyöt is királyi biztosnak mondja Bottló Béla és Veres Miklós repertóriuma
vagy Joachim Bahlcke habilitációs értekezése. Noha a diétának a két királyi biztos
megbízólevelét, mint az 1.b fejezetben láttuk, a kétségkívül fontos szerepet betöltõ
Mannaggetta referendárius adta át, õ maga ebben a megbízólevélben nem volt kirá-
lyi biztosként megnevezve.268
Királyi biztosokkal találkozunk még a harmincas évek concursusain, miként a
korábbi concursusokon is,* de ezután letûntek a színrõl. Az 1790–91. évi diétán
minden feliratot már a királynak címeznek, és utalás sincs királyi biztos megbízásá-
ra és megjelenésére. A diéta aktáinak mutatója a királyi biztost csak abban a feladat-
körben ismeri, hogy a nádorjelöltek nevét a diétának megvivõ Starhemberg herceg
és gróf Pálffy Károly ekképpen tûnt fel.269 Ez a megbízatás azonban nyilvánvalóan
eseti volt, s itt nem a korábban a diétákon az uralkodót helyettesítõ királyi bizto-
sokkal van dolgunk. Az 1792. évi diétával kapcsolatban a mutató már ilyen esetre
sem utal.270 Egy 19. századi kéziratos mutató a Gyurikovits-gyûjteményben nem is
ismeri a diétai királyi biztosok fogalmát. Csak II. József (kerületi) biztosairól tud.
A gyûjtés idõköre: 1764–1840.271 De nemcsak az 1764–65. évi országgyûlésre igaz
az, hogy a rendek nem a királyi biztosokkal kommunikáltak. Így volt ez már
1751-ben is,** jóllehet ekkor találkozhatunk királyi biztosokkal herceg Dietrich-
stein udvari marsall és gróf Nádasdy Lipót magyar udvari kancellár személyében.272
Viszont ugyanúgy, mint 1741-ben is, amikor gróf Sinzendorf és gróf Batthyány La-
jos kancellár szerepel a forrásokban királyi biztosként,273 nádorválasztásról van szó!
Megállapíthatjuk tehát, hogy Mária Terézia már csak abban a szûk protokolláris
funkcióban alkalmazott királyi biztosokat, amelyben azok 1790-ben is feltûntek.
Mint a 3.a fejezetben láttuk, van forrás, amely szerint a rendek Mária Teréziát az
* A concursosok királyi biztosairól lásd: Szijártó M. István: A concursus a 18. századi politikában. In: uõ:
Nemesi társadalom és politika. Tanulmányok a 18. századi magyar rendiségrõl. Budapest, 2006. 218–236.
** Lásd példának okáért 1751. június 3-i feliratot vagy az augusztus 22-it. Az augusztus 23-i ülésbõl is
közvetlenül Mária Teréziához fordultak a rendek (700.467 78–89., 399–401., 420–421.).
7. Függelék 449
1751. évi diéta utolsó napjaiban, a szabad királyi városok privilégiumainak becikke-
lyezésérõl folytatott vitában arra kérték, hogy vagy maradjon még pár napot, vagy
nevezzen ki királyi biztosokat, akikkel tárgyalhatnak. Ezzel a korábbi gyakorlatra
utaltak vissza, de azt Mária Terézia sohasem alkalmazta – ahogy végül ekkor sem.
A diétán az uralkodót helyettesítõ királyi biztos intézménye III. Károllyal együtt
szállt a sírba.
28. Az állandó hadsereg
Az állandó hadsereg korának több tekintetben is fontos intézménye volt. Az abszo-

lutistának nevezett kormányrendszert kétfelõl is alátámasztotta: egyrészt mint ok,
amely az abszolutizmus létrejöttekor a legnagyobb szerepet játszó tényezõ volt,
másrészt (rövid távon) mint katonai erõ, mely az uralkodó hatalmát biztosította,
végül (hosszú távon) mint az abszolutizmus társadalmi-politikai bázisát kialakító
egyik intézmény. Hiszen – miként Jonathan Dewald hangsúlyozza – az abszolu-
tizmus kompromisszum. A központi hatalom nem egyszerûen maga alá gyûri a
rendeket, hanem kooperációt ajánl nekik. Egyfelõl a nemesség helyi hatalomgya-
korlása maradt nagyon sokáig döntõ fontosságú, másfelõl az abszolutista állam jö-
vedelmi lehetõségeket biztosított a szolgálatába álló nemeseknek: kegydíjakat, hi-
vatalnoki és tiszti állásokat. A 17. században még az ezredparancsnok állította fel
az ezredét, s a háború továbbra is üzletet jelentett (zsákmányolás, váltságdíjszedés,
hadseregellátás). A 18. században ezek a lehetõségek általában beszûkültek, de ezt
kiegyenlítette a tiszti jövedelmek biztosabbá válása.274
Ami az állandó hadsereg létrejötte és az abszolutizmus kialakulása közti kapcso-
latot illeti, a német területeken az állandó hadsereg létrehozása jelentette a döntõ
mozzanatot a rendi dualizmus és az abszolutizmus közti átmenet során. Gerhard
Oestreich úgy fogalmaz, hogy rendiség és a fejedelem közt csak az állandó hadse-
reg (a miles perpetuus) körüli harcok vezettek olyan szakadáshoz, melynek követ-
keztében a fejedelem kizárólag önmagát kezdte azonosítani az állammal. Az
1550-ben kezdõdõ háborús évszázad és különösen a harmincéves háború hozta lét-
re a katonai államot, mely központi szinten „kikapcsolta” az ellenálló rendiséget, és
a fejedelemnek lehetõséget adott az adók erõszakos behajtására. A hadseregre és a
hivatalnokságára támaszkodó fejedelemnek a rendi gyûlés már nem partnere, ha-
nem csak eszköze lett.275
Konkrétan Württenbergben például a rendek nem akartak a békeidõben is létezõ
állandó hadsereget adni a herceg kezébe, de a sok háború miatt a 17. század végére
ez mégis létrejött. Végül 1724-ben ajánlott meg rá pénzt a Grosser Ausschuss, s tizen-
öt évvel állandó bizottsága után maga a Landtag is: a rendek elismerték vereségü-
ket. Az állandó hadsereg a württenbergi herceg kezében elsõsorban belpolitikai tá-
maszt jelentett – külsõ ellenségek ellen notóriusan kevésnek bizonyult.276
Mindezen fejleményektõl a magyar események kronológiája sem tért el alapvetõ-
450 7. Függelék
en. A szakirodalomban uralkodó felfogás szerint Magyarországon az 1715-ben ki-
adott decretummal valósult meg „az állandó hadsereg felállítása, ami már régóta
szükséges lett volna”.277 A magam részérõl a történtek egy másik értelmezését sze-
retném felvázolni. Sem a Habsburg magyar király állandó hadserege, sem ebben a
magyar egységek léte nem kapcsolható az 1715. esztendõhöz.
Jóllehet 1699. február 5-én, a karlócai béke megkötése után a Haditanács több
rendeletet hozott – pár ezredet feloszlattak, a végvári katonaságot elbocsátották, és
eldõlt „az évtizedes vita”, hogy nem lesz külön magyar katonaság278 –, a Habsburg
Birodalom hadseregében már ekkor is voltak s ezen túl is maradtak önálló magyar
csapattestek: a Bagossy-,* majd Gyulai-hajdúezred (3000 fõ) és az Ebergényi-,
Splényi-, Babócsay-, valamint két további, 1721-ben feloszlatott – a Nádasdy- és az
Esterházy-** – huszárezred (ötször 600, azaz további 3000 fõ). Ezekhez járult
1733-ban a vettesi Kökényesdi László báró által nagyrészt saját költségén kiállított,
és a rá következõ évben a gróf Pálffy Ferenc ezredes által saját költségén felállított
hajdúezred. A lengyel örökösödési háború idején további hat huszárezred alakult,
melyekbõl az irreguláris rác huszárezred 1739-ig, a Splényi-, Pestvármegyey- és
Ghilányi-ezred 1748-ig állt fenn. A gróf Hávor Miklós és gróf Károlyi Sándor által
szervezett ezredek az elsõ világháború végig fennmaradtak. Mind a hat ezredet em-
lített részben az ezredtulajdonosok költségén állították fel. Mária Terézia trónra lé-
pésekor tehát három magyar hajdú- és nyolc huszárezred volt, azaz közel 14 000 re-
guláris katona.***
Ezekhez járult a határõrség. A határõrökbõl 1736 és 1745 között szervezett csa-
patokat hoztak létre. Ezek az osztrák örökösödési háború végére már nem kevesebb
mint kilenc gyalog- és négy huszárezredet állítottak ki, melyekhez 1750-ben még
két báni gyalog- és egy huszárezred járult, 1762–64-tõl pedig az erdélyi határõrvi-
dék négy gyalog-, egy huszár- és egy dragonyosezrede (ez utóbbi 1771-ben felosz-
lott), a hetvenes években pedig két bánsági határõr gyalogezred. A tárgyalt korszak
végére a határõr huszárezredeket a gyalogezredekbe olvasztották be, és maradt a 17
határõr gyalogezred.279
* Szintén 1702-ben állították fel báró Andrássy Pál és gróf Batthyány Ádám hajdúezredét, de ezeket
már hat év múlva feloszlatták, legénységüket a Bagossy-ezredbe osztva be. Az ugyanekkor szervezett
Molnár-hajdúezredet, mivel létszáma igencsak megcsappant, már 1704-ben feloszlatták (Ujhelyi: Az
állandó hadsereg 125., Berkó: A magyarság 22–23.).
** A késõbbi Ebergényi-féle huszárezred – a legrégibb magyar alakulat a Habsburg Birodalom állan-
dó hadseregében – 1685-ben jött létre, gróf Czobor Ádám toborozta a Kollonich-huszárezreddel
együtt, mely utóbbi csak 1721-ig állt fenn. A sorban a harmadik lovasezred a késõbbi Splényi-huszár-
ezred volt, melyet Deák Pál ezredes állított fel 1698-ban. 1702-ben Forgách Simon gróf állította fel a
késõbbi Babócsay-huszárezredet (Ujhelyi: Az állandó hadsereg 143., Berkó: A magyarság 22.). A Ná-
dasdy- és az Esterházy-huszárezred felállítását 1708 februárjában rendelte el I. József (Angol diplo-
matiai iratok III. 364.).
*** Berkó: A magyarság 24–27. Így tudjuk kellõ súlyán kezelni azt a tényt, hogy 1741-ben (habár a
hadiadó terhére) 21 622 gyalogot ajánlott meg a diéta, akikbõl elsõsorban hat új gyalogezredet szer-
veztek.
7. Függelék 451
1780-ra a magyar korona országai tehát 11 gyalogezredet, 17 határõr gyalogezre-
det és 9 huszárezredet állítottak ki (valamint 3 gránátos és 1 csajkás zászlóaljat),
azaz a birodalom seregének körülbelül felét. II. József háborúiban további reguláris
alakulatok szervezésére nem került sor.*
Nyilvánvaló, hogy a magyarságnak az állandó hadseregben való részvételét te-
kintve 1715 semmilyen cezúrát nem jelentett. Akkor másról szólt a vita. Az I. József
által a labanc diétához 1710. február 10-én intézett leirat vetette fel ugyanis elõször
a tractatus diaetalis keretei között, hogy Magyarország fogadja el állandó adó fizeté-
sét az állandó hadsereg számára. Megígérte, hogy a subsidiumok és a hadiadó ügyét
mindig a diétán fogja tárgyalni. A rendek ezt el is fogadták.280
A diéta kiegészülése után a tíznapos systema 1712. június 6-án beadott reformja-
vaslata egyrészt szükségesnek tartja az országban az idegen katonaság állomásoz-
tatását, másrészt a hadseregben egyharmadra szeretné emelni a reguláris magyar
csapatok részarányát. Szorgalmazza ugyan a magyar haditanács felállítását, de az
állandó hadsereg ellátásáról szólva azt mondja, hogy természetbeni ellátását erejé-
hez mérten Magyarország fedezné, zsoldját azonban a birodalom és az örökös tar-
tományok fizessék, ha pedig ezek a források nem elegendõk, a király fordítsa saját
jövedelmeit erre a célra.281 Nem csoda, hogy mindebbõl nem lett semmi. A királyi
álláspont ment keresztül, az ország vállalta a rendszeres hadiadó fizetését, mint ad-
dig, de azt immár törvényesnek elismerve és a diéta megajánlásához kötve (viszont
a concursusok kiskapuját nyitva hagyva).
Amint arról a 3.e fejezetben részletesebben szóltam, az 1715. évi 8. törvénycikk
eredeti formájában nem is említette az állandó hadsereget, csupán azt, hogy a ne-
mesi felkelés intézményét fenn kell tartani, s hogy miként kell megszavazni a hadi-
adót és a hadisegélyeket. A gyakorlat szempontjából egyértelmû, hogy az articulus
errõl szól: tehát hogy azt az adót, amelyet már régóta beszedtek a hadsereg fenntar-
tására, a diétán vagy a concursuson kell megajánlani. I. József 1710-ben az állandó
adó vállalását kérte, és ezt kapta meg utódja az 1715. évi 8. törvénycikk formájában.
A korábban jogellenesen érvényesülõ gyakorlatot a század elsõ diétája szentesítette,
némileg korlátok közé szorítva.**
1722-ben a rendszeres bizottságok nem tartották magukat illetékesnek sem az ál-
landó hadseregben a magyarok arányát, sem a magyar haditanácsot illetõen. Így
1722–23-ban nem is született új törvény a magyar hadügyrõl.282 Maradt az 1715. évi
8. törvénycikk a nemesi felkelés fenntartása mellett az állandó hadsereg elisme-
résérõl.
* Berkó: A magyarság 36. Zachar József szerint sem a szorosan vett állandó hadsereghez, sem a neme-
si felkeléshez nem tartozott a gyõri, a komáromi, az esztergomi, a szigetvári, a szolnoki és a nagyvára-
di vár õrsége, az úgynevezett nemzeti milícia, tulajdonképpen a végvári katonaság maradéka. Ezen
csapatok fenntartását is a Haditanács fedezte (Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei 865.).
** A concursus késõbbi felhasználása viszont a törvény betûjébe ütközött, hiszen nem (nemcsak)
hirtelen ellenséges támadás esetén mellõzte a kormányzat a diétát mint adómegajánlásra hivatott
fórumot.
452 7. Függelék
1715-ben tehát nem volt újdonság az állandó hadsereg, ilyennel a császár koráb-
ban is rendelkezett. Az adózást kellett végleges, szilárd alapokra helyezni. Az 1715.
évi 8. törvénycikk azért született meg, hogy a magyarokkal elfogadtassa a rendszeres
adó fizetését a hadsereg fenntartására, aminek szükségességét maguk is elismerték.
I. József 1710-es kérése azt tükrözi, hogy jobban elkülönült magyar hadseregrészt
lehetett volna létrehozni, amennyiben a rendek hajlandók lettek volna maguk (is)
fizetni a hadsereget. De az önálló haditanács követelése teljesen reménytelen volt.
Jóllehet tehát térségünk fejlõdésében általában az állandó hadsereg létrejötte al-
kotott korszakhatárt, s talán ez az oka annak, hogy a magyar történetírás is az 1715.
év mint „az állandó hadsereg becikkelyezése” évszámának fontosságát hangsú-
lyozza, az ország területén a megelõzõ közel kétszáz évben zajló háborúk miatt a
magyar eset inkább tekinthetõ ebbõl a szempontból kivételesnek: a magyar rendek
szemében a katonaság állandó jelenléte megszokott, sõt megkívánt volt, s a Habs-
burgok állandó hadseregével szemben egyáltalán nem elvi-politikai aggályok, ha-
nem ellátásának és fenntartásának mindennapi terhei miatt voltak kifogásaik a 18.
század elsõ felében. Az 1715. esztendõt ezért nem tarthatjuk új gyakorlat kezdõ-
pontjának.
29. A hadsereg ellátása a 18. században
A hadsereg ellátása, az állandó hadseregé is, Ausztriában rendi ügy maradt, miként
a toborzás, hadkiegészítés és a csapatok felszerelése.283 Nálunk a hadbiztosok még
megyei hivatalnokok voltak ugyan, de magasabb szinten már a Fõhadbiztosság
nem rendi, hanem császári-királyi szervezete intézte a hadseregellátás ügyeit. A
beszállásoló falvak a hadiadójuk keretéig tartoztak természetben élelmezni a kato-
naságot, a többletet a vármegye fizette. A nem beszállásoló falvak pedig pénzben
adóztak. Az élelmezés a kijelölt körletekben a hadbiztos, a szolgabíró és a falu bírá-
jának kötelessége volt.284 Jean Bérenger hasonló rendszert ír le a birodalom nyugati
tartományaiban is a 17. század második felére: a hadiadó felét a helyszínen rótták le a
parasztok élelemben és szolgáltatásokban.285 Ez tehát nem volt magyar specifikum.
A 18. század elsõ felében, mint azt Taubert Ernõ monográfiájából is tudhatjuk, a
diéta által megajánlott porciókból a Somogy megyére esõ rész függvényében utal-
tak a vármegyébe katonaságot téli szállásra. A csapatokat megyei tisztviselõk, a
hadbiztosok kísérték; feladatuk a lakosság érdekeinek védelme, a kihágások jelen-
tése volt. A nyári táborozásokat (a lakosság terheinek enyhítésére) végig szorgal-
mazták, de általában – mivel az élelmezés pénzbe került volna – hiába. A katona-
ság a jobbágyok házaiban lakott, s azok természetben lerótt adója élelmezte, melyet
a fõadószedõ vezetett az úgynevezett porciós könyvekben. Idõvel bizonyos alakula-
tok visszatérõen beszállásolt „vendégek” lettek Somogy bizonyos vidékein, ami elõ-
segítette a súrlódások mérséklõdését és a jobb viszony kialakulását a katonaság és a
civil lakosság között.286
7. Függelék 453
Gróf Pálffy János kezdeményezésére született meg az 1711. november 20-án ki-
adott szabályzat, mely a lakosság által ellátott katonák járandóságait elõször szabá-
lyozta. Az élelmi porciót napi egy font húsban és két font kenyérben állapította
meg, a lónak valót nyolc font szénában és hat font zabban. A lótápot és a kenyeret
már az 1709. évi rendelet szerint is mindig természetben kellett kiadni, a hús
megváltható volt, ha a szállásadó nem tudta biztosítani. Az 1711. évi rendelet
részletesen szabályozta még a magasabb rangú katonáknak járó fejadagot, a gyer-
tya, a tûzifa és a felhasználható forspont mennyiségét. A gazda köteles volt a katona
húsát levessel maga elkészteni. A húshoz és a kenyérhez adott járulékok (salga-
mum*) rendezését országos szinten csak 1720-ban, majd 1730-ban próbálták meg,
addig esetenként állapodott meg a katona járandóságairól a beszállásolt ezred és a
vármegye.287
A katonaság elszállásolása és ellátása** jelentette terhek a vizsgált korszakban
változtak (illetve a vonatkozó szakirodalom állításai egyébként sem ellentmondás-
mentesek). Egy konkrét somogyi adat alábbi ismertetése mellett a 7. táblázat adja
összefoglalásukat.
Az 1748. augusztus 8-án a hadbiztos kötelességeit megszabó rendelkezés a napi
élelmi porciót 2 font kenyérben szabta meg és 4 krajcárban (amin a katona húst ve-
hetett). Továbbá a szállásadó köteles volt sót és a húshoz való levest vagy fõzeléket
(cuchmist) adni, és mindezt megfõzni. A katonának ágyat kellett biztosítani, de vi-
lágítása közös volt a gazdával. A salgamumért (ágy, világítás, fõzés, fõzelék vagy le-
ves) napi 1-2 krajcárt számoltak el a gazdának. (1721. november 9-én úgy egyezett
meg Somogy vármegye a Galba vértesezreddel, hogy a salgamum csak a közlegé-
nyeknek jár, és hogy ezt napi 1 krajcárral váltják meg. 1732. november 15-én úgy
rendelkeztek, hogy télen 1, nyáron 2 krajcárt fizetnek érte. A tisztek járandóságukat
készpénzben kapták meg, s mindent ezen vásároltak. 1732-ben végül természetben
is csak a kenyeret adta a szállásadó a közlegényeknek.) 1748-ban az idézett forrás
szerint Somogyban az aequilis portio hetente egy csapott pozsonyi mérõ megtiszto-
gatott és megrostált zab és tíz napra tíz font széna volt.288
A tisztek a nekik járó porciókat nem fogyasztották el mind természetben, hisz az
ezredesnek napi 40 font kenyér és 20 font hús járt, és a kapitánynak is hat-hét por-
ció. Ezek legnagyobb részét készpénzben követelték szállásadójuktól, s Demkó
Kálmán szerint így a porciók legalább kétharmadát fizette készpénzben az adózó
nép.*** Ezzel ellentétben állnak Marczali Henrik adatai (noha nem derül ki, me-
* A másik forma a salgamus (lásd például Málnási: Csáky Imre 172., Taubert: A katonaság elszálláso-
lása 43.), én a Hajnóczynál és Bartal szótárában található formát használom (Hajnóczy: De diversis
subsidiis 66., Bartal: Glossarium 587.).
** Egy gyalogezred havi eltartása az osztrák örökösödési háború elõtt 16 553, egy huszárezredé 9299
forintban volt meghatározva (Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei 865.).
*** Demkó: Conscriptio és elszállásolás 261. Szerinte ezen porciók fejében az adózók két-háromszo-
ros árát fizették annak, amit õk kaptak a kincstártól, ha a nem beszállásolt katonai alakulatoknak szál-
lítottak.
454 7. Függelék
lyik idõpontra vonatkoznak): az alsó-szlavóniai vármegyék a 120 000 forintos hadi-
adóból csak 20 000-et, Somogy 70 261 forintból csak 15 660-at fizettek készpénz-
ben, a többit (tehát öthatod, illetve négyötöd részt) természetben. Marczali joggal
mutat rá, hogy a katonaság jelenléte kifejezetten elõnyös is volt abból a szempont-
ból, hogy piacot teremtett a mezõgazdasági terményeknek.289 Az ország jelentõs ré-
szében nagyon sokáig nem lett volna arra lehetõség, hogy a parasztok piacon érté-
kesítsék feleslegüket, s a hadiadót készpénzben fizessék be.
Somogy vármegyében az 1726. november 1-jétõl 1727 október végéig tartó kato-
nai évben a hadseregnek készpénzben 12 651,36 forintot fizetett a vármegye, a ter-
mészetbeni tartás pénzben 36 136,59 forintra rúgott, ami már több is volt a contri-
butio fennmaradó 35 058,61 forintos összegénél: 1077,98 forint túlfizetést tartalma-
zott. A vármegye által kivetett dikánkénti 1 forint 75 dénáros adó készpénzbevétele
és a hadiadó készpénzkiadásai közti különbözetet (ekkor 14 014,315 forint) tekin-
tették a házipénztár bevételének.290 (A hadiadó összege tehát ekkor valamivel több,
mint háromszor ennyi volt.) Mivel ekkor Somogy tehát mintegy háromnegyedét fi-
zette természetben a hadiadónak, ez a második somogyi adat is Marczali adatát
erõsíti meg, s nem Demkó Kálmán általános érvényûnek szánt állítását.
Ami a háziadót illeti, ennek átlagos nagyságáról Hajnóczy a század végén úgy
tudta, hogy a házipénztár a kivetett adónak 1715-ben alig tizedrészét tette ki (és 90
százalékát a hadiadó), de a 18. század végére már negyedét, sõt felét is. A megyei
tisztviselõk fizetésén és az egész vármegyei apparátus fenntartásán kívül a házi-
pénztárakból fedezték a deperditát is.291 A fenti somogyi adat legalábbis kétségeket
ébreszt bennem Hajnóczy tézisének érvényességét illetõen, azaz szerintem a „há-
zipénztár”* már a század elején is 10 százaléknál jóval nagyobb részével gazdálko-
dott az összes beszedett adónak. Marczali Henrik egy adata szerint Somogyban egy
dicára 1 forint 33 krajcár hadiadó és 37 krajcár háziadó jutott, és 127 571 ¾ dica volt
összesen.292 Sajnos nem mondja meg, mikori az adat, de mivel a háziadót – nem
úgy, mint 1726–27-ben – külön kivetették a dicákra, s mivel annak aránya a hadi-
adóhoz viszonyítva megközelítette a 40 százalékot, azaz az összadó több mint 28
százalékára rúgott, a század második felébõl származhat, és a háziadó arányának
emelkedése mellett szól. (A háziadó Marczali Henrik szerint is általában a hadiadó
harmada-negyede volt, azaz az összadó negyede-ötöde.)
Mint említettem, a házipénztár fedezte tehát a deperditát, amely a katonaság által
elszámolt hivatalos (regulamentaris) ár és a piaci ár különbözeteként sújtotta a had-
sereget természetben ellátó lakosságot. A jobbágy természetbeni szolgáltatásainak
ellenértékét ugyanis többnyire fizetési igérvény formájában kapta meg, azaz szol-
gáltatásait adójába beszámíthatta.293
* A házipénztár tényleges külön kezelésének hiányáról lásd: Szijártó M. István: A nemesség adómen-
tessége a 18. században. In: uõ: Nemesi társadalom és politika. Tanulmányok a 18. századi magyar rendi-
ségrõl. Budapest, 2006. 145–161.
7. Függelék 455
30. Az adó elnevezése
A contributio, a subsidium és a dica fogalom a 16. század derekán még világosan szi-
nonimaként szerepel. Példának okáért az 1527. évi 8. törvénycikk contributióról be-
szél, amikor az adót kirója, de ugyanennek az adónak a fizetését számon kérõ 1528.
évi 7. törvénycikk már subsidiumot említ. Az 1537. évi 1., 2. és 15. articulus megkü-
lönbözteti a királyi segélypénzt (subsidium regium) és az adót (contributio), de
ugyanezen decretum 4. törvénycikke a két adó (contributio) behajtását két részlet-
ben rendeli el.* Az 1536. évi 29. törvénycikk a subsidiumot és a dicát szinonimaként
használja.294 A legjobb példa talán az 1542. évi besztercebányai országgyûlésen ho-
zott törvény „egyforintos adózás” (contributio) címû 26. articulusa, mely „egy forin-
tos segély vagy rovatal fizetését” (subsidium, dica) rendeli el, melyben tehát a három
fogalom egymás mellett és nyilvánvalóan egyenértékûként áll.295 Ezek tehát mind
arra az adófajtára vonatkoznak, melyet azok fizettek, akik nem tartoztak a kivált-
ságolt rendekhez.
Mindez szemben áll a 19. század eleji gyakorlattal, amikor a contributio a rendes
évi hadiadó, azaz az adózó nép szokásos terhe, míg a subsidium az országgyûlés ál-
tal esetileg megajánlott segély, vagy a nemesek és a hozzájuk kapcsolt csoportok
terhe, vagy az övék és az adózóké együtt.296 Arra is vannak példák, hogy még
1737-ben is használatos volt a subsidium terminus a hadiadóra,297 s találkozhatunk
a subsidium contributionale öszvér terminussal is.298 1741-ben a királyi elõterjeszté-
sekben az áll, hogy a hadsereg zsoldja csak országos subsidiumból származhat.**
Szekfû Gyula e korról írva a contributio és a subsidium terminust is a hadiadót jelölõ
rokon értelmû szónak tekinti.299 A két kifejezés értelmezése tehát 1722 után nem
vált el azonnal egymástól, noha adó és adó megkülönböztetésének ekkortól lett ér-
telme, amikor a rendes évi hadiadón túl a rendek egyszeri és pótlólagosan fizetendõ
hadi segedelmet is megajánlhattak. (Mint a 3.e fejezetbõl kitetszik, erre konkrétan
a harmincas évek derekán került sor több ízben is.) 1722–1723-ban a diétán még ve-
gyesen alkalmazták a subsidionale quantum és a contributio, quantum contribu-
tionale kifejezéseket.300 Kezdetben a megkülönböztetést többnyire a „rendes” és a
„rendkívüli subsidium” kifejezésekkel tették meg, s csak késõbb – feltehetõen azok-
ban az évtizedekben, amelyekben csak az évi rendes hadiadót fizették, tehát 1737
után – rögzült az elsõre, azaz a rendes subsidiumra véglegesen a contributio termi-
* Ugyanezen az alapon az 1563:2. tc. „segély vagy adó”, subsidium sive contributio megajánlásáról
beszél.
** Salamon Ferenc tolmácsolásában az szerepelt: „Mivel – ugymond – az ország el nem lehet erõs ál-
landó hadsereg nélkül, ez ismét zsold nélkül fenn nem állhatván, a zsold pedig országos subsidium-
ból kerülhetvén ki, – melyrõl 1729-ben az határoztatott, hogy a legközelebbi országgyûlésen fog
megállapíttatni, – annálfogva kívánja a királynõ, hogy ezen sürgõs ügyeket minélelõbb és gyorsabban
tárgyalja az országgyûlés.” (Salamon: Az 1741–ki 154.) Az „úgymond” tartalmi idézetet sejtet, s re-
mélhetõleg a történész változtatás nélkül vette át forrásából a subsidium terminust.
456 7. Függelék
nus.* (Peter Dickson szerint az osztrák és a cseh tartományok rendes adóját már az
1620-as évektõl Contributionnak nevezték.301) Ezután a rendkívüli, ezen felüli, or-
szággyûlésileg megajánlott hadisegély újramegjelenésekor a 18–19. század fordu-
lóján a rá alkalmazott subsidium terminus már ennek az adófajnak a megkülönböz-
tetõ neve lehetett. A subsidium szó az 1791. évi 19. törvénycikk szerint mindenféle
„hadi segedelmet” jelentett, mely állhatott „akár pénzben, akár terményekben vagy
ujonczokban”. (Ennek ellenére az 1792. évi országgyûlésen, amikor az 1741. évi 63.
articulusra hivatkozva ajánlottak meg adót, újoncokat és lovakat, ezek közül kifeje-
zetten a pénzadót nevezték subsidiumnak.**)
31. Az adó behajtása
Magyarország portaszáma 1717-ben 6089 ½ volt, melyet az országos összeírás

eredményeképpen az 1719. évi concursus 5517 ¾-re302 vagy 5518 ¼-re csökkentett.303
Utána hosszú ideig 5405 ½ portával számoltak,*** majd az ország egységes (többek
közt adó-) igazgatás alá esõ területének növekedésével párhuzamosan a század
második felében Magyarország portaszáma is fokozatos emelkedést mutatott: az
1751. évi diéta után 5661 ¾, az 1764/65. évi diéta rectificatióját követõen ugyan-
ennyi,+ 1792-ben pedig 6249 ½ plusz ¼++ (azaz 6249 ¾), de ebben a zágrábi kerü-
let is benne van. (A kerületekrõl lásd a 38. függeléket!) A diéta vagy a concursus az
adómegajánlást követõen portáik arányában felosztotta a hadiadót a vármegyék és
a szabad királyi városok közt. Ezután következett az adó behajtása.
A 16–17. században vegyes rendi-kamarai adóigazgatás volt szokásban.304 Az or-
szággyûlések esetenként a Kamarára bízták az ország rendjei által megszavazott
adó behajtását,305 és a vármegye jelöltjeibõl kiválasztott, de kinevezésüket a király-
tól, utasításukat a Kamarától nyerõ rovók a megyei hatóságokkal együttmûködve
* A források szóhasználatát némileg (de szükséges módon) leegyszerûsítve a történeti irodalomban

szokásos a jobbágyok által fizetett hadiadóra a kora újkor teljes idõszakában egyöntetûen a contributio
terminust alkalmazni, vö. Kalmár: Magyarország története 81.
** MOL N57 1. csomó Fasc. C 238–239., 244–245. Ez az adófelosztási táblázatok szóhasználata is
(700.434 oldalszám nélkül, illetve 1792, acták 125., 130.).
*** P 1736–1741 6. 294. Találkoztam ebben az idõszakban, talán csak kerekítés miatt, 5405 portával is
(Diarium concursus, P 1732–1736 5. 958.).
+ 700.452 552. A portaszám 1763-ban Peter Dickson szerint 5563 ¼ volt (Dickson: Finance and
Government II. 256.). Ez talán nem az ország teljes területére vonatkozó adat. Dickson szerint
1780-ban 6357 volt Magyarország portáinak száma (uo. II. 256.), ami viszont már az általam összeál-
lított adatsorban szereplõ következõ számnál is magasabb adat.
++ 700.434 oldalszám nélkül. 6259 ½ ¼ szerepel egy másik forrásban (1792, acták 136.), de csak
azért, mert az utolsó oldalon tévedés történt a számoszlop összeadásakor. Megjegyzem ugyanak-
kor, hogy a helyes tört a portaszám végén nem ½ plusz ¼, azaz ¾, hanem 1/3 plusz 1/8, azaz 11/24, ha-
csak az a tört portaérték, amely mindkét fent idézett forrásban 1/3-ként szerepel (míg a többi törtszám
nyolcad), nem sajtóhiba 2/3 helyett, mely esetben már a megadott ½ plusz ¼ legalább helyes közelítés,
„kerekítés”.
7. Függelék 457
végezték az adószedést. (Legtöbbször az alispán, a járás szolgabírája, a megye által
kiküldött esküdt és a dicator végezte el a porták összeírását,306 a rovó az esküdt és a
szolgabíró jelenlétében adta át a rovást a falu bírájának, aki rendesen két héttel az
összeírás után a rovó lakhelyénél fizette be a falu adóját.307) Az országgyûlés ugyan-
akkor rendi apparátust,* megyei adókivetõket és rendi kincstartókat is megbízha-
tott. Az adószedést végzõ megyei esküdt a 17. század második felében teljesen át-
vette a királyi rovó szerepét, és a Kamarának vagy a kijelölt rendi tisztviselõnek
szolgáltatta be az adót. (Baráth Tibor szerint már a harmincas évekre teljesen vár-
megyeivé vált az adószedési intézmény, s már nem királyi tisztviselõ volt a rovó.)308
1670 után az adót vagy a katonaság nyugtáit a megyei adószedõk gyûjtötték
össze, majd eljuttatták a kamarákhoz. Ezek kezelték az accisát is, méghozzá külön
hadipénztárakat felállítva. Az 1681. évi országgyûlés a guberniumi korszak adóhát-
ralékaival együtt annak adóigazgatási rendszerét is felszámolta, s rendi intézmé-
nyeket állított a helyébe, de a gyakorlatban a nyolcvanas évektõl a császári katona-
ság hajtotta be készpénzben vagy természetben az adót; erõszakosan, ellenõrzés
nélkül, gyakran a kivetett többszörösét is.309 1696-ban a király provinciális biztossá-
gokat állított fel magyar fõnemesek vezetésével, és a megyékre bízta a pénzadó be-
hajtását. Az adóztatási rendszer azonban csak 1698-ig volt a nemesség kezében,
mert mégsem váltotta be a hozzá fûzött reményeket.310
A 18. század elején az ország négy hadbiztosi kerületre volt beosztva, és az adó
beszedésérõl vármegyei biztosoknak kellett gondoskodniuk. Emögött viszont to-
vábbra is ott állt a hadsereg ereje: az adóbehajtás sokszor embertelen executióval
történt. A császári katonaság század eleji kegyetlenkedéseire gróf Széchényi Pál ka-
locsai érsek egy levélrészlete szolgáltat elrettentõ példát: „Az paraszt-embernek
puska-porral töltik meg az torkát, száját, s az hasán veti ki magát az por, sütik
nyuzzák elevenen az szegénységet, az asszonyokat emlõjénél fogvást kötik föl az
gerendán, úgy kínozzák õket.”311 Az excessusok, a katonaság kihágásai, jogtalan kö-
vetelései és zsarolásai az országgyûlések állandó témájául szolgáltak, szinte folya-
matos volt ellenük a tiltakozás.** Málnási szerint 1727-ben az ezredeknél egy-egy
negyedik zászlóaljat állítottak fel végrehajtó századokkal (actions Compagnien).312
Taubert Ernõ is úgy tudja, hogy az 1720-as évek második felében több ezrednél
karhatalmi zászlóaljak szolgálták a hátralékos adók gyorsabb behajtását. A normál
ügymenetet tükrözi az õ leírása a Somogy vármegyében ebben az idõszakban érvé-
nyesülõ adószedésérõl: „A fõadószedõ állandó névjegyzékben nyilvántartotta az
adóköteleseket, s a közgyûlés által megállapított kulcs szerint rótta ki rájuk az or-
szágos megajánlás megyére esõ részlegét. A kivetett adót azután a falusi bírák és
* Az 1625. évi 8. törvénycikk a megyei közgyûléseket utasítja adókivetõk kiküldésére. Az 1550. évi 25.
törvénycikkbõl az tûnik ki, hogy még a jogosulatlan királyi adószedés is úgy ment, hogy utasítást
küldtek a megyének – még ekkor sem saját apparátust használtak. Egyes törvénycikkekbõl teljes rendi
ellenõrzés alatt álló rendszer bontakozik ki a pénzbeszedéstõl az elszámolásig (1602:5. tc., 1630:5. tc.).
** Marczali: Magyarország története 44–45. Az excessusokról somogyi viszonylatban lásd példának
okáért a következõ magyar nyelvû instanciákat: SmLt IV.1.a. Acta congreg. 1730 címû csomó.
458 7. Függelék
szolgabírák gyûjtötték össze a megküldött jegyzékek alapján; külön közgyûlési ha-
tározat tette ezek kötelességévé a hátralékok beszedése céljából a faluk kéthavon-
kénti bejárását.”313
A megyék az adót a jobbágyháztartások közt dicák szerint osztották fel, melyek
komplex módon mérték ezek teherbíró képességét. Például a század elején egy he-
lyen egy dicát ért két fiúgyermek, két ökör, két tehén, négy ló vagy 12 sertés. A dicák
összeírása szabály szerint évente történt, és megyénként eltérõ módon számították
õket.314 Keszthely mezõvárosban az 1747-tõl fennmaradt összeírások szerint a ha-
diadót „a személyek, az állatállomány, a termés és a jövedelmek (ipar, malom) után
vetették ki”. Miután az 1770-es évek elején létrejött az országosan egységes dicalis
adózás, a ház is az adótárgyak közé került, a termés helyett a földet vették számba, s
minden adótárgyat tekintve bõvült a kör.315 1775-ben Pest vármegyei források sze-
rint egy elsõ-, illetve két másodosztályú ház, egy elsõ-, illetve két másodosztályú
malom, négy jobbágy vagy házas zsellér, négy jármos ökör vagy fejõstehén, hat há-
zatlan zsellér, nyolc férfi és tizenhat nõi szolga, huszonnégy hold elsõ osztályú
szántó és hatvan birka ért egy-egy dicát.316
Málnási Ödön hozzávetõleges számításai szerint a század elején egy dicaértéket
átlagosan 60 forintnak, a rá nehezedõ terhet 6–10 forintnak vehetjük, azaz a job-
bágy ingóságai után (családtagjait is beleszámítva) évi 20–33 százalék adót fize-
tett.* Az eredményül kapott ráta igen magas, s itt csak a hivatalos állami adóról van
szó, ehhez jött a tized, a kilenced, illetve az excessusok. Mindenesetre, ahogy Benda
Gyula megállapítja, az „1848 elõtti dikális adózási rendszerben a fizetett adó nagy-
sága sem a vagyont, sem a jövedelmet nem tükrözte egyértelmûen”.317
A hadseregellátás ismertetett rendszere miatt (lásd a 29. függeléket!) az adózók
jelentõs része természetben rótta le adóját: azt a beszállásolt katonaság elfogyasz-
totta. Keszthelyen „polétásoknak” nevezték a katonaságnak természetben kiszol-
gáltatott, illetve pénzen megváltott portiókat számon tartó, a hadiadót adminisztrá-
ló tisztviselõket. Benda Gyula kutatásaiból tudjuk, hogy itt – és nyilvánvalóan nem
csak itt – a dicalis összeírásokat nem hajtották évente végre, hanem csupán a megelõ-
zõ összeírás frissítésére kerítettek sort. Új számbavételre Keszthelyen (1747 után)
1775-ben, majd 1819-ben került csak biztosan sor. A listák és a bennük látható jelek
ugyanis a többi esetben egyértelmûen az elõzõ évi lista lemásolására utalnak.318
A megajánlott adó természetesen nem volt azonos a beszedettel. Egyfelõl az erõ-
szakos behajtás miatt lehetett annál magasabb (hogy mennyivel, az pontosan soha-
sem fog kiderülni), de a befizetés hiányosságai miatt lehetett annál alacsonyabb is.
1719 április végén az adóhátralék Magyarországon 346 161 forint 95 krajcárra rú-
gott,319 1741-ben pedig a Kriegsarchiv adatai alapján 1 168 250 forint volt.320 (Baráth
Tibor közöl számításokat a 17. század elsõ felének adóhátralékairól. Megállapítja,
* Málnási: Csáky Imre 174. Hogy a családtagok értékét hogyan kalkulálta, nem tudom. (Elvileg mun-
kájuk értékének feltõkésítésébõl indulhatott volna ki, ha ezzel valóban megpróbálkozott. Mégis in-
kább az a valószínû, hogy a számítás alkalmával eltekintett az õ számbavételüktõl.)
7. Függelék 459
hogy a városok viszonylag rendesen fizettek, ha volt is késedelem, átlag három éven
belül azt is befizették. Esetükben a befizetések 30–50 százaléka egyébként termé-
szetben történt.) A vármegyékre kirótt portális adókról ugyanez nem volt elmond-
ható: Baráth adatai jelentõs hátralékokat mutatnak. A koronaõrzési pénzbõl példá-
ul 1638 és 1646 közt, azaz kilenc év alatt Abaúj, Árva, Szepes, Somogy, Szatmár,
Torna, Ung, Zemplén és Bereg semennyit sem fizetett be. Ezeket nem számítva, a
többi megyének is majdnem egyharmada hátralékban maradt a kirótt adóösszeg
egy részével.321)
A biztosok az adót a hadbiztosi kerületek hadipénztáraiba fizették be. Az adó-
összeírások és a számadások ellenõrzését a Helytartótanács országos biztossága és
számvevõhivatala végezte. A befolyt jövedelmek kezelése és felhasználása azonban
kizárólagosan a katonai szervek (Haditanács, Fõhadbiztosság, Hadipénztár) ha-
táskörébe tartozott.322 A hadbiztosság törvénytelen német elemei képviselték 1741-ben
a sérelmek egyik legfontosabb csoportját.323
A 18. században az adófizetés ütemezése sem volt végig azonos. Szabó Dezsõ
szerint a törökellenes háborúk idején eredetileg a hadmûveleti idõnek tekintett hat
„nyári” hónapban szedték be az adót, majd az ellenségeskedések huzamosabb
megszûnése miatt a rendszer lassú átmenettel megváltozott, és a téli félévben szed-
ték az adót.* 1705-tõl az elszámolásokban is megjelent a katonai év. Az adót no-
vembertõl áprilisig szedték be, s májustól októberig nem volt adózás. A nyári por-
ciózás kihágásnak számított, és súlyos sérelem volt, de erre – például a téli restancia
fejében – mégis sor kerülhetett. A század elején a haditanács a nyári táborozás gon-
dolatával is foglalkozott, de nyáron a katonaság élelmezése raktárakból túlságosan
drága lett volna.324 1722-tõl már egész évben kellett adót fizetni,325 ha messze nem
egyenletesen is: 1722–23-ban 5/6 rész november 1-jétõl április végéig volt esedékes,
1
/6 rész pedig májustól októberig.** 1770-re az adófizetés idõbeni ütemezése módo-
sult: 3/4 részt kellett a téli félévben, s 1/4 részt nyáron fizetni.***
* A tizenöt éves háborút megelõzõen még bizonyosan nemcsak a hat „nyári” hónapra esett az adófi-
zetés. Két részletének határidejeként az 1575:1. tc.-ben Szent Mihály és Szent György napja szerepel,
miként 1578-ban és 1582-ben is. 1583-ban azután már csak a „szokott két határidõt” említik.
** MOL N50 6. kötet. Ugyanez az adózási ütemezés világlik ki a somogyi forrásokból: Acta congr. 1723.
*** P 1770 23. 1979. Marczali Henrik is ezt az eljárást ismerteti (Marczali: Hungary 28.). Az itt idé-
zett Somogy megyei közgyûlési jegyzõkönyvben megtalálható az adókivetés segédtáblázata: a contri-
butio havonkénti felosztása a teljes éves összeg függvényében. Mint látható, ezzel a segédtáblázattal a
kerekítések miatt nem teljesen arányos kivetéseket kaptak. Ezt az eljárást Somogyban használták, de
okkal tehetjük fel, hogy másutt legalábbis hasonló módon vetették ki a hadiadót, ha éppen nem pon-
tosan ugyanígy.
Havi adóösszeg dénárban, ha az éves adó 1, 10, illetve 50 forint
XI. XII. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.
0,15 0,12 0,12 0,12 0,12 0,12 0,05 0,04 0,04 0,04 0,04 0,04
1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 0,45 0,41 0,41 0,41 0,41 0,41
6,25 6,25 6,25 6,25 6,25 6,25 2,10 2,08 2,08 2,08 2,08 2,08
460 7. Függelék
32. Toborzás és sorozás: a katonaság kiállítása
és a hadsereg-kiegészítés a 18. században
A katonaság kiállításának folyamatát jól mutatja gróf Károlyi Sándor Éble Gábor
által leírt esete. A gróf egyik kérése III. Károlyhoz az volt – már a Pragmatica Sanctio
elfogadtatása után, amikor jutalmát maga kérhette –, hogy a király költségén egy
magyar lovasezredet fogadhasson. Ez akkor nem teljesült. 1733-ban azután a biro-
dalom háborús elõkészületei közepette Magyarországon a fõurak áldozatkészségé-
re számítva két gyalog- és két lovasezredet akartak felállítani. Az elõzõekbõl Splé-
nyi állított fel egyet hat századdal, de a másikból csak három kompániára akadt
vállalkozó. Károlyi hosszas alkudozás után egy lovasezredet vállalt tíz százfõs szá-
zaddal. A szerzõdés megszabta a felszerelést és a lóállomány minõségét, és engedé-
lyezte számára, hogy Magyarország, Erdély és Horvátország teljes területén tobo-
rozhasson. Károlyi 1734. március végére állította ki az ezredet. Felállításának költ-
ségei 74 329 forintra rúgtak, ugyanakkor a tiszti állások értékesítésébõl 30 410 forint
folyt be. A különbözetet a gróf fedezte. Károlyi ugyanakkor ezredesként fizetést ka-
pott az uralkodótól, s két évvel késõbb átadhatta az ezredet fiának. (Nem minden
toborzás ment ilyen könnyen: korábban gróf Pálffy Ferenc ezredes egy év alatt is
csak 4–500 rekrutát tudott ezredébe toborozni.)326
A csapatok felállításának költsége az újoncnak fizetett toborzási díjból, a ruhá-
zat, a felszerelés és a fegyverzet költségeibõl, lovasezredeknél a ló árából tevõdött
össze. Zachar József szerint a spanyol örökösödési háború vége felé egy huszár-
ezredet 9000 forintból lehetett kiállítani, míg korábban erre 5000 forint is elég volt.
A harmincas évekre ez a szám 76 070 forint 30 krajcárra nõtt, és láttuk, hogy Károlyi
Sándor bruttó költségei is nagyjából ennyire rúgtak. Amikor három huszárezred
felállítását három magyar arisztokrata részben elvállalta, a kincstárra 121 464 fo-
rintnyi költség fedezése maradt, azaz közel a teljes költség felét kellett állnia.327
A fent említett eseteken túlmenõen is gyakran elõfordult, hogy egyes arisztokra-
ták komoly összegeket áldoztak saját vagyonukból az állandó hadseregre: látni fog-
juk a bajor örökösödési háború idején tett felajánlásokat, 1747-ben pedig négy
magyar gróf összesen 47 500 forinttal járult hozzá az újoncfogadás költségeihez.328
A hétéves háború idején három további huszárezred jött létre (egy Ferenc császár,
egy gróf Pálffy János áldozatvállalásából, valamint a jászkunokból álló, 1775-ben
önálló ezredként megszûnt palatinus ezred). A hét háborús év alatt a csapatok ere-
deti létszámának háromszorosával számítva mintegy negyedmillió katona harcolt
Magyarországról, közülük majd minden második a határõrvidékrõl.329 Ez utóbbi
adat viszont rámutat egy fontos körülményre: noha a Habsburgok állandó hadsere-
ge felállításakor mind a nemesek fontos szerepet játszottak, mind ebben és a csapa-
tok eltartásában a misera plebs contribuens, az állandó hadsereg Magyarországról
származó részét igen nagy arányban a határõrség archaikus szervezete szolgáltatta
– minden rendi közremûködés nélkül, az alkotmányos jellegû intézmények teljes
megkerülésével.
7. Függelék 461
A hadsereg kiállításának két formája az eddig említett toborzás és a sorozás, más-
képpen újoncozás volt. Ez utóbbiról II. József a bajor örökösödési háború kezdete-
kor így írt anyjának: „»Ha a magyarok [adót] fizetni akarnának, igen jó katonasá-
gunk volna«; nem is helyeselte anyjának óvatos alkotmányszerû eljárását; szüksé-
ges – úgymond erõszakkal eljárni, kivált az ujonczok tekintetében, kik még mindig
(junius második felében) hiányzanak s kiket kényszerrel is elõ lehetne állíttatni” –
idézi Schwicker J. Henrik. „Kivételes állapotok […] kivételes segédeszközöket igé-
nyelnek […] szükséges a monarchia országaiból legalább 40 000 újonczot szerezni
be s mindenkit, ki csak arra képes, erõszakkal […] kényszeríteni hadiszolgálatra” –
írta késõbb.330 Majd lehetõsége nyílt elgondolásait a gyakorlatba is átültetni. Állás-
pontja a katonaállítás kérdésében 1785 júliusára kristályosodott ki. Az ezredtobor-
zás helyett a megyék katonaállítását preferálta, de az újoncozás miatt nem gondolt
a diéta összehívására. A népesség-nyilvántartás eredményeire támaszkodva az or-
szág különbözõ területeit arányosan kívánta megterhelni. Ennek szellemében
1787-ben, majd 1788-ban is újoncozásra került sor.331
Mégsem II. József az, aki a sorozást elõször alkalmazta Magyarországon. A bajor
örökösödési háborúval kapcsolatban Mária Terézia a magyar vármegyékhez inté-
zett 1778. július 24-i leiratában segítségüket kérte a veszélyes (akkor még nem há-
borús) helyzetre hivatkozva: minél nagyobb számban állítsanak gyalogos katoná-
kat a magyar ezredek kiegészítésére. Somogy vármegye közgyûlése válaszképp 400
katona állításáról döntött, s hogy ezt a dicák arányában kell megtenni.332 A kortárs
összegzés szerint Magyarország vármegyéi és városai összesen 14 997 (túlnyomó-
részt gyalogos) katonát küldtek, a mágnások önkéntes ajánlásai pedig 3025 felsze-
relt huszárt állítottak csatasorba. Ehhez járultak még a pénzadományok, a lovak, a
takarmány, s külön Erdély ajánlata, amely összesen már mintegy 20 000 fõre emelte
a felállított csapattestek összlétszámát.* Ekkor Somogy vármegye a falvak és mezõ-
városok bíráit arra szólította fel, hogy igyekezzenek a csavargó idegeneket és a helyi
deviánsokat összeszedni. Mivel azt is kéri, hogy a vallásra ne legyenek tekintettel,333
úgy tûnik, ez szokásban lehetett, azaz a megyében kisebbségben lévõket különösen
sújthatta egy ilyen katonaállítás. De még csak nem is ez volt az elsõ alkalom, hiszen
Mária Terézia idézett leirata azt mondja, hogy a törvényhatóságok úgy járjanak el,
mint 1771-ben.
Ez az 1771. március 2-án kelt leirata nem háborús helyzetben született. Mégis
azt állítja, hogy a magyar gyalogezredekbõl 6000 fõ hiányzik, és ezeket a folyamato-
san végzett toborzás sem volt képes pótolni. Ezért katonákat kér a vármegyéktõl, s
hogy ezek kiállítása simábban menjen, erre az idõre a toborzást is felfüggeszti. Má-
* Schwicker: A bajor örökösödési háboru 501–507. Horváth Mihály is arról számol be, hogy a várme-
gyék és magánosok felajánlásainak eredményeképpen összesen 20 000 fõnyi sereg gyûlt a táborba
(Horváth M.: Magyarország történelme 7. kötet 458.). Ugyanez a szám szerepel Máriássy Béla szöve-
gében, ha kissé dodonai módon is: „A királyné Bécsbe magyar értekezletet hít össze, mely is a
germanisatio érdekei támogatására 20 000 magyar katonai segélyt szavazott meg.” (Máriássy: A ma-
gyar törvényhozás 171.)
462 7. Függelék
ria Terézia leiratában önkénteseket kért, s azt is pontosan megszabta, milyenek
legyenek ezek a katonák (például családapa, egyetlen fiúgyermek, egyetlen leány-
gyermek férje nem volt kiállítható), mégis evidens, hogy mivel az önként jelentke-
zõket a toborzótisztek is megtalálhatták volna, itt már nem lehetett teljes önkéntes-
ségrõl szó. A következõ lépésben Somogy vármegye közgyûlésének rendelkezése
már nem is próbál önkéntességrõl beszélni, hanem egyszerûen kiveti a létszámot a
falvakra, s nem is a megajánlott 200-at, hanem 300 fõt, hiszen egyesek majd alkal-
matlannak bizonyulhatnak a fegyverforgatásra, s nehogy ne legyen ki végül a 200-as
létszám. A települések csavargókat, naplopókat küldjenek, mondja a vármegye.334
Hogy milyen eredménnyel járt az akció, nem tudom biztosan megmondani, de hét
évvel késõbb a bajor örökösödési háború kezdetén II. József éppen azt tapasztalta,
hogy a magyar ezredekbõl pontosan 6000 ember hiányzik. 1778-ban kelt Mária Te-
rézia hozzá intézett levele, mely rávilágít, valószínûleg hogyan járhattak a várme-
gyék által 1771-ben kiállított újoncok is: „Még az ujonczok beszerzésére és elfoga-
dására is hiányzik a kellõ számú sorkatonaság; azért történt az év tavaszán, hogy az
ujonczok egyenruha és katonai segédcsapatok hiányában, hetekig a megyeháza-
kon, mint a kutyák, elzárva tartattak, miáltal a szegény emberek közt betegség és
kétségbeesés támadt. Ily eseteket gondosan kerülnünk kell a jövõben.”335 Nem cso-
da, ha a létszám ismét könnyen leapadt.
Jól látható, hogy a törvényhatóságok katonaállítása tulajdonképpen sorozást je-
lentett, s nem toborzást. De erre nem is az 1771. évi az elsõ példa a században. Hi-
szen Magyarország állított ki katonákat az osztrák örökösödési háborúval össze-
függésben is. Ekkor Károlyi Sándor gróf kerületi fõhadparancsnok megkérdezte a
vármegyéket, hogy a rájuk esõ újoncokat toborzás vagy „kényszereszközök” révén
tartják-e kiállíthatónak. Úgy tûnik, hogy nemcsak az utóbbira van példa (mint So-
mogy vármegye esete, melyrõl lásd a 34. függeléket!): Szatmár 348 gyalogos katonát
toborzott. De 1741–42-ben a nemesi felkeléssel kapcsolatos katonaállításkor Tren-
csén 600 katonájából 279-et azért nem fogadtak el, mert nem helybeliek voltak, ha-
nem a szomszéd tartományokba valók, s õk úgymond a harcok során szülõföldjü-
kön lesznek, s így könnyen hazaszökhetnek. Sopron vármegye 750 fõnyi zászlóal-
jából nem kevesebben, mint 69-en valóban dezertáltak.336 Látnivaló, hogy nem
katonának önként felcsapott újonc volt mindenki. Ezért Ujhelyi Péter az ezredto-
borzástól megkülönbözteti a „rendi toborzást”. A Habsburg Birodalom hadserege
az utóbbit az örökös tartományokban, míg elõbbit fõleg a birodalom többi területén
gyakorolta.337 A „rendi toborzás” tulajdonképpen sorozás volt, a hatóságok adták át
a hadseregnek az így-úgy összeszedett újoncokat.
1722-ben III. Károly rendelettel szabályozta az ezredek kiegészítésének módját.
A katonák szabadságolása révén az ezredeknek újoncozó alapot kellett létrehozni-
uk az ezredtoborzás költségeinek fedezésére. (A lovasságot ugyanakkor eltiltották a
nyilvános toborzástól, hogy a gyalogság toborzásának esélyeit ne rontsa.)338
Mária Terézia 1748-ban elrendelte, hogy egyrészt az ezredek nemcsak állandó
tartózkodási körletükben toborozhatnak, hanem ott is, ahol ideiglenesen vannak
7. Függelék 463
elhelyezve, másrészt utasította a helyi rendeket a toborzás elõsegítésére. A tartalé-
kos keret 1753. évi felállításával kapcsolatban az ezredtoborzás az örökös tartomá-
nyok területén versenyezni kezdett a rendi toborzással. Az 1756–57–58. évi rende-
letek megpróbálták az ezred- és az úgynevezett országos toborzást egymás kiegé-
szítõjévé tenni. 1765-ben a birodalmi toborzást szabályozták, s 15 helyett már 39
ezred toborozott az örökös tartományon kívül. 1771-ben végül minden ezred az
örökös tartományokban kapott állandó helyõrségi helyet és toborzókörletet. Ekkor
megkezdték az elõkészületeket a katonai összeíráshoz, s 1781-ben a civil hatóságok
közremûködésével részben sorozási alapra helyezték az örökös tartományokban a
hadkiegészítést. Az újoncok 60 százalékát azonban továbbra is toborzás útján kel-
lett rekrutálni, de már az örökös tartományok határain kívüli toborzókerületekbõl.*
A magyarországi gyalogezredek számára a toborzási kerületeket 1781-ig esetileg je-
lölték ki (és a huszárezredek az ország egész területén toborozhattak), ekkor állan-
dó toborzási kerületeket hoztak létre. Az 52. gyalogezred és a Graeven-huszárezred
például Csongrád, Csanád, Békés, Bács-Bodrog, Tolna, Baranya és Somogy me-
gyékben toborozhatott újoncokat.339
Ez a gyakorlat állhat Zachar József állítása mögött, aki egy ezredtörténetre hivat-
kozva állítja, hogy az 1770-es évek végére az örökös tartományokban összeírás
alapján, Magyarországon pedig a portális katonaság kontingensébõl állították ki az
újoncokat, s ezért toborzási díjakat már nem szabtak meg.340 Ha magam nem látom
is, hogy a portális katonaságra minden ilyen alkalommal utalást tettek volna, szin-
tén úgy gondolom, hogy az 1770-es évektõl a döntõen a toborzásra épülõ hadkiegé-
szítést felváltja a túlnyomó részben a sorozásra építõ forma. Még akkor is, ha a szá-
zadforduló idõszakában a törvénytárban szinte sorakoznak az ezt a gyakorlatot ki-
vételesként feltüntetõ, sõt felszámolni igyekvõ articulusok.
Az 1791. évi decretum 19. cikkelye az országgyûlés hatáskörébe igyekezett vonni
az újoncozást. Ebben II. Lipót ígéretet tett arra, hogy „bármely néven nevezendõ,
akár pénzben, akár terményekben vagy ujonczokban álló hadi segedelmek se a ka-
rokra és rendekre, se a nem-nemesekre, a király szabad tetszése szerint nem fognak
kirovatni, sõt szabad ajánlat örve alatt, vagy bármely más czímen, országgyûlésen
kívül nem fognak szorgalmaztatni”. A magyar rendek diétai megajánlás alapján
azonban minden további nélkül lehetõséget láttak a sorozásra. Az országgyûlés
„semmi Nehézségek nem lévén”, minden további nélkül teljesítette II. Lipótnak a
diéta legvégén beterjesztett kérését, és 6000 újonc állítását szavazta meg a magyar
ezredek kiegészítésére, amirõl „a szokásos katonafogadás útján gyorsan gondos-
kodni nem lehet”.341 A következõ évben az I. Ferencnek megajánlott subsidiumnak
része volt „az utolsó állításkor gyakorolt módon kiállítandó” 5000 újonc.342 Tehát a
* Ujhelyi: Az állandó hadsereg 249–255. A birodalom nyugati tartományaiban az 1781. évi Wehrgesetz
óta a toborzókerületek szerint végrehajtott összeírások alapján egészítették ki a hadsereget – írja
Markó Árpád is (Markó: Magyar katona 40.).
464 7. Függelék
sorozás, immár „alkotmányos” formák közt, meg-megismétlõdött, a szintén visz-
sza-visszatérõ hagyományos toborzással összefonódva.*
1793-ban nemcsak a törvényhatóságok tiltakoztak a „törvénytelen sorozás” ellen,
de a kancellária is abban a téves hitben volt, hogy az országban sorozás folyik. A so-
rozási idõszakok végeztével az ezredeknek toborzási körletükbõl kellett tobor-
zás útján gondoskodniuk a háborúban különösen szükséges pótlásokról. Viszont,
ahogy Berkó István írja, a toborzásra a polgári hatóságok közremûködésével került
sor, „így lényegében alig különbözött a rendszeres sorozástól, hiszen a toborzással
gyûjtött újonczoknak körülbelül kétharmad részét a polgári hatóságok támogatá-
sával szedték össze”.343
A kilencvenes évek példái jól mutatják a szokásos eljárásokat: a zombori kamarai
uradalom 50 újoncot gyûjtött össze, de alig 10-et vettek át, a többi nem felelt meg.
Gróf Batthyányi József nógrádi fõispán utasította jószágigazgatóját évi 60 újonc ál-
lítására, egyenként 24 forintos toborzópénzzel. Akik nem feleltek meg a sorezredek
követelményeinek, a szabadcsapatokhoz kerültek. Ha valaki önként jelentkezett
Aradon katonának, a város megpróbálta a rá esõ kontingensbe beszámíttatni, „mint-
ha »hatóságilag állított újonc« lett volna”. Szegeden a toborzókat erõszakos eljárá-
sokkal vádolták, s hogy olyanokat is elvittek katonának, akiket már családi helyze-
tük is mentesített volna ez alól.
A közvetlenül a toborzóknál felcsapók mellett tehát a törvényhatóságok és ura-
dalmak is küldtek újoncokat, akik vagy önként mentek, vagy erõszakkal szedték
össze õket. A Haditanács 1797 júniusában kelt átirata szerint a magyar hatóságok
csak a létszám kiállításával törõdnek. „A polgári hatóságok katonának elviszik a
gazdaságban nélkülözhetetlen egyetlen fiút, sõt a telkes, nõs és gyermekes gazdát
is; vándorló mesterlegényeket elfognak, utazó tanulóifjakat útközben fognak el,
vagy otthonukból hurcolják a sorozáshoz (sic!). Az ilyen könyörtelen eljárás miatt a
család, a gazdaság, a gyár vagy üzem gondozatlanul ott marad, az elhurcolt embe-
rek búskomorságba esnek, belebetegszenek, és tele vannak velük a kórházak.”344
A korábbi toborzások félig-meddig erõszakos módja megkönnyítette a viszony-
lag új sorozási és a hagyományos toborzási formák összemosódását.** A 18. század
végére viszont már történt egy komoly mennyiségi ugrás: az 1796. évi diéta a fran-
ciaellenes háborúra már nem 5000 vagy 6000, hanem 50 000 újoncot ajánlott
meg.345 1802-ben a magyar haderõt a határõrségen túl tizenkét gyalog- és tíz hu-
szárezredben szabták meg, s a diéta három évre vállalta e 64 000 fõs hadsereg fenn-
tartását (azaz a fogyatékok pótlását), erre a célra 12 000 újoncot elõre megajánlva.
Ekkor leszögezték, hogy az újoncok megajánlása országgyûlési jogkör, míg a to-
* Ezért beszél például Markó Árpád „önkéntes vagy többé-kevésbé erõszakos toborzás”-ról (Markó:
Magyar katona 40.).
** Az erõszakos katonafogások okozta, általánosnak tekinthetõ panaszokra lásd például Koszer Ilona
bánfai (Baranya vármegye) özvegyasszony panaszát, akinek fiát Szigetvár mezõváros lakosai fogták
meg, s adták katonának (P 1759–1761 14. 1363–1371.).
7. Függelék 465
borzásra a királynak mindig nyílik lehetõsége. A rendek reményüket fejezték ki,
hogy késõbb lehetségessé válik „a toborzás útján történõ katonafogadás elõbbi
szokására való visszatérhetés”. 1807-ben viszont ismét sorozással ajánlottak meg
12 000 újoncot a fogyatékok pótlására – jóllehet azzal a kiegészítéssel, hogy kiállítá-
suk után ismét a toborzásnak kell a sorozás helyébe lépnie. Mindenesetre 1808-ban
ismét csak a diéta ajánlott meg 10 000 újoncot, és erre az alkalomra „kivételesen”
újra visszaállították a sorozást.346 A magyar rendek a 19. században is ragaszkodtak
ahhoz, hogy nem a toborzás, hanem sorozás révén való újoncállítás elhatározása a
diéta prerogatívái közé tartozik, és a napóleoni háborúkat követõ idõszakban ez sok
összeütközéshez vezetett az uralkodóval.347 De mindez már messze túl esik a tár-
gyalt korszak választott idõhatárán.
33. A nemesi felkelés meghirdetése
Ausztriában az inszurrekció a harmincéves háborúban még létezett, de 1680-ra a

rendi csapatok már teljesen eltûntek a császár állandó hadserege mellõl.348 A ma-
gyar nemesi felkelés viszont még a 19. századot is megérte. Az inszurrekció kap-
csán elõször fegyverbe szólításának rendjérõl kell szót ejteni (33. függelék), majd
arról, hogy mikor is került sor az általunk vizsgált korszakban nemesi felkelésre,
illetve mi jellemezte ezeket (lásd a 34. függeléket!), végül ki kell térnünk arra, mi
volt a nemesi felkelés, a portális és a banderiális katonaság viszonya (lásd a 35. füg-
geléket!).
Az emlékiratíró Hunkár Antal 1808. október 21-én Pozsonyból írt levelében úgy
véli, hogy „ha szükséges volna az insurrectiót meg tartani – a felség diaetát hirdetni
köteles”.349 Ez feltehetõen nem személyes vélemény volt csupán, hanem a fiatal
Hunkár Antal a diétán fennforgó egyik domináns véleményt (vagy a domináns né-
zetet) adta tovább. Ezt fejezi ki azután az 1808. évi 2. törvénycikk is, mely szerint
azért ajánlanak meg nemesi felkelést, melyet ellenséges támadás esetén I. Ferenc
három éven belül bármikor fegyverbe szólíthat, mert esetleg az erre hivatott diéta
összehívására nem lenne idõ és alkalom: „tekintve a mostani körülményeket és a
hadviselés módját, melyek az országgyûlési tanácskozások és a közjólétrõl való in-
tézkedés alkalmát megakadályozhatják, csupán ez egy ízben és az ebbõl jövõre
vonható mindenféle következtetés nélkül* Õ szent felségének három évre és nem
azon tul, fölajánlják, hogy ha ezen három év alatt háboruval támadtatnék meg és ha
oly ellenséges hatalom, melyet a rendes hadsereg nem birna föltartóztatni és nyil-
vánvaló betörés fenyegetné az országot, Õ szent felsége föltárván a veszedelem ese-
tét Õ császári királyi fensége az ország nádora és Õ királyi fensége az ország prímá-
* Ezen a helyen a törvénycikk latin szövegében a kétnyelvû kiadás magyar fordításához képest még a
következõ szöveg is olvasható: „fenntartva az 1715. évi 8. törvénycikk és az ország abban idézett sarka-
latos törvényeinek érvényét”.
466 7. Függelék
sa, valamint Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok bánja elõtt, a nemeseknek, és
azoknak, kiket a törvény e nevezet alá foglal, fölkelését az alább elõadandó módon,
elõleges országgyûlés nélkül, a melyen különben a fölkelés kérdését tárgyalni kelle-
ne, az ország védelmére összehívhassa.”
Poór János megfogalmazása szerint viszont az, hogy a nemesi felkelés ország-
gyûlési tárgy, a nemesség „meggyõzõdése” volt, „tetszetõs és vonzó tétel”, mely
azonban „történetileg nem igaz”. Még akkor sem, ha az 1808. évi 2. törvénycikk en-
nek az ellenkezõjét állította.350 Magam az 1708 és 1792 között érvényesülõ gyakor-
latot szeretném feltárni, és ezért a hangsúlyt nem a „törvényes” jogi helyzetre he-
lyezem.
1741-ben Mária Terézia már január 26-án fegyverbe szólította a hozzá hû ma-
gyarokat, azaz jóval az országgyûlés és a diéta által megszabott módon meghirde-
tett nemesi felkelés egybehívása elõtt. Fõpapok, fõurak kontingensei mellett Pest,
Pozsony, Komárom és Gyõr vármegye három felkelõ huszárezredet állított ki, me-
lyek az olberndorfi, a maltschi és a frankensteini csatában vettek részt. Az 1741. évi
hadjárat végén mindezeket az alakulatokat feloszlatták, a szolgálatban maradókból
Beleznay alezredes parancsnoksága alatt rendes huszárezredet hoztak létre.351
Mária Terézia ezután – közismert módon – a diétán egyezett meg a magyar ren-
dekkel nemesi felkelés meghirdetésérõl, melyet ugyanakkor törvényileg szabályoz-
tak, s 1742-ben állították ki. 1744-ben viszont az osztrák örökösödési háború folya-
mán másodszor is fegyverbe szólították a nemességet.352 Augusztus 10-én, a máso-
dik porosz támadást követõen Mária Terézia Pozsonyban (ahogy Szekfû mondja)
„concursus-szerû” gyûlést tartott, és kérésére a rendek ismét felkelést ajánlottak
meg.353 Somogy vármegyét Mária Terézia augusztus 18-án kelt leirata és – a felke-
lés fõvezérévé kinevezett354 – Esterházy József országbíró öt nappal késõbbi keltezé-
sû levele szólította fel „az utolsó Diaetaban” hozott törvény szerinti inszurrekcióra.
De voltaképpen ismét azt látjuk, ami 1741-ben is történt: Mária Terézia már a ren-
dek közremûködésével országos szinten született határozat meghozatala elõtt se-
gítségért fordult a magyar nemességhez, és már erre az elsõ felhívásra például So-
mogy vármegye 55 lovas kiállításának elhatározásával válaszolt.355 Tehát mindkét
alkalommal elõször az uralkodó tette közzé felhívását, majd a rendi tényezõk köz-
remûködésével a felkelés konkrét módozatai tisztázódtak, s ezt követte az inszur-
rekciónak a korábbinál nagyobb szabású lebonyolítása már a meghatározott kere-
tekben.
Noha – ekkor még – törvény nem mondta ki, hogy a nemesi felkelést országgyû-
lés nélkül nem lehet egybehívni, Mária Terézia az 1740-es évek elején a magyar
rendek kivételesen erõs alkupozíciójára tekintettel helyesnek láthatta a nemesi fel-
kelést egy concursussal, amolyan „kis országgyûléssel” megajánltatni. Valószínûleg
jól mérte fel az erõviszonyokat, mert Somogy vármegye közgyûlése még így is azzal
a fenntartással hirdette meg a felkelést, hogy ez az eljárás a jövõben nem szolgálhat
precedensül. Most a porosz támadás indokolja ily módon a felkelés elrendelését, de
fenntartják jogaikat, hogy arról „elõbb a nemességgel országgyûlésileg” kell dönte-
7. Függelék 467
ni,356 noha a felkelés szabályozására három évvel korábban került csak sor, azaz nem
ez indokolta diéta összehívását. A somogyi köznemesek nyilvánvalóan úgy érezték
– mint Hunkár Antal 64 évvel késõbb –, hogy az uralkodónak egyoldalú aktus ré-
vén nem áll jogában a nemesi felkelést meghirdetnie, arra a diétán a rendek közre-
mûködésével keríthet csak sort.
A korábbiakkal teljesen megegyezõ forgatókönyv szerint indultak az események
1778 nyarán is, a bajor örökösödési háború alkalmával. Mária Terézia a Nagy Fri-
gyesével szemben álló seregtõl érkezõ sürgetõ levelek hatására újoncokat és pénzt
ígért fiának – de a magyar nemesi felkelésrõl július 13-án azt írta neki, hogy nem
könnyû dolog, biztosra nem ígérheti, csak reméli, hogy a magyarok és az erdélyiek,
ha lassan is, de segíteni fognak.357 Pár nappal késõbb leiratot intézett a magyar vár-
megyékhez, s ebben segítségüket kérte. Somogy például 400 katona kiállításáról
döntött.358 (Az önkéntes felajánlásokról lásd a 32. függeléket!) Mária Terézia erede-
ti felszólítása tehát ismét csak megelõzte azt a tanácskozást, melyre augusztusban
gyûltek össze magyar fõurak, akik egyfelõl azt javasolták a királynõnek, hogy a me-
gyéktõl kérjen rendkívüli újoncokat (bár ez, mint láttuk, már júliusban megtör-
tént), s az említett 8000 helyett 12 000 katonát ajánlottak meg, ugyanakkor pedig
országgyûlés egybehívását kérték, mert ezt látták szükségesnek az insurrectio fegy-
verbe hívásához. (A felkelést Nádasdy Ferenc horvát bán „szinte ég a vágytól […]
vezérelhetni” – írta Mária Terézia vejének.359) Fiához írt levele tanúsága szerint a
királynõ a magyar fõurak kívánságába beleegyezve október 1-jére ki is tûzte a dié-
tát. Szeptember 3-án és 4-én ismét magyar fõúri „értekezlet” volt Bécsben. Ajánlata
szerint az ország önként két új gyalogezredet állít a 12 000 gyalogos katonából, s a
mágnások és mások saját felajánlásaiból egy huszárezredet is felállítanak. A nemesi
felkelést végsõ esetre tartották fenn, s így szükségtelenné vált a diéta összehívása.360
Mivel pedig a háború katonailag teljesen eseménytelen volt, végül nem vált szük-
ségessé a nemesi felkelés meghirdetése.* A királynõ kérése, a törvényhatóságok fel-
ajánlásai, ezt követõen egy „concurusus-szerû gyûlés” összehívása, mely megajánlá-
sokat tesz – minden a korábbi minta alapján történt. De ismét azt látjuk, hogy a
rendek felfogása szerint az inszurrekció meghirdetéséhez a diéta közremûködésére
lenne, lett volna szükség.
Ez a vélemény tükrözõdik egyfelõl Hajnóczy József 1791-ben megjelent Közjogi
értekezésében is, mely szerint a király (és csakis a király) parancsára lehet ugyan
meghirdetni nemesi felkelést, annak szabályozása miatt azonban elõzetesen or-
szággyûlést kell tartani, hiszen a törvények változtak arra vonatkozóan, hogy a sze-
mélyes felkelésen túlmenõen a nemeseknek hány katonát kell küldeniük, és a nem
birtokos nemesek ebben miként vegyenek részt.361 De a magyar kormányszékek is
*A megajánlott katonákat tehát nem tudom felkelõknek tekinteni, mint ahogy azt Ujhelyi Péter teszi,
aki szerint összesen 6–7000 fõnyi felkelõkontingens fogott fegyvert (Ujhelyi: Az állandó hadsereg
352.). Az általa megadott szám egyébként jóval alacsonyabb a Schwicker által számított összesen
20 000 fõnél (lásd a 32. függeléket!).
468 7. Függelék
ezt a nézetet képviselték II. József uralkodásának a vége felé, amikor a központi kor-
mányhatóságok köreiben a nemesi felkelés kérdése hosszú alkotmányos viták közép-
pontjában állt, hogy tehát ehhez szükség van az országgyûlés összehívására.362
Összegzésképpen tehát azt mondhatjuk, hogy az 1808. évi decretum által képvi-
selt felfogás, hogy tudniillik csak a diétán lehet inszurrekciót hirdetni, már az
1740-es évek elejétõl jelen van, ugyanakkor érvényesülnie még nem sikerült. 1744-ben
egy concursus helyettesítette az országgyûlést, s a kormányzat 1778-ben is erre töre-
kedett.* A nemesi felkelések elsõ mozzanata az uralkodó általánosságban kifejezett
segítségkérése volt, de a felkelés konkrét módozatait egy rendi képviseleti intéz-
mény (a diéta vagy a concursus) határozta meg. (Tehát Hajnóczy véleménye ponto-
san tükrözi a gyakorlatot.) Ennek okát az inszurrekció kiállításának a 34. függelék-
ben tárgyalt folyamata teszi majd egyértelmûvé: hogy tudniillik miért volt szükség
bármiféle szabályozásra. A 18. századi felkeléseket nem lehetett egyszerûen azzal
elrendelni, hogy minden nemes férfi fogjon fegyvert, és keljen a haza védelmére.
Egy ilyen felhívás feltehetõen több gondot okozott volna, mint amennyi hasznot
hajthatott. A szabályozás és különösen a törvényhatóságok közremûködésére való
ráutaltság tette a gyakorlatban a nemesi felkelés meghirdetését az uralkodó pre-
rogatívájából a rendekkel a diétán megosztva gyakorolt jogszféra részévé, s a napó-
leoni háborúk korszakában, amikor az inszurrekció meghirdetésére többször is sor
került, ez az elv már a törvénytárba is utat találhatott. A nemesi felkelés meghirde-
tésének története a 18. század második felében bekövetkezett rendi elõretörésnek
mind jeleként, mind elemeként értelmezhetõ.
34. A nemesi felkelés kiállítása**
Jóllehet az 1741. szeptemberi 11-i híres jelenet alkalmával személyes felkelést,

portális lovasokat és 30 000 gyalogos katonát ajánlottak meg az országgyûlésre
összesereglett rendek, a végsõ tervezet már jóval kevesebb gyaloggal számolt. Hat
négy zászlóaljas ezredet állítottak fel (egyenként négyszer 750 fõ létszámmal), és a
meglévõ három magyar sorezred megerõsítését végezték el.*** Az 1741. évi 63. tör-
vénycikk értelmében, amely részletesen szabályozta a nemesi felkelést, Magyaror-
szág rendjei tehát nemcsak a nemesek személyes, illetve helyettesek útján történõ
* Ekkor jól látható mind a concursus vonakodása, mind Mária Terézia valamelyes hajlandósága a dié-
ta összehívására. Nem világos viszont, hogy amennyiben azt a katonai helyzet szükségessé tette volna,
nem rendelik-e el mégis a nemesi felkelést a concursusból.
** Ez a szöveg jelentõs mértékben merít egy korábban megjelent tanulmányból, amely részben az
1744. évi nemesi felkelés Somogy megyei kiállításával foglalkozik: Szijártó M. István: Adalék Somogy
megye 18. századi újratelepülésének kérdéséhez. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 28
(1997) 85–110.
*** Az ezredeket négy zászlóaljasra egészítik ki, a zászlóaljakat pedig 750 fõre. Éble: Törvényhozás
az insurrectióról 190–191., 196–198.
7. Függelék 469
hadba szállását ajánlották meg, hanem ezen túlmenõen (s ezeknél jóval nagyobb
jelentõséggel) a birtokosok által nádori portánként egy-egy lovas és szintén a porták
után négy-négy, összesen hat új teljes gyalogezredbe szervezendõ 21 622 gyalog ki-
állítását is.* (Vagyis nem egyszerûen nemesi felkelésrõl, hanem a gyalogság kiállí-
tásán túl is inszurrekcionális-portális katonaságról van szó.)
A gyalogságot Magyarország adójának terhére állították ki,** és a törvény szavai
szerint az „általános fölkelés címén”. Nyilvánvalóan azért lett a gyalogság száma
alacsonyabb, mert a 30 000-es sereg felállításának költsége nem fért bele az éves ha-
diadóba. Gróf Károlyi Ferenc apjához szeptember 10-én intézett levelében így írt:
„az projectum az, hogy cessáltassék az Quantum [az a terv, hogy szüneteljen a ha-
diadó (ti. fizetése)] s helyette 30 ezer gyalogot állícson s tarcson állandóan hazánk.
Az personalis Insurrectio in casum extraordinarium reserváltassék [a személyes fel-
kelés rendkívüli esetre tartassék fel].”363 Végül azonban (bizonyos értelemben jogos
azt mondanunk, hogy sajnos) az elkülönítve felállított magyar haderõ eseti megol-
dásnak bizonyult, s nem lépett tartósan a hadiadó-fizetés helyébe.
A megajánlás lényege nyilvánvalóan az volt, hogy a magyar rendek a személyes
felkelésen és a portális katonaság ezzel összefonódó kiállításán túlmenõen nem
vállaltak külön terhet, csak a szokásos hadiadót fizették pénz helyett „természet-
ben”. Pontosan mutatja ezt a következõ tervezet: „Ezt a schemát nyilvánosan nem
vitatták meg, és nem is diktálták le, hanem mikor felolvasták a szeptember 13-án
kiadott uralkodói leiratot, és kérést tettek fel ezzel kapcsolatban, akkor a méltóságos
személynök közölte Szirmay Tamás úrral.” Eszerint Magyarország 13 darab 2250
fõs gyalogezredet állítana ki. Az ország 5322 ½*** portájára egyenként 5 ½ katonát
vetnének ki. A törzsekkel és a fõtisztekkel (863 fõ) együtt a létszám 30 135 fõ lenne.+
A regulamentalis stipendium, azaz a csapatok ellátása 12 hónapra 1 545 420 forintra
rúgna, felszerelése a fegyverekkel egyetemben fejenként további 24 forint, azaz
687 960 forint, összesen 2 233 380 forint, tehát marad még a 2 500 000-hez („restan-
cia”) 266 620 forint. Vagyis nemcsak hogy a hadiadó terhére állították ki az inszur-
* Találkoztam viszont olyan kivetéssel, amely 22 235 katona kiállításának kötelezettségét osztja fel a
megyék között, s nem 4 gyalogossal számol portánként, hanem 4 1/8 plusz 1/128 (azaz tulajdonképpen
4 17/128) fõvel, és ezt kerekítve 5406 portára veti ki. (700.482 229–232. Az eredmény a sok elkerülhetet-
len kerekítés miatt lett ennyi, és nem 22 342 fõ.)
** Zachar József szerint a portális katonaságot állították ki a 2 462 205 forintos hadiadóból és a pótló-
lagosan fizetendõ 1 168 250 forintos adóhátralékból (Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei
865.). Nyilvánvalóan a felkeléssel összefüggésben kiállított gyalogságra kell itt gondolnunk, mert az
1741:63. tc. szerint a portális katonaság eltartása az 1742–43-as katonai évben a kiállítók feladata volt,
a felkelés ellátása csak az országon kívül terhelte a királyt. (A gyalogságot persze a törvényhatóságok
közt azok portaszámának arányában osztottak fel.)
*** Mint korábban már láthattuk, 5405 ½ porta volt – például az 1741:63. tc. szerint – ekkor az or-
szágban – nem tudom megmondani, miért alkalmaz más számot ez a tervezet.
+ A számok nem teljesen pontosak. 13 ezred egyenként 2250 fõs létszámmal 29 250 fõnyi végered-
ményt adna. Ennél több az 5322 ½ porta × 5 ½ fõ: 29 273 vagy 29 274 fõ, a fõtisztekkel és az ezredtör-
zsekkel együtt pedig a létszám 30 136 vagy 30 137 fõ, és nem 30 135 fõ.
470 7. Függelék
rekcionális-portális katonaságon túlmenõen a gyalogezredeket, hanem egyenesen
akkora sereg kiállítását tervezték, amekkora Magyarország éves hadiadójába bele-
fér. A lényeg késõbb sem változott, még ha a végsõ számok nem estek is egybe en-
nek a tervezetnek a számaival.* Az elképzelés a gyalogok mellett portánként egy,
összesen 5322 lovas katonát tartalmazott (akit a birtokosok kötelesek eltartani is,
nemcsak kiállítani), valamint a nemesek személyes és helyettesek útján való meg-
jelenését. Legalább 3000 helyettessel számoltak, akikbõl a portális lovasokkal
együtt ezredeket akartak formálni, és ehhez járult volna még a nemesi sereg „nagy
számban”.**
Éble Gábor közöl egy számítást, mely szerint hat új és három régi ezred felszere-
lése és egyévi eltartása 2 279 046 forintba került.364 Ez sem a végleges változat, hi-
szen a régi ezredek tartása végül nem fért bele a keretbe, de az összegbõl ugyanaz
látszik, amit eddig találtunk: a rendek akkora sereget akartak kiállítani, amekkorá-
nak költségei az amúgy is fizetendõ hadiadóba belefértek.
A lovasság száma és a teljes haderõ létszáma nehezebb kérdés. Marczalira és má-
sokra hivatkozva Borosy András 13 700-ra teszi a lovasok számát, s ebbõl szerinte
csak 1543 volt a személyesen felkelt nemes, 4722 a nemesek által kiállított helyettes,
7434 pedig a portális lovas katona.365 (Itt persze az a kérdés merül fel, hogy a nádori
portánként kiállított lovas katonák száma miért több 5405-nél, esetleg 5406-nál.)
Feltehetõen ugyanazzal a számmal találkozunk itt, amely egy osztrák forrásból
származik, és 1742 végén 14 877 fõ gyalogságra és 13 699 fõ lovasságra, tehát végül
mindössze 28 576 fõre teszi a felkelés valóságos erejét (beleértve a személyes felke-
lést, a portális lovasságot, a törvény szerint 21 622 fõre rúgó gyalogságot és az arisz-
tokraták önkéntesen felajánlott csapatait).366 Ha ez az adat helytálló, akkor végül a
törvényesnél jóval kisebb lett a gyalogság ténylegesen kiállított létszáma. Szekfû
Gyula a valóban hadba vonulók számát ennél magasabbra, 20 000 gyalogosra és
10–15 000 nemesi felkelõre teszi.367 Portális lovasokat õ külön nem említ, nyilván-
valóan a nemesi felkelõk számához adja õket.
A nemesi felkelõ csapatokról Berkó István közöl részletes adatokat. 1741-ben két
800 fõs és egy 750 fõs felkelõ huszárezred vett részt a harcokban, valamint a két
jászkun felkelõ huszárszázad kétszer 200 fõvel. A három ezredbõl az év végén
Beleznay János ezredes*** reguláris huszárezredet alakított. Egyéb kisebb csapa-
* Már ez a tervezet sem 4,5 forintos havi élelmi porcióval számol, s ezt végül havi 3 forintban állapítot-
ták meg. Végül 5405 ½ nádori portára osztották le a megajánlást. A felszerelési és felfegyverzési költsé-
gek ebben a tervezetben 28 665 fõre elegendõk, ami alacsonyabb az itt egyébként szereplõ létszámnál.
** 700.477 365–370. Talán ezért sürgették kezdetben Bécsben inkább a portális lovasok, mint a gya-
logság kiállítását, mondja Éble Gábor (Éble: Törvényhozás az insurrectióról 160–171.). Ezt az állítást
némiképpen gyengíti, hogy ugyanõ azt is írja, hogy a nemesek személyes felkelésének a vártnál kisebb
méreteit valószínûleg azért tûrték el, mert a hadvezetés elsõsorban a gyalogezredekre számított, a lo-
vasságot sorezredei kiegészítésére, a fogyatékok pótlásra használta csupán (Éble Gábor: Az insur-
rectio szervezése 174., 187.).
*** Az imént Újhelyi Péternél alezredesként találkoztunk vele.
7. Függelék 471
tokkal (megyei, fõúri és fõpapi bandériumokkal) fõleg a reguláris ezredeket egészí-
tették ki. 1742-ben az erdélyi felkelõk és Esterházy herceg alakított reguláris hu-
szárezredeket. 1742-re a magyar nemesi felkelés mintegy 10 000 lovassal növelte a
Habsburg Birodalom haderejét.368
A lovasság számát gyarapította tehát egyes arisztokraták önálló felajánlása. A be-
számolók ellentmondásosak például Esterházy herceg fent is említett huszárezre-
dével kapcsolatban. Éble Gábor szerint Esterházy Antal herceg a vállalt külön ez-
red felállítását elõször a rá jutó 700 portális lovas kipótlásával akarta megtenni, de
ezt nem fogadták el, s ezen túlmenõen kellett egy ezredet kiállítania és felszerel-
nie.369 Berkó István tud egyfelõl Esterházy herceg 100 huszárjáról, akiket a Ghil-
lányi-huszárezredbe osztottak be, illetve herceg Esterházy Pál Sopronban felállí-
tott ezredérõl, mely 500 toborzott huszár mellett 400 portális lovasból állott.370 Her-
ceg Esterházy Pál nádor unokáját valóban Pál Antalnak hívták, aki a hercegi ágat
azután továbbvivõ Miklós bátyja volt, azaz mindkét közlés rá vonatkozhat, ha egy-
másnak ellentmondanak is. Nagy Iván is úgy tudja, hogy õ állított ezredet az oszt-
rák örökösödési háborúban, bár nála 1744 szerepel.371 Hogy azután ezen ezred
részben a birtokai után kötelezõen állított portális lovasokból állt-e, a rendelkezé-
semre álló adatok alapján nem tudom eldönteni.
Láthatjuk, hogy a gyalogságot nem tekintve a nemesi felkelés, a portális lovasok
és az önkéntes felajánlás összlétszáma a különbözõ adatok szerint körülbelül 10 000
és 14 000 (Szekfû rátartásával: 10-15 000) katonára rúgott.
Marczali Henrik szerint 1741-ben a nemesi felkelés csak az ország határain kívül
kapott ellátást az uralkodó számlájára, addig saját költségén kellett élnie:* a neme-
seknek maguknak kell ezt fedezniük, bár átvonuláskor a megyéktõl a hadsereg irá-
nyában szokásos regulamentális áron kapnak kenyeret, zabot és szénát, a táborban
pedig a katonai tárházakból ingyen a kenyeret (míg az erre szolgáló keret tart), és
regulamentális áron a zabot – mondta ki a törvénycikk. Éble Gábor ugyanezt írja a
nemesi felkelés elõkészítésérõl szólva, viszont a végrehajtás kapcsán már arról érte-
sít, hogy a lovasok „kenyeret a királyi tárházakból kapnak, valamint zabot és abra-
kot is a regulamentum szerint, csupán a széna beszerzése megy az õ terhükre”.372
De akárhogy módosult is az eredeti elképzelés az inszurrekció alatt, az adóból csak
a gyalogság kiállítását fedezték. Ezt Somogy elszámolása is egyértelmûen mutatja.
Eszerint 360 gyalogos kiállításának költségei 10 110 forintra rúgtak, ami a megye
évi hadiadójának körülbelül negyedrészét tette ki.**
* Marczali: A hadsereg élelmezése 4. Hasonlóképpen a középkori ausztriai tartományi szokásjog

(Landrecht) szerint a herceget a tartomány határain kívül vívott támadó háborúba is követniük kellett
azon lovagjainak, akiknek õ volt a hûbéruruk (Brunner: Land und Herrschaft 371–372.). Ez csak a fe-
jedelem különleges védelme alatt állóknak volt kötelességük (róluk lásd a Bevezetést), egyébként a tar-
tományi rendek a középkorban csak a határokon belül, támadó külsõ ellenség ellen voltak kötelesek
hadba szállni, sõt saját költségükön csak egy hónapra (uo. 435.).
** Somogy megyének a katonai év hat téli hónapjára esõ teljes hadiadója 1741–42-ben 34 162 forint
20 5/6 krajcárra rúgott. Ehhez a hat nyári hónap hátralékát, 5412 forint 11 1/6 krajcárt adva 39 574 forint
472 7. Függelék
A hadi pénztár nem került a rendi hatóságok kezébe, hanem a kerületi hadbiz-
tosságok helyébe ekkor állított kerületi fõhadparancsnokságok, végsõ soron tehát
továbbra is a császári hadsereg kezelte. Ez irányította a nemesi felkelés szervezé-
sét is.373
1745 február végére az inszurrekció 7000 lovas és 2000 gyalogos katonája állomá-
sozott Sziléziában gróf Esterházy József vezénylete alatt. A felkelést szeptember-
ben hazabocsátották.* Ez azonban már nem az 1741-ben fegyverbe hívott és
1742-ben hadba vonult nemesi felkelés volt, hanem az 1744-ben, az osztrák örökö-
södési háború alkalmával másodszor meghirdetett inszurrekció. Ha megnézzük,
hogy Somogy megyében miként történt e két inszurrekció kiállítása, akkor köze-
lebbrõl láthatjuk, hogy konkrétan mit is jelentett a nemesek személyes vagy helyet-
tesek útján történõ felkelése.
1742-ben Somogy elõször is kiállította a 90 katonát nádori portái után. (A várme-
gye zászlaja alá 34 katonát állítottak, 56-ot más vármegyék felkelõ seregéhez csatol-
tak, de egy vasi birtok után kiállított katona a somogyi kontingenst erõsítette.) A
szorosan vett nemesi felkelés létszáma még a 90-et sem érte el: 40 somogyi nemes
kelt fel személyesen, 47 állított helyettest.374 A megye nemességének létszámát te-
kintve meg kell állapítanunk, hogy az inszurrekció méretei mindkét évben messze
elmaradtak a törvényben megkívánttól. Nyilvánvaló, hogy a megyék nem annyi ne-
mesi felkelõt küldtek, amennyit a törvény elõírt, hanem annyit, amennyit tudtak, il-
letve hajlandók voltak, s amennyit maguk már elfogadhatónak tartottak. Árulkodó
e tekintetben Somogy eljárása 1744-ben.
Somogy vármegye 1742-ben véglegesen felkelt létszámának (40 személyes in-
szurgens, 47 helyettes, 35 portális) pontosan megfelel az 1744 augusztusában a fal-
vakra kivetett 122 fõ. A megye az 1742-ben már egyszer elfogadott létszámát akarta
ismét harcba küldeni, függetlenül attól, hogy ténylegesen kiállított portális katonái-
ból akkor 56 más megye kontingensét erõsítette (most viszont a megye birtokosai
teljes adóalapjuk után Somogyban fizettek hozzájárulást).** A vármegye birtokos
32 krajcárt ad meg a jegyzõkönyv az adókötelezettség teljes összegeként (P 1741–1744 7. 240.). Ha az

adózás, ahogyan feltételezhetõ, azt a mintát követte, mint 1722–23-ban, s az adó 5/6 része november
1-jétõl április végéig volt esedékes, 1/6 része pedig májustól októberig (MOL N50 6. kötet és ezzel egy-
behangzóan: Acta congr. 1723.), akkor a vármegye éves hadiadója összesen 40 994 forint 49 krajcár
volt, tehát a csapatok kiállítása nagyjából ennek 25 százalékára rúgott. Amennyiben viszont az 1770.
évre vonatkozó arányok (¾ : ¼) voltak érvényesek (P 1770 23. 1979.), akkor Somogy megye éves hadi-
adója 45 549 forint 47 5/6 krajcár volt. Ennek a 360 gyalogos kiállítási költségei kevesebb mint negyed-
részét, mintegy 22 százalékát tették ki.
* Berkó: A magyarság 29–30. (A felkelés meghirdetését is – tévesen – 1745-re teszi.) Ugyanezt a szá-
mot közli: Ujhelyi: Az állandó hadsereg 351–352.
** A 35 portálist, illetve a 122 katona végleges létszámát úgy kapjuk meg, ha beleszámítjuk az egyetlen
más megyebeli birtok utáni portális katonát is. Ez szerintem újabb érv amellett, hogy a vármegye au-
tomatikusan akarta megismételni a két év elõtti felkelést, attól nemcsak saját „kárára” nem akart eltér-
ni, de még arról is megfeledkezett, hogy az egyetlen hozzá került vasi portális lovast levonja az 1744.
évre tervezett kontingensének létszámából. Mária Terézia említett leirata (P 1744–1746 8. 127–128.)
szerint gyalogos katonákat is ki lehet állítani, ha az érintettek lovasok küldésére nem voltak képesek.
7. Függelék 473
társadalma ezt a módot választotta arra, hogy terheinek egy része alól kibújjon, s
utólag úgy tûnik, sikerrel.
A földesurak közel 9000 forintot fizettek.375 A 81 gyalogos ellátását fejenként havi
3 forinttal, a lovasságét kétszer ennyivel számítva egy évre (a tisztikar ellátmányán
felül) több mint 12 000 forint jön ki. A korábban, Mária Terézia elsõ kérésére vála-
szul a házipénztárból felállított 55 lovast nem tekintve viszont a költség 8092 forint
csupán, ami a tisztek többszörös porcióival együtt megközelíti a földesuraktól be-
szedni kívánt 8953 forint 71 2/3 dénárt. Azt látjuk tehát, hogy noha a földesuraknak
kellett volna fizetniük a teljes felkelést, az egyfelõl részben a házipénztárból, vagyis
a misera plebs contribuens terhére történt, másrészt az a probléma, hogy a létszámot a
falvakra vetették ki, minden bizonnyal komolyan leszorította kiállításuknak a bir-
tokosok által állt költségeit. Erre utalhat tehát Somogy jegyzõkönyve, melyben a
felkelés kiállításának metódusát indokolandó ez az árulkodó félmondat olvasható
az 55 lovassal és a katonák a falvakra történõ kivetésével kapcsolatban: „az egyes
földesurak […] említésre méltó jótétemény hasznát fogják maguknak okozni”.376
A példa azt mutatja, hogy az 1741-ben megajánlott nemesi felkelés lényege, a
személyes felkelés még helyettesek útján sem valósult meg. Mint láttuk, a törvény
a szegény nemeseknek a közös katonaállításra ad lehetõséget, mégpedig a várme-
gyei tisztviselõk „bölcs belátására” és „lelkiismeretes mérlegelésére” bízva a részle-
teket.377 A vármegye érdekei azonban oda vezettek, hogy a nemesek nemcsak a fel-
kelési kötelezettséget nem teljesítették, de még a kiállított katonaság terheit sem
csak õk viselték.
Somogy biztosan nem volt egyedül ebben a tekintetben. Gyorsan kiderült példá-
ul, hogy illúzió volt Szatmár megyétõl* 2500 lovast várni. Károlyi Ferenc gróf levele
rámutat a vármegye követte elvre: „Az gyûlésen az mint lehetett által estünk. Négy-
százon felül nem pótolhattunk; ez is miként provideáltathatik, az eventus mutattya
[hogy ezt is miként lehet ellátni, majd a gyakorlatból derül ki]: csak fél esztendei
intertentiója [tartása] is 14 000 forintot haladván.”** De a viszonylag nagy nemessé-
gû vármegyék komolyabb kontingenseiben sem mindig volt köszönet. Pozsony me-
gye 600 fõs „gyülevész hadának” felét a hadbiztosok kimustrálták.378 Tehát egyfelõl
nem szabad azt gondolnunk, hogy a nemesi felkelés a törvény betûjének megfelelõen
a felnõtt nemes férfilakosság tényleges hadba vonulását jelentette volna, akár csak
megközelítõleg is. Másrészt viszont a kor hadászati viszonyai közepette erre nyil-
vánvalóan nem volt semmi szükség, s ha megvalósul, csak gondot jelentett volna.
Esterházy József levelének mellékleteként követendõ például állítva csatolta Vas vármegye közgyû-
lésének részletes szabályozását az inszurrekcióval kapcsolatban. Itt olvasható többek közt az a megol-
dás, miszerint a lovasokat két gyalogos katonával lehet kiváltani (P 1744–1746 8. 138.). De a somogyiak
még ennek sem feleltek meg.
* „Szatmár és vidéke” – írja Éble Gábor, de ezt õszintén szólva nem tudom értelmezni (Éble: Tör-
vényhozás 571.).
** Éble: Törvényhozás 571. (A 400 fõ szerintem a portális lovasok, a személyes felkelõk és a helyette-
sek teljes száma lesz.)
474 7. Függelék
35. Inszurrekció és telekkatonaság
A nemesi felkelésnek nemcsak a meghirdetése volt kényes kérdés. (Lásd a 33. füg-
geléket!) Egyfelõl általában igaz, hogy – amint láttuk – a nemesi felkelés kérdésé-
nek szabályozása a 18. század közepén kiélezõdõ rendek–uralkodó ellentétek
egyik központi kérdése volt. Másrészt pedig egy részkérdés került a viták közép-
pontjába: a 18–19. század fordulójának aulikus szerzõi (Keresztury József, Mi-
chael Piringer) úgy vélték, hogy a törvénytárat betartatva is lehetõség nyílna a ma-
gyar nemesség adómentessége* elleni támadásra, hisz annak van egy törvényi köte-
lezettsége, amelyet régóta nem teljesít: a telekkatonaság kiállítása. Ezt az irodalmat
Poór János tanulmányai tárták fel.
Lakits György Zsigmond leszögezte, hogy a nemesség nem csak subsidium kiállí-
tásával tartozik, de csak a subsidium országgyûlési tárgy.379 A rendi oldal álláspont-
ját az inszurrekció meghirdetése kapcsán láthattuk: ragaszkodtak ahhoz, hogy a
nemesi felkelés diétán hívható csak egybe – és 1808-ban ez a törvénytárba is beke-
rült, azaz király és rendek egyaránt elfogadták (ha csak átmeneti egyetértéssel is,
hisz ez nem gátolta a késõbb ugyanerrõl szóló viták folytatódását).
Michael Piringer, Anton Gustermann, illetve tulajdonképpen Lakits is úgy vélte,
hogy az állandó hadsereg a korábbi hadszervezeti formák mellett, nem pedig he-
lyett jött létre.380 Keresztury József 1789-ben befejezett munkájában azt írta, hogy a
magyar nemesség felkelés elrendelése nélkül, azaz békeidõben is kötelezhetõ lenne
a telekkatonaság ellátására.381 A tiszai kerület hitlevéltervezete viszont 1790-ben azt
állította, hogy az állandó katonaság a telekkatonaság helyett és annak anyagi alap-
ját felhasználva jött létre.382 Késõbb is ez maradt a rendi álláspont. A 19. század ele-
jén Széchényi Ferenc kifejtette, hogy az 1715. évi 8. törvénycikk a portális(-bande-
riális) katonaság helyébe állította az állandó katonaságot.383 Ez volt az 1808. évi or-
szággyûlés többségi álláspontja is.384
Ami az utókor értékelését illeti, a telekkatonaság monográfusa, Borosy András
úgy véli, hogy az az állandó hadsereg megteremtésével sem szûnt meg: a 18. szá-
zadban is megtalálható volt.385 Poór János interpretációja szerint a 16–17. század-
ban mind contributiót, mind a nemesek által is fizetendõ subsidiumot szedtek, a ket-
tõ összekeveredett, s ezért lett mindkét hadiadó országgyûlési tárgy, ráadásul a
portális katonaság kiállításának kötelezettsége feledésbe merült. Úgy véli, hogy a ne-
messég nem maradéktalanul teljesítette kötelezettségét, a 18. században pedig
szinte egyáltalán nem.386
Magam másképpen értelmezem a fentieket,** részben a telekkatonaság korai
* Amúgy általánosságban a magyar nemesség adómentességérõl beszélni véleményem szerint félre-

vezetõ leegyszerûsítés. Errõl lásd: Szijártó M. István: A nemesség adómentessége a 18. században. In:
uõ: Nemesi társadalom és politika. Tanulmányok a 18. századi magyar rendiségrõl. Budapest, 2006. 145–161.
** Véleményem szerint a nemességet terhelõ subsidiumot és a contributiót mint specifikusan a misera
plebs contribuens terhét csak jóval késõbb lehet elkülöníteni – errõl lásd a 30. függeléket!
7. Függelék 475
története, részben – és döntõ súllyal – annak az általunk vizsgált korszakban érvé-
nyesülõ módja miatt. A portális katonaságot már felállításakor az inszurrekcióval
összefüggésben hozták létre: „Hogy a király hada mellett az elõkelõk is tartoznak
fölkelni”, „Hogy minden harminczhárom jobbágy után egy jól felfegyverzett lovast
kell hadba küldeni”, „A birtoktalan vagy olyan nemesek, a kiknek nincsenek jobbá-
gyaik, kötelesek hadba menni” – szól Zsigmond 1435. évi elsõ decretuma elsõ há-
rom cikkelyének címe. Jóllehet elõször 1397-ben emlékezett meg törvény a telekka-
tonaság intézményérõl,387 de ekkor kifejezetten egyszeri alkalomra szólt a rendelke-
zés kiállításáról, s az intézmény végleges szabályozására 1435-ben került sor. Ekkor
nemcsak a nemesi felkeléssel kapcsolódott össze, hanem a bandériumok kiállításá-
val is, hiszen a nagybirtokosok saját zászlajuk alatt vitték hadba az általuk kiállított
katonákat, míg a többiek és a személyesen felkelt nemesek a király által kijelölt ka-
pitányok zászlai alatt gyülekeztek.388 (Az 1601. évi 11. törvénycikk 50 fõben állapítja
meg a bandérium alsó létszámát: azok a birtokos nemesek, akik 50-nél kevesebb
portális katonát állítottak ki, a vármegye zászlaja alá küldték õket.*) A nemesi fel-
kelés, a telekkatonaság és a bandériumok tehát nem három külön elemét jelentették
a hadszervezetnek, hanem szerves egészet: a nemesek közül (elvileg) minden harc-
képes hadba vonult, a birtokosok portális katonákat is kiállítottak, a nagyobb kontin-
genseket kiállítók pedig ezeket egyben tarthatták, és saját zászlaik alatt maguk vezet-
hették. (Lakits nem azonosítja a telekkatonaságot és a banderiálist, de Piringer is le-
szögezi, hogy a telekkatonaság és a bandérium ugyanazt jelenti: azon földesúr, aki
legalább 50 portális lovast nem állított ki, azokat a megyei bandériumba küldte.**)
Láttuk továbbá, hogy az 1740-es évek inszurrekciói alkalmával a telekkatonasá-
got a felkeléssel együtt állították ki. Az 1764–65. évi országgyûlésen vita bontako-
zott ki felsõbüki Nagy Pál ítélõmester és a rendek közt. A kormánypárti álláspont
szerint az 1715. évi 8. törvénycikk miatt fennállt a bandériumok kiállításának köte-
lezettsége, akárhogy szabályozza is a nemesi felkelést az 1741. évi 61. törvénycikk, a
bandériumokat meg nem szünteti. Az ellenzék azonban ragaszkodott ahhoz, hogy
az utalás a bandériumokra az 1715. évi decretumban csak a nemesi felkelés szerve-
zetére vonatkozik, s hogy ezen túlmenõ „banderiális kötelezettség” nem áll fenn.389
Tekintettel arra, hogy a bandériumok csupán a telekkatonaság kiállításának formá-
ját jelentik, a vita mindössze a portális katonaság és az inszurrekció viszonyára vo-
natkozott: a rendi ellenzék a fennálló helyzetbõl – mely szerint a telekkatonaság-
nak a nemesi felkeléstõl külön hadba szólítására ténylegesen nem került sor – jogi
normát igyekezett kovácsolni.
Korábban találkozhattunk Hajnóczy álláspontjával, aki azzal indokolta a neme-
* Poór János összefoglalja a hadszervezettel kapcsolatos összes törvénycikket: Poór: A haza 9–20.
** Poór: Király és rendiség 75., Poór: Jog vagy jogbitorlás 8. A banderiális és a portális katonaság azo-
nossága azt is jelenti, hogy az 1715. évi 8. törvénycikk, mely az utóbbit nem említi, de az elõbbirõl szól,
nem törölhette el a telekkatonaság intézményét, ahogy azt egy évszázaddal késõbb például Széchényi
Ferenc állította (lásd fent!).
476 7. Függelék
si felkelés meghirdetése elõtti országgyûlés szükségességét, hogy a személyes felke-
lés összefonódik a nemesek által állított, azaz a banderiális-portális katonaság felál-
lításával.390 Keresztury József 1790-ben megjelent jogtörténeti munkájában, az
insurrectio portalist a nemesi felkelés egyik részeként, élõ intézményként említi.391
Ahhoz nem fér kétség, hogy a tárgyalt korszakban a portális katonaságot nem pró-
bálták meg e nemesi felkeléstõl függetlenül fegyverbe hívni, különösen nem a ne-
messég költségén fegyverben tartani. Elmondhatjuk, hogy a banderiális-portális
katonaságnak az inszurrekcióhoz kapcsolása a nemesség honvédelmi kötelezettsé-
gének jogosulatlanul szûkített értelmezését jelentette, s hogy nemcsak a törvénytár
betûje, hanem a méltányosság alapján is támadható, de egyfelõl kétségkívül ez a
szokás alakult ki a kora újkor századaiban, másfelõl pedig – ami nem véletlen – ez
a gyakorlat a teoretikus kritika ellenére is mindvégig megmaradt. A magyar jogban
ugyanis a szokás a törvénnyel legalábbis egyenrangú jogforrás volt, és a telekkato-
naság évszázadok alatt a nemesi felkelés részévé vált: többnyire a felkelés alkalmá-
val kellett kiállítani (a mágnásoknak bandériumuk formájában),392 fegyverben tar-
tását attól függetlenül a törvénycikkek egyre ritkábban írták elõ,393 míg végül e kor-
szakra beolvadt az inszurrekcióba – ennyiben tehát vitatkozom Poór Jánossal.
Egyetértek felsorolásával, hogy a nemességnek a portális katonaság kiállításának
pénzügyi terhét, a személyes felkelés kiállítását és az eseti subsidiumfizetést viselnie
kellett, de azt hiszem, hogy a 18. században is teljesítette mindezen kötelezettsége-
ket, ha messze nem maradéktalanul is (errõl lásd a somogyiak eljárását a 34. függe-
lékben!), és ha ezek igénylésére ritkán került is sor. Hogy a portális katonaságból le-
hetett volna-e állandó hadsereget szervezni, s így a nemességet állandó adó viselé-
sére szorítani, az nyitott kérdés.
A nemesi felkelést hosszú idõ után 1741–42-ben hirdették meg és állították ki
elõször, s erre az idõszakra a telekkatonaság már láthatóan teljesen összeforrott a
nemesi felkeléssel. (Lásd szintén a 34. függeléket!) Szerintem már az 1715. évi tör-
vény is ilyen értelemben köti össze a banderiális katonaság (azaz, mint láttuk, tulaj-
donképpen a portális katonaság) kiállításának kötelezettségét a nemesi felkeléssel.
Úgy vélem, ha esetleg felmerült is, hogy a nemesek költségén a telekkatonaságból
állandó hadsereget szervezzenek (bár a rendek bizonyára jogokat is követeltek vol-
na a portális lovasaikból fenntartott ezredek felett, ami önmagában is bizonytalan-
ná teszi, hogy a Haditanács szorgalmazta volna-e ezt a megoldást), közvetlenül a
Rákóczi-szabadságharc után Bécs nem tarthatta ajánlatosnak a magyar rendeket
esetleg ilyen, jogilag és erkölcsileg indokolható, de politikailag veszélyes javaslattal
fellázítani. Úgy gondolom, fogalmazhatnánk úgy is, hogy a rendi dualista politikai
berendezkedés stabilitásának oltárán Bécs mintegy feláldozta annak lehetõségét,
hogy a magyar nemességgel tartassa el az állandó hadsereg egyik részét, azt így adó
alá szorítva. Az 1760-as évekre vagy a századfordulóra pedig már késõ volt a problé-
mát ismét felvetni – a szokás meggyökeresedett. Ámbár a századfordulón aulikus
jogtudósok boncolgatták ezt a kérdést és érveltek e megoldás mellett, azt Bécs hiva-
talosan sohasem terjesztette a magyar rendek elé.
7. Függelék 477
36. A koronaõr-választás
A nádorválasztás analógiájára kell elképzelnünk a – jóval kisebb jelentõségû – ko-

ronaõr-választást is. Az 1764–65. évi diéta tulajdonképpen nem is két, hanem há-
rom koronaõrt is választott. Két-két katolikus jelöltbõl egyet-egyet. Elõbb a fõlo-
vászmesterré elõléptetett gróf Grassalkovich Antal és az elhunyt gróf Esterházy
Miklós helyébe választottak két koronaõrt. A jelöltek gróf Pálffy Lipót tábornagy,
Magyarország fõhadparancsnoka,394 és gróf Apponyi György máramarosi fõispán,
helytartótanácsos, illetve gróf Keglevich József tornai fõispán, helytartótanácsos és
ifjabb gróf Batthyány Ádám altábornagy voltak, valamennyien valóságos belsõ ta-
nácsosok. A két párból az elõbb említetteket választotta meg az országgyûlés „min-
denki egyhangú egyetértésével”, illetve „egybehangzó szavazatokkal”. A harmadik
választásra Keglevich halála miatt került sor, mikor Apponyit ismét jelölték, de
„egyezõ voksokkal és szavazatokkal” alulmaradt gróf Csáky József fõispán, hely-
tartótanácsossal szemben.395 A mi szempontunkból most az a fontos, hogy ezek-
ben az esetekben sem szavazatszámlálással állapították meg a szavazás gyõztesé-
nek kilétét.
Ugyanakkor gróf Pálffy Miklós és gróf Kollonich Ádám 1709 júliusában a diétá-
tól csak kinevezése megerõsítését kérte, amit mindketten meg is kaptak. A diétai
napló széljegyzete (vagy kortársi, vagy csak 19. századi) meg is állapítja a magyar
rendek választási prerogatívájának megsértését.396 1741. június 23-án, a korona-
õr-választás alkalmával is felmerült, hogy III. Károly „ideiglenes jelleggel” már
megbízta a koronaõri feladatok ellátásával gróf Erdõdy György kamaraelnököt (hi-
szen diétát 1728–29-ben tartottak utoljára). Ekkor nincsen jele, hogy ezt akár utó-
lag is nehezményezték volna a rendek. A vegyes ülésen a személynök kijelentette:
semmi akadálya, hogy Erdõdyt méltóságában megerõsítsék, s miután senki sem
mondott ellene, vivátot kiáltottak. Másodikként, „hangosabb felkiáltással” gróf Es-
terházy Jánost választották meg gróf Balassa Pállal szemben.*
37. Határozathozatalok a vármegyei közgyûléseken**
Degré Alajostól megtudhatjuk, hogy Zala vármegyében a 18. században és a 19.

elsõ felében communi omnium voto, azaz mindenki közös szavazatával választottak
a jelöltek közül. Az 1790. évi tisztújítás alkalmával összesen 23 tisztviselõt válasz-
tottak, de csupán két fõszolgabíró megválasztásakor történt többségi szavazás.397
Tolnában az 1740. esztendõt megelõzõ négy évtized tisztújításain csak elvétve ta-
* 700.478 138–142. „Némi vita után” – mondja Esterházy megválasztására Salamon Ferenc (Az
1741–iki 157–158.).
** Jelen szöveg egy korábban megjelent tanulmányra támaszkodik: Szijártó M. István: A vármegye és
a jómódú birtokos köznemesség a 18. században. AETAS, 1998. 2–3. szám. 107–142.
478 7. Függelék
lálkozunk választással. 1732. szeptember 15-én az alispánon kívül a fõszolgabírák
hivatalára is négy-négy jelöltet állítottak ugyan, de az alispánt közfelkiáltással újí-
tották meg, szavazás nem történt. A többi állásnál pedig ugyanígy erõsítették meg
hivatalukban a posztok akkori betöltõit.398 Ha a közmegegyezés nem jöhetett létre
ellentétek vagy eljárási szabályok miatt (bár, mint láttuk, végül azt az alispánvá-
lasztás kötelezõ négyes jelölése sem zárta ki), akkor a szavazás fejenként történt.*
Baranyában 1701-ben három jelöltbõl nyílt szavazással a fõispán által jelölt sze-
mélyt választották meg.399 1723-ban az alispánválasztáson összesen 19 szavazatot
adtak le a fennmaradt jegyzõkönyv tanúsága szerint, 12 a gyõztesre, 7 az ellenfelére
esett.400
Somogy vármegye 1715 és 1790 közötti tisztújításait tekintve azt láthatjuk, hogy
a választások döntõ többségében a jegyzõkönyv hallgat annak módjáról.401 Feltéte-
lezhetjük, hogy többnyire közmegegyezéssel döntöttek, s a források inkább a vá-
lasztók megosztottságát, mint egységét örökítették meg. De még azon esetek több
mint kétharmadában is, melyekben ismerjük a szavazás módját, egyhangú döntés
született: 75 esetbõl csak 19 alkalommal döntöttek szavazattöbbséggel, 46-szor
közmegegyezéssel.
38. Magyarország kerületi beosztása a 18. század elején
A négy kerület elhatárolása a 18. században, különösen annak elsõ felében nem kö-
vetett teljesen egységes gyakorlatot.** Egy 1715. február 26-án kelt leirat melléklete
megadja Magyarország kerületi beosztását.402 A tiszántúli kerület megyéi: Bihar,
Máramaros, Kraszna, Közép-Szolnok, Kõvár kerülete, Zaránd, Békés, Torontál,
Bodrog, Csongrád, Csanád, Arad. A felsõ-magyarországinak nevezett kerületbe
tartozik: Abaúj, Sáros, Zemplén, Ung, Szatmár, Szabolcs, Szepes, Gömör, Torna,
Borsod, Heves és Külsõ-Szolnok, Kunság, Jászság, Bereg, Ugocsa. A Dunán inne-
ni kerületet a következõ vármegyék alkotják: Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars,
Hont, Zólyom, Túróc, Liptó, Árva, Nógrád, Esztergom, valamint Pest-Pilis-Solt.
Végezetül a dunántúli kerületbe tartozott Sopron, Vas, Zala, Somogy, Baranya,
Tolna, Veszprém, Fejér, Komárom, Gyõr és Moson vármegye. A mellékletben ta-
láljuk még a drávántúli kerületet is: Valkó, Pozsega és Verõce megyét.***
* Az 1724. július 17-i tisztújító közgyûlés kapcsán a somogyi jegyzõkönyv szavazásról beszél, ahol „a
szavazatok számát” veszik tekintetbe, sõt azt mondja, hogy a név szerint felsorolt „és más nemes
urak” mellett „a taksás nemesek osztályába tartozók is” szavazásra ösztönöztetnek, és „a törvények-
nek megfelelõen pénzbüntetés terhe alatt a legnagyobb számban megjelentek” (P 1724–1731 4. 1.
[régi számozás]). Ez utóbbi kitételt nehéz elhinni.
** A kerületbeosztás változásait mutatja Iványi Emma egy táblázata az 1613 és 1723 közötti idõszakra
(egy 1738. évi forrás hozzáadásával): Iványi E.: Esterházy Pál 37–38.
*** Általában Horvát- és Szlavónországot nem szokás a kerületi beosztásban feltüntetni, azzal ké-
sõbb nem is találkozunk. Ebben a drávántúli kerületben tulajdonképpen a kora újkori Szlavónia há-
7. Függelék 479
A késõbbiekhez képest itt az emelhetõ ki, hogy a tiszántúli kerület részeként sze-
repelnek a Partium egységei, a Bánságból Torontál és a bácskai Bodrog vármegye.
A Tiszán inneni kerület nagyobb a késõbbinél: egyfelõl Bereg és Ugocsa is ide volt
sorolva, másfelõl a földrajzilag teljesen tiszántúli Szabolcs és Szatmár is. (A kerület
elnevezése ebben a forrásban ezért is „Magyarország felsõ részeinek kerülete”.) Ezt
összevethetjük egy olyan forrással is, mely az általunk vizsgált korszak kezdete
elõttrõl származik: Magyarország részeinek felsorolásával az 1703–1704. katonai
évre szóló porta- és adóösszeírásban.403 A fenti forrással szinte teljesen egyezik ez a
felsorolás. A különbség annyi, hogy a Dunán inneni kerületnél fel van tüntetve az
elõzõ forrásból hiányzó Bács megye,* a drávántúli kerületben pedig mind Valkó,
mind Szerém vármegye.**
Egy 1719. évi beosztás a porták rectificatiója kapcsán, egy albizottsági investigatio
és III. Károlynak az 1721–22. katonai év adóhátralékairól szóló leirata egyaránt
megállapította Magyarország kerületi beosztását.404 (A második forrás nem terjedt
ki sem a Dunán inneni, sem a dunántúli kerületre.) Forrásaink ezen második cso-
portjának egybevetésébõl megállapítható, hogy egyértelmûen a Dunán inneni ke-
rülethez tartozott ekkor Pozsony, Nyitra, Trencsén, Hont, Bars, Nógrád, Árva,
Pest-Pilis-Solt, Zólyom, Liptó, Túróc, Esztergom és Bács vármegye. III. Károly le-
irata szerint ide tartozott Bodrog is, melyet az elsõ forrás a tiszántúli vármegyék
közé sorol, hasonlóan az elõzõ csoport két felsorolásához.
A dunántúli kerület részét alkotta Komárom, Gyõr, Veszprém, Moson, Sopron,
Vas, Zala, Somogy, Tolna, Baranya és Fejér megye. Itt nincs vita sem a csoport
három forrása, sem ezek és a korábban idézett források vagy a majd idézendõk kö-
zött sem.
A Tiszán inneni kerület esetében Abaújvár, Zemplén, Sáros, Szepes, Gömör,
Ung, Borsod, Bereg, Szabolcs, Heves, Torna és Ugocsa vármegyék hovatartozása
nem volt kérdéses. Az elsõ forrás csak Heves megyérõl beszélt, míg a második He-
ves és Közép-Szolnok (helyesen Külsõ-Szolnok), a harmadik Heves és Szolnok
megyérõl tett említést. Szatmár megye az 1719. évi beosztás szerint és az 1722. évi
leirat értelmében (mint a korábban említett források szerinti is) a Tiszán inneni ke-
rület, az 1719. évi bizottsági investigatio szerint a tiszántúli kerület része.
A tiszántúli kerületben volt a források egybehangzó állítása szerint Bihar, Mára-
rom megyéjét találjuk, csak Szerém megye helyett Valkó vármegye elnevezés szerepel. A 18. század
három horvát vármegyéje Zágráb, Körös és Varasd volt. A társországok többi része határõrvidékként
katonai igazgatás alatt állt, miként a Bánság egy része is.
* Itt jegyzem meg, hogy Bács és Bodrog elhatárolása kapcsán állandó viták voltak, s 1729-ben III. Ká-
roly meg is szüntette Bodrog vármegye önállóságát, azt Bácsba beolvasztva. Mivel azonban ezt a hely-
zetet törvényileg csak 1802-ben szentesítették, a megyék felsorolásában – mint látni fogjuk – 1729
után is felbukkan még Bodrog neve.
** Valamint fel vannak sorolva a társországok vármegyéi (tehát túl az alsó-szlavóniai vármegyéken):
Zágráb, Varasd, Kõrös, Korbava és Lika.
480 7. Függelék
maros, Kõvár (vidéke), Kraszna, Közép-Szolnok, Csongrád, Zaránd, Csanád,
Arad és Békés vármegye, míg itt Torontált csak az elsõ és a harmadik forrás említet-
te. Bodrog vitatott hovatartozásáról már szóltam.
Lényegében Szatmár és Bodrog vármegye hovatartozását mutatják kérdésesnek
a második csoport forrásai. Bereg, Ugocsa és Szabocs továbbra is konzekvensen Ti-
szán inneni megyének számít, Torontál pedig a tiszántúliak közt szerepel. A Par-
tium továbbra is teljes létszámban fordul elõ a felsorolásokban.
Az országos összeírás alapján Málnási Ödön foglalta össze az 1720. évi kerületi
beosztást.405 Szatmárt nem említette az egyenként felsorolt tiszántúli megyék közt,
tehát az a Tiszán innenhez tartozhatott, miként Bodrog is. A tiszántúli vármegyék
teljes felsorolása Málnásinál egyébként megegyezik a fent megállapított listával, és
mindkettõ szerint Magyarország kerületeinek részeként tekintették a század elején
a teljes Partiumot. (Hovatartozásáról részletesen lásd a 23. függeléket!) Ugyanitt
Pozsony a dunántúli megyék közt, Veszprém pedig a Dunán inneniek közt szere-
pelt,406 noha az általános gyakorlat az elõbbit a Dunán inneni kerületbe, az utóbbit
természetszerûleg a dunántúliba sorolta.
Egy, az 1720-ban lezárt országos összeírás kapcsán keletkezett bizottsági jelen-
tésben is megtalálhatjuk két kerület vármegyéinek felsorolását. Tiszán inneni kerü-
let: Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj, Gömör, Heves és Külsõ-Szolnok, Borsod,
Szabolcs, Ung, Bereg, Torna, Ugocsa. A lista szerint a tiszántúli vármegyék a kö-
vetkezõk: Szatmár, Közép-Szolnok, Bihar, Csongrád, Máramaros, Zaránd, Kõvár
(megyének nevezik), Csanád, Kraszna, Arad, Békés. (Egy megjegyzés szerint
Szatmár nem a kerülethez tartozott, hanem – legalábbis így véli tudni egy utólagos
széljegyzet – a Partiumhoz.) Tehát Bereg, Ugocsa és Szabolcs Tiszán innenni volt,
Szatmár vagy tiszántúli, vagy sem, Bács vagy Bodrog pedig nem szerepelt a felsoro-
lásban.*
Az 1723. évi 31. törvénycikk felsorolja az egyes kerületi táblák joghatósága alá
tartozó vármegyéket. A dunántúli kerület részét alkotta eszerint Sopron, Vas, Zala,
Komárom, Somogy, Gyõr, Fejér, Veszprém, Moson, Tolna és Baranya megye. A
Dunán inneni kerülethez tartozott Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Nógrád,
Hont, Pest, Esztergom, Zólyom, Túróc, Liptó és Árva. A Tiszán inneni kerület a
következõ vármegyékbõl állt: Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szepes, Gömör, Heves
és Külsõ-Szolnok, Borsod és Torna. Végül a tiszántúli kerület vármegyéi Szatmár,
Szabolcs, Bereg, Ugocsa, Bihar, Csanád, Csongrád. Ugyanezen kerületi tábla ille-
tékessége alá került a „nagyobb kényelem okáért” Bács és Bodrog vármegye is.
(Bács megyét azután az 1751. évi 22. törvénycikk tette át – mondhatnánk: vissza – a
tiszántúli kerületi tábla illetékessége alól a Dunán inneni tábla joghatósága alá.)
Azt láthatjuk, hogy nemcsak Szatmár tiszántúliságát erõsítették meg végleg, ha-
* 700.505 12–13., 54–56., 66. (A jelentésben megyénként olvasható megjegyzések miatt jó forrásnak
látszik az összeírás történetéhez.)
7. Függelék 481
nem Bereg, Ugocsa és Szabolcs is tiszántúli lett, szemben a korábbi konzekvens
gyakorlattal.* Ugyanakkor a Partium eltûnt a felsorolásból.
Fallenbüchl Zoltán a fõispáni tisztségek kapcsán ismerteti Magyarország 1780.
évi kerületi beosztását. Ez néhány kivétellel megegyezik az 1723. évi 31. törvény-
cikk idézett felsorolásával. Bács és Bodrog természetesen a Dunán inneni kerület
vármegyéi közt szerepel. Bereg viszont a Tiszán inneni kerületnél van feltüntetve.
Aradot és Máramarost III. Károly 1732. évi döntése juttatta a Partiumból a tiszántú-
li kerületbe, Temest, Torontált és Krassó megyét a Bánság reinkorporációja. (Ter-
mészetesen itt van még Békés megye, mely a törvény szövegében nem szerepel.)**
Tehát Bereg vármegye az, amely a Tiszán inneniek sorából a tiszántúliakhoz ke-
rült megyék közül visszasorolódott oda. (Lásd a 4. térképet!)
Marczali Henrik rámutat, hogy a késõbbi beosztáshoz képest 1724-ben a Tiszán
inneni kerület kiterjedtebb volt, a tiszántúli csak Biharral kezdõdött.407 Ezt megerõ-
sítve láthatjuk a fenti források egy része által: eredetileg Bereg, Ugocsa, Szabolcs és
Szatmár is Tiszán inneni vármegye volt. Ezek közül Szatmár státusa ingadozott.
Thirring Gusztáv szerint a négy kerületi tábla bíráskodási gyakorlata érvényesítette
azt a beosztást, amely szerint Szabolcs, Szatmár és Ugocsa nem a Tiszán inneni,
hanem a tiszántúli kerület része.*** Ugyanakkor Bereg helyzete lett ingadozó. A
18. század elején viszont a Tiszántúl „terjeszkedett ki” a Duna–Tisza közének déli
régióira: Bács és Bodrog csak késõbb került a földrajzilag indokolt helyére, a Dunán
inneni kerülethez. Mindezek mellett vannak nyilvánvaló anomáliák is néha, mint
Szatmár Partiumnak vétele az 1720. esztendei bizottsági jelentésben. Egyes me-
gyéknek a földrajzi logikával teljesen szemben álló kerületi besorolása okait kutatva
nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy Pesty Frigyes szerint „nálunk a XVIII.
század volt a geographiai zavarok százada”.408
Az ország kerületeinek volt más értelmezése is. 1737-ben a concursus által meg-
ajánlott rendkívüli adót az ország kerületei közt osztották fel, melyek a következõk
voltak: a pozsonyi kerület (a Dunán innen és a Dunántúlról Moson, Gyõr és Ko-
márom megye), a soproni kerület (a maradék Dunántúl nagy része), a budai kerü-
let (a Duna–Tisza köze, valamint Esztergom, Fejér, Csongrád és Csanád megye), a
kassai kerület (az északkeleti rész), a debreceni (Tiszántúl) és az eszéki kerület
* Ha megnézzük Iványi Emma említett táblázatát, akkor is azt látjuk, hogy Bereg, Szabolcs és Ugocsa
1647-tõl 1703-ig konzekvensen Tiszán inneni megyének számított, és az 1723:31. tc. sorolta õket a ti-
szántúliak közé. Voltaképpen ez lenne a helyzet Szatmárral is, de Iványi Emma táblázatában tévedés-
bõl úgy szerepel, mintha az 1723:31. tc. a Tiszán inneni kerületi tábla joghatósága alá rendelte volna
(Iványi E.: Esterházy Pál 37–38.).
** Fallenbüchl: Magyarország fõispánjai 19. Itt szerepel továbbá a Partium Erdélynél maradt három
vármegyéje is. (Kõvár vidékérõl nincs említés.)
*** Thirring: Magyarország népessége 13. Thirring idézi Windisch Geographie des Königreichs Un-
garn címû munkáját, amelyben õ a Dunán inneni kerülethez sorolja Komáromot, a dunántúlihoz
Esztergomot, a Tiszán innenihez Csongrádot, míg ugyanennek a munkának a térképmelléklete a
Thirring által is közölt beosztást ábrázolja azzal a különbséggel, hogy Bereg a tiszántúli kerületben
szerepel.
482 7. Függelék
(Baranya, Tolna, Bács és Bodrog vármegye).409 Egy évvel korábban is hat kerület
szerint osztották fel az adót a concursuson,* miképpen 1735-ben is.410 1751-ben vi-
szont melléjük társult még a besztercebányai kerület (a felosztás újrarendezésével),
valamint a szerémségi (Verõce, Pozsega és Szerém vármegyék), s ugyanitt említi
még a felosztás a partiumi kerületet (Zaránd, Kraszna, Közép-Szolnok, valamint
Kõvár vidéke) mint az „Erdélyhez illesztett vármegyék és kerület”.411 Ezen az or-
szággyûlésen tehát már kilencre emelkedett az (adó-) kerületek száma. Ugyanezek
1765-re is megmaradtak, amikor „erdélyinek” titulálták a partiumi adókerületet.412
Az 1792. évi subsidium felosztása már tíz kerület közt történt. Ezek nagyjából a fen-
tiek voltak, valamint a horvát vármegyékre kiterjedõ zágrábi kerület. Annyi válto-
zás történt, hogy Pécs lett Eszék helyett az adókerület központja (és ide került So-
mogy vármegye), továbbá megszûnt a volt partiumi adókerület (legalábbis a ma-
gyar adóigazgatás részeként), viszont létrejött a bánsági temesvári kerület.413
39. Egy vagy két rendet alkotott-e a magyar nemesség?
Az 1537. évi decretum 14. cikkelye még úgy fogalmaz, hogy „az uraknak mindkét
rendbõl (ordo), valamint a nemeseknek” felszerelkezve készen kell állniuk. Itt az
urak két rendje ezek szerint az egyházi és világi fõurakat, fõrendeket jelenti, akiket
az 1608-i évi decretum elsõ és második rendként említ (a törvénycikk általánosan el-
terjedt értelmezése szerint). Ezzel összhangban a 18. században kétségkívül általá-
nosan érvényes szóhasználat négy rendrõl tud, melyek közül egy lényegében az
arisztokráciáé (barones et magnates), világosan elkülönítve a nemesség többi cso-
portjától. A klérus, a mágnások, a nemesek és a városok – ez volt a leegyszerûsítõ
köznapi diétai szóhasználat. Az 1751. évi 6. törvénycikk illetve az 1765. évi 5. tör-
vénycikk például „a nemesek kara és rendje”, illetve „a nemesek vitézlõ rendje” ter-
minusokat alkalmazza a személynök kiválasztásával kapcsolatban, azaz kétségbe-
vonhatatlanul csak a köznemesekrõl beszélve. Esterházy Pál nádor definíciójában
elõbb röviden mágnásokként emlegeti a második rendet, majd felsorolja, hogy ide
az ország fõurai tartoznak (barones regni) továbbá a mágnások: a fõispánok és „mél-
tóságuknál fogva” a grófok és bárók.**
A kardinális privilégiumaira nézve egységes nemesség közismert elvével (una
eademque nobilitas)*** szemben áll tehát a 17–18. század szóhasználata, bár eme
fikció fenntartását szorgalmazó jogászok számára azért adódott egy kiskapu: az
1608. évi koronázás elõtti 1. törvénycikk idézett kitétele valóban Magyarország
* MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB. Diarium concursus anni 1736. és 700.479 46. Ugyanezen hat
kerületet sorolja fel Ember Gyõzõre hivatkozva Iványi Emma is táblázatában az 1723. évi adózással
összefüggésben (Iványi: Esterházy Pál 37–38.).
** Zsilinszky: Az 1708-ki 12–13. A felsorolás egyébként megfeledkezik a koronaõrökrõl.
*** Érdemes megjegyezni, hogy ez az elv általában jellemezte Kelet-Közép-Európa késõ középkor-
ban kialakult nemesi ideológiáját (Stanis³aw Russockit idézi Bahlcke: Ungarischer Episkopat 21.).
7. Függelék 483
rendjeit sorolja ugyan fel, de nem négy rendként (status), hanem négy állapotról
(conditio) beszél. Ennek alapján némi erõltetéssel fenn lehetne tartani azt a felfo-
gást is, hogy a jogilag egységes nemesség elve továbbra is érvényes maradt, s a fõ- és
köznemesség két állapot ugyan, de nem két rend.* Társadalomtörténetileg min-
denesetre világos, hogy a Mohácsot megelõzõ évtizedekben külön csoporttá szerve-
zõdött a fõnemesség, aminek az adott intézményi kifejezést, hogy a század közepé-
tõl a király nemcsak az országbárókat, hanem a bárói családok többi tagját is (akiket
az 1430-as évektõl a magnificusból mágnásnak neveztek) meghívta a tágabb királyi
tanács ülésére, s õk a diétára névre szóló meghívót kaptak. Az 1498. évi 22. törvény-
cikk szerint õk, az ott név szerint felsorolt „báró urak”, az adót megtartva, abból sa-
ját bandériumot kellett hogy kiállítsanak.414 Tehát akár a conditio, akár a status kife-
jezést használta a fõnemesség elkülönülését egyértelmûvé tévõ 1608. évi törvény,
külön rend voltukhoz kétség sem fér, s ezt tükrözte a kor értelmezése is.
40. Szakirodalmi álláspontok

a 18. századi kerületi ülésekkel kapcsolatban**
Abban a kérdésben például, hogy mikor hány kerületi ülés volt, s ezeken kik vettek
részt, a következõ álláspontokkal találkozhatunk:
Pauler Tivadar úgy írja le a kerületi ülés fejlõdését, hogy elõbb kerületenként
gyûltek össze a megyei követek, majd a tiszaiak (már 1741-ben) és a dunaiak
együtt, sõt kivételesen mind a négy kerület együtt, 1790-ben azután a városi és káp-
talani követek is részt vettek a kerületi üléseken, 1802. június 17-én pedig a katona-
állítás ügyében megszületett az elsõ üzenet, amelyet a négy kerület együtt írt alá,
ezután pedig a kerületi ülések az alsótábla minden elemébõl álltak a királyi tábla
nélkül.415
Kérészy Zoltán szerint a négy kerület elõbb külön tartott üléseket, majd a két ti-
szai kerület együtt és a két dunai külön, aztán a dunaiak is együtt, és a két kerületi
ülés követek útján érintkezett. A kerületi ülés 1791-tõl vette fel az 1848 elõtti formá-
* Erre a felfogásra lásd például: Benda K.: Az országgyûlések 5. Bónis György szintén így fogalmaz
még a középkorról írva, majd a 18. századdal kapcsolatban már négy kiváltságos rendet sorol fel, köz-
tük külön mágnásokat és köznemességet: „Magnaten, niederer Adel” (Bónis: Die ungarischen
Stände 286., 288.). Mályusz Elemér egy német nyelvû tanulmányában már a középkori Magyaror-
szágra nézve is négy rendet említ: „die vier Stände der Geistlichkeit, des Hochadels, des Kleinadels
und des Bürgertums”, majd pontosít, mondván a fõ- és köznemesség formális szétválására csak a 16.
században került sor (Mályusz: Die Entstehung 15., 29.). (Itt a negyedik rend definíciója igencsak
pontatlan – feltehetõen a külföldi közönségnek szóló egyszerûsítés miatt.) Mezey Barna már a
szerviensektõl külön rendnek véli a fõurakat, bárókat (Mezey: Parlamentarizmus- és alkotmánytörté-
net 201.). Ferdinandy Gejza 1608-ról írva úgy véli, hogy az alsótáblán a nemesség egy rendbe olvadt
össze az alsópapsággal és a kisebb prelátusokkal (Ferdinandy: Rendi elemek 51.). Ezt a nézetet sze-
rintem nehezen lehetne megvédeni.
** A 18. századi források alapján kialakított saját véleményemet lásd a 4.c fejezetben!
484 7. Függelék
ját. „Idõvel egyes fontosabb tárgyakban a négy kerület együttesen kezdett üléseket
tartani, ami aztán 1791 és fõleg 1802 után az alsó táblai tanácskozmányok elõkészí-
tésére nézve rendszeres gyakorlattá vált.” A 18. század végéig a kerületi ülések csak
a fontosabb tárgyakat készítették elõ, majd hatáskörük kibõvült, és végül mindent a
kerületi ülésben kezdtek tárgyalni. 1790 elõtt csak megyei követek vettek részt a ke-
rületi üléseken, ettõl fogva a káptalani és városi követek is, a királyi tábla viszont vé-
gig kizárva maradt.416
Ereky István a négy kerület vármegyei követeinek az országrész érdekeit képvise-
lõ üléseirõl beszél. Szóhasználata négy ülést valószínûsít, de szavait másképp is le-
het értelmezni. 1790 óta ezeken megjelenhettek a nem vármegyei követek is, majd
ezek egységes kerületi üléssé forrtak össze. 1802 után már egy kerületi ülés volt, és
ez készítette elõ az országgyûlés tárgyalásait. Magánértekezlet volta fikcióvá vált.
Ez a törvény-elõkészítés hasonlít az angol rendszerhez (committee of the whole
house), de Ereky rámutat, hogy nincs szó többrõl, mint más fejlõdésmenetek vélet-
lenül hasonló termékérõl, mely alapvetõen különbözõ rendszerek elemeként mû-
ködik.417
Eckhart Ferenc egy 1939. évi összefoglalásában a 18–19. századról írva sommá-
san már azt írja, hogy a kerületi ülés volt a valódi döntéshozó fórum. Ugyanitt azt
mondja, hogy elõbb az ország négy kerülete szerint gyûltek össze kerületi ülésre,
majd 1790-tõl egyetlenegyre.418 Egy másik munkájában úgy véli, hogy a sérelmek
megtárgyalása a 18. század végétõl a kerületi üléseken történt. Elõször egy-egy or-
szágrész követei jöttek össze nézeteik tisztázása céljából, majd a kerületek (a Du-
nán inneni, a dunántúli, a Tiszán inneni és a tiszántúli), 1790 után pedig mind a
négy kerület együttesen tartott ülést, s ekkortól kezdve ezen részt vettek a káptalani
és városi küldöttek is. A kerületi ülések célja az volt, hogy a kormánypárti elnökség
távollétében szabadon tanácskozzanak, nyilvánítsanak véleményt, a követek
ugyanis felváltva elnököltek. A 19. században minden kérdést itt vitattak meg elõ-
ször, s gyakorlatilag itt hozták meg a döntéseket.419
Csizmadia Andor beszámolója szerint a kerületi ülések gyakorlata a 17. század
végével vette kezdetét. A vármegyei nemesség „a személynöki zsarnokság elõl […]
menekült” a kerületi ülésekbe, ahol maga választotta az elnököt, szólásszabadság
érvényesült, és a választott jegyzõk hiteles jegyzõkönyveket vezettek. A 18. század
második felében szokásossá vált az ügyek országgyûlési elõkészítése kerületi ülések
tárgyalásainak formájában, melyeket az ország négy kerülete szerint tartottak.
(Azt, hogy négy kerületi ülés volt, Csizmadia végül is nem mondja ki.) Ezek erede-
tileg külön folytak, és a kerületi ülés a század derekán lett egységes tanácskozás.420
A Magyarország történeti kronológiája úgy foglal állást, hogy az egységes kerületi
ülés intézménye az 1825–27. évi országgyûlésen alakult ki.421
A Magyar történelmi fogalomtárban Bán Péter azt írja, hogy a 18. század elsõ felé-
ben a kerületek külön-külön üléseztek, a szöveg alapján leginkább négy, de végsõ
soron lehet, hogy kettõ, vagy akár három is. Bán azt állítja továbbá, hogy 1790-re a
kerületi ülés együttes tanácskozás lett.422
7. Függelék 485
Kecskeméti Károly szerint 1741-re már bevett szokás volt, hogy a négy kerületbe
tartozó vármegyék külön gyûjtötték össze a sérelmeket és kívánatokat. Három ülé-
sük volt, mert a tiszaiak együtt tanácskoztak. 1741-ben azt az újítást vezették be,
hogy már nem egy ítélõmester elnöklete alatt gyûltek össze, hanem egyikük szállá-
sán a kormányzat képviselõjének jelenléte nélkül. 1790–91-ben a dunaiak hol egy,
hol két ülést tartottak, míg a tiszaiak mindig egyet. Ettõl a diétától kezdve a városo-
kat, a káptalanokat és a távollévõk követeit is befogadták a kerületi ülésekbe – föld-
rajzi hovatartozásuk alapján. 1802-ben és 1805-ben még két kerületi ülést tartottak,
majd az elsõ egyesültet 1807-ben. 1811-ben egy mûködött, de valószínûleg külön is
üléseztek, mert 1825-ben hozták meg azt a döntést, hogy ezentúl csak együtt gyûl-
nek össze kerületi ülésre, s ekkortól fogva állandó a kerületi ülés formája.423 Úgy
véli, hogy a kerületi ülés 1832-tõl végezte a teljes körû diétai döntés-elõkészítést.424
8. JEGYZETEK
Bevezetés. Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

1. Brunner: Neue Wege 188.
2. Mályusz: A reformkor 18. Vö. Soós: Utószó 352.
3. H. Balázs: A reformkor nemzedéke 319. és H. Balázs: Berzeviczy 7.
4. Concha: Reformeszmék 69.
5. Zernack: Staatsmacht 3, 8.
6. Idézi Kessler: Stände 186–187.
7. Neugebauer: Standschaft 21.
8. Szekfû: Magyar történet (1935) 320.
9. Bahlcke: Ungarischer Episkopat 4.
10. Benda K.: Az országgyûlések 6.
11. Brunner: Neue Wege 189., Gerics: Korai rendiség 18–19.
12. Neugebauer: Standschaft 13. Francis L. Carsten nagy hatású könyvének címe: Princes and
Parliaments in Germany from the Fifteenth to the Eighteenth Century. Oxford, 1959.
13. Evans–Thomas (eds.): Crown és Weczerka (Hrsg.): Stände.
14. Ember: Az országgyûlések.
15. Marczali: Magyarország története.
16. Horváth M.: Magyarország történelme VII..
17. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés, Kecskeméti: La Hongrie, Benda K.: A magyar nemesi
mozgalom, Benda K.: Az udvar. Az utóbbi évek évfordulóinak köszönhetõ kötetek: Szabad
(szerk.): A magyar országgyûlés és Dobszay stb.: Tisztelt ház! Poór János több tanulmányában
foglalkozott az 1796. évivel kezdõdõen a napóleoni háborúk diétáival.
18. Lányi I., Lányi II., Sayghó, Rosti.
19. Salamon: Az 1741-iki.
20. Horváth M.: Az 1764-ki.
21. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés.
1. A rendi dualizmus és a diéta

1. Klaniczay: Jegyzetek 635.
2. Brunner: Land und Herrschaft 396–402.
3. Uo. 412–413.
4. Hartung: Herrschaftsverträge 43–44.
5. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés I. 18.
6. Naponként-való 11.
7. Keresztesi 253.
8. Boronkay József és Inkey Károly 1790. november 16-án kelt jelentését lásd: P 1791 79. 211.
Jegyzetek a Bevezetéshez és az 1. részhez 487

9. Péter L.: Montesquieu 82., vö. Péter L.: Verfassungsentwicklung (1. változat) 8.
10. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés 194.
11. Grünwald: A régi Magyarország 306.
12. Péter L.: Verfassungsentwicklung 249.
13. Idézi Poór: Kényszerpályák 25.
15. Koenigsberger: Formen 19.
16. Péter L.: Verfassungsentwicklung (1. változat) 81–82.
17. Uo. 82.
18. Marczali: Pálffy Miklós emlékiratai 10.
19. Sándor Lipót 525.
20. Poór: Király és rendiség 54–61.
21. MOL N55 6. kötet 115.
22. Tomka-Szászky1 499.
23. Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 410, fol. 319.
24. 700.484 64., 109.
25. Éble: Károlyi Ferencz 540–541.
26. 700.482 88–89.
27. Uo. 90.
28. Gróf Károlyi Ferenc apjához 1741. július 20-án írt levelét idézi Éble: Károlyi Ferencz 534–535.
29. Werbõczy 286.
30. Balogh I.: Ráday Pál 69.
32. Hajnóczy: Közjogi értekezés 105.
33. Idézi Melhárd: Somogyvármegye 130.
34. Ungarische Akten, Comitialia Fasc. 410, fol. 314.
35. Kubinyi: A Jagelló-kori Magyarország 288–289.
36. Werbõczy 285–286.
37. Csizmadia: Állam- és jogtörténet (1975) 212.
38. Málnási: Csáky Imre 69.
40. Bodin: Az államról 7–78, 117.
41. Beales: Enlightened Despot 10.
42. Bérenger: Finances 135–136.
43. Deák: Adalék 127–128.
44. Horváth M.: Az 1764-ki 398.
45. MOL N56 3. kötet 45.
46. Werbõczy: Bevezetés XII. cím.
47. Péter L.: Verfassungsentwicklung 242–244.
48. Ereky: Jogtörténelmi II. 108.
49. Van Horn Melton: Nobility 111.
50. Evans: Introduction xx.
51. Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi 316–317.
52. 700.503 38.
53. Ring: Lengyelország 136.
54. Aretin: Das Alte Reich 133–134.
55. Kovách Pál: A magyarhoni törvényhozás történeti vázolata. Szeged, 1861. 47–48. Idézi: Melhárd:
Somogyvármegye 9.
56. Naponként-való 1792 viii–x.
57. Kolinovics 652–673.
58. Naponként-való 1792 112., 115.
59. 700.486/1. 21.
488 Jegyzetek az 1. részhez

60. Éble: Károlyi Ferencz 127–128., 147–148.
61. 700.486/1. 25.
62. Pauler: Alsó-Tábla 1000.
63. 700.482 233.
64. Poór: Országgyûlési résztvevõk 296.
66. Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 215.
67. Uo. 219.
68. Bérenger: Finances 125.
69. Ráday 3. 9–13.
70. Kaprinai 312.
71. Széchényi György 1057–1060.
72. 700.477 3., 16.
73. 700.499-IV. 185–187.
74. 700.503 10.
75. Éble: Károlyi Ferencz 512.
76. 700.482 76–79.
78. Csekey: Trónöröklési jog 254.
79. 700.482 69., 72–73.
80. 700.485 96. Magát a megbízólevelet lásd: 700.489 55–56.
81. Neuhaus: Das Reich 39.
82. Aretin: Das Alte Reich 134.
83. Schindling: Die Anfänge 234–235.
86. Széchényi György levele Ebergényi Lászlóhoz, kelt Pozsonyban, 1722. július 21-én. (Széchényi
György 10666.)
87. Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 406, Konvolutt A, fol. 31.; az aláíratlan válasz: 128–129.
88. 700.484 110–150.
89. 700.482 149–172., 190.
90. Ungarische Akten, Allgemeine Akten, Fasc. 209, fol. 7.
91. Ungarische Akten, Comitialia, Fasc. 406, Konvolutt A, fol. 111–121.
92. Lásd például 700.469 86.
93. 700.499–IV. 185.
94. Uo. 187. és 700.499–I. 2.
95. 700.499–I. 6.
96. Zsilinszky: Az 1708-ki 58.
97. 700.499–I. 7.
98. Zsilinszky: Az 1708-ki 58., Angol diplomatiai iratok III. 375.
100. 700.499–I. 7.
101. Angol diplomatiai iratok III. 373.
103. Kaprinai 314.
104. Széchényi György levele Ebergényi Lászlónak, kelt Pozsonyban, 1722. július 9-én. (Széchényi
György 1061–1063.)
105. Uo. 1063.
106. 700.486/1 7., 78., 80–89.
107. Széchényi György levele Ebergényi Lászlónak, kelt Pozsonyban, 1722. július 9-én. (Széchényi
György 1063.)
108. 700.486/1 7., 78., 80–89.
Jegyzetek az 1. részhez 489

109. Schimert: Hungarian Nobility 175.
110. 700.484 1–2.
111. 700.482 69.
113. 700.498 128.
114. 700.500 8.
115. Málnási: Csáky Imre 68–69.
116. 700.482 69., 71., 700.484 2.
117. 700.482 72–75.
118. 700.478 2–3.
119. Éble: Károly Ferencz 515.
120. 700.475 8–9.
121. Szuhányi Márton levelét idézi Éble: Károlyi Ferencz 522.
122. 700.467 15.
123. Padányi Biró 34.
124. MOL N54 3. kötet 1., ugyanígy 700.469 1–3.
125. Lásd: Kaprinai 312.
126. Uo. 315.
127. Keresztesi 253–254.
129. Naponként-való 1792 7–10.
130. Uo. 13–14.
131. Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 410, Fol. 426–427.
133. Szövege: Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 410, Fol. 427.
134. Uo. fol. 305. (A számozás újraindulását követõen.)
135. Schindling: Die Anfänge 63–67.
137. Trócsányi: Az erdélyi 72.
138. Kaprinai 315.
139. Kérészy: Rendi országgyûléseink 23.
140. Salamon: Rendi országgyûléseink 413.
141. Idézi Kecskeméti: La Hongrie 115.
142. Virozsil Lakits nyomán tett megállapítását Ereky: Jogtörténelmi II. 35. idézi.
144. Neuhaus: Das Reich 39–40.
145. Salamon: Rendi országgyûléseink 415–416.
147. Ereky: Jogtörténelmi 61.
148. 700.500 17., 19.
149. 700.484 64–92.
150. 700.482 87–89.
151. 700.478 36–53., 700.476 42–44., 57–60.
152. 700.469 11.
153. Podhradczky: Szavazati jog 138.
154. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés II. 11., 24. Somogy is követelte ezt. (Nagy L.: Levéltári
752.)
155. Kérészy: Rendi országgyûléseink 25–26.
156. Neuhaus: Supplikationsausschuss 28.
157. Lásd például 700.455 52–224.
158. 700.496 133–236.
159. 700.489.

160. 700.483 20–52., 59–69., 248–265. és ugyanígy 700.484 87.
161. 700.484 100.
162. Zsilinszky: Az 1708-ki 78–83.
163. Uo. 77–79.
164. 700.482 75–92., 117–141.
165. 700.484 77., 92.
166. 700.482 75–92., 117–141.
167. 700.478 49–52., 700.475 44.
168. Lásd egy harmadik naplóban: 700.477 45.
169. 700.478 54., 87. és ugyanerre 700.475 57.
170. 700.478 88., 96–97., 700.475 57.
171. 700.476 93.
172. 700.478 220.
173. Uo. 245., 249–253.
175. 700.478 255–267.
177. 700.468 89-273.
178. MOL N55 6. kötet 115.
179. Melhárd: Somogyvármegye 32.
180. 700.500 24.
181. 700.477 263.
182. Naponként-való 1792 118–119.
183. 700.500 49.
184. További példa 1712. július 28-a. (Uo. 202.)
185. 700.478 255.
186. 700.482 81.
187. Lányi II. 33.
188. 700.500 212.
189. 700.478 98–100., 253–255., 262–267.
191. Kaprinai 315.
192. Naponként-való 11., 19.
193. 700.498 32.
194. 700.499–IV. 219.
195. 700.484 1.
196. Kaprinaihoz hasonlóan Pauler: Alsó-Tábla 1007., Kérészy: Rendi országgyûléseink 59. és Ereky:
Jogtörténelmi I. 393.
197. Kaprinai 315.
198. Naponként-való 17., 19–20.
199. MOL N54 3. kötet 1.
200. Kaprinai 315.
203. 700.486/1 350.
204. MOL N114 7. kötet 504–506.
205. 700.486/1 18–20.
206. 700.478 262–265.
207. 700.469 84–87., ugyanerre 700.470 138. és 700.468 531., 537., illetve 700.469 3.
208. 700.453 21.
209. MOL N55 6. kötet 117.
210. MOL N 114 15. kötet.

211. Idézi: Ereky: Jogtörténelmi II. 79.
212. 700.498 20., 23.
213. Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi 396.
214. Naponként-való 1792 130., 142.
215. 700.468 33.
216. Lányi II. 33.
218. Schindling: Die Anfänge 68.
219. Vesd össze: Kérészy: Rendi országgyûléseink 33., 60., Ereky: Jogtörténelmi I. 371.!
220. Kérészy: Rendi országgyûléseink 7. és uõ: A két tábla 30–31.
221. 700.478 125.
222. Uo. 138.
223. Lásd például: Naponként-való 1792 113.
224. Uo. 159.
225. 700.469 84–85.
226. 700.482 92., 700.484 1., 113., 121.
227. 700.453 21., 700.486/1 99., 134–135.
228. 700.500 48., 700.482 90–91.
229. 700.475 39.
230. MOL N114 15. kötet, 700.478 142. és 700.468 536.
231. 700.484 125., 143–144.
232. 700.486/1. 156.
233. MOL N54 3. kötet 1.
234. Bónis: Die ungarischen Stände 296., 299., Lányi I. 402.
235. 700.469 90.
236. 700.484 92.
237. 700.453 56., 90., Naponként-való 1792 132.
238. 700.477 263.
239. 700.476 206.
240. 700.475 344–345.
241. 700.477 265.
242. Kolinovics 492.
243. 700.476 208–209.
245. 700.477 261–263.
246. 700.486/1. 18.
247. Csekey: Trónöröklési jog 258–259.
248. 700.499–IV. 200., 700.499–II. 67–68.
249. 700.500 177., 180., 217., 219.
250. Naponként-való.
251. Uo. 259–262.
252. Uo.
253. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés II. 63.
254. Naponként-való 1792 48., 101–103., 110–111.
255. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés II. 63., 192–195.
256. Mályusz: Bevezetés 16.
257. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés II. 303–304.
258. Naponként-való 1792 133.
261. Lásd például 1723. március 5-i kelettel: 700.490 (6. dokumentum, oldalszám nélkül).
262. 700.498 250., 393.

263. Ráday 3. 14.
264. Salamon: Az 1741-iki 86.
265. Szuhányi M. levele Károlyi Sándor grófhoz, 1741. szeptember 24. (Éble: Törvényhozás az
insurrectióról 172.)
266. MOL N114 15. kötet.
267. Ereky: Jogtörténelmi I. 382.
268. Naponként-való 1792 139–140.
269. Ráday 3. 14.
272. Lányi I. 402–404. Ugyanígy: 700.503 39.
273. Uo. 403.
274. 700.484 68.
275. 700.469 109–379.
276. 700.485 426–427., 764–791., 824–832., 869–880., 890–916.
278. 700.500 153. stb.
279. Kónyi: A rendszeres bizottság 145–146. Vö. Lányi II. 16.
280. Lányi II. 16.
281. Zsilinszky: Az 1708-ki 396–397.
283. Neuhaus: Supplikationsausschuss 29.
284. Müller: Polen 102.
285. Ráday 3. 13.
286. 700.482 81.
287. Naponként-való 1792 109–115.
288. A munkálat szövegét lásd: 700.503 137.
290. Ducreux: La monarchie 20., Evans: The Habsburg Monarchy and Bohemia 142–143.
291. Ezekrõl lásd például: Mályusz: Bevezetés 120–127.
293. Lehmann: Die württenbergischen 190–191.
294. Neuhaus: Das Reich 33., 35.
296. 700.484 152.
297. MOL N55 6. kötet. Lásd például a 428. oldalon.
298. 700.486/1 95–96.
299. 700.484 463.
300. 700.498 402–406., 700.499–IV. 202–203.
301. Naponként-való 1792 103–104.
302. Lásd például: 700.500 154.
303. Lásd példának okáért: Naponként-való 1792 103.
304. 700.499–IV. 202.
305. Naponként-való 1792 48–49., 117., 138.
306. MOL N56 3. kötet 17.
307. Naponként-való 1792 112., 115.
308. 700.482 99–100.
309. Lásd például: 1790, irományok.
311. Naponként-való 1792 111–113.
312. 700.476 95., 700.478 187., 700.475 84.
313. 700.484 14–30.

314. 700.469 88.
315. Például 1741. június 15-én (700.478 54.).
316. 700.500 209., Lányi II. 32–34.
317. 700.498 kb. 140. (A hivatkozás pontos oldalszáma sajnálatos módon hiányzik.)
319. Neuhaus: Das Reich 42., Schindling: Die Anfänge 68., Neuhaus: Supplikationsausschuss 314.
321. Berényi 124–125., 128–142.
322. Bérenger: Les „Gravamina” 59., 101., 275.
324. Melhárd: Somogyvármegye 12., Kérészy: Rendi országgyûléseink 61., Eckhart: Állam- és jogtör-
ténet 28., Bónis: Feudal Diet 302–303.
326. 700.470 143., 700.469 88.
327. Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 406, Konvolutt A, fol. 128.
332. MOL N52 6. kötet 841.
333. 700.484 487. skk.
334. MOL N 114 15. kötet.
335. Naponként-való 314., 322., 386–389.
337. MOL N114 15. kötet.
338. Fraknói: A Habsburg-ház 48–54.
339. 700.476 348–349.
340. Éble: Törvényhozás az insurrectióról 224.
341. 700.476 354.
342. Wertheimer: Ausztria és Magyarország II. 261–271.
344. 700.469 84.
345. Eckhart: Állam- és jogtörténet 28.
347. 700.484 614–617.
348. 700.469 90., 700.467 455.
349. Naponként-való 423., 426–427.
350. Naponként-való 1792 149–168.
351. P 1765–1766, 19. 1296–1325.
2. A diéta mindennapjai
1. Az eredeti megtalálható: MOL N49 Fasc. K Nr. 3
2. 700.478 257–258. Vö. 700.477 166. és 700.475 129.
3. Wellmann: Rendi állás 270., 272., 277., 280.
4. Eckhart: A praecedentia 179.
5. Naponként-való 1792 134., 136–137.
6. Eckhart: A praecedentia 172–179.
7. 700.500 11.
9. 700.482 86.
494 Jegyzetek az 1. és 2. részhez

10. 700.468 36–37.
12. Lányi II. 11.
13. MOL N114 7. kötet 530.
14. 700.485 53.
15. 700.468 31.
17. Dewald: Az európai nemesség 115.
18. Mettam: The French Nobility 127., 131.
19. Cannon: Aristocratic 176–177.
20. Schindling: Die Anfänge 67., 236.
21. Luttenberger: Pracht 311.
22. 700.486/1 53–56.
23. Ereky Istvánt Szõcs Sebestyén idézi (Szõcs: A városi kérdés 15.).
24. 700.467 1–3.
25. 700.468 4–9.
26. Kaprinai 312–313.
27. 700.476 20–24.
28. Kelényi: A budai országház 39–40.
30. Aretin: Das Alte Reich 139–140.
31. 700.499–IV. 185., 187.
32. 700.477 208.
33. 1741: 700.476 20., 1751: 700.467 1.
35. P 1790 78. 1218. (Vö. Melhárd: Somogyvármegye 97.)
36. 700.486/1 7.
37. 700.482 71.
39. 700.477 208.
41. Lányi I. 402.
42. 700.469 90.
43. 700.483 50–52.
44. 700.484 92.
45. Lányi II. 28–29.
47. 700.469 8.
48. 700.470 14.
49. 700.500 24., 38.
50. 700.749 8., 17–18.
51. Keresztesi 251.
52. József nádor iratai I. 321. (Idézi Bahlcke: Ungarischer Episkopat 83.)
53. 700.478 45., 124–125.
55. Ember: A Helytartótanács 4., 16. Vö. 1723:97. tc.
56. 700.489 122–128.
57. 700.480 2.
58. 700.468 72.
59. 700.476 24–25.
60. 700.468 30–31., lásd még 700.467 4.
61. Lányi I. 398.
Jegyzetek a 2. részhez 495

62. 700.498 25–26.
64. MOL A 95 13. kötet 15–18.
65. 700.486/1 62.
66. 700.485 52–54.
67. 700.486/1 8.
68. 700.482 76–77.
69. 700.475 6.
70. Salamon: Az 1741-iki 82–83.
71. 700.477 20.
72. Salamon: Az 1741-ki 84., ugyanígy MOL N53 5. kötet.
73. 700.468 41.
74. Uo. 30–32.
75. 700.469 4.
76. 700.478 8–9.
77. 700.500 11.
78. Kaprinai 313–314.
79. Uo. 313.
80. Például 700.496 50.
82. Kelényi: A budai országház 40.
83. Marczali: Házszabály 5.
84. Wellmann: Rendi állás 278.
87. Szintén csak az elsõ két csoportról ír Lupkovics: A magyar rendi 38.
88. P 1724–1731 4. 1015.; P 1658–1726 2. 878.; P 1741–1744 7. 14.; P 1748–1752 10. 1409.; P 1765 18. 4.
89. Lásd például: Hunkár 97.
91. R. Várkonyi: A Habsburg-abszolutizmus berendezkedése 86.
92. 700.500 7.
93. 700.486/1. 135.
94. Téglás: A történeti pasquillus 85–86.
95. 700.478 6.
96. 700.477 18.
97. Salamon: Az 1741-ki 85.
98. 700.478 8–9.
99. 700.476 28.
100. Salamon: Az 1741–iki 85. és 700.478 8–9.
101. 700.476 28.
102. 700.469 5–6.
103. 700.468 69., 700.469 8–9.
104. Téglás: A történeti pasquillus 92.
105. MOL N114 15. kötet.
106. Marczali: Az 1790/1–diki I. 353.
108. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 392–393.
109. Bónis: Die ungarischen Stände 299.
110. Kaprinai 312–313.
112. Keresztesi 255.
113. Õz II. 32.
496 Jegyzetek a 2. részhez

117. Uo. 159–160.
118. Téglás: A történeti pasquillus 111., 125.
120. Schindling: Anfänge 67.
122. Takáts S.: Kémvilág II. 172–177., idézet a 175. oldalról.
123. 700.499–II. 67.
124. 700.503 és Lányi I., Lányi II.
125. 700.484 32.
126. 700.482 81.
127. 700.484 52.
128. 700.482 75.
129. 700.477 166., 700.477 170.
130. 700.468 266.
131. 700.467 451.
132. 700.453 123.
134. 700.484 32.
135. 700.476 28.
138. 700.498 528–529.
140. Komáromi (Csipkés) György és Bakay Ádám Bihar megyei követek följegyzéseit idézi Balogh I.:
Ráday Pál 61–62.
141. Uo. 63.
145. 700.470 137.
146. Uo. 140–141. és 700.469 90.
147. Õz II. 43.
148. MOL N56 3. kötet 4.
149. MOL N53 3. kötet 30–31.
150. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 390–391. Az idézet valószínûleg gróf Sauer Kajetán jú-
nius 11-én írt levelébõl származik.
151. Müller: Polen 101–102.
152. MOL N56 3. kötet 34., 39–43. Vö.: Marczali: Házszabály.
153. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés I. 352., 392.
154. Uo. II. 52., 194–195.
155. 700.469 88., ugyanígy: 700.470 142.
157. Hunkár 106.
159. Széchényi György levele báró Ebergényi Lászlóhoz, kelt 1722. július 9-én Pozsonyban. (Széché-
nyi György 1061–1062.)
161. Naponként-való 1792 133–136.
162. Széchényi György 1058.

163. 700.500 7.
164. 700.482 92.
165. Téglás: A történeti pasquillus.
166. Országgyûlési versek 11.
167. Idézi: Bahlcke: Ungarischer Episkopat 326.
168. Berényi 126.
169. 700.500 26.
170. 700.469 4.
171. MOL N114 15. kötet.
172. 700.499–IV. 189.
173. 700.499–I. 18.
174. Lásd például Õz I–III.
175. 700.503 147. és Lányi II. 22.
176. 700.486/1 9.
178. 700.469 8–9.
179. 700.468 71.
180. 700.498 528–529.
181. 700.503 147. és Lányi II. 22.
182. 700.498 528.
183. Mezey: Parlamentarizmus- és alkotmánytörténet 211. Ugyanígy: Bódiné Belizai – Mezey: Az
országgyûlés 101.
184. Idézi Lupkovics: A magyar rendi 13.
185. Szekfû: Bevezetés 45.
187. Uo. 17.
189. Õz II. 33., 40. pl.
190. Lásd 700.485 7., illetve 700.478 1., illetve 700.467 15. vagy 700.469 1.
191. 700.469 1.
192. 700.749 8.
193. 700.478 59.
194. Naponként-való 1792 7–9., 32–41., 43–47.
195. 700.469 90.
196. Naponként-való 1792 151–156.
197. 700.749 40., 47.
198. 700.478 124.
199. 700.475 345.
200. 700.469 90.
202. Hornig Károly jegyzete, in Padányi Biró 35.
203. Például 700.469 5., 700.477 1–2.
204. 700.478 75., 100.
205. 700.466 32.
206. Nachlass Kaunitz, Convolutum C, fol. 102.
207. P 1778 43. 2.
208. MOL P650 16. csomó 13. fasc. 37. fol.
209. Lásd pl. 700.478 5.
210. Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 410, Fol. 426.
211. Aulinger: Reichstädtischer Alltag 261.
212. Nagy L.: Levéltári 739.

214. Kérészy: Rendi országgyûléseink 6–7. (Õ szó szerint fõ- és köznemesekrõl írt.)
217. MOL N49 2. csomó Fasc. K No. 4
219. Salamon: Az 1741-iki 77–78.
220. „Magyar Einrichtungswerk” 504.
221. 700.498 538–539.
222. Lányi II. 6., 11., 23., Ráday 3. 4., 6.
223. Perényi 146., 148., 149., Lányi I–II. és Málnási: Csáky Imre 153–154.
224. Salamon: Az 1741–iki 78.
225. 700.500 38.
226. Acta Comitialia Soproniensia 59. (A számozás újraindulását követõen.)
227. 700.497 592.
228. 700.499–III. 117.
229. 700.499–IV. 185–187. Ugyanígy: 700.499–I. 7. Málnási: Csáky Imre 68., Zsilinszky: Az 1708-ki
58–59.
230. 700.499–I. 2–3. (1708. március 2. és 15.)
231. 700.498 244. (1708. június 23.), 700.499–I. 2.(1708. március 2.) és 700.499–II. 67–69. (1708. júni-
us 23. és 24., 1709. március 17.).
233. MOL N71 1. csomó Fasc. EEEE.
234. Széchényi György levele Ebergényi Lászlóhoz, kelt Pozsonyban, 1722. június 25-én. (Széchényi
György 1059.)
235. MOL N114 7. kötet 1., 521.
236. 700.485 6–7. Ugyanígy: 700.486/1. 8., 62.
237. MOL N114 7. kötet 521.
238. 700.467 14.
239. Kelényi: A budai országház 36–38.
241. Paulinyi: A belügyminisztérium székházának története 37.
242. MOL N57 1. csomó, Littera E.
243. Lányi II. 402.
244. Perényi 148.
245. Kaprinai 313.
246. Naponként-való 158–159.
247. Õz I. 44.
249. Széchényi György levele báró Ebergényi Lászlóhoz, kelt Pozsonyban, 1722. június 25-én. (Szé-
chényi György 1058–1059.)
250. MOL N52 6. kötet 732.
251. 700.484 38–40.
252. 700.482 80.
254. 700.475 54.
256. Ráday 3. 13.
257. 700.482. 90.
258. Demkó: Conscriptio és elszállásolás 96.
259. MOL N71 1. csomó Fasc. EEEE
260. Diarium concursus, P 1732–1736 5. 911.
261. MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB: Diarium concursus anni 1736.

262. 700.447 301–302.
263. Õz II. 40.
264. Uo. 96.
265. 700.478 123–124.
267. Chartier-Richet (éd.): Représentation.
269. Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 410, fol. 318–319.
270. Kohler: Wohnen und Essen 235.
273. Rosti 7–18.
275. Benda K. (szerk.): Kronológia 608., 615.
276. Kecskeméti: La Hongrie 124.
277. Benda K. (szerk.): Kronológia 602.
278. 700.498 1. Vö. Angol diplomatiai iratok III. 364.
279. 700.497 694–727.
280. 700.503 104. és Lányi II. 18.
281. 700.503 14.
282. 700.499–IV. 198.
285. A számítás alapja a MOL N114 7. kötetben található két országgyûlési napló.
286. MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB: Acta concursus regni… in diem 11mam mensis martii, anni
1737 subsecutis…; MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB: Diarium concursus anni 1736.; MOL
N71 1. csomó Fasc. EEEE.
287. N 114 15. kötet.
288. 700.469. 1., 89.
290. Uo.
291. 700.498 4., 540.
292. 700.499–II.
293. Lányi I., Lányi II.
294. 700.498 245. és 700.499–II. 68.
295. 700.484 94.
296. 700.468 89.
299. Lányi I. 397., 399., Lányi II. 6–7.
300. MOL N71 1. csomó Fasc. EEEE
301. 700.484 13–53., 60., 454.
302. Diarium concursus, P 1732–1736 5. 911., 925.
303. Salamon: Az 1741-iki 81., 161., 165.
304. MOL N54 3. kötet 1.
305. 700.469 88–90.
306. Kaprinai 314.
307. Rosti 14.
308. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 359., 390., II. 299.
310. Õz II. 40–49.
311. 700.484 149.

312. 700.477 263.
313. Uo. 144. és 700.476 96.
314. 700.498 418.
315. 700.497 605., 653.
316. 700.485 1045.
317. 700.482 85.
318. 700.486/1 26.
319. 700.482 86.
3. Rendek és uralkodó, ellenzék és kormánypárt

1. Press: The System of Estates 10.
3. Bahlcke: Ungarischer Episkopat 83–84.
4. Uo. 22–23.
5. Uo. 224.
6. Uo. 324.
7. 1741. szeptember 21-én kelt, Károlyi Sándor grófhoz intézett levelét idézi: Éble: Károlyi Ferencz
589.
9. Szuhányi Márton levele gróf Károlyi Sándorhoz, kelt Pozsonyban 1741. július 6-án. (Éble: Kár-
olyi Ferencz 529–530.)
10. Idézi Éble: Törvényhozás az insurrectióról 172.
12. 1741. szeptember 21-én kelt, Károlyi Sándor grófhoz intézett levelét idézi: Éble: Károlyi Ferencz
589.
13. 700.477 370–373., 700.476 393–394.
14. Bónis: Die ungarischen Stände 305. és Beöthy Ákos (A magyar államiság fejlõdése, küzdelmei), akit
Melhárd Gyula idéz (Melhárd: Somogyvármegye 11.)
15. Fallenbüchl: Magyarország fõméltóságai 29.
16. Lásd Nagy L.: Levéltári 742.
17. 700.498 242.
18. Búzási: Repertórium 106., Nagy I.: Magyarország családai X. 492.
21. Csizmadia: Kollár 222.
23. Lásd például: 700.749 34.
24. Ugyanígy: Eckhart: La diète 223–224.
25. Lásd errõl például: 700.500 76.
26. Például 700.484 125.
27. 700.498 402–403. Lásd még például 700.484 125.
28. 700.478 177–185.
30. 700.485 536.
31. Ereky: Jogtörténelmi II. 144., 146.
32. Salamon: Az 1741–iki 97–98.
33. Horváth M.: Az 1764-ki 390–391., Horváth M.: Magyarország történelme VII. 244–245.
Jegyzetek a 2. és 3. részhez 501

36. Gáspár Sándor 1741. október 5-én Pozsonyban kelt levele gróf Károlyi Ferenchez, idézi Éble:
Törvényhozás az insurrectióról 177.
37. Bujánovics 1790. július 17-én kelt jelentését Marczali Henrik idézi. (Marczali: Az 1790/1-diki or-
szággyûlés II. 53.)
38. 700.484 204.
40. Éble: Károlyi Ferencz 561., 534., 535.
42. 700.497 121.
43. Csekey: Trónöröklési jog 238., 252–253.
44. Marczali: Magyarország története 75–76.
45. Bónis: A bírósági szervezet 16., megerõsíti: MOL A95 12. kötet 7. (a számozás újraindulását köve-
tõen) és az imént idézett articulusok.
48. MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB Acta concursus regni… in diem 11mam mensis martii, anni
1737 subsecutis…
49. 700.749 18.
50. Végrendelete: Acta test. Fasc. 2, 1735–1854.
51. 700.496.
52. 700.468 10., 77.
53. Grünwald: A régi Magyarország 360., Marczali: Magyarország története 32., Ereky: Jogtörténelmi
I. 369–370., Bónis: Die ungarischen Stände 298. Példák: Lányi II. 29–30., Naponként-való 411.
54. MOL N55 6. kötet 10.
57. Csepreghy 590–591.
58. Lányi II. 27.
59. Grünwald: A régi Magyarország 360. Hasonlóképpen lásd: Melhárd: Somogyvármegye 11.,
Kérészy: Rendi országgyûléseink 37.
60. Hunkár 106.
62. Lányi II. 21.
63. Horváth M.: Az 1764–ki 403.
64. Lányi I. 399–400.
65. 700.503 32–38.
66. 700.500 154–155.
67. Marczali: Magyarország története 32.
68. Grünwald: A régi Magyarország 356., Marczali: Magyarország története 32.
70. Ember: A kormányzati szervezet 395.
71. Marczali: Magyarország története 76–78., Bónis: A bírósági szervezet 111.
72. Bónis: A bírósági szervezet 111–112.
73. Gróf Széchényi György levele báró Ebergényi Lászlóhoz, kelt Horpácson, 1722. augusztus 11-én.
(Széchényi György 1068.)
74. Kinsky jelentését idézi Málnási: Csáky Imre 201.
75. Bónis: A bírósági szervezet 113.
76. Takáts E.: Nádasdy László 132–133., részben Bónis György munkájára építve (Bónis: A bírósági
szervezet).
77. Horváth M.: Magyarország történelme VII. 134–143.
79. Ereky: Jogtörténelmi I. 360–361.

80. Beöthy Ákost idézi Melhárd: Somogyvármegye 13.
82. Hornig: Bevezetés 21.
83. Országgyûlési versek 17–18.
84. Uo.18.
85. Mezey: Parlamentarizmus- és alkotmánytörténet 208.
86. Lupkovics: A magyar rendi 8.
87. A birodalom szintjén: Neuhaus: Das Reich 34., egy tartomány, Württenberg szintjén: Lehmann:
Die württenbergische 185–187.
90. 700.749 15–16.
91. 700.468 537.
92. 700.469 86–87.
93. 700.470 140.
94. 700.467 451.
95. 700.468 552.
96. 700.467 442.
97. 700.470 137.
99. 700.468 534–535.
100. Brunner: Neue Wege 194–195.
101. 700.469 87.
102. 700.470 140.
103. Uo. 141.
104. Uo.
105. 700.467 446.
106. 700.468 539–544.
107. 700.469 88.
108. Uo.
109. 700.470 143.
110. 700.467 452.
111. 700.469 89.
112. 700.467 453–454.
113. 700.469 89–90.
114. Idézi Schwicker: A bajor örökösödési háboru 489.
116. 700.498 527–529.
117. Mályusz: Bevezetés 5., 32.
118. Marczali: Házszabály 5–6.
119. Kazinczy 71.,125.
120. Õz II. 96–97.
121. Acta Comitialia Sopronensia 63.
122. Horváth M.: Magyarország történelme VI. 479.
123. Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi 331., 352.. 388., 391.
124. 700.500 14–15.
125. MOL N71 1. csomó Fasc. DDDD, Nomina dominorum convocatorum ad congressum Posoniensem
pro die 25ta mensis octobris anno 1721 comparentium…
126. 700.470 25–100.
127. 700.467 442., 450–451.
128. 700.454 191.

130. 700.500 156.
131. 700.486/1 96., 161–164.
132. Nagy I.: Magyarország családai V. 334–335.
133. 700.486/1 174.
134. 1728–29. évi szereplésérõl lásd Málnási: Csáky Imre 220.; az 1741. évirõl: Melhárd: Somogyvár-
megye 26.
135. 700.470 25–100.
136. 700.467 442.
138. 1765:16. tc.
139. Naponként-való 1792 xix., Nagy I.: Magyarország családai V. 335.
141. 700.505. 74.
142. 700.484 117.
143. 700.749 32.
144. 700.480 10–12., 65., 68.
145. Eberhard: Stände 135.
147. Brauneder: Österreichische 102.
148. Rosti 14–15.
150. MOL P 650 15. csomó 5., 6., 8. fasc.
152. Evans: Making 449.
153. Baumgart: Der Adel 153.
154. Tocqueville: A régi rend 63–72., különösen 66–68.
155. MOL N49 2. csomó Fasc. K No. 6
156. Komáromy 538–542., 551.
158. Eberhard: Stände 135–136.
159. Evans: Making 273., 448.
160. Lányi II. 23.
161. 700.500 153.
162. Lányi II. 7.
164. 700.482 84.
166. 700.503 10.
167. H. Balázs: A reformkori nacionalizmus 320.
168. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 8–41.
169. Naponként-való 1792 xiv–xviii.
170. Benda K.: Egy diák látogatása 255.
171. Koenigsberger: Formen 28–29.
172. 700.484 81–84.
173. 700.447 55–58.
175. Horváth M.: Az 1764-ki 413–414.
178. Horváth M.: Magyarország történelme VII. 110.
180. Poór: Kényszerpályák 26.

182. Poór: Kényszerpályák: 27–28.
184. Vö. Ember: A barokk 145., 147–148.
186. Csekey: Trónöröklési jog 239–240.
187. Erre lásd például: Vörös K.: A társadalmi fejlõdés 682.
188. 700.484 85.
189. Vö. Bónis: Die ungarischen Stände 299.
190. Kolinovicsot idézi Bónis: Die ungarischen Stände 296.
191. Horváth M.: Magyarország történelme VI. 461.
192. Idézi Zsilinszky: Az 1708-ki 29.
193. Brunner: Neue Wege 276–277.
194. 700.486/1 368–376.
195. Eberhard: Stände 133–134.
196. Kérészy: Rendi országgyûléseink 51., Evans: The Hungarian Problem 47.
197. Tóth L.: Bevezetés 391., Málnási: Csáky Imre 257.
200. Horváth M.: Az 1764-ki 405., 413.
201. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 324.
202. Éble: Károlyi Ferencz 540. A „Vas” megyét én helyesbítettem „Sopron”-ra.
204. 700.475 82–83.
206. Balogh I.: Várospolitika 183.
207. Idézi Málnási: Csáky Imre 198.
208. Szuhányi Márton 1741. október 1-jén Pozsonyban kelt leveleit idézi: Éble: Törvényhozás az
insurrectióról 176–177. Helytartó-tanácsosságára lásd továbbá: Ember: A Helytartótanács 202.
213. Széchényi György 534.
214. Rosti 15.
217. Evans: The Hungarian Problem 47.
218. Poór: Kényszerpályák 25.
220. Vö. Hajnóczy: Közjogi értekezés 104.
221. Idézi Eckhart: Alkotmány- és jogtörténet 545.
222. Vö.: Hajnóczy: Közjogi értekezés 102–103.
224. Beales: Enlightened Despot 9.
225. Koenigsberger: Central and Western Europe 306.
228. Csizmadia: Bevezetés 53., Csizmadia: Állam- és jogtörténet (1975) 212.
230. 700.478 142.

232. Vö. Timon: Alkotmány- és jogtörténet 549., Csekey: Trónöröklési jog 381.
233. Deák: Adalék 167.
235. Neuhaus: Das Reich 12–14., 89–90.
236. Marczali: Kútfõk 685–687.
237. Idézi Mályusz: Bevezetés 33. Vö. 700.447 251.
239. Fraknói: A Habsburg-ház 57.
240. 700.500 31–33., 46.
241. Marczali: Kútfõk 685–687.
244. Barta: Mária Terézia 66.
245. Salamon: Az 1741–iki 133–143., 159–165.
246. 700.478 98–100.
247. 700.476 91., 700.475 77., 700.478 170.
248. Éble: Károlyi Ferenc 525.
249. 700.475 77.
250. Lásd például a somogyiakra: Melhárd: Somogyvármegye 59.
251. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 33., 40., 46., 70–73., 299–309., 311., 315.
252. Ereky: Jogtörténelmi II. 121–122.
253. Mályusz: Bevezetés 32–36.
254. Idézi Melhárd: Somogyvármegye 131.
257. Dugonics 129–130.
260. Timon: Alkotmány- és jogtörténet 548.
262. Salamon: Az 1741–iki 136–137., 139.
263. Baráth: Adóügy 3.
264. Bónis: Feudal Diet 298.
265. Nagy I.: A Kamara adóigazgatási 29.
267. Kalmár: Kormányzati helyzet 144.
268. Mályusz: Les débuts 67.
269. Csizmadia: Bevezetés 142.
270. Benda K. (szerk.): Kronológia 519.,521.
272. Ducreux: La monarchie 53.
274. Iványi E.: Esterházy Pál 146–204.
275. MOL Ft 17991 9. szám.
276. Uo. 10. szám.
277. 700.528 104.
278. Iványi E.: Esterházy Pál 182., 186.
279. Uo. 201.
280. Czigány: Rebellisek 125.
281. Dickson: Finance and Government II. 187.
282. R. Várkonyi: A király és a fejedelem 58.

284. Uo. 49–50., 55–57.
286. Angol diplomatiai iratok III. 458–459.
287. Málnási: Csáky Imre 69. és Zsilinszky: Az 1708-ki 60–61.
288. Horváth: Magyarország történelme VI. 550.
289. Szabó D.: Az állandó hadsereg 35., 40., 43.
290. Uo. 37., 43–44.
292. Szabó D.: Az állandó hadsereg 47.
293. Acsády: Magyarország története 656.
294. Szabó D.: Az állandó hadsereg 352–354. Az erre a concursusra vonatkozó iratokról lásd: Gyu-
rikovits.
295. Szabó D.: Az állandó hadsereg 370. A concursus bizonyos iratait lásd: Gyurikovits.
298. MOL N50 6. kötet.
299. Hasonlóan érvel Szabó Dezsõ is. (Szabó D.: Az állandó hadsereg 553.)
300. Ráday 8. és 1715:8. tc. 2.§
301. MOL N50 6. kötet, MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad V, Specificatio subsidiorum ab
anno 1715 pactatorum, et resolutorum.
302. P 1717–1722 3. 187.,193.
303. MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad V, Specificatio subsidiorum ab anno 1715 pactatorum,
et resolutorum.
304. Pálffy Miklós nádor 1717. december 2-án kelt levele Somogy vármegyéhez. (P 1717–1722 3. 203.)
305. MOL N50 6. kötet. Hasonlóképpen P 1717–1722 3. 333–336/338–341. (új/régi lapszámozás) és
Demkó: Conscriptio és elszállásolás 93.
306. Uo. 95–103., 251–263.
308. MOL N71 1. csomó.
310. Uo.
311. P 1717–1722 3. 468/465. (régi/új oldalszám)
313. Uo.
315. MOL A95 13. kötet 866–881.
316. 700.490:2. Commissariorum regiarum replica ad declarationem statuum in merito quanti contri-
butionalis die 7 novembris 1722. data; 3.: Resolutio regia in materia contributionis die 22. decembris
1722. Vesd össze: MOL A95 13. kötet 881–886.
317. 700.490:4. Resolutio regia in materia contributionis per commisionem regiam die 31. januaris 1723
statibus et ordinis regni notificata.
318. 700.485 554–555.
320. Acta congr. 1723.
321. MOL N49 2. csomó Fasc. K No. 6.
322. 700.482 90.
323. Ungarische Akten, Allgemeine Akten, Fasz. 209. fol. 7.
324. Vö. 700.482 89.
325. Szabó D.: Az állandó hadsereg 574–575.
326. MOL A95 13. kötet.
et resolutorum.

328. Az elemzést lásd: Szijártó M. István: A concursus a 18. századi politikában. Megjelenik a Törté-
nelmi Szemle 2005. évfolyamában.
329. Szabó D.: Az állandó hadsereg 374–375. valamint a Kriegsarchiv adatai alapján Málnási: Csáky
Imre 153–154.
330. Demkó: Conscriptio és elszállásolás 95–103., 251–263.
331. MOL N50 6. kötet: Diarium diaetae annorum 1709, 1714, 1715. Acta concursuum Regni annis
1715, 1717, 1719, 1721.
332. P 1717–1722 3. 468/465. (régi/új oldalszám)
333. 700.484 81–83.
334. 700.482 83.
335. 700.484 64.,66.
336. 700.482 87.
337. 700.484 68–69. és 700.482 88.
338. 700.484 69.
339. 700.482 88.
340. 700.484 70.
341. 700.482 88–89.
342. Uo.
343. Uo. 89.
345. 700.482 89. és 700.484 73–74.
346. 700.482 89–90.
347. Uo. 90–91.
348. 700.484 83.
349. 700.482 91.
350. 700.484 83–84.
351. Uo. 83.
352. 700.482 91.
353. Uo. 92.
354. 700.484 86–105., 700.482 92–94.
355. 7000.484 107–110.
356. Uo. 110.
357. 700.482 96.
358. 700.484 110–116., 700.482 96–97.
359. 400.484 117–120.
360. Uo. 121–122., 700.482 97.
361. 700.482 99.
362. 700.484 125–126., 130–133.
363. Uo. 133–150.
364. Uo. 201–204. A gratuitus labor ügyében született megállapodásra lásd: Ungarische Akten, Comi-
tialia, Fasz. 406, Konvolutt A, fol. 147.
365. Szekfû: Magyar történet (1935) 355., hasonlóképpen Ember: Az országgyûlések 409.
366. Kalmár: A kontribúció 180. (11. jegyzet)
367. Szekfû: Magyar történet (1935) 355., megerõsíti Ember: A Helytartótanács 199.
368. Horváth M.: Az 1764-ki 381.
370. Horváth M.: Az 1764-ki 381.
371. MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad.V, Specificatio subsidiorum ab anno 1715 pactatorum,
et resolutorum.
372. 700.480 58.
373. 700.477 15.

375. Diarium concursus, P 1732–1736 5. 907., 916–921., 924., 928–929., 942–943., 950–951., 958. és
700.482 185–192. Az összeget megerõsíti: Hajnóczy: De diversis subsidiis 66., Taubert: A kato-
naság elszállásolása 38.
376. MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad.V, Specificatio subsidiorum ab anno 1715 pactatorum,
et resolutorum.
377. P 1732–1736 5. 958.
379. P 1732–1736 5. 1115., 1125–1127.
380. 700.482 145–156.
381. Uo. 156–179. Az adó összegét illetõen megerõsítõ adat: Hajnóczy: De diversis subsidiis 66.
382. P 1732–1736 5. 1522–1523.
383. 700.482 227.
384. 700.479 2–14.
385. Uo. 14–25.
386. MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB, Lad. V és a helytartótanácsi meghívólevél (P 1731–1741 6.
152.) alapján.
387. Acta conclusiones regni anni 1737mo. P 1736–1741 6. 262.
388. 700.480 9–36.
389. Uo. 60–67.
390. Uo. 65–75.
391. MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB, Lad. V.
392. 700.480 76–92. Az adóösszegre még lásd: MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB, Lad. V., Acta
conclusiones regni anni 1737mo. P 1736–1741 6. 289–295., Hajnóczy: De diversis subsidiis 66. és
Taubert: A katonaság elszállásolása 39.
393. Kelt Pozsonyban, 1751. május 29-én. Idézi Éble: Károlyi Ferencz 516.
394. Például 1737-re: 700.482 193. skk.
396. Horváth M: Magyarország történelme VII. 246., Marczali: Magyarország története 247.
398. P 1744–1746 8. 127–128.,131–133.
400. Stefancsik: Az 1764/65–ki 4–5.
401. Horváth M.: Az 1764–ki 383., Csizmadia: Kollár 215.
403. Schulze: Ständewesen 267.
404. Dickson: Finance and Government II. 267–268.
405. Ducreux: La monarchie 40.
406. Brunner: Land und Herrschaft 451.
408. Brunner: Land und Herrschaft 452.
409. Evans: The Habsburg Monarchy and Bohemia 147.
410. Schenk: Austria 107., 109.
411. Idézi Blanning: Joseph II 36.
412. Evans: The Hungarian Problem 42.
413. Blanning: Joseph II 38.
414. Ingrao: Habsburg Monarchy 164.
418. Blanning: Joseph II 37–38.
419. Ingrao: Habsburg Monarchy 180.

421. Marczali: Magyarország története 278., Klingenstein: Skizze 376.
423. Errõl a kérdésrõl lásd Péter László munkáit.
425. 700.469 132., 136., 170., 232–235., 260., 277. (új lapszámozás)
426. 700.467 430., Horváth M.: Magyarország történelme VII. 305.
427. Máriássy:A magyar törvényhozás 162.
430. Barta: A meg nem értett királynõ 79.
432. Uo. 8., 14., 17–19.
433. Vörös A.: A XVIII. század 317–318.
434. Lásd Somogy országgyûlési követeinek 1764. szeptember 5-i jelentését: P 1764–1765 17. 360–363.
435. Ember: Az országgyûlések 426.
436. Stefancsik: Az 1764/65-ki 13.
438. Bahlcke: Ungarischer Episkopat 314., 317.
440. Schwab? Kollár Ádám Ferencnek, Pozsony, 1764. július 10. (Kollár 156.)
441. Marczali: Magyarország története 291., Horváth M.: Az 1764–ki 385.
442. Horváth M.: Az 1764-ki 385.
443. Schwab? Kollár Ádám Ferencnek, Pozsony, 1764. július 30. (Kollár 162.)
445. Országgyûlési versek 27–28.
446. Uo. 6.
447. Horváth M.: Az 1764–ki 392.
449. Horváth M.: Az 1764–ki 384–398.
451. Horváth M.: Az 1764–ki 398–399.
452. Bezerédy Gyõrbõl, Bacskády Nyitrából, Szülõ Pozsonyból és Luby Liptóból. Idézi õket: Horváth
M.: Az 1764–ki 401.
453. Horváth M.: Az 1764-ki 401–403.
454. Uo. 403–404.
455. Rosti 15.
456. Horváth M.: Az 1764–ki 405.
457. Uo. 408.
458. Rosti 15.
459. Horváth M.: Az 1764–ki 409–410.
460. Uo. 410–412.
461. Tallián János és Csepreghy Mihály november 11-i keltezésû követjelentése, P 1764–1765 17.
507–509.
462. 700.453 131. Csak kicsit másképpen: Horváth M.: Az 1764–ki 413–414.
463. Benczur József Kollár Ádám Ferencnek, Pozsony, 1764. november 22. (Kollár 174.)
464. Rosti 15.
465. Horváth M.: Az 1764–ki 413–414.
466. P 1764–1765 17. 509–510.
467. Rosti 17–18.
468. Idézi: Bahlcke. Ungarischer Episkopat 324.
469. Nachlass Kaunitz, Convolutum C, fol. 102–104.
470. Szabó D.: Az úrbérrendezés története 28–43.

473. 1785. évi kancelláriai adatok alapján Marczali: Hungary 19–20.
474. Nagy I.: A Magyar Kamara 283–284.
475. Idézi: Melhárd: Somogyvármegye 72., 82.
476. 1791:66. tc., felosztása: 1790, irományok 487–490.
477. Naponként-való 1792 101–102.
478. Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 410, Fol. 244., 427–429.
479. 1792, acták 125–132., 700.434 oldalszám nélkül és ugyanígy MOL N57 1. csomó, fasc. C. fol.
238–241.
481. Marczali: A hadsereg élelmezése 9., 29–31.
482. Szabó D.: Az állandó hadsereg 569., Kónyi: A rendszeres bizottság 175.
483. Máriássy: A magyar törvényhozás IV. 163–164.
485. Illéssy: Nemes testõrség 17.
486. Törvényhatóságok válaszai a nádornak a contributio „anticipatiója” tárgyában. MOL Ft 18094
Fasc. 1A–2A
487. Egy Arneth által idézett forrásra hivatkozva írja ezt Stefancsik: Az 1764/65–ki 4–5.
488. Diskussionsbericht zur fünften Arbeitssitzung von Kersten Krüger. In: Baumgart (Hrsg.):
Ständetum 384.
490. Hajnóczy: A különféle közterhekrõl 295.
491. Marczali: A hadsereg élelmezése 4–5., ugyanígy Illéssy: Nemes testõrség 20–21.
492. Marczali: A hadsereg élelmezése 4–5.
494. R. Várkonyi: A Habsburg-abszolutizmus és a jobbágyság 711.
495. Sinkovics: Esterházy és az erdélyiek 183–188.
497. Heckenast: Bányászat és ipar (1711–1765) 633.
498. Nagy I.: A Magyar Kamara 276., 278.
499. Mályusz Elemér jegyzete, Sándor Lipót 529., 534.
501. Wertheimer: Ausztria és Magyarország I. 205.
502. Heckenast: Bányászat és ipar (1711–1765) 632–633.
503. Heckenast: Bányászat és ipar (1765–1790) 998.
504. Dickson: Finance and Government II. 258–259.
506. Benda K.: Az udvar 464–465.
507. Sandvik: Det gamle veldet 115–116., 193–194.
508. Hajnóczy: A különféle közterhekrõl 294–295.
509. 1802:30. tc.
510. Mályusz: A reformkor nemzedéke 69.
511. 700.469 88.
512. Stefancsik: Az 1764/65-ki 47.
514. MOL N57 1. csomó, Fasc. C fol. 223.
515. Paulinyi: A belügyminisztérium székházának története 37–38.
516. Sándor Lipót 529–534.
517. MOL N72 1. csomó, Fasc. c 17.szám
519. 1635:1. tc., Nagy I.: A Magyar Kamara 64.

520. Kónyi: A rendszeres bizottság 177.
522. Nagy I.: A Magyar Kamara 5.,167., 253.
523. Oestreich: Ständetum 277–279, 281–283, 285–289.
526. Oestreich: Ständetum 282.
527. Evans: Introduction xx.
528. Lieberich: Die bayerische 24.
529. E. Melton: Prussian Junkers 79–80.
530. Koenigsberger: Central and Western Europe 304.
531. Lieberich: Die bayerische 25.
532. Lehmann: Die württenbergischen 196.
533. Schulze: Ständewesen 264–267.
534. Idézi: Koenigsberger: Central and Western Europe 305.
536. Van Horn Melton: Nobility 125.
537. Dickson: Finance and Goverment II. 193., 200.
538. Klingenstein: Skizze 375.
540. Bahlcke: Ungarischer Episkopat 5–6. Itt idézi a téma kiterjedt nemzetközi szakirodalmát is.
541. Uo. 7–12.
543. 700.497 134.
544. Uo. 130.
545. Angol diplomatiai iratok III. 380–386., 448–449.
546. 700.503 44–45.
548. Lányi II. 19.
550. 700.497 201–205.
551. 700.499–IV. 185., 197.
552. 700.499–III. 111. skk.
553. Lányi II. 12.
554. Például lásd: uo. II. 5–6., 11., 11–12., 12., 14.
555. Ráday Pál naplóját idézi: Balogh I.: Ráday Pál 62.
556. Lányi II. 30.-t idézi Balogh I.: Ráday Pál 64.
557. Balogh I.: Ráday Pál 63., 96.
558. Szerzõségérõl lásd Kosáry: Bevezetés (1970) 219., Bahlcke: Ungarischer Episkopat 262–263., va-
lamint az ott idézett irodalmat.
559. Historia diplomatica pl. 103.
560. Uo. 87–88.
561. Tóth L.: Bevezetés 19.
566. Aretin: Das Alte Reich 132., Neuhaus: Das Reich 42–43.
568. Historia diplomatica 14., 26. (a számozás újraindulását követõen)
569. Berényi 121., 133., 135., 136.
570. Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi 285. (Kiemelés tõlem.)

571. Wolff: Corpus Evangelicorum 6., 26.
574. Idézi: Für: A berceli zenebona 290–291.
576. Például Historia diplomatica 103.
577. Bahlcke: Ungarischer Episkopat 58., 91–93.
578. Ráday Pál önéletírása. In: Ráday Pál iratai I. 41.
579. Uo. 5. 5.
580. Balogh I.: Ráday Pál 61–62., 65.
581. Bahlcke: Ungarischer Episkopat 228., 230–235., 257–259.
583. Illéssy: Koháry István 44.
584. Málnási: Csáky Imre 223., 285.
585. Uo. 220.
587. Mályusz: Felvilágosodás 281–283., 292–294.
588. Kosáry: Mûvelõdés 81–82.
590. Uo. 231.
591. Uo. 141–142. Bahlcke idézi Krsto Ladany zágrábi kanonok levelét is (uo. 204–205.).
593. Schulze: Ständewesen 273.
594. Idézi Bahlcke: Ungarischer Episkopat 269–279., 398., 410–411. (Az idézet a 398. oldalról.)
595. Tóth E.: A belsõsomogyi református 9–12., 84.
596. MOL N56 3. kötet 48–49.
597. 700.447 347–354., 361.
602. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 262., Pajkossy: Abszolutizmus és rendiség 136. A pro-
testánsok II. Lipótnak 1791. február 16-án átadott folyamodványát (Supplex Libellus) lásd:
700.447 397–403.
4. A rendi tábor átrendezõdése

1. Idézi Ereky: Jogtörténelmi II. 65.
2. Horváth M.: Az 1764-ki 409.
3. Tomka-Szászky1 499. (Ugyanez kis változtatással: Tomka-Szászky2 577.)
4. Lakits: Staatsrecht I. 1323., Kérészy: Rendi országgyûléseink 53., Eckhart: La diète 223–224.,
Bónis: Die ungarischen Stände 305., Csizmadia: Állam- és jogtörténet (1972) 216., Kalmár: Ma-
gyarország története 19.
6. MOL N56 3. kötet 16.
7. Horváth M.: Az 1764-ki 134.
8. Kérészy: Rendi országgyûléseink 58. Hasonlóképpen foglal állást Bónis: Die ungarischen Stände
305.
9. Lányi I. 408–409., 700.503 45–46.

12. Kessler: Stände 186.
13. Lányi II. 20.
14. 700.503 89., Lányi II. 16.
15. Bónis: Die ungarischen Stände 305–306.
16. 700.484 56.
17. Horváth M.: Az 1764-ki 393.
18. MOL N114 15. kötet
19. Hajnóczy: Javaslandó törvények 59–61.
21. Csizmadia: Bevezetés 10., 12.
24. 700.498 417–418.
25. 700.499–IV. 203.
26. Ungarische Akten, Comitialia Fasc. 410, fol. 316.
28. Timon: Alkotmány- és jogtörténet 659–660.
29. 700.499–IV. 195.
30. 700.498 62–63.
31. Uo. 403.
32. Uo. 531.
33. Lányi II. 21–23.
34. MOL N114 7. kötet 738–739.
35. 700.482 88.
36. 700.484 53–54.
37. Uo. 81–83.
39. 700.484 133–134.
40. Uo. 135.
41. Uo. 129., 487.
42. Uo. 283.
44. Kaprinai 315.
46. Napontként-való 1792 117.
50. Uo. 52.
51. Idézi Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 351.
52. Uo. II. 192.
53. Szõcs: A városi kérdés 25–26., 224.
54. Lakits: Staatsrecht I. 1323., 1331.
55. Idézi Podhradczky: Szavazati jog 141–142.
56. Horváth M.: Az 1764–ki 409.
57. Lakits: Staatsrecht I. 1332–1333.
58. Perényi 148–149.
59. 700.478 133–135.
60. 700.476 79.
61. 700.477 105.
62. 700.478 135.

63. Szuhányi Márton levele Károlyi Sándor grófhoz, kelt Pozsonyban, 1741. június 22-én. (Éble:
Károlyi Ferencz 523–524.)
64. Barta: A tizennyolcadik 183.
65. A leírás alapja a következõ napló: 700.468 70–73. Azoknál a mozzanatoknál adok csak meg kü-
lön hivatkozást, ahol más forrásra támaszkodtam.
66. 700.469 8.
67. 700.470 14.
68. Uo.
69. Uo.
70. Uo.
71. Uo. 14.
72. 700.469 9.
73. MOL N54 3. kötet 32.
76. Uo.
78. Boronkay József és Inkey Károly követek 1790. november 11-i jelentését lásd: P 1791 79. 211. (Vö.
Melhárd: Somogyvármegye 105.)
79. 700.478 61.
80. 700.499–IV. 195.
81. 700.500 170., 186.
82. 700.482 76.
83. 700.484. 68., 131., 147.
84. 700.498 417–416.
85. Kaprinai 315.
87. Salamon: Rendi országgyûléseink 416–417., 411.
90. Kubinyi: A Jagelló-kori Magyarország 289. a következõ munkákra hivatkozik: Bónis György:
Hûbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár, é. n. 532–533. és Joseph Holub: Quod
omnes tangit…, Revue Historique de Droit français et étranger 28 (1951) 97–102.
91. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés I. 338. Vö. Bónis: Feudal Diet 296–297.
92. Csepreghy 590–591.
93. Lányi II. 16.
94. Olszewski: Vorstufen 21.
95. Naponként-való
97. P 1790 77. 3–6.
99. Balogh I.: Ráday Pál 62–63.
101. Idézi Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 359.
102. Idézi Bahlcke: Ungarischer Episkopat 224.
103. 700.475 66.
104. 700.498 527–529., 700.499–IV. 217–218.
105. Lányi I. 408–409.
106. Erre egy további példa: uo. II. 20–21.
108. 700.499–IV. 218.
109. Lányi II. 22.

110. Uo. II. 20–21.
111. Például: 700.499–IV. 202.
112. Horváth M.: Az 1764–ki 408.
114. Horváth M.: Az 1764–ki 407.
115. Uo. 413–414.
116. 700.478 141–142.
117. 700.475 66.
118. 700.478 181.
120. Uo. 368.
125. Lakits: Staatsrecht I. 1333.
127. 700.499–IV. 198.
128. 700.498 528.
129. 700.482 84.
130. 700.484 284.
131. 700.498 533.
132. Werbõczy III. rész 3. cím 8. §.
135. Kaprinai 315.
136. Goubert: L’ancien régime 66–79.
137. Berényi 131. (Hasonlóképpen uo. 133.)
138. Lányi II. 23.
139. 700.482 91–92.
140. 700.484 81–83., 135.
141. Naponként-való 158–159., 326–334.
142. Uo. 294.
144. Például lásd: Ereky: Jogtörténelmi I. 100.
145. Erre még: Kérészy: Rendi országgyûléseink 54–55.
146. Podhardczky: Szavazati jog 125–127.
147. Uo. 127.
148. Kecskeméti: La Hongrie 94–95.
149. 700.470 138.
150. Neuhaus: Das Reich 41–42., Neuhaus: Supplikationsausschuss 29.
151. Aretin: Das alte Reich 139–142.
155. Szõcs: A városi kérdés 19–29.
156. 700.499–IV. 187.
157. Lányi I. 408–409.
158. MOL N114 7. kötet 738–739.
160. 700.486/1 95–96.

163. Ugyanerre lásd még például: 700.484 145.
164. Uo. 119.
165. Lányi II. 22.
166. 700.484 283.
167. Bónis: Die ungarischen Stände 305–306.
168. 700.484 83.
169. Károlyi Ferenc gróf 1741. szeptember 21-én kelt levelét idézi: Éble: Károlyi Ferencz 589–590.
170. 700.498 23., Zsilinszky: Az 1708-ki 53.
172. Lányi II. 13–14.
173. Uo. II. 29.
174. Málnási: Csáky Imre 197–198.
175. 700.500 181.
176. Balogh I.: Ráday Pál 69–70.
177. Bónis: A bírósági szervezet 63.
181. 700.482 99–100.
182. 700.484 127–128.
183. Uo. 204.
184. 700.749 2.
185. Salamon: Az 1741–iki 103–109.
187. 700.478 44–45.
188. Gáspár Sándor Károlyi Ferenchez írt leveleit Éble Gábor idézi. (Éble: Törvényhozás az insur-
rectióról 177.)
189. Kolinovicsot idézi Salamon: Az 1741–iki 107–109.
190. A Pozsonyban 1741. augusztus 20-án kelt levelet idézi: Éble: Károlyi Ferencz 564.
193. Heckenast: Hozzászólás 26–27.
194. 700.478 137–138.
195. Horváth M.: Az 1764–ki 403.
196. Tóth L.: Bevezetés 402.
198. Uo. VII. 367.
200. 1715:73. tc.
201. Lásd: MOL N114 7. kötet 1. (a másolat eredetije az ercsi Szapáry-könyvtárból való) és 521. (az
eredeti a Batthyány-könyvtárból való); MOL N52 6. kötet 733., továbbá igen sok említéssel a
MOL N55 6. kötet.
204. Hajnóczy: Egy magyar hazafi 37.
206. Uo. 9.
209. Naponként-való 158––159.
210. Idézi Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 194.

213. Lakits: Staatsrecht I. 1331.
216. Sándor Lipót nádor levele Ferenc királyhoz, kelt Budán, 1792. május 23-án. (Sándor Lipót 522.)
217. E. Melton: Prussian Junkers 74.
220. Engel: Szent István 1.
221. Péter Katalin szíves közlése.
222. 1723:30. tc. 2.§.
224. Idézi: Salamon: Rendi országgyûléseink, vö. Ereky: Jogtörténelmi II. 49.
225. Bérenger: La procédure 67–68.
226. Berényi 118., 128.
228. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 351–352., Bónis: Die ungarischen Stände 301.
229. Bónis: Die ungarischen Stände 302., Kecskeméti: La Hongrie 109–111.
230. 700.500 40., illetve 700.499–I 7.
231. 700.498 135., 140., 188., 245.
232. 700.500 48.
233. Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi 316–317., vö. Zsilinszky: Az 1708-ki 59–60.
234. Zsilinszky: Az 1708-ki 66., 72., 78–79.
235. 700.499–II. 68., vö. 700.498 245.
237. 700.500 17., 19., 47–48. (A bizottság kiküldésérõl és tagjairól lásd uo. 40.)
238. Uo. 31., 33.
239. 700.498 393–394., 402–406.
240. Uo. 150.
241. Lányi II. 16.
242. 700.500 153.
243. Uo. 176.
244. Demkó: Conscriptio és elszállásolás 96–97.
246. MOL N71 Fasc. EEEE
247. MOL A95 13. kötet.
248. MOL N114 7. kötet 1.
249. 700.486/1 35–37., 95–96.
252. 700.478 220.
253. 700.484 6., 8.
254. 700.482 75.
255. 700.484 66., 69., 70., 129., 152., 284.
256. Lányi II. 19.
257. 700.478 36–44.
258. Szuhányi Márton levele gróf Károlyi Sándorhoz, kelt 1741. június 11-én Pozsonyba. Idézi Éble:
Károlyi Ferencz 520.
259. 700.478 44.
260. 700.476 39.
261. Salamon: Az 1741–iki 112.

262. Uo. 115.
264. 700.476 42–44., 700.478 45–53., 700.477 44–45.
265. 700.478 177., 185–187., 245., 700.476 93.
266. 700.469 11., 700.467 58., 700.470 11., 700.468 87.
267. 700.468 87–88.
268. Uo. 263.
269. Uo. 93–262.
270. MOL N114 15. kötet Series excelsorum procerum, ac dominorum statuum, et ordinum regni, ad
generalem regni diaetam anno 1764 pro 17 junii indictam in libera ac regia civitate Posoniensi
congregatorum.
271. MOL N55 1. csomó, Fasc. B: Gravamina et postulata per stutus et ordines regni Hungariae par-
tiumque eidem annexarum, sub diaeta anni 1764/5 exhibita.
273. Bottló–Veres: Regnicolaris levéltár.
274. Kaprinai 316.
276. 700.447 301.
277. MOL N56 3. kötet 3.
278. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 349–350., MOL N56 3. kötet 25.
279. 700.447 65–67., 303., MOL N56 3. kötet 4–5., 25–31., Keresztesi 249.
280. 700.447 304.
281. Uo. 67–68., MOL N56 3. kötet 22. (idézet innen).
282. Mint június 14-én (700.447 68–70.), július 9-én (Keresztesi 289.), augusztus 17., 24. és 25-én.
(Õz II. 33., 46.)
283. Például június 19-én. (Keresztesi 266.)
284. MOL N56 1. csomó Fasc. C.
285. MOL N56 3. kötet 27.
287. 700.447 301.
288. MOL N56 3. kötet 4–5., 25., 28–29., 48–49.
290. MOL N56 3. kötet 33.
291. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 351., MOL N56 3. kötet 4., 30.
292. MOL N56 4. kötet 6.
296. MOL N56 3. kötet 34.
297. Takáts S.: Kémvilág II. 57.
299. Takáts S.: Kémvilág II. 56–57.
300. Lásd például MOL N57 1. csomó Fasc. E, fol. 400.
5. A vármegye és Európa. Kitekintés és konklúzió

1. Lányi II. 23.
2. Mályusz: Bevezetés 3–14., ugyanígy Pajkossy: Abszolutizmus és rendiség 131.
3. Idézi Péter L.: Verfassungsentwicklung (1. változat) 1. fejezet 32. jegyzet.
4. Benda K.: Az országgyûlések 11–12., 26–27.

6. Máriássy. A magyar törvényhozás III. 355.
7. 700.484 283.
9. Például 700.468 541.
10. Idézi: Takáts E.: Nádasdy László 134.
12. Uo. 293.
13. Poór: Napóleon 118.
14. Bernath: Ständewesen 352.
16. Kosáry: Mûvelõdés 300.
18. Scott–Storrs: Introduction 35–46.
19. Hintze: Typologie 233–234.
20. Baumgart: Ständetum 10–11. A poroszokról lásd: uo, valamint Baumgart: Der Adel 144–145.,
153., Oestreich: Ständetum 288–289. és E. Melton: Prussian Junkers 92.
21. Idézi Endres: Adel 87–88.
22. Zernack: Staatsmacht 3.
26. Kérészy: A vármegyék szereplése 17.
27. Poór: Kényszerpályák 22., 146–147.
28. Poór: Mûvelt fõúr 92–93.
29. Idézi Poór: Kényszerpályák 22., 26.
30. Bahlcke: Ungarischer Episkopat 373., 375.
31. Gárdonyi: A vármegye és a város 318.
32. Benda K. (szerk.): Kronológia 635–636.
33. Brunner: Land und Herrschaft 387., 392–393.
34. Haselsteiner: Joseph II und die Komitate 218.
35. Eckhart Sándort idézi Kosáry: Mûvelõdés 279–280.
36. Blanning: Joseph II 112., 180–182., 187–188.
37. Schimert: Hungarian Nobility 157.
38. Varga E.: Bírósági szervezet 54.
39. Errõl lásd Hajdu: II. József és Dickson: Monarchy 329–330.
40. Haselsteiner: Joseph II und die Komitate 149–152., 155., 219.
42. Mályusz: A reformkor nemzedéke 64. Ugyanígy például Schimert: Hungarian Nobility 175.
43. Lásd errõl például Heckenast Gusztáv hozzászólását és Benda Kálmán egyetértõ válaszát: Benda
K.: Az országgyûlések 26–27., 29.
44. Mocsáry: Régi magyar nemes 165.
45. Vörös K.: A feudális megye 15.
46. Hasonlóan: Gárdonyi: A vármegye és a város 318.
47. Ódor: Nemesi társadalom 72.
48. Benda Gy.: Parraghy 8.
49. Holub: Az újjáépítés megindulása 70–71.
50. Horváth Á.: Tolna 138., 142.
51. P 1724–1731 4. 3. (régi számozás)
52. Ódor: Nemesi társadalom 74–76.
54. P 1765–1766 19., P 1766–1767 20.

55. A teljes adatsor: 1715: 18, 1724: 12, 1727: 25, 1732: 30, 1736: 32, 1746: 33, 1748: 29, 1753: 33, 1760:
53, 1767: 26, 1774: 68, 1790: 100. (P 1658–1726 2. 330/333–334./337. (régi/új oldalszámozás),
P 1724–1731 4. 1., 554., P 1732–1736 5. 1–2., P 1736–1741 6. 1–2., P 1744–1746 8. 1103–1109., P
1748–1752 10. 13., P 1752–1755 11. 752–753., P 1759–1761 14. 620–621., P 1766–1767 20.
941–942., P 1774 30. 403–404., P 1790 77. 1–3.)
56. Ódor: Nemesi társadalom 71–73.
58. P 1790 77. 3–8.
59. Gróf Sigray Károly fõispán levele Gaál László alispánnak. Kelt Budán, 1790. szeptember 29-én
(Gaál).
60. Degré: Szavazási rend 123.
61. P 1736–1741 6. 1., 6.
62. MOL P 290 3–4. és 6. csomó.
63. MOL P290 3. csomó.
64. Uo. Gaál Gábor 1746. október 24-én kelt levele.
65. Gyulai Gaál 603., 623.
66. Baranyai: Somogy nemes családai 616.
67. Kanyar: Somogy közgyûlése 91.
68. Turbuly: Zala közigazgatási feladatai I. 36.
69. Ódor: Nemesi társadalom 36–37., 74.
70. Horváth Á.: Tolnavármegye 102., 104.
71. P 1766–1767 20. 525–530.
72. Tóth I. Gy.: Három ország 75–76., Vörös K.: A társadalmi fejlõdés 680–681. Hasonlóan: Well-
mann: Az udvari ember 298., Varga J.: Szervitorok 11–16., 60–65., 146., 162., 182., 187., Iványi E.:
Esterházy Pál 318., Dominkovits: Szepsy 6., 15., 32.
73. Mályusz: Felvilágosodás 26–27., Wellmann: Az udvari ember 298., Vörös K.: A társadalmi fejlõ-
dés 680–681., 685–687., lásd még: Ember: A barokk 152–153.
74. Vörös K.: A társadalmi fejlõdés 717.
75. Anderson: Az abszolutista állam 423–424.
77. Bernáth: Ständewesen 351.
78. Idézi: Neugebauer: Standschaft 38.
80. Barta: A tizennyolcadik 54.
81. Idézi Poór: Kényszerpályák 19.
82. Dobszay–Fónagy: A rendi társadalom 90–91.
83. Szilágyi: Irodalomtörténeti megjegyzések 241.
84. Benda Gy.: Parraghy 88–89. és uõ.: Zsellérbõl polgár 17.
85. Badál: Kastélyok és kúriák 52.
86. Benda Gy.: Parraghy 25–26.
88. H. Balázs: Bécs és Pest-Buda 134.
89. Gárdonyi: A vármegye és a város 318.
92. Zakljucci VI. 150.
94. Horváth Á.: Tolnavármegye 101–103.
95. P 1731–1741 6. 150.,153., 157–158.
96. Horváth Á.: Tolnavármegye 101.
97. Uo. 104.
98. P 1764–1765 17. 360–363., 507–509., 509–510., 510–511., 511–514.

99. Melhárd: Somogyvármegye 56–57.
100. Salamon: Rendi országgyûléseink 414–415., 426.
101. 700.484 84–85.
102. 700.498 528.
103. Koenigsberger: Machtbefugnisse 412–414.
104. Frost: Poland-Lithuania 204.
105. Grünwald: A régi Magyarország 418–419.
106. Horváth M.: Az 1764-ki 408.
109. Wertheimer: Ausztria és Magyarország II. 242.
110. Közli: Melhárd: Somogyvármegye 59.
111. Uo. 86–93., 99–101.
113. Komáromy 541.
114. P 1731–1741 6. 153–158.
115. Horváth Á.: Tolnavármegye 103.
116. Salamon: Az 1741–iki 41., 43.
117. Uo. 102–110.
118. Ember: Az országgyûlések 416–417.
120. Gragger: Preussen, Weimar 68–74.
123. Idézi: Melhárd: Somogyvármegye 59.
124. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés II. 32–33., Mályusz: Bevezetés 3–14., Bónis: Hajnóczy 5.
126. 700.447 51–61.
129. A Graeven lovasezred tisztjeinek folyamodványát lásd: 1790, irományok 76–81.
130. Gragger: Preussen, Weimar 75.
133. Misc. Vegyes iratok XVIII–XIX. század. 1.csomó.
135. Hajnóczy: Javaslandó törvények 64.
136. Baumgart: Ständetum 11.
137. Haselsteiner: Abszolutizmus és rendiség 145.
138. Evans: The Habsburg Monarchy and Bohemia 142–144.
139. Rhode: Stände und Königtum 505–506.
140. Press: Vom „Ständestaat” 322–326.
142. Neugebauer: Standschaft 21., 44., Neugebauer: Politischer Wandel 87., 486–492.
143. Müller: Polen 96–100.
144. Eberhard: Stände 135.
145. Neugebauer: Standschaft 40–41.
146. Koenigsberger: Formen 20.
147. Endres: Adel 112–113.
148. Hartung: Herrschaftsverträge 40.
149. Idézi Endres: Adel 83.
150. Scott-Storrs: Introduction 49.

151. Baumgart: Der Adel 158–159., Endres: Adel 84.
152. Endres: Adel 34.
153. Vörös K.: A társadalmi fejlõdés 687–688.
154. Péter L.: Arisztokrácia 226.
155. Dewald: Az európai nemesség 137–138.
156. Idézi: Mingay: Gentry 2.
157. Borsay: Urban Renaissance 316–318.
158. Burke: Népi kultúra 315.
159. Jenkins: The making 196–197., 216.
160. Halmos: A vagyon és a mûveltség polgársága 24–25.
161. Gyurgyák: Szekfû 59. Lásd például: Szekfû: Három nemzedék 313.
162. Scott–Storrs: Introduction 9.
163. Grünwald: A régi Magyarország, Mocsáry: Régi magyar nemes, Szekfû: Magyar történet (1935),
Wellmann: Barokk és felvilágosodás, Kosáry: Mûvelõdés, Ember: Magyarország.
164. Endres: Adel 114.
165. Uo. 113., Neuhaus: Das Reich 65.
7. Függelék
1. Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi IV. 285.
2. Köztes-Európa 59.
4. Horváth Mihályt (Statistica Regni Hungariae, Pozsony, 1802. VIII. 297.) is ilyen értelemben idézi.
(Podhradczky: Szavazati jog 128–129.)
5. Podhradczky: Szavazati jog 15., 19., 21–22.
7. Hajnóczy: Javaslandó törvények 60. és Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 253.
8. A hivatkozás ehhez az adathoz sajnos elkallódott.
9. Magyar jogi lexikon III. 700.
11. Magyar jogi lexikon III. 700.
12. 700.478 256–257.
13. MOL A95 12. kötet 3–4.
17. Lásd például Jonathan Dewald szövegét: European Nobility 190.
19. R. Várkonyi: Küzdelmek 226.
20. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés 194.
21. Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára III. 395., V. 491.
22. Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 191., 204.
23. Naponként-való.
24. Schiller: Az örökös fõrendiség 167–196. Ugyanígy ír Kérészy: Rendi országgyûléseink 2–3., 5.
Ugyanõ részletesebben a kérdésrõl: Kérészy: A két tábla.
25. Holub: La Formation 352., Bónis: Feudal Diet 294.
26. Kubinyi: A Jagelló-kori Magyarország 289.
27. Timon: Alkotmány- és jogtörténet 653.
28. Schiller: Az örökös fõrendiség 181., 184. Hasonlóképp Timon: Alkotmány- és jogtörténet 655–656.
29. Schiller: Az örökös fõrendiség 192–193. és hasonlóan Holub: La Formation 350–356., Timon: Al-
kotmány- és jogtörténet 656.
Jegyzetek az 5. részhez és a Függelékhez 523

30. Schiller: Az örökös fõrendiség 194–196.
31. Kérészy: A két tábla 29.
34. Lásd például Kérészy: Rendi országgyûléseink 60–61., Melhárd: Somogyvármegye 12., Ereky:
Jogtörténelmi II. 80., Eckhart: Állam- és jogtörténet 27. vagy Csizmadia: Állam- és jogtörténet
(1975) 212.
35. 700.484 121., 123.
36. Lányi II. 34.
37. 700.453 56.
38. 700.470 139.
40. 700.482 161–163.
41. MOL N114 15. kötet.
42. 700.484 143–144.
43. 700.483 76., 121.
44. 700.482 71–103., 200.
46. 700.478 32.
47. Fõrend voltáról lásd példának okáért: Németh: Fõrendiség 750–752.
48. Molnár: A pannonhalmi fõapátság 211.
49. Németh: A pannonhalmi fõapátság 150–151.
50. Molnár: A pannonhalmi fõapátság 214–215.
51. Németh: A pannonhalmi fõapátság 150–160.
52. 1885:7. tc.
53. 700.486/1 23.
54. 700.482 235
55. 1885:7. tc.
56. Molnár: A pannonhalmi fõapátság 211–214.
57. Lányi II. 27.
58. Ehhez lásd: Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 206., 220., 254., Csizmadia: Bevezetés
220., Málnási: Csáky Imre 234.
59. 700.477 262–263.
60. 700.486/1 23.
62. Kaprinai 312–313.
63. 700.468 10–12.
64. Lásd az alsótáblai katalógust és egy ezzel nagyfokú azonosságot mutató másik listát: MOL A95
13. kötet 16., MOL N114 7. kötet 12–13.
65. MOL N51 1. csomó Fasc. O Series dominorum iudicum tabularium, universorumque dominorum
ablegatorum in domo regnicolarum, ad praesentem diaetam per suam maiestatem serenissimam pro die
20 mensis junii anni 1722, in liberam regiamque civitatem Posoniensem congregatum.
66. 700.468 5.
67. Molnár: A pannonhalmi fõapátság 210.
68. MOL A95 12. kötet, 3–4.
69. 700.504 1.
70. MOL A95 12. kötet 2–3. (A számozás az új országgyûléssel újraindult.)
71. 700.486/1 23.
72. 700.482 235.
73. 700.476 20–21.
74. 700.468 4–5.
75. Kaprinai 312.
524 Jegyzetek a Függelékhez

76. Csepreghy.
77. 1885:7. tc.
79. 700.497 53.
80. MOL A95 12. kötet, 3–4.
81. 700.504 1. (A lista második része már az alsótáblán megjelentek névsorát adja.)
82. MOL A95 13. kötet 15–16., MOL N114 7. kötet 12–13.
ablegatorum in domo regnicolarum, ad praesentem diaetam per suam maiestatem serenissimam pro
die 20 mensis junii anni 1722, in liberam regiamque civitatem Posoniensem congregatum.
85. MOL N114 15. kötet Series excelsorum procerum, ac dominorum statuum, et ordinum regni, ad
generalem regni diaetam anno 1764 pro 17 junii indictam in libera ac regia civitate Posoniensi
congregatum.
86. Naponként-való viii. uo. 1792. viii.
88. Wellmann: Rendi állás 272.
90. 700.504 4–5.
91. MOL N51 1. csomó Fasc. O series dominorum iudicum tabularium, universorumque dominorum
die 20 mensis junii anni 1722, in liberam regiamque civitatem Posoniensem congregatum. (Gróf
Berényi Zsigmond esztergomi káptalani követ létére megerõsítõ forrás ugyanitt: Cathalogus do-
minorum dominorum; ad sacratissimam caesarem et regiam maiestatem, dominum nostrum clemen-
tissimum; ex quator Regni Ungariae, inclytis statibus ablegatorum.)
92. Csepreghy.
93. Ráday 3.13.
94. 700.486/1 23.
95. 700.485 19–20.
96. 700.482 233–235.
98. 700.485 19.
99. 700.477 262–326.
100. 700.482 235.
101. 700.469 5–6.
102. Werbõczy I. rész 94. cím.
105. Poór János szíves közlése.
108. MOL A95 12. kötet 2–3., 5–6. (A számozás újraindulását követõen.)
109. 700.489 122–128.
110. Tomka-Szászky1 498., Tomka-Szászky2 576., 584–585.
111. 700.455 554.
112. Padányi Biró 35.
113. Ezt a hivatkozást Lakitsra (Staatsrecht I. 499–501.) Poór Jánosnak szeretném ez úton megkö-
szönni.
114. 1885:7. tc.
116. Hajnik: Az örökös fõispánság 14. Rá hivatkozva felsorolja õket Csizmadia: Bevezetés 37. Lásd
még: Pesty: Eltûnt vármegyék I. 56. és Fallenbüchl: Magyarország fõispánjai 9.
Jegyzetek a Függelékhez 525

117. Lásd például Kaprinai 313.
118. Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 207–210.
119. Poór: Király és rendiség 72.
121. Fallenbüchl: Magyarország fõméltóságai 69–95.
122. Fallenbüch: Magyarország fõispánjai 16.
123. Naponként-való 1792 viii–x., 103–104., 138.
124. 700.486/1. 25.
125. Naponként-való 1792 x.
126. Kessler: Stände 184.
127. Zakljucci II. 361.
128. 700.498 532.
129. 700.497 59.
130. 700.498 527–529.
131. Uo. 533.
132. 700.476 24. és 700.467 4.
134. 700.485 24. és 700.486/1 18., 29., 32.
135. Zakljucci III. 135.
136. Uo. III. 233.
137. 700.476 24.
138. Zakljucci IV. 276.
139. Uo. VI. 150., 158–159.
140. 700.468 9. és 700.467 4.
141. MOL N114 15. kötet.
142. Naponként-való vii–xiv. és Naponként-való 1792 viii–xxiv.
143. MOL N56 1. csomó Fasc. N fol. 41.
144. Acta Comitialia Soproniensia 59.
145. 700.486/1 31.
146. 700.476 24.
147. 700. 468 31.
148. MOL N114 15. kötet.
150. 700.497 59.
152. MOL N114 15. kötet.
153. Kaprinai 314.
154. Veres: A tárnoki 48., pl. 1681-ben: MOL N120 11. kötet 5.
ablegatorum in domo regnicolarum, ad praesentem diaetam, per suam maiestatem sacratissimam pro
die 20 mensis junii, anni 1722, in liberam regiamque civitatem Posoniensem congregatorum.
158. Veres: A tárnoki 46–47.
159. 700.456.
160. 700.453 7., 700.454 9., Nagy I.: Magyarország családai VI. 527–528.
161. Berényi 127.
162. 700.497 92–95.
163. 700.498 407–408.
164. 700.499–IV. 202.
165. Lupkovics: A magyar rendi 8.
166. 700.498 58–59.

168. A95 12. kötet 2. (A számozás újrakezdése után.)
169. Kolinovics 15–30., 652–673.
170. Csepreghy és MOL N114 15. kötet Series excelsorum procerum, ac dominorum statuum, et ordinum
regni, ad generalem regni diaetam anno 1764 pro 17 junii indictam in libera ac regia civitate Poso-
niensi congregatum.
171. Naponként-való vii–xiv.
172. 1792, series actorum 2.
173. Demian: Darstellung 9–10., vesd össze a Szekfû: Magyar történet 96–97. közti térképpel.
174. Ráday 3. 12.
175. 700.503 44.
176. Lányi I. 407–408.
177. MOL A95 13. kötet.
178. 700.469 87.
179. 700.467 429. és 700.454 194.
180. 700.467 429–431.
181. Mint azt Bónis György teszi. (Bónis: Ein neuer Plan 47.)
182. 700.467 4–5. és ezzel egybehangzóan 700.468 11.
183. Naponként-való 1792 xiii–xiv., 5.
185. 700.467 4., 700.468 10.
186. MOL N114 15. kötet.
187. 700.504 4–5., MOL N51 1. csomó Fasc. O Series dominorum iudicum tabularium, universorumque
dominorum ablegatorum in domo regnicolarum, ad praesentem diaetam per suam maiestatem
serenissimam pro die 20 mensis junii anni 1722, in liberam regiamque civitatem Posoniensem
congregatum; MOL N114 15. kötet, Naponként-való vii–xiv., Naponként-való 1792 xiii–xiv.
188. 700.503 44–45. és Lányi I. 407–408.
189. 700.500 159–160.
190. Példa 1751-bõl az alsótáblára küldött két jezsuita követre: 700.468 12.
192. A hivatkozás sajnálatos módon elkallódott, és nem tudtam visszakeresni.
194. 700.498 183., 232.
195. 700.498 139–140., 230–231., 506., 533–534. és 700.499–IV. 195., 214., 220., valamint 700.497
592–593., továbbá Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi 396–397.
196. Neuhaus: Das Reich 30. A birodalmi apátnõket a Reichstagon valószínûleg mindig követek kép-
viselték. (Peter Baumgart szíves közlése.)
197. Brunner: Neue Wege 409. A 18. században az állandóan ülésezõ Reichstag idõszakában már
mindenképpen így volt.
198. Hajnóczy: Egy magyar hazafi 37.
199. Naponként-való vii–xiv. és 700.477 301, valamint Keresztesi 267.
200. Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 392., lásd még: uo. II. 8.
201. 1792, series actorum 3–4. és Naponként-való 1792 xix–xxii., 104., 117.
202. 700.497 60.
204. 700.504 5–7.
205. Pauler: Alsó-Tábla 1001. és Lupkovics: A magyar rendi 8.
206. 700.467 5–6.
207. Naponként-való vii-xiv., 54.; Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés I. 388.
208. 700.498 135., 404.
210. Papp: Biharország 171. és Ember: Magyarország 375.

211. 700.504 1–10.
212. MOL A95 13. kötet 17.; MOL N114 7. kötet 12–13.; MOL A95 12. kötet 8. [a számozás újraindu-
lását követõen]; MOL N51 1. csomó Fasc. O Series dominorum iudicum tabularium, univer-
sorumque dominorum ablegatorum in domo regnicolarum, ad praesentem diaetam per suam maies-
tatem serenissimam pro die 20 mensis junii anni 1722, in liberam regiamque civitatem Posoniensem
congregatum és 700.486/1 37.
213. 700.484 283.
214. Sándor Lipót 546–547., ugyanígy Nemes György jelentése az 1792. június 20-i ülésrõl: Unga-
rische Akten, Comitialia, Fasz. 410, Fol. 187. (A számozás újraindulását követõen.)
215. Ember: Magyarország 375.
216. Ember: Az országgyûlések 421.
217. 700.482 181., 700.479 45. és Acta conclusiones regni anni 1737, in P 1736–1741 6. 294.
218. 700.477 470.
219. 700.467 428.
220. 700.454 194.
221. 700.434 221–224.
222. MOL N51 1. csomó Fasc. O series dominorum iudicum tabularium, universorumque dominorum
223. MOL N114 15. kötet.
224. 700.467 7–11.
225. Naponként-való 1792 xix–xxii.
226. 700.498 197.
227. 700.497 365.
228. Csenkey Ferenc 1792-ben. (Naponként-való 1792 xix.)
229. 700.497 59., 363.
230. 700.485 19.
232. 1790, irományok 61–62., 73–74., 81–83.
233. Ráday 3. 6.
234. Aretin: Das Alte Reich 130., 138., 141.
238. 700.497 61., 365.
239. 700.467 7–11.
240. 1790, irományok 63–71., 73.
242. Lásd például: MOL A 95 13. kötet 15–18.
245. Ilyen értelemben ír például Bónis: Die ungarischen Stände 298.
248. 700.497 366.
249. 700.504 7–10.
251. 700.500 158.
252. 700.467 7.

254. A birodalom szintjén: Neuhaus: Das Reich 34., egy tartomány, Württenberg szintjén: Lehmann:
Die württenbergische 185–187.
255. 1647:104. tc.
256. Zakljucci III. 240–241., IV. 269., VI. 150.
257. Naponként-való 282–283., 287–288.
259. Keresztesi 241–244., 282–320.
260. Uo. 265.
261. Idézi Lupkovics: A magyar rendi 11.
263. 700.498 111., Málnási: Csáky Imre 69.
264. Angol diplomatiai iratok III. 440., 700.499–IV. 183.
265. Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 203., Csizmadia: Bevezetés 203. és Málnási: Csáky
Imre 153.
266. MOL A95 13. kötet. 905–910., Éble: Károlyi Ferencz 45.
267. Ungarische Akten, Comitialia, Fasz. 406, Konvolutt A, fol. 121., 280., 700.482 72., Hajnóczy: Ma-
gyarország országgyûlésérõl 203. és Csizmadia: Bevezetés 203.
268. 700.482 72–73.
269. Index synopticus 7., vö. 1790, diarium 188.
270. Index synopticus 38.
271. 700.289 2.
272. 700.468 69.
273. 700.478 134.
274. Dewald: Az európai nemesség 135–137.
275. Oestreich: Ständetum 285–287.
276. Lehmann: Die württenbergische 194.
277. Kalmár: Kormányzati helyzet 141.
278. R. Várkonyi: A király és a fejedelem 56.
279. Berkó: A magyarság 26–36.
280. Marczali: Magyarország 41.
281. Uo. 34–35.
284. Taubert: A katonaság elszállásolása 41.
285. Bérenger: A Habsburg hatalom 130.
286. Taubert: A katonaság elszállásolása 10–39.
287. Uo. 40–43.
288. Uo. 45–46.
289. Marczali: Hungary 27–28.
290. Adószedõi iratok 4. doboz, ezen belül a Rationes 1727 címû fasciculus.
291. Hajnóczy: A különféle közterhekrõl 295–296.
292. Marczali: Hungary 26.
293. Málnási: Csáky Imre 173., hasonlóan Kalmár: Magyarország története 81.
294. Például az 1563:9. tc. és az 1542 (pozsonyi):8. tc.
295. Például az 1542. évi pozsonyi országgyûlés decretumának 12. cikkelye is.
296. Benda K.: Az udvar 465–466.
et resolutorum, lásd ugyanebben a fasciculusban a concursus április 20-i adómegajánló feliratát, az
ezt elfogadó április 24-i királyi leiratot és a királyi biztos két nappal késõbbrõl keltezett levelét a
concursushoz, valamint még: Acta conclusiones regni anni 1737mo. P 1736–1741 6. 258–295.
Quantum subsidionaléról beszélt továbbá egy forrás 1722-ben (MOL N49 2. csomó Fasc. K No.6).
298. MOL A95 13. kötet.

300. 700.490: 1. Modalitas, juxta quam accordandum subsidionale quantum, commodius et facilius praes-
tari et complanari posse videretur; 2. Commissariorum regium replica ad declarationem statuum in
merito quanti condtrubutionalis die 7 novembris 1722 data; 3. Resolutio regia in materia contribu-
tionis die 22. decembris 1722.
304. Nagy I.: A Magyar Kamara 13., Ember: A közigazgatás története 232–236.
305. Például az 1600:3. tc.
306. Baráth: Adóügy 55–56.
307. Föglein: Közigazgatástörténeti adatok 493.
308. Nagy I.: A Kamara adóigazgatási 29., 33., 36., 37. Baráth: Adóügy 57.
309. Nagy I.: A Kamara adóigazgatási 49–50.
310. R. Várkonyi: A Habsburg-abszolutizmus és a jobbágyság 696., 706.
311. Idézi: Lánczy: Széchényi Pál 282.
313. Taubert: A katonaság elszállásolása 25., 38.
315. Benda Gy.: Zsellérbõl polgár 247.
316. Marczali: Hungary 360.
317. Benda Gy.: Zsellérbõl polgár 178.
318. Uo. 246.
319. Demkó: Conscriptio és elszállásolás 250. (Ezt a számot Demkó számolási hibáját kijavítva kap-
juk.)
320. Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei 865.
321. Baráth: Adóügy 89.
322. Nagy I.: A Magyar Kamara 253.
324. Szabó D.: Az állandó hadsereg 35., 43–44, 359., 368., 372., 376., 386–387.
325. MOL N71 3. csomó, Fasc. QQQQ NB, Lad. V. Specificatio subsidiorum ab anno 1715 pactatorum,
et resolutorum. Az ezt megelõzõ hat hónapi adószedésre további forrás: P 1717–1722 3. 211.
326. Éble: Károlyi Ferencz 142., 145., 199–217.
327. Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei 861., 863.
328. Uo. 866.
330. Schwicker: A bajor örökösödési háboru 406., 408.
331. Haselsteiner: Joseph II und die Komitate 59., 141–142.
332. P 1778 43. 2–3., 13.
333. Uo. 2–3., 13.
334. P 1771 24. 939–947.
335. Schwicker: A bajor örökösödési háboru 400., 411.
336. Éble: Törvényhozás 382., 568., 575–580.
337. Ujhelyi: Az állandó hadsereg 117.
338. Uo. 208–210.
339. Berkó: A magyarság 38.
340. Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei 868.
341. Naponként-való 410–411. és 1791:66. tc., illetve felosztásuk: 1790, irományok 687–690.
342. 1792:6. tc.
343. Berkó: Újonczozás 35.
344. Uo. 35., 52., 139–155.
345. 1796:2. tc.

346. 1802:1. tc., 1807:1. tc., Benda K. (szerk.): Kronológia 619., 624., Benda: Az udvar 448.
347. 1808:6. tc., Deák: Adalék 138–139.
348. Brauneder: Österreichische 66–67.
349. Csépán, a „Csépán István alispán 1798–1817” címû csomó.
350. Poór: A haza 24.
351. Ujhelyi: Az állandó hadsereg 347–348.
352. Horváth M.: Magyarország történelme VII. 246., Marczali: Magyarország története 247.
353. Szekfû: Magyar történet 247. és Andorka: A nemesi fölkelés 116.
355. P 1744–1746 8. 127–128., 131–133., 140–141.
356. Uo. 139–140.
357. Schwicker: A bajor örökösödési háboru 408–410.
358. P 1778 43. 2–3., 13.
359. Horváth M.: Magyarország történelme VII. kötet 457–458.
360. Schwicker: A bajor örökösödési háboru 492–498.
362. Marczali: A hadsereg élelmezése 19.
363. Éble: Gróf Károlyi Ferencz 571.
365. Borosy: A telekkatonaság 125.
366. Az 1741-ik 279., amely közlemény Alexich századosnak a Mittheilungen des k. und k. Kriegs-
archivs 5. kötetében 1891-ben megjelent munkáját ismerteti.
367. Szekfû: Magyar történet 247.
371. Nagy I.: Magyarország családai IV. 83., 86.
372. Éble: Törvényhozás az insurrectióról 219., 375.
373. Éble: Gróf Károlyi Ferencz 587–588.
374. P 1741–1744 7. 89.,166–167., 240–242.
375. P 1744–1746 8. 140–141.
376. Uo. 140.
377. 1741:63. tc. 6. §
378. Éble: Törvényhozás 573–574.
379. Poór: Jog és jogbitorlás 11.
380. Uo. 6.
381. Szabó D.: Az állandó hadsereg 552., 555–556.
382. Marczali: Az 1790/1-diki országgyûlés II. 28.
383. Poór: Király és rendiség 74.
384. Poór: A haza 22.
385. Borosy: A telekkatonaság 9.
386. Poór: Jog és jogbitorlás 9–12.
387. Az 1397-ki országgyûlés 216–217.
388. Mályusz: Zsigmond király 108.
389. Stefancsik: 1764/65-i 40.
391. Idézi Borosy: A telekkatonaság 9.
392. Lásd például: 1536:23. tc.,1537:13–14. tc., 1556:19–21. tc., 1601:9. tc.
393. Például az 1528:8. tc.
394. Vesd össze: Nagy I.: Magyarország családai IX. 65.
395. 700.455 554–560.
396. 700.498 503.

397. Degré: Szavazási rend 122., 124.
398. Horváth Á.: Tolna 147–148.
399. Béli: Az önkormányzat újjáéledése 40.
400. Ódor: Nemesi önkormányzat 76.
401. P 1658–1726 2. 334./337. (régi/új oldalszámozás), P 1724–1731 4. 3–6., 568–569. (régi számo-
zás), P 1732–1736 5. 3–5., P 1736–1741 6. 5–6., P 1744–1746 8. 1103–1109., P 1748–1752 10. 14.,
P 1752–1755 11. 752–753., P 1759–61 14. 661–664., P 1766–1767 20. 958–961., P 1774 30.
405–408., P 1790 77. 3–6.
402. 700.503 276–282.
403. Iványi E.: Esterházy Pál 38–40.
404. MOL N50 6. kötet. Az 1719. évi nádori concursus naplója.
406. MOL N55 6. kötet 9–10.
408. Pesty: Eltûnt vármegyék I. 36. A referenciát Heckenast Gusztávnak köszönhetem.
409. MOL N71 3. csomó Fasc. QQQQ NB, hasonlóképpen: Acta conclusiones regni anni 1737. P
1736–1741 6. 294.
410. 700.482 175–179.
411. 700.467 428–429.
412. 700.454 194.
413. 700.434 221–224. és ugyanígy MOL N57 1. csomó fasc. C fol. 211–212.
414. Kubinyi: Egységes nemesség? 14.
415. Pauler: Alsó-Tábla 1005.
416. Kérészy: Rendi országgyûléseink 34–36., részben Pauler és Orosz (Ungarns Gesetzgebende Körper
II. 4.) alapján.
417. Ereky: Jogtörténelmi I. 393., 400., II. 51.
418. Eckhart: La diète 223.
421. Benda K. (szerk.): Kronológia 636.
422. Bán (szerk.): Fogalomtár I. 241.
423. Kecskeméti: La Hongrie 109–110.
424. Kecskeméti Károly szíves szóbeli közlése.

9. IDÉZETT FORRÁSOK
ÉS IRODALOM
9.a | Levéltári források

700.289
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Emlék-Lajstrom az 1764-diki ország-
gyûléstõl kezdve, szerkeztetett az országos napló-könyvekbõl és iratokból, a közönségesen
elõkerülõ tárgyak és kérdések iránt, M. P. által.
700.434
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta comiciori [!] regni Hungariae anni 1792.
700.443
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Az 1790. évi országgyûlés. Irományok.
700.447
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Spectantia ad acta anni 1790–91.
700.451
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetae MDCCLXIV.
700.452
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta comitiorum anni 1764.
700.453
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta comitiorum inclyti regni Hungariae
et eidem annexarum partium pro dominica sanctissimae, et individuae trinitatis in diem 17 junii
anni 1764 incidente in civitatem Posoniensem indictorum, benignae quippe directoria, proposi-
tionesque suae majestatis sacratissimae ac alia clementissima mandata et decreta cum suis
accessoriis.
700.454
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta comitiorum anni 1764.
700.455
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta comitiorum inclyti regni Ungariae et
partium eidem adnexarum pro dominica sanctissimae et individuae trinitatis in diem 17am
mensis junii 1764 incidente in civitatem Posoniensem indictorum benignae quippe directoria
propositionisque suae maiestatis sacratissimae ac alia clementissima mandata et decreta cum suis
accessoriis.
700.456
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Inclyti regni Hungariae partiumque eidem
annexarum anno 1764/5 Posonii celebratorum comitiorum acta publica cum diario pro specta-
bili ac magnifico domino Iosepho Kvassay de eadem sacrae cesarae regiae et apostolicae maiesta-
tis ad excelsum consilium regium locumtenentiale Hungaricum consiliario, nec non per incly-
tam regnum Hungariae tavernicorum regalium magistri vices-gerente. Per Joannem Durászyi
conscripta.
700.457
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Diarium et acta diaetae anni 1764/5.
700.458
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Diarium diaetae anni 1764.
9. Idézett források és irodalom 533

700.462
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetae per sacram caesareo-regiam
majestatem Mariam Theresiam Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae etc. reginam anno millesimo
septingentesimo quinquagesimo primo pro die decima octava mensis aprilis in liberam regiam-
que civitatem Posoniensem inclytis statibus et ordinibus regni Hungariae indictae ibidemque
celebratae. Pro parte inclytae universitatis Comitatus Unghvariensis, sub decursu ejusdem diae-
tae conscripta, et post reditum abinde eidem universitati fideliter relata per ablegatos ejusdem
nuncios.
700.466
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetae anni MDCCLI.
700.467
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta seu diarium comitiorum regni, anno
millesimo septingentesimo quinquagesimo primo Posonii celebratorum.
700.468
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Diarium generalis inclyti regni Hunga-
riae partiumque sacrae ejusdem coronae annexarum diaetae inclytibus statibus et ordinibus pro
dominica in albis, seu diae 18a mensis aprilis anni 1751 in liberam regiamque civitatem
Posoniensem indictae, ibidemque celebratae, ac tandem die.. mensis… anni… ejus feliciter
terminatae et conclusae [az itt kihagyott helyre a zárás idejét végül nem írták be].
700.469
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta universa diaetae anno MDCCLI in
libera regiaque civitate Posoniensi celebratae.
700.470
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Diarium diaetae regni Hungariae 1751.
700.473
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Tractatus diaetae anni millesimi septin-
gentesimi quadragesimi primi per sacram regiam majestatem Mariam Theresiam… Posonium
indictae et promulgatae… Pro parte inclytae universitatis Comitatus Unghvariensis Ladislaus
Keresztes vice comes ordinarius et Ladislaus de Szemere uterque ejusdem comitatus ad eamdem
diaetam ablegati nuncii.
700.474
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta generalis congregationis diei 13i
novembris 1741. in oppido Várad–Olaszi celebrata occasione cujus primum et ante omnia
perillustres domini Stephanus Buday et Josephus Szénás qua ad generalem regni concursum
delegati nuncii feliciter terminata diaeta reduces super ibid actis ac factis et tractatibus genuinam
facere relationem universaque acta diaetalia scripto una cum arcticulis moderno concursu
conditis praesentarunt. Acta diaetae anni 1741 per sacram regiam majestatem Posonium in-
dictae…
700.475
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetalia anni 1741.
700.476
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetalia pro die 14ta mensis may
anni 1741 per sacram regiam majestatem dominam donnam Mariae Theresiae Hungariae,
Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae etc. reginam in liberam regiam civitatem Posoniensem indic-
tam diaetae.
700.477
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Diarium diaetae anni millesimi septin-
gentesimi quadragesimi primi per suam maiestatem sacratissimam Mariam Theresiam dei gratia
Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae reginam, archiducem Austriae,
Heturiae et in liberam ac regiam civitatem Posoniensem pro die decima quarta mensis maii
indictae.
534 9. Idézett források és irodalom

700.478
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Diarium diaetae anni 1741 continuatum
usque ad diem 27 julii, desunt augem menses augustus, september, october et respective novem-
ber. (Az oldalszámozás a kötetbe másodikként bekötött tisztázati példányra vonatkozik,
mely az utolsó tíz oldal híján az elsõ szöveg másolata.)
700.479
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta concursus anni 1736 Posonium pro
die 28 mensis may indicti.
700.480
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta concursus anni 1737 pro die 11ma
martii Posonium indicti.
700.481
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Sacratissimo ac glorissimo Carolo sexto
Dei gratia electo romanorum imperatore semper augusto, Germaniae, Castellae, Legionis Ara-
goniae, utriusque Siciliae, Hyerosolimae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae… here-
ditario, clemenitissimo, benignissimo, feliciter regnante.
700.482
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetae 1728/9 anni…, diarium
diaetae 1751…, acta concursuum regnicolarum anni 1734…, anni 1735…, anni 1736…,
anni1737… collecta per Georgium Gyurikovits Posonii.
700.483
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta universae generalis regni Hungariae
partium eidem adnexarum diaetae pro die decima septima mensis maji in feriam secundam sacri
Pentecostes anni proxime praeteritati millesimi septingentesimi vigesimi octavi indictae in
liberam regiamque civitatem Posoniensem et continuative usque ad vigesimam primam recenter
evoluti mensis novembris anni praesenti 1729i celebratae.
700.484
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Diarium occasione generalis regni Hun-
gariae diaetae in anno 1728 et 1729 continuative celebratae privato labore ac solerti industria
confectum.
700.485
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetalia. Die 20ma mensis junii
anni 1722 per sacratissimam romanorum imperatoriam ac Germaniae, hyspaniorum, Hunga-
riae, Bohemiaequae etc. regiam maiestatem Carolum VI in liberam ac regiam civitatem
Posoniensem indictae diaetae.
700.486/1
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetalia pro die vigesima mensii
junii anni millesimi septingentesimi vigesimi secundi per sacratissimam romanorum impera-
toriam ac Germaniae, Hispaniorum, Hungariae ac Bohemiaeque regiam maiestatem Carolum
VI in liberam ac regiam civitatem Posoniensem indictae diaetae per nobilem Paulum Prileczky
in subinsertis regalibus titulatae dominae principissae ad hanc diaetam ablegatum, inter status et
ordines in tabula absentium locum et sessionem habentem, conscripta (elsõ kötet).
700.486/2
junii anni millesimi septingentesimi vigesimi secundi per sacratissimam romanorum impera-
toriam ac Germaniae, Hispaniorum, Hungariae ac Bohemiaeque regiam maiestatem Carolum
VI in liberam ac regiam civitatem Posoniensem indictae diaetae per nobilem Paulum Prileczky
in subinsertis regalibus titulatae dominae principissae ad hanc diaetam ablegatum, inter status et
ordines in tabula absentium locum et sessionem habentem, conscripta (második kötet).
700.486/3
junii anni millesimi septingentesimi vigesimi secundi per sacratissimam romanorum imperato-

riam ac Germaniae, Hispaniorum, Hungariae ac Bohemiaeque regiam maiestatem Carolum VI
in liberam ac regiam civitatem Posoniensem indictae diaetae per nobilem Paulum Prileczky in
subinsertis regalibus titulatae dominae principissae ad hanc diaetam ablegatum, inter status et
ordines in tabula absentium locum et sessionem habentem, conscripta (harmadik kötet).
700.488
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Az 1722–23. évi pozsonyi országgyûlés
diáriuma és aktái. Prileczky Pál, Eszterházy József özvegye követének diáriuma.
700.489
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta publica diaetae Posoniensis in diem
20am junii 1722 indictae ac die 19a junii 1723 conclusae collecta per Georgium Gyurikovits.
700.490
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetalia anni 1722/23.
700.491
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Országgyûlés 1722. június 20 – 1723. jú-
nius 19-ig Pozsonyban.
700.496
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta et conclusa universorum dominorum
praelatorum, baronum et magnatum, nec non nobilium, regiarumque et liberarum civitatum
inclyti regni Hungariae partiumque eidem annexarum in fidelitate sacratissimae suae maiestatis
caesareo-regiae constitutorum, sub generali eorundem diaetae per altefatam suam maiestatem
sacratissimam in liberam regiamque civitatem suam Posiniensem comitatui nominis eiusdem
existenti adiacentem pro 29a februarii anno currenti 1708 indicta et promulgata. Per egregium
magistrum Mesko Adamum bene memoratae suae maiestatis sacratissimae consiliarium officii
palatinalis protonotarium, et inclyti comitatus Mosoniensis ablegatum in forma diarii connotata
et conscripta.
700.497
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta publica comitiorum annis 1708,
1709, 1710 Posonii celebratorum vigilantissima industria et sumtibus Georgii Gyurikovits
collecta.
700.498
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetae inclyti regni Hungariae… –
Diarium diaetae Posiniensis, anno 1708 pro die 29. mensis februarii… conscriptum et conno-
tatum per me Adamum Mecséry inclytorum Pest, Pilis, et Sold [!] comitatuum ablegatum et
Strigoniensis vice comitem.
700.499–I.
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Diaria diaetae annis 1708, 1709, 1710,
1712, 1714/5. Posonii celebratae. I. Anonymi anni 1708 a die 2. martii usque 23. junii synoptice
deductum – Diarium diaetae regni Hungariae in diem 29 februarii anni 1708 per Josephum I re-
gem indictae compillatum.
700.499–II.
1712, 1714/5. Posonii celebratae. II. Mecsérianum 1708, 1709.
700.499–III.
1712, 1714/5. Posonii celebratae. III. Dobnerianum 1708/9, 1710, 1714/5. – Diarium generalis
regni Hungariae diaetae a sacratissima caesarea majestati Josepho I imperatore et rege pro die 29
februarii anni 1708 in liberam regiam civitatem Posoniensem primum indictae dein per
Carolum VI imperatorem et regem pro incipienda sui inauguratione in dominicam in albis anni
1712 denuo convocate, ac postremum in diem 15 januarii 1715 continuative promulgatae et
conclusae, per Ferdinandum Dobner civitatis Soproniensis consulem et ad diaetam ablegatum
concinnatum.

700.499–IV.
1712, 1714/5. Posonii celebratae. IV. Tyrnaviense, anno 1708. a die 1. martii – 25. junii, anno
1709. a die 17. maii – 13. augusti, anno 1710 a die 10. februarii – 8. aprilis, anno 1714. a die 27.
septembris – 25. novembris deductum. – Diarium diaetae Posoniensis anno 1708 die 29.
februarii… inchoatae, annis 1709, 1710, 1712, 1714. continuatae, anno 1715. conclusae.
700.500
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Diarium diaetae anni 1708 a 7. martii
usque 27. maii, anni 1712 a 2. maii – 4. augusti, 1714 17. septembris 13. decembris, anni 1715 m.
jan. per deputatos comitatus Bihariensis concinnatum per Georgium Gyurikovits descriptum. –
Diarium diaetae anno 1708 Posonii celebratae per deputatos comitatus Bihariensis Georgium
Csipkés Komáromi ordinarium vice comitem, Adamum Bakay ordinarium juratum notarium
concinnatum, et eidem comitatui relatum.
700.501
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Universa gravamina statuum et ordinum
in diaeta pro 29a februarii 1708 Posonium indicta per sacratissimum regem Josephum primum
celebrata, concinata et presentata, item propositiones nec non replicae, acta coronotionis a. s.
Caroli sexti, articuli concinati anno 1712 celebrata in diaeta, ac anno 1715 praesentati et
confirmati cum actis adhaerentibus.
700.503
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta diaetarum 1712–15.
700.504
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta publica comitiorum a die octava
septembris 1714 usque diem 15 junii 1715 celebratorum, vigilintissima industria et sumptibus
Georgii Gyurikovits collecta.
700.505
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Fragmenta actorum consessuum palati-
nalium ductu articuli VIIIi anni 1715, 1717, 1718 et 1719 celebratorum.
700.510
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Gyurikovits György utasítása a gyûjte-
mény másolóinak, 1836. május 1.
700.528
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Acta concursus regni Hungariae pro ela-
boranda methodo regulamenti militaris et norma in contribuendo stabilienda, in diem 20 julii
anno 1698 convocati, ac mense octobris eodem anno conclusi per Georgium Gyurikovits anno
1840 collecta.
700.663
Országgyûlési Könyvtár, Gyurikovits-gyûjtemény, Anonim napló és aktatöredék.
Acta congr.
Somogy megyei Levéltár IV. 1.a. [= Somogy vármegye nemesi közgyûlése és albizottsága
iratai, 1454–1855. Acta congregationum, 1715–1848.]
Acta congr./r
Somogy megyei Levéltár, Acta congregationalia, 1715–1791. (Ez egycsomónyi restaurált
anyag, amelynek eredeti helye az Acta congr.-ben van.)
Acta test.
Somogy megyei Levéltár IV. 35. [= Acta testamentaria]
Adószedõi iratok
Somogy megyei Levéltár IV. 8. [= Somogy vármegye adószedõjének iratai. Rationes /
Számadások.]
Csépán
Somogy megyei Levéltár IV. 14. [= Csépán István alispán után maradt iratok 1652–1851.]

Csepreghy
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Fol. Lat. 3542: Acta diaetae annorum 1764/5.
Gaál
Somogy megyei Levéltár XIV. [= Személyek iratai] Gaál László alispán iratai.
Gyurikovits
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 3835: Index collectionis diariorum et
actorum diaetalium regni Hungariae. (Gyurikovits György saját kezû írása, kelt Pozsonyban
1838. november 28-án.)
Illésházy I.
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 2436: Miscellanea scripta et impressa
diaetae anni 1790/2 et 1802di (Comes Stephanus Illésházy).
Illésházy II.
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 667: Miscellanea diaetalia annorum
1790/6 (Comes Stephanus Illésházy).
Lakits: Staatsrecht
Lakits György Zsigmond: Staatsrecht von Ungarn. I–II. kötet. Kézirat. [Készült 1790 és
1812 közt.] Magyar Országos Levéltár I 30. 10, 11. Ezúton köszönöm Poór Jánosnak,
hogy felhívta a figyelmemet erre a munkára, és fénymásolatát a rendelkezésemre bo-
csátotta.
Misc.
Somogy megyei Levéltár IV. 1.x. [= Somogy vármegye nemesi közgyûlése és albizottsága
iratai, 1454–1855. Miscellanea, 1703–1895.]
MOL A39
Magyar Országos Levéltár A39 [Kancelláriai levéltár, Acta generalia.]
MOL A95 12. kötet
Magyar Országos Levéltár A95 [Kancelláriai levéltár, Acta Diaetalia, 1553–1751] 12. kötet:
Acta diaetarum annorum 1715 et 1723.
MOL A95 13. kötet
Magyar Országos Levéltár A95 [Kancelláriai levéltár, Acta Diaetalia, 1553–1751] 13. kötet:
Diarium diaetale anni 1723.
MOL Ft 13519
Magyar Országos Levéltár, Filmtár, 13519. doboz = Somogy megyei Levéltár IV. 1.b. [=
Somogy vármegye nemesi közgyûlése és albizottsága iratai, 1454–1855. Protocolla congre-
gationum, 1659–1848.]
MOL Ft 17991
Magyar Országos Levéltár, Filmtár, 17991. doboz = Magyar Országos Levéltár N8 [Regni-
colaris levéltár, Archivum palatinale, Archivum principis Pauli Esterházy] Lad.54 Diversa acta
commissionum tum Viennae, cum et Posonii, Budae ac Cassoviae in puncto erudendae propor-
tionis quanti contributionalis administrandique status Regni tum in polliticis [!], cum et
juridicis et cetera [!] in annis 1686, 1688, 1689, 1698, 1699, 1700, 1701, 1702, 1703 consideran-
tium et operantium.
MOL Ft 18039
Magyar Országos Levéltár, Filmtár, 18039. doboz = Magyar Országos Levéltár N9 [Regni-
colaris levéltár, Archivum palatinale, Archivum palatini comitis Nicolai Pálffy] Lad.42.
MOL Ft 18094
Magyar Országos Levéltár, Filmtár, 18094. doboz = Magyar Országos Levéltár N12
[Regnicolaris levéltár, Archivum palatinale, Archivum palatini comitis Ludovici Batthyány]
Lad.10.
MOL Ft 37097
Magyar Országos Levéltár, Filmtár, 37097. doboz = Összeírások a Somogy megyei Levél-
tárból.

MOL Ft B1329
Magyar Országos Levéltár, Filmtár, B1329. doboz = Somogy megyei Levéltár IV. 1.i. [=
Somogy vármegye nemesi közgyûlése és albizottsága iratai, 1454–1855. Nobilitaria] 42. cso-
mó.
MOL N44
Magyar Országos Levéltár N44 [Regnicolaris levéltár, Archivum Regni, Diplomata inau-
guralia regum Hungariae] Lad. G.
MOL N49
Magyar Országos Levéltár N49 [Regnicolaris levéltár, Archivum Regni, Diaetae antiquae]
Lad. L.
MOL N50 6. kötet
Magyar Országos Levéltár N50 [Regnicolaris levéltár, Archivum Regni, Diaetae anni
1708–1715] Lad. R 6. kötet: Diarium diaetae annorum 1709, 1714, 1715. Acta concursuum
regni annis 1715, 1717, 1719, 1721.
MOL N51
Magyar Országos Levéltár N51 [Regnicolaris levéltár, Archivum Regni, Diaeta anni
1722–1723] Lad. M.
MOL N52 6. kötet
1728–1729] Lad. S 6. kötet: Protocollum actorum diaetae anni 1729 (a gerincen), Acta
diaetalia anni 1729 (az elsõ lapon).
MOL N53
Magyar Országos Levéltár N53 [Regnicolaris levéltár, Archivum Regni, Diaeta anni 1741]
Lad. N.
MOL N54 3. kötet
Lad. T 3. kötet: Diarium et acta diaetae anni 1751.
MOL N55 6. kötet
1764–1765] Lad. O 6. kötet: Acta Diaetae Anni 1764 et 65.
MOL N56
1790–1791] Lad. U.
MOL N56 3. kötet
1790–1791] Lad. U 3. kötet: Diaeta anni 1790–91.
MOL N57
Lad. K.
MOL N71
Magyar Országos Levéltár N71 [Regnicolaris Levéltár, Archivum Regni, Concursus regni]
Lad. P, V.
MOL N72
Magyar Országos Levéltár N72 [Regnicolaris levéltár, Archivum Regni, Commissio syste-
matica] Lad. Q.
MOL N114 6. kötet
MOL N114 [Regnicolaris levéltár, Archivum Regni, Kovachich Márton György gyûjtemé-
nye] 6. kötet: M. G. Kovachich: Diaria diaetalia VI. 1687., 1708–15., 1722. (Az eredeti Bártfa
levéltárából való.)
MOL N114 7. kötet
MOL N114 [Regnicolaris levéltár, Archivum Regni, Kovachich Márton György gyûjtemé-
nye] 7. kötet: M. G. Kovachichs [!] collectio diariorum diaetalium. Anni 1723. Volumen I.

MOL N114 15. kötet
Magyar Országos Levéltár N114 [Regnicolaris levéltár, Archivum Regni, Kovachich Márton
György gyûjteménye] 15. kötet: Diaria diaetalia IX. 1764–65. Eredeti címe: Publicum
diarium diaetae anno D. 1764 Posonii celebratae. Conscriptum per Andream Nedeczky proto-
notarium et in domo regnicolari singula die dictatum.
MOL P290
Magyar Országos Levéltár P290 [Kisebb családi és személyi fondok, a gyulai Gaál család le-
véltára.]
MOL P650
Magyar Országos Levéltár P650 [A Tallián család levéltára.]
Nachlass Kaunitz
Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Bécs), Kabinettsarchiv, Nachlässe, Nachlass Kaunitz.
Nachlass Nenny
Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Bécs), Kabinettsarchiv, Nachlässe, Nachlass Nenny.
Országgyûlési költemények
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Hung. 153: Országgyûlési költemények 1827.
Országgyûlési versek
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 4073: Országgyûlési versek, 1765–1823.
Õz I.
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Lat. 2317: Residua scripta Pauli Õz 1. kö-
tet: Diarium sessionum Posonii habitarum 1790–1791.
Õz II.
tet: Diarium diaetale anni 1790, 1791 et 1792.
Õz III.
tet: Diarium privatum sessionum comitialium anno 1792 mense majo et junio Budae celeb-
ratorum.
P 1658–1726 2.
Somogy megyei Levéltár IV. 1.b. [= Somogy vármegye nemesi közgyûlése és albizottsága
iratai, 1454–1855. Protocolla congregationum, 1659–1848] Közgyûlési jegyzõkönyv 1658–
1726-ból.
P 1717–1722 3.
Somogy megyei Levéltár IV.1.b. [= Somogy vármegye nemesi közgyûlése és albizottsága
1722-bõl.
P 1724–1731 4.
1731-bõl.
P 1732–1736 5.
1736-ból.
P 1736–1741 6.
1741-bõl.
P 1744–1746 8.
1746-ból.

P 1748–1752 10.
1752-bõl.
P 1752–1755 11.
1755-bõl.
P 1759–61 14.
1761-bõl.
P 1764–1765 17.
1765-bõl.
P 1765 18.
iratai, 1454–1855. Protocolla congregationum, 1659–1848] Közgyûlési jegyzõkönyv 1765-bõl.
P 1765–1766 19.
1766-ból.
P 1766–1767 20.
1767-bõl.
P 1770 23.
P 1774 30.
P 1778 43.
iratai, 1454–1855. Protocolla congregationum, 1659–1848] Közgyûlési jegyzõkönyv 1778-ból.
P 1790 77.
P 1790 78.
P 1791 79.
Pannonhalmi
Somogy megyei Levéltár IV. 1.h. [= Somogy vármegye nemesi közgyûlése és albizottsága
iratai, 1454–1855. Conscriptiones] 14. doboz: A pannonhalmi apátságot illetõ dézsma,
1721–1789. Ö: 404–432.
Processus varii
Somogy megyei Levéltár IV. 10.s [= Somogy vármegye törvényszékének (sedria) iratai.
Processus varii]

Ráday 3.
A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. A Ráday család levéltára. IV.
Ráday I. Pál iratai IV.f Politikai iratok. 3. szám: Ráday Pál diáriuma az 1712. évi országgyû-
lésrõl.
Ráday 5.
Ráday I. Pál iratai IV.f Politikai iratok. 5. szám: Ráday Pál országgyûlési naplója, 1714.
szeptember 8. – 1715. március 31.
Ráday 8.
Ráday I. Pál iratai IV.f Politikai iratok. 8. szám: Ráday Pál feljegyzései a felkelésrõl és az
adózásról szóló 1715:8. tc. eredeti és módosított szövegérõl. (Eredeti címe: De insurrectione
et contributione.)
Torkos I.
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 658: Torkos Kristóf naplója az 1790–
1791-i országgyûlésrõl. Elsõ kötet.
Torkos II.
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 658: Torkos Kristóf naplója az 1790–
1791-i országgyûlésrõl. Második kötet.
Ungarische Akten, Allgemeine Akten
Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Bécs), Ungarische Akten, Allgemeine Akten.
Ungarische Akten, Comitialia
Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Bécs), Ungarische Akten, Comitialia.
Ürményi
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 2889/1: Diaetalia. Acta Ürményiana
annorum 1790–1811. Vol. 1: annorum 1790/2.
9.b | Kiadott források

1715:8. tc. (példa)
Márkus Dezsõ (szerk.): Magyar törvénytár. I. kötet: [Az] 1000–1526. évi törvénycikkek;
II. kötet: [Az] 1526–1608. évi törvényczikkek; III. kötet: [Az] 1608–1657. évi törvényczikkek;
IV. kötet: [Az] 1657–1740. évi törvényczikkek; V. kötet: [Az] 1740–1835. évi törvényczikkek.
Budapest, 1899–1901. (A példa: az 1715. évi 8. törvénycikk. A jegyzetekben a rövid, a szö-
vegben a teljes formával hivatkozom a törvénycikkekre.)
Az 1397-ki országgyûlés
Knauz Nándor: Az 1397-ki országgyûlés. Magyar Történelmi Tár, 3 (1856).
1790, diarium
Diarium comitiorum Regni Hungariae ab augustissimo romanorum imperatore, et Hun-
gariae rege Leopoldo secundo in liberam regiamque ac metropolitanam civitatem Budensem
in diem 6tam junii anni 1790. indictorum, ac die 3tia novembris in liberam regiamque
civitatem Posoniensem translatorum, ibidemque die 13tia martii anni 1791 conclusorum.
Buda, 1791.
1790, irományok
Budán 1790dik Esztendõben Tartott Ország Gyûlésének alkalmatosságával irásban bé-nyújtott,
‘s Köz-tanátskozás alá vett Dólgok, és Munkák. H. n., é. n.
1792, acták
Budán 1792dik Esztendõben tartott Ország Gyûlésének alkalmatosságával elõl fordúltt, és a’
Naponként való Jegyzésekben emlitett Irásoknak, avagy Actáknak Rendje. (Egybekötve a „Na-
ponként-való 1792”-vel.)

1792, diarium
Diarium comitiorum regni Hungariae, a serenissimo, ac potentissimo Hungariae, et Bohemiae
rege Francisco in liberam regiamque, ac metropolitanam civitatem Budensem in diem 20mam
mensis maii anni 1792. indictorum, ibidemque die 26ta junii anni ejusdem conclusorum. Buda,
1792.
1792, irományok
Az 1792. évi országgyûlés irományai. H. n., é. n.
1792, series actorum
Series actorum in generalibus regni comitiis anno 1792 Budae celebratis assumptorum et in
diario eatenus confecto provocatorum. H. n., é. n.
Acta Comitialia Soproniensia
Acta Comitialia Hungarica Soproniensia Anni MDCLXXXI. H. n., é. n.
Angol diplomatiai iratok
Angol diplomatiai iratok II. Rákóczi Ferencz korára. Angol levéltáraktól közli Simonyi Ernõ.
I–III. kötet, Budapest, 1871–1877. [= Archivum Rákócziánum. II. Rákóczi Ferencz levél-
tára. Bel- és külföldi irattárakból bõvítve. Második osztály: Diplomatia.]
Berényi
Berényi György naplója az 1634/5-ik soproni és az 1637/8-ik pozsonyi országgyûlésekrõl.
Közli: Komáromy András. Magyar Történelmi Tár, 1885. [Évfolyam-megjelölés nélkül.]
Dugonics
Dugonics András följegyzései. Szerkesztette ifjabb Szinnyei József. Budapest, 1883.
Gúnyirat
Gúnyirat az 1764-ki országgyûlés idejébõl. Közli: Lehoczky Tivadar. Történelmi Tár, 1898
[Évfolyam-megjelölés nélkül.]
Historia diplomatica
[Okolicsányi Pál:] Historia diplomatica de statu religionis evangelicae in Hungaria in tres
periodos distincta… s. l. [Frankfurt], 1710.
Hunkár
Hunkár Antal emlékiratai. Közli: Lukinich Imre. Hadtörténelmi Közlemények, 27 (1926).
József nádor iratai
József nádor iratai. Kiadta és magyarázatokkal kísérte Domanovszky Sándor. I–III. kötet.
Budapest, 1925–1935. és Palatin Josephs Schriften. Vierter Band. Zusammengestellt und
Kommentiert von Sándor Domanovszky. Herausgegeben und eingeleitet von Ferenc
Glatz. Budapest, 1991.
Index synopticus
Index synopticus actorum comitialium in novem Regni Hungariae et partium eidem annexarum
comitiis signanter ab anno 1790/1 usque 1825/7 inclusive occurrentium. Studio, et opera baronis
Ignatii Eötvös de Vásáros-Namény pincernarum regalium magistri. Budae, 1829.
Journal
Journal der Verhandlungen der versammelten höhen Stände von Ungarn auf dem Landtage in
Ofen im Jahr 1790. Pest–Bécs, é. n. [1790.]
Kaprinai
Kaprinai István: Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad regis Hungariae.
Pars I. Specimen praevium diplomaticum historico-criticum de electione regis ejusdem. Vin-
dobonae, 1767.
Károlyi
Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. Kiadja Szalay László. Pest, 1865.
Kazinczy
Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Budapest, 1956.
Keresztesi
Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletébõl a XVIII-dik század végén. Keresztesi József
egykorú eredeti naplója, Pest, 1868.

Kolinovics
Gabriel Kolinovics: Nova Ungariae periodus, anno primo gyneaco-cratiae Austriacae inchoata,
sive comitiorum generalium quibus defuncto Carolo VI Austriacorum Caesarum, ultimo ejus
primogenita filia Maria Theresia in Reginam Ungariae Posonii anno 1714 inaugurabatur, ipsas
quaternorum Regni Statuum et ordinum de nomine adnotatorum sententias, et suffragia in
gravioribus negotiis sub consessu viritim lata, cum aliis emnibus circumstantiis oculari, et aurita
praesentis ubilibet fide libris novem resensens absolutissima narratio. Edidit Martinus Georgius
Kovachich. Buda, 1790.
Kollár
Kollár Ádám Ferenc levelezése. Sajtó alá rendezte Soós István. Budapest, 2000.
Komáromy
Komáromy András: Magyar országgyûlési emlékek. Történelmi Tár, 9 (1908) [új folyam].
Lányi I.
Lányi Pál gömöri alispán naplója az 1712. évi pozsonyi országgyûlésrõl. Közli: Thury Ete-
le. Elsõ közlemény. Történelmi Tár, 4 (1903) [új folyam].
Lányi II.
Lányi Pál gömöri alispán naplója az 1712. évi pozsonyi országgyûlésrõl. Közli: Thury Ete-
le. Második és befejezõ közlemény. Történelmi Tár, 5 (1904) [új folyam].
„Magyar Einrichtungswerk”
A pozsonyi rendi bizottság tervezete. Az ún. „Magyar Einrichtungswerk”. Kiadta Soós Ist-
ván és Varga J. János. Századok, 125 (1991).
Monumenta
Fraknói Vilmos – Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Comitialia, 1526–1606.
I–XII. kötet. Budapest, 1874–1917.
Naponként-való
Naponként-való jegyzései az 1790dik eztendõben felséges IIdik Leopold tsászár, és magyar orszá-
gi király által, szabad királyi várossába Budára, Szent Jakab havának 6dik napjára rendelt, ‘s
Szent András havának 3dik napjára Posony királyi várossába által-tétetett, ‘s ugyan ott, követke-
zõ 1791dik esztendõben böjt-más havának 13dik napján bé-fejezett magyar ország gyûlésének;
mellyek eredet-képen magyar nyelven írattattak, és az ország gyûlésének fõ-vigyázása alatt, hite-
lesen deák nyelvre fordíttattak. Buda, 1791.
Naponként-való 1792
Naponként-való jegyzései az 1792. eztendõben felséges Ferentz magyar és cseh országi király ál-
tal, szabad királyi várossába Budára Pünkösd havának 20dik napjára rendelt, ‘s ugyan ott azon
esztendõben Szent-Iván havának 26dik napján bé-fejezett magyar ország gyûlésének; mellyek
eredet-képen magyar nyelven írattattak, és az ország gyûlésének fõ vigyázása alatt, hitelesen deák
nyelvre fordíttattak. Buda, 1792. (Vele egybekötve: „Budán 1792dik Esztendõben tartott Or-
szág Gyûlésének alkalmatosságával elõl fordúltt, és ‘a Naponként való Jegyzésekben emli-
tett Irásoknak, avagy Actáknak Rendje”, lásd: 1792, acták.)
Padányi Biró
Padányi Biró Márton veszprémi püspök naplója. Függelékül Birónak Rómába tett két jelentése
1752 és 1757-bõl. Közli báró Hornig Károly veszprémi püspök. Veszprém, 1903.
Perényi
Perényi Imre diariuma. Közli: Komáromy András. Történelmi Tár, 1895 [Évfolyam-megje-
lölés nélkül.]
Rákóczi Erzsébet
Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez, 1672–1707. Szerkesztette és az elõszót írta Benda Borbála
és Várkonyi Gábor. Budapest, 2001.
Ráday Pál iratai
Ráday Pál iratai. I. kötet: 1703–1706. Sajtó alá rendezte Benda Kálmán, Esze Tamás,
Maksay Ferenc és Pap László. Budapest, 1955. és II. kötet: 1707–1708. Sajtó alá rendezte
Benda Kálmán és Maksay Ferenc. Budapest, 1961.

Rosti
Rosti Ferenc levelei az 1764–65. évi országgyûlésrõl. Közli: Bezerédj István. Dunántúli
Szemle, 10 (1943).
Sándor Lipót
Mályusz Elemér (szerk.): Sándor Lipót fõherceg nádor iratai. Budapest, 1926.
Sayghó
Sayghó Benedek pannonhalmi fõapát naplójegyzetei, 1723–1725-ig. Közli: Németh Amb-
rus. (Elsõ közlemény, illetve Befejezõ közlemény.) Történelmi Tár, 2 (1901) [új folyam].
Soós
Soós Mihály levele Kosztolányi Lászlóhoz. Közli: Szerémi. Történelmi Tár, 1896 [Évfo-
lyam-megjelölés nélkül.]
Supplementum
Supplementum ad vestigia comitiorum apud Hungaros… I–III. kötet. Kiadta Kovachich Már-
ton György, Buda, 1798–1801.
Széchényi György
Bártfai Szabó László (szerk.): Gróf Széchényi György levelei báró Ebergényi Lászlóhoz,
1697–1724. I–II. kötet. Budapest, 1929. (Mivel az oldalszámozás folyamatos, idézéskor a
kötetszámot nem tüntetem fel.)
Tomka-Szászky1
Joannes Tomka Szászky: Introductio in orbis hodierni geographiam… Frankfurt–Lipcse,
1750.
Tomka-Szászky2
Joannes Tomka Szászky: Introductio in orbis antiqui et hodierni geographiam… Plurimis in
locis emendata, novisque aucta supplementis, opera ac studio Ioannis Severini. Pozsony–Kassa,
17772.
Újfalvi
Újfalvi Sándor: Emlékiratok. Benkõ Samu és Ugrin Aranka gondozásában. Budapest, 1990.
Vestigia
Vestigia comitiorum apud Hungaros… Kiadta: Kovacsics Márton György, Buda, 1790.
Werbõczy
Werbõczy István: Tripartitum. A dicsõséges Magyar Királyság szokásjogának hármaskönyve.
[Az 1894-i, Csiky Kálmán által készített fordítás bõvített kiadása.] Budapest, 1990.
Zakljucci
Zakljucci hrvatskog sabora. I–VII. kötet: 1631–1758. Összeállította és szerkesztette dr. Josip
Buturac stb. Zágráb, 1958–1970.
9.c | Feldolgozások
Az 1741-ik
Az 1741-ik évi felkelés számereje. Hadtörténelmi Közlemények, 4 (1891) Anonim közlemény.
Acsády: Magyarország története
Acsády Ignác: Magyarország története I. Lipót és I. József korában (1657–1711). Budapest,
1898. [= Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története VII. kötet.]
Anderson: Az abszolutista állam
Perry Anderson: Az abszolutista állam. Budapest, 1989.
Andorka: A nemesi fölkelés
Andorka K.: A magyar nemesi fölkelés harczba lépése II. Frigyes ellen 1744-ben. Hadtörté-
nelmi Közlemények, 6 (1893).
Aretin: Das Alte Reich
Karl Ottmar von Aretin: Das Alte Reich 1648–1806. Band 1: Föderalistische oder hierarchische
Ordnung (1648–1684). München, 1993.

Auerbach: Stände
Inge Auerbach: Stände in Ostmitteleuropa. Alternativen zum monarchischen Prinzip in der
frühen Neuzeit. Litauen und Böhmen. München, 1997.
Aulinger: Reichstädtischer Alltag
Rosemarie Aulinger: Reichsstädtischer Alltag und obrigkeitliche Disziplinierung. Zur Ana-
lyse der Reichstagsordnungern im 16. Jahrhundert. In: Kohler–Lutz (Hrsg): Alltag.
Badál: Kastélyok és kúriák
Badál Ede: Kastályok és kúriák Pest, Heves és Nógrád megyében. Budapest, 1987.
Bahlcke: Regionalismus
Joachim Bahlcke: Regionalismus und Staatsintegration in Widerstreit. Die Länder der böh-
mischen Krone im ersten Jahrhundert der Habsburgerherrschaft (1526–1619). München, 1994.
Bahlcke: Ungarischer Episkopat
Joachim Bahlcke: Ungarischer Episkopat und Österreichische Monarchie. Von einer Partner-
schaft zur Konfrontation (1686–1790). Habilitationschrift zur Erlangung des akademischer
Grades Dr. phil. habil. der Fakultät für Geschichte, Kunst- und Orientwissenschaften der
Universität Leipzig. Kézirat. 2001. [Azóta lásd nyomtatásban is: Joachim Bahlcke: Unga-
rischer Episkopat und Österreichische Monarchie. Von einer Partnerschaft zur Konfrontation
(1686–1790). Stuttgart, 2005.]
Bakács: A dicalis összeírások
Bakács István: A dicalis összeírások. In: Kovacsics József (szerk.): A történeti statisztika for-
rásai. Budapest, 1957.
H. Balázs: Bécs és Pest-Buda
H. Balázs Éva: Bécs és Pest-Buda a régi századvégen 1765–1800. Budapest, 1987.
H. Balázs: Berzeviczy
H. Balázs Éva: Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus (1763–1795). Budapest, 1967.
H. Balázs: A reformkori nacionalizmus
H. Balázs Éva: A reformkori nacionalizmus XVIII. századi gyökerei. Történelmi Szemle, 3 (1960).
Ballagi: A testõrség története
Ballagi Aladár: A magyar királyi testõrség története. Különös tekintettel irodalmi mûködésére.
Pest, 1872.
Balogh Gy.: Vasvármegye
Balogh Gyula et al.: Vasvármegye. Budapest, 1898.
Balogh I.: Ráday Pál
Balogh István: Ráday Pál az 1712–15. évi országgyûlésen. (Adalékok a protestánsok helyze-
téhez a szatmári béke után.) A Ráday Gyûjtemény Évkönyve, 3 (1983).
Balogh I.: Várospolitika
Balogh István: A rendi állam várospolitikája. In: Rácz István (szerk.): Debrecen története. II.
kötet: 1693–1849. Debrecen, 1981.
Bán (szerk.): Fogalomtár
Bán Péter (szerk.): Magyar történelmi fogalomtár. Budapest, 1989. Valamennyi szerzõ emlí-
tése nélkül idézett címszó szerzõje Bán Péter.
Baranyai: Somogy nemes családai
Baranyai Béla: Somogy vármegye nemes családai. In: Csánki (szerk.): Somogy.
Baráth: Adóügy
Baráth Tibor: A magyar állam adóügye 1605–1648. Budapest, 1929. [Különlenyomat a Szá-
zadok 1930. évi folyamából.]
Barta: A meg nem értett királynõ
Ifj. Barta János: A meg nem értett királynõ. Mária Terézia, az uralkodó. Budapest, 1994.
Barta: Mária Terézia
Ifj. Barta János: Mária Terézia. Budapest, 1988.
Barta: A tizennyolcadik
Ifj. Barta János: A tizennyolcadik század története. H. n., 2000.

Bartal: Glossarium
Antonius Bartal: Glossarium mediae et infimae latinitatis Regni Hungariae. Lipcse – Buda-
pest, 1901.
Baumgart: Der Adel
Peter Baumgart: Der Adel Brandeburg-Preussens im Urteil der Hohenzollern des 18.
Jahrhunderts. In: Rudolf Endres (szerk.): Adel in der Frühneuzeit. Ein regionaler Vergleich.
Köln – Wien, 1991.
Baumgart: Ständetum
Peter Baumgart: Ständetum und Staatsbildung in Brandenburg-Preussen. Zur Einfüh-
rung und Problemstellung. In: Baumgart (Hrsg): Ständetum.
Baumgart (Hrsg): Ständetum
Peter Baumgart (Hrsg): Ständetum und Staatsbildung in Brandenburg-Preussen. Ergebnissen
einer internationalen Fachtagung. Berlin–New York, 1983. [= Veröffentlichungen der His-
torischen Kommission zu Berlin 55.; Études présentées à la Commission internationale
pour l’histoire des assemblées d’état et du parlamentarisme 66.]
Beales: Enlightened Despot
Derek Beales: Was Joseph II an Enlightened Despot? Austrian Studies, 2 (1993).
Beck: A belsõsomogyi református
Beck Gergely: A belsõsomogyi ref. egyházmegye története. Kaposvár, 1935. [= Csurgói
Könyvtár 2.]
Béli: Az önkormányzat újjáéledése
Béli Gábor: A vármegyei önkormányzat újjáéledése Baranyában a török kiûzése után
(1693–1703). Baranya megyei Helytörténetírás, 1987–1988.
Benczédi: Rendi szervezkedés
Benczédi László: Rendi szervezkedés és kuruc mozgalom (1664–1685). In: R. Várkonyi Ág-
nes (szerk.): Magyarország története 1526–1686. [= Pach Zsigmond Pál (szerk.): Magyaror-
szág története. III. kötet] Budapest, 19872.
Benda Gy.: Parraghy
Benda Gyula: Egy Zala megyei köznemesi gazdaság és család a XVIII. század közepén
(Parraghy László hagyatéka). Agrártörténeti Szemle, 26 (1984).
Benda Gy.: Zsellérbõl polgár
Benda Gyula: Zsellérbõl polgár – társdalmi változás egy dunántúli kisvárosban. Keszthely tár-
sadalma 1740–1849. PhD disszertáció. Kézirat. Budapest, 2001.
Benda K.: Egy diák látogatása
Benda Kálmán: Egy magyar diák látogatása Habsburg Ottónál 1938 elején. In: Glatz Fe-
renc (szerk.): Európa vonzásában. Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára. Buda-
pest, 1993.
Benda K.: A köznemesség mûvelõdési
Benda Kálmán: A magyar köznemesség mûvelõdési törekvései a XVIII. században. A Nóg-
rád megyei Múzeumok Évkönyve, 7 (1981).
Benda K.: A magyar nemesi mozgalom
Benda Kálmán: A magyar nemesi mozgalom (1790–1792). In: Mérei (szerk.): Magyarország
története.
Benda K.: Az országgyûlések
Benda Kálmán: Az országgyûlések az újkori magyar fejlõdésben. In: Benda K. – Péter K.:
Az országgyûlések.
Benda K.: Az udvar
Benda Kálmán: Az udvar és az uralkodó osztály szövetsége a forradalom ellen (1795–1812).
In: Mérei (szerk.): Magyarország története.
Benda K. – Péter K.: Az országgyûlések
Benda Kálmán – Péter Katalin: Az országgyûlések a kora újkori magyar történelemben. Buda-
pest, 1987. [= Elõadások a Történettudományi Intézetben 6.]

Benda K. (szerk.): Európa
Benda Kálmán: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Budapest, 1980.
Benda K. (szerk.): Kronológia
Benda Kálmán (szerk.): Magyarország történeti kronológiája. I–IV. kötet. Budapest, 1981–
1982. (Mivel a lapszámozás folyamatos, a kötetszámot nem idézem hivatkozáskor.)
Bérenger: Finances
Jean Bérenger: Finances et absolutisme autrichien dans la seconde moitié du XVIIe siècle. Paris,
1975.
Bérenger: A Habsburg hatalom
Jean Bérenger: A Habsburg hatalom gazdasági alapjai a XVII. század végén. In: Benda K.
(szerk.): Európa.
Bérenger: Les „Gravamina”
Jean Bérenger: Les „Gravamina”. Remonstrances des diètes de Hongrie de 1655 à 1681.
Recherches sur les fondements du droit d’Etat au XVIIe siècle. Paris, 1973.
Bérenger: La procédure
Jean Bérenger: La procédure des Gravamina lors des sessions de la Diète hongroise.
Parliaments, Estates & Representation, 2 (1982).
Berkó: A magyarság
Berkó István: A magyarság a régi hadseregben. Budapest, 1926. [= Melléklet a Magyar Kato-
nai Közlöny 1926. évi 11–12. füzetéhez.]
Berkó: Újonczozás
Berkó István: Súrlódások az újonczozásnál az 1792–97. évi francia háború alatt. Hadtörté-
nelmi Közlemények, 44 (1943).
Bertényi: Les sceaux
Bertényi Iván: Les sceaux comme sources de la préhistoire des droits des Ordres (Etats)
Hongrois dans la conservation de la Sainte Couronne. Parliaments, Estates & Representation,
15 (1995).
Bernath: Ständewesen
Mathias Bernath: Ständewesen und Absolutismus im Ungarn des 18. Jahrhunderts. Südost-
forschungen, 22 (1963).
Black: Eighteenth Century Europe
Jeremy Black: Eighteenth Century Europe, 1700–1789. London, 1990.
Black: The politics of Britain
Jeremy Black: The politics of Britain, 1688–1800. Manchester–New York, 1993.
Blanning: Joseph II
T. C. W. Blanning: Joseph II. London–New York, 1994.
Bodin: Az államról
Jean Bodin: Az államról. Válogatás. Válogatta Sz. Jónás Ilona. Budapest, 1987.
Bódiné Belizai – Mezey: Az országgyûlés
Bódiné Belizai Kinga – Mezey Barna: Az országgyûlés. In: Mezey Barna (szerk.): Magyar
alkotmány- és jogtörténet. Budapest, 2002. Negyedik, átdolgozott kiadás. III. rész: A feudális
állam szervei.
Bónis: A bírósági szervezet
Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában (Systematica Commissio).
[= Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából 5.] Budapest, 1935.
Bónis: Büntetõtörvénykönyv
Bónis György: A magyar büntetõtörvénykönyv elsõ javaslata 1712-ben. [= Az Angyal szemi-
nárium kiadványai, 26.] Budapest, 1934.
Bónis: Die ungarischen Stände
Bónis György: Die ungarischen Stände in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts. In:
Gerhard (Hrsg.): Ständische.

Bónis: Ein neuer Plan
Bónis György: Ein neuer Plan zur Erforschung der alten ungarischen Repräsentativ-
forschung. In: Liber memorialis Heinrich Sproemberg. Rostock, 1966. Wissenschaftliche Zeit-
schrift der Universität Rostock, 17 (1968) Gesellschaft- und Sprachwissenschaftliche Reihe,
Heft 1. Herausgeber: der Rektor. [= Études présentées à la Commission internationale
pour l’histoire des assemblées d’état et du parlamentarisme 36.]
Bónis: Feudal Diet
Bónis György: The Hungarian Feudal Diet (13th–18th Centuries). Recueils de la Société
Jean Bodin, 25 (1965).
Bónis: Hajnóczy
Bónis György: Hajnóczy, 1750–1795. Budapest, 1954.
Bónis: Powers of Deputies
Bónis György: The Powers of Deputies in the Hungarian Feudal Diet, 1790–1848. In: Liber
memorialis Sir Maurice Powicke. Dublin, 1963. Louvain–Paris, 1965 [= Études présentées à
la Commission internationale pour l’histoire des Assemblées d’états 27.]
Borosy: A telekkatonaság
Borosy András: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. Bu-
dapest, 1971.
Borsay: Urban Renaissance
Peter Borsay: The English Urban Renaissance. Culture and Society in the Provincial Town,
1660–1760. Oxford, 1989.
Borsi-Kálmán: A Bánság és Temesvár
Borsi-Kálmán Béla: A Bánság és Temesvár a századfordulón és az elsõ világháború elõesté-
jén. In uõ: Polgárosodott nemes.
Borsi-Kálmán: Jegyzetek
Az ideális „asszimiláns”, avagy a „feladat”. Bíró Béla beszélget a szerzõvel. Borsi-Kálmán
Béla jegyzetei. In: uõ: Polgárosodott nemes.
Borsi-Kálmán: Nacionalizmus
Borsi-Kálmán Béla: Nacionalizmus és magyar értelmiség 1989–1997 között, avagy a „né-
pi(es)–urbánus” vita – mai olvasatban. In uõ: Polgárosodott nemes.
Borsi-Kálmán: Polgárosodott nemes
Borsi-Kálmán Béla: Polgárosodott nemes, avagy (meg)nemesedett polgár. Írások a „nemesi
polgárisodás” témakörébõl. Pécs, 2002.
Borsi-Kálmán: Védirat
Borsi-Kálmán Béla: Védirat az örök névtelenek ügyében. Elfogult gondolatfüzérek egy „is-
meretlen szerzõ” „Önéletrajzáról”. In uõ: Polgárosodott nemes.
Bottló–Veres: Regnicolaris levéltár
Bottló Béla – Veres Miklós: Regnicolaris levéltár. Repertórium. Kézirat. Budapest, 1968.
Bödeker: Politisierung der Aufklärung
Hans Erich Bödeker: Überlegungen zu einer Geschichte der Politisierung der Aufklärung.
In uõ – François (Hrsg.): Aufklärung/Lumières.
Bödeker–François (Hrsg.): Aufklärung/Lumières
Hans Erich Bödeker – Étienne François (Hrsg.): Aufklärung/Lumières und Politik. Zur
politischen Kultur der deutschen und französischen Aufklärung. Leipzig, 1996.
Brandt: Társadalomtörténet
Juliane Brandt: Társadalomtörténet az Egyesült Államokban. In Bódy Zsombor – Ö. Ko-
vács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek.
Budapest, 2003.
Brauneder: Österreichische
Wilhelm Brauneder: Österreichische Verfassungsgeschichte. Wien, 19926.

Brewer: The sinews of power
John Brewer: The sinews of power. War, money and the English state, 1688–1783. Lon-
don–Boston–Sidney–Wellington, 1989.
Brunner: Land und Herrschaft
Otto Brunner: Land und Herrschaft. Grundfragen der Territorialen Verfassungsgeschichte
Österreichs im Mittelalter. Darmstadt, 19735.
Brunner: Neue Wege
Otto Brunner: Neue Wege der Verfassungs- und Sozialgeschichte. Göttingen, 19682.
Burke: Népi kultúra
Peter Burke: Népi kultúra a kora újkori Európában. Budapest, 1991.
Bush: European Nobility I.
Michael Bush: The European Nobility. I. Noble Privilege. Manchester, 1983.
Bush: European Nobility II.
Michael Bush: The European Nobility. II. Rich Noble, Poor Noble. Manchester, 1988.
Búzási: Haus-, Hof- und Staatsarchiv
Búzási János: Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Bécs. Ungarische Akten. Allgemeine Akten. Te-
matikus repertórium. Kézirat. Budapest, 1977.
Cannon: Aristocratic
John Cannon: Aristocratic Century. The peerage of eighteenth-century England. Cambridge–
London–New York–New Rochelle–Melbourne–Sidney, 1984.
Chaussinand-Nogaret: French nobility
Guy Chaussinand-Nogaret: The French nobility in the eighteenth century. From feudalism to
enlightenment. Cambridge, 1985. (Eredetileg: La Noblesse au XVIIIe siècle: de la féodalité aux
lumières. Paris, 1976.)
Chartier – Richet (éd.): Représentation
Roger Chartier – Denis Richet (éd.): Représentation et vouloir politiques. Autour des États-
Généraux de 1614. Paris, 1982.
Clark: Revolution and rebellion
J. C. D. Clark: Revolution and rebellion. State and society in England in the seventeenth and
eighteenth centuries. Cambridge–New York–New Rochelle–Melbourne–Sidney, 1986.
Croft: English Parliaments
Pauline Croft: Review Article: English Parliaments Re-considered. Parliaments, Estates &
Representation, 13 (1993).
Concha: Reformeszmék
Concha Gyõzõ: A kilenczvenes évek reformeszméi és elõzményeik. Irodalomtörténeti vázlat.
Budapest, 1885.
Congar: Quod omnes
Yves M.-J. Congar: Quod omnes tangit, ab omnibus tractari et approbari debet. In Rausch
(Hrsg.): Die geschichtlichen Grundlagen II.
Czigány: Rebellisek
Czigány István: Rebellisek és reálpolitikusok. In Kurucz Gyula (szerk.): Romlás és remény-
ség. Magyar évszázadok. Budapest, 2000.
Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára
A magyar nyelv szótára. Készítették Czuczor Gergely és Fogarasi János. I–VI. kötet. Pest,
1862–1874.
Csaba: Ad amicam
Csaba Jenõ: Gróf Batthyány Alajos „Ad amicam aurem” cimû munkája. Budapest, 1917.
Csánki (szerk): Somogy
Csánki Dezsõ (szerk.): Somogy vármegye. Budapest, é. n. [1914.]
Csekey: Trónöröklési jog
Csekey István: A magyar trónöröklési jog. Jogtörténelmi és közjogi tanulmány oklevélmellékle-
tekkel. Budapest, 1917.

Csizmadia: Bevezetés
Csizmadia Andor bevezetõje és jegyzetei. In uõ (szerk.): Hajnóczy.
Csizmadia: Kollár
Csizmadia Andor: Egy 200 év elõtti országgyûlés évfordulójára. Kollár contra Status et
Ordines. Jogtudományi Közlöny, 1964.
Csizmadia: Állam- és jogtörténet (1972)
Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Buda-
pest, 1972. (Az idézett szövegrészek szerzõje Csizmadia Andor.)
Csizmadia: Állam- és jogtörténet (1975)
Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Buda-
pest, 19752. (Az idézett szövegrészek szerzõje Csizmadia Andor.)
Csizmadia (szerk.): Hajnóczy
Csizmadia Andor (szerk.): Hajnóczy József közjogi-politikai munkái. Budapest, 1958.
Dávid: Kataszteri felmérés
Dávid Zoltán: Magyarország elsõ kataszteri felmérése (1786–1789). Forrástanulmány. Tör-
téneti Statisztikai Évkönyv, 1960.
Deák: Adalék
Deák Ferenc: Adalék a magyar közjoghoz. Észrevételek Lustkandl Vencel munkájára: „Das
ungarisch-österreichische Staatsrecht” a magyar közjog történelmének szempontjából. Pest,
1865.
Degré: Szavazási rend
Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyûléseken 1848 elõtt. Fejér megyei Történeti Évkönyv,
7 (1973).
Demian: Darstellung
J. A. Demian: Darstellung der Oesterreichischen Monarchie nach der neuesten staatlichen
Beziehungen. IV: Statistische Beschreibung der Militär-Gränze. Zweite Abtheilung welcher die
Militär-Gränze von Slavonien und Ungern enthält. Wien, 1807.
Demkó: Conscriptio és elszállásolás
Demkó Kálmán: Országos conscriptio és az állandó katonaság téli elszállásolása 1719–
1720-ra. Hadtörténelmi Közlemények, 14 (1913).
Deyon: L’État
Pierre Deyon: L’État face au pouvoir local. Un autre regard sur l’histoire de France. H. n.,
1996.
Dewald: Az európai nemesség
Jonathan Dewald: Az európai nemesség, 1400–1800. H. n., 2002.
Dewald: European Nobility
Jonathan Dewald: The European Nobility, 1400–1800. Cambridge, 1996.
Dickson: Finance and Government
P. G. M. Dickson: Finance and Government under Maria Theresia, 1740–1780. I–II. kötet.
Oxford, 1987.
Dickson: Land Survey
P. G. M. Dickson: Joseph II’s Hungarian Land Survey. English Historical Review, 107
(1991).
Dickson: Monarchy
P. G. M. Dickson: Monarchy and Bureaucracy in Late Eighteenth-Century Austria. English
Historical Review, 111 (1995).
Dobszay–Fónagy: A rendi társadalom
Dobszay Tamás – Fónagy Zoltán: A rendi társadalom felbomlása. In Gergely András
(szerk.): 19. századi magyar történelem, 1790–1918. Budapest, 1998.
Dobszay stb.: Tisztelt ház!
Dobszay Tamás – Estók János – Salamon Konrád – Szerencsés Károly – Tombor László:
Tisztelt ház! A magyar országgyûlések története, 1848–1998. Budapest, 1998.

Dominkovits: Szepsy
Dominkovits Péter. Egy kora újkori ügyvéd pályaképe – Szepsy (Zepsy) János. Aetas, 2002.
2–3. szám.
Dotzauer: Reichskreise
Winfried Dotzauer: Die deutschen Reichskreise in der Verfassung des alten Reiches und ihre
Eigenleben (1500–1806). Darmstadt, 1989.
Dreitzel: Diskussion
Horst Dreitzel: Vom reichspatriotischen Konstitutionalismus zum nationalen Libera-
lismus. Zur Diskussion der landständischen Verfassung in der deutschen Aufklärung. In
Bödeker–François (Hrsg.): Aufklärung/Lumières.
Ducreux: La monarchie
Marie-Élisabeth Ducreux: 18e et 19e siècles: La monarchie des Habsbourg. Kézirat, 2001.
Eberhard: Stände
Winfried Eberhard: Stände, Herrscher und Religion in den böhmischen Ländern in der
frühen Neuzeit. In Weczerka (Hrsg.): Stände.
Éble: Az insurrectio szervezése
Éble Gábor: Az 1741-iki insurrectio szervezése. Hadtörténelmi Közlemények, 11 (1910).
Éble: Károlyi Ferencz
Éble Gábor: Károlyi Ferencz gróf és kora, 1705–1758. A grófi nemzetség levéltárának adatai
alapján. Elsõ kötet. Budapest, 1893.
Éble: Törvényhozás az insurrectióról
Éble Gábor: Törvényhozás az insurrectióról 1741-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 10 (1897).
Eckhart: Alkotmány- és jogtörténet
Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest, 1946.
Eckhart: Állam- és jogtörténet
Eckhart Ferenc – Degré Alajos: Magyar állam- és jogtörténet. II. rész. Kézirat. Budapest,
1952. (Az idézett szövegrészek szerzõje Eckhart Ferenc.)
Eckhart: La diète
Eckhart Ferenc: La diète corporative hongroise. In L’Organisation corporative du Moyen Age
à la fin de l’Ancien Régime. Louvain, 1939. [= Université de Louvain, Recueil de Travaux
publiés par les Membres des Conférences d’Histoire et de Philologie. 2me série, fascicule
50me; Études présentées à la Commission internationale pour l’histoire des Assemblées
d’états 3.]
Eckhart: A praecedentia
Eckhart Ferenc: A praecedentia kérdése a magyar rendi országgyûlésen. In Angyal Pál –
Baranyay Jusztin – Móra Mihály (szerk.): Notter Antal emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi
jogból és a vele kapcsolatos jogterületekrõl. Budapest, 1941.
Ember: A barokk
Ember Gyõzõ: A barokk rendi társadalom. In Wellmann (szerk.): Barokk.
Ember: A Helytartótanács
Ember Gyõzõ: A m. kir. Helytartótanács ügyintézésének története 1724–1848. Budapest, 1940.
Ember: A kormányzati szervezet
Ember Gyõzõ: A kormányzati szervezet. In Ember–Heckenast (szerk.): Magyarország törté-
nete.
Ember: A közigazgatás története
Ember Gyõzõ: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiûzéséig. Budapest,
1946.
Ember: Magyarország
Ember Gyõzõ: Magyarország a Habsburg-birodalomban. In Ember–Heckenast (szerk.):
Magyarország története.
Ember: Az országgyûlések
Ember Gyõzõ: Az országgyûlések. In Ember–Heckenast (szerk.): Magyarország története.

Ember–Heckenast (szerk.): Magyarország története
Ember Gyõzõ – Heckenast Gusztáv (szerk.): Magyarország története 1686–1790. Budapest,
1989. [= Pach Zsigmond Pál (szerk.): Magyarország története IV. kötet]
Endres: Adel
Rudolf Endres: Adel in der frühen Neuzeit. München, 1993. [= Enzyklopädie deutscher
Geschichte, 18.]
Engel: Honor
Engel Pál: Honor. In Kristó Gyula (szerk.): Korai magyar történeti lexikon (9–14. század).
Budapest, 1994.
Engel: Szent István
Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. Budapest, 2001.
Ereky: Jogtörténelmi
Ereky István: Jogtörténelmi és közigazgatási jogi tanulmányok. I–II. kötet. Eperjes, 1914–
1918.
Evans: The Habsburg Monarchy and Bohemia
R. J. W. Evans: The Habsburg Monarchy and Bohemia, 1526–1848. In Mark Greengrass
(ed.): Conquest and Coalescence. The Shaping of the State in Early Modern Europe. Lon-
don–New York–Melbourne–Auckland, 1991.
Evans: The Hungarian Problem
R. J. W. Evans: The Habsburgs and the Hungarian Problem, 1790–1848. Transactions of the
Royal Historical Society, 5th series 39 (1989).
Evans: Introduction
R. J. W. Evans: Introduction. In Evans–Thomas (eds.): Crown.
Evans: Joseph II. and Nationality
R. J. W. Evans: Joseph II and Nationality in the Habsburg Lands. In H. M. Scott (ed.):
Enlightened Absolutism. Reforms and Reformers in Later Eighteenth-Century Europe. Lon-
don, 1990.
Evans: The Making
R. J. W. Evans: The Making of the Habsburg Monarchy, 1550–1700. Oxford, 1979.
Evans: Maria Theresia and Hungary
R. J. W. Evans: Maria Theresa and Hungary. In H. M. Scott (ed.): Enlightened Absolutism.
Reforms and Reformers in Later Eighteenth-Century Europe. London, 1990.
Evans–Thomas (eds.): Crown
R. J. W. Evans – T. V. Thomas (eds.): Crown, Church and Estates. Central European Politics
in the Sixteenth and Seventeenth Centuries. New York, 1991.
Fábiánné Kiss: A magyar törvényhozás
Fábiánné Kiss Erzsébet: A magyar törvényhozás szerkezetének átalakulása. In Szabad
György (szerk.): A magyar országgyûlés.
Fallenbüchl: Magyarország fõispánjai
Fallenbüchl Zoltán: Magyarország fõispánjai, 1526–1848. Budapest, 1994.
Fallenbüchl: Magyarország fõméltóságai
Magyarország fõméltóságai. Az udvari méltóságok archontológiája. Összeállította és a bevezetõ
tanulmányt írta Fallenbüchl Zoltán. Budapest, 1988.
Felhõ: Úrbéres birtokviszonyok
Felhõ Ibolya (szerk.): Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I.
kötet: Dunántúl. Budapest, 1970.
Ferdinandy: Rendi elemek
Ferdinandy Gejza: A rendi elemek a magyar alkotmányban. Székfoglaló értekezés. Fölolvas-
tatott a M. Tud. Akadémia 1907. évi márczius hó 11-én tartott ülésén. Budapest, 1907.
Föglein: Közigazgatástörténeti adatok
Föglein Antal: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyébõl. Századok,
57–58 (1923–1924).

Fraknói: A Habsburg-ház
Fraknói Vilmos: A Habsburg-ház trónöröklési jogának megállapítása az 1687/8-ik évi ország-
gyûlésen. Budapest, 1922.
Frost: Poland–Lithuania
Robert I. Frost: The Nobility of Poland–Lithuania, 1569–1795. In Scott (ed.): European
Nobilities II.
Für: A berceli zenebona
Für Lajos: A berceli zenebona, 1784. Kísérlet a történelmi pillanat megragadására. Budapest,
2000.
Gárdonyi: A vármegye és a város
Gárdonyi Albert: A vármegye és a város társadalma. In Wellmann (szerk.): Barokk.
Gergely: Magyarország története
Gergely András: Magyarország története, 1790–1918. Budapest, 1990.
Gergely: A reformellenzék kialakulása
Gergely András: A magyar reformellenzék kialakulása és megszilárdulása (1830–1840). In
Mérei (szerk.): Magyarország története.
Gergely: A reformokat ellenzõ és támogató
A reformokat ellenzõ és támogató megyék 1834-ben. Térkép. Tervezte: Gergely András. In
Mérei (szerk.): Magyarország története.
Gerhard (Hrsg.): Ständische
Dietrich Gerhard (Hrgs.): Ständische Vertretungen in Europa im 17. und 18. Jahrhundert.
Göttingen, 1969. [= Veröffentlichungen des Max-Planck-Instituts für Geschichte, 17.;
Études présentées à la Commission internationale pour l’histoire des assemblées d’état et
du parlamentarisme, 37.]
Gerics: Korai rendiség
Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Budapest, 1987.
Glósz: Tolna
Glósz József: Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század elsõ felé-
ben. [= A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, 16 (1991)] Szekszárd, 1991.
Goubert: L’ancien régime
Pierre Goubert: L’ancien régime 2: Les pouvoirs. Paris, 1973.
Gragger: Preussen, Weimar
Robert Gragger: Preussen, Weimar und die ungarische Königskrone. Berlin–Leipzig, 1923.
Grünwald: A régi Magyarország
Grünwald Béla: A régi Magyarország, 1711–1825. Budapest, 19103. (Elsõ kiadás: Budapest,
1888.)
Gyulai Gaál
A Gyulai Gaál család büssü-batéi ágának története. Kézirattöredék szerzõ feltüntetése nélkül.
Özv. Gaál Gyuláné Vasdényei Mária és Jankovich Miklós letétje az O. L. Gyulai Gaál csa-
lád levéltárában való megõrzése céljából. 1968. dec. 16. MOL P290 6. csomó
Gyurgyák: Szekfû
Gyurgyák János: Szekfû Gyula és a magyar középosztály problémája. In K. Horváth–Lu-
gosi–Sohajda (szerk.): Léptékváltó.
Hajdu: II. József
Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyé-
ben. Tanulmányok Tolna megye Történetébõl, 5 (1974).
Hajnal: Az osztálytársadalom
Hajnal István: Az osztálytársadalom. In Miskolczy Gyula (szerk.): Az új Magyarország. H. n.,
é. n. [Budapest, 1942.] [= Domanovszky Sándor (szerk.): Magyar mûvelõdéstörténet. V. kötet]
Hajnik: Az örökös fõispánság
Hajnik Imre: Az örökös fõispánság a magyar alkotmánytörténetben. Budapest, 1888. [= Érte-
kezések a történeti tudományok körébõl, XIII. 10. szám.]

Hajnóczy: De diversis subsidiis
[Hajnóczy József:] De diversis subsidiis publicis dissertatio. s.l., 1792.
Hajnóczy: Egyházi rend
Hajnóczy József: A katolikus egyházi rendrõl Magyarországon alkotott törvények kivonata
[Extractus legum de statu ecclesiastico catholico in Regno Hungariae latarum]. In Csizmadia
(szerk.): Hajnóczy.
Hajnóczy: Egy magyar hazafi
Hajnóczy József: Egy magyar hazafi gondolatai néhány, az országgyûlésre tartozó dologról
[Gedanken eines Ungarischen Patrioten über einige zum Landtag gehörige Gegenstaende]. In
Csizmadia (szerk.): Hajnóczy.
Hajnóczy: Javaslandó törvények
Hajnóczy József: A magyar országgyûlésen javaslandó törvények lényege [Ratio propo-
nendarum in comitiis Hungariae legum]. In Csizmadia (szerk.): Hajnóczy.
Hajnóczy: Közjogi értekezés
Hajnóczy József: Közjogi értekezés a királyi hatalom korlátairól Magyarországon [Dis-
sertatio politico-publica de regiae potestatis in Hungaria limitibus. s.l., 1791.]. In Csizmadia
(szerk.): Hajnóczy.
Hajnóczy: A különféle közterhekrõl
Hajnóczy József: A különféle közterhekrõl szóló értekezés [De diversis subsidiis publicis
dissertatio. s.l., 1792.]. In Csizmadia (szerk.): Hajnóczy.
Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl
Hajnóczy József: Magyarország országgyûlésérõl és annak szervezetérõl szóló közjogi érte-
kezés [De comitiis Regni Hungariae deque organisatione eorundem dissertatio iuris publici
Hungarici. s.l., 1791.]. In Csizmadia (szerk.): Hajnóczy.
Halmos: A vagyon és a mûveltség polgársága
Halmos Károly: A vagyon és a mûveltség polgársága a dualizmus korában. In K. Hor-
váth–Lugosi–Sohajda (szerk.): Léptékváltó.
Halmos: Polgár
Halmos Károly: Polgár – polgárosodás – civilizáció – kultúra. A társadalomtörténet alapve-
tõ kategóriáiról a XIX–XX. századi lexikon- és szótárirodalom tükrében. Századvég, 1991.
2–3. szám.
Hartung: Herrschaftsverträge
Fritz Hartung: Herrschaftsverträge und ständischer Dualismus in deutschen Territorien.
In Rausch (Hrsg.): Die geschichtlichen Grundlagen. II. Eredetileg megjelent: Schweitzer
Beiträge zur allgemeinen Geschichte, 10 (1952).
Haselsteiner: Abszolutizmus és rendiség
Horst Haselsteiner: Abszolutizmus és rendiség a Habsburg örökös tartományokban. In
Benda K. (szerk.): Európa.
Haselsteiner: Joseph II und die Komitate
Horst Haselsteiner: Joseph II und die Komitate Ungarns. Herrscherrecht und ständischer
Konstitutionalismus. Wien–Köln–Graz, 1983.
Haug-Moritz: Corpus Evangelicorum
Gabriele Haug-Moritz: Corpus Evangelicorum und deutscher Dualismus. In Volker Press
– Dieter Stieverman (Hrsg.): Alternativen zur Reichsverfassung in der Frühen Neuzeit? Mün-
chen, 1995.
Heckenast: Bányászat és ipar (1711–1765)
Heckenast Gusztáv: Bányászat és ipar. In Ember–Heckenast (szerk.): Magyarország törté-
nete.
Heckenast: Bányászat és ipar (1765–1790)
Heckenast Gusztáv: Bányászat és ipar manufaktúra-korszakunk elsõ szakaszában. In Em-
ber–Heckenast (szerk.): Magyarország története.

Heckenast: Hozzászólás
Heckenast Gusztáv hozzászólása. In Benda K. – Péter K.: Az országgyûlések.
Hintze: Typologie
Otto Hintze: Typologie der ständischen Verfassungen des Abendlandes. Historische Zeit-
schrift, 141 (1930).
Holub: La Formation
József Holub: La Formation des deux Chambres de l’Assemblée nationale hongroise. In Al-
bum Helen Maud Cam II. Louvain–Paris, 1961. [= Études présentées à la Commission
internationale pour l’histoire des Assemblées d’états, 24.]
Holub: La Représentation
József Holub: La Représenation politique en Hongrie au Moyen Age. In Xe Congrès
International des Sciences Historiques, Rome, 1955, Xth International Congress for Historical
Sciences. Louvain, 1958. [= Études présentées à la Commission internationale pour l’his-
toire des Assemblées d’états, 18.]
Holub: Az újjáépítés megindulása
Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiûzése után 1686–
1730-ig. Tanulmányok Tolna megye Történetébõl, 5 (1974).
Hornig: Bevezetés
Hornig Károly: Bevezetés. In Padányi Biró.
Horváth Á.: Tolna
Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század elsõ év-
tizedeiben (1703–1740). Tanulmányok Tolna megye Történetébõl, 5 (1974).
Horváth Á.: Tolnavármegye
Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyûlések (1712–1805). Tanulmányok Tol-
na megye Történetébõl, 5 (1974).
Horváth M.: Az 1764-ki
Horváth Mihály: Az 1764-ki országgyûlés története. In Horváth Mihály kisebb történelmi
munkái. Pest, 1868. I. kötet.
Horváth M.: Magyarország történelme
Horváth Mihály: Magyarország történelme VI. kötet. Budapest, 18722 és VII. kötet, Budapest,
18732.
K. Horváth–Lugosi–Sohajda (szerk.): Léptékváltó
K. Horváth Zsolt – Lugosi András – Sohajda Ferenc (szerk.): Léptékváltó társadalomtörté-
net. Tanulmányok a 60 éves Benda Gyula tiszteletére. Budapest, 2003.
Hudi: Politikai elit
Hudi József: A Veszprém megyei politikai elit a 18–19. században. In Á. Varga László
(szerk.): Rendi társadalom – polgári társadalom 1. Társadalomtörténeti módszerek és forrástí-
pusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28–30. Salgótarján, 1987.
Illéssy: Az 1754–55. évi
Illéssy János: Az 1754–55. évi országos nemesi összeírás. Budapest, 1902.
Illéssy: Koháry István
Illéssy János: Gróf Koháry István élete és munkái. Irodalomtörténeti tanulmány. Karcag,
1885.
Illéssy: A testõrség felállítása
Illéssy János: A magyar királyi nemes testõrség felállítása 1760-ban. [= Különlenyomat a
Hadtörténelmi Közlemények, 1895. évi III–IV. füzetébõl] Budapest, 1895.
Ingrao: Habsburg Monarchy
Charles W. Ingrao: The Habsburg Monarchy, 1618–1815. Cambridge, 1994.
Iványi B.: Adalékok
Iványi Béla: Adalékok régi országgyûléseink Rákos nevéhez. Különlenyomat a Polner emlék-
könyvbõl. Acta Litterarum ac Scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Josephinae.
Sectio: Juridica-Politica Tom. VII.1. Redigunt: St. Ereky et A. Kiss. Szeged, 1935.

Iványi E.: Bizottságok
Iványi Emma: A pozsonyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi-szabadságharc elõtt
(1697–1704). Levéltári Közlemények, 44–45 (1973–1974).
Iványi E.: Eskü
Iványi Emma: Az alnádor és a nádori ítélõmester esküje. Levéltári Közlemények, 46 (1975).
Iványi E.: Esterházy Pál
Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége (1681–1713). Budapest, 1991.
Iványi E: Tervezet
Iványi Emma: Esterházy Pál és a magyar rendek tervezete az ország új berendezésével kap-
csolatban. Levéltári Közlemények, 42 (1971).
Jenkins: The making
Philip Jenkins: The making of a ruling class. The Glamorgan gentry 1640–1790. Cambridge, 1983.
Juhász: A porta története
Juhász Lajos: A porta története 1526–1648. Századok, 70 (1936).
Kalmár: A bánsági berendezkedés
Kalmár János: A 18. századi bánsági berendezkedés. Századok, 125 (1991).
Kalmár: A kontribúció
Kalmár János: A kontribúció kérdése az 1714. évi országgyûlésen. In E. Kovács Péter – Kal-
már János – V. Molnár László (szerk.): Unger Mátyás emlékkönyv. Budapest, 1991.
Kalmár: Kormányzati helyzet
Kalmár János: A Magyar Királyság kormányzati helyzete a XVIII. századi Habsburg Biro-
dalomban. In J. Újváry Zsuzsanna (szerk.): Ezredforduló – századforduló – hetvenedik évfor-
duló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére. Piliscsaba, 2001.
Kalmár: Magyarország története
Kalmár János: Magyarország története a 16–18. században. Budapest, 1990.
Kanyar: Somogy közgyûlése
Kanyar József: Somogy megye közgyûlése a hódoltság idején és a felszabadító háborúk utá-
ni elsõ évtizedekben (1658–1718). Somogy megye Múltjából. Levéltári évkönyv, 17 (1986).
Kaposi: Nagybirtok és népessége
Kaposi Zoltán: Nagybirtok és népessége Somogyban a 18. század elején. In Á. Varga László
(szerk.): Rendi társadalom – polgári társadalom 1. Társadalomtörténeti módszerek és forrástí-
pusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28–30. Salgótarján, 1987.
Karácsonyi: A rendiség
Karácsonyi Béla: A magyarországi rendiség történetéhez. In Makk Ferenc (szerk.): Fejeze-
tek a régebbi magyar történelembõl. Kézirat. Budapest, 19853.
Kecskeméti: La Hongrie
Károly Kecskeméti: La Hongrie et le réformisme libéral. Problèmes politiques et sociaux
(1790–1848). Roma, 1989.
Kelényi: A budai országház
Kelényi György: A budai országház. In Gábor Eszter – Verõ Mária (szerk.): Az ország háza.
Buda-pesti országháza-tervek, 1784–1884. Budapest, 2000.
Kempelen: Magyar nemes családok
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. I–XI. kötet. Budapest, 1911–1932.
Kérészy: A két tábla
Kérészy Zoltán: A magyar rendi országgyûlés két táblájának kialakulása. Egyúttal néhány szó
kétkamarás országgyûlési szervezetünk visszaállításának kérdéséhez. Budapest, 1925.
Kérészy: Rendi országgyûléseink
Kérészy Zoltán: Rendi országgyûléseink tanácskozási módja. Jogtörténeti tanulmány. Kassa,
1906.
Kérészy: A vármegyék szereplése
Kérészy Zoltán: A vármegyék szereplése a magyar politikai élet terén 1526–1848-ig. Jogtörténe-
ti tanulmány. Debrecen, 1896.

Kessler: Stände
Wolfgang Kessler: Stände und Herrschaft in Ungarn und seinen Nebenländern im 18. und
frühen 19. Jahrhundert. In Weczerka (Hrsg.): Stände.
Király: Az országgyûlési nyelv
Király Péter: Az országgyûlési nyelv, 1790–1827. Szombathely, 2000.
Klaniczay: Jegyzetek
Klaniczay Gábor: Jegyzetek. In Umberto Eco: A rózsa neve. Budapest, 1988.
Klingenstein: Skizze
Grete Klingenstein: Skizze zur Geschichte der erbländischen Stände im aufgeklärten
Absolutismus der Habsburger (etwa 1740 bis 1790). In Baumgart (Hrsg): Ständetum.
Koenigsberger: Central and Western Europe
Helmut G. Koenigsberger: Epilogue: Central and Western Europe. In Evans–Thomas
(eds.): Crown.
Koenigsberger: Formen
Helmut G. Koenigsberger: Formen und Tendenzen des europäischen Ständewesens im
16. und 17. Jahrhundert. In Baumgart (Hrsg): Ständetum.
Koenigsberger: Machtbefugnisse
Helmut G. Koenigsberger: Die Machtbefugnisse der Abgeordneten in den Parlamenten
des 16. Jahrhunderts. In Rausch: Die geschichtlichen Grundlagen. I. Eredetileg: The Powers
of Deputies in Sixteenth Century Assemblies. Album Helen Maud Cam, Vol. 2, Löwen,
1961.
Kohler: Wohnen und Essen
Alfred Kohler: Wohnen und Essen auf den Reichstagen des 16. Jahrhunderts. In Kohler–
Lutz (Hrsg): Alltag.
Kohler–Lutz (Hrsg): Alltag
Alfred Kohler – Heinrich Lutz (Hrsg.): Alltag im 16. Jahrhundert. Studien zu Lebensformen
in mitteleuropäischen Städten. München, 1987.
Kónyi: A rendszeres bizottság
Kónyi Mária: Az 1715–22. évi rendszeres bizottság javaslatai (Systema politico-oeco-
nomico-militare). A Bécsi Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 2 (1932).
Kosáry: Bevezetés (1954)
Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. II. kötet (1711–
1825). Budapest, 1954.
Kosáry: Bevezetés (1970)
Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történelmének forrásaiba és irodalmába. I. kötet.
Budapest, 1970.
Kosáry: Mûvelõdés
Kosáry Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon. Budapest, 19832.
Kövér: Korszakolás
Kövér György: Korszakolás és korszaktudat. A 19. századi periodizáció kérdései a társada-
lomtörténetben. In uõ: A felhalmozás íve. Társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányok. Bu-
dapest, 2002.
Köztes-Európa
Köztes-Európa, 1763–1993. (Térképgyûjtemény). Összeállította Pándi Lajos. Budapest, 19972.
Kubinyi: Wahlkapitulationen
Kubinyi András: Die Wahlkapitulationen Wladislas II. in Ungarn (1490). In R. Vierhaus
(ed.): Herrschaftsverträge, Wahlkapitulationen, Fundamentalgesetze. Göttingen, 1977.
Kubinyi: Egységes nemesség?
Kubinyi András: Egységes nemesség? Nemesek és mágnások a középkor végén. Rubicon, 5
(1994) 4–5. szám.
Kubinyi: A Jagelló-kori Magyarország
Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata. Századok, 128 (1994).

Kulcsár: A helytartói státus
Kulcsár Krisztina: A helytartói státus. Albert szász herceg (1732–1822) kinevezése és évtize-
dei Magyarországon. Aetas, 2002. 1. szám.
Lánczy: Széchényi Pál
Lánczy Gyula: Széchényi Pál, kalocsai érsek s a magyar nemzeti politika (1642–1710). Szá-
zadok, 14 (1882).
Lehmberg: The Role of Parliament
Stanford E. Lehmberg: The Role of Parliament in Early Modern England – A Recon-
sideration. In Stijernquist (ed.): The Swedish Riksdag.
Lehmann: Die württenbergischen
Hartmut Lehmann: Die württenbergischen Landstände im 17. und 18. Jahrhundert. In
Gerhard (Hrsg.): Ständische.
Le Roy Ladurie: Carnival
Emmanuel Le Roy Ladurie: Carnival. A People’s Uprising at Romans, 1579–1580. London,
1980. (Eredeti címe: Le Carneval de Romans. Paris, 1979.)
Lieberich: Die bayerischen Landstände
Die bayerischen Landstände 1313/40–1807. Zusammengestellt und eingeleitet von Heinz
Lieberich. München, 1990.
Lupkovics: A magyar rendi
Lupkovics György: A magyar rendi országgyûlések 1608–1848. Kassa, 1911.
Luttenberger: Pracht
Albrecht P. Luttenberger: Pracht und Ehre. Gesellschaftliche Repräsentation und Zere-
moniell auf dem Reichstag. In Kohler–Lutz (Hrsg): Alltag.
Magyar jogi lexikon
Márkus Dezsõ (szerk.): Magyar jogi lexikon. I–VI. kötet Budapest, 1898–1907.
Málnási: Csáky Imre
Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora (1672–1732). Kalocsa, 1933.
Mályusz: Bevezetés
Mályusz Elemér: Bevezetés. In Sándor Lipót.
Mályusz: Die Entstehung
Mályusz Elemér: Die Entstehung der Stände im mittelalterlichen Ungarn. In L’Orga-
nisation corporative du Moyen Age à la fin de l’Ancien Régime. Louvain, 1939. [= Université
de Louvain, Recueil de Travaux publiés par les Membres des Conférences d’Histoire et de
Philologie. 2Pme série, fascicule 50Pme; Études présentées à la Commission internationale
pour l’histoire des Assemblées d’états 3.]
Mályusz: Értelmiségünk
Mályusz Elemér: Értelmiségünk és a neonacionalizmus. Napkelet, 11 (1928).
Mályusz: Felvilágosodás
Mályusz Elemér: Magyarország története a felvilágosodás korában. Szerkesztette, az utószót
és a jegyzeteket írta Soós István. Budapest, 2002.
Mályusz: Kossuth
Mályusz Elemér: Kossuth mûködésének társadalomtörténeti háttere. Napkelet, 11
(1928).
Mályusz: Les débuts
Mályusz Elemér: Les débuts du vote de la taxe par les ordres dans la Hongrie féodale. In Ba-
logh Sándor – Ember Gyõzõ et al. (éd.): Nouvelles études historiques publiées à l’occasion du
XIIe Congrès International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens
Hongrois. Budapest, 1965. I. kötet.
Mályusz: A reformkor nemzedéke
Mályusz Elemér: A reformkor nemzedéke. Századok, 57 (1923).
Mályusz: Zsigmond király
Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387–1437. Budapest, 1984.

Marczali: Az 1790/1–diki országgyûlés
Marczali Henrik: Az 1790/1-diki országgyûlés. Budapest, 1907.
Marczali: A hadsereg élelmezése
Marczali Henrik: A hadsereg élelmezése az 1788–90-iki háborúban. Századok, 49 (1915).
Marczali: Házszabály
Marczali Henrik: A magyar országgyûlés elsõ házszabálya. Budapesti Hírlap, 25 (1905) 101.
szám: április 11.
Marczali: Hungary
Henry Marczali: Hungary in the Eighteenth Century. Cambridge, 1910.
Marczali: Kútfõk
Marczali Henrik: A magyar történet kútfõinek kézikönyve. Budapest, 1901.
Marczali: Magyarország története
Marczali Henrik: Magyarország története III.Károlytól a bécsi congressusig (1711–1815). Bu-
dapest, 1898. [= Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története. VIII. kötet]
Marczali: Pálffy Miklós emlékiratai
Marczali Henrik: Gróf Pálffy Miklós fõkanczellár emlékiratai Magyarország kormányzásáról.
Adalék Mária Terézia korának történetéhez. [= Értekezések a történelmi tudományok köré-
bõl. XI. kötet IX. szám] Budapest, 1884.
Máriássy: A magyar törvényhozás
Máriássy Béla: A magyar törvényhozás és Magyarország történelme. III. kötet: I. Miksátul – III.
Károlyig. (Forradalmi korszak.) Gyõr, 1887. és IV. kötet: III. Károlytul – I. Ferenczig. (A nõ
örökösödés. A nemzet ébredése.) Gyõr, 1888.
Márki: A koronaõrzõ
Márki Sándor: A koronaõrzõ nemesek naplója 1790-bõl. Századok, 15 (1881).
Markó: Magyar katona
Markó Árpád: A francia forradalom és a napoleoni idõk magyar katonája. Hadtörténelmi
Közlemények, 40 (1939).
Melhárd: Somogyvármegye
Melhárd Gyula: Somogyvármegye a rendi országgyûléseken. I. kötet. Veszprém, 1906.
E. Melton: Prussian Junkers
Edgar Melton: The Prussian Junkers, 1600–1786. In Scott (ed.): European Nobilities. II.
Mérei (szerk.): Magyarország története
Mérei Gyula (szerk.): Magyarország története 1790–1848. [= Pach Zsigmond Pál (szerk.):
Magyarország története. V. kötet] Budapest, 1980.
Merényi: Esterházy Pál
Merényi Lajos (Bubics Zsigmond közremûködésével): Herczeg Esterházy Pál nádor,
1635–1713. [= Szilágyi Sándor (szerk.): Magyar Történeti Életrajzok, XI. évfolyam 1. füzet]
Budapest, 1895.
Mettam: The French Nobility
Roger Mettam: The French Nobility, 1610–1715. In Scott (ed.): European Nobilities I.
Mezey: Jogalkotás
Mezey Barna: Jogalkotás a 16–19. századi Magyarországon. In Rubicon, 7 (1996) 1–2.
szám.
Mezey: Parlamentarizmus- és alkotmánytörténet
Mezey Barna: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. I. kötet. Miskolc, 1994.
Mezey (szerk.): Képeskönyv
Mezey Barna (szerk.): A magyar országgyûlés történetének képeskönyve. Budapest, 1999.
Miller: Representation
John Miller: Representation and Represented in England, 1660–1689. Parliaments, Estates
& Representation, 15 (1995).
Mingay: Gentry
Gordon Mingay: The Gentry: The Rise and Fall of a Ruling Class. London–New York, 1976.

Mocsáry: Régi magyar nemes
Mocsáry Lajos: A régi magyar nemes. Észrevételek Grünwald Béla „A régi Magyarország”
czímû munkájára. Budapest, 1889.
Molnár: A pannonhalmi fõapátság
Molnár Szulpicz: A pannonhalmi fõapátság története. Negyedik korszak: Nagy háborúk kora, a
magyar Szent-Benedek-Rend föloszlása és föléledése, 1535–1708. Budapest, 1906. [= Erdélyi
László (szerk.): A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. IV. kötet.]
Müller: Polen
Michael G. Müller: Polen als Adelsrepublik. Probleme der neueren verfassungsgeschicht-
lichen Diskussion. In Weczerka (Hrsg.): Stände.
Nagy I.: A Kamara adóigazgatási
Nagy István: A Magyar Kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században. Le-
véltári Közlemények, 66 (1995).
Nagy I.: A Magyar Kamara
Nagy István: A Magyar Kamara, 1686–1848. Budapest, 1971.
Nagy I.: Magyarország családai
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I–XII. + pótkötet,
Pest, 1857–1868.
Nagy I.: Magyarország családai CD-ROM
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I–XII. + pótkötet,
Pest, 1857–1868. CD-ROM. Arcanum Adatbázis, Budapest, 1999. (A hivatkozás nem kötet-
tel és oldallal, hanem a rekord számával történik.)
Nagy L.: Levéltári
Nagy Lajos: Levéltári kis tükör. Kézirat. I–III. kötet. Kaposvár, 1870. (A Somogy megyei Le-
véltárban. Mivel a három kötetben a lapszámozás folyamatos, a kötet számát nem idézem
hivatkozáskor.)
Németh: Fõrendiség
Németh Ambrus: A pannonhalmi fõapátok fõrendisége. Századok, 34 (1900).
Németh: A pannonhalmi fõapátság
Németh Ambrus: A pannonhalmi fõapátság története. Ötödik korszak: A magyar Szent-Bene-
dek-Rend megerõsödése és bukása az állami mindenhatósággal szemben, 1709–1802. Budapest,
1907. [= Erdélyi László (szerk.): A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. V. kötet.]
Neugebauer: Politischer Wandel
Wolfgang Neugebauer: Politischer Wandel im Osten. Ost- und Westpreussen von den alten
Ständen zum Konstitutionalismus. Stuttgart, 1992.
Neugebauer: Standschaft
Wolfgang Neugebauer: Standschaft als Verfassungsproblem. Die historische Grundlagen stän-
discher Partizipation in ostmitteleuropäischen Regionen. Goldbach, é. n. [1994.]
Neuhaus: Das Reich
Helmut Neuhaus: Das Reich in der frühen Neuzeit. München, 1997.
Neuhaus: Supplikationsausschuss
Helmut Neuhaus: Reichstag und Supplikationsausschuss. Ein Beitrag zur Reichsverfassungs-
feschichte der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts. Berlin, 1977.
Ódor: Nemesi társadalom
Ódor Imre: Nemesi társadalom és inszurrekció a török hódoltság utáni Baranyában. Kandidá-
tusi disszertáció. Kézirat, 1992.
Oestreich: Geist und Gestalt
Gerhard Oestreich: Geist und Gestalt des frühmodernen Staates. Ausgewählte Aufsätze. Berlin,
1969.
Oestreich: Ständetum
Gerhard Oestreich: Ständetum und Staatsbildung in Deutschland. In. uõ: Geist und
Gestalt.

Olszewski: Vorstufen
Henryk Olszewski: Vorstufen und Entwicklung des altpolnischen Konstitutionalismus.
Parliaments, Estates & Representation, 15 (1995).
Orbis Latinus
[Johann Georg Theodor] Graesse – [Friedrich] Benedikt – [Helmut] Plehl: Orbis Latinus.
Lexikon lateinischer geographischer Namen. Braunschweig, 19714.
Pajkossy: Abszolutizmus és rendiség
Pajkossy Gábor: Az abszolutizmus és a rendiség utolsó küzdelmei. Az elsõ reformtörekvé-
sek (1790–1830). In Gergely András (szerk.): 19. századi magyar történelem, 1790–1918. Bu-
dapest, 1998.
Papp: Biharország
Papp Klára: Biharország jobbágynépe. A magánbirtok és jobbágysága a XVIII. században. Deb-
recen, 1998.
Pauler: Alsó-Tábla
P[aule]r [Tivadar]: Alsó-Tábla. In Török János (szerk.): Egyetemes magyar encyclopaedia.
II. kötet. Pest, 1860.
Paulinyi: A belügyminisztérium székházának története
Paulinyi Oszkár: A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története. (Ada-
lék Buda topográfiájához.) Tanulmányok Budapest Múltjából, 6 (1938).
Pesty: Eltûnt vármegyék
Pesty Frigyes: Az eltûnt régi vármegyék. I–II. kötet. Budapest, 1880.
Péter K.: Az erdélyi országgyûlés
Péter Katalin: Az erdélyi országgyûlés a kora újkori magyar fejlõdésben. In Benda K. – Pé-
ter K.: Az országgyûlések.
Péter K.: A politikai publicisztika
Péter Katalin: A magyar nyelvû politikai publicisztika kezdetei. A Siralmas Panasz keletkezés-
története. Budapest, 1973.
Péter L.: Arisztokrácia
Péter László: Az arisztokrácia, a dzsentri és a parlamentáris tradíció a XIX. századi Ma-
gyarországon. In Kontler László (szerk.): Túlélõk. Elitek és társadalmi változás az újkori Eu-
rópában. Válogatás a nemzetközi történeti irodalomból. Budapest, 1993. (Eredetileg: The
Aristocracy, the Gentry and Their Parliamentary Tradition in Nineteenth-Century Hun-
gary. The Slavonic and East European Review, 1992.)
Péter L.: Montesquieu
László Péter: Montesquieu’s Paradox on Freedom and Hungary’s Constitutions, 1790–
1990. History of Political Thought,16 (1995).
Péter L.: Verfassungsentwicklung
Péter László: Die Verfassungsentwicklung in Ungarn. In Verfassung und Parlamentarismus
1. Teilband Verfassungsrecht, Verfassungswirklichkeit, zentrale Repräsentativkörperschaften,
Wien, 2000. [= Helmut Rumpler – Peter Urbanitsch (Hrsg.): Die Habsburgermonarchie,
1848–1918. VII. kötet]
Péter L.: Verfassungsentwicklung 1. változat
László Péter: Verfassungsentwicklung in Ungarn. Angol nyelvû kézirat, 1995. Ezúton köszö-
nöm a szerzõnek, hogy felhasználását lehetõvé tette. (A szöveg rövidebb változata német
fordításban azóta megjelent, lásd fent. A kimaradt szövegrészekre továbbra is a kéziratot
idézve hivatkozom.)
Podhradczky: Szavazati jog
Podhradczky József: Magyar ország karainak, s rendeinek szavazati joga a köz gyûléseken. Stá-
tus rendszer értelmében. Buda, 1847.
Poór János: A haza
Poór János: A haza és védelmezõi. Az 1808-as országgyûlésrõl. In Erdõdy Gábor – Pók Atti-
la (szerk.): Nemzeteken innen és túl. Diószegi István 70. születésnapjára. Budapest, 2000.

Poór: Jog vagy jogbitorlás?
Poór János: Jog vagy jogbitorlás? A nemesi adómentességrõl. Kézirat, 1995. Ezúton köszönöm
a szerzõnek, hogy felhasználását lehetõvé tette.
Poór: Kényszerpályák
Poór János: Kényszerpályák nemzedéke, 1795–1815. Budapest, 1988.
Poór: Király és rendiség
Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában. Levéltári
Közlemények, 71 (2000) 1–2. szám.
Poór: Közjog és közszereplõk
Poór János: Közjog és közszereplõk. Tanulmányok a 18–19. század fordulójáról. Kézirat. Bu-
dapest, 1998. Ezúton köszönöm a szerzõnek, hogy felhasználását lehetõvé tette.
Poór: Közvélemény
Poór János: A francia forradalom és a magyarországi közvélemény. In uõ: Közjog és közsze-
replõk.
Poór: Magyarok és Napóleon
Poór János: Magyarok és Napóleon. In uõ: Közjog és közszereplõk.
Poór: Mûvelt fõúr
Poór János: Mûvelt fõúr a századfordulón. A fiatal Dessewffy József. In. uõ: Közjog és köz-
szereplõk.
Poór: Országgyûlési résztvevõk
Poór János: Országgyûlési résztvevõk az országgyûlési naplók alapján 1796–1811/2. In
Klaniczay Gábor – Nagy Balázs (szerk.): A középkor szeretete. Történeti tanulmányok Sz. Jó-
nás Ilona tiszteletére. Budapest, 1999.
Praznovszky: A Szentiványiak gazdálkodása
Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodá-
sa a XIX. század elsõ felében. A Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, 8 (1982).
Press: Adel
Volker Press: Adel in den österreichisch-böhmischen Erblanden und im Reich zwischen
dem 15. und dem 17. Jahrhundert. In Adel im Wandel. Politik – Kultur – Konfession 1500–
1700. Niederösterreichische Landesausstellung, Rosenburg, 12. Mai – 28. Oktober 1990.
Press: Vom „Ständestaat”
Volker Press: Vom „Ständestaat” zum Absolutismus. 50 Thesen zur Entwicklung des
Ständewesens in Deutschland. In Baumgart (Hrsg): Ständetum.
Press: The System of Estates
Volker Press: The System of Estates in the Austrian Hereditary Lands and in the Holy
Roman Empire: A Comparison. In Evans–Thomas (eds.): Crown.
Rausch (Hrsg.): Die geschichtlichen Grundlagen
Heinz Rausch (Hrsg.): Die geschichtlichen Grundlagen der modernen Volksvertretung. Die
Entwicklung von den mittelalterlichen Kongregationen zu den modernen Parlamenten. I:
Allgemeine Fragen und europäischer Überblick. II: Reichsstände und Landstände. Darmstadt,
1974. [= Wege der Forschung, 469.]
Relkovic: Bányavárosok sérelmei
Relkovic Néda: Felvidéki hét alsó bányavárosunk sérelmei 1696-ban. Századok, 57 (1923).
Reiszig: Somogy története
Reiszig Ede: Somogy vármegye története. In Csánki (szerk.): Somogy.
Rhode: Stände und Königtum
Gotthold Rhode: Stände und Königtum in Polen/Litauen und Böhmen/Mähren. Bemer-
kungen zur Entwicklung ihres Verhältnisses vom 16. bis ins 18. Jahrhundert. In Rausch
(Hrsg.): Die geschichtlichen Grundlagen I.
Ring: Lengyelország
Ring Éva: „Lengyelországot az anarchia tartja fenn?” (A nemesi köztársaság válságának anató-
miája). Budapest, 2001.

Salamon: Az 1741-iki
Salamon Ferenc: Az 1741-iki koronázó országgyûlés. In uõ: Kisebb történelmi dolgozatai.
Budapest, 18892.
Salamon: Követutasítás
Salamon Ferenc: Pestmegye követeinek adott utasítás 1741-ben. In uõ: Kisebb történelmi
dolgozatai. Budapest, 18892.
Salamon: Rendi országgyûléseink
Salamon Ferenc: Rendi országgyûléseink jellemzéséhez. In uõ: Kisebb történelmi dolgoza-
tai. Budapest, 18892.
Sandvik: Det gamle veldet
Gudmund Sandvik: Det gamle veldet. Norske finansar, 1760–79. Oslo, 1975.
Sashalmi: Oroszország
Sashalmi Endre: Oroszország a XVI–XVII. század fordulóján. Könyvismertetés. Klió, 10
(2001) 2. szám.
Schenk: Austria
H. G. Schenk: Austria. In A. Goodwin (ed.): The European Nobility in the Eighteenth
Century. London, 19672.
Schiller: Az örökös fõrendiség
Schiller Bódog: Az örökös fõrendiség eredete Magyarországon. Budapest, 1900.
Schimert: Hungarian Nobility
Peter Schimert: The Hungarian Nobility in the Seventeenth and Eighteenth Centuries. In
Scott (ed.): European Nobilities, II.
Schindling: Anfänge
Anton Schindling: Die Anfänge des immerwährenden Reichstags zu Regensburg. Stände-
vertretung und Staatskunst nach dem vestfälischen Frieden. Mainz, 1991.
Schulze: The Problem of Resistance
Werner Schulze: Estates and the Problem of Resistance in Theory and Practice in the
Sixteenth and Seventeenth Centuries. In Evans–Thomas (eds.): Crown.
Schulze: Ständewesen
Winfriend Schulze: Die Ständewesen in den Erblanden der Habsburger Monarchie bis
1740: Vom dualistischen Ständestaat zum organisch-föderativen Absolutismus. In Baum-
gart (Hrsg): Ständetum.
Schwicker: A bajor örökösödési háboru
Schwicker J. Henrik: Magyarország s a bajor örökösödési háboru. Századok, 13 (1878).
Scott (ed.): European Nobilities
H. M. Scott (ed.): The European Nobilities in the Seventeenth and Eighteenth Centuries.
Volume I: Western Europe. Volume II: Northern, Central and Eastern Europe. London–New
York, 1995.
Scott – Storrs: Introduction
H. M. Scott – Christopher Storrs: Introduction. The Consolidation of Noble Power in
Europe, c. 1600–1800. In Scott (ed.): European Nobilities I.
Sinkovics: Esterházy és az erdélyiek
Sinkovics Istvan: Esterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. A Gróf
Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 7 (1937).
Soltész: Bibliográfia
Bibliográfia a magyar országgyûlésrõl, a képviselõkrõl és a képviselõk választásáról. Budapest,
2002. Összeállította dr. Soltész István.
Somló: Parlamentarizmus
Somló Bódog: Parlamentarizmus a magyar jogban. Kolozsvár, 1896.
Soós: Utószó
Soós István: Utószó. In Mályusz Elemér: Magyarország története a felvilágosodás korában.
Szerkesztette, az utószót és a jegyzeteket írta Soós István. Budapest, 2002.

Stefancsik: Az 1764/65-ki
Stefancsik Benedek Konrád: Az 1764/65-i pozsonyi országgyûlés. Kassa, é. n.
Stijernquist (ed.): The Swedish Riksdag
Nils Stijernquist (ed.): The Swedish Riksdag in an International Perspective. Stockholm,
1989.
Swann: French Nobility
Julian Swann: The French Nobility, 1715–1789. In Scott (ed.): European Nobilities, I.
Szabad (szerk.): A magyar országgyûlés
Szabad György (szerk.): A magyar országgyûlés 1848/49-ben. É. n., h. n. [Budapest, 1998.]
Szabó B.: Nemtelenek
Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzései képtelensége (incapacitas) Zala megyében. In Za-
lai Gyûjtemény, 21. Közlemények Zala megye közgyûjteményeinek kutatásaiból, 1984– 1985.
Zalaegerszeg, 1985.
Szabó D.: Az állandó hadsereg
Szabó Dezsõ: Az állandó hadsereg beczikkelyezésének története III. Károly korában. Had-
történelmi Közlemények, 11 (1910).
Szabó D.: Az úrbérrendezés története
Szabó Dezsõ bevezetõ tanulmánya. In uõ. (szerk.): A magyarországi úrbérrendezés története
Mária Terézia korában. I. kötet. Budapest, 1933.
Székely: Az egyházi nemesség
Székely Ottokár: Az egyházi nemesség. A gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Inté-
zet Évkönyve, 5 (1935).
Szekfû: Bevezetés
Szekfû Gyula: Bevezetés. In uõ (szerk.): Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez,
1790–1848. Budapest, 1926.
Szekfû: Három nemzedék
Szekfû Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Budapest, 1934. (Reprint: Buda-
pest, 1989.)
Szekfû: Magyar történet (1935)
Hóman Bálint – Szekfû Gyula: Magyar történet. IV. kötet. Budapest, 1935. (A kötet szerzõje
Szekfû Gyula.)
Szekfû: Magyar történet
Hóman Bálint – Szekfû Gyula: Magyar történet. VI. kötet: A tizennyolcadik század. Buda-
pest, é. n. (A kötet szerzõje Szekfû Gyula.)
Szentgyörgyi: Kõvár
Szentgyörgyi Mária: Kõvár vidékének társadalma. Budapest, 1972.
Szluha: A Szluha család
Szluha Márton: A Szluha család története. Kézirat. Budapest, 1996.
Szilágyi: Irodalomtörténeti megjegyzések
Szilágyi Márton: Für Lajos: A berceli zenebona, 1784. Kísérlet a történelmi pillanat megra-
gadására. Irodalomtörténeti megjegyzések. Korall, 9. szám, 2002. szeptember.
Szõcs: A városi kérdés
Szõcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832–36. évi országgyûlésen. Budapest, 1996.
Szöllõsy: Szerzetesrendek
Szöllõssy Károly: Az Osztrák–Magyar Monarchia öszszes [!] szerzetes rendeinek történeti és sta-
tisztikai rajza, különös tekintettel azok irodalmi és tanügyi mûködésére. I–II. kötet. Arad, 1878.
Szücs: A nemzet historikuma
Szücs Jenõ: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. Hozzászólás
egy vitához. In uõ: Nemzet és történelem. Tanulmányok. Budapest, 1974. (Elsõ megjelenés:
Budapest, 1970. [= Értekezések a történeti tudományok körébõl. Új sorozat, 51.]
Takáts E.: Nádasdy László
Takáts Endre: Gróf Nádasdy László csanádi püspök (1662–1729). Szeged, 1943.

Takáts S.: Kémvilág
Takáts Sándor: Kémvilág Magyarországon. I–II. kötet. Budapest, é. n. [1932]
Takáts S.: Kísérletek
Takáts Sándor: Kísérletek a magyar haderõ feloszlatására, 1671–1702. Századok, 38
(1904).
Taubert: A katonaság elszállásolása
Taubert Ernõ: A katonaság elszállásolása és ellátása Somogyvármegyében a XVIII. század elsõ
felében. Pécs, 1928.
Téglás: A történeti pasquillus
Téglás J. Béla: A történeti pasquillus a magyar irodalomban. Szeged, 1928.
Thallóczy: A Kamara Haszna
Thallóczy Lajos: A Kamara Haszna (lucrum camerae) története, kapcsolatban a magyar adó-
és pénzügy történetével. Budapest, 1879.
Thaly: A szécsényi szövetség levél
Thaly Kálmán: A szécsényi országos szövetség levél. Századok, 4 (1870).
Thirring: Magyarország népessége (1938)
Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Budapest, 1938.
Timon: Alkotmány- és jogtörténet
Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Különös tekintettel a nyugati államok jogfejlõ-
désére. Budapest, 19196.
Tocqueville: A régi rend
Alexis de Tocqueville: A régi rend és a forradalom. Budapest, 1994.
Tóth E.: A belsõsomogyi református
Tóth Endre: A belsõsomogyi református egyházmegye Mária Terézia korában. [= Csurgói
Könyvtár XV. kötet] Kaposvár, 1940.
Tóth I. Gy.: Három ország
Tóth István György: Három ország – egy haza. [= Magyarország krónikája, VII. kötet] Buda-
pest, 1992.
Tóth L.: Bevezetés
Tóth Lõrinc: Bevezetés. III. Károly uralkodása. A Pragmatica Sanctio. In Márkus Dezsõ
(szerk.): Magyar törvénytár. IV. kötet: [Az] 1657–1740. évi törvényczikkek. Budapest, 1900.
Tóth T.: Hitelezõk
Tóth Tibor: Hitelezõk és adósok. A kölcsönforgalom kérdéséhez Somogyban, 1756–1812. [=
Történeti Statisztikai Füzetek, 2.] Budapest, 1979.
Trócsányi: Az erdélyi
Trócsányi Zsolt: Az erdélyi fejedelemség korának országgyûlései. (Adalék az erdélyi rendiség
történetéhez). Budapest, 1976.
Turbuly: Zala közigazgatási feladatai
Turbuly Éva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század elsõ évtizedei-
ben. I. rész. Zalai Gyûjtemény, 21. Közlemények Zala megye közgyûjteményeinek kutatásaiból,
1984–1985. Zalaegerszeg, 1985. II. rész. Zalai Gyûjtemény, 22. Közlemények Zala megye köz-
gyûjteményeinek kutatásaiból, 1986. Zalaegerszeg, 1986.
Ujhelyi: Az állandó hadsereg
Ujhelyi Péter: Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig (1657–
1780). Budapest, 1914.
Vajay: Vázlat
Vajay Szabolcs: Vázlat a rendi társadalom szociográfiájához. Különlenyomat a Katolikus
Szemle 1966. évi folyamának 4. számából.
Van Horn Melton: Nobility
James Van Horn Melton: The Nobility in the Bohemian and Austrian Lands, 1620–1780.
In Scott (ed.): European Nobilities II.

Varga E.: Bírósági szervezet
Bónis György – Degré Alajos – Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története.
Kézirat. Budapest, 1961. [Az idézett szövegrészek szerzõje Varga Endre.]
Varga E.: A királyi Curia
Varga Endre: A királyi Curia, 1780–1850. Budapest, 1974.
Varga J.: Berendezkedési tervezetek
Varga J. János: Berendezkedési tervezetek Magyarországon a török kiûzésének idõszaká-
ban. Az „Einrichtungswerk”. Századok, 125 (1991).
Varga J.: Szervitorok
Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVI–XVII. századi dunántúli nagybirtokon.
Budapest, 1981.
R. Várkonyi: Gazdaság és társadalom
R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság és társadalom a 17. század második felében (1648–1686). In
uõ. (szerk.): Magyarország története 1526–1686. [= Pach Zsigmond Pál (szerk.): Magyaror-
szág története. III. kötet] Budapest, 19872.
R. Várkonyi: A Habsburg-abszolutizmus és a jobbágyság
R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–
XVIII. század fordulóján. Századok, 99 (1965).
R. Várkonyi: A Habsburg-abszolutizmus berendezkedése
R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus berendezkedése Magyarországon (1686–
1703). In Ember–Heckenast (szerk.): Magyarország története.
R. Várkonyi: A király és a fejedelem
R. Várkonyi Ágnes: A király és a fejedelem. II. Rákóczi Ferencz, I. József és az európai hatal-
mi egyensúly 1676–1711. In Fazekas István – Ujváry Gábor (szerk.): Császár és király –
Ausztria és Magyarország 1526–1918. Wien, 2001.
R. Várkonyi: Küzdelmek
R. Várkonyi Ágnes: Küzdelmek a korszerû magyar állam megteremtéséért. In Ember–He-
ckenast (szerk.): Magyarország története.
Vass: Bírósági levéltárak
Vass Elõd: Bírósági levéltárak. Repertórium. Kézirat. Budapest, 1988.
Veres: A tárnoki
Veres Miklós: A tárnoki hatóság és a tárnoki szék 1526–1849. Budapest, 1968.
Vörös A.: A XVIII. század
Vörös Antal: A XVIII. század története értékelésének néhány problémája. Történelmi Szem-
le, 3 (1960).
Vörös K.: A feudális megye
Vörös Károly: A feudális megye bürokráciája. História, 10 (1988) 1. szám.
Vörös K.: A társadalmi fejlõdés
Vörös Károly: A társadalmi fejlõdés fõ vonalai. In Ember–Heckenast (szerk.): Magyarország
története.
Wagner: 3 May, 1791
W.J. Wagner: 3 May, 1791 and the Polish Constitutional Tradition. Parliaments, Estates &
Representation, 15 (1995).
Weczerka (Hrsg.): Stände
Hugo Weczerka (Hrsg.): Stände und Landesherrschaft in Ostmitteleuropa in der frühen
Neuzeit. Marburg, 1995.
Wellmann: Barokk és felvilágosodás
Wellmann Imre: Barokk és felvilágosodás. In uõ. (szerk.): Barokk.
Wellmann: Rendi állás
Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban.
Levéltári Közlemények, 18–19 (1940–1941).

Wellmann: Az udvari ember
Wellmann Imre: Az udvari ember. In uõ. (szerk.): Barokk.
Wellmann (szerk.): Barokk
Wellmann Imre (szerk.): Barokk és felvilágosodás. Budapest, 1941. [= Domanovszky Sán-
dor (szerk.) Magyar mûvelõdéstörténet. IV. kötet]
Wertheimer: Ausztria és Magyarország
Wertheimer Ede: Ausztria és Magyarország a tizenkilenczedik század elsõ évtizedében. I. kötet:
A lunevillei békétõl a pozsonyi békekötésig. Budapest, 18902. II. kötet: A pozsonyi békekötéstõl a
schönbrunni békekötésig. Budapest, 1892.
Wolff: Corpus Evangelicorum
Fritz Wolff: Corpus Evangelicorum und Corpus Catholicorum auf dem Westfälischen Friedens-
kongress. Die Einfügung der konfessionellen Ständeverbindungen in die Reichsverfassung.
Münster, 1966.
Zachar: Az állandó hadsereg pénzügyei
Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792). Századok, 129 (1995).
Zachar: A hadügy jogi keretei
Zachar József: A magyarországi hadügy jogi keretei, 1648–1848. Hadtörténelmi Közlemé-
nyek, 108 (1995).
Zernack: Staatsmacht
Klaus Zernack: Staatsmacht und Ständefreiheit. Politik und Gesellschaft in der Geschichte
des östlichen Mitteleuropa. In Weczerka (Hrsg.): Stände.
Zsilinszky: Az 1708-ki
Zsilinszky Mihály: Az 1708-ki pozsonyi országgyûlés történetéhez. (Olvastatott a M. Tud.
Akadémia II. osztályának 1888. máj. 7-ki ülésén.) Budapest, 1888.
Zsilinszky: Az országgyûlések vallásügyi
Zsilinszky Mihály: A magyar országgyûlések vallásügyi tárgyalásai a reformatiotól kezdve. IV.
kötet: 1687–1712. Budapest, 1897.

10. ÁBRÁK
(a prímás és a nádor helye)

a kalocsai érsek az országbíró
a horvát bán
mágnások
mágnások
a tárnokmester
megyés- az udvari
püspökök fõméltóságok
egy koronaõr
mágnások
mágnások
fõispánok
címzetes
püspökök
mágnások mágnások mágnások
1. ábra A felsõtábla ülésrendje 1751-ben1
1 700.468 30.
10. Ábrák 569

esetleges esetleges szent római
bíboros birodalmi herceg
mágnások
mágnások
prímás nádor
az
ország
fõpapok bárói
mágnások
mágnások
fõispánok
fõpapok
mágnások
mágnások
királyi
tanácsosok
az alsótábla helye vegyes ülések alkalmával
2. ábra A felsõtábla ülésrendje 1764–65-ben egy résztvevõnek Kaprinai István által

közölt levele alapján2
királyi tábla
bejárat
dunai tiszai
vár- vár-
kiskövetek
kiskövetek
klérus
megyék megyék
követei követei
a távol- a távol- a távol-

lévõk lévõk lévõk
kiskövetek
kiskövetek
követei követei követei
a szabad a szabad a szabad

királyi királyi királyi
városok városok városok
követei követei követei
3. ábra Az alsótábla ülésrendje 1712-ben3

2 Kaprinai Liber II. Dissertatio I. Caput I. § IX. De norma in agendis Hungariae comitiis, 312–313.
3 Lányi I. 398., kiegészítve a kisköveteket illetõen a 700.478 8. alapján.
570 10. Ábrák

ablak HOSSZÚ UTCA ablak
kiskövetek kiskövetek kiskövetek kiskövetek kiskövetek kiskövetek
királyi tábla
a szabad királyi
városok követei
vármegyék
klérus
követei
kiskövetek
kiskövetek
klérus
a dunai
a szabad királyi a szabad királyi

városok követei városok követei
Hátsó bejárat
a távollévõk
követei
vármegyék
követei
kiskövetek
kiskövetek
a távollévõk
követei
a tiszai
kiskövetek kiskövetek kiskövetek kiskövetek kiskövetek kiskövetek
Kályha
ablak Fõbejárat ablak ablak
UDVAR
4. ábra Az alsótábla ülésrendje 1741-ben Kolinovics leírása alapján4
4
Salamon: Az 1741-iki 82–83. Egy napló szerint is csak a középsõ asztalsor volt megszakítva (700.477
19–20.) A kiskövetekrõl egy napló azt a javaslatot rögzíti, hogy ne az asztalok közt álljanak (ezek sze-
rint ez volt a gyakorlat – tehát ezt mutatja az ábra), hanem a fal mellett és a terem végében. (700.478
9.). Kolinovics csak a terem végében állókként említi õket.
10. Ábrák 571

572
5
10. Ábrák
700.468 30–32.
az
káptalan
Kályha
a távollévõk követei klérus
követei
5. ábra Az alsótábla ülésrendje 1751-ben5

esztergomi
a szabad királyi városok a dunai vármegyék követei

tábla
követei
királyi
személynök
a szabad királyi városok a tiszai vármegyék követei

követei
jurátusok
jurátusok királyi tábla jurátusok
a dunai vármegyék követei
a tiszai vármegyék követei

klérus
kiskövetek
kiskövetek
kiskövetek
kiskövetek
a távollévõk követei
a szabad királyi városok
a szabad királyi városok

kiskövetek
kiskövetek
kiskövetek
kiskövetek
követei
követei
kiskövetek kiskövetek kiskövetek
6. ábra Az alsótábla ülésrendje 1764–65-ben6
50%
40%
30%
20%
10%
0%
1700 1710 1720 1730 1740 1750 1760 1770 1780 1790 1800
7. ábra A fõrendek aránya néhány bizottságban
6Kaprinai 312–313. A kiskövetek elhelyezkedésére nézve a leírást a korábbi és késõbbi állapotok egy-
bevágó leírása alapján kiegészítettem.
10. Ábrák 573

50%
40%
30%
20%
10%
0%
1700 1710 1720 1730 1740 1750 1760 1770 1780 1790 1800
8. ábra A vármegyei követek aránya a 18. század egyes bizottságaiban
50%
40%
30%
20%
10%
0%
1700 1710 1720 1730 1740 1750 1760 1770 1780 1790 1800
9. ábra A királyi tábla tagjainak aránya néhány bizottságban
574 10. Ábrák

11. TÁBLÁZATOK
1. táblázat Néhány 18. századi diéta egyes vegyes bizottságainak összetétele
1. Egy vegyes bizottság 1708-ból1

2. Egy bizottság 1708-ból2
3. Egy bizottság 1708-ból3
4. A sérelmi feliratra adott feleletre készülõ válaszfelirat összeállítására kiküldött bizottság 1709-ben4
5. Az 1712. május 29-én kiküldött rendszeres bizottság5
6. Egy Bécsbe induló országgyûlési küldöttség (1722–23. évi diéta)6
7. A politikai systema tárgyalására kiküldött bizottság (1722)7
8. A gazdasági és katonai systema tárgyalására kiküldött bizottság (1722)8
9. A hadiadó mértékével és a só árával foglalkozó bizottság (1722)9
10. Az igazságüggyel foglalkozó bizottság (1722)10
11. Az igazságügy végsõ kidolgozására, illetve revíziójára kirendelt bizottság (1722)11
12. A sérelmek összeállítására kiküldött bizottság (1722)12
13. Sérelem-összeállító bizottság (1728)13
14. A III. Károlyt születésnapján üdvözlõ bizottság (1729)14
15. A sérelmek és kívánatok összeállítását végzõ bizottság (1741)15
16. A gróf Erdõdy Gábor egri püspök vezetése alatt Bécsbe utazó küldöttség (1741)16
17. A hitlevél kidolgozására kiküldött bizottság (1741)17
18. A törvénycikkeknek a kancelláriával való egyeztetésére kiküldött bizottság (1751)18
19. A bán elnöklete alatt álló jogi bizottság (1764)19
20. A törvénycikkeknek a kancelláriával való egyeztetésére kiküldött bizottság (1765)20
21. A törvények elõkészítésére szolgáló bizottság (1790–91)21
22. A hitlevélbõl kimaradt részeknek törvénycikkek formájában a kancelláriával való „közlésére”
felállított deputáció (1790–91)22
23. Az igazságszolgáltatási kérdések elintézésére szolgáló bizottság (1790–91)23
24. A subsidium megajánlására kiküldött bizottság (1792)24
25. A subsidium felosztására kiküldött bizottság (1792)25
11. Táblázatok 575

Bizottság 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
Résztvevõk
Királyi tábla 0 2 2 4 0 4 4 5 6 3 5 6
Horvát- 0 0 0 1 0 1 1 1 1 0 1 1
ország
Klérus 3 2 0 4 2 3 2 2 3 2 2 3
Vármegyék 9 6 2 4 9 8 8 9 6 10 11 16
Távollévõk 6 4 0 2 6 4 1 2 2 3 4 4
követei
Szabad 6 4 333 4 4 4 2 2 2 2 2 4
királyi
városok
Az alsótábla 24 18 7 19 21 24 2036 2137 20 20 25 34
összesen
Fõrendek 6 8 6 6 11 42 6 1238 7 1339 14 9
A fõrendek 20 31 46 24 33 64 23 36 26 39 36 21
aránya (%)
A vármegyei 30 23 15 16 27 12 31 27 22 30 28 37
követek
aránya (%)
Mind 30 26 13 25 33 66 26 33 27 33 39 43
összesen
2. táblázat Az egyes diétákra meghívottak, illetve az ott megjelentek megoszlása

különbözõ források szerint1
16812 17083 17084 17145 1722–236 1722–237
Fõpapok 22 27 26 20 33 33
Az ország bárói17 13 14 10 10 10
Fõispánok 75 9020 11 –21 16 16
Mágnások24 49 57 97 96
Horvát képviselõ27 128
Felsõtábla 97 12930 100 87 156 156
Királyi tábla32 11 7 12 7 13
Egyháziak 18 1634 2435 24 43 43
Vármegyei követek 6037 52 72 89 89
A távollévõk követei 3040 2341 2242 27 64 64
Városi követek 54 20 61 70 70
Horvát követek46 2 147 248 2
Alsótábla 175 198 273 281
Összesen 272 285 42952 437
576 11. Táblázatok

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25
3 1 3 2 3 326 3 3 2 5 2 0 5
1 0 127 228 129 130 1 2 1 131 1 1 232
2 1 1 2 1 0 2 1 2 2 2 1 2
14 4 8 8 8 4 8 4 8 4 9 22 16
3 1 2 2 2 0 2 1 2 1 2 1 2
2 1 334 635 3 0 2 1 2 1 2 2 5
25 8 18 22 18 8 18 12 17 14 18 27 32
6 4 10 12 10 2 6 3 6 2 4 10 15
19 33 36 35 36 20 25 20 26 12 18 27 32
45 33 29 24 29 40 33 27 35 25 41 59 34
31 12 28 34 28 10 24 15 23 16 22 37 47
17418 17419 174110 175111 1764–6512 1764–6513 1790–9114 1790–9115 179216

30 22 26 18 25 22 36 36 30
8 10 6 1718 9 11 1119 11 13
92 20 18 35 22 22 3722 3523 33
92 15425 4326 72 85 179 172 134
1 029 1
130 205 11331 129 140 263 254 210
33
14 14 14 14 18 18 17
28 2436 28 28 35 35 40
38 10239
88 81 92 92 101 98
134 113 78 18943 74 14044 113
45
76 70 63 68 130 130 78
2 2 2 349 2 350 351
342 304 277 394 360 424 353
547 417 406 534 623 678 56353

3. táblázat Egyes 18. századi diétai ülések kezdete, vége, illetve hossza
Diéta Ülésnap Üléskezdet Az ülés vége
(óra, perc) (óra, perc)
Alsótábla Felsõtábla Vegyes ülés A diéta Alsótábla Felsõtábla
általában
1708–15 1708. 03. 03. 10.00
1708. 03. 07.
1708. 03. 08. 9.00 10.00
1708. 03. 10. 8.00 10.00
1708. 03. 11. 9.00 10.00
1708. 03. 12. 10.00 10.00
1708. 03. 13. 10.00 11.00
1708. 03. 14.
1708. 03. 26. 8.00 9.00
1708. 03. 27. 9.00 10.00
1708. 03. 28. 10.00 10.00
1708. 03. 29. 9.00 11.00
1708. 03. 31.
1708. 04. 01. 9.00
1708. 04. 02. 9.00 10.00
1708. 04. 04. 10.00 11.00
1708. 04. 05. 8.00 10.00
1708. 04. 08. 10.00 11.00
1708. 04. 09. 10.00 10.00
1708. 04. 12. 9.00 10.00
1708. 04. 14. 10.00 14.00
1708. 04. 15. 10.00 13.00
1708. 04. 16. 10.00 14.00
1708. 04. 17. 10.00
1708. 04. 18. 9.00 10.00
1708. 04. 21. 10.00 11.00
1708. 04. 22. 8.00 10.00
1708. 04. 28. 10.00 11.00
1708 .05. 05. 9.00 11.00
1708. 05. 06. 10.00 10.00
1708. 05. 08. 10.00 11.00
1708. 05 .09. 10.00 11.00
1708. 05. 23. 10.00 11.00
1708. 06. 02. 10.00 11.00
1708. 06. 24.

Az ülés vége Az ülés hossza Forrás
(óra, perc) (tizedes tört)
Vegyes ülés A diéta Alsótábla Felsõtábla Vegyes ülés A diéta
általában általában
700.499–IV. 185.
700.5001
700.500 8.
700.500 13.
700.500 15.
700.500 17.
700.500 19.
700.500
700.500 21.
700.500 24.
700.500 24.
700.500 27.
700.500
700.500 31.
700.500 33.
700.500 38.
700.500 39.
700.500 42.
700.500 45.
700.500 47.
4h 700.500 48–49.
3h 700.500 49.
4h 700.500 49.
700.500 49–50.
700.500 53.
700.500 54.
700.500 63.
700.500 76.
700.500 83.
700.500 86.
700.500 91.
700.500 96.
700.500 114.
700.500 131.
éjfél után 700.499–II. 68.

általában
1708–15 1709. 06. 12.
1709. 06. 17.
1712. 05. 11. 10.00 11.00
1712. 05. 12. 11.00
1712. 05. 21. 10.00 11.00
1712. 05. 29. 10.00 10.00
1712. 05. 30. 10.00 11.00
1712. 06. 02. 10.00 11.00
1712. 06. 03. 10.00 11.00
1712. 06. 06. 10.00 11.00
1712. 06. 07. 9.00 11.00
1712. 06. 09. 11.00 11.00
1712. 06. 11. 10.00 11.00
1712. 06. 12. 11.00 11.00
1712. 06. 14. 10.00 11.00
1712. 06. 15. 10.00 11.00
1712. 06. 16. 10.00 11.00
1712. 06. 18. 10.00 10.00
1712. 06. 19. 11.00 11.00
1712. 06. 22. 10.00 11.00
1712. 06. 23. 10.00 11.00
1712. 06. 25. 10.00 11.00
1712. 07. 10. 10.00 11.00
1712. 07. 11. 11.00 11.00
1712. 07. 17. 10.00 11.00
1712. 07. 18. 10.00
1712. 07. 20. 11.00 11.00
1712. 07. 22. 10.00 11.00
1712. 07. 29. 11.00 11.00
1712. 08. 01. 11.00 11.00
1712. 08. 03. 11.00 11.00
1712. 08. 04. 11.00 11.00
1712. 08. 06. 10.00
1712. 08. 07. 11.00 11.00
1722–23 1722. 07. 06. 8.00
1722. 07. 13. 10.00

12.00 700.498 408.
13.00 700.498 419.
700.500 143.
700.500 148.
700.5002
700.500 152.
700.500 156.
700.500 158.
700.500 161.
700.500 164.
700.500 166.
700.500 168.
700.500 171.
700.500 175.
700.500 175.
700.500 176.
700.500 177.
700.500 181.
700.500 183.
700.500 185.
700.500 187.
700.500 191.
700.500 191.
700.500 195.
700.500 196.
700.500 197.
700.500 198.
700.500 201.
700.500 205.
700.500 208.
700.500 210.
700.500 213.
700.500 217.
700.500 219.
700.486/1 61–62.
700.486/1 99.

általában
1722–23 1722. 07. 17. 9.00
1722. 07. 18. 11.00
1722. 07. 27. 9.00
1722. 09. 06. 8.00
1728–29 1728. 05. 26. 9.00

1728. 05. 28. 11.00
1728. 05. 29. 9.00 10.00
1728. 06. 06. 10.00
1728. 06. 09. 10.00
1728. 06. 12. 10.00
1728. 06. 14. 10.00 10.00
1728. 06. 15. 10.00 10.00
1728. 06. 17. 10.00 10.00
1728. 06. 19. 10.00 10.00
1728. 06. 21. 10.00
1728. 06. 22. 10.00 10.00
1728. 06. 25. 10.00 10.00
1728. 06. 30. 9.00 10.00
1728. 07. 01. 10.00 10.00
1728. 07. 05. 10.00
1728. 07. 06. 10.00
1728. 07. 07. 10.00
1728. 07. 09. 10.00 10.00
1728. 07. 12. 9.00 10.00
1728. 07. 13. 9.00
1728. 07. 14. 9.00 10.00
1728. 07. 15. 9.00 10.00
1728. 07. 17. 9.00
1728. 07. 20. 10.00 10.00
1728. 07. 21. 10.00 10.00

1728. 07. 23. 10.00 10.00
1728. 07. 24. 9.00 9.00 17.00
1728. 07. 26. 9.00 9.00
1728. 07. 27. 10.00 10.00
1728. 07. 28. 10.00 10.00

700.486/1 115.
700.486/1 119.
700.486/1 13–135.
MOL N114
7. kötet 12–13.
700.484 3.
700.484 4.
700.484 6.
700.484 13.3
700.484 15.
700.484 21.
700.484 23.
700.484 24–25.
700.484 27.
700.484 30.
700.484 32.
700.484 33.
700.484 38.
700.484 41.
700.484 42.
700.484 47–48.
700.484 50.
700.484 51–52.
700.484 57.
700.484 60.
700.484 61.
700.484 63.
700.484 66.
700.484 68.
700.484 73.
és 700.482 89.
700.484 75.
700.484 77.
8h 700.484 81–84.
700.484 84.
700.484 86.
700.484 87.

általában
1728–29 1728. 07. 29. 10.00 10.00
1728. 07. 30. 13.00 10.00
1728. 08. 01. 10.00 10.00
1728. 08. 21. 9.00 10.00
1728. 09. 07. 10.00 10.00
1728. 09. 09. 10.00 10.00
1728. 09. 13. 10.00 10.00
1728. 09. 15. 10.00 10.00
1728. 09. 16. 9.00
1728. 09. 17. 9.00
1728. 09. 20. 10.00 10.00 16.00
1728. 09. 22. 9.00
1728. 09. 23. 9.00 10.00
1728. 09. 24. 10.00 10.00
1728. 09. 25. 10.00 10.00
1728. 12. 02. 10.00 10.00
1729. 03. 05. 15.00 15.00
1729. 08. 18. 9.00 10.00
1741 1741. 05. 18. 9.00 9.30
1741. 05. 19. 9.00
1741. 05. 20. 9.00 10.00
1741. 05. 22. 9.00 10.00
1741. 06. 02. 9.004 9.00
1741. 06. 12. 10.00
1741. 06. 18. 10.00 10.00
1741. 06. 23. 10.005 10.00
1741. 06. 24. 7.006

16.007
1741. 06. 28. 10.30 10.30

1741. 07. 06. 10.00 9.00
1741. 07. 14. 10.00 10.00

1741. 07. 19. 9.00 10.00
1741. 07. 27. 10.00

700.484 90.
700.484 92.
700.484 94.
700.484 116.
700.484 135.
700.484 136.
700.484 141.
700.484 141–142.
700.484 143.
700.484 145.
6h 700.484 148–149.
700.484 149.
700.484 151.
700.484 152.
700.484 154.
700.484 201.
700.484 285.
700.484 454.
700.477 16.
700.476 28.
700.476 32.
700.476 36.
700.476 39.
700.478 45.
700.475 57.
19.00 9h 700.477 106.
Éble: Károlyi
Ferencz 524–525.
23.00 4.5 h8 700.478 162.
Éble: Károlyi
Ferencz 525.
700.476 93.
700.477 144.
700.476 96.
700.478 220.
700.478 253.
700.477 166.

általában
1741 1741. 07. 28. 9.00 10.30
1741. 09. 09. 10.00
1751 1751. 04. 22. 9.00
1751. 04. 23. 10.00

1751. 04. 30. 10.00
1751. 05. 06. 10.00 11.00
1751. 05. 10. 9.00
1751. 05. 11. 8.00 8.00
1751. 05. 12. 8.00 8.00
1751. 05. 14. 9.30
1751. 05. 19. 10.00
1751. 05. 29. 10.00
1751. 06. 01. 10.00 11.00
1751. 06. 02. 10.00
1751. 06. 03. 10.00 10.00
1751. 06. 07. 11.00
1751. 06. 12. 9.00 11.00
1751. 06. 14. 9.00
1751. 08. 23.
1751. 08. 24. 8.00
1751. 08. 25. 8.309
1751. 08. 26. 6.00 8.00 13.0011
16.0010
1751. 08. 27. 5.00
1764–65 1764. 07. 05. 8.00

1764. 07. 14. 9.30 10.00
1790–91 1790. 06. 10. 9.00
1790. 06. 11. 9.00 9.00
1790. 06. 18.
1791. 02. 08. 10.00
1791. 02. 09. 12.00
1791. 02. 28. 9.00
1791. 03. 02. 11.00
1791. 03. 05. 9.00

700.477 168.
700.477 261.
700.467 14.
700.468. 36.
700.468 41.
700.468 50.
700.468 60.
700.468 63.
700.468 67.
700.468 77.
700.468 86.
700.468 89.
700.468 263.
700.468 266.
700.468 273.
700.468 275.
700.468 276.
700.468 295.
700.468 304.
23.00 700.467 440.
700.470 137.
16.00 7.5 h 700.470 140.
22.0012 11 h 700.469 88–89.
700.470 141–142.
700.468 545.
12.00 7h 700.469 89.
700.467 455.
700.453 38.
700.453. 56.
Keresztesi 251.
Keresztesi 254.
14.00 Keresztesi 264.
17.00 7h Õz I. 103.
Õz I. 117.
Õz I. 118.
Õz I. 120.
Õz I. 123.

általában
1790–91 1791. 03. 10. 9.00
1792 1792. 05. 22 9.00 9.30
1792. 05. 23. 10.50 10.30
1792. 05. 31. 9.00 9.00
1792. 06. 04. 10.00
1792. 06. 05. 12.00
1792. 06. 11. 10.00
1792. 06. 13. 8.00
1792. 06. 16. 9.00
1792. 06. 17. 11.00
1792. 06. 18. 12.00 12.00
1792. 06. 20. 9.00 9.00
1792. 06. 21. 8.00 8.00
1792. 06. 22. 8.00
1792. 06. 24. 11.00 11.00

11.00 2h Õz I.129.
MOL N57 1.
csomó, Littera E 506.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
508–509.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
510., 517.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
513–514.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
515–516.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
521–522.
MOL N57 1. csomó,
Littera E 524.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
527–528.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
529–530.
Naponként-való
1792 119.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
532–533.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
537., 539.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
538., 540.
MOL N57 1. csomó,
Littera E 541.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
544–545.

általában
1792 1792. 06. 26. 11.00
Átlag 9.65 10.3 9.86 9.61 14.4 16

(tizedes-
tört)
Átlag 9.39 10.18
(óra, perc)
Szórás 0.89 0.76 1.17
(tizedes-
tört)
Szórás 53 46
(perc)

Naponként-való
149.
MOL N57 1.
csomó, Littera E
548–549.
0 16.55 5.6 8 0 6.17
3.21 2.50

4. táblázat Az 1792. évi diéta üléseinek rendje1
Idõpont Alsótábla Felsõtábla
Együtt
1792. 05. 22. kedd 9.00 ülés 9.30 ülés
1792. 05. 23. szerda 10.30 ülés2 10.30 ülés
1792. 05. 31. csütörtök 9.00 ülés 9.00 ülés
1792. 06. 02. szombat a királyi pár üdvözlése Vörösváron és bevonulásuk Budára3
1792. 06. 03. vasárnap 9.00 a királyi elõterjesztések átvétele a királyi várban
1792. 06. 04. hétfõ 10.00 vegyes ülés
1792. 06. 05. kedd 8.00 a tiszai kerületek 8.00 a dunai kerületek
ülése ülése
12.00 vegyes ülés
1792. 06. 06. szerda koronázás4
1792. 06. 07. csütörtök 17.00 a tiszai kerületek
ülése
1792. 06. 08. péntek 7.00 a tiszai kerületek 8.00 a dunai kerületek
ülése ülése
8.00 a sérelmi regnicolaris bizottság ülése az országbírónál
1792. 06. 09. szombat 8.00 a dunai és a tiszai kerületek ülése
1792. 06. 10. vasárnap a királyné koronázása5
1792. 06. 11. hétfõ 10.00 vegyes ülés
1792. 06. 12. kedd audiencia a királynál6
1792. 06. 13. szerda –7
1792. 06. 14. csütörtök 9.00 regnicolaris bizottsági ülés az országbírónál
1792. 06. 15. péntek 8.00 regnicolaris bizottsági ülés8
1792. 06. 16. szombat 9.00 vegyes ülés
1792. 06. 17. vasárnap 9.00 a kisebb regnicolaris bizottság ülése az országbírónál
11.00 vegyes ülés
1792. 06. 18. hétfõ 8.00 a sérelmi regnicolaris bizottság ülése az országbírónál
9.00 a diétai szállások ügyében illetékes regnicolaris bizottság ülése
az országházban
12.00 ülés 12.00 ülés
1792. 06. 19. kedd 8.00 a subsidium felosztásáról tanácskozó regnicolaris deputáció ülése
a nádornál a királyi várban
8.00 a diétai szállások ügyében illetékes regnicolaris bizottság ülése
17.00 a sérelmi regnicolaris bizottság ülése az országbírónál

Idõpont Alsótábla Felsõtábla
1792. 06. 20. szerda 9.00 ülés 9.00 ülés
1792. 06. 21. csütörtök 8.00 ülés 8.00 ülés
Ez után a subsidium felosztásáról tanácskozó regnicolaris deputáció ülése
az országházban
1792. 06. 22. péntek 8.00 vegyes ülés
utána a subsidium felosztásáról tanácskozó regnicolaris deputáció ülése
az országházban
1792. 06. 23. szombat 8.00 a subsidium felosztásáról tanácskozó regnicolaris deputáció ülése
az országházban
utána vegyes ülés
1792. 06. 24. vasárnap 8.00 a subsidium felosztásáról tanácskozó regnicolaris deputáció ülése
az országházban
11.00 ülés 11.00 ülés
1792. 06. 25. hétfõ 9.00 kihallgatás a királyi várban I. Ferencnél
utána vegyes ülés
majd a subsidium felosztásáról tanácskozó regnicolaris deputáció ülése
az országházban
1792. 06. 26. kedd 11.00 vegyes ülés
16.30 audiencia az udvarnál
19.009 ismét vegyes ülés

5. táblázat Adómegajánlás és adóemelés a concursusokon és az országgyûléseken
(1708–1722)1
A megajánlás éve2 Adóösszeg porcióban Adóösszeg porcióban Az általam valószínûnek
és forintban és forintban egy tartott adóösszeg porció-
Szabó Dezsõ szerint3 1737. évi forrás szerint4 ban, illetve forintban5
1708 73 937 73 937
1 626 626 –
1709 80 000 80 000
1 599 960 –
1710 40 000 40 000
945 000 –
1711 75 000 75 000
1 650 000 –
1712 70 000 70 000
1 539 971 –
1713 70 000 70 000
1 679 976 –
1714 70 000 70 000
1 680 000 –
1715 118 000 118 000 118 000
2 615 976 1 651 160,33 + 117 939 –
1717 104 000 108 997 1/3 100 000
2 493 979 1 525 962,33 –
1718 90 000 100 000 100 000
2 160 000 1 760 008,66 –
1719 90 000 85 000 85 000
2 160 000 1 190 008,66 –
1720 85 000 – 85 000
2 040 000 –
1721 85 000 – 85000
2 040 000 –
1722 – – –
1 920 000 + 219 595,75 2 138 000 2 138 000

6. táblázat Adómegajánlás az országgyûléseken és a concursusokon (1729–1765)
A megajánlás A megajánló Az adóemelés Adóösszeg Egyéb adat
éve1 szerv összege forintban2 az adott évben vagy az
adott évtõl
forintban egy
1737. évi forrás szerint3
1729 diéta 362 0004 2 500 000 2 524 0005
1734 concursus 500 000 3 000 0006
egy alkalomra
1735 concursus 440 000 2 940 0008 2 844 0009
vagy
320 000,
illetve 422 0007
egy alkalomra
1736 concursus 200 000 2 700 00010
egy alkalomra
1737 concursus 150 00011 2 650 000
egy alkalomra
1741 diéta – 2 500 00012
1751 diéta 700 000 3 200 00013
3 289 26714
1765 diéta 700 000 3 900 00015
Jegyzetek a táblázatokhoz
1. táblázat
1. 700.500 14–15.
2. Uo. 25–26.
3. 700.497 68.
4. 700.498 404–406. Ugyane bizottság névsorát 700.498 hiányosan adja meg (202.).
5. 700.500 154–155.
6. MOL N51 1. csomó Fasc. O, Cathalogus dominorum domimorum; ad sacratissimam caesaream et
regiam maiestatem, dominum nostrum clementissimum; ex quator Regni Ungariae, inclytibus statibus
ablegatorum.
7. 700.486/1 102–105.
8. Uo. 102–105.
9. Uo. 136–139.
10. Uo. 136–139.
11. Uo. 161–164.
12. Uo. 179–181.
13. 700.484 10–12.
14. Uo. 463.

16. 700.475 809. Ugyanezt a küldöttséget Salamon Ferenc kissé más összetételben írja le (Salamon:
Az 1741-iki 93.), én a forrást követtem.
17. 700.478 49–52.
18. 700.467 450–451.
19. 700.455 374–375.
20. MOL N 114 15. kötet, Csepreghy 590–591. és 700.455 563.
22. Uo. 314., 322.
23. Uo. 174-176.
25. Uo. 112., 117.
26. Egyikük a személynök, akinek részvételérõl a concertatióban nem a bizottság névsorából, csak a
napló szövegébõl kapunk információt.
27. A horvát ítélõmester, aki a másik három ítélõmestertõl külön rovatban szerepel.
28. Itt szerepel a horvát ítélõmester.
29. Abban az esetben, ha a horvát ítélõmestert a társországok képviseletének tekintjük, persze a királyi
tábla negyedik képviselõjeként is fel lehetne tüntetni. Azt hiszem, hogy a kortársakat mindez nem
igazán izgatta. Nekik elég volt az, hogy elmondhatták: a társországok a deputációban nem marad-
tak képviselet nélkül.
30. Amennyiben a horvát ítélõmestert idesoroljuk.
31. A horvát ítélõmestert idesoroltam.
32. A horvát ítélõmestert a napló idesorolja.
33. A forrás egészen más (eléggé szokatlan) megoszlást használ: a klérus képviselõi (három fõpap),
négy mágnás (köztük a személynök), három „nemes” (azaz köznemes, akik közül az egyik az or-
szágbírói ítélõmester) és hárman a városok részérõl. Ez utóbbi részadat így nem olyan kirívó, de
még így is meglepõ.
34. Közéjük értve Zágráb követét, aki szintén elkülönítve szerepel.
35. Salamon Ferencnél csak öt, forrásom szerint hat városi követ volt tagja a delegációnak.
36. Beleértve Prileszky Pált és Skaricza Gábort, akik külön kategóriában („A bizottsági tagok közül”)
szerepelnek. Máshonnan kiderült, hogy az elõbbi távollévõt képviselt, az utóbbi városi követ volt.
37. A bizottsági tagok közül itt is ketten szerepelnek a listán, de nem külön kategóriában, hanem
Paluska György a királyi táblától, Ráday Pál pedig a dunai vármegyék részérõl delegáltak közt.
38. A névsorba két mágnás nevét utólag szúrták be.
39. Négy mágnás nevét más kéz utólag szúrta be a listába.
2. táblázat
1. Jelen táblázat a meghívottakról csak ott ad tájékoztató jelleggel adatot, ahol a megjelentekrõl nem
áll rendelkezésre adat. Az ezekre vonatkozó adatsorok összeállításakor az volt a szempont, hogy
egy személyt lehetõleg csak egyszer vegyünk számba: például ha egy királyi táblai bíró egyben egy
vármegyét is képvisel, vagy ha egy követ két távollévõt is reprezentál. (Ez utóbbiak teljes kiszûrése
egészen biztosan nem sikerült.) Más elvet követett Poór János az 1796 és 1812 közti országgyûlé-
sek résztvevõinek listáját összeállítva: õ arra törekedett, hogy ahol egy személy két minõségben
szerepel, ott kétszer is számba vegye, ha más személyeket vagy testületeket képviselt (Poór: Or-
szággyûlési résztvevõk 287.).
2. Acta Comitialia Soproniensia 57–63.
3. A meghívottak névsora. 700.497 53–58. A labanc diétán ennél jóval kevesebben jelentek meg, ezért
ekkor csak a meghívottak listája vethetõ érdemben össze a többi országgyûlésen ténylegesen meg-
jelentekével. De félrevezetõ lenne mind az alsótábla, mind a teljes diéta összes rovatában számot
feltüntetni, hisz sok meghívó testületnek szólt, melyek általában nem egy követet küldtek – ha

küldtek egyáltalán. Horváth Mihály szerint 9 megyés és 10 címzetes püspök, 52 világi fõrend je-
lent meg, továbbá 2 káptalan, 15 vármegye, 18 város és 25 távol lévõ fõrend követei (Horváth M.:
Magyarország történelme VI. 517.). 1709. augusztus 3-án az alsótáblán egy szavazás alkalmával
80 szavazatot adtak le (700.498 531.).
4. Zsilinszky: Az 1708-ki 44–47. Állítása szerint ez a megjelentek listája (mely az alsótáblára nem
teljes, ezért arról nem is közlöm az adatokat), mint a távollévõk követeinek száma mutatja, inkább
gondolhatjuk, hogy ebben az esetben is a meghívottak felsorolásáról van szó. Zsilinszky szerint
herceg Esterházy Pál nádornak a frissen trónra lépett I. Józsefhez intézett 18 pontja tartalmazza a
hû rendek jegyzékét, amely szinte teljesen megegyezik az országgyûlésen megjelent rendek jegy-
zékével (uo. 11–14.).
5. Az 1708-ban csonkán megkezdett majd 1712-ben teljessé váló, egy megszakítás után 1714-ben
folytatott és 1715-ben befejezett országgyûlésrõl 1714-bõl van adatom: 700.504 1–10.
6. Tóth L.: Bevezetés 389. Vagy forrása azonos Horváth Mihálynak a harmadik számoszlopban idé-
zett listájával, vagy azt közölte korrigálva. A két eltérés a horvát felsõtáblai képviselõnek a mágná-
sok közé sorolása illetve a királyi tábla létszáma – ez utóbbit illetõen a magasabb szám a valószí-
nûbb adat. Ezt mutatja a következõ, töredékes forrás is.
7. Horváth M.: Magyarország történelme VII. 119–120. Bónis György forrásmegjelölés nélkül az al-
só- és a felsõtábla létszámára ugyanezeket az adatokat adja meg (Bónis: Die ungarischen Stände
299.). Korábban ebben a cikkben Csekey Trónöröklési jog címû munkájából idézte az erre az or-
szággyûlésre vonatkozó adatot, konkrétan a fõpapok létszámát, s ez megegyezett Horváth Mihály
adatával. Így feltehetõ, hogy Csekey vagy Horváth Mihály könyvébõl merített, vagy vele közös for-
rást használt.
8. A regálist kapottak névsora: 700.482 232–236.
9. 700.476 20–24.: Series excelsorum procerum inclytorumque statuum et ordinum ad generalem regni
Hungariae pro die 14a maii 1741 in liberam regiamque civitatem Posoniensem praefixum conventum
per regales vocatorum et comparentium diaetaliterque considentium.
11. 700.467 1–11.: Series excelsorum procerum, inclytorumque statuum et ordinum, ad generalem regni
Hungariae pro die 18a aprilis 1751 in liberam regiamque civitatem Posoniensem praefixum conven-
tum per regales vocatorum et comparentium, diaetaliterque considentium.
12. Csepreghy.
13. MOL N114 15. kötet.
14. Ereky: Jogtörténelmi II. 99. Ereky István feltehetõen ugyanebbõl a forrásból számította saját, az
enyéimtõl némiképp eltérõ adatait. A különbség részint abból ered, hogy a nádor és a személynök
nála (fõispáni minõségük miatt) kétszer is szerepel és a túrmezei grófnak nyoma veszett. Ereky to-
vábbá három szabad kerületi követet is feltüntet. Végül egy mandátumvizsgáló bizottság adatai
alapján én jelentõs mértékben megnöveltem a távollévõk követeinek számát.
16. Naponként-való 1792 viii–xxiv.
17. Közéjük számítva a koronaõröket, noha szorosan véve nem tartoztak a zászlósurak közé. Az el-
nöklõ nádort itt tüntetem fel. (A koronaõrökkel szemben – tekintettel a csoport magasabb lét-
számára – a fõispánokat külön rovatban említettem, noha, mint jeleztem, egyetértek Wellmann
Imrével abban, hogy õk is a barones szélesen értelmezett kategóriájába sorolhatók, mivel nem egy-
szerû mágnások. Ugyanakkor a kor kategóriahasználata egyik csoportot sem tekinti az ország-
bárók részének.)
18. Ez a magas szám nyilvánvalóan a terminus széles értelmezésének lehet csak az eredménye. Ezt
megerõsíti, hogy a csoportnak csak hat tagja esetében van valóban országos vagy udvari fõméltó-
ság feltüntetve.
19. Az Erekynél külön feltüntetett nádort, zászlósurakat és koronaõröket a táblázat beosztásához iga-
zodva ebben a rovatban vontam össze.
20. 19 indigena teljesen külön rovatban volt eredetileg feltüntetve az alsótáblára meghívottak után.

21. Nincsenek külön feltüntetve a fõispánok, valószínûleg a grófok közt vannak, így ebben a táblázat-
ban a mágnások közt találhatók.
22. Ereky külön tünteti fel az örökös és a nem örökös fõispánokat.
23. Köztük a nádor és a személynök ismét szerepel, az eredeti névsorban ezért 37 fõispán volt feltün-
tetve.
24. A fõrendek, de különösen a mágnások esetében a táblázat adata csak tájékoztató jellegû. Nyilván-
valóan sokkal többen voltak hivatalosak a diétára, mint amennyien valamely lajstromban szere-
pelnek. Nem minden távollévõ küldött követet. Bizonyosan sokan voltak, akik – miként báró
Perényi Imre 1714-ben – Pozsonyban átutazóban benéztek a diétára, néhány napig látogatták
üléseit, majd elutaztak. (Perényi) Láttuk Prileszky Pál hasonló állítását az 1722–23. évi ország-
gyûlésrõl.
25. Bónis György szintén Kolinovics alapján azt mondja, hogy az 1741. évi diétán 210 mágnás jelent
meg ténylegesen (Bónis: Die ungarischen Stände 297.).
26. Ez a „magyar grófok” és „magyar bárók” számának összege. Az indigenák fel sincsenek sorolva.
27. A horvát követet illetõen a táblázat adatainál megbízhatóbb a 14. függelék. Eszerint minden
diátán megjelent egy horvát követ a felsõtáblán.
28. Egy listán összekeverednek a magukat követ által képviseltetett és személyesen megjelenõ fõren-
dek, ezért ezt nem is tüntetem fel a táblázatban, de adata Mallenich Miklós alezredes megjelené-
sérõl a felsõtáblán a horvát rendek képviseletében hitelt érdemel (noha ez más listákból nem világ-
lik ki) (700.485 24.). Ezt megerõsíti egy másik napló: 700.486/1 29, valamint Zakljucci III. 135.
29. Más forrás bizonyítja, hogy Magdalenics Boldizsár személyében volt követe Horvátországnak a
felsõtáblán (700.468 9., Zakljucci VI. 150., 158–159.).
30. Horváth Mihály 71 felsõtáblai résztvevõrõl tud (Horváth M.: Magyarország történelme VI. 517.).
31. Más forrás 122 felsõtáblai résztvevõrõl tud ezen a diétán (700.468 5–9.).
32. Az elnöklõ személynököt itt tüntetem fel, és a horvát ítélõmestert is.
33. Összevonva a személynököt a királyi tábla többi tagjával.
34. Itt egy meghívott káptalant éppúgy egynek vettem, mint egy meghívott apátot.
35. Azon káptalanok, apátságok és prépostságok esetében, ahol nem tudja a forrás, hogy ki vagy há-
nyan képviselték ezeket, egy küldöttel számoltam. A táblázatban szereplõ adat ezért alsó becslés-
nek tekinthetõ.
36. Más forrás 28 egyháziról tud az alsótáblán (700.468 10–12.).
37. Plusz két követ, akit a királyi táblánál már számba vettem.
38. Ereky 98 vármegyei és három szabad kerületi követrõl ír.
39. Itt tüntettem fel a 98 vármegyei követ mellett a Jászság és a Kunság 2 követét és a hajdúvárosok to-
vábbi 2 követét.
40. Közülük Rákóczy Ferenc herceg özvegyének két követe a királyi táblánál foglalt helyet.
41. Nyilvánvalóan a meghívottak jelentõs része nem ment el a diétára, s közülük sokan követet küld-
tek. Ebben a rovatban csak a meghívót kapott mágnásözvegyek számát tüntettem fel, akik eleve
csak követtel képviseltethették magukat.
42. Ez csak azon özvegyeknek a száma, akik követeket küldtek. Mivel nem hihetõ, hogy az özvegyek
közül szinte minden meghívott (23-ból 22) elküldte a követét, de senki más személyes megjele-
nésre jogosult nem küldött követet, felmerül az a kérdés, hogy vajon nem a meghívottak listájával
van-e itt is dolgunk, nem pedig a megjelentekével, amint azt Zsilinszky állítja. Horváth Mihály
szerint egyébként 25 „távollévõ úr” küldte el követét (Horváth M.: Magyarország történelme VI.
517.).
43. Legfeljebb ennyi, a jelentõs számú átfedést esetleg nem sikerült mind kiküszöbölnöm.
44. A naplóból 78 derül ki, pedig az irományok szerint a távollévõk 140 követe volt jelen, ezért erre he-
lyesbítek (1790, irományok 63–71.)
45. 42 város képviseletében.
46. Ha a túrmezei gróf is szerepel a névsorban, akkor õt is ebben a rovatban tüntetem fel, s ezt lábjegy-
zetben külön jelzem. (A horvát követeket illetõen a táblázat adatainál teljesebb a 14. függelék.)

47. A meghívottak közt egy egységként szerepelnek „Horvátország rendjei”, de tudjuk, hogy több kö-
vetet küldtek, s általában a felsõtáblára is.
48. Eredetileg a királyi táblánál szerepelnek.
49. A névsorban a királyi tábla és klérus képviselõi között található a dalmát, horvát és szlavón követek
csoportja, melyben egy határõrvidéki ezredes és egy tanácsos mellett szerepel az albán (vice-banus)
és a horvát ítélõmester is. Az utóbbit a királyi táblánál tüntetem fel.
50. A túrmezei gróf, aki eredetileg a Dunán inneni és -túli megyék közt volt feltüntetve, illetve Hor-
vátország két követe, akik eredetileg a királyi tábla névsorának végén szerepeltek.
51. A két követ mellett a harmadik a túrmezei gróf.
52. Tóth Lõrinc adatait tájékoztató jelleggel közlöm. Az adatok feltehetõen nem tartalmazzák a két
tábla elnökét, a nádort és a személynököt.
53. A következõ évek országgyûlései résztvevõinek összlétszáma Poór János adatai szerint: 1796: 597
fõ, 1802: 679 fõ, 1805: 556 fõ, 1807: 659 fõ, 1808: 687 fõ, 1811/12: 514 fõ (Poór: Országgyûlési részt-
vevõk 285.)
3. táblázat
1. A korszak elsõ diétájának elsõ idõszakáról, 1708. március 7-tõl május 9-ig teljes a feltárás. Ezért e
32-ból a táblázat azon ülések dátumát is tartalmazza, melyek üléskezdeteirõl nincs információm.
Itt a „Forrás” rovatban csak a kötetszám szerepel.
2. 1712. május 21-tõl augusztus 7-ig, az ez évi 17. üléstõl az 59.-ig szintén teljes az ülések felsorolása.
3. A reggel héttõl tartott bizottsági ülés miatt kezdõdött ekkor a diéta munkája – és július 8-ig további
13 ülésnapon volt bizottsági ülés, többnyire reggel nyolctól. Ennek tudható be, hogy a szokásosnál
többször kezdõdött együtt a két tábla ülése (700.484 13–53.).
4. Egy másik napló szerint erre a napra az alsótáblát tíz órára hívták össze (700.478 36.).
5. Szuhányi Márton levele szerint ezen a napon „reggeli 9 órátul fogva napestig sessiót tartott” a dié-
ta (Éble: Károlyi Ferencz 524.).
6. Az este tartott második ülésrõl egy másik forrás azt közli, hogy hét órakor olvasták fel a leiratot a
rendeknek (700.476 91.). Szuhányi Márton levele fél hetet adott meg üléskezdetnek (Éble: Káro-
lyi Ferencz 525.).
7. Az átlag- és szórásszámításban nem vesz részt ez az adat.
8. Ez csak a délutáni-esti ülés idõtartama (Éble: Károlyi Ferencz 525.).
9. Reggel héttõl délután fél ötig tartott ez az ülésnap egy másik forrás szerint (700.468 545.). Egy har-
madik forrás ennél azért rövidebb ülésnapról tudósít, nem sokban térve el a táblázatban közölt
adatoktól: a szerint reggel kilenctõl délután négyig tartott az ülés (700.469 87–89.).
12. Más adat szerint éjjel fél tizenegy körül ért véget az ülés (700.467 454.).
4. táblázat
1. Hirdetmények alapján: MOL N57 1. csomó, Littera E, fol. 504–549. Az ettõl eltérõ forráshelyeket
külön jelzem.
2. Azért kezdõdött ilyen késõn, mert a meghalt királynéért három napig misét mondtak kilenc órakor.
4. Uo. 61.
5. Uo. 72.
6. Uo. 105.
7. Noha reggel nyolcra egy hirdetmény szerint vegyes ülést hirdettek meg, a diétai napló szerint még-
sem volt ezen a napon ülés. (MOL N57 1. csomó Littera E fol. 524., Naponként-való 1792 109.)

8. Egy hirdetmény szerint az országbírónál, egy másik szerint az országházban: nem tudom, melyik
a helyesbítés.
5. táblázat
1. A táblázat teljes változata lábjegyzetekkel a következõ tanulmányban található: Szijártó M. Ist-
ván: A magyar rendek adómegajánlási joga és a 18. századi adómegajánlási rend kialakulása. Kéz-
irat. Megjelenik a Történelmi Szemle 2005. évfolyamában.
2. A megajánlott adó az illetõ naptári év november 1-jével kezdõdõ katonai évben volt esedékes.
3. Szabó D.: Az állandó hadsereg.
et resolutorum. Ez az összeállítás a concursus 1737. április 6-án kelt feliratának melléklete. A forrás-
ban említett krajcárokat dénárra átszámítva közlöm.
5. A porciók átszámítása pénzre messze nem volt egyértelmû dolog, de ez voltaképpen mindössze el-
számolási kérdés, a lényeg az, hogy hány porciót szabtak meg. Jórészt ez magyarázza véleményem
szerint a források és a témával foglalkozó feldolgozások bizonytalanságát, ingadozó gyakorlatát és
ellentmondásait. Mindezek arra intenek, hogy 1722–23-at megelõzõen a porciószámot tekintsem
az adó mennyisége elsõdleges jelzõszámának, s a pénzben megadott értéket csak tájékoztató jelle-
gûnek tartsam. Ezeket lásd az idézett cikkben közölt táblázat jegyzeteiben.
6. táblázat
1. A megajánlott alapadó az illetõ naptári év november 1-jével kezdõdõ katonai évben volt esedékes.
Meg kell jegyeznem, hogy az 1737. évi összesítés az 1722. évig bezárólag kimondottan november
1-jével kezdõdõ katonai évekrõl beszél, az 1725. évtõl már nem, az 1735. és 1736. évi concursus ese-
tében pedig a megajánlott subsidiumnál is kifejezetten naptári év szerepel. Emögött a concursus ál-
tal 1722 után megajánlott subsidium kiegészítõ jellege áll. Tanú erre az a helytartótanácsi leirat,
amely Somogy megyével közölte, hogy mennyi esik rá az 1734-re magajánlott rendkívüli sub-
sidiumból. Ez június 1-jétõl Szent Mihály napjáig volt fizetendõ „ebben a katonai évben” a rendes
subsidiumon túl (P 1732–1736 5. 900.). Azaz ez a rendkívüli megajánlás a katonai év szerint nyil-
vántartott rendeshez járult, s végsõ soron egy katonai évhez egy ilyen megajánlás tartozott. Mivel a
leirat márciusban kelt, s az adózást júniustól szeptemberig kellett teljesíteni, semmi értelme azt az
1734. évi rendkívüli subsidium helyett az 1733–34-i katonai évhez kötve emlegetni. De még erre is
van példa: egy 1735. február 8-i helytartótanácsi leirat az elõzõ katonai évre megszavazott rendkí-
vüli subsidiumról beszél (uo. 1115–1116.).
2. A forrás – ha nincs külön megjelölve – megegyezik a következõ oszlopok egyikében megjelölttel.
et resolutorum.
4. Az elõzõ diéta által megajánlott összeghez képest, tehát beleértve a korábbi helytartótanácsi adó-
emelésbõl elismert összeget is. Errõl lásd a 3.e fejezetet!
5. Hajnóczy: De diversis subsidiis 66. Ebben benne van az ingyenmunka megváltása is.
6. Erre az évre félmillió forint pótlékot ajánl meg a concursus „az új véres itáliai és francia háború mi-
att”. Hasonlóképpen: P 1732–1736 5. 958.
7. Az 1737. évi forrás elõbb idézett adatával szemben én ez utóbbi kettõt tartom helyesnek: a második
számot akkor kapjuk, ha a gabonaadót is pénzben fejezzük ki.
8. Erre az évre (a 2,5 millió forintos alap-adóösszegen túlmenõen) 170 000 mérõ gabonát ajánlottak
meg, ami mérõjét 60 dénárral számítva a forrás szerint 120 000 forintot tett ki – ehhez a készpénzben
való 320 000 forintos adóemelés járult. A forrás szerint ez adta ki a 2 940 000 forintot. A gabona el-
lenértéke természetesen csak 102 000 forint, s emiatt helyesen a végösszeg is csak 2 922 000 forint.

9. Hajnóczy: De diversis subsidiis 66. A különbség továbbra is az ingyenmunka 1729-ben törvénybe
iktatott megváltásának hozzáadásából fakad.
10. A concursus erre az évre az alap-hadiadóhoz 200 000 forintot tett hozzá.
11. Acta conclusiones regni anni 1737mo. P 1736–1741 6. 295.
12. Horváth M.: Az 1764-ki 383.
13. Uo. 383.
14. Hajnóczy: De diversis subsidiis 66. A különbség oka a szlavón megyék adójának hozzáadása a
magyarországihoz, s az azokra az adóemelésbõl esõ összeg kalkulációja. Errõl lásd a 3.e fejezetet.
15. P 1764–1765 17. 509–510. és Horváth M: Az 1764-ki 383., illetve Hajnóczy: De diversis subsidiis 66.
NÉVMUTATÓ
Abensberg-Traun, Otto Honorius von, gróf 59, Baráth Tibor 458, 459, 460
109, 144, 449 Barcsay, Ákos 26
Aczél István 83, 307, 347 Barkóczy Ferenc gróf 121, 249
Acsády Ádám 164 Barkóczy Sándor báró 437
Acsády Ignác 216 Barlok István 162
Adalbero püspök 29 ifj. Barta János 244, 248, 258, 325, 375, 377
Alba hercege (Fernando Álvarez de Toledo Pi- Bartakovics Márton 1728 195, 232, 233
mentel) 265 Batthyány Ádám gróf 478
Albert szász-tescheni herceg 299 Batthyány József gróf, érsek 110, 151, 208, 253,
Almássy Pál 90, 175 254
Althann Mihály gróf 276, 443 Batthyányi József György gróf, nógrádi fõispán
Anderson, Perry 377 465
II. Apafi Mihály 214 Batthyány Károly 298
Apponyi György gróf, fõispán 478 Batthyány Lajos gróf 78, 133, 160, 232, 297, 298,
Aretin, Karl Ottmar von 278 300, 325, 375, 449
Árokszállásy András 53 Batthyány hercegné 103
Aspremont hercegné 103 Baumgart, Peter 179, 392
Bay Ferenc 53, 124, 162, 182
Bacskády Ferenc 285, 306, 327 Beales, Derek 40
Bacskády Pál 340 Bedekovich Ignác 430
Bácskai Vera 15 Bedekovich Ferenc 431
Bahlcke, Joachim 25, 27, 106, 241, 249, 250, Bél Mátyás 139
272, 273, 275, 278, 279, 355, 356, 362, 377, Beleznay János 467, 471
411, 449 Benczur József 253
Bajzáth József 64, 388 Benda Gyula 15, 379, 459
Bakay Ádám 86, 333, 334, 335 Benda Kálmán 15, 20, 26, 39, 82, 182, 301, 350
Bakó János 162 Benedek Gábor 399
Balassa Ferenc gróf 176, 299 Bénics János 127
Balassa Pál gróf 478 Beõthy Imre 174
H. Balázs Éva 18, 182, 357, 380 Bercsényi Miklós gróf 188, 215
Balog György 53, 124, 162, 182 Bérenger, Jean 25, 26, 93, 149, 332, 453
Balogh István 269 Berényi András gróf 130
Balogh János 190, 327 Berényi Gábor gróf 130
Balogh Márton 333 Berényi György 93–95, 124, 273, 328, 332, 432
Balogh Péter, ócsai 129, 174, 175, 195, 329, 349, Berényi Tamás gróf 130
387 Berényi Zsigmond gróf, apát 422
Balogh concursusi követ 238 Berkes András címzetes püspök 443
Bán Péter 485 Berkó István 465, 471, 472
Baranyi Gábor 327 Bernath, Mathias 356, 377
Névmutató 603
Berzeviczy János 191 Dewald, Jonathan 359, 360, 376, 394, 395, 397,
Bessenyei György 274 400, 450
Bethlen József gróf 101 Dianesevich Miklós 418
Bezerédj István 143 Dickson, Peter 213, 214, 244, 253, 361, 457
Bezerédj Mihály (?) 327 Dietrichstein Károly gróf 55
Blanning, Tim 377 Dietrichstein herceg, császári fõlovászmester 297
Bodin, Jean 39 Dietrichstein herceg távollévõ 444
Bónis György 26, 41, 122, 165, 283, 290, 291, Dietrichstein herceg udvari marsall 58, 449
305, 306, 308, 329, 331, 334, 337, 341, 421, 422 Dobay királyi táblai ülnök 296
Borié, Egid Valentin von 445 Dobay szepesi követ 328
Bornemisza István 162 Dobner Ferdinánd 270
Boronkay József 39, 10, 280, 349 Domokos Lajos 175, 182, 190, 345, 347, 348
Borosy András 471, 475 Dõry László 444
Borsay, Peter 398 Dubszky báró 438
Bossányi Gábor 113 Ducreux, Marie-Elisabeth 25
Bottló Béla 449 Durászy János 432
Brauneder, Wilhelm 177, 267, 393
Brunner, Otto 24, 29, 30, 31, 32, 166, 179, 202, Ebergényi László báró 131, 192
244, 363, 368, 411 Eberhard, Winfried 177, 181, 188, 267, 394
Bujánovics ágens 301 Éble Gábor 79, 97, 190, 191, 325, 337, 461, 471,
Burke, Peter 398 472
Eckhart Ferenc 26, 102, 123, 282, 321, 421, 485
Carsten, Francis L. 24 Elias, Norbert 395
Chaussinand-Nogaret, Guy 399 Ember Gyõzõ 351, 404, 442
Concha Gyõzõ 357 Endres, Rudolf 394
Conze, Werner 20 Endrõdy János 53
Crane tanácsos 65 Engel Pál 331, 426
Czigány István 214 Engelmayer Sámuel 424
Czindery György 74, 430 Erdõdy Ádám gróf püspök 59
Czobor Márk gróf 130 Erdõdy Gábor gróf 102, 151, 165, 166, 239, 275,
Czompó Sándor 128, 189, 340 422
Czuczor Gergely 412 Erdõdy György gróf 61, 63, 80, 133, 165, 177,
237, 298, 300, 307, 478
Csákány Tamás 119 Erdõdy János gróf 174, 329
Csáky Imre gróf 38, 59, 60, 86, 92, 110, 164, 165, Erdõdy László Ádám gróf 80
189, 215, 326, 335, 351 Ereky István 19, 26, 52, 83, 95, 96, 156, 166, 286,
Csáky János gróf 299 308, 316, 347, 485
Csáky József gróf 478 Esterházy Antal herceg
Csáky Miklós gróf 422 Esterházy Ferenc gróf fõlovászmester, tárnok-
Csáky Péter gróf 1728 124 mester 78, 91, 111, 131, 323
Csáky Zsigmond gróf 91, 323 Esterházy Ferenc gróf kancellár 364
Csekey István 55, 158, 181, 182 Esterházy Imre gróf püspök, érsek 58, 106, 167,
Csepreghy Mihály 253, 367, 420, 422, 441 190, 277, 325, 417, 422
Csiba János 251 Esterházy Imre tábornok 122, 299
Csizmadia Andor 26, 199, 209, 409, 418, 485 Esterházy János gróf 478
Csuzy Gáspár 156, 175 Esterházy József gróf 57, 91, 107, 195, 232, 233,
241, 276, 278, 279, 300, 305, 323, 324, 325,
Darvas József (?) 327 327, 337, 467, 473
Darvas Pest megyei követ 448 Esterházy Mihály herceg 425
Deák Ferenc 304, 349 Esterházy Miklós gróf nádor 66, 94, 119, 127,
Degré Alajos 371, 478 137, 301, 310, 311, 313, 332, 382, 445
Demkó Kálmán 454, 455 Esterházy Miklós gróf koronaõr 478
604 Névmutató
Esterházy Pál Antal herceg 104, 472 Habsburg Ottó 182
Esterházy Pál herceg, nádor 87, 108, 213, 259, Hahn, P.-M. 360
372, 426, 483 Hajnóczy József 26, 38, 48, 66, 95, 110, 142, 156,
Evans, Robert 15, 25, 27, 179, 181, 265, 354, 360, 161, 199, 211, 257, 262, 285, 286, 292, 304,
392 308, 328, 383, 391, 409, 410, 412, 427, 439,
455, 468, 469, 476
Fallenbüchl Zoltán 424, 482 Haller János gróf 90
Febronius (Johann Nikolaus von Hontheim) Halmos Károly 399
249, 355 Hartung, Fritz 24, 29, 30
Fekete György gróf 153, 156, 247, 372 Haselsteiner, Horst 25, 365, 377, 392
Fekete János gróf 329, 439, 444 Haugwitz, Friedrich Wilhelm, gróf 243, 244,
Ferdinánd fõherceg 99 245, 354
I. Ferdinánd 39, 200, 209, 273 Hávor Miklós gróf 451
II. Ferdinánd 199, 392 Heckenast Gusztáv 15, 260, 325, 350
III. Ferdinánd 200 Hellenbach Elek báró 443
IV. Ferdinánd 200, 306 Hellenbach János Gottfried báró 270
I. (II.) Ferenc 63, 82, 83, 97. 99, 109, 123, 134, Hellenbach János báró özvegye 443
135, 136, 143, 148, 190, 200, 201, 208, 209, Herczeg Mihály 133
256, 258, 263, 328, 330, 418, 464, 466 Herde, Peter 24
Festetics György gróf 388 Hermann kanonok 133, 167, 168
Festetics Kristóf 235 Hettiger tanácsos 65
Festetics Lajos 382 Hildebrand, Franz Anton 139, 140
Festetics Pál 162 Hintze, Otto 24, 265, 360, 392
Fogarasi János 412 Hohenzollern herceg 59
Fonyó Sándor 437 Horváth Ádám 292
Forgách Miklós gróf 294, 329 Horváth Árpád 381
Forintos Gábor 328 Horváth Mihály történész 25, 27, 152, 170, 233,
Fortescue, John, Sir 32 282, 285, 307
Fox angol külügyminiszter 394 keresztnév!! Horváth Mihály statisztikus 295, 296
Fraknói Vilmos 204 Horváth Zsigmond vármegyei követ141
I. Frigyes Vilmos 179 Horváth Zsigmond városi követ 1708 163.
II. Frigyes Vilmos 364, 366, 386 Horváth-Simonchich János báró 145, 153, 157, 158
II. (Nagy) Frigyes 205, 243, 279, 364, 365, 468 Hudi József 15, 369
Frivajsz Mihály 62 Hunkár Antal 130, 466, 468
Hurstfield , Joel 278
Gaál Gábor, gyulai 372, 373
Gaál László, alsószilvágyi 370 Illésházy István gróf 1790 129, 329, 439
Galgóczy János 134 Illéssy János 252
Gárdonyi Albert 380 Illiasich Jakab 430
Gáspár Sándor 80, 152, 157 Iványi Emma 212, 213, 331
Gérard püspök 29 Izdenczy József 37, 52, 287
Ghillany György báró 151
Gombay András 303 Jaksics zalai követ 328
Gothall Péter 430 Jambrikovics Mihály 126, 127
Goubert, Pierre 310 Jankovich ítélõmester 125
Göncz Celesztin 416 Jeszenák János 1751 170, 176
Grassalkovich Antal gróf 38, 62, 153, 155, 156, Jeszenák Pál, id. 176, 182, 247, 276
157, 247, 305, 325, 339, 375, 426, 478 Jeszenák Pál, ifj. 176
Grünwald Béla 32, 161, 370, 381, 404 Jeszenszky Elek 180
Gudich István 430 Jezerniczky Károly 31, 82, 96, 129, 174, 175, 181,
Guidobald érsek 64 329, 330, 412, 448
Gustermann, Anton 475 József fõherceg 64, 99, 110
Névmutató 605
I. József 58, 59, 138, 144, 148, 157, 197, 198, 200, Kiss József 285
201, 202, 204, 205, 209, 214, 215, 216, 267, Kiss Pál 167
335, 352, 416, 449, 452, 453 Klaic, Vjekoslav 105
II. József 40, 117, 129, 174, 179, 196, 197, 199, Klingenstein, Grete 244, 267, 360, 368, 392
207, 211, 257, 259, 263, 267, 279, 361, 362, Klobusiczky Ferenc báró, személynök 157
363, 364, 366, 388, 390, 394, 418, 428, 449, Klobusiczky Ferenc gróf, püspök 422
452, 462, 463, 469 Koch báró 169, 170
Koenigsberger, Helmut Georg 23, 182, 266, 301,
Kajdacsy Pál 126, 133 383, 394
Kapy Gábor 74, 120, 180 Koháry István gróf 165, 297, 444
Kaprinai István 53, 65, 73, 74, 98, 105, 121, 122, Kohler, Alfred 448
147, 287, 293, 295, 300, 310, 420, 427, 431 Kolinovics Gábor 27, 48, 79, 114, 292, 339, 420,
Karner Egyed 416 421, 422, 440
Károly fõherceg 135 Kollár Ádám 38, 41, 154, 155, 249, 250, 251, 280,
III. (VI.) Károly 54, 55, 56, 57, 59, 60, 62, 70, 78, 327, 354, 355
80, 84, 85, 86, 91, 95, 102, 108, 109, 113, 127, Koller Ferenc báró 122, 153, 154, 155, 157
130, 135, 137, 138, 148, 155, 157, 161, 162, Kollonich Ádám gróf 478
164, 165, 169, 174, 177, 191, 200, 201, 205, Kollonich László gróf 96
206, 207, 208, 209, 217, 219, 220, 222, 224, Komáromi Csipkés György 86, 333, 334, 335
226, 228, 230, 231, 232, 233, 234, 235, 236, Kontler László 15, 42
237, 238, 239, 240, 241, 260, 262, 267, 274, Kónyi Mária 86
275, 276, 280, 282, 284, 289, 290, 292, 297, Korponay amanuensis 126
304, 305, 308, 317, 318, 322, 324, 352, 384, Kosáry Domokos 358, 375, 378, 404
416, 441, 449, 450, 461, 463, 478, 480 Kossuth Lajos 66
V. Károly 55, 200 Kovachich Márton György 27
VII. Károly 188, 200, 242 Kovács kanonok 170
Károlyi Antal gróf 191 Kökényesdi László báró 451
Károlyi Ferenc gróf 49, 71, 80, 128, 152, 157, Königsegg alkancellár 204
189, 190, 325, 470, 474 Krizsán jegyzõ 61
Károlyi Sándor gróf 49, 80, 92, 97, 127, 169, 186, Kubinyi András 39
190, 191, 239, 240, 325, 326, 337, 340, 351, Kuzmics József 263
376, 451, 461, 463 Kürtössy Mihály 432
Katona Pál 275 Kvassay József 432
Kaunitz, Anton Wenzel von, herceg 32, 179, Kvassay Károly 432
182, 195, 245, 254, 255, 362, 388 Kvassay László 340
Kaunitz Károly Ferenc gróf 423
Kazinczy Ferenc 174 I. (Nagy) Lajos 417
Keczer Sándor 233 XIV. Lajos 266
Kecskeméti Károly 25, 26, 402, 486 Lakits György Zsigmond 34, 282, 295, 296, 308,
Keglevich József gróf 478 312, 314, 318, 425, 426, 427, 475, 476
Kelényi György 107 Lamberg, Johann Philipp von 55
Kenessey István 276 Lányi Pál 27, 78, 103, 112, 113, 124, 140, 146,
Keresztély Ágost herceg 56, 108, 151, 188, 277 162, 270, 289, 302, 306, 318, 335, 415
Keresztesi József 30, 110, 116, 122, 128, 130, 181, Lehmann, Hartmut 265
279, 345, 388, 447, 448 Lendvay Ferenc 446
Keresztury József 475, 477 Lendvay Ignác 424
Kérészy Zoltán 26, 66, 74, 77, 282, 287, 301, 361, Liechtenstein „Petykó” herceg 443
410, 414, 484 Liechtenstein Lipót herceg 444
Kessler, Wolfgang 429 Liechtenstein, Johann Andreas Adam von, her-
Kinsky, Franz Ferdinand von gróf 55, 56, 57, 61, ceg 58, 59, 109, 449
62, 98, 165, 230, 449 I. Lipót 55, 200, 202, 204, 211, 232, 245, 267, 268,
Kis János 285 306, 418
606 Névmutató
II. Lipót 30, 81, 82, 96, 102, 174, 186, 189, 199, Meskó Jakab 432
200, 201, 203, 207, 208, 209, 256, 308, 366, Mezey Barna 133, 168, 207
386, 387, 388, 464 Mihályfy Ferenc 162
Lippics Sándor 292 I. (II.) Miksa 414
Lobkowitz herceg 444 Miskolczy Ambrus 402
Lotharingiai Ferenc herceg, császár 38, 134, Mocsáry Lajos 404
151, 152, 153, 160, 169, 299, 300, 310, 320, Molnár Szulpicz 419
323, 324, 461 Montesquieu bárója (Charles Louis de Secon-
Lousse, Emil 24 dat) 31, 363
Luby György 96, 133, 180, 328
Luby Károly 182, 444 Nádasdy királyi biztos 58
Lupkovics György 168 Nádasdy Ferenc gróf, horvát bán 253, 468
Nádasdy Ferenc gróf, országbíró 416
Madarász László 369 Nádasdy László gróf 61, 70, 165, 190, 322, 354
Magdalenich Boldizsár 430 Nádasdy Lipót gróf 449
Magdics József 430 Nádasdy Mihály gróf 130
Maholányi János 157 Nádasdy Tamás gróf 337, 389
Majláth György 75 Nádassy Mihály 53
Majláth József gróf 348 Nagy István, felsõbüki 59, 74, 158, 160, 163, 164
Majthényi báró 297 Nagy István 260
Majthényi Károly 95 Nagy Iván 472
Mallenics Miklós 430 Nagy József, felsõbüki 34, 84
Málnási Ödön 61, 189, 259, 260, 270, 321, 411, Nagy Pál, felsõbüki 252, 476
415, 458, 459, 481 I. Napóleon 355, 395
Mályusz Elemér 18, 37, 82, 174, 176, 207, 299, Nedeczky András 161
329, 357, 368, 375 Nedeczky Rudolf 303
Mannaggetta János György 80, 186, 449 Németh János 425
Marczali Henrik 25, 27, 31, 81, 82, 128, 129, 130, Nény, Corneille de 151
147, 158, 159, 163, 182, 259, 275, 298, 301, Nesselrode, Hermann Franz Johann von, gróf
302, 328, 342, 345, 454, 455, 471, 472, 482 58, 62, 230, 231, 354, 449
Mária Terézia 33, 37, 40, 57, 58, 61, 62, 63, 67, Neugebauer Wolfgang 379, 393, 394
71, 78, 79, 83, 97, 99, 101, 108, 111, 131, 133, Neuhaus, Helmut 86
134, 135, 141, 147, 151, 152, 153, 155, 156, Niczky Kristóf gróf 141
157, 160, 169, 170, 171, 172, 173, 179, 180,
182, 188, 189, 190, 191, 195, 196, 200, 205, Ódor Imre 370
206, 207, 208, 209, 240, 241, 242, 244, 245, Oedt gróf 177, 239
247, 248, 249, 250, 251, 252, 253, 254, 255, Oestreich, Gerhard 264, 450
258, 259, 262, 279, 298, 307, 323, 324, 327, Oexel tanácsos 65
328, 329, 339, 354, 362, 384, 389, 416, 417, Okolicsányi Antal 96, 176
434, 449, 450, 451, 462, 463, 467, 468, 474 Okolicsányi János követ 156, 175, 196
Máriássy Béla 241, 258, 352 Okolicsányi János püspök 175
Máriássy István 182, 190 Okolicsányi József 176, 299
Martini, Karl Anton von 363 Okolicsányi Kristóf 175
I. Mátyás 414 Okolicsányi Mihály 175
II. Mátyás 199, 273, 409 Okolicsányi Pál 127, 162, 175, 269, 270, 271, 272,
Mayer, Arno J. 400 274, 275, 304
Mazsu János 400 Oppenheimer Sámuel 259
Mecséry Ádám 88, 92, 288, 333 Orbán István 157
Medows, Philip, Sir 58 Oresky Ádám 430
Megyery Gábor 269
Mehl kancellár 65 Eördögh György 275, 276, 292
Meskó Ádám 74, 160, 162, 198, 288, 306 Õz Pál 122, 129, 134, 141, 190
Névmutató 607
Padányi Biró Márton 62, 167, 274, 275, 279, 355, Prónay Elek báró 299, 443
372 Prónay Gábor 247, 275
Paksy János 58
Pálffy Ferenc gróf 451, 461 Ráday Gedeon 281, 296, 328
Pálffy János gróf 61, 91, 111, 134, 141, 165, 237, Ráday Pál 38, 76, 83, 126, 127, 219, 270, 271, 274,
297, 305, 323, 325, 376, 385, 454, 461 275, 415, 434
Pálffy Károly gróf, kancellár 449 Radics vármegyei követ 276
Pálffy Károly gróf, tábornagy, fõajtónálló-mes- Radvánszky ajtónálló122
ter 121, 122, 426 Raffay József 430
Pálffy Lipót gróf, fõajtónálló-mester 121, 299 I. Rákóczi Ferenc 444
Pálffy Lipót gróf, tábornagy, koronaõr 478 II. Rákóczi Ferenc 145, 188, 191, 214, 215
Pálffy Mátyás 416 Rauch Dániel 430
Pálffy Miklós gróf, nádor 165, 189, 220, 241, 278, Rauch János 430
297, 478 Ravasz István 439
Pálffy Miklós gróf, kancellár 33, 38, 168, 185, Reszler (Rösler?) Farkas 269
211, 248 Révay Mihály báró 297
Pálffy Pál gróf 137 Révay Pál báró 297, 298
Palmes követ 215 Révay Péter báró 1722 130
Palugyay országbírói titkár Rhode, Gotthold 392
Papanek Sándor 55, 444 Ritter Pál 437
Pászthory Sándor 175 Róbert apát 423
Patachich Ádám báró 422 Rosenberg gróf 444
Patachich István 430 Rosty Ferenc 27, 143, 147, 177, 178, 180, 181,
Patachich Gábor báró 69 192, 193, 194, 195, 251, 252, 253, 254, 255
Pauler Tivadar 484 Rousseau, Jean-Jacques 363
Péchy Zsigmond (?) 75, 91 Rösler András 59, 162
Péchy Imre (?) 182 Rudnyánszky János 53
Perényi Imre báró 140, 297 I. (II.) Rudolf 273, 414, 433
Perényi István báró 329, 439
Pesty Frigyes 482 Salamon Ferenc 27, 71, 77, 114, 120, 137, 139,
Péter Katalin 15, 26 146, 205, 325, 339, 381
Péter László 15, 25, 32, 42, 304, 350, 362, 396, Sallér István 143
397 Sándor Lipót fõherceg 34, 64, 72, 99, 134, 176,
Péterffy János báró 160 186, 208, 299, 300, 330, 358, 361, 362, 378
Pethõ Gáspár gróf 175 Sauer Kajetán gróf 90
Petõ Mihály gróf 337 Savoyai Jenõ herceg 57, 144, 176, 223, 231, 276,
Piringer, Michael 475, 476 354
Pfleger, Anton 34 Sayghó Benedek 27, 416, 417
Plenich György 431 Schiller Bódog 413
Pletrich László 129 Schlick gróf 191
Pletzner György 163 Schlosberg (másképp Schossberg, Schlossber-
Podhradczky József 313, 314, 408, 409, 411 ger) László 340, 341
Podmaniczky József báró 174, 329, 439 Schulze, Winfried 266, 278
Pogány Lajos 182, 429 Schwartner 295, 296, 425
Pogledich György 434 Schwicker J. Henrik 462
Pongrácz András 290, 292 Scott, H. M. 359, 395, 400
Pongrácz Gáspár 160, 410 Sergij Vilfan 266
Poór János 15, 27, 34, 51, 355, 361, 467, 477 Severini János 425
Press, Volker 258, 265, 392, 395 Sigray János 333
Prileszky Pál 49, 80, 92, 182 Sigray József 133, 162, 432
Prileszky Károly 180, 181, 345, 347, 348 Sigray Károly báró, gróf 279, 370, 371, 382
Pringer, Michael Simerspergh Zsigmond báró, prépost 422
608 Névmutató
Sinzendorf gróf 157, 165, 182, 273, 297, 449 Takáts Sándor 124, 347
Skarbala András 132 Tallián László 178
Skaricza Gábor 127, 271, 304 Tallián vasi követ 1728 276
Skerlecz Ádám 431 Tallián János 253, 367
Skerlecz Miklós 431 Taubert Ernõ 453, 458
Smith, Adam Tawney, R. H. 398
Somody Ferenc 410 Téglás J. Béla 121, 181, 192, 279, 280, 388
Somssich Antal 381 Teleki József gróf 1791 307
Spáczay Pál 162, 352 Teleki László gróf 1792 329, 439
Spissich Antal 430 Teleki Sámuel gróf 186, 299
Spissich János 129, 174 Thirring Gusztáv 482
Splényi József gróf 425 Timkóczy József 444
Starhemberg, Thomas Gundaker von gróf 55, Timon Ákos 26, 197, 413
56, 57, 165, 188, 190, 449 Tiszta Pál 176, 328
Stedenics János 437 Tocqueville, Alexis de 179
Stefancsik Benedek Konrád 241 Tomka-Szászky János 37, 281, 412, 425, 440
Stephaits Gábor Toroczkay báróné 444
Storrs, Christopher 359, 395, 400 Tóth István György 15
Tóth Lõrinc 189
Szabó András 437 Toussaint báró 169, 170
Szabó Dezsõ 216, 217, 219, 223, 460 Török András 372
Szabó János 444 Török Zsigmond 176, 299
Szabó, Franz A. J. 245 Trautson, Johann Wilhelm von, herceg 55, 57,
Szanyi János 180 144, 235, 236
Száraz György 153 Trócsányi Zsolt 67
Szatmáry borsodi követ 328
Széchen Sándor 1792 263 Ujhelyi Péter 463
Széchényi Ferenc gróf 294, 304, 475 II. Ulászló 409
Széchényi György gróf 53, 59, 130, 131, 139, 141, Uzullián János 430
149, 192
Széchényi Pál gróf 458 Ürményi József 95, 140, 174, 207, 208, 294, 305,
Szegedy Pál 440 312, 346
Szekfû Gyula 18, 20, 133, 241, 259, 351, 399,
404, 456, 467, 471, 472 Valmer Vince 419
Szeleczky Márton 290 Van Horn Melton, James 267
Szentiványi Ferenc 428, 429 Vandernóth gróf 443
Szentiványi ítélõmester 69 Vantsay István 163
Szentpétery András 275, 276 R. Várkonyi Ágnes 15, 119, 411
Szily József (?) 280 Vay István 182
Szirmay Tamás 120, 470 Vay József 1790 129, 174, 175, 329
Szlávy Pál 121 Vay Miklós báró 1790 329, 439, 443
Szluha Ferenc 75, 80, 132, 162, 163, 164, 190 Végh Péter 428
Szõcs Sebestyén 316 Veres Miklós 449
Szörényi László 408 Virozsil, Anton 448
Sztáray Mihály gróf 344 Volkra Ottó gróf 335
Szuhányi Márton 62, 79, 97, 111, 128, 152, 186, Voltaire (FranHois-Marie Arouet) 363
189, 190, 206, 240, 297, 340 Vörös Antal 193, 194
Szulyovszky László 175 Vörös Károly 375, 376, 395, 396
Tahy Károly 410, 422, 423 Walter Vince 418

Takács Pozsony megyei követ 1764 Wellmann Imre 102, 118, 375, 404, 421, 422,
Takáts Endre 165 426, 427
Névmutató 609
Werbõczy István 33, 41, 310, 311, 409, 425 Zichy Pál gróf 422
Wolkenstein gróf 65 Zichy Péter gróf 59
Zinzendorf Lajos Fülöp gróf 422, 422
Zachar József 461, 464 Zinzendorf, Ludwig gróf 32, 297
Zay Imre báró 297, 298 Zlinszky János 53
Zenthner apát 422 Zorkótzy Túróc megyek követ 181
Zerdahelyi püspök 304 Zrínyi Ilona 444
Zernack, Klaus 19, 20, 360
Zichy Ádám 61, 74, 91, 232, 323, 327 Zsembery Sámuel 275
Zichy Károly gróf, országbíró 82, 110, 174, 189, Zsigmond 409, 476
207, 208, 263, 293, 312, 315, 447 Zsilinszky Mihály 58, 61, 69, 113, 126, 269, 273,
Zichy Károly gróf 240 320, 333, 410, 431, 446
Zichy Károly apát 422 Zsolnay Dávid 90, 129
ÁRVA Jelmagyarázat:
TRENCSÉN
SÁROS
LIPTÓ SZEPES ellene
TURÓC
ZÓLYOM
UNG mellette
GÖMÖR ABAÚJ
NYITR A ÉS TORNA
KISHONT ZEMPLÉN BEREG
BARS megosztott
POZSONY
HONT UGOCSA MÁR AMAROS távol maradt
BORSOD
NÓGRÁD
SZABOLCS a szavazástól
MOSON HEVES SZATMÁR
ESZTERGOM
GYÔR KOMÁROM ÉS
SOPRON Kôvár-
KÜLSÔ - KÖZÉP-SZOLNOK vidék
PEST-
PILIS- SZOLNOK
VAS VESZPRÉM SOLT KRASZNA
FEJÉR BIHAR
ZALA BÉKÉS
TOLNA
SOMOGY CSONGRÁD
AR AD E r d é l y
CSANÁD
g
á
z
BAR ANYA
s
r BÁCS
t o T e m e s i
v á S z
o r l a B á n s á g
H v ó
i h a t á
n a r ô r n i
a t o v i d
é k a
K K a t k
o n a i dé
h a t á r ô r v i
1. térkép A vármegyék állásfoglalása 1728. július 24-én az adóemelés kérdésében
611
612
ÁRVA Jelmagyarázat:
TRENCSÉN
SÁROS
LIPTÓ SZEPES
reformpárti
TURÓC megyék
ZÓLYOM
UNG
konzervatív
GÖMÖR ABAÚJ megyék
NYITR A ÉS TORNA
KISHONT ZEMPLÉN BEREG változó állás-
BARS pontú megyék
POZSONY
HONT UGOCSA MÁR AMAROS nem vett részt
BORSOD
NÓGRÁD
SZABOLCS az országgyûlésen
MOSON HEVES SZATMÁR
ESZTERGOM
GYÔR KOMÁROM ÉS
SOPRON
KÜLSÔ -
PEST-
PILIS- SZOLNOK
VAS VESZPRÉM SOLT
FEJÉR BIHAR
ZALA BÉKÉS
TOLNA
SOMOGY CSONGRÁD
AR AD E r d é l y
CSANÁD
VAR ASD
KÔRÖS
BAR ANYA
BÁCS TORONTÁL
ZÁGRÁB TEMES
VERÔCE
KR ASSÓ
i h a t á POZSEGA
n a r ô r
t o v i SZERÉM
K a d é k
K a t k
o n a i dé
h a t á r ô r v i
2. térkép A reformokat ellenzõ és támogató megyék 1834-ben (Gergely: A reformokat ellenzõ és támogató 725.)
3. térkép Az 1728-ban és 1834-ben egyezõen ellenzéki, illetve kormánypárti vármegyék
613
614
4. térkép Magyarország kerületi beosztásának változásai
Balaton Akadémia Kiadó, Keszthely
www.balatonakademia.hu
Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztõk Egyesülésének a tagja.
A kiadásért felel Dr. Szijártó István

Szöveggondozó Fenyves Katalin, Sebes Katalin
Tipográfia Szigligeti Mária
A térképeket készítette Nagy Béla
Mûszaki szerkesztés Berendi Márton
Tördelõ Sörfõzõ Zsuzsa
Nyomta és kötötte a Ziegler Nyomda (8360 Keszthely, Rezi út 3.)
ISBN 978-963-8365-78-1

Dieta 2010 Nyomda

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Dieta 2010 Nyomda

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szijártó

Balaton Akadémia Kiadó | Keszthely, 2010

Második, javított kiadás

© Szijártó M. István, 2010

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás,

1. A RENDI DUALIZMUS ÉS A DIÉTA 29

1.c A TRACTATUS DIAETALIS 58

2.b AZ ÜLÉS RENDJE ÉS RENDETLENSÉGE 118

2.c AZ ÜLÉSEK HELYE ÉS IDEJE 136

3. RENDEK ÉS URALKODÓ, ELLENZÉK

3.b AZ ELLENZÉK 173

3.c A KORMÁNYZAT TÖREKVÉSEI ÉS ESZKÖZEI 184

3.e AZ ADÓMEGAJÁNLÁSOK 210

3.f A VALLÁSI KÉRDÉS A 18. SZÁZADI ORSZÁGGYÛLÉSEKEN 268

4. A RENDI TÁBOR ÁTRENDEZÕDÉSE 281

4.b A KÉT TÁBLA VISZONYA 320

4.c A KERÜLETI ÜLÉSEK 331

5.b A VÁRMEGYE ÖNÁLLÓSÁGA 359

5.c A BENE POSSESSIONATI ÖNÁLLÓSÁGA 368

5.e KÖZÉP-EURÓPAI RENDISÉG – MAGYAR RENDISÉG

5.f KONKLÚZIÓ 401

6. THE DIET. THE ESTATES AND PARLIAMENT

9. IDÉZETT FORRÁSOK ÉS IRODALOM 533

10. ÁBRÁK 569

Elõször a diéta – mint az uralkodó és a rendek országgyûlési alkujának fóruma –

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 17

kának Magyarországát – miként Velencét vagy Belgiumot –, mégpedig a köztársaságoknak az ameri-

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 19

* Szekfû Gyula értelmezésében a Rákóczi-szabadságharc tanulsága szorította békés útra a kormány-

20 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 21

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 23

A történeti irodalom és a források

A nemzetközi irodalom két fõ irányzata közül az egyik korai parlamenteknek te-

24 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 25

26 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 27

28 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

Magyarország rendjeinek jogait országos szinten intézményesen a diéta* jelenítette

30 1. A rendi dualizmus és a diéta

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 31

Király kontra rendek

A rendi dualizmus modellje szerint a politikai rendszer két pólusában a király és az

32 1. A rendi dualizmus és a diéta

munkájában a fejedelem kizárólagos és a rendekkel megosztott jogszféráját különbözteti meg. Az

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 33

elõbbihez tartozott a külpolitika, a védelem, a belsõ rend és szabályozások fenntartása, az egyházak

34 1. A rendi dualizmus és a diéta

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 35

36 1. A rendi dualizmus és a diéta

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 37

38 1. A rendi dualizmus és a diéta

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 39

40 1. A rendi dualizmus és a diéta

országgyûlés adómegajánlásáról szóló részében!

adónak mondta, de álláspontját a deputátusok nem tették magukévá (700.749 13.).

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 41

42 1. A rendi dualizmus és a diéta

* Tomka-Szászky1 498. Magyarországon tehát a diétán nem képviseltették magukat a parasztok.

port tagjainak megjelölésére is (Frost: Poland–Lithuania 205.).

44 1. A rendi dualizmus és a diéta

* Találkoztam az excelsa curia superior megnevezéssel is (700.484 119.), de ez igen ritka.