Örkény István Tóték

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!

Tábori lap Kedves Szüleim és Ágika! Tegnap értesültem, hogy szeretett parancsnokunk, Varró Őrnagy úr, megrendült egészségi állapota miatt kéthetes betegszabadságra hazautazik. Rögtön hozzá siettem, és megpróbáltam rábeszélni, hogy az öccséék lármás, poros fővárosi lakása helyett vegye igénybe kedves szüleim vendégszeretetét, de ő elhárította a meghívást azzal, hogy megrongált idegállapotában nem akar senkinek terhére lenni. Valóban, a partizánok nagyfokú zaklatása miatt szeretett őrnagy urunk súlyos álmatlanságban szenved, továbbá a szagokra is érzékeny. Egyes szagokat nem tud elviselni, mások viszont, pl. a fenyőszag, megnyugtatják. Szerencsére eszembe jutott, hogy az öccséék lakása nincs messze a Spódium-gyártól, ahol dögöt dolgoznak föl. Újra hozzá siettem, és leírtam neki a mátraszentannai házat, a napfényes kertet, a kilátást a Bábonyra, továbbá azt a finom fenyőillatot, mely a bartalaposi völgyre ráterült, és képzeljétek! őrnagy urunk elfogadta a meghívást! Indulásának időpontja, ha addigra a partizánok zaklatása alábbhagy, a jövő hét elejére várható. Gondolhatják, hogy ez mit jelent nekem! A szabadságos vonat Kurszkból indul, és ő máris megígérte, hogy a zászlóalj gépkocsiján elkísérhetem, Istenem, megfürödhetek!

ELSŐ FEJEZET Mátraszentanna kicsi hegyi község. Csatornázása nincs. Ahhoz, hogy valakinek vízöblítéses árnyékszéke legyen, külön kútszivattyút kell felszerelnie. Ilyet azonban csak Cipriani professzor, a község egyetlen villatulajdonosa mondhatott a magáénak. A többiek álmodni se mertek róla. Tóték se. Tótéknak, mint a többi kisembereknek, csak budijuk volt. Tóték háza előtt a műúton egy rossz szagot árasztó szivattyús lajt állott, melyből karvastagságú, bordázott cső vezetett be a léckapun, át a dáliák között, el a ház oldala mellett, egyenesen a bokros violák árnyékában meghúzódó budiba. - Hát pumpáljak, vagy ne pumpáljak? - kérdezte Tót Lajostól a lajt tulajdonosa. - Az attól függ, hogy büdös van-e vagy nincs; én azonban már úgy megszoktam a szagot, hogy ezt a doktor úrnak kell eldöntenie - válaszolta Tót. A lajt tulajdonosa néhány mély lélegzetet vett, miközben csukva tartotta a szemét. Aztán így szólt: - Őszinte leszek. Jelenleg a Tót úr árnyékszékének a szaga kissé szúrós, de nem kellemetlen. - Ha szaga van, akkor pumpáljunk - mondta Tót. - Gyulánk életéről van szó, kedves doktor úr. A lajt tulajdonosának jogi doktorátusa volt, de a buditisztítással kétszer annyit keresett, mintha az ügyvédi hivatást választotta volna. Töprengő arccal szaglászta a levegőt. - Nem könnyű okosnak lenni, kedves tűzoltóparancsnok úr. Tegyük föl, hogy belekezdek a szivattyúzásba. Mi történik? A massza megbolydul, és én hiába ürítem ki a gödröt, csak rontok a helyzeten, ahelyett hogy javítanék. Most viszont, amíg a massza nyugalomban van, a tetején levő száraz kéreg nagymértékben akadályozza a szagképződést. - Hát akkor mi a teendő, kedves doktor úr? - Nézetem szerint a két rossz közül a kisebbiket kell választani. Kérdés, milyen mértékben érzékeny az őrnagy a szagokra. Mit írt erről a kedves fia? - Gyulánk csak azt írta, hogy érzékeny. - Hát akkor miből gondolja, hogy zavarni fogja a szag? - Mert egyszer egy lakónk már panaszkodott rá - mondta gondterhelten Tót. - Pedig az nem is őrnagy volt, csak hálókocsikalauz. - Kedves tűzoltóparancsnok úr! - mondta egy kis töprengés után a lajt tulajdonosa. Hadd beszéljek nyíltan. Az ilyen régi ügyfeleimet amúgy se szoktam félrevezetni, pláne, ha ekkora a tét. A dolog úgy áll, hogy a szivattyúzás után a teljes szagtalanság eléréséhez - ha ugyan létezik egyáltalán a teljes szagtalanság ezeknél az árnyékszékeknél - minimum négy-öt hét szükséges. Van ennyi idő a vendég érkezéséig? - Ő a legelső szabadságos vonattal érkezik. - Akkor inkább ne csináljunk semmit.

- Köszönöm a szíves felvilágosítást - mondta Tót. - Ha szabad kérdeznem, mennyivel tartozom? - Csak a szivattyúzás kerül pénzbe - mondta a lajt tulajdonosa. - A tanácsadás énnálam díjtalan. *** Mátraszentannáról Eger felé menet reggel 5.30-kor indul az első távolsági busz. (Van még kettő: 13.20 és 18 órakor.) Tótné a déli járattal ment le a városba, és egyenesen az Apolló Moziba sietett. Az előcsarnok üres volt, csak a pénztárban ült egy kopasz férfi. Bizonyára Aszódi úr, az új tulajdonos. - Ha szabad kérdezni, nem Aszódi úrnak tetszik lenni? - Az vagyok. És maga kicsoda? - Régebben, még a Berger úrék idejében, én voltam itt a takarítónő. - Beszéljen halkabban - figyelmeztette az új mozis, mert a teremben folyt az előadás, az ajtók pedig, a déli meleg miatt, félig nyitva álltak. - Maga a Tótné, vagy maga a Mariska? - Én Tótné vagyok, de Mariska a keresztnevem. - Úgy látszik, két néven hallottam emlegetni - suttogta az új mozis. - Mindenki nagyon dicsérte magát. - Ennek nagyon örülök, Aszódi úr kérem. Tizenkét évig jártam a Berger úrékhoz. Az asszony kósert evett, az úr csak franciást; de nemcsak főztem, hanem takarítottam is. - És hajlandó volna újra beállni? - érdeklődött az új mozis. - A mostani takarítónő ugyanis fél a sötétben. - Jelenleg nem - mondta Mariska. - Én most már csak kis- és nagymosást vállalok, és ráadásul vendégségbe várjuk a fiam parancsnokát. Épp emiatt volna egy kérésem Aszódi úrhoz. Tessék nekünk két hétre idekölcsönözni a vaporizatőrt. - Miféle dolog az? Valami gőzgép? - Nem, kérem. Régebben, még a Berger úrék idejében, a mozi illatosítására használtuk. - Valami füstölőszerű? - érdeklődött az új mozis. - Úgy kell vele bánni, mint egy biciklipumpával - magyarázta suttogva Mariska. - Arra a két hétre, ameddig a vendégünk itt lesz, életkérdés, hogy fenyőillatot tudjunk csinálni. - Hát csak vigye - suttogta jólelkűen az új mozis. - Bár én azt se tudom, van-e az nekünk. - Még a Berger úrék idejében ott tartottuk azon a csigalépcsőn, amelyik a vetítőbe vezet. - Nézze meg, lelkem - mondta az új mozis. - Csak vigyázzon, mert a lépcső nyikorog. Mariska lábujjhegyen ment föl a csigalépcsőn. A vaporizatőr ott lógott, ugyanazon a szögön, mint a Berger úrék idejében. ***

A mátraszentannaiak egyik fő jövedelmi forrása a szobák bérbeadása volt. Sajnos, az IBUSZ fizetővendég szolgálat a rossz ivóvízre és a csatornázás hiányára hivatkozva a C/2-es, vagyis majdnem az utolsó kategóriába rangsorolta a községet; ennélfogva jobbára pénztelen kistisztviselők, ágrólszakadt nyugdíjasok jártak ide üdülni. Egy őrnagyot vendégül látni, a háborútól függetlenül is, égbemenetel számba ment. A háború harmadik nyarán azonban nemcsak Tóték tanító fia katonáskodott, hanem a családok kb. 60%-ának volt olyan hozzátartozója, aki a fronton szolgált. Az őrnagy ideérkezése a többiekben is babonás várakozást ébresztett, mintha a vendég puszta ittlétével a község minden katonáskodó fiának valami védettséget jelentene. Ezt azonban Ágika nem tudta. Azt se tudta pontosan, mit jelent őrnagynak lenni. Ő a mátraszentannai tűzoltóparancsnokot tekintette a világ legmagasabb rendfokozatú katonájának. Ráadásul abban az érzékeny életkorban volt (tizenhat múlt), amikor a lányok semmitől se félnek úgy, mint a kinevettetéstől. - Ne is tessék haragudni - mondta az édesanyjának. - Ezt nem kívánhatja tőlem az anyu. A község lakosai az üdülővendégek érdekében gyakran megsegítették egymást. Tótné, aki ki se látszott a házimunkából, összeírta, kitől mit kérjen kölcsön Ágika. (Kínai mintás ágyterítőt: Kasztrineréktől, pudingformát Tomaji plébánostól, kocsonyának való zselatint Cipriani professzor szakácsnőjétől stb., stb.) De hogy egy érzékeny korú lány, nevetséges játékszekeret hurcolva maga után, egy csomó nevetséges holmiért végigkunyerálja a községet? Ezt nem kívánhatja egy anya. Itt tartottak, amikor megjelent Tót. Egy homlokráncolás nélkül nézett a lányára. - Miről beszélgettek, kislányom? - kérdezte szelíden. Ágika elpirult. Ahol az apja megjelent, szálas, hatalmas termetével, csillogó tűzoltósisakjában, türelmes, nyugodt tekintetével, eltörpültek az ilyen problémák. - Semmiről - mondta. - Megyek segíteni az anyunak. Megfogta a játékszekér rúdját, elindult húzódás nélkül, de azért kelletlenül. Csakhogy mi történt? Mindjárt az öreg Kasztrinerék, akiknek ötölve-hatolva előadta az anyja kérését, lázas izgalomba jöttek. - És ki az a vendég, akinek az ágyterítőt kéritek? - Valami katona - mondta Ágika, s egy kicsit hátralépett, jeléül, hogy ettől a katonától távol tartja magát. - Milyen katona? - Valami őrnagy. - Hogy került hozzátok egy őrnagy? - Úgy, hogy ő Gyulánk parancsnoka. - Édes jó Istenem! - képedt el Kasztrinerné, akinek nemcsak a fia, hanem egy unokaöccse is a szovjet fronton szolgált. - Meséld el az egészet töviről hegyire. Ágika kora délelőtt indult útnak, s csak délután vetődött haza. Időközben a játékszekér megtelt kölcsönkért holmival, ő maga pedig a közérdeklődés és közirigység középpontjába került. Újra meg újra elmondatták vele a nagy eseményt. Izgalmukban majd szétszedték, minden jóval kínálgatták, valósággal ünnepelték,

Senki nem láthatta félrecsapott sisakban vagy valamelyik zsebéből kifityegő zsebkendővel. hogy az őrnagy. ha e szimmetriát megzavarta valami. és úgy igazította be magát. Mindenki csak Gyuri atyusnak hívta. türelmetlenségében rálépett az úttestre. elsősorban magát Tót Lajost. A katonái istenítik. Gyuri atyusnak voltaképpen csak az egyensúlyérzékével volt baj. Őbelé valósággal szerelmes volt. fejvesztetten menekülnek az erdőbe. a nyomorékok a hibátlan testalkatúakban. mert még a haját is pontosan középen választva viselte. akitől kezdetben valósággal borzadt. Ugyanolyan magas. És milyen bátor! És milyen gavallér! Nincs is pénztárcája. félkegyelmű. selyemszál vékonyságú nyálfonalat bocsátott ki a szájából. óráról órára vonzóbbá változott. hogy a toprongyosok emberfölötti lényt látnak az egyenruhát viselőkben. de az se súlyos. pontosan a műút képzeletbeli felezővonalán járt. akinek autója sokszor állt a villa kapuja előtt. ahol a műút elkanyarodik.Egy katonatiszt! Egy katonatiszt! Egy katonatiszt! Egy katonatiszt! *** Sürgöny Értesítjük. Hogy ki mikor kapott levelet. hogy tükörképe pontosan a kút középpontjából nézzen vissza rá. bántóan aszimmetrikus helyzetben. . Helyette egy púpos. fölébe hajolt. Itt a szél is szabadabban fújt. egészen odáig. amikor széthordta a leveleket. mindjárt visszaszippantotta ajka közé. tempós mozgása. Amikor az artézi kúthoz ért. ugyanolyan délceg. Ágika belefeszítette fölhevült testét és szépen gömbölyödő mellecskéit. hogy beleköpdös a vízbe. Ez nem volt igaz. De ez még nem minden. és megittasult. hebegő beszédű alak vállalta a levélhordói teendőket. abban a hiszemben. Annál jobban szerette viszont a Tót családot. annak büntetésből csak másnap kézbesítette a leveleit. a szovjetek viszont. Magyar Vöröskereszt *** Mátraszentannán mindjárt a háború kitörésekor behívták a postást. csak odagurít egy golyót.. az országút szélén.. és nem szerette. az európai hírű ideggyógyászt. A papírpénzt kis gombócokba gyúrva hordja a zsebében. hogy Tót Gyula zászlós (Tábori posta 8/117) az ellenséggel folytatott harcban hősi halált halt. hogy haza se bírt menni. s egyre jobban hasonlított az apjára. Ott heverő tárgyakat az árokba rugdalt. Tót Lajos mindig adott magára. és semmi se zavarja a kilátást a Bábony erdőborította csúcsára és a kies bartalaposi völgyre. ha fizetni kell. elfogynak a házak. ha az ember Tót Lajost egy éles késsel kettészelte volna.aminek az lett az eredménye. vagyis. s mihelyt sikerült a fonálkát a kút képzeletbeli tengelyében meghimbálni. a postáját várva. Ettől valahogy felfrissült. Egy hős! A végén már úgy felhevült Ágika. Gyuri atyus csak egy finom. Gyakori. Gyuri atyus szemében ő volt az emberi szimmetria szuperlatívusza. tágra nyílt szemmel suttogta maga elé: . meg is kergették. Szakasztott az apu szép. Délelőttönként. ha pedig valaki. ha meghallják a nevét. Sokszor megszidták. csak a játékszekeret lökte be a kertajtón. Továbbment. Például gyűlölte Cipriani professzort. abba is belejátszott Gyuri atyus szimmetriaérzéke.

ő azonban igen barátságtalanul rájuk mordult. és szívrepesve nézték. Furcsállották. Tót meghívta egy pohár borra.Én vagyok a Tót. Gyuri atyus. parancsoló kinézésű ember volt. hanem biztos léptekkel elindul a volt Klein-féle vendéglő kerthelyisége felé. A világ egyensúlya helyreállt. valamint az a vöröskeresztes sürgöny is. de lesz ez még így sem! .Őrnagy úr! .De mit akar tőlem? Tót egy bátorító pillantást vetve rá. Alatta. és kívánjuk. . . hogy a vendég körül se néz. hogy föl a fejjel. már messziről kacsingatott rá. miután gondosan átnézte a napi postát. . hanem a kedves Tótékat is sikerült megkímélni a gyászhírtől. .akkor a választéktól lefelé két teljes egyforma félre esett volna széjjel. akinél őrnagyabbat álmodni se lehet.válaszolta a postás egy torz vigyorral. érezze jól magát szerény otthonunkban . odatolta a lányát. de ő vissza se nézett. Jókedvű pislogása fel is tűnt Tótnak. . . míg ő a postás. Gyuri atyus? . jeléül. egy aranyszegélyű meghívó. addig a kedves családot nem éri baj.kiáltotta utána Tót. ahová csak ritkán érkeznek őrnagyok.Ami van. ide dobálta a megsemmisülésre ítélt leveleket. Gyula egyik tábori lapját (pedig csak könnyű lefolyású kolbászmérgezésről volt benne szó) Gyuri atyus merő jóakaratból megsemmisítette. hogy kizárólag jó híreket kaptak a frontról. Az egyik a még mozgó járműről ugrott le. .Máskülönben minden rendben van. nem jól van.Más újság nincs? . amikor Gyuri atyus az utcán szembetalálkozott a tűzoltóparancsnokkal. megkocsonyásodott vízzel. és átnyújtott egy piros rózsacsokrot.mondta Tót. Csak a kerthelyiségben érték utol. Délben. Ennek köszönhették Tóték.mondta lámpalázas hangon Ágika. amit pedig még egy tojással is bajos megcsinálni.Szeretettel üdvözöljük az őrnagy urat. ittak az ő zászlós fia egészségére. Sudár. Ezzel nemcsak a professzorék kaptak egy fricskát. mely Tót Gyula halálhírét hozta. Körülállták.kérdezte. ami nála a mosolyt helyettesítette. mely Cipriani professzort és nejét a kormányzói pár gardenpartyjára invitálta. Koccintottak. Ide került. . ugyanazon a napon.Mélyen tisztelt őrnagy úr . *** Mátraszentanna eldugott hegyi fészek. az íróasztaltól kartávolságnyira esővizes hordó állt. jó fellépésű. . A mátraszentannai postahivatal ablaka az udvarra nyílt. tele megzöldült. Egy szép júliusi reggelen azonban az Egerből érkező menetrendszerű buszról kivételesen kettő szállt le.Minek örülsz.Miért molesztálják az embert? . Épp ilyennek képzelték Gyula parancsnokát.

Ekkor azonban újabb félreértés felhője borult erre a találkozásra. Amikor ennek arca vörösödni. s aztán a vaporizatőrrel minden zugot telefújtak a fenyőszaggal.Maguk összetévesztenek valakivel! . Naphosszat szellőztettek. hogy már ekkora a kedves lánya! Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték . leült. pedig köztudomású. szeme dülledni kezdett. Tót egy kis csalódást érzett. Az őrnagy tetőtől talpig végigmérte a tűzoltót. A zsírpecséteket a zubbonyán vérfoltnak nézte. lőporfüstös harci zászló..Csak azt szeretném tudni. Hát ilyen alacsony termetű ember is lehet őrnagy? S ez nemcsak termetre volt kisebb az előző őrnagynál.Én a mátraszentmiklósi tiszti üdülőbe utazom. törődötten álldogált az artézi kút kávájának támaszkodva. A legdöbbentebben Tót. s egy kézlegyintéssel intézte el az iménti személycserét. mert ha fakón is. hogy ez nem Mátraszentmiklós.a következőképpen értették: . Neki ugyan a másik őrnagy is tetszett. A dolog megértéséhez tudni kell. s úgy bámult rá. . melyre a két őrnagy összetévesztése már némi árnyékot vetett. hanem ütöttebb-kopottabb is. A legszívesebben megcsókolta volna. és kirohantak a sörkertből. kinek ilyen büdös a szája! Döbbenten álltak. és csak most látom. jelenlegi községi tűzoltó. Ez azonban nem mentség. hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt.Nem is hittem volna. ott állt és várt az autóbuszmegállónál. udvariasan megkérdezte: . hogy jószagúvá tegyék a házuk táját. Roggyant csizmában. Tény.. mintha a hosszú utazás minden pora-korma a hangszálaira rakódott volna. aztán így szólt: . mintha elevenné vált volna egy golyó szaggatta. de az őrnagy föl se vette. aki éles eszéről és józan megfontoltságáról ismeretes. mennyit fáradoztak Tóték. mert fokhagymás pirítóst reggelizett.minthogy más választása nem volt rögtön visszatartotta a lélegzetét. S ilyen előzmények után egy Tót Lajos. homlokát pedig kiverte a verejték. egy pohár pálinkát és három fokhagymás pirítóst! A felesége meg a leánya rémülten nézett rá. A rózsákat magával vitte. s az ő tekintetüket követve az őrnagy is Tótra pillantott. A másik őrnagy.magyarázta Mariska -. kedves Tót? . aztán ijedten egymásra néztek. Sarkon fordult.válaszolta bosszúsan az őrnagy. hanem Mátraszentanna.kivétel nélkül mind a hárman! . mint egy ereklyét. volt vasutas.Nem érzi jól magát. hogy az ilyen magas állású személyek milyen sértődékenyek. aki csak az ő őrnagyuk lehetett. Visszarohant az autóbuszhoz. Mégpedig ezt mondta: . és bekebelezte szokásos reggelijét. Csak Ágika nem csalódott benne.. aki .Azért bánkódik szegénykém . A kerti budit körülültették illatos rezedapalántákkal. Tóték már-már megnyugodtak. napszítta tábori sipkában. Tót a bemutatkozás és az üdvözlések után mentegetőzni próbált. Tóték értetlenül bámultak utána. emettől azonban el volt ragadtatva. elég érthetően beszélt.

Minden vágya az volt.Csak a volt Klein-féle vendéglő és a paplak.Jaj. . hogy a kedves vendég a lehető legjobban érezze magát. . . hogy ne legyenek tekintettel az idegállapotomra. .. . amitől a szeme visszatért üregébe..Akkor jó . néhány hét múlva.. Kijelentette. .Már az is elég. arról mostanáig fogalmunk se volt.kérdezte hirtelen. kedves Tót? .. . . hogy a világ egy része állandóan az ember háta mögött van. hogy valaki folyton odanéz? Egy kis csönd lett. Tóték .Nézzék. hogy a világért sem akar a háziak terhére lenni.szól rá az őrnagy Tótra. Mi van ott a hátam mögött. Ezt nem hagyhatta annyiban. . hogy a front meg front meg front . inkább elutazik. mit nehezményez az őrnagy. és ha észreveszi. Ez meg is történt.Magát nem érdekli. Tóték. és tudok magamon uralkodni.mondta rosszallóan az őrnagy. már ott tartott.. A két nőt lebilincselte az őrnagy elbeszélése. majd újra Tóthoz fordult: . hogy egy porszem. amit mondok? Tót nem válaszolt.Mi csak azt halljuk.érdeklődött a vendég.Vajon miért ilyen szilvaszínű a papa? . elhurcolták a disznót. . . s az utcán egy teremtett lélek se mutatkozott.nyugodott meg a vendég. pedig épp ebédidő volt.Mert mindig odanéz. Az én idegrendszerem súlyosan megsínylette a kilenchónapos frontszolgálatot. . Ezt én maguknak úgyis hiába magyarázom. mely az őrnagy szemébe esik. dehogynem! .. őt könnyezteti meg. . Példaképpen egy disznóölés részleteit mesélte el.mondta Mariska. Tóték tanácstalanul álltak. és kis híján le nem mészárolták az egész zászlóaljparancsnokságot. mélyen tisztelt őrnagy úr.mondta az őrnagy. . amiben oroszlánrésze volt a partizánok fondorlatos hadviselésének.tiltakozott helyette Mariska.tűnődött Mariska. Ez a tudat felfokozta aggódását. talán a fia életébe kerül. hogy a jelenléte feszélyezi őket.De hogy mik történnek ott.Máskor ez ne forduljon elő .. hiszen egyetlen sértő vagy zavaró emlék. hogy most is hátra-hátrafordul. Fegyelmezett ember vagyok. csak egy kicsit még lilább lett. Nem nagyon értették.Én kizárólag a mélyen tisztelt őrnagy urat néztem.Mert nem meri kilehelni a fokhagymaszagot . Tót szabályosan lélegzeni kezdett. Ezt az őrnagy is észrevette.Elvárom. Minek ezt a bajt még azzal is súlyosbítani.Semmi különöset. hogy tekintsék a személyét úgyszólván levegőnek. csak a házigazda nem adta jelét az érdeklődésnek.Nézzék. hogy legalább fogalmat alkothassanak a helyzetről.. . .Lát valami rendellenességet a hátam mögött? . de azért elmondok egy példát.. eközben azonban több ízben hátranézett. Azt kérte.Azonnal tessék lélegzetet venni! . Mi baja lehet? .tette hozzá csillogó szemmel Ágika. csak azt látták. amikor rajtuk ütöttek a partizánok.

nehéz rá orvosságot találni. Minthogy a többiek nem tudták. úgyhogy előbb-utóbb minden a háta mögé került. . Őt ugyanis Mátraszentannán általános megbecsülés övezte. Tót Lajos nem az az ember volt. egy cingár. ha égve eldobták a cigarettájukat és mi lett az eredmény? Tűzvész tűzvész után. hogy amit Tót mondott. Ügyködésének tizennégy esztendeje alatt egyetlen tűzeset sem fordult elő. A községi tűzoltók egyenruhájának legfeltűnőbb tartozéka a sisak volt. jó Lajosom . édes. Az északmagyarországi Községi Tűzoltóság ügyrendi szabályzata szerint a tűzoltó teste függőleges tengelyének. ha ő már kimondta a szentenciát: . hanem ide-oda forgolódott.Hát hová nézek én? . nem hagyta nyugton a lakosságot. aztán megpróbált a testtartásán változtatni. aki át akarta rakni a kályhát. . egész nap veszekedett. Amíg községi tűzoltóvá nem választották. Esküvőkön ő ült a főhelyen. hogy hová nézel.Kiszenvedett. Pedig az elődje. Pedig sem a kályharakáshoz. s habár tűzrendészeti kihágásokra soha célzást sem tett. aki ilyen sorsdöntő percekben a paragrafusokra gondol. nyakatekert tilalmakat rendelt el. se extra kívánságaim nincsenek. a környékbeliek „tűzfészeknek” csúfolták a községet. s hozzá fordult. jó Lajosom . a tűzoltóparancsnok községszerte . legföljebb egy szempillantással hamarább. Persze.kérdezte ingerülten Tót.No még mit nem! .Tessék oda nézni.Nekem se igényeim. lótott-futott. Most is ez történt.mondta szelíden. benézett az ismerőseihez. hogy ki taposhat rá előbb. mégis. kettenhárman is igyekeztek. tettvágytól buzgó tűzoltó. vagyis a szíve mélyén.Vigyázz egy kicsit. majd égnek emelte tekintetét. a rátermett tűzoltónak már a fellépésében benne rejlik mindaz. Ha egy bajnak nem ismerjük az okát. valamint a sisak vízszintes tengelyének 90°-os szöget kell bezárnia.Ha egy kicsit a szemére húzza a sisakját. sem a sonkapácoláshoz nem értett jobban. amivel a tűz kitörése megelőzhető. a plakett alatt pedig ellenző védte a tűzoltók szemét a szikráktól. Most ugyanis az őrnagy már nemcsak a fejét kapkodta. de ez is csak félmegoldásnak bizonyult. de mégse nyugtatta meg velük Tótékat.Azért csak gondolkozz rajta. . ha valahol egy csikk füstölgött. . néha a gyermekek mentik meg a helyzetet.mondta tartózkodóan az őrnagy. amit a többiek is mondtak volna. az nekik is eszükbe jutott volna. a tekintélyét akarta megóvni. . ennek homlokrészén kerek plakett díszelgett.. . Tót Lajos nem csinált effélét. mint más.kiáltotta üde hangocskáján Ágika. Úgy látszik. ő a kinevettetéstől félt. hogy hová néz apu. Tekintélye azonban nem szorítkozott tűzrendészeti kérdésekre. Ő mindig azt mondta. Örökségi viszályokban övé volt a döntő szó. sem jogi ügyletekhez. . szegény. E szavakat megnyugtatásnak szánta. Naponta bejárta a községet mutatós egyenruhájában. Tót előbb lesütötte. amelybe bele volt vésve: Községi tűzoltó. édes. megbírságolta a járókelőket. mely pompásan feszült széles termetén. szóba ereszkedett a járókelőkkel.morogta méltatlankodva Tót. izgulékony. Próbariadókat tartott. akkor egészen mindegy.mondta Mariska. ahová jólesik . Amikor a felnőttek esze csődöt mond.Mondok valamit! . Haláleseteknél is csak akkor hívták a halottkémet.

amikor közrefogták az őrnagyot.Nem is áll rosszul . az jól volt téve.Tessék. Amikor a szeme már lecsukódott.Mindig elfelejtem.Ennél jobb megoldást álmodni se lehet . hogy a házigazda meg a felesége levetkőztessék. és tátott szájjal bámultak utánuk. mélyen tisztelt őrnagy úr . Ő azonban engedett Mariska könyörgő tekintetének. Egy pillantásra sem érdemesítette Mariska híres dáliáit. és odaszólt Tótéknak: . A tekintély ugyanis olyan.Vigyázat! Ne lépjenek rá! Később. Mit akartok még? . . .tette hozzá Ágika. a maga végleges és egyetlen lehetséges helyén. Ha odébbrúgott egy követ.Kedves Mariska.kérdezte dühösen. Őt egészen más természetű jelenségek foglalkoztatták.okos ember hírébe került. édes. semmi köze a szóban forgó okmányhoz. ablakok nyíltak. hogy itthon vagyok.mondta a felesége.No . sem az üveges verandáról nyíló gyönyörű kilátást. és hazafelé indultak a műúton. árnyékok tolódtak el.Hogy mernek ezek a kölykök fütyörészni? . Tót komor arccal fogadta az elismerést. s közben a lepedők függönye mögül alaposan szemügyre vette Tóték őrnagyát. az álom küszöbéről még odaszólt Mariskának: .Nagyszerű ember vagy. Szabóék kicipelték béna nagyapjukat az udvarra. Pedig ha nem szemébe húzva viseli a sisakját. az mindig a kellő ponton állt meg. Amikor Tóték házához érkeztek. amikor egy cserkészcsapat jött szembe. Amit ő tett. beállt egy útmenti fa mögé. Alighogy lefeküdt. Már érkezéskor fáradt volt. de ennek mégis amattól lesz hitele.nyugtatta meg Tótné. legyen szíves. hogy valóságos diadalmenetben vonultak végig Mátraszentannán. Maga az őrnagy mit sem vett észre ebből az érdeklődésből. Amerre elmentek. ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni. A szekerek megálltak. elmondhatta volna.ismerte el az őrnagy.Semmit . Például gyanakodva be-benézett a házak előtti csatornagyűrűkbe. . . függönyök libbentek. Lábujjhegyen kilopakodott a verandára. Homlokába húzta a sisakot. pizsamába öltöztessék. a vele járó ijedelmekkel. már alig állt a lábán. s akkor se derült föl. akárhol volt is az a pont. amikor folytatták útjukat. ágyba fektessék. Tehetetlenül tűrte. melyből mintha a szeretett fiú szeme nézett volna rá. Figyelmes lett egy darab spárgára. hogy fényes nappal szemébe húzott sisakkal sétáljon végig Mátraszentanna egyetlen forgalmas útvonalán. jó Lajosom. mely a betonon végigtekerőzve. így még csinosabb az apu! . mély álomba zuhant. lövesse főbe. s Gizi Gézáné (egy rossz hírű nő) nagy sietve lekapkodta kötélen száradó alsóneműi közül a szemérembántókat. még jobban kimerítette.Minden rendben lesz.morogta aztán. megjegyezte: . . eltűnt az útszéli gizgazban. . s könnybe lábadt szemmel felsóhajtott: . a gyerekek abbahagyták a játékot. Ezt óvatosan kikerülte. Kisvártatva.Sőt. mint egy pecsét. . Ez a hosszú séta. még az egész házat betöltő fenyőillatot se vette észre. melyből csak napszálltakor ébredt föl. s a parancsnokuk váratlanul a sípjába fújt. Az ő helyében kétszer meggondolta volna mindenki.

. S mintha kételyeinek visszhangja volna túlnan.töprengett Tót. .Szegény drágám! .Már nézni se merek sehová. édes. .Csak aludjon egy jót! Csak szedje össze magát egy kicsit! Hiszen téged mindenki szeret! Tót csak a fejét csóválta. mint aki nem sok jóval biztatja magát. Valami bizonytalan érzés motozott benne.Majd megszeret! . hogy mi baja velem . jó Lajosom . Ő is a könnyét nyelte. a professzor Hektor nevű díjnyertes farkaskutyája vészjóslóan felvonított. . részvétlenül. .tette hozzá Ágika.Csak azt szeretném tudni.bátorította Mariska.morogta.mondta a felesége. mert csak felingerlem vele . Csak Tót állt komoran. Ciprianiék kertjében.Te szereted az ördögöt a falra festeni.Mennyit szenvedhetett! .. .

hogy tüntetően becsukta házának zsaluit.. addigra Mariska kimosta. Gyorsan becsukta az ajtót. valójában azonban irigye volt. hogy nem rendes . . De ő se jutott tovább a küszöbnél. összebarátkozik vele. rést nyitott rajta. hogy egy emberi láb ilyen is lehet. Mindenki jól szemügyre vehette az alvó vendéget. Utolsóul Lőrincke jelent meg. Ott megállhatott. és suttogva szólt: . vasaltak. Lőrincke azonban úgy tett. de az elnyűtt.Én csak egy kicsit csodálkoztam. mostak. Amikor az őrnagy felébredt.alakoskodott a vasutas. . Tót lábujjhegyen a betámasztott ajtóhoz vezette őket. kicsi lába van! . megszárította és kivasalta az egyenruháját.Nem mondtam. lefeküdt a nyugágyba.Nem szóltam semmit . így Bakos kisasszony. . A tövis azonban már benne volt. bekandikált. vagy egy olyan teremtménynek. Most azonban ő is megjelent. Ágika pedig . addig a ház ura a látogatókat fogadta. hogy egy balsikerű tolatás következtében egész felsőteste (a bal karját leszámítva) gipszben volt. . Lőrincke már délben. .Nagyon rendes láb . még egy üveg kövidinkát is hozott. . mint aki ettől is el van ragadtatva. kifényesítette gombjait és rangjelzéseit.Milyen helyes. Sóskúti Sándor. miközben halkan becsukta az ajtót. a tanítónő. . Visszajött. ahol szerencsére elnyomta az álom. az őrnagy érkezésekor.jegyezte meg.Tessék csak nyugodtan nézelődni. azzal keltett feltűnést.. Miközben ők sütöttek. Órákba telt. habár e szögből csak a jobb lába meztelen talpa volt látható. akik a délelőtti bevonulást elmulasztották. látni szerették volna az őrnagyot. talán abban a reményben. az aggregátor gépésze és sokan mások.MÁSODIK FEJEZET Varró őrnagy késő délutánig aludt. saját leheletével és nyálával. amilyennel neki még nem volt találkozása. nézte az őrnagy talpát. és esetleg átcsábítja magához. s ettől a bőre állandóan viszketett.. Tomaji plébános úr.Dehogy kicsinylettem .suttogta az irigy szomszéd. hogy ébren találja a vendéget.Mintha kicsinyletted volna. akiből már kezdett kiütközni rossz alaptermészete. Tótnénak és Ágikának tele volt a két keze munkával. Sokan. a szomszédban lakó vasutas. s megnézhette az őrnagyot. .Te csak ne okoskodj! . ahogy az újszülött kiscsikót nyalogatja tisztára az anyja. . aki Tótnak még vasutas korából állítólag jó barátja.igazította ki Tót.Minden őrnagynak ilyen a lába.a csizmáját pucolta ki egy puha ronggyal.Ez egy teljesen normális és egészséges láb. elborozgat.. főztek. . mely mintha csakugyan nem egy emberi testnek lett volna tartozéka.Milyen ilyen? . Irigységét megkettőzte. A viszketés rossz tanácsadó. .torkolta le Tót.amennyire lehetett . Hanem minek? Talán egy gyíknak vagy más hidegvérű lénynek. a gyanúperrel élve.tiltakozott a szomszéd. Nem siettette az érdeklődőket.

zöld tüdő. csak te lásd ennek hasznát! Csak elég meleg legyen a zászlóaljirodában. édes.Pörzsölték is a mélyen tisztelt őrnagy urat? .mondta az őrnagy. Ettől egészen elérzékenyült. Hosszú hetek izgalmai. . Most Tótékon volt az elérzékenyülés sora. Tóték szólni sem tudtak.szörnyedt el Mariska. hogy elfogadtam a meghívásukat. íme.sóhajtott föl Mariska -. hogy itt van a közelükben. élvezte a finom fenyőillatot. Örültek. .. magam mellé osztom be. . Ez meg is látszott rajta.Mi is boldogok vagyunk . . mint egy óriási. most világra hozott valamit. amikor a vendég megcsodálta az erdőborította Bábonyt és a kies fekvésű bartalaposi völgyet! Mindent észrevett. látod. . kétszer is vett a töltött csirkéből. hogy ropogok a fogaik között. nagyon örülök. csirkét. Megdicsérte a lakás tisztaságát. Pedig akkor nem is álmodtunk róla. Gyula. Csak odáig el ne merészkedjenek a partizánok. Tekintetéből eltűnt az űzöttség. hogy ledarálnak. ragulevest.Ígérem.kérdezte.. . s a szobájába vonult. Fölemelte poharát. a készülődés tömérdek fáradsága.jelentette ki az őrnagy. fejük fölött szikrázott a csillagporos augusztusi éj. . csak te meg ne fagyj. Jó étvággyal evett. és magával vonta Ágikát. .Kedves Tóték . esti hűvösséget lehelt rájuk. a kert gondozottságát s a szobákat betöltő fenyőillatot. és éreztem. Mariska az urához húzódott. s a Bábony.mondták Tóték.Azt álmodtam. . a virág és a gyümölcs. és a távol levő Tót Gyula egészségére ürítette.Az volt a legrosszabb . Borúsnak látszott.mondta akadozó hangon Mariska -. . Gyula.Látod. Nemcsak a ruha lett tetszetősebb. Kilenchónapos. jó Lajosom . Gyula. Ott nemcsak a hideg ellen lesz védve.Jaj Istenem! . Hogy örültek Tóték. Barátságosan biccentett. Már besötétedett. amikor újra megjelent körükben. ércesen szólt. egy kis jóakarattal csodát lehet művelni. a jól fűtött zászlóaljirodára. . kompótot. és látni kívánta Tóték háza táját. hangja frissen.Őmiatta nem kell aggódniuk . Gyula. úgyszólván állandó büdösségben eltöltött frontszolgálat után máris úgy érzem magam. hogy el tetszett fogadni a meghívásunkat. mintha újjászülettem volna. hogy elraboltak a partizánok. csak ne legyen bajod. miután visszatértek az üveges verandára -. Éreztem. . hanem a viselője is nyugodtabb. A szobából kihallatszottak az őrnagy lassú és nyugodt lépései. Vacsora után a kedve is földerült. hanem az életét se fenyegeti veszély. Gyula.Pedig máskülönben elég jól aludtam. Néhány boldog percet töltöttek el így. hogy mihelyt beköszönt a hideg évszak. a Gyuláért való örök aggódásuk. Gyula.repedezett bőrű csizma fényesen csillogott az őrnagy lábán. ami egyszerre volt a rügy.mondta.Le . hogy a fiunknak ilyen áldott jó parancsnoka van.A disznótoros kolbászhoz le kell darálni a húst? .

. . Szerette az élet apró örömeit. és felnyögött: .Semmi különös. . . . és csak aprókat mert szívni a szivarján.Csak úgy.Hát nem nagyon .Hogy mitől? . szegény. újra Tótot kezdte nézni. Tóték ott maradtak. Kisvártatva azonban újra kijött.Más semmit? . anyám.Eloltottam.Egy kis negyedórát szellőzködtek így. hogy a vendég aludni tért. élvezettel szívta le a füstöt.Nem történt semmi . a karosszék kényelmét. Ennek azonban semmi jelentősége. Most is jól megropogtatta az ízületeit. mélyen tisztelt őrnagy úr. mert újra megjelent az őrnagy.És voltaképpen mit csinál itt a verandán? . mert tüstént felpattant az ajtó. és visszament a szobájába. .Ennek igazán örülök . Ilyenkor a legtöbbször az anyját emlegette. Végigmérte Tótot.De hiszen nem ég a szivarja. miért hagytál el engem! Ekkor nyújtózott és nyögött utoljára ebben a két hétben.Nem történt semmi. Hamarjában nem tudták. néma csöndben. . Az őrnagy figyelmesen végignézett rajta. de sokat úgyse tehettek volna. Őket is kimerítették a nap izgalmai.Nincs okom panaszra . övéinek közelségét. a szivarfüst összehúzó ízét.ismerte el egy kis gondolkozás után Tót.mondta Tót. . amikor Tótnak eszébe jutott. jó anyám. mi újság? . . nyújtózni és nyögni szeretett. . az est hűvösségét. rágyújtott. Elmagyarázta. Az is. szégyenlősen mosolyogva.mondta az őrnagy. aztán megkérdezte: .kérdezte riadtan. amikor ezek a jó érzések egymásra torlódtak. .Mintha nyögést hallottam volna. hogy elszív egy rövid szivart.És mitől érzi olyan jól magát? . mert azt hitték. és ott termett az őrnagy. Kétszer körülsétálta Tótot.Történt valami? . . mit csináljanak. amitől zavarba jött. hogy nyújtózkodás közben jajgat.mondta Tót.tűnődött Tót.Nos. .Megsebesült valaki? .Jaj.Ja igaz .nyugtatta meg a vendéget kissé röstelkedve Tót. hogy neki a nyújtózkodás csak afféle szokása.Csak levegőzök. Mariska már ment volna lefeküdni. . anyám. amikor jól érzi magát.Még mindig olyan jól érzi magát? . Olyankor.Mi a baj? . .Az én voltam . míg a vendég vissza nem vonult a szobájába. Bement érte.vallotta be Tót. Ő olyankor jajgat.

Csak a meggyfa szipkám .De majd faragok másikat. Egy sötét szobában a legkisebb zaj is megsokszorozódva hangzik. .magyarázta -.fordult a házigazdához. hogy nem értek semmiféle társasjátékhoz. ami jól össze van gubancolódva. Remélem. .legyintett az őrnagy elégedetlenül.Nem ismerem a kártyákat . mint az előbb. Nem tudok. Meg se mozdultak.Az biztosan akad . .Remélem.Nézzék. aki összerezzent. nem feszélyezem magát? . Felerősíti a belső neszeket.Hogy e magyarázat kielégítette-e a vendéget. mert a vendég odaállt eléje.Mondja. . Tót . Ezúttal csak hosszú percek múltán nyílt ki az ajtó.A dolog úgy áll . aki azonban szintén várakozó kifejezéssel nézett vissza rá. Én a tevékenység hiányának káros következményeire céloztam. Már lélegezni is csak egészen aprókat mert. mint a sötétség a hallószervekre.Kedves Tót .mondta Tót. Már járkálni se hallották. és szúrós tekintettel nézte.Akkor beszéljünk nyíltan. A katonáimmal. Egy moccanásnyi nesz se szűrődött ki a szobából. . Nomármost. . .Akkor dominózni fogunk.Maguk teljesen félremagyarázzák a szavaimat . . ha nincs semmilyen elfoglaltságuk. . zakatolást idéz elő az agyban. és elkerülték egymás tekintetét. mit akarok mondani? Tóték összenéztek. van-e véletlenül egy darab cukorspárga a háznál.mondta.Nincs kedve egy parti sakkot játszani? . . Ettől tökéletesen megnyugszanak. mintha tőle várná a magyarázatot. Az őrnagy most már alig leplezett rosszallással tért vissza szobájába. .Ha a mélyen tisztelt őrnagy úrnak le vannak szakadva a gombjai.Látom.Miért van rá szüksége a mélyen tisztelt őrnagy úrnak? . . . Tót megzavarodott. Nem hiányzik magának valami? Tót gondolkozott. a semmittevés úgy hat a szervezetre. . káprázatokat okoz a látómezőn.röstelkedett Tót. Tény. őrnagy úr. ami nagyon nyomasztón hatott Tótékra.mondta aztán.állapította meg Varró őrnagy. . hogy az őrnagy most sietősebb léptekkel rótta a szobáját. még tanácstalanabbul. A feleségére nézett. Némi habozás után Mariska megjegyezte: . mintha megbűvölte volna őket a benti csönd. és jóval hamarább tért vissza. értik. mindig levágatom és visszavarratom a nadrággombjaikat.Sajnálom.Nem tárgyi értelemben gondoltam. mint az előbb.derült föl Mariska. azt nem sikerült megállapítani. Tóték. Tót székestül próbált meghátrálni. azokat szívesen felvarrom.Egy csöppet sem . .Inkább lórumozzunk? .Legalább azt mondják meg. nem értik . .

hogy legalább egy dobozzal próbálkozzék meg.Hiszen mi ketten. Egy községi tűzoltóparancsnok méltóságával nehezen fért volna össze ez a női kezekhez illő pepecselés. ropogós kartonlapokat. . . Mindenki elhallgatott.Én nem bírok olyan tétlenül élni. . a margóvágó kezelését is elsajátította. az anyu meg én. Tóték a kötszergyártól kapták a kartonlapokat. .Miféle dobozokról van szó? *** Az Egerben működő Sanitas-kötszergyárnak a háborús események folytán megsokszorozódott a termelése. Az őrnagy szeme fölcsillant.jegyezte meg Ágika. . mint mi ketten! . Később.kiáltott föl. hogy Mariska könnyen kivághassa a kartonokból a dobozformákat. a sok gézt.Dobozokat? . mint maguk. irigylésre méltó ügyességgel kezdte összehajtogatni a dobozokat.álmélkodott Mariska.ismételte.egy kis könnyű házimunkához.Többet végez. Izgatottan figyelte. hogy rögtön odahúzott magának egy széket. *** Varró őrnagy azonban nem féltette a tekintélyét. Csak amikor már egy szép rakás dobozzal elkészültek. Így jutott egy csomó kisember . ahogy a margóvágót odacsavarozzák az asztalra. melyeket aztán Mariska az előrajzolt minta után bevagdosott. egyébként Tót eszkábálta össze néhány deszkából és egy kimustrált konyhakésből. Az őrnagy azonban se nem mosolygott. hogy zajt ne üssön a margóvágóval. amikor nincs jobb dolgunk. sohasem szoktunk ölbe tett kézzel ülni. Ha későre járt.kiáltott föl csengő hangján Ágika. és gyengéden mosolyogva nézte őket. úgy felbuzdult.Mert ki akarom bogozni! . . A margóvágó onnan kapta a nevét.. Hallotta ezt az őrnagy? Nem hallotta? A szempillája se rebbent. . .Hát mit csinálnak? .nem először jobban átlátott a helyzeten. .Roppant érdekes! . Ágika pedig összehajtogatott. A nők fölnevettek e képtelen gondolatra.Hát miért nem tetszik szólni? .Ilyenkor estefelé. hanem unszolni kezdte a házigazdát. . Ehhez azonban csak egy dobozgyártó automatája volt. hogy Tót is részt vegyen a munkában. És elmosolyodott. se nem nevetett. csak a keze járt. el is szundított egy kicsit.Milyen áldott keze van! . mullpólyát. pillantott az őrnagy Tótra. ilyenkor Mariska vigyázott. Az.Én? .érdeklődött.Maga nem tart velünk? . aki .még félzsidók is . S amikor elkezdődött a hajtogatás.lepődött meg Tót. egy kis gyakorlatozás után. mintha egy mozdulatot se volna szabad elmulasztania. A házigazda ilyenkor csak ült. mint a felnőttek. hogy a könyvkötők hasonló készséggel vágják le a lapszéleket. szivarozott. és nagy odaadással. dobozokat szoktunk hajtogatni. .mondta a vendég idegesen. eddig eszükbe se jutott. Kedvtelve nézegette a nagy. vattát nem volt mibe csomagolni. dolgozott.És kedves Tót úr? . . A háziak udvarias tiltakozását leintette.

még föl is állt. hogy Cipriani professzor úr feleségét összetévesztettem a . és rákiáltott Tótra: . sőt majdnem alázatosan. Ágika úgy értette. mintsem hogy rajongásig szeretett apját marasztalja el.Nem nekem való ez.mondta Tót.Követelem. Ugye. hogy ilyen sértésért a fronton főbelövés jár! Erre csönd lett. hogy ismételje meg. Így hát csak ült.Egyszer előfordult.Nekem sincs sok . a következőt válaszolta: . riadt tekintetét hol az egyikre. hogy az őrnagy szavaira. Megszólalni sem merészelt senki.Hallották ezt? . amiért „szőrnagynak” szólították. A természet a gúny tövisét oltja a gyermekekbe apáik hibái iránt. Tudniillik nemcsak az őrnagy volt megsértve (teljes joggal). egy az ezerből.kapott az alkalmon Mariska. és nemcsak most. Csakhogy Mariska az őrnagyot is tisztelte. dobozra alig hasonlító valami.A mélyen tisztelt őrnagy úr nagyon is jól csinálja! E szavaknak nem várt hatásuk lett. hogy a mélyen tisztelt őrnagy úr nagyon jól csinálja! . és figyelmeztetem. felindult állapotában) egészen mást mond. Ő tehát. ami nem is lehet másképp egy olyan asszonynál. Az én uram még sose bántott meg senkit.ismételte meg Tót -.Azt mondtam . amikor így kicsavarják a legjobb szándékkal mondott szavakat. habár tisztán hallotta a „tepsifejűt”. mint egy palacsintasütő.Nincs kézügyességem. mindjárt össze is roppant a kezében. mint amit szeretne. hogy ezzel még csak összekuszálná az amúgy is bonyolult helyzetet. édes. jó Lajosom? . Az ember néha (pl. . becsüli és szereti az urát. . igen választékosan. hogy „őrnagyot” mondott.Tót kisvártatva engedett. amit mondott! . Olyan csönd.Ezt ne tessék mondani! Az én apum száján ki se jön egy ilyen csúnya szó! . A szeme egészen szűk lett. Aztán elsápadt. de az a torz. akit a félreértés szemmel láthatóan megrendített. de azért úgy-ahogy meg tudom csinálni. De meg volt zavarodva Mariska is. és rózsás arcán egy fokkal sötétebbek lettek a rózsák. ahol egy süketnéma van eltemetve. Ágika azonban kivételes eset. hol a másikra vetve. Tót azonban teljesen nyugodt volt.Úgy van! . Varró őrnagy először rámeredt Tótra.Milyen jogon mer maga engem „szőrnagynak” szólítani? Én őrnagy vagyok. hanem még hetek múlva is esküdözött. s az izgalomtól cérnává vékonyult hangon így szólt: . hogy az édesapja „tepsifejű”-nek titulálta az őrnagyot. Akkora tenyere volt. hogy azt nem is lehet leírni. amit nagy üggyel-bajjal összehajtogatott. .Soha! . . .mosolygott. Ő ugyan „őrnagyot” hallott..Csak félreértés történhetett. Sőt. Súlyos megalázás..Miért nem? .Á . aki tiszteli. Megsértődött Tót is (szintén joggal). tudván. . Ingerülten felpattant. inkább nem hitt a fülének. se „szőrnagyot” nem hallott. És Ágika? Ő csak az apját nézte. . Aztán a felháborodástól kipirulva ráförmedt Tótra. Itt valami nincs rendben. Ágika ugyanis se „őrnagyot”. Ilyen csönd lehet abban a sírban.mondta az őrnagy -. kezéből kiesett a doboz.fordult a két nő felé az őrnagy. mert szentül hitte.

amire Tót .mondta az őrnagy. Tóték ezt se látták. Egy idő múlva az őrnagy megismételte az előbbi kérdést. Tovább dobozoltak. A koránfekvéshez szokott Tót kezében szétroppant egy doboz.Sajnos. És tovább dobozoltak. megnyugtatta az őrnagyot. Sietve írok. hogy ha az őrnagy úr pihenni vágyik. Még gyorsan figyelmeztetni akarom kedves mindnyájukat. Persze. Tóték föllélegeztek. Tót is. Ez azonban tévedésből történt. hogy rosszul értettem . azt válaszolta. hogy helyet szorítottak neki. hogy nem álmosak. akinek majd leragadt a szeme. pofoncsapott doboz került ki a keze alól. Hosszú negyedórákig senki se beszélt. Később friss levegő jött a hegyekből. és aztán igyekeznünk kell haza. . hogy ez nem fog többé előfordulni.Én a legszívesebben reggelig hajtogatnám a dobozokat.Nem álmosodtak el? Tót.mondta.. Arcvonásai a fáradtságtól amúgy is összezilálódtak. Az őrnagy megnyugodott.De nem szeretném.Dehogyis vágyom pihenni! . . de szerencsére ezen se akadt föl senki. épp csak. Tóték egybehangzóan azt állították.Lehet. . Az őrnagy urat viszont még tévedésből se tudnám megbántani. Ugyanaz a Tót. . legföljebb elnézően összemosolyogtak. mert most megyünk a fürdőbe. Fogadkoztak. A harmadik kérdésre Mariska. .Én is csak most kezdek belejönni .madárijesztővel. . ha ez még egyszer előfordulna. Az őrnagy megingott. *** Tábori lap Édes szüleim és Ágika! Itt vagyunk Kurszkban. kedves Tót . hogy ne felejtsenek el . Szemközt. csupa félresikerült. Mindenről elfeledkezve vágták és hajtogatták a dobozokat. a Bábony tisztásain a gyantaszüretelők tűzrakásai hunyorogtak.elmosolyodott. Helyreállt a béke. hogy dobozolhatott.Ettől az éles hegyi levegőtől még álmatlanságban szenvedő vendégeink is elálmosodtak .jegyezte meg Tót. hogy esze ágában sincs lefeküdni.mondta aztán. ijesztő tekintettel meredt az őrnagyra. Pedig senki se hívta. aki az imént még lefitymálta és asszonypepecselésnek nézte ezt a munkát. akkor ők is készek abbahagyni a munkát. Minden percért kár. Ekkor azonban Mariska bokán rúgta.Nekem az se használ . nagyon rossz alvó vagyok.mondta nagylelkűen -. . akinek bal szeme erősen viszketni kezdett. Leültek. akárhogy vigyázott. .Felejtsük el az egészet. most örült.legyintett Varró őrnagy.. csak a margóvágó friss kattogása hallatszott.nagy erőfeszítéssel . és lássunk hozzá a dobozoláshoz. . és udvariatlanul hátat fordítottam neki. Egy óra múlva az őrnagy udvariasan érdeklődött: .

Dobozolni! . végre megszólalt. . hogy ez hiba volt. hogy nem lett volna szabad ásítania.Ásítottam . az álmosság legkisebb jele is felbosszantja. de belőle csak egy gurgulázó hang jött ki.Azt hittem. aki inkább szomorúnak. és mi kártyázással vagy más játékokkal szoktuk elűzni unalmát.mondta Tót. Lassan fényüket vesztették a csillagok. amikor a legfenyegetőbb a partizánveszély. Senki se mondta. eddig is csönd volt. . Tót is tiltakozott.kérdezte ingerülten a vendég.magyarázta Tót . most azonban. sőt.Talán most is jól érzi magát? . Az őrnagy. és igyekezzenek a kedvébe járni. Ő ugyanis megrongált idegállapota következtében nem éjszaka alszik. Kérem. Mindenki őt nézte.Ha ennyire ragaszkodik hozzá.Én se . hanem nappal. Tovább vágták és hajtogatták a dobozokat. . Most azonban fölrezzent arra a furcsa csöndre. mit szeretne csinálni .Még most sem akar lefeküdni? . Tovább dobozoltak.állapította meg az őrnagy. Tót azonban már tudta.jelentette ki Tót.az ásítás nem az álmosság jele.Hát én nem .vendégük esti szórakozásáról gondoskodni.egyezett bele a vendég. mert már nehezen forgott a nyelve.vallotta be Tót. mert jól érzi magát? . . .Későre jár . ebben a csöndben Tótot valami hűvös burok vette körül. Megint csönd lett. s a Bábony oldalában hamvukba haltak a gyantaszedők tábortüzei.kérdezte Tótot. . . (Elkésve érkezett) *** Negyed kettőkor Tót Lajos elásította magát.mondta egy idő múlva az őrnagy. Sötétedéskor. . . aki a margóvágót kezelte. maguknak is jólesik ez a kis munka. akkor folytathatjuk .Mi történt. .erősítgette Mariska. ha valaki aludni megy. ellentmondást nem tűrő hangon. . Persze. kérem? .De hiszen én nem vagyok álmos . . társaságra vágyik.Nálam .mondta Ágika is.Én vagyok a hibás . . Ilyenkor nem szereti.Hát akkor miért ásított? . s ennek nem voltak különösebb következményei. mint sértődöttnek látszott.Mondja meg őszintén.Apa már ilyen . .védekezett Tót. Őt nézte mindenki. .Ez nála így van .Hát persze .Talán ásítani is azért ásított. gondoljanak rám. Ő is szerette volna megnézni magát.mondta Mariska.mondta friss hangon Ágika. Az őrnagyot nem volt könnyű meggyőzni. mely ásítását követte. de nem lehetett. . Máskor is ásított már.

búcsúzott a vendég. Kezéből már nem dobozok. Érzékszervei megszűntek működni.Megvirradt . . Egyáltalán semmi se jutott az eszükbe. Egyszer előrehajolt. üres. de a szemét elfelejtette becsukni. mert más lehetőség nem jutott eszükbe. üveges tekintettel.Menjünk lefeküdni. Kelőben volt a nap. de a keze. Nem hallotta.Igazán kellemes időtöltés volt . csak Tót maradt ülve. . mint egy oszlop. Tótnak lassan előrekókadt a feje. A vendég bement a szobájába. A legrosszabb bőrben Tót volt. mert az ilyen korú lányok legszívesebben sose feküdnének le aludni. mely kidől. Mariskának már zsibbadoztak a tagjai. hogy a verandán átrobogott egy gyorsvonat.mondta.Szép álmokat . Agya zúgott. . .köszönt el Mariska akadozva.Varró őrnagyon nyoma se látszott a fáradtságnak. hanem összegyűrt papírgombócok kerültek ki. Felderengett a hajnal. még engedelmeskedett neki. Ezt se vette észre. .Okvetlenül . .mosolygott Mariska.Mi is nagyon jól éreztük magunkat . csak nézett maga elé. holnap folytathatjuk. aztán úgy zuhant az ágyba. Felkukorékolt egy kakas.Jó éjszakát . Aztán ráhanyatlott az asztalra. Gépiesen összemorzsolta a kész dobozokat. és horkolni kezdett. szerencsére.Remélem. a lábát például már nem érezte. Mariska és Ágika nagy nehezen föltámogatták a székből. . ők azonban ottmaradtak. . .mondta Mariska. Varró őrnagy azonban hirtelen abbahagyta a munkát.mondta az őrnagy. Ágika keze is fürgén mozgott. ahogy a főtt hal szeme néz a hallevesben. és körös-körül kifehéredett a sötétség. Hallucinált. Az óriás test ide-oda ingott közöttük. mert az volt az érzése. mintha nem találná a nyelvét a szájában. Mindenki fölállt.

melybe a szobabérlők szokták beírni hálasoraikat. de e jótékony környezetben hamarosan lábra álltak. Ráadásul Tóték napirendje Varró őrnagy érkezésétől kezdve fejtetőre állt. a baromfit látta el. féltve őrzött emlékkönyvük. többszöri szólongatás és rázás után kinyitotta a szemét. Mariskát pedig a féltett vendég ellátásán kívül kismosás várta a professzoréknál. Lepergette az előző nap emlékeit. kalauz Röslein. nyomott hangulatban. s vigasztalásul kezébe nyomta a piros kötésű emlékkönyvet.HARMADIK FEJEZET Volt Tótéknak egy piros kötésű. az itt tapasztalt páratlan vajas koszt új erőt adott a küzdelemhez! Kászonyi Ferenc Compagnie Internationale des Wagons Lits. mert azelőtt ők már az igazak álmát aludták olyankor. s elképzelve a következő napokat. kimeszelnie Ciprianiék teniszpályáját. Károly Sertésvágóhíd Tót a kimerítő éjszaka után a legszívesebben átaludta volna a napot. ebédidőben reggeliztek. Néhány bejegyzés: Néhai jó férjem halála óta tartó kínzó álmat. ennek nem lesz jó vége. A mostani ebédet régebben vacsorának hívták. Nem is beszélve Host Frigyesről.és étvágytalanságom mintegy varázsütésre megszűnt az itt honoló hegyi levegő jóvoltából. s . milyen rossz idegállapotban érkeztek Mátraszentannára Hammermann G. Károly. Felidézte. Az asszony egy csésze langyos tejet adott neki. padlókefélés Tomaji főtisztelendő úrnál. Tót tehát. özvegy Morvai Gusztávné E ház a csend szigete. Mariskám. hogy csak a legfontosabbat említsük mindennapos teendői közül. amikor az első reggelen. özvegy Morvainé és a többiek. ahol a lármát nem kedvelő ember megpihenhet. bosszúsan szólt: . a mostani vacsorát viszont nem hívták semminek. Ágika tejet hozott. Röslein fein Röslein auf der Heide! Hammermann G. egy idős festőművészről. fát vágnia a plébánosnál. Csakhogy az élet még egy őrnagy kedvéért sem áll meg. és így tovább. aki évközben a Bazilika kupolájának freskóit restaurálta. Ma is meg kellett írnia tűzrendészeti jelentését. Filatori Aladár operaházi üstdobos Miközben a nemzet élethalálharcát vívja a vörös bolsevik rémmel. Minthogy a vendég délután ébredt. Röslein. bejárnia az egész körzetet. testben-lélekben összetörve meredt maga elé. másfél óra alvás után.Attól félek. vizet hordania az artézi kútról. bevásárolt.

Minthogy mindegyik kartonlapon nyolc bevágást kellett csinálnia.mondta valamelyikük.eközben a kupola és a freskó egymásnak ellentmondó térhatásai úgy megzavarták a fejét. Persze. amikor pedig mindhárman az asztalnál ültek. . míg a forró leves ki nem hűl. fölemelte a kart. fölváltva tünedeztek el.Milyen lepke? . hogy teljesen elvesztette az egyensúlyérzékét. Nem szabad elcsüggedni. valamit mégiscsak gyaníthatott.morogta. az majdnem olyan pihentető. . és okos beosztással.Mi történt. ha lassan is. viszont nem számolt az emberi természet alkalmazkodóképességével. s csak úgy tudott a szobán végigmenni. . s vágott. A vendég ugyanis. . hiszen hárman voltak ellene. s egy negyedórácskát szundikált a kert hűvösében. de neki is visszaáll majd az egészsége. Aztán behunyták a szemüket. azt képzelte.mondta Tót. Amikor Tótékhoz megérkezett. se nem látott.De mi lesz. A végén már kitettek egy nyugszéket a kerti tuják közé. Úgy látszik azonban. hogy a dobozhajtogatásba se muszáj belerokkanni.Két sárga folt van rajta és három piros . Később az is kiderült.. öntözés közben Ciprianiék híres tulipánjai között. hogy lába előtt meredeken lejt a föld. Mariska. sőt. kérem? . hogy el lehet bóbiskolni a szatócsnál.kérdezte. mintha egyéb dolgát akarná végezni. hogy harmadnap Tóték már párosával mentek el. Tót nem nagyon hitt ebben a javulásban. Tóték nagy örömére. mert egyszer. játszva behozták a lemaradást. Pedig csak a Bazilika kupolájából jön Mátraszentannára. .közölte Tót.Semmi különös . jól sejtette Tót. hiszen mihelyt visszatértek. bocsánat . de ha lopott negyedórákat. és orron át lélegzettek. hamarosan lemaradt a hajtogatók mögött. ha valaki nyolc órát alszik egyhuzamban. a második éjszakától kezdve teljesen a margóvágó készüléknek szentelte magát. még az asztal alatt is lehet aludni egy negyed percet. Még az se szúrt neki szemet. jó . s Tót épp csak hogy elandalodott valamin.Pardon. . De a jó hegyi levegő nála is megtette a magáét! Ő ezt írta az emlékkönyvbe: Kötél nélkül. hogy minden éjjel dobozolni fognak. s ettől Tóték bátorságra kaptak. Kiderült. Varró őrnagy közben a kés alá igazgatta a kartonokat. Kezdetben csak a kezüket pihentették egy kis ideig. Föl se nézett a munkából. Tóték apránkint kezdtek lélegzethez jutni. ami szintén nagyon pihentetőnek bizonyult. Az őrnagy azonban a frontról érkezett.. ha minden éjszaka dobozolni fogunk? Alvás nélkül nem lehet élni. míg a kávé föl nem forr.Hát akkor mit néz? .Berepült egy lepke. tízperceket szundít. az ideális az. ha véletlenül alája gurult valami. jó kedélyállapotban távozom e gyönyörű helyről! Milyen súlyos állapotban volt a festő. Azt. . vágott. érvelt Mariska.Jó. Az őrnagy se nem hallott. mialatt a szódát kiméri. hirtelen félbeszakította a munkát. ha az ajtókilincshez kötözött kötélbe kapaszkodott. . de hiába igyekezett.

amit itt csinálunk. de ez így nem mehet tovább. hogy nem náluk töltöm a szabadságomat.kérdezte az őrnagy. Tóték . hogy semmi se jutott az eszébe. ismeri.ismételte ingerülten az őrnagy. akkor az.Éppen csak odanézett! . maga is szokott? Tót azt mondta. Ha közben mindnyájan másra gondolnak.Hogyne lehetne! A kutya négylábú állat. . miből áll az? Evés.Isten áldd meg a magyart . Az érthetőség kedvéért mondok még egy példát.Eszébe jutott valami? Tót azt válaszolta. hogy ő minden áldozatra kész. nem lehet megakadályozni. Ismeri a Himnusz-t. Járkálni kezdett. habár nem tudta pontosan. nyelés. akkor legyen rajta. . nyálképződés. . . .Én ugyan nagyon hálás vagyok a vendégszeretetükért. Enni. Egy összefüggő folyamat. .Éppen csak odanéztem .De közben arra gondolt. aki lesütötte a szemét..Miből tetszik ezt gondolni.Úgy látszik. .Sejtettem! . Vagy maga látott már négyfelé szaladó kutyát? Tót rövid gondolkodás után felismerte. . csak azt nem tudta. . rágás. . Tót kijelentette.mondta Tót. kedves Tót? .El is tudná mondani az első sorát? . . mélyen tisztelt őrnagy úr? . de azt hiszem.mondta lefojtott indulattal.Nos. ugyebár.Helyes . Vegyük a táplálkozást. .És maga ilyesmivel foglalkozik. . teljesen hiábavaló erőpocsékolás. . de mégsem akar egyszerre négyfelé szaladni.Így történt. miképp tehetné jóvá hibáját.Nézzék. Tót meghökkent. nehogy megismétlődjön az előbbi eset. szokott. kedves Tót? Tót azt mondta. mit követett el. . rá-rápillantva Tótra. Ezt azonban a vendég hamarosan megmagyarázta. hogy jó volna megfogni és agyonütni.Én mindenben igazat adok a mélyen tisztelt őrnagy úrnak .biccentett az őrnagy. de a teendőit nem látja egészen világosan. . és behúzta a nyakát.kiáltott föl az őrnagy.Az öcsémék úgyis meg vannak bántva.Mondok egy példát. hogy itt maradjak.mondta Tót. Ha azt akarja. .jegyezte meg alázatosan -. ha az embernek eszébe akar jutni valami. hogy ilyen kutyát még nem látott. vagy nem így történt? . Tót már tudta.jegyezte meg bosszúsan az őrnagy.Épp csak megfordult a fejemben ez a gondolat . hogy rossz fát tett a tűzre. egy kissé nehezen értjük meg egymást . amelyet nem akaszt meg semmi. Csönd lett.ismerte be Tót.

csak sóhajtott. hogy szóljanak hozzá. mert könnyes lett a szeme. (Régi nevén: ebéd. amit vártam. mélyen tisztelt őrnagy úr. . mint a teljes semmittevés. egyes részletek azonban homályban maradtak. megpróbált ülve.Sebaj! . . gyújtson rá egy szivarra. növevény hangocskáján. Főtt a feje.. . állva.Remélem. Mariska elfordult.Most. kedves Tót.Fogadja szerencsekívánataimat .Akkor leegyszerűsítem a kérdést .. szinte kimeríthetetlen türelemmel.örvendett a vendég.Ami késik. most. és tovább gyötörte magát egész délelőtt.. és bement lefeküdni.Szerintem ez a margóvágó kicsi. hogy az átmeneti tétlenség veszélyesebb. Ágika azt mondta. Reggelihez ültek. tépelődött. nem az jutott eszembe. őrnagy úr. Egy kis csönd lett.mondta az őrnagy. Mintha valaminek kezdenének kibontakozni a körvonalai. Reggel elgyötörten ébredt. sőt. . Ez történt Tóttal meg a pettyes lepkével.. hogy kiiktassa a dobozhajtogatás közben jelentkező hézagokat. . . . kivéve a család legfiatalabb tagját.Sajnos.mondta az őrnagy. és az őrnagy úr ezért nem tud minket utolérni. Gyula.Kérem.Eddig megértették a gondolatmenetet? . és várakozásteljesen elébe lépett.Bravó! . Talán ez is jót tett az agyműködésének. Ez némiképpen megnyugtatta Tótot. Eközben megvirradt.Hát ez igazán egyszerű! . Tót azt mondta.biztatta az őrnagy.. ha azonban valaki hol csinál valamit. meg. hol nem. hanem egészen más. Talán van is már valami javaslata. . Tótnak azonban ezen az éjszakán alig jött álom a szemére. rágyújtott. . most már világos a dolog? Tót kijelentette. egészen szokatlan gyöngédséggel bánt vele. .Erre akartam magát rávezetni . nekem most dereng valami. Pánik lett úrrá Tótékon.Maga. . Visszaült. kedves Tót. Bíztatta. nem múlik. . A közhit szerint a vasutasok és a tűzoltók bármikor tudnak aludni.A maga kislányának arany esze van. eddig még semmi se jutott az eszembe. azt hiszem.kiáltott fel csengő. .mondta elismerően az őrnagy. most. A többi már gyerekjáték.Teremtsünk világosságot! .) Mariska kuglófot sütött. Ezúttal a zászlóalját hozta föl példának. Nem engedte. kedves Tót. Azt hiszem.Sajnos.mondta Varró őrnagy. bátran figyelmen kívül hagyhatja ezeket az elméleti fejtegetéseket. A maga dolga csak az. sőt rézsútos helyzetben is gondolkozni. . de amikor az őrnagy felébredt. Az őrnagy jó éjszakát kívánt. Tót megitta a kávét. Mariska nem mondott semmit. az a szünetek ideje alatt a saját gondolatainak játékszere lesz. Az őrnagy nem türelmetlenkedett.Mi volna az a valami? Tótnak elborult a homloka. és remegő hangon így szólt: . . aki ugyanis abszolúte nem csinál semmit. Tót letörten meredt maga elé. ez nem okoz különösebb nehézséget. csak ezt mondhatta: . majdnem. Ott ő azt tapasztalta. Ó. Egy negyedóra múlva újra megszólalt.érdeklődött a vendég. az legalább organizálni tudja a gondolatait. . Mariskával erős kávét főzetett neki. hogy sok minden megvilágosodott előtte. A reggeli végén Tót váratlanul fölállt.

amit mondani akart. Tót fáradt mosollyal megköszönte az elismerést. .Tudtam én azt! . mondta Tót. kérdezte az őrnagy. nem akarja elhamarkodni a dolgot. úgy bánt vele. mint anya a gyermekével. Négy óra húszkor még mindig nem volt semmi. Véleménye szerint. Sokkal többet. Az anyag megvan hozzá. „Tót úr” helyett kezdte „Tótomnak” szólítani. hogy meg ne sérüljön) felére összenyomjuk? Nemcsak az óra lesz feleakkora. ijedt arccal közölte. Hármat. továbbá egy körülbelül karhosszúságú acélrúd is. kiment a fejéből. hogy még nincs semmi. Ilyen az emberi agyvelő is. Agya azonban tovább dolgozott. kivihető-e ez a sokat ígérő megoldás? Könnyűszerrel. minél szívélyesebben bánt vele. esetleg ötöt is! És. . de azonkívül is van elegendő faanyag. több kartont lehet-e majd az új gépbe befogni. miközben már nem is „Tótomnak”. Az őrnagy most már mindent megbocsátott neki. akkor egy nagyobb margóvágót kell csinálni! Kimerülten a székbe rogyott.kiáltotta lelkesen az őrnagy. Ha a régi margóvágó kicsi. amit mutat. hogy valami megint motoszkálni kezd a fejében. célját azonban nem érte el. Ebből se lett baj. mint egy gőzkalapács. mikor lehet az elkészítéséhez hozzáfogni? Akár most mindjárt. Tótnak volt is egy ilyen régimódi Anker-órája.Hát akkor lássunk hozzá! .) Vegyünk egy nagyobb fajta zsebórát. Ahogy egy kis margóvágót tudott csinálni.. aminek meg is lett az eredménye. Háromnegyed ötkor kijelentette: .Minden percért kár. Varró őrnagy az iránt érdeklődött. Arra. és nem számítjuk a kopást. annál nagyobb szorongás nyomasztotta Tótot. erőszakos behatások megváltoztatják legfőbb funkcióit. hanem az idő is fele annyi lesz. ha ezt az órát (úgy. Mi történik.Megvan! Arca kipirult. Varró őrnagy dicsérő szavakkal fejezte ki bámulatát. amelyből ki lehet köszörülni a készülék karját. hogy mialatt az őrnagy úr a vállát veregette. mondotta. hogy az őrnagy megveregette a vállát. mert fel lehet használni a sufniban álló fűrészbakot. elvben. és megveregette Tót vállát. ugyanúgy megcsinálja a nagyot. (Ha nem éri rázkódás. de okulva az előzményeken. Négy harmincötkor azonban bejelentette. még vasutas korából. Hét perccel később fölállt. hanem „Tótocskámnak” nevezte Tótot.Nekem egy merész gondolatom támadt. Tót meg is zavarodott. amit nem margóvágással töltünk! Egy óraszerkezet. örökké pontosan mutatja az időt. Négy óra tíz perckor azt mondta. sőt.mondta az őrnagy. nyomon van. Szeme izzott. eddig nem volt példa. .Mélyen tisztelt őrnagy úr! . négyet. .hirdette ki öt perccel öt óra után. . Kérdés.

Kupolát tud építeni a firenzei székesegyházra. Helytelen volna e meggondolatlanságért Varró őrnagyra hárítani a felelősséget. Szabad-e Varró őrnagy kéthetes üdülését erőszakos behatásnak nevezni? Tót esetében ez jogos. Sőt. akinek az ágya alatt volt elbújva a tűzoltóparancsnok. de van egy magasabbrendű működése is. ezek azonban egytől egyig Tót ellen szólnak. Csak a késő délutáni órákban talált rá Tomaji plébános. Az örök viszály helyébe örök barátság lépett. hanem annyi.nem is olyan régen . de a jövőbe is. akkor ez Tót esetében nagyon világosan érvényesült. Tót ilyen világraszóló teljesítményekre nem volt képes.így sóhajtott föl: „Ennek nem lesz jó vége. hanem csak a kicsiből nagyot. beolajozta. Rájött arra. elraktározza a külvilágból érkező hatásokat. miután összeszerkesztette a nagy margóvágót. befogadja. ha a füst egy rettenetes tűzvész előjele. Mariskám!” . hanem a parázson sült húst. ifjonti elhamarkodottsággal. agya már jelezte. egy régi késpengéből ő ügyeskedte össze azt a készüléket. hogy mutassa az időt. De azt is jelezte volna. Maga a tűzoltás magasabb rendű munka. Van egy regisztráló funkciója. amikor már nem a semmiből kellett volna valamit teremteni. *** . de hiába. Ha a félelem gátló erővel hat az agysejtekre. Erre ugyan sohasem került sor. Az emberi agyé jóval több. amikor tervet csinál. Pedig. ha nem éri egy erőszakos külső behatás. Történt ugyan néhány jelentéktelen esemény. s az oltócsővel megcélozta volna a lángtenger gócait. agyműködése tüstént még magasabb rendű tevékenységre váltott volna át.minden elfogadható ok és magyarázat nélkül. pl. melyeket a teljesség kedvéért szóvá kell tenni. amikor a Sanitas-kötszergyárnak hajtogatni kezdték a dobozokat. amely mindeddig hibátlanul szuperált. rendszerezi. agya már csak legnagyobb erőfeszítéssel csiholt ki magából annyi leleményt. amennyi tőle kitelik.felére nyomta össze értelmi képességeit. Egy verőfényes reggelen azonban . összerakta. de az mindegy.Az órának csak az a funkciója. Tud emlékezni. Tót pedig teljesen kiegyensúlyozottnak látszott.kísértetiesen előre látta végzetét. amennyi egy nagyobbacska gyerektől is kitellett volna. mert amikor Tót . mely . Konkrét és elvont gondolkodásra egyformán képes. a szerkocsit a helyszínre vontatta volna. Tovább is ellátta volna. Cipriani professzor kútszivattyúját szétszedte.az őrnagy ott-tartózkodásának nyolcadik s az új margóvágó fölavatásának harmadnapján . Laza széklábakat egyetlen szög beverésével megerősített. nem volt több nézeteltérése az őrnaggyal. de azért mindeddig hiba nélkül ellátta emberi mivoltával járó összes funkcióit. vagyis a múltba látni. Tót állandóan készenlétben élt. Az ember nem annyi. hogy Kasztrinerék kertjében égetik az avart.jelképesen . amennyi. Kétségbeesetten keresték mindenfelé. hajnali három óra hat perckor Tót Lajos megszökött hazulról. Ha így lett volna. Nevet tud adni a tárgyaknak. és még sok effélére. Ágyából kiugrott volna. A vendég néhány napig elégedettnek. A tűzoltás mellett más téren is jó hírnévnek örvendett Tót. hogy nem a parazsat kell megenni. A jövő események megértése érdekében szükséges volt ennek megállapítása. a harangokat félreverette volna. ha észrevett egy füstöcskét. baromfietetőnek nevezi el a baromfietetőt. De most.

de mihelyt kiérkezem a frontra. Nemcsak. Az volna jó. hanem mert az őrnagy vonzalmának egyre feltűnőbb jeleivel tisztelte meg Tótot. Van ebben az elfoglaltságban valami felemelő. amikor végre munkához láthat. amikor fölcipelte a sufniból. sokkal több ember foglalkozhatna dobozcsinálással. mint a kártya. (Régen: vacsora. Lehet. Ne vesztegessük beszédre az időt. Az őrnagy azonban ezt a rövid semmittevést is sokallotta. Az őrnagy egyre közlékenyebb lett. Ne hálálkodjanak. Egy ember átfért volna rajta. de azért a doboz. vélekedett Tót. Ilyenkor hamiskásan rákacsintott Mariskára. kettőzött őrség veszi körül. és lássunk munkához! Asztalhoz ültek. simogatta. négy. veregette. Véget ért az ebéd. megdöndült. Előbb sört ittak. darvadozott a vendég. Levetkőzte katonás tartózkodását. sör nélkül. Utoljára rumot. mondta Tót. Három. Tót megértően bólintott. Karja. ahol lakom. mint a bárd. kis Tót! Nincs kedve sörözni egyet? Már ott tartottak. Egyszer talán eljön az az idő. Ez nem kétséges. hogy a levesből Tótnak adják az összes csirkemájat. hogy a vendég „kis Tót”-nak szólította a nála (sisak nélkül) egy fejjel magasabb tűzoltóparancsnokot! Beültek a volt Klein-féle kerthelyiségbe.) Hátravolt. Vacsorázzunk. Rá-rámosolygott. hogy élete legszebb napjait tölti Tóték házában. nagyon hasznos volna. és behordja a kartonokat a dobozoláshoz. mint amikor a felnőttek elkényeztetnek egy kisgyereket. Ezt hálásan megköszönte Tót. amikor rávehető lesz az egész emberiség. Mariska életének legszebb vacsorája volt ez. Az őrnagy gyönyörködve kopogtatta. Olyan nehéz volt. . nagyrészt a dobozhajtogatásnak Fölébredéskor már alig várja az estét. mert az iskolaépületet. Az őrnagy még egy gyöngéd pillantást vetett a készülékre. Ezt. köszönheti. elmosogasson. mint a sakk. Minden nemzet más színű és más formájú dobozokat csinálhatna. míg ki nem próbálták. doboz. magyarázta az őrnagy.Másfél napig tartó kemény munkával elkészült az új margóvágó. majd öt kartonlapot csúsztattak a penge alá. és odaszólt Tótnak: . Körüljárták. hogy más lesz az elnevezésük. aztán odalépett Tóthoz. Megbámulták. kedves Tót. Pengéje egy borjút kettévágott volna. És akkor az egész emberiség áldani fogja a nevüket. Aztán sört rummal.No. s vitte! Ez túltett a legvérmesebb reményeken. érdekesebb. Nem nyugodott. hogy Tót majd beleszakadt. Követelte. mondta az őrnagy. s őszintén megvallotta.Nem is tudom. Szórakoztatóbb. hogy a két nő leszedje az asztalt. ha még több. ha lecsapott. hogyan fejezzem ki hálámat. a maguk kedves fia kerül a helyébe. Ez. ami azért előnyös. Csak annyit mondok. Dobozolni a legjobb a világon. hogy eddig Hellebrandt hadnagy volt a szobatársam. Tót helyeselt. . mert végre biztonságban tudhatta a fiát.

édes jó Lajosom! Egy kis jóakarattal csodát lehet művelni.. és így el tudtam vergődni valahogy a legközelebbi faluba. Nem szólt többet.Látod. Ha nem lettem volna olyan kábult. mely a motorházból hirtelen kilövellt. Mariska se tudta. hogy ránk lőjenek. A férfiak nem áradoznak. Mariska a kertkapuban várta őket. de csak kisebb sérüléseket szenvedtem a szélvédőüveg szilánkjaitól. végül öt kartonlapot csúsztatott a penge alá. Gyula! Tábori lap Tisztelt Tót úrék! Én vezettem azt a gépkocsit. Amíg föl nem virradt a hajnal. a zászlós urat már nem találtuk. karcsún. amitől a vendég valósággal megrészegült. hogy a legféltettebb lény. kitüntetésekkel a mellén. A gép hibátlanul szuperált. belekarolt Tótba.. de az is lehet. amikor a férfiak elmennek sörözni.. Egy nagy rúd szalámival integetett. csinosan. Az őrnagy először csak három. már nem az urát és az őrnagyot látta jönni. Tóték munkához láttak. mert az országút két oldalán száz-száz méterre ki volt vágva az erdő. hogy megsebesült. már túlságosan besötétedett. pontosabb fölvilágosítást tudnék adni. . és a saját lábán elment. egy nagy várakozás. elmélázni. mint nekem. ahhoz pedig. Most azonban hinni sem akart a szemének. Békésebb. Így indultak hazafelé. Csak egy rózsaszínű füstfelhőre emlékszem. Valami felfűtötte.. mi lesz e kiruccanás vége. amikor betántorogtak a szobájukba: . Amikor odaérkeztünk a gépkocsi roncsaihoz. csak állt és várt. kitűnő hangulatban. aki az életénél is drágább. egy merész álom izgalma. Ó. ajkukon mosoly. Én először teljesen elkábultam. Lehet. de így ránk sötétedett a félúton. hanem Gyulát. dolgozni kellett. mondta Tót. Istenem. Korán elindultunk hazafelé. Fizetett. és némán. boldogabb képet festeni se lehet. szakadatlanul. A vendég elnézett a messzeségbe. hogy a zászlós úrnak talán még annyi baja se történt. teljes épségben. zászlósi egyenruhában. és nézte az utcát. Utána a maguk kedves fiával fürdőbe mentünk. a drága fiú sose jött haza üres kézzel. Ahogy közeledtek.) *** Az új margóvágó nyolcvan centiméteres karja döndülve lecsapódott. egyre jobban összemosódott előtte a két alak. De mit számít ez. pihenni. aztán a kantinban söröztünk egy kicsit. így azonban csak remélem.Ó. Az őrnagynak csak a szeme beszélt. megállás nélkül. látod. amelyikkel Varró őrnagy urat a kurszki vasútállomásra vittük. mosolyogva.. ha az ember tudja. Hogy mi történt voltaképpen. Tisztelettel Gyurica Sándor gépkocsizó honvéd. Most már ontotta a kivágott kartonokat. aztán négy. Kézigránátot nem dobhattak ránk. és egy arra járó német páncélos alakulat fölvette. arra csak következtetni tudok. (Szétázott az esővizes hordóban. biztonságban van?! Mondta is Mariska. s közben harsányan biztatta Tótékat: .. hogy segítséget hozzak. tele bizakodással. a nagy jövő igézetében.No még egyet! Hajrá! Előre! Nyomás! Nem volt már idő ölbe tett kézzel ülni. Az asszonyok ősidők óta nyugtalanok. hogy nem történt semmi baja.

. várhattak egy jó darabig.Nem szeretem az udvariaskodást. Ki hitte volna. Így például Gizi Gézáné (egy kétes hírű nő) ilyen idő tájban mindig égette a villanyt. Egy szempillantásra megállt. Mit tehetett volna Tót? Ő is megállt. Újra átugrották az árnyékot. ugyanarra a pontra meredve.mondta Tót. Ha az ablaka elsötétedett. rögtön az ebéd (vacsora) után. A zömök vasszekrény árnyéka rézsút keresztülfeküdt a betonon. hogy ő tovább is ároknak minősíti azt a helyet. Ők azonban. 2. Amikor a sétálók a ház elé érkeztek. Útjuk Tóték házától az autóbusz-megállóig vezetett. hogy baj lesz belőle? Mátraszentannának nem volt közvilágítása.mondta az őrnagy. háromszor-négyszer oda-vissza. az úttestet vizsgálva.Tót. ő is svungot vett. Cselekedni kellett. mint eddig tették. No de meddig tartott ez a nyugalom? Mindössze két napig. Ezt a műveletet még egyszer megismételték. majdnem derűsnek látszott. Szokássá lett. Ezzel viszont azt a látszatot kelti. hogy levegőzzenek egyet.A világért sem . sőt nevetséges helyzetbe hozza az őrnagyot. aztán svungot vett. Svungot vett. aki természetesen tisztában van a betonút állapotával. Ugrik. Nem csoda tehát. Az éj sejtelmes fényét csak itt-ott szakította meg egy kivilágított ablak. tudván. csak szusszantott. hogy háromszor egymás után bolonddá tartotta az őrnagyot. ahol valójában csak egy árnyék feküdt. Varró őrnagy ilyenkor már nem tudott hová lenni a türelmetlenségtől. A két férfi a kései ebéd után a júliusi égbolt csillagderengésében indult el hazulról. felmérte az árok szélességét. hogy máskülönben kínos.Tessék csak . szürkén derengő útburkolatot látták. *** Az első aggasztó jelenség a szökést megelőző nap estéjén történt. minthogy beszélni már nem tudott. Orvosi vélemény szerint a magaslati vidékek lakossága erősebb szexuális jelleggel bír. Tótnak két lehetősége volt: 1. Ti. mint a síkságié. az iménti árok helyén csak a sértetlen. Ebből lett a baj.mondta az őrnagy. . Ezzel azonban mint mátraszentannai lakos. Nem ugrik. Kimerültségében is nyugodtnak. hogy tájékoztassa a hozzá igyekvő kikapós férfiakat. azt a látszatot kelti. a két férfi sétálni ment. . és barátságos eszmecserét folytattak. épp Gizi Gézáné ablaka előtt állt a transzformátor. ő is átugrotta. hogy Gizi Gézáné ablaka e nap estéjén mihamar elsötétedett. és ügyesen átugrotta. és lendületesen átugrotta a nem létező árkot az iménti árnyék helyén. . Tót a két rossz közül a kisebbiket választotta. Neki is két választása volt: . gépiesen megálltak. Továbbmentek. E napon is elindultak. mert már megelőzte őket valaki. hogy mialatt az előkészületek folytak.Csak ön után . Visszajöttek. A buszmegálló felé sétáltukban Varró őrnagy ezt a sötét csíkot ároknak nézte. miközben szívták a jó hegyi levegőt. Az őrnagy következett.

erőltetetten mosolygott. A felkínált széket nem fogadta el. Ugrik. De azzal. ugrott egyet az ablaka előtt. hogy méltóságán aluli helyzetbe sodorta fia parancsnokát. .Mit mondott. megfogadta. hogy ezzel is aláhúzza a maga jelentéktelenségét. hogy továbbmentek. mint a síkságiaké. mert éppen arra emlékeztette az őrnagyot. A némaságot nem lehet se rosszul érteni.Még mindig nem értem. Nagyot köszönt Varró őrnagynak. Az ilyesmi nem marad következmény nélkül. állandóan hajlongott. Sajnos. továbbmentek. Ő is a kisebbik rosszat választotta. hogy az aggregátor gépésze épp akkor igyekezett haza munkájából. ez következett be.habozás nélkül átugrotta a transzformátor árnyékát.. Vannak percek (órák. Az őrnagy úgy tett. ha kérdezték. t. és . Ráadásul az történt. feltűnő előzékenységgel bánt a vendéggel. évek. A tudomány mai állása szerint a magaslati vidékek lakosainak szexuális érintkezése forróbb. Mintha mi sem történt volna. Elképzelhető egy kedvezőtlen folytatás is. hogy egy tanulatlan községi tűzoltó csúfságot csinált belőle. Ezzel még jobban felzaklatta Tótot. Ezzel beismeri. akár nem. 2. nevezetesen. Tótocskámnak. hanem sírni lett volna kedve. A halk beszéd pedig egyenesen felbőszítette. és épp Gizi Gézáné ablaka alatt találkozott a két sétálóval. ő is ugrott. hogy kérdezetlen nem szól többé egy árva szót sem. hol nem. és í. Gizi Gézáné tehát ilyen szép nyári éjszakákon nagy forgalmat bonyolított le. Ő is lendületet vett. a fronton harcoló unokaöccse. vagyis hol égett nála a villany. Talán viccelni akar velem? Tótnak nem viccelni. igyekezett kihúzódni az őrnagy látóköréből. a csábmosolyokat pedig rideg arccal fogadta. feltűnő halkan beszélt. Az őrnagy ezt se vette jó néven. felelnie kellett. mintha nem értené. valamint egy régi idézés. a két jó barát még jobban összemelegszik attól. aki most már bűnbánó arcot öltött. annál karakánabbul fordult el tőle. vége a Tótomnak.eszébe jutván a közeli nyugdíjaztatása. . hogy a két férfi. de tekintélyének egyszeri megrövidülését legalább nem tetézi egy másodikkal. s ezzel ároknak nevezi ki egy árnyék hűlt helyét. Nem ugrik. hogy végre istenigazában kiugrálhatta magát. Hogy kiengesztelje. még nem lett vége a kínos históriának. Elképzelhető egy kedvező folytatás is. Így pl. Minél bűntudatosabban pislogott rá Tót. ha akkor is hallgat. Jobban tette volna. vége a levesébe csempészett csirkemájnak. Épp ellenkezőleg: nyílt kihívásnak tekintette. Persze. A két sétáló azonban. Hiszen vége lett a bizalmaskodásnak. Behúzta a nyakát. Az történt. . akár volt vendége Gizi Gézánénak. amelyben az államellenes felforgatás vádját emelték ellene . Előzékenysége azonban célt tévesztett. kérem? Egy szót sem értek a motyogásából! Tót elismételte szavait. szántszándékkal egy másikat hozott ki a szobájából. hogy először Tótban elkezdett dolgozni valami nyugtalanság. Azzal vádolta magát. drámaibb s ezáltal rövidebb ideig tartó. Ezt ismételten megtette Varró őrnagy és a vendéglátója. és némán hajtogatta a dobozokat. amikor a hosszú élet titka a hallgatás. amire nem akart gondolni..1. se félremagyarázni. korszakok). a verandán alája készítette a székét.

amikor az őrnagy elengedte a margóvágó fogantyúját. Eddig azonban. . Ezt mondtam. hogy a felesége meg a lánya igazat adjon neki. mint gombostűn a gomb. amikor észrevette. és így szólt: . . Tóték megdermedve ültek. s még csodálkozott is.Ezt kikérem magamnak! Tudja meg. Színét veszti. de a borsodivánkai iskolaigazgató megtiszteltetésnek vette. édes. magától is tudta volna a kötelességét. egészen ártatlanul hangzott. és rárivallt Tótra.szólt rá Tót. s úgy beszűkül a szeme. Tót ugyanis elővette régimódi zsebóráját.Sózza be a nagymamája dupla cimpás fülét! Egészen természetes. vagy nem ezt mondtam? Körülnézett. Most azonban (amikor igaza volt) nem ez történt. ahogy utóbb a kimagyarázkodáskor kiderült. A történtekért kizárólag az őrnagyot hibáztatta. hogy nem jól értette Tót beszédét.. Nyilván arra várt. mert a múltban is mindig ez történt. . ha (kivételes esetekben) nem volt igaza. még akkor is. Már jó ideje hajtogatták a dobozokat. a következőképpen értette Tót szavait: . édes. kedves Tót? Amióta Varró őrnagy Mátraszentannán tartózkodott. . legalább félreérthető volt. Tót azonban csak ült..Én azt mondtam: háromnegyed egy. . Aki valakit ok nélkül megbántott. körülnézett. háromnegyed egy. hogy Tót válasza most is hasonlított ahhoz.Mit bámultok úgy rám? . kezet csókolhatott neki! Sarkon fordult.Ne jajgass! . hogy esze ágában sincs bocsánatot kérni. földig hajolva.kérdezte értetlenül. hogy egy szavát sem értem. hogy a nagyanyám Skultéti lány volt. .Nem akarnak lepihenni? Hány óra magánál. ilyen vádló tekintetektől ösztönözve. jó Lajosom.Elutazik! . Kezéből azonban majdnem kiesett az óra.Már megint úgy motyog.Jaj. hogy a felesége meg a lánya várakozva néznek rá. és szokásos előzékenységével megkérdezte: . Szobájába rontott. hogy ilyen sértés hallatára nem tudott magán uralkodni. aki azonban csak bután bámult maga elé. máskor is előfordult. kiéleződnek rajta a redők. Az őrnagy a füléhez tartotta a tenyerét. . Becsapta az ajtót. amit a vendég a válaszból értett. .A kérdés. . Lajosom. mert a kiszűrődő zajok elárulták. a fiókokat huzigálja. ötödik gyereke egy falusi szűcsmesternek. hogy az őrnagy arca elváltozik. Öklével az asztalra csapott. *** Más ember. hogyha az ötvenedik születésnapján. konok. A helyzet romlásának ékes bizonyítéka. mely annyi bonyodalmat zúdított rá. kifejezéstelen arccal. Mariska is csak sóhajtott egyet. Ő ugyanis. és csomagolni kezd. kövesse meg. melyről messzire lerítt.jajdult föl Mariska. Tót hangosan elismételte a fenti választ. Ágika adós maradt a magyarázattal. jó Lajosom? Mind a ketten iszonyodva nézték Tótot. hogy vendégük lecibálja kofferét a szekrényről.Mélyen tisztelt őrnagy úr. amit az őrnagy félrehallott.Mit tettél már megint.

Ezt Ágika is belátta. Az még esetleg elképzelhető. hogy máskor légy egy kicsit elővigyázatosabb. hogy azt másvalamire is lehetett érteni. mintha a papa valakinek a fülét is szóba hozta volna. mégis úgy rémlett neki. Bizony. mint akinek nincs mersze beszélni.Csak arra kérünk. mondta Mariska. Mariska a „fül” szóra nem emlékezett. hogy ez a szó nem hangzott el.kapott bátorságra Ágika. . hogy papa minden ok nélkül furcsa dolgokat mondott. Ha az őrnagy úr megbántódott.Miért csóváljátok a fejeteket? Ágika elfordult. mintha a „fül” szó az őrnagy úr nagymamájával kapcsolatban hangzott volna el. Mariska hallgatott. az se lehetett sértő a vendégükre. hogy a „fül” szó kiszaladt a száján. ha valaki csak úgy a levegőbe beszél. Kijelentette. Viszont. hogy ő vakon bízik ugyan az urában. Vajon kinek a fülét emlegette volna ő. Mariska erre olyanformán kezdte ingatni a fejét. habár nem emlékezett szó szerint a kérdéses mondatra. Ágika is hallgatott. Most már Tót se volt egészen biztos a dolgában. Később szomorúan megcsóválta a fejét. hogy az őrnagy nagymamáját emlegesse. de már máskor is előfordult. hogy a papa esetleg úgy közölte a pontos időt. hogy az bólintás is lehetett. de aztán egyre inkább úgy rémlett neki. . csak ennyit mondott: . hanem megmondtam a pontos időt.Először nem történt semmi.csapott az asztalra ingerülten Tót -. Mariska.Én nem a levegőbe beszéltem . se nemet. . de arra se mert volna megesküdni. Ezt Mariska kénytelen volt elismerni. hogy mindez merő képzelődés. Tót bosszús lett. . az ő férje még sohasem bántott meg senkit. Tót nem nagyon hitte ugyan. de azért sem igent nem mer mondani. Ágika gondolkozott. akkor bizonyára volt rá oka. Mariska neki is igazat adott. de ha igen.Nem jó. . Mariska is gondolkozott. Nem lehetetlen.Bizony . Csak azt fűzte hozzá. édes. arra azonban semmi oka se volt.Nem tudtok beszélni? . és ő is megcsóválta a fejét. Erre Mariska fölsóhajtott. ha egyszer a pontos időt kérdezték tőle? Ebben Mariska igazat adott neki. de fejcsóválás is. jó Lajosom. . hogy szavait másra is lehetett volna érteni.kérdezte. Ágika se vonta kétségbe. hogy az emberek nem szoktak ok nélkül megsértődni. és könnyes szemmel meredt maga elé. miután köténye sarkába fújta az orrát. Tót azt állította. Ágika bocsánatot kért. Először ő is igazat adott az apjának. hogy régi dolgokkal hozakodik elő.

percekbe telt. még nyomatékosan ki is jelentette: . mint mondotta. akkor a fellobogózott. és kérjen bocsánatot az őrnagytól. és a szebbik felét mutatta a tovasuhanó előkelőségeknek. hirtelen hátat fordított a vonatnak. egyik napról a másikra. hogy ő ki tudja elégíteni az ura kíváncsiságát. sőt úgy tudta.. hogy éppen Tót érdekében jó volna végre szembenézni az igazsággal. Akkor aztán kérlelni kezdték. míg egy Singerné nevű jegyszedőnő. A nyugdíj szó hallatára Tót paprikavörös lett. hogy ő nem volt jelen. mindjárt meg is bocsátott neki. Érthető is.kiáltotta. Tót magába roskadt. Ez már csak azért sem hihető. hajnali három óra hat perckor. szipogta Mariska. . Gyengéden az ajtóig kísérték. Mariska azt mondta. de az bizonyos. s Mariska elmondta. egy ilyen komoly percben ő se hallgathatja el az igazat.. és sírva fakadt.. a volt Klein-féle vendéglő előtt a papa köszönés helyett „te fekete retek”-nek nevezte Tomaj plébános urat. de azért kezdett kicsúszni a lába alól a föld. Ágika befogta a fülét..Tót hallani kívánta. Ágika nem akart erről beszélni.Ebből egy szó sem igaz! . mondta Mariska. Mi több. hogy egy dicsértessékkel üdvözölte a papot. mert az őrnagy. Néhány óra múlva. míg Mariska és Ágika újra lelket vert bele. nyugdíjba küldenek. hiszen Gyulájuk életéről van szó. csak ahhoz ragaszkodik. Tót kijelentette. hogy erre ő is kíváncsi volna. . mint amennyit az önérzete el tudott viselni. Mariska azonban úgy vélte. Mariska azt mondta. épp abban a percben. hogy eszébe juttassa az urának a vasúttól történt nyugdíjaztatása előzményeit. és ilyesmit el se tud hinni az uráról. Tót Lajos felhördült. Tót elszökött hazulról. mert valaki nem jól értette a szavait. de hosszas nógatás után elmondta. hogy például a múlt hét szerdáján. de azért. Éppen ezért kötelességének tartja. Felnőtt ember nem hagyja el otthonát és családját. Ez több volt. Szemmel láthatóan nehezére esett a beszéd. egészen odáig. hogy menjen. leeresztette a nadrágját. Tót meghökkent. hogy a plébános néhány nap óta nagyon hűvösen fogadja a köszönését. virággal díszes felsőpiskolci vasútállomáson. meg nem esküdött rá. még a Berger úrék mozijában. akkor az igyekszik megfeledkezni erről a megalázó emlékről. Belekaroltak. Nyilvánvaló. ahol vigyázzba állt az egész vasúti személyzet. hogy amikor Viktor Emmanuel olasz király Magyarország kormányzójának vendégeként őszi körvadászatra utazott az északmagyarországi erdőségekbe. a nála megszokott nagylelkűséggel. Végezetül aztán Mariska is megszólalt. hogy szavahihető szemtanúktól a saját fülével hallotta a történetet. mire céloz a lánya.Ki beszélte be neked ezt az ostobaságot? Ő is kételkedett benne. hogy Ágika fogja be a fülét. Ő ugyan nem emlékezett semmiféle retekre. amikor a különvonat keresztülszáguldott az állomáson. amikor kijöttek a szobából. Ha egy embert. az egyik tolatásrendező. hogy szökése és a fenti epizód között nincs és nem is lehet okozati összefüggés. akire addig sose volt panasz. se szó. Ez történt. se beszéd. még a küszöbön is átsegítették. aki kilenc évig szolgált mint feddhetetlen tolatásrendező Felsőpiskolc vasútállomáson.

Ugye. mindig van valami vigasztaló. hogy ebben az emelkedett hangulatban.Mit bámészkodtok? Púp nőtt a homlokomon. hogy mit cselekedett. ha az őrnagy közbe nem veti magát. melyet akkor még néhány mentegetőző szóval jóvátehetett volna. Minden érv és bizonyíték lepattant róla. . hogy a kedves vendégnek nemcsak a közérzete és az étvágya javult. egy visszaeső bűnös szívósságával. E baklövésre azonban. . Meg is dermesztette őket a rémület. jóval virradat előtt. de miután elfoglalta helyét az asztalnál. s hogy kacagott az ő csiklandós érintésétől az álombeli lány.Most sincs . . Senki se gondolta. akkor ez annyit jelent. Talán sohasem ért volna véget a vita. egyenesen az őrnagy arcába. . az éj hűvös áramlatait. hamarosan összeszedte magát. és úgy szóval tartotta őket.Később sem lesz .. hanem szemmel láthatóan a legjobb kedvében volt. s ő a lobos manduláját akarná megvizsgáltatni vele. hogy hagyják abba ezt a meddő szócsatát . mintha az őrnagy orvos volna. Gondolkozzék rajta. vagy Tót úr emlékszik-e rosszul. Ezt a kérdést azonban csak ő maga tudja eldönteni. hogy észre sem vették az idő múlását. méghozzá a legkihívóbb módon. ahogy reptében akad el egy madár. A munkában. elakasztva kezük mozdulatát. amit beleszórnak egy szép lány nyakába. Mindnyájan emberek vagyunk. hogy nem sokkal az első kínos félreértés eloszlatása után egy második. még hagyján.Eszerint most sincs kedve ásítani? . milyen terveket forral.Eszem ágában sem volt ásítani .És később? .Nem fogja ezt esetleg megbánni? . tehát nem is túlságosan későn. megpróbálta letagadni tettét. aminthogy arra se számított senki. Nem hitt a lányának. hogy nem akart ásítani. olyanféle gátlástalansággal. A legutóbb például azt álmodta már. hogy nem ásított. . ajkukra fagyasztva a szót.Ennek igazán örülök . vagy mi? Amikor a fejére olvasták. Örömmel hallották.Soha! . Élvezte a friss levegőt. eleinte konokan. kedves Tót. Tót Lajos elásította magát. .. hanem az álmai sem olyan nyomasztóak már. mennyire szívére vette a vendég Tót első ásítását.Kérem.jelentette ki Tót. melyet a vadász golyója szíven talált. az általános jókedv közepette. kedves Tót? Tót morgott valamit.mondta az őrnagy. Tót azzal tette föl a koronát.. .Voltaképpen mindegy. még Tót is szélesen elmosolyodott. apróra elmondta. Nem hitt a feleségének. hogy mérgesen ráripakodott a feleségére: .érdeklődött az őrnagy.mondta Tót. Hogy ásított. Ezen mindnyájan jót mulattak. . Ráadásul az őrnagy nemcsak hogy nem neheztelt.mondta lefegyverző szelídséggel.mondta Tót. ne tegyenek neki szemrehányást. ha mégoly fárasztó is. hogy ő egy zacskó viszketőpor. Ha ő úgy érzi. Nem volt valami jó állapotban. mint ideérkezésekor. Az történt.Arra kérem magukat. bár az asztalnál ülők élénken emlékeztek rá. hogy vette be magát mind mélyebben a leány ruházatába. még kínosabb meglepetést tartogat nekik. hogy mi láttuk-e jól.

kiáltott föl az álmélkodó Mariska. melyről kiderült. Mariska megcsóválta a fejét. Persze. Mariska.mondta. viszont őszibarack még nincs.Mindegyik jó .Még ilyet! . Majd én kitalálok valamit. de az őrnagy megvigasztalta: . Letett az asztalra egy Kodak fényképezőgépet. karddal az oldalán.. ahelyett hogy örült volna. hadnaggyá avatása napján. Maga Tót azonban. . hol Tót száját nézegette -. egy porosnak látszó műpálmának dőlve. miközben hol a tárgyakat. Sajnos. szobájába sietett.Csak arra vigyázz.magyarázta az őrnagy. az ásítás megelőzésének többféle módozata van. amelyekkel elejét lehet venni a további ásítozásnak? .Kapja be az apu. nyílt ellenszenvvel nézte a kis zseblámpát. . aztán sugárzó arccal egy tyúktojás nagyságú tárgyat hozott magával. mint Tót. hogy az őrt álló katonák egy szilvamagot tartottak a szájukban. nem találta meg. közölte.Szíves-örömest . . kedves Tót úr! . Ha azt megnyomták. amit keresett.Nagyszerű! . mint egy kis dinamós zseblámpa. de egyik sem ideális. Tóték szerencséjére azonban ő már e téren szert tett némi tapasztalatra.mondta Tót. Kijelentette.Nem baj. és az égő kigyúlt. . hogy nem más. hogy le ne nyeld . mert az ásító embert könnyen elnyomja az álom. Aztán fejéhez kapott. Látszott rajta. Az oldalán egy kis kar volt. Ott ő úgy segített a bajon.kérdezte.Hopp! A csipogóról majdnem megfeledkeztem! Mindent visszavitt. mint a savanyúcukrot. se lenyelni nem szabad . Odanyújtotta a csipogót Tótnak.Pedig milyen egyszerű megoldás! . Töprengő arccal végigkutatta zsebeit. és kész! . hajlandó bizonyos óvintézkedéseket tenni. . . melyet aztán átadtak annak. .csapta össze a kezét Ágika. .kérdezte az őrnagy -. a szolgálati pisztolyát.ezért is hívták „csipogó”-nak -.Parancsoljon. . . mennyire bántja a dolog.kacagott föl Ágika. és felkiáltott: .kérdezte..Nincs véletlenül valamilyen gyümölcsmag a háznál? . s különféle használati tárgyakkal tért vissza.Ha ez csakugyan úgy van . továbbá egy bekeretezett fényképet. mondta. . s ez azért veszélyes.. mert hirtelen fölpattant.mondta az őrnagy.Mi legyen ezzel? . Úgy látszik. a lámpa berregett . egy doboz féregirtó port.Se megrágni.Csak szopogassa szépen. aki a leváltásukra jött. hogy ezt el is várta egy ilyen kitűnő embertől. A fronton ugyanis az éjszakai őrségre vezényelt katonák gyakran hajlamosak az ásításra. ahol végigkutatta fiókjait. amiért a fronton főbelövés jár. melyen ő volt látható.Hát mi lenne? .figyelmeztette az urát féltő gonddal Mariska.Nekem ez sosem jutott volna eszembe! . a szilvaszezonnak már vége.

Kezéből ugyan most is csupa félvállas doboz került ki.Te is azt mondod. mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott. de úgy. s a szemüket is csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták nyitva tartani. vártak.Ettől nem kell félnie . Tótéknál tehát. édes.Azt hiszem. Ő ezt nem meri a szájába venni.Remélem. mert tovább is húzódozott ettől a megoldástól. Tót egyszer sem ásított. . különösen az új vágógép jóvoltából. . Igaz. mert amit egyszer a szájába vett. s aztán olyat tett. Mariskám. A zseblámpától egy kissé kigömbölyödött az arca. de . hogy a feje se látszott ki. ez azonban nem állt neki rosszul. Tót még egyszer körülnézett. mint egy műfogsort.nyugtatta meg mosolyogva a vendég. mert az egri Sanitas-kötszergyár teherautója havonta csak egyszer járta be a vidéket. de legalább nem ellenkezett tovább. hatalmas gúláik minden talpalatnyi helyet elfoglaltak. most sokkal jobban fog menni a munka. . Föltehetően akkor szökött meg.néma megegyezéssel . s Mariska oly gyengéden dugta be a csipogót. Tót a fejét rázta. Ültek. Minden férfiassága ellenére is volt benne egy gyerekes vonás. Mindezt csak azért kell hangsúlyozni. hallgattak. jó Lajosom? . vagy talán csak a „csipogó” név nem tetszett neki. nincs rossz íze? . Segélyt kérően nézett a feleségére. . Mindnyájan mosolyogtak. mondta. még mindig duzzogó arcot vágott. könnyen elveszhetett e dobozrengetegben. Ágika meg is jegyezte: . Ebben nem is tévedett. de a nyelve mozgásba hozta a lámpa karját.Hát hová máshová. Még egy olyan nagydarab ember is. A többiek összenéztek ugyan. Hirtelen lemászott az asztal alá. Ettől kezdve nem volt semmilyen fennakadás. Lehet. azt lenyeli.nem szóltak egy szót sem. habár egyetlen épkézláb ellenérvet se tudott fölhozni.Ne vesztegessük az időt! .szólt az őrnagy. . amikor véget ért a munka. nehogy valaki az imént megtörtént és a később történendő események közt összefüggést keressen. Hiányát nem mindjárt vették észre. Még senki se szökött meg azért. Annál nagyobb volt a megdöbbenés. de ezt már megszokták. hogy még kéretni akarta magát egy kicsit. Még ez se győzte meg Tótot. Még csak fáradtnak se látszott. Jobbat nem is tehettek volna.Eleinte talán kissé furcsa érzés lesz.kérdezte. de egy zseblámpát ugyanúgy meg lehet szokni. Távolléte azért sem szúrt szemet a többieknek. mindenki kimerülten támolygott ide-oda. ami se korához. . E látogatás még nem volt esedékes.Így még sokkal csinosabb az apu! Erre ő valamit válaszolni akart. . ahogy egy anya eteti gyermekét. hogy összeszedje a kész árut. mint Tót.csodálkozott az asszony.Tót azonban akadékoskodott. hogy vegyem ezt a holmit a számba? . Magától nyitotta ki a száját. égője pedig kigyulladt Tót fogsora mögött. se társadalmi állásához nem illett. amikor fölfedezték Tót eltűnését. Egy rövidke idő múlva Tót előmászott az asztal alól. nagy mennyiségű doboz gyűlt össze. amitől az berregni kezdett.

a gyóntatószékben megvallotta neki. mint bemászni valami alá.ami nem tett jót neki. *** Tomaji főtisztelendő úr e nap délutánján a hegymászástól kifáradva tért haza. de egyébként teljesen beszámítható. pompás egészségnek örvendő tagja megtört hangon kijelenti. Még annál is nehezebb szóra bírnia. Bejártak minden zugot. eltunyulnak. akinek súlyánál csak a keserve nehezebb. Ő csak annyit tudott. Nem is lehet azt érzéketlenül végighallgatni. miután az uradalmi főerdész anyósának föladta az utolsó szentséget. Bárhol van is (szobában. fölverték utána a szomszéd kerteket. bemászott az ablakon. De mostanában. hogy mit lehet ez ellen tenni. És hogy miért? Tót nem tudta. jobban mondva. és álmosan behunyta a szemét. mely valóban csendőregyenruhát viselt. amelyek még egy főpásztornak is próbára tennék a képességeit. idejött. aztán az egész falut. egészen a fűrésztelepig. Tót vallomása azonban még őt is megrendítette. A Bábony tisztásait. az utolsó héten. Hiszen olyan jól ment minden. amikor egy belső hang parancsára fölkerekedett. Ekkor azonban hangos horkolás ütötte meg a fülét. Most is. mert gyomorsérve volt . Először azt hitte. amikor a szikár aggastyán (akinek az ereiben angol királyi vér folyt) ugyanannak a napnak estéjén.Egy idő múlva mégis föltűnt a házigazda távolléte. Hogy mi alá? Tótnak mindegy volt. A bartalaposi völgyet. A pap csak hallgatta. Néhány perc múlva. pincében. már a cipőjét fűzte ki az ágya szélén. hogy ez nem egészen értelmes cselekedet. E vágy különben már napok óta kísérti. mi alá. Milyen tanácsot lehet ilyenkor adni? S mit mondhatott volna Tomaji főtisztelendő úr Leonhardt luxemburgi hercegnek. ép idegzetű. . amikor egyházközségnek egyik tekintélyes. hogy meggyőződéses kommunistának érzi magát? Arra a kérdésre. Azon porosan.. Hová lett? És miért ment el? Talán megint fölütötte az orrát valamiért? Alig hihető. miközben a főtisztelendő úrral beszél. hogy tettét szellemi képességeinek birtokában követte el. Kint a napsütésben mindjárt meg is mutatta az árnyékát. van-e a közelben megfelelő búvóhely.. Álmosnak álmos volt ugyan. de nem tudott védekezni ellene. A vidéki papságot sokan félreismerték. mintha meghőbörödtek volna a hívei. nagy erőlködéssel . Állítólag gépiesen látják el szent hivatásukat.sikerült az ágy alól előráncigálni Tót Lajost. hogy be ne másszon a reverendája alá. Nem tagadta. ámde a horkolás folytatódott. Még nehezebb volt őt felébresztenie. csak a has örömeinek élnek. Tisztában volt vele. Mit mondjon neki? Sóhajtott egyet. szabad ég alatt). régi prédikációikat ismételgetik. alig bír ellenállni a kísértésnek. reverendásan végigvetette magát a bevetett ágyon. hogy Tomaji vértezve volt a legbonyolultabb lelki nyavalyák ellen. miért. Ott állt előtte ez a szép szál ember. Tót sehol. Visszatartotta a lélegzetét. hogy nincs hőbb vágya. A mátraszentannai plébános hosszú évekig nyugodtan élte világát. és lefeküdt a plébános ágya alá. majd keresni kezdték. mindenütt azt lesi. Tegnapelőtt azzal állított be egy fűrésztelepi munkás. Arról azonban nem beszél senki. hogy a saját árnyéka üldözi. már a saját horkolását hallja. hogy éppen lefekvéshez készülődött. Szólongatni. a plébános hústalan böjtöt javasolt. Már e kis ízelítőből sejteni lehet. a hetvenezer holdas uradalmi erdők tulajdonosának. hogy sokszor olyan csavaros lelki problémákkal kerülnek szembe.

s nem is került elő egészen a hétórás miséig.Köszönöm. kedves fiam.Mit tehet az ember a másikért.A háború kellős közepén vagyunk. ahelyett hogy hálát adnál Istennek. aztán e szép szavakat mondta: .. kérdezte a pap. míg csak lélekszakadva be nem rohant Mariska. sem a kutya vackán. mert így kívánja a kedves vendég. Le kell-e nyelnie a lámpát. Az. fiam? Háborúban vagyunk. Becsapta az ajtót.Ha könnyít rajtad. A szomszédból egy kisfiút átszalasztott Mariskáért.. hogy este. Odabent vár az a nyafka urad. át kellett ugrálnia a Gizi Gézáné háza előtt álló transzformátor árnyékát.Nem akarok a kísértésnek engedni. A plébános érdeklődött. és a ház felé vezette. hátha meg tudnád mondani. elgondolkozva állt egy darabig. nagyon nagy-e az őrnagy zseblámpája.Ez olyan borzasztó? . . őt három dolog bántja. és mindnyájan félünk. hogy ne hallgasson el semmit.rivallt rá Tótra. . de mi mégis rettegünk valamitől. nehogy dobozolás közben elásítsa magát.kérdezte a pap.Ez mégiscsak orcátlanság. Az ablakhoz lépett. amiért hozzád vezérelte a fiad parancsnokát? Most már sajnálom. amikor Tomaji főtisztelendő úr fülét ismét megütötte a horkolása. hogy mondja el a harmadik panaszát is. Épp csak szopogatnia szabad. amikor sétálni ment Varró őrnaggyal. Sem az ágy. . Körülnéztek. vidd szépen haza. Te pedig ilyen lappáliákkal állsz elő.mondta aztán -. Mi a második. hogy szóba álltam veled! Kirohant.Ne vágj olyan kétségbeesett arcot . A már ismerős hang ezúttal a főoltár csipkés terítője alól tört . amikor más ember az életéért reszket. fiam! . mert akkor félős. hogy a lámpa legföljebb akkora. Akkor talán te se kívánkoznál többé bebújni sehová. sem a szennyes ruha között. Pedig a harcok nagy messzeségben folynak. mi bánt. sem a szekrény alatt. hogy kénytelen a vendég zseblámpáját a szájába venni. mint a savanyúcukrot. az újságok nap mint nap csapataink győzelméről írnak. talán megszűnnék félni. vagy éppenséggel a halottait siratja. Azt mondta.. Tomaji főtisztelendő úr ekkor éktelen dühbe gurult. . A plébános megdicsérte. Gondolkozz te is. Ha tudnám. Hogy mitől? Nem tudom. . mondta Tót. A pap biztatta. mássz be egy kis időre a reverendám alá. de azért biztatta. hogy egészen elhatalmasodik rajtam. ismerte be Tót. fiam . hogy a sisakját (ha erősen süt a nap) a homlokába húzva kell viselnie.mondta neki a pap. főtisztelendő úr . . ő pedig puskaporos hangulatban rótta a paplak kertjének kacskaringós útjait. Tót azt mondta. őt mindenekelőtt az bántja. A harmadik panasza az. Tót nem volt látható. mint egy tyúktojás. tudakolta a pap. nem bánom. s a felhőtlen égboltra meredve. Azt neki nem is szabad lenyelnie. Újra nyoma veszett.hárította el Tót. Tót lehorgasztotta a fejét. Benyitottak. Tót kénytelen volt bevallani.

és a lelkére beszélt Tótnak. akkor elalszik. . .ajánlotta a pap. Tót szentül megfogadta. Mariska sírva fakadt. A hívek elszéledtek. nem őrizhetem egész nap az uramat. A budin ült másnap délelőtt is. . elaludt. . de aztán megrázta a fejét. hogy a hátralevő időben igyekszik legyőzni rossz hajlamait.mondta Mariska. Ott ült egészen vacsoráig.Nekem véget ért a tudományom. . mint Gyula. Amikor Mariska bekopogott hozzá. . sőt. hogy mit csináljak .Olyan lenne. . . se oltárok alá.Tessék a lelkére beszélni egy kicsit . hanem beült a budiba. és rázárták az ajtót. mert tekintettel kell lennünk az ő érzékenységére is. . nem fog többé megszökni hazulról. A plébános elgondolkozott. . Így is lett. Tomaji plébános bement a sekrestyébe.Ennek az a hátránya .tárta szét a kezét tehetetlenül a pap. A pap elbocsátotta.Hisz ez az . se ágyak. A plébánosnak idejében torkán akadtak a megszentelés mindenható szavai.Véletlenül van is egy tartalék ministráló csengőm. . hogy ha sokáig ül egy helyben szegénykém.Hát akkor mondd meg te.Azért olyan nehéz tanácsot adni.ki. étkezés után ismét oda zárkózott. Tótot betaszigálták a sekrestyébe.Most mit csináljak vele? . .kérdezte a paptól. . hogy Tót. Ez hatott. hogy a csengőszó idegesíteni fogja az őrnagy urat. Úgy látszik. mivel tartozik egy apa a fiának.Nem lehetne egyszerűen odakötözni a székhez? Akkor biztosan nem szökik meg. kiváltképp.Attól félek. Tót egyenesen hazament. . ha olyan fiúról van szó. Otthon azonban nem ment a többiek közé. tudva.A főtisztelendő úrra ő mindig hallgatott. nem válaszolt. Mariskám.mondta Mariska -. ha valamit megígér.Hát akkor kössetek egy csengőt a nyakába . . A fejére olvasta.Nekem vendégem van. A szentmisét félbe kellett szakítani.Még egy zseblámpát se hajlandó a szájába venni.mosolyodott el Mariska. mint egy kis bárányka . és heves rosszullét fogta el.bólogatott Mariska. és elbújni se fog. . azt állja is.

de már ez a tíznapos pihenés a finom hegyi levegőnkön megtette a hatását. hogy ő viszketőpor. soraim jó egészségben találnak. Álomittas hangon jó reggelt kívánt Ágikának. Vigyázz a gyomrodra. Megcsókolta a lányát. *** Tóték Varró őrnagy érkezéséig példás családi életet éltek. aztán gyűrött pizsamájában.és hozzá még sok más . amikor a hadba vonultakért imádkozik. Azóta sokkal jobb kedvű. hogy a szeme mozgásának engedelmeskedett. az apja volt. nagyokat ásítva. de most már csak tréfás álmai vannak. ceruzástól. hogyha jönnek a hidegek.Meddig leszel itt.kérdezte Tót. . mert eleinte ez volt. nemcsak odavesz magához a zászlóaljirodára. és időnkint ott feledkezik mások ágya alatt. Megnyugtatásodra közlöm.Akkor még maradok egy kicsit . hanem vele fogsz aludni a mostani szobatársa helyett. ami a világon szép. kislányom. borzas fővel. jó Lajosom? . . Adná Isten. A mélyen tisztelt Őrnagy úr megígérte.együttvéve ő. csak egy kicsit szórakozott. Mariska. ne egyél zsíros ételt hidegen. bár néha visszahúzódik. Mariska nemcsak szerette a férjét. . elment. Vasárnap volt. a kamaszlányok hevületével. egy fecske elsuhanása. jó fiam! Remélem. Még egy örömhírem van számodra.NEGYEDIK FEJEZET Levél a frontra Kedves. Körülbelül egy negyed óra múlva kilépett a szobájából az őrnagy. a csokoládé elolvadása a szájban. hogy a mélyen tisztelt őrnagy úr is kitűnően érzi magát. Tomaji főtisztelendő úr. mindig első helyen mondja a nevedet. szinte istenítette. Minden. Tót aláírta. csak te hiányzol nagyon. . Apád is jól van. . *** Megcímezte a lapot. édes. Ágika nyugtalanul nézett utána. Már harangoztak. de a plébános úr beszélt vele.mondta Tót. hogy így legyen. Tudatom.Mi jut eszedbe! Az őrnagy úr csak négy nap múlva utazik. . Az első napokban borzasztó álmok gyötörték. hogy jól vagyunk. aki csirkét pucolt a verandán. Ágika meg. mint például. amikor egy piros rózsába nézünk: ez mind . az őrnagy úr alszik. vagy hogy egy kiskutya viszi a szájában és lóbálja.Mi az? . Vigyázz rájuk. az ajtórésen becsúsztatta a tábori lapot.Apád a budin ül.Elmegyek misére . elindult a budi felé. . hogy a helyiség foglalt.szólt oda Ágikának.érdeklődött Mariska. és halkan (hogy az alvó vendéget föl ne ébressze) beszólt az urához. levitte a budihoz. de csak egy diszkrét köhintés hallatszott. Eleinte nagyon kimerült és ideges volt. Sokszor csókol anyád. de mi ez ahhoz képest. hanem olyannyira maga fölött állónak érezte. Mariska ünneplőbe öltözött. hogy megdarálják és megeszik.Elutazik az őrnagy? . Mariska. az a szédülés. hogy el ne késsen a miséről. annak jeléül.

Mi tetszik? . csalogató fényű csizmájának! Egy asszony azonban . hanem a másikba.Jó lesz vigyázni arra az esernyőre! . Mariska még hónapok múlva is erősítgette. Mindig a fizikai vonzalmak váltanak át a legkönnyebben. dúdolt neki. úgy most az őrnagyét szippantotta be. . hogy csak a túlfűtött képzelete játszott vele. Érzékenysége napról napra nőtt. ősz szakállú zsidó állt. egy recsegő hangot vélt hallani.intette a hang. ahogy eddig apja bőrének szagát szerette. ezt első naptól fogva maga tisztította. Mariska a hentesbolt előtt sorban állt húsért. Egy szempillantás múlva az égi követ elkarikázott. hanem inkább lelki. Bensőjét már csak az a vágy töltötte be. mint Mariska . Mariska hazarohant. amikor a bolt előtt megállt egy kerékpár. és bizonyára felébresztette volna az őrnagyot. és . Valaki odaszólt: . fokról fokra. Ágikánál azzal a szemmel nem követhető gyorsasággal. az eddigi vonatkozások helyébe újak léptek.még a levegőben el tudta kapni az ernyőt. E ronda jószág kedvéért idővel teljesen hátat fordított apja hibátlan. .Isten csodája! . s Tót hangja helyett most a vendégé rezgett végig az idegzetén. Ő még akkor is együtt érzett az urával. szakasztott mása Szent Péternek. s már hozta is a könnyű fröccsöt. Az őrnagy még maga se tudta.sohasem tépi ki gyökerestül az érzéseit. félig-meddig transzcendens értelemben. sőt már a férjéért érzett aggodalma. újabb szózatot hallott Mariska. Szerencsére a hentesbolt nem volt messze. melyet az egyik szobabérlő felejtett itt. a vele járó idegfeszültség. Ez az ernyő minden ok nélkül néha föl szokott dőlni. amikor az oktalanul szembeszegült az őrnaggyal. Különösképpen az őrnagy csizmája vonzotta. s ezáltal mindinkább az őrnagy közérzetére fixálódott. De ő is egyre jobban az őrnagy vonzókörébe került. . néha rejtélyes hangokat hallott. káprázatokat látott. melyet akkoriban csak jegyre lehetett kapni. aki pedig csak jót akart vele. később az ágyába vitte. hogy a vendég a lehető legjobban érezze magát. Egy délelőtt. hanem túlharsogva az orgona búgását. E szép vasárnapon. amikor Mariska már fölállt. bár nem fizikai. Állt például a veranda sarkában a falnak támasztva egy kopott esernyő. melyek előre jelezték a vendéget fenyegető veszedelmet. hogy zsigereiben bélgázok képződtek. Ezúttal nem jelent meg neki senki. mint egy hajasbabával. Mariska lelkében lassan. s nem állt rá a szája egyetlen helytelenítő szóra sem. Megérezte.Van itt egy Tótné nevezetű? Hiába mondták neki. sőt. játszott vele. mely megint föl akart dőlni. Mint egy telepatikus fenomén. ahogy a villám nem az egyik fába csap. és tapintatosan kiment. Már ő volt a soron.egy olyan asszony. hogy a bicikli mellett egy jóságos tekintetű. messze távolból megérezte a vendég legkisebb rezdüléseit is. hogy vendégét megkímélje minden zaklatástól. eleven sajthengerré vált. Idővel egy óvó burokká. a fiáért. melynek egyetlen hivatása.szólt ki. a szentmise vége felé.Én vagyok az! . Ebbe bizonyára belejátszott kialvatlansága. mikor kezd szomjazni. mintha egy hangszóró szólalt volna meg. mialatt az őrnagy aludt.Mihelyt Varró őrnagy betette a lábát.

Azt szeretném tudni. arcszíne kisárgult. szemhéja veresedett. kiáltozó csoportot. Fogsorát vadul összeharapta..Süt a nap. mint az előbb . Már a kertajtóból meglátta a budi előtt álldogáló. hogy a kivágásból előkandikáltak felsőtestének bimbózó formái. elkínzott arccal. Az őrnagy visszajött. Varró őrnagy megállt a budi csukott ajtaja előtt. ingerülten a szobájába rohant. figyelem! Tót Lajosné született Balog Mariskát a hozzátartozói várják a férfiillemhely előtt! A hívek vagy nem hallották a hangszórót. . mulat? Az őrnagy nem adott határozott választ. Érezte a felelősség súlyát. Haját pedig. hogy néha minden ok nélkül kedvetlen. A magas nyakú nyári vászonblúz helyett nagy sietve belebújt egy halványkék slingelt blúzocskába. Ezt mondta: . okvetlenül cselekednie kell. dörömbölő. Kopogott. akadozó hangon. rámeredt.Milyen szép idő van! Az őrnagy morgott valamit. Illatoztak a mályvák. Tót köhintett egyet.Nekem ebből elegem van .elindult a budiba. Egy kicsit sétálgatott a kertben. melynek gallérrészét úgy be tudta tűrni. vagy pedig nem értették meg a szózat fenyegető jelentését. Az őrnagy erre már nem is morgott. amikor újra megjelent az őrnagy. Az őrnagy visszament a szobájába. de az ajtó nem nyílt ki.kissé sietősebben. bánatos. kibontotta. Mariska azonban fölugrott. nehogy elkéssem a buszt. Ágika már a második csirkét kopasztotta. amit úgy is föl lehetett fogni.Halló. mintha (nem nagy sikerrel) viszonozni akarná a lánymosolyt. . hogy mondania illenék valamit. és balsejtelmektől gyötörve futott haza. Ágika észrevette arcán a csalódottságot. de azért nincs túl meleg. utat tört magának. Ágika megijedt. melyet befonva viselt. . és . Ágika e kacér blúzban. Az őrnagy kopogott. . hogy az őrnagy úr is úgy van-e vele. Bement a szobájába.mondta legragyogóbb mosolyával. Amikor harmadszor is dolgavégezetlenül tért vissza a kertből.Most pedig kérni szeretnék valamit az őrnagy úrtól . Tót köhintett. Az őrnagy megállt. *** Dongtak a méhek. Segítsen. Odaállt elébe. Amikor az őrnagy ismét dolgavégezetlen tért vissza a kertből. Mit akarnak ezek itt? Miért zokog Ágika a verandán? S miért dobálja az őrnagy a nyitott kofferbe a ruhaneműjét? . és mindenen kacag. . egy szőke hajzuhatag alatt várt rá. Ágika rámosolygott. és úgy érezte.Szabad valamit kérdezni az őrnagy úrtól? Az őrnagy megállt.mondta az őrnagy. máskor pedig hirtelen jókedvű lesz.

Futott az őrnagyhoz. Aki tudott valamit angolul. először a hívatlan vendégsereget küldte dolgára. hogy Tótnak szinte jólesett kiönteni a szívét. angolul. Szíve dobogott. de másra is lehetett magyarázni.Nincs semmiféle panaszom. mellecskéje egészen átforrósodott. Öklével verni kezdte az ajtót. Én csak azt nem értem. Először azt hallotta. gondosan megvizsgálta. méltóságos professzor úr. még arról is lemondtam. összejött egy csomó ember. .kiáltotta fenyegető hangon az őrnagy -. Körülvették a budit. hogy a házikóban ellenséges ejtőernyősök vannak bezárkózva. Ki ül a budin. maga ment át. ami eléggé nehezemre esett. hogy bemásszak a plébános úr ágya alá. Aztán kirohant a házból. Széles homlokával. csapkodva-kapkodva csomagolni kezdett. hogy Gyulánk életéről van szó. engedelmesen követte a professzort. de készséggel fölkelt.tisztes távolból . Maga se tudta.Arra szeretném kérni. Ekkor azonban azt kérdezte az őrnagy: . hogy az őrnagy foga összekoccan.Mert ha a kedves papa truccolni akar velem . Tót nem ellenkezett. Beláttam. Ijedtében megnőtt a szeme bogara. aki dolgozószobájába vezette. kirohant és segítségért kiabált. Kijött a budiból. Behunyta szemét. kedves Tót. csak várt. Persze. Leszoktam az ásításról és a nyújtózkodásról.Én vagyok itt. Mariska. amikor lélekszakadva hazaérkezett. De azért mondja el a panaszait. . kedves Tót.Ki van abban a büdös budiban? Ágika szeme kinyílt. Aztán bekopogott a budiba. saját kezűleg dörömbölt a budin. *** Az európai hírű ideggyógyász nagyon kedvelte Tótékat. mit vár. amikor beleteszik a számba. A homlokomba húzom a sisakomat. hogy legyen egy kis ideig türelemmel. Ingeit csak Mariskával engedte mosatni. Szeretnék magával beszélgetni egy kicsit. és miért? Végül azt sütötték ki. Lerántotta a kofferét. és elégedetten megveregette a vállát. akkor majd megmutatom.Magának olyan szervezete van. Épp vasárnapi sziesztáját tartotta. hogy mit akarnak tőlem. hegyesre nyírt. Ez ugyan elég vérszomjasan hangzott. és ezért még az őrnagy úr zseblámpáját se köpöm ki. Kint javában állt a vasárnapi korzó.. ezüst szakállával oly bizalomgerjesztően nézett rá. mint egy részeg kocsis. Mit lehet még egy apától kívánni? És miért bűn az. hogy tessék rám nézni. . Ágika elvesztette a fejét. de csak egy diszkrét köhintést kapott válaszul. átengedte helyét az őrnagynak. . Összetett kézzel kérte. de a kislány magyarázatától se lettek okosabbak. hogy csak gratulálni lehet. és . ami eszébe jut. kalapjait Tóttal viseltette egy-két hétig.szidalmakat szórtak rá. hogy szívesen ülök a budin? . és becsöngetett a Cipriani villába. hiszen megtettem minden tőlem telhetőt. Cipőit. és miért? Ki akar emiatt elutazni. hogy jobban testhez álljanak. és tessék szíves lenni kimondani a legelső dolgot. hogy ki vagyok! Szobájába ment.

Hát ez a baj. szinte az anyám ölében érzem magam..Hogy én berogyasszam a térdemet? . Tót fölállt. és kiszámíthatatlan következményekkel járhat. hogy leeshetik.mondta Tót.Kortünet. Tót gondolkozott. Nem háborgat senki. hogy nem tesz jót a szervezetnek. Lássa be.állapította meg a világhírű professzor..Ha szabad kérnem. Sokkal nagyobb bajokon is lehet segíteni.jelentette ki Tót. kedves Tót. az ilyen panaszok játszva orvosolhatók. hogy inkább Tót mondjon le a kényelméről erre a kis időre. . . kedves Tót.mondta a nagy ideggyógyász -.És a kedves vendégük alacsonyabb termetű magánál? . kedves Tót. zümmögnek a bogarak.. esetleg megüti magát.Ezt én nem bírom ki. hogy még alvás közben is húzza föl a térdét. sajnos. kedves Tót. gyógyítható a veszettség.ismételte buta arccal. .. rossz emlék csupán a gyermekágyi láz.Maguk ketten ennek a különbözetnek a betegei. . A professzor mosolygott. . .Mindjárt nem lenne magasabb nála . . .bólintott a professzor. . . Bár.Érdekes . . de azt mégsem kívánhatja egy őrnagytól. . mert ott jó. álljon föl egy percre. Ő ezt a szokást csak néhány nap óta vette föl. és ha beriglizem az ajtót.Magánál hasmenést okoz.mondta aztán.Nem .Mit gondol. hogy egész nap fölnézzen a házigazdájára.Belátom . . ami az egész üdülését elronthatná. Ellene szól. A tanár végigmérte. ha némiképp berogyasztaná a térdízületét. ha jobban belegondol a dologba. amikor a kedves vendég megérkezett. . Tót nézett egy nagyot.Magának ez meg se kottyan.Én az átlagosnál magasabb növésű vagyok. ha szájába vesz egy zseblámpát? . mondta Tót. milyen magas maga? .Én még a lélegzésről is örömest lemondok . Az volna a legegyszerűbb. ma. mennyire szereti a fiát. hogy ezt maga se bírná ki soká. Tudom. .Átmenetileg vagy állandó jelleggel? A tanár úgy vélte.De akkor is magasabb leszek az őrnagy úrnál. méltóságos professzor úr.. . ha valaki folyton változtatja a testtartását. amikor megszűnt a pestis.Dehogy betegség . ha sámlira állítanák az őrnagyot..figyelt föl az európai hírű ideggyógyász. Régóta szeret a budiba zárkózni? Szó sincs róla. így aztán ez a pozitúra úgyszólván második természetévé lesz.Sejtettem .mosolygott a professzor. Ő tehát azt javasolja. kedves barátom .De a testmagasságomon..Ő nekem legföljebb a vállamig ér.. akkor kezdte a szóban forgó helyet megkedvelni.Teljesen normális az emésztésem. . Hát akkor miért dörömbölnek? Rossz ez? Bűn ez? Vagy talán valami betegség? . . . nem tudok változtatni. Én csak azért ülök a budin. Azt tanácsolta..

Inkább a fiára gondoljon. milyen fogadtatásban lesz része. Csak egyszer ütötte meg a fülüket valami vihogó. mint a karikacsapás. Fölállni. Elindultak az utcán. . És mi történt? Semmi sem történt. . A gyerekek messziről megsüvegelték. hogy ki-ki szubjektíve mekkorának hiszi magát. Minden kornak megvan a divatos betegsége.intette a tanár. el is kísérem magát. . ahol most volt legnépesebb a korzó. aki mindeddig félistent tisztelt Tótban. nyugtatta meg Tótot. Az ablakból. kedves Tót.Ne fáradjon . aki (száztíz centiméteres hasbőséggel) lakásából rendszeresen a kulcslyukon keresztül távozik. amit a fia érdekében hozhat. a kelekótya levélhordótól. hiszen erre nincs abszolút mérték. méltóságos professzor úr . Ő itt mindenkit ismer. kedves barátom .Én így nem megyek végig az utcán. . amitől rögtön kisebb lett egy fejjel. épp a mátraszentannai korzózókra látott. így csak arról biztosíthatja Tótot. a mai ideggyógyászok praxisában úgyszólván mindennaposak. Ha őt nem kötné az orvosi titoktartás. Tót. Ez Gyuri atyustól eredt. akik óriásoknak hiszik magukat. A mai világban mindenki kénytelen áldozatot hozni.. Az Acta Medica Hungaricában cikk jelent meg egy zsidó orvosról.mondta a professzor. Mi jobb: ha behajlítja a térdét. .Azt hiszi.Majd meglátja. A hazamenetel gondolatára Tót elkomorodott. hogyha behajlítja a térdét.Most már nyugodtan hazamehet . habár bensőjében még mindig vonakodott.ajánlotta. S akárhogy nézi őket. Az orvostudomány tehetetlen. mostanában általános az a jelenség. és úgy is jár haza.Ne hallgasson a hiúságára! . Tud-e így futni.Ennél többet a világ legalacsonyabb őrnagya se kívánhat. félállati röhögés. . A professzor legyintett. A többség egy fejjel alacsonyabbnak szeretne látszani. ahol állt.mondta eltökélten. semmit se tudott ellene fölhozni. most azonban négykézláb körülfutotta. a felnőttek barátsággal köszöntötték. Tót elfogadta a megtisztelő ajánlatot. aztán lassan berogyasztotta a térdét.mondta a híres ideggyógyász. . Megpróbálták. Sikerült. aki meg is állt.Tegyünk egy próbát .. Ha ez megnyugtatja.Elég! . Őt is ismerik. szép számú példát mondhatna a saját praxisából is. csak az számít. vagy magára haragítja Gyula parancsnokát? Ez döntő érv volt. maga az egyetlen? Téved. még rogyhatok lejjebb is egy kicsit. leülni. . . Az övéihez hasonló panaszok. és figyelje. .mondta a tanár. .Ujjal fognak rám mutogatni az emberek! . . mit szólnak hozzá az emberek.Így elég? .Inkább azt nézzük. és érdeklődött a családja avagy a vendég hogyléte felől. de akadnak cseplesz kis emberkék.. és megugatta. egyiknek sincs berogyasztva a lába. Minden úgy ment. Futni is tudott. az a legszerényebb áldozat. volt. hogy senki se ismeri saját testméreteit. Sóhajtott egyet..Mert ha muszáj.Sétáljon egyet berogyasztott térddel.. . a könyvespolc létrájára mászni. tud-e így járkálni.Ne legyen olyan beképzelt. mint egy kutya.csóválta a fejét Cipriani. .

De később. Tót megátalkodottan hallgatott.Hát nem tudom . . Mariska kiállt a verandaajtóba. édes. de legalább elégedett lett volna! Hiszen ennél kevesebbért ennél többet kívánni sem lehet. A járókelők nem vettek észre rajta semmit. s újra meg újra szemügyre vette Tótot. hogy be van rogyasztva a térde. étvágytalanul kóstolgatta az ételt. . . és Tót még mindig nem volt hajlandó előjönni. ahogy még sose beszélt vele. rávigyorgott. s egy óvatlan pillanatban egyszer csak üresen állt a széke.. mintha összement volna egy fejjel.mondta Tót.méricskélte töprengve az őrnagy. nem vette észre senki. sőt. mert nem volt szüksége a kíséretére.. mint egyébkor. Mariska megpróbálta jobb belátásra bírni. a vendég valósággal elhalmozta Tótot kedvességének és barátságának jeleivel: ő azonban konok arccal ült. mintha valami.mosolygott Tótra. mintha még a szokottnál is nagyobb megbecsüléssel öveznék. Cipriani professzor jóslata valóra vált. .Lajos! .Semmi . pedig ő egy tollpihét is észre szokott venni az apján. kérem.. amikor már jól benne jártak a délutánban. Legföljebb az őrnagy szeme állt meg rajta egy pillanatra. se később. amikor frissen borotválva. akkor lakatost hozok! Mintha a falnak beszélt volna. kölniszagot árasztva.. sétáltoksz? Lányoksz után mászkáltoksz? Ha még ez se lett volna elég Tótnak. és Ágikának se tűnt föl semmi. .Háromig számolok! . kijött a béketűrésből! . de hát az a fontos. Bement. Előbb kérő szókkal. és ötölve-hatolva tájékoztatta férjének konokságáról. de amikor ennek se volt hatása. Más ember boldog. .Háromszor volt már nálam a klinikán. Így például az agarait sétáltató Leonhardt luxemburgi herceg (aki eddig legfeljebb a köszönését fogadta) most megállt. Mi történt magával? .Hol vagy. jó Lajosom? Csak egy diszkrét köhintés hallatszott a mályvabokrok felől. kilépett a szobájából. se most. és az ujjával tréfásan fenyegetőzve. .kiáltotta. oly pattogó hangon. aztán okos érvekkel igyekezett a lelkére szólni. az otthoni fogadtatás végképp megnyugtatta volna. Amikor fürkész pillantásával már harmadszor végigmérte. de nem lehet rajta segíteni.. *** Egy darabig békén hagyták. meg is kérdezte: .Mondja csak. mint máskor. egészen kicsike dolog mégis másképp volna.Sétáltoksz.förmedt a férjére.Ha nem jössz ki. Amikor asztalhoz ültek. El is búcsúzott Tóttól.Mintha egy fejjel megnőtt volna! Tótnak ugyan inkább az volt az érzése. kijött. hogy a vendég elégedettnek látszott a változással.Mit vár ettől? . tört magyarsággal rászólt: . Mit volt mit tenni? Mariska nagy kínban odaállt az őrnagy elé. Soha. Mariska ugyanolyan örömteli mosollyal fogadta.

de már más vendégek is panaszkodtak a szagra.Ha meg nem veti szerény ülőkémet.Hát .Ne gondolja. hogy a legszebb perceknek is végük szokott lenni. a poharakat azonban tartaniuk kellett. Sörnyitót kért.Én minden sört egyformán szeretek . s ha igen. el tudtak helyezkedni. akkor kellemes csalódás érte. . amiért ilyen kezdetleges a helyiség. Pedig. . mely minden igényt kielégít. hogy nem tisztíttatta ki a gödröt. méltóztassék helyet foglalni. Hoztam egy üveg jégbe hűtött sört. A sört lábhoz tették.mondta szokott szerénységével Tót . Remélem. Érdeklődött.kiáltott fel az őrnagy.mondta az őrnagy. Szerencsére. Egy darabig még elhallgatták a zöld húslégy zúgását. és mentegetőzött a helyszűke miatt. Az őrnagy szemmel láthatóan fel volt villanyozva. .Csak ha muszáj.Nem is .És mi zúg itt? .Hallom. Az őrnagy megnyugtatta.Én a maga helyében ki se mennék innen . A lajt tulajdonosa azonban ellenezte a gödörtisztítást. hogy a kedves Tót úrnak el van rontva a gyomra! . Egészen behúzódott a sarokba. . . vajon Ágika ráér-e. hogy az ő kívánalmainak e kis házikó tökéletesen megfelel. Együttlétük első perceiben Tót némiképpen feszélyezettnek érezte magát.. Aztán.Szép név . kedves Tót úr. .mondta Tót. Mentegetőzött.Zöld húslégy.mondta Tót. de azért igyekszünk. vagy legalább sértve érzi magát. hogy a vendég fölháborodik.mondta az őrnagy. . hajlandó-e átmenni a Klein-féle vendéglőbe egy üveg jégbe hűtött sörért? Két poharat kért. Régi élettapasztalat. sörrel. hogy ki akarom innen túrni. ha jól emlékszik. ami természetes. Hiába. udvariasan bekopogott a kerti házikóba. Az őrnagy nem nagy igényű.Eszerint ő puszta kedvtelésből tartózkodik azon a helyen? Mariska ezt is beismerte. a lombok susogását. . hiszen még sohasem volt ilyen szűk helyen ilyen magas állású személlyel összezárva. csak eljöttem magát meglátogatni.Hogy hívják? . faluhelyen nem lehet jobbat várni. ha szorongva is. egész ittléte alatt nem panaszkodott semmire. Az őrnagy fejcsóválva megállapította.És már azt hittem. .kérdezte az őrnagy. a világosat szereti? . Miért kellett volna tisztogatni? Hát olyan nagy igényű vendég ő? .ha sokat nem is tudunk nyújtani a vendégeinknek. .mondta Tót.Egy bogár . De ha arra számított. hogy őt Tót még mindig félreismeri. legkevésbé erre az árnyékszékre. .Maga okos ember! Hallja a lombsusogást? . szépítés nélkül. pedig már a szivattyút is idehozatta. Tótot bántotta. poharakkal. Nem. . sörnyitóval fölszerelve.

aludtak. és újra az apja felé indult. persze.Köszönöm a megtisztelő látogatást. . Tóték adták meg az árát. hogy ezekben a nehéz időkben.állt fel Tót.csóválta a fejét az őrnagy. tágra nyitott szemmel.Pardon . hogy nem a levesnél tartanak. Tóton magán alig látszott. többször is összeütközött vele. Sőt. a világos szobában is beleszaladt az apjába.Miközöttünk . hanem már a szivarnál. Minthogy a füstöt mindig az orrán szokta kiengedni. kedves Tót.Sajnos.Én pedig azzal a kellemes érzéssel távozom innen. Mariska például.Ki hitte volna? . melyekből hiányzik a fönség. mélyen tisztelt őrnagy úr. . ahol a sötétség nem különbözik a világosságtól. szintén a lánya felé vette az útját.mondta. amikor senki se találja a helyét. Ennek az egyensúlyi állapotnak.Érezze jól magát.. bár lett volna helye kitérni.érdeklődött az őrnagy. . . Mégis. nekiment.. a búcsúvacsorán pedig. dobozoltak. .búcsúzott az őrnagy. .lelkendezett Ágika. a szokatlan idegfeszültségtől mindnyájan el voltak csigázva. Hangosan kellett hozzá beszélni. melyet kísérleti célból meghipnotizáltak. .Látod. forgatták. . de az is előfordult. Ezt a muszájmunkát olyan ambícióval kezdte csinálni. pedig ezt a négy napot valamilyen zsongó kábulatban élte át. . az asztaltársak egyszer csak azt vették . amikor a tyúklevest kanalazta.Mulasson jól! . édes. mint érdekességet. egy darab hús estétől reggelig a szájában maradt. meg kell említeni. . lesz szerencsénk a dobozolásnál? . Hétköznapi cselekvéseket fölcserélt egymással: egyszer a szódavizes üveggel próbált fésülködni. úgy látszik. mennem kell . Amikor aludni lehetett.jegyezte meg a vendég . amikor Tóttal ketten maradtak egy sötét szobában.Az csak természetes.állt föl az ülőkéről az őrnagy. Olykor-olykor elfelejtette lenyelni a falatot. . A kialvatlanságtól. jó Lajosom .voltak ugyan eleinte kisebb nézeteltérések. mert a hallása megromlott. Tót pedig. . Mindnyájan elégedettek voltak. milyen rossz bőrben van. mint az aggkori gyengeség jegyei. hogy Tót Lajos váratlanul kedvet kapott a dobozhajtogatáshoz.Mihelyt tehetem. Remélem. mint két mozdony. Egyszer. elérték azt a fáradtsági fokot. amikor villanyt gyújtottak. . Ágika nem ejtett el: ő inkább feldöntött. Ez azonban már csak olyanféle tüneteket váltott ki belőle. akárhogy vigyázott.Nézzék az aput! . legalább maga ott van.Egy kis jóakarattal csodát lehet művelni.Tessék máskor is benézni hozzám. mindent kiejtett a kezéből. Beállt az egyensúlyi állapot.tette hozzá Mariska.. az állandó szorongástól. Összeütköztek. Amikor dobozolni kellett. hogy állva elaludt néhány percre. . hátrálva földöntötte a vasalólábat.Hála Istennek . mint egy tyúk. az a téves képzete támadt. de most már szerencsésen elsimult minden. ahová való! *** Varró őrnagy üdülésének utolsó napjai eseménytelen egyhangúságban teltek el. csodálták őket. hogy hamarosan az ő dobozai sikerültek a legszebben: kézről kézre adták.

amikor már a délutáni buszra vártak. így értette: . Mariska nagyot sóhajtott. no meg Mariska híres grízgaluskái.Rottyints a gatyádba! Nagy kérdés. dehogy! Az autóbusz eltűnt a kanyarban. Tót nem mozdult. hogy Tót orrán csak úgy dől kifelé a sok rizs. mintha egy új életem kezdődött volna a maguk vendégszerető otthonában. Minthogy ez nem következett be. sorban egymás után. de arcukról eltűnt a búcsúmosoly. kedves Tót. és szeretteitől közrefogva.fordult az őrnagy Tóthoz . és úgy tette vissza. . Először is levette sisakját. .Minden jót. . és valamit morgott a foga közt.Minekünk is fáj . emelt fővel. A busz megállt. Tót megnyugodott.Higgyék el. büszke lépteivel elindult hazafelé. kedves Tóték. aztán kihajolt az ablakon. és e két hét alatt majdnem négy kilót hízott! Mindez abban a pár szóban kristályosodott ki.Magával pedig . Tóték még mindig integettek. mintha attól félne. és kiabáltak. borsó.Örülünk. nekem semmi kedvem sincs elutazni.Segíts már. Az őrnagy még odakiáltotta: .Szerencsés utat. hogy el kell válnunk a mélyen tisztelt őrnagy úrtól. . és minden elölről kezdődik. hogy váratlanul visszafordul a busz. szép. hogy jól hallotta-e. sárgarépa. hogy testének függőleges tengelye a sisak vízszintes tengelyével kilencvenfokos szöget zárjon be. leszáll róla az őrnagy. . jókedvű. Egy a fontos: hogy a vendég elégedett.Remélem. . Inkább majd tettekkel mutatom meg. hogy jól érezte magát az őrnagy úr. hogy vissza ne essen a régi hibáiba! Tót kifejezéstelen arccal nézett rá. Mariskám . nem voltam terhükre? Mind a hárman intettek. mert dübörögve megérkezett a távolsági busz.mondta -. Csak a két nő közös segítségével sikerült végre kiegyenesítenie. . de ezt a sóhajt az öröm fakasztotta. Nem vagyok a szavak embere. Ekkor azonban kihúzta magát. Csak vigyázzon. kedves Tóték! . hogy jaj. Az őrnagy fölszállt. E kis zökkenőkön azonban már nem akadt fönn senki. Még intésre emelte karját. Aztán megpróbálta kiegyenesíteni a térdét.mondta. és még mindig az út kanyarulatát leste. Ágikát homlokon csókolta.Még egyszer köszönöm a szíves vendéglátást. ahogy három gyertyát fújnak el. mert a térde egészen belemerevedett a behajlított tartásba. Az autóbusz elindult. aki legközelebb állt hozzá. és elnyomott minden hangot.Isten velük! Úgy érzem magam. idegileg kiegyensúlyozott. melyekkel az őrnagy. elbúcsúzott tőlük: .nagyon meg vagyok elégedve. .észre. Ezt Mariska. őrnagy úr. milyen hálát érzek. Az őrnagy sorra kezet fogott velük. Tóték csak álltak meghatottan.

. a Tót Gyula zászlós tulajdonát képező ingóságokról. mint tanúk jelenlétében.Úgy lesz minden. őrmester és Boglár D. és zihálása elcsitult. kijelentette: . édes. Elnevezés: egy habselyem alsó Elnevezés: egy zsebkendő Elnevezés: bőrtárca. aki úgy fonódott az apjára.Otthon körül se nézett. Feküdjünk le. akiknek ilyen kiváltságosak a körülményei. Lecipelte a budi mögé.Csak előbb még elszívok egy szivart . s a kőházakat. aztán felsóhajtott: . mint egy óriási. pénz Elnevezés: egy tintaceruza Elnevezés: egy fénykép Elnevezés: 20 Honvéd cigaretta Leírás: Leírás: kockás Leírás: 38 P 60 fillér Leírás: Leírás: 1 férfi + nőalak Leírás: - (Dátum. Néhány percet töltöttek el így.mondta Tót. a parancsnokok pedig kőházakban laknak. Most olyan jól érezte magát. Egyenesen az új margóvágóhoz lépett.. és magával vonta a kislányát. a mályvabokorig. hadnagy által. metsző hidegével. Így talán azokat a keveseket. orosz tél. De az ilyen zászlóaljirodák bizonyára jól vannak fűtve. Mariska odahúzódott az urához. és éjjel fogunk aludni.mondta legszerelmesebb mosolyával Mariska. Tót pedig élvezettel leszívta a füstöt. Mariska futott a szivarért. Megértettétek? . remélhetően nem éri baj. mint egy inda. melyekbe a kincstár tulajdonát képező darabok nem számíttattak be. zöld tüdő. . amikor lakói alusznak. Utána Tót az ajtóhoz húzta kényelmes karosszékét. s a Bábony. kettőzött őrség veszi körül. Ágika tűzzel szolgált.Fáradt lehetsz. este fogunk vacsorázni. dermesztő szeleivel. esti hűvösséget lehelt rájuk. Koroda I. hogy nyújtózott egyet. őrmester. amibe beleroppantak az ízületei. jó Lajosom . fejük fölött szikrázott a csillagporos augusztusi éj. jó Lajosom. Úgy is lett. megvacsoráztak. amikor visszajött. ahogy te akarod. *** Leltár Felvétetett a gomeli tábori kórházban Kincs Károly g. édes. főleg éjjel. Amikor beesteledett. aláírás) (Szétázott az esővizes hordóban) *** Mariska rámosolygott az urára. Majd jön a tél. Szerette az élet apró örömeit. A nagy.. Az ormótlan alkotmány alig fért ki az ajtón.Mostantól kezdve reggel fogunk reggelizni.

gondoltam.Tessék parancsolni.Csak ide a mályvákhoz . Ő is lefeküdt. mint amikor egy kútba fulladóból feljön az utolsó buborék.. egyszer majd kiesett az ágyból. Aztán megint lecsapott a margóvágó acélkarja.kérdezte. Aztán visszajött Tót. . sugárzó arccal.Menjünk lefeküdni.Háromba vágtad. ... mindjárt megmutatom.Miért álltok itt? . Tóték csodálkozva néztek föl. édes.. . ezt a három napot maguknál töltöm el.Te mindig tudod. Eltűntek a sötétben. . .Egerben le akartam pecsételtetni a szabadságos levelemet. ettől a döndüléstől is megrázkódtak. dobozolhatnánk egy kicsit. . Ágyba bújtak. Látni nem láttak semmit. rúgott. Tótnéra.mondta Mariska. Elhallgatott. .mondta.De jól tetted. Úgyszintén a harmadiktól is. forgolódtak..Háromba? Nem. Ágikára.. Csak nézték az őrnagyot.mondta. nem leszek terhükre? Tóték még most se bírtak szólni. .Látom. aztán visszajött.. . álltak.mondta szolgálatkészen Tót. A veranda ajtajában ott állt Varró őrnagy. Oly fáradtak voltak. Beszélni senki se tudott.Hová lett az új margóvágó. Mariska és Ágika ott maradtak. Olyasféle hang volt. Remélem. mit hogyan kell csinálni. kofferral a kezében. jó Lajosom . Az őrnagy bevitte kofferét. kedves Tóték. kedves Tót? Tót megpróbált válaszolni. mélyen tisztelt őrnagy úr.Pedig igaz! Tót valamilyen furcsa.És hová? . anyám.Jaj. Aztán tompa döndülés hallatszott. Egy ideig hallgatott. hogy a partizánok fölrobbantottak egy hidat. . Megint elmúlt egy kis idő.Ejnye már .Miért? . Talán nem jól tettem? . édes. . Nézelődött.Úgyis olyan nehéz volt egymástól elválni. Nem emberi hang volt. nyögött. pukkanásszerű hangot hallatott..Ha nincs kifogásuk ellene. Megágyaztak. . de ez csak a harmadik nekifutásnál sikerült neki. jó Lajosom? . Négy egyforma darabba vágtam. Egy ideig nem is történt semmi. hogy nem hisznek a szemüknek . Beszélni azonban nem tudott. . hogy végül mégiscsak elnyomta őket az álom.Levittem a kertbe. szegény.csodálkozott az őrnagy. Mariska eloltotta a villanyt. .. a sötétbe meresztették a szemüket. széles mosollyal. és ezért három napig nem járatnak szabadságos vonatot. s a tettvágytól buzogva így szólt: . Feküdtek. Levetkőztek. Rámosolygott Tótra. aztán félénken megkérdezte: . anyám. kiguvadt szemmel. Tót azonban alva is forgolódott. Ettől megrázkódtak. jó anyám! Ebben a pillanatban közeledő lépések hallatszottak. de a pályaudvarparancsnokságon azt a kellemes hírt közölték velem. hallgattak.

. .Rosszat álmodott talán? Ez azelőtt nem volt.oOo.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful