3.fejezet Az nem lehet, hogy…..

Robert szemszöge Az életem fenekestül felfordult az elmúlt időszakban. Az egyik pillanatban még egy állami suliban lógtam Los Angelesben a haverjaimmal, a másikban már New yorkban egy elit suli padjait koptattam egy csomó sznob ,divatmajom, eminens kis segg között. Mikor apám bejelentette , hogy odaköltözünk az új nőjéhez –akinek mellesleg még a létezéséről sem tudtam- enyhén szólva kiborultam. De ő erősen és ellentmondást nem tűre elvonszolt magával. Persze nem mintha lett volna más választásom hiszen az anyám elhagyott minket a születésem után. És ebből a kis csavarból következik a nők iránti hatalmas ,,tiszteletem”. Amióta az eszemet tudom a nagyimon kívül az összes nőt csak játékszer gyanánt vettem igénybe. A legtöbbet egészen hamar meguntam, de akadt olyan is aki a szívemhez nőtt, de így vagy úgy egy dolog egészen biztos volt, mindegyik lapátra került. Fura módon ha én csajból lennék biztosan nem állnék le saját magammal. Nem értem a lányok olyan pasik helyett akik szeretik és tisztelik őket, miért azokra buknak akik egyszer használatos papírzsepi módjára bánnak velük. De az én szénám addig áll jól ameddig ez így marad. Az újlakhely iránti háborgásom hamar elmúlt amikor megláttam , hogy milyen kecóban fogunk élni. Nagyon puccos kis villa egy rendkívül drága környéken. Igaz , Los Angelesben is jobban éltünk az átlag embereknél, de ez annál százszor nagyobb szabású volt. Apu nőjében Samantában hatalmasat csalódtam….pozitív irányban. Egy a tizedik botoxkezelése után lévő de még mindig ráncos pincsikutyás macára számítottam, ehelyett egy jófej és felszabadult , kedves ,látszólag plasztikai műtéten át nem esett háziasszonyt kaptam. Érkezéskor elnyomtam néhány poént , hogy felmérjem a jófej faktorát. A vizsgán átment még hozzá ötösre. Van egy lánya is . Ő kevésébe vevő a vicceimre viszont annál csinosabb. A neve Ashley aranyos lány bár őszintén megvallva nem éri el az ingerküszöbömet. Kicsit zavarban vagyok , az érzelmektől, amelyeket a szemében vélek felfedezni. Azt hiszem fülig belém zúgott. Nem akarok játszadozni vele , mivel már most úgy tekintek rá mint a húgomra, de kitűnő fegyvert adott az irántam táplált érzésekkel a barátnője felbosszantására. Nos igen Kristen ,,szexi lábú ,hosszú szőke hajú és szörnyen szemtelen” Stewart.A nagybetűs nő. Ha nem lenne ennyire idegesítő azt mondanám belé is tudnék szeretni…akár. Különös , hogy mennyire felcsigázott. Nem csak a csillogó kinézete fogott meg hanem a rendkívüli titokzatossága . Mindig képes meglepni. Amikor először találkoztunk apám irodájában , egy buta csinibabának tartottam , akit csak a noteszomban szereplő lista gyarapítására használtam volna.. De hamar kibújt a szög a zsákból és be kellett látnom, hogy nehezebb eset mint gondoltam. A második koppanás pedig akkor ért amikor megláttam , hogy egy másik pasi szájában kotorászik nagy élvezettel aki nem mellesleg a barátja volt, Mike . Én csak Oregánónak hívom , úgy sokkal egyszerűbb meg persze szarkasztikusabb is.

Féltékeny vagyok arra a beképzelt hólyagra amiért egy ilyen női egyedet tudhat maga mellett. Nem vall rám a barátnő iránti irigykedés .Ájj le Pattinson az nem lehet , hogy te…..Nem semmi esetre.

*** Új diáknak lenni kellemetlen. Minden felé kíváncsi tekintetekbe botlasz , és látod, hogy arról sugdolóznak vajon miért költöztél ide. A legnehezebb feladatnak mégis a beilleszkedés bizonyult. Keményen kell kaparni azért, hogy a srácok megszeressenek és befogadjanak maguk közé. Bár szerintem a legtöbben úgy gondolják, hogy ilyen kétségei csupán a lányoknak akadnak, de ezen ponton közölném, hogy tévednek. Már három napja kiszúrtam magamnak egy kisebb csoportot akik távolról lazának és az én zsáneremnek tűntek. Ezért ebédszünetben vettem a bátorságot és odamentem hozzájuk. Azt a srácot szólítottam meg akivel együtt járok kémiára. -Szia , leülhetek ? -Persze –mondta a srác fel sem pillantva a laptopjából. A többiek sem szenteltek nekem több figyelmet, röpke pillantással végigmértek majd tovább beszélgettek. Remek a régi suliban én voltam a falkavezért , itt meg majd rám osztják a lúzer szerepét! -Amúgy a nevem Robert Pattinson. Együtt járunk bioszra- tepertem tovább majd bele kezdtem az ebédem elfogyasztásába ami valami tésztaféle volt. -Áhh –emelte rám a tekintetét. –Jézusom , ne haragudj , azt hittem valamelyik banda tag vagy! Nem akartam bunkó lenni veled-mosolygott. –A nevem Tom Sturiddge-rázott velem kezet.-Te vagy Ashley új bátyója igaz ? -Igen - Halottam híredet. Azt mondta nagy spíler vagy ! -Ja ,Los Angelesben benne voltam néhány muriban, nem vagyok az az ijedős fajta..semmilyen téren- fényeztem magam -Csajokkal , hogy állsz –fordult most már teljes testtel felém - Nem panaszkodom , buknak rám mint maci a mézre. De én nem szeretném lekötni magam. Mindig azt mondom az én szívem arra termett , hogy több nőt szeressen egyszerre! -Helyes!- vigyorgott teli szájjal és megveregette a vállamat -Nocsak , valaki nagyon be akar kerülni a klikkbe-lépett oda hozzánk egy barna hajú jólöltözött srác. Szürke pólót , farmert és egy Ray Ban napszemcsit viselt. -Mivan megint kakaskodni akarsz ?- kérdezte tőle Tom játékosan. Simán lejött , hogy jóban vannak egymással.

-Dehogy. Csak úgy látom , a kör tagja akar lenni- mondta olyan hanglejtéssel mint ha valami szuper titkos társaságról lenne szó. - Valami kivetni valót találsz benne ? -Csupán annyit , hogy előadja nekünk a fasza csávót. Ami talán rendben is van egyenlőre. De honnan tudjuk , hogy igaz e meséje ? -Nem hazudok, abban biztos lehetsz- válaszoltam komolyan -Ha akkora nőcsábász vagy , akkor tuti felszedtél valami jó kis bigét a suliban …- heccelt Nyilvánvalóan pocsék helyzetbe kerültem, mivel eddi csak egy csaj szédítésére koncentráltam , aki egyenlőre még nem adta be a derekát, ,másra rá sem néztem. A húgommal meg csak nem hozakodhattam elő. -Na mi van Casanova , miért ilyen elkeseredett a képed?- fúrta a tekintetét az ismeretlen az arcomba - Hagyd már, három napja van csak itt…a csajozás stratégiajáték. Ezt pont te nem tudod ?kelt a védelmemre Tom - Ennek a nyikhajnak csak a szája járt az előbb , ha olyan nagypályás lenne, már rég beújított volna egy új barbit. Nem bírtam elviselni tovább a aljas piszkálódását, így szóra nyitottam a szám -Ami azt illeti…-haboztam -Halljuk, halljuk . És előre jelzem, hogy a konyhásnéni nem számít hódításnak - Volt egy lány akit majdnem megcsókoltam már az első napon csak megzavartak. De tapi és társai mind megvoltak-hadartam el és közben sűrűn a hajamba túrtam. -Húha már majdnem elérted egy hetedikes szintjét. De lévén , hogy már az első nap akcióba léptél, elfogadom , ha megmondod a nevét. Nem tűnődtem sokáig csak körbepillantottam , hogy Oregano nincs e közelben -Kriten Stewart-ejtettem ki lassan és büszkén a számon ezt a –gondolom nekik is sokat jelentő nevet. A körülöttem lévő fiúk arca mind eltorzult , de kiváltképp a kötekedő srácé. A következő pillanatban már csak azt észleltem ,ahogy megragadott a galléromnál fogva és testemet az asztalra nyomva ütni kezdett minden erejével. -Héé Chuck ne !-üvöltött Tom a többiek pedig körülálltak minket. Természetesen nem hagytam magam kibújtam a szorításból és megpróbáltam védeni magam.

- Mi a franc bajod van ?- csaptam háttal a falhoz amikor láttam, hogy nem fogja feladni a küzdelmet. Mélyeket lélegzet , orrlyukai félelmetes módon kitágultak, fogaival pedig rám vicsorgott. Ismét felülkerekedett rajtam így most én voltam megint az áldozat. - Hadd mutatkozzam be. A nevem Charles Stewart. Kristen pedig a húgom. És ha egy újjal is hozzá mersz érni, vagy esetleg rápillantasz azzal a nyálas csiga tekintettettel, akkor elbúcsúzhatsz a kis barátodtól a lábad között!Értetted töki? –verte a fejem búcsúzásképp a falba majd kielégült képpel elvonult. A fiúk az asztaltól mind körém sereglettek -Hú apám az bazi nagy volt!- fogott velem kezet az egyik , a többiek pedig áhítatos tekintettel tanulmányoztak, holott én kerültem ki rosszabbul a mérkőzésből -Nem értem mi volt bazi nagy ?- értetlenkedtem -Nos van egy jó és egy rossz hírem –mondta ünnepélyesen Tom-Melyiket akarod először hallani ? -A rosszat. -A rossz hír az ,hogy Chuck ki fog csinálni ! -Aha ..és mi a jó? -Az , hogy bent vagy a csapatba -De..de miért?Hogy..?-terült el egy hatalmas vigyor a képemen - Egészen egyszerűen , van a csoportunknak egy szabálykönyve és tíz dolog amely közül ha valaki megcsinál egyet az automatikusan bent van a körben. Te a legdurvábbat teljesítetted. -És pedig? - Magadra haragítottad Chuck Stewartot. -Annyi baj legyen –poroltam le magam és az újdonsült barátaimmal visszatértem az ebédhez. Elégedetten nyugtáztam, hogy csupán egy kis tángálást kellett ahhoz elviselnem , hogy bevéssem magam a köztudatba.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful