ingyenes

emberi jogi magazin

11. szám  |  2010. október 

Lehet-e egy vicc sértő, vagy kirekesztő?

Hol a szólásszabadság határa?
Miért nevetünk a szomszédon?
Miből táplálkoznak a karikatúrák?
Médiatörvény. Ezt és így akarjuk?
üdvözlet 2

Van másik…
humana emberi jogi magazin | 2010. október
Megjelenik havonta.
ISSN 2061-697X (nyomtatott)
ISSN 2061-6988 (online)

Alapító- főszerkesztő
Kertész Anna
kertesz.anna@humanamagazin.eu

Főszerkesztő-helyettes
Sós Eszter
sos.eszter@humanamagazin.eu
Oscar Wilde mondta egyszer, ha a barlangi ember ismer-
te volna a nevetést, akkor a történelem másképp alakult vol- Rovatvezetők
na. A mai kor embere már pontosan tisztában van a nevetés Horváth Veronika | kultúra
erejével, hiszen terápiás jelleggel, vagy megelőzés céljából horvath.veronika@humanamagazin.eu

is alkalmazza azt. Szeretünk nevetni. Kedveljük a humor Köhler Krisztina | szubjektív

kohler.krisztina@humanamagazin.eu
különféle műfajait. Főként addig a pontig persze, míg nem
Lesti Laura | ébresztő
rajtunk, inkább csak velünk együtt nevetnek.
lesti.laura@humanamagazin.eu
Beszélhetünk arról, hogy egy vicc sértővé vagy kirekesz-
Németh Gábor | háttér
tővé válik? A morbid vagy abszurd humor kapcsán léteznek
nemeth.gabor@humanamagazin.eu
olyan területek, amik sérthetik az emberi méltóságot? Vagy
Ozgyin Erika | humini
csak egyszerűen ál-erkölcs csőszként tabuvá nyilvánítjuk a ozgyin.erika@humanamagazin.eu
népcsoportokról, vallási vagy etnikai kisebbségek tagjairól Sós Eszter | civil
szóló vicceket? Átpolitizáljuk, a közbeszéd számára kerülen- sos.eszter@humanamagazin.eu
dőnek, nem illendőnek bélyegezzük őket, így gátolva a sér-
Terjesztés
tettség és fájdalom felszínre kerülését? Hol a határ a kedves
Horváth Veronika
székelyes és a bántó cigányos viccek között? Mennyire ha-
tott erősen a rendszerváltás a kabarék világára, hogyan ala- Olvasószerkesztők
Erdős Zsuzsa
kultak át a gyakran rendszerkritikai éllel megfogalmazott
erdos.zsuzsa@humanamagazin.eu
estek pusztán szórakoztató, némely esetben bizony öncélú
Somogyi Dóra
egyszemélyes műsorokká? A hirtelen jött demokrácia elvet-
te volna a szólásszabadság és a társadalomkritika létének Kiadványszerkesztés
jogosultságát is? Belák Balázs
Vannak olyan közös jegyek, amik alapján, a világon bár-
hol osztatlan siker övezhet egy viccet? Vagy az eltérő nép- Nyomtatja a SzabinaPress Nyomda 2000-es
példányszámban, újrahasznosított papírra.
csoportok más-más témák mentén formálják a saját, rájuk
Nyomdai előkészítés: Duotone Repro Kft.
jellemző „humorkultúrájukat” és ezáltal más jelentéstarta-
lommal bővülnek vicceik?
A humor mindig, minden korban képes volt túlmutat-
ni önmagán, változni és átalakulni. De megszűnni sosem.
A lap megjelenését az Európai Bizottság
Mindig lesz másik, ami utat tör, irányt mutat, és hiteles ér-
Fiatalok Lendületben programja támogatja.
tékrendet közvetít a következő nemzedéknek. Csak tessék
olvasni a sorok között…

Kertész Anna
főszerkesztő

♻
humana 11
 3 tartalom

köszöntő karikatúrák
04 Pap János beköszöntője 18 Göndöcs Gergely karikatúrái
zenei akusztikus, nevetéskutató, egyetemi docens 20 Marabu karikatúrái
a Liszt Zeneművészeti Egyetemen

jogembere szubjektív
05 A részletekben van a kutya elásva 22 Kretének közt
07 A szólásszabadság karikatúrája interjú Broáfka Ottokárral, a Kretén Magazin fő-
A Mohamed-karikatúrák története – máig ható in- szerkesztőjével
dulatok 24 Bulvár, te édes
27 A karikatúra, avagy humor a papíron
interjú Békési Joe karikatúristával

háttér kultúra
09 (Rendszer)kritikus humor a tévében 29 Verzió
11 Miért nevetünk a szomszédon? emberi jogok a moziban
13 A humor lélektana
16 Gumikard és mentőöv
A humor kettős szerepe napjainkban

civil ember
15 Nevetni kell 30 Mi, humoristák csak hülyéskedünk
interjú Galla Miklóssal
32 Egy korszak lenyomata
interjú Gálvölgyi Jánossal

Köszönjük Békési Joenak, Császár

A borítón
Tamásnak, Göndöcs Gergelynek,
Sajdik Ferenc
Marabunak és Sajdik Ferencnek a
karikatúrája látható.
lapszámhoz nyújtott segítségét!

Szakmai partnereink
Amnesty International Magyarország | Kohó Kulturális Egyesület | Kurt Lewin Alapítvány
Magyar Vöröskereszt Budapest Dél-Budai Szervezete | Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat
beköszöntő 4

A Hold
mindkét
oldala

Amikor a kutatók a humorról írnak, általában nagyon

komolyan teszik. Karinthytól megtanulták, ez nem tréfa-
dolog, nem szabad „elhülyéskedni”. Én is megpróbálom
ezt észben tartani, és javaslom az Olvasónak is: ne tes-
sék itt összevissza nevetgélni! Tudomány következik az alábbi hasábokon; humorológia.
Valahogy úgy kezdődhetett a nevetősdi, hogy ősemberünk meglátta az első behemót
nagy mamutot. Annyira meglepődött a formáján, hogy elnevette magát. Persze a mamut,
komoly állat lévén, nem szokott hozzá ehhez. Elcsodálkozott, hüledezni kezdett (innen a
„hülye” szavunk) és beleesett a legelső gödörbe. Azóta is humorosnak találjuk mindazon ál-
latokat (embereket szándékosan nem írtam!), melyeket furamód alkotott meg a természet.
A HUMOR a valóság és a képzelet, a tapasztalat és az elvárás eltérésein edződött, és a
szellem játékaként valószínűleg a nyelv kialakulásával keletkezett. Talán ezért gondolják
a humor fogalmát a nyelvészek sokkal árnyaltabban, mint a humor pszichológiájának, szo-
ciológiájának vagy éppen élettani hátterének kutatói. Ez utóbbiak szerint humoros az, ami
nevetést vált ki belőlünk. Miközben tudjuk, hogy a valódi humorban a derűn, a jókedven
és a nevetésen túl ott a megbocsátás és az elfogadás attitűdje is. A nyelvi zavar a humor
pozitív és negatív oldalának megkülönböztetésével hidalható át.
A humor a megküzdés művészetének leghumánusabb eszköze, bár nem veszélytelen, és
nem agressziómentes. A hétköznapi kommunikációnkban verekedés kirobbantása nélkül
tudjuk közölni másokkal, hogy hibásan gondolkodnak. A humor sajátos fegyver tehát, de
el is távolít a problémától. „Itt látható a fától az erdő” – mondja Sándor György. Látható,
mert messzire kerültünk tőle, mert érzelmileg már nem érint.
A humor értéséhez, használatához a világ legteljesebb ismerete szükséges. A humor-
érzék tehát tudást és empátiát is feltételez. Ráadásul azt is tudnia kell a humorizálónak,
hogy a másik ember róla magáról mit tud. Ugyanis a legtöbb kommunikációs zavar abból
származik, ha nem vagyunk tisztában egymással, egymás habitusával, életével, kultúrájával,
szokásaival, szent rítusaival és így próbálunk meg viccesek lenni. Lélekben nagyon szabad-
nak kell lenni ahhoz, a logika bűvöletében kell élni, hogy az ember bármilyen szellemes
vagy éppen abszurd dolgon nevethessen. Az érzelmi érintettség megöli a humorosságot.
A humorhoz kapcsolható speciális érzelmet egyébként Rod Martin amerikai humorku-
tató „mirth”-nek, „jókedvnek” nevezte el. A magyar megfelelőjén még gondolkodnunk kell.
Ugyanis egyeseknek már attól is jó a kedve, ha tele a pocakja. Az meg egyáltalán nem hu-
moros. (Kivéve, ha tánc közben éppen a pocakjától nem tud az ember a partneréhez simulni.)
Az utóbbi években már nem csak azon törjük a fejünket, hogyan csökkenthetnénk lelki,
testi szenvedéseinket, hanem egyre gyakrabban és hangosabban gondolkodunk az öröm
forrásain is. Ezt teszi most a Humana magazin is, megmutatván Önöknek a Hold mindig
felénk forduló, mosolygós arcát, azzal a bizonyos sötéttel együtt…

Pap Jáno s
zenei akusztikus, nevetéskutató, egyetemi docens (Liszt Zeneművészeti Egyetem)

humana 11
 5 jogembere

A részletekben
van a kutya
elásva
szerző Horváth Valéria

Éppen csak befejezték kibetűzni a VAKÁCIÓ-t az iskolákban, országunk

frissen alakult gyűlése máris elnapolta a nyári szünetét, és lázas törvé-
nyelfogadási munkába kezdett. A rendkívüli ülésszak nagy iramában több kormányzási forma uralkodásának
törvénytervezet is benyújtásra került, többek között az új médiatörvény idején – akár a történelmi abszo-
is. Magazinunk olvasóinak figyelmét arra szeretném felhívni, hogy mega- lutizmusban, akár a közelmúltbeli
lapozott kétségek merültek fel a szakma és a civil társadalom körében szocializmusban –, mert az ponto-
is, hiszen a látványos, racionalizálásként feltüntetett struktúra-átren- san a sajtó szabadságát és függet-
dezés mellett a részleteket vagy nem gondolták át eléggé, vagy abban lenségét deklarálta a politikától és
reménykedtek, hogy ezt más sem fogja megtenni. a központi kormánytól. Ennek az al-

D
e megtették. A Társaság a Szabadságjo-
gokért és az Eötvös Károly Intézet mind az
eredeti, mind a módosított tervezethez fű-
zött, nem éppen pozitív, ám annál inkább
építő jellegű kritikát.
Három törvénymódosítást terjesztettek be először,
amely a jelenlegi tömegtájékoztatási rendszert három
lépcsőben alakítaná át. Az első lépés az alkotmány mó-
dosítása, melynek célja, hogy a közszolgáltatást, mint
intézményt alkotmányos rangra emelje. A második lép-
cső a kerettörvény elfogadása, amely a sajtószabadság-
ról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szól, s
végül módosítanák a „médiát és hírközlést szabályozó”
egyes törvényeket.
A jogvédő szervezetek szerint már maga az alkot-
mány-módosítás is aggályos. A „mindenkinek joga van
a szabad véleménynyilvánításra” kifejezés helyett a
„mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz” megfo-
galmazást vezették be, amellyel egy alkotmányjogi vi-
tát döntöttek el a politikusok, alkotmányjogászok nélkül.
Természetesen, itt nemcsak arról van szó, hogy a jogtu-
dósok a kettő közötti elméleti relációt hosszú tanulmá-
nyokban tisztázzák, hanem arról is, hogy a gyakorlatban
a kettő különbsége minként jelenik meg. A vélemény-nyil-
vánítás szabadsága egyfajta anyajog, amelyből számos
alapjog származtatható, a szűkebb értelemben vett vé-
lemény-nyilvánítástól kezdve egészen a lelkiismereti- és
vallásszabadságig. Kifejezetten a szólás szabadsága pe-
dig azért volt hőn áhított cél nagyon sok központosított
kotmány-módosításnak pontosan az
volt a motívuma, hogy megteremtse a legális keretet a
továbbiakban taglalt intézkedéseknek.
Az előirányzott struktúraváltás az Országos Rádió
és Televízió Testület (ORTT) és a Nemzeti Hírközlési Ha-
tóság (NHH) összeolvasztásával kezdődik, amely létre-
hívja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot (NMHH),
amelynek elnökét a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre.
Az új hatóságnak a részét képezi a Médiatanács, amely-
nek elnöke a NMHH elnöke, tagjait pedig –a frakciók
egy-egy delegáltjából álló, a frakciójuknak megfelelő
súllyal szavazó- jelölőbizottság jelöli. Az MTV, az MTI,
a Magyar Rádió és a Duna TV egyszemélyes részvény-
társaságként működik tovább, a részvénytársaságokat
pedig olyan vezérigazgatók vezetik, akiket a Médiata-
nács választott meg. Bár a korábbi célkitűzéseknek
megfelelően az új szerkezet kétségkívül olcsóbb, azon-
ban, ha azt vizsgáljuk, hogy ki kitől nyeri el a megbíza-
tását, és kitől származtatja a hatáskörét, az indítvány
fő vonulata mégis a központosítás marad. Az új Köz-
szolgáltatási Közalapítvány kuratóriumának elnökét a
Médiatanács delegálja, a négy tagból kettőt a kormány,
kettőt pedig az ellenzék választ kilenc évre, kétharma-
dos többséggel. Érdekes azonban egy testület felállítá-
sával kapcsolatban az a cikkely, amely kimondja, hogy
nem akadálya a kuratórium megalakulásának, ha akár
a kormány, akár az ellenzéki oldal nem állít jelöltet. A
jelenlegi ellenzéki politika arra hívta fel a figyelmet,
hogy mivel ma a parlamentünkben három ellenzéki párt
van, amennyiben nem sikerül megegyezniük, úgy egy ▶▶

2010. október | www.humanamagazin.eu

jogembere 6
kizárólag kormánypárti jelöltekből álló, csonka kurató-
rium fog felállni. A hosszú távú jövőre vonatkozóan ezt
az Eötvös Károly Intézet is megfogalmazta állásfogla-
lásában, miszerint a „törvényben nincs garancia arra,
hogy ha egy vagy több parlamenti párt kétharmados
többséget szerez, akkor ne kizárólag saját jelöltjeit vá-
lassza meg. Ha pedig az Országgyűlésben éppen nincs
kétharmados többség, a médiahatóság működése tel-
jesen megbénulhat”.
Az ún. médiaalkotmány alapján vadonatúj intézmé-
nyek kerülnek felállításra, mint például a Hírközlési és
Média Biztos hivatala, aki az NMHH olyan tisztségvise-
Megjelenés helye: Népszabadság
lője, aki akár hivatalból, akár bejelentésre vizsgálatot in-
díthat. Ezen kívül felállításra kerül a Nemzeti Hírközlési
és Informatikai Tanács, amely a kormány véleményező,
tanácsadó és javaslattevő szerve lesz informatikai és
hírközlési ügyekben. Fontos itt is megjegyezni, hogy két
tagot a Médiatanács, két tagot a miniszterelnök, egyet
pedig a Magyar Tudományos Akadémia delegál.
A törvény harmadik pillére a fogyasztókhoz eljutó
információhalmaz megszűrésére a Közszolgálati Kódex,
amelyet első körben a parlament kétharmados többség-
gel fogad el. Később pedig a Kódex szerkesztése, valamint
annak betartatása az újonnan felálló, tizennégy civil szer-
vezeti delegáltból álló Közszolgáltatási Testület feladata.
Ezek az intézmények alapvetően hasznosak, a szomorú
viszont az, hogy a „társadalmi vita” egy-egy mandátum
időbeli terjedelméről szólt, nem pedig a felállított testü-
letek tagjainak politikai és gazdasági függetlenségéről.
humana 11
Megalapozott az az észrevétel a kormányzat részé-
ről, hogy amíg egy televízióban vagy a nyomtatott saj-
tóban megjelenő rágalmazásból, becsületsértésekből
könnyen polgári per lesz, addig a többnyire álnéven
történő online vélemény-kifejezéssel szemben a jog lé-
nyegében eszköztelen. A törvény ennek a kettős mércé-
nek a felszámolására arra kötelezheti tehát valamennyi
„tartalomszolgáltatót”, hogy regisztráljon a média fel-
ügyeletét ellátó hatóságnál. A tisztázatlan „médiatar-
talom” és „médiaszolgáltatás” fogalmaiból fakadóan
nemcsak, hogy ellenőrizhetetlenül sok ilyen típusú tar-
talomszolgáltató van – a fórumok és a kommentek ki-
vételével kb. kétszázötvenezer magyar
nyelvű honlap és blog –, a TASZ arra is
felhívja a törvényhozók figyelmét, hogy
a szabad vélemény-nyilvánítás joga is
csorbul az indokolatlan adminisztrációs
teher bevezetésével. A törvény feltéte-
les módban való megfogalmazása pedig
a jogbiztonság kritériumát sérti, mivel
nincsen világosan meghatározva, hogy
ki és milyen alapon dönti el azt, hogy az
adott tartalomszolgáltatóra vonatko-
zóan kötelező-e a hatósági nyilvántar-
tásba vétel. A TASZ álláspontja szerint
indokolatlan szigorítás az is, hogy a mé-
diatartalmak terjesztői is felelősségre
vonhatóak, amely rendelkezés már ön-
magában is ellentétes egy európai uniós
irányelvvel, konkrétan a „belső piacon
az információs társadalommal össze-
függő szolgáltatások, különösen az
elektronikus kereskedelem, egyes jogi
vonatkozásairól szóló az Európai Parla-
ment és a Tanács 2000/31/EK irányelvével”. Ugyanak-
kor a Médiatanács saját műsorszolgáltatási pályáztatási
jogsértéséért jogkövetkezményeket nem visel.
A sajtószabadság továbbá súlyosan sérül a válaszadás
jogának új formájával, miszerint nemcsak a ténybeli té-
vedések, hanem a szubjektív sérelemérzet alapján is fe-
lelősségre vonhatók a tartalomszolgáltatók. A szubjektív
sérelemérzetek kezelése pedig vélhetőleg a bíróságok
alaptalan túlterheléséhez fog vezetni.
Nagy hiányossága a kerettörvénynek, hogy a szigorú
szabályokkal a külföldi székhellyel rendelkező szolgálta-
tók számára nem teremtik meg azt a piaci környezetet,
amely idevonzaná őket. Ez csak annyiban jelent vesz-
teséget az országnak, hogy ha máshol települnek le a
szolgáltatók, akkor a műsorszolgáltatási díjat sem Ma-
gyarországon fogják fizetni. Ezzel kapcsolatban a tör-
vény újfent feltételes módban fogalmaz, amikor kimondja,
 7 jogembere

hogy az állami tulajdonban lévő korlátos erőforrások
igénybevételére pályázat írható elő. Ebből kifolyólag vi-
szont ismét felmerül a kérdés, hogy ki és mi alapján dönt.
Bár az említett állásfoglalások hiányolják azt az át-
fogó indokot vagy célt, amely megalapozza egy ilyen
volumenű törvény elfogadását, a felmerült igények iga-
zolhatók. Ugyanakkor a részletekben van a kutya elásva,
mivel az európai tendencia ellenére a szabályok szigo-
rítására törekszenek, a sajtószabadság helyett a saj-
tókötelezettséget, a pártatlanság helyett a közvetett
befolyásolhatóságot vezetik be. ■
A hivatalos állásfoglalások megtalálhatók a www.tasz.hu
ill. www.ekint.org weblapon.

A szólásszabadság
karikatúrája
A Mohamed-karikatúrák története – Máig ható indulatok
szerző Csonka Anna

Mohamed egy gyújtózsinórban végződő turbánnal a fején – klasszikus,

sztereotipizáló karikatúra, még csak nem is különösebben vitriolos.
Valószínűleg rajzolója, a dán Kurt Westergaard sem gondolta volna, A karikatúráknak legújabban a
amikor öt évvel ezelőtt, elmondása szerint alig negyven perc alatt megjelenésük ötödik évfordulóján,
papírra vetette őket, hogy ez a néhány kép a közelmúlt egyik legmélyebb idén szeptember 30-án bemutatott,
diplomáciai kríziséhez vezet majd Európa és az arab világ között, és a történetüket taglaló könyv ad ak-
közvetve százötven ember halálát okozza. Ennyien haltak meg ugyanis tualitást, amelyben illusztrációként
a karikatúrák elleni tüntetéseken. mind a tizenkettő, nagy felháboro-

A
rajzok kiváltotta indulatok máig sem csitul-
tak el teljesen. Dánia és néhány más ország
rendőrsége több, a képeket eredetileg leköz-
lő újság, a Jyllands-Posten szerkesztősége
ellen irányuló merényletet hiúsított meg. Idén januárban
a rajzok miatt világhírűvé vált Westergaard hajszál híján
meghalt egy támadásban, amely egyébként már nem az
első volt a karikatúrák megjelenése óta.
Nem csak a felháborodott muzulmánok nem feled-
keztek meg a rajzokról és alkotójukról az évek során.
Westergaard szeptember elején az egyik legrangosabb
európai médiadíjat, az M100-at vehette át, egyenesen An-
gela Merkel német kancellár kezéből. A hetvenöt éves
karikaturista a sajtó szabadságát védő rendíthetetlen
magatartásáért részesült a kitüntetésben, melynek át-
adó ünnepségén Merkel azt hangsúlyozta, a média sza-
badsága a legfontosabb jellemzője a demokráciáknak.
„Európa egy olyan hely, ahol a karikaturisták ilyen rajzot
is készíthetnek” – mondta a kancellár.
dást kiváltó rajz megjelent újra. A
Csend zsarnoksága című kötet szerzője a Jyllands-Pos-
ten kulturális rovatának egykori vezetője, Flemming Ro-
se, aki saját bevallása szerint nem provokálni szeretne
könyvével, hanem pontot tenni az ügy végére. A kötet
megjelenése előtti napon a dán külügyminiszter tizenhét
muzulmán állam képviselőivel tárgyalt, hogy megelőzze
a feszültségek kiéleződését.
A botrány már a kezdetektől megosztotta a világsaj-
tót, és nemcsak abban a tekintetben, hogy le kell-e, le
lehet-e közölni a karikatúrákat, hanem abban, is, hogy
műbalhé-e a rajzok szította felháborodás, vagy valóban
ennyire érzékeny pontra tapintott rá Westergaard. Ni-
colas Sarkozy, aki akkor még csak belügyminiszter volt
Franciaországban, az eset kapcsán azt mondta: „Jobban
szeretem a karikatúrák túlzását a cenzúra túlzásánál”. A
Mohamed-karikatúrák és hasonló gúnyrajzok történeté-
nek fölvázolásával e két elem ellentmondásos kapcsolatát
próbáljuk jobban megérteni.
▶▶

2010. október | www.humanamagazin.eu

jogembere 8
A z iszlám és a karikatúrák
Kurt Westergaard gúnyrajza nem az első, és nem is az
utolsó Mohamed-karikatúra a történelemben. Mivel az
iszlám vallás szerint Mohamed prófétát tilos lerajzolni,
vagy máshogy megjeleníteni, a Nyugat már egyszerűen
a próféta ábrázolásával többször is átlépte a muzulmán
szólászabadság ezen határát, de egyik ilyen ügy sem oko-
zott olyan mély diplomáciai válságot, mint a dán alkotók
művei. Bár számos olyan eset is történt, amikor muzul-
mánok szegték meg a szigorú előírást, és ezért súlyos
börtönbüntetést szabtak ki rájuk, esetenként pedig halálra
is ítélték őket, most csak a nyugatiak által elkövetett „bű-
nöket” vesszük sorra, s azok közül is csak kirívóbbakat.
A modern történelem során az egyik legelső feljegy-
zett, muzulmánokat sértő karikatúrát 1925-ben vették pa-
pírra Londonban. A rajzon Mohamed próféta, több más,
fontos világtörténelmi személyiség szobrával együtt felnéz
egy akkori krikett sztár-játékost ábrázoló szoborra. Noha
a kép meglehetősen ártalmatlan, mivel egyáltalán meg-
jeleníti Mohamedet, Indiában nagy felháborodást váltott
ki, a vallási vezetők tiltakoztak a rajz megjelenése ellen.
Salman Rushdie, indiai származású brit író ügye ennél
nagyobb port kavart. Rushdie-t az iráni ajatollah, Kho-
meini halálra ítélte, amiért az 1989-ben megjelent, Sátáni
Versek című könyvében üzletemberként festi le a muzul-
mán prófétát. Egy gazdag iráni három millió dollárt is
felajánlott annak, aki végrehajtja az ítéletet Rushdie-n.
A feldühödött iszlamisták nem elegédtek meg az író vé-
rének követelésével: a regény japán fordítóját meggyil-
kolták, olasz kollégája és a könyv norvég kiadója pedig
csak nagy szerencsével élt túl egy gyilkos szándékú tá-
madást. A mai napig egyetlen iszlám ország van, ahol a
regény legális, de Törökország nagy árat fizetett a könyv
lefordításáért: a radikálisok felgyújtottak egy hotelt, ahol
a kiadó és fordító tartott volna előadást. A gyújtogatás-
ban harmincheten meghaltak. Rushdie évekig rendőri vé-
delem alatt volt kénytelen bujkálni, míg végül 1998-ben
az iráni kormány megígérte, hogy „elhatárolja” magát
kivégzéstől, az ítéletet visszavonni ugyanis nem lehet.
A Westergaard-féle karikatúrához igencsak hasonló
gúnyrajzot adott ki 2002-ben a Pulitzer-díjas Doug Mar-
lette: a képen Mohamed egy kamiont vezet, amihez egy
atombombát rögzítettek. Bár Marlette is kapott halá-
los fenyegetéseket és mintegy négyezer-ötszáz dühös
e-mailt és levelet, soha nem fajult az ügy a tettlegességig.
Gyilkossághoz vezetett azonban két holland művész,
Theo van Gogh és Ayaan Hirsi Ali 2004-es rövidfilmje,
amely az iszlám társadalmakban a nők ellen elkövetett
erőszakról szólt. A filmben négy, megvert nő volt lát-
ható, átlátszó ruhában. Az alkotókat a film bemutatása
után többször megfenyegették, mivel a nők testének
humana 11
mutogatását szintén szigorúan tiltja a Korán. Néhány
hónappal később van Gogh-ot brutálisan meggyilkolta
egy arab férfi.
Terjedelmi korlátok miatt nem lehet, és egyébként
sem érdemes az összes hasonló esetet számba venni.
Érdekesebb megvizsgálni azt a kérdést, miben volt más
a dán karikatúrák ügye, és miért vezethetett emberéle-
teket követelő tüntetésekhez.
Miért pont akkor, és miért pont ezek a rajzok?
A tizenkét Mohamed-karikatúra 2005. szeptember
30-án jelent meg a Jyllands-Posten lapjain, az alkotók
szándéka szerint azért, hogy hozzájáruljon a dán napi-
lapokban az iszlámról és az öncenzúráról folyó vitához.
A gúnyrajzok hónapokig csak lokális szinten okoztak
problémát, a dán muzulmán közösség imámjai azonban
a helyi hatóságok nemtörődömségét tapasztalva moz-
gásba hozták az egész arab közösséget. Petíciót jutattak
el a muzulmán többségű államok nagyköveteihez, akik
találkozót követeltek Anders Fogh Rasmussen dán mi-
niszterelnökkel. Rasmussen azonban csak egy levélben
válaszolt, amelyben az írta, a kormány nem befolyásol-
hatja a médiát. Az ügy 2006 februárjára harapódzott el
igazán, amikor szolidaritásképpen számos európai lap
leközölte a karikatúrákat, és ennek nyomán kezdődtek
meg a tüntetések az arab országokban.
Érdekes tény, hogy a rajzok közül hatot egy egyiptomi
újság, az al-Fagr már 2005 decemberében megjelentetett
a címlapján, és egy hosszú, elítélő cikket is írt róluk. Bár
Egyiptom a világ legnépesebb arab országa, az ügynek
szinte egyáltalán nem volt visszhangja akkor. Egy oszt-
rák hírportál szerint az egyes országok direkt fújták fel
az ügyet késleltetve, mert így hasznot húzhattak belő-
le a kormányok. A szaúdi vezetésnek például azért jött
a kapóra gúnyrajz-ügy, mert elterelhette a figyemet a
mekkai zarándoklaton kitört újabb tömegpánikról és ha-
lálesetekről, Jordániában a minimálbérről folyó vitáról,
Egyiptomban pedig az igazságügyi reformokról vonta el
a tömegek figyelmét. Az osztrák online újság szerkesztői
megpróbálták megkérdezni az esetről az al-Fagr szer-
kesztőit, ám a bécsi telefonhívásra válaszként még a kér-
déses lapszámot is eltüntették a honlapjukról.
Lényeges különbség a fentebb felsorolt, az iszlám hi-
tet sértő Mohamed-ábrázolások eseteihez képest, hogy
a Jyllands-Posten karikaturistáinak ügyét szinte az egész
európai sajtó felkarolta, mintegy közös támadást indít-
va a muzulmán média cenzúrája ellen, a sajtószabadság
védelmében. Az európai országok közül csak a nagy-bri-
tanniai sajtó döntött úgy, hogy a tolerancia és a mások
érzései iránti tisztelet hagyományos brit értékének jegyé-
ben nem közli le a képeket. A The Times pedig emellett

arra hivatkozott, hogy több hónappal az eredeti megjele-
nés után újra nyomtatásba adni a karikatúrákat „bizonyos
mértékig a magamutogatással érne fel”.
A Times ugyanakkor azt is kifogásolta, hogy a mu-
zulmán cenzúra egyébként más gúnyrajzokkal szemben
kifejezetten elnéző. Nap mint jelennek meg a keresztény-
ket kigúnyoló, illetve antiszemita és holokauszt-tagadó
(Rendszer)kritikus
humor
szerző Zámbó Eszter
a tévében
Egyszer volt, hol nem volt, itt, a Kárpát-medence szívében, valahol, egy
messzi-messzi évtizedben, amikor még nem a reggeli csajos műsorokra
ébredtek a kismamák, egy apró településen nagy szenzáció történt: meg-
érkezett az első televíziókészülék a kultúrházba…
B
ár manapság minimum egy tévé minden
háztartásban megtalálható, és életünk kike-
rülhetetlen szegmensévé vált, érdekes bele-
gondolni, hogy Németországban 1935-ben,
az Egyesült Államokban 1939-ben, Magyarországon pedig
1957-ben kezdődtek meg az első rendszeres tévéadások,
amikért a Magyar Televízió Vállalat (MTV) felelt. 1960 jú-
niusában a magyar előfizetők száma közel nyolcvanezer
fő, ez egy évtizeddel később a húszszorosa. A kezdetben
heti három adásnapon színházi-, és sportközvetítéseket,
híradót és filmeket vetítettek. Az évet pedig Szilveszte-
ri Tévéműsorral zárták. 1971-től a televízió már heti hat
napon sugárzott, a palettáján már jelen voltak a gyer-
mek-, és ifjúsági-, ismeretterjesztő-, a politikai- és szó-
rakoztató műsorok is.
A pesti kabarénak nagy hagyománya az elektroni-
kus médiában is gyorsan meghonosodott, de tényleges
szólásszabadságot csak a rendszerváltás után kapha-
tott. A második világháború utáni kemény rendszer és
az 56-os meghurcoltatás korában ugyanis szó sem lehe-
tett az aktuális hatalom kifigurázásáról, sem a politikán
való humorizálásról. Azonban szigorú ellenőrzés alatt,
de a hatvanas évektől újra kapott egy kis teret az efféle
9 háttér
karikatúrák az iszlám újságokban, ahol több évtizedes
hagyománya van a zsidók kigúnyolásának. Sőt, a Moha-
med-gúnyrajzokra válaszként, az iráni elnök, Mahmud
Ahmadinezsád holokauszt-karikatúra-versenyt hirdetett,
hogy megnézze, hol húzódik az oly bőszen védelmezett
nyugati szólásszbadság határa. ■
szórakoztatás, és természetesen a
tévében is megjelent.
„A korrupció az, amiből mi kima-
radunk” – ez csak egy ismert idézet a
sok közül Hofi Gézától. Ő volt az, akinek teltházas estéin a
Madách színházban a párttagok az első sorban tapsoltak,
miközben ő rendre odamondogatott nekik. Egyedi elő-
adásaiban kemény kritikával illette a rendszert, stílusával
képes volt humorra lefordítani az emberek szívét nyomó
apró és nagy problémákat egyaránt. Érzékeny előadómű-
vész volt és egy nagy bohóc is egyben, közben pedig meg-
maradt „kőbányai fickónak”. Mindig valami újat nyújtott,
szilveszteri műsorát egy ország várta a képernyő előtt.
Előadásaira a nagy érdeklődés miatt sokszor nehéz volt
bejutni, de hála a tévé felvételeinek, a mondanivalója so-
kakhoz eljutott. Az emberek általa kiengedhették a gőzt,
a párt pedig mondhatjuk, némán rábólintott erre. Még a
nagy „cenzor”, Aczél György sem tiltotta el, pedig kemény
kritikái mindig a határt súrolták, de valahogy sikerült nem
átlépnie azt. „...ott ültek velem szemben Cenzék... Cenz-
né, meg az ura... Cenzúra.” Hofi jól ismerte a kisembert,
az ő problémáit és mindig a közönségből merített. Kivá-
lóságát mind rajongóinak száma, mind megannyi díja bi-
zonyítja (1970-ben kapta első Jászai Mari-díját, 1998-ban
pedig átvehette a Kossuth-díjat is).
A s zo cia liz m u s kés ő b bi id ős z a k aib a n K á dá r ▶▶
2010. október | www.humanamagazin.eu
háttér 10
kivételével egyre gyakrabban kerültek terítékre a politi-
kusok. Eközben a vizuális trükkök terjedése lehetővé tette
a stúdióban gyártott szórakoztató műsorok színesítését.
1972-ben az akkor még külpolitikával foglalkozó Para-
bola című műsort Árkus József, a népszerű Lúdas Matyi
nevű vicclap főszerkesztője vette át. Szerkesztése alatt a
produkció lassan átformálódott. Pengeélen táncolva, de
a belpolitikát is kifigurázva alakította át kritikus, de hu-
moros műsorrá. Az adásokban jellemző volt az összevá-
gott interjú, ilyenkor politikusok válaszaihoz egy teljesen
más körülmények között feltett kérdést szerkesztettek,
illetve alkalmazták az újraszinkronizálást is (ilyen volt,
amikor például később, a „Dallasszi Szomszédok” című
kisfilmben, ahogy Ewing-család a húshiányról társalog).
Az előfizetők száma a nyolcvanas évek végére megkö-
zelítőleg hárommillió volt. A műsorsugárzás ideje a kez-
detekhez képest, az ötszörösére nőtt, ahogy a műsorok
száma is folyamatosan gyarapodott. A nézők kedvükre
válogathattak. 1980-tól szórakoztatta Magyarországot
az Antal Imre nevével összeforrt Szeszélyes évszakok cí-
mű kabaréműsor. Társulata és a stúdióban megjelent pa-
rodisták között találhatjuk a legendás Kató néni-figurát
játszó Ihos Józsefet, az álhíradós Maksa Zoltánt, a része-
ges formát alakító Forgách Gábort, és olyan színészeket
–a teljesség igénye nélkül-, mint Hernádi Judit vagy Tahi
Tóth László. 1997-ben a hatodik legnézettebb műsor volt
humana 11
Megjelenés helye: Népszabadság
több mint három millió nézővel, erre alapozva élesztet-
te újjá 2006-ban az RTL Klub Szeszélyes címmel. Sajnos
az azóta elhunyt Antal Imre a betegségére hivatkozva
pár rész után lemondott a műsorvezetésről, de hatalmas
vicc-készletére, és a megannyi adást megélt produkcióra
több generáció emlékszik vissza mosolyogva.
Mindenesetre, abban az évben, amikor a Szeszélyes
évszakok a top 10-ben szerepelt, egy olyan angol mintára
készült műsor ültette a tévé elé az embereket, amit csak
a Szomszédok tudott megelőzni. Ez pedig az Uborka című
politikai kabaré volt. A rendszerváltás után létrejött több-
pártrendszer és az események során kulcsszerepet játszó
politikusok tökéletes ”kínálatot” nyújtottak a műsorhoz.
Emlékszem, a szüleimmel minden részt megnéztünk, és
bár akkor fogalmam sem volt az aktuálpolitikáról vagy
arról, hogy mi miért vicces, de szörnyen jópofának tar-
tottam a karakterek gumibábu-karikatúráját. A produkció
egyébként mindent és mindenkit egyformán kifigurázott
és bővelkedett a humoros elemekben, illetve „vendégül
látott” ismert személyeket, sztárokat is (például Vitray
Tamást vagy Madonnát).
Arisztotelész fején találta a szöget, amikor azt mond-
ta: a szellemesség művelt pimaszság. Az elmúlt két
évtizedben a kereskedelmi televíziók és műholdas csa-
tornák megérkezésével eljutottunk oda, hogy a „szóra-
koztatás” a celebek és hírességek felmagasztalásáról

majd kifigurázásáról, vagy az átlagemberek átlagon aluli
életvitelének kigúnyolásáról szól. Az egyszerű és bulvár
hamarabb talál közönségre, mint a művelt humor, és a
televíziózás sem jelent többé közösségi élményt.
„Oly szókimondók lettünk, hogy már alig van mit ki-
mondanunk”- írja Fodor Ákos egy haikujában. A szólássza-
badság fontos és alapvető emberi jog, azonban a cenzúra
mértékének és minőségének változása nyomán renge-
teg olyan tartalom is eljut hozzánk, ami egyrészt emeli
az ingerküszöbünket, másrészt megnehezíti a hiteles és
értelmes tartalom felismerését. A változás nyomán na-
gyobb teret kapnak a gondolatok, nagyobb a választá-
si lehetőség, de a fiatalabb generációknak már igénye a
minél színesebb, minél figyelemfelkeltőbb képi világ és a
„sokkoló” szövegek. Egy mindenféle effektektől és extra
információktól mentes műsor sokkal kevésbé köti le ál-
talában az embereket.
A Monty Python óta több mai komédia is követi az ab-
szurditást, és épít egy teljesen szürreális, ámde valós tár-
sadalomkritikával rendelkező történetre. A legjobb példa,
ami egyben a fent említett változást is alátámasztja, a
South Park, ami a négy főszereplő trágár beszéde mögött
Miért nevetünk
a szomszédon?
szerző Lesti Laura
„Egy amerikai, egy orosz és egy izraeli az ELNÉZÉST KÉRÜNK, MA SAJNOS
ÁRUHIÁNY MIATT NINCS HÚS feliratú tábla alatt áll. Az amerikai azt
kérdezi: „Mi az, hogy áruhiány?” Az orosz azt: „Mi az, hogy hús?” Mire az
izraeli: „Mi az, hogy elnézést kérünk?”
A
fenti vicc egy jeruzsálemi palesztin köny-
vesbolt falán volt olvasható, csak úgy, mint
a következő képregény: Az első kockán egy
eszkimó azt mondja dühösen: „Menahin a ne-
vem és Jeruzsálem az enyém!” A következőn egy mérges
néger látszik: „Dávid a nevem és Jeruzsálem az enyém!”
Egy toporzékoló cowboykalapos amerikai a következőn:
„Simon a nevem és Jeruzsálem az enyém” Őt egy őr-
jöngő orosz követi: „Slomó a nevem és Jeruzsálem az
enyém”, majd egy zsémbes indián: „Benjamin a nevem
és Jeruzsálem az enyém!” Az utolsó kockán egy teljesen
11 háttér
zseniálisan állít görbe tükröt minden és mindenki elé.
Nem véletlen, hogy a sorozat ekkora sikert ért el (a ha-
talmas rajongótábor mellett több Emmy-díjat is elnyertek
a készítői). Valamilyen formában mindenkihez eljut. Le-
het utálni, mert obszcén vagy brutális, lehet utálni, mert
minden tabu témát feszeget, de támadják azok is, akik
nyílt állásfoglalásként értelmezik egy-egy csoport vagy
személy parodizálását. De sokan szeretik, akik kritikusan
szemlélik a világot, azok is, akik a szereplők szókimondó-
ságán vagy őrült kalandjain tudnak kikapcsolódni, és saj-
nos azok is, akik félreértelmezik a mindent és mindenkit
szatirikusan ábrázoló részeket, és csupán előítéleteiket
igazolják vagy erősítik velük.
Hogy a tévékabaré visszatér-e az eredeti formájában
a képernyőkre, nem tudni. Ma már a független politikai
kabarék nem jellemzőek, helyüket a közéleti-szórakoztató
műsorok vették át. Mindenesetre érdemes az archív fel-
vételeket elővenni, mert vannak ugyan olyan témák és
összefüggések, amiket a mai világban már nem érthe-
tünk, más problémák mégis meglepően aktuálisak. Ha
megoldani nem is tudjuk őket, de legalább egy jót ne-
vethetünk. ■
összezavarodott palesztin: „Moha-
med a nevem. Jeruzsálemben szü-
lettem, de alighanem tévedésből.”
A humor és a nevetés az élet magától értetődő ve-
lejárója; bármilyen nehéz helyzetben is legyen egy-egy
nemzet, a humor soha nem vész ki a társadalomból.
Minden nép szeret nevetni, ez azt hiszem, megkérdője-
lezhetetlen. És minden nemzetnek megvan a saját ma-
ga humora és öniróniája is, amit sokszor csak a közös
társadalmi jellemzőkkel és közös történelmi hagyomá-
nyokkal rendelkezők érthetnek. Jól példázzák ezt a fen-
ti idézetek is. A humor a társas lét egyik természetes
megnyilvánulási formája, a kultúrák, a nemzetek, a tár-
sadalmi rétegek és csoportok együttműködésének egyik ▶▶
2010. október | www.humanamagazin.eu
háttér 12
építő eleme, sőt akár az ismeretszerzés eszköze is lehet.
Az ember humorhoz való viszonya szubjektív ugyan, de
egy nyelvközösségen, egy kultúrkörön belül a „humor-
magyarázatok”, vicckioldó mechanizmusok nagyon ha-
sonlítanak, sőt általában megegyeznek. Ezért nevethet
egy-egy nemzet olyan poénokon, melyet más népek a
közös hagyományok és a közös történelmi gyökerek hiá-
nyában még csak nem is értenek, szórakoztatónak pedig
egyáltalán nem találják. Más népek humorához való vi-
szonyulásunkra azonban hatnak a nemzeti sztereotípiák
és a berögződések, azaz nem könnyű más nemzetek hu-
morát érteni. A verbális humor tehát kultúra-specifikus
háttérismeretek nélkül nem szórakoztat, de legalábbis
biztosan nem éri el ugyanazt a hatást, mint a humor
születésének környezetében. A nyelven kívüli ismere-
tek hiánya akadályozza a humor lényegének, egy vicc
csattanójának felfogását. Kellő háttértudás nélkül te-
hát nemes egyszerűséggel nem érthetjük a szavak mö-
gött rejlő szimbolikus jelentést, amik pedig egy vicc
sava-borsát adják.
Egy nép humor-kultúráját tehát az adott társadalmi,
szociális környezet jellemzői, a történelmi hagyományok
vagy a kollektív emlékezet befolyásolják, alakítják. Ezek-
hez pedig szorosan kapcsolható a szomszédhoz való vi-
szony, mely az egyik leghálásabb téma, amennyiben a
humorról, viccről beszélünk. Legkönnyebb a szomszédot
kinevetni, hiszen ismerjük hibáit, gyengeségeit, lehetünk
kicsit féltékenyek vagy éppen ősellenségek, de olyan is
Egy nemzet humorát nagymértékben meg-
határozzák annak történelmi hagyományai,
szociokulturális helyzete, vagy éppen szom-
szédjaival való viszonya.
van, hogy a barátság ad okot a heccelődő, csipkelődő
viccek kialakulására. Az együttélés pedig különösen sok
humorforrást rejt magában. Gondoljunk csak a házas-
ságra! Hány, de hány igazán vidám nevettető, keserédes
és iróniába torkolló helyzet alakul ki férfi és nő között
egyetlen nap leforgása alatt?!?! Egyáltalán nem meg-
lepő tehát, hogy a szomszédos és sajátos, velünk kö-
zös történelmi hagyományokkal is rendelkező Románia
vicceinek, élcelődéseinek témáit igen sokszor a kint élő
magyar kisebbségek szolgáltatják.
„Egy román pásztor a kút mellé telepedik le. Valaki
épp a kút felé megy, láthatóan azért, hogy szom-
ját oltsa.
– Ne igyál a kútból, mert mérgezett a vize!
humana 11
– Nem értem. – válaszol magyarul az inni készülő
– Akkor igyál testvér, de lassan, mert hideg.”
Természetesen a román viccekből sem hiányozhat a
helyzetkomikum vagy az önirónia:
„Bula azzal a hírrel megy haza, hogy családot alapít.
– Nagyon jó, fiam, büszke vagyok rád. És ki a szeren-
csés választott? – Úgy hívják, Jancsi. – Hisz ez lehe-
tetlen! szólt az apa – Miért, hiszen szeretjük egymást.
– Szégyent hozol a családra! – De édesapám, ez már
a huszonegyedik század. Bármit mondasz, úgyis elve-
szem. – De mégis fiam, gondolj bele, egy magyart...?”
És a humorból természetesen nem hiányozhat a
rendszerkritika sem. Sőt, nagyon sok esetben a hu-
mor a rendszerkritika egyetlen lehetséges formája, ez
a tény pedig nagymértékben alakítja egy nép komiku-
mát. A diktatúrák nem engedik meg, hogy nyíltan kri-
tizálják a rendszert, ám valamilyen formában teret kell
adni az egyénnek, hogy elégedetlenségének hangot ad-
jon, hogy lássa nincs egyedül, másokat is ugyanazok a
gondolatok foglalkoztatják. És a vezetés pedig akkor a
legelégedettebb, ha mindez megmarad a vicc szintjén.
A diktatórikus berendezkedésű társadalmak humorát
tehát jelentős mértékben befolyásolja és alakítja a meg-
engedett rendszerkritika. Ennek belátásához nem is kell
messzire mennünk, hiszen elég, ha rendszerváltás előtt
Magyarországra gondolunk.
A rendszerváltás előtt Magyarországon és a közép-ke-
let európai országok nagy többségében humor, a kabaré
biztonsági szelep volt, hogy ne robban-
jon föl a diktatúra. A hatalom igyekezett
szalonképessé tenni mindazt, amit csi-
nál. Más-más hatással volt azonban ez az
engedékenység az élőszóban elhangzott
humorra és az akkoriban hatalmas nép-
szerűségnek örvendő TV-s, rádiós ka-
barékra. Az utóbbi két műfaj elsődleges
célja az volt, hogy masnis dobozba csoma-
golva adagolják az embereknek a kellemetlenségeket. Ha
viccet csináltak például egy olyan fontos kérdésből, mint
a gázáremelés, az emberek úgy érezhették, hogy ez nem
is olyan szörnyű, elviselhetetlen és méltánytalan dolog.
Egy nemzet humorát tehát nagymértékben meghatá-
rozzák annak történelmi hagyományai, szociokulturális
helyzete, vagy éppen szomszédjaival való viszonya. Az,
ami a mindennapi életben konfliktus-forrás, az a humor
kissé metaforisztikus és a valóságból kiemelt közegében
egyszerűen a vicc forrásává válik. Egy nemzet humora so-
hasem egy elszigetelt dolog, nagyon is szervesen hozzá-
tartozik az adott nép életéhez, annak problémáihoz vagy
éppen társadalmi viszonyaihoz, hiszen éppen ezek azok a
tényezők, melyekből a viccek táplálkoznak. ■

A humor
lélektana
T
szerző Czine Tamás
isljár Roland a Szegedi Egyetem Pszichológiai
Intézetében dolgozik tanársegédként, emel-
lett pedig a Pécsi Egyetem Evolúciós Pszi-
chológiai Kutatócsoportjának tagja, ahol
evolúciós modellek segítségével a humor és a vonzerő
kapcsolatát, a humorérzék párválasztási szerepét tanul-
mányozza. Interjúnkban kutatási területének eredményei
mellett a nevetés élettani hatásairól, és a viccek hatás-
mechanizmusáról is beszélgettünk vele.
Milyen vonatkozásban kutatják a vicc és a humor
világát?
A dr. Bereczkei Tamás vezetésével működő csoportunk
többek között arra keresi a választ, hogyan vesz részt a
humor a kapcsolatok kialakításában és fenntartásában,
illetve, hogy a hozzánk hasonló humorérzékkel rendelke-
ző személyeket preferáljuk, vagy inkább azokat, akik ná-
lunk jobb humorúak, és így képesek minket szórakoztatni.
Miért tarjuk fontosnak, hogy jó humora legyen
valakinek?
A jó humorérzék jó szociális érzéket feltételez, a humoros
emberrel való együttműködés könnyebb, a közös feladat-
végzés közben jelentkező problémák megoldásának haté-
kony eszköze a humor. A humoros személyeket vonzónak
látjuk, a párválasztás során mindkét nem nagy jelentő-
séget tulajdonít a potenciális partner jó humorérzéké-
nek. Úgy gondoljuk, ha a partnerünk humoros, akkor vele
könnyebb az élet, képes meglátni a dolgok pozitív oldalát,
és nem utolsósorban szórakoztató a vele való együttlét.
Milyen szerepe van a párválasztásban és a párkapcso-
latban a humornak?
A párkapcsolat kezdetén az aktív humorizáló fél a férfi, aki
a humorral a szellemi rátermettségét és a szociális érzékét
reklámozza. A nők a férfi humorát értékelik, általa jól hasz-
nálható információkat kapnak a lehetséges partner intellek-
tuális képességeiről és társas érzékenységéről. A spontán
humorizálás árulkodó elsősorban, a viccmesélés kevesebb
13 háttér
információtartalommal bír, inkább ellentétes hatást vált ki.
Az ismerkedés során kizárólag viccek formájában humori-
zálók tényleges énje és szándékai rejtve maradnak, keveset
árulnak el önmagukról. A viccek révén pozitív érzelmi ál-
lapotot próbál kialakítani a partnerben, a személyes infor-
mációk visszatartását ellensúlyozva a humor hatása révén
szándékoznak kedvező elbírálást elérni az aktuális jelöltnél.
A kapcsolat előrehaladtával a humor mindkét nem számára
fontos szerepet játszik. Egyrészt továbbra is a partner fi-
gyelmének és érdeklődésének fenntartását szolgálja, általa
érdekes és kellemes társaságot tudunk nyújtani. Emellett a
kapcsolatban adódó problémák megoldásának is jó eszköze
lehet, megóv a feszültség eszkalálódásától, a felek érzelmi
elhidegülésének esélyét csökkenti.
Valójában mi váltja ki a nevetést?
A nevetést nem csak a humor válthatja ki, de minden
esetben a társas környezet felé irányuló, jól felismerhe-
tő jelzésként működik. A nevető azt kommunikálja, hogy
megértette az adott helyzetben lévő ellentmondást, a
szituációt nem tartja fenyegetőnek, és a nevetést kivál-
tó dologgal, személlyel, eseménnyel szemben pozitív ér-
zései vannak. A nevetés kommunikációs hatékonyságát
növeli annak ragadós természete. Ez az a jelenség, ha
nevetést hall az ember, gyorsan ő maga is pozitív han-
gulatba kerül, és ha ez elér egy bizonyos szintet, ő maga
is nevetni kezd. Ehhez persze az is kell, hogy a szituáció
biztonságosként értékelje, ne észlejen semmi komoly fe-
nyegetést a jelenlévők és környezet irányából.
A nevetésnek milyen fizikai és lelki hatásai vannak?
Feszültségoldó hatással bír, ennek minden élettani és
pszichés előnyével együtt. A pozitív érzelmi állapotra vál-
tás az agy érzelmi-jutalmazó központjának, a limbikus
rendszernek az aktivációja révén történik meg, hasonló-
an, mint más élvezetet nyújtó tevékenységeknél (pl. evés,
szex, sport, droghasználat). A lelki hatások szintén a po-
zitív érzelmek révén jelentkeznek, ellazult, kellemes, a vi-
lág dolgaira nyitott tudatállapotba hozzák a szervezetet. ▶▶
2010. október | www.humanamagazin.eu
háttér 14
A viccmesélés mennyire fontos életünkben?
A viccmesélés és az egyéb típusú humorizálás a társas
világunk fontos kötőanyagát, stresszcsökkentő eszközét
képezik. A viccek előregyártott „humorbonbonok”, fixen
fel vannak építve, az általuk kiváltott hatás garantált a
megfelelő előadás esetén. Ennek lényege a pontos időzí-
tés, az információk kellő időben és mennyiségben történő
adagolása, illetve a hallgatóság érzelmi állapotának, in-
formáltságának és preferenciáinak pontos felbecsülése.
Milyen társaságformáló ereje van a viccnek?
A humor által kiváltott együtt nevetés csoportformá-
ló erővel bír. Akivel együtt nevetünk, azzal közösséget
érzünk, feltételezzünk, hogy a miénkkel megegyező ál-
lásponttal, véleménnyel, a miénkkel összevethető intel-
lektuális képességekkel rendelkezik, több tekintetben is
hasonlít hozzánk. Ennek következtében bizalmunk megnő
az irányában, az együttműködés könnyebbé és élvezete-
sebbé válik a hozzánk hasonlóként meghatározott em-
berek társaságában.
A viccek előregyártott „humorbonbonok”, fixen
fel vannak építve, az általuk kiváltott hatás ga-
rantált a megfelelő előadás esetén.
Egy vicc egyeseknek nevetséges, másoknak nem? Mi
ennek az oka?
A vicceket akkor találjuk humorosnak, ha egyrészt meg-
értjük, felfogjuk a mondanivalóját és kontextusát, más-
részt pedig azonosulni tudunk az általa megfogalmazott
állásponttal. Minél kontextusfüggőbb egy vicc, annál ne-
hezebb a megértése, és annál kisebb az a kör, amely vic-
cesnek találja. De ebből az is következik, hogy aki viszont
humorosnak találja, az erősebb közösséget érez azzal,
aki szintén nevet az adott viccen. A vicc akkor bántó, ha a
célpontjával érzünk közösséget, és nem tudjuk elfogadni
azt, hogy ha kifigurázzák, nevetségessé teszik egy vélt
vagy valós jellemzőjét.
Honnan erednek a nemzetiségi viccek?
A nemzetiségi viccek is a csoportösszetartozás erősítésén
alapulnak. Olyan karakterjegyeiket emelik ki az adott nép-
csoportnak, amelyek eltérnek a saját kultúrkör, illetve refe-
renciacsoport jellemzőitől. Az ilyen viccek demonstrálják a
különbözőségünket, azt hogy ők mások, mint mi, ők nevet-
ségesek bizonyos szempontból, szemben velünk, a mi cso-
portunkkal, nemzetiségünkkel, akik nem vagyunk ilyenek.
humana 11
Lehet e diszkriminatív a vicc?
Az előbb mondottak miatt az ilyen jellegű vicceket le-
het diszkriminatívnak nevezni, ugyanis azon az elven ala-
pulnak, hogy egy bizonyos csoport egyes tulajdonságait
emelik ki, teszik a vicc céltáblájává. Rajtuk nevetünk, ez-
által demonstráljuk a különbözőségünket, őket pedig a mi
normarendszerünk felvételére, illetve betartására pró-
báljuk ösztönözni. A vicc tárgyának lenni ugyanis nagyon
kellemetlen. Ha fontos számomra az a csoport, amelynek
a tagjai kinevetnek valami miatt, akkor a későbbiekben
a kinevetve levést elkerülendő változtatni próbálok a ki-
figurázott jellegzetességemen.
Merre haladnak a témával kapcsolatos kutatások
jelenleg?
A humor pszichológiai kutatásán belül számos irány-
zat megtalálható. Az általam képviselt irányvonal a
humor evolúciós hátterét, a társas kapcsolatainkban
betöltött szerepét vizsgálja. Más irányzatok a humor, a
viccek működési elvét, a humor megértésének képes-
ségét, ennek idegrendszeri hátterét és élettani hatá-
sait kutatják. Megint mások pedig
a humor egészségpszichológiai
és terápiás hatását, kulturális és
tör téneti meghatározottságát
tanulmányozzák. Széles tehát a
spektrum, egyre több szakterü-
letről érkező kutatók fedezik a föl
a humorban rejlő lehetőségeket, ezen alapvető emberi
jellemző megismerésének jelentőségét, melynek révén
az emberi természet számos aspektusa jobban meg-
érthetővé válhat.
Van kedvenc vicce? Ha igen, mi az?
Több kedvenc viccem is van, ez itt egy olyan, amin nem-
rég jót nevettem.
Multinacionális cég leányvállalatainak alkalmazottai egy
meetingen beszélgetnek:
Angol alkalmazott: A munka utáni prémiumomból elvittem
a családot Hawaiira, kifizettem a kocsim részleteiből a hát-
ralékot, a maradékot pedig lekötöttem a bankban.
Német alkalmazott: Hasonlóan voltan én is, mi elmentünk
a Kanári-szigetekre, vettem egy új kocsit, a maradékot pe-
dig félretettem a gyerek egyetemi éveire.
Magyar alkalmazott: Én vettem egy pulóvert.
Angol és a német: És a maradék?
Magyar: Azt kipótolták anyámék.
A Pécsi Egyetem Evolúciós Pszichológiai Kutatócsoport-
jának munkájáról többet is megtudhattok a következő
weboldalon: www.evoluciospszichologia.hu. ■
 Nevetni kell fotó Sós Eszter

szerző V.N.
A foglalkozáshoz nincs szükségünk másra, csak laza ruházatra, amiben
jól érezzük magunkat és egy váltócipőre. Körbeállunk és elvégezzük
a bemelegítő gyakorlatokat. Ezután elkezdünk nevetni és ezt a fo- számomra. Úgy látszik bevált, mert
glalkozás végéig abba sem hagyjuk. A spontán nevetőgyakorlatoknak február óta csináljuk Újpesten a Ha-
számos fajtáját kipróbálhatjuk egy hahota jóga foglalkozáson: a hota Jóga Klubot.
szívből jövő kacagást, az oroszlán röhejt, a méretes méterest, rumos
teás nevetést, vagy éppen lépcsőzetes kacagást. Miért? Azért, mert Aran- A neve tés ne k milye n ha tá sai
yosi Ervin, a foglalkozás vezetője azt vallja, hogy nincs a világon egész- va nna k? M iér t ér d e mes e b be
ségesebb dolog egy kiadós, szívből jövő nevetésnél. belevágni?
A nevetés belső szerveinket tud-
Honnan és miért jött a Hahota Jóga Klub ötlete? ja teljesen „átmasszálni”, amit nem tud semmilyen más
Aranyosi Ervin: Az ötlet nem tőlem származik, hanem egy masszázs. Hosszútávon a kacagás beindítja a szervezet
indiai orvostól Madan Katariatól. Köztudott, hogy a nevetés öngyógyító mechanizmusát, így például a szív-érrendsze-
jótékony hatással van az egészségre. Azt találta ki, hogy a ri betegségekre is jótékony hatással van, mivel a vérke-
nevetést klubszerű hálózatban lehetne csinálni. Az egykori ringést javítja. Idegrendszeri betegségek esetében is tud
Bombayban (ma Mumbai) lement egy parkba és összegyűj- segíteni, valamint csökkenti a stresszt, emellett endor-
tött rengeteg embert. Elkezdtek vicceket mesélni egymás- fin, örömhormon is termelődik a nevetés által. Számtalan
nak. Az volt a baj, hogy a viccek körülbelül két hét múlva esetben segített már gyógyíthatatlannak ítélt betegségek
elfogytak. Madan Kataria elhatározta, hogy kitalál olyan gyógyításában, elviselhetőbbé tételében, kiegészítő ke-
gyakorlatokat, amelyek a spontán nevetést ki tudják váltani. zelésként. Természetesen nem azzal, hogy az ember né-
ha-néha nevetgél. A nevetés nagy dózisban igazán hatásos.
Hogyan került Magyarországra a hahota jóga? Javítja az agy vérellátását, így segítheti a tanulást is.
Magyarországra Dr. Domján Lászlóék, – az Agykontroll Az egészségmegőrzés mellett az élet egyéb terüle-
Alapítvány – hozták el. Domján Ferenc, a Magyar Kacagás tein is kedvező hatást fejt ki, például csapatépítés kere-
Karnagya igyekszik hazánkban minél jobban elterjeszteni tében is tartottunk ilyen foglalkozást. Ha állandó pozitív,
a hahota jógát. El is végezte Madan Katariánál az oktatói vidám gondolkodásra tudunk serkenteni, akkor ezek az
tanfolyamot. Felhatalmazása van arra, hogy Magyaror- egymásra utalt emberek könnyebben tűrik a stresszt és
szágon is oktasson. Ebbe a hálózatba kapcsolódtam be jobban együtt tudnak dolgozni. Kevesebb lesz a súrló-
én is. Megtetszett ez a dolog, hiszen mindig is szeret- dás a munkatársak között és egy jókedvűen eltöltött nap
tem nevetni, vicceket mesélni, másokat jókedvre deríteni. után, amit hazavisznek, az se rossz, hiszen egy nyugodt,
Úgy gondoltam, hogy ez esetleg egy jó feladatkör lehetne vidám ember érkezik haza a munkából. ▶▶

2010. október | www.humanamagazin.eu

civil 16

Hogy néz ki egy Hahota Jóga Klub foglalkozás?
Elején bemelegítéssel kezdtünk: arcizmainkat és vállun-
kat átmozgatjuk. Vannak gyakorlatok, amelyek kimondot-
tan a légzést segítik. A gyakorlatok adottak, de igyekszem
váltogatni őket. Lehet újabb gyakorlatokat feltalálni, de
van egyfajta gyakorlatsor, amit amennyire lehet, variálok.
Két teljesen ugyanolyan Hahota Jóga Klub foglalkozás
még nem volt. Van egy összekötő rész, amit különböző
játékos gyakorlatok között tartunk. A végén egy közös
kézfogással, meditációval zárjuk a foglalkozást.
Azt írta a honlapjukon, hogy a lehető legtöbb embert
szeretne megajándékozni a nevetés örömével. Miért?
Ha nevetésre tudnánk buzdítani az egész országot, akkor
megváltozhatna a magyarokra oly jellemző negatív gon-
dolkodásmód és javulhatna az emberek élete is. Egy poz-
itív gondolkodású ország gazdaságilag sokkal magasabb
színvonalon teljesít, jobb lehetőséget tud biztosítani álla-
mpolgárai számára. Utópisztikusan hangzik, de szerintem
bizonyítható, ha egyre több ember pozitívan gondolkodik,
akkor jelentősen emelkedhet az életszínvonal. ■

Gumikard
és mentőöv
a humor kettős szerepe napjainkban

szerző Sós Eszter

A nevetés aktusát, a viccek hatásmechanizmusát és magát a humort már
számos szaktekintély tette vizsgálatának tárgyává. Filozófiai, esztéti- nevezték humornak. Kétezer-ötszáz
kai, pszichológiai, etológiai vagy éppen irodalmi megközelítésben is sokan évvel ezelőtt tehát úgy gondolták,
foglalkoztak a témával, és a kutatások hatására tudományos elméletek hogy zsigeri szinten dől el, hogy va-
sora született. Ám még így is számtalan megválaszolatlan kérdés maradt laki érti a tréfát, avagy sem.
ezzel az alapvető emberi viselkedésformával kapcsolatban. Elsőként Napjainkban a humor szót sajnos
például az: mi is valójában a humor? gyakran összevonják a nevetés és a

V
alószínűleg mindenki meg tudná fogalmazni
a szónak a jelentését. Federico Fellini például
úgy vélte, hogy „a humor a dolgokkal szem-
beni egyfajta látásmód, viszony vagy érzés,
mindenekelőtt velünk született adottság, ami valakiben
vagy megvan, vagy nincs meg.”
A rendező tehát olyan képességnek gondolta, melyet
nem lehet életünk során elsajátítani, megtanulni, ha-
nem csak a kiváltságosok privilégiuma. Ezt a felfogást
erősíti magának a humor szónak az eredete is, hiszen
a latin kifejezés jelentése nedv, nyirok, folyadék, és egy
Hippokratész és Galénosz által felállított elmélettel áll
kapcsolatban, akik négy vérmérsékleti típusba sorolták az
embereket aszerint, hogy a különböző testnedvek: a vér,
a nyálka, illetve a fekete és a sárga epe milyen arányban
találhatóak meg szervezetükben. Ezeket a testnedveket
komikum fogalmával, pedig alapve-
tően mást jelentenek, és különböző tudományágak fog-
lalkoznak kutatásukkal. A humor szó magát a kiinduló
helyzetet jelenti, s általa teremtődik és közvetítődik a
komikum, mely végül a nevetést kiváltja.
Habár az évek során a nevetést többen vizsgálták,
mint magát a humort, azért akadnak ennek tárgyában
is jelentős eredmények. Séra László A nevetés és a hu-
mor pszichológiája című könyvében több elméletet is
bemutat, melyek a humor eredetével foglalkoznak. A fö-
lényelméletet vallók szerint a humorral felsőbbségi ér-
zéseinket és önértékelésünket erősítjük meg, méghozzá
olyan módon, hogy azokon nevetünk a leggyakrabban,
akikkel szemben előnyben vagyunk, például magasabban
helyezkedünk el náluk a társadalmi ranglétrán, vagy csak
egyszerűen kvalitásaink alapján jobbnak gondoljuk ma-
gunkat náluk. Az elképzelés szerint a humor lefokozó és

humana 11

eltúlzó, azaz felértékelünk vele számunkra pozitív, és leki-
csinylünk vele negatív tulajdonságokkal bíró csoportokat.
A szelep-elméletek egy másik megközelítésből vizsgálják
a humort: annak tehermentesítő, ellazító, feszültségoldó,
megkönnyebbülést elősegítő mivoltára helyezik a hang-
súlyt, mondván, azért nevetünk a vicceken, mert először
személyes támadásnak véljük őket, majd rájövünk, hogy
nem nekünk akartak ártani velük, és ezáltal felszabadult-
tá válunk. Freud pedig úgy vélte a humorral egyenesen a
boldog, gyermeki tudattalanba merülünk le, és a viccek
segítségével elszakadunk a logikus gondolkodástól pár
pillanatra, ezzel pedig energiát nyerünk.
Egy Stephenson nevű szociológus a humor társadalmi
életben betöltött vizsgálatának során arra a következte-
tésre jutott, hogy a humor a szociális kontroll eszköze,
mivel alkalmas a helyeslés és az elutasítás kifejezésére.
És habár alapvetően csoportképző tényezőnek és a biz-
tonságos légkör megalapozójának tartja, ezzel együtt azt
is mondja, hogy a humor „elrejti a rosszhiszeműséget,
és az agresszivitás következmények nélküli kinyilvání-
tásának ad teret”, továbbá a „jelenlévők morális meg-
erősítését és a távollévők morális aláaknázását” segíti.
Tehát szerinte a humor konfliktuscsökkentő, ugyanakkor
konfliktusteremtő tulajdonságokkal is rendelkezik. Ve-
gyük példának a népszerű karikatúrákat és paródiákat,
amelyek a kifigurázás eszközével egy-
értelműen tagadnak bizonyos, a tár-
sadalmat nagymértékben megosztó A humor tehát kétélű fegyver. Olyan erő, mely-
jelenségeket, és így az ezek által ki- nek van sötét oldala is, és könnyedén válhat
váltott frusztráció feldolgozásában
is segítenek. Az etnikumok ellen irá- olyan kígyóvá, mely a saját farkába harap.
nyuló viccek pedig egyes csoportok
érzéseinek kifejezése mellett arra is alkalmasak, hogy
táptalajt biztosítsanak bizonyos sztereotípiák létrejötté-
nek, majd állandósulásának. Ebben az esetben azonban
két funkció is érvényesül, hiszen egyrészt a viccnek cso-
portösszetartó ereje van, másrészt viszont a nyílt elő-
ítélet egyértelműen konfliktust teremt a viccben tárgyalt
etnikummal szemben.
Ezekből a kiragadott elméletekből is látható tehát,
hogy a humort nem csak pozitív jellemzői mentén tették
az idők során vizsgálat tárgyává. Azokat talán jobban is
ismeri mindenki, hiszen nagy publicitásnak örvendenek
fiziológiára gyakorolt hatásai.
A humor „végterméke”, azaz a nevetés során arcunk
és testünk számos izma megfeszül, szívritmusunk foko-
zódik, felgyorsul a légzésünk és bőrünk elektromos ve-
zetőképessége is megváltozik. Mindez azt eredményezi,
hogy szöveteink oxigén-, és tápanyagellátása javul, azaz
ellenállóbbá válik szervezetünk a kórokozókkal szem-
ben, könnyebben birkózunk meg a stresszel, de a szív-és
17 háttér
keringési betegségek megelőzésében is nagy szerepe
van, sőt a legújabb kutatások szerint a cukorbetegek
egészségét is jótékonyan befolyásolja a nevetés.
A humoros ember képes saját fájdalmain és keserű-
ségein felülemelkedve nevetni, ezáltal fesztelennek ér-
zi magát. Egy-egy vicc megértése és élvezete katartikus
örömöt jelent számára, ami után jobb lesz a közérzete.
Maga a humor pedig azzal éri el pozitív hatásait, hogy
eltereli a figyelmet a problémákról, és a frusztrációk le-
küzdésében, a konfliktusok oldásában is nagy szerepe
van. Segít feldolgozni a napi híreket, a tragédiákat, hi-
szen amiből viccet csinálunk, amit kifigurázunk, az már
nem is olyan rémisztő. Jól tudta ezt Charlie Chaplin, aki
A diktátor című filmjében magát Adolf Hitlert és a ná-
ci Németországot parodizálta ki, és ugyancsak tisztában
van a humor erejével Jeff Dunham stand-up komikus is,
aki megalkotta Achmed, a halott terrorista figuráját. És
kezdenek rájönni ennek mibenlétére a politikusok is, akik
kampányvideókon énekelve és táncolva látszólagosan
tréfát űznek önmagukból, vagy éppen elröhögik magu-
kat parlamenti felszólalásuk alkalmával. Ennek kapcsán
viszont érdemes elgondolkodni Aldous Huxley szavain,
aki azt mondja: „Rossz olyan országban élni, ahol nincs
humor. Azonban még rosszabb az az ország, ahol csak
humorral lehet élni.” 
A humor tehát kétélű fegyver. Olyan erő, melynek van
sötét oldala is, és könnyedén válhat olyan kígyóvá, mely a
saját farkába harap. Séra László könyvében azt írja, hogy
„a humor használatával a mindig problematikus emberi
kapcsolatok kevésbé törékennyé válnak.” Ám gyakorta
előfordul az is, hogy a humor hatására törnek darabokra
jól működő emberi kapcsolatok, alakulnak ki viszályok,
robbannak ki erőszakkal járó összetűzések. Viccelni te-
hát nem mindennel lehet és szabad, ám a fő gond, hogy
a tréfa határait önmagunkban állítjuk fel. Így a komikum
korlátait, mivel mindannyian mások vagyunk, különböző
távolságokra helyezzük el, és könnyen lehet, hogy ami
nekem közel van, az másnak még a messzeségbe tűnik.
Éppen ezért, mint ahogy Hedwig Courths-Mahler írónő
is fogalmaz, a humorérzék lehet „mentőöv az élet hullá-
main”, ám az is igaz, amit Mary Hirsch mond: „A humor
gumikard – vérontás nélkül lehet vele szúrni”.
És, tegyük hozzá, manapság sajnos meggondolatlanul
bárkit célba is veszünk vele. ■
2010. október | www.humanamagazin.eu
 Göndöcs Gergely

Megjelenés helye: Nero Blanco Comix 5.

y karikatúrái

Megjelenés helye: Hócipő, 2009.

Megjelenés helye: Hócipő, 2008.

 Marabu

Megjelenés helye: Népszabadság

Megjelenés helye: Népszabadság

karikatúrái

Megjelenés helye: HVG

Megjelenés helye: Népszabadság

szubjektív 22

Kretének közt
interjú Láng Istvánnal, a Kretén magazin főszerkesztőjével

szerző Molnár Krisztina

Az 1994-ben életre hívott Kretén magazin az utóbbi idők egyik legmegha-
tározóbb humormagazinja, mely 15 éven keresztül volt az intellektuális
humor képviselője. Fennállása során megismertette a magyar közönség- humorforrások ugyanúgy alakítják,
gel az európai és amerikai alkotók műveit, emellett pedig teret adott mint a társadalmi közhangulat (ld.
a feltörekvő magyar tehetségeknek. a Ludas Matyi fentebb
Az alapító főszerkesztőt, Láng Ist- említet t áldásos s ze -
vánt kérdeztem vicclapokról és a hu- lep-szerepe [na ez most
mor átalakulásáról. nem volt direkt :-B]). A

A
rendszerváltás után ki-
mai fiatalok nem igazán fejezetten úgy tűnt, hogy
vannak tisztában azzal, eltűntek a viccek, a „pesti
hogy régebben mekko- vicc” visszavonult vala-
ra közvélemény-formáló hova. Az oroszok, a párt-
szerepet töltöttek be a szatirikus fo- titkárok, a téeszelnökök
lyóiratok, élclapok. Ezek közül talán a és más szent tehenek
legismertebb a Ludas Matyi, mely a ’80- egyrészt már nyíltan is
as évek végéig szinte egyedüli vicclap- bírálhatóvá váltak, más-
ként működött. Annak ellenére, hogy a részt elsodorta őket az
pártállami propaganda szerves része idő. A rendezettséget, a
volt, színvonalával és ügyes egyensú- parancsra működő társa-
lyozásával kiemelkedő sikere volt: fény- dalmi rendet és a kiszá-
korában hatszázezres példányszámban Broáfka Ottokár, alias Láng István míthatóságot felváltotta
jelent meg. A Ludas Matyi szelepként is a bizonytalanság, és a
kiválóan működött; megmutatta, hogy a rendszer – bizo- korlátlannak tűnő lehetőségek világa, egyben a fogyasztói
nyos keretek között – bírálható, elviseli a kritikát. kultúra és a demokráciával együtt járó sokszínűség – így
a bírálható visszásságok is –, amelyek kiváló nyersanyagot
Szerinted miért lehetett ennyire sikeres? szolgáltatnak egyrészt az abszurd humor, másrészt a szatí-
A humor nem önmagában való és abszolút – a Ludas ra számára. Talán nem véletlen a Monty Python és – kisebb
Matyi humora számomra a Monty Python vagy akár a léptékben, de emlékezetes mértékben – a Kretén sikere a
Kretén ;-) humorához képest talán kicsit kevésbé átütő, ’90-es években.
nem annyira a rekeszizmokat ingerelte, mint inkább „ki-
kacsintott”. Ha egy gyerek az iskolaudvaron mutat sza- Ugyan az abszurd humor magyarországi úttörőjeként
márfület a másiknak, ez általában nem olyan átütő. Ha számon tartott L’art pour l’art társulat már 1986 óta
ugyanezt a tanár háta mögött teszi az órán, az gyakran létezik, a műfaj azonban csak a rendszerváltást köve-
ellenállhatatlan. tően lett igazán népszerű. Mi tette lehetővé az abszurd
humor térnyerését?
A társadalmi környezet változásával együtt jár-e a hu- Csak tippelni tudok. Azon túlmenően, hogy az egész tár-
mor átalakulása? sadalmi környezet, a változások gyorsasága, a felbukkanó,
Minden bizonnyal. Az emberek humorérzékét az elérhető néha állatmesébe illő új politikusok, celebek és társaik

humana 11

néhol maguk is abszurdjátékba illettek, az emberek nyil-
ván örültek neki, hogy torkuk szakadtából fel-felröhög-
hetnek egy-egy abszurd jeleneten. Felteszem, hogy az
ilyesmit a rendszerváltás előtt nem szívesen engedték
volna a nyilvánosság elé. Bár Markos-Nádasék ebben a
tekintetben kivételt képeztek – a Kőbe zárt lélek kifeje-
zetten abszurd, ugyanak-
kor közönségsiker volt.
Ez mennyiben változtat-
ta meg a hétköznapi em-
berek gondolkodását?
H o z z á já r u lt- e a h h o z ,
hogy a társadalom túl-
lépjen a rendszerváltás
sokkján?
Isten sokat emlegetett
állatkertje nagyra tere-
bélyesedett ezekben a
tör ténelmi időkben, és
gyanítom, hogy akadtunk
néhányan, akik számára
a széles körben elterjedő
hülyeség frusztráló ha-
tását gyakran tompítot-
ta, ha mód nyílt rá, hogy Megjelenés helye: HVG
teli torokból röhögjünk
egy-egy megveszett politikuson vagy egy olyan multin
(és a reklámjain), amelyik úgy vélte, hogy hülyének nézhe-
ti a „zembereket”. Szóval NEKEM segített a humor, nem
tudom, ki hogy volt ezzel. Még ma is segít.
Az abszurd humor műfaja Angliából eredeztethető, ám
kiválóan átültethető magyarra, köszönhetően nyel-
vünk sokszínűségének, mely pl. a szójátékok kimerít-
hetetlen forrása. Tekinthető-e ez tipikusan magyar
humornak? Egyáltalán létezik-e ez a fogalom?
Nem vagyok humorfilológus, és nem néztem utána – az
abszurd humor nekem nem tűnik igazán kompatibilisnek
a magyar néplélekkel, de bizonyos körökben ennek elle-
nére kiválóan működik/működött. A szójáték – amelynek
kétségkívül lehetnek közös pontjai az abszurd humorral –
számomra erőteljesen kötődik például a francia humoros
képregény- és nyelvi kultúrához. Korai éveimben francia
iskolába jártam külföldön, és ott bevett „viselkedési for-
ma” volt a nyelvi humor és a szójáték – a francia nyelv és
annak hagyományai kiválóan alkalmasak a nyelvi humor
művelésére. Jelzésértékűnek vélem, hogy amikor évek
elteltével Magyarországon kezdtem iskolába járni, a szó-
játékok gyártására ösztönző reflexeim miatt igen közel
kerültem ahhoz, hogy én legyek az osztály örökös hülyéje.
23 szubjektív
A közfelfogás akkor még nem kedvezett annak az import-
árunak, amelyet kínálgattam. :-B.
Milyen indíttatásból és milyen körülmények között
jött létre a Kretén magazin? Hogyan alakult ki a
törzsgárda?
A 90-es évekre gyakorlatilag meg-
szűnt az IGAZI humor a sajtóban
(mintha nem lett volna rá szükség).
Emlékeim szerint a Hócipő volt az
egyetlen, magát humorosként pozici-
onáló sajtótermék. Úgyhogy egy, a bo-
lognai könyvvásárról való visszaúton
Doktor Ferenc, a Semic Interprint
(ma Adoc-Semic) kiadó vezetője, aki
nagy barátja a humornak, felvetette
egy rendhagyó humormagazin tervét.
Én pedig örömmel álltam be az álta-
la kibontott zászló alá, hiszen ANNYI
jópofa dolog volt, amit meg KELLETT
ismertetni a leendő olvasókkal!
Milyen alapelvek mentén szerkesz-
tettétek a magazint?
Egocentrikus módon. Az volt a lé-
nyeg, hogy én tudjak röhögni mind-
azon, ami megjelenik.
És: a testi, szellemi fogyatékosság NEM képezhetett
humorforrást. És a kirekesztő, a faji „humort”, továbbá
az altesti és „anyagcsere”- humort is meghagytuk az erre
szakosodott vicclapoknak. Az anyós, a rendőr és később
a szőkenő sem, bár ez utóbbiakat átfogalmazva azért be-
engedtük a lapba.
Magyarítandó humor pedig volt bőven – folyamatosan
kerestük, és találtuk a külföldi humorforrásokat. Így derült
ki, hogy még a németeknek (!!!!) is van humoruk, nem is
akármilyen. Meg a belgáknak. A magyarokról pedig bár-
mennyit lehetne áradozni: óriási tehetségű, néha világszín-
vonalú humorgyártók gyűltek a Kretén köré.
Hogyan jöttek létre a mára kultikussá vált szavak?
Egyik előképünk az amerikai MAD magazin, amelynek
szintén voltak kultikus szavai – ilyen volt a „potrzebie”.
Kicsit hasonlít a lengyel „szükségem van rá” szóra, de
nem az. A kultszavak, na igen... Én gyerekkorom óta sze-
retek értelmetlen vagy annak TŰNŐ szavakat mondo-
gatni. A Kretén csak ürügy volt, hogy ezt a „neurózist”
nyilvánossá tegyem. Így tettem közkinccsé régi kedven-
cem, a „Broáf”-ot. A Kretén kultikus helysége – Zomba –
egy levelezési rovat nyomán vált közkinccsé. A „Különben
öngyilkos leszek” Puller István, a Kretén Magazin remek ▶▶
2010. október | www.humanamagazin.eu
szubjektív 24

fordítójának és szerzőjének első, a Kreténnek írt paró-
diájában, és magában a Szerző kísérőlevelében fordult
elő. „A szivárvány tövében kincs van” – nos, ezt azért
„nyomattam” több Kretén-számban is, hogy felvezessek
egy leendő borítót, amely aztán meg is jelent. A mondás
pedig megragadt. Volt még néhány ilyen szó, mindegyik-
nek megvan a története – a lényeg, hogy rajta hagytuk a
lenyomatunkat a nyelven. Hehe.
Mekkora szerepet játszott a megszűnésében az inter-
net, illetve a ’90-es évek közepétől teret nyerő vulgá-
ris humor (Móricka, Morbid)?
Valószínűleg az internet és a mindenhol, minden men�-
nyiségben elérhető humor az egyik fő oka annak, hogy a
Kretén iránt lanyhult az érdeklődés. A lanyhulás amúgy
a szennyhumorlapoknak is betudható: amikor az első
szennyhumorlapok megjelentek – valamivel a Kretén
debütálása után –, a Kretén példányszáma érezhetően
csökkent. Valószínűleg akadt egy jelentős olvasóréteg,
amelynek az extrém humor iránti igényét már nem elé-
gítette ki a Kretén, így az extrém „humor” felé fordult.
Milyen változások következtek be az elmúlt húsz év-
ben, amelyek hatással voltak a humormagazinok
népszerűségére?
Internet/plázakultúra/mobiltelefon-kultúra/papíralapú
sajtó – reméljük, csak ideiglenes visszaszorulása – más
most nem jut eszembe.
Mi a kedvenc vicced?
Csak az EGYIK kedvenc. De univerzális: Leszáll az UFO, kis
zöld lényekkel. A fogadóbizottság tolmácsgéppel fogadja
őket, és jelentős kérdéseket tesz fel emez első, csillagközi
találkozás kapcsán.
– Mondjátok, kicsi, zöld lények, nálatok mindenki kicsi?
– Igen.
– Mondjátok, kicsi, zöld lények, nálatok mindenkinek van
ilyen furi kis antennája?
– Igen.
– Mondjátok, kicsi, zöld lények, nálatok mindenki zöld?
– Igen. – Mondjátok, kicsi, zöld lények, nálatok mindenkinek
van ilyen furi kis fekete sapkája?
– Nem. Csak a zsidóknak. ■

Bulvár, te édes!

szerző Németh Gábor

A gyanúm szerint hozzám hasonlóan a legtöbb embernek a bulvár szó
hallatán ugyanaz jut az eszébe: olcsó, nyomtatott napi sajtó, a címol- szerepe okán. Mégis, mi az alapvető
dalon fekete alapon nyomtatott hatalmas fehér betűs szalagcím, vörös különbség a bulvár és a „tiszteletre
aláhúzással kiemelve (megcsalták, kisemmizték, megölték). Alatta az el- méltó” sajtó között? Mindkettő a „jó-
maradhatatlan topless lány (Zsófi, amikor nem részecskefizikát tanul, ról” és a „rosszról” szóló nyilvános
szívesen napozik az aranyló homokon…) mellette „Átlagember úr”, a eszmecsere, és mindkettő az irónia,
kezében kötegnyi pénzel („Nyerjen akár naponta húszmillió forintot!”). az ártatlanság és a bűntudat retori-

A
zonban Császi Lajos PhD-dolgozata, mely
„A média rítusai” címet viseli, érdekes, új
megvilágításba helyezte számomra a bul-
vármédia társadalmi szerepét, az emberi
jogi vonatkozásokat is ideértve.
Legyen szó akár nyomtatott, akár online kiadvány-
ról, tévé – vagy rádióműsorról, a bulvár vagy más néven
tabloid minden megnyilvánulásából süt a trivialitás. Ez
a sokat vitatott műfaj mégis megérdemel egy közelebbi
pillantást, a népszerűsége miatt legalább annyira, mint
– ahogy majd látni fogjuk – a társadalomban betöltött
kai eszközeit használja fel az olva-
sók érzelmi áthangolására és erkölcsi befolyásolására.
Inkább a hírek tartalmában térnek el, abban, hogy más
rétegek máson háborodtak fel, és mást találnak kivet-
nivalónak vagy nevetségesnek. Nemcsak két egymással
versengő világnézet különbségéről van itt szó, hanem
kétfajta esztétikai eszményről is.
Sokan egyfajta klasszikus, végső soron a vallásból ere-
dő moralitás hiányát kérik számon a bulváron, holott a mű-
faj szellemisége, annak gyökerei a középkori karneválokig
nyúlnak vissza. A farsang idején ételben-italban, szexua-
litásban egyaránt a kicsapongás volt a szabály. Mindent,

humana 11

amit máskor szentnek tartottak, a farsang idején rituálisan
kiforgattak eredeti jelentéséből, és kinevették. A külön-
böző jelmezes felvonulásokon, a tréfás versenyeken egy
másik, felszabadult világ lakóiként viselkedtek az embe-
rek, ahol semmi nem emlékeztette őket a kötöttségekkel
teli régi világukra. Ugyanakkor a karnevál egyáltalán nem
volt a vallásosság puszta tagadása, vagy ellentéte, ellen-
kezőleg: inkább kiegészítője és ellensúlya. A karneválon az
egyházi méltóságok és a tanult teológusok is részt vettek.
A humor tehát nemcsak leleplező, felforgató szerepet
játszott, amikor kinevette a hivatalos világ nagyképűségét,
fontoskodását, hanem a gúnyolódás egy mélyebb szinten
a közösség megerősítésére is szolgált. A bulvár a modern
formáját a tizenkilencedik században érte el, akkoriban
olyan újságot jelentett, amit az utcán árusítottak, és amit
bárki megvehetett. Ez merőben új és igazán demokratikus
változás volt a korábbi lapokhoz képest, amelyeket csak az
előfizetőkhöz vittek ki, ráadásul a bulvárt nem lehetett elő-
zetesen cenzúrázni. Olyan hangon beszélt, hogy mindenki
megértse; nem a műveltebb rétegeknek, a válogatott ke-
veseknek szólt, hanem az utca emberének.
A kritikák visszatérő eleme, hogy a műfaj valamilyen,
a lényegéből fakadó módon erkölcstelen és ízléstelen;
gyakorta és élvezettel tiporja sárba a méltósághoz való
jogot. Igaz: hiába is várnánk olyan klasszikus, a vallásból
eredő erkölcsi kategóriák használatát, mint a „szent” és
„profán”. Közelebbről vizsgálva azonban feltűnik, hogy
a tradicionális és a modern értékek megfogalmazása
között van csupán különbség. A szentség nem feltétle-
nül vallásos értelmű kategória, sokkal inkább bizonyos
25 szubjektív
Megjelenés helye: Népszabadság
kulcsfontosságú eszmék morális vitathatatlanságát je-
lenti egy adott közösség számára. Ennek megfelelően a
modern, világi szentség a vallásossal ellentétben nem
Isten és Sátán, hanem a „jó”, és a „rossz”, a „rendezett”
és a „kaotikus” megkülönböztetésén alapul. Míg a vallá-
sos megfogalmazásban a szentség erejét a természet-
fölötti hatalmaktól származtatják, a modern társadalom
a közösség saját, evilági szimbólumait használja. Például:
nemzet, demokrácia, emberi jogok, művészet, tudomány.
Így a látszat ellenére mégis megállapítható, hogy a
bulvár bizony folyamatosan és erősen moralizáló műfaj.
Mégis, milyen szerepet játszik a bulvár a társadalom
életében? A válasz nem magától értetődő, de van néhány
megfontolásra érdemes szempont.
A bulvár – a „komoly” politikai és társadalmi hírekhez
hasonlóan – a hatalom és a társadalom erkölcsiségét is
megjeleníti. Ahogyan a kivételes események, mint például
a vasfüggöny elbontása, úgy a Diana hercegnő halálát
övező botrányok is társadalmi drámákat játszottak újra
egy absztraktabb szinten, a normák és az értékek világá-
ban. A tabloid-hírek triviális történeteit – legyenek azok
egyénekről szóló botrányos beszámolók, az újság cím-
oldalán lévő szerencsétlenségek vagy a tévéhíradóban
látható pusztítások –v úgy szerkesztik meg, hogy azokban
a káosz győzelme, a biztonság elvesztése az olvasókból
szorongást váltson ki, és ezen keresztül keltse fel a fizikai
és a morális rend helyreállítása utáni vágyat.
A devianciák korábbi megjelenítései a médiában, az
agresszor, a „mumus” ábrázolására helyzeték a hang-
súlyt, morális felháborodást akartak provokálni. ▶▶
2010. október | www.humanamagazin.eu
szubjektív 26
Megjelenés helye: Hócipő, 2005. karikatúra Göndöcs Gergely
Ezzel szemben a tabloidok újdonsága abban áll, hogy
hatásukat az áldozatok kiválasztásával érik el. Erre a cél-
ra a legmegfelelőbbek azok a személyek, akikkel a la-
kosság könnyen tud azonosulni, mint például a közösség
szimbolikus vezetői vagy a társadalom megszokott rend-
jét ért támadás egyszerű áldozatai, akiknek a helyzetébe
bárki bele tudja képzelni magát. Az ő sorsuk bemutatá-
sával és a segítségnyújtás történetén keresztül ezek a
tudósítások elvezetik a közönségüket a rossztól a jóig, a
káosztól a rendig, ha úgy tetszik, a profántól a szentségig.
A bulvár ezzel fokozni tudja a másik személy iránti morá-
lis felelősséget és a kollektív rend utáni vágyat, azaz: a
látszattal ellentétben nem a közösség szétesését, hanem
integrációját szolgálja. Az áldozat kiléte ugyanakkor nem
az egyetlen és talán nem is a legfontosabb sajátossága a
tabloidoknak, hiszen számtalan olyan modern mesét is-
merünk, amelynek nem az áldozat a középponti figurája.
A bulvártudósítások, ha különleges eseményekről szól-
nak, akkor azoknak nem a híres emberek a főszereplői, ha-
nem a mindennapiak; ha pedig híres emberekről szólnak,
akkor azoknak nem a nagy tetteit, hanem a mindennapi
életét, vagy éppenséggel a botrányait tárgyalják. Így egy
jól felismerhető forgatókönyvük van, amely a populáris
kultúra formuláin alapul. A főhős egy hétköznapi ember,
aki váratlan helyzetbe vagy bajba kerül, olyanba, ami min-
den különlegessége ellenére bárkivel megeshet. Vagyis a
tabloid úgy szakít a mindennapokkal, hogy nem egy idea-
lizált, eszményi környezetbe vezet el, hanem a valószínű-
ségek, a szabályok és a tabuk megsértésének világába
csalogat el: a társadalmi határok megsértése, a sokkolás,
humana 11
a torzulás bemutatása a célj. Elég csak a
honi bulvár-televíziózás alapköveként szá-
mon tartott Mónika-show-ra gondolni: mi
más történik a vallomásokon és drámai
konfliktusokon keresztül, ha nem egyfaj-
ta rituális kinyilatkoztatása a társadalmi
életben ki nem mondott és ki sem mond-
ható dolgoknak? Amit bemutatnak: az in-
cesztus és a hűtlenség, a transzszexualitás
és mindenféle más határsértés.
Érdemes még meg említeni a bulvár né-
hány további, igazán jellegzetes funkcióját
is: „elvarázslás”: amikor a bulvár a modern
tudomány által a misztikumtól megfosz-
tott mindennapokba csempészi vissza a
természetfelettit. „Leleplezésnek” nevez-
hetjük azt, amit a leggyakrabban a média
pletykái és botrányai kapcsán láthatunk.
„Próbatételek” a balesetekről, szeren-
csétlenségekről vagy egyéb, nem hétköz-
napi megpróbáltatásról szóló tudósítások,
vagy dokumentumdrámák. „Újjászületés”, amely általában
valamilyen különleges átalakulásnak az eredménye. Ilye-
nek az anyagi, lelki vagy testi újjászületésekről, életfordító
eseményekről szóló történetek.
Külön ki kell térni pletyka jelenségére is. A bulvárnak
ez az éltető eleme gyakran feszegeti a sajtóetika és a
méltósághoz való emberi jog határait, mégsem képzelhe-
tő el nélküle a tabloid műfaja. Érdemes megfontolni azt
a szempontot, miszerint a média ugyanazt a társadalmi
feladatot látja el a modern világban, mint amit a folklór
látott el a tradicionálisban: híreszteléseken, mendemon-
dákon, pletykákon keresztül informál, szórakoztat, és sza-
bályoz, egyszóval értékrendet és közösséget teremt és
tart fenn. Ennek megfelelően a formális tudás mellett,
amelyet az iskola közvetít, és a hallgatólagos társadalmi
tudáson kívül, amelyet a társadalom tagjai a közvetle-
nül egymástól tanulnak meg, létezik egy harmadik faj-
ta tudásféleség, ez pedig a populáris kultúra. Eszerint a
bulvár a híreszteléseken, botrányokon keresztül ennek a
mindennapi, populáris kultúrának a tudását – a modern
hétköznapok hiedelemvilágát – adja tovább közönségnek.
Sokszor jelentéktelen ügyekről szól, ám gyakoribb, hogy a
közösség számára valamiért fontos, érdekes mendemon-
dákról tudósítja az olvasóit. E szerint a nézet szerint a
pletykák és botrányok fontos feladata a kontroll, a közös-
ség összetartása. Aki egy csoporthoz akar tartozni, annak
az egyik legfontosabb dolog az, hogy ismerje az adott kö-
zösség pletykáit és botrányait. A tömegmédia pletykaro-
vatainak népszerűsége abból is eredhet, hogy az intimitás
társadalmi kifejezésformáira épít. Azt sugallja, hogy az

olvasóközönség eléggé közel áll a média sztárjaihoz és a
közéleti szereplőihez ahhoz, hogy az elit privát életéről
bennfentes információkat szerezhessen.
A fenti elméletektől függetlenül, persze, a legtöbbünk
kapcsolatát mind a pletyka jelenségéhez, mind a bulvár-
médiához általánosságban erős kettősség jellemzi. Bár
aktívan részt veszünk benne, profitáluk is belőle, nyilvá-
nosan mégis elítéljük azt. A részvétel egy bizonyos fokig a
közösség minden tagjának kötelező: kívülmaradásunkkal
A karikatúra
avagy humor
a papíron interjú Békési Joe karikaturistával
szerző Pacz Dóra
A szó az olasz eredetű „caricare”, túlozni igéből származik. Sokaknak
a kifejezés hallatán a túlzó arcvonások papírra vetett formája jut
eszükbe. Békési Joe karikaturista avat be minket a szakmájába, amely
jóval több, mint néhány felnagyított orr...
A díszítőszobrászból hogyan lett röpcédulákat készítő
karikaturista?
Ezt a szakmát nem tanítják. Itt mindenki autodidakta. Az
nem árt, ha jártas a művészetekben. Nekem sokat segített
a tanult szakmám során szerzett térlátás. A nyolcvanas
évek második felében a szenes pincét átalakítottam má-
solóműhellyé. Ott készültek később mindenféle plakátok,
röpcédulák. A legemlékezetesebb, mellyel az országban
több helyen is találkoztam még évekkel utána is, Pozsgay
Imrét ábrázolta. Mikor köztársasági elnöknek akarták je-
lölni, koronát tettem a fejére dőlt csillaggal. Még interpel-
láltak is a parlamentben emiatt. A kazánkirályról készített
rajzom, melyet a „168 óra” mint olvasói levelet leközölt
nyolcvankilencben, végül is a pályára terelt.
Milyen emlékeket őriz a Ludas Matyiról?
Háromszor voltam a Ludas munkatársa. Első alkalom-
mal másfél évig dolgoztam a lapnál, míg ki nem rúgtak.
Évekig pereskedtem. Nyertem. Visszahelyeztek. A vicces
az volt, hogy a lapot közben megszüntették. Néhány hó-
napot „dolgoztam” a nem létező lapnál, mígnem ismét,
most már joggal felmondtak. Néhány évre rá újból útjára
27 szubjektív
nemcsak azt jelzzük, hogy nem érdeklődünk a közösség
ügyei iránt, de azt is, hogy nem tartjuk azokat a magunk
számára mértékadónak. Ugyanakkor a bulvárban meg-
testesülő, a populáris kultúrán és a pletykán keresztül
kifejeződő erős közösségi kontrollt érthető módon uta-
sítjuk el.
Látható tehát, hogy a bulvármédia legtöbb megnyilvá-
nulása szorosan kapcsolódik az emberi természethez. ■
indították az újságot. Ekkor megint
megkerestek. A postabank sajtóbi-
rodalmának összeomlása maga alá
temette a Matyit. A mesebeli ludas is háromszor lépett
a tettek mezejére, így hát rokon lelkek vagyunk. Sok új
barátot szereztem ez idő alatt, ezért emlékeimben ez az
időszak mindig kedves marad.
A rendszerváltás milyen hatással volt a rajzolókra?
A rendszerváltást megelőző izgalmas évek hozták felszínre
bennem a karikatúrával történő véleménynyilvánítást. A
sajtó perifériáján lődörgő fiatal és kevésbé fiatal rajzolók
számára nyílt hirtelen lehetőség. Rengeteg lap indult. Ez
nem tartott sokáig, de azért volt néhány jó évünk. A piac
és a politika azután elkezdett szelektálni. Ma mávr ismét
kevés a főállású karikaturista a nyomtatott sajtónál. Az in-
terneten meg bárkiből lehet. Elég, ha annak nevezi magát.
Mi is valójában a karikatúra? Grafika, társadalomkri-
tika vagy vicc?
Bármi, ami eltér a megszokottól, a sablontól. Egy ember
önmagában is lehet karikatúra. Egy jó karikaturista szá-
mára az egész világ egy karikatúra. Mindent görbe tü-
körben lát, félrehall, mindenhol a fonákot keresi. Láttam
már kiváló képzőművészt vért izzadni, mikor karikatúrát ▶▶
2010. október | www.humanamagazin.eu
szubjektív 28
próbált alkotni és ez fordítva is igaz. Nem elég nagy orrot
rajzolni. Egykori főszerkesztőm idézgette azt az amerikai
lapkiadót, aki azt állította, ha kap egy jó karikatúristát, ki-
rúghatja a fél szerkesztőséget. Ha egy karikatúra derűvel
segít eligazodni a világban, és még a szemet is gyönyör-
ködteti, akkor az egy jó karikatúra. Ha gúnyol, sérteget,
és a rajz is irritál, akkor rossz. Ilyen egyszerű.
Hogyan áll a magyar ember a karikatúrához? Értjük
a viccet?
A képregény lekezelt, megvetett műfaj volt hazánkban.
Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vizuális kultúránk
csapnivaló. Tömegek falják a toalett firkákat, komoly zsű-
rik díjaznak borzalmas rajzokat. A harsány ripacskodás-
nak jobb a piaca.
Melyik áll közelebb Önhöz: a sajtókarikatúra vagy a
portrékarikatúra?
Ma már inkább csak portrézom, de nem szakadtam el a
„kartun”- tól sem. Ezt a blogom neve is bizonyítja. Kar-
tundoboz a címe.
Blogot is ír. Mennyire előny vagy hátrány az internet
térhódítása a szakma szempontjából?
Ami a számítógépet illeti, a szakmában úttörő szerepem
volt. Lassan húsz éve, hogy egy nemzetközi szakmai ma-
gazinban közzé tettem azt az egyedi eljárást, mellyel
humana 11
fotóhatású karikatúrákat lehetett készíteni gyorsan. Akkor
még az e-mail is újdonság volt. Kollégáim különcnek tar-
tottak. Győzködtem őket a computer előnyeiről. Ma min-
denki számára nélkülözhetetlen eszközzé vált. Az internet
terjedése internacionalizálta, összehozta a karikaturista
világot, egyúttal fel is hígította. Lehetővé vált, hogy e föld-
tekén bárhova rajzolhatunk ugyanakkor bárki szabadon
„lenyúlhatja” a munkáinkat. Plagizálások cunamija zúdul
a nyakunkba. A blog felváltotta a weblapot. Sokkal élőbb,
naprakészebb, informatívabb. A fordítógép segítségével
sok új ismerőst szereztem, kik naponta nézik és olvassák.
Melyek a MÚOSZ Karikatúra Szakosztály céljai?
Már jó néhány éve lemondtam a szakosztály vezetéséről.
Utódom remekül csinálja. Próbálja a nyájat egyben tarta-
ni, ami nem könnyű. Annakidején sok nemzetközi akciót
szerveztem, melyekhez igen nehéz volt támogatókat ta-
lálni. Most ilyenek nincsenek.
Van kedvenc karikatúrája?
Nagyon sok kedvencem van itthon és határon túl. Mindet
másért szeretem. Vannak nagy mesterek, kiknek munkáit
mindig szívesen nézegetem. Csak néhány kiragadva pél-
daként. A most kilencven éves Ronald Searle és a nemrég
elhunyt barát „Larry” Terence Parkes a brittek közül, az
argentin Quino (Joaquín Salvador Lavado) és a francia
Claude Serre valamint itthonról Sajdik és Kaján. ■
 29 kultúra

Verzió
Emberi jogok a moziban

szerző Horváth Veronika

A Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál idén hetedik alkalommal kerül megrendezésre. A szervezők év-
ről évre olyan alkotások bemutatására törekszenek, melyek kiszélesítik a világról alkotott képünket és for-
málják embertársainkhoz való viszonyunkat. A világ minden tájáról láthatunk alkotásokat, az ottani emberek
problémáiról, mindennapjairól, bemutatva ezzel a világ sokszínűségét. A filmek olyan fontos kérdések köré
épülnek, mint például a háborúk, menekültek kérdése, rasszizmus, oktatás, esélyegyenlőség és tolerancia. A
Fesztivál filmjei 2010. november 2-7. között kerülnek bemutatásra a
Toldi moziban. A Verzió hivatalos honlapja: www.verzio.org.

Ízelítő az idei Verzió Filmfesztivál kínálatából:

Nowhere in Europe
A Nowhere in Europe című dokumentumfilm egy
német- lengyel koprodukció, melynek központi té-
mája az európai menekültügyi politika. Négy törté-
netet láthatunk, melyeken keresztül olyan emberek
mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, akik a cse-
csen konfliktus következtében hazájuktól távol pró-
bálnak meg teljes életet élni. Idegenként élnek olyan
országokban, ahol nem kíváncsiak történeteikre, haza
viszont nem mehetnek, így marad számukra a várako-
zás, nincs más választásuk. Ali, újságíróként naplóírásba
kezd, melyben kifejti reményeit, félelmeit, gondolatait,
amit menedékjogra várva családjával tapasztalt. Wa-
cha, mint politikai aktivista menedékjogot kapott
Ausztriában, fiát azonban üldözik Oroszországban,
így azért küzd, hogy számára is lehetőség nyíljon Eu-
rópában menedékhez jutni. Tamara és Abu fogyatékos
lányának sürgősen orvosi segítségre lenne szüksége, a
család azonban állandóan a deportálástól retteg. Rus-
lan pénz és menedékjog nélkül Ukrajnában ragadt, bízik
benne, hogy családja számára hamarosan megnyílnak
Nyugat-Európa kapui. Mind a négy történet olyan embe-
rek életét mutatja be, kiknek el kellett hagyni hazájukat,
mert a folytonos gyilkosságok és emberrablások miatt
életük veszélyben volt. Jövőjüket egy olyan civilizált és
demokratikus országban képzelik el, ahol az emberi
életnek értéke van és az emberi jogok valóban érvé-
nyesülnek. Történetük azt meséli el, miként élik meg
az új kihívásokat, melyekkel
az Európában menedékjogra
váróknak szembesülniük kell.
In the bazaar of sexes
Sudabeh Mortezai dokumentum-
filmje a nemek közti kapcsolatok
kérdését feszegeti iráni példákon
keresztül. Személyes történeteken
át ismerhetjük meg az ideiglenes
házasság intézményét. Ez egy elfo-
gadott gyakorlat a síiták körében,
amely lehetővé teszi a férfiak és
nők számára, hogy meghatározott
időre házasságra lépjenek. Iránban
a házassá- gon kívüli szexuális élet bűnnek
számít. Hogy az ideiglenes házasság a prostitúció meg-
szentelt formája, vagy csak egy kiskapu a szigorú iszlám
törvényekkel szemben, azt döntse el mindenki maga.
Meglepő vallomásokat hallhatunk az érintettektől az
egyik legfurcsább és legmeglepőbb gyakorlatról. Mi-
lyen indíttatásból választja ezt a lehetőséget egy nő,
és miért egy férfi? Hogyan egyeztethető össze ez a val-
lással? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ a filmből,
mely kellő őszinteséggel tárja elénk az iszlám szexuali-
tásra vonatkozó előírásait. ■

2010. október | www.humanamagazin.eu

ember 30

Mi, humoristák
csak hülyéskedünk
interjú Galla Miklóssal

szerző Gábriel Edit

Azt tartják, a viccek féligazságok. Vajon egy-egy humorista mit akar-
hat kifejezni a művészetével? A viccek sérthetnek-e emberi jogokat?
Vehetjük-e ennyire komolyan a humort? Abban a szerencsében részesül- Minden vicc, amellyel sikert aratok, a
tem, hogy interjút készíthettem Galla Miklóssal a humor és a kritika kedvencem. Fenyő Miklós mondta, hogy
témájában. Próbáltam kellőképpen komolyan hozzáállni a feladathoz, az ember szerelmes a sikerbe.
de a művész úr válaszaival rávilágított arra a tényre, hogy nem szabad
mindent komolyan venni, főleg ha humorról van szó. A vicceken nevetni A jeleneteihez honnan merít ihletet?
kell, mert nevetni jó. Álljon most itt az interjú teljes valójában. Minden hónap második szerdáján kime-
gyek Pécelre Ilonka nénihez. A verandán
Ön szerint mindenből viccet lehet csinálni? ül, és mondja az ötleteket, én meg notesszal a kezemben
Igen. Azt hittem, a Holocaustról nem lehet, de a Monty jegyzetelek. De hogy ő honnan meríti az ötleteit, azt sen-
Pythonnak ez is sikerült: „Boncentrációs bábor.” kinek nem árulja el.

Mit gondol, az emberek miért szeretik a humort, a
vicceket?
Mert van humorérzékük, és szeretnek nevetni.
Azt olvastam valahol, hogy a nevetés hizlal. Ön hisz
ebben, vajon emiatt mondják ránk azt, hogy a magya-
rok túlsúlyosak, mert túl sok jó humoristánk volt/van?
Nem hit, hanem tudomány kérdése. A tudósokat kérdez-
zük meg!
Honnan ismeri Ilonka nénit? Merre találhatom meg?
Csak azért kérdezem, mert egy-két jó poénra minden-
kinek szüksége lehet. :)
Ilonka néni címe szigorúan titkos. Csak engem lát el poé-
nokkal.
Az alkotási folyamata során van olyan, hogy direkt
kritikát helyez el a jeleneteiben?
Van. Kizárólag önkritikát.

Előfordult-e Önnel, hogy felelősségre vonták valame- Az elmúlt években milyen változást lát a humorban?
lyik viccéért, jelenetéért? Vagy esetleg olyan visszacsa- Sok új, húsz év körüli humorista tűnt fel, akik felfrissítik a
tolást kapott, hogy ez már túllépte a jó ízlés határát? műfajt. Léptem már föl velük egy műsorban, és a jövőben
Nem, ilyesmi sosem fordult elő. is megtörténhet ilyesmi.

A humorba általában bele van-e csomagolva a kritika is?
Nálam maximum önkritika. Az a lényeg, hogy kellően in-
fantilis legyen. Ha sikerül elérni egy nyolcéves, rosszcsont
gyerek szellemi színvonalát, a komikus elérte a célját.
Az emberek vajon meglátják-e ezt a kritikát a
humorban?
A jó humor nyilván olyan, mint a jó vers vagy a jó dalszö-
veg. Mindenki azt vetít bele, amit akar, vagy érez.
Van Önnek kedvenc vicce?
Ki a kedvence a mostani humoristák közül?
Sándor György, Éles István, Beliczay Balázs, Kőhalmi
Zoltán.
A rendszerváltás előtti időkben mennyire volt meg-
figyelhető a rendszerkritika? Lehetett-e ebben a for-
mában lázadni az aktuális helyzet ellen?
Azokban a produkciókban, amelyekben részt vettem,
semmiféle politika nem volt. Mások – mint tudjuk – fe-
szegették a határokat.

humana 11
 31 ember

Ön mit óhajt kifejezni a művészetével? A szólásszabadság mennyire lehet szabad manapság?

A naiv, optimista, infantilis lelkületemet. Gondolom, az Valóban mindent ki lehet figurázni vagy vannak még
óhajtás nélkül is kiderül, hogy igen precíz és lényeglátó ma is határok?
vagyok, meg egy kicsit intelligens. Ja, és nagyon kifino- Nem tudom, mivel ahogy régen, úgy most sem politizálok
mult a zenei hallásom. a színpadon. Nem illik az alkatomhoz.

Ön szerint a mostani komikusok, humoristák lázad-
nak-e? Ha igen, akkor mi ellen?
A lázadás nagyon erős kifejezés. Maléter Pál lázadt. Tud-
juk is, hogy sajnos mi lett a vége. Kennedy elnök az öc�-
csével együtt lázadt a faji megkülönböztetés ellen. Mi,
humoristák csak hülyéskedünk.
Mit gondol, egy-egy vicc, humoros jelenet sérthet-e
emberi jogokat?
Biztosan, de én annyira más területen mozgok, hogy ebbe
bele se tudok gondolni igazán. ■

Ha Tarzan szőrös. Két ajtó beszélget:

Tarzan majomtestvérei többszőrösek...
Tarzannak és az egyik gorillának újszülött gyermeke pe-
dig a legkisebb közös többszőrös.
Miért tartják az oroszlánt ketrecben?
– Mert akváriumban megfulladna.
– Te figyelj ide....
– Nem figyelek! Múltkor is úgy becsaptál...
– Mi van akkor, ha azt hallod a fürdőszobában, hogy
„Megtegyem ? Ne tegyem ? Megtegyem? Ne tegyem?”
– Habozik a szappan.

A 3 medve hazamegy Mi a hosszú élet titka?

– Ki evett a tálacskámból?! – A folyamatos lélegzés!
– Ki ült a székecskémen?!
– Ki aludt a lámpa!
A kis neutron elmegy a benzinkúthoz. Megszólítja a
kutast:
Ma este fémbuli lesz. Az biztos, hogy Arany ott lesz,
– Tele kérném!
Ezüst is, Alumínium viszont nem ér rá. Csak azt nem
Mire a benzinkutas:
tudja senki, hogy Vas megye.
– Sajnálom, neutronoknak nincs töltés.

Egy asszony elkeseredve forgolódik a tükör előtt. Azt

Kisfiú vadászik az erdőben, odamegy hozzá az erdész,
mondja a férjének:
és megkérdi:
– Olyan csúnya, öreg és kövér vagyok. Igazán rám férne,
– Kisfiú, mi van a kezedben és hogy hívnak?
hogy mondj nekem valami dicséretet!
– Illyés Gyula!
– Nos, drágám, a látásod még mindig nagyon jó.

– Hogy hívják a világ legerősebb madarát?

– Miért fél a fa a dugótól?
– ???
– ???
– Izompacsirta!
– Mert parafa.

– Vezetékneve?
Megy a hülye gyerek az utcán kezében egy galambbal
– Kovács.
és mondogatja:
– Keresztneve?
– Tubi, tubi, tubi
– István.
Eltöri a galamb gyakát:
– Házas?
– Or not tubi!
– Nem.
– Neme?
– De nem ám!

2010. október | www.humanamagazin.eu

ember 32

Egy
korszak
interjú Kertész Anna

lenyomata interjú Gálvölgyi Jánossal

A kabaré műfajának születése óta nemcsak a szórakozást szolgálja,

de fontos szerepet is betölt az adott kor társadalmának javításában. A
humor átalakul, állandóan változik, kor, helyzet, műveltség, egyén és De nem tudom… A kabaré mindig lé-
kultúrafüggő, nehezen értelmezhető születése és talán még ennél is ke- tezett és a maga saját formájában
vésbé jósolható meg a hatása. Gálvölgyi Jánost a kabarék világáról, az most is van, hiába temetik el minden
átalakult humorról és a változó társadalmi értékrendről is kérdeztem. korban. A humorra szüksége van az
embernek. Az pedig, hogy milyen té-
A mai kor embere nehezen azonosul egy századelő ko- mát lehet megtalálni és mi humoros, azt embere válo-
rabeli viccel, mégis vonz minket a kabarék világa, az gatja. Éppen ezért nem hiszek abban, hogy létezik külön
értelmiségi „szalonhumor”. Létezik még a humor kul- angol humor, vagy magyar humor. Van valami olyan, ami
túrája Magyarországon? belőlem nevetést vált ki, ez lehet alpári, vagy nagyon
Ez egy szép és hosszú kérdés, de mégsem értek egyet magas és misztifikált dolog, igazából rajtam áll, hogy
azzal, hogy a mai kor emberének nem mond semmit nevetek rajta vagy nem. Mindenkinek más a humorérzé-
például egy századelő korából származó vicc. Van egy kenysége. Azt szoktam mindig mondani, hogy ha ketten
gyűjtemény, ami ötezer viccet tartalmaz. Ezt évekkel rendelünk egy tál húslevest, hiába esszük ugyanazt, az
ezelőtt végigrágtam, és ebből gyakorlatilag az derült ki, egyikünknek sós lesz, a másiknak ízetlen. Valahogy így
hogy van 50-100 alapvicc, és azok variánsai, amik 100 működik ez a humorral is.
év óta ugyanazok. Például a politikai vicceknél csak a
szereplők cserélődnek, vannak a zsidóviccek, rendőr- Milyen vicceket ért a ma közönsége?
viccek, cigányviccek, ezek már nagyon régóta léteznek, Ha ezt meg tudnám mondani, akkor nem itt ülnék, ha-
a különlegességük pedig abban rejlik, hogy mindig ak- nem most venném át a napokban a Nobel-díjat. Ezt nehéz
tualizálódnak. Új viccek meg, azt veszem észre, hogy meghatározni. A három alkalmat megélt önálló estem
nem nagyon születnek. esetében, arra volt a közönség igazán kíváncsi, hogy én

Milyen tartalommal bővülhetnének a „ A kabaré mindig is a szellem szabadsághar-

viccek?
A magyar humort áttekintve Nagy End- cosa volt. Könnyű fegyverzetű portyázó, de be-
rétől Hofi Gézáig, mert számomra ők
csületes harcosa.” – Nagy Endre
ketten jelentik a meghatározó sarok-
pontját a kabaré műfajának, talán a
stand-up comedy jelenthet valamilyen újítást. Persze a hogyan látom a világot. A színházakban játszott darab-
maga nemében Hofi tekinthető a mai stand-up comedy jaim és a szerepeim esetében viszont azt kell mondanom,
igazi elődjének. Egyébként Amerikában, Angliában nagy hogy általában véve nem humorosak.
divatja van már ennek a műfajnak, ami nálunk kicsit meg-
késve, csak mostanában kezd nagy sikereket elérni. Az Akkor másfelől közelítve meg a kérdést: a kabaréról
igazság mégis az, hogy szerintem az az igazi, ha szól is azt tartják, hogy a létező világ kulturális, szociális
valamiről egy ilyen est. Az, hogy kiállok és beszélek ös�- és politikai ellentéteinek tükröződése, és csupán ré-
sze-vissza a nagymamámról, az is lehet jó dolog a maga szeket közvetít, amik a közönséggel való találkozás
nemében, ha van, akit ez csiklandoz és tud rajta nevetni. pillanatában telnek meg élettel. Mennyire váltak

humana 11
 33 ember

napjaink kabaréi öncélúvá és mennyire közvetítenek az, aki az igazán jót megmondja, akié a poén. A vicc, a
értéket a társadalom felé? humor az mindig a kisemberek igazságát képviselte a
A világ felgyorsult, klippesedett. Régen például Kellér hatalommal szemben. A kis ember küzdelme a világ el-
Dezső kiállt a színpadra egyedül és húsz percen keresztül len, és a győzelme szolgáltatja mindenkor a humor egyik
mesélt, majd a végén mondott egy poént. Ezt már Ho- fő forrását, elég csak megnézni Chaplintől kezdve a Stan
fi a maga módján felgyorsította nagyon. Ma meg olyan és Panig a filmklasszikusokat is.
pergővé vált minden, hogy A humor mindezek
az valami csoda. Már nem mellett lehet igazán
lehet húsz percen keresz- kirekesztő is, amikor
tül nem mondani egy poént kifejezetten egy nép-
sem. A csúnya kifejezések csoport ellen szól. De
is bejöttek a színpadra, de úgy ér zem, hogy a
hát ez természetes, hiszen fentebb már említett
ha az ember kimegy az ut- kategóriák, mint a zsi-
cára, ugyanezzel találkozik. dó vagy cigányviccek
A színpad az pedig mindig a nem szólnak e cso-
hétköznapokat tükrözi. A ka- portok ellen, sőt. De
baré meg aztán pláne. hozzá kell rögtön azt
is tennem, hogy pél-
A kabaré változása so - dául a rendőrviccek
rán csak idő kérdése volt, nagy részén éppen a
hogy a kezdetben szóra- rendőrök nevetnek a
koztató céllal készült bo- legnagyobbakat…
hózatok mikor telítődnek
politikai tartalommal. A Gábor Andor kabaré-
saját műsoraiban töreke- szerző nyilatkozta
dett valamilyen társada- egyszer, hogy a ka-
lom, netán rendszerkritika baré nem más, mint
megfogalmazására? „a közönség mulat-
Ma már mindent átsző a tatása, vidám, néha
politika. Van egy jelenetem, keserű csúfolódás a
ami az egészségügy kriti- közhelytelenségek
kájáról szól, ebben van egy pali, akinek ki kell töltenie fölött, füttyentve ott, ahol szitkozódni is lehetne.” A
minden papírt, persze közben ott hal meg a betegfel- rendszerváltás óta miről érdemes még kabarét írni?
vevő pultnál. Ezt lehet társadalomkritikának tekinteni, Mindenről. Persze tudom, hogy nagyon nehéz bizonyos
de kifejezetten próbáltam elkerülni mindig, hogy nyíltan dolgokhoz hozzányúlni, például rögtön adná magát ez
nekimenjek valaminek. Hiszen úgyis mindenbe belema- a vörösiszap-katasztrófa. Ezzel szinte lehetetlen humo-
gyaráznak mindent, ez elég nagy gondot jelent Magyar- rosan bármit is kezdeni. De erre tudok egy ellenpéldát
országon. A Gálvölgyi Showban is rengeteg olyan alkalom is hozni: a londoni Apollo Színházban rendszeresen lép-
volt, amikor fogalmam sem volt róla, hogy kik és min fog- nek fel stand-up komikusok, és ott például szeptember
nak legközelebb megsértődni. A rendszerváltás óta ren- 11-től kezdve nem tudunk olyan témát találni, amiről
geteg sértettség jön ki az emberekből, mindent magukra ne beszélnének úgy, hogy a közönség sír a nevetéstől.
vesznek és mindig mások helyett kérnek ki dolgokat. Nálunk nem ilyen a humorküszöb.
Annyi minden méltó lenne arra, hogy kabaré darabbá
Ennek ellenére Ön szerint lehet egy vicc kirekesztő, váljon, csak valahogy nem születnek meg ezek az írások.
vagy bántó? Nemrég olvastam például Spiró György Tavaszi tárlat cí-
Lehet. Ha az ember azonban jobban megkapirgálja a mű könyvét, ami egészen fantasztikus. Hol vannak azok
zsidó, cigány és hasonló vicceket, akkor láthatja, hogy a nagy magyar írók, akikről azt hallani, hogy el vannak
például a zsidó vicceknek fantasztikus filozófiája van, nyomva. Húsz év alatt hova tűntek, hol vannak most?
mindig valamilyen mély bölcsességet tartalmaznak. A Ma már mindenről lehet beszélni mindenhol, így mintha
cigányviccekben is az az érdekes, hogy mindig a cigány bizonyos szempontból értékét vesztette volna a kritika. ▶▶

2010. október | www.humanamagazin.eu

ember 34
A humorküszöb népenként változhat?
Igen, ahol a demokrácia régebben létezik, ott nem veszik
a kényesebb témákat személyes sértésnek és támadás-
nak, nem sértődnek meg mindenen. De ott is megvan-
nak ugyanezek a problémák, csak másképp dolgozzák fel
őket. Van például egy remek humorista, Will Ferrell, aki
George Bushnak maszkírozva, két órán keresztül képes
kőkeményen parodizálni az elnököt. Na, most helyette-
sítsük be ezt a hazai viszonyokra. Azt hiszem, nem is kell
tovább bizonygatnom a különbséget. Elképesztő, hogy
ez a komikus mit meg nem enged magának, ugyanakkor
mégsem érkezett olyan reakció a nézők részéről, ami
miatt félnie kellene. Ámultan néztem, hogyha egyszer
egy ilyet lehetne itthon is csinálni… Nem tervezem ugyan,
de fontos lenne, hogy ez a fajta kritika gyűlölettől men-
tesen megjelenhessen itthon is.
Rengeteg hasonló szempontból kultikussá vált kaba-
réban szerepelt már. Van ezek közül olyan, ami külö-
nösen kedves az Ön számára?
Most vasárnap lesz egy Körmendi János emlékműsor
a televízióban, amiben „Az optikus” című jelenet éppen
ilyen. Ez arról szól, hogy van egy férfi, aki bemegy az op-
tikushoz és kér egy szemüveget, és közben egyikőjük sem
lát rendesen. Ezen a jeleneten például halálosan meg-
sértődtek jó páran, hogy hogyan lehet ilyesmivel viccelni.
Ilyenkor az ember felteszi a kezét, és elgondolkodik, hogy
„A morbid humor jó, az abszurd humor jó, a ta-
buk pedig ellenségei a nevetésnek. Nem egymás
tekintetét kerülve kell összekuncogni, hanem
nyíltan vállalni a jókedvünket.” – Gálvölgyi János
egyáltalán semmivel nem lenne szabad nálunk viccelni.
Holott miért ne lehetne? Feljelentettek egy villámtré-
fáért is már, ami nem szólt többről, minthogy egy férfi
fogdos egy mákos tésztát, és közben ezt mondja: „Tu-
dod, hogy mi vakok miért nem szeretjük a mákos tésztát?
Mert mire kiolvassuk, kihűl.” Ebben a viccben semmilyen
rossz szándék sincs. Mégis, mindenért fel tudják az em-
bert jelenteni. Azért a szakmában eddig eltöltött 41 év
alatt, nagyon sok mindenből volt már bajom.
Hogyan tud a kényes témák és viccek között válogat-
ni? Volt olyan poén, aminél azt érezte, hogy ezt már
nem tudja felvállalni?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amit én
humana 11
nem vállalok el, az nem kerül be a saját műsoromba.
De meg kell mondanom, hogy egy-egy előzetes meg-
beszélés, geg-parti és szereposztás alkalmával mindig
előre megpróbáljuk kitalálni, hogy mely részekbe köt-
nek majd bele. Aztán persze egészen más részek válnak
kritikus pontokká.
Hagyott már ki jelenetet éppen emiatt? Az esze azt
mondta, hogy ez már túl sok lesz a hazai közönségnek?
Igen, hagytam ki. Úgy érzem, hogy a vallással például
nem nagyon illik viccelődni. Húsz- huszonöt évvel ez-
előtt például nagyon szerettem volna egy zsidó kaba-
rét készíteni. Nem azt mondani, hogy Kovács és Barna,
hanem Kohn és Grün. Az akkori tévés vezetőség ezt
nem támogatta. Ebben az időszakban a Gálvölgyi show
kijutott a montreux-i fesztiválra, amit éppen a csehek
nyertek meg egy hasonló zsidó kabaréval. Mi még min-
dig nem jutottunk el egy bizonyos szintre. Amikor itt-
hon még mindig azon problémázunk, hogy a cigányt
azt nem úgy kell mondani, hanem úgy, hogy roma…
Ugyan-ugyan.
Mi kellhet ahhoz, hogy ezt a szintet megugorjuk?
Pontosan meg tudom mondani. Még vagy 100-150 év.
Fontos lenne, hogy az elhallgatott problémákat ki-
beszéljük. Ezt a kabaré a maga eszközeivel igyekszik
megtenni, a kapukat feszegetni, olyan témákat előven-
ni, amiről az emberek egyébként
nem nagyon beszélnek. Hiszen
régen éppen ezért a tartalomért
látogattak el az emberek Hofi
előadásaira. Vagy ott volt a Kom-
lós, amikor ő úgy csinált mintha,
a közönség ezt kiegészítette, így
megszülethetett a cinkos egyet-
értés közöttük.
És akkor mi a helyzet a mai világban, hol van ennek
a fajta humornak a színtere? Hiszen a stand-up nem
kifejezetten ezt a hagyományt ápolja.
A kabaré, mint olyan, megszűnt. Volt egy Vidám Szín-
pad, az lefedett egy korszakot. A kabaréhoz kell egyfajta
hitelesség, aki mondja a poént, annak hitele legyen rá.
Ugyanis a Hamletet el tudja játszani egy jó színész anél-
kül, hogy tudná pontosan ki is az a Hamlet. Az igazi ko-
mikustól ezzel szemben el kell, hogy fogadja a közönség,
hogy amit mond, az valós. Nekem nagyon sok kollégám
van, aki viccelődik és a kutya nem kíváncsi rá, mert nincs
hitele. Vidám Színpad nincs, a Mikroszkóp Színpad nagy
átalakuláson megy át. Én nem nagyon látom, hogy hol
van ma ennek a humornak a színtere,

Vannak még úttörő képviselői ennek a fajta humornak?
Nézze, van ez a sokat emlegetett stand-up comedy,
ami egy nagyon olcsó dolognak számít, hiszen csak
ketten-hárman felállnak a színpadra, míg régen egy
komplett díszletet is meg kellett venni ahhoz, hogy az
előadás működjön. Nincsenek fellépési lehetőségek, a
rádiókabaré, mint olyan igazából ugyanúgy megszűnt,
átalakult, akárcsak a televízió szórakoztató műsorai.
Már csak ismétléseket adnak.
Persze jó kérdés, hogy ötven
év múlva miket fognak majd „Azt mondják, az állatok nem nevetnek, akkor sem,
ismételni… Igaz, ez már hadd
ha mimikájukon sokszor mosolyt vélünk felfedezni.
ne legyen az én gondom. Nem
tudom, én nem látom nagyon Nem nevetnek, mi viszont igen, éljünk hát vele, ne-
ezeket a hiteles embereket.
vessünk minél többet, és hagyjuk nevetni a másikat
Soha nem gondolta, hogy Ön is!” – Gálvölgyi János
válhatna egy ilyen hiteles
„úttörővé”?
Nem, nekem a Jóisten megadta szerencsére azt, hogy
a kabaré számomra egy kirándulás volt, egy kiegészítő
sportág. Szerencsére nem ebből élek.
Ha visszatérünk az Ön által említett hiteles előadó ké-
péhez, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy mi által
válhat hitelessé egy komikus?
Mert az emberek kiválasztják. Bodrogi Gyula mondta
egyszer, hogy gondoljon csak bele, egy színész egy da-
rabot nyolc héten keresztül próbál minden áldott nap
délelőtt tíztől-kettőig, killódva, izzadva. A közönség pe-
dig este bejön, és mindenféle próba nélkül pontosan rea-
gál. Ott nevetnek, tapsolnak, ahol kell. A közönségnek
borzasztóan jó füle és orra van arra, hogy kiválassza
kit tart hitelesnek.
Elképzelhető akkor, ahogyan a közönség értékrendje
átalakult, úgy vált a talán könnyebben értelmezhető
stand-up műfaja sikeressé?
Lehet. Úgy átpolitizálódott az ember teljes környezete,
hogy amikor szórakozik, akkor azt akarja, hogy legalább
arra a két órára hagyják békén, akkor kikapcsolódhas-
son. Ugyanakkor, ha valaki hitelesen tud a napi politi-
káról beszélni, amiben élünk és ezt humorosan tudja
előadni, erre talán lenne igény. Csak persze ez egy másik
nehéz problémát vet fel. Hiába akarok én bélszint kínál-
ni, ha Ön a habos tortához szokott és nem hajlandó meg
sem kóstolni a bélszint. Lenne igény rá, csak valahogy
mégsem működik a dolog.
Ez a művészet számos területének egy folyton élő kér-
dése, hogy vajon az igény viszi sikerre a különböző
35 ember
műfajokat, vagy éppen, amit a közönség kap, arra lesz
igénye a későbbiekben?
Egyértelműen az utóbbi. Például nézze meg, hogy nálunk
mindenki táncdalénekes akar lenni. Én ilyet még nem lát-
tam. Mi jó van abban? Lemezt nem vesz már a kutya sem,
kis ország vagyunk, nincs annyi megjelenési lehetőség.
Arra az öt percre az előadó mégis válhat valakivé, és ez
úgy látszik egy önmagát gerjesztő folyamat. Régen még
a különféle ünnepek is fellépési lehetőséget biztosítottak,
a különböző kultúrházak programjai, vállalati ünnepsé-
gek, ma már sokkal kevesebb ilyen tekintetben is a munka.
Beszűkült a kabaré élettere is?
Az életünk vált a kabaré életterévé. Mert ha az ember
nem arra gondol, hogy milyen szomorú, amit naponta
megél, akkor egészen nagy kabaré lehetne a saját éle-
tünk is.
Csak nem mindegy ki a konferanszié…
Ne provokáljon engem. (nevet) A stand-up comedy csa-
patában is van rengeteg tehetséges ember, csak fórumuk
és igazán jó íróik nincsenek. Régen voltak ragyogó írók
(Nádasi László, Peterdi Pál), akiknek eszébe sem jutott,
hogy fellépjenek. És persze egy úgynevezett nagy demok-
ráciában élünk, amiben mindenki elmondhatja már, amit
akar. Régen el kellett mennie az embernek egy kabaréba,
ahhoz, hogy a rendszerellenes gondolatokat hallhassa.
Ma pedig, ha valaki le tud írni három mondatot, kiáll sely-
pítve, rosszul öltözötten akkor ő már nagyon népszerű is
lehet. Az az út már nincsen meg, amit régen nekem be
kellett járnom.
Kik voltak Ön számára ilyen tekintetben a legmegha-
tározóbbak a humor világában?
Fontos ebben az esetben különválasztani az írót és az
előadóművészt. Én színész vagyok, aki humoros dolgokat
tud előadni. A mindenem volt Karinthy Frigyes, aki több
volt, mint humorista, igazi nagy gondolkodó. Előadómű-
vészként pedig ebben a műfajban egyértelműen a csúcsot
Hofi jelentette számomra. ■
2010. október | www.humanamagazin.eu
 Következő lapszámunk témája: a méltóság úgymint
etnikai, vallási és szexuális kisebbségek | gender-nevelés és az indentitás kérdései
esélyegyenlőség és a média

Várjuk jelentkezésed, ha
•• vannak a témákhoz kapcsolódó tanulmányaid, cikkeid, amiket szívesen publikálnál nálunk
•• vannak ötleteid, elképzeléseid, vagy fényképeid a témákról, amiket viszontlátnál a lapban,
•• megosztanád személyes történeted velünk
•• önkéntesként segítenéd munkánkat
•• vagy csak szeretnél közösen gondolkodni az emberi jogokról

Írj az info@humanamagazin.eu címre, vagy rovatvezetőink közvetlen elérhetőségére.

Várjuk továbbá civil szervezetek, könyvtárak, művelődési otthonok, iskolák jelentkezését,

amennyiben szeretnének lapunkban programjaikkal, ötleteikkel megjelenni, vagy kiadványunkat
irodájukban, rendezvényeiken terjesztenék.

Ha tetszik, amit csinálunk, fontosnak tartod, hogy továbbra is közösen gondolkodhassunk veled
az emberi jogokról, támogasd a munkánkat!

Hogyan?
̆̆ Pénzadománnyal: az alábbi bankszámlaszámra vagy perselyünkbe bedobva (rendezvé-
nyeinken megtalálod)
̆̆ Légy a tagunk: lépj be a Humana Egyesületbe és vegyél részt a magazin megszületésének
minden állomásán, programjaink tervezésén és a későbbi tervek/irányvonalak meghatáro-
zásában
̆̆ Kapcsolatrendszerrel: ha van személyes ismerősöd, aki támogatna minket, akár szakmai-
lag, akár anyagi formában
̆̆ Ötlettel: ha olvastál olyan pályázatról, amin részt vehetne az egyesületünk
̆̆ Mindenmás: lelkesedéssel, önkéntes munkával, pár mondattal, hogy miért is tartod fontosnak
a Humana Magazin létezését, hogy biztosak lehessünk benne, neked is szól a munkánk!

Bankszámlaszámunk: CIB Bank 10700567-22747206-51100005

A fenti írásokat, valamint naponta frissülő emberi jogi

híreinket megtaláljátok a www.humanamagazin.eu címen.