You are on page 1of 5

Bezárkózás, vagy felzárkózás?

„Egy személy, egy cég, vagy egy egész társadalom, csak azon hatásokra és változtatási törekvésekre képes pozitívan reagálni, - pl. új társadalmi intézkedésekre, legális lépésekre, stb. - melyek egybeesnek azzal a fejlődési lépéssel, amire képes a rendszer.” (Clare W. Graves, a new yorki Union College professzora) Amikor elkezdtük szervezni a Banat Triplex Confinium Egtc-t, minden szereplő olyan lehetőséget látott az európai területi együttműködési csoportosulás formában, melytől azt remélték, reméltük, hogy áttöri térségeink egyik alapvető nyavalyáját, - a szubszidiaritástól való idegenkedést. Ma – 2 év után – elmondhatjuk, hihetetlen energiákat kellett ahhoz működtetni, hogy ez a kezdeményezés, mely innen indult, ebből a régióból, eljusson a bejegyzésig és elinduljon a tényleges munka, az egtc biztosította lehetőségek hasznosítása. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Nyugat-Európához képest nemcsak később indultunk, de a továbbiakban is olyan akadályokkal kell újra és újra megküzdeni, amit ezen térség országai önmaguk állítanak önmaguknak. Nézzük meg milyen szándékok és akadályok merülnek fel az egtc működése kapcsán? Itt, ebben a térségben elmondható, hogy az EU azon változtatási törekvésére, miszerint a határmenti térségek együttműködésére létrehozta az egtc intézményét, - mint jogi lehetőséget – az itt jelenlévők pozitívan reagáltak. Ám meg kell állapítanunk, hogy ezen szándékokra és a lehetőségek kihasználására a résztvevő térségek kormányai jóval ellentmondásosabban viselkedtek. Magyarországon, pl. kormánypárti és ellenzéki képviselők, sőt maguk a kormányzati szereplők is folyamatosan a szubszidiaritás elvéről beszélnek és - kérik számon azt a szomszédos országokon, ám nem önmagukon. Ugyancsak közismert tény az is, hogy a térség valamennyi országára jellemző a kemény centralizáltság, s a különböző bizalmatlanságok okán minden szereplő ennek az elvnek a lebontása ellenében dolgozik, különböző kicsinyes, önző érdekeik alapján, de mindig jól megideologizálva. Vigyáznak arra, hogy valódi döntési jogkörök, kompetenciák, eszközök véletlenül se kerüljenek ki a központi döntéshozók kezéből. Az egtc bejegyzéséhez vezető úton a zsombolyai polgármester a megmondhatója, hányszor kellett Bukarestbe mennie, s ha kidobták az egyik ajtón, hogyan ment be a másik ablakon újra meg újra. Ő ismerte a lehetőséget, amit az egtc jelent. A minisztériumok bürokratái csak az asztalukat s a széküket. Tulajdonképpen nem ismerték még saját kompetenciáikat sem, így mindig másra tolták a döntést. Folyt az aktatologatás, a bizalmatlanság a még soha nem látottal kapcsolatban. De nem volt ez másként Magyarországon sem. 2009 tavaszán az egtc lehetőségeit bizonygattam az egyik magasrangú szereplőnek, mikor egyszer csak azt kérdezte tőlem: „Tulajdonképp mennyi pénz van ebben az egtc-ben?” Próbáltam meggyőzni, hogy ebbe az egtc-be először be kell fektetni, de aztán nagy lehetőség van benne a közgazdaságilag kimutatható profiton túl is. Nem véletlenül élnek ezzel a lehetőséggel a belga-franciaholland, vagy a francia-német határon is. Holott közismert, hogy a szegénységnek, infrastrukturális állapotoknak nem azzal a szintjével küszködnek, mint errefelé. Még annak a felismerése sem járta át kompetens szereplőinket, hogy az integrálás és együttműködés generálása különösen a határmenti térségekben nem lehetséges a fővárosokban működő központokból, s ha így folytatjuk, önként szorulunk ki annak lehetőségéből, hogy az eu-csatlakozás után éljünk a verseny és együttműködés eme

lehetőségeivel. Valójában ezen országok politikai osztályai a legkevésbé látják be, hogy vége a bezárkózó autarchiáknak, a kis feudumoknak, tárcasovinizmusnak, a politikai muszályherkuleseknek, illetve ez a bezárkózáshoz, az meg a semmibe vezet. Míg Nyugat-Európa ezeket a lehetőségeket is gyorsan a maga javára fordítja, mi itt vergődünk saját bürokráciáink fogságában, s toljuk magunk előtt a szegénységet, a rossz infrastruktúrát, a versenyképtelenséget, a kooperációs kultúra hiányából következő bénultságot. Itt maradunk a szinte tudatosan generált hatalmas munkanélküliséggel, elöregedő társadalmainkkal, történelmi sérelmeinkkel, rendszerszerűvé vált korrupciós világunkkal, ahova nemcsak a tőke érkezik egyre vontatottabban, vagy éppen vonul ki, de ahonnan globalizálódó világunkban minden valamire való, konvertálható tudással rendelkező fiatal igyekszik elmenni. Ha pártjaink és kormányaink nem váltanak, nehéz elképzelni, hogy akaratunk ellenére bárki majd kihúz bennünket ebből a helyzetből. A történelem adta lehetőséggel élni és nem visszaélni kell. A 2008-as világgazdasági válság nagyon világosan megmutatta, hogy milyen törékenyek és talán csak átmenetiek azok a lehetőségek, amik e térség országainak uniós csatlakozásával, ill. annak lehetőségével előálltak. Ugyanakkor a válságból tanulni is lehet. Jó volna, ha ez az egtc, és az ehhez hasonló alulról jövő kezdeményezések, nem küszködnének azokkal az anomáliákkal, melyek már a megalakítás során is nagy energia- és időveszteséget okoztak, és sajnos jól ismertek voltak az egtc-k létrejöttét megelőzően, pl. a Duna-Körös Tisza Eurorégió működése kapcsán. Mire kell tehát ügyelni? A Banat Triplex Confinium egtc - a Kelet-közép-európai térség kitörési lehetőségének egyikeként, – a határmenti együttműködésekben rejlő esélyeknek a letéteményese, ugyanúgy, mint a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió, aminek a Fejlesztési Ügynöksége számtalan tapasztalatát is be kell építeni a továbbiakban a magyar-román-szerb hármashatár menti egtc vonatkozásában, és nemcsak a tapasztalatokért. A Nyugat-európai példák azt mutatják, hogy a különböző együttműködési formációk hálózatba rendezése az igazi lehetőség a megújulásra, a válság meghaladására. A továbblépés előfeltételei:

• •

el kell érni, hogy a politikai választások után bekövetkező változások ne akasszák meg az eurorégiós együttműködést; törekedni kell, hogy a döntési kompetenciák a központokból a régiókba kerüljenek

Nyugat-Európában több esetben, de még a német-lengyel határon is van arra példa, hogy egy eurorégió végzi a határ menti együttműködési programok irányítását. Mivel a helyi intézményeket az ott élők ismerik legjobban, szerencsétlen dolog, hogy Budapesten, Bukarestben és Belgrádban van az irányító hatóság. Ez azt jelenti, hogy a három fővárosban döntenek arról, hogy milyen intézkedések keretében lehet pályázni, anélkül, hogy ismernék a helyi viszonyokat. Ezzel szemben, pl. a belga-francia határ mentén, ami ugyancsak többnemzetiségű térség olyan fejlesztési stratégiát dolgoztak ki a települési társulások a megyékkel, régiókkal együtt, ami közös kormányzati struktúrát is generált. Nem a bezárkózást választották, hanem a válságra új struktúrák, együttműködések jöttek létre, megfelelő kompetenciákkal. Így lehetséges, hogy bár hónapok óta nincs belga kormány, ez nem látszik meg a gazdaság működésében ill. a társadalom életében.

A határmenti együttműködési szervezetek hálózatba szervezése arra törekszik, hogy közvetlenül kapcsolódhassanak uniós intézményekhez – ily módon nagyobb szerepet vállaljanak az EU kohéziós politikájában. Ebben óriási lehetőség rejlik. Ez olyan példa, aminek a realizálására térségünkbe nekünk is törekedni kell. Különösen fontos világossá tenni, hogy a határon átnyúló együttműködések sohasem etnikai, hanem területi együttműködések, s ha ezek működnek, akkor az jó a magyar, a román, a szerb, a cigány stb. nemzetiségűeknek is. Ha épül egy út, azt mindenki használni fogja, nemzetiségétől függetlenül. *** Néhány hasznos tapasztalat egy francia-belga-holland határok mentén működő egtc-től, ahol egy kollégám Majoros András – járt tavaly. A térségben az első jelentős mérföldkövet a „COPIT” (Conférence Permanente Intercommunale Transfrontalière) nevű fórum 1991-ben történt létrehozása jelentette. Az 1990-es évek végére elkészült a határtérség közös fejlesztési stratégiája. A projekt 1998-ban kezdődött, és 2002-ben ért véget a TERRA program keretében… Holland és francia nyelven készült el a közös fejlesztési dokumentum, amely több száz javaslatot fogalmazott meg a közös „akciókat” illetően. Majd 2002ben a két ország államközi megállapodást kötött a határon átnyúló együttműködésekről. Ez a megállapodás 2005-ben lépett hatályba… 2005 végén pedig a két kormány létrehozott egy közös parlamenti munkacsoportot, melynek tagjait azzal bízták meg, hogy vizsgálják meg a határon átnyúló együttműködések erősítésének lehetőségeit, valamint a lehetőségek kihasználása útjában álló jogi akadályokat.

A belgiumi „települési társulások” hasonló kompetenciákkal rendelkeznek, mint a lille-i „nagyvárosi közösség” (métropole communauté urbaine). A lille-i sokkal nagyobb…, míg a belgiumi települési társulások kisebbek, és jóval kevesebb funkcióval és forrással rendelkeznek… Ennek ellenére együtt tudnak működni. Az EGTC belgiumi területe jóval nagyobb, mint a franciaországi rész. Belgiumban a 4 települési társulás együtt képvisel ugyanakkora (1 milliónyi) lakosságot, mint Lille egymaga. Az EGTC „többszintű”, vagyis a régiók és a két állam is tagja a szervezetnek A „Polgármesterek Konferenciája” elnevezésű szerv első összejövetelre 2009 októberében került sor… „Arra törekszünk, hogy a terület valamennyi polgármesterét bevonjuk az együttműködésbe, a kis- és a nagytelepülések polgármestereit egyaránt… A polgármesterek nem tagjai a Közgyűlésnek, vagyis a döntéshozatalban nem vesznek részt…, de lehetőséget biztosítunk számukra, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg az EGTC Közgyűlése számára… Októberben például egy olyan projektről született döntés, melynek alapvető célja az Eurometropolisz belgiumi és franciaországi polgármesterei közötti különböző együttműködések kialakítása.” Az EGTC keretében munkacsoportokat hoztak létre: A „Mobilitás” munkacsoport tagjai elsősorban a vasúti összeköttetés javítása érdekében dolgoznak közösen. A munkacsoport például már elérte azt, hogy a Lille és Kortrijk közötti vonatjegy ára jelentősen csökkenjen. Az elkülönített költségvetések miatt korábban az ár sokkal magasabb volt. A másik fő eredmény, hogy ma már közvetlen vasúti kapcsolat van a flamand Kortrijk és a vallón Tournai városok között.

A munkacsoportok tagjai az adott terület szakértői, és politikai delegáltak A „Gazdaságfejlesztés” munkacsoport 2010-ben tartott rendezvényére meghívták a belgiumi és a franciaországi „innovációs centrumok” képviselőit… Abból indultak ki, hogy London, Párizs és Brüsszel között elhelyezkedve külön-külön túlságosan „kicsik”, a három határrégió csak együtt tudja a versenyképességi pozícióit erősíteni… A másik fő kezdeményezésük az „Eurometropolisz Foglalkoztatási Fóruma” nevű rendezvény volt, amely tavaly októberben már harmadik alkalommal került megrendezésre. Flandriában bizonyos területeken munkaerőhiány van, míg a vallón és a franciaországi határrégióban több a munkanélküli, és ezt a problémát ilyen típusú rendezvényekkel is próbálják orvosolni. Azt is próbálják elérni, hogy az eurometropolisz egy egységes gazdasági területként legyen definiálva. A „Turizmus” munkacsoport munkájának eredményeként folyamatban van egy olyan projektnek a megvalósítása, melynek végeredménye egy interaktív turisztikai térkép létrehozása lesz… A „Lakossági szolgáltatások” munkacsoport egyik fő kezdeményezése az idős emberek ellátásának hatékonyabb megszervezése. A vallóniai nyugdíjas-otthonokban sok az üres hely, így tudnák fogadni a franciaországi időseket. De még problémát jelent az, hogy a belgiumi hatóságok nem hajlandóak finanszírozni a Franciaországból érkező nyugdíjasok szociális ellátását… Próbálják ösztönözni az egyetemek közötti együttműködéseket is, elsősorban a kétnyelvű oktatási programok kialakítása érdekében… Ez nem túl könnyű. A flamandok többsége beszél franciául is…, de a holland nyelv nem túl népszerű a francia anyanyelvűek körében. Pedig egyre több franciaországi vállalat keres hollandul is beszélő munkaerőt… A környezetvédelem területén is próbálunk együttműködni. Például a szélenergia kiaknázása érdekében. (E téren is jelentősek az eltérések. Például a lakóházak és a szélerőművek között nagyobb távolságnak kell lennie Vallóniában, és ott az emberek is „tartózkodóbbak” az ilyen módon történő energiatermeléssel szemben). A „Területi stratégia” munkacsoport pedig egy új fejlesztési stratégiát („fehér könyvet”) dolgozott ki. „Végrehajtó ügynökség” Az EGTC 2008 januárjában került bejegyzésre, de az operatív feladatokat végző személyzet kialakítására csak jóval később, 2009 júniusában került sor. Ez a Végrehajtó Ügynökség. Heten dolgoznak benne, de mindenki csak részmunkaidőben. Főállásban mindenki az egyes „települési társulásoknál” dolgozik Egy ember felel az EGTC adminisztrációjáért és pénzügyeiért…, egy ember a kommunikációért…, egy ember a munkacsoportok szervezéséért, míg a többiek a projektekért… 2009 szeptemberében nevezték ki az ügynökség vezetőjét, aki egyben az EGTC Igazgatója is. Az EGTC szervezeti felépítésében hangsúlyos elem a „kettős paritás” elvének érvényesítése, ami azt jelenti, hogy minden dokumentum két nyelven készül el… Az Elnök pozíciót pedig évente cserélve töltik be a belgiumi és a franciaországi partnerek vezetői Egyelőre csak a tagok által befizetett összegekből gazdálkodnak.

Tervezik, hogy például megkeresnek olyan helyi vállalatokat, amelyek különösen érdekeltek a határ menti kapcsolatok fejlesztésében, hogy adományaikkal járuljanak hozzá az EGTC működéséhez, de ehhez először az ismertségünket kell jobban növelni. *** Az EU szándékaival ellentétben Térjünk vissza a mi világunkba. Megállapíthatjuk, hogy pl. míg az EGTC-k létrehozása esetében az EU célja az volt, hogy kiküszöbölje, hogy minden, a határtérséget érintő fejlesztéshez államközi megállapodásra legyen szükség, a mi határtérségeink esetében, ha a partnerek ágazati jellegű, azaz egészségügyi, oktatási, közlekedési együttműködéseket terveznek, államközi megállapodásokra van szükség. Jelenleg pedig éppen a bilaterális szerződések jelentik az akadályt. (A nemzetközi jog és az EU jog nincs szinkronizálva). Szerbiában is hasonló a helyzet. Kiderül tehát, hogy hiába adott a lehetőség (az európai területi együttműködési csoportosulás lehetősége,) az új jogintézmény, az egtc által, - melynek létrejöttét az 1082/2006 EK rendelet teremtette meg - az adott országok rendkívül nehézkesen élnek ezzel. A határokon átnyúló fejlesztési, együttműködési lehetőségeket a keményen centralizált államok központjai nem engedik kibontakozni kisszerű önös érdekeik, félelmeik, a központ és periféria érdekellentéte miatt, és a lehetőségek fel nem ismerése okán. Tehát az EU keretein belül vagyunk ugyan, de a határokon a falak, elsősorban immár a bennünk keményen létező mentális falak lebontása igen lassú. Lehet, úgy van ez, ahogy a kis vakondoknak mondja az anyja, amikor az megkérdezi: „miért nem megyünk ki a föld alól a napfényre?” „Fiam ez itt bent kicsi, büdös, de ez a mi hazánk!” Ezzel a mentalitással ma már minden a világon szembe megy. A Föld a mi hazánk. A szűkös elosztási lehetőségek, a javak végessége nem bezárkózásra, a szegénység pazarlására, értelmetlen párhuzamos struktúrák működtetésére ösztönzi a népeket Európa gazdagabb tájain, hanem közös gazdasági térképben gondolkodnak, ahol a lokalitásnak és együttműködésnek kialakult rugalmas rendszere biztosija a megújulást. Számunkra pedig a felzárkózás lehetőségét jelenti. Ehhez a BTC egtc kitűnő kitörési pont, de a munka épp csak elkezdődött, a java még előttünk van. Az Európai Bizottság 2011. augusztus 1-ig tesz javaslatot az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a módosításokra. Lehet jelzéseket küldeni! Törzsök Erika Zsombolya, 2011. 05.06.