P. 1
23535566 Vujity Tvrtko Ujabb Pokoli Tortenetek

23535566 Vujity Tvrtko Ujabb Pokoli Tortenetek

|Views: 302|Likes:

More info:

Published by: Magdolna Mária Rézsóné Imre on Apr 24, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

04/21/2014

pdf

text

original

VUJITY TVRTKO �JABB POKOLI T�RT�NETEK ALEXANDRA

Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadv�ny b�rmely r�sz�t sokszoros�tani, inform�ci�s rendszerben t�rolni, vagy sug�rozni b�rmely form�ban vagy m�don, a kiad�val t�rt�nt elozetes meg�llapod�s n�lk�l; tilos tov�bb� terjeszteni m�sf�le �sszefuz�sben, bor�t�ssal �s t�rdel�sben, mint amilyen form�ban kiad�sra ker�lt. N�gr�di Gergely, Vujity Tvrtko � P�csi Direkt Kft. Kiadja a P�csi Direkt Kft. Alexandra Kiad�ja 7630 P�cs, Alkot�s u. 3. Tel.: (72) 517-800 Bor�t�fot�: Kaiser Ott� Fot�k: Tal�n Csaba, Vujity Tvrtko, Nemzeti Sport, Grand Fot��gyn�ks�g Bor�t�terv: Nagy P�ter T�rdelo: Bocz J�zsef ISBN: 963 368 079-4

Tartalom Az arc n�lk�li ember . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 P�ljani . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .49 A kett�v�gott falu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 A Suttog� . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 R�zs�k . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 Hal�l Korfun . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 Ejnye, ejnye Benedek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 A Magyar�bok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .224 Egy becs�letbeli �gy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .240 Epil�gus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343 Levelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345 A nyomtat�s �s a k�t�szeti munk�k a debreceni nyomd�szat t�bb mint n�gy �vsz�zados hagyom�nyait orzo Alf�ldi Nyomda Rt, munk�ja Felelos vezeto: Gy�rgy G�za vez�rigazgat�

Az arc n�lk�li ember - Volna kedves egy kil�t a szebbekbol? A h�rihorgas z�lds�ges arca meg se rezzen, de als� ajka �gy l�ktet, mint egy �to�r. Hal�losan unja m�r a vevok k�l�nf�le ig�nyeit: a paradi�csom az paradicsom, mit kell itt v�logatni? Nincs szebb meg cs�ny�bb, csak paradicsom. Az enyh�n g�mb�lyded termetu, kedves arc� asszony azonban enn�l is tov�bb megy: - �s j� volna... hasznos volna, ha n�ha, mondjuk f�l�r�nk�nt, meg�mosn� a kez�t. A z�lds�ges megdermed. Igyekszik cs�nj�n b�nni az asszony szavai�val. H�sz �ve dolgozik itt a Bosny�k t�ren, ez ido alatt volt m�r dolga mindenf�le n�pekkel. Ezerszer megtapasztalta, hogy a piac nyug�sk�do ped�nsok, �r�kk� panaszkod� �s reklam�l� f�lbolondok gy�lekezohelye. De ez a no most komolynak tunik. �s olyan hat�rozottan n�z, hogy a f�rfi akaratlanul is felfel� ford�tja a tenyer�t. N�m�n b�mulja bor�n a kora reg�gel �ta gyarapod� mocskot. - Na ugye - nevet az asszony -, nem t�l sz�vder�to l�tv�ny, igaz? Ezt neh�z lesz odahaza lesik�lni. Meg azt�n �n is hazaviszek belole valamics�k�t a paradicsomokon. Polg�rn� Axmann �gnes, ismertebb nev�n Axmann doktorno ponto�san tudja, mit jelent egy mocskos k�z. A fertozobetegs�g-kutat�sra tette fel az �let�t. �veken �t vizsg�lt olyan v�rusokat, amelyek eg�sz biztosan meg�lik a legt�bb embert. J�rt Fekete-Afrik�ban, Kambodzs�ban, Ka�zahszt�nban. Ma m�r az eg�sz vil�gr�l �rkeznek hozz� egyetemist�k, aki�ket a vezeto nyugati egyetemek kezdetleges tr�pusibetegs�g-tananyaga ut�n lenyug�z a doktorno alapos tud�sa �s tapasztalata. - Most nagyon haragszik r�m? - k�rdezi Axmann �gnes a z�lds�gest, mire az zavartan megr�zza a fej�t. A doktorno elmosolyodik. - Akkor ad nekem egy kil� paradicsomot? H�sz �ve, egy s�padt k�so oszi d�lut�non mandulaszemu, magas, kele�ti f�rfi l�pett a ferihegyi termin�lban az egyik rep�lot�ri alkalmazotthoz. - Asszonyom - kezdte t�rt angols�ggal -, most �rkeztem Vietnamb�l. Orvos vagyok. L�tja ott a sz�ksor sz�l�n azt a kisl�nyt? Mellettem �lt Ha�noit�l. Tessenek vele vigy�zni. Att�l tartok, nagyon beteg. Az alkalmazott r�m�lten b�multa a mag�nyos, d�dolgat� kisl�nyt, az�t�n gyors l�ptekkel a k�zpontba indult. Egy �ra m�lva a kisl�ny m�r az ifj� belgy�gy�szno, Axmann �gnes elott �llt meztelen�l. A doktorno �r�tette, hogy ot rendelt�k ki, hiszen m�r akkor k�zismert volt r�la, hogy �gyes a fertozobeteg-kutat�s ter�n. Ugyanakkor fogalma se volt r�la, mi�tol eshetett le a kisl�ny mutat�- �s k�z�pso ujja. Merthogy ezek hi�nyoz�tak az apr�cska k�zrol. V�g�l egy Magyarorsz�gon dolgoz� angol orvost h�vtak, aki megvizsg�lta a kisl�nyt, majd b�lintott: nem kiz�rt, hogy lep�r�s. Azt�n f�lreh�vta a hi�nyos tud�sa miatt elkeseredett magyar doktor�not, �s a k�vetkezot mondta neki: -�gnes, ne v�dolja mag�t, nincs semmi baj. �n val�sz�nuleg sohasem l�tott m�g lepr�st. K�rem, jegyezze meg: a mi szakm�nkban nagyj�b�l akkorra lehet valaki igazi szakember, amikorra megtelik egy temeto a betegeivel. A doktorno annak idej�n iszonyodva hallgatta angol koll�g�ja cinikus�nak tuno szavait, ma m�r azonban o is osztja ezt a n�zetet. - Gondoljon csak bele, kedves Tvrtko - mondja, amikor felkeresem P�va utcai rendeloj�ben, ahol �ppen az ebolav�rusr�l tart eload�st fiatal k�lf�ldi medikusoknak -, m�g Amerik�ban �br�kon �s b�bokon gyako�rolj�k az orvostanhallgat�k a mut�teket, addig Boszni�ban a h�bor� idej�n kirendelt�k a frontra a negyed-�t�d�ves orvosegyetemist�kat, hogy a Banja Luka-i vagy a zenicai k�rh�zban elv�gezz�k a sz�ks�ges mut�teket a sebes�lteken. Persze k�vettek el hib�kat, sot n�h�nyan meg is haltak a kezeik k�z�tt, de k�ts�gtelen, hogy ma Boszni�ban vannak a vil�g leg�jobb seb�szei. A doktorno a r�vidke sz�net ut�n folytatja a tan�t�st. Le�l�k az egyik h�ts� sz�kre �s hallgatom. Eros akcentussal, de hib�tlanul besz�l angolul. Franci�ul �s oroszul is. Egy tizennyolc �ves t�rt�netet mes�l a j�vo orvosai�nak. Akkor Zaire egyik eldugott kis falv�ban gy�gy�totta az ebol�sokat. - Vagy f�lsz�z helyi lakos v�rta, hogy beoltsam a v�rus ellen - mes�li. - Az egyik

asszisztens a kezembe nyomott egy fecskendot, �n pedig be�adtam az elso injekci�t. Azt�n lecsavartam a tut, eldobtam, �s k�rtem a k�vetkezot. Erre �gy sz�lt az asszisztens: Doktorno, �sszesen �t tunk van! Azt hittem, kifutok a vil�gb�l. Mert az injekci�val ugyan meg�vtam oket a mal�ri�t�l, de ugyanazzal az injekci�val meg is fertoztem oket, mond�juk ebol�val. Nem sokkal k�sobb �gy d�nt�ttem, el�g volt. Meg�leltem Brigitt�t, elb�cs�ztunk, �s �t napra "karant�nba z�rtam magam" egy zai�rei sz�llod�ban. Azt�n hazarep�ltem. H�rom h�t m�lva kaptam egy leve�let a kinti eg�szs�g�gyi miniszt�riumt�l. Brigitte meghalt. O is elkapta a v�rust. A fiatalok hallgatnak. Az eload�snak lassan v�ge, a doktornovel �ts�t�lunk a szemk�zti h�zba, a lak�s�ba. A falakon oklevelek, kit�ntet�sek, f�nyk�pek. Kazahszt�nb�l, ahol a kr�mi tat�rok a tavak m�ly�rol felho�zott gy�ngy�kkel fizettek �gnes gy�gym�dj��rt. Tanz�ni�b�l, ahol a sa�j�t maga �ltal kifejlesztett mal�riagy�gyszer�vel egy �rvah�z �sszes kis beteg�t kikezelte a sz�rnyu k�rb�l. Kambodzs�b�l, ahol egy khmer geril�la az �jszaka k�zep�n �tlopta egy erdon kereszt�l a faluj�ba, hogy meg�vizsg�lja koler�s anyj�t, majd visszacsemp�szte az eg�szs�g�gyi t�masz�pontra. - Nagyon meggyozo volt, amit a rom�n leprateleprol �rt-utal a Tizen�k�t pokoli t�rt�net Tichilesrol sz�l� fejezet�re, mik�zben k�v�t foz. - �n azonban tudok egy leprateleprol, ahol kicsit t�bb lepr�st l�ttam, mint hu�szonnyolcat. Megk�sz�r�l�m a torkom. - Hogyhogy t�bbet? H�nyat? A doktorno hallgat. A k�v�fozo mell� tolja a ki�ntot, az illatos, fekete nedu cs�p�gni kezd a kifoly�n kereszt�l. Azt�n k�t cs�sz�t vesz elo, s n�mi teas�tem�nyt. R�m se n�z, �gy mondja: - K�tezer-nyolcsz�zat. Csend. A nagyszob�ban delet �t az �don fali�ra. Tichilesben a huszon�nyolc is borzalmasan soknak tunt. K�tezer-nyolcsz�z lepr�s egy telepen? Nem tudom elk�pzelni. - T�z �ve m�g legal�bbis ennyien voltak - t�ri meg a csendet �gnes, majd r�m n�z. - Tejet vagy tejsz�nt? Odakintrol kulcscs�rg�s hallatszik, a doktorno f�rje �rkezik haza. Vil�lamosm�rn�k. Eros k�zfog�s�, kisportolt f�rfi. - Rosszat sejtek - mondja, amikor megl�t. - Maga nem Disneylandben szokott riportot k�sz�teni. �rulja el, mire k�sz�lnek itt a feles�gemmel? Nagy levegot veszek,egy szuszra dar�lom. - �pp most akarom megk�rni �gnest, hogy k�s�rjen el benn�nket egy lepratelepre. Majd a doktornoh�z fordulok. - A tejsz�nt nem szeretem, ink�bb tejet legyen sz�ves. A doktorno elkerekedett szemmel n�z. F�rje az ajt�f�lf�nak dol. L�tom, hogy nagy �nuralm�ba ker�l, de nem sz�l. - Csak vigy�zzon r� - mondja azt�n m�gis, �s bes�t�l a dolgoz�szob�ba. �gnes m�g mindig nem jut sz�hoz. Val�s�ggal sz�vder�to l�tni, hogy v�gre nekem is siker�lt meglepnem valamivel. - De hisz nem is tudja, hogy merre van az a lepratelep! - t�r ki belole, �m r�gt�n el is hallgat. L�thatja az arcomon, hogy teljesen mindegy, to�lem ak�r a vil�g v�g�n is lehet, �n mindenk�ppen elmegyek oda. - Merre van az a telep? - k�rdezem eloredolve, mik�zben egy kiska�n�llal h�rom kockacukrot ejtek a k�v�mba. Valami legyen vagy nagyon �des, vagy nagyon keseru. Az �tlagot nem szeretem. A doktorno fel�ll. - Nem tudom - mondja hat�rozottan. �sszefonja mell�n a karjait, �s az ablakhoz l�p. Leteszem a kiskanalat. - Most viccel? �gnes az utc�t b�mulja, �gy felel. - Nem, t�nyleg nem tudom. Nincs jel�lve a t�rk�peken, benn�nket is �gy vittek oda. - De h�t valaki csak tud seg�teni, nem? A doktorno megr�zza a fej�t. - Nem tudom. Tal�n egy ottani koll�g�m, Mesztelat doktorno. Min�denesetre, ha

odamennek, senki sem tudhatja meg, hogy forgatni akarnak. Nem lesz k�nnyu, hiszen mi m�s�rt keresn�k a lepratelepet? �peszu em�ber messze elker�li azt a poklot. - Lehetn�nk esetleg... orvosok. - Ne vicceljen. K�t perc alatt kider�l, hogy fogalmuk sincs a szakm�r�l. - Majd maga seg�t. Felk�sz�t benn�nket. Fizetj�k az �tj�t. Maga fanati�kus fertoz�skutat�, tudom, hogy sz�vesen ell�togatna �jra k�z�j�k. - Na az�rt ez �gy t�lz�s. Ha elmenn�k magukkal, annak nem az volna az oka, mert kifizetik a rep�lojegyem, vagy mert �jabb orvosi kih�v�sokra v�gyom. Lassan visszafordul fel�m, r�m szegezi a tekintet�t. - Ha �n magukkal megyek, akkor annak csak egy oka lehet: Wattana Gungi. �rtetlen�l n�zek farkasszemet a doktornovel. J�l hallottam? Wattana Gungi? Mi ez, valami var�zssz�? A doktorno mes�lni kezd. - Tudja, nem mondhatn�m, hogy betegesen szentiment�lis vagyok, de egy p�ciensemre t�z �v ut�n is nagy szeretettel eml�kezem. Erosen leso�v�nyodott, g�lyal�bszeru v�gtagjain tizenh�t napot gyalogolt szinte �t�len-szomjan, csak hogy kezel�st kaphasson tolem, a "csodat�vo �gnes�tol". Mert mi lesz az o h�rom gyermek�vel, ha meghal? Hetekig gy�gy�tottam, majd amikor fel�p�lt a lepr�b�l, eloh�zott egy apr� figur�t a zse�b�bol, amelyet az egyik birk�ja szarv�b�l faragott. "K�sz�n�m!" �mondta amhar�ul, �s fel�m ny�jtotta a szobrocsk�t. Ott van most is a pol�comon, n�zze csak, k�zvetlen�l a fot�ja mellett. Sokat szenvedett, m�gis derus arc n�z le r�m a k�nyvekhez t�masztott f�nyk�prol. A fekete f�rfi tekintet�bol �letszeretet �rad, szem�n azonban az is l�tszik, hogy nem kis terhet r�tt r� a f�jdalom f�rfias elvisel�se. - T�bb mint �tmilli� lepr�st tartanak sz�mon a vil�gon - folytatja �g�nes -, t�bbs�g�ket n�h�ny ezer forintb�l meg lehetne gy�gy�tani. Ennyi�be ker�ln�nek az ehhez sz�ks�ges gy�gyszerek. De nincs r� p�nz. A doktorno, akit vil�gh�ru kutat�si eredm�nyei miatt nemr�g bev�lasz�tottak azon k�tezer orvos k�z�, akik megv�ltoztatt�k a huszadik sz�zadot, most tehetetlen�l t�rja sz�t a kez�t. Majd lehorgasztja a fej�t �s vontatot�tan, alig hallhat�an �gy sz�l: - Ha magukkal megyek, akkor azt csakis az�rt teszem, hogy l�thassam Wattana Gungit. Mesztelat doktorno azt �rta, hogy �jra visszaker�lt a te�lepre. Tal�n m�g megmenthetn�m... B�lintok. - Rendben van, doktorno. De �rulja m�r el, hova kell elmenn�nk, hogy megtal�ljuk az �n r�gi beteg�t? Axmann �gnes a k�nyvespolcon �ll� f�ldg�mbh�z l�p, megp�rgeti, majd lef�kezi a fekete f�ldr�szn�l, s ujj�val az egyik orsz�gra b�k. F�l�l�lok, odasietek. A doktorno ujja f�l�tt vastag betukkel �ll a n�v: ETI�PIA. Operator koll�g�m, Tal�n Csaba lelkes. M�g. O volt az, aki Tichilesbe is elk�s�rt. Az eti�piai munk�nkr�l azonban egyelore nem tud. Az�rt lel�kes. Meg az�rt is, mert a k�thetente, fo musoridoben jelentkezo Tvrtko vi�l�g�nak o lesz a k�pi felelose. Mindenhov� velem j�n forgatni, �gy �rthe�to, ha a t�m�kr�l, amelyeket ismer, naponta �rdeklodik. - Csabik�m - mondom neki a tv2 v�g�szob�j�ban -, j� h�reim vannak. - Na! - csillan fel az arca. - Megold�dott a brazil �gy, v�r benn�nket a milli�rdos b�csi. - Szuper! - A gyori fi� g�r�gorsz�gi dr�m�ja is s�nen van. - H�l' Istennek, az egy nagyon fontos t�rt�net. - Utazunk az egyiptomi-szud�ni hat�rra is. - T�nyleg? Mi�rt? - K�pzeld, van ott egy magyar t�rzs. - Na hagyj�l... - De komolyan! �gy h�vj�k oket: a magyar�tok. - Most mit r�h�gsz? - Tvrtko, t�ged hazaviszlek a gyereknek aj�nd�kba, ok�? Mondjuk ka�r�csonyra! Te jobb mese vagy, mint a Harry Potter. - Nem hiszel nekem? - Magyar t�rzs? Szud�nban? A v�g� koll�g�khoz fordul. - Gyerekek, kinek van meg a Ve�r Andr�s sz�ma, k�ne egy hely a Li�p�ton.

J�l van, itt az ido, j� a hangulat, most kell elovezetnem Wattana Gungit! Hars�nyan kacagok, �s csak �gy f�lv�llr�l odavetem: - Haha, azt�n van m�g itt egy eti�p lepratelep is... Csaba arc�ra fagy a mosoly. Egy pillanat alatt m�ly csend borul a v�g�szob�ra. Operator koll�g�m tan�cstalanul n�z egyik v�g�r�l a m�sikra, h�tha felfedez az arcukon egy �tr�ppeno derut, amely az elore kieszelt k�z�s nagy tr�f�nak sz�l, de csal�dottan kell tapasztalnia, hogy viccrol itt sz� sincs. A v�g�k is �rtetlen�l merednek r�m. Csaba �jra fel�m fordul, �s a vil�g legf�jdalmasabb hangj�n sz�lal meg. - Izgalmas �s f�lkavar� volt a tr�fa, Tvrtko, oszint�n gratul�lok, de most mondd, hogy csak marh�skod�s az eg�sz! Mondd, hogy csak az�rt tal�ltad ki, mert pontosan tudod, milyen sz�rnyu r�m�lmaim vannak m�g ma is Tichiles, a primor, meg Csiburda n�ni miatt! Mivel nem felelek, Csaba keze g�rcs�sen �k�lbe r�ndul. - Nem csin�lhatod ezt velem! - ny�sz�rgi. - Nem volt el�g egyszer? T�k�letesen meg�rtem, ha f�l. �n is f�lek. R�ad�sul m�g nem is tudja, hogy ahova most k�sz�l�nk, ott sz�zszor annyi lepr�s van, mint Tichiles�ben. Kit�pek egy cetlit a noteszembol, fel�rom r� Axmann doktorno tele�fonsz�m�t. - Tess�k - ny�jtom fel� a pap�rt -, h�vd fel ezt a sz�mot. - Ki ez? - Egy doktorno. Ot k�s�rn�nk el Eti�pi�ba, egy r�gi beteg�hez. Csaba a fej�t ingatja, mintha azt akarn� mondani: "Ne, ezt ne, ezt ne!". - Minden injekci�t o adna be az utaz�s elott - foz�m tov�bb -, �s kint is v�gig rajtunk lenne a f�l szeme. - Most baromira megnyugtatt�l - morogja Csaba, de l�tom, valamics�k�t t�nyleg megnyugodott. Az�rt m�g f�st�l�g egy kicsit. �s hogy �gi�nak, a feles�g�nek hogy fogja beadni!... - A lepra nem az�rt a vil�g legf�lelmetesebb betegs�ge, mert egy bizo�nyos s�lyoss�gi fok ut�n m�r nem lehet kezelni a p�cienst - magyar�zza a doktorno, mik�zben egy �tl�tsz� ampull�b�l s�rg�s sz�rumot sz�v fel az injekci�s tuvel -, hanem mert gy�gy�t�skor a bakt�riumot ugyan meg tud�juk �lni, de a lesz�radt kezeket, l�bakat, f�leket, vagy ujjakat m�r nem tudjuk visszan�veszteni. K�ptelenek vagyunk figyelni r�. �gnes javaslat�ra Csab�val egy�tt egy ideje rendszeresen szedj�k a mal�ria elleni tablett�t, amelynek mel�l�khat�sa az iszonyatos idegfesz�lts�g. Gy�ngyivel p�ld�ul �lland�an �v�lt�z�m. Ok n�lk�l �s cs�ny�n. Olyankor megsimogat, �n meg vadul ell�k�m a kez�t: "Mi�rt akarsz te engem nyugtatgatni?!" Pedig igaza van. Idegbeteg vagyok. Tegnap �jszaka is; megsz�lal a telefon, felr�ntom a kagyl�t, m�r �v�lten�k az ismeretlen h�v�nak, hogy "Mit k�pzelsz? Az �jszaka k�zep�n felcs�r�gsz?!", amikor a vonal t�ls� v�g�n meghallom Csaba elhal� hangj�t. - Hogy b�rod? Mondom neki, hogy viszonylag j�l. Azt mondja, o is, csak �pp most dobta ki a turmixg�pet a kuk�ba, mert unta, hogy hi�ba nyomja, nem indul be. M�skor ezt meg tudja oldani eur�pai m�don is, mondjuk megpisz�k�lja egy csavarh�z�val, a mal�riagy�gyszer azonban megteszi a hat�s�t. - Nem t�l idegesek, ugye fi�k? - k�rdezi a doktorno gonoszkodva, mi pedig vigyort eroltet�nk a k�p�nkre, �s megr�zzuk a fej�nket. - Akkor j�. Egy�bk�nt m�r akartam mondani, hogy maguk is megfertozodnek majd a lepr�t�l. - Megfertozod�nk? - k�rdezem, mint aki rosszul hall, �s Csab�ra n�zek. Falfeh�r. Igyekszem gy�ng�d maradni �gneshez, b�r nagy �nural�mamba telik. - Pomp�s! Akkor most volna kedves beavatni benn�nket ebbe a kis ti�tokba? szegezem neki a k�rd�st, mire o a vil�g legterm�szetesebb m�d�j�n feleli: -Mindannyian megkapjuk majd a fertoz�st, de el�g eros az im�munrendszer�nk ahhoz, hogy le is gyozz�k. Nos, megnyugtattam a dok�tor urakat? L�tom Csab�n, hogy ezt m�r v�gk�pp nem �rti. Nem tudhatja, hogy ezt a doktorosdit elosz�r �n aj�nlottam �gnesnek. - Sz�val orvosnak adjuk ki magunkat - mondom, mik�zben az injek�ci� v�r�slo hely�t d�rzs�lgetem. - �s m�g mit kell tudnunk? - Hogy az �let�kkel j�tszanak - n�z r�m a doktorno. - De maguk ezt m�r megszokt�k,

nem igaz, doktor Vujity? Megszokni? Hogy lehetne ezt megszokni? - Tudj�k mit - nevet fel a doktorno -, az injekci�k �s az olt�si k�nyv mell� kapnak tolem egy gyors�tott orvosi egyetemet is. Kacag, a szeme azonban arr�l �rulkodik, hogy val�j�ban nagyon agg�dik. De az�rt annyira m�gsem, hogy utolj�ra m�g r�nk ne ijesszen. - �s ugye azzal is tiszt�ban vannak, hogy k�nnyen lehet: egyetlen per�cet se tudnak majd forgatni? Ha lehetos�g�k lesz felv�teleket k�sz�teni, akkor nagy val�sz�nus�ggel azt is csak lopva, rejtekhelyrol. Brav�. Elk�pzelem, hogy hazaj�v�nk �s bemegyek Sv�byhoz, "Na, mi van?", k�rdi, mire �n: h�, szuper volt, ez �s ez t�rt�nt, ezt �s ezt l�ttuk, a p�nzt elk�lt�tt�k, de... film az nincs, forgatni azt nem lehetett. Ha elme�s�lem a n�zoknek, az nem j�? Nagyon plasztikusan tudok �m mes�lni!" Ezt k�pzelem, de a val�s�gban kell �lni. Nincs mese, v�llalnunk kell a kock�zatot, mint m�r annyiszor. M�snap elint�zz�k a b�csi eti�p nagyk�vets�gen a v�zumot, amely h�rom orvos beutaz�s�t teszi lehetov� az afrikai �llamba. Ferihegy az utols� helysz�n, ahol m�g k�vetkezm�nyek n�lk�l �nmagunk lehet�nk. A dok�tornovel szinte egy idoben �rkez�nk ki a rep�lot�rre, amszterdami �tsz�l�l�ssal indulunk Nairobiba, illetve onnan Addis Abbeb�ba. K�sobb Csaba is befut, �gi k�s�ri. A fiatalasszony alig tudja pal�stolni a fesz�lts�g�t. A fesz�lts�g egy szempillant�son bel�l Gy�ngyire �s Axmann doktorno f�r�j�re is �tragad, de szerencs�re egyik�k se tudja igaz�n, milyen vesz�lyes helyre is megy�nk val�j�ban. Az igazs�g az, hogy ezt mi magunk se tudjuk. B�cs�zkodunk. Nem k�nnyu. Kicsit megpihen�nk Gy�ngyivel egy�m�s v�ll�n, valahonnan a messzi v�gtelenbol az amszterdami g�p indul�s�ra figyelmeztet a hangosbemond�. �br�ndoz�sunkb�l m�gis az az usz�k�r ijeszt f�l, amelyiket egy karim�tlan kalap�, pirospozsg�s f�rfi tart p�r�zon. A ped�nsan k�r�lny�rt �leb mint egy �gr�lszakadt nemes kis�asszony, idegess�gtol remegve kapkodja a fej�t �s b�mul a hirtelen meg�ny�lt nagyvil�gba. K�zben von�t, �ktelen�l von�t. �s ez �gy megy Amsz�terdamig. Amikor a doktorno, �gy Strassbourg f�l�tt, nem b�rja tov�bb, �s odal�p az �rhoz, fogn� m�r be cs�ppet kiskuty�ja sz�j�t, az s�rtod�tten megvonja a v�ll�t, �s a szomsz�dj�hoz fordul: - Most mondja m�r, micsoda lepra alakok vannak! Ekkor azon kezdek tunodni, hogy h�tk�znapjaink sor�n milyen gyak�ran haszn�lunk olyan kifejez�seket, amelyek val�di jelent�s�rol fogal�munk sincs. Az amszterdami rep�lot�ren hossz� �r�k v�rnak r�nk a kenyai g�p in�dul�s�ig. Hetente k�tszer rep�l j�rat Nairobiba, s a tizenegy �r�s utaz�s sor�n Addis Abbeba f�l�tt is elsz�llunk, hogy azt�n Kenya fov�ros�ban landolva, s egy eg�sz napot v�rakozva h�rom �r�t utazzunk vissza Eti�pi��ba. Miut�n �rz�keny b�cs�t vesz�nk a rossz ked�lyu uszk�rh�lgytol, csomagjainkat a megorzoben hagyjuk �s ell�togatunk a rep�lot�r kaszi�n�j�ba. �letemben elosz�r helyet foglalok egy rulettasztal mellett, k�t, bar�ts�gos mosollyal fogad� t�vol-keleti �zletember k�z�tt. M�g�ttem a doktorno �s Csaba szurkol a szerencs�m�rt, �n azonban, nem nagyon b�z�v�n benne, egy �rva kis huszon�t guldenest helyezek az �t�s sz�mra, minthogy ez Gy�ngyi kedvence. Az oldalamon �lo, k�tsz�zasokkal j�tsz� urak �br�zat�r�l lehervad a mosoly. "Ki engedte ezt be ide?" - olvasom arcukr�l a k�rd�st. Mindkettoj�kre kacsintok egyet. �sszevonj�k a szem��ld�k�ket �s a rulettker�khez fordulnak. A krupi� eleg�ns csukl�mozdu�lattal p�rget. A hat�s kedv��rt kiss� levesznek a f�nyekbol, s �gy boron�g�s f�lhom�ly lepi el a j�t�kteret. Most m�r egy pisszen�s se hallatszik, minden tekintet az apr� feh�r goly�ra szegezodik, amely t�bb sz�mon is �t-�tbukd�csolva v�g�l az �t�s�n pihen meg. Nem hiszek a szememnek. A feltett p�nzem harminchatszoros�t nyertem! Az �zletemberek levego ut�n kapkodnak, a zs�folt helyis�g k�z�ns�ge egy emberk�nt igyekszik az asztalunk fel�. M�g a mai este legeleg�nsabb vend�ge, egy gy�m�n�tokt�l roskadoz� amerikai milliomosno is k�v�ncsian ny�jtogatja a nya�k�t, mik�zben a h�ta m�g�tt sleppje izgatottan t�rgyalja meg a t�rt�nte�ket. - Akkor, velem tartanak egy vacsor�ra? - emelkedek fel az asztalt�l, �s gy�ng�den belekarolok �gnesbe.

- Nagyon kedves, doktor �r! - v�laszolja, erosen megnyomva az utol�s� k�t sz�t, majd hozz�teszi: - Rem�lem, odakint is ilyen szerencs�je lesz. K�ts�gtelen, van abban valami perverz, ha a vil�g legfinomabb vacso�r�ja k�zben az ember a vil�g legvisszatasz�t�bb betegs�g�rol besz�lget. De h�t orvosoknak ez nem jelent probl�m�t, nem igaz? A szakma egy amszterdami �tteremben is szakma. - J�, ha tudj�k, hogy Eti�pi�ban elsosorban nedves lepr�sokkal tal�l�kozunk majd mondja a doktorno, mik�zben cs�kokra szel egy f�lig �t�s�lt marhaoldalast. - A k�rokoz�k t�sszent�ssel, k�h�g�ssel, vagy egy�szeruen a besz�ddel ker�lnek ki a l�gutakb�l, s az �gy levegobe jutott, kis cseppekbe z�rt leprabakt�riumot l�legzi be az �ldozat. A betegeknek min�denekelott az orrv�lad�kukban sok a k�rokoz�, �gy, ha lehet, mindig igyekezzenek a leheto legt�volabb �llni a telepen �loktol. Ami azt illeti, tal�n m�gse francia csig�t kellett volna rendelnem �fo�nyadzsemmel. - Azt�n ott van a mal�ria is - folytatja a doktorno, s �gy belemelegszik az eload�sba, hogy szinte el is feledkezik a steakrol. - Azt a betegs�get sz�nyogok terjesztik, ez�rt azt�n cigarettadoh�nyt kever�nk majd �ssze a ny�lunkkal, s azzal kenj�k be a test�nket, hogy elriasszuk a kis v�rsz�v�kat. - Doktorno, dr�ga, el fog hulni a vacsor�ja! - teszek egy gy�nge k�s�r�letet, de �gnes elh�r�t�lag emeli f�l a kez�t. - Tarts�k be az utas�t�saimat - figyelmeztet -, mert p�rul j�rhatnak! Tudj�k, nem is a bakt�riummal van a baj, ink�bb azzal, hogy az idegek s�r�lnek. P�ld�ul t�k�letesen �rz�ketlenn� v�lik a l�buk. K�pzelj�k csak el, hogy felsebzik a talpukat, �s nem �reznek semmit. A seb elfertozodik, v�lad�kozni kezd, bek�pik a legyek �s f�rgek b�jnak elo belole, majd v�g�k�pp el�szk�s�dik. �s mindek�zben nem �reznek egy fikarcnyi f�jdalmat sem. Azzal a doktorno egy pirosra s�lt h�sfalatk�t tuz a vill�j�ra, �s j��zuen r�gni kezdi. Ami engem illet, egy fia csiga se cs�szik le t�bb� a torkomon. Hogy a kenyai l�git�rsas�g Boeing 737-es�nek �l�seit kikre m�retez�t�k, azt el nem tudom k�pzelni, mert m�g egy massz�van �hezo afrikai is nehezen tudn� bel�j�k passz�rozni mag�t. K�r�l�tt�nk feh�r �zletembe�rek �s szeg�nyesen �lt�z�tt feket�k, egytol egyig k�nyelmetlen�l f�szke�lodve. Embert pr�b�l� utaz�s v�g�n, kora reggelre �rkez�nk Nairobiba. Hullaf�radtan cihelod�nk �t a rep�lot�ri vizsg�latokon, odakint egy moz�g�kony fekete boru fiatalember v�rakozik, kez�ben t�bla: "Dr. Axmann". George, a helyi magyar konzul�tus mindenese fura, afrikai akcentus� an�gollal mondja: - A nagyk�vet �r m�r v�rja magukat! A rep�lot�r fo�p�lete elott betuszkol benn�nket egy terepj�r�ba, �s a centrum fel� indul. T�volabb imah�zak, palot�k tornyai l�tszanak, s a ki�ugr� t�mb�k k�r�l egy hatalmas metropolisz utc�i sorakoznak. K�ztudott b�r, hogy Nairobi Johannesburg mellett Afrika egyetlen eur�painak mondhat� v�rosa, m�gis meglepo, hogy se koldussal, se hajl�ktalannal nem tal�lkozunk az egy�r�s kocsik�z�s sor�n. �zletk�zponttal �s csillo�g�-villog� irodah�zzal ann�l t�bbel. V�g�l lef�kez�nk egy kedves kis ut�c�ban a nagyk�vets�g �p�lete elott. Az udvaron a nagyk�vet �r �s a fele�s�ge fogadnak, a f�rfi r�gi ismerosek�nt �leli �t Axmann doktornot. T�th Andr�snak h�vj�k, eredetileg o is orvos. Annak idej�n sz�mos konferenci��n tal�lkozott �gnessel. Most o vezeti a Magyar K�zt�rsas�g egyik legki�sebb k�vets�g�t, ahol mind�ssze h�rman dolgoznak, de amely az �sszes k�rnyezo feketeafrikai orsz�gba l�togat� magyar �llampolg�r �rdekeit k�pviseli. M�g �gnes �s Andr�s egy poh�r �d�to mellett m�lyre mer�l az eml�kek felid�z�s�ben, mi Csab�val a nap nagy r�sz�t a k�vets�g egyik vend�gszob�j�ban alv�ssal t�ltj�k, n�gy illemtud� gekk� t�rsas�g�ban. K�so d�lut�n s�t�lunk egy nagyot, majd Andr�s�k igazi magyar vacsor�ra invit�lnak benn�nket: kalocsai csipketer�to, gyulai kolb�sz, az asztal k�r�l k�t magyar vizsla- komikusan hat mindez a n�gym�teres p�lmaf�k alatt. Le�l�nk, kibontjuk a kem�ny�tett asztalkendoket. N�h�ny l�p�sre tol�nk d�szes sz�kok�t kecses ez�stsugara t�ncol, forgol�dik, �pp, mint a hajlott testtart�s� h�zvezetono a t�lak k�r�l. - Van forgat�si enged�ly�k? - k�rdezi besz�lget�s�nk sor�n a nagyk�vet, de m�r legyint is, mint aki visszavonja a k�rd�st. - Persze hogy nincs, oda nem is

kaphattak. - Egy turista k�zikamer�t alak�tottam �t t�v�minos�gu felv�telekre al�kalmas kamer�v�, ember legyen a talp�n, aki megmondja r�la, hogy t�v�filmet forgatunk, s nem csup�n egy h�tk�znapi egyetemi oktat�filmet �mondja Csaba. A nagyk�vet ennek ellen�re nem tunik t�l nyugodtnak. Tal�n mert sokkal jobban ismeri az eti�p katonai diktat�r�t, mint mi, s pontosan tudja, mire k�pesek Meles Zenawi emberei, ha r�j�nnek, hogy �tverik oket. - Idefigyeljenek - pr�b�lkozik �jra -, van Abbeb�ban egy ismeros�m, sokkal tartozik nekem. Ha b�rmi bajuk esne... - Hagyja, Andr�s - szak�tja f�lbe a doktorno -, ahova mi megy�nk, ott se �ram, se telefon nincs. �gysem tudn�nk sz�lni a bar�tj�nak. Elhallgatunk. Lusta k�zzel k�r�ket firk�lok az abroszra. Azt�n fel�llok �s elb�cs�zom. Tal�n udvariatlans�g, de �ssze kell szednem magam a holnapi esem�nyek elott. Balj�s elo�rzetem van. Gyakorta �rzek �gy a forgat�sok idej�n, h�l' Istennek az esetek t�bbs�g�ben teljesen alaptanul. Biccentek a k�t�nyes csel�dnek, aki �pp a terasz l�pcsoj�n t�bl�bol a desszerttel, s a keskeny, hom�lyos folyos�n v�gigbaktatva a szob�nkhoz �rek. Benyitok, ledol�k az �gyra. Nem tudok aludni, j�r az agyam. P�ld�ul azon, hogy mi�rt is csin�lom mindezt, amikor otthon �lhetn�k, egy la�v�r forr� v�zben �ztatva a l�bam, szendvicset majszolva, s a feles�gem ki�csi kacs�j�t szorongatva. A gekk�k g�vadt szemekkel merednek r�m. Ok sem �rtik. Az �tlev�lkezelo felh�zza a szem�ld�k�t. Hatalmas, fekete szem�vel a v�zumunkat vizslatja. Azt�n megl�tja, hogy orvosok vagyunk, �s b�lint. M�s feh�r ember nemigen utazik Afrika egyik legszeg�nyebb orsz�g�ba, hacsak nem emberkereskedo. Ok fill�rek�rt adj�k - veszik a szerencs�tlen �rv�kat, akik elsosorban persze a szerveik miatt kap�sak a gazdag nyugati milliomosok sz�m�ra. Ilyenkor nincs fajgyul�let: a "fekete" m�j �pp olyan j�, mint a "feh�r", ha valakinek kell. - Azt�n csak vigy�zzanak! - figyelmeztet rend�thetetlen magabiztos�s�ggal a hangj�ban, mintha sz�sz�krol besz�lne. Csomagjainkat egy trak�torra pakolj�k, mi pedig a j�rmu ut�n s�t�lunk a g�p�gy�kt�l k�r�lvett be�tonon, eg�szen a rep�log�pig, egy gyal�zatosan lepusztult Iljusinig. A k�thajt�muves szovjet modell csak sz�munkra k�ts�gbeejto: h�feh�r ru�h�zat� fekete bar�taink hangoskodva sietnek fel a g�pre. Legt�bbj�k ol�dal�n kann�cska �s egy zacsk� homok fityeg, mekkai zar�ndoklatukr�l t�rnek �ppen haza egy kis szent v�zzel �s f�lddel. Ok term�szetesen a te�hetosebbek, noha a fed�lzeten �pp �gy �csorognak, mint szeg�nyebb t�r�saik. A g�p ugyanis t�mve van, �s zs�folts�g�val, borzalmas z�g�s�val, no meg szinte elviselhetetlen f�lledts�g�vel legink�bb egy keletrom�niai vid�ki buszra hasonl�t. �llunk, mint a heringek, mik�zben �tit�rsaink egym�st b�k�dve fel�nk mutogatnak. �gy �rzem magam, mint egy ko�romfekete zambiai odahaza a hatos villamoson. Rideg k�z�mb�ss�get eroltetek magamra. Behunyom a szemem, pr�b�lok egy kicsit nem ott lenni, az �des m�ltba r�vedezni, Axmann doktorno suttog�sa azonban visszat�r�t a keseru jelenbe. - Teh�t akkor m�g egyszer, uraim: se sajt�igazolv�ny, se n�vjegyk�rtya, forgat�skor semmif�le l�mpa, mikrofon, �llv�ny! M�g Mesztelat bar�t�nomnek is azt mondtam, hogy maguk egyetemist�k, �s nekem seg�tenek. Csaba let�r�l a hal�nt�k�r�l egy ver�t�kcseppet. Eddig igyekezt�nk t�vol tartani magunkt�l ezt az eg�sz eti�piai or�letet, katonai diktat�r�st�l, lepratelepestol, olyannyira, hogy a tv2 folyos�j�n is csak ritk�n, fel�lete�sen �s r�vidre fogva besz�lt�nk r�la. Most azonban itt, az izzadts�gszag� utast�rben mintha Csipker�zsika-�lomb�l �bredn�nk, az eg�sz valahogy olyan k�zzelfoghat�, ijesztoen val�s�gos lesz. K�l�n�sen, amikor az ab�lakon kipillantva megl�tjuk Eti�pia siralmasan szeg�nyes fov�ros�t. Csu�pa egyszintes h�z, amelyek lak�i �hezveszenvedve �p�tik m�g ma is a szocializmust. A v�ros melletti s�ks�gon tankok, harci rep�lok, a k�zele�do kifut�p�lya mellett terepsz�nu zubbonyban katon�k, v�llukon fegyver�rel. Az �reg Iljusin f�lsiket�to robajjal landol, n�h�ny sz�z m�tert gurul, majd nyikorogva meg�ll. Ezt t�l�lt�k. Lek�sz�l�dunk az aszfaltra, vagy egy kilom�tert gyalogolunk az �tlev�lvizsg�l� kocka�p�let�ig. Odabent, a levegotlen helyis�gben fegyveresek k�z�tt burnuszos utasok hadon�sz�nak,

veszekszenek egym�ssal, persze komolyabb rendbont�sr�l sz� se le�het: a diktat�ra megtorl�s�t�l val� retteg�s kord�ban tartja az indulatokat. Az ellenorz�sre v�r�k k�gy�z� sora mellett k�t t�bl�t vesz�nk �szre. Az egyiken az olvashat�, hogy elozetes enged�ly n�lk�l minden, az orsz�g ter�let�n t�rt�no k�p- �s hangr�gz�t�s�rt b�ntet�s j�r. A m�sikon arra h�v�j�k fel a figyelmet, hogy eg�sz Eti�pia ter�let�n mind�ssze n�gy helyen v�lthat� valuta, s abb�l az egyik a rep�lot�r. �gy azt�n amikor Axmann doktorno felmutatja az Addis Abbebba-i k�rh�z megh�v�level�t, �s �ten�gednek benn�nket az �tlev�lvizsg�laton, azonnal a valutav�lt�sra kijel�lt ablakocsk�hoz l�pek. Kilencsz�z�tven doll�rt akarok �tv�ltani, s hogy mennyi birr, azaz eti�p p�nz j�r ez�rt, azt a mobilomba p�ty�gve pr�b�lom kisz�molni. Ebben a pillanatban �v�lt�st hallok a h�tam m�g�l, s hat talpig felfegyverzett katona a sz� szoros �rtelm�ben lerohan, �s a falhoz tuszkol. Kicsavarj�k a kezembol a telefont. Duzzadt ajk�, kamp�s orr�, ragadoz�mad�r-szemu parancsnok k�zeledik, kem�ny hangon, rossz an�gols�ggal szegezi nekem a k�rd�st: - Mit csin�lt? Szemem se rebben, Szerbi�ban t�k�letes "kik�pz�st" kaptam a kato�n�sdib�l. - Sz�moltam - felelem. - Mi ez? - k�rdezi, mik�zben kez�ben forgatja a mobilt. Alig tudom elhinni, hogy ezek itt m�g nem l�ttak maroktelefont, de a t�nyek ezt mu�tatj�k. - Sz�mol�g�p - v�laszolom a vil�g legnagyobb nyugalm�val. - �pp azt igyekeztem kisz�molni, hogy a doll�rom�rt h�ny birrt kaphatok. A parancsnok tekintete els�t�t�l. - Megmutatni, hogyan muk�dik! - f�rmed r�m. Illemnek nyoma sincs. Fo a b�kess�g, megmutatom. A parancsnok megnyugszik, de m�g mindig fensobbs�ges. - Lefoglaljuk, elutaz�skor visszakaphatja - jelenti ki, �s �tadja egyik beosztottj�nak a telefont. - K�rem, ahogy gondolja - mondom, kezemet sz�tt�rva, de nem �llom meg, hogy hozz� ne tegyem: - Az�rt ha egyszer az �n eur�pai haz�mba l�togat, garant�lom, hogy mi sokkal udvariasabban fogadjuk majd. A parancsnok homloka egy pillanatra redokbe fut: �rzi, hogy szavaim m�g�tt �les kritika rejlik. Azt�n kev�lyen felemeli a fej�t, s g�nyos mo�soly jelenik meg az ajk�n. - Felejtse el Eur�p�t! - mondja, majd sarkon fordul �s katon�i k�s�re�t�ben t�vozik. Semmin sem csod�lkozom. R�g tudom, hogy Zenawi, meg az eg�sz band�ja k�z�pkori szinten tartj�k az orsz�got. �s m�g erre mondj�k, hogy k�zt�rsas�g, meg hogy szabadon v�lasztott korm�ny! Az elkobzott mobiltelefon�rt sohasem jelentkeztem. F�ltem, hogy ido�k�zben r�j�ttek, mi is az val�j�ban. Kil�p�nk a kocka�p�let ajtaj�n. A szemk�zti parkol�ban lukas, sz�tro�hadt aut�k. A f�ldutak sz�l�n megroggyant v�lyogh�zak, t�v�kben em�berek hevernek a f�ld�n. Az eg�sz v�ros valahogy piszkossz�rke, csak a megboldogult birodalmi fels�g, "J�da Oroszl�nja", I. Hail� Szelasszi� cs�sz�r portr�ja sz�npomp�zik a falakon �s oszlopokon. Mindenekelott az o asz�llyal �s �h�ns�ggel �titatott uralkod�s�nak k�sz�nheto, hogy az Eti��pi�ban �lo �tven�tmilli� ember v�rhat� �lettartama maximum 49 �v. Ami Szelasszi� "eredm�nyeit" illeti, nos, Zenawi a cs�sz�r hu k�vetoje. Ott folytatta, ahol az Oroszl�n abbahagyta. A sarkon feh�r v�r�skeresztes terepj�r� v�rakozik, hogy a v�rossz�li k�rh�zba sz�ll�tsa csapatunkat. Amint a k�zeli f�k alatt �cs�rgo szeren�cs�tlenek megl�tnak benn�nket, felk�sz�l�dnak �s elindulnak fel�nk. "Para chicha, para chicha!"- dongj�k monoton hangon, azaz "Feh�r em�ber, feh�r ember!" Mintha isteni csod�t, megv�lt�st, vagy legal�bb egy falat kenyeret v�rn�nak tol�nk. Beugrunk a kocsiba, hiszen olyan elsz�nt arccal k�zelednek, hogy ha az utc�n maradn�nk, esetleg szor�st�l-bor�s�t�l felfaln�nak. Egyik�k m�r a jobb elso ablak f�l� magasodik, �s lend�ti �kl�t, hogy alamizsn��rt d�r�mb�lj�n, amikor a sofor g�zt ad. Itt va�gyunk, meg�rkezt�nk a F�ld harmadik legszeg�nyebb orsz�g�ba. - K�rnek egy poh�r brandyt?

Mesztelat doktorno, aki a k�rh�zban fogad, azonnal l�tja, hogy erosen megviselt benn�nket a rep�lot�rtol id�ig tart� �t. - Addis Abbeb�t valamikor a Naps�t�s v�ros�nak nevezt�k - magya�r�zza, mik�zben �gnes a f�rdoszob�ban rendbe szedi kiss� mag�t -, de a diktat�r�k �s az �lland� h�bor�skod�s t�nkretett�k. V�zbol csak palacko�sat igyanak, gy�m�lcsbol csak h�jasat egyenek... �, de h�t mit is besz�lek itt, hiszen a kollegina ezeket m�r k�v�lrol f�jja. Aprop�, mi is a fiatal urak szakter�lete? Nyelek egyet. - �... �... ugyanaz, mint Axmann doktorno�. - �h, sz�val a tropikus betegs�gek. Ennek �r�l�k. Tudj�k, nem sz�ve�sen adunk megh�v�levelet olyanoknak, akik legal�bb egy kicsit nem ko�ny�tanak a fertoz�sekhez. Ez ahhoz t�l vesz�lyes ter�let. �s szabad tud�nom, hogy mi a kutat�si ir�nyults�guk? Szuzany�m, most seg�ts! Seg�t. - �des sz�vem - toppan be a szob�ba �gnes -, h�t csak nem fogod egy ilyen kimer�to utaz�s ut�n a szakm�val trakt�lni az ifj� koll�g�kat? - � persze, igazad van, bocs�ssanak meg, uraim! F�jok egyet. �s Mesztelat doktorno h�ta m�g�tt megk�sz�n�m �g�nesnek a k�zbel�p�st. Tuhegyen t�ncolunk. A k�rh�z h�tborzongat�. Ajt� n�lk�li k�rtermek, padokon kuporg� betegek, �mely�to buz. A folyos� v�g�n fiatalasszony fekszik a d�ng�lt padl�ra ter�tett k�kuszh�ncson. Az eg�sz no m�r csak n�h�ny feh�r porc egy megg�rb�lt h�tgerincen. Darabosan l�legzik. - Az AIDS v�gso st�diuma - mutat r� Mesztelat doktorno, majd hoz�z�nk fordul. Tudom, hogy nem k�zvetlen�l az �n�k szakter�lete, de k�v�nj�k megvizsg�lni? Esetleg tanulhatn�nak belole a fiatal urak. Axmann doktorno �tkarolja koll�g�j�t, �s a bej�rat fel� h�zza. - Az az igazs�g, hogy kev�s az idonk, �s tudod, hogy elsosorban nem is a k�rh�z miatt j�tt�nk. Mesztelat nagyot s�hajt. - Tudom - mondja -, de j�l meggondolt�tok? - Persze. T�z �ve is ott voltunk, �s semmi bajunk se lett. Majd vigy�zunk. �pp mes�ltem a fi�knak, hogy az�rt nem volt k�nnyu dolgunk k�t�ezer-nyolcsz�z lepr�ssal. H�tezer. - Mi h�tezer? - M�r h�tezren vannak. �gnes arca egy pillanatra elkomorul. - Ez biztos? Mesztelat bel�p az irod�j�ba, pap�rt fuz egy v�n �r�g�pbe, �s p�ty�gni kezd a billentyuk�n. - �rok egy hivatalos enged�lyt, �s lejelentem a telep vezetoj�nek az adatokat. Ettol m�g k�nnyen lehet, hogy sz�ba sem �llnak veletek, de im�dkozzunk az�rt, hogy ne �gy legyen. Fontos volna, hogy tudjuk, mi fo�lyik a dr�tker�t�sen bel�l. Mi innen nemigen jutunk el oda, komoly orvo�sok pedig nincsenek a telepen. �gneshez fordul. - Boldogg� tenn�l, ha besz�moln�l a l�tottakr�l. Nagyot s�hajt, majd hozz�teszi: - �s rem�lem, hogy megtal�lod a betegedet. �gy tudom, visszaker�lt a telepre. Axmann doktorno meg�g�ri, hogy felh�vja telefonon, amikor ism�t Addis Abbeb�ban lesz�nk. Mesztelat kik�s�r benn�nket az irod�b�l. M�r az emeleti ablakb�l l�tjuk, hogy egy mok�ny, simak�pu f�rfi �rd�gi gyor�sas�ggal mos egy terepj�r�t az udvaron. - O lesz a sofor - b�k a f�rfi fel� Mesztelat, majd hirtelen megtorpan �s megragadja �gnes karj�t: - De arr�l nem tud, hogy a telepre is el akartok menni. Hogy mik�pp adagolj�tok be neki, az a ti dolgotok. Egyelore csak egy turista k�rutaz�sra sz�m�t. Le�r�nk az udvarra, vend�gl�t�nk megsz�l�tja a f�rfit, aki azonnal ab�bahagyja a munk�t, s csak az orrcimp�ja l�ktet tov�bb, mint a fut�s k�z�ben meg�ll�tott parip��.

- O itt Mukaba - mutatja be Mesztelat -, a legjobb ember�nk. Megb�z�hat�, pontos, mind�ssze egyetlen hib�ja van: eros doh�nyos. - Legal�bb elijeszti majd a sz�nyogokat - tr�f�lkozik Axmann doktor�no, de a sofor, b�r �rt angolul, nem nevet a viccen. Szenvtelen, huv�s, egykedvu embernek tunik, aki, ha nem a kocsij�r�l van sz�, m�g a moz�dulataival is takar�kosan b�nik. Komolyan veszi a dolg�t, ami azon is l�tszik, hogy a most rajta tark�ll� kock�s ing �s drapp sz�nu v�szonnadr�g val�sz�nuleg ruhat�r�nak legjobb darabja. V�g�l nagy nehezen kib�k egy mondatot, amin kiss� meglepod�nk: - Innival�t, ennival�t vettek m�r? S amikor l�tja, hogy zavartan n�z�nk egym�sra, cs�v�lni kezdi a fej�t. - Ej-ej, hossz� �t lesz pedig, s m�shol nem lehet majd v�s�rolni. Mesztelat diadalittasan csettint. - Ugye mondtam, hogy megb�zhat�?! Mukaba elvisz benn�nket az egyetlen helyre, ahol az Eti�pi�ban turis�t�skod�knak v�s�rolni szabad: a Hilton Sz�ll� alagsor�ban tal�lhat� �lel�miszer�zletbe. A vil�gh�ru hotel elott, amely egy otthoni vid�ki, k�z�pka�teg�ri�j� sz�ll� sz�nvonal�n �ll, koldusok hada v�r a gyan�tlan tehetoseb�bekre. Szerencs�re valami csoda folyt�n nem veszik �szre, amikor lepar�kolunk az �p�let elott �s bemegy�nk az �zletbe. K�tszers�ltet, konzerve�ket emelek le a polcr�l. �gnes kiveszi a kezembol a konzerveket, �s visszateszi azokat a hely�kre. Az egyiket az orrom al� nyomja. "Minos�g�t megorzi: 1996 .06. 04."-olvasom az oldal�n. B�lintok. �t �ve lej�rt. Az�rt tal�lunk fogyaszthat� �lelmiszereket is, b�r nem t�l sokat. V�lasz�tok �veg whiskyt is, j� lesz fertotlen�teni. Kil�p�nk az �zletbol. Most nincs olyan szerencs�nk a koldusokkal, mint az im�nt. �zottkutya-szag csapja meg az orrom. Oldalra kapom a fejem, senkit sem l�tok. Pedig ar�r�l j�n a buz. Azt�n a l�bamhoz d�rg�lozik valami. Len�zek. A combom�n�l egy p�pos �s vaksi t�rpe vonaglik h�zelkedve, marad�k haja k�cban l�g a homlok�ba. Elkorcsosult v�gtagjaival tehetetlen�l csapkod a leve�goben, tal�n mark�t pr�b�lja ny�jtani n�h�ny birr�rt. Megsz�nom, ledo�bok a f�ldre egy kis apr�t. Reszketve pr�b�lja felszedni �lettelen karjai�val, kisv�rtatva azonban t�rsai is oda�rnek, �s sz� szerint eltiporj�k sze�rencs�tlent, aki s�rva n�zi, amint a t�bbiek az �ltala kunyer�lt p�nzen ma�rakodnak. - Vigy�zzon vele, alighanem lepr�s - mutat a t�rp�re Axmann doktor�no. - Szabadon j�rnak-kelnek, hisz Eti�pi�ban a szeg�nyek betegs�g�t szinte b�rki b�rmikor elkaphatja. A kocsihoz megy�nk, Mukaba seg�t bepakolni. Induln�nk, de Csaba m�g h�tul babr�l a kamer�val. Ez az ido el�g arra, hogy utol�rjen benn�n�ket a rongyosok serege. Hanem addigra m�r rendor is ker�l, elv�gre kato�na�llamban vagyunk, s minden sarkon fegyveresek vigy�zz�k a rendet. Az egyenruh�s �tlegelni kezdi a koldusokat, majd amikor el�g t�volra veri oket, odaj�n az aut�hoz �s p�nz�rt tartja a mark�t. R�hejes. Vagy in�k�bb siralmas. Amikor megkapja a n�h�ny birrj�t, szempillant�s alatt od�bb�ll. A kolduscsapat �jult erovel pr�b�lja bevenni a terepj�r� ny�j�totta fedez�k�nket, Mukaba azonban megunja a dolgot �s beind�tja a mo�tort. V�ll�ra teszem a kezem, hogy v�rjon m�g egy percig, Csaba k�sz�te�ne p�r f�nyk�pfelv�telt r�luk. A sofor megvakarja a fej�t, nem eg�szen �rti, mi�rt nem az olyan turistanevezetess�geket fot�zzuk ink�bb, mint a Nemzeti M�zeum, ahol a h�rom �s f�l milli� �ves csontv�zat, Lucyt or�zik, a gy�ny�rus�ges Giorgis-katedr�lis, vagy Afrika egyik legnagyobb piaca, a Mercato. �gy azonban m�dom ny�lik jobban megfigyelni a k�re�getoket. Ezek az emberek szinte ragaszkodnak elgennyedt sebeikhez, hi�szen l�tom, amint elvakarj�k p�rsen�seiket, majd a s�rba hempergoznek, s gog�sen mutogatj�k egym�snak �szk�s tagjaikat. Szinte �lvezik, ahogy m�g a z�rt kocsiban is elborzadok fek�lyeik d�gletes szag�t�l, amint kol�dust�lk�jukkal lassan gurulni kezdo aut�nk nyom�ba szegodnek. - Haz�tlan bitangok, akik mindig �s minden�tt csak �rtani igyekeznek - mondja megvetoen az egy�bk�nt hallgatag Mukaba, majd undorodva kik�p az ablakon �s r�l�p a g�zped�lra. Az utc�kon nincsenek eligaz�t� t�bl�k, de m�s furcsas�got is l�tunk. Az egyik negyedben s�rga ruh�ban vannak az emberek, a m�sikban pirosban, �s �gy tov�bb. Axmann doktor�no elmagyar�zza, hogy a k�l�nb�zo sz�nu �lt�z�ket viselok

nem kevered�hetnek egym�ssal, teh�t egy "s�rga" eg�sz egyszeruen nem mehet �t a "pirosak" negyed�be. A mi�rtre Mukaba se tudja a v�laszt, egyszeruen ez a t�rv�ny �s k�sz. N�h�ny perc m�lva katonai csom�ponthoz �r�nk, a so�for t�rgyal a fegyveresekkel amhar�ul. A katon�k bizalmatlanok, �tkutat�j�k a terepj�r�t. V�g�l k�s�retet adnak mell�nk, de amikor falb�l meg�l�lunk egy katedr�lisn�l fot�zni, elhajt mellol�nk a s�t�tz�ld dzsip. Az �ves �p�let oldalhaj�j�n mozaikablakok. Az egyiken a keresztre fesz�tett J�zus n�zi a l�b�n�l zokog� M�ri�t. Egy m�sikon, mino morbidit�s, Szelasszi� cs�sz�r g�pfegyvert ad �t a k�vetoinek. Mukaba �tszellem�lten n�zi a k�pet. Magyar�zni kezd az Oroszl�nr�l. T�nyleg hitt benne. Elosz�r l�tom lelkesnek. R�viddel k�sobb m�r ism�t �ton vagyunk, egy magas kofallal v�dett �p�let mellett hajtunk el. A ker�t�s elott katon�k, a h�z tetej�n rada�rok, mesterl�v�szek �s p�szt�z� f�ny. Az amerikai nagyk�vets�g. �ll�t�lag a vil�g egyik legszigor�bban orz�tt objektuma. V�g�l r�t�r�nk az egyetlen �tra, amely �szakra vezet. A neve: Hali� Szelasszi� sug�r�t. Mind�ssze egy s�vban lehet rajta k�zlekedni, s ha egy nagyobb teheraut� halad elott�nk, semmit se l�tunk a felvert port�l. Minden�tt koldusok. A Hiltonban v�s�rolt "Ismerj�k meg Eti�pi�t!" c�mu kiadv�ny szerint azon�ban az �t sz�l�n �ll� emberek nem k�regetnek, csup�n �dv�zlik az erre utaz�kat. Ha �gy van, akkor ak�r fel is �lt�zhetn�nek. Nem egy k�z�l�k ugyanis anyasz�lt meztelen. De itt, az �t sz�l�n, legal�bb t�nyleg siker�lt fel�p�teni a szocializmust: mivel munka senki sz�m�ra sincs, egy�tt k�re�get iskol�zatlan �s diplom�s, becs�letes polg�r �s h�tpr�b�s csirkefog�. Koldul�s k�zben eltunnek az emberek k�zti k�l�nbs�gek. - Meddig maradunk �szakon? - fordul fel�nk Mukaba, mik�zben szi�vart h�z elo. - �t nap m�lva �jra Abbeb�ban kell lenn�nk, akkor indul a g�p�nk Nairobiba -feleli a doktorno. A sofor leharapja a szivar v�g�t �s r�gy�jt. - Akkor elso �llom�s a Lalibela - kolostor, igaz? �gnes b�lint. Egy napig utazunk, az �jszak�t is �ton t�ltj�k. M�r pir�kad, amikor siker�l szemernyit szund�tanom. F�l kilenckor t�rek magam�hoz. �mlik r�lam a v�z. Minthogy kora tavaszra j�r az ido, a sz�lcsendes levego m�r e reggeli �r�n is ny�riasan forr�. Azt azonban sejteni lehet, hogy a java m�g h�tra van, s r�videsen elviselhetetlen tr�pusi hos�g �li meg az orsz�got. Mukaba, �pp �gy, mint tegnap este, most is az utat b�mulja maga elott �s a korm�nyker�kbe kapaszkodik. Egy kisebb emelke�do tetej�n meg�llunk, s n�mi �sv�nyvizet locsolunk az arcunkra, megpr�b�lunk magunkhoz t�rni. - Lassan meg kellene neki mondani - b�k a sofor fel� Csaba. �jra �t�nak indulunk. �gyesen kell becserk�sznem Mukab�t. Kokem�ny �zletet aj�nlok, tal�n harapni fog r�. - Mondja, Mukaba, h�ny doll�rban is egyezt�nk meg? Mennyit is kap, hogy seg�t nek�nk, fuvaroz benn�nket? - K�tsz�zat - hangzik a felelet. - K�tsz�zat. �rtem. �s nem akar n�gysz�zat keresni? Gyanakodva fordul fel�m. - Tudja, a doktorno t�z �ve j�rt egy k�rh�zban - folytatom -, valahol �szakon, ahol nagyon beteg embereket kezeltek. A k�rh�z val�sz�nuleg m�r sz�tm�llott, de a betegek ma is ott vannak. A hely neve: LC2. Mukaba fegyelmezett ember, de a keze a korm�nyon �gy is megr�ndul a n�v hallat�n. - Sz�val LC2 - ism�tlem. - Ismeri? A sofor mereven n�zi az utat, jobb kez�vel a v�lt�bot g�mbfej�be ka�paszkodik. - Lepra Camp 2 - morogja az orra al�. - A Tana-t�hoz k�zel, Mota v�ros f�l�tt. Azt�n hirtelen oldalra korm�nyozza a kocsit �s lef�kez. Riadt szemmel n�z r�m. - Maguk turist�k? Maguk t�nyleg turist�k? Nyugodt vagyok. - Akar keresni n�gysz�z doll�rt? Mukaba hallgat. Azt�n rekedt hangon megsz�lal. - Maguk nem turist�k. M�g egy percig maga el� b�mul, azt�n egyesbe teszi a v�lt�t �s g�zt ad. - Ha elkapnak benn�nket, �n semmit se tudok, �rtik? Semmit. Sot ma�guk ellen fogok vallani. Ezt jobb, ha tudj�k. �s nyolcsz�z doll�r. Od�ig. Vissza �gy j�nnek, ahogy akarnak. Elhallgat, s ettol fogva nem is besz�l t�bbet. Mi is csendben �l�nk, �s h�l�t adunk az �gnek, hogy Mukaba hajlott a dologra. A sofor egyik kez�vel a korm�nyt

tartja, m�sikkal szivar ut�n kutat a mell�nyzseb�ben. R�gy�jt. K�h�gni kezd�nk. Az utast�rben, amelyet sz�n�ltig t�lt Mukaba kubai szivarj�nak keserny�s illata, fojtogat� a levegotlens�g. Megkezdo�dik a nap legforr�bb szakasza. A nagy hos�gben senki �s semmi nem mozdul, mag�nyosan haladunk �szak fel�. Csak n�h�ny t�pett tollazat� keselyu kering rem�nykedve az �t f�l�tt. Ahogy Mukaba m�lyre sz�vja a f�st�t, mintha megk�nnyebb�l�s mutatkozna az arc�n. Lassan megnyug�szik. Lehet, hogy a hossz� �r�kon �t tart� vezet�s miatti kimer�lts�g altat�ta el az agg�d�s�t. Vagy a dupla p�nz j�r a fej�ben, amit a sz�vess�g��rt kap, hogy elvisz benn�nket a lepratelepig. Axmann doktorno eg�szen kint l�g az ablakb�l, hogy friss levegot kapjon, Csaba pedig, noha nagy doh�nyos, egy p�l�t szor�t az orr�hoz. M�gsem mondhatjuk Mukab�nak, hogy fejezze be a f�st�l�st. Sot. - Isteni szivar! - jegyzem meg, �s elismeroleg r�zom a fejem. R�m n�z, de nem sz�l. - M�g azt is megmondom, milyen fajta. Felcsillan a szeme. - �rt hozz�? - k�rdezi. Tal�n megt�rt a j�g! - De mennyire! - Na ki vele, mif�le? - Brazil! - hasalok. - Nem. - A fen�be, akkor �letemben elosz�r t�vedtem. Csak nem kubai? Elneveti mag�t. Elosz�r a k�t nap sor�n. - �rulja m�r el v�gre! - faggatom tov�bb. - Kubai, igaz? - N�zze meg jobban! H�t nem l�tja a c�mert az oldal�n? Persze, hogy kubai. Nem is sz�vn�k m�st. Maga doh�nyzik? - H�be-h�ba. - Akar egyet ? - Hogy k�pzeli, csak nem fogom maga elol elsz�vni? - Na, vegyen egyet, itt van ni. - H�t, ha ennyire erolteti. De eltenn�m est�re. Meleg van nekem most a f�st�l�shez. Megcs�v�lja a fej�t. - Para chicha, para chicha... feh�rek, gyenge vir�gok... nem k�ne odamenni�k. Sokkal erosebbek is ott ragadtak m�r. Elhallgatunk. Mukaba a szivar csutk�j�t is addig sz�vja, am�g a k�rm�re nem �g. Azt�n kihaj�tja az ablakon. A vid�k lassan megv�ltozik. M�r nem kop�r kosivatagok �s hull�mz� dombok k�z�tt vezet az utunk, ha�nem boz�tos hegyvid�ken. �r�kon �t utazunk, s a nap m�r lebukni k�sz�l a l�t�hat�r m�g�, amikor a sofor eloreny�jtja a kez�t �s egy t�voli pontra mutat. - Ott van. A doktorno b�logat. M�r ismeros sz�m�ra a t�j. Ahogy haladunk elore, a pont egyre n�vekszik, m�gnem egy zsomb�kos ter�let t�rul a szem�nk el�. Jobb oldalon aut�ker�k sz�less�gu f�ld�t vezet a boz�tosba. Mukaba f�kez, le�ll�tja a motort. Kisz�llunk. A fekete f�rfi seg�ts�g�vel kipakol�juk csomagjainkat az �t sz�l�re. Kifizetem neki a p�nzt. Az �g k�zben m�ly, b�rsonyos feket�v� v�lik, a k�z�pen v�r�s cs�k szeli kett�. Csaba le�l az egyik sportt�ska tetej�re, s mag�ba roskadva, k�t kez�t a t�rd�n �sszekulcsolva n�zi, ahogy Mukaba vissza�l az aut�ba. A f�rfi begy�jtja a motort, majd kin�z r�nk, �s egy hanyag mozdulattal odadobja nekem a szivarosdoboz�t. Elkapom. - Van m�g benne ketto, legyen a mag�� - mondja, azt�n m�g hozz�te�szi: - Majd im�dkozom maguk�rt! Azzal biccent, �s r�tapos a g�zped�lra. Ut�nan�z�nk, m�g el nem tunik a szem�nk elol. �letemben nem �reztem magam ilyen kiszolg�ltatottnak, mint itt, a sz�rk�letben, Eti�pi�nak ezen az Isten h�ta m�g�tti hely�n. Csab�ra n�zek, s l�tva, hogy milyen elhagyatottan �s kimer�lten �l, mar�dos a lelkiismeret. Arcunkat meleg eso kezdi verni, amely gomolyg� p�r�val bor�tja a t�voli hegyeket. Az �sv�nyen egyre t�bb lesz a t�csa, a t�cs�k pedig v�gel�thatatlan s�rtengert alkotnak. Axmann doktorno elh�z�za a cipz�rt a t�sk�j�n. Feh�r orvosi k�penyt vesz elo, nek�nk is ad egyet-egyet. Elokeresi zseb�bol Meszalat hivatalos level�t, s elindul az �sv�nyen a boz�tosba. -Ne menjek mag�val? - sz�lok ut�na. Visszafordul. - Nem. Jobb lesz, ha itt marad, Tvrtko. Nem tudom, mi van odabent. Int egyet, azt�n tov�bb megy. N�h�ny l�p�s ut�n eltunik a suruben. Le�kuporodok

Csaba mell�. Mondj�k, minden igaz t�rt�netnek van valami tanuls�ga. Nem szeretn�m, ha a mi�nknek az lenne, hogy b�ntet�sk�nt a vakmeros�g�nk�rt itt rohadunk meg egy vil�gv�gi lepratelepen. Olyan az eg�sz, mint egy lid�rces �lom, r�ad�sul n�h�ny perc m�lva r�nk is s�t�te�dik. �l�nk Csab�val a t�sk�n, hallgatjuk az �jszaka hangjait. Egyszer csak Csaba fel�m fordul. - Mondd, szerinted mi norm�lisak vagyunk? Az �let tele van ilyen nyomaszt� k�rd�sekkel. Sz�tt�rom a kezem. Eb�ben a pillanatban f�nysz�r� tunik fel a t�volban, s egyre k�zeledik fel�nk az �ton. Egy katonai dzsip alakja bontakozik ki a s�t�tbol, val�sz�nuleg valami orj�rat lehet. Gyorsan beugrunk a boz�tba, s ott lapulunk, m�g el nem tunnek a m�sik ir�nyban. Felt�p�szkodunk, visszamegy�nk a cso�magokhoz, de le�lni m�r nincs kedv�nk. Csaba �pp r�gy�jtana, amikor l�ptek nesz�t �s emberi hangokat hallunk a bokrok felol. Axmann doktor�no k�zeledik az �sv�nyen, mellette h�rom f�rfi l�pked, egyik�k kez�ben l�mp�s pisl�kol. O orvos lehet, a m�sik ketto pedig �pol�. Ez ut�bbiak felkapj�k a cso�magokat �s elindulnak vel�k a boz�tosba. - Dr. Vujity, Dr. Tal�n - mutat be benn�nket �gnes a fekete f�rfinak, akinek az arc�b�l j�form�n semmit se l�tunk. Mindenesetre o is a kez�t ny�jtja. A doktornore n�zek. B�lint, megfoghatom. A f�rfi keze �rdes �s huv�s tapint�s�. K�sobb azt�n, a telep fel� tartva, �gnes el�rulja, hogy az orvos kezelt beteg, nem kell tole tartanom. �s hogy haszn�lhatom ugyan a gumikesztyut, de azon a ter�leten, ahova most tartunk, nincsenek igaz�n s�lyos esetek. R�videsen egy harminc-negyven barakkb�l �ll� t�borhoz �r�nk. Vala�ha dr�tker�t�ssel vett�k k�r�l, ma m�r azonban b�rki �tl�pheti a leszakadt h�l�t. M�g nem �r�nk be a h�zacsk�k �rnyai k�z�, amikor reccsen�st hal�lunk oldalr�l, a f�k k�z�l, olyat, mint mikor valaki egy sz�raz �gra l�p. Meresztem a szemem; mintha egy alacsony alakot l�tn�k egy bokor m�g�tt. A sz�vem kicsire zsugorodik. Vezetonk, az orvos archar�ul sz�l az �rny fel�, fel� is lend�ti kiss� a l�mp�j�t. Az imbolyg� f�nyben egy fi�t l�tok, inas, izmos karj�t v�dekezon tartja a szeme el�. - Vadon �lt az erdoben - magyar�zza az orvos -, sz�lei kidobt�k ott�honr�l. Lepr�s lett, katon�k hozt�k ide Bulki mellol. Nem b�rja megszok�ni az embereket. A fi� megunja a vil�goss�got, �s egy pillanat alatt eltunik a boz�tos�ban. Be�r�nk a telep k�zep�re, a barakkok k�z�tt orvoss�gszag �rad, ke�veredve a p�ratelt levegovel. - Ez az egyes szektor, maguk a vend�gh�zban fognak lakni - k�zli az orvos. Holnap bemutatom magukat a foorvos �rnak. M�g valamit! A kettes szektorban tartjuk az elorehaladottabb �llapot� betegeinket. Ha le�het, oda csak k�s�rettel, vagy egy�ltal�n ne menjenek. Ez a foorvos �r szi�gor� utas�t�sa. K�r�ln�zek. Sehol egy l�lek. Azt�n m�g jobban megn�zem a barakkok fal�t, �s r�m�lten visszahok�l�k. Tucatnyian �lnek a f�ld�n a h�zak elott, csak szem�k feh�rje villog. Alig l�tok belol�k valamit, hiszen teljesen be�leolvadnak az �jszak�ba. Szerencs�re Csaba olyan f�radt, hogy semmit se vesz �szre az eg�szbol. Nyugtalan�t, ahogy figyelnek, csendben, mere�ven. Gyorsan bemegyek a vend�gh�zba. Az egyik �pol�, egy v�zna, ala�csony fi�, �pp csomagjainkat rendezgeti a faln�l. Hamar kider�l, hogy ki�v�l�an besz�l angolul. �s az is, hogy egy�ltal�n nem �pol�, hanem �polt. Mahmusnak h�vj�k. K�zli, hogy ha b�rmire sz�ks�gem van, csak jelez�zek. Bar�ts�gos. �n is az vagyok. R�gi tanuls�g, hogy ha ismeretlen he�lyen j�rsz, legjobb az elso szembej�vo emberrel �sszebar�tkozni. O azt�n k�sobb sokat seg�thet. Mahmusn�l ez t�k�letesen bej�tt, �rny�kk�nt k�vetett a k�vetkezo napokban. Most azonban elb�cs�zik �s magunkra hagy benn�nket Csab�val. K�r�ln�z�nk a helyis�gben. Alacsony, vako�latlan od�, se �ram, se v�z. A falon egy l�mp�s pislog, f�nye k�r�l rovarok l�gi�ja ny�zs�g. Jobbra �s balra h�rom-h�rom szalmazs�k hever a f�ld�n, k�r�l�tt�k ujjnyi vastag feh�r por �l a d�ng�lt f�ldpadl�n. Mit mondjak, nem t�l sz�vder�to l�tv�ny. Az eg�sz szob�nak egy kicsit nyersolajszaga van, tal�n a petr�leuml�mpa miatt. Csab�t r�gt�n �ld�zobe veszik a boga�rak, s h�rom cs�nya cs�p�ssel sz�ll ki a k�zelharcb�l. �sv�nyvizet locsol a karj�ra, hogy hutse a par�nyi sebeket. A f�rdoz�sben �n is r�szt veszek, egym�st

�nt�zz�k a palackb�l egy lav�r f�l�tt, miut�n v�gigcsutakoltuk magunkat a cs�pos, de nagyon hasznos fertotlen�to szappannal. A doktor�no azt mondta, hogy az elk�vetkezo napokban ne borotv�lkozzak, mert h�ms�r�l�sek miatt v�gzetes lehet egy fertoz�s, �gy h�t utolj�ra megsza�badulok borost�mt�l. Az eg�sz tiszt�lkod�s persze mit sem �r, egy perc m�lva m�r �jra csurom vizesek vagyunk a f�lledts�g miatt. Ebben a po�koli hos�gben t�donk val�s�ggal szomj�hozik a friss levego ut�n. Ki��t�m hely�rol a megvetemedett ablakkereteket, amelyeket nejlonnal h�z�tak be az eso miatt. Odakint sz�raz vill�m rebben n�ha, s v�kony eso sze�merk�l szakadatlan. - Csukd be ink�bb - k�r Csaba, �s igaza van: semmivel se lesz frissebb a levego. Ledol�nk a zs�kokra. Odakint felt�mad a sz�l, teljes erej�bol d�h�ngeni kezd, v�gigszabdalja a k�zeli erdoket. Itt-ott hatalmas robaj jelzi az �tj�t, majd a telepre �r, s vadul nekifesz�l a barakkoknak. Egy pu�l�vert gyur�k a fejem al� p�rnak�nt, azt�n magamra ter�tem a h�l�zs�kom. Aludtam �n m�r borzalmasabb helyeken is, t�prengek, m�g a sz�l z�g�s�t hallgatom. Eml�kszem, a vil�g legnagyobb f�ldreng�s�nek ide�j�n, egy ugyanilyen tombol� �jszak�n a kolumbiai Arem�ni�ban egy ka�tonai t�bor k�poln�j�ba �rkezt�nk meg, s a t�ks�t�tben, alv� fegyverese�ken �tbukd�csolva kerest�nk helyet magunknak az operator�mmel. �n, legnagyobb szerencs�mre, egy �gyba �tk�ztem, amelyen csod�k csod�j�ra senki sem aludt. Lefek�dtem r�, �s azonnal �lomba zuhantam. Mikor r�nk virradt, arra �bredtem, hogy a fegyveresek iszonyodva b�mulnak r�m, az operator�m meg olyan savany� arcot v�g, mintha most eroltettek volna bel� egy t�l egrest. K�r�ln�ztem, �s r�m�lten l�ttam, hogy a ravata�loz�n fekszem. - Mondd csak, apa, fogunk tudni mi itt egy�ltal�n forgatni? Csaba hangja visszat�r�t a jelenbe. - Nyugi - felelem. - J�, csak mert eddig semmink sincs. Nagyj�b�l h�sz perc anyagot for�gattunk, amelybol tizenkilenc haszn�lhatatlan, unalmas, �s mivel dug�dosnom kellett a kamer�t, n�zhetetlen is. - Tudom. - Ja, ha tudod, akkor ok�. �n m�g olvasok egy kicsit. K�nyv ut�n ny�l, kinyitja, pr�b�lja a f�ny fel� tartani. - Mi az? - k�rdezem. - Harry Potter... ismered? - Aha. - A fiam�... k�v�ncsi vagyok, mit eszik rajta a k�ly�k. Komolyan mondom, le se teszi. Milyen j� lenne egyszer egy ilyen k�nyvet �rni. Amit az emberek le se tudnak tenni. Ezzel a gondolattal a fejemben el is alszom. Csak hajnalban riadok f�l egy pillanatra, s l�tom, Csaba m�g mindig a Pottert b�jja. Azt mondja, �lland� serceg�st hall; val�sz�nuleg a patk�nyok reggeliznek. �gyhogy ink�bb olvas, mint alszik. Jogos, a vil�g legvesz�lyesebb ferto�z�seit a r�gcs�l�k terjesztik. De olyan f�radt vagyok, hogy k�ptelen va�gyok felfogni a vesz�lyt. �bred�skor hirtelen azt se tudom, hol vagyok. Azt�n elso pillant�som a t�sk�mon hevero piros pecs�tes orvosi k�penyre esik, �s r�gt�n kitisztul a k�p, feldereng elottem a szomor� val�s�g. Csaba m�r - vagy m�gy - �b�ren van, az egyik lencs�t tisztogatja. K�zben f�l szem�t az elemes �bresz�to�r�n tartja, figyeli, hogyan v�nszorog a nagymutat�. Sz�vesen lenne m�r egy h�ttel k�sobb, h�ta m�g�tt tudva az eti�p poklot. - Frissess�g, ruganyoss�g! - sz�lok a zs�kon �bredezve. - �n l�gy to�j�st k�rek pir�t�ssal, de figyelj oda, Csabik�m, hogy t�nyleg l�gy legyen! Csaba fel�m fordul, mondana valami cs�ny�t, de azt�n m�gis ink�bb mag�ban tartja. �n persze kapok a dolgon. - Na sz�p, elhozlak egy ilyen egzotikus helyre, napf�ny, krist�lytiszta levego, �rdekes emberek, te meg annyit nem vagy k�pes megtenni, hogy �gyba hozd a reggelit - fortyogok, mik�zben neh�zkesen felt�p�szko�dom. Ny�jt�zkod�s k�zben majdnem leverem az alacsony mennyezetrol a rovarok �p�tette termeszv�rat, majd az ablakhoz l�pek �s sz�lesre t�rom. Az elso, amit megl�tok, egy nagybajusz�, feh�r lepelbe �lt�z�tt fekete, aki �pp egy szenvedo arc�, nyomorult v�nembert sz�l�t fel, hogy ny�jt�z�zon v�gig a f�ld�n. Azt�n hamuval �nt�zi meg az arc�t, faragott

szobrocsk�t helyez mell�, s nagyokat rikkant. Gondolom, a gonosz lelkeket pr�b�lja eluzni a betegbol. K�r�l�tt�k k�v�ncsiskod� embergyuru figyeli a bajszos mozdulatait, de ok is csak azt l�thatj�k, hogy az �reg f�jdalma nemigen szunik. - Az egyes t�borban m�g ilyen is van - hallom a h�tam m�g�l az afri�kai angolt. Mahmus mell�m l�p, �s fej�t cs�v�lva n�zi a furcsa "elo�ad�st". Vil�gosban l�tom, hogy a fi� arca erosen sebhelyes. K�sobb azt is megtudom, hogy sz�raz lepr�ban szenved. - Tegnap azt mondtad, hogy ha seg�ts�gre van sz�ks�g�nk, csak sz�l�junk eml�keztetem. - No, h�t kellene valaki, aki mostant�l az elutaz�sunkig kalauzol benn�nket. - Kalauzol? Nem �rti a kifejez�st. - Kalauzol, vezet, megmutatja a telepet, mes�l az itteni �letrol. N�h�ny napr�l van csup�n sz�. Nem lenn�nk h�l�tlanok. El�g lesz mondjuk... t�z birr? Furcs�n n�z r�m. Azt�n �jra az ablak fel� fordul, �gy mondja. - Nekem ne fizessen. - Ne? �s mi�rt ne? - Mert a p�nzt �gysem tudom itt haszn�lni. Az �telt teheraut�n hozz�k, ruh�t is a katonas�g sz�ll�t, minek nekem birr? - Hazak�ldheted a sz�leidnek. - Nekem nincsenek sz�leim. Senkim sincs. Gyerekkoromban kidobtak az utc�ra. Volt egy nagyb�csim, de meghalt, amikor egyetemista lettem. - Egyetemista? - Tavaly. Az �llam seg�ts�g�vel. K�sz�net Zenawinak. Csak az a baj, hogy ott megkaptam a betegs�get. - Az egyetemen? - �, persze. T�bb fertoz�tt van odakint, mint idebent a telepen. Fegyveresek jelennek meg az udvaron, sz�tsz�lednek a k�v�ncsisko�d�k. - Az�rt tedd csak el ezt a kis apr�t - h�zok elo egy pap�rp�nzt a zse�bembol, de megr�zza a fej�t. - No, h�t csak lesz mire k�ltened. Majd ha kim�sz innen. - �n innen soha t�bb� nem megyek ki. - Hogyhogy? - �n innen a kettesre ker�l�k, �s azt�n... tal�n a h�rmasra is. Az arc n�lk�li emberek k�z�. - Kik k�z�? - �gy nevezik oket. Akiknek sz�tmarta a lepra az �br�zat�t. Ott, a h�r�masban. Az a v�ge. P�nz?! Semmit sem �r. Vagyon, f�ld, h�z... nem az a boldogs�g. Csak azt szerettem volna, ha meggy�gy�tanak. De azt nagyon. Most m�r tudom, hogy hi�ba. Megk�sz�r�l�m a torkom, azt�n m�gse k�rdezek semmit. Csak ma�gamban orj�ng�k, hogy nem foroghat a film, mik�zben a fi� besz�l. K�rem, kedves olvas�im, ne vegy�k ezt sz�vtelens�gnek, de a riporter egy�szeruen belehal, ha nem veszi a kamera, amikor valaki ilyen oszint�n vall az �let�rol. Hogy nem mutathatja meg �n�knek. - Isten csillagai k�z�tt tal�n oltalmat tal�lok - folytatja a fi�. - Ha nem itt lent, majd n�la, odaf�nt. Ott m�r j� lesz nekem. Nek�nk. - Elmehetn�l innen - pr�b�lkozom. - Akkor biztosan meggy�gyuln�l. - Igen? �s hova? - Mondjuk Abbeb�ba. Van ott egy ismeros�m, sz�ln�k n�h�ny sz�t az �rdekedben. - Abbeb�b�l j�v�k. Hetekig pr�b�ltak gy�gy�tani. Nem hiszek az or�vosoknak. Ebben a pillanatban d�h�s k�romkod�s hallatszik az elot�rbol. Kisie�t�nk, Csaba megny�lt arccal terpesz�ll�sban �ll, l�bai k�z�tt a stat�v, azaz a kameral�b �res t�sk�j�val. - Eltunt - k�zli hal�lra v�lt arccal. - A csiptetos mikrofon is. K�r�ln�zek. Ruh�ink feld�lva, t�sk�ink kiborogatva. Mahmushoz for�dulok. Szeg�ny fi� m�r eddig is a legnagyobb tisztelettel, sot csaknem t�lzott �s al�zkod� udvariass�ggal viselkedett �s besz�lt, mintha rossz lett volna a lelkiismerete, hogy honfit�rsai betegs�ge ilyen lehetetlen helyre k�nyszer�ti a "nagys�gos feh�r embert". Most azonban majd els�llyed a sz�gyentol. - Akkor itt az ido, hogy bemutass benn�nket a foorvosnak - mondom neki, o pedig b�lint, �s int, hogy k�vessem. Kil�p�nk a kunyh�b�l. Egy pillanatra elvak�t a napf�ny, azt�n lassan minden visszanyeri az alakj�t. A kop�r udvaron t�bb elk�l�n�lo csoportocska hever a barakkok �rny�k�ban, s ami elosz�r meglep, hogy

nemigen besz�lgetnek egym�ssal. Noha az egyes szektorban m�g viszonylag j� �llapotban l�vo betegek tengetik a napjaikat, ezek itt m�gis szomor�nak tunnek, mintha �lland�an f�ln�nek valamitol. A szemekbol nem sok j� sug�rzik, orvosi k�peny�nk azonban megteszi a hat�s�t, �s a betegek lassacsk�n f�l�lednek a pilledts�g�kbol. - Csak egy �ra m�lva kezdodik a rendel�s, ok azonban elonyben van�nak, mert itt is laknak - magyar�zza Mahmus. - Akik kintrol j�nnek, azoknak a bej�ratn�l kell sorakozniuk. Lopva a fi�t vizslatom, h�tha l�tok rajta valami �rulkod� jelet, de seb�helyes arc�n k�v�l semmi se mutatja, hogy fertoz�tt volna. K�zben telje�sen magukhoz t�rnek a betegek, s egym�s szav�ba v�gva ki�ltoznak fe�l�nk. Csaba, aki szorosan mellett�nk l�pked, ha lehet, m�g k�zelebb h�z�dik hozz�nk. A nagy ord�toz�s, vis�toz�s nem f�ktelens�g�ket mutatja, sokkal ink�bb azt, hogy milyen �ri�si jelentos�get tulajdon�tanak a sze�m�ly�nknek. Sz�mos elfeketedett seb�k�n k�v�l rajtuk se l�tom a lepra jeleit, persze az is lehet, hogy az �n avatatlan szemeimmel nem veszem �szre azokat a t�neteket, amelyek egy orvos sz�m�ra a k�tszerketton�l is nyilv�nval�bbak. M�r �pp induln�nak fel�nk, hogy fek�lyekkel tark�tott test�ket mutatva gy�gy�r�rt k�ny�r�gjenek, amikor n�gy rendfenntart� jelenik meg a barakkok k�z�tt, oldalukr�l lecsatolj�k t�m�r fahus�ngju�kat, �s d�h�s k�romkod�sok k�zepette �tni kezdik a szerencs�tleneket. Elhulve n�zem a "lesz�mol�st", hiszen az or�k fell�p�s�nek hevess�ge teljesen indokolatlan. Mahmus megfogja a k�penyem ujj�t, mintha vissza akarna tartani att�l, hogy k�zbeavatkozzak. Egy ideig sz�tlanul n�zz�k a hus�ngosok orgi�j�t, egyik�k azonban �gy eltal�lja egy tizen�ves kamasz fi� arc�t, hogy az v�res tajt�kot k�p a sz�j�b�l, s iszonyatos, s�v�lto han�gon kezd b�mb�lni. Nem t�rtoztetem magam tov�bb, Csab�val egy�tt �v�lt�zni kezd�nk a rendfenntart�kkal, akik megh�kkenve engedik le a karjukat. Ok is tisztelik a feh�r k�penyt, s tal�n ann�l is jobban a feh�r borsz�nt. Ebben a pillanatban m�ly, reszelos hang sz�lal meg a h�tunk m�g�tt. - Legyenek �dv�z�lve a k�rh�zban! Megfordulunk. Magas, testes f�rfi �ll elott�nk, �benfekete arc�b�l szinte kivil�g�tanak apr�, mogorva diszn�szemei, amelyek f�l�tt m�ly r�ncok h�z�dnak v�gig a homlok�n. Arc�nak legfobb jellegzetess�ge m�gis az �ll�t cs�f�t� pelyhes m�jfolt. Mahmus tisztelettud�an elh�tr�l egy kiss�. A f�rfi g�piesen mosolyog, de a tekintete valahol a t�voli ba�rakkok k�z�tt j�r. Nem is n�z r�nk, �gy mondja. - Nem volt neh�z magukat megtal�lni! Csak a hangokat kellett k�vet�nem. Ha nem t�vedek, dr. Vujityhoz �s dr. Tal�nhoz van szerencs�m. Nem ny�jtja a kez�t. - A doktorno m�r mes�lt magukr�l. Ahogy o fogalmazott: k�t nagy re�m�nyekre jogos�t� ifj� medikust k�sz�nthet�nk �n�kben. Nos, neh�z, de sz�p foglalkoz�st v�lasztottak maguknak, bar�taim. K�r, hogy mindebbol itt vajmi keveset tudnak kamatoztatni. Savany� arcot v�g, mintha sz�nakozna. - �n egy�bk�nt, ha eddig nem tal�lt�k volna ki, a k�rh�z vezetoje va�gyok. K�vetkezetesen k�rh�znak h�vja a telepet. Valamikor egy�bk�nt t�ny�leg �llt itt egy t�gla�p�let, amelyben a betegeket gy�gy�tott�k, de a pol�g�rh�bor� sor�n a gr�n�tok f�ldig rombolt�k. Most k�t v�r�skeresztes barakk �ll a hely�n, amelyeken az oroszl�nc�meres eti�p z�szl� lobog, alattuk, a falakon az odaping�lt hos szocialista katon�kkal. - K�rem, n�zzenek, tanuljanak - mondja a foorvos -, nekem sajnos ott kell lennem a rendel�sen. Viszl�t! Azzal h�tat ford�t �s a m�sik ir�nyba indul. - Foorvos �r, ha megbocs�t! - sz�lok ut�na. Megtorpan, visszan�z. Megint nem r�m, valahova el, a fej�nk f�l�. - �pp �nh�z indultunk, mivel �jszaka ellopt�k a f�nyk�pezog�p�nk �llv�ny�t. A foorvos �sszevonja a szem�ld�k�t. - F�nyk�pezog�p? - Tudja, felv�teleket k�sz�t�nk az egyetem sz�m�ra. Dokument�lunk. Eur�p�ban kevesen tudj�k, mi az a lepra. - Aha. Majd megtudj�k. �s miben seg�thetek �n? - Esetleg tan�csot adhatna, merre

keress�k... - N�zze, itt se ki, se be nem j�het senki an�lk�l, hogy a katon�k ne l�t�n�k. Ha ellopt�k azt a szerkezetet, csak itteniek tehett�k. Hatsz�zan van�nak. Nem lesz k�nnyu dolguk, doktor �r, ha meg akarj�k k�zt�k tal�lni a tettest. J� hajt�vad�szatot! B�cs�z�sk�nt felemeli a kez�t, s m�r �pp indulna, amikor ism�t meg�l�l�tom. - Ha seg�ts�get kapn�nk, nem lenn�nk h�l�tlanok! �rti. Biccent. - Rendben van, majd ut�nan�zek - mondja. - Addig is, nincs kedv�k velem tartani a vizitre? �n vele tartok. Csaba k�l�nv�lik, int, hogy o egyed�l kezd nyomoz�s�ba. Nem vesz�lytelen v�llalkoz�s hatsz�z lepr�s k�z�tt egy kamera�ll�v�ny ut�n kutatni, de egy v�rbeli operator legjobb bar�tja a stat�v. A ka�mera pedig a testv�re, nem v�letlen, hogy Csaba mellette aludt. Nem is lopt�k el! - Nem lesz k�nnyu megtal�lni azt a szerkezetet - cs�v�lja a fej�t a fo�orvos. Biztos, hogy nem hagyt�k Abbeb�ban? Mahmus amhar�ul kezd magyar�zni, val�sz�nuleg azt mondja, hogy eml�kszik az �llv�nyra, o maga cipelte be �jszaka a vend�gh�zba. A foor�vos egyetlen mondattal letorkolja. Hirtelen, egy kisz�radt fa t�v�n�l egy not vesz �szre, �l�ben hatalmas rongycsom�val. Odal�p hozz�, felemeli a rongyokat. Ebben a pillanatban a no velotr�z� sikollyal szor�tja mag�hoz a gombolyagot, amelybol egy emberi sz�rny arca mered r�nk. A kis l�ny, megmaradt von�sai alapj�n, �t �v forma kisl�ny lehet, szemei hely�n s�t�t �regek t�tonganak, orra �s f�le lesz�radt, marad�k, csuh�szeru haja lucskos a v�rtol. Fogatlan sz�j�val s�rva sz�longatja az anyj�t. A foorvos �v�lteni kezd. Egy sz�t sem �rtek belole, de nem is tudn�k odafigyelni r�, mert szemem a borzalmas l�tv�nyra szegezodik. Szempillant�s alatt fegyveresekkel telik meg a kis tiszt�s, Mahmus pedig halkan ford�tja ne�kem, mi t�rt�nik. - A foorvos �r azt k�rdezi az or�ktol, hogy mik�ppen juthatott �t a kis�l�ny a kettes szektorb�l. A szolg�latos szerint a gyerek anyja, akit itt tarta�nak az egyesben, �jszaka lopta �t a leszakadt ker�t�sen kereszt�l. A foor�vos �r kiadja a parancsot, hogy b�ntet�sbol az any�t is vigy�k �t a kettes�be. - Szerencs�tlen - cs�szik ki a sz�mon, de Mahmus nyugodt hangon mondja: - Higgye el, jobb ez �gy neki. Jobban szereti a gyermek�t ann�l, mint amennyire a lepr�t�l f�l. Elobb-ut�bb �gyis el kell b�cs�znia tole, mert nagyon rossz �llapotban van a kicsi. R�videsen �t fogj�k vinni a h�rmas�ba, �s ezt az anya is pontosan tudja. Mahmushoz fordulok. - Hogy lehet eljutni a h�rmasba? R�m n�z, ajkai megfesz�lnek. - Oda ne menjen! Csup�n ennyit mond, minden felesleges sz�, vagy tov�bbi magyar�z�kod�s n�lk�l. Ifj� m�g, szem�bol m�gis a sokat szenvedett �regek rop�pant keserus�ge sug�rzik. Nem egy t�rsa lehetett, aki a h�rmasban v�gez�te. R�luk egy�bk�nt az ott t�lt�tt napok sor�n egyszer sem besz�lt. A foorvos szavaira az anya orj�ngeni kezd, �s hatalmasat tasz�t gyer�mek�n, mintha azt akarn�, hogy fusson, menek�lj�n. Szeg�ny kisl�ny ki�gurul a rongycsom�b�l, s ny�sz�tve pr�b�l l�bra �llni. Csonkjaira t�masz�kodva egyens�lyozni igyekszik kacska l�bain. Azt�n az orra hely�n s�t�t�lo lyukat a levegobe emelve anyja illat�t kutatja, visszarogy az asszony mell�, �sszekucorodik, �s szopni kezdi a h�velykujj�t, illetve az annak hely�n dudorod� borkem�nyed�st. Az or�k a f�hoz l�pnek, �s megragad�j�k a remego gyermeket, majd rongyain�l fogva v�gigh�zz�k a porban, m�g el nem tunnek vele a barakkok k�z�tt. Tov�bb megy�nk. Az anya �b�gat�sa m�g hossz� percekig bet�lti a teret. A foorvos egyszer csak megunja a hangzavart �s int az egyik fegyveresnek. Visszamennek az asszonyhoz, aki egy v�lyogfalnak dolve �ll. A fegyveres lefogja, a foor�vos pedig kif�ttyenti a legk�zelebbi barakkb�l az egyik szanit�cet, aki r�gi fajt�j�, f�mcsavaros injekci�s tut hoz a kez�ben. A hatalmas tut egyenesen a v�n�ba nyomja. Az asszony megt�ntorodik. - K�b�tjuk - magyar�zza a foorvos. - Ot m�g �rdemes. Egy perc m�lva csend �li meg

a t�bort. - Sok itt a gond, fiatal bar�tom - morogja az orra el� a foorvos. - Ja igen, a szerkentyuj�k! Odainti az egyik ort. Amhar�ul utas�tja. Mint az ostor, csattan a hangja. Az or meghuny�szkodva figyel, azt�n kiegyenesedik, b�lint, �s elsiet. - Meg fogj�k tal�lni - nyugt�zza a foorvos a dolgot. - Most j�jj�n, si�etn�nk kell. Val�ban, a telep bej�rat�n�l helyre�ll�tott ker�t�sn�l m�r hosszan k�gy�zik a sor, mellett�k egy v�ly�ban j�dos v�z cs�rgedezik. Mivel cipo�j�k nincs, fertotlen�t�sk�ppen a betegek belem�rtogatj�k a v�ly�ba a l�bukat. Vagy annak csonkj�t, mert sokuknak m�r lesz�radtak a v�gtagjai. Vagy elkorcsosultak. Az elsok k�z�tt p�ld�ul egy olyan f�rfi �l a f�ld�n, akinek pontosan sz�znyolcvan fokban g�rb�ltek el a l�bai, teh�t olyan, mintha k�t f�lk�r�n kellene j�rnia. Gyermekb�nul�sa �s csontritkul�sa volt, de a k�rh�zban, ahol kezelt�k, legyintettek, �s nap mint nap j�rni eroltett�k. �gy azt�n a l�bai, mivel nem b�rt�k a terhel�st, egyszeruen be�hajoltak. O ma sz�zhetven kilom�terrol j�tt. A faluj�ban feltett�k egy te�heraut� plat�j�ra, majd onnan �t�ltett�k egy szam�rfogatra, az utols� ki�lom�tert pedig egy bar�tja nyak�ban tette meg a telepig. Csakhogy innen m�r egyed�l kell boldogulnia. Nyolc �rakor kinyitj�k a kaput, �s nekil�dul a t�meg, egym�st taposva, tolakodva, hogy min�l jobb helyet harcol�janak ki a vizsg�latn�l. Most azonban m�g csak h�romnegyed nyolc, s az or�k villog� szemmel vigy�zz�k a rendet. A legt�bb beteg t�relmesen v�r, akad azonban, aki gyakran �klendez�sig fajul�, d�h�s el�gedetlen�s�ggel r�zza a dr�tker�t�st. Ilyenkor hamar les�jt a vasp�lca, vagy a fahu�s�ng. Ami engem illet, igyekszem a leheto legfesztelenebb�l viselkedni, �s �rz�ketlens�get eroltetni az �br�zatomra, nehogy ugyanabba a hib�ba essek, mint az im�nt a barakkok k�zt, amikor Csab�val egy�tt ordib�lni kezdt�nk a rendfenntart�kkal. Bel�l persze gy�t�r az or�k kegyetlens�ge. �gy �tik a kiszolg�ltatott szenvedoket, mintha a ver�sben t�lten�k ki eg�sz szerencs�tlen �let�k d�h�t. Hogy itt kell szolg�latot teljes�teni�k a pokolban. A foorvos �r j� sz�n�sz. Egy kedves k�rd�s, egy mosoly min�denkinek jut, de bel�l hidegv�ru �s k�m�letlen. M�lt�s�gteljesen j�rk�l a betegek mellett, persze k�z�tt�k h�z�dik a ker�t�s. D�lyf�s is. N�ha �t�ny�l a ker�t�sen, s �lvezi, ahogy szorongatj�k a kez�t. Ahogy isten�tik. De o is csak egy haland�, s mivel sohasem h�z gumikesztyut, el kellett b�cs�znia n�h�ny ujj�t�l. Egy idosebb asszonyn�l hosszabban elidozik. Ar�c�n �s l�b�n a fek�lyeit lazacr�zsasz�nu h�rtya fedi. N�v�nyekbol saj�t maga k�sz�tett gy�gykenocs�t, s kenegeti mag�t, h�tha �j bor sarjad a t�tong� sebeken. A foorvos elismer�ssel csettint. - L�tja - mutat az asszonyra -, az ilyen betegeket szeretj�k. Akik min�dent megtesznek, hogy meggy�gyuljanak. Azt�n grimaszolva hozz�teszi: - M�g ha erre n�ha kev�s is az es�ly�k. Ny�jasan visszafel� tess�kel, mielott m�g megnyitn�k a kaput, �s elta�posn�nak benn�nket a botladoz� betegek. - Tudja, meg�rtem, ha van az emberekben egy �szt�n�s ellenszenv ez ir�nt a sz�rnyu k�r ir�nt - mondja, mik�zben a rehabilit�ci�s �p�let fel� vessz�k az ir�nyt. - De higgye el, gy�gy�t�s �s gy�gy�t�s k�z�tt nincs olyan nagy k�l�nbs�g. Majdnem mindegy, hogy az ember egy influen�z�st, vagy egy lepr�st kezel. Ebben a foorvosnak biztosan igaza van, de �n most nem a lepr�val van gondom, hanem ellene �rzek "�szt�n�s ellenszenvet". Mosolyg� kegyet�lens�ge tasz�t. J�l felfogott �rdekem miatt azonban nem b�r�lom. Ink�bb faggatom. - Mondja, foorvos �r, volt m�r, aki eg�szs�gesen hagyta el a telepet? Szemrebben�s n�lk�l felel. - Volt, persze. Akik itt vannak, azok t�bbnyire gy�gyultan t�voznak. De az�rt a temetonk is tele van. - Mondja, az orvosok... - Nincsenek orvosok. Ez kiseg�to szem�lyzet, amolyan szanit�cek. - Ok mi�rt v�llalj�k ezt a munk�t? - Mi�rt? Mert nincs m�s lehetos�g�k. Ha felmegy arra a dombra, l�t�hatja, hogy

asszonyok �s kisl�nyok negyvenkil�s n�dk�v�kkel a h�tukon v�nszorognak a falujukba, hogy ott eladj�k azt �s kenyeret tudjanak venni belole. Az eti�pok t�bbs�g�nek nincs munk�ja. - Mennyit tudnak �gy �sszeszedni havonta azok az asszonyok, meg kisl�nyok? - �gy harminc birrt. Elhul�k. Az nagyj�b�l ezer forint. Tov�bb k�rdezosk�d�m. - Mit tesznek azokkal a betegekkel, akik nagyon szenvednek? A foorvos elmosolyodik. - A hivatalos verzi�ra k�v�ncsi? - Nem, doktor �r, arra, hogy mit tesznek vel�k. - Legyen el�g annyi, hogy nem hagyjuk oket feleslegesen szenvedni, �gy, mint maguk ott Eur�p�ban. Ha �gy tetszik, mi sokkal embers�geseb�bek vagyunk hozz�juk. No, meg�rkezt�nk. A rehabilit�ci�s �p�letnek nincs ajtaja, odabent sz�r�s l�bszag terjeng. �pp egy k�z�ptermetu, t�mzsi f�rfi l�bcsonkj�ra pr�b�lnak fel egy prot�zist. A f�rfi vigyorog, pedig az �pol�knak sz� szerint farigcs�lniuk kell a csontj�b�l, hogy illeszkedj�k az ortop�d l�bbelibe. - Akinek lesz�rad egy ujja, vagy egy nagyobb darab h�s rohad ki a l�b�b�l, annak egyszeruen hozz�igaz�tj�k a l�bbelij�t a megv�ltozott test�r�szhez - magyar�zza a foorvos, majd hozz�teszi: - Vagy a l�b�t a cipoj�hez. M�g a foorvos a jelent�seket b�ng�szi, az egyik �pol�hoz l�pek, de nem besz�l angolul. Mahmus ford�t. - Azt mondja, az a legfontosabb, hogy a beteg megszeresse �s a saj�t�j�nak �rezze az �j prot�zis�t, vagy a cipoj�t. Tavaly k�tezer cipo k�sz�lt a rehabilit�ci�s �zemben, ahol a betegek k�sz�tik t�rsaiknak a l�bbeliket, m�ghozz� olyan �gyesen, hogy addig nem is kell jav�tani a cipoket, am�g le nem esik egy �jabb ujj. A foorvos leteszi az iratokat, odal�p a vigyorg� beteghez, �s k�t�szer-h�romszor tiszta erobol beler�g a sark�ba. Az utols� r�g�sn�l hatal�masat reccsen a f�rfi l�bfeje. A foorvos utas�t�st ad, azt�n int, hogy k�ves�sem. Mahmus �tk�zben el�rulja, hogy a fon�k sz�lt, ink�bb most fur�szelj�k le a f�rfi l�b�t, hiszen m�r csak n�h�ny csontocska tartja, s �gy megsp�rolhatnak egy felesleges cipoigaz�t�st. R�gt�n prot�zist kaphat. Mik�zben Mahmus magyar�z, valahonnan a h�ts� barakkok k�z�l egy ver�t�kben �sz� fegyveres bukkan fel, s futva k�zeledik. M�r t�volr�l he�vesen gesztikul�lva mondja �lete nagy t�rt�net�t a foorvosnak, Mahmus szerint arr�l, hogy megfogta az �llv�nyunk elrabl�j�t. A foorvos arca el�komorul, irgalmatlanul nagyot sercint a fegyveres l�ba el�, �s elindul a fot�r ir�ny�ba. K�vetj�k. A szerencs�tlen tolvajt m�r elore sajn�lom. Ta�l�n m�gsem kellett volna sz�lni a foorvosnak, hogy seg�tsen megkerestet�ni az ellopott felszerel�st. Be is igazol�dik a f�lelmem: amikor a foorvos az egyik f�hoz k�t�z�tt tetteshez �r, egy hatalmas jobbegyenessel nyit. A keszeg, beesett arc�, h�sz �v k�r�li fi�nak azonnal elered az orra v�re, de egy nyikkan�s se hagyja el a sz�j�t. Hallgat�sa olaj a tuzre, a foorvos min�den erej�t �sszeszedve irt�zatosat r�g a bord�i k�z�. A fi� arca erre m�r eltorzul, s �gy t�tog, mint a partra vetett hal. Ekkor a foorvos �v�lteni kezd vele, de olyan megveto arckifejez�ssel, mintha egy undor�t� varan�gyos b�k�val lenne dolga. Mahmus szinkronban s�gja a fon�k szavait. - Lopt�l - rivall a fi�ra a foorvos -, megsz�gyen�tetted szeretett haz�n�kat a feh�r ember elott. Ez�rt megbunhodsz! Az �sszesereglett �pol�khoz fordul. - Ez a mocsok nem kaphat t�bb kezel�st, �rtik? Aki megszegi az utas�t�st, az el van bocs�tva. Most pedig ki a k�rh�zunkb�l ezzel az �tkozott fatty�val. Mahmusnak majd megszakad a sz�ve. A fi� egy szob�ban lakik vele, ugyanolyan �rva, mint o. Az, hogy kidobj�k a k�rh�zb�l, egyenlo sz�m�ra a gyors hal�llal. Idok�zben Csaba is meg�rkezik, �pp elotte hurcolj�k el a h�rgo fi�t. A pillant�s�b�l l�tom, hogy ot is gy�tri a lelkiismeret-fur�dal�s �s a tehetetlens�g miatti d�h. M�g�tte, v�gre valah�ra, megl�tom Axmann doktornot. - Hol volt? - intek neki a szememmel, mire azt mutatja, hogy kora reg�gel �ta meg sem �ll, gy�gy�t, kezel, sz�vet- �s v�lad�kmint�kat gyujt. Csaba �szreveszi a

f�hoz t�masztott stat�vot. A tolvaj ki se nyitotta a v�docsomagol�s�t, mind�ssze egy f�val piszk�lhatta a v�sznat, annak a nyomait l�tjuk a cipz�r k�rny�k�n. Csaba beleny�l az egyik oldalzsebbe: megvan a mikrofon. De felv�tel�nk m�g egy perc sincs a t�borb�l. Lassan munk�ba kell lend�ln�nk. - Rendezhetj�k az anyagiakat? - k�rdezem a foorvost, o pedig b�lint, �s az irod�j�ba invit�l. Egy perc t�relmet k�rek. Azt mondom, hogy Csa�b�t�l kell elk�rnem a p�nzt, mivel o az "egyetemi p�nzt�ros". Egy pilla�natra f�lrevonulunk operator koll�g�mmal, addig a doktorno tartja a fron�tot, valami k�d�s szakmai k�rd�st cs�cs�lva. - Csabik�m, itt az ido, most vagy soha! Forgatni kell. - T�nyleg? �s m�gis, hogy csin�ljam? �lljak ki a telep k�zep�re, ki�lt�sam, hogy "Mosolyogni tess�k!", �s ind�tsam a kamer�t? - Figyelj, most bemegyek a dokihoz �s elvonom p�r percre a figyel�m�t. Itt hagyom neked Mahmust, o majd seg�t t�j�koz�dni a telepen, Axmann doktorno pedig elmondja, hogy mit �rdemes f�lvenned. Ha vala�ki arr�l �rdeklodik, mit csin�lsz a masin�ddal, akkor elmagyar�zod, hogy egyetemi anyagot k�sz�tesz, �s meg van besz�lve a foorvossal. �s most adj�l p�nzt. - Honnan adjak? N�lad van az �sszes zsuga. - Csak csin�lj �gy, mintha adn�l. Egy perc m�lva m�r a foorvos oldal�n baktatok. Bel�p�nk egy megle�hetosen purit�n irod�ba. �r�g�p, c�mer, egy rozoga asztal �s k�t sz�k: ez minden berendez�se a helyis�gnek. Legink�bb egy szerb kihallgat�szo�b�hoz hasonl�t. Zsebembol a legnagyobb eti�p pap�rp�nzt, egy sz�z�birrest h�zok elo. A foorvos biccent �s hellyel k�n�l. K�t poharat vesz elo a fi�kj�b�l, majd a felemel a f�ldrol egy z�ld �veget �s cukorn�dp�link�t t�lt a poharakba. - Dr. Vujity - mondja, mik�zben �tny�jtja az egyik poharat-, ponto�san tudom, hogy jelen pillanatban felv�teleket k�sz�t a k�rh�zr�l �s a be�tegekrol a "tank�rt�rsa". G�nyosan megnyomja a sz�t, �s �lvezi, hogy megdermedek a r�m�let�tol. - Ne feledje, nekem itt minden�tt szemem �s f�lem van. De a szemem n�ha behunyom, �s a f�lem n�ha befogom. Mert mi baj is lehetne n�h�ny �rtatlan f�nyk�pbol, igaz. De csak az egyesben, rendben ? Csak az egyes�ben! Furcs�n n�z r�m. A klinikai hal�l �llapot�ban �rzem magam. - Cser�be csup�n egyetlen k�r�sem van, doktor �r - folytatja. - Tiszt�ban vagyok vele, hogy tudnak m�r a h�rmas szektorr�l. Nos, ha oda bete�szik a l�bukat, akkor t�bb� nem hagyj�k el Eti�pi�t, azt garant�lom. K�nytelen leszek �rtes�teni a hadsereget. Arr�l, ami ott van, nem tudhat a vil�g. Ugye meg�rtette? Hallgatok. Azt�n lassan fel�llok, �s az ablakhoz l�pek. L�tom, amint Axmann doktorno �ppen egy szik�vel bemetsz�st ejt egy f�rfi combj�n, apr� sz�vetdarabk�t v�g le a borbol �s k�t �veglap k�z� szor�tja. A beteg mozdulatlanul fekszik, semmit sem �rez. Szeme csukva, kiss� zih�lva l�legzik. Csaba folyamatosan filmezi, ahogy a doktorno mint�t vesz a f�rfi�t�l. A foorvos mell�m l�p. - Nem t�l sz�vder�to l�tv�ny az egyetemi t�rsainak, igaz? - k�rdezi, s n�mi cinizmust v�lek felfedezni a hanghordoz�s�ban. - M�g egy kis p�link�t? Megr�zom a fejem, mire o v�llat von, t�lt, �s g�piesen, egy hajt�sra le�d�nti az italt. Fel� fordulok, megcsap a t�m�ny alkoholszag. - Mondja, foorvos �r, mond mag�nak az a n�v valamit, hogy Wattana Gungi? A f�rfi �sszevonja a szem�ld�k�t, visszas�t�l az asztalhoz, �s lehup�pan a sz�k�be. - Az ki? - k�rdezi. - Axmann doktorno �vekkel ezelott itt gy�gy�totta. Akkor rendbej�tt, de egyesek szerint nemr�g visszaker�lt a telepre. - K�rh�zba! - jav�t ki. - Bocs�nat, k�rh�zba. S�hajt. - Majd ut�nan�zek. - Fontos volna megtal�lnunk - makacskodok tov�bb -, mert a doktor�no akkoriban mint�kat vett a p�cienstol, s most szeretn� �sszehasonl�tani a jelenlegi leleteivel. - Mondtam, majd ut�nan�zek - mordul inger�lten a foorvos. Aligha�nem beleny�ltam valamibe.

Merima furcsa kis no. Az a fajta, aki nem elsosorban sz�ps�g�vel, sok�kal ink�bb kedvess�g�vel dobogtatja meg a f�rfiak sz�v�t. Mosolya, mint a foly�t felborzol� szello, �d�toen hat r�m a nap�gette fenns�k sz�raz cser�j�i k�z�tt. Huszon�t �ves ha lehet, m�gis nagy tapasztalattal vezeti a foor�vos �ltal szemklinik�nak nevezett lepusztult hod�lyt, ahol rajta k�v�l m�g k�t �pol�no van szolg�latban. - Napi sz�z�tven beteget kezel�nk, persze van, amikor t�zszer ennyien is j�nnek mes�li a l�ny. - T�bbs�g�k elobb-ut�bb megvakul. Sokuk, mire le�r hozz�nk a hegyekbol, m�r teljesen elvesz�ti a l�t�s�t: egyetlen v�rv�r�s ny�l�s t�tong a szem�k hely�n. A v�rrel k�l�nben vigy�znunk kell, minden harmadik lepr�s egyben AIDS-fertoz�tt is. Az alapvizsg�lat igen egyszeru: sz�tfesz�tj�k a beteg szemh�j�t, v�gigh�zunk a pupill�n egy darab vattacs�kot, s ha megremeg a szemgoly�, akkor m�g �pek az idegek a szem k�rny�k�n. Ha nem, akkor k�zel a teljes vaks�g. Egy cseppet t�tov�zom, azt�n m�gis megk�rdezem Merim�t�l: - Szerelem, h�zass�g, gyerek? Fintorog, majd hat�rozott mozdulattal felh�zza has�n�l a k�peny�t. R�hszeru, feh�r teteju kel�seket l�tunk a bor�n, a sebek teljesen ellept�k m�r a k�ld�k�t. - R�videsen �n is a p�ciens�k leszek - b�k koll�g�i fel� a l�ny. Kifel� menet Mahmus el�rulja, hogy Merima egy mocskos nyomornegyedben nott fel, s val�sz�nuleg m�r kisgyermekk�nt megfertozod�tt a sz�rnyu k�rral, a betegs�g azonban csak h�t �v lappang�s ut�n �t�tt ki rajta, �pp, mikor �tvette a gondoz�noi pap�rj�t. Egy nagyobb csoport mellett hala�dunk el, amelynek tagjai az egyik barakk elott sorakoznak. Mint a v�g�h�dra hajtott �llatok, bogve v�rj�k, mik�nt d�nt majd sorsuk felol a tera�szon �lo szanit�c. Akit a h�rmas szektorba k�ld, azt azonnal nyakon fog�j�k a fegyveresek. Nem tudok mit csin�lni, nem megy ki a fejembol a h�r�mas szektor. Hi�ba, az izgatja a legjobban az embert, amitol a legink�bb tiltj�k. Az or�k k�zben cseppet se b�nnak kesztyus k�zzel a fertoz�ttek�kel. Persze ezen nincs mit csod�lkozni, hiszen Eti�pi�ban az ut�bbi �vti�zedekben kiv�tel n�lk�l nagyrav�gy� �s kegyetlen vezetok uralkodtak, s olyan kapzsi martal�cokb�l faragt�k meg az emberide�ljukat, akik hab�zsolva kerest�k az alkalmat, hogy v�dtelen honfit�rsaikon ki�lhess�k v�rengzo �szt�neiket. K�zben a foorvos egyik embere kurta l�ptekkel j�n a rehabilit�ci�s barakk melletti nagyobb �p�let, az �tkezde felol, majd egy�szer csak hirtelen megtorpan �s sz�tterpesztett l�bbal kongatni kezd egy �st�t. Ki�hezett, csontsov�ny betegek kezdik vonszolni magukat az �t�kezde ir�ny�ba, az �st�s azonban �tjukat �llja, �s amhar�ul utas�tja oket, hogy �lljanak sorba. K�zben a foorvosi iroda fel� pillantgat, hiszen tudja, hogy a fon�k az irod�ja ablak�ban, a f�gg�ny m�g�l n�zi, s o nem akar konyh�sk�nt megd�gleni, �gy azt�n egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy �rdemeket szerezzen a foorvosn�l. - Tudja, olyan ez a lepratelep, mint kicsiben a vil�g - magyar�zza Mahmus. Vannak j�k �s gonoszak, szenvedok �s az �letet viszonylag �lvezok, meg azt�n itt is csak a kem�nyebbek �lnek kicsit tov�bb �s jut�nak elor�bb, a gyeng�k pedig elhullanak. Csup�n annyi a k�l�nbs�g a vi�l�g �s a telep k�z�tt, hogy itt es�ly sincs a v�ltoz�sra. A szemk�zti oldalon gyerekek v�rakoznak. Mahmus el�rulja, hogy van egy k�l�n negyed a gyerekek sz�m�ra is. Ha valahol, h�t ott azt�n igaz�n tombol a diktat�ra. K�t-h�rom erosebb fi� retteg�sben tartja a t�b�bi kiskor�t. Bel�p�nk az �tkezd�be. A durv�n legyalult, lenolajjal fel�letesen feke�t�re m�zolt fapadl�n rozoga kis asztalok sorakoznak, rajtuk csatornasza�g� z�ld l�ttyel t�lt�tt alum�niumed�nyek sz�rk�llenek. - A korm�ny eg�szs�g�gyi szakemberei szerint ez t�pl�l� �s laktat� �tel - mondja keseruen Mahmus. - �s nincs is m�s: nap mint nap ezt kell enn�nk. Az �pol�szem�lyzetnek van ugyan egy kantinja, de oda nem te�hetj�k be a l�bunk. Egy�bk�nt �gy hallom, hogy az sincs t�l j�l ell�tva. Megjelenik az ajt�ban az �st�s, vele egy�tt Csaba �s a doktorno is be�l�p az �tkezd�be. A konyh�s hajb�kolva j�n el�nk, al�zatosan invit�l az egyik asztalhoz, hogy ott megk�n�lhasson az itteni �telk�l�nlegess�ggel, de a doktorno udvariasan visszautas�tja a megh�v�st.

- Jobb, ha nem esznek belole - b�ki ki az orra alatt. Az�rt le�l�nk. Irt�zatos ricsajjal berobbannak a betegek is, �s egy pillanat alatt olyan t�meg lesz a teremben, hogy j�form�n nem kapunk levegot. Az �st�s fick� per�sze azonnal mellett�nk terem, �s szabadkozva aj�nlja, hogy majd o kisza�bad�t benn�nket ebbol a pokolb�l. A doktorno azonban jelez, hogy ink�bb maradn�nk. Gyilkos pillant�st vetek fel�je, de lepattan r�la, sot, meg�nyugtat�an visszamosolyog. �s igaza van. Mert soha az �letben nem le�szek t�bb� egy helyis�gbe z�rva f�lsz�z lepr�ssal. Erot veszek magamon, v�gigp�szt�zok szememmel a kanalaz� betegeken. N�hol hi�nyzik egy-k�t ujj, az arcokon a bor is megereszkedett kiss�, akad, aki bottal tud csak mozogni, de ha valaki bel�pne ebbe a f�lledt �s a lepr�s fek�lyek �desk�s szag�val telt levegoju helys�gbe, elsore nemigen l�tn� a k�l�nb�s�get egy �tlagos feketeafrikai menz�hoz k�pest. Amikor azonban le�csendesednek a betegek, hirtelen f�lelmetess� v�lik az �tkezde. Akkor ugyanis �lesen lehet hallani a t�ny�rok f�l� hajol� fertoz�ttek halk, s�pol� l�legz�s�t. Mintha mindannyiuknak �sszeszorult volna a torka, s alig tud�n�k besz�vni a levegot. Egyszer csak gurgul�z�s hallatszik az ajt� felol. Meztelen, csod�lkoz� tekintetu kisgyermek bukkan f�l az ajt�ban, s to�tyogni kezd befel�. Apj�t sz�longatja. A betegek is, mi is ser�nyen ny�j�togatjuk a nyakunkat, a kicsi alig l�tszik ki az asztalok m�g�l. Megfagy a levego. Cs�rrennek a kanalak, az asszonyok hangtalanul s�rni kezdenek. Azt�n a f�rfiak k�z�l is elered n�h�nynak a k�nnye. Fej�ket karjukra hajt�j�k, s v�llukon l�tom csak, hogy r�zza oket a zokog�s. A gyermek le�rha�tatlan hat�st tesz a betegekre. Axmann doktorno fel�nk fordul. - Siratj�k, �s a k�nnyeikkel az �r irgalm�t k�rik sz�m�ra - magyar�zza. - A saj�t hal�luk nem rend�ti meg oket annyira, mint ez� a kisgyermek�. A doktorno egy percig szel�d sz�nalommal n�z a kicsire, azt�n hirtelen felpattan �s kifel� indul. Annyira m�r kiokosodtam az elm�lt napokban a szem�lyis�g�n, hogy tudjam: semmi sem ideges�ti annyira, mint a tehetet�lens�g. Nem sokkal k�sobb az egyik barakkn�l l�tom viszont, amint �pp a fi�csk�t vizsg�lja. Apja tartja �l�ben a gyermeket, s az d�dolva l�b�lja le�fel� k�v�barna l�bacsk�it a f�rfi t�rd�rol. Azt�n csacsogva mondani kezd valamit, s mik�zben az apa szem�ld�k�t felvonva gyeng�den �s elragad�tatva hallgatja az alig �rtheto gyerekhalandzs�t, szeme k�nnyel telik meg, hisz tudja, hogy nemsok�ra �r�kre b�cs�znia kell a gyermektol. A dok�torno, aki m�skor oszes haj�t sz�mos bodorban, magasra b�bozva hordja, most hagyja, hogy csapzottan repkedjenek tincsei, s csak a fi�csk�val van elfoglalva. Amikor megl�t, csak annyit mond: - Az �n temetom m�r tele van, nem akarok bele t�bb beteget. M�g Csaba, �gymond, egyetemi szeml�lteto felv�teleket k�sz�t az �t�kezde k�rny�k�n, Mahmus a k�rh�zhoz vezet a foorvos enged�ly�vel. M�lladoz� vakolat�, �llott vizelet szag� folyos�n haladunk v�gig, min�den s�t�t �s pen�szes. Ahogy elmegy�nk a k�rtermek elott, morajl� han�gok hallatszanak. Bepillantok az egyik szob�ba. Az �gyakon kettes�vel fekszenek a betegek. A kiv�lts�gosok. Mert csak kevesen jutnak �gyhoz, s ha valahol es�ly van a gy�gyul�sra, h�t itt biztosan. Nemigen tudom ki�venni a korukat, se a nem�ket, a f�lhom�ly sz�rke vil�gba vonja a csontos arcokat. A vas�gyak l�b�n�l �r�l�k sz�rad, a szakadozott pokr�c v�ge belel�g. A szoba sark�b�l megvarasodott sebektol tark�ll�, haszn�lt g�zku�pac renyhe buze sz�ll fel�m, mely belepi a torkom, megt�lti a t�dom, �s enyh�n sz�lva h�borg�sra k�szteti a beleim. Hirtelen felugrik egy �rny az egyik �gyr�l, botladozva az ablak fel� veszi az ir�nyt, de nem jut el od�ig: k�t l�p�s ut�n gy�trodve, bos�gesen h�nyni kezd. Kih�tr�lok, Mahmus k�vet. A folyos�n majdnem bele�tk�z�m egy �pol�nobe. K�sz�n�k. �r�mtelen �larc, komor tekintet n�z vissza r�m. Legnagyobb megr�k�ny�d�semre nyugati gy�gyszereket l�tok a kez�ben. K�sobb megtudom a doktornotol, hogy az �llam n�ha szemet huny a skandin�v orvos cso�portok ideutaz�sa f�l�tt, �s hagyja oket vizsg�l�dni, k�s�rletezni, gy�gy�szerek�rt �s persze nem kev�s p�nz�rt cser�be. Az egyik k�rterembol k�tes eredetu loccsan�st hallok, mire megindulok kifel�, de olyan erovel, hogy m�g az a girhes macska is ijedten ugrik f�lre, amelyik addig �lvezet�tel lefetyelte a folyos� k�v�n csillog�, ismeretlen eredetu folyad�kot. A szabad levegore menek�l�k a boml�s szaga elol, s megl�tom a foorvost a barakkokn�l.

- Dr. Vujity! - ki�ltja fanyar arccal, amikor �szrevesz, s f�lretasz�tva az �ppen arra csellengo betegeket, elindul fel�m. Mahmus ism�t tisztes t�vols�gba h�z�dik, onnan figyeli az esem�nyeket. - A pokolba is, dr. Vujity, j�l eltunt, mondhatom. Idefigyeljen, ut�nan�ztem �n ennek a Wattana Gunginak. Ilyen nevu beteg�nk nincs. Vagy ha volt is, meghalt. - Nem k�sz�tenek list�t a halottakr�l? - Minek? Senki sem keresi oket. �vek �ta itt �lnek, nincsenek m�r hoz�z�tartoz�ik. Elmennek a F�ldrol, mintha itt se lettek volna. - Elofordul, hogy nem szerepel a beteglist�n egy p�ciens, pedig itt ke�zelik? - Nem fordulhat elo. Csak az tart�zkodhat a k�rh�zban, akit felve�sz�nk. - �s ha egyenesen a kettes szektorba ker�l? Vagy a h�rmasba? Feh�r l�ng villan a foorvos szem�ben. - Felejtse el a h�rmast, �rti? Nincs h�rmas. Nem is l�tezik. Csak a k�z�nyelv h�vja h�rmasnak. Verje ki a fej�bol, nem mondom t�bbsz�r. H�tulr�l kotkod�csol� nevet�s hallatszik. Megforduln�k, de a foorvos megragadja a karom. Szem�ben a feh�r l�ng �geto f�nny� m�ly�l. - V�rjon! Holnap fontos, magas beoszt�s� vend�g�nk �rkezik - mond�ja rekedten. -Nem szeretn�k semmi butas�got. Maguk kezdo orvospal�n�t�k, akik Axmann doktorno j�volt�b�l itt t�lthetnek n�h�ny napot. Ennyi, �rti? Ha lehet, messze ker�lj�k el az alezredes urat. �s dugj�k el a fot�ma�sin�jukat j� m�lyre. B�lintok. H�tam m�g�l m�g mindig hallom az id�tlen vihog�st. Oda�n�zek. Nagy pocak�, cserepes arc� asszony h�zogat a porban egy ker�k n�lk�li talicsk�t, benne egy rongycsom�val. S�t�t �s ernyedt pillant�ssal tekintget fel�m, �s k�zben vinnyogva kacar�szik. Visszafordulok, a foor�vosnak hult helye. Mahmus siet oda hozz�m. - A fon�k elvette a gyerek�t - b�k az asszony fel�. - Azt mondta, �gy is el�g itt a lepr�s, �s kikaparta a magzatot a harmadik h�napban. - Mit besz�lsz? De hisz terhes, n�zd, mekkora pocakja van! - Rongyokkal t�mte ki a ruh�j�t. Bekattant. Tologatja a babakocsij�t �s bec�zgeti benne a rongycsom�t, mintha a bab�ja lenne. Mahmus int a fej�vel. - J�jj�n, bemutatom a legkedvesebb szobat�rsamat. - H�nyan vagytok egy szob�ban? - Negyvenen. De ot kedvelem a legjobban. Mindig mosolyog. Kwegu sz�gletes, m�gis kedves arc� f�rfi. T�nyleg sz�net n�lk�l mo�solyog. Nyakszirtj�n �pp egy tetu m�szik, amikor tal�lkozunk vele a ba�rakk t�v�ben, de nem b�ntja az apr� rovart. Vagy m�r nem is �rzi. �dv�z�l�sk�ppen odakoppintja botj�t a barakk oldal�hoz, de nem ad ki hangot. Ahogy l�tom, az ujjai k�z�l m�r csak egyetlen egy van meg. Azon viszont aranygyuru csillog. - A jegygyuruje - mondja Mahmus. - Ahogy sorban sz�radtak le az uj�jai, mindig eggyel arr�bb rakta. Most m�r csak ez az egy hely maradt a gyurunek. - �s a feles�ge? - �, hol van az m�r - legyint a fi�. - Aki ideker�l, az hamar elvesz�ti a szeretteit. Nincs az a kapcsolat, amelyik kib�rn� azt a hossz� idot, m�g meggy�gyul valaki. Ha egy�ltal�n meggy�gyul. �s akkor is, h�t k�pzelje csak el, be�ll�t szeg�ny Kwegu, ilyen �llapotban. Melyik asszony fogadn� vissza t�rt karokkal? Ben�zek a barakkba. Elosz�r halv�nyan, majd egyre �lesebben kez�dem �rezni a lepra ernyeszto szag�t. A v�szonzs�kokon k�v�l nemigen van m�s a helyis�gben. Illetve t�vedek, az egyik sarokban ott �ll egy sz�k, s a t�ml�j�n nadr�g �rv�lkodik �sszehajtva. A hozz� legk�zelebb eso zs�kon petyh�dt, borost�s arc�, kortalan f�rfi fekszik, tekintet�t a p�kh�l�s mennyezetre f�ggeszti. L�bai tobol hi�nyoznak. - H�ny �ves? - k�rdezem Mahmust. - M�g nem �reg - feleli. - �v� a nadr�g. Minden este �gy fekszik le, hogy reggelre, amikor fel�bred, �jra kinonek a l�bai, �s fel tudja majd h�zni mag�ra a nadr�got. - Ez minden vagyona? - M�snak m�g ennyi sincs.

A f�rfi hirtelen fel�m ford�tja a fej�t, �s taknyos hangon dar�lni kezd valamit. Egy sz�t sem �rtek az eg�szbol, de Mahmus ism�t k�zn�l van. - Azt mondj, hogy ha a maga hely�be lenne, kifek�dne az udvarra, elt�tan� a sz�j�t, �s v�rn� a langyos esot. �rtetlen�l meredhetek a fi�ra, mert azonnal magyar�zkodni kezd. - Ez azt jelenti mifel�nk, hogy f�j neki egy kiss� az �n eg�szs�ge, dr. Vujity, s hogy o m�r soha nem lesz olyan, mint �n. K�rem, ne vegye zo�kon, semmif�le ellens�gesked�s nincs benne. Csak a f�jdalom mondatja vele mindezt, s arra akarja biztatni, hogy �lvezze ki az eg�szs�g�t. B�rgy�n b�logatni kezdek. A f�rfi nagyot s�hajt, azt�n �jra a mennye�zet fel� fordul. A barakk elott Csab�ba botlom. K�zl�m vele, hogy m�snap magas rang� vend�g �rkezik a telepre. Koll�g�m el�gedetten f�ttyent egyet, �sszed�rzs�li a tenyer�t, majd cinkosan hunyor�tva kib�ki: - V�gre forgatni is tudunk. - Ja. De nem ot. Csaba arc�r�l lefagy a mosoly. - Mi�rt? Megtiltott�k? - Meg. A fon�k. - H�t ez rohadt j�. M�gis, mit akarsz otthon mutogatni lepratelep c�m�n? A K�k N�lus fenns�kj�t? Mert arr�l van egy eg�sz tekercsem. - Figyelj, Csabi, kigondoltam valamit! - J�zus Atya�risten, ettol f�ltem. - J�n holnap ez a fejes, majd �n tartom a frontot. Ti meg addig Axmann doktornovel �tmentek a kettesbe k�r�ln�zni, ok�? �s forgatsz, mint az �l�lat. - Az tuti. De nem lesz gond, hogy te nem l�tod a kettest? - Nem. A kamera a fontos. Annak kell l�tnia. Persze fel is cser�lhetj�k a szerepeket: �tmegyek �n �gnessel, s te maradsz j�pofizni. - Na m�g csak az k�ne, eml�kszem, milyen k�peket k�sz�tett�l Kolum�bi�ban. Olyan �gyesen tartottad a kamer�t, hogy siker�lt is felvenned egy elef�nt tappancsait, mik�zben egy puc�r kisfi� hadon�szott g�pfegyverrel a h�t�n. - Ne t�lozz! - K�l�nben is, �gy l�tom, r�d van csak begerjedve a foorvos, engem m�g egyszer se vitt el p�link�zni. - Figyeltet az t�ged rendesen, ne f�lj. Csak vigy�zz! Axmann doktorno �rkezik. Hallott m�r a holnapi hivatalos l�togat�s�r�l. Amint megtudjuk tole, nem is annyira hivatalos az a l�togat�s. Az al�ezredes az unokah�g�t j�n megn�zni, aki f�l �ve ker�lt a telepre. A dok�torno tal�lkozott d�lelott a kisl�nnyal, s ahogy l�tja, a lepra egy alattomo�sabb fajt�ja t�madta meg a szervezet�t. Elovezetj�k �gnesnek a holnapi nap terv�t. Elh�zza kiss� a sz�j�t, nem rajong az �tlet�rt, hogy k�l�nv�l�junk. Felaj�nlja, hogy a d�lelott�t t�lts�k az egyesben, �s csak d�lut�n menj�nk �t a kettesbe. Kedvesen elh�r�tom az aj�nlat�t. - K�sz�n�m, doktorno, de elboldogulok egyed�l - mondom, �s bizta�t�an kacsintok egyet. Visszaindulunk a vend�gh�z fel�. �tk�zben elme�s�lem a doktornonek, hogy mik a fejlem�nyek Wattana Gungi �gy�ben. �gnes nem adja fel, l�t m�g r� egy ny�lfarknyi es�lyt, hogy r�bukkanunk valahol egykori beteg�re. Sz�rk�lni kezd az �g alja, de m�g �gy is har�minc fok van �rny�kban. A telepiek lassan a nagy k�z�s f�rdobe vonul�nak, s egy-egy ilyen zuhanyoz�s maga volna a Paradicsom a fertoz�skuta�t�k sz�m�ra, hisz az eros v�zsug�r ut�n sz�mtalan apr� kis sejtszaporulat, le�zott seb �szk�l a bok�ig �ro szennyv�zben. Hirtelen iszony� ordib�l�s hallatszik a f�rdo felol, k�t f�rfi ugrik ki az �p�letbol. Anyasz�lt meztele�nek, �tik-v�gj�k egym�st. Az alacsonyabbiknak p�link�s�veg csillan a kez�ben, val�sz�nuleg az italon megy a vita. Egy mozdulattal kiszabad�tja mag�t t�rsa szor�t�s�b�l �s rohanni kezd, egyenesen fel�nk. A m�sik gya�korlatilag a levegoben r�p�l ut�na, �s sz� szerint letagl�zza a kisebbiket. Annak a kez�bol kihullik az �veg, s ezer darabra t�rik egy szikl�n. A na�gyobbik mindezt l�tv�n felsz�vja mag�t, s element�ris d�hvel, h�r�g�ve-szuszogva �tni kezdi �jult t�rsa mell�t. Addigra m�r a t�bbiek is oda��rnek, s igyekeznek lefogni a t�bolyult karjait. O azonban, amikor �rzi, hogy visszar�ntj�k, felh�zza jobb l�b�t �s teljes

erovel dobbant egyet a ki�csi mell�n. Ebben a pillanatban feltunik a foorvos, �n pedig bemegyek a vend�gh�zba �s magamra z�rom az ajt�t. M�r tudom, milyen vad�llati m�don b�ntet a telep istene. A doktorno �s Csaba is csak egy percig b�rja a beteget �tlegelo orvos l�tv�ny�t, ut�na mindketten fejvesztve menek�l�nek be a barakkba. Csaba eloveszi a k�z�s h�tizs�kot, kinyitja, �s egy �veg whiskyt var�zsol elo belole. - H�zd meg! - ny�jtja fel�m, s �n egy pillanatig se habozok. Egy per�cig �sszeszor�tott sz�jjal �s kig�vadt szemmel n�zek magam el�, majd Csab�hoz fordulok. - Add ide azt az �tkozott k�nyvet! - bod�l�k r�. - Mi? - Add ide a fiad k�nyv�t! Mes�t akarok olvasni, �rted? Csaba megvonja a v�ll�t, �s kezembe adja a kis m�gus leg�jabb ka�landj�t. Nagy el�nnal kezdek az olvas�sba, de egy f�l�ra m�lva leragad a szemem. Csak hajnalban t�rek megint magamhoz, amikor ver�t�kben �szva arra eszm�lek, hogy �melyeg a gyomrom, r�z a hideg. Valamit el�kaphattam. A roham n�gy �r�n �t tart. �gy �rzem, elpusztulok a szomj�s�gt�l. J�rt�nyi erom sincs, Csaba hordja az elot�rbol a flakonos vizet. Mire kivil�gosodik, siker�l visszaaludnom. A foorvos ny�jtott l�bbal l�pked az udvar k�zep�ig, majd pontosan h�rom l�p�sre meg�ll az egyenruh�s vend�gtol, �s vigy�zzba v�gja mag�t. Merev, fak� arccal megsz�lal, hangja fur�n �nnep�lyes. Mahmus Axmann doktornovel �s Csab�val elment a kettes szektorba, �gy csak ta�l�lgathatok, hogy a foorvos most �ppen jelent, vagy csak �dv�z�l. Ami az alacsony, t�mzsi, bulldogk�pu alezredest illeti, nos, eg�szen nyilv�nval�, hogy undorodik a k�rnyezettol. Feh�r glasz�kesztyus kez�t zsebre dugja, �sszeh�zott szemekkel �ll �s szoros egyenruh�j�ban f�jtatva hallgatja a foorvost. Azt�n a telep vezetoje al�zatosan az irod�j�ba tess�keli a tisztet, �s int az �pol�knak, hogy hozhatj�k a kisl�nyt. N�h�ny perc m�lva ron�gyokba bugyol�lt gyermeket vezetnek �t az udvaron, egyenesen az irod�ba. �jabb egy perc telik el, s v�rfagyaszt� �v�lt�s r�zza meg a telepet. Ki�v�g�dik az iroda ajtaja, az egyenruh�s viharzik ki rajta, mellette k�t fegy�veres k�s�roje szedi a l�bait, karab�lyukkal egyenesen az udvaron �cs�r�go betegekre c�lozva. A telep bej�rat�n�l dzsipj�kbe v�gj�k magukat �s elviharzanak, hatalmas porfelhot kavarva maguk ut�n. A foorvos lehajtott fejjel l�p ki az irod�b�l, s mik�zben h�ta m�g�tt kil�kd�sik az udvarra a kisl�nyt, o maga hegyeset k�p a porba. Azt�n felemeli a fej�t, r�m n�z, �s elmosolyodik. - Mi�rt, m�gis mit v�rt ez a marha? - ki�ltja oda nekem fejcs�v�lva, azt�n sarkon fordul �s bez�rk�zik az irod�j�ba. Csak k�sobb tudom meg, hogy amikor kibontott�k odabent az unokah�g�t a rongyokb�l, a katona�tiszt egyszeruen nem ismerte meg, annyira elcs�f�totta a gyerek arc�t a lepra. K�l�n�s, de a t�rt�ntek kiss� a mi malmunkra hajtj�k a vizet. A foor�vos a sikertelen hivatalos l�togat�s miatti gondok k�z� temetkezik, �gy ta�l�n nemigen jut ereje Csaba figyel�s�re. �n meg, kihaszn�lva a pillanat�nyi nyugalmat, kom�tosan s�t�lni kezdek abba az ir�nyba, amerre a kettes szektort mutatt�k. Elhaladok egy k�gy�z� sor mellett, ha j�l l�tom, ezek a betegek a kettesbol �rkeztek vizsg�latra. Szigor�an orzik oket a fegyvere�sek, egy pillanatra se vegy�lhetnek az itteniekkel. Kiv�teles eset, hogy ok j�nnek ide a szanit�cekhez, �ltal�ban az �pol�k szoktak �tmenni hozz�juk. Izgulok Csab��k miatt, kiss� meggyors�tom a l�pteimet, de azt az�rt m�g �szreveszem, hogy milyen k�l�n�s arckifejez�s �l annak az any�k�nak az �br�zat�n, aki �pp most tipeg elore az �p�let l�pcsoj�n �lo orvos�hoz. A bore is kifog�stalan, mintha �jra nott volna, vagy egy csod�latos, fiatal maszk lenne az arc�n. Mikor a l�pcsoh�z �r, az orvos r�n�z �s meg�r�zza a fej�t. Nem eg�szen �rtem, mit akar ezzel mondani: nincs a n�nik�nek semmi baja, vagy hogy m�r k�so, nem tud rajta seg�teni. Az �reg�asszony azonban ekkor valami olyasmit tesz, hogy a r�m�let elszor�tja a torkom: k�t ujja k�z� fogja az arca sz�l�n fityego h�msz�vetet, �s egyet�len mozdulattal leh�zza f�l arc�r�l a felso, elsz�radt borr�teget. Al�la ki�kandik�l a nyers h�s. Az orvos megadja mag�t. T�sk�j�ba ny�l, g�zt vesz elo. Eltakarni k�pes a sz�rnyus�get, gy�gy�tani nem. Gyorsan tov�bbme�gyek. M�r a telep sz�l�n j�rhatok, amikor lass�tanom kell, mert h�rom �pol�t l�tok oldalt a boz�tosn�l. Esetleg feltunhet

nekik, hogy mit is kere�sek �n itt a barakkok m�g�tt. B�r �gy tunik, most valami eg�sz m�ssal vannak elfoglalva. Egy bizonyos pontra n�znek a falevelek k�z�tt. Az egyik �gon azt az alacsony fi�t v�lem felfedezni, akit sz�lei kidobtak ott�honr�l, s nem b�rja megszokni az embereket, ez�rt a vadonban �l. Ahogy l�tom, sokkal rosszabb �llapotban van, mint amilyenben �rkez�s�nk �j�szak�j�n tal�lkoztunk vele. Persze az is lehet, hogy csak vil�gos van, s ak�kor, a s�t�tben nem l�thattuk fek�lyektol tarka felsotest�t. �sszekuporod�va, megfesz�lt izmokkal kuporog az �gon. Egy kurta m�sodpercig �gy egyens�lyozza mag�t, majd leugrik a f�ldre �s elrohan a boz�tos fel�. De nem �ri el, a bokrok elott �sszeesik. Az �pol�k folyamatosan nyugtatgat�va fel� indulnak. A k�ly�k neh�zkesen, sz�rnyu k�nok �r�n tov�bbvon�szolja mag�t a s�rban. M�r csak kart�vols�gnyira van a boz�tost�l, azt�n m�r csak egy ujjnyira, de egyszer csak izmai nem engedelmeskednek t�b�b�. �sszezuhan, elernyed. Amikor az �pol�k felemelik �s elindulnak vele a barakkok fel�, l�tom kivillanni a szeme feh�rj�t. Folytatom utam, elha�gyom a szektor bej�rat�t. Hirtelen megz�rren a bokor a h�tam m�g�tt. Magas, j�l megtermett f�rfi l�p ki a f�k k�z�l. Sz�les v�llair�l �t�lve nem h�tk�znapi erovel rendelkezik, de hogy milyen t�pl�l�kkal tartja f�nt ezt a kiv�teles erot, az tal�ny. A k�vetkezo pillanatban ugyanis mellemnek szegez egy rozsd�s cs�k�nyfejet. Meglepet�semre angolul sz�l�t meg. - Orvos? B�lintok. Leengedi a vasat. - Akkor vizsg�ljon meg - mondja, �s sz�th�zza sz�les mellkas�n a rongyait. Feh�r kel�sek tunnek elo a durva sz�vet al�l. - Nem lehet - mondom -, ahhoz be kell j�nnie a telepre. Megr�zza a fej�t. Azt�n furcs�n f�lreford�tott fejjel megsz�lal: - Nem vagyok teljesen eg�szs�ges. - Igen, l�tom - felelem. - Kiny�rhatn�m mag�t. Megmarkolja a cs�k�nyfejet. Nyelek egyet. - Mi�rt tenn�? - k�rdezem. Mosolyra h�zza a sz�j�t, sz�rnyu grimasz lesz belole. - B�rmit megtehetek. Nincs vesztenival�m. A foorvos be�g�rte, hogy ha elkapnak, �tvisznek a h�rmasba. - De hisz maga nincs is olyan rossz �llapotban! - Tudom. Egyszeruen nem kedvel a fon�k. F�l az eromtol. Azt mond�ja, egyszer l�zad�st fogok sz�tani ellene. �gy, mint k�t �vvel ezelott. - Mi volt k�t �vvel ezelott? - Fell�zadtak a betegek, �s felt�rt�k a gy�gyszerrakt�rt. �zletelni akartak a tablett�kkal. Azt�n a fegyveresek egy �ra alatt visszavert�k oket, s a vezetoik most ott rohadnak a h�rmasban. M�r amelyik�k m�g �l. - �s t�nyleg vannak ilyen tervei? Mosolyra h�zza a sz�j�t. - Gondolja, hogy ha lenn�nek, el�ruln�m mag�nak? Hisz nem is isme�rem. - Mikor ker�lt ide? - Nem tudom. - Hogyhogy? - Nem tudom m�rni az idot. Az erdo suruj�ben egybeolvadnak az �jje�lek �s a nappalok. - Mondja, hol tanult meg ilyen j�l angolul? - Keny�ban. Sefteltem. Foleg k�lf�ldiekkel. - Maga kenyai? - Nincs olyan, hogy kenyai, vagy eti�p. Csak: lepr�s. - Elk�s�rne a kettes szektorig - Nem. - Mi�rt? - Mert vesz�lyes. - A kettes? - Nem, az oda �t. Ha �szrevesznek, v�gem. A g�d�r mellett kellene menn�nk, �s oda sok beteg j�r. - Milyen g�d�r? - Majd megl�tja. Ott, ann�l a lank�s r�szn�l. Mutatja. - A leszakadt dr�tker�t�s ut�n? - k�rdezem. - Pontosan. Na, annak az alj�ban van a g�d�r. A foorvos megparan�csolta, hogy a nagy sz�ks�get csak ott lehet elv�gezni. Tudja, f�l a ferto�z�sektol. Hangtalanul nevet.

- Sz�val arra vezet az �t a ketteshez? - Arra. Meg tov�bb, a h�rmashoz is. De mit akar maga ott? - Megkeresni a koll�g�imat. - Sz�val oket l�ttam kora reggel az �ton egy beteg k�s�ret�ben! H�t ak�kor csak menjen, sok szerencs�t. Azzal �gy, ahogy j�tt, nesztelen�l eltunik a boz�tosban. Nem tudom, mif�le titkos �szt�n, mif�le megsejt�s k�sztette a bujk�l�t a t�voz�sra, de egy szemvillan�snyi ido m�lva fegyveresek tunnek fel az �sv�nyen. Bic�centek fel�j�k, ok meg �rtetlenkedve meresztik kiv�r�s�d�tt szemeiket. Mit keres egy feh�r ember a pokolba vezeto �ton? Elmegy�nk egym�s mellett, �s eg�szen a lank�ig meg sem �llok. A bokrok k�z�l kijutva ha�talmas �lep�to g�dr�t l�tok, amelynek egyik oldal�n botok vannak a f�ld�be sz�rva. Az egyikbe �pp egy fekete f�rfi kapaszkodik, s h�ts�j�t a g�d�r f�l� tartva, ny�gd�cselve v�gzi a dolg�t. Az �lep�to m�sik oldala nyitott, sz�t�szik, elfolyik a f�ldekre a fekete, puha, alaktalan, buz�s massza. A f�rfi megl�t, de nem zavartatja mag�t. Azt�n mikor v�gez, felemelkedik �s elindul fel�m. M�r �pp megsz�l�tana, amikor az �sv�nyen szembol Axmann doktorno, Csaba �s Mahmus tunnek fel. A fekete fi� sz�ja mo�solyra h�z�dik, �s elismeroen b�logat, hogy eljutottam id�ig. Csaba is el�gedettnek tunik. - Na, akkor nem is olyan pokoli hely az a kettes - mondom nekik, ami�kor k�zelebb �rnek, de Csaba letorkol. - Pokoli hely, de legal�bb csin�lhattunk n�h�ny felv�telt. �s a legfon�tosabb: a Gungitok nyom�ra akadtunk! - Mi van? - Dr. Tal�n arra gondol, hogy tal�lkoztunk egykori p�ciensem �ccs�vel - veszi �t a sz�t Axmann doktorno. - Ez komoly? - A legkomolyabb. Buro Gunginak h�vj�k, �s azt mondja, a b�tyja a h�rmasban van. - �s ez az ifjabb Gungi van olyan �llapotban, hogy adni lehet a szav�ra? Csaba elh�zza a sz�j�t. - Errol csak annyit - mondja -, hogy a doktorno megpr�b�lt r�la egy kartonlappal fejkapar�kot venni, mire j�tt vele a fejbore is. - Igen, de az agy�nak semmi baja. - Ja, az lehet. Azt a testr�sz�t nem l�ttam. Visszaveszem a sz�t. - Akkor teh�t ez azt jelenti... ...ez azt jelenti - folytatja gondolatomat a doktorno -, hogy a foor�vos hazudott. - Meg azt is jelenti, hogy �t kell menn�nk a h�rmasba - mondom. Csaba a v�llamra teszi a kez�t. - Kellemes utaz�st, Tvrtko. - Mondom, menn�nk! - Nekem el�g volt a kettes. - Idefigyeljenek, fi�k - szak�tja f�lbe kezdodo vit�nkat a doktorno-, a foorvossal m�r tegnap megbesz�ltem, hogy k�lcs�n�z nek�nk egy telepi dzsipet, olyat, amilyennel az �telt sz�ll�tj�k az egyesbol a kettesbe. Azzal menn�nk vissza Abbeb�ba. Ha r�j�n, hogy �tment�nk a h�rmasba, akkor nyugodtan berendezkedhet�nk itt hossz� t�vra. Nem teszem hozz�, hogy nem eg�szen itt, sokkal ink�bb Eti�pia leg�szigor�bb katonai b�rt�n�ben. Ha eml�kezetem nem csal, a foorvos a hadsereget helyezte kil�t�sba, ha be merj�k tenni a h�rmasba a l�bunkat. Csaba idegesen topog. Egy percig se gondolom, hogy gy�va, egysze�ruen csak norm�lis ember m�dj�ra gondolkozik. �p �sszel senki se me�r�szkedne be a hal�lra�t�lt fertoz�ttek k�z�, ami�rt cser�be r�ad�sul meg�torl�st is �g�rtek. Est�re hagyom koll�g�m meggyoz�s�t, n�gyszemk�zt az ilyesmi min�dig sokkal k�nnyebben megy. Mahmus mindek�zben a fekete f�rfival v�lt n�h�ny sz�t. - A bar�tomnak az a feladata, hogy itt a g�d�r k�rny�k�n �sszeszedi az elhullott v�gtagokat - magyar�zza a fi� a f�rfira b�kve. Val�sz�nuleg l�tja, hogy nem �rtj�k, mert hozz�teszi: - A testr�szeket megtarthatja. - Minek azok neki? - Megv�rja, m�g leporlad r�luk a bor. Tudja maga, milyen sok mindent lehet

k�sz�teni a csontokb�l? Megr�zom a fejem. Sorolja: k�st, �kszert, �r�szersz�mot. Mik�zben Mahmus besz�l, a f�rfi sz�les gesztusokkal mutatja be, hogyan is v�si a csontokat. Eload�sa kellos k�zep�n szerencs�tlen m�don hirtelen felka�pom mindk�t kezem, s ijeszto, kih�v� mozdulatot teszek. Tal�n idegeim nem b�rj�k m�r tov�bb a megterhel�st. A f�rfi rongyaihoz kap s kez�ben g�rbe peng�ju k�s villan. Mahmus azonnal amhar�ra v�lt, s �rezhetoen nyugtatgatja a f�rfit. Az v�g�l visszadugja k�s�t, de m�r nem sz�l t�bbet, csak elindul az �sv�nyen a kettes szektor ir�ny�ba. - Mi t�rt�nt? - k�rdezi a doktorno ijedten. Mahmus a f�rfi ut�n n�zve mondja: - Az �n hib�m, bocs�ssanak meg. Vigy�zni kell vele. A telepiek gyu�l�lik, hullarabl�nak tartj�k. T�bbsz�r is meg akart�k �lni, s most m�r minden k�tes mozdulatra ugrik. - Szeg�ny... - sajn�lkozik a doktorno. A f�rfi eltunik a bokrok k�z�tt. - J� ember -mondja Mahmus - , gyakran o seg�ti �t a haldokl�kat a t�l�vil�gra. R�m�lten mered�nk r�, mire �szbe kap, �s magyar�zni kezd. - Van �gy, hogy kit�molyog egy-egy olyan beteg a kettesbol, aki m�r t�nyleg nagyon rossz �llapotban van, s csak szenved�s sz�m�ra a f�ldi l�t. A bar�tom l�tja, odamegy hozz�, �s megfojtja, vagy egyetlen sz�vbe ir�nyzott d�f�ssel v�gez vele. Fagyosan n�zhet�nk a fi�ra, mert m�g ink�bb mentegetni igyekszik a f�rfit. - Bizony, volt m�r beteg, aki nem tal�lta itt a bar�tomat, �s elviselhe�tetlen f�jdalmai miatt bevetette mag�t a g�d�rbe, ott fulladozott a massz�ban. M�sok kifejezetten k�ny�r�gnek neki, hogy szabad�tsa m�r meg oket a szenved�seiktol. Higgy�k el, kell ilyen ember. Itt kell! Eszembe jut, hogy odahaza idorol idore milyen par�zs vit�k kereked�nek ki a kegyes hal�lr�l. �gy tunik, az euthan�zia errefel� nem vitak�r�d�s. Hallgatagon indulunk vissza az egyes szektorba. �tk�zben Csaba el�mes�li, hogy a kettes tulajdonk�ppen n�h�ny v�lyogh�zb�l �ll, s hogy a kocsiker�knyi sz�less�gu �sv�ny kett�szeli a falucsk�t. A szanit�cek d�l�ut�nonk�nt j�rnak �t, futva megn�zik a betegeket, azt�n fel�rj�k egy nagy t�bl�ra, hogy ki mikorra j�jj�n vizsg�latra az egyesbe. V�g�l egy v�d�r sz�r�tott n�v�nyekbol k�sz�tett port vesznek elo, s egy hatalmas pemzli�vel besz�rj�k a betegeket, k�l�n�sen a hajlataikat �s nemi szerveiket hin�tik meg vastagon. Ez a kettesben a mosd�s. Mik�zben Csaba mes�l, vissza�r�nk a barakkok k�z�. A t�bor csendes, a betegek d�lut�ni �lmukat alussz�k. Csak a foorvos �l egy sz�kben, egy nagy fa �rny�k�ban, s egy vastag k�nyvet lapozgat. J�tt�nkre felkapja a fej�t. Mereven n�z. Azt�n odasz�l�tja amhar�ul Mahmust. Lassan, vontatottan besz�lni kezd hozz�, hangja hideg, parancsol�. Mikor v�gez, Mahmus visszat�r hozz�nk. Sze�me f�tyolos. - Sajn�lom, de tov�bb nem k�s�rhetem �n�ket - mondja lehajtott fej�jel. - A foorvos �r �gy rendelkezett. - Az�rt, mert a kettesben voltatok, igaz? - k�rdezem. - Az�rt, mert felv�teleket k�sz�tettek. - �gy, sz�val tudja! H�t persze, a fegyveresek, akikkel az �sv�nyen tal�lkoztam! Biztosan ok jelentett�k a foorvosnak, hogy egy masin�val k�peket csin�ltunk. - �tf�s�ltette a telepet maguk ut�n - hunyor�t a fi� a foorvos fel�. �Menjenek innen, am�g nem k�so. Remeg a hangja, ahogy ezt mondja. Manaps�g, a huszonegyedik sz�zadban k�ts�gk�v�l �divat� dolog f�ld�nt�li csod�kban b�zni, de beval�lom, ebben a pillanatban valami ilyesmi�rt rim�nkodom. M�gis, amikor Mahmus megk�rdezi, sz�ljon-e a fon�knek, hogy k�sz�ts�k fel az egyik dzsipet az indul�sra, mosollyal az arcomon felelem: - Aligha lesz r� sz�ks�g, pajt�s. A fi� egy csap�sra v�rv�r�s lesz. - Ugye nem mennek oda? Most megadjam neki a kegyelemd�f�st? Ink�bb hazudok. - Nem, persze, hogy nem. Eg�sz egyszeruen csak szeretn�nk m�g egy napot itt t�lteni. Tudod, Mahmus, neh�z �gy felv�teleket k�szteni, hogy nem szabad. Holnap m�g pr�b�lkozunk egy kicsit, azt�n holnaput�n ir�ny Abbeba. �gyhogy m�g ne b�cs�zzunk. �s l�gy sz�ves, borotv�lkozz meg a tisztelet�nkre. A fi� mosolyra h�zza a sz�j�t. - Van borotv�d?

- Nem magunk borotv�lkozunk. Az csin�lja, aki a hajunkat is v�gja. - Egy borotv�val az eg�sz telepet, mi? - Nem tudom. - Na idefigyelj, adok neked egy borotv�t. Kapsz hozz� habot meg arc�szeszt is. - Mit? - Mindegy, majd megl�tod. Gyere! Mahmus a foorvos fel� sand�t. - Mondom, gyere, nem lesz semmi baj. Vonakodik. - J� � mondom -, ne gyere be, csak �llj meg a h�ts� ablakn�l. Kiadom neked a cuccot. Ott nem l�t meg a fon�k. Bemegy�nk Csab�val a barakkba, a f�radts�gt�l elcsig�zott Axmann doktorno pedig a saj�t szob�j�ba megy, hogy szund�tson egy f�l�r�t. Mahmus m�r az ablak elott v�r, tenyer�vel simogatja borost�s �ll�t, �s k�v�ncsian pillantgat be a szob�ba. Mik�zben az illatszerek�rt ny�lok, ot fi�gyelem. Ezer �rd�g, de neh�z lesz itt hagynom ezt a k�lyk�t, t�ls�gosan is a sz�vemhez nott. - Nesze - ny�jtom ki az ablakon a borotv�t, a habot meg az arcszeszt. �Behabozod az arcod, leh�zod a szort a borotv�val, azt�n bekened a hely�t az alkohollal. - Alkohol? Akkor el kell dugnom a t�bbiek elol. - Nem olyan alkohol, nem meginni val�. De az�rt t�nyleg jobb, ha nem mutogatod. Hallgatunk, azt�n gyenge hangon �gy sz�l: - K�sz�n�m. Most mennem kell. Nem j�, ha magukkal l�tnak. Biccent. �ppen indulna, amikor az udvar felol hatalmas csattan�st hal�lunk. Mahmus rohanni kezd, mi is kisiet�nk Csab�val a barakk el�. Sza�por�n pislogok n�h�nyat, hogy ler�zzam szemh�jamr�l az izzadts�got, amikor ijeszto l�tv�ny t�rul el�m: a telep egyik dzsipje k�ty�ba szaladt, s a s�ros talajon megcs�szva fejre �llt. A sofor a sz�lv�dot �tszak�tva kire�p�lt a porba, s most mozdulatlanul fekszik, kiter�tve. Rohanni kezd�nk, lassan a telepiek is megjelennek. Mire oda�r�nk, Mahmus m�r ott guggol az �jult f�rfi mellett, �s seg�ts�gk�ron n�z r�nk, az orvosokra. Lehajolok, kigombolom a sofor ing�t, f�lem a mell�re t�ve hallgat�zom. Meleget �r�zek, mintha k�z �rinten� az arcomat. Felemelem a fejem, a f�rfi sz�j�n �s orr�n kereszt�l csorog a v�r. A v�lla is tiszta seb. Valaki a nev�t sik�tja, erre t�bb asszony is �b�gatni kezd, s egyre nagyobb csod�let t�mad k�r�l�tt�nk, mik�zben �jabb �s �jabb embercsoportok sziv�rognak elo, Isten tudja honnan. Zaklatottan mutogatnak a sokkos �llapotban hevero sofor�re. �rdekes, hogy ezek az emberek, akik tudj�k, �rzik, hogy a hal�l nap mint nap itt k�sz�l a k�zvetlen k�zel�kben, k�r�l�tt�k, a barakkok falai k�z�tt, most milyen r�m�lten szembes�lnek az elm�l�ssal. Siker�l leh�moznunk az inget a soforrol, f�lredobjuk a rozsdasz�nu rongycsom�t. Ahogy ut�nan�zek, l�bakat l�tok, sebhelyes �s �szk�s�d�snek indult l�bakat. Visszafordulok a soforh�z. - Semmis�g az eg�sz - mondom Csab�nak nyugtat�an. - Kis horzso�l�s mind�ssze. Egyszer-k�tszer �tk�t�zz�k, dr�ga koll�g�m, azt�n nyoma se lesz! - �tk�t�zz�k? Ki k�t�zi �t, ember`? - Majd �n. - Na menj a fen�be. De m�r veszem is elo a zsebkendomet, kett�szak�tom, egyik fel�bol sebp�rn�t csin�lok, m�sikb�l g�zk�t�zot. A p�rn�t a legnagyobb v�lls�r�l�sre szor�tom, a zsebkendo marad�k darabj�val pedig szorosan k�r�l�tekerem az eg�szet. S�ri csend t�mad, oldalra pillantok. K�zvetlen mellet�tem sz�tfoly� arc�, m�miaszeru l�nyek merednek az �jult f�rfira, ha nem l�legezn�nek hangosan s�polva, azt hinn� az ember, hogy szellemek. K�z�pen a sikoltoz� asszonyt l�tom, most n�m�n szor�tja sz�v�re az �kl�t. - Te, ez �gy nem lesz j� - mondja Csaba, s a k�t�sre n�zve l�tom, hogy megjelent a k�zep�n egy piros foltocska, amely egyre no, n�vekszik, m�g �t nem �zik teljesen a k�t�s. Megpr�b�ljuk felemelni a testet. Rosszul. �mleni kezd a v�r a sebekbol. Egyszerre pattanunk fel Csab�val, s roha�nunk a vend�gh�z fel�. A telepieknek se kell t�bb, megindulnak, szapo�r�n, a nyomunkban lihegve. Nem �rtik, hova a b�natba tartunk, mikor az �ldozatot kellene gy�gy�tgatnunk. Izgatottan d�r�mb�l�nk Axmann dok�torno ajtaj�n. �gnes borzasan, h�l�ingben l�p ki az elot�rbe, mi pedig egym�s szav�ba v�gva mes�lj�k, mi t�rt�nt odakint. A doktorno fogja a kis t�sk�j�t, �s szalad vel�nk az udvarra. A feket�k elh�tr�lnak az �tb�l, azt�n tisztes t�volb�l

k�vetnek benn�nket. Amikor a f�rfihoz �r�nk, �g�nes let�rdel. V�rakoz�n n�z�nk r�. - Dr. Vujity, k�rem, tiszt�tsa meg a garatot a v�rtol - mondja a doktor�no. Azt�n hirtelen felkapja a fej�t �s tal�lkozik a tekintet�nk. R�m�lten b�mulok r�. - Bocs - mondja legyintve -, tiszta h�lye vagyok. Legal�bb meg tudja m�rni a v�rnyom�s�t? Eszembe se jut, hogy nemet mondjak, pedig �letemben nem volt a ke�zemben v�rnyom�sm�ro. Mik�zben a pump�val szenvedek, f�l szemmel felpillantok. A l�bak k�z�tt valami olyat l�tok, amitol �sszer�ndul a gyomrom. T�volabb, f�lig egy haldokl� fa t�rzs�nek fedez�k�ben a foor�vos figyel, karj�t �sszefonva a mell�n. �s akkor els�t�t�l elottem a vil�g. Tenni-venni kezdek, sebesen, hozz��rt�st m�melve, hogy minden mozdu�latom pokolian gyakorlottnak l�tsszon. �gnes �s Csaba meglepodve f�r�k�szi arcom, mire �sszeszor�tott sz�jjal, a fogaim k�z�tt pr�selve mon�dom: - Itt a fon�k �s minket n�z! Csaba oldalra ford�tan� a kez�t, de r�f�rmedek. - Ne n�zz oda! Csak j�rjon a kezed, Csabik�m! N�h�ny perc m�lva hord�gy �rkezik, a doktorno fel�gyelete mellett �vatosan r�fektetj�k a sofort, s k�t fekete egyenesen a k�rh�zba viszi. Mi is vele induln�nk, hanem ekkor a foorvos elol�p rejtek�bol, �s kez�t a ma�gasba emelve meg�lljt parancsol. - K�sz�nj�k, a t�bbivel magunk is boldogulunk - mondja ellentmon�d�st nem turo hangon, majd sarkon fordul �s a hord�gy ut�n megy. A fe�ket�k a h�tunk m�g�tt mozdulatlanul figyelnek. A vend�gh�z eloter�be l�pve a t�sk�mra huppanok. - Tudja - s�hajtom. - Mit tud? - k�rdezik egyszerre. - Tudja r�lam, hogy nem vagyok orvos. �s Csab�r�l is. A helyis�get szinte bet�lti az aggodalom. - Tov�bb kell csin�lni - mondom hat�rozottan. A doktorno egy fejmozdulattal jelzi, hogy r�sz�rol ok�, de az�rt hozz�teszi: - Tvrtko, errol nem d�nthet egyed�l. Csab�ra n�zek, o meg a cipoje orr�t b�mulja. Azt�n r�m n�z, �s meg�ad�an b�lint. Gyeng�d zsarnoks�g �ldozata. Odakint a nap eltunik a fel�hok m�g�, kiss� huv�sebb lesz. - Nos, uraim - sz�lal meg a doktorno -, holnap eg�szen kor�n kell in�dulnunk, hogy �szrev�tlen�l a h�rmasba �rhess�nk. Az arc n�lk�li embe�rek t�bora ide �ll�t�lag hat-nyolc kilom�ter, �gyhogy nagyj�b�l m�sf�l �r�s eroltetett s�ta. - K�nnyen lehet, hogy a foorvos fegyvereseket k�ld r�nk - sz�lok k�zbe. - Ha katasztr�fahelyzet ad�dik, egyszerubb feladni magunkat - jelenti ki a doktorno. - �gy tal�n seg�thet rajtunk a magyar diplom�cia, p�ld�ul T�th Andr�s. - �s hogyan �rj�k el a rep�lot? - Amennyiben a foorvos �rtes�ti a hadsereget, akkor jobb, ha nem fog�lalkozunk t�bbet a holnaput�ni g�ppel - "nyugtat meg" a doktorno. Sze�repet cser�l�nk Csab�val, most �n leszek hal�losan ideges. �gnes azon�ban higgadtabb, mint valaha. - Hajnali �tkor indulunk, k�t �r�t t�lthet�nk a helysz�nen, �s nagyon j� lenne, ha a t�z�r�s foorvosi viziten m�r �jra itt lenn�nk. Helyesl�nk. Azt�n kifogyunk a szavakb�l, �s csendben k�ltj�k el kon�zerv vacsor�nkat. Mikor v�gz�nk, b�cs�t vesz�nk a doktornotol �s a szo�b�nkba megy�nk. Csaba maga mell� fekteti cimbor�j�t, a kamer�t, �s szomor� szem�t a plafonra emeli. - Min j�r az agyad? - k�rdezi csendesen. - Semmin - felelem. - Aha. Mikor akartok gyereket Gy�ngyivel? Kint alig ragyog az Esthajnalcsillag, Csaba most m�gis f�nyt var�zsol az �jszak�ba. Ez a k�rd�se egy nagy mar�k napf�ny, amely �jra visszat�r�t az �letbe. - Majd - mondom. - Nemsok�ra. M�ly �lomba zuhanok. Dereng m�r a hajnal, amikor �jra magamhoz t�rek, pontosan �t perccel az �breszto�ra megsz�lal�sa elott. Gyorsan �l�t�z�nk, a leheto legkevesebb zajjal. �gnes m�r az elot�rben v�r. Kil�p�nk a szabad �g al�. Odakint a vil�g sz�rke �s szeles. Sz�nd�kosan ker�l�m azt a jelzot, amely a felhokre n�zve elosz�r

az eszembe jut: fenyege�to. Szemerk�l az eso, az apr� cseppek az arcomba hullanak. Ruh�nk ha�mar �tnedvesedik, borzongat� a nyirkoss�g. Dideregve t�r�nk az �sv�ny�re, magunk m�g�tt hagyva az alv� barakkokat. �melyg�st �rzek, vagy egyszeruen csak kimer�lts�get. Vajon kiheverem valaha is ezt a f�radts�got? T�rsaim is gyur�tten szedik mellettem a l�bukat. Elhagyjuk az �lep�tot, lassan feltunnek a kettes szektor v�lyogvisk�i. Egyszer csak kuporg� figur�t l�tunk magunk elott, amint az �sv�ny sz�l�n �sszegub�zva �l a hajnali huv�sben. Ahogy k�zelebb �r�nk, elk�pedve l�tom, hogy Mahmus az. Nem teket�ri�zok, azonnal leteremtem. A doktorno azonban csendre int, a sz�l messzire viheti a hangom. - Tudtam, hogy elmennek oda - mondja a fi�. - N�lk�lem nem jutn�nak �t az or�k�n. M�g mindig d�h�s vagyok, de bensomet lassan melegs�g �rasztja el. - Legal�bb megborotv�lkozt�l volna - morgok, azt�n tov�bbindulok az �sv�nyen. �rezze csak, hogy haragszom. N�h�ny l�p�s m�lva m�r ott l�pked mellettem, �n pedig fejcs�v�lva meg�t�getem a kobakj�t. Az �lomsz�nu �g lassan kivil�gosodik, az �sv�ny azonban s�t�t folyos�k�nt kanyarog a rengetegben, csak itt-ott �rik el a b�gyadt nap sugarai. N�hol a boz�t olyan suru, hogy alig tudunk kereszt�lt�rni rajta. V�g�l kikecmer�g�nk a f�k k�z�l, s a hegyh�t horpad�s�ba jutva Mahmus eloremutat: - Ott van. A l�t�hat�rt abban az ir�nyban k�t �ri�si, fenyegetoen tornyosul� szik�la z�rja el, amelyek mind�ssze egy szuk alagutat hagynak szabadon k�z�pen. A balj�slat� szoroson kereszt�l egyenesen a v�lgykatlanba, azaz a h�rmas szektorba vezet az �t. Kiss� feszeng�nk, innentol kezdve az erdo term�szetes fedez�ke n�lk�l kell haladnunk. Azt hiszem, a vil�gon semmi sem izgalmasabb �s vonz�bb ann�l, mint ha gyan�tjuk, hogy a k�zel�nk�ben komoly vesz�ly leselkedik r�nk, de �gy �rezz�k, le tudjuk gyozni. Most valahogy m�gis lemondan�k errol az izgalomr�l. - Elore sz�lok, hogy k�peket nem lehet csin�lni odabent - figyelmez�tet Mahmus. Ha egy�ltal�n be tudunk jutni. A szikl�khoz �r�nk, innen egy keskeny m�lyed�sben kell tov�bbha�ladnunk. - Az �lelmiszert sz�ll�t� aut� is csak id�ig j�n, �s lerakja az �telt a szik�l�k t�v�be -mondja Mahmus. - A betegek pedig kiosonnak �rte az �j lep�le alatt, amikor senki se l�thatja meg oket. �gnes sz�l, hogy k�ss�k a sz�nk el� a v�domaszkot, illetve h�zzuk fel kez�nkre a gumikesztyut. A fi�nak is ny�jt egyet, de az megr�zza a fej�t. Bel�p�nk az alag�tba. A falai olyan k�zel vannak, hogy szinte s�roljuk a v�llunkkal. Itt-ott zs�ros maszatt� faggy�sodott emberi bordarabok mu�tatj�k, hogy a betegeknek is szuk a j�rat. Igyekezz�k kiker�lni e riaszt� testmaradv�nyokat. Oldalt egy f�ldbe v�jt hossz�k�s �reget l�tunk, benne ny�zsgo f�rgek marcangolnak n�h�ny hasas patk�nyt. Meggyors�tjuk a l�pteinket. Ahogy ki�r�nk a j�ratb�l, azonnal megcsapja orrunkat a j�l is�mert �desk�s szag. K�dfelho gomolyog, amelyet a katlant k�r�lvevo he�gyek mintegy r�szor�tanak a n�h�ny v�szons�torb�l �ll� telepre. A k�dtol alig l�tunk, ez�rt lassan, �vatosan indulunk el a s�trak fel�. �gy sem vessz�k �szre a dr�tker�t�st, ahogy a fegyveres or alakja is egyik pillanat�r�l a m�sikra bontakozik ki elott�nk a felhobol. Mahmus amhar�ul kezd el hozz� besz�lni, s csod�k csod�j�ra az or, n�h�ny mondat ut�n, megnyit�ja elott�nk a nyikorg� fakaput. - Mit mondt�l? - k�rdezem k�sobb a fi�t�l, mik�zben a s�trak fel� tar�tunk. - F�llentettem - mondja sz�gyellosen Mahmus. - Eml�kszik, tegnap az egyesbe l�togatott az az alezredes. Nos, amikor elrohant, a foorvos d�h�ben �tsz�ll�tatta az unokah�g�t ide, a h�rmasba, mondv�n, biztosan nem j�n t�bbet az elvt�rs. Most azt f�llentettem az ornek, hogy felsobb utas�t�sra egy eur�pai orvoscsoport is megvizsg�lja a magas rang� tiszt hozz�tartoz�j�t. - Az Isten �ldjon meg az�rt a t�m�rdek eszed�rt, Mahmus fiam - tapo�gatom meg a v�ll�t, de ebben a pillanatban lef�kezek, mert egy �rok sz�l�hez �r�nk, s orrunkat olyan buz facsarja, mint amikor der�tok sokeszten�dos �led�k�t mossa l�bunk el� a talajv�z. - Kicsit elkavarodtunk - �llap�tja meg Mahmus -, az or figyelmezte�tett, hogy

mindig csak k�z�pen haladjunk, mert a v�lgy sz�l�n g�dr�k vannak. �vatosan belekukkantok az �rokba. Hamar r�j�v�k, hogy egy d�gk�t. Vagy f�l tucat rothad� �llati tetemet l�tok, Isten tudja, hogy ker�lhettek ide. Mostanra p�pes massz�v� bomlottak. �klendezni kezdek az alulr�l felsz�ll� d�gletes p�r�t�l, s sz�lok Csab��knak, hogy esz�kbe ne jusson k�zelebb j�nni. Lassan a s�trakhoz �r�nk, de a telep k�zponti hely�n mind�ssze egyetlen alakot l�tunk, aki leszegett fejjel fekszik egy pocso�ly�ban. Sz�longatjuk, nem hallja. Val�sz�nuleg teljesen s�ket, �gy Mahmus egy bottal kezdi b�k�dni. Az alak bizonytalanul felemeli a fej�t. Csepego, form�tlan arc mered r�nk, szemek �s f�lek n�lk�l, hajatlan fej�bore meg-megr�ndul, mintha l�thatatlan k�s�rtetkezek mozgatn�k. Szag�l�szni kezd, s kicsit meg is �l�nk�l, ahogy el�ri orr�t test�nk kip�rolg�sa. Egy �r�kk�val�s�gnak tunik, am�g pikkelyes k�zfej�vel felt�p�szkodik �lo helyzetbe, de ekkor m�r tudjuk, hogy sok seg�ts�gre nem sz�m�tha�tunk ettol az emberi roncst�l. Az alak hirtelen �gnek emeli oszl� karjait, kit�tja a sz�j�t �s or�lt b�mb�l�s hagyja el a tork�t. Sistergo hangot hal�lok, l�tom, ahogy alul, a nadr�gj�n�l apr� �rben csordog�lva hagyja el test�t a feh�r sz�nu vizelet. H�tr�lni kezd�nk. Lassan felsz�ll a k�d, tal�n hogy megmutassa, mit is rejt val�j�ban. Ijedten hok�l�nk vissza; a go�molyg� felhobol vagy t�z, rongyokba bugyol�lt l�ny k�rvonala bontako�zik ki, akik az elso perctol figyelhettek benn�nket a tejfeh�r k�df�tyol rej�tek�bol. Csaba a kamer�val b�belodik, de Mahmus intoleg emeli fel a kez�t. Egyik�k, �rny�kszeru hom�ly, tapogat�zva botork�lni kezd fel�nk. F�rfi lehet, szeme hely�n h�rtya, megny�l� ajkai k�z�l �rthetetlen monda�tokat pr�sel elo. Mahmus hangosan, tagoltan besz�lni kezd hozz�. A f�rfi homlok�t m�regr�nc vonja bor�ba, l�tszik, d�h�ti, hogy alig �rti a fi�t. Egyszerre hirtelen k�r�lfordul, �pp beletapicskolva a f�ld�n hevero, sz�t��zott t�sztamarad�kba, amely val�sz�nuleg egy kor�bbi �tkez�s nyom�n, kiss� m�r megbarnulva tr�nol egy t�csa k�zep�n. Egyre kev�sb� hiszem, hogy volna itt b�rmif�le keresnival�nk. Ha j�l �rtem, Mahmus t�bbsz�r is elism�tli Wattana Gungi nev�t, a f�rfi azonban, �gy tunik, nem �rti. V�g�l elorebotladozik egy g�rnyedt l�ny, akibol szinte semmit sem l�tunk, mivel egyetlen fekete lyukon kereszt�l �rintkezik a vil�ggal, teste t�bbi r�sz�t tetotol talpig rongyok takarj�k. Esetlen�l int, hogy k�vess�k, �s el�indul egy t�volabbi f�rtoszlop ir�ny�ba. A s�trak mellett elhaladva n�hol neszez�st hallunk, m�sutt ny�gd�csel�s, vagy kr�kog�s jelzi a reggeli �b�red�st. Vajon h�nyan lehetnek itt, a pokol legm�lyebb bugyr�ban? Az egyik s�tor m�g�tt v�letlen�l egy g�rcs�sen r�zk�d� asszonyt pillantunk meg, szenvedve-r�ngat�zva v�vja hal�ltus�j�t, mint az elevenen ture sz�rt rovar. Hozz� l�pn�k, de �gnes megfogja a karom. - Ne, ha m�g �lni szeretne - mondja. Az asszony fog�t vicsor�tva, h�r�gve haldoklik. A doktorno mag�val h�z, megy�nk tov�bb a vezetonk nyom�ban. A f�st egy nemr�g kihunyt tuz f�l�tt k�gy�zik, a felhok k�z�l elobuk� reggeli nap k�t embert vil�g�t meg a szenes par�zs k�r�l. Test�ket feh�r zs�kruha takarja, sz�rk�s arcuk azonban szabadon van. Egy asszony �s egy f�rfi, ez ut�bbi a t�rs�n�l sokkal rosszabb �llapotban. Va�kok. Mahmus szerint a t�bbiek l�tj�k el oket. Axmann doktorno a f�rfihoz hajol. �gy marad egy pillanatig, azt�n felegyenesedik, ell�p, f�lre tol�nk, s csak k�t-h�rom perc m�lva fordul vissza hozz�nk. Szeme k�nnyes. - O az - mondja, majd �jra a f�rfihoz guggol. Megsimogatja a fej�t. Az asszony tal�n �rz�kel valamit abb�l, ami k�r�l�tt�k t�rt�nik, t�rsa azon�ban t�k�letesen mozdulatlan marad. Teste minden r�sz�bol kihaltak m�r az idegek. Soha �letemben nem v�gytam hevesebben csod�ra, mint most, l�tva, ahogy �gnes simogatja Wattana Gungi fej�t. Azt k�v�nom, b�rcsak visszakapn� az eg�szs�g�t, visszakapn�k mind, itt a telepen, hiszen a lep�ra egy kor�bbi st�dium�ban m�g gy�gy�that�, csak botorul m�sra sz�rjuk a p�nzt: fegyverekre, sz�rakoz�sra, luxusra. Nem tudom, hogyan kellene �ln�nk, de ha olyan emberek halnak meg sz�zezersz�mra, akiket egy�b�k�nt meg lehetne menteni, akkor biztos, hogy valamit rosszul csin�lunk. Mahmus nem akar udvariatlan lenni, csup�n l�b�val rugdos egy f�ld�g�r�ngy�t idegesen, mintegy jelezve, hogy elszaladt az ido. Csaba lopva k�sz�t n�h�ny felv�telt, �gy azt�n Wattana Gungi, b�rmi legyen is a sorsa, �r�kre megmarad az

ut�kornak. - Induljunk! - sz�l Axmann doktorno, s mikor fejemmel egykori bete�ge fel� intek, sz�tt�rja a kez�t: - Menthetetlen. Neki m�r j�. M�r nincs itt, csak a porh�velye. Megl�dulunk, s meg sem �llunk a d�gk�tig. Alkalmi vezetonk lassan lemarad, topog kicsit, azt�n kiemeli rongyai al�l haj�k�telekre eml�kez�teto, sov�ny karjait �s esetlen�l b�cs�t int. Elhagyjuk az ort, homlokomon verejt�kcseppek gy�ngy�znek. Mahmus ajka alig �szre veheto mosolyra h�z�dik. - Ezzel megvoln�nk - mormogja. Az alag�t visszafel� sokkal bar�ts�gosabb, mint odafel� volt, s b�r a h�nyingerrel �pp �gy k�szk�d�k, el�ge�detts�ggel t�lt el a tudat, hogy siker�lt megtal�lnunk, ami�rt j�tt�nk, s a v�g�n m�g valami filmet is �sszeeszk�b�lunk ebbol az igen szeg�nyesre sikeredett alapanyagb�l. Persze egy kem�ny meccs m�g h�travan, s csak rem�nykedni tudunk, hogy a foorvos nem szerez tudom�st a h�rmas szek�torban t�rt�nt r�pke l�togat�sunkr�l. A p�ceg�d�rn�l reggeli tumultus van, harsogva ny�lnak meg a belek. Egy fiatal f�rfi guggol�s k�zben olyan b�rgy� kifejez�ssel b�mul benn�n�ket, mintha r�szeg volna. Bevallom, �n se tomboln�k az �r�mtol, ha nagydolog k�zben zavarn�nak. A barakkok k�z� �rve megnyugodunk va�lamelyest, de azt r�gt�n l�tjuk, hogy elk�st�nk: a foorvos m�r j�csk�n tal�pon van, s vizsg�l�r�l vizsg�l�ra j�rja a telepet. Sz�vem l�ktetve veri a mellkasom. Siker�l �gy besurrannunk a vend�gh�zba, hogy nem l�t meg benn�nket. Istenem, vajon m�g mindig miben bizakodunk, miben hi�sz�nk? Ami engem illet, tal�n abban, hogy ha akarta volna, m�r r�g a nya�kunkra k�ldi a hadsereget. Mahmust elzavarom, mi pedig le�l�nk az elo�t�rben a becsomagolt t�sk�kra. Egyszer csak a doktorno felemelkedik, �s odasz�l Csab�nak: - J�jj�n, hozza a kamer�j�t is! K�t perc m�lva m�r a telep k�zep�n forgatnak, �pp egy kisk�ly�k l�b�t mutatja �gnes az objekt�vnek, s fennhangon magyar�z. - L�tja, kedves koll�ga, ezek itt a perif�ri�lis elv�ltoz�sok. J�jj�n maga is, dr. Vujity, nagy haszn�t l�tja majd az egyetem ezeknek a felv�te�leknek. Na, sz�val a t�pusos klinikai t�netek, a borelv�ltoz�sok �s az ideg�b�ntalom alapj�n felismerheto a lepra. Term�szetesen egy sz�vettani elemz�s sokat seg�tene, de erre nem mindig van m�dunk... �s folytatja, �gy tov�bb, hangosan, latin szavakkal fuszerezve az elo�ad�st. L�t�k�r�mbe hirtelen bes�t�l a foorvos. Alighanem a doktorno is �szrevette m�r, de a vil�g�rt se hagyn� abba. - Dapson, Rifampicin �s Clofazimin, ezek az alapgy�gyszerek, t�bb�s�g�ket azonban csillag�szati �ruk miatt a szeg�nyebb orsz�gokban nem haszn�lj�k. �gy teszek, mintha most venn�m �szre a foorvost. Fel is emelkedek, mosolyogva �dv�zl�m. Nem viszonozza a mosolyt, arca kem�ny �s hi�deg. Figyelmeztetve sz�m el� emelem a mutat�ujjam, jelezve, hogy a for�gat�s miatt nem besz�lek. O azonban �sszeh�zott szemmel figyel, �s megvet�ssel m�r v�gig tetotol talpig. Len�zek a ruh�mra, tiszta s�r. Arra se volt idom, hogy �tv�ltsam. Automatikusan Csaba l�b�ra pillantok, nadr�gsz�r�n ott van a hajnali �t minden mocska. �rulkod� jel, hiszen itt nem esett, szemben a mindig felhos hal�lkatlannal. A foorvos s�t�ten n�z. - J�jj�n velem - mondja tiszt�n �s �rthetoen. Hall�t�vols�gon k�v�lre megy�nk. - Milyen volt az �tjuk, dr. Vujity - sz�lal meg nyugodt hangon. Vas�kos �s dr�mai ind�t�s, torkomra forr a sz�. Ki is haszn�lja. - Eml�kszik, mit �g�rtem megtorl�sk�ppen, ha bemennek a h�rmasba? Megpr�b�lkozom egy erotlen �rvel�ssel. - Orvosok vagyunk, ez a hivat�sunk... A foorvos egy pillanatig �resen n�z maga el�, azt�n fel�m fordul, �s lassan, tagoltan sziszegi: - Mondja, nem f�l, hogy kibeleztetem a fegyvereseimmel? K�nyszeredetten nevetek, de fenyegeto tekintete egy pillanat alatt le�hervasztja a mosolyt az arcomr�l. - Ha m�g egyszer megpr�b�lja bemes�lni nekem ezt az orvososdit, es�k�sz�m, hogy a Gungija mell� vitetem a h�rmasba, ott fog elevenen meg�rohadni! - sziszegi, �s l�tom rajta, hogy hal�losan komolyan is gondolja. Hogy bel�l mit �rzek, az mell�kes, kifel� szorgalmasan adom a megszep�pentet, �s egy kicsit val�ban f�lek is e kisz�m�thatatlan or�lttol.

- Most odamegy a cimbor�ihoz, �s bej�n a filmmel hozz�m - adja ki a parancsot, majd meg sem v�rva a v�laszt az irod�ja fel� indul. Csab�hoz sietek. - Add! - mondom neki r�viden. Belso zseb�be ny�l, kopott kazett�t h�z elo. Rutinos r�k�k vagyunk m�r, felk�sz�l�nk az ilyen eshetos�gek�re. Lehet, hogy a s�ros ruh�nkr�l elfeledkez�nk, de a felv�teleket rejto ka�zett�kat olyan m�lyre dugjuk, hogy gyakran mi magunk is csak otthon ta�l�ljuk meg oket. Fordulok, a doktorno m�g ut�nam sz�l: - Tvrtko, k�t �r�n bel�l el kell indulnunk, k�l�nben lek�ss�k a g�pet! - El fogunk indulni - felelem. Amikor az irod�ba l�pek, a foorvos az asztala m�g�tt reszketo k�zzel �pp egy poh�r italt emel az ajk�hoz, s miu�t�n egy hajt�sra kiissza, �gy tesz, mintha a mennyezeten keresne valamit. - Nem is tudom, mit tegyek magukkal - sz�lal meg v�ratlanul. -Tal�n fel kellene akasztatnom mindegyikoj�ket. An�lk�l, hogy ak�r egy cseppet is d�h�s volna, hatalmasat csap az asz�talra. - �rulja el, fiatal bar�tom, val�j�ban melyik t�v�nek dolgoznak? �s mennyit kapnak ez�rt a... az exped�ci��rt? Persze a maguk orsz�g�ban most igen b�szk�k a kis csapatukra, mi? Elj�ttek egy messzi afrikai �l�lamba, belop�ztak egy lepratelepre, annak is a legeldugottabb pontj�ra, �s megmutatj�k a honfit�rsaiknak, hogy milyen sz�rnyus�gek vannak a vi�l�gon. Ok meg �lnek a t�v� elott, �s iszonyodva fogj�k a fej�ket, hogy, jaj, de borzalmas". Azt�n nagyot harapnak a szendvics�kbol. Mi van, megn�mult? Hallgatok. Mit is mondhatn�k? Bizalommal t�lt el, hogy ennyit besz�l. Ez azt jelenti, hogy p�nzt akar. R��rosen t�lt mag�nak egy �jabb poh�r�ral, derus gondtalans�ga egyenesen d�h�to. Nyugalmat tettetek. Lehajtja az italt, megborzong. - Elhozta? - k�rdezi. Leteszem a kazett�t az asztal�ra. Elvigyorodik. - Maga t�nyleg h�ly�nek n�z - �llap�tja meg, �s egyetlen mozdulattal a sarokba haj�tja a kazett�t. Fel�ll. - No j�, z�rjuk r�vidre a dolgot. Maguk most bez�rk�znak a vend�gh�zba, �s ott maradnak, am�g a hadsereg meg��rkezik. Kih�zza mag�t, megfesz�ti a v�ll�t �s katon�san az ajt� fel� indul. �pp lenyomja a kilincset �s nyitja az ajt�t, amikor megsz�l�tom. - �s ha mi �nnek... Hirtelen meg�ll, megmerevedik. �gy marad, a k�sz�b�n, szemben a kinti vil�ggal, egyik kez�vel az ajt�t fogja, m�sikkal a keret�nek t�masz�kodik, s sz�tterpesztett l�bakkal b�mulja birodalm�t. Alig hallom, amikor megsz�lal. - J�l gondolja meg, mit mond most nekem, ifj� bar�tom! Hangja rideg �s fenyegeto. Hallgatok egy pillanatig, majd kib�k�m: - �tsz�z doll�r! H�trafordul. Egy ideig farkasszemet n�z�nk, majd vigyor jelenik meg a sz�ja sark�ban. - Gratul�lok szerencs�s szabadul�sukhoz! - mondja len�zo grimasszal az arc�n. Rem�lem, sikeres munk�t v�geztek itt a k�rh�zunkban, s ta�pasztalatokkal gazdagon t�rnek meg haz�jukba, doktor �r ! K�l�n�s, milyen hatalmas az ellent�t a foorvos arckifejez�se �s ked�ves, bar�ts�gos szavai k�zt. Mik�zben besz�l, mindv�gig a megvet�s buj�k�l az �br�zat�n. Azt�n egyszer csak �sszerezzen, mintha arcul �t�tt�k volna, s remego k�zzel a p�link�s�veg ut�n ny�l. T�lt, iszik, megint t�lt, megint iszik. A cs�nd most elviselhetetlen�l fesz�ltt� v�lik. Azt�n v�gre ism�t besz�lni kezd. - �r�mmel jelenthetem ki, hogy �n�k ellen egyelore csup�n felt�tele�zett v�dak sz�lnak, ez�rt nem l�tom ok�t, hogy itt tartsam a csapatot. Mi�kor is indul a g�p�k? - Holnaput�n. - Pontosan!? - Holnaput�n hajnalban. F�l hatkor. A foorvos csettint. - Rendben. Pontban hatkor �rtes�tem a szerveket, hogy illeg�lis beha�tol�s �s filmez�s t�rt�nt a telep ter�let�n. Fedeznem kell magam, ugye meg�rti? B�lintok. - �s a p�nz? - k�rdezem �vatosan. - Csak dobj�k be az irod�m elotti v�r�skeresztes l�d�ba, amikor indul�nak. F�l �ra m�lva v�rni fogja �n�ket a bej�ratn�l a k�rh�z egyik aut�ja. - K�sz�n�m - mondom halkan. - �s minden j�t.

A foorvos meghajtja a fej�t, �s az asztalra t�maszkodva eloredol. - Oszint�n rem�lem, hogy nem l�tjuk t�bb� egym�st - sz�lal meg, majd s�t�ni kacajjal a sz�k�re huppan. Kil�pek az irod�b�l, nem n�zek h�tra. Intek a doktornonek, hogy j�jjenek. - Nos? - k�rdezi Csaba, mikor mell�m �rnek. - �tsz�z - felelem. A vend�gh�zn�l m�r ott s�nd�r�g Mahmus. - H�t te mit akarsz itt? - Seg�tek. - Ne seg�ts. - Szeretn�k. - �s ha megl�t a fon�k? - Nem l�t meg. - El�g csak kin�znie az od�j�b�l. Mi elmegy�nk, de te itt maradsz. - Maradok. Egy �letre. - Na, az�rt mondom. Tunj el. - Nem �rdekel a fon�k. - Nem? Na j�, ott az a t�ska. Nem a kicsi, pajt�s, a nagyobbik. Nyo�m�s, a kapuig. Azt�n egy nyikkan�st se! Vigyorog. V�ll�n kidagadnak az erek az erofesz�t�stol. - B�ntani fogja - mondja Csaba, miut�n a fi� kil�p az ajt�n. - Nem fogja. - Tudom, "mi abban neki a biznisz", mi? - Pontosan. Beh�vatja, kik�rdezi, besz�moltatja pontr�l pontra, hogy hol j�rtunk, kivel tal�lkoztunk, de nem fogja b�ntani. Felm�lh�zva indulunk a bej�rat fel�. �tk�zben bedobom a p�nzt a v�r�skeresztes l�d�ba. A ker�t�sn�l m�r ott v�r Mahmus, messzirol �rzem rajta a pacsuliszagot. - Mi ez a buz, pajt�s? - vonom k�rdore. Sz�gyellosen lehajtja a fej�t. - A maguk tisztelet�re csin�ltam. Eur�p�ban �gy szokt�k, nem? Ott mindenki j� szag�, nem �gy, mint n�lunk. - Mahmus, ez borotv�lkoz�s ut�ni arcszesz. Nem kenj�k magunkra, csak ha borotv�lkozunk. A doktorno legyint, mutatja, hagyjam r�. R�hagyom. Dzsip fordul ki az udvarr�l, bepakoljuk a holminkat. A doktorno �s Csaba elb�cs�znak Mahmust�l, m�g �n a telepieknek integetek, akik csapatba verodve b�mulj�k odabentrol az esem�nyeket. V�g�l �n is Mahmus el� l�pek. M�lyen a szemembe n�z, s meleg hangon mondja, mutatva is, amirol �ppen besz�l: - Ez itt egy f�l. Lesz�radhat. L�tja az orrom? Ezt is elvesz�tem majd. A szemeim, amelyekben most k�nnyek gyulnek, sz�val a szemeim m�g l�t�nak. Persze nem tudom, meddig. Mindj�rt, amikor elhajtanak, a karom�mal fogok integetni. Elobb, vagy ut�bb, de eltunik majd az is. De itt, l�tja, itt dobog a sz�vem. �s am�g ver, am�g �lek, addig maguk itt lesznek ben�ne, �r�kre. Az nem sz�radhat el. Csak velem egy�tt. Megszor�tom a kez�t. Be�l�k az aut�ba, a sofor g�zt ad. Mahmust n�z�z�k, f�jdalommal, am�g el nem tunik a szem�nk elol. Az �ton keveset be�sz�l�nk. M�snap �jf�lre �r�nk a rep�lot�rhez. M�g felh�vjuk Mesztelat doktornot, �s �gnes elmes�li neki, amit el szabad. Azt�n alszunk n�h�ny �r�t a tranzitban, ez persze csak arra el�g, hogy az �bred�s ut�n �r�kig a kimer�lts�g hom�ly�ban k�v�lyogjunk. Azt is mintha egy selyemkendon kereszt�l l�tn�m, ahogy az �tlev�l-ellenorz�sn�l k�t markos egyenruh�s tiszt egy szob�ba tuszkolja a doktornot. K�zvetlen�l ut�na mi k�vetkez�nk Csab�val. K�sobb megtudom, hogy a "Merre j�rtak?" k�rd�sre �g�nes azt v�laszolta, hogy a fov�ros legnagyobb k�rh�z�ban. Erre r�m�ltek meg a hat�s�giak, �s z�rtak el benn�nket, m�g Mesztelat doktorno tele�fonja ki nem h�zta csapatunkat a cs�v�b�l. Falaz nek�nk. Csab�val azon kuncogunk, hogy mi lett volna itt, ha megtudj�k az igazat: mi a vil�g leg�nagyobb lepratelep�n j�rtunk! Szabad utat kapunk a g�pre, ahol, csod�k csod�ja, most van �lohely. K�rbe is k�n�lnak valami l�tty�t, de �n ink�bb a pihen�st v�lasztom. Nyugodtan alhatok, az Eti�pi�ban forgatott anyag biztons�gos helyen van: a kazetta �gnes orvosi t�sk�j�nak m�ly�n lapul, a gy�gyszerek alatt. Nairobi elott �bredek fel, �pp megkezdj�k a lesz�l�l�st. Oldalra pillantok, Axmann doktorno f�lrehajtott fejjel alszik. Keze alatt, az �l�ben gyur�tt fot�t szorongat. Egyszer l�ttam, m�gis megisme�rem: Wattana Gungi. A g�p l�g�rv�nybe ker�l, megr�zk�dik. A k�p le�hullik a f�ldre, de az asszony azon nyomban fel�bred �s ut�na hajol. Fel�veszi, megt�r�lgeti, azt�n �szreveszi, hogy b�mulom. - Mennyi lehet neki h�tra? - k�rdezem a k�pre b�kve. - Semennyi. Val�sz�nuleg m�r

nem �l. Elteszi a k�pet. Az ablak fel� fordulok, a felhok k�z�tt lassacsk�n ki�bontakozik Nairobi, az �bredezo v�ros. Az elm�lt napokon t�prengek. Arcok r�mlenek fel, �rz�sek, illatok. V�gigsim�tom az �llam, r�gt�n Mahmus jut az eszembe. Ez m�r mindig �gy lesz. Minden filmemben az �letet kutatom. Az �letet szeretn�m vizsg�lni, kif�rk�szni a titkait. Az �let jobb meg�rt�s�hez n�ha a hal�lon kereszt�l vezet az �t.

P�ljani - P�ljani? - Igen, fotitk�r �r. - Margitka, ne viccelodj�nk! �gy egyben, P�ljani? - H�t... �gy �ll a hat�rozaton... egybe �rva... A Magyar Labdar�g� Sz�vets�g fotitk�ra �sszeh�zza a szem�ld�k�t. Fennhangon olvasni kezdi a Baranya Megyei Labdar�g� Sz�vets�g Fe�gyelmi Bizotts�g�nak hat�rozat�t. � �a sombereki illetos�gu P�ljanit t�z �vre eltiltjuk minden, az MLSZ �ltal rendezett labdar�g� m�rkoz�stol..." - Na, tetszik l�tni, fotitk�r �r, ok is P�ljaninak �rj�k. - L�tom, Margitka. �s mit csin�lt ez a P�ljani? Gyilkolt, hogy t�z �vet kapott? - Dehogy, fotitk�r �r. Berohant a p�ly�ra �s kir�gott a csapata kapuj�b�l egy g�lba tart� labd�t. - �s? Ez t�z �v? - H�t... gondolom, p�ld�t akartak statu�lni a baranyaiaknak. - P�ld�t statu�lni?! Mik�zben Pesten metr�szerelv�nyeket gy�jtanak fel a szurkol�k! Na, fuzz�n csak a g�pbe egy pap�rlapot, Margitka. �rja, k�rem: Tisztelt Fegyelmi Bizotts�g! A napokban kezembe ker�lt egy hat�rozatuk... Tehetos kis sv�b falu Somberek, a h�zak csinosan sorakoznak a fo�t mellett, s vid�man fogadj�k a messzirol �rkezot, noha a t�lies m�rcius kihunyt, fak� vil�got var�zsol a baranyai t�jra. Az �g komorsz�rke, a k�m�nyek m�g jav�ban t�zelnek. N�ha a sz�l a h�zak k�z� f�jja a f�st�t, ilyenkor orromat marja a fanyar, eros szag. Gyermekkoromra eml�kez�tet, a nagysz�lokn�l t�lt�tt t�li napokra. Reggel h�t �ra van, operator koll�g�m nagyokat �s�t, ahogy a pocsoly�kt�l hemzsego j�rd�n baktatunk a focip�lya fel�. Falun kor�n kelnek az emberek, az egyik h�z ud�var�n egy hajlott kor� any�ka tipeg, kez�ben nagy cs�b�rrel. Mosl�kot visz a diszn�knak. Az utc�r�l csak a koc�t l�tni, amint vaskos sonk�in elore d�c�g, s orm�ny�val szapor�n szagl�szik a v�d�r fel�. Azt�n r�f�gve egy g�d�rbe hemperedik, egyenesen a v�ly� el�. Tov�bbme�gy�nk. A falu sz�l�n megpillantjuk a futballp�ly�t. Eldugott hely ez a Somberek, nemigen jut el id�ig az �let t�voli morajl�sa. Az egyik foci�kapuhoz �r�nk. Huv�s permet szemerk�l, a p�ly�n lucskos a fu, minde�n�tt t�cs�k. Oldalt a t�lgyek v�zben �llnak, �gy l�tszik, az olvad�s meg�emelte a talajvizet. Hirtelen egy �rny tunik fel a f�k k�z�tt, mintha egy megtermett f�rfi sziluettj�t l�tn�nk. Egy pillanatra mutatkozik csup�n, azt�n ism�t elv�sz a p�ly�t k�r�l�lelo ligetben. Visszafordulunk a kapu fel�. Neh�z elhinni, hogy itt ma meccs lesz. M�rpedig d�lut�n n�gykor a Hark�ny SE l�togat ide, hogy �sszem�rje tud�s�t a helyiek aranyl�b� gyerekeivel. Mit nekik egy kis eso! A baranyai elso liga bizony nem aff�le any�masszony katon�inak val� s�tagalopp. A kocsm�hoz indulunk, m�r nyitva van. Odabent n�h�ny f�rfi �li k�r�l az asztalk�t, elott�k fr�ccs, hamut�lca, kez�kben olcs� cigaretta f�st�l�g. - J� reggelt, uraim! - k�sz�n�k hangosan. Biccentenek. - P�l J�nos urat keress�k. R�h�gni kezdenek. - Itt ilyen nevu ember nem lakik - mondja egy gyulladt szemu, szorte�len �br�zat�

f�rfi, mik�zben teli sz�jjal nevet. - Esetleg, P�ljani. - O az, aki kir�gta... ...kir�gta a labd�t az ellenf�l kapuj�b�l. Honnan tudja? - Olvastam a Dun�nt�li Napl�ban. - H�rom �ve van m�r annak, uram! - Tudom. De az�rt eml�keznek m�g r� a faluban, igaz? - H�t hogyne eml�kezn�nk - emelkedik f�l egy testes, izzadts�gszag� f�rfi, �s a pulthoz megy, egyenesen a kocsm�roshoz. - Csin�lsz nekem egy k�v�t, Palk�? De bivalyeroset �m! A kocsm�ros b�lint. A nagydarab vissza�l a hely�re. - A Felsoszentm�rtonnal j�tszottunk - mes�li -, kint volt az eg�sz falu. - M�gis, h�nyan? - �gy k�tsz�zan. A Csal�s Feri volt a m�rtoniak csat�ra, azt�n a meccs elott felemelte az ujj�t fel�nk, �gy mutatta a sombereki szurkol�knak, hogy csak tess�k j�l viselkedni, �s a seg�ts�g�re lenni, mert egy tal�latra van a g�lkir�lys�gt�l. Persze mi orj�ngt�nk, de az�rt szerett�k ezt a Feri gyereket. Valahol tal�n drukkoltunk is neki, hogy megelozze azt a gerezsdlaki csat�rt, aki addig szint�n tizenh�t g�lt r�gott. Csak az volt a baj, hogy a m�rtoniak pont vel�nk j�tszott�k a szezon utols� meccs�t. �jabb cigarett�t h�z elo, r�gy�jt. - A Keresztes Ambrus volt a b�r� � folytatja -, j� ismeros�nk. N�h�ny�szor megkergett�k m�r szeg�nyt. Tudj�k, hogy van az, egy ilyen m�rko�z�sen az�rt boviben vannak indulatok. Sz�val az Ambrus f�jt, �s ez�ttal nem is rosszul. Csak mi j�tszottunk csapnival�an. P�ljani a rendezok k�z�tt volt, szalaggal a karj�n lent �llt az egyik kapu mellett. Szeg�ny, �llan�d�an fogta a fej�t. Nem is lehet elmondani, hogy aznap milyen ramatyul fociztak a gyerekek. Lefo a k�v�, a testes ad mag�nak egy koffeininjekci�t. - Azt�n j�tt a nyolcvannegyedik perc - mondja, mik�zben k�zfej�vel megt�rli a sz�j�t. - A m�rtoniak ketto-egyre vezettek, amikor kaptunk egy tizenegyest. A Gyula �llt a labda m�g�, bod�letesen eroset tudott r�g�ni. Volt, hogy egy szabadr�g�s�t megfogta az ellenf�l kapusa, de olyan erovel j�tt a labda, hogy bevitte szeg�ny embert a kapuba. Sz�val fogta mag�t a Gyulus, �s r�bik�zta a bort. Egyenesen a kapuf�ra. Az meg visszapattant onn�t, pont a Csal�s Feri el�! Ezt a pechet! A f�rfi eg�szen bele�li mag�t a t�rt�netbe. Kit�gul az orrcimp�ja, meg�nyalja kisz�radt ajk�t. Az eml�kez�s felkavarja, mint a kedves l�tv�nya a szerelmest, eg�szen beleborzong a mes�l�sbe. - Feri teljesen egyed�l vezette r� a labd�t a kapusunkra. Tudtuk, mi k�vetkezik, a legjobb cimbor�m m�r el is takarta az arc�t. �n is lehajtottam a fejem. Egyszer csak felh�rd�lt mellettem valaki. Feln�ztem, �s azt l�ttam, hogy a labda a k�z�pp�ly�n�l pattog, Csal�s Feri meg csak �ll az �t�sn�l meredten, Ambrus, a b�r� d�h�sen a mell�nyzseb�ben kotor�szik, a ka�punkban meg... a kapunkban meg ott �ll P�ljani, a h�l�ba kapaszkodik, �s r�m�lt pof�val b�mul a labda fel�. - Az t�rt�nt- veszi �t a sz�t a gyulladt szemu -, hogy amikor a Feri az �t�sn�l kicselezte a kapusunkat, �s am�gy brazilosan, kiss� szamb�zva az �res kapuba gur�totta a labd�t, P�ljani egyszer csak berohant a p�ly�ra, �s kir�gta a bort a mezonybe. - De milyen technik�val! - toldja meg harmadik t�rsuk, �s csettintget�ve forgatni kezdi az asztalon a pohar�t. - Leszor�tott l�bfejjel, messze, elore... Nem volt semmi! - Focista akarta lenni valamikor - magyar�zza a testes -, csak t�rt�nt a l�b�val valami. - �gy bizony - mondja a gyulladt szemu -, s�nt�t. - Biceg! - jav�tja ki a testes. - S�nt�t! - erosk�dik a gyulladt szemu. A testes legyint. - Mindegy - mondja -, nem lett focista. Elhallgatnak. A kocsm�ros tiszt�tgatni kezdi a csapsz�ket, m�g a r�z�foganty�kat is �tt�rli egy orrfacsar�an b�d�s vegyszerrel. A gyulladt sze�mu t�ri meg a csendet. - Ott �llt szeg�ny P�ljani leforr�zva, �s tudta, hogy nagy bajt csin�lt. Keresztes

Ambrus odafutott hozz�, magyar�zott neki valamit. Ismerte j�l, oszt�lyt�rsak voltak a szakmunk�sk�pzoben. De ez most nem sz�m�tott, elvezettette P�ljanit. Nagyon sajn�ltuk szeg�nyt, l�tszott, hogy telje�sen �sszet�rte a dolog. H�t m�g ami azut�n j�tt! A megyei labdar�g� sz�vets�g k�t meccsre ellenort k�ld�tt a Somberek SE k�lts�g�re, hogy azok fel�gyelj�k a rendet. Janit meg... t�z �vre eltiltott�k minden MLSZ-ren�dezv�nytol. - Teh�t Pestre se mehetett volna f�l, egy Fradi-meccsre? - k�rdezem. - Nem feleli a testes. - Kem�ny - mondom. A f�rfi b�lint. - Az. Foleg, hogy elotte L�nycs�kon egy ember �tbiciklizett a p�ly�n meccs k�zben, �s o semmit se kapott. - De o nem is volt rendezo! - �g�l a gyulladt szemu. - Akkor is, szab�lytalans�g t�rt�nt. - Ne m�r, h�t a Jani... - A Janiegy hos! - Na, persze, egy hos! De ez felelotlens�g volt tole, te is tudod. Sisteregnek az indulatok, k�zbek�rdezek. - Akkor most hos, vagy nem hos, uraim? - Az o hostette, uram, a mi rov�sunkra t�rt�nt! - mondja a gyulladt szemu. - Amit elk�vetett, az j�v�tehetetlen. Az bun. Sz�gyen a falura. Hogy egy felnott, ivar�rett ember ne tudjon uralkodni az indulatain! - �n m�sk�pp gondolom - �gy a testes. - Idefigyeljen, fiatalember, ami engem illet, nagyon �r�ltem annak, amit a Jani csin�lt, �s hosk�nt k�nyveltem el. Lehet, hogy �n is ezt tettem volna, ha ott �llok lent a kapu�n�l. Nagy drukker a Jani, igazi sombereki szurkol�. G�lba tart� labd�t r�gott ki a kapub�l. �s milyet belebik�zott! F�lp�ly�ig kij�tt a labda! - Az biztos, hogy a Jani j� nagy visz�lyt ker�tett a faluban! - mondja v�g�l a harmadik. Elb�cs�zunk, a polg�rmesteri hivatalba megy�nk. Dombai Gyula bar�ts�gosan fogad. A sombereki polg�rmester maga is nagy drukker, vas�rnaponk�nt ott szor�t csapat��rt a lel�t�n. - Templom, kocsma, labdar�g� m�rkoz�s - sorolja a falubeliek vas�r�napi programj�t. - P�ljani is ezt az �tvonalat k�vette. Fekete zak�ban, fe�h�r, kihajtott nyak� ingben uzte-hajtotta a csapatunkat. Eg�szen addig a bor�s oszi d�lut�nig, amikor illet�ktelenk�nt a p�ly�ra szaladt. P�ljanit megb�ntett�k, o meg esk�d�z�tt, hogy soha t�bb� nem tesz ilyet, de azt�n l�tnia kellett, hogy minden hi�ba: a Somberek SE vezetoi szerett�k, de hajthatatlanok voltak. Nem rajtuk m�lott, k�t�tte oket a p�csi bizotts�g hat�rozata. Az eltilt�sa ut�n sokan haragudtak r�. Val�s�ggal kereszt�l�n�ztek rajta. De legjobban tal�n az f�jt a Janinak, hogy nem mehetett a meccsekre. Kivert kutyak�nt csatangolt a p�lya k�rny�k�n, �s hallgatta a n�zok ricsaj�t, az nem volt tiltva. Eml�kszem, egyszer nem b�rta tov�bb, �s megjelent az egyik fa m�g�tt, ahonnan a p�ly�ra lehetett l�tni. Erre �v�lt�zni kezdtek a n�zok, hogy "tunj el, Jan�, mert megtudj�k a p�csiek, �s akkor m�g nagyobb b�ntet�st kap a falu miattad!". Elkullogott, �s nem is j�tt ki t�bbet ap�ly�hoz. Megkeseredett ember lett. Alig mutatkozott az utc�n, elmaradt a kocsm�b�l. Andrea, a l�nya mes�lte egyszer, hogy he�tek �ta nem vasalt inget az �desapj�nak, mert nem j�r sehova, csak dol�gozni. Tudja, mi itt a faluban t�lz�snak tartjuk Jani t�z�ves eltilt�s�t. Egy�szer m�g a templomban is pr�dik�lt r�la a pap, hogy mennyire ar�nytalan a bun�hez k�pest a bunhod�se. - Amikor telefon�ltam neki, a feles�ge vette fel a kagyl�t, �s azt mond�ta, hogy P�ljani nem szeretne nyilatkozni. - Nem csod�lkozom rajta, bujdosik az emberek elol. - Akkor meg se pr�b�ljuk? - H�t... tal�n ha nem otthon keresn�k, hanem estefel� a munkahely�n, a termelosz�vetkezet sz�r�t�helys�g�ben... forgatja a gabon�t, hogy meg ne pen�szedjen... ott tal�n tudn�nak vele besz�lni... Megk�sz�nj�k a tippet. M�sf�l �r�s aut�z�s ut�n Nagyat�don va�gyunk. Csal�s Ferenc ide igazolt. A csat�r, akit P�ljani azon a bizonyos d�lut�non a g�lkir�lys�gt�l �t�tt el, �ppen a helyi csapat p�ly�j�n ny�rja a gyepet. V�kony, mark�ns arc� fiatalember. Azt mondja, kiheverte m�r azt a h�rom �vvel ezetotti dolgot, de L�tom, hogy ez az�rt kor�nt sincs �gy. Ahogy feleleven�tj�k a meccset, remegni kezd a hangja.

- Az az igazs�g, hogy nagyon sz�m�tottam a g�lkir�lyi c�mre - mondja a csat�r. �n is, a csal�dom is. Nem a p�nz miatt, hiszen egy vas sem j�rt a d�jjal, csak... tudja, hogy van az: az ember hajt, g�rizik, j� csat�rnak tart�j�k, azt�n egyszer �sszej�nne neki a dolog, �s akkor... Mindegy m�r. Nem haragszom �n P�ljanira. A futball im�data vitte r�, hogy kir�gja a kapub�l a l�v�semet. De az�rt el lehet k�pzelni, mit �reztem, amikor el�gur�tottam a labd�t, boldogs�gban �szva h�trafordultam, ujjongva a magasba emeltem a kezem, �s egyszer csak azt l�ttam, hogy a bor ott pattog az orrom elott, a felezovonaln�l. Ma is gyakran �lmodom r�la, hogy ki�cselezem a kapust, a kapuba gur�tom a labd�t, �s be is megy, de... ez m�r csak �lom marad. A val�s�g az, hogy itt ny�rom a f�vet Nagyat�don, �s sose leszek m�r g�lkir�ly. - Sose? - �n se fiatalodom, nem �gy megy m�r a fut�s, mint r�gen. �s egy csa�t�rn�l ugye... Nem folytatja, elcsuklik a hangja. Utunk P�csre visz, eg�sz pontosan a Pannon Vol�n busztelep�re. Itt dolgozik ma Keresztes Ambrus, az omin�zus m�rkoz�s b�r�ja. - Milyen k�l�n�s - mondja a k�pc�s f�rfi -, addig a meccsig a terme�losz�vetkezet�rol, a r�zf�v�s egy�ttes�rol �s a megye I-es csapat�r�l volt h�res Somberek. Ma pedig m�r mindenkinek P�ljani jut esz�be a falur�l. - Oszt�lyt�rsak voltak, igaz? - �gy van, egy�tt j�rtunk a moh�csi 502-es szakmunk�sk�pzobe. - Milyen gyerek volt? - Amilyen felnott� v�lt: tiszta sz�vu. - Gyakran tal�lkoztak az iskol�s idok �ta? - Csak a Somberek SE meccsein. - �rulja m�r el, mit mondott neki, amikor odament hozz� a "felszaba�d�t�" r�g�sa ut�n? - Elosz�r hivatalos hangon kezdtem, hogy "P�l �r, a szurkol� nem tar�toz�ka a p�ly�nak, ez�rt ezt a g�lt most nem adhatom meg az ellenf�lnek, de az �n tett�rol jelent�st kell �rnom a felsobb vezet�s fel�." Azt�n ami�kor l�ttam, hogy nagyon megszeppen, �s majdnem els�rja mag�t, m�s hangnemre v�ltottam: H�t eszedn�l vagy te, Janika, mit csin�lt�l? Ne ha�ragudj r�m, �des Janik�m, de t�nyleg jelent�st kell �rnom az esetrol. Ugye meg�rted? - �s erre? Mit felelt? - B�lintott. Azt�n mondtam neki, hogy a szab�lyok �rtelm�ben most el kell vezettetnem, �s hogy rem�lem, meg tud nekem bocs�tani. - K�sobb nagyon megb�ntett�k. - Igen, tudom. De mit tehettem volna m�st? Ha nem �rok jelent�st, ak�kor nekem v�gem. �s a m�rtoniak biztos elterjesztett�k volna az esetet. Tudja, mindig az a legnehezebb, ha az embernek egy r�gi bar�t ellen kell elj�rnia. De h�t ki nem bar�t itt, az orsz�gnak ebben a kis cs�csk�ben? Egy f�l �ra m�lva m�r Domj�n Gyul�n�l vagyunk. Akkoriban a baranya megyei sz�vets�g v�grehajt� bizotts�g�nak eln�ke volt, ma egy szakmunk�sk�pzoben tan�t. A di�kok szigor�nak tartj�k, n�ha t�ls�gosan is. Hogy mi igaz a dologb�l, azt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy P�ljanival szemben igen szigor�an j�rt el. - N�zz�k, a falusi p�ly�kon nincs ker�t�s - mondja, mik�zben v�ll�ra ter�ti barna muborkab�tj�t -, �gy azt�n boldog-boldogtalan befuthat a m�rkoz�s k�zben. - Volt m�r ilyesmire p�lda, �gy �rtem, P�ljani eset�n k�v�l? - Hogyne, de akkor m�g nem �n voltam az eln�k. A hetvenes-nyolcva�nas �vekben gyakori volt, hogy egy t�vesnek v�lt �t�let ut�n n�h�ny szur�kol� befutott a p�ly�ra �s kezel�sbe vette a b�r�t. Ez az �n ir�ny�t�som alatt megengedhetetlen lett volna. - P�ljani b�ntet�s�t sokan t�lz�snak tartott�k. - Tudom. Nincs igazuk. Hosszan t�rgyaltuk a fegyelmezetlen szurkol� �gy�t, s v�g�l �gy hat�roztunk, hogy a legs�lyosabb �t�letet hozza a bi�zotts�g. Hogy t�bb� soha senkinek esz�be ne jusson meccs k�zben a p�ly�ra rohanni. - P�ljani t�z �vet kapott. - �gy van. Az�ta h�rom �v telt el, hetet m�g t�vol kell t�ltenie a futball�t�l.

- Ma is �gy d�ntene ? - �gy. Az �t�letet t�k�letesnek �s megalapozottnak �rzem. Megeb�del�nk, majd visszaindulunk Somberekre. Sz�lling�zik a h�, a hal�lra �t�lt t�l utols� lehelete ez. A polg�rmester mes�lt nek�nk Jakab Antalr�l, aki harminc �vig szurkolt P�ljani oldal�n a Somberek - derbiken. K�rdezosk�d�nk, megtal�ljuk. Az udvar�n �ll� hatalmas f�szerben s�r�g�lodik, ha j�l l�tom, �ppen forrasztani k�sz�l valamit. Meresztgetem a szemem, nem tudom megszokni a f�lhom�lyt. Minden valahogy olyan �letlen, hab�r a fel�lrol beeso napsugarak �thatolnak a teto reped�sein, s v�gigs�p�rnek a helyis�g �rnyas t�gass�g�n. Kivonom Antalt az udvarra, mogorva embernek tunik, de a bar�tj�r�l �r�mest besz�l. - A Jani nem kutya, nem lehet l�ncra verni, ketrecbe z�rni! - jelenti ki. El�rulok maguknak egy titkot: vas�rnap d�lut�nonk�nt ott �ll a temeto�dombon, ahonnan r�l�tni a p�ly�ra, �s egy sz�nh�zi l�tcsovel kukkolja a meccseket. A l�tcs�vet P�csett vette a f�lretett p�nz�bol. De errol egy sz�t se, senkinek! Esk�re emelem a kezem. - �rulja m�r el, mi az oka, hogy valaki ilyen szenved�lyesen v�gyik vissza a meccsekre? - k�rdezem azt�n. Elkomorodik, r�ncok jelennek meg a homlok�n. - H�ny �ves maga, fiam? - Harminc. - Tacsk�. - Hogy tetszett mondani? - Semmi, nem �rdekes. Csak... elgondolkodtam rajta... hogy mit tud�hat maga a vesztes�gekrol... idej�n a v�rosb�l.. . pr�b�l belen�zni a falusi ember lelk�be... de k�zben egy ilyen egyszeru dolgot nem k�pes meg�r�teni... hogy valakinek a csapata az �lete. Nem kezdek magyar�zkodni. Nem k�t�m az orr�ra, hogy csak az�rt tettem fel ezt az ostoba k�rd�st, mert sz�ks�gem lett volna a v�lasz�ra. Azt sem, hogy �n �v�lt�z�m a legjobban a PVSK meccsein, �s legsz�ve�sebben otthagyn�k csapot-papot, csak hogy fo�ll�sban az o t�rzsszurko�l�juk lehessek. Nem vit�zom, ink�bb megk�sz�n�m Jakab �rnak, hogy idot szak�tott r�nk, �s elb�cs�zom. A termelosz�vetkezet fel� vessz�k az ir�nyt. N�h�ny perces s�ta ut�n oda�r�nk. Bej�rata mellett v�n, vastag t�rzsu fa �lldog�l, ak�r egy �regember. Gy�kereit a f�ldbe m�lyeszti, kar�j�t kit�rja, mintha h�vogatna. S�t�tedni kezd. A kapu z�rva, se port�s, se csengo. Egy kever�k juh�szkutya �rkezik nagy d�rrel-d�rral a ker�t�shez, mell�bol m�ly, fenyegeto von�t�s t�r elo. Azt�n leheveredik a kapu el�, �s tork�ban elcsendesedik a morg�s. Egy f�rfi tunik f�l a sz�vetkezet udva�r�n, v�llas, megtermett ember. �tvillan az agyamon, hogy l�ttam �n m�r ezt az embert. Operator koll�g�m is �gy �rez, azt mondja, alighanem ot l�thattuk, o bujk�lt reggel a p�lya k�rny�k�n. Most a kuty�t sz�l�tgatja, s szem�vel kutatja, mi d�h�thette fel az �llatot. �szre vesz benn�nket, int, hogy j�n. - J� napot k�v�nok, tess�k parancsolni! - mondja, amikor a kapuhoz �r. K�sz�n�k, elmondom kik vagyunk, honnan j�tt�nk. Arca sz�z l�nggal kezd �gni, kerek fej�n idegesen f�lresim�tja a hajat. - �n vagyok P�ljani. �gy tudom, besz�ltek m�r a feles�gemmel - sz�lal meg f�tyolos hangon. - �gy van, �s tudjuk, mi az �ll�spontjuk: �n senkinek sem nyilatkozik. De gondoltuk, h�tha vel�nk kiv�telt tesz. Merthogy nincs benn�nk rossz sz�nd�k. Elgondolkodik. - Mag�t elso l�t�sra megismertem - mondja tunodve. Legy�nk oszin�t�k: nem volt neh�z dolga. Fejemen az �lland�an hordott baseballsapka, mint egy v�djegy, �gy vir�t. A d�li hat�ron innen elony�t l�tom az ismert�s�gemnek, a hat�ron t�l pedig... no de hagyjuk, az m�r egy m�sik fejezet t�rt�nete. P�ljani v�g�l hajlik a besz�lget�sre, de be kell m�g fejeznie a mai penzumot. Megk�rdezem, hogy bekukkanthatunk-e a sz�r�t�helys�g�be, mire kit�rja a kaput. - J�jjenek! - Nem harap? - k�rdezem a kuty�ra b�kve. Elneveti mag�t. - Csak a sz�ja nagy - mondja, �s eloremegy. Val�ban, az �llat mind��ssze f�l szem�t nyitja ki, s azzal k�s�r benn�nket, m�g �t nem �r�nk az udvaron. Egy �reg csurbe l�p�nk, a levegoben sz�ll a por. Oldalt, a falon viharvert l�mp�s l�g, ferde f�nye k�l�n�s �sszevisszas�gra vet�l. Bal fe�lol kerek lyukk�nt t�tong egy

ablakny�l�s, alatta egy kov�csolt vaskallan�ty�hoz t�masztva gerebly�k, lap�tok, vasvill�k sorakoznak. A szemk�zti falnak h�nyva hatalmas sz�nakazal s�rg�llik, ennek a tetej�re haj�tja fel P�ljani a sz�nasz�lakat. �st�ke teli t�rekkel, s negyed�ra eltelt�vel kec�mereg csak ki a f�lhom�lyb�l, a halom mellol. Enni ad a kuty�nak, majd bez�r. S�t�lni kezd�nk a falu fel�. - Maga nagyon szeretheti a focit, Jani - mondom neki. - A focit? - n�z r�m. - Uram, jobban szeretem, mintha kimondhat� lenne. Az �letem. A mindenem. - Volt olyan Somberek-meccs, amin nem volt ott? - Az elm�lt harminc �vben? Egy. Amikor meghalt a gyerekkori bar�tom. M�sk�l�nben ak�rmilyen ido volt, megjelentem a m�rkoz�seken, �s drukkol�sommal igyekeztem gyozelemre seg�teni a fi�kat. - Nagy b�ntet�snek tartotta a t�z�ves eltilt�st? Elr�ved a messzes�gbe. - Nem is tudom - mondja bizonytalanul -, ha ilyen nagy bajt csin�l�tam, akkor tal�n... Meg�rdemeltem. - Milyen nagy bajt? - H�t... hogy sportszerutlen magatart�sommal rossz helyzetbe hoztam a falumat. Kinevette Sombereket a vil�g. Meg sok p�nzbe is ker�lt, hogy k�t meccsre ellenort kellett fizetni. Ez f�jt nekem. A csapat nem �ll j�l anyagilag. De valahogy t�z �v... az olyan sok egy ember�letbol... �s m�r harminc h�napja viselem ezt a b�lyeget... - Harminc? - Igen, sz�molom. Nem k�nnyu. Mit tehetek, elragadott a h�v. - �s ha holnap elt�r�ln�k a b�ntet�s�t? - Ki? - Mondjuk az MLSZ fotitk�ra. K�nny sz�kik a szem�be. - Tudja m�g, milyen egy meccs, milyen a hangulat ott kint a p�ly�n?� Seg�tek neki. Megk�sz�r�li a tork�t. - H�t hogyne tudn�m. Hisz sz�z �jszak�n megsirattam. - Sz�val, ha elt�r�ln�k a b�ntet�s�t? - Elsok�nt �rkezn�k a p�ly�ra. - S ha az ellenf�l csat�ra kicselezn� a Somberek kapus�t, �s elgur�tan� mellette a labd�t az �res kapuba? Nem felel. A kez�t ny�jtja, azt�n ruganyos l�ptekkel haza indul. �gy �tven m�ter ut�n az�rt visszafordul. - Soha t�bb� - ki�ltja nek�nk -, soha t�bb�! ...Term�szetesen ehhez k�l�n rendeletre nincs sz�ks�g, mert az �lta�lam hirdetett �ltal�nos amnesztia P�ljani �gy�t is �rinti. A Somberek szurkol�j�nak b�ntet�s�t teh�t levelem k�zhezv�tel�nek napj�t�l leteltnek kell tekinteni. Megvan, Margitka? - Meg, fotitk�r �r. - Helyes. D�tum, al��r�s. - Igenis... Hogy fog �r�lni ez a P�ljani! - Nagyon... de v�rjon csak, Margitka... az�rt �rja m�g oda, a lev�l al�j�ra, tudja, a "b�ntet�st leteltnek kell tekinteni" r�sz ut�n, hogy �P�ljani �r teh�t ezent�l kij�rhat a meccsekre, de az�rt nefeledje, hogy a kapuba tar�t� labd�t kir�gni tilos�

A kett�v�gott falu Kisebbs�gi vagyok. Horv�t nemzetis�gu. Itthon, ha k�rdezik, mindig ezt mondom. K�lf�ld�n persze ugyanerre a k�rd�sre �gy felelek: magyar. Fur�csa kettoss�g, tudom, m�gis valahogy �gy �rzem igaznak �s helyesnek a dolgot. Ami azonban a l�nyeg; mindk�t esetben egy viszonylag kis nemzet�s�ghez sorolom magam, s �t is �rzem neh�z sorsukat. Ha p�ld�ul azt a sz�t hallom: Trianon, �n sem �rtem az igazs�gtalannak tuno d�nt�st, amellyel k�z�p-eur�pai haz�m ter�let�t 325 ezer n�gyzetkilom�terrol 93 ezerre, n�pess�g�t pedig 20,8 milli�r�l 7,9 milli�ra cs�kkentett�k. Amikor kiska�maszk�nt ap�mt�l v�gighallgattam a Versailles-ban t�rt�nteket, eg�sz egy�szeruen leesett az �llam: hogy lehet elcsatolni csak �gy egyik napr�l a m�sikra egy megl�vo �llamt�l a ter�leteit, a polg�rait? Ma m�r tudom, hogy a t�rt�nelemben nincsenek igazs�gok, nincsenek erk�lcsi k�rd�sek. A t�rt�nelemben csak ero �s �rdek�rv�nyes�to k�pess�g van. S ha ezt n�zz�k, illetve politikai vezetoink h�bor� alatti t�m�rdek ball�p�s�t, sajnos m�g �r�l�het�nk is, hogy nem zsugorodott kisebbre a haz�nk. Meg kell bar�tkozni ugyanis a gondolattal, hogy a magyarok akkor, 1920-ban, egy vesztes h�bor� ut�n ennyit �rtek a vil�gpolitika sz�npad�n. Vannak, akik ma is t�bo�lyultan eml�keznek a t�rt�nelmi Magyarorsz�g hat�raira, �s a t�m�rdek f�jdalomra, amit Trianon, illetve k�sobb a p�rizsi b�keszerzod�s okozott n�p�nknek. Nos, nekik csak azt tudom mondani, hogy amikor megk�nnye�zik egykori hat�rainkat, egykori honfit�rsainkat is k�nnyezz�k meg. Mert kevesen szenvedt�k meg Trianont �gy, ahogy ok, az elcsatolt ter�letek la�koss�ga. K�tszer j�rtam Szelmencen, a felvid�ki magyar telep�l�sen. L�togat�saim k�z�tt h�rom �v telt el, s m�g ez ido alatt a F�ld naponta fordult egyet a tengelye k�r�l, �s v�rosok tuntek el a vil�gt�rk�prol, meg soha nem volt orsz�gok sz�lettek, Szelmencen semmi se v�ltozott. Mintha meg�llt volna az ido. - N�lunk 1944 november�ben meg�llt az ido - mondta Cil�nyi L�szl�, a szlov�kiai Szelmenc polg�rmestere, amikor elosz�r besz�lt�nk telefo�non. - Akkor v�gt�k kett� a falut. Novemberben indulunk forgatni Szelmencre, amikor m�r be�llt a rossz ido, s csukott ablakok mellett haladunk eg�szen a Felvid�kig, mint�hogy m�sk�l�nben beverne a lak�sokba az eso. A hat�ron, amikor kiug�rom a kocsib�l, hogy n�mi koron�t v�ltsak, vad sz�l szaggatja a f�kon a m�g le nem hullott leveleket, s mellett�nk egy zs�folt szlov�k busz abla�kai olyan p�r�sak a benti hos�gtol, hogy �t se lehet rajtuk l�tni. Erre a sz�rke oszi idoj�r�sra mondj�k, hogy az elm�l�st juttatja az emberek esz�be. A nyakigl�b, szeplosk�pu szlov�k hat�ror elk�ri az �tleveleket. L�tom, hogy valahonnan ismeros vagyok neki, de nem faggat, csak int, hogy mehet�nk. K�zepes temp�ban haladunk �szaki szomsz�dunk vi�szonylag j� �tjain. Operator koll�g�mmal azon morfond�rozunk, hogyan lehet kett�v�gni egy falut. Megosztom vele, amit �n tudok Szelmencrol: lak�i Trianonig Magyarorsz�ghoz tartoztak, azt�n Csehszlov�kia kapta meg a falut, majd ism�t Magyarorsz�g fennhat�s�ga al� ker�lt, a m�sodik vil�gh�bor� ut�n �jra Csehszlov�ki�hoz csatolt�k, v�g�l 1946-ben fog�t�k, �s eg�sz egyszeruen kett�v�gt�k: az egyik r�sze

a Szovjetuni�hoz, a m�sik Csehszlov�ki�hoz tartozott. Ma �rtelemszeruen Ukrajna �s Szlov�kia osztozik a falun, amelynek nyolcsz�znegyven lak�j�b�l mind�ssze ti�zen�t nem magyar. �gy mes�lek teh�t koll�g�mnak a t�rt�nelem t�p�zta k�zs�grol, s b�r Berlin p�ld�j�t ismerve el tudom k�pzelni, milyen, ami�kor egy l�legzo-l�tezo telep�l�st kett�szelnek; egy falucska eset�ben, amely strat�giailag messze nem oly nagy jelentos�gu, mint a n�met fov�ros, az eg�sz f�lbev�g�sdi valahogy morbidnak �s embertelennek tunik. M�sf�l �r�t p�f�g�nk az elso l�t�sra egym�st�l semmiben se k�l�nb�zo falvak mellett, mire feltunik a szlov�kiai Szelmenc, vagy ha �gy tet�szik, Slemenci hat�ra. A k�zs�gnek ezt az oldal�t sz�nt�k �lelik k�r�l, t�volabb �regecske tanyah�zak rogyadoznak, egy l�lek se lakik m�r ben�n�k. A foutc�ra �rve "tiszta udvarokat, rendes h�zakat" l�tunk, s szlov�k viszonylatban j�l�tet sug�roz, hogy szinte minden udvaron g�pkocsi �ll. �gy nyolcsz�z m�ter ut�n az aszfaltnak egyszer csak v�ge szakad, �s sz�gesdr�t �llja utunkat. Az �llamhat�r. Szemben m�r Ukrajna van, Solonci. Az itteni j� minos�gu �t ott d�ng�lt f�ld�tban folytat�dik, s az oldal�n sorakoz� h�zak szeg�nys�grol �rulkodnak. Mivel hivatalos �tkelo nincs, �gy sz�zharminc kilom�tert kell aut�znia annak a szlov�k szelmencinek, aki Z�honyon kereszt�l Solonciba szeretne jutni. Elso pillant�sra nyil�v�nval� a k�t faluf�l k�z�tti k�l�nbs�g, mint ahogy az is, hogy mindenf�le �sszeru elgondol�st�l f�ggetlen�l kerteket, gy�m�lcs�s�ket f�lbev�g�va h�zt�k f�l a ker�t�st. Nem egy h�z csup�n n�h�ny m�terre van a hat�r�t�l. Az egyiknek �ppen ny�lik az ajtaja, beesett arc�, gyulladt szemu f�rfi l�p ki a kertj�be, nyolcvan k�r�l j�rhat. Ez�st�s f�rtjei kibuggyannak a sipk�ja al�l. Elgondolkozva, de biztos l�ptekkel k�zeledik a kertkapu fel�, amikor azonban megl�t benn�nket, megtorpan. - J� napot, r�g�ta lakik itt? - sz�l�tom meg. Nem sokat t�tov�zik, v�la�szol. - R�g�ta. Pulya v�tam m�g, mik� ki�nekelt ide a J�isten. No, ebbol vajmi keveset �rtek, de �gy teszek, mintha a vil�g leg�mag�t�l �rtetodobb dolg�t mondta volna az �reg. - H�nyban sz�letett? - Huszonegyben. - Akkor huszon�t volt, amikor ideh�zt�k a hat�rt. - J�l matematik�zik a fiatal�r. - S�rtak? - Hogy s�rtunk-e? Asszony s�r, f�rfi iszik. �gy m�n el a b�nat a sz�vbol. Kiv�lt, ha oda�t maradt a testv�rje az embernek. De nem akarom �n itten sz�nezni, megyek is... - Besz�lgessen m�g velem egy kicsit, j�? Magyarorsz�gr�l j�v�k, nemigen tudok az itteni dolgokr�l. Mi volt itt ezzel a hat�rral? - Semmi. Gy�ttek egy nap, felh�zt�k, oszt ennyi. Magam ippeg id�ny�munk�n v�tam, oda�t, paprik�t szedtem, meg etettem a gazduram barma�it. J�v�k haza, h�t l�tom, minden�tt muszk�k. - Orosz katon�k? - Azok biz. No, mondok magamnak, ennek a fele se tr�fa, mostan nem lehet itt �ltalmenni? De nem �m, mongy�k, azzal el�llj�k fegyverrel az utat. Menek vissza a s�gorhoz: te, csin�jj m� nekem helyet, elalszok, a kamr�ba is, de mostan nem engednek �ltal haza. H�ny napig, k�rdezi. Egy napig, felelek. No, azt� egy h�t lett az egy napb�l, �s �n megmondom �gy, ahogy van; ki se n�ztem addig a hat�rho, v�t el�g dolog az �llattal. Oszt gy�nnek, mongy�k ismeros�k, ho lehet menni, de csak j�vo h�na�pig, merhogy itten lesz a hat�r. Milyen hat�r, k�rdek. Riszki, felelik. Riszki??? Feld�h�d�k, a s�gor j�mbors�got parancsol r�m, mer �gy tuggya, Sziberj�ba viszik a hangost. No, most micsiny�jjak? Ha �tme�gyek, t�bb� nincs vissza. Ha maradok, oda a h�zam, a fam�lia. N�gy csa�l�domnak kenyeret ki ad ezut�n? �ltalj�ttem. - H�t a j�sz�gok? - Ott egye a fene. M�snap pr�b�lkozok visszafel�, h�tha siker�l m�g, meg a h�gom is v�rna, de a ker�t�sn�l mond valamit a muszka. Nem �r�tem. Azt�n inti a kez�vel, aztat m�r meg�rtem: ide t�bbet nem! Mondok szesztra, �s mutatok oda, a lez�rtba, hogy ottan a h�gom. Inti, hogy nem, ot se lehet t�bb� vizit�lni. - �l m�g a h�ga? - Meghalt. H�t �ve.

- Tal�lkoztak a sz�tv�laszt�s �ta? - Nem. Csak l�ttuk egym�st a ker�t�sen �ltal. Amikor szabadott. �n heveny k�rral estem �gynak, mert igenom szerettem a h�gomat. Meg�mentette az �letemet egyszer, pulyak�nt, a t�n�l. Beszakadtam a j�gbe, o meg kiab�lt ap�nknak. Az �ld�j�t, ez most megfakasztja a k�nnyeim... Megsz�vja az orr�t; el�rz�keny�lt. Megk�rdezem tole, merre tal�lom a polg�rmesteri hivatalt. Azt�n b�cs�t vesz�nk, �s felkeress�k a falu elso ember�t, Cil�nyi L�szl�t. Testes, izzad�kony ember, sz�rke �lt�nyben, nyakkendoben fogad. Sz�v�n viseli a faluja sors�t. Kisgyermek volt, ami�kor elv�gt�k a telep�l�st, de ezerszer v�gighallgatta sz�leitol a sz�rnyu nap t�rt�net�t. - Kisberlin ez itt, k�rem, mi csak �gy h�jjuk: Kisberlin! J�tt egy szovjet tiszt, �s h�zott egy hat�rvonalat. Megfelezte a falut, de olyan szerencs�tlen�l, hogy elv�gta a temetot, meg sok h�zat �s kertet is. A lakosok �g�lni kezdtek, hogy ez �gy nem j�. Akkor m�r vigy�k ink�bb a hat�rt a falu sz�lire. Nem vit�t�k, de abba belementek, hogy �gy felezzenek, ahogy embers�ges, ha hasz�n�lhatom egy�ltal�ba' ezt a kifejez�st. A temeto maradott n�lunk, �s a gy�m�lcs�s�k is naggy�b�l hagyva lettek. Volt, aki �sszenyal�bolt m�g egy fu�csom�t, hogy a t�vibe menjen a hat�r, de az m�g hozz� tartozzon. Ak�rhogy is, keserves b�natba voltak a sz�l�m�k, �m m�g mindig jobb volt az �j vo�nallal, mint annak elotte, amikor a kert�nket felezte a hat�r. K�pzelje, a h�z m�g Csehszlov�ki�ba v�t, a budi m�r a Szovjetuni�ba. Hogy �gy mongyam, megk�nnyebb�lni a ruszkikhoz j�rtunk. �regany�m m�g Csehbe vetett paradicsomot, de m�r Szovjetbe sz�retelt. Cil�nyi otthon�ba invit�l. Kellemes kis h�zban lakik, kedves, bar�ts�gos. �pp, mint a gazd�ja. A kertbe l�p�nk, loncsos kutya j�n el�nk, remego orral sz�vja mag�ba a vel�nk �rkezett idegen illatokat. �ltal�ban h�tul ta�ny�zik, a f�szern�l, most azonban farkcs�v�lva �dv�z�l benn�nket. Ugra�na is, hogy arcunkba nyaljon, de a gazd�ja �les hangon rendre utas�tja, �gy azt�n visszaslattyog �s elny�jt�zik a kert egyik sz�razabb r�sz�n. Bel�p�nk a h�zba, a polg�rmester a fogasra akasztja �cska, viharvert esokab�tj�t. - Foglaljanak helyet - k�n�l benn�nket, de oszint�n sz�lva ink�bb menn�k, n�zn�k, k�rdezn�k, hogy min�l t�bbet megtudjak a tragikus sor�s� falu m�ltj�r�l. Ennek hangot is adok, de Cil�nyi megnyugtat. - Hagyja, lesz m�g arra el�g ido - mondja, �s borral, k�v�val, apr�s�tem�nnyel k�n�l. Kiss� nehezemre esik f�lvenni ezt a vid�ki, r��ros st�lust, pedig volna mit tanulni belole nekem, rohan� v�rosi embernek. Bol�dogok, akik mindenre r��rnek, �s sehova sem kell sietni�k. - Sz�val az elej�n nagyon neh�z volt, hiszen mondhatjuk: mindenki�nek �lt rokona a sz�gesdr�t m�sik oldal�n - mes�li a polg�rmester. �Most m�r tal�n k�nnyebb, hisz az idosek bizony kihal�ba vannak, a fia�talok pedig ebbe nottek bele. Megszokt�k a megszokhatatlant. Elhelyezkedik egy fotelben, �s folytatn� tov�bb a mes�l�st, hanem egyszer csak egy gyerek jelenik meg az utcai ablakn�l. Nem kopogtat, csak kapar�szik az �vegen. - Az unoka�cs�m - b�k fel� Cil�nyi. - Ha itt marad, semmire se viszi. Szlov�k Szelmencen lehet �lni, de vinni valamire, azt nem. Az �n fiam is Magyarorsz�gba tanul. Kinyitja az ablakot. - Mi van, P�terke? - Szembe, az Ill�r v�rgya mag�t, azt izmi! - hadarja. Cil�nyi b�lint, megsimogatja a fi�cska fej�t. Azt�n int, hogy k�vess�k. K�tsz�z m�tert s�t�lhatunk, amikor a dr�tker�t�shez �r�nk. A t�loldalon Ill�r J�zsef v�r r�nk, az ukr�n Solonci polg�rmestere. - Hetente k�tszer gy�v�nk ide, h�rt cser�lni - magyar�zza Cil�nyi. �Nagy dolog! Negyven�t �vig besz�lni se v�t szabad a hat�ron �ltal! Akit ezen fogtak, vitt�k a muszk�k a kasz�rny�juk pincej�be, de n�lunk is ki�kapott a hat�ror�ktol. Ill�n aki meleg�toben �rkezett a "polg�rmesteri tal�lkoz�ra", elore k�sz�n. - J� napot, Laci b�ty�m! - Szervusz, J�zsik�m. - Mi �js�g van n�latok, Laci b�ty�m? - Kontra Jol�n n�ni meghalt a h�ten. - �, szeg�ny. . . - Ha van rokonya a t�loldalon, k�rlek �rtes�tsd! - Meg lesz, meg lesz.

- Azt�n n�latok mi az �js�g? - N�lunk meg sajnos Szanyi Lajos b�csi halt meg. - A Lajos? - Betegeskedett szeg�ny sokat. - Tudom. Isten nyugossza. - �men. Oszt a h�ten lakodalomba is menek! - Nocsak! - Vadas Gabi esk�szik, egy ungv�ri fi�t vesz el. - Elveszi, j�l mondod! A Gabi az eroskezu egy le�ny. - Laci b�tya �gy �smeri? - Honnye, szegru-v�gru rokony is a lelkem. Oszt mi van a bajokkal? Nagyon neh�z m�g mindig az �let, mi? Semmi ki�t? - Ki�t? Ki�t a bajokb�l t�n sohase vezet! Pr�b�lunk tov�bb �lni. Nincs munka, ez az igazi baj. Hagynak minket elsorvadni. - Ez a fiatalember itt mellettem a magyar t�v�tol van! - Gratul�lok! Megk�sz�n�m, b�r fogalmam sincs, minek sz�l az elismer�s. A "ma�gyar t�v�t" meg ki se jav�tom. Hogy a tv2, vagy m�s csatorna munkat�rsa vagyok, annak errefel� semmif�le jelentos�ge sincs. Magyar �s k�sz. - Holnap arrafel� megyek, otthon lesz? - ki�ltom �t a ker�t�sen. Ill�r megvonja a v�ll�t. - Ha gy�n, itthon leszek. - Akkor vegye ezt �g�retnek. Holnap d�lelott! Elb�cs�zunk. Cil�nyi a temeto fel� kalauzol, k�zben a falu ukr�n fel�t hozza sz�ba. - Nekik sokkal nehezebb. L�thassa, n�lunk az�rt lehet �lni, de ok �hez�nek. - Az�rt k�lden�k �n maguknak is, amire sz�ks�g�k van - mondom, a polg�rmester azonban legyint. - Fiatalember, ha kud valamit, akko azt nekik kuggye. Az Ill�r J�zsi�k a t�nyleges r�szorul�k. A s�rokhoz �r�nk. Kitisztul az ido, csak a sz�l nyargal vadul a f�k k�z�tt. A temeto k�zep�n Cil�nyi k�t fejf�ra mutat. - K�z�tt�k futott negyven�tben az elso hat�r. T�th Bence m�g Csesz�k�ban pihent, az �ccse, T�th �rmin m�r a szovjetekn�l. Hob�r�gtek a szelmenciek, �gyhogy a p�rizsi t�rgyal�k utas�t�s�ra kisz�llott valami bi�zotts�g, �s ok hat�rozt�k meg az �j vonalat, ami a temeto alj�ba fut. Gy�jj�n csak, itt, a dombon van egy r�sz, ahonnan �t lehetett l�tni akkor is, amikor pal�val takart�k el a falu k�t fel�t, megmutatom. - Pal�val? - Palaker�t�ssel. Hogy ne lehessen �tn�zni. Na akkor idegy�ttek a ha�lottal, �s �gy mutatt�k meg a rokonyoknak. Meg a menyasszonyt is; fel�cepelt�k ide habos ruh�ba, oszt �gy mutatt�k az ottan ragadt esmeros�k�nek, hogy �k is osztozhassanak az �r�m�kbe'! De err�l Kond�s Margit n�ni sokkal t�bbet tunna mes�lni. �ll�t�lag � volt a legszebb ly�ny a falu�ba, a sz�p arca folyt�n sok mindent l�tott, amit m�s nem... �csorgunk m�g egy kicsit a dombocsk�n, b�muljuk a k�t m�ter sz�les�s�gu, gazzal benott senki f�ldj�t. A ker�t�sben m�g mindig �ram fut, rajta szlov�kul olvashat� a felirat: "Vigy�zat! Magas fesz�lts�g" Azt�n elin�dulunk visszafel�. A polg�rmester arr�l a napr�l mes�l, amikor megjelent egy markol�g�p �s bontani kezdte az utat, elv�gva egym�st�l a falu k�t fel�t. Majd jelzorak�t�kat helyeztek el a ker�t�s k�t oldal�n, �s v�gigakn�s�tott�k a hat�rs�vot. - Magukkal babr�ltak ki a hat�s�gok - mondja Gil�nyi -, mert volt, hogy h�szpercenk�nt t�vedt egy macska vagy egy ny�l a botl�dr�tok k�z�. T�z �ve felszedt�k az akn�kat. Mire a templomt�rre �r�nk, az �g mosolyra der�l. - Ami �ngem illet, t�l fiatal vagyok ahhoz, hogy helyesen el tudjam mes�lni az itt t�rt�nt dolgokat. Fogadj�k meg a tan�csomat: keress�k az �regeket. Ok minden kicsinys�get ismernek a trag�di�nkr�l. M�skor, m�shol m�lab�s p�tosznak hatna, ami Cil�nyi hangj�ban re�meg, de a falu m�ltj�t ismerve teljess�ggel hely�nval� a polg�rmester �r�zelmess�ge. Kez�t ny�jtja, elb�cs�zik. Bet�r�nk a vegyesboltba. J�l ell�tott, a hutoben felv�gott, sajt, a polcokon k�la, r�g�. �pp kics�ngetnek a szomsz�dos iskol�ban, a rohan� gyerekek majd feld�ntenek, amikor kil�p�nk az utc�ra. Magyarul ki�ltoznak,

mik�zben Szelmencen tilos ki�akasztani a magyar z�szl�t, s �nekelni a magyar Himnuszt. Arra tartunk, amerre a polg�rmester Kond�s n�ni h�z�t mutatta. Az asszony �ppen po�g�cs�t s�t. Meg is k�n�l benn�nket. F�rj�vel egy�tt �r�l a l�togat�snak, de a k�lcs�n�s bemutatkoz�s ut�n a f�rfi s�t�lni megy. - Nem j�, ha hallja a besz�lget�s�nket - magyar�zza Margit n�ni. �Gy�nge a sz�ve, felizgatja mag�t, ha a sz�tv�laszt�st emlegetj�k. A tisztaszob�ban �l�nk le. K�rbepillantok a kop�r falakon, itt-ott go�belin tark�llik, tal�n a Kond�s csal�d egyetlen vagyonak�nt. - Margitka, t�nyleg maga volt a falu legszebb l�nya? Az asszony elpirul. Vastag, h�mzett szokny�j�t gyur�geti zavartan a t�rd�n, sz�gyellosen les�ti a szem�t. - V�t itt sok sz�p le�ny, k�rem sz�pen, elad� sorba is... nem b�ntuk cs�ppet se, ha megn�ztek benn�nket a leg�nyek. Az�rt persze az ima min�dig fontosabb v�t a szerelemn�l, de �n tudom �m, hogy a templomba is csattant n�ha cs�k. Szeme izgatottan csillog, mintha valami �vezredes titkot fedett volna f�l elott�nk. - T�n bizony Margit n�nit is �lelt�k a leg�nyek? - k�rdezem, mire el�engedi a szokny�j�t. - Nem �m, vigy�ztak r�m, mint egy bab�ra. Azt mondt�k, �n vagyok a falu b�szkes�ge. Az orangyala. Kuncog, mint egy kiskamasz. Egy percre pr�b�lja visszaid�zni ifj�ko�ra b�jos k�peit, a k�klo m�jusi eget, a gondtalan, boldog gyermekkort. Azt�n esz�be jut az a romlott novemberi d�lelott, s elkomorodik. - Volt nek�nk egy f�v�segy�ttes�nk - eml�kezik -, az egyik trombit�s udvarolt nekem. Szerett�k egym�st, persze csak �vodtem vele, de alig�hogy m�ly�lt a szerelem, elv�gtak tole a hat�rral. Egy ideig �tengedtek hozz�ja, azt�n hozt�k az uk�zt, hogy soha t�bb� nem l�phess�k �t a hat�r�vonalat. Mentem az orh�z, hogy az nem lehet, h� nekem �t kell mennem. Odaj�tt, megsimogatta az arcom, oszt aszonta: "Sz�p l�ny vagy te, Mar�git, menj, b�cs�zz el a p�rodt�l. Holnapt�l �gyis gy�nnek a cseszko ha�t�ror�k, akkor m�r nincs ugr�l�s. Ma �jszaka d�ntsd el, hol maradsz." Sz�l�im miatt visszagy�ttem. Sok tapasztalatuk volt, �gy l�tt�k �dv�snek. Gyerekk�nt nem d�nthettem, s j�l is van ez �gy. Akko sokat s�rtam, de ma m�r tudom, hogy ha ott maradok, m�r nem �ln�k. Az �n koromban ott m�r majd mindenki meg�li mag�t. Nem tudnak enni, nincs mibol. In�k�bb meghalnak. Nagyon szomor� ez. Az idos asszony egy pillanatra meg�ll, mintha sz�npadon lenne, s elfe�lejtette volna a v�gsz�t. Azt�n �jra belelend�l. - Az elso napokba nem is hitt�k, hogy ilyen lehets�ges. �jszak�nkint lesz�kt�nk a kert�nk v�gibe megn�zni, hogy t�nyleg ottan �ll-e a ker�t�s. Akko m�g nem v�t benne villanyoss�g. Amikor meg�rintett�k, �gy �rez�t�k, mintha az eg�sz egy nyomaszt� �lom v�na, amibol lesz f�l�bred�s. Reggelre azt�n f�lfogtuk a val�s�got, �s s�rtunk, jajvesz�kelt�nk. A falu�beliek idegen�l mozogtak az �j hat�rok k�z�tt. Amikor a f�rfiaknak a ke�r�t�s mellett akadt d�guk, p�ntlik�s kalapjukat az arcuk el� emelt�k, ho ne kellgyen l�tniuk a gyal�zatot. Tudok olyant, aki �tragadt a t�ls� olda�lon. Ottan v�t id�nymunk�n. Vagy �tment aratni. Mert akinek b�z�ja v�t, az kapott m�g egy hetet. Oszt vissza m� nem tudott gy�nni. Pedig itt v�t az eg�sz fam�li�ja, feles�ge, sz�l�je nekije. A hadifoglyok is p�rul gy�rtak: lesz�lltak Ungv�rn�l a vonatr�l, oszt nem tudtak �tgy�nni a h�zukhoz. Oszt m�g az is cs�nya egy dolog v�t, hogy sz�tszak�tott�k a hit�k�z�ss�get. A katolikus templom oda lett, a reform�tus meg ide. De a re�form�tus pap az ottan maradt. De em�gyen gy�rt a f�v�szenekarunk is, amint m� mondtam, tuggya, a trombit�s szerelmemn�l. A k�rt�s odara�gadt, a pikul�s ideker�lt. A futballcsapatunk is akkor eny�szett el. A k�t elol j�tsz� meg a kapuv�do is a m�sik Szelmencre ker�lt, h�t mit tudtak kezdeni n�lk�l�k az emitt maradottak? Feloszlottak, oszt k�sz. Pedig r�gen ott drukkolt az eg�sz falu a m�rkoz�seken. Az v�t a szerencs�nk, ho az iskola, meg a temeto itten maradt. De a halottash�z �tker�lt, �gy a teme�toben, a szabad �g alatt ravataloztunk. Amiko m�r nem lehetett �tbesz�l�ni, akkor m�shogy �rtes�tett�k az odaszakadt rokonys�got a

hal�loz�sr�l meg az esk�vorol. Az asszony ism�t k�rbek�n�lja a pog�cs�t, majd ott folytatja, ahol ab�bahagyta. - Az unokanov�rem, a Jevcs�k Mari ott lakott, a t�loldalon, persze akko m�r egy m�sik orsz�gba. Nemigen l�ttuk egym�st, �s �tkiab�lni se v�t szabad. Az itteni testv�rem menyasszony lett, oszt�n nem tudtuk ho�gyan �rtes�teni a Marik�t. Odamenten a hat�rk�zelhez, mintha csak ga�zoln�k, oszt �nekelni kezdtem: "Z�ld a k�k�ny, recece, ha meg�rik, fekete, �nut�nam, barna leg�ny, ne gyere! Z�ld a k�k�ny, recece, Jevcs�k Mari, gyere ki, Gyere ki a hat�rba, mer esk�vo lesz. Gyere ki a hat�rba, Mert szombaton lesz az esk�vo. Z�ld a k�k�ny recece, Ha meg�rik fekete, �nut�nam barna leg�ny ne gyere... " ...�s �gy tov�bb. Att�l fogva oszt�n mindig �gy csin�ltuk, hogy bele�szott�k a h�reket a dalokba. No, elgy�tt az ido, amiko m� ezt se enged�t�k. R�m k�l�nlegesen nagyon haragudtak, mert v�t vel�k aff�rom is. Tuggya, a gy�m�lcs�st is kett�osztott�k, oszt olyan szerencs�tlen�l ala�kult, ho n�lunk maradtak a k�rtef�k, n�luk meg az almaf�k. Gy�tt a befo�z�s ideje, megjelezt�k egym�snak a ly�nyokkal, hogy megy�nk, oszt �t�dob�lunk a m�sikaknak a mi f�ink gy�m�lcseibol, �s akkor mind�nknek lesz mindene. No, �szrevette a muszka, �v�lteni kezdett, hogy ez hat�r�s�rt�s. �n meg rossz p�ld�t mutatva dob�lni kezdtem okelm�t, a ly�nyok persze ut�nam csin�lt�k. Tizennyolc �ves, ha lehettem. Nem vertek meg, csak elz�rtak, �s �tven koron�ra b�ntettek. A muszk�k v�tak akkor az urak, b�rmit megtehettek. F�ltek tol�k a cseszko hat�ror�k. �k onnan b�rmelyik �jszaka �tgy�hettek, de ha szlov�k �ttette a l�b�t, azonnal vit�t�k a b�rt�nbe. Eml�kszem, egyszer az �ngyom�k �thajintottak a ker�t�sen oda�trul egy cipotiszt�t�t. A hat�ror vette f�l. Megl�tt�k, a parancs�nok el� vitt�k. Csak a tiszt ny�lhatott volna a tiszt�t�s dobozhoz. �gy me�s�lik, a parancsnok odal�pett az or el�, eg�sz k�zel, hogy a lehell�s�t is �rezte, �s azt k�rdezte: h�ny �ve is szolg�l itt, fiam? Mire az or: h�t �ve, parancsnok elvt�rs! Na, mondja a parancsnok, akkor pontosan annyit lesz b�rt�nben. Azzal elvitette. T�nyleg h�t �vig r�cs m�g�tt tartott�k. H�t ilyen idok voltak. F�nyk�peket vesz elo; apja egyik kosztosa kor�bban f�nyk�p�sz volt, s annak idej�n ser�nyen kattintgatott. Ahogy a megs�rgult felv�teleket n�zegetem, megelevenedik elottem a hatvan �vvel ezelotti Szelmenc vil�ga. Itt van mindj�rt a tizen�ves Margit n�ni, akinek szoke f�rtjeibe belekap a sz�l. Teli sz�jjal nevet. Azt�n sorra j�nnek csehszlov�k oldali falur�szbol: Moravcsik L�szl�, a nyeszlett kis jegyzo, T�th Lajos, a harcsabajsz� b�r�, Veres Istv�n, a k�v�r kocsm�ros, akinek a ker�t�s m�sik oldal�n maradt a kocsm�ja. Azt�n itt vannak a "szovjet" szelmenciek is, �gy l�tszik, ami�kor ezek a fot�k k�sz�ltek, m�g �t lehetett j�rni a hat�ron. Nyitra J�zsef fogh�z� k�p�san mosolyog. K�sobb mindenki r�hivatkozott, ha �t akart jutni a csehszlov�k oldalr�l. V�g�l a hat�ror�k r�j�ttek, hogy valami tur�piss�g van a dologban, mert naponta tucatnyian panaszkodtak fogf�j�sra, s mentek �t a hat�ron. �gy azt�n amikor ezek visszafel� j�ttek, az or�k ki�t�ttatt�k vel�k a sz�jukat, hogy nosza, mutass�k csak meg a kih�zott fo�guk hely�t. N�h�nyan komoly bajba ker�ltek. Stef�n Mikl�s, Kond�s Margit n�ni nagyb�tyja, egy�bk�nt az odaszakadt reform�tus pap, a k�pe�ken m�g d�s, fekete haj�, csillog� szemu fiatalember. Ahogy Margit n�ni mondja, ma m�r h�feh�r �st�ku aggasty�n, k�zel a kilencvenhez. Mind��ssze egyszer l�tt�k egym�st az elm�lt �tven�t �vben, amikor kilencven�kettoben Mikl�s b�csi rosszul lett, s azt h�v�n, hogy utols� napjait

�li, m�g egyszer meg akarta �lelni az unokah�g�t. Margit n�ni �s a f�rje Z�honyban v�rta az �reget, egy f�st�s pressz�ban, ahol a szelmenciek �lta�l�ban tal�lkozni szoktak. Az apr�cska helyis�gben t�bbnyire a kelet-ma�gyarorsz�gi v�roska borissz�i verodnek �ssze, minthogy azonban ez esik legk�zelebb az ukr�n hat�rhoz, �gy a szlov�kiai rokonok itt �lelhetik meg leghamarabb szeretteiket. A pressz�ban magam is j�rtam m�r, de hogy micsoda jeleneteknek volt tan�ja a p�llott emberszaggal �s a bor savany�k�s illat�val telt helys�g, arra �lmomban se gondoltam volna. Pedig �vti�zedek m�lt�n itt l�tj�k egym�st elosz�r a huszadik sz�zadi magyar t�rt�nelem nagy vesztesei, az egym�st�l elszak�tott szelmenciek. - Mikl�s b�tya, h�la a Mindenhat�nak, m�g mindig �l - mondja Mar�git n�ni -, de vele egy�tt tal�n ha �ten-hatan vannak m�g �letbe' a r�giek k�z�l. Beny�jtottuk a csal�degyes�t�si k�relmet, de nem kaptuk meg az enged�lyt. Az is csoda, hogy Mikl�s b�tya �tlevelet tudott szerezni, hisz f�l�vi fizet�sbe ker�l odaki' egy ilyen okm�ny. Biztos a kisunok�ja seg�tett, aki �ltal is hozta Z�honyba. Nekik tal�n m�r j� lesz... az ifj�s�g�nak... Mi nagyon sokat szenvedt�nk, de ha a gyerekeinknek j� lesz, akko' meg�rte... - �gy tetszik �rteni, hogy egyszer tal�n lebontj�k a ker�t�st �s meg�nyitj�k a hat�rt? - Tal�n... - Ha holnap reggeltol megnyitn�k a hat�rt, �s szabad lenne az �tj�r�s, �tmenne? - Jaj, angyalom, h�' honne menn�k... - Volna kit felkeresni? - Persze, ho' v�na. Rokonyok is. Sok nem, de az�r' v�na. Azonnal in�duln�k. De nem n�z ki �gy, ahogyan gondolja. Nem �rgy�k meg mi aztat. Lehess�ges, hogy az �risten akarta �gy, m�ges nyugtalan kiss� a lelkem. B�k�nyszer�tettek benn�nket ebbe az �ldatlan �llapotba. Megk�nnyeztet�t�k a lakoss�got. - Haragszik valakire, Margit n�ni? - Nincs �nbennem harag. Csak f�jdalom. F�lbev�gt�k a falut, f�lbe�v�gt�k az �let�nk. Kil�p�nk az udvarra, Margit n�ni f�rje az esovizet pr�b�lja meg les�p�rni az �tr�l a vir�gok k�z�. Most l�tom csak, hogy dac�ra a huv�s no�vembernek, milyen sz�p a kert. Oldalt �r�kz�ldek sorakoznak, elott�k vi�r�g�gy�s, s n�mi egyenes vonalba vetett h�zt�ji fut a kapuig. Megdics�rem a kertet, l�tom, j�lesik az idos asszonynak. N�ha a vir�gok, a f�k te�szik eg�szen elviselhetov� az �letet. Balogh P�ter� az utols� h�z a hat�r elott. A kertkapuj�t�l k�t m�terre fut a dr�tker�t�s, a meggyf�j�t�l t�z m�terre ortorony ny�jt�zik a magas�ba. - Onn�t lottek r�d, ha rossz helyre t�vedt�l - mondja az al�zatos, m�gis f�rfias tart�s� Balogh. Ah�nyszor a szovjet katon�kr�l besz�l, mogorv�n, bor�s tekintettel n�z a hat�r fel�. - Ok persze �tj�rtak �jszak�skint, v�gig lopkodni a h�zt�jit meg a csirk�ket. Tudtuk, de mit tehett�nk v�n? Hagy�tuk, ki se ment�nk a h�zbul, am�g gar�zd�lkodtak. Illetve nem, t�vedek. Egyszer kimentem, mert belelottek a kuty�nkba. - A muszk�k? - H�t. L�ttam m�r elobb is, az ablakb�l, hogy �gaskodik, csahol a Bun�d�s a ker�t�sn�l, val�s�ggal felfalta a j�vev�nyeket, de ok, kutya ide, ku�tya oda, csak gy�ttek befel� az udvarba. Azt�n hallottuk a l�v�st. Kil�p�tem az ajt�n, egy muszka �llt elottem. Villant a szeme. R�m sz�lt. Kis ke�veset �rtettem a nyelv�bol, azt mondhatta, ho' mennyek vissza. Vagy ka�pok �n is egy goly�t. Visszamentem. Gyerekeim v�tak. Beh�v benn�nket a h�zba, amely az egyetlen emeletes �p�let a faluban. Odaf�nt kin�z�nk az ablakon, �tl�tunk a hat�r m�sik oldal�ra. - R�gen egym�s ut�n gy�ttek f�l ide a kis l�pcson az �regek, mer' inn�t legal�bb l�thatt�k a rokonyokat. L�ss�k, a padl�sra is �p�tettem egy kis j�ratot, hogy m�g messzebb l�ssunk oda�tra. Csak megrepedt az eg�sz, ami�kor a robban�s v�t. - Robban�s? - Itten, a ker�t�s m�sik oldal�n, fut nem messze, a Bar�ts�g koolajve�zet�k. Tizenheten haltak meg, amikor felrobbant. Biztosan �gy �p�tett�k, mint szembe a h�zakat. L�ttam, amikor �sszveg�nyolt�k a falakat, ki�hagyt�k a fontos anyagokat, oszt n�zz�k meg, az eg�sz dol �ssze. �gy l�t�szik, �p�tkezni nem tan�tott�k meg

oket a n�pnevelok. Mert azt l�ttuk, amikor �sszveh�vt�k az ottaniakat k�pz�sre. Olyan n�lunk is volt, de csak ha templomba men�sen fogtak. Volt itt egy kiugrott kispap, az agett�lta folytonosan a n�pet, meg a bar�tja neki, a sunyi erdoker�lo, aki az erdei h�zba' gyujt�tte az adatokat a viselt d�gokr�l. O jelentett mindent az �l�lambiztons�gnak. Az erd�sz nincs m�' itt, a kispap meg meghalt. Cs�ny�n, nagyon cs�ny�n. K�zel ment a ker�t�shez, a muszk�k meg belelot�tek a t�rgyibe. Nem tudt�k, hogy a hites testv�r�ket �lik. A papocska �sszverogyott, pont neki a h�romsz�znyolcvan voltnak. Egy szemvilla�n�s alatt sz�nn� �gett, �gy tal�lt�k meg m�snap, koromfeket�n. Hi�ba, ny�lt tuzparancs volt, mindenkire. A f�rfi surun vakarja bar�zd�s arc�t, tal�n �rzelmeit pr�b�lja titkolni a k�nyszeredett mozg�ssal. - V�t olyan, hogy pogranyicsnyiki gyeny. Tuggy�k, mi az? A hat�r�or�k napja. Na, az volt csak igaz�n a kettos szor�t�s! Egyik oldalr�l a cseszko �lt r�nk, m�sikr�' a ruszki. Persze nem egyszerre, mer' ho' az el�sobbs�g mindig a muszk�� v�t. A meg semmi� se fizetett egy kopeket se. �s egyre t�bb �s t�bb egyenruh�s gy�tt �t vacsor�lni! Oszt ha valamelyik falubeli megpr�b�lt v�na valami zagyva l�tty�t elib�k l�kni a j�f�le bor helyett, h�t reggelire biztosan a pal�gyi kasz�rnya pinc�j�be' tal�lja ma�g�t. Vagy egy szib�riai �lomb�ny�ba'. Kis�t�lunk az udvarra, Balogh alig vesz levegot, �gy mes�l. - L�ssa, ott a Bund�s s�rja - mutat egy k�toldalt falev�llel telehintett lejto alj�ra, ahol a f�ldbol feh�r kavicsok meredeznek az �g fel�. K�r�l�t�t�k n�h�ny borzas haj� gyermek tapicskol feh�r, meztelen talp�val a s�r�ban. - Szeg�ny kuty�m mellett volt a titkos hely�nk. Tudja, itt a hat�ron sok titok van �m! Sz�val azon a helyen tartottuk, ha volt egy kis b�z�nk, zs�runk. Elvitt�k v�na, besz�g�ltat�sra. Neh�z idok voltak. - Azt mondta, hogy itt a hat�ron sok titok van. - Azt. - Mondana egyet? - P�ld�ul titkos utak. - Utak? - �t, a m�sik oldalra. - Most ugrat? - Dehogy. T�nyleg vannak. - Honnan tudja? - Tudom, �s k�sz. - Volt m�r a t�loldalon? �gy �rtem, a lev�laszt�s �ta. - Nem. De egy bar�tom v�t. A f�ld alatt. - Na, menjen... - Mondom! Van valahol egy alag�t, ami �tvezet oda. - Valahol... - Tudom is, hogy hol. - Na, hol? - Nem pontosan, de tudom. Kijjebb a falub�l, a zs�mb�kos fel�. - Vigyen oda! - Nem viszem. - Mi�rt? - Mert vesz�lyes. �s hossz� lenne megtal�lni. - A bar�tja tudja, merre van? - Tudta. Meghalt m�r. - K�r. - Bizony k�r. O v�t az egyetlen, aki tudta, hol az �tj�r�s. O �sta. - Mondta o. . . - �gy van. H�rt hozott az �ltall�vokrol. Ki hogyan boldogul, kinek mi a b�nata. - Na v�rjon, lassabban egy kicsit. Sz�val a bar�tja �tment az ala�g�ton. . . - �tk�szott. ...�tk�szott az alag�ton, k�r�ln�zett oda�t, besz�lgetett ezzel-azzal, majd visszak�szott �s elmondta maguknak, hogy kivel mi van? - J�l l�ssa. Nekik meg, gondolom, r�lunk mes�lt. Volt mit, nagyuram. - �rtem. �s j� h�reket hozott? - Jobb�ra igen. V�t az�rt, amikor nem j�t is. N�ha lemaradt dolgokr�l, de csak mer' akko' valami gubanc miatt jobban figyelt�k a hat�rnak azt a r�sz�t, ahol �tj�rt. - Lemaradt? - Mes�lt mongyuk a Cs�k�k puly�j�r�l, ho' milyen �letreval�, vastag�comb� csecsemo, oszt csak mi mondtuk meg neki itt a faluba', ho' m�g �t��rt, elhal�lozott a kicsi. - Sose szeretett volna vele menni? - Dehonnem. Sokszor. De azt mondta, ho' vesz�lles. O j�tszik az �let�vel, mer'

nincs senkije, de nekem itt a csal�d, itt a sz�l�k. J� v�t ez �gy is, ho' a h�rt hordta �ltal, mi megel�gedt�nk ennyivel is. Meg az is igazs�g, hogy nem voltunk olyan b�torak, mint okelme. A h�rek�rt persze kapott valami elem�zsi�t a falubeliektol, t�lire meg beh�z�dhatott valamelyi�k�nk f�skamr�j�ba. Furcsa kis ember volt... kis ember, mondom, mert el kellett f�rnie abba' a pici j�ratba'. - Nem is tudja, mekkora volt az az alag�t. - Dehonnem. Elmes�lte. N�zem a f�rfit, szeretn�m hinni, hogy j�l hitt. De nem hiszem. Vannak azonban megbocs�that� hazugs�gok. A kis h�rhoz�, ha nem is mondott igazat, az �letet tartotta a szelmenciekben, amikor a szeretteikrol mes�lt. Balogh elb�cs�zik tol�nk. Sok dolog van m�g, amit el kell ma v�gez�nie. Persze mind r��rne, de o nem szereti a t�tlens�get. Foleg az avarral van gondja, hogy meg�zott, s �gy nem lehet �getni. Az�rt veszi a gereb�ly�t, hogy halmot csin�l a lehullott levelekbol, legfeljebb elhordja majd az �rokig. Sokan viszik oda az avart, mert mostan�ban a hat�s�gok szigo�r�an veszik az �get�st. N�zem a f�rfit, ahogy a kertj�ben munk�lkodik. Elmehetett volna, mondta. K�ld�tt neki megh�v�levelet a m�sodunoka�testv�re Amerik�b�l. �ll�st is aj�nlott, meg sz�ll�st. De o maradt, itt, a dr�tker�t�ssel szemben. Megd�bbent ez a furcsa, �r�mtelen ragaszkod�s az otthon�hoz. A legt�bben a sz�tv�laszt�s ut�n is Szelmencen maradtak, n�h�nyan azonban nem b�rt�k elviselni a traum�t, hogy elszak�tott�k oket a szeretteiktol, megszokott k�rnyezet�ktol. A templomt�ren arr�l mes�l egy kopasz, l�g� pofazacsk�j� b�csika, hogy volt, aki elk�lt�z�tt a lev�laszt�s miatt. - M�ri�k nem b�rt�k az ittlev�st - mondja kr�kogva, mik�zben egy pa�don �lve m�lyvasz�n macsk�j�t simogatja az �l�ben. - Oda�t marad az ecs�je, oszt �vekig nem l�tt�k egym�st. Oszt egyszer megtudta, hogy az ecs�je tark�j�nak szegeztek egy pisztolyt, oszt akkor nagyon begorom�bult. Pedig el nem s�lt a fegyver, csak ijesztgetett a muszka. Oszt akkor a M�ri�k �sszepak�tak, a gyerekek �ltalmentek Magyarorsz�gba, M�rika meg egyed�l Kass�n maradt, a centen�riumi lak�telepen. Ottan �lt mos�tig, mer' nemr�g elhalt szeg�ny. Ottan volt neki panellak�sa. Kicsi, na�gyon kicsi. Aztat mondt�k, harmincegy n�gyzetm�ter, vagy hogy. Nem is �rtett�k mi itten a faluba', hogyan k�pes az itteni nagy h�z�bul egy olyan cs�pp semmibe k�t�zni. De ha marad, hamarabb elhalt volna. Ez biztos, mert o azt�n igaz�' nagyon megszenvedte a f�lbev�g�st. Van, aki rosszabu' b�rja, ugye, az �let pofonnyait. M�s szemibe' tal�n gy�va do�lognak tetszene a fut�sa, de mi tudtuk, mi ker�lt b� a lelkibe'. Torz arc�, kacs�z� j�r�s� f�rfi k�zeledik, suru kese haja f�s�letlen�l l�g a homlok�ba. Szeme �veges, f�nytelen, m�r messzirol b�mb�l fel�nk: - Doboz! Doboz! A kopasz �regemberre n�zek, az berzenkedve legyint. - Hagyja, bolond. Akkor hagyt�k itt, amikor lev�lasztott�k a falut. Tudjuk is, ki�, testv�rh�zass�gbul sz�letett, de nem jelentkezett �rte az anyja, csak letette a szilvafa al�. Nem itt lakik a szerencs�tlen f�lkegyel�muje, csak hazaj�r, mint egy szellem. - Doboz! Doboz! - �rvendezik a l�that�an �rtelmi fogyat�kos f�rfi, s megsimogatja a kamer�t. Azt�n fogja mag�t, �s elmegy. Eleg�ns, feh�r nyugati aut� f�kez a polg�rmesteri hivatal elott, csodabog�rnak tunik a Skod�k �s Zsigulik k�z�tt. Verejt�kes homlok�, beteges arc�, ig�nyesen �lt�z�tt f�rfi sz�ll ki a kocsib�l, s felszalad a l�pcson. N�h�ny perc m�lva, amikor visszafel� j�n, elkapjuk egy sz�ra. - Maga nem ideval�si, igaz? - k�rdezem. - De. Ide. Csak nem itt lakom. Kitelep�ltem �merik�ba. - Aha, teh�t l�togat�ba j�tt. - Mondhatjuk �gy is. Tudja, szerettem volna m�g egyszer egy�tt l�tni a csal�domat. - M�g egyszer? - R�kom van. Utols� st�dium. - Sajn�lom... - Hagyja, m�r megb�k�ltem vele. - �s siker�lt �sszeszedni a rokonokat? - Az ittenieket igen. De a hat�r t�loldal�r�l senkit sem engednek �t. Pedig az �cs�m aranylakodalm�t �lt�k. - Mikor? - Tegnap este, a kult�rh�z nagyterm�ben. Sz�val itt vagyok m�r k�t hete, de hi�ba:

nem tudtam elint�zni az ukrajnai csal�dtagok pap�rjait. Pe�dig higgye el, a p�nz nem sz�m�tott. De h�t �n vagyok a marha. Azt hit�tem, hazaj�v�k, elh�vom a magyarorsz�gi rokonokat, a kassai, pozsonyi csal�dtagokat ide Szelmencre, �s az ukrajnaink is �t tudnak j�nni erre az egy est�re, �gyhogy v�gre egyszer t�nyleg egy�tt lehet a csal�d. �tven emberre ter�tett�nk, de csak harmincnyolcan voltunk. Az ukr�n hat�s�g j�l betett nek�nk. Most b�cs�ztam el a polg�rmester �rt�l, mondtam is d�h�mben neki, hogy fogom magam, oszt minden szelmenci rokonomat elviszem magammal �merik�ba. De csak a m�reg besz�lt belolem, mert �n ide t�bb� be nem teszem a l�bam, az egyszer szent. Ha j�hetn�k, se j�nn�k. De �gyse j�hetek... Azzal be�l a kocsij�ba �s elporzik. Pity�k�s ember sz�deleg roggyant t�rddel az utca t�loldal�n, k�r�l�tte gyermekek ugr�ndoznak, csipkedik, l�kd�sik, pr�b�lj�k kihozni a sodr�b�l. Az ital goze m�g nem sz�llt el a f�rfi fej�bol, de n�ha d�h�sen a sz�j�hoz kap, mintha le akarn� oldani, hogy azzal �ss�n. Ilyenkor a k�lyk�k sz�trebbennek, azt�n l�tj�k, hogy a pity�k�s csak ijesztget, �s �jra kezdik a csipkelod�st. A f�rfi hossz�, csontos l�b�n m�r �t�zott a rongycipo, le is �l az egyik padra, hogy kicsa�varja belole a vizet. - Tan�r v�t, de elcsapt�k, mer' ivott - hallom magam mellol a kopasz, macsk�s b�csi hangj�t. - �ll�t�lag odahaza ottan hever a fi�kj�ban a falu �letreg�nye. O �rta. Azt mongy�k, est�nk�nt �r, ha hazamegy a korcsm�bul. De hogy �rhatta, ha nem is �lt m�g akkor? Hallom�sbul? Megvonom a v�llam. �tballagunk koll�g�mmal az �t m�sik oldal�ra, j�tt�nkre elcsendesednek, majd sz�tsz�lednek a gyerekek. A f�rfi ijedten n�z fel a padr�l. Arc�t m�ly �rk� r�ncok sz�ntj�k, �ll�t suru borosta fedi. - B�ntj�k mag�t? - k�rdezem a k�lyk�k fel� b�kve. Elmosolyodik, za�varos szem�ben f�ny villan. - �h - legyint j�s�gosan -, csak gyerekek. J�tszanak. Cs�folj�k az isz�kos embert. Ny�gve felt�p�szkodik. Kiss� m�g imbolyog, de a besz�de m�r tiszta. - Maguk vannak Pestr�l igaz? - k�rdezi, mik�zben nagyokat toppant�va pr�b�lgatja rongycipoit. - �gy bizony. Nem mondom, gyorsan terjednek a h�rek errefel�. - Gyorsan. Azt�' tunnak m�' mindent az elv�laszt�srul? - Annyit biztosan nem, mint maga. Megint elmosolyodik, tetszik neki a h�zelg�s. Folytatom. - Valaki azt mondta, hogy maga �rt egy reg�nyt a falur�l. Lehervad arc�r�l a mosoly. - Ki mondta? - Gyorsan terjednek a h�rek errefel�... - Azt meghiszem. De t�vedett az illeto. Nem �rt? - Reg�nyt nem. - H�t mit �rt? - Feljegyz�seket. Nagyon kell koncentr�lnia, hogy ki tudja mondani a sz�t. Majdnem el�nevetem magam, ahogy dolgoztatja alkoholban �zott nyelv�t, de csak ki�b�ki. - Sz�val feljegyz�seket - ism�tlem. - �s? El lehet olvasni azokat a fel�jegyz�seket? Gyanakodva n�z. �gy tunik, hogy egy kicsit meg is lepod�tt a k�rd�se�men. Mintha eddig senki se k�rte volna tole, hogy mutassa meg az �r�so�kat. - Maguk t�v�sek, igaz? - Igen. De mit sz�m�t az? - Akkor �gyse tunnak micsiny�ni az irom�nyokkal. - Az igaz. De az�rt elolvasn�nk oket, h�tha megtudunk belol�k valami �rdekeset. �s k�zben elszopogatunk egy �veg j�f�le rizlinget. - Nekem nincs borom. - Nem is a mag��t. Majd a mi�nket. Elmegy�nk a boltba. Vakarja az �st�k�t, �tkozottul r�g�dik a dolgon. Azt�n csak r��ll. - Rendben. Am�g maguk megveszik az it�k�t, eloremegyek, megkere�sem az irom�nyokat. Adjon Isten! - V�rjon, hogyan tal�lunk oda mag�hoz? - Ott lakom az �t v�g�n, a hat�rn�l. �n vagyok az utols�. Megl�ss�k, k�nn leszek a kertben. De azt m�r most megmondom, hogy nem f�nyk�pezhetnek. Se engem, se a h�zam. Romokba' vagyunk, mind a ketten. Elore indul, mi pedig ism�t a boltban tal�ljuk magunkat.

- L�ttam, hogy a tan�r �rral besz�gettek - sutyorogj a az elad�no. - Ta�n�tott engem is az �reg, egyem a j� lelk�t, k�r v�t kicsapni. - Elmegy�nk hozz�. - J�l teszik, o sokat tud. De a feles�girol ne k�rdezz�k! - Rendben. K�l�nben mi�rt csapt�k ki? - �, hossz� annak a t�rt�netje, tizen�t �vre ny�lik vissza, meg azt�n nem is tudom pontosan, hogy v�t, mint v�t. Dehogynem tudja, alig v�rja, hogy k�rdezzem. De nem k�rdezem, �gy azt�n k�nytelen belekezdeni mag�t�l, b�r ahogy eln�zem, ez semmif�le sz�vf�jdalmat nem okoz sz�m�ra. - Sz�val, a tan�r �r�k nagyon sz�pen �ltek az asszonk�val. A rokonys�g java oda�tra csatol�dott, de az�r' a tan�r �r�k nem is igen �rez�tek f�jdalmat emiatt, mivel porontyok voltak m�g a nagy csinnadratta ide�j�n. Egyetlen igazi szenved�s�k az v�t, hogy nem gy�tt �ssze a gyerek. No, az asszonka eztet megunta, s ur�ra kenve a d�got, fak�pn�l hagyta egy fom�lt�s�g�rt. Beleszeretett, no, f�lig. Teherbe is esett t�le, de m�g �gy, nagy hassal, m�s gyerekivel a has�ba' is csak az o kis tan�r ur�t sze�rette. Vissza is gy�tt hozz�, a tan�r meg, a m�l� szentem, megbocs�tott nekije. Hanem a hetedik h�napban az asszony csak megint els�nd�rg�tt, eg�szen az igazi ap�ig, �s lehorgonyzott mellette. Tunnak k�vetni? - Honne tunn�nk! - Na, azt�n egy �jszaka j�ttek haza Szencrol, egy t�parti mulats�gr�l, amikor is a fom�lt�s�ga, kiss� alkoholos �llapotban, �rokba vezette az au�tomobilt. Mindketten ott lelt�k v�gzet�ket, sz�ttrancs�roz�dtak. N�zem az elad�not, szinte �lvezettel mes�li e sz�rnyus�geket. �s m�g mindig nincs v�ge. - A tan�rka vissza akarta hozni a hutlen asszonka hamvait, de a fom�l�t�s�g csal�ggya nem engedte. Azt terjesztett�k el, mert m�sk�pp nagy sz�gyenbe maradtak v�na, ho' a fom�lt�s�g meg az asszonka �ssze v�tak h�zasodva, csak titokba' tartott�k meg a k�zfog�t. A temet�s Kass�n v�t, felutazott r� szeg�ny �zott kis tan�rka az egyetlen fekete �nneplo ruh�j�ba', oszt meg�llt a feles�ge kopors�j�n�l. Azt mes�lt�k, akik l�tt�k, hogy rettenetes erofesz�t�st tett, elnyomni a s�r�s�t, Isten legyen irgalmas �rva lelk�nek. Fogait csikorgatta, �k�lbe szor�totta a kez�t, reszketve guggolt a szemfedoh�'. A gy�szol�k meg nem �rtett�k, ki ez a kis ember, aki itt ugr�l �s k�nnyezik, nem is �smert�k. H�t �gy �rt v�get az o nagy szerel�m�k. Kifizetj�k a bort, de tudjuk, a t�rt�net v�g�vel m�g ad�s az elad�no, s nem fog benn�nket megk�m�lni tole. - Hazagy�tt a tan�t�cska, oszt inni kezdett. Mit inni, vedelni. Gy�sz�szalaggal a kalpagj�n, de mosolyogva j�rt tan�tani, mint aki elvesztette a j�zan eszit. Azt�n egyszer az iskolaigazgat� tetten �rte valami �rtatlan kis h�borton, tal�n r�szegen rugdosta a labd�t a futballoz� gyerekek k�zt, �s m�snap kiadta az �tj�t. H�t �gy esett, mos' m�' mindent tunnak. Vigy�z�zanak a kis�regre, mer' �ldott j� ember. �s ne terjessz�k �lete f�jdalmas eseteit, az nem v�na r� h�zelgo, meg k�l�nben se sz�p dolog! A hat�r fel� tartunk. Kil�p�nk, mert lassan r�nk esteledik. A tan�r por�t�j�hoz �rve sz�p kertet l�tunk, legal�bbis az utcafronti r�sze rendezett. H�tul, a hat�r fel� azonban annyira elgazosodik, hogy egy kev�sb� rest gazda hetekig irthatn� a z�ldet. A tan�rt azonban nem �rdekli a dolog. Petr�leuml�mp�t akaszt a verand�ra, s letelepedik egy viharvert faasztal�hoz. - No, mire v�rnak, �ljenek h�t le! - n�gat benn�nket. Friss borszag csap meg, amikor r�m lehel. M�g hogy nem tart itthon it�k�t! Kitessz�k az asztalra a boros�veget, mindj�rt ker�l dug�h�z� is. A tan�r mindannyi�unk pohar�ba t�lt, s lelkes�lten emeli magasba a saj�tj�t. - Tudj�k, a bor az egyetlen, ami feledteti a b�natot- mondja, �s egy hajt�sra kiissza a poharat. K�r�ln�z�nk. A kertbol t�redezett l�pcso vezet fel ide, a verand�ra, a h�z k�sz�be elott �s m�g�tt egyar�nt sarjad a fu. Odakint, a f�k k�z�tt f�lsiket�to �gzeng�st rendeznek a ciripelo t�csk�k, a petr�leuml�mpa k�r�l v�rsz�v�k raja k�r�z. Az �reg �jra t�lt, a l�mp�s t�ncol� f�nye megvil�g�tja

v�rtelen arc�t. - Oszt kin�l j�rtak eddig? - k�rdezi hirtelen. - Gil�nyi �rn�l, a polg�rmestern�l. - Az igen. - Tal�lkoztunk Kond�s n�nivel, meg Balogh P�terrel is. - Helles, nagyon helles. �s? Szomor�kat mes�ltek? - H�t. . . nem nevett�nk. - No, akkor hegyezz�k a f�l�ket, mer' �n mostan elmondom Szelmenc legk�nnyeztetobb momentum�t. Felh�rpinti a bor�t, azt�n nekikezd. - K�ll��kat, ahogy sok m�s csal�dot is, sz�tszaggatt�k a ker�t�ssel. A fele fam�lia Kisszelmencbe, a m�sik fele Nagyszelmencbe ker�lt. - Melyik Kisszelmenc? - Az ott, oda�t. Az�rt Kisszelmenc, mert kisebb a ter�lete az itteni Szelmenc�n�l, meg kevesebben is �lnek az ukr�n r�szen. K�ll��k teh�t el�szakadtak egym�st�l, �s ezt a k�t K�ll�-testv�r, Ilika �s Imre k�l�n�sen rosszul turte. Ilika oda�t maradt, hiszen a falunak azon az oldal�n lakott, Imre meg emitt ragadt, s voltak �vek, ho' egy�ltal�ba' nem l�tt�k egy�m�st. Azt�n amiko' leszedt�k a pal�t, m�r osz v�t a hajuk �s remego a sz�juk. �gyba egyeztek meg, ho' minden d�lut�n �tko' tal�lkoznak a ker�t�s�n�l, oszt �tbesz�lik az �letet, mintha nem is lenne k�z�tt�k egy orsz�gha�t�r. Tal�lkoz�saik megsz�p�tett�k a keseru �veket, �s t�nyleg nem m�lt el nap, ho' ki ne mentek volna a ker�t�shez, ha esett, ha f�jt. Azt�n egy d�l�ut�n... Imre... pontosan �t �rakor... ahogy szokt�k... sz�val �tkor ott volt a hat�rn�l... ott toporgott... de Ilika nem j�tt. Imre nem tudta mire v�lni a dolgot, hiszen a nov�re tizen�t �ve minden nap pontosan �rkezett a besz�lget�sre, egy percet se k�sett soha, m�g a legut�bbi idoben se, pedig sokat betegeskedett. Egyszer csak feltunt a szemk�zti oldalon Ilika szom�sz�dasszonya. Csendben gy�tt, lehajtott fovel, csak akkor n�zett f�l, amiko' a ker�t�shez �rt. Nem sz�lt egy sz�t se, csak n�zte mereven Imr�t. Az meg nagyot nyelt, levette a kalapj�t, �s �gy �llt egy percig. Oszt�n visszatette kalapj�t a fej�re, megfordult �s hazament. Nem tudta, hogyan halt meg a nov�re. Azt se tudta, hogy hova temetik. Csak azt tudta, ho' meghalt, �s soha nem fog tunni t�le elb�cs�zni. Ez az �rz�s marokba szo�r�totta a sz�v�t, s el se engedte azt a saj�t hal�l�ig. A tan�r hangj�t k�nny f�tyolozza. Nehezen l�legzik, elhallgat. Hagy�juk kicsit, hadd pihegjen. Majd a nagy cs�nd ut�n azt k�rdezem: - �s a feljegyz�sek? Arc�n oszinte d�bbenetet l�tok. - Maguk t�nyleg k�v�ncsiak r�? - Megvannak? - Meg. De a java csak hal�lom ut�n olvashat�. - �rtem. - Dehogy �rti. Azt hittem, ho' a lerongyol�d�som ut�n, merho' nem v�tam �n mindig ilyen any�tlan, sz�val azut�n az �r�s lesz az igazi tenni�val�, a nagy c�l. De t�vedtem. Nem j�l �rok. Sot. Rosszul. - Mibol gondolja? - Nem tudom visszaadni a falu igazi szenved�sit. - Az�rt beleolvashatunk? - Tess�k, itt van h�rom esem�ny. Ezek v�tak legf�l�l, amiko' keres�tem. Egyik aztat �rja le, ho' mik�pp t�rt�nt a sz�tv�laszt�s. A m�sik a bi�zotts�g �rkez�sit mongya el, amellik korng�lni �rkezett a hat�rt. A har�madik meg... a harmadik meg egy fiatalemberrol, aki megt�vedt, s csak a hal�lba' nyert nyugalmat. Valamicsk�t megtunnak t�n ezekb�l a falu ak�kori mindennapjairul. Megs�rgult, rojtos sz�lu lapokat vesz elo az ing�bol, el�nk teszi az asz�talra. Derekasan r�vetem magam, m�r amennyire a macskakapar�sa �s a borzaszt� kacif�ntos nyelvezete engedi. M�gis, annyira oszinte, olyan na�gyon pontos az �r�s, hogy n�h�ny perc m�lva szinte ott �rzem magam a falu sz�tv�laszt�s�n�l. N�ha felpillantok, l�tom, hogy a kis�reg szeme rajtam l�g, �gy lesi a reakci�imat, mint arat� a vacsor�t egy neh�z nap ut�n. - Maguk az elsok, csak az unoka�cs�m l�tta m�g - sz�l k�zbe n�ha, de nem hagyom magam elt�r�teni. Csak amikor v�geztem, k�rdezem meg, hogy hol �l az unoka�ccse. - Szabolcsba' - mondja-, a sz�l�ivel. Odamentek n�h�ny esztendeje. Az�ta egyszer v�tak itt, akkor mutattam meg a k�ly�knek. Foiskol�s, gondoltam, �rdekes lesz maj' neki. De nem sokat kony�tott hozz�. Asszonta, "b�csik�m, nem nagyon t�rod�nk mi

m�' a r�gm�lt dolgokkal, m�s divat j�rja. Elore n�zzen, b�csik�m, ne a h�ta meg�" Maguk is ezt mongy�k? Megr�zom a fejem. Fel�llunk, megszor�tjuk sov�ny, inas kez�t. Elin�dulunk. - Holnap visszagy�nnek? - sz�l ut�nunk. - Nem. Felkeress�k a m�sik oldalt. - Hellesen teszik. Ott sok a roncs. Az illen �let mellett megromlik, megrothad az ember. Aludj�k ki magukat! �d�nek kell lenni�k, ho' kib�rj�k azt a nyomort, amit maj' ottan l�tnak. Legal�bbis �gy mes�lik. Visszas�t�lunk a fot�rre, be�l�nk a kocsiba, �s Ungv�rra indulunk. Szelmenc h�zai, amelyek reggel moh�n fogadtak benn�nket, most kiss� csal�dottan pisl�kolnak: l�m, mi se hoztunk v�ltoz�st a kett�v�gott falu �let�ben. A hat�ron nem sokat teket�ri�zik az egyenruh�s tiszt, l�tja, hogy �rtatlan a pillant�sunk. Ezek a hat�ror�k valahogy m�r az ember pil�lant�s�b�l tudj�k, hogy milyen c�llal l�pi �t a hat�rt. Ungv�r kihalt, mire a v�rosba �r�nk, egy l�lek sincs az utc�kon. Feltunik a Hotel K�rp�talja szocre�l kocka�p�lete, amellyel m�g a moszkvai olimpia tisztelet�re aj�nd�kozta meg a P�rt a v�rost. Annak idej�n hossz� sorokban zar�ndo�koltak fal�hoz a polg�rok, hogy l�ss�k a "modern" sz�llod�t, de az is le�het, hogy csak kivez�nyelt�k oket. Akkoriban az emberek �gy turt�k, hogy a vezetok kirombolj�k �s kitombolj�k magukat, mintha a hatalom term�szeti csap�s volna. Megkapjuk a kulcsunk, f�radtan indulunk f�lfel� a dombormuvek k�z�tt fut� l�pcson. Izmos munk�sok �s elt�k�lt arc� diszkoszvetok figyelik utunkat, no meg szembol Lennyid Kucsma f�ny�k�pe, mert az ukr�n eln�knek minden k�zint�zm�nyben szem�lyesen ott kell l�gnia. Az emeletre �rve kinyitjuk szob�inkat, amelyek nem okoznak k�l�n�sebb megr�zk�dtat�st, de meglepet�st se: koll�g�mmal egy�tt j�l ismerj�k m�r a "keleti" k�nyelmet. �tl�pve a k�sz�b�t hangosan k�sz�n�k: - J� napot k�v�nok, bel�gyminiszter �r, megj�tt�nk. Ezt az orsz�g keleti �s d�li hat�r�t �tl�pve mindig �gy csin�ljuk, hogy jelezz�k: pontosan tudjuk, hogy lehallgat� k�sz�l�kek vannak az �js�g��r�knak kiadott sz�llodai szob�kban. N�ha komolyabb befektet�ssel is meglepnek az egykori szocialista orsz�gok d�rzs�lt kis titkosszolg�latai. Eml�kszem, egyszer egy jugoszl�v sz�llod�ban zuhanyoz�s ut�n a falon f�ggo Milosevics-k�pre akasztottam a vizes t�r�lk�zomet. K�t perc m�l�va kopogtatnak, a hotel igazgat�ja �ll az ajt�m elott, k�t biztons�gi em�berrel. "Azonnal vegye le" - mutat a t�r�lk�zore. Nan�, hogy rejtett ka�mer�kat szereltek fel a szob�kba, de hogy az igazgat� egy�ltal�n ne t�rodj�n vele, hogy a megjelen�s�vel �s utas�tgat�s�val ez r�gt�n kitud�dik! ... Gyors tiszt�lkod�s ut�n az �gyba vetem magam, s mik�zben alul�r�l felszurodik a hihetetlen amator �ttermi szalonbanda macskazen�je, behunyt szemmel v�giggondolom a napot. �breszto�ra, tankol�s, S�tor�alja�jhely, z�ty�g�s, por, kocsiablak, villanyp�zn�k, kukoric�s, sz�nt�k, Szelmenc, h�zak, Gil�nyi, ker�t�s, ker�t�s, ker�t�s... elalszom. Hajnalban kop�csol�sra �bredek. A fut�srendszer hib�sodhatott meg, mert szinte l�tszik a leheletem, annyira hideg van a szob�ban, s azt jav�t�j�k most nagy d�rrel-durral. Tegnap este �ta a tan�r �r feljegyz�sein j�r az eszem, s azon, hogy valamif�lek�ppen meg kellene menteni ezeket az ira�tokat, ha m�shogy nem, h�t gyorsan lem�solni, amit olvastam. �gy is te�szek. Pap�rt h�zok elo, tollat keresek, s mivel m�g k�t �r�m van a reggeli�ig, k�rm�lni kezdem a tan�r �rn�l olvasottakat, amire pedig nem eml�k�szem pontosan, azt saj�t k�tfobol eg�sz�tem ki. �me: 1945. november 20. Legal�bb sz�zan lehetnek a templomt�ren, minden szemp�r az orosz parancsnokra szegezodik. A tiszt rideg, kifejez�stelen arc�t a k�rnyezo f�k fel� ford�tja. M�s esetben a h�la �s az �h�tat csendes�ten� el a falubeli�eket, hiszen ak�rmennyire is zsarnokok, az�rt csak az oroszok hozt�k el a h�bor� v�g�t, most azonban a r�m�let forrasztja torkukra a sz�t. Egytol egyig �gy �rzik magukat, mint a hal�lra�t�lt kiv�gz�s elott. A parancsnok k�r�l muszk�k sorakoznak, vigy�zzba �llva feszengenek vastag katona� ruh�jukban. Erosen f�zhatnak, de nem mutatj�k. Sot, arcukr�l k�v�ncsi�s�g t�kr�zodik: v�rj�k, hogy mi fog t�rt�nni. J� sz�rakoz�s

ez, a parancs�nok l�that�lag �lvezi a j�t�kot a falubeliek idegeivel. V�g�l eg�sz terje�delmes alakj�val egy fa mell� �ll, �s annak a vonal�ban v�gigmutat a l�t�hat�ron. - Nu, t�v�risi, granyica bugyet zgyesz! (Na, elvt�rsak, itt lesz a hat�r!) Szelmenc lak�i istenf�lo emberek, most is csak szem�k�n l�tszik a d�h �s elkesered�s. A parancsnok gog�sen fel�j�k ford�tja a fej�t. V�gigtekint az embereken, de �gy tesz, mintha nem l�tn� a borzalmat az arcukon. Az�t�n m�gis a mellette �ll�, magyar sz�rmaz�s� civil ruh�s komisz�rhoz. azaz politikai tiszthez fordul, aki kitunoen besz�l oroszul. - Valami gondjuk van az embereknek? - k�rdezi �rtatlan arccal. A ko�misz�r megk�sz�r�li a tork�t. - Parancsnok elvt�rs, az �n �ltal kijel�lt hat�rvonal pont keresztbeszeli a falut. - Vagy �gy! - b�lint az egyenruh�s keseru mosollyal, azt�n hirtelen �sszevonja a szem�ld�k�t, s hangja d�h�dtt� v�lik. - Azt hiszi, nem tu�dom? Ez a h�bor�! A komisz�r nem sz�l, csak mag�ban gondolja: "Ez a b�ke, parancsnok elvt�rs! A maguk b�k�je!" De tudja, hogy a katon�k parancsba kapt�k; ki kell h�zni a szovjet hat�rokat. - Rendben, ha valami gond lesz az emberekkel, jelentse a fon�ks�gen - mondja a parancsnok kurt�n �s kelletlen�l. - Majd a muveleti z�n�b�l hazat�ro p�rtfunkcion�riusok rendet v�gnak itt, ne f�ljen. Nem besz�lve a KGB-rol ! Fagyos pillant�st vet az emberek fel�, halk moraj fut v�gig a t�megen. A KGB r�mtetteit m�g ok is ismerik, s a titkosrendors�g nev�t hallva el�fogja oket az iszonyat. - Bunben fogant gondolat az eg�sz! - h�zza el a sz�j�t Moravcsik L�szl�, a k�kab�lu jegyzo, de a k�v�r Veres Pista azonnal h�tba b�ki. - Eszedn�l vagy? - f�rmed r�. - Szib�ri�ba v�gysz, a h�mezokre? - M�r', te elvesz�ted a kocsm�d, ha itt lesz a hat�r! - replik�zik a jegy�zo. - Vagy t�n a h�zadat hagyod emitt? - Ne veszekedjenek kendtek! - sz�l k�zbe Nyitra J�ska, �llatgy�gy�sz �s fogny�vo. - Elott�k ne! Azt �lvezi a ruszkija. Ink�bb sz�ljatok a Stef�nnak, hogy hozzon egy �veg bort a Gil�nyi�ktul. - Minek? - n�z h�tra Moravcsik. - Csak nem �nnepelni akarod a meg�csonk�t�sunkat? - B�zzad csak r�m, j�? Mikl�s, h�! Stef�n Mikl�s! Hallgass ide, sza�ladj m�' el a Gil�nyi�kho' egy flaska bor�r'! - �n biza nem menek - feleli a mok�ny, fekete kis leg�ny. - Biztos a ruszkinak akarod! - Mer' magunknak, mi? H�' ennyit se tanultatok meg az elm�lt �vek�be'? Hogy l�gy j�ba a gazd�ddal, oszt akkor majd nem kapsz ver�st? - Igaza van a J�sk�nak! - sz�lal meg T�th Lajos, �s v�gigsim�tja hossz�, t�m�tt bajsz�t. - Ha te nem m�sz el bor�r', Mikl�s, maj' elmenek �n. Vagy v�rgyatok csak, im�nt itt cik�zott a Gil�nyi�k kisfia... no, Laci�ka, hun vagy, egyem a lelked... gyere csak ide, te j�mad�r! Idehallgass, hazafutsz ap�dho' egy �veg j�f�le bor�r', de fordulsz is azon nyomba', mer' sietos a ruszki urak d�ga, nem maradnak sok�ig. Nem maradtak sok�ig. Csak �tven �vig. 1946. szeptember 4. A bizotts�got keddre v�rj�k. Azt hivatott eld�nteni, hogy jogos-e a szelmenciek k�r�se. A falubeliek azt panaszolj�k, hogy nagyon rosszul van kett�v�gva a falu. S hogy a telep�l�s valamelyik v�g�ben kellene ki�h�zni a hat�rvonalat. Mert �gy az egyik r�sznek temetoje �s iskol�ja nincs, a m�siknak katolikus temploma �s halottas h�za. A szovjetek azon�ban biztosra mennek. Vas�rnap hajnalban �tk�ldik Szirmai Ott�t, a fekete ruh�s k�ntortan�t�t. A nyurga fiatalember hangtalanul l�pked az alv� h�zak k�z�tt, eg�szen a paplakig. Bekopogtat. Az ajt�t Valk� tisztelendo �r nyitja ki, f�lbeszak�tva reggeli �jtatoss�g�t. - Cs�kolom a kez�t, aty�m, megismer? - Cs�nya lenne, ha nem �gy v�na - mondja a pap. - Isten hozott, ker�lj beljebb. A konyh�ban �lnek le, Valk� tejet meleg�t egy kopott tuzhelyen. - Oszt mes�lj,

fiam, mi van n�latok? - Aty�m, j�t nem tudok, rosszat meg nem akarok mes�lni. �ldeg�l�nk, egyik naprul a m�sikra. Hanem maguk hogyan oldott�k meg a templom hi�ny�t? Valk� felemeli az ujj�t. - Isten ottan van, ahol h�vei vannak, s a h�za b�rmilyen h�z lehet, amelyet szeretet �s hit t�lt be. - �gy k�rdem akkor, aty�m; merre kell nekem mennem, ho' meghall�gassam a vas�rnapi mis�t? - Dr�ga fiam, h�' ez�r' gy�tt�l �ltal? Hanem sz�kn�d kellett, te felelot�len, mer' �t m�' nemigen enged a muszka. - Sz�val hol hallgathatom meg aty�m pr�dik�ci�j�t? - Az iskol�ba' gyul�nk �ssze, fiam, ott im�dkozunk a mi Urunkhoz. Az elot�rbe'. - Ott leszek - mondja a k�ntortan�t�, azzal felemelkedik �s elt�vozik. A tej�t sem issza meg. Nem sokkal t�z elott m�r t�mve van az iskola aul�ja, amikor pedig Valk� atya l�p a h�vei el�, szinte egy gombostut se lehet elejteni. - Ma a rem�nys�gr�l fogok nektek besz�lni, dr�ga testv�reim, a rem�nys�gr�l amely e z�ll�tt vil�gban az egyetlen �letelix�r, �letero. Mer' nek�nk itt a f�ld�n feleloss�geink �s k�teless�geink val�nak, de el�l�tni ezeket csakis a rem�nys�g segedelmivel tudjuk. Minap ny�junk egy b�r�nya felkeresett, hogy elpanaszolja: dacos k�vetkezetess�ggel gyul�li a Szelmencen fel�llt helyzetet, a f�lbe v�gott testet, a sz�rnyu m�dot, ahogy szeretett falucsk�nkkal elb�ntak. Vigasztal�st v�rt, �n pediglen dorg�l�st adtam. Mert mindenekelott a kereszty�ni elk�telezetts�g nem ismeri azt a sz�t, hogy gyul�let! A h�vek helyeslon b�logatnak, n�h�nyan k�rbej�ratj�k a fej�ket, te�kintet�kkel keresik, ki lehet az, aki ilyen elrugaszkodott panasszal kereste fel az aty�t. - M�sodj�ra, ne feledj�tek, dr�ga testv�reim, hogy rem�ny n�lk�l har�colni, nos, az meghaladja az emberi erot. Ha rem�ny n�lk�l �l�nk, igen gyenge l�bon �llunk a vil�gban, m�rpedig c�ljainkat �gy vajmi kev�s es�ly�nk van el�rni. - Nagyon egyet�rtek! - hangzik valahonnan h�tulr�l egy fiatalos, pi�masz hang. Minden fej a hang ir�ny�ba fordul. A t�meg sz�tny�lik, s a k�ntortan�t� alakja tunik fel a terem k�zep�n. - Nagyon igaza van, aty�m! A rem�ny a vigasz. Az egyetlen, ami erot �d a harchoz. Az emberek �sszes�gnak a fiatalember h�ta m�g�tt. Egy �ve nem l�t�t�k m�r az �br�zat�t, s most sem �rtik, hogy ker�l ide, mit akar. A k�ntor�tan�t� �lmosnak tunik. G�rnyedezve �ll, f�lig lehunyt szem�ben azonban alattomos f�nyek vill�znak. Hirtelen megv�ltoztatja a tart�s�t, s tekintete g�nyosan v�gigsiklik a h�vok�n. - Most azonban, testv�reim, elk�vetkezhet a harc v�ge. A boldog b�keido. Szovjet testv�reink nagylelku aj�nlatot tettek: az eg�sz falut, eg�sz Szelmencet Oroszorsz�g Any�cska kebel�re fogadj�k. �gy tetszik, nemigen �rtik a teremben l�vok, hogy mirol is papol a fia�talember. Tal�n o is �rezhet valamit az �rtetlens�gbol, mert azonnal pon�tos magyar�zatba fog. - Szovjet testv�reink felaj�nlott�k, hogy a hat�rt a falu innenso v�gire tolj�k, teh�t teljes Szelmenc a dicsos�ges Szovjetuni� r�sze tud lenni, ha maguk is �gy akarj�k, s ezt k�zvet�tik a d�ntobizotts�g fel�. Csend �li meg a termet. Az emberek a k�ntortan�t� szavait cs�cs�lj�k. Megint egyben lehetne a falu, �sszej�rhatn�nak a testv�rek, visszakapn�k az emberek a f�ldjeiket... elosz�r a der�k T�th Lajosnak esik le a tantusz, aki imm�r b�r�ja a csehszlov�kiai Szelmencnek. Fenyegetoen �sszeh�zza a szem�t. - Sz�val azt mondod, fi�, hogy az volna a jobb nek�nk, ha Szt�lin al� tartozn�nk? - k�rdezi. Hangja mint a templomi harang, �gy b�g v�gig a falak k�z�tt. - Azt - hangzik a hetyke felelet. - Oszt tudod-e, mit tett Szt�lin a magyar testv�reinkkel oda�t? Persze hogy tudod, hisz onn�t gy�ssz. Elintern�tolta �ket a h�mezokre. Ennyit a te Szt�linodrul. Magyar vagy te, gyerek? - Magyarabb, mint maga! - v�laszolja szemtelen�l a k�ntortan�t�. ��n ugyanis nem keresem a bajt, nem viselem tov�bb a h�bor�t. �n a meg�nyugv�st keresem az

egyess�ggel, m�g maga hob�rk�dik, s viszolyog az egyetlen megold�st�l. - Akkor te maradj ott magadnak! - sz�l k�zbe egy babaarc� sz�ps�g, bakfis alkat� parasztl�ny. - Mi boldogulunk a nagyvez�r n�lk�l is. - Hagyd, Margit, ez nem asszonydolog - inti rendre a le�nyt a b�r�, de a k�ntortan�t� kap az alkalmon. - �pp te besz�lsz, Kond�s ly�ny?! - sz�l�tja meg a babaarc�t. - Te, akinek oda�t van a szerelme? Akinek a legjobban kellene szaladnia Szt�lin elvt�rs fel�nk ny�jtott kez��rt? �m ezt m�r P�ski atya se n�zheti t�tlen�l, elv�gre Isten h�z�ban for�tyognak a s�t�ni indulatok. - Testv�rem, idegy�tt�l, belebesz�lt�l mondataimba, �n azonban nem haragszom r�d �gy a pap. - De ostobas�got sz�lt�l. �s rossz helyen. Ne vedd el tol�nk a rem�nyt, hogy egyszer �gy lehess�nk megint egy falu, hogy nem �ll f�l�tt�nk egy korb�csos hatalom. A k�ntortan�t� �les hangon felnevet. - Megk�nny�ted magadnak az �letet, Valk� atya, pedig az �let, bizony, neh�z! Azt gondolod, csak te hiszel, s csak a te hited az igaz? Mink, a t�l�oldalon ugyanabban az Istenben hisz�nk, aty�m, �s k�ny�r�gve k�rj�k, hogy sz�njon meg minket, �s seg�tsen az egyes�t�sben. �pp neked kellene Szt�lin elvt�rs mell� �llnod, hiszen a h�bor� alatt, amikor �tvette Tiso he�ly�t, hite ellen�re megegyezett veletek, papokkal. - Csak hogy lelkes�ts�k a polg�rokat a sz�rnyu h�bor�ra! - d�rren T�th Lajos hangja. - Szt�lin semmit sem csin�l �rdek n�lk�l! - toldja meg Moravcsik jegyzo, aki pedig anyja ut�n reform�tus, de vas�rnaponk�nt felv�ltva j�r a katolikus �s a reform�tus istentiszteletekre. - N�zd csak meg, mit teszel! - folytatja a k�ntortan�t� v�dl�n, a pap fel� fordulva. - Ahelyett, hogy a b�k�t seg�ten�d, olajat adsz a tuznek, Im�nt feleloss�grol pr�dik�lt�l, de �gy l�tszik, neked olyan nincs. A nagy szavak �gy cs�ggnek ajkadon, mint valami piszkos ragacs, m�zass� te�szik a hitedet. �res ember lett�l, Valk� atya, meggyozod�ssel �s ped�n�san mondod a semmit. Veres Istv�n, a kocsm�ros ekkor a fiatalember mell� ugrik, s hatalmas kez�vel torkon ragadja. Az asszonyok sikongatni kezdenek, az Atyaisten�hez k�ny�r�gve hullanak t�rdre. A kocsm�ros a nyak�n�l fogva magasba emeli a k�ntortan�t�t, s elindul vele az iskola bej�rata fel�. Amaz kap�l�z�va t�tog odafenn, sz�j�t nyitogatja, mintha jaj sz�t akarna hallatni, de hang nem j�n ki a tork�n. Veres kil�p a kapun, s a hat�r fel� veszi az ir�nyt, nyom�ban ott tolong az eg�sz gy�lekezet. A k�ntortan�t� elt�tott sz�ja s�t�t ny�l�ss� torzul, s habos v�lad�k csorog ki rajta kr�tafeh�r �ll�ra. A ke�r�t�s k�zel�ben Veres elengedi �ldozata nyak�t, mire az h�r�gve zuhan a fube. Moravcsik jegyzo l�p elore, s a fiatalember mell� guggol. - No, hallgass j�l r�m, fi�! - suttogja izz� d�hvel. - Kedden, amikor kisz�ll hozz�nk a bizotts�g, minden csepp v�r�nkkel azon lesz�nk, hogy �jra egyes�lhessen a falu k�t fele. De ha ez nem a cseszko �gbolt alatt k�vetkezik be, akkor ink�bb maradunk megcsonk�tva. �rted? V�sd j�l az eszedbe, �s add �t azoknak is, akik idek�ldtek. Azzal a jegyzo fel�ll, �s int a t�bbieknek, hogy menjenek. Ok azonban a k�ntortan�t�t n�zik, aki a tork�t szorongatva mondani akar valamit. V�g�l kiny�gi: - Fo... fo... fogadj�tok r�szv�temet! Az emberek egy pillanatig m�g �csorognak, azt�n meglehetosen sava�ny� hangulatban elindulnak visszafel�. Elt�k�ltek, ugyanakkor rettenete�sen f�lnek a muszk�kt�l. Kedden meg�rkezik a bizotts�g, hogy megvizsg�lja a szelmenciek pa�naszait. A k�zs�gh�z�n tartj�k a gyul�st, ott van a falu apraja-nagyja. Z�poroznak a panaszok �s a k�r�sek, a nagy kifakad�s napja ez. Fenn, az emelv�nyen ott �l a csehszlov�k, a szovjet �s a p�rizsi megb�zott, meg egy rak�s egyenruh�s katona. A szovjetet kiv�ve mind �gy f�szkelodik, mintha egy tuzok�d� vulk�n tetej�n �lne. Oldalt, szorosan a fal mellett ott �llnak Kisszelmenc k�pviseloi is, akik erre az alkalomra k�l�n hat�r�tl�p�si enged�lyt kaptak. K�z�tt�k feket�llik a

k�ntortan�t�, aki hidegen, majdhogynem g�nyosan figyeli az �d�z vit�t az �j hat�rvonalr�l, mintha nem is az o faluja, az o sz�lof�ldje lenne a t�t. Val�j�ban azonban Moravcsik jegyzot keresi a szem�vel, aki ezen a d�lut�non igencsak hall�gatag. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne: a m�skor oly szenved�lyes jegyzo most mereven b�mul maga el�, sov�ny k�ny�k�vel a falnak t�maszkodik, �s halkan egy r�gi magyar n�pdalt d�dol az orra alatt. T�rsai oda se beder�tenek r�, tudj�k, hogy vas�rnap �jszaka egy csapat muszka r�t�rte a h�za ajtaj�t, �s miut�n rajta k�v�l a kisfi�t is f�lholtra vert�k, arra k�rt�k nagyon udvariasan, hogy v�ltoztassa meg a n�zeteit, vagy leg�al�bbis fogja be a sz�j�t. Moravcsik ez ut�bbit marad�ktalanul betartja, s - ismerve az elozm�nyeket - ez�rt nem is haragszik r� senki. T�th b�r� k�l�n�sen v�rmesen szapulja a jelenlegi hat�rhelyzetet, �gy l�tszik, ot el�felejtett�k megpuh�tani a ruszkik. Most is nekifesz�lve mondja a mag��t, harcsabajsza csak �gy repked a levegoben. - Ha m�r t�nyleg ide kell h�zni a hat�rt, m�r' nem a falu sz�lire h�z�z�k? k�rdezi. K�r�l�tte buzg�n b�logatnak az emberek. T�th b�r� eros lelku, rendk�v�l tehets�ges ember, s igyekszik kihaszn�lni, hogy az el�ge�detlens�g egys�gbe kov�csolja a falu lakoss�g�t. Hanem most ember�re tal�lt. A szovjet megb�zott, aki eddig sz�tlanul �lt a hossz�k�s asztaln�l, lassan az elotte hevero t�ny�rsapk��rt ny�l, �s t�r�lgetni kezdi rajta a v�r�s csillagot. - Azt�n m�gis hogyan k�pzelik el az �j hat�rhelyzetet? - k�rdezi hal�kan, reszelos hangon. A komissz�r azonnal ford�t. T�th b�r�, aki a nyitott ablakn�l �ll, kin�z a sz�rk�letbe. Amikor nyugodt hangon besz�lni kezd, kez�vel mutatja is kifel�, a val�di t�jra b�kd�sve, hogy mire gondol. - Ott, ahun most a hat�r h�z�dik, kerteket v�g f�lbe, �s a temetot is. A szemk�ztieknek nincs is iskol�ja, a k�lk�k, hallom�sb�l tudom, kilom�tereket gyalogolnak naponta, ho' tan�tva legyenek. Aztat szeretn�nk, ha megv�ltoztatn�k a hat�rvonalat, s meg�nt egybe lehetne Szelmenc. Ahogy a tolm�cs fokozatosan halad elore T�th b�r� v�lasz�ban, a szov�jet tiszt egyre t�relmetlenebb�l f�nyes�ti a csillag�t. - �rts�k meg, k�rem - folytatja a b�r�, - eroszakot tettek a falun. �s az eroszak a kiindul�pontja minden rossznak a vil�gon. A tiszt odainti mag�hoz az egyik beosztottj�t, akinek a v�ll�n egy m�retes PPS g�ppisztoly, k�znapibb nev�n "Git�r" l�g. Valamit halkan, de nagyon d�h�sen mond neki, val�sz�nuleg sz�mon k�ri rajta, hogy mik�pp maradhatott ki a harcsabajsz� a puh�t�sb�l. Majd egy mozdulattal jelzi a falfeh�r arc� katon�nak, hogy lel�phet. - Azt�n m�gis, hogyan k�pzeln�k el maguk az �j hat�rt? - fordul a b�r� fel� a tiszt. - Uram... - kezdi a b�r�, de megl�kik. - Ja igen, bocs�nat: Parancsnok elvt�rs, nek�nk �gy tetszik, hogy az lenne a legjobb megold�s, ha �gy len�ne, mint r�gen. - Hogy r�gen? - villan a tiszt szeme. - Ha visszaker�lhetn�nk... Sz�ve szerint Magyarorsz�got mondan�, de h�t tudja, hogy lehetetlen k�v�ns�g. ...ha visszaker�lhetn�nk Cseszkolov�ki�hoz! A tiszt, mintha pusk�b�l lott�k volna ki, felpattan �s h�trar�gja a sz�k�t. F�rtelmesen �v�lt�zni kezd, majd elor�ntja �v�bol TT pisztoly�t �s belelott kettot a plafonba. - Mit k�pzeltek, b�d�s parasztok!? - ord�tja torkaszakadt�b�l. - Fel�szabdaln�tok a szent orosz anyaf�ldet? Ez m�g Nap�leonnak se siker�lt, f�rgek! Sz�tl�vetem az eg�sz gan� csurh�t! Katon�i m�r sorakoznak is fel, kibiztos�tj�k a g�ppusk�ikat. A falusiak f�lelemtol b�nultan �llnak, csak a fejekben cik�znak a gondolatok irt�za�tos sebess�ggel. "Ezek annyira elvakultak, hogy azt hiszik, k�teless�g�k minket halomra loni!" �gy az egyik�k. "Ink�bb tegyenek el itt l�b al�l, mintho' v�gigcepeljenek a tundr�n, ho' egy fatelepen fagyjak meg!" �gondolja egy m�sik. "Most legal�bb tudjuk, mire sz�m�thatunk, ha hozz�tok ker�l�nk mi is!"- v�lekedik T�th b�r�. F�l percig �llhatnak �gy, kato�n�k �s falusiak farkasszemet n�zve, amikor f�tyolos hang hallatszik h�tulr�l. - V�rjanak! K�rem, v�rjanak egy pillanatig! A tolm�cs suttogva ford�t, de f�l szemmel o is azt lesi, ki sz�lhatott k�zbe. A

falubeliek felh�rd�lnek, amikor Moravcsik jegyzo botork�l elo h�tulr�l. Tompa hangon besz�l, mik�zben nyelv�vel n�ha k�rbesim�tja feldagadt ajk�t. - K�rem, engedj�k le a fegyvereiket, dr�ga elvt�rsak, nem akarunk mi itten semmi rosszat. L�ss�k, szerencs�tlen kisemberek voln�nk, minden�f�le h�bor�skod�s n�lk�l, b�r�nyszel�ds�ggel. Sokat t�p�zott benn�nket az �let, de nincs a sz�v�nkben rossz sz�nd�k, higgy�k el, elvt�rsak. R�ad�sul semmi nem old�dik meg azzal, ha n�h�ny tucat embert itt most le�puffantanak. Csak elobb pusztul el egy falu, amely am�gy is hal�lra van �t�lve. A teremben morgol�d�s t�mad. Valahol m�lyen tiszt�ban vannak vele az emberek, hogy �tven, sz�z vagy k�tsz�z �v m�lva eltunik majd a f�ld sz�n�rol a kett�v�gott falu, de elosz�r mondt�k ki ezt elott�k feket�n-fe�h�ren, s a jegyzo szavai sz�ven tal�lt�k a szelmencieket. Moravcsik azon�ban folytatja. - Ez egy h�tsz�z �ves falu, dr�ga elvt�rsak, ahol a dolgok csak ritk�n alakultak �gy, ahogy a lak�k szerett�k v�na. Mink magyar falu v�n�nk, de csak �lmodunk arr�l, hogy egyszer �jra az anyaorsz�gho' tartozhas�sunk. L�ss�k, ez a gy�trod�s megeros�tett benn�nket l�lekben, s tal�n el is tuggyuk viselni a f�j�st, amit az elv�laszt�s r� r�nk. A tiszt feje m�g mindig v�rv�r�s, de a jegyzo szavaira lassan leengedi a karj�t, s pisztoly�t visszadugja az �ve m�g�. - Ez nem f�j�s, amit magukra r�ttak, hanem t�rv�nykez�s! - sz�lal meg. - De megmondom az oszint�t, nem is �rtem, mit r�nak itten annyira Magyarorsz�g ut�n. Maguk elvesztett�k a h�bor�t, �s mindk�tszer a ma�gyarjaik oldal�n. Mi�rt akarnak maguk mindig a rossz csapatban j�tsza�ni? Mi most felaj�nljuk, hogy egy igazi gyozteshez tartozhassanak. Ha �gy d�ntenek, ma est�tol falujuk a Szovjetuni� r�sze lehet. �s ez ellen csehszlov�k elvt�rsamnak sincs semmif�le kifog�sa, igaz? Az eml�tett elvt�rs komoran n�z maga el�, �gy r�zza meg a fej�t. Hi�ba indult polg�ri ir�nyba a h�bor� ut�ni Csehszlov�kia, hat�rvit�k miatt nem akar ujjat h�zni a szovjet nagyhatalommal. �gy tunik, Szelmenc �gye le van j�tszva. Csakhogy a falubeliek m�sk�pp gondolj�k. A tiszt legna�gyobb megr�k�ny�d�s�re a jegyzo a k�vetkezoket mondja: - Van olyan b�ke, dr�ga elvt�rs, amely rosszabb a h�bor�n�l. Mi nem szeretj�k azt, ami magukn�l van. T�rsai megr�k�ny�dve n�znek Moravcsikra, de m�g a csehszlov�k megb�zott is kil�p m�ly ap�ti�j�b�l, s �gy b�mulja a jegyzot, mint valami�f�le csodabogarat. A szovjet tiszt szem�bol fenyegeto s�t�ts�g �rad. Min�denki azt v�rja a teremben, hogy robbanni fog a d�he, de nem robban. �gy, �llva, a felr�gott sz�k elott besz�lni kezd a parancsnok. - Maguknak sz�ve joga, elvt�rsak, hogy a jelen helyzetben d�ntsenek. A b�keszerzod�s szerint a hat�rvonal �rinti a falut, s ha maguk ink�bb a kett�v�laszt�s mellett d�ntenek, a szovjet birodalom nem fog birk�zni n�h�ny m�ter�rt, mikor �v� a f�l vil�g. De azt megmondhatom, hogy ke�m�ny idok �llnak maguk elott. Visszas�rj�k m�g, hogy nem csatlakoztak a vil�g vezeto hatalm�hoz! Azzal int a katon�inak �s elhagyj�k a termet. A k�ntortan�t� �s t�rsai �sszet�rve �llnak a sarokban, nem ilyen eredm�nyre sz�m�tottak. T�th b�r� s�padtan n�z ki az ablakon az elvonul� szovjetek ut�n, Moravcsik pedig beburkol�zik kopott kab�tj�ba, �s m�g ink�bb mag�ba roskad. �gy �lldig�lnak az emberek percekig, n�m�n �s megrend�lten, m�gnem egy�szer csak felemelkedik a csehszlov�k megb�zott az emelv�nyen, �s sz�t�t�rja a karj�t: - Isten hozta magukat, magyar bar�taim, a Csehszlov�k K�zt�rsas�g�ban! 1948 kar�csonya �nk�ny �s borzalom, e k�t sz� jellemezte legink�bb Szt�lin Szovjet�uni�j�t, s ezt sikeresen eltanulta a nagy testv�rtol az idok�zben kommu�nist�v� v�l� Csehszlov�kia. A ruszkiknak t�bb� nem volt fontos, hogy Szelmenc a szent orosz f�ldh�z tartozzon, hiszen a szomsz�dos Csehszlo�v�kia hus�ges csatl�snak bizonyult. A temetot teljes eg�sz�ben Nagyszelmencnek kanyar�tott�k, �gy a szemk�zti faluf�l m�g rosszabbul j�rt, mert ezent�l a h�t kilom�terre fekvo pal�gykomor�ci temetobe kel�lett vinni a halottakat. Ami a f�ldeket illette, nos,

azok elvesz�t�s�vel b�k�ltek meg a legnehezebben a szelmenciek. Akiknek a hat�ron t�l maradt a sz�nt�ja, majd esz�t vesztette. Oseik �vsz�zadok �ta �ltek ezen a vid�ken, s az ottani f�lddel val� kapcsolatuk m�r nem is szeretet volt, hanem egyenesen �szt�n. Hanem az elkeseredett kisszelmenciek k�z�l is Szirmai k�ntortan�t� lelke h�borgott a legink�bb, hiszen csal�dott a falu szovjet gazd�iban. Kor�ntsem volt m�r olyan j� elvt�rs, mint egy �vvel azelott, s a legszentebb �s minden val�sz�nus�g szerint leghidegebb de�cemberi �jszak�n v�gzetes l�p�sre sz�nta el mag�t: ha belehal is, de meg�pr�b�l �tjutni Nagyszelmencre, hogy bocs�natot k�rjen t�rsait�l, minde�nekelott Valk� aty�t�l. Mind�ssze egy batyut dobott a h�t�ra, s elindult a h�es�sben. A magasfesz�lts�gu ker�t�stol nem f�lt, mert biztos helyrol szerzett inform�ci�i szerint m�r vagy k�t hete elfagytak a vezet�kek a ha�t�r mindk�t oldal�n (a telep�l�seken is akadozott az �ramszolg�ltat�s), de az akn�kt�l rettegett, azokhoz egy szemernyit sem �rtett. Hozz� j�rt hit�tanra egy �reg hat�rj�r� fia, s az mutogatta neki, hogyan lehet kipuhatol�ni, hogy hol rejtoznek akn�k a f�ld alatt, de nemigen ment neki az aknata�l�l�s m�g sz�raz idoben sem, nemhogy bok�ig �ro h�ban. M�gis, amikor alig k�tsz�z l�p�snyire a ker�t�stol ki�rt a h�zak melletti surubol, m�s ok�b�l szorult el a sz�ve. Eml�kezet�ben �l�nken �lt a nap, amikor a szovjet hat�rorparancsnok h�rom beosztottj�t k�ldte a Gulagra, mert �tengedtek egy asszonyt a hat�ron. Lipickij, Uzkij �s Piccin a legjobb emberei k�z� tartoztak, de sz�mukra se volt kegyelem. "Ha a saj�tjaival �gy b�nt, ho�gyan b�nhat egy idegen hat�rsz�kev�nnyel?" - k�rdezte mag�t�l a k�n�tortan�t�, de csak ment, eloreszegezett tekintettel, �sszeszor�tott foggal. Kilom�ternyi t�vols�gban tejfelszeru k�d lebegett a hat�rs�v felett, min�den�tt hal�los csend honolt. Ebben a pillanatban �gy tunt, valaki ki�ltott a k�zel�ben. Visszahok�lt. Hatalmas �rny�k magasodott k�zvetlen�l elot�te, mintha egy fegyveres katona alakj�t l�tta volna benne felsejleni. Az alak nem mozdult. Szirmai csoszogva k�zeledett hozz� a ropog�s h�ban. Csak amikor mell� �rt, akkor l�tta, hogy egy elsz�radt ny�rfa az. N�h�ny l�p�sre tole m�r a ker�t�s elotti utols� fasor t�lgyei ny�sz�r�gtek b�natosan a sz�lben, mintha tudt�k volna, mire k�sz�l a k�ntortan�t�. A fiatal�ember most m�r egyet-egyet l�pett csak elore, hiszen b�rmikor az elakn�s�tott r�szhez �rhetett. H�pih�k milli�i cik�ztak k�r�l�tte, vid�ms�guk �les ellent�tben �llt Szirmai sebzett lelkivil�g�val. Hirtelen megmereve�dett. Dr�tf�l�be akadt a l�ba, s nem merte se kih�zni, se felemelni a ba�kancs�t. Behunyta a szem�t, im�dkozni kezdett. Amikor a v�g�re �rt, egyetlen r�nt�ssal kikapta l�b�t a h�b�l. Semmi sem t�rt�nt. Kinyitotta a szem�t, hogy megn�zze, mi volt az. Ebben a pillanatban el�llt a sz�vver�se. Egyetlen szemvillan�s el�g volt, hogy �szre vegye a fenyegeto ve�sz�lyt: k�tm�ternyire tole, az oszladoz� k�dbol egy termetes, feh�r �lc�z�ruh�s muszka alakja bontakozott ki. A katona leakasztotta a v�ll�r�l a n�metektol zs�km�nyolt Smeisser g�ppisztoly�t, s olyan sz�les vi�gyorra h�zta a sz�j�t, hogy szinte megemelkedett fej�n a f�les kucsma. - Jo estetet! - mondta rossz magyars�ggal, majd kr�kogott egyet �s a h�ba k�p�tt. Oroszul folytatta. - Hov�, hov� ilyen k�soi �r�n, k�ntortan�t� elvt�rs? Szirmai h�t�n a hideg futkosott. - Csak �gy... levegoz�m - felelte, o is oroszul. - Levegozik. �s? Eleget levegoz�tt m�r? - Eleget. - Na, akkor forduljon, elvt�rs, oszt keress�nk egy kev�sb� huzatos he�lyet. - A b�rt�nre gondol, katona elvt�rs? - k�rdezte f�l�nken Szirmai. - Vagy a kopors�ra! - hangzott a kegyetlen v�lasz. Meg is indultak, egyenesen Pal�gyra, a kasz�rny�ba. Annak a pinc�j�ben dohos t�ml�c�k voltak, m�gse j�rt rosszul, aki odaker�lt. Mert a t�bbieket azonnal tark�n lott�k, vagy ha �gy hozta a szovjetek kedve, a budijuk der�toj�be l�kt�k, �sszek�t�z�tt k�zzel, fejjel lefel�. A k�ntortan�t� kev�s rem�nnyel l�pke�dett a h�ban, s szinte �r�lt, amikor nem messze maga elott Fl�ri�n b�ty�t l�tta meg, amint a h�kotr� h�romsz�get h�zatja Bandi lov�val. Az �k fe�kete utat v�jt a v�gel�thatatlan feh�rs�gben, egy ido ut�n ezen haladt Szir�mai meg a muszka. El�rt�k Fl�ri�nt, s megker�lt�k a kocsit. Az idosebb f�rfi csod�lkozva n�zett le az �k tetej�rol, s mik�zben Bandit

csapkodta ostor�val, lesz�lt a k�ntortan�t�nak. - Mi van, ecs�m, bajba ker�lt�l? - Nem besz�l! - mordult r� a muszka. - Im�dkozz �rtem, b�ty�m! - sz�lt fel neki Szirmai, de ebben a pilla�natban a katona belev�gott a h�t�ba a puskatussal. A k�ntortan�t� elore�bukott, arccal a h�ba. - Fel�llni! - �v�lt�tt r� a muszka. Szirmai felt�p�szkodott, leporolta mag�r�l a havat, azt�n �jra a kasz�rnya fel� indult. Fl�ri�n hosszan n�zett a k�t t�volod� alak ut�n. Azt�n csak annyit mondott az orra alatt: - Im�d�kozni fogok, ecs�m! Mire a katona �s Szirmai a kasz�rny�ba �rtek, a k�ntortan�t�nak telje�sen �tfagytak az ujjai. Hanem a java m�g csak ezut�n k�vetkezett. A muszka egy vasr�dhoz k�t�zte, s vagy f�l �r�ig r� se n�zett. Szirmai �gy �rezte, hogy menten kileheli a lelk�t. Fogai vitust�ncot j�rtak a fagyos sz�lben, s egyre kev�sb� �rezte m�r a v�gtagjait. Szeme sark�b�l l�tta, amint a komszomol-titk�r �s a propagandista nagyokat nevetve �rkeznek az �nneps�gre. A pravoszl�v kar�csony k�sobbre esett, de az oroszok minden alkalmat megragadtak az iv�szatra. Nem sokkal k�sobb k�t kato�na l�pett be a kasz�rnya kapuj�n. Hatalmas flakonokat cipeltek, tele tiszta szesszel. A 96%-os alkohol h�g�t�si ar�nya a k�vetkezo volt: egy deci szeszhez m�sf�l deci v�z. Ha szesz nem akadt, megtette a h�zakn�l szer�zett k�lni is. Egy pillanatra a g�rnyedten �ll� k�ntortan�t�ra n�ztek, azt�n mentek tov�bb, mintha semmi k�l�n�set nem l�ttak volna. Szirmai t�rde lassan rogyadozni kezdett, s nemsok�ra teljes eg�sz�ben a h�ba kuporo�dott. Azzal vigasztalta mag�t, hogy a hal�lnemek legszebbike a fagyhal�l, s ha szerencs�je van, �talussza mag�t a t�lvil�gra, mire a muszka vissza�j�n. N�h�ny percig sajogtak m�g a fagy okozta sebek, azt�n fokozatosan elillant a f�jdalom a test�bol, s valamif�le f�ld�nt�li boldogs�g ker�tette hatalm�ba. Vizion�lni kezdett arr�l, ahogy t�rdepel a h�ban, mik�zben k�t pufajk�s szovjet katona �ll m�g�tte, s a TT Git�rjuk dobt�r�t �t�getik, hogy ne legyen fennakad�s. Szirmai szinte �rezte nyak�n�l a pontot, ahol a gerinc a kopony�ba �r. �reglyuk, igen, �gy nevezik, s ha itt hatol a testbe a goly�, azonnal meghal az �ldozat. A k�ntortan�t� hallotta a katon�k k�romkod�s�t, ahogy fegyver�kkel veszodtek, s csak nevetett rajtuk. H�tra�fordult, �s arr�l kezdett besz�lni a katon�knak, hogy ot most m�r egy olyan ero vonzza, amely sokkal erosebb az akarat�n�l. Isten h�vja az o mennyei orsz�g�ba, s csak az b�ntja kiss�, hogy a hozz� val� utaz�s bol�dogs�g�t nem oszthatja meg orosz bar�taival. Erre a muszk�k �sszen�z�tek, s egyszerre kezdtek r� t�zelni. Szirmai s�llyedni kezdett a m�ltban. Egyre k�nnyebbnek �rezte mag�t, ahogy haladt elore a gyermekkor�ban, s mind erosebb� v�lt benne az �rz�s, hogy m�r mehet, o m�r bet�lt�tte emberi hivat�s�t a f�ld�n. Hirtelen megr�zk�dott szeme elott az eml�kk�pek sora. Nem �rtette, mi t�rt�nt, tov�bbevick�lt egy pont ir�ny�ba, amely olyan melegs�ggel, olyan szeretettel h�vogatta ott, az eml�kk�pek �sv�ny�nek v�g�n. �jra r�zk�d�st �rzett, de ez most sokkal erosebb volt, szinte letasz�totta a mennyei �tr�l. A k�vetkezo r�zk�d�sra eltuntek sze�me elol az eml�kek, eltunt az �t, s nagy feh�rs�g �lelte k�r�l. Visszat�rt a val�s�gba, a h�ban k�t csizma �llt elotte. Valahonnan messzirol hangot hallott, azt�n egyre tiszt�bban jutottak el hozz� a szavak. - Szerencs�d van, elvt�rs, nem hallod? Nem d�glesz meg, mert �nnep van. H�, hallod, mit besz�lek? A k�ntortan�t� szeme k�pr�zott a vak�t� h�t�l. A m�r j�l ismert r�zk�d�st �rezte, l�tta, hogy a katona hatalmasat r�gott az oldal�ba. Felemelte a fej�t, mondani akart valamit, de csup�n n�h�ny artikul�latlan hang j�tt ki a tork�n. - Mi van, csak nem itt akarsz kif�jni, elvt�rs? - k�rdezte a katona. - Ne hozz m�r ilyen helyzetbe! Azt mondta a parancsnok, a Szentest�teken nem akar halottakat. Na gyere, beh�zlak a csurbe. Azzal kapta a grabanc�t, s az egyetlen hat�rmenti gazdas�gi �p�letbe cipelte a fiatalembert. M�s csur nem is volt arrafel�, mert a szovjet mindet lebontatta. Az emberek ugyanis beszaladtak az egyik oldalon Szovjetuni��ban, s kiszaladtak a m�sikon Csehszlov�ki�ban. Szirmait a katona a fal�hoz t�masztotta. B�multa egy kicsit, azt�n h�tral�pett, k�penye ujj�val megt�r�lte az orr�t, k�p�tt egyet, �s

�gy sz�lt: - Boldog kar�csonyt, elvt�rs! Azzal kil�pett a csurbol. "Legal�bb egy goly� duk�lt volna!"- gondol�ta mag�ban Szirmai, �s megpr�b�lta megmozd�tani �lettelen karj�t. �gy d�nt�tt, hogy ha m�r �gy alakult, s meghagyt�k az �let�t, akkor lelkiisme�retesen �bren fogja tartani azt a kis l�ngot, amely m�g idek�ti, ehhez a vi�l�ghoz. Legal�bb az�rt, hogy o olthassa ki, amikor kedve tartja. Merthogy m�g a kasz�rnya udvar�n elt�k�lte, hogy ezen a Szentest�n visszat�r az o Ura karjaiba. Egy �r�ba ker�lt, mire kik�sz�l�dott a tipr�d�s mocsar�b�l, s valamennyire helyrehozta a v�rkering�s�t. Nagy nehezen felt�p�szko�dott, guggolt egyet-kettot, majd elindult kifel� a csurbol, egyenesen a ke�r�t�s fel�. A kasz�rnya ir�ny�b�l kurjongat�sokat hallott, n�ha l�v�sek zaja r�zta meg a levegot. A muszk�k mulatoztak, noha szigor�an tiltva volt n�luk a kar�csony, meg mindenf�le vall�si �nnep. T�n a k�ntortan�t�t is csak az�rt engedt�k el, mert egy �vvel azelott szolg�latot tett nekik. Szirmai �vatosan k�zel�tette meg a ker�t�st, szerencs�j�re az aknaf�ldet vastag h�r�teg fedte. Amikor a dr�th�l�hoz �rt, egy fadarabot dobott neki, hogy szikr�zik-e. L�tta, hogy nincs �ram a ker�t�sben, �gy azt�n m�szni kezdett. Mit b�nta o, ha lepuffantj�k, lelke m�morba sz�d�lt a gondolatt�l, hogy v�gre �tjuthat a m�sik oldalra. Azzal se t�rod�tt, hogy combj�t k�t helyen is cs�ny�n felsebezte, csak m�szott tov�bb. V�g�l le�huppant a h�ba oda�t, s a h�zak fel� vette az �tj�t. Ahogy Nagyszelmenc foutc�j�ra �rt, hirtelen valami �j �rz�s t�lt�tte el, mintha minden egy csa�p�sra k�nnyebb �s egyszerubb lett volna. Az ablakokban gyerty�k pisl�koltak. N�melyikn�l l�bujjhegyre �llt, s bekukkantott a tisztaszob�ba, ahol a csal�d egy�tt kuporgott a fenyo k�r�l, s a gyerekek szent �nekekkel k�sz�nt�tt�k a Kisj�zust, tal�n �pp azokkal a dalokkal, amelyeket n�h�ny esztendeje m�g Szirmai tan�tott nekik a tisztelendo atya h�z�ban. Azt�n a fiatalember tov�bbment, s mik�zben boldog volt, hogy �jra itt lehet, sze�m�be k�nnyet csalt a mindent bet�lto kal�csillat. Nagyszelmencen is ne�hezen �ltek az emberek, �ltal�ban krumpli, sz�razbab vagy puliszka ke�r�lt az asztalra, ha ker�lt. De egyszer az �vben kal�cs s�lt a b�bos kemen�c�kben, s ebbol nem engedtek a falubeliek, m�g ha k�l�n napsz�mot kel�lett is v�llalniuk a finom feh�rliszt�rt. Szirmai elhaladt a sz�loh�za mel�lett, amely elhagyatottan, d�ledezve s�t�tlett az �t sz�l�n, s amelynek a kertj�ben �reg sz�lei voltak elhantolva. Saj�t k�r�s�kre a nagy almafa al� temettette oket Szirmai, amin persze megr�k�ny�dtek a szelmenciek, de �gy gondolkodtak, hogy ha semmi m�sr�l, h�t a hal�l�r�l mindenki ak�k�nt rendelkezik, amint akar. A k�ntortan�t� k�zben a paplakhoz �rt, s ha�t�rozottan kettot koppantott a feh�rre meszelt v�lyog�p�let vastag t�lgy�faajtaj�n. Az atya nyitott ajt�t, s meglepet�s�t nem tudv�n leplezni, ki�l�t�s hagyta el a tork�t. - Csakugyan te v�n�l, fiam? - meresztette a szem�t. - Dics�rtess�k a J�zus Krisztus! - hangzott a v�lasz. - Mind�r�kk�! �men. Ker�lj beljebb. Szirmai elh�r�t�lag emelte fel a kez�t. Az atya kil�pett a h�z el�, s be�hajtotta maga m�g�tt az ajt�t, hogy ne sz�kj�n a meleg. - Hogyan j�tt�l �t? - A ker�t�sen. Aty�m, �n nemsok�ra meghalok. - Mit besz�lsz? - Aty�m, �n �lni j�ttem �t, de l�tom�som volt, s �gy gondolom most m�r, hogy jobb a mennyorsz�gba' lenni. - S ezt j�tt�l elmondani nekem? Istenk�s�rt�st besz�lsz, fiam! Az �letet a Mindenhat�t�l kaptad, utols� leheletedig ragaszkodnod kell hozz�, hogy O vehesse vissza t�led, amikor j�nak l�ssa. - �n nem akarok a sz�tv�lasztott faluba' �lni. Oda�t a muszka szoron�gatja a torkunk, itt pedig meggyul�ltek gyerekkori pajt�saim a tavalyi muveletem�r'. Nincs nekem senkim, aki itt tartana. - Az emberek felejtenek. S megbocs�tanak. - Nekem nem kell a bocs�natuk, mer' �n csak a j�t akartam, ezt �gy higgye el nekem az atya, mint ahogy k�t �r�ja m�g egy szovjet pusk�ja volt a h�tamba'. �n csak aztat k�v�ntam, ho' egyb� legyen megin' a falu. - Gyere be hozz�m, fiam, kar�csonozz velem, oszt reggel mindent �t�besz�l�nk. A k�ntortan�t� megr�zta a fej�t.

- �n csak feloldoz�st �s �ld�st k�rn�k aty�mtul, s ha azt megkapnom, m�r itt se val�k. - Annak akad�la bizon nincse', de k�rlek, fiam, ne vesz�tsd el a j�zan�s�god, szeresd az �leted, mer' egy van csak belole �s becs�lendo, hogy annyi k�z�tt neked jutott. - �gy lesz, aty�m. Feloldoz? A pap gy�ng�den Szirmai fej�re fektette a tenyer�t, �s im�t mormolt. Majd leengedte a kez�t, s m�lyen a fiatalember szem�be n�zett. - Gyere el hozz�m holnap d�lelott, az istentisztelet ut�n. Kital�ljuk egy�tt, mint legyen ezut�n. Elk�l egy k�ntortan�t� a hitk�z�ss�gben. - Keresni fognak a muszk�k, aty�m. - B�zz Istenben, s o megseg�t. Szirmai elmosolyodott. B�lintott, azt�n elk�sz�nt a papt�l. Visszas�t�lt a sz�loh�z�ig, meg�llt a bej�ratn�l. Egy percig mozdulatlanul n�zte a homlokzat�t, azt�n bel�kte az ajt�t, s a dohos eloszob�ba l�pett. V�gigj�r�ta a szob�kat, majd visszat�rt az elot�rbe. A faln�l egym�sra pakolva �ll�tak a sz�leitol maradt kopottas kis b�torok. Kiszabad�totta anyja kom�d�j�t, �s s�rg�s v�szonlepedot vett elo belole. Egy �les cs�k�nyfej seg�ts�g�vel hossz� cs�kokat szaggatott a lepedobol, eros csom�val egym�sba k�t�zte oket, hurkot csin�lt a v�g�re, s egy t�ml�s sz�kre �llva �tdobta egyik oldal�t a gerend�n. Amikor visszaesett, �sszecsom�zta a m�sik v�g�vel, majd a hurkot a nyak�ba akasztotta, szorosra h�zta, s im�dkozni kezdett. V�g�l k�r�ln�zett m�g egyszer a szob�ban. - Mennyi t�rt rem�nyt visz mag�val az ember, mennyi be nem teljes�lt �lmot! s�hajtotta, �s kir�gta maga al�l a sz�ket. Bor�s, ernyedt napra �bred Ukrajna, a felhok lomh�n �sznak az �gen. Igazi pocs�k reggelit kapunk a Hotel K�rp�talj�ban. A pinc�r k�z�ny�s. Gondolom, hal�losan unja a novemberi vend�geket, akik t�bbnyire kelet�rol �rkeznek, s nemigen adnak borraval�t. A kritik�n aluli kiszolg�l�s��rt botors�g is volna k�l�n p�nzzel jutalmazni, ez�ttal m�gis cs�sztatunk neki valamit, mert hossz� lesz a nap, s az ukr�n falvak ell�totts�g�t ismer�ve jobb, ha dupla reggelivel a bendonkben indulunk tov�bb. A repet�val azonban csak rosszabbra fordul a helyzet, mert mint n�h�ny perc m�lva kider�l, valamelyik tejes vagy toj�sos kr�mben t�bb volt a bakt�rium, mint amennyit a gyomrunk elvisel. �gy azt�n kiss� elh�z�dik az indul�s, s mivel Ungv�r legeleg�nsabb sz�llod�j�ban a v�c�pap�r hi�nycikknek sz�m�t, pap�rzsebkendo-k�szlet�nk nagy r�sz�t is fel�lj�k. H�l�t adunk az �gnek, amikor v�gre kil�phet�nk a K�rp�talja ajtaj�n, s �tnak indulhatunk Kisszelmenc fel�. Ungv�rr�l ki�rve okos arc�, szarukeretes p�paszemu embert vesz�nk f�l, aki �r�k �ta stoppolhat m�r az �t sz�l�n. A k�vetkezo faluban kisz�ll. Ad�ellenor. R�pke �tperces egy�ttutaz�sunk sor�n meg�tudom tole, hogy nincs p�nze buszjegyre, nincs mit behajtania a tartoz�k�t�l, s ha egyetlen sz�val kellene jellemeznie a mai Ukrajn�t, akkor az a k�vetkezo lenne: r�m�lom. Csaknem h�rom �r�ig tart, mire �tvergod�nk az Ungv�r �s Nagyszelmenc k�z�tti negyven kilom�teres szakaszon, amelyhez k�pest az eti�p Hali� Szelasszi� sug�r�t egy kifog�stalan �s magas sz�nvonal� aut�p�lya. �gy az �t k�zepe fel� szinte meglepetten veszem �szre, hogy van egy szakasz, amely nem hemzseg a k�ty�kt�l, �gy ott ak�r h�sz kilom�teres sebess�ggel is haladhatunk. Csapzottan �r�nk Pal�gyra, ahol Ill�r J�zsefet keress�k. A f�rfi itt is, Kisszelmencen is pol�g�rmester, am�gy a kett�v�gott faluban lakik. A telep�l�sen puszt�t a sze�g�nys�g, a megdolt v�lyogvisk�kat moh�t�l feket�llo l�cker�t�sek v�lasztj�k el egym�st�l. �nk�ntelen�l valami m�s n�znival�t keresek. Az �t sz�l�n loknis kisl�nyt l�tok, amint elnyutt mack�j�t pr�b�lja tiszt�ba ten�ni. Magyarul besz�l a szorme�llatk�hoz, mik�zben egy hi�nyos fogazat� f�suvel val�s�gos harcot v�v a mack� borzas �st�k�vel. - Szervusz, h�t te mi�rt nem vagy iskol�ban? - sz�l�tom meg. �gy tesz, mintha �szre se venne, Azt�n m�gis v�laszol. - Nincs� iskola. - Hogyhogy nincs? - Asszonta az igazgat�no, ho' nincs. Mer' nincs� p�nz. - P�nz? - Nincs� p�nz, ho' meleg legyen. - Futeni? Nincs p�nz futeni?

- Mos' mondt�k, ho' nem lesz iskola tavaszig. �prilisig. Maj' ny�ron j�rjuk le. Derek�n�l megfogatja a f�sut a harisny�ja gumij�val, �s felpattan. - V�rj csak! sz�lok ut�na. - Merre van az iskola? - Ez az! - mutat a borzalmas �llapot� sz�rke �p�letre, amely elott par�kolunk. Hunyor�tok, t�nyleg ott az oldal�n a c�mer, s a felirat. Besietek, r�gt�n a bej�ratn�l a j� �reg Kucsma villantja r�m k�tes mosoly�t. Oda�fentrol, az emeletrol hangokat hallok. Meggyors�tom a l�pteim, szinte futva �rek az egyik oszt�lyterem el�, ahol nagykab�tban �lnek a tan�rok, s ha lehet �gy mondani, �pp �rtekezletet tartanak. Az igazgat�no megpil�lant, nem tudja minek tulajdon�tani siets�gemet. Felemelem a kezem, hogy semmi k�l�n�s, fejezze csak be, majd ut�na besz�l�nk. A folyos�n, ahol v�rakozom, m�g egy ember �csorog az ablakokn�l, h�na alatt kucs�m�j�t szorongatja. Parasztos bajusza �les ellent�tben �ll k�toldalt leborot�v�lt haj�val, s ha nem redozn�k arcbor�t �rulkod� r�ncok, eg�szen fiatal�nak tunne a kamaszkori von�sai miatt. Alacsony, idos f�rfi, n�m�n v�r. �sszeh�zott szemmel figyeli ugr�ndoz�somat, neki m�r nincs mi�rt siet�ni, o r��r. Azt�n megk�sz�r�li a tork�t, �s hozz�m l�p. - Engedje meg... Lajos b�csi vagyok... a futo... a polg�rmesteribol tetszett gy�nni?... Tetszik m�' tunni valamit? Nagy szemeket meresztek, ebbol azt�n azonnal r�j�n, hogy m�shon�nan vagyok. Az�rt kapok az alkalmon. - Mit kellene tudnom, tess�k mondani? - H�t, a fut�st. Ho' mi lesz? Mer' h�vatott az igazgat�no, de m�g tart az �rtekez�s. - �gy tunik, mindj�rt v�geznek. Maga csin�lja itt a meleget? - �n ind�tom. Hajnalba begy�jtok, oszt a gyerekek k�zt mindig v�lasz�tunk k�lyhafelelost. - O tiszt�tja a k�lyh�t? - Ugyan, k�rem, o tartja �letbe' a l�ngot. Mondja, tuggya maga, hogy kell egy�ltal�ba' b�futeni? Megvonom a v�llam, mire azonnal magyar�zni kezd, mintha bizony�tani akarn�, mennyire �rt hozz�. - Pap�rt tesz legalulra, �js�got, vagy b�rmit, csak ne vizeset, erre dobja a fa v�kony�t, oszt vastagod�s szerint egyre magasabbra g�l�zza, �s ami�kor k�sz, al�gy�jt gyuf�val. Mikor pediglen m�r a felso fa is par�zslik, re�adagolja a szenet, �s f�jja, nagyon f�jja. H�t ilyen dolog a begy�jt�s. Nem is ollan egyszeru, igaz? Elvigyorodik, megvakarja a f�l�t. Azt�n hirtelen elkomorodik. - Valamit elfeledtem: darabos barnaszenet kell a f�ra tenni, az a j�! �s k�t kanna el�g egy eg�sz napra, ha nem csin�' t�l meleget! Fogaggya meg! B�lintok, megfogadom. Az igazgat�no kil�p a terembol, m�g�tte sorra j�nnek a tan�rok, n�melyik�k arc�t k�nnyek �ztatj�k. Mellettem az em�berke egyre cs�ggedtebben kutatja a tekinteteket, olvasni pr�b�l benn�k, mintha az �lete m�lna a benn�k rejtezo v�laszon. Az igazgat�no odal�p hozz�, s k�ts�get sem hagy a szomor� j�vo felol. - Lajos b�csi, akkor... holnap m�r ne j�jj�n... nincs mag�ra sz�k�s�g... meg�rti, ugye... a p�nz... nagyon kev�s... Az �reg egy�gyu arccal b�logat, mutatja, hogy nincs baj, csak a szeme mutatja, hogy nem �rti, hisz o mindent lelkiismeretesen teljes�tett, sot volt, hogy a saj�t gy�jt�s�t hozta el hazulr�l, csak ne akadjon meg a vil�g kereke, s menjen minden a maga �tj�n az iskol�ban. Sz�gyellosen vissza is k�rdez, hogy m�gis, nincs-e valami m�sik megold�s, p�ld�ul tanulhat�n�nak a gyerekek egy oszt�lyteremben, mindegy, milyen kor�ak, m�g az is jobb, mintha nem j�rnak iskol�ba, de az igazgat�no t�relmetlen lesz, s r�vid �ton lez�rja a vit�t azzal, hogy egyszeruen nincs p�nz a fut�sre. B�r�mily meggyozo is az �rvel�s, nem mondhatni, hogy Lajos b�csi megnyu�godva hagyja el az �p�letet. Az ablakb�l l�tom, ahogy az utc�ra l�pve is m�g mindig gesztikul�l, mondja a panasz�t, k�ts�gbeesetten �s kifogyha�tatlanul. Az igazgat�no elb�cs�zik a koll�g�it�l, majd hozz�m l�p. - Seg�thetek?

Bemutatkozom, elmondom, honnan j�ttem �s mi�rt. Ot Somodkoi M�ri�nak h�vj�k. �pp �lete egyik legboldogtalanabb napj�n siker�lt megta�l�lnom. A m�sik az volt, amikor a f�rje felrobbant a Bar�ts�g koolajveze�t�kn�l. - Ma ki kellett hirdetnem, hogy bez�rjuk t�lire az iskol�t. V�z �s vil�lany eddig se v�t, ahogy tank�nyv sincs. A gyerekek, iskolabusz h�j�n, soksz� kilom�tereket gyalogoltak. H�t mos' a fut�sse' mindent elren�deztek. - Mi lesz a fizet�s�kkel? Arc�t szomor�s�g �rny�kolja. - A kolleg�k ingy�r' is tan�tan�nak. De az�r' az sok, ho' m�r h�rom �ve nem kapunk fizet�st. - Pal�gyon ingyen tan�tanak a tan�rok? - �, �gy van ez a rak�i, a t�csoi, meg a beregsz�szi j�r�sban is. Sem�mink sincs m�r, �s bizon', vannak ollan int�zm�nyek, ahol osz elej�tol nem folyik oktat�s! - �rtem. �s mibol �l? - Nem tudom. - Nem tudja? - Nem �n. �lek. �l�nk. Valahogy. Napr�l napra. Nek�nk ez jutott. - �s m�sok? M�s foglalkoz�s�ak se kapnak fizet�st? - De. S�k�vegben. - Miben? - S�k�vegben. Tudja, mi az? - Sejtem. - Gy�jj�n el hozz�nk, tele van az ap�som kamr�ja vele. Azt kapj�k az emberek, s pr�b�lj�k eladogatni. Iszonyattal hallgatom, amit mond. Megk�rem, hogy mutassa meg a polg�rmesteri hivatalt. Azt�n kezet fogunk. Midon elb�cs�zom tole, nyugtalanabb vagyok, mint az elm�lt k�t napban b�rmikor. Koll�g�mmal els�t�lunk a be�zott k�nyvt�r mellett, illetve egy f�ldszintes kis �p�let elott, amely valamikor �voda lehetett. Az udvaron kit�rt kereku gyermek�talicska �s egy sz�tfeslett baba �rv�lkodik. A f�ld�t nyomor�s�gos kis visk�k k�z�tt kanyarog tov�bb, m�gnem a polg�rmesteri hivatalhoz �r�nk. Ill�r J�zsef el�nk siet. Mark�ns �br�zat�, intelligens ember, �pp rosszkedv�ben tal�ljuk. - Higgy�k el, teljes sz�v�nkkel a tisztess�ges �letre adn�nk magunkat, de nem tudunk meg�lni a hivatalunkb�l - panaszolja. - Az egyik rokonyom, m�sk�l�nben tan�t� a szomsz�d faluba', �t borkab�tot v�s�rolt ide�t, s Magyarorsz�gba akart t�ladni rajtuk, hogy keressen vel�k va�lamicsk�t. H�t, �gy pr�b�lunk megmaradni, de nagyo' neh�z. Att�l tartok, elt�velyed�s�nek rendors�gi foganatja lesz, mer' lekapcsolt�k a hat�ron. Kocsiba �l�nk, a k�zeli Soloncira hajtunk. V�g�l, �sszesen sz�zhar�minc kilom�ter z�tyk�lod�s ut�n meg�rkez�nk oda, ahol tegnap voltunk. A k�l�nbs�g mind�ssze nyolc m�ter. A ker�t�s innen se mutat m�s k�pet, mint a t�loldalr�l, ukr�n Szelmenc azonban siv�rabb �s bar�ts�gtalanabb, mint a falu m�sik fele. - Tavaly h�rman sz�lettek, �s huszonegyen haltak meg - mondja a polg�rmester. - A pap Ungv�rr�l j�r a faluba, de egyre kevesebb a h�vo. Sokan lettek �ngyilkosok, foleg az �regek k�z�l. Feleslegesnek �rzik ma�gukat, s meg�lni se tudnak. Sokakat az ital visz el. A k�rp�taljaiak k�z�tt, m�r �gy ar�ny�ba', a l�leksz�mot tek�ntve, t�bb az alkoholista, mint Ma�gyarorsz�gban. Pedig az m�r teljes�tm�ny, igaz-e? Cseperegni kezd az eso, s vele egy�tt valami megmagyar�zhatatlan szomor�s�g szakad Kisszelmencre. Mintha a falu f�jdalma bevonta volna az eg�sz vil�got, s a term�szet siratn� a telep�l�st. Ukr�n hat�ror�k k�ze�lednek, csak mikor el�m �rnek, l�tom, hogy ugyanazok, mint akikkel teg�nap is tal�lkoztunk. �n elk�pedve l�tom, hogy ez�ttal a szlov�k r�szen grassz�lnak, de ok egy fikarcnyit se csod�lkoznak azon, hogy most a ha�t�r t�loldal�r�l intek nekik, tal�n el is felejtett�k, hogy kor�bban melyik oldalon l�ttak. J�l fejlett n�metjuh�sz �get elott�k, izmai minden l�p�sn�l megfesz�lnek, felemelt fejjel szimatol a levegobe. - J� napot, megismernek? - sz�l�tom meg oket oroszul. B�lintanak. �Elfogadnak egy csomag cigarett�t? Dobok nekik egyet-egyet, �gy azt�n hajland�ak sz�ba elegyedni ve�lem. - Fura egy helyzet ez, nem? F�lbev�gva egy falu... - Egy falu volt? - k�rdez vissza az egyik�k.

- Persze. Egy magyar falu. Csak kett�v�gt�k. - Biztosan �gy l�tt�k helyesnek. - Az�rt k�l�n�s, nem? Egy falu, kett�szak�tva... - M�rt lenne k�l�n�s? Ha itt a hat�r, akkor itt a hat�r. Ez �llamhat�r, �pp olyan, mint b�rhol m�sutt az Ukr�n K�zt�rsas�gban. Mi itt Ukrajna f�ldj�t v�dj�k, ez a dolgunk. A t�bbi meg nem r�nk tartozik. Nagyj�b�l erre a v�laszra sz�m�tottam, b�r ez a hat�ror g�rda m�r jobb emberanyagb�l �ll, mint a szovjet idok alakulatai. Annak idej�n a marta�l�cokat k�ldt�k a megsz�llt ter�letekre, s ok vigy�zt�k az �j �llamhat�rt is. Az akkori hat�rors�g m�sod-, sot, harmadrendu katon�kb�l �llt, a leg�jobbakat a t�mad��kekbe sorozt�k. Ok p�ld�ul hadt�pot kaptak, m�g a ha�t�r mentiek azt ett�k, amit �ssze tudtak szedni. �gy a martal�cok v�g n�l�k�l sanyargatt�k a kis falvak lak�it, hiszen pontosan tudt�k, hogy egy esetleges sz�monk�r�sn�l soha nem a hadsereg legalj�t, hanem a vezeto�ket vonj�k feleloss�gre a diszn�s�gok�rt. Egyszer csak szemk�zt kil�p a port�j�ra Balogh P�ter, �s amikor �szre�vesz, hevesen integetni kezd. - Legal�bb egy kaput nyithatn�nak, hogy a fontosabb csal�di �nnepe�ken egy�tt lehessenek a csal�dok - mondja Ill�r. - M�r ha egy�ltal�ban m�g vannak ilyen szoros rokonyi sz�lak. Mer' h�t igen sokan elhal�loztak m�r, m�sok meg elfeledt�k a hozz�tartoz�ikat. Tal�n az egy�v� tartoz�s �rz�se is megkopott m�r kiss�. Ennyi �v ut�n! - A szeretet k�tel�k�t nem szak�tja sz�t egy dr�tker�t�s! - pr�b�lko�zom, de Ill�r azon nyomban letorkol. - De bizon' sz�tszak�jja. Ha holnap megnyitn�k a hat�rt, m�r ink�bb csak k�v�ncsis�gb�l menn�nek �ltal az emberek. A rokonyok helyett j� ismeros�ket tal�ln�nak. - Tegnap egy idos asszony m�st mondott oda�t. Szerinte tal�lna m�g itt hozz�tartoz�kat. - Lehet. De nemigen ismern� meg oket. Itten most azok �lnek, akik kisdedek v�tak az elv�laszt�skor. A n�ni koroszt�ly�b�l m�r csak elv�tve vannak a faluba'. Persze ezt o nem tudhassa, hisz �vtizedekig pala takarta el egym�st�l a k�t falut. �t se l�thattak a ker�t�sen. A halottakr�l meg alig tudni valamit, nem is itt vannak eltemetve. �s h�t a f�rfiak... arrul jobb nem is besz�lni. Keves�k halt meg otthon, a t�bbs�g l�gerben v�gezte. A szok�sos szovjet forgat�k�nyv: f�leml�tsd meg az alattval�idat, s nem lesz, aki l�zadjon. Az asszonyokat szervezd kolhozba, a f�rfiakat meg vagy vedd r�, hogy muk�djenek veled egy�tt, vagy terroriz�ld oket. K�ts�gtelen�l ez ut�bbi a k�nnyebb. Ill�r elb�cs�zik, rengeteg dolga van. O nem csup�n polg�rmester a fa�luban, de mindenes. Esketett m�r �s temetett, most �ppen egy t�p�r�d�tt n�ninek nyitja ki a templomot. - Veres Erzsike csak bekopog, s �n m�r hozom is a kulcsot - magyar�z�za. - A n�ninek hat testv�re volt, s mindny�juk a m�sik oldalra ker�lt. O maradt egyed�l Kisszelmencen. K�t testv�re �gy halt meg, ho' az elv�lasz�t�s ut�n nem is l�tt�k t�bb� egym�st. Azt mondja, ha be�l a templomba, az olyan, mintha kil�togatna a szelmenci temetobe a testv�rjei s�rj�ho'. �n meg rettegek, ho' egyszer megfagy, mer' se fut�s, se villany nincs odabe', de h�t ez az o akaratja. Megismerked�nk Erzsike n�nivel, s megegyez�nk vele abban, hogy egy �ra m�lva felkeress�k az otthon�ban. Ill�r elb�cs�zik, mi pedig meg�l�togatjuk a helyi boltot, amely mind�ssze h�romsz�z m�terre fekszik a nagyszelmenci �zlettol. H�romsz�z m�ter l�gvonalban, de f�ny�vnyi t�vols�g az �ruk�szletben. Ami itt kaphat�: f�st�lthal-konzerv, limon�d�por, gereblyefej �s t�bbnapos cip�keny�r. A szem�veges, szoke elad�l�nyt Szanyi Erik�nak h�vj�k, s egyetlen gombnyom�sra �mlik belole a panasz. Hagyom besz�lni, azt�n k�rdezgetni kezdem. - Mi fogy a legjobban? - A pitralon. - Mi�rt? - Megissz�k. - �s �telt? Nem vesznek? - �tel nincs. Minek is, �gysincs p�nz�k. Ha meg tudj�k inni a napi sze�sz�ket, m�r

j�l van. - �s aki nem iszik? - Az �hezik. �gy, ahogy mondom: �hezik. - De hisz az elobb l�ttam bej�nni egy asszonyt, aki k�t nagy cekkerrel �rkezett. - S�k�veget akart r�nk s�zni. Nemigen gy�nnek ide cekkerekkel, amit vesznek, az nagy �ltal�noss�gba' elf�r a kez�kbe is. Az emberek fok�nt n�zelodni j�rnak ide. Idegy�nnek, n�zelodnek, de ha van is �ru, csak �llnak a kirakat elott �s csorog a ny�luk. Nem tudj�k megvenni az �lelmiszert. - Mondja, van errefel� valami, amit �rdemes megn�zni? Hosszasan t�preng, azt�n azt mondja: - Nincs. Vagyis... tal�n a kolhoz. Az m�g �ll. Valamikor a legjobb v�t a k�rny�ken. H�t falub�' j�rtak oda d�gozni. "�t a kommunizmushoz", �gy h�vt�k. - Merre keress�k? - A fo�t sz�l�n, kifel�. K�nnyen megtal�lj�k, az van r��rva, hogy Mir. B�ke. A kolhoz k�rny�k�n val�ban b�ke honol. Valamikor a falu egyetlen munkahelye volt, ma mindenbe beleette mag�t a rozsda, a g�proncsokat vastag portakar� fedi az udvaron. Az egyik sarokba Lenin-k�peket dob�l�tak, s ott �rv�lkodik a hatalmas v�r�s csillag is, amely egykor b�szk�n hirdette a kommunizmust a k�zponti �p�let homlokzat�n. K�d�s szemu, duzzadt ajk�, hetven �v k�r�li emberke j�n el�nk. Pamacsforma kiskutya k�veti, n�ha j�t�kosan belekap a l�b�ba. Az �reg megel�geli, r��v�lt, dobbant a l�b�val. Az �llat a f�ldre kushad, �s �gy is marad, szorgombo�lyagk�nt, m�g az �reggel besz�lget�nk. - Nem f�zik, b�ty�m? - Nem �n. Meg�l�k a zs�roz�ba', ahun nincs olyan hideg. - Eg�sz nap ott van? - H�t. - �s mit csin�l? Nem unatkozik? - Nem. N�zem a vil�got, hab�r sok l�tnival� nincs rajta. - Lopni nem akarnak a teleprol? - Mit? - H�t, biztosan van egy-k�t vasanyag... esetleg eladhatj�k. - Ami �rt�k v�t, azt m�r elvitt�k. Tizenh�rom roncsb�l csin�ltak a fa�lunak egy traktort. Az m�g megy. - �s ha elromlik? - Ideker�l, a t�bbi k�z�. A kutya m�g mindig csecsemoszeruen �sszet�p�r�dik, de sz�mtalan m�lab�s r�nccal sz�ntott �br�zat�t figyelon gazd�ja fel� ford�tja. A b�csi�ka cuppog neki, azt�n derek�t kezdi nyomogatni, s egy pontn�l f�jdalma�san felszisszen. - Az�rt elreum�s�t kicsit az �lland� hidegbe' lev�s - magyar�zza. - Nem �reg maga egy kicsit ehhez a munk�hoz'? - k�rdezem. - Tal�n. De minden h�napba' hazaviszek negyven hrivny�t. Sz�molok. Negyven hrivnya az k�tezer-k�tsz�z forint. - �s mennyibe ker�l egy kil� keny�r? - �t hrivnya. �gyhogy ak�r nyolc kil� kenyeret is vehetn�k bel�le. De nekem nem kell keny�r. - Hogyhogy? - Nem �lek vele. P�link�val k�n�l. Legal�bb megtudom, mivel �l. Udvariasan visszautas�tom. Kik�s�r benn�nket a buszfordul�ig. A v�r�helyn�l apr� mozaikokb�l kirakott k�p, rajta harcol� szovjet katon�k. Az �reg folyamatosan besz�l. - Kocsival gy�ttek, igaz? A busszal most p�rul j�rn�nak. K�tszer gy�n egy nap, reggel �tkor meg k�so este. Sokan �gy mennek, ho' reggel be a s�k�vegekkel az ungv�ri piacra, estve meg haza. De nemigen j�rnak sze�rencs�vel. - �s kocsija? Senkinek sincs? - �h, csak a polg�rmester �rnak. Egy piros Zsigulija. Az �v� az egyet�len automobil a faluba'. - Mondja, nem ismer maga egy Stef�n Mikl�s nevu embert? - H�' m�' honne ismern�m, hisz ipam nekem a Mekl�s. - Azt�n fel lehet-e keresni?

- K�rh�zba' van. M�' nyolc hete. Nem tudjuk, �l-e, hal-e. Az m�r maga is baj, ha elvitt�k. Mer' aki nem tud idehaza meggy�gyulni, a ritk�' gy�n haza a saj�t l�b�n. lnk�bb hozz�k. Fakopors�ba'. B�cs�t vesz�nk. Veres Erzsike k�zvetlen�l a hat�rn�l lakik, ablak�b�l a ker�t�sre L�tni. Az �ngyilkoss�g �gy tombolt az itteni �regek k�z�tt, mint valamif�le j�rv�ny, de a sz�rke, viharvert arc� n�ni, sanyar� sorsa ellen�re, szeretett �lni. Amikor be�ll�tunk hozz� a kamer�val, megijed, f�l. S�rt�s haj�t h�trasim�tja, �gy n�zi a kamer�t, s fel nem tudja fogni, mire k�sz�l�nk. Pedig megszokhatta m�r, hogy tole f�ggetlen�l t�rt�n�nek az esem�nyek. Erzsike Szelmencen sz�letett, �s eg�sz �let�ben itt �lt, m�gis lak�ja volt m�r f�l Eur�p�nak. - Magyarnak sz�lettem, Magyarorsz�gba - mondja �vatosan, mintha m�g mindig f�lnie kellene a muszk�kt�l -, azt�n lettem cseszko, oszt megin' magyar, maj' esm�t cseszko, oszt szovjet, �s mostan ukr�n. Lassan megnyugszik, neki�ll lebbencset fozni. Szalmacs�v�t csin�l, azzal t�zel, ahogy a r�giek. - Kilencsz�z�tben esk�dtek a sz�l�m�k, akkor is �p�tette ap�m a h�zat nagyap�mmal. �n tizenh�tbe' sz�lettem, heten v�tunk testv�rek. Keveset �reztem a h�bor�b�', csak tudtam, ho' rossz az embereknek. De itten nem sok l�tv�nya v�t, Katalin-napi b�lt ugyan�gy rendeztek, mint annak elot�te. Egy ilyen t�ncmulats�gon ismertem meg az uramat. Any�m k�s�rt el a b�lba, s le�lt k�rbe a t�bbi asszonyokkal besz�lni. Persze f�l szem�t raj�tam tartotta, nem akarta, ho' petrezselymet �ruljon az o kicsije. �gy neve�zett mindig: kicsi. �r�lt is, ho' felk�rt t�le a nyalka J�nos, mer' hogy ak�koriba' m�g az any�tul kellett t�ncra k�rni a l�nyt. Oszt a harmadik k�rn�l kil�pett velem levegozni... sz�val tetszik �rteni, ho' mire gondolok... megcs�kolt a folyos�n, na. Any�m meg semmit se vett �szre, mer' �pp akkor esett egym�snak k�t leg�n az udvaron, k�ssel. Egy csinos ly�nyon k�l�nb�ztek �ssze, s nem sokkal k�sobb a k�rzeti megb�zott v�lasztotta �ket sz�jjel. Sz�val m�g f�l se ocs�dtam a t�ncbul, s h�t tess�k, m�ris a vof�ly hangj�t hallottam, aki az �n esk�vomre csod�tette a n�pet. Istenem, ho' rohant az �let. Megkavarja a levest, s�t ad hozz�. - Oszt a J�nosnak csak egy k�rd�se v�t: tudok-� kenyeret s�tni? Mer' annak a ly�nynak es�lye se v�t a f�rjh� men�sre, aki nem tudott dagaszta�ni, keleszteni. Aztat mondt�k akkoriban, ho' addig kell a cip�t dagasztani, am�g meg nem jelenik a menyecske homlok�n a verejt�k. Kuncog, am�gy csendesen. Azt�n elkomorodik. - De �n tudtam �m, ho' a J�nos a' nem j� v�laszt�s. Ismert v�t a faluba' a lustas�g�r�', de any�m azt mondta, ne v�logassak, mer' nincs mibo'. No, any�mnak h�zasodtam, mer' ho' magamnak nem okoztam vele bol�dogs�got, az egyszer biztos. M�g �n horoltam, k�t�ztem, dudv�t szedtem napsz�mba, az �n uram elment v�na a Dolognak a temet�sire! Hanem ak�kor v�lt bajj� a dolog, amiko' visszagy�tt a fogs�gbul. L�tta, ho' elv�lasz�tottak benn�nket ker�t�ssel a csal�dt�l, bar�tokt�l, oszt inni kezdett. A d�li �r�kra m�r bep�link�zott, oszt csak fek�dt, s tole kellett elk�rnie en�gem a h�szholdas gazdasszonyomnak munk�ra. Ha olyan kedve v�t, ne�met mondott. Neh�z egy ember v�t. Leveszi a levest a tuz f�l�l, k�n�lna belole, de nem k�r�nk. Le�biggyeszti a sz�j�t, azt�n tov�bb mes�l. - TBC-s v�t, hatvanegyben, oszt �v�lt�tt a k�rh�zba, ho' o magyar, �s meg akarj�k gyilkolni a szovjetek. Szerencs�nk v�t, hogy bomlottnak n�zt�k. Le akart�k kapcs�ni a f�l t�dej�t, de nem �rta al�. Hazagy�tt, m�g t�bbet ivott. Oszt megsz�lettek a gyerekek. Hiba v�t. Olyan ember mel�lett egy se kellett v�na. Ha a gyereket meg tudta csin�nyi, d�goznyi m�r' nem tudott? V�t, ho' egy has�b tuzifa n�lk�l ment�nk a t�lnek. S �n egy panasz n�lk�l turtem. Biztos elj�r a keze, ha odamondom neki az oszinte�s�get. Hetvenn�gybe' halt meg. Pal�gyon van eltemetve. De �n nem oda menek. Hanem a fiamho', messze inn�t. Hal�lomba' hutelen leszek Szelmenchez. Az is hutelen lett hozz�m �letembe'. Keserus�g t�kr�zodik a szem�ben, m�gis bizonyos vagyok benne, hogy szereti a sz�lofaluj�t. Olyan gy�ng�ds�ggel sim�totta v�gig a temp�lom ajtaj�t nem sokkal ezelott, s gondoss�ggal seperte k�r�l a kopasz f�kat j�tt�nkkor.

- �gy k�pzelem - mondja -, ho' az unoka�cs�m kapja, amit tolem el�vettek. �ltal laknak a sz�l�i, anyja n�kem testv�rem, s Magyarorsz�gba k�ldt�k a gyereket, hogy nemesedjen. O m�r ottan lak�st v�s�rolt, s szere�tetbe', nyugalomba' �l, legal�bbis eztet �rt�k. Mer' csak ritk�n j�rok ki a ker�t�shez besz�lgetni. Nagyon felizgat. Ink�bb k�rem, ho' �rjanak. Nem baj, ho' k�t h�nap alatt hozza �ltal a posta, de azt akko' nyugodalomba' tudom v�gigolvasni. Tudj�k, az �regs�g meg �n bar�ts�got k�t�tt�nk. �n nem szapulom ot, o nem sanyargat engem. Nagyon. Mer' az�rt maguknak el�rulom, ho' neh�z a v�n�l�s. A kalend�riumba' is meg�rt�k! N�ha r�vok a f�jdalomt�l. A men�szetet se nagyon b�rom m�'. Felemeli a mutat�ujj�t, �gy mondja: - Hanem az unoka�cs�mt�l �g�retet kaptam �m! Ho' seg�t �tjutni a rokonyokho'. Csak egyszer, �s kis idore, de nagyon v�gyok r�. �n is gyuj�t�getem r�ja a p�nzt, oszt a magyarorsz�gi rokonynak csak ki kell p�tol�nia. Ha egy�tt �ll az �sszeg, �tmegyek, �s meg�lelek, megcs�kolok min�denkit. Akkor teljes�l az �lmom, �s boldogan halok meg. Mindenhez hozz�szokik az ember, mondj�k, b�r �n magam nem tu�dom, hogyan voltak k�pesek a szelmenciek egy ilyen lemond�sokkal teli, siv�r �letet kib�rni. Ott j�rtamkor mindv�gig ugyanaz a k�rd�s motoszk�lt a fejemben, mint kor�bbi "faluriportjaim" sor�n. Vajon ott maradn�k-e egy t�nkretett telep�l�sen, m�g ha az a sz�lofalum is? Ott maradn�k-e egy telep�l�sen, lakn�k-e egy olyan falu sz�l�n, amelyre vizet engedtek, s csak a h�zam teteje l�tszik ki a mesters�ges t�b�l? (B�z�d�jfalu) Ott ma�radn�k-e egy telep�l�sen, ahol a sz�lok a balesetben meghalt gyermekeik ut�n kapott seg�lyen marakodnak? (P�rb�ly) Visszak�lt�zn�k-e egy tele�p�l�sre, amelyet az atomeromu katasztr�fa miatt vastagon bor�t a radio�akt�v por, s a h�tt�rsug�rz�s m�g ma is a megengedett eg�szs�g�gyi �rt�k sokszorosa? (Csernobil-Lopuhov�) S v�g�l, �ln�k-e egy telep�l�sen, ahol egyik napr�l a m�sikra elv�lasztanak egy magasfesz�lts�gu ker�t�s�sel az any�mt�l, a szerelmemtol, vagy �ppen a sz�loh�zamt�l? Ha r�gt�n �s rutinb�l felelek a k�rd�sekre, a v�laszom term�szetesen: nem. De ha egy kicsit elgondolkodom rajtuk, bizony bevallom magam�nak, hogy P�cs�rt, a sz�lov�rosom�rt �n is tuzbe menn�k. Amikor Gy�n�gyi, a feles�gem elolvasta Szelmenc t�rt�net�t, s megk�rdezte, hogy sze�rintem mi�rt nem mentek el az ottani emberek egy olyan faluba, ahol egy�tt �lhettek volna, aknaz�rak �s fegyveres hat�ror�k n�lk�l, a k�vet�kezot feleltem: - Az ember elsore azt gondoln�, hogy a p�nz miatt, illetve hogy nem akart�k otthagyni a javaikat. Ez azonban nem igaz, mert a h�zaikra, f�ld�jeikre biztosan lett volna vevo (tudom, hisz a kisszelmenci oldalon a ki�halt �regek h�zait ma is megveszik az ukr�nok, ezek �ra h�romezer doll�r k�r�l mozog), s a k�lt�z�shez sz�ks�ges p�nzt is eloteremtett�k volna az emberek (az oroszorsz�gi zsid�k sokszor egyetlen bor�nddel menek�ltek a pogromok elol Amerik�ba, de �gy voltak ezzel az �tvenhatos magyarok is, akik�rt �jszaka tizenegykor j�tt a teheraut�, amely az osztr�k hat�rhoz sz�ll�totta oket). Azt�n az is felvetodik, hogy esetleg t�ls�gosan is ragasz�kodtak a sz�lofalujukhoz, az eml�keikhez. B�r sz�mtalan p�lda van r�, hogy az emberek egy m�sik f�ldr�szre is �tk�lt�znek, csak hogy a szeret�teik k�zel�ben �lhessenek. �n m�gis ink�bb azt hiszem, hogy egyetlen dolog tartotta abban az �ldatlan �llapotban is Szelmencen az embereket: a rem�ny. Mert mit is mondott Valk� atya a nagyszelmenci iskol�ban tar�tott istentiszteleten? "A rem�nys�g e z�ll�tt vil�gban az egyetlen �leteli�x�r, �letero." Veres Erzsi n�ni �s sorst�rsai tal�n mindv�gig abban b�ztak, abban rem�nykedtek, hogy egyszer megint minden �gy lesz, mint r�gen, s eltunik k�z�l�k a ker�t�s. Tal�n az egyes�lo Eur�p�val ezek a ma m�g t�volinak tuno �lmok megval�sulnak majd. De az apr�cska magyar falu lak�i ezt m�r nemigen �rik meg. Id�n m�rciusban ism�t Szelmencre l�togattam. Akkor volt hat napja, hogy eltemett�k Veres Erzsi n�nit. Ill�r J�zsef szerint �pp �ssze�gyult a p�nze az �tlev�lre, s �tmehetett volna meg�lelni a m�g �lo rokona�it. A magyarorsz�gi rokona mindent elvitt mag�val, ami mozd�that� volt. Csup�n egyetlen k�pet hagyott ott Ill�r J�zsefn�l, hogy maradjon valami a falunak Erzsi n�nibol. A felv�telen egy vid�m l�ny kapaszkodik kacag�va a szerelm�be egy b�lterem elott. Boldogok. M�g boldogok.

A Suttog� Los Angeles, 2001. m�rcius 4. Wells: Most mit n�zel? Tvrtko: Parizer! Wells: Az. �s? Egy�l. Tvrtko: Otthonr�l hoztad? Wells: Nan�. Nem szereted? Tvrtko: Mikor hoztad? Wells: Tavaly. Le volt fagyasztva. Tudod, hogy csak az �v fel�t t�lt�m odahaza... Tvrtko: Gels�n. Zal�ban. Wells: �gy van. �s amikor itt vagyok, hi�nyzik a parizer. �tvenhatban is az hi�nyzott a legjobban, amikor megpattantam. Tvrtko: H�ny �ves volt�l akkor? Wells: Huszonketto. N�h�ny nappal a disszid�l�s elott felkerestem Kittenberger K�lm�nt, a h�res oroszl�nvad�szt Nagymaroson. Elmond�tam neki, hogy im�dom Afrik�t, �s legfok�pp az oroszl�nokat. Elmoso�lyodott �s �gy sz�lt: "J�l van, fi�, de itt ebben a dicsos�ges n�pi demokr�ci�ban neh�z lesz oroszl�nokkal tal�lkoznod, �gyhogy k�sz�tsd elo az �tibatyudat. �s ha tal�lkozol a s�r�nyesekkel, mondd meg nekik, hogy Kitti b�csi �leli oket. De az�rt vigy�zz vel�k!" Azzal f�lemelte a kez�t: mutat�ujj�nak egy r�sze ottmaradt egy nost�nyoroszl�nnal val� viasko�d�s�ban. �sszecsomagoltam, azt�n ir�ny a hat�r. Siker�lt �tjutnom. New Yorkba mentem, majd Los Angelesbe. Ott megalap�tottam az Animal Actors of Hollywood nevu v�llalatomat. Tvrtko: Hollywoodi �llatsz�n�szek. Wells: �gy van. Persze m�r odahaza is idom�tgattam az �llatokat. Tvrtko: Gels�n? Wells: Igen. A bl�kinket szeg�nyt p�ld�ul eg�sz �ll� nap egrec�roztat�tam: �l, �ll, fekszik... K�pzelheted, mit gondoltak r�lam a faluban. K�sobb solym�sz �s gep�rdidom�r lettem Homoki Nagy Istv�n filmes csa�pat�ban. Sz�p idok voltak. Tvrtko: Hogy lesz az ember �llatsz�n�sz-nevelo? Wells: �gy, hogy nagyon szereti az �llatokat. Tvrtko: �n is nagyon szeretem az �llatokat, m�gse lettem �llatsz�n�sz-nevelo. Wells: Tal�n nem szeretted oket el�gg�. Az embereket jobban szeret�ted, ez�rt lett�l riporter. Tvrtko: Ezek szerint te jobban szereted az �llatokat, mint az embere�ket? Wells: Nem, nem hiszem. Csak m�shogy. Amikor New Yorkban elo�sz�r megkerestek az amerikaiak, hogy sz�ks�g�k lenne egy oroszl�nk�ly�kre, amelyik �tugrik az egyik haj�r�l a m�sikra, elmentem a vil�gszer�te ismert �llatkereskedo, Henry Treffich �zlet�be. A kirakatban egy kis nost�ny oroszl�n hanc�rozott gorilla- �s tigrisk�lyk�kkel. Persze, hogy azonnal lecsaptam r�, �s m�r vittem is az akkori munkahelyemre; egy ma�g�n�llatkertbe. Sosem felejtem el, ahogy ez a tr�pusi sz�rmaz�s� kis�reg �lvezettel hempereg a h�ban, �s f�l-al� szaladg�l Szitty�val �s Rajk�val, a vizslak�lyk�kkel. Sabor, mert a Tarzan-k�nyvek nost�nyoroszl�nja ut�n �gy neveztem el, �gy hozz�m nott, hogy el�g volt csak a f�l�be s�g�nom az instrukci�t, �s m�ris csin�lta. Tvrtko: Aha, sz�val ez�rt h�vnak t�ged ma is a Suttog�nak. Wells: Gondolom. Tvrtko: Volt is egy ilyen film, Redforddal. Csak nem te volt�l az ihle�toje? Wells: Nem tudom, Redford�kat kellene megk�rdezni. Egy�bk�nt vele is forgattam, m�ghozz� Keny�ban. Sot, �ssze is vesztem miatta a T�vol Afrik�t�l producer�vel. Terry Clegg azt akarta, hogy amikor a k�t fosze�replo, Redford �s Meryl Streep jelen van, az oroszl�nok minden l�p�s�t mesterl�v�sz k�s�rje. Na erre azt�n bepipultam. M�gis, mikor haszn�ln� a pusk�j�t a mesterl�v�sz? Amikor valamelyik oroszl�n k�zeledik a sze�replokh�z? De hisz arra tan�tottuk oket, hogy h�v�sra j�jjenek! Persze a p�nzember is dar�lta a mag��t: "H�, ember, tal�n Robert Redford �lete t�bbet �r, mint a nyamvadt oroszl�njaid, nem?" Meg kell mondanom, hogy a filmesek sz�m�ra az �llat val�ban csak egy eszk�z a filmben. Tud�j�k, hogy egy kutyussal, oroszl�nnal, majommal, elef�nttal mindent el le�het adni, �gy azt�n sz�ks�gbol szerzodterik az �llatokat. De ha rajtuk m�l�na, sose veszodn�nek ilyesmivel, mert h�t k�ts�gtelen, hogy egy �llatos jelenetet �ltal�ban j�val t�bbsz�r fel kell venni, mint egy olyat, amelyik�ben csak emberek szerepelnek. Sz�val Redford �let�vel j�tt a producer, mire �n azt feleltem: "Uram, ami azt

illeti, szerintem egy nairobi koldus �lete is t�bbet �r, mint b�rmely oroszl�n�, de itt egy�ltal�n nem errol van sz�. Ha net�n az �n verzi�ja j�n be, �s az �llat r�ugrik valakire, a vad�sz k�nnyen megsebezheti, sot, agyon is loheti az alatta fekvo embert is. Ar�r�l nem is besz�lve, hogy egy sebes�lt oroszl�n ezerszer vesz�lyesebb egy haragos oroszl�nn�l. Ezer �vint�zked�st tettem Redford�k biztons�ga �rdek�ben, de am�g �n itt vagyok, fegyveres ember nem lehet a hely�sz�nen. Vagy elb�cs�zunk egym�st�l." Tvrtko: Gondolom, maradt�l. Wells: �gy van. �n sem sz�ltam bele az o dolgaikba, nem tudom, ok mi�rt kotyogtak az eny�mbe. A m�sik konfliktusom a rendezovel, Syd�ney Pollackkal volt. H�rom oroszl�nom, Asali, Szudan �s Kibor k�z�l ez��ttal Asalin volt a sor. A vad�szjelenetben oroszl�nt�mad�st kellett pro�duk�lni, teh�t Asalinak Redford �s Streep nyom�ba kellett iramodnia. Mondanom sem kell, Redford nem is volt Afrik�ban, Streep meg a vill�j�ban aludt. Helyett�k Kenya egyik legjobb lovasa, Bill White csalogatta a felvevog�p fel� az �llatot. Asali hordozhat� ketrec�t egy bokor m�g� rejtettem, �gy h�romsz�z m�terre a kamer�t�l. Bill oda�getett lov�val az oroszl�nhoz, �s ingerelni kezdte. Asali m�r alig v�rta, hogy �ld�zhesse. Az �n feladatom az volt, hogy idoben kinyissam a ketrecajt�t. Vagy in�k�bb �gy fogalmazn�k: hogy j� idoben nyissam ki az ajt�t! Mert ha t�l kor�n engedem Asalit Bill�k nyom�ba, akkor cafatokra t�pi oket. Mint eml�tettem, nem volt pusk�s ember, az �ld�z�si �t v�g�n k�t Land Rover terepj�r� z�rta volna el az �llat �tj�t. Ha viszont t�l k�son nyitom ki a ket�rec ajtaj�t, az oroszl�n l�tja, hogy m�r nincs es�lye, �s nem fog a l� ut�n rohanni. M�sodperceken m�lott minden. Tvrtko: Ennek a Bill White-nak igencsak b�znia kellett benned! Wells: �gy bizony. Az �llatsz�n�szekkel dolgoz� embereknek nincs m�s lehetos�g�k, csak b�zni. No de �gy van ez az orvosok, a p�nz�gyi ta�n�csad�k, vagy �pp az �gyv�dek eset�ben is, nem? Ok is gyakran �letek�kel j�tszanak. Sz�val Bill nekiiramodott, s amikor az �rz�sem szerinti ide��lis t�vols�gra jutott, kinyitottam a ketrecajt�t. Egy m�sodpercet k�stem. Asali m�r t�l t�volinak v�lte Bill�ket, �s csak kis�t�lt a ketrecbol. Nem voltam d�h�s. Mindig is szerettem volna a leheto legl�tv�nyosabb ered�m�nyt produk�lni az �llataimmal, de fo c�lom nem lehetett m�s, mint hogy senki se s�r�lj�n meg. Most is a biztons�gra t�rekedtem, ez�rt nyi�tottam k�son a ketrecajt�t. Szigor�an visszatereltem Asalit a ketrecbe, �s k�sz�lt�nk a k�vetkezo felv�telhez. Ebben a pillanatban �rt oda Pollack. A haj�t t�pte. "H�, idefigyeljen, most mi lesz, nem siker�lt a felv�tel!"�mondta. "Majd siker�l a k�vetkezo"-feleltem nyugodtan. M�g v�r�sebb lett. "Maga k�nnyen besz�l, de nekem minden forgat�si nap sz�zezer dol�l�romba ker�l!" - v�gta a k�pembe. �sszevontam a szem�ld�k�m. "N�z�ze, Mr. Pollack"-mondtam-, "engem az sem hat meg, ha �r�nk�nt egy�milli�t k�lt a filmj�re! �n itt m�sok testi �ps�g�vel j�tszom, �gyhogy ne j�jj�n itt nekem sz�zezrekkel, meg forgat�si napokkal! A jelenet siker�lni fog, ha nem az elso, akkor a m�sodik, harmadik, vagy �t�dik pr�b�lko�z�sra!" Szerencs�re a k�vetkezo k�s�rlet siker�lt. Hollywoodban �gy tart�j�k; min�l t�bb erofesz�t�ssel, szenved�ssel k�sz�l el egy film, ann�l sike�resebb lesz a mozikban. Ez a T�vol Afrik�t�l eset�ben bej�tt. Tvrtko: �s Streep�k egyszer sem tal�lkoztak az oroszl�nokkal? Wells: Nem, dehogy. Abban a jelenetben, amikor az oroszl�nok meg�t�madj�k a kar�mba z�rt or�ket, k�t dublor vette fel Redford�k jelmez�t. Streep csak h�rom nap m�lva j�tt ki a forgat�sra, hogy r�gz�ts�k a k�zeli�eket. Az oroszl�nok akkor m�r �ton voltak hazafel�. Persze k�sobb, a be�mutat� ut�n minden interj�j�ban elmes�lte, hogyan harcolt egy sz�l kor�b�ccsal a v�rengzo ragadoz�k ellen. De h�t ez �gy van rendj�n. Persze nem minden szt�r vit�zkedik feleslegesen. Russel Crowe p�ld�ul sosem d�ngette a mell�t a Gladi�torban l�that� tigrisviadalaival, pedig nagyon kevesen tudj�k, hogy az ausztr�l szt�r val�j�ban csak pl�ss�llatokat szur�k�lt hal�lra az ar�n�ban. Tvrtko: Ha j�l eml�kszem, a T�vol Afrik�t�l c�mu filmben sz�p sz�m�mal szerepeltek elef�ntok is. Wells: J�l eml�kszel. Eg�sz pontosan tizenketten. Mivel Keny�ban nem voltak k�pzett elef�ntok, Los Angelesbol kellett oket Afrik�ba sz�l�l�tanunk

teherrep�lovel. Nem volt olcs� j�t�k, foleg, ha hozz�vessz�k, hogy egy elef�nt napi g�zsija m�sf�lmilli� forintnak megfelelo �sszeg. Nagyon sz�pen teljes�tettek, m�gsem kaptak Oscart. A T�vol Afrik�t�l bezzeg hetet is! Tvrtko: �s te? Te sosem nyerted el a szobrocsk�t? Wells: �tven olyan filmben k�zremuk�dtem, amely v�g�l Oscar-d�jas lett, k�tszer pedig magam is megkaptam a kit�ntet�st, persze ennek nem volt akkora visszhangja, mint egy sz�n�szi, vagy rendezoi Oscarnak. N�zd, nekem m�r az elej�n el kellett fogadnom, hogy sosem �n leszek a szt�r, vagy az �llataim, m�sok viszont a mi munk�nkkal f�nyes�tik majd a saj�t dicsos�g�ket. Nincs is ezzel semmi baj. De az�rt j�l esett volna, ha az Oscar �tv�telekor Kevin Spacey megeml�ti szereplot�rs�t, Huggiest is, aki szint�n r�szese volt az Amerikai sz�ps�g c�mu film siker�nek. Igaz, Huggies? Tvrtko: Kinek kiab�lsz? Wells: H�, Huggies! Gyere! Tvrtko: J�zusom, egy kutya. Wells: Gyere, ismerkedj meg az �rral, Magyarorsz�gr�l j�tt. (Ugat�s.) Hol van, hol van? Ne t�gy �gy, mintha nem menn�nk oda minden �vben! (Ugat�s, Wells visszaugat.) Tvrtko: J�, ez elment. Wells: Persze, mert elk�ldtem a lak�skulcs�rt. Tvrtko: Te besz�lsz az �llatok nyelv�n? Wells: Tal�n. Figyelj csak! (Csicsereg, bentrol egy papag�j v�laszol.) Azt hiszem, Rudi nem b�nja, ha j�runk egyet a farmon. Tvrtko: Rendben. Azon gondolkodom, honnan ismeros nekem ez a Huggies. Wells: A Nissan-rekl�mr�l. Biztosan a rep�lot�rrol idefel� l�ttad a pla�k�tot. O �ll a kocsi mellett. Tvrtko: Val�ban. H�, ez kiugrott az ablakon! Wells: Csak produk�lja mag�t. Na figyelj: Huggies, gyere csak! "Acsar!" Tvrtko: Meg fog harapni! Wells: Nyugi, csak sz�n�szkedik. Huggies, "biceg" Tvrtko: H�t ezt nem hiszem el, mint egy h�bor�s sebes�lt. Wells: Okos bl�ki, mi? A vil�g legkezesebb j�sz�ga. Egy�bk�nt ha akarom, m�g engem is let�mad. Tvrtko: Te, azt a patakot m�r idefel� is l�ttam. Tudod, ahol le kell par�kolni. Mi�rt nem csin�lt�l f�l� egy �tj�r�t? Wells: Mert ennyi s�ta a term�szetben mindig kell. Tvrtko: De az legal�bb n�gysz�z m�ter innen! Wells: �gy van. Leteszem a partj�n a kocsit, azt�n �tugrom rajta, �s ha�zas�t�lok. Tvrtko: A kutya iszik a v�zbol. Wells: Semmi gond, a patak krist�lytiszta. L�tn�d csak Barklyt, o �szik is benne. Tvrtko: Azt az ebet honnan ismerhetem? Wells: V�rj�l csak... legut�bb a V�szhelyzetben l�thattad. De az is o volt, aki �sszehozta Val Khmert �s Julia Robertset. A forgat�k�nyv sze�rint Kilmer s�t�ltatta Barklyt, aki egy f�n�l felemelte a l�b�t, hogy elv�gezze foly� �gyeit. �pp akkor j�tt arra Julia Roberts, a t�rt�net szerint te�h�t a kutya hozta �ssze a Roberts�k �ltal alak�tott szerelmeseket. Most k�pzeld el szeg�ny Barklyt, amint a kijel�lt f�n�l emelgeti a l�b�t, mik�z�ben egy�ltal�n nem kell pisilnie. Harmincszor vett�k fel a jelenetet. Tvrtko: Szerencs�tlen. Wells: Nem kell sajn�lni, im�d szerepelni a kis�reg. Vannak �llatsz�n�szek, akik im�dj�k mutogatni magukat. Nos, Barkly pontosan ilyen. Te nem hiszed, ezek ugyanolyan hi�ak, mint a hollywoodi szt�rok. Sajnos most nem tudom bemutatni, mert Chicag�ban forgat. Bemegy�nk abba a h�zba? Tvrtko: Persze. Mi van ott? Wells: Bo�k. Tvrtko: �gy �rted... k�gy�k? Wells: �s p�kok. Tarantell�k. Tvrtko: Jaj, de j�! �s t�nyleg be kell oda menn�nk? Wells: Meg akarod ismerni a farmot, nem? Meg a munk�nkat is, igaz? Tvrtko: Igaz. Wells: H�t akkor nosza, ez is a munk�nkhoz tartozik. Mielott kinyitom az ajt�t, meg kell k�rjelek arra, hogy mindig csak m�g�ttem gyere. Tvrtko: Mi�rt, gondoltad, hogy eloreszaladok �s kezet r�zok a bo�d�dal? K�l�nben milyen �llat ez a boa? Wells: Seggh�lye. T�z m�ter hossz�, �tven kil� sz�ntiszta idiotizmus. Tvrtko: Semmire sem tudod megtan�tani?

Wells: De. Ha meg�t�getem a fark�t, felemeli a fej�t. Ha feljebb �t�getem, k�szni kezd. �s ezzel, azt hiszem, mindent elmondtam. M�sk�l�nben ez�rt nem l�tni soha a filmeken a mozg� k�gy�k fej�t �s fark�t egyszerre. Tvrtko: Atya�g, mekkora! Wells: Igen, onagys�ga egy sz�p, kifejlett p�ld�ny. A Dzsungel k�ny�v�ben dolgoztunk egy�tt. Tvrtko: Hogy sziszeg! Nagyon aranyos. Wells: R�l�pt�l a sarkamra. Tvrtko: Ja, bocs. Wells: Ott vannak a p�kok. Tvrtko: Aha. Klassz. Hogy szaladg�lnak! Bele is haln�k, ha egy ilyen felszaladna a l�bamon. Wells: N�zd csak, m�r szalad is. V�rj, ne ugr�lj, egyszeruen csak r� kell f�jni. Nyugi, m�g megijeszted. Tvrtko: Szeg�ny p�k! R�m a fr�szt hozza, de �n ne ugr�ljak, mert meg�ijesztem! H�t ez j�! Wells: A tarantella szabadon vesz�lyes ragadoz�, de tudja, hogy ide�bent tol�nk, emberektol kap enni. Tvrtko: Okos �llat. Wells: Nem mondhatn�m. Ink�bb sz�m�t�. Egy�bk�nt az, amelyik a l�ba�don m�szik, az Arachnof�bi�ban j�tszott. Meg a Rex fel�gyeloben. Mivel azonban nem lehetett �tellel megtan�tani a szerep�re, vagyis arra, hogy A pontb�l eljusson B pontba, ez�rt az �sv�ny k�t oldal�n egy szerkezettel sur�tett levegot f�jtunk v�gig, �gy a p�k k�vette a kijel�lt �tvonalat. Tvrtko: Ha m�r behozt�l ide ezek k�z� a m�rges sz�rnyetegek k�z�, �ruld el, hogy milyen tr�kk�kkel k�sz�ted fel az �llataidat egy jelenetre? Vegy�k p�ld�ul, hogy Jim Carrey kuty�j�nak bele kell tenni a fej�t a va�r�zsereju maszkba. Wells: Pofonegyszeru. N�gyk�zl�bra ereszkedem, magam el� teszem az �larcot. Beleteszem a fejem. Nem �rti. �jra megmutatom. N�z r�m a kutya bamb�n. Oda�ll�tom a maszk el�, belenyomom a fej�t. R�akad a maszk. Jutalomfalatot adok. �t�dsz�rre m�r egyed�l csin�lja. T�relemj�t�k az eg�sz. Tvrtko: Ilyen egyszeru volna? Wells: Nagyj�b�l igen. Tvrtko: �s nem nagyj�b�l? Wells: Ki kell alak�tanod az �llattal egy rendk�v�l bensos�ges kapcso�latot, hogy akkor is megcsin�lja, amit k�rsz tole, ha �tvenen �llj�k k�r�l a forgat�son. Tvrtko: Melyik �llattal a legjobb dolgozni? Wells: N�zd, �n oroszl�nbuzi vagyok. Elso nagy munk�m is hozz�juk kapcsol�dik. Hatvann�gyben a Columbia aj�nlatot tett Joy Adamsonnak az Elsa k�lykei megfilmes�t�s�re, azt�n k�sobb leforgattuk a folytat�s�t is. Ti�zen�t Kaliforni�ban sz�letett oroszl�nnal �rkeztem Keny�ba, h�romhetestol h�romh�naposig. A teherg�p pil�t�ja megk�rdezte, hogy minek kell Afrik�ba oroszl�nokat rep�teni, mikor Serengeti hemzseg a s�r�nyesektol. Elma�gyar�ztam neki, hogy egy Serengetin befogott oroszl�nt�l nem lehet elv�rni, hogy k�vesse a rendezo utas�t�sait, arr�l nem is besz�lve, hogy val�sz�nuleg belek�stolna az emberszereplokbe. De a forgat�s �gy sem volt egyszeru j�t�k: az oroszl�nokkal k�nnyebb dolgunk volt, mint az �r�novel. Joy eg�sz ido alatt lehetetlen�l viselkedett: rik�csolt, hadon�szott, k�veteloz�tt, folyamato�san zavarta az �llatokat. De ami m�g kem�nyebb volt: m�s �llatok is egy�tt szerepeltek az oroszl�njaimmal. �s hidd el, enn�l nincs nehezebb. Az orr�szarv�t p�ld�ul egy�ltal�n nem �rdekelt�k az oroszl�nok, sokkal ink�bb fu�l�tt a foga az emberekre. �gy azt�n k�nytelen voltam egy asszisztensemmel ingerelni, hogy a kamera ir�ny�ba csalogathassuk. A j�gkorszakb�l h�trama�radt, vaksi �llat pislogva �llt, majd amikor h�szm�teres "lot�volba" �rt�nk, leengedte hatalmas fej�t, �s sip�tva t�mad�sba lend�lt. Mi meg uzsgyi, ro�hantunk a biztons�got jelento ker�t�s fel�. �tvetodt�nk rajta, az orrszarv� meg egyenesen nekicsap�dott a pal�nknak. Megcsin�ltuk egyszer, k�tszer, h�romszor, de a rendezo �jra �s �jra felv�telre h�vott: "Na, csak m�g egyet!" Mi persze egyre f�radtabbak voltunk, �s �gy a nyolcadik k�s�rlet alkal�m�val asszisztensem megcs�szott a ker�t�sn�l. �gy l�gott a pal�nkon, mint egy sz�rad� ruha, de volt annyi l�lekjelenl�te, hogy mozdulatlan ma�radt. Az osl�ny, amely

elsosorban a mozg�sra reag�l, k�t m�terre tole megtorpant. Beugrottam a l�t�k�r�be, k�zzel-l�bbal hadon�szva pr�b�l�tam elvonni a figyelm�t. Meg is indult fel�m, dupla sebess�ggel. Futni kezdtem, de elso l�p�semmel sikeresen egy eg�rf�szket c�loztam meg. Az �reg beszakadt, �s �n combig a f�ldbe f�r�dtam. R�ngattam a l�bam kifel�, az orrszarv� meg d�b�g�tt fel�m, mint egy mozdony. Szinte m�r a nyakamba �reztem a d�h�s f�jtat�s�t, amikor v�gre siker�lt kiszak�tanom magam a csapd�b�l, a ker�t�shez ugrottam, �s �tvetodtem rajta. A l�bam m�g szinte a t�loldalon volt, amikor a p�nc�los oda�rkezett, de m�r a ke�r�t�st d�fte helyettem. Szemtan�k szerint mind�ssze h�sz centi volt a nad�r�gom �s az orrszarv� szuronya k�z�tt. Tvrtko: Az orrszarv�t nem te tan�tottad? Wells: Nem. Hozott anyagb�l dolgoztam. Vannak �llatok, amelyekkel nem igaz�n szeretek foglalkozni. Ilyen az orrszarv�. Vagy a medve. A farkasokkal is ink�bb az egyik tan�tv�nyom t�ncol. Tvrtko: Ti csin�lt�tok a Farkasokkal t�ncol�t? Wells: Bizony, m�ghozz� egy magyar sz�rmaz�s� sr�ccal, N�cholas Tothtal. O most l�m�kat �s tev�ket k�sz�t fel egy sivatagi produkci�hoz, de a farmj�n rendezte be a vadnyugati �s kalandfilmes �llatok k�zpontj�t, �gy Rengi �s Rojk�, Kevin Costner "szereplot�rsai" is ott laknak. Tvrtko: Hogy vett�tek r� Rojk�t arra a h�tborzongat� vicsorg�sra, amellyel a gonoszokat fogadta a szikl�k k�z�tt? Wells: Bekent�k ecettel az �ny�t, mire sz�th�zta a pof�j�t, mintha vi�csorogna. K�sobb m�r ecet n�lk�l, utas�t�sra is ment a dolog. Tvrtko: �gyes. Wells: Egy�bk�nt Tothn�l sok ismert, de m�r nyugd�jba vonult �llat�sz�n�sz �ldeg�l. P�ld�ul azok a krokodilok, amelyek Walter Matthauval �s Gregory Peckkel viaskodtak. Vagy az ozik�k, akik egy foly�ban vesz�teglo aut�t ugr�ltak �t egy rekl�mban. Mellesleg a farm h�ts� r�sz�n eb�ben a pillanatban is egy rekl�mot forgatnak d�l-koreai filmesek, amely�ben egy hi�na vezet egy kocsit. Ha j�l tudom, Nicholas�k h�rom h�napra v�llalt�k a munk�t, mert h�t a hi�na ugye... Sz�val el�g butuska �llat. Huggies, kifel�! Nem, nem j�hetsz be! Tvrtko: Hogy bedugta a fej�t az ajt�n. Wells: A plexi biztons�gi kapun �gyse tud bej�nni, de az�rt j�, ha tud�ja a rendet. M�sk�l�nben joga van mindenrol inform�l�dni, ami a h�zban t�rt�nik, mert sz�pen belead a k�z�sbe. Filmez�skor n�gysz�z doll�rt, azaz sz�zh�szezer forintot kap egy napra. Tvrtko: Az soknak sz�mit? Wells: Relat�v. Szud�n, az oroszl�n g�zsija p�ld�ul napi h�rom �s f�l ezer doll�r volt, azaz t�bb mint egymilli� forint. �s harminc napot forga�tott a S�mson �s Delil�ban Elizabeth Hurley-vel. Az �gy m�r ok�, nem? Tvrtko: Rossz szakm�t v�lasztottam. K�l�nben �gy l�tom, hogy ame�lyik �llat eszik, azt tan�tani is lehet. Wells: �gy van. Lassie p�ld�ul jutalomfalatk�kkal forgatta v�gig a vi�l�gh�ru filmet. Amikor meghalt, akkor is �pp egy sz�razt�p-darabk�t szo�rongatott a fogai k�z�tt. Emmit, a Dzsungel k�nyve majm�t meg ban�n�nal tan�tottuk a szerep�re. Gyere, s�t�ljunk vissza. Tvrtko: J�. Mondd, melyik �llattal volt a legk�nnyebb dolgod? Wells: A legk�nnyebb? V�rj csak... Azt hiszem, a malacokkal. Tvrtko: Ezt nem mondod komolyan! Wells: De bizony, a malac a vil�g t�z legintelligensebb �llat�nak egyi�ke. A tanul�konys�ga a delfin�vel vetekszik. Ausztr�li�ban forgattuk a Babe a nagyv�rosban c�mu filmet, m�ghozz� �gy, hogy egy jelenetsort �l�tal�ban h�rom k�l�nb�zo malaccal vett�nk f�l. Az egyiket arra tan�tottuk meg, hogy felugorjon egy sz�kre, a m�sikat arra, hogy belenyaljon a pap�rik�ssz�szba, a harmadikat pedig, hogy pr�szk�lj�n tole. Sz�t kellett bon�tanunk a szerepeket, mert hatvann�gy felv�tel esett Babe-re. T�z malaccal forgattuk le a filmet, �s mondhatom, a r�fik zseni�lisan teljes�tettek. Nem �gy a rendezo. Volt �gy, hogy a tuzo napon hatvann�gyszer ism�teltetett meg egy jelenetet, mik�zben szerintem m�r

az elso is t�k�letesen siker�lt. Csorgott r�lunk a ver�t�k, de enn�l sokkal nagyobb baj volt, hogy szeg�ny malac les�lt. "Hozz�tok a sminkeseket!" - �v�lt�tte a rendezo. Pr�b�lt�k bep�derezni szeg�ny r�fik�t, de az asszisztens jelenet k�zben feltette a kez�t. K�z�lte a rendezovel, hogy ezzel a malaccal nem lehet folytatni, mert a melegben az izzadts�ggal egy�tt lefolyik r�la a p�der. L�thatod, az �des kis Babe-nek nem volt t�l sz�p �lete. Arr�l nem is besz�lve, hogy n�h�ny h�nap m�lva mind a t�z malacsz�n�szt megett�k. Tvrtko: Jaj. Wells: Sajnos a ki�regedett �llatsz�n�sz csak ritk�n kapja meg az ot megilleto b�n�sm�dot. Mi a saj�tjainkat szeretj�k, gondozzuk, de a m�s tulajdon�ban l�vo �llatsz�n�szek�rt nem tudunk feleloss�get v�llalni. Tvrtko: Melyik volt a legnehezebb feladatod? Wells: Tal�n eml�kszel m�g arra a rekl�mra, amely egy biztos�t�t�rsa�s�got egy sz�rnyas oroszl�nnal mutatott be. No, h�t r�eros�tett�k a s�r�nyes h�t�ra a mad�rsz�rnyakat, de az �llat az istennek nem akart megnyu�godni, �lland�an a sz�rnyak fel� kapott, ler�ncig�lta oket mag�r�l �s t�pni kezdte. Hi�ba, dolgozott benne a vad�sz�szt�n. Ez�rt neh�z p�ld�ul egy oroszl�nnak olyan jelenetet tan�tani, amelyben o van alul. Az �llatok kir�lya ugyanis gyozelemre sz�letett, �s irt�zatos erofesz�t�sbe ker�l meg�r�tetni vele, hogy ez most nem komoly, csak egy kicsit kell vesz�tenie. H�nyszor haraptak m�r combon az oroszl�njaim, amikor a foszereplok dublor jelmezekbe b�jva gyurtem oket a f�ldre! �rtett�k ok, hogy j�tszunk, de az�n egy-egy odakap�ssal jelezt�k a val�di eroviszonyokat. Egy oroszl�nn�l az odakap�s pedig... Mintha s�v�nyv�g� k�ssel szabdal�n�k a h�sodat. �ssze-vissza vannak �lt�getve a v�gtagjaim. Tvrtko: Volt olyan felk�r�s, amit visszautas�tott�l? Wells: Nemigen. Egy jap�n t�v�s p�ld�ul azt mondta, hogy neki b�r�mennyit meg�r, ha egy v�zis�elo elef�nt nyak�ban filmezheti mag�t. Van az a sz�l�s, hogy "Nincs az a p�nz, ami�rt...". Nos, n�lunk ez �gy m�do�sul: "Van az a p�nz!" Volt az a p�nz, ami�rt tr�ningezni kezdt�nk egy ele�f�nttal. Elosz�r persze a sz�razf�ld�n mozgattuk a l�bai alatt a gerend�kat. Azt�n egy h�nap m�lva v�zre sz�lltunk vele. Nakat�nak h�vt�k a ja�p�n �rg�t. Elj�tt, �s nem hitt a szem�nek, amikor l�tta a v�zen cs�szni az elef�ntot. Valami versenyt akart megnyerni ezzel az or�lts�ggel. Az �llat nyak�ba pattant, �s megnyerte a versenyt. M�g a motoroz� majmot is maga m�g� utas�totta. V�rj egy picit, cs�r�g a telefon. Igen, tess�k? Ki�csoda? Szervusz, Raffil! Persze, hogyne. Aha, �rtem. J�, d�lut�n �tme�gy�nk. Igen, biztosan. J�, v�rlak. Cs�k!... Na, egy r�gi kuncsaftom volt az, most �pp egy j�gkorszakban j�tsz�d� filmhez keres szereplot. Tvrtko: Milyen �llatod van a j�gkorszakb�l? Wells: Medv�m. Egy n�gym�teres kodi�k. O a vil�gon a legnagyobb. �t �v munk�nk van benne. P�nzben m�rve �gy tizenk�tmilli� forintnyi dolcsiba ker�l a kik�pz�se. De m�r behozta az �r�t. A g�zsija napi m�sf�l�milli� forint. R�ad�sul t�len forgatj�k a filmet! Tvrtko: Az mi�rt j�? Wells: Mert t�len �ltal�ban egy�ltal�n nincs munka az �llatsz�n�szek sz�m�ra. A medv�t is fel kell �breszten�nk a t�li �lm�b�l, cser�be persze majd dupla vak�ci�t kap ny�ron. Tvrtko: Amikor telefonon besz�lt�nk, azt mondtad, hogy az Universal�n�l �vi nyolcezer filmet forgatnak, �s minden harmadikban sz�ks�g van �llatsz�n�szre. Wells: �gy van, egy komoly filmben az egyetlen pillanatra feltuno papa�g�j se lehet civil. De ezeknek a produkci�knak a t�bbs�ge ny�ron k�sz�l. A t�l holtszezon. N�zd csak, ott van T�bur, az elef�nt. Tudod, a v�zis�elos. Most �pp egy olyan szerepre k�sz�tik fel a koll�g�k, amelyben egy sebzett elef�ntot kell alak�tania. L�tod, hogy fekszik? De az�rt fel akar kelni a kis pimasz! Nem biztos m�g a szerep�ben. Gyere, bemutatlak neki. Tvrtko: ���... Wells: Ne f�lj, nem eszik meg. Szervusz, Tibur. N�zd csak, kit hoz�tam! Adj kezet a sapk�s b�csinak! �gy van. Tvrtko: Most fogjam meg az orm�ny�t? Wells: Persze.

Tvrtko: Nedves. Wells. Nagyon helyes, az azt jelenti, hogy eg�szs�ges. Tvrtko: Most elindult fel�m. Seg�ts�g Wells: Csak tett elore egy l�p�st. Kicsit sz�deleg, hiszen eg�sz eddig fek�dt. L�tom, a felnott �llatokkal nem igaz�n tal�lod meg a hangot. Mu�tatok neked egy k�lyk�t. Tess�k, �th�napos. Masz�lynak h�vj�k. Tvrtko: Jaj de aranyos kisoroszl�n. K�r, hogy �gy vicsorog, meg morog! Wells: V�di az ennival�j�t. L�tod, hogy eb�del. Kell is neki az energia, mert kem�ny p�lya v�r r�. Apja ugyanis Hollywood egyik legnagyobb csillaga volt. Legut�bb O. J. Simpsonnal j�tszott a Csupasz pisztolyban. Sajnos m�r meghalt. Amikor elmegy egy �llatsz�n�sz�nk, egy kicsit mi is meghalunk. A foglalkoz�sunkban ez az egyetlen rossz. De ez nagyon. Hubert G. Wells, azaz Willhubert G�za az �v fel�t Gels�n t�lti. A Zala megyei faluban csak �gy ismerik, mint a titokzatos embert, aki mindenki�vel elbesz�lget, de akirol semmit se lehet tudni. A telep�l�s f�l�tti dombon lakik, egy csod�latos kast�lyban. Bek�ttette a g�zt, a csatorn�t, �s aki a nyomvonal k�rny�k�n lakott, azokhoz is mind bevezettette. A kast�lyt k�t kooroszl�n vigy�zza, a szob�k falain k�pek sz�zai Afrik�b�l, Ausztr�li�b�l, �s persze a filmekbol, amelyekben k�zremuk�d�tt, p�ld�ul a Lassie hazat�rbol, a Dr. Doolittle-bol, vagy a Gladi�torb�l. Ez ut�bbit forgatta �p�pen, amikor feles�ge a szeme l�tt�ra felv�gta az ereit Sidney rep�loter�n. Az�ta m�r elv�ltak, s Huggies egyetlen t�rsa a vil�g legh�resebb �llatsz�n�sz-oktat�j�nak. Amikor megl�togatjuk, parizeres szendviccsel k�n�l. Csak�gy, mint Los Angelesben. A gelsei kast�ly is annyira van Ferihegy�tol, mint a Los Angeles-i vill�ja az ottani rep�lot�rtol. A teraszon �l�nk le besz�lgetni, ahol �r�kig szokott gy�ny�rk�dni az egyed�l�ll� panor�m�ban. Bej�rta az eg�sz vil�got, de Gels�n�l szebb helyet m�g sehol sem ta�l�lt. Ebben a dologban egy�bk�nt is ugyan�gy �rez, mint az okosabb �lla�tok: a legszebb, a legjobb hely az, ahol otthon �rezz�k magunk. R�zs�k A bajuszos f�rfi mozdulatlanul �l a napon, k�zvetlen�l a r�zsabokor mel�lett. Arc�t a f�nybe tartja, minden�ron szeretne lebarnulni. Csup�n a ciga�rett�j�t emeli fel n�ha keze k�t csonkj�val a sz�j�hoz, m�lyet sz�v belole, t�dej�t megt�lti a f�st. Volt egy kor�bbi �lete, amelyben csajozott, spor�tolt, �zletelt. Ma tol�kocsiban �l, s l�bak �s k�zfejek n�lk�l napozik. J�nosnak h�vj�k. Kany� J�nosnak. Jobb szeretn�, ha esne az eso. Ilyen vero�f�nyes naps�t�sben szinte f�jdalmat �rez, hogy itt �l, egy helyben, ahe�lyett hogy kir�ndulna, �szna, evezne. Negyvenegy �ves. Tizenegy �ve mozg�ss�r�lt. Az t�rt�nt vele, ami b�rmelyik�nkkel b�rmikor megeshet. Kilencvenben megt�madta egy ismeretlen eredetu betegs�g. B�rger-k�r, ez a neve. Az ebben szenvedo ember v�gtagjaiban le�ll a kering�s. Sorra halnak el az ujjai, a l�ba, a keze... Egyetlen gy�gym�d az amput�ci�. J�nos m�r tizenhatszor fek�dt k�s al�. A m�sodik mut�t ut�n feles�g�l vette az �pol�noj�t. Boldog embernek tartja mag�t, de az�rt n�ha s�rni szeretne, ak�rcsak kiskor�ban. Most �pp egy Rolling Stones-sz�mot d�dol mag�ban. Megmozdul, k�zcsonkj�val pengetni kezdi k�pzeletbeli git�rj�t. Szem�veges asszony �rkezik, g�nd�r�tett, m�zszoke haj�ba belekap a sz�l. �d�tot tesz a f�rfi el� a k�k-feh�r kock�s abroszra, meg egy t�ny�r bejglit. J�nos r�mosolyog. - Minden rendben? - k�rdezi az asszony. Agg�dva pillant a kamera �s a l�mp�k fel�. A szememmel jelzem, hogy nem lesz semmi baj. - Kezdhetj�k? - k�rdezem J�nost. - Persze! - feleli. - Eg�sz Pesten nem lehet tisztess�ges bejglit kapni. Csak itt. Az�rt k�rtem, hogy itt tal�lkozzunk. Sz�tt�rom a kezem, mintha azt mondan�m: �me, itt tal�lkozunk, ahogy akartad. Bar�ts�gosan hunyor�t. - Kamera indul! - sz�lok az operatornek, �s az interj�alanyhoz fordulok. J�nos, a nagy horg�sz kilencvenben, a sz�let�snapj�ra egy t�rden fel�l �ro gumicsizm�t kapott a b�tyj�t�l. Mintha a l�b�ra �nt�tt�k volna, olyan volt, amikor elosz�r felpr�b�lta. Tett is benne n�h�ny l�p�st, amikor azonban visszafel� j�tt a konyh�b�l, felszisszent. Zsibbad�st �rzett a v�d�lij�ban.

- Mi van? - k�rdezte a b�tyja, de J�nos megr�zta a fej�t. - Semmi, csak a szok�sos. Tudod, a hangy�k futkosnak a l�bamban. Pedig ez a zsibbad�s most m�s volt, mint a kor�bbiak: erosebb, f�jdal�masabb. M�s alkalommal a fiatalember leplezni tudta a kellemetlen �r�z�st, most azonban l�tszott rajta, hogy szenved. B�tyja meg�tk�zve n�zett r�, azt�n kerek perec kijelentette: - Abba kell hagyni a pinc�rked�st! J�nos felszolg�l�k�nt dolgozott a Kedves nevu �tteremben, s tizenk�t �r�n kereszt�l hozz�vetoleg negyven kilom�tert szaladg�lt. Naponta! - Azt hiszed, lehet ezt b�ntetlen�l? - horkant fel a b�tyja, de J�nos csak megvonta a v�ll�t. - Mondj jobbat! - v�gott vissza. - Ha ennyire f�j, abba kell hagyni. M�skor is volt m�r ilyen? - B�ty�ka, f�l �ve g�rcs�l a v�dlim! - Kurva j�! �s akkor mi�rt nem m�sz el dokihoz? - Voltam. Egy haverom apja borgy�gy�sz. - Minek neked borgy�gy�sz? - Telente mindig kisz�rad a l�bfejem. - �ri�si! M�g ez is! �s? - Azt mondta, gomba. K�rdeztem tole, hogy milyen gomba t�len? Azt v�laszolta, hogy ilyen gomba. T�li gomba. - Ok�, de mi k�ze ennek a zsibbad�shoz, meg a g�rcs�l�shez? - Van k�ze. Azt hiszem. - �s? Akkor mi�rt nem vizsg�ltatod ki magad? - Nyugi, b�ty�ka, nagykisfi� vagyok, harminc �ves. Majd elmegyek a dokihoz. De nem ment el. Szilveszterkor egy buliba volt hivatalos, szok�s szerint o volt a t�rsas�g k�z�ppontja. Im�dt�k a dum�j�t. J�nos olyan volt, akibol szinte kicsordult a sz��radat, mint a sz�n�ltig telt serlegbol a bor. Este t�z fel� azonban megint j�tt egy zsibbad�s a l�bfej�ben, s a f�rfi arc�r�l zurza�var t�kr�zod�tt. Bar�tai ijedten n�ztek r�, de o csak legyintett. Ez�ttal azonban elmaradt a hirtelen ernyed�s, �s legal�bb egy f�l �r�ig k�nozta a kellemetlen �rz�s. Kiss� huv�s is maradt az este h�tral�vo r�sz�ben, s nem sokkal az �jf�li koccint�s ut�n elb�cs�zott. Be�lt a kispolskij�ba, �s beind�totta a motort. Ebben a pillanatban minden eddigin�l kegyetlenebb�l hara�pott l�b�ba a f�jdalom, szinte nem is �rezte a bal l�bfej�t. - Mi a fene? - nyomogatta meg a kez�vel a zsibbad�s hely�t. Arra gon�dolt, hogy a hideg miatt van. A kispolskiban ramaty a fut�s. Azt�n a fene�ke al� ny�lt, h�tha r��lt valamire. Nem tal�lt semmit. Valahogy hazaevic�k�lt, fels�ntik�lt a l�pcson, s be�lt a k�dba. Forr� vizet engedett a l�b�ra. Azt�n hideget. Azt�n megint forr�t. H�tha visszat�r a l�b�ba az �let. Mintha le�llt volna benne a v�rkering�s. Megt�r�lk�z�tt, lefek�dt aludni. Rem�lte, m�snapra elm�lik a zsibbad�s. Nem m�lt el. Sot! Egyre elvisel�hetetlenebb� v�lt. Valahogy v�gigszenvedte a napot, azt�n m�sodik�n el�ment a k�rzeti orvoshoz. - Mennyit ivott az �nnepekkor, J�nos? - k�rdezte az orvos. - Semennyit. - Na, de komolyan. - Komolyan semennyit. - �s �gy �rzi, hogy zsibbad? - �gy �rzem, hogy nincs kering�sem, doktor �r. - Na ne vicceljen, J�nos, mert �gy marad! - Nem viccelek, doktor �r. Pillanatnyilag nem vagyok olyan hangulat�ban. Az orvos r�n�zett, azt�n ki�ll�tott neki egy beutal�t a Budakeszin mu�k�do Rehabilit�ci�s K�zpontba. Amikor J�nos m�snap felkereste az int�zetet, azt hitte, rosszul l�t. Katonai k�rh�z, bombat�mad�s ut�n - ez volt az elso gondolata. A lepusztult folyos�n egy tizenh�t �v forma fi� fek�dt az oldal�n egy �gyon, kivett�k a cs�poj�t. K�r�l�tte vagy egy tucat f�rdo�k�penyes f�rfi �s no besz�lgetett vele, mindegyik�knek hi�nyzott valami�je: a l�ba, a karja, vagy az ujjai. J�nos nyugtalan lett. - Mit keresek �n itt? - k�rdezte mag�t�l. Le�lt a folyos�ra, �s kinyitot�ta az aznapi sport�js�got. Nem mert, vagy nem akart odan�zni a groteszk csoportra. Csakhogy egy kisfi� odagurult hozz� a tol�kocsij�n. �l�ben egy rajzt�bla volt, rajta pap�r, s azon egy f�lig kisz�nezett r�zsa. A gyerek eg�szen kicsinek

l�tszott, �gy �sszet�p�r�d�tt az �l�sen. Csontv�zszeru combja kirajzol�dott a pizsama alatt, t�rdbol hi�nyzott a l�ba. - T�ged is szal�miznak? - k�rdezte J�nost�l. - Mit csin�lnak? - kapta fel a fej�t a fiatalember. - Felszeletelnek. Lev�gj�k a l�bad. Azt�n a karod. Att�l f�gg, mi a be�tegs�ged. J�nosban egy pillanatra felszaladt a pumpa, s legsz�vesebben r��v�l�t�tt volna a gyerekre. Azt�n m�gis erot vett mag�n, �s halkan csak annyit mondott: - Semmilyen betegs�gem sincs. Azzal �jra elmer�lt az �js�gban. De a fi� nem t�g�tott. - Ne mondja m�r - sz�lalt meg -, ide csak olyan j�n, akit amput�lni kell. J�nos fel�llt, �s arr�bb ment. Igyekezett nem tudom�st venni a fi�r�l, de a f�lelem bef�szkelte mag�t az agy�ba. A gyerek visszagurult a t�bbi�ekhez. R�videsen ny�lt az ajt�, �s J�nost sz�l�tott�k. R�vid vizsg�lat ut�n a feh�rk�penyes foorvos, Till doktor hellyel k�n�lta a fiatalembert. - Legyen eros, ne hagyja el mag�t! - mondta, mik�zben le�lt vele szembe. - Legyek eros? �s mi�rt? - Persze, butas�g mag�t�l ilyet k�rnem, hisz maga r�mai jellem, igaz, J�nos? Eros sz�vu. Kem�ny pasas. Az a fajta, aki t�len l�ket v�g a t� je�g�n, hogy megf�r�dhessen. - Rem�lem is, hogy olyan vagyok! - nevetett J�nos. - Nos, szeretn�k teljesen oszinte lenni �nh�z. B�rger-k�rja van. J�nos agy�ban csikorogva forgott az eml�kez�s kereke, hol hallott, vagy olvasott errol a betegs�grol. Sehol. Az orvos, mintha a fej�be l�tott volna, azonnal magyar�zatba fogott. - Ritka betegs�g, �s val�j�ban nem tudjuk, mi a kiv�lt� ok. Tal�n ge�netikailag �r�klodik, tal�n az immunrendszerrel kapcsolatos. - �rtem - felelte J�nos. - Mire kell k�sz�ln�m? - R�vid t�von elgy�gy�tgatjuk mag�t. - �s hossz� t�von? Az orvos fel�llt, a mosd�hoz l�pett, �s megnyitotta a csapot. Mikor v�gzett a k�zmos�ssal, a t�r�lk�zo�rt ny�lt, majd k�zelebb h�zta J�nos�hoz a sz�k�t, �s mell� �lt. - Le fogjuk v�gni a l�b�t. J�nos felpattant, �s az ajt� fel� indult. Amikor a kilincsre tette a kez�t, g�rcs�sen megr�ndult. Visszafordult, egyenesen a foorvosra n�zett. - Tudom, hogy megijedt - sz�lalt meg nyugodt hangon az orvos. �Meg�rtem. De jobban tenn�, ha v�gighallgatna, tal�n egy�tt jutunk vala�mire. A fiatalember visszas�ntik�lt, �s lehuppant a sz�kbe. - A b�rgeresek v�gtagjaiban elhal a perif�ri�lis v�rkering�s - magya�r�zta Till doktor-, ez�rt egy ido ut�n le kell venn�nk a l�bukat �s a kez�ket, mert egyszeruen el�szk�s�dn�nek. J�nos �rezte, hogy els�pad. �gy j�tt ide, mint egy boldog, �letigenlo ember, s �gy fogja elhagyni a k�rh�zat, mint egy megv�n�lt, �sszet�rt lel�ki roncs. Egy pillanat alatt t�nkrement az �lete. Nyomorultul �rezte ma�g�t. Belecs�pett a karj�ba, h�tha fel�bred ebbol a r�m�lomb�l. Keseruen vette tudom�sul, hogy �bren van. - �s mi a v�ge, doktor �r? A tepsi? A foorvos lehajtotta a fej�t, �gy mondta: - Nem tudom. Van, akin�l a sz�v�rrendszer hajsz�lereit is megt�madja a betegs�g. Annak kev�s a rem�nye. L�tja, oszinte vagyok mag�hoz. Egy biztos: r�m mindenben sz�m�that. Amikor J�nos kil�pett a rendelobol, k�nytelen volt megkapaszkodni a szemk�zti ablakp�rk�nyban. Kifel� n�zett, az udvarra, de szeme sark�b�l l�tta, ahogy a tol�kocsis fi�, sz�j�ban a sz�nes ceruz�j�t r�gcs�lva, ot fi�gyeli. Hirtelen fel� fordult. A fi� egy mozdulattal megk�rdezte, hogy mi a helyzet. J�nos lehajtotta a fej�t. A fi� lassan b�logatott, azt�n �jra t�rsai k�z� b�jt. Mondhatott nekik valamit, mert a fejek szinte egyszerre J�nos fel� fordultak. A fiatalember nem b�rta tov�bb, ahogyan b�rt, s�ntik�lva kirohant az �p�letbol. Besz�llt a

kocsij�ba, s meg sem �llt a Duna-partig. A rakparton �gtek a l�mp�k, pedig �pp a fel�n�l j�rt a nap. A Batthy�ny t�ren pontosan delet d�nd�lt a templom rekedtes harangja. J�nos kisz�llt a kocsib�l, �s eg�szen k�zel ment a v�zhez. Egy v�z f�l� ny�l� betonlapon meg�llt. L�ba alatt j�gt�bl�kat sodort a foly�, a kinti sorl�mp�k f�nye vad sz�neket vet�tett r�juk. A t�mb sz�l�n, ahol a fiatalember �csorgott, nem volt korl�t. Odafentrol sz�d�to l�tv�nyt ny�jtott a rohan� v�zfolyam. J�nos agy�n v�gigfutott, hogy milyen egyszeru is lenne itt �s �gy befejezni. A gy�gy�t�sa nem ker�lne p�nzbe az �llamnak, meg�vn� a szeretteit az �veken �t tart� ig�t�l, amelyet az o testi-lelki gondoz�sa r�na r�juk, �s nem utols� sorban megmenek�lne egy sor szenved�stol, f�jdalomt�l. - Halott vagyok, buzl�m, felesleges ember lettem, egy roncs - mondta mag�nak, �s kit�rt belole a zokog�s. Arc�t a kez�be temette, �gy s�rt. K�sobb zsebkendot kotort elo a farzseb�bol, �s megt�r�lte a szem�t. Lepil�lantott a z�g� folyamra, majd h�tral�pett a merev h�paplanba. Egy perc alatt teljesen �tnedvesedett a cipoje, csuromv�z lett a zoknija. De m�r semmit sem �rzett belole. S j�ttek a borzaszt� �jszak�k. �lomtalan �res arccal n�zett a s�t�tbe, �s fogalma se volt r�la, hogy mi fog t�rt�nni. Reggel f�l h�t t�jban v�gre n�mi vil�goss�g lop�zott a szob�j�ba, valamicsk�t elviselhetobb lett a vi�l�g. M�skor �r�kat �lt egy j�tsz�t�ren, �s s�v�rogva n�zte a piros k�pu k�lyk�ket. Neki soha nem lesz m�r gyereke, gondolta, hisz kinek kellene megcsonk�tva. Azt�n tavasz k�zep�n Till doktor k�z�lte, hogy itt az elso mut�t ideje. J�nos �sszerezzent, de nem ellenkezett. M�g ott, a t�li Dunaparton megfogadta, hogy am�g �l, soha t�bbet nem fog se s�rni, sem ellenkezni. Akkor n�h�ny napig ki se l�pett a lak�sa ajtaj�n, az ut�bbi h�napokban azonban engedett valamicsk�t a z�rk�zotts�ga, s �jra tal�lko�zott a bar�taival. K�v�lrol ugyan semmi v�ltoz�s sem l�tszott rajta, neve�tett, marh�skodott, �pp, mint a betegs�ge elott, a haverok t�bbs�ge nem is tudott a sz�rnyu k�rr�l. Hanem bel�l gy�keresen m�s emberr� v�lt. �jab�ban p�ld�ul sz�mos dolognak tudott �r�lni, amelyekre kor�bban oda se bag�zott. A mad�rf�ttynek. Az eso �z�nek. Egy j� tea illat�nak. Ez�rt az�t�n m�g nehezebb volt befek�dnie az int�zetbe. Gy�ny�ru, vir�gos d�l�ut�n volt, amikor b�tyj�val a k�rh�zhoz �rtek. Kisz�lltak, s az �p�let fel� indultak. Az int�zet ajtaj�ban J�nos visszan�zett. - H�rom l�pcso - mutatott a k�sz�b el� -, h�rom l�pcson j�tt�nk fel. - Igen mondta a b�tyja. - �s? - Ezen a h�rom l�pcson visszafel� �n m�r botork�lni fogok. Mank�val. A b�tyja nem tudott mit mondani. Le�ltek a folyos�ra, �pp a lengoajt� mell�. Ah�nyszor valaki kij�tt vagy bement rajta, az ajt� h�nytat� orvos�s�gszagot legyezett fel�j�k. N�h�ny perc m�lva egy orvos �rkezett. Be�tess�kelte J�nost a rendeloj�be. - Akkor teh�t Till doktorral mindent megbesz�ltek, igaz? - k�rdezte. S�padt arc�hoz k�l�n�sen illett a kusz�lt, oszbe vegy�lo gesztenyesz�n szem�ld�ke. Csendesen besz�lt, ahogy az orvosok egym�s k�z�tt szok�tak, amikor egy-egy beteg�k es�lyeit latolgatj�k. A fiatalember legsz�ve�sebben azt felelte volna, hogy "nem, semmit se besz�lt�nk meg, �s k�l�n�ben is, hagyjon engem b�k�n", de ink�bb b�lintott. - Rendben - mondta az orvos - , akkor a bal l�b, t�rd f�l�tt. Holnap reggel. J�nos hamar megbar�tkozott a t�bbiekkel. Harminc b�rgerest �poltak az oszt�lyon, a betegek �gy hevertek szertesz�t a k�rtermekben, folyos�kon, mint az �cska kell�kek egy operasz�npadon. T�bbs�g�ket elhagyta a csal�dja, a kedvese, elfeledkeztek r�la a bar�tai. Az oket �pol� nov�rk�k fizet�se a l�tminimumon mozgott, de nem ez b�ntotta a legjobban ezeket a f�radt szemu l�nyokat, asszonyokat. Sokkal ink�bb az, hogy a jelenlegi tudom�ny szerint a B�rger-k�r szinte meg�ll�thatatlan. Val�ban, szinte felszeletelik a betegeket, ahogy sorj�ban le�ll a v�rkering�s�k a test�k bi�zonyos r�szein. �ltal�ban teh�t elkeseredett �s ki�gett emberek voltak �sszez�rva itt a rehabilit�ci�s oszt�lyon, s tal�n J�nos volt az egyetlen, aki vid�ms�got tudott csemp�szni a k�rh�z mindennapjaiba. M�g azt a t�m�zsi, bibircs�kos arc� v�nasszonyt is k�pes volt megnevettetni, akit m�s�k�l�nben a szaga miatt ki nem �lltak a t�rsai. J�nos hossz� percekig ontot�ta a tol�kocsiba zsugorod� n�nike mellett a vicceket, mik�zben a szeren�cs�tlen asszony szakadatlan

szellent�ssel �rasztotta mag�b�l beleinek forr�, �porodott lehelet�t. K�ptelen volt parancsolni a z�r�izmainak, de J�nos errol egy�ltal�n nem vett tudom�st. Tal�n a sors akarta megh�l�lni j�s�g�t azzal, hogy a mut�te k�nnyed�n, rutinszeruen zajlott le. Az alta�t�sb�l val� �bred�se ut�n sok�ig nem mert a lepedo al� kukkantani, s megn�zni l�b�nak csonkj�t. Csak amikor kihozt�k az orzobol, s a b�tyja meg�rkezett, akkor hajlott a dologra. - Elosz�r te! - n�gatta J�nos a testv�r�t. M�g a b�tyja felemelte a lepe�dot, o elford�totta a fej�t. - F�j! - �v�lt�tt fel a b�tyja, mire J�nos r�m�lten kapta oda a tekinte�t�t, de csak egy hatalmas k�t�st l�tott a combja alatt. A testv�re r�h�gni kezdett. - H�lye - sz�lt J�nos megvetoen, azt�n o is elmosolyodott. K�sobb �t�tett�k egy tol�kocsiba. Eg�sz nap azzal gyakorolta a mozg�st. - Jobb, ha megszokom - mondogatta. - Nemsok�ra megy a m�sik l�bam is. Este elgurult a nov�rszob�ig. Odabent alum�nium teaforral� p�f�kelt rotyogva a villanytuzhelyen. �gika, a huszon�t �ves, izz� szemu, babaar�c� l�ny volt �gyeletben, kecsesen ring� cs�povel j�tt J�nos el�. - S�t�lunk, s�t�lunk? - k�rdezte kedvesen mosolyogva. - K�r egy te�t? - J�nos megr�zta a tej�t. - Mondja, �gika - sz�lalt meg -, maga... maga cs�r�gne egy ilyennel, mint �n? - Milyen "ilyennel"? - H�t egy l�batlan �rg�vel. Szerelmes tudna lenni egy ilyenbe? De oszint�n �m! Az �pol�no J�nosra n�zett, azt�n megr�zta a fej�t. - Nem - mondta. - Nem tudn�k. A fiatalember hallgatott egy kicsit, tunodve b�mult maga el�, azt�n fel�emelte a fej�t. - Legal�bb oszinte volt, �gika! - nevetett eroltetetten, �s visszaindult a tol�sz�kkel a k�rterembe. A k�vetkezo napokban eg�sz kis zar�ndokcsapat �rkezett a fiatalem�berhez, mind elj�ttek a bar�tai. Aki meg nem, azt o h�vta fel a mobiltele�fonj�n: "Mi van, haver, nem mersz kij�nni, mi? F�lsz a l�tv�nyt�l, mi? Nem tudod, mi van velem, �s rettegsz. Valld be, hogy tele a gaty�d a gon�dolatt�l, hogy esetleg baromi rossz �llapotban tal�lsz. Jobb, ha kitolod hozz�m azt a ronda k�pedet, mert ha �n megyek oda, rossz v�ged lesz!" Egy �ra m�lva m�r ott �llt az �gya mellett az illeto. J�nos a v�ll�ra t�maszkodott, �s kibicegett vele a kertbe. - �lj�nk le - lihegte, amikor a padokkoz �rtek. A megeroltet�stol szin�te dupl�n l�tott, nem szokta m�g meg a jobb l�ba, hogy egyed�l kell elv�geznie a k�t l�bra val� munk�t. - Szarul n�zek ki, mi? - Semmi v�ltoz�s - r�h�g�tt a haver. Azt�n elkomorodott. - Akkor, gondolom, a pinc�rked�snek lottek... - Ja. Hacsak nem akarok beker�lni a Guinessbe. Mi lesz velem ezut�n, haver? - Nem f�ltelek, Janika, �gyes k�ly�k vagy te. - K�t l�bon k�nnyu volt �gyesnek lenni. - F�l l�bbal is az leszel. - �s l�b n�lk�l? - Ezt meg hogy �rted? - �gy, ahogy mondom. M�g ebben az �vben lekapj�k a m�sikat is. - Ne marhulj! - De, a fodoki �gy tervezi. Azt mondta, lehetne itt szal�mizgatni, hogy elosz�r csak a l�bujjakat v�gja le, azt�n a l�bfejet, majd t�rd alatt, v�g�l meg t�rd f�l�tt, de nincs �rtelme. Lekapja az eg�szet. - �s ezt te csak �gy mondod? - Hogy mondjam? - �n ebbe belehaln�k. - �n is belehalok. Csak nem mutatom. Hallgattak. Lassan bes�t�tedett. J�nos l�b�n, a k�t�sen alvadt v�rv�r�s foltocska mutatta, hogy cser�lni kellene a g�zt. - �s hogy veszed �szre, ha m�r itt lesz az ido az �j mut�tre. - k�rdezte a bar�t. - �ll�t�lag sebesedni kezd az ujjaim v�ge. Megint elhallgattak. N�m�n b�mult�k a foltot a k�t�sen. J�nos combja �gy l�gott a padr�l, mint egy sz�l nyers virsli. Egy szoke �pol�no sietett �t az udvaron, egyenesen az int�zetbe. Amikor tal�lkozott a pillant�sa J�no�s�val, elmosolyodott. - Ugye nem felejtette el, dr�ga nov�rke, hogy gyurus menyasszony �ki�ltott ut�na a

fiatalember. - M�r gyujt�getek a kocsira! - Milyen kocsira? - k�rdezte a bar�tja. - Azt mondta, ha lesz aut�m, t�rgyalhatunk a h�zass�gr�l. Zsuzs�nak h�vj�k. Gy�ny�ru a l�ba, mi? - Te m�g itt se b�rsz magaddal, Janika? - Nem. Adj egy cigit! - J�, de... Szabad? - Nekem m�r mindent szabad. F�l �vvel k�sobb korrekci�s mut�tet hajtottak v�gre J�nos bal l�b�n, s egy�ttal elojegyezt�k a jobb als� v�gtagi amput�ci�ra". Hamar elj�tt az a nap is. J�nos felkelt, csin�lt �tven fekvot�maszt, lezuhanyozott �s fel�l�t�z�tt. A b�tyja, mint mindig, k�sett. - H�ztam - mondta J�nos a k�rh�zba menet. - Csod�lkozol? - k�rdezte a b�tyja. - Hisz eg�sz nap �lsz. - �gy �rzem, mintha egy �cska, gyur�tt ejtoernyot viseln�k a derekam k�r�l. Minden piros l�mp�t bekaptak, ami csak a v�rosban l�tezett. - Tudod, a koraesti �r�k lesznek pocs�kak - merengett J�nos. - Ami�kor az emberek munka ut�n teniszezni, meg fallabd�zni mennek. Vagy egyszeruen csak be�lnek egy s�rre a haverjukkal. El�g pocs�kul fogom magam �rezni. Meg mag�nyosnak. A b�tyja csak h�mm�g�tt. Nemigen tudott mit hozz�tenni. F�keztek a k�rh�z elott. - Meg�ll az eszem, de mi�rt pont �n? - t�rt ki J�nosb�l. A b�tyja ki�sz�llt, �s kinyitotta J�nos mellett az ajt�t. Tizenh�t perc alatt lev�gt�k a fi�atalember l�b�t, m�sf�l �r�ig varrt�k �ssze az ereket. Az orzoben a szoke Zsuzsa nov�r vigy�zott J�nosra. Amikor a fiatalember �bredezni kezdett, a nov�r f�l�hajolt. - Minden rendben? - k�rdezte. J�nos intett, hogy igen. - Maga... maga az a sz�p l�b� nov�rke, igaz? Zsuzsa zavartan kapta el a tekintet�t. Hajtogatni kezdte a frissen mo�sott lepedoket. - H�t persze, hogy maga az. Igen, akit a m�ltkor feles�g�l k�rtem. - Ne besz�ljen annyit, J�nos - mondta az �pol�no, mik�zben enyhe p�r �nt�tte el az arc�t. - Azt mondta, hogy ha nincs aut�m, sz�ba sem �ll velem. Mert maga Budakeszire j�r dolgozni, �s oda aut� kell. Tudom, hogy csak viccelt, de �n hal�losan komolyan vettem. Zsuzsa egy pillanatra abbahagyta a hajtogat�st. - Mondja, mag�t nem �rdekli, hogy mi van a l�b�val? - k�rdezte szem�reh�ny�n. - Nem - hangzott a v�lasz -, engem mag�cska �rdekel. �s ha most azonnal nem �g�ri meg, hogy a feles�gem lesz, akkor �n nem �llok j�t ma�gam�rt. Bizonytalanul felegyenesedett, �s k�ba mozdulatokkal t�pkedni kezd�te mag�b�l az inf�zi�s cs�veket. - Azonnal hagyja abba! - sikoltott a nov�r, �s seg�ts�g�rt szaladt a fo�lyos�ra. Mire vissza�rkezett egy f�rfikoll�g�j�val, J�nos m�r ism�t nyu�godtan fek�dt. - Oh, de kedves, hogy megl�togatott - fordult neg�desen az elk�pedt �pol� fel� -, ker�lj�n beljebb, foglaljon helyet. Zsuzs�nak meg odasziszegte: - Mag�csk�val meg m�g sz�molunk. Az �pol�no elnevette mag�t. K�sobb �jszak�kat besz�lgettek �t az in�t�zet folyos�j�n. Zsuzs�nak gyermeke volt, udvarl�ja, ink�bb csak bar�t�kozni akart. De J�nos egy�nis�ge �gy hatolt a lelke k�r� vont v�doburok m�g�, mint k�s a vajba. S egy viharos t�li �jszak�n v�ratlanul szerelm�rol biztos�totta a fiatalembert. J�nos akkor sem �rezhette volna mag�t boldo�gabbnak, ha kinottek volna a l�bai, a nov�r koll�g�i viszont �gy v�lt�k, hogy Zsuzs�nak elment az esze. Addig duruzsoltak a f�l�be, m�g meg is ingott kiss�, s amikor J�nos elhagyhatta a k�rh�zat, Zsuzsa idot k�rt tole. - Az udvarl�d miatt, ugye? - k�rdezte J�nos keseruen. - Sz�ks�gem van egy kis sz�netre, hogy mindent �tgondolhassak. - G�bor, igaz? G�bornak h�vj�k? - �vek �ta egy�tt vagyunk, nem megy a szak�t�s egyik napr�l a m�sik�ra. J�nos v�gyakozva n�zett Zsuzs�ra, azt�n elg�rb�lt a sz�ja sz�le, �s k�s�s hangon csak ennyit sz�lt:

- Ahogy gondolod. D�lut�n j�tt �rte az unokatestv�re, o vitte haza. A rokon mindenf�l�rol mes�lt, s J�nos t�rsalogni pr�b�lt vele, de k�zben a fej�ben vad �ssze�visszas�gban uzt�khajtott�k egym�st a f�jdalmas gondolatok. Hogy sze�relme biztosan most is G�borral van abban az �jpesti lak�sban. �s hogy ez nem fair, mert G�bornak van l�ba. Hirtelen az unokatestv�re v�ll�ra tette a kez�t. - Figyelj csak, ap�ca, megtenn�l nekem egy �ri�si sz�vess�get? - Persze. Mit? - Nem haza menn�nk. - Hanem? - k�rdezte a rokon csod�lkozva. - �jpestre. - Mi�rt? - Van ott egy kis elint�znival�m. Elvinn�l? Ja, �s �tk�zben vegy�nk m�r egy sz�l r�zs�t! F�l �ra m�lva Zsuzs�n�l voltak. - Megj�ttem, �s addig innen el nem megyek, m�g azt nem mondod, hogy m�r nem szeretsz! - k�z�lte J�nos. Az unokatestv�r bocs�natot k�rt, hogy neki mennie kell, mert dolga van, de csak sz�ljanak r� mobilon, �s o azonnal indul J�nos�rt. Zsuzsa �s J�nos a kisszob�ban �ltek. A fiatalem�ber k�r�ln�zett. Szinte l�legezni sem lehetett a sok fali ter�totol, f�gg�ny�tol. - Te varrtad oket? - k�rdezte J�nos. Zsuzsa b�lintott. - A kisl�nyod itthon van? - Nem, a nagymam�n�l. Ebben a pillanatban kopog�s hallatszott az ajt�n. G�bor l�pett be, �s csod�lkozva meredt J�nosra. - �gy, sz�val o az, akirol mes�lt�l - mondta Zsuzs�nak. - Seg�thet�nk, uram? J�nos megvakarta a fej�t. - Besz�lgess�nk kicsit, j�? - Tolem - vonta meg a v�ll�t G�bor. - Ha j�l tudom, n�gy �ve j�r m�r ide, igaz? - �s? - Ha annyira szereti Zsuzs�t, mi�rt nem vette feles�g�l? - Csak. Nem hiszek a h�zass�gban. - De Zsuzsa igen. �s azt hiszem, vele egy�tt a legt�bb no is. - Nem vettem el �s k�sz. K�ze? - Megmondom �n, mi�rt nem vette el: mert baromi k�nyelmes volt, hogy van itt egy no, aki v�rja, aki kiszolg�lja, azt�n amikor megunta, ki lehet nyitni az ajt�t �s itt lehet hagyni. - Maga bezzeg feles�g�l venn�, mi? - Fogom is. - Az�rt ehhez Zsuzs�nak is lesz m�g egy-k�t szava. - �n is �gy gondolom - mondta J�nos, �s Zsuzsa fel� fordult. A no le�hajtott fejjel �llt. Azt�n G�borra n�zett. - K�rlek, menj el - mondta halkan. A f�rfi arc�ra ki�lt a d�bbenet. Egy pillanatig habozott, azt�n s�rtod�tten felemelkedett a hely�rol, �s kifel� in�dult. F�l�tr�l azonban visszafordult, �s olyan �tok�radattal l�tta el Zsuzs�t, mintha egy boszork�nyk�nyvbol olvasn�. Majd a folyos�n folytatta, s v�g�l az utc�n, a szomsz�dok f�le hallat�ra. Igaz�n k�nnyuv� tette ezzel Zsuzsa sz�m�ra a szak�t�st. H�rom h�t m�lva J�nos�k megtartott�k az esk�vot. A h�zass�gk�to terembe a fiatalember �j aut�j�n �rkeztek, ahogy azt Zsuzs�nak meg�g�rte. Ped�l nem volt a kocsiban, a korm�ny mellett, egy foganty� seg�ts�g�vel adhatott g�zt, vagy f�kezhetett. Amikor az esk�vo v�g�n apja lehajolt J�noshoz, hogy megcs�kolja, a fiatalember azt s�gta a f�l�be: - Apa, ez �letem legboldogabb napja. �s az oszes f�rfi �gy v�laszolt: - Tudom. Azt�n egy f�lledt ny�ri est�n J�nos �sszenyomta mutat�ujj�nak felso ujjperc�t. F�nyes kis v�rcsepp jelent meg a bordarab v�g�n. A telefon ut�n ny�lt. - Hall�! �gika? �desem, megint maga van �gyeletben? R�szv�tem! �gika, dr�ga, mondja m�r meg Till doktornak, hogy Jani j�nne, de nem s�rre. Igen, azt hiszem el�rte az ujjaimat. K�t ujj�t v�gt�k le, ahogy a k�vetkezo �vben is. Azt�n �vente egyet. V�g�l m�r csak a kisujja maradt, azzal p�ty�gte sz�m�t�g�pbe a napl�j�t. K�zben Zsuzsa otthagyta a k�rh�zat, megsz�letett a kisl�nyuk, varrod�t nyitottak, h�zat �p�tettek. Mozg�ss�r�lt t�rsai J�nos csod�j�ra j�rtak, �s o sz�vesen mes�lt a

titokr�l, hogy neki mi�rt siker�lt boldognak lenni. De mindent az�rt nekik sem �rult el. Feles�g�n k�v�l csak egyvalaki tudhatott a legbensobb �rz�seirol: az �desanyja. Az idok�zben f�rfiv� �rett fiatal�ember gyakran kiment a s�rj�hoz. Tizenhat �ves volt, amikor elvesz�tette. Ilyenkor eg�szen k�zel gurult a s�rkoh�z, v�gigsim�totta a betuket a m�r�v�nyt�bl�n, �s besz�lni kezdett. - Tudod, anya, azt hiszem, nagyobb dolog nem is t�rt�nhetett volna velem az �letben, mint hogy feles�gem, csal�dom lett. �gy �rzem, teljes �letet �lek. Na j�, n�ha h�lye vagyok, hiszen ismersz. Tegnap p�ld�ul be�mentem egy cipo�zletbe, �s vagy f�l �r�ig n�zegettem a k�n�latot. Neked bevallhatom, az�rt f�jt egy kicsit a sz�vem. Az elad�nok persze majdnem el�jultak, hiszen l�tt�k, hogy nincs l�bam. Mondtam nekik, hogy engem rettentoen �rdekel a divat. De az�rt �br�ndoztam is egy kicsit, hogy mi�lyen lenne, ha... Mindig im�dtam a nyers bor�k illat�t, csod�latos volt. Jaj, k�pzeld, tegnap nagyon rosszak voltak a l�nyok! Azt�n amikor elkap�tam volna a grabancukat, felrohantak az emeletre. Tiszt�ban vannak vele a kis diszn�k, hogy oda nem tudok ut�nuk menni. Tudod, min gondolkod�tam, anya? Hogy most h�ny centi lehetek. Ha az amput�l�sok elott sz�z�hetven�t voltam, akkor most... na n�zz�k csak... v�rj, megpr�b�lok t�rd�re �llni... igen, lehetek vagy sz�zh�sz. K�pzeld, tegnap Panka el�m �llt, �s azt k�rdezte: "Apa, neked mi�rt nincs l�bad?" J�, mi? Most jutott esz�be, h�t�vesen? Biztosan az oszt�lyt�rsai k�rdezgetik ilyesmirol. Zsuzsa meg tudod, mit mondott valamelyik napi Hogy ha nem v�gj�k le a l�ba�im, sose j�tt volna hozz�m feles�g�l! Mert k�l�nben egy gusztustalan, ny�las playboy voltam. Na, sz�pen vagyunk. Tudom, hogy nagyon szeret. Amikor bej�n hozz�m a k�rh�zba, mindig csinos �s vid�m. Csak akkor s�r, amikor otthon van, egyed�l. Tudom, elpletyk�lta a szomsz�dasszo�nyunk. Szeg�nyt biztosan meggy�tri lelkileg ez az eg�sz. Az�rt nem k�nnyu velem. Egy�ltal�n, egy amput�lttal, ugye. Azt hiszem, Magyaror�sz�g a mozg�ss�r�ltek sz�m�ra egy ker�t�s n�lk�li gett�. De komolyan, anya, annyira semmibe vesznek minket, hogy az utca m�sik oldal�ra se tudunk �tjutni, ha nem seg�tenek. Alig vannak tol�sz�kes felj�r�k, liftek. Pedig �n sz�nh�zba akarok menni. Orvoshoz akarok menni. �s �szni, �s �tterembe, �s a polg�rmesteri hivatalba. Hu, anyuka, nem is mondtam ne�ked; k�pzeld, Zsuzsa m�sik l�ny�t is a nevemre vettem! �gy szeretem, mintha az eny�m volna. H�lyes�get besz�lek: az eny�m is! Na meg a r�zs�k, tudod, amik k�sznak a h�zunk fal�ra. M�r nyakig g�zolunk az elhul�lott szirmokban. Gyakran s�t�lunk a kertben, �s amikor kifogyunk a sz�b�l, csak sz�vjuk magunkba a r�zs�k neh�z, �des illat�t. Anya, olyan j� �lni! Hal�l Korfun Mazsol�s rizs. Gyul�l�m. S�sat az �dessel? Soha. Most azonban m�gis megeszem. Egy asszony fozte nekem, akinek meghalt a fia. Ez volt a fi� kedvenc �tele. Ferenc l�tta, hogy a feles�ge sz�ja elernyed a szomor�s�gt�l, �s sze�m�bol hi�nyzik az a k�l�n�s f�ny, amely kor�bban mindig benne izzott. - Baj van, sz�vem? - k�rdezte Valit. Az asszony megr�zta a fej�t. - Tudod, hogy nagyon akartam ot - mondta elhal� hangon -, csak... olyan kicsi. N�zd meg a t�bbi bab�t. Kicsattannak az eg�szs�gtol. - A f�rfi ism�t az �vegfalon t�lra pillantott, s v�gighordozta tekintet�t a b�lcsok�n. Pirospozsg�s, h�sos csecsemok gurgul�ztak a hossz�k�s te�remben, csup�n egyetlen gy�rhaj�, sov�nyka baba hortyogott, a fal fel� ford�tva puha, kerek fejecsk�j�t. - Majd behozza a t�bbieket - nyugtatta a feles�g�t Ferenc, s sz�nako�z�n mosolygott gyermek�n. O sem volt marad�ktalanul boldog, hiszen a kilenc h�nap alatt v�gig Orsik�nt sz�l�tgatta a bab�t. L�nyt akart. - Sok�ig szeretn�m szoptatni - suttogta a feles�ge, Ferenc pedig mag�hoz �lelte az asszonyt. Vali megint s�rt. M�r napok �ta itatta az egereket, mert Zolika nem akart szopni. - Tudom, hogy ot is megviselte az az �tkozott vaj�d�s - mondta k�nnyek k�z�tt, mik�zben Ferenc a kez�vel ellenorizte, hogy nem t�l me�leg-e a mosd�v�z. - Hidd el, hogy egy ilyen neh�z sz�l�s a bab�t is megvi�seli.

A f�rfi felemelte Zolik�t, s �gy tartotta, magasra, az �gbe, hogy jobban l�ssa az izomzat�t. A kicsi v�nyadt karjai �lettelen�l l�gtak Le oldalt, feje elorebukott, s feltart�ztathatatlanul csorgott a ny�la. R�m�lten b�mult az apj�ra, szem�bol f�lelem �s titokzatos kiszolg�ltatotts�g �radt. "�des ki�csi ny�zott b�k�m" mondta mag�ban a f�rfi, �s �vatosan a v�zbe enged�te a csecsemot. - L�ttad? - b�k�dte izgatottan Ferenc a feles�g�t. - Mondtam neked, igaz? Mondtam neked, hogy stramm kis k�ly�k lesz belole! A nagy �r�m annak sz�lt, hogy t�z percen bel�l n�gyszer �ll�tott�k meg a babakocsit tol� h�zasp�rt Gyor s�t�l�utc�j�n, megcsod�lni a gy�ny�ru�s�ges gyermeket. Mert Zolika k�t h�nap alatt �leteros, izmos kisbab�v� fejlod�tt. - Ugye, hogy ostobas�g volt �gy agg�dni? - k�rdezte b�szk�n a f�rfi, �s �tkarolta a feles�ge v�ll�t. A nappal sz�rk�letbe �regedett m�r, amikor kulcs fordult a panellak�s bej�rat�n�l a z�rban, s a fiatal sz�lok �vatosan osontak be az eloszob�ba. Elosz�r hagyt�k mag�ra Zolik�t, mind�ssze egy f�l�r�ra, de az�rt izgul�tak �rte. Ferenc, mint az �jjeli vad�szatra indul� r�ka, hossz�, ny�jtott l�ptekkel, nesztelen�l k�zeledett a babaszob�hoz, s l�bujjhegyre �llva be�kukkantott a r�snyire nyitott ajt�n. - Alszik? - k�rdezte a h�ta m�g�l Valika. F�rje egy pillanatig mereven b�mult be a szob�ba, majd, mint egy f�ria, visszafordult, �s izgalomt�l ki�t�gult szemmel azt h�r�gte: - Eltunt! Nincs a j�r�k�ban! Valika megp�rd�lt, s Ferenccel a nyom�ban indult felforgatni a lak�st. Csak a konyh�ig jutottak el. Zolika az eb�dloasztaln�l �lt, �s sz�les vi�gyorral az arc�n csavargatta a kopott Szokol r�di� keresogombj�t. - H�t. . . h�t te. . . hogy ker�lsz ide? - habogott az apja, a kicsi azonban �sszeh�zta a szem�t, �s nevetni kezdett. Majd a vil�g legterm�szetesebb m�dj�n kib�kte: - M�ctam. Ferenc gyeng�den �l�be vette a fi�csk�t, bement vele a j�r�k�hoz, Vali pedig n�m�n k�vette. A f�rfi a r�csok m�g� fektette Zolik�t, �s azt mondta: - Mutasd, hogyan m�szt�l ki! A gyermek farkasszemet n�zett az apj�val, azt�n egyszer csak felt�p�szkodott, telesz�vta a t�dej�t levegovel, �ll�t eloreszegte �s egy szem�pillant�s alatt felh�zta mag�t a r�cs tetej�re, onnan pedig lebucsk�zott a padl�szonyegre. Ferenc boldogan szor�totta meg a feles�ge kez�t, �m a fi�t leszidta. Zolika ekkor m�sf�l �ves volt. Soha t�bb� nem lehetett egyed�l hagyni. A pap�ban lehet b�zni. O m�r a medenc�ben volt, s b�tran ut�na lehetett menni a l�pcson. Valika megpaskolta kisfia h�ts�j�t, �s a f�l�be s�gta: - Szaladj a pap�hoz, kicsim! Majd a l�b�n�l h�pp�gve s�r� kisl�nyhoz hajolt, �s �vatosan az �l�be vette. - Orsik�m, �desem, mi a baj? Hint�ztatni kezdte a le�nyk�t. Ferenc ek�zben felvette az �sz�sapk�j�t �s a l�pcsoh�z evick�lt, hogy seg�tsen a fi�nak. A l�pcso tetej�n azonban nem tal�lta Zolik�t. - Vali, hol a gyerek? - ki�ltott ki feles�g�nek a v�zbol, aki k�r�ln�zett az uszod�ban. M�r �pp tette volna le Orsik�t, hogy elinduljon a fi�t keres�ni, amikor Ferenc mellett v�kony hangocska hallatszott a v�zbol. - Apu, itt vagyok! Zolika kap�l�zott a faln�l, kutya�sz�sban. Ferenc nem hitte el, hogy beugrott a partr�l. Pedig t�bben is �ll�tott�k, hogy �gy t�rt�nt. A vend�gs�g este h�tkor kezdod�tt Gosi�kn�l, a gyerekeket addigra m�r letett�k aludni. Ferenc v�letlen�l bukkant r�juk, amikor �jabb szend�vicseket ment k�sz�teni a konyh�ba. Zolika ott hasalt a k�sz�b�n, s a fali�t�k�rben n�zte, hogy mi folyik a nagyszob�ban. A f�rfi az �gy�ba paran�csolta, s mikor visszat�rt bar�taihoz, kifakadt. - Gyerekek, ez a k�ly�k borzaszt� akaratos. - Melyik? - k�rdezte az egyik vend�g. - H�t a Zoli. Megint f�l�n cs�ptem, hogy nem alszik. Az �v�no is sz�lt m�r, hogy n�ha kifejezetten neh�z vele. Mindig a saj�t feje ut�n megy. Vali t�tov�n

mosolygott. Ismerte o a f�rj�t, Ferenc mindig is simul�kony, kedves ember volt, de az asszony val�j�ban nem tudta, hogy az �letben mire van ink�bb sz�ks�g: erre a simul�konys�gra, vagy a fia ero�szakoss�g�ra. T�l sok ismerose volt, akik gy�ng�ds�g�k, visszafogotts�guk miatt h�tr�nyba ker�ltek t�rteto t�rsaikkal szemben. Akik a g�ny �l�land� c�lt�bl�j�v� lettek, k�nnyu pr�d�j�v� v�lva a k�r�l�tt�k �lo ke�gyetlen embereknek. Az asszony n�ha elviselhetetlen v�gyat �rzett, hogy t�l legyen m�r cse�met�i gyermekkor�n, hogy elr�p�lj�n v�gre ez a n�h�ny neh�z �v. Ugyanakkor tudta, hogy a k�t gyermek�vel otthon t�lt�tt hat esztendo lesz �lete legboldogabb idoszaka. "Zolt�n viselked�s�vel zavarta a rendet." - Rend. . . - tunod�tt mag�ban a kifejez�sen Ferenc. Becsukta az ellen�orzo k�nyvet, �s a fi�hoz fordult. - Ezt mi�rt kaptad? Zolt�n lehajtott fejjel �llt a szoba ajtaj�ban, �s reszketo sz�jjal mondta: �sszeveszt�nk a tan�rnovel. A f�rfi azt hitte, rosszul hall. - Mit csin�ltatok? - �sszeveszt�nk. - Hogyhogy �sszevesztetek? - Kih�vta felelni a Petit. - �s? Mit kell ezen �sszeveszni? - Egy olyan anyagb�l k�rdezte, amit m�g nem is vett�nk. Sz�ltam neki, erre elk�rte az ellenorzomet. Ferenc egy pillanatra elhallgatott. Felh�borodott sz�ve k�ts�gbeesve kalimp�lt, hiszen pontosan tudta, hogy fi�val �s annak oszt�lyt�rs�val m�lt�nytalans�g t�rt�nt. M�gis szigor�s�got eroltetett az arc�ra. - A tan�rno b�rmibol kih�vhatja a di�kjait, �rted? Te akkor se vesz�hetsz �ssze vele. - De apa, hiszen igazs�gtalan volt, amit csin�lt! - Akkor sem, �rted? Akkor sem! - v�laszolta Ferenc, mik�zben majd esz�t vette a b�nat. �rezte, hogy ink�bb b�szk�nek kellene lennie a fi�ra, mintsem megszidni, de nem tehetett m�st. R�ripakodott: - Ind�ts a szob�dba. �s a h�tv�gi sz�linapi zs�rr�l m�g besz�l�nk. Nem biztos, hogy elmehetsz r�. Zolt�nnak s�r�sra g�rb�lt a sz�ja. Sz� n�lk�l bement a szob�j�ba, �s le�vetette mag�t az �gy�ra. Apja n�h�ny perc eltelt�vel ut�nament, �s letett az asztal�ra egy poh�r �d�tot. - Idefigyelj, Zoli, ha valami zur van, ink�bb menj el mellette, mert baj�ba ker�lsz. �rted? Nem kell mindenbe bele�rtani magad. A fi� feln�zett a p�rn�j�r�l, szeme k�nnytol csillogott. - Apu, mi�rt mondod ezt? - k�rdezte s�r�s hangon. - Hiszen te is min�dig seg�teni szokt�l m�sokon. A f�rfi �sszerezzent. Zolt�n�hoz l�pett, majd fels�hajtott, �s le�lt az �gy�ra. Arr�l akart neki mes�lni, hogy mekkora marha is o, az apja, a nagy seg�tosdij�vel, mert mindig baja volt az igazs�g��rzet�bol, r�ad�sul akik mellett ki�llt, azok k�sobb tettek a fej�re. Meg arr�l, hogy hol tarthatna m�r, ha a kritikus helyzetekben befogja a sz�j�t, �s nem mondja meg a mag��t fon�k�knek, igaz�gat�knak, hivatali embereknek. Azt�n legyintett, �s ink�bb ma�g�ba z�rta az eg�szet. A zseb�be ny�lt, ahol az apr�t tartotta, �s bar�ts�gos hangon d�nny�gve azt k�rdezte: - Megvan m�r az aj�nd�k a zs�rra? A fi� szeme felcsillant. Kipirult arccal b�lintott. Egy csap�sra minden megjavult k�z�tt�k. - Anyu, mi�rt veszekszik az apu Zolival? - Mert a testv�red kamasz, �s sok baj van vele. - Az iskol�ban? - Az iskol�ban is. - Rosszul tanul? - Nem, egy�ltal�n nem tanul rosszul. Ink�bb rosszul viselkedik. - Akkor most nem is megy�nk kir�ndulni? - Dehogynem, Orsik�m, kir�ndulni mindig megy�nk. Minden �vben. Id�n Egerbe. - �s Zoli is j�het? - H�t persze, hogy j�het, sz�vem.

- Mit rajzolt�l? Az iskolapszichol�gus, rot szak�ll�, piros k�pu, degesz f�rfiember, megr�k�ny�dve n�zte a kez�ben tartott pap�rlapot. Zoli furcs�n pislogott, nem �rtette, mit nem �rt a b�csi. - A tenger-b�k�tt a rajzra a fi�. - Aha - b�lintott a pszichol�gus. - �s ez itt, a tetej�n? - �n vagyok. Meg ap�m. Ut�nam ny�l, hogy elkapjon. - �s? - Nem kap el. Visszazuhanok a m�lybe. - Ezt szoktad �lmodni? - Igen. Nagyon gyakran. - �rtem - mondta az orvos bizonytalanul. - Sokat veszekedtek �des�ap�ddal? Zoli �sszekulcsolta t�rd�n a kez�t, oldalt billent fejjel, t�tott sz�jjal gondolkodott egy kicsit, azt�n �gy sz�lt: - Csak o velem. Majd hozz�tette: - De �n vagyok az oka. Nem vagyok j� gyerek. A pszichol�gus elmosolyodott, majd megpaskolta a fi� tark�j�t. Ott, ahol a haj szoke pih�kbe hajlott. Ferenc azzal l�pett be fia szob�j�ba, hogy irgalmatlanul leteremti. D�l�elott az oszt�lyfon�k�vel besz�lt a tov�bbtanul�sr�l, s minthogy a tan�r�t�l nem hallott t�l j� h�reket, igencsak felideges�tette mag�t. Amikor azonban megl�tta Zolt�nt az �r�asztaln�l, egy csap�sra elp�rolgott a d�he. A fi� �ppen napl�t �rt. Apja n�zte egy darabig, azt�n megsz�lalt. - Akkor aut�szereloi? Zolt�n b�lintott. Befejezte a mondatot, majd f�lpillantott a f�zet mel�lol. - Mi�rt, mire gondolt�l? - k�rdezte keseru mosollyal a sz�ja sark�ban. - Azt szeretem. �s azt akarom csin�lni, amit szeretek. Visszahajolt a f�zete f�l�. Ferencnek ehhez m�r nem volt szava. Meg�fordult �s kiment a szob�b�l. A kopasz, nagydarab sr�c gyanakodva n�zett a l�nyra. - Mit mondt�l, ki is vagy te? - A Zoli h�ga. A Gosi Zoli�. A kopasz megvakarta a fej�t. - V�rj egy kicsit! - mondta, �s a diszk� bej�rata k�zel�ben tr�cselo csoporthoz ment. - Gyerekek, az a csaj ott azt pampogja, hogy valami Gosi Zoli h�ga �mondta, amikor a t�bbiekhez �rt. - �s? Mi a gond? - f�rmedt r� egy borost�s, f�lbeval�s f�rfi. - Azonnal engedd be! A kopasz r�ntott egyet a v�ll�n, �s kom�tosan visszaslattyogott a l�ny�hoz. - Mehetsz - morogta, de nem n�zett r�. A l�ny nem mozdult. - Te �j vagy itt, igaz? - k�rdezte a kopaszt. Amaz b�lintott. - Most k�lt�zt�nk Gyorbe - mondta. - Akkor bocs... Tudod, a Zolit itt mindenki ismeri. H�t, szervusz, �n Gosi Orsi vagyok - ny�jtotta a kez�t. Ferenc az ablakb�l n�zte a fi�t. Zoli a Trabant muszaki rajz�val a kez�ben hajolt frissen szerzett kocsija f�l�, s nyakig maszatosan pr�b�lta meg�tal�lni, hogy mitol z�r�g a motor. Az apa semmi kivetnival�t nem tal�lt Zoli m�ni�j�ban, de azon az�rt gyakran eltunod�tt, hogy mi�rt is ezt a szakm�t v�lasztotta a fia. Ilyenkor azt�n rendszerint j�l felh�zta mag�t, s most sem volt ez m�sk�nt. Akaratlanul is kiki�ltott neki az ablakon, mint�ha ezzel pr�b�ln� visszafogni a fi�t az �ltala mocskosnak �s eg�szs�gte�lennek tartott foglalkoz�st�l. Zoli a hangra kikapta fej�t a motorh�zteto al�l, megt�ntorodott a hirtelen szem�be vak�t� napf�nytol, azt�n pillant�sa tal�lkozott Ferenc�vel. N�h�ny pillanatig csak �lltak, n�zt�k egym�st. Majd Zoli sz�tt�rta a kez�t, mintha azt akarta volna k�rdezni: mi van? Apja fesz�lten hallgatott. K�nnybe l�badt a szeme, h�t�t kiverte a hideg verejt�k. V�g�l erot vett az indulatain, �s lecsillapodva, hat�rozottan in�tett: semmi, t�vedett. A fi� b�lintott, �s visszahajolt a motorh�z f�l�. Apja m�g nagyon sok�ig n�zte. Egy kora oszi d�lut�non Zoli leszegett fejjel �llt a diszk� bej�rat�n�l. Rossz kedve volt. Elfecs�relt napnak �rezte azt, amelyiken nem l�togatott el az edzoterembe. Bo, fekete, csupa zseb v�szonnadr�gj�t b�multa, amint az a feh�r edzocipoj�re harmonik�zott. Egyszer csak egy tol�kocsi kereke gurult be a

l�t�k�r�be. Odakapta a tekintet�t, �s �nk�ntelen�l megborzongott. G�rnyedt, eltorzult arc� fi�t l�tott a tol�kocsiban, csap�zott haja zs�ros tincsekben hullott a v�ll�ra, mintha korpaf�rdot vett vol�na. Zolt�n alig tudta visszafojtani a felki�lt�s�t, mert a sz�rnyu emberi roncsban egyik r�gi bar�tj�t, Ervint ismerte fel, a t�bbsz�r�s ifi �sz�baj�nokot. A kapu alatt �lldog�l�, egykedvu fiatalok egym�s k�z�tt g�nyolni kezdt�k a fogyat�kost, akinek a teste valamif�le idegbaj miatt meg-meg�r�ndult. Zoli a bar�tja m�g� l�pett �s tolni kezdte a kocsit a kapu al�. Ami�kor a s�t�tbe �rtek, leguggolt a fi� el�, �s t�zetesebben szem�gyre vette. Val�ban Ervin volt az, a m�jus �ta nem l�tott bar�t. - Mi t�rt�nt? - k�rdezte elcsukl� hangon. A fi� bamb�n n�zett, de meglepoen tiszt�n, �rthetoen v�laszolt. - Nyaraltam. - Hogyhogy nyaralt�l? - Korfun voltunk. Fejest ugrottam a tengerbe. - �s? - Volt ott egy szikla. Fel�lrol nem l�tszott, de rohadtul ott volt. K�p�zelheted: bele a fejemmel, tot�lra. Kik�sz�tett egy �letre. Ripity�ra t�rt a gerincem. A szart is any�m viszi ki al�lam. Zolt�n felegyenesedett. Nem �rtette az eg�szet, csak �llt bamb�n, �s n�zett kifel�, az utc�ra. R�szakadt a f�jdalom, a sz�nakoz�s �rz�se. A nyomorult fi� elhal� hangon k�rdezte: - Zoli, be tudn�l vinni a dizsibe? - Anyu, anyucik�m, �lj le kicsit! Valika sohasem l�tta m�g ilyen hevesnek a fi�t. Zoli a v�ll�n�l fogva nyomta le a konyhai sz�kre az asszonyt, aki ijedten gondolt arra, hogy va�lami nagy baj t�rt�nhetett. Azok szoktak ilyen izgatottan viselkedni, akik elott bez�rul a vil�g, az �lmaikhoz vezeto h�d kett�t�rik, megfeneklenek az �let tenger�n. Pedig az ellenkezoj�rol volt sz�: Zolt�n elott �pp most ny�lt ki a vil�g. - Anyucsk�m, szeretem! - Kit? - H�t Rit�t. - Jaj, de j�! Valika pontosan tudta, milyen fontos a fia sz�m�ra a szerelem. Eleve�nen �lt m�g benne a k�p, ahogy Zolt�n v�gzos �ltal�nos iskol�sk�nt be�z�rk�zik a szob�j�ba, �s nem megy el a ballag�sra, csak mert az oszt�ly�fon�ke nem engedi, hogy szerelme, Julika mellett tegye meg a csod�latos �s f�jdalmas b�cs�s�t�t az iskola folyos�in. A fi�, mintha meg�rezte vol�na, hogy mi j�r anyja fej�ben, �gy folytatta: - Ez most m�s, mint amit Julik�val �reztem. Valami �des �s eros do�log. Mintha semmi nem kellene m�r t�bb�, csak az, hogy fogja a kezem. Mintha el�g lenne az eg�sz vil�gb�l a pillant�sa. Mik�zben besz�lt, Zolt�n arc�t �s nyak�t finom p�r vonta be. Sot Valik�nak �gy tunt, mintha a fia reszketne is kiss�. Egy�tt�rz�s �nt�tte el anyai sz�v�t. - Tudod, kisfiam, hogy mi is nagyon kedvelj�k Rit�t, ugye? - k�rdez�te. - Titkon azt rem�lt�k ap�ddal, hogy elobb-ut�bb szerelemm� alakul a bar�ts�gotok. - Nagyon szeretem - mondta Zol�n elf�l� hangon, s nagykamasz l�t�re patakokban �ml�ttek v�gig a k�nnyek az orra k�t oldal�n. - Tudom, bogaram-mosolyodott el Valika, �s egy pap�rzsebkendovel megt�r�lte fia arc�t. - Henye vagy, fiam. - Mi vagyok? - Henye. Olyan semmilyen. - De apu, m�rt mondod ezt? - N�zd meg magad, kidob�skodsz egy diszk�ban. L�ty�gsz a haverja�iddal. Ez egy �let? - J�l �rzem magam. . . - Az embernek n�ha olyasmivel is foglalkoznia kell, amit ut�l. Esetleg az viszi elore. Mert ha l�tom, hogy m�sz, haladsz egy ir�nyba, megvan benned a dac, hogy el�rj valamit, akkor azt mondom, legal�bb megpr�b�ltad, ha nincs is hozz� tehets�ged. De te csak heny�lsz az �letben, fiam, itt se vagy igaz�n. Zolt�n sz� n�lk�l kifordult a szob�b�l. Az apja lehuppant a fotelbe. Pontosan tudta, hogy t�l kem�ny volt. A fi� annyira el volt foglalva, hogy �szre se vette, amikor apja az er�k�lyre l�pett. Csak a riadtan csipog� mad�rk�val t�rod�tt, amelyik t�r�tt sz�rnnyal

vergod�tt az oldals� ablakp�rk�nyon. Zolt�n gy�ng�den bec�z�gette, s lassan k�szva k�zeledett fel� a v�kony lemezen. N�ha lepillantott az utc�ra, ilyenkor megsz�d�lt kiss� az alatta t�tong� m�lys�gtol. Azt�n ment tov�bb. Ferenc n�m�n �llt, mozdulni se mert. F�lt, hogy ha r�sz�l a fi�ra, az meginog �s elveszti az egyens�ly�t. Zolt�n v�g�l el�rte a mada�rat, �vatosan megfogta, �s visszaaraszolt vele a korl�tig. Amikor leugrott az erk�lyre, �szrevette az apj�t. Magyar�zkodni kezdett, de az apja nyug�talanul felemelte a kez�t. Zavart csend t�madt. Azt�n a fi� azt mondta a mad�r fel� b�kve: - Beviszem, adok neki valami ennival�t. Apja b�lintott, a korl�thoz l�pett, �s hosszasan b�mult ki a szomork�s d�lut�nba. Orsi szeretettel n�zett Zolt�n szem�be. Tal�n soha ilyen eros nem volt m�g a sz�vets�g�k a b�tyj�val. - �s mikor akarod nekik elmondani? - k�rdezte. Zolt�n agy�ban, mint egy megvadult mad�rraj, cik�ztak a gondolatok. Nem volt k�ts�ge afelol, hogy sz�lei ellenezni fogj�k az elutaz�s�t. M�g az is megfordult a fej�ben, hogy esetleg t�ls�gosan elhamarkodottan d�nt�tt a n�metorsz�gi vend�gmunk�r�l. De most m�r nem volt vissza�t, megkapta az enged�lyt. K�l�nben is, szerette volna v�gre megmutatni, hogy felnott. Hogy meg�ll a saj�t l�b�n. Gondterhelten a h�g�ra n�zett, majd egyszerre kisimultak a von�sai �s iparkodott hamisk�s k�pet v�gni. - Van p�nzed? - Van. - Akkor j�. Az�rt tettem egy sz�zast a kab�tzsebedbe. - Zoli, k�rdeztem valamit. - Tudom. Ma d�lben elmondom nekik. �s ha megr�m�ln�nek, vagy nem �rten�k, mi�rt d�nt�ttem �gy, akkor majd elmagyar�zom, hogy mindannyian mennyire be vagyunk z�rva a magunk kis vil�g�ba. �s hogy �n nem szeretn�k �gy maradni. Orsi el�mult b�tyja elt�k�lts�g�n. B�szke volt r�, �s drukkolt neki. Zolt�n m�r f�l �ve N�metorsz�gban dolgozott. A Zsigulij�val ment ki, �s kem�ny fizikai munk�t v�gzett. Hetente egyszer telefon�lt, �s a legjob�ban akkor �r�lt, ha anyja vette fel a kagyl�t. A fi� majd megor�lt, annyi�ra hi�nyzott neki a fekete snaucere, ez�rt Valik��knak k�l�nf�le tr�kk�ket kellett alkalmazniuk, hogy a kutya ugasson, s �gy Zolt�n hallhassa a hangj�t. A t�l kor�n k�sz�nt�tt be abban az esztendoben, amikor Zolt�n v�gleg hazat�rt N�metorsz�gb�l. Kar�csonyra k�sz�lod�tt a Gosi csal�d, s Valika, mint mindig, most is igyekezett szerettei kedv�re tenni. Ez�rt az�t�n j�form�n ki se j�tt a konyh�b�l. Zoli ott kucorgott vele a g�ztuzhely�n�l, �s mes�lt, egyre csak mes�lt. A bajorokr�l, az �gig �ro, feh�r sipk�j� hegyekrol, s a n�metek tisztas�g�r�l. Azt�n f�l�llt, �s megragadta anyja karj�t. - Juj, de hideg a kezed - sikoltott fel Valika, de azonnal tork�ra forrt a sz�, amikor megl�tta, milyen s�padt a fia. Agg�dva k�rdezte: - Mi van? Zolt�n les�t�tte a szem�t. - Az a helyzet, hogy Rit�val... v�ge. Kif�radt a dolog. Nem megy to�v�bb. Valika n�m�n n�zte a fi�t. - Tudom, hogy rosszul csin�ltam valamit - folytatta a fi�. - De nem tudtam m�shogy... ilyen vagyok. Nagyon szerettem. �s tudom, hogy ti is. Az �n kudarcom, hogy m�r nem tudom igaz�n boldogg� tenni. Tork�ban �gett a sz�gyenkez�s, s �pp �gy s�rt Rita miatt, mint h�rom esztendovel azelott, amikor fellobbant benne a szerelem l�ngja. Ferenc az asztalra borulva hortyogott, m�g Valika vele szemben szor�galmasan k�rm�lt. Levelet �rt a fi�nak Ausztr�li�ba. Nem �gy volt vele, mint a f�rje, hogy nehezen �r, lassan, azt�n n�ha, ha sz�v�nek kedves t�m�hoz �r, nekilend�l a tolla, s ser�nyen k�pi a szavakat. Valika att�l fog�va, hogy tolla hegy�t a pap�rnak �rintette, ontotta mag�b�l a mondaniva�l�t, hiszen sz�n�ltig tele volt a lelke, s kivel is tudta volna megosztani �r�m�t �s b�nat�t, mint azzal, aki a legk�zelebb �llt hozz�. Zolt�n k�peslap�jai k�zny�jt�snyira hevertek az asztalon, n�ha lassan, v�gtelen �vatoss�g�gal megsimogatta azokat. Ilyenkor k�nnyek sz�ktek a szem�be. K�l�n�s lapokat k�ld�tt a fia. Az egyikre p�ld�ul egy fusz�lat ragasztott, azzal a felki�lt�ssal, hogy "N�zz�tek, itt m�g a fu is m�s!" Egy m�sik k�peslap h�tulj�n ott volt a keze nyoma. Ezt �rta al�: "Apu, tedd r� a tenyered! Most v�gre kezet

foghatunk!" Valika gyakran tunod�tt azon, hogyan is ragaszthatn� f�l mag�t egy k�peslapra, s rep�lhetne el szeretett fi�hoz, de azt�n t�st�nt elhessegette ezt a gondolatot. Gyerekesnek tartotta. Hajnali f�l �tkor �rt a rep�log�p az �ce�n f�l�. Az utasok �lmosak vol�tak m�g, s dideregtek a hajnali huv�stol a takar�ik alatt. N�h�nyan a fo�lyos�k v�g�n, a mell�khelyis�gekn�l v�rakoztak, vastag ruh�ikba bugyo�l�lva ink�bb n�ztek ki keleti menek�lteknek, mintsem a Sidneybol Frank�furtba tart� g�p utasainak. Zolt�n szemernyit sem aludt. Eg�sz �jszaka azon j�rt az agya, hogy mi lesz, ha hazamegy. H�be-h�ba �s�tott egyet, de nem hagyta nyugodni a bizonytalan j�vo. Mert az nem lehet �letc�l, hogy az ember naphosszat z�lds�get meg rizst egyen, csak hogy jobban menjen a test�p�t�s. A diszk�b�l is kinott m�r. A napokat, heteket, h�napokat, amelyekre kor�bban �gy gondolt, mint gondtalan ifj�kor�ra, most t�tle�n�l elvesztegetett idoszaknak �rezte. Ausztr�li�ban valami v�g�rv�nye�sen megv�ltozott. �gy tunt, felnott. Zolt�n egyre ink�bb �rezte, hogy az ijesztoen rohan� ido valamilyen jelet k�v�n, a vil�g v�r tole valamit. Tal�n csak egy cselekedetet, amely �r�kre megmarad a m�l� pillanatban, de d�r�mb�lt benne a bizony�t�si v�gy. Azt�n megismerkedett Emivel, �s �gy �rezte, o sz�m�ra "a cseleke�det". Tal�n igaza volt. - Hopp�, h�t te mit keresel itt? Orsi a szob�ba l�pve megbabon�zva b�multa az agyonsminkelt, fak�ra hidrog�nezett haj�, muszempill�s l�nyt, aki b�tyja �r�asztal�n�l �lt, �s egy kaka�s b�gr�t szorongatott lehetetlen�l hossz� k�rmei k�z�tt. Ismer�te r�grol, gyakran l�tta a gyori �jszak�ban. Apja tehetos volt, egy aut�ke�resked�s tulajdonosak�nt mindennel elhalmozta, de a csal�di szeretetet nemigen tudta sz�m�ra biztos�tani. A p�nz nem boldog�t, ha rossz a h�zass�g. - Zavarok? - k�rdezte a l�ny tettetett r�m�lettel Orsitol, azt�n hango�san felkacagott, s Zolt�n vele nevetett. A levego tele lett j�kedvvel, csak Orsi h�ta l�dborz�tt. Olyan t�vol �rezte mag�t�l az elotte �lo muszempil�l�s csod�t, hogy az elmondhatatlan. De �szt�nszeruen r�j�tt, hogy testv�re sz�m�ra fontos a l�ny. �rezte, hogy Zoli rohan� �lete most egy pilla�natra meg�llt, s a l�ny megjelen�s�vel nyugalom telepedett a lelk�re. - Akkor... ti most... j�rtok? - k�rdezte bizonytalanul, mire a m�sik ketto m�g hangosabban kezdett nevetni. Zolt�n j��zuen megt�r�lgette a szem�t, �s vid�m hangon �gy sz�lt: - Nem, tes�k�m, csak dum�lunk. Azt lehet? Orsi grimaszt v�gott, majd kioldalgott a szob�b�l. Nem tartotta oket �sszeillonek. Ferenc feleslegesnek �s pazarl�nak �rezte fia szenved�ly�t, de nem sz�lt, mert l�tta, hogy ez m�r felnott szerelem. Valahol tetszett is neki Zolt�n szertelen boldogs�ga, b�r jobban �r�lt volna, ha azt az energi�t, amit Emik�re �ldoz, hasznosabb �gyeknek szenteli. De h�t az ap�k m�r csak ilyenek, s �gy kell szeretn�nk oket, mert �pp hidegfejus�g�k ok�n le�hetnek ok a szem�nk akkor, amikor benn�nket elvak�tanak a perzselo �r�zelmek. - Na, vit�z �r, ki ez a titokzatos h�lgy? - k�rdezte, miut�n t�bbsz�r is egy�tt l�tta Zolt�nt Emik�vel. A fi� zavartan legyintett. - �h, apu, egy gyerekkori ismeros�m. Csak besz�lgett�nk. - �rtem-mondta Ferenc, majd hozz�tette: - Kicsit sok rajta a fest�k. - Mit sz�m�t az? - vonta meg a v�ll�t a fi�, de l�tszott a szem�n, hogy b�ntja a megjegyz�s. Ferenc nem is sz�lt t�bbet. Orsika megr�k�ny�dve hallgatta, amint a szomsz�d szob�ban Zolt�n Emike bar�tj�val besz�l. A b�tyja �pp azt k�rdezte, hogy elviheti-e a l�nyt moziba. - Ne �rtsd f�lre, semmi k�l�n�s nincs a dolog m�g�tt � magyar�zta - Zolt�n a fi�nak-, egyszeruen csak olyan j�kat dum�lunk; �s m�r nagyon r�g nem l�ttuk egym�st. Persze azt is elfogadom, ha neked ez kellemetlen, �s term�szetesen tiszteletben tartom. Orsi nem �rtette az eg�szet. Most mi van? Zolt�n elk�ri Emik�t a fi�j�t�l? Nem akart hinni a f�l�nek. Pedig pontosan errol volt sz�: a lovagias�s�g m�mor�t�

fuvallata lengte be a Gosi-f�szket. Amikor Zolt�n letette a kagyl�t, diadalmasan a sarokgarnit�r�n �cs�rgo Emik�re mosolygott. - Mehet�nk - suttogta. A l�ny fel�llt �s szorosan Zolt�n el� l�pett. Hosszan n�zte a fi�t, aki s�padtan, zih�l� mellkassal v�rta, mi fog t�rt�n�ni. Hirtelen elorehajolt, �s megcs�kolta. Nem volt hossz� cs�k, de forr�, �s szenved�lyes. A fi� k�zben behunyta a szem�t, de nem tudta teljesen �tadni mag�t a szenved�lynek. Z�rva tartotta a sz�j�t. Azt�n amikor Emi elhajolt, rekedt hangon azt rebegte: - Csak mozir�l volt sz�... A l�ny azonban nem hagyta v�gigmondani, amit akart, hanem �jra a fi� ajk�t c�lozta meg, s most m�r Zolt�n is engedett a sodr�, or�lt �rz�s�nek. Ajkaik megny�ltak, mint valamif�le zsilipek, s rajtuk kereszt�l �rad�ni kezdett a szerelem. Orsi ijedten szaladt ki az eloszob�ba. Zolt�n, szok�s�val ellent�tben, nem �lt�z�tt ki �s nem indult el az �j�szak�ba. Emik�t v�rta. K�l�n�s volt, hogy ez az �rtelmes, gy�ng�d fi� milyen eszm�nyi szenved�llyel rajong e baz�ri sz�ps�g�rt. Mert a k�r�nyezet sz�m�ra, amelyben a fi� felnott, Emike hivalkod� arcfest�se �s �l�t�z�k�nek egy�b j�rul�kai az elviselhetos�g hat�r�n mozogtak. �gy azt�n amikor a l�ny bel�pett a lak�sba, s a falnak t�maszkodva, Zolt�n arc�t si�mogatva cs�kba vonta a fi�t, k�t szemp�r figyelte oket a s�t�tbol. Majd a sz�lok mag�ra hagyt�k a p�rt, �s beosontak a konyh�ba. - �gy babusgatja, mint egy kisgyereket - morogta Ferenc, azt�n meg�szel�d�lve a feles�g�re n�zett: - De nagyon j�l mutatnak egy�tt. Valika b�lintott. Majd hozz�tette: - Hossz� k�r�m ide vagy oda, mosatlan m�g nem maradt a l�ny ut�n. Sz�netet tartott, azt�n �gy sz�lt. - K�r, hogy nem eheti a fozt�met. O is �tt�rt Zoli reformkaj�ira. Z�ld�s�g meg rizs. �rthetetlen. - Meg nem tudn�m enni - h�zta el a sz�j�t Ferenc-, egy j� birkapapri�k�s�rt viszont odaadn�m a f�l �letemet. Azzal a hutoszekr�nyhez l�pett, s mintha bizony�tani akarn� a dolgot, kivett egy t�lat �s falatozni kezdett. - Ne hidegen! - sz�lt r� a feles�ge. - M�g mindig nem tetszik? - k�rdezte Zolt�n a h�g�t egy d�lut�n. Orsi a k�nyveit pakolta. Nem n�zett a b�tyj�ra, �gy felelt. - �n ilyet sose mondtam. Csak furcsa. Olyan. .. idegen. Rita m�r szinte csal�dtag volt. - Igen - mondta a fi� tunodve, azt�n kih�zott a zseb�bol valamit �s a l�ny mell� tette az �r�asztalra. Orsi odapillantott: n�gy mozijegy volt. - Elj�tt�k vel�nk ma este az �j Robert De Niro-filmre? - Bandival? - Aha. De hozhatsz m�st is - nevetett fel Zolt�n, mire Orsi durc�san b�tyja fej�re csapott: - H�lye! Azt�n le�lt mell�, �s azt k�rdezte: - Most komolyan, Zoli, mit szeretsz benne? - Azt, amiv� lehet - v�laszolta a fi�. - Tudod, el�g pocs�kul �ltek a sz�lei, �gyhogy egy kicsit lemaradt a t�bbiektol. Vagy �gy is mondhat�n�m, hogy a nagy csal�di perpatvarok miatt nemigen maradt r� ido. - Na ne m�r, �n csak �lmodozhattam olyan m�rk�s cuccokr�l, amilye�nekben a kisasszony flang�l. - A p�nz nem minden. Sot. Mert hi�ba kapott meg mindent, folyton ker�lte a sulit, eg�sz nap csak az esti diszk�ra k�sz�lod�tt. Zolt�n megk�sz�r�lte a tork�t, azt�n azt mondta: - Tegnap be�rattam esti g�mibe. Orsi el�mult. Akkor is csod�lkozott, amikor Zoli r� tudta venni Emi�k�t, hogy naponta k�tszer kocogjon vele, de hogy az �jgazdag "csajszi" be�lj�n az iskolapadba, ezt legmer�szebb �lmaiban se gondolta volna. Azt azonban nem csup�n o, hanem a csal�dban mindenki �szrevette, hogy mennyit v�ltozott Emike az elm�lt hetekben. Eltelt egy �jabb �v, el�rkezett egy �jabb kar�csony, az �vezred utols� szent �nnepe. Valika, ahogy szokta, most is kis id�zetekkel lepte meg sze�retteit, majd

asztalhoz �lt a csal�d, �s j��zuen falatozni kezdtek. Vacsora ut�n Emike �s Zoli s�t�lni indultak, a Gosi-sz�lok pedig hosszan integet�tek ut�nuk az erk�lyrol. Valika hirtelen a f�rje fel� fordult. - Feri, valami t�rt�nni fog. �rzem. - Kivel`? - Vel�k - b�k�tt Zoli�k ir�ny�ba az asszony. - Persze. Eljegyzik egym�st. - Mi? Honnan tudod`? - Hogyhogy honnan? H�t n�zz r�juk! Csak a vak nem l�tja, hogy esk�vo lesz belole. - Jaj de j� lenne - mondta Valika, de anyai sz�ve nem nyugodott meg. Nem ezt �rezte, nem erre gondolt. Zolinak lej�rt a munkaideje. Emi apj�n�l dolgozott a keresked�sben, �ny�re val� volt a mel�. Kocsik, minden�tt kocsik! Mindig is errol �lmo�dott. K�t hatalmas korttyal kiitta az �d�toj�t, majd megmosta a kez�t, az arc�t �s ki�llt a keresked�s el�. Emit v�rta, ilyenkor m�r j�nnie kellett. R�videsen fel is tunt a sarkon, s ahogy kecsesen ringva k�zeledett, a fi�ban egyre nott a v�gy, hogy v�gre kimondja, amire m�r olyan r�gen k�sz�lt. Cs�kot v�ltottak, majd Zolt�n gy�ng�den megfogta szerelme kez�t, �s halkan megsz�lalt. - Emi, hozz�m j�ssz feles�g�l? A l�ny szabad kez�t zavartan v�gigj�ratta a szokny�j�n. A sz�vet oda�tapadt a l�bsz�r�hoz, vil�gosan kirajzolta az alakj�t. - �s eg�sz �letemben turn�m kellene ezt az �geto tekintetet? - k�rdez�te csilingelo hangon Emike, �s szorosan a fi�hoz b�jt. Percekig �lltak �gy �sszeolvadva. - Anyu, anyucik�m, im�dlak! - Zolik�m, sz�vem, most nem �rek r�. Rev�zi� van n�lunk. - Anyu, nagyon fontos dolgot akarok mondani! - Nem �r r� este, kisfiam? - Megh�zasodom. - Feles�g�l veszem Emik�t. Mi van, nem �r�lsz? ... s�rok... - Jaj, anyucik�m, ne s�rj! M�r megvett�k a gyuruket. Egy h�napig v�logattunk. Most m�r el�rulom, hogy Pestre is csak az�rt ment�nk fel. Van ott egy �gyes �kszer�sz ismeros... ki besz�l ott a h�tt�rben? - A revizor. - Mondd meg neki, hogy egy percig legyen t�relemmel. Nagy ese�m�ny van Gosi�kn�l. - M�r mondtam. - �s? - Azt mondja, gratul�l. Mikor j�tt�k haza? - Este mindent megbesz�l�nk, anyucsk�m. H�tv�g�n apunak meg kel�lene k�rnie Emi kez�t az apj�t�l. �r�lsz, anyuk�m? - Nagyon. Nagyon. Emi apja a konyhai kecskel�b� asztalra helyezte az �tliteres boroshor�d�t, bel�dugta a csapot, majd kiverte a dug�t. Poharat tolt a cs�rgedezo v�r�s nedu al�, s mikor megtelt, szertart�sosan Ferencnek ny�jtotta, aki a l�mpa vil�goss�ga fel� emelte az italt. Elismeroen biccentett, majd egy hajt�sra megitta a bort. Odabentrol Zolt�n�k vid�m hangoskod�sa szuro�d�tt ki. A k�t f�rfi egym�sra n�zett. - Azt�n vigy�zzatok a l�nyomra - mondta Emi apja, �s a kez�t ny�jtot�ta Ferencnek. Zolt�n m�sf�l �ve nem volt szabads�gon. Emi m�g soha nem rep�lt. A fi� kin�zte Dominik�t. Nem volt olcs�, de most nem t�rod�tt az �rral. Fe�renc azonban felhorkant, hogy mi�rt akar Zoli r�gt�n Dominik�ra menni. - Elm�sz egy sz�llod�ba, teljes ell�t�s, mindig idopontokhoz vagy k�t�ve... nem neked val� az, fiam! - mondta Ferenc. - Keress ink�bb egy apartmant reggelivel �s b�relj aut�t vagy motort, amivel bej�rhatod a k�r�ny�ket. Mit sz�ln�l G�r�gorsz�ghoz? Zolt�n eg�szen l�zba j�tt. H�napokig sp�rolt az utaz�sra, s ma v�gre befizette. D�lelott odament Emi apj�hoz, �s azt k�rdezte: - Laci, elvihetem a l�nyodat nyaralni? A f�rfi meglepodve n�zett r�. - Van p�nzed? - Van - v�gta r� Zolt�n. - Gyujt�ttem. - Akkor nosza, fiam. Csak vigy�zz r�! - Mint az �letemre! - v�laszolta a fi�, �s �r�m�ben hatalmasat ugrott a levegobe. Most pedig Emit v�rta, s addig is be�lt egy aut�ba, ahogy szok�ta. Beind�totta a motort, hallgatta a z�mm�g�s�t. Mutat�ujj�t v�gigh�zta m�ves eljegyz�si gyuruj�n,

behunyta a szem�t, s gondolatban m�r a ho�mokos v�zparton fek�dt. Szinte �rezte a l�b�t nyaldos� huv�s hull�mokat, a s�s tengerillatot. - Korfura? Te tudod. Orsi megr�ntotta a v�ll�t. O m�r j�rt a szigeten, s nem volt oda �rte. Zolt�nt azonban ez egy�ltal�n nem zavarta, �s hosszan faggatta h�g�t a l�tnival�kr�l. - H�t figyelj - hadarta Orsi -, a boltok nem nagy sz�mok, a part t�bb�nyire szikl�s, minden borzaszt� dr�ga, de... de a g�r�g pasik r�m aranyo�sak! Zolt�n grimaszt v�gott. - K�sz, most baromi sokat seg�tett�l - mondta, �s elindult kifel�. - Na j� - sz�lt ut�na a h�ga -, van egy �b�l is ott a szikl�kn�l. �gy h�v�j�k, hogy a szerelmesek lag�n�ja. Zolt�n szeme felcsillant. - A p�rok be�sznak a szikl�k k�z�, egy barlangos r�szhez, �s belev�sik egym�s nev�t a kobe - magyar�zta a l�ny. - Akik �gy tesznek, azok �r�k �letre egym�s�i maradnak. Zolt�n szeme elhom�lyosult. H�g�hoz l�pett, megsimogatta a fej�t, azt�n kis�t�lt a szob�b�l. Orsi fej�t ingatva n�zett ut�na. - Menthetetlen�l romantikus - morogta az orra alatt. Zolt�n a pamlagra �lt, szorosan Emi mell�, �s kinyitotta a Korfur�l sz�l� k�nyvet. Olvasni kezdett belole, de l�tta, hogy a l�ny nem figyel r�. - A szerelmesek lag�n�ja - olvasta hangosan a fi�, h�tha felkapja r� a fej�t Emike, de a l�ny tov�bbra is az ablak fel� b�mult, - Mi a baj, kicsim? - k�rdezte Zolt�n. Emi nem n�zett r�, �gy v�la�szolt. - Tudod, Zoli, m�r tegnap el akartam neked mondani... Elakadt, l�that�an zavarban volt. Erot vett mag�n, folytatta. - Sz�val az a dolog... tudod, mire gondolok... sz�val nem siker�lt... tal�n a k�vetkezo h�napban... Zolt�n egy pillanatig hallgatott, azt�n mell�re vonta Emi fej�t. - Nincs semmi baj, dr�g�m, olyan sok idonk van m�g. Nem szabad el�sore elkeseredni. A karj�n v�gigszalad� k�nnycseppekbol tudta, hogy s�r a l�ny. Zolt�n gyorsan hajtott. Mellette, az any�s�l�sen ott hevert a rep�lo�jegy, s a fi� �szott a boldogs�gban. Min�l elobb Emin�l akart lenni, hogy egy�tt �r�ljenek. Hirtelen balr�l kihajtott el� egy biciklis. Zolt�n elkapta a korm�nyt, de a sebess�g miatt elvesztette uralm�t az aut� f�l�tt, s egy oszlopnak szaladt. Nem o volt a hib�s. Pontosabban nem elsosorban o. A biciklis nem tartotta be a KRESZ-t. De az�rt tudta, hogy o is t�l gyorsan hajtott. Ferenc gy�ng�d mozdulatokkal tiszt�totta a f�nyk�pezog�p lencs�j�t, mintha nem is hallotta volna, ahogy fia a balesetrol magyar�zkodik. Csak a keze remeg�s�n l�tszott, hogy milyen d�h�s Zolt�nra. H�nyszor el�mondta m�r neki, hogy ne rohanjon, �vatosan vezessen, mert hi�ba j� so�for, m�sok miatt otthagyhatja a fog�t. De nem akart vele �sszeveszni az utaz�s elott. Csak hallgat�s�val �rz�keltette, hogy m�rges a fi�ra. Azt�n amikor Zolt�n a t�rt�net v�g�re �rt, �tny�jtotta neki a f�nyk�pezog�pet, �s �gy sz�lt: - Fot�zz sokat. Nagyon sokat. Egyszer majd r�j�ssz, milyen fontosak a f�nyk�pek. Azzal kiment a szob�b�l. A harag eg�szen Ferihegyig kitartott, s meglehetosen kurt�ra sikere�dett a b�cs� a Gosi csal�dban. Orsi ajk�n m�l�z� mosoly bujk�lt, hiszen olyan sokszor szemtan�ja volt m�r ezeknek a "f�rfias j�t�koknak", de Valika surun b�k�gette a f�rj�t, hogy engedjen m�r fel egy kicsit. M�r az �tlev�lvizsg�lat t�loldal�n j�rtak, amikor Zolt�n�k integet�s�re nagyot s�hajtva Ferenc is biccentett egyet. Gyor fel� tartva persze m�r megb�nta, hogy ilyen szigor� volt a fi�val, de �gy d�nt�tt, hogy majd megbesz�lik a dolgot, ha hazaj�nnek. Zolt�n m�r aznap este h�vta oket, hogy szerencs�sen meg�rkeztek, hogy a rep�log�p sz�ksorai k�z�tt s�t�lgatva megis�merkedett az �tit�rsaikkal, s hogy nagyon kellemes a sz�ll�s, de amikor a kocsira akarta terelni a sz�t, Ferenc t�st�nt elb�cs�zott �s �tny�jtotta a kagyl�t a feles�g�nek. - Kedves Vend�geink, Wilhelm R�ka vagyok, az utaz�si iroda helyi alkalmazottja.

K�rem, ha b�rmire sz�ks�g�k volna, csak jelezz�k. Most elindulunk a busszal Sidariba, hogy elfoglalj�k a sz�ll�shelyeiket. Fakul�tat�v programokr�l, motor- �s aut�b�rl�srol n�lam �rdeklodhetnek. Ha p�nzt akarnak v�ltani, abban is tudok seg�teni. Emike kimer�lten n�zte az idegenvezetot. Megviselte �lete elso rep�l�se. Amikor az apartmanh�z el� �rkeztek, semmi m�st nem k�v�nt, mint leheveredni a fal t�v�ben �s elaludni. Azt�n bel�ptek Zolt�nnal a szob�jukba �s az ablakhoz mentek. Emik�nek t�tva maradt a sz�ja. Mind�ssze sz�z m�terre tol�k egy h�feh�r sziklat�mb meredezett, s alatta ott h�m�p�lyg�tt a m�lyk�k tenger. A szem�k el� ter�lo l�tv�nyba, amely olyan volt, mint amilyet k�peslapokon szoktak �rulni, oldalr�l beleintegetett k�t, k�zvetlen�l a terasz el� �ltetett szomor�fuz. Emi �s Zolt�n, mintha elvar�zsolt�k volna oket, percekig n�m�n b�multak, s nem tudt�k levenni tekintet�ket a tengerrol. Azt�n a l�ny t�rte meg szel�den, f�l�nken az �h�tatos csendet. - Boldog vagy, Zoli? A fi� mellkas�b�l s�haj t�rt fel. �t�lelte a szerelm�t. - Sohasem voltam boldogabb - mondta, �s t�relmetlen�l h�zni kezdte a l�nyt kifel�. - Gyere, menj�nk oda. Emi hullaf�radt volt, de tudta, milyen fontos Zolt�nnak, hogy v�gre meg�rintse a vizet, �gy azt�n engedett neki. K�zen fogva leszaladtak a partra. Meg�lltak a szikl�n, s m�lyen magukba sz�vt�k a s�s tengerillatot. V�gel�thatatlanul ter�lt el elott�k az �ri�si k�ks�g, homokos partj�nak vonal�t ragyog� feh�r szikl�k szabdalt�k. Kohaj�t�snyira tol�k egy ki�sebb kik�tot l�ttak, amelyben jachtok, vitorl�sok, motoros kishaj�k pi�hentek a l�gyan hull�mz� v�zen. N�ha tompa d�ccen�ssel egym�snak �t�k�ztek, majd �jra kezdt�k a ringat�z�st. Zolt�nt f�ktelen v�gy fogta el, hogy belemer�lj�n a hus v�zbe. K�r�ln�zett, sehol egy lelket nem l�tott. �gy tunt, a most �rkezett csoport tagjai ink�bb a kipakol�ssal voltak el�foglalva. Lem�szott a szikl�n, majd odalent sebesen letolta a nadr�gj�t, �s �gy, ahogy volt, por�n a hull�mok k�z� ereszkedett. A friss hideg v�gig�bizsergette a test�t. - Nem megy�nk el ink�bb a strandra? - sz�lt ut�na b�tortalanul Emi, de a fi� ekkor m�r suru karcsap�sokkal �szott befel� a krist�lytiszta ten�gerbe. Az apartmanh�z hallj�t ellept�k a magyarok. Izgatottan ny�zs�gtek, egym�s szav�ba v�gva mes�lt�k elso �lm�nyeiket Sidarir�l. Zolt�n�kat, b�r ritk�n tartottak a t�bbiekkel a k�z�s programokra, kedvess�g�k�rt �s ny�lts�guk�rt igen megkedvelt�k. Elon�szutasoknak nevezt�k oket, �s sz�vesen legeltett�k szem�ket a gy�ny�ru p�ron, mert bizony a csinos szoke l�ny �s a kisportolt, bronzbarna fi� nem mindennapi p�rost alkotott. - �ljenek az ifj� szerelmesek! - kurjantotta el mag�t G�bor, az egyik hasonl� kor� fi�, amikor megl�tta Emi�ket a l�pcso fel� andalogni. O maga is a kedves�vel j�tt Korfura, s m�r az elso napon bar�ts�g alakult ki a fiatalok k�z�tt. A leendo Gosi h�zasp�r azonban most �gyet sem vetett r�, kiz�r�lag egym�ssal voltak elfoglalva. - H�vott a Zoli? - k�rdezte Ferenc. Valika b�lintott, �s mes�lni kez�dett. - Azt mondta, hogy szerinte G�r�gorsz�g m�g Ausztr�li�n�l is csod�latosabb... - Amikor meg Ausztr�li�ban volt, azt mondta, hogy ann�l szebb hely a vil�gon nincsen - v�gott k�zbe Ferenc, de Valika nem hagyta mag�t elt�r�teni. - Vett neked igazi g�r�g h�zi bort �s megismerkedett egy haj�ssal, akinek Pesten van �tterme. Ja, �s v�s�rolt filmet is, olyat, amilyet mondt�l neki. Valami f�nyk�pezog�prol is besz�lt, amit majd itthon vesztek. Mi ez a f�nyk�pezog�pdolog, Feri? - Semmi, megbesz�lt�k, hogy ha hazaj�n, vesz�nk v�gre egy profi ka�mer�t. De lehet, hogy nem v�rom meg vele. Tudod, hogy az unokah�god esk�voj�n is fot�znom kell. Megk�rtek r�. - A csal�di f�nyk�p�sz! - nevetett Valika, �s �t�lelte a f�rj�t. - Mi�rt nem megy�nk vel�k? - k�rdezte Emi, amikor a csoport tagjai f�lsz�lltak egy buszra, �s v�rosn�z�sre indultak. - Azt is megn�zz�k majd, ahova a turist�k j�rnak - nyugtatta meg Zol�t�n -, de nem az a l�nyeg, kicsim. L�tod, T�bor�k is aut�t b�reltek, �s az�zal fedezik fel a

szigetet. Hagyjuk est�re a v�rost meg az �zleteket, j�? Emi mosolygott. Tudta, hogy Zolinak mindig igaza van. Hogy mindig j� d�nt�st hoz. N�h�ny perc m�lva m�r a k�lcs�nzo elott �lltak. K�t mo�tor �llt a faln�l; egy �jszeru, kiglancolt g�pparipa �s egy v�n, lerobbant matuzs�lem. Zolt�n persze a jobbikat akarta megkaparintani, de az �ppen az oldals� korl�tot festo testes tulajdonos bizalmatlanul m�rte v�gig �s megr�zta a fej�t. - Csak az �reget viheti! - b�k�tt a matuzs�lem fel�. Zolt�n erre legug�golt a fest�kes v�d�rh�z, belem�rtotta a pemzlit �s m�zolni kezdte a kor�l�t vasr�djait. N�h�ny perc alatt v�gzett az eg�sszel, felegyenesedett, �s a tulajra mosolygott. Az kidugta g�mb�lyu pocakj�t, megvakarta v�r�slo arc�t, k�zvetlen�l deresedo pofaszak�lla f�l�tt, majd leakasztotta a kul�csot �s a fi� fel� ny�jtotta. - Este h�tre hozd vissza - mondta neki morogva, azt�n �rni kezdte az adatait egy urlapra. Az als�, p�nzre vonatkoz� rubrik�t egyszeruen kipi�p�lta: fizetve. �ttalan utakon robogtak v�gig Zolt�n�k, s mik�zben a fi� el�l hango�san magyar�zott Emik�nek, m�g�tte a l�ny forr� cs�kokkal bor�totta a h�t�t. - A Szerelmesek lag�n�j�hoz mindenk�ppen el kell men�nk - mondta Zolt�n -, m�ghozz� mindennap. A hazautaz�s elott pedig belev�ss�k a nev�nket, j�? Hallasz, Emi? Persze, hogy hallotta a l�ny. Csak olyan nagyon boldognak �rezte ma�g�t, hogy egy sz� sem j�tt ki a tork�n. A sziklapart sz�l�t vaskorl�t hat�rolta, valamivel h�tr�bb egy kopad �llt, makul�tlanul tiszt�ra sik�lva. Zolt�n ehhez t�masztotta a motort, majd mell� �lt, �s �l�be vonta Emit, �gy hallgatt�k a tenger sisterg�s�t. - Olyan, mintha templomban voln�nk - suttogta a fi�. Val�ban, a ti�tokzatos, �ri�si kot�mb, amelyet alulr�l h�mp�ly�gve nyaldostak a hull�mok, olt�rszeruen emelkedett a v�z f�l�. Zolt�n Emik�re n�zett. - Esk�dj meg, hogy mindig szeretni fogsz! A l�ny szinte azonnal felelte: - Esk�sz�m! Ferenc a konyhaasztaln�l �lt �s keresztrejtv�nyt fejtett, Orsi l�pett be az ajt�n, s t�lt�tt mag�nak egy poh�r �d�tot. Apja letolta az orr�ra a szem��veg�t, s a l�ny�ra pillantott. - Akkor most t�nyleg nem j�tt�k az esk�vore? - k�rdezte, mire Orsi letette a pohar�t �s le�lt a szemk�zti sz�kre. - Nem, apu, tudod, hogy a m�sik esk�vore kell menn�nk Bandival. Egy k�zeli rokona megy f�rjhez. Arra m�r sokkal r�gebben megh�vtak. - De ez csal�di �nnep! - Apu, nekem az is a csal�dom - mondta a l�ny, �s fel�llt az asztalt�l. �Majd megpr�b�lunk �tsz�kni, j�? Mondjuk �jf�l ut�n. Azzal kiment a konyh�b�l. - K�l�n�s vil�g - gondolta mag�ban Ferenc, s azon t�prengett, hogy tal�n sosem volt el�g kem�ny a gyerekeivel. Zolt�nt esztelen v�gy gy�t�rte, hogy a karj�ba szor�tsa Emik�t, s a tes�te meleg�t �rezze. Egy elhagyatott r�szen letolt�k a motort a szikl�k k�z�, eg�szen a v�zpartra, hogy azt�n a szikl�k �vezte rejtekhelyen �r�kon �t �z�lelgess�k a cir�gat�sok, a simogat�sok finom var�zs�t. Eg�szen a koraesti sz�rk�letig �gy maradtak. K�ptelenek voltak megmozdulni, sz�t ejteni. Csak fek�dtek �ssze�lelkezve, �s hallgatt�k egym�s sz�v�nek dobog�s�t. Azt�n egyszer csak Emike �gy sz�lt: - Ha holnap el kellene mennem... �gy �rtem... ha meg kellene hal�nom... el�gedetten haln�k meg. Ezt tudnod kell. �letem legboldogabb �veit t�lt�ttem veled, Zoli. A fi� a l�ny sz�j�ra tapasztotta a tenyer�t, �gy csit�totta. - Hagyd ezt a butas�got, kicsi! Sok gyerek�nk lesz, �s vir�got szed�nk majd, �s s�lt halat esz�nk a Balaton partj�n, �s evez�nk a Tisz�n, �s s�e�l�nk a M�tr�ban... �s nagyon fogunk izgulni a l�nyunk szaval�verse�ny�n, vagy a fiunk focimeccs�n. Szeretlek. A v�z sz�n�n borzong�s futott v�gig, mintha vihar k�sz�lod�tt volna. De azt�n m�gis minden ugyanolyan csendes maradt, mint addig. A levego enyhe volt �s j� szag�. Emike szinte itta a l�gy �jszak�t. Sz�ks�g�t

�rezte, hogy ler�zza mag�r�l a re�nehezedo rossz hangulatot. Maga se tudta, mi�rt szomor�. Csak k�sobb j�tt r�, hogy a hazautaz�st szerette volna min�l messzebb tolni. Gyul�lte a h�tk�znapokat, az otthoni h�rcs�gkereket. Zolt�n egy ideig n�m�n b�multa, ahogy szerelme b�san s�t�l mellette a v�roska utc�in, azt�n egyszer csak �gy sz�lt: - Nem hagyom �m, hogy szomorkodj! �s nem haragszom r�d! Mert bolond vagy. Bolond!!! Nevetett. Mik�zben besz�lt, egy kiskutya �gyetlen�l nekiszaladt a l�b�nak. Lehajolt, szeretettel megvakarta a f�l�t. Azt�n �jra belekarolt Emik�be �s befordult vele a legk�zelebbi tavern�ba. A helyis�g t�mve volt. Az asztalokn�l �lo fiatalemberek, akik napk�zben t�r�lk�zoj�k�n heverve s�ttett�k dudorod� izmaikat, most h�tratolt�k baseball-sapk�ju�kat �s �gy kortyolt�k a s�r�ket. Majd habos sz�jjal �nekelni kezdtek. N�h�ny mag�nyos l�ny is �cs�rg�tt a l�c�kon, tal�n egy fut� kalandot v�r�tak, tal�n a nagy Ot. A vend�gek hangosan �dv�z�lt�k Zolt�n�kat, akiket lassan az eg�sz sziget megszeretett. Ok mosolyogva visszaintegettek, majd lekuporodtak egy asztalhoz n�h�ny lengyel fiatal mell�. -"Polak, Vengri, dvabratanki! (Lengyel, magyar, k�t j� bar�t!)"- v�g�ta h�tba Zolt�nt egy bivalyeros fick�, azt�n el� tolta a s�r�t. A fi� megk�sz�nte, �s meg is h�zta a kors�t, persze csak m�dj�val. Val�j�ban na�rancsl�re v�gyott, de s�rt�s lett volna, ha visszautas�tja a k�n�l�st. Messzi�rol egy magas, feh�r haj� idos g�r�g biccentett fel�j�k, m�r elozo nap �sszebar�tkoztak vele. Egy tepsi b�r�nypaprik�st tartott a tuz f�l�. R�vi�desen megjelent Mikisz, a cing�r, sz�cskemozg�s� pinc�r, aki egyben az �tterem t�rstulajdonosa is volt. Ez a der�k �s k�zvetlen ember m�r az elso alkalommal kipuhatolta, hogy Zolt�n�k kedvence a frissen pr�selt na�rancsl�, s �gy most is k�t nagy poh�r dzs�zzal egyens�lyozott az asztalok k�z�tt. Mikisz egy percig se tagadta, hogy tetszik neki Emike (a d�li f�rfi�ak megor�lnek az alab�stromfeh�r boru, vil�gos haj� �szaki nok�rt), de nagyon kedvelte Zolt�nt, �gy csup�n szem�t legeltette a l�ny domborula�tain. K�l�n�sen, hogy feles�ge h�tul, a konyha mellett egy kis sz�ken �lve, s�r� porontyukat dajk�lta. Zolt�n�k egy�bk�nt ak�r �r�kig is el tud�tak �cs�r�gni egy asztaln�l, s hallgatt�k, ahogy a v�rbeli g�r�g git�regy�ttes szikr�zva pengeti a szirtakit. Emike tekintete n�ha a kemen�c�be r�vedt, s �gy meredt a lobog� tuzre, mintha titkokat kutatott volna. A szerelem titk�t, a boldogs�g�t, s az �let�t. �szre se vette, hogy egy vir�g��rusl�ny l�p az asztalukhoz, s csak akkor eszm�lt fel, amikor szerelme m�r jav�ban v�logatott a r�zs�k k�z�tt. - Ne, Zoli, nem kell! - sz�lt r� a fi�ra, de Zolt�n f�rg�n elovette a p�nz�t�rc�j�t, s angolul �gy sz�lt: - H�rom sz�lat k�rek sz�pen, a s�rg�b�l! Azt�n szerelmesen Emik�re n�zett. A l�ny nyelt egyet. K�t k�v�r k�nnycsepp buggyant ki a szem�bol, s lassan v�gigg�rd�lt az arc�n. Ferenc ut�lta a nagy, "sz�nes-szagos" csal�di esem�nyeket. Fel�lt�zni, j�pofizni... egy j� kis szalonnas�t�st meleg�toben, edzocipoben sokkal t�bbre tartott. - Most akkor mi is a menetrend? - k�rdezte tal�l�an, minthogy a fog�lalkoz�sa mozdonyfelvigy�z� volt. Valika t�relmesen sorolta, imm�ron sz�zadszor. - D�lelott az �llami esk�vo, ut�na a templomi, azt�n �ttol a Marcal �t�teremben a vacsora. - �s mikor j�nnek a ny�regyh�ziak? - k�rdezte Ferenc. A szabolcsi ro�konok a tervek szerint n�luk aludtak. - Szombaton. �s vas�rnap reggel mennek haza. Zoli�k pedig aznap j�nnek meg, d�l k�r�l. - Aha. Ahogy Lacit ismerem, hamar haza�rnek. Nem semmi, ahogy az ipamuram vezet. �s? N�lunk vacsor�znak? - Persze, hol m�sutt? Emike anyja szerette az italt, a gyerekek sz�vesebben tart�zkodtak Gosi�kn�l. - Majd p�nteken megk�rdezem Zolit�l, hogy mit szeretn�nek enni �mondta Valika, s teregetni kezdte a frissen mosott �gynemut. Zolt�n�k viszonylag k�son �rtek vissza a sz�ll�sra, G�bort �s kedves�t azonban

�bren tal�lt�k a konyh�ban. Veszekedhettek, vagy valahol sil�ny vacsor�t kaphattak, mert G�bor l�that�an rosszkedvuen r�gcs�lt egy sz�l fokhagym�s kolb�szt. Az asztalon j�f�le hazai paprik�s szalonna �s egy r�d turista szal�mi illatozott, amit G�bor k�n�l�lag azonnal a bar�tai el� tolt. Zolt�n v�gigpillantott a r�gt�nz�tt lakom�n, azt�n megr�zta a fej�t. - K�sz, de mi mad�rkaj�n �l�nk. G�bor fintorogva elh�zta a sz�j�t. - M�zli, mi? Zolt�n felnevetett, azt�n a polchoz l�pett �s egy csomag b�zacs�r�t vett elo. G�bor fel� mutatta, aki g�nyosan �gy sz�lt: - A hossz� �let titka! Tudod mit? Nem akarok hosszan �lni. Ilyen kaj�kon nem. Emike erre magyar�zni kezdett, hogy milyen j�l meg lehet bolond�tani egy ilyen, l�tsz�lag sz�raz �s �zetlen �telt, de G�bort nem lehetett meg�gyozni. - Lehet, hogy holnap feldobod a talpad, �des Emik�m, �s a fejedet fo�god a falba verni, hogy az isteni finoms�gok helyett ilyen h�rcs�gt�pon tengetted az �leted! vonta le a v�gso konkl�zi�t G�bor. Ezen azt�n na�gyot nevettek. M�snap semmi �rdemleges nem t�rt�nt. Kora reggel Emike �s Zolt�n be�ltek a kedvenc k�v�z�jukba, �s kapuccs�n�t rendeltek. Eltelt egy �ra, rendeltek egy �jabb kapuccs�n�t. Azt�n egy �ra m�lva m�g egyet. Besz�l�gettek. N�ha kipillantottak az ablakon a borong�s g�r�g d�lelottbe, ez volt minden kapcsolatuk a k�lvil�ggal, annyira elmer�ltek egym�sban. Tizenegy fel� csinos, k�t�nyk�s l�ny jelent meg az asztalukn�l. Feh�r asztalkendovel bor�tott fonott kosar�val v�gigs�t�lt az asztalok k�z�tt, a kendo al�l friss kal�cs illata �radt. Zolt�n�k v�s�roltak kettot, ezzel ki is h�zt�k a kora d�lut�ni z�r�sig. A szieszta ut�n visszamentek a k�v�z�ba, �s ott folytatt�k, ahol n�h�ny �r�val kor�bban abbahagyt�k. Semmi m�st nem csin�ltak, csak besz�lgettek. Ez egy ilyen nap volt. Tal�n a legszebb. - Te, milyen nap van ma? - k�rdezte Ferenc a feles�g�tol, amikor fris�sen borotv�lkozva, munk�ba indul�s elott lehuppant m�g n�h�ny percre a konyh�ban. - Cs�t�rt�k. - Nem �gy �rtem, h�nyadika? - J�nius 24. -Te, akkor a Zoli... ... ma huszonhat �ves. - Fel kell k�sz�nteni, ha h�v! - M�r h�vott. Felk�sz�nt�ttem. Mondtam neki, hogy te is cs�kolod. - Hogyhogy ilyen kor�n telefon�lt? - Meglepet�st akar szerezni Eminek, �gyhogy hajnalban lelop�zott a szob�b�l, �s lefoglalt egy asztalt Korfu legeleg�nsabb �tterm�ben. Igazi g�r�g eb�det szeretne rendezni a szerelm�nek. - Vajon Emi tudja, hogy Zolt�n ma... - Persze, hogy tudja. M�r k�t hete megmutatta az aj�nd�k�t. - �s? Mi az? Zolt�n �szrev�tlen�l l�pett be a szob�ba. Odament az �gyhoz �s gyen�g�den megcs�kolta Emik�t. A l�ny felpillantott, azt�n �desen ny�jt�z�kodni kezdett. - Ki a sz�linapos? - k�rdezte, de amikor k�r�ln�zett, Zolt�nt m�r nem tal�lta sehol. A fi� a tusol�ban dudor�szott. Emi a t�sk�j�hoz ment, �s egy d�szpap�rba csomagolt aj�nd�kot vett elo. Zolt�n �gy�ra tette, hogy ami�kor t�r�lk�zovel a derek�n visszaj�n, azonnal megl�ssa. �gy is t�rt�nt. - Mi az? - mutatott k�v�ncsian a fi� a csomagocsk�ra, mire Emike ti�tokzatosan sz�tt�rta a kez�t. Azt�n azt mondta: - Boldog sz�let�snapot! Felpattant �s megcs�kolta a fi�t. Zolt�n kez�be vette az aj�nd�kot �s bontogatni kezdte a csomagol�st. A pap�rb�l egy zsebkendo bukkant elo. �vatosan kiter�tette az �gyon. A k�zep�re h�mezve ez volt olvashat�: Emi �s Zoli: �r�kk�! A l�ny k�sz�tette. Zolt�n nagyon boldog volt. Eml�kezett m�g a r�gi Emik�re, s �r�lt az �jnak. Emike �ttetszo strandruh�ban �s v�kony, feh�r szand�lban �csorgott Sidari egyik s�t�l�utc�j�n. Zolt�n m�r vett egy csontnyelu b�v�rk�st, s most a selyem nyaks�lak k�z�tt v�logatott az �desanyj�nak. �gy tunt, eb�ben a s�t�t, szuk kis sik�torban adott tal�lk�t egym�snak Korfu vala�mennyi �rusa. Hirtelen nyikorg� fakocsi �rt a l�ny mell�, z�m�k �s gyu�r�tt k�pu, el�ll� f�lu �regember k�n�lta rajta port�k�j�t, n�h�ny ez�st�z�tt bizsu�kszert. Sok j�ra nem sz�m�tott, ilyenkor d�lelott meglehetosen gy�ren csordog�ltak a kuncsaftok, az igazi �let s�t�ted�s

ut�n indult be. De Emik�ben volt valami b�j, valami titokzatos �rz�kis�g, ami m�g eb�ben az elvadultnak tuno emberben is fel�bresztette a tisztas�g, az �rtatlan�s�g ut�ni v�gyat. - Egy csodasz�p gyurut? - k�rdezte t�rt angols�ggal, mert errefel� szinte mindenki besz�lt angolul. Zolt�n azonnal ott termett, s r�vid pillan�t�st vetve a k�n�latra, egy k�kk�ves gyurure mutatott. - Hogy tetszik? - k�rdezte Emik�t. K�r volt. A l�ny erosen fogta a p�nzt, semmit se v�s�rolt sz�vesen. Az a fajta no volt, aki maga soha nem adna ki p�nzt ilyen h��s�gok�rt, de �szik a boldogs�gban, ha a f�rfi aj�n�d�kba lepi meg az �kszerrel. Az m�s. Azt szerelmi z�logul kapja. �gy az�t�n Zolt�nnak, b�rmennyire is szerette volna, le kellett mondania a gyuru�rol. Illetve le kellett volna, mert az �reg az �kszer ut�n ny�lt, tenyer�re he�lyezte, s a l�ny fel� ny�jtotta: - Isten hozta magukat Korfun, a szerelem �s az �let sziget�n! "Kedves Ifj� P�r! Boldogok vagyunk, hogy osztozhatunk boldogs�go�tokban.. ." Ferenc tombolt. M�r legal�bb huszadszor kezdett neki, hogy meg�rja a poh�rk�sz�ntot, de mindannyiszor �sszegyurte �s a szemetesbe v�gta a pap�rlapot. - Boldogok vagyunk, hogy boldogan osztozhatunk a boldog p�r bol�dogs�g�ban! g�nyolta mag�t d�h�sen. - Vajon hova lehetne m�g besu�vasztani egy "boldog" sz�csk�t? Felpattant �s kics�rtetett a nagyszob�b�l. Valika mosolyogva n�zett ut�na, mik�zben az ingeket vasalta. K�t perc m�lva Ferenc visszacammo�gott, le�lt az �r�asztalhoz �s egy �j pap�rlapot h�zott elo. Egy pillanatig t�prengett, majd �rni kezdte: "Kedves Ifj� P�r! �r�m�nkre szolg�l, hogy boldogs�gotokban osztoz�atunk. . . " A vitorl�s csendesen siklott a part ment�n, azt�n, �thaladva k�t kisebb sziget k�z�tt, egy dombos r�szn�l kik�t�tt. A z�ldello lejtok h�feh�r g�r�g koh�zakkal voltak telesz�rva, s a napf�nyben f�rdo szikl�k messzire vil�g�tottak. Zolt�n kiugrott a vitorl�sb�l, s Emit is a partra seg�tette. Az�t�n megindult felfel� az egyik dombra. Emi nekib�torodott, s m�szni kez�dett a fi� ut�n. Oldalt fiatal f�k hajlongtak a sz�lben, �gaikon madarak csiviteltek. A gy�ng�cske �gak meghajoltak a sz�rnyas had s�lya alatt, s f�lo volt, hogy az eg�sz, �gy ahogy van, nagyot reccsenve lezuhan a m�lybe. De �gy l�tszik, a mad�rk�k r�g kitapasztalt�k m�r, h�nyan is �l�hetnek az �gra, s mindig csak annyian gubbasztottak a sz�lben ringat�zva. Emi egy pillanatra megtorpant, hallgatta oket kicsit, majd tov�bbindult f�lfel�. Hirtelen, egyik fordul�ban egy napcserzette boru v�nember ker�lt el�. H�trahok�lt, mintha k�s�rtetet l�tna. Az �reg f�lfel� mutogatott a dombtetore, �s furcsa kiejt�ssel mondta: - Zoli szeret. Emik�nek elkerekedett a szeme, a v�nember arc�n pedig mosolyba szaladtak a r�ncok. K�sobb j�tt csak r� a l�ny, hogy Zoli r�ghatta az �reg sz�j�ba a magyar szavakat, hogy meglepje vele szerelm�t. - Tal�lkoztam a b�csival! - ki�ltott m�r messzirol Emike, amikor meg�pillantotta Zolit a dombteton. - Nem j�tt visszafel�, ez�rt nem �zenhet�tem meg vele, hogy �n is! A fi� elnevette mag�t. Emike el� ment �s �t�lelte. Majd a tenger fel� ford�totta. Mennyei l�tv�ny t�rult a l�ny szeme el�. A tengerpart innen fentrol v�gtelen hossz�nak �s n�ptelennek tunt. K�zvetlen�l alattuk, a strand k�r�l b�j�k harangoztak. N�h�ny sir�ly vis�tva, beh�zott l�bakkal csapott le a v�zre, majd egy szempillant�s alatt �jra f�lemelkedett, karmai k�z�tt egy fick�ndoz� hallal. T�volabb, a p�r�s, k�klo messzes�gben ha�talmas tengerj�r�k szelt�k a hull�mokat. K�pr�zatosak voltak a sz�nek. Emi szerette volna meg�ll�tani az idot. F�lt, hogy nagyon ritk�n, vagy soha t�bb� nem lesz r�sze ilyen boldogs�gban. A nok valahogy meg�rzik, ha vihar k�veti a csendet. Valika els�rta mag�t. Vasal�s k�zben, a r�di�t hallgatva elkezdtek pe�regni a k�nnyei. Az Omega egy�ttes V�ndor c�mu szerzem�ny�t sug�roz�ta az egyik ad�, s ez a dal f�jdalmas eml�keket �bresztett benne. A h�pp�g�sre Orsi is ben�zett a nagyszob�ba, mire Valika elmes�lte, hogy egy harminch�rom �vesen meghalt koll�g�j�nak ez volt a kedvence. Ferenc szil�rdul elhat�rozta, hogy nem sz�l

k�zbe, pedig d�h�tette, hogy egy sok�ves t�rt�net �gy felkavarja a feles�g�t. Egy hossz� pillanatig mereven b�multa Valik�t, azt�n csendesen csak annyit sz�lt: - Adja Isten, hogy minket soha ne �rjen ilyen b�nat! A l�ny percek �ta fulladozott. Angolul k�rt seg�ts�get, de a szikl�n �l�l�k nem mozdultak. Mintha d�h�sek lettek volna r�, ami�rt bemer�szke�dett a m�teres hull�mok k�z�. Mindez a szerelmesek lag�n�j�n�l t�rt�nt, f�l �r�val azut�n, hogy Emi�k be�sztak a barlangba, s a falba v�st�k, hogy Emi �s Zoli: �r�kk�! Zolt�nnak persze most is egy f�l�r�t kellett k�ny�r�gnie, mert nem volt t�l bizalomkelto a hull�mz� tenger, de azt o is tudta, hogy neki mag�nak kell fognia a b�v�rk�s nyel�t. Mivel a v�z nyugodtnak tunt, v�g�l r��llt a dologra, �s amikor a barlang belso fal�hoz �rtek, vih�n�colva kapaszkodott Zolt�nba. Egy kicsit megijedtek, hogy az ezerf�le szerelmes fogadalom k�z�tt nem tal�lnak m�r helyet a saj�t �zenet�knek, v�g�l azonban a fi� felfedezett egy teny�rnyi szabad r�szt, s ide v�st�k be ugyanazt a mondatot, amit Emi a zsebkendobe h�mezett. Zoli az "�r�kk�" sz�n t�bbsz�r is �tment a k�ssel, borzaszt� fontosnak �rezte, hogy a mon�datnak ez a r�sze legyen a legerosebb t�nus�. A sz�l �pp akkor t�madt f�l, amikor ki�rtek a szabad �g al�, s az egyik oldals� szikl�t megker�lve ki��sztak a partra. Csak amikor t�r�lk�zovel a h�tukon felmentek a l�pcso�k�n a sziklaterasz tetej�re, s len�ztek a lag�n�ba, akkor l�tt�k, hogy oda�lent egy l�ny bajba jutott. - Lemegyek �rte, kicsim - mondta Zolt�n, s Eminek ideje se volt tilta�kozni. Egy k�t�lh�gcs� l�gott al� a szikla oldal�n, a fi� ebbe kapaszkodva araszolt le a v�zig. A k�ts�gbeesett l�nynak siker�lt valahogy a part k�ze�l�be evick�lnie, s Zolt�n egyetlen hat�rozott mozdulattal elkapta a karj�t. Mag�hoz h�zta, majd az �l�be vette a hal�losan kimer�lt l�nyt �s lassan elindult vele f�lfel�. Amikor a teraszra �rt, a korl�tn�l �ll�k tapsolni kezd�tek, �s elismeroen veregett�k Zolt�n v�ll�t. A fi� azonban nem t�rod�tt vel�k, minden idegsz�l�val a l�nyon f�gg�tt, aki m�sz�s k�zben elvesz�tette az eszm�let�t. Emike �tverekedte mag�t a t�megen �s let�rdelt a sze�relme mell�. Percekig paskolgatt�k a l�ny arc�t, azt�n amikor l�tt�k, hogy mag�hoz t�r, megk�nnyebb�lten egym�sra n�ztek. - Meg�ltelek volna, ha valami bajod esik! - sziszegte j�ghideg mo�sollyal Emike. A nyaral�k mindebbol persze csak annyit l�ttak, hogy a szoke l�ny biztosan b�szke a kedves�re. - �, dr�g�m, t�lliheged a dolgot! Zolt�n val�ban unta m�r, hogy Emike �jra �s �jra megesketi: soha t�b�b� nem megy bele ilyen vesz�lyes helyzetbe. A szirtfal tetej�n h�z�d� suru lombkorona fel� pillantott, �s t�zig sz�molt. Nem jutott el addig, Emike �jra kezdte. - Ez akkor is or�lts�g, Zoli. Nem vesz�lyeztetheted az �leted m�sok butas�ga miatt. A csajszi l�tta, hogy hull�mokat kavar a sz�l, m�gis bele�csobbant a v�zbe. Feleloss�ggel tartozik a tett��rt. O tartozik �rte felelos�s�ggel! - Lehet - mondta halkan a fi�. - De �n nem tudn�k tov�bb �lni, ha hagyn�m megfulladni. �rted? Emike arc�t elfutotta a p�r. Haragudott a szerelm�re, de pontosan �rtet�te, mirol besz�l. Tal�n �pp ez�rt szerette. A szombati nap nyugalmasnak �g�rkezett, esem�nytelennek... olyan�nak, amilyenbol ezer �s ezer van egy ember�letben. Gyorben �gy alakult, Sidariban �gy akart�k. Ferenc �pp filmet fuz�tt a g�p�be, amikor Zolt�n telefon�lt. Valika vette fel a kagyl�t. - Anyuci, mi�rt vagy szomor�? K�l�n�s gyerek volt, azonnal meg�rezte, ha boldogtalan az anyja. - Nem tudom v�laszolta Valika. - Hi�nyoztok. - Ti is nek�nk, anyuci. Foz�l valami finomat holnapra? Zolt�n pontosan tudta, mivel vid�thatja fel az anyj�t. Ezzel a fozocsk�vel most programot csin�lt Valik�nak, s mindj�rt rendbej�tt az asszony lelke. Azt�n az apj�t k�rte, de megszakadt a vonal. Amikor �t perc m�lva �jra h�vta oket, gyorsan eldar�lta, hogy m�r nem telefon�l t�bbet, mert ezek az utols� egys�gei, �s nem mennek m�r be a v�rosba, a parton pedig nem lehet telefonk�rty�t v�s�rolni. K�l�nben is, vas�rnap d�lben l�tj�k egym�st. A szerelmesek kedvenc hely�k�n, k�zel a legnagyobb strandhoz, egy nagy, sima k�v�n

fek�dtek, amely feh�ren �s sz�razon emelkedett ki a tengerbol. �szni sem kellett, hogy az ember eljuthasson hozz�, csak ke�reszt�lg�zolni a v�zen; r�ad�sul pontosan akkora volt, hogy ketten k�nyelmesen elf�rhettek rajta. A ko ut�n hirtelen kezdett m�ly�lni a tenger, de oda m�r csak Zoli mer�szkedett be. Emit f�lelemmel t�lt�tte el az alat�ta t�tong� kif�rk�szhetetlen m�lys�g. A v�r�sben izz� �g m�snapra is sz�p idot �g�rt, de ez csup�n a szerelmesek sz�v�t f�jd�totta, mivel reggel el kellett hagyniuk Korfut. A fi� �pp kik�sz�l�dott a kore, amikor hossz� habcs�kokat h�zva a nyugodt tengeren h�rom jet-skis v�zirendor suhant el elott�k a part ir�ny�ba. Elol egy �polt arc�, borotv�lt, katon�s tart�s� fia�talember szelte a hull�mokat, o lehetett a parancsnok. Egy pillanatra ol�dalra ford�totta a fej�t, s mosolyogva az ot b�mul� Emike fel� biccentett, majd �jra elorefordult. Zolt�n d�h�sen n�zett a rendor�k ut�n, azt�n meg�vonta a v�ll�t, �s elnevette mag�t. - Ja, k�rem, egy g�r�g istenszoborral �n nem harcolhatok! Azzal eldolt, egyenesen a v�zbe. Emike ijedten kapott a fi� ut�n, de mire a v�zbe ny�lt, Zolt�n m�r felbukkant n�h�ny m�terrel arr�bb. - Sz�val m�giscsak engem szeretsz? - k�rdezte vigyorogva, �s �r�m�ben hanyatt v�gta mag�t a v�z sz�n�n. Ferenc�k f�l hat k�r�l �rkeztek a Marcal �tterembe, kikenve, kifenve, a szabolcsi rokonokat pesztr�lva. A zenekar hangolt, n�ha j�tszottak is egy r�pke dallamot, de nem tudt�k elnyomni, ahogy a s�f odabent a konyh�ban a s�rga f�ldig lehordja az egyik kiskukt�t. Lassan megtelt az �tterem, s az illatok alapj�n p�ratlanul finomnak tuno vacsora elott n�h�nyan b�t�ran a t�ncparkettre mer�szkedtek. Az egyik rokon botladoz�sa azt�n meg�adta az alaphangulatot, s amikor v�gleg elvesz�tette az egyens�ly�t, �s a f�ldre huppant, hatalmas hahot�z�sban t�rt ki a vend�gsereg. G�bor veszett�l k�romkodott. Megbotlott a papucs�ban �s elesett, a kamer�val egy�tt. Pr�b�lta ugyan helyrepofozni a szerkentyut, de nem sok es�lye volt r�, hogy n�zheto felv�telt tud m�g vele k�sz�teni. - Na mi van, pajt�s, nem muk�dik? - k�rdezte Zolt�n, mik�zben Emi�k�re v�rt az apartman elott. - Fene tudja. Mindenesetre haszn�lom, azt�n lesz, ami lesz. Gyere, �llj ide a napra. Emi is itt van, �gy, �lelj�tek meg egym�st. �s mondjatok va�lamit a kamer�ba. - Utols� nap! - rikkantotta Emike, mik�zben Zolt�n belecs�kolt a nya�k�ba. Utols� nap! Pontban hat �rakor meg�rkezett az ifj� p�r, s vel�k egy�tt a k�zeli ro�konok is. Vali b�kd�ste a f�rj�t, hogy k�rje fel t�ncolni az unokah�ga �desanyj�t, de Ferenc morogva r�zta a fej�t. - Nekem most m�s dolgom van - mondta �sszevont szem�ld�kkel -, nekem most f�nyk�peznem kell. Valika tudta j�l, hogy f�rje sz�vbol ut�l t�ncolni, �gy azt�n nagy leve�got vett, s o �ldozta fel mag�t a Gosi csal�d becs�let��rt. Az �r�map�hoz l�pett, �s t�ncra k�rte. G�bor a kedves�re v�rt, de meg�g�rte, hogy hamarosan Zolt�n�k ut�n mennek. Ok pedig hov� m�shov� is vehett�k volna az ir�nyt, mint a sze�relmesek lag�n�ja fel�. Boven volt idej�k, hiszen mindent �sszepakoltak m�r a holnapi utaz�shoz, s a vacsor�t is megoldott�k egy dinny�vel, m�g maradt is belole. Nem akartak m�r bemenni a v�rosba, mivel kora reggel a rep�lot�ren kellett lenni�k. Azzal a charterg�ppel utaztak haza, amelyik az �j turnust sz�ll�totta Korfura. Az �b�ln�l �pp egy magyar popszt�r, Sonnie videoklipj�t forgatt�k, s az �nekes a siker �rdek�ben m�g arra is v�llalkozott, hogy a szikla tetej�rol vesse mag�t a tengerbe. Vesz�lyes mutatv�ny volt, de sok f�rdozo ugrott le a magasb�l, annak ellen�re, hogy egy t�bl�n hatalmas v�r�s betukkel figyelmeztetett a g�r�g hat�s�g: Ug�r�lni tilos! Sonnie teh�t elrugaszkodott a szikl�r�l, �s n�h�ny pillanatig tart� rep�l�s ut�n elmer�lt a v�zben. Amikor felbukkant a m�lybol, a st�b tagjai ujjongani kezdtek. Egy �tm�teres rudat engedtek le a meredek ol�dalfalon, amelyre egy lepedot eros�tettek. Ebbe kapaszkodott a popszt�r, s a cs�sz�s szikl�n viszonylag k�nnyed�n jutott fel a teraszig. A filmesek �sszepakoltak, majd

od�bb�lltak. Nemzetk�zi turistacsoport �rkezett, tagjai a teraszon gy�lekezve gy�ny�rk�dtek a panor�m�ban. K�l�nb�zo nyelveken �radoztak a l�tv�nyr�l, mik�zben hangoskod�suk b�beli zur�zavark�nt t�lt�tte be az alattuk h�z�d� katlant. Hanem egy g�r�g fi�, ta�l�n hogy mellette �ll�, gy�ny�rus�ges kedves�nek impon�ljon, lend�letet vett, �s hal�lt megveto b�tors�ggal leugrott a szikl�r�l. R�gt�n ut�na egy brit fi� is a v�zbe vetette mag�t, s a b�m�szkod�k elk�pedve l�tt�k, hogy semmi bajuk, sot bel�j�k f�rkoz�tt a kis�rd�g, hogy ezt tal�n nekik is ki kellene pr�b�lniuk. A v�llalkoz�bb kedvuek m�r indultak volna, hogy ok is leugorjanak az �b�lbe, amikor egy szempillant�s alatt megv�ltozott a tenger, mintha csak figyelmeztetni akarn� a vakmeroket, hogy az�rt a v�z az �r! A sz�ne haragos z�ldre v�lt, s a hull�mok taraja pengek�nt sz�ntotta v�gig a nagy k�ks�get. Odafent r�m�lten n�zt�k, amit az odalent k�ts�g�beesetten a sziklafal fel� temp�z� fi�k nem l�thattak: a tenger a k�zepe t�j�n vagy t�z m�tert emelkedett, s a hatalmas v�zt�meg elindult a part ir�ny�ba. �v�lt�zni kezdtek a fi�knak, hogy azonnal m�sszanak ki, szeren�cs�tleneknek azonban erre es�ly�k se volt: a hull�mver�s m�r most gyu�ruk�nt vette k�r�l �s z�rta el elol�k a szikla t�v�t, s az egym�sba �tk�zo hull�msorok ijeszto v�zf�gg�nyt vertek f�l, amely menyd�rg�sszeru ro�bajjal csap�dott a kofalhoz. A korl�tn�l t�bb magyar is a fej�t fogta, de �gy tettek az angolok, a sv�dek, �gy tett mindenki, aki ott �llt �s l�tta az egyre k�zeledo vesz�lyt. Wilhelm R�ka angolul kiab�lt, tal�n o tudta leg�ink�bb, milyen nagy a baj. �vek �ta vezetett csoportokat Korfun, de soha ilyennek m�g nem l�tta a tengert. Egy francia l�ny h�tat ford�tott a v�znek �s s�rni kezdett. Ot vett�k �szre elosz�r Zolt�n�k. �rtetlen�l n�zt�k, fogal�muk se volt, mi lehet a baj. Azt�n megl�tt�k a korl�tn�l topog� turist�kat, akik egym�st pr�b�lt�k t�l�v�lteni, s mind a m�lybe meredtek. Zolt�n�k rohanni kezdtek, s a sziklaterasz sz�l�re �rve sz�vszorongat� l�tv�ny t�rult el�j�k: odalent, a szikla alatt a barlang sz�n�ltig telt v�zzel, �m amikor a g�r�g �s a brit fi� megpr�b�lt megkapaszkodni a cs�sz�s kofalon, h�m�p�ly�gve elindult kifel� a tenger, mag�val sodorva oket, m�g hallani nem lehetett az �regbol a kit�gul� levego csattan�s�t, s az �rv�nylo v�z elny�j�tott bugybor�kol�s�t. F�lo volt, hogy az egyre balj�slat�bb hull�mok elobbut�bb betolj�k a fi�kat a barlangba, kiszor�tva elol�k az �sszes le�vegot. Zolt�n v�gign�zett a mellette �ll�k arc�n. Sz�nalmat mutattak a fuldokl�k ir�nt, de enn�l tov�bb nem mentek. Ebben a pillanatban �rke�zett futva a korl�thoz a brit fi� anyja, �s zokogva tapasztotta sz�j�ra a ke�z�t. N�ha lekiab�lt a fi�nak, de az semmit sem hallhatott a hull�mver�s zaj�t�l. Zolt�n mereven n�zte, ahogy az anya a f�lelemtol reszketve ro�hang�l a korl�t mellett, azt�n �jra a bajbajutottak fel� fordult, s n�h�ny pillanatig mozdulatlanul b�multa, ahogy nagyokat csapkodva pr�b�lnak a v�z sz�n�n maradni, csak ereiben rohant vadul a v�r. Hirtelen Emihez fordult. Tal�lkozott a pillant�suk, s a l�ny azonnal l�tta szerelme szem�n, hogy mire k�sz�l. Lassan ingatni kezdte a fej�t, mintha azt akarn� monda�ni, hogy ne, ne menj, k�ny�rg�k, de Zolt�n �t�lelte a derek�t, erosen ma�g�hoz szor�totta, majd elindult lefel�. Karj�ra csavarta a sziklafalat verde�so k�telet, s �pp �gy, mint k�t nappal kor�bban, araszolva ereszkedett a lag�n�ba. Az orj�ngo hull�mver�s odalent nemhogy csitult volna, de egy�re hevesebben dob�lta a kap�l�z� fi�kat. Amikor Zolt�n a szirt alj�ra �rt, a vizes-cs�sz�s talajon egyens�lyozva eloreny�jtotta a bal karj�t, mik�z�ben a jobbal erosen kapaszkodott a k�t�lbe. - Gyere! - ki�ltotta angolul a hozz� k�zelebb h�nykol�d� fi�nak, aki erej�t megfesz�tve igyekezett a fal fel�, h�tha siker�l megfognia a fel� ny�jtott kezet. Nem siker�lt. �pp akkor dobta fel �s l�kte vissza egy hul�l�m, amikor m�r csak f�l m�terre lehetett Zolt�nt�l. A magyar fi�nak d�ntenie kellett. L�tta, hogy ez �gy nem fog menni. Vett egy m�ly l�legze�tet, elengedte a k�telet, �s eg�szen a ko sz�l�ig h�z�dott. Leguggolt, �s mindk�t kez�t eloreny�jtotta. A fuldokl�k ezt l�tt�k, �s fogukat �sszeszo�r�tva temp�zni kezdtek fel�. Ebben a pillanatban hatalmas hull�m emel�kedett ki m�g�tt�k a v�zbol, s mint egy �ri�si, fal�nk �llat, benyelte sz�j�val a fi�kat, majd egy szempillant�s alatt a szikl�n�l termett �s Zolt�nt is mag�val ragadta. Emi felsikoltott. Ekkor �rtek oda G�bor�k. L�tt�k, mi t�rt�nt, s nyugtatni igyekeztek a l�nyt. Sot G�bor a kedvese kez�be nyom�ta a videokamer�t, hogy filmezzen, majd �tl�pett a korl�ton �s k�l�nb�zo �gakat kezdett

a v�zbe dob�lni. L�tott egy gazd�tlan slagot is, �sszeteker�te �s egyetlen mozdulattal lehaj�totta, h�tha siker�l elkapniuk Zolt�n�k�nak. Ek�zben odalent a brit �s a g�r�g Zolt�n seg�ts�g�vel k�zd�tt az �le�t��rt. A j� k�t�su magyar fi� t�bbsz�r is t�rsai m�g� ker�lt, s ilyenkor em�berfeletti energi�val tasz�tott egyet rajtuk a part fel�. A brit m�r h�r�gve kapkodta a levegot, a szerencse azonban mell� szegod�tt, s Zolt�nnak �egy hull�m seg�ts�g�vel - siker�lt kitolnia ot a szikl�ra. A menek�lo utol�s� erej�vel megkapaszkodott egy ki�ll� kot�mbben, �s ny�gve-kr�kogva felh�zta r� mag�t. Zih�lva fek�dt a sz�razon, tal�n maga se hitte, hogy va�laha m�g �lve kijuthat ebbol a pokolb�l. F�ntrol a turistat�rsai �v�lt�zni kezdtek, hogy m�sszon, mert esetleg egy nagyobb �radat visszasodorja a v�zbe, a fi�nak azonban j�rt�nyi ereje se maradt. Az�rt ha nem t�l bizto�san is, de megmarkolta a k�vet. Zolt�n ez alatt rend�letlen�l tartotta a v�z sz�n�n a f�l�jult g�r�g�t, s l�b�val temp�zva egyre k�zeledett a szikla fel�. K�t-h�rom m�terre lehetett a partt�l, amikor h�tran�zett, s l�tta, hogy pillanatokon bel�l egy hatalmas hull�m �ri el oket. Kiv�rt, majd amikor eg�szen k�zel volt m�r a hull�m, taszajtott egyet a g�r�g�n. �gyesen gondolkodott, a v�zt�meg a h�t�ra kapta az al�lt fi�t, s sz� sze�rint kir�p�tette a kot�mbre, k�zvetlen�l a brit mell�. Zolt�n csak azzal nem sz�molt, hogy a visszacsap�d� v�z, kapaszkod� hi�ny�ban, ot bizony a meder k�zep�re sodorja. R�ad�sul v�szesen fogyott a magyar fi� ereje. Oldalr�l is elkapta egy visszaverodo hull�m, s az �gy kialakult t�lcs�rben a tenger lassan, kom�tosan forgatni kezdte Zolt�n test�t. �let�ben elosz�r �rezte �gy, hogy vannak erok, amelyeken a saj�t k�pess�geivel egyszeru�en k�ptelen fel�lemelkedni. Amelyek, b�rmilyen eros �s r�termett is, k�m�letlen�l legyurik. Azt�n egy pillanatra vaks�t�t vette k�r�l: a v�z le�h�zta a m�lybe. Vadul temp�zni kezdett, s n�h�ny m�sodperc m�lva fel�bukkant, levego ut�n kapkodva. Ism�t elkapta az �rv�ny, s ahogy k�r�be-k�rbe forgott a teste, fej�t kiemelve Emit kereste a parton. L�tta, hogy a brit fi� fel�r a tetore, s anyja hiszt�rikusan mag�hoz �leli. A g�r�g is t�l volt m�r a vesz�lyen, f�l�ton lehetett a terasz �s a szikla alja k�z�tt. G�bor m�g mindig orj�ngve rohang�lt a kiab�l� emberek elott, s k�v�l a korl�ton Emi is ugyan�gy fel-le szaladg�lt, mik�zben k�ts�gbeesetten s�rt. Zolt�n s�s �zt �rzett a sz�j�ban. A tenger befurakodott az ajkai k�z�, s eros sug�r�ban zuhogott a tork�n kereszt�l a gyomr�ba. A fi� sokat ivott, de igyeke�zett tartani mag�t, b�r ami azt illeti, kiss� kezdett m�r sz�d�lni az �lland� forg�st�l. Valika erosen sz�d�lt az �lland� forg�st�l. Ferenc mosolyogva n�zte, ahogy a feles�ge percek �ta keringozik az �r�map�val, s k�zben surun kattintgatott, t�bbnyire Valik�t p�c�zve ki mag�nak. V�g�l az asszony k�bultan kibontakozott partnere karjaib�l, megk�sz�nte a t�ncot, s bi�zonytalanul az italos pulthoz l�pett. Rendelt egy kokt�lt a mixertol. Ami�kor a sz�j�hoz emelte a poharat, k�zvetlen�l mellette vaku villant. Ferenc vigyorogva integetett, Valika azonban szemreh�ny�n n�zett r� vissza. Gyul�lte, ha f�nyk�pezik. A f�rfi odal�pett hozz�, �s belecs�kolt a nyak�ba. No, enn�l rosszabb engesztel�si m�dot keresve se tal�lhatott volna, a sz�gyellos asszony ugyanis r�m�lten n�zett k�r�l, hogy l�ttae valaki a dolgot, majd ciccegve megr�zta a fej�t, �s ell�pett a f�rj�tol. - J�l van, na - mondta Ferenc, �s megmarkolva f�nyk�pezog�p�t, ne�vetve od�bb�llt. Legk�zelebb a vacsoraasztaln�l tal�lkoztak, a goz�lgo t�lak m�g�tt. - Ugye szedsz nekem, anya? - k�rdezte a f�rfi, mert otthon is mindig Valika szedett neki, s Ferenc ragaszkodott a szok�saihoz. Az asszony elo�rehajolt, �s belemer�tette a kanalat a levesbe. Hirtelen nyilall�st �rzett a fej�ben. Ferenchez akart fordulni, hogy belekapaszkodjon, de az egyik fi�atal szervezol�ny �pp akkor hajolt a f�rfihoz, hogy megk�rje, k�sz�tsen n�h�ny felv�telt a vacsor�z� ifj� p�rr�l. Ferenc b�lintott, majd k�vette a le�nyz�t. Valika visszahuppant a hely�re �s mereven b�multa a t�lban ka�varg� levest. Aki f�rdoz�s k�zben vesz�tette m�r el a biztons�g�rzet�t, ny�sz�tett m�r a f�lelemtol, hogy nem �ri el t�bb� a partot, aki �rezte m�r �gy, hogy l�b�n�l fogva a fekete v�z m�ly�re h�zz�k l�thatatlan kezek, az pontosan tudja, mif�le retteg�s szor�totta �ssze Zolt�n sz�v�t, mik�zben az �let��rt k�zd�tt. A hal�lt�l val� szorong�s, a didergo iszonyat torkon ragadja az embert, s ha t�l is �li a r�miszto

kalandot, csakis megrend�lt idegzettel k�sz�l�dhat ki egy ilyen borzalmas helyzetbol; erre sz�mos p�ld�t tud a szakirodalom. Zolt�nt vadul dob�lta a v�z, de tekintete �jra meg �jra Emi�k�t kereste. A l�ny m�g mindig nem akarta elhinni, hogy nagy a baj, �s fo�lyamatosan az j�rt a fej�ben, hogy ha siker�l v�gre Zolt�nnak kikecme�regnie a partra, irgalmatlanul leszidja majd a felelotlens�g��rt. A fi� azonban egyre erotlenebb�l csapkodott, s b�r eg�szen k�zel jutott a szik�lafalhoz, szem�ben kezdett megt�rni a f�ny. Emi abbahagyta a gumimat�racok v�zbe dob�l�s�t, s szinte �nk�v�leti �llapotban ereszkedni kezdett a k�t�len. Nem kellett a szikla t�v�ig mennie; olyan magasra nott a v�z�szint, hogy m�r valahol a sziklafal fel�n�l j�rt. A l�ny kihajolt a v�z f�l� �s a karj�t ny�jtotta. Zolt�n is elorerugaszkodott, s mind�ssze n�h�ny centi�m�ter volt az ujjaik k�z�tt. Egy pillanatra mintha meg�llt volna az ido, megdermedt volna a tenger: a fiatalok mozdulatlanul n�ztek egym�s sze�m�be. Azt�n a v�z egyetlen morajl�ssal elragadta a fi�t, behaj�totta a hul�l�mok k�z�, s be is h�zta mag�val a m�lybe. Emi sikoltott. Zolt�n egy eg�sz percre eltunt a szeme elol. Majd ism�t felbukkant, de m�r nem ka�p�l�zott. Emi a szerelme szem�be n�zett, �s h�trahok�lt. A fi�b�l valami furcsa idegens�g �radt. A l�ny l�tta, hogy a fi� sz�ja nyitva van, �s surun nyeli a vizet. Sokkot kaphatott. A teraszon �ll�k eln�multak, jeges r�m�let forrasztotta torkukra a sz�t. - Gyere, dr�ga, ne add f�l, ne add f�l! - hallatszott alulr�l Emi s�r�s hangja, de Zolt�n akkor m�r csak n�zett elore, egyenesen a l�ny szem�be, mintha b�cs�zna. Azt�n, mint egy s�llyedo haj�, ereszkedni kezdett lefe�l�, a hull�mok k�z�. Elosz�r csak az �ll�ig �rt a v�z, majd ellepte a sz�j�t, az orr�t, de o csak n�zte Emik�t, hosszan, mereven, m�g szeme is el nem tunt a habok k�z�tt, hogy azt�n feje b�bj�n�l �sszecsapjanak a hull�mok. Gosi Zolt�n f�l�tt bez�rult a tenger. Nikosz Galgatisz t�relmetlen volt. Ugr�sra k�szen v�rta, hogy a kapi�t�ny v�gre kiadja a ment�si parancsot. K�t sz�rf�s tunt el a strand vonal�ban, lesodorta oket a deszk�r�l az eros sz�l, s m�r r�ges-r�gen kutatni kel�lett volna ut�nuk. A fiatal mentotiszt ujj�val dobolt az asztalon, mik�zben tekintet�t a kapit�nyra f�ggesztette. Az csendesen �lt az �r�asztal�n�l, s a jelent�seket b�ng�szte. A tiszt v�g�l felpattant �s az ablakhoz l�pett. Oda�kint tombolt a vihar. A kapit�ny nyersen felkapta a fej�t. - Mi van, fiam, meg akarsz halni? - k�rdezte �lesen. - Ott akarsz ma�radni te is? Mintha nem tudn�d, hogy k�ptelens�g ilyen idoben menteni! A fiatalember nem mozdult, csak n�zett kifel� az ablakon. A kapit�ny ism�t beletemetkezett a pap�rjaiba. - L�gy egy kicsit t�relmesebb! - motyogta. - Mindj�rt indulhattok. Nikosz nekit�maszkodott az �vegnek �s karj�ra hajtotta a fej�t, �gy hallgatta a sz�l z�g�s�t. Emi m�r nem sikoltozott. Mi�ta szerelm�t elnyelte a tenger, egyszer ki��ltotta csup�n Zolt�n nev�t, de a hangra csak n�h�ny ragadoz� mad�r r�p�pent el valahonnan a k�zelbol, s tunt el a magas �gbolton. A l�nyt annyira megrend�tette, amit l�tott, hogy az elso pillanatban nem is tudta felfogni. Visszakapaszkodott a teraszra �s t�rdre roskadt. Szem�ben az �t�lt borza�lom r�m�lete t�kr�zod�tt. Elfogytak a k�nnyei, minden b�nata elfolyt. Nyugalmat �rzett, v�gtelen b�k�t. Mi is t�rt�nt val�j�ban? Egy fi� bem�szott a h�borg� tengerbe, hogy t�rsain seg�tsen, �m amikor kitolta oket a partra, egyed�l maradt a hull�mokkal szemben, s elvesz�tette a csat�t. Mindez n�h�ny perc alatt ment v�gbe, olyan gyorsan, hogy a l�ny felfogni se tudta az eg�szet. Egy negyed�r�ja m�g fogta a kez�t, simogatta az arc�t, �t�lelte, mostanra pedig �r�kre eltunt az �let�bol. A b�m�szkod�k sz�llin�g�zni kezdtek, mik�zben suttogva megt�rgyalt�k a t�rt�nteket: - Nem l�ttad? Hogy elmer�lt! - Szerencs�tlen. Lehet, hogy m�r akkor halott volt, amikor felj�tt a v�z al�l. - H�lyes�g. Hiszen n�zte a kedves�t! G�bor k�rbepillantott, teljesen ki�r�lt a terasz. Ok maradtak csak h�r�man Emivel, meg a kedves�vel. Odal�pett a t�rdeplo l�nyhoz, �s mell� guggolt. - Elmegy�nk, sz�lunk a v�zirendors�gnek.

Emi nem v�laszolt, csak n�zte a helyet, ahol eltunt a kedvese. - Akarod, hogy az egyik�nk itt maradjon veled? A l�ny megr�zta a fej�t. - Rendben - mondta G�bor -, h�sz perc m�lva itt vagyunk, ok�? Tarts ki ! Azzal fel�llt, �s intett a kedves�nek, hogy induljanak. Ekkor elhal� hangon megsz�lalt Emi, �gy, hogy k�zben mindv�gig a v�zen tartotta a szem�t. - Elhozn�tok a telefonomat? Nem is v�rta meg a v�laszt, lassan kih�zta zseb�bol a szob�juk kulcs�t, s a l�ba mell� cs�sztatta a f�ldre. G�bor lehajolt �rte �s f�lvette. - Siet�nk - mondta, majd elindultak a v�rosk�zpont fel�. Emi mag�ra maradt. N�zett a m�lybe, ahol a hatalmas hull�mok sz�tterjedtek, egyre kisebbedtek, majd v�gleg elcsendesedtek. Amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan t�vozott is a vihar, b�r a m�zsz�nu holdon l�tszott, hogy r�vide�sen visszat�r. A v�z azonban most b�k�sen csillogott, s minden�tt nyuga�lom honolt. Emi lassan egy sz�t form�zott ajkaival, de hang nem j�tt ki a sz�j�n. �jra pr�b�lkozott, majd �jra, �s �jra, s a v�g�n remego hangon egyetlen k�ts�gbeesett ki�lt�s t�lt�tte be a levegot, amely sz�vfacsar�an verod�tt vissza a k�zeli szikl�kr�l: - Szerelmem! M�ly cs�nd volt a v�lsz. Emi h�pp�gni kezdett, majd eltorzult az arca. Elhom�lyosult k�r�l�tte a vil�g, s feltart�ztathatatlanul robbant ki belole a zokog�s. Teljesen �tadta mag�t a f�jdalm�nak. Csak a vak nem vette �szre Nikosz szem�ben a szemreh�ny�st, de a ka�pit�ny ezzel mit sem t�rod�tt. - A magyar fi�t meg kell tal�lni! - jelentette ki ellentmond�st nem turo hangon. Holnap tele lesz vele a sajt�, egy igazi hos. Nem egy ak�rmi�lyen felelotlen fuldokl�t keres�nk, fiam! �rti? Ez a sr�c az �let�t kock�z�tatta m�sok�rt. Maga megtette volna ugyanezt? Nikosz megh�kkent. �pp ezt a k�rd�st tette f�l mag�nak az im�nt, s bi�zony nem volt b�szke a v�lasz�ra. Szerencs�re a kapit�ny nem v�rt felele�tet, s mivel im�dta hallani a saj�t hangj�t, tov�bb folytatta. - Megk�tszerezem a parti ors�g l�tsz�m�t, kirendelem a b�v�rokat, �s odak�ld�k egy kereso haj�t, k�t helikopterrel. Maga lesz a felelos �rt�k, fiam, �s �tkozottul szeretn�m, ha holnap estig elol�ptethetn�m. A fiatalember hallgatott. Eg�szen m�son j�rt az esze. A magyar fi�ra gondolt, aki pontosan annyi idos volt, mint o. "�n is ott heverhetn�k a ten�ger fenek�n" gondolta. Meg akarta tal�lni. - Hall�! Emi?... Te vagy az? Kisl�nyom, besz�lj egy kicsit hangosab�ban! - Apa, apa, baj van! - Baj? Milyen baj? - Zoli eltunt a tengerben. - Mi az, hogy eltunt? - Bem�szott k�t m�sik sr�c ut�n, �s elnyelte a v�z. - V�rj, ne s�rj! Az�ta nem is l�ttad? - Figyelj egy kicsit, Emik�m, sz�vem! Az�ta nem l�ttad? - Nem... - Nyugi, biztosan ki�szott valahol a parton. Eros k�ly�k, j�l �szik. ...vihar volt... �ri�si hull�mok... meghalt... - Dehogy halt meg. H�vtad m�r a sz�leit? - Pr�b�ltam. Nincsenek bekapcsolva, az esk�vo miatt. - Hol tartj�k a vacsor�t? - Azt hiszem, a Marcalban. - Rendben, maradj bekapcsolva. �s nyugodj meg, ok�? Valika �pp szemk�zt �lt az ifj� p�rral, s gy�ng�den figyelte a meny�asszony �s a voleg�ny huncut �vod�s�t. Mintha nem is lett volna k�r�l�tt�k senki, kiz�rt�k a k�lvil�got, s a k�tsz�z megh�vottr�l tudom�st se v�ve ha�rapd�lt�k egym�s ajk�t. Mik�zben oket n�zte az asszony, felid�zte saj�t es�k�voj�t. Nagyokat kuncogott Ferenc esetlens�g�n, ahogy �gyetlen�l fel�emelte a f�tylat a pap elott, s zavartan, izgalomt�l reszketve �pp csak meg��rintette sz�j�val Valika ajk�t. Azt�n arra gondolt, hogy tal�n nem is olyan sok�ra a saj�t fia menyegzoj�n �l majd itt a Marcalban. Persze ahogy Zolit ismerte, ink�bb biztosan kital�l majd valami szokatlant, valami or�lts�get. Mondjuk haj�t b�rel a R�b�n, �s sv�dasztallal vend�geli meg a n�szn�pet, akik a fed�lzeten imbolyogva alig b�rnak majd szedni a

libam�jp�st�tom�b�l. Valika olyannyira bele�lte mag�t ebbe a k�pbe, hogy hangosan felne�vetett. A k�r�l�tte �lok �rtetlen�l meredtek r�, majd ok is elnevett�k magu�kat. Azt�n visszafordultak a t�ny�rukhoz �s folytatt�k a vacsor�z�st. Valika �gy �rezte, mostan�ban minden rendben van k�r�l�tte, sz�pen mennek a dolgok. Egyvalami aggasztotta csup�n: ha az �let�ben nagyon boldognak �s kiegyens�lyozottnak �rezte mag�t, �ltal�ban j�tt valami sz�rnyus�g, �s mindent elrontott. Mintha egy l�thatatlan var�zsl� nem engedte volna, hogy sok�ig �lvezze a nyugalmat, a j�t. Tal�n ennek is k�sz�nheto, hogy �vatosan eloh�zta a mobiltelefonj�t, s bekapcsolta az asztal alatt. A pitye�g�sek �zenetet jeleztek, a kijelzon pedig megjelent a tizenhetes sz�m. Sza�por�n kezdett verni a sz�ve. M�skor h�rom h�nap alatt nem kap ennyi �ze�netet �sszesen. Elorehajolt az abrosz vonal�ig, hogy felh�vja a hangpost�t. Nem volt r� ideje, mert ahogy elkezdte be�tni a sz�mokat, t�st�nt megsz�lalt a k�sz�l�k. Emike anyja h�vta. - Szervusz. Hol vagytok? - Esk�von. Mi�rt? - Orsi? - Nincs vel�nk. Egy m�sik esk�vore ment, a bar�tj�val. - Hova? - Azt hiszem... azt hiszem a Tavern�ba. Mi�rt? - Van n�la mobil? - Nincs. - Rendben, akkor majd az �tteremben h�vjuk. Azzal letette az asszony a telefont. Valika semmit sem �rtett az eg�sz�bol, de azt �rezte, hogy valami nagy baj k�sz�lodik. Bocs�natot k�rt a szomsz�dait�l, kik�sz�l�dott a sz�kek k�z�l, s meg sem �llt az udvarig. Felh�vta a hangpost�t. Az elso telefon�l� egy koll�g�ja volt, munka�gy�ben kereste. A m�sodik �zenetet Emi hagyta. S�r�s hangon k�rte, hogy h�vja vissza Valika. Ez ism�tlod�tt m�g tizen�tsz�r. Az asszony azonnal felh�vta a l�nyt. Foglalt volt. Azt�n Zoli sz�m�t t�rcs�zta. Az �zenetr�gz�to jelentkezett. V�g�l Orsi bar�tj�t pr�b�lta el�rni, de o is m�ssal besz�lt. Ahogy Emi sz�lei is. Valika egyre jobban k�ts�gbeesett. �gy �rezte ma�g�t, mint egy s�lyos beteg, akinek az orvosai nem �rulnak el semmit a ki�l�t�sair�l. Beszaladt a helyis�gbe, �s Ferencet kereste. A f�rfi nagyban kattogtatta a f�nyk�pezog�p�t, s csak akkor engedte le a nyak�ba, amikor �szrevette, hogy a feles�ge vadul integet. Indult volna Valik�hoz, amikor hozz�l�pett az egyik pinc�r, �s k�z�lte, hogy telefonon keresik. Ferenc f�l�hez emelve a kez�t mutatta a feles�g�nek, hogy valaki h�vja, �s ki�megy a recepci�hoz. Ha lehet, Valika ettol m�g zaklatottabb lett. �jra h�vta Emit, Orsi�kat, de hi�ba. K�zben Ferenc az elot�rben a telefonhoz l�pett. - Gosi - sz�lt bele hat�rozottan a kagyl�ba. - Szia, itt a Laci - hangzott a vonal m�sik v�g�rol Emi apj�nak a hang�ja. Mobilr�l h�vlak, �ppen Orsi�rt megyek. - Orsi�rt? Te Laci, mi a baj? - Nos, Ferik�m... mondhatom? - H�t persze, mi�rt ne mondhatn�d? - Van egy kis gond... a Zoli eltunt. - Hogyhogy eltunt? - Emike h�vott �s... o mondta, hogy �letment�s k�zben eltunt. A... tengeren . . . Ferenc dermedten hallgatott. Azt�n megk�sz�r�lte a tork�t. - Mikor �s hol? - Sidarin�l. H�rom �r�ja. - Akkor... akkor a fiam meghalt. Ferenc hangja �resen kongott. Laci megpr�b�lt ellenkezni, �rveket ho�zott fel a fi� t�l�l�s�re, de Ferenc sz�ntelen hangon ism�telte: - Meghalt a fiam. Majd, mintha magyar�zkodnia kellene, hozz�tette: - Ha valaki v�zben tunt el, �s h�rom �r�ja nem tal�lj�k, annak nincs es�lye. Laci hallgatott. - Most leteszlek - mondta Ferenc, �s val�ban lenyomta a besz�lget�st megszak�t� gombot. Forogni kezdett vele a vil�g. K�v�lyogva vissza�ment a nagyterem bej�rat�ig, s szem�vel a feles�g�t kereste. �ppen be�sz�lt valakivel a mobilj�n. - Mi van Orsival? - kiab�lt Valika a telefonba olyan erovel, hogy n�h�ny vend�g ijedten kapta oda a fej�t. Orsi bar�tja s�ri hangon felelt. - Semmi, Vali n�ni, Orsi itt van mellettem. - �s a Zolival? - Nem... nem tudom, Vali n�ni. Nem tudom.

Ebben a pillanatban az asszony megl�tta, hogy a f�rje az ajt�ban �ll, �s ot n�zi. Ferencnek rogyadozni kezdett a l�ba, megkapaszkodott az ajt�f�lf�ban. Alig hallhat�an motyogta maga el�, de Valika �gy is le tudta ol�vasni a sz�j�r�l: - Zoli eltunt a tengerben. Az asszony ny�sz�teni kezdett, �s k�ts�gbeesett mozdulattal ny�jtotta ki reszketo kez�t a f�rje fel�. Azt�n v�ll�ra csuklott a feje �s �sszeesett. El�jult. "Balszerencse, balszerencse" - ism�telgette mag�ban fej�t cs�v�lva a kapit�ny, mik�zben al��rta a felder�t�si parancsot. Azt�n Nikoszra n�zett, �tny�jtotta neki a pap�rt �s intett, hogy menjen. A fiatalember felkapta a dzsekij�t �s sietve indult a partra, nyom�ban a h�szfos mentocsapattal. H�rom katonai teheraut� is csatlakozott hozz�juk, r�viddel ut�nuk pedig a part k�zel�be �rkezett a keresohaj�, fed�lzet�n a helikopterekkel. A mentocsapat emberei b�v�rruh�ba b�jtak, s sz�tsz�r�dva a v�zbe sz�lltak. A helikopterek k�r�zni kezdtek, min�l nagyobb �veket rajzolva a tenger f�l�tt, h�tha r�bukkannak a v�z sz�n�n Zolt�n lebego test�re. Harminc ki�lom�teres k�rzetben nem tal�lt�k a magyar fi� holttest�t, ez�rt igen val�sz�nunek tunt, hogy amikor v�gleg elnyelte a tenger, nem volt levego a t�dej�ben. Az egyik sidari lakos megmutatta Nikosznak Emik�t, aki a te�rasz alatt �lt, egy kiugr� szikl�n, s fak� arc�t mereven a tenger fel� ford�totta. A tiszt azonnal felismerte benne a l�nyt, aki elozo nap hosszan b�mult r� a strandn�l, s szinte abban a pillanatban Zolt�n k�pe is felderen�gett elotte. - Te j� Isten, teh�t o volna az? - k�rdezte mag�t�l, s a l�ny fel� indult. N�h�ny m�terre Emik�tol, a korl�tnak dolve, G�bor �llt a kedves�vel. A naplement�t n�zt�k, persze eg�szen m�sk�nt, mint az elm�lt napokban. G�bor arra gondolt, hogy m�r soha t�bb� nem fogj�k tudni �gy n�zni a naplement�t, mint e sz�rnyus�ges nap elott. Nikosz oda�rt Emik�hez. Megsz�l�totta. Emi fel� fordult. Szikr�nyi zavar villant �t a tiszt arc�n: a magyar l�ny tegnap �ta mintha meg�regedett volna. Besz�lgetni kezdtek, angolul. Nikosz csak k�rdezett, a l�ny pedig mindenre v�laszolt, m�gis, az eg�sz valahogy �hatatlanul is egy igazi rendors�gi kihallgat�shoz ha�sonl�tott. V�g�l Nikosz k�z�lte, hogy este be kellene mennie Eminek az orsre, jegyzok�nyvbe venni a t�rt�nteket. A l�ny b�lintott, a tiszt pedig visszat�rt a csapat�hoz. Egy puf�k, bog�rszemu hadnagyocska jelentette neki, hogy g�r�g gyerekek l�tt�k felbukkanni Zolt�n test�t, nem messze a lag�n�t�l. A tiszt nem habozott. Bel�pett a percek alatt felh�zott terepsz�nu s�torba, s b�v�rruh�ba b�jt. K�t perc m�lva m�r befel� �szott, a lag�na ir�ny�ba, majd al�mer�lt, s egyre m�lyebbre ereszkedett, a tengerfen�k fel�. Mivel a nap f�nye m�r egy�bk�nt is gyeng�loben volt, �gy hamar a s�t�ts�g birodalm�ba �rt, s csak a fej�re eros�tett l�mpa seg�tette a t�j�ko�z�d�sban. Szeme lassan hozz�szokott a lenti hom�lyhoz, s hamar �szre�vette a lag�n�t k�r�l�lelo sziklafalat. N�hol, a messzes�gben egy-egy f�nypontot l�tott, t�rsai voltak azok, illetve a homlokukon vil�g�t� l�m�p�k. Nikosz meg�rintette a szikl�t, majd elindult a fal ment�n. Tizen��t-h�sz m�tert tehetett meg, amikor k�zvetlen�l a l�ba elott, a tengerfe�n�k �s a szikla tal�lkoz�s�n�l megpillantott valamit. Kov� dermedt. Mint�ha egy fiatal arc lebegett volna odalent, nyitott szemmel, felp�ffedt ajkak�kal, amelyeket n�hol, tal�n a t�l�z�s miatt, nemigen lehetett megk�l�n�b�ztetni a k�rnyezo k�vektol. A tiszt lassan ereszkedni kezdett, s a talaj�hoz �rve megk�nnyebb�lten l�tta, hogy mind�ssze egy korall j�tszado�zott az �rz�keivel, amely a tenger sek�ly r�sz�nek egyik t�sk�s z�tony�r�l szakadhatott le �s �szhatott id�ig. Nikosz mindenn�l jobban szerette volna megtal�lni a magyar fi� holt�test�t. Ugyanakkor rettegett a l�tv�nyt�l, amiben esetleg r�sze lehet. Am�g nincs bizony�t�k, addig van rem�ny! Ezzel a mondattal vigasz�talt�k k�zeli bar�tok �s ismeros�k a Gosi h�zasp�rt, akik egy�bk�nt vi�gasztalhatatlanok voltak. Valika hinni szeretett volna a j�akar�k szavai�ban, �s erot mer�teni a biztat�sukb�l, de ha f�rj�re n�zett, azonnal l�tta, hogy Ferenc m�r gy�szol. �gy t�voztak a vacsor�r�l, hogy a vend�gek t�bbs�ge �szre se vette. Mire haza�rtek, ott v�rt r�juk Ferenc �ccse. Emi�k�t t�rcs�zt�k. R�ka vette f�l, az idegenvezeto. Elmondta, hogy Emi se�g�ts�g�vel �pp most veszik fel a jegyzok�nyvet a parti ors�gn�l, s a l�ny csak n�h�ny perc m�lva j�n ki a kapit�ny irod�j�b�l. Ferenc �jra megk�r�dezte, hogy mi t�rt�nt, s most v�gre egy szemtan�t�l hallhatta, hogyan

tunt el a fia. V�g�l megegyeztek abban, hogy r�videsen �jra keresik Emi�k�t. Azt�n Ferenc a Mal�vet h�vta. Udvariasan v�gighallgatt�k, majd k�z�lt�k vele, hogy a l�git�rsas�g csak vas�rnap d�lut�n ind�t j�ratot G�r�g�orsz�gba. V�g�l Ferenc az utaz�si irod�n�l pr�b�lkozott, de szombat l�v�n minden sz�mon �zenetr�gz�to fogadta. Nikosz d�h�s volt. Terv�nek kudarca sz�gyenkez�ssel �s neheztel�s�sel t�lt�tte el. Fel s al� j�rk�lt a tiszti �p�let folyos�j�n, szorong�st �rzett. N�ha meg�llt, tekintete tal�lkozott R�k��val, azt�n megint ment tov�bb. Egyszerre kiny�lt az ajt�, Emi l�pett ki rajta, nyom�ban a kapit�nnyal. - Adjanak mell� egy embert, aki hazak�s�ri - utas�totta Nikoszt az �reg g�r�g�l, de R�ka �rtette, s azt mondta, hogy nem sz�ks�ges, majd o vi�gy�z a l�nyra. A kapit�ny b�lintott, azt�n visszament az irod�j�ba. Nikosz odal�pett Emik�hez. - Bocs�sson meg, de �gy tudom, a f�rje kimentett k�t fi�t, mielott el�tunt a v�zben. Emi igennel v�laszolt, s meg sem fordult a fej�ben, hogy kijav�tsa a tisztet, miszerint Zolt�n nem a f�rje volt, csak a jegyese. Odabent, a kapi�t�ny elott is mindv�gig a f�rj�nek nevezte a szerelm�t. - Hova lettek ezek a fi�k? - faggat�zott tov�bb a g�r�g. Emike helyett R�ka felelt. - Elmentek. Fel�lltak, kif�jt�k magukat, �s egy sz� n�lk�l elmentek. Az egyik az anyj�ba karolva t�vozott, a m�sik pedig a kedves�vel. Esz�k�be se jutott, hogy ott maradjanak, �s seg�tsenek a fuldokl� fi�nak. Nikosz hallgatott. Szem�bol megbotr�nkoz�s �radt. Azt�n ism�t meg�sz�lalt. -Mondja, megismern� oket? R�ka megr�zta a fej�t. A tiszt s�hajtott egyet, azt�n elb�cs�zott, �s ki�fel� indult. A kij�ratn�l azonban Emi hangja �ll�totta meg: - �n igen. A g�r�g visszafordult, Emi r�n�zett - �n megismern�m oket - ism�telte. Nikosz k�t l�p�st tett visszafel�, azt�n meg�llt, s kem�nyen �gy sz�lt: - Helyes. Sose felejtse el az arcukat! Van egy g�r�g legenda, amely szerint ha valaki az �lete �r�n megment egy embert a hal�lt�l, a lelke ab�ban a m�sikban �l tov�bb. Biccentett, majd h�tat ford�tott �s kiment az �p�letbol. Ferencnek ez�ttal szerencs�je volt, Emike vette fel a telefont. A f�rfi n�h�ny mondat ut�n m�gis azt k�rte, hogy a l�ny adja �t a mobilt R�k�nak. Megk�rdezte az idegenvezetot, hogy van-e valamilyen m�d m�snap kijutni Korfura. R�ka t�z percet k�rt. Besz�lt az utaz�si iroda vezetoivel, akik seg�tok�sznek mutatkoztak. Amikor �jra Ferenc volt a vonalban, R�ka a k�vetkezot mondta: - Holnap reggel �t �rakor indul egy charterg�p Ferihegyrol. Ketten j�hetnek. Idekint, a rep�lot�ren v�rni fogom magukat. - �s Emike? - k�rdezte a f�rfi. - A j�rat, amelyikkel �n�k �rkeznek, sz�ll�tja ide az �j turnust, s viszi haza az elozot. Emi jegye teh�t holnap reggelre sz�l. - Ahogy Zoli� is... - tette hozz� Ferenc, �s f�jdalom szor�totta �ssze a sz�v�t. - Akarsz velem j�nni? - k�rdezte Ferenc a feles�g�t. Az asszony meg�r�zta a fej�t. - Orsi menjen, o tud angolul - mondta, majd hozz�tette: - �n �gyse b�rn�m ki... M�g tartott a Marcal �tteremben a d�nomd�nom, amikor a Gosi h�zas�p�r elb�cs�zott egym�st�l a panelh�z elotti parkol�ban. - Hazahozom a fiad - mondta Ferenc kis�rt szemu feles�g�nek. Valika a f�rfira n�zett. - Tudom, hogy az utols� pillanat�ban is r�nk gondolt - sz�lalt meg re�mego sz�jjal. - A sz�leire, a testv�r�re. �s arra, hogy milyen nagyon sze�rett�k ot. - Hazahozom - szor�totta mag�hoz m�g egyszer az asszonyt Ferenc, majd be�lt a korm�ny m�g�. Orsi is �t�lelte az anyj�t, de nem tudott mit mondani, csak hangtalanul s�rt. Emi bel�pett a szob�ba. K�r�ln�zett. Az �gyon �sszek�sz�tve sorakoz�tak a sportt�sk�k, rajtuk Zolt�n m�snapi ruh�ja: feh�r p�l�, feh�r short, feh�r zokni... nagyon sz�p akart lenni a hazautaz�skor. Azt�n a l�ny sze�me az asztalra t�vedt, s megakadt a f�l dinny�n, meg a belesz�rt k�sen. Fel�tl�tt benne a mozdulat, ahogy

n�h�ny �r�val azelott szerelme egy ha�talmas szeletet kanyar�tott le neki a gy�m�lcsbol. Beharapta a sz�j�t. - Minden rendben lesz? - k�rdezte a h�ta m�g�l R�ka. - Igen - felelte Emi nem t�l meggyozoen. - Majd �tmegyek a bar�ta�inkhoz. Nem b�rn�k most itt egyed�l aludni. R�ka a kez�t ny�jtotta �s elk�sz�nt. Aludnia kellett egy kicsit, mert m�snap �j csoport �rkezett. Emi egyed�l maradt. A nyitott ablakhoz l�pett, kin�zett az �jszak�ba. �gy tunt, hogy az ablak elott s�r a k�t szomo�r�fuz. Fekete volt az �g, mintha gy�szposzt�val vont�k volna be. A sz�l rekedten �nekelt, a s�t�t befurakodott a hatalmas plat�nok k�z�, s azok fenyegetoen b�logattak a l�ny fel�. Mintha nem is ugyanaz lett volna a sziget, mint Zoli eltun�se elott. Valahol egy �ji mad�r rikoltott. Emi ijed�ten �sszer�ndult. Megfordult, �s kez�t t�rdelve j�rk�lni kezdett a fotelek k�r�l, egyre vadabbul, egyre elkeseredettebben. Mik�zben meg�ll�s n�l�k�l r�tta a k�r�ket, f�tyolos hangon Zolt�nt sz�longatta, kereste a szerel�m�t. Hirtelen kopogtattak. A l�ny megtorpant. A r�snyire nyitott ajt�ban G�bor feje jelent meg. - Akkor j�ssz? - k�rdezte. - Igen - mondta Emike, �s elokapart a t�sk�j�b�l k�t szem altat�t, hogy majd G�bor�kn�l beveszi. Felesleges volt. Ahogy bar�tai szob�j�ba l�pett, erotlen�l az egyik �gyra hanyatlott, �s �lomba s�rta mag�t. Ferenc n�m�n b�mult ki a rep�log�p ablak�n. Az �jszaka elmos�dott felhoi odafent vil�gosk�k sz�nben t�nd�k�ltek. A f�rfi k�r�l vid�man hangoskodtak a vak�ci�z�k, s teli sz�jjal nevettek egym�s viccein. Egy s�rga trik�s l�ny hangosan olvasott fel a Korfut bemutat� k�pesk�nyv�bol, a g�r�g f�rfiakn�l hosszan elidoz�tt. Orsi m�shova, eg�szen h�tra ka�pott helyet. Ferenc n�ha felemelkedett, s l�nya tekintet�t kereste. Tal�n erot akart mer�teni Orsi n�z�s�bol, de az is lehet, hogy f�ltette. Azokban az �r�kban azt gondolta, hogy a l�ny�ra ezut�n k�tszer �gy kell vigy�z�nia, mert csak o maradt neki. Ilyesmit persze az ember csak a tudatalatti�j�ban �rez, �s soha nem mond ki. Mik�zben Ferenc ezen elm�lkedett, mellette egy puf�k harmincas f�rfi v�gzett a reggelij�vel, s m�r percek �ta a szomsz�dja szendvicseivel incselkedett. Ferenc, �rthetoen, hozz� sem ny�lt a stewardessek �ltal kiosztott hidegt�lhoz. A puf�k v�g�l erot vett mag�n, �s a f�rfi �tel�re b�kve, sip�t�an magas hangon, erosen szuszogva azt k�rdezte: - Mondja, megeszi m�g? H�rom perc�k volt a rep�lot�ri termin�lban. Emike s�rva �lelte meg Ferencet �s Orsit, majd �tadta nekik Zolt�n �tlevel�t �s biztos�t�si k�ny�j�t. Nemigen besz�ltek, nem volt mit. A f�jdalom megb�n�totta a nyelv�ket. "Kedves vend�geink, Beliczay R�ka vagyok, az utaz�si iroda helyi al�kalmazottja. K�rem, ha b�rmire sz�ks�g�k volna, csak jelezz�k..." Az idegenvezeto l�ny g�piesen f�jta a sz�veget, s alig v�rta, hogy Ferenc�khez siethessen. - �n�k�rt a parti ors�g k�ld egy kocsit � mondta -, a lag�n�n�l tal�lko�zunk. "A lag�n�n�l - ism�telte mag�ban Ferenc -, Istenem, milyen sokszor hallottam ezt a sz�t az ut�bbi f�l napban. Vajon milyen lehet az a lag�na, ahol a fiam az �let�t vesztette?" Ferenc egy �ra m�lva v�laszt kapott a k�rd�s�re: gy�ny�ru. A napf�ny aranyba vonta az �bl�cske viz�t, s a tenger lust�n, k�jesen ter�lt el a szik�l�k k�z�tt, mintha csak a tegnapi orj�ng�s�t akarta volna kipihenni. A f�r�fi a sziklaterasz korl�tj�n�l �llt, �s cs�v�lta a fej�t: "Itt halt volna meg a fiam?" Nikosz jelent meg mellette. Ferenc r�n�zett, azt�n a kez�t ny�jtotta. A g�r�g azonban szenved�lyes mozdulattal meg�lelte a f�rfit. Sorra j�ttek a b�v�rruh�s f�rfiak, s mind kezet szor�tottak a megrend�lt ap�val. Orsi h�trah�z�dva n�zte a n�maj�t�kot. Valika riadt s�hajjal �bredt n�h�ny perces szund�t�s�b�l. Egy pillana�tig azt hitte, csak rossz �lom, hogy meghalt a fia, de azt�n kitisztult a feje, �s f�jdalmasan zokogni kezdett. Nem mert a nagyszob�ba menni, hiszen a t�v� alatti polcon ott sorakoztak a f�nyk�palbumok, tele Zolt�n gyermek�kori felv�teleivel. Hogyan lehet ezt �p �sszel elviselni? - k�rdezgette ma�g�t�l fennhangon, mik�zben

a konyh�ba ment. Kinyitotta a hutoszek�r�nyt, s kivett egy t�lat. Leemelte a fedel�t, mazsol�s rizs volt benne. A fi��nak k�sz�tette, a kedvenc �tel�vel akarta v�rni. Fogta, �s ki�nt�tte az eg�szet a szem�tbe. Kora d�lut�n volt, Ferenc �r�k �ta �llt egy helyben, s b�multa a vizet. M�r m�sf�l napja nem aludt, de rezzen�stelen arccal, mozdulatlanul me�redt fia s�rhely�re. M�g mindig nem hitte el, hogy ebben a nyugodt �b�l�ben t�rt�nt a trag�dia. Azt�n a tenger, tal�n hogy bizony�tson az ap�nak, hirtelen nyugtalankodni kezdett, s gusztustalan, zs�ros bugybor�kokkal fonta k�r�l a szikla alj�t. Majd elindult f�lfel�, mintha be akarn� kebelez�ni a f�rfit. Ferenc k�r�ln�zett; a b�v�rok m�g nem t�rtek vissza a szieszt�b�l, l�nya pedig a v�rosba ment a kapit�nyhoz. A tenger egyre csak emel�kedett, m�g v�g�l k�z�pen sz�tny�lt, s egy hull�m cs�csosodott ki tajt�kozva a v�zt�megbol, amelynek tetej�n Ferenc egy �lo alakot pillantott meg. A h�ttal g�rnyedo emberi alak a sziklaterasz vonal�ig emelkedett, sz�t�zott hajsz�lai k�z�tt �tl�tszott a h�feh�r fejbor. Amikor a test egy vo�nalba �rt Ferenccel, a gonosz v�zsug�r p�rd�lt egyet, s szembeford�totta a nyaktalan, sz�gletes testet. A f�rfi �v�ltve tapasztotta sz�j�ra a kez�t: fia �lt elotte, tole mind�ssze egy karny�jt�snyira. Szeme nyitva volt, egyene�sen apja arc�ba szegezod�tt, s valamif�le titokzatos kiszolg�ltatotts�g �radt belole. Ferenc levego ut�n kapkodott. Ismerte ezt a tekintetet, n�zett m�r r� fia ezen a k�l�n�s, sz�vbemarkol� m�don, de nem eml�kezett r�, hogy mikor. Azt�n az esz�be villant: odahaza, sok-sok �vvel azelott, ami�kor f�rdet�shez k�sz�lodtek, s o a magasba emelte a csecsemo Zolit, ak�kor b�mult r� ilyen v�dtelen�l, ilyen mag�nyosan. - Kisfiam - ny�sz�tette, �s karj�t Zolt�n fel� emelte, a tenger azonban, mintha csak erre v�rt volna, hatalmas robajjal �sszezuhant a fi� alatt, s a holttest a v�zbe esve hatalmas csobban�ssal tunt el a m�lyben. Ferenc ki�mer�lten a korl�tra dolt, �s reszketve b�multa az �rv�nylo �bl�t. A kapit�ny igyekezett nyugalmat sug�rozni. L�tta, hogy Orsi szeme k�nnyben �szik. Megk�n�lta egy eros k�v�val, azt�n el�tolta a legfrissebb angol nyelvu korfui lapokat. �les szalagc�mekben tud�s�tottak Zolt�n trag�di�j�r�l: "Egy fiatal magyar turista eltunt a tengerben, mik�zben m�soknak akart seg�teni. Az �sszes szigeti egys�g ot keresi." "Parti orhaj� cirk�l Sidarin�l, a szerelmesek lag�n�ja k�zel�ben. Itt tunt el a magyar fi�, aki k�t emberen akart seg�teni. Az egyik bajbajutott val�sz�nuleg g�r�g volt, de megmenek�l�se ut�n nyoma veszett. Gosi Zolt�nt, a host m�g nem tal�lt�k meg. Itt van a fi� ifj� menyasszonya is, aki - b�r nincs sok rem�ny - m�g nem adta fel. . ." Orsi felpillantott az �js�gokb�l. - Tudom, mit �rez - mondta a kapit�ny, de val�j�ban legfeljebb sejt�hette. �vente �t-hat hal�leset t�rt�nik a lag�n�ban. Pillanatok alatt meg�v�ltozhat a v�z, r�ad�sul a szikl�k alatt ny�lik egy barlang, amely megv�l�toztatja a tenger term�szet�t, ha �rti, mire gondolok... Orsi hallgatott. - Ez persze most egy m�s eset - folytatta a kapit�ny -, mert olyan m�g nem t�rt�nt, hogy valaki ment�s k�zben fulladt bele a v�zbe. Ha ugyan be�lefulladt. A l�ny felkapta a fej�t. A kapit�ny azonnal magyar�zni kezdett. - Ha valaki j� �sz�, akkor nehezen fog ki rajta a tenger. A hal�lesetek z�me �t�s miatt k�vetkezik be: a hull�mok iszonyatos erovel hozz�csapj�k a f�rdozok kopony�j�t a szikl�khoz, s akkor azt�n lehetsz olyan j� �sz�, mint az �lom, kiz�rt, hogy t�l�ld a kalandot. Figyeljen r�m, kisl�ny, ha Zolt�nnak egy szikla okozta a hal�l�t, akkor is azt �rjuk r� a hivatalos pap�rokra, hogy fullad�sos f�rdobaleset, mert a hat�s�gok �gy n�h�ny nap alatt lehetov� teszik a hazavitel�t. M�sk�l�nben hetekig tarthat a szak�r�toi vizsg�lat. Orsi �sszevonta a szem�ld�k�t. - Gondolja, hogy megtal�lj�k? - k�rdezte, mire a kapit�ny azonnal fe�lelt: - Eg�szen biztos. A term�szet kegyetlen, de nem igazs�gtalan. Vissza fogja ot adni a csal�dj�nak. Hossz� volt az �jszaka. Ferenc �r�kon kereszt�l �llt a sziklaszirten, Orsi n�h�ny m�terrel h�tr�bb, egy h�l�zs�kban fek�dt. Gy�trelmes lass�s�ggal telt az ido. A

f�rfi arra gondolt, hogy megzavarodik, ha nem tudja hazavinni a fi�t. A Kurszk tengeralattj�r� �ldozataira gondolt, akik ma is ott foszladoznak a tenger m�ly�n, s akiknek a hozz�tartoz�i beleor�ltek az �rz�sbe, hogy nem tudnak b�cs�t venni a szeretteiktol. Kora reggel ha�l�szok �rkeztek, s h�l�val h�zt�k v�gig a vizet, h�tha fennakad rajta a holttest. M�r jav�ban tuz�tt a nap, amikor al�mer�ltek a b�v�rok. Orsi az apja mell� l�pett, �s �t�lelte a v�ll�t. - Elmegyek, felh�vom anyut - mondta rekedten Ferenc, azzal a k�zeli telefonf�lke fel� vette az ir�nyt. �tperces s�ta ut�n a f�lk�hez �rt, leemel�te a kagyl�t, k�rty�t dugott a k�sz�l�kbe �s t�rcs�zni kezdett. Hirtelen a t�volb�l zajokra lett figyelmes. Valika �pp belesz�lt a kagyl�ba, amikor a f�rfi megl�tta, amint l�nya fut fel� integetve. - Bocs�ss meg, dr�g�m, mindj�rt visszah�vlak - mondta a feles�g�nek, letette a kagyl�t �s kil�pett Orsi el�. - Megtal�lt�k - mondta a l�ny fulladozva -, gyere. Ferenc elindult, egyre gyorsabban szedve l�bait, v�g�l rohanva �rt a sziklateraszhoz. Nikosz a korl�thoz t�maszkodva �llt, elotte lepellel letakart test fek�dt, k�r�l�tte b�v�rruh�s f�rfiak �lltak leszegett fejjel. Egyik�k �szrevette az ap�t. Lehajolt, fel akarta emelni a leplet. Ferenc intett, hogy hagyja. Re�mego l�bbal odament �s leguggolt a fia mell�. �sszeszor�totta a fog�t, majd k�t ujja k�z� csippentette a lepel sz�l�t �s felemelte. Zolt�n fek�dt elotte, imm�r lehunyt szemmel. A f�rfiak azt hitt�k, hogy az apa r�gt�n a holttestre zuhan, s g�rcs�sen cs�kolgatni kezdi a megmerevedett fi�t, de o csak t�rdelt mellette, s n�m�n n�zte a halottat. Nyugodt, viaszszeru gyermekarcot l�tott maga elott, minden von�s l�gyabb volt rajta, mint amikor m�g �lt. �ttetszo k�k bore sima volt �s s�rtetlen. - Szeretlek - suttogta Ferenc, �s megsimogatta Zolt�n arc�t. Majd visszaengedte a leplet �s fel�llt. Orsi l�pett mell�, lehajolt, �s leh�zta b�tyja ujj�r�l a jegygyurut. Nikosz jelt adott, a b�v�rruh�sok a testhez l�ptek, s Zolt�n egy pillanat m�lva a levegobe emelkedett. - Hazaviszem neked, de sajnos csak kopors�ban - s�rta f�l �r�val k�sobb a telefonba Ferenc a feles�g�nek -, itt vagyok vele, most m�r vigy�zok r�... Hogy �lni kell tov�bb, ezt Ferenc is nagyon j�l tudta. Azt is, hogy ha o nem lesz t�masza Valik�nak, akkor az asszony belepusztul a b�natba. Persze van �gy, hogy az ember ink�bb v�lasztan� a hal�lt, de Gosi�k alap�j�ban v�ve szerettek �lni, s nem mell�kesen volt egy gy�ny�ru l�nyuk. Az elso napok �gy is sz�rnyen nehezen g�rd�ltek Zolt�n n�lk�l. Valika reg�gelente a szokott idoben ment �breszteni a fi�t, azt�n percekig s�rt a beve�tett �gyn�l. N�gy szem�lyre ter�tett az eb�dekn�l, de csak h�rman �ltek le az asztalhoz. N�ha megjelent Emike is, s megk�rte, hogy hadd eb�deljen Zolt�n hely�n, hadd aludjon a szerelme �gy�ban. Csont �s bor volt, l�t�szott, hogy em�szti mag�t. K�zben, Ath�non kereszt�l, meg�rkezett Zol�t�n egy duplafenekes kopors�ban. A hal�l hivatalos okak�nt a fullad�st jel�lte meg a hat�s�g. Val�j�ban a fi�t egy szikl�hoz v�gt�k a hull�mok, s kopony�j�t t�rte. A csal�d elindult Pestre, hogy Valika is megn�zhesse a fia holttest�t a halottas h�zban, de Buda�rsn�l az asszony k�rte, hogy for�duljanak vissza, mert nem b�rn� l�tni Zolt�nt �lettelen�l. Olyannak akart r� eml�kezni, amilyennek az utols� tal�lkoz�sukkor l�tta, Ferihegyen, a rep�lot�ren: magasnak, izmosnak, mosolyg�snak. M�snap t�bb sz�z f�l�dije k�s�rte utols� �tj�ra a gyori host, s r�viddel a temet�s ut�n Gosi�k �t�vehett�k a polg�rmester �rt�l a minisztereln�k �ltal adom�nyozott �let�mento �rdem�rmet. Egy h�ttel k�sobb Ferenc m�rv�nyt�bl�t k�sz�ttetett, amelybe fia nev�t, illetve sz�let�si �s elhal�loz�si �vsz�m�t v�sette. - Ezt magunk vissz�k majd el az �b�lh�z - mondta, amikor otthon ki�rakta a t�bl�t az eb�dloasztalra. �gy is t�rt�nt, osszel Gosi�k Korfura utaz�tak, �s kisz�gezt�k a t�bl�t a lag�na f�l�tti szikl�ra. Azt�n hazarep�ltek. Nem sokkal k�sobb, egy este Emike cs�ngetett n�luk. Hatalmas t�ska volt a kez�ben. Zolt�n ruh�it, k�nyveit hozta vissza. No �s a napl�j�t, amit G�r�gorsz�gban is szorgalmasan vezetett. Lassan kipakolt�k a ruh�kat az �gyra, majd Orsi, �sszehajtogatva, Zolt�n szekr�ny�be rakta azokat.

- Akarsz itt aludni? - k�rdezte Emik�t. Tudta, hogy a l�ny m�g nem heverte ki a trag�di�t. Nem heverte ki, hogy a szeme l�tt�ra halt meg a vo�leg�nye. De azt is l�tta, hogy a pusztul�sba vezet ez az ev�s �s alv�s n�l�k�li kegyetlen �letm�d. A sark�ra �llt. - Ok�, itt alszol - jelentette ki, �s �gyazni kezdett. - Nem j� ez �gy - sz�lalt meg Emike -, nem eg�szs�ges. A baleset ut�n, az rendben volt, az v�szhelyzet volt. De most m�r �ssze kell szed�nem magam. Lehuppant az �gyra, �s megint s�rni kezdett. - Ha eszem, arra gondolok, hogy ezt a kaj�t o is mennyire szerette. Ha egy klassz aut�t l�tok, azt az o szem�vel n�zem. Zsebkendot vett elo, a h�mzettet, amit m�g Zolinak k�sz�tett, a sz�le�t�snapj�ra. Az arc�hoz szor�totta. - Ma �lmodtam vele elosz�r az�ta, hogy elment - mondta k�nnyek k�z�tt. - Sok�ig szerettem volna vele �lmodni, de nem ment. �jszaka v�gre elj�tt hozz�m, de sz�rnyu volt fel�bredni. - Mondott neked valamit? - k�rdezte Orsi. - Lent voltunk a parton, azt�n visszament�nk a szob�nkba �s... szerel�meskedt�nk. Az utols� d�lut�n volt. El akart m�g s�t�lni a lag�n�hoz, de megcs�koltam, �s magamhoz �leltem. Nem engedtem el. Tal�n �gy kel�lett volna tennem a val�s�gban is... magamhoz szor�tani. Ez lett volna az egyetlen es�lye a t�l�l�sre. Mert ha m�r odamegy, akkor biztosan nem n�zi t�tlen�l a fuldokl�kat. O nem. Hirtelen Orsi fel� fordult. - Ha csak egy pillanatra l�thatn�m, ha tudn�m, hogy j�l van, hogy j� helyen van, megnyugodn�k - mondta h�pp�gve. - �n hiszek a szellemek�ben. - �n is - b�kte ki Orsi bizonytalanul, majd hirtelen a k�vetkezo mon�dat szaladt ki a sz�j�n: - Az �letet aj�nd�kba kaptuk, cser�be azonban vissza is kell adni belole valamit. Emike felemelte a fej�t. - Valamit, igen. De az eg�szet? Az eg�sz aj�nd�k �letet? Nem sok az egy kicsit? Azt�n m�g hozz�fuzte: - Legal�bb volt �rtelme a hal�l�nak... �r�kre velem marad, vigy�z r�m. . . Orsi felemelte a kez�t, ujj�n megcsillant Zolt�n jegygyuruje. - R�m is - mondta halkan. Valika jelent meg az ajt�ban. N�m�n �llt, Zolt�n ruh�it b�multa a szek�r�nyben. Emi egyre csak az asszonyt n�zte, kifinomult �s f�radt arc�t, amelyen �lete minden pillanat�ban a fia ut�ni s�v�rg�s �rnyai cik�ztak. - K�sz�n�m, hogy szeretted a fiam - sz�lalt meg halkan Valika. Emi fel�llt, az asszonyhoz l�pett �s meg�lelte. Azt�n Orsit is megcs�kolta, �s elment. Akkor j�rt n�luk utolj�ra. L�z �s hallucin�ci� jellemezte Emike �jszak�it, azt�n osz v�ge fel� apadni kezdett benne a mardos� f�jdalom. S elj�tt a nap, amikor a szeme megakadt egy fi�n. A sr�c megh�kkentoen hasonl�tott Zolt�nra, de sem�mi sem lett a dologb�l, mert Emi m�r az ismerked�s gondolat�t�l is bun�tudatot �rzett. A l�lek �gy hitte, hogy a test �rul�. Akkoriban h�vhattam fel ot elosz�r, mert zaklatott volt, �s azonnal igent mondott a korfui uta�z�sra velem, mintha csak menek�lni akart volna az �j, �ledezo kapcsolat elol, vissza �lete nagy szerelm�hez. O nevezte �gy Zolt�nt. Mind�ssze egyetlen kik�t�se volt: szerette volna, ha az utaz�sra Gosi Orsi is elk�s�ri. Mivel Orsi is igent mondott, amikor megkerest�k, ennek semmi akad�lya sem volt. Febru�rra jegyet foglaltattunk Korfura, hogy egy�tt menj�nk vissza a szerelmesek lag�n�j�hoz. Kar�csony volt. Az �nnepek idej�n m�g jobban hi�nyoznak a szerette�ink, akik nem lehetnek m�r k�z�tt�nk. Ferenc nagy mugonddal �ll�totta fel a fenyof�t, apr�l�kos munk�j�ba menek�lt a gondolat elol, hogy id�n m�r Zolt�n n�lk�l kell meg�lni�k a Szentest�t. Valika a konyh�ban k�sz�lod�tt, kevesebb lelkesed�ssel. K�t napja, mi�ta fenyoillat lepte el a nyugat-magyarorsz�gi v�rost, meg�ll�s n�lk�l hullottak a k�nnyei. Orsi a b�tyja �r�asztal�n�l �lt, s k�rbej�ratta szem�t a szoba berendez�s�n, a fa�lon tark�ll� di�kposztereken, a k�nyvespolcon, s alj�ban a lemezgyujte�m�nyen. Ferenc elk�sz�lt. Beh�vta Orsit, hogy kezdjen el d�sz�teni. A

l�ny visszasz�lt, hogy nincs kedve. A f�rfi nem vitatkozott; puc�ran v�rta a fa az est�t. Este nyolc �ra elott n�h�ny perccel Emike h�vta oket, hogy �tadja sz�lei �s saj�t j�k�v�ns�gait, de m�r a m�sodik mondatn�l els�rta mag�t. Bocs�natot k�rt, �s letette a kagyl�t. Gosi�k hangulata pocs�k volt. N�h�ny kapkodva becsomagolt aj�nd�k �rv�lkodott a csupasz fa alatt, de a csal�dtagok egyike sem kezdett a kibont�sukba. A r�di�b�l csod�latos kar�csonyi muzsika sz�lt, lehajtott fejjel hallgatt�k. Azt�n egym�sra n�ztek, �s lassan bementek Zolt�n szob�j�ba. Kinyitott�k a szekr�ny�t �s n�m�n �lltak a ruh�i elott. Valika kivett az egyik polcr�l egy pul�vert, �s az orr�hoz szor�totta. - M�g benne van az illata - mondta alig hallhat�an, �s tov�bb adta a f�rj�nek. Ferenc megsimogatta a ruhadarabot, megszagolta, majd oda�ny�jtotta �rsinak. K�nny sz�k�tt a szem�be. Mindannyian s�rtak. Ferenc elcsukl� hangon bevallotta, hogy lelkiismeret-furdal�sa van, ami�rt soha nem mondta a fi�nak, hogy "szeretlek". Csak akkor, ott, a parton, amikor az �lettelen arc�t simogatta. Vali belekarolt, s azzal vigasztalta, hogy Zol�t�n an�lk�l is tudta, mennyire szereti az apja. Hogy mennyire szerett�k ot mindannyian. - M�g mindig v�rom - mondta Ferenc -, hogy vas�rnap d�lut�n le�gyen, hogy meg�rkezzenek Emik�vel, �s nevetve mes�lje, hogy "k�p�zeld, apu, kih�ztam k�t embert a v�zbol!" Hogy r�mordulhassak: mi�rt csin�lsz ilyeneket, minek sodorod magad vesz�lybe? De nem j�n a fiam... az �n hos fiam... Dideregve �lltunk a sziklateraszon, a fagyos sz�l szemtelen�l furako�dott a kab�tunk al�. Emi �thajolt a korl�t f�l�tt, �gy mutatta a helyet, ahol Zolt�n a hal�l�t lelte. Azt�n v�gigs�t�ltunk a parton, eg�szen a v�rosig. Ben�zt�nk Mikiszhez, a v�konydong�j� pinc�rhez, aki �pp a fogad� pad�l�j�t sepregette. Amikor megl�tta Emit, azonnal letette a partvist, �s �t��lelte a l�nyt. S�rva cs�kolta meg a kez�t, majd sorban j�ttek a t�bbiek; a sz�lfa magas, h�feh�rhaj� �reg, meg Mikisz feles�ge, �l�ben a gyerme�k�vel, s mindannyian szeretettel szorongatt�k a l�ny kez�t. Nem volt olyan ember Korfun, aki ne hallott volna Zolt�n hosies �s tragikus t�rt�net�rol. V�g�l a kapit�nys�gra ment�nk, ahol mind�ssze annyi dolgunk volt, hogy �tadjuk a parti mentoknek Valika k�sz�no level�t. A kapit�ny izgatottan v�rt benn�nket, �s miut�n jobbr�l-balr�l megpuszilta Emik�t, el�rulta, hogy Zolt�nt G�r�gorsz�gban is f�lterjesztett�k egy magas �lla�mi kit�ntet�sre. Besz�lgett�nk egy keveset, k�sz�tett�nk n�h�ny felv�telt operator koll�g�mmal, azt�n elb�cs�ztunk. Mintha csak a sors akarta vol�na �gy, az �p�let el� l�pve Nikoszt l�ttuk lek�sz�l�dni a robog�j�r�l. Amikor megpillantotta Emik�t, megtorpant, �s arc�t p�r bor�totta el. Az�t�n elmosolyodott, hozz�nk l�pett, �s mindannyiunkkal kezet fogott. K�r�te, hogy k�s�rj�k el a legk�zelebbi aj�nd�kboltba, ahol egy igazi �geiten�geri kagyl�t v�s�rolt, ahogy o mondta, eml�kbe Zolt�nnak. A kagyl� most is ott l�that� a gyori temetoben, Zolt�n s�rj�n, a vir�g�gy�sba nyom�va, s a fi� nagymam�ja t�r�lgeti tiszt�ra, aki naponta t�bb �r�t is unok�ja mellett t�lt a fejf�k k�z�tt. Bes�t�tedett m�r, mire vissza�rt�nk a sz�llod�nkhoz. A m�lyk�k kele�ti �gen egyetlen mag�nyos csillag szikr�zott, mint valami szer�ny kis �k�szer. Emi hosszan n�zte, azt�n f�jdalmasan elmosolyodott. - Tudom, hogy nem hagy magamra - s�hajtotta -, �r�kre velem ma�rad. Mazsol�s rizs. Gyul�l�m. S�sat az �dessel? Soha. Most azonban m�gis megeszem. Egy asszony fozte nekem, akinek meghalt a fia. Ez volt a fi� kedvenc �tele. Az asszony k�n�l, az apr� gyori panelkonyh�t ellepi a fott rizs illata. A m�sodik kan�l ut�n gyeng�den megfogom a kez�t, jelezv�n, hogy el�g lesz. K�sobb feltesz egy k�v�t, �s a nagyszob�ba invit�l. Sze�m�ben szomor�s�g bujk�l, de tartja mag�t. Eros asszony, szinte nem is besz�l a fi�r�l. Mind�ssze egy f�l mondatban eml�ti, hogy pont egy esz�tendeje halt meg. Amikor m�gis Zolt�nr�l k�rdezem, fel�ll, a fi�kos szek�r�nyhez l�p, �s alulr�l egy mubor fedelu k�nyvecsk�t h�z elo. El�m tolja. Belelapozok. Egy napl�. Zolt�n�. Az utols� lapon ezt olvasom: "2000. j�lius 27. Korfu Emik�m, az �n aranyos homlok� angyalom, megk�rdezte tolem, hogy boldog vagyok-e? H�t hogyne voln�k boldog, �des kicsi napsugaram, ha foghatom a kezed, �s cs�kolhatom az ajkad?! Tegnap motort b�relt�nk, azt�n a tengerparton megeskettem

arra, hogy mindig szeretni fog. Nekem esk�dn�m se kellett, hiszen �gyis tudja, hogy �n m�r az �v�, �s v�gleg, �s �r�kk�. Mert szeretem, mindenn�l jobban, �s hi�nyzik, ha csak egy percre is magamra hagy. Besz�ltem any��kkal, �s �jra megk�rdeztem, hogy sze�retne-e nagymama lenni. Azt mondta, hogy van m�g idonk, de �n tudom, hogy nincs. Ha nagyon szeret�nk valakit, akkor teljesen mindegy, mennyi ido van m�g, cselekedni kell. K�l�nben is, idobol van mindenki�nek a legkevesebb. Az�rt is �ll�tan�m meg most n�h�ny �r�ra, �vre ezt a rohan�-eltuno idot, hogy semmivel se kelljen t�rodn�nk, csak egym�ssal, csak a szerelm�nkkel. �gy �rzem, most vagyok �letemben a legboldo�gabb. Most kellene valahogy meg�ll�tani a vil�g forg�s�t, �s semmi m�st nem csin�lni, csak szeretni, szeretni! �r�kk�!" Ejnye, ejnye Benedek Percek �ta b�mulom a fekete haj�, karcs� l�nyt, s pr�b�lok visszaeml�kezni, honnan ismerem. Egy iskol�ba j�rtunk, vagy t�ncoltam vele vala�hol, valamikor? T�st�nt felfigyeltem r�, ahogy az �zletbe l�pett. Most ott �ll, el�l, a p�nzt�rn�l, �s l�tsz�lag t�relmes, egykedvu tekintettel n�zi a r��rosen tr�cselo p�nzt�rosnot. Pedig kar�csony van, mindenki rohan. O azonban, �gy tunik, a megtestes�lt nyugalom, tal�n �pp ez�rt vonzza a te�kintetemet. V�g�l nyugalom ide vagy oda, amikor az alkalmazott m�r harmadszor kezd bele jellegzetes, f�l percig tart�, h�tborzongat� vihog�s�ba, a l�ny t�relmetlen mozdulattal lev�gja a kosar�t a f�ldre, s kivihar�zik az �zletbol. Mindig les�jt, ha valahol semmibe veszik az embert. K�l�n�sen, ha ott n�zik levegonek, ahol a p�nz�t szeretn� elk�lteni. Ez�ttal azonban jobban b�nt, hogy k�ptelen vagyok felid�zni, hol tal�lkoztam ez�zel a rendk�v�l szimpatikus l�nnyal. Legyintek; ez m�r nem fog v�ltozni. Pocs�k az arcmem�ri�m. A p�ks�tem�nyekn�l zacsk�ba teszek k�t zsem�l�t, a tejes pultr�l leveszek egy joghurtot, azt�n eloremegyek a kassz�hoz. A p�nzt�rosno velem is sz�rnyen nehezen boldogul, sanda pillant�sokat vet fel�m, de csak folytatja cseveg�st a bar�tnoj�vel. Sajnos �n kev�sb� vagyok t�relmes, mint az a fekete l�ny. - Tess�k mondani, merre tal�lom a p�nzt�rost? - k�rdezem tole. Elke�rekedik a szeme. - Hogyhogy merre? �n vagyok az - kapja fel a hangj�t. - T�nyleg? �s akkor mi�rt nem tetszik dolgozni? D�lva-f�lva bel�p a p�nzt�rg�p m�g�, vadul �tni kezdi a sz�mokat. Mik�zben fizetek, a g�p oldal�hoz t�masztva egy �j t�pus� szem�lyi iga�zolv�nyt pillantok meg, legnagyobb megr�k�ny�d�semre az im�nt l�tott fekete l�ny k�p�vel. - Ezt az a fekete haj� h�lgy hagyta itt, ugye? - k�rdezem a p�nzt�ros�not. - Ja - hangzik a felelet. - Leejtette. O is �gy rohant, mint maga. - Megn�zhetem? Gyan�san m�reget, azt�n megr�nd�tja a v�ll�t: - Felolem. K�zbe veszem az igazolv�nyt, elolvasom a nevet: Sziklai Anna. Azon�nal tudom, honnan ismerem a l�nyt. A tavalyi Uhrin Benedek - riportom kapcs�n besz�ltem vele; o annak a sr�cnak az �zlett�rsa, aki a Nyuga�ti-alulj�r�ban - Magyarorsz�gon egyed�lik�nt - �rulta az �reg kazett�it. - Elviszem neki - mondom a p�nzt�rosnonek. - Ismeri? - Igen. Itt dolgozik nem messze, egy zenemu-boltocsk�ban. - J�, vigye, csak ne tartsa itt fel a sort, k�rem! A p�nzt�rosnore n�zek. Szerintem pontosan l�tja a szemembol, hogy magamban hova k�ld�m. N�h�ny perc m�lva m�r a boltocsk�hoz k�zeledem, m�r amennyire az �nnepi forgatagban lehet. Minden elismer�sem azok� az elad�k�, akik a futetlen s�trakban, hajnalt�l �jszak�ig kiszolg�lj�k a h�mp�lygo t�meget. Az �nnep valahogy kezdi elvesz�teni az emelkedetts�g�t ebben a zsibv�s�rban. F�radts�gt�l merev arcokat, fagyt�l elg�mberedett v�gtagokat l�tok magam k�r�l, t�bben a m�lh�juk alatt g�rnyedve indulnak �jabb �s �jabb aj�nd�kok ut�n. N�ha egy vadabb aut�s felveri l�bukra a mocskos h�l�t, ilyenkor a jeges felhoben szitkoz�dva szor�tj�k h�nuk al� a cso�magjaikat, �s szapor�n r�zni kezdik a nadr�gjuk sz�l�t. Leszaladok az alulj�r� l�pcsoin, majd a cuppog� latyakban a bolt fel� veszem az ir�nyt. N�h�ny otromba, kev�s hozz��rt�ssel �sszet�kolt el�rus�t�hely ut�n meg�pillantom

Ann��k �zlet�t. A l�nyt vevok veszik k�r�l a bej�rat el� kira�kott kazett�s-CD-s kosarakn�l, s o ugyanazzal a t�relemmel szolg�lja ki oket, amellyel nem sokkal kor�bban a p�nzt�rosnot b�multa. H�tul, a bolthelys�gben t�rsa, Kov�cs Zolt�n pakolja ki a reggel �rkezett kazett�kat. Furcs�n g�rnyedten dolgozik, mintha vonzan� alulr�l valami. Azt�n �szreveszem, hogy lentrol, az olajk�lyh�b�l �rad a meleg, s a fiatalember igyekszik min�l k�zelebb lenni a tuzh�z. Odasomford�lok a csoportosu�l�shoz, s mikor r�m ker�l a sor, m�lyen szemembe h�zom a baseballsap�k�mat. - Az Ejnye, ejnye, Rebek�t keresem, Uhrin Benedektol - mondom el�v�ltoztatott hangon a l�nynak, mire az elmosolyodik, �s a t�rd�t megroggyantva a siml�derem al� kukkant: - Szia, Tvrtko! K�sz. Leleplezodtem. Csakhogy az adu n�lam van. - Na, mit hoztam neked, Ann�cska? - k�rdezem, mik�zben zsebembol eloh�zom az igazolv�ny�t. - Te j� �g, hol hagytam el? - kap a fej�hez. - Az ABC-ben. Tudod, ann�l a figyelmes p�nzt�rosnon�l. Elneveti mag�t, legyint, �s megk�sz�ni az igazolv�nyt. - �s mi lesz a sz�zal�kkal? - k�rdezem tettetett komolys�ggal. - Mif�le sz�zal�kkal? - H�t amit az Ejnye, ejnye, Rebeka elad�sa ut�n kapok. Gondolom, a riportomat k�vetoen v�kasz�mra vitt�k a kazett�kat. - Az ad�s elott h�sz, ha elment belole. H�l�s is volt az �reg, hogy leg�al�bb egy helyen kapni lehet az orsz�gban a dalait. Azt�n lement a riport, �s m�snap m�r hossz� sor k�gy�zott az �zlet�nk elott. N�gy nap alatt n�gyezer darab fogyott a kazett�b�l! - Az sz�zal�kra kisz�m�tva... asszongya, minden darab ut�n tizen�t sz�zal�k j�r nekem... a fen�be, mindig is gyenge voltam matematik�b�l... sz�val az pontosan... na mennyi is? - viccelod�m, de a l�ny arca komoly marad. - Nem j�rsz j�l, ha mindenen osztozunk, amit Benedek hozott nek�nk - mondja. - Hogyhogy? - Beperelt minket az �reg. - Beperelt? - Szerinte �tverj�k, �s a kazett�k egy r�sz�t nem leg�lisan �ruljuk. Merthogy t�bb bor�t�t rendelt�nk, mint kazett�t. Azt mondta, hogy t�nk�retesz benn�nket. - Ez csak vicc, ugye? - Nem. Hal�losan komoly. Nagyon megv�ltozott. - Ennyit nem lehet v�ltozni. Egy �des, aranyos b�csi volt, akin egy or�sz�g r�h�g�tt �s ugyanakkor a sz�v�be z�rta, mert a dalaib�l a szerencs�t�len fogyat�kos fi�t akarta seg�teni. - M�ra egy sz�rnyeteg lett. Fenyeget �s k�vetel. K�r �rte. - Ha �gy van, nagy k�r. De �n is hib�s vagyok benne. Azok k�z�tt vol�tam, akik ismerts�ghez seg�tett�k. - Nagyon nagy a feleloss�getek ott a t�v�n�l. - �n is �gy gondolom. �pp ez�rt ut�nan�zek a dolognak. Megmutatjuk az embereknek, hogy ki lett Uhrin Benedek. Zolt�n l�p ki az �zlet ajtaj�n, kezet fogunk. - Hallom a rossz h�reket - mondom neki. B�logat, tudja, mire gondo�lok. - Nemcsak minket perel - teszi hozz� a fiatalember -, majdnem min�denkit, aki a kazett�it �rulja. - Kazett�it? H�ny kazett�ja van? - Kapaszkodj meg: csak ebben az �vben h�rom CD-t adott ki. - �s veszik? - Mint a cukrot. O pedig, a reakci�k alapj�n, teljesen jogosan elhitte mag�r�l, hogy az egyik legnagyobb magyar szt�r. �s sokkal t�bb p�nzt akar, mint ami am�gy j�rna neki. - A b�csi, aki tavaly m�g a krizant�mjait hordta a h�tv�gi piacra, hogy valahogy meg�ljen?... - A b�csi, akinek �ll�t�lag tele van a napt�ra fell�p�si idopontokkal, �s sz�zezer alatt m�r nem megy el sehova. - �s oszint�n, t�nyleg illeg�lisan �rulod a kazett�it?

- Menj m�r! Ezer darabbal t�bb kazettabor�t�t rendeltem a nyomd�t�l, mert azt mondt�k, hogy az �nnepek alatt nem tudj�k megoldani az ut�n�nyom�st. Kazett�t viszont b�rmikor k�rhetek, �rted? De azt�n �gy d�nt�t�t�nk, hogy az �reg v�daskod�sa miatt nem �ruljuk t�bb� a dalait, ez�rt itt �llnak a rakt�rban a kazettabor�t�k. Gyere, n�zd meg! Megr�zom a fejem, hiszek neki. Elb�cs�zom tol�k, n�h�ny perc m�lva m�r a lak�som fel� tartok a csikorg� hidegben. Haza�rek, felteszek egy te�t. Leveszem a k�nyvespolcr�l a Tizenk�t pokoli t�rt�netet, �s az Uhrin Benedekrol sz�l� fejezethez lapozok. Beleolvasok. Lassan megelevened�nek az eml�kek. Itt van mindj�rt Ill�s Etele, az Uhrin Benedek Bar�ti T�r�sas�g eln�ke, aki egyben a Mesterrol k�sz�tett internetes honlap gazd�ja is. Naponta friss�tett�k az oldalt, h�reket, fot�kat k�z�ltek Uhrinr�l, amelyeket Los Angelestol Moszkv�ig l�thattakolvashattak a rajong�k. Etele akkor oszinte szeretettel �s rajong�ssal besz�lt a Mesterrol, s hitelesebb�nek tartotta, mint b�rmelyik magyar popband�t, amelyet menedzserek ta�l�lnak ki �s futtatnak. Az Uhrin Fan Club m�sik tagja, B�di Zolt�n is ha�sonl�k�ppen v�lekedett az �regrol: "Benedek zsenialit�sa abban rejlik, hogy egy�ltal�n nem szt�r. A mai magyar showbizniszben, ahol szupi fi�k borotv�lt mellkassal rohannak a szoliba, majd egy �jszakai dizsiben elt�tognak egy hip-hop sz�mot fejen�k�nt sz�zezer�rt, sz�val egy ilyen milioben szinte megrend�to egy ennyire oszinte, szt�rallur�ktol mentes, h�tk�znapi b�csi." Azt�n a Mesterhez l�togattunk, s ott tal�ltunk egy nyolcvan k�r�li b�csit a vir�gjai k�z�tt, akinek minden dal�b�l, minden reg�ny�bol, egy�l�tal�n, minden szav�b�l a szeretet �radt. S o maga v�s�rolt ad�sidot az egyik k�belt�v�tol, hogy "�r�met szerezhessen a dr�ga t�v�n�zoknek". No meg hogy biztos�tsa a fogyat�kos fia j�voj�t. - H�t, amit �n itt a telev�zi�val teszek, m�r most legink�bb a fiam�rt te�szem mondta -, mivelhogy sz�z sz�zal�kos rokkant... H�tha kap leg�al�bb innen-onnan egy kis jogd�jat, ha lehunyom a szemem. �n nem aka�rom a t�rsadalommal eltartatni a fiamat. �s azt�n j�tt a Di�ksziget, ahol h�romezren sikoltoztak a l�gt�rbe kife�sz�tett transzparens alatt, amelyen ez �llt: "Ahol nincs Benedek, ott nincs szeretet!" �s most? Most mit �rn�nak a transzparensre? �gy d�nt�k, hogy az �n�nepek ut�n felkeresem a b�csit. Tal�n Anna �s Zolt�n s�rtetts�gbol elt�lozz�k a dolgokat. Az elk�vetkezo hetekben azonban, mintha a sors tud�n�, mire k�sz�l�k, t�bbsz�r is szembetal�lkozom Benedek furcsas�gai�val. A D�rid�sok arr�l mes�lnek, hogy a Mester kiemelt szt�rg�zsit k�r, t�bbet, mint az idel�togat� vil�gh�ress�gek. Nem �rzem magam t�l pom�p�san, annak idej�n ugyanis �n adtam meg Lajcsinak az �reg el�rhetos�g�t. N�h�ny nappal k�sobb Friderikusz egyik asszisztense arr�l mes�l a tv2 �tterm�ben, hogy miut�n o k�ptelen volt z�ld �gra vergodni a b�csi�val, egy k�so oszi napon, �gy este f�l kilenc k�r�l szem�lyesen S�ndor t�rcs�zta fel a Mestert, hogy felk�rje Az �n mozim c�mu musor�ba. Uhrin v�lasza a k�vetkezo volt: - H�, h�t hogy k�pzeli, hogy engem este nyolc ut�n h�v? A legvadabb t�rt�netet Benedekrol azonban egy vid�ki ismeros�mtol hallottam. N�luk l�pett fel az �reg, s miut�n v�gzett a koncerttel, be�lt a fi�val egy �tterembe. Egyszer csak meghallotta a saj�t sz�m�t. Felpattant, a pulthoz sietett, �s �v�lteni kezdett, hogy azonnal vegy�k ki a kazett�j�t. A pultos nagyokat pislogott, azt�n h�vta az �tterem tulajdonos�t. - Mi a gond? - �rkezett a nyakkendos, �lt�ny�s �riember. - Azonnal vegy�k ki a dalomat! - rik�csolt az �reg. - De uram, ez egy kereskedelmi r�di�. - Akkor kapcsolj�k le! Most r�gt�n! - M�r mi�rt kapcsoln�nk le, dr�ga uram? - Mert nem fizettek �rte. - Ki nem fizetett �rte, dr�ga uram? - Maguk. Ez az �n dalom. Nem ismer meg? - Sajnos nem. - �n vagyok Uhrin Benedek. Biztos hallotta m�r ezt a nevet, att�l m�g, hogy �tteremben dolgozik, nem lehet olyan muveletlen. A tulajdonos nyelt egyet. K�r�ln�zett az �tteremben, tele volt vacsor�z�kkal. Nem akart botr�nyt.

- Idefigyeljen, dr�ga uram - mondta nyugalmat eroltetve mag�ra -, elosz�r is, ne kiab�ljon velem, nem az ap�m. M�sodszor pedig ne zavarja a t�bbi vend�get. - Szarok a sz�jukba. Maguk jogd�j n�lk�l lopkodj�k a muveimet. - N�zze, mi fizet�nk a kereskedelmi r�di�nak, hogy sug�rozhassuk az ad�s�t az �tterm�nkben. A t�bbit �nnek kell rendeznie a r�di� illet�kesei�vel. - J�, akkor fel fogom jelenteni magukat. - Tegye meg, uram. - �s akkor bez�rhatj�k ezt a b�d�s k�cer�jt. - �gy lesz, uram. De most meg kell k�rnem, hogy t�vozzon. - Azt m�r nem, hozzon egy telefont. Felh�vom a rendors�get. Az egyik apr� termetu, tizennyolc �v k�r�li pinc�r percek �ta figyelte fon�ke v�r�s�do arc�t. A sz�v�lt�s alatt �vatosan eloresomford�lt, majd amikor a tulajdonos m�r csak egy szempillant�sra volt a robban�st�l, fel�emelte a kez�t, �s �gy sz�lt: - Egy pillanat! Tess�k csak hallgatni, b�csi! L�m csak, m�r a Shy �Guys sz�l! Uhrin egy pillanatig f�lelt, majd megnyugodva �gy sz�lt: - Most az egyszer szerencs�j�k volt. De ilyen eset ne forduljon elo t�b�bet. Az �tterem alkalmazottai elk�pedve n�zt�k, ahogy a Mester, fi�val egy�tt, peckesen kis�t�l a helys�gbol. Janu�r elej�n felh�vom Ill�s Etel�t. Ha valaki, h�t az Uhrin Benedek Bar�ti T�rsas�g eln�ke mindent tud a Mesterrol. - Szervusz, Etele, Vujity Tvrtko vagyok. Uhrin Benedekkel kapcsolat�ban... - Nem nyilatkozom! - v�g k�zbe. - Mi�rt, mi t�rt�nt? - Nem nyilatkozom, �s k�sz. - Megb�ntott az �reg? - Kit nem? - Mivel? - Hagyjuk. M�lys�gesen szomor� vagyok. - �s az internetes oldal? - Kisz�lltam. - M�r nem te csin�lod? - �h. - Akkor h�t, szervusz. - Szervusz. Leteszem a kagyl�t. Ez a sr�c egy �vvel ezelott m�g rajongott a Meste�r�rt. Ma m�r besz�lni se akar r�la. K�zben sorra olvasom a cikkeket Uhrinr�l: "A Mester nos�lni akar!", "Benedek gyerekre v�gyik!", "Rebe�ka sz�loatyja egy tucat szerelmes levelet kap naponta!" Blikk, Mai Nap, Story, �s �gy tov�bb, �s �gy tov�bb. L�tom nyilatkozni a k�l�nb�zo t�v��llom�sokon, hallom a dalait a r�di�ad�kon. Nem tudom elhinni r�la, hogy egy sz�rnyeteg lett. Hiszen n�h�ny h�napja m�g izgatott hangon h�vott fel, hogy tan�csot k�rjen azzal kapcsolatban, hogy a r�di�k j�tszhat�j�k-e a dalait fizets�g n�lk�l. Akkor negyven percet mes�ltem neki a Jog�v�dorol, most m�gis elszorul a torkom, ahogy a nev�t keresgetem a note�szomban. T�rcs�zok. - Igen! - sz�l bele a telefonba. - Szervusz, Benedek, Vujity Tvrtko vagyok... - Most nem �rek r� - v�g k�zbe. - �rtem, akkor mikor h�vhatlak?... - k�rdezem, de a vonal t�ls� v�ge m�r s�ket. Elhulve hallgatok, azt�n leteszem a kagyl�t. Eszemben sincs feladni a dolgot, csak b�nt, hogy �gy elint�z az �reg. M�snap �jra pr�b�l�kozom. �gy l�tszik, jobb passzban kapom el. - Mit akarsz? - f�rmed r�m. - Benedek, kedves, k�sz�ten�nk egy riportot arr�l, hogy mi t�rt�nt ve�led az elm�lt egy �vben. - Minek? - H�t mert... k�v�ncsiak r�d az emberek. - Azt �n tudom, de az�rt �n m�r nem adok interj�t. Mondd, hogy mi�nek k�sz�lne most ez a film? Mi az ok? T�prengek, azt�n kiv�gom: - Hogy bemutassuk az �j CD-det. - H�t, az az �j CD is m�r vagy k�th�napos. Ennyit a frissess�getekrol. Na idefigyelj, cs�t�rt�k�n gyere ide kettore, de pontos l�gy �m, mert f�l �r�d van, �rted? Ut�na nem vagyok hajland� veled sz�ba �llni, mert j�n egy r�di�, �s ok, �gy n�z ki, fizetnek is. Nem �gy, mint ti. - Fizetnek az interj��rt? - De �gy �m. - �s nek�nk mennyit kellene fizetn�nk, hogy t�bb idot sz�nj r�nk? - Nektek m�r

ez�rt a f�l �r��rt is le kellene perk�lnotok negyvenezret. - Mennyit? - Most mit csod�lkozol? Ha egy vid�ki fell�p�s hatvanezer, akkor egy pesti interj� legal�bb negyven. - De Benedek, hogy lehet �sszehasonl�tani... na mindegy. - Nem mindegy, egy�ltal�n nem mindegy! �n is fizetem a sz�ml�kat. Meg a k�rnyezet is megv�ltozott. Az ut�bbi h�napokban megszoktam egy m�sfajta �letform�t. M�g miattad sem adom al�bb. - N�zd, Benedek, mi nem fizet�nk, de bemutatjuk a lemezed bor�t�j�t a filmben. - T�lbesz�lt�k, ennyi idom nincs. Gyertek a megbesz�lt idopontban. Azzal lecsapja a telefont. Az ember ilyenkor legsz�vesebben a haj�t t�pn�. J�n�h�ny szakembernek, menedzsernek, turn�szervezonek �s hak�nikir�lynak megadtam az �reg telefonsz�m�t, sz�mos �js�g�r�t pedig megk�rtem, hogy �rjon a Mesterrol, forgasson r�la, s most mindez�rt le�kezel�st �s megal�z�st kapok cser�be. D�h�ng�k, de egyvalamit biztosan tudok: ezek ut�n mindenk�ppen el kell menni Uhrin Benedekhez, s meg kell csin�lni �letem tal�n egyik legtanuls�gosabb filmj�t. El kell k�sz�te�nem a riportot arr�l, hogy egy aranyos b�csib�l hogyan csin�lt bek�pzelt szt�rt a m�dia �s a siker. Cs�t�rt�k�n reggel, amikor fel�bredek, mintha a telefonbesz�lget�s�nket elfelejtettem volna, csakis a b�csi mellett sz�l� �rvek jutnak eszembe. P�ld�ul az, hogy sok�ig neh�z k�r�lm�nyek k�z�tt �lt, s most hirtelen nagy p�nzeket keresett. Hogy �vtizedeken �t k�ld�zgette �r�sait a legk�l�nf�l�bb lapoknak eredm�nytelen�l, s most hangos siker �vezi mu�veit. Hogy nem olyan nagy szt�r o, de a m�dia felkapta, s mindenki vele akarta eladni a lapj�t, a musor�t. Egy osz b�csi, oldal�n egy fogyat�kos fi��val, aki t�bb lemezt ad el, mint b�rki ebben az orsz�gban! Kell enn�l jobb h�z�sztori? �s �n se vagyok kiv�tel! Ments�gemre szolg�ljon, hogy akkor k�sz�tettem vele riportot, amikor m�g szinte ismeretlen b�csika volt. Aki egy�ltal�n nem l�tszott sz�rnyetegnek. Sot! Sz�ntelen�l esik a havas eso, mik�zben a Mester h�za fel� haladunk. Buda�rs fuldoklik a s�rban. Az idoj�r�s azonban olyan, mint egy j� dr�ma�r�: �pp, amikor az �reg h�z�hoz �r�nk, kitisztul az �g. Cs�ngetek, �pp �gy, mint m�sf�l �ve. A kert nem sokat v�ltozott. Illetve... ha jobban megn�zem, egy kiss� el van hanyagolva. Nem, ink�bb nagyon el van ha�nyagolva! Itt-ott dudva �t�tte fel a fej�t a vir�g�gy�sok oldal�ban. Ka�p�t-gerebly�t nemigen l�tott az elm�lt �vben. Persze janu�rban nincs is, mi pomp�zzon a kertben, annyi azonban az�rt a szanasz�t sz�rt szemetek�bol, sz�radt gallyakb�l is kiveheto, hogy a gazd�nak mostan�ban nem�igen van ideje a k�rnyezet�re. Egyszer csak Benedek fi�nak, Attil�nak az alakja tunik fel a h�z ajtaj�ban. - Ki vagy? - b�mb�l kifel�. - Szia, Attila, nem ismersz meg? - Nem. - Tvrtko vagyok, tudod, a tv2-tol. - Aha. �s? - Apuk�ddal megbesz�lt�k, hogy ma j�v�nk, kettore. A fi� elorel�p, majd esetlen�l elindul lefel� a l�pcson. Az alj�n�l meg��ll. - Tudom m�r, ki vagy! - Ennek �r�l�k. - H�t te m�g �lsz? - Ezt meg hogy �rted? - Apa azt mondja, hogy t�ged mindig meg�lnek a d�li h�bor�kban! Elnevetem magam. - Csak megpr�b�lnak, Attila. - �s? Nem siker�l nekik? Kezd k�noss� v�lni a besz�lget�s. - Ati, sz�ln�l �desap�dnak? - Nem lehet. - Mi�rt nem? - F�rdik. - Meddig f�rdik? - Sok�ig. J�n hozz� egy r�di�ad�. Sok p�nzt fizetnek neki a besz�lge�t�s�rt. - Szuper. Az�rt megmondan�d neki, hogy itt vagyunk a tv2-tol? Elgondolkodik, majd visszaindul a h�zba. Hirtelen h�trafordul. - �s fizet�s lesz? - szegezi nekem a k�rd�st. Most mit mondjak neki? K�ts�gbeesetten b�lintok, m�sk�l�nben az �letben nem jutunk be a Mesterhez. Mik�zben Attila bemegy az apj�hoz, meg�rkezik Uhrin�k szomsz�dja, egy feh�r haj�, hatvanas f�rfi. Arc�t r�ncoss� gyuri a kor f�radts�ga, fagyt�l v�r�slo ujjaival alig b�rja elford�tani a kulcsot a kerti kapu z�rj�ban.

- Hozz� j�ttek, igaz? - b�k a Mester h�za fel�, mik�zben bez�rja maga m�g�tt a kaput. - �gy van. J�ban vannak? - J�ban voltunk. Megv�ltozott. - Hogy �rti? - Nem ugyanaz az ember. R�gen �r�kat diskur�ltunk. - Mirol? - Mindenrol. Az esorol. A krizant�mokr�l. Ma hozz�nk se sz�l. Nem is k�sz�n. Peckesen j�r-kel a kertj�ben, len�z benn�nket. Mert kocsi j�n �rte. Egyszer �tsz�lt; ne terjessz�k, hogy itt lakik, mert megorj�tik a rajon�g�i. Meg�g�rtem, majd megk�rdeztem, hogy mit csin�l mostan�ban, hogy van. Erre a sz�j�hoz emelte a mutat�ujj�t, �s mondta is, hogy "cs�nd le�gyen, ti ne k�rdezzetek semmit, mert �n m�r nem vagyok egy szinten ve�letek". De amikor a t�v�ben szerepel, akkor o bezzeg v�gigk�rdezi a szomsz�ds�got, hogy "l�tt�tok, milyen r�termetten v�laszoltam a buta ri�porter k�rd�seire, figyelt�tek, ugye?" K�r �rte, aranyos b�csi volt. Ebben a pillanatban feltunik a Mester. A szomsz�d eln�mul, s beh�zott nyakkal elindul a port�j�ra. - Hozz�m j�ttek, vagy a szomsz�d �rhoz? - harsan Benedek k�rd�se, s m�r fordulna is vissza a h�z�ba s�rtetten, amikor ut�nasz�lok. - Szervusz, Benedek, h�t m�r mag�z�dunk? Megtorpan, r�m n�z. Lej�n a kertkapuhoz. Oda�r, arrog�nsan k�rdezi: - Mennyi idot is besz�lt�nk meg? - D�lut�n k�t �r�t. - Nem �gy �rtem. Meddig akartok maradni? - F�l �r�t. - Sok. Felfordul�s van. Megcs�rren a mobiltelefonja. Zseb�be ny�l, eloveszi a k�sz�l�ket. - Igen? - sz�l bele. - Jaj, m�r megint maga az? Mondtam m�r, hogy nem tudom v�llalni. M�gis, mit k�pzel, ingy�r adjak koncertot?. .. Akkor sem: se az �rvizeseknek, se a belvizeseknek! Velem se j�t�konykodik a villanysz�m�l�s, fizetnem kell neki. �s ne zaklasson t�bbet, j�? Mert feljelentem! Megkukulva �csorgunk operator koll�g�mmal a janu�ri m�nuszokban, m�g mindig k�v�l a ker�t�sen. A Mester zseb�be rejti a mobilt, gyanakv�an kutatja az arcunk, azt�n grimaszt v�g, �s nagy kegyesen v�gre kinyitja elott�nk az ajt�t. Bel�p�nk. Nem ny�jtja a kez�t. Elore megy, k�vetj�k. �tk�zben megint megcs�rren a telefonja. Felveszi. - �h, igen, tudom, ki maga, a szabolcsi muvelod�si h�zb�l, igaz? Nem, nem h�vtam vissza. Nem szoktam senkit se visszah�vni. Tudja, aki el akar engem �rni, az �gyis �jra keres. Na idefigyeljen, hatvanezer a v�ge, �rti? Az alatt el sem indulok. Budapesten nem megyek el sz�zezer�n�l kevesebb�rt, de figyelembe veszem, hogy maguk ott a vil�g v�g�n nincsenek t�l j�l eleresztve. Igen, de besz�lj�k meg ezt a fiammal, o int�zi az �gyeimet, most k�l�nben is vannak n�lam a t�v�tol. �v�lt�zni kezd. - Attila! Attila! A fi� lekv�ros arccal k�zeledik, val�sz�nuleg barackdzsemes kenyeret majszolhatott valahol a h�z m�ly�n. - T�r�ld m�r meg a sz�dat, fiam - mondja a Mester -, m�g tiszta ra�gacs lesz a telefon. �tadja neki a k�sz�l�ket, minket pedig a kony�ba h�v. Mit mondjak, j�lesik a meleg a hossz� percekig tart� fagyoskod�s ut�n. M�r az elso pil�lanatban �szreveszem, hogy elozo l�togat�sunk �ta valami v�ltozott a he�lyis�gben. Igen, a falakat plak�tok �s fot�k d�sz�tik, mind a Mester fell�p�seit hirdeti. Le�l�nk, nem k�n�l semmivel. Hol van m�r a tavalyi h�, amikor a saj�t befoz�su ribizlisz�rpj�vel �rvendeztetett meg benn�nket? Kintrol hallom, amint Attila kiab�l a h�v�val: - Az apuk�m a Kongresszusi K�zpontban �nekelt, �rti? A D�rid�val! Meg a Di�kszigeten! M�gis, mit k�pzel, mennyi�rt �nekeljen egy ilyen nagy szt�r?... A Mester is le�l, vel�nk szembe. Be�ll�tjuk a kamer�t, azt�n besz�lget�ni kezd�nk. - Megv�ltozt�l, Benedek. - Meg. Okosabb lettem. Kell is. Sok p�nz, sok gond. - Jobb volt, am�g nem volt ilyen sikered? - Nem, mert h�nap v�g�n m�r egy h�tig csak zs�ros kenyeret ett�nk. De nyugodtabb volt az �let.

- �s nem v�gyod vissza a nyugalmat? - Nem. Mindig is tudtam, hogy van bennem tehets�g, nem is ak�rmi�lyen. Hi�ba k�ld�zgett�k vissza a muveimet, tudtam, hogy egyszer kib�jik majd belolem a kiemelkedo k�pess�g. A k�rd�s csak az volt, hogy mi�kor. Sajn�lom, hogy a feles�gem ezt m�r nem �rhette meg, b�r nem na�gyon �rt�kelte a muv�szetemet. Attila m�g mindig ord�t. - Mi az, hogy nem tudnak �rte taxit k�ldeni? Nek�nk nem j� a muvelo�d�si h�z kocsija! Mi nem b�zunk meg mindenf�le j�ttment sofor�kben! Taxi v�rjon az �llom�son, de ak�r fel is k�ldhetik �rt�nk Buda�rsre! Hogyhogy arra nincs p�nz�k? Az �reg megel�geli fia b�mb�l�s�t, kiugrik az ajt�n, �s kikapja Attila kez�bol a telefont. - Akkor csessz�k meg, nem megyek! �rtik? - �v�lti a k�sz�l�kbe, majd lenyomja a megszak�t� gombot. Attila l�g� orral j�n m�g�tte, meg��ll a konyhafalnak t�maszkodva. - M�skor sokkal �gyesebb a fiam, v�g�l is mindent o int�z: fell�poruha, sz�ll�s, g�zsi. Most egy picit felideges�tette az a szabolcsi paraszt. - �s t�nyleg nem lett volna j� a muvelod�si h�z soforje? - Nem. Most, hogy m�r ilyen j�l mennek a dolgok, nem vagyok r�szo�rulva minden �cska kis haknira. - Benedek, te szt�r vagy? Nem v�laszol, csak a feje f�l�tti polcra mutat. Odaf�nt katon�san sora�koznak a videokazett�k: a Mester az Akt�kban, a Reggeliben, a J� est�t, Magyarorsz�g-ban, a Napkelt�ben. S mintha ez mind nem volna el�g, Benedek eloh�z az asztal al�l egy k�teg �js�got. Vagy sz�zh�sz cikk sz�l r�la, k�z�l�k a legt�bb fot�t is k�z�l a Mesterrol. V�g�l h�rom �j CD-j�t rakja el�m; a ki�ll�t�suk profi, �ssze se lehet hasonl�tani oket a kor�bbi Uhrin-lemezekkel. Kiad�juk egy neves lemezt�rsas�g, de hallom�sb�l tudom, hogy oket is perrel fenyegeti a Mester. - Engem mindenki �tver - panaszkodik az �reg -, mindenki rajtam akar meggazdagodni. A lemezesek p�ld�ul nem fizetik a rojt, pedig j�rna, nem is kev�s. Mindenesetre lev�dettem a dalokat. Roj, azaz royalty; egy �sszeg, amely minden eladott p�ld�ny ut�n a Mestert illeti. K�sobb term�szetesen besz�lek a lemezt�rsas�g vezetoj�vel, aki k�zli, hogy errol sz� sincs, egyszeruen csak a b�csinak az Isten p�nze se volna el�g. Nem tudom, kinek van igaza, majd az �gyv�dek el�d�ntik. A Mester mostan�ban �gyis sokat fog a b�r�s�gra j�rni, m�r ha be�v�ltja azt, amivel fenyegetozik. - �tvernek, de kicsin�lom mindet, erre esk�sz�m. R�cs m�g�tt t�ltik majd az eg�sz h�tral�vo �let�ket. Ahogy d�h�ng, szem�ben gyilkos tuz lobog. - Figyelj csak, Benedek, a Magyar Nemzet azt �rta r�lad, hogy "a b�csinak j�t tenne egy pszichol�gus". - Szarok r� - mondja az �reg, a fia pedig megtoldja: - Kurv�ra pip�k voltunk a Magyar Nemzetre. Az az �js�g j�t m�g nem �rt az apuk�mr�l! Benedek legyint. - Nem t�rod�m �n vel�k se, az a nagy igazs�g. Szarok �n r�, hogy mit �rnak ezek a nyikhajok. Ann�l nagyobb amb�ci�val csin�lom tov�bb a dolgom. - El se olvasod a cikkeket? - Legfeljebb a fiam. N�zd, aki soha nem volt szt�r, az persze, hogy irigykedik, �s rosszat �r. H�t tehetek �n r�la, hogy nekik nincs tehets�g�k? N�zd csak, itt ez a h�romezer darab f�nyk�p. Ezeket fogom sz�tosztani a rajong�im k�z�tt. Persze csak az kap, aki meg�rdemli. A szigetre is vi�szek belole, b�r egy kicsit haragszom r�juk, mert nem a nagysz�npadra tettek. De h�t mindig ezt csin�lj�k velem: pr�b�lnak keresztbe tenni, el�t�ntetni. Csakhogy �n nem hagyom! Legut�bb a ti t�v�tek tervezte ad�sba az �n�ll� estemet. De ez a k�z�pszeru Jimmy fejbe lotte mag�t, �gy azt�n az o eml�kmusor�t nyomt�k. Belen�ztem, k�r volt kicser�lni a musort. Sose tudj�k meg a n�zok, hogy mit vesztettek. Megint cs�r�g a telefon, Benedek s�hajtozva veszi fel. Nan�, hogy is�m�t egy felk�r�s, s nan�, hogy ism�t a p�nzen megy a vita.

- ... Figyeljen, aznapra m�r van egy m�sik fell�p�sem, de ha maga t�bbet aj�nl... na nem, h�t hatvanezer Szeged�rt az kev�s... Az m�r job�ban hangzik, b�r m�g �gy se nevezn�m eur�pai tiszteletd�jnak... Igen, a taxi az kell, meg a sz�ll�s... A Hung�ria? Az milyen hotel? H�ny csilla�gos?... Muk�dhet, muk�dhet, de a biztons�gi embereket ne felejts�k... Igen, legyen benne a szerzod�sben... Persze, mert mindig megrohamoz�nak a fell�p�sek ut�n, autogramot k�rnek, meg fogdosnak... van, hogy �r�kig nem tudok szabadulni... Hallgatom a b�csit, b�mulom a f�nyk�peket. Rajtuk Uhrin, mikrofon�nal a kez�ben, s alatta a sz�veg: Sok szeretettel a szerzotol! Uhrin Bene�dek. F�l �vvel k�sobb ugyanezt a k�pet tartom a kezemben, a Di�ksziget sl�gers�tor�ban. A Mester megigaz�tja csokornyakkendoj�t, s a sz�npad mell� l�p, a takar�sba. - Akkor ahogy megbesz�lt�k, igaz? - sutyorogja a szervezo. - Hatvan�ezer, ut�na, bor�t�kban. Itt lesz a konfer�l� fi�n�l, ha j�n lefel�, megkapja a b�csi. - Helyes - hagyja j�v� Benedek. Kikukkant a n�zot�rre. A hangulat a plafonon, a sz�npad elott orj�ngve cs�pol� fi�k �s l�nyok �v�ltik Bene�dek nev�t. Egy nagymellu no p�l�j�n hatalmas betukkel �ll: Benedek, l�gy a mesterem! Mellette, egy m�sik rajong� p�l�j�n ezt olvasom: T�n�colj velem, Benedek. Egy dar�zsderek� bakfisnak valahogy siker�l �tb�j�nia a kordonon, s jobb h�j�n egy Gogol-k�tetet tol a Mester orra al�. - �n ilyenkor m�r nem adok autogramot - mondja Uhrin, idegesen a sz�npad fel� pillantgatva. - Mindj�rt mennem kell. A l�ny nem hagyja annyiban, k�ny�r�g. Azt�n fogja mag�t, �s m�s le�hetos�get nem l�tv�n, hosszan megcs�kolja a b�csit. Benedek elmosolyo�dik, tollat ragad, �s automatikusan a k�vetkezot �rja a k�tetbe: Sok szere�tettel a szerzotol! Uhrin Benedek. Majd fell�p a sz�npadra �s sz�tt�rja a karj�t. F�rdik a sikerben. "Nagysz�npad, nagysz�npad!" - skand�lja �te�mesen a k�z�ns�g, mire az �reg g�nyosan �sszeh�zza a szem�t, kez�be veszi a mikrofont, �s a k�vetkezot mondja: - Minek menjek �n a nagysz�npadra? �gyis idej�tt�k mindannyian! �ri�si ov�ci� fogadja a szavait, a n�zok magukb�l kikelve ugr�lnak �s �ltetik az �reget. A Mester pedig belekezd az Ejnye, ejnye, Rebek�ba, �s k�zben �lvezettel figyeli, ahogy a dal�ra tombolnak a fiatalok. A refr�nt m�r �nekelnie sem kell, a rajong�i folytatj�k a sz�veget. Ejnye, ejnye Rebeka, meg ne tudja nagymama, k�nnyelmus�ged miatt leszel mama!... Egy ilyen alkalommal a szt�r a kulissz�khoz l�p, �s odasz�l nekem: - L�tod, pup�k, ez a siker! De mit �rthettek ti ebbol!... Azzal visszamegy a sz�npad elej�re, �s ugr�lni kezd. A tavalyi Bene�dek jut az eszembe. Ot szerettem. A Magyar�bok Vadi Halfa baz�rsora ny�zsg�tt a burnuszos v�s�rl�kt�l. Mindenki itt volt, aki �tkelt az �rbocos l�lekveszton, amely a gyors foly�s�, piszkosbarna N�lu�son sz�ll�totta kereszt�l a n�peket Felso-N�bia �s a l�biai sivatag falvaib�l. A r�v�sz, magas, hajlott h�t� f�rfi, hossz�, lapos arc�t az �tkel�s alatt mindv�gig az utasai fel� ford�totta, �gy magyar�zta, mit hol �rdemes keresni a soka�dalomban. Azt�n nekivezette nyikorg� b�rk�j�t az agyagos partnak, �s kites�s�kelte az embereket. Azt a borost�s eur�pai f�rfit is o hozta �t, aki hosszan b�multa a t�lparton hagyott sivatagj�r� dzsipj�t. F�ltette. K�zben n�m�n hallgatta az afrikaiak jellegzetes, magas hanghordoz�s�val k�nt�l� r�v�szt. Majd felemelte a kez�t, �s a hajlott h�t� elhallgatott. - A Shell c�g bizom�nyos�t keresem - mondta angolul, azt�n arabul is megism�telte. A r�v�sz b�lintott, �s a mecset ir�ny�ba mutatott. - Ott tal�l benzint, nagyuram - mondta, �s vigyorogva meghajolt az is�meretlen elott. Amaz vetett neki n�h�ny pennyt, majd a s�trak fel� indult. Hamar megtal�lta a Shell helyi alkalmazottj�t, aki aznap nagy �zletet k�t�tt: ezer�tsz�z liter benzint adott el az ismeretlennek. - Szeretem, ha mindketten j�l j�runk- d�rzs�lte a kez�t az effendi, b�r kuncsaftja �gy �rezte, kettoj�k k�z�l az arab csin�lt jobb �zletet. - Az addig rendben is volna - morogta -, de hogy jutnak �t a benzines hord�k a

t�lpartra? - Ugyan, nagyuram, csak b�zza r�m - legyintett az arab. - Majd Ibra�him el Magyari elint�zi. Az idegen felh�zta a szem�ld�k�t. - Kicsoda? - Tudja, az a magas f�rfi, aki �thozta. - Magyari? - Az. Az idegen megk�sz�r�lte a tork�t. - Idehallgass, effendi, mi�rt nevezed azt a f�ln�t�st magyarinak? - H�t mert az - felelte a vil�g legterm�szetesebb m�dj�n az arab -, magyari! A szigeten laknak a t�rsaival. Azt �ll�tj�k, hogy Rub�b�l (Eur�p�b�l) j�tt az osapjuk, s hogy maguk is Nemza (Osztr�k) orsz�gb�l sz�r�maznak. Az idegen megcs�v�lta a fej�t - micsoda butas�gok! - majd elb�cs�zott �s a N�lushoz indult. Bev�rta az �rbocost, fell�pett a plat�ra, a korl�t�nak dolt. Amikor a r�v�sz ell�kte a partt�l a b�rk�t, az idegen megsz�l�totta: - Mag�t val�ban �gy h�vj�k, hogy EI Magyari? A hajlott h�t� odakapta a fej�t. - Honnan tudja a nevem, nagyuram? - Mondt�k. Meg azt is mondt�k, hogy Eur�p�b�l, Ausztri�b�l sz�r�maztok. Ez igaz? A r�v�sz a maga pergo m�dj�n besz�lni kezdett. - Mi nem arabok vagyunk, nagyuram. Osap�nk, Ibrahim el Magyari n�gysz�z �ve �rkezett ide a nagy Szolim�nnal, s mi mind az o lesz�rma�zottai vagyunk. Az idegen megd�rzs�lte a hal�nt�k�t. - Sz�val azt mondod: Eur�p�b�l sz�rmaztok? - �gy van - b�lintott Ibrahim. - M�g most is vannak ott magyar n�pek, tudja? - Tudom. Magam is az voln�k. Gr�f Alm�sy L�szl�nak h�vnak. A r�v�sz szeme felcsillant �s k�ny�r�gni kezdett. - El kell j�nnie velem, nagyuram, j�jj�n a mi n�p�nkh�z, oda, l�tja, arra a szigetre, a magyar�bok sziget�re! El kell j�nnie! M�g sosem j�rtak n�lunk az oshaz�b�l! Alm�sy h�trah�z�dott, f�radtan legyintett. - Majd m�skor, effendi, m�skor. Most engedj utamra. Kik�t�ttek. Az idegen intett n�h�ny arra cs�mborg� suhancnak, hogy rakj�k fel a dzsipj�re a hord�kat. Amikor a fi�k v�geztek, apr�p�nzt ve�tett a markukba, bev�gta mag�t a vol�n m�g� �s elford�totta a slusszkul�csot. A motor kimer�lt �llatk�nt f�jtatott, de beindult. Alm�sy g�zt adott. A r�v�sz hosszan b�mult a porfelhobe burkol�z� aut� ut�n, azt�n meg�t�r�lte a szem�t, �s �gy s�hajtott: - Egy igazi magyari! De ki fogja ezt nekem elhinni otthon? Lopt�k a szolonket. Ap�m nem volt heves ember, de ez�ttal nagy d�r�rel-d�rral ment h�tra a kert�nkbe, hogy f�l�n cs�pje a betolakod�t. Ker�t�s�nk nem volt, �gy h�t boldog-boldogtalan bes�t�lhatott a szolotok�ink k�z�, �pp, mint most az a fekete boru f�rfi, aki �lvezettel d�zsm�lta az �retten pomp�z� f�rt�ket. - Mag�nter�let! - f�kezett le ap�m a h�vatlan vend�g elott. - De ha k�r, sz�vesen adok a gy�m�lcsbol. A f�rfi elsz�gyellte mag�t. Szabadkozott, hogy azt hitte; a k�rh�z� a te�r�let. Meg akarta fizetni a k�rt. A szomsz�dos telek val�ban a sz�l�szeti klinik�� volt, s a f�rfi orvosk�nt dolgozott az int�zm�nyben. Ap�m meg�r�zta a fej�t, nem akart p�nzt az ismeretlentol. Sot, beh�vta mag�hoz. At�t�l a napt�l fogva sok�ves bar�ts�g k�t�tte �ssze a csal�dunkat �s a Szu�d�nb�l sz�rmaz� Aszad doktort, aki d�lelott a klinik�n dolgozott, d�lut�n pedig �ts�t�lt hozz�nk. A nyolcvankettes Mundi�lt egy�tt szurkoltuk v�gig, de ha nem a kameruniak j�tszottak, akkor �tmes�lte a meccseket. - Tudod, hogy az �n haz�mban vannak �m magyarok is? - fordult hoz�z�m egyszer. - Persze - feleltem -, ha te itt lehetsz �s itt dolgozhatsz, mi�rt ne lehet�n�nek �s dolgozhatn�nak a te haz�dban is magyarok? - Nem, nem �gy �rtem. Fekete magyarok. - Soha! - nevettem. - J� vicc! N�lunk meg sok sz�z feh�r szud�ni van. Ennyiben maradtunk. Aszad t�l sokszor tr�f�lt m�r meg ahhoz, hogy higgyek neki. Egy tizenegy �ves k�lyk�t m�r nem lehet azzal k�b�tani, hogy fekete boru magyarok

�lnek Szud�nban. K�sobb kezembe akadt Alm�sy gr�f egyik k�nyve, amelyben n�h�ny oldalt bizonyos magyar�toknak szentelt. Nem mondom, hogy ez volt a leg�rdekesebb r�sze a F�ld�n, v�zen, levegoben c�mu reg�nynek, de ak�kor m�r m�sodszor hallottam errol a k�l�n�s n�pcsoportr�l. �vekkel k�sobb, a Pokoli t�rt�netek nyit��rtekezlet�re abban a h�zban gyult�nk �ssze, amelyben �vekig J�zsef Attila alkotott. Sv�by�k t�m�kat k�rtek, �n pedig a t�bbi k�z�tt megeml�tettem a magyar�tok t�rt�net�t is. - A N�biai-sivatagban �l egy t�rzs, amelynek tagjai magyaroknak vallj�k magukat mondtam. Sv�by vigyorogni kezdett. - Na, persze! - mondta. - Vegy�l ki n�h�ny szabadnapot, �gy l�tom, kiss� kimer�lt vagy. Nem vitatkoztam, csak k�rtem egy hetet, hogy bizony�t�kot szerezhessek a magyar�tok l�tez�s�re. A k�vetkezo napokban reggeltol estig telefon�l�tam, faxoltam, e-maileztem. Hetvenk�t �ra m�lva a helyzet siralmasabb volt, mint valaha. A magyar napilapok sohasem cikkeztek a k�l�n�s t�rzsrol, ahogy a t�virati irod�ban se tudtak seg�teni. V�g�l az MTV arch�vum�ban a csod�val hat�ros m�don r�akadtam valamire. A szocialista idokben �lla�munk (�s p�rtunk) vezetoi t�bb ezer sz�v�lyes l�togat�st tettek a bar�ti orsz�gokban, s egy ilyen l�togat�sr�l k�sz�lt, 1971-es keltez�su dokumentum anyagban r�bukkantam a magyar�tokra. Mivel K�d�r ut�lt utazni, ez�rt Szu�d�nba is a Minisztertan�cs eln�ke, az egykori barcsi tsz-eln�k, Losonczi P�l l�togatott el. Nem csoda, v�g�l is pap�ron o volt az orsz�g elso embere, r�ad�sul mezogazdas�gi szakemberk�nt tudott is valamit mondani afrikai test�v�reinknek az �nt�z�srol. Ok pedig neki a magyar�tokr�l. A valahol a Szov�jetuni�ban c�mu remekmu elott vet�tett h�rad�r�szlet legal�bbis arr�l tan�s�kodik, hogy Losonczi elvt�rs Karlomban, Szud�n fov�ros�ban szem�lyesen tal�lkozott a magyar�tok k�ld�tteivel. M�snap reggel megmutattam a filmr�szletet Sv�bynak. "Nyert�l �mondta. - Mikor akarsz menni? N�h�ny perccel k�sobb m�r egy barcsi sz�mot t�rcs�ztam. Mindenki Pali b�csija hamar kikosarazott. Polg�rmester unoka�ccs�n kereszt�l �zente; egyszer �gy �tverte egy �js�g�r�, hogy az�ta hallani sem akar a sajt�r�l. "Senkivel se folytatok h�tt�rbesz�lget�st!", igen, �gy fogalma�zott Losonczi P�l. Sajn�ltam. Fodor Istv�n, Losonczi egykori tolm�csa azonban k�szs�gesen foga�dott. Szob�ja zs�folva volt afrikai eml�kekkel, s ott l�gott a fal�n az a ki�t�ntet�s is, amit 1971-ben kapott Szud�nban. A lelkes afrikai testv�rek ugyanis akkor mindenkit kit�ntettek, aki a deleg�ci�hoz tartozott. Fodor �gy eml�kezett a szud�ni kir�ndul�sra: - Hossz� �s f�raszt� �t volt. Losonczi az utols� �llom�son tal�lkozott a magyar�tok vezetoj�vel, akit Fejsz�l H�lil Mohamed El Magyarinak h�v�tak. "Hogy tudtak ilyen sok�ig elb�jni elol�nk!" - ki�ltott fel Losonczi, amikor megtudta, hogy egy magukat magyar sz�rmaz�s�nak tart� t�rzs tagjai kerest�k fel. A Magyar N�pk�zt�rsas�g nem is tud magukr�l! Kap�nak harminc �szt�nd�jat Magyarorsz�gra! J�hetnek �vente ketten, rend�ben?" �s j�ttek! Orvosnak, agr�rm�rn�knek tanultak. Sokan itt is marad�tak k�z�l�k. Egyik�k p�ld�ul a maga v�ros�ban, P�csett �l. Mohamed Magyari a temeto mellett lakott, egy n�gyemeletes h�zban. Amikor csenget�semre ajt�t nyitott, majd hanyatt estem. - Te? - k�rdezte. - Mit �n? - k�rdezett vissza. - Te voln�l az? - Mi, az Isten szerelm�re? - V�rj, neked van bizsuboltod a buszp�lyaudvaron, igaz? - Bing�. - �s te... magyar�b vagy? - Magyar�b? � igen, magyar�b. K�v�t foz�tt �s mes�lni kezdett. Hogy hetvenben az o apja kereste fel Losonczit Kariamban. Hogy nyolcvanban j�tt Magyarorsz�gra, G�d�l�lon v�gzett az agr�regyetemen, majd egy TSZ-ben dolgozott agron�mus�k�nt. Azt�n elvesz�tette a munk�j�t, boltot nyitott, �s Jugoszl�vi�b�l hoz�za az olcs� bizsukat. Tudott egy m�sik magyar�br�l is. Azt mondta, o m�r visszament, de a fia m�g itt �l, P�csett.

Bur�tnak h�vj�k. Nem kaptam levegot. Bur�t az egyik legjobb gyerekkori bar�tom volt. Ma �gyv�d. Az apja lel�celt a magyar feles�g�tol, visszament Szud�nba. �ll�t�lag teh�np�sztor. Felh�vtam a bar�tomat. - Bur�t, tudod, hogy te magyar�b vagy? - Migyar�b? - Mit tudsz az ap�dr�l? - Nyolc �ve nem l�ttam. - El Magyari? - H�t.. . Azt hiszem, �gy bec�zt�k. - Akkor nincs mese: magyar�b vagy. Ap�d nem mondta? - Valami r�mlik... �s az j� nekem? - Neked? Nem tudom. De nekem nagyon j�. Iv�ncs�n Hail Hassz�n Nad�r el Magyar�t kerest�k fel, aki a k�tezres l�leksz�m�, Fej�r megyei falu k�rzeti orvosak�nt k�zszeretetnek �rvend. Persze nem volt ez mindig �gy. "Megl�sd, ha nem viseled magad rende�sen, elvisz a fekete ember" -riogatt�k a gyerekeket a sz�lok, s egy percig se titkolt�k, hogy el Magyarira, az �j k�rorvosra gondoltak. Azt�n egy kisfi�t el�t�tt egy aut�, s az orvos rohant oda hozz�, hogy �letre massz�rozza a sz�v�t. Siker�lt neki. Az�ta megs�vegelt�k az utc�n. Sz�les orr�, mosolyg�s f�rfi volt Hail Hassz�n, megindultan besz�lt �j haz�j�r�l. - Magyar vagyok. �s b�szke a sz�rmaz�somra. Ha valamelyik hat�runkhoz �rkezem, megdobban a sz�vem. Azt�n megnyugszom. Tudom, hogy haza�rtem, hogy most m�r biztons�gban vagyok. Az orvos rozoga h�zban �lt n�gy gyermek�vel �s any�s�val, tisztes szeg�nys�gben. Kuszkuszt ettek �s naponta �tsz�r im�dkoztak. H�rom nagyl�nya magyar n�pdalokat �nekelt, a k�z�pso aznap �t�st kapott fo�galmaz�sb�l. Mohamed, a f�l�ves kisfi� a r�ncos arc� asszony �l�ben fe�k�dt. Anyja belehalt a sz�l�sbe. - Elvittem a feles�gem holttest�t Szud�nba - mondta k�nnyes szem�mel Hail -, de a temet�s ut�n visszaj�ttem. Ide tartozom. A feles�gem �gyis minden�tt vel�nk van, minden pillanatban �rzem �v� jelenl�t�t. A kis Mohamed szem�bol o n�z r�m. Egy h�t m�lva operator koll�g�mmal rep�lore �lt�nk. Szud�nba nem engednek be riportert. Egy francia koll�g�m n�gy �ve pr�b�lkozott bejut�ni az afrikai orsz�gba, sikertelen�l. Mi Kair�ba tartottunk, onnan pr�b�l�tuk meg el�rni a magyar�bokat. �tolvastam a jegyzeteimet, egyre vil�gosabb volt a k�p. A magyar�bok egy fiatal magyar katon�t�l, Magyar �brah�mt�l sz�rmaznak, akit f�l �v�ezrede fogs�gba ejtettek a janics�rok, s - ahogy akkoriban magyar ifjak sz�zait - egy janics�riskol�ban t�r�k katon�v� k�peztek �t. A hadj�ratok ut�n a f�rfit a N�lushoz k�ldt�k az oszm�n birodalom v�delm�re, s az im�m�r mohamed�n hitre �tt�rt katona, Ibrahim el Magyarik�nt, tucatnyi gyer�meket nemzett. Az asszu�ni g�t meg�p�t�s�ig egy Vadi Halfa melletti szi�geten, az egyiptomi-szud�ni hat�ron laktak a magyar�tok. Mielott azon�ban az �j g�t miatt a N�lus vize el�rasztotta volna a lakhely�ket, kik�lt�ztek a sz�razf�ldre. Egy csoportjuk a k�zelben maradt, Comombo v�ros�ban, il�letve Ibrim �s Ari�ba falvakban telepedtek le. M�sok azonban Szud�n fel� vett�k az ir�nyt. Mi, a feljebb v�zolt v�zumprobl�m�k miatt, az Egyiptom�ban maradt magyar�bokat akartuk megl�togatni. Azokat, akik t�bb sz�z �ve olyannyira ragaszkodnak a gy�kereikhez, hogy a II. vil�gh�bor� idej�n az angolok koncentr�ci�s t�borba hurcolt�k oket, mint magyarokat. Kair�. H�szmilli� lakos. Szmog, f�lledts�g, buz. Ajm�n v�rt r�nk. A legismertebb kair�i magyar�b, Zen�b asszony k�ldte el�nk. Zen�b Ismail Ghamal el Magyari volt az egyiptomi magyar�tok vezetoje. Kor�bban te�lefonon besz�lt�k meg, hogy seg�tenek eljutnunk az alapt�rzsh�z. Ajm�n a m�ezzinek k�nt�l�sa k�zepette vezetett benn�nket egy �cska furgonhoz, amellyel egyenesen az egyik k�lv�rosi negyed fel� vette az ir�nyt. N�ha nyitott, khakisz�nu inge al� ny�lt, hogy megvakarja izzadt mellka�s�t. - Legyenek t�relmesek - mondta-, ebben a v�rosban nem lehet k�zle�kedni. Igaza volt. Egy kilom�tert egy �ra alatt tett�nk meg. Azt�n m�g egyet m�g egy �ra alatt. - Legal�bb megismerj�k Kair�t - pr�b�ltam tr�f�val el�tni a dolgot, de operator koll�g�m arca rezzen�stelen maradt. Pedig az ablakokon ki�n�zve t�nyleg �gy

�rezhett�k magunkat, mintha egy hatalmas h�zimozi�ban �ln�nk. Az egyiptomi fov�rosban ugyanis ezrek �lnek az utc�n, �s persze az utc�b�l. A porban eb�delnek, ott is olvasnak, n�h�nyan egy �j�s�gpap�rr�l �rulj�k koszos kis port�k�jukat, vagy egy falnak dolve saj�t test�k kincseit. Amint egyre rem�nytelenebb�l araszolgattunk a k�nz� hos�gben, elhaladtunk egy rozzant kocsi mellett, amelyet butikk� alak�tott �t a tulajdonosa, sz�m�tv�n arra, hogy boven lesz ideje siralmas port�k�it a mellette vergodo aut�sokra s�zni. �v�lt�tt, sz�vas fogait agressz�van csattogtatta fel�nk, r�menosen �s vadul pr�b�lt eladni legal�bb egyet a selyemkendoi k�z�l. A f�rfi kiss� bogarasnak tunt, szerencs�re nem �ll�tunk mellette negyed �r�n�l tov�bb. A k�vetkezo sarokn�l v�n koldus s�ntik�lt hozz�nk, �sszef�gg�stelen�l besz�lt, Ajm�n sem �rtette, mit mond. �mely�to buz �radt mocskos k�penye al�l, fel kellett h�znom az ablakot. K�nt�lt egy ideig, azt�n gondolt egyet, �s magasra libbentette a durva v�sznat. Oldal�t sebhelyek pettyezt�k, bel�j�k ragadva a k�peny kusza szorcsom�i barn�llottak. Kez�ben a bot valamikor mutat�s darab lehetett, m�ra azonban csup�n g�cs�rt�s kamp�v� korhadt, amelyet n�ha t�relmetlen�l r�zott fel�nk az �reg. - Ne adjanak neki p�nzt! - d�nny�gte Ajm�n. - Ha adnak, estig le nem vakarjuk a koldusokat. - Estig? - Bes�t�tedik, mire Z�nabhoz �r�nk. �s �n m�g a piramisokhoz akar�tam vinni magukat... Na, de majd holnap! Bes�t�tedett m�r, mire vend�gl�t�inkhoz �rt�nk. Kair� k�lv�ros�ban, egy sokemeletes h�zban v�rtak r�nk egy apr� lak�sban. Hatan voltak, de csak a gy�ny�ru arc�, negyven k�r�li Zenab besz�lt angolul. Egy pillana�tig t�prengtem, hogy Vujity Tvrtko n�ven mutatkozzak-e be, hiszen fur�cs�n hathat, hogy idej�n v�gre egy h�s-v�r magyar, �s �gy h�vj�k, mint egy fagylalt�rust Opatij�ban. V�g�l maradtam a nevemn�l, s ok boldogan szorongatt�k a kezem, ahogy operator koll�g�m�t is. K�sz�ltek. Amikor bevezettek az apr�, f�lledt, de igen bar�ts�gos �s tiszta szob�ba, l�ttam az elore kikeresett Budapest-t�rk�pet, azt�n k�nyveket a Bakonyr�l, P�csrol �s a Dunakanyar sz�ps�geirol. Ez ut�bbit ki is nyitottam, s hangosan fel�olvastam az elso fejezet c�m�t: "G�d, a Dunakanyar kapuja." Majd elolvadtak gy�ny�rus�g�kben, hogy itt egy ember, aki olvasni tud az o legnagyobb becsben tartott k�nyveikbol. Zen�b k�v�val �s apr�s�tem�nnyel k�n�lt, �s azonnal ford�totta testv�reinek, bar�tainak, amit mondtam. Am�g koll�g�m be�llt a kamer�val, az ablakhoz s�t�ltam. - Kair� - l�pett m�g�m �s mutatott a nappali or�let ut�n pihego nagy�v�rosra Z�n�b. Az ablakok �lmos szemekk�nt pislogtak fel�nk, t�volabb mecseteket l�ttam kivil�g�tva, illetve Mubarak eln�k egy hatalmas port�r�j�t. - Sz�p - b�ktem fancsali k�ppel az �ri�sfot� fel�, de Zen�b f�lre�rtette. Budapest is sz�p - mondta. - Honnan tudja? - k�rdeztem. - J�rtam ott. �t �ve, a magyarok vil�gkongresszus�n. �n vagyok itt az egyetlen magyar�b, aki eljutott az oshaz�ba. �letem legcsod�latosabb �l�m�nye volt. Sz�z �s sz�z magyar�b gyult �ssze a vil�g minden r�sz�rol, �s �n nagyon b�szk�nek �reztem magam, hogy k�z�j�k tartozhatom. A falhoz vont, f�nyk�pet mutatott: Cso�ri S�ndor �lelte rajta. - Kaptam tole egy t�rt�nelemk�nyvet. Sz�p k�nyv, nagyon sz�p, de... sajnos nem vagyunk benne. Egyszer tal�n ez is megv�ltozik. - Tal�n - b�lintottam. Elkezdt�k a felv�telt. Zen�b arr�l a legend�r�l mes�lt, amelyet minden magyar�b ismert. �lt egyszer r�gen egy ragyog� sz�ps�gu l�ny, aki a sivatag sz�l�n, a kanyarg�s szurdokok k�z�tt �lt idos sz�leivel, ott, ahol v�z fakadt a p�lm�k t�v�n. A szaggatott hegygerinc v�delmet ny�jtott neki �s csal�dj�nak, a sivatag homokja pedig elnyelte a vil�g zaj�t. Hanem egy d�lut�n, amikor a lenyugv� nap sugarai b�borsz�n�be �lt�ztett�k a dun�ket, egy lovas alakja tunt fel a messzes�gben. Ugyan�ekkor csod�latosk�ppen a hold is felbukkant az �gen. A l�ny s�padtan b�multa a lovast egy szikla m�g�l, hiszen nem tudhatta, nem ellens�g-e az ismeretlen. Amikor a f�rfi eg�szen k�zel �rt, megf�kezte a parip�j�t

�s le�ugrott a h�t�r�l. Gyur�tt t�rk�pet hal�szott elo kopott tariszny�j�b�l, s forgatni kezdte. Kis ido m�lt�n megvakarta a tark�j�t: menthetetlen�l el�t�vedt. Hirtelen felkapta a fej�t �s h�trahok�lt. Mintha a semmibol j�tt volna elo, ott �llt elotte a l�ny. - Seg�thetek? - k�rdezte csilingelo hangon. A lovasnak elakadt a sza�va. Megr�zta a fej�t. A l�ny kacagott, �s elindult a hegyek k�z�. A lovas megbabon�zva n�zett ut�na. Nem ment tov�bb, �j szak�ra ott vert t�bort. Legal�bb m�g egy�szer l�tni akarta az elbuv�lo l�nyt. M�snap reggel a k�zeli patakn�l �jra tal�lkozott vele. A l�ny les�t�tte a szem�t, de tetszett neki a nyalka le�g�ny. Az ismeretlen �nekelni kezdett egy k�l�n�s, idegen nyelven, s dal�val elvar�zsolta a l�nyt. - Mif�le dal ez? Honnan val�? - k�rdezte az elbuv�lt l�ny a lovast�l, s az �gy felelt: - Messzirol, nagyon messzirol. Onnan, ahol �n sz�lettem. Egy orsz�g�b�l, amelyet egy nagy foly� szel kett�, s ahol nagyon sz�pen �nekelnek az emberek. Magyar vagyok, sz�p le�ny. Magyar. A l�ny beleszeretett az idegenbe, s gyermekeket sz�lt neki. Az�ta im�m�r tizenk�t gener�ci� nott fel magyar�bk�nt, de a sz�ps�ges sivatagi t�nd�r �s a dallamos besz�du idegen szerelm�nek a t�rt�nete ma is eleve�nen �l a nemzets�g tagjaiban. Amikor v�gezt�nk a forgat�ssal, vend�gl�t�ink megk�rtek, hogy me�s�ljek nekik az oshaz�r�l. - Sz�vesen - mondtam, de k�nyelmetlen�l �reztem magam a felelos�s�g miatt. Tudtam ugyanis, hogy amit elmes�lek nekik, azt minden val�sz�nus�g szerint gener�ci�k adj�k majd tov�bb egym�snak. Hajnalig be�sz�lgett�nk a messzi orsz�gr�l, amelyet egy nagy foly� v�laszt kett�, s a koromfekete boru, t�mpe orr� magyar�tok nem tudtak betelni szavaim�mal. K�peket is n�zegett�nk, legjobban tal�n a Hos�k tere tetszett nekik, mert ott egy�tt volt minden kir�lyunk. �mulattal hallgatt�k a h�t vez�r �s Szent Istv�n, M�ty�s kir�ly, a szabads�gharc �s a vil�gh�bor�k t�rt�net�t. Vil�gosodott m�r, amikor elb�cs�ztunk. - Mindent leszerveztem - mondta Zen�b -, v�rj�k magukat An�b�ban magyar�b testv�reink. Az asszonynak, aki mellesleg ellenz�ki �js�g�r�k�nt dolgozott, k�nnyek gyultek a szem�ben. - K�sz�nj�k, hogy elj�ttek hozz�nk! K�rem, vigy�k el a h�r�nket az osha�z�ba, s mondj�k meg testv�reinknek, hogy ismeretlen�l is szeretj�k oket. �s szavalni kezdett: "Isten �ldd meg a magyart, j� kedvvel, bos�ggel, Ny�jts fel�je v�do kart, ha k�zd ellens�ggel... " Ajk�r�l tiszt�n, j�l �rthetoen g�rd�ltek a magyar szavak, t�rsai pedig �tszellem�lten n�zt�k, s mi nemk�l�nben. Ajm�n a piacra igyekvo szamaras �rusok k�z�tt lav�rozva egyenesen egy sz�llod�hoz vitt furgonj�n. - Jelentkezzenek be, de most m�r felesleges lefek�dni�k - mondta, s sz�rke szem�ben pajkos vid�ms�g csillant. Pedig o sem aludt vagy hu�szonn�gy �r�ja. �gy is t�rt�nt: letett�k a csomagjainkat �s indultunk a pi�ramisokhoz. M�r kora reggel zs�foltak voltak az utak. Ajm�n f�lrekapta a korm�nyt �s apr� mell�kutc�kon hajtott v�gig, meglehetosen nagy hang�zavart keltve aut�ja k�h�cselo motorj�val. Odaf�nt a h�ztetok k�z�tt v�r�sz�v� denev�rek siv�toztak, megijedhettek a hirtelen t�madt zajt�l. Negy�ven perc m�lva a piramisokn�l voltunk. Egy kis n�v�su, ellenszenves k�l�seju ember l�pett el�nk, gyur�tt nyak�n tompa f�nyu nyak�k csillogott. Besz�lt valamit a kocsiba, Ajm�n p�nzt adott neki. Koll�g�m gyan�tlanul filmezni kezdte. A kisember a kamer�ra bandzs�tott, majd hirtelen pimasz arckifejez�st l�ngolt fel az �br�zat�n �s �v�lteni kezdett. - Tegye el azt a kamer�t! - sz�lt h�tra Ajm�n. K�sobb elmondta, hogy a f�rfi tagja a turist�kat robbantgat� terrorcsoportnak, �s amolyan v�del�mi p�nzt k�rt. Azonnal ki akartam fizetni Ajm�nnak, de nem engedte. Vi�gyorogva azt v�laszolta, ha o j�n Magyarorsz�gra, akkor majd �n fizetek.

Mindketten tudtuk, hogy erre nemigen ker�l sor. Egy �t az osapa haz�j�ba szinte megfizethetetlen egy �tlag egyiptomi sz�m�ra. A robbant�sok egy�bk�nt nem ijesztett�k el a turist�kat, a hatalmas ko��p�tm�nyek k�z�tt b�beli zurzavarban kavarogtak a vil�g nyelvei. Elh�zott n�met nyugd�jasok �s szakadt, bo ruh�kban csoszog� amerikai di�kok, szik�r, angol �riemberek �s tejfeh�r haj� skandin�v nok f�nyk�pez�t�k az osi �ri�s s�reml�keket, mik�zben k�bor zsebtolvajok l�fr�ltak k�r�l�tt�k az alkalmas pillanatra v�rva. K�sobb l�ttunk is egy vastag szem��ld�ku, sz�les bor�vet viselo, nagydarab embert, amint meglegyintett egy ilyen nyeszlett kis alakot. - A turistarendors�g - magyar�zta Ajm�n. Visszaindultunk, addigra azonban m�r a mell�kutc�k is bedugultak. Szund�tani pr�b�ltam, siker�lt is valamicsk�t. Operator koll�g�m azonban egy percet sem aludt, csak �lt �r�kon kereszt�l, �l�ben a kamer�val, �s k�romkodott. Fej�rol patakok�ban �ml�tt a ver�t�k, s mire a sz�llod�hoz �rt�nk, arca megduzzadt �s fol�tos lett, szeme ide-oda ugr�lt, s orr�b�l rekedtes hangok t�rtek elo. Att�l tartottam, hogy hogut�t kapott, ez�rt felk�s�rtem a szob�j�ba �s hideg v�z al� nyomtam a fej�t. M�snap kora reggel Ajm�n a sz�lloda elott v�rakozott, s egyenesen a rep�lot�rre vitt benn�nket. Koll�g�m arca m�g mindig szab�lytalan for�m�t mutatott, amin k�s�ronk hahot�zni kezdett, s sz�j�ban csillogtak a f�mes sz�nu t�m�sek. K�sobb persze, a rep�lot�ren szomor�an r�zta a ke�z�nket. Megk�sz�nte a magyar k�pesk�nyveket, s az otthoni finoms�go�kat, amelyekkel minden magyar�bot megaj�nd�koztunk, s mivel tudta, hogy visszafel� m�r csak �tsz�llni j�v�nk Kair�ba, k�rte, hogy min�l gyakrabban l�togassunk el hozz�juk. Egy �ra m�lva Asszu�n fel� sz�ll�tunk egy �t�tt-kopott duplafedelu rep�log�pf�les�gen. Amikor az ezer ki�lom�teres �t v�g�n v�gre-valah�ra feltunt alattunk a N�biai-sivatag aranyl� homokja, fels�hajtottunk a megk�nnyebb�l�stol. A k�r�lm�nyes �tlev�lvizsg�latok ut�n v�gre kil�phett�nk a rep�lot�r forr� aul�j�ba. Alacsony, mosolyg�s, �tven k�r�li f�rfi sietett el�nk, r�vidl�t�sa, illetve eros szem�vege intelligens kifejez�st k�lcs�nz�tt tekintet�nek. - Testv�reim! - �lelt meg benn�nket, s cs�kot hintett az arcunkra. Dahab Mahmut Dahab el Magyari rep�l�sir�ny�t� volt a rept�ren. Vala�mif�le vez�rgurunak sz�m�tott a magyar�tok k�z�tt, m�r csak az�rt is, mert munk�ja volt, s nem is ak�rmilyen. Nemzets�g�nek tagjai ez�rt sze�rett�k, az egyiptomi hivatalos szervek pedig az�rt, mert betartotta a t�rv�nyeket. Benn�nket is legelosz�r a katonai rendors�gre kalauzolt. - Enged�lyt kell k�rni�k, ha let�rnek a kijel�lt turista�tvonalr�l-ma�gyar�zta. M�rpedig An�ba telep�l�s j�csk�n a hivatalos �tvonalakon k�v�l, t�l Comomb�n, a sivatag m�sik r�sz�n fek�dt. - A luxori mer�nylet �ta nagyon figyelnek minden mozg�sra, a turist�kat pedig nem engedik let�rni a kijel�lt �tvonalr�l. A katonai rendors�gen egy cserzett arc�, kopasz f�rfi fogadott benn�n�ket az irod�j�ban. Cigaretta l�gott a sz�j�b�l, �gy verte �z�nv�z elotti �r�g�p�t. N�ha, amikor kialudt a cigaretta, v�gigh�zott egy gyuf�t az �r�asz�tal alj�n �s �jra meggy�jtotta. - Hova akarnak menni? - fordult fel�nk nyikorg� forg�sz�k�n. Sz�r�nyen besz�lt angolul. - An�b�ba - sietett seg�ts�g�nkre Dahab. A kopasz r�mordult, val�sz�nuleg azt mondhatta neki, hogy nem tole k�rdezte. - Minek mennek An�b�ba? - fordult �jra hozz�nk. - Megl�togatjuk a bar�tainkat feleltem. - N�v szerint? Meg voltunk love. Dahab sorolta ugyan a magyar�tok neveit, de mi�k�zben a kopasz az �r�g�p billentyuit verte, mindv�gig gyanakodva n�zett r�nk. - �rj�k al�, hogy csakis a saj�t feleloss�g�kre mennek oda! - tolta el�nk a g�pelt iratot. Al��rtuk. Azt�n arabul v�ltott n�h�ny sz�t Dahabbal, aki ekkor mondta el, hogy val�j�ban az An�b�ban lak�k testv�rei va�gyunk. A kopasz gyanakodva r�m n�zett, azt�n Dahabra, azt�n megint r�m, azt�n megint Dahabra... Azt�n megr�zta a fej�t. Nem tudtam eld�n�teni, hogy most azt hiszi, viccel�nk, vagy val�ban a k�z�s von�sokat pr�b�lja felfedezni fizimisk�nkban. V�g�l elnyomta a cigarett�j�t, �s

intett, hogy tunj�nk el a szeme elol. K�t �r�t z�tyk�lodt�nk a hepehup�s f�ld��ton, amely kett�szelte a sivatagot, messzirol l�ttuk az �kori egyiptomi birodalom legnagyobb kik�toj�t, s az osr�gi ortornyokat, amelyeket m�g ma is haszn�lnak. - Furcsa lehet maguknak ez az eg�sz - mondta Dahab, mik�zben dere�kasan k�zd�tt a g�dr�kkel �s bukkan�kkal -, de higgy�k el, mi t�nyleg magyarnak �rezz�k magunkat. Ap�m h�res k�lto volt, m�g teret is nevez�tek el r�la. O �gy fogalmazott az egyik vers�ben: "Ha te b�kly�kkal k�zdesz is, gondolatid messze sz�rnyalnak, arra, hol tieid v�rnak r�d, s hova tartozol... " - Mit sz�lnak az egyiptomiak ehhez a magyar-�ntudathoz? - k�rdez�tem. - Mit sz�ln�nak? T�relmesek. - T�relmesek? - V�rj�k, hogy elm�ljon felol�nk az or�let. - Or�lteknek tartj�k a magyar�bokat? - Ink�bb csak bogarasnak. Oszint�n sz�lva, nem nagyon mer�l fel k�z�tt�nk ez a t�ma. Egyiptomi �llampolg�rok vagyunk, hithu mohamed�nok, �s tisztelj�k az orsz�gunkat. De amikor a legut�bbi olimpi�n l�ttuk azt a kicsi �sz�l�nyt beny�lni a c�lba, �gy s�rtunk a testv�reimmel, mint a gyerekek. Katonai ellenorzoponthoz �rt�nk. Az egyenruh�s elk�rte a pap�rjain�kat, majd kutat� pillant�st vetett r�nk. Habozott, azt�n m�gis tov�bbenge�dett. �gy l�tszott, az asszu�ni milicista parancsa legyozte a gyanakv�s�t. R�viddel k�sobb An�b�ba �rt�nk. Poros, lepusztult falucska k�pe tunt el�nk, az emberek c�ltalanul t�nferegtek az utc�n. Munk�juk nem volt, eg�sz nap k�rty�ztak, vagy az iv�ban �cs�r�gtek. Ruh�zatuk piszkos �s szedett-vedett volt, egy�ltal�n, mindenrol ord�tott a szeg�nys�g. Az egy�szintes v�lyogh�zak r�m�lten kapaszkodtak a kisz�m�thatatlan homokos talajba, de viszonylag j�l kih�zt�k azt a negyven �vet, ami�ta a Nasszer�korm�ny idetelep�tette gazd�ikat a g�t miatt. A telep�l�sen persze laktak nem magyar�bok is, �m ahogy Dahab szavaib�l kivettem, kitunoen meg��rtett�k egym�st a k�l�nb�zo nemzetis�gek. Sz�ks�g is volt r�, hiszen csakis egym�sra sz�m�thattak. Mivel a h�zakban nem volt vezet�kes v�z, �gy k�z�s k�thoz j�rtak, k�z�s helyen f�r�dtek, s m�g a budijuk is k�z�s volt. Lehet, hogy ez volna a megold�s m�s t�jakon is a nemzetis�gi prob�l�m�kra? An�ba hat�r�t �tl�pve le�rhatatlan lelkesed�s lobogott fel a benn�nket v�r� magyar�bok sz�v�ben. Dahab m�r j�val kor�bban jelezte �rkez�s�n�ket, s fekete bar�taink (testv�reink?) csillog� szemmel, vid�man mas�roz�tak el�nk, mik�zben boldogan b�kd�st�k egym�st, fel�nk mutogatva. M�g a nem magyar�bok is ki�lltak a h�zuk el�, �gy n�zt�k a furcsa mene�tet, amely eg�szen Dahab nagyb�tyj�nak a h�z�ig k�gy�zott. Ez volt An�ba egyetlen emeletes �p�lete. Valaha k�rh�zk�nt muk�d�tt, de bez�r�t�k, mert nem volt gy�gyszer. �s orvos se. �gy azt�n a betegek negyven kilom�tert utaztak Comomb�ig, hogy orvoshoz jussanak. Miut�n kibontakoztunk vend�gl�t�ink �lel�s�bol, v�gigs�t�ltunk ve�l�k a magyar�bok fo utc�j�n. Az egyik h�z elott testes asszony gy�rt vala�mi t�sztaf�l�t. Szakadozott pul�ver�nek ujj�t k�ny�kig felturte, �gy ny�lt a kond�r m�ly�re t�mpe ujjaival. K�r�l�tte a gyerekek egy mad�rfejet rugdostak, am�g oda nem ugrott egy kutya, fel nem kapta a zs�km�nyt �s messzire nem futott vele, hogy sz�tmarcangolja. A fot�rre �rt�nk, amely�nek �kess�ge egy h�sbolt volt. Bel�ptem. Dzsin, a hentes egy sepruvel �pp egy h�scafatr�l hajtotta el a legyeket. Hutot nem l�ttam, de �rub�l is csak ezt a szerencs�tlen kis �sszeaszott marhacomb-darabot. Egy m�sik �zletben megismerkedtem Musztaf�val, aki a szud�ni magyar�bokt�l j�tt �t, mert itt m�g mindig jobbak voltak a k�r�lm�nyek. - Vadi Halfa sz�rnyu - mondta egykori lak�hely�rol a kem�ny arcvon�s� f�rfi, mik�zben t�l�rad� sz�v�lyess�ggel hellyel k�n�lt. Nem maradtam, de megegyezt�nk abban, hogy nemsok�ra tal�lkozunk a k�z�s szieszt�n. - Tudj�k, hol van Magyarorsz�g? - k�rdeztem egy m�sik magyar�b�t�l, aki �vegesk�nt pr�b�lt meg�lni. Nem v�laszolt, beh�zott a muhely�be. A falon egy sz�z�tven �ves t�rk�p l�gott be�vegezve, a f�rfi b�szk�n mutatott r�. V�gigh�zta az ujj�t a Duna f�l�tt, Pestn�l lef�kezett. - A fov�ros-mondta, �s megremegett a hangja. Bevallom, h�tborzon�gat� volt az

eg�sz, ahogy abban a levegotlen kis helyis�gben �lltunk, �s mellettem egy vadidegen, fekete boru, lerongyol�dott ember a magyar fo�v�rosr�l �br�ndozott. F�l �r�val k�sobb, a m�ezzin d�li im�ja ut�n �gy tucatnyian gyult�nk �ssze Dahab egyik testv�r�nek pipaszob�j�ban. Hogy pontosan milyen doh�nnyal k�n�ltak, azt nem tudom, de meg mer�n�k r� esk�dni, hogy a mentollal �titatott tab�kumba emberesen beleke�vertek n�mi b�d�t� f�vet is. Velem persze rosszul j�rtak, mert amilyen nagy doh�nyos vagyok, csak f�jtam a pip�t, de eln�zt�k nekem, s ok v�gan p�f�keltek. - Ide szoktunk j�nni, ha szabadulni akarunk a gondjainkt�l - magya�r�zta Hoszein Hamza, az egyik legtiszteletrem�lt�bb magyar�b. - Itt ta�n�cskozzuk meg a v�ls�gos helyzeteket. Csak Hoszeinnel �s Dahabbal tudtam besz�lgetni, mert a t�bbiek kiz�r�lag arabul �rtettek. - Mi jut esz�be elosz�r Magyarorsz�gr�l?- k�rdeztem Hoszeintol. Vi�gyorogni kezdett. - Pusk�s �r. Hidegk�ti �r. Minden magyarra b�szk�k vagyunk, akik sokat tettek az�rt, hogy megismerj�k a vil�gban a mi n�p�nket. A pipaszob�ban egyre fogyott az oxig�n, de magyar�b bar�taim nem iparkodtak szelloztetni. �rdekes volt, hogy kair�i testv�reikkel ellent�t�ben ok nemigen k�rdezgettek az �haz�r�l. K�sobb, a pip�z�s ut�n, a falu leg�regebbje fel� tartva Dahab megmagyar�zta, hogy egy alkalommal megv�dolt�k oket egyiptomi t�rsaik, miszerint csak az�rt vallj�k magukat magyaroknak, mert seg�lyeket szeretn�nek kicsikarni az oshaz�juknak nevezett Magyarorsz�gt�l. �gy azt�n Dahab�k k�nosan �gyeltek r�, hogy m�g v�letlen�l se lehessen r�juk fogni; haszonles�sbol magyarkodnak, s ez�rt nem is terelt�k a sz�t az oshaz�ra. H�trahagytuk a h�zakat, s egy ingov�nyos ter�letre jutottunk, amely idegenek sz�m�ra j�rhatatlannak bizonyult volna, �m Dahab magabizto�san l�pkedett elottem. - Szendzser m�r a szigeten is mag�ban �lt - magyar�zta k�s�rom. �Volt csal�dja, itt a faluban is van vagy t�z gyermeke, s vagy �tsz�r annyi unok�ja, de sosem k�lt�z�tt hozz�juk. Magunk se tudjuk, mi�rt ez a re�metes�g, de ha neki �gy j�, nem b�njuk. N�ha, egy-egy zsomb�k alj�n beles�ppedt�nk az iszapba, amely, mint egy pokoli k�z, zord szor�t�ssal h�zott lefel�. Ilyenkor eronket megfesz�tve kir�ntottuk l�bunkat a vasmarokb�l, �s tov�bbcuppogtunk. Vihar k�sz�lo�d�tt, a felt�mad� sz�l ijesztoen s�v�lt�tt k�r�l�tt�nk. V�gre feltunt Szendzser el Magyari cs�f h�zacsk�ja. Benyitottunk. A kilencvenhat �ves, aszott boru �regember egy kanap�n �lt, s feh�r szak�ll�t markol�szta. Ahogy a szob�ba l�pt�nk, panaszos hangj�n azonnal besz�lni kezdett Dahabhoz. Nem sokat l�thatott h�lyogos szem�vel, �gy Dahab k�zeltolt hozz�, hogy meg�rinthessen. M�jfoltos, kifeh�redett kez�vel meg�rintette a karom, s ab�ban a pillanatban el�gedetts�g k�lt�z�tt az arc�ra, kisimultak a von�sai. - Most m�r nyugodtan hal meg - ford�totta az �reg el-elcsukl� szavait Dahab. Szendzser testv�r�nkben van a legt�bb magyar v�r, o ugyanis mind�ssze t�z gener�ci�ra van az osap�nkt�l. Apja m�g tal�lkozott azzal a magyar gr�ffal, aki terepj�r�kat hozott kipr�b�lni a sivatagba. Mire �tbukd�csoltunk a gyors eso ut�n maradt buzlo s�rg�dr�k�n, s�t�tedni kezdett. A faluban �pp a koraesti im�ra k�sz�lodtek. Magyar test�v�rek ide vagy oda, Dahabnak kellett k�zbenj�rni, hogy beengedjenek benn�nket a dzs�miba. A muzulm�n vall�si t�rv�nyek szerint az asszo�nyok az udvaron hallgatt�k Musztafa Hadzsinak, a hitk�z�ss�g vezetoj�nek szent besz�d�t. Hadzsi azt mondta t�rsainak, hogy t�rzs�k addig biz�tosan fennmarad, am�g eml�keznek r�juk, am�g tudnak r�luk az oshaz�ban. S hogy a mi l�togat�sunkkal Allah �jabb jelet k�ld�tt nekik, �jabb bizony�t�kot arra, hogy nincsenek egyed�l, hogy valahol a vil�gon van egy nemzet, amelynek ok is r�szei. An�b�ra lesz�llt az este. Mielott visszaindultunk volna Asszu�nba, aj�nd�kmusorral kedveskedtek nek�nk a kult�rh�z torn�c�n. Gyermekek t�ncoltak, �nekeltek, majd a felnottek mutattak be egy ritu�lis vad�szjele�netet. Odabent, a kult�rh�zban n�h�nyan a Duna t�v�t n�zt�k. K�z�s ero�vel vezettett�k be, s est�nk�nt �gy b�mult�k, mintha maga Mohamed pr�f�ta besz�lt volna belole. A falon m�r ott f�gg�tt bekeretezve, szent erek�lyek�nt, az a N�pszabads�g, amelyet m�g d�lelott

kaptak ki a kezembol. "Tesztelik a hannoveri villamosokat" - olvastam a c�moldalon. Odakint n�h�ny asszony lelkes buzgalommal lep�nyt s�t�tt a fateto alatt, majd va�lami kocsonyaszeru anyaggal kent�k be a t�szta tetej�t. Semmi kir�v�t, semmi hamisk�st nem tal�ltam a magyar�bok magyar�kod�s�ban. �gy szerett�k a sz�rmaz�sukat, az oshaz�jukat, ahogy csak kev�s haz�mfi�t�l l�ttam. Losonczi P�l �gy fogalmazott a magyar�bokkal val� tal�lkoz�sa ut�n: "A l�togat�s tanuls�gak�nt elmondhat�, hogy eros�d�tt k�z�tt�nk az �sszefog�s a kapitalizmus �s az imperializmus minden l�tezo cselsz�v�s�vel szemben." An�bai utunk ut�n m�s tanuls�got szurtem le a magam sz�m�ra: ak�rhol j�rsz a vil�gban, soha ne tarts eg�szen idegennek senkit. Nem tudhatod, nem testv�red-e egy �tsz�z �ve �lt, �s messzire szakadt osapa j�volt�b�l, legyen b�r s�rga, v�r�s vagy fekete a bore. Egy becs�letbeli �gy Ha a h�zunk terasz�ra �llok, tiszt�n l�tom annak a szob�nak az ablak�t, amelyben megsz�lettem. Any�m, Matija ap�mba kapaszkodva sietett �t a kertek alatt a sz�l�szeti klinik�ra, kez�t, nyak�t akkor m�r megdagadt erek h�l�zt�k, mint k�k foly�k a baranyai t�jat, s fog�t �sszeszor�tva, hangtalanul viselte a sz�l�si f�jdalmakat. Az �gyeletes nov�r fut� pillan�t�st vetett any�m s�padt arc�ra, s m�ris vezette a sz�loszob�ra. Ap�m a folyos� ablak�b�l a vaks�t�tbe meredt, s remegve r�gta a sz�ja sz�l�t, ahogy k�sobb mindig is l�ttam tole, ha izgatott volt valami miatt. Az �j�szak�ba n�ha belezokogott egy r�szeg, n�h�ny lump kis no hangosan si�kongatott, m�sk�l�nben zavartalan volt a csend. Am�g fel nem vis�tottam. Ap�m �gy mes�lte, hogy m�r a vis�t�somb�l tudta; fia sz�letett. Az elso pillanatt�l fogva tervei voltak velem, mint egy igazi ap�nak. Any�m azonban semmi m�st nem akart, csak szeretni. Csak �lelni, csak vigy�zni r�m. S azt szerette volna, ha selyemcukrot szopogatva mindig az �l�ben �l�k. Neh�z volt megem�sztenie, amikor elosz�r lek�v�nkoztam a t�rd�rol. De engedett, sot, mint k�sobb mes�lte, a fenekemet paskolta, hogy menjek, l�ssak vil�got. A kert�nk volt sz�momra az eg�sz vil�g. �s mi�lyen vil�g! Ap�m, a szenved�lyes kert�sz eg�sz napokat tudott v�gigpe�pecselni a szoloben, �n meg �lland�an a sark�ban tipegtem, �s kerek szemmel b�multam, hogy mit csin�l. Ezer sz�nben pomp�ztak a vir�gok, de a csal�di kertben tal�n a szeretet-vir�g volt a legt�nd�klobb. A szere�tet, mint valamif�le l�thatatlan csillag ragyogta be a gyermekkoromat. Azt�n el�rkezett a k�rdezgetos korszakom. Ap�m megcir�gatta az arcom, �s mosolyogva v�laszolt minden "mi�rt"-emre. Egy �jszaka, amikor sz�leim elkattintott�k szob�jukban a vil�goss�got, ap�m �gy sz�lt any�mhoz: - Sz�vem, ez a gyerek �gy k�rdezget, mint egy �js�g�r�. Norm�lis do�log ez? Any�m, a pedag�gus �gy felelt: - Norm�lis. A fiad egy teljesen �tlagos kisk�ly�k. �s any�mnak igaza volt. �lmodoz�, �rz�keny, de teljesen h�tk�znapi gyerek voltam. Egyszer p�ld�ul megk�rdeztem ap�mt�l, hogy meg tud�n�nk-e venni a p�csi dzs�mit. Ments�gemre szolg�ljon, hogy ma is �r�kig el tudok �cs�r�gni a z�ld kupol�val szemben, de h�t mi az egy tosgy�ke�res, vagyis t�ke p�csinek? Azt�n tizenk�t �vesen k�z�ltem, hogy sz�nb�ny�sz akarok lenni, mint az ap�m. - Szil�rd - mondta any�m -, az apu geol�gus. B�ny�ban dolgozik, de geol�gus. O mondja meg, hol robbantsanak, vagy hogy mekkora a sz�n karbon�ttartalma. Megvontam a v�llam. Im�dtam, hogy mindenki b�mulja az ap�mat. Ha hazafel� buszozott (a kocsi n�lunk nagy becsben volt, legink�bb h�t�v�g�re tartogattuk), megb�mult�k: a szeme olyan volt, mintha ki volna sminkelve. Beette mag�t a sz�npor a borredoi k�z�. O volt a p�ldak�pem, �s azt hiszem, ma is r� szeretn�k a legink�bb hasonl�tani. O az a Balogh S�ndor, akinek elozo k�nyvemet aj�nlottam. Egyetlen v�gya volt csup�n: meg akarta �rni a huszonegyedik sz�zadot. Meg�rte: 2000. janu�r 7-�n halt meg. Balogh Szil�rd. Ez az a n�v, amelyre anyak�nyveztek. Any�m ma is Szil�rdnak sz�l�t. Hallgatok r�, de nem szeretem ezt a nevet. Anyai nagy�ap�m Vujity csal�dneve sokkal k�zelebb �ll hozz�m. Nyolcvankilencben v�ltoztattam erre a vezet�knevemet. Amikor mindenki jav�ban Isaur�zta a l�ny�t. �s a magyar �llam

szerette volna, ha az erd�lyi magyarok nem Mihalunak nevezik el a fiukat, hanem Mih�lynak. A Szil�rd n�v t�k�rfor�d�t�sa: Tvrtko. Volt k�t Tvrtko nevu kir�ly a horv�tok t�rt�nelm�ben, nem voltak rossz uralkod�k. Egys�gben tartott�k a horv�t, a szerb, illetve a muzulm�n nemzetis�get. Ahogy �n is egys�gben akartam tartani anyai �gr�l �r�k�lt horv�t nemzetis�gemet �s magyar sz�rmaz�somat. Egy�b� ir�nt horv�tul elobb tudtam, mint magyarul. Ha egym�s k�z�tt vagyunk, any�mmal ma is horv�tul besz�lget�nk. Any�m nem tud fozni. Soha nem is tudott. A baj csak az, hogy szeretett. �s pr�b�lkozik ma is a lelkem, persze nem sok sikerrel. M�sban azonban zseni�lis. P�ld�ul a nyelvekben. Magyar, orosz, szerb, horv�t, bolg�r, len�gyel, szlov�k, ukr�n. N�h�ny nyelv, amelyen foly�konyan besz�l. �s h�t amit a szakm�j�ban csin�lt, az eg�sz egyszeruen lenyug�zo. Szal�nt�n, egy jobb sorsra �rdemes falucsk�ban tan�tott, majd alap�tott P�csett egy osz�t�lyt a halmozottan h�tr�nyos helyzetu gyermekek r�sz�re. Rom�kkal, ki�seg�tobe k�ld�tt k�lyk�kkel foglalkozott, hihetetlen energi�val, �s persze sz�vvel. A szerencs�tlen sors� �s kezelhetetlennek tartott gyerekek pedig egym�s ut�n nyert�k a szaval�versenyeket, a di�kolimpi�kat. Egyik tan�t�v�nya (�llami gondozott volt, b�rt�nviselt sz�lokkel), megnyerte az orsz�gos irodalmi szpartaki�dot. A verseny ut�n megk�rdezt�k any�mt�l, hogy minek k�sz�nheto a fantasztikus eredm�ny. Sz�tt�rta a kez�t, �s a vil�g leg�term�szetesebb m�dj�n mondta: a szeretetnek. Any�m halk asszony. Egyszer emelte f�l csup�n a hangj�t. Akkor, amikor harmadikos gimnazistak�nt beleszerettem az �nektan�rnombe. H�t �vvel volt idosebb n�lam, s Matij�nak ez �rthetoen nem tetszett. "C'est la vie!"- v�gtam a k�p�be, �s mentem f�l a szerelmemhez. Ma is sz�gyellem a kamasz hev�letet, amellyel fak�pn�l hagytam az any�mat. K�l�n�s k�z�tt�nk a viszony, foleg ami�ta az ap�m elment. Nem az a klasszikus hozz�b�j�s, �lelos, de nagyon szeretetteljes. Sz�ks�g�nk van egym�sra, mi�ta kihajtott sz�v�nk�n a k�z�s szenved�s. A tehetetlens�g miatti szenved�s, amellyel ap�m hal�ltus�j�t k�nyszer�lt�nk v�gign�zni. Es�ly�nk se volt a r�k ellen. Az�ta tudom, hogy a tehetetlens�gn�l nincs sz�rnyubb �rz�s. Van egy nov�rem, �t �vvel idosebb n�lam. Senki sem tudja, hogy test�v�rek vagyunk. A csal�dnev�nk is m�s, o ma is Balogh. Tan�r lett, �pp, mint �desany�nk. �s a sz�ve is akkora, mint Matij��. Egy falusi iskol�ban tan�t, ez az �lete. K�sz�tett egy speci�lis t�rt�nelmi CD-t olyan gyerekek sz�m�ra, akiknek nem megy j�l ez a tant�rgy. Idonk�nt elviszi egy k�ny�vesboltba a tan�tv�nyait P�csre. Minden csod�latom az �v�. Editnek h�v�j�k, k�t gy�ny�ru kisfia van. Senkinek se mondja, hogy ki az �ccse. Nem�r�g felaj�nlotta az igazgat�noj�nek, hogy szervez velem egy �r�-olvas� tal�lkoz�t az iskol�ba. Az igazgat�no elhulve hallgatta, sem o, sem a kol�l�g�i nem hitt�k, hogy le tud cs�b�tani engem, a "neves t�v�st" abba az Is�ten h�ta m�g�tti faluba. Fogalmuk se volt r�la, hogy m�g aznap este, a k�z�s vacsor�n�l megbesz�lt�k a tal�lkoz� r�szleteit. K�l�n�s azt l�tnom, hogy Edit mennyire visszafogottan kezeli a kapcsolatunkat, mik�zben nap mint nap szembes�l�k vele, hogy egyes t�v�s koll�g�im rokonai ho�gyan nyomulnak bizonyos elony�k�rt, z�szl�jukon az ismert csal�dtag k�p�t lobogtatva. Ami�ta ap�m elengedte a kezem, gyakran gondolok az elm�l�sra, s arra, hogy hagyoke magam ut�n valamit. Hiszem, hogy Edit sokkal ma�radand�bbat alkot a mindennapi �nzetlen f�radoz�s�val ott a falusi isko�l�ban, mint �n b�rmelyik riportommal. A h�rn�v k�l�n�s dolog. Tizen�t �vvel ezelott egy h�tk�znapi kisk�ly�k voltam, aki t�rsaival hanc�rozva j�rta P�cs utc�it, s akit a kutya sem ismert. Azt�n Esz�kre keveredtem, �s a k�ztudatba sodort a h�bor�. Ma nem tudok �gy v�gigmenni P�csen, hogy r�m ne mosolyogjanak, r�m ne k�sz�njenek, pedig legbel�l ugyanaz a n�vtelen kis lurk� vagyok, aki szilveszter �jszak�j�n a haverja h�t�n lovagolt v�gig a Kir�ly utc�n. Ap�m j�l viselte az ismerts�gemet, de a munk�t, amit v�gzek, k�ptelen volt megem�szteni. Persze mik�pp is lehet megem�szteni egy sz�lonek azt, ha a fia vas�rnap este a vil�g legdr�g�bb hotelj�bol (New York, Sheraton), egy v�z�gyb�l telefon�l, szerda d�lelott pedig a vil�g leggyal�zatosabb fogad�j�b�l (Kolumbia, Juan Pablo motel), egy rothad� szalma�zs�kr�l. Amikor azonban hazamentem, k�pes volt �r�kig �lm�lkodva hallgatni a sztorikat, amelyek velem estek meg a munk�m sor�n. Megve�regette a v�llam, azt�n elment lefek�dni. Kor�n

kelt, hajnal n�gykor. In�dult a b�ny�ba, mint harminc�t �ven kereszt�l minden h�tk�znap reggel. N�ha sz�lh�mosnak �reztem magam mellette a riporterked�ssel. Mintha a t�v�z�s amolyan �ri hitv�nys�g volna az o munk�ja mellett. Persze o tilta�kozott volna a legjobban, ha megtudja, hogy miket gondolok. M�gis, szinte dupl�n �r�ltem, amikor a foglalkoz�som seg�ts�g�vel megtal�ltam neki Kaliforni�ban a nov�r�t. Hossz� nyomoz�s ut�n kopogtattam az �t�venhatban disszid�lt rokonn�l, s egy szimpatikus, korombeli fiatalember nyitott ajt�t. Kider�lt, hogy az unokatestv�rem. R�viddel k�sobb felh�vattam a nagyn�n�mmel az ap�mat. Negyven �v ut�n akkor besz�ltek elo�sz�r. �lltam megk�v�lten, �gy hallgattam, hogyan k�r bocs�natot ezer�szer is az asszony, ami�rt �vtizedekig nem jelentkezett. F�ltette ap�mat. �gy tudta, odahaza k�m�letlen�l lesz�moltak azokkal, akiknek nyugatra futott a rokonuk. Meg azt�n nem akarta a gondjaival trakt�lni az otthonia�kat. A f�rj�t le�t�tt�k egy rabl�t�mad�s sor�n, de olyan erovel, hogy �lete v�g�ig tol�kocsiba k�nyszer�lt. A l�nya, aki valamikor Kalifornia sz�pe lett, n�h�ny �ve meghalt egy aut�balesetben. �tfutott a fejemen, hogy fil�met csin�lok az �let�bol, de azt�n elhessegettem a gondolatot. Tartom magam r�gi elvemhez, hogy a csal�dom tagjair�l soha nem k�sz�tek ri�portot. Ott �lltam teh�t a nagyn�n�m mellett, �s amikor letette a kagyl�t, csak annyit k�rdeztem tole: - S�rt? Megr�zta a fej�t. Val�ban, ap�m sosem s�rt. Kem�ny ember volt. Har�minc�t �v a f�ld alatt! Ritk�n mutatta az �rzelmeit. Tal�n ha k�tszer l�ttam a szem�t elhom�lyosulni. Elosz�r akkor, amikor sz�tr�gt�k a l�pemet a szerb hat�ron. A k�rh�zi kezel�s ut�n h�t szem�lyi testor k�s�rt haza, k�z�l�k ketto a p�csi h�zunkban is velem maradt. P�lffy Istv�n rendelkezett �gy, mivel a tv2 vez�rkara k�lf�ld�n tart�zkodott, s a szervezeti-muk�d�si szab�lyzat szerint a megveret�sem idej�n P�lffy volt az elso sz�m� vezeto. - Nem t�lz�s ez egy kicsit, Pista? - k�rdeztem tole, miut�n megtud�tam, hogy fegyveresek k�s�rnek a sz�leim h�z�ba. - Kitol f�ltetek? Hajthatatlan volt. Amikor egy kedves j�akar�m ping�lt kacsatoj�sokat k�ld�tt nekem a szeretete jel��l, a tv2 biztons�gi fon�ke tuzszer�szeket hivatott, �s elvitette vel�k az aj�nd�kot a telep�kre, h�tha robban�szerke�zetet rejtenek. A testor�k k�t h�tig maradtak, im�dt�k az ap�mat. Min�denrol el tudtak vele besz�lgetni, s mivel any�m nem tudott fozni, �gy o k�sz�tett sz�mukra eb�det. Ap�m egy�bk�nt nagy dum�s volt. Egyszer n�lunk j�rt Kob�n Rita, akivel �r�kig �ltek lent az eb�dloben. M�ig sem �rtem, mirol tudott olyan hosszan besz�lgetni egy frissen olimpiai baj�noks�got nyert kajakoz� �s egy geol�gus. M�sodszor akkor l�ttam ap�m ajk�t megremegni, amikor harminc�t �v ut�n elvesztette a munkahely�t. Bez�rt�k a b�ny�kat. Az �t geol�gus k�z�l, akik addig egy szob�ban �ltek, n�gynek port�si �ll�st aj�nlottak. Ap�mb�l is port�s lett az egyik p�csi foiskol�n. Le�ltem vele szemben, �s azt k�rdeztem: - Apa, hogy tudod ezt megem�szteni? Mire �gy felelt: - Mit, fiam? Hogy port�s vagyok? Nincs ezen mit meg�em�szteni. Munka ez is. Nemes dolog, nem kell sz�gyellni. De a szem�n az�rt l�ttam, hogy keseru. Tudtam, hogy em�szti mag�t. A foiskol�sok persze im�dt�k. Megoldotta a h�zi feladatukat, kibogozta az �sszegabalyodott szerelmi sz�lakat. A v�rnyom�sa azonban borzalmasan magas lett. Egy este v�rcsepp jelent meg a sz�ja sark�ban. A gyomr�b�l j�tt. M�g �n kisk�ly�kk�nt kavicsokat gyujt�ttem ap�m k�r�s�re (im�dta a kavicsokat, az apr�bb k�veket), vagy az �ltala t�kolt fam�sz�k�kon ug�r�ltam a kertben, a kecskem�ti kosaras k�lyk�k k�z�tt feltunt egy ny�l�nk oroszl�nyi kisl�ny, aki eleinte nem is a tud�s�val, ink�bb a sz�v�ss�g�val, az akaraterej�vel tunt ki a t�rsai k�z�l. Szinte belesz�letetett a ko�s�rlabda-sportba, mivel �desapja, ir�ny�t�k�nt a v�logatotts�gig vitte. A kisl�ny t�z�ves kor�t�l minden koroszt�lyos magyar v�logatottnak tagja volt, s ha veszt�sre �lltak, az �nk�v�letig uzte-hajtotta t�rsait. - Csal a b�r�! - sir�nkozott egyik t�rsa egy fov�rosi csapat elleni serd�lomeccsen, amelyen val�ban a nagyh�ru pestieknek f�jt a s�pos. A kisl�ny felhorkant �s �gy sz�lt a panaszkod�nak: - Ne foglalkozz a b�r�val, Gabi! Annyival t�bbet kell dobnunk az el�lenf�ln�l,

hogy ez is belef�rjen. Ez a mondat sz�ll�ige lett Kecskem�ten, az pedig legend�v� f�nyes�lt, ahogy a kicsi l�ny a m�sodik f�lidoben puh�ra verte a pestieket. Blokkolt, rohant elore, bev�gta a labd�t a kos�rba, �s �gy tov�bb. A pestiek edzoj�nek z�gott a feje, �jabb �s �jabb form�ci�kat eszelt ki, hogy semleges�tse a kisl�nyt, eredm�nytelen�l. Egyszer �tsz�lt kecskem�ti koll�g�j�nak: �Szeg�ny ember v�zzel foz! Azzal sz�tt�rta a kez�t �s uzte tov�bb a l�nyait a lehetetlenbe. A m�r�koz�s v�g�n �ts�t�lt edzot�rs�hoz, meg�llt elotte, �s m�lyen a szem�be n�zett. - Ki ez a l�ny? - k�rdezte meggy�t�rt arccal. - Zsolnay Gy�ngyi - mondta a kecskem�tiek vezetoje -, ott �ll az apja az �lt�zofolyos�n. Megismered? - H�t persze, a Zsolesz! A valaha volt legjobb oroszl�nyi ir�ny�t�. Ilyen tehets�ges a l�nya? - A legnagyobb magyar noi kosaras v�lhat belole, ha az �g is �gy akarja. A pesti edzo b�lintott, majd elkullogott a l�nyaival. Ahogy tette azt a legt�bb edzo, akinek a kecskem�tiekkel akadt �ssze a bajsza. Zsolesz, azaz Zsolnay �rp�d l�nya �gymond a kos�rlabdap�ly�n sz�letett. Anyja �s apja egyar�nt magas szinten uzte ezt a sport�gat, s a g�gy�go Gy�ngyi�ke m�r n�h�ny h�naposan egy m�zeskos�rb�l szurkolta v�gig sz�lei der�bijeit. Azt�n �rp�d �s a fels�ge, Icu �gy d�nt�ttek, hogy nem tudnak to�v�bb egy�tt �lni, s Gy�ngyi az asszonyn�l maradt. B�r a kisl�ny val�s�g�gal szerelmes volt az apj�ba, aki Balogh S�ndorhoz hasonl�an b�ny�ban dolgozott m�rn�kk�nt, m�gis Kecskem�tre kellett k�lt�znie az �desany�j�val. A kisl�nynak ez f�jt, de az �vek m�ltak, s mire felserd�lt, �desany�j�val a legjobb bar�tnok lettek. Mivel anyja is �lj�t�kos volt valamikor, �s alig-alig besz�lt m�sr�l l�ny�val, mint a kosaraz�sr�l, �gy nem t�lz�s azt mondani, hogy a kisl�ny �bred�stol a szemhuny�sig a labda buv�let�ben �lt. Anyja gyakran ott volt a meccsein is, �s saj�t bevall�sa szerint azt volt a legnehezebb elviselnie, amikor a n�zok valami gorombas�got ord�tottak be a kicsi l�ny�nak. - Sokkal jobban kellene r� vigy�znotok - morogta az orra alatt-, mert pillanatokon bel�l �gy itt hagy benneteket, mint Szent P�l az ol�hokat. Az asszony nem tudhatta, hogy egyszer, egy m�sik v�rosban kopors�t k�sz�tenek majd a szurkol�k a l�ny�nak. Csak b�multa, ahogy Gy�ngyi cik�zik a p�ly�n, sz�m�ra is hihetetlen volt ez a tehets�g. Egy alkalommal ketten rohantak a l�nya fel� az ellenf�l csapat�b�l. - V�lts temp�t! - ki�ltott be az anyja. Mielott azonban el�rte volna Gy�ngyit az utas�t�s, m�r v�gre is hajtotta a feladatot. Hogy mik�pp, azt Icu se tudta. A l�nya elosz�r mutatta be p�ratlan ruganyoss�g�t, amelyet k�sobb eg�sz Eur�pa csod�lt. Olyan laza volt a l�bmunk�ja, hogy az el�lenfelek k�ptelenek voltak eltal�lni, merre indul �s milyen sebess�ggel. Arr�l nem is besz�lve, hogy m�r akkor o volt a legmagasabb s�ly�pont-emelked�su j�t�kos. Ez azt jelenti, hogy b�r nem sz�m�tott magas�nak a t�bbi kosaras l�ny k�z�tt, o tudott a legmagasabbra ugrani. Ilyenkor azt�n nem tudtak vele mit kezdeni az ellenfelek, h�t komiszkodtak. Cs�p�t�k, r�gt�k, harapt�k. Szerencs�je volt, viszonylag kev�s s�r�l�ssel �tv�szelte ezt az idoszakot. Amiatt sokkal d�h�sebb volt, ha a saj�t hib�j�b�l hagyott ki egy helyzetet. Ilyenkor k�pes volt annyira haragudni mag�ra, hogy �mleni kezdtek a k�nnyei. F�tyolos szemmel pedig m�g a legtehet�s�gesebb kosaras is tehetetlenn� v�lik a p�ly�n. Anyja tudta, hogy errol le kell szoktatnia a l�ny�t. - L�ttam, hogy pityeregt�l - mondta aznap este kecskem�ti panellak�sukban, mik�zben a tejberizst kevergette. - Rosszul l�ttad. - Folyt a k�nnyed. - A szemembe ment valami. - A m�lt h�ten is? - Anya, nem tudok vesz�teni. - Az baj. Meg kell tanulnod, kisl�nyom. - De mi�rt vesz�t az ember, ha �gy �rzi, o a legjobb? - �, annak milli� oka lehet. Egyr�szt ki mondja meg az emberrol, hogy o a legjobb? Saj�t maga? Vagy az edzoje? Tal�n a csapatt�rsai? �s ha h�t�fon o a legjobb?

Biztos, hogy kedden is o lesz? Lehet, hogy bal l�bbal kel. Vagy elkap egy influenz�t. Esetleg romlott tejberizst eszik. Gy�ngyi nevetett. - Azt�n ott vannak a k�lso t�nyezok, amelyekre ugyancsak sz�m�tani kell az embernek - folytatta Icu. - P�ld�ul hogy aznap nem j�n ki a l�p�s a csapatnak, �s az ellenf�l jobb egy�ttest alkot. Mert a kos�rlabda csapatj�t�k, ugye nem felejtetted el? - Szerinted sokat �nzoz�m? - Nem �n vagyok az edzod. Ha az �n csapatomban j�tszan�l, biztosan r�d sz�ln�k, hogy passzolj t�bbet. �s hogy jobban tartsd be az utas�t�so�kat. Im�dsz egyed�l indulni a pal�nk fel�, �s improviz�lni. D�jazom, hidd el, �s �gyesen is csin�lod, de az�rt eml�kezz r�, hogy �ten vagytok a p�ly�n. �s valld be, hogy nagyon nem cs�pn�d, ha egy csapatt�rsad folya�matosan egyed�l akarn� megverni az ellenfeleket. Gy�ngyi lehajtotta a fej�t. Tudta, hogy anyj�nak igaza van, csak olyan neh�z volt megzabol�zni a v�gyait. Persze valljuk meg oszint�n, neh�z is egy olyan csapatban k�z�s j�t�kra t�rekedni, ahol nemigen vannak meg ehhez az egyenrang� t�rsak. - Megcsin�lom a kaka�t, addig menj kezet mosni! - mondta Icu. Ami�kor Gy�ngyi visszaj�tt, elmes�lte neki volt f�rje, �rp�d sportp�lyafut�s�nak legmegr�z�bb �lm�ny�t. Gy�ngyi apja csod�k csod�j�ra eljutott az Oroszl�nnyal a bajnoki d�ntoig, a kos�rlabda-sz�vets�g azonban alkal�matlannak �t�lte a csapat sportcsarnok�t a d�nto lej�tsz�s�hoz, s mivel az oroszl�nyiak nem voltak hajland�k m�s v�rosban p�ly�ra l�pni, ez�rt m�rkoz�sek n�lk�l az ellenf�lnek adt�k a bajnoki aranyat. - Mint j�t�kos, �gy �rt v�get ap�d sz�m�ra a kosaraz�s - mondta Icu. �Tudod, Gy�ngyik�m, gyakran k�lso k�r�lm�nyek is k�zrej�tszanak ab�ban, hogy nem teljes�thetj�k ki a benn�nk rejlo tehets�get. Ki gondolta volna akkor, ott, a csal�di asztaln�l, hogy nem is olyan so�k�ra Gy�ngyi mindezt a saj�t bor�n is megtapasztalja majd. - H�t te nem vagy norm�lis, Vili! Gyermekkori bar�tom meccsre h�vott. De nem futballm�rkoz�sre, ha�nem kos�rmeccsre. M�ghozz� nok j�tszottak. P�csett akkoriban �gy h�szan j�rtak a PVSK bajnoki meccseire, ok is ink�bb a l�nyok b�jait figyel�t�k, mintsem az �ssze-vissza pattog� labd�t. Vili persze im�dta az �k�r�k�d�st, lefogadom, ha tele lett volna a sportcsarnok, esz�be nem jut ki�menni a meccsekre. De �gy buli volt ott �lni a kihalt lel�t�kon, �s torka�szakadt�b�l �v�lt�zni a l�nyok nev�t, esetleg szitkoz�dva emlegetni a b�r�k felmenoit. - Bocs, de ebbol most hagyj ki engem, Vilik�m. - Te nem szereted a p�csi kos�rlabdacsapatot? - De, nagyon szeretem. Csak nem vagyok hajland� v�gign�zni a szen�ved�s�ket. - Akkor nem is vagy igazi p�csi! Ha valamihez, h�t az �rzelmi zsarol�shoz nagyon �rtett ez a pimasz fr�ter. �n nem voln�k igazi p�csi? Aki meghalok a v�rosom�rt, ha kell? Ma is bolondnak n�znek a pesti koll�g�im, amikor egyetlen �jszak�ra k�pes vagyok hazaugrani, csak hogy a sz�lov�rosomban aludhassak. Sz�momra ez volt, �s ez lesz a vil�g legszebb v�rosa. - Mennyibe ker�l a jegy? - k�rdeztem Vilit. Legyintett. - Hagyd, a vend�gem vagy. Bevallom, nem maradtunk sok�ig. Sz�netben otthagytuk a csarnokot, olyan pocs�kul j�tszottak a l�nyaink. Ma m�r bevallhatom, egy fikarcnyit sem �rdekelt a PVSK, de ha egy d�nt�ssel megsz�ntett�k volna a csapatot, abba belehaltam volna. �pp �gy hozz�m tartoztak a kosaras l�nyok, mint a legkedvesebb cipom, amelynek a reped�seit szikszalaggal ragasztottam be, csak hogy n�h�ny h�napig m�g hordani tudjam. K�sobb elkapott a g�psz�j, �s a riportjaim h�napokra elsz�l�tottak P�csrol. H�sz�ves voltam m�r, amikor egy �rnyas oszi napon Vili cs�n�getett n�lunk. - Szerencs�d van, �reg, hogy itthon tal�lt�l - �leltem meg-, holnap in�dulok Miamiba. - Miamiba? - Egyetemre. - Ezzel a fejjel?

- Zavar, hogy nincs hajam? - Csak furcsa. Bozonttal szoktalak meg. Idefigyelj, szopott gomb�c, el kell j�nn�d velem ma este. - Vili, eddig �gy tudtam, hogy te ink�bb a l�nyokat... - H�lye. A PVSK meccs�re kell elj�nn�d velem. - Minek, �des Vilik�m, hogy otthagyjuk sz�netben? - Nem fogjuk otthagyni. Nagy v�ltoz�sok t�rt�ntek, mi�ta nem volt�l itthon. - Tudom, tavalyelott bajnoks�got nyert a P�cs. - Nem csak az. J�tt egy �j edzo, R�tg�bernek h�vj�k. Egy or�lt. De ko�molyan, tiszta g�z a pali. Ugr�l az oldalvonal mellett, mint egy bakkecs�ke, �s egyszem�lyes sz�nh�zk�nt v�gigj�tssza az eg�sz m�rkoz�st. - �s ez�rt kellene nekem kimennem a meccsre Miami elott, a pakol�s kellos k�zep�n? Vili lecsendes�tette a hangj�t. - Nem. Nem ez�rt. Van egy l�ny, aki... figyelj, ezt most �gy sem tu�dom elmondani, l�tnod kell! - Ap�m, te belez�gt�l a csajba. �s, egy�tt szurkoltok? - Nem, pajt�s. J�tszik a csapatban. - Na ne, akkor ismernem kell. P�csi? - Nem, most j�tt Kecskem�trol. Tizenhat �ves kora �ta felnott v�loga�tott. - �s? J�l kosarazik? - Ne azt k�rdezd! Gy�ny�ru! - De j�l j�tszik? - Persze, de kit �rdekel! Pajtika, a csajszi egy f�ldre sz�llt angyal. Mi�k�zben fut, �gy repkednek a copfjai, mintha angyalsz�rnyak voln�nak. - Vili, semmi bajom azzal, ha szerelmes vagy, de mi�rt kell nekem eh�hez assziszt�lnom? Baromira �r�l�k, t�nyleg, de pakolnom kell. - De h�t ku. . . ! - Ki ne mondd! Ap�m�k h�z�ban szigor�an tilos a k�romkod�s, erre nagyon h�klisak! - Kutya j� no! - Elhiszem. De �n hajnalban indulok Ferihegyre. - Egy nagy szem�t vagy, ha nem j�ssz ki a meccsre. - Az vagyok. - Hat elott t�z perccel, a bej�rat elott, ok�? - Nem megyek el, Vili! - N�lam lesznek a jegyek! Na cs�! - Ne v�rj r�m, hallod? Pakolnom kell! Hat elott t�z perccel a sportcsarnok bej�rata elott szorongtam, a h�m�p�lygo t�meg tisztess�gesen megnyomorgatott. Ahogy az emberek befe�l� sodortak a csarnokba, elkaptam Vili nyak�t, �s h�ztam magammal. - Mi van itt? - �v�lt�ttem neki a hangzavarban, mire elvigyorodott, �s �gy kiab�lta: - PVSK a legnagyobb kir�ly, a legnagyobb kir�ly, a legnagyobb ki�r�ly! Megd�bbento volt a v�ltoz�s a n�h�ny �vvel azelotti �llapotokhoz k�pest. Vagy k�tezren v�rt�k �nk�v�leti �llapotban a meccset, az emberek z�szl�kat �s transzparenseket lobogtattak, s az eg�sz csarnok egy meg�bolydult m�hkashoz hasonl�tott. Eleinte, amikor elkapott a h�v, �s egy�tt ord�tottam a t�bbiekkel, mulattam magamon. Azt�n egyszer csak kifutot�tak a p�csi l�nyok, �s �gy �reztem, a magasba emel a k�z�ns�g �r�me. J�ttek egym�s ut�n a j�t�kosok, Horv�th Juci, Jolanta, Bal�zs Hajni, Donk� Orsi, �s mind, a t�bbiek. Valahol h�tul feltunt a kis copfos is, sar�k�ban a szem�veges edzovel. Mindketten �jak voltak a csapatn�l. - N�zd, ott van az angyal! - b�kd�s�tt Vili. Tudtam, kire gondol, de adtam a h�ly�t. - Aha, l�tom. Nem is mondtad, hogy szoke. - Nem az, a m�sik. - De hisz o legal�bb egy fejjel magasabb n�lad. - Jaj, az a Jolka. Azt n�zd, aki mellette van. - H�, Vili, nem k�v�r egy kicsit? - Most melyikrol besz�lsz? - Arr�l, amelyiknek szor�s a l�ba. - Idi�ta, az a gy�r�. - Ja! Akkor most melyik�k is az angyal? De Vili m�r nem v�laszolt. Olvadozva n�zte a copfost, aki �rd�gi �gyess�ggel pattogtatta a labd�t. Azt�n a l�nyok felsorakoztak, �s a b�r� jelt adott a kezd�sre. Szinte belesz�d�ltem a l�tv�nyba, amikor a l�nyok cik�zni kezdtek �s feltart�ztathatatlanul sz�rt�k a kosarakat. A copfos k�l�n�sen r�menos volt,

kistigrisk�nt k�zd�tt a bogy��rt. Ha kellett, az el�lenf�l ut�n vetette mag�t, s hi�ba puffant az arc�n egy horog, kit�pte a ke�z�bol a labd�t, azt�n sz�guldani kezdett a m�sik csapat pal�nkja fel�, mint egy gyorsvonat. Egyszer csak lef�kezett, k�r�ln�zett, s amikor l�tta, hogy a t�rsai m�g csak most indulnak elore, megvonta a v�ll�t �s dobott kintrol egy tripl�t. A lel�t� hull�mzott, Vilit �gy kellett �sszetakar�tanom, mert atomjaira esett a gy�ny�rus�gtol. K�ts�gtelen, hogy a copfos engem is le�nyug�z�tt, m�r ami a j�t�k�t illeti. Mert mint no, egy�ltal�n nem volt a zs�nerem. Mindig is a r�vid haj�, sportos l�nyokat szerettem, o pedig a hossz� copfj�val, karcs� alkat�val maga volt a megtestes�lt noiess�g. A hecc kedv��rt az�rt �gy sz�ltam Vilihez a sz�netben: - Bocs, apa, �n leugrom ehhez a copfoshoz. Bar�tom tekintete elkomorult, mint a k�lyk�t f�lto farkas�. - Nem m�sz sehova! - M�r hogyne menn�k, �des egy cimbor�m! Ez a csaj t�nyleg nem mindennapi. - Maradj a seggeden! - Most mi van, f�lt�keny vagy? - Nagyon. - De h�t nem akarok tole semmit, csak dum�lni egy kicsit. - Nem hiszek neked. K�l�nben sem engednek oda hozz�. Sz�netben nem lehet oket zavarni. - Mi�ta tetszik? - K�t h�napja. Akkor �rkezett P�csre. - �s k�t h�nap alatt nem volt�l k�pes megismerkedni vele? - Ki mondta? - Mi�rt, megismerkedtetek? - Nem. - Na l�tod. Meccs ut�n odamegy�nk hozz�, �s bemutatkozunk. - Nem. - Mit nem? - �n nem megyek. - Vili, mi�ta vagy te ilyen sz�gyellos? - Nem vagyok sz�gyellos. Szerelmes vagyok. - Egy �lomk�pbe. Egy ide�ba. Legal�bb ismerd meg, hogy milyen val�j�ban. - Nem akarom. J� �gy nekem. - Idefigyelj, ha �gy gondolkoztam volna, soha egyetlen riportot se csin�ltam volna meg. Szerinted elmegyek a h�bor�s Esz�kre, ha nem �rdekel a val�s�g? M�g mindig itt cs�cs�ln�k veled, �s egy baromi k�zepes �js�g�r�cska lenn�k a Dun�nt�li Napl�n�l. De engem igenis �rdekelt hogy mi t�rt�nik ott val�j�ban. �s az is �rdekel, hogy milyen l�ny ez a... Na, hogy is h�vj�k? - Zsolnay Gy�ngyi. - Zsolnay? Mint a porcel�n? - Ugye, hogy pont olyan t�r�keny, mint egy porcel�n? - Vili, te t�nyleg belehabarodt�l. Negyed�ra m�lva elb�cs�ztam a bar�tomt�l, t�nyleg pakolnom kel�lett. Mivel azonban k�v�ncsi voltam a hist�ria v�g�re, a rep�lot�rrol m�g felh�vtam Vilit. - Na, mi volt? - Odamentem hozz�. - �s? - Kezet fogtunk! - �s? Milyen volt? - Izzadt. - Nem a keze, te mafla. Milyen �rz�s volt tal�lkozni vele? - �rdekes. - Mi az, hogy �rdekes? - Elbesz�lgett�nk kicsit. A meccsrol, a kos�rlabd�r�l. - H�t ez �llati �rdekes lehetett. �s nem h�vtad meg egy kr�mesre, te mafla? - Nem. Nem volt egyed�l. - Hogyhogy? - Mik�zben besz�lgett�nk, folyamatosan �t�lelte a fi�ja. - Ne! - De t�nyleg. Szerintem a csaj hal�losan szerelmes a fick�ba. - �s nem k�zdesz �rte? - Olyannak ismersz? - Nem tudom, Vili, nem tudom. Akkor h�t �gy tunik, elrep�lt az angyal. - El. Majd j�n egy m�sik. - De azt ne engedd ki a kezeid k�z�l. Mert nincs belol�k olyan sok. Azzal letettem a telefont �s elrep�ltem m�sf�l �vre Miamiba.

Gy�ngyi elhagyta Kecskem�tet, hogy �g�retes tehets�gbol eur�pai klassziss� legyen. K�t csapathoz ment el ny�lt napra, hogy k�r�ln�zzen, pe�dig vagy f�ltucatnyi h�vta. Mindenki meg akarta kaparintani a nem minden�napi tehets�get, aki m�r tizenh�t �vesen a felnott v�logatott tagja volt. H�romszor nyerte el a "J� tanul�, j� sportol�" c�mu k�zt�rsas�gi d�jat, s tizenhat �vesen, a portug�l ifj�s�gi EB-a a magyar csapat legjobbj�nak v�lasztott a nemzetk�zi szakmai zsuri. Gy�ngyi az �rte jelentkezok k�z�l a P�csi VSK mellett d�nt�tt, ott indult az egyetemen testnevel�s �s kos�rlabdaedzoi szak is. Anyja mocorg� kis rossz �rz�ssel �lt be l�nya mell� a kocsiba, amikor el�indultak a baranyai v�rosba, h�rom sz�n�ltig pakolt bor�nddel. Gy�ngyi nemr�g kapta meg jogos�tv�ny�t, ez volt az elso hosszabb �tja a vol�n m�g�tt. Az asszony m�gsem emiatt nyugtalankodott. - Feri pap�t�l elb�cs�zt�l? - k�rdezte. Gy�ngyi b�lintott. Adamik Fe�renc az orsz�g legjobb ut�np�tl�s-edzoj�nek sz�m�tott. Nemigen volt �l�csapat, amelyben ne lett volna tan�tv�nya az osz mesternek. Amikor Gy�ngyi hat�ves volt, akkor tartott Adamik Ferenc a k�tsz�zadik NB I-es j�t�kos�n�l. Hogy mi�rt pont Kecskem�ten alakult ki a legjobb ut�np�t�l�s-b�zis, arra igen egyszeru a magyar�zat: nem volt p�nz�k idegenl�gi�sokat venni. K�nytelenek voltak a tud�sra, no meg a sz�vre alapozni. Volt, hogy egy �lcsapat ellen egy negyven�ves, h�romgyerekes anyuka vitte gyozelemre a Kecskem�t csapat�t, akit az akaratereje seg�tett lehajr�zni a h�sz�veseket. De valljuk meg oszint�n, a sz�v �s a tud�s ma m�r nem el�g a j� bajnoki szerepl�shez, �gy a Kecskem�t j�r�szt a tabella k�z�pso fert�ly�ban k�v�lygott. - Anya, mit tudsz errol a R�tg�berrol? - fordult az asszony fel� a l�nya. - Nem sokat. A jugoszl�v v�logatott edzoje volt. �ll�t�lag egy szent or�lt. �s az o kedvence is Drazsen Petrovics, �pp, mint a ti�d. - Jaj, de j�. - Kicsim, k�rlek, hogy �gy �sszpontos�ts minden meccsen, de m�g edz�sen is, mint idehaza. Ok�? - Igen, anya. - �gy kaptad a tehets�gedet a sorst�l, mint Caruso a hangj�t, vagy Pus�k�s a bal l�b�t. Vigy�zz r�, �vd, �pold. Ez most m�r nem langyos v�z. Nem a Kecskem�t. Tudod, hogy a mi csapatunk ink�bb amolyan csal�d�f�le volt. �s t�ged k�l�n�sen szerettek, mert te volt�l a legkisebb. A PVSK felj�voben van, �s ha meg akarsz kapaszkodni P�csett, komoly erofesz�t�sekre lesz sz�ks�ged. - �ll�t�lag nem kaphatom meg a n�gyes sz�m� mezt, mert az m�r va�laki�. - Ne t�rodj vele, nem a mezsz�m sz�m�t. - Nekem fontos lett volna. - Tudom, de hidd el, nem ettol fogsz jobban, vagy rosszabbul j�tszani. Mikor kezdesz az egyetemen? - J�vo h�ten. - Nem lesz egy s�tagalopp. Napi h�rom edz�s, heti k�t meccs, �s ha minden j�l megy, a v�logatottban is sz�m�tanak r�d. Hogy fogsz te levizs�g�zni? - Nem tudom. Valahogy majd siker�l. Gy�ngyi l�mpal�zzal l�pett be a PVSK-csarnok ajtaj�n. Odabentrol labdapattog�st hallott. Mielott bel�pett a tornaterembe, egy pillanatra meg�llt a k�sz�b�n, mint Balzac egyik reg�ny�nek ifj� hose, Rastignac, aki a reg�ny v�g�n len�z P�rizsra. "Most megyek v�ros, �let, �s megh�d�talak." Miamiban, vagy ahogy az amerikaiak nevezik, a f�ny v�ros�ban, egy ido ut�n m�r nagyon v�gytam a szerelemre. Egyed�l voltam a h�bor�k�ban, egyed�l voltam a riportjaim sor�n, egyed�l voltam a Pulitzer-d�j �t�v�telekor. .. Nagyon hi�nyzott m�r valaki, akivel a sz�leimen k�v�l meg�oszthattam volna az �r�m�met, a b�natomat. Szinte f�lfoghatatlan volt sz�momra, hogy a sok fut� kalandb�l mi�rt nem lett legal�bb egy n�h�ny �vre sz�l� szerelem, de nem lett. Pedig fiatal, �ber szemmel j�rtam, s ke�restem-kutattam a nekem val� t�rsat. Volt olyan kapcsolat, amelyet ki�lencszer kezdtem �jra, de mindig akadt valami, ami v�g�l is eltasz�tott a l�nyt�l. �gy azt�n a munk�ba menek�ltem, �s persze Iv�nyi Dalm�hoz, a neves PVSK-s kosarashoz, aki Miamiban, a szomsz�dos egyetem sportta�gozat�n tanult. Semmi sem volt k�z�tt�nk, csak bajt�rsiass�g. B�r ez a ki�fejez�s nem igaz�n �llja meg itt a hely�t, minthogy nem volt semmif�le bajunk, amihez bajt�rs kellett

volna. Amikor elk�sz�tett�k csoportt�rsa�immal az NBC miami k�rzeti h�rad�j�t, s Dalma is v�gzett a ki tudja h�nyadik edz�s�vel, a hangulatos Coconut Grove fel� vett�k az ir�nyt, �s rendelt�nk egy liter eperturmixot. - Nekem most a vil�g valamelyik felbolydult r�sz�n kellene lennem� - tunodtem hangosan-, �s eszeveszetten forgatnom, ahogy az elm�lt �vek�ben vagy �tvenszer csin�ltam. Mit keresek �n itt Miamiban? - Felk�sz�lsz a k�vetkezo �tven filmedre - mondta Dalma, �s nagyot kortyolt a pohar�b�l. Ami a felk�sz�l�st illeti, abban nem volt hiba. Az NBC mag�negyete�m�nek t�v�s fakult�sa technikailag j�val fejlettebb volt, mint a Magyar Telev�zi�. Mag�t az egyetemet �s az otthoni tudom�nyegyetemeket pedig m�r �ssze se hasonl�tom. Csup�n kazah szomsz�dommal, a bajszos Csi�guzzal voltak gondjaim. K�l�n�sen azut�n, hogy nem volt kedvem �gyba b�jni vele. K�sobb megszabadult tole az egyetem vezet�se, mert t�zet ra�kott a m�rv�nypadl�n, s azon s�t�gette a serpenyos szalonn�t. Minden�esetre �r�kre h�l�s vagyok neki, mert tole tudom, hogyan kell a l�h�st pu�h�ra s�tni. Tal�n nem botr�nkoztatok meg senkit azzal, ha el�rulom, hogy datolya kell hozz�. Legal�bbis Csiguz szerint, aki manaps�g a kazah t�v� egyik legbefoly�sosabb vezetoje. Mik�zben nap mint nap lestem az Interneten a PVSK meccseredm�nyeit, �s k�pes voltam hossz� percekig �cs�r�gni Dalma szob�j�ban, hogy a falra aggatott kosaras k�peket b�muljam, f�ld�nt�li �r�m volt sz�momra besz�kni a d�li hos�g elol a m�lyhut�tt Miami Heat-sportcsarnok�ba, ahol a vil�g egyik legjobb csapat�nak kosarasai k�sz�ltek az amerikai profi bajnoks�gra. Ott, a huszon�tezres n�zot�ren d�bbentem r�, hogy a Mecsek alj�n val�s�ggal beleszerettem a kos�rlabd�ba. �s k�jelegtem az otthoni eml�kekben, az elutaz�som elotti nap m�rkoz�s�n l�tottakban. �r�m�met m�g az se tudta lelohasztani, amikor egy s�rhas�, v�r�s k�pu, fav�g� k�lseju �r�kifj� lebucsk�zott hozz�m a l�pcson, �s ban�n�zu popcornnal a kez�ben le�lt mell�m. - Hi, how are you? - tolta az orrom el� a kukoric�t. - And where are you from? Where are you from? Azaz: honnan val� vagy? Ez volt az a k�rd�s, amelyet a legt�bbsz�r tettek fel sz�momra a kint t�lt�tt m�sf�l �v alatt. Eleinte kedvesen v�laszoltam r�, de azt�n r�j�ttem, hogy senkit sem �rde�kel, honnan j�ttem val�j�ban. - Where are you from? - k�rdezt�k. - I'm from Hungary (Magyarorsz�gr�l j�ttem) - v�laszoltam. Mire ok �dvrivalg�sban t�rtek ki: - Wow, yeh? It's wonderful, excellent! (Hu, igen? H�t ez csod�latos, ez kituno!) - You know where it is? (Tudja, merre van?) - k�rdeztem felcsillan� szemmel. Mire o: - No! Azaz nem. Fogalmuk se volt r�la, hol van a haz�m, de az�rt "wonder�fuloztak". �gyhogy d�h�mben kin�ztem a Magyarorsz�g t�rk�prol egy kisk�zs�get, �s ezent�l minden falb�l �rdeklodo amerikainak azt felel�tem, hogy Ny�rlugasb�l j�ttem. T�k mindegy volt nekik, azon is �r�m�k�dtek egy f�l�r�t. Sz�val �ltem a fav�g� k�lseju mellett, aki j�llakottan b�f�g�tt a h�na al�, de r�m meglehetosen zordon tekintettel b�mult, mivel visszautas�tot�tam a k�n�l�s�t. Mit mondjak, a ban�n�zu pattogatott kukorica nem szere�pelt nagyany�m szak�csk�nyv�ben, de valahogy nem is b�ntam. A fav�g� azonban ann�l ink�bb elkeseredett. N�zt�k egy kicsit n�m�n a h�rihor�gas fekete fi�k edz�s�t, azt�n a szomsz�dom felt�p�szkodott, �s tov�bb��llt. K�sobb, amikor kifel� mentem, a port�s megk�rdezte, tudom-e, ki volt a fav�g� k�lseju. Mondtam neki, hogy fogalmam sincs. Erre el�rulta, hogy o bizony a Heat mindenhat� menedzsere, �let �s hal�l ura. �n pedig az�ta �jra �s �jra megfogadom, hogy soha t�bb� nem �t�lek meg senkit a k�lseje alapj�n. Hi�ba van az ember a vil�g legcsod�latosabb hely�n, p�lm�k �s me�denc�k k�z�tt, �lmaiban m�gis m�lyre mer�l a m�ltban. �jszak�nk�nt �n is t�vol j�rtam a f�ny v�ros�t�l. Robban�sok hal�los b�mb�l�se k�zepette r�ttam a f�ldig bomb�zott d�lszl�v v�rosok utc�it, s �jra l�ttam a sz�tron�csolt �leteket, �t�ltem a

retteg�ssel teli perceket, amikor megsz�lalt a szi�r�na, s mi a romok k�z� b�jva hallgattuk a gr�n�tok moraj�t. De �r�met is hozott az �lom, mert bar�tom, Zvadar is elj�tt hozz�m floridai szob�mba, s ez�ttal v�gre �jra eg�szben l�thattam, ha csak �lomk�pk�nt is. Amikor �bren vagyok, csak a belole maradt sz�tsz�rt h�scafatokra tudok gondol�ni. Boldogg� tettek az �jszak�k, m�g ha az �lmok puskaporf�stj�ben haszn�lhatatlann� tompultak is a reflexeim, s gyakran csak j� sz�vem mentette meg �lombeli �nmagamat a siv�tva repkedo repeszektol. N�ha teh�t kifejezetten komiszs�g volt az �breszto�r�mt�l, hogy cs�r�mp�lni kezdett. Miami kiz�r�lag hajnalban volt elviselheto, amikor friss �s huv�s sz�l f�jt az �ce�n felol. A homokos partot ilyenkor az embe�ri faj legcsod�latosabb p�ld�nyai t�lt�tt�k meg. Domborod� izm�, k�t� m�teres fekete f�rfiak �s ac�losra edzett, inas feh�r atl�t�k h�ztak edzoci�pot, oldalukon pedig form�s feneku, hajsz�lv�kony derek� l�nyok kocog�tak. A k�v�r amerikaiak nem mer�szkedtek e t�k�letes l�nyek k�z�, ok Miami parkjait vett�k c�lba, hogy n�h�ny l�p�s ut�n fennakadt szemmel kapkodjanak levego ut�n. Kedvenc tan�rom, a mexik�i sz�rmaz�s� Alej Andro se k�v�r nem volt, se sov�ny. Dokumentumfilm-k�sz�t�sre oktatott, s az �r�k k�zben eloko�torta viaszosv�szon t�rc�j�b�l a gyermekei f�nyk�p�t, akiknek egyenesen Mexik�v�rosba k�ldte a havi apan�zst. R�la azt�n kituno dokumentum�filmet k�sz�thettem volna, m�r az arca is meg�rt volna egy mis�t. Vannak arcok, amelyek n�m�n is mindent elmondanak magukr�l, s az �sszes hoz�z�juk fuz�tt magyar�z� sz�veg felesleges. Amikor Rom�ni�ban az AIDS-es gyermekek k�z�tt forgattam, az apr� betegek �br�zat�n ott volt az eg�sz Ceau Cescu-�ra, de tal�n maga a v�rzivataros rom�n t�rt�nelem is. Alejandro ny�lt �s v�rakoz� arca a j�vendorol mes�lt. A m�lt ugyanis halott fogalom volt sz�m�ra. Asszonya elhagyta, sz�lei meghaltak, s ugyanaz a dada vigy�zott gyermekeire, aki ot mag�t is ist�polta gyerek�k�nt. Florid�ba kellett j�nnie, hogy p�nzt kereshessen a tud�s�b�l. Tud�s�b�l pedig j�csk�n jutott neki. Csak Kelet-Eur�p�r�l tudott keveset. Elso tal�lkoz�sunkkor, amikor megl�togatott a szob�mban, megk�rdezte, tu�dom-e, mi az a mikrofon. Felment bennem a pumpa, visszav�gtam: - �s te tudod, mi az a Pulitzer-d�j? F�l�nyesen b�lintott, s�rg�s szemfogain vitust�ncot j �rt az olvas�l�m�p�m f�nye. Erre kih�ztam a fi�komat, �s elovettem az oklevelet. - Akkor itt van, n�zegesd. Elsz�gyellte mag�t. �n is. Nagyk�pu voltam, de fensobbs�ges k�rd�se kihozott a sodromb�l. Att�l fogva bar�tok voltunk. Egy �jszaka, amikor n�h�ny egyetemist�val virsli s�t�sre ment�nk, Alejandro el�rulta �lete nagy titk�t. Pedofil volt, am�g meg nem sz�lettek a gyermekei. Ma m�r meg�ln�, ha valakit kiskor�ak moleszt�l�s�n kapna. B�multuk a szel�den lobog� t�zet, amelyben jobbra-balra imbolyogtak az �rnyak �s a f�nyek. Szemem sark�b�l figyeltem Alejandro mozdulata�it. Sz�gletes, g�rnyedt alakja eltakarta a tengert. Ahogy a bar�ts�gunk ta�karta bun�s m�ltj�t. Tan�rom neve term�szetesen nem Alejandro volt. Nem Mexik�b�l �r�kezett �s nem dokumentumfilm-k�sz�t�st tan�tott. A t�bbi mind igaz. "Zsolnay Gy�ngyi! Zsolnay Gy�ngyi!" - z�gott a lel�t�, s a copfos kisl�ny mosolyogva felintegetett a n�zoknek. P�csett minden kosaras l�nynak saj�t szurkol�t�bora volt, amely negyven percen kereszt�l csakis a saj�t liblingj�t �ltette. Gy�ngyi hamar a p�csiek kedvence lett, a ruhake�reskedok szerint az o nev�vel nyomtatott p�l�b�l fogyott a legt�bb. "Zsolnay 5" - nekem is volt egy belole. Vili k�ldte, abban aludtam. Azt hiszem, ez volt szerelme utols� szikr�ja. Nem sokkal k�sobb szinte fell�legezve k�z�lte, hogy a copfos elszerzod�tt P�csrol. Mit mondjak, nem izgatott f�l t�ls�gosan az inform�ci�val. B�r az Interneten k�vetve az ese�m�nyeket k�l�n�snek tal�ltam a dolgot, hiszen a p�csi szurkol�k a tenye�r�k�n hordozt�k a kis copfost, �s R�tg�ber egy orsz�gvero csapatot tr�ningezett �ssze. K�sobb megtudtam, hogy amikor Gy�ngyi �tvette a baj�noki aranyat, m�g nem tudta, hogy hova fog szerzodni. Csak azt, hogy el kellene mozdulnia P�csrol. Nem sokkal a bajnoks�g v�ge ut�n beh�vt�k a PVSK vezetoi, csak�gy, mint a csapatt�rsait, �s a j�vo �vaddal kapcsola�tos terveirol

k�rdezgett�k. Oszint�n elmondta, hogy elv�gy�dik. Szeretn� mag�t kipr�b�lni egy olyan csapatban is, ahol nem olyan k�t�tt a j�t�k, mint R�tg�ber PVSK f�ban. Ahol t�bb szabads�ghoz, improviz�ci�s le�hetos�ghez juthat. A vezetok meg�rtett�k Gy�ngyit, a szurkol�k azonban f�jdalommal n�zt�k, ahogy kedvenc�k �prilis �ta Magyarorsz�g �lcsapa�taival t�rgyal. Al��r�sgyujt�st szerveztek a v�rosban, hogy ne menjen, maradjon. H�romsz�zan kanyar�tott�k oda a nev�ket a pap�rra. Gy�ngyi �lt a b�rlak�s�ban, �s s�rt. Elotte a konyhaasztalon ott hevert a lev�l, �s a l�ny szeretett volna kifutni az utc�ra, hogy torkaszakadt�b�l kiab�lhassa: nagyon szeretlek benneteket, de el kell mennem, mert k�l�nben megkese�redek! Mit lehetett volna m�g el�rnie a P�ccsel, hisz bajnok lett. Az eur�pai kupak�zdelmekben pedig... Nos, ott egyelore es�ly�k sem volt. A PVSK anyagi h�tter�t nem lehetett egy napon eml�teni a k�lf�ldi szt�rcsapatok financi�lis lehetos�geivel. - Mi van? - l�pett a konyh�ba Gy�ngyi egyetemi csoportt�rsa. - Mi�rt s�rsz? - Rossz elmenni. - Majd visszaj�ssz. - Ut�lni fognak a p�csi szurkol�k. - Dehogy fognak. Haragszanak egy kicsit, azt�n felengednek. Szeret�nek. Tudod m�r, hov� m�sz? - Szombathelyre. Ott folytathatom az egyetemet is. - �s gondolom, a mostani havi h�szezredhez k�pest, p�nzben is jobb. - Tudod, hogy az �rdekel a legkev�sb�. Ha �rdekelne, akkor Di�sgyor�be menn�k. - Mi�rt, ott mennyit aj�nlottak? - Nyolcvanat. - Hopp�. �gyes pasas ez a Kir�ly S�ndor. - �gyes. A csoportt�rs bement az egyetemre, hogy elhozzon egy k�nyvet. Be�s�t�tedett m�r, mire haza�rt. Gy�ngyit ugyan�gy tal�lta, ahogy �r�kkal kor�bban otthagyta: a konyhaasztal f�l� g�rnyedve, orra elott a lev�llel. - Min gondolkodsz, Zsolesz? - R�tg�ber �gy h�v engem, hogy "a gyerek". - Tudom. - Hi�nyoznifog. - Vedd fel magn�ra! - Az�rt nem volt mindig ilyen bar�ts�gos. - Mi�rt, most bar�ts�gos? - H�t... Nem, nem az. De ahhoz k�pest, amilyen az elso hetekben volt! ... - Amikor elt�rted a bok�d? - K�pzeld el, milyen ciki! Felm�sz az elso edz�sre a Mecsekbe, elin�d�tja stopperrel az elso nagyk�rt, te meg a m�sodik percben r�l�psz egy kore �s elreped a bok�d. - De csak v�gigcsin�ltad a hetet! - Fogamat �sszeszor�tva. Persze nem sok �rtelme volt. Annak is k�sz�nhettem a hat h�t gipszet! Hogy ber�gott r�m a Laci! Mintha �n tehet�tem volna r�la. - Mit akarsz, janu�rra m�r biztos tagja volt�l a kezdo �t�snek. - Ja. De milyen �ron. Majd belepusztultam! Hat h�t hi�nyz�ssal kezde�ni! �s tudod m�g, mi volt kem�ny? Az elso meccs a Kecskem�t ellen! - Mi�rt, im�dtak odahaza. - Igen, de... olyan furcsa volt. Persze sz�ltam any�m�knak, m�g nagyi is kij�tt a csarnokba. - Eml�kszem, bef�jt�k a h�rom percet, o meg cipekedett �t a moty�j�val a p�ly�n... - H�t azt hittem, ott helyben els�llyedek. R�tg�ber nagyban mondja a taktikait, egyszer csak l�tom, hogy a mama j�n kereszt�l a p�ly�n. T�to�gok neki, hogy "Mama, ne, ne!", de o csak j�n, hogy "Kisunok�m, dr�ga kisunok�m!", �s hozza a j�f�le hazai diszn�torost a kos�rk�j�ban. L�tom, hogy R�tg�ber szeme zavaross� v�lik, tudod, hogy meccs elott egy�bk�nt se besz�m�that�, �s sziszegve lehord a s�rga f�ldig. - Az elso f�lidoben nem is j�tszatott. B�ntet�sbol. - Nem hiszem. B�r... ki tudja? Az biztos, hogy a meccs m�sodik fel�ben m�r be�ll�tott, �s j�l is ment a j�t�k. Sz�zsz�zal�kosan dobtam, amit kos�rra k�ldtem, minden bement. - �s? Haragudtak r�d a kecskem�ti l�nyok? Hiszen f�l �vvel kor�bban m�g te is a csapatukban j�tszott�l.

- �h. Amikor bementem hozz�juk az �lt�zobe, a nyakamba ugrottak, �s �ssze-vissza cs�koltak. Tudt�k, hogy jobb a P�cs. Mielott Gy�ngyi al��rta volna a szombathelyi szerzod�s�t, a vasi csa�pat megszunt. �gy azt�n hazament Kecskem�tre egy kicsit kif�jni mag�t, hogy tiszta fejjel d�nthessen. M�g a haza�rkez�se �jszak�j�n megcs�r�rent a telefon. - Kir�ly S�ndor, Di�sgyor! - hallatszott a vonal m�sik oldal�r�l. - Szervusz, Sanyi - sz�lt a kagyl�ba meglepodve Gy�ngyi. - Baj van? - Mi�rt volna baj? - H�t hogy ilyen k�son h�vsz. - Nincs k�so, mi itt most v�gezt�nk az edz�ssel. Hallom, nem j�tt �ssze a Szombathely. - Honnan tudod? - Tudom. Kis orsz�g, kis szakma. Terjednek a h�rek, mint a tuz. Mit sz�ln�l Di�sgyorh�z? - Ott nem tudom folytatni az egyetemet. - Halasztasz. Vagy �tm�sz egy m�sik szakra. Mennyi is volt P�csen a fizet�sed? H�szezer? - Ez is elterjedt, mint a tuz? - Vannak embereim. Mindenhol. Sz�val h�szezer? - Igen, de ez most mi�rt fontos? - Eml�kszel m�g, �n mennyit aj�nlottam? Gy�ngyi nyelt egyet. Nyolcvanezer az�rt akkor nagyon sok p�nz volt. - �s... �s milyen a csapat? -A csapat? A legjobb. K�t amerikai szt�r. Csupa felj�voben l�vo ma�gyar fiatal. Eur�pai szt�rcsapatot csin�lok. Sz�val? J�ssz? - Nem is tudom. - Holnap v�runk, ok�? - M�g meggondolom. - Nincs mit ezen gondolkodni. Gyere! Gy�ngyi gondolkodott, �s ment. �gyes embernek tartotta Kir�lyt. Hal�lotta h�r�t, hogy a meccsek idej�n megbolondul, de azt is tudta, hogy ink�bb menedzser, mint edzo. Nem b�nta. Egyr�szt a f�rfi zseni�lis volt a szt�rcsapathoz sz�ks�ges (sot, m�g ann�l is t�bb) p�nz �sszegr�ndol�s�ban, m�sr�szt nemigen �rtett a kos�rlabd�hoz, �gy azt�n Gy�ngyi re�m�nykedhetett, hogy v�gre olyan szabadon j�tszhat majd, amilyenre min�dig is v�gyott. Hogy azonban Kir�ly val�j�ban mennyire gyenge edzo, arra Gy�ngyi se sz�m�tott. - Idefigyelj, Dalma, �n nem vagyok hajland� verof�nyes naps�t�sben kar�csonyozni. Dalma szob�j�ban �lltam, osz volt, �s k�m�letlen�l facsarta sz�vemet a honv�gy. K�r�s-k�r�l a p�csi csapat j�t�kosainak f�nyk�pei bor�tott�k a falat, �s �n �gy tapogattam v�gig a j�l ismert arcokat, mint h�vo a szent erekly�t. Dalm�t rendk�v�l �rdekelte a lelkem. A turmix �s a kos�rlabda ut�n tal�n lelkem, ez a megoldhatatlan titok izgatta legink�bb. K�ptelen volt meg�rteni, mi hajt engem hazafel�, noha az o mellkas�ban is p�csi sz�v dobogott. Amikor k�sobb hazaj�tt, azt mondta, hogy j�tszott ugyan a noi NBA-ben, sot, az igen j� nevu Utah Starzn�l, de �gy v�lte, hogy a PVSK-n�l jobb csapat nincs. Most azonban egy cseppet se v�gyott a me�legen simogat� naps�t�sbol az elm�l�st sejteto oszbe. - Kar�csonyi, meghitt csendet akarok a floridai csinnadratta helyett� magyar�ztam, de Dalma �rtetlen�l b�mult r�m. Azt�n legyintettem, �s hagytam a t�m�t. - Te, ez a l�ny m�r nincs is P�csen! - mutattam r� a kis copfos, azaz Zsolnay Gy�ngyi k�p�re. - Tudom. De az �n PVSK-mban benne van. - J� j�t�kos? - O? A legjobb. Nem ismered? - Nem. Egy bar�tom volt oda �rte. - Igaza van. P�csett is im�dt�k, Di�sgyorben is im�dni fogj�k. - Oda szerzod�tt? - Igen. - Szeg�ny-szeg�ny Vili - mosolyodtam el, azt�n elsiettem egy elo�ad�sra. - Mit csin�lsz? A di�sgyori csapat egyik j�t�kosa k�v�ncsian hajolt Gy�ngyi f�l�. - Lerajzolom a form�ci�t, amit Sanyi az edz�sen felv�zolt nek�nk. Egyes odafut, ad a M�ninak egy blokkot, a M�ni j�n ki h�rmasra, �s r�dobj a� - Megbolondult�l? Minek ez az eg�sz?

- H�t, a Sanyi mondta, hogy aki gondolja, otthon lerajzolhatja. - Aha. Akkor csin�ld csak. M�snap fel�llt a csapat a p�ly�n. A j�t�kosok z�gol�dtak, mert kora reggelre �rt�k ki az edz�st. Azt�n �jraj�tszatta az elozo nap kialak�tott for�m�ci�t. Legal�bbis amit o annak gondolt. Gy�ngyi elkerekedett szemmel n�zett, hiszen o este lerajzolta, amit Kir�ly mondott, s most az edzo nem azt k�vetelte. - Bocs�ss meg, Sanyi, tegnap m�shogy mondtad. A kurta l�b�, k�v�rk�s kezu, z�m�k f�rfi �sszevonta a szem�ld�k�t. - M�shogy? k�rdezte. - M�ni a blokk ut�n l�pett ki a h�rmasra - magyar�zta Gy�ngyi. - Nem. T�vedsz. - De t�nyleg �gy volt. Egyes odafut, ad M�ninak egy blokkot, M�ni kij�n h�rmasra, �s dob. - Gy�ngyinek igaza van - sz�lalt meg Orb�n M�ni, a tehets�ges pesti ir�ny�t�. - Ne sz�lj bele, j�? - d�rrent r� Kir�ly. - A form�ci� az, amit �n mondok. �s ennek tudj�tok, mi az oka? Az, hogy �n vagyok az edzo. Na mozg�s. Gy�ngyi, ahogy azt eminensk�nt Kecskem�ten, a Bolyai Gimn�zium sportoszt�ly�ban megtanulta, ism�t pap�rra vetette mag�nak az �j form�ci�t. Feleslegesen. Kir�ly a d�lut�ni edz�sen m�r egy�ltal�n nem em�l�kezett a d�lelott felv�zoltakra, �s egy eg�szen �j alakzatot k�rt a l�nyok�t�l. Gy�ngyi �gy �rezte, hogy egy m�ly k�tba zuhan, �s ahogy a csapat elorehaladt a felk�sz�l�si szakaszban, egyre ink�bb olyb� tunt sz�m�ra, mintha egy kellemes ny�ri csat�ra �sszeverod�tt streetball-egy�ttes tagja volna. Kir�ly instrukci�i kimer�ltek a "Fuss�' m�' ! ", �s a "Dobd m�' be!" vez�nyszavakban, s ha a Di�sgyor j� eredm�nyeket �rt el, az az�rt lehe�tett, mert egyenk�nt kituno j�t�kosokb�l �llt. Judy Mosley �s Lady Hardmon a laza, de ugyanakkor hihetetlen koncentr�ci�val �titatott moz�g�st hozt�k el az USA-b�l az �szak-magyar iparv�rosba, a fiataloknak pe�dig semmi m�s dolguk sem volt, mint a kos�rnak �lni. Oszint�n sz�lva, ha akartak volna, se tudtak volna m�ssal foglalatoskodni, mert Kir�ly esze�ment t�rv�nyeket hozott. P�ld�ul csak az o enged�ly�vel lehetett elhagyni a Miskolc-t�bl�t. N�ha ki is ment az �llom�sra, hogy a tilt�sa ellen�re ha�zautazik-e valaki. Volt, hogy Orb�n M�nira akadt a vonatra v�r�k k�z�tt, ilyenkor igen szigor� p�nzb�ntet�ssel s�jtotta csapata egyik legjobbj�t, amelyet �rorm�nak kellett befizetnie. �rorm�, a m�sodedzo egy �gyne�vezett b�ntetof�zetet vezetett, ide ker�lt bejegyz�sre, hogy ki mennyi p�nzt k�teles befizetni a hib�i miatt. Akkor a k�rd�ses esetekben t�bbnyi�re Kir�ly p�rtj�ra �llt a l�nyokkal szemben, ma m�r azonban tal�n o is �gy gondoln�, hogy az edzo neve is felker�lhetett volna n�ha a v�tkesek k�z�. Az akkori csapattagok ma is gyakran emlegetik p�ld�ul azt az esetet, ami�kor hi�ba v�rt�k oket a szeretteik H�sv�tra. Kir�ly azt �g�rte, hogy az �n�nepre mindenki hazamehet. Elotte azonban m�g a fov�rosban kellett helyt�llniuk a lesz�ll��gban l�vo MTK ellen. Az edzo a meccs sor�n l�tta, hogy nagyon megy a csapatnak, �s a sz�netben �gy sz�lt a j�t�kosaihoz: - Na idefigyeljetek, a kurva �letbe, nehogy �tven pontn�l t�bbet kapja�tok, mert meg lesztek b�ntetve! A meccset sim�n hozt�k a di�sgyori l�nyok, harminc ponttal m�lt�k f�l�l a k�kfeh�reket, de... �tvenegyet kaptak. Boldogs�gban �szva sza�ladtak be az �lt�zobe, nem �rdekelte oket a p�nzb�ntet�s. Ekkor azonban Kir�ly bel�pett az ajt�n, �s kijelentette, hogy senki sem mehet haza H�s�v�tra. A k�rd�sre, hogy mi�rt, k�rd�s volt a felelet: - Mit mondtam nektek sz�netben? Kir�ly egy m�sik k�l�n�s szab�lya szerint a l�nyoknak este t�z ut�n otthon kellett tart�zkodniuk. Az edzo idonk�nt valami mondvacsin�lt indokkal fel�t�rcs�zta a csapattagokat, p�ld�ul egy telefonsz�mot akart elk�rni a l�nyok�t�l. Val�j�ban azonban mindenki tudta, hogy csak ellenoriz. A szigor� szab�lyok azt�n kih�g�sokra sarkallt�k a l�nyokat. Gy�ngyi p�ld�ul egy Michael Jackson-koncert miatt nem �rt vissza Pestrol egy d�lut�ni edz�sre. Akkor kiv�telesen t�k�letesen hely�nval� volt a Kir�ly �ltal kiszabott p�nzb�ntet�s. A p�nzb�ntet�seket azonban lenyelte a csapat, mert a j�t�kosok m�g �gy is sz�p �sszeget vihettek haza fizet�skor, illetve mert ment a szek�r, j�ttek az

eredm�nyek. J�nni�k is kellett, hiszen a Di�sgyor az elozo �t szezonban �jra �s �jra lecs�szott a dobog� legfelso fok�r�l, �s a szurko�l�k, illetve a vezetok egyar�nt kezdtek valamif�le �tokra gyanakodni, amellyel az �g s�jtja valamilyen okn�l fogva a vas �s ac�l v�ros�t. - Gyozn�t�k kell, egyszeruen nincs m�s lehetos�getek - figyelmeztet�te a l�nyokat Kir�ly, aki tov�bbra is kor�n reggel kezdte az edz�seket, amely ugye nem a legalkalmasabb idopont a megerolteto sprintekre, s az sem �rdekelte, hogy az oszi �s a t�li idoszakban rendre futetlen�l hagyt�k a tornatermet. Ennek k�vetkezt�ben a j�ghideg csarnokban sorra mond�t�k fel az iz�letek a szolg�latot, s mindennaposak voltak a s�r�l�sek. Volt, aki kesztyuben dob�lt a gyurure. De sz�ban mindenk�pp a bajnoki c�m volt az egyetlen elfogadhat� c�l, tal�n ez�rt is borultak ki a l�nyok, ami�kor a nagy vet�lyt�rs, a Sopron ellen val� meccs�k elott nem hagyt�k oket nyugodtan megeb�delni. - Negyed �r�tok van - mondta Kir�ly, amikor lef�kezett a busz a Kele�tin�l. Az�rt a Keletin�l, mert az amerikai idegenl�gi�sok csak a Mc�Donald'sban voltak hajland�ak enni. A magyar l�nyok megrohamozt�k a talpon�ll�kat, csomagoltattak maguknak egy sz�l debrecenit, mell�csa�pattak egy evokan�l must�rt, azt�n futottak vissza a buszhoz, hogy meg��ssz�k a p�nzb�ntet�st. Gy�ngyi a R�k�czi �ton z�tyk�lodve, �llva kana�lazta egy muanyag t�ny�rk�b�l a kis z�lds�gleves�t, �s elkeseredetten cs�v�lta a fej�t. �gy eb�deltetni egy bajnoks�gra t�ro egy�ttest? De Kir�ly csak n�zett maga el�, b�multa az utat, k�rlelhetetlen�l, s hal�losan biztos volt a dolg�ban, illetve abban, hogy zseni�lis �s t�vedhetetlen edzo. Sop�ronban persze kikaptak. Kir�ly orj�ng�tt, Gy�ngyi pedig visszah�z�dott egy sarokba �s gondolkozni kezdett a j�von. �sszekov�csol�dott a csa�pat, szerette a t�rsait, s j� eredm�nyt akart el�rni a Di�sgyorrel. De mind�ez elt�rp�lni l�tszott a k�r mellett, amelyet egy olyan edzo okozott az egy�ttesnek, akinek a tud�sa megragadt a szponzorok tat�rb�fsztekkel val� etet�s�n�l. V�g�l Gy�ngyi j�zans�g�t az hom�lyos�totta el, hogy im�dott egy�tt j�tszani ezekkel a l�nyokkal, �s hogy val�ban szabadon mozoghatott, dobhatott, magyar�n a saj�t edzoje lehetett, mivel Kir�ly vajmi keveset kony�tott a szakm�j�hoz. K�t �vet �rt al�, s maradt, mert o nem volt egy szerzod�s-felbont�s, fak�pn�l-hagy�s t�pus. N�h�ny dolgot azonban m�r egyre kev�sb� nyelt le. Egy vid�ki meccs elott reggeli edz�st tartottak a helysz�nen, s kilenckor volt gy�lekezo a buszn�l. Gy�ngyi, mint mindig, ez�ttal is M�nival lakott egy szob�ban, s �bred�skor egy macit pillantott meg maga mellett. - J�zusom, egy szor�s �llat �l a p�rn�mon! - sik�tott tettetett r�m�lettel. - Ha j�l l�tom, akkor az a szor�s �llat egy medve - nevetett M�ni -, �s boldog n�vnapot akar neked k�v�nni. Gy�ngyi �l�be kapta a macit, �s k�t k�sz�no puszit nyomott bar�tnoje arc�ra. Azt�n megreggeliztek, �s l�v�n, hogy odakint gy�ny�ruen s�t�tt a nap, r�vidnadr�got h�ztak. Mivel M�ni f�z�s volt, a biztons�g kedv��rt a v�ll�ra dobta meleg�toals�j�t is, Gy�ngyi meg h�na al� csapta a frissen kapott mack�j�t, s �gy s�t�ltak le pontban kilenckor a motel el�, ahol m�r v�rt r�juk a busz. Amikor fel akartak sz�llni a t�bbiekhez, Kir�ly kil�pett el�j�k. - Hol a nadr�god? - k�rdezte Gy�ngyitol s�ri hangon. - F�nt hagytam. J� ido van. Kir�ly arca eltorzult a d�htol. - Orb�n, azonnal felh�zod a meleg�toals�d. Zsolnay, te meg feltuz�l a nadr�god�rt, de mint a vadlib�k. Ja, �s mivel m�r nem �rsz ide kilencre, teh�t k�sni fogsz, b�ntet�sbol �tezer forintot befizetsz az �rorm�nak. M�ni v�deni kezdte a bar�tnoj�t, mire Kir�ly r�f�rmedt. - Te is fizetni akarsz? - Nem, csak egyszeruen nem �rtem, mi�rt kell megb�ntetni a Zsoleszt egy nyavaly�s r�vidnadr�g miatt. K�l�nben is, ha �gy van kedve, mi�rt ne j�hetne r�vidnadr�gban? - J�, akkor t�ged is megb�ntetlek �tezer forintra. - Engem meg mi�rt? - Az�rt, bazmeg, mert k�rdezel. H�tfon, mint mindig, �ssze�lt a csapat, hogy a j�t�kosok �s a vezetok megt�rgyalj�k a h�tv�gi m�rkoz�sen t�rt�nteket. Kir�ly negyven percen �t szapulta a l�nyokat, cs�ny�n, igazs�gtalanul. A l�nyok hallgattak. Amikor azt�n az edzobol kifogyott a szusz, Gy�ngyi emelkedett sz�l�sra. - Nagyon komoly gondok vannak, S�ndor, amiket meg kellene besz�l�n�nk.

Az edzo felkapta a fej�t, �s �sszeh�zott szemmel n�zte a l�nyt. - Tess�k, Zsolnay, tied a p�lya! - mondta g�nyosan. �s Gy�ngyi bele�kezdett. Elmondta, hogy milyen gy�trelmes kora reggel a fagyos csarnok�ban edzeni. Hogy milyen kusz�k Kir�ly meccsek alatt adott utas�t�sai. Hogy mennyire �vod�s szab�lyok szerint kell �lni�k a csapattagoknak. �s �gy tov�bb. Sok vesztenival�ja nem volt, mert egy esetleges szak�t�s ut�n f�l tucat csapat ny�jtotta volna ut�na a kez�t. M�s k�rd�s, hogy o Di��sgyorben akart bajnok lenni. Abban a v�rosban, ahol k�nyvet �rtak r�la "Szeret�nk, Zsolnay Gy�ngyi" c�mmel, s ahol a meccsek ut�n �r�kig osz�tott autogramot, vagy �llt a rajong�kkal a f�nyk�pezog�p el�. A kis cop�fos teh�t besz�lt, egyre l�ngol�bb szenved�llyel, mintha a lelke �dv�ss�ge f�gg�tt volna att�l, hogy elmondja t�rsai �s saj�t f�jdalmait. Amikor a v�g�re �rt, n�ma csend �lte meg a csarnokot, egy pisszen�st se lehetett hallani. Kint z�gott a sz�l, elromlott az ido. Kir�ly lassan fel�llt, �s �gy sz�lt: - A mai edz�s elmarad. Holnap f�l kilenckor tal�lkozunk. �s m�snap reggel f�l kilenckor, a t�zfokos teremben minden ment to�v�bb a r�gi �ton. �gy f�l kilenc fel� az edzo h�rom-h�rom elleni j�t�kot k�rt, s m�g a l�nyok v�grehajtott�k az utas�t�s�t, �tment a csarnok m�sik v�g�be, a gy�r�hoz. Hirtelen a l�nyok fel� kapta a fej�t, s azt l�tta, hogy a labda a bej�rat fel� gurul. - Sz�rakoztok? - �v�lt�tte el mag�t, noha tudhatta; mind�ssze arr�l van sz�, hogy valamelyik j�t�kos �gyetlen�l kiejtette a labd�t a kez�bol. �Mindenkitol levonok �tezret, most pedig tun�s haza. �gy l�tszott, a tr�ner idegei felmondt�k a szolg�latot. Miut�n az edz�s f�lbeszakadt, M�ni �s Gy�ngyi �gy d�nt�ttek, hogy kimennek Lillaf�redre, egy kicsit kiszelloztetni a fej�ket. Elindultak a tu�rista�ton a Palota Sz�ll� oldal�n, s m�lyeket l�legeztek a friss hegyi leve�gobol. A komor hegyek felol keskeny foly�cska k�gy�zott elo, h�mp�ly�g�s�bol m�ly megnyugv�s �radt. K�vett�k az �tj�t, m�gnem a foly�cska olyannyira elkeskenyedett, hogy m�r csak kacskaring�san surran� patak�k�nt futott a karcs�, fiatal ny�rf�k pettyezte t�voli v�lgy fel�. - Figyelj csak, Gy�ngyi, akarok valamit mondani - t�rte meg M�ni a simogat� csendet. - Mielott Di�sgyorbe szerzodt�l volna, Kir�lyt �ltette a k�z�ns�g. Sanyi nem csin�lt bajnokot a csapatb�l, de �lg�rd�v� p�nzelte, �s ez m�r �gy is nagy dolog volt. �lland�an a nev�t ord�tott�k a csarnok�ban, t�nyleg kir�lyk�nt tisztelt�k. Azt�n j�tt�l te, �s a n�zok egyszerre csak a te nevedet kezdt�k skand�lni a Sanyi� helyett. Ne csod�lkozz rajta, ha nem rajong �rted. Gy�ngyi lehajolt, belemarkolt a patak medr�t ad� kavics�gyba. N�h�ny pillanatig behunyt szemmel �lvezte, ahogy a hus v�z nekicsap�dik a k�zfej�nek, azt�n felegyenesedett. - N�zd, M�ni, �n a legl�ngol�bb szerelem im�dat�val borulok le a ko�s�rlabda el�, mindenem, az �letem, a boldogs�gom, az �sszes szenved�lyem ez a sport - mondta. Soha senkinek nem akartam rosszat, nem akartam f�jdalmat okozni, �s ellens�geket sem akartam. Egyet akartam csup�n: j�tszani. �s ha hagynak, �n vagyok a vil�g legkezesebb b�r�nya, legkiegyens�lyozottabb embere. Azt hiszem, Sanyi is hagyni fog j�tsza�ni, am�g �gy l�tja, hogy j�l mennek a csapat dolgai. �s addig a v�lt s�rel�meit is le fogja nyelni. �n nem tartom rossz embernek. Milli�-egy fruszt�r�ci�ja van, de melyik�nknek nincs? - Ne legyen kos�redzo az, akit p�ld�ul frusztr�l, hogy �vek �ta k�pte�len bajnoks�got nyerni az orsz�g legjobb j�t�kos�llom�ny�val rendelke�zo csapattal fortyant fel M�ni. - Egy�ltal�n, ne legyen edzo, aki ennyire alkalmatlan r�, mint o. De neked val�ban nincs mitol f�lned. Am�g na�gyon j� vagy, addig foggalk�r�mmel ragaszkodni fog hozz�d. Gy�ngyi ajkai sz�tny�ltak, h�feh�r fogai gy�ngysork�nt ragyogtak elo, ahogy a bar�tnoj�re n�zett. A kar�csonyi sz�net gy�ny�ru volt �s f�jdalmasan r�vid. P�cs mindig ilyenkor a legszebb. �nneplobe �lt�zik a v�ros, l�mp�k tucatjai vonj�k s�rga f�nybe a s�t�l�utc�t, �s d�szek pazar t�mege f�gg a kirakatokban, s a falakon. Az ember kar�csonykor �gy �rzi, bolonds�g b�sulnia, s a baja�in t�prengeni, ugyanakkor

egyfajta megmagyar�zhatatlan melank�lia j�r�ja �t. Tal�n annak gondolata v�ltja ki ezt, hogy minden Szentest�vel r�vi�d�l az �let, eggyel kevesebb marad a m�g h�tral�vo kar�csonyok k�z�l. P�cs az �j�vre se vetkozi le b�rsonyos �nnep�lyess�g�t, ilyenkor a fel-al� s�t�l� n�p �nekkel, dudasz�val t�lti meg a macskak�ves utc�kat, s a konfettifelho alatt l�zasan l�ktet az �jszakai �let. Ezt Miami nem tudja. Nagyon nem. A di�sgyoriek az 1995/96-os bajnoki �v alapszakasz�ban k�tszer l�p�t�k le a nagy riv�list, a P�cset. Elosz�r az otthonukban fogadt�k a bara�nyaiakat. M�r az elso f�lidoben nyolc ponttal vezettek, Kir�ly m�gis vad��llatk�nt r�gta be sz�netben az �lt�zo ajtaj�t. - A kurva kibaszott �letbe, Sitkei, hogy a faszba dobhat melletted ko�sarat a Bal�zs Hajni? - �v�lt�tte. - Zsolnay meg befizet �tezret a kiha�gyott b�nteto�rt! Szedj�tek �ssze magatokat, mert v�r fog folyni! Azzal kiment. A l�nyok tett�k tov�bb a dolgukat, mintha mi se t�rt�nt volna. M�r nem is kuncogtak. Kor�bban kinevett�k a betegesen k�romko�d� tr�nert, de ma m�r csak legyintettek. Az edzok t�bbs�ge egy�bk�nt is meglehetosen tiszteletlen�l besz�lt j�t�kosaival a magyar bajnoks�gban. De h�t m�rt besz�ln�nek m�sk�pp a teljes�tm�nyt hajszol� �lsportban? Ha p�ld�ul eredm�nyes a p�csi csapat, senki sem fogja megk�rdezni R�tg�ber L�szl�t, hogy mi�rt k�ldte el az anyj�ba mondjuk Zsolnay Gy�ngyit. - Legk�zelebb felveszem kismagn�ra, �s elk�ld�m neki kar�csonyra� - mondta Gy�ngyi, mielott kifutottak volna a p�ly�ra. B�ntotta az �tezer forintos b�ntet�s. Mit gondol ez a szerencs�tlen Kir�ly, o tal�n nem akar�ta bedobni azt az �tkozott b�ntetot? De h�t �gyse lehet vele besz�lni. Egy�r�szt egy j�t�kos nemigen sz�lhat egy edzonek, m�sr�szt Kir�ly a P�cs el�len a szok�sosn�l is idegesebb. Olyan neki ez a PVSK, mint egy mumus. N�h�ny h�ttel k�sobb P�csett rendezt�k meg a visszav�g�t. "Zsolnay, gyere vissza!"- hallatszott a lel�t� felol. Meg: "Rossz mezt vett�l f�l!" A di�sgyoriek itt is megvert�k a tavalyi bajnokot. Azt�n j�tt Szombathely, ahol Gy�ngyi�k t�bb tucat ponttal lel�pt�k az �jra �sszeverbuv�l�dott va�siakat. Kir�ly �tvenezer forint meccsp�nzt osztott sz�t a j�t�kosok k�z�tt. Gy�ngyi h�romezret kapott, de �tezerre megb�ntette az edzo, mert sze�rinte "nem j�tszott norm�lisan". �gy azt�n k�tezer forintot kellett befizet�nie �rorm�nak. Kir�ly ekkor azonban m�g mosolyogva "gyilkolt", hiszen a Di�sgyor az elokelo harmadik helyen v�rhatta a r�j�tsz�st. Azt azonban �rezt�k a l�nyok, hogy a rosszul fel�p�tett edz�smunk�nak k�sz�nhetoen elk�sz�ltek az erej�kkel. Sok volt a s�r�l�s, kev�s a teljes �rt�ku j�t�kos. M�g a bajnoki arany�rt k�zdo m�sik f�l, azaz a PVSK csapata, R�tg�ber zseni�lis tervez�s�nek k�sz�nhetoen, �pp erre az idoszakra lend�lt for�m�ba, a Di�sgyor m�r sehol nem volt. Az elso meccset a P�cs sim�n nyer�te, ki kellett h�t valamit tal�lni a folytat�sra. Kir�ly valaha volt egyetlen j� �tlet�vel a m�sodik m�rkoz�s elotti edz�sen �llt elo, mintha direkt arra baz�rozna, hogy m�r ne lehessen begyakorolni. - Idefigyeljetek - mondta -, ez a Horv�th Juci egy nagy nulla. N�zz�tek meg a p�csiek statisztik�it, o dobta a legkevesebb kosarat. Fakeze van, nem Zsolnay? Neked tudnod kell, te vele j�tszott�l! Gy�ngyi lehajtotta a fej�t, �gy mondta: - Nem �rtek veled egyet, Sanyi, de hagyjuk. - Nan�, hogy nem �rtesz velem egyet, h�napok �ta semmiben sem �r�tesz velem egyet, mi�rt pont most tagadn�d meg magad? - rikoltotta az edzo hiszt�rikus hangon. - Mi most m�gis a bar�tnod fakez�re j�tszunk majd, ha meg nem b�ntunk vele. Teh�t: holnap senki se fogja ezt a Hor�v�th Jucit. Nem �rdemes. Bun rosszul dob, �gy azt�n szabadon hagyhat�juk, mi viszont nyer�nk egy embert. Az elgondol�s t�k�letes volt. Csakhogy ami elm�letben muk�dik, az a gyakorlatban is ki kell dolgozni. Erre azonban m�r nem maradt ido. A csapatok kifutottak a p�ly�ra, feldobt�k a labd�t, �s a p�csi Horv�th Juci egyszer csak azt vette �szre, hogy egyed�l szalad a di�sgyori pal�nk fel�. Jobbra n�zett, senki. Balra n�zett, senki. R�dobta. Nem ment be. Kir�ly d�rzs�lte a tenyer�t. A di�sgyoriek az ellent�mad�sb�l vezet�st szerez�tek. Egy perc m�lva k�s�rtetiesen megism�tlod�tt az elobbi eset. Juci h�bor�tatlanul k�zeledett az ellenf�l pal�nkj�hoz, s

�rtetlen�l kapkodta a fe�j�t: mik�ppen lehet, hogy nem t�madja senki Kin�zett R�tg�berre, sz�t�t�rta a kez�t, az edzo meg beki�ltott neki: - Nem baj, Jucika, dobjad! Jucika dobta, rosszul. Nagyon rosszul. R�tg�ber idot k�rt. - Idefigyelj, Jucus, �gy l�tom, ezek itt kokem�nyen taktik�znak. Azt hiszik, hogy nem tudsz dobni, ez�rt nem �ll�tottak r�d embert. Szerintem mutasd meg nekik, hogy tudsz te dobni. Juci visszafutott, �s huszonk�t pontot dobott a m�rkoz�sen, ami p�ly�ja cs�csa volt. Amikor Kir�ly l�tta, hogy a p�csiek r�j�ttek a csel�re, illet�ve hogy ez a Horv�th nem is dob olyan rosszul, r��ll�tott egy embert az apr� termetu ir�ny�t�ra. De m�r k�so volt. Eltaktik�zta a bajnoki d�nto elso derbij�t. H�rom nap m�lva P�csett tal�lkozott egym�ssal a k�t csa�pat. A meccs elej�n valaki bekiab�lta Gy�ngyinek, hogy "�rul�!", mire a copfos elfeh�redett �s teljesen leblokkolt. Lassan azt�n felengedett, de nem j�tszott igaz�n j�l. �m hogy ez�ttal is kikapott a borsodi csapat, az messze nem az o gyeng�lked�s�nek volt k�sz�nheto. Kir�ly ism�t rossz taktik�t v�lasztott, r�ad�sul az amerikaiak egy kukkot sem �rtettek az eg�szbol, minthogy a szakember semmilyen idegen nyelven sem besz�lt. R�tg�ber elmondta a taktik�t magyarul, majd ha amerikai j�t�kosa volt, angolul, a jugoszl�voknak pedig szerb�l, ez�rt is kellett a p�csieknek minden idok�r�s alkalm�val azonnal hozz� szaladniuk, hogy az egy perc el�g legyen legal�bb h�rom nyelven k�z�lni az edzoi elv�r�sokat. De Di��sgyorben ilyesmirol sz� sem volt. Ahogy vide�s elemz�sekrol sem. P�csett kikock�zt�k a meccseket, s szinte l�p�srol l�p�sre v�gigk�vett�k az esem�nyeket. Tal�n ez lehetett az oka annak, hogy a sokkal jobb anyagi helyzetben l�vo Di�sgyor nem vehette f�l a versenyt a PVSK-val. A csa�patuk ugyanolyan j� volt, a j�t�kosok n�h�ny poszton tal�n jobbak is vol�tak a p�csiekn�l, de az edzok k�z�tt zongor�zni lehetett volna a k�l�nbs�get. Akkoriban m�r Di�sgyor�tt is egyre t�bben �gy tartott�k, hogy ha R�tg�ber lenne az ac�lv�rosiak edzoje, ok nyern�k a bajnoks�got. Kikapott h�t ism�t a Di�sgyor, s a csapat tagjai sz�gyenp�rral az arcu�kon fogadt�k el R�tg�ber megh�v�s�t, amely a p�csi tr�ner saj�t kocsm�j�ba sz�lt. Kir�ly valahol m�lyen �rezte, hogy sz�mukra elment m�r ez a bajnoks�g (is), de igyekezett felhotlen�l besz�lgetni a p�csi koll�g�kkal, �s persze R�tg�berrel. Akkor m�g bar�tok voltak. Ny�r volt, meleg, �s v�gre v�gleg �sszepakolhattam Miamiban. Dalura is hazaj�tt. �gy d�nt�tt�nk, elmegy�nk nyaralni Dubrovnikba. M�g min�dig nem volt k�z�tt�nk semmi. Nem is �rtettem, hogyan l�tezhet ilyen, minden h�ts� sz�nd�k n�lk�li bar�ts�g f�rfi �s no k�z�tt. Vili szerint vagy �n voltam t�l noies, vagy Dalura t�l f�rfias. K�sobb addig szorongattam Vili nyak�t, m�g visszavonta ezt a marhas�got. Dubrovnikban k�t t�rsas �tra is befizett�nk. Nem rajongok a t�rsas uta�k�rt, de Dalura ragaszkodott hozz�juk. Azt hiszem, o sokkal t�rsas�gibb em�ber n�lam. Nos, az egyik utaz�s szebb volt, a m�sik �rdekesebb. Hadd mes�l�jek ez ut�bbir�l. A t�ra �ti c�lja egy romos v�r volt, amely �ll�t�lag egy v�r�sz�v�-h�sevo nagybirtokos� volt, aki j� sz�vvel f�rdoz�tt az alattval�i test�nedveiben. Mit mondjak, �nmag�ban m�r ez is borzong�ssal t�lt�tte el Mia�mihoz szel�d�lt lelkemet, de �tit�rsaim k�z�tt megjelent egy t�rpe is, aki, mit tagadjam, minden addigin�l t�bbet ismertetett meg velem-magamr�l. J�m�bor t�rpe volt, �tven �v k�r�li kis olasz, mind�ssze akkor n�zett r�m zsarnoki tekintettel, amikor k�z�ltem az utaz�sszervezovel, hogy ha lehet, �n m�gis ink�bb �szni menn�k a v�rhabos gazdi romjai helyett. - Ha megk�s�rled, v�ged! - f�rmedt r�m a mini olasz, �s olyan k�pet v�gott, hogy meghult ereimben a v�r. Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy egy pillanatig is k�pes voltam ellen�llni ennek a "kedves" cs�b�t�snak, de az�rt egy pillanatra megsz�d�ltem: hogy is van ez, fenyeget ez a t�rpe? De a t�rpe - igazi tr�famester - nem hagyott t�l m�lyre temetkezni gon�dolataimban: h�tba csapott, hogy csak �gy d�rrentek a lapock�im, s az �s�v�ny fel� l�d�tott, amely egyenesen a hegy tetej�re, illetve a feh�r romok�hoz vitt. Dalura, szeg�nyk�m, a m�sodik percben el�rulta az olasznak, hogy profi kos�rlabd�z�, s innentol kezdve nem volt

meg�ll�s. Dante nyelve csak �gy s�v�tett a szikl�k k�z�tt, k�r�nk var�zsolva Dante pokl�t. A kis ember csikorg� hangj�n arr�l �radozott, hogy valamikor o is kosa�ras szeretett volna lenni, de tizenk�t �vesen meg�llt a n�veked�sben, �gy azt�n labdaszedo lett. M�gis, �gy tudott mes�lni errol a sportr�l, olyan tuzzel, megindults�ggal, ahogy �n m�g senkit sem hallottam az elm�lt huszonkilenc �vben. �t�lte, sot, mutatta is, hogyan �veln� a labd�t a h�l�ba, s ott, akkor arra a n�h�ny m�sodpercre �ri�ss� nott, �s tal�n maga is el�hitte, hogy profi kosaras. Azt�n elhallgatott, �s nem besz�lt m�r t�bbet. Mintha kifogyott volna belole az elem. Egyvalakit hallottam csak �gy besz�lni a sportok sportj�r�l, mint ezt az apr� embert. Ugye sejtik, ki o? Igen. A copfos. M�g �n t�rp�kkel �s v�rromokkal m�lattam az idot a d�lszl�v tenger�parton, a kis copfos Mallorc�ra utazott a szerelm�vel. Buci, a t�rsa j�l megtermett fi� volt. �s profi kosaras. Hogy az utols� gondtalan ny�r milyen hamar elr�p�lt, ezt Gy�ngyi csak ut�lag fogta f�l. Az idok�zben csinos h�lggy� cseperedett copfos d�lvid�ki sz�nben, teh�t bronzbarn�s t�rt vissza csapat�hoz a bajnoks�g elotti alapoz�sra. B�r volt egy kisebb g�rkorcsolya-balesete, horzsol�sokkal meg�szta. Nem t�rod�tt az apr� sebekkel, teljes erovel vetette ma�g�t az edz�sekbe. Di�sgyor ism�t t�g teret �g�rt az �rv�nyes�l�s�nek, ugyanakkor a reggel f�l kilences kezd�s �s a hideg csarnok is megmaradt. Kir�ly ugyan t�bbsz�r jelezte, hogy a k�r�lm�nyek messze nem ide�li�sak, de m�gsem tudott v�ltoz�st kicsikarni. A l�nyok, ahogy eddig is, hi�deg izmokkal, csikorg� iz�letekkel, t�lterhelt szalagokkal hajtott�k v�gre a tr�ner utas�t�sait. S ha n�ha k�ny�rgore fogt�k, hogy hadd meleg�tsenek m�g egy kicsit a sprintek elott, az edzo p�nzb�ntet�ssel fenyegetoz�tt. Meddig lehet ezt b�ntetlen�l csin�lni? - tett�k fel a k�rd�st a szurkol�k, akik n�hanapj�n bemer�szkedtek a l�nyok edz�seire. A v�lasz hamarabb �rkezett, mintsem gondolt�k. Okt�ber v�ge volt, amikor a Di�sgyor a sz�kesfeh�rv�ri IKARUSZ ellen l�pett p�ly�ra. Az elm�lt meccseken j�l ment a csapatnak, h�ven k�vetve a sok�ves Kir�lyf�le "m�dszert": az elej�n l�gy a legjobb, azt�n a v�g�n majd csak lesz valami. Csakhogy a bajnoks�g kezdete �ta ijesztoen sokan panaszkodtak f�jdalmakra. - Ny�mnyil�k! - nevette ki oket g�nyosan Kir�ly, �s hajtotta tov�bb a csapatot. Az IKARUSZ elleni meccs azonban jelzorak�tak�nt sz�ntotta v�gig a di�sgyori tr�ner �ltal festett, zavartalanul k�klo eget. Zsolnay Gy�ngyi a meccs elotti bemeleg�t�s k�zben, egy f�ldre val� vissza�rke�z�s ut�n felszisszent. - Mi van? - �getett oda hozz� Orb�n M�ni. - Nem tudom-ny�sz�r�gte Gy�ngyi, �s torn�ztatni kezdte a jobb l�b�t. - Azt hiszem, a t�rdem. Valami van a t�rdemmel. - Sz�ljunk a Sanyinak? - k�rdezte M�ni. - �h, nem kell. Majd elm�lik. Guggolt p�rat, hajl�tott n�h�nyat, �s t�nyleg, mintha kev�sb� sajgott volna a t�rde. A meccs hev�ben meg v�gk�pp nem �rezte a f�jdalmat. Ha�nem a m�rkoz�s lef�j�sa ut�n! Majd megbolondult. - Mi van, kicsi, les�r�lt�l? - k�rdezt�k a l�nyok az �lt�zoben, de Gy�ngyi alig tudott besz�lni a f�jdalomt�l. - Hogy f�j? - �lt mell� M�ni. - Olyan... tomp�n. Meg n�ha sz�r is. - J�l van, kicsi, el kell menni dokihoz. Most? - Most csak sz�lj a Kir�lynak. De holnap mindenk�ppen menj el �s vizsg�ltasd meg. Hazafel�, a buszon Gy�ngyi �gy �rezte, hogy azon nyomban megt�bo�lyul. A k�n satuba szor�totta a t�rd�t, de a l�ny nem sz�lt Kir�lynak. F�lt tole. Amikor azonban meg�rkeztek a di�sgyori sportcsarnokhoz, odas�n�tik�lt a technikai vezetoh�z. Oliv�r, a Piedone alkat� fiatalember, mint mindig, most is �ppen majszolt valamit. - Oli, �n megor�l�k, �gy f�j a l�bam. - Igen? Mi�rt? - Fogalmam sincs. - Rendben. Holnap elovezetj�k a megbesz�l�sen. Gy�ngyi grimaszt v�gott, mire a fiatalember megfogta a karj�t. - Majd �n, j�?

O volt Kir�ly jobb keze, �s legfobb bizalmasa. M�snap, h�tfon a szok�sos meccs�rt�kel�sre gyult �ssze a csapat. Oli�v�r m�r az elej�n sz�t k�rt, s Kir�ly meglepoen nagyvonal�nak mutatko�zott. - Menj el M�ty�s doktor �rhoz, majd odacs�rg�k neki - mondta, azt�n belekezdett az �rt�kel�sbe. K�t �ra m�lva Gy�ngyi ott �cs�rg�tt M�ty�s Lajos rendeloj�ben, �s f�jdalmas arccal massz�rozta a t�rd�t. M�ty�s dok�tor im�dta a di�sgyori kos�rcsapatot, s ez�rt v�llalta el a l�nyok kezel�s�t. - Mi van, kisl�ny? - mosolygott Gy�ngyire, majd megvizsg�lta a t�r�d�t. - Az egyik dolog - magyar�zta M�ty�s doktor, miut�n v�gzett-, hogy semmif�le kimutathat� elv�ltoz�s nincs a t�rdben. A m�sik, hogy �n �rse�b�sz vagyok. - Ez mit jelent? - k�rdezte Gy�ngyi. - Azt, hogy hivatalos orvosi szakv�lem�nyt nem adhatok, mert nem ez a szakter�letem. �s az �n v�lem�nyemtol m�g lehet baja a t�rd�nek. �rti, kisl�ny? Gy�ngyi b�lintott. - Helyes - mondta a f�rfi -, akkor h�t tov�bbi sok sikert! Gy�ngyi a d�lut�ni edz�sen elmondta Kir�lynak, amit M�ty�s doktor�t�l hallott. Az edzo k�r�rvendon felnevetett. - Teh�t nincs kimutathat� elv�ltoz�s? - Ezt mondta, de figyelmeztetett, hogy nem ez a szakter�lete. - A szok�sos orvosi rizs�t hagyjuk. Figyelem, kis szimul�ns bar�t�n�nknak semmi baja - mondta fennhangon, hogy a legt�volabb �ll�k is hallj�k. Majd patetikusan meghajolt, �s kez�vel a tornaterembe invit�lta a megsz�gyen�lt l�nyt: - Tess�k sz�veskedni dolgozni j�nni! Az edz�s v�g�re Gy�ngyi m�r j�rni is alig b�rt. De tartotta mag�t, eg�szen addig, m�g Kir�ly el nem hagyta a termet. Akkor minden tagj�ban reszketve eltapogat�zott a falig, �s nekit�maszkodva, f�l l�bon ugr�lva el�indult az �lt�zo fel�. - H�t te nem vagy norm�lis, kicsi! - mondt�k a t�rsai, de a l�ny csak ugr�lt a fal mellett, �s megr�zta a fej�t: - A doki azt mondta, hogy minden rendben van. Legal�bbis a Sanyi szerint. - A Sanyi! - ki�ltott M�ni, aki tapasztaltabb volt m�r az ilyen �gyek�ben. - Meg kellene m�g k�rdezni n�h�ny orvost. �s foleg, ha lehet, egy ortop�d szakorvost! - Meg fogok - mondta Gy�ngyi, �s meg�llt pihenni. Az ember k�vethet el hib�kat, sok�ig azonban semmit sem lehet b�ntet�len�l csin�lni. A pallos les�jtott, �s egyre t�bbsz�r. Gy�ngyi elott Sitkei N�ra jelezte, hogy valami gond van a t�rd�vel. Kider�lt, hogy elszakadt a keresztszalagja. Azt�n Zavadovics �va jelentette be, hogy nem tud j�tszani a f�j�s t�rde miatt. �s Papp Katalin se tudott. �s Merecicki �va se. Judy Mosley pedig naponta szedte a gyullad�scs�kkento Voltarent, s az Egye�s�lt �llamokb�l hozott egy elektromos �ramoltat�t, azzal gy�gy�tgatta a t�rd�t. Lady Hardmon egy reggel �gy �bredt, hogy cip�nyira dagadt a t�r�de. K�rte, hogy naponta csak egyszer edzhessen, de Kir�ly azt mondta: ak�kor fel is �t, le is �t. A magyar j�t�kosoknak pedig nem volt m�s v�laszt�suk: egy sz�ntelen novemberi napon be�ltek az egyes�let mikrobusz�ba, �s elmentek Kir�ly S�ndor kecskem�ti orvosismeros�hez. Dr. Gr�czy Imre ortop�d szakorvos kifejezetten �r�lt a noi k�l�n�tm�nynek. Annak m�r ke�v�sb�, hogy mindegyik�kn�l beigazol�dott a gyan�: s�lyos t�rdprobl�m�juk van. N�luk azonnali mut�tet javasolt, Gy�ngyi t�rd�rol azonban mind��ssze n�h�ny latin sort kanyar�tott, amibol a j�t�kos egy kukkot sem �rtett. Di�sgyorben �tadta a szakv�lem�nyt Kir�lynak, aki elolvasta, majd zsebre gyurte a pap�rlapot. - Na, Zsolnay, ennyit a nyafog�sb�l - mondta. - Mostant�l fogva egy hangot se halljak, mert semmi bajod sincs. A copfos szeretett j�tszani. Ezut�n is f�jt a t�rde, de ink�bb hallgatott. Egy�bk�nt is, akkoriban egy m�sik eset kavart botr�nyt a Di�sgyor berke�in bel�l. Gr�czy doktor m�g azon a h�ten idot tudott volna szak�tani Papp Katalin t�rd�nek megmut�s�re. A j�t�kos azonban egy m�sik orvossal szerette volna elv�geztetni az oper�ci�t, mert �vek �ta o kezelte, s Katalin megb�zott benne. Csakhogy az az orvos legkor�bban is k�t h�t m�lva tu�dott idopontot adni a beavatkoz�sra. Amikor ezt Kir�ly meghallotta, or�j�ngeni kezdett, �s k�telezte Katalint, hogy az o ismeros�nek a k�se al� fek�dj�n. �rthetetlen volt a d�he, hiszen egy

keresztszalag-szakad�s mi�nimum nyolch�napos kihagy�st jelent, de a s�r�lt ak�r m�sf�l �vig is k�p�telenn� v�lhat az �lsportra. S akkor mit sz�m�t m�r az a k�t h�t! Katalin hajthatatlan volt, megv�rta a saj�t orvos�t. Kir�ly is hajthatatlan volt: el�vonta Katalin fizet�s�t, aki att�l fogva egyetlen fill�rt sem kapott az egye�s�let�tol, a sz�lei seg�tett�k a k�rh�zb�l �ppen kij�tt j�t�kost. Katalin k�sobb pert ind�tott Kir�ly ellen, �s meg is nyerte. Ma Zalaegerszegen kosa�razik. �sszekaparta mag�t, noha tudja, hogy soha t�bb� nem tud m�r majd olyan k�nnyed�n, olyan gondtalanul j�tszani, mint a s�r�l�se elott. Egy keresztszalag-szakad�s ut�n az ember m�r sz�zszor �gy vigy�z min�den mozdulattal, s nem is b�r �gy, mint azelott. Nem �gy ugrik el, nem �gy sprintel, nem �gy cselez. Katalin soha nem felejti el a futetlen di�sgyori csarnokot, �s Kir�ly t�k�letesen szakmaiatlan edz�seit. Nem tud megbocs�tani a tr�nernek. A csapat kulcsj�t�kosai teh�t sorra hullottak ki a sorb�l. Az edzo per�sze k�ts�gbeesve, d�h�dten k�szk�d�tt, hogy elker�lje a v�gzet�t. Kap�kodott. Gyorsan szerzodtette a kos�rlabd�z�s jugoszl�v Istennoj�t, Andjelija Arbutin�t. Arbutina neve ismerosen csengett a magyar szurko�l�k sz�m�ra, o volt az, aki 1995-ben egymaga �tven pontot dobott v�loga�tottunk ellen. Akkort�jt Eur�pa legjobbj�nak v�lasztott�k. J�tt teh�t Arbutina, aki a lehetetlent megoldotta, de csod�t term�szetesen o sem tu�dott tenni. Mindenesetre lend�letet adott a csapatnak, amely valahogy �t�dobta mag�t a m�rkoz�seken. Persze a jugoszl�v szt�r is �rtetlen�l meredt Kir�lyra, amikor az haszn�lhatatlan instrukci�kat adott (m�r amikor a j�t�kos egy�ltal�n meg�rtette azokat), de elint�zte annyival, hogy odasz�lt csapatt�rsainak: - Ez a pasas tiszta h�lye! K�sobb o is fejvesztve menek�lt Di�sgyorbol. Gy�ngyi bev�ltotta az �g�ret�t; egy alkalommal kismagn�t vitt az �lt�zobe, �s a t�sk�j�ba rejtette. Kir�ly nagy garral �rkezett a meccs sz�net�ben, �s �v�ltve kezdte dar�lni a szok�sosat. Biztosan eln�zik nekem, ha megk�m�lem a kedves olvas�kat eme �p�letes sz�veg id�z�s�tol, esetleg m�g nyakamra tenn� a kez�t az �zl�srendors�g. Legyen el�g annyi, hogy a felv�tel egy ajt� ber�g�s�val kezdodik. Osz v�ge volt m�r, a csapat Ronchetti - m�rkoz�sekre utazott. Belgium�ba, G�r�gorsz�gba, T�r�korsz�gba. Isztambulban k�nikula fogadta a l�nyokat, az a fajta, amely miatt a d�li �llamokban illetlen siets�ggel szok�t�k eltemetni a halottakat. Gy�ngyi a melegben m�g jobban �rezte t�rd�ben a f�jdalmat. Mind�ssze egyszer jelezte Kir�lynak, hogy nehezen l�p, de a tr�ner csak legyintett. Namurban pedig, egy m�sik nemzetk�zi meccs elotti edz�sen egy lefordul�sn�l a j�t�kos hirtelen felsikoltott, a l�b�hoz kapott, �s a parkettre zuhant. P�r percig r�m�let b�n�totta meg a t�rsait. - Menj, vedd kezel�sbe a szimul�nst! - k�ldte Kir�ly a csapat gy�r�j�t Gy�ngyihez. A l�nyok seg�tettek a copfosnak talpra �llni, aki lebicegett a p�ly�r�l, �s egy padra �lt. A gy�r� neki�llt a l�b�nak. Hegedus Misi b�csi, a Nemzeti Sport �js�g�r�ja mell�j�k h�z�dott. - Zsolesz! - Igen, Misi b�csi? - ny�g�tt fel Gy�ngyi. - L�tom, hogy szenvedsz, de... tarts m�g ki egy kicsit. Ezek most na�gyon fontos m�rkoz�sek. Ezeket m�g ki kell b�rni. Ha kell, f�l l�bon is. - Misi b�csi, toltak m�r mozdonyt a l�b�ra? - Nem. - Na, �n most pont �gy �rzem magam, mint akinek �tzakatol az Orient expressz a t�rd�n. Misi b�csi meg�rtoen hunyor�tott. - Tudom - mondta -, de te egy nagyon kem�ny kisl�ny vagy. �s biztos vagyok benne, hogy �gy is odateszed majd magad a csapat�rt. A magyar kos�rlabd��rt. Misi b�csinak igaza volt. Gy�ngyi vez�rlet�vel tarolt a Di�sgyor Namurban. T�rd�ben azonban egyre ink�bb elhatalmasodott a k�l�n�s rendelleness�g, amelynek nyilv�nval� �s szemmel l�that� jelei voltak, hi�szen a j�t�kos, ha nem futott, s�ntik�lt. Betegs�g�nek k�zvetlen ok�t, elo�id�zoj�t, diagn�zis�t azonban tov�bbra is rejt�ly fedte. Hogy Gy�ngyi t�rd�rol mikor �s hol cikkeztek elosz�r a sajt�ban,

azt ma m�r nem tudni, de k�ts�gtelen, hogy Hegedus Misi b�csi a namuri vend�gszerepl�s ut�n azonnal figyelmeztetett: Gy�ngyi beteg t�rd�vel "egyik elso sz�m� nem�zeti kincs�nk van vesz�lyben". Az ido egy teknosb�ka lass�s�g�val haladt, kar�csony t�j�k�n azonban felgyorsultak az esem�nyek. Miut�n �desanyj�val t�lt�tte a Szentest�t, december 25-�n Gy�ngyi �tment az �desapj�hoz Oroszl�nyba. Elk�lt�t�t�k az �nnepi eb�det, majd j�tszani kezdtek. Gy�ngyi mindig is im�dta a t�rsasj�t�kokat, b�r nem egy nagy �lm�ny ellene k�zdeni, mert t�zbol ti�zenegyszer o ker�l ki gyoztesen a csat�b�l. Barbara, a kish�ga, vagy ha �gy tetszik, a f�ltestv�re t�l kicsi volt m�g az ilyesf�le j�t�kokhoz, de bol�dogg� tette, hogy itt van v�gre vele a tizenegy �vvel idosebb nov�re. Gy�ngyit eg�sz d�lut�n k�nozta a t�rd�be f�rkoz�tt ernyeszto, kellemet�len �rz�s, de ha lehet �gy fogalmazni: megszokta a szenved�st. Apatiku�san turte a tompa f�j�st. Azt�n m�snap hajnalban, f�lig m�g �ntudatlan �l�lapotban azt �rezte, hogy m�g erosebben szor�tja t�rd�t a bizonytalan bor�zad�ly. A v�r menek�lve zuhogott combj�ban, s az erek kidagadtak a megeroltet�stol. Gy�ngyin elhatalmasodott a k�n. K�nnyekkel a szem�ben felt�p�szkodott, �s kit�ntorgott a f�rdoszob�ba. �vatosan, hogy sen�kit ne �bresszen fel, belel�pett a k�dba �s j�ghideg vizet engedett a t�rd�re. Apja jelent meg a f�lig nyitva hagyott ajt�ban. - Minden rendben? - k�rdezte sutyorogva. Gy�ngyi megr�zta a fej�t. - Gyere be, apa! - mondta s�rva. - Mi van, kicsim? - l�pett be �rp�d. - Azt hiszem, nagyon nagy a baj. - Megint a t�rded? - M�g mindig a t�rdem. - De h�t okt�berben. . . - Igen, okt�berben megvizsg�lt�k. Meg novemberben is. - �s? - Meg�llap�tott�k, hogy semmi bajom. - Mi �llt az orvosi jelent�sen? - Nem tudom. Egy sz�t sem �rtettem belole. - Hol van az a pap�r? - A Sanyin�l. - �rtem. D�lelott elmegy�nk B�r� Gabihoz. A legjobb ortop�d szak�ember a Dun�nt�lon. O volt a focist�k orvosa az Aranykorban. Kezelte Kiprichet, Plot�rt. - Na de kar�csonykor zavarjuk? - Persze. J� haver. N�lam j�tszik a l�nya. Reggel felh�vom. Gy�ngyi egy szuk �r�t �lt a k�d sz�l�n, s engedte a hideg vizet a l�b�ra, m�gnem teljesen elfagyott a t�rde. Akkor apj�ra t�maszkodott, �s els�nti�k�lt az �gy�ig. N�h�ny �r�val k�sobb cs�ngettek Dr. B�r� G�bor ajtaj�n. Gy�ngyi s�t�t bunnek �rezte valakit kar�csony m�sodnapj�n, az otthon�ban zavarni, de a f�rdok�penyben ajt�t nyit� B�r� egy�ltal�n nem l�tszott d�h�snek. - A gyerekek m�g alszanak - suttogta, �s a nappaliba invit�lta Gy�ngyi�ket. A l�ny apja karj�ba kapaszkodott, �gy ugr�lt el az �logarnit�r�ig. B�r� feles�ge k�v�val, bejglivel k�n�lta a vend�geket, de Gy�ngyi�k semmit sem k�rtek. A faln�l �ll� hatalmas lucfenyo g�tl�stalanul ontotta mag�b�l a jel�legzetes kar�csonyillatot. - Mi t�rt�nt? - k�rdezte B�r� Gy�ngyitol, a t�rd�re b�kve. A l�ny el�mondta, hogy hirtelen j�tt a f�j�s, tompa �s n�ha sz�r, s nem m�lik. Az or�vos vizsg�lni kezdte. Megtapogatta a kez�vel a gyulladt ter�letet, majd hajl�tani akarta a l�bat. Gy�ngyi felszisszent. Ekkor B�r� leszor�totta a t�rdet �s arra k�rte a l�nyt, hogy fesz�tse meg a combizm�t. F�jdalom tor�z�totta el Gy�ngyi arc�t, homlok�n ver�t�k gy�ngy�z�tt az erolk�d�stol. - Ok� - mondta az orvos -, k�szen vagyunk. Fel�llt, a fenyoh�z l�pett, �s leszedett r�la egy szaloncukrot. - Tess�k - ny�jtotta Gy�ngyi fel� -, az�rt, mert sz�pen viselkedt�l a vizsg�lat k�zben. A l�ny elmosolyodott, megk�sz�nte. Az orvos biccentett, azt�n le�lt �s �sszekulcsolta maga elott a kez�t. - N�zz�tek - kezdte -, mindenekelott sz�ks�g van egy komoly musze�res kivizsg�l�sra. De azt m�r most kijelenthetem, hogy a t�rd... Elhallgatott, Gy�ngyire n�zett. - Folytasd csak, nyugodtan - mondta rekedt hangon �rp�d. Gy�ngyi is b�lintott, hogy mindenre felk�sz�lt. B�r� nagy levegot vett.

- Gy�ngyi t�rde katasztrof�lis �llapotban van, t�k�letesen alkalmatlan nemhogy az �lsportra, de mindenf�le amator labd�zgat�sra is - dar�lta egy szuszra. A l�ny szem�ben k�nny csillant, �rp�d vigasztal�n simogat�ta az arc�t. - Mi�ta f�j? - k�rdezte az orvos, amikor Gy�ngyi egy kicsit megnyu�godott. - Okt�ber �ta. - �s azonnal jelezted az edzodnek? - Persze. Elk�ld�tt orvoshoz, de az nem tal�lt semmit. A szakorvosi je�lent�st pedig nem �rtettem. - Hol van az a jelent�s? - Az edzomn�l. - El kellene tole k�rni. - Mi�rt? - Mert feltehetoleg a t�rded m�r akkor is majdnem ilyen rossz �llapot�ban volt. �s ha �gy van, akkor ennek a jelent�s�n is szerepelnie kell. Vagy nem szerepel, de akkor bod�letes szakmai hib�r�l van sz�. - �n errol semmit sem tudok - s�rta el mag�t a l�ny. - Nekem azt mondt�k, hogy semmi bajom, �s hogy nyugodtan j�tsszak csak tov�bb. - Ki mondta? - Az edzom. - �s te jelezted neki, hogy tov�bbra is f�j a l�bad? - Persze, h�t n�ha l�pni alig tudtam. - Te �rp�d, ki ez az edzo? A f�rfi legyintett. - Hagyd, G�bor, egy sz�rnyeteg. Az orvos arca d�h�ss� v�lt. - Ak�r sz�rnyeteg, ak�r nem, azonnal le kellett volna �ll�tania a l�nyt, ha l�tja, hogy ennyire f�j a t�rde. - Az orvos... - pr�b�lkozott Gy�ngyi, de B�r� k�zbev�gott: - Az orvos le van szarva. Nem az orvos �rzi a t�rdedben a f�jdalmat. Az edzodnek az orvosi v�lem�ny n�lk�l is engednie kellett volna pihenni, mert csakis te tudhatod, mi van a l�badban bel�l. De o belobbant t�rddel dolgoztatott, sot, meccseken j�tszatott. Ez t�bb mint hiba. Ez bun. B�r� idegesen a levegobe csapott. - Egy ilyen szam�rs�g t�nkretehet egy eg�sz p�lyafut�st. Vagy ak�r egy �letet. Gy�ngyi sz�ve nagyot dobbant. Arc�b�l kiszaladt a v�r, ajka remegett. A nap, amely addig �nnepi sugarakkal simogatta oket az ablakon �t, most k�s�rteties f�nnyel esett a szoba t�rgyaira, s �lomsz�n �rnyalattal vonta be a falakat. - T�lthetek neked egy poh�r v�r�sbort? - k�rdezte az orvos a l�nyt�l, mert l�tta, hogy k�zel van az �jul�shoz. Gy�ngyi megr�zta a fej�t. Az el�k�vetkezo percekben m�r nem sz�lalt meg, csak hallgatta apja �s az orvos besz�lget�s�t, amelyet a betegs�ggel kapcsolatos teendokrol folytattak. A l�ny mintha egy m�sik vil�gba s�llyedt volna, k�df�tyolon kereszt�l n�z�te a k�t f�rfit, de nem hallotta, mit mondanak egym�snak. Fej�ben cik�z�tak a gondolatok. "Akkor h�t v�ge? Mindennek v�ge? Az �lmoknak, a terveknek? Hiszen most j�ttek volna a legjobb �veim! Az nem lehet, hogy �gy �rjen v�get! Biztosan van valami megold�s! Kell lennie!" Apja simo�gat�sa visszat�r�tette a gondolatok vil�g�b�l. Elb�cs�ztak az orvost�l. - Vilik�m, �des egy bogaram, mik ezek a skarl�tfoltok az arcodon? Bar�tom �br�zata legink�bb egy profi bokszol��ra eml�keztetett, aki az elso menetben beleszalad egy k�m�letlen �t�ssorozatba. - Semmik. Di�sgyorben voltunk a PVSK-val. - �s? Be�ll�tottak a csapatba, ott szerezted ezeket a sebeket? - Nem. K�l�nm�rkoz�st v�vtunk a kocsm�n�l. - Gratul�lok. Borzalmasan n�zel ki. - De legal�bb gyozt�nk. - A p�ly�n is? - �h. A Di�sgyort m�g s�ntik�lva is gyozelembe j�tssza a Zsolnay. - Zsolnay, Zsolnay... seg�ts! - Tudod, a copfos. - Ja igen. A szerelmed. - Pajt�s, ami�ta hazaj�tt�l Miamib�l, debilebb vagy, mint valaha. Tu�dod, hogy m�r r�ges-r�g nincs k�zt�nk semmi. - Mi�rt, volt? - Lehetett volna. Most mit iz�lsz? - Azt mondj�k, f�l l�bon j�tszik. Ez igaz? - Aha. Nem engedi le�llni az edzoj�k. Nan�, csak vele van es�lye a csapatnak a

bajnoks�gra. Frank�ra elsz�nt a csaj. Egyszeruen kir�ly! - Legal�bb tudod, mit vesztett�l. - Na menj a sunyiba. Hisz es�lyt sem adott. - M�g mindig egy�tt van azzal a sr�ccal? - �h, m�r r�g egy m�sikkal cs�r�g. Mikor megtudtam, hogy szak�tott az elozovel, rendesen pr�b�lkoztam. - �s? - Mit mondjak, nem volt egy diadalmenet. - Nem baj, hat�rozottan j�l �ll neked az aggleg�ny-�let. - T�nyleg? - Persze. �s legal�bb egy nonek se teszed t�nkre az �let�t. - H�lye. Gyere, megh�vlak egy s�rre, te meg elmes�led, hogyan s�llyedt�l ilyen m�lyre Miamiban. Gy�ngyi az �lt�zoben �llt, a szekr�nyek k�z�tt. Elsok�nt �rkezett, hall�gatta a m�lys�ges cs�ndet. Szerette az embereket, im�dott fecsegni vel�k a vil�g nagy �s eg�szen jelent�ktelen dolgair�l, de az egyed�ll�ttel sem volt semmi baja. Ilyenkor sokkal �berebb volt, olyan dolgokat is �szrevett maga k�r�l, amik felett m�skor, ha t�rsas�gban volt, egyszeruen �tsuhant a fi�gyelme. Most p�ld�ul azon morfond�rozott, hogy mitol l�tszik olyan szo�mor�nak a di�sgyori csarnok. Mert �gy �rezte, a szocre�l �p�tm�ny csak �gy �rasztja mag�b�l a b�natot. Alighanem a t�l volt az oka mindennek, mert ezt a komor �p�letet b�rmikor �nneplobe tudta �lt�ztetni egy par�zs hangulat� m�rkoz�s. �m a t�l mindig is rossz �rz�ssel t�lt�tte el Gy�ngyit. Riasztotta a korai s�t�ted�s, a lucskos, hideg vil�g, a kop�r term�szetben lappang� figyelmeztet�s az elm�l�sra. Lassan sz�lling�zni kezdtek a j�t�kost�rsak, �s meglepve l�tt�k, hogy Gy�ngyi nem �lt�zik. - Baj van, kicsi? - k�rdezte M�ni. - Nem tudok j�tszani - felelte Gy�ngyi. - L�pni is alig. A l�nyok a copfos k�r� gyultek. Tudt�k, hogy Gy�ngyi kies�se a csa�patb�l egyenlo a v�ggel. - Ez most tuti? - k�rdezte Balogh Gabi. - Aha. Sajnos. - Kir�ly m�r tudja? - Most fogom megmondani. - Hajr� kicsi, mi veled vagyunk! Gy�ngyi f�radt mosolyra h�zta a sz�j�t. A l�nyok befutottak a terem�be, Kir�ly m�r ott �llt az egyik pal�nk alatt, �s �rorm�val diskur�lt. Azt�n elindult a j�t�kosok fel�. F�l�ton megtorpant. Szorosan a tornaterem fal�hoz b�jva megl�tta Gy�ngyit. - Mi van, Zsolnay, most megint mit tal�lt�l ki? Gy�ngyi kicsire zsugorodott, szeretett volna eltunni, messze lenni in�nen. Bun�snek �rezte mag�t, hogy nem tud a t�bbiekkel edzeni, hogy nem tud seg�ts�g�re lenni a csapat�nak. Tudta, az edzoje nem �ll majd mell�, hogy szeretettel �tseg�tse ezen az �tkozott idoszakon; Kir�lyt�l csak megvet�sre �s megal�ztat�sra sz�m�thatott. - Sanyi, megvizsg�lt egy orvos, �s azt mondta, hogy pihentetnem kell a t�rdem mondta, vagy ink�bb ny�sz�r�gte, mint a sarokba szor�tott �llat. "Egy orvos"! harsant Kir�ly g�nyos hangja. - Milyen orvos? - Egy tatab�nyai ortop�d szakember. Ap�m j� bar�tja. - J� bar�t! H�t nehogy m�r a saj�t orvosod mondja meg, hogy mi a ba�jod! Aki egy utc�ban lakik veletek! J� vicc! Idefigyelj, Zsolnay, tele a t�k�m az �lland� nyavalyg�soddal. Egyszer �s mindenkorra a v�g�re aka�rok j�rni ennek a cirkusznak, �gyhogy felm�sz a Hepp doktorhoz Pestre, a Sportk�rh�zba, �s megvizsg�ltatod magad. �rted? Bizonyosan vannak olyan emberek, akik im�dj�k a konfliktusokat, akiknek az ellentmond�s, a harc a l�telem�k. Gy�ngyi nem ilyen volt. Eg�sz sportp�lyafut�sa alatt azt tette, amit a vezetoi mondtak neki. Most sem ellenkezett. F�l�lt a vonatra �s bejelentkezett a Sportk�rh�zba. - K�t h�tig itt kell maradnia, Gy�ngyike - mondta dr. Hepp Ferenc, aki a v�logatott ortop�dorvosak�nt ismerte m�r a j�t�kost. - Kivizsg�ljuk, h�tfotol megkezdj�k a rehabilit�ci�t, majd j�vo h�t p�nteken, teh�t febru��r hetedik�n csin�lunk egy kontrolt, hogy l�ssuk, mit seg�tett a k�t h�t. Ti�zedik�n pedig

megkapja a z�r�jelent�st, j�? Gy�ngyi b�lintott; persze hogy j� volt, csak t�rt�njen m�r valami, mert egyre elviselhetetlenebb a t�rd�ben a f�j�s, �s k�l�nben is, majd megor�l a bizonytalans�gt�l. �m a Sportk�rh�z orvosai se mondtak semmi bizo�nyosat a baj�r�l, csak cs�v�lt�k a fej�ket, �s k�l�nb�zo koll�g�khoz k�ld�t�k. Egy �pol�no a kez�be nyomott egy kartonlapot, o pedig v�gigl�togat�ta az emeleteket, hogy v�rt vegyenek tole, megr�ntgenezz�k, elv�gezz�k rajta az ultrahang-vizsg�latot. D�lut�n kezel�seken vett r�szt, fizikoter�pi�n, gy�gytorn�n, majd koraeste hullaf�radtan az �gy�ba dolt, hogy va�lamicsk�t aludni tudjon, mielott szobat�rsai elkezdik menetrendszeru �j�szakai ny�sz�rg�s�ket. A v�logatott sportol�not ugyanis berakt�k egy olyan szob�ba, ahol jobb oldal�n egy porckorongs�rves, bal oldal�n egy cs�poficamos n�nike k�zd�tt a f�jdalmaival. Amikor elm�lt a f�jdalom�csillap�t�juk hat�sa, �s k�njukban s�rva ny�gd�cselni kezdtek, Gy�ngyi �tbicegett a szomsz�dos kezelobe, �s ledolt a betonkem�nys�gu priccsre. �tkor az �gyeletes nov�r �bresztette, mert f�l hatkor kezdod�tt a rende�l�s. Visszament a k�rterembe, befogta a f�l�t, hogy ne hallja a h�rg�st. Epedve v�rta, hogy kivil�gosodjon. Azt�n �jrakezdte a k�zdelmet a szer�vezet�vel, s persze a f�lelmeivel. Febru�r negyedik�n megjelent n�la a di�sgyori egyes�let titk�rnoje. Nem is titk�rno volt igaz�n ez a K�r�sv�lgyin� Erzsike, ink�bb amolyan mindenki anyuk�ja. Halkan l�pett a k�rterembe, szinte lopakodott. Gy�n�gyi akaratlanul is odan�zett, s �sszerezzent az idegen alakt�l. Azt�n felis�merte a di�sgyori asszonyt, �s kibicegett vele a folyos�ra. - Hogy van, Gy�ngyike? - k�rdezte agg�dva Erzsike. - K�sz�n�m, jobban. - Jaj, az nagyon j�, nagyon j �! Mert Kir�ly �r m�r nagyon v�rja. Leve�let is k�ld�tt mag�nak. - Levelet? �s ez�rt tetszett Pestre j�nni? - �h, dehogy, dolgom volt itt, azt�n a S�ndor lelkemre k�t�tte, hogy n�zzek be mag�hoz is, �s hozzam el ezt a levelet. Gy�ngyi felbontotta a levelet, s olvasni kezdte. "Kedves Gy�ngyi! A Sportk�rh�zt�l kapott inform�ci�k alapj�n �r�mmel �rtes�ltem arr�l, hogy �llapotod sz�pen javult, �s a j�vo h�ten� orvosi ellenorz�s mellett elkezdheted az edz�seket. Figyelemmel arra, hogy j�t�kodra v�ltozatlanul ig�nyt tartok, k�rlek, hogy az 1997. febru�r 10-i. edz�sen megjelenni sz�veskedj, ahol a tov�bbi teendoket r�szletesen meg fogjuk besz�lni. Az edz�s helye: V�rosi Sportcsarnok Az edz�s idopontja: 17:00 �ra. Szeretn�lek t�j�koztatni arr�l is, hogy az edz�sen val� meg nem jele�n�s, illetve az esetleges nem megfelelo edz�smunka fegyelmi v�ts�get k�pezne, de rem�lem, hogy ilyen jellegu probl�ma nem fog fell�pni! �dv�zlettel: Kir�ly S�ndor vezetoedzo Miskolc, 1997. febru�r 04." Gy�ngyi feln�zett a lev�lbol. - Mondja, Erzsike kedves, mibol gondolja a Sanyi, hogy m�r j�l va�gyok? Az asszony sz�tt�rta a kez�t. - H�t, Gy�ngyike, biztosan felh�vta a k�rh�zat, azt�n ott mondhatt�k neki. - �s nekem mi�rt nem mondt�k? M�giscsak az �n t�rdemrol van sz�! Nekem csak h�mm�gnek, cs�v�lj�k a fej�ket, az edzomnek meg azt mondj�k, hogy minden rendben? Mik�zben csak h�rom nap m�lva v�g�zik el a mindent eld�nto vizsg�latot? Mitol ilyen biztosak a dolgukban a dokik? Hisz majd beled�gl�k, �gy f�j a t�rdem! - Gy�ngyik�m - mondta szinte s�rva K�r�sv�lgyin� -, �n csak elhoz�tam a levelet. Ugye nincs semmi baj? Gy�ngyi fel�llt. Egy pillanatig az asszony szem�be n�zett, azt�n �gy sz�lt: - Nincs. Viszontl�t�sra, Erzsike! �s k�sz�n�m Azzal k�t puszit nyomott a k�nnyezo asszony arc�ra �s bes�ntik�lt a k�rterembe. �gy�ra heveredett, f�l�re tette a fejhallgat�t, s bekapcsolta a zsebr�di�j�t. Egy selypego asszony �nekelt c�rnav�kony hangon szent dalokat, Istenrol, M�ri�r�l, s a Kisj�zusr�l. Gy�ngyi abban a pillanatban semmiben sem hitt. Csak az�rt nem s�rta el mag�t, mert az inspekci�s no�v�r �pp akkor tolt be egy nemr�g oper�lt beteget, A k�t�se beleragadt a seb�be, ord�tott, mint akit ny�znak. Gy�ngyi fel�lt, apr�t

keresett a zseb�ben, �s kis�ntik�lt a folyos�ra, a telefonk�sz�l�khez. Bedobott egy h�szast, Kir�ly S�ndor sz�m�t t�rcs�zta. Mielott azonban kics�ng�tt volna, letette a kagyl�t. "Mit mondjak neki? - t�prengett -, hisz az elm�lt h�rom h�napban egyszer se hallgatott meg, nem vett embersz�mba. �gysem hinne nekem, ha a t�rdemrol panaszkodn�k, csak kir�h�gne. Na nem, arra most nincs sz�ks�gem!" Elcsig�zottan engedte le a kez�t, soha �let�ben nem �rezte m�g mag�t kiszolg�ltatottabbnak. - Szil�rd! Szil�rd, gyere haza! Edit nov�rem hangja buntudatosan csengett a vonal m�sik v�g�n. P�csrol h�vott, ap�mmal volt baj. A buntudat r�m is �tragadt, �gy �reztem, nem t�ro�d�m eleget a sz�leimmel, pedig az �letben kell �lelni a szeretteinket, s nem a hal�luk ut�n eml�kmuvet emelni nekik a temetoben. Pontban este nyolckor l�ptem be a h�zunk ajtaj�n. Ap�mat m�r hazaengedt�k a v�rosi klinik�r�l. Felmentem hozz� az emeletre. Az elfeketedett szemg�d�r, mit tagadjam, visszaborzasztott kiss�. Meg�leltem, lehuppantam mell� a fotelbe. - Mi van, �desapa? - k�rdeztem, �s nem eresztettem el a kez�t. - V�rzik a gyomrom - felelte halkan. T�bbet nem is besz�lt�nk. Unalmas, hangtalan napok k�vetkeztek. Ap�m k�sz�lni kezdett az el�m�l�sra. "Persze, tudom �n, hogy volt! Sanyi felh�vta a doki haverj�t, azt�n ket�ten ki�tl�tt�k, hogy j�tszhatok nyugodtan tov�bb." Gy�ngyi a d�li vonaton �lt, Pesttol Miskolcig t�pelod�tt. A kup�ban rajta k�v�l csak egy pocakos, professzor kin�zetu �r �lt f�lig fekve, na�gyokat horkantva, s ha n�ha-n�ha felijedt, zavartan n�zett a f�lhangon mormol� l�nyra. "�rtem �n, neki az a fontos, hogy j�tsszak. De h�t egy bajnoki �rem csak nem lehet fontosabb az �letemn�l!" �gy morfond�rozott Gy�ngyi a Tiszai p�lyaudvarig, majd villamosra sz�llt, �s kiz�tyk�lod�tt Di�sgyorbe. Minduntalan retteg�s szor�totta el a tork�t, ak�rh�nyszor arra a percre gondolt, amikor Kir�ly el� kell l�pnie, �s meg kell neki mondania, hogy v�ge. Hogy le kell �llnia. Hogy a t�rd�nek pihentet�sre van sz�ks�ge. S mire sz�zadszor v�giggondolta a helyzetet, azon vette �szre mag�t, hogy m�r ott is �ll a terem bej�rat�n�l, csak le kell nyomnia a kilincset, �s bel�pni a l�nyok k�z�, besz�vni a csarnok jellegze�tes gumiillat�t. Mielott benyitott volna, elovette a k�rh�zi z�r�jelent�st, �s m�g egyszer �tfutotta. Ez �llt benne (r�vid�tett v�ltozat): "Zsolnay Gy�ngyin�l az izomero szubjekt�ve �s objekt�ve jelenleg oly m�rt�ku, hogy a kos�rlabdaedz�seket fokozatosan elkezdheti, de a 40 fo�kot meghalad� t�rdhajl�t�s� gyakorlatok egyelore csak t�rdv�dovel v�gezhetok." A lap alj�n az int�zet legprominensebb szakorvosainak al��r�sa d�szelgett. - De h�t alig tudok l�bra �llni! - t�rt ki Gy�ngyibol, �s tehetetlen�l �sszeszor�totta az �kl�t. Azt�n megk�sz�r�lte a tork�t �s lenyomta a ki�lincset. Az a k�p fogadta, amelyre sz�m�tott: k�rben labd�val szaladg�l� l�nyok, a k�r k�zep�n pedig Kir�ly, s�ppal a nyak�ban. Ahogy az edzo megl�tta Gy�ngyit, azonnal belef�jt a s�pj�ba. - Isten hozta, muv�szno - biccentett fel�. - Nem �lt�zik �t? A l�ny rebbeno hangon v�laszolt. - Itt vagyok, Sanyi, de edzeni nem tudok. Pr�d�nak �rezte mag�t. Kir�ly �gy is b�nt vele. - Ide a z�r�jelent�st! - mondta hidegen. A j�t�kost�rsak lehajtott�k a fej�ket. Gy�ngyi bebicegett k�z�tt�k a k�r k�zep�re, �s �tny�jtotta a pa�p�rlapot. Kir�ly olvasni kezdte a sorokat. Amikor a v�g�re �rt, lobogtatni kezdte a jelent�st. - Semmi bajod, Zsolnay. Vagy az orvosok tal�n h�ly�k? Csak neked van a seggedben is �sz, meg a tatab�nyai kuruzsl�dnak? A visszhangos csarnokban csak �gy mennyd�rg�tt a tr�ner hangja. Gy�ngyi megt�ntorodott, de azonnal vissza is nyerte az egyens�ly�t. - Nem tudok edzeni - ism�telte meg alig hallhat�an. Kir�lynak elbo�rult a tekintete.

- Vagy edzel, vagy m�sz innen a francba! - �v�lt�tte. A j�t�kosok nem mertek feln�zni, �rorm� az egyik sarokban lap�tott, s kezei k�zt idegesen gyur�gette a b�ntetof�zetet. A nagy hangzavarra a testes Oliv�r is bedug�ta a fej�t az ajt�n, sz�ja m�g mindig mozgott, val�sz�nuleg uzsonn�z�s k�zben �rte utol Kir�ly s�v�to hangja. Az edzo k�r�lhordozta a tekintet�t. L�thatta a d�bbenetet az arcokon, mert kiss� visszafogta mag�t. - Vagy edzel, vagy ki�ratod magad t�pp�nzre! - Ne haragudj, Sanyi, �n m�g ilyet nem csin�ltam. Meg tudn�d monda�ni, hol kell ezt elint�zni? Villant a tr�ner szeme. - Engem ez nem �rdekel - f�rmedt a l�nyra. B�nom is �n, hogy mit csin�lsz! A h�ten legyen elint�zve! Megfordult, �s egy hossz�, �les s�psz�val jelt adott az edz�s folytat�s�ra. Gy�ngyi ki�dalgott a terembol, k�zben n�h�ny j�t�kossal tal�lkozott a tekintete. Egy�tt�rz�s �s sajn�lat t�kr�zod�tt az arcukon, de Gy�ngyi pontosan tudta, hogy �gyse tudn�nak seg�teni. �gy azt�n amikor egyik�k fel� mozdult, hogy seg�tsen neki a l�pcson lemenni, a l�ny f�ltette a kez�t. Senkit sem akart kellemetlen helyzetbe hozni. Odakint, a folyos�n Oliv�r sietett hozz�, m�g morzs�s volt a hajt�k�ja. Gy�ngyi a v�ll�ra t�maszko�dott, a fiatalember eg�szen haz�ig k�s�rte. Otthonr�l azonnal felh�vta a p�csi bar�tait, jog�szokat, orvosokat, volt csapatt�rsakat, �s a seg�ts�g�ket k�rte. M�snap m�r fogadta is dr. Gazs� Imre, a PVSK csapatorvosa. - Zsolesz, ez borzalmas - mondta a vizsg�lat ut�n. - Tudom. - Lehet, hogy muteni kell. - Mi? - J�, csak hangosan gondolkodom, nyugodj meg. Mindenesetre azon�nal abba kell hagynod. - M�r abbahagytam. A j�t�kost t�pp�nzre vett�k, s szerd�n m�r �jra Di�sgyorben volt. - Tess�k, Sanyi, a t�pp�nzes pap�r - kopogott be Kir�ly irod�j�ba. Az edzo belekukkantott a sz�vegbe. Percekig olvasta, azt�n egyszer csak el�feh�redett az arca. - P�csen? - Tess�k? - P�csen csin�ltattad meg a t�pp�nzt? - Persze. Oda vagyok bejelentve. - Te visszament�l P�csre? - P�csi lakc�m van a szem�lyimben. - A r�gi cimbor�khoz, mi? - Hogy �rted ezt? - Na tunj a szemem elol! - Sanyi... - Mondom, tunj a szemem elol! A l�nynak tork�ra forrt a sz�. Kil�pett az irod�b�l �s s�ntik�lni kezdett a kij�rat fel�. Kir�ly felemelte a telefonkagyl�t, kinyitotta a notesz�t, �s egy budapesti sz�mot t�rcs�zott. - Kir�ly vagyok Di�sgyorbol, szervusz! - mondta, amikor felvett�k a vonal t�loldal�n. - Van sz�modra egy j� sztorim. Csin�lhatsz belole egy falrengeto anyagot. Az �v t�rt�nete. Az �v botr�nya! - L�ttad a mai �js�got, pajt�s? - Nem, Vilik�m, nincs nekem arra idom. - H�t szak�ts. Itt van, olvasd. - Hopp�, a kis copfos! Mit �rnak r�la? - Olvasd! - Aszongya: "December eleje �ta nem szerepel a DKSK-Borsod�Chem NBI-es noi csapat�ban Zsolnay Gy�ngyi, a v�logatott bedob�ja." Bedob� a kis copfos? - Igen, de ez most nem fontos. Olvasd tov�bb! -"A sportol� t�rds�r�l�st szenvedett, azt�n kezeltette mag�t, megj�rta a Sportk�rh�zat is. A piros-feh�rek arra sz�m�tottak, hogy fel�p�l�se ut�n csapata rendelkez�s�re �ll. Nem �gy t�rt�nt..." H�, Vili, a kisl�ny itt van P�csett, nem? - Aha, itt kezelteti mag�t. De olvasd m�r tov�bb, az �g szerelm�re. "- Zsolnay t�rde az orvosi szakv�lem�ny szerint csaknem sz�zsz�za�l�kos - mondta Kir�ly S�ndor, a DKSK vezetoedzoje. - A j�t�kos azon�ban ennek ellen�re k�z�lte: visszamegy P�csre. A klub vezet�se fegyelmi elj�r�st ind�t Zsolnay ellen, s ez komoly anyagi k�vetkezm�nyekkel j�r�hat a j�t�kosra n�zve. Arr�l nem is besz�lve, hogy k�t�ves eltilt�s is v�r�hat r�." Hu, ap�m, ez nem semmi! �s mennyit akarnak

r�verni? - Fogalmam sincs. Egymilli�t hallottam. - Na de mire fel? - Azt mondj�k, ennyit vissza kell fizetnie a klubnak. - Visszafizetni? De mi�rt? Hisz mi�ta elj�tt, gondolom, egy fill�r fize�t�st se kap a di�sgyoriektol! - Ne keress logik�t, pajt�s. Megdolgozott az�rt a p�nz�rt, m�gis vissza kell fizetnie. Mit gondolsz, mibol vesz a Kir�ly szt�rokat? Pajti, olyan j�t�kosai vannak, hogy ha �n voln�k az edzoj�k, �s a p�ly�ra k�lden�m oket, hogy gyer�nk, csajok, j�tszatok, ahogy kedvetek van, akkor is hoz�n�k a legt�bb meccset. - �ll�t�lag m�r nem olyan j�k! - Nem tudom. De a Zsolesz biztosan nagy v�rvesztes�g nekik. - �s t�nyleg rossz a l�ba? - Ki tudja, pajti, ki tudja? - Anya, ne adj t�bb p�nzt! - Tedd csak el, Gy�ngyik�m. - De nem kell! - H�tezer forintos t�pp�nz mellett? De kell. - Anya, tudod, hogy a bar�tnomnek nem kell fizetnem a lak�s�rt. - Akkor sem �lhetsz h�tezer forintb�l. - F�lretettem egy kis p�nzt, - Meddig el�g az? - El�g. Egy ideig m�g biztosan. - Mi van a perekkel? - Miskolcon �gy b�ntak vel�nk, mint a hal�lra�t�ltekkel. Az �gyv�d csak miattam nem hagyta ott oket. K�t �vre eltiltottak a di�sgyori csapat�ban val� szerepl�stol. - �s? Ez nem el�g nekik? - Persze, hogy nem. Pontosan tudj�k, hogy ez nem egy olyan nagy b�ntet�s. Most azt akarj�k el�rni a Magyar Kos�rlabda Sz�vets�gn�l, hogy m�s csapatn�l se j�tszhassak k�t �vig. - �ri�si. - K�zben a Sanyi jobbra-balra nyilatkozik. �gy adja elo az eg�szet, mint az �v sportbotr�ny�t. Olvastam m�r a "Zsolnay-�gy"-rol a Nemzeti Sportban, a Magyar Nemzetben, a N�pszabads�gban, a Blikkben, tele volt vele a t�v� meg a r�di�, �s mindig �n vagyok az �rul�, a szimul�ns, a szerzod�sszego. Te anya, engem mi�rt nem k�rdez meg senki? Lex Zsolnay. �gy nevezte el Gy�ngyi �gy�t a PVSK �gyv�dje, dr. Hal�mos P�ter. Az ambici�zus f�rfi elk�pesztonek tartotta, hogy Kir�ly S�n�dor semmif�le iratot nem bocs�t a rendelkez�s�re, �gy p�ld�ul a Gy�ngyit elsok�nt vizsg�l� kecskem�ti ortop�d szakorvos jelent�s�t, vagy �pp a fe�gyelmi anyagot �s a fegyelmi szab�lyzatot. Ahogy az �gyv�d fogalma�zott: "Csak a vak nem l�tja, hogy ez a Kir�ly szem�lyes bossz�b�l t�nkre akarja tenni Gy�ngyi karrierj�t!" M�g Gy�ngyi P�csett hetente kapta a gyullad�scs�kkento injekci�kat, addig Kir�ly Di�sgyor�tt soha nem l�tott gyul�lethadj�ratot ind�tott volt j�t�kosa ellen. Mielott magasabb sebess�gbe v�ltva v�gigt�rcs�zta volna cimbor�it az orsz�gos m�diumokn�l, hogy telek�rt�lje a r�di�kat �s a t�v�ket is "a szimul�ns �rul� gyal�zat�val", �sszeh�vta a csapatot, �s meg��g�rtette a j�t�kosokkal, hogy alkalomadt�n mindannyian el�t�lik, amit Zsolnay Gy�ngyi tett, s egy emberk�nt edzoj�k oldal�ra �llnak. Kir�ly persze nem �rte be ennyivel, naponta rendelte be mag�hoz Orb�n M�nit apportra. - Mi van az �rul�val? - nyitotta mindig a besz�lget�st. - Fogalmam sincs - t�rta sz�t a kez�t M�ni. K�t perce rakta le a tele�font, Gy�ngyivel besz�lt�k meg a h�t t�rt�n�seit. - Na ne, elottem nem kell adni a h�ly�t - vakarta meg az orr�t a tr�ner. - Ugye nem kell mondanom, milyen h�l�s lenn�k egy hasznos inform�ci���rt? Sz�val? J�r m�g a kezel�sekre? - T�nyleg fogalmam sincs. �s ez �gy ment az idok v�gezet�ig. Egyszer M�ni megunta a dolgot, �s elorehajolt. - Mondd, Sanyi, te tudod, hogy Gy�ngyi a legjobb bar�tnom? - Persze - nevette el mag�t az edzo -, az�rt k�rdezgetlek t�ged.

M�ni nem kapott levegot. Sz�ve szerint az edzore bor�totta volna az �r�asztalt. - Mi van a copfossal, Vili? - Semmi. V�rd�jat tuztek ki a fej�re Di�sgyor�tt. - Most h�ly�skedsz? - Egy�ltal�n nem, kispajt�s. �ll�t�lag egy bar�tnoj�vel tartja a kapcso�latot, �s az mindenrol inform�lja, ami Borsodban t�rt�nik. A di�sgyori klub �js�gj�t minden h�ten �titatj�k Zsolnay v�r�vel. - Na cs�. - Most mi van, h�t m�r viccelni se lehet. - Tudod, Vilik�m, az zavar a legjobban, hogy ezt a l�nyt sehol se l�tom nyilatkozni. Lehet, hogy t�nyleg vaj van a fej�n? - �! L�tszik, hogy nem ismered. J�hiszemu �s j�indulat�. Tudod mit mondott a m�ltkor az egyetemen? - Az egyetemen? - Persze, folytatja, amit Di�sgyor miatt f�lbehagyott. Sz�val azt mondja ez a Zsolesz az egyik ismeros�mnek, hogy o nem haragszik a di�sgyoriekre. Mert pontosan tudja, hogy egyetlen ember szervezte az eg�szet, de m�g r� sem haragszik. Na, sz�val ilyen a csaj. K�ts�gbeejto! Egy ilyen genya vil�g�ban tutira elpatkol ezzel a Ter�z anya st�lussal. A di�sgyoriek fokozt�k a t�mad�suk hevess�g�t. A kos�rlabda-sz�vet�s�g elutas�totta ind�tv�nyukat, hogy Zsolnayt egyetlen magyar csapat se szerzodtethesse le k�t �vig, de ok �jra �s �jra fellebbeztek. T�pp�nzcsa�l�ssal v�dolt�k meg volt j�t�kosukat, elutas�tott�k a k�r�s�t, hogy orvos�szak�rtot k�rjenek fel az �gyben, fegyelmi v�ts�get �s szerzod�sszeg�st d�rg�ltek az orra al�. S amikor Zsolnay �s �gyv�dje az orsz�gos sz�vet�s�g szab�lyzat�val pr�b�lt v�dekezni, a klub fegyelmi bizotts�ga 1997. �prilis 28-�n kiadott hat�rozat�ban kerek perec kijelentette: "A Klubbal szemben elk�vetett fegyelmi v�ts�g tekintet�ben nem a Kos�rlabda Sz�vets�g, hanem a di�sgyori KSK Fegyelmi Szab�lyzata az ir�nyad�". K�l�n�s �rvel�s. Olvashat� ebben a hat�rozatban az is, hogy "Zsolnay Gy�ngyi szab�lyt szegett, amikor az Orsz�gos Sporteg�szs�g�gyi Int�zetben folytatott kezel�s�t befejezve Miskolcon nem jelent meg, az edz�seket az orvosi szakv�lem�nyben foglaltak ellen�re sem kezdte meg �s esetleges tov�bbi kezel�seit nem Miskolcon v�gezte el." Tov�bb� hogy "A j�t�kos az igazs�g�gyi orvos szak�rtoi vizsg�lat ir�nti ind�tv�ny�t az Eln�ks�g - a Fegyelmi Bizotts�g d�nt�s�vel �sszhangban - az elj�r�s in�dokolatlan elh�z�s�ra vezeto ind�tv�nynak tartotta, figyelemmel arra, hogy �ll�spontja szerint az Orsz�gos Sporteg�szs�g�gyi Int�zet Sportse�b�szeti Oszt�ly�nak 1997. febru�r 10-i z�r�jelent�se agg�lymentesen meg�llap�totta a sportol� edz�sre alkalmas �llapot�t." Ne vitatkozzunk a di�sgyoriek �ll�t�saival, b�r hihetetlen sok benn�k a cs�sztat�s, �s a val�tlans�g. Vegy�nk csak egy szerencs�tlen kis kosaras l�nyt, aki egy �ven kereszt�l sz�v�t-lelk�t beleadva k�zd�tt egy kos�rcsa�pat, azon kereszt�l pedig egy eg�sz v�ros dicsos�g��rt, boldogs�g��rt, s amikor nagy baj�ban ennek a kosaras l�nynak bar�ti k�zre lett volna sz�ks�ge, akkor a v�ros kos�rklubj�nak vezetoi ell�kt�k, megtiport�k, s �rul�nak ki�ltott�k ki. Gy�ngyi elosz�r j�lius elej�n mer�szkedett ki az egyetemi fut�p�ly�ra. Addig csak pihent, s teljes eg�sz�ben a kezel�sekre b�zta mag�t. Ha�nem Halmos P�ter �gyv�d �r, aki m�sk�l�nben a PVSK igazol�sait is in�t�zte, egy verof�nyes d�lut�non, csak �gy f�l v�llr�l megeresztett egy �r�tatlannak tuno k�rd�st. - Zsolesz-bolesz, nincs kedved a PVSK-hoz szerzodni? Gy�ngyinek elkerekedett a szeme. - Csak mert R�tg�ber Laci a napokban arr�l faggatott, hogy mi van ve�led, meg a di�sgyori �ggyel... sz�val hogy volna-e kedved megint p�csi lenni? Mi�rt van az, hogy ha az emberben megpend�tenek egy �rz�keny h�rt, egyetlen pillanat alatt k�pes �sszezuhanni? Term�szetesen Gy�ngyin�l is elt�rt a m�cses, �s sok�ig szipogott, itatta szem�rol a k�nnyeket. Azt�n az �gyv�dre n�zett, �s elmosolyodott. - Ki kell pr�b�lnom magam. Hogy tudok-e m�g kosarazni. Hogy men�ne-e m�g a j�t�k. Az �gyv�d b�lintott. A perek alatt v�gig�lte Gy�ngyivel az elm�lt �t h�napot. O t�mogatta be a t�rgyal�sokra. O tudta a legjobban, mekkora csoda lenne, ha a l�ny

�jra PVSK-mezt h�zhatna. Gy�ngyi is csod�t lesni ment ki az egyetem fut�p�ly�j�ra, mert nem igaz�n hitte, hogy a t�rt�ntek ut�n valaha is es�lye lehet m�g az eg�szs�ges mozg�sra. Kom�tosan levette a meleg�toj�t. N�h�nyszor v�gigh�zta cipoje talp�t a salakon, csin�lt egyk�t bemeleg�to mozdulatot, guggolt is, ugrott n�h�nyat, persze csak �vatosan, de vagy h�sz percig nem l�pett a feh�r vonalak k�z�. Azt�n bes�t�lt a rajtvonalhoz, �s meg�llt. Me�reven n�zett elore; t�vol a cs�kok kanyarodni kezdtek, hogy azt�n egy�m�sba szaladva v�gleg elforduljanak. Lassan elorehajolt, hogy elru�gaszkodjon, amikor oldalr�l hirtelen ny�vog�st hallott. Odan�zett. Egy girhes fekete macska b�mult r� k�v�ncsian. A l�ny kil�pett a p�ly�r�l, �s eg�szen k�zel ment az �llathoz. Leguggolt, h�vni kezdte. Amaz elosz�r felborzolta a szor�t, majd lassan, �vatosan, �pp mint az elobb a l�ny a p�ly�n, elindult fel�. Amikor karny�jt�snyira �rt, meg�llt, Gy�ngyi fi�noman meg�rintette a nyak�n�l. A macska dorombolni kezdett, �s a l�ny kez�hez d�rg�lodz�tt. Azt�n felp�pozta a h�t�t, �s egy kisz�radt fa�t�rzsre ugrott. Gy�ngyi felk�sz�l�dott, majd visszament a p�ly�ra. F�l szem�t a macsk�n tartotta, amely nyugodtan s�tk�rezett a napon, s tal�p�t nyalogatva n�zte Gy�ngyit. - No l�ssuk! - mondta a l�ny, �s nekil�dult. Kicsit gyorsan kezdett, �gy azt�n lass�tott. Egyelore nem jelentkezett a t�rd�ben a f�j�s. Felvett egy egyenletes temp�t, s igyekezett tartani. Vissza�rt a rajtvonalhoz, megtette az elso k�rt. Mind jobban bemelegedett, b�r n�ha zs�mbesen a t�rd�re pil�lantott, mintha sz�mon akarn� k�rni rajta a f�jdalom elmarad�s�t. Mozg�sa f�lv�ltva volt �l�nk �s cs�ggeteg, hiszen egyik percben �gy �rezte, megint t�k�letes a t�rde, a m�sikban �gy, hogy csak a pihen�snek k�sz�n�heto a terhelhetos�ge, s b�rmelyik pillanatban �jra kezdodhet a r�m�lom. �gy futott, szaggatottan, siets�g n�lk�l, mik�zben mindv�gig k�ts�g�beesetten k�zd�tt a bujk�l� fantommal, amelyet �gy h�vnak: f�lelem. Az�t�n a hatodik k�rn�l megmozdult valami a t�rd�ben. Nem tudta, hogy pontosan mit �rez, de hogy nem kellene �reznie, abban biztos volt. A mozg�sban mindenesetre nem h�tr�ltatta, s meg�ll�s n�lk�l lefutotta a ki�tuz�tt t�z k�rt. - Tal�n b�rni fogom - mondta mag�nak. Le�lt a fube, �s v�gigsim�totta a t�rd�t. Olyan volt, mint r�gen. Majdnem olyan. Nagyap�m hal�l�nak az �vfordul�j�n any�m els�rta mag�t. Hogy mi��rt, maga se tudta, de t�ny: vagy egy �r�n kereszt�l h�pp�g�tt. V�gtelen csacsis�gomban vigasztalni pr�b�ltam, noha tudnom kellett volna, hogy teljesen felesleges. Ez a s�r�s ugyanis abb�l a fajt�b�l val� volt, amelyet �gy neveznek: fesz�lts�glevezeto. Ami azt illeti, m�s magyar�zatot nem is igen tal�ltam volna nagyap�m felemleget�s�re, mivel - Isten bocs�ssa meg nekem - nem volt t�l j� ember az �reg. �lve ny�zta a nyulakat, s �r�kon �t tan�tott arra, hogyan kell lesz�rni egy csirk�t. Ap�m egyszer cs�ny�n nekiesett, mert �jbort itatott velem. �t�ves voltam, s mire a sz�leim haza�rtek, t�kr�szeg. Ak�rmilyen is volt az �reg, akkoriban nem tudtam r� haragudni. M�g azt is lenyeltem, hogy k�rty�ban sorozatosan elnyerte tolem a kis zsebp�nzemet, hogy azt�n eligya a kocsm�ban. Mert a nagy�ap�m bizony ivott, mint a g�d�ny. Na �s, mondhatn�nk, ebben az orsz�g�ban olyan sokan isznak! Csakhogy o az �n nagyap�m volt. �s az �n csal�domnak kellett megszenvednie az italoz�s�t. Egy �r�t �ltem teh�t any�m mellett, aki apj�t emlegetve zokogott, �s simogattam a kez�t. Ma m�r tudom, hogy nem kellett volna. Gy�ngyinek gomb�c volt a tork�ban. K�t �v ut�n �jra ott vir�tott rajta a feketefeh�r PVSK-mez. - Szia, Zsolesz, olyan, mintha el se ment�l volna! - szaladt mell� a be�meleg�t�sn�l Horv�th Juci, �s megsimogatta. A t�bbiek is mind szeretet�tel fogadt�k, de nyilv�n a mozdulatait lest�k, hogy mi v�ltozott, mi lett gyeng�bb, lass�bb vagy darabosabb. �gy tunt, Gy�ngyi t�rde a r�gi, s a tud�sa se kopott meg. Azt�n egyszer hirtelen lehajolt, s akkor mindenki�ben meg�llt egy pillanatra az �to, de csak a cipofuzoj�t igaz�totta meg. A l�nyok fell�legezve csin�lt�k tov�bb a gyakorlatokat, R�tg�ber meg jel�legzetes csalink�z�s j�r�s�val Gy�ngyi mell� somford�lt, �s csak ennyit mondott: - Isten hozott idehaza!

Gy�ngyi nem n�zett az edzore. �sszeszor�totta a fog�t �s futott tov�bb. Nagyon boldog volt. Bonyh�d harminck�t kilom�terre, Pest ir�ny�ban fekszik P�cstol. Minden �vben ott rendezik meg a Bonyh�d Kup�t, amely egy kifejezetten j� hangulat� felk�sz�to torna a bajnoks�g elott. Gy�ngyi is utazott a csa�pattal, s b�r n�h�ny injekci� nyug�t el kellett viselnie a meccsek elott, az�rt j�tszhatott. Persze nem sokat, hiszen R�tg�ber fokozatosan akarta terhelni a beteg t�rdet. Meg azt�n egyelore Gy�ngyi is halv�ny ut�nzata volt csak r�gi �nmag�nak. A l�nyeg persze az, hogy j�tszott, s noha a t�r�de most is rakonc�tlankodott, a nyolch�napos pihentet�s megtette �ld�sos hat�s�t. A bonyh�di lel�t�n mi is ott �lt�nk bar�taimmal, s Vili szeme azonnal felcsillant, ahogy Gy�ngyi a p�ly�ra l�pett. - N�zd csak, pajt�s, ott a copfos. - Aha. De hol a copfja? - �gy tunik, lev�gatta a haj�t. Szerintem �gy helyesebb. Szerinted? - Nem tudom. Az biztos, hogy sokkal sportosabb, mint k�t �ve. - Tetszik? - Ezt mondtam volna? - Nem, de l�tom hogyan b�mulod. Mi tetszik rajta legjobban? - A t�rdv�doje. Mert Gy�ngyi - orvosi utas�t�sra - vastag t�rdv�doben j�tszott. Ami�kor j�tszhatott. A sors szesz�lye folyt�n ugyanis a torna v�ge fel� �ssze�ker�lt a PVSK �s a Di�sgyor. Elosz�r a p�csiek j�ttek ki meleg�teni, majd a di�sgyori l�nyok, s h�tul, a j�t�kos kij�r�ban feltunt Kir�ly S�ndor alak�ja is. Egy pillanatra eln�mult a csarnok, hiszen mindenki hallott m�r az �v botr�ny�r�l, s az emberek azt v�rt�k, mikor veszi �szre a di�sgyori edzo a t�rdv�dos p�csi l�nyt. Nem kellett sok�ig v�rni, ahogy Kir�ly az oldalvo�nalhoz �rt, azonnal megl�tta Gy�ngyit. Arc�n ijeszto v�ltoz�s ment v�g�be: szemei meredtre fagytak, orrcimp�i feldagadtak. Ritk�s haja pillana�tok alatt csapzott lett. �v�lteni kezdett. - Te �rul�! Te mocskos �rul�! Ha az a szimul�ns j�tszik, mi megy�nk haza. Gyer�nk l�nyok, levonulni a p�ly�r�l! A j�t�kosok megilletod�tten indultak az edzoj�k fel�, a csarnokban tart�zkod�k pedig d�bbenten figyelt�k az edzo hiszt�riaroham�t. R�tg�ber odal�pett Gy�ngyihez, �s �gy sz�lt: - Hagyjad, Zsolesz, nem �ri meg. Ma ink�bb pihenj. Gy�ngyi b�lintott, a m�rkoz�st lej�tszott�k, a P�cs pedig darabokra t�pte a Di�sgyort. Gy�ngyi nem merte bevallani, m�g mag�nak sem, hogy ott a f�j�s a t�rd�ben. Ahogy jelentkezett a k�n, r�gvest magasabb sebess�gbe kap�csolt, s konokul m�g jobban terhelte a l�b�t. Ez m�r nem az a gy�ng�d eroszak volt, amellyel n�h�ny napja lefutotta az egyetemen azt a t�z k�rt, ez m�r dac volt, "csakaz�rtis d�h". Ak�rhogy is, a t�rd muk�d�tt. F�jt, de muk�d�tt. Istenem, gondolta, egy kicsit tov�bb kell bemeleg�teni, mint r�gen. �s ha a meccsek ut�n kihul, akkor meglehetosen kellemetlen. Nem nagy �gy. Az egyetemi fut�sok alkalm�val mindig tal�lkozott a v�szesen sov�ny macsk�val. Volt, hogy vitt neki egy kis felv�gottat. Ilyenkor az �llat �r�m�ben tivorny�t rendezett. Vadul �trohant a p�ly�n, s l�bait dob�lva ma�gasakat ugrott a levegobe, mint egy udvari bolond. Gy�ngyi nevetett, �s megsimogatta kis bar�tj�t. De amikor futni kezdett, a macska visszatele�pedett a fat�rzsre, s egyenesen �s mozdulatlanul k�vette szem�vel a l�nyt. Ny�r v�g�re szinte �sszenottek. Azt�n egyszer csak nem j�tt t�bbet az �l�lat. Szeptember eleje volt m�r, a PVSK-n�l befejezod�tt az alapoz�s, s Gy�ngyi edz�s ut�n kiment az egyetemi p�ly�ra, hogy eros�tsen egy ki�csit. K�r�ln�zett, a macska nem volt sehol. Sz�longatta, kereste, de hi�ba. Akkor le�lt, �s megsiratta egy kicsit. Szeptemberben m�g egyszer s�rt Gy�ngyi, de akkor szinte feltart�ztat�hatatlanul potyogtak a k�nnyei. A bajnoks�g kezdete elott egy nappal meghalt Horv�th Juci, a p�csiek ir�ny�t�ja. A j�t�kosok �s a szurkol�k na�pokig nem tudt�k megem�szteni a sz�rnyu k�zleked�si balesetet, s �gy tunt, ez a bajnoki �v maga lesz a borzad�ly. Azt�n R�tg�ber valahogy m�gis �sszer�ntotta a csapatot, s a l�nyok �rezt�k, hogy minden egyes m�rkoz�sen volt csapatt�rsuk�rt is j�tszanak. Gy�szszalaggal a mez�k�n hajtott�k v�gig a bajnoks�got, s gyozelmeikkel nemegyszer f�nyes palo�t�t

var�zsoltak a p�csi sportcsarnokb�l. - Szia Gy�ngyi, Oliv�r vagyok! - Olcs�! Jaj de r�g hallottam a hangodat. Mi �js�g Di�sgyor�tt? - Semmi k�l�n�s, megvagyunk. T�rded? - Elmegy. Nem tudom, meddig b�rja. Te, csak nem megint eszel? - Jaj, behallatszik? - Jav�thatatlan vagy. - Ahogy mondod. Gy�ngyik�m, ugye nemsok�ra j�tt�k hozz�nk j�t�szani - �gy tudom, igen. - Figyelj csak, mondani akarok valamit. Ami�ta elment�l... sz�val f�l �ve minden edz�sen te vagy a t�ma. �gy kezdodik a nap, hogy Kir�ly be�j�n a csarnokba, �s elkezd szapulni t�ged, hogy "az a b�d�s �rul�, majd �n eltiltatom, t�nkretett minket, megfosztotta a csapatot a bajnoks�gt�l, de egyszer m�g megfizet �rte". - Tudom. Hallottam r�la. - Gondolom, valamelyik l�ny mes�lte. - Ki tudja... - Mindegy, nem akarod el�rulni. Rendben van. Azt azonban a l�nyok sem tudj�k, hogy tegnap Kir�ly mag�hoz rendelte a t�rzsszurkol�kat. - �s? - Egy �r�t voltak bent n�la, �s h�t el�g elsz�nt �br�zattal j�ttek ki az irod�j�b�l. Azt hiszem, r�lad volt sz�. K�sz�lnek ellened valamire. - �rtem. - Ha javasolhatom... sz�val lehet, hogy ezt a meccset most ki kellene hagynod. - Azt nem lehet. - M�rt nem? - Mert meghalt a Juci, �s �gy is neh�z a csapatnak. K�l�nben is, rosszul venn� ki mag�t, ha nem utazn�k a l�nyokkal. Ha nem j�tszan�k, akkor �gy tunne, hogy t�nyleg �n vagyok ebben az eg�sz cirkuszban a huny�. - Lehet, hogy igazad van, de ezek a szurkol�k itt kisz�m�thatatlanok. �s nagyon tudnak gyul�lni. - Tudom. Szeretni is nagyon tudtak. Tal�n eml�keznek m�g r� egy ki�csit, hogyan �lelgettek a gyoztes meccsek ut�n. Tal�n eloveszik a f�nyk�peket, amelyeken hozz�m b�jnak, �t�lelnek. - Tal�n. De ha nem, itt pokol lesz. K�sz�lj fel a legrosszabbra. - Felk�sz�l�k. �s Olcsi! K�sz�n�m. Kilencvenh�t okt�ber�ben elindult a tv2. Negyedike volt az elso sug�r�z�si nap, �n csin�lhattam a csatorna elso riportj�t. Nem fogj�k elhinni, mirol! Arr�l, hogy elindult a tv2. Albert Gy�rgyi �s Obersovszky P�ter vezett�k a szombaton hatkor kezdodo musort, Pint�r Dezso, az eln�k pe�dig a h�tt�rbol, egy sz�krol figyelte oket. El-elb�biskolt, hiszen annyira izgult, hogy kedd �ta egy percet sem aludt. Sv�by Andr�st �s Kereszty G�bort m�g a kir�lyi telev�zi�b�l ismertem, oket nevezt�k ki a Napl� fo�szerkesztoiv�. Sot, Andr�s kamera el� is �lt. Odamentem hozz�. - Figyelj csak, te leszel a musorvezeto? - �n. - De hiszen selyp�tesz. - Tudom. �s? Ebben az orsz�gban mindenki k�v�r egy kicsit, minden�ki raccsol egy kicsit, mindenki selyp�t egy kicsit, �gyhogy engem is elfo�gadnak majd a besz�dhib�mmal. Sot, szeretni fognak �rte. Igaza lett. A visszajelz�sek szerint ma o Magyarorsz�g egyik legn�p�szerubb musorvezetoje. A tv2 fo musorvezetoj�nek az MTV H�rad�j�t�l �tcsalogatott Pachmann P�tert szemelt�k ki, az utols� pillanatban azon�ban �gy d�nt�ttek, hogy P�ter tanuljon m�g egy kicsit, s ez�rt a r�di�t�l �rkezett P�lffy Istv�n lett a legfobb musorvezeto, akit eredetileg funkcio�n�riusnak sz�ntak a csatorn�n�l. J� d�nt�s volt. P�ter k�sobb is bizony�ta�ni tudott, P�lffy arca n�lk�l pedig ma m�r elk�pzelhetetlen a tv2. A kez�detekkor megismerkedtem egy v�gtelen�l kedves l�nnyal is, aki a kir�lyi t�v�n�l m�g asszisztensk�nt dolgozott. Annak idej�n nem sz�nt�k ugyan k�pernyore, de k�ts�gtelen�l dekorat�v volt. �s ami a legfontosabb: hihe�tetlen�l bar�ts�gosan �s j� sz�vvel k�zeledett mindenkihez. Akkor. Az�ta k�pernyore ker�lt, ismert lett, s manaps�g, amikor elhaladok mellette a folyos�n, mindig �gy �rzem, mintha autogramot kellene tole k�rnem. Ko�molyan mondom, alig merem megsz�l�tani, akkora szt�r. �gy h�vj�k: Stahl Judit. O v�ltozott a legt�bbet

az elm�lt n�gy �v alatt. Az elso h�ten t�rt�nt, hogy bekopogtatott hozz�nk egy l�ny. Gyakor�nok egy m�sik t�v�n�l, mondta, �s szeretn� kipr�b�lni mag�t n�lunk. Ka�pott egy t�m�t: egy f�rfir�l kellett filmet k�sz�tenie, aki t�bb tucat k�gy�val �lt egy�tt egy lak�telepi lak�sban. A film elk�sz�lt, a le�nyz� azonban elk�sett a v�g�sr�l, �gy nekem kellett ad�sk�szre v�gnom az anyagot. Az ad�s elott k�t perccel persze beesett a szob�ba, �s suru bocs�natk�r�sek k�zepette meg�g�rte, hogy t�bb� nem fordul elo ilyen. Nem is fordult. Sot, Bombera Kriszt�val, merthogy r�la van sz�, az�ta is a legjobb bar�tok vagyunk. Legut�bb p�ld�ul egy�tt szilveszterezt�nk Washingtonban. Egy�bk�nt cs�ndben, hogy meg ne hallja, el�rulom, hogy Kriszt�nak van egy speci�lis betegs�ge: k�pes b�rmikor, b�rhol, b�rmilyen testhelyzet�ben elaludni. Pap�rja is van r�la, sot, ha j�l eml�kszem, a jogos�tv�ny�ba is bele�rt�k. Gondolom az�rt, hogyha esetleg vezet�s k�zben elszunnyad, �s csin�l egy vil�grasz�l� t�megbalesetet, azonnal tudj�k, hogy mi volt az oka. K�l�nben mi m�s volna az �rtelme? �s hogy a bar�tokn�l maradjunk, ott volt a kezdetektol az �r�kk� j�kedvu N�meth Lajos, �s a mostan�ban �lvezettel kegyetlenkedo M�t� Kriszta is, akivel gyerekk�nt m�g egy�tt fagyiztunk P�cs belv�ros�ban. Hogy akkoriban mit �reztem ir�nta, vagy n�h�ny �vvel k�sobb egy m�sik ismert riporterno ir�nt, arr�l tal�n majd a k�vetkezo k�nyvemben mes�lek. R�videsen ugyanis Boszni�ba utaztam filmezni, ahol magyar ENSZ-katon�k �p�tett�k a moszt�ri �reghidat, s ettol kezdve kiss� kima�radtam az itthoni dolgokb�l. Egy �v m�lva m�r �gy r�pk�dtem a vil�g fo�v�rosai �s Ferihegy k�z�tt, mintha a hatos villamossal d�c�gn�k a Blah�t�l a Nyugatiig, meg vissza. Hanem ha m�domban �llt, igyekeztem �gy szervezni az �letem, hogy a PVSK meccsein rendre ott lehessek. Hat�ro�zottan j�l �reztem magam, ha a csapatot buzd�thattam, �s nem sz�m�tott, hogy ez�rt el�g les�t�lnom a p�csi sportcsarnokba, vagy mondjuk eg�szen Sopronig kell utaznom. Di�sgyorben is ott voltam 1997. november�ben. Ha fogalmazhatok �gy, ez volt a magyar kos�rlabda-bajnoks�gok leggyal�zatosabb �s leg�z�l�stelenebb tal�lkoz�ja. Ugyanakkor tal�n sohasem gyozedelmeskedett jobban az igazs�g, mint �ppen a sz�gyenek m�rkoz�s�n. A pokol k�nk�ves katakomb�i sem lehetnek olyan forrong�ak �s ijesz�toek, amilyen a di�sgyori katlan volt azon a sz�rke novemberi d�lut�non. M�r m�sf�l �r�val a meccs elott h�rom �s f�l ezer ember szorongott a lel�t�kon, s gondolom, nem �rulok el vele nagy titkot, ha jelzem, hogy ennek mind�ssze eleny�szo r�sze �rkezett Barany�b�l. Azok, akik ehhez az ele�ny�szo r�szhez tartoztak, minden egyes "Hajr� PVSK!" ki�lt�sukkor �gy �rezt�k, hogy az �let�kkel j�tszanak. De be kell vallanom, nem nagyon vetette vissza oket a szurkol�sban az, hogy m�r puszta jelenl�t�kkel is az or�letig ingerelt�k a di�sgyori szurkol�kat. Botor m�don azt hittem; is�merts�gem ment meg csup�n benn�nket egy kiad�s ver�stol. Val�j�ban azonban nem errol volt sz�. A di�sgyoriek akkor valami sokkal nagyobb csap�sra k�sz�ltek, s nem �rtek r� pofonokkal t�rodni. H�tul, a csarnok m�g�tt lef�kezett a PVSK busza. K�t megtermett biztons�gi ember sietett a j�rmu ajtaj�hoz, fogalmazzunk �gy: elovigy�zatoss�gb�l. Az igazs�g az, hogy ok maguk se tudt�k, mire sz�m�thatnak, mert odabentrol v�rfa�gyaszt� rikolt�sok �s hal�lord�t�s szurod�tt ki az udvarra. Mindenki Gy�ngyivel foglalatoskodott. Nem is lehetett ez m�sk�pp, a holts�padt l�ny n�m�n kuporgott az egyik h�ts� �l�sen, �s nyugtalans�g sug�rzott a szem�bol. A buszt�l a csarnokig vezeto tizen�t m�teres utat eros vasrudakkal biztos�tott�k, s csak egyvalakit engedtek a kar�mon be�l�l: Oliv�rt. A technikai vezeton k�v�l csak Gy�ngyi di�sgyori bar�tai �s n�h�ny j� eml�kezotehets�gu helyi szurkol� v�rakozott, de ok a rudakon t�l. A l�ny mindegyik�ket meg�lelte, besz�ltek n�h�ny sz�t, azt�n elb�cs�ztak, mert R�tg�ber pillant�sa d�h�sen villant. A p�csi tr�ner gyul�lte, ha meccs elott a j�t�kosai "priv�tkodnak". Olyankor a l�nyok csak az �v�i lehettek. Amilyen szerencs�s voltam, siker�lt kifognom azt a helyet, amely a legk�zelebb volt a di�sgyori ultr�k muzsikusaihoz. �gy azt�n komoly hal�l�sk�rosod�sra sz�m�thattam, minthogy a s�pok, dobok �s trombit�k k�z�vetlen k�zelrol vett�k t�mad�sba a dobh�rty�mat. R�ad�sul mellettem egy hullak�pu ember folyamatosan

elmebeteg szurkol�si st�lus�val ejtett �mulatba, amely abb�l �llt, hogy n�ha felemelkedett a hely�rol, �s korhe�lyesre ivott hangj�n �gy sz�lt: "Huj-huj-huj, hej-hej-hej!". Hej, de rossz helyet fogtam ki magamnak! A zaj m�r-m�r elhalni l�tszott, amikor v�gre befutottak a di�sgyori l�nyok a p�ly�ra. Val�s�ggal megremegtek a csarnok falai a hangork�nt�l, amellyel a helyiek fogadt�k v�rosuk kedvenceit. - Csak nyugi, gyerek - veregette meg R�tg�ber az �lt�zoben Gy�ngyi v�ll�t, �s sorolta tov�bb a taktikai utas�t�sokat. Azt�n elj�tt az ido, hogy kil�pjenek az �lt�zobol, �s a p�ly�ra induljanak. J�t�kost�rsai szorosan maguk k�z� fogt�k Gy�ngyit, s �gy �rtek ki a folyos� v�delm�bol. Abban a pillanatban, amikor Gy�ngyi feltunt a j�t�koskij�r�ban, a lel�t�k t�me�ge, mint egy ki�hezett vad�llat, vis�tva rohant le a rekl�mt�bl�kig, ahol a biztons�giak �llt�k �tj�t. A szurkol�k szeme d�h�sen vill�zott, �gy tunt, azonnal sz�tt�pik a szerencs�tlen kis j�t�kost. �s h�mp�ly�gve, hangor�k�nn� duzzadva megindult a k�rus, amely azut�n j�form�n a meccs ideje alatt mindv�gig bet�lt�tte a csarnokot: "Zsolnay, a kurva any�d!" Gy�ngyi �rtetlen�l n�zte a lel�t�kat, egyszeruen nem tudott mit kezde�ni ennyi gyul�lettel. T�rsai nyugtatgatt�k, innen-onnan minden pillanat�ban �rkezett egy b�tor�t� sz�, vagy egy simogat�s, de valljuk meg oszin�t�n, ilyen hangulatban j�tszani maga volt a borzalom. �s a java m�g h�tra�volt. A vend�gcsapat bemutat�s�val kezdod�tt a m�rkoz�s. Amikor a hangosbemond� Zsolnay Gy�ngyihez �rt, a gyul�lt n�v hallat�n egyszer�re ford�tott h�tat a k�z�ns�g, s emelte fel kez�t, elore ny�jtva a k�z�pso ujj�t. A szurkol�k h�t�n fekete muanyag f�lia f�nylett, s k�z�pen egy kereszt rajzol�dott ki a magasra tartott feh�r kartonokb�l. Egy kopors�t mint�ztak meg a di�sgyoriek, Zsolnay Gy�ngyi kopors�j�t. Ebben a pil�lanatban a szektor elott hossz� lepedo csap�dott ki a rekl�mpal�nk f�l�, amelyen ez �llt: "Zsolnay! Isten megbocs�t, de mi soha!" Gy�ngyi l�ba megbicsaklott, de tartotta mag�t. Kir�ly S�ndor el�ge�detten simogatta az �ll�t, �s elismeroen b�lintott az ultr�k fel�. A hangos�bemond� gyorsan tov�bbment a n�vsorban, de a szurkol�k egyre csak Gy�ngyit szapult�k. Nem is ment neki igaz�n a j�t�k. A kezdo s�psz� ut�n percekig csak a hely�t kereste, s ha a pal�nkhoz �rt, meglehetosen gy�n�g�n dobott. Ha oszint�k akarunk lenni, a fordul�sig csak l�zengett a p�ly�n, R�tg�ber le is cser�lte. Persze ki tudna j� teljes�tm�nyt ny�jtani, ha minden egyes esetben, amikor hozz� ker�l a labda, istentelen f�ttysz�val zavarn�k meg a szurkol�k. Csakhogy a sz�netben t�rt�nt valami. R�tg�ber f�lreh�vta Gy�ngyit, s b�r senki se hallotta, hogy mirol besz�l�tek, sokan esk�sznek r�, hogy az utols� mondat �gy hangzott: - Most visszam�sz, gyerek, �s megmutatod nekik! �s a kicsi l�ny visszament, �s a kicsi l�ny megmutatta nekik. Amikor a f�lido elej�n elosz�r indult meg a pal�nk fel�, a B-k�z�p hangosan nyer�teni kezdett. Egyszer csak torkukra forrt a sz�. A labda Gy�ngyi kez�bol egyenesen a kos�rba perd�lt. A pillanatnyi cs�ndbe belehas�tott egy ki�l�t�s: "�rul�!", s egyszerre kezdett �v�lteni a h�romezres t�meg. Csak�hogy f�l perc m�lva a legutols� mozzanatig megism�tlod�tt az elobbi je�lenet, mind�ssze annyi volt a k�l�nbs�g, hogy Gy�ngyi beletett a dob�s�ba egy pimasz kis csavar�st, s a labda h�romszor is k�rbej�rt a kos�r sz�l�n, m�g belebukfencezett a h�l�ba. A di�sgyoriek nem hittek a szem�k�nek. Leforr�zva b�multak, mintha lid�rc�lmot l�tn�nak. - J�l van, gyerek - hallatszott R�tg�ber hangja, �s sok�ig ez volt az egyetlen ki�lt�s, amely megzavarta a csarnokra nehezedo csendet. Kir�ly orrcimp�i kit�gultak. Hogy ideges, az abb�l l�tszott, ahogy a j�t�kosaival besz�lt. A jobb �rz�su szurkol�k befogt�k a f�l�ket. Gy�ngyi a lef�j�s pillanat�ig tizenegy pontot dobott, s Bal�zs Hajni mellett a m�rkoz�s leg�jobbja lett. A PVSK 85:77-re nyert, s akik ismert�k Gy�ngyi t�rt�net�t, elk�pzelni se tudtak volna nemesebb bossz�t ann�l, mint ami az ered�m�nyjelzo t�bl�n �llt. Gy�ngyi persze nem bossz��ll� t�pus. A meccs ut�n a di�sgyori �js�g��r�k ot is megkerest�k. A Piros Lap 1997. novemberi sz�m�ban ez olvas�hat�: "�js�g�r�: �zensz valamit a di�sgyorieknek? Zsolnay: Igen, �n mindig szerettem a szurkol�kat, nem haragszom senkire, �gy

Kir�ly S�ndorra sem. Sajn�lom, hogy �gy alakultak a dolgok, mert ha minden j�l ment volna, akkor ak�r m�g k�t �vet is j�tszottam vol�na a DKSK-ban. Mondom, nem haragszom, �gyhogy ha visszah�vnak, m�g �jra j�tszhatok a Di�sgyorben. �js�g�r�: K�sz�nj�k a besz�lget�st! Zsolnay: �n k�sz�n�m! Legyetek j�k! (S k�zben Zsolnay Gy�ngyi k�nnybel�badt szemmel beszaladt a PTSK �lt�zoj�be - a szerk.)" "A l�nyaim dolgozzanak, mint a b�ny�szok, hallgassanak, mint a kato�n�k �s ut�na viselkedjenek �gy, mint a hercegnok!" R�tg�ber L�szl� mond�sa volt ez, s a PVSK-s l�nyok val�ban �gy dolgoztak, mint a b�ny�szok, viszont hercegnokk�nt is szerette �s ist�polta oket P�cs. Egy v�ros nagyon h�l�s tud lenni, ha dicsos�get szereznek a sz�m�ra, s R�tg�ber csapata nem kisebb brav�rt vitt v�ghez, mint hogy az elm�lt h�t �vben �t�sz�r nyerte meg a bajnoks�got, s a Magyar Kup�t is t�bbsz�r elh�d�totta. A k�z�s sikerek ideig-�r�ig feledtetik a bajt, a f�jdalmat, de amikor csitul kiss� az �r�m, az euf�ria, az ember �jra visszat�r a gondjaihoz. Gy�ngyinek csod�latos �ve volt az 1997-98-as szezon, de tavasz t�j�k�n �jra az elviselhetos�g hat�r�t kezdte s�rolni a l�ny t�rdb�ntalma. �rd�gi volt, ahogy a f�jdalom egyre beljebb k�szott Gy�ngyi l�b�ba, s amikor a l�ny legkev�sb� sz�m�tott r�, teljes erovel t�madott. A BSE ellen j�tszott a P�cs Sopronban, a kupad�ntobe jut�s�rt, s az utols� percekben igencsak �less� v�lt a k�zdelem. Amikor a legnagyobb sz�ks�g lett volna a fifik�s bedob�ra, egy �tk�z�s ut�n f�jdalmasan kapott a t�rd�hez. - Tov�bb - olvasta le Gy�ngyi R�tg�ber sz�j�r�l. Szem�t behunyva felemelkedett, s ny�gd�cselve megpr�b�lta kiny�jtani a l�b�t. Nem ment. - Lehozzalak? - t�togta az edzo. Gy�ngyi megr�zta a fej�t. Ott akart lenni a p�ly�n, a k�zdelem v�g�ig. M�sodpercek voltak h�tra, d�n�tetlenre �llt a m�rkoz�s. Amikor j�t�kba hozt�k a labd�t, Gy�ngyi fel�egyenesedett. Egyszer csak neki passzoltak. Egy pillanatig meglepve me�redt a j�t�kost�rs�ra, azt�n megindult a pal�nk fel�. Recsegettropogott a t�rde, ha volt, mi elrepedjen, az most biztosan elrepedt, de a l�ny hirtelen meg�llt, �s ahogy a nagyk�nyvben meg van �rva, r�k�ldte a labd�t. Tan�tani lehetett volna az �vet, amelyet le�rt a kos�rba v�g�d�sig. Abban a pil�lanatban, amikor �thaladt a gyurun, hatalmasat ugrottam a levegobe. Majd siker�lt a k�lsomre vissza�rkeznem, s �gy �reztem, abban a minut�ban cafatokra szakad a bokaszalagom. Nem tudom m�r, ki vezette haza a kocsimat, de a vol�n mell� kapott egy ingyen koncertet is, mert a szalag�szakad�s bizony nem egy le�ny�lom, �s a Sopront�l Budapestig tart� k�t�sz�zh�sz kilom�teres utat volt szerencs�m v�gigvony�tani. A m�snapi �j�s�gok term�szetesen �les c�mekben sz�moltak be f�lrel�p�semrol, sot, a Nemzeti Sport azonos sz�m� sorban �rt Gy�ngyirol �s r�lam: "Zsolnay bebiztos�totta a p�csiek siker�t, a csapat egyetlen s�r�ltje Vujity Tvrtko t�rzsszurkol�". Amikor az orvos megl�tta a bok�mat, a fej�hez kapott. - Mondja, szerkeszto �r, maga cselg�ncsozik? - �n? - k�rdeztem d�bbenten. Azt�n b�szk�n kih�ztam magam. �N�ha. - Az�rt mondom, mert ez tipikus cselg�ncsbaleset. Megdobja az egyik tag a m�sikat, de az nem a f�ldre, hanem a dob�ra esik. Pont a bok�j�ra, de �gy hogy kificam�tja neki. - �gy, ahogy mondja! - b�logattam. - Kellett nekem egy ekkora bi�vallyal �sszeakaszkodnom. - De dr�ga szerkeszto �r, h�t mi�rt nem marad a saj�t s�lycsoportj�n�l? - S�lycsoportomn�l? De doktor �r, n�zzen r�m! H�t milyen s�lycso�portom van nekem? H�t negyven kil� vagyok vas�ggyal! Nekem azzal kell megk�zdenem, aki jut. - �rtem. Akkor viszont fogadja elismer�semet, mert nagyon nagy do�log egy n�lunk erosebbel ki�llni. Arcomat p�r �nt�tte el, form�l�dni kezdett kobakom f�l�tt a gl�ria. - Egy igazi sportembernek ez nem probl�ma - legyintettem. - Hanem van egy rossz h�rem, szerkeszto �r - mondta. - Sajnos annyi�ra beszakadtak a szalagok, hogy meg kell oket oper�lnunk. - Megoper�lni? - Bizony. �gy csak nem maradhatnak, k�rem!

- Mi�rt nem? Hisz most mondja, hogy csak beszakadtak, nem elsza�kadtak. - Szerkeszto �r dr�ga, ezekkel a szalagokkal nem lehet komoly sport�tev�kenys�get folytatni. - Nem? �, hogy a macska r�gja meg. De tudja mit, hagyja! Ne oper�l�juk! - Hogyhogy? - Eleget cselg�ncsoztam m�r, doktor �r, egy kicsit her�tom is van tole. �gy azt�n kaptam egy j�r�gipszet, �s �g�retemhez h�ven soha t�bb� nem mentem cselg�ncsedz�sre. A PVSK-derbiket azonban a vil�g minden bokaszalag-szakad�s��rt se hagytam volna ki. Egyszer �pp h�trafel� tartottam R�tg�berhez, aki ido�k�zben j� bar�tom lett, amikor Gy�ngyi s�ntik�lt szembe, bef�slizott t�rddel. A gipszemre n�zett, �s elfintor�totta az arc�t. - J�l ill�nk egym�shoz - viccelodtem, mire elmosolyodott, de egy sz� n�lk�l tov�bbsietett. - Hu, de nagy sikerem volt - d�rm�gtem magamban, �s bekopogtam R�tg�berhez. Ap�m nem volt j�l. Nagyon nem. Gyakran l�ttam eltorzulni az arc�t a f�jdalomt�l, de egyetlen panaszsz� se rebbent el kisebesedett ajk�r�l, amelyet k�nj�ban harapd�lt �ssze �jszak�nk�nt. Alkalomadt�n els�t�lt a k�rzeti orvos�hoz, s �gy �rezte, ezzel le is tudta minden k�teless�g�t a be�tegs�g�vel szemben. Pedig a m�ja egyre ritk�bban engedte mosolyogni. Kilencvennyolc osz�n a szlov�kiai R�zsahegyre utazott a PVSK, s egy m�sik busszal elk�s�rte a l�nyokat n�h�ny elborult elm�ju szurkol� is. Hogy ment�lis k�pess�geiket megk�rdojelezem, annak csup�n az az oka, hogy �szaki szomsz�daink csapata Eur�pa egyik legerosebb egy�ttese volt, s gyozelmi es�ly�nket nagyj�b�l egy az ezerhez tippelt�k. Mi�nk volt az egy. Persze az is igaz, hogy tal�n ilyenkor van legnagyobb sz�ks�g�k a l�nyainknak a buzd�t�sra, s tal�n csak az�rt bosszankodom a r�zsa�hegyi kir�ndul�s miatt, mert sokallom az ezer�tsz�z kilom�teres z�tyk�lod�st az�rt, hogy l�ssuk elv�rezni a PVSK-t. Nekem r�ad�sul volt egy k�l�n b�natom is: R�tg�ber cs�ny�n les�polt. T�rt�nt ugyanis, hogy a r�zsahegyi p�ly�n, edz�s ut�n oda�llt h�ttal az egyik pal�nk el�, c�lzott n�h�nyat a szemben, �gy huszon�t m�terre levo pal�nk fel�, �s �gy sz�lt hozz�m: - Fogadjunk sz�z doll�rba, hogy bedobom innen a kos�rba! Mivel erre kevesebb es�lye volt, mint a PVSK-nak a r�zsahegyi gyo�zelemre, ez�rt nevetve szor�tottam meg a kez�t. Laci c�lzott egyet-kettot, majd megfordult �s k�nnyed mozdulattal bev�gta a tole h�rom m�terre l�vo kos�rba a labd�t. - Azt nem mondtam, hogy melyikbe dobom be! - mondta �rtatlan k�p�pel. Tomboltam. Ments�g�re legyen mondva, hogy egy�tt vert�nk a p�nz fenek�re Vill�nyban, k�z�s bar�tunk, Keller Gyuri pinc�j�ben. M�gis, mindezen sz�rnyus�gek ellen�re ma m�r tudom, hogy �letem legfontosabb kir�ndul�sa volt a r�zsahegyi. Odafel� egy termetes �riem�berrel utaztam, akit oszint�n-sz�lva csak kev�ss� ismertem, s aki udvarias modor�val egyszerre sug�rzott tekint�lyt �s hal�los unalmat. Semmi ba�jom nem volt vele, de a vissza�ton tal�ltam egy �rdekesebb partnert. R�tg�ber ugyanis, tal�n hogy enyh�tse a sz�z doll�r feletti elkesered�se�met, �th�vott mag�hoz a j�t�kosok busz�ba. Besz�lgett�nk egy f�l �r�t, azt�n elszenderedett. H�tra indultam, hogy �j �tit�rs ut�n n�zzek. Zsolnay Gy�ngyi, saj�t bevall�sa szerint, pontosan tudta, hogy mell� fogok �lni. Kedvesen fogadott, de l�ttam, hogy rossz a kedve. - Mi a baj? - k�rdeztem �s lehuppantam mell�. - Semmi. Vesz�tett�nk. - Na, �s? Van ilyen. Ez�rt az ember m�g nem fekszik a s�n al�. - Ut�lok vesz�teni. - �n is. De n�ha az is nagyon j� tud lenni, ha az ember elvesz�t valamit. Siker�lt ezt az olt�ri baroms�got kimondanom. Magamban a fejemet vertem a falba. Na m�gis, mit vesz�t el sz�vesen az ember? H�t persze, hogy azt. De higgy�k el, egy�ltal�n nem arra gondoltam, egyszeruen csak vigasztalni akartam Gy�ngyit. R�m n�zett, elmosolyodott. �gy �reztem, komplett idi�t�nak tart, ez�rt gyorsan ki kellett tal�lnom valamit. - Egyszer p�ld�ul egy sz�llod�ban hagytam a rekl�m�r�mat, tudod, azt a teny�rnyi nagys�g�, kerek, n�ha villog� �s az oldal�n forgathat� b�vlit. H�sz forintot ha

�rt, de nekem nagyon sokat jelentett. Visszaro�hantam a szob�mba, de m�r csak a hult hely�t tal�ltam. Felv�gott sz�j� k�ly�k voltam, azonnal mentem a recepci�hoz, �s h�vt�k az igazgat�t. El�mondtam neki a bajomat, mire megcs�v�lta a fej�t. Gondolom, nem ez volt az elso eset a sz�llod�ban, hogy egy �ra eltunik egy szob�b�l. Fogta, lecsatolta a csukl�j�r�l a saj�t ketyegoj�t, �s �tny�jtotta. Elso pillant�sra nem volt olyan sz�p, mint az �n szem�tdombra val� f�rmedv�nyem, de a semmin�l jobb volt. K�sobb abb�l az �r�b�l v�s�roltam az elso hifitor�nyomat. Andersen. M�nchhausen b�r�. A bl�ff nem sz�p, de n�ha hasznos. K�ts�gtelen, hogy amit akartam, el�rtem: az ifj� h�lgy szem�be nyugta�lan csillog�s k�lt�z�tt. - Ezer bocs�nat a gyan��rt - mondta -, de ugye ez a t�rt�net nem volt igaz? Elv�r�s�dtem. - Honnan tudod? Hiszen teljesen h�tk�znapi eset, hogy az embernek ellopj�k az �r�j�t egy sz�llod�ban, �s az igazgat� odaadja a mag��t. - Lehet. De ahogyan elmondtad, abb�l az�rt r� lehetett j�nni, hogy va�lami nem ok�. Megijedtem. Ez a l�ny jobban ismert, jobban bel�m l�tott, mint az �vek �ta mellettem �lok. Most m�r �vatosabb voltam. Az egyetemrol k�r�dezgettem, meg a csal�dj�r�l. Azt�n, �gy a magyar hat�rn�l, fel�m for�dult. - Te tulajdonk�ppen mivel foglalkozol? Mit tagadjam, csod�lkoztam a k�rd�s�n. Nem is az�rt, mert akkoriban m�r nem tudtam �gy bemenni egy boltba vagy egy sz�rakoz�helyre, hogy ne �leljenek meg, vagy ne tapogass�k meg a v�llam, ink�bb azon d�bben�tem meg, hogy a PVSK egyik j�t�kosa nem ismeri az egyik legh�resebb P�cs-szurkol� h�tter�t. Pedig egy�ltal�n nem kellett volna csod�lkoznom a dolgon, hiszen Gy�ngyit csak �s kiz�r�lag a kos�rlabda �rdekelte, to�v�bb� a m�rkoz�sek mindig vas�rnap hat �rakor kezdodtek, �pp a tv2 Napl�j�nak idopontj�ban. Elmes�ltem neki, mivel foglalkozom, mire el�h�zta a sz�j�t. - H�t, nem lehet k�nnyu egy�tt �lni veled - jelentette ki. - Bizony nem - feleltem, �s egy eg�sz �r�ig ennyiben is maradtunk. Azt�n egyszer csak fel�m fordult. - Ugye nem b�ntottalak meg? - k�rdezte. - �h � nevettem -, egyszeruen csak elgondolkodtam azon, amit mond�t�l. �s att�l fogva P�csig be sem �llt a sz�nk. Semmire val� dolgokr�l tr�cselt�nk, amelyeknek akkor mindketten nagy jelentos�get tulajdon�tot�tunk, de amelyek az ido t�vlat�b�l nevets�ges hitv�nys�goknak tunnek. Ami a l�nyeg: P�csett m�r bar�tokk�nt sz�lltunk le a buszr�l, �s mindket�ten �g�retet tett�nk r�, hogy keress�k majd a m�sikat. �n voltam a gyor�sabb, m�r harmadnap felt�rcs�ztam. M�sf�l �r�t besz�lgett�nk. Azt�n mindkettonket elsodort az �let, �s a t�l m�r g�rcs�sen bizonygatott m�nu�szaival, amikor �jra felh�vtam. - Nincs kedved elj�nni David Copperfield fell�p�s�re? - k�rdeztem, o pedig nem sokat teket�ri�zott, igent mondott. Zs�fol�sig telt a Budapest Sportcsarnok, s Gy�ngyi arr�l mes�lt, hogy milyen �letre-hal�lra sz�l� csat�kat v�vott itt ifiv�logatottk�nt. Azt�n j�tt a vil�gh�ru buv�sz, �s min�denkit lenyug�z�tt. Az eload�s ut�n Gy�ngyi beugrott �reg Fiest�j�ba, begy�jtotta a motort, �s kisz�lt az ablakon: - M�g egyszer nagyon k�sz�n�m! - mondta, majd g�zt adott, �s elh�zott P�cs fel�. Odahaza m�r v�rta a kedvese. - Szia, Gy�ngyi, miz�js? - Minden rendben. Csak a t�rdem, tudod. - Jaj, az a t�rd! - Mikor j�ssz P�csre? - Nem tudom. A m�ltkor is megb�ntettek. �gyeletes voltam, megcsi�n�ltam minden Napl�-anyagot idore, azt�n lerohantam a PVSK-meccsre. - �s? - �szrevett�k. Harminc rongyba ker�lt a m�ka. - Melyik meccs volt? Legal�bb gyozt�nk? - Nan�. Az a szerencs�tek. Mit sz�ln�l hozz�, ha f�l�ton tal�lkozn�nk? - F�l�ton? - Akkor ugyanannyit kellene j�nn�d neked is, mint nekem. - �s hol? - Duna�jv�ros ut�n, a hatos �ton. Van ott egy benzink�t. - �rom... igen, benzink�t.

- Ott v�rlak h�tkor, j�? - Rendben. Tudod, hogy nevez benn�nket a R�tg�ber Laci? - Hogy? - Az oszinte bar�tok. - Ez j�! - Mi vagyunk az oszinte bar�tok. - No, bar�tocsk�m, akkor este h�t! - Ott leszek. Pontos volt. �s sz�rakoztat�. Mindenrol el tudtunk besz�lgetni. A t�v�z�srol, a t�rd�rol, a bar�taimr�l, a p�rkapcsolat�r�l, ap�m betegs�g�rol, a f�lelmeinkrol, a v�gyainkr�l, az �r�meinkrol. Hetente h�romszor is ott tal�lkoztunk, f�l�ton P�cs �s Pest k�z�tt, s ut�na siett�nk vissza, o P�csre, �n Pestre. Val�ban oszinte bar�tok voltunk. Egy alkalommal v�gigs�rtam neki telefonon egy eg�sz �jszak�t. Ez akkor t�rt�nt, amikor 1999-ben az ausztriai Landeckbol kellett tud�s�tanom, ahol egy lavina harminck�t em�bert sodort a hal�lba. F�l �r�val az ad�s elott felh�vott a programigazgat�, hogy vegy�k fel most az anyagot, mert �gy sokkal egyszerubb, olcs�bb �s biztosabb, mintha egyenesben menne, de csin�ljak �gy, mintha �loben adn�m a tud�s�t�st. H�ztam a sz�mat, de nem volt mit tenni. Elind�tott�k a kamer�t, �n pedig, mintha P�lffy k�sz�nt�tt volna, nagy svunggal bele� kezdtem: "Szervusz Istv�n! A trag�dia, amely n�h�ny napja megr�zta a vil�got..." - �s �gy tov�bb. Nem sokkal k�sobb elindult a J� est�t, Ma�gyarorsz�g!, csakhogy addigra a whiskys rabl� kirabolta a soroks�ri OTP-t, �s az lett a vezeto h�r. P�lffy teh�t levez�nyelte a musor elso, a whiskysrol sz�l� blokkj�t, �s �tadta a sz�t Stahl Juditnak. Judit b�g� hangj�n k�sz�nt�tt; "Szervusz, Tvrtko, mi �js�g Landeckben?", majd a technikusok forgatni kezdt�k az elore felvett anyagomat: "Szervusz, Istv�n..." K�t perc m�lva �gtek a vonalak a tv2-ben, de az �n mobilom is sz�nte�len�l cs�ng�tt. Majd els�llyedtem sz�gyenemben, m�g aznap �jszaka meg�rtam a k�vetkezo filmem forgat�k�nyv�t, amely arr�l sz�lt, hogy mik�pp is verj�k �t mi, �js�g�r�k a n�zoket, olvas�kat. Amikor elk�sz�l�tem, Gy�ngyit t�rcs�ztam, �s �r�kon �t �nt�ttem ki neki a sz�vemet, pr�b�ltam n�la feloldoz�st tal�lni. Meghallgatott, megvigasztalt, de el�rulta, hogy o maga se rajong az �js�g�r�k�rt, mert a di�sgyori t�rdbotr�nya ide�j�n egyszer se kerest�k meg, hogy az o v�lem�ny�t is meghallgass�k. Az�t�n Kolumbi�b�l h�vtam, ahol a f�ldreng�s miatt sz�zakat temetett maga al� egy s�rlavina. Mivel a mobilom ott nem muk�d�tt, a szerencs�tlen�l j�rt v�ros hadiparancsnoka k�l�n enged�lyt adott a muholdas katonai te�lefon haszn�lat�ra. Any�m�k ut�n azonnal Gy�ngyit h�vtam. Valakivel meg kellett osztanom az �lm�nyeimet, a gondolataimat, s azt hiszem, Gy�ngyi is bizalmas�ra tal�lt bennem. Nem l�teztek k�z�tt�nk tabuk. K�t h�t m�lva elk�sz�tettem K�rolyi B�l�val, a vil�gh�ru torn�szedzovel a ta�nuls�gos Kerri Strug-sztorit. Miut�n lement a t�v�ben, Gy�ngyi telefo�n�lt, s el�rz�keny�lt hangon csak annyit mondott: ez nagyon sz�p volt. N�h�ny h�nappal k�sobb Jugoszl�vi�ban a zurzavar a tetofok�ra h�gott. Kiment�nk, forgattunk, visszafel� ler�gt�k a l�pemet a hat�ron. A k�rh�zban csak Gy�ngyit voltam hajland� fogadni, aki, ahogy meghallot�ta megveret�sem h�r�t, azonnal sz�guldott Pestre. Mint egy igazi "oszinte bar�t". N�h�ny nap m�lva P�csett is megl�togatott. Ezt m�r csak az�rt is sz�vesen tette, mert im�dta az ap�mat. Azt�n lefek�dtek a sz�leim, �s Gy�ngyi kital�lta, hogy �n m�g nem is l�ttam a lak�s�t, amelyet a PVSK bocs�tott a rendelkez�s�re. Nem bizony, mondtam, �s �jnek idej�n �tra kelt�nk, aminek a P�lffy �ltal mell�m rendelt biztons�giak nem kimon�dottan �r�ltek. Egyik�k vel�nk tartott, de Gy�ngyi lak�s�ba az�rt nem j�tt fel. Az aut�b�l figyelte a bej�ratot. Odaf�nt folytattuk a besz�lget�st. Azt�n el�lmosodtunk. Lekattintottuk a villanyt, �s az �gyra fek�dt�nk. Egym�s mell�, de csakis mint oszinte bar�tok. - Alszol? - k�rdezte Gy�ngyi. - Nem - feleltem, pedig f�lig m�r aludtam. - Nem �lelsz �t? - Mi�rt? - k�rdeztem f�l�lomban. - Mert �n nem �lelhetlek �t. - Mi�rt? - tettem fel �jra az �p�letes k�rd�st. Gy�ngyi nagyot s�haj�tott, mintha azt akarn� k�rdezni, hogy mi�rt kell mindenre magyar�zat? - Az�rt nem �lelhetlek �t - felelte-, mert ler�gt�k a l�pedet, �s nem tu�dom, hogy hol f�j �s hol nem. - Ja! - mondtam, �s �vatosan �t�leltem. �gy fek�dt�nk n�h�ny percig. Azt�n k�sobb, amikor kinyitottam a szemem, l�ttam, hogy fel�m fordul �s n�z. Egyszerre indult el

egym�s fel� az ajkunk, hogy egy hossz� �s for�r� cs�kban olvadjunk �ssze. V�ge volt a bar�ts�gnak, �j fejezet kezdod�tt az �let�nkben: a szerelem�. �lelkezve, cs�kol�zva mer�lt�nk �lomba. Hajnalban udvarias kopogtat�s t�r�tett magamhoz. Kibotork�ltam az ajt�hoz. A biztons�gi ember �llt kint s�padtan. - Bocs�nat, uram, meg kell k�rjem, hogy j�jj�n velem. - Mit? Hogy? Hova? Mi�rt? M�g jav�ban aludtam. - Nem b�rom tov�bb nyitva tartani a szemem - vallotta be elhal� hangon a k�tm�teres, duplaszekr�nynyi sz�les gorilla, aki ebben a pilla�natban val�ban olyan �lmosakat pislogott, hogy egy l�gytol nem tudta volna megv�deni a lekv�ros kenyer�t, nemhogy engem a szerb csetnikek�tol. - Sz�lnunk kell a koll�g�nknak, hogy v�ltson le. - Tess�k, itt a mobilom! - mondtam, de elh�r�t�lag emelte fel a kez�t. - Nem lehet, a cs�rg�ssel fel�breszten�nk a sz�leit is. Meg azt�n o sem lehet biztos abban, hogy �n h�vom. Azt hiheti, hogy �tver�srol van sz�, s csup�n el akarj�k csalni az orhely�rol, mondjuk hogy robban�szerkezetet helyezzenek el az �n�k h�z�ban. Nem vitatkoztam. Visszat�molyogtam a szob�ba, felvettem a kab�to�mat, �s Gy�ngyihez hajoltam egy b�cs�cs�kra. Legnagyobb megd�bbe�n�semre nyitva volt a szeme. - Elm�sz? - suttogta. - El kell. - Felh�vsz? - Persze. Megcs�koltam. Azt�n halkan elindultam kifel�. Az ajt�ban hirtelen megtorpantam. Visszafordultam. A tavasz balzsamos vir�gillatot f�jt a szob�ba a nyitott ablakon kereszt�l. Szememmel a s�t�tben kutattam, de nem tudtam kivenni az �gyon fekvo alak arc�t. - Legy�l a feles�gem! - suttogtam bele a s�t�tbe. Csend volt. Azt hit�tem, elaludt. Egyszer csak meghallottam a f�tyolos hangot: - Ahogy lehet! Kalimp�lva vert a sz�vem, kimondhatatlanul boldog voltam. - M�g ma este! mondtam, �s kil�ptem az ajt�n. - Bizony�ra szeretne egy pillant�st vetni az Elef�ntos h�zra... Vagy esetleg itt van a k�zelben a Vasarely M�zeum, ha a k�pzomuv�szet �r�dekli jobban. A biztons�gi ember azt hitte, viccelek. Pedig a jegygyurut egyed�l sze�rettem volna megvenni. V�g�l abban maradtunk, hogy megv�r az �kszer�bolt elott. - Ez hogy tetszik? - l�ptem ki hozz� nem sokkal k�sobb, tenyeremen egy gyuruvel. Elh�zta a sz�j�t. Bej�tt, seg�tett v�lasztani. - Az unokah�gomnak lesz! - mondtam az elad�nak, mert f�ltem, k�t perc alatt h�re megy a v�rosban, hogy Tvrtko nos�l. Valahogy sose szeret�tem, ha a lapok a mag�n�letemrol cikkeztek, kiv�ve, ha annak nyom�s oka volt. Vettem egy k�s�rogyurut is, meg egy kindertoj�st. Azt hiszem, a biztons�gi ember jobban izgult, mint �n. Azt mondta, hogy Pavarottit�l Depardieu-ig v�dte m�r a f�l vil�got, de ennyire m�g sosem �lvezte a fog�lalkoz�s�t. �gy v�rta az est�t, mint egy kisgyerek. T�rs�nak r�gt�n el�pletyk�lta a dolgot, mire szemreh�ny�an rendre utas�tottam, �s a n�mas�gi fogadalm�ra eml�keztettem, amit a haza�ton tett. - Bocs, cimbora, nem tudtam meg�llni - szabadkozott, �s meghatottan d�rzs�lte az orr�t. Hihetetlen, hogy szorulhatott sz�zhatvan kil� tiszta izomba ennyi sz�v! A konyh�ba mentem, ezek ketten meg az ajt�b�l leskelodtek, mint egy francia filmv�gj�t�kban. - Voltak�ppen seg�teni akarnak az urak? - k�rdeztem oket, mire surun b�logattak. J�, akkor tess�k egy kis cukros vizet meleg�teni! A nagyobbik darab fi� k�t�nyt k�t�tt a derek�ra, a m�sik meggy�jtotta a g�zt. M�g szerencse, hogy any�m�k nem voltak otthon. Kulcsra z�rtam az ajt�t, mert ha Matija megl�tta volna oket �gy, biztosan infarktust kap. �vatosan kibontottam pap�rj�b�l a csokitoj�st, majd az �sszeilleszt�sn�l kett�v�gtam. Egy �ssze�ll�that� traktorocsk�t rejtett a belseje. Megk�r�deztem a gorill�kat, nem kell-e valamelyik�knek. Az egyik�k azt mond�ta, hogy elviszi a kisfi�nak, de ahogy a szeme csillog�s�b�l kivettem, in�k�bb saj�t mag�nak tartogatta eml�k�l.

A k�t duplaajt�s koloni�l szekr�ny teh�t pipiskedve, igazi pr�ma�balerinak�nt s�rg�tt-forgott a konyh�ban, s ha nem volt mit csin�lniuk, a l�bam alatt voltak. Kig�vadt szemmel b�mult�k, ahogy a jegygyuruket a toj�s belsej�be rakom, majd a forr� cukros v�zzel ism�t �sszeragasztom a k�t csokifelet. - �risten! - csapott a homlok�ra az okosabbik. �gy l�tszik, most esett le n�la, hogy mire k�sz�l�k. A t�rsa izgatottan b�kd�ste, hogy �rulja m�r el neki is, de a k�vetkezo pillanatban a saj�t szem�vel l�thatta, amint visszacsomagolom a nyal�nks�got a pap�rj�ba. N�h�ny m�sodperc m�lva ott �llt elott�k hib�tlanul a kindertoj�s, k�zep�ben a gyurukkel. - �s ha nem bontja ki? - k�rdezte az okosabbik. - Ki fogja bontani - nyugtattam meg. - Gy�ngyi mindig csokit eszik, ha b�natos. - �s mi�rt lesz b�natos? - k�rdezte ez�ttal a m�sik. - Mert nem veszem el feles�g�l. - Nem veszi el? De hisz most vett jegygyurut! - Azt az unokah�g�nak vette, te egyszeru l�lek! - mondta az okosabbik. - Nem - jav�tottam ki -, azt csak elterel�s gyan�nt mondtam. Tudj�k, mi az az elterel�s? - Tudjuk - v�laszolt�k egyszerre -, tanultuk a testoriskol�ban. - Igen, de ez nem ak�rmilyen elterel�s, uraim! Ez figyelemelterel�s! - �emeltem fel az ujjam. - Mert az �ltalam v�s�rolt gyurup�r bizony ma este Gy�ngyi ujj�ra, illetve az eny�mre ker�l. Egym�sra n�ztek. Semmit sem �rtettek. - Na idehallgassanak - esett meg rajtuk a sz�vem -, amikor a szerel�mem bel�p az �tterembe, azt fogom neki mondani, hogy nem tal�ltam megfelelo eljegyz�si gyurut. - De hisz most v�s�rolt egyet! - ki�ltott fel az okosabbik. - �gy van - nyugtattam meg -, de a szerelmemnek azt fogom l�d�tani, hogy nem tal�ltam megfelelot. - Mi�rt? - Hogy b�natos legyen. - �s akkor meg akarja majd enni a csokit! - csapott megint a homlok�ra az okosabbik. - �s akkor megtal�lj a majd benne a gyurut! - z�rk�zott fel hozz� a m�sik. - Uraim, �n�k �mulatba ejtenek! - mondtam, �s elmentem zuhanyoz�ni. Mire vissza�rtem, legnagyobb megd�bben�semre any�m ott �csorgott a k�t�nyes gorilla mellett, �s tan�totta palacsint�t s�tni. Any�m minden reggel f�l hatkor kis�t�tt harminc palacsint�t, majd vizet meleg�tett, bele�v�gott egy r�p�t, egy karal�b�t, megsz�rta levesporral, beledobott egy csirke-farh�tat, �s az eg�szet megkavarta. �veken kereszt�l v�ndorolt az olajban tocsog� hajnali palacsinta �s a Matija-f�le h�sleves az em�szto�g�d�rbe, de any�mat egyszeruen nem lehetett le�ll�tani: im�dott fozni. �gy tunik, egyed�l�ll� konyhai tudom�ny�val most tisztalelku testorba�r�tainkat siker�lt elvar�zsolnia, �gy lett egy kis es�lyem, hogy eg�rutat nyerjek. M�r �reg Mitshubishimben �ltem, �s dugtam a kulcsot az ind�t�z�rba, amikor valaki megkocogtatta az ablakomat. A szekr�nyek �lltak odakint. Buntudatosan felkattintottam nekik az ajt�z�rakat, ok pedig vi�d�man huppantak be a h�ts� �l�sre. Ruh�jukb�l csak �gy �radt az olaj�szag, k�t m�sodperc alatt egy balatoni hals�t�d�ben �reztem magam. - Ugye nem akart elol�nk megl�gni, Trutyk�? H�tran�ztem, villant egyet a szemem. A Trutyk��rt m�r �t�ttem volna, de �gy meg�sztak egy kiad�s ver�st. �gyhogy a megtorl�s helyett ink�bb g�zt adtam, �s lesz�guldottam vel�k a v�rosba. N�r� kaphatott olyan k�s�retet az �kori R�m�ban, amilyet nekem szolg�ltattak sz�les v�ll� bar�ta�im. De csak az �tterem ajtaj�ig. Ott az egyik�k kinn maradt velem, m�g a m�sik �tvizsg�lta odabent az �ttermet. - T�nyleg sz�ks�g van erre? - n�ztem rim�nkodva a gorill�ra, de az rezzen�stelen arccal vizslatta a j�r�keloket, mintha mindegyikben egy v�res terrorist�t v�lne felfedezni. - Ezt tal�n b�zza r�nk - mondta alig mozg� sz�jjal, �pp mint ahogy Ar�nold Schwarzenegger besz�lt a Termin�torban. - Egy�ltal�n, b�zzon ben�n�nk, Trutyk�! �k�lbe szorult a kezem a zsebemben. Szerencs�je volt, hogy le�nyk�r�sre j�ttem,

k�l�nben darabokra szaggatom. Hogy ezek mi�rt nem k�pe�sek megjegyezni az ember tisztess�ges nev�t? Kicsit �r�ltem, hogy ez az utols� napom, amikor el kell oket viselnem. Letelt az egy h�t, utaztak vissza a fov�rosba. De az�rt eg�szen meghatott, hogy a k�t konyhat�nd�r�bol milyen profi biztons�gi ember lett, ahogy munk�r�l volt sz�. V�g�l odabent a koll�ga leker�tett nekem egy h�ts� asztalt, n�h�ny l�p�sre pedig o �s a t�rsa foglaltak helyet. Mellett�k azonban se ki, se be nem j�hetett senki. Gy�ngyi nagyon siethetett. Hatkor v�gzett az edz�ssel, negyed h�tkor m�r az �tteremben volt. Kiss� megh�kkent, amikor bel�pett a helys�gbe, mert a gorill�kon k�v�l senkit sem l�tott a k�zelemben �lni, de magabiz�tosan j�tt oda hozz�m. A testor�k udvariasan k�sz�nt�tt�k, majd arr�bb h�zt�k az asztalukat, �s feltunoen m�shova figyeltek. Fel�lltam, hosszan, szenved�lyesen megcs�koltam Gy�ngyit. Le�lt�nk, fogtuk egym�s ke�z�t. Nem besz�lt�nk. Megjelent Jani, a pinc�r, karj�n egy nagy csokor vi�r�ggal, amelyet m�g d�lelott rendeltem meg n�la. - K�sz�n�m - mondta mosolyogva Gy�ngyi, amikor �tadtam neki. Jani vill�nyi v�r�sbort t�lt�tt, majd amikor elment, �gy sz�ltam: - Nagyon szeretlek. Nem v�laszolt, csak megcs�kolt. El�tettem az �kszeres dobozt. Kinyi�totta, megcsillant benne a k�s�rogyuru. Boldogan kapta fel a fej�t, azt�n r�ncolni kezdte a homlok�t. - �s a ti�d? - k�rdezte. - Nekem nincs. Gy�ngyi, ez... amolyan k�s�rogyuru. Az eljegyz�sig szokt�k hordani. Az az igazs�g, hogy nem tal�ltam megfelelo jegygyurut. Gy�ngyi m�g mindig mosolygott, de kiss� sz�ntelenebb�l, f�radtab�ban. - Baj van, kicsim? - k�rdeztem. - Nem, dehogy - v�laszolta. - Tess�k, itt egy kis csoki, hogy ne l�gy szomor�! - vettem elo a kindertoj�st. Beletraf�ltam, r�gt�n bontogatni kezdte. - Legal�bb �sszerakjuk, ami benne van - mondta szomork�san. - �ssze, kicsim - feleltem, �s megsimogattam a kez�t. Szemem sark�b�l l�ttam, hogy a gorill�k k�v�ncsian ny�jtogatj�k a nyakukat. Gy�ngyi kett�v�lasztotta a k�t csokifelet, �s abban a pillanatban felsikoltott: a gyu�ruk csilingelve gurultak ki az asztalra. Felpattant, �s a nyakamba ugrott, �gy cs�kolgatott. - Sz�val igen? - k�rdeztem tole nevetve, de nem v�laszolt, csak s�rt, egyre peregtek a k�nnyei. Hozz�m b�jt, szor�tott, mintha soha t�bb� nem akarna elengedni. A testor�k lehunyt�k a fej�ket, mutatv�n, ok ott sincse�nek. Odaintettem a pinc�rt. - Janik�m, ott annak a k�t termetes �rnak vigy�l m�r k�t poharat, meg egy �veg vill�nyit, �s mondd meg nekik, hogy v�rjuk oket egy koccint�sra. L�ttam, hogy miut�n a pinc�r besz�l vel�k �s t�lt nekik, v�delmezoink izgatottan fel�llnak, megigaz�tj�k gall�rjukat, egym�st k�rdezgetik, hogy minden rendben van-e a kin�zet�kkel, majd �vatosan lap�tkez�kbe fog�j�k a poharukat �s hozz�nk indulnak. Amikor az asztalunkhoz �rtek, az okosabbik felemelte a pohar�t. - �r�ts�k borunkat az ifj� p�r eg�szs�g�re - k�nt�lta �nnep�lyesen, ahogy feltehetoleg a filmeken l�thatta, de az eg�sz nagyon meghat� volt. Koccintottunk, majd tapintatosan visszamentek az asztalukhoz. F�l�tr�l az egyik az�rt m�g visszasz�lt: - �s k�sz�n�m a traktort, Trutyk�! Nagyon j� volt mag�t v�deni! Gy�ngyi l�tta, hogy kiss� felpaprik�z�dtam a Trutyk�n, ez�rt azonnal �gy felelt a fi�knak. - Csak legyenek nyugodtak, mostant�l az �n v�delmem alatt �ll. �s re�m�lem, hogy nem fogok sz�gyent vallani. �gy hiszem, nem t�lz�s azt �ll�tanom, hogy eljegyz�s�nknek ap�m �r�lt a legjobban. Akkor m�r �vek �ta v�rzett a gyomra, s k�thavonta ka�pott transzf�zi�t. Gy�ngyi t�rde ism�t romlott. V�ge volt a szezonnak, nem volt terhel�s alatt, de az utols� hetekben m�r val�s�ggal �gette a gyullad�s. Vak�ci�zni Kr�t�ra ment�nk, tal�n a napf�ny �s a tenger gy�gy�t� hat�s�ban rem�ny�kedt�nk, vagy csak feledni akartuk a folyamatosan f�l�tt�nk f�ggo b�rdot. Mivel azonban Gy�ngyi t�rde a gy�gyul�s legcsek�lyebb jel�t se mutatta, sz�m�ra k�ts�gekkel �s f�lelmekkel kezdod�tt el az alapoz�s a haza�rkez�s�nk ut�n. Menyasszonyom csordultig volt

amb�ci�val, de k�t h�t Mecsek�ben val� fut�s ut�n nem b�rta tov�bb az eroltetett menetet. Csapatt�rs�val, a h�z�d�ssal bajl�d� Keller Annam�ri�val egy�tt felkerest�k Eszterg�lyos professzort, aki az ultrahangvizsg�lat ut�n egy�rtelmuen mut�tet javasolt Gy�ngyinek. Menyasszonyom r�m�lten n�zte a doktort, amikor r�eszm�lt, hogy egy ilyen t�rdoper�ci� a kosaraz�s legal�bb f�l�ves felf�ggeszt�s�vel j�r. Mindent �sszem�rve azonban nem volt m�s lehetos�g�nk, v�llalnunk kellett a beavatkoz�st. Eszterg�lyos a Sportk�rh�zat javasolta, mire Gy�n�gyi k�z�lte, hogy ott bizony egyszer m�r eg�szs�gesnek tal�lt�k, pedig ha�sonl�an rossz �llapotban volt a t�rde. A professzor azonban ez�ttal egy t�rdpecialist�hoz, Halasi doktorhoz k�ldte. - Tudod, kicsim, gyozni kell! A f�lelmen is! - b�tor�tottam a v�glete�kig elkeseredett l�nyt. A mut�ttol val� retteg�se v�g�l elm�lt, s m�r v�rta a beavatkoz�st. Augusztus 24-�n elaltatt�k �s megoper�lt�k. Kint �lltam a folyos�n, l�tsz�lag magabiztos �br�zattal, val�j�ban azonban iszonyatos k�ts�gek k�zepette. �gy �reztem, aljass�g volna a sorst�l, ha egy huszon�n�gy �ves, zseni�lis kosaras l�nyt�l elvenn� az �let�t, az �r�m�t, a bol�dogs�g�t jelento j�t�kot. Gy�ngyinek �pp most j�nn�nek a legjobb �vei. M�g ezeken morfond�roztam, egy fak� arc� l�nyt toltak az egyik rendelo el�. Ha j�l �rtettem, o is mut�tre v�rt. Elesett egy diszk�ban a magas talp� "holdj�r�" cipoj�ben. Sz�ba elegyedtem az anyj�val, aki nagyon haragu�dott a l�ny�ra. Kider�lt, hogy o maga is orvos, �s �rdeklod�ssel hallgatta a menyasszonyom t�rt�net�t. Majd v�g�l �gy �sszegezte a v�lem�ny�t. - Nem akarom mag�t hergelni, de k�nnyen lehet, hogy amennyiben az elso t�rdf�j�sok jelentkez�s�n�l azonnal pihentetik, akkor ma nem lenne semmi baj. �n g�g�sz vagyok, �gyhogy tudom: a betegs�gek elso szaka�sz�ban szinte minden k�sobbi, drasztikus l�p�s megelozheto! Halasi doktor odabent k�t �ra alatt v�gzett. J�tt k�t mutosfi�, �s kitol�t�k Gy�ngyit. Az egyik fordul�ban olyan �gyetlen�l manovereztek, hogy be�t�tt�k az �gyr�l lel�g� kez�t. �v�lt�ttem vel�k, de Gy�ngyi szeren�cs�re olyan m�lyen aludt, hogy hang, mozg�s, �rint�s nem jutott el a tuda�t�ig. Az egyik vizsg�l�ba tolt�k, ahol �bredezni kezdett. Kinyitotta a sze�m�t, r�m n�zett. - V�ge van? - k�rdezte elhal� hangon. - V�ge. - De v�ge van? - sz�lalt meg megint, most m�r eroteljesebben. - Persze, kicsim. - Biztos, hogy v�ge van? - Biztos, kicsim - Akkor cs�kolj m�r meg! Megcs�koltam. D�lut�n �tugrottam a szemk�zti j�t�kboltba, �s vettem egy t�rsasj�t�kot, mert Gy�ngyi im�d t�rsasozni. Ezzel semmi baj sincs, de azzal m�r igen, hogy t�zbol tizenegyszer o nyer. N�h�ny nappal k�sobb Gy�ngyit megint bepakolt�k egy borzalmasan kicsi �s t�lzs�folt k�rte�rembe. Nem volt el�g fizikoterapeuta �s hely sem a rehabilit�ci�s kezel�sekre. T�z perc jutott a betegekre; �n m�gis csod�lattal n�ztem az orvoso�kat �s a nov�reket, akik pen�szes, kicsi termekben, megal�z�an kis fizet�s�k ellen�re lelkiismeretes munk�t v�geztek. A magyar eg�szs�g�gy siralmas �llapota, az ember- �s eszk�zhi�ny mellett minden tiszteletem ezek� az emberek�. Eleinte �gy tunt, minden rendben. Gy�ngyi t�ltette mag�t a t�nyen, hogy legk�zelebb janu�rban �llhat edz�sbe, s sz�v�san igyekezett eros�d�ni. Azt�n egy nap, amikor kikecmergett mellolem a kocsib�l, hogy be�menjen az egyik kezel�sre, visszasz�lt: - Valami nem ok�. Ma is itt cseng a hangja a f�lemben, tele keserus�ggel �s v�ddal, ami�rt nem t�k�letes a t�rde, ami�rt nem tudt�k meggy�gy�tani. - Mit �rzel? - Sz�r. - �gy, mint r�gen? - Majdnem �gy. M�snap felkerest�k Halasit. - Elm�lik - mondta -, a hegesed�s miatt van. F�jt teh�t Gy�ngyi t�rde, de igyekezett nem tudom�st venni r�la. P�r h�nap m�lva �vatosan kocogni kezdett, de n�h�ny l�p�s m�lva le�llt. - Nem b�rom - mondta. Felh�vtam Halasit, azt mondta, most nem �r r�, majd visszah�v. Nem h�vott vissza.

�jra pr�b�lkoztam. Ekkor szak�tott r�m idot. Elmondtam neki, mi a helyzet. Azt v�laszolta, hogy csak mozogjon nyugodtan a menyasszonyom, mert �t kell t�rni a f�jdalmat. Gy�ngyi hallgatott a ta�n�csra, de ahogy �n l�ttam, lassan ink�bb ot t�rte meg a f�jdalom. Oszre ap�m olyan rossz �llapotba ker�lt, hogy m�r mentoaut� hoz�ta-vitte. Egy okt�beri v�gi d�lut�non meg�ll�tottam a kezeloorvos�t a kli�nika folyos�j�n. R�gi ismeros volt, tegezt�k egym�st. - Mi van ap�mmal, Bea? - k�rdeztem. - Semmi j�. - Azt l�tjuk. Bovebben? - Ne tagadjatok meg tole semmit. - Nem fogunk. - N�h�ny h�nap m�g... maximum egy f�l �v. - M�j�t�ltet�s? - Felejtsd el! Hazafel� bementem a kedvenc kis aj�nd�kboltomba, �s �gy sz�ltam a tagbaszakadt elad�hoz: - T�ni, egyszer azt mondtad, hogy b�rmit meg tudsz nekem szerezni. - Szivarr�l volt sz�? Vagy argentin tarokk k�rty�r�l'? - Most ko kellene. - Ko? - Ko. Sok kis ko. K�vek, kavicsok. - Esetleg kozetek! - Mit tudom �n. Ap�mnak kellene. - Sanyi b�'-nak? - Igen. Tudsz szerezni? - Megl�tjuk. A B�nyam�zeumban n�zted m�r? - Most nincs nekik. - Mennyi kellene? - Amennyi van. - Na ne marh�skodj! - J�, akkor egy zs�kkal. - Mekkora zs�kkal? - Jaj, T�ni, h�t egy nagy zs�kkal. Csak siess. - Mi�rt olyan sietos? - Majd egyszer elmes�lem. Tudod a sz�mom, igaz? - Persze. - Sz�lj r�m, ha megvannak. - �gy lesz. N�lunk nemigen volt divatban az a sz�, hogy szeretet. �rezni �rezt�k, �le nem mondtuk ki. S most bajban voltam. Szerettem volna elmondani a haldokl� ap�mnak, hogy mennyire szeretem, de k�ptelen voltam r�. K�p�telen voltam kimondani a sz�t. Ez�rt k�vekkel akartam kifejezni a szere�tetemet. Az �rz�s, hogy elvesz�tem az �desap�mat, illetve hogy semmit sem tu�dok tenni �rte, r�videsen �nv�dak t�meg�v� �s ingerl�keny keserus�gg� v�ltozott. �s ez bizony nem a legjobb h�tt�r egy form�l�d� kapcsolathoz, b�r igyekeztem, hogy Gy�ngyi min�l kevesebbet �rezzen az �nmarcan�gol�somb�l. Egy este, a duna�jv�rosi benzink�tn�l megfogtam a kez�t. - Szeretn�m, ha megtarthatn�nk az esk�vot. Egyetlen arcizma sem r�ndult, de l�ttam a szem�n, hogy nem �rti a hir�telen elhat�roz�st. - Ap�m nagyon rossz �llapotban van - magyar�ztam -, �s szeretn�m, ha meg�rn�, hogy a fia megnos�l. Nem sz�lt, de arckifejez�se meggyoz�tt teljes egyet�rt�s�rol. Azt�n amikor b�cs�znunk kellett, meg�lelt. - Szeretlek - mondta, s gyeng�den rajzolt �ll�t belef�rta a kab�tomba. Seg�tok�szek voltak a p�csi polg�rmesteri hivatalban. A hossz� v�ra�koz�si ido helyett m�r h�rom h�t m�lva anyak�nyvvezeto el� �llhattunk. Ap�m nagyon k�sz�lt az esem�nyre. - A legszebb ingemet k�sz�tsd, anyuk�m - mondta Matij�nak -, �s a b�ny�sznyakkendomet. - Az aranyfonatosat? Biztos? - Persze, �des anyuk�m. A fiam esk�szik! A menyasszonyi ruh�t Kecskem�trol k�lcs�n�zt�k, �s megtartottuk a hagyom�nyt: csak az egybekel�s�nk napj�n l�ttam benne Gy�ngyit. Egy esk�voket szervezo v�llalkoz� szimatot fogott, �s felh�vott, hogy fel�aj�nlja a szolg�ltat�sait. - Tuzij�t�k, hint�, majorettcsoport... - sorolta az extr�kat. Udvariasan v�gighallgattam, majd megk�sz�ntem a h�v�s�t �s minden j�t k�v�nva le�tettem a kagyl�t. Nem akartunk felhajt�st. Sv�by volt az esk�voi tan�m, Gy�ngyi� pedig bar�tnoje, Orb�n M�ni. Rajtuk k�v�l csak a sz�leink vol�tak hivatalosak az �nnepi vacsor�ra. A h�zass�gk�to teremben k�l�n�s szertart�s volt a mi�nk; meghitt,

csal�dias. December negyedik�t �rtunk, �s aznap a harmadikok voltunk, akik �r�k hus�get fogadtak egym�snak. Amikor a t�bbi menyasszonyra, vagy voleg�nyre v�r� csal�dtagok, isme�ros�k megl�ttak j�l szabott �lt�ny�mben, f�lig elfojtott kacajjal mutogat�tak r�m. Szokatlan lehettem a sapk�m n�lk�l, azt hiszem, az volt az egyet�len eset, hogy nem volt rajtam. N�ztem a h�zasul�kat, hasonl� kor�ak le�hettek, mint mi, s ugyan�gy ott lengett szem�k�n az �lom, a boldog h�zas�let del�riuma. Az anyak�nyvvezeto �nnep�lyes hangs�llyal k�nt�lta a szok�sost, a fiatalok pedig m�l�zva hallgatt�k az olyan s�lyos szavakat, mint szeretet, hus�g, vagy kitart� t�relem. K�zben egy bolondos fi� esk�voi dallamokat j�tszott egy szintetiz�toron, ujjai nyom�n f�ldagadt a zene, s �h�tattal t�lt�tte be a termet. Ezen �h�tat k�z�ppontj�n az anya�k�nyvvezeto a szem�lyi igazolv�nyunkat k�rte, majd egy tiszta pap�rla�pot cs�sztatott el�nk. - Legyenek kedvesek ide�rni a nev�ket! - mondta �jtatosan. M�r �pp k�rdezni akartam, hogy m�gis mi�rt, amikor hozz�tette: - �s azt is �rj�k f�l�, k�rem, hogy Bal�zsk�nak szeretettel. A fi�nak akart autogramot egy ismert sportol�t�l �s egy ismert ripor�tertol. Ap�m, akinek �let �s hal�l akkor m�r egyform�n tr�fa volt, sz�gyellosen, de b�szk�n mosolyodott el a hivatali h�lgy k�v�ns�g�n. Az �n�neps�g ut�n megvacsor�ztunk egy hangulatos �tteremben, majd, miut�n sz�leinket hazafurik�ztuk, a vill�nyi Keller pince fel� vett�k az ir�nyt. A bar�tainkat bork�stol� buliba h�vtuk, persze volt, aki tudta, hogy a bulit �sszek�tj�k az esk�voi vacsor�nkkal. De Cs�k Magdi, a fantasztikus ko�saras, aki ez�ttal p�rja, R�tg�ber Laci n�lk�l �rkezett Vill�nyba, egy zacs�k� csipsszel meg egy �veg k�l�val �ll�tott be, s amikor megtudta, hogy ez tulajdonk�ppen egy esk�voi vacsora, akkor els�rta mag�t. H�sz percig abba se tudta hagyni, annyira meglepod�tt. Ott volt a h�rszerkesztonk, Bern�th Gyuri, azt�n m�g a koll�g�k k�z�l a mindig kacag� P�ncz�l Andi, a k�tpercenk�nt elszunnyad� Bombera Kriszta, a Casanovak�nt minden fac�r no fel� hossz�, lapos pillant�sokat l�vello Klausmann Vik�tor, �s m�g vagy h�szan. A babakelengy�k �s az afrikai term�kenys�gi festm�ny mellett kaptunk egy k�z�s aj�nd�kot is, egy hifitornyot. - Lecser�lheted a m�sikat, amelyiket a sz�llodaigazgat� �r�j�b�l vet�t�l nevetett Gy�ngyi. Majd megszakadt a sz�vem, ahogy bicegni l�ttam a bar�taink k�z�tt. Menyasszonyt�ncr�l sz� se lehetett, az als� pinc�bol, a bork�stol�sr�l is csak Sv�by seg�ts�g�vel tudott visszaj�nni. Akkor per�sze a t�v�s koll�ga m�g j�zan volt. Mert k�sobb igen j� kedvre der�lt, s d�l�ng�lve odaj�tt hozz�m. - Tudod, milyen rohadt dr�ga volt?! - mutatott tr�f�s komolys�ggal a hifitoronyra, �s meg�lelt. Janu�r elso h�tv�g�j�n meghalt az ap�m. �ppen a r�kja miatt m�r agyonszabdalt aut�versenyzorol, Ranga L�szl�r�l forgattam filmet, ami�kor megkaptam a h�rt. Cs�nd lett k�r�l�ttem, �s n�mas�g. Egy kicsit �n is meghaltam. Gy�ngyi �jra egy�tt k�sz�lt a p�csi csapattal. Eleinte R�tg�ber nem j�tszatta, de egy franciaorsz�gi Euroliga-m�rkoz�s elott odasz�lt neki: - K�sz�lj, gyerek, a k�vetkezo meccsen p�ly�ra l�psz. Feles�gem, ha lehet, ettol a napt�l m�g nagyobb el�nnal k�sz�lt, k�z�ben pedig hal�losan f�lt, �pp �gy, mint kis kor�ban, amikor elosz�r cse�r�lt�k be a Kecskem�tbe. Eml�kszem, volt, hogy �jszak�kat olvasott �t. Az izgalom �r�k hosszat �bren tartotta. M�rcius �t�dik�n l�pett elosz�r p�ly�ra. Keveset j�tszott, n�h�ny perc volt csak, amit a pal�nkok k�zt t�lthetett. Pontosan �rezte, hogy a megszokott Zsolnay Gy�ngyinek mind�ssze halov�ny ut�nzata. Hasogatott a t�rde, de ellenszeg�lt a f�jda�lomnak. Az viszont sz�rnyen zavarta, hogy minden ugr�sn�l figyelnie kellett: lehetoleg a bal, teh�t eg�szs�ges l�b�ra �rkezzen. �s ez �gy ment eg�sz tavasszal. R�tg�ber nem volt vak, �s nem kock�ztathatott: elosz�r t�z percre hagyta bent a p�ly�n Gy�ngyit, azt�n �tre, majd v�g�l h�romra. Neh�z kimondani, hiszen a feles�gemrol van sz�, de ha edzo vagyok, �n is �gy tettem volna. Legfok�pp az�rt, mert olyan volt az �llapota, mint az �prilisi idoj�r�s: kisz�m�thatatlan. N�ha szemet gy�ny�rk�dteto volt, amit csin�lt, m�skor lapos �s bosszant�. �s az eg�szben az volt a legsz�r�nyubb, hogy Gy�ngyi egy fikarcnyit sem kosarazott rosszabbul, mint a betegs�ge elott. Fejben �s sz�vben ugyanolyan zseni�lis volt, mint r�gen. Egyszeruen nem b�rta a l�ba.

Amikor kamaszk�nt test�nk megv�ltozik, el�mulunk, hogy mennyi minden k�nnyebben megy, mint kiskorunkban. K�nnyebb futnunk, dobnunk, a szellemi kih�v�sokr�l nem is besz�lve. �r�l�nk a v�ltoz�snak. Hanem a hanyatl�s m�r nem ilyen �r�mteli. Telje�s�tm�ny�nket �jra �s �jra r�gi sikereinkkel m�rj�k, s a k�p bizony nem t�l elragad�. L�ttam Gy�ngyit szenvedni, s ugyanazt a lelket marcangol� te�hetetlens�get �reztem, mint ap�m hal�lakor. N�h�ny bar�tom, hangs�lyo�zom, bar�tom egyre ink�bb azt sugallta, hogy ill�zi� a r�gi Gy�ngyire v�gyni, �n pedig szakadatlanul azt bizonygattam nekik, hogy akkor is im�dni fogom a feles�gemet, ha az �let�ben nem h�z t�bb� tornacipot, s csak az�rt szeretn�m mindenkin�l jobban, hogy visszanyerje r�gi �nma�g�t, mert akkor �jra marad�ktalanul boldognak l�thatn�m. Arr�l nem is besz�lve, hogy mit nyerne egy r�gi Zsolesszel a magyar kos�rlabdasport, mert egy-k�t, f�j�s l�bbal bemutatott remekl�s�re m�g most is elismeroen csettintett Eur�pa. Az �let nem tesz egyebet, mint �jra �s �jra megism�tli �nmag�t. Gy�n�gyi, ha lassan is, de felz�rk�zott a t�rsaihoz, �s volt n�h�ny b�ztat� pilla�nata. �prilisban a N�pligetbe l�togatott a PVSK. A csapatnak, amely ak�kor m�r egy �ve veretlen volt, a Fradival szemben kellett kiv�vnia a d�n�tobe jut�st. A p�csiek sajnos a szezon legrosszabb form�j�t mutatt�k. Mi�vel n�h�ny �r�val kor�bban �rkeztem meg Csernobilbol, ez�rt a f�radt�s�gt�l d�h�ngeni se volt erom. De az�rt az elkesered�semet nehezen tud�tam pal�stolni, s ezt val�sz�nuleg a feles�gem is l�thatta, amikor sz�net�ben az �lt�zobe vonult a t�rsaival. Mivel az elso meccset elvesztette, a Fradinak ez volt az utols� es�lye a tov�bbjut�sra. A meccs v�ge elott k�t perccel nyolc ponttal vezettek a z�ld-feh�rek. Ebben a pillanatban a b�r� t�vesen f�jt, s R�tg�berbol kirobbant a d�h. Legal�bbis �gy csin�lt, mint�ha m�r k�ptelen volna uralkodni az indulatain. Technikait kapott, teh�t k�t b�ntetovel j�tt a Fradi �s m�g a labda is n�luk maradt. Ez azonban a p�csi edzot a legkev�sb� sem izgatta. Maga k�r� gyujt�tte a l�nyait �s szinte �nk�v�leti �llapotban �gy sz�lt: - Figyeljetek, meg kell pr�b�lni a lehetetlent! Eg�sz p�ly�s let�mad�s! M�s es�ly�nk nincs! �s akkor iszonyatosan felsz�vt�k magukat a l�nyok. �gy futottak, mint a kir�lyno lova az epsoni derbin. �gy cseleztek, mint Maradona a kilenc�venkettes spanyol vil�gbajnoks�gon. �s �gy ugrottak a pal�nkn�l, mint Szergej Bubka, amikor minden �j vil�gcs�cs�rt egymilli� doll�rt kapott. �s a legmagasabbra Gy�ngyi �rt, ugyanis m�sf�l perc alatt szerzett h�rom labd�t, �s dobott h�t pontot. Egy pontra zsugorodott a Fradi elonye, �s R�tg�ber elk�pedve l�tta, hogy mit csin�l "f�l l�bon" a bedob�ja. A z�ld-feh�rek edzoje idot k�rt, h�t m�sodperc volt h�tra. Miut�n lej�rt az idok�r�s, a l�nyok visszamentek a p�ly�ra, �s elind�tott�k az �r�t. A cen�ter az alapvonaln�l v�rakozott, megl�tta, hogy Gy�ngyi �resen �ll. Oda�dobta neki a labd�t, Gy�ngyi pedig megindult f�lfel�. A Fradi let�mad�st j�tszott, a j�t�kosai egym�s ut�n �rtek oda a p�csi bedob�hoz, Gy�ngyi azonban elk�peszto cselekkel sorra jutott t�l mindegyik�k�n, majd egy eleg�ns mozdulattal bekanyar�totta a labd�t a z�ld-feh�rek h�l�j�ba. Tombolt a publikum, R�tg�ber a sz�j�ra tapasztotta a kez�t, �n meg m�r megint a levegoben voltam, pedig a bok�mon m�g mindig �reztem Sop�ront. Nyert�nk. K�t h�t m�lva Gy�ngyi a Sopron elleni meccs utols� m�sodperc�ben engedett el egy dob�st, m�ghozz� huszonhat m�terrol. Re�p�lt a labda, hosszan, szinte v�gtelennek tunt az ido, m�g az ellenf�l pa�l�nkj�ig jutott, k�zben a m�rkoz�s v�g�t jelzo duda is megsz�lalt, de a labda csak pergett, �s csont n�lk�l belehullott a kos�r kellos k�zep�be. Egy �letben egyszer siker�l meccsen egy ilyen dob�s, a l�nyok �mulva �lelgett�k Gy�ngyit. - Ez... ez egyszeruen fantasztikus volt - mondta elismeroen a PVSK egyik fiatal j�t�kosa. - Fantasztikus - ism�telte meg halkan Gy�ngyi. - Fantasztikus befeje�z�se egy p�ly�nak. A csapatt�rs arc�r�l lefagyott a mosoly. Tal�n o is tudta, hogy Gy�ngyi nem t�loz. A reggel m�r egy szeg�nyes, hideg rendeloben �rte a j�t�kost, ott olvasta a Nemzeti Sportot, amelyben egy csod�latos karrier lehetos�g�rol �rt az �js�g�r�, amikor a bedob� elozo napi teljes�tm�ny�t m�ltatta.

Keseruen hajtogatta �ssze az �js�got, igyekezett megb�k�lni a helyzettel. Milyen k�l�n�snek hatott itt, a heti rendes injekci�j�ra v�rva olvasni ezt a t�mj�nez�st. Ny�rra kimentettem az itthoni orlod�sbol. Megismerkedtem Benedek Istv�nnal, egykori magyar �ttusa olimpikonnal �s �tvenhatos forradal�m�rral, aki az USA egyik legkorszerubb sportt�bor�t �zemeltette a farm�j�n. Gy�ngyi hat h�tig edzosk�d�tt n�la, gyermekeket vezetett be a kos�r�labda fort�lyaiba. �gy tervezt�k, hogy munk�ja egyben a mi nyaral�sunk is, n�h�ny nap m�lva azonban cs�ng�tt a telefonom, �s hazarendeltek a tv2 vezetoi. Megkaptuk a v�zumokat, indulhattunk az utols� magyar hadi�fogoly�rt Tat�rf�ldre. Hetekig csak telefonon �rintkezt�nk a feles�gem�mel. Mindenrol besz�lgett�nk, mindenrol az �gvil�gon, csak a t�rd�rol hallgatott sz�nd�kosan �s kitart�an. Minden erre vonatkoz� k�rd�semet elhessegette. Azt�n augusztus elej�n lesz�llt a rep�log�prol, �t�lelt, �s azt mondta: vigy�l fel a Mecsekbe. Be�lt�nk a kocsiba, elindultunk. Sz�sz�halombatt�n�l megk�rdeztem, hogy le�szta-e a napi sz�z hosszt odakint. Paksn�l azt, hogy minden nap futott-e a t�bor k�zeli erdoben. Kakasd ut�n azt, hogy elv�gezte-e az elo�rt s�lyz�gyakorlatokat. Minden k�rd�semre igennel v�laszolt. Azt�n fel�m fordult. - Nem bennem van a hiba - mondta. - �n mindent megtettem. Olyan lemond�s volt a hangj�ban, hogy oszint�n megr�m�ltem. K�so d�lut�n �rt�nk P�csre, az emberek �pp valami t�vol-keleti zagyvas�gon pukkadoztak a k�pernyok elott. Hazafordultam a feles�gemmel, megv�r�tam, m�g �t�lt�zik. K�l�nf�le �r�gyekkel halogathattam volna a pr�bat�tel�t, de nem l�ttam �rtelm�t, noha tudtam, hogy egy ilyen hossz� rep�lo��t ut�n biztosan rosszabbul teljes�t majd a szok�sosn�l. T�z perc alatt fel��rt�nk a Mecsekre. Gy�ngyi meg�llt az erdei fut�p�lya elej�n, m�ly l�legzetet vett, azt�n megfogta a kezem. - Ugye nem lesz semmi baj, ha nem? - Ha mit nem? - Ha nem megy tov�bb? Hallgattam. Felderengett elottem a k�p, ahogy lelkesen �nneplik Gy�ngyit a Sopron elleni meccs ut�n. Most meg itt �llt elottem, bizony�s�gra v�gyva, mindent felt�ve egy lapra. Elindult. Hossz� percekig nem l�ttam. �n a magam r�sz�rol hal�losan unalmasnak tal�lom a fut�st, de most a feles�gemmel egy�tt izgultam. Negyed�ra m�lva v�gre f�ltunt a bokrok k�z�tt. M�r messzirol l�ttam, hogy k�nnyek sz�ntj�k v�gig az ar�c�t. Zih�lva bicegett, h�zta a beteg l�b�t. Meg�llt elottem. - V�ge - mondta. - Hogyhogy v�ge? - k�rdeztem fesz�lten. - Egy h�t. Legfeljebb ketto. Nem volt ketto. Gy�ngyi t�rde pontosan t�z napig b�rta R�tg�ber �v eleji terhel�s�t. M�g aznap felh�vtuk Halasi doktort. Idopontot k�rt�nk. Nehezen adott, �gy �rezt�k, mintha elege lenne m�r belol�nk. - Azt tetszett mondani, hogy n�h�ny h�t, vagy h�nap m�lva elm�lik a f�jdalom mondta Gy�ngyi remegve. - Azt. �s? - Ennek pont egy �ve. - Igen. �s? - �s nem javult az �llapotom. Sot. Romlott. - �rtem. Azt k�rem, Gy�ngyike, hogy a v�logatott m�rkoz�sekig m�g b�rja ki. - Hogy mondta, doktor �r? - Novemberben j�tssza a v�logatott az utols� m�rkoz�s�t, ut�na meg�oper�lom. - Novemberben? Doktor �r, �n holnap nem tudok l�bra �llni, nemhogy novemberben! - Sajnos nekem most mennem kell. - Doktor �r! - Elutazom egy k�lf�ldi konferenci�ra. - �s akkor velem... - Keressen meg, ha visszaj�ttem! - De mikor tetszik.. . - A viszontl�t�sra! A sportlak�sban tal�lkoztunk, este h�tkor. Bev�s�rolt. Szal�mit, sajtot, barnakenyeret. Csak turk�lta, nem volt �tv�gya. - Mi baj, kicsim? - Abbahagyom a kos�rlabd�t. - Mi�rt, mit mondott az orvos? - Semmit. - Mit mondott? - Hogy b�rjam m�g ki novemberig. - Na j�, ebbol nekem elegem van. J�tszani fogsz, �rted, j�tszani. - Persze.

- Ha kell, megtal�lom neked a vil�g legjobb ortop�d seb�sz�t. �s el�viszlek hozz�. - Lehet, hogy a betegs�gemen nem is lehet seg�teni. - K�nnyen lehet. De ezt tole akarom hallani. Ak�r a vil�g v�g�re is, de elviszlek hozz�. - �s m�gis mibol akarunk odautazni? - Eladjuk a lak�st. Felveszek k�lcs�nt, seg�t Berkes doktor, vagy a tb., vagy mittudom�n. - H�t persze. - Nem szabad feladnunk. - Nem �rted, hogy nincs t�rdem? Nincs! Nincs! Az orvosok se tudnak var�zsolni, ha nincs. T�nkrement, haszn�lhatatlan. - Gy�ngyi! - Tess�k? - Nem akarod? Nem akarod, hogy eloker�tsem neked a legjobb dokit'? Nem akarod, hogy legal�bb az es�lyed meglegyen a gy�gyul�sra? Csak mondd meg, ha nem akarod! Lehajtotta a fej�t. - De. Akarom. M�snap v�gigt�rcs�ztam Amerik�t. K�rolyi B�l��k tudtak seg�teni. Dr. Jack Jensennek h�vt�k a professzort. �ll�t�lag o volt a legjobb. Navratilova, ChrisEvert Loyd �s a kis Kerri Strug is fek�dt a k�se alatt. Gyorspost�val k�ldtem ki neki a leletek egy r�sz�t, a r�ntgen- �s ultra�hangfelv�teleket pedig K�rolyi B�la vitte mag�val, amikor visszafel� tar�tott Magyarorsz�gr�l. - �tn�ztem a leleteket - mondta Jensen professzor egy h�ttel k�sobb. - �s? Mit gondol, doktor �r? - Azt, hogy meg tudom csin�lni. De... nem olcs� mulats�g. Nem a mut�t miatt, ink�bb a j�rul�kos k�lts�gek miatt. Sz�ll�s, mutob�rl�s, �tel, rehabilit�ci�s k�lts�gek... - A p�nz nem sz�m�t. - Rendben. Az�rt �n k�r�lbel�l megmondan�m, hogy mire sz�m�that�nak. Megmondta. Azonnal tudtam, hogy el kell adni a lak�somat. - Doktor �r, csak azt mondja meg, mikor legy�nk �s hol? - Igen, k�rem: okt�ber 16-�n, h�tfon reggel nyolc �rakor v�rom magu�kat Houstonban, az Old Katy Road 9180. sz�m alatt. Pontosak voltunk. A mag�nklinika harangja szolid giling-galanggal jelezte, hogy megj�tt�nk. Egy kontyos �pol�no j�tt el�nk ropog�sra va�salt, feh�r k�penyben. Kedvesnek tunt, b�r szem�n �lmoss�g l�tszott. K�zfog�sa szigor� volt, de bar�ts�gos. A v�r�ba vezetett benn�nket, ol�dalt, a falakon vil�gh�ru sportol�k dedik�lt fot�i d�szelegtek, mindegyi�k�k h�l�s sorokkal eml�kezett az itt t�lt�tt napokra. T�bbs�g�k rutinmu�t�tre �rkezett, csup�n n�h�nyuknak jutott ki olyan sorscsap�s, mint egy szalagszakad�s vagy szil�nkos t�r�s. Gy�ngyi felkereste a mosd�t. Meg akarta paskolni az arc�t hideg v�zzel, mert leesett a v�rnyom�sa. �n ma�radtam, s tov�bb csod�ltam a f�nyk�peket. Hirtelen jeges k�z nehezedett a v�llamra. - I'm Dr. Jensen - mutatkozott be az oszes haj�, hatvan �v k�r�li f�rfi. Megilletodtem, �gyetlen�l topogtam. Rendk�v�l b�rdolatlannak tunhet�tem, de az orvos mosolyogva kiseg�tett a zavaromb�l. - Tudom, milyen fontos mag�nak, hogy a feles�ge �jra j�tszhasson �mondta. K�t perce ismert�k egym�st, de �gy tunt, nem lehetnek elotte tit�kaim. - Minden tol�nk telhetot megtesz�nk! - hunyor�tott. Gy�ngyi visszaj�tt, bemutatkozott Jensennek. Megkezdodhetett a vizsg�lat. Ultra�hang, r�ntgen...t�z percig ha tartott az eg�sz. Csod�lkoztunk, nem ehhez voltunk szokva. - Szerda reggel h�t �rakor megmut�m - mondta az orvos, mik�zben kez�ben forgatta a r�ntgenfelv�telt. Gy�ngyi f�lt. Kivittem a tengerpartra. Kapott egy l�gg�mb�t, k�ket, mert az a kedvenc sz�ne. A sir�lyoknak is tetszett, vijjogva sz�lldostak k�r�l�tte. A feles�gem egyv�gt�ben a szemembe n�zett. Tal�n b�ztat�st v�rt. �n persze csevegtem, tr�f�ltam, ezer boh�s�got dobtam fel, �l�nken �s sz�les gesztusokkal mes�ltem a semmirol. De o csak n�zett, mintha va�lamif�le "farkasszem-szab�ly" lenne �rv�nyben, �s b�nt�an csendes volt. Nem tudtam elterelni a figyelm�t a mut�trol, a j�vorol. Azt�n egyszer csak belekapaszkodott a kezembe.

- Gyere - mondta -, ord�tsunk, ahogy a torkunkon kif�r! �rtetlenkedve �lltam, fogalmam se volt, mirol besz�l, minek ez az eg�sz, mit is kell most nekem csin�lnom?! Mielott azonban megsz�lal�hattam volna, megragadott �s bicegve a tenger fel� kezdett h�zni. Egy ido ut�n elengedett, karj�t az �g fel� ny�jtotta, �s tiszta erej�bol kiab�lt. Senki sem hallhatta, hiszen z�gott a nagy v�z, messzirol legfeljebb azt l�thatt�k, hogy valaki s�ntik�lva indi�nt�ncot j�r. Gy�ngyi kikiab�lta mag�b�l az elm�lt �vek szenved�s�t, az �lland� f�jdalmat �s f�lelmet, a fesz�lts�get, az �lmatlan �jszak�kat. El-elcsuklott a hangja, de mindig �jra kezdte, m�g v�gleg be nem rekedt. Akkor fogta mag�t, visszaj�tt hozz�m, �s vadul megcs�kolt. - Im�dlak! - mondta. - �s k�sz�n�m. Mielott felsz�lltunk volna a buszra, elengedte a lufit. Az felsz�llt az �gbe, messze, a felhok k�z�, m�g bele nem olvadt a nagy k�ks�gbe. Gy�ngyi �jszaka m�lyen aludt. Csod�lkoztam is, hogy nem izgatja a m�snapi mut�t, de az is lehet, hogy csak kimer�tette a napk�zbeni izga�lom. Ami engem illet, nekem nem j�tt �lom a szememre. V�zcseppek do�boltak az ablakon, odakint eso �ztatta a nagyv�ros utc�it. Sz�ll�sunk a kli�nika saj�t hotelj�ben volt, ahol az �pol�noi fel�gyeletet is biztos�tott�k. T�rc�mb�l elovettem Jensen professzor cetlij�t, amelyre a mut�t idopont�j�t kaparta. Szinte vall�sos �h�tattal b�multam, az orvosban volt minden bizodalmam. F�l hatkor fel�bresztettem a feles�gemet. Egy �ra m�lva m�r a klinik�n �lt�nk. Ugyanaz a nov�rke fogadott, mint k�t nappal ko�r�bban, de most m�r pontosan tudta Gy�ngyi baj�t. Megjegyezte, hogy kiss� komplik�lt lesz a mut�t, ez�rt mindenk�ppen m�lyaltat�st alkalmaz�nak. De ez volt minden, amit k�z�lni �hajtott vel�nk. Semmif�le k�rde�zosk�d�ssel, tolakod� enyelg�ssel nem zavarta meg feles�gem lelki k�sz�lod�s�t a mut�tre. Hat �ra negyven perckor alsonemure vetkoztett�k Gy�ngyit, feh�r k�penyt adtak r� �s bek�t�tt�k karj�ba az inf�zi�t. O k�nnyu s�hajjal dolt h�tra, s sz�ntelen�l engem b�mult, mintha azt k�rn�, vigy�zzak r�, legyek vele. - Nyugi, kicsim! - b�ztattam, �s f�lpercenk�nt szenved�lyes cs�kot le�heltem a k�zfej�re. �t perc m�lva aludt. Idegesen kisurrantam a rendelo�bol, r�videsen meg�rkezett Dr. Jensen. Kacsintott, megk�rdezte, milyen a sz�ll�sunk. Dics�rtem. Azt aj�nlotta, s�t�ljak egyet, mert a mut�t legal�bb k�t �r�ig eltart majd. Megfogadtam a tan�cs�t, b�r t�l messzire az�rt nem mentem. A metr�alulj�r�ban belebotlottam egy vall�si k�nyveket �rul� fi�atalemberbe, akinek minden m�sodik mondata az volt: az �r legyen veled! Nem is tudta, hogy arra most milyen nagy sz�ks�g�nk volt a feles�gemmel. Kezembe nyomott egy bros�r�t, mindenf�le tilt�ssal �s tan�t�ssal, s tov�b�biakban az egyh�z gondjaira b�zott. Nem haragudott, hogy nem v�s�roltam tole. L�tta, hogy t�nyleg nincs p�nzem. Visszas�t�ltam a klinik�hoz, de nem mentem f�l, csak a l�pcsoh�zban j�rk�ltam fel-al�, n�ha pedig a feh�r�re lakozott mellv�dre t�maszkodva n�ztem a vizsg�latra vagy kezel�sre �r�kezo betegek �br�zat�t. V�g�l feltunt Dr. Jensen, s p�paszem�t lev�ve sza�badkozott, hogy elcs�szott n�h�ny perccel. - Hogy ment, doktor �r? - k�rdeztem, higgadts�got eroltetve magam�ra. - Minden rendben volt. A feles�ge kitunoen viselkedett! - mondta �s nevetni kezdett. �n is elmosolyodtam. - Doktor �r, k�rem, legyen velem oszinte! - kezdtem, de k�zbev�gott: - Bocs�sson meg, ugye most nem v�r tolem egy v�gleges szakv�le�m�nyt? - Sz� sincs r�la, eg�sz egyszeruen csak szeretn�m tudni, hogy milyen es�lyei vannak a feles�gemnek a versenysportra. A professzor megr�zta a fej�t. - Erre is korai volna m�g b�rmit is mondanom - felelte -, b�zni kell, �s dolgozni a min�l jobb fel�p�l�s�rt. - Abban nem lesz hiba, doktor �r, foleg ha tudjuk, hogy van rem�ny. - Rem�ny! Ha nem rem�ln�nk, nem is volna �rdemes �lni. Tudja, h�nyszor volt �gy, hogy egy-egy betegemn�l csal�rdul csod�t mond a tu�dom�nyom? De mindketten b�ztunk, rem�lt�nk, s a rem�ny�nk csod�ra volt k�pes. Megveregette a v�llam �s elb�cs�zott. Egy �ra m�lva egy kocsin tol�tam �t Gy�ngyit a sz�ll�sunkra. Az apartmanunkban m�r ott v�rt egy no�v�r, s azonnal a feles�gem

t�rd�re helyezte a hajl�t�g�pet, mik�zben ol�dalr�l j�gakkumul�torokkal hut�tte a f�jdalmas �s duzzadt sebet. M�snap Gy�ngyi l�bra �llt, s k�t mank�val tett is n�h�ny l�p�st. (A sportk�rh�zi mut�t ut�n mindez egy h�napot vett ig�nybe!) A nov�rke minden h�ten t�z fokot �ll�tott a hajl�t�g�pen, �gy azt�n h�rom h�t m�lva m�r teljesen be tudta hajl�tani a l�b�t a feles�gem. Egy kontrollvizsg�lat alkalm�val Dr. Jensen megdics�rte a sz�pen eros�do t�rdet, de l�ttam rajta, hogy nem igaz�n el�gedett. - Mi a gond, doktor �r? - k�rdeztem, mire k�z�lte, hogy egyelore csak a h�tk�znapi �letre l�tja alkalmasnak Gy�ngyi t�rd�t. L�ttam, hogy a fele�s�gem elkedvetlenedik, de rosszabb lett volna, ha az orvos mell�besz�l. - Esetleg tud m�r valamit mondani a t�volabbi es�lyekrol? - k�rdez�tem. - N�zze, az elsodleges feladat az volt, hogy megszabad�tsuk a beteget a k�nz� testi gy�trelemtol - v�laszolta. - Ezzel m�r nem lesz probl�m�ja, de f�lek, hogy mindig �rezni fogja a t�rd�t. - De h�t mi�rt? - t�rt ki belolem az elkesered�s, mire o �nk�rgesed�s�rol kezdett magyar�zni, meg a t�rdkal�cs rendellenes ny�lv�nyair�l. Nemigen �rtettem a dolgot. Persze az is lehet, hogy m�r egyszeruen nem tudtam r� odafigyelni, mert Gy�ngyi szem�bol peregni kezdtek a k�nnyek. Jensen egy macit h�zott elo a fi�kj�b�l, �s bar�ts�gosan �tny�j�totta a feles�gemnek. A maci h�na alatt mank�k voltak, de az eg�sz vala�hogy olyan b�jos volt, hogy Gy�ngyi elgy�ng�lt �s nevetni kezdett. K�sobb, a hotelben a p�rn�j�ra helyezte a macit �s hozz�nyomta az arc�t. �j�szaka rosszul aludt. Hidegr�z�s �s forr� �nk�v�let k�zt h�nyk�dott, de a lelke h�borgott, s nem a teste. N�h�ny nappal k�sobb haza kellett utaz�nom, �jabb forgat�sokra deleg�lt a tv2 �s nagyon kellett a p�nz. Sohasem volt nehezebb a b�cs�z�s, mint akkor, Houstonban, a l�badoz� feles�gemtol. Tikkaszt� hos�gben sz�llt fel a g�pem, �s bar�ts�gtalan zivatar fogadott Ferihegyen. L�p�sben araszoltam a v�ros fel�, patakokban csur�gott v�gig a v�z az ablak�vegen, Gy�ngyit t�rcs�ztam. - Hi�nyzol! - mondta. Nem tudtam mit felelni. Azon a h�ten sz�z��tvenezres telefonsz�ml�t csin�ltam. Pont ennyi jutalmat kaptam Pint�r Dezsotol az utols� magyar hadifogolyr�l k�sz�tett filmem�rt. Gy�ngyi k�sobb olyan szoros bar�ts�gba ker�lt Dr. Jensennel, hogy teljes ny�lts�ggal tudott vele besz�lgetni a betegs�g�rol. Egy alkalommal, amikor a professzor - a csapat orvosak�nt - mag�val cipelte az NBA-s Houston Rockets Los Angeles Lakers elleni kos�rlabda m�rkoz�s�re, ny�ltan megk�rdezte tole, hogy hol rontotta el, mit kellett volna m�sk�pp csin�lnia, hogy ne t�rt�njen a t�rd�vel ez a trag�dia. Jensen felelt valamit, de Shakil O'Neal �pp akkor dobott egy csod�latos kosarat, s Gy�ngyi egy sz�t sem �rtett az orvos v�lasz�b�l. Megism�teltette. - Pihentetni kellett volna - mondta Jensen. - De hisz pihentettem. - Ne mondja, Gy�ngyi. �veket j�tszott v�gig beteg t�rddel! Mikor �rezte elosz�r, hogy baj van? - N�gy �ve. �t �ve. - �s? Mi�rt nem �llt le azonnal? - Mert meccseink voltak. Nem hagyhattam ott a csapatot. Az edzom is ragaszkodott a j�t�komhoz. - J�kora �nz�s volt tole. Lehet, hogy emiatt nem j�tszhat majd t�bbet. - Nem j�tszhatok? - Mondom, lehet. Gy�ngyi, ne f�ljen szembe n�zni a val�s�ggal. - De f�lek. Mert a kos�rlabd�ra tettem fel az �letem. �s fogalmam sincs, mit kezdek majd n�lk�le. - R��r m�g gondolkodni rajta, mert egyelore nincs biztos diagn�zis. Azt gondolom, hogy janu�rban visszamehet a haz�j�ba �s lassan edz�sbe �llhat. A mut�te t�k�letesen siker�lt, de fogalmam sincs, hogy ez mire lesz el�g. �g�rje meg, hogy mindenrol t�j�koztat! Gy�ngyi meg�g�rte. A lapok �les cikkekben tud�s�tottak Gy�ngyi houstoni mut�t�rol. En�gem is megkerestek, de nem sokat tudtam mondani a feles�gem �llapot�r�l. Azt mindenesetre

megfogadtam, hogy addig nem szerepelek nyilv�nosan, am�g Gy�ngyi �gye nem tiszt�z�dik. Egy fagyos decemberi napon Kir�ly S�ndor j��zuen kanalazta h�sle�ves�t az irod�j�ban, mik�zben harsog�, durva hangon adott elo egy be�osztottj�nak a h�zi szab�lyzatr�l. L�rm�z� hangj�val teleb�mb�lte a fo�lyos�t. M�g el sem hangzottak Kir�ly sz�noklat�nak utols� szavai, ami�kor Oliv�r l�pett a szob�ba, �s egy aznapi sport�js�got rakott el� az asztal�ra, kihajtva a Gy�ngyirol, illetve a houstoni oper�ci�r�l sz�l� cikkn�l. - Te S�ndor - mondta a technikai igazgat� -, lehet, hogy m�gis igaza volt a Zsolnaynak, �s nem szimul�lt? Kir�ly kez�ben egy pillanatra meg�llt a kan�l, azt�n folytatta az eb�det. - Hagyjuk! - mondta fenyegetoen Oliv�rnek. A fiatalember b�lintott. - Az�rt visszahozod majd a dosszi�j�t? Kir�ly m�g a botr�nyok idej�n mag�val vitte Gy�ngyi dosszi�j�t, az�ta se l�tta senki azokat a pap�rokat. Kir�ly d�h�dten lecsapta a kanal�t, �s repkedtek sz�j�b�l a t�sztadarabok, �gy �v�lt�tte: - Eszem! Washingtonban kar�csonyoztunk. M�snap egy bar�tunkhoz voltunk hivatalosak, akinek az �desapja muv�szeti szalont vezetett, nem messze a Capitoliumt�l. A fiatalember, aki pontosan tudta, mi mindenen ment ke�reszt�l Gy�ngyi, hint�t k�ldetett �rt�nk. Washingtonban gyakran l�tni csilingelo lovas szekereket, k�l�n�sen az �nnepek k�rny�k�n. Van vala�mi b�ja a f�nylo s�r�nyu paciknak, ahogy fej�ket r�zva pr�szk�lnek a ba�kon vibr�l� l�mp�s fel�. A kocsis, feh�r, hegyes bajsz� osztr�k, k�rbevitt benn�nket a belv�roson. �ll�t�lag az is benne volt az �tid�jban, amit a ba�r�tunkt�l kapott. Szorosan �ssze�lelkezt�nk a feles�gemmel, �s szerett�k volna meg�ll�tani az idot. Az utc�kon �nnepi hangulat uralkodott, a sar�kokon �neksz� hallatszott, �s az emberek vid�mnak tuntek. Mire meg�r�kezt�nk, m�r eg�sz n�pes kis t�rsas�g verod�tt �ssze a szalonban, s a ba�r�tunk nem gyoz�tt benn�nket bemutatni. �r�k, balett-t�ncosok, opera��nekesek, filoz�fusok, szociol�gusok, festok, zen�szek �s sz�n�szek s�r�gtek zsongva a roskadoz� sv�dasztal k�r�l, bar�tunk azonban megko�cogtatta a krist�lypohar�t, �s magasba emelve �gy sz�lt: - Kedveseim, itt van k�z�tt�nk egy ember, aki az �let�t tette f�l vala�mire, s ez a valami most el�rhetetlen t�vols�gra ker�lt tole. Nem hatalma�zott ugyan fel, hogy elmes�ljem a t�rt�net�t, �n m�gis �gy �rzem, hogy idek�v�nkozik. R�viden: haz�j�ban gyerekkora �ta v�logatott kosaras volt, azt�n j�tt egy s�r�l�s, �s most k�nnyen lehet, hogy nem tud t�bb� visszamenni a p�ly�ra. De sz�v�san k�zd, hogy �rtelmet �s �r�met tal�ljon az �let�ben, s hogy a kosaraz�s n�lk�l is boldogg� tudjon lenni. �r�t�s�k most r� a poharunkat, �s drukkoljunk neki, hogy minden siker�lj�n, amit szeretne! Azzal Gy�ngyihez l�pett, koccintott vele, �s meg�lelte. K�r�l�ttem el�rz�keny�lten szipogtak az emberek. Az eg�sz jelenetben volt valami gyomorforgat�an szirupos, m�gis elbogtem magam. Janu�rban hazaj�tt�nk. N�h�ny nap m�lva felh�vtuk Cs�k Magdit �s R�tg�ber L�szl�t, s az egyik �tteremben besz�lt�nk meg vel�k tal�lkoz�t. - Mi van? - k�rdezte Laci m�r az ajt�b�l, amikor megl�tott benn�nket az egyik asztaln�l. Pedig pontosan tudhatta, hiszen o is, a j�t�kosai is gyakran felh�vt�k Gy�ngyit, hogy �rdeklodjenek az �llapot�r�l, vagy egy-egy gyoztes meccs ut�n elmes�lj�k, hogyan kerekedtek fel�l az el�lenf�len. - Baj - mondtam kurt�n. Azt�n hozz�tettem: - �s rem�ny. Komor hangulat ereszkedett az asztalunkra. - A teringett�t, gyerekek, ne j�tsszunk m�r trag�di�t! - fortyant f�l R�tg�ber, hab�r �pp az o p�rj�nak arc�n g�rd�lt v�gig k�t k�v�r k�nny�csepp. - Nem kell m�g temetni, ha nincs halott! Hallgattunk. - Mit rendelhetek nektek? - k�rdeztem. Megr�zt�k a fej�ket, nem volt �tv�gyuk. Azt hitt�k, �r�m�nnepre h�vjuk oket, k�z�s nagy eb�dre, ame�lyen bejelentj�k, hogy Gy�ngyi t�k�letesen rendbej�tt �s el tudja kezdeni a csapattal az alapoz�st.

V�ltottunk m�g n�h�ny sz�t, azt�n R�tg�ber megindult hangon megis�m�telte, amelyet sz�zszor is elmondott m�r Gy�ngyinek telefonon: ha fel�p�lt, mindenk�ppen sz�m�t a j�t�k�ra. Felaj�nlotta, hogy kezdjen el k�sz�lni a l�nyokkal, majd �ssze�ll�tanak sz�m�ra egy speci�lis edz�s�rendet, de akkora m�r leszervezt�nk egy rehabilit�ci�s programot egy holland felk�sz�to szakemberrel az MTK-p�ly�n. Laci�k fel�lltak, elb�cs�ztak. Mindketten meg�lelt�k Gy�ngyit. Kik�s�rtem oket, eg�szen a bej�ratig. - Azt hiszem, soha t�bb� nem fog j�tszani - mondtam nekik. - Ne mondj ilyet! sz�lt r�m Magdi. - Egyszer ki kell m�r v�gre mondani! Meddig h�zzuk m�g - Az elobb arr�l besz�lt�l, hogy van rem�ny. - Persze, mert rem�ny n�lk�l lehetetlen �lni. De a helyzet az, hogy a houstoni orvos sem el�gedett Gy�ngyi t�rd�nek az �llapot�val. T�nyleg megtett�nk, amit lehetett, Gy�ngyi turt, szeg�nyk�m, de van egy pont, ami ut�n ki kell mondani a dolgokat. Nem akarok �n itt semmif�le r�m�hist�ri�t kavarni, egyszeruen csak �gy l�tom, hogy nem fog tudni t�bbet kosarazni a feles�gem. - Lehet - mondta R�tg�ber -, lehet. De k�rlek, csin�lj�tok m�g v�gig ezt a f�l �vet. Gy�ngyi kap egy bizonyos havi �sszeget a csapatt�l, hiszen szerzod�tt j�t�kosunk, �s mind�ssze annyi dolga lesz, hogy felk�sz�lj�n a k�vetkezo bajnoks�gra. - �t �ve m�st se csin�l, csak k�sz�l, hogy egyszer majd jobb legyen! - Nem baj, k�sz�lj�n tov�bb! A gyerek Eur�pa egyik legjobbja, na�gyon nagyot vesz�ten�nk vele, ha t�nyleg abba kellene hagynia. Elmentek. Visszabaktattam a feles�gemhez. - Elmondtad nekik? - k�rdezte. - Mit? - adtam a h�ly�t. - H�t hogy v�ge. - Dehogy mondtam ilyen marhas�got! Csak nem k�pzeled, hogy R�tg�ber Laci ezt elfogadn�! - K�nytelen lesz. F�radtnak �s kishitunek tunt. Akarat�nak siker �s eredm�ny n�lk�li folytonos megfesz�t�se teljesen felem�sztette az �nbecs�l�s�t �s persze az erej�t. Amikor elosz�r kiment Pesten a Hung�ria k�r�ti p�ly�ra, szkep�tikus nemt�rod�ms�ggel hajtotta v�gre a holland mester �ltal elo�rt gya�korlatokat. Azt�n n�h�ny nap alatt ism�t felv�rtezte mag�t, s a kedve is megj�tt a munk�hoz. Csak a t�rde volt renyhe tov�bbra is. Amikor m�rci�us v�g�n kil�togattam az MTK-p�ly�ra, �pp egy nagyobb sprinthez k�sz�lod�tt. Intett, hogy azonnal v�gez. Nekil�dult, �gy tunt, hogy most j�l b�rja a t�rde. Azt�n amikor �thaladt a c�lvonalon, �s lass�tani kezdett, r�g�t�n s�ntik�l�sra v�ltott. Szapor�n kapkodta a levegot, zih�l� mellkassal �rt mell�m. - Nem lehet - mondta elfulladva. - Mit? Sz�llel szemben pis�lni? Elnevette mag�t. Pedig nagy volt a dr�ma. H�sv�tkor felh�vta egy �js�g�r�, hogy - mint ismert ember - mit k�v�nna a nyuszik�t�l? Gy�ngyinek elosz�r az jutott esz�be, hogy eg�szs�get a szeretteinek, �s persze v�gre mag�nak, de kiss� elcs�peltnek tunt, meg azt�n �vek �ta m�s�rt se foh�szkodott. Megfordult a fej�ben az is, hogy a p�nzt mondja, mert igencsak le voltunk �gve anyagilag. De ezt meg olyan �nnepront�nak �rezte. �gyhogy v�g�l �gy felelt: - Egyetlen k�v�ns�gom, hogy egyszer egy�tt j�tszhassak a kish�gom�mal a PVSK-ban. Barbara ugyanis a p�csiek kadet csapat�ban kergette a labd�t, s nem is rosszul. Az MTK-p�ly�n p�ratlanul j�l felszerelt sportcentrum muk�d�tt, itt vezette a holland Laurence Gy�ngyi felk�sz�l�s�t. A negyven k�r�li, ko�pasz szakember vil�gh�ru fizikoterapeut�nak sz�m�tott, sz�mos olimpiai bajnokot k�sz�tett m�r fel eronl�tileg a vil�gversenyekre. Amikor elk�rte Gy�ngyi leleteit, illetve a mut�ti pap�rokat, elh�zta a sz�j�t. - Nem semmi - jegyezte meg, azt�n hozz�tette: - Ugye tudj�k, hogy �t �v sz�rnyu terhel�s�t ugyanennyi idobe ker�l helyre hozni? Amikor l�tta arcunkon a r�m�letet, hozz�tette: - �ltal�ban! Napi k�t edz�s, fut�szonyeg, ped�loz�s, k�nnyu sprintek, hajl�t�sok... kem�ny f�l �v volt. K�zben h�tv�genk�nt P�csre j�rtunk, ahol mindig h�rom sz�t kellett

ism�telgetnem: j�l, igen, szeptemberben. A k�rd�sek ugyanis mindig, mindenkitol �gy hangzottak: "Hogy van Gy�ngyi?" "Fog kosarazni?" ` "Mikor?" Gy�ngyi a PVSK-meccsekre is szorgalmasan j�rt, az egyes�let pedig �gy b�nt vele, mintha teljes �rt�ku j�t�kos volna. Ugyanazt a p�l�t kapta, mint a t�bbiek, de a t�r�lk�zobol �s a papucsb�l is jutott neki. Egy Euroliga-meccsre k�l�n�sen k�sz�lt, mert k�z�lt�k vele, hogy a tal�lko�z� elott o sorsolja ki a j�vo �v elso b�rlet�t. D�lben elment fodr�szhoz, az�t�n lepihent kicsit, majd megf�rd�tt, felvette a hossz� fekete ruh�j�t �s ki�festette mag�t. Gy�ny�ru volt. A Szent�lybe k�sz�lt. Oda, ahol addig az �lete zajlott. A csarnokban h�tezer ember v�rta a kezd�st, s a francia szt�rcsapatot, a Bourges-ot. A j�t�kosok meleg�teni kezdtek, amikor a hangosbemond� megsz�lalt: - H�lgyeim �s uraim, megkezdj�k a sorsol�st. Aki az elso b�rlet tulaj�donos�t kih�zza: ...de azt hiszem, nem kell bemutatnunk! Gy�ngyi bicegve bej�tt oldalr�l, egy pillanatra meg�llt a levego. Az�t�n egyszerre �llt f�l a csarnok, �s kezdett tapsolni. Cs�k Magdi is oda�kapta a fej�t a p�ly�n, �s csatlakozott a vastapshoz. �s azt�n a t�bbiek, mind sorban. - Ne s�rj, kicsi, ne s�rj ! - suttogtam magam el� Gy�ngyit szugger�lva, �s siker�lt is egyetlen k�nnycsepp n�lk�l sorsolnia. Aznap este feles�gem szem�ben ijedt szomor�s�g volt, s tudtam, hogy hi�ba a sok�ves szenved�s: ha Gy�ngyi t�bbet nem j�tszhat, akkor a ne�heze m�g h�travan. K�teless�gem volt seg�tenem neki m�s helyet, m�s �rtelmet tal�lni az �letben, b�r ez k�ts�gtelen�l nem volt k�nnyu a k�zel�m�lt sikerei ut�n. Azon az est�n sok�ig besz�lgett�nk, s �n m�g mindig b�ztam a fel�p�l�s�ben. O egyre t�bbsz�r legyintett, k�l�n�sen, ha egy-egy edz�se gyeng�n siker�lt. Amikor azonban nem, vagy csak kev�s�s� jelentkezett a f�jdalom, akkor j�tt a boldogs�g, a telhetetlen m�mor. Olyankor ot is bizakod�nak l�ttam. Azon az est�n azonban teljesen mag�ba zuhant. Nyomor�s�gos percek voltak, amikor v�nkos�ba f�rva a fej�t zokogott, �s azt ism�telgette, hogy "Lej�rt a halad�k!". Hajnalban azt�n felriadt, mag�ra h�zta a meleg�toj�t, �s futni indult. Nem tudom, honnan volt benne ez a hihetetlen akaratero, mik�zben a lelke zil�lt volt �s sebekkel teli. A munka kezdettol fogva j�l bev�lt m�dszer a bajok feled�s�re. Egy ismeros�m a csal�dj�ban t�rt�nt hal�lesetek ut�n mindig hazament, �s fel�sta a kertet, �sszev�gta a tuzif�t. Egy m�sik ismeros�m ahelyett, hogy szakemberhez menne �s elmondan� neki a lelki bajait, mindennap kipor�sz�v�zza a lak�s�t, let�r�lgeti a port, felsuvickolja a padl�t. �n is �gy me�nek�ltem a munk�ba, amely j�t�konyan feledtette velem a probl�m�kat. Persze mindenekelott Gy�ngyivel kellet t�rodn�m. Elvittem h�t az edz�sekre, v�gig�ltem vele a gyakorlatokat, majd hazavittem, �s bementem a tv2-be. Gyakran magam sem tudtam, hogy mi�rt. Szerettem volna dol�gozni, de annyira lek�t�tt Gy�ngyi k�zdelme, hogy egyszeruen k�ptelen lettem volna maxim�lisat teljes�teni. Azt�n egyszer csak sz�ltak, hogy osztol saj�t musorom lesz Pokoli t�rt�netek c�mmel. Azonnal t�m�k ut�n n�ztem, �s forgatni kezdtem. Gy�ngyi elengedett, neki is j�l j�tt, hogy n�ha mag�ban lehet. Van, amikor az ember ig�nyli, hogy egyed�l legyen kicsit a probl�m�ival. Persze �gy, ha b�rmikor el�rheti a szeretett�t, ami�kor csak sz�ks�ge van r�. Egyszer p�ld�ul egy S�o Paul�-i utc�n telefo�n�lt r�m, hogy elmes�lje, aznap milyen j�l futott. M�skor az oserdo k�ze�p�n cs�rrent meg a mobilom, �s akkor �pp vigasztal�sra volt sz�ks�ge. Persze volt, hogy csak arra volt k�v�ncsi; megy-e a munka. Mert igen �r�dekes filmeket k�sz�tett�nk �m! P�ld�ul egy b�k�scsabai illetos�gu pap�r�l, aki S�o Paul�ban a gumi�vszer haszn�lat�ra tan�tja az utcagyereke�ket, hogy �gy akad�lyozza meg az AIDS terjed�s�t. Azt�n ugyancsak Bra�z�li�ban egy �rr�l, aki egy panelrengetegben lakott a feles�g�vel, s egyik napr�l a m�sikra milliomos lett a tozsd�n, �gyhogy vett a nej�nek egy k�t�sz�z hekt�ros oserdot. Majd Gosi Zolt�n, a gyori hos nyom�ba eredt�nk, aki az �let�t adta k�t fi� megment�s��rt Korfun. �s megl�togattuk a vil�g legh�resebb �llatsz�n�sz-neveloj�t Los Angelesben. A vil�g legnagyobb lepratelep�rol m�r nem is besz�lve, ahol naponta bel�nk k�stolt a

hal�l. Gy�ngyi pedig mindek�zben naponta k�tszer h�rom �r�t k�nozta mag�t a Hung�ria k�r�ton, �s v�rta a csod�t. �ppen k�lf�ld�n voltam, amikor m�rciusban felh�vott a tv2 assziszten�se, hogy kit�ntet�st kapok. - �n? - hitetlenkedtem. - Itt valami t�ved�s lesz! - Nincs semmi t�ved�s, az utols� hadifogoly megtal�l�s��rt �s hazaho�z�s��rt t�ntetnek ki. - Toma Andr�s b�csi hazahoz�s��rt? Mondom, hogy itt valami t�ve�d�s lesz, �n semmi olyat nem csin�ltam, ami�rt meg kellene jutalmazni�uk. - �rtem - mondta az asszisztens kiss� t�relm�t vesztve -, a l�nyeg az, hogy m�rcius 14-�n d�lelott adj�k �t a kit�ntet�st, �s te csak este �rkezel meg. Ki vegye �t helyetted a tv2-tol? Gondolkoztam kicsit, azt�n �gy feleltem: - Senki. A feles�gem vegye �t. Fel is h�vtam Gy�ngyit, aki r�gt�n izgulni kezdett, hogy parol�znia kell a k�zt�rsas�gi eln�kkel, meg a honv�delmi miniszterrel. - Nyugi, kicsim, a k�vetkezot mondd nekik: a f�rjem nagyon sajn�lja, hogy nem lehet itt, de sz�vbol k�sz�ni a kit�ntet�st. �s azt �zeni, hogy ez volt �lete legmegr�z�bb riportja. N�h�ny nappal k�sobb Gy�ngyi, mint elmes�lte, f�lszegen �lt a Hon�v�d-h�zban, egy b�rsonysz�k sz�l�n. Azt�n mindenkit katon�s sorba �ll�tottak, megjelent a k�zt�rsas�gi eln�k �s a honv�delmi miniszter. Mindez olyan felfoghatatlannak tunt. A szok�sos hossz� bevezeto ut�n a nevemet mondt�k, illetve hogy k�lf�ldi elfoglalts�gom miatt a feles�gem veszi �t a d�jat, amelyet Toma Andr�s megtal�l�s��rt �s hazahoz�s��rt tett erofesz�t�seim�rt kapok. Gy�ngyi kecsesen suhant el a sz�ksorok k�z�tt, meg�llt az �llamf�rfiak elott, �tvette a kit�ntet�st �s sorban kezet szor�tott vel�k. K�zben elmondta, hogy a f�rje nagyon sajn�lja, hogy nem lehet ott, de sz�vbol k�sz�ni a kit�ntet�st, �s hogy ez volt �lete legmegr�z�bb riportja. Mire Szab� J�nos honv�delmi miniszter elorehajolt, �s azt k�rdezte: - Melyik? Tizen�t�dik�n, a nemzeti �nnepen Sopronban j�tszott kupad�ntot a P�cs. Gy�ngyivel a kedvenc k�nai �tterm�nkben eb�delt�nk, m�ghozz� c�pauszony-levest. - Muti a d�jat! - mondtam a feles�gemnek. - N�zni szabad, de csak �gy kaphatod meg, mintha a honv�delmi mi�niszter adn� �t! - Most komolyan szalut�ljak? - Szalut�l�s, d�szl�p�s, jelent�s! Csin�ltam. Az osztr�k s�gorok a szomsz�dos asztaln�l nem tudt�k mire v�lni a dolgot. Azt�n a csarnokba ment�nk. Gy�ngyi a j�t�kosokhoz csap�dott, �n meg a soproni bar�taimmal besz�lgettem. Kezembe nyom�tak egy musorf�zetet, Kir�ly nyilatkozott benne valami olyasmit, hogy most elosz�r esik ki R�tg�ber kezdo �t�s�bol egy ember, �gy v�gre kide�r�l, mit is tud val�j�ban ez az �jvid�ki. - Sose v�ltozik meg! - mondtam a soproniaknak, �s ok egyet�rtve cs�v�lt�k a fej�ket. Ebben a pillanatban lehervadt a mosoly az arcukr�l. Egyenesen a h�tam m�g� n�ztek, s kig�vadt a szem�k, mintha k�s�rtetet l�tn�nak. Megfordultam. Kir�ly �llt m�g�ttem. A Szeged edzojek�nt el�j�tt a kupad�ntore. - Szervusz - mondta neg�desen bratyizva. - Szervusz - v�laszoltam. - Hallom, volt�l Csernobilban. - Voltam. - Na �s, mi �js�g Gy�ngyi t�rd�vel? Mik�zben ezt k�rdezte, egy nagyot kacsintott. Mindent k�rdezhetett volna, t�nyleg mindent. Egyed�l ezt nem. O nem! N�ztem, hosszan, mozdulatlanul, azt�n szaggatottan ezt mondtam. - T�nkretetted a feles�gemet. Tucatnyi mocskol�d� cikket iratt�l r�la, azt �v�lt�tted neki, hogy �rul�. Ellene ford�tott�l egy v�rost, ezreknek ha�zudtad, hogy Gy�ngyi cserbenhagyta a csapatot. El fog j�nni az ido, ami�kor bocs�natot k�rsz majd tole. Nem felelt. Nyelt egyet, azt�n sarkon fordult. K�t l�p�s ut�n bele�tk�z�tt R�tg�berbe. - Mizujs, Lacik�m? - ny�jtotta fel� a kez�t. Ebben a pillanatban R�tg�ber nekiindult, hogy a f�ldbe tiporja, de szerencs�re lefogt�k. �gy csak �v�lteni tudta, hogy "Takarodj a szemem elol, te aljas, nekem itt ne ny�jtogasd a kezed!" R�tg�ber m�r vesz�tett el embert a kezdo �t�s�bol. Horv�th Jucinak h�vt�k.

Gy�ngyi egyre kevesebbet l�pcsoz�tt. O tal�lta ki ezt a gyakorlatot, azt mondta, j�t tesz a t�rd�nek: fell�pett egy fokot a l�pcson, �s felnyomta mag�t a f�j�s l�b�val. Azt�n megint fell�pett egy fokot �s megint fel�nyomta mag�t. �s �gy tov�bb. De az ut�bbi hetekben hanyagolni kezdte, �s akkoriban t�bbet k�rdezgettem, hogy mi �js�g, hogy megy az edz�s. Szinte tapinthat� volt a fesz�lts�g, amikor a napi penzumr�l faggattam, de sz�nd�kosan nem t�g�tottam a t�m�t�l. - Ne k�rdezd, hogy mi volt, j�? - sz�lt vissza arrog�nsan. - Engem �rdekel, hogy milyen idot futott�l! - Tudom, de �rtsd meg, rosszul esik. - Mi�rt, tal�n nincs jogom hozz�? - Jogod? Jogod az van, az nagyon is van, hiszen te muttett�l meg. Bevonult �s ledolt az �gy�ra. Eld�nt�ttem, hogy soha t�bb� nem k�r�dezem az edz�sekrol. H�rom napig b�rtam. Nem sokkal k�sobb felh�vott egy pesti csapat menedzsere. - Szervusz, eml�kszel m�g r�m, ugye? - Hogyne, szervusz. - Hallom, mi t�rt�nt a feles�geddel! Nagyon kellemetlen. - Kellemetlen, igen... - Tudod, arra gondoltunk itt a csapatn�l, hogy ha Gy�ngyinek volna kedve, akkor mi itt sz�vesen l�tn�nk. - �gy �rted, szerzod�st aj�nlan�l neki? - �gy. Az�rt itt Pesten sokkal jobbak a lehetos�gek a gy�gyul�sra. J� p�nzt is kapna. - Nem t�rgyalok a feles�gem helyett. - Hogyhogy nem? H�t m�s l�nyok eset�ben �ltal�ban a f�rjekkel meg a bar�tokkal kell egyezkednem. - N�lunk Gy�ngyi t�rgyal. - �s nem tudn�d egy kicsit gyozk�dni? - Sajn�lom, nem lehet. Nagy kisl�ny. - Legal�bb azt �ruld el, hogy �rdemes-e egy�ltal�n pr�b�lkoznom? - Szerintem nem. - Hogyan? - Mondom, nem �rdemes. Ha Gy�ngyi fel�p�l, egyetlen helyre mehet csak j�tszani: P�csre. Nem az�rt k�nozza mag�t, hogy azt�n Pestre igazol�jon. - Megfizetj�k a PVSK-nak a k�rt. Megfizet�nk mindent, amibe Gy�n�gyi ker�lt. - H�t nem �rted, hogy nem a p�nzrol van sz�? Ott az otthona. Elb�cs�ztunk. A menedzser este felh�vta Gy�ngyit is. Ugyanezt a v�laszt kapta. Augusztus v�ge volt, m�r hulltak a levelek. �vek tunhetnek el, hossz� esztendok, de ennek a ny�rut�nak az eml�ke soha. A PVSK-csarnokban �ltem, ha j�l eml�kszem, a negyedik sorban, s n�ztem a lassan nov� cseperedo tizen�t �vesek edz�s�t. K�z�tt�k volt egy copfos is, aki a megsz�lal�sig hasonl�tott a feles�gemre. Hasonl�thatott is, mert Zsolnay Barbar�nak h�vt�k, s Gy�ngyi h�ga volt. Tehets�ges kosa�rasnak tartott�k. P�csre hozt�k �s koll�giumba adt�k. El-eln�ztem zsen�d�lo alakj�t, cselezo, higany mozg�s�t, �s elottem volt az a Gy�ngyi, akit Vili bar�tom mutatott meg elosz�r, h�t �vvel ezelott! Az �vek �szrev�tle�n�l h�mp�ly�gtek tova, �s ezen m�g eroteljes fant�zi�m se volt k�pes v�l�toztatni. Meg kellett bar�tkoznom a gondolattal, hogy rep�l az �let, gyor�san, nagyon gyorsan. Sz�vesen visszap�rgettem volna az idot. Egyszer csak megjelent a szektor bej�rat�n�l Gy�ngyi, �s egyenesen odaj�tt hoz�z�m. Odalent, a p�ly�n k�v�ncsi suttog�s t�madt, a l�nyok fej�kkel b�k�dtek a feles�gem fel�, sokuknak bizony�ra a kedvence, a p�ldak�pe volt, sot, az is lehet, hogy egyik�k-m�sikuk fal�n ott l�gott a k�pe. Azt�n folytatt�k a pal�nkra dob�l�st �s az elfut�st. Barbara �pp elvitte a labd�t az egyik t�rsa mellett, majd egy m�sikat �tvert egy testcsellel. - K�pes b�rkivel a bolondj�t j�ratni! - mondta a h�g�r�l Gy�ngyi. Az�t�n hozz�tette: - Rem�lem, o szerencs�sebb lesz, mint �n. J�niusi d�lut�n volt, n�h�ny felleg libegett mozdulatlanul az �gen, a megter�tett asztal k�r�l Gy�ngyi ser�nykedett. Vend�geket v�rtunk, Gy�ngyi csoportt�rsait az egyetemrol. Amolyan diplomaoszt� �nneps�g volt ez, de nem kerek�tett�nk t�l nagy feneket a dolognak: hidegt�llal, ap�r�s�tem�nnyel k�sz�lt�nk. R�videsen meg is �rkeztek a vend�gek, uzsonn�ztunk, majd csevegt�nk �gy m�sf�l �r�t. A csoportt�rsak mindez ido alatt tapintatosan ker�lt�k, hogy Gy�ngyi t�rd�re

k�rdezzenek, noha biztos voltam benne, hogy hal�losan izgatja oket a dolog. Egyik�k, szoke, karcs� l�ny, ut�nam j�tt a konyh�ba, mondv�n; seg�t a tort�t behozni. Amikor azonban magunkra maradtunk, azonnal megragadta a kezem, �s eg�sz halkan azt k�rdezte: - Fog m�g j�tszani? - Fog - mondtam hat�rozottan, �s elindultam befel� a tort�val. - Sz�pen elrendezodnek majd a dolgok, biztosan megtal�lja a hely�t a tan�ri p�ly�n - ki�ltotta ut�nam, de �n csak mentem, oda se figyeltem. Pezsgot t�lt�ttem, felv�gtuk a tort�t, �s koccintottunk a j�vo testnevelo tan�raira, edzoire. Azt�n sz�pen lassan sz�lling�zni kezdtek hazafel� a vend�gek, m�gnem egyszer csak azon vett�k �szre magunkat Gy�ngyi�vel, hogy a konyh�ban mosogatunk, t�r�lget�nk. �n nem akartam �jra a beteg t�rdrol besz�lni, de Gy�ngyi felhozta. K�l�nben is, k�zt�nk m�r h�napok �ta nem l�tezhetett m�s t�ma. Egyetlen szab�ly volt, amit ilyen�kor be kellett tartanom: csak nem ell�gyulni! - Mulats�gos, hogy mindenki a t�rdemre k�v�ncsi - jegyezte meg tet�tetett j�kedvvel Gy�ngyi. Megr�k�ny�dtem. - K�rdeztek r�la? - tudakoltam. - Persze, amikor kiment�l a tort��rt. - H�t ez j�, elottem nem mert�k? - �gy l�tszik. - �s mit mondt�l nekik? - Azt, hogy abbahagyom. - T�nyleg? �s t�nyleg? - Igen, �gy d�nt�ttem, hogy el�g volt. Kijelent�se m�g�tt mintha valami emberf�l�tti �nuralom bujk�lt vol�na, �n magam is csod�lkoztam a nyugalm�n. Soha nem volt m�g ennyire hat�rozott, ennyire biztos a d�nt�s�ben, �gy tunt, most nem hagy kiska�put, rem�nyt. Ez�rt nem v�laszolhattam m�sk�nt, csak �gy: ahogy gondo�lod. Hanem ebben a pillanatban sz�trobbant a m�gikus �nfegyelme; k�t nagy l�p�st tett h�trafel�, megsz�d�lve az asztal sark�ba kapott, �s kit�rt belole a zokog�s. - Kicsim! - kezdtem volna, de felemelte a kez�t, hogy hagyjam s�rni. �gy �lltunk, egym�ssal szemben, �n vigasztal� tekintettel, sz�vszakadva, o s�padtan, h�pp�gve, �zott zsebkendoj�t a szem�hez szo�r�tva. Azt�n odaengedett, szorosan maga mell�, �s a v�llamra hajtotta a fej�t. K�nnyei lassan elapadtak, nagy, elb�sult szemeit r�m emelte, s ne�h�zkes hangon k�rdezte: - Mikor mondjuk meg Lacinak? R�tg�berrel egy f�st�s p�csi pressz�ban tal�lkoztunk. O azt hitte, Gy�ngyi j�vo �vi szerzod�s�rol besz�l�nk majd, noha tudhatta, hogy soha nem �rtom magam a fels�gem �zleti �gyeibe. Amikor megl�tott, ha�nyagul h�trafordult, hogy m�g egy feket�t rendeljen a bamba mosoly� pinc�rl�nyt�l, de a mozdulat k�zep�n r�j�tt, hogy sosem iszom k�v�t, �gyhogy visszafordult. - Mit k�rsz? - n�zett r�m. Nem v�gytam semmi k�l�nlegesre, rendelt h�t egy dzs�zt. Azt�n v�rakoz�n kutatta az arcom. L�thatta rajtam, hogy fontos dolgot akarok neki mondani. Feszengtem. - Gy�ngyi nem j�tszhat t�bbet - b�ktem ki halkan. Laci nem mozdult. Tal�n magyar�zatot v�rt. - Nem j�tt rendbe a t�rde. Laci lehajtotta a fej�t. Kellet ez nekem! - gondoltam fogcsikorgatva. Ittam n�h�ny kortyot a v�zbol. - Ez most v�gleges? - k�rdezte Laci. B�lintottam. - Mi�ta tudj�tok? - K�t napja. - �s mi lesz? Egyre kurt�bban k�rdezgetett. - Tan�tani fog. Edzo lesz. Mit tudom �n... �gyes l�ny. Hallgattunk. Azt�n sietve, �lesen �gy sz�lt: - K�ny�r�gtem, hogy ne menjen oda! Elosz�r nem is �rtettem, mirol besz�l. Azt�n leesett, hogy Gy�ngyi di��sgyori szerzod�s�re gondol. �s persze Kir�ly S�ndorra. Komor hangula�tom lett, mint mindig, ha a felelotlen edzo ker�lt sz�ba a t�rsas�gomban. Ilyenkor valami olyasmit �reztem, mint amikor f�lhom�lyos, dohos pin�c�be ereszkedik az ember. R�ad�sul sehogy se tudtam szabadulni a sopro�ni eml�ktol, a d�h�s �s kegyetlen

g�nyt�l, ami a szem�ben csillogott, mi�k�zben Gy�ngyi t�rd�rol �rdeklod�tt. - K�nyvet fogok �rni - sz�laltam meg. - Kir�lyr�l? - k�rdezte Laci. - R�la is. R�lad is. Mindenkirol, akinek szerepe volt a feles�gem �let�ben. �s persze a szakmai hal�l�ban. Laci oldalra kapta a fej�t. - Gondolod, sz�m�t ez m�g? - fanyalgott, de ker�lte a tekintetemet, hi�szen legsz�vesebben o is fellebbentette volna a f�tylat a m�lt �rnyair�l. - Nem �rdekel, mi sz�m�t, �s mi nem - v�gtam r�. - Hidd el, nem a s�r�tett hi�s�g besz�l belolem. Nem is a bossz�v�gy. Ez egyszeruen egy... becs�letbeli �gy. Laci �ppen csak biccentett, de tov�bbra se n�zett r�m. - H�tha megk�nnyebb�l�k az �r�ssal - magyar�ztam. - H�tha seg�t megem�sztenem, elfelednem a t�rt�nteket, ha mindent lejegyzek. Mert n�h�ny rossz eml�k �gy megmaradt bennem, mint valami ismert, de ol�cs�, hat�svad�sz zenei mot�vum, amit hi�ba pr�b�lok kiverni a fejembol. M�rpedig okvetlen�l meg kell szabadulnom tol�k! - Ha az �n feles�gemmel ilyen j�t�kot uztek volna, �n is v�gigk�zde�n�m ezt a harcot - d�rm�gte Laci. - Nincs itt m�r semmif�le harc, nincs itt m�r kivel k�zdeni - mondtam -, egyszeruen csak szeretn�m, ha tudn�k az emberek, hogy volt egyszer egy nagyon tehets�ges j�t�kos, aki sohasem tudta kiteljes�teni a tehets�g�t. Ma m�g szeretik, a tenyer�k�n hordozz�k, k�rdezgetnek r�la. De egy �v, csak egyetlen esztendo, �s a kutya se fogja m�r tudni, hogy ki volt az a Zsolnay Gy�ngyi. Laci intett a pinc�rnonek, hogy fizet. Azt�n kiss� r�stelkedve megsz�v�ta az orr�t. El�rz�keny�lt. - Tudom, mit akarsz mondani - siettem a seg�ts�g�re -, azt, hogy a leg�nagyobb lehetett volna. Laci megr�zta a fej�t, s remego hangon mondta: - Nem. Azt, hogy a legnagyobb volt! Kin�zett a pressz� kirakat�n. - Mondd meg a gyereknek, hogy nagyon szeretj�k! - Igen, tess�k! �h, Dr. Jensen, milyen kedves, hogy �rdeklodik! Igen, persze, de... n�h�ny napja abbahagyta. Igen, �gy d�nt�tt�nk... Nem, nem az igazi... Semmik�ppen sem, profi szinten nem... Tudom, Dr. Jensen, �s higgye el, h�l�sak is vagyunk mag�nak... Egy kontrollvizsg�latra? J�, ha arra j�runk, beugrunk. Nagyon kedves, professzor �r, igaz�n nagyon kedves... � igen, a csod�k. Persze, b�zunk benn�k... Egy f�nyk�pet? Gy�ngyirol? Ja, hogy ki akarja tenni a doktor �r a fal�ra! Hogyne, k�ld�nk, m�r ma feladjuk. Igaz�n megtisztelo. Akkor h�t a legjobbakat, �s m�g egyszer nagyon k�sz�nj�k!... Matij�n�l eb�delt�nk. Elmondom, mit foz�tt... Nem, m�gsem tudom elmondani. Az a l�nyeg, hogy valami gyomn�v�nyre meg t�z deka cs�sz�rszalonn�ra r��t�tt hat toj�st, �s mindezt �sszekeverte p�rk�ltszafttal. Horror! �s milyen v�szj�sl� arccal tudta kihozni ezt a f�rtelmet! Mintha tudta volna, hogy m�r a l�tv�ny�t�l lefordulunk a sz�k�nkrol. �n persze veszekedni kezdtem any�mmal, ahogy �vek �ta mindig, hogy mi�rt nem tudunk elmenni egy hangulatos kis vend�globe, mi�rt kell neki �r�kig ny�st�lnie mag�t a p�r�s-f�st�s konyh�ban, hogy odarakjon el�nk egy ilyen borzalmat, mint p�ld�ul ez a f�ves omlett. Gy�ngyi azonban, aki az eb�d elej�n m�g olyan merev volt, mint egy k�z�pkori haj� orr�n a kifara�gott szobor, elmosolyodott az any�mmal k�z�s mag�nsz�munkon, �s las�san felengedett. Pedig a neheze m�g h�travolt: any�m kisietett a konyh�ba, �s n�h�ny m�sodperc m�lva vastag p�rafelho csap�dott ki a g�ztuz�hely felol. - K�sz a puding! - ki�ltott ki nek�nk odabentrol, mire egyszerre robbant ki belol�nk a nevet�s. Egy perc m�lva kipirulva, de b�szke mosollyal hozta egy t�lon a remego pudingot, amely csibes�rg�n vir�tott a vil�gba. - Matija, akarok valami fontosat mondani - kezdtem, de any�m azt hit�te, hogy a dum�val csak meg akarom �szni a pudingj�t, �gyhogy hat�ro�zott mozdulattal emberes szeletet kanyar�tott az �dess�gbol �s a t�ny�romra csapta. - Matija, figyelsz? - k�rdeztem, de o meredt szemmel csak a vill�mat n�zte, hogy mikor m�lyesztem m�r bele a pudingba. Megtettem neki ezt a kis sz�vess�get, de elso pillant�sra l�ttam, hogy a valamilyen megmagya�r�zhatatlan okn�l fogva pettyesre sikeredett s�rgadinnyepuding olyan ke�m�ny, mint egy �gy�goly�.

- Nagyon j�, anyuk�m - mondtam az elso falat ut�n -, majd k�sobb megeszem a t�bbit is. Most viszont figyelj egy kicsit: Gy�ngyi abba�hagyja. - Mit? - Jaj, �desanya, h�t a kos�rlabd�t. - J�. Hozhatok m�g nektek egy kis palacsint�t? Im�dom az any�mat. Oly m�rt�kben ki tud maradni a vil�g t�rt�n�sei�bol, de m�g a k�zvetlen k�zel�ben foly� �gyekbol is, hogy az m�r egye�nesen irigyl�sre m�lt�. Est�re persze leesett neki a tantusz, �s r�gt�n tele�fon�lt, hogy akkor most mi lesz, hogy seg�thet-e valamiben, �s hogy egy kicsit most j�rjunk hozz� eb�dre, hogy ne kelljen t�rodn�nk a foz�ssel. Miut�n csendre, nyugalomra, k�nnyu �trendre, friss levegore �s minden�fajta izgalom kik�sz�b�l�s�re intett benn�nket, megk�rdezte, hogy most mik Gy�ngyi tervei. - Bab�t akarunk - feleltem a vil�g legterm�szetesebb m�dj�n. Szava�imra n�ma cs�nd volt a felelet. Azt�n egyszer csak, mint akinek felr�zt�k a lelk�t, Matija ujjong� rikoltoz�sban t�rt ki, �s m�r egy percet se t�rod�tt a kos�rlabd�val, amely a j�voben, mint puszta k�pzelod�s szerepelhetett csak a csal�di list�nkon. - H�, pajti, mi van a kis copfossal? Vilivel a dzs�mi elott tal�lkoztunk, s �gy d�nt�tt�nk, hogy nem �l�nk be sehova, ink�bb s�t�lunk egyet. Bar�tom m�g mindig kis copfosnak h�vta Gy�ngyit. - Tudod j�l - feleltem. - J�, nem j�tszik. �s? - Kisgyerekekkel foglalkozik majd. Megalap�tja a Zsolnay kos�rsulit. - Az j�, az j�! �s nem nagy visszal�p�s ez neki? - K�sz, Vilik�m, baromi tapintatos vagy. Bar�tom n�h�ny pillanatig mulatott a h�borg�somon, azt�n h�tba v�gott. - Jaj, most mit iz�lsz, hisz nekem k�sz�nheted, hogy egy�ltal�n isme�red! - Mi van? - H�t nem �n mutattam be neked? - Na ne t�lozzunk. - Tal�n m�r elfelejtetted azt a meccset, Miami elott? - Nem, nem felejtettem el. - Nekem k�sz�nhetsz mindent! - Neked, az biztos. - A boldogs�godat, az �r�m�det. - �gy van. - Most g�nyol�dsz? - Vili, te olyan h�lye vagy. De �n �gy szeretlek! Szeptember k�zep�n Gy�ngyi n�h�ny iskol�ban megkapta a testneve�l�s �r�k utols� tizen�t perc�t, �s megn�zte, kinek van tehets�ge a kos�r�labd�hoz. A k�vetkezo h�tfon m�r meg is tartotta nekik az elso edz�st. Im�dt�k a gyerekek. �s Gy�ngyi is oket. Elvesz�tette a r�gi �let�t. Igyeke�zett mag�ra tal�lni. Gog, rosszakarat, gyul�let, irigys�g, �nz�s. Nincs hely�k a sportban. Ez�rt akartam �s akarom ma is, hogy Kir�ly S�ndor bocs�natot k�rjen a feles�gemtol. Hogy a bocs�nata mit sz�m�t m�r Gy�ngyi karrierj�t illeto�en, arr�l nincsenek k�ts�geim. De hogy mit sz�m�t a lelk�t illetoen, azt csak �n tudom, �s tal�n �n�k, akik elolvast�k ezt a fejezetet. Jolanta, a litv�n csoda tizenegy �v ut�n visszat�rt sz�lohaz�j�ba. Orb�n M�ni ma az NB II-es Monor j�t�kosa, �s azt mondja, sose felejti el Kir�ly edz�sm�dszereit, erre a beteg t�rde k�l�nben is minden egyes l�p�sn�l em�l�kezteti. �rorm� egy r�vid ideig a Di�sgyor szakvezetojek�nt dolgozott, azt�n elk�ldt�k. Ma Debrecenben edzo. Gy�ngyi h�ga, Barbara �gyes �s nagy rem�nyekre jogos�t� ifj� kos�rlabd�z�no. P�cs �r�l, hogy nem ma�radt "Zsolnay" n�lk�l. Oliv�r ma egy miskolci gimn�ziumban kos�rlabda�edzo. Laurence visszak�lt�z�tt Hollandi�ba, Gr�czy doktor meghalt. Hal�mos P�ter tov�bbra is a PVSK jog�sza, �s ma is jellegzetes bety�rbajuszt visel. Vili aggleg�ny, �s nem is sz�nd�kozik megnos�lni. Ink�bb �lmodo�zik. Azt mondja, az sokkal jobb, mint a val�di szerelem. Berkes Istv�n, a Sportk�rh�z foorvosa, aki szint�n al��rta Gy�ngyi sokat vitatott z�r�jelen�t�s�t, elk�rte a feles�gem leleteit, s kivitte egy genfi konferenci�ra, hogy megmutassa a koll�g�inak. Zsolnay �rp�d ma is fiatalokat edz, ahogy Adamik Feri b�csi is, aki imm�r legal�bb az �tsz�zadik NB I-es j�t�kosn�l tart. Icu, Gy�ngyi �desanyja egy m�sik h�zass�g�b�l sz�letett fia, Ricsi ma tizennyolc �ves. A sr�c 205 centi, �tvenegyes l�ba van, �s, l�ssanak csod�t, kosarazik! Jensen professzor havonta

h�v, de r�videsen le fogom �ll�tani, mert nincs mi�rt. Mosley, a zseni�lis amerikai kosaras sz�lt, �s Los Ange�lesben �l a f�rj�vel. Kir�ly S�ndort elzavart�k Di�sgyorbol, k�sobb a Sze�ged edzoje lett. T�m�rdek p�nzt vitt a d�lmagyarorsz�gi v�rosba, �s fel�hozta a csapatot az NB I-be. �gyes pasas. Mindig is mondtam, hogy na�gyon �gyes. Csak k�r, hogy semmit sem tanult a m�ltb�l. Most, hogy meg�rhattam a feles�gem t�rt�net�t, k�nnyunek �rzem ma�gam. K�nnyunek �s kiegyens�lyozottnak. Csak egy icipici f�jdalom buj�k�l a sz�vemben. Mert nagyon szeretem Zsolnay Gy�ngyit, �s szerettem volna, ha �gy boldog, ahogy meg�lmodta. Nem vicceltem, amikor any�mnak bab�r�l besz�ltem. Szorgalmasan dolgozunk a b�biprojekten. Meggyozod�sem, hogy Gy�ngyi seb�re az anyas�g volna az igazi gy�gy�r. Mert csakis egy �j �let p�tolhatja az elve�sz�tett r�git. "Kir�ly S�ndort ma is j� bar�tomnak tartom, k�sz�nettel tartozom neki, hiszen r�szese lehettem a di�sgyori noi kos�rlabd�z�s legszebb �veinek. Ugyanakkor mindig arra tan�tottak, hogy az igazs�gt�l nem szabad f�lni, akkor sem, ha t�vedt�nk. Ez�rt seg�tettem Tvrtk�nak meg�rni Zsolnay Gy�ngyi igaz t�rt�net�t." Hatvani Oliv�r Epil�gus Eddig mindig a riportjaim h�tter�t �rtam meg-azt, hogy �n hogyan �l�tem �t a pokoli t�rt�neteket. De k�zben ott volt a saj�tom. �letem legpo�kolibb t�rt�nete. �veken �t kutattam, mi t�rt�nt a copfossal, mi�rt adta fel az �lmait, mi�rt nem okozhat t�bb �r�m�t j�t�k�val az embereknek. Nem tudom felejteni a kopors�transzparenst, nem tudom felejteni mindazt, amit egy ember gonoszs�ga okozott neki. M�gsincs bennem sem d�h, sem bossz�v�gy, sem elvakult indulat. Csak szomor�s�g. �s az elt�k�lt�s�g, hogy k�nyvem tanuls�gul szolg�ljon a kos�rlabdasportban dolgo�z�knak �s a fiatal kosarasoknak. Hogy m�ssal soha ne t�rt�nhessen ha�sonl�. Amikor bocs�natk�r�sre sz�l�tottam fel Zsolnay Gy�ngyi egykori edzoj�t, tudtam, ez lesz �letem Becs�letbeli �gye. �s elkezdtek j�nni a levelek. T�meg�vel. Olyan emberek levelei, akiknek m�r semmit sem sz�m�that egy eltilt�s, egy b�ntet�s. H�rmat kiv�lasztottam k�z�l�k. Minden komment�r n�lk�l adom k�zre oket. Kedves Vujity Tvrtko ! Elosz�r is szeretn�m lesz�gezni, nem az�rt csatlakozom a t�bbiekhez, mert b�rmilyen el�gt�telre v�gyn�k azzal kapcsolatban, ami velem is megt�rt�nt Kir�ly S�ndor edzosk�d�se alatt. J� lenne biztosnak lenni abban, hogy kik�sz�b�lheto, ami vel�nk t�r�t�nt, s m�ssal m�r nem t�rt�nhet meg, �s szeretn�k v�gre nyugodtan, b�k�ben �lni, nem vissza-, csak eloretekinteni. A legegyszerubb megfogalmaz�sban, ez a rossz d�nt�sek t�rt�nete, ahol a t�bbes sz�mmal a komplexit�sra utalok. Elsosorban az eny�m: mert odaigazoltam, mert m�sodik �vre is marad�tam; - a klubvezet�s�: mert szemet hunyt a t�rt�n�sek felett, pedig minden�nel tiszt�ban volt; - az orvosok�: akik partnerei voltak egy abszol�t etik�tlan eszk�zt�r�ban; - a tov�bbiakban odaigazolt j�t�kosok�: akiknek mi, "t�l�lok" m�r el�mes�lt�k a "lehetetlent"; - azok�, akik valaha oktatt�k �s levizsg�ztatt�k ebbol a szakm�b�l �akik �vrol �vre meg�j�tj�k az edzoi muk�d�si enged�ly�t; - �s tal�n az �v�, ami�rt ezt a szakm�t v�lasztotta. A t�nyek r�viden �sszefoglalva velem kapcsolatban: 22 �vesen stabil v�logatottk�nt, Magyar Bajnokk�nt, t�l k�t EB bronz��rmes siker�lm�nyen, eg�szs�gesen leigazoltam Di�sgyorbe. - 24 �vesen f�lig haszn�lhatatlan, �lland� injekci�z�sra szorul� bal t�rddel,

kiszakadt gerincs�rvvel igazoltam el innen, �s ettol fogva sosem voltam a r�gi �nmagam. Miskolcra a mai napig ambivalens �rz�sekkel gondolok vissza. Az �rz�s egyik form�ja �s az elso!, a BOLDOGS�G. Fantasztikus csapat, fantasztikus k�z�ns�g volt, ami engem fanatiz�lt, �s �gy �rzem, �letem egyik legjobb szezonj�t ennek k�sz�nhetem. Szurkol�k szeretet�vel, rengeteg bar�ttal gazdagodtam. A m�sik �rz�s a K�TS�G, ami Kir�ly S�ndorral �sszek�tve �rtelmezendo. Ha engedte volna, hogy megmuts�k novemberben a porcos t�rdem. Ha nem kellett volna ilyen t�rddel 5 h�napot ugyanannyit j�tszanom �s edzenem, mintha eg�szs�ges lenn�k. Ha ezt nem a t�rdem �lland� lesz�v�s�val, injekci�z�s�val kellett volna v�gigcsin�lnom lelki terrorban, szimul�nsnak kiki�ltva. Ha �n v�laszthattam volna orvosaimat. Ha a terhel�st �s pihen�st ar�nyaiban ismern�. Ha nem kellett volna v�gig�lnem, ahogy al�zza csoportt�rsaim. Ha nem m�szk�lt volna bele az intim szf�r�mba. Ha valaha elfogadott volna kritik�t - �s Tisztelt Edzo Koll�g�k! - ha valaki egyszer oszinte lett volna vele. Ha nem eszk�zk�nt haszn�lta volna j�t�kosait, hanem �rt�kk�nt, em�berk�nt kezelte volna oket. Ha meg�rten�, hogy egy edzo nem csak az eredm�nyess�g�rt felelos, hanem j�t�kosai�rt is, hisz pedag�gus. Akkor tal�n a DKSK-nak lett volna bajnokcsapata; nem kellett volna sok milli��rt �vrol �vre csapatnyi j�t�kost igazolnia, fantasztikus kos�r�fellegv�r lehetne ma is Miskolc, remek ut�np�tl�ssal; nem ez lett volna j� n�h�ny j�t�kos p�lyafut�s�nak t�r�se vagy v�g�llom�sa. Kir�ly elismert �s el�gedett ember lehetne, aki b�rmelyik �lklubn�l sz�m�t�sba j�het; �s k�sz�nn�nek neki a volt j�t�kosai - hiszen minden di�k r�k�sz�n tan�raira. . . Tisztelettel: Bakai Eszter 113-szoros magyar v�logatott kos�rlabd�z� diplom�s szakedzo Bp., 2001. okt. 2. Kedves Tvrtko! Az al�bbiakr�l szeretn�lek t�j�koztatni: Eg�szs�gesen ker�ltem Di�sgyorbe, elso s�r�l�sem egy h�nappal k�sobb jelentkezett. Kir�ly S�ndor edzo k�telezett, hogy egy meghat�rozott orvoshoz mehetek csak el. A lelet elk�sz�lte ut�n k�z�lte velem, hogy nincs sz�ks�g mut�tre, ellenben fokozott edz�smunk�ra �s eros�t�sre k�telezett. A t�rdv�do haszn�lat�t megtiltotta. Egyre instabilabb t�rdemre k�tszer r�s�r�ltem. Folyamatosan terroriz�lt, amikor m�r l�pni sem tud�tam, �v�lt�tt, hogy folytassam, vagy szedjek Seduxent. Amikor f�jdal�maim elviselhetetlenn� v�ltak �s bejelentkeztem a saj�t orvosomn�l, a ki�vizsg�l�st megtiltotta. V�g�l edzoi tilt�sa ellen�re saj�t orvosommal megmuttettem a t�rdem, melyrol ut�lag is meg�llap�tott�k, hogy a terhe�l�s idej�n m�r keresztszalag-szakad�sos volt. Hozz�teszem m�g: Kir�ly S�ndor tilt�sa miatt kos�rlabda szakedzoi tanulm�nyaimat nem folytathattam. Ezt csak ut�na fejezhettem be. Emberk�nt, sportol�k�nt �s nok�nt folyamatosan megal�zott. Egy�rtelmuen Kir�ly S�ndort teszem feleloss� t�rdem sz�troncsol�d�s��rt, eg�szs�gi �llapotom megroml�s��rt. �letem magasan legrosszabb d�nt�s�nek tartom a hozz� szerzod�semet, mely s�lyosan befoly�solta karrieremet �s mag�n�letemet. �dv�zlettel: Kov�cs Andrea egykori magyar v�logatott kos�rlabd�z� kos�rlabda-szakedzo Kecskem�t, 2001. 10. 05. Tisztelt Vujity Tvrtko!

Szomor�an vettem tudom�sul, hogy feles�gednek �s volt csapatt�r�samnak, Kicsinek be kell fejeznie kos�rlabda-p�lyafut�s�t. �gy �reztem, nekem is meg kell sz�lalnom, mert Gy�ngyi csak egyike azoknak az embereknek, akik megszenvedt�k a Di�sgyorben t�lt�tt �ve�ket. �n 1994-tol 1996-ig j�tszottam a DKSK-ban. A k�lv�ri�m '94 november�ben kezdod�tt egy USA-t�r�n, ahol az elso m�rkoz�sen megs�r�lt a t�rdem. A kinti csapat eg�szs�g�gyi k�pviseloje megvizsg�lt �s k�z�lte, hogy alaposabb kivizsg�l�sra lenne sz�ks�g. Fo�lyamatosan jeleztem, hogy a l�p�s is nagy f�jdalommal j�r, de az edzom "r�n�z�ssel" meg�llap�totta, hogy biztosan nincs szalags�r�l�sem, ha meg porc, akkor �gyis jobban j�rok, ha mozgok vele �s leszakad. K�t nap piheno ut�n az elk�vetkezendo egy h�tben, f�jdalommal k�szk�dve, v�gig kellett edzenem �s j�tszanom a t�r�t, edzom utas�t�s�ra. Sokszor po�tyogtak a k�nnyeim. A l�nyegre t�rve, itthon kb. egy h�napomba ker�lt, mire megmuttet�hettem a t�rdemet, kiz�r�lag ann�l az orvosn�l, akit o mondott. Ez ido alatt persze �n voltam a fekete b�r�ny, aki cserbenhagyja a csapatot egy fontos m�rkoz�s elott. 1995 �prilis�ban s�lyos megf�z�ssal k�szk�dtem, nagyon gyeng�nek �reztem magam, �s ezt jeleztem az edzomnek. O nem �rtette, mi�rt nem tudok kikeveredni belole, mikor folyamatos �s �lland� gy�gyszeres keze�l�s alatt �llok, de az edz�seket nem hagyhattam el. A v�ge az lett, hogy gyomorv�rz�st kaptam (ezt a sz�kesfeh�rv�ri orvosom �llap�totta meg). A lelkem a gyeng�m, �s ezt o is tudta. L�tezett a lelki terror! Ottl�tem k�t �ve alatt v�gig f�lelem�rzettel kos�rlabd�ztam, k�l�n�sen az ezerszer kiab�lt, �v�lt�tt szlogen: "lebaszom, megb�ntetem, kir�gom!" maradt meg bennem m�lyen. 1995 augusztus�ban a felk�sz�l�s alatt megint gondok jelentkeztek a m�r mut�tt t�rdemmel. Ism�t szimul�nsnak bizonyultam. Az edzom or�vosa p�r nap pihenot javasolt, de �n �reztem, hogy enn�l nagyobb a baj. Elmentem k�t m�sik orvoshoz, akik egym�st�l f�ggetlen�l �jabb mut�tet javasoltak. Nem v�rtam tov�bb a mut�ttel, mert j�tszani szerettem volna, de ennek is �ra volt, k�z�lte: ha most megmuttetem, akkor megn�zhetem, mikor j�tszom legk�zelebb! A k�t �v alatt, amit Miskolcon t�lt�ttem a csapaton bel�l, �sszesz�moltam, 10 mut�tet hajtottak v�gre! K�rdem �n: Norm�lis dolog ez?!!! H�ny s�r�l�s lehetett elotte? Dr�mai ez a sz�m! Az egyik szemem s�r, a m�sik nevet! S�r, mert lelkileg �sszet�rve t�voztam Di�sgyorbol, �s nevet, mert im�dtam a csapatot, a v�rost, a szur�kol�kat, akik rengeteg neh�zs�gen �tseg�tettek minket. Tudom, hogy ezeket az esem�nyeket m�r nem tudjuk meg nem t�rt�nt�t� tenni, de tal�n m�sok sz�m�ra tanuls�gul szolg�lhatnak! Ok ne j�rjanak �gy ! Hat�ves korom �ta kos�rlabd�ztam, �gy �reztem, ez a j�t�k lesz az �le�tem. Egykori edzom sokat tett az�rt, hogy 23 �vesen v�gleg abbahagy�tam. �dv�zlettel: Tak�cs Daniella volt v�logatott kos�rlabd�z� v�gzett kos�rlabdaedzo Sz�kesfeh�rv�r, 2001. 10. 7. K�NYVZ�RTA A Magyar T�virati Iroda k�zlem�nye, Budapest, 2001. okt�ber 11., cs�t�rt�k 14.42 perc: Kir�lv S�ndor kos�r-labdaedzo bocs�natot k�rt Zsolnay Gv�ngvitol. Az egykori klasszis j�t�kos a m�lt h�t kedden s�lyos t�rds�r�l�s�re hi�vatkozva jelentette be visszavonul�s�t. A szegedi noi kos�rlabdacsapat jelenlegi vezeto edzoje az egyes�let el�n�ks�g�n kereszt�l t�j�koztatta az MTI-t: amennyiben az egykori v�loga�tott kosaras �gy v�li, hogy p�lyafut�s�nak k�nyszeru befejez�se kapcso�latba hozhat� az o kor�bbi di�sgvori tev�kenys�g�vel, akkor eln�z�st k�r tole. A bocs�natk�r�st Zsolnay Gy�ngyi elfogadta. A debreceni Alf�ldi Nyomd�ban m�r elk�sz�lt ez a k�nyv, amikor Kir�ly S�ndor

nyilv�nosan bocs�natot k�rt Zsolnay Gy�ngyitol. B�r a kis copfos �lmait ez m�r nem adja vissza, ez�ttal Kir�ly S�ndor is bizony�tott. Bizony�totta, hogy fel�l tud emelkedni egykori t�ved�sein, �s ez tiszteletre m�lt� em�beri tulajdons�g. K�sz�net ez�rt neki. Vujity Tvrtko

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->