Professional Documents
Culture Documents
XIV. Lajos első hódító háborúját, az örökösödési (devolúciós) háborút 1667. májusa és augusztusa
között vívja, célja Spanyol-Németalföld elfoglalása a spanyoloktól. Szembekerül az angol-holland
koalícióval, s az 1668-as aacheni békében be kell érnie Lille birtokával.
1672-ben angol szövetségben megtámadja Hollandiát, s bár nem tud komoly eredményeket elérni, de
az 1678-as nymwegeni békében megszerzi Franche-Comté-t a spanyoloktól. Ugyanebben az évben
megszállja Lotaringiát.
1681-ben a reuniós kamarák (az egykori francia hűbérbirtokok kinyomozására létrehozot testületek)
ítélete alapján megszerzi a Német-római Birodalom birtokában levő Strassburgot és Elzász jelentős
részét.
Harmadik hódító háborújában (1688-1697) hadai teljesen elpusztítják Pfalzot.
1692-ben a La Hogue-foknál az angol-holland flotta döntő csapást mér a franciára, akik ettől kezdve
nem számítanak tengeri hatalomnak.
Az 1697-ben megkötött rijswijki békében kénytelen visszaadni Lotaringiát.
1700-ban meghal II. Károly spanyol király, halála előtt XIV. Lajos unokájára, Bourbon Fülöpre (a
későbbi V. Fülöp) hagyja a spanyol trónt.
1701-1714 között zajlik a spanyol örökösödési háború, melyben a nagy francia hadvezérek, Villars és
Vendome kezdeti sikereik ellenére sem tudják megakadályozni az ellenséges csapatok fölénybe
kerülését.
1704-ben Savoyai Jenő és Marlborough hercegek Höchstädtnál győzelmet aratnak a franciák felett.
Az angolok 1704-ben elfoglalják Gibraltárt, Spanyolországban polgárháború tör ki V. Fülöp és III.
Károly hívei közöt, mely végül 1709-ben Fülöp győzelmével ér véget. A szövetségesek több jelentős
győzelmet is aratnak (Marlborough 1706-ban Rami1liesnél, Jenő Torinónál, majd egyesülve 1708-ban
Oudenardénál), 1709-re elérik a francia határokat, s a franciák csak a súlyos véráldozatokat kívánó
malplaquet-i ütközetben tudják megállítani őket. Tovább nehezíti a franciák helyzetét az 1711-es
szatmári béke is. XIV. Lajost cak I. József császár 1711-ben bekövetkező halála, ill. az angol politika
megváltozása menti meg.
Az 1713-ban Anglia, Hollandia, Savoya, Poroszország, ill. Franciaország között megkötött utrechti
béke elismeri V. Fülöp hatalmát, de kikötik, hogy Spanyolország és Franciaország uralkodója sosem
lehet közös.
VI. Károly császár az 1714-es rastatti egyezményben ratifikálja a békét.
I. Nagy Péter (1689-1725) már 1682-ben, gyermekként trónra kerül, de kezdetben gyengeelméjű
mostohabátyjával kell osztoznia a trónon, majd mostohanővérét, Zsófiát emelik föléjük. Nővérét 1689-
ben zárdába küldi és országát immár egyeduralkodóként kormányozza. Oroszország európai
orientációjának kezdeményezője. Kialakult koncepció nélkül, de hihetetlen szívóssággal, "ázsiai
módszerekkel" fogott a birodalom modernizálásához. A társadalom minden ellenállását igyekezett
csírájában elfojtani, az 1698-ban ellene lázadó sztrelecek közül többet pl. saját kezűleg fejezett le.
Iskolákat alapított, elrendelte, hogy a nemesifjak 10-15 éves koruk között iskolába járjanak, hogy
alkalmasak legyenek az állami hivatalok viselésére, ugyanakkor a polgárifjaknak megtiltotta, hogy 15
éves koruk után tanulmányokat folytassanak.
A nemességet állami szolgálatra kötelezte, s a tisztviselőket rangosztályokba (csin) sorolta. A születési
nemesség így átalakult az államtól függő hivatalnok (csinovnyik) osztállyá. Rendeletileg írta elő a
szalonéletet, az ellenkező bojárok szakállát gyakran saját kezűleg vágta le. A birodalmat 50 kerületre és
121 kormányzóságra osztotta, jól szervezett belső kémrendszert épített ki. A feudális eredetű prikázok
helyett szakminisztériumokon (kollégiumok) keresztül kormányzott.
1721-ben megszüntette a patriarchátus, s a Szent Szinódus felállításával az egyházat is állami
ellenőrzés alá vonta.
A reformok fedezetére 1724-ben bevezette a jobbágyok fejenkénti adózását. Igyekezett európai
szakembereket országába csábítani, s európai útjain maga is törekedett egyes szakmák - pl a hajóépítés
- elsajátítására.
Gazdaságpolitikájával szorgalmazta a len-, és kendertermelést, a merinójuhok tenyésztését. Főként a
hadsereg igényeinek kielégítésére állami manufaktúrákat létesített, melyek munkaerejét ún. "hozzáírt"
jobbágyok adták. 1714-ben örökletessé tette a szolgáló nemesek birtokait,
1722-ben bevezeti a rangtáblázat alkalmazását a hadseregben.
2. Külpolitikája
1695-ben többszöri ostrom után elfoglalja az addig török kézen lévő Azovot, ezzel kijut az Azovi-
tengerre. Külpolitikájában legnagyobb álma, a Baltikumba való kijutás megvalósítására törekedett,
melyre az északi háború alatt (1700-1721) került sor. Az északi háborúval párhuzamosan folyt a
szibériai előretörés is.
3. Az északi háború (1700-1721)
XII. Károly svéd király arra törekedett, hogy visszaállítsa a harmincéves háborúban kivívott, majd
utána elvesztett baltikumi svéd tekintélyt. II. Erős Ágost szász választó és lengyel király dán
szövetségben kísérletet tett arra, hogy a svédek fölényét megtörje, amiben Nagy Péter is támogatta,
1700-ra így svédellenes hatalmi tömb jött létre. XII. Károly 1700-ban angol és holland hadihajók
segítségével váratlanul partraszállt Dániában, s királyát gyors hadjáratban békére kényszerítette, majd
az oroszok ellen fordulva Narvánál tönkreverte Nagy Péter ötszörös számbeli fölényben lévő csapatait.
1702-ben XII. Károly svéd király legyőzi a lengyel-szász csapatokat, s 1704-ig szinte egész
Lengyelországot, sőt - a menekülő Erős Ágostot követve - Szászországot is megszállta, a lengyel trónra
pedig saját jelöltjét, Leszczynski Szaniszlót ülteti. Nagy Péter eközben számos katonai reformot életbe
léptetve átszervezte hadseregét, s hódításai eredményeként 1703-ban megalapította új fővárosát,
Szentpétervárat. XII. Károly az 1706-os altranstädti békében békét köt az oroszokkal, majd
felismerve az oroszok által jelentett veszélyt Nagy Péter ellen fordult, de az 1709-es poltavai csatában
súlyos vereséget szenvedett a cár csapataitól. A Törökországba menekült svéd uralkodó a törökök
segítségét kérte, akik 1711-ben a Prut folyónál be is kerítették a cár hadait, azonban megelégedtek
azzal, hogy megakadályozták az oroszok kijutását a Fekete-tengerre (az 1696-ban elfoglalt Azov
visszaadásával a szultánnak). Mindezek után 1713-ban a svéd királynak távoznia kellett
Törökországból, s 1718-ban egy norvégiai dán erőd ostromakor halálos lövés érte. Az 1719-ben
meginduló béketárgyalások eredményeként az 1721-ben megkötött nystad-i békében Svédország
elvesztette baltikumi birtokait, melyeket - megszerezve a rég áhított Balti-tengerpart jelentős részét -
Oroszország, ill. - az 1719-es stockholmi béke értelmében - Poroszország kapott meg. Az 1720-as
fredriksborgi béke Dániának adja Schleswiget..