Dr. Léhmann György 8600 Siófok Szűcs u. l.

/tel: 84-313-176 és 20-4939851/ irata =====================================================================

Miként lett a Balaton vize Európa legdrágább ivóvize
A következő kérdéssel fordult hozzám írásaim egyik nagyon kedves olvasója: "Tisztelt Léhmann Úr! A múlt évben amikor felszínre kerültek a DRV Zrt - nél a volt vezérigazgató és társai vizsgált ügyei nagy port kevert a hír. Eltelelt egy fél év és szinte mindenki gondolom tömött végkielégítéssel kiszáll sértetlenül. Hogy történhetett ez meg bűntelenül és senki nem ügyelt rájuk? Vagy mindent majd a fogyasztó fizet meg? Gondolom igen. Tisztelettel: N.S. ---------------------------------Erre adott válaszom a következő volt:

Tisztelt N..........Úr!
Annál sokkal rosszabb a helyzet, mint gondolja. Elkezdeném azzal, hogy a DRV jogelődjénél - Siófoki Vízműveknél - vezető beosztásban lévő Matyikó bácsinál kérésére még lakásán talán 2005-ben jártam, és ő elmondta akkor nekem részletezve azt, hogy az ivóvíz előállítása - derítése és fertőtlenítése - miként történik. Ha még látott végtelenül tisztességes és szolid környezetben élő embert, akkor ez a bácsi az volt. Hosszú alakú füzetében sajátkezüleg nekem leírta mindazt amit ismertetni akart a betegágyánál, - mai napig őrzöm az iratait - és az egész lakás helyéből, berendezéséből, Matyikó bácsi viselkedéséből következett végtelen szerénysége, tisztessége. -------------------------------------------Ez a látogatásom akkor történt, amikor már egy Szántó nevezetű DRV-s vezérigazgató volt éppen a cégnél hatalmon, és amikor irodájában felkerestem, nem volt alkalmam megismerni őt, mert ameddig nála voltam, nekem háttal ülve a számítógépén babrált. Ebben az időszakban ez a vezérigazgató többek között már a Szabadi - Sóstó egyik partjánál "horgászparadicsom" létrehozatalán fáradozott DRV-s segítséggel, és furcsa módon az ott létesült faházak legmagasabbja éppen azoknak a személyeknek jutott, akik korábban a Jókai Villánál az ismert körülmények között elhíresültek. De voltak ott mások is. Ugyanebben az időben történt az is, hogy az elmúlt évben emlegetett 40 millió forintos jutalomvégkielégítéssel távozott DRV-s vezető a Dél Balatoni Igazgatóság élére került, de azért, hogy azt a másik személyt, aki ugyanennek a vezetői tisztségnek elérésében bízott ne érjen csalódás, lehetővé tették az utóbbi számára azt, hogy az általa tulajdonolt gazdasági társaságtól vásárolja nem csekély haszon biztosítása mellett a DRV ettől kezdődően a szereléshez szükséges anyagok döntő részét. Szóval ilyen és hasonló dolgok történtek a Szántó idejében, de miután a Szántó hozzátartozója is tevékenykedett a DRV-vel üzleti tevékenységet folytató cégnél, azt mondták, hogy ezért kellett a Szántónak mennie. Szerintem pedig nem ezért kellett mennie. -------------------------------Aztán jött Tóth István DRV vezérigazgató, az ő idejében találták ki a 440 millió forintos dolgozói részvényt azzal, hogy ennek a részvénynek 10 %-ért - 44 millió forintért - megvásárolt részvényeket elsősorban a vezetők később 440 millió forintért értékesíthették a DRV-nek úgy, hogy a különbözetet természetesen a vízfogyasztók állták, majd a Tóth idejében jött a híres SAP számítógépes program beszerzés ennek minden költségével együtt.

2 Nekem jelezték már a program beszerzésének idején azt, hogy ez a DRV-nek 20 milliárd forintjába kerül ez, de amikor ezt az összeget közöltem sajtón keresztül, a DRV zsigerből állította azt, hogy 1-2 milliárd forintnál nem kerül többe. Aztán az elmúlt évben a rendőrségen tudtam meg azt, hogy az SAP program beszerzése valóban 20 milliárd forintba került a vízfogyasztóknak azzal, hogy másutt az ilyen program 60 millió forintért beszereléssel együtt megszerezhető. Akkoriban úgy láttam, hogy valamiféle budapesti - talán Királyhágó téri - cég igénybevételével amerikai érdekeltségű cégen keresztül lett ez az olcsónak nem nevezhető program a DRV által vízfogyasztók pénzéből beszerezve, de a Tóth féle vezetés idején más érdekes dolgok is történtek. Történetesen lecserélték a DRV Opel személygépkocsiijait úgy, hogy közben ezt a DRV széplaki gépműhelyében állandóan szervizelték ezeket, majd valamennyi gépkocsi DRV-s vezetők feleségeinek tulajdonába került papíron. Ha jól emlékszem 1,3-1,6 millió forint vételár feltüntetésével úgy, hogy akkoriban az volt a véleményem, hogy valamiféle jutalom, vagy egyéb juttatás folytán ennek a pénzösszegnek kifizetésére sem került sor. Aztán még mindig a Tóth féle vezetés idejében történt az, hogy egymást követő minden évben felújítottak a Siófok Tanácsház u-i székház alsó két szintjét, ilyenkor a teljes bútorzatot is cserélték, és a nagy építkezés közben olyan is előfordult, hogy az egyik vezérigazgató helyettesnek közelben lévő lakóháza ugyanazzal a kivitelezővel szintén felépült. Ilyen körülmények között jött az új vezérigazgató - Reményi Zoltán. --------------------------------------Ő különösebben nem adott arra a látszatra, hogy szerénynek mutatkozzon, hiszen már a beiktatása alkalmával tartott ünnepségen részt vett táncos lábú hölgyek után is fizetni kellett a DRV-nek úgy, hogy a rossz nyelvek szerint ezek a lányok mégsem a számlán olvasható népi táncosok voltak. Vezetőinek javadalmazását is rendesen beállította úgy, hogy a 80 %-os állandósult prémiummal együtt közel 3,5 millió forintra tornázta fel a bruttó fizetéseket, de saját magának természetesen a part közelében egy lakóházat is béreltetett a DRV-vel. A gépkocsiknál sem elégedett meg a számára snassznak mondható Renaultokkal, hanem a DRV valamennyi személygépkocsiját eladta úgy, hogy akinek eladta, attól ugyanennyi személygépkocsit bérelt a legmodernebb Peugeot-ból. Mikor később a rendőrségen közöltem azt, hogy az egyik bérelt DRV-s gépkocsin milyen jelölést láttam, elmondták, hogy a gyártó cégnél ezt a fajtát talán két hónapja gyártották le kétajtós, sport kivitelben. De Reményi Zoltán vezetősége nem csak a gépkocsiknál volt nagystílű, hanem például az SAP programnál is láttak még pénzkidobási lehetőséget akként, hogy négy évre elosztva összesen 2 milliárd forintot SAP program felújítására, vagy karbantartására kívántak elkölteni szerződés alapján. Vagy a szennyvíziszappal kapcsolatos szállítás és ártalmatlanítási szintén milliárd forint nagyságrendű költségüknél olyan mennyiségű szennyvíziszappal kapcsolatos a szerződésük, amennyit tájékozódásom szerint egész Magyarország nem képes termelni. Vagy mondhatnám Reményi Jogi Osztályát vezető jogtanácsosának esetét, aki úgy jutott fenti nagyságrendű jövedelmet biztosító állásához a DRV-hez, hogy előzetesen sokmillió forintot "külső" munkák végzés folytán előbb a DRV-től megkapott.

3 Vagy Dr. Szűts Korinna esetét is mondhatnám, aki úgy lett az egyik igazgatósági tagja a DRVnek, hogy közben a felügyeletet ellátó minisztériumnak főosztályvezetője is volt. ----------------------------------------Mindezek után úgy gondolta mindenki, hogy ennél már rosszabb nem jöhet. És ekkor jött Winkler Tamás vezérigazgató úr. Aki az elmúlt hónapokban több alkalommal is újságban elmondta azt, hogy hányszázmillió forint felesleges kiadást, valamint olyan kedvezményt észlelt az átvilágítás során, amit ő márpedig megszüntet, sőt költségcsökkentési szándékát hangoztatva szélnek eresztette legalább egy hónapig az igazgatósági tagokat is, nem vitatta azt sem, hogy az általam emlegetett SAP-vel kapcsolatos évi 500 millió forint kiadás is felesleges évente, azaz számításom szerint a műk öd ési k i a d á sok a t ez év r e a sz a bá l y t a l a n sá gok k i k ü sz öböl ése folytán 1,5-2 milliárd forinttal tudta volna Winkler vezérigazgató út csökkenteni az esetben, amennyiben újságban tett ígéretét betartotta volna. Ez számításom szerint erre az évre legalább 10 %-os víz és csatornadíj csökkenést eredményezne logikus és tisztességes gondolkozás esetén csupán azért, mert ha kisebb a költség, akkor kevesebb a szolgáltatás ellenértéke is. Csakhogy Winkler Tamás vezérigazgató és csapata másként számol. Őnáluk az a tény, hogy a DRV kiadásai több mint egymilliárd forinttal csökkentek azt jelenti, hogy a víz és csatornadíjakat megemelték minisztériumi segédlettel. És hogy el ne felejtsem. Dr. Páva Zsolt pécsi polgármester segítségével, aki hogy, hogy nem a DRV Felügyelőbizottságának egyik tagja már hosszú hónapok óta... ==================================== Arra kérdésére tehát, "hogy történhetett ez meg büntetlenül és senki nem ügyelt rájuk?" gondolom a fentiek alapján választ adtam. Mégis hogy gondolja fentiek ismeretében kérdését? Azt, "hogy mindent a fogyasztó fizet meg?" vagy azt, hogy "tömött végkielégítéssel kiszáll sértetlenül mindenki." Ön tényleg azt gondolta, hogy az általam már több mint másfél éve kezdeményezett büntető eljárás végén bárkit is elítélnek? Vagy fordulhat -e valaha is jobbra a vízfogyasztók teljesen kiszolgáltatott helyzete Magyarországon? Vegye tudomásul azt, hogy teljesen mindegy megközelítőleg 15 éve az, hogy miként hívják a vezérigazgatót. Sőt, jobb ha nem bajlódunk a jelenlegivel, hiszen az alapos tapasztalat szerint az újabbak egyre rosszabbak lesznek. Gondolja el, hogy a Szántó a Reményihez képest szinte puritán volt... Ez egy más világ. Ez nem Matyikó bácsi világa. Sokszor elgondolom azt, hogy talán neki már sokkal jobb mint nekünk, hiszen neki mindezeket már nem kellett megérnie. Léhmann György És hogy el ne felejtsem. Winkler Tamás vezérigazgató úrnak és csapatának ebben az évben havonta már legalább 500.000.-Ft-tal több a haza vihető alábbi, jelenleg hatályos fizetési kimutatásuk szerinti fizetése a számukra kedvező adókulcs miatt ahhoz képest, amit Reményi Zoltán csapata fénykorában haza vihetett.

4

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful