[ Cserháti Zsuzsa : Hamu és gyémánt Buta kis játék, hazudok, és elhiszed.

Önzõ kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem. Pedig érzem:, hogy te a vagy a mindenem és tõled létezem én. De csak rejtem, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém. Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem, Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem. Pedig érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután, De csak rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk. Hamu és gyémánt, ragyogj hát, Fényedtõl minden szép lesz lásd, Hamu és gyémánt, ragyogj hát, Én csak benned élek tovább, Hamu és gyémánt, ragyogj hát, Ébredjen álmából a világ, Hamu és gyémánt, csoda vár, De azt félve súgja szám, Hamuból gyémánt lesz tán?. Hamu, vagy gyémánt, a választás oly egyszerû, De egy gondolat úgy bánt, hogy minden jó, és végül oly keserû. Ugye, érzed, hogy te a vagy a minden, de félek, semmi leszel, Tudom, érzed, hogy te vagy a kincs, ami kell, ne hagyj el! Csoda vár rám? Hamu és gyémánt, ragyogj hát, Fényedtõl minden szép lesz, lásd, Hamu és gyémánt, ragyogj hát, Én csak benned élek tovább, Hamu és gyémánt, ragyogj hát, Ébredjen álmából a világ, Hamu és gyémánt, csoda vár, Fényedtõl minden szép lesz, minden más lesz tán? (modulál, szóló) Hamu és gyémánt,csoda vár, De azt félve súgja szám, Hamuból gyémánt, lesz tán!!!

Te úgy jöttél, Ahogy még senki nem tudott. Kiforgatott gondolatok, Ki nem mondott vágyaim Hajnali vonatával érkeztél, És elûzted a szomorúságot. Tudatom kitisztult érzékeimmel vív csatát, És veszni látszik a kétség. A múló sötétség a múltba vész, Szelet fog vitorlámba a józan ész, És szívemig hatol a vágy, hogy minden nap lássalak." [Horváth János - Úgy jöttél -részlet-]