DR. LÉHMANN GYÖRGY (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel.

84/313-176 és 06-20/49-39-85l) irata ==========================================================================

„Még nem volt olyan disznó, ki elájult, mikor meglátta a moslékos vályút.”

(József Attila)

Tegnapi napon engem az foglalkoztatott, hogy a termőföldnek és ivóvízkészletnek magyar tulajdonban tartásának alaptörvényben történő rögzítésének elmaradása milyen következményekkel járhat hazánkban, míg a mai napon olvasott alábbi hír szerint Dr. Ruttner Györgyöt tegnapi napon az a probléma foglalkoztatta, hogy ügyfelének mi lebeg a szeme előtt: – Ügyfelemnek állandóan két dolog lebeg a szeme előtt. Az egyik a sértettek, akiknek komoly tragédiát okozott, a másik pedig a saját családja, amelyről gondoskodnia kell, még akkor is, ha esetleg börtönbe kerül. Miközben folyamatosan e két problémakör foglalkoztatja, napi tévés és színpadi szereplései vannak, ahol szórakoztatnia kell a közönséget. Ez az ellentmondás óriási belső feszültséget kelt védencemben, valamint rendkívül megrázza őt lelkileg – mondta el a Borsnak dr. Ruttner György, Stohl újonnan fogadott ügyvédje. – Ezt segíti feldolgozni számára egy pszichiáter. Ügyfelemnek színpadra kell állnia, mert ezzel keresi a kenyerét, ebből tartja el a családját, gyermekeit és édesanyját – sorolta a színész védője. Ebből az ügyvédi közlésből tudhat meg az olvasó az ügyvéd védencéről olyan adatot – pszichiáter kezeli – mely adat a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi 1992. évi LXIII. tv. 2. § 1. pontja szerint személyes adat:
2. § E törvény alkalmazása során: 1. személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt - közvetlenül vagy közvetve - név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet;

Ezt a törvényi rendelkezést a nyilatkozattevő ügyvéd éppúgy ismeri, mint az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv-ben megfogalmazott ügyvédi titoktartási kötelezettségről szóló alábbi törvényi rendelkezést is:
8. § (1) Az ügyvédet - ha törvény másként nem rendelkezik - titoktartási kötelezettség terheli minden olyan adatot, tényt illetően, amelyről a hivatásának gyakorlása során szerzett tudomást. E kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától, és az ügyvédi működés megszűnése után is fennmarad. (2) A titoktartási kötelezettség kiterjed az ügyvéd által készített és a birtokában levő egyéb iratra is, ha ez a titoktartás körébe tartozó tényt, adatot tartalmaz. Az ügyvédnél folytatott hatósági vizsgálat során az ügyvéd nem tárhatja fel a megbízójára vonatkozó iratokat és adatokat, de a hatóság eljárását nem akadályozhatja. (3) A megbízó, a jogutódja és a törvényes képviselője a titoktartási kötelezettség alól felmentést adhat. Az olyan tényről és adatról, amelyről mint védő szerzett tudomást, az ügyvéd felmentés esetén sem hallgatható ki tanúként.

Az ügyvédnek jogszabályismerete folytán előttem nem kétséges az, hogy csak azért merte ügyfelének ezt a személyes adatát bárki számára közzétenni, mert előzetesen ügyfele hozzájárult a személyes adatának ügyvédje általi közzétételéhez. A védekezés eredményessége érdekében. -----------------------------Amennyiben pedig visszatérünk ugyanennek az ügyvédnek három nappal ezelőtti „Stohl utolsó esélye: ha a bíró elhiszi a megbánást” című írásban tett alábbi nyilatkozatára, akkor többet megtudhatunk a védence személyes adataival kapcsolatos közléseinek valószínű indítékairól: „– Sajnos a bírósággal nem sikerült láttatni, hogy az ügyfelemet mennyire megrendítette az

eset. Márpedig az elbírálásnál ez roppant fontos tényező. Most, hogy átvettem az ügyet, erre fogok leginkább koncentrálni, hiszen már személyesen látom, hogy védencem mélységesen megbánta tettét. Ruttner azt is kihangsúlyozta, hogy komoly probléma volt az is, hogy szerinte Stohlt valamiféle elrettentő példaként kezelték. – Fel kell hívni a bíróság figyelmét arra, hogy ne statuáljon példát Stohl Andrással, kezeljék úgy, mint bárki mást. Minden korábbi, hasonló ügyemben ugyanez a bíróság enyhébb büntetéseket hozott – magyarázta az ügyvéd. Biztos benne, hogy a másodfokú ítélet lényegesen enyhébb lesz, Stohl akár felfüggesztettet is kaphat – tette hozzá.” Kiemelem abből a közlésből a „Ruttner azt is kihangsulyozta, hogy komoly probléma volt az is, hogy szerinte Stohlt valamiféle elrettentő példaként kezelték. – Fel kell hívni a bíróság figyelmét arra, hogy ne statuáljon példát Stohl Andrással, kezeljék ugy, mint bárki mást.” annak bizonyítására, hogy a védő éppen annak ellenkezőjét kívánja elérni, mint amit állít. Hiszen a védő az idézett mondatának „kezeljék ugy, mint bárki mást” kívánalma után két nappal nem azt közli a nyilvánosság előtt, hogy a pszichiáter éppúgy kezeli védencét, mint bárki más olyan személyt, akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek elsőfokon, hanem azt közli, hogy védencét kezeli pszichiáter. Valamint a védő az idézett mondatában azt is közli, hogy „Fel kell hívni a bíróság figyelmét…”, mely közléséből az következik, hogy amikor védőként a nyilvánosság felé közli ügyfele személyes adatait, azzal nem mást kíván elérni, mint a bíróság figyelmét felhívni. És végül mindezen megállapításaim helyessége folytán az is megállapítható, hogy a védő virágnyelven üzen ügyfelének személyes adatainak közlésével a bíróság felé. Amikor azt az óhaját fejezi ki, hogy „kezeljék úgy, mint bárki mást”, ténylegesen azt kívánja elérni, hogy a bíróság ne kezelje védencét úgy, mint bárki mást. Hiszen a védő sem beszél a pszichiáternek a többi, védencéhez hasonló állapotú kezeltjéről, azaz nem kívánja úgy beszélni róla, mint bárki másról, melyből következően nyilvánvalóan elvárja azt, hogy a bíróság se gondoljon ítélet hozatalakor a többi hasonló sorsú emberre, csak védencére. Azaz ne kezeljék úgy, mint bárki mást. ---------------------------------Súlyos problémát egyébként nem látok a fenti védői tevékenység során azért, mert egy elfogult ügyvédtől szerintem ilyen félremagyarázások és igyekezetek előfordulhatnak. A baj ott van, hogy a három nappal ezelőtt rá utalva az írás a következőket is tartalmazta: „Biztos benne, hogy a másodfokú ítélet lényegesen enyhébb lesz.” Mert, ha csak önmaga és védence megnyughatásának szánta ezt a bizonyosságát akkor nincs semmi baj, de ha eddigi tapasztalatai alapján meggyőződése az, hogy a bíróság felé történő üzengetésnek és nyomásgyakorlásnak bizonyosan meg lesz az eredménye, akkor nagyon nagy baj van. Siófokon 2011. április 14. napján. Léhmann György

2

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful