P. 1
17219166-Albert-HofmannLSDBajkevercsodagyerekemEgyvarazsszerfelfedezese

17219166-Albert-HofmannLSDBajkevercsodagyerekemEgyvarazsszerfelfedezese

|Views: 768|Likes:
Published by László Nagy

More info:

Published by: László Nagy on Mar 09, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

02/05/2013

pdf

text

original

Az LSD létrehozása fölött érzett örömömbe azonban üröm vegyült, amikor több mint
tízévnyi zavartalan tudományos kutatás és orvostudományi alkalmazás után az LSD-t
elsodorta az a hatalmas kábítószerhullám, ami a nyugati világban és főként az Egyesült
Államokban jelentkezett az ötvenes évek végén. Az LSD elképesztő gyorsasággal csinált
karriert új szerepében, vagyis kábítószerként, és egy ideig a legkedveltebb drog volt
legalábbis ami a nyilvánosságot illeti. Minél inkább terjedt kábítószeres használata és
azzal párhuzamosan a könnyelmű, orvosi felügyelet nélküli használatból eredő balesetek
száma, az LSD annál inkább bajkeverő gyermekünkké vált: nekem és a Sandoz cégnek.

Kézenfekvőnek tűnt, hogy az érzékekre és a külső és belső világ megélésére ilyen
fantasztikus hatást gyakorló anyag az orvostudományon kívül is érdeklődésre tarthat
számot. Arra azonban soha nem számítottam, hogy az LSD, ami a maga
kiszámíthatatlan, ijesztően mély hatásával ráadásul nem is rendelkezik egy élvezeti szer
jellemzőivel, valaha is kábítószerként terjedhet el világszerte. Úgy képzeltem, hogy az

39

orvostudomány világán kívül esetleg bölcsészek, művészek, festők és írók
érdeklődhetnek az LSD iránt, a laikusok nagy csoportjai azonban semmiképpen. A
századforduló környékén a meszkalinról szóló tudományos publikációk nyomán
amiről már említettem, hogy minőségében az LSD-hez hasonló pszichikai hatásokkal
rendelkezik annak a hatóanyagnak a használata az orvostudományra, illetve
művészek és írók köreiben végzett kísérletekre korlátozódott, és ugyanerre számítottam
az LSD esetében is.

És valóban, az első LSD-vel végzett nem orvosi önkísérleteket írók, festők, zenészek és
a szellemtudományok iránt érdeklődő személyek hajtották végre. Olyan
LSD-szeánszokról hallottunk, amelyek rendkívüli esztétikai élményeket tettek lehetővé,
és az alkotás folyamatának lényegébe engedtek bepillantást. A művészeket nem
konvencionális módon befolyásolta a szer az alkotás folyamatában. Létrejött egy
különleges műfaj, ami „pszichedelikus művészetként” vált ismertté. Ez alatt olyan
alkotásokat értünk, amelyek LSD és más pszichedelikus drogok hatása alatt jöttek létre,
melynek során a drog stimulánsként és az ihlet forrásaként játszott közre. Ezen a
területen irányadó publikáció Robert E. L. Masters és Jean Houston Psychedelic Art
(Balance House, 1968) című könyve.

A pszichedelikus műalkotások nem a drog hatása alatt, hanem azt követően, az élmény
befolyása alatt jöttek létre. A mámor állapotának idején nehézkes, ha nem egyenesen
lehetetlen bármilyen alkotó tevékenység. A képek áramlása túl hatalmas és túl gyorsan
változó ahhoz, hogy rögzíteni és alakítani lehessen. A lenyűgöző látvány bénítja a
tevékenységet. Az LSD-mámorban létrejött alkotások éppen ezért általában töredékes
jellegűek, és nem művészi értékük miatt érdemesek figyelemre, hanem sokkal inkább
egyfajta pszichogrammként tekintendők, vagyis betekintést nyújtanak a művész LSD
által aktivizált, tudatos szintre emelt, mély lelki struktúráiba.

Ugyanezt igazolta egyértelműen Richard P. Hartmann müncheni pszichiáter egy
későbbi nagyszabású vizsgálata, amelyben harminc ismert festő vett részt. Az
eredményeket Malerei aus Bereichen des Unbewußten. Künstler experimentieren unter LSD.
(Köln, 1974) című könyvében tette közzé. Az LSD-kísérletek új, bizonyos művészeti
irányzatok pszichológiája és pszichopatológiája szempontjából értékes felismerésekhez
vezettek.

A vallásos és misztikus tapasztalat kutatása is új impulzusokat adott az
LSD-kísérleteknek. Teológusok és filozófusok vitatták meg azt a kérdést, hogy vajon az
LSD-utazásokon gyakran előforduló ilyen jellegű élmények valódiak-e, tehát
egyenértékűek-e a spontán misztikus-vallásos élményekkel és jelenésekkel.

Az LSD-kutatás ezen nem orvosi, mégis komoly fázisa részben párhuzamosan zajlott az
orvosi munkával, részben pedig követte azt. Ám egyre inkább a háttérbe szorult a

40

hatvanas évek elején, ahogy az LSD szinte járványszerűen és igen gyorsan elterjedt az
Egyesült Államokban jelentkező kábítószeres hullám során, mint szenzációs mámorító
drog minden társadalmi rétegben. Az Egyesült Államokban körülbelül harminc évvel
ezelőtt kezdődő, gyorsan növekvő drogfogyasztás nem az LSD felfedezésének
következménye volt, ahogy azt a felületes szemlélők gyakran állítják, hanem mélyen
rejlő szociológiai okokra vezethető vissza. Olyan okokra, mint a materializmus, a
növekvő iparosodás és egyre nagyobb mérvű urbanizáció miatti eltávolodás a
természettől, a kielégülés hiánya a szakmai munkában, a munka mechanikus, lélektelen
világában, unalom és céltalanság a jóllakott jóléti társadalomban, továbbá a vallásos,
oltalmat és értelmet nyújtó filozófián alapuló életmód hiánya.

A drogokért lelkesedők egyenesen sorsszerű fordulatnak tartották, hogy az LSD éppen
ebben az időpontban jelent meg: számukra pont jókor történt ahhoz, hogy a mai
viszonyok közepette szenvedő embereknek segítséget nyújtson. Nem véletlen, hogy az
LSD éppen az Egyesült Államokban került forgalomba kábítószerként, tehát abban az
országban, ahol az iparosodás, a mezőgazdaság gépesítése és az urbanizáció a
legmagasabb szinten fejlett. Ugyanazokról a tényezőkről van itt szó, amelyek a
hippimozgalom létrejöttéhez és elterjedéséhez vezettek, ami az LSD-hullámmal egy
időben történt. A kettő egymástól nem elválasztható. Érdemes lenne megvizsgálni,
hogy a pszichedelikus drogok fogyasztása milyen mértékben ösztönözte a
hippimozgalmat és fordítva.

Az orvostudomány és a pszichiátria világából a kábítószeres világba történő átlépést
bevezették és gyorsították a szenzációs LSD-kísérletekről szóló kiadványok, amiket
ugyan még pszichiátriai klinikákon és egyetemeken végeztek el, viszont amikről aztán
már nem szakfolyóiratok, hanem nagy példányszámú magazinok és napilapok
számoltak be. Riporterek jelentkeztek kísérleti nyúlnak, mint például Sidney Katz, aki
Kanadában a Saskatchewan kórházban neves pszichiáterek felügyelete alatt végzett
LSD-kísérletet. Az élményeit aztán nem egy orvosi folyóiratban hozta nyilvánosságra,
hanem saját lapjában, a MacLean’s Canada National Magazine-ben tarka illusztrációkkal és
fantáziadús részletességgel My twelve hours as a madman cím alatt.

A Quick című az egész világon kapható német képeslap 1954. március 21-i kiadása
szenzációs riportot közölt Wilfried Zeller festőművész „vakmerő tudományos
kísérletéről”, aki a bécsi egyetemi pszichiátriai klinikán „pár csepp lizergsavat” vett
magához. A számtalan hasonló publikáció közül, amik hatásos laikus propagandát
csináltak az LSD-nek, essen itt szó még egy nagyformátumú, illusztrált cikkről, ami
1959 szeptemberében az amerikai Look magazinban jelent meg The curious story behind the
new Cary Grant cím alatt. Ez az írás valószínűleg nagyon jelentősen hozzájárult az
LSD-fogyasztás elterjedéséhez. A híres filmszínész Cary Grant LSD-kezelésben
részesült pszichoterápiás folyamata során egy nagy tekintélyű kaliforniai klinikán. A
Look riporternőjének elmondta, hogy egész életében a belső békét kereste. Sajnos a

41

jóga, a hipnózis és a miszticizmus nem vezetett sikerre. Csak az LSD-kezelés volt képes
belőle új, saját magában megszilárdult embert faragni, aki három sikertelen házasság
után végre úgy érzi, hogy tényleg tud szeretni, és boldoggá tud tenni egy asszonyt.

Az LSD gyógyszerből kábítószerré történő átalakulását nagyon jelentősen ösztönözte az
a munka, amit Dr. Timothy Leary és kollegája, Dr. Richard Alpert, az amerikai
Cambridge-ben működő Harvard Egyetem munkatársai végeztek. Egy későbbi
fejezetben részletesebben szólok majd Learyről, az „LSD apostoláról” és a
hippimozgalom társalapítójáról, illetve kettőnk találkozásáról is.

Az Egyesült Államokban olyan könyvek is megjelentek, amelyek részletesen
beszámoltak az LSD fantasztikus hatásairól. Itt csak kettőt szeretnék megemlíteni a
legfontosabbak közül: Exploring Inner Space, Jane Dunlap könyve (New York: Harcourt,
Brace and World, Inc. 1961), illetve Constance A. Newland My Self and I című munkája
(New York: N. A. L. Signet Books, 1963).

Habár mindkét esetben az LSD-t pszichiátriai kezelés keretében alkalmazták, mégis a
szerzőnők a széles nyilvánossághoz szóltak az egyébként bestsellerré váló könyvekkel.
Constance A. Newland könyvében arról számol be intim részletességgel, hogy hogyan
gyógyult ki frigiditásából. A kiadó így dicsérte a könyvet: „the intimate and completely
frank record of one woman’s courageous experiment with psychiatry’s newest drug
LSD-25”[9]. Könnyen elképzelhető hát, hogy milyen sok ember akarta saját maga is
kipróbálni a csodaszert ilyen vallomások után. Ezek a beszámolók csak alátámasztották
azt a téves véleményt, hogy elég egyszerűen bevenni az LSD-t ahhoz, hogy csodálatos
hatásokat és változásokat érjünk el saját magunkban, és ez rövid időn belül az új droggal
végzett önkísérletek széles elterjedéséhez vezetett.

Persze tárgyilagos, felvilágosító jellegű könyvek is megjelentek az LSD-ről és annak
problematikájáról, mint például Dr. Sidney Cohen pszichiáter kitűnő írása, a The Beyond
Within (New York: Atheneum, 1967), ami világosan kiemeli a könnyelmű használat
veszélyeit. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a könyvek nem voltak képesek megfékezni az
LSD-járványt.

Mivel ezeket a kísérleteket gyakran az ijesztő és előre nem látható, mély hatás ismerete
nélkül és orvosi felügyelet hiányában végezték el, nem ritkán csúnya véget értek. A
kábítószeres világban egyre növekvő arányú LSD-fogyasztással párhuzamosan nőtt a
horrortrippek száma, tehát az olyan LSD-kísérleteké, amelyek zavarodottsághoz és
pánikhoz vezettek, és amelyeknek gyakran súlyos baleset vagy akár bűntény volt a
következménye.

A nem orvosi jellegű LSD-fogyasztás gyors növekedése a hatvanas évek elején részben
arra is visszavezethető volt, hogy a legtöbb állam akkoriban érvényes drogtörvényei

42

nem vonatkoztak az LSD-re. Ezért a kábítószerfüggők a törvény által tiltott drogokról
az akkor még legális LSD-re tértek át. 1963-ban lejártak az LSD gyártására vonatkozó, a
Sandoz tulajdonában lévő utolsó szabadalmak is, amivel újabb gát omlott le az illegális
LSD-gyártók előtt.

A mi cégünk számára hatalmas és terméketlen munkát és terhet jelentett az LSD
elterjedése a kábítószeres világban. Az állami kontroll-laboratóriumok és egészségügyi
hatóságok adatokat kértek tőlünk a kémiai és farmakológiai tulajdonságokról, az LSD
toleranciájáról és mérgező voltáról, további analitikai módszerekre volt szükség az
elkobzott kábítószeres minták vizsgálatához, vagy az emberi testben, vérben és
vizeletben kimutatott minták elemzéséhez. Mindezt tetézték a balesetekkel,
mérgezésekkel és bűntettekkel kapcsolatos, LSD-vel való visszaélésre visszavezethető
kérdések és a folytonos levelezés az egész világgal. Mindez hatalmas, szerencsétlen és
nem kifizetődő munkával járt, amit a Sandoz ügyvezetése rosszallóan vett tudomásul.
Így jutottunk odáig, hogy egy szép napon Stoll professzor, aki akkor már a cég
legfelsőbb vezetője volt, szemrehányóan így szólt hozzám: „Jobban örülnék, ha soha
nem találta volna föl az LSD-t.”

Akkoriban bennem is gyakran támadt kétely, vajon arányban állnak-e az LSD értékes
farmakológiai és pszichikai hatásai annak veszélyeivel, és a helytelen használatból eredő
károkkal. Vajon az LSD áldás vagy átok lesz-e az emberiségnek? Gyakran tettem fel
magamnak ezt a kérdést, valahányszor elgondolkodtam erről a problémás gyermekről.
Ezek a gondok és nehézségek nem jelentkeztek a többi készítménynél, mint a
Methergin, a Dihydergot és a Hydergin. Azokkal nincsen baj, nincsenek extravagáns,
visszaélésre csábító tulajdonságaik és örvendetes módon értékes orvosságokká fejlődtek
a terápiában.

Az LSD körül tapasztalható nyilvánosság 1964 és 1966 között érte el tetőpontját mind
ami a drogfanatikusok és a hippik az LSD csodahatásairól szóló lelkes beszámolóit illeti,
mind pedig ami az LSD hatása alatt bekövetkezett balesetekről, lelki összeomlásokról,
bűntényekről, gyilkosságokról és öngyilkosságokról szóló jelentésekre vonatkozik.
Valóságos LSD-hisztéria tört ki.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->