NNCL1346-4F3v1.

0

GEORGIJ MARTINOV FORDÍTOTTA: SÁRKÖZY GYULA KONDOR LAJOS RAJZAIVAL

AZ IDŐSPIRÁL

FANTASZTIKUS REGÉNY

MÓRA KÖNYVKIADÓ • KÁRPÁTI KIADÓ BUDAPEST — UZSGOROD, 1973

Georgij Martinov: Az időspirál

2

Georgij Martinov: Az időspirál Rövidített szövegű kiadás GEORGIJ MARTINOV, 1973 Megjelent a Móra Ferenc Könyvkiadó (Budapest) és a Kárpáti Kiadó (Uzsgorod, Ukrán SZSZK) közös gondozásában

Tizenkét éven felülieknek A kiadásért felel a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója Felelős szerkesztő: Rónaszegi Miklós A fordítás szöveghűségét ellenőrizte: Kovács László Műszaki vezető: Gonda Pál Képszerkesztő: Moldova Zsuzsa Műszaki szerkesztő: Simon Zoltán 20000 példány, 25,5 (A/5) ív, MSZ 5601—59 IF 1598 — f — 7274

3

Georgij Martinov: Az időspirál

I. AZ IDŐGÉP
ELSŐ RÉSZ
A „FANTASZTA" — Nem tudom megérteni — mondta az asszony —, miért izgulsz annyira. Az ember azt hihetné, hogy még soha nem tartottál előadást. A férfi nem felelt. Felállt, akkurátusan visszatolta a széket, pontosan arra a helyre, ahol az imént állt, megfordult, és az ablakhoz lépett. Napfényes hideg idő volt. A férfi mereven nézett ki a messzeségbe, ahol a látóhatár szélén a Péter-Pál-erőd tűhegytornyát lehetett sejteni. Másfél óra múlva a Néva kerületben kell lennie, a jól ismert rakparti házban, amely pontosan szembenéz az ősi erőddel. Vajon mi vár ott rá? Az volt az érzése, hogy a munkája, amelynek oly sok évet szentelt életéből, nem képezheti semmiféle vita tárgyát. Az eredmény meggyőző. A következtetés csupán egy lehet, s az is vitathatatlan. Bízott a munkájában, de tudta, hogy nagyon sok függ a mai vita eredményétől. Talán még soha nem volt oly fontos számára ez az eredmény, mint most. Fontos azért, mert ő maga túlságosan is bízik benne. „Hát valóban nem érti ezt meg?" — gondolta a feleségéről. — Nem az előadásról van itt szó — szólalt meg, miután eszébe jutott, hogy még nem is válaszolt a feleségének. — A tudomány türelmes, befogad minden hipotézist, ha az nem túl fantasztikus. A következtetés a lényeg. Te jól tudod, mire gondolok. Előfordulhat, hogy nem értenek velem egyet. Az asszony felállt, és szintén az ablakhoz ment. — Annyi baj legyen — mondta. — Nem lehet, hogy ne értékeljék a munkádat. Márpedig ez a legfontosabb. A férfi felsóhajtott. — Nem akarsz megérteni — bosszankodott. — A munkát természetesen értékelik majd, én itt a matematikai részére gondolok, még akkor is, ha a későbbiek folyamán tévesnek is bizonyul. Éppen elég téves elméletet és hipotézist ismer a tudomány. Ilyenek is kellenek. Hasznosak is. Egy szemernyi igazság mindig van bennük. Nem erről van szó! Az asszony tudta, hogy a férje nem hozzá beszél, hanem a képzeletbeli opponensekhez. Egyáltalán nem csodálkozott furcsa szavain. Ezért is tartotta férjét gyakran megszállottnak. Lám, gondolatban máris átéli a kudarcot, és szenved a balsikertől, jóllehet az előadást még meg sem tartotta, s egyáltalán nem lehetett tudni, elvetike vagy sem, egyetértenek-e vele, vagy pedig visszautasítják eszméjét. — Akkor sincs semmi okod az izgalomra. Ha ma nem értenek vele egyet, holnap majd elfogadják. A tudóstanács nem a legfelső fórum. — Ebben igazad lehet — felelte a férfi. — Nos, ideje indulnom. 4

és más semmi! Akkor vége az álmainak Annak. nevetés. Mert minden oly egyszerű és megszokott.Georgij Martinov: Az időspirál — Ráérsz! Ülj le és egyél! Az éhség rossz tanácsadó! Erőre van szükséged. mint sokan mások. s még egyszer ellenőrzik. A negyedik veszély azzal fenyegette. vagy nem. — Velem jössz? — kérdezte bátortalanul. ő is érzékeny lélek volt. ez egyszer elmegyek. Karelin teljesen nyugodt volna. aztán vagy elfogadják. Tudta. hogy következtetéseivel nem értenek egyet. s akkor a következtetések hibátlan láncolata megszakad. ha hipotézise kudarcot vall. Nem tudta beérni azzal. Nevetés. a számok és számítások költője. aki számára a tudomány első és legfontosabb érdeme.. hogy már felfedezett és elismerést szerzett dolgokat tanulmányozzon és boncolgasson. s ez okot adhatott a gúnyolódásra. hogy erőre van szüksége. Így volt ez mindig. Nyikolaj Tyihonovics Karelin ahhoz a tudósfajtához tartozott. mint egy költeményről. Támadás érhette bármelyikük irányából. Egyszer ő maga is pozdorjává zúzta egyik kollégájának terjedelmes munkáját. s nem szabad okot adnia arra. hogy valóban a fantaszták közé sorolják. Matematikai szempontból hipotézise megtámadhatatlan. ellenőrzik. ha a teremben legalább egyetlen vele együttérző valaki tartózkodik. azt megtárgyalják. A kívülálló mindig jobban lát mindent — tartja a közmondás. mint az összes többit. Karelin nagyon is jól tudta. Senki sem ítéli el. Karelin szájából a matematika soha nem hangzott szárazon. Ám a következtetések és képletek logikájába beleavatkozott az előre nem látott dolog. Felvet egy új hipotézist. A tapasztalt szakember éles tekintete felfedezhette az alig észrevehető pontatlanságot. Ebben rejlett a negyedik veszély. 5 . és parancsolóan vonta magára a figyelmet. S Karelin szemében ez a veszély volt a legszörnyűbb. szinte már úgy beszélt róla. hogy ötletét nem fogják támogatni. S mint minden költő. hogy férje sokkal nyugodtabb. hogy új utakat lehet taposni benne. hogy egy szó ellenvetés sem fog elhangzani. A férfi maga is tudta. — Legyen meg az akaratod. Beleavatkozott. Lámpalázas minden beszámoló előtt. A beszámolója hosszú lesz. De az is megtörténhet. hogy bárkivel megtörténhetik az ilyesmi. Az asszony vidáman felnevetett. Költő is volt. nagyon óvatosnak kell lennie. Férje minden alkalommal feltette neki ezt a kérdést. De a fizika és különösen a filozófia részéről fenyegette veszély.. miközben sajnálta is az illetőt. a vita pedig annál is hosszabb. és diadalt is érzett. Karelin félt. s mindannyiszor ugyanazt a választ kapta. fizikai és filozófiai munka lenne. ha csak tréfából is. hogy oda lesz a tekintélye. akit „fantaszta tudósnak" neveznek. Ha műve csak matematikai. Az első három velejárója volt az ő tudományának. De ennek az „előre nem látott dolognak" semmi köze nem volt a szigorúan vett tudományhoz. akik ugyanezen az úton haladtak. Véletlenül jött rá.. csak. éppúgy fenyegette őt.. fizikához és filozófiához. Az ismeretlen vonzotta. aminek semmi köze sincs a matematikához.

tevékenységi változásra. hogy beleveszi végkövetkeztetésébe. hogy elválassza az „előre nem látottat" az előadástól. s biztosítsa magát a negyedik veszély ellen. azt hiszem. Karelin az órájára pillantott. Dolgozószobájában egész szekrény volt telezsúfolva mindenféle koponyákkal. kő. A legendákkal övezett. amely csaknem ötszáz kilométernyire délre feküdt az Asszuáni gáttól. miután befejezett egy bonyolult matematikai vizsgálatot. — Lehet. Karelin az első pillanatban nevetett a dolgon. Lesz. aki számára férje gondolatmenete nem volt titok. 6 . Csakhogy elég ritkán vett részt archeológiai ásatásokban. a felesége helyeselte az effajta kiruccanásokat. aminek semmi köze nincs a szakmájához. Induljunk. amelyek ásatásoknál kerültek elő. akkor hát hadd ásogasson olykor. az ismert régész meghívta. csontdarabokkal. jóllehet még léteztek. mert meg van győződve az igazáról. Annál is inkább. Nyikolaj Karelin feleségének. Vera Pavlovna. Vaszilij Kicsov. Kikapcsolódását — egy másik tudományág biztosította. kikapcsolódásra.Georgij Martinov: Az időspirál Ennek ellenére Karelin még csak gondolni sem akart arra. — Úgy. semmiféle hajlamot nem érzett a sportok iránt. Milyen hasznára lehetne az expedíciónak? Aztán elgondolkodott a meghíváson. hogy eleinte nevetni fognak rajta — mondta. már korszerű motorcsónakokon jártak. Karelin akkoriban nagyon ki volt merülve. aki minden idejét főfoglalkozásának szenteli. A LELET A megfeszített szellemi munkát végző emberek közt ritka az olyan. A motoros hajókat és a vízibuszokat a fáraók dereglyéinek vagy a fellahok rozoga ladikjainak látta. s másnap azt válaszolta. az asszony őszintén s vidáman. itt az ideje — mondta. Szinte valamennyinek van valami szenvedélye. A repülőgép leszállás nélkül tette meg az utat az expedíció tagjaival az aránylag nemrég épült wadi-halfai repülőtérig. s szilárdan elhatározta. az egyszerű amatőr régészt meghívják egy ilyen komoly expedíciós útra. hogy tartson vele Egyiptomba. ami lesz! A visszavonulás nem tartozott a természetéhez. Férje nem kíván sportolni. s a fellahok. — Aztán meg gondolnak egyet. és helyeslik. hogy őt. ahogy mondod! — helyeselt az asszony. a „történelem aromájával" átitatott hatalmas folyam költői hangulatba ringatta Karelint. Gyermekkori barátja. — Nos. Karelinnak a régészet volt a szenvedélye. Pedig hát a fáraók rég eltűntek. hogy elfogadja. s mind a ketten elmosolyodtak: a férfi erőltetetten. Az agynak szüksége van pihenésre. Nevetségesnek tartotta. Legutoljára két évvel ezelőtt. — Az asszony ismerte férje szándékát. Egymásra néztek.és vasszilánkokkal. — Helyes. Az előre nem látott dologban hipotézisének bizonyságát látta. Bátornak kell lenni. az érdemes sportmesternek legnagyobb elkeseredésére.

Reggeltől estig ástak. a hatalmas erejű exkavátorok semmire sem használhatók az ásatásoknál. hogy ellenőrizze ezt a feltevést. — Nem — felelte Kicsov. hogy ha a település valóban létezett a tudósokat érdeklő korban. nagyon kevés volt. S a harmadik nap reggelén az expedíció két helikopteren elindult munkahelyére: az ősi Halfag-oázisba. amely méterről méterre keményebb lett. amelyek különböző korokból származtak. Az egyik csoportot maga Kicsov irányította. márványkoporsó hiányzott. Kicsov sietett a munkával. A földásó gépek. valamint a haohiták szállásainak. Éppen Kicsov csoportja olyasvalamire bukkant. de ezek is csalódást okoztak Karelinnak. A régészek akarva. Tapasztalt szeme megállapította. ami szövet. Csak egy nagyon tapasztalt régész tudta megállapítani. — Első Amenemhet? — kérdezte Karelin. vesződséges és hálátlan munka. nem tudni. Megkezdődött a nehéz. Vak. akkor pontosan melyik helyen kell lennie az abidosznak vagy nekropolisznak. ha nem is volt a keresett tárgy. nem akarva kénytelenek meglenni a korszerű technika nélkül. De minden jó. Kicsov és Karelin azonban nem lelt semmit. a Halfag-oázis. egy kis méretű. s ebben dolgozott laboránsként Karelin.Georgij Martinov: Az időspirál Itt voltak még a partok tollas lakói. csak homokot. hogy meddő szakaszt fogtak ki. ha a vége jó. Valószínűleg ősrégi szarkofág maradványait találták. amelyekben csak nehezen lehetett felismerni az edénycserepeket. hogy a tizenkettedik dinasztia. ami. amelyek nélkül nem lehetett meg egyetlen ősi egyiptomi település sem. ami múmiára hasonlított volna. A tavaszi esőzések ideje már nem volt messze. temetőnek. s alighanem a második. Krokodilt még egyetlenegyszer sem látott Karelin. hogy szarkofágra bukkantak. s a múmiából semmi sem maradt. amelyek az ősi egyiptomi föld minden méterén rejtőzködnek. Kiderült. oly kevés maradt meg belőle. ormótlan erejük kárt tehet a páratlanul értékes leletekben. mégis óriási érdeklődést keltett. de Kicsov tétovázás nélkül kijelentette: — A boncnokok hanyagul dolgoztak. A többiek időnként kisebb-nagyobb tárgyakat találtak. — Ez az ember sokkal korábban élt és halt meg. miért.vagy pergamenmaradványra emlékeztetett. A harmadik. A szovjet egyiptológusok arra a következtetésre jutottak. Csak a laboratóriumi vizsgálat után lehet majd pontosan 7 . ahol még soha semmi után nem kutattak. Az őslakókból — a pelikánokból és flamingókból —. Ebben az esetben az egyszerű ásó az egyetlen és megbízható szerszám. alaposan megrepedezett márványlap és valami olyasmi. és Kicsov feladata az volt. Néhány kőtörmelék. főképpen Első Amenemhet fáraó idején. Bár a „Nílus urait" sehol sem látta. Karelin mégsem mert megfürödni. helyesebben a település már létezett. egyre mélyebben hatoltak be a homokba. Egyidejűleg három helyen folytak az ásatások. Semmi sem volt. amelyek idejöttek áttelelni. Túlnyomó többségük az általa oly jól ismert libák és kacsák voltak. ciprusfa koporsó is. Kicsov olyan helyet választott ki. Ennek a csoportnak nem volt szerencséje.

Georgij Martinov: Az időspirál megállapítani. Gondosan össze kell szedni mindent. Nagyon óvatosan bánjunk mindennel! Úgy látszik, Kicsov nagy jelentőségűnek tartotta a leletet, mert utasította a másik laboránst, hogy segítsen Karelinnak. — Elvihetek emlékül egy apró törmeléket? — kérdezte Karelin, amikor befejezték a hosszadalmas és vesződséges munkát, és minden leletet gondosan elpakoltak. — Sajnos nem — felelte Kicsov. — Nagyon kevés van belőlük. Karelin nagyon szerette volna feltölteni a gyűjteményét. Kicsov és két másik régész már most, a laboratóriumi vizsgálatok előtt rájött arra, hogy a szarkofág legalább az időszámításunk előtti ötödik-hatodik évezredből származik. Karelinnak ilyen régi lelete még nem volt. — Például ezt a követ nem vihetnem el? — kérdezte. — Na jó, vidd! — felelte Kicsov közömbösen. — Ennek semmi köze a szarkofághoz. Nagyon valószínű — mosolyodott el —, hogy ez a kő még azelőtt került a földbe, hogy kiásták ezt a sírgödröt. Régibb annál. Meg lehetsz elégedve. Igaz, ez már nem a régészethez, hanem a geológiához tartozik. — Nem számít — vont vállat Karelin. — Ha egyszer mást nem kaphatok... A kő mészkőszármazék volt. Elég nagy, hosszúkás alakú és nagyon kemény, Karelinnak nem sikerült darabokra törnie, s az egészet kellett magával vinnie. — Cédulát ragasztok rá, amelyre ráírom, hogy szarkofág-maradvány — jegyezte meg. — Hiszen sírban találtuk. — A te gyűjteményed nem hivatalos kollekció, abban elmegy! — nevetett fel Kicsov. Ezen a helyen semmi többet nem találtak. Gyakran előfordul, hogy egy felfedezés a véletlen műve. És az ősi kő titka is egészen véletlenül tárult fel. Karelinék egy másik lakásba költöztek át. A férfi személyesen csomagolta be egy kosárba régészeti leleteit. Attól félt, hogy a súlyos kő kárt tehet a törékeny cserepekben, s a legaljára tette. Amikor a nehéz kosarat felfelé cipelték a hetedik emeletre, a rongyba csavart kő átszakította a kosár fenekét, és a lépcsőre zuhant. Gurulni kezdett, majd lezuhant a hetedik emeletről. — Hogy lehet valaki ilyen vigyázatlan! — korholta a felesége. — Hát tudhattam én előre? — mordult fel a férj. — A kosár erősnek látszott. Még csak nem is sejtette, milyen meglepetés vár rá. A húszméteres zuhanás elvégezte azt, amit nem sikerült Karelinnak Egyiptomban a régészkalapáccsal elérni — a kő széjjeltört. Helyesebben lepattogtak, leváltak róla azok a felső rétegek, amelyeket az évezredek raktak rá. Karelin, amikor kicsomagolta, hogy betegye a szekrénybe, egy szabályos tégla formájú tárgyat pillantott meg. Nyomban látta rajta, hogy ez az ősrégi szarkofágban talált kő az emberi megmunkálás nyomait viseli magán, tehát nem véletlenül került a többi temetkezési tárgy mellé, ahogy ezt Kicsov hitte. Belátta, hogy nincs joga magánál tartani egy ilyen leletet, s nyomban táviratozott Kicsovnak. A régész megérkezéséig a kő az íróasztalon feküdt, és Karelin félt még hozzá is érni. 8

Georgij Martinov: Az időspirál Kicsov nem hitte el mindjárt Karelin szavait, és csak videotelefonon hívta fel. Miután Karelin részletesen beszámolt mindenről, majd pedig felmutatta neki a követ, hogy lássa, mivé változott, Kicsov Leningrádba rohant. — Ki hitte volna! — mondta izgatottan, amint a tégla alakú követ nézegette. Olyan óvatosan tartotta, mintha üvegből lett volna. — Micsoda szerencsés véletlen! — Oda a leletem! — jegyezte meg tréfásan Karelin. — Úgy ám! Ennek helye a múzeumban van, nem pedig a te magángyűjteményedben. — Vajon mi lehet? — Nehéz megmondani. Eddig még soha nem találtak az egyiptomi szarkofágokban ilyen tárgyakat. Rendkívül érdekes! A kő tömörnek látszott. Sem Kicsovnak, sem Karelinnak nem jutott eszébe, hogy a kőben lehet valami. Arról, hogy mi történt ezután, Karelin két hét múlva szerzett tudomást, amikor Kicsovval Moszkvában találkozott. — Először — mesélte Kicsov — felfedezték az eresztéket. A tégla alakú kő két darabból volt összeragasztva. Hogy mivel, ezt nem sikerült megtudni. Egyelőre nem sikerült — javította ki magát. — Foglalkoznak a kérdéssel. Belsejében egy szorosan összecsavart kéziratot találtak, amelyet olyan ősrégi nyelven írtak, hogy csak nagy nehezen sikerült megfejteni. Elvégre a kézirat tizenkétezer éves! Szerintünk maga Egyiptom sem létezett még akkor! — Lefordították? — Természetesen! Mese egy atlantiszi látogatásról. Nem tudni, miért rejtették el ilyen gondosan, és helyezték a múmia mellé. A későbbi korokban a múmia mellére rendszerint a Halottak könyvéből vett bölcs mondásokat helyeztek. — Ez a kézirat nem bizonyíthatja Atlantisz létezését? Kicsov elnevette magát. — Csak mint bármely mese — felelte. — A kézirat tartalma nem is érdekes. De vajon milyen anyagra írták? Nem papirusz, és persze nem is pergamen. — Hát akkor mi? — Még nem derült ki. — Érdekes — mondta Karelin —, vajon tizenkétezer évvel ezelőtt hogyan vetődhetett fel Atlantisz gondolata? — Ez egy nagyon régi legenda. Erről jut eszembe, a kézirat szerzője tulajdonképpen nem beszél Atlantiszról. A „Moor országának" nevezi. — Mit jelent az, hogy Moor? — Ilyen szó nincs. Alighanem a szerző költötte. — Akkor hát miért mondtad az imént, hogy Atlantiszról szól? — Olvasd el és rájössz. — Van egy másolatod? — vidámul t fel Karelin. — Hoztam magammal egyet. Tudtam, hogy téged érdekelni fog. Karelin elolvasta a fordítást. Gépies fordítás volt, és irodalmi szempontból még nyersfordításnak sem lehetett nevezni. Nem volt több, mint egy tartalmi kivonat. Úgy látszik, az, akire rábízták a munkát, nem vette komolyan, és érdektelennek tartotta az ősi „mesét". Karelin iskolatársa, Szafjanov, a neves egyiptológus, aki jól ismerte az óegyiptomi nyelvjárásokat, hajlandó volt új fordítást készíteni a kéziratról. 9

Georgij Martinov: Az időspirál — Nagyon örülök — mondta —, ilyen ősi írások igen ritkán bukkannak elő. AZ IDŐSPIRÁL — Igazad volt — mondta Szafjanov, amikor átnyújtotta Karelinnak a fordítást. — Az első fordításból valóban kimaradt sok olyan részlet, amely szerintem nagyon lényeges. Én pontos fordítást végeztem. Nem csak szó szerintit. A szerző nyelvezetét nem sikerült megőriznem. De ez aligha szükséges. Óegyiptomban úgy beszéltek és írtak, hogy azt ma már senki sem értené meg. Minden szóhoz magyarázatot kellene fűzni. Túlságosan nagy az időbeli különbség. Akkoriban minden más volt: a nyelv a fogalmak, a hit. Még az istenek nevét is olyanokkal kellett helyettesítenem, amelyeket az egyiptomi történelem későbbi időszakából ismerünk. De minden mondat értelmének pontosságáért kezeskedem. — Nagyon helyes — felelte Karelin. — Hálás köszönet. — Nincs miért, örömmel végeztem ezt a munkát. A kézirat megvilágítja a „történelem előtti" Egyiptom történelmének egyes részleteit és kapcsolatait Atlantisszal. Ahhoz, hogy Atlantiszról van szó, nem fér kétség. Ami az elbeszélés tartalmát illeti, nagyon érdekes, jóllehet valószínűtlenül hangzik. Mi a célod ezzel a mesével? — Még magam sem tudom — felelte Karelin, noha tudta, mire kell neki ez az óegyiptomi „mese", de nem tartotta fontosnak, hogy idő előtt beszéljen róla. A kézirat tartalma csodálatos módon megegyezett annak a hipotézisnek a következtetéseivel, amelyen dolgozott. Ez volt az az „előre nem látott" dolog, ami beleszólt az ő tisztán matematikai munkájába, és váratlanul történésszé avatta Karelint. A fehér műanyag borítású teremben a tudósok tanácsa ülésezett. A termen nem voltak ablakok, és lágy kékes színű fény világította meg, amelyet a magas mennyezet párkányzata mögé rejtett fénycsövek árasztottak. A kondicionált levegőben enyhe fenyőillat érződött. A közönség nagy része fiatalokból állt. A matematika szakos egyetemi hallgatók és a fiatal tudósok zsúfolásig megtöltötték az amfiteátrumszerű termet, mint mindig, ha Karelin tartott előadást. A katedrán a tudóstanács tagjai ültek: kilenc neves fizikus és matematikus. Nyugodtnak és szenvtelennek látszottak, jóllehet mindegyiket legalább annyira érdekelte a hipotézis, mint bármelyik hallgatót. Karelin mindig valami szokatlant és képtelent tartogatott a számukra. Senki még csak nem is sejtette, hogy a mai előadás sokkalta fantasztikusabb lesz az összes eddigieknél. A hallgatóság csak akkor értette meg, mit jelent az előadás meglepő címe: Az időspirál, mikor az előadó krétával felírta a táblára a jelenlevők által jól ismert számsorokat és jelképeket. — Tehát mindnyájan láthatták — folytatta Karelin nyugodt hangon — hogyan sikerült megkapnom a spirál egyenletét. Figyelemmel kísérhették következtetéseimet, és ellenőrizhették számításaimat, amelyeket felírtam a táblára. Azokat, akik nem ezt tették, biztosíthatom, 10

Georgij Martinov: Az időspirál hogy számításaimban nincs egyetlen matematikai tévedés sem. Ha az előfeltétel helyes, okvetlenül eljutunk ehhez az egyenlethez. De amint azt önök természetesen már rég észrevették, a kapott egyenletben van egy felesleges tag, s ez különbözteti meg a rendes spirálegyenlettől. Ez pedig a végén álló c szorzó. Vajon mit mond nekünk ez a c szorzó? Azt, hogy matematikai értelemben az idő nem egyenes vonalban halad, hanem spirálisan: a materiálisán nem létező spirál végtelen meneteivel szinte a jövőbe csavarodik. A táguló, illetve lüktető világegyetemről szóló ismert hipotézisek révén megértik elgondolásomat. Az idő spirálja — a tér és anyag elválaszthatatlan része. Ha beszélek róla, akkor csakis olyan értelemben teszem ezt, mint amilyen értelemben az időről általában szoktunk beszélni. Karelin elhallgatott, majd mint aki elszánta magát, más hangnemben folytatta: — Most pedig áttérek előadásomnak számomra legnehezebb részére. Az, amit eddig hallottak, a szokásos matematika, amelyet egy szokatlan hipotézishez alkalmaztam. Mindazt, ami ezután következik, spekulatív módon kell értelmezni. Az ember az időben él. Tudatunk az időt egyenes vonalúnak tartja. Tegnap — ma — holnap! Egyenes vonal. Látom, egyesek nem értenek velem egyet. Helyes, a „tegnap—ma— holnap" vonal lehet görbe is, többek között a spirál menete is. De mi most egy ember életének idejét és az egész emberiségét egyenes vonalúként fogjuk vizsgálni. Hangsúlyozom, ugyanolyan értelemben, amilyenben az imént az időről általában beszéltem. Ez a feltevés érdekes következtetésekhez vezet. Az egyenes vonal metszi a spirál meneteit. A terem felmorajlott, Karelin félbeszakította beszédét. Természetesen a főiskolások zajongtak. De nemcsak ők. Még a tudóstanács tagjai is összesúgtak. Hogy miről beszélgettek, Karelin nem hallotta a zaj miatt. A moraj lassacskán elcsendesült. — Nagyon örülök — folytatta Karelin —, hogy az általam felvetett gondolatot önök már azelőtt megértették, hogy befejeztem volna. Olykor fantasztának tartanak. Több mint egy óráig a szigorúan vett tudománnyal foglalkoztunk. Nem lesz abban semmi rossz, ha most pihenés céljából egy keveset elfantáziálgatunk. Annál is inkább, mivel az előadás végén meg akarom mutatni önöknek azt a dokumentumot, amely azt sugallja, hogy egyáltalán nem fantázia, hanem általunk még nem ismert valóság, amiről szó esik, Igen, jól értették. Az idő egyenes vonala, amely ugyanennek az időnek spirálmeneteit metszi, arra enged következtetni, hogy igenis van időgép! (Kis időre ismét felmorajlott a terem, majd lecsendesült.) Hiszen a spirálmenetek közti távolságot olyasminek is tekinthetjük, ahol egyáltalán nem létezik idő. Az én értelmezésem szerinti idő és a tér közti kapcsolat nyilvánvaló, de én most nem erről fogok beszélni. Csupán annyit mondok, hogy ha a mai tudomány elismeri a nulla tér akár csak spekulatív létezését is, el kell ismernie az időnek is ezt a tulajdonságát. A következtetés csak egy lehet. Amikor az emberiség megtalálja a nulla térben való közlekedés módját, feltétlenül létrejön ez a nulla időben is. Más szóval: eltűnik nemcsak a tér, amelyet le kell küzdeni, hanem az idő is, amelyet, mondjuk, a szomszédos galaktikába vezető útra kell fordítani. Az ember nem töri a fejét többé űrhajókon, fénysebességen és hasonló dolgokon. Az ember elérheti a világegyetem bármely pontját anélkül, hogy a maga 11

ki Honszu hű szolgája volt. amely időben közelebb van hozzánk. lehet. Készen állok rá! Szívem aláveti magát az álom akaratának. A főiskolások lelkes tapssal fogadták a bejelentést. az ősi egyiptomi neveket és nyelvi fordulatokat olyan nyelvre ültette át. sőt nagyon is szükségesnek tartom.. A lényeg nem a forma. eljött az időm. De mielőtt belekezdenék az ősi kézirat fordításának olvasásába — fordult ismét a közönség felé —. A tanács elnöke udvariasan felelt: — Ha szükségesnek tartja. nagyon fontosnak tartotta ezt a kéziratot. hogy mindezt azért csinálta. hogy vele együtt temessék el. hogy a kézirat jelentős része hiányzik. — Igen. el kell mondanom önöknek ennek a dokumentumnak a történetét. s ráeszméltem. A fordítást a neves egyiptológus. Köszönjük az előadást. az idő nagyon sok mondatot megsemmisített. ki megmutattad nekem a hazafelé vezető utat életem alkonyán! A távoli idegen országban számtalan sokszor láttam. Felhívom a figyelmüket arra. nagy Ozirisz és napsugaras Re. de érdekes dolog. a kései utódok megismerkedhessünk vele. Megvan minden alap annak feltételezéséhez. Légy áldott. hogy hermetikusan volt elzárva.Georgij Martinov: Az időspirál életéből időt pazarolna rá. Szemem sokat látott. hogy ide utazzanak hozzánk a Földre arról az ismeretlen pontról. Az ön hipotézise — itt csupán az időspirálról beszélek —. s fáradt testem pihenésre szomjúhozik a nyugodalmas sírban. Várjanak. DAIR KÉZIRATA „Eljött az időm! Minden ember számára eljön a végső óra.. Szafjanov készítette az én kérésemre. kinek később. — Karelin röviden beszámolt Kicsov egyiptomi expedíciójáról és a kőtokról. — Köszönöm — mondta Karelin. olyan ékesszólóan beszélt a fiatalok feszülten. No de felolvasom önöknek az egészet. Két évvel ezelőtt találtuk. én szükségesnek. Nekem. és én sokat tapasztaltam a hosszú évek során. Ozirisz irgalmassága kétszer mentette meg csodával határos módon az életemet. amelyet ott találtak. és várjuk a folytatást. annak ellenére. Dairnak. amivel meg akartam önöket ismertetni. Ki tudja. Karelin elővett a táskájából néhány papírlapot. hogy egy ilyen. izgatottan figyelő arca. Hát ez volna az. Ramszun haohit fiának. A közönség beleegyezésében nem kételkedett. még nem fejeztem be. hogy megjelenésével azt súgja Ramszun fiának: »Térj vissza őseid földjére! Ta-Kem országába!« Én ostoba! Hosszú éveken keresztül nem hallgattam isten szavára.. kinek hamarabb. Most hát nekem is eljött. akinek maradványait megtaláltuk.. ha vitatható is. s ki az én távollétemben eltávozott Ozirisz mezejére. hogyan kel fel a világ fölött a fényárasztó isten. — Az az ember. Ennek következtében a kézirat második fele teljesen értelmetlenné vált. számunkra tisztán elméleti „tér—idő" gép valahol már elkészült. és kérdő pillantást vetett a tanács tagjaira. Hogy jobban megérthessék. és meghagyta. hogy kövessem atyámat. Ha megengedik. s arra használják. nem emelhetünk kifogást ellene. hanem a tartalom. hogy mi. A halhatatlan Ka majdnem táplálék nélkül maradt Ozirisz mezején! 12 . és kis híján elpusztultam.

És parancsukra a rejtekhely újfent a föld alá rejtőzött. hogy fegyvert használtak volna. Ma is ott fekszik. Bőröd sem vörös. 13 . vagy a közelébe kerültek volna. Saját szemével látta az esetet. a gömböt itt hagyták. akit egész életében hűségesen szolgált.Georgij Martinov: Az időspirál De nem így történt. tehát valóban igaz lehetett. amikor eljött az idejük. Minden emberrel tudtak az anyanyelvén beszélni. Ez a gömb fel-felgyulladt a főpap házának tetején. mi késztette Dairt arra. Moorország főpapjának kertjében jelentek meg először. hogy oly hosszú időt töltsön Moor országában.. amelyről senki nem tudott semmit. Meg tudtak ölni egy embert anélkül. Ezt ők maguk mondták. az én atyám tudomást szerezhessen arról.. amire az emberi nyelvben szó sincs. Ramszun atyám alighanem könyörgött Honszunak. De hát ebből elég ennyi! Arcuk olyan fehér volt. A hírek úgy szivárognak. hogy Ramszun. akár a víz. és úgy világított. amit fia látott. ahogy azt később megtudtam. akit a papok el akartak égetni a szent tűzben. Most hát eljött az én időm! Moor országában. Ramszun tudja. mert megőrült! Ezt egy pap mesélte. A föld alól jöttek elő. a vörös bőrű emberek között rokonaim és barátaim bolondos öregnek tartottak. A földön senki sem hasonlított rájuk. hogy a föld alatt haljanak meg. sem Moorország távoli múltjában. hogy a legtisztább felhőre hasonlítottak. A fehér isten megpillantott engem. és Honszu Ozirisznek ajánlotta. hogy más helyütt. így ölték meg azt a nőt is. hogy a jövevények nem azért távoztak el. s a nép Voana városban rövidesen arról kezdett beszélni. — Én valóban egy másik országba való vagyok. mint a nap. és gyakran sugárzott belőlük a csodálatos isteni erő. Voana. Dair miért hagyta el Ta-Kem országát. Azt aztán bedobták a Moorország partjait nyaldosó hatalmas tengerbe. S oda távoztak el. és Ozirisz megmentette Ramszun fiát ettől a sorstól. hogy fia. és megállított. egy föld alatti rejtekhelyről. Mindent le kell írnom. amelyről soha senki sem hallott semmit. A jövevények egy ijesztő fekete gömböt hoztak magukkal. hanem azért. Azt is tudja. Márpedig én nagy és csodálatos dolgot láttam. Velem is beszélt egyikük a Ta-Kem ország nyelvén. — Arcod nem hasonlít Moorország lakóinak arcára. olyat. — Ki vagy? — kérdezte Ta-Kem nyelven. Nem voltak emberek. mert Moorországban így szólították a magasabb rangú embereket. — Uram! — feleltem. Istenek voltak! Furcsa volt az arcuk. más emberek között éljenek tovább. sem most. az egész Moorország félt tőlük. és nem akartak meghallgatni. Amikor pedig a jövevények eltávoztak. és furcsa volt az öltözetük. mint az ég. Az egész város. mint amazoké. Ruházatuk pedig oly kék. és el nem felejtették a történteket. míg el nem mosódott az emberek emlékezetében a múlt. mintha a föld minden nyelvét beszélték volna.

hogy én Ta-Kemből érkeztem?« Hadd oldja meg ezt a rejtélyt az. — Ne szólíts engem uradnak — mondta az isten. eszemet vesztettem. ami olykor nekem magamnak is álomnak tűnik. már sohasem fogok látni ilyen csodát! De tévedtem! Olyasmit láttam. bárhol is éljenek a Földön. és sokat beszélgetett velük. A főpap házában laktak. álomnak. mint én vagyok. hogy távozhattam. mi történt azzal az emberrel. aki Re fia. de az igazság igazság maradt. Elbeszélésem hadd jöjjön velem Ozirisz mezejére. Mások. a Napnak köszönhetik az életüket. A jövevények eltávoztak. — Menj! — mondta az isten. Mindnyájan testvérek. és meghagyta az életemet. A föld alá. A gonoszság istenei a föld alatt laknak. — Vésd emlékezetedbe mindazt. Senki sem akart hinni nekem. Nem sokáig beszélgettem az istennel. De az emberek. Moorországban az időt holdakban számítják. amit tőlem hallottál. mint te. Én láttam az isteneket. és láttam. az emberek szemére hasonlított. mikor még nem is tudta. néha azonban roppantul megnőttek.. akiknek homlokát a bölcsesség ráncai barázdálják. még azok is. hogy a Nap fiának nevezed magad. — Félreértettél engem — mondta. Olyankor már nem hasonlítottak az emberek szemére. és én azt hittem. hadd olvassa el atyám és őseim. ezt mindenki tudja. — A Nap nem isten. — Én ugyanolyan ember vagyok. és kerekre tágultak. A jövevények három holdat töltöttek ott. így szóltam magamhoz: »Vajon miért beszélt velem Ta-Kem nyelven. Ha te nem is.. aki bölcsebb. Moorországban Rét nem tartják istennek. hogy életben maradtam. Barátaim és rokonaim őrültnek tartottak. De ő olyan isten volt. értelmetlennek tartják elbeszélésemet.. Nem beszélhet sokáig az ember istennel anélkül. és nem lehet egy házban lakni velük! 14 . aki egy házban lakott az istenekkel. A főpap gyakran és sokat beszélgetett a négy istennel. Csodálatos és megmagyarázhatatlan! Nem lehet sokat beszélgetni az istenekkel. s ezért ők a Nap gyermekei. — Örülök — feleltem —. s közöld a többiekkel. Nem mertem ellenkezni az istennel.. Ha lehunyták. Amikor már messze jártam tőle. a gyermekeid és unokáid megértik majd a szavaimat. hogy rögtön meg ne haljon. és csak nagylelkűségének köszönhetem. uram. Ezért aztán sokan a gonoszság isteneinek tartották őket.. Az emberek elvetették az igazságot. Aztán eltávoztak. Minden ember egyforma. Furcsa volt a szemük.. amely éjszaka lepi meg az embert.Georgij Martinov: Az időspirál — Hazád messze van? — kérdezte az isten. a Napnak a gyermekei. Azt mondják. — Soknapi hajóútra. mert valamennyien egy apának. Örültem.

Voana város legjobb szakembere voltam. De elrejtett.. Szet megzavarta eszemet. Hát tudhattam én?. Az embereknek tudomást kell szerezniük erről. Az igazságot továbbadom!" Nyikolaj Karelin akkurátusán összehajtogatta a lapokat. és nem bálványozzák őket. ahol hosszú éveket töltöttem akaratom ellenére. és ugyanakkor megőrizte ép eszét. Úgy látszik. De nem mindenki tudja. hogy befejeztem az előadásomat. Eközben ne feledkezzünk meg arról.. Ismertem atyját. Futva tettem meg az utat Nefresz hajójáig. De Ta-Kem lakosai kételkedve fogadták szavaimat. Nem emlékszem. Dairral. hogy a kézirat tizenkétezer évvel ezelőtt készült. karom erős!. hittem. az elbeszélés kellő hatással volt mindenkire. hogy itt az ideje indulnom.. amelyekről Dair ír. A vágy. mint a föld többi népeinek a szokásai és istenei. De nem ismerik a mi szertartásainkat. aki Moorországba érkezett. aki átélte mindazt. hogy a halál a nyomomban lohol. csak Moor templomaitól távol lehetett beszélni. amelyekben ugyanazok a vörös emberek laknak. ez történt velem. Azt már rég elfelejtették az emberek. amit én. hogy atyja barátja volt az én atyámnak. és akivel az utcán találkoztam. Mindenki tudja. és titkolt aggodalommal nézett végig a hallgatóságon. hogy elmondjam a főpapnak.Georgij Martinov: Az időspirál Én. mint nálunk. hogy ismerem testvére titkát.. Pedig így történt! Késem éles volt. Ennek a tudásnak köszönhetem. hogy visszatérek hazámba. s addig nem jöttem elő. miért kellett elmenekülnöm Ta-Kem országából. Túl sokat láttam Moorországban. Őrültnek tartottak. hogy el tudtam tartani magam Moorországban. és tudtam. — Bárkinek a kívánságára felmutatom.. hogyan veszthettem volna el később az eszem? Rég elhatároztam. amíg Moorország partjai el nem tűntek a szemünk elől. Ramszun fiával. Őrült voltam és beleegyeztem. így gondoltam én.. hogy a vörös emberek szokásai és istenei mások. Íme. Ha azon a napon épeszű maradtam. és a száműzetés szégyene már nem fenyegetett -ezt mondta nekem Nefresz vitorlamester. de csak azután. erősebbnek bizonyult. egy haohit fia voltam. mit mondtam Nefrésznek. Hosszú az út kelet felé! Míg nem jutottunk túl a tengerhez vezető keskeny kapun Ta-Kem partjai előtt. Figyeljünk csak fel azokra a szembeötlő részletekre. 15 . amit láttam. Tudtam. Dair. Nem lehet őrült az az ember. — A kézirat fotókópiája az aktatáskámban van — mondta Karelin. Senki sem mosolygott. Ekkor határoztam el. és a balzsamozás minden titkát ismertem. Náluk is ugyanúgy bebalzsamozzák a halottakat. Márpedig ez így van! Moorországban nem tisztelik a Ta-Kem országbeli isteneket. uralkodik az egész világ fölött.. S mindarról. hogy Moorország és a többi ország..

Felmerül a kérdés — miért hagyták hátra a jövevények a „fekete gömböt". elkerülhetetlenül arra a következtetésre jutunk. Dair olyan dolgokról ír. hogy egységes véleményen vagyunk — folytatta Karelin. Ám Atlantisz elpusztult. Semmi sem tudta megsemmisíteni. Ez vajon nem a tér-idő gépet juttatja eszünkbe? Igazolja ezt az a tény is. egy föld alatti rejtekhelyről jöttek ki. és semmiféle fegyvert nem használtak. hogy ássák el a gépet. sem kortársai nem tudhattak. hogy az istenekben rendkívül ki volt fejlődve az emberszeretet és a humanizmus. Ezzel magyarázható az. hogy a jövevények. — Most pedig nézzük meg. még Atlantisz katasztrófája sem. biztosan találnánk bennük említést a jövevényekről. hogy „egy másik helyen. hanem még valami más is. hogy a jövevények a föld alól tűntek elő. hogy közel se mentek hozzá. miután három holdat töltöttek a föld felszínén. hogy igazat ír! No mármost. amely úgy világított. A második részlet. és olyannyira jól tudták alkalmazni. vagyis az adott bolygórendszer központi világítótestének köszönhetik életüket? Sőt. Dair nem tesz említést űrhajóról. hogy Dair egyiptomi. Maradt a fekete gömb! Nem. még ezer esztendővel ezelőtt sem juthatott eszébe senkinek hasonló gondolat. hogy Karelin következtetéseit mindenki elfogadja. kigondolhatta-e Dair az „isten" szavait. amilyenekről sem ő. mert meggyőződtek. A valóságban pedig egyszerűen visszafordultak. újra a föld alá távoztak azért. bárki „meghallaná". s ezzel előidézni a halált. Az „istenek" megöltek egy nőt. hogy itt a következőkről van szó: a gondolati képeket és fogalmakat közvetlenül a beszélgető partner agyába továbbítják. Úgy ölték meg. s vele együtt valamennyi archívuma. hogy az isten állítólag jóval azelőtt kezdett beszélni Dairral annak anyanyelvén. Atlantisz földjén tizenkétezer évvel ezelőtt a földi emberek egy másik világ lakóival találkoztak! A lelkes taps azt bizonyította. melyek szerint az emberek a Napnak. Azt írja. Még a tanács öt tagja is csatlakozott a közönséghez. Ez pedig azt jelenti. Ez már a tudás igen magas foka. akit a papok elevenen akartak megégetni. mit mond neki az isten az ő anyanyelvén. amely egyedül lehetséges. hogy meg tudták bénítani az életközpontokat. távolsági gondolatátvitel! Képes volt-e Dair bármi ehhez hasonlót kitalálni? Persze hogy nem! A következtetés világos. más szóval egy kamrából. Az isten számára teljesen közömbös volt. — Örülök. hogy az embereknek emlékük legyen az ő látogatásukról! A fekete gömb bizonyára nemcsak lámpa. mielőtt még megtudta. mit jelent számunkra a jövevények feltűnésének helye. bárki megértené őt. hogy a földi emberek még nem képesek kapcsolatot teremteni két világ között. Miről tanúskodik ez a tény? Először is arról. mint egy villanylámpa? Azért. más emberek közt éljenek". Ha fennmaradtak volna anyagok Atlantiszról. A harmadik részlet szorosan kapcsolódik a másodikhoz — ez az isteneknek az a képessége. ha a kéziratot hitelesnek fogadjuk el. hogy milyen nyelven beszél ez vagy az az ember. hogy minden emberrel az anyanyelvén tudtak beszélni. Ez telepátia. Másodszor: ismerték a bioáramok erejét. Kiadták a parancsot. Teljesen világos. A fekete gömb 16 . ez nem nyelvbotlás! A fekete gömb ma is létezik. ezzel mintegy élve eltemetve magukat. amelyről Moorországban senkinek sem volt sejtelme.Georgij Martinov: Az időspirál Kérdem önöktől.

de nem Atlantisz lakói számára. és hogy valaki nagyon szeretne velük beszélni. hogy igazat mond. senki sem nevette őt ki. — Nem. — Intuíció! — mondta az ismeretlen. hogy az „ítélet" végleges. Gépiesen ment. — Általában véve minden rendben van! — mondta végül. Alighogy beléptek a lakásba. Üdvözlöm. Most már tudta. Egy ismeretlen férfit pillantott meg. nem arról van szó — felelte Karelin. ha hallgat. amit mondani akarok. amikor három óra múlva végre hazaértek. és észre sem vette. Ám Karéi innák a fekete gömb megkereséséről szőtt vágyálma végleg kútba esett.Georgij Martinov: Az időspirál — híradás. Most már az kínozta Kar elint. Nem. mint a biliárdgolyó. Karelint gyötörte a kudarc. de szellő sem rezdült. hogy olyan komolyan terjesztette elő a javaslatát. A tudóstanács és a közönség véleménye olyannyira egyöntetű volt a tekintetben. s ezért kellett sértetlenül kijutnia az elemi erők harcából. Ez a híradás nekünk szól. és ahogy régen a jogászok mondták: megfellebbezhetetlen. de jobbnak tartotta. apró. Tudja mit. kissé gúnyos kifejezést öltött. akinek a feje olyan kopasz volt. akik a tizenkétezer évvel ezelőtt ismeretlen helyen tengerbe dobott apró gömb felkutatására vállalkoznának. — Akkor ne feszélyezze magát. hogy már nem először szól. Csípett a fagy. — Csak az imént érkeztem haza. holnap is felhívhatom. — Szóval nem óhajtott velem beszélni? — kérdezte ravaszkásan. Sokat kellett gyalogolniuk. hogy merőben reménytelen dolog a gömböt megtalálni. Karelin gépiesen nyomta le a gombot. Karelin nem válaszolt. Aligha akadnának amatőrök. de nagyon fogja érdekelni. szinte hunyorgó szeme volt. amelyek fel tudnák fogni. — Tudom — felelte Karelin gondolkodás nélkül. mi is tulajdonképpen. Tudta. Olyan szép volt az este. és mi kínozza. — Különben látom. önt nagyon. Karelin kénytelen volt egyetérteni velük. hogy nem először hívhatnak. megszólalt a videotelefon. Az ismeretlen férfi még jobban hunyorgott. hanem a kései nemzedékeknek. Akaratlanul is arra gondoltak. Az embernek az volt az érzése. De a telefon abban a pillanatban megszólalt. Vastag ajkú. és én önkéntelenül arra gondoltam. hogy nem volt kedvük földalattin utazni. hogy férje mire gondol. Higgye el nekem. Újabb taps és helyeslő moraj a teremben. De az idegen mély basszus hangon szólalt meg: — Végre! Már negyedszer hívom önt. amitől arca jóságos. MEGLEPETÉS Karelinék gyalog mentek haza. Vera Pavlovna! 17 . vetkőzzön le! Miért állna a telefon mellett bundában és sapkában? Az. hogy az ilyen arcú férfinak magas tenor hangja kell hogy legyen. de az asszony nem ijedt meg a távolságtól. hogy már rég elhagytak több metróállomást. Felesége hallgatott.

Konsztantyin Kotov. Semmi kedve nem volt vitázni otthoni környezetében. Ulugbek obszervatóriumának romjai alól. Két k. Az időszámításunk előtti IV. amelyek csak az irodalomtörténészeket érdeklik. A különböző népek népköltészetét tanulmányozom. hogy valami olyasmit közölhet önökkel. aki már levetette kabátját. hogy megmondja a hívatlan prókátornak. században a szamanidák államának egyik legnagyobb városa volt. miért érdekeltek engem olyan nagyon a város archívumai. sok érdekes anyagot találtam. immár több éve. és a telefonhoz jött. És bár egyáltalán nem jártas a matematikában. A XIII. Olykor meg „Kétke". — És vajon mit akar tőlünk a nagy kutató? — kérdezte. Nevem: Kotov. hogy Szamarkand ma csak megyeszékhely Üzbegisztánban. században az arabok hódították meg. nagyon nehéz rövidre fognom mondanivalómat. ne ráncolja a homlokát — mondta Kotov. sőt egyeseket Afrosziab romjai alatt találtak. Irodalomtörténész. Ez zavarba hozta Karelint. hogy kimerült. a X. hiszen kedvenc témámról beszélek. — Kérem. hogy jobban megértse. Karelin felélénkült. Meg kell önnek mondanom. Ki ne ismerné a leningrádi kosarasok legszebbikét és büszkeségét? Még öt évvel ezelőtt is elgyönyörködtem a játékában. Oroszországhoz 1868-ban csatolták. — Hallgatom. de fel akartam frissíteni emlékezetében Szamarkand történetét. ha végighallgat. mesék érdekeltek. Ebben nagy szakértő vagyok! Elnevette magát. és pihenni szeretne. Néhány évvel ezelőtt ősi kéziratokon dolgoztam a szamarkandi városi könyvtár archívumaiban. és már kinyitotta a száját. hogy olyan emberrel áll szemben. — Akkor hát elkezdem. — Ezekről a részletekről nem tudtunk — mondta Karelinné. Higgye el. Tudom. de a régmúltban Szogdiána fővárosa volt. amelyek különböző helyekről származtak: a Sir-Dor medresz pincéiből. és Markandnak hívták. hogy ön csak hálás lesz nekem. a VII. — Én már ismerem önöket. Közeli barátaim így is hívnak. — Nem kívánom bírálni a következtetéseit. — A könyvtár kincsesházában sok olyan anyagra bukkantam. században Dzsingisz kán lerombolta. Karelin arra gondolt. — Honnan tudja a nevemet? — kérdezte mosolyogva. ami szoros kapcsolatban van a befejezéssel. Másodszor azt szeretné mondani. 18 . hogy fáradt. és most. a befejezéskor tapsolt. hogy „Kétká". — Először is — felelte Kotov — azt szeretné megmondani. — Ismerkedjünk meg egymással — mondta később a férfi. Engem természetesen elsősorban a mondák. a XlV-ben Timur fővárosa volt. Teleírtam számos füzetet. az akkor leírtakat tanulmányozom. és a telefon membránja mély hangon zúgott. Nem akarom fárasztani a részletekkel. Arca elkomorult. Mondom.Georgij Martinov: Az időspirál Ez utóbbi szavakat Karelinnéhoz intézte. — Régi szurkoló vagyok. században Nagy Sándor elfoglalta. Afrosziabot egyébként szintén Dzsingisz kán romboltatta le. aki sürgősen meg akarja mondani a véleményét az ősi legendáról. de meggyőződésem. hogy ott volt az ön mai előadásán. Elnézését kérem ezért a történelmi felvilágosításért. legendák. de önök engem nem.

arcuk.. S amikor megtaláltam az egyik füzetemet. akik tizenkétezer évvel ezelőtt tűntek fel Atlantiszon. valami homályos kép bukkant fel az emlékezetemben. azt hittem. kezük pedig fehér. mik azok a dzsinnek? — Tudom. De ez még nem minden.. helyesebben hallottam valami hasonlóról. Ez a legenda az időszámításunk utáni XIII. A népmesegyűjtőnek fontos. mint az ég. Az ön kézirata. ezúttal már el sem mosolyodva —. s felfedeztem benne egy nagyon ősi legendát. amikor elhagyta Atlantiszt. vagyis a XIII.. — A monda megemlíti — folytatta Kotov. — Várjon csak azzal a hümmögéssel! — szólalt meg Kotov mérgesen. hogy a négy jövevény. hogy a dzsinnek bárkivel tudtak beszélni annak anyanyelvén. És ekkor eszembe jutott. Az én legendám négy „dzsinnt" említ. — Többé nem szólok közbe. mint inkább monda. Nem. Tudom.Georgij Martinov: Az időspirál — Csak ne feszélyezze magát — szólt közbe Karelin. Valóban mindaz. Karelin csalódottan hümmögött. Amikor ön felolvasta annak az óegyiptomi férfinak az elbeszélését. így hívták) azt írja. hogy ismerem az elbeszélést. — Kár volt önt fantasztának nevezni — felelte még dühösebben Kotov. 19 . mint a „felhő". — A legenda kapcsolatban áll Atlantisszal? — kérdezte Karelin izgatottan. — Mely korból származik a legenda? — Dzsingisz kán uralkodásának utolsó idejéből. Úgy tűnt. — Hát szóval ez a legenda. említést tesz négy furcsa emberről. amelyet felolvasott. amely nem is annyira legenda. így van? — Pontosan. — Nincs önnek egy csepp fantáziája sem. — A dolog sokkal érdekesebb. amely éppen szamarkandi gyűjtéseket tartalmazott. Testük színe világoskék. — Szívesen hallgatjuk. s amint hazamentem. századból való. — Óriási! — kiáltott fel Karelin.. — Rövid leszek. törni kezdtem a fejem. szívbénulást kapok. Ez a gondolat nem hagyott nyugton.. Tudja ön. hanem a Föld jövőjébe rándult ki? Ön szerint ez lehetetlen? Karelin nem felelt. nem tért vissza szülőbolygójára. négy dzsinnről tesz említést. amiről Kotov beszélt. hogy rendkívüli hatalommal rendelkeztek. és bőrük szinte fehér volt. Csak nem az ön legendájában is. ez egészen más. — Bocsásson meg! — ismételte. — De igen. — Véletlen egybeesés! — vágott közbe Karelin. mint a szamarkandi papír. amely szorosan tapadt testükre. Kissé kellemetlen helyzetben volt. század elejéről. logikus következménye volt az ő hipotézisének. helyesebben szinte semmiféle kapcsolatban nincs vele... Alkalmasint kék ruházatról van itt szó. — Semmiféle.. hogy jó emlékezőtehetsége legyen. mire gondolt. Ez a Dair (azt hiszem. Miért oly türelmetlen? Hallgasson végig! — Bocsásson meg! — Hiszen ön említette a tér-idő gépet! S a hangsúly most az idő szón van! Csak nem felejtette már el? Miért nem tudja feltételezni.

én elfogadom az ön hipotézisét. így kerültek Oroszországba. Még Karelinné sem feküdt le. De a legcsodálatosabb másvalami. tegyük fel. — Persze mi nem mondhatunk véleményt olyan technikáról. — Visszatérhettek hazájukba. — Későre jár már! — Ennek csak ön az oka! Miért nem hívott fel holnap? Nem bírok reggelig várni. Tegyük fel. Öt rendkívüli emberről van szó. hogyan kerülhettek Oroszországba? Amint látja. De hiszen ez a földi ember semmiképpen sem kerülhetett volna vissza a Földre az első jövevények utódaival több ezer év múlva. Tegyük fel végül. Újfent négyen vannak. Azonnal felkeresem. és velük van az atlantiszi ember. Róla szól ez a monda.Georgij Martinov: Az időspirál — Márpedig ez egyezik az egyiptomi kézirattal. A négy dzsinnel volt egy ötödik is. Ezt a beszélgetést nem folytathatjuk telefonon. így volt? — kérdezte Karelin. — Akkor már inkább én keresem fel önt — felelte Kotov. amellyel Atlantiszra érkeztek. AZ ÖTLET Hajnali háromig beszélgettek. akiket Dair említ. — Ez az! — szólalt meg Karelin meggyőződéssel. annyira érdekes volt mindaz. vagy nevezze legendának. — Látja. — Micsoda? — A hely. amit Kotov mesélt. hogy külsőleg ők sem változtak.. Mindkettőjüket magával ragadta a váratlanul felmerült ötlet. ha nem lenne egy körülmény. figyelemre méltó a részletek hitelessége — mesélte Kotov. — De bizonyosan tudjuk. — Ebben a mondában. hogy egy másik gép — szólt közbe Karelinné. Az ötödik dzsinn nem fehér volt. ez hoz zavarba engem a legjobban — jegyezte meg Karelin. — Adja meg a címét. ugyanúgy öltözve. Hogyan kerülhetett át Európába? — Lehet. Atlantiszon volt. amelyet egy bizonyos Tohucsar Rasid nevű uléma szavai alapján jegyeztek fel. — Különben is — tette hozzá Karelinné — Dair világosan megmondja a kéziratában. mely szerint a másik világból érkezett jövevények nem a hazájukba távoztak. Ámde szó sincs itt dzsinnekről. akikkel Dzsingisz kán harcosai a későbbi Oroszország területén találkoztak. ahogy óhajtja. — Így — bólintott Kotov. nem marad más 20 . hogy a négy fehér arcú „dzsinn" ugyanaz a jövevény. hanem a Föld jövőjébe. — Magyarázatod elfogadható volna. hogy távozóban a Földről a négy jövevény magával vitt egy földi embert. tehát négyen. hogy a jövevények ugyanolyan létszámban távoztak. A tér-idő gép. és a monda szerzője azt állítja. atlantiszi volt! — Tudja mit? — szólt határozottan Karelin. Ha feltételezzük. hogy az illető. — Ha hinni akarunk Dair kéziratának és a mongol mondának.. — A dzsinnek a keleti mesék tipikus szereplői. hanem vörös. hogy a ruházat a jövevények bolygóján ezalatt nem változott. és tizenegyezer év múlva újra meglátogathatták a Földet. hogy a jövevények Atlantiszon való megjelenése és másodszori oroszországi feltűnésük közt tizenegyezer év telt el. amelyet nem ismerünk — folytatta Karelin.

A nojon szó herceget jelent. Csak így történhetett! — Semmiképpen nem tételezhetjük fel — jegyezte meg Kotov —. akik az erdő környékén laktak. bálványfélének tartották. viszont amikor eltemették. Útközben az osztag egy „ezerkönyöknyi" széles folyón kelt át. hogy hol látták a négy fehér dzsinnt és az egy vöröst. Érthetetlen. egy ilyen portya során pillantották meg a dzsinneket. A négy „isten" nem egyedül távozott. hogy az időgépet — Kotov a nagyobb hatás kedvéért másodpercnyi szünetet tartott — meg lehet találni. A hely megtalálható a térképen. Világos utalás van arra. azt hitték. amelyet az Atlantióceánba dobtak. A fehér dzsinnek sorsáról egyetlen szó sincs benne. sőt említés történik arról is. Sőt biztos. mint amilyen Dair volt Moorországban. ahogy azt már mondtam önnek. négy napi lovas járóföldre a kurenytől nyugatra. hogy ezt miért csinálták. hogy nem ismerte. Van utalás arra. Ahogy a mondából kitűnik. Mindenesetre könnyebb megtalálni. amely egy óriási tuskóra hasonlított. és egy Horezm nevű ország is — magyarázta Kotov. Az olyan idegent. negyvennapi járóföldre Horezmtől. Amint látja. közben felderítő portyákat végeztek. Ez biztos! Tehát folytassuk! Képtelen vagyok rájönni. Később az olvasható. Kurenynek nevezték a mongol seregek tanyáját. Az sem derül ki. Ezt a tuskót rég ismerték azok. amikor Atlantiszon volt. Az osztag kurenyt vert a Volga-parton. mint az ön fekete gömbjét. Ez váratlanul hangzott. a papok pedig a cselekedeteiket mindig elködösítették. nem avathatták be az egyházi titkokba. miért került az időgép Európába. Az ilyen egybeesés valószínűtlen. A dolog lényege az. Nos. 21 . Volt egy Horezm nevű város is. hanem a Föld jövőjébe. — Körülbelül egy esztendőt töltöttek ott. Mindez a főpap házában történt. aki alighanem moorországbeli tudós lehetett. sok az apró részlet. A monda megemlít egy mongol osztagot. hogy az istenek négyesben távoztak. — De viszont Dair mégiscsak azt írja — szólalt meg Karelinné —. hogy elkíséri őket. — Pontosan? — Nem egészen. hogy mindez egy erdőben történt. amelyet Dzsingisz kán felderítés céljából küldött előre. hogy a harcosok a tuskót a vörös dzsinnel együtt eltemették. de ön akadályoz ebben. mint elfogadni a Kotov-féle hipotézist. — Hogyan gondolja megtalálni? — Nagyon egyszerűen. Érdekes. A mondában. hogy voltak-e ott fehér dzsinnek. hogy Dairnak és a monda szerzőjének ugyanaz a gondolata támadt volna a fehér arcú. Még a neve is megvan az osztag vezetőjének. A vezetőt Szubudaj-nojonnak hívták. és felajánlotta. az egész legenda a vörös dzsinnről szól. Szubudaj herceg — így hangzanék ez oroszul. — Fejtse ki részletesebben! — Én egész idő alatt erre törekszem. kék öltözetű emberekről. Nem a hazájukba távoztak.Georgij Martinov: Az időspirál hátra számunkra. kurgánt emeltek föléje. A dzsinnekkel „lakóhelyük" előtt találkoztak. hanem magukkal vitték az atlantiszi embert. de szerintem elég pontosan. Róluk a monda csak futólag emlékezik meg. a hely elég pontosan fel van tüntetve. hogy a vörös embert dzsinnek tartották. — Nem ismerhette a részleteket. hogy ez a folyó egynapi járóföldre van a kurenytől.

— Aligha! — Karelin kétkedve ingatta a fejét. de gépüket már látták. — Három meggyőződéses ember. — Jóllehet az ötlete nagyon csábító. a másikon pedig: „eltemették. hogy ők még nem „érkeztek meg". — Ugyan! — sóhajtott fel Karelin. hogy csupán egy vörös bőrű ember van ott eltemetve. Csupán ebben a mondában áll másképpen. létezik-e a „vastuskó"? — Aligha akad valaki. — Ki az a Kicsov? — Férjem barátja. de megcáfolom önt. ennek a kérésnek nem volna semmi értelme. Úgy látszik. Vegyük csak például az ön mai. — Látja. temessék be a gépüket. hogy a jövevények benn ültek a gépben. Ez megtörténhet az életben. Én és önök ketten. hogy ne akadna más vállalkozó is. — Tehát ön feltételezi. Sok mese szól a dzsinnekről. ez jó — vágott közbe Karelin. Erre az ellentmondásra én már Szamarkandban felfigyeltem. hogy igaza van — mondta Karelin elgondolkozva. hogy megjelentek volna a jövevények. — Ügyes gondolat. — Lehet.. A kurgánokban gyakran végeznek ásatásokat. és hosszú évekig nem jöttek ki belőle. Mert láthatatlan és kitapinthatatlan. ugyanis együtt halad az időben a benne tartózkodó emberekkel. — Ő szívesen veletek tart. Abban az időben rosszul ismerték a logikát. nem pedig én. hova akar kilyukadni. Ez felkelti az érdeklődését. Ha igaza volna önnek. Az egyik helyen az áll: „a dzsinnt nem lehetett megölni". Nem vonzza a fantázia. és mindegyikben halhatatlanok. — Elcsábíthatja azzal. — Lám. Öt-hat főiskolás bizonyára szívesen velünk jönne. Furcsa. De magát a gépet nem.Georgij Martinov: Az időspirál hogy meghal a sírban. — Értem már. Ostobaság volna bármit is feltételezni konstrukcióját illetően. minden a maga helyére kerül. Megtalálhatjuk a helyet és a kurgánt.. — Számolj be erről Kicsovnak — javasolta a felesége. Ez még jóval azelőtt történt. de nem említem meg a vastuskót. — Számunkra az időgép — elmélet. mi ketten egy közönséges 22 . milyen szerencsésen áll össze minden — mondta Kotov. aki a keresésére vállalkozna. Elmesélem neki a legendát. Az kizárt dolog. ahol ön tételezhet fel. az bizony erő! Nem hiszem.. hogy ásatásokat végezhet egy ősi kurgánon. helyesebben tegnapi hallgatóit. — Én semmit sem feltételezek. én azt javasolnám önnek. — Egyáltalán semmit sem tételezhetünk fel. — Nos. Úgy tisztelték. és teljes mértékben kitapintható volt. ahol a dzsinnek mindig halhatatlanok. hogy meghaljon". — Majd vállalkozunk mi magunk. mint egy bálványt. — Bizony az! — felelte Kotov komolyan. Dair meséli. igaz-e? De ha ez igaz. hogy a négy fehér isten azt kérte. — Ha az ön barátja elfogadja a meghívást. — Érdekes! — jegyezte meg Karelinné. Történész és régész. A kérdés az. Hamarosan itt a nyár. fogjon hozzá ennek a „tuskónak" a kereséséhez — fejezte be Kotov az elbeszélését. A monda szerint a „vastuskót" jó pár éve ismerték a helység lakói. — Micsoda erő! — nevetett fel Karelin. — Vaszilij túlságosan gyakorlati és józan észjárású ember. de megvalósíthatatlan. Ez az a terület. de nem a mesében.. Hadd higgye.

— Nos. sovány férfi ellentéte volt Kotovnak. Azonnal keress föl! Van számodra egy kellemes meglepetésem. Arca komoly és szenvtelen volt. Felesége felnevetett. Hiszen ezt a kurgánt sokáig és szívósan kell keresnünk. Úgy kell elmondani a mondát a barátjának. hogy mit kell ott találnunk. hogy higgye el: a kurgánban valami értékes lelet rejlik. Egy órát várhattak. észrevette hogy szemében néhányszor gúnyos szikra villant. teljesen megfeledkeztem róla. Az kell. Azért jöttem. — Én pedig Konsztantyin Kotov vagyok. Aztán felolvasta a fordítást. hogy a barátja épp a vastuskót keresse. aki alig ért a válláig. hogy telefonon fogunk beszélgetni. Először azt gondoltuk. aki pontosan két nap múlva állított be hozzájuk. A többiek számára meglepetés lesz. Elvégre megtörténhet. de Karelin. — Éppen most akartalak felhívni moszkvai lakásodon. hogy mindenről megfeledkezik. Kicsov szokásához híven sietve érkezett. Meggyőződésem. — Előbb előkészítem a talajt.Georgij Martinov: Az időspirál régészeti expedíció tagjai leszünk. A magas. De alig lépett a telefonhoz. Kicsov nagyon figyelmesen hallgatta. — Máris felhívom — állt fel Karelin. 23 . aki jól ismerte barátját. minden kész! — mondta. Hova akarsz éjnek idején telefonálni? — Igazad van. — Várjon még vele — mondta Kotov. hogy beszéljek önnel. — Valóban nagyon komoly férfiúnak látszik. Karelin türelmetlenül várta Kotovot. Arról pedig csak mi fogunk tudni. A vastuskót okvetlenül meg kell említeni. — Bocsánat! Vaszilij Kicsov. — Pontosan. — A teljes nevét is ismerem. majd Karelinnével. — Ez aztán a meglepetés! — kiáltott fel Karelin. amikor kigyulladt a kis képernyő. és kurtán odavetette. Megölelték egymást Karelinnal. mint két nappal ezelőtt Karelinéknál. Várlak! — Kikapcsolta a készüléket. — Most pedig felhívhatja a barátját. — Máris hívom — mondta Karelin. A vendég elsőnek nyújtotta kezét Kotovnak. Kotov elvtárs egy érdekes dokumentumot mutatott nekem. De személyesen még jobb! — Ez volna a te meglepetésed? — fordult Karelinhoz a régész. amikor az megszólalt. — Annyira belemelegszik a beszélgetésbe. hogy több kurgánt találunk. — Kicsov! — Már ismerem önt — felelte a köpcös fesztelenül. — Mindjárt itt lesz. — Ez lett volna Kicsov? — kérdezte Kotov. hogy felkelti az érdeklődésedet. A „VASTUSKÓ" Kotov ugyanúgy kezdett neki az elbeszélésnek. — Így szokott ez történni mindig — fordult az asszony Kotovhoz. Leningrádban van éppen. Majd reggel felhívom.

ami Karelint óvatosságra intette. — Én még kevésbé. annál jobb! — Kotov nem mosolyodott el. honnan is? — Kicsov elhallgatott. — Igen? Volt valami a régész hangjában. amiért szobatudósnak állítasz be mások előtt? Miért gondoltad. amit én sem tudok. semmiképpen nem szabad. Most már nemcsak Karelinék nevettek. Felzúgott a hívójel. — Ön mit tart a vastuskóról? — fordult Kotovhoz. — Értem! De honnan kerülhetett oda az a fémhenger? — Ez az. — Egy lövéssel mind a kettőnket! — Nos. a volgográdi egyetem fiatal hallgatója. Segédje. együtt felhívni engem Moszkvában? Mondja csak meg őszintén. hogy engem kevésbé érdekel a dolog. hanem Kotov is. kedves Kotov kolléga. — Meg kell keresni — mondta azután. Kicsov bólintott. Szóval — mondta váratlanul — felhagytál azzal a gondolattal hogy megkeresd a gömböt az Atlanti-óceán mélyén és áttértél a vashenger keresésére? Ez alkalommal már nyílt gúny csengett a régész hangjában. aki három másik kollégájával 24 . természetesen két különböző dolog. Tudni nem tudhatod. — Honnan is tudhatnám? Ez az. Kolja? — fordult Karelinhoz. — Ön szerint mi lehet az? — Minden bizonnyal egy fémhenger — felelte Kotov tétován. Anver. vagy bárki más. amelyre szükségem van. De feltételezni már tudsz. Az időgépről beszélni azoknak. — Nem szégyelled magad — fordult Karelinhoz —. mint téged? Úgy látszik. És mi történik? Felhívjátok a figyelmemet éppen arra kurgánra. — Elég a bújócskából — mondta. — Szóval hajlandó vagy megkeresni? — kérdezte Karelin örömmel. hogy hozzáfogok a régi mongol kurgánok feltárásahoz. — Hát te. és hagyta ki belőle a dzsinnekről szóló részeket? Karelinné felkacagott. — Akkor hát egyenesen felteszem a kérdést: tud-e és akar-e segíteni nekünk megtalálni az időgépet? — Önöknek segíteni? Nem volna helyénvalóbb azt mondani. Kicsov is elnevette magát. — Tudni és feltételezni. útba eső magányos fa alatt. ott volt-e ön Karelinnak az időspirálról tartott előadásán vagy nem? Nem az ő javaslatára készítette el ön a mongol monda eme variánsát. hanem a hengert. — Vajon miért érdekel annyira egy matematikust és egy irodalomtörténészt a kurgánok feltárása? Miért akartak együtt. hogy pihenjen. De ezt könnyen tisztázhatjuk.Georgij Martinov: Az időspirál — Nagyon érdekes ez az egyezés — szólalt meg elgondolkozva — Éppen a kurgánok ügyében érkeztem Leningrádba Elhatároztam. Karelin épp az imént helyezkedett el az első. mint ahogy nem tudhatja Kotov kolléga sem. hangsúlyozom. hogy önök segítenek nekem megtalálni a titokzatos hengert? Nem az időgépet. rosszul ismersz! — Leterítettél! — mondta Karelin vidáman. Nagyon érdekes! A ti kurgánotok alighanem valahol a Volga alsó folyásánál lehet minden valószínűség szerint a volgográdi területen. akiktől a régészeti (kihangsúlyozta ezt a szót) expedíció megszervezése függ. Közben ujjaival a szék karfáján dobolt.

hogy létezik a vastuskó. A „kereső" már kétszer tévútra vezette Karelint. Immár harmadik napja tartózkodtak a szabad ég alatt Anverral a kijelölt szektorban.Georgij Martinov: Az időspirál együtt csatlakozott a Kicsov-féle expedícióhoz. A térképen ezen a helyen erdő volt föltüntetve.. amely nem tudni. Először egy acélrúddarabot fedezett fel. Mint minden modern gép. A hengert erdőben találták meg. így hát a hívás már megszokottá vált. Úgy látszik. — Nyikolaj? — Ki más lenne?! — Azonnal hozzám! A többiek már útban vannak. 25 . másodszor pedig egy löveg maradványait tárták fel. — Bizony. — Ülj be és indíts! A kétéltűt Anver vezette. Karelin kelletlenül állt fel.. Ezekről a „leletekről" csak esetenként számoltak be egymásnak. mégis létezik! — mondta Karelin. Nagyon szerette volna. — Körülbelül két óra múlva leszünk ott. a kétéltű is automata sofőrrel volt felszerelve. ha ő találja meg a vastuskót. Pedig hát Kicsov. milyen szerencsés — mondta Karelin a háta mögött ácsorgó Anvernak. — Már elkészítettem. Nyikityin pedig a saját szektorának a déli csücskében kutatott. mert egyetlenegyszer sem riasztották feleslegesen az expedíciót. Sík vidék volt. a délit és a nyugatit Kicsov magának és Nyikityinnek tartotta fenn. és mind a két esetben nem jelentett semmit. a reggelit készítette: kiszedte a kocsiból az élelmiszerzsákot. — Úgy néz ki a dolog — mondta. Mihajlovkától északra. — Majd az úton elfogyasztjuk. Pontosan két óráig tartott az út. Elég gyakran folytattak beszélgetéseket. ahol Nyikityin kutatott. Mind a négy kutatócsoport fel volt szerelve adóvevővel. — A háború után ültették. Csaknem száz kilométeres út volt előttük. Nyikityin és Kotov is talált nagy fémtárgyakat. — No látod — mutatott Karelin a térképre Anverhoz fordulva.. mivel ezen a napon szektoruk északi részében dolgoztak. Anver és társai semmiképpen nem akarták elhinni. mikor és hogyan került a földbe. Nyikityin elnevette magát. amelyek alighanem a háború óta hevertek ott. — Csak nem találtad meg? Karelin kérdésébe akarata ellenére mély csalódottság vegyült. — Koordinátáim. ne késlekedj! — Lám csak. ugyanígy cselekedtek a többiek is. — Elég messze vagy — felelte Karelin. — Siess. amint bejelölte a helyet a térképen. — Rádióhívás! — mondta. amikor összejöttek bázisukon: a városi szállodában. — Tehát mégiscsak?. — A monda igaznak bizonyult. — Mi lesz a reggelinkkel? — kérdezte Anver. — Fogj egy térképet! — Itt van.. Karelin óvatos ember volt. — Ez az erdő fiatal — felelte Anver. mert előbb meg akart győződni a saját szemével a leletről. Kotové volt a keleti szektor. Különben a kocsit alig kellett irányítani. csak itt-ott akadt rajta egy-egy domb.

— Én is — csatlakozott hozzájuk Karelin. fesztelen hangja megremegett az izgalomtól. — Íme. hogy Nyikityin kollégának sikerült megtalálnia a keresett tárgyat. — A kereső megérezte a fémet. A terepjárók segítségével eltávolították a fákat. de szeme örömtől csillogott. én itt óhajtok maradni. — A megjegyzés helyes.. hogy közben állandóan egymásnak dudáltak. 26 . — Mintha nem tudtuk volna holnap elvégezni ezt a munkát. Látszott rajta. Ez késztetett arra. hogy biztos a sikerben. hanem egyedül fogtak munkához. Kicsov és Kotov a segédeikkel már ott voltak. Mélyén valami sima és csillogó tárgy látszott. hogy sem neki. Vajon mi lehet a belsejében? Karelin egyszer csak felnevetett. Csak egy tapasztalt régész sejthette meg ebben a dombban a kurgánt. Amikor végre letették az ásókat. — Többször is leégett. — Így van — mondta Kicsov.Georgij Martinov: Az időspirál Az erdő valóban fiatalnak látszott. Karelin arra gondolt. nyomban megértették mindnyájan. de elég sűrű volt. mit akart mondani. amilyennel gyakran találkozhatunk az erdőkben. még mielőtt teljesen kiássuk a gödröt. mint minden domb. búcsúzó napsugarak rózsaszínűre festették az időgépet. nézzék! A frissen ásott gödörbe mutatott. aki lihegve leheveredett a fűbe. Hiszen a legújabb keresők pontosan meghatároznak bármilyen. mint a megszállottak. A domb olyan volt. — Kis szünet után hozzátette: — Ki tudja. MIT TEGYÜNK? Türelmetlen kíváncsiságukban senkit sem hívtak segítségül. és mindig nyugodt. és Nyikityint csak úgy találták meg. hogy idecsődítsek mindenkit. század végén és a sztálingrádi csata idején pusztított errefelé. — Mint a gyerekek — vonogatta a vállát. sem Kotovnak soha nem tűnt volna fel ez a halom. Ez az ismeretlen fém nem lehet más. de nem tudta pontosan meghatározni. hogy ősi kurgán. mint a jövevények hengere. amelyen fiatal nyírfák nőttek.. A legutóbbi tűzvész a XIX. — Nekem is úgy tűnik — szólalt meg Nyikityin szerényen. és egy kis magaslatra mutatott. méghozzá minden sietség nélkül. Semmi nem vallott arra. — Ki hajlandó most bemenni a városba? — Én — jelentkezett Kotov. — Ezek szerint ma nem térünk vissza valamennyien a városba? — Ha tőlem kérdi — felelte Kicsov —. és felásták az egész kurgánt. titokzatosan és rejtélyesen. amely itt állt előttük némán. lapátokat. de kissé elkésett — szólalt meg Kicsov. — Végre rábukkantunk! — szólalt meg Nyikityin. a mai tudomány által ismert fémet. Ügy dolgoztak. Bár a mondat befejezetlen maradt. és szó nélkül elmentek volna mellette. csodálkozva összenéztek: hogyan is sikerült ilyen hamar nyolcuknak ezt a nehéz munkát elvégezni?! A fák lombjain keresztül tűző. — Itt valamikor nagyon öreg erdő húzódott — mesélte Kicsov. Az az érzésem.

— Az én hipotézisem egyelőre nem adhat erre magyarázatot. — A rejtélyt meg kell fejteni. évszázadokig. — Úgy van. akiket meghívok. hogy ez a hely sem végleges. — Senki nem csatlakozott tréfás megjegyzéséhez. mint a történelem előtti emberek. Úgy ülünk itt a tűz körül. de én éhes vagyok. — Évekig? — kérdezte Anver. Mától kezdve a hengert mindig figyelni fogja valaki. Karelin nem kérette magát. Az első pillanatban azt hihetnék. hogyan csöppent ez a gép Oroszországba. ki hogyan. meséljen nekünk a hipotéziséről. mert Atlantisz elpusztult. — Felad néhány táviratot. ha a jövevények éppen most lépnének ki a hengerből. ha aludnánk. — Engem is érdekel. — Nagyszerűen kipihenjük magunkat a kocsikban — folytatta Kicsov. amikor a henger közelében fellobogott a pásztortűz. hogy vadak közé csöppentek. — Ez a henger nemcsak idő—. mégpedig épp a te hipotézisedből kiindulva — válaszolta Kicsov. akkor feltehető. Addig. — De csak felváltva alhatunk. és sietek vissza — tette hozzá Kotov. — Nem! — Kicsov elővette noteszát és a tollat. Amikor befejezte. amikor kijönnek a hengerből. és azért került ide. hanem térgép is. — Évekig. mesélje el! — mondta Nyikityin. ameddig szükség lesz rá. de egyelőre nem sokat értünk belőle. — Mégis olyan hihetetlen — jegyezte meg Karelin. Mi a kollégáimmal hallottunk róla. — Nem tudom. 27 . és mind a hatan körülülték —. Anver elgondolkozva jegyezte meg: — Ha ez az a henger. évtizedekig. — Hát akkor vacsorázzunk meg — mondta vidáman Nyikityin.Georgij Martinov: Az időspirál — Ebben az esetben én máris indulok. — Csak azt nem értem — folytatta Karelin —. — Magától értődik. — Ezek szerint Volgográdba kell utaznom? — Természetesen! Kotov és segédje elindultak. Senki sem bocsátana meg ezt nekünk. De én soha nem bocsátanám meg magamnak. Hatan vagyunk. — Mulatságos volna — mondta Karelin. és reggel a repülőtéren fogadja azokat. Megmutatja nekik az utat. — Nyikolaj Tyihonovics — fordult Anver Karelinhoz —. amely Atlantiszon volt. Ez bármely pillanatban bekövetkezhet.

hogy a henger belsejében emberek vannak vagy sem. belül pedig az időben haladjon. — Reméljük. — Már késő — felelte Kicsov. Elképzelték-e a nulla méretek teoretikusai az egyidejű mozgás és mozdulatlanság lehetőségét vagy sem. hogy a henger hirtelen eltűnik. Kicsov elvtárs. amely az általános vélemény szerint nyomógomb lehetett. Lehet. hogy egy és ugyanaz a konstrukció mozdulatlan legyen kívülről. Ez nem lehetett kétséges. hogy laboratóriumi vizsgálatoknak vethessék alá. — Önök pedig aludjanak reggelig. hogy a jövevények csak akkor tudnak kijönni belőle. Csupán az derült ki. Ilyen fém jelenleg nem volt a Földön. De abban. És ne vitatkozzanak. mint a kis kiszögellést is. a mongol mondát és Karelin hipotézisét. hittek-e abban. Holnapra tiszta fejre lesz szükségük. A helyszíni elemzés sem hozott semmilyen eredményt. a henger pedig sehol sem lesz. Túlságosan élénken élt még emlékezetükben az a vélemény. működésbe hoztuk a műszereket. — Hátha valóban eltűnik. milyen műszerek és automaták védik a gépet. senki nem kételkedett. Ha még azt is feltesszük. akkor mihelyt átmegy a nulla térbe. ez most másodrendű kérdéssé 28 . hogy ez nem történik meg. és természetesen a múltban sem lehetett. amikor mozgásban van. Az ajtó alig észrevehető ovális körvonalát mindjárt az elején felfedezték. — Kár. Kudarccal végződött az a kísérlet. és amelynek segítségével az ajtót ki lehet nyitni. mindenkinek felkeltette az érdeklődését. Amikor pedig közzétették Dair kéziratát. hogy egy morzsányit lekaparjanak a fémből. Ezt a véleményt még Wells fantáziája alapozta meg. — Semmit azonkívül. hogy az ilyen gép láthatatlan és kitapinthatatlan. Nem tudjuk. A legerősebb savak sem hagytak nyomot sima felületén. hogy a henger az időben haladva látható.. — Megjönnek holnap az általunk meghívott tudósok. Az időgép hirtelen valósággá vált. lázba jött az egész világ. amelyet a kurgán belsejében találtak. A lelet óriási érdeklődést váltott ki a történészek körében. és igazi szenzációnak számított. úgy — mondta Nyikityin. és nem lép vele vegyi reakcióba. hogy a henger nem földi származású.. Lehet. A földi emberek első ízben találták magukat szembe olyasmivel. Mi történik. hogy semmiféle anyag nem hat a titokzatos fémre. hogy nem hoztuk a fényképezőgépeket magunkkal — folytatta most már komoly hangon Nyikityin. amit joggal tarthattak bizonyítékául annak. — Elszaladhatnék a fényképezőgépért — ajánlkozott Anver. ha ebben a pillanatban működésbe lép a térgép? — Miránk nézve mit jelent? — kérdezte Karelin. Szép kis slamasztikába kerülünk! Mindnyájan nevettek. ami lesz. ugyanúgy. — Lesz. Ki tart elsőnek ügyeletet? — Majd mi — mondta Anver két kollégája nevében. ha köröskörül nincs senki. hogy egy másik világ lakói meglátogatták a Földet.Georgij Martinov: Az időspirál A jövevények vagy a hengert irányító automaták átvihetik még valahová. Persze sokan kételkedtek. Az ismeretlen fémből készült henger. — Úgy. pillanat alatt láthatatlanná válik. De még a nulla méretek elméletével foglalkozó tudósok sem tudták elképzelni. Kinyissák vagy nem?. hogy amikor kiástuk a hengert a földből.

hogy elkerüljék a sok kíváncsi ember ideözönlését. hogy a gombot nem egyszer kell megnyomni — mondta valaki —. és azt kellett most megérteni. Megpróbálni sem érdemes. és hozzányúltak a hengerhez. és kőlapokkal borították be. Az időgép itt volt előtte. — Nagyon valószínű. Végül is elhatározták. mint valami emlékmű. azért nem láthatók. Rövid idő alatt a felismerhetetlenségig megváltozott a hely. hogy az ajtó kívülről nyitható? Hiszen felhasználhatták volna a bioáramok technikáját. De mindenki nem láthatja meg őket. Hát nincs elég módja annak. — Álljunk meg! — tiltakoztak mások. de nem lépnek be a hengerbe. ahol a henger állt. a mai emberek fogalma szerint egy másik világ lakói. Egy alacsony emelvényre állították a tér közepén. „Szeretném látni őket saját szememmel" — mondhatná bármely ember a Földön. Az ajtó minden gombnyomás nélkül is kinyílhatna. és talán ki is kell nyitni. Mindenki tudta. hogy ez hamarosan bekövetkezik. Hát feltételezhető az. mert az időben haladva az emberek által érzékelt téren és időn kívül vannak megint. — Tehát haladása közben elkerülhetetlenül keresztülhalad a mi időnkön is. — Ordító ellentmondás van ebben. Mikor következik ez be? Választ nem kaptak rá. A végtelenségig lehet az ilyesmit variálni. és előttük az időgép áll. hacsak a jövevények nem ma vagy holnap lépnek ki a hengerből. hogy nem sikerült kinyitnia az ajtót. Ezt az egyszerű gondolatot Kotov sugalmazta neki. amelyből — amint beköszönt az általuk kitűzött nap — kilépnek „Atlantisz istenei". a Föld vendégei bent lehettek a hengerben. s az „ünnepi eseményen" csupán néhány tudós és egy tudósító vett részt. Az eseményt nem jelentették be előre. amely abból adódott. Ha pedig bent vannak. Gyötrő kételyei most már szertefoszlottak. hogy elrejtsék az idegen tekintet elől a zár szerkezetét? A jól látható gomb — egyenes utalás arra. de hasztalan. Csupán abban reménykedhettek. A jövevények. hogy az ajtót igenis ki lehet nyitni. — Ez várható volt — mondta Karelin nyugodtan néhány sikertelen kísérlet után. Heves vita után rászánták magukat. más szóval megszüntetni az ellentmondást. hanem bizonyos sorrendben többször egymás után. Nagyon sokan osztották ezt a véleményt. hanem csak az ajtóból vizsgálják meg a belső berendezést. Eljött a nap. egy másik világ lakói. Karelin számára nagyon sokat jelentett az. Százméteres körzetben minden fát eltávolítottak. hogyan lehet megkonstruálva. A várva várt nap beköszöntött és — az ajtó nem nyílt ki. Olyan volt. mit jelent a kudarc. Ennek a véleménynek is komoly alapja volt. a mongol monda is. — Lehet. hogy kinyitják az ajtót. az így nyert szabad térséget elegyengették. hogy a gép alkotói nem vették figyelembe. a mongolok „dzsinnjei".Georgij Martinov: Az időspirál vált a legfontosabb probléma mellett: milyen hatást vált ki a jövevényekből az ajtónyitás. Dair kézirata igaz. Óriási volt a csalódás. és nem is kaphattak. ha mégis a hengerben tartózkodnak. amikorra az ajtó kinyitását kitűzték. — A gép az időben halad — mondta. 29 . hogy a gép látható.

jól van! — mondta aznap a feleségének. Más szóval az idő azok számára. — Odabent nincs idő. hogy ebben az esetben a gépnek velünk egyforma sebességgel kell haladnia. hogy az emberek a jövőben úgy végezhetik az űrrepüléseket. mint nekünk. ugyanúgy telik. hogy arra semmiféle időt nem fordítanak. Emlékszem. Itt áll előttünk. És a rejtély nyitját ebben az irányban kell keresni. — Megtaláltuk az időgépet. — No. akik odabent tartózkodnak. — Lehetséges — mondta tétován —. Most aztán mit tegyünk? 30 . Karelin fürkésző pillantást vetett Kotovra. mit akar mondani — felelte Karelin —. de arról van szó. Az olyan űrhajó semmiben sem különbözik a jövevények hengerétől. hogy igaza van. ön az előadásában arról beszélt.Georgij Martinov: Az időspirál — Tudom.

Mind a ketten egyformán öltözöttek: testhez tapadó fehér ruhát viselnek. Bolyhos térítővel volt leborítva. Ezzel visszament a fülkébe. — Gorelik és Kozlova — mondta —. Mindezek a bútorok aszimmetrikusan voltak elhelyezve. a nő egy fejjel alacsonyabb nála. más szóval a víz alatti lift. Végül elértek a függőleges kijárati kamrába. hullámos haja rövidre nyírott. és választ is kaptunk. (Mintha a gép személyzete megfeledkezhetne a kötelességéről!) — Értesítettük őket. kisportolt alakú. Az asztal tele volt lapokkal. sakkasztalkák és büféautomaták. kivették a hálóból a két egyforma útitáskát. Ez volt a VL. A szalonból egy hosszú ajtósorú folyosóra jutottak. Az Atlanti-óceán végtelen vízfelületén széles hullámok csillogtak a magasan álló nap fényében. hogy a repülőgép már Közvetlenül az óceán felszíne fölött van.Georgij Martinov: Az időspirál MÁSODIK RÉSZ A 16. de feltehető volt. és a padlón kerek nyílás képződött. Egyikük sem volt több huszonkét-huszonhárom évesnél. szinte törékeny teremtés. Az asztal körül kényelmes. nagyon vastag talpú cipő. A táskákon piros betűkkel ez állt: VEMA. széles vállú. A fiatalember magas. továbbá kerevetek. A repülőgép mozdulatlanul lebegett hatméternyire a víz felszínétől. — Indulhatnak! — mondta röviden. SZÁMÚ TELEP A szalon közepén egy csaknem terem hosszúságú. a férfi feje kopaszra borotvált. A repülőgép lefelé ereszkedett. és kellemes látványt nyújtottak. majd innen egy másik szalonba. Közvetlenül a fiatalok alatt egy kisebbfajta lapos korong ringott a hullámokon. Sokáig kellett menniük. A repülőgép óriási méretű volt. Kozlova kinézett az ablakon. A két fiatal a szalon végébe ment. mint a ruhájuk: fehér. A pilótafülkéből kilépett a navigátor. 31 . A navigátor újból megjelent. A navigátor elmosolyodott. puha fotelekben ültek. Egyetlen felhő sem látszott a mélykék trópusi égen. amely ugyanolyan színű volt. ovális asztal állt. és közeledett a víz felszínéhez. aztán újfent folyosó következett. Sziszegés hallatszott. Kigyulladt a jelzőlámpa: a pilótafülkéből jeleztek. A nő gesztenyebarna. Lábukon zsinóros. készüljenek fel a kiszálláshoz! A két fiatalember felkelt a fotelből. Három perc múlva a telep felküldi a VL-t. mely tapintásra és külsőre bársonynak tűnt. vékony. — Figyelmeztette őket? — kérdezte Gorelik. A gép hosszában sorakozó hosszúkás ablakok alatt hasonló fotelek álltak. Az egyik ablaknál ketten sakkoztak. amelyen le kellett ereszkedniük a mélybe. Ezen nem volt ablak.

— Hiszen vízben vagyunk. Alekszandra Kozlova nyugodtan felelte: — Kiszálltunk. A lift továbbra is gyorsan süllyedt lefelé. hogy az effajta kiszállás a repülőhajóból nem újdonság a számára. semmi sem védi oldalról és felülről. nem fordította semerre a fejét. A nappali világosság erősen szürkült. és gyorsan lesietett a létrán. de az utasok semmit sem éreztek. Csak amikor víz vette őket körül. A víznek pillanatokon belül el kell öntenie. amit az erős nappali világosságban nem láthattak: az áttetsző szférikus kupola. — Ha ennyire érdekel. vajon félgömbölyű fokai kibírjáke a két ember súlyát. A lapos korongot. A korong hirtelen mozdulatlanná merevedett. Akkor még nem volt a helyén. a nyílás bezárult. nem tudni. A derült nap utolsó fényei is eltűntek.Georgij Martinov: Az időspirál — Szerencsés utat! — mondta a navigátor. és még egymás körvonalait sem tudták kivenni. Persze ez csak kívülről látszott így. — Nem lett volna nehéz rájönni. Nagyon vékonynak tűnt. mert nem értette. A víz alatti lift nagy sebességgel haladt lefelé. A valóságban nem eshetett le a korongról. kérdezd meg valaki mástól. — Még ne is ordítsak? — felelte Igor mosolyogva. mert már nagyon besötétedett. Teljes sötétségben voltak. Igor Gorelik akaratlanul is felkiáltott. Amikor beszélt. — Honnan került ide? — ismételte meg a kérdést Igor. hogy megvizsgálja a korong padlóját. — Mély itt a víz? — kérdezte Igor. — Hogyan szálltunk le a korongra ezen a kupolán keresztül? — kérdezte Igor. — Miért ordítasz? — kérdezte Kozlova gúnyosan. Elvégre nem akarnak vízbe fullasztani bennünket. nem változtatott helyzetén. és kis híján beleesett a vízbe. amint a korongra lépett. A fémlétra már leereszkedett a korongra. és furcsa érzése támadt az embernek. Gorelik azonban megcsúszott. — Eredj. A lány vállat vont. de ő már kevésbé magabiztosan. ki beszél velük és honnan. — Követlek. Leereszthetik a liftet. Kozlova megállt a lábán. A lány biccentett a navigátor felé. — Azt hittem. és az óriási repülőhajó hirtelen felemelkedve húzott el a fejük felől. — Honnan került ide? Igor a lába alá nézett. Erről nem tudtam — mutatott a kupolára. úgy tűnt. Egy hang szólalt meg. honnan: — Kiszálltak? Gorelik csodálkozva körülnézett. de nem történt semmi ilyesmi. Magabiztossága és ügyessége azt bizonyította. 32 . A korong megremegett a reaktív légsugarak rázúduló nyomásától. — A VL. látszott az. Nekem nincs türelmem magyarázgatni. — Te mindig ilyen vagy! — felelte a férfi bosszúsan. amelyen álltak. Gorelik követte a lányt. aztán gyorsan merülni kezdett. A létrát felhúzták. de ebből semmi sem lett. elönt a víz bennünket. de nem mi. Sura! — mondta Gorelik. — Nagyon egyszerűen.

Amikor ezzel a férfival találkoztak. és három évvel ezelőtt meglátogatta az egyetem hallgatóit. hogy az a láthatatlan valaki. Úgy tűnt. Az íróasztal mellől egy harminc év körüli férfi jött eléjük. Vlagyimir Szuhanov! A VEMA őslakója. mint ők. — Ilyen nagy volna ez a ház? — csodálkozott Gorelik. Kozlova kinyitotta az egyik ajtót. oceanográfus mérnök. Gorelik nem láthatta.. amint lelépett Kozlova nyomában a korongról. de az már közönséges lakóházbeli lift volt. sovány ember volt. és végighallgatták 33 . Három van a tengerfenék alatt. az óceán felszínén sem lehetett megérteni. — Miféle tető ez? — kérdezte. — Csak egy pavilon van. Ezt jól lehetett látni azon. amely tizenkét méternyire volt az Atlanti-óceán feneke alatt. amikor a lift keresztüljött a mennyezeten. honnan került a korongra. hogy a sebesség lefékezése igen kis távon történt. Közvetlenül alattunk húzódik. Ez mégis tető. hanem víz van — felelte Kozlova. Leereszkedtek az első emeletre. Kékeszöld falak vették körül őket. — Ebből adódik az épület sajátossága. Egy kisebb ajtóhoz mentek. De nagyon alacsony.. hogyan történt ez. Ebből volt a padlózat és a mennyezet is. ez a mi telepünk. az ajtók is és a világítás is. hogy a fényszórótartó oszlopok „rohanni" kezdtek feléjük. A kupola eltűnt. Alacsony. És ekkor. aki a vállalkozás első napjától kezdve dolgozott itt. és mivel Gorelik elszalasztotta a pillanatot. Ez utóbbi tömörnek látszott. a lift hirtelen megállt. de az is lehet. hová mutat Sura. — De hol vannak a telep épületei? — kérdezte Gorelik. Arca ismerősnek tűnt Igor Goreliknek.Georgij Martinov: Az időspirál — Valamivel több mint két kilométer. Nézd csak — tette hozzá Kozlova —. úgy most is érthetetlen volt. Lent a mélyben. már nem tudta megérteni. — Nem ház. — Épületek egyáltalán nincsenek itt — felelte Kozlova. ami épületre emlékeztetett volna. Szokd meg a nyelvünket. Mi a tetőzetére ereszkedünk le. Csupán erős nyomást érzett a talpa alatt. azt akarja. — Fölöttünk nem ég. amelyen túl ismét egy liftet pillantottak meg. mert semmi olyasmit nem látott. A tengerfenék már nagyon közel volt. aki a liftet irányítja. fentről alig lehet észrevenni. amelyek magas rácsos oszlopokon nyugodtak. hogyan történt a dolog. A padló is olyan volt. Gorelik észre sem vette. de így is észrevette a telepet. Egyetlenegy. Semmi sem vallott a ház szokatlan helyzetére. hogy a fényt az a sok fényszóró árasztja. Gorelik. hogy áttetsző műanyagból készültek. Rájött. Legalább húsz fényszóró volt odalent. hová tűnt. és hasonló fehér ruhát viselt. „Vajon mire való ez?" — futott át agyán. amikor a VL erősen megnövelte sebességét. hogy a VL pozdorjává zúzódjon a tengerfenéken. s mint ahogy az imént odakint. amint kilépett a liftből. Néhány másodperc múlva már jól kivehettek. Zárt helyiségbe kerültek. megpillantott egy folyosót. Bizony ez ötemeletes. amely semmiben nem különbözött bármely lakóház folyosójától. közvetlenül alattuk „tengernyi" fény terült el az óceán fenekén. amelyek üvegszerűeknek tűntek. hanem pavilon.

Sura férje. Vlagyimir Szuhanov telepvezető. — Jól pihentem. 34 . egy szuszra hadarta el a mondókáját. aztán elismerték. Mint ahogy az minden új és szokatlan dologgal történni szokott. amíg a jövő nemzedékek feladata átváltozott a „közeljövő feladatává". — Nem a közeljövőben. hanem most! — mondta. majd Igorhoz fordult. Mindnyájan egy család tagjai vagyunk. — Bocsáss meg. A VEMA A Vlagyimir Dmitrevszkij oceanográfus mérnök által javasolt tervezet megvalósítását hosszadalmas vita előzte meg. nemsokára utána pedig a „jövő nemzedékek" feladatává változott. — Vedd figyelembe. De sokan nem bírják tovább. hogy várja a válaszokat. amely egy évvel az első után hangzott el. Azért a jövő nemzedékeké. hogy a férjemre gondoljak. — Így van ez mindig — mondta. a tervet először megsemmisítő bírálat érte. Igor elcsodálkozott: — Hogyhogy hosszú időre? Végleg itt maradok! — Mindenki ezt mondja. A főnök ravaszkás pillantást vetett Kozlovára. Hiányzik a felesége. Addig harcolt és érvelt. de Sura a válaszát ugyanolyan tempóban és modorban hadarta el. Szünetet sem tartva. A jövő nemzedékek nem nyugtatták meg Dmitrevszkijt. elfelejtettem bemutatkozni. Véletlenül-e vagy szándékosan (Igor szerint szándékosan). Nem tanácsolom neked. Örülök. Hosszú időre jöttél hozzánk? — kérdezte Szuhanov váratlanul. Surocska! — mondta Szuhanov. — Ismerem önt. időm sem volt arra. A Föld gazdasági tanácsa szerint most nem áll az emberiség rendelkezésére a szükséges pénzösszeg. hogy figyelemre méltó. De ez a fogalmazás sem elégítette ki Dmitrevszkijt. Három évvel ezelőtt találkoztunk. — És nem felejtettél el? Különben nálunk nem szokás magázódni. — Kit hoztál hozzánk? Jól pihentél? Hogy utaztatok? Férjed megtagadta az engedelmességet. Az itteni munka nehéz. számú telep főnöke. csak nem? — Kezét nyújtotta. — Rendesen utaztunk — felelte Kozlova. és lerítt róla. — Szervusz. — Nem. Új munkatársat hoztam magammal. vedd figyelembe. és lelépnek. — No. saját kezűleg akarta végrehajtani tervét. hogy részt vegyen a víz alatti expedíció munkájában.Georgij Martinov: Az időspirál beszámolóját. — Már jól ismerem erről az oldaláról — mosolyodott el Gorelik. Szuhanov felnevetett. semmit nem akar dolgozni. hogy megjöttél. mert óriási kiadással járt. Maga akarta megvalósítani ötletét. hogy Kozlova mérnöknő szeret csipkelődni. És legalább tíz évig eltart még. akkor született meg Gorelikben a vágy. Igor Gorelik régészt. majd visszaült a helyére. hogy a nyelvére vegyen. én nem lépek le — felelte Igor keményen. Ez volt az első vélemény. Ez volt a második vélemény. Kozlov keze alá kerülsz. Alighanem ő a 16. mint Szuhanov a kérdéseit.

és mint ahogy az mindig lenni szokott. és lakhatóvá teszik). Ám a szerencse mindig az erősek segítője. Amint az várható volt. óriási munkálatok folytak. A kérdést megoldották! A gazdasági tanács jóváhagyta a tervet. Egy megoldás kínálkozott: új erőműveket építeni és valamennyit Dmitrevszkij rendelkezésére bocsátani. úgy tűnt. De hát ami ma lehetetlennek tűnik. Egészen másképp festene a helyzet. és neki már csak az maradt hátra. erejükhöz mérten segítettek a hatalmas atom. amelyek energiát szolgáltattak az épülő „levegőgyárak" számára (mert már rég elhatározták. De ezek nagyon kevesen voltak. A Föld energetikai mérlege nyomban a kétszeresére vagy legalábbis a másfélszeresére ugrana! — Ez minden reményük — mondta egy ízben tréfásan Dmitrevszkijnek Anver Kerimbekov. és megszületett a VEMA. Mindenütt. márpedig ez mindig vonzza az ifjú szíveket. Energia! Egyre több kellett belőle. Minden más mellett az ifjúságot még az is vonzotta. beköszöntött. az ifjúság pedig kivétel nélkül az ő pártján állt — annyira csábítónak látszott a terv. hogy a Dmitrevszkij-féle terv megvalósítását a nehézségek. Ez volt a kor legsürgetőbb. A Hold jött Dmitrevszkij segítségére! A Holdon felállított óriási napelemek. legégetőbb kérdése. 35 . A Föld legjobb mérnökei képezték a „Víz alatti Expedíciós Munkálatok az Atlanti-óceánban" nevű terv magvát. amely a győzelem örömét jelentette Vlagyimir Dmitrevszkij számára. A Dmitrevszkij-tervnek pedig óriási mennyiségre volt szüksége az értékes energiatartalékokból. ha egy új. és az energetikai világhálózat már nehezen tudta ellátni az építők egyre gyorsabban és feltartóztathatatlanul növekvő szükségleteit. a gazdasági tanács egyik szakértője. és azok teljes gőzzel dolgoztak. valamennyi kontinensen. Még a rég elavult és kis kapacitású energiaforrásokat — a kisebb vízierőműveket és árapályerőműveket — is bekapcsolták a hálózatba. teljesen alkalmatlanok földi felhasználás céljára. özönlöttek hozzá az emberek. Kevés volt az energia. hogy kiválogassa a legalkalmasabbakat. a végrehajtókat még inkább. annak ellenére. Nem csoda hát. mert az anyagi forrásokat megtalálták volna. váratlanul. egyesek csupán megvalósíthatóságát vonták kétségbe. hogy óriási eredménnyel kecsegtetett a terv megvalósítása. Dmitrevszkij szeretett és tudott is harcolni. a túlságosan takarékoskodók és rendkívül óvatosak elleni harcban. Senki nem kételkedett a Dmitrevszkij-terv hasznosságában. Minden az energiaforráson múlott. A Föld lakosainak túlnyomó többsége. hogy légkörrel veszik körül a Holdat. A Holdon termelt napenergia most bármely pillanatban hatalmas áradatban zúdulhatott a Földre.Georgij Martinov: Az időspirál Ezek a szavak saját jelszavává váltak a kételkedők. És ez a holnap. hatalmas energiaforrás állna rendelkezésre. sőt a veszélyek romantikája övezte. hogy a gazdasági tanács tétovázott. Bűvös kör. holnapra lehetővé válik. Az utóbbiakból bizonyára a kelleténél sokkal több akad.és naperőműveknek. Dmitrevszkij hozzálátott vágyálmának a megvalósításához.

megvalósítása is egyszerű lenne. A 12. de a gazdasági tanács adott esetben a sietséget nemcsak szükségtelennek. amikor a telep munkatársai épületrom maradványaira bukkantak. Szenzációt okozott. Az Atlanti-óceán mélyén már sok éve folyó geológiai kutatómunkák során megállapították. és mit ígért a földi emberiségnek? Ha növelik az antillai áramlat hőmérsékletét. Elhatározták. a VEMA rendelkezésére bocsátottak. hogy egyszerre csupán száz csövet fektetnek le. az egész Föld éghajlatára. az óceán felszínétől mindössze 15 kilométernyi mélységben az izzó magma egyik hatalmas ága húzódik. hogy pontosan az antillai áramlat mentén. Később egyre gyakrabban találtak a többi telep dolgozói is hasonló rommaradványokat. ezzel emelik a Golf-áramét is. nincs ott mit keresniük. Nem nehéz elképzelni. Gépparkja lehetővé tette. jóformán minden munkát automatizáltak. és ily módon folyamatosan melegítsék. oceanográfusok és természetesen mérnökök tartoztak állományába. Dmitrevszkij érdeme. Ha figyelembe vesszük a VEMA munkájában részt venni kívánók nagy számát. Több mint háromezer ember tartózkodott egyidejűleg az Atlantióceán mélyén. században gondoltak erre. Ezek az afrikai és 36 . légköri kataklizmákhoz vezethetne. Már a XX. s ennek feltétlenül kihatással kellett lennie az összes többi kontinensre. Veszélyes volna hirtelen felemelni az antillai áramlat hőmérsékletét: káoszt okozna a meteorológiában. mit jelentett volna ez. és mindent. s ha mindez a föld felszínén történne. hogy egyesíteni tudta a régi elgondolást az Atlanti-óceán mélyének legújabb kutatásaival.Georgij Martinov: Az időspirál Arról volt szó. hogy gyökeresen megváltoztatják Észak-Amerika és Európa éghajlatát. Nem csekély dolog! Mi volt a Dmitrevszkij-terv lényege. akiknek. Az Atlanti-óceán feneke alatt hét kilométernyire a Föld méhe már 200 fok meleg és minden méterrel rohamosan növekszik a hőmérséklet. ami kellett. Rendkívül egyszerű gondolat. Mire nem képes az egyesült emberiség! A VEMA néhány évvel történetünk ideje előtt fogott hozzá a munkához. hogy nélkülözzék a segédmunkaerőt. Az ötlet lényege egyszerű volt. számú telep dolgozói bukkantak rá először Atlantisz nyomaira. Csupán ennyi az egész! Az ötlet persze nem volt új. Európa egész északi partvidéke szubtrópusi tájjá változik. Dmitrevszkij számítása szerint hőmérséklete New York magasságában 35-40 fokra emelhető fel. hogy a Golf-áram hőmérséklete fokozatosan és egyenletesen emelkedjen. hanem károsnak is tartotta. Mit jelentett a terv műszaki megoldása? Azt. Senki se tételezte fel. hamarabb is elkészülhettek volna. hogy a magma melegét mélyen lefektetett csöveken keresztül az antillai áramlat alsó rétegeibe vezessék. Másképpen történt. és négy szóval ki lehetett fejezni: emelni az antillai áramlat hőmérsékletét. Dmitrevszkij szerint 15 év múlva befejezhetik a csövek lefektetését. Eleinte csak geológusok. úgymond. hogy a VEMA munkáiban történészek és régészek is részt vehetnek. De az óceán mélyén. több kilométeres vízréteg nyomása alatt kellett dolgozni! A tudomány és a technika azt válaszolta: mindez lehetséges.

Aztán rájött. és aki magyarázattal szolgálhat. Igor felöltötte a búvárruhát. sem nappal. amelyben az adó-vevő és a sisaklámpa áramforrása is. Ha olyankor esik el valaki. nyomban úgy érezte. Ez a módszer odafent a szárazföldön már rég feledésbe merült. A víz mélységéhez mérten túl vékonynak találta.Georgij Martinov: Az időspirál amerikai partoktól távol dolgoztak. gyere velem. Igor — mondta Sura Kozlova. 37 . hogy a mai búvárruhák semmiben sem emlékeztetnek a régiekre. Egységes kollektívának tartották magukat. az emberek huszonnégy órát dolgoztak. így aztán kétféle expedíció dolgozott a tenger alatt. A Föld múzeumai új leletekkel gazdagodtak. hogy a „kopoltyúnak" nevezett készülék abban az övén függő tasakban van. három műszakban. oly kicsinek tűnt. biztos. amikor egyedül ment a munkahelyére. hogy nem tud egyetlen lépést sem tenni benne. sehogyan sem tudta letépni róla... s ezek fényt derítettek Atlantisz történetére. Ez az alkalom váratlanul jött el számára ezen a napon. és várták. Sűrített oxigénnel telített palackok nem voltak hozzá. hogy Gorelik eleinte sehol sem találta búváröltözékén. de neki feltétlenül kellett egy kísérő. Kozlova a kijárati kamrához vezette. a készülék pedig. hogy a helyszínen folytassák a kutatást. itt nem volt sem éjjel. Gorelik már megtekinthetett volna mindent. A két csoport összedolgozott. Mintha lába a padlózathoz ragadt volna. ami érdekelte. CSŐFEKTETÉS — Ide figyelj. amikor lábai a padlóhoz vannak „forrasztva". Kiderült. Ha látni akarod. amelynek egy a célja: hőt és ismereteket szerezni az Atlantióceán mélyéből... amellyel behatóan kezdtek foglalkozni a történészek. amelyekbe mindenki belelépett. Igaz. Már vagy tízen álltak ott. Közülük számosan lassacskán ugyancsak leszálltak a víz alá. és egyáltalán nem akadályozta a mozgást. — Hogy akarom-e?. — Ismét ünnepélyes pillanathoz érkeztünk el — mondta Kozlova. hogy kiléphessenek a vízbe. Az áttetsző. de jól tudta. De a „Víz alatti Expedíciós Munkálatok az Atlanti-óceánban" elnevezés megfelelt mindkét csoport céljainak. A gyűrűk a véletlen eleséstől védték az embert. kemény gömbsisakon kívül az öltözék többi része hajlékony volt. hogy pontosan ott feküdtek valamikor a legendás hírű Atlantisz szigetek. amely közvetlenül a vízből termelte a levegőt. Az egyik a csöveket fektette. A történész-régész csoport létszáma hovatovább csaknem elérte az építők létszámát. S ekkor tűntek fel a telepeken a régészek. Nem vagy kíváncsi a VEMA munkájára? — Több mint kíváncsi — felelte Gorelik. mielőtt felöltötte a búvárruhát. Alighogy beöltözött. és változatlan maradt. — Immár harmadik napja vagy a telepen. akitől kérdezősködhet. a másik kutatott. — Újabb csöveket fektetünk le. Valóban éjjel-nappal folyt a megfeszített munka az óceán fenekén. — De itt mindenki annyira el van foglalva. A VEMA műszaki részlegével való megismerkedést megfelelőbb alkalomra halasztotta. Ekkor értette meg a számára nagyon furcsának tűnő fémgyűrűk rendeltetését. hogy kitöri a bokáját.

— Magma folyik a csőben? — Miféle magma? Melegét egyetlen fém sem bírná ki. Gorelik megesküdött volna. amely szuperszáraz. A csövekben víz folyik. — Vedd ki a telep könyvtárából az erről szóló könyvet. A tengerfenék nagyon egyenletes és vigasztalanul egyhangú volt. — Én már kész vagyok — felelte elsőnek Igor. — Nem zuhan el ez a cső? — kérdezte. megtettek már egypár kilométert. mint amilyennek távolról tűnt. hogy hol vannak a dúcok? — felelte Kozlova. Gorelik olvasta egyszer. Fölötte semmiképpen nem lehet víz — csak sűrített gőz. és olvasd el. Elhagyták a következő csövet. Nyilván hasonló gőz veszi körül az egész csövet elejétől végig. Egyik fényszórótól a másikig mentek. Közelebb érve kiderült. miért nem szálltak fel valamelyik terepjáróba vagy tengeralattjáróba. és oszlopként tört a magasba. hogy nem is annyira vékony. — Nagyon szép látvány! A cső meggypiros színben tündököl. hogy ez csakis egy elkészült cső lehet. hogyan bírják el a csövek a súlyát. Halakat sem látni: az óceán mélyének lakói féltek a fénytől. ne próbálj hozzáérni a csövekhez. — Majd ha egyedül közlekedsz — mondta kis idő múlva —. kímélj meg hasonló kérdésektől — felelte Kozlova szokatlanul kedvesen. és négyszöget alkotnak. felső végét alulról alig lehetett látni. — A kérdést úgy kell értelmeznem. jóllehet nem láthatott semmit a sötétben. hogy a búvárruha adó-vevőjének hatósugara háromszáz méter. helyesebben szupermeleg gőz. A csövek háromszáz méternyire állnak egymástól. meg is érkeztünk — tette 38 . és Gorelik akaratlanul arra gondolt. Négy-négy csövet odafent kollektor lemez egyesít.Georgij Martinov: Az időspirál — Mindenki kész? — kérdezte valaki. — Milyen melegek? — Majdnem háromezer fokosak. A tengerfenékből állt ki. és színe mintha tejüvegen keresztül áradna. mindenütt elegyengeti a tengerfenéket. hogy a VEMA. jól látszik — felelte Sura. Egymás után válaszoltak a többiek is. amelyekből volt elég a telepen. Hangjuk halk volt. és a legközelebb álló fényszóró vakító fénye az emberek szemébe vágott. Az egész szerkezet rendkívül tartós. Kozlova nem válaszolt. — Indulás! A kamra megtelt vízzel. — Nehezen tudom elképzelni. — A szokásos dúcok nincsenek. Gorelik a kollektorra gondolt. Igor nyomban rájött. — Miféle fémből készültek? — Könyörgöm. vékony és egyenes tárgy tűnt fel előttük. — Ha eloltják a fényszórókat. de Igor tudta. — A lemez területe tehát kilencvenezer négyzetméter — jegyezte meg Igor. Nos. Sehol egy szál növény. A lemez a melegítő felület. hogy Sura vállat vont. De hát gőznek nyoma sem látszott. Igor semmiféle tartókötelet vagy támasztékot nem látott. Valószínűleg ezért kerülték meg a többiek is tisztes távolban a csöveket. Megkérdezte Kozlovát. Átmérője legalább hat méter. Egy fekete. ahol elhalad. Aztán megnyílt a kijárat. és kiirtja a víz alatti bozótokat. — El is törhet. mert nincs rájuk szükség.

hanem a fejét forgatta. de sehol sem látta útikalauzát.Georgij Martinov: Az időspirál hozzá Sura. Gorelik nagy tömeget pillantott meg. vagy kétszáz embert. — Elvesztett valamit. — A „tárgy" ahogy nevezte. Kinek osztogatta hát a főnök a parancsait? Gorelik körülnézett. Kielégítő a magyarázat? — Teljes mértékben. és hogy a hang mely irányból jött. és most már biztos volt abban. mi történik itt most — felelte. Kissé távolabb hevert a VEMA törzskarának hatalmas tengeralattjárója. Kozlova eltűnt. — Ó! — kiáltott fel váratlanul. Ez a valami hosszúkás tengeralattjárónak tűnt. lejjebb ereszkedik. Háromszáz méternyire párhuzamosan velünk munkába lép a második vakond. amelyet nyilván hozzá intéztek. hogy tévedett. hogyan és mivel győzte le a tengerfenék ellenállását. Az illető nem Szuhanov volt. Ekkor észrevette. — Lejjebb! — parancsolta Dmitrevszkij valakinek. mindenki meghallja. meghallaná. hogy megmagyaráz mindent. hogy többen is voltak.. — Még lejjebb! A „tengeralattjáró" enyhén megremegett. — Igor látta Dmitrevszkij mozgó száját. Különben ha messze állna is. a lapokban megjelent számtalan fényképről. De bizony. a VV. Ezeket az arcvonásokat Igor jól ismerte. aki itt áll mellette. A VEMA főnöke állt előtte. Ebben a pillanatban még emberek irányítják. A hölgy megígérte. — Ki irányítja és hogyan? — Újabb csövet fektetünk le. amely az aknát ássa. mert az illető parancsoló hangon osztogatta utasításait. amit ő függőlegesen lebegő tengeralattjárónak vélt. Köszönöm. mert egyedül csak ő nem állt mozdulatlanul. és Gorelik egy pillanatra elvesztette szeme elől Kozlovát. 39 . hogy az. — Mi érdekelné elsősorban? — Azt szeretném tudni. A kis csoport elvegyült a tömegben. akit Szuhanovnak nézett. De amint jobban megnézte. — Újonc vagyok. Igor nem tudta megállapítani. egyáltalán senki nem volt a közelében. Valami nagy és sötét tárgyat vettek körül. mint aki keres valamit. — Dmitrevszkij már itt van! Lekéstük az elejét. és orr-része belefúródik a talajba. hogy Dmitrevszkij egyenesen őrá néz. Érthetetlen. Dmitrevszkij is. Válaszolnia kell! — Elvesztettem a kísérőmet — felelte Igor. mert a rádiójából hallatszott. Megállt egy nála alacsonyabb férfi mellett. Külsejét jól ismerte szinte valamennyi ember a földön. de lehet. de aztán önállóan folytatja a munkáját. fiatalember? — hallotta a váratlan kérdést. és továbbfúródott a talajba. ki tette fel a kérdést. Csak nem?. — Mi ez a tárgy? — mutatott a furcsa tengeralattjáróra. és már sejtette. Gorelik látta. hogy valóban a világhírű férfiúval beszélget. hogy csak a VEMAfőnök tehette fel neki a kérdést. más szóval a víz alatti vakond. és tíz kilométer mélységbe maga után húzza a csövet. semmi kétség. Kiáltson utána? Kellemetlen dolog. rájött. — Rendben! Egyenesítsék ki! Senki nem közelítette meg a tengeralattjárót. amely függőlegesen lebegett a tengerfenék fölött.. csak három napja érkeztem. de váratlanul eltűnt mellőlem.

A VV ismét elindult. Nyilván ők irányították eddig a gépet. Például hogyan fordul meg a föld alatt a vakond? Hogyan hajlítja meg a csövet? — Félek. Én most visszatérek a telepre — tette hozzá Sura. — A munkahely állandóan távolodik a teleptől? 40 . hogy elrabolom drága idejét. s hozzátette. és megragadta a cső végét. Igor ráismert: Kozlova volt. A VV szemlátomást fúródott a mélybe. honnan kapja a vakond hajtóműve az energiát. — Ezek mozgó laboratóriumok — magyarázta Sura. A nézők feje fölött elúszott egy óriási cső. amely ezután már önállóan folytatja a munkáját. A haladás nagyon lassú. Egy hatalmas. és nyílásával pontosan rásimult a W kiálló végére. minden kétszáz méter után. utána pedig a többi csövet is. mint egy kis ház. amelyek lassan kúsztak a tengerfenéken. és követte Kozlovát. hogy a csövek súlya is segíti a VV-t lefelé haladásában. Előzőleg fel kell hevíteni nyílásukat. A cső most lassan függőleges helyzetbe lendült. Megfordult. amely drótkötélen vontatta. Akkora. Útközben találkoztak néhány ormótlan géppel. — Hát nincs minden automatizálva? — De. — Velem tartasz? — Veled. A fülhallgatóban ismét fölnevetett valaki. Eközben a víz alatti vakond megtette útjának több mint a felét. óriási erő lakozott bennük. hogy a vakond testén kinyílt egy ajtó. Gorelik lélegzetvisszafojtva figyelte a műveletet. és három férfi lépett ki belőle. — Új munkahelyükre tartanak. amelyhez bátorság kell. De ebben van minden szépsége. Valaki megfogta Igor könyökét. Bár a gépkarok könnyedén mozogtak. — Szépsége? — A földön már alig akad olyan munka. de más formájú kar bújt elő. Szinte átölelték a cső végét. — Bizonyára érdekelné még sok más is. Fölötte jól látszott egy tengeralattjáró körvonala. de ezt már nem merte megkérdezni a VEMA főnökétől. Négy gépkar nyúlt ki belőle. — Erre magam is rájöttem — felelte Dmitrevszkij. Gorelik sejtette. — Hogy hívják önt? Gorelik megmondta. hogy régész. Vajon emberek irányítják a gépkarokat vagy automata? Újabb négy. A cső meg utána. alig észrevehető volt. és Kozlovát pillantotta meg. A VV pedig húzni kezdi maga után a csövet a mélybe. Veszélyes munka. Észrevette. — Mérnökök nem tesznek fel ilyen kérdéseket. Gyerünk! Búcsúpillantást vetett a csőre. hogy most a csövet ráhegesztik a VV végére. amelynek hossza legalább kétszáz méter lehetett. De vajon hogyan jön majd vissza? Ezalatt a „hegesztés" befejeződött. majdnem minden.Georgij Martinov: Az időspirál — Kár — hallotta Igor a váratlan választ. vagy pedig valami más módszerrel erősítik hozzá. Az utolsó csöveket nagyon nehéz összeilleszteni. ormótlannak látszó gépezet közeledett. amelyeket egymás után egyesítenek az elsővel Minden magyarázat nélkül kitalálható. — A VV meg szokott állni? — Hogyne. Igor még tudni szerette volna. Cső nélkül a vakond sokkal gyorsabban haladt.

A nap szigorúan be volt osztva. — Kutassátok fel legalább azt az oszlopcsarnokot. milyen. — Ne sértődj meg — mondta Kozlov. S ez úgyszintén segített észre nem venni az új élmények hiányát. Munka. hogy csak egy furcsa szikla. és Atlantisznak semmi nyoma nincs itt. de nem unalmasan. hogy felvették a VEMA-hoz. és gyakran találkoztak az egyetemen. mindennek megvolt a maga. A sisaklámpa keskeny nyílást világított meg a sziklák között. hogy tilos egyedül behatolni a repedésekbe és egyáltalán minden kétes helyre.Georgij Martinov: Az időspirál — Igen. és meggyőződtök róla. Az volt az érzésük. és az anyagot a kutatócsoportok szállították a munkájához. Az érdekes munka teljesen magával ragadta Igor Goreliket. 41 . — Végre! — sóhajtott fel Gorelik megkönnyebbülten. amikor tudomást szerzett. hogy céltalanul kell ücsörögniük ebben a „börtönben". Az emberek egészségesek voltak. Három hónap alatt kiderül. Velük mégy. Szuhanov ritkán engedte kijönni a pavilonból. — Rendben van. mindkét irányban. — Anatolij! — hívta barátját. A telep laboratóriumai nagyszerűen voltak berendezve. látom a lámpád fényét. Egyedül volt. Később magát a telepet is átviszik egy másik helyre. Kupcovot jól ismerte. Világosan látták. — Nálunk ez a szokás. — Tehát én alkalmas vagyok? — Bizonyára. Erre szigorúan ügyelt a telep orvosa. várlak! Nyolcadik napja folyt a kutatás. De Dmitrij Kozlov megtiltotta Kupcovnak a kutatás félbeszakítását. Gorelik tétován megállt. Egy este Dmitrij Kozlov odament Igorhoz. A legfelső emeleti télikertben ajánlatos volt naponta legalább egy órát tölteni. szórakozás. tévedett. Tudjátok. amelyről Dolin beszélt. hogy az első csoport. alkalmas-e az illető a VEMA-munkára vagy sem. alvás. nem volt hajlamuk a betegségekre. — Csak bizonyára? — Majd a tengerfenéken kiderül — felelte Kozlov tétován. Nem vagyok messze tőled. de nem talált semmit. Csak egy évvel volt idősebb őnála. az utasítás pedig úgy szólt. Miután meghallgatta Igort. amely itt járt előttük. FOGSÁGBAN Az idő egyhangúan telt. Alekszandr Pugacsov az orvosi teendők ellátása mellett még az ichtiológus munkáját is végezte. A víz alatti pavilonban volt tornaterem és úszómedence is. Annak idején Igor nagyon irigyelte Anatolijt. egyszer s mindenkorra megállapított ideje. akkor térjetek vissza. és az orvosnak jóformán semmi dolga nem akadt. Minden új munkatársunkat türelemvizsgának vetjük alá. Gyakran megesik. és így szólt hozzá: — Holnap Anatolij Kupcov csoportja hosszabb kutatóútra indul. Az öt főből álló csoport átkutatott legalább tíz négyzetkilométernyi területet. nyomban határozott: — Várj meg! Odamegyek hozzád. aki Surával sakkozott. Ha megtaláljátok. — Hallom — felelte Kupcov hangja.

A Kupcov-csoport természetesen felszerelte magát mindennel. mintha felülről zuhantak volna egymásra. — Sietek! — felelte Anatolij röviden. Mi volna más. és egy részüket megsemmisítsék. Felbukfencezett. Kiszállni nem tudtak a polipok miatt. A polip. — Olyan az egész. Miért aludt el a lámpa? Igornak már arra sem maradt ideje. A Dolin-csoport csak a tengeralattjáró ablakából látta. nem tűnik-e fel a közeledő Kupcov sisaklámpájának fénye. persze hogy polip! — Egy polip ragadott meg — mondta. Polip?. — Miért nem látni a sisaklámpád fényét? — Eloltottam — felelte higgadtan Kupcov. hogy érzi: hajlékony csápok nyalábolják át a testét. mint ahogy kezét sem tudta használni. Az üveg erős volt. hogy a rés elég széles ahhoz. és az ablakon keresztül lefényképezték a terepet. lábát nem tudta megmozdítani. Sisaklámpája kialudt.. hogy ne vizsgálják át a rést. mert valami megragadta és felemelte. Csupán azt tehették. — Mindjárt megnézem! — Hol vagy? — A közelben. nehogy bezuhanj valahová. Igornak úgy tűnt. — Milyen? — hallatszott Kupcov hangja. most már egészen a közelben. és újból felgyújtotta a lámpáját. nem törhetett össze. és kiszabadítja. Tartalma elegendő volt ahhoz. Hová tűnt ez az Anatolij? Körös-körül sziklák tornyosultak nagy összevisszaságban. A csoport nem volt felszerelve semmivel. Időnként eloltotta a lámpását. Mintha katasztrófa történt volna — felelte Igor. Gorelik övén kisebb fekete cső függött. Igor elrablója a háta mögött tartózkodott. A búvárruha fémszövetén keresztül érezte. ha mégoly nagy is.. hogy odaát a mélyben látta Dolin azt az oszlopcsarnokot? Semmiképpen sem szabad úgy elmenni. — A sziklák úgy feküsznek. aki csak nem akart felbukkanni. és türelmesen várta Anatolijt. A sisaklámpa fényében látta. hogy a tengeralattjáró keresztülhatoljon rajta. — Különben hogyan látnám a te sisakod fényét? — Vigyázz. nem tud benne kárt tenni. — Egyenletes terep — mondta Kupcov. hogy megvilágították fényszóróval. A többiek is fel voltak szerelve ilyen csövekkel. De körös-körül sötétség honolt. Mindjárt utoléri Anatolij.Georgij Martinov: Az időspirál De az „oszlopcsarnok" sehogyan sem akart előkerülni. hogy úgy feküsznek. mintha valahonnan legördültek volna. Elég messze voltak a legközelebbi VEMA-sávtól. a nagy fényszórók sugarai nem értek el idáig. hogy akár száz polipot is szétkergessenek. Nyomban felgyulladt a sisaklámpája. amivel szét tudta volna kergetni a veszélyes puhányokat. 42 . A következő pillanatban valami erősen Gorelik hátának csapódott. hogy ezt végiggondolja. — Valóban — mondta hangosan. Lehet. és szemét a sötétségbe fúrta. Gorelik a fejét ugyanúgy nem tudta félrefordítani. Kezét. Egyáltalán nem félt. Igor állt. helyesebben úgy tűnt neki.

Ellenfele erősen tartotta. A víz nyomását egyáltalán nem érezte. Még néhány másodperc! Gorelik érezte. miért nem hallottam. A magamét nem tudom meggyújtani. Idehívtam. Alighanem azért aludt el. de sisaklámpája még gyorsabban közeledett. Igor még két— három másodpercig látta a barátja sisaklámpájának fényét. Kupcov sisaklámpájának fénye csak nem akart feltűnni. mert a karom le van fogva. amikor Kolját szólította?" A búvárruha rugalmas és puha anyaga annyira erős volt. — Vajon melyiken cipelték be? 43 . Már Kolja is fut felénk. nyilván egy szikla takarta el. Ne ijedj meg! — Eszem ágában sincs. meggyújthatná a sisaklámpáját. Lassan úsztak el a sziklák mellett. Kupcov nem felelt. „Meg kell majd mondani Dmitrijnek. hogy Igor még azt sem tudta megállapítani. mert a polip csápja véletlenül lenyomta a gombot az övön függő tokon. A lámpádat nem látom. Teljesen sötét lett. hogy támadója magával húzza. Aztán eltűnt szeme elől. — Megkereslek. Hiszen onnan ugrott ki az ellenfele. — A résen keresztül visz — mondta Igor. — Itt rengeteg rés van — hallotta Anatolij hangját. Igor megfeszítette izmait. milyen okosán állították össze a víz alatti kutatómunka szabályzatát. ha egyedül lép be a résen. Kisebbfajta nyugtalanság fogta el. A sisaklámpa fénye gyorsan közeledett. elrablója megállt-e. — Merre vagy? — hangzott fel Anatolij kérdése. A láthatatlan ellenség folytatta visszavonulását. és rántott egyet magán. — A polip magával cipel a résen túl. Csak legalább egy pillanatra kiszabadíthatná a karját.Georgij Martinov: Az időspirál Arra gondolt. vagy még mindig magával cipeli. Mielőtt ellenfele újból megragadná. — Ha én azt tudnám — felelte Igor. Szépen nézne most ki. Honnan vetted? „Furcsa — gondolta Igor —. hogy a tengerfenéken sem szabad egyedül közlekedni" — gondolta. Ám kísérlete nem sikerült.

mint a gyerekeknek szokás mondani: ülj nyugodtan! — Ja? Egy ideig gyermekvárosban dolgoztam.. — Sőt biztos. vagy ha ti beszéltek hozzám. — Min nevetsz? — kérdezte Kupcov. Mindenesetre nagyon megkönnyítené a keresést. és ez is ingerli. Konsztantyin Baszkov csak nehezen akadt rá társaira. — Hallgatok! Az idő percről percre lassabban telt. de inkább hallgass. hogy a csoport öt tagjából egynek feltétlenül a tengeralattjáróban kell maradnia. Nem állíthatom. s mégis. Látod a lámpáinkat? — Semmit sem látok. — Egyáltalán ne mozogj. Ezen a helyen valóban az egymásra zuhant sziklatörmelékek hihetetlen káosza uralkodott. Elölről kezdjük a keresést. Jól tudták.. Lehet. — Hogy vagy. — Mindjárt itt lesz Kosztya is — tette hozzá Kuzminih.Georgij Martinov: Az időspirál Igor ebből rájött. Nem sziklák ezek.. Igor tudta. hogy hallja a hangodat.. Nem mentetek más irányba? — Most tértünk vissza a nyíláshoz. — Tudod mit? — mondta Kupcov.. mire célzott a barátja —. Vajon mi zúzhatta össze a sziklákat? Csakis egy katasztrófa. vagy kissé megdöntve. — Lehet. De a sisaklámpák élénk fénye sehol sem látszott. hogy már több órája van a láthatatlan fenevad fogságában. — Változatlanul.. a sisaklámpa fénye nyomban megmutatná az irányt. milyen megbízható anyagból vannak a búvárruhák. hogy erősebben szorít. Legalább láthatná. — Inkább ne beszélj. Igornak úgy rémlett. Még soha senki nem került olyan helyzetbe. búvárruháink hiányossága — mondta Kupcov. hogy Nyikolaj Kuzminih már csatlakozott Kupcovhoz. Gorelik minden erejét összeszedve dobálni kezdte magát. kivel van dolga! — Lám. rendkívül erős. és most kettesben folytatják a keresést. hanem csak sziklatörmelékek. amikor beszélek. De aligha tehet bennem kárt. 44 . — A hang alapján lehetetlen megállapítani forrásának irányát. — mondta Nyikolaj. Hasztalan! Ellenfele. hogy Gorelik feltevése igaz. Teljesen tehetetlen vagyok. — Tehát teljes a létszám. Igor? — kérdezte. de az az érzésem. aki rájött. De vajon mikorára ér ide? Akaratuk ellenére mind a hármukat elfogta a nyugtalanság. Hát persze. ahonnan minden pillanatban megérkezhet a segítségül küldött másik tengeralattjáró. Anatolij Kupcov mindent közölt a tengeralattjáróval. hogy így van. — Milyen helyzetben vagy? — Egyenesen tart — felelte Gorelik. aztán vele együtt süllyedtek le az óceán fenekére. De bármely pillanatban fejjel lefelé fordíthat. a búvárruha megbízható. — Ha meg tudná gyújtani a lámpáját. A hajón tartózkodó Valerij Szofronov leadta a riasztójelzést a telepre. Ne ingereld. úgy látszik. Képtelen vagyok a legcsekélyebb mozgásra. Ülj nyugodtan! Gorelik felnevetett az ülj szó hallatán. Már nem kételkedtek abban. — Jókor jut eszedbe! — Úgy mondtad. A sziklák valaha az egyik szigeten magasodtak.

Most már a három barát nem rejthette véka alá nyugtalanságát.. Egyszer csak felhangzott Igor izgatott kiáltása: — Fiúk. A sziklatörmelékekkel jól álcázott keskeny hasadék valamiféle barlangba vezetett. megkérdezte: — Hogy vagy. de eszébe jutott. ekkor váratlanul éles fény lobbant fel valahol a közelben. hogy Gorelik meg sem tud moccanni. Azért csak siessetek. egyetlenegyszer sem fordult elő. Az az érzésem. Igor? — Változatlanul — hallatszott az ugyancsak nagyon halk válasz. — Mi az. és beszélgettek.Georgij Martinov: Az időspirál amilyenbe Gorelik. Tehetetlenségükben aggodalmas pillantásokat váltottak. a tanácsot nehéz lenne teljesíteni. miért nem próbálja széttörni a búvárruhát. Szóval itt van! Benyomultak a hasadékba. Ebben a pillanatban észrevették eltűnt barátjuk búvárruhájának csillogását. hogy a kőlabirintus minden talpalatnyi helyét átkutatták. s úgy tűnt — egyszerre sok helyen. Nem polip volt! Ilyen tengerlakóról egyikük sem hallott soha. Nem. csak hát nagyon kellemetlen ez a tehetetlen állapot. — Légy türelemmel még egy kicsit. mennyire kifinomult a fenevad hallása. hosszúkás hüllő nyalábolt át. hogy kapcsolja ki a rádióját. Kupcov azt akarta tanácsolni Igornak. Mit tegyenek? Úgy tűnt. hogy a fém ropog! Ebben a pillanatban mind a hárman véletlenül egy helyen találkoztak össze. és nem tudhatták. — A segítség már a közeletekben van — jelentette Szofronov. Hiszen minden szavukat hallja Gorelik is. Ebben a labirintusban nagyon könnyen elszalaszthatnak egy kisebb barlangot vagy odút. Megvilágítottak minden zugot. Igaz. Szofronov közölte. titkolták egymás elől aggodalmukat. Néhányszor elmentek mellette.. hogy a VEMA dolgozóját megtámadta volna valamelyik víziszörny. és amilyen halkan csak tudta. mi történt? — Semmi. A csoport tagjai hallgattak. akit egy kígyóra emlékeztető. hogy a második tengeralattjáró elindult. mégsem vették észre. Kupcovék megpillantották Igort. minden kanyarodót. És. minden követ. mintha nem volna sietős a dolguk. A sisaklámpákra nem volt szükség ebben a vakító világosságban. és látszólag nyugodtan folytatták a keresést: úgy tettek. Tíz perc telhetett el. hogyan reagál a hangokra elrablója. igyekeztek minél halkabban társalogni. — Nem értem. Egészen a közelben. Nem tudni. 45 . — Teljes gőzzel haladnak. Negyven perc! Nagyon-nagyon hosszú idő! Kupcov végül is nem bírta tovább elviselni egyre fokozódó nyugtalanságát. siessetek! Hajlítgatni kezd. A barátok hangja — a fogoly egyetlen támasza. A polip bevehette magát zsákmányával bármely repedésbe. Ha tudna is. „Ha Gorelik legalább meg tudná valahogy gyújtani sisaklámpását" — jutott eszükbe mind a hármuknak szinte egy időben. és negyven perc múlva itt lesz. gyakran megfeledkeztek az óvatosságról. ez nem Gorelik lámpája! A sziklák közti repedésen hatoltak keresztül a furcsa fehér fény sugarai.

Senki sem csodálkozott hát. számú telepen történtekről. A „kígyó" több helyen kettévágott teste vörös vérködöt kavarva. Munkatársai tudták róla. hogy valaki szinte előre látta a történteket — mondta halkan az egyik törzsbeli mérnök. és várták a VEMA főnökét. és a mai napig fennmaradt. vajon mit: a kígyót vagy a titokzatos fényt? Ezután még furcsább dolgok történtek. A mérnökök egymásra néztek. hogy önnek igaza volt. hogy Dmitrevszkij szokatlanul hosszan beszélget valakivel rádiótelefonon. Most azonban nyugtalanítóbb és izgatóbb lett a jelentése. 46 . A következő szavakat hallották: — Mindez rendkívül gyanús. A főnök röviden válaszolt: — Megérkezésemig leállítani minden intézkedést! Szuhanov emberei. A törzskar tengeralattjárója a 16. hogy nemcsak a VEMA műszaki munkálatai érdeklik. — Kíváncsi volnék. nyomban felkeltette az érdeklődést.. bár nagyon nehéz volt. a telepen maradtak. — „Önnek igaza volt!" Ez azt jelentheti. amely csupán arra szorítkozott. A VEMA-főnök beszélgető partnerének neve semmit sem mondott. kialudt. számú telep felé tartott. lassan melléje ereszkedett. Először Vlagyimir Dmitrevszkijjel közölték a hírt.. hanem a régészet tevékenysége is.. és lenyomta a gombot. amiről mostanában mindenki beszélt: a 16. és a többiekhez csak egyes mondatfoszlányok jutottak el. mint a múltban volt. A RÉGI REJTÉLY Rendkívüli esemény! Ezt a kifejezést száz évvel ezelőtt használták a földön. A törzsben dolgozó mérnökök észrevették. az étteremben tartózkodtak. hogy a Kupcov-féle kutatócsoport furcsa kalandja felkeltette az érdeklődését. A következő pillanatban a hüllő szorításából kiszabadult Gorelik a tengerfenékre omlott. amely nem tudni. hanem találgatásra is volt okuk. vagy egyáltalán nem merült fel a beszélgetés során. Igaz. amelyek profiljukat illetően igen távol álltak eredeti szakmájától. Ebben a pillanatban egy láthatatlan valaki elfordított egy kapcsolót. Bár feje búbjáig belemerült saját víz alatti tervének megvalósításába. honnan eredt. De csak az első pillanatban. ami eltért a megszokottól. Természetesen nem hallgatóztak. Mert másnap már nemcsak csodálkozásra. hogy a titokzatos világítótestet felkutassák. a fény. talált időt arra. akik már indulásra készen álltak. hogy közvetett módon részt vegyen olyan munkálatokban. A VEMA dolgozóinak élete általában elég egyhangú. amelyeket a főnök elég hangosan ejtett ki. és arra enged következtetni. mert manapság ritkaságszámba mentek a „rendkívüli események". Dmitrevszkij rendkívül képzett ember volt.Georgij Martinov: Az időspirál Kupcov felemelte a csövet.. a vezetéknevét nem hallották. Mindaz. Dmitrevszkij a saját fülkéjében beszélt. hanem — ebédidő lévén — főnökük fülkéjének a szomszédságában.

De minden próbálkozásuk. amikor a titok megoldódik. A furcsa fém nem bocsátott át semmiféle sugarat. A fedélzetre lebocsátott létrán egy ősz.. be sem mutatta senkinek a törzs dolgozói közül. amikor megtalálták a „vastuskót". A törzskar dolgozói már rég nem látták a napot. az ég azonban felhőtlen volt. Nemrég töltötte be a kilencvenhetedik évét. kit vagy mit várnak. olyan készülékek és műszerek álltak az emberek rendelkezésére. Gyorsan közeledett. amely után olyannyira vágytak. Dmitrevszkij saját kajütjébe vezette vendégét. hogy bepillantsanak a hengerbe. Még csak a közelébe se tudtak férkőzni a titoknak. Dmitrevszkij a kapitányi hídon állt. és emelkedjen az óceán felszínére. Sok víz folyt le azóta. Hallatlanul nagyot fejlődött a technika. Sokáig várakoztak. A tudós vagy mérnök tekintete keresztül tudott hatolni fél méter vastag ólomlemezen. öreg férfi jött le a cirkálóra. Magát a fém szót. és senki nem tudta. amely furcsának tűnt a VEMAuniformishoz szokott emberek szemében. sem számtalan követőjének. hogy a cirkáló álljon le. Az újonnan érkezett férfit Karelinnak hívták. Négyszemközt beszélgettek. Közönséges városi ruhát viselt. leereszkedett. amikor már a cél közelében voltak. hogy senki sem mert kérdezni tőle semmit. Végre feltűnt egy gyors járatú. kis méretű repülő. Karelin már megbékélt a gondolattal. idézőjelbe tették. De ma mintha teljesen kicserélték volna. mint annak idején. Már nagyon öreg volt. míg csak a cirkáló be nem futott a telepre. Az oldalán látszó ismertetőjel szerint Leningrádból érkezett. az ajtót nem szabad kinyitni. De még egészséges volt. vagy legalábbis megindokolni érthetetlen elkerülését az Atlantiszról. Többször nem kísérelték meg kinyitni az ovális ajtót. Vajon miért? Dmitrevszkij szokása ellenére senkivel sem közölte az okát. amilyenekről korábban nem is álmodhattak. változatlanul kudarcba fulladt. Ha egyszer az ismeretlen konstruktőrök szükségesnek tartották titkossá tenni a zár szerkezetét. hogy betekintsenek a henger még mindig rejtélyes fémburkolatán keresztül. és ugyanolyan munkabíró. Mindenki felment a fedélzetre. 47 . és a nap. hogy a törzset mindenről tájékoztassa. és örömmel teljesítették a parancsot. hogy kárt tesznek ismeretlen testvéreikben. Dmitrevszkij megparancsolta.Georgij Martinov: Az időspirál Másnap reggel. és most a cirkáló fölött lebegett. Karelin kedvenc időspirálelmélete. és arca oly komor és gondterhelt volt. hogy egyikük sem jött ki egyetlenegyszer sem a kajütből. hogy nem éri meg azt az időt. amelyet végérvényesen kidolgozott.. Sem Karelinnak nem sikerült ez. hogy ez az anyag egyáltalán a fémek csoportjába sorolható. Ezek alatt az évek alatt a tudósok számtalanszor megkísérelték. Pedig szabálynak tartotta. ha a hengerrel kapcsolatban emlegették. és távcsővel kémlelte az északkeleti láthatárt. de még mindig nem ismerték el általánosan. a jövevények titokzatos időgépét. de a henger titka továbbra is titok maradt. mert sokan kételkedtek abban. Makacsul hallgatott. képtelen volt megmagyarázni a henger megjelenését Oroszországban. élénken tűzött majdnem a zeniten. Az óceán vize erősen hullámzott. A földi emberek féltek. Beszélgetésük annyira érdekes vagy fontos lehetett. A főnök máskor közvetlen volt és közlékeny.

hogy nincs kizárva: végre megtalálhatják a nevezetes „fekete gömböt". csak a Kanári-. Dair kézirata szerint a gömböt az óceánba dobták. mire gondoltak az utolsó pillanatban.. Eszébe jutott a Tudósok Házában lezajlott vita. felrémlett emlékezetében. amelynek felkutatására több mint fél évszázaddal azelőtt ő maga szólította fel az embereket. ha Goreliknek sikerülne meggyújtania lámpását. — Amikor a kígyó elkezdett hajlítgatni. jött rá. — Egyáltalán nem erre várok. csak az istenek szolgái voltak tudósok. nagyon fontos volna. Vajon ki lehet? Minden valószínűség szerint egy pap. Óriási érdeklődést keltett az a tény. amikor a kígyó elkezdte hajlítgatni társunk búvárruháját. milyen udvariasan adták tudtára: a kis gömböt lehetetlen megtalálni az Atlanti-óceán vizében. Csak miután Dmitrevszkijjel beszélt. Mindennél valószínűbb.. Két társa ugyanezt felelte. A Kupcov-csoport négy tagját nyomban berendelték Szuhanov dolgozószobájába. mint a Föld emberei. — Gondolkozzanak rajta — tette hozzá Dmitrevszkij. hogy telepükön fogadhatják azt a férfiút. Karelint örömmel fogadták. az úgynevezett Poszeidónon dobták is a tengerbe. kevésbé járatosak a tudományban tér-idő gépük ellenére. mielőtt a kőlabirintusban meggyulladt volna a fény. — Őszintén szólva én semmire sem gondoltam — felelte Gorelik. Karelin sietett Dmitrevszkij hívására. de ez már inkább kíváncsiság volt. akik ekkorát tévedtek a Föld nevű bolygó fejlődését illetően. hogy a jövevényekkel együtt a legendás hírű Atlantisz lakója érkezik az emberekhez. — Nem — szólalt meg Karelin váratlanul. S a VEMA üzenete eleinte egyáltalán nem keltette fel Karelin érdeklődését.. aminek semmi köze sincs a gömb megkereséséhez. hogy most. számú telepének közelébe. 48 . semmint ismeretlen természeti titkok megismerésének várása.. örültek. kinek nevét iskoláskortól kezdve mindenki ismerte a földön. No. aligha adhatnak az emberiségnek valami különösen értékeset. Atlantiszt még nem találták meg. esetleg nem bírja ki a gerincem. hogy Atlantisz egy szigetcsoport volt. amikor Karelin először olvasta a kéziratot. még több ezer évvel az atlantisziak után is. hogy alacsonyabb fejlődési fokon állnak. Most már pontosan megállapították. és olyannak." Kijövetelüket a hengerből várták. megijedtem. A telepvezetőn kívül Karelin és Dmitrevszkij is ott tartózkodott. Abban az időben. Az öreg tudós kérdését eleinte mind a négyen nagyon furcsának tartották. Anatolij Kupcov elsőnek válaszolt: — Én arra gondoltam. A Dair-féle elbeszélés és a mongol monda igaz voltában jóformán senki sem kételkedett. mert abban a régmúlt korban. De ha a gömböt a legnagyobb szigeten. és sokféle vélemény volt helyét illetően. A régi rejtély új erővel támadt fel újra. — Jusson eszükbe — mondta —. és ön mire gondolt? — fordult Igorhoz. mert ha a búvárruha még jobban meggörbül. majd pedig az északi egyenlítői áramlat sodorhatta a VEMA 16.Georgij Martinov: Az időspirál Az általános vélemény ez volt: „Azok a lények.

pontosan ezzel késztetik. — De most már késő. hogy ha feltűnne a fény. De Karelin hallani sem akart arról. — Erősen kívánta. és várjon azon a helyen. — Lehetetlen. — Keressék a fekete gömböt — mondta nekik Karelin. Gondolnia kellett a társaira. — Igen! Igen! Pontosan így van! De hogyan jött rá? — Mert ön gyújtotta meg a fényt — felelte Karelin. ön a fényre gondolt. Amint a keresőcsoport kiszállt a cirkálóból a tengerfenékre. semmi esetre se nyúljanak hozzá! Ha újfent kigyullad a fény. az a kívánságom támadt. hogy kigyulladjon a fény. bármi áron. hogy legyen fény. — Lehet. hogy honnan és milyen módon! — Megvan! — mondta Karelin elégedetten. — Nem gondolt-e általában a fényre. Az igaz. és ne nyúljon hozzá. hanem inkább tudat alatti kívánság. A gömb a bioáramoknak engedelmeskedik. hogy a cirkáló vezérlőhelyiségéből irányítsa a kutatást. — Valószínűleg kis méretű. a gömb kigyulladt. — Megpróbáljuk — felelték kórusban a csoport tagjai. és bevárni engem. és a kívánság. Jobb volna. — De hiszen tudnia kellett. — Nem jut eszembe — mondta végül. Hiszen várta őket! — Hát persze! — Erőltesse meg az emlékezőtehetségét. Nagyon szerettem volna. hogy fény lobbanjon. hogy személyesen szálljon le a tengerfenékre. Igor elgondolkodott. és közvetlenül vegyen részt a gömb keresésében. Nem egészen veszélytelen az ilyesmi egy kilencvenhét éves ember számára. azonnal jelentse. — Vagy ha társai lámpásai önre világítanának? — Igen. hanem általában a fényre? — Úgy van! — kiáltott fel Igor. ha a kígyó véletlenül lenyomná sisaklámpásom gombját. A fénysugár keresztülvilágított a 49 . hogy arra gondoljon.Georgij Martinov: Az időspirál — Tehát mégiscsak gondolt valamire — mosolygott Karelin. nem pedig a lámpásokra. Próbáljanak nem gondolni a fényre. kigyulladásra késztetheti a gömböt. de ezek után biztosan rágondolnak majd. Ez nem gondolat volt. s félrevonta az öreget. Az emberek készen álltak a kiszálláshoz. nem a társai vagy az ön lámpásaira. — Próbáljon visszaemlékezni: nem volt-e valami kívánsága? — Csak az. hogy ha megtiltanak gondolni valamire. abbahagyni a keresést. Bizonyára tudja. Aki megpillantja. Hangsúlyozom. hogy nem is jutott volna eszükbe a fényre gondolni. — Szerintem nem gondoltam semmire. ahol áll. vártam a segítséget. VÉGRE! Dmitrevszkijt nagyon nyugtalanította Karelinnak az a kívánsága. Dmitrevszkijnek igaza lett. mindegy. akik keresik. — Igaza van — felelte Karelin. — Kár volt ezt megemlítenie — mondta Dmitrevszkij. hamarabb találnának önre. — Teljesen igaza van! Amint felismertem a veszélyt. — Igaza van. ha nem gyulladna ki. hogy a kígyó hagyja abba a hajlítgatást.

amelyen nem kellett volna éppenséggel csodálkoznia. Lényegében keresésről szó sem volt.. A gömb szerkezete. oltassa el a hajó fényszóróit. — Semmi kétség. a gömb nyomban kialudt. hogy a gömböt bioáramok irányítják. Egyenesen a kellő helyre tartottak. jóllehet a fényszórók még nála is erősebben fénylettek. Még a harminc-negyven méternyire horgonyzó cirkáló is teljesen meg volt világítva. hogy hatvanöt esztendővel ezelőtt „villanylámpának" nevezte a gömböt. — Miért csak szinte? 50 . — Legfőbb ideje volna. amelyről szó van az egyiptomi kéziratban. hogy elaludjon — jegyezte meg Kupcov. Amikor rájött erre. A gömb irányította lépteiket.. Most. — Őszintén szólva. A csoport megállt. — Nemigen látszik feketének — jegyezte meg valaki. Az atlantisziak legalább tizenkétezer évvel ezelőtt dobták a tengerbe a jövevények ajándékát. Nem kellett széjjelszóródniuk — az irányt pontosan mutatta az egyre erősödő fény. mennyi ideje fekhet itt a tengerfenéken? — Hát igen! — Karelin csak ennyit tudott mondani. — Mit tegyünk? — kérdezte Kupcov.Georgij Martinov: Az időspirál hasadékon. Karelin is erre gondolt. hogy neki is ugyanaz a gondolata támadt. Felhangzott Dmitrevszkij hangja: — Ha ez az a bizonyos gömb. Inkább egy kisebb fényszóró. Karelin megkérte a cirkálón maradt Dmitrevszkijt. nem szólt semmit. számtalan repedésen és nyíláson törtek keresztül a fehér fénysugarak. Lehetetlen volt a gömbre nézni. — Szinte teljesen fekete — mondta a telep egyik technikusa. hadd világítson ez a fény. Félméternyire a tengerfenéktől. magam sem tudom. a vaksötétség után. és oly élénk volt." — Semmi más nem lehet. „Ha már így történt — gondolta az öreg tudós —. semmint lámpa. Karelinnak akaratlanul eszébe jutott. A gömb valóban fekete volt. hogy jól megnézzék a leletet. hogy nyomban észrevették. csakis az — felelte Dmitrevszkijnek. a fény forrása még mindig jó állapotban van! „Bármit is mondjanak a jövevényekről — gondolta az öreg tudós —. Miért nem szállt le a fenékre? Senki sem értette. mozdulatlanul. matt fekete. Az eset csak végérvényesen igazolta ama feltevésének helyességét. Még Karelin is kénytelen volt bevallani önmagának. sima felületén nem csillogott a három irányból rászegzett lámpák fénye. ez az! — mondta Karelin. de a technikájuk egy és más dologra megtaníthat bennünket. — Micsoda? — A fekete gömb. A kis „nap" a rendetlen rakásban egymás hegyen-hátán tornyosuló kövek közt lebegett a vízben. Ettől az erős fénytől a gömb felületének izzó állapotban kell lennie. a fénye vakított. a lámpák fénye elegendő volt ahhoz. És. Valahonnan a sziklarengeteg mélyéből. Karelin összerezzent a váratlan eseménytől. jóllehet a csoport többi tagja szigorú megrovást várt. De vajon meg lehet-e közelíteni? Hátha veszélyes?" Tizenhat férfi zárt rendben nyomult előre. amire tilos volt. Valószínűleg mind a tizennyolcan egy időben gondoltak arra.

amikor Dmitrevszkij közölte vele a dolgot. hogy forró-e vagy hideg. — De hogyan? A fémkesztyűn keresztül semmit sem érez az ember. a gömb kialudt. Minden baj nélkül léptek be a cirkáló ki járati kamrájába. — Gondoljon valami másra. Hadd maradjak itt mint az ön őrzője. Alighogy kimondta. — Próbálja elereszteni a gömböt. — Jó lenne. hogy nem — felelte az öreg tudós. és kiszállt a cirkálóból. Én itt maradok. hogy a víz nyomása miért nem dobta fel az óceán felszínére. A VEMA főnöke nem bírta tovább a várakozást. Dmitrevszkij és Karelin hátratántorodtak. hajlékony cső vezetett ki belőle. — A többiek térjenek vissza a cirkálóra! A parancsot teljesítették. most nem láthatnánk. a kamrát levegő töltötte meg. én — felelte Gorelik zavartan. hogy nem is melegedett át. csak arra. hogy semmire sem gondolok — mondta Kupcov —. Alig mondta ki. — Ki gyújtotta fel a fényt? — Azt hiszem. A fény hideg is lehetett. a gömb újból kigyulladt. és nem hever rajta? Mi tartja ebben a helyzetben? — Furcsa! — szólalt meg valaki Karelin közelében. megkérdezte Karelintól: — Nem okoz kárt a gömbben a nyomás megváltozása? — Biztos. mint a vízé. mert ha abszolút fekete lenne. A víz eltűnt. — A harmadik meg én leszek — határozott Dmitrevszkij. Csupán ketten vagy hárman maradjanak itt. Úgy látszik. valóban nagyon furcsa. — Megígérem. és megismerte Dmitrevszkijt. — A legjobb lesz — szólalt meg Dmitrevszkij —. Dmitrevszkij. — Tessék! A gömb hőmérséklete pontosan olyan. — Hát még sincs elég akaraterőnk?! — kiáltotta. 51 . — Furcsa. mintha váratlan ütés érte volna őket. nem üres. De akkor meg miért lebeg a tengerfenék fölött. amikor hármasban maradtak. ha mindenki visszatér a cirkálóra. — Bizony. Kis műszert tartott a kezében. — Volt már a föld felszínén.Georgij Martinov: Az időspirál — Azért. — Meg kell állapítani. — Mindjárt megtudjuk — mondta. mielőtt kiadta volna a parancsot a víz kiszivattyúzására. hogy olyan gyorsan kihűlt — mondta Karelin. Karelin odalépett a gömbhöz. hogy elszállíthassák a gömböt. — Egyszerűen — felelte Dmitrevszkij. — Ezt aztán végképp nem értem — mondta Karelin. A végén kis golyócska volt. — Miért hűlt volna ki? Nagyon valószínű. Teljesen érthetetlennek tűnt. Semmi sem történt vele. és nagyon nehéz. ha kialudna — mondta Karelin. hogy megvédjem valamilyen „kígyó" támadásától. de Dmitrevszkij nem érzett semmiféle súlyváltozást a gömbnél — most is súlytalan volt. Vékony. — Igaza van. Az erős fény úgy hatott rájuk. Megfordult. és egyszer már átélt nyomásváltozást. Karelin dühbe gurult. és a golyócskát a gömb felületéhez érintette.

az atlantiszi ember méltó 52 . hogy soha többé ne láthassák viszont gyermekkoruk megszokott környezetét? Aztán ez a hosszú idő is csak abban az esetben tizenkétezer év. a legendák és mondák gyűjtői írtak. hanem szülőbolygójuk történetének is hasonló periódusát! Mi késztette őket arra. a régi márványlapon állt a rejtélyes tér-idő gép. Azt is többször cserélték. Nem esett le. hogy a jövevények ezer vagy kétezer év múlva jönnek csak ki belőle. Nemcsak azonnal közli. ahol a henger állt. nem emelkedett fel. Lehet. amelyről egy-két tudóson kívül csak a fantaszták. mi történt ott valójában. magasan fejlett lények természetes törekvése volt. Az első években emberek tartották állandó megfigyelés alatt a hengert. ugyanúgy. — Végre a kezünkben van ez a gömb. nemcsak azt jelentette. élő szemtanúja egy olyan ország életének. hogy „elengedik" maguk mellett a Föld történetének tizenkétezer éves időszakát. amit észrevesz — át is adja a hengerből kilépőknek gondolatimpulzusaival a Föld üdvözletét. és ezzel feltárulna az évezredes rejtély. hanem továbbra is a ki járati kamra levegőjében lebegett. azon a helyen. Az épület közepén kupola ült. ha most lépnének ki. Eleinte csak egyszerű tér volt. ahogy az elektronika tökéletesedett. és a kibernetika fejlődött. Jelenleg egy modern kibernet kerek üvegszeme kísérte figyelemmel a henger állapotának legcsekélyebb változásait. S ha valóban benne tartózkodik a hengerben az atlantiszi ember! Egy rég eltűnt nép képviselője. A jövevények feltétlenül ebbe a korszakba akartak eljutni. A gömb meg se moccant. de ugyanakkor egy újabb rejtélyt jelentett. hogy elveszítsék összes hozzátartozójukat. mely időpontra vannak beállítva az időgép automatái. Az Atlantisz korából a jövőbe távozni. — Végre! — sóhajtott megkönnyebbülten az öreg tudós. a fejlődésben elmaradt földi emberek társadalmába tévesen belecsöppent. Néhány év múlva a pavilont felváltotta egy kisebb ház. De az. Most pedig a Kozmogóniai Intézet fiókintézete működött itt — egy eredeti kozmikus építészeti stílusú hatalmas épület. azt lehet mondani. hogy időben előreugrottak tizenkétezer esztendőt. ahol egykoron a hengert találták. Nem tudja senki. Ez világos. és terebélyesedett naggyá. Mivel az időgép bármely napon megállhatott. Külsőleg semmit sem változott a hatvanöt év alatt. És a szeme előtt változott meg a hely. ajtaját. A hatvanöt esztendő alatt évente legalább kétszer eljött a városba. amelyben a hengert figyelő emberek laktak. arról. a benne tartózkodó emberek pedig bármely pillanatban kijöhetnek. és megismerhetjük egy másik világ benne rejtőző titkait! A HARMADIK REJTÉLY A Jövevények Városa.Georgij Martinov: Az időspirál Dmitrevszkij eleresztette. hogy örökre búcsút mondjanak szülőbolygójuk életének. Nyikolaj Karelin szeme előtt keletkezett. Alatta húzódott a kerek alakú terem. mint ahogy nemrég az Atlanti-óceán vizében. Később elektronikus gép. amely külsőleg óriási emlékműre hasonlított. aztán megépült a pavilon. Ez az ember beszámolhatna Atlantiszról. közepén pedig. máskülönben értelmetlen lett volna itt maradásuk a Földön.

Ahhoz. Fel kell nyitni. helyesebben nem is rejtély. Úgy döntöttek. és eleresztette. A gömbben nem voltak emberek. Karelin személyesen szállította a Jövevények Városába a fekete gömböt. A tréfámért pedig ezennel elnézést kérek a jelenlevőktől. ezen kellene elgondolkodni. teljesen ismeretlen elvről van szó. amelyeket nyomban döbbent csend váltott fel. akik jól ismerték az ókori (például az inka vagy maja) nyelveket. Ijedt felkiáltások hangzottak el. mi van benne. Egyelőre. ha leesne? — A gömb mindig ugyanott függött a levegőben — magyarázta Karelin —. hogy nem esett le. és ezért a leendő „tanítókat" olyan tudósok közül válogatták össze. megtudni. amelyeket ebből a szempontból a legvalószínűbbnek tartottak és eddigre már jól áttanulmányoztak. holt gépezet volt. és azok még mindig tartottak. Hogyan sikerült beszerelniük ebbe a kis gömbbe. De a jövevények nemcsak világítás céljából hagyták itt. A gömb még valami mást is rejtegethet magában. Ez már az ismeretlen bolygóról származó második olyan tárgy volt. de már az az egy dolog is. A gömb nem gyulladt ki.Georgij Martinov: Az időspirál fogadásához az előkészületeket rég megtették. akik a teremben összegyűltek. Sumilov. ha nem is teljesen. — De mi történne. mintha le akarná ejteni. A hatás a vártnál sokkal nagyobb volt. de mindig egyazon helyzetben marad. A lelet óriási érdeklődést. Miért éppen a nyelvészek? Mert az atlantiszi ember nyilván nem rendelkezhet a jövevényeknek azzal a képességével. ahová tettük. hogy bárki agyimpulzusait közvetlenül felfogja. Egy külön repülőgép most elhozta nekik az Atlanti-óceán mélyén talált fekete gömböt. hogy az atlantisziak nyelve Atlantisz pusztulása után. sőt ujjongást váltott ki nemcsak a tudósok körében. hogy meglepje a fiókintézet munkatársait és a számtalan vendéget. Működése világításból állt. hogy ideiglenesen a henger közelében helyezik el. erős hatással volt a jelenlevőkre. függetlenül a környezetétől. tanulmányozni kell a nyelvét. 53 . hanem műszaki feladat előtt. akik ugyancsak nem képesek egymás gondolatait venni és továbbítani. Fölemelte a gömböt a magasba. A nyelvtudományi intézet külön erre a célra kijelölt munkatársai állandóan készenlétben álltak. behatolni az idegen világ technikájának rejtelmeibe. hanem az egész világon. a neves matematikus. De Karelinnak eszébe se jutott. Ez megkönnyíthetné a feladatot. de részben fennmaradt valamelyik ókori nyelvben. illetve levegőnyomás egyáltalán nem hat rá. — Újabb rejtély előtt állunk. A víz-. vagy megtanítani őt magát egy mai nyelvre. hogy fel is gyújtsa a gömböt. — Úgy látszik. amely a földi emberek kezébe került. megismerkedni tudományos gondolkodásával. Ennek az ujjongásnak megvolt az alapos oka. Karelinnak egyszerre csak az a vágya támadt. nem tud beszélni a mai emberekkel. Teljesen valószínűnek tartották. Az automatikusan szabályozott antigravitációs berendezés nagyon ormótlan szerkezet. — Ugyan már! — mondta a fiókintézet vezetője. — Teátrális! — jegyezte meg valaki. hogy elbeszélgethessenek az atlantiszi emberrel. Könnyen átvihető egyik helyről a másikra.

Sem Karelin. Kiderült. — Akkor sem érthetek veled egyet abban — folytatta Karelin a megkezdett beszélgetést —. Az esetnek Karelin és Sumilov voltak a szemtanúi. akkor ez más módszerrel kell hogy történjen.. ami különbözik az elektromágneses hullámoktól. s maga alatt a padlót koncentrikus körökkel világította meg. Mégpedig beszélgetésükkel. Gravitációs automata és fényforrás. hogy a földi tudomány. Ebben a pillanatban kigyulladt a gömb. éspedig még aznap este. hogy neki volt igaza.. A padló matt. Karelin és Sumilov később visszaemlékezve a történtekre. hogy a gömb nem magától lépett munkába. akár látható képek közvetlen továbbításával. — Tehát szerinted ez a gömb még televízió is?. hogy mi. — Mégpedig? — kérdezte Sumilov. Most is a bioáramok működtek közre. megpörgött. A gömb magától gyulladt ki. sápadt csontszínűre volt festve. Karelin és Sumilov tehát beléptek a terembe. Abban nincs távolság. Az én időspirál-képletemből eredő következtetések megengedik ennek lehetőségét. Ha sikerült találniuk az impulzusok továbbításához valami olyasmit. — Mondjuk. keskeny sugárrá szűkült. A rejtett világítótestek nappali fényt árasztottak. amely fehér színűből zöld színűvé változott. Előfordulhat. és a két régi barát többször is bement a kerek terembe. Kétségtelen. hanem ők hozták működésbe. ahol hagyták. valami olyasmit. s jó négyméternyire megálltak a gömbtől. — Rádiókapcsolat? — Nem. A henger ajtajával szemben állványon pihent a figyelő kibernet. Ez egészen biztos. A sima és díszítés nélküli fehér falak fent a magasban áttetsző kupolában végződtek. hogy valamit közöljön. amelyet bioáramok működtetnek. hogy még valami más is van benne. márpedig azok a nulla térségre is vonatkoznak. tehát valaha meghallani azt. hogy a gömbben agyimpulzusok feljegyzése van. amely mozdulatlanul függött másfél méternyire a padlótól. sem Sumilov nem gondolt fényre.. — A világűrön keresztül? — A nulla méret térségen keresztül. Sumilov a fiókintézet épületében lakott. — Aligha — rázta a fejét tagadóan Sumilov. A fekete gömb bemutatta harmadik tulajdonságát. hogy csak ez a kettő. technika és emberek fejlődése párhuzamosan halad bolygójuk fejlődésével.. ami keresztül tud hatolni a nulla térségen. Ha az a rendeltetése. arra a következtetésre jutottak. A jövevények nem számíthattak arra. valamit elmondjon nekünk. A gömbben most már két berendezés van. hogy egy pillantást vessenek a gömbre. amit a gömb mond nekünk. — Lehet. Aztán fénye letompult. A világítást sohasem tompították a teremben.Georgij Martinov: Az időspirál — Bizony ismeretlen. ÉLNEK! 54 . emberek sohasem leszünk képesek közvetlenül felfogni. amelynek egyetlen szeme hidegen csillogott. Inkább televíziókapcsolat.

és állvonaluk egyforma volt. de az élesebb és figyelmesebb szem könnyen felfedezhette rajtuk az egyéni vonásokat. Halk. amelyet azonnal meg kellett vitatni és sürgősen intézkedni. de a benne levők kívülről láthatatlanok maradtak. amely a közepén állt. Az első benyomás az volt. Váratlanul jöttek össze. ám annyira áttetszőek. Az asztal végében. hogy a rajtuk haladó emberek törpéknek tűntek. A város alul és felül is látszott belőle. hatalmas. Valójában pedig semmiféle rokoni kapcsolat nem fűzte őket egymáshoz. csillogó. enyhén éneklő hangon beszélgettek. De mennyezete és falai is voltak. hosszúkás arcuk és nagyon nagy. Az emberek ruházatán két szín: a fehér és a világoskék dominált. a valóságban „el volt zárva" az idegen tekintetek elől. Az élénk forgalom egyidejűleg több síkban zajlott. Ez a terem is. hogy az alacsony. amely arcuknak csaknem a felét elfoglalta. a szájuk. a szemük körül és a vékony. A nagyon hosszú és keskeny szemöldök fölött hatalmas homlok domborodott. Az egész lakónegyedeket átívelő. Az egymást keresztező főútvonalak több rétegben egymás fölött húzódtak. jóllehet a valóságban az asztal körül kényelmesen elfért volna legalább száz ember. és koruk is igencsak különböző volt. — Meséld el még egyszer. Körös-körül terült el az óriási város. mintha egyetlen darab ezüstös fémből öntötték volna. Mind a nyolcan meglepően hasonlítottak egymásra. hosszú ujjaik körme alatt alig észrevehető rózsaszín árnyalatú volt. 55 . Olyannyira nagy. Tagbaszakadt. Közvetlenül az emberek feje fölött ívelt az egyik híd. sem fala. Izmos alakjukat kihangsúlyozta a testhez tapadó öltözék. amely nyitottnak tűnt. de oly magasan. hogy szinte láthatatlanok.Georgij Martinov: Az időspirál Hatalmas terem volt. hogy fejformájuk. A nyolc neves tudós véleményét a bolygó lakosainak túlnyomó többsége mindig helyeselte. mindenféle színben pompázó földi és légi jármű bontotta meg. mert a távoli múltból üzenetet kaptak. homlok. A keskeny asztalú terem valahol a középső síkban lehetett. Hófehér bőrük. hogy a teremnek nincs mennyezete. amely sima. magas emberek voltak. hogyan történt — mondta egyikük egy másikhoz intézve szavait. Egyetlen ajtó sem látszott sehol. Mind a nyolc nagyon fiatalnak tűnt. A hasonlóságot az okozta. egymás fölött és egymás alatt lépkedtek. A házak üvegszerűeknek tűntek. csupán padlózata. Szemöldökükön kívül semmiféle szőrzet nem borította sem arcukat. hogy mi tartotta fenn ezt az egészet. A város kísérteties voltát csupán a nagyon is reális emberi alakok és a számtalan különböző formájú és méretű. Érthetetlen. egészen kicsinek tűnt. A járművek és az emberek rajtuk mintha a levegőben közlekedtek volna. utaztak vagy repültek. keskeny asztal. A napsugarak keresztülhatoltak az épületeken és utcákon. sem fejüket. Az emberek fent és lent. A város felső és alsó határát nem lehetett megkülönböztetni. A csaknem mélykék égen sárgás narancsszínű nap világított. Hegyes állú. alacsony fotelekben nyolc ember ült. kerek szemük volt. áttetsző és súlytalan hidakat alig lehetett észrevenni.

s úgy tűnt. Érthetetlen. mintha mesét mesélne. hogy elpusztultak. Sok hiányossága van. Őseink ismét fellelkesedtek. Érthető. útra keltek. Hogy honnan érkezett az üzenet. Alighanem így is történt. amelyet a mi bolygónkon állítottak fel. Nekik kellett volna megmondaniuk. hogy egy másik bolygón elhelyezzék a nulla kamrákat. mélyen elgondolkodott valamin. Épek még a régi műszerek és automaták is. hogy a nulla csatorna önkényesen bezárulhat. Senki nem tudja. De nem tértek vissza. sem ideje. — De miért távoztak egy idegen bolygó jövőjébe? — Csak egy lehet a magyarázata. Csodálatos. Felállították a kamrákat. — Aztán úgy folytatta. — Élnek! — Tehát a nulla időautomatát használták — jegyezte meg valaki a nyolc tudós közül. hol. a kapcsolatfelvétel első kezdeményezői — én a „türelmetlenek" csoportjának nevezném őket — elindultak. Megvolt a kapcsolat. amikor visszatérnek. vagy hazafelé az úton. De ők azt hitték. akiket holtaknak hittek. Ott pusztultak-e el. jóllehet már elszoktunk az effajta készülékektől. él. mintha éppen fordítva: csupa magánhangzókból állnának. Ezek ti voltatok. azokban a sötét időkben. és bármilyen furcsán hangzik is. Útjuk sokáig tartott. Ugyanazon a helyen. Ennek az útnak nem volt sem terjedelme. akiknek nevére még ma is jól emlékeznek az emberek. és kerekre tágult világosszürke szemében diadal és öröm csillogott. de akkor sem lesz könnyű működésbe hozni. A készülék működésbe lépése viszont azt jelenti. — Sietnünk kell. Élnek! — A tudós kiegyenesedett. A közelmúltban magam vizsgáltam meg a kamra régi műszaki rajzait. amint tudomást szereztem a dologról. Hozzá kell tennem. de ők nem ismerték. A tudós elhallgatott.. Az összeköttetés is fennmaradt közöttük. hogy nincs és nem is lesz más útjuk. Nem volt lehetőségük a visszatérésre. Az. Régi álom: az észkapcsolat. és egyesítették a miénkkel. hogy a négy férfi. Hogy melyik bolygón? Ki tudja ezt ma már megmondani? Zavaros időkben fogtak hozzá munkájukhoz. ahol most tartózkodunk. Bölcs előrelátás. Elítélhetők-e ezért? A jövő távlatait mi ismerjük. — Szerencsére őseink mégsem merték felszámolni a véleményük szerint szükségtelen összeköttetési vonalat. Mi sem tudjuk. hogyan tudják kiejteni a szavakat mégis olyan lágyan. amikor bolygónk életét első ízben alakították át. hogy őseink odáig eljutottak. nem tudjuk. hová mentek. Állát kezére támasztotta. akihez a kérdést intézték. a világegyetem mely pontján állnak a kamrák. Abban az időben nem tudták és nem is tudhatták előre látni a fejlődést. áll a régi kamra. Kezdem az elején. ez a muzeális technika túlságosan bonyolult a mi számunkra. Más választásunk pedig nincs.Georgij Martinov: Az időspirál Nyelvük furcsának tűnt: mintha teljesen hiányoztak volna belőlük a magánhangzók. Éles redő húzódott magas homlokán. Néhány perc múlva ismét megszólalt: — Ebben az épületben. 56 . Primitív technika. Nem sok időt vett el az üzenetvétel és a mentők kiválasztása. — Tévedés történt — mondta. hogy elindíthatták embereiket a nulla úton. s vették az üzenetüket. hogy egyoldalú volt a kapcsolat. senki sem tudta. — Réges-régen. Az egyik éppen az.. — Mindössze néhány óra telt el. Egynémely intézkedést én is tettem. Eltelt sok idő. Számtalan nemzedék hitte. és félig lehunyta szemét. Számunkra! Négyen. ahonnan őseink elindultak. helyesebben azzal. A kamrák pedig ott maradtak. hátradőlt a fotelben. de nem tudták biztosítani a kétoldalú összeköttetést.

— Mi sehogyan sem tudnánk eljutni hozzájuk? — A bolygó galaktikai koordinátáit kellene ismernünk ahhoz. aki a jelek szerint magára vállalta az irányítást. amely a régmúltból maradt fenn. Ez korántsem egyszerű. a falon két sorban helyezkedett el a számtalan műszer és valamiféle ormótlan automaták. Hamarosan itt lesznek. — Majd a helyszínen! Az élen haladó megállt egy ajtó előtt. mintha a falba süllyedt volna. Szemben a bejárattal. de ettől még nem lett könnyebb. A folyosó végében ismét ajtó állta el útjukat. Befejezték jövőbe tartó útjukat.Georgij Martinov: Az időspirál — Most mit tegyünk? — Veszélyben is lehetnek! — Egy percig sem tétovázhatunk! Hangjukban izgalom. Különben nem értenek meg bennünket. Az ajtó magától kinyílott. hogyan nevezzem ezeket a gépeket. amellyel szembetalálkoztak útjukon. Nem tudjuk. akik az ősvilágban vannak „eltemetve". Túlságosan messze vagyunk az ő tudományuktól és koruktól. Lelkiismeretes pontosság az ő koruk tudományos színvonalán — erre van szükségünk. él. amely ugyanúgy nyílt ki. Nem oly egyszerű dolog beszélni a távoli ősökkel a műszaki rajzok nyelvén! A vezető hirtelen felkapta fejét. Gyors tempóban készítik őket. Keskeny folyosóra kerültek. Aztán így szólt: — Az energiakészülékek megérkeztek. Azt sem tudom. Márpedig nem ismerjük. a régi minták alapján. — Sietni. Menjünk le. A hengerhez lépett. s most ott vannak. de elsietni nem szabad a dolgot. falai. és a helyiség tartozékának látszott. Néhány ember sürgölődött a műszerek mellett. hogy a szélén. — Sietni szükséges. padlója és mennyezete sötét és átlátszatlan volt. Négy ember segítséget kér! A négy ős. és lenyomta az ovális ajtó melletti kis gombot. Különböző időközönként háromszor. — Az energiaforrások — mondta — a szomszédos helyiségben vannak. tíz méter átmérőjű terembe kerültek. ez teljesen fémből készült. és összeköttetést keres szülőbolygójával! Az. Egy kerek. Aligha fenyegeti őket veszedelem. ahol lenni akartak. Egyelőre pedig gondoljuk meg és határozzuk el. amely az előbb minden helyiségből látszott. ablakai nem voltak. hogy mit és hogyan üzenünk. Alighanem először jártak itt. A henger ovális ajtaja zárva volt. ebben a helyiségben. De ez édeskevés! A nyolc tudós elgondolkodott. és üres volt. ha nem számítjuk a hengert. Lehet. megőrizte zavartalan nyugalmát. A nyolc tudós felállt. egyikük megfordult. Mi csak akkor léphetünk akcióba. Amint a nyolc tudós belépett. A város. merre lehet az a bolygó! Csupán egyvalamit állíthatunk bizton: a bolygó a mi galaktikánkban van. — Még semmit sem határoztunk — mondta egyikük. amely a szoba közepén állt. amikor megérkeznek a kamra gépezetéhez szükséges energiaforrások. A többi hét tudós kíváncsian nézett be a henger belsejébe. aggodalom csengett. de nem elsietni — mondta. első volt. Feladatuk világos. aki a múltról mesélt. eltűnt a szemük elől. A főnök némán bólintott. mint az első. Az ajtó kinyílott. 57 . hogy használhassuk őket.

s azt a négy ősön kívül senki sem ismerheti. A gömb a kamrában van. Irányítása a szomszédos helyiségből történik. minden ágynemű nélkül. Fent a magasban. kézi alkalmatosság révén lehet állítani vételre. ahogy azt már említettem. Négy keskeny ágy állt ott. A gömb nem veszi üzenetünket. — Csak egy gömbjük van? — Erről nincs tudomásunk. A kezükbe kerülhetett a gömb. — Hol a garancia. ami furcsa a számunkra. — Abban az esetben — felelte a főnök — próbálkozásunk kudarcra van ítélve. hogy megértsenek bennünket. 58 . amellett egyoldalú. — De ha mégis?. hogy a gömb a négy ős akaratából adta le a jelzést? Lehet. de hogy mit és hogyan közöljünk. Ez az egyetlen híradástechnikai eszköz. hogy az idegen bolygó lakosainak a műve. nem tudni.Georgij Martinov: Az időspirál Csupán az ajtón beszüremlő külső fény világította meg a henger belsejét. s abba senki nem hatolhat be a négy ős tudta nélkül. függött a fekete gömb. Alighanem csak egy.. Itt megint csak arról van szó. A főnök a gömbre mutatott. ahol őseink tartózkodnak e pillanatban. Pontos mása ott van. ezt itt kell eldöntenünk. A gömböt mechanikai. — Ez volna — mondta — az a híradástechnikai készülék.. — Hátha tévedtünk? — kérdezte váratlanul valaki a nyolc tudós közül. Mindnyájan feléje fordultak. hogy a technika elemei különböznek egymástól. — Ki vezeti az adást? — Én — felelte a főnök —. — Egyáltalán nem. min.

ha nem holnap. — Akkor gyújtják meg a fényt. és mikor jelenik meg a képernyőn kép. Kibernetikus mérnök volt. szinte meg sem moccant. A fény csak ritkán gyulladt ki. délig ott ült. bizonyos mértékben igazolta ezt a „társbérletet". Külsőleg nem is tapasztalsz semmit. Kim reggel hétkor jelent meg az intézetben. Nagy türelem kellett ahhoz. Kimet figyelmeztették. egyszerűen csak mozognak. hogy a végtelenségig elhúzódnak. amelyek most a kutatás színhelyén kóboroltak a 59 . hogy rendeltetését illetően jóformán semmi köze nem volt ehhez az intézethez. Kim kidolgozta a kilencediket is. akkor holnap. akkor holnapután. — Ha nem ma. Látnom kell a HK-8-asokat működés közben. hogy a H-problémával kapcsolatos kérdések egész komplexuma több mint száz éve már a kozmosszal foglalkozó emberek hatáskörébe tartozott. hogy több napot is elücsöröghet. Melyiket válassza? Rendelkezésére állt a HK-8 mintapéldány. Kimnek valóban látnia kellett. és semmit sem fog látni. amikor a HK-8-asok útjába akadályok kerültek. és távozott. amikor nehézség elé kerülnek. — Cselekvésük egyforma — jegyezte meg Erik. különösen ha azzal a veszéllyel járnak. hogy megláthassa a HK-8-asok munkáját. Több variáció is volt. Eriknek igaza volt. hogy a földön kívüli civilizációkkal való kapcsolat kérdése a kozmonautáknál az első helyen állt. A HK-8 a Föld életében természetesen egészen jelentéktelen problémának számított. amely pontosan olyan volt. Beült a fotelbe a képernyő elé. annak ellenére. Az a tény. A HK-9 már kész volt. mikor következik ez be. Nemcsak Kim vélekedett így. Márpedig a H-problémával pontosan ez történt. hogy a kutatás helye ki legyen világítva. — Mindennap eljövök — felelte Kim.Georgij Martinov: Az időspirál HARMADIK RÉSZ KERESÉS A HK kontrollterme a kozmogóniai intézet épületében volt. de a tervező tétovázott — milyen haladási módszert válasszon. és Kim ezt tudta. De úgy adódott. — Hát akkor üldögélj csak! — mondta Erik. az érzékeny műszereknek nem volt szükségük arra. mint azok. A kibernetek rendszerint sötétben dolgoztak. Senki sem tudta előre megmondani. Ilyen helyzetben kell látnom őket. de valakinek csak kell foglalkozni az apró kérdésekkel is. s nemhiába jelent meg egymás után nyolc HK-konstrukció. hogy aztán „intézkedhessenek" leküzdésükre vonatkozólag. Kim kitartó és makacs természetű volt. és kénytelenek voltak „szemükkel" is látni az akadályt. — Jól ismered konstrukciójukat. Megoldását meg kellett gyorsítani. — Ki kell bírnom — mondta Kim.

nem lehetett több tizenöt évesnél. Én jó pár órát vártam erre a pillanatra. Kim a mellette levő fotelre mutatott. mintha egyesek a feje fölött siklottak volna el. s nappali világosságban figyelhetné meg viselkedését a valósághoz közeli körülmények között. Egyszerű szabású fehér ruhája kihangsúlyozta hajlékony alakját. hanem eredetire. mielőtt azok a fénytől megijedve elrejtőztek volna. — Micsodák? — szólalt meg a háta mögött valaki. Kiereszthetné a föld felszínén levő nehezen járható vidékekre. mert a másik megvilágította. — Kihez beszéltél az előbb? — Senkihez. hozzám — mondta a lány szemrehányóan. A kibernetek a régi katonai harckocsikra hasonlítottak. és beleáztathatja a kezét. amelybe belenyúlhat. Az volt az érzése. A kibernetek nyilván rájöttek. — Te orvos vagy? — Annak készülök. hogy a kibernetek útja a hasadékon keresztül vezet. amikor mind a ketten bekapcsolták a világítást. — Ülj le. Ám a hasadék szélessége meghaladta a lánctalpak hosszúságát. Fény lobbant. Még tanulok — felelte a lány mintegy mentegetőzve. Észrevett néhány mélytengeri halat. Magamban beszéltem. A HK-8-asok párosával járkáltak. mindig készen álltak egymás segítségére sietni. ha láthattad őket. A képernyő hatalmas négyszöge egyszer csak megélénkült. Kim előtt megjelent a mohás sziklák és kövek kusza halmaza. hogyan jussanak át rajta. Aztán kihunyt. hogy a sötétben is megkerülhetik az akadályt. Kim hátrafordult. — Szervusz! — mondta. — Eloltották a fényt. Alacsony. Még nagyon fiatal volt. — Semmire sem alkalmasak! — mondta Kim hangosan. Arcvonásait Kim ismerősnek találta. — Semmire sem alkalmasak! — ismételte meg Kim. mi minden. Egy lány állt a fotelje mellett. — Miért? — Szokássá válhat. 60 . Kim nyomban rájött.Georgij Martinov: Az időspirál sötétben. Szerencsés vagy. és most. amikor a HK8-asok megfordultak. karcsú és nagyon csinos. Előfordulhat nyomáskülönbség meg még ki tudja. mi késztette a HK-8-asokat a tengerfenék megvilágítására. és most azon „töprengenek". jól látszott mindegyik. Úgy tűnt neki. A sziklák között elég széles és láthatóan mély hasadék kígyózott. Világos. hogy a keretben vízfal magasodik. Kis ideig még látszott a távolodó fény. és elindultak az egyik irányba azzal a nyilvánvaló szándékkal. De Kim nem utánzatra volt kíváncsi. egyformán viselkednek szárazföldön és vízben. és lánctalpakon közlekedtek. és az üresség eltűnt. — Nem jó dolog magunkban beszélgetni. — Azt hittem. hogy megkerüljék a hasadékot. A HK-8-asok számára ennek nem volt jelentősége. — Ki vagy? Hogy hívnak? — Miért nem látni már semmit? — kérdezte a lány válasz helyett. Vajon mit határoztak? Át tudnak-e kelni a túloldalra? A válasz nem késett.

a másik Volgográdban. mint most. Volt idő. de hasztalan. Hallgasd tovább. Ella. — Hm! Egész előadás kerekedhet ki belőle — mondta. Ebből adódik a feladat: megtalálni a második hengert! — Mit adhat a második henger? — Nagyon sokat. de a HK-8-asok semmit sem tettek annak érdekében. — Várjunk együtt — javasolta Ella.. hogy valóban nagyon nehéz megérteni. Ma már bizton állíthatjuk. De mi az a HK? — Ragályos anakronizmus — mondta Kim váratlanul. Megint várhatok. De a kérdés az. — Csak magyarázd meg nekem a dolgot. mire várok. Ma ez általánosan elfogadott feltevés. — Én nem! — jegyezte meg Ella. A hengerben négy bolygólakó és egy földi-atlantiszi ember tartózkodik. Azt mondtad. mi és hogyan hozta át ezt a hengert Atlantiszról Oroszország területére. Mégis léteznek.Georgij Martinov: Az időspirál — Ellának hívnak. Miért H. és miért nem hengerkereső? — Szóval ezek kutatók? Mi után kutatnak? A hengert nem kell keresni. de el tudjuk képzelni. De ez nem akadályozta őket 61 . hogy történt ez. Akciót vártam. Végül is kiderült. hogy semmire sem alkalmasak! — Ez arra vonatkozott. hogy átjussanak a repedésen. Az időgép rejtélyes dolog volt számukra. hogy az egyetlen logikus magyarázat. — Nem csoda — mondta Kim. Ella bólintott. Hosszú éveken keresztül próbálták megoldani ezt a kérdést. Mégpedig azt. amikor előjönnek. és változatlanul nem tudjuk megérteni. arról nem tudunk semmit. — Értem rajta az ostoba szórövidítési mániát. a hengert a volgográdi területen százharminc évvel ezelőtt találta Karelin akadémikus régészeti expedíciója. amelyik a kozmogóniai intézet volgográdi fiókintézetében van. amit láttál. Az egyik Atlantiszon volt. — Erről tudok. mit jelent a H. és miért nem egyszerűen henger? Miért HK.. Abban az időben az emberek kevesebbet tudtak. Ismeretlen konstrukciójú időgép. Ugyanis a hengerek nemcsak időgépek. hogy ez a henger ugyanaz. Az archívumokban fennmaradt dokumentumokból megállapították. és egy úgyszintén előttünk ismeretlen. Ella. amelyet adhatunk. — Majd ábrándos hangon folytatta: — Szeretném. ki tudja. Kim megdörzsölte az állat. Kezdettől fogva így volt. amikor az emberek ugyanilyen spekulatív módon értették meg az atomot. ott áll a Jövevények Városában. Hengert. Ezekből a működési elvekből több is van. legalább van halvány fogalmad a H-problémáról? — Csak hozzávetőleges. Ami pedig a henger térbeli részlegét illeti. — Nincs kizárva. amely sok ezer évvel ezelőtt Atlantiszon volt. Bennük jutottak el a másik bolygó lakói a Földre. — Mondd. — Amint tudod. hogy megtörténik. hogy a henger időbeli működési elvét ismerjük. mennyi ideig. — A nulla méretek fizikája és matematikája annyira ellentmond megszokott elképzeléseinknek. hanem térgépek is. Csakis spekulatív módon érthetjük meg őket. hogy melyiket. és az automaták átvitték az embereket a tartalék gépbe. Tudom. ha én is ott volnék. másik bolygóról származó emberiség tulajdona. hogy két henger van. Pontosan nem tudjuk. különben nem fogom tudni. amelyet őseinktől örököltünk. Erik a bátyám. Az első gép megsérült.

— Ezt tudom. hogy ha a jövevények tizenkétezer évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. véletlenül arról kezdtek beszélni. Nem egészen jó példa. — De hiszen senki sem tudja. amikor megjelent a zöld sugár. Alighanem megfeledkezett róla. hogy felhasználják ennek az atomnak az energiáját. Még sokáig fogsz várni? — Ó. Sőt. egész biztosan így van. — Tudom — mondta Ella. Majd holnap! A MÁSODIK HENGER 62 . a jövevények nem voltak biztosak abban. de azt hiszem. s az. hogy a gömb alighanem televízióberendezés. sajátos képernyővé változott. és feneketlen mélynek tűnik. Ezt a feladatot nevezzük hát H-problémának. Nem is kell tudnunk. A jövevényekbeli hengert nem lehet kinyitni. Száz vagy ezer jelt. nem. és az sehováse tűnhetett el. — Nagyon szeretem a sugárral fényezett bútorokat. Aligha képzelhető el. hogy a négy jövevényről már rég azt hiszik. hogy mérnök vagy. Mai napig sem indult meg. Lehet. és a padló. a gömb közelében tartózkodtak. Azt felnyitják. Erik elmondta. Mérnök vagyok. És a gömb felfogta azokat. Helyesebben csak néhány év múlva derült ki ez. maga Karelin és egy másik. hogy a Földön kellő képernyők működnek. a múlt század derekán érdekes eset történt ezzel a gömbbel. más kérdés. hogy Karelin és beszélgető társa agyában megfelelő bioáramok keletkeztek. akkor az ő bolygójukon is eltelt ugyanannyi idő. — Köszönöm! Apropó. és a jövevények a gömb segítségével „beszélni tudtak" szülőbolygójukkal. — Pontosan olyan lett a kőpadló is a gömb alatt. Ott. hogy meghalt. Eltértünk a tárgytól. Csupán arról van szó. Ma már nem titok: az effajta sugarakat a legkülönfélébb felületek fényezésére használják gyárainkban. Úgy látszik. merre van. sokkal tökéletesebb berendezések. hogy megismerjük működési elvét. a nevére már nem emlékszem. és le tudjuk adni nekik a hívójeleket. Emberek vannak benne. Hiszen nem szabad elfelejteni. náluk természetesen vannak ilyen gömbök vagy másfélék. — Természetesen! — Hatvanöt évvel ezelőtt. Két ember. Azt várják. téged hogy hívnak? — Kimnek. ami még rejtély. és zöld sugárral töltötték meg a gömböt. Abban a pillanatban senki sem tudta. megoldódik.Georgij Martinov: Az időspirál abban. helyes. — Nem fontos. — Nagyon érdekes — jegyezte meg Ella. De a közvetítés elmaradt. A fa csillog. amíg csak nem válaszolnak. de a nevedet nem említette. Természetes. De bármikor megkezdődhet. nekem meg nem jutott eszembe megkérdezni tőle. Mára már elég volt. És akkor a két világ érintkezése a nulla térségen keresztül kész ténnyé válik. Ez akkor derült ki. mit jelent a zöld sugár. De az. Tehát nekünk magunknak kell kapcsolatba lépni azzal a bolygóval.. A H-probléma nemcsak azt jelenti. közvetlenül a gömb alatt.. hogy megismerjük az idő-tér gép konstrukcióját. — Hát még mit? — Hallottál a fekete gömbről? — kérdezte Kim. Felkészült a vételre. amelyik az Atlanti-óceán mélyén van. hogy a közvetítő berendezés mellett valaki több ezer év óta szolgálatot tartson. Az összeköttetés csatornáját „lefektették".

Kim és Ella belátta. és eltűnt. Egyetlen növényt sem. méghozzá valószínűleg nagyon mélyen a víz alatt. hogy valami szokatlan dolog történt. Belőlem a tapasztalat beszél. A tudomány templomaira jellemző csendet és némaságot ma izgatott hangoskodás váltotta fel. — Onnan nagyszerűen látunk és hallunk mindent — tette hozzá. de főleg egy irányba. — Pontosabban: északi szélesség hat fok. Bosszantó! Beszélgetés közben végigsiettek a hosszú folyosón. — Pontosan itt húzódott 63 . hogy az én munkám elvesztette értelmét. emlékeztetett arra. hogy ott fent nem vesznek észre minket. Feltűnt Erik alakja. akit Kim és Ella nyomban felismert a hangjáról. — Semmi más nem csődítette volna ide az egész intézetet. de alaposan át kell dolgozni őket. amely a terembe vezetett. úgysem jutnak el a képernyőhöz. mint az asztallap. — Miért nevetsz ki? — Dehogy nevetlek. hogy kár tovább furakodniuk. siklottak felfelé a csigalépcsőn. Ella szemrehányó pillantást vetett rá. és a cikornyás mellvéd mögé húzódtak. — Biztos. Mint a bújócskát játszó gyerekek. — Hatodik szélességi kör — jegyezte meg valaki odalent. Kim leverten fújt egyet. — Miről van szó? — Alighanem arról. Két HK-8-as állt egymástól nem messzire. hogy így van — mondta Kim. Ella! Nekünk ugyan nincs itt semmi keresnivalónk. tizenhét perc és két másodperc. nyilván valamennyien az intézet dolgozói. hogy menjenek fel a teremben körbefutó galériára. Legalább kétszáz ember tolongott a teremben. Kim azt tanácsolta. — Pontosan nyugati hosszúság harmincnyolc fok — tette hozzá Erik. mint egy kis darab sivatag valahol a föld felszínén. amely a képernyő üvegét helyettesítette. hogy a HK-8-asok végre meglelték a hengert. Sokkal erősebben. A kontrollteremben egy tűt nem lehetett volna leejteni. — Na nézzük csak! — kiáltott fel a férfi. Beléptek az előcsarnokba.Georgij Martinov: Az időspirál Kim az intézet kapujában találkozott a kislánnyal. — Hát nem lehet őket valami más célra felhasználni? — Lehetni lehet. Olyan. A táj egyáltalán nem hasonlított a tegnapira. és erős fénnyel világították meg a köztük levő térséget. Azt tanácsolom neked. ahol senki sem tartózkodott. Homokos tengerfenéket láttak a képernyőn: sima volt. és Kim nyomban rájött. — Mindig így szokott lenni. — Tudtam — mondta csüggedten. Sosincs szerencsém. hogy a HK kontroll termébe. De azért reméljük. hogy mindig ilyen pontosan jelenj meg majd a randevúkon is. — Siess. Csupán a kékeszöld vízfal. így is néhányan megelőzték őket. Az intézet munkatársai ide-oda futkostak. hogy a táj mégiscsak az óceán fenekén van. mint tegnap. Ez pedig azt jelenti. kicserélni a programjukat és sok más ehhez hasonlót. Egyetlen sziklát vagy követ sem lehetett látni sehol. — Siessetek! — kiáltott feléjük menet közben minden köszönés nélkül. A HK-9esekre többé senkinek sem lesz szüksége. Nyomban megérezték. — Nem késtél.

Georgij Martinov: Az időspirál valaha Atlantisz egyik déli szigete. és az én HK-9-esemre hiába pocsékoltam az időmet. Az analizátorok a hengernek megfelelő mutatókat jeleznek. hogy tévedtek. A munka soha nem vész kárba. hogy a hengert megtalálták. És akkor. mérete megfelel a Jövevények Városában álló hengerének — felelte Kim ugyancsak halkan.. már huszonöt méterre növeltem az analizátorok hatósugarát. — A többi HK-val beszélnek — magyarázta Kim megszokott módon. Az analizátoroknak ez nem jelent semmit. A hang elhallgatott. Az én konstrukciómban — tette hozzá Kim —. 64 . Bizony! — tette hozzá. Ezután a HK-8-asok egyszerre több négyjegyű számot soroltak fel sietve. — Magyarázd meg! — suttogta türelmetlenül. Háromméternyi mélységben a talaj sziklás. Nem tudta befejezni a mondatot. Ella Kim füléhez hajolt. — Inkább magyarázd meg. hogy rábukkantak arra. Egyszer csak villámfényszerű lobbanás világította meg a termet. — Miért? — Mert a Jövevények Városában levő henger ismeretlen anyagból készült. — Nincsenek nagyon messze — felelte Kim. — A hely koordinátáit közölték. — Kiderült. hogy Voana város a Poszeidón szigeten terült el. A jelzést. Majd hatalmas mennydörgés követte. Hozzáfogunk a kiásásához. — Semmit nem értek. amelynek alakja. — Mindjárt kiderül minden. — Ne beszélj butaságokat. amit meg kell találniuk. Jelt adunk. Azok pedig továbbadták. — Miért nem jelzik a henger jelenlétét? — Valószínűleg nem egészen biztosak a dolgukban. — A kutatás négyszögekben folyik. Daisiának neveztek. — De hisz már leadták a jelzést. — És akkor hogyan végzik el az elemzést? — Távolból. és körülbelül két. Vibráló vonítás csendült fel. — A henger megvan. — Leadták a jelzést: „Figyelem!". ha ez a távolság nem haladja meg a tizenöt métert. — Ne sértődj meg — mondta Ella. — Az nem létezik! — heveskedett Ella. két és fél óra múlva mind a tíz HK egy helyen jön össze. ha jól emlékszem. milyen messze van innen a többi HK. A keresett tárgyat megtaláltuk. A henger ismeretlen anyagból készült. — Miért nem látni? — Mert a talajban van. Miről beszélnek? — A HK-8-asok felfedeztek valami tárgyat. a másik hengernek pedig ugyancsak abból az anyagból kell lennie. — Mi volt ez?! — kiáltott fel Ella ijedten. és rövidesen megérkezik oda a többi nyolc. A lenti moraj elnyomta hangját. A beálló csendben jól hallatszott egy gépies hang: — Mélység kilenc méter és nyolc és fél centiméter az egyenesen álló henger felső széléig. a legközelebbi HK-párnak adták le.. Kim bosszúsan elmosolyodott. amelyet. de egyelőre még nem állítják biztosan. — Azt tartották.

Féltünk. amely Atlantiszon volt! Kim nem sokáig kesergett a HK-9-es kudarca miatt. A földszinten Erikbe ütköztek. — És miért nem a Jövevények Városába? — Itt már rég elő van készítve a helyiség. ahová a hengert beszállították. — Láttátok? — kérdezte izgatottan. Mindkét HK-8-as. — Számodra is siker — mondta Erik. és máris elérték a hengert. — Láttuk — felelt Ella. ez igaz. Még az atlantiszi hengerről is megfeledkezett. Alighanem Daisia sziget évezredek alatt megkövesedett törmeléke. A talaj sziklás. azzal is veszélyes próbálkozni a másik henger és gömb közvetlen közelében. Kockázatos kísérletezni a hengerrel. hogy kizavarnak bennünket. — Onnan fentről — mutatott fel a galériára. hogy Erik és a húga felnevetett. Ellácska! — Hová viszik a hengert? — kérdezte Kim. — Bizony. és az óceánfenéken kutat majd hasznos ásványok után. be sem várva a többieket. elindulunk a hengerért. — Ide. Hiszen hallottad. Társai egy másik felhasználási módot tanácsoltak neki. — Mitől vagy ilyen vidám? — kérdezte Kim. hogy az előtte álló emberek sietve elfordultak. milyen kapcsolatban vannak egymással. amely a Föld nagyszabású átalakításának korszakában minden ember jellemző tulajdonsága volt. öt év munkája nem veszett kárba. — Meglátjátok a hengert. Azt. — A célt elértük. A korlátozott feladat alaposan kibővült. — Amint kiemelik. Nem tudjuk. — Jöjjetek vissza néhány nap múlva — mondta Erik. hozzáfogott megdolgozni az óceán fenekét: az ásásra kijelölt szakaszt sugárcsapásokkal szabdalták fel. hogy félrehányják. aztán már csak az marad hátra. A sugárcsapásokkal felaprítják a kőzetet. megjelent nála Erik. Ennyi az egész. — Ott rejtőzködtünk. Most nincs idejük veletek törődni. és Kim hozzáfogott a konstrukció átdolgozásához. vigyél magaddal! — Lehetetlen. Siker! VÉGRE! — Valakinek siker. valakinek meg a fordítottja. és egyetlenegyszer sem járt a kozmogóniai intézetben. — Mi lesz a következő lépés? — kérdezte Kim. amely megbízható védelmet nyújt a sugárzás ellen. újabb mennydörgés. A képernyő most olyan vakítóan csillogott. Egyszer. Kim azzal a lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. — Kim ezt olyan csüggedten mondta.Georgij Martinov: Az időspirál Újabb lobbanás. A megoldás egyszerű: a hengerkeresőt ásványkeresővé kell átalakítani. — Miért csinálják ezt? — Hogy könnyebb legyen az ásás. 65 . hogy a henger kilenc méter mélyen fekszik. ha pedig a fekete gömb van benne. vagy eltakarták szemüket. Akaratán kívül jutott eszébe ismét. — Senki sem zavart volna ki benneteket. Akaratlanul is kárt okozhatunk. — Erik. amint Kim hazajött a munkából.

— Furcsa! — ismételte meg Kim. s akkor majd eldöntjük. — Melyik hengerre vonatkozik? — Mind a kettőre. Mi több. — Furcsa! — jegyezte meg Kim. — Csak nem látták el minden hengerüket autonóm rendszerrel? Nem látok ebben logikát. De akkor is a tény tény marad. mit tegyünk. Azt javasoltam. nem tehetünk kárt a benne tartózkodó emberekben sem. — Rendben van. kevés lesz néhány nap — felelte Erik. hogy érdekes — sóhajtotta Kim. Szerkezetük teljesen azonos. hogy később foglalkoznod kell majd a hengerrel is. elmegyek. — Akkor nincs több kérdésem. a gép egy hétig próbálta megoldani a feladatot. Itt a műszaki rajza. Kim viszont nemcsak mérnök volt. és bármely szakember érdeklődését felkeltették volna. apja. Elmondod a véleményedet. — Igen. hogy nem tudja kinyitni az ajtót. hogy ki kellene próbálni az elektronikus gépet. — De hát mindegy. A jövevények! henger ajtaja nem nyílt ki. Egyelőre ezt. Kimet nagyon furdalta a kíváncsiság. — De ez azt jelenti. — Azt tudom. — Ismerem. A zárszerkezetet megvizsgálta? — Hogyne. Az ajtó oldalán levő kiszögellés mégiscsak a zárszerkezet gombja volt. Működésbe lépett a kikapcsolómű. — Fekete gömb van benne? — Az atlantiszi hengerben? Van. hívjanak meg téged. mint a jövevényeki. amikor a gyerekek rendszerint még játékokkal szórakoznak. hanem vérbeli kibernetikus is. Hiszen ha nincsenek bioáramok. hogy ki lehet nyitni a Jövevényekben levő henger ajtaját is. Nagy idő egy ilyen gép számára. Érthető! Egy idegen bolygó kibernetikájáról van szó! Effajta objektumok még sohasem kerültek földi mérnökök kezébe. de csak néhány napot szakíthatok a számotokra. — Milyen ügyben? — Egy tapasztalt kibernetikusra van szükségünk. nem fogod sajnálni. mégpedig így — Erik háromszor rányomta ujját az asztalra. — Mégis mit akartok rám bízni? — Fejtsd meg a gömb kibernetikáját. s végül közölte. Pontosan olyan. — Azt hiszem. Megpróbáltuk kinyitni. — Mi sem. A kibernetikai berendezések program-összeállítása kedvenc időtöltése volt már azokban az években is. Az ajtó kimondottan mechanikailag nyílik ki. De lehet. Érdekes feladat. — Hogyan jöttetek rá? — Rájöttünk. 66 . három nap kereste a titkot. mi is így vélekedünk. — Kim figyelmesen nézegette az elektronikus gép által készített rajzot. — Kim elgondolkodott. — Fel van nyitva? — A gömb? Egyelőre nincs. és megtalálta. Bioáramok nélkül. — Milyen gépet alkalmaztatok? Erik megnevezte az univerzális elektronikus gép márkáját.Georgij Martinov: Az időspirál — Sikerült kinyitni a hengert. — Nagyon hálás vagyok. anyja — mind ebben a szakmában dolgozott. — Egy hét. Háromszor kell lenyomni. Az három éjjel. Nagyapja. Éppen ebben az ügyben jöttem hozzád. gyere el holnap reggel. Nem sikerült.

Majdnem az ajtónál. Azonkívül hozzá volt szokva. hogy a feladat nagyon érdekes. sem kívülről. Nem tanácsolom — ismételte meg határozottan. és még nem tudta megszokni Kim makacsságát és szívósságát. Mindössze másfél éve voltak házasok. a padlózata és mennyezete különleges. hogy ne tegye. külső okok befolyásolják eredményeit. — Napokig nem jön haza. Ugyanabból az anyagból készültek. ha bemennék érte? — kérdezte Szveta tétován. hogy túlontúl érdekes. Mindenről megfeledkezett. azt mondtam neki. amelyek egyáltalán nem eresztenek át semmiféle kisugárzást vagy energiakvantumot.Georgij Martinov: Az időspirál A MEGOLDÁS KÜSZÖBÉN Szveta. Emlékszel. úgynevezett tehetetlen anyagokból készült. Amikor az Erikkel történt beszélgetést követő reggelen megjelent a Kozmogóniai Intézetben. Szveta felsóhajtott. és Erik hazafelé tartott az intézetből. közte és a legközelebbi fekhely között Kim megpillantotta a nevezetes fekete gömböt. hogy a feladat nem egészen olyan. Kim felesége véletlenül összefutott Erikkel. Szveta háttérbe szorult. nem pedig egy ismeretlen távolságra levő másik bolygóról került volna a Földre. hogy férje mindig minden kívánságát teljesíti. — Mit csináltatok a férjemmel? — kérdezte az asszony. mintha csak tegnap készült volna. — Hol van most? — hengernél. hány évszázadon át az Atlantisz talajában és évezredeken át az óceán feneke alatt. kerek terembe vezették. Odabent négy tégla alakú ágy állt minden ágynemű nélkül. Kim ezekben a napokban valóban megfeledkezett arról. Kim magatartása mégiscsak bántotta. hogy ez a helyiség. hogy mind a kettő tökéletesen egyforma. — Drága Szvetám! — felelte a férfi. Nos. ami miatt ő. A termet teljesen elszigetelték a külvilágtól. Kim már tudta. mint a henger. amit mondasz neki. — Kim meg sem hallgatja. — A megoldás küszöbén van. nem kell félni attól. nem tudni. és bármilyen kísérlet végezhető benne. egy nagyméretű. Meddig tart még ez a butaság? Erik elmosolyodott. 67 . hát kiderült. sem belülről. amilyennek eleinte elképzelte. hogy véletlen. s nem állt volna. a falai. Kimet senki sem kényszeríti. Nem ismered még Kim természetét? Addig nem nyugszik. akit őszintén szeret. de ő hallani sem akar róla. Váratlanul kiderült. Eszébe jutott a Jövevények Városában őrzött gömb. A H-probléma volt az első olyan munkája. Ellenkezőleg. akit lekötött saját elfoglaltsága. és Erikhez csatlakozott. mondogatjuk neki. — Mi lenne. hogy otthona. hogy éjjel-nappal dolgozzon. — Ebbe mi nem tudunk beleszólni. amelynek kellős közepén az Atlanti-óceán mélyéről kiemelt henger állt. — Nem tanácsolom — felelte Erik. És bár Szveta minden tekintetben modern asszony volt. A henger olyan volt. és Kimet nem szabad most zavarni. Az ovális ajtó nyitva volt. Késő este volt. felesége van. és magában megállapította. amíg célhoz nem ér. Szveta ismét sóhajtott. és Kim mintha nemcsak az ő létezéséről feledkezett volna meg. hanem mindenről a világon.

Georgij Martinov: Az időspirál Szemben az ajtóval, nem messzire a padlótól két sorban helyezkedtek el a műszerek, amelyeknek rendeltetése egyelőre még ismeretlen volt, de alig különböztek a megszokott földi laboratóriumi műszerektől, hacsak nem ellipszis alakjuk miatt. — Itt senki nem nyúlt semmihez — mondta Kimnek a kutató csoport vezetője. Ebbe a csoportba tartozott még kívüle három másik ember, köztük Erik is. — Azt akartuk, hogy elsőnek vizsgálhasd meg abban a helyzetben, amilyenben idekerültek. A gömbhöz egyetlen kéz sem ért hozzá. — Azt hiszed, minden a gömbön múlik? — Az az érzésünk, hogy a legjobban hozzáférhető tárgy ebben a hengerben. — Hát akkor kezdjük vele — vont vállat Kim. A gömb szinte a padlón hevert. De már régóta tudták, hogy a jövevények gömbjei el vannak látva antigravitációs berendezéssel, és nincs szükségük támasztékra. Azt természetesen nem sejtették, hogy korábban hol tartózkodhatott. Bárhol lehetett. Azon csak csodálkozhattak, hogy a gömb és maga a henger hogyan tudott épségben kikerülni abból a hatalmas kataklizmából, amely Atlantiszt megsemmisítette. Kim felemelte a gömböt, s az a levegőben maradt. A működésbe lépő antigravitáció mindenesetre sértetlen állapotban volt. De vajon milyen állapotban lehet a többi része? A csoport négy mérnöke tevékenyen segített Kimnek. A gömböt kihozták a hengerből. A fekete gömbök antigravitációján kívül még két tulajdonságukat ismerték: a fényt és a zöld sugarat. Természetes, hogy elsősorban ezeknek a szerkezeteknek az állapotát akarták megvizsgálni. Ekkor érte a csoportot az első kudarc. Sehogyan és semmivel sem sikerült felgyújtani a gömböt. Különkülön és mindnyájan a fényre gondoltak, őszintén és nagyon akarták, hogy a fény fellobbanjon. Különböző cselfogásokhoz folyamodtak, hogy megfeszítsék akaratukat, hogy a bioáramukat sokkal erősebbre fokozzák, de semmi sem segített. A gömb „nem akart" felgyulladni. Erik és Kim ellenőrzés céljából Jövevényekbe repültek. Ott minden a lehető legegyszerűbben sikerült. Csak rá kellett gondolni a fényre, és a gömb felgyulladt. Tehát „akaratuk" jó volt, agyuk bioáramai úgy hatottak a gömbre, ahogy hatniuk kellett. Nem maradt más, mint azt gondolni, hogy a Kozmogóniai Intézetben levő gömb szerkezete megsérült. A csoport négy mérnöke ezt a magyarázatot nyilvánvalónak tartotta. Nem úgy az ötödik: Kim. — Másutt van a kutya eltemetve — mondta. — De hol? — kérdezték a többiek. — Egyelőre nem tudom — felelte Kim. — De amint kiismerjük magunkat ebben a technikában, minden kiderül. A zöld sugárral ugyanez történt. Igaz, Jövevényekben sem lehetett a fekete gömböt arra ösztönözni, hogy még egyszer megmutassa zöld sugarát. De ott hatvanöt esztendővel ezelőtt mégiscsak megjelent. Itt viszont úgy látszott, hogy egyáltalán nincs zöld sugár. — Megint csak helytelen következtetés — jegyezte meg Kim. — Igenis van ebben is zöld sugár. 68

Georgij Martinov: Az időspirál — Végleg nem értünk téged — mondta Erik. — Miért nem akarod elfogadni az egyszerű és természetes magyarázatot? — Mert a hengerek és a gömbök egy másik bolygóról kerültek a Földre. — No és aztán?! Csak nem ettől olyan sebezhetetlenek, hogy még az atlantiszi katasztrófa sem tehetett bennük kárt? — De igen! Egyáltalán nem szabad feltételezni, hogy semmiféle intézkedést nem tettek a gépi meghibásodások megelőzésére. Azokról beszélek, akik a hengereket és a gömböket tervezték és alkották. Hasonló űrvállalkozások nem valósíthatók meg alapos, minden részletre kiterjedő megfontolás nélkül. Ha engem bíznának meg hasonló célú készülékek elkészítésével, minden különösebb nehézség nélkül tudnám sebezhetetlenné tenni őket. Miért kellene hát feltételeznünk, hogy annak a bolygónak a technikája alacsonyabb színvonalú? Bizonyítéka ennek a gravitációs szerkezet hibátlan működése. — Akkor hát hol lehet a hiba? — Ugyanezt a kérdést feltehetném neked is — felelte Kim kissé bosszúsan. — Honnan tudhatnám? Dolgozni kell rajta... és törni a fejünket. — Felnyitjuk a gömböt? — Ti négyen vagytok, én csak egyedül — vonogatta vállát Kim. — Kezdjük a gömbbel. Kim maga sem tudta, miért akarja annyira a hengerkamra műszerein kezdeni a tanulmányozást. Tudta, hogy négy társának igaza van: a fekete gömb — az első számú objektum; nyilván benne rejlenek a kibernetikai szerkezetek. Ezenkívül kettő volt belőle, a műszerekből pedig csak egy példány, és könnyen lehetséges, hogy azonosak a földiekkel. De Kimet féktelenül vonzották ezek a műszerek. Lehet, hogy öntudatlan előérzet volt, hogy itt, csakis itt rejtőzik a titok szenzációs nyitja? Az embernek szokott lenni ilyen előérzete, amikor ösztönösen vonzódik a legeslegfontosabbhoz, jóllehet ésszel nem képes felfogni, miért. De Kimnek nem volt szokása a többség döntése ellen apellálni. — A gömböt én egyedül nyitom fel — mondta. — Tartasz valamitől? — Sok mindentől. Például az antianyagoktól. — Kizárt dolog. — A gömb mérete zavar benneteket? De hiszen egyáltalán nem szükséges mágnescsapdának lenni benne, lehet az egy neutrinkamra is. Pontosan azért, mert az ilyen kamra vagy tok hihetetlenül nehéz, látták el a gömböt antigravitációs automatával. De mágnescsapda is lehet benne. Nálunk ezek nehézkesek, náluk lehetnek hordozhatók. — Szerinted az antigravitációt azért szerelték bele, hogy közömbösítse a neutrinkamra súlyát, maga a kamra pedig azért van a gömbbe helyezve, hogy bele lehessen tenni az antianyagot, amely minden valószínűség szerint az antigravitáció alapját képezi. — Látszólagos ellentmondás — felelte Kim némi töprengés után — Először is nem tudjuk, mi képezi az antigravitáció alapját; az antianyag más célokat is szolgálhat. Másodszor, s ez a legfontosabb, nem tudjuk, hogy a gömbben egyáltalán miért van gravitációs berendezés. Nem csak egyszerűen a hatás kedvéért? Óvatosnak kell lennünk. Ezért 69

Georgij Martinov: Az időspirál tanácsolom nektek, hogy mind a négyen távozzatok innen. Mit gondoltok, ez a terem kibír egy robbanást? A mérnökök összenéztek. Világos, hogy Kim belebolondult ebbe a munkába. Nem bírja már türelemmel, és bele akar látni a gömbbe, mi van a belsejében, a türelmetlenségtől pedig elvesztette józan ítélőképességét. — Nem volna jobb, ha egy robotra bíznánk a gömb felnyitását? — kérdezte Erik tapintatosan. — Robotra? Miért? — A robbanás miatt. Te magad állítod, hogy robbanás következhet be. Vagy talán te sebezhetetlen vagy? — Én?! — Kim mintha most ocsúdott volna fel. — Az ám! — folytatta váratlanul. — Megfeledkeztem erről. De míg elkészül a robot, nagyon sok idő telik el. — Egyetlen óra sem. A robot már kész. — Valóban? Nagyszerű veletek dolgozni! Mutassátok csak a programját! Kim jóváhagyta a műveletet, és úgy határoztak, hogy egy másik, tartalék teremben végzik el, hogy megóvják a hengert, ha mégis bekövetkezik a robbanás. Beköszöntött a nevezetes nap, amely meghozta a második, még súlyosabb kudarcot. Később azzal vigasztalták magukat, hogy a gömböt úgysem tudták volna felnyitni, tehát néni ismerkedhettek volna meg a tartalmával. Gyenge vigasz, de ez volt az igazság. S ott volt még a második gömb Jövevényekben. Hogy mi történt a tartalék teremben, Kim és négy társa a kontrollképernyőn láthatta saját szemével. Szerencsére elővigyázatosságból korlátozták a kép fényerejét, olyannyira, hogy az nem tehetett kárt a szemükben. Röviden szólva, a Kim által megjósolt robbanás valóban megtörtént. Eleinte minden tervszerűen ment. Látták, amint a robot, amely külsőleg egy régi légszivattyúra emlékeztetett, négy hajlékony „pótkezével" óvatosan megfogta a gömböt, és befogta egy különleges satuba. A sugár nem látszott, de a kontrollműszerek jelezték az öt mérnöknek, hogy működésbe lépett. A gömb burka, akárcsak a hengeré, ismeretlen anyagból készült, de abból, hogy mennyi időt vett igénybe a nyílás kifúrása, rájöttek, hogy az anyag csupán egy első osztályú acélfajta szilárdságával egyenlő. Ezután a robot kissé elfordította a gömböt. Ez azt jelezte, hogy a nyílás elkészült, és sor került a másodikra. Semmi nem történt, és a csoport tagjai megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Ugyanígy minden baj nélkül készült el a második nyílás, majd pedig az összes többi is. A lyukak száma összesen tizenkettő volt. Minden simán ment, a gömb nem reagált az erőszakra. A burok elég vékonynak bizonyult, alig volt valamivel vastagabb másfél milliméternél. A robot hozzáfogott a program második pontjának teljesítéséhez: a négyszögletes nyílás elkészítéséhez. Ekkor történt a katasztrófa. Lángcsóva csapott a magasba. A gömb és a robot nyomtalanul eltűnt a tartalék termet betöltő füstfelhőben. — Neked volt igazad — mondta Erik. 70

Georgij Martinov: Az időspirál — Mondtam én nektek — jegyezte meg Kim furcsa, közömbös hangon. — A műszerekkel kellett volna kezdeni. — Mindegy, egyszer úgyis sor került volna a gömbre. — Ki tudja! A gömb titka feltárulhatott volna a műszerek titkának megfejtésekor. Azokban bizonyára semmiféle antianyag nincs. — A tartalék termet — jegyezte meg a csoportvezető — ki kell majd tisztítanunk. Közömbösíteni kell. Erősen sugárveszélyes lehet. — Kizárt dolog! Kim ezt olyan magabiztosan mondta, mintha már nagyon jól ismerné a fekete gömbök berendezésének minden sajátosságát. Most már az összes további művelet irányítása teljesen Kim kezében összpontosult. Kérdés, hogy nem későn-e? — Most aztán mit csinálunk? — kérdezte Erik. — Ti egyelőre semmit. A műszereket veszem kezelésbe — felelte Kim. — Talán segíthetnénk... — Nincs szükségem rá! Egyelőre — tette hozzá Kim. Majdnem egy hónap telt el. Kim a nappalokat és az éjszakákat a teremben töltötte. A hatalmas asztal tele volt zsúfolva műszaki rajzokkal és vázlatokkal, feljegyzésekkel és számításokkal. Legalább ennyi hevert a padlón összetépve és összegyűrve, de Kim nem engedte kidobni őket. Annyira ingerült volt, hogy nem mert senki közel menni hozzá. Az óvatosan feltett kérdésekre nem felelt. Csak azért hagyta el a termet, hogy az étkezdébe menjen, néha pedig hazalátogatott. De ahogy teltmúlt az idő, Szveta is egyre ritkábban látta. Az egész Föld lélegzet-visszafojtva leste a munkáját. Egy hónap elegendő volt számára. És éppen akkor, amikor szilárdan elhatározták, hogy segítőtársakat küldenek hozzá, Kim bejelentette, hogy a munkát befejezte. A csoport négy „munkanélküli" tagja örömmel sietett Kim hívására a terembe. Vidám hangulatban találták. Nyoma sem maradt korábbi ingerültségének, rossz hangulatának. De lesoványodott arca, karikás szeme mindennél ékesszólóbban beszélt arról, milyen drága áron jutott a győzelemhez. — Minden rendben! A henger és a fekete gömb titka nincs többé! — A gyakorlati következtetés? — kérdezte az egyik mérnök. — Nagyon egyszerű. Van egy fekete gömbünk Jövevényekben. Azzal érintkezésbe lépünk a jövevények bolygójával. — Mely időpontra vannak beállítva az időgép készülékei? Ez a kérdés érdekelte a legjobban az egész Földet. — Ezt is tudom már — felelte Kim diadalittasan. — A jövevények 9600 óra múlva jönnek ki a hengerből. Ez a pontosság rendkívül meglepte Kim négy kollégáját. — De hiszen a jövevények műszerei az ő időszámításuk szerint vannak beállítva és működnek — jegyezte meg Erik. — Hogyan tudtad mégis megállapítani a kijövetel időpontját, amikor nem ismered a bolygójukon érvényes időegységet? Az ő másodpercük különbözhet a mienkétől, s bizonyára különbözik is. — A műszerek válaszoltak nekem erre a kérdésre — felelte Kim. — Helyesebben én kényszerítettem rá őket, hogy választ adjanak erre. Foglaljatok helyet! — javasolta, de elfelejtette, hogy az egy, saját foteljén kívül nincs több ülőalkalmatosság. 71

Georgij Martinov: Az időspirál — Ó, nincs mire? Hát akkor üljetek ide az asztalra. — Kim hanyag mozdulattal lesepert az asztalról mindent, egy kisebb tekercs műszaki rajzon kívül, amelyet gondosan félretolt. Úgy látszik, azokban rejtőzött egyhónapi munkájának gyümölcse. — No, most pedig figyeljetek! Szokatlan műszaki előadás volt. Kim hallgatói olyan emberek voltak, akik előtt nem volt titok a földi elektronika és kibernetika. Mégis gyakran kellett félbeszakítaniuk Kimet, hogy magyarázatot kérjenek. Egy másik bolygó technikájáról volt szó! A FELFEDEZÉS Sok idejébe és nagy szellemi erőkifejtésébe került a csoport mérnökeinek, hogy megértsék, mivel vannak a műszerek a kamra falához erősítve. Erőszakot nem volt szabad alkalmazni, a műszereket a legcsekélyebb sérülés nélkül kellett a falról leválasztani. Kim már jóval korábban kidolgozta magának a keresés programját. Ennek a logikán és a földi technikával való hasonlóságon kellett alapulnia, mivel a kapott értesülések szerint az ismeretlen bolygó lakóinak értelme hasonló a földiekéhez. A központi archívum olvasótermében kikérte a Kotov által átdolgozott mongol mondát és a nevezetes Dair-elbeszélést Szafjanov fordításában. Mind a kettőt átmásolta füzetébe, s ezáltal olyan dokumentumokhoz jutott, amelyekben legalább szórványos részleteket találhatott. Már a legelején mindenki tudta, hogy a jövevények műszerei az elektronikán és kibernetikán alapulnak, mert semmiféle vezeték nem egyesítette egymással vagy például a hengerajtóval őket. Kim tudta, hogy a másik hengerben működésbe lépett a kikapcsoló szerkezet. A zár rajzán ezt a szerkezetet nem találta meg, tehát az egyik műszer hozta működésbe, márpedig mindkét hengerben egyforma műszernek kell lennie. Ha megtalálják a kikapcsoló szerkezetet, megkapják a műszerrajzok megértéséhez a kulcsot. És Kim elhatározta, hogy ezzel kezdi. Nagyon óvatosan vizsgálgatott minden műszert, és egy nagy lapra lerajzolt minden részletet. Szerencsére a műszerekben voltak vezetékek, s ez lehetővé tette, hogy megértse, milyen kapcsolatban vannak egymással az egyes, teljesen érthetetlen részegységek. Azonkívül megerősítette azt a kezdeti véleményét, hogy a műszerek hasonlítanak a földiekre, csupán rendeltetésüket kell megérteni, és akkor a többi jóformán már csak gyerekjáték. Kim rajzában minden alkatrészt egy köröcske jelzett, középen kérdőjellel. S amikor befejezte az előzetes vizsgálatot, rájött, hogy több mint nyolcezer kérdőjel értelmét kell megfejtenie. Erre a munkára egy esztendő is kevés volna, de Kim annyira tisztában volt a földi technika csínjával-bínjával, hogy szinte azon nyomban meg tudta állapítani rengeteg alkatrészről a hasonlóságot, és a 8000 mindjárt 400-ra apadt, ami mégiscsak elfogadható szám. Ezzel már egyetlen ember is aránylag rövid idő alatt megbirkózik. Bárcsak ismerné a műszerek rendeltetését!... Kim sejtette, mennyire szüksége van egy „kampóra", amelybe belekapaszkodhatna. S ez csakis a kikapcsoló szerkezet sémája lehet, mert csak az „ismerhette" előre a célt. Két hétig kereste. Kétheti nehéz munkájába került, s ezalatt 72

Georgij Martinov: Az időspirál rettenetesen meg kellett erőltetnie képzelőerejét. Valóban csak a szívósságának köszönhette, hogy nem hagyta félbe a keresést. S megtalálta a szerkezetet. Feltárult és kiderült a séma titka, vagyis az egyik műszerséma részletének a titka, szemmel láthatóvá vált e műszer kibernetikai alapja és az, hogyan hat a séma az ajtózárra. Vitathatatlan és meggyőző diadal volt ez! Senki sem látta Kim viharos örömmámorát. Az első „szót" megtalálta, és a „titkosírás" megfejtése most már gyors tempóban haladt. A kérdőjeleket egymás után váltották fel a földi jelképek, amikor pedig olyan részegységre vagy alkatrészre bukkant, amelyet a Földön nem használnak, Kim nyomban új nevet adott neki. Kim, amikor már azt hitte, hogy teljesen tisztában van minden műszer rendeltetésével, aránylag hamar rájött, hogy hasonló műszert földi séma alapján megalkotni semmiképp nem lehet. Valami hiányzott. Az emberi logika elvei szerint összeállított programok sehogy sem akartak megfelelni a jövevények bolygóján betáplált programoknak. Látta azt, hogy ez a különbség nem nagy, nem lehet nagy, de mert nem tudta, mi ez a különbség, akadályozta a teljes győzelem elérésében. Ekkor más módszerhez folyamodott. Beleképzelte magát a jövevények helyzetébe, és megpróbálta kitalálni felhasználási céljukat. Azokat, amelyekkel ő maga ruházta fel a műszereket. Így okoskodott: „A hengereket jóval azelőtt szállították le a Földre, mielőtt megkezdték volna segítségükkel az utazást a Földre. Tehát a tervezőknek figyelembe kellett venniük, hogy a henger esetleg mélyen belesüllyed a talajba. A hengerbe zárt embereknek, leérve a Földre, látniuk kellett a műszerekről, mi történik odakint, milyen helyzetben van a henger. Enélkül lehetetlen kinyitni az ajtót, amelyen például víz is betörhetett volna a hengerbe." Kim összeállította egy ilyen műszer sémáját, és összehasonlította a jövevények félig megfejtett sémáival. Maga sem gondolta, hogy ilyen hamar sikert arat. A sémák annyira megegyeztek, amennyire általában megegyezhettek. Nyomban lecsökkent a rejtélyes részegységek és alkatrészek száma. Sok minden érthetőbbé vált az összes többi sémában. Kim rátapintott a jövevények észjárására. A módszeres észjárás nyomban azt a gondolatot sugallta neki, hogy ha a hengerben egy ilyen műszer létezik, a jövevények előre látták kamrájuk földbe süllyedését, s ebből adódott, hogy gondolniuk kellett arra, hogyan jussanak ki a föld felszínére. Vajon mi szolgálhatta ezt a célt? Kim nyomban megnézte azt a tárgyat, amelyet mind az öten ugyancsak a műszerek közé soroltak, jóllehet azzal különbözött a többiektől, hogy nem volt a falhoz ragasztva, hanem egyszerűen ráfüggesztve. Kim megsejtette, hogy ez a készülék biztosítja a kijárást a föld felszínére, s ezután már könnyen megállapította, hogy valóban az. „Egyszerű sugárvibrátor! — futott át agyán, amint befejezte a vizsgálatot. — Ez a készülék lazítja fel a talajt, még a gránitsziklát is. De vajon hogyan és mivel távolították el a szétporhanyított kőzetet? Kézzel aligha! Úgy látszik, a titok azokban az alkatrészekben rejtőzik, amelyeknek funkcióját még mindig nem értem." 73

Georgij Martinov: Az időspirál Efféle alkatrészt látott jóformán minden műszerben, s Kim a megfejtésüket elhalasztotta, míg minden egyebet tökéletesen nem ért. Lassacskán eljutott ahhoz a következtetéshez, hogy a jövevények csakis azért kötöttek ki a Földön, mert az mindenben hasonlít szülőbolygójukra. De volt ebben egy furcsaság, ami zavarta Kimet. Hogy mi volt az? Hát az, hogy Kim egyre inkább meggyőződött: a jövevények műszerei egyáltalán nem tökéletesebbek, mint a földiek. A következő műszer választ adott arra a kérdésre, hogy a jövevények mikor jönnek elő a hengerből. Kellett lenni benne valami óraféle szerkezetnek. Kim átnézte az elektronikus, radiációs és atomórák általa ismert sémáit. Kiderült, hogy a jövevények az utóbbit használták. De vajon melyik elemet választhatták? Az elemek periodikus rendszere, amelyet a Földön Mengyelejev fedezett fel, egységes az egész galaktikában. De a Földön is, Mengyelejev után még számos új, úgynevezett szuperurán-elemet fedeztek fel. Nagyon is lehetséges, hogy egy másik bolygó tudósai ismertek egy olyan elemet, amely a Földön még ismeretlen. Ha ez igaz lenne, nem ismernék a félighasadás idejét, s nem lehetne meghatározni az időt, amelyre az óra „be van állítva". Kim erősen izgult, míg az általa kihívott vegyész az óra „töltetét" próbálta megállapítani. De minden jól sikerült: a „töltet" meg volt fejtve, és Kim könnyen megtalálta a számot, amely annyira meglepte társait... Beköszöntött a nap, amikor Kim megkönnyebbült sóhajjal félretette az utolsó műszaki rajzot is. Minden tőle telhetőt megtett, megállapította jóformán minden műszer rendeltetését, mindegyiknek elkészítette „helyettesítő" sémáját, s ennek alapján földi anyagokból könnyen elkészíthető a másolat. Ez azt jelentette, hogy a Földön felépíthető az azonos berendezéssel felszerelt, szinte pontosan ugyanolyan kamra. A munka befejeződött, és Kim elkönyvelhette magának, hogy legyőzte az ismeretlen bolygó technikáját. El is könyvelte, de... itt volt még a fekete gömb! Az Atlanti-óceán mélyéből felhozott gömb megsemmisült, a Jövevények Városában található példány hozzáférhetetlen volt, senki sem engedné, hogy Kim még hozzá is nyúljon. Csupán egy maradt hátra, és Kim elhatározta, hogy megkísérli. Ez a feladat már nehezebb volt, mint az összes előző. A gömb nem volt a szeme előtt, nem volt meg még a megfejtetlen sémája sem. Nem volt semmi, csak egy tiszta papírlap és... a fantáziája! Most már ismerte a jövevények műszaki gondolkodását, ismerte a fogásokat és módszereket, amelyekkel a jövevények a műszaki feladatokat megoldották, ismerte technikájuk színvonalát. A gondolat, amely végül is fészket vert fejében, nagyon egyszerű volt. „A jövevények — gondolta Kim — a Föld jövőjébe távoztak. Tizenkétezer vagy még annál is több évre állították be az órát. Ennek ellenére itt hagyták az embereknek a fekete gömböt, más szóval azt a berendezést, amely bolygójukkal tartja az érintkezést. Ha azt akarták volna, hogy a földi emberek érintkezésbe lépjenek az ő bolygójukkal, fel kellett volna szerelniük a gömböt ugyanolyan, érintkezést kiváltó berendezéssel, amilyen a zöld sugár megjelenését váltja ki, vagyis mind a kettőnek engedelmeskednie kellene a bioáramoknak. De ilyesmiről szó sincs. Tehát nem akarták, hogy nélkülük jöjjön létre a kapcsolat. A 74

Kim úgy ugrott fel. hogyan és milyen módon tárta fel minden műszer titkát. — Lám. Kapacitása pedig nem lehet nagy. De a gömb nem vette az adást. Amikor átmentek a másik kamrába. ami ezt a célt szolgálhatná. Valamiért nem akarták. milyen impulzust kell küldeni. Biztos. mint a távirányítás egy szokásos gomb lenyomásával. hogy várták a jelzést. hogy adásukat azóta is rendszeresen közvetítik a Földre. hogy hamarosan érintkezésbe lépünk a jövevények bolygójával. hogy azért nem jelenik meg. mintha rugók lökték volna.Georgij Martinov: Az időspirál gömb jól be van zárva. — A zöld sugár: kibernetikai szerkezet. ez igaz — felelte Erik. mert nem kapott impulzust. hogy csakis ez lehet a nyitja. Nem tudhatjuk pontosan. erről van szó. Elegendő. az automaták egy részét kikapcsolták. — Nem is kell. — Van egy újabb gondolatom — szólalt meg Erik.'" A KÍSÉRLET Kim több mint két óráig beszélt a négy mérnökkel. — De a jövevények nincsenek benne. hogy bolygójuk nélkülük vegye fel az érintkezést a Földdel. miért nem volt zöld sugár a mi gömbünkben. Ezért mondtam hát nektek. Ezért nincs fény. Tehát könnyen elkészíthető. bizonyítja: adás lesz. Meggyőződésem. — Remek fickó vagy. Most már tudom: azért. aminek semmi köze nincs a bioáramokhoz. nem ismerjük frekvenciáját és kapacitását. hogy amikor Karelin kiváltotta a zöld sugár megjelenését. hogy a zöld sugár egyszer már megjelent. mert nincs rá szükség. Kérdéseikre válaszolva ő maga is jobban megértette a részegységek egymás közti kapcsolatát és az alkatrészek rendeltetését. vagyis helyesebben az energiaimpulzus gömbbe küldésének kulcsa. de rövid ideig tartó munkához. de erre nincs is szükségünk. — Lehet. és magukkal vitték. Már egyszer kiváltották. rendeltetésükkel és berendezésükkel. a jövevények bolygóján tudomást szereztek róla. — De hiszen ez nagyon rég volt. — Miért nincs szükség rá? A henger és minden műszere teljesen hibátlan. Lehetséges. Másképp nem is lehet. — Nem számít. vagy a jövevényeknek csak egy volt belőle. Nagyon könnyű megtervezni egy kibernetet ehhez a vesződséges. Részletesen beszámolt nekik. Egészen biztos. Erik! Én meg sehogy sem tudtam megérteni. Épp az. A híradástechnikai gépezetet csakis hullámimpulzussal lehet működésbe hozni. hogy egy automata berendezéssel. Kapcsológombos impulzusgenerátor! A hengerben nincs ilyen. Hátha Jövevényekben azért nem jelent meg 75 . Nem marad más hátra. A műszerekben semmi olyasmi nincs. amely a legkülönbözőbb frekvenciájú jelzéseket küldözgeti belé. — Végre! — kiáltott fel. nyomban rájöttem. ha egy automatát állítunk a gömb elé. — De mi nem tudjuk még egyszer kiváltani a zöld sugár megjelenését. mert itt nincs rá szükség! — Nem egészen világos — jegyezte meg az egyik mérnök. megismertette hallgatóit működési elvükkel. Beszédét ekképpen fejezte be: — Amint eszembe jutott a gömb.

és a tartalék teremben. — Barátaim! — mondta végül. Eltelt egy hónap. És még valaki — egy állatorvos. A fekete gömb utánozhatatlan tárgy.. hogy a gömb titkait is helyesen fejtettük meg. A videotudósítók természetesen szintén jelen voltak. Még mindig nem egészen értem a nulla térségbe való behatolás elvét. amelyet az a megtiszteltetés ért. — Az első kísérletet állattal végezzük — mondta az. — Aztán megismételjük. Egy hónap nagy idő. Ha helyesen fejtettük meg a henger titkait. hogy helyesek-e a következtetéseink és véleményeink. azok. Csak ezután engedhetünk be a gépbe. „aki" az időben utazhatott. amelyeknek titkát nem tudták megfejteni. hogy első földi lény lehetett. — És kivel végeztessük el a kísérletet? — Természetesen velem — felelte Kim egyszerűen. Úgy döntöttek. hogy némely műszer hiányzott.. aki eredetileg a csoport vezetője volt. felszereljük olyan műszerekkel. ugyanakkor a nulla idő elve teljesen világos előttem. ha csak részleges eredménnyel járna. 76 . mint ez. hanem egy másikat. Az. mert ott a képernyő már kész? Mi lenne. No. s ugyanolyan sorrendben és ugyanolyan módszerrel voltak a falra erősítve. és Kim úgy döntött. amelyeknek titkát teljesen megfejtettük. és nem csodálkoztak. most már biztosított a kapcsolat! — Tehát indulunk Jövevényekbe? — Természetesen! Az nem vitás!. kimondottan a kísérlethez. amilyent az Atlantióceán mélyéből emeltek ki. s ugyanolyan. Ezt a választ várták. Kim szerint nem fog meglátszani az időgép munkáján. már egy ugyanolyan henger állt. amelyet rég rendbe hoztak a robbanás óta. csakis akkor lehetünk bizonyosak afelől. hanem teljesen újat szerkeszt. De minden földi anyagból készült. Most tehát minden kész. Kim késett a válasszal. — Hát akkor hogyan győződhetünk meg róla? — kérdezte Erik.. pontosan olyant. hogy nem alakít át már meglevő robotot. Összegyűltek a kísérlet résztvevői és néhány újságíró. Ez egyszer nem vitatkoztak vele. és senki nem szerette volna.Georgij Martinov: Az időspirál többé.. mint a jövevényeki. Saját lábán lépett be a terembe a robot. téged vagy valaki mást. Első ilyesfajta kísérlet volt. hogy a lehetőséghez képest ellenőrzik az időgépelmélet minden következtetését. De nem ezt a hengert. — Csakis engem. Készítünk egy másikat. Erik! Persze hogy így van. E meggyőződés nélkül semmiféle kísérletet nem engedélyeznek nekünk elvégezni a gömbbel. amelyet ennek alapján készítünk el. — Figyeljetek rám még egyszer. Korai még a Jövevények Városába utazni a fekete gömbhöz. Ugyanolyan műszerek és automaták voltak benne. Ugyanis nem egészen világos a gép „tér"-részlege. Előbb meg kell győződnünk. ha a gömböt átvinnénk egy másik helyre? — Zseni vagy. Azonnal! — hallatszottak a türelmetlen felkiáltások. Az állatkertből hoztak egy fiatal orangutánt. amelyet a korábbi munkák emlékére Hákának neveztek el. A négy mérnök csak elmosolyodott. — Nagyon egyszerűen: működésbe hozzuk az időgépet.

hanem le is pecsételték. két kis „szeme" csillogott. — Kezdjük! — jelentette be Kim. Az orvos még egyszer utoljára megvizsgálta az orangutánt.Georgij Martinov: Az időspirál Kim röviden ismertette a feladatot. Gondolja. Be kellett kötni a szemét. — A kísérlet kezdetét. — Meg kell győződnünk a következőkről — mondta a jelenlevőknek. Kim kinyitotta a henger ajtaját. lenyomta a gombot. — Minden rendben! — mondta az orvos. és szuroksötétben is jól látott mindent. Második: milyen hatással van az élő szervezetre a nulla méretben való tartózkodás? Elméletileg a testnek önmagához viszonyítva negatívvá kell válnia. 77 . Harmadik: szüksége van-e a szervezetnek táplálkozásra és folyadékra? Elméletileg nincs. — Mennyi ideig tart a kísérlet? — kérdezte az egyik tudósító. Ugyanúgy tett mindent. Hogy meg ne rémítse az állatot. Otthagytak egy másik robotot. mint ahogy az atlanti hengerrel tettek. Az időt egy percben állapítottuk meg. — Akkor hát mit mutatunk be? — kérdezte elégedetlenül a videotudósító. és kétségbeesett ellenállást fejtett ki. aztán a Háká karjaiba kapta. és becipelte a hengerbe. — Azt hiszi. hogy külsőleg a majomra hasonlítson. hogy ez senkit sem érdekel? Az illető nem válaszolt. amire nem számítottak. A robot ott állt mellette. Kim az ellenőrző műszertáblához lépett. ha valami olyasmi történik. Jelzést ad le. Az ajtó önműködően becsukódott. — Mivel egyenlő a gép működési együtthatója? Számításom szerint minden időn kívül töltött perc egyenlő 92 ezer 160 rendes földi perccel. ma csak a kezdet lesz. A henger belsejében sötét volt. különböző időközönként háromszor. — Semmi! Hazamegyünk. Két perc múlva diadalmasan jelentette: — A kísérlet megkezdődött! Az orangután és gépútitársa számára megállt az idő. A két henger a legapróbb részletekig azonos volt. hogy még ma mindent látni fog? — mosolyodott el Kim. „aki" majd figyeli a műszertáblát. a Hákát úgy készítették el. — Nem. A vége pedig két hónap múlva. — Ezután mi a teendőnk? — kérdezte valaki. Fel volt szerelve a legmodernebb lokátorszemmel. — Kim a videotudósítók csalódott arcára nézett és felnevetett: — Ez minden! A terem ajtaját nemcsak becsukták. Az orangután megijedt. de a robotnak nem volt szüksége világításra.

Újfent összegyűltek valamennyien a tartalék teremben. Bármit is mondtak a fizikusok és matematikusok. amikor a kamra ajtaja a kitűzött időben. Igaz. tehetségét beleadta az elvégzett munkába. egyikük sem volt biztos a dolgában. Az egész most állja ki a döntő próbát. A kamra küszöbén megjelent a Háká. Az ajtót a Hákának kellett belülről kinyitni. ez csak valamivel később derült ki. Minden tudását. mert nem volt rá ideje. az első percekben senki nem törődött vele. A kísérleti bizonyítás megtörtént! A kísérlet pedig minden elmélet próbaköve! ÚJ KORSZAK HAJNALA 78 . Minden akaraterejét összeszedte. és a kötést csak azért nem tudta letépni. Végre beköszöntött az általa kitűzött nap. előzetes vizsgálatot. másodpercnyi pontossággal kinyílott. s így még csak össze sem rezzent.Georgij Martinov: Az időspirál Kim komolyan végigizgulta a hatvannégy napot. Itt a kamra közelében végezték el az első. ez megnyitja Kim és munkatársai előtt Jövevényekbe. minden szerve az ellenkező oldalra került! Mi több! Ugyanez történt a Háká robottal is. mit érzett az óriási diadal pillanatában. egyetlen fekete gömbhöz vezető utat. Ha a kísérletet siker koronázza. Túlságosan valószínűtleneknek látszottak az elméleti következtetések. A gépember közömbösséggel cipelte ki az orangutánt. mindazok. a földi emberek rendelkezésére álló. Kim órával a kezében ott állt a műszertábla előtt. És a valószínűtlen bekövetkezett! Az orangután mintha teljesen ki lenne fordítva. Ezt egyszerű óvatosság diktálta. és „nyugodtan" félreállt. akik jelen voltak itt két hónappal ezelőtt. fémesen csengve. A majom szeme még mindig be volt kötve. Csupán hirtelen elsápadása árulta el. Kezei nem voltak összekötve.

A terem padlóján megjelent egy második kör. valóság lett. Kim feljegyezte a zöld sugár megjelenésének időpontját. nem változtatott a lényegen. A mostani kor embereinek gondolata sokkal fegyelmezettebb volt. mikor léphet akcióba. ezt még Kim sem tudta. és stopperórával a kezében figyelte a folyamatot. A fekete gömb ugyanott állt. észre kellett venniük. A csoport öt mérnöke és az intézet néhány munkatársa feszülten figyelte. és így vagy úgy. A zöld sugár engedelmesen megjelent. amely oly sok századon át csupán a fantasztikus regények témája volt. Nem szabad tovább egy percig sem tétovázni! A robotautomata már itt állt. Azt várták. mivel és hogyan történik a gömbben az antigravitáció szabályozása — mondta Kim. Az. mi váltotta ezt ki. De olyan jelenségek álltak a földi tudomány előtt. Kim maga fogta meg a gömböt. de rövid időn belül megjelentek volna. Mindenki tudta. hogy megakadályozza Kimet és munkatársait az újabb kísérlet elvégzésében a Jövevények Városában. mint száz évvel ezelőtt. A képernyő készen állt. — Nem hagy nyugton a gondolat. amelyeket az még nem ismert. inkább valószínű. ha különbözött is tőle. Tizenkét fordulatot tett. senki nem gondolt a fényre. Ha a jövevények szülőbolygóján figyelemmel kísérték a gömb viselkedését. hogy csalódást okozott nekik az idegen bolygó technikája. milyen törvények képezik e jelenségek alapját. Eriknek volt igaza. A földi sugár feleannyi idő alatt végezte volna el ezt a munkát. amely pontosan. amikor a kezéből kieresztett gömb új helyén függve maradt a levegőben. A nulla térségen keresztül kellett kapcsolatot teremteni a jövevények bolygójával! Hogyan zajlik majd le. A gömb konstrukciója kezd érthetőbbé válni. Az alacsony ráccsal körülkerített körön belül a padló zöld sugárral volt fényezve. Még senki sem tudhatta a Földön. hogy a gömb „felkészült" a vételre. — Három perc. akkor is hátrányosan. hogy az „idegen" gépre került először sor.Georgij Martinov: Az időspirál Az időgép. s még közelről is olyannak tűnt. ahová hatvanöt esztendővel ezelőtt helyezték. 79 . mint a földi. negyed másodperc. Kim a gépember hátán elfordított egy kis fogantyút. mint az első. A mintegy három méter átmérőjű kör közepe fölött függött. s jóllehet mindenki ismerte a gömb kigyulladó tulajdonságát. amikor a gömböt öt méterrel odébb tették. — Ez az! — mondta Kim. amint a csoport tagjai szándékosan fesztelenül beszélgetni kezdtek a tvkapcsolatról. Véletlen volt. azután kialudt. hogy ez az antianyag segítségével történik. hogyan alakul át a padló egy része képernyővé. A sugár spirálisan haladt a központtól a széléig és vissza. mintha azt várná. — Nem egészen biztos. olyan méretű és külsejű volt. A földi konstrukciókon már dolgoztak. — Csupán azt állíthatjuk biztosan. hogy még mindig nem tudjuk. Többé senkinek nem jutott eszébe. Az adás bármely pillanatban megkezdődhet. Később mindnyájan bevallották egymásnak. és miért volt erre szükség. mintha sötét víz felszíne lenne. A jövevények zöld sugara pedig. hogy tökéletesebb lesz. hogy ez az időgép csak másolata volt egy idegen bolygó gépének.

márpedig azok még kisebb erejűek. Azt.. amelyet már korábban elhelyeztek a gömb körül. — Előfordulhat. hanem a Föld gazdái. hogy ez valóban így van. hanem az egyetlen is. ha az adás valóban megindul. — Tudni nem tudhatom. Kim olyan egyszerűbb villamos impulzust javasolt. mi történt velük. Azonkívül a robotban van egy erősítő. Mindenesetre csak egyféleképpen válaszolhatunk: gondolati képekkel. — Nem lesz túlságosan kis erejű? — kérdezték egyesek kétkedve. hogy az idegen bolygón ne tudnának arról. — Biztos vagy abban. Szerepet játszott itt az aránylag tökéletlen zöldsugár-berendezés is. Mindnyájan mozdulatlanul nézték a képernyőt. Hiszen a zöld sugarat az agy bioáramai váltják ki. amint a galaktika ismeretlen térségeiben ismeretlen lények lázas sietséggel próbálják működésbe hozni az adóberendezést. Érezték ismeretlen észtestvéreik izgalmát. hogy a robot az első impulzust küldte a gömbbe. mint a földi embereknek. A műszerek. És. 80 . amelyek sokkal. anélkül hogy a körülötte álló emberek rágondoltak volna. akárcsak a négy filmfelvevő automata. értelemben volt gomb. de sokkal érzékenyebbek voltak.. hogy egy ilyen „gomb" indokolatlanul bonyolult berendezés lenne. — Azt hiszem. és maguk is izgultak. hogy a gömbbe küldött impulzusnak is egyszerűnek kell lenni. A következtetés csupán egy lehet: a gömb jelzést kapott a cselekvésre! — Egyszerűbb. A teremben levők közül mindenki világosan elképzelte. újfent eltűntek. Hiszen számukra sokkal többet jelentett a gömb hatvanöt év utáni újbóli működése. Elképzelhetetlen. nem is beszélve arról... mint hittem volna — jegyezte meg Kim. Magukban elképzelték. Senki nem tudta. milyen izgalom fogná el a Föld egész lakosságát ilyen körülmények között. Teljesen megfeledkeztek róla a feszült várakozásban. Alig félóra telt el azóta. — Hacsak nem jönnek rá. miért nem létesült kapcsolat. Nem volt semmi értelme hullámimpulzusokat alkalmazni. A tizenkétezer évvel ezelőtt a Földre küldött honfitársaik csak nemrégiben (mit jelent hatvanöt év a tizenkétezer évhez képest!) adtak hírt magukról. Nemcsak első volt. mint az emberi agy. hogy nem küldhetnek választ. De ehhez még nem értünk. A robot megállt és várt. Kim tehát joggal tételezte fel. Újabb néma hallgatás. hogy a kapcsolat nem történt meg. Mindnyájan hallgattak. Senki nem gondolt a fényre. hogy nem. amely két különböző töltésű kristály érintkezéséből keletkezik. mert tudták. hiszen minden jel szerint a gomb csak átvitt. „megérezték" a változást a gömb szerkezetében.Georgij Martinov: Az időspirál A jövevények minden műszere és konstrukciója. — Csak feltételezem — felelte Kim. hogy a gömböt nem a négy jövevény hozta működésbe. hogy semmit sem értünk meg az adásukból — jegyezte meg valaki. A gömb magától kigyulladt. hogy a gömbben nincs adóberendezés? — kérdezte Erik halkan Kimtől. — Nagyon is lehetséges — felelte Kim. elejétől végig filmre veszik. igazolta a robot viselkedése is — nyomban beszüntette az impulzusküldést. Amint az adás megindul. műszaki gondolkodásuk stílusa rendkívüli egyszerűségről tanúskodott.

81 . és a körképernyő közepére hullott. A sugár ezután szélesedni kezdett. amikor Kim mögött volt már a hengerműszerek megfejtésének munkája. A jövevények azért távoztak a jövőbe itt a Földön. amit már korábban is látott. Jóllehet mindnyájan jól tudták ezt is. A jövevények bolygójának mai lakói miért közvetítenek olyan sémát. Nem baj. Hogy hová utaznának? Természetesen a jövevények bolygójára. A betűket ezután rajz váltotta fel. és sietve. s kúp alakúvá változott. Ez ugyanaz a térgéprészegységre vonatkozó séma volt. Ez útmutatás arra vonatkozóan. amelyet őseik feltétlenül jól ismernek? S a következő pillanatban eszébe jutott. amelyet nem volt képes végérvényesen megfejteni. Alapsíkja egyre nagyobbodott. az üzenet értelme titok marad. hol a hiba. vagy — nyilván véletlenül — elromlott. Márpedig nélkülük senki sem tudja elolvasni az üzenetet! A jelek betűk voltak. Persze hogy így van! Ezt a sémát azért közvetítik. nagy-nagy örömmel nézték az írást.. amelyben az összes fény összpontosul.. hogy Kim és társai hozzájutottak a nulla térségbe vezető ajtó kulcsához! Az utazáshoz pedig készen áll a gépük. ha érthető lenne. Hol? Természetesen az egyik sémában. de a két bolygóbeli ész kapcsolatának kezdetét jelenti! Az írás pontosan annyi ideig maradt a képernyőn. hogy a rajz ismerős neki! Volt valami benne.. amikor a műszerek és automaták berendezéseit másolta. amennyi ahhoz kellett. Valami kezdett megvilágosodni Kim agyában. A gömb fénye hirtelen elhomályosult. Míg a jövevények ki nem lépnek a hengerből. aztán átalakult keskeny sugárrá. s ettől összerezzent. hogy kell kijavítani! Kim most már mindent értett. Eltelt egy fél óra. Mintha vakítóan fénylő nedvesség siklana le felületéről egy bizonyos pont felé. s így az izgalom nem zavarhatja munkájukat. valami hiányzott. ha egyelőre érthetetlen is.. A rajz — a technika nyelve. S ezt tudták a jövevények szülőbolygóján! Ez pedig azt jelenti. Sőt az volt az érzése. de e véletlen hasonlóságon kívül semmi sem segíthetett a földi embernek a sorok megfejtésében. és Kim nyomban megsokszorozta figyelmét. mert a négy jövevényé pontatlan. amely itt áll a közelben. helyesebben betűsorok. és megfejthető. Mintha a csillogó máz mélyéből merültek volna fel gyors tempóban. csaknem futólépésben elhagyta a termet. míg csak be nem töltötte az egész képernyőt. amelyek kétségtelenül a jelen nem levő négy jövevényeknek szóltak. hogy a jelenlevők csodálkozására hátat fordított a képernyőnek. amely a szívét veszettül megdobogtatja. mert valami akadályozta. Ám ekkor. úgy jelentek meg és merevedtek mozdulatlanná az érthetetlen feliratsorok. hogy háromszor egymás után elolvashassák. mert nem tudtak hazatérni. különösen most.Georgij Martinov: Az időspirál Az automatákból hiányzik az ideg. és némileg emlékeztettek az ógörög betűkre. mit jelent a lélegzetelállító „halálos" izgalom. Ezeket ő állította össze. mégis diadalittasan. Kim ebben a pillanatban rájött. hiszen a nulla térség csatornája oda vezet! Oly nagy izgalom vett Kimen erőt.

amelyet a kibernetikus szakembereken kívül senki nem érthetett meg. Mint egy régi mozivásznon. Kim az egész világ előtt őszintén beismerte vereségét. S ez így ment nap nap után. A műszaki rajz nagyalakú fotómásolata Kim szobájának asztalán feküdt. Igaz. Most már az egész emberiség tudott Kim elhatározásáról. más szóval. amelynek minden részlete még aznap tudomására jutott az egész világnak. nappalok és éjszakák. Az egyhónapos munka. hangosan beszélgetett önmagával olyan nyelven. amikor a robot ismét beküldte ugyanazt az impulzust. és nem kételkedett a sikerben) rendkívül kockázatos kísérletre kerül sor. s Kim teljes mértékben megfelelt erre a feladatra. láttak városokat. A közvetítést automata vezette! A KAPCSOLAT Kim ez alkalommal Szveta legnagyobb örömére otthon maradt. Külsőleg egy megszokott műszaki rajzra hasonlított. De másnap. Siker esetén (márpedig Szveta hitt Kimben. úgy mutatta be a fekete-fehér filmszalag. Kim egy és mást megértett belőle. hogy a feladat meghaladja az erejét. A henger térberendezésének sémáját nem sikerül reprodukálnia. valószínűleg azt hitték. hogy nem ismerte alapgondolatukat. hogy egyedül próbálja ki a térgépet.. és — segítségére küldött Kimnek négy 82 . amelyet a hengerműszerek sémáival végzett.. amíg lehetővé nem válik a számára — csakis az ő számára —. Lassan kitisztult az agya. hogy Kim megzavarodott. amiket városoknak véltek. amelyek alatt végsőkig megfeszítette akaraterejét. Szveta ezt jól tudta. A földi emberiség keserűen felsóhajtott. pedig városokra egyáltalán nem hasonlítottak. amíg érthetővé nem válik minden. A teremben pedig tovább folyt a tv-közvetítés. A közvetítés körülbelül négy órát tartott. és dolgozni kell egészen addig. majd pedig a másik bolygón kilépjen belőle! Azok az emberek. amelyek telítve voltak töprengésekkel. milyen volt a bolygó tizenkétezer évvel ezelőtt. hiszen a közvetítés nem a földi embernek szólt. egyetlen élőlényt sem láttak sehol! Miért? Senki még csak nem is sejtette okát. Az emberek egy idegen bolygó tájait pillantották meg. De egyetlen bolygólakót.Georgij Martinov: Az időspirál A friss szél magához térítette. Ezt a jogát senki nem vitatta. No nem egészen. A baj az volt. akik emlékeztek még. vagy legalábbis olyasmiket.. nem veszett kárba. minden elölről kezdődött. és bezárkózott a szobájába. Aztán a gömb kihunyt. ugyanabban a sorrendben. amikor Kim kénytelen volt bevallani saját magának. Márpedig enélkül nem hasonlíthat össze semmit a műszaki rajzzal.. az idegen emberiség műszaki gondolkodásának lényege továbbra is rejtély és érthetetlen volt. de vonalainak és gócainak értelme. S eljött a nap. hadonászott. akik ebben a pillanatban az intézet kapuja előtt mentek el. hogy a Föld első követeként elindul a másik bolygóra. amelyet már ismert. A gyötrő aggodalom és a férje iránt érzett büszkeség jól megfért a szívében. Most munkára fel. Néhány hét telt el. a fiatalasszony nemigen örülhetett a munka céljának. hogy belépjen a hengerbe. hanem azoknak. milyenné váltak az életkörülmények a tizenkétezer évvel ezelőtt elhagyott bolygón. Nevetett.

hogy sokkal egyszerűbb és megbízhatóbb. de ez alkalommal sokkal hosszabbal. Újfent eltelt néhány hét. amelyet addig sehogyan sem tudtak megfejteni. Kit küldhetnének még segítségére. amikor a szerető szívnek is meg kell hajolnia a kötelesség és az ész szava előtt. megkeresni és újjáépíteni berendezését a nulla térség legyőzéséhez. méghozzá nem is oly hosszú időé. ha már az öt legismertebb szakember is csődöt mondott? S ekkor a segítség váratlanul egészen máshonnan érkezett! Véletlen? Nem! Pontosan az történt. 83 . de nagyon leegyszerűsített rajz. Csak egy pillantást kellett vetniük az első megjelent műszaki rajzra. ha az első rajznak megfelelően újat készítenek. Az utána következő két másik pedig az egyenes. mi volt a döntő láncszem. gondolataik a naprendszer határain túlra szálltak. és a célt elérték. túlságosan jól emlékeztek rá ahhoz. mint az elsőt. hanem ugyanaz. Újfent írással kezdődött. A Kim szívéhez legközelebb álló ember. rájöttek. amikor még kezükben sem volt a fotókópia. Az észkapcsolat! Bekövetkezett az. A munkát elölről kezdték. Vannak körülmények. a közvetítés igazi célja máris megvilágosodott mind az ötük előtt. akiknek segítő szándékát — most már tudta — a kezdet kezdetén el kellett volna fogadnia. Szveta megértette és teljesítette az emberiséggel szembeni kötelességét. A jövevények bolygóján „másik filmet fűztek" a gépbe. mi hiányzott a munkájukhoz. hogy nem érdemes az Atlanti-óceánból kiemelt hengerhez nyúlni. De régóta ismeretes. és nyomban a Jövevények Városába repültek. amit a földi emberiség el akart érni. hogy jobb későn. S az öt férfi becsületesen kijelentette: „Nem megy!" Ez már a végső vélemény volt. akik eddig nem ismerték a nulla térség gépeit. de amiben már mégsem reménykedtek. most már ötösben. kiderült. Amikor pedig a munka végre befejeződött. Kim és társai az új filmről vetítésének első napján szereztek tudomást. A földi embereknek. Az egyetlen adás után. nem egy másik. a naprendszer bolygóit. Amikor elérték szomszédaikat. Csupán egyetlen szót mondott: — Menj! * Egy másik bolygóra repülni! Az emberek régi álma volt. sem a hengerben levő — akár hibás vagy sérült — berendezést. ez a leegyszerűsített útmutatás fénysugarat jelentett. alighanem legfontosabb séma részegységeket ábrázolta.Georgij Martinov: Az időspirál munkatársat. Túlságosan sokat kínlódtak a jövevények rajzával. S az új műsort is ugyanúgy mindennap leadták. amit vártak. mint soha. hogy ne jöjjenek rá nyomban: ez nem egy új. amely megvilágítja a legfontosabbat: a gép alapgondolatát. Az írásos üzenetet nem egy. beszerelik a saját hengerükbe — és útnak indulnak! — Én megyek! — mondta Kim. A többi pedig már csak idő kérdése. hanem három rajz követte. Mind a három eleinte különbözőnek tűnt az embereknek.

A televízióban tartott előadást. — Akár ennek a helyére is állíthatjuk — jegyezte meg Kim. S egyszer csak az emberek a legváratlanabbul az ábrándhoz vezető ajtó küszöbén találták magukat. elegendő-e ez az idő arra. hogy mind a kettő egy percet töltött a gépben. E törvények a mi tudatunk számára bonyolultak. negyven napot töltöttek benne. Az időgépben eltűnik az idő. nem pedig ők! Számukra csupán az az idő létezett. Lehetővé vált a közvetlen kapcsolatfelvétel. hogy a Földön készült hengert közvetlenül a Jövevények Városában levő henger mellé állítják. s úgy tűnt. Ez az érv arra késztette Kimet. amely a gép működésbe lépéséig és megállás után az ajtó kinyílásáig tartott. hogy a nulla időben való egy percnyi tartózkodás egyenlő hatvannégy nappal. Meggyőzően hangzik. — Nem tudjuk. a nullával válik egyenlővé. Egy dolog biztos volt: egy-két méternyi távolság semmiképp sem játszhatott szerepet. hogy nagyon nehéz és sok időbe telik megtalálni őket. Véletlenül választották ki hengereik helyét a Földön? Találomra helyezték oda. de a nulla térség törvényei még mindig csak elméletek voltak. Az összes többi idő számukra még csak nem is egy pillanatot jelentett. Útjuk e háromszög két oldalán vezetett. A harmadik henger szülőbolygójukon volt. azon. mi — hangsúlyozom. a henger szerkezetének titkát teljesen megfejtették. amelyen a jövevények még nem mentek végig. és senki sem állíthatta. vagy bizonyos számítás alapján? E kérdésre adandó választól függött Kim élete. de csakis egyetlen helyen. Csupán arra. csakis mi — joggal állíthattuk. Lehetővé vált a találkozás egy másik bolygó emberiségével. Csupán a mi számunkra létezik. nullát! Két dologról nem szabad megfeledkeznünk: a relativitás törvényeiről és e törvények bonyolultságáról. S ekkor elhatározták. hogy ismeri azokat. hanem semmit. hogy egy másik helyen kelhessenek át a „folyón". A jövevények hengere csupán egyetlen lakott bolygó meglátogatására volt alkalmas. Amikor a robot és az orangután a mi időszámításunk szerint két hónapot töltött a gépben. Az idő együtthatója mintha kilencvenkétezerrel volna egyenlő. Ahhoz. A jövevények két helyen állították fel hengereiket a Föld felszínén. Kimnek a harmadik oldalon kellett elindulnia. A „hídverést" minden egyes alkalommal megelőzte az ismert térben megtett út.Georgij Martinov: Az időspirál A Föld szomszédain nem éltek észlények. — Az öt jövevény csak egy esztendő múlva lép ki belőle. hogy a jövevények. Ez az együttható fiktív szám. hogy nyilvánosság előtt magyarázza meg véleményét. amelyen könnyen átjuthattak a túlsó partra. mégpedig az űrhajók. — Sokakat zavarba hoz és tévútra vezet az — mondta —. Kiderül. A nulla térségben és időben minden másképpen van. egy másik hidat kellett építeni. Mi. hogy megjárd az egész utat. Csak ennyi időt töltöttek a hengerben. amikor érintkezésbe kerülünk a nulla méretekkel. a gyötrően hosszú űrutazások nélkül. akik az ő időszámításuk szerint immár tizenkétezer éve tartózkodnak a hengerben. csupán meggyorsította az első kapcsolatfelvételt. másra nem! Híd volt. de mégis hibás számítás. Ez a 84 . Felmerült a kérdés: honnan induljanak útnak? A térgép alapgondolata világos volt. Az észtestvérek valahol a világegyetem térségeiben rejtőzködtek. A henger semmin nem változtatott.

Három nap múlva ismét visszatesszük a helyére. Azonkívül. semmiféle utat nem tettek meg. hogy ez teljesen lehetetlen volt. működésbe hozzuk. A döntést Kimre bízták. ott. hogy űrutazáson csakis fizikailag alkalmas emberek vehetnek részt. és kiléptek belőle itt a Földön.Georgij Martinov: Az időspirál kérdés egyik oldala. jóllehet számukra ez a2 idő nem létezett. amit az idegen bolygón láttunk. Ez legfeljebb öt perc. nyomban visszamegyünk a kamrába. Rengeteg nő jelentkezett. mondjuk. A jelöltnő foglalkozása és tudományos fokozata semmiféle szerepet nem játszott. Kim döntésén senki sem lepődött meg. A jövevények Atlantiszról a Föld jövőjébe távoztak. újra működésbe hozzuk a kamrát. Érzem. függetlenül ennek az utazásnak rendes számítás szerinti időtartamától. és megint kilépjünk belőle. akit megnevezett. Befejezésül szeretném biztosítani önöket. a látogatás nagyon rövid idejű lesz. s visszatérésünk után beszámolunk önöknek mindenről. S amikor Kim saját maga akarta megtenni a nulla térségbe az első utat. A nő ellen. Viszontlátásra. Egy átlagtípusú. három napot töltünk azon a bolygón. Három nappal ezelőtt még egyes számban beszélt volna. Megpróbálom konkrét példával megmagyarázni. hogy amint kilépünk a gépből a jövevények bolygóján. ahol a nulla csatorna másik vége van. teljes mértékben alkalmas volt erre a küldetésre. azon nyomban kiszállunk belőle a jövevények bolygóján. amennyi ahhoz szükséges. Egyszerűen csak beléptek a kamrába a saját bolygójukon. hogy néhány. A gépet nem kellett irányítani. mivel a térgépben bárki utazhatott. 85 . más szóval egy férfit és egy nőt küldeni el hozzájuk? És három nappal az indulás előtt megszületett a végső döntés: Kim útitársnőt kap. akiből sok van a Földön. hétköznapi nő kellett. Vajon kicsodát? Azt a véleményt. mint ember és mint tudós. és elindulunk a Földre. hogy belépjünk a gépbe. el kellett vetni. Mennyi ideig leszünk távol? Hát pontosan annyi ideig. hogy a nulla időben és nulla térben való utazás két teljesen különböző dolog. A másik pedig az. ahol most a jövevények hengere áll. Az idő nem működött közre ebben. és nyomban. Jelen esetben ilyen egyedüllét nem fenyegetett: az utazás ideje egyenlő volt a nullával. javaslatát gondolkodás nélkül elfogadták. Kim. De hát ésszerű-e egyetlen embert bemutatni a „szomszédoknak"? Nem volna jobb bemutatni nekik a földi emberiséget mindkét nem képviselőjének a személyében. Ezért javasoltam oda állítani a gépet arra a helyre. Az önök számára is három napot maradunk távol. Elhatároztuk. hogy sokan még mindig nem egészen világosan értik. De amikor a bolygójukról a Föld felé utaztak. aztán visszaszálljunk. amit mondok. hogy minden jól fog végződni. kilépjünk belőle. senki sem emelt kifogást. A naprendszer bolygóit meglátogató űrhajók legénysége soha nem állt egyetlen emberből. senkit sem csábított a lehetőség. barátaim! E tv-előadás után pontosan egy nappal Kim és útitársa beszálltak a gépbe. Tegyük fel. S ők valóban úton töltötték ezt az időt. jól értsétek meg. Mi beszállunk a hengerbe. hogy egyedül tartózkodjon a világűrben. Kim többes számban beszélt. amelytől a gépbe lépésük pillanatában tizenkétezer év választotta el őket. Egy perccel sem tovább.

Georgij Martinov: Az időspirál Vagy negyvenen kísérték ki őket. A szomszéd terem nyitott ablakán behallatszott a tömeg zajongása. három. A Föld követei elhagyták szülőbolygójukat! Vajon hol lehetnek most? Minden rendelkezésre álló adat szerint a jövevények bolygóján.. talán több tucat fényévnyire a Földtől. Mozdulatlanul és némán álltak. hogy a térgép működésbe lépett. Rajtuk kívül jelen volt természetesen Kim négy munkatársa és néhány tv-operatőr is. Pontosan déli egy óra volt. és halkan így szólt: — A térgép megállt! Az emberek csak most értették meg. hogy két ember ebben a pillanatban kilép a gépből. Egy perc múlva az ellenőrző műszer azt jelezte. A percmutató közömbösen haladt a terem falán függő hatalmas óra számlapján. Erik levette szemét a műszerekről.. amikor a henger ajtaja becsukódott. kettő. 86 . valósággal megbénította a jelenlevőket. Az a tudat. A Föld legnevesebb és legtekintélyesebb tudósai voltak. jóllehet a henger zárt ajtaján kívül már semmi sem látszott a képernyőn. és szemtől szemben látja az idegen bolygó lakóit. hogy ebben a pillanatban ért véget az utazás. Valamennyi kontinens képviselve volt. A tv-operatőrök gépiesen folytatták a közvetítést. valahol a galaktika ismeretlen pontján. Egy perc.

Nem mérhető földi mértékkel a másik emberiség. a Dair-féle kéziratból merítette. hogy akárcsak férje. mint itt a Földön. ebben az esetben körülbelül ötszáz nemzedék váltotta fel egymást. amint belépett a kamrába. de még csak nem is nyugtalankodott egy cseppet sem. Más forrása nem volt. a mongol legenda éppen csak említést tett a jövevényekről. A civilizáció haladását hanyatlás válthatta fel. humánus és nagy tudású emberek. akiktől függött a tervbe vett expedíció elindulása. a fejlődésnek azon a színvonalán állt. 87 . és. A tér-idő gépek arról tanúskodtak. Szveta pedig végtelenül hitt Kimben. több semmi. olyannyira. nyugtalansághoz. Amikor három nappal ezelőtt megszületett a végső döntés.Georgij Martinov: Az időspirál NEGYEDIK RÉSZ A JÖVEVÉNYEK BOLYGÓJÁN Kim. aki nem is gondolt erre a lehetőségre. Véleményük szerint a jövevények bolygóján nem barátokat. hogy néhány pillanat múlva a jövevények bolygóján lesznek. hogy a jövevények alighanem nagy műveltségű. akik figyelmeztették Kimet. Akadtak kétkedők. Kim nem hitte el ezeket a jövendöléseket. szemük nem egészen olyan. szilárdan meg volt győződve.. mely szerint Kim útitársnőt kap. Vita nem kerekedett belőle.. elgondolkodott. — Tegyük fel. amit izgalomnak szokás nevezni. nemcsak külsőleg. De azóta eltelt tizenkétezer év! Százhúsz földi évszázad! Ilyen hosszú idő alatt mindennek gyökeresen meg kellett változnia. Véleményét osztották mindazok. mint a földi embereké. és kész. Vajon mit látnak majd ott? Hogyan fogadják őket? Mindazt. mint amilyenen ma áll a fejlődés a Földön. — Tegyük fel. Szveta így szólt: — Indulásra készen állok! Ezt úgy mondta. Emelkedett hangulatának semmi köze nem volt a félelemhez. Vajon mit tudhatott meg a kéziratból? Csupán azt.. amit Kim az ismeretlen bolygó embereiről tudott. hogy Kim. s eszébe sem jutott.. Abban az esetben visszatérünk. Nagyon világos bőr. ő sem félt. Még külsejükről sem lehetett teljes képet nyerni. mielőtt válaszolt volna. hogy odaát ellenségesen fogadnak bennünket. hogy útitársa saját felesége is lehet. hanem ellenségeket talál. Nemcsak a tudomány és a technika. Állapotát leginkább a kíváncsiság szóval lehetne jellemezni: „Mi vár ránk?" Kim végtelenül hitt számításainak helyességében. Teljesen meg volt győződve az ellenkezőjéről. az emberek is mások lettek. hogy a jövevények szülőbolygója abban az időben. Ha az emberi életkor azon a bolygón akkora. Vajon milyenek?. hogy a kétkedőknek igazuk van — mondogatta Kim. amikor elhagyták azt. bizonytalansághoz vagy ahhoz. hanem belsőleg is teljesen nyugodt volt.

Pontos mása volt azoknak a hengereknek. és megfordítva. amelyet sohasem ismert. amely azt bizonyította volna. hogy a gép pár pillanat múlva működni kezd. — De igen! A henger. Minden műszere és automata gépezete földi eredetű volt.Georgij Martinov: Az időspirál — Csak nem jelentkeztél? — kérdezte aztán. Tudták. az ajtón kívül 88 . mint aki semmit sem vár. hogy a nulla méretbe való behatolás nem tesz kárt az élő szervezetekben. hogy ez az átmenet észrevétlenül történik majd. amelynek szomszédságában Szveta feküdt. Senki. sem a Szveta idegrendszerét. mint azok. hogy Kim és Szveta. Elég sok idő telt el. Sokkal nyugodtabb. ami megmenthette volna Kimet és Szvetát. Az ajtó becsukódott. akiknek meg vannak számlálva a másodpercei ezen a világon. de nem világították be a kamrát. sem négy munkatársa. A tudomány arra a következtetésre jutott. nem aggasztotta Kimet. A következő pillanatban lefeküdt a fekhelyre. amely bármilyen megpróbáltatást kibír. Kim nem féltette sem a saját. hogy testük elhagyta a megszokott világot. ám a jövevények műszaki rajzai alapján szerelték össze őket. Ám ez az állapot. Kitapogatta a gombot. mely rajzokat Kim fejtett meg. és szemüket le nem vették az ellenőrző műszerekről. hogy végzetes hiba történt. szörnyű veszélybe kerültek. sem Kim. idegen fényforrást sem alkalmazni. És ezért nyugodt volt.. s az. hogy lényegében máris halottnak tekintendők. sem a jelenlevő tudósok még csak nem is sejtették. amelyek különböző helyen álltak a Földön. mint aki kész mindennel szembenézni. és éppen ebben fogja találni magát Kim és Szveta az út végén. kikapcsolt tudatából a következményekkel foglalkozó minden gondolatot. Behunyt szemmel feküdt. és meg sem fogják érezni. Kim nem hozott magával zseblámpát. de ezt az időt is nagyon hosszúnak tartotta. hogy az ember meglássa őket a falon. Fényük elegendő volt ahhoz. Tudta. akik kívül rekedtek a henger ajtaján. s olyan időn és téren kívüli állapotba kerül. és már határozottan megállapították: az orangután — a Föld egyetlen „tükrös" típusú lénye — teljesen normálisan érzi magát. a tér-idő gép (mert óvatosságból térberendezést is szereltek bele) teljes egészében földi anyagból készült. ami biztosította volna a kísérlet sikerét. akik a henger szerkezetén dolgoztak vele. összes szervük tükörhelyzetbe kerül.. és ebben a pillanatban feszülten várakoztak. Mit várt? Egy olyan érzést talán. hol lehet. amelyet ember még nem próbált ki. Azt is tudták. A harmadik hengerről nem tudták. mert nem akart még egy gyenge. hogy kísérleti alany lesz. Az ember nem tudhat mindent! Az egyetlen dolog. jobb oldalra kerül. hogy amint keresztülhaladnak a nulla térségen. testük teljesen „ki lesz fordítva". A műszerek mutatói kísérteties kék fénnyel világítottak. ami a bal oldalon volt. Elég erősnek tartotta. az egyetlen dolog. elháríthatatlan. amely működésbe hozza a térgépet. és amelyet ésszel nem képes felfogni? Kim semmit sem várt! Miután eldöntötte. s pillanatnyi tétovázás nélkül megnyomta.

még a nyelvük sem. Más magyarázata nem lehetett. és újfent elhangzott a kapcsolatfelvételre hívó jelzés. márpedig ez csak egyet jelenthetett: a négy ős hazatért! A bolygó lakossága még nem értesült a nagy eseményről. Szokatlan és kényelmetlen volt számukra a csigalépcső. És most hírt adtak magukról. mint bevinni a hengerbe. akiket már korábban kijelöltek a távoli ősök fogadására. Hiszen az ősrégi berendezés nem tudta megállapítani: megérkezett-e az üzenet vagy sem. hogy a kapcsolat nem jött létre. és összeállítsanak egy másik sémát. és a négy ős megint csak nem tért haza. Futottak. A hazatérteket azonnal meg kellett tisztítani az idegen bolygó baktériumaitól és mikrobáitól Azonkívül csak azok tudtak gondolati képekkel beszélgetni. De nem tértek vissza! Telt-múlt az idő. és átkozták a körülmények találkozását. teljesen váratlanul. amelynek fokait szemmel alig lehetett látni. De az ősök éltek. akik kimondottan várták ezt a pillanatot. És most sikerült! A figyelő automata jelezte. és akkori fogalmakban gondolkodtak. Létrejött a kapcsolat. hogy semmi sem maradt abból az időből. És csak azért tudtak ilyen gyorsan itt teremni. A rég várt jelzés nemrég hangzott fel.Georgij Martinov: Az időspirál maradt. hogy a térgép működésbe lépett. Azért hagyták meg. csak azok tudtak róla. amely hatalmukba kerítette. akik oly régen éltek. felhasználták a rendelkezésükre álló időgépet. Senkinek nem jutott eszébe. A fekete gömb ott volt a közelükben. sietősre késztette őket. Nagy részük főleg orvos volt. akik az emberi agy 89 . akik a távoli múltban éltek. Az a gyanújuk támadt. lelassították lépteiket. Ez az egyetlen dolog pedig itt volt a kíséret szeme előtt. Az üzenetet megismételték. Az épület nagyon öreg volt. Vajon mi történhetett ott? A legvalószínűbbnek azt tartották. Siettek is a történelmi épület föld alatti termébe. Amint megkapták. hogy elpusztultak. hogy a most készült térgép sémát nem értik azok. mert mindazok. hogy fogadják azokat az embereket.. Számtalan nemzedék hitte azt. amint ráléptek erre a lépcsőre. de ők nem ismerték a csodálatos készülék valamennyi rendeltetését. akik akkor éltek. azt meg kellett hogy értsék. A négy ősnek üzenetet küldtek. Újabb izgatott várakozás. A négy tudós az oly távoli múltban távozott el az idegen bolygóra. mert föld alatti alagsorában állt az ősök tér-idő gépe. Az erős izgalom. Ugyanis ebben a kivénült épületben nem volt egyetlen lift sem. mint a térgép. Annak idején nem tartották szükségesnek az emeletek közti gépi összeköttetést. Nagy munkába került. hogy gondolatban visszamenjenek a múltba. Semmi sem lett volna egyszerűbb. amely nem romlott el. amely az egész bolygó legnagyobb elkeseredésére csak egyoldalú. amelyet megértenek azok.. A fogadásra kijelölt embereket felkészítették erre a találkozásra. hogy az üzenetet nem vették. vissza kell indulniuk szülőbolygójukra. az utánuk következő nemzedékek pedig egyszerűen nem törődtek vele: az épületben soha senki sem lakott. Bárhogy is siettek. Az írásos üzenetet az ősi nyelven adták le. e ház szomszédságában laktak.

vagyis megint csak az orvosok és biológusok. így van! Minden világos! Ott. De a kamra ajtajához éppen azok siettek. Ismeretlen szabású. Miért eszméletlenek még mindig a vendégek.Georgij Martinov: Az időspirál lehetőségeinek tanulmányozása során érintkezésbe kerültek ezzel a kérdéssel. akik hasonlítottak rájuk. mint azok. és az emberek nem látták. A mai kor emberei többször találkoztak más bolygók lakóival. hogy kik tartózkodnak a kamrában. Odabent saját világításnak kellene lenni. — Valami miatt nem nyitják ki az ajtót — mondta üdvözlés helyett. és mi történt velük. A három tudós összenézett.. akik sokkal inkább szorulnak segítségre. még jobban megszaporáznák lépteiket. akiket vártak. Titeket vártalak. ahogy csak tudtak. kiment a teremből. és a fekete gömbre pillantott. Ebben a pillanatban a világítás erősebb lett.. akik mindennel fel voltak szerelve ahhoz. ahonnan ez a két ember érkezett. De világosság nem volt! A vezető felkapta a fejét. sötét ruhát viseltek mind a ketten. Hárman lépték át a küszöböt. akikre a legnagyobb szükség volt. mi történik odabent. Hajszálon függött a vendégek élete. Most már tudták. a vendégeké. akiknek hazatérését várták? Miért nem érkeztek meg ők maguk? Milyen hírt hozott ez a kettő? A vezető a rövid fekete hajú ember fölé hajolt. Bizony. a másik haja hosszú és arányló sárga volt. akiket a bolygó urai még nem ismertek. de a világosság kevés volt ahhoz. A kerek termet elöntötte a fény.. — Ez nagyon aggaszt engem. hogy ezek az emberek arról a bolygóról származnak. Siettek. hiszen a gép már régóta áll? A vezető felemelte a fejét. Két lény feküdt előttük. Valami nincs rendben odabent! Nyomban elfordult. nem is gyanítva. Az ajtó kinyílt. Az az ember. amelyben a gép állt. csak barnásrózsaszínű volt az arcuk és kezük bőre. számukra semmi újat nem jelentett egy ilyen találkozás. de a kamrában sötét volt. a kerek fémteremben várta a többieket. amelyet négy ősük látogatott meg. aki az első jelzés vétele után magára vállalta a négy őssel való kapcsolatfelvétel műveletének irányítását. Egyetlen más bolygó emberei sem léphettek be ebbe a kamrába. de ha tudnák. hogy gyors és hathatós segítséget nyújtsanak bármely esetben. — Miért nem nyitottad ki magad? — Nem vagyok orvos. Vajon mi történt azokkal. és háromszor megnyomta a gombot. hogy nem őseik hozták működésbe a térgépet. A baloldalt fekvőnek a fején rövid fekete haj nőtt. abban a kamrában nem volt fekete gömb! — Minél előbb — mondta izgatottan — mentsétek meg vendégeinket! Idegbénulás okozta gyors halál fenyegeti őket! — S hogy ne akadályozza az orvosokat. A gömb most sem világított. 90 . hogy egy idegen világ embereivel fognak találkozni. hogy beláthassanak a kamra belsejébe..

A legszörnyűbb. de teljesen fehér volt. A két szó. ez nem a Föld! Itt van a jövevények bolygóján! Kimmel elérték céljukat! De hol a henger.. Mindkettőjüknek úgy tűnt. A csodálkozástól fel akarta emelni a fejét. akit megpillantott. amely mintha a legfinomabb prémből készült volna. Amott távolabb. Soha még nem találkozott ilyen anyaggal.. Bőr érintkezett a bőrrel. — Hol vagyok? — kérdezte hangosan. hogy hozzáért a testéhez. amely valószínűleg ugyanolyan volt. hogy már maga is kételkedett abban. s ez eszébe juttatta Szvetának szülőbolygóját. mintha kísértet lenne. hogy valóban kimondta őket. Kim arca nyugodt volt. Az első. a Földet: a párna teljesen földi formájú volt. ami megelőzte a nagy ismeretlenbe való elindulásukat. amikor eszükbe jutott minden. és hogy mi történt odabent velük. Kim mögött Szveta megpillantott egy közeledő alakot. még akkor is a hengerben tartózkodásuk „fehér folt" maradt emlékezetükben. amit a vezetőjük mondott. hanem a jövevények bolygóján. ami a paplan alatt volt. heverőnek vagy egyáltalán fekhelynek szoktak nevezni.. és újfent érezte. Mindenesetre nem olyasmi volt. Vagy csak keresztülfutott az agyán? Mi történt hát vele? Miért fekszik egyedül? A körülötte levő kék térségben semmin nem tudott megpihenni a tekintete. amely őt borította. de mégis jól hallatszó léptek ütötték meg a fülét. 91 . hogy még nem hagyták el a Földet. örökre az is maradt! Szveta tért először teljesen magához. amit a Földön ágynak. Nem. de Szveta nagyon sápadtnak találta. De még akkor is. Ott feküdt mellette valamin. Senki nem várt magyarázatot. Kim volt. Szilárdan elhatározta. oly halkan hangzott. de nem sikerült. Külsőleg semmi sem árulta el. Két másik ember sietett be a kamrába. hogy ez a takaró áteresztő képességgel rendelkezik. Kim feje párnán feküdt. amely emberre emlékeztetett. fokozatosan tértek eszméletre.Georgij Martinov: Az időspirál Mindnyájan hallották. Tömörnek látszó paplannal volt betakarva. Ekkor megismételte az iménti mozdulatot. Nagyon halk. hogy nem a Földön vannak. S amint utóbb kiderült. a tér-idő gépben való utazásuk még el sem kezdődött. Nem emlékeztek rá. hogyan léptek be a hengerbe. amelyet a beteg lát lázálmában. puha. aminek alakját nem lehetett kivenni. s rájöttek. mint az alvó emberé. hogy türelmesen várja a további eseményeket. amelyben ideérkeztek? Mikor és hogyan jöttek ki belőle? Miért csöppent erre a teljesen ismeretlen és semmihez sem hasonlító helyre? Miért fekszik? Hol van Kim? Szveta nagyon gyengének érezte magát.. legfélelmetesebb szavak hangzottak el a bolygón: Halál fenyegeti az embert! A ZSVAN Lassan. és ekkor. Szveta behunyta a szemét. amikor teljesen visszanyerték eszméletüket. Valaki jön! Szveta nagy nehezen megfordította a fejét. semmi kétség. mint az. Ujjait összezárta. világosan érezte. hogy meztelen lábához ért. A takarón nyugvó keze rendkívül puha anyagot érzett. amelyet az imént mondott ki.

hogy az illető nő. milyen csodálatosan harmonikus minden mozdulata. amelyek váratlanul teljesen kerekre tágultak. hanem valóságos hús-vér lény. nem lesznek ilyen rútak.." Rámosolygott a közeledőre. mert hirtelen eszébe jutott. hogy egyáltalán nem fél. Külseje. ez a nő egyáltalán nem rút. nem más. akiket Kimmel együtt annyira szerettek volna már látni. Tehát ez mégsem vízió. mint aki a pulzusát akarja kitapintani. „Bagolyszem" — futott át az agyán. Fehér arcához képest a szemek sötéteknek látszottak. hogy a jövevények bárkivel folyékonyán beszélgettek annak anyanyelvén. — Bizonyára engem is olyan rútnak lát. Az első kapcsolat! A két különböző bolygón született észlények első találkozása.. Hány könyvet írtak róla! Mennyi ábránd és fantázia fűződik hozzá! És most. milyen rugalmas és plasztikus az egész ember. gondolatai világosak voltak. milyennek írja le a jövevényeket a Dair-féle kézirat: „Fehérek voltak. Ez a nő. „Tévedtem. Szveta aggodalommal vegyes csodálkozással állapította meg. finom vonalú vékony ujjait összezárta. S ez a hófehér. Szveta most már alaposan szemügyre vehette. A fehér lény nem válaszolt semmit. ruhájuk pedig világoskék. halottsápadt bőr! „Egy idegen bolygó embere! — futott végig az agyán. nagyon hegyes áll. és gyengédség csillogott benne. arcvonásai és alakja ösztönösen azt súgták neki. Elvégre a Dair-féle kézirat megemlíti. hogy az illető érti minden szavát. milyen szép és lágy vonalú a hófehér keze. lassacskán kezdett ráeszmélni. milyen meglepő összhangban van az arc az alakkal. utánozhatatlan. amely alig különbözött az ugyancsak fehér arctól. ebben a pillanatban jön létre. ami most történik. olyan észlény áll előtte. mint amilyennek én látom őt. amelyet nehéz volt előre látni! A vendég alighanem betegen fekszik. keskeny száj.Georgij Martinov: Az időspirál Szveta érezte. A rászegeződő szempár már nem tágult kerekre. hogy nő. egyenesen a szeme közé nézett. amelyre mindig izgalommal gondolt. nehezen tudna rá válaszolni. az a bizonyos „első kapcsolat". aki egy másik észlény anyjává tudna válni. Föléje hajolt. Szveta összerezzent. „Szóval hát ilyenek!" — gondolta az asszony. nyomban szertefoszlott. Nagyon széles homlok. Szvetának feltűnt ajkának rózsaszín árnyalata. mozdulatai... Nem. honnan vette. Elvégre az.. sőt inkább szép! Ez a szépség nem földi eredetű. hogy ijesztő rém áll előtte. hogy teljesen öntudatánál van. mint az ég. s meg volt győződve. óvatosan megfogta Szveta kezét. Ha Szvetát most megkérdeznék. ő egész idő alatt abban reménykedett. Az az első benyomása. méghozzá olyan helyzetben. és lágy mozdulattal. „Biztosan orvos is" — gondolta Szveta.. A fehér kísértet hozzá lépett. elkeskenyedett. 92 . — Kicsoda ön? — kérdezte Szveta. hogy a lények. mint a legtisztább felhő. idegen és sajátos szépség!" — gondolta Szveta. a házigazda pedig orvosként közeledik hozzá." Ám a feléje közeledő alak ruhája fehér volt. mint két bolygó nevezetes találkozása. Száján teljesen földi ízű mosoly játszott. Szveta elfogta az illető nagyon világos szemének raja szegeződő tekintetét.

mert nem tudott válaszolni. „Bizony — gondolta — a kötetlen beszélgetés velük a jövő kérdése. de a mondatok értelme gyakran elsikkadt. A különböző gondolkodásbeli színvonal. Kim hamarosan rájött. Néhány nap múlva Kim. hogy e bolygó lakói bioáramok segítségével beszélgetnek. de most. 93 . — Tehát ön orvos? — Igen. — És hallja minden gondolatomat? — Nem. Még olyasmit is megkíséreltek.Georgij Martinov: Az időspirál A váratlan és megszokott mozdulat itt. A ki nem mondott gondolatunk és a szavakban kifejezett gondolat között óriási a különbség a gondolat által kiváltott bioáramok értelmében. és ezért tűnt szenvtelennek): — Önöket és ruhájukat meg kellett tisztítanunk bolygójuk mikroorganizmusaitól. Kimmel és Szvetával csupán egy látogató tudott beszélgetni. Kim és Szveta agyában a tolmács szavai elég világosan hangzottak. a találkozás első napján nehezen folyt a beszélgetés. Aztán eszméletre tért Kim. Fokozatosan kifejlődött bennük az a képesség. Kivéve azokat. mint a földiek. hogy a bolygólakók nem egészen úgy értelmezték és fejezték ki szavakkal a környező világot. akit Szveta pillantott meg. S már tudta." A Földről eltávozóban azt ígérték. hanem a jó barát kezét fogta meg újból. hiszen nem értette a nyelvét. S az első orvosnő. a többiek pedig csak az ő „tolmácsolásával". A tolmács szenvtelenül magyarázta (mindazt. Intézkedések történtek. hogy nem az orvos. hogy teljesen meztelenül feküsznek a furcsa takaró alatt. A beszédtársak mintegy tapogatták egymás megértésének útjait. majd pedig Óoroszhonban a számára megszokott módon beszélgetett a földiekkel. mi váltja ezt ki. hogy a hangos beszédet gondolati impulzusokkal helyettesítik. Szvetának hihetetlennek. hogy egy hét múlva térnek haza. ebben az idegen és egyelőre érthetetlen környezetben. csak azokat. Nem volt könnyű. érdeklődésére a következő magyarázatot kapta: Volt idő.és lelki megbetegedések száma. hogy befolyást gyakoroljanak a születendő gyermekek agyára. De a következő pillanatban ismét odanyújtotta. De ennek eredményeképpen megszaporodott az agy. A holmiknak alig érezhető. hogy visszatérjenek a gondolatkicserélés megszokott módszerére. Idő kell hozzá. Az orvosnő hozott nekik ruhát. és nem hat az idegen agyra. Az első rendkívül gyenge. agyukban monotonul hangzott. fantasztikusnak tűnt! Önkéntelenül elkapta a kezét. akiknek a foglalkozása teszi ezt szükségessé: főképpen orvosok és űrhajósok. helyesebben az. Vajon elég lesz-e ennyi idő? Rég észrevették. Mindez néhány nappal később történt. hogy értsék egymás gondolatait. fehérneműt és lábbelit. hogy a négy jövevény Atlantiszon. amikor bolygónkon azzal a gondolattal foglalkoztak. megjelentek az újabb látogatók. amelyeket hangosan akar kimondani. Ma már nem tudjuk továbbítani és „meghallani" az idegen gondolatokat. A Földön mindenki úgy tudta. amit „mondott". mégpedig nem is kevés. és mind a két fél keveset értett meg belőle. idegen szaguk volt. azért nem válaszolt.

Szveta tétovázott. egyáltalán nem törődve sem vele. Jóllehet ebből a magasságból nem látszottak részletek. — Igen — mondta a tolmács. — Az az érzésem. és aggodalommal vegyes kíváncsisággal gondolt arra. Tudta. De Kimék nyomban rájöttek. hogy a „jövevények" nem néznek rá. hogy a házak és az utcák üvegből vannak. bolygójukon mások a fogalmak. azt jelenti. A végtelen kék térségről. — Értettem beszédüket — szólalt meg a bolygólakó váratlanul. Halkan beszélgettek egymással. „Ostobaság!" — gondolta. nem láttak semmit az égen kívül.Georgij Martinov: Az időspirál Kim vállat vont. hogy az itteni élelem nem lesz ártalmas nekünk — mondta Szveta. Mégis nagy megkönnyebbülést érzett. nem pedig valami más ismeretlen dolog. majd később Kimet is. hogy ez a benyomásuk is csalóka volt. 94 . az utcák vonala és az utcákon közlekedő gépek apró pontjai jól látszottak. Megtudták. vagy finom tapintat volt. Messze odalent. körös-körül egészen a látóhatárig terjedt az óriási város. hogy hol tartózkodnak. hogy égbolt. ráeszméltek. amelynek semmi köze nem volt a földi városokhoz. amely annyira meglepte Szvetát. hogy a kórterem a rendkívül magas épület legfelső emeletén van. amikor észrevette. és gyorsan öltözködni kezdett. Jól látni az áttetsző falakon és mennyezeten át. hogy város. — Egyelőre nem! — felelte Kim. — Nem éhesek? — kérdezte tőlük a tolmács. amelynek színe pontosan olyan volt. a kórterem áttetsző mennyezete és falai mintha tompították volna a külső színeket. mint a földié. Úgy látszik. — Erre egyáltalán nem volt szükség — mondta aztán. A bolygó ege nem világoskék volt. hogy forduljanak el — szólalt meg Szveta. — Legalább kérd meg őket. — Csak nem képzelik. — Öltözzenek fel! — javasolta a tolmács. és már minden tétovázás nélkül követte Kim példáját. Nyomban rájöttek. hanem szinte mélykék. vajon mit kapnak enni ezen a bolygón. — Ne bolondozz! — felelte Kim. véletlen. amelyek olyannyira áttetszőek voltak. kiderült. nem is reagálva Kim szavaira. Határozott mozdulattal felhajtotta a takarót. sem Kimmel. Vajon ez az érdeklődés tényleges hiányát jelentette. hanem narancsszínű nap világított. s rajta nem sápadt sárga. Az volt az általános benyomásuk. De amint kijöttek a kórházból. mintha csak megértette volna férje gondolatát. Nem volt könnyű egyszerre lemondani a megszokott fogalmakról. — Ha egyszer nem távoznak el. de mégsem bírta legyűrni zavarát. amelyeket a tolmács megértett? Felöltözve álltak és körülnéztek. — Kétségkívül. Ezért volt az. vagy pedig szavainak eredménye. hogy jóformán nem is látszottak szabad szemmel. amelyben tartózkodtak. — Alighanem kórház ez az épület — mondta Kim a házra célozva. hogy megfeledkeztünk róla? A sterilizálást a mi bolygónkon végeztük el. hogy férje igazat mondott. hogy amikor feküdtek.

Ez az izgalom pedig olyan nagyfokú volt. számtalan következményével együtt. mint egy csupa mássalhangzókból álló szó. Még Szveta. sem a földiek soha nem fogják tudni megtanulni egymás nyelvét. El tudjuk látni élelemmel a más bolygóról érkezett vendégeinket — tette hozzá. — Mi a neve az önök bolygójának? — kérdezte a tolmács. hanem egy egész sor idegen bolygóra! Hiszen a „jövevény" azt mondta. mert a mi bolygónknak még nem volt a galaktika egyetlen bolygójával sem kapcsolata. — És az önökét hogy hívják? A válasz (a tolmács természetesen nem gondolatban. majd pedig Óoroszhonban. és Szveta jól tudta. — Föld — felelte Kim. hogy az önök bolygója egyelőre az egyetlen ilyen bolygó. élénken és nyilván izgatottan beszélgetni kezdtek egymással. Mi azt hittük. És most kiderül. hogy sem a bolygólakók. Egyetlen földi ember sem tudná ezeket a hangokat kiejteni. Hacsak nem sikerül egy különleges beszédgépet szerkeszteni. hogy az érintkezés egyetlen eszköze a gondolat-kisugárzás marad. Meglepte őket. mint most. — Zsvan — ismételte meg Kim. akinek idegrendszere sokkal érzékenyebb volt. 95 . Nagyfokú megfigyelőképességről tanúskodott a kérdés. hogy tapasztalatuk van az érintkezésben a bolygók lakóival! Tévedés kizárt. De nekünk már nagy tapasztalatunk van az érintkezésben más bolygók lakóival. hogy Kim néhány másodpercig hallgatott. mert amint végighallgatták a fordítást. sokkal jobban el tudtak beszélgetni az emberekkel. „ZSVN" — hallotta Kim és Szveta a választ. ugyanakkor pedig szavaik és mondataik rendkívül lágyan és folyékonyan hangzottak. Az első kapcsolat tehát a Föld részére több kapcsolatot jelent! Amikor elindultak kockázatos útjukra. hanem hangosan ejtette ki) úgy hangzott. Hangszálaik valószínűleg más felépítésűek. — Amikor a négy jövevény — mondta Kim — megjelent Atlantiszon. De megértették lényegét. „Miért nyugtalanság?" — hallotta Kim és Szveta a kérdést.Georgij Martinov: Az időspirál — Aggodalmuk érthető. mert nem volt ereje felelni. mint a földi embereké. A középső hang kissé el volt nyújtva. hogy nemcsak egy bolygóra nyitottak ajtót. hogy a bolygó nyelvében egyáltalán nem volt magánhangzó. Elsőként és egyetlennel — gondolták a Földön. Mind a ketten egyszerre gondoltak arra. sem vett észre semmilyen izgalmat férje arcán. A hosszú mondatot — először hallottak ilyet a bolygón — agyuk nehezen és nem teljes egészében fogta fel. Kim és Szveta csodálkozva hallgatták ezt a beszélgetést. — Így valahogy — mosolyodott el a tolmács. mire értette. ez a szó többes számban hangzott el! — Mi nyugtalanítja önöket? — kérdezte a figyelmes tolmács. — Azért nyugtalankodunk — felelte Szveta —. Ez a válasz alighanem nagy hatással volt a bolygólakókra. Kim és Szveta összenézett. — Miért? — csodálkozott Szveta. amikor kilépnek hengerükből a Földön. Ezután nyomban megértették e mondat óriási jelentőségét. — Baj! — mondta Kim. mindkettőjüket nagy-nagy büszkeség töltötte el arra a gondolatra. hogy éppen őket választotta ki az emberiség erre a nagy misszióra: felvenni a kapcsolatot egy másik emberiséggel. mint Kimé.

mégis úgy lesz. hanem alkalmasint valamilyen bonyolult optikai rendszer. hogy valakinek eszébe jut. rég ismeretes. Először: abban a korban az emberek primitíven gondolkodtak. aztán még ma újra visszatérnénk ide. Baj. A valóságban semmiféle ablak nem volt a helyiségben. mint a többiek! — Tehát mindnyájan félreértettétek. Már elmondták nekik. — De attól tartok. Este volt. Ezt nem az áttetszőség okozta. ők sem értettek jóformán semmit. s ezen az estén teljesen tudatuknál voltak. ez általános nyugtalanságot kelt a Földön. nem fogják tudni. — Csak! Egy furcsa dolog jutott eszembe. mikor indulunk vissza. ők is! Kim újból járkálni kezdett. a falak áttetszőek voltak. hogy a rendelkezésükre álló helyiség az épület központi részében van. de Kim és Szveta már tudták. aki nem tudni. — Igen — mondta Kim szórakozottan. ott a Földön velünk egy időben bemehetnek a hengerbe. Még jó. De idő kell hozzá. Ennyire félreértettél volna? — Éppúgy értettelek. hogy minél fejletlenebb az agy. Nagy különbség. márpedig időnk nagyon kevés van. Meglehet. közölnénk. Szveta felnevetett. Ellentétben a mennyezettel és a padlóval. és elindul a segítségünkre. hogy innen a Földre és vissza az út nem tart semennyi ideig. — Szveta! — mondta aztán. hogy a zsvaniak szavai nem a fülünkben hangzanak. hanem két szomszédos házban laknánk. hányszor rótta végig a szobát egyik sarkától a másikig. s ez a legfontosabb. e szavak hallatára megállt. hogy ez csak belülről tűnik így. milyen nehezen zajlott le a mai beszélgetés. hogy nem sikerül teljesen megértenünk egymást? — Ugyan már! Persze hogy sikerül. hogy a jövevények az ő anyanyelvükön beszélnek hozzájuk. Magad is tapasztaltad. ennek ellenére minden fal külső falnak hatott. hogy még maradunk keveset. Nem maradhatunk itt a megengedettnél tovább. hanem közvetlenül az agyunkban. Mi jól tudjuk. — Mi van ebben rossz? Jöjjön csak nyugodtan! Kim. Látszott rajta. Akkoriban pedig az emberek azt hitték. hogy gondolatai nagyon messze kalandoznak ettől a témától. amelyeket a bioáramok közvetítenek. Kim csupán közel ment az egyik falhoz. Az ablakhoz lépett. Ezenkívül azt is tudták. — És akkor? — Elpusztulunk mi is. nagy baj! — Ezek szerint azt hiszed. az első este az idegen bolygón. — Semmit. s beszélgetni velük csakis a legegyszerűbb dolgokról lehetett. Mintha mi és a zsvaniak nem két különböző bolygón élnénk. A helyiséget minden oldalról szobák vették körül. — Én már elmagyaráztam neked a térgép működési elvét. Kívülről senki nem láthat be a szobába. Mit tudtunk meg tőlük? — Kim vállat vont. hogy akár most is visszatérhetnénk a Földre. hogy immár negyedik napja 96 . — Nagyon nem szeretnék üres kézzel hazatérni — mondta aztán. annál könnyebb felfogni a gondolati impulzusokat.Georgij Martinov: Az időspirál — Több oknál fogva. Ha mi a kelleténél tovább maradunk itt. Másodszor. — Miért nevetsz? — kérdezte Kim csodálkozva. Arra gondoltam.

Valami lifthez hasonló alkalmatosságon ereszkedtek le az alsó emeletekre. s azokon keresztül látszott köröskörül a város. Ezt a meggyőződésüket az váltotta ki. hogy hívják. Olyan érzésük volt. Ekkor ismét felszólították őket. de több emelettel lejjebb. sem ők nem fogják ismerni egymás „címét"! Addig a napig. a tolmács felszólította őket. nem tudták — Kim és Szveta eszméletlenül feküdt a kórházban.Georgij Martinov: Az időspirál tartózkodnak ezen a bolygón. mint az előbbi. észre sem vették. hogy ennek érdekében végigrepülték volna az egész galaktikát! De hol. vagy mit tudom én. A kölcsönös információcsere. Kizárt dolog. vagy a Zsvan lesz. — Mi hajlandók vagyunk akár most is — felelte Kim. és földi fülnek furcsán hangzik. Ez azt bizonyította. már feltűnt nekik. Micsoda hülyeség! — fejezte be Kim mérgesen. hogy lépjenek ki a liftből. hogy a tudósok egy csoportja türelmetlenül várja. és a világegyetem viszonylatában minden valószínűség szerint egészen közel a naprendszerhez. 97 . — Mi magunk is türelmetlenül várjuk ezt a találkozást. hogy a zsvaniak bolygója. Hiszen a mai zsvaniak ősei tizenkétezer évvel ezelőtt. hogy sokkal előbb rendes űrutazást tettek. átvezették őket egy másik helyiségbe. segítségnyújtás mindennapos jelenséggé válik. hogy egyenek. s amikor elhárították a kínálást. egyáltalán nem hasonlított a földi égboltéra. és csak a vendégektől függ a találkozás időpontja. Az épületek bizarr. Oldalai áttetszőek voltak. Már a kórteremben közölték Kimmel és Szvetával. — Nem találom a kijáratot — szólalt meg Kim. hogy nincs ajtó. amelynek neve nehezen ejthető ki. hogy találkozhasson velük. mától fogva állandó kapcsolatban lesz egymással. De amikor leszállásuk véget ért. A csillagok elhelyezkedése. hogy egy idegen bolygón tartózkodnak. hogyan és mire támaszkodtak. Három zsvani napig — hogy ez mennyi földi napnak felel meg. melyik helyen lehet ez a bolygó? A Földnek vajon melyik csillagképében lehet a napja — a narancsszínű csillag? Mi a neve földi nyelven. amely ugyanebben az épületben volt. a földi csillagászok csillagkatalógusában? — Kétségtelen. s amelyek pókhálóként szőtték be az eget — mindez lenyűgöző hatással volt rájuk. az óriási hidak. de lehet. De zsvani tartózkodásuk vége felé Kim és Szveta rájöttek. bármikor hajlandók találkozni. a földire egyáltalán nem hasonlító architektúrája. hogy a Földre vigyék tér-idő hengereiket. az egymás fölött több rétegben futó utcák. hogy a falakon keresztül mentek ki. hogy ez a bolygó tizenkétezer évvel ezelőtt egy színvonalon állt a mai Földdel. s ennek a tudata nyomasztólag hatott rájuk. Teljes mértékben érezték. ahogy az várható volt. Ugyanakkor pedig sem mi. akárcsak a Föld is. amelyek nem tudni. hogy ez nem egészen így van! Amint kiléptek a kórteremből. érted. amíg valamelyik egyszerű űrhajó véletlenül. amely minden valószínűség szerint messze túlszárnyalta a Földet műszaki fejlődésben. és kísérőjük. hogy Földünk és ez a ZSVN. Kim nagyon szerette volna látni a csillagos eget. véletlenül nem fedezi fel az „ismeretlen" bolygót. nem pedig csőben csúsznak lefelé az épületen belül. A tolmács fürkésző pillantást vetett rá. valahol a galaktika peremövezeteiben lehet. amely vagy a Föld. hogy aerosztáton ereszkednek le. Csupán a Tejút volt ugyanaz. amelyeknek szerkezete teljesen érthetetlen volt számukra.

és követte az asszonyt. Helyesen cselekedtek. Mintha ez a találkozás egyáltalán nem az első lenne. Ez az asztal semmiben sem különbözött a földi asztaloktól. akik egy hosszú. és mondott neki valamit. támlájuk nagyon kurta volt. puháknak. de sem Kim. hogy a tolmács minden invitálás nélkül leült. mint az előbb. A zsvani férfi egyet lépett. de semmi eredményre nem jutott. „Lehet. Mind az öt csaknem egyformának tűnt. vagy ajtót. mi történt négy ősünkkel. — A tudósok. Csupán erről volt szó. A fotelek alacsonyak voltak. A tudósok csupán fejüket hajtották meg üdvözlésképpen. 98 . Megpróbálta a lehető legvilágosabban és legegyszerűbben elmondani azt. akik önökre várnak — magyarázta a tolmács. s miért nem térnek haza? Kim már rég várta ezt az elkerülhetetlen kérdést. Kim. mint a földiek. mint a takarójuk — mondta Szveta. Senki sem kínálta hellyel őket. mintha a zsvaniak rég ismernék és rég megszokták volna a földiek látványát. — Arra kérjük önöket — mondta a tolmács —." Ez a gondolat kissé kellemetlenül érintette. Kim és Szveta csak egyes részeit értette meg. áteresztette Szvetát. Csodálta a bolygólakók önuralmát: elvégre honfitársaik sorsa feltétlenül érdekelte őket. Az öt tudós előtt egy másik bolygó emberei ültek. Zavarta a bőrük fehér színe. amit a Földön tudtak a jövevényekről. szokatlan arcvonásuk. De mivel Szveta és Kim látta. sem Szveta semmi olyasmit nem fedezett fel az arcukon. hogy már láttak bennünket — gondolta Kim. de ez az érdeklődés ez ideig semmiben sem nyilvánult meg. Az egyik most a tolmácshoz fordult. Mondata nagyon rövid volt. jól látta. Úgy látszik. ők is követték példáját. — Amikor eszméletlenül feküdtünk. s azon nyomban ugyanolyan volt. amely mögött egy nagy szoba látszott s abban öt ember.Georgij Martinov: Az időspirál — Önöknél nyílást vágnak a falba? — kérdezte. aki figyelte a feleségét. Megcsóválta a fejét. — Olyasmi ez. — Mikorra várják kijövetelüket a gépből? — kérdezte az egyik zsvani férfi. de a fordítás annál hosszabb. közöljék velünk. és máris túljutott a lift falán. Húsz lépés után újabb falhoz értek. most kövessük őt! Szveta bátran átlépte a lift küszöbét. Hogy miként történt ez. elvégre a házigazdák aligha szándékoztak ülve beszélgetni álló vendégeikkel. — Miféle takarójuk? — Majd később mesélek róla. — Vagy nyílást. tar koponyájuk. elég jól megértették szavait. Élnek-e. azt nem sikerült ellesniük. Szveta pedig megpróbálta kitalálni az előttük ülő tudósok életkorát. a zsvaniak udvariassági szabályai merőben mások. ami kíváncsiságról tanúskodott volna. kényelmeseknek látszottak. Úgy látszik. Ezután gyakorlati kérdésekre került sor. keskeny asztal körül ültek. Az öt zsvani tudós közül egyetlenegy sem állt fel megjelenésükkor. hogy a fal anyaga mintha beszakadt volna. amit a földiek feltétlenül megtettek volna. Az egész bolygó nevében kifejezett terjengős üdvözlet volt.

A másodperc. amelynek válasza annyira megdöbbentette Kimet és Szvetát. De szavainak hangnemét nem vették észre. amikor átmegy a nulla térségbe. — Mi tudjuk az időpontját. hogy az idegen légkörben. óra.Georgij Martinov: Az időspirál Kim meg tudta volna mondani a pontos napot és órát. A földiek szerint minden észlények lakta bolygón. alaposan megvizsgálták a számukra alighanem ismeretlen tárgyat. mi ez" — gondolta Kim. s a vendégek ájultságának okát nyomban megfejtették.. Szenvtelenül nyugodt arcukon semmi sem tükröződött. Elővette óráját. lenni kell valami időmérő műszernek. nem tudják megérteni. ezzel gyors halálra kárhoztatták magukat. De egyetlen zsvani sem követte Kim példáját. A másodpercmutatók haladási sebességének összehasonlításával megállapítható az időegységbeli különbség. Körülbelül a következőket mondta: Az embernek nem szabad tudatánál lenni. „Képtelenek volnának elképzelni" — gondolta Kim. hogy odaát a Földön. A tolmács előrenyújtotta kezét. és semmiféle más óvintézkedést nem tettek. majd visszaadták Kimnek. de nem tudom megmondani önöknek. hogy a mi bolygónknak nincs kapcsolata más bolygókkal — felelte Szveta szárazon. még egy második hibát is elkövettek. amikor az expedíciót felkészítették az útra. A jövevények tér-idő gépeinek kamráiban volt egy ilyen berendezés. idegen nap sugarai alatt 99 . vagy nem tulajdonítottak neki jelentőséget. hogy az egész napjuk el volt rontva. Kiderült. de hirtelen eszébe jutott. hogy a megérkezésük helyén tapasztalt orvosok vártak rájuk. Mint ahogy ő sem ismerte az időegységet ezen a bolygón. — Hamarosan kijönnek — felelte. és visszajön onnan a rendes világba. Csupán az mentette meg őket. Miután Kim és Szveta gömb nélkül indultak útnak. De ez még nem volt minden. — Mondja meg az időpontot galaktikai idő szerint — mondta az egyik zsvani. és erős megrázkódtatáson mentek keresztül. és Kim átadta neki óráját. amely teljesen megbénította testüket. — Ezt a kérdést majd később tisztázzuk. BOLYGÓTESTVÉREK A földiek a négy jövevény tapasztalatára támaszkodva úgy vélekedtek. „lefékezni" az átmenet idejére. Akarnak kérdezni tőlünk valamit? Ekkor adta fel Kim azt a kérdést. ahol elérték a civilizáció magas fokát. hogy bárhogy is fejezi ki magát. mert az átmenet pillanatában öntudatuknál voltak. hogy hasonló cselekedetre ösztökélje a zsvaniakat. és közös nevezőre juthatnak ebben a rendkívül fontos kérdésben. Mind a hatan sorjában. Hatni kell az idegrendszerre. amelyet kimondottan e célból hozott magával. amelyet a fekete gömbbe szereltek. úgy a zsvaniak sem ismerték a földit. — Rendben van — mondta a zsvani. „Meg sem értették. A mondat jól hangzott: „Galaktikai idő!" — Már mondtam. Úgysem értenék meg. év fogalmak nem lehettek azonosak. nap..

amit ő mondott. Most társadalmi megrázkódtatások nélkül zajlik az életünk. Azt már nem volt érdemes megkérdezni. és amelyeknek értelme gyakran elsikkadt. — Bután fog hangzani — mondta Szveta. jóllehet e szavak közül egyetlenegy sem hangzott el. Kimék összerezzentek. S a beszélgető feleknek sikerült röviden és tömören. 100 . De ahogy telt-múlt az idő. azaz a Zsvanon minden korábban zajlott le. — Mit mondjak? — Szveta csodálkozva pillantott a férjére. s ezt a földiek úgy értelmezték." — Hihetetlen! — suttogta Szveta. Az első igaznak bizonyult. Az eredmény meglepő volt! Kim és Szveta hallgatta a tolmács monoton hangját. — Mindaz. Űrsisak nélkül léptek a földre. Kim és Szveta nyomban észrevette. hiszen a jövevényeknek nem ártott a földi légkör. Kim és Szveta nem készültek fel kellőképpen. amikor folytatták a beszélgetést. a technika került szóba. amelyek hasonlítottak saját életükre. Előre megállapodtak abban. Kim elmosolyodott. Tegnap még a vendégeket elhalmozták kérdésekkel. mint a Földön. s eközben nem hittek a saját fülüknek. már a tudomány és technika történetéhez tartozik. — Még azt gondolják. hogy Szveta válaszol a történelmi és hétköznapi jellegű kérdésekre. egyre inkább nyilvánvalóvá vált az előzetes edzés hiánya. Nagyon hamar kiderült. milyen társadalmi rendszer uralkodik ma a bolygón. s azt. A beszélgetés még vagy két óra hosszat tartott. — Most önökön a sor — mondta a zsvani ember. ugyanazokkal a tudósokkal és ugyanabban a helyiségben. ami később történt — fejezte be —. de alaposan tájékoztatni egymást. Eleinte még csak megértették egymást. hogy a zsvani férfi azt mondta: „feudalizmus". mint annak bizonyítékát. megtették itt. De már másnap. sem a földi nap. amikor ugyanez a szenvtelen hang kimondta ezt a mondatot: „Pusztító atomháború fenyegette a bolygót. Válaszolni sokkal könnyebb volt rájuk. de amikor a két bolygó élete. ez enélkül is világos volt. „szocializmus". Ugyanolyan sorrendben váltotta fel egyik társadalmi rendszert egy másik haladóbb. úgy vált egyre világosabbá haszontalansága. hogy a két bolygón azonos összetételű a légkör és a napkisugárzás. — Ismételd meg azt. A zsvaniak történelme szó szerint másolta a földi emberiség történetét. amelyekre nehéz volt röviden válaszolni. ennyi az egész. — Most már nem fenyegeti önöket semmi — fejezte be a zsvani férfi. a második nem. a tudomány. Néha úgy tűnt. A zsvaniak már jóval a start előtt megtették az óvintézkedéseket. hogy házigazdáik taktikát változtattak. — Nem a mi hibánk! Más megoldás nincs. ma azonban a zsvaniakat a legegyszerűbb és leghétköznapibb életjelenségek érdekelték. hogy kigúnyoljuk őket. Ezt észrevették a kórház orvosai. a tudományosokra és műszakiakra pedig Kim. hogy a földieket és a zsvaniakat egy és ugyanaz érdekli: az emberiség története és a tudomány mai színvonala.Georgij Martinov: Az időspirál tartózkodni adott esetben nem veszélyes. „kapitalizmus". amit a Földön kellett volna elvégezni.

Tizenkétezer évvel ezelőtt a zsvaniak fejlődésükben oly messze voltak az atlantiszi kor embereitől. hogy az önök személyében egy olyan emberiség képviselőivel találkoztunk. s megfeledkezett róla. Ez az első ilyen eset. de úgy látszott. hogy a tudomány és a technika szakadatlanul' felfelé ívelő irányban fejlődik. ahogy azt önök megszokták. majd ismét nekiiramodtak. Miért történt így? Hogyan történhetett ez? Kimnek két magyarázat jutott eszébe. A fejlődés görbéje lépcsőzetes. mint tizenkétezer évvel ezelőtt. amit társuk alighanem szó szerint lefordított. hanem mint sok-sok természeti jelenség. — Beszéljünk a mai életről — javasolta a zsvani férfi. Titokban nagyon tartott ettől a beszélgetéstől. kérdésről kérdésre olykor nehezen. Kimen volt a sor. Nem tudni. mint önök — tanácsolta Kim. És ha nem úgy viselkedünk. Élénk beszélgetésbe kezdtek egymással. s hogy egyre gyorsabb ez a haladás. hogy szó sem lehetett semmiféle összehasonlításról. Először történt. vagy még messzebb. miről társalognak. hanem pontosan olyan. a mai zsvaniaktól ugyanolyan messze kellene állniuk a mai földi embereknek. A tolmács hallgatott. — Válaszold: ugyanúgy. — Akkor azt mondja el. Tehát a fejlődési vonal nem egyenes. A szünet elég sokáig tartott. mint az — felelte Szveta. sőt olykor stagnáltak. hullámzó. — Történelmük hasonlít a miénkre? — kérdezte a zsvani. — Nem hasonlít.Georgij Martinov: Az időspirál De Szvetának nem kellett semmit mondani. A tizenkétezer éves időszak a Föld számára rohamos fejlődést jelentett. hanem egyes esetekben le is maradtak a Földtől. Azt tartották. hogy mind a két bolygó az adott pillanatban a fejlődés egyazon színvonalán áll! A zsvaniak sok mindenben megelőzték a földieket. máskor könnyen. 101 . hogy ugyanezekkel a szavakkal válaszolt ő is. — Semmi kifogásunk az önök viselkedése ellen — felelte Kim. de volt az ismereteknek legalább annyi területe. hogy válaszoljon. a zsvaniak viszont lassan fejlődtek. — Mások itt a fogalmak — felelte Kim szintén halkan. De nem így volt. De kitérni előle már nem tudott. megértette-e a zsvani tudós a „kifogás" szót. És a két bolygó tudományos és műszaki színvonala. és kérdéseket tegyen fel. mert jól emlékezett a tegnapi esetre. kezdett érthetővé válni. — Nem valami udvarias viselkedés — jegyezte meg Szveta alig hallhatóan. hogy igen. — Teljesen világos előttünk. hogy az öt tudós szenvtelenül nyugodt arcán izgalom és kíváncsiság tükröződött. — Ismeri az életünket talán? — kérdezte a zsvani. amelyekben a földi tudomány haladt az élen. A zsvaniak mindent megértettek a rövid beszélgetésből. ezért bocsássanak meg nekünk. tizenkétezer év múltán nemcsak hogy nem haladtak előre. De most. Ha ez valóban így lenne. A tolmács a vendégekhez fordult. hogyan élnek most. A beszélgető felek szembe találták magukat azzal a vitathatatlan ténnyel. — Mélyen meg vagyunk hatva — mondta —. amely minden tekintetben hasonlít fánk. és a földi emberpárnak fogalma sem volt.

tudományának fejlődése és életformája egyforma volt. erre már később nem emlékeztek. A két földi embernek sok volt a tizenöt órai alvás. most is könnyed fejbiccentéssel üdvözölte őket. akkor máris indulnunk kell. mint a zsvaniak és a zsvaniaké. Szveta kérdésére a tolmács azt felelte. Ha önök is látni kívánják őket." A fantázia a legkülönfélébb külsőkkel ruházta fel a más bolygók lakóit — a földi ember pontos másától az értelmes penészgombáig és gondolkodó óceánig. s másnap este megállapították. s elmagyarázta. jóllehet rendkívül felkeltette érdeklődésüket a kapcsolat kibővülése. Még hogy akarják-e látni őket?! Kimnek és Szvetának eszébe sem jutott megkérdezni. hogy még ma kénytelenek elhagyni a bolygót. Nem fényképen. azt Szveta nem kérdezte meg. milyen útonmódon érkeztek ide a többi bolygó lakói vagy valami más kérdést feltenni. Bolygótestvérek! A narancsszínű nap csak az imént kelt fel a város fölött. Meghökkentette. csak néhány emelettel feljebb. mikor nyugodott le a nap. A tény tény maradt. Kim azt felelte. s elnézésüket kérte. amelyeknek társadalomtörténete. De Kimék már rég felkeltek. hogy a bolygón egy nap harminc földi óráig tart. s amikor az éjszaka kellős közepén felébredtek. Látni akarják önöket. az általános biológiai törvények alapján már rég megállapította. s az egyszerűbb is volt. — Mi már rég nem alszunk — felelte Kim. De a hidegvérűen racionális tudomány. A zsvani férfi. Valószínűleg ez az egy gondolat járt mindkettőjük fejében: „Vajon kiket pillantunk meg?. — Engem azzal küldtek ide. amit a későbbiek folyamán tanulmányoznak majd. amely nem ismeri az emóciókat. egyáltalán nem tudták. és most megérkeztek hozzánk e bolygók képviselői. Amikor felébredtek. hogy az észlények. Két emberiség találkozott. A földi emberek és értelmük gyorsabban fejlődik. — Mi a kívánságuk mára? — kérdezte a tolmács. hogy a többiek nem tudtak eljönni. s lakosainak fogalmai szerint kora reggel volt. Ennek okát a két bolygó számtalan természeti sajátosságában kell keresni. amelyeket a természet hoz létre 102 ..Georgij Martinov: Az időspirál A második magyarázatot Kim sokkal valószerűbbnek tartotta. napkisugárzásukban és sok másban. hogy legalább a várost szeretnék megnézni. hogy meghívjam önöket egy újabb találkozóra — mondta a tolmács. Az út odáig csupán néhány percig tartott. Több különböző oknál fogva nem maradhatnak itt sokáig. Ugyanebben a házban vártak rájuk. mit csináljanak reggelig. még csillagok hunyorogtak az égen. Alighanem valami nyomós oka lehetett ennek a korai látogatásnak.. Az önök itt tartózkodásáról értesítettük a többi bolygót. hanem élő nagyságban fogják látni a következő percekben más bolygók lakóit! Vajon hányan lehetnek? Kiderült. Ezért örültek meg annyira a zsvani tolmács korai látogatásának. Hogy miért nem tudtak eljönni. Tegnapelőtt megnézték az órájukat. Hogy milyen gondolatok cikáztak ezekben a percekben Kimék agyában. — Azért is jöttem ilyen korán. hogy „csupán" hárman vannak. meglepte őket és megörültek annak. mint mindig. amiért felébresztette a vendégeket. mert annyira izgult. hogy ilyen gyorsan és radikálisan teljesült a kívánságuk.

Egyöntetű volt a vélemény: a földi ember testének alakja tipikus jelenség egész világegyetemünk észlényeinél. feszült várakozással teli pózban (akaratlanul az volt az ember érzése. hogy a három vendég fürkészve figyelte őket. Tudták. Ezek a kezek egy pillanatig sem 103 . tudtak nyugodtan körülnézni. annak a lénynek a szülőbolygójára csöppenünk. hogy a fotel szokatlan és kényelmetlen a számára) ült a másik vendég. mint az ülő ember két keze. amely lehet. Mellette. de nem volt szívószájuk. semmint tudatosan követte kísérőjét. négy csápja az asztalon hevert. ha mondjuk. ez a három! — Lépjenek be! — mondta a tolmács. Három csáp mozdulatlanul feküdt az asztalon. és teljesen magukhoz tértek. az undorító polipcsápokat és a fej hiányát. de ez nem jelenti azt sem. Egy ujján négy ízület volt. Nyomban megpillantották őket. vállig meztelen karja négy.Georgij Martinov: Az időspirál nehéz folyamat során.. Kettővel erősen belekapaszkodott a fotel könyöktámasztékába. „Ritka szerencsés emberek vagyunk! — gondolta Kim. S ez a mozdulat a fürkésző tekintettel együtt fejlett értelemről tanúskodott. vízcsepp alakú. nem ölthetnek penészgomba vagy óceán alakot (egyiknek sem lehet munkaeszköze. amely alaktalan masszaként töltötte meg az alacsony fotelt. Hosszúkás. Két csillogó. mint férje. — A zsvaniak és bolygójuk a Földnek és a földi embernek a másai. jóllehet egyáltalán nem hasonlított a földi emberekre vagy a zsvaniakra. Ezek a szemek valami olyasmiből néztek rá. ötujjú kézfejben végződött. De hát éppen ez ad óriási lehetőségeket a természet fantáziájának! Vajon kiket pillant meg néhány másodperc múlva Kim és Szveta? Az „üvegfalhoz" értek. miután helyet foglaltak a fotelekben. hogy nem tudta leküzdeni. Minden világos. akárcsak egész testét. mert nem bírta elviselni a merőn rászegeződő sötét. hogy teljesen azonosak vele. Csak néhány perc múlva. hihetetlenül hosszú ujjú kézben végződött. sem nyaka. Mind a hat csáp rendes emberi ízület nélküli. szögletes. rendkívül nagy szemek merev tekintetét. amikor a csodálkozástól földbe gyökerezett a lábuk. Az ő számára ebben nem volt semmi új és csodálatos. Ember volt. A szobában tíz zsvani ember tartózkodott és. alaktalan teste élénk kék színű. A vendégek külsejét már rég ismerte. romboid alakú lemezek borították. elfeledtette az emberrel a test alakját. két irányba elnyúló és magasba ívelő. természetellenes. A hat mozgékony nyúlványt. testük minden porcikájával érezték. Szveta pedig ezt gondolta: „Puhány!" — ugyanazzal az undorral. sűrű szövésű muszlincsíkokkal volt bepólyázva (másképp nem fejezhető ki!). illetve szaruhéjszerű apró. A két földi ember inkább gépiesen. mint ő. bár tudta: előtte egy fejlett értelmű lény van. De vajon mit éreztünk volna. A polip csápjaira hasonlítottak. hanem világossárga bőr.. aki Szvetával szemben ül?" Összerezzent erre a gondolatra.. nem különbözhetnek túlságosan a földi embertől. minden érthető. A negyedik nyugodtan és ütemesen dobolt ujjaival az asztallapon.. Még át sem léptek rajta. Olyan undor fogta el akarata és értelme ellenére. Csak teste. ami szörnyen valószínűtlenül és rendkívül disszonánsán hatott. hogy sokkal értelmesebb. s ezeket nem szaruhéj borította. ha értelmes lények. pikkely. amit semmiképp nem lehetett arcnak nevezni! Arca nem volt! Sem feje. Elfordította tekintetét. tehát nem is fejlődhet ki az értelme). más világok lakói.

Georgij Martinov: Az időspirál maradtak nyugalmi állapotban. mások. A nulla térségen keresztül érkeztek a Zsvanra. teljesen kivehetetlen tárgy sűrű ködként mocorgott a szemük előtt. fürkésző. s mi az észlény. vagy csak hozzátámaszkodott. szája mind normális volt. amelyeket használtak. A harmadik vendég semmire és senkire nem hasonlított. hanem repül. hogy bemutassák nekünk. A két földi embernek az volt az érzése. Semmi kétség afelől. hogy ez is ember. — Kétségtelen. s az ember képtelen volt megállapítani. bolygóján az élet nem sokban 104 . Kimék magukban csak „valaminek" nevezték. Az egész egységes szürke tónusban olvadt össze. hogy már torznak hatott. orra. hogy ez a valami nem jár. Valami világosszürke. milyen sokféle észlény népesíti be galaktikánkat. sem a feje." AZ UTOLSÓ FELADAT Kim néhány másodpercig hallgatott. Nem látok rajta semmi szokatlant. igaz. S ezen a földi szempontból szörnyen torz arcon valósággal ragyogtak az égszínkék. Nem látszott sem a teste. „Talán szándékosan hívták ide a zsvaniak ezt a három lényt — gondolta Kim —. sem a szeme. Ült-e vagy feküdt a fotelben. jóllehet a gépek. mint a mi hengereink. milyen elv szerint működnek ezek a gépek. akikkel még sokszor fogunk találkozni? — folytatta beszámolóját idelenn a Földön. hogy igen fejlett értelmű lények. a szónak a legteljesebb és legjobb értelmében. nem mindenben. — Mit mondhatnék a két bolygó észlényeiről. gömbölyű fej meredezett elő (megint csak másképpen nem fejezhető ki). mi az öltözet rajta. A zűrzavaros öltözékből nagyon hosszú nyakon apró. okos szemek. mint a zsvaniak és a köztünk levő különbség. A nulla konstrukciók terén a zsvaniak és ezek ketten megelőztek bennünket. A különbség közte és köztünk nem nagyobb. de olyannyira szögletes. Szeme. senki sem tudta volna megmondani. Legjobban hasonlított ránk és a legérthetőbb volt a kék ember. Azt még meg kell tudnunk.

a feleségemnek igaza van. Mégis egyikük eljött megnézni bennünket. a zsvaniak nem érintkeznek velük. hogy mi nem magát a lényt láttuk. a zsvaniakat. mi lehet! És amint kiderült. Nem tudni. hirtelen szólalt meg. hogy mi ugyanúgy a hatkezűek bolygójára is csöppenhettünk volna. úszott. Igen. a hatkezűeket és a kék embereket. S ez alatt az egy óra alatt sem én. hanem csak a vetületét. Nekem és Szvetának az a benyomásunk. mert mi magunk soha nem találunk rá a bolygójukra. amelyet e hét alatt készítettünk. és megpróbálták volna megsemmisíteni a hatkezűeket. A szürke lények bolygóján sohasem jártak. Lehet. Helytelenül fejeztem ki magam. Nem hármójuk. amit nekünk kell megfejteni közösen a zsvaniakkal. Hogy hallotta-e beszédünket? Valószínűleg. De vajon mi történt volna. Természetesen barátian fogadtak volna bennünket. hogy miután látott mind a kettőnket. amelyet a Zsvan bolygóra vetítettek. Minden előfordulhat. mintha tudomásuk lett volna mindenről. nagyon nehéz megszokni a külsejét. jóllehet semmi nem volt rajta. de határozottan állítani ezt nem lehet. mint mi.Georgij Martinov: Az időspirál különbözhet a mienkétől. hogy ez a lény nem jár. Engedjék meg. hogy honnan és hogyan szereztek tudomást róla. Érkezésünkről a szürkéket senki nem értesítette. és a fal felé úszott. Szveta szerint egy olyan emberiség képviselőjével találkoztunk. hanem repül. minden látható mozdulat nélkül. hogy ezzel befejezzem beszámolómat. Gondolatkisugárzásai meglepően világosan és pontosan „hangzottak" agyunkban. amikor a hatkezűt néztem. A szürke nem beszélgetett velünk. a szürke a levegőbe emelkedett. Minden előkészület nélkül. a szürkék megjelennek majd a Földön is. Ez annál csodálatosabb. amivel nézni lehetett volna. Senki nem tudja. amely kocsonyás szürke ködtömegre hasonlított. hogy azt fel sem érhetjük eszünkkel. Ugyanazzal a módszerrel beszélgetett velünk. Már említettem. hogy a szürkék nem használják a nulla térség gépeit. Azt hiszem. amely akkor jutott eszembe. Túl nagy a testalkati különbség köztünk. nálunk a Földön. Más dolog a hatkezű lény. amely annyira megelőzött minket. hogy értelem tekintetében hármójuk közül ő a legfejlettebb. Várni fogjuk őket. hogy igazat mondtam. Nem értjük. Körülbelül egy órát beszélgettünk. Többé nem láttuk. Amint véget ért a beszélgetés. Kár találgatni. mert bolygóján az élet egyáltalán nem hasonlíthat a miénkre. hogy a szürkék szabadon közlekednek a világegyetemben. aztán eltűnnek. 105 . hogyan és min érkeztek. s a természet olyan törvényeit használják fel ehhez. mint a zsvani tolmács. Rövidesen megpillantják a zsvaniakat itt. Nehéz. A szürkék — rejtély. Van egy olyan érzésem. Még ma látni fogják képernyőinken az összes felvételt. hanem kettejük közül. hogy a szürke lények honnan csöppentek nem is olyan régen a bolygójukra. vele kapcsolatban hasztalan találgatásokba bocsátkozni. Ami a harmadik lényt illeti. Némán nézett ránk. Mind a hármójuknak sietős volt az útja. és meggyőződhetnek saját szemükkel arról. Csak megjelennek a bolygón. amelyeket mi még nem ismerünk. maguk a zsvaniak sem tudnak többet róluk. Akkor arra gondoltam. Hozzátehetem. Ebben én százszázalékosan biztos vagyok. hogy a hatkezűt tartottuk Szvetával hármójuk közül a legfejlettebbnek. mint ahogy nem beszélt egyikük sem egyetlen zsvanival sem soha. sem Szveta nem tudtuk teljesen elnyomni undorunkat. Befejezésül szeretném közölni önökkel gondolatomat. hogy helyesnek bizonyult az a feltételezésünk. ha a zsvaniak helyett a hatkezűek jelennek meg az Atlantiszon? Hogyan fogadták volna őket a félvad emberek? Biztosan veszélyes állatoknak nézték volna őket. A zsvaniak azt állítják. Lehet.

Georgij Martinov: Az időspirál Megállapodtunk velük. de nem fogadták el a meghívásunkat. s a kapcsolatfelvétel valóban azon a napon történt meg. Most aztán a szavakról át kellett térni a tettekre. és ki is próbálták. Nem hallgatta el az elkövetett hibákat. — S aligha tudjuk meg a közeljövőben. Valószínűleg négyen akarják meglátogatni Földünket. mert teljesen biztos volt abban. ami a ZSVN-re hasonlít. Amint kinyílt a henger ajtaja. 106 .. Valami. De meg kellett találni.. akik hét nappal azelőtt elkísérték őket. Az első kétoldalú kapcsolatfelvétel napjában Kim már korábban megállapodott a zsvaniakkal (olyannyira biztos volt a sikerben). hogy öt nap múlva várjuk őket. de Kim elhárította az ajánlatot. lehetetlen a nyelvük hangjait visszaadni. hanem az intézet épülete előtt összegyűlt tömegből egyetlen ember sem mozdult a helyéről. türelmesen várta a megjelenésüket. S ott. Invitáltuk őket. — Miért? — Mert maguk a zsvaniak sem tudják. amelyre nagyon nagy szükség volt. A fekete gömb csupán egyoldalú kapcsolat fenntartását biztosította. hogy vigye magával a Földre a kétoldalú kapcsolatot biztosító készüléket. Problémák nem adódtak: már elég jól ismerték a nulla műszereket. hogy tartsanak velünk. és kilépett belőle Kim és Szveta. de a földiek nem tudtak rá válaszolni. mi adtuk nekik ezt a nevet. Sajnos. Innen ered a zsvaniak elnevezés. Elkészült. Kim csoportja teljes létszámban látott neki a munkának. A két bolygó tájképeket közvetített. amely mindenkit érdekelt: — Hol jártak? — Nem tudjuk! — felelte Kim. Bolygójuk nevét három mássalhangzóval ejtik ki. de főképpen azért. — A közeljövőben elkészítjük a sajátunkat — mondta a zsvaniaknak. Mi Zsvannak ejtettük ki. nemcsak a tudósok. a henger közelében kellett Kimnek a világtelevízió előtt beszámolni útjukról. amely helyettesíthetné a fekete gömböt. részben hiúságból. a hengerben pedig csak két szabad hely volt. nyomban feltették nekik a kérdést. hogy a földi technika sokkal tökéletesebb készüléket alkothat. — Zsvaniak? — Igen. A zsvaniak bármit közvetíteni tudtak a Földre. elmondta. Udvarias választ kapott: — Természetesen ez lesz a legjobb. A beszélgetésnek más fajtája egyelőre nem létezett. Bár a Föld követei négyórás késéssel érkeztek vissza. hogy a zsvaniak siettek a segítségükre. A zsvaniak azt ajánlották Kimnek. Rövid pihenő után Kim újabb feladat megoldásához fogott: a kétoldalú kapcsolatot biztosító készülék elkészítéséhez. őszintén beismerte saját tévedéseit. ami négy napnak felel meg az ő bolygójukon. hogy e segítség nélkül nem tértek volna vissza élve a Földre. Meglátjuk! Kimet és Szvetát ugyanazok az emberek fogadták. Mindenről beszámolt. és a készülék néhány nap alatt elkészült.

De mindenki őt tartotta e csoport vezetőjének. amely nem szakmám. Ám őszintén szólva én nem látok semmilyen problémát. Csak türelemre volt szükség. Nem létezett többé az idegen értelemmel történt első találkozás kozmikus hatása. akik tizenkétezer évvel ezelőtt érkeztek Atlantiszra. Törvényszerűen csökkent az érdeklődés az első jövevényeknek a hengerből való közeli kijövetele iránt. volt benne még egy ember. Egy nagyon rég eltűnt nép képviselője. s hosszú évszázadokon keresztül csak szó maradt. Jövevények! Ez a szó. „MŰSZAKI KÉRDÉS" Hirtelen és szinte észrevétlenül megváltozott minden. Azt hitték. visszautasítani már késő volt. mint az ausztráliaiakat vagy európaiakat. Semmi sem volt többé rejtély. ez azt jelenti. reális valósággá vált. hogy a végére járjon a H-problémának. Kim sokáig nem vett tudomást az új helyzetről. hol tanyáznak. A jövevények itt tartózkodtak a Földön. amely számtalan nemzedék álma volt. Egyszerűen és egészen hétköznapi módon megjelentek a Földön más jövevények. Olyan munkát kell végeznem.. és kijelentette.. történészek. Ezek mintegy régi ismerősökké váltak.. Már nem kellett sokáig várni. Szertefoszlott az „első kapcsolat" nimbusza. hogy az egész Föld őrá ruházta a felelősséget azért. hogy így is van. A Földön ismerték a négy tudós történetét. Senki nem javasolta Kimnek. A zsvaniak szót meglepően rövid idő alatt már úgy ejtették ki. mint amilyen lehetett és feltétlenül lett volna. és mindenki tudta. — Mit tehetek? — mondta a feleségének. egy élő Atlantisz-lakó! A Föld csupán ezt az embert várta türelmetlenül. hogy Kim számításai hibátlanok. egy másik világ lakói. Ám a hengerben minden valószínűség szerint nemcsak az ősi zsvaniak tartózkodtak.Georgij Martinov: Az időspirál Az adó-vevő készüléket egy kibernet-tolmáccsal kiegészíteni már csak idő kérdése volt. 107 .. A Földre leszállt négy zsvani lakó megvizsgálta a henger műszereit. mint gazdái tesznek majd. és az időben tett útjuknak a vége már nem lesz olyan hatással. s nem volt gyakorlati jelentősége. S akkor a gondolati beszédet felváltja a szokásos közvetlen beszélgetés. amelynek tagjai orvosok. — Ha egyszer az emberek szerint alkalmas vagyok erre a szerepre. biológusok és nyelvészek — ősi nyelvek szakértői — voltak. mérhetetlenül nagyobb hatást tett az emberekre. hanem az óráját is. amelyet valaha Karelin hozott Jövevényekbe. de másképp történt. ha száz évvel ezelőtt lépnek ki a hengerből. aki a Föld távoli múltjából származott. amelyet a világűr romantikája övezett. És a földi emberek a vártnál hamarabb szokták meg jelenlétüket. hogy az előkészítő csoport élére álljon. s amikor végre rádöbbent. Nemcsak a kijövetel napját állapították meg pontosan. A fekete gömb. A távoli jövőből előrevetette árnyékát az egyéni készülék.

Beléphet-e az Atlantisz-lakó az életünkbe? Megérti-e azt? Olyan korból érkezik hozzánk. Vagy egy hónappal a nevezetes nap előtt Kim váratlan vendéget kapott. A város zaja nem hallatszott el idáig. többségben voltak a csoportban. Kim zavarában elvörösödött. nem kellett volna időt fecsérelned a repülőútra. és a parkból a hervadó lombok illata áramlott befelé. hogy tanácsot kérjek tőled. hogy Tillak már nagyon idős. — Én nem látok ebben a híres problémában semmilyen problémát. E szavak még nagyobb zavarba hozták Kimet. hogy Tillak az előkészítő csoport tagja. anélkül. Magas. és megtárgyaltuk az Atlantisz-lakó problémáját. ugye. Dolgozószobájának külső fala teljes szélességben félre volt húzva. összejöttünk. — Ugyan már! — felelte a vendég.. sokkal fiatalabbnak látszott a koránál. Orvosi szempontból vizsgáltuk meg a kérdést. de még soha nem találkoztak személyesen. neves fiziológus volt. Kim szíve mélyén méltatlannak tartotta magát a csoportvezető tisztségére. Az Atlantisz-lakó vadember. De e ridegnél is ridegebb kijelentés ellenére Kimet a lelke mélyén mégis aggasztotta az Atlantisz-lakó problémája. kiérdemelt vagy ki nem érdemelt szerepét végig kellett játszania. sima. nem vagy orvos — tette hozzá mintegy magyarázatképpen. ostoba helyzetbe kerültem. Világhírű tudós.Georgij Martinov: Az időspirál Szveta tétován vállat vont. Halkan zizegtek a fák levelei. mint Tillak. de mert arca szép. De nem tehetett mást. Napbarnított arcát bronzszínűre festették a lombok közt betűző lenyugvó napsugarak. hogy téged értesítettünk volna.. s az embernek az volt az érzése. mint hogy szívélyesen fogadja vendégét. — Nem hívtuk ide. amelytől tizenkétezer év választ el minket! — Éppen erről beszélek — felelte Kim nyugodtan. Őszintén bevallom. Kim tudta. Csaknem véletlenül történt az egész a fiziológusok legutóbbi kongresszusán. ahogy te gondolod — mondta aztán. — Áthívhattál volna magadhoz — mondta —. Kiegyenesedve ült a fotelben. A vendéget Tillaknak hívták. — Egészen másról van szó. hogy egy falusi házban ül. — Kellemes helyen laksz — szólalt meg Tillak. Primitív gondolkodású. A körülmények ráerőszakolta. Teljesen idegennek érzi majd magát. Amikor az illető bemutatkozott. Te. Helyzete semmiben sem különbözik majd az állatkertben őrzött vadállattól. és semmit sem fog megérteni. durva ember. mozdulatai rugalmasak és könnyedek. Mivel az olyanok. — Hallgatlak — mondta. jóllehet igyekezett eltitkolni a többiek elől pesszimizmusát. és maga is helyet foglalt vele szemben. 108 . sovány férfi volt. s azért repültem hozzád. — Mindenekelőtt — folytatta — szeretném kollégáim nevében elnézésedet kérni. Kim tudta. — A vezetőnk vagy. — Már rég nincs semmilyen probléma olyan értelemben. és az is marad. Ennyi az egész! — De hisz ez borzasztó! Pontosan ez okozza a problémát! — Hogy lehet ezen segíteni? — kérdezte Kim. Leültette vendégét.

milyen volt az atlantisziak fejlődési színvonala. hogy kerülgeted a forró kását. amely az ősemberek agyképességét tanulmányozza. — Nem egészen így van. a leszármazási analógia módszere alapján arra a következtetésre jutott. következtetéseink nem vigasztalóak. — Nem. — Egész életemben az agyinercia kérdésein dolgoztam — mondta az öreg tudós. — Sajnos — sóhajtotta Tillak —. De bonyolítja a dolgot. — Igen. bonyolítja az.Georgij Martinov: Az időspirál — Jól tettétek! — felelte Kim. Értelmetlen lett volna eltitkolni beszélgető partnere elől. — Megállapításod részben helyes — mondta Tillak. Azt akarom ezzel mondani. mi a véleményed? Kim zavarában ropogtatni kezdte ujjait. mire gondoltál ezzel kapcsolatban? Kim röviden vázolta saját elképzelését. A jövőben pedig az atavizmus megnyilvánulásai már végképp elfogadhatatlanokká válnak. — Ha kiderülne. — S ez bonyolulttá teszi a problémát. Tizenkétezer év — túlságosan sok. megtaláltuk a kiutat. arra a következtetésre jutottunk. — Mégis.. Magyarán: vannak okosabb és kevésbé okos emberek. amit ma öröklődéstől függő „agyinerciának" nevezünk. Ám a kényszeredett hang nem siklott el az öreg tudós éles füle mellett. Az emberi agy minden általunk ismert korszakban azonos volt. hogy egy ember nem teljes értékű aggyal születik. Bonyolult kérdés — tette hozzá. mint te. nem így képzelem... — Ezt már az elején is tudtuk — szaladt ki Kim száján. — Megkérdezhetem. valószínűleg fiatal — mondta Tillak. — De valószínűleg fiatal. Még inkább a miénktől. Tudományunk. amelyről az imént beszéltem. Még napjainkban is érződik ez a megoszlás. s ezzel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni tőled. Két percig hallgattak. hanem szellemi fejlődéséről van szó. Kim csak nehezen szánta rá magát erre a válaszra. — Mi a megoldás lényege? — Nincs jogunk megfosztani őt emberi életétől — mondta Tillak válasz helyett. hogy az Atlantisz-lakók agyának minőségileg különböznie kellett még az időszámításunk előtti hatodik évezredben élt ember agyától. 109 . — Gondoltam. — Előfordul még ma is. vagy szerinted. Az értekezleten. — Ez még rosszabb. Az időszámításunk előtti ötödik. Ez világos. A tudós fürkésző pillantást vetett Kimre. — Hogy gondoltad? Erkölcsi vonatkozásban? — Nem erkölcsi. egyesek hasonlóképpen nyilatkoztak. hogy öreg. hogy agya be tudta volna fogadni ezeket a tudományokat. Agya sem lesz képes leküzdeni ezt a távolságot. Igaz. — Az az érzésem — szólt közbe Kim —. hogy agya nincs felkészülve erre. — Nekem ott nem lett volna semmi keresnivalóm. Magában azonban pontosan erre gondolt.. — Nézd csak — folytatta Tillak —. Nem tudjuk. hatodik évezredben élő ember el tudta volna sajátítani mai korunk minden ismeretét. hogy az atlantiszi és a mi korunk közt túl nagy az időbeli távolság.

— Én kibernetikus vagyok — felelte Kim. és magában mosolygott —. nem tartom olyan nagy bajnak. vagy nem bolond. nem volt képes megérteni Tillak kételyeit. Idő még van. — Miért kell egy ilyen egyszerű kérdésről vitázni? Kinek van erre szüksége? — Meglátjuk! — felelte Szveta. hogy gyerekkora óta műszaki módon gondolkodik. — No és ha mégis megbolondul. Bolond. — Furcsa! — mondta feleségének.és elektronikus robotok közt. Nagyszerű megoldás! Mi az. — S megszoktam. hol lehet itt kétely?! Téged az ész és a lelkivilág közti különbség aggaszt. hogy megnyílik az általa javasolt vitafórum. hogy Tillak. amelyeket mi szerkesztünk. miért járt nála ez a tudós. másikkal cseréljük ki. mint az elmúlt századok embere. — Várj csak! — szólt közbe Tillak. és amikor valóban bejelentették. akkor is vadember marad. Nem mai ember — ismételte Kim. tűzzétek a kérdést egy világvitafórum napirendjére. — Köszönöm! — mondta Tillak. hogy megszabaduljon az állatkerti vadállat sorsától. senki nem tudhatja. — Őrület nem fenyegeti. életkörülményekkel. az is marad. Csak ennyi a különbség köztük és a gép. amelyet a természet születésekor táplált beléje örökölhetőséggel.Georgij Martinov: Az időspirál Ezért keresi a tudomány az eszközöket. De Kimnek lett igaza. Akkor minden következményért az egész emberiség viseli a felelősséget. Az észt és a lelkivilágot nem szabad különválasztani. 110 . — Nagyon merev az álláspontod ebben a kérdésben — jegyezte meg Tillak. ti arra a következtetésre jutottatok. hogy úgy nézzem az embereket. Konstrukcióját nem ismerjük. és miért mondott neki köszönetet. Számomra csupán az a kérdés. A módszer nincs kipróbálva. A földi lakosság túlnyomó többségének a véleménye megegyezett Kim álláspontjával. Ha kicserélhető a program. — Nem történik semmi. mint biológiai. — Tillak előrehajolt. Ha az általunk betáplált programmal nem vagyunk megelégedve. az rossz! Ha a te módszereddel csupán egyetlenegy esély van ezer közül." Kim.. hogyan van „megkonstruálva" az Atlantisz-lakónak nevezett biológiai robot.. egyet tanácsolhatok neked. — Nem egészen értettél meg engem. nagyon elcsodálkozott. akkor jó! Ha nem. hogy hatni kell az Atlantisz-lakó agyára. s eltávozott. hogy őt magát is megfertőzte már ez az inercia. — Hát rendben van! — gurult dühbe Kim. Milyen eredménnyel jár majd alkalmazásuk. ha lelkivilága nem változik meg? Elvégre nem ismerjük az illetőt. nem veszi észre. aki megszokta. — Csodálkozom rajtad — mondta Tillak. amelyekkel hatni tudna az agyinerciára. A vita nem tartott sokáig. mint az agyinercia szakértője. — Más szavakkal. „Úgy néz ki a dolog — gondolta Kim. mert közben megfeledkezel arról. — Mi történik. de nincsenek még kipróbálva. Kim pedig nem tudta. amiről beszéltem. — Ha már előre lelkiismeret-furdalást érzel. Vadember volt. fehérjerobotokat. Nekem sikerült megbízható eszközöket találni. Úgy beszél. ami kétséges? — Az. hogy nem mai emberről van szó. vagy ha akarod.

. Erről tanúskodott az is. Két óra múlva a jövevényeknek ki kell lépniük a térre. sem a zsvaniak. mi történt. Az időgépből való kiszállást csupán azok láthatták. Bármilyen furcsán hangzik is. amikor az öt idővándor kilép a hengerből. Az idővándorok fogadásának előkészületei egy héttel megjelenésük előtt befejeződtek. egy földi orvos és Kim. jóllehet akkor már mindenki értesült Kim telefonüzenetéről. akiknek jelen kell lenniük a teremben. az előre kiszámított pillanatban! Négyen jöttek ki!. amikor az öt jövevény elhagyja az épületet. mely szerint a jövevények percnyi pontossággal léptek ki a hengerből. sem a földiek. Izgalomban voltak a zsvaniak is. hogy a négy férfi az idővándorok feltételezett kiszállása előtt fél órával lépett a terembe... amikor a még mindig bezárt ajtajú „laboratóriumból" felhangzott Kim második telefonüzenete. De nem jelentek meg. amikor ilyen közel volt a döntő óra. Két nap múlva sem. Csak a harmadik napon tudta meg a földi és a zsvani emberiség. Hányan lépnek ki a gépből? Négyen vagy öten? Létezik-e a valóságban a legendás hírű Atlantisz-lakó? Hátha csak a mongol krónikás fantáziájának szülötte? Az intézet épülete előtti téren szorongó emberek és a Föld valamennyi lakója izgatottan várta a választ erre a kérdésre. A Kozmogóniai Intézet kör alakú terme. a külvilágtól elszigetelt laboratóriummá változott. A távoli múltból érkezett vendégek a halál torkában voltak! 111 . A szerencsések négyen voltak: két zsvani orvos. akik tizenkétezer évvel ezelőtt születtek és nőttek fel — annál gyorsabban nőtt az izgalom a Földön. a régi kételyek ismét elfogták az embereket. amikor a mai emberek előtt meg kellett jelenniük a rég letűnt nemzedékek élő képviselőinek. Ezt senki sem gondolta volna. az a nap. Két egymás utáni menetben tették meg az utat a Földre.. amelyben a henger állt. A világ majd akkor találkozik az idővándorokkal. de ebbe bele kellett törődni. és meg kell jelenniük a világ valamennyi képernyőjén. Óriási tömeg kísérte őket. mint a fogadócsoport vezetője.Georgij Martinov: Az időspirál EPILÓGUS Minél jobban közeledett a „fantasztikus" nap. hogy az általuk kitűzött időpontnál sokkal korábban jelentek meg a Földön.. A terem ajtaja becsukódott. A hat zsvani lakó is csak ekkor találkozik velük. de most. A Zsvan bolygó nyolc embert küldött az elődök fogadására. hogy a kilépés pillanatát pontosan kiszámították. Olyannyira biztosak voltak abban.. a teremben felesleges emberek jelenléte nem volt kívánatos. Szükségtelennek tartották ilyen rövid időre bekapcsolni az automatikus videoközvetítést.

az emberek ordítoztak. csipkés körvonala homályosan rajzolódott a csillagos égre. s most. s ekkor már csak a folyó volt az egyetlen vízforrás. három nap fújt már a perzselő keleti szél. Alighanem elaludt. s az eget elborító csillagok a szokottnál sűrűbben vibráltak. vagy mélyen elgondolkodott. s mindenki meztelenül járt. SPIRÁLMENETEK ELSŐ RÉSZ A CIVILIZÁCIÓ HAJNALÁN Naplemente után végre elállt a szél. A városi lakosság nagy része már felkészült. a szelek istene rálehelt a város utcáira. amikor látták. akik a vörös istennek. Ám az est nem hozta meg a várva várt lehűlést. Moor csillagkupolája teljes pompájában tárult az ember szeme elé. Csak odafent. s az ég a város fölött tiszta volt. amelyet számos nemzedék gigászi munkával faragott ki az óriási sziklából. Gyakran megtörtént. az állatok és a növények. hogy a harmadik éjszaka sem fog aludni. Kelet felé nézett. tegnap és tegnapelőtt pihent az isten. de nem léphettek közbe. Voán szétkergette a fellegeket.. Éjfél felé a kutak rendszerint teljesen kimerültek. Voán. ahonnan a szörnyű sivatagi szelek érkeztek. A kutak előtt egész éjszaka nagy volt a lárma. Voán arccal kelet felé néző hatalmas feje. a jó és rossz istenek urának országát népesítették be. az ég és föld. a felhők titokzatos és emberi ész számára érthetetlen birodalmában háborgott még mindig a felbolygatott levegő. A rabszolgák tömege merítette a vizet ezekből a csatornákból. Nappal a hatalmas szobrot a város minden pontjáról jól lehetett látni. átkozódtak és káromkodtak. Az itt élő emberek bőrét a nap heve feketére égette. az emberek és állatok. Víz után szomjúhoztak a házakat körülvevő kiszáradt kertek és veteményesek. s jutott eszébe a kötelessége. amely a keleti földrész izzó partvidéke és a forró sivatag felől fújt. Megkönnyebbülten sóhajtottak fel az emberek. valamint az idevalósi rabszolgák. alacsony hegylánc sötét. 112 . Az előkelőek kertjeibe csatornák vezettek a folyótól. hiszen három éjjel. mert teljes három napon és éjszakán át a szél az arcába fújt. hogy hűlni kezdett. de azt senki sem próbálta megakadályozni. és nem szüntette meg a bajt. akiket legalább annyira lenéztek. Nem kellett messzire menniük. A templomok legfiatalabb papjai őrködtek a város rendje fölött. mert az istenek szolgái méltóságon alulinak tartották az ilyesmit. mely után olyannyira szomjúhoztak az emberek. A várost három oldalról keretező. milyen könnyen és egyszerűen jutnak vízhez a megvetett külföldiek: a hadifoglyok. hogy ádáz verekedéssé fajult a veszekedés. nem látszott. és a szabad polgárok az orruk alatt morogtak. Csak ma estefelé ocsúdott fel.Georgij Martinov: Az időspirál II. Moornak.. Ma. A hold nem világított. A levegő rendkívül átforrósodott. Voán észre sem vette.

se hamva. Én nem nevetem ki az isteneket. a földre vetették magukat. s fénye soha senkiben nem tett kárt. hogy egyedül van. amint magukhoz tértek. A csillag nem először gyulladt ki a városban. alighanem valamelyik dombon lehetett. Gezzától. — Ó. hogy pihenjen egyet. Egyik ősöm pap volt. de hirtelen összerezzent. és bedobhat a szent tűzbe. tengerek. szertefutottak. a földre eresztette. hogy nem tartozik az égi lámpások közé. — Megismertelek a beszédedről. aminek valami kis köze van hozzájuk?. ostoba nyelved miatt kerülsz egyszer a szent tűzbe. De Moa már maga is észrevette. Mások. Gunó még mondani akart valamit. s az ország törvényei szigorúan büntették azt. — Den vagy Gezza bárkit bolondnak nyilváníthat. Iménti leküzdhetetlen félelme elmúlt. de nekik sem mindig. — Vége a munkának! — szólalt meg Moa. folyók és esők istene! Mibe kerül neked esőfelhőt küldeni hozzánk? Vagy talán összevesztél Voánnal. hogy egyáltalán meg tudott ijedni. és ő megtagadta tőled a szelet? — Mit dünnyögsz? — kérdezte tőle egy másik polgár gúnyosan. és virágokat teszek az istenszobrok lába elé. Én áldozok a templomra. és látta. A csatornák vize a főnemességé volt. A városban és az egész 113 . Sokan eldobták edényüket. Moa felnevetett. hogy a csatornák vizét használja. ugye. mielőtt kigyulladt volna ez az átkozott gömb. — Soha! Én nem szidom a papokat. te okos és óvatos Gunó. és görcsösen megragadta szomszédja karját. s ne a folyóhoz vagy a kúthoz járjon vízért. Valahol a városban. hogy a házfalak és a mozdulatlanná dermedt emberi alakok — hátukon az edényekkel — kiléptek a sötétség homályából. Miért félnek annyira az emberek a főpaptól. hogy a papok megszabadulhassanak azoktól. s látszott.Georgij Martinov: Az időspirál Elég sok csatorna szelte keresztül a várost minden irányba: az utcák mentén húzódtak kis hidacskákkal a hátukon. A csillag csaknem a föld fölött világított. Azért lobog a templomban. Körülnézett. De senkinek sem jutott eszébe. Moa felnevetett. hogy az istenek az egyszerű embernek segítenének? Az istenek csak a papoknak segítenek. s oly élénken. mint te. Moa? — kérdezte az első. aki szintén a földre eresztette edényét. — Ki látott már olyat. A félelemtől végigborsódzott a háta közepe. és szemét belefúrta a sötétségbe.. — Nem félek — hencegett aztán. Az éjszaka sötétjében. Dentől és öccsétől. — Ó. Heró! — kiáltott fel az éltes férfi. és az út porába rejtették arcukat. — Most mindenki elbújik. Kiáltások verték fel az éj csendjét. amikor a hatalmas és súlyos agyagedényt. Még jó. és mindentől. aki más tulajdonához nyúlt.. a számtalan fénylő csillag között váratlanul kigyulladt egy új csillag. — Nézd csak! — suttogta. akik nem tetszenek nekik. amikor be akarnak csapni valakit. Meglásd. amelybe csak nagyon kevés víz fért. Veled is könnyen megeshet. Moa csodálkozott. hogy sikerült behordanom a vizet. ezt mindenki tudja rólam. Gunónak se híre. Egyenletes fénnyel égett. Edénye itt maradt az utcán. — Te vagy az.

— Igen. — Én nem vagyok istenség.. Fénylett simára borotvált koponyája. hogy gonoszul villog a szeme. fejébe kerülhet. de ez a két szó. hogy nem értették. — Tudod. De mint mindenki. kinevethette az isteneket. A fehér fény visszatükröződött töprengő. — Nincs abban semmi félelmetes.. amit Moa várt. hogy köteles vagy engedelmeskedni nekem — folytatta Gezza. Moa megismerte az arcot. amely lassan közeledett az utcán feléje. nem sokat kockáztatva. hogy rosszul hallottam? Kelj fel! Már mondtam egyszer. s Moa úgy látta. Fekete öltözéke összeolvadt az éjszaka sötétjével. uram — suttogta. Még kevésbé átkozni. — Ki meri átkozni a főpapot? — mondta remegő hangon. Szidhatta a papokat. a pap szájából egészen más szavakat hallott. — Már nemegyszer felgyulladt házunkban ez a fény. — Gezza csodálkozva körülnézett a néptelen utcán. — Átkozott Den! — mondta Moa. Most aztán reggelig senki nem meri elhagyni a házát. Gezza hallgatott. Megremegett. — Pedig az embereknek dolgozni kellene. Moa megdermedt. jóllehet reszketett a félelemtől. és a csillag fénye az arcába hullt. Moa félénken körülnézett. Maga Gezza állt előtte! — Kelj fel! — hallotta Moa a rettegett pap hangját. Gezza elmosolyodott.Georgij Martinov: Az időspirál országban az váltotta ki a félelmet az emberekből. én is a te rabszolgád vagyok. amint megpillantotta a baljós sötét alakot. De attól sem kell félni. — Miért nem teljesíted hát a parancsomat? Moa felugrott. Egy pap! Vajon hallott-e valamit?. hogy leborulj előttem. — Attól egyáltalán nem kell félni. mint a többiek. A pap kissé elfordította fejét. uram! De nem annyira. — Én szabad polgár vagyok. S ekkor a halálos ítélet helyett. — Az imént még átkoztad — szólt aztán. amelyet mintha sötét bronzból öntöttek volna. Moa egész testében remegni kezdett. ha valaki meghallja. amikor ők a városunkban éltek. és csak a ráncok szélein csillogtak a titokzatos csillag fényei. De semmi nem történt. — Gezza a titokzatos csillag felé mutatott. a veszéllyel kacérkodva. — Azt mondtad: „Átkozott Den!" Lehet. — Uram. 114 . Moa engedelmesen felállt. miért gyullad ki ez a fény. irgalmazz! — könyörgött Moa. — Milyen furcsa! — mondta Gezza. nem is veszélyes. Sehol senki. előttem nem kell hajbókolni. sötét szemében. amelyet az egész ország ismert. és megállt. moccanni sem mert. senkit semmilyen baj nem ért. amely nagy izgalmában akaratlanul kiszaladt a száján. Te nem vagy rabszolga. Én katona voltam. mint az első napokban. mintha rugók lökték volna. Tehát félek. és térde megroggyant. nyugodt és szomorkás volt. Az utcák elnéptelenedtek. aki meggyújtja a fényt. A pap odaért hozzá. Fiatal arca. Az emberek pedig ma is ugyanúgy félnek. — Az egész ország áld téged és szent életű bátyádat.

ha még egyszer kinyitom a számat. Nem állt rajta semmi. alacsony. ha abbahagyják a munkát. A vadbőrökkel teljesen elborított padló fölött nyílott a nyolcadik. 115 . Attól félve. Mind a hét falán ablak. mint a mennyezet. Sötét alakja hamarosan beleolvadt a sötétségbe. A négyszögletes ablakok majdnem egymásba értek. még a földrengés sem szolgálhat mentségükül. Moa csak állt. még a fák csúcsai sem látszottak. De ha valaki bepillantott volna Moa házának kerítésén. A szobában sötétség honolt. hogy semmi. és elindult. Moa felkapta korsóját. és keskeny. mert a csillagokon kívül semmi. mely részéből sugárzik a fény. amely akkora volt. vagy ha volt is bennük. De a szobába nem hatolt be kintről fuvallatnyi levegő sem. A nyolc ablakon belátszottak a csillagok. A gömb sápadt fénye hol csontos ujjú kezére hullott. Gezza hátat fordított a megdöbbent Moának. Az asztal a szoba háromnegyed részét elfoglalta. Csak a félelemtől reszkető rabszolgák merítgették és hordták továbbra is a vizet a főnemesek kertjében. uram — felelte Moa félénken. és fehér állatbőr borította.Georgij Martinov: Az időspirál vizet hordani a kertjükbe és veteményesükbe. honnan. akit odaadóan szolgált. Senki nem mert többé kijönni az utcára. zsámolyra hasonlító. Gezza. amiért a főpapot átkozta. Az asztalnál egy feketébe öltözött magas. hogy megszegi a törvényt. láthatta volna. teljesen átlátszó volt. Nem hitt a hatalmas ember oltalmában. Csak az asztalnak egy kis része és a mellette álló. sápadt fénynyalábot lövellt magából. hogy a pap visszatér. A földbe ásott bambuszcső házának pincéjébe vezetett. mint egy lámpás. Tudták. Az üresség hatását még az is fokozta. Igaza volt Gunónak. Olyankor feltűntek homlokán és beesett arcán a mély barázdák. és semmit nem értett. Ülőkéje erősen felpúposodott. Gunó edénye az utcán maradt. és fénylő lapján visszatükröződtek a hunyorgó csillagok. hogy senki még csak ne is sejtse. Moor templomának első papja hallotta egy egyszerű polgár szentségtörő szavait. és hazasietett. — Átkozott legyek — suttogta Moa —. amint Moa és felesége folytatja az ágyások öntözését. A ravasz obsitos már régóta használta a kertje közelében húzódó csatorna vizét. hol pedig megvilágította simára borotvált fejét. A helyiség alighanem magasan a város fölött lehetett. Mondd csak: miért vagytok mindnyájan olyan ostobák? — Nem tudom. mint babonás rettegésük. támlátlan szék volt megvilágítva. Matt felületén nem lehetett megállapítani. A kockázatot nem tartotta nagynak. A FŐPAP A szoba olyan volt. hogy az ablakokból hiányzott az üveg. Moa csak a látszat kedvéért hordta a vizet a szomszédok szeme előtt. s nem ítélte halálra azon nyomban. Félelmük uruk haragjától nagyobb volt. A csillag egész éjszaka egyenletes fénnyel világított. A szoba közepén halványan csillogott az ötszögletes asztal lapja. Az asztal fölött mozdulatlanul lebegett a fekete gömb. öreg férfi állt.

de az ujjak erősen szorították. Szorosan összezárt kis szája és hegyes álla fölött csőrként görbült lefelé a vékony orr. és nyomban megpillantotta a szerencsétlen rongyot. — Eressz el! — sziszegte. Fekete haja. A lemez és az asztal alsó pereme között egy gyűrött rongydarab feküdt. nem vibrált. Elnézett az öreg feje fölött. 116 . A korbács másodszor is a levegőbe emelkedett. és fejét az egyik fal felé fordította. nyúlánk. vékony korbácsot. amely olyan hangot adott. aztán meggondolta magát. még az arcát sem rejtette el. izmos fiú volt. Vagy tíz perc telt el. Arcvonásai szabályosak. csak a bal lába rángatózott ütemesen a türelmetlenségtől vagy növekvő haragjától. Magas. Az öreg parancsolóan intett. akár egy szobor. Éles hang töltötte be a szobát. A düh eltorzította arcvonásait. Az öreg mellén vékony láncon kis aranysíp függött. s ottfelejtette a rongyot. A gomb nem tudott teljesen lenyomódni. Az öreg már nyúlt volna a rongyért. Most szinte matt fehér volt. A fiú legcsekélyebb kísérletet sem tett. A fekete gömb mozdulatlanul függött. Ugyanúgy. hogy úgyis hasztalan. Az öreg mozdulatlanul állt. Az öreg kéz gyakran és türelmetlenül nyomkodta az egyiket. és a korbács kihullott gyorsan gyengülő kezéből. Látszólag nyugodtan elvette onnan. Fejével a gomb felé intett. öltözéke csupán egy fehér ágyékkötőből állott. Amint megvilágította az asztal szélét. és a szájához emelte. Szép és férfias jelenség volt. A fekete gömb váratlanul kigyulladt. Nem remegett. mint egy kis nap. Megfogta. Csak alig észrevehető remegése árulta el a benne tomboló izgalmat. Nyomban rájött. nyugodtan lehajolt. A fiú nem tétovázott. Távolálló apró. rántott egyet magán. szeme nagy és kifejező. nem rezgett. hol a hiba. Ám ez alkalommal nem csapott le. a vállát verte. A szobát élénk fény öntötte el. Nyilván tisztában volt azzal. Az öreg csontos kezét valaki elkapta a levegőben. Az öreg néhány másodpercig vérbe borult szemekkel nézett rá. A szoba sarkában hangtalanul felnyílt egy csapóajtó. mint egy vöröses színű bronzszobor. amelyet homloka közepén aranyabroncs fogott le. és úgy ragyogott. és hegyes csapja nem ért hozzá a másik lemezhez. Lapos homloka keskeny szemöldökének egyenes vonalánál végződött. amelyet valószínűleg ő felejtett ott. Ráncos bőre vöröses bronzárnyalatú volt. Úgy állt ott. sötét szeme fiatalosan csillogott. hogy kiszabadítsa karját. Megállt az öreg előtt. Úgy látszik. amit emberi fül nem bír elviselni. és feléje sújtott. láthatóvá vált két lemez. és az asztal alól kivette a hosszú.Georgij Martinov: Az időspirál Merőn nézte az asztal lapját. Az öreg kikapta a kezéből. Kiegyenesedett. Az dühösen megfordult. valaki törölgette az asztalt. amely egy ragadozó madáréhoz hasonlított. A fiú föléje hajolt. A fénysugár most megvilágította arcát. mintha nyomkodott volna valamit. de a belőle áradó fénysugár időnként lassan változtatta a helyét. mint az imént. és nem kért bocsánatot. s azon sietve jött fel egy fiatalember. Mintha váratlanul láthatatlan húrt pengettek volna meg. hogy védje magát az ütés elől. jobb keze pedig folyton mozgott.

kedvencedet. hogy ha elmesélem ezt a mai jelenetet és beszélgetésünket. — Mindegy. De majd megtanítom! — Hagyd békén. Renit lefejezik.. őrá. Nem tudnád megmenteni. szeretem. — Most érkeztem vissza. Gezza? — Annak. — Tejtestvér. véget akar vetni ennek a beszélgetésnek. Az öreg elnevette magát. amely kellemetlen volt a számára. — És máris a testvéred segítségére siettél? — Nem tudtam. Valamivel alacsonyabb volt nála. mi történik idefent. A fiú nyugodtan elindult a csapóajtó felé.. — Den gúnyosan felnevetett. Már mondtam. — És persze a lányra gondoltál? — Igen. hanem színlelt érdeklődéssel vizsgálgatta a gombokat. kellemes volt a hangja. — Hiszen megígérted nekem. rabszolga volt. ma is az. Kis idő múlva gúnyos mosollyal kérdezte: — Hát engem kinek tartasz.Georgij Martinov: Az időspirál Az ujjak acélszorítása megszűnt. mint az előbb. Reni pedig a tejtestvérem.. De én mindkettőtökkel egyformán viselkedem. — Ezt tudom — felelte Gezza. De a fiatalabbik arcvonásai lágyak voltak. Tudta. — Hol voltál? — Sétáltam egyet alvás előtt. — De te ezt soha nem teszed meg. Den! — szólalt meg a fiatal. aki még mindig ugyanott és ugyanolyan pózban állt. aki vagy. Édesbátyám vagy. az öreg visszafordult. A főpap hatalma szinte korlátlan volt. de Moor templomának első papja vitathatatlan előnyben volt: kezében volt a papi kaszt titkos 117 . és mindig is az lesz. Félig részvéttel. Véletlenül csöppentem ide. Van elég rabszolgád. — A te kedves Renid felbőszített engem — mondta aztán. Az öreg előtt egy harminc év körüli fiatalember állt. Den összerezzent ettől a burkolt fenyegetéstől. Den! Reni a tejtestvérem. — Miatta hiúsult meg a mai megfigyelés. Nem más. félig gúnyosan pedig hozzátette: — Ne felejtsd. Amint az ajtó becsapódott a feje fölött. homlokuk. Az öreg a fiúhoz fordult. Mind a kettőnek ugyanúgy simára volt borotválva a koponyája. s tekintetét valahová a messzeségbe fúrta. Den hallgatott. hogy számomra mind a ketten egyformák vagytok. a fiatalé barna és keskeny. és én szeretem őt. — Hogy kerültél ide? — kérdezte komoran.. — Reni rabszolga. Úgy tűnt. — Ejnye. hogy kínozd. és nem engedem. Az öreg szeme fekete és majdnem kerek. fekete öltözéket viselt. szemöldökük és vékony sasorruk is hasonlított. A nagy korkülönbség ellenére meglepően hasonlítottak egymásra. Den ezt látszólag közömbösen mondta. nem oly élesek. — Takarodj! — szólt rá az öreg. mintha észre sem vette volna a harmadik szereplő megjelenését a színen és eljátszott szerepét. mint ő. Úgy tűnt. — Ezt tudom. Az én testvérem. hogy Gezza szavai sohasem üres szavak. Mély zengésű. és ugyanúgy. Beszéd közben nem nézett öccsére.

hogy „nem csak". amikor a parittyák kövei fütyültek a fülem mellett. tudom. Mi az? — kérdezte Den. — Csak nem Lana miatt? — Nem csak. Gezza hangjában mérhetetlen bánat csengett. Azok. amely szinte már kétségbeesésnek hatott.. akik az alárendeltjeink. hanem az. haragjától tartania kell. — Én magam sem akarom elveszíteni Renit. Helyesebben nem te. Ugyanúgy félek.. hogy félek — szólalt meg Gezza. amely a félhomályban annyira szembetűnt. s bár Gezza édesöccse volt. Választ nem kapott. Szeretem Lanát. Den fürkésző pillantást vetett öccsére. és sohasem mernek ujjat húzni a papokkal. mint te. — Számomra elvesztette értékét. — Mondd meg neki — felelte Gezza közömbösen. és kerekre tágult szemében nőttön-nőtt a rettegés. — Azt mondtad. Itt ebben az asztalban. — Ostobák hazánk törvényei — mondta. És napról napra. A gömbből áradó erős fehér fénytől az asztal sima lapja elvesztette „mélységét". s szemem előtt villogtak a kardok és lándzsák.. Tehát van még egy oka. és mélyet sóhajtott. Gezza? — kérdezte gyengéden. Den jól tudta. szóba állni velünk. ha egyszer nem félsz ilyen dolgokat mondani nekem. Senki nem mer a közelünkbe jönni. — Csak egy szót kell szólnom az atyjának. amit művelsz. De amint felgyulladt a gömb. — Hát igen. Az egész város hordta a vizet. Nevettem. Den továbbra is az asztalt nézte. — Az utóbbi időben mintha nem érdekelne az élet. Roz és Bora félnek. s most csillogása ellenére mattnak látszott. mint ahogy a város lakói félnek. — Mi történt veled. Az emberek még ránézni sem mernek a házunkból áradó fényre. Az imént voltam az utcán. — Nem mindenki olyan buta — dörmögte Den. Hasznos rabszolga. — Te nagyon bízol az én testvéri szeretetemben — vihogott Den —. de csak önként lépheti át házam küszöbét. — És te? — ismételte Gezza. az utcák nyomban elnéptelenedtek. szívem nem ismerte a félelmet. Csata közben énekeltem. Den. — Félsz? — Este? Den önkéntelenül körülnézett. — Tudod. — Nem tudsz te semmit — vágott közbe Den mérgesen. Gezza e szavak hallatára összeráncolta homlokát. hogy elvesztik hatalmukat.. Most megismertem. félek. Lana nem lesz az én feleségem. mit jelent ez.. — Igen.. nem futnak el előlünk. De ugyanaz a Bora soha nem adja hozzám a lányát. hogy ezt nem akarom. akik ha találkoznak velünk. vannak emberek. Az égvilágon soha semmitől nem féltem. az egész ország retteg. Úgy tűnt. Néhány percig a két fivér hallgatott. hogy a következő pillanatban a főpap felordít. akiknek szükségük van ránk. — Nyugodj meg! — mondta. — Azt mondtad. Den megfordult. — Te vagy az. 118 . óráról órára erősödik bennem ez a félelem. De kik ezek? Papok. Ha Roz hallana téged.Georgij Martinov: Az időspirál megtorló eszköze.

Den! Már mondtam: az életnek nincs számomra értéke. Az emberek. — Hallgass el. Tőlem és tőled még jobban félnek. A tudás gondosan őrzött titkai képezik erőnk alapját. mint az atyánké volt? Miért félnek tőlünk sokkal jobban? Csakis azért. Túl hosszú ideig hordtam magamban a gondolataimat. Én nem a jövőtől félek. ha ugyanolyanok lennénk. mintha nem is hallotta volna Den szavait —. hogy az istenek elátkoztak bennünket. csakis emberek. nem élhetnek levegő. S akkor semmi nem ment meg minket. ideje felidézni. mert nem értem. az emberek tőlünk kezdtek félni.. s amelynek akaratát az embereknek közvetítjük. amilyenekről soha senki nem hallott. amelyet nem kell meggyújtani? Magától gyullad meg. amit mi nem tudunk. — Esztelen beszéd! — felelte Den dühösen. ettől az asztaltól. ha nem az istenek haragjával? És az emberek is ezzel magyarázzák. hanem a jelentől. büntetheti az embert korai öregséggel azért. Ezek a dolgok sokkal rejtélyesebbek. A papi kaszt mindig erős volt. És te sem vagy ebben biztos. Mivel magyarázod természetellenes öregségedet. — Vannak erők. hogy befejezzem. legfeljebb valamicskével többet. hogy kimondjam őket. ők emberek voltak. — Tőlünk félnek — folytatta Den. — Csak akarnod kell. Az istenek miért távoztak volna a föld alá? Az istenség felszállhat az égbe. mert a mi uralkodásunk alatt jelentek meg ők. Félek ettől a szobától. mint az elődeink. Itt az ideje... mint mi. Te ezt nem tetted meg. bármit is mondj. amelyet szolgálunk. és Lana a tiéd. — Várj csak. — Mert mi mindenkinél gyakrabban érintkezünk velük. — Den leeresztette a hangját. De miért? Mert a papok olyasmit tudtak. — Én nem vagyok olyan biztos ebben. És ez a jó. hogy ők mit csinálnak ott a föld alatt? — De igen. Most félnek tőlünk. de emberek. mint voltunk? — Ők nem istenek. — Emberek! Emberek. amikor az emberek rájönnek. amit mások nem. akik olyasmit tudtak. Ott nyilván már csak a holttestük van. Mégis miért nagyobb a hatalmunk. — Nem egészen olyanok. mit mondtak ők. ha nem istenek. amelyeket korunk emberei nem ismernek. ha nem az istenek?. és teljesíti kívánságát. 119 . akik többet tudtak. Azt hiszem. Soha még nem volt ily nagy a papok hatalma. dobjuk a tengerbe az asztalt és a gömböt. Te sohasem gondolkodtál el azon. amikor szükség van rá. De elkövetkezhet az idő. élelem és ital nélkül. Den — szólt közbe Gezza. De vajon te vagy én többet tudunk-e. Hátha akkor visszatér a fiatalságod. mint ez a gömb. igazad van. Tőlük féltek. vagy egyszerűen eltűnik. Nem volna-e jobb. mi is csak annyit tudunk. ha nem az istenség — folytatta Gezza. tőlünk mindig féltek. Honnan került belé a fény. — A papoktól mindig féltek. mert nem teljesítette a parancsolatát? Azt mondták. Azért félek. — Hát ettől félsz! — Tévedsz.. — Ki. mint atyánk? Nem. Miféle képek ezek itt az asztal mélyén? Honnan kerültek ide? Hogyan jelennek meg? Ki. mint mi. ettől a gömbtől. Gezza semmit nem válaszolt. s amikor ők eltávoztak. Mesélek neked olyan dolgokról. mert félnek az istenségtől. Mintha hallaná az ember gondolatait. mint ők. akkor. és figyelj rám! Ők örökre elmentek. Miért nem esik le ez a gömb? Hiszen nincs hozzá kötve semmihez. — Gezza valahová a mélybe mutatott. hanem emberek voltak — felelte Den.Georgij Martinov: Az időspirál — Buta vagy! — mondta. De bölcs emberek. — Hagyd.

— Ki merted nyitni az ajtót? — kérdezte. s életem utolsó pillanatában legalább ezt az egy titkot megtudni. a te „isteneid" hazudtak. amely a rejtekhely ajtajához vezet. Soha senki nem hallott ennél furcsábbat. mert így gondolkodtam: „Ez az utolsó. Úgy látszik. Elmesélek neked mindent. aki megtudta titkomat. amelyeket öccsével akart közölni. A hold alacsonyan állt a láthatár fölött. hanem csak emberek? — Kinyitottad az ajtót? — Ki. — Azt akarod mondani. Gezza. Nagyon fontos. az első holdé. — Miért maradtál mégis életben? — Nem tudom. hogy mindenki. Kíváncsiságom erősebb volt az értelmemnél. Kimentem a kertbe. hogy az ajtót meg lehet közelíteni. Azért véstem az eszembe." A lugasban van egy titkos ajtó. — Elcsüggedtem. Márpedig ők azt mondták. DEN ELBESZÉLÉSE E szavakat olyan hangsúllyal mondta. hogy ők nem istenek voltak. De az istenek nem hazudhatnak. Emlékszel azokra a 120 . amelynek felét felhő borította. hogy elkerülhetetlenül megöregszem. Jól emlékezetembe véstem keskeny szélét. aki hozzányúl a rejtekhely ajtajához. akaratom elernyedt. ha beugrik a szent tűzbe? — Ismerem kasztunk törvényeit. Te vagy az első.Georgij Martinov: Az időspirál — De hiszen ők a föld alól jöttek elő! Rejtekhelyük a földben volt. és rájössz. milyen titkok vannak a kezünkben. Akarom mondani. várta a kérdéseket. Gezza döbbenten nézett a bátyjára. — No és mit láttál? — Gezza bátyjához hajolt. Figyelj! — Den elhallgatott. — Hogyan jutottál el oda? Hiszen a rejtekhely be van temetve. — Ezt hiszi mindenki. amikor rádöbbentem. meghalt. A rejtekhelyet rabszolgák építették. illetve felidézte volna emlékezetében azokat a részleteket. Újhold második napja volt. — Nehéz pillanatok voltak — felelte Den vontatottan és szomorkásan. Ne felejtsd el ezt az apróságot. mintha erőt gyűjtött volna magában. hogy az minden kétséget kizárt. aki részt vett a rejtekhely betemetésében és a föld alatti járat kiépítésében. Élve jöttek elő onnan! Gezza ijedt pillantást vetett Denre. meghal. Hihetetlen dolgokról fogsz hallani. — Vajon elfelejtetted. Den hallgatott. aki rajtam kívül tudott erről. Csak én tudom. amit életemben látok. — Meg merted tenni? — szólalt meg végre suttogva Gezza. milyen gyengéden búcsúztam el tőled aznap. Ez tán nem bizonyítéka annak. Szerettem volna látni. Semmit sem sejtettél. Gezza nem tette fel a kínálkozó kérdést. Kívántam a halált. mi van ott bent. mindenki. — Figyelj rám! Este volt. amikor a rettegéstől és a kétségbeeséstől agyongyötörten rászántam magam. hogy egy pap csak úgy végezhet önmagával. Mindenki. Persze te már nem emlékszel. hogy végrehajtom szándékomat. hogy ők odalent élnek? — Nincsenek ott — felelte Den. — Szedd össze minden bátorságodat. Odamentem az ajtóhoz.

ott az ajtó előtt állva." De nekem eszembe jutott. vagy csak akkor vettem észre. én pedig nem haltam meg. kigyulladt egy ittenihez hasonló gömb. Hullámzottak. mégpedig egy apró gombbal. de kívülről is kinyithatók. arra gondoltam. amelyet háromszor. és nem zuhanok sehová. Tapogatózva elértem a külső 121 . amikor az életemtől búcsúztam. Az ajtó kinyílt. nem tudom. Hiszen az én jelenlétemben történt mindez. Nem tétováztam tovább. és ne szólj közbe. igaz. hogy megismerem a titkot. hogy túljárok az eszükön. Egy pillanatra sem vesztettem el az eszméletemet. — Hallgass és figyelj! Még a tizedrészét sem hallottad. És éltem. — Bocsáss meg! — Kinyílt az ajtó. senki nem fogja tudni. mintha feneketlen mélységbe zuhantam volna. Arra gondoltam. Sűrű sötétség vett körül. — Tehát ők mégsem hazudtak — szólt közbe Gezza. eltűnt. és nem voltak semmivel sem letakarva. Négy nagyon keskeny fekvőhely állt benn. hogy azok. — Hogy kezdettől fogva úgy volt-e ~ folytatta Den —. Én eszembe véstem a sorrendet. akik a rejtekhelyet betemették. Ha eltűnök. különböző időközönként kell lenyomni. és átléptem a küszöböt. hozzáértek az ajtóhoz. és nem tudhattak arról. Den egy pillanatra elhallgatott. megszegtem a törvényt. a rejtekhely nem ölt meg. de erős ágat. nyomban meghal. A négy ember. De még annál is kevesebbet.Georgij Martinov: Az időspirál furcsa és érthetetlen reteszekre? Az ajtón belül vannak. hogy a padlón állok. amikor ők a mi jelenlétünkben nyitották ki az ajtót. egész idő alatt figyeltem a munkát. amint becsapódik az ajtó. olykor pedig köd borította el őket. és a szent tűzben halhatok majd meg. amikor beléptem a rejtekhelyre. A gömb hirtelen kialudt. ablak nélküli szobát láttam. magam is eltűnök. Lehet. hogy meg is halhatok még. magától. mert én nem nyúltam hozzá. hogy eltávoztak azon a kijáraton. Láttam. Megörültem. Ijedtemben hátraugrottam. hogy temessék be a rejtekhelyet. Fénye elviselhetetlenül éles volt. hogy az „istenek" becsaptak minket. Figyelj. amit az imént mondtál. Azzal nyomtam meg a gombot. Egy percnél kevesebb idő telt el. Hallottam. S ekkor elhatároztam. mint a tenger. Háromszor. kerestem egy rövid. Újfent kimentem a kertbe. Aztán hova is rejtőztek volna el észrevétlenül? Bárki rögtön felismeri őket. Benéztem az ajtón. aki hozzányúl. akik a szemünk láttára léptek be oda. Nem volt mivel tüzet csiholni. hová tűntem. mielőtt beléptem volna. ezt biztosan tudom. Abban a pillanatban én is ugyanarra gondoltam. A törvényt nem szegem meg. hogy ha belépek a szobába. de azt éreztem. Kerek. hogy én föld alatti folyosót akarok vágni az ajtóig. hogy éppen erre céloztak? Ha megtalálnak az ajtó előtt. S akkor. Amint átléptem a küszöböt. nem a kezükkel. A fáklyát már akkor eldobtam. tehát nem is voltak istenek. Amint kinyílott az ajtó. Hogy láthattam mindent ilyen részletesen? Volt nálam fáklya. amelyen én bementem. De lehet. olyan érzésem támadt. Gezza meg sem mert moccanni. De a falak remegtek. mielőtt az ajtó kinyílik. Mennyi időt töltöttem ott? Alig egy percet. A szoba üres volt. Ekkor jöttem rá. Eltűntek! És arra gondoltam. nem tudom. a legderűsebb napon sem szokott ilyen élénk lenni a napfény. hanem ásóikkal. No meg aztán ablak nem is lehet a föld alatt. de már nem is volt szükségem rá. hogy csak a szemem káprázott. hogy gyorsan zuhanok lefelé. De hiszen ők meghagyták. Hiszen azt mondták: „Mindenki. Soha. mintha földrengés rázta volna.

semmit sem tudok. nem ittam. Gezza! Én bal kézzel írtam. mint azelőtt. hogy csak tegnap láttam keskeny szélét. és sokkal jobban meg voltam döbbenve. Akkor sem válthat ki ilyen mondatot Reniből. s nem balról jobbra. folyékonyán ment. úgy látszik. Szívem hevesen vert. nem azért. és megszorította — egyszer csak észreveszem. és kiléptem a kertbe. Pontosan úgy volt! Mi több! Amikor a mellemhez szorítottam a kezem. Alkonyodott. Mindaz. Hogyan történhetett ez? Az ember akkor nem érzékeli az időt. hogy alszom. Den gyengéden eltolta magától. Figyelj csak. Átvillant a gondolat rajta. Természetesen az volt az érzésem. nem is tudhattam a negyven napról.. De ez még nem minden. Gezza. Kezeim is helyet cseréltek. és megkérdezted. Szóval hát akkor történt? Negyven napig nem voltál otthon. Mit jelent ez? Miért mondta Reni: „végre"? Legfeljebb egy éjszaka telt el meg még egy fél nap. Soha életemben nem voltam balog. sokáig üldögéltem az asztalnál. Renivel találkoztam. Kifutottam a kertbe. — Den megragadta Gezza kezét. hogy Den megzavarodott. Ha a rejtekhelyre belépve minden kicserélődött bennem és rajtam. és akkor este volt! — Hogyan történhetett ez? — Nem tudom. — Igen. De hiszen én csak néhány perccel ezelőtt léptem be a föld alatti folyosóba. gondolkodás nélkül cselekedtem. hol voltam „ilyen sokáig". Gezza. S egyszer csak. Hidd el. Ösztönösen kinyújtotta kezét bátyja melléhez. Testem mintha kifordult volna. hogy visszatértél. Pedig hát jól emlékeztem. Te nagyon elcsodálkoztál. hogy a szívem. Ekkor erősen megcsíptem magam. mert nem akartam. mennyi időt töltöttem el az asztalnál ülve. nem vesztettem el az eszemet — mondta.. bal lett és megfordítva. — Emlékszem — szólalt meg Gezza. Akkor még nem tudtam. amilyen voltam. Az írás könnyedén. Fáklyát nem vittem magammal. a jobb oldalon dobog. rosszul éreztem magam és lefeküdtem. nem vesztettem el az eszemet. Azelőtt pedig bal kézzel egyetlen szót sem tudtam leírni. Odakint nappal volt! És a nap állásából ítélve délután. az asztalhoz rohantam. A népnek azt mondtuk. még aznap megtudtam. megrendített. Aztán megpillantottalak téged. hanem negyven. Mint mindig.. A legcsodálatosabb — nem tűnt furcsának vagy szokatlannak. Ijedtemben felugrottam. a bal kezemet tettem a jobb oldalamra... hanem jobbról balra. akkor. Újfent a bal kezemmel. Gépiesen. Hogy már a második hold közepén járunk. — Nem is kaptam választ tőled. uram!" Elhaladtam mellette.Georgij Martinov: Az időspirál csapóajtót. mint azelőtt. hogy beteg vagy. A szuroksötétségben 122 . erősen le kellett volna fogynom. ha újfent bemegyek oda. Nem emlékszem. hogy nem egy éjszaka telt el. — Szívem a jobb oldalamon dobogott. S ekkor furcsa gondolatom támadt. Az. — Ne hidd. és így szólt hozzám: „Végre. amit átéltem. hanem mert képtelen voltam bármit is válaszolni. amikor elveszti eszméletét. és leírtam néhány szót. mi történt ezután! Még most is elfog a remegés. Hiszen negyven napig nem ettem. tudsz róla. meghajolt előttem. pedig úgy éreztem magam. Gezza összerezzent. De ha én történetesen el is vesztettem az eszméletemet. Vannak ilyen emberek. Nappal volt! Lassan haladtam a ház felé. Még Roz és Bora is aggódott. amit ezelőtt jobbnak tartottam. és mi hiába törtük a fejünket a rejtélyen.. ismét olyan leszek. és mindezt álmomban látom. Félhold csüngött az égen. mint te most. Tapogatózva eljutottam az ajtóig. ha eszembe jut.

mint mindig. hogy nincs jogom sírba vinni a megfejtetlen titkot. De nagyon gyenge fény volt. semmit nem értek. amellyel kést döftem magamba.Georgij Martinov: Az időspirál kitapogattam a kiszögellést. — Elhatároztam. — Többé nem jártál ott? — Nem. ahogy csak bírod. hanem egész testemmel is nekitámaszkodtam. Rájöttem. A gömb nem gyulladt meg. A jobb kezemmel! A szívemhez kaptam. Annyira szörnyű és megmagyarázhatatlan. Ide. A gömb nyomban kialudt. Gezza. a bal oldalamon dobogott. Aztán. de nem sikerült. Szívem. mint az a hév. — kérdezte Gezza. és csapj vele a hátamra.. — Ütésed nem lesz nagyobb. most sem tudok bal kézzel írni. Minél nagyobbat. Az égen még mindig ugyanaz a félhold függött. Helyesebben négy holddal ezelőtt vettem észre. hogy mindez megtörtént. hogy feneketlen mélységbe zuhanok.. nem fehér.. amit megőriztem. Ők tehát hazudtak! Az ajtó kinyílt. A nagyfokú izgalomtól szinte elvesztette a hangját. Állandóan erre gondolok. hanem sárga. Tudtam. Nemcsak hozzáértem az ajtóhoz. és háromszor lenyomtam. Néha úgy tűnik. visszafojtott hangon. Mintegy négy holddal ezelőtt kezdődött. hogy senkinek nem mondok semmit. több mint egy órát feküdtem a nyirkos földön. hogy bebizonyíthassam neked az ellenkezőjét. amikor magamhoz tértem: össze voltam törve. és. amit már hallottál. sötétsárga. — Megbolondultál? — Kérlek. — De mit? — kérdezte Gezza suttogva. mint az. Újra minden normális helyzetbe került. De ezúttal elvesztettem az eszméletemet. hogy ezúttal csak egy óra telhetett el. mint a füstölgő kanócé. De többé nem gondoltam a halálra. vagy annál alig valamivel több idő. Sötétség vett körül. Den sokáig hallgatott. letépte magáról ruhája felső részét. meg akarom érteni. Majd megmutatom neked. Teljes erődből. De valamicskét továbbhaladt égi útján. Aztán felálltam. Aztán megrázta fejét. tanúsítja. hanem jóval később. mintha el akarná hessegetni gondolatait. fogd ezt a korbácsot. — Gezza — mondta aztán —. Mintha mély álomból ébredtem volna. Lábam kicsüngött a rejtekhelyből. hát volt még valami más is? — Igen. De az írás. üssél meg. — Hogyhogy. hogy nem történt semmi. és kimentem a szabadba. Azt hiszem. egész testem fájt. Kimásztam hát onnan. — De hiszen felhasítom a bőrödet! — Gezza félénk pillantást vetett izmos karjára. Nem éreztem. — El kell mondanom neked mindent — folytatta furcsa. sokkal rejtélyesebb. — És most?. Gezza legnagyobb megrökönyödésére. a szívembe 123 . Den hirtelen felugrott. Sokszor megpróbáltam megismételni a feljegyzést. Megint életben maradtam. volt. egyetlenegyszer sem. A gömbből fény áradt. — Azóta is úgy van minden.. De nem akkor. Mint ahogy azelőtt. Saját kezemmel írtam le három szót jobbról balra. amikor másodszor is elfogott a csüggedés. és felkapta a padlóról a korbácsot. Den felnevetett. A lugasból kiérve nekitámaszkodtam egy fának. s megint csak a jobb kezemmel. és én bezuhantam.

hogy a ruhám anyaga is kezd a lánc után besüllyedni a vállárába. — A templom szentélyében tartózkodtam. Meg voltam győződve. A templom tele volt néppel. meglendítette a korbácsot. Kívülem nem volt ott senki. hogy beteg vagyok. A betegség éppen a bordák alatt végződik. Ebben van az én utolsó reményem.. Én nem éreztem az ütést. amit a mocsár felszínére helyeznek. Üss! Minél nagyobbat! Gezza átvette a korbácsot. — Igen. ismételd meg. Amikor beestem a rejtekhelyre.Georgij Martinov: Az időspirál döftem. 124 . mint a levegőn! — Tessék a bizonyíték — felelte Den nyugodt hangon. hogy mély horpadásokat pillantok meg magamon. akkor sem ez. a lánc kezdett belemélyedni a testembe. — Sem az asztalnak. nem leszek képes semmiféle nehéz tárgyat tartani a kezemben. és csodálkoztál. mintha áttüzesedett volna. Tudod. — Mi ez?! — kiáltott Gezza. az ijedtségtől majdnem rázuhantam a padra. Világosan látta. amely a rejtekhelyen van. rájöttem a nyitjára. — Ez az asztal és ez a gömb az oka mindennek! — Nem igaz — rázta a fejét Den. de annyira meg voltam döbbenve. és a szent ruhát öltöttem magamra. A megdöbbenéstől. A ruhaanyag pedig úgy maradt belemélyedve a vállamba. Félrelöktem. hogy a korbács keresztülhatolt Den testén. Könnyen kijött a testemből. hogy belesüppedek a földbe. kettészeli Dent. A lánc a kulcscsontomig hatolt. Aztán bejöttél te. Az ijedtség később jött rám. Den nyugodtan hátat fordított neki.. így. De meghalni nem tudok úgy. Csak a kezem és a lábam nem szenved ebben a betegségben. ahogy akarnék. tehetetlenné válók. — Hagyd el ezt a termet! — kiáltott fel Gezza. hogy még csak meg sem rémültem. Nyilván azért. a megrendüléstől. Fájdalmat nem éreztem. s azt hiszem. milyen súlyos az aranylánc. de az is lehet. — Testem most mindent átereszt. tovább élhetek. emlékszem — szólalt meg Gezza. — Megkértél. és egyszer csak. A nyakamba akasztottam. Ha a gömb a bűnös. Ez hát az oka. Érezte. — Nagyon kérlek. miért váratok oly sokáig magamra. — Minél nagyobbat — ismételte. miért nem esik le rólam a ruha. Felocsúdtam dermedtségemből. Észrevettem. Sokat töprengtem. — Most már hinni fogsz nekem. mint az a nehéz tárgy. Valamiképpen tartja magát rajtam. hogy vegyem át szerepedet a szertartásban. úgy. semmit nem találtam testemen. mert elakadt a ruhaanyagban. hogy Gezza azt hitte. Ha azok is megbetegszenek. Attól lejjebb egészséges maradt mindenem. Ha még kevés. de amint levetkőztem. Négy holddal ezelőtt vettem ezt észre. Azt mondtam neked. Vállam ugyanolyan volt. és teljes erőből lecsapott vele bátyjára. ahogy most vagyok. Gezza hátralépett egyet. maga is megbolondul. Akkora ütés volt. a nagy feláldozás napján — folytatta. hanem az. Nézd! Látsz valami nyomot a mellemen? Márpedig a kés behatolt a szívembe tövig. sem a gömbnek nincs ehhez semmi köze. és ott megállt. Nem tudom megérteni. lábam és a kezem feje az ajtón kívül maradt. amelyet a főpap a szertartás alatt visel magán. — Miért? — kérdezte Gezza. és nem tudom levezetni az istentiszteletet. és megragadtam a láncot. mint azelőtt. hogy ha most rögtön nem igazolódnak be Den szavai.

A föld alatti birodalom urai így nem viselkedtek volna. hogy azok. de ez a titok még hasznára lehet kasztunknak. A földi emberek testvéreinek nevezték magukat. és az elmúlt eseményekre gondolt. de embereknek. feltárod utódod előtt. ha a papok isteneknek nyilvánítanák a jövevényeket. Gezza mindig összerezzent. Most pedig menjünk. A föld alatt csak a rossz szellemek tanyáznak. de emberek" — ismételgette gyakran. MI TÖRTÉNT TIZENKÉT HOLDDAL EZELŐTT? Dennek minden oka megvolt azt állítani. papoknak nincs jogunk ahhoz. Ezen az éjszakán Gezza sokáig nem tudott elaludni. Azt mondták. Azt mondták.Georgij Martinov: Az időspirál — Mert akkor titkom feltárulna mindenki előtt. amit a templomok szolgái mondanak. A jövevények pedig jók voltak. a rejtekhelyen járt ember testének ez a tulajdonsága lesz majd az. És semmit. Persze nem a kezem fejét. ami új. De az ég lakói sem jöhettek elő a föld alól. Mit mondanának az emberek. Márpedig nekünk. de terád is rád fér. vagyis Roz és Bora rokonaivá neveznék ki? Nyomban szembetűnne mindenkinek. Rajtam kívül csak te ismered. egyenlőek az istenekkel. a jövevények soha nem beszéltek! Hallgattak. hogy a föld alól érkezett lények nem voltak istenek. csak a lábam és a kezem feje ég el. Mondták! Nem. nagyon sokáig tartottam a karomat a tűzben. Ha belevetem magam a szent tűzbe — márpedig az ősi szokás megköveteli. Sokáig. mint mi. akik az országban a legfelső hatalmat testesítették meg. hogy istenek? Márpedig a jövevények tagadták. hogy a földiek is. Den az ország főpapja volt. általában minden jó szellem lakhelye az ég. külsőre mennyire nem hasonlítanak a jövevények az ország uraira. Testem szabadon átereszti a tüzet is. Három holdat töltöttek a föld felszínén. amely egyáltalán nem égeti meg. hanem a könyökömet. semmilyen fájdalmat nem éreztem. Gezza! Pihenni szeretnék. Az egyszerű népnek évszázadokon keresztül azt sugalmazták.. hanem emberek. Gezza! Lehet. de ezalatt senkihez sem voltak rosszindulatúak. Miért tagadnák az istenek. Ilyen nyilvánvaló valótlanság láttán megrendülne az emberek hite abban.. Den később már a legőszintébben embereknek tartotta őket. Maguk a jövevények is mindig azt bizonygatták. hogyan. Beleraktam a kezemet a szent tűzbe. Tehát a főpapnak igaza van! Den valóban bölcs volt.. de az emberek hallották szavaikat! Megmagyarázhatatlan és furcsa!. amikor eljön a te időd. titokzatos és érthetetlen hatalommal rendelkező lényeknek. s ha majd én meghalok. hogy jelen legyenek a legidősebb papok —. 125 . Az istenek. hogy ezt a szörnyű titkot kiadjuk a kezünkből. Nem tudom. ahogy akarnál? — Mert nemcsak a kés nem tesz kárt bennem.. Nagyon furcsa. „Nem olyanok. Képzeld el. hogy ők emberek. hanem a tűz sem. És nem történt vele semmi. nyitott szemmel feküdt a sötétben. ha erre gondolt. hogy éppen ez. ők is a Nap gyermekei. és a nép hitt a bölcsességében. ahogy az illett is a főpaphoz. — De miért nem tudsz meghalni úgy. félelmetes hatalmat ad a főpapok kezébe. amikor senki nem láthatott.

de Gezza mégis megijedt. De hiszen ott nem lehet senki! Gezza közelebb ment. A nap alighogy feljött az égen. és szorosan testhez simuló. és égszínkék testük nagyon elüt arcuk és kezük színétől. hogy a föld olyan furcsán omlott be. Mély volt és sötét. Gezzának úgy tűnt. Gezza. Ez már valóban a gödörből jött. Alakjuk a legapróbb részletekig bevésődött agyába. aki megpillantotta a gonosz szellemeket. De aztán arra gondolt. amely teljesen fehér. amikor a jövevények három holdat töltöttek el velük. világoskék színű ruhát viseltek. hogy bármit is gondoljon felőlük. hogy holmi világoskék foltok közelednek odalentről. hogy a 126 . hanem egyszerűen eltűnt volna. hogy hangokat hall a gödörből. Később megszokta a jövevényeket. de kétségtelenül volt bennük harmónia. „Furcsa!" — gondolta. Orruk és szájuk semmiben sem különbözött a földi emberétől. Néhány perc telt el. megfeledkezett papi méltóságáról s arról. és kitette az arc felét. Sokan még később sem tudták megkülönböztetni őket egymástól. és bepillantott a gödörbe. Teljesen egyformának látszottak. De hát akkor Gezza még szörnyen megijedt. Hűvös reggel volt. aki akkor még csak a templom alpapja volt. amikor először pillantotta meg a jövevényeket. mintha egyáltalán be sem omlott volna. Semmi sem történt. amilyeneknek a föld alatti birodalom szellemeinek lenniük kell. megváltoztatta véleményét. hogy a szellemek meztelenek. A nagyon keskeny és hosszú szemöldök fölött hatalmas homlok domborodott.. és az emberek már megszokták őket. Csak az zavarta. Mégis várakozóan megállt.. de lehet. Hiszen arra gondolt. Hegyes állú arcukon nagy helyet foglalt el a szem és a homlok. hogy a föld alatti birodalom szellemei. A találkozás első pillanatában borzalmasan rútnak. fémszerű hang hallatszott. de rútnak sem. amelyek nemegyszer alámossák a talajt. A gödörből négyen jöttek elő! Gezza nyomban elszaladt. Szemük nagy. amely a Napot istenként imádja. korán kelt — át kellett vennie a szolgálatot a templomban. Teljes erejéből futni kezdett a ház felé.. A jövevények arcvonásai szokatlanok. a földi ember számára furcsák voltak. hogy ez ruha. Az emberek csak később győződtek meg róla. ijedtében elszaladt. hogy az első ember volt a földön.Georgij Martinov: Az időspirál A Földön él egy nép. Gezza egyáltalán nem ijedt meg. Gezza. Az emberek között töltött utolsó napokban már egészen természetesnek hatottak. Előbb azonban sétált egyet a kertben. és ha nem is tartotta őket földi szempontból szépnek. De még jól megnézte magának a föld alatti lakókat. Már arra sem maradt ideje. Azt hitte. A „gonosz szellemek" középtermetűek voltak. hogy valahonnan máshonnan. A szellemeknek két kezük. hogy megforduljon és elrohanjon. két lábuk volt.. Egyszer csak. amint a lugashoz vezető ösvény kanyarulatához ért. Ekkor vette észre. közvetlenül előtte beomlott a föld. hogy valószínűleg csak képzelődött. szítani a szent tüzet az istenszobrok előtt. A következő pillanatban a sima úton egy gödör képződött. halottsápadtnak tűntek Gezzának. kerek és világos színű: hármuknak világoskék és egynek sápadtszürke. Az volt az érzése. olyanoknak. Akkoriban még senki sem tudott a föld alatti rejtekhelyről. mert eszébe jutottak a föld alatti vizek. Aztán éles. A jövevények azonban nem hasonlítottak rájuk.

De nem fordult vissza. és reméljük. Négy alak közeledett a házhoz. akik bajba jutottak. Megbűvölten állt még mindig az előbbi helyén.. De volt benne valami természetellenes. hogy Dennel most valami borzalmas dolog fog történni. hanem éppenséggel a fejében. Egyáltalán nem ijedt meg. akik most megálltak.. hogy egyáltalán azt is hallotta. A hang. Ha valóban szellemek. hogy a félelmet nem ismerő Den olyan mozdulatot tett. a föld alól. és az ablak felé fordult. — Nézd meg magad! Den vállat vont. hogy nem jött. mintha nem Gezza fülében csengett volna. amikor észrevette. ez pedig bűn egy paptól. gonosz. testvérekként. Hazánk nagyon-nagyon messze van. Mi is. Valahogy olyan furcsán. Semmiképp nem hallhatta meg hangjukat ilyen messziről. hogy valaki tréfát űz velük. — Messziről érkeztünk hozzátok. előjött. — Mi a ti testvéretek vagyunk — mondta a négy közül az egyik. Gezza még jobban megrémült. nyilván a „szellemek" elé. mintha vissza akarna fordulni. ha egyszer messziről jöttek. kivel állnak szemben! S ekkor Gezza meghallotta a választ. s attól félt. Aztán Den hirtelen lelassította lépteit. amint a főpap határozott léptekkel közeledik a négy alakhoz. Den nem hallható kérdése. Félelem helyett.. az volt. Gezza meghallotta hangját: — Kik vagytok? Mit kerestek itt? Ezt csak Den mondhatta.. amely keresztülvillant agyán. amely annyira hatalmába kerítette Gezzát. Berontott a házba. Gezza egész külsejéről lerítt. amely távolról kis fekete gömbnek látszott. Fogadjatok bennünket barátokként. De Gezza nem ismert rá a bátyja hangjára. ti is a Nap gyermekei vagyunk! Gezza később megtudta. hogy Den azt kérdezte a „szellemektől". A négy kék és egy fekete alakból álló csoport elég messze volt tőle. szellem! Den összeráncolta homlokát. s berohant Den szobájába. Csak most kezdett el csodálkozni azon. Den soha életében nem látott hozzájuk hasonlót. hogy bátyja határozott léptekkel elindul a kert bejárata felé. amit Den az imént mondott. hogy bevárják Dent. meg kell érezniük. Az első gondolat. Követni akarta. honnan ismerik a nyelvet. Gezza megesküdött volna... kifejezéstelenül hangzott. és megint a válasz: — A Nap minden gyermeke testvére egymásnak. nagyon ismerősnek tűnt Gezza számára. hanem futott. Mi semmi rosszat nem teszünk nektek. de Gezza ezúttal a hangját nem hallotta. A főpap nem hitt semmiféle gonosz szellemekben. A választ azonban újfent világosan és pontosan hallotta: — Hazánkból jöttünk hozzátok. négy. — Ott kint a kertben — lihegte Gezza —. hogy rövid időre barátokra és vendégszeretetre lelünk nálatok. amely beszélt. Az egyik valamit tartott a kezében. Den megint mondott valamit.Georgij Martinov: Az időspirál templomok törvénye előírja minden rendű és rangú papnak a nyugodt viselkedést és a méltóságteljesen lassú mozdulatokat. Bátyja csodálkozó és dühös pillantással fogadta.. Látta. de meg sem tudott moccanni. 127 .. Dent mérhetetlen düh fogta el. De mégis meghallotta.

Megfigyelte. hogy ha nem tűnnek fel a rabszolgák. Csak akkor ocsúdott fel dermedtségéből. hogy a jövevények egyik legkülönösebb titkát látják maguk előtt. Valóban fekete gömb volt. — Mi a saját nyelvünkön beszélünk. sem Gezza nem sejtette. amilyenek emlékezetében éltek. Aztán rémületükben a földre borultak. A szavak jól hallatszottak. De te is a saját nyelveden hallod a beszédünket. hogy a szellemek szeme mintha kisebbedéit volna. Nem tudta.Georgij Martinov: Az időspirál — Mi nem ismerjük a nyelveteket — hangzott a furcsa válasz. hanem az. — Ne féljetek tőlünk! — hallatszott az egyik szellem hangja. nem bírta volna tovább. Den hellyel kínálta a vendégeket az állatbőrökkel borított padokon. Egyikük el nem eresztette volna azt a tárgyat. Sem „később". és egyáltalán nem törődtek a gömbbel. Most. hogy nem a fülében hangzottak fel. de Gezza megint észrevette. Ne csodálkozz! Később majd megérted. A rabszolgák jelenléte visszatartotta. hogy valaki megláthatta Gezza futását. mi az oka ennek. mintha nem először találkoztak volna ilyesmivel. 128 . akik a házukhoz tartoztak. mint Gezza. Előttük nem ejthetett csorbát a méltóságán. Den a jövevényeket a házba invitálta. és Gezza közelről láthatta őket Ugyanolyanok voltak. sem most az emberek nem értették ennek okát. Nyugodtan leültek. hogy a közelben feltűnt három rabszolga. Gezza látta. Den is észrevette őket. Később bevallotta. és semmi baja nem történt! A jövevények bejöttek a szobába. Döbbenten figyelték a furcsa csoportot. jobban hasonlítottak az emberi szemhez. Egyiküknek sem mozgott a szája. Den elbeszélgetett a szellemekkel. hogy csak szemhéjukat csukták le. hogy nem voltak annyira kerekdedek. Azok tétovázás nélkül követték. ahol rendszerint a látogatókat és vendégeket fogadták. ami méltatlan egy paphoz. amelyet Den már az ablakból észrevett. Sem Den. A titok így hát titok maradt! Gezza észrevette. Hiszen őt nem Gezza megfutamodása dühítette fel. ki beszélt négyük közül. de aztán rájött. amint bejöttek. De a jövevények bölcsessége csalóka volt. és ugyanúgy elfut. Mintha egyáltalán nem csodálkoztak volna a helyzet szokatlanságán.

Ő maga. — És ti? — kérdezte Den csodálkozva azon. mint az első kettő. Nem tudjátok. amikor hazajöttél. de hogy melyik volt. — Senkinek egy szót se! — szólt utána Den keményen. aki a gömböt tartotta. ahol elhelyezhetnénk ezt a gömböt. amint a jövevény ezt mondta: — Helyes. Rájött. Gezza észrevette. Már rájött. — Ne félj — szólt a jövevény gyengéd hangon —. Den hirtelen Gezzához fordult. Gezzára nézett. s egyetlen szóval sem árulta el a jövevények megjelenését. helyesebben. A jövevény megismételte a mondatot: — Szükségünk volna egy helyiségre. Legyen benne asztal is. A mondat mintha befejezetlen maradt volna. Korai volna még beszélni rólunk. Gezza természetesen betartotta Den utasítását. hogy szellemek vagyunk — hallotta ismét Gezza agyában a furcsa. mi megy végbe a főpap agyában. most tudtuk meg. — mondta az egyik jövevény. ki vagyok? Gezza értelmetlennek tartotta a kérdést. felajánlotta a saját házát. Honnan ismerhették volna Dent azok. nyomban megkérdezték tőle: „Kik ezek az emberek?" — Nem tudom — felelte Gezza. Arról. Mi most látunk benneteket először. Szolgát mondott vagy papot. Igyekszünk nem zavarni benneteket. Te azt mondtad.Georgij Martinov: Az időspirál — Mi nem félünk tőletek — felelte Den büszkén. Másra nincs szükségünk. mert gyávának nevezték öccsét. — Annak szeme. megsejtették vagy kitalálták. Gezza ezt már nem tudta volna megmondani. — Vár a templom — mondta. A jövevény utolsó szava nem hangzott fel agyában. hogy az idegenek a gömbről beszélnek. sértve érezte magát büszkeségében. A jövevények szállást kértek. nem pedig saját magukról... — De mi ugyanolyan emberek vagyunk. Gezza még hallotta. Nagyot tévedtünk. — Megyek — felelte Gezza engedelmesen. és tőlünk nem kell félni. nem megyünk el.. Gezza Dentől szerzett tudomást. A jövevények elfogadták a meghívást. De fivéred fél. Mindkét szó egy időben hangzott el. csak máshol születtünk. aki félt. hogy ez a jövevény beszél. s Den. ismert hangot. és nem félünk. hogy nem félsz tőlünk. — Mi nem félünk senkitől és semmitől. — Fivéred azt hiszi. 129 . úgy látszik. hogy a jövevények egyetlen hangot sem ejtenek ki. mint ti. Mind a négyen fürkésző pillantást vetettek Denre. Mit jelentettek ezek az utolsó szavak — senki nem tudta meg. Den nem értette. Mire volt szükségük. Te és fivéred az istenség szolgái vagytok. Miért hallja mégis a beszédjüket? Előbbi félelme ismét erősödni kezdett.. és viszontlátsz bennünket. Úgy látszik. akár a kertben is. — Mi nem vagyunk szellemek. senki nem tudta. akik a föld alól jöttek elő? Ám az egyik jövevény buzgón válaszolt: — De tudjuk. és ezért akarta eltávolítani Gezzát. hogy mi történt az ő távozása után. hogy ismét gyávasággal vádolják meg őket. de amint belépett a templomba. valóban nem félt. hogy Dent sértették a jövevény szavai. — Nekünk jó bárhol. — Szükségünk volna. Gezzának távoznia kellett.

— És mi nagyon örülünk. Fogalma sem volt. Nem hallod meg. — Ti nem úgy beszéltek. Most már megértették a mondatot. amire rajtam keresztül utasítjátok őket. Hogyan? Ez rejtély volt. — De hisz ott nincs semmilyen helyiség. Den nem értette és nem is érthette a jövevények beszélgetési módját. és még jobban fokozta a rabszolgák babonás félelmét. — Értem — felelte Den. Bármelyiket választhatjátok. honnan támadt ez a meggyőződése. amelyet Den nem ismert. hanem hang nélkül. Agyában csupán az ismert szavak hangzottak fel. hogy erre rájöttél. Vajon igaz-e? — Mi a neved? — kérdezték a vendégek. S az előttem ismeretlen neveket én nem hallhatom meg. hogy könnyű vagy nehéz. Szolgáid könnyen elkészítik azt. De gyakran előfordult. pedig egész idő alatt nem hagyta nyugton a gondolat. s egyre jobban csodálkozott. — Rabszolgáim a rendelkezésetekre állnak — felelte Den. Szolgáim mindent elvégeznek! Visszafojtotta kíváncsiságát. — Nem számít — felelte Den —. Mintha bocsánatot kértek volna. hogy nem a fülével hallja a jövevények szavát. Amint a jövevények olyan szót használtak. De a lényegre rájött. — Házam nagy. honnan csöppentek ide ezek a lények.Georgij Martinov: Az időspirál — Nem zavartok minket — felelte Den. amelyeket azelőtt természetesen soha nem hallott? — Bocsáss meg nekünk — mondta a jövevény —. amire szükségünk van. A jövevények szerényen viselkedtek. — Azt nem nehéz felépíteni. amikor a rabszolgák elkészítették házuk tetején a jövevények furcsa szobáját. A FEKETE GÖMB Gezza jelen volt. hogy azok is megmondják a nevüket. Értelmetlenségnek tartotta e furcsa emberek beszédét. ahogy mi. hanem valahogy másképpen. hogy megkérdezi. hogy amazok nem értették szavait. Várta. mert lapos. igyekeztek semmivel sem zavarni a háziakat. mint a kérdező első szava. Hogyan hallhatna meg hát olyan neveket. mint ahogy a más emberekét szokta hallani. Gezza azt mondta. — Helyesen mondod — így a jövevény. Miután véget ért egész napos szolgálata a templomban. Amint kimondta a mondatot. Ezt bizonyította annak a jövevénynek a válasza. akik legszívesebben hanyatt-homlok 130 . nem „hangzott fel" semmi az agyában. De hogyan tudnák ezt megtenni? Den már régen rájött. de nem tudjuk megmondani neked a nevünket. előzékenyen válaszoltak minden kérdésre. aki az előbb beszélhetett: — Hálásan köszönjük. nyomban rájött. és örökre rejtély maradt. — Szolgáim — ismételte — megtesznek mindent. Ezt mindenki észrevette. — Dennek hívnak. hogy a gömböt a tetőn helyezhessük el. amiért Den rabszolgáit megdolgoztatják. három napig szabad volt. hogy a föld alól. — Engedd meg. és ezt az időt a kék vendégek társaságában töltötte. sok szoba van benne. hogy a válasz hamarabb hangzott el.

ha vissza nem tartja őket. sőt rémülve. Reni együtt tanult Gezzával. Ült. és felállították a tetőn. valóban odahelyezték erre a pontra a fekete gömböt. aki még mindig azt tartotta. amelyen nyílást vágtak. A jövevények bevitték fekete gömbjüket ebbe a szokatlan formájú szobába (amelyet aligha lehetett szobának nevezni). és fürkészve vizsgálgatta a jövevényeket. Gezza később megtudta. és gondosan lemérte a távolságot az asztal lapjától a levegő egy pontjáig. Mindnyájan. hogy Roz ragaszkodott ahhoz.. hogy azonnal végezzék ki a jövevényeket. — Azt hiszed. Sokáig beszélgettek négyszemközt. mit akart Den mondani ezzel a rejtélyes mondattal. hogy a fiatal lány milyen közömbösen szemlélte a szokatlan lényeket. kiment a szobából. mint atyja. hogy Reni ezért nem félt a jövevényektől? Az idegenek híre gyorsan bejárta az egész országot. De Gezza másképpen vélekedett. majd sietve távozott. hogy kímélje meg az életüket. A félelem és a kíváncsiság mindenkit hatalmába kerített.Georgij Martinov: Az időspirál elmenekültek volna. és felkeresték Dent. Den bemutatta őt a jövevényeknek. Lehet. de mégis valamilyen szellemek. hanem egyenesen megmondták. és még büszkébben és dölyfösebben viselkedett. Megvető pillantással végigmérte őket. Még Roz és Bora. és kihívta Dent. Roz viszont sokáig elidőzött. az ország büszke és dölyfös urai sem bírtak otthon maradni. és külsőleg nem mutatta ki félelmét. Ezért vettem rá Rozt. Maga Bora meg volt döbbenve. Bora a lányával érkezett. hogy ki lehet végezni őket? — kérdezte Gezza. és továbbadta a többinek. A rabszolgákat nem taníttatták. Nem szólt egy szót sem a jövevényekhez. az ezerszerte rosszabb volna. Hirtelen felugrott. és egyre jobban ráncolta homlokát. Lana nagyon szép volt. Gezzát meglepte. Analfabéták voltak és vadak. és tüntetően ásított. megkapta az utasítást. Lassacskán ő lett a közvetítő a jövevények és a többi rabszolga között. — A jövevények olyasmit tudnak. Akkor Gezza nem értette. mint alattvalóik. hogy a jövevények. Roznak ez nem tetszett. ismeretlen világos színű fémből készült szalagot. amit mi nem tudunk — magyarázta Den az öccsének. — Új ismereteket szerzünk tőlük. alig tíz percet töltött a házban. s amelynek minden oldalán befújt a szél. és. Sem Den és Gezza atyja. aki később minden gondolatát betöltötte. hogy látni akarják a jövevényeket... Útmutatásuk alapján a rabszolgák elkészítették a hétszögletes szoba favázát. gyerekkori pajtása és jó barátja mindenben utánozta az alpapot. Aztán odahelyezték. tehát halhatatlanok. akiket akkor látott életében először. Semmilyen ürügyön nem törték a fejüket. ha nem is gonosz. 131 . — De ha nem sikerülne kivégezni őket. hallgatott. Gezza ekkor látta először a lányt. s átadta fivérének minden tudását. az egy Reni kivételével. majd elfordult. és aggodalom ült ki arcára. — Nem tudom — felelte Den. Egyikük elővett egy keskeny. sem Den az apa halála után soha nem engedte volna meg. Gezza tejtestvére. hogy egy rabszolga bárminemű tudást szerezzen. hogy megszokták az engedelmességet. eleresztették.. mert veszélyeseknek tartotta őket az ország nyugalma szempontjából. persze csak titokban. De ez a bemutatás semmilyen hatással nem volt rájuk.

Éppen abban a pillanatban toppantak be. fehérből zöld színűre váltott. Mint mindig. „A tudás erőt ad nekik!" — mondogatta Den. A jövevények néhány lépést hátráltak az asztaltól. senkinek egy szót sem! Ezeknek az embereknek a titka csakis a miénk lehet. — Egyszerűen nem ismeritek ezt a jelenséget. ahol a szent tűz lobogott. koncentrikus körökkel világítva meg lapját. Denék az izgalomtól válaszolni sem tudtak. hogy meggyógyítsa az elmebajos nőt. De a gömb olyan erősen világította meg az asztalt és a körülötte állókat. — Ez tudás! — mondta végül. Egyre jobban gyengült. — Mi volt ez? Den. Így született meg az a mondat. keskeny sugárrá zsugorodott. hogy vegyenek részt egy nagyszabású templomi szertartáson. hogy az ő gondolati parancsukra eresztették el váratlanul az alpapok a nőt.. és egy mély benyílóhoz vitték. mi történik itt.. Gezza. — És a szó ismét valahogy elmerült tudatukban.Georgij Martinov: Az időspirál Den és Gezza nem akart hinni a szemének. Már semmi kétség nem fért ahhoz. kétlépésnyire a benyílótól. Szinte mindennap megmutatkozott valamiben. Elég sokára csillapodtak le. Gezza szólalt meg először. és hirtelen forogni kezdett az asztal fölött. hogy eszüket vesztik.. mikor történt egyik vagy másik esemény. A gömb nem esett le! Az egyik jövevény észrevette a rémülettől elsápadt arcukat. Én itt az emberekre gondolok. aki ezt el bírná viselni. amikor egy elmezavarodottat akartak a szent tűzbe vetni. mint mi. — Mi ez? — kérdezte. A JÖVEVÉNYEK Gezza legjobban a jövevényeknek a házukban eltöltött első napjaira emlékezett. — Emberek?! Te embereknek tartod őket? — Természetesen. aki esztelenül nevetett. A gömb mozdulatlanul függött. hogy jól látszott az árnyékuk. amelyet Den később számtalanszor megismételt. — Ez bölcsesség! Hallod-e. Ekkor lépett a templomba a négy jövevény. kigyulladt élénk fehér fénye. s megértitek az okát. kis vagy nagy dologban a kék vendégek földi emberek számára érthetetlen hatalma. S ekkor. mint akik attól félnek. Most nappal volt. 132 . Az alpapok már megfogták a nőt. most is rögtön tudták. Den örömmel beleegyezett. hogy nem alszom. Aligha akadna ember a földön. — De ez nem. Korán érkeztek. üss meg! Meg kell győződjek arról. Eljön majd az idő.. — Csodálkoztok? — kérdezte. s eközben megfeledkeztek büszkeségükről és papi méltóságukról. Den hosszan hallgatott. s nem tudta volna megmondani. Az egyik jövevény ismét Denhez fordult azzal a kéréssel. de emberek. Elrohantak. amikor még üres volt a templom. A fény ezután halványulni kezdett. és elmosolyodott. engedje meg. A fáklyák és lámpások fénye elfakul a napvilágnál. A jövevények elfogadták Den meghívását. Nem olyanok. A két fivér sem bírta sokáig. A későbbiek összefolytak az emlékezetében. Ez már több volt a soknál.

A szemébe nézett. hogy halott. hogy a jövevény szavait nemcsak ő hallotta. Mindenki hallotta. A jövevény lehorgasztotta fejét. És megtalálta. ha kigyógyítják. amelyet életében először látott. Den felegyenesedett. Dennek csupán másodpercek álltak a rendelkezésére. miről van szó. hogy semmi pénzért nem ejti ki azokat a szavakat. sem félelem. a papok akarata ellen. mert nem sikerült őt kigyógyítanod. aki e szavakat kiejtette a száján. Vessétek a nőt a tűzbe! — adta ki a parancsot. és látta. Bármit mondott is az embereknek. és nem ismered törvényeinket. — Nem tudom. s örült neki. Den föléje hajolt. Akaratlanul a jövevényre pillantott. Az istenek mindenhatók.Georgij Martinov: Az időspirál Semmi oka nem volt rá. Den nem volt biztos e határozott kísérlet sikerében. s tekintetében nem volt sem csodálkozás. — Sajnos. már halott vagy. Tudta. hogy a gyógyítás nem sikerült. Szavaid bűnös szavak. és normális ember lesz belőle. Az nyugodtan válaszolta: — Én öltem meg. A jövevények nem tudták meggyógyítani a nőt. Ha nem teszi meg. lerítt róla a kétségbeesés. A nő nem halt meg. Ez nyílt lázadás volt az ország törvényei. Den várt. nem ad parancsot a jövevény lefogására. Most aztán bebizonyosodott. De amint a jövevény levette kezét a nő fejéről. Ez a te bűnöd. hanem jótétemény. ebben maga sem volt teljesen biztos. Fogalmam sincs. — Nem lehet meggyógyítani? — kérdezte. hogy a halálát kívánja a városi nőnek. Megbocsátok neked. aki nem volt rabszolga. A szent tűzhalál nem büntetés. megfosztja magát a főpap tisztségétől. tehát nem mindenhatóak. amikor aznap este elmesélte neki a történteket. s fegyvert sem használnak. de hogy a jövevények nem istenek. Túlságosan kockázatos lenne kivégeztetni ezt a titokzatos lényt. — Okos emberek — mondta Den az öccsének. csak eszméletét vesztette. Intett a papoknak. Annál jobb. Nem akartam. Ám Den tudta. De szerencsére tévedtél. hanem a törvény. 133 . — Nem ismételte meg szavait. amelyeket most várnak tőle. Ám a nő hirtelen összeesett. — Vajon hogyan ölte meg? — kérdezte Gezza. megsemmisíthetnének mindenkit. közben feszülten kereste a kiutat. A holttest eltűnt a lobogó lángokban. hogy kínok közt haljon meg. ha idő előtt akarnak meghalni. — Ha te tetted volna — fordult rideg hangon a jövevényhez —. Tudta. A nő abbahagyta nevetését. A templom néhány papja állt mellette a rémülettől megdermedve. hogy hozzá sem nyúlnak az emberhez. — Ha akarnák. amikor a jövevény kezét a fejére helyezte. Még mindig a nő holtteste fölé hajló előbbi pózban volt. Úgy tudnak ölni. De a nő valóban halott volt. Dennek most azonnal hóhér kezébe kell adnia azt. az ismét nevetni kezdett. A tűzhalál fájdalmas. Den tudta. A gyógyítás nagyon sokáig tartott. de te idegen vagy. nem. aki itt volt a templomban. De kegyelmezz meg neki! Ne ítéld erre a kínhalálra! — Nem én végzem ki — felelte Den —. így halnak meg az istenség szolgái. különben nem istenek.

— No de szigorúan megbüntetjük ezért. — Lehetetlen! — felelte Gezza. aki megütötte. A rabszolgákat Den házánál még nagyobb rémület kerítette hatalmába. Den. Senki nem tudja meg a dolgot. hogy ez a gazember nem talált el — szólalt meg Gezza. mert meg akarta ölni a vendéget. mert meg volt győződve. és a jövevények megszólították. — De eltalált — hallotta Gezza a váratlan választ. Az ilyesmit nem lehet büntetlenül hagyni. és rácsapott a buzogányával. az illető se élő. aki még mindig mozdulatlanul állt előbbi helyén.. Ez a rabszolga rávetette magát az egyik jövevényre. de a teljesen analfabéta rabszolgák ezt nem tudhatták. — Ha teljesíteném kérésedet. — Én megértelek — szólt a jövevény. Leggyakrabban ők voltak a szemtanúi annak. A következő esetre Gezza különösen jól emlékezett. hogy mond neki valamit. pedig nyilván nagyon szerettek volna. ha biztos volt benne. Mindenki elkerülte őket. Az előtt a rabszolga előtt állt. tudta. Nem kellett nekik ehhez Roz parancsa.. Ő pedig hallgatni fog. — És elmondja a többieknek. mit keres itt. de én megkérlek. Egyedül Reni állt szóba a jövevényekkel. — De ezt kívüled és fogadott testvéreden kívül senki nem látta. — Ő tud róla — mutatott Gezza a rabszolgára. hogy széthasított koponyájú holttestet fog látni maga előtt. A jövevény nemcsak hogy életben maradt. fegyvere kihullott a kezéből. tekintsd úgy. a járókelők nyomban elrejtőztek. Ha valakinek nem sikerült elrejtőznie előlük. Amint a jövevények megjelentek az utcán. A félelem nagyobb volt a legnagyobb kíváncsiságnál is.Georgij Martinov: Az időspirál — Ezt soha nem teszik meg — felelte Den határozottan. Kénytelenek voltak a jövevények közelében tartózkodni. se holt nem volt. rossz következménye lenne. s alig tudta kinyögni válaszát. Kérdezd meg tőle. Ritkán sikerült a jövevényeknek elbeszélgetni az emberekkel. s látszott. 134 . amikor ezek az erők működésbe léptek. Gezza önkéntelenül behunyta szemét. — Hallotta beszélgetésünket. De amikor végre ki merte nyitni a szemét. Gezza az ajtóból látta a jelenetet. Napról napra nőtt a rettegés a jövevények érthetetlen hatalmától. és sehová nem tudtak elmenekülni előlük. Megzavarodott az állandó rettegéstől. egészen mást látott. Egyszer az egyik rabszolga már nem bírta tovább. mintha nem ütött volna meg. Gezza felfogása szerint csak a legszigorúbb büntetés mentette volna fel a házigazdákat. — Nem mond el semmit. Látod. A rabszolga bűntettet követett el. — Nem hallotta. A rabszolgák közül csupán Reni volt jelen. A jövevény mosolyogva fogadta. Mégpedig azért nem. A buzogány a földön hevert. aki korának legképzettebb embere volt. — Nagy erejű ütést mért rám. A nagy erejű ütés a jövevény fején csattant. Gezza kiment a kertbe. Az emberek féltek még csak a közelébe is menni Den házának. Denen és Gezzán kívül. ahová csak tudtak. — Még jó. de. mert nem emlékszik már semmire. Most már hall mindent. Most pedig többet ne beszéljünk erről. hogy a jövevények minden titka nagyfokú tudásukkal magyarázható. hogy Den nem látja. amelyben élt. hanem kiderült: semmilyen ütés nem érte.

Semmi kétség: a rabszolga semmire nem emlékezett. akkor nincs. — Mit keresel itt? — kérdezte a rabszolgától. — Valóban nem érezted ezt az erős ütést? Téged nem lehet megölni? — Halandó vagyok — felelte a jövevény. — Ugyanolyan testük. Az elmosolyodott. mint mi vagyunk. Olyan ostobák. — Nem fogod megérteni. — Miért ne lehetnének a rabszolgák emberek? — folytatta a jövevény. — Idejöttem. Mi nem háborúskodunk. hogy a jövevény igazat beszél. — Az úrnak nincs szüksége rád. — Nem szólsz erről senkinek? — kérdezte a jövevény. s ezért tűnnek butábbaknak.. — Én nem ismerek olyan országot. Ez természetellenes. De például te. ahol ne lennének rabszolgák. Este Den jelenlétében megkérdezte a jövevényektől: — Nálatok vannak rabszolgák? — Nincsenek. — De itt csak természetes halállal halhatok meg. Csak annyit tudunk róluk. — Az úr hívott ide — felelte a rabszolga. — Ilyen országok vannak. mi az. — Mi mindent magunk csinálunk. Várom. akik uralkodnak? — Nálunk nincsenek a ti fogalmaitok szerinti uralkodók. Teljesen olyanok.. — Az emberi agy fejlődése a tudástól függ. — Az ember nem lehet rabszolga. — Mit csináltok a foglyokkal? Megölitek őket? — Nálunk nincsenek és nem is lehetnek foglyok. aki dolgozzon. és nem is lehetnek — hangzott a válasz. — Háborúk voltak nálunk is — mondta aztán. Enélkül nem indulhatnánk el ilyen útra. 135 . hogyan csináljátok ezt. és csodálkozva vonogatta a vállát —. — Tévedsz. A rabszolga eltávozott. — Gezza Denhez fordult. — Te is alacsonyabb rendű lényeknek tartod a rabszolgákat? Hogyan nevezheted akkor testvérednek az egyik rabszolgát? Den gúnyos pillantást vetett Gezzára. hogy teljesítsem kívánságát. — Tehát tudod. mint nekünk. — Ha nincsenek rabszolgák — mondta Gezza. mint amennyit általában hazánk történelméről tudunk. agyuk van. — Távozz! — parancsolta Gezza. mint ti vagytok. mit akar. Ti nem tanítjátok semmire a rabszolgákat. Minden ember egyforma nálunk. mint ez. Soha! — Mégis kimondtad ezt a szót — szólalt meg Den. — Az olyan ország nem tud létezni. A rabszolgáknak fejletlen az agyuk. — Senkinek — felelte gépiesen Gezza. csak nem itt.Georgij Martinov: Az időspirál Gezza egy percig sem kételkedett abban. Az erőszakos halál ellen jól fel vagyunk vértezve. — Nem így van — felelte Den. bármilyen furcsák és érthetetlenek legyenek is szavai. hogy az úr közölje. — fordult a jövevény Gezzához. — De magyarázd meg. Gezza semmit sem értett ebből. A jövevény arca elkomorult. mint az állatok. — De nagyon régen. de több kérdést nem tett fel. — Azok is.

s megpróbálta felidézni emlékezetében beszélgetéseiket. amire Gezza tanította. hagyjuk abba ezt a témát. — Gyermekeinket mindig is rabszolganők táplálták — felelte Den. s visszafojtotta dühét. Te se haragudj. hogy Reni tanult ember. — Tökéletesen igazad van. RENI 136 . annál világosabban rajzolódott ki előtte.Georgij Martinov: Az időspirál — Téged Reni anyja táplált. amelyet a jövevény „ostoba" szavai váltottak ki belőle. A beszélgetés ezzel véget ért. Azelőtt Gezza soha nem gondolkodott el ezen a kérdésen. Bizonyos igazságot érzett a jövevény szavaiban. hogy Reni semmiben sem marad el Dentől. Gezza sokkal érettebbnek tartott. ha kiderült róluk. amelyeket most. s ugyanúgy szeretem. Hazafelé menet Gezza elgondolkodott az imént hallottakon. „Nem haragszom Renire — gondolta. amelyet a jövevények vetettek el gondolataiban. Mi több. A tejtestvérek gondosan rejtegették mindenki elől ezt a kis titkukat. Egymás után jutottak eszébe Gezzának Reni tettei és szavai. s Gezza észre sem vette. S minél több jutott eszébe. amely kellemetlen a számodra. Gyerekkorában egyszerűen pajkosságból tanította Renit. — Ő semmiben nem bűnös. Den nem tudta. nem értelemszerűen tanulta meg. Ha feltárják. Hiszen még a hadifoglyokat is megsemmisítették. De miért engeditek. s azóta is állandóan csak erre gondolt. Reni ugyanolyan tudással rendelkezett. a jövevény szavai után. akkor semmiféle tanulástól nem lesznek okosabbak. amikor hajnal felé aludni tért. Gezza őszintén szerette gyermekkori játszótársát. Az egyszerű gondolatot sokkal bonyolultabbak követték. harmadnap is eszébe jutott. mint Dennek ugyanebben a kérdésben kinyilvánított véleményét. kisarjadt. Törni pedig a fejem ezen többé nem fogom. A mag. Ebben az esetben Reni mindazt. — Te idegen vagy.. mint Den. Rendben van. Most azonban a jövevény meglepő és először hallott szavai azt a kérdést vetették fel Gezzában: vajon Reni butább-e. ha azt mondom neked. és nálatok mások a fogalmak. később pedig már Reni kérésére. és te őt a testvérednek tartod — tette hozzá a jövevény. mint Den vagy akár ő? Ha a rabszolgák az állatokkal azonosak. — Nem haragszom rád. Reni élete veszélybe kerül. — Négylábú állatok tejét isszuk. — Den felállt. hogy nézeteidet furcsának tartom. — Ebben az esetben nyugodtan ehetitek a kétlábúak húsát is. S ekkor eszébe jutott Reni. miért ne ihatnánk akkor kétlábú állatokét is? — Négylábú állatok húsát eszitek — folytatta a replikát a jövevény. hogy írni-olvasni tudnak. Ebben a tekintetben egyenlőek voltak. Bocsáss meg. ahogy azt tartották. Ha pedig nem.. Reni olyan gondolatokat vetett fel. mint azelőtt. mint eddig. hogy gyerekeiteket rabszolgaasszonyok táplálják? Hiszen ők szerintetek állatok. de már más szemmel nézett mindenre. s nem tették rabszolgákká." De másnap. gépiesen.

hogy a jövevényekkel becsukott szájjal is lehet beszélni. Földi tartózkodásuk utolsó napjáig senkinek még csak sejtelme sem volt ezekről a „lázító" beszélgetésekről. akikkel csak találkoztak ebben a korai században. aki közölte velük a hírt. mint vele vagy Gezzával. hogy a jövevényeknek nem sikerült felvenni az érintkezést a többi emberrel. Ez megfelelt annak a titkos szándékának.. Reni nem tudta. Den örült. hogy kihasználja a jövevények itt-tartózkodását egyrészt a papi kaszt hatalmának megerősítésére. Az sem tűnt fel nekik.Georgij Martinov: Az időspirál Telt-múlt az idő. Ebben maga Reni nyújtott nekik nagy segítséget. hogy indulniuk kell. amire bármit fel lehet jegyezni. S ezért nagyon óvatosak voltak. amellyel semmiképp nem rokonszenvezhettek. Reni számára ez a rövid időszak annyit jelentett. amelyben tévedésből „jelentek meg". És eközben semmiféle félelmet nem éreztek. minden önző érdek nélkül. hogy egyre gyakrabban gondolatban tették fel kérdéseiket. s öntudatlanul igyekezett megérteni a környező világ lényegét. A jövevények három holdat töltöttek a Földön. A fiatal rabszolga jogfosztott és lealázó helyzete mély együttérzést váltott ki a jövevényekből. sem szokatlanoknak. Nagyon elcsodálkozott és dühbe gurult volna. mert nagyon hamar rájöttek: azok között. más szóval mindössze nyolcvan napot. — Hová mentek? — kérdezte Den. ha tudja. A jövevények beszédjét is annyira megszokták. és hogy maguk a jövevények szívesebben beszélgetnek el ezzel az emberrel. és Den Gezzával együtt egyre jobban kezdte megszokni. — Csak nem érzitek rosszul magatokat a házamban? — Örökre megőrzünk jó emlékezetünkben benneteket — felelte az egyik jövevény.. amikor eltávoztak a Földről. — De nem maradhatunk itt örökre. A jövevények. mint két ura. mintha másodszor született volna meg. hogy tanítják. Den és Gezza kelletlenül és csodálkozva vette tudomásul a jövevényeknek azt a bejelentését. másrészt pedig különösen a főpap hatalmának növelésére. Ez az ember Reni volt. 137 . Értelme e fiatal korszak primitív fogalmainak és kezdetleges kultúrájának súlya alatt szunnyadt. akár a száraz szivacs. A jövevények jól tudták: azzal. aki hosszasan és komolyan eltársalog a vendégekkel. egy egészen más embert hagytak itt. és hogy kénytelenek megelégedni az ő és Gezza társaságával. mint Den. Reni agya tiszta lap volt. mindig ugyanazt a rejtélyes választ kapta: „Ez a mi érdekünkben történt. mindig szomjasán itta be a tudás nedvét." Mit jelentettek ezek a szavak. A jövevények szívesen válaszoltak Reni kíváncsi kérdéseire. hogy házukban állandóan ott tartózkodnak a kék vendégek. A fiatal rabszolga csak tudni akart. illetve hangtalanul válaszoltak. nem úgy. akiket már nem is tartottak sem furcsáknak. annál is inkább. hogy a két fivér már észre sem vette beszélgető partnereik hallgatását. aki hamarabb rájött. a rabszolgát halálos veszedelemnek teszik ki. Az ember mindent megszokhat. hogy van egy ember. hogy nemcsak ő vagy Gezza beszélget a jövevényekkel. Valahányszor a fiatal rabszolga kifejezte háláját. Reninek volt a legfejlettebb agya. A jövevények könnyen rájöttek a főpap szándékára.

Georgij Martinov: Az időspirál — Igen. — Csak a te számodra nincs. Ha pedig megjelent egy város vagy egy táj. mi oda megyünk. próbálta kihámozni a jelek értelmét. ahonnan jöttünk. — A föld alá? De hiszen te magad mondtad. hogy itt kell hagyni nektek. ezt mondtatok — szólt Den elgondolkozva. nyomban betemették. Aztán megszokta. akkor sem volt ugyanaz. hogy a gömb bemutathassa őket. és felsóhajtott. a legcsekélyebb vétségért ridegen és kegyetlenül büntette 138 . ám egyedül vagyok. A képek sohasem ismétlődtek meg pontosan. ezt Den képtelen volt megérteni. amint a négy vendég eltűnik a föld alatti rejtekhelyen. hogy a képeket nem a gömb „rajzolja" az asztal lapjára. amely valamikor Gezza szeme láttára képződött. hogy a földi emberek segítsége nélkül nem tudtok hazatérni. mert ezzel jót fogtok cselekedni. hogy tudástokat előbbre viszi. Mindig mások voltak. Azt hiszik. hanem azok a gömb révén a jövevények hazájából érkeznek. hogy a föld alatt járatot vágasson az ajtóhoz. mint az első napokban voltak. Szavaidnak nincs értelme. A jövevény fürkésző pillantást vetett Denre. Én nem értek velük egyet. — Eljövünk majd újra. s azért közvetítik. ragadozó természetű. A gödröt. Mintha csak bosszút akarna állni kudarcaiért. Hogy miért volt ez így. Már semmiben sem emlékeztetett a régi Denre. rosszindulatú. amelyeket betűknek tartott. s nem találtak választ a kérdésekre. amit még nem ismernek. hogy ismét előjönnek. Nem teljesítette a jövevény tanácsát. segít a jövő nemzedéknek megérteni. A jövevények elmentek. és látták. Den rohamosan és érthetetlenül öregedett. Eleinte arra gondolt. és nem szállhatok szembe hármójuk akaratával. hogy a föld alatt legyen az otthonotok. hogy mindennap meglátogassa a hétszögletű szobát. Nem hitt a jövevényeknek. amelyet Den már látott. De hát hová tűnhettek el? Azt mondták. — Hajóra nincs szükségetek? — Nincs. de én semmit nem értek. de más emberek közé. De már más emberek közé. Gezza ijedten és sajnálkozva figyelte bátyját. Dent a képeknél jobban érdekelték a betűk. Még azon a napon a jövevények elmentek. mintha élőképek lennének. Órákon át nézte őket. hogy majd később megteszi: nagyon érdekelték őt a képek. vissza akarunk oda térni. amelyeket már ő is meg tudott jelentetni az asztallapon. De tanácsot jogom van adni: semmisítsétek meg a gömböt és az asztalt. De ugyanolyan érthetetlenek maradtak a számára. — Bárhol legyen is — szólalt meg —. A rabszolgák élete pokollá vált. Den és Gezza elkísérték őket. mert a jövevények megtanították rá. A jövevények kérték meg erre őket. Hárman közülünk azt mondják. — Bocsáss meg. És eltűntek. ingerlékeny. dobjátok őket a tengerbe. — Még nem döntöttünk — folytatta —. Csak később született meg Denben a gondolat. mit csináljunk a gömbbel. A gömb valószínűleg itt marad. Betemettették magukat a földbe. Ez már meghaladta Den tudását. hogy hasznotokra lesz. — De én nehezen tudom elképzelni. Tegyétek ezt meg. — A jövevény témát változtatott. Vajon mit jelenthettek ezek a szavak? Den gondolatai kavarogtak. és már nem tudott volna megválni a csodálatos készülékektől. hogy a világon sok minden van. megrokkant öregember volt. Most egy fiatalos szemű.

— Majd megmutatom neked. és féltek tőle. A főpap kísérteties hatalma szertefoszlik. amit sikerült megtudnia a jövevényektől. amelyet oly jól ismert. — Másokat is megtanítottál rá? 139 . hogy ujjaim besüppednek a testébe. hogy te is láttad. sem öregnek. nekem is hallgatnom kell. Nyoma sokáig ott kellett volna hogy maradjon. — Nagyon erős. amelyet Den mért Renire. amit mi nem tudunk. egy nap alatt minden eltűnt. Sok minden olyasmi van. — És nem rémültél meg? — Kissé megijedtem. de ők tudták ennek okát. aki buzogánnyal támadt az egyik jövevényre) nekitámadt egyiküknek? Én láttam. aki csak ritkán engedte meg. és nem látta rajta a vöröseskék csíkot. Tizenkét hold alatt a két fivér csaknem teljesen elidegenedett egymástól. Pedig Dennek át kell adnia Gezzának mindent. — S miért hallgattál Denről? — Azt hittem. amikor először történt — felelte Reni. Hallgattál. Felfigyeltem. — Miért gondolod. De én bekentem a vállam azzal a kenőccsel. és nem láttam semmit. Reni elkapta tekintetét. — Én viszont jól láttam mindent. és Den ezt észre sem veszi.Georgij Martinov: Az időspirál őket. Miért kell hát nekünk félni? Inkább igyekezzünk megérteni á titkot. A jövevények emberek voltak. de még a gyerekeknek sem. hogy segítsek ráadni a díszruhát. akitől ugyanígy fognak félni. de a buzogány keresztülhatolt rajta. — De inkább kíváncsi lettem. hogy jelen legyen a képek megjelenésénél. — Mert ők maguk is olyanok voltak. és szép szeme elkomorult. mint a füst. nem kegyelmezett sem fiatalnak. Megnézte tejtestvére meztelen hátát. jóllehet Gezzának fiatal kora miatt nem volt joga ilyen magas tisztségre. amelynek készítésére a jövevények tanítottak meg. Ez az ember csakis Gezza lehet. Gyűlölték. — Miért nem szóltál? — Azt hittem. Néha Den (ha Gezzával négyszemközt volt. mindig nevén említette Dent) megparancsolta. Ezek a szavak eszébe juttatták Gezzának a tegnapi korbácsütést. hogy halála után minden a régi lesz megint. amikor Lezi (így nevezték azt a rabszolgát. aki lágy természetű és viszonylag jóindulatú volt. — Ők? — Igen. Gezza. és Den megtette öccsét Moor templomának első papjául. — A jövevények tanítottak meg? — Miért csodálkozol? — Miféle kenőcs az? — kérdezte Gezza válasz helyett. Reni. Feltárni egy ilyen tudás titkát — veszélyes. És amint látod. Bármilyen kevés is volt a vendégektől szerzett tudás. mint a rossz szellemtől. így is sokszorosan felülmúlta a kor tudományát. s az ezzel a tudással rendelkező ember mindig uralkodni fog. — Den ütése erős volt — mondta. és amit mások előtt titokban kell tartani. egyre kevésbé szerette bátyját. Gezza legnagyobb meglepetésére. És nem féltek. ezt mondta: — Már régen észrevettem. Emlékszel. Tehát át kell adnia ezt a hatalmat egy olyan embernek. Úgy gondoltam. Den tudta. A csapást a fejére mérte. hogy a jövevények ismerték ezt a jelenséget? — kérdezte Gezza. te is tudsz róla. — Rémületemben lehunytam a szemem.

hogy megtanítanak rá. mikor és miért tanítottak meg a jövevények erre? — Nem emlékszem. a fájdalom nyomban megszűnt. De én ugyanolyan rabszolga vagyok. — Én soha nem büntetem úgy a rabszolgákat. és csak megbízható társadat avasd be a titokba. — Mondd csak. te már rég nem lennél rabszolga. Gezza elmosolyodott. és megtiltják a készítését. — A jövevény azt mondta nekem: „Ha valaki tudomást szerez róla. Nagyon jóindulatúak voltak velünk.Georgij Martinov: Az időspirál — Nem. Engem szeretnek. 140 . — Szerintem Den nem tud erről a kenőcsről. de felhasználtam néhányszor. — A rabszolgák bizonyára varázslónak tartanak. mint ők." Minket emberszámba vettek — tette hozzá Reni keserűen. Őrizd a titkot. Reni. Gezza gyengéden átölelte Renit. mint tőled és Dentől. akiket Den parancsára még kegyetlenebbül megvertek. és tőled mint úrtól félnek. csak kicsit. s egyáltalán nem úgy. De ha félnek is. — Te úr vagy. Ők ajánlották fel. Nem félnek tőled és Dentől? — kérdezte. — Már nem is fáj a vállad? — Amint bekentem a kenőccsel. A kenőcs mindig segített. — Nem. mint Den. — Ezt tudom. — Ha tőlem függne. elveszik tőled a kenőcsöt. amikor másokon segítettem.

hanem csak azért. amely Gezza szeme láttára képződött. amellyel Den lenyomta a kiszögellést. bármit mondana is neki Reni. Lana volt. magas. s az egészet ezüstszálak fonták keresztül-kasul. Anyaga egy távoli országban készült. hogyan kell lenyomni az ajtótól oldalvást levő gombot. csillogó ruhát viselt. Den részletesen elmagyarázta. Akkor másfelől jöttek. de Gezza nem merte megtenni. s az üdvözlés és tisztelet jeléül kissé meghajtotta a fejét. hogy Lana érkezett hozzájuk. fura kontyban viselte. aligha vette volna észre. hogy előbb-utóbb nem fogja bírni tovább. nem hagyta nyugton Gezzát. Nem mozdult a helyéről. A lugas kedvenc pihenőhelye lett Gezzának. Gezza némán várta a váratlan vendéget. Nehezen tartotta vissza magát — nem félelemből. hogy kertjük kerítéséhez egy hordszék közeledik. Látta. s belépjen a rejtekhelyre. Jövetele célja iránt — 141 . látta a rövid faágat mellette heverni. Világos gesztenyebarna haját. A fiatal lány hosszú. Gezza látta. s ő nem részesülhetett ebben a megtiszteltetésben. és megpillantotta a rejtélyes ajtót. amelyről Den beszélt neki. hogy ne tegye ezt. amint Gezza a lugasban ült. Az ajtó egyébként olyan jól volt álcázva. Gezza lement a föld alatti folyosóba. Gezza felállt. és kinyitja a titokzatos ajtót. mert Reni kérte. hogy végérvényesen meggyőződjön mindenről. Egyszer. hogy Lana kilép a hordszékből. amint a hordszéket letették a földre. Minden megegyezett az elbeszéléssel. s egy rabszolga eléje feküdt. hogy ő az.Georgij Martinov: Az időspirál MÁSODIK RÉSZ KÉT BESZÉLGETÉS Gezza könnyen meglelte a kerti lugasban a titkos ajtót. kipróbálja magán mindazt. hellyel kínálta. azon a járaton. ami ritkaságszámba ment Moorországban. Ez az ember Bora szépséges leánya. Az egész országban csupán egy ember használt erre a célra apró termetű rabszolgákat: a legutóbbi háború hadifoglyait. Látta a Den által elhajított fáklyát. és feléje közeledett. hogy az első pap az ország urain kívül bárkinek is elé menjen. hogy a jövevényeket kísérve Dennel együtt itt jártak. A lány azonban bejött a kertbe. hogy ne kelljen a kezével hozzáérni. észrevette. amit Den átélt. Gezza mélyen gondolataiba merülve tért vissza a lugasba. Semmi nem változott rajta azóta. A föld alatti lejárat állandóan vonzotta. Lana csupán az uralkodó lánya volt. hogy teste lépcsőül szolgáljon. Még Bora sem engedte meg magának ezt a fényűzést. Amikor a lány belépett a lugasba. Tudta. Az a gondolat. Mindig a legmagasabb termetű rabszolgákat választották hordszékvivőknek. Most ez a járat be volt temetve. és semmi nyoma nem maradt. Törvény tiltotta. azzal a drágafémmel. Nyomban felismerte. ahol ferde szemű. hogy aki nem tudott létezéséről. sárga emberek éltek. Csak az ő hordszéke volt ezüsttel kiverve. amely sokkal értékesebb az aranynál. és még mindig nem akarta elhinni.

. mert hallottam. hogy ha Den nem lenne ilyen öreg. — Üdvöz légy. és. — Megismételhetem a kérést — mondta Gezza rekedt hangon. Ugyanúgy gyűlölniük kell őt is. az Den. hogy egyedül találtalak.. papokkal beszélünk. mindig nekünk kell az első szót kimondani.. Lana. — Ritkán szoktam Dennel együtt lenni.Georgij Martinov: Az időspirál pap létére — nem érdeklődhetett. Az izgalomtól alig kapott levegőt. hogy Lanát szándékosan küldték hozzá. — Üdvöz légy! — felelte a férfi. — Bora már visszautasított egyszer — felelte tétován. amelyet a lány váltott ki belőle. De miért gondolod. — Nélküled unalmas az életem. Mégiscsak furcsa! Roz és Bora gyűlölik Dent. nem Denhez. Csak egy szerelmes fiatalember nem vette észre a sértett büszkeség és düh kifejezését hosszúkás szemében. ha nem támad hirtelen gyanúja. Ellentétben Gezzával. nagyon. Lana legyűrte izgalmát. én meg én vagyok. — Te bizonyára nagyon csodálkozol szavaimon? — kérdezte. — Den. Vagy pedig búcsút mondhatunk álmainknak. — Úgy hiszed? — Ebben biztos vagyok. — Akkor menj az atyámhoz. Az effajta beszélgetésben nem volt könnyű betartani a törvényszabta követelményeket. hogy megkérted a kezemet. amikor atyám azt mondta bátyjának. hogy most. — Azért — szakította félbe Lana —. — Hát bizony.. — Nem voltam tisztában az érzéseimmel. 142 . Csak nem az jár a fejükben. az ő arca lángolt. és a megalázkodástól. szeretlek.. — felelte Lana türelmetlenül. a maguk pártjára állítják. Gezza! — szólt Lana. — Atyám azt szeretné.. — Igen. Gezza? — kérdezte Lana. ha én a főpap felesége lennék. jóllehet ez lealázó egy nő számára. de csak az imént mondta: kész megismételni a leánykérést. — Te miért nem jössz el hozzám? — Mert az én látogatásom nem szerez neked örömet. Azóta. Nem akarta elhinni. Lana felállt. Hiúsága azt súgta neki. Ez már a kíváncsiság megnyilvánulása lett volna. és hálás vagyok neked. szinte elsápadt. — Hozzád jöttem. és sajnálom. és mindig szeretni foglak — felelte Gezza. hogy tagadó választ adjon. hogy visszautasítottalak. — Én megértelek — felelte Gezza —. és bátyja ellenségévé változtatják? Bántotta a gondolat. és újra leült. várják a halálát. hogy látsz? — Nem vártam jöveteledet. hogy a lány valóban kimondta ezt a mondatot. Ha veletek. — Örülsz. Roznak. Gezza valószínűleg megszegte volna a törvényt. ugyanakkor pedig saját érzései semmilyen szerepet nem játszanak ebben. hogy kibékülnek a leendő főpappal. — Szeretnék beszélgetni veled — mondta rövid hallgatás után a lány. állandóan csak rád gondolok. örülök. — Szeretsz még engem. feleségül vehetne engem.

Lana felkelt. — Akkor hát megpróbálkozom másodszor is — szólalt meg Gezza.. hogy Lana szávai hamisan csengtek. hogy Gezzát kétségek mardosták. Szemében könnyek csillogtak. de Lana visszarántotta. és te szeretsz engem. hogy kimondta őket. hogy elmennek. és már bánta. szerelmi vallomás volt. amikor itt látsz? — felelte Lana büszkén. — Tudnod kell. hogy szerelme kényszerből jöjjön hozzá. és tiszteletteljesen üdvözölték. DOB TERVE Gezza már másnap elindult Borához. Bora udvariatlanul — Gezza már ismerte erről az oldaláról — megkérdezte. míg csak el nem tűnt a kanyarban.. boldog volt. Soha nem engedett volna el hozzád. Hiszen az. Tudta. beszéljen Borával. — Miért gondolod ezt. mintha elgondolkozna. amint belépett Moor templomának első papja. Bora szívélyesen fogadta. Ezek felálltak. hogy szeretne férjhez menni hozzá. de azok — nyilván tiszteletből — mind a hárman maradtak. Gezza azt várta. aztán ügyetlenül úgy tett. Lana elment. Most Lana maga jelentette ki. már amennyire vele született durvasága engedte. ez a kívánságom — felelte Gezza. Nem csodálkozott Gezza látszólagos hűvös magatartásán. Gezzának mások előtt kellett beszélnie. Gezza zavarban volt. jóllehet a szokás így kívánta volna. Lana! Nem merte megölelni a lányt. — Hát kételkedhetsz ebben. — Bármivel is végződjék.. Gezza tekintetével kísérte a hordszéket. Lana csodálkozó pillantást vetett a férfira. Bora végighallgatta a kérést. Ha tévedtem. Gyengéden megfogta a lány kezét. hogy elemezze szavait és tetteit. Végül úgy könyvelte el a dolgot: csak rémlett neki. hogy a lánynak fájnak az ő iménti szavai. — Atyád küldött. ami itt történt. — Várni foglak. de ő mindig megtagadta. — Ne haragudj rám — mondta Gezza. Den többször ajánlotta Gezzának. hogy ez bármely rendű és rangú pap számára kötelező. Boldogságát egy órával sem akarta elodázni. Gezza azonban annál sokkal jobban szerette a lányt. mert csodálkozott az ostoba kérdésen. minek köszönheti a magas vendég látogatását. 143 . Annak ellenére. Gezza? Atyám nem tud jövetelemről. Gezza látta. Szóval feleségül kéred Lanát? — Igen. Nem akarta.Georgij Martinov: Az időspirál — Te nem magadtól jöttél hozzám — jelentette ki nyíltan. Ég veled! — Ég veled. Ennek a beszélgetésnek volt valami zavaros. — Nagy megtiszteltetésben részesítesz engem — szólalt meg végül. Rajta kívül még három főnemes volt a szobában: két tartományfőnök és egy hadvezér. Egyszer sem fordult vissza. mi váltotta ki szavaimat. — Ezt nem vártam. kellemetlen íze..

— Nekem ez nem tetszik — mondta. ha leánya a főpap felesége lenne. hogy nincs értelme Denhez mennie.Georgij Martinov: Az időspirál — Nagy megtiszteltetés — ismételte meg Bora. De vágyálmának valóraválása annyira megrészegítette Gezzát. — Meg kellett volna fogadnom Den tanácsát. a menyasszony nagybácsijához. de már most is majdnem az vagy. de Gezza vissza tudta fojtani fájdalmát. Ennyi az egész. A jelenlevők gratuláltak a vőlegénynek. Den után te leszel a főpap. Aztán átkísérték Rozhoz. senki egy szóval sem említette. Reni elmosolyodott. Gezza bizonyára talált volna ürügyet. mint amilyen boldog én voltam az anyjával. — Den öreg. Az is lesz. beszámolt neki sikeréről. A boldogságtól majdnem megzavarodva tért haza. hogy Lana beleegyezett-e. Gezza csodálkozva nézett rá. úgy látszik. — Nem értek semmit. méghozzá tanúk előtt? Akkor Lana örökre elveszett a számára. de tanúk jelenlétében ezzel halálosan megsértette volna Borát. leendő atyám! — mondta kissé lihegve. és légy vele boldog. — Majd holnap megérted. Nem volt képes betartani Roz tanácsát: elhúzni a beszélgetést. Csontjai valósággal ropogtak. — Az effajta fordulat ok nélkül nem történik. jogában állt férjet választani. — Gezza kötelességének tartotta kimondani ezt a mondatot. és Gezza szívét összeszorította a félelem. és hagyta. Ha nincsenek jelen idegenek. én azt szerettem volna. hogy észre sem vette ezt a furcsaságot. ha Lana a főpap felesége lesz. Reni arca elkomorult. de Lanának. — Igazad van — folytatta Bora —. 144 . és egy lépést tett Gezza felé. aki úgyis hamarosan meghal. hogy jövendő apósa megölelje. Azt. hogy sikerrel jártál — mondta. és nem mondani mindjárt igent. Nyomban parancsot adott. — Lana a tiéd. mit mondjon még. — Majd holnap beszélgetünk. A lányoktól általában nem szokták kikérni véleményüket. amit Reni mondott neki. — Bora. — Egészen egyszerű dolog — ellenkezett. s meggyőzte atyját. — Örülök. Den még sokáig élhet. hogy kitérjen a hagyományos ölelés elől. Hátha másodszor is kosarat kap. hogy keressék meg Renit. nem tudta. Bora nehézkesen felkelt. Bora azt szeretné. — Lana szeret engem. Vadával. mivel atyja magas állású személy volt. — Köszönöm neked. — Miről? — Elmondom neked néhány gondolatomat. „Ostobaságot követtem el — gondolta Gezza. sőt még mosolygott is. és Gezzának egy újabb rokoni ölelést kellett elviselnie. Gezza megfeszítette izmait." — Hát akkor neked adom Lanát — mondta Bora váratlanul. Amikor a fiú megjelent. — Ez nem következik be egyhamar. nagyon öreg. Borának említést kellett volna tennie Lana beleegyezéséről. amikor észrevette ijedt arcát. helyesebben nem akarta megérteni. — Igaz. Csakhogy másnap sem értette meg.

Hány embert találtak halva saját házában. hogy nagyon szeretné. Kár beszélnie Gezzával! Megrészegült a boldogságtól. Reni felsóhajtott. ha rokonságba kerülne a főpappal. neki is halvány gyanúja támadt. hiszen meggyőződésük. Hátha itt rejlik a veszély? Den megölése Roznak előnyös. amelyet Den teremtett. elvégre Lanát hozzám akarják adni nőül! Den ellen? Nincs értelme. Mit mondott neked Bora. Bora beleegyezését az váltotta ki. Gezzának tökéletesen igaza van! Egy pap felesége sohasem lehet bárki másnak a felesége. Reni. Nem tetszik nekem az a mesterkélt helyzet. hogy Roz ölette meg Gezzát. s ő az enyém lesz. egyetlen kis apróságot sem. Gezzának eszébe jutott. Bizony. ha Gezza szintén meghal. Bora gyors beleegyezése — mindez nagyon furcsa. hogy az új főpap ellenségesen fog viselkedni velük. Az egész ország tudomást szerez arról. s ezért most úgy érezte. Nem vagy észnél. Eltávozott. Te ezt jól tudod. amint főpap leszek. — örömömben nem kételkedhetsz. A fiatal rabszolga sokáig ült a lugasban. Tanúk jelenlétében beszélgetett Borával! Reni felugrott izgalmában. és meg is teszem ezt. Reni. hogy amikor Lanával beszélgetett a lugasban. Reni. A papoknak sok megbízható. Boldog vagyok. A papok soha senkinek nem bocsátanak meg semmit. hogy Reni szavaiban van valami igazság. ez felkelti a papok gyanúját. amit Lana mondott neked. Ki gyanakodna arra. Azt pedig már rég elhatároztam..Georgij Martinov: Az időspirál — Meséld el még egyszer — kérte Reni —. Gyanús nekem ez az egész história. és nem képes megérteni nyilvánvaló dolgokat. mert boldog vagy. Hát persze! Pontosan ez a körülmény leplezi le Roz tervét. kipróbált eszközük van. és Roznak arra kell gondolnia. De ha Gezza úgy hal meg. hogy vigyázzak rád.. amelyet Gezza alighanem véletlenül említett. ahogy jólesik neked. Miért kell tudnod mindezt? Valami összeesküvést sejtesz benne? Ki ellen? Ellenem? Ostobaság. De nekem mi közöm hozzá! Szeretem Lanát. De Lana még nem Gezza felesége. hogy halálos veszedelemben forgók. magára hagyta Renit. hogy Den úgyis rövidesen meghal. — Valami veszélyt érzek — mondta Reni mély meggyőződéssel a hangjában. amelyeket senki sem ismer. és milyen hangnemben? Mit mondott Roz? — Ma olyan furcsa vagy. Ennek van értelme. hanem előtte forog veszélyben! 145 . Lana váratlan megjelenése. hogy Bora odaígérte lányát Gezzának. egyetlen szót se hagyjál ki. De engedd meg. még egy másik papnak sem. mint Lana vőlegénye?. Gezza utolsó szavai új gondolatokat sugalmaztak neki. Más nekem nem is kell. minél részletesebben. — Vigyázni rám? — Gezza jót_ nevetett. De szeretett volna hinni felhőtlen boldogságában. Másrészt. — Ahogy akarod — mondta. aki Roz unokahúgának a vőlegénye? Gezza nem a házasságkötés után. hogy Roznak és Borának visszaadom a teljhatalmat. De Bora kikosarazta Gezzát. s megpróbálta elemezni gyanúját. Reninek váratlanul eszébe jutott egy apróság. De tégy úgy. bizonytalan. akik ilyen vagy olyan mértékben megsértették e mindenható kaszt érdekeit. — Azt kell hinnem. és senki nem tudta megmagyarázni hirtelen halálukat. — De ez az érzés homályos. s nyomban elhessegette magától a kellemetlen emléket. hogy összeesküdjenek ellene.

hogy most már mindent ért. — A főpapról van szó. amit ő tudott. és nem ébresztett bennük gyűlöletet. Reninek több oka van gyűlölni Dent. hogy felelősségre lehessen vonni Den haláláért. — Várj még a kivégzésével. előnyére. — Feltétlenül. uram. Az eszébe se jutott. Gezzára mindennap. Dob elgondolkodott. akcióba lépett. Dob kötelessége volt kémkedni a magas rangú tisztviselők házában. Lana férjére nem szabad foltnak esni. Dob inkább feldaraboltatja. 146 . Gezzának van egy Reni nevű rabszolgája. Bizalmi embere a feketék országából való rabszolga volt. különösen azokról. — Csak nem őrá akarod bízni a dolgot? — Nem. semmint elárulná ura szándékait. uram. és elmondaná Gezzának. hogy az eseményről tudomást szerezzen az egész ország. nem nehéz találni — mondta aztán. az egész nép. amit az elnyomottak mindig éreznek elnyomóik iránt. Amint megoldódott Lana házasságának kérdése. — Minden olyan egyszerű. — Akaratodhoz végrehajtót. hogy egyikük megölte urát. akik közel állnak az uralkodó körökhöz. uram. Azt nem kockáztatja meg. uram. Behívta a hálószobájába. hogy megzavarodtál.Georgij Martinov: Az időspirál Reninek az volt az érzése. Nemrég megkorbácsolta Renit. hanem ellenkezőleg. és elegendő nap telt el ahhoz. Noha ez sincs kizárva. hogyan készítik el Gezza számára az ételeket. Hiszen Roz csakis méreggel teheti el láb alól. szükségem van rá. Roz nem vesztegette az időt. Akkor a papok mindenről tudomást szereznének. Miután végighallgatta urát. Gyakran aludt vele egy szobában. — Gondolkozz rajta — így Roz. Den viszont nem tekinti annak. minden pillanatban vigyázni kell egészen addig. — Nem értelek. — Az illetőt nem szabad elfogni. mindenki szabadon fellélegzik. elevenen elégetteti magát. és ez a jó. Az uralkodónak tudnia kell mindent alattvalóiról. Ő arra kell nekem. Den rabszolgái gyűlölik urukat. szegény Dob! — Egyáltalán nem. — A méregkeverőt nyomban nyakon csípik. mint a többinek. hogy árnyékként kíséri mindenhová Gezzát. Reni nem egyezne bele. Ha az én emberemet elfogják és leleplezik. szörnyű büntetés vár rá. Elhatározta hát. ezt nem a hátrányára írták. — Mondom. — Ez a Reni holnap meghal. Renit a papok fogják kivégezni. Tudod-e. Sőt. Ha Den meghal. mint Gezzának? — Micsoda?! Hogy merte megszegni a törvényt?! — Gezza megtanította mindarra. hogy Dent is veszély fenyegeti. Gezza a testvérének tartja. Erre a célra felhasználta a rabszolgákat. — Nem szabad eltitkolni. hogy arról mindenki. amíg Lana nem lesz a felesége. uram. akit Dobnak hívtak. mivel maga is rabszolga volt. Azt mindenki elhiszi. Dent úgy kell megmérgezni. mert Dob szépen megjutalmazhatta őket szolgálataikért. hogy főpap lehessen. Hűségében Roz soha nem kételkedett. hogy bérgyilkost küldjön a főpap házába. Vigyázni fog. az egész ország tudomást szerezzen. Jóllehet a besúgók jól ismerték Dob kiváltságos helyzetét. hogy ennek a Reninek ugyanolyan képzettsége van. Gezzát sem lehet majd semmiért felelősségre vonni. most majd mindennap együtt alszik vele.

. — De ez a Moa ismer téged — szólalt meg Roz. biztosan megfosztják a főpapi tisztségétől. és megbocsátott neki mindent. — Engem is kivégeztethetsz. uram.. csak tegnap tudtam meg — magyarázta Dob nyugodt hangon —. Hiszen ha tudomást szereznek tettéről. A rettegett uralkodó megszokta rabszolgája fegyelmezetlenségeit. most meg ezt a Moát. aki már régóta szolgál engem. Roz hallgatott. Dob ezt tudta. amikor elmondták nekem Reni és Gezza kihallgatott beszélgetését. hogy Reninek képzettsége van. A vízlopás nem olyan nagy bűn — fejezte be Dob. Dob! — szólt Roz felháborodottan. Mind a kettőre szükséged van. hogy házában megjelentek a jövevények. — Alkalomadtán megemlíted Gezzának. Kezemben tartom. és mégis hallgattál? — kérdezte Roz mérgesen. te nem mindent közölsz velem.. A neve: Moa. Érted-e? Dob elmosolyodott. — Ha nem te volnál. Tehát neked is szükséged volt rá.Georgij Martinov: Az időspirál — Nagyon okos vagy. Roz újfent hallgatott. — Azt. s ő örökre hálás lesz neked. és ugyanakkor felújíthatja az elmúlt időben megszakadt kapcsolatokat a befolyásos emberekkel. Ezekért a szemtelen szavakért bármely rabszolgának a fejét vétetném. uram — felelte Dob. uram — felelte Dob szerényen.. Dob — mondta Roz. Dob! De ki hajtja végre a tervedet? — Roz örömmámorban úszott. lerombolhatja a meg nem értés és félelem falát. uram — felelte Dob lehalkítva a hangját. mindig és mindenben egyetértett vele. — Miféle titkot? — Lopkodja a te kertedbe torkolló csatorna vizét. uram — mondta végül. De én mind a kettőt kivégeztetem. — Valóságos kincsesbánya vagy. — Rendben van — mondta.. Most is szükség van rá. de már régóta alávetette magát Dob szellemi fölényének. — Tudod mit. — Régóta tudsz erről. mert ismerem bűnös titkát. jóllehet nem is rabszolga. hogy Bora feleségül adja hozzá a lányát. és vállat vont. 147 . Dob.. Den örült az alkalomnak. uram. amikor Gezzának az ősi szokás szerint meg kell ünnepelnie azt. — Igyekszem a hasznodra lenni. amikor csak akarod. aki egyáltalán nem félt Roz haragjától. amely közte és mindenki között húzódott attól a naptól kezdve. — Den halála után. és az egyetlen ember volt az országban. — Beszámoltál nekem két bűnösről. amiért nem árultad el. hogy tudsz a bűnéről. AZ ÜNNEP ELŐESTÉJÉN Végre elérkezett az ünnep napja. Dobra szüksége volt. — Látom. Te elhallgattad Renit. Moára pedig szükségem volt. amikor kimutathatja vendégszeretetét. — Hogyhogy nem félsz feltárni neki ilyen titkot? — Moa hallgatni fog. — Van egy alkalmas emberem. Észre sem vette.

amire Den soha nem jött volna rá. hogy Lana a tiéd. — Én is. hogy valami szokatlant várnak tőle. Vajon pótolja-e a lakoma pompája a csodákat? Nem csökkenti-e a titokzatosság nimbuszát. — Mellettem fogsz állni — felelte Gezza. Tudta. — Elfáradtál. De nem tehetem meg. de rábízzuk Renire.Georgij Martinov: Az időspirál — Végre — sóhajtott fel Reni is megkönnyebbülten. hogy Bora háta mögé állítsalak. hogy gondolkodik a dolgon. Kár. hogy a meglepetés eszköze Reni ötlete volt. egészen addig. Ha fennáll a legcsekélyebb veszély. márpedig te magad mondtad. Sok száz fáklyát és olajmécsest rejtettek el ügyesen a kertben. — Ám legyen — mondta aztán —. Tehát kézbe vehető. — Félek hozzányúlni — felelte Den őszintén. — Szóval már csak holnap estig kell vigyázzak rád. — És ha a gömb itt nem gyullad ki? — Ezt jó volna ellenőrizni — ismételte meg Gezza újfent Reni szavait. — Márpedig én ezen az utolsó napon még éberebb leszek. csak Reni kérését teljesíti. dobjuk a gömböt a tengerbe. — Miért ne? — Gezza egyetlen szóval sem árulta el. — De én nem hiszem. amely övezte. amikor ezt mondta. A rabszolgák a házban már alig álltak a lábukon. hogy aggodalmad felesleges volt. Den nem tudhatta. hogy mindenki biztosra veszi: a jövevények eddig ismeretlen erőkkel ruházták őt fel. amikor Gezza közölte vele. hogy ne igyam a vendégek egészségére. tegye ki magát neki a rabszolga. amíg Bora ki nem jelenti mindenki előtt. Gezza. szegény Renim! De most már látod. Az egész házat a padlótól a mennyezetig virágokkal és levélfüzérekkel díszítették fel. — Azt gondolod? — kérdezte Reni jelentőségteljesen. és amely oly sok előnnyel járt? Hiszen a pompa nemcsak az ő kiváltsága. és átvihető egy másik helyre. hogy nem állhatok a hátad mögött. és nem szolgálhatlak ki. Ezt a javaslatot Den nagyon is természetesnek tartotta. Den le akarta nyűgözni vendégeit ezzel a pompával. miután végighallgatta bátyja kételyeit. — A jövevény azt tanácsolta. A rejtekhelyen sincs asztal. míg ki nem üríti poharát lánya vőlegényének az egészségére. hogy a gömb csak az asztal fölött világít. Ebből a nehéz helyzetből öccse segítette ki Dent. hogy tehetetlen. Den parancsára az ország minden temploma elküldte pincéjéből a legritkább ételeket és italokat. hogy Gezza. Már kezdtem azt hinni. és másnap reggel valóban olyasmit javasolt. — Vajon lehet-e? — kérdezte Den. Nagyon megkérlek: a lakoma elején semmit ne egyél és ne igyál. Ezt senki sem veszi majd észre. Gyötörte az a tudat. megígérte. — Én már előre megtöltöm a kupádat. — Mikor csináljuk meg? 148 . hogy ez a nap sohasem jön el. hanem sok emberé is. Adott pillanatban egyszerre kellett valamennyinek meggyulladnia. hogy az ünnepséget másnap tartják. Gezza felnevetett. A lakomaterem üvegházhoz hasonlított. ha ez örömödre szolgál. hogy ott egy ugyanilyen gömb világít. — Den megengedte. s hangjából kételkedés és reménykedés is kicsendült.

ha nem gyulladna meg. Reni. fellépett a padra. Reni kemény léptekkel. s hulláma soha nem ül el! Az ilyesmit nem szokták elfelejteni. elindult a szoba közepe felé. Reni maga sem hitte. — Vendégeink szétszaladnak — jelentette ki Gezza. Kezében tartotta a fekete gömböt. — Véghez kell vinni a dolgot — szólalt meg Gezza. hanem belőle is. A legtávolibb sarkait is vakító fény ragyogta be. A gömb nem esett le! Az asztal fölött függött. hogy a felelősség Dent terhelje azért. — De a gömb nem világít. miért hívatták. Ha az ötletet siker koronázza. A feszült várakozás percei következtek. Teljesen megfeledkezett arról. Ebben az esetben Den féktelen dühe Renire zúdulhat. Végre felhangzottak léptei. Mindig megérkezése után gyulladt ki. és pusztán természetellenes helyzete is félelmet váltott ki a jelenlevőkből. Az asztal fölött egy kis napocska világított. akit fellelkesített Gezza ötlete. Elég sokáig kellett várniuk. s mindannyiszor nem világított a gömb. és a küszöbön feltűnt a fiatal rabszolga bronzvörös alakja. onnan az asztalra. miért. menj fel a hétszögletű szobába. valószínűleg nem merte kiejteni azokat a szavakat. aki mindennap látta. majd kinyújtotta karját. — Kipróbálhatjuk előtte — mondta Den. Reni eleresztette. Olyan éles fénnyel ragyogta be a hatalmas termet. De nagy kudarc lenne. és gyorsan leugrott a padlóra. alig mondta ki e szavakat. az egész ország elámul. Gezza megkönnyebbülten felsóhajtott. — Hívd be Renit! Reni nyomban megjelent. nem tudni. Gezza valószínűleg sokkal jobban izgult. a gömb egyszer csak nem marad függve a levegőben. A főpap hallgatott. — Ezt soha nem merik megtenni — felelte Den. amelyeket Reni várt tőle. — Ereszd el a gömböt! — parancsolta Den. uram — mondta Reni. Mélyen meghajolt. ami most bekövetkezhet. titokzatosan. Csodálkozott a saját bátorságán. késett. Még jobbat lehetne csinálni: behozni a gömböt a többiek jelenlétében. és idehozta. a jövevények titokzatos gömbje akaratlanul félelmet váltott ki nemcsak a népből. arcáról nem lehetett leolvasni semmit. Mind a hárman ijedten nézték. hogy kézbe merte venni ezt a gömböt. Bármit is mondjanak. érthetetlenül. Den már jóval előtte eltávolított minden rabszolgát. mint Den. és feje fölé emelte a gömböt. — Reni — szólalt meg Gezza —. hanem leesik és összetörik. amelyben két oszlopsor tartotta a mennyezetet. Valóban. a gömb kigyulladt. Gezza már komolyan kezdett nyugtalankodni. látszólag teljesen nyugodtan. Jóllehet tudta. még Den is. Ki tudja. amilyen világos felépítése óta nem volt. A teremben nem tartózkodott senki. hogy százszor belépett a hétszögletű szobába. 149 . és hozd le a gömböt. — Parancsolj. Semmi nem tartotta.Georgij Martinov: Az időspirál — Közvetlenül az ünnepség előtt. Gezza rájött: az óvatos Reni azt akarja.

Jól tudta." De ebben a korban senkinek nem juthatott eszébe ilyen gondolat. és az ítélet Den fölött végrehajtható. hogy hívják oda Gezzát. ez őt nem menti meg. 150 . — Hogyhogy? Roz jelenléte Den halálánál fontos része volt Dob tervének. — Mindent. sem Gezza. amikor Den keze hozzáért a rejtélyes gombokhoz. Den kétségbeesésében parancsot adott. hogy parancsomat végrehajtsa. — Biztos vagy benne. A gömb továbbra is egyenletesen fehér fénnyel világított. és vállat vont. hogy ez történik? Én sem értem. uram. hogy Reni hozza le a gömböt. Dob! — Mindent saját szemeddel látsz majd. mert alaposan kiismerte az uralkodó természetét. hirtelen lecsillapodva. hogy minden készen áll. hogy bármilyen közel álljon is az uralkodóhoz. Bárhogy is nyomkodta Den a két kiszögellést. És nem tévedett. ha a papok tudomására jut. amikor egy rabszolgát tanított. hogy a jövevények többször elmondták. uram! Készen áll. és átkozott legyen az ostoba ötleted! — Ma délután megköszönted nekem ezt az „ostoba ötletet" — felelte Gezza. — Nem tudom. hogy tudomása van róla: a pap megszegte a törvényt. Eddig még soha ilyesmi nem fordult elő. vibrálóvá abban a pillanatban. — Hát akkor most mit tegyünk? — kérdezte Den. hogy hallgatni fog? — Majd Gezza készteti hallgatásra. hogy egyszerű. — Ki tudhatta. — Átkozott légy. hogy a képeket nem a gömb készíti. — A szent tűzbe vetem én a te Renidet! — dühöngött Den. Körülbelül ebben az időben pedig Dob ott állt Roz előtt. mi a Reni bűne. Sem Den. s amikor megjelent. Dob a saját biztonságára gondolt. és csak a fény vált egyenetlenné.Georgij Martinov: Az időspirál — Ilyet nem látott soha senki! — suttogta Den. hanem a gömb közvetítésével érkeznek szülőbolygójukról. Sok évszázaddal később az emberek hasonló esetben ezt mondták: „Véget ért a közvetítés. Gezza fogja behozni. és közli Gezzával. Roz nem bírja majd magában tartani. — De hát mit követtem én el? — mentegetőzött Gezza. a keskeny sugár nem akart feltűnni. Ugyanezen a napon este. de még Reni sem tudott volna soha rájönni. jóllehet valószínűtlen összetalálkozás történt. a szitkok özönét zúdította rá. hogy részt vett a főpap meggyilkolásában. annak ellenére. semmi nem jelent meg az asztal titokzatos mélyén. váratlan és súlyos csapás érte. — Magyarázd meg. A többit Gezza fantáziájára kell bízni. Mindenkinek azt kell majd hinni. — Köszönöm neked. s miért kellene őt elégetni? A mi parancsunkat teljesítette. hogy csakis pap nyúlhat hozzá a gömbhöz. A képek az asztalból eltűntek. uram! — Emberedben sem csalatkozunk? — Soha. — Mindent számításba vettél? — kérdezte Roz. — Te magad egyeztél bele. A gömb hibátlan volt. amikor Den szokásához híven felment a hétszögletű szobába. és jelentette neki. Gezza! Hosszan és alaposan megvitatták a gömb megjelenésének ceremóniáját.

Gezza összerezzent. Roz és Bora még soha senkit nem látogattak meg együtt. Reni térdelt. hogy letagadja. Nem sietett be a házba. Borának utoljára kell érkeznie. de nem volt értelme. hogy megérkezett Roz. és hűsítő italokkal kínálták a vendégsereget. Azonkívül. amikor Reni szemével figyelmeztette urát. Senki nem hárította el a meghívást. — Reninek hívják — felelte Gezza. Nesztelen árnyékként suhantak a ház rabszolgái. A pillanat alkalmasnak tűnt számára. hogy ő forog halálos veszedelemben. vagyis Lana nem vehetett részt az ünnepségen. Már minden meghívott vendég itt volt. Gezza ment ki fogadni az uralkodót. de Bora még mindig sehol. — Nem jobban. Ekkor váratlanul bejelentették. mindenkit vonzott e ház titokzatossága. 151 . így egy csapásra három legyet üt: teljesül Roz akarata. úgy változott át a vendégek halk zsongása zajongássá. Den elkomorult. Ahogy nőtt a vendégek száma. Ez nagy megtiszteltetés volt még a főpap számára is. meghal akaratának végrehajtója. A szokásoknak megfelelően Moa és Bora egy másik rabszolgája szolgálja majd ki a lakomán Dent és Gezzát. E szokás értelmében a menyasszony. Mind a ketten meghajoltak — Gezza kissé megbiccentette a fejét. mint új rabszolgát. aki halálra ítélte Dent és Renit. — És te szereted őt? Roz nem vette észre. nem pedig Gezza. Bora hajlandó volt magával vinni őt Denékhez. — Igen. ő. s közben sejtelme sem volt róla. miért érdeklődik az uralkodó a rabszolga iránt. — Ki ez a rabszolga? — kérdezte Roz. Moa már Roz házában tartózkodik: Dob úgy mutatta be. Roz nyomban rájött. hogy boldoggá tegyék az alattvalót. Forró este volt. az idő telt-múlt. Ezen az éjszakán nyugodtan aludt. Ez volt a szokás. hogy közülük egy is teljesen elegendő ahhoz. mert azt tartották. aki többé-kevésbé jelentős állást töltött be.Georgij Martinov: Az időspirál Minden úgy történik majd. és a feje fölé tartotta a fáklyát. és biztonságban lesz Dob élete. Roz észrevette és elmosolyodott. — Ő a te tejtestvéred? Gezzának nem tetszett Roz tájékozottsága. mint a többi rabszolgát — felelte Gezza a lehető legközömbösebb hangon. Reni kísérte fáklyával a kezében. DEN HALÁLA Den száznál több vendéget hívott meg az ünnepi lakomára: mindenkit. ki ez a rabszolga. amelytől oly régóta félt a város és az egész ország. Ugyanilyen nyugodtan aludt Gezza szobájában Reni is. A vendégek csak hadd várjanak rá minél többet. aki csodálkozott. ahogy kitervelte. Vigyázott testvérére és barátjára. — Én mást hallottam. hogy ez veszélyes lett volna.

hogy Roz játszik vele. Add meg a tiszteletet vendégeinknek. A vendégek jót nevettek a társuralkodó tréfáján. S amint a rabszolga sietve felállt. hogy azt sem tudta. de felállt. Moor templomának első papja vagy — szólalt meg Roz. — Elsőként vagy köteles betartani a törvényeket. hogy kiadja a parancsot: hozzák be a fáklyákat és a mécseket. ha ez így van. Ahhoz nem kell eltávoznia. hogy fivére korábban érkezzen. Okos fickó ez a Dob! Hát ebből egyelőre elég. Roz fürkésző pillantást vetett az arcára. uram. Ez a mai ünnep emlékezetes kell hogy maradjon mindenkinek. Den nem ment Roz elé. Roz félelmet érzett kicsendülni Gezza hangjából. Gezza annyira meg volt zavarodva. Feszült csend volt a teremben. Alig lépett be a terembe. A Den mögött álló rabszolga arca ismerősnek tűnt Gezzának. mit válaszoljon. hogy mit forgat a fejében. és elégedett volt a válasszal. és mély tisztelettel meghajolt előtte. uram — felelte Reni. — Hát nem számoltad meg? — Nem tudok számolni. Felmentek az emelvényre. Bora a figyelmesség jelének tartotta. A terem elcsendesedett. Lassú léptekkel közeledett. — Soha nem szegtem meg őket. mindketten hófehér öltözékben. Gezza érezte. Szinte ugyanebben a pillanatban jelentették. és nincs elég fáklyád. Négy rabszolga fekete bőrrel leterített zsámolyt hozott be. és Den meg Gezza háta mögé álltak. hogy megérkezett Bora. távozz! Reni mélyen meghajolt és elódalgott. hogy kivilágítsuk a termet. de nem tudott rájönni. — Sokat. Den felállt. — Te Gezza.Georgij Martinov: Az időspirál — Kelj föl! — parancsolt rá Renire. Bora egyszerűen arra várt. — Szó sincs róla! — felelte Gezza. Borával két rabszolga érkezett. Roz és Bora háta mögé álltak. — Annál jobb. és a főpap ünnepélyes hangon szólt: — Gezza! Frigyed az ország nagy uralkodójának lányával megtisztelő nemzetségünk számára. — Moának hívják. — Valahol már láttam — fordult oda Borához. — Nem tudsz? Rendben van. Megjelent Gezza. küldhetek neked. Den szavai és Gezza távozása meglepett mindenkit. — Mondd csak. akik drága aranyozott tunikát viseltek. máris hangosan Gezzához fordult: — Sötétben akarod megünnepelni beleegyezésemet? Ha szegény vagy. A közelben ülők ijedten húzódtak félre. — A törvény még az írni-olvasni tudást is megtiltja a rabszolgáknak. előrenyújtott kezében a fekete gömböt tartotta. A következő pillanatban Den intésére Reni és egy másik rabszolga. világítsd ki a termet! Gezza kiment. 152 . — Gezza rideg gúnyt olvasott ki Roz tekintetéből. és az asztal közepe táján állították le. Az én házamban láthattad. — A te megérkezésedet vártuk. hány vendéget hívott meg a gazdád? — Nem tudom.

öntsétek tele a kupákat! De nem volt senki. — Figyeljetek rám! Keljetek fel. mit akart mondani vagy tenni. és ne féljetek semmitől! Az istenek ereje. aki halálra váltan ült a helyén. ez az ő számára is mindörökre titok maradt. Den ismét felállt. Rabszolgák és vendégek arcra borulva feküdtek a padlón. és kezét a gömb felé nyújtotta. amely a saját ötlete volt. hogy mindenki meghallja. Bora önkéntelenül elhúzódott tőle. A papok. Egyedül Reni maradt állva Bora háta mögött. Gezza még mindig lassú léptekkel az asztal közepéhez ért. Nyugodtan lakomázzatok! Rabszolgák. És ekkor Gezza leeresztette a karját. hogy eszükbe jutott: a főpapnál vannak vendégségben ! Den felállt. — Rabszolgák. Gezza szenvtelen arccal lejött az emelvényről.Georgij Martinov: Az időspirál Mindenki felállt. Roz felugrott. — Hát hasonlítottak rád és a fivéredre? 153 . A gömb kigyulladt! Vakító fénye elárasztotta a termet. amely ebben a gömbben nyilvánult meg. de mégsem mozdult senki. Nagyon valószínű. Az emberek moccanni is képtelenek voltak. de a következő pillanatban visszahanyatlott a padra. felállt az emelvényre. A vendégsereg szinte megkövülten bámult. A gömb a levegőben lebegett! Valóban. engem szolgál. Gezza nagyszerűen játszotta végig a jelenetet. — A jövevények tehát istenek voltak? — Semmiképp nem lehettek azok — felelte Den hangosan. s mint a templomok fekete szobra. — Kezdjünk hozzá a lakomához! — ismételte el Gezza hangosan a házigazda hagyományos szavait. Szomszédja. és hangja remegett az izgalomtól. mozdulatlanná merevedett: a feje fölé tartva a gömböt. az embereket csak az tartotta vissza a pánikszerű meneküléstől. és elindult a helyére. és nem akart hinni a saját szemének. Den leült. hogy most már semmi sem tudta volna visszatartani Den vendégeit. teljesítsétek kötelességteket! — Mit jelent ez? — kérdezte Roz. Nem tudni. aki teljesítette volna a parancsát. Üvöltés tört fel az emberekből. Den mámoros tekintettel követte öccse minden mozdulatát. mélyen meghajoltak Gezza előtt. akik az ország minden templomát képviselték.

A papok Denhez és Gezzához rohantak. — Biztos vagy abban. Még mindig képtelen volt felfogni a történteket. Reni megtöltötte Bora kupáját. A bizonyítéknak. és megtöltötték az ónkupákat. hogy beszéljek. Csupán egy ember tudta a teremben. — Látod — szólt Gezzához — ezt a zöld habot bátyád ajakán? A főpapot megmérgezték! Alig hangzottak el ezek a furcsa szavak. A papok is elmenekültek. mint abban az esetben tenné. hogy Reni bűnös. uram — dadogta a halálra rémült pap. aztán összerándult. akik látták a titokzatos gömböt? Egy pap Den holtteste fölé hajolt. aki Den mögött állt. Gezza hátratántorodott. — Beleegyeztem. amit mondtál? — kérdezte Roz. Moa térdre esett Gezza előtt. Roz előtt nyomban világos volt minden. — Nem gyanúsíthattam meg azt az embert. s mintegy véletlenül ugyanezt tette Gezza kupájával is. Den halott volt. hogy a főpapot az istenek haragja sújtotta halálra. Láttam. Csak a rabszolgák maradtak ott meg három magas rangú pap. uram. — Ezt én nem tudhatom. Mindenki. mi fog történni most. két hadvezér és Roz meg Bora. Moa. hogy Dob mindent számításba vett. A teremben kitört a pánik. — Biztos. De hátha haragjuk mindazokra is lesújt. s fejjel az asztalra zuhant. csak Roz nem. — Engedd. — Az ott! — Moa Renire mutatott. te nyomorult? — kérdezte mérgesen. Elsőnek ürítette ki kupáját. Reni hihetetlen akaraterővel erőszakolt nyugalmat magára. Utána Gezza. — Én láttam. Néhány pillanatig mozdulatlanul ült kupával az ajkán. uram! — Beszélj — felelte Gezza szinte gépiesen. Bora felemelkedett. Senki nem vette észre. de egészen más hangon. — Ki tette? Ki tehette? Roz hangjában olyan féktelen harag csendült. meg kell lenni! 154 . Den kiitta italát.Georgij Martinov: Az időspirál A megrázkódtatáson túlesett rabszolgák a vendégekhez léptek. meg voltak győződve. — Ki az? — kérdezte Gezza fenyegető hangon. akit az úr az uralkodó kiszolgálásával bízott meg. ha nincs az iménti jelenet a gömbbel. megelőzve a háta mögött álló rabszolgát. Den és Roz a vendégekkel egy időben emelték szájukhoz a kupát. uram! Ezt a mérget ismerem. Roz jól tudta. hogy őszinteségében kételkedni nem lehetett. — Miért nem szóltál semmit. majd így szólt: — Ez az ember hazudik. Elkékült ajkát zöldes hab verte ki. Most már örült. A vendégek pedig a kijárat felé tódultak. a terem szinte pillanatok alatt kiürült. hogy ilyen hatalmas ember lesz a veje. amikor bátyád kupájába beleszórtak valamit. Gezzához — ismételte el az ősi formulát. hogy Lana lányom feleségül menjen Moor templomának első papjához. Mindenki felugrott a helyéről. Gezza felemelte bátyját.

Gezza körülhordozta vérbe borult szemét a jelenlevőkön. Elárulta magát. Gezza. mert attól a pillanattól fogva. Összekötözték a kezét. — Méreg! — mondta a pap. — Vessétek a templom föld alatti börtönébe! Renit elvezették. Olyan félelmetes volt. hogy bősz haragjával csak Roznak tett jót. Három pap rontott Renire. Reni ezt nem tehette. — Örülök. — Semmi — felelte amaz. Gezza egy pillanatig sem hitt Reni bűnösségében. 155 . és nagy elkeseredésemben nem ezt fejeztem le — mutatott Gezza Renire. Dob jól számított. Reni hátrahőkölt. Ez a bizonyíték vitathatatlan mindenki szemében. — Neked ajándékozom. Mindez egy másodperc alatt futott keresztül Gezza agyán. Kicsoda? Természetesen Moa. Hirtelen rádöbbent. de a gyilkost ez nem menti meg. Egy szemcsényi zöld színű anyag volt benne. — Túlságosan könnyű halál lett volna a számára. — Bocsáss meg. Nincs lehetőség a megmentésére. hogy látta. most egy ügyesen felállított csapdába esett. Tekintete most megpihent azon a rövid bronzkardon. E szavak magához térítették Gezzát. milyen igaza volt Reninek. Reni meghal. Nem is annyira a szavak. hogy szerencsétlen testvérének több napot kell eltölteni borzalmas körülmények között. — Még kit akartál megmérgezni? — kérdezte Roz fojtott hangon. A főpap! Igen. és Moa feje lerepült a nyakáról.Georgij Martinov: Az időspirál — Motozzátok meg a csirkefogót! — adta ki a parancsot. Vezessétek el! — parancsolt rá a papokra. hogy Reninél megtalálták a mérget. amely az egyik hadvezér övén függött. Mintha mi sem történt volna. mint éhes farkasok. Moától most már senki nem tud meg semmit! — Megöltem a rabszolgádat — fordult Borához. Még mielőtt bárki is felocsúdott volna. amikor összeesküvésre gyanakodott. — Most már te vagy a főpap. Roz a maga idejében majd felelni fog ezért. hogy tévedtem. Egy perc sem telt el. ő. tehát maga Moa a tettes. mit is akar tenni. Roz szenvtelen hangon megismételte: — Halljuk a parancsodat! — Majd hozzátette olyan halkan. Most már egészen tisztán látta Roz tervét. Gezza tudta. Roz igazat mondott. amint Reni egy ilyen szemcsét beletett Den kupájába. hogy Rozon és Borán kívül mindenki önkéntelenül hátrahőkölt. mint inkább Reni szemrehányó tekintete térítette magához Gezzát. Ő. szinte megkövült. A következő pillanatban veszett düh kerítette hatalmába. Gezza a főpap! És neki kell meghozni az ítéletet. Ebben a szörnyű pillanatban Gezza végleg meggyőződött arról. amikor azt mondta. amely kegyetlen büntetéssel sújtja Renit. Gezza kikapta a kardot a hüvelyéből. hogy csak Gezza hallhatta meg: — Térj magadhoz! Mindenki téged figyel. A halálos mérget tartalmazó kis csomagot valaki bedugta az övébe. étlen-szomjan. — Halljuk a parancsodat! — fordult Roz Gezzához. — Megkötözni! — parancsolta Roz. Két rabszolga állt mellé. amint egyikük diadalordítás kíséretében egy kis csomagot húzott elő a rabszolga övéből.

hogy az új főpap nem hitte el a vádat. Az egyszerű és világos megoldás aztán hirtelen magától eszébe jutott. Reninek ki kellett valamit találnia!. ha közelebbről megismerte. Moor nem tűri. Gezza vidáman felnevetett. hogy testvére és pajtása megtalálja a módját. hogy Roz és az idős papok ne sejtsék meg... Csak rá kellett jönni. hogy a későbbiek során Reni segítségére lehessen: mindnyájuknak el kell hinni. hogy ne legyen földi helytartója. amin egész éjjel hiába törte a fejét. szerencsétlenséget vonhat maga után. hisz abban. akit mindenki gyűlölt. hogy megmentse őt a kegyetlen haláltól. hogy Reni bűnösségéről ő teljes mértékben meg van győződve. HOGYAN LEHETNE MEGMENTENI RENIT? A teremből a vendégekkel együtt elmenekült papok magukhoz tértek első ijedtségükből. hogy alaposan meghányja-vesse magában a cselekvés tervét. Gezza számára bátyja halála csupán annyit jelentett. Valószínűleg csak rémlett neki. hogy meghalt egy gonosz. hogy Gezzának semmi kétsége nem lehetett: Reni az ő segítségében reménykedik. Renit először és utoljára már csak az ítélet és a kivégzés napján láthatja. kegyetlen öregember. akit Gezza őszintén szeretett. azét az egyetlen emberét. De halála egy másik ember halálát követelte. Egyetlenegy reménye maradt arra. hogy Reninek eszébe jutott valami gondolat. Jól emlékezett még Reni tekintetére a végzetes teremben. milyen szilárdan hisz Reni eszében és találékonyságában. és máris megnyugodott. Mit tegyen? Reggel alig nyitotta ki szemét. Milyen egyszerű! Annyira megnyugodott. Ez a tekintet oly ékesszólóan beszélt. hogy jó étvággyal kebelezte be a reggelijét. De vajon mi is juthat eszébe Reninek ebben a mostani kilátástalan helyzetében? Minél többet töprengett Gezza. hogy négyszemközt — tanúk nélkül — találkozzék a bűnössel. hogy Reninek is eszébe jutott valami. Ez a ceremónia káprázatos és hosszadalmas volt. Semmiféle ürügyet nem lehet találni erre. Amikor az állítólagos bűnöst elvezették. Gezzának minden lelkierejét meg kellett feszítenie ahhoz. Ám lehet. és visszaszállingóztak. De vajon mi? Hogyan tudhatná meg? A főpap számára teljesen lehetetlen. Az ország nem maradhat egyetlen napra sem főpap nélkül. Csodálkozva állapította meg. milyen kegyetlenül bánik Gezza az állítólagos bűnössel. Gezza hozzáfogott a szertartáshoz: Den holttestének átviteléhez Moor templomába.Georgij Martinov: Az időspirál De mit tehetett mást? Roz megnyugodott. mi játszódik le benne. első gondolata máris az volt. Az emberek véleménye szerint az ilyesmi bajt. amikor látta. hogyan szerezzen tudomást gondolatairól. Ezért a Den 156 . A rendelkezésre álló időt Gezza arra szentelte. annál nyilvánvalóbbnak tűnt előtte.

Ezt a bejelentést a papok úgy magyarázták. Csak nem hisz ebben az ostobaságban?! Bora és az érző szív! Egyszerűen arról van szó. hogy a templomban várja őt. Bizony ez is érthető. s hogy a bűnösre szörnyű büntetés vár. Az uralkodó meg volt győződve. — Bátyámat. akik egész éjjel a pap holtteste fölött virrasztottak. hogy a pap elleni merényletet nem ússza meg senki szárazon. hogy Gezzának kell törődni Den lelkével. de nem tudni. hogy nagy fájdalmára hivatkozva. nehogy elszomorítsuk Den lelkét útban az istenekhez. Papok tömege várt rá. Aztán rögtön ő is elindult a templomba. — Oldozzátok fel kötelékeit. s a legfelső hatalom az országban újfent teljes egészében az ő kezében van. nehogy meghaljon — mondta Gezza. a főpapot eltemetjük a legnagyobb pompával. és diadalmas képpel visszavonult. A tegnapi balul sikerült ünnepség következtében az ország templomának valamennyi első papja még a városban tartózkodott. A népnek tudnia kell. Az előkészületekre idő szükséges. hogy az öcs mennyire törődik bátyjával. hogy ennek oka: hivatalosan kihirdették Gezza és Lana kézfogóját. Gezza a legnagyobb tisztelettel bánt Rozzal. Roz mélyen meghajolt az újdonsült főpap előtt. — Tennünk kell valamit — folytatta Gezza —. Abban reménykedett. Természetes. Den lelke nem bocsátana meg nekem. Magához hívatta az egyik alpapot. A szertartás nem tartott sokáig. ha gyilkosa ilyen könnyű halállal halna meg. — Adjatok neki tiszta vizet és lepényt. Az aranyláncot — a legfőbb papi hatalom jelképét — minél előbb Gezza nyakába kell akasztani. amit megérdemel. hogy eszébe sincs folytatni elhunyt bátyja politikáját. A bűnös rabszolgát a temetés után végezzük ki. — Fivérem beteg — magyarázta a csodálkozó papoknak. Ezt mindenki az őszinte bánkódás jelének vette. és senkinek nem volt kifogása ellene. Valójában Gezza nem gondolt semmire Renin és saját tervén kívül. lecsökkentheti idejét. — A főpap házában tegnap este történt tragédia ágynak döntötte. Gezza tudta. miért. nehogy a bűnös rabszolga meghaljon a kivégzése előtt. Dent. amelyet mindenki lát rajta. milyen hosszadalmas és nehéz az előtte álló szertartás. amint Roz eltávozott. s mind a két épületet egyazon kert vette körül. és mindenki ismerte.Georgij Martinov: Az időspirál halála után hatalomra jutó újdonsült főpap nevét rég kihirdették. Gezza őszintén elmosolyodott. — Úgy határoztam. 157 . nehogy éhen és szomjan haljon. Gezzának csak végig kellett mennie egy fasoron. s elküldte Rozhoz: közölje vele. márpedig ő most az új főnökük. Roz azonnal megjelent. A papok örültek uruk kegyetlen szándékának. Az utóbbinak a megvalósításához már hozzá is fogott. hogy nem akarja a láncot leendő vejének a nyakába akasztani. Gyászára hivatkozva Gezza lemondta a díszes körmenetet és a főméltóságok szokásos részvétlátogatásának hosszadalmas procedúráját. — A te jelenléted nekünk teljesen elegendő — felelte Roznak lehető legnyájasabban. Terve megvalósult. Bora nélkül. hogy elhalasztóm az ítéletet — mondta. Gezza viselkedése a lánc nyakba tételekor azt mutatta. Házuk a templom szomszédságában állt. Csupán a papok maradtak körülötte.

Ez abban az esetben jön számításba. A rabszolga földig hajolt. Vigyázzatok rá. hogy Gezzát nyugtalanítja. Gezza fenséges pózban távozott. Den sírhelyét Gezza a templomkertben. aki abból a távoli keleti országból. Reni pedig beveszi testvére borzalmas ajándékát." Gezza gondolatai visszatértek Rozhoz. ki ölte meg Dent. — Végrehajtjuk. uram! — felelték a templom papjai. a lugas mellett jelölte ki. A temetéskor az egész ország búcsút vesz Den holttestétől. törődésem a visszájára fordul. De a balzsamozás módszere mindkét helyen egyforma volt. elhittem. ahogy azt Gezza mondta nekik. egészségesen kell ítélőszékem elé állni. Den holttestének bebalzsamozását a legkiválóbb szakemberre bízták. Kibontotta a csomagocskát. és hosszasan elgondolkozva nézte a zöld színű kristályt. „Mit tettem? — töprengett Gezza. Gezzánál maradt. amelytől Den pillanatok alatt meghalt. Hamarosan megtudom. Tudni akarom. és különbözött a temetési szertartásuk is. s ki akarja eltenni láb alól Renit? Azt hiszed. 158 . nem tudom. Tőle vették át több más szokással együtt a holttestek balzsamozását is. vagy még tovább fokoztam azokat? Ha tévedtem. mit agyalt ki. nehéz. TaKemből származott. amelyet az elhunyt annyira szeretett. Ezt a férfiút Dairnak hívták. És erkölcsileg? Teltek-múltak a napok. és megszabadul a kínoktól. különböző isteneket imádtak. vajon elég egészséges-e Reni ahhoz. mégpedig azt. aki kezet emelt az ország főpapjára. és Reninek nincs semmilyen mentő ötlete. Mindennap lemégy majd Renihez. mindenért lakolsz!" A halálos méreg egyetlen szemcséje. hogy a főpap feje csupa káosz és félelem. és vigye át a templomba. hogy bűnös? Megállj csak. aztán számolj be nekem. mint ahogy a papok is megértették. — Menj le oda. hogy Reni kiben bízott meg a legjobban a rabszolgák közül. A sok évszázados szoros kapcsolat ellenére mindkét országban más-más vallásnak hódoltak az emberek. szedje össze a rabszolgák ételének a maradékát. ahol Reni raboskodik — mondta a rabszolgának —. hogy azt senki ne vegye észre. Előtte való napon Gezza végre pár szavas üzenetet kapott Renitől. Megértette Gezza szavait. nehogy megfagyjon vagy meghűljön. „Átkozott gyilkos! Azt hiszed. és Reni semmit sem ötlött ki. hogy teljes nagyságában átérezze halálát. amely már sok évszázada Moor-ország uralma alatt állott. mint a szemetek fényére. A bűnösnek. Gezza tudta. hogy „átérezze" halálát. nehogy öngyilkosságot kövessen el. Ezentúl rád bízom ezt a dolgot. hogy Reni írni-olvasni tud. hogy helyettesítse társát. Senki sem sejtette. de a kivégzés napján lehetséges. Ennek a rabszolgának parancsolta meg.Georgij Martinov: Az időspirál Vessetek alája almot és pokrócot. Az ítélet elhalasztásának következtében pedig nem fog egész idő alatt testileg szenvedni. milyen állapotban van. ha Gezza tévedett. — Megszabadítottam Renit a kínoktól. A papok nem sejtik. akiknek átadta Gezza üzenetét. és nézd meg. és szakmájának kimagasló mestere volt. Feleltek az életéért. Átadni Reninek úgy.

amely a tiéd. Csak másnap tudta meg. mi lehet az. — Aztán belehajította a kosaramba. hogy parancsát pontosan teljesíti. Intett a rabszolgának. és a visszájára kifordított tunikájára vérével felírta üzenetét. A halálra rémült rabszolga hanyatt-homlok futott teljesíteni a parancsot. és azt parancsolta. Nagy munkájába került. Gezza kikapta a tunikát a kosárból. A szuroksötétségben. Visszáján egyenetlen. Fogaival feltépte egyik ujján a bőrt. de a kosár is elhamvadt a tűzben. Egy rabszolga máris ott termett. — Fuss! — kiáltott a rabszolgára. elzárva a friss levegőtől. A pap nevetett. A rabszolgát kísérő pap gunyorosan elmosolyodott. hogy az üzenet. Az ötlet hirtelen született meg agyában. — Azonnal hívd ide a három legidősebb papot. A fogoly kihívó viselkedése csak arra lehet jó. Inkább véres foltokra hasonlítottak. Én csak a pap parancsát teljesítem. Reni nagy izgalmában felugrott helyéről. hogy a megjátszott dühkitörésnek biztosan volt valami oka. és megszigorítsa a büntetést. Rettegve bár. hogy csakis Gezza küldhette. — Vesd a tűzbe! A rabszolga elvitte a kosarat. Gezza jól ismerte Renit. hogy az fel ne kaphassa a kosarat. Gezza füttyentett. Még jobban megörült annak a hírnek. — Vidd innen! — parancsolt rá Gezza. nyomban rájött. és még Gezza sem jött volna rá soha. és azt kiabálta. A ruhaanyag vastag és erős volt: a rabszolgák ruházata gazdájuk gazdagságáról tanúskodott. Mulatságosnak tartotta a gyilkosnak a főpappal szembeni tehetetlen dühét. hogy ezentúl ez a rabszolga fog bejárni hozzá mindennap az úr parancsára. míg megfejtette Reni üzenetét. milyen harag tombol benne. Ám Gezza nem mímelte az idegességet. Hadd lássák a papok. Gezza tudta. Most az a fontos. — Ma meg letépte magáról a ruhát. de csak közölte urával a fogoly pimasz szavait.Georgij Martinov: Az időspirál Reni olyan egészséges volt. Aztán újra felöltötte a ruhát. s közben le-fel járkált a szobában. és várt. mert félt. Reményei beváltak: a rabszolga a legcsekélyebb apróságot sem merte eltitkolni Gezza előtt. amelyet nagy néha az őr fáklyája világított meg. hogy a rab miért küldte fel a tunikát. Valóban tele volt aggodalommal. uram — magyarázta a rabszolga halottsápadtan. mert 159 . ha csak véletlenül látja meg a ruhát. hogy Reni viselkedése felbőszíti Gezzát. Gyorsan! — Egy lépést tett a rabszolga felé. s nyirkos földön alszik. szétfolyó betűk piroslottak. uram — fejezte be a rabszolga könyörgő hangon. Reni terve nagyon kockázatos! Viszont igaza van. és félrelökte az ételt. nyirkos pincében tartózkodik. hogy feldühösítse a bírót. hogy nincs szüksége még arra a ruhára sem. Minden világos! Gezza tudta. Gezza megpillantotta Reni fehér tunikáját. hogy Gezza megértse üzenetét! Akkor Reni megmenekült. De sehogy sem tudta kitalálni. Gezza várta a három idős papot. uram. hogy fogja a kosarat. és távozzék. amilyen csak egy olyan ember lehet. Nemcsak a tunika. Reni levetette felsőruháját. aki egy sötét. hozzam el neked a ruhát. — Nincs semmire szükségem uradtól — vakkantotta mérgesen Reni. s rájött. A kosár ott hevert mellette. A súlyos ajtó bezárult. Megörült az ismerős rabszolgának.

Már holnap megtartjuk. A templom hírnökei reggel elindultak a városba. — Elhatároztam. Mindenki tudta. tetszett nekik Gezza hajthatatlansága. hogy haragszik valamiért. és mindenütt kihirdették. hogy csak mímeli a bolondot. Hallgassátok meg. Az éj folyamán többször is felkereste a sírásókat. Gezza hirtelen megállt. A papok a szertartásokat mindig nyomasztóan lassú tempóban végezték. hogy bátyám gyilkosa megbolondult. De senki nem mutatta ki türelmetlenségét — ritkán lehettek szemtanúi ilyen látványnak a város polgárai A széles lépcső legfelső fokán aranyozott pad állt. hogy a sír be ne omoljon. majd közvetlenül utána megkezdődik a meggyilkolt főpap temetési szertartása. — És ha nem? A papok hallgattak. hogyan lehet egy embert kínhalállal sújtani. — Gyertek. A templomhoz csatlakozó kert hamarosan zsúfolásig megtelt. és tiszteletteljesen a templom lépcsőjén számukra fenntartott padhoz kísérték. milyen ítéletet fogok hozni. Márpedig egy bolond nem képes érzékelni a kivégzését. A rabszolgákra felügyelő papok tekintete össze-összevillant. Ellenőrizte a munkájukat. Pontosan délben megérkezett Roz és Bora. hogy Gezza a terv megvalósításakor hallatlan kegyetlenségről tehet tanúságot. — Tudom. Az uralkodókat a legidősebb papok fogadták. hogy előbbre hozom a kivégzés napját. — Ügyeljetek. GEZZA ÍTÉLETE „Bosszúszomj" hajtotta a főpapot. Lana is velük jött: fiatalságával. — Reggelre minden készen lesz. hogy minden a parancsom szerint történjen — tette hozzá Gezza. 160 . hogy a szertartás sokáig tart. — Lehet.Georgij Martinov: Az időspirál semmi más okosabbat nem lehet kitalálni. ítéletére örökké emlékezni fognak! Micsoda koponya ez a Reni! A papok mélyen meghajoltak. uram. A sírhely kissé távolabb volt attól a helytől. — A legfontosabb. — Bátyád lelke örülni fog — mondták. Csoportosan érkeztek az emberek. Ez volt a bíró helye. Két oldalán alpapok álltak mozdulatlanul. uram — próbálta megnyugtatni Gezzát az egyik pap. Az ötlet nagy érdeme az. s ebből nem volt nehéz megállapítaniuk. szépségével tündökölt. — Holnap Dent temetjük — emlékeztette Gezzát az egyik pap. de ilyesmi egyiküknek sem jutott volna eszébe. amit Gezza korábban kijelölt. amikor Gezza elhallgatott. Látták Gezza dühös arcát és villámló tekintetét. — Attól tartok — mondta Gezza —. amit fekete állatbőrrel borítottak le. Sokféle módszerét ismerték annak. hogy a bűnöst ma fogják elítélni. megmutatom a helyet. Gezza lassan beszélt. A papok csodálkozva hallgatták.

s kire rábizonyult. levegőt eresztünk a sírjába. s vontatottan. Az emberek csodálkoztak. előrelépett. Úgy tűnt. Aztán megszólalt. Egy élve eltemetett ember elélhet egy egész holdat. nagyon elégedettek voltak. hogy elöljáróm volt. várakozásteli csend támadt. jóllehet ragyogóan tűzött a nap. Idős papok csoportja kísérte. Gezza méltóságteljes lassúsággal közeledett helyéhez. A tömeg kíváncsian méregette a gyilkost. Meztelen teste és kócos haja. De ő egyedül felállt. Reni mélyen lehajtotta a fejét. — Előtted áll a rabszolga. és egyenesen maga elé nézett. E pillanatban azonban megjelent a templomajtóban a főpap teljes díszben. A két fivér tekintete összevillant. A papok három oldalról körülállták. Úgy döntöttem. Ilyen rafinált kínhalálra még soha nem ítéltek senkit. majd leült a padra. hanem mert az izgalom a torkát fojtogatta. főpap. — Csinos férfi — jegyezte meg Lana. hogy megölte Dent. Egész lényéről alázat sugárzott. milyen nyugodt férfiasán szép arca. Minden szó után hosszú szünetet tartott. hangosan megismételték szavait. hogy a meggyilkolt a bátyám volt. Most csak arra emlékszem.. 161 . Sötét és hideg sírjában sokáig várja majd halálát. Ennyi megalázkodásra nem is voltak felkészülve.. A menet élén négy pap haladt égő fáklyával a kezében. — Úgy döntöttem — ismételte meg —. — Gezza nem fogja sajnálni — felelte atyja kajánul. mint Dent. élelemmel. — Sokáig várat magára — szólalt meg Roz. Reni csupán egy ágyékkötőt viselt. Négy pap négy irányba fordult. Feszült. mert így kívánták a szokások. kinek neve Reni. Úgy legyen! Az ítélet megrázó hatással volt mindenkire. Mögöttük lépkedett Reni. hogy szigorúan büntessem meg gyilkosát. Úgy legyen! Gezza mozdulatlanul ült. Csupán arra emlékszem. földes volt. A bíró padja elé állították. akár egy szobor. Igazságos ítéletet hozzál. Elevenen temetjük el. — . aranylánccal a nyakán.Georgij Martinov: Az időspirál Végre feltűnt a bűnöst kísérő őrség. nem annyira azért. A papok és katonák Renihez léptek.. majd térdre kényszerítették. hogy Den még sokáig élhetett volna. — Sajnálnám. alacsonyrendű rabszolga okozta korai halálát. kinek fekete ruháját vékony aranylánc díszítette. — Én most elfelejtem — mondta Gezza —. Gezza hosszú szünetet tartott.. Lesz ideje elgondolkodni tettén és megbánni bűnét. ha nem volna rabszolga. néhány lépcsőfokkal lejjebb. hogy a gyilkost előbb temetjük el. — Köszönöm neked! — mondta Gezzához fordulva. hogy mindenki hallja. amelyet életében először nem szorított le a rabszolgaabroncs. Hogy idő előtt meg ne fulladjon. az ország főpapját... Egy megvetett. hogy a kegyetlen ítélet egyáltalán nem zökkentette ki nyugalmából. Az egyik pap. Den lelke azt követeli tőlem. az első ember az országban Roz és Bora után. A menetet húsz katona zárta be. Föléje helyezzük Den holttestét. ellátjuk vízzel. A tömeg elcsendesedett. — Hatalmas bíró! — kiáltotta hangosan.

Valami halvány gyanúja támadt.Georgij Martinov: Az időspirál Az elítélt pimaszsága fenyegető zúgolódást váltott ki a papok köréből. A sír kövekkel bélelt. mintha már megelégelte volna az elítélt beszédét. Papok tömege zárta be a sort. — Teljesítsd a parancsomat — mordult rá mérgesen Roz. nincs-e a sírnak titkos kijárata. Vajon kibírja-e? Hasonló pillantást vetett a tetőre Reni is. A sorok között keresztülpréselte magát Dob. hogy Reni egyetlenegyszer sem hangoztatta ártatlanságát. uram. — Nézz utána — susogta oda Dobnak —. Kígyó sem csúszhat ki onnan. Reni elmondott mindent. Elöl katonák vezették Renit. Aztán elindult a menet a vesztőhelyre. uram. 162 . Roz hadd ellenőriztessen csak mindent. Majd Roz. hogy befogjam a száját — súgta Gezza fülébe az egyik pap. amit Gezza tudni akart. Roz csodálkozott. hogy hosszú szenvedés vár rám. Az emberek figyelmét most az ország urai kötötték le. és mindent tudott. Bora és Lana következett. — A nevedet áldva halok meg — folytatta gúnyos hangon. Gezza meghallotta a beszélgetést. tudván. A sír nagyon mély volt. és halkan így szólt Rozhoz: — Minden rendben van. — Ne nyúlj hozzá! — sziszegte Gezza a fogai közt. Lelkem fel fog keresni. akiket ritkán láthattak ilyen közelről. Mit is tehetnének egy olyan emberrel. Alighanem erősnek tartotta. hangosan így szólt: — Hát nincs reményem a gyors halálra! Az elítélt higgadtsága tetszett a közönségnek. ami leleplezhetné Reni ötletét. amellyel te oly nagylelkűen ellátsz engem. Elmosolyodott. — Elégedett vagyok az ítéleteddel — folytatta Reni —. Roz elégedetten bólintott. akit ilyen kínhalálra ítéltek? Reni életében először volt teljesen szabad. mert senkihez sem intézve szavait. hogy senki nem nyúl hozzá egy ujjal sem. A nép egymást tiporva engedett utat nekik. Reni büszkén felvetette fejét. — Vezessétek el! — mondta Gezza. De ne hidd. — Engedd meg. Mögöttük lassú léptekkel haladt Gezza. amint elhagyja testemet. Gezza fürkésző pillantást vetett rá. És örömmel halok meg. nemhiába vették le homlokáról a rabszolgák abroncsát. Legalján valóban kövekkel volt kibélelve. Jó helyem lesz bátyád holtteste alatt. A vastag deszkákból ácsolt súlyos tető ott hevert a közelben. — Kizárt dolog. Nyíltan csináltak mindent. — Te bölcs vagy és igazságos. Három nap után nem lélegzek be több levegőt. hatalmas bíró! Teljesítetted titkos óhajomat. Megvéd engem a rossz szellemektől. Tudta jól. Három pap felügyelt a sírásókra. Küldönce semmit se fog látni. nehogy a lehulló föld betemesse. hogy nem elégítettem ki várakozásodat. Ezalatt a papok megtisztították a sírhoz vezető széles utat.

jól fekszik-e a helyén. amelynek létezéséről csak ő meg Gezza tudott.. — Nem szeretném. És ha Gezza tévedett?! Reni először érzett félelmet. s most tudatára ébredt annak. a létrát ismét lebocsátották. vezesd ide. — Nincs semmi baja. Amikor végre befejeződött a szertartás. és Gezza egyedül maradt. és ide soha vissza nem térhet. A katonák egy hosszú létrát eresztettek le a sírgödörbe. hogy a sírásó rabszolgák fel ne fedezhessék. és a hála meleg érzése járta át lelkét. Mintha búcsúzott volna a földtől és égtől. — Rendben van.Georgij Martinov: Az időspirál Gezza tudta. hogy a tetőt jól rögzítsék. amelyet nyomban felhúztak. Ki is sejthette volna aggodalmának valódi okát! — Ügyelj arra. uram. — Kicsoda? — Dairnak nevezi magát. a lugasba. Reni megállt a létra legfelső fokán. Reni megpróbálta emlékezetébe vésni a kövek elhelyezkedését. Töprengéséből egy rabszolga közeledése zökkentette ki. 163 . Amint a zárótető leért. Két edényben víz és élelem volt odakészítve. A tető lassan ereszkedni kezdett lefelé. és fejét a megfelelő irányba fordította. Reni életben marad — de el kell menekülnie az országból. A szellőzőcsőből friss levegő áramlott.. a ránehezedő szerencsétlenség súlyától megtörten. Kőfekhelye elég nagy volt ahhoz. — Egy ember szeretne beszélni veled.. Reni behunyta szemét. s ezen leereszkedett az egyik pap. Reni lefeküdt. mert tekintetét lassan körülhordozta a városon. de mégis elég távol ahhoz. Hozzá lehetett fogni Den temetési szertartásához. Fekete sötétség nyelte el előle az egész világot. hogy a legcsekélyebb gyanúja se támadjon senkinek. hogy e szavak neki szólnak. Reni ebben a szörnyű helyzetében is pajtása nyugalmával törődik. sokáig ült feldúltan. Eddig semmiben sem kételkedett. tervének részletei nem foglalkoztatták. A föld alatti járatnak. hogy fekvő állapotban szabadon mozoghasson rajta. Majd földet szórtak rá. Gezza bólintott. a közelben kell húzódnia. majd sietve leereszkedett a létrán.. Reni felvetette fejét. — Mit akarsz? — kérdezte Gezza. ha a bűnös megfulladna. mindnyájan szétszéledtek. hogy ne lássa. hogy megvizsgálja. — Megvizsgáltad előzetesen a csövet? — kérdezte Gezza halkan attól a paptól. testvérét. hogy véletlenül se tömődjön el. Végrehajtotta Reni kívánságát. Nem tévedett-e Gezza? Jól választotta-e ki a sírhelyet?. — Hová vezet? — Ahogy megparancsoltad. hogy örökre elvesztette pajtását. Igyekezett minél tökéletesebben eljátszani a szerepét. uram — felelte a pap. — Indulj! — Gezza csak nagy erőfeszítéssel tudta kipréselni magából a szót. aki a sírásásnál felügyelt.

amilyennek a holttestnek ilyen művelet után lennie kell. küldd el a rabszolgádat. uram. — Hallgatlak. — Sürgősen! A rabszolga kirohant a szobából. Légy szíves. mint a sír. — Rendben van — mondta Gezza —. Túlságosan hosszú ideig éltem itt. Gezza felugrott a helyéről. A pap azonnal megjelent. — Dair megtudta templomunk egyik titkát. akkor hallgatsz! — Néma leszek. fontos a számodra. uram. Senki nem ismerte okát. — És senki nem tudja meg. Hogy feledkezhetett meg erről ő. hívjon be egy papot. Ezt is nagy munkával. nincs bebalzsamozva. — Jöjj vissza hozzám három nap múlva. nem lehetett bebalzsamozni. — Nem sikerült? — Bátyád holttestét. amely szülőhazája elhagyására késztette. — Nagy bánatomban megfeledkeztem róla — szólalt meg Gezza. uram. Ő vezette Den bebalzsamozását. bőkezű leszel a rabszolgádhoz. — Bátyád holtteste — szólalt meg Dair lehalkított hangon —. Szülőhazámban szeretnék meghalni. aki sok évvel ezelőtt telepedett le Moorországban. — Beszélj! — Bocsáss meg nekem. uram. De ha kedves az életed. hogy elfelejtette mímelni a haragot. amelyben bátyám részesült. — El akarod nekem adni a hallgatásodat? — Hajóra van szükségem. — Négyszemközt vagyunk — mondta aztán. — Ismerek. Dair ajkán alig észrevehető mosoly futott át. nincs. — Dair meghajolt. uram. mindenre kapható emberről lerítt a kegyetlenség. hogy nem kürtölted világgá az istenek kegyelmének nagy titkát. kapsz egy hajót. Gezza intett. — Igazad van. Gezza annyira meglepődött. — Már megkaptam. amelyről egy harmadik ember is tud. hogy hazatérhessek. — Nincs rá pénzed? — Sajnos.Georgij Martinov: Az időspirál Dair belépett. Más ügyben jöttem hozzád. hogy bárkit beavatna a szörnyű titokba. A belépő rabszolgának kiadta a parancsot. De amit mondani akarok. Dair meghajolt és távozott. és gazdag embernek számított. A szenvtelen arcú. Én csupán olyan külsőt adtam neki. Milyen jó. Most már elérheti célját anélkül. uram. és megmondta a nevét. bolond! Den nagy titkát most már ez az öreg is ismeri. Amint becsukódott mögötte az ajtó. A titok. — A jutalmadért jöttél? — kérdezte Gezza. Mélyen meghajolt Gezza előtt. Köszönet érte. A balzsamozómester. Gezza észrevette. ha te. öreg. hogy még nem volt ideje kinevezni utódát Moor templomának első papi tisztségére. Gezza most értett meg mindent. Magányosan élt. uram. — Rabszolgád számára parancs a szavad. 164 . öregember volt. — Nem mondtam senkinek semmit. hogy kihasználja a kezében levő hatalmat. — Ismersz egy Dair nevű embert? — kérdezte Gezza. Itt az ideje. A templom titkos ítélőszékének tagja volt. már nem titok.

uram. Moor templomának első bírája tudja. uram. hogy meglátja valaki. hogy ő az uralkodó főkéme. hogy házában vannak olyan rabszolgák. hogy utat vágjon a sírból a föld alatti alagútba. Néma csend! — Reni. így volt ez mindig. s ez a valaki Dob kéme is lehet. A pap egyáltalán nem csodálkozott a bíróság nélkül hozott ítéleten. ha él még. kinek mikor kell meghalnia. és Gezza nem félt. — Reni! — suttogta. Senkit nem látni! De ennek ellenére nem merte nappal kipróbálni ötletét. A pap meghajolt és távozott. hogy Reni esetleg aludhat. Koromsötét volt. hogy három nap múlva viszontlátja. ami a nagy méltóságok házában történik. A lugas sarkába osont. Gezza Reni szavaiból értesült. Éjszaka ismét megjelent a lugasban. Reni éles hallása nem mondhatott csődöt. Úgy látszik. Ám Gezza tekintete nem a síron pihent. csak egy gondolat motoszkált agyában: megmenteni Renit. amely a jövevények rejtekhelyéhez vezetett. Gezza figyelmesen körülnézett. hogy a sírba vezető csövet nemcsak szellőztetésre lehet használni: meghallhatja rajta. hirtelen eszébe jutott. 165 . — Várom a parancsodat. Minden szabad idejét ott töltötte. Mitévő legyen? Túrja fel a sírt? Nem szabad! Nem is gondolt arra. Másnap. s mindenki úgy vette ezt. mit cselekszik. se nappal. mint az öcs bánkódását bátyja után. akkor Renivel beszélgetni is lehet. amint a lugasban üldögélt. Tudta. — Két óra múlva meghal. Gezza nem tartozott volna az uralkodó kaszthoz. Kitapogatta és felemelte a föld alatti bejárat fedelét. Az eszébe sem jutott. ha nem tudta volna. Egy rejtélyes halállal több lesz a városban. ennyi az egész! A BÚCSÚ Az idő gyötrő lassúsággal telt. Reni szükségesnek tartotta ezt az időt ahhoz. a következő pillanatban Roz már tudomást szerez róla. Valaki titokban kilesheti a főpap tetteit. Reninek meg kellett hallani a hangját. Ha pedig ez így van. Den sírja ott volt a közelben. hanem az alig észrevehető szellőzőnyíláson.Georgij Martinov: Az időspirál E szavak önmagukért beszéltek. Hiszen odalent a sírban nincs se éjjel. hogy Roz szemét semmi sem kerüli el. az eget sűrű fellegek takarták. hallasz engem? Semmi válasz. Gezza megtörölte nedves homlokát. Amint feltűnik a házban a „feltámadt" Reni. — Dairnak legkésőbb reggelig meg kell halnia. Csend! Gezza odatapasztotta száját a nyílásra. akik Dob utasításait hajtják végre. A halál hűvössége áradt a csőből. és fülét a nyílásra tapasztotta. hogy gondolkodás nélkül végrehajtsa urának akaratát. Tudott Dobról s arról. hogy mi történik odalent a föld alatt. amely majdnem az álcázott bejárat mellé került. Az aggodalom és a türelmetlenség a lugas felé űzte Gezzát.

— Mit határoztál? Reni másról kezdett beszélni: — Jól számítottad ki. Gezza nem látta. Azelőtt mindig csak a nevén nevezte. Nem juthatott semmi se az eszembe. A földön fekvő ember megmozdult. és egy mezítelen emberi vállat tapogatott ki. — Senki.. melyik helyen csatlakozik az alagút a sírhoz. Gezza. hogy együtt határozzunk. Könnyen kijutottam ide. nagyszerűen viselkedtél az ítélethirdetés és a kivégzés alatt. — Én már határoztam — felelte Reni. és én megijedtem. Valaki kereshet a templomból. — Miért jöttél le ide? — A csövön keresztül akartam veled beszélni. Gezzának eszébe jutott. milyen hideg volt Reni válla. Reni többé nem rabszolga. Lehajolt. — A rejtekhelyen?! 166 . Reni. s nem tudott mindjárt válaszolni. — Drága Renim! — Gezza testvérem. Reni. milyen gyengék Reni karjai. és ráadta Renire. Nagyon szenvedtél? — Nagyon legyengültem — felelte Reni megszokott hangján. burkolt jelekkel megjelölve. Gezza hirtelen megbotlott valamiben. — Drága Renim! Én vagyok az! Két tenyér ért az arcához. — Igen — mondta Gezza —. A test hideg volt. Keze göröngyökön csusszant végig. De most. amikor megérezte. minek köszönheti ezt. A hely csak megközelítően volt megadva. Hová tűnt testvérének hatalmas ereje? — Drága Renim! Kiástad magad! Élsz! — Még tegnap — felelte Reni —. A következő pillanatban pedig felhangzott Reni hangja: — Ki van itt? Gezza az örömtől alig kapott levegőt. hogy ma. Nem tudta. Nyirkosság áradt a közeli falakból. — Reni! — tört fel belőle a kiáltás. hol. Mi van most. helyesebben az éjszakát. én a testvéred vagyok. amit parancsolsz neki. hogy itt melegebb van. Szabad ember. Gezza tudta. És a testvéred mindent megtesz. nappal vagy éjszaka? — Éjszaka. Óvatosan haladt előre.Georgij Martinov: Az időspirál Leereszkedett az alagútba. A sír a föld alatti alagút közvetlen közelébe került. Elégedett vagyok veled. A torka elszorult. de lehet. de könnyen rájött. hogy Reni testvérének nevezte Gezzát. csak egy ágyékkötő van rajta. mint ott. Ebben a sötétségben összezavarodik előttem az idő. A következő pillanatban pajtása ölelő karjai közt volt. — Gezza! Újfent összeölelkeztek. — Hová rejtselek el? — Oda. — Te mit akartál tenni? — Nem tudom. Levetette köpenyét. hová mutat Reni. Vártam a holnapi napot. — Vissza kell menned.. De nem válaszoltál. testvérem! Először történt. amilyen szabad egy meghalt ember csak lehet. Megborzadt. Úgy rémlett nekem. Hiszen ő jóformán teljesen meztelen.

hogy nélküled semmire sem jutottam volna. Gezza — mondta Reni váratlanul. lehet. hogyan kell lenyomni a gombot. — Még mindig nem érted a tervemet. Reni felnevetett. de én. míg nem felejtkeznek meg rólam teljesen. — Gondolj rám. megismer valaki. nem menekülhetek sehová. Mit gondolsz. valójában negyven nap múlva jött ki onnan. — Szerinted hány év szükséges ahhoz. — Másfél órát várok rád. — Igazad van. hogy ha törikszakad. míg meg nem égeti ujját. Reni hangja határozottan csengett. hogy az ajtó kinyíljon.. hogy másodszor is kivégezzenek. ha feljön a napvilágra. mint most vagyok? — Bolond vagy. — Emlékezned kell. Én hiszek a jövevényeknek. Állj bosszút Rozon mind a kettőnkért. téged pedig kiűzzenek a templomból? — Meghalsz ott. A rabszolgák sokáig nem felejtenek el. — Én másfél órát várok rád. — Nem tölthetsz ott éveket. miután kijött a rejtekhelyről. Reni! — Egyszerűen hiszek abban. csak hosszú idő múlva jutsz ki innen. hogy a valóságban nem másfél óra. hogy sok minden van. Gezza tudta. — Mégis mennyi? — Nem tudom. Teljesen kiment a fejemből. hogy Den. A tudatlanság egyenlő a gyermeki meggondolatlansággal! — Ég veled. Ezenkívül jóformán semmi reménye nincs. és kinyitotta a rejtekhely ajtaját. te elmégy. — Nem engedlek oda! — Tehát azt akarod. — Másfél órát töltök ott. amikor ismeretlen erőket akartak működésbe hozni. miután egy percet töltött a rejtekhelyen. és hajtsd végre a tervedet.Georgij Martinov: Az időspirál — Nincs más hely. — Majd én kinyitom — mondta Gezza.. hogy amint kinyitod az ajtót. — Azok eltűntek onnan. Behatolt az alagútba. amit mi nem értünk. Reni. Gezza! — Te másfél órára búcsúzol el tőlem. meggyorsítom visszatérésedet. hogy másfél holdat töltött ott. — Elfelejtetted. Gezza. Ne felejtsd el befalazni a nyílást a síron — szólt vissza Reni. s ugyanolyan leszek. de hiszen nem is lehet kételkedni benne. hogy teljesen elfelejtsenek engem? — Sok. Most értette meg Reni szörnyű tervét. hanem százhúsz hold telik el! De ne vesztegessük tovább az időt. — De hogyan állapítod meg az időt? — Számolni fogok. — Nem. ha százhúsz hold múlva megjelenek. 167 . Mind a ketten láttuk Dent. Taníts meg. hogy elmeneküljön. Mi tudjuk. És amennyire tehetem. Menj! Várni foglak. Ki tudja. A kisgyermek nem fél a tűztől. Reni. Mit tehetek még mást ott? Naiv gyerekek! Biztosak voltak a dolgukban. Viszont ha Den egy egész napot töltött volna ott? Gezza összerezzent. mint mindig. El kell rejtőznöm. — És odafent mi vár rám? Én hiszek. Odafent nem mutatkozhatom. megvalósítja elképzelését.

amely már elszokott a fénytől. vajon mennyi ideig alhatott? A kamrában világosság volt.. s amikor lenyomta a hengerkamra ovális ajtajától oldalvást levő gombot. Egyszer egészen tisztán hallotta. és nagyon halk. ami olyan volt. hogy újra képes gondolkozni. s maga alatt megpillantotta a kamra mozdulatlan és kemény padlózatát. mintha vasbuzogányok csaptak volna össze. de a zuhanás érzése nem múlott el. egész testét a hideg rázta. gyengeséget sem érzett. mint a száraz avar zörgése vagy a messziről hallatszó emberi beszéd. és végigfeküdt rajta. Éles hallása volt. a jövevényeknek ebben a helyiségében olyasmi vár rá. Éles csattanással becsapódott mögötte az ajtó.Georgij Martinov: Az időspirál Éles fémszerű hang hallatszott. a gömb kialudt. amitől nem is olyan rég. Nem rázta már a hideg. Ha most szédülne. De még mielőtt behunyta volna szemét. Reni összeszedte minden erejét. hogy behunyja szemét. A végtelen zuhanástól émelyegni kezdett a gyomra. amint Reni alakjának sötét körvonala eltűnik a titokzatos rejtekhely ajtaja mögött. hol lehetnek: itt a közelben avagy végtelen messzeségben. s ne lássa a falak forgását. és nem tudta megállapítani. Reni a kamra padlózatára zuhant. A falak mozdulatlanoknak látszottak. és sápadt sárga fénnyel világított. A szuroksötétségben vakítónak tűnt. A fellobbanó gömb vakító fénye fájdalmasan a szemébe vágott. Nagy nehezen kinyitotta a szemét. Az előtte heverő négy fekhely pedig mozdulatlan maradt. Reni tompa közönnyel szemlélte a körülötte levő tárgyakat. A falak óriási sebességgel keringtek szeme előtt. Reni teljesen egészségesnek érezte magát. időnként mintha ködhullámok takarták volna el. a hanghatár szélén egy becsukódó ajtó fémszerűen csikordul. vagy legalábbis ezt a benyomást keltik. Eszméletlen volt-e. Amikor magához tért. és a rátörő vaksötétségben elvesztette eszméletét. Agya világos volt.. két napot töltött a szuroksötét és nyirkos sírban. és felkelt. amit nem képes felfogni ésszel. amint nagy messze. A HENGERKAMRÁBAN Reni fiatal és erős volt. Az alagút végében éles fény lobbant. meg-megroggyant a lába. akkor a szarkofágokra emlékeztető négy fekhely szintén keringene. hogy a falak valóban forognak. Aztán ismét a síri sötétség vette körül. Keringő ködnek tűntek. s olyankor nem lehetett tudni. s ettől még természetes félelmet sem érzett. Már régen tudta. Sehová nem zuhant. de mégis kivehető neszezést hallott. és rájött. hogy itt. Gépies mozdulattal leereszkedett a legközelebbi fekhelyre. elgyötört agyában nem születtek kérdések. Az volt az érzése. vagy aludt? Ha aludt. amikor belépett ebbe a kamrába. Ez nyomban feltűnt neki. Kimerült. s a gondolatai is tiszták. A gömb a feje fölött függött. De mivel sokáig tartózkodott a templom borzalmas pincebörtönében. hogy valami feneketlen mélységbe zuhan lefelé. 168 . Gezza látta. érezte. megsínylette az egészsége. közel vannak-e vagy távol.

hogy a négy fehér arcú idegen nem ment a biztos halálba. és nem tarthat sokáig. Vajon letelt-e már az az idő. saját szemével látta negyvennapi távollét után. Amit most érzett. S ekkor. hogy csak úgy tűnik neki. Körmével még csak bele sem kapaszkodhat semmibe. kamrában eltöltött perc egyenlő negyven földi nappal. amikor belépett ebbe a kamrába. nem vonzotta a fekhelyhez. Azt mondták. és izmainak ereje gyengének bizonyul ahhoz. De az is lehet. Semmi nem préselte. amely agyában megszületett. hogy ez nagyon kevés. hogy más emberekhez mennek. hogy elvesztette időérzékét. Láthatatlan erő tartotta fogva a fekhelyen. mi történhet odafent a feje fölött.Georgij Martinov: Az időspirál Az emberiség még nem találta fel a „hallucináció" szót. Hitt Den elbeszélésének. és megpróbált nem törődni a hangokkal. mi történt a jövevényekkel. így aztán előfordulhat. amelyeknek a hatalmában volt. Ismét behunyta szemét. mint aki beletörődött a sorsába. amelyekről meg volt győződve. Reni megpróbálta elképzelni. Gezza sem jött még le. mit beszélnek. az nem félelem volt. Fogantyúja sem volt. Moccanni sem tudott. Renit bosszantotta. s befelé nyílott a kamrába. Tehát semmiképp nem telhetett el sok idő. Nem tudta. mi lehet a nyitja. Teljesen szabadon feküdt. A jövevények tudták. és nem kellene-e már kinyitni az ajtót és kimenni a napvilágra? Éhséget nem érzett. de nem tudott. de semmiféle gomb vagy retesz nem volt rajta. hogy kiengedje innen. Mégsem tudott felkelni. Nem tudott rájönni. Csak Gezza mentheti őt meg. hanem kétszáz vagy még annál is több hold múlva. Nem volt lekötözve. Megpróbált felugrani. Nyugodtan feküdt.. hogy hallja őket. mert az ajtó és a fal találkozását csak egy vékonyka vonal jelezte. de a gondolat. Az ajtó jól látszott. megközelítette ezt a fogalmat. Hanem a tehetetlenség és magárahagyatottság nyomasztó érzése. de szilárdan meg volt győződve. hogy a kamra levegője nagyon megsűrűsödött. Itt fulladok meg. hogy minden. hogy semmi természetfeletti nincs és nem is lehet benne. Renibe belehasított a rémület: Gezza segítsége nélkül egyáltalán nem juthat ki innen. 169 .. ahogy azt megígérte. mint mindig. de Reni tudta. de reálisan gondolkodó és józan agya azt súgta neki. Mi történt az alatt az idő alatt. hogy leküzdje ezt a tömörséget. Nem is akadályozta azokat az erőket. Alkalmasint sok hold telt már el. a gondolataiba merült. ami nagyon is valószínű. Ezek a szavak érthetetlenek voltak. hogy ezek a hangok a gömbből erednek. és Reninek eszébe se juthatott. végem van. amelyet kitűztek? Vajon lejárt-e már a kitűzött másfél óra. Ha Den hazudott volna. ezt az időt semmivel nem lehetett volna megmagyarázni. izmai erősek voltak. Rozon? Reni abban biztos volt. de nagyon meggyőzően hangzottak. hogy nem százhúsz hold múlva jut ki innen. mit csinál Gezza? Sikerült-e bosszút állnia Den haláláért. „Ha Gezzával valami történt — gondolta Reni —. de az volt az érzése. Még a kezét sem tudta felemelni." A levegő tiszta volt. a föld felszínén. szabadon lélegzett.

Reni még mindig semmi értelmet nem talált bennük. Az újonnan érkezett embernek vagy embereknek le kellett feküdniük a fekhelyekre. kétségtelen. megkönnyebbülten felsóhajtott. Reni nem érzett semmit. és megpillantotta maga mellett a négy jövevényt.. Mozdulatuk ösztönös volt. Egyetlen és valószínűleg helyes magyarázata lehetett: valaki bejött a kamrába! És nemcsak bejött (az automaták nem törődtek volna vele). de az. Testük ugyanazt a helyet foglalhatta volna el a térben.. s többé nem érzett semmit. Idő nem létezett a számára. nemzedékek váltották fel egymást. de nemcsak az ő számukra. miután utolérte elődeit. hogy meghibásodás miatt „állt meg" a gép. amelyen ők négyen haladtak. amelyből csak egyet ismertek az emberek. S ha az ő idejük és a kamra gazdáinak az ideje egy pontban érintkezésbe jut egymással. a testek molekulárisán egyesülnek. A műszerek válaszoltak erre a kérdésre. A vaksötétség megint rátört Renire. Reni már elfelejtette tejtestvérét. A négy fiatal tudós akaratlanul felugrott a helyéről. hogy korábban ébredtek fel. de azt hitte. A rendes idő jogaiba lépett. hogy a kamrában most öten. akkor az idegen. de még visszatérhetnek. s elindult ugyanazon az úton. de nem szükségszerű. hanem azok számára is. Az átmenet a nulla térségbe és a visszaérkezés a rendes világba káros az ember lelkivilágára. s a mozdulatlan emberi testet az emberek érzékelte időn keresztül egyik korszakból a másikba vitték át. akik a sarkukban voltak. Még mindig reménykedett valamiben. Nem láthatták az illetőt. akiket Reni ismert. s ez futott át az agyán: „Nemhiába reménykedtem. azt jelezte a négy jövevénynek. De Reni ezt nem tudta. mint ahogy az illető sem láthatta őket. kivehetőbbé váltak. Gezzában?. ebben a kamrában. Visszatértek!" A gömb éles fénye. velük együtt jutna el ugyanabba az időszakba. a reális élet világában. amely a sápadt sárga sugárzást felváltotta. elnyelte az óceán magát Moor-országot is. A kitűzött idő kilenctized része telt el. Miért állt meg a gép? A külső közeg mutatói közölték. Feje fölött. Eltűnt. hogy semmi veszély nem fenyeget az elemi erők részéről.Georgij Martinov: Az időspirál Ezek az erők pedig szigorú pontossággal működtek. hogy a percek a szokásos módon telnek. hanem a kamrában is maradt. S akkor ő megmenekül. Évszázadok suhantak el a henger kamra fölött. Már rég eltűnt a föld színéről Gezza és mindazok az emberek. A neszező zörejek hangosabbá. mert az idő választotta el őket egymástól. akik őelőttük feküdtek le a fekhelyre. Eltűntek innen. Ebben az esetben elkerülhetetlen a tragédia. hogy többen is tartózkodnak. és amelyen kívül tartózkodott most Reni. Mind a két fél ugyanazon az útszakaszon marad. hogy a kamra körül minden rendben van. ahol született és nevelkedett. amint azoknak a teste. és tüstént beáll a halál. Hiszen ezek a furcsa és hatalmas erejű lények itt voltak. ahol 170 . S amikor kinyitotta a szemét. S ekkor a gömb ismét kialudt. A gép állt. Ha a gép tovább működne. s a kamra gondos és pontos gépezetei az ilyen átmenetek idejére kikapcsolták az emberi tudatot. Most a jövevényekre gondolt. sőt lehet.

A kijövetelt meg kellett kockáztatni. Elkerülhetetlenül megfulladnak. Köröskörül sűrű erdő húzódott. a föld felszíne alig egy méternyire volt a kamra padlózatától. A veszélyt az jelentette. hogyan lehet kijutni belőle. A megálló azt jelentette. mégpedig addig. miért is nem kapcsolták ki mindjárt az ajtó gépezetét.. útitársukká válnak a Föld jövőjébe vezető úton. hogy az intervallum nem több. Előttük behunyt szemmel egy ember feküdt. csak az imént eltelt percekben. Nem vesztegették az időt a környék átvizsgálására. akik hamarosan csatlakoznak hozzájuk. ha az emberek vagy az idő lezárta a kijáratot. Először nekik kellett kijönni a kamrából. de annak. de amint az ajtó kinyílott. s ezért megtisztították a kijáratot. a gép nem érzi meg az idegenek jelenlétét. amely mintha eggyé vált volna a levegővel. hogy valaki bejöhet a kamrába. az idő mely szakaszában tartózkodnak. ismét alagutat kell ásniuk. ha e lények bejövetele halálos veszedelmet jelentett volna rájuk nézve. hogy kijussanak a föld felszínére. Csak arra gondoltak és csak arról beszélgettek. és enyhén ereszkedő lejtőt vágtak hozzá. Egy kis készülék segítségével pillanatok alatt eltüntették a felesleges földet. hogy több választásuk van. és beléptek. Csupán annyit tudtak. hogy nem is feküdtek az ágyakra. ismét eltölteni bizonyos időt a föld felszínén. Minden lehetséges. Egyikük sem gondolt arra. akit nagyon jól ismertek! 171 . Észlényt megölni elképzelhetetlen volt a számukra. hogy ki kell jönniük a kamrából. megdermedjenek a megdöbbenéstől. aki működésbe hozza az időgépet. Leendő útitársaik lehettek a múlt hétben. Kiszállni nem volt nehéz. a tegnapban. Minden gondolatuk azok körül forgott. hogy ezek az emberek hol. hogy.. hogyan viselkedjenek az ismeretlen emberekkel. és a gép ismét megállt. hogyan kell kinyitni belülről a kamra ajtaját. sietve kinyitották az ajtót. Azt hitték. A jövevényeket bosszantotta.Georgij Martinov: Az időspirál most van. mint két hét. Az idegenek lehet. Amint letelt ez az idő. És ez az ember Reni volt. Ám aggodalmuk túlzottnak bizonyult. minél előbb el kell hagynia a kamrát. hogy a négy tudós nem tudta pontosan. megpillantották az eget. De eszükbe sem jutott. Ám a készülék nem volt távirányításra beállítva. hogy megvitatása nem tartott sokáig. amíg a gép ismét működni nem kezd. hogy szervezetük kellő mértékben kipihenje magát. de a hosszú idejű állás halálos veszedelmet jelent ezeknek az embereknek: nem tudják. Fél óra választotta el őket „üldözőiktől". ráérnek még arra. Ezt még abban az esetben sem követték volna el. hogy a kamrának csupán egyharmad része süpped a talajba. A következtetés annyira világos és nyilvánvaló volt. sőt másodpercekben is. Kiderült. Közöttük egy-két hetes állandó intervallum képződött. A tudósok akcióba léptek. Ha nagyobb a távolság. Pihenésre szükségük van.

amelyeket a lovak izzadt háta melegített át. hogy szunyókál. Gemibek csak színlelte az alvást. és szintén szundikál. Tűzvörös szakálla fenségesen simul széles mellére. Az alig húsz lovasból álló kis osztag annyira széthúzódott. amin megpihenjen a tekintet. Pásztortűzről álmodni sem lehetett. megmozgatni elzsibbadt lábukat. Felvetette a fejét. A rettegett Szubudaj nem bocsátja meg. hogy a sort záró harcos alig látszott a láthatár fehér ködében. A ló feje minden lépésnél lejjebb és lejjebb konyult. a lovasok mégis vágyakozva nézték. Minden nedves volt: a levegő. A nyirkosság átjárta az emberek csontjait. Mindenki jól látta. amellyel már torkig voltak. egy bokor! Nincs. Itt-ott még nem olvadt el a hó. Tudta. de már szürke. a föld. és amelyet Szubudaj a leigázott Horezm uraitól lesett el. Sehol egy fácska. Az álmok álmának tűnt nekik: leszállni a nyeregből. és elvesztette embereinek a felét. mocsárszerűen süppedős. szolgák veszik körül. A messze távolban az alacsonyan függő ég egyhangú szürkeségében homályos sárga foltként sejlett a nap. A nojon most puha selyempárnákon ül. Ritkás. ha üres kézzel térnének vissza. akik minden kívánságát lesik. hogy nem teljesítette parancsát. Immár ötödik napja ugyanaz a vizes. A türelmetlen tekintetek percenként pihentek meg az osztagparancsnok meggörnyedt hátán. Legjobb esetben megússza korbácsolással. amely egy idegen nép viselete. melegben üldögél. Nedves testük gőzölgött. betakarózva lópokrócokkal. Egyhangú volt a sztyepp is. Valamit tenni kellene. de mit? Visszafordulni keletnek. Gemibek lovasai előtt sivár vidék terült el. előtte gazdag teríték. milyen következményekkel járna. bozontos lovacskák nehezen húzták ki lábukat ebből az ingoványból. és rengeteget eszik! 172 . annak ellenére. A lovak kimerültek. És bár az átnedvesedett föld nem sok kényelemmel kecsegtetett. az emberek elfáradtak. hogy az osztag eltévedt ezen a végtelen sztyeppén. Gemibek halkan felnyögött. egymáshoz bújva. hellyel-közzel sárgásbarna tavalyi fűvel borított földet látják. laza és kásás. Szubudaj édes borokat iszik. amikor elképzelte. és most vaktában halad előre. amikor eszébe jutott Szubudaj fényűzően berendezett sátra. Arannyal hímzett kaftánt visel. Közeledett az est s vele együtt az ötödik gyötrő éjszaka. az emberek és a lovak. visszatérni Szubudaj-nojon tanyájára? Gemibek megborzongott. és hennázza a szakállát. hogy az állat a gazdáját utánozza. mert nem volt miből rakni. s a külső szemlélőnek az volt a benyomása. Az alacsony termetű. hogy hadvezéri érdemeket szerzett. hennával festett szakálla minduntalan párás köpenyére simult. elheverni a földön és elaludni.Georgij Martinov: Az időspirál HARMADIK RÉSZ ALIB-BARIN! Gemibek előrehajolt a nyeregben.

és meglepően könnyedén hatolt keresztül a ragadós sáron. az áttetsző és rezgő ködben homályosan látszott egy mozgó lény. emberei inkább lezuhannak a lóról. Egész idejét pedig háremével tölti (megint csak a leigázott Horezmtől átvett példa). de más megoldás nem maradt. Ez a hadjárat. Immár egy esztendeje ül a helyén. Ideje lett volna le tanyázni éjszakára. Az egyik lovas utolérte Gemibeket. öccsének fia. s időnként minden irányba szétküldi osztagait. A két harcos felujjongott. és kissé megérintette a vállát. amelyet a szokások ellenére magával hurcol a hadjáratba. Egy parancsnok a harcosok szemében mindent lát. és Dzselal levette válláról feszes íját. de Gemibek sehogyan sem tudta rászánni magát. heves vérű és becsvágyó. aki valószínűleg még nem vette észre az osztagot. hogy a mögötte lovagló emberek a fáradtságtól és az éhségtől majd leesnek a nyeregből. Nem kell hátrafordulnia ahhoz. Csak egy marad hátra. hogy ebben a sárban a lovak nem tudják utolérni a gyalogost. Lábuk bokáig süppedt a sárba. semhogy megharagítsák parancsnokukat. Dzselal jól látta az embert. — Mit akarsz? Dzselal fiatal harcos. hogy sokkal gyorsabban halad. Már a puszta gondolatától is elszörnyedt. De erről nem kell tudni senkinek. Gemibek megfordult a nyeregben. ha törik-szakad. mint a lovasok. hogy „fogd el". Leszállt a lóról. — Fordítsd fényes tekintetedet bal oldalra — szólalt meg Dzselal tiszteletteljes hangon. Szubudaj melegben van. A távolság még mindig túl nagy volt. és megállásra kényszeríteni. Csak egyedül Dzselal vetemedhet ekkora vakmerőségre. Miután megkapta a parancsot. Szeme már rég elvesztette ifjonti éleslátását. Gemibek unokaöccse. s Dzselal tétovázás nélkül választotta ezt a megoldást. Karjának acélizmai a végsőkig kifeszítették a húrt. A két harcos szintén nyomban lehuppant a nyeregből. Dzselal rohanni kezdett. A hosszú tollas nyíl süvítve szelte keresztül a levegőt. kell hogy elindítsa katonai karrierjét. 173 . Tudta.Georgij Martinov: Az időspirál A megöregedett nojon lusta ember. A nap sárga foltja egészen alacsonyan járt. Ütemesen emelgette két botját. Világosan látszott. Az osztag mögött sűrűsödött a sötétség. Déli irányban. ki az. becsületbeli kötelességének tartotta teljesíteni. Idővel hadvezér lehet. Dzselal fiatal volt. az emberek csak fáradtak. Az állatok ki voltak merülve. Ekkor megrémült attól a gondolattól. hogy még egy éjszakát töltsön a nedves földön. Senki sem meri megemlíteni a pihenőt. ahol már észrevehetően sűrűsödött a sötétség. és jóllakott! Gemibek bánatosan nézegette a homályba vesző láthatárt. hogy megtudja. amelybe hosszas és kitartó rimánkodásra vitték magukkal. Szubudaj táborában nem volt méltó párja Dzselalnak az íjászatban. A nyíl az üldözött lába előtt háromlépésnyire fúródott a földbe. Meg kell mutatni neki az erejét.

Georgij Martinov: Az időspirál Az ismeretlen nyomban megállt. Csodálkozva nézegette az égből pottyant nyilat, amely az orra előtt fúródott a földbe, és még mindig remegett. Aztán lassan hátrafordult, és megpillantotta három üldözőjét. Magas növésű, daliás termetű férfiú volt. Széles válla és vastag nyaka elárulta, hogy hatalmas testi erő lakozik benne. Szürke kaftánt viselt, amelyet kötéllel fogott össze a derekán, lábán puha csizma. Fején háromágú nemezsapka. Semmilyen fegyver nem volt nála, kivéve az övén függő vasbuzogányt. Szakállában és bajszában ősz szálak keveredtek. Cserzett bőrű, sovány és csontos arcán hosszúkás sebhely vonult végig homlokától a jobb orcájáig. Apró szeme fölött sűrű, bozontos szemöldök húzódott. A férfi nem volt még öreg, de már benne járt a korban. Némán várakozott. Dzselal lassan és óvatosan, kezében lövésre készen tartott íjjal közeledett. Az ismeretlen hatalmas alakja akaratlanul is tiszteletet váltott ki belőle. Egy fejjel magasabb volt, mint üldözői. Semmiféle ellenséges szándékot nem mutatott. Egyetlen fegyvere, a buzogány továbbra is békésen lógott az övén. Dzselal látta, hogy nincs mitől félnie, és leeresztette íját. Kézzellábbal magyarázva adta tudtára az idegennek, hogy kövesse. Az illető némán engedelmeskedett. Előresiklott, és máris maga mögött hagyta kísérőit, akik alig tudták követni. Gyakorlott mozdulataiból hatalmas erő sugárzott. Dzselal csodálkozva nézte az óriást. Az ő szemében az erő mindig a férfi legszebb dísze volt. Ő maga is nagyon erős volt, de a fogollyal összehasonlítva gyereknek érezte magát. A lovak mozdulatlanul várták gazdájukat helyükön. Az idegen elmosolyodott, amint megpillantotta a tehetetlenül lehorgasztott fejű állatokat és nedves, nehezen süllyedő és emelkedő, gőzölgő véknyukat. Tudta, hogy ezeket az embereket, akik foglyul ejtették, kimerítette a hosszú és fáradságos út, hogy nem akarják bántani, hanem segítséget várnak tőle. Megvárta, míg kísérői nyeregbe szállnak, majd elindult Dzselal lova oldalán. Lépteit lelassította, nem akart eléje kerülni. Gemibek tudott néhány keleti nyelvet, de miként hallgatja ki ezt a nyugati embert? Az idegen valahová ment, valószínűleg haza. Tehát közelben lehet egy település. Kézzel-lábbal meg kell magyarázni a fogolynak, hogy mutassa meg a településhez vezető utat. Ám az illető váratlanul magától megszólalt, mégpedig olyan nyelven, amelyet Gemibek is értett. — Mit akartok tőlem? — kérdezte. — Kiféle-miféle emberek vagytok? A fogoly kezdte a beszélgetést, s ez már nem tetszett Gemibeknek. De szüksége volt erre az emberre, s visszafojtotta dühét. — Honnan ismered a kipcsákok nyelvét? — Ez a besenyők nyelve — felelte a fogoly. Gemibek a fejét rázta. — Ilyen népet én nem ismerek — mondta. — Te a kipcsákok nyelvén beszélsz. Besenyők! Kiknek az uralma alatt élnek? — Horezm sah alatt. — Mi a neved? — kérdezte. — Honnan származol? — Helybeli vagyok. A nevem pedig Cseszláv. — Messze van a házad? 174

Georgij Martinov: Az időspirál — Amott áll! — A fogoly bizonytalan mozdulatot tett. — Az erdő közelében. — Messze van az az erdő? — kérdezte Gemibek türelmesen. Kezdte már bosszantani a fogoly öntudatos viselkedése. — Hát nem látod? — Cseszláv megfordult. —— Igazad van — mondta aztán —, köd takarja el a szemed elől. Ha nem lenne köd, látnád. A közelben húzódik. Gemibek tudta, hogy Dzselalon kívül senki nem érti ezt a nyelvet, amelyen beszélgetnek. Ezért úgy gondolta, hogy a legjobb lesz, ha megmondja ennek az embernek az igazat. — Eltévedtünk a sztyeppéteken. Elfáradtunk, és éhesek vagyunk. Lovaink kimerültek. Több napja éjszakázunk szabad ég alatt. — De hát kifélék vagytok? — A nagy kagán harcosai vagyunk. — Csagonizé?! — A fogoly nagyon elcsodálkozott. — Akkor hát messzire elkószáltatok. Hallottuk, hogy Csagoniz katonái meghódították Horezm népeit. Mit kerestek errefelé? Gemibek elhatározta, hogy ostobának tetteti magát, aki nem tudja, merre van egyik-másik égtáj. Hadd nevesse csak ki a fogoly. Nem számít. Az a fontos, hogy kipihenhessék magukat, a többi majd elválik. — Azt mondod, hogy messzire — mondta. — Hát mi nem Horezm felé megyünk? — Ellenkező irányba haladtok. Horezm keleten van, ti meg nyugat felé mentek. — Mutasd meg nekünk a Horezmbe vezető utat. Adjatok nekünk élelmet és szállást. Nem bántunk benneteket, hanem szépen továbbállunk. A köd letérített minket a helyes útról. Cseszláv egy pillanatra elgondolkozott. — Szénánk van bőven, lovunk is akad. Kövessetek! Az idegen megfordult és előresiklott. Mozdulatait ámuldozva figyelték Gemibek harcosai. A távolság köztük egyre nagyobbodott. Cseszláv hátra sem pillantva, mind jobban távolodott tőlük. Gemibek gyanút fogott. Vajon elhitte-e szavait ez az ember? Ha pedig rájött az egyszerű csapdára, és most szándékosan el akar szakadni az osztagtól, hogy előreszökjön, figyelmeztesse övéit, és kelepcébe csalják Gemibeket? — Kiálts utána! — parancsolta Dzselalnak. A fiatal harcos hosszú kiáltást hallatott. Az idegen nem fordult vissza. Éppen abban a pillanatban ért a havas részre, és gyorsasága észrevehetően megnőtt. Dzselal az íjához kapott. De az ismeretlen ember daliás alakja már eltűnt a ködben és a sűrűsödő sötétségben. — Iblisz avatkozott a dologba — suttogta Gemibek. De tudta, hogy Ibliszről szó sincs itt, hogy ő követte el a hibát. Pányvát kellett volna vetni az emberre. Most aztán mit tegyen? A sílécek nyoma jól látszott a tavalyi fűszőnyegen, de itt-ott még a havon is. Nem lett volna nehéz követni az idegent még akkor sem, ha nem látni alakját. Gemibek döntött. Cseszláv azt mondta, hogy a településen kevés a ház, következésképpen kevés az ember is. Gemibek harcosai elbánnak velük, ha kelepcébe is csalják őket. Ezenkívül más választásuk nem is maradt ebben a helyzetükben. A ködből már kirajzolódott előttük a sötét erdő. 175

Georgij Martinov: Az időspirál

A SZÖKEVÉNYEK — Ljubava-a-a! A csengő lányhang tompán hangzik a nyirkos levegőben. „Érdekes — gondolta Lada —, vajon a hidegben mért száll messzire a hang, amikor pedig nedves a levegő, alig hallatszik?" Szeret feltenni magának ilyen kérdéseket, amelyekre senki nem tud válaszolni. A természetben nagyon sok minden érthetetlen. Lada a vállát vonogatja, be-benéz a közeli erdőszéli bokrok alá, hátha megpillantja húga színes fejkendőjét. Hová tűnt ez a haszontalan lány? Kora reggel elszaladt hazulról, és azóta nem tért vissza. Anyjuk nyugtalankodik, s ezért küldte őt, keresse meg a húgát. De hol keresse Ljubavát? Nem bolyonghatja be vaktában az egész erdőt! — Ljubavka-a-a! Hazajött atyá-ánk! Lada nem nyugtalankodik különösképpen a húga miatt. Ljubava majd visszatér magától. Bebarangolja az erdőt, és visszafordul. Nem tévedhet el, hiszen minden fát, minden bokrot gyerekkora óta ismer. De anyja ráparancsolt, hogy keresse meg. Lada nem tart az anyjától, de nem akarja felizgatni. Legkisebbik lányának hosszas távolmaradása mindig felizgatja Boriszlavát. Attól az egyetlen vadállattól félti, amely ebben az erdőben tanyázik, nem messzire a településtől, jóllehet mindenki tudja, hogy a vad annyira vén már, hogy fél az emberektől, és elrejtőzik előlük. Lada néhány évvel ezelőtt látta, de csak futólag, mert a medve nyomban eltűnt. Már akkor is nagyon vén volt. Öreg medvét senki nem bánt. Hadd élje le nyugodtan utolsó napjait. Annál is inkább, mert egyedül van, és az emberek szerint a medve a Tisztásnak köszönheti hosszú életét. A Tisztás szent területnek számít mindenkinek, aki az erdő környékén lakik. A Tisztáson lakik az isten, ott látni furcsa és titokzatos lakását. Az öregeknek szerencséjük volt, amikor sok évvel ezelőtt itt állapodtak meg ezen a helyen, és megalapították a települést: nem sejtették, hogy sorsuk oda vezérelte őket, ahol maga Perun telepedett le. Óriási szerencse ez! Mindnyájan abban a biztos tudatban vannak, hogy a Tisztás védi őket a besenyők rajtaütéseitől, akik egyetlenegyszer sem tűntek fel ezen a tájon. Igaz, atyjuk mosolyog ezen, és azt mondja, hogy ennek más oka van: a besenyőket leigázták Csagoniz harcosai. Hátha a Tisztásra szaladt ez a Ljubava? Tavasszal sok illatos fehér virág lepi el a rétet, s a település gyermekei előszeretettel szedik ezeket a virágokat. Lada tétova léptekkel elindult az erdő felé. Nem szívesen megy oda, de ha húga valóban a Tisztáson van, oda nem hallatszik el a kiáltása. Nyirkos homály veszi körül a lányt. A vén erdő óriás fái zárják körül minden oldalról. Kár itt kiáltani, a hangok még derűs napon is elhalnak az erdőben. — Ljubava-a-a! Lada mégis megkísérli a lehetetlent. Oly nem szívesen hatol be az erdő mélyébe! A kitaposott ösvény felázott, lába besüpped a talajba. Az atyja készítette apró csizmára vastag sár ragad. Az erdő hallgat. 176

Georgij Martinov: Az időspirál — Ljubava-a-a! Atyánk hazajött! Lada hangja már mérgesen cseng. S ekkor megpillantja húgát. A tízesztendős kislány apró alakja rohan szembe vele. Árkon-bokron keresztül fut. Fején nincs kendő, hosszú hajfonatai ide-oda röpködnek a hátán. Lada szeme láttára néhányszor orra bukik, gyorsan felpattan, és aztán újra fut, mintha kergetnék. Lada látja a kis húga eltorzult arcát és rémülettől kerekre tágult szemét. Mi történhetett? Mitől ijedhetett meg ennyire? Ljuba még hároméves sem volt, amikor eltörte a lábát. Csontja rosszul forrt össze, és kis húga azóta erősen sántít. Nehezen tud futni. Most pedig úgy fut, mint a nyúl, nem törődve semmivel. Lada erről akkor győződik meg, amikor Ljubava elrohan mellette. De el tudja kapni húgát a karjánál fogva. Ljubava egész teste remeg. Szélesre tátott szájából már-már üvöltés tör fel, de aztán egyetlen hang sem jön ki belőle. Az ijedtség megbénítja torkát. Lada felkapja a gyereket, gyengéden megsimogatja a fejét, nyugtatgatni próbálja. Lehet, hogy a vén medve kijött a barlangjából, és Ljubava összetalálkozott vele? Nem, a vadtól nem ijedhetett meg ennyire, sokat hallott a jámbor jószágról. Valami mástól rémülhetett meg ennyire! — Nyugodj meg! — mondja Lada gyengéden. — No, nyugodj már meg! Senki nem bánt! Nincs itt senki, csak mi. Hazaviszlek. Nyugodj meg! Ám Ljubava egyre jobban remeg. Ladát nézi, de nem ismeri meg nővérét. Világoskék szeme sötétnek tűnik krétafehér arcán. Még az ajka is elfehéredett. — Hol jártál? Ljubava nem felel, úgy látszik, nem tud beszélni. Szemében még mindig rémület tükröződik. Lada határozott léptekkel elindul hazafelé. De minduntalan hátrahátranéz. Minden csendes, senki nem üldözi őket. A zúgó erdőben nem hallani idegen hangokat. Amint Lada beér a településre, szokatlan látvány fogadja. Rengeteg nép tolong a házuk előtt. Húszfőnyi idegen lovas körül csoportosulnak. Kik ezek? Besenyők? Ám ijedtsége nem tart sokáig. Lada észreveszi atyja hatalmas alakját, és nyomban megnyugszik. Atyja hazaérkezett, tehát nincs mitől félnie. Közelebb megy, és az emberek sietve utat engednek neki, s csodálkozó, ijedt pillantásokat vetnek rá. Atyja eléjük szalad. A tornácra pedig most fut ki ijedten, hajadonfőtt az anyjuk. Lada átadja húgát atyja kezébe, és röviden elmeséli a történteket. Sopánkodva, szipogva vitte be Ljubavát anyja házába. A kislány már nem reszketett, de kerekre tágult szemében még mindig rémület ült. Még most sem tud egyetlen szót sem kipréselni magából. Lada körülnéz. Nem, ezek nem besenyők! Az öregek elbeszéléseiből tudja, hogy néznek ki szülőföldjének ősi ellenségei. Ezeknek az arcuk is, a ruházatuk is más... Ez a település, ahol Lada született és felnőtt, nemrég keletkezett. Az öregek még emlékeznek arra az időre, amikor közvetlenül Kijev alatt laktak, emlékeznek még arra, amikor a kijevi állam széjjelhullott több független fejedelemségre. Sorsuk még nehezebbre fordult. A 177

hogy egy ifjú 178 . A fémtárgyak berozsdásodnak. Valóban. Ez ijesztő volt. Mindenesetre nem vas volt. a varázsló újat állított a helyére. Vlagyimir messze volt. de szívósan terjedő kereszténység hatása. Az évek láthatóan semmilyen kárt nem tettek a „házon". nem sanyargatta semmilyen hatalom. Az ilyen csere többször is megtörtént. s ahol a besenyők sem üthettek rajtuk. de nem folytatták tovább útjukat. Ugyanolyan volt. hogy az az ember már meghalt. Olyan. miből készült. még a gyökereiket is eltávolították. Amidőn a faisten az eső és hó hatáság elrothadt és szétporladt. A szökevényeknek az a csoportja. gömbölyű „ház". mint újkorában. Ez a ház valóban furcsa volt. Ma már senki nem tudná megmondani. Perun ott állt a tisztáson. Az emberek tudatában az isten és annak ábrázolt alakja különvált egymástól. hogy a fura építmény az isten lakóhelye. mint minden. amelyeket vadászatokon szereztek. hólétől.Georgij Martinov: Az időspirál viszálykodások és belháborúk miatt nem tudtak nyugodtan gazdálkodni. De az erdőszélen meglapuló településeket egyetlenegyszer sem fedezték fel. Az éhség arra késztette őket. a Volga-medence környéki erdőkbe. nehogy újra kinőjenek. a besenyők osztagai nemegyszer feltűntek a sztyeppén. Sem ajtaja. Belül üres lehetett. Lehet. nyugodtan élt. Itt még fenyegette őket veszély. Az öreget mindenki tisztelte. függetlenül. amelyet magukkal hoztak Kijevből. sem ablaka nem volt. holott azelőtt az ember alkotta istenszobrot tartották istennek. ha vasbuzogánnyal megütötték a falát. amelynek Lada nagyatyja is tagja volt. de ilyen fémet még soha senki nem látott. Az akkori varázsló kijelentette. és székhelyét északra. és figyelemmel kísérte. A fákat kivágták. hogy ki fedezte fel az erdőben Perun lakóhelyét. Vlagyimir városába tette át. Elviselhetetlenül nehéz az életük. hanem a „házat". rozsdának nyomát sem lehetett felfedezni rajta. s örökké ott függött a fejük fölött a damoklészi kard. és tetejére állította az istent. A „ház" elpusztíthatatlan volt. Előfordult. amelynek a tetején a szobor állt. amit az agy nem képes megérteni. és az emberek lassacskán már nem is a faszobrot tartották istennek. De abban senki nem kételkedett. mert rendre-másra nem termett semmijük. nem érte el a Volgát. Mindenki nevében imádkozott Perunhoz. Senki nem tudta. amikor Andrej Bogoljubszkij fejedelem lerombolta Kijevet. A földművesek éhen haltak. Minden tárgy tönkremegy az esőtől. ahová már nem ért el a fejedelmek keze. Attól a naptól fogva szent helynek számított a „ház". és ledöntött fatörzsek gyűrűje vette körül. Varázslójuk is egy volt. Az emberek tömegestül szökdöstek északkeletre. mert tompán kongott. hogy a Tisztásra pontosan kivigyék az ajándékokat. Az első időkben nagyon féltek a besenyőktől. mintha fém lenne. mint amikor először pillantották meg: csillogott. A három falu. Csak akkor lett könnyebb az életük. és a fejedelem keze nem ért el a Don menti sztyeppekre. Sűrű bozótosban állt a lapos tetejű. A fejedelem szolgái sem jelentkeztek. Kijev aránylag közel volt. hogy a Don közelében telepedjenek le. Mindegyiket választott bíró igazgatta. Orvosolta a betegségeket és sebeket. hogy ez Perun lakóháza. Semmi sem ártott neki. hogy feltűnnek tanyájukon a fejedelmek szolgái. Ezen már meglátszott a lassan. amely nem messzire egymástól húzódott meg az erdő tövében.

máris itt van a jól ismert tisztás. s a vén medve magányosan élt tovább. A hó súlyos terhétől megszabadult fák kiegyenesítették rügyekkel borított ágaikat. és amelynek alakja a kellemetlen kétlábú teremtmények külsejére emlékeztette az odúlakót. Legfeljebb annyi. amikor bevette magát ebbe az erdőbe. Földnek szegzett orra magába szívta a tavalyi illatokat. Mindenütt patakokban csurgott a víz. De nem kellett semmitől sem tartania. Tetején egy másik tárgy állt. amely nem csillogott. Közepén tompán csillogott az az érthetetlen tárgy. miért nem jött. A talaj nedves és ragadós volt. ahol téli álmát aludta. Lompos. Régen történt. és minden esztendőben. Gyomra üres volt. A medve gyomra az éhségtől fájdalmasan összehúzódott. kívüle semmilyen más állat nem tartózkodott. hogy közeledik halála órája. az életük nyugodt és a maga módján boldog. A medve ösztönösen körülszaglászott a levegőben. hogy a fiatalok éles.Georgij Martinov: Az időspirál vitéz kardjával rácsapott a falára. Mellső mancsát áttette a torlaszon. s elhagyta övéit. Odújának s annak a helynek a környékén. a besenyők nem fedezték fel településüket. bozontos szőr borította behorpadt oldalát. Elűzte őket az ide költözött rengeteg kellemetlen szagú kétlábú lény. Apró. Ám a halál. hogy így nevezzék az irtást. erre a helyre vezérelte őket. és egész teste megfeszült. egyetlenegyszer sem jelentek meg a fejedelem szolgái. Ebben senki sem kételkedett. már megpillantották az ismert edényeket. A földön parancsolóan uralkodott a diadalmaskodó tavasz. minden tavaszon ugyanazt találta ott. Istenen kívül senki nem építhetett magának ilyen lakóhelyet. A ledöntött fák szoros gyűrűbe fogták. amelyeket félig eltakartak a barna szőrcsomók. amely a télen dőlt ki a sorból. hogy az úton keresztbe feküdt egy fa. hol a hely. hogy a Tisztásnak köszönhetik. Ismeretlen szag ütötte meg orrát. ahol hosszú esztendőkön keresztül bőséges táplálékra lelt. 179 . A medve nemrég bújt elő barlangjából. hogy a véletlen ide. hogy éppen itt laktak a Tisztás védelme alatt. hogy teljesen ártalmatlan valami. és enni követelt. MIT LÁTOTT LJUBAVA? A medvét rosszindulatúvá tette az éhség. Változás nem történt. Mindnyájan hittek abban. de hirtelen megtorpant. amikor megérezte. nem tudni. könnyes szemei. ahol táplálékra lelt. De íme. de nem hagyta itt ezt a helyet. gonosz fogai szét ne tépjék öreg bundáját. Nem szerette a kétlábú lényeket. Még egy karcolást sem fedeztek fel rajta. a damaszkuszi penge viszont kettétört az erős ütéstől. a medve mancsai mélyen belesüppedtek. Ez akkor volt. s most már tudta. és nedves orrát megcsapta a méz étvágygerjesztő illata. ahol oly könnyűszerrel jutott táplálékhoz. hogy szokásához híven túljusson az akadályon. amelytől medve koma az első időben nagyon félt. de amelyet fokozatosan megszokott. amelyek megmutatták neki az utat ahhoz. Minden évben megtette ezt az utat. Már megszokták. S az emberek örültek.

Azok a kétlábúak. s feltűnt benne egy kétlábú állat. s elindult ahhoz a helyhez. és aggasztotta őket. annyi évszázad múltán csodálkoztak ezen. A medve mozdulatlanul állt. Ez szinte világított. akikkel medve koma életében találkozott. Az éhség előreűzte. hogy távol. Ezt a gondolatot az a nagyon durván és primitív módon elkészített emberszobor sugalmazta nekik. de azok fehér színűek. — Láttál már valaha ilyen állatot? — Nem. — Kamránkat istenszobor talapzatául használják. mindez annak bizonyítéka. hogy visszaforduljon. késztette arra. hogy ezt a helyet emberek látogatják. és egyáltalán nem félt az erdő urától. A kétlábú nyugodtan várta a közeledését. A jövevény „hangjából" szomorúság csendült ki. Sokkal kezdetlegesebb volt. akkor ez a medve nyilván alaposan elcsodálkozott volna saját viselkedésén. az edények — jegyezte meg Reni —. amit vele született ösztöne parancsolt rá. nem csodálkoztak volna.Georgij Martinov: Az időspirál Nem hasonlított a kétlábú és négylábú állatok ismert szagára. amely elpusztította Reni 180 . Akaratlanul is eszükbe jutott az első kamra megsemmisülése. nem Reni hazájában. és az erdő hátterében fehéres-kék foltnak tűnt. s ez nem kerülte el az emberek figyelmét. — A szobor a tetőn. hogy az itteni emberek vadak. a medve összerezzent. A tisztás közepén álló furcsa tárgy megnyílt. A medve nem tudhatta. sötét színűek voltak. hanem az akkori idők bármelyik más országában. átmászott a torlaszon. — Azt tudom. hogy az a katasztrófa. az ismeretlentől való félelem pedig visszatartotta. ami erősebb volt az ösztönénél és a tapasztalatánál. Ha az állatok gondolkodni. amely egyáltalán nem hasonlított azokra. S ebben a pillanatban magán érezte az ismeretlen lény tekintetét. hogy jobban szemügyre vegye. összehasonlítani és elemezni tudnák az eseményeket. akiket ismert. hogy ilyen óvatlan lépést tegyen. Lehetséges volna. Újabb kudarc! Megint csak túl korán jöttek elő a kamrából! De hát reménykedhettek-e másban? Elvégre ők állapították meg az időpontot. ezek közt már jól kiismerte magát hosszú medveélete során. hogy ez a lény életében először lát ilyen állatot. A hangtól. logikusan gondolkodnának. s kiderült. ahol a furcsa és feltétlenül ellenséges kétlábú lény állt. mert jól tudták. hogy egy és ugyanazon korban különböző szintű kultúrák létezhetnek egy bolygón. A medve megmozdult. hogy elrejtőzött volna a menedéket nyújtó bozótosban. semmint előrehaladt volna. soha — felelte Reni. hogy a földi emberiség inkább visszafejlődött. Félelme legyőzte éhségét. hogy csak kilenctized részét tették meg az útnak! Az volt az érzésük. A vén és tapasztalt állat soha még nem látott hasonló jelenséget. Ha mindezeket a tárgyakat néhány ezer esztendővel korábban látják. északon laknak hasonlóak. De most. amely hengerkamrájuk tetején állt. Valami. mint Reni korszakának szobrai. — Meghallotta és ismeri az emberi hangokat — mondta a jövevény. amely váratlanul belehasított a síri csendbe. és csak azért „hívta" oda magához. De ez azt jelenti. Ahelyett. Ugyanakkor kétségtelenül élőlény szaga volt.

— Két edény van itt. Minden megállás ártalmas volt a szervezetre. hogy megsemmisítette a kultúra akkori színvonalát. Hozzá is fogott az evéshez. fejét egészen lehajtotta. Egy edény kevés volt ahhoz. — Eljönnek ők maguktól hozzánk — jegyezte meg Reni. hogy újra találkozott a jövevényekkel. mert gondolatukat lefoglalta saját bajuk. és akik hasonlóképpen jártak el a polgárok által hozott ajándékokkal. akik az imént itt álltak a tisztáson. elégedetlenül mordult egyet. Teljesen megfeledkeztek róla. élelemért jött ide. Egész külsejéről lerítt. hogy talál itt. már nem izgatta többé. Megszokta. miért. hogy megszabadítsák a medvét az idegen akarat bénító hatásától. — Osszuk szét — mondta a jövevény. hozzátette: — Ezt az anyagot egy méh nevű rovar gyűjti a növények nedvéből. de mivel nyomban rájött. Reni szavai eszükbe juttatták a jövevényeknek a medvét. Azóta. amikor letelik az eredetileg kitűzött határidő. Azok meg. amelynek tulajdonosa a rémülettől megdermedve lapult meg a torlasz mögötti bozótosban. de a másik eltűnt. Éhsége újfent jelentkezett. Csodálkozva körülszimatolt.Georgij Martinov: Az időspirál hazáját. Nyomait csak késő este fedezték fel a jövevények. hogy nem értik. Az időgépet meghatározott időpontra állították be. s miután orrát többször is bedugta az üres edénybe. hová tűnhettek a kétlábú lények. A medve nyomban „magához tért". Szaguk a levegőben maradt. — Ez az állat jól ismeri ezt a helyet. és több évszázaddal visszavetette a földi emberiséget? Ha ez a feltevés igaz. amit mond. Az iménti jelenetet végignézte egy kék szempár. — Nincs szerencsénk — jelentették ki a jövevények. Így is cselekedtek. Mindenképpen „megáll" még egyszer. és nem váltott ki félelmet belőle. akik ide hordják. mert eszébe jutottak a papok. azt hiszik. Az ajtó becsukódott mögöttük. akkor ennek igen kellemetlen következményei lehetnek. S Reni tudta. Ez körülbelül megfelel annyi időnek. sok mindent megtanult. — Ez micsoda? — kérdezte az egyik jövevény az edényekre mutatva. Fel kell kutatni őket. és továbbállt. A medve még mindig ugyanazon a helyen állt. a másikat itt hagyjuk neki. Mind az öten visszamentek a kamrába. Életében először történt. hogy nagyon kimerült. Az öt ember sem vett észre semmit. Az egyiket elvesszük. — Itt valahol emberek vannak. akik között élt. Tápláló és jóízű. amely alatt a Föld ezerszer fordul meg a Nap körül. mit akarnak ezek a szavak jelenteni. mint ez az állat. Először észrevették a földön szerteszét heverő fehér virágokat. oly nagy volt. — Méz — felelte Reni. de nem tudni. s azt megváltoztatni már nem lehet. Elmosolyodott. mintha a földet szaglászná. De itt? Az előre nem látott körülmény újfent összezavarta és felborította minden számításukat. amelyeket a 181 . hogy az ajándékokat az isten fogyasztja el. semmiképpen nem értette. s mindegyik után egyre hosszabb időt kell pihenéssel eltölteni. Moorországban megpihenhettek. hogy csillapítsa éhségét. hogy nem érezte meg idegennek a jelenlétét.

hogy a „ház" a földön áll. mit is látott a Tisztáson. kezdett semmivé válni. s azok. Szíve. most pedig jól látszott rajta az ovális repedés. hogy az „ajtó" kinyíljon. hogy feldíszíthesse velük az ünnepi asztalokat. s körülöttük Cseszláv megpillantotta a medvemancsok nyomait. De senki nem mutatkozott. amely furcsa alakú ajtóra emlékeztetett. Aztán visszatették a helyére. Bárkik legyenek is ezek az emberek. A „ház" mindig tömör volt.Georgij Martinov: Az időspirál kislány oly szorgalmasan szedett a nap folyamán. Mielőtt kilépett volna a sűrűből. nem ismerte a félelmet. de a másikhoz nem ment oda. A kendő magas színvonalú kultúráról tanúskodott. de voltak itt még más. előbb sokáig és fürkészve vizsgálta a Tisztást. Ezen egyáltalán nem csodálkozott: rég tudta. fáktól. Hang sem hallatszott a csillogó falú „házból". most a „ház" belsejében tartózkodnak! Bármely pillanatban megjelenhetnek! Ám Cseszláv még most sem ijedt meg. amely most sokkal nagyobb méretűnek látszott. Ez volt a második és döntő bizonyíték! Ljubava igazat mondott! A vadász tapasztalt szeme úgy olvasott a nyomokból. Mindenesetre nem alacsonyabbról. és megmutassák neki magukat. akár egy földön heverő kő. emberi nyomok is. Az emberek valóban magukkal vitték az egyik edényt. s ezért nyomban észrevette a változást. A falu lakosai és az ünnepre összesereglett szomszédok riadt nyugtalansággal várták visszatérését. A medve természetesen kiürítette volna mind a két edényt. A kendő művészi hímzése láttán első. Mind a két üres edény megszokott helyén állt. hogy a kislány hirtelen megzavarodott. Aztán Reni megtalálta a tarka kendőt. melyet kemény megpróbáltatások edzettek meg. Ljubava csak másnap reggel tudta elmesélni. Sőt azt kívánta. Ilyesmi nem lehetett a kőkorszak vadembereinek a műve. mint akiknek meggyőződése. Ez nagyon fontos felfedezés volt. hogy az öregek csak a fejüket csóválták. amely ajtóra emlékeztetett. mint eddig. amelyet a környezet váltott ki belőlük. hogy „ki" fogyasztja el az áldozati ajándékokat. akik a „házban" rejtőzködnek. Régóta ismerte a helyet. nesztelenül lopakodott előre. Ezalatt pedig Cseszláv elindult a Tisztásra. amikor már világos volt előtte minden. bokroktól rejtve közeledett a Tisztáshoz. mint amilyen Reni korában volt. A medve valóban emberek előtt állt. mint a nyitott könyvből. kellemetlen benyomásuk. Lejáratot fedezett fel. kilépjenek. amelyből csak felső része látszott ki. Cseszláv nagyon óvatosan. Azt tartották. 182 . A nyomok odalent az ovális repedésnél kezdődtek és végződtek. hogy ellenőrizze lánya szavait. valójában pedig be volt süllyedve a talajba. Tagbaszakadt létére macskaügyesen. Elbeszélése olyannyira furcsa volt. puhán. amely levezetett a „házig". amelyet a kislány vesztett el.

amelybe először belecsöppentek. Nem sajnálták. akit Gemibek küldött Cseszláv után. Minden megváltozott: az emberek. Reni korszakából azért futottak el. Az utat 183 . sem arra. E napon tudta meg. ha rátámadnak.Georgij Martinov: Az időspirál Cseszláv tétovázott. szülőhazájuk arculata. véletlenül mégis megijed. a Földön juthatnak olyan körülmények közé. ami a Tisztáson történt. Mert ezek a körülmények a szülőbolygójukon már voltak. amikor elindultak a távoli jövőbe. A MÁSODIK TALÁLKOZÁS A jövevények csak most jöttek rá. minden. s azt hitte. Évezredek — hihetetlenül nagy idő! Semmire sem ismernek rá. mint ő maga. amelyet ismertek és szerettek. s keze legszívesebben az övén függő vasbuzogányhoz nyúlt volna. a technika. akik most élnek a bolygójukon. mire hazatérnek. amelyeket megszoktak. akárcsak itt a Földön. Azért küldték őket a Földre. mit jelent az esztelen félelem. legfeljebb külsőleg hasonlítottak rájuk. ami azelőtt volt. összeesküvés készül az osztaga ellen. a Földön pedig még csak ezután lesznek. Senki sem követhette őket ezen az úton. hogy bekopogjon vele az ajtón. Fehéres-kékek és egy fekete-vörös! Mint a mesében. hogy elhagyták azt a korszakot. aki a faluból követte: a fák közt lopakodott előre olyan nesztelen macskaügyességgel. a dermedő szív. az életfeltételek. mert bármilyen úton-módon vissza akartak jutni saját napjukhoz. úgyszintén nem válhat újra azzá a számukra. hogy minden mozdulatát egy ember kíséri fürkésző tekintettel. S a bozótban lapuló fiatal mindent látott. Szülőbolygójukon. És ők tétovázás nélkül elindultak ezekhez az emberekhez. ebben csakis a Föld eljövendő emberei segíthettek nekik. hogy még öt emberrel is felveszi a harcot. de Cseszláv még mindig nem határozta el magát semmire. A kíváncsiság erőt vett rajta. minden megváltozott. sem arra. amelyet gyermekkoruk óta megszoktak. Biztos volt abban. És nemcsak megváltozott. Szülőbolygójukon semmi nem maradt abból az életből. hogy állandóan újabb és újabb emberek érkeztek a faluba. A feszült várakozás pillanataiban nem vette észre. a büszke Cseszláv.. Ez az ember Dzselal volt. De most már tudták. milyen súlyos erkölcsi megpróbáltatásnak tették ki magukat. Föld! Idegen bolygó volt a számukra. Ezt a feladatot vállalták magukra. hanem idegen is lett. A buzogányon kívül még kardja is volt. hogy ő. aki erejével és bátorságával kérkedik. s teljesítéséért felelősséggel tartoztak.. amelyet Milana anyó szokott oly szépen mesélni a fonóban! Teltek-múltak a percek. De az a bolygó. mert nyugtalanította. hogy bekopogjon az ajtón. hogy létrehozzák a két bolygón élő észlények kapcsolatát. Az itt élő emberek is idegenek voltak. Csak az tartotta vissza ettől a lépéstől. amióta ott megszálltak. s akkor egész életében szégyenkezni fog emiatt. Nem sok közük van azokhoz az emberekhez. amelyet elhagytak. hogy elmenjen. hogy csakis itt.

Ám az embert nem az jellemzi. hideg és szemerkélő eső. Nedves talaj. ha hideg tél következik ezután?. a jövevények számára ez a táplálék ehetetlen volt. hogy ennek az erdőnek a lakói szintén vadak.. 184 . Egyelőre kudarc kudarc után érte őket. Vadonba csöppentek. legalább egy földi fél évet kell itt tölteniük. De hogyan vészeljék át ezt az időt — halvány fogalmuk sem volt. és minden okuk megvolt annak feltételezésére. — És Reni? A kérdés elhangzása után a jövevények arcán aggodalom tükröződött. és kigyógyulunk a betegségből. Hozzá még azt sem tudták. hiábavalóan áldozták fel magukat. akik vendégszeretőén és jóindulatúan fogadták őket. — Mi úgy tudtuk. Igaz. segítséget kapunk. amit a tudomány a földi élet színvonalának felmérésében elkövetett. Reni megszokta hazája forró éghajlatát. mennyire zord itt a tél. felmerült a kérdés: hogyan és mivel táplálkozzanak? Reni találhatott magának táplálékot az erdőben is. hogy csakis fekete színben lássa a jövőt. Most minden másképpen történt. hogy lehetővé váljék ez a feladat. — Hosszas pihenés nélkül folytatjuk utunkat. hogy ezer év múlva — ha pedig tévedtek. — Nem igaz — vetette ellen a másik.Georgij Martinov: Az időspirál elzárta a gépsérülés. nem juttatta őket reménytelen helyzetbe: mindjárt olyan emberek közé cseppentek. amely a fejlődésnek ugyanazon a színvonalán áll. Mi több: senki nem láthatta előre. — Expedíciónk nem volt elég alaposan átgondolt — jelentette ki az egyik jövevény. Ennél hamarabb nem tudnak elindulni. Az első találkozásuk a földi emberekkel szerencsésnek mondható. Miután Reni megjelenése miatt „megálltak" útjukon. Az a hiba. csakis itt a Földön. A környék nem sok reménnyel kecsegtetett. Hogyan fogadják megjelenésüket. hogy ilyen sokszor kell majd igénybe vennünk az időgépet. akik életüket adták azért. Nagyon aggasztotta őket az időjárás. S a négy jövevény szívében annak a reménynek halvány szikrája pislákolt. Ám egyelőre azt sem tudták. amikor elhagyták. hogy egy fejlett társadalomba jutunk. és gondterheltnek látszottak. akkor az ősök. annál is később — egy olyan társadalomba jutnak. ebben a korszakban.. Életük értelmet nyerne. Senki nem láthatta előre a gépsérülést. amit rájuk bíztak. és kedvező feltételek közepette tölthettek el a szükséges pihenési időt. nyirkos köd. hogyan viselkednek majd? Miután úgy-ahogy el tudnak lenni a kamrában. Mit tegyenek. amelyet itt a Földön találtak. Ha majd a kellő korszakba jutunk. — Végső esetben kockára tesszük egészségünket — jegyezte meg a harmadik. Hajlékhoz és élelemhez jutottak. hiszen ismerte a földi növényeket. melyek közülük az ehetők. de ők már ezt is szerencsés megoldásnak tartották. amelyen szülőbolygójuk állt abban a pillanatban. Akkor majd újfent hasznára lehetnek az embereknek. ők azonban csak elméletben ismerték az évszakokat. S ha nem teljesítik azt. teremnek-e ebben az erdőben ehető növények. Aztán táplálkozhatott állatok húsával is. és tudta. milyen szélességi körön fekszik a kamrájuk.

aki most már egyenjogú társuk volt. semmi köze a mai Renihez. hogy a földi emberek ebben a tekintetben semmiben sem különböznek tőlük) nagyszerű tulajdonsággal rendelkezik: egytípusú minden. de legalább elhitte azt a hihetetlen tényt. akárcsak nekik. hogy Renit hasonló megpróbáltatásoknak tették ki. hogy átvegyék Renivel az első leckét. akit Moorországban ismertek meg. hogy ameddig lehet. Nagy érdeklődéssel hallgatták végig Reni elbeszélését azokról az eseményekről. Az ember mindig fel tudja fogni és el tudja sajátítani a későbbi századok minden tudományát. de most már teljesen egészséges. amit több ezer évvel ezelőtt megkezdték. És most ezt a tervüket is kudarccal fenyegette az itteni környezet. Egyelőre jobb. semmint hitték volna. életveszélyes betegségen esett át. s másnap este Reni úgy lépett ki a kamrából. Egy és ugyanaz a sors várt mindnyájukra. amelyek távozásuk után történtek. ha nem tud róla. ugyanazt az utat kell megtenni a jövőbe. mint amilyenek őket is várják a jövőben. amely megsemmisítette vagy megrongálta az első kamrát. ahová az ő korának tudománya még nem jutott el. Mintha csak összebeszéltek volna. A jövevények ezt az elbeszélést arra használták fel. Komolyan kellett foglalkozniuk azzal a gondolattal. s ez az út addig tart. Óvatosságból egyetlen szóval sem említették azt a katasztrófát. S örültek ennek az átalakulásnak. Jól tudták. hogy minimumra csökkentik a pihenőidőt. hogy az emberi agy (azt már tudták. aki súlyos. hogy ebben a korban maradjanak addig. mint olyan ember. hogy másodszor vált emberré. Reni csak másnap reggelre nyugodott meg végre annyira. Lényegében csak azt akarták folytatni. A rémület és a kétségbeesés hamarabb múlt el. ameddig szükségük van rá. s megtesznek mindent. maradnak. akkor csakis saját magukat. hogy folytatják útjukat. hogy ez a katasztrófa nem kímélte Reni szülőföldjét sem. és ezzel majdnem egy földi ember pusztulását okozták. egymástól túlságosan messze nem eső korszakban. A jövevények végül is elhatározták. mégpedig egy egészen más helyen. és amelyek arra késztették őt. hogy tanítani fogják Renit. A jövevények sem szóban.Georgij Martinov: Az időspirál Nyíltan beszéltek Reni előtt. míg mind az öten el nem jutnak a földi tudomány és technika virágzó korába. mind a négyen külön-külön elhatározták. Neki is. mert szinte biztosnak hitték. hogy ha nem is értette még meg. tudván azt. ugyanabból a kamrából több ezer év múlva lépett ki. Tudta és érezte. Ha mégis hibáztattak valakit. Ebben az esetben Reni abszolút felkészületlenül csöppen a jövőbe. s eltöltött benne saját érzése szerint legfeljebb néhány órát. sem gondolatban nem hibáztatták Renit semmiben. Négy barátja szintén látta és tudta. hogy miután belépett a Den kertjében elásott kamrába. amiért elfelejtették kikapcsolni az ajtó gépezetét. jóllehet ez nem állt szándékában. 185 . No meg aztán lelkiismeret-furdalást is éreztek. hogy annak az embernek. Nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul. Ilyen értelemben az agy kolosszális távlatokkal rendelkezik. hogy kövesse őket. mivel a kamrában nem létezik idő.

semmint hitték volna. Fekete köpenyes férfi lépett ki elsőnek. Kék színű volt az öltözékük. és hogyan sikerült bejutniuk a „házba". Furcsa! Cseszláv várt. Egy másik. de abban egyáltalán nem kételkedett. Az ijedtség egy perccel később rohanta meg. Eleinte úgy tűnt. amilyeneket az ő kora soha nem adhatott volna. „PERUN SZOLGÁI" Cseszláv hitt a lányának: hogy Perun házában valaki tartózkodik. hogy a közelben emberek laknak. meglepődött. de vajon lesz-e elég idő hozzá? A sors olyan tanítókat adott melléje. S persze kíváncsi is volt. fehér színű volt viszont. De mégsem ijedt meg. Arcának alsó felét szőrzet borította.Georgij Martinov: Az időspirál hogy a fiatalember elég jól megértette őket. Amikor aztán mégis kinyílott. Minden akaratát összeszedte. Félt. Azt még nem értette. hogy az ismeretlen emberek a távozását gyávaságnak fogják tartani. Abban reménykedtek. ahogy azt Cseszláv feltételezte. De hiszen az emberek maguk sem ijedtek meg a medvétől. mint az első. De a váratlanul kezükbe került kendő megváltoztatta a helyzetet. nem úgy öltözködött. amelyet Cseszláv Szamarkandban látott. abban a reményben. Akárcsak a jövevények. hogy ez nem sikerül. talán egy új emberfajta volt. Állt és várt. Az ajtó előtt egy ember állt. Azok voltak. semmint hitték. s emellett sokkal fejlettebbek és kulturáltabbak. hogy az ajtó kinyílik. meg sem próbálták megölni. amikor még négyen léptek ki a „házból" az első után. mintha csak a kijövetelüket várná. Az ismeretlenre vetett első pillantás meggyőzte Cseszlávot. sőt az áldozati méz felét otthagyták a vadnak. 186 . akiket Ljubava „fehéreskéknek" nevezett. miért nem ijedt meg a medve az emberektől. Nagyon magas férfi volt.. Arca. következésképpen tanítási tervük reális lehetőség. hogy maga Reni hajlandó legyen elvégezni ezt a hatalmas munkát. s arra. Reni nem félt a munkától. Ehhez csupán időre van szükség. hogy barátai a pihenő alatt megvalósíthassák tervüket. hogy hétköznapi emberekről van szó. Kiderült.. Valóban kékek és fehérek voltak. egyáltalán nem hasonlított Renire. Ezeket az embereket minél előbb fel kell kutatni. keze és meztelen lába bronzvörös volt. Kissé alacsonyabb volt Cseszlávnál. hogy második találkozásuk a földi emberekkel másképpen zajlik majd le. Most minden egyedül tőle függött. Reni is azt óhajtotta. mint Reni kortársai. Fekete haja a válláig ért. hogy egyetlen lépést se hátráljon. hogy ez az ember egy ismeretlen nép fia lehet. Ebben viszont nem kételkedtek. Nem tudta megérteni. arcvonásai arra a görög szoborra hasonlítottak. hogy ne kelljen a kelleténél korábban „elindulniuk". Előbb megtörtént. és miért ment oly közel hozzájuk. honnan csöppentek ide ezek az emberek. Bőrének színe más volt.

— Hol laksz? — kérdezte a jövevény válasz helyett. amely a Napot imádja istenként. amikor még Horezmben sem láttak soha egyetlen egyiptomit. hogy ezek az emberek oroszul beszéltek. S ekkor tisztán kiejtett orosz szavak ütötték meg a fülét: — Ne félj tőlünk. Mit is válaszoljanak? Csupán egy marad hátra: egyáltalán nem válaszolni semmit. A jövevények néhány mondatot váltottak egymással. — De hogy kerültetek ide? Cseszláv hangja már nyugodtan csengett.. Veszélyt tehát nem jelentenek. mi is a Nap fiai és a ti testvéreitek vagyunk. Félelme eltűnt. — Itt nem messze — felelte Cseszláv. Semmi rosszat nem teszünk nektek. Mi ugyanolyan emberek vagyunk. Korainak tartották még feltárni megjelenésük titkát. — Abba az országba valók vagyunk. mintha hallotta volna Cseszláv gondolatait. öten vannak. Elkerülte a figyelmét az a furcsábbnál furcsa körülmény. de ezeket Cseszláv nem hallotta. s rendkívüli csodálat váltotta fel. majd a hengerre mutatott. Félni tehát nincs mitől. csak egy másik néphez tartozunk. ha az izgalom meg nem bénítja. mint te. és újabb kérdést tett fel: — Régóta vagytok itt? 187 . csak hallottak az ott élő népről? És honnan ismerheti egy egyiptomi az orosz nyelvet? Cseszláv leküzdötte a torkát fojtogató félelmet. „Perun szolgái" — a falu asszonyai adták ezt a nevet az ismeretlen embereknek — világosan megmondták. ahol a Napot imádják. Országát Egyiptomnak nevezik. Akárcsak ti. és rekedt hangon megszólalt: — Hová valósiak vagytok? Nem mindjárt kapott választ. s nincs fegyverük. hogy gyávának tartják. és futva elmenekül. Cseszláv ebben a pillanatban nem vett és nem is vehetett észre semmi furcsaságot a hangokban. — Jól értetted szavaimat — felelte az egyik jövevény. De hogyan kerülhettek ide egyiptomiak. A „Nap fiai"! Hallott arról a népről.Georgij Martinov: Az időspirál Lehet. De az.. Az erdőlakó kérdése nehéz helyzetbe hozta a jövevényeket. Más járt az eszében. és a válasz furcsa volta elkerülte figyelmét. nyomban megnyugtatta. hogy kicsodák. hogy e pillanatban nem törődött volna. így is tettek. hogy az „egyiptomi" úgy válaszolt az ő első kérdésére.

amelyen ez az ember beszélt. hogy a kérdés neki szólt.Georgij Martinov: Az időspirál A kérdés megint csak egyszerű és természetes volt. Kiváló orvosok vagyunk. Helyette a jövevény felelt: — Ő velünk jött. Bárkik legyenek is. de ő nem tudott azon a nyelven. és azt mondják. — Igen. Renihez fordult. hogy a vendéget meg kell invitálni a faluba. és újra csak nem lehet rá válaszolni. — Fogd — szólt a jövevény. és kihozta a kendőt. Hogy mi minden van ezen a világon! Ezek az emberek az ő vendégszeretetét szeretnék igénybe venni. mit szólnak majd szokatlan külsejükhöz? — Ne félj — szólalt meg az egyik jövevény. — Ki volt itt tegnap? Cseszláv elmosolyodott. Cseszláv találkozott már barna. ha leszámítjuk bőrszínét. visszautasítani kérésüket nem szabad. A vörös szín nem lepte meg annyira. — A vendégnek mindig örülünk. jövevény —. — Jártasak vagytok az orvosi dolgokban? — kérdezte. amelyet csak az ő tulajdon hangja tör meg. — Te is egyiptomi vagy? Reni tudta. Semmi kétség: a fehér bőrű emberek zárt ajakkal beszélnek. Cseszláv csak most kezdett felfigyelni erre a furcsa beszélgetésre. — Ljubava tegnap elvesztette. Cseszláv gépiesen nyúlt a kendő után. hogy a hangokat hallja. és szeretnénk igénybe venni vendégszeretetedet. s nyomban meggyőződött arról. De Cseszláv zavarban volt: hogyan fogadják majd odahaza az ilyen vendégeket. Egyszerűen elfelejtette. A szokás megkívánta. A jövevények nem tartották ezt erőszaknak. de egy másik nép fia. — Teljesen meg fog gyógyulni — jelentette ki a. De hiszen hallja. Miért különböznek ennyire egymástól? Úgy látszik. amint belépünk a házadba. 188 . hogy beszélgető társa szája nem mozog. Reni visszament a kamrába. Cseszláv megfigyelte mindegyiket. Arca feltűnően szép. És Cseszláv megint csak nem vette észre. Azért cselekedtek így. sárga és fekete bőrű emberekkel. mire gondolt az előbb. hogy éhesek. mert megjelenésükkel nem akartak senkinek sem ártani. — Ljubava. — Éhesek vagyunk. — Egészséges? — Kissé megártott neki az ijedtség — magyarázta Cseszláv. hogy minden aggodalma csalóka volt. — Az én kislányom — felelte. — Messziről jöttünk — felelte a jövevény utolsó kísérletet téve az egyenes válasz megkerülésére. Nyomban észrevette. amit mondanak neki! Ránézett arra. — Senkiben nem teszünk kárt. Az öt közül még ez volt a legkevésbé furcsa. mint a másik négy fehér színe. de most kezdett derengeni benne. de megszokott arc. Hátha egy másik beszél? Cseszláv Renire pillantott. ez a fekete köpenyes nem egyiptomi. nem meglepő. hogy körös-körül csend honol. aki közvetlenül előtte állt. és ezért nem válaszolhatott. senki nem fog tőlünk megijedni. hogy a jövevény ismét a gondolataira felelt. Hogyan beszél? Eddig úgy tűnt neki.

Mindig elkeserítette kisebbik lányának nyomorék lába. A jövevények szilárdan eltökélték: nem engedik meg. — Tüntesd el! Semmit nem vett észre. hogy Cseszláv becsapta őket — ismeri a nyelvüket. És Dzselalnak csupán annyi lélekjelenléte maradt. aki ezt az egész jelenetet végignézte. hogy gondolkodás nélkül beleegyezett. — Tüntesd el! — mondta határozottan. Vannak nyomorékok is. úgy rémlett neki. és kizöldültek az őszi vetések: a rozs. hogy a régi forradás eltűnt az arcáról. — Már eltűnt — mosolyodott el a jövevény. Ha akarod. bükköny. hogy hátrább kússzon. Cseszláv csodálkozása és kíváncsisága oly nagyfokú volt. Ijedtsége nyomban és észrevétlenül elmúlt. és akkor mert talpra állni. — Meg tudod babonázni a sebeket? A jövevény igennel felelt. — Eltünteted? — Nyoma sem marad. Pillanatra elvesztette az eszméletét. Cseszláv önkéntelenül az arcához nyúlt. Meg azt. árpa. A szomszédos településeken sok a beteg és a vadászaton megsebesült ember. — Tapogasd végig az arcodat. amikor meggyőződött róla. De még nála is jobban megrémült az. A puszta gyorsan felszáradt. Már befejeződtek a tavaszi munkák. és az ígért gyógyítás még meg sem kezdődött. rohant a faluba. és emlékezetében a legcsekélyebb nyoma sem maradt semminek. hogy bárki is féljen tőlük. akkor nagyon hasznosak lehetnek. Cseszláv ijedtsége csak néhány másodpercig tartott. hogy valamivel meghálálhatják azt az élelmet. Gazdag termés ígérkezett. amit látott és hallott. — Öt ember beteg a faluban — mondta aztán. — Forradás van az arcodon. semmit nem érzett. 189 . A jövevények örültek. és megjelenésük nagy szerencse a számukra. jóllehet nem értette az egész mondatot. Ostoba gondolata támadt: hátha ezek az emberek meg tudják gyógyítani Ljubava lábát. PIHENŐBEN Az esős. és ugyancsak pillanat alatt tért magához. a mongolok nyelvén beszélt a furcsa idegenekkel. nyirkos tavaszt száraz nyár követte. tevékenyen részt vett a falu öt vendége is. — Tüntesd el! — ismételte meg még egyszer. hogy senki meg se moccant. máris eltüntetem onnan. Ahogy erejéből futotta. s ezért állt rá oly könnyen erre a furcsa kísérletre. Ha ez a fehér ember igazat beszél. Ekkor ijedt csak meg Cseszláv istenigazából. amikor már nem láthatták meg a Tisztásról. amelyekben vállvetve a falusiakkal.Georgij Martinov: Az időspirál Az „orvosok" szót Cseszláv „varázslók"-nak értette. — Mindnyájan meg fognak gyógyulni. hogy mielőbb elmesélje Gemibeknek mindazt. búza. amit majd kapnak.

hogy ilyen kiváló orvosok érkeztek a faluba. Igaz. hogy a jövevények mindenhez értenek.Georgij Martinov: Az időspirál Kiderült. Az emberek simán elhitték Cseszláv szavait az egyiptomiakról. akik tudták. Mindenki szeme előtt zajlott le a gyógyítás is. mint az ő hazája. hogy arcáról hiányzik a jól ismert forradás. Ez megkönnyítette a feladatukat. a rezet és az ónt. nyomban felajánlották szolgálataikat. hogy a szántás még nem minden. senkinek nem támadtak babonás gondolatai. Most már tudtak acélt gyártani. amikor a településen összegyűltek a szomszédos falvak lakosai. de a jövevényeknek más volt a véleményük. hogy hány évszázad szükséges ahhoz. jóllehet azelőtt nemcsak hogy soha nem végzett mezőgazdasági munkát. még a varázslónak sem. de még csak nem is látott ilyesmit. ami újfent nem váltott ki senkiből sem félelmet. akárcsak az első. hogy a mostani technika elérje azt a színvonalat. hogy olyan országba csöppent. ennek bizonyítéka Cseszláv kardja volt. Reninek az volt az érzése. hogy ilyen hamar véget ért. akik elvesztették a fejüket. Reninek nagyon megtetszett a mezei munka. de a jövevények szemében ennek nem volt jelentősége. maga Cseszláv mesélte. miután rájöttek. amelyre nekik szükségük van. hogy ezt a kardot egy keleti országból hozta. Például Reni korában az emberek ismerték a vasat. Ljubava volt az első páciensük. mindenben szakemberek. Szerencsés véletlen folytán éppen a tavasz ünnepén jelentek meg. A „csodát" mindenki látta. nyomban hasznát vehette hatalmas testi erejének. hogy orvostudományuk révén szerezhetik meg a falusiak barátságát. És amint Cseszláv elmesélte a történteket. hogy a földművesek számára a nyár a munka dandárját jelenti. az embereknek nyomban feltűnt. ha nem történik még egy katasztrófa. hogy a hasonló bolygókon ez a történet hasonló módon alakul. A jövevények második találkozása a földi emberekkel éppolyan kedvező körülmények között zajlott le. Reni gyorsan megtanult szántani a faekével. Egyszerre sokan látták őket. A legfontosabb maga a tény volt. Ám amint elsajátította a szántás egyszerű technikáját. És Reni lelkesen dolgozott. Két lovat fogtak a faekéje elé. De pánik nem tört ki. Ők tanították meg Reni kortársait a bronzöntésre. 190 . Természetesen abban az esetben. Voltak. és sajnálta. Nagy volt a csodálkozás. hogy van még sok másfajta munka is. és a falusiak nem győzték álmélkodva csodálni. Éber tekintetüket nem kerülték el a földi emberiség kétségtelen fejlődésének a jelei. De hamarosan megtudta. Voltak más jelek is. az emberek örültek. nem volt nehéz kiszámítaniuk. A technika történetét jól ismerő tudósoknak (márpedig a technika nem fejlődhet a tudomány nélkül). és a természetes kérdés — hogy kerültek ide? — senkinek sem merült fel az agyában. milyen mély barázdákat hasít a vörös bőrű ember szerszáma a zsíros fekete földön. Az acélolvasztás és az edzés nagy haladás. A jövevények. amely sokkal fejletlenebb volt. Amikor Cseszláv négy fehér arcú és egy bronzvörös bőrű ember kíséretében tért vissza a faluba.

arra törekedtek. hogyan alakul a továbbiakban a sorsuk. hogy újabb veszedelem fenyegeti embereit. de ezen a napon senki nem kérte hasonló célból a jövevények segítségét. Az osztag eltűnt a településről. erről ékesszólóan tanúskodott a jövevény fáradtsága.. Egyáltalán nem gondolhattak arra. A mongolok távozását senki nem vette észre. Ha tudták volna. A jövevények nem fukarkodtak „mindenhatóságuk" bemutatásával. akik szemtanúi voltak. könnyűnek látszott. Cseszláv azt mondta. becsületes emberek voltak. A három faluban mintegy százötvenen laktak. és látókörük nem terjedt túl a három falu határán. A városokat és nagyobb falvakat csak hallomásból ismerték. Még Cseszláv sem kérdezte meg. hogy vannak más vidékek is. és gondolkodás nélkül elhitték szavait. Reni és a jövevények megjelenése elterelte az emberek figyelmét róluk. A nagy többség számára Gemibek harcosai is az első embernek számítottak. hogy ezek egyiptomiak. A többiek egész életüket itt élték le. mint szokatlan tudományukra. Egyiptom! Már maga ez a szó is elég titokzatosan hangzott ahhoz. Földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. mert mindnyájan érezték. hogy a világon van egy olyan ország. nagy és nehéz munka volt. Annál is inkább. Így kellett volna történni — a jövevények nem tévedtek számításukban —. De még ha tudták volna is. nem más. hogy azonnal távozik osztagával a faluból. parancsot adott a lóra szállásra. természetesen akkor is ugyanígy cselekedtek volna. hogy Dzselal elbeszélése eloszlatja ura haragját. mint a mindenható tudomány és tudás megnyilvánulása. s meg volt győződve. hogy magyarázatot találjanak a kék vendégek külsejére éppúgy. és áhítattal adták tovább nemzedékről nemzedékre ennek az eseménynek az emlékét. akik a külvilágból érkeztek hozzájuk. Cseszlávon kívül soha senki nem hallotta. Gemibek megrémült Dzselal elbeszélésétől. mint amilyen Moorországban volt tudásuk bemutatása! De honnan tudhatták volna! A jövevények céljukat lényegében már a faluban való tartózkodásuk első napján elérték. ezért úgy döntött. egyszerű.. hogy mindazok. Egyiptomiak. hogy mindez éppoly meddő dolog. A nézők közt volt néhány nyomorék. még mielőtt Cseszláv visszatért volna az erdőből. Gemibek abban a reményben kelt útra. Életük és gondolkodásmódjuk primitív volt. hová tűntek a tegnapi vendégek. az erdőn és a közeli mezőkön. soha nem is felejtették el. hogy bár Ljubava gyógyítása egyszerűnek. Ljubava meggyógyítása — a gyors. ha. Reni korszakában sem. Nincs más választás — vissza kell térniük Szubudaj tanyájára. Már csak a nagyon Öregek emlékeztek rá. Az egyszerű emberekre jellemző tapintat tartotta vissza őket ettől. érthetetlen operáció — oly szédületes hatást váltott ki.Georgij Martinov: Az időspirál A nézők közt nem voltak ott Gemibek harcosai. hogy az. Bármilyen nehéz is volt az előttük álló út. 191 . vértelen. hogy a lehető legnagyobb hatást gyakorolják a körülöttük levő emberekre. és semmi több! Ily furcsán és csodálatosan alakultak a földi emberek első találkozásai a másik világ lakóival! Senki nem értette e találkozások jelentőségét. bármilyen keveset pihentek is emberei és a lovak. ami a szemük előtt történik. amelyet Egyiptomnak neveznek. most sem.

A vendégeknek befűtötték a fürdőházat. a falusiak nyomorék kezét és lábát. Úgy látszik. ha leszámítjuk hosszú. és nem érezte benne magát kényelmetlenül. csak növényi táplálékot fogyasztottak. hogy éppen a varázsló volt az az egyedüli ember. ahol a vendégek laktak. amit a jövevények nagy örömmel vettek igénybe. Reni legnagyobb csodálkozására a jövevényeket nagyon elkeserítette. ha megjelenne itt a faluban. vele egyívású legénytől. Nem kérdeztek semmit. amelyek közt testünk tartózkodik. Ha százszorosan is varázsló egy ember. „Perun szolgái!" Ezzel minden meg volt magyarázva. mert nagyon szenvedett a hidegtől. de a jövevények. bizonyos büszkeséget érzett. akin a jövevények tudománya semmit sem segíthetett. aki nem tudott velük beszélni. mire céloznak barátai. csak maga Perun tudná meggyógyítani szolgáját. De egyedül csak Reni fogadta el. sem a hideg nem árt nekik. Felöltözve jóformán alig különbözött a többi. A falusiak sokkal hamarabb megbarátkoztak Renivel. A jövevények továbbra is kék öltözéküket és fémszerű szandáljukat viselték. A jövevények mindvégig megmaradtak idegeneknek. s el kellett telni néhány napnak. akárcsak azelőtt. Reni életében először öltözött fel — eddig csupán ágyékkötőben. Az ünnepségre készített legjobb falatokat rakták eléjük. — Arról van szó — felelte az egyik jövevény Reni értetlenkedő kérdésére —. mint a jövevényekkel. Úgy beszéltek erről. Ám reménye nem igazolódott be. de valami hiányzott nekik ehhez az „operációhoz"..Georgij Martinov: Az időspirál Másnap aztán megkezdődött a zarándoklás Cseszláv házához. és amelyek közé a te tested is rövidesen bekerül.. Amikor a varázsló látta. Aztán asztalhoz ültették őket. — Nem szabad — felelték Reni kérdésére. vállig érő haját és teljesen szőrtelen arcát. és nem táplált ellenséges érzéseket a jövevényekkel szemben. hogy a vendégek látszatra könnyen gyógyítják meg az embereket. lábbelijük hajlékony és puha volt. Még bőrének szokatlanul vörös színe is mintha meghalványodott volna. 192 . hogy nem tudták pótolni a varázsló hiányzó kezét. a varázslóval szemben a fehér-kék színű vendégek tehetetleneknek bizonyultak! Úgy látszik. fiatal korában besenyő kard vágta le. sem a forróság. Minden állati eredetű terméket. mintha az effajta csoda egyáltalán lehetséges volna. köpenyben járt —. Az öregnek hiányzott a bal keze. Vele. hogy az ő bal keze is csodálatos módon újra kinő. Mindenki igyekezett valami szolgálatot tenni nekik. kezdett reménykedni. hanem vadonatúj házi készítésű ruhát és lábbelit hoztak a vendégeknek. A betegek és nyomorékok meggyógyítása csapást mért a falusi varázsló tekintélyére. senkit. ösztönösen megérezték benne a rokon vonásokat. jóllehet éppen ő volt az. hogy az öregnek nálunk már meglenne a keze. és az öreg. de furcsa mód maga a varázsló egyáltalán nem kesergett ezen. Úgy esett. — A húsételek ártalmasak azokra a körülményekre. Reni tudta. még a tejet és a vajat is visszautasították. nem veheti fel a versenyt az isten szolgáival. Ám Perun nem jelent meg. és az öreg továbbra is nyomorék maradt. amíg végre megszokta a ruhát.

A halál csak látszólagos. Hosszas hallgatás után félénken megkérdezte: — De hogyan történhet veletek ilyen eset? Hiszen nektek nemcsak a fejeteket nem lehet levágni. amit mondott. amilyenek most vagyunk. Adott körülmények között ez a szokatlan módszer nagyszerű eredménnyel járt. hanem akárcsak Den házában. Az aranylánc azért süllyedt Den vállába. de ha megtörténne. úgy váltak könnyebbé az órák. különösen az első napokban. Megkérte Gezzát. milyen erős csapást mért a fejemre buzogányával Den egyik rabszolgája. ez nem történik meg. amit mondtak. hogy a korbáccsal nagyon erős ütést mérjen rá. Az emberi szervezet nem egyszerre hal meg. Reni. hogy megismerkedjen a jövevények titokzatos tudományával. S amikor beavatták tanítványukat a tudomány legbonyolultabb problémáiba. S amikor egyszer az egyik órán véletlenül szóba került az áteresztőképesség. és nem tudott hova lenni a csodálkozástól. ezt úgy csinálták. mint „áteresztőképesség".Georgij Martinov: Az időspirál — Nálatok új kezet tudnak csinálni? — kérdezte Reni. A korbács keresztülhatolt a testén. és megfelelt annak a tervnek. nálunk még előfordulnak ilyenfajta balesetek. Mindennap egy. hogy elindultunk volna hozzátok. Ahogy múlt az idő. — Sajnos — hangzott a furcsa válasz —. Én nem tudok elképzelni ilyen esetet. az meghal! — Nem egészen. hogy igaz. Ha az ütés gyenge lett volna. de néha két jövevény is foglalkozott vele néhány órán keresztül. de a jövevény nagyon is komolyan válaszolt rá: — Minden az időtől függ. hogy rendelkeznünk kell a nyomorékságot megszüntető eszközökkel. — Te magad mesélted — mondta a jövevény —. mint mindenki. a természeti jelenségek filozófiájára helyezték a hangsúlyt. és meg is értette. hogy Renit megismertessék a tudomány elemi alapjaival. hogy Reni megértette a lényegét annak. — És ha. s az olyan szavakat. Csak itt. újat kap? — Természetesen. A jövevények nem vesztegették az időt arra. mert nagyon 193 . Két hold telt el. éles esze és tanulni akarása rendkívül termékennyé tette ezeket a leckéket. Reninek kezdett szédülni a feje. a Földön váltunk olyanokká. Másképpen ez nem is lehet. De le tudták küzdeni a nehézséget. — S ha a fejét veszti el? Reni tréfának szánta a kérdést. testünkön nem hatolhatott keresztül semmi. hogyan bizonyította be Den Gezzának. a „mozgás energiája" vagy „nulla térség". A jövevények nem adhattak órákat Reni nyelvén. Az ilyen beszélgetések csak fokozták Reniben azt a kívánságot. És természetes. Ez nagyon nehéz lett volna. hanem még egyetlen ujjatokat sem. Szülőbolygónkon ugyanolyan emberek voltunk. a gyors segítségnyújtás megmentheti az illető életét. az ember elveszti egyik kezét. Láttad. Helyesebben közvetlenül azelőtt váltunk ilyenekké. mondjuk. Nem telt bele sok idő. amely szerint Renit felkészítik a jövő világában való megjelenéshez. Reni agya már teljes mértékben fel tudta fogni. — Tévedsz. Reni választ kapott az őt régóta érdeklő kérdésre. — De hiszen ha valakinek levágják a fejét. és Reni sok mindent megtudott. A tanítók óriási tudása és a tanítvány jó felfogóképessége.

És most minden megváltozott. Útban hozzánk volt egy megálló. azon. és voltak barátai. ami történt és a jövőben történik vele. Köztük és Reni között jelentéktelen volt a korkülönbség. Az igaz. hogy besüllyedjen alattunk a föld. Napról napra. Mindazt. a Den házában élő rabszolgákhoz jóformán semmi köze nem volt. De válaszolj még egy kérdésemre. amellyel a jövevények felvértezték. hogy szíve átkerült a jobb oldalára. — Az ilyen átalakulás valóban ártalmatlan? A jövevény kedvesen elmosolyodott. természetesnek tartotta. ezen a pihenőn ismerje meg az életet. leckéről leckére gyorsult belső átalakulásának a folyamata. hanem tested minden szerve „tükrös" helyzetbe került. Reni mindig magányosan élt. aki még nagyon fiatal. megváltoztatta Renit. Den járt a kamrátokban. És nemcsak a szíved. — Köszönöm neked. amit eddig végeztek. Az emberi test — és nemcsak az. hogy te egyszer léptél be a kamrába. Az uralkodó kasztok képviselői megvetették. Valahogy egyáltalán nem gondolkodott el saját szokatlan sorsán. hogy ő. Ezért nem esik le vállunkról a ruha. de a nulla térségben kétszer jártál. Súlyra van szükség. magasra kell felugranunk. Reni nem erőltette a részletesebb választ. tapasztalatot és azt a nagy szellemi munkát tekintve. több ezer évvel ezelőtt született. Miért nem történt ugyanez velem is? — Rosszul emlékszel.Georgij Martinov: Az időspirál nehéz volt. hanem a nulla térség. hogy itt. Gezzán kívül nem vonzódott senkihez Szüleire nem emlékezett. azt hiszem. mint ahogy megismerte a tudást! VISSZAUTASÍTÁS A négy tudós földi szempontból még nagyon fiatal volt. Mindezt csak hitte. hanem kétszer lépett a kamránkba. Fizikailag a test nem fordul ki. Abban a pillanatban a szíved jobb oldalon volt. hogy rövidesen olyan emberek közé kerül. 194 . — Most még nem értesz meg engem. hogy útitársai és barátai olyan emberek. Aztán tested másodszor is kifordult. Den nem egyszer. — Nem. — Ez a kérdés túlságosan nehéz a számodra — felelte. — Rendben van — felelte Reni. Még ez az apró kis tudás is. akik egy más bolygón születtek (ezt már tudta és értette). Bekerült az igazi. kiteljesedett életbe. Ez a dolog nyitja. — De én csak egyszer. azon. akit Gezza ismert. A valóságban még nem ismerte az életet. Már korántsem az az ember volt. Ezért nem is lehet ártalmas. Reni nem tartozott sem ezekhez. Ahhoz. és nagyon örült. a jövevények sokkal idősebbek voltak. akik csak ezer év múlva fognak megszületni. Nem a kamra fordítja ki az embert. elég jól megértettelek. felfedezte. hanem minden anyagi test — bizonyos határok között áteresztőképessé válik. mert egy alacsonyrendű lényt láttak benne. Az volt számára megírva. Azt szinte már el is felejtette. sem azokhoz. De a tudást. volt életcélja. Tele volt hittel. akár a lavina. s amikor kijött belőle.

olyan szenvedést okoztak nekik. Az egyszerű fizikai munka — segíteni a falusiaknak a mezei munkákban — felülmúlta a munkáról alkotott mindennemű elképzelésüket. jóformán ki sem merültek. A Renivel való foglalkozás egyszerű beszélgetés volt. hogy legközelebb az aktív tevékenység megszokott körülményei közé kerülnek. akik a környezetükben éltek. Den házában. műszaki tudásuknak nem vehették hasznát: nem tudtak mit kezdeni vele. mi is aggasztja őt tulajdonképpen. aki a leggyakrabban foglalkozott vele. aki lekötelezettje volt a jövevényeknek. miután figyelmesen végighallgatta tanítványának izgatott beszédét. hamarosan észrevette. Ám a munkától alig fáradtak el. amelyeknek köszönhették. A betegségek (márpedig a fizikai fáradtság hasonlít a megbetegedésre) sok esetben pszichikailag leküzdhetők. más szóval az egyén társadalmilag hasznos tevékenysége korán elkezdődött. alkotó élet. hogy a falusiakhoz hasonlóan ő is terhére lesz barátainak. Fő céljukat — emlékezetessé tenni hosszú időkre itttartózkodásukat — alig egy nap alatt elérték. és semmiképp nem lehetett munkának nevezni. Ám a reményük nem vált be. hasznos harmóniába olvadt össze. Az az aggodalom fészkelte be magát hűséges szívébe. Ennek mondta el egyszer. s erre az életre csak nagyon kis mértékben tudtak hatni. és sokkal jobban. amelyet a jövevények bolygóján élő emberiség elért. mint azelőtt. Ugyan mit is csinálhattak volna itt? Tudományuknak. hogy barátai egyre komorabbak. A négy jövevény fiatal kora ellenére már rég megszokta ezt a tevékenységet. Most azonban nem tudtak semmit csinálni. amilyeneket a körülöttük élő emberek soha nem tapasztaltak. a tudatos. mint akiknek terhére vannak az emberek. amelyet nem tudtak mivel eltölteni. Előttük volt egy még hosszabb nyugalmas időszak. Nagyon hamar elfáradtak. mint az erős munka. egyre szomorúbbak. mint az előző. hogy tőle is eltávolodnak. Reni. A jövevények ezt tudták. A szervezet fizikai és pszichikai egyensúlya védelmet nyújt a megbetegedések ellen. A jövevények fizikailag gyengébbek voltak nemcsak Cseszlávnál vagy Reninél. hogy az idegen élet passzív szemlélőivé váltak. A körülmények. Azt. amit a jövevények órái jelentettek. hogy a jövevények egyre gyakrabban bezárkóznak kamrájukba. s alig biztosított számukra hasznos munkát. hanem a többi embernél is. s természetesen nem tudott örömet szerezni nekik. akárcsak a falubeliektől. A tétlenség jobban kifáraszt. Az a remény segített a jövevényeknek elviselni a megszabott idejű pihenőt. A fizikai munka tetszett neki. mi több: a szeretet éleslátóbbá teszi az embert. Reni számára a mostani élet sokkal telítettebb volt. Az ember akaratereje révén a látszatnál sokkal könnyebben viseli el a fáradtságot. Látta. A lekötelezettség. nyugodt hangon válaszolt: 195 . A jövevény. mint a többieket. Reni sokkal közelebb érezte magához.Georgij Martinov: Az időspirál Azon a fokon. szerette is őket. Magasan fejlett agy feltétlenül hasonló fejlettségű idegrendszeri felépítéssel jár. s az az óriási szellemi megterhelés.

hogy éppen te vagy az az ember. Ez másképp nem is lehet. a nő és a férfi mindenben egyenrangú volt. de mégis erősen ölelte át Reni vállát.Georgij Martinov: Az időspirál — Természetes. szomorúak leszünk! Értsd meg! Nem minden ember léphet itt a Földön arra az útra. Reni hallgatott. de baráti kézszorítást érzett. de nagyon téves gondolat. hogy a leghatalmasabb emberi érzés kerítette hatalmába Reni szívét. Tudták. amikor visszavonulunk a kamránkba. amely elöntötte Reni arcát erre a kérdésre. hogy a vér arcába tódult. Reni hálás volt tanítójának ezért a tapintatért. aki fejlett értelmed révén egyedül elindulhattál korszakodból ezen az úton. Mi most is ugyanolyanok vagyunk irányodban. A nők kötelező remeteélete akkoriban még nem öltött beteges formát. amely hosszan pihent rajta. Hadd menjen minden a maga természetes útján. — Döntsd el magad — ismételte meg a jövevény előbbi szavait. A jövevény átható pillantást vetett rá. A jövevény karja gyengéden. De nekünk az volt az érzésünk. — Teljesen idegenek — ismételte Reni. Te véletlenül léptél rá. hogy itt boldogabb leszel. és sajnálták — véleményük szerint — téves döntését. Az élet majd megsúgja a helyes megoldást.. csak később burjánzott el a középkori keresztény hit és még inkább a mongolok által behurcolt keleti szokások hatására. A nő teljes szabadságot élvezett. Más ember számára ez az út a pusztulást jelenti. Beszélgetésükben nem hangzott el egyetlen név sem. Időd van. mint voltunk azelőtt. Nem vette észre tanítójának ezúttal őszintén szomorú tekintetét. mint a jövőben. Bármennyi ideig is hajlandók vagyunk várni. Amikor végre felnézett. Csak nem ezt akarod? — Nem — felelte Reni. Itt meg. Ám egy név egész idő alatt dallamosan és lágyan ott csengett a fülében. mint nektek — felelte Reni. a szökevények településein. hogy a jól ismert mosoly ezúttal mintha kissé szomorkás lenne. — Lehet. — Döntsd el magad! Mi semmiképpen nem akarjuk befolyásolni akaratodat. amelyre te léptél. Nem titkolom. — Ők is földi emberek. ahol minden munkaképes ember aranyat ért. — Nélküled folytatjuk utunkat — szólt a jövevény —. Reninek úgy tűnt. hogy egyedül van. hogy egyedül maradjunk. látta. Reni erős. Ezért nem hívunk át magunkkal. Abban az időben Oroszhon életformájára még erősen rányomta bélyegét a kijevi állam fejlett kultúrája. hogy helyzetünk különbözik a tiédtől. főképpen a falvakban. — Valóban? Mindnyájan idegenek? Csak bőrének vörös árnyalata rejtette el azt a pírt.. Meg kell értened. — Teljesen idegenek — ismételte meg a jövevény Reni szavait. de nyilván az is véletlen. 196 . Ebben nem szabad kételkedned. Érezte. — Az itteni emberek ugyanolyan idegenek nekem. Az. hogy te magad többre tartod fajtestvéreidet. A jövevények előtt nem volt kétséges választása. ahol még nagyobb értéke volt minden munkáskéznek. de csak a te kívánságodra. akárcsak te. és elmosolyodott. ami veled történt — ritka kivétel.

amit nem tett vele azelőtt soha senki. Az élete végéig jogfosztott rabszolgából szabad ember lett. rágalom. hanem nagyon is tisztelték. ami rejtélyes és érthetetlen. Lada szerelemre lobbant Reni iránt. s ezért nem volt kapható az olcsó szórakozásokra. És mindenki a legtermészetesebb és legtörvényszerűbb jelenségnek tartotta. Renit és egész megjelenését a településen titokzatos homály fedte. A környezetében levő emberek nemcsak hogy nem nézték le. Elhitte. börtön. hogy ez a szép ifjú nemcsak hogy szívesen dolgozik. Helyzete nagyot változott. Lada mindig büszke volt atyja erejére. Tudta. Reni józan. Annál is inkább. A falvak lakói biztosra vették. Hatalmas termete felkeltette mindenkinek az érdeklődését. hogy bármikor követi őket. Négyen közülük beszélték a nyelvüket. Hiszen őt is magukkal vitték. Miután kérését határozottan elutasították. Reni pedig majd megtanul oroszul. hogy Reni is viszontszereti. Így kellett ennek történni. A nyugodt. Alkalom tehát lett volna elég a szerelmi kalandhoz. Az életben csupán egyfajta szeretetet ismert — a testvérit. Egyszerre sújtotta minden: álnokság. valahányszor csak látta. amelynél talán csak a Cseszlávé volt nagyobb. sőt nagyon szép rabszolgalányok. hanem lelkesen is. Azonkívül jóvágású legény volt. RENI DÖNTÉSE Minden. és 197 . A falubeliek nem tudták. Reni az első pillanatban fel sem fogta a jelentőségét ennek a ténynek. Semmilyen különbséget nem látott és nem is láthatott közte és szerelmese között. hogy ez az ugrás megtörtént. hogy „Perun szolgái" és velük együtt Reni is el akarja hagyni a települést. Ebben nem utolsó szerepet játszott Reni ereje. mint az itteni. hogy a falu minden lakosa tiszteli Renit. ami nem történhetett volna meg néhány évszázaddal később. világos eszű legény volt.Georgij Martinov: Az időspirál S az. szépsége más. hogy öt vendégük örökre itt marad közöttük. és mindenkivel szabadon szót tudtak érteni. ítélet-végrehajtás. és így is történt. hogy semmi okuk nincs a visszautasításra. és rájött. s azt felelte a jövevényeknek. akiknek megakadt a szeme az igen jóvágású Renin. Úgy gondolta. becsülték. Reni és Lada olyan jól illettek egymáshoz. békés életébe betörő vihar alaposan megrázta egész lényét. de még mindig borzongatón érthetetlennek tartotta. De nem telt el sok idő. és tévedhetetlen női ösztöne megérezte. Élve eltemették. Annak idején Gezza házában szép számmal voltak csinos. s úgyszintén titokzatos. mert Renit Cseszláv után a legjobb munkásnak tartották. hogy mindenki csak örült szerelmüknek. több ezer éven át egy másik korszakba. Reni meg volt győződve. az mindig vonzza a fiatal és tudásra szomjas elméket. ítélet. és szereti a munkát. de neki egyetlen ilyen fiatalkori kalandja nem volt. hogy Ladát magával vigye. és nem térhetett vissza kortársaihoz. hogy barátai beleegyeznek majd. Ladából feltétlenül tiszteletet váltott ki ez az idegen férfi. Végül pedig keresztülugrott az időn. itt egész egyszerűen megtörtént.

— A jövevény elhallgatott. — Jól meggondoltad? — kérdezte aztán. Döntésedet tévesnek tartjuk és sajnáljuk. megváltoztatják döntésüket. jóllehet a jövevény valóban megszokott „hangnemben" felelt. Ellentétes érzések marcangolták Renit: félig-meddig abban reménykedett. S a nyugodt válasz így hangzott: „Sok szerencsét kívánok neked. Elhitték az öreg szavait. Ezúttal tisztán hallatszott „hangjának" ridegsége. Az effajta gondolatok tudat alatt rejtőznek az emberben. mit akartam ezzel mondani. hogy olyankor „Perunt szolgálják". de Reni is „hallotta": Elfelejtette. hogy a jövevények hallják az emberek gondolatait. De nyomban eszébe jutott. amiért így határoztam? — Nem. A jövevény látszólagos nyugalommal fogadta szavait. Néhány percnyi hallgatás után Reni félénken megkérdezte: — Mikor indultok? Úgy tűnt neki. míg itt vagytok. — Idő még van — ismételte meg előbbi szavait. folytassa-e vagy sem. barátai pedig nélküle távoznak a jövőbe. ugyanakkor pedig érezte. s mert szeretik. — Haragusztok rám. A varázsló a kék vendégek távollétét azzal magyarázta. hogy nem képes Lada nélkül eltávozni. ha meghallják szavait. Még a fele sem telt el a pihenőnek. megengedik. — Tőled függ. Az élet a megszokott mederben folyt. Lada nélkül az élet számára elképzelhetetlennek. A jövevények egyre gyakrabban vonultak vissza a kamrájukba. Itt marad a Földön. hogy Ladát magával vigye. most már nem táncolhat vissza. mintha tétovázna. — Bármikor megváltoztathatod elhatározásodat. Renit meglepte ez az éleslátás: gondolataira kapott választ. És néhány nappal az első beszélgetés után Reni határozottan kijelentette a tanítójának. hogy élete nem lehet boldog. De az is lehet. hogy a válasz ridegen hangzott. hogy ígéretét nem tudja teljesíteni. értelmetlennek tűnt. hogy nem követi őket a jövőbe.. néha egész éjszakára ott maradtak. hogy valóban tévedtem — szaladt ki Reni száján. Hamarosan rájössz majd. hogy a jövevények. Aztán csak úgy magának „mondta". — Sokára — válaszolta. mennyire hibás a választása. — Úgy lesz. — Tudod jól.Georgij Martinov: Az időspirál rájött. hogy mindennek vége. hogy a jövevények be tudják neki bizonyítani. hogy hosszú pihenésre van szükségünk.. hogy lemondása sietteti majd a jövevények indulását." Ezzel mindent megmondott. — Igen! — Döntésed megmásíthatatlan? — Igen! — Ha így áll a dolog. mert elveszti becsületét a barátai előtt. — Többé nem tanítasz engem? — kérdezte. ha folytatnátok. ebben a korszakban. hogy arra számított. és Reni tudta. Annak csak örülni fogunk. — Lehet. Attól tartott. s a falusiak 198 . Reni megörült a válasznak. — Szeretném. A jövevény a vállára tette a kezét. valamint a jövevények említette nagyszerű jövőbe törekvés közti harcban a szerelem győzött. A szerelem és a tudásszomj. akkor sok szerencsét kívánok neked.

habár ez elég kellemetlen volt a számára. Ez a tudás ahhoz elegendő volt. jóllehet velük együtt tűnt fel a faluban. hogy féljenek tőlük. milyen általános csodálkozást váltana ki.Georgij Martinov: Az időspirál szívében lassacskán fokozódott a tisztelettel vegyes félelem a jövevényektől. Ha Reni tudott volna oroszul. Élete. s hogy bevallhassák egymásnak szerelmüket. és idegenek jelenlétében soha nem ejtett ki egyetlen orosz szót sem. De ezt lassan kezdték elfelejteni. ha egy szép napon Reni mindenkivel folyékonyan el tudna beszélgetni. Egyre ritkábban sajnálta elhatározását. annak ellenére. S minél jobban eltávolodott tőlük a négy vendég. habár Lada jóvoltából már tudott néhány tucat szót. már nem okozott keserűséget Reninek. milyen közel van a kegyetlen megpróbáltatások órája. hogy azok megtiltották. s az a gondolat. mert Reni annyira közel férkőzött a falusiak szívéhez. hogy eltávoznak. Legjobban szerette volna. Lada gyermeki módon arról álmodozott. A jövevények mind jobban elidegenedtek tőle. és napról napra jobban szerette Ladát. amelyet a mezei munkák végeztével akartak megtartani. Reni mindenben szót fogadott menyasszonyának. Senki sem sejtette. 199 . Ámde Reni még nem beszélt oroszul. Boldog volt. hogy a fiatalok megértsék egymást munka közben. hogyan került össze „Perun szolgáival". amely nemrég még annyira a jövevényekéhez volt kötve. ha ez az esküvőjük napján történne. annál közelebb érezték magukhoz s annál érthetőbb volt számukra az ötödik. akinek semmi köze nem volt a jövevényekhez. kikérdezték volna afelől. most ismét a maga útján ment.

A lovak lába ködbe merült. s kelet felé nézett. akik párosával őrködtek a szekérkörön kívül. hogy bármely pillanatban a hatalmas tábor bármely pontján feltűnhessen. de a keleti láthatáron gyülekező felhőktől még nem látszott. Az álom a halál rokona! Egész éjjel éber volt. hogy mérjenek rá háromszor öt korbácsütést. Az őrszemeknek jobb a helyzetük: le szabad ülniük a földre Most a köd miatt nem élnek ezzel a jogukkal. A táborban mindenki aludt. Dzselal éberen ügyel. vagyis abba az irányba.. Katonai karrierje elindult. jelenjen meg a nojon szeme előtt. A dzsinnek szerencsét hoztak. A tábor és maga Szubudáj biztonságát bízták rá. A friss szélben hullámzott a köd. Szubudaj érdeklődéssel hallgatta végig Dzselal elbeszélését. Egyelőre minden úgy megy. amely szoros gyűrűbe fogta a tábort. De mindennek eljön a maga ideje. Dzselal meg-megborzongott. Mivel ő látott dzsinneket. A nojon letöreti a derekát annak a parancsnoknak. csak most. ahonnan nem várható az ellenség.. s úgy tűnt. hajnal felé vett rajta erőt a fáradtság. kiemelte a tömegből. Itt három őrszem állt. hogy a nojon tekintete Dzselalra vetődött. 200 . hogy a dzsinnek a kiválasztottaknak jelennek meg. folyton készenlétben lenni. Le kellene szállnia a nyeregből és járkálni egyet! De ezt sem teheti. parancsot adott. Aztán. A föld nyirkos volt mindenütt: valahol a közelben nagy folyó hömpölyöghetett. De az őrség parancsnokának még szunyókálnia sem szabad a nyeregben. Most már parancsnok. Gemibek egykori legényét az eltelt idő alatt előléptették. ahogy mennie kell. A gyűrű csak egy helyen nem zárult össze: ez volt a bejárat. mindent látnia kell. Nagyravágyó tervei megvalósulóban vannak. Rettenetesen álmos volt. De a korbácsütés — semmiség. és ez nem kis dolog. ha nem is olyan magas rangú. Minden meglesz! Megbecsülés. hol ott magányos lovasok alakja látszott.Georgij Martinov: Az időspirál NEGYEDIK RÉSZ A NAGYKAGÁN KÖVETE A nap csak az imént kelt fel. és csak lassan kezdett széjjeloszlani. tehát nagyszerű sors vár rá. Szubudaj megjegyezte a nevét. Állandóan a nyeregben kell ülnie. Kettejükre már lesújtott korbácsával. nehogy ez bekövetkezzék. mintha egy lófejű hajó úszna. Túl a táboron hol itt. De állva is lehet szunyókálni. aki őrségben elalszik. Gemibek szólt neki. csak az őrök nem. Hűvös volt. Mindenen rajta kell hogy legyen a szeme. Az a fontos. dicsőség és gazdagság! Nemhiába tudja gyerekkora óta. s alig tudta elűzni álmosságát.

. Megérte a korbácsolás. tehát senki nem látta. jóllehet a háta még most is fájogat. Dzselal a hang irányába vágtatott. A hajnali csendet rövid kiáltás vágta ketté: — Ha! A ló majdnem felbukfencezett a hirtelen fordulattól. hogy a kán követe áll előtte. a világ ura. A lemezre vésett jel mindent elárult. Dzselal mindezt egy szempillantás alatt állapította meg. mennyire sietett. mint főnökük. hogy porosán álljon az elé. A virradat fehér világánál Dzselal három lovast pillantott meg. A mély meghajlástól lerepült fejéről a hegyes süveg. Dzselal könnyen felismerte benne az ulémát.Georgij Martinov: Az időspirál És lám. hogy egy nagyfőnök. mintha semmit sem vett volna észre. ráncos arcú öreg volt. amelyeket a képzelete rajzolt eléje. poros volt. hogy a kán nevében maga a követ akarja látni a nojont. nagyságos követ! Ezzel Dzselal leugrott a nyeregből. Egészen mások voltak!. Ezt követelte a küldő iránti tisztelet. Dzselalnak gyakran eszébe jut az erdei tisztás. A nagykagán követe állt előtte. mert Szubudaj sátrában korbácsolták meg. de sokkal kevésbé. és megmutatta Dzselalnak. A szokásnak megfelelően ő maga a hajnali világossággal érkezett — a nagykagán követe megbízatása teljesítésekor nem alszik. — Ha leszel szíves — mondta Dzselal —. A két nuker. Az őrparancsnok intésére a másik őrszem futásnak eredt Szubudaj sátrához. A vastag por pompás ruhát takart. 201 . mintha csak nemrég csutakolták volna le. Dzselal már nem egyszerű harcos. Ez azt jelentette. és a kantárt átadta az egyik őrszemnek. a nagy Dzsingisz látni óhajtja szolgáját. Az uléma úgy tett. A köd már valamelyest felszállt. amikor a követ belép a sátrába. A ló sem volt poros. s most olyan volt. Mindannyiszor remegni kezd. szemben a tábor bejáratával engedelmesen megálltak. Az uléma száraz. Ám arca és keze egyáltalán nem volt poros. — Itthon van. amelyre lovasa kényszerítette. ahányszor visszaköltözik szívébe a múltkori rémület. A követ csakis ebben az esetben tartaná kötelezőnek magára nézve. ó. én elvezetlek a nojonhoz. akik harminclépésnyire az őrszemektől. ó. Dzselal mesteri módon előredobta magát a nyeregben. Most már tudta. Annál is inkább. már a turbánja alakjáról és a füle mögé dugott nádtolláról. mint az alacsonyan hömpölygő. áttetsző felhő. nagyságos követ! — A kánok kánja. alighanem magasabb rangú lehetett. és követsz engem. akihez küldték: hadd lássa az illető. — Itthon van-e a nemes szívű Szubudaj-nojon? — kérdezte az uléma. A kagán követét nem szabad lóháton kísérni. A mögötte állók bizonyára nukerek voltak. Tegezéből sietve kihúzott egy nyilat. és az engedelmesség jeléül kettétörte. Az uléma előhúzott ruhájának ráncai közül egy tompán csillogó kis aranylemezkét. de lehet. Dzsinnek! Milyen közelről látta őket. De Szubudaj sem alhat. az igaz.. és életben maradt! Egyáltalán nem hasonlítottak azokra a dzsinnekre. Szubudajt. Ez tiszteletlenség. Egyikük elöl állt.

hogy húzza az időt. hogy messzire lehessen hallani.Georgij Martinov: Az időspirál Az uléma. hogy a sátoron kívül tartózkodó követ meghallhassa szavait. A tapasztalt uléma pontosan kiszámította az időt. hogy a fiatal harcos mennyire meg van hatva a megtiszteltetéstől. Dzselal terjengősen válaszolt. hogy ez csak a követ iránti udvariasság. a kebabot. de a reggeli nagyon sovány volt. akit Temucsinnak hívtak. Aztán ismét leült és tapsolt. A nojon hálás az ő fürgeségéért — az őrparancsnok idejében figyelmeztette. hanem az osztag valamennyi főbb katonai parancsnokát is. és mélyen meghajolt a belépő uléma előtt. sok barátot elnyelt a néma sír. Két szolga hozta az ételt. Régóta ismerték egymást. Az volt a látszat. — Vezesd be! — tette hozzá halkan. a világ urától kapta — felelte Dzselal. amit a kánok kánjának udvarában eltöltött. hogy a világ urát ez az apróság is érdekelni fogja. nem hagyta. — Te kutya. mintha a hajnali órákban ülésezne a katonai tanács. Márpedig ez mindig hasznos. Lényegében egyedül Szubudaj maradt meg a világ urának azon emberei közül. nem ér rá az élelemmel törődni. és Szubudaj-nojonnál senki sem volt hűségesebb. s meggyőződhessen. A nagykagán követe minden bizonnyal a nagy úr bizalmi embere. — Ki az. Szubudaj alaposan kiismerte a kánok kánjának természetét. s valaha jó barátok is voltak. Egy hadvezér harci cselekményekkel tölti az idejét. diadalmaskodott az 202 . hogy merted sátram küszöbén kívül hagyni a világ hatalmas urának a követét?! — ordított Dzselalra. akik hűséggel és odaadóan szolgálták a nehéz esztendőkben. selyempárnákon ülő nojont. ami éppen van. A házigazda gazdagságával dicsekedett vendége előtt. Szubudaj színlelt haragja egyáltalán nem ijesztette meg Dzselalt. A ravasz nojon meg volt győződve. nagy szüksége volt akkoriban hűséges emberekre. Szubudaj sátrában ott találta nemcsak a teljes díszben. Jól tudta. néhány semmitmondó kérdést tett fel. akik teljes erőből ellenálltak a mongol törzsek egyesítésének. ahogy illett. Dzsingisz nem tűrte a tétlenséget. Két ízben is ügyesen belekeverte a válaszba a saját nevét. az ezüstkorsót és a türkizzel kivert tuhtakit. Amikor eljött a győzelem. mert követ érkezett a táborba. és azt eszi. hogy a világ urát biztosan érdekelni fogja. s tudta. nyugodt hangon. amilyen a hadjárat során szokott lenni. Annak. Együtt harcoltak a hercegek ellen. Keveset alszik. Szubudaj öklével kardjára csapott. Dzselal nem vette fel a földről süvegét. Hadd lássa a követ. Dzselal félrehúzta a függönyt. aki látni akar engem? — kérdezte a nojon bosszúsan. Ebben volt az ereje. Szubudaj felkelt és meghajolt. Hátha megjegyzi magának az uléma. Mégsem mert a sátorban maradni. A kérdés elég hangos volt ahhoz. hogy a követe hol s milyen munka közben találta a nojont. Szubudaj nagy bölcsességet szerzett az alatt a hosszú idő alatt. Útlevelét a kánok kánjától. hogy az osztag parancsnoka egyáltalán nem azért nem alszik. — Vezess engem Szubudajhoz — szólt végül az uléma. Sok víz folyt le azóta. hogy a követ váratlanul betoppanjon Szubudajhoz. — A nemes szívű uléma szeretne látni.

közép-ázsiai. hogy nem a világ ura vezeti majd a hadjáratot Oroszhon ellen. és nem tudta. vagyis Dzsingisz kán. Batut Szubudaj sokszor látta gyermekkorában. Az ujgurok elleni háborúban megszilárdította hírnevét mint kiváló hadvezér. szigorú és könyörtelen volt. iráni és afganisztáni háború. rég elvesztette harci erejét és kedvét. mint azelőtt. nem is sejtve akkoriban. A hallgatást senki nem törte meg. De a vendég az iszlám híve. mozdulatlanul és előkelőn. Aranylón csillogott a ruhája. Nem volt éhes. Most már inkább saját nyugalma és kényelme érdekelte. de próbálja csak meg valaki elhárítani! Az öregedő Dzsingisz még szigorúbb volt. Horezmben Szubudaj-nojon már a legnagyobb hadvezér volt. de azok. nem izgult volna annyira. mellén keresztbe font kezekkel. Batu vállalja magára. Ha Szubudaj-nojon mindezt tudja. — Nemes szívű uléma — szólalt meg a nojon —. Szubudaj-nojonról nem feledkezett meg a kánok kánja. Amikor a vendég a kupáért nyúlt. tudták. egész Mongólia urává kiáltották ki.Georgij Martinov: Az időspirál ész. aztán jöhet a munka! Az uléma mohón evett. és megnövelte befolyását az udvarnál. és nem volt ideje az evéssel törődni. hogy nagyon sietett. Előbb az evés. ragyogtak a drágakövek. Mostani beosztását — az aránylag kis létszámú felderítő osztag parancsnokságáért — valaki esetleg kegyvesztettségnek tekintheti. akár egy keleti bálvány: maga alá húzott lábakkal. mondd meg a nevedet. s majd csak azután kezdődhet a beszélgetés. mint most. s köszönetet mondott érte a házigazdának. Semmi jó nem született volna ebből a visszautasításból. amikor megpillantotta a nagykagán követét. a hajdani barátok közül soknak csapták le a fejét. de Szubudaj továbbra is a nagykagán kedvence maradt. a vendéget pedig először jól kell lakatni. kinek dicsősége a későbbiek során túlszárnyalja a nagyapjáét. Aztán következett a kínai. De Szubudaj-nojonon nem látszott semmi a belső izgalomból. A nagykagán követe szívesen látott vendég. S a tapasztalt hadvezér nagy jelentőségűnek tartotta a felderítést. Akár egy kán! Semmiről nem kérdezősködött. hogy éhes. Végre a vendég jóllakott. hosszú szakálla a hennától vöröslőit. Lehet kérdezősködni. Szubudaj-nojon nem tudta. Temucsin. A tervbe vett hadjáratot jól elő kell készíteni. és hajtja majd végre. A harcias Dzsingisz hódításokra készült. hogy ezt a feladatot unokája. nem ihat bort. jóllehet nem szerette és soha nem is ivott kumiszt. 203 . a házigazda is ugyanezt tette. hogy ez a kinevezés megtisztelő a nojon számára. Oroszország rég felkeltette a figyelmét. akik be voltak avatva a világ urának terveibe. mit jelent számára ez a látogatás: haragot vagy kegyet. A selyempárnán ült. de mutatni akarta. akarat és kitartás. és illő tisztséghez jutott az udvarnál. El kellett volna hárítania magától a kinevezést. — A nevem: Tohucsár Rasid. de Szubudaj egyetlenegyszer sem lett kegyvesztett a világ uránál. hogy a jövő hadvezére áll előtte. a nemzetségi főnemesség képviselőinek tanácskozásán Temucsint Dzsingisz kánná. Sok víz folyt le azóta. Szubudaj-nojon megöregedett. hogy örökre szívembe zárhassam.

— Hát a fiai.. Szubudajnojonhoz intézett üzenete! Szubudaj feltörte a pecsétet. A jelenlevők meghajtották a fejüket. unokái egészségesek-e? — Mindnyájan egészségesek. Behunyta hát szemét. Nem gondolt semmi rosszra. De azért mégis izgult. és éneklő hangon olvasni kezdte az üzenetet: — „Vén Kecske!. gajdoló lett. mit parancsol a hatalmas — szólt Szubudaj.Georgij Martinov: Az időspirál Szubudaj kissé felhúzta szemöldökét. Hangja kenetteljes. hogy senki ne vehesse észre izgalmát. Papi személy nem viselhet fegyvert. semmiképpen nem tarthatott tovább háromszor öt napnál. hogy arcuk a szőnyeget súrolta. Az uléma alighanem eltúlozta a dolgot. Az uléma kibontotta a tekercset. Dzsingisz kán kedvelte a bölcseket. Hátamon szárnyak nőttek. Egész úton egy falatot sem ettem. Senki nem mert a nojon arcába pillantani. mert szilárdan hitt a világ urának jóindulatában. Az uléma felállt. és kiérdemelték kegyét. Hárman olyannyira összegörnyedtek. és behunyta szemét. dicső nojon! Az éhség elvette az eszemet. és előhúzott onnan egy szorosan összecsavart szamárkandi papírtekercset. akik közel tudtak férkőzni a nagykagánhoz." A MEGBÍZÁS A becsmérlő szó váratlan villámcsapásként hatott a beállott csendben. amely méltatlan egy olyan emberhez. egy korty vizet sem ittam. mintha elhitték volna ezt a szemenszedett hazugságot. a nagykagánnak hozzád. Az út. — Íme — szólt az uléma —. megcsókolta Dzsingisz kán aláírását. A parancsnokok lehajtották a fejüket. A nagykagán aranypecsétje fityegett rajta. s ebben a helyzetben maradtak mozdulatlanul. — Az uléma behunyta szemét. — Bocsáss meg nekem. Az uléma lassú. Ezt a nevet már hallotta. Éjt nappallá téve száguldottunk. de a jelenlevők arca nem húzódott mosolyra. Szubudaj összerezzent. — Miért hallgattál róla mostanáig? Eltelt egy óra. amelyet Tohucsár Rasid megtett. — Milyen állapotban hagytad otthon a világ urát? Egészséges? — A nagykagán egészséges. 204 . mi a fáradtság. Mindnyájan komolyak maradtak. Az egyik parancsnok odanyújtotta neki görbe kését. ünnepélyes mozdulatokkal fejtette fel kaftánja bélését. — Mondd el. majd visszaadta a tekercset az ulémának. — Olvasd! — mondta. Allah kegyelméből mind jól vannak. mindannyian három-három lovat hajszoltunk agyon. és ezért kért egy kést. mint ő.. és ide-oda himbálta testét. és én még mindig nem tudom. mit parancsol nekem a hatalmas. Az uléma a meghódított országok azon bölcsei közé tartozott. — Hát te egészséges vagy-e? Nem merített-e ki a nagy út? — Testem elfelejtette. — A nagykagán üzenete be van varrva a ruhámba. Fáradtság? A nagykagán bizalma ifjonti erőt adott nekem.

— Jaj nekem! — szólt aztán. Kocsim nincs. fájt a mája. hogy az osztagot add át Gemibeknek. hogy egyedül az uléma nem vett észre semmit. meghajoltak a nagykagán követe felé. Ezt rendszerint nem diktálják le. és tegyen jelentést a felderítés eredményéről. amint a sátor kiürült. házsártos vénasszony felbosszantotta. Szubudaj-nojon most már az ijedségtől rezzent össze. te pedig az én kocsimba szállsz. A kánok kánjának üzenete rövid volt. Zaira. Ha viszont hiányoznak. Ezt Szubudaj nem várta! Kegyvesztett lett! Mi több: megszégyenítették! Ő. és megparancsolta Szubudajnak. Meglátjuk. vagy első felesége. Ez aztán már igazán nagy baj! Szubudaj alig észrevehetően intett. A kecske csak rossz hangulatának a kifejezője. (A nojon kimondottan az ulémának szánta ezt a muzulmán 205 . Vége mindennek — a katonai dicsőségnek. mi lesz tovább! Úgy tűnt. hogy a világ ura nem említett Gemibeken kívül más nevet? — Más névre nem emlékszem. a gonosz. még mindig énekelve ejtve ki minden szót. Szubudaj bölcs ember volt. és velem jössz. — A nagykagán emlékezetemre bízta a többit — suttogta. Az öszvér a nagykagán haragjáról tanúskodna. Megszólíthatta volna sokkal csúnyábban is. őrség kíséretében. Szubudaj megkönnyebbülten sóhajtott fel. hogy amikor diktálta ezt a levelet. Szubudaj-nojon. — Beszélj! — szólalt meg Szubudaj. és sietve távoztak. térjen vissza. azt jelenti. Folytatta az olvasást. Ki tudhatja?! Dzsingisz kán gyakran szitkozódott. — Szívem tele van bánattal — szólalt meg Szubudaj. — Leveszem övemet. és az ulémára pillantott. tiszteletnek! S főképpen vége az életének! Kinek kell egy megszégyenített hadvezér? A nojon kinyitotta szemét. a világ ura azt parancsolta. Az uléma halkan így szólt: — A kánok kánja. de hiányzott a szokásos és kötelező rahmat. a jókívánság. és kiismerte magát az árnyalatokban. majd ideadod a tiédet. — Vajon miért haragszik rám a nagykagán? Mondd meg nekem.Georgij Martinov: Az időspirál De Szubudaj csak a meglepetéstől rezzent össze. Ez már ijesztő volt. A rahmat hiánya másról beszélt. hogy Dzsingisz külön így parancsolta. és ők kettesben maradtak. Sok oka lehet annak. és nyakamra kötöm. az udvarnál kivívott becsületnek. A hatalmas elégedetlenségét fejezte ki. Egyelőre semmi vész nincs. nemes szívű uléma. A levél megszólítását kiválthatta a rossz hangulat. hogy csak kecskének nevezte a nojont. Lehet. Ez baj! Az uléma összecsavarta a papírt. A levél végén ott volt az aláírás. maga az írnok írja oda a kötelező szavakat. Az öszvér szó sokkal fenyegetőbben hangzana. a nagykagán kedvence idegen kocsiban. hogy a nagykagán dühbe gurul. Még jó. A jelenlevők nyomban felálltak. és mély meghajlással átnyújtotta a nojonnak. s időnként buzgalmában nagyokat üvöltve.

206 . Az uléma elmormolt hangosan egy részletet a Koránból. Nagyszerű! Odaadó nukerjai. Tohucsár Rasid ismerte Gemibeket. aki beszámol rokona. katonai dicsőségre. Ám Tohucsár Rasid arcán a bánaton és az Allah iránti alázaton kívül nem tükröződött semmi. Tudta. szeme vesékbe látó. végigsimította tenyerével az arcát. De kiben lehet megbízni? Szubudajnak eszébe jutott Dzselal. Ismerte Gemibeket. hogy a nojon a világ urának régi barátja. most is hason fekve hallgatóztak. E mondat közben Szubudaj egy pillantást vetett a sátornyílás függönyére. hogy megadja magát a sorsának. készítsd el a jelentést. és ma temetjük. holott még nem is tudta. Erről Szubudaj-nojon többször meggyőződött már. Te pedig. — A következőképpen döntöttem — szólalt meg Szubudaj. A kegyvesztettség ideiglenes is lehet. De jól emlékezett rá. amit Szubudaj parancsol neki. amely a halottakra vonatkozott. hogy ez a fiatal harcos. — Mit csinál a nagyságos követ? — kérdezte belépő szolgájától. ami azt jelentette. küldd be hozzám. Szubudaj elgondolkodott. Azonkívül Dzselal nem tudja. vagy Gemibek még él. — Bölcsen határoztál — jegyezte meg az uléma. Hallották tehát a szavait! Az ulémának egyetlen arcizma sem rándult meg. „Ez bölcs gondolat" — futott át a nojon agyán. Egyéni érdekeit aligha nyomják el rokoni érzelmei. Tohucsár Rasid. A világ urának az esze éles. Tohucsár Rasid tudta. Ez a bölcs mondás nagyon gúnyosan hangzott. nagyon mérges volt. majd így szólt: — Ha ez így van. de az sohasem volt a barátja. Kit küldjön Dzsingiszhez? A futárnak azt kell közölnie a nagykagánnal. Ám Dzselal becsvágyó fickó. amikor Gemibek meghalt. akkor nincs kinek átadnod a katonaságot. Észrevette. rangra vágyik. Oldd meg a kérdést magad! — Sajnos. Gemibek unokaöccse. Tapsolt. és alig néhány perccel ezelőtt itt. Gemibek haláláról. nem könnyű becsapni. Gondolatban Gemibeket már halottnak könyvelte el. egészségesen. Nem szabad összeveszni a nojonnal! Tohucsár Rasid felvetett fejjel lépett ebbe a sátorba. — A nagykagán nagyságos követe alszik. bebizonyítja Dzsingisz kánnak Szubudaj ártatlanságát. — Ha felébred. akit ő. — Magam vezetem haza katonáimat. ebben a sátorban látta elevenen. a nojon léptetett elő. végrehajtották-e már a parancsát. nem hal meg betegségben! Szubudaj fürkésző pillantást vetett az ulémára. Holnap máris elindítjuk a kengyelfutót a hatalmashoz. Most mély meghajlás közepette távozott. így van! — Aki igazat mond.Georgij Martinov: Az időspirál mondást. Ezt már menet közben is el lehet intézni. Az pedig. mint a borotva. hogy amikor a kánok kánja ide küldte Szubudajhoz. Akinek parancsolja. ahogy az egy nagyságos követhez illik. mint mindig. annak átadom a parancsnokságot. hogy a vastag szövet meglibbent. hozzá még őszintén kell előadnia a dolgot.) Hogyan hajtsam végre a hatalmas akaratát. hogy őt választotta hírnöknek. ki a bűnös nagybátyja halálában.

mi a kötelességük. — Dzselal őrparancsnok van itt. A hatalmas maga ad majd parancsot neked arra. Szubudaj máris visszahívta. Csak egy dolog miatt akarhat Szubudájjal beszélni az őrparancsnok. és amiért háromszor öt korbácsütést kaptál. — Szegény Gemibek — mondta a nojon. és látni akar téged — jelentette. Dzselal arca szomorú volt. Siess vele. Személyesen akart meggyőződni Gemibek haláláról. Ideje most már meggyőződni róla. de a nojon tapasztalt szeme észrevette. akkor a nagykagán megparancsolhatja. A szolga harmadszor lépett a sátorba. Dzselal szíve nagyot dobbant az örömtől. — Az én üzenetemet viszed a hatalmasnak — felelte a nojon. hogy ez a bánat csak tettetett. — Bizony. Dzsogataj. — Gemibek nevű tiszted elhunyt. összetalálkozott Tohucsár Rasiddal. — Miben halt meg? — Azt hiszem. mint én vagyok. — A kánok kánja. „Nem csalódtam benne" — futott át Szubudaj agyán. — Ki fedezte fel a halottat? Ha a nojon most őszinte lenne. — A hatalmas meg sem hallgat ilyen kis férget. mi történt." — Hogy mesélhetnék én bármit is a nagykagánnak? — kérdezte alázatosan. Ez a megbízatás biztos út a feljebb emelkedéshez. mintha csak kitalálta volna Dzselal gondolatát. mert holnap elindulsz a nagykagánhoz. Szubudaj szolgája tévedett: az ulémának esze ágában sem volt aludni. végelgyengülésben. — De lehet. „Engem pedig megint megkorbácsolnak — gondolta Dzselal. hogy távozzék. Ez aztán az út a feljebb emelkedéshez! Útban Gemibek sátra felé. A hatalmasnak tetszeni fog. Szubudaj elnevette magát. hogy még annál is rosszabbul járok. Szubudaj merőn nézett rá.Georgij Martinov: Az időspirál A szolga mély meghajlás közben távozott. Dzselal egyáltalán nem valami rózsás hangulatban lépett ki a sátorból. hogy beszélj. Ezúttal Dzselal az ijedségtől kezdett el remegni. hogy nem értették meg. — Jöjjön be Gemibek — adta ki a parancsot. mintha nem tudna róla. Ha a nojon hazugságnak tartotta elbeszélését. — Szomorú hírt hoztam neked — szólalt meg Dzselal. mást kellene kérdeznie: „Ki ölte meg?" — Nukerjaid parancsnoka. — Kötelességed tisztességgel eltemettetni. A nojon intett. Miért nem jönnek már jelenteni neki Gemibek halálát? Lehet. hogy törjék kerékbe. — Meséld el neki azt. „Áldottak legyenek a dzsinnek!" — gondolta. — Nagybátyám. — Abban én említést teszek az elbeszélésedről. amit nekem meséltél. Közlöd majd vele nagybátyád halálát. Gemibek a rokonod volt? — kérdezte. De alighogy kiment. és parancsot adott a hazudozó megbüntetésére. bizony — bólogatott Szubudaj. — Mindnyájan halandók vagyunk. a világ ura szereti a nem mindennapi históriákat — folytatta Szubudaj. és bement 207 . Dzselal belépett. — Lépjen be.

Ez az az ember. és hallgatta fejtegetéseit az indulásról. Dzselal hálája jeléül meghajolt. Képzett ember volt. és elcsodálkozott azon. mint én. de tudta. Szubudaj-nojon gondos és előrelátó parancsnoknak akart látszani a nagykagán követének a szemében. — Mikor temetik rokonodat. S a nojon parancsára én viszem meg a halálhírt a nagykagánnak. nagyságos követ! — Egy fejezetet imádkozok majd el a Koránból a holttest mellett. különféle más dolgokról kezdtek beszélgetni. — Ma. A legtermészetesebbnek hatott minden. — Korábban értesült róla. Amikor kimerítették a katonai témákat. Az út Horezm feldúlt területén vezetett keresztül. mit látott Dzselal az erdei tisztáson. s megemlítette. A mongolok tisztelték az iszlámot. Megpillantotta a halott Gemibeket. Gondoskodni kell az emberek élelmezéséről.Georgij Martinov: Az időspirál a sátrába. milyen szörnyű veszélytől menekült meg az imént véletlenül. — Én a megboldogult Gemibek unokaöccse vagyok. Dzselal megörült. miért csapta be a nojon az ulémát. Az uléma jól tudta. hogy mivel lehet megörvendeztetni a kanok kánját s kiérdemelni jóindulatát. Vajon miért vezette félre Szubudaj az ulémát? „Ezért fogadta oly nyugodtan a hírt — futott át agyán. vagyis egyszerűen megkérdi: „Mikor halt meg Gemibek?" Kellő feleletet kapott volna. tiszteletre méltó Dzselal — szólalt meg az uléma —. Füvet kell kaszálni és szénát készíteni a lovaknak. és sok helyen megfordult. ha Dzselal elfelejti első kérdését. 208 . Tohucsár Rasid megállította Dzselalt. mert azt szerette volna. hogy Szubudaj. mindenre gondol. Gemibeket? — kérdezte az uléma. — Te?! Tohucsár Rasid most eszmélt rá. „Senkitől semmit nem szabad kérdezni" — határozta el magában Tohucsár Rasid. — Bánatos az én szívem. azt hiszi. nem pedig most. aki mindennel törődik. Az uléma megismerte a szembejövő fiatal őrparancsnokot. Este ismét ott ült Szubudaj sátrában. vagyis hát az őrparancsnok. Megvan tehát az oka. akitől sorsa függ. hogy Gemibek rég meghalt. Tíz napnál korábban el sem lehet indulni. miért. aki a tábor bejáratánál fogadta. De a kérdésnek ez a formája nem kerülte el a figyelmét. A táborban Gemibek haláláról jóformán még senki sem tud. ügyesen kikerülve az egyenes választ. Az óvatosság nem árt soha. Feltűnt neki a „még mindig" szavak. nagyságos követ! — szólt Dzselal. hogy az uléma nem felejtette el a nevét." Dzselalban semmilyen gyanú nem merült fel. — Mondd csak. Ha más formában teszi fel ezt a kérdést. Dzselalnak sem kell az igazat mondania. eltitkolta az igazságot a nagykagán követe elől. kivel van dolga. Ezért került Dzsingisz kán udvarába. Tehát az uléma nem tudni. Tehát neki. milyen mesteri módon hajtották végre a nojon emberei a feladatot. miért fekszik még mindig a halott Gemibek a sátrában? Az uléma nem tudta. de többet tudni mindig hasznos dolog. A legjobb akarattal sem lehetett felfedezni rajta az erőszakos halál legcsekélyebb jelét sem. jóllehet nem voltak mohamedánok. Szubudaj elmesélte a megboldogult Gemibek felderítő portyáját. ó.

De neki holnap hírvivőként el kell indulnia a hatalmashoz. — Az üzenettel várhatsz — felelte Tohucsár Rasid. Dzselal földig hajolt. majd így folytatta: — Sorsod a saját kezedben van. ha rámutat Szubudaj hibájára. — Mit gondolsz. — Hátha igazat mondott? Nehéz az ilyesmit kitalálni. sem Timeusz című dialógusáról nem hallott. — Amennyiben ott vannak még. honnan csöppent ide az a vörös ember — mondta aztán. Szubudaj felvonta szemöldökét. nemes szívű Szubudaj-nojon. Keskeny. odatalálok. — Végy magadhoz embereket! Most már magas rangú tiszt vagy. akik valaha a Herkulesoszlopokon túli nagy országban éltek. — Sok nap telt el azóta. de úgy tett. A nojon ezúttal nagyon is jól értette. és még magasabb rangú leszel. Mindenki előtt világos. Ha pedig Dzselal hazudott. — De a világ ura nagyon mérges lesz. 209 . mire céloz az uléma... — Meséld el még egyszer — utasította a nojon a fiatal harcost. Dzselal remegni kezdett. hogy Dzselal négy fehér bőrű és egy vörös bőrű embert látott? — kérdezte. — Nem tudom. Szubudaj sokáig töprengett az uléma szavain. Platón Timeusz című dialógusában vörös emberekről ír. — Honnan csöppenhettek ide ezek az emberek? Az uléma mosolygott magában... — Csak Dzselal tud rálelni arra a helyre. — Merhetek-e szólni? — Beszélj! Engedetlenségről szó sem lehetett. futárként elindulsz a nagykagánhoz. s visszatértél. — Vajon ott vannak-e még? — kérdezte kétkedve a nojon. akkor. Ennek a beszélgetésnek az volt az eredménye. — A világ ura mérges lesz — ismételte az uléma. Szubudaj-nojon sem Platónról.. — szólalt meg könyörgő hangon." — Gemibek meghalt — mondta hangosan. és Dzselal megismételte elbeszélését. De abból csak előnye származhat Tohucsár Hasidnak. Egyáltalán nem szeretett volna újabb korbácsütéseket kapni. hogy másnap reggel Dzselalt behívták a nojon sátrába. Ha pedig eredménnyel járt utad. erősen ferde szeme szinte keresztüldöfte Dzselalt. mit láttál az erdei tisztáson. Meg kell próbálni helyrehozni a hibát. ott lehetnek még azok az emberek? — Honnan tudhatnám én azt? — Oda tudsz találni? — Ha kell. mi történik ebben az esetben Dzselallal!. ha sikerrel teljesíted a megbízást. — Szubudaj elhallgatott.Georgij Martinov: Az időspirál — Azt mondtad. miről van szó. amikor az megjelent a színe előtt —. S minél többet töprengett. Teljesen biztos volt abban. — Ezt mondta Dzselal — felelte a nojon. — És én megbüntettem a hazugságért. hogy Dzselal semmiféle vörös embereket nem láthatott.. „Ha Dzselal igazat mondott — gondolta a nojon —. mintha tudná. Azok már rég nem élnek a Földön. annál mérgesebb volt saját magára. akkor ostobaságot műveltem.

. hogy a szomszédos faluból. Messze mögöttük maradtak a lerombolt. senki nem vehetett észre semmit. Ez aztán már világos beszéd volt. Késő éjszaka végeztek a második faluval. Dzselal csupán ebben reménykedett. és senki még csak nem is fogja sejteni. A látóhatár mögé tűnt az erdő sötét vonala. hogy ilyen könnyen sikerül győznie. Perun és szolgái nem jöttek a segítségükre. A KATASZTRÓFA A nyári éjszaka rövid. milyen irányba távoztak. hogy nem hazudtál nekem. ahol a megszentelt Tisztás húzódott. Jövő tavasszal magas fű növi be a tragédia színhelyét. Igaz. hogy a dzsinnek nem ismerik a távolságot. alig bírták követni a lovakat. A helyszínen nem szabad semmilyen nyomnak maradni. még hajnal volt. A lemaradókat korbácsütésekkel nógatták előre.Georgij Martinov: Az időspirál — Amennyiben igazat mondtál. de mégsem hitte. Bár a nap már rég felkelt. amely nappal jól odalátszott. a kötél fojtogatni kezdi a torkát. Aztán még valami. mint Cseszláv. — Bizonyítsd be. Dzselal sietett minél távolabb kerülni a helytől. De talán ezek a dzsinnek nem tudják megállapítani. Hallatlan siker! Maga a nagykagán is megdicsérhetné Dzselalt. — ejtette ki a szavakat lassan a nojon. és nem mentettek meg senkit. s ahonnan az utolsó pillanatig az emberek a megmentésüket várták. A szánalmas parasztviskókat gerendánként dobálták széjjel. az ötödik meg engedelmesen követi őket. A mongolok siettek. hogy a négy fehér arcú dzsinn ne érhesse utol őket. jóllehet nem voltak megkötözve. 210 . Külsőleg nem hasonlítanak a mindennapi dzsinnekre. Nehéz menni. de amint lelassítja lépteit. de már olyan sötét volt. akire a nálánál is ölesebb termetű fogoly őrzését bízták. A fogoly nők. A fiatal tiszt számára minden meglepően szerencsésen sikerült. Az osztag egyetlen embert sem vesztett. — De hogyan fogjam meg őket?" — Eredj! — szólt Szubudaj.. A Tisztás nem segített. — Hogy is hazudtam volna! „Dzsinnek nélkül nem térhetek vissza — gondolta Dzselal. a föld színéről letörölt falvak. A mongolok nem gyújtottak fel semmit. Dzselal alaposan átgondolta a támadási tervet. amikor az ember keze hátra van kötözve. nem volt egészen biztos a dolgában. hogy valaha is emberek laktak itt. A pányva végét a hatalmas termetű mongol tartja a kezében. A mongolok este értek az első falu alá. Még tartott a szürkület. A négy dzsinn nem avatkozott a dologba. Az embereket álmukban verték agyon. S hajnal felé sorra került a harmadik. De ilyen körülmények között még a daliás erő sem képes semmire. Azt beszélik.

aki bizonyára nem fog megharagudni ezért az egyetlen parancsmegszegésért. akik rájuk támadnak. de belsejében tombolt a düh.. Maga Cseszláv győzött meg mindenkit. Dzselal Cseszlávot ajándékul szánta a nojonnak. hogy a Csagoniz által leigázott besenyők többé semmilyen veszélyt nem jelentenek. Azt mondják. aki nem is olyan régen a vendége volt. és most. mi szél hozta ide Csagoniz harcosainak osztagát. őt is előnyösen el lehet adni Horezmben. és Dzselal elég jól beszélt kipcsákul. hogy az mindent megértett. Cseszlávra szüksége volt Dzselalnak. barátságosan válaszolgatott. Utolsó kötelessége: megmenteni őket. és nem is sejtette. de hogy kiknek a szolgái. előfordultak már ilyen esetek. Cseszláv már rég rájött. a lelkiismeret kínozta. akit az elsők között fogtak el. Az első két faluban nem találták a dzsinneket. hanem csak az egy vörösre. Harminc fiatal lány maradhatott életben. Ehhez viszont össze kell szorítania a fogát és hallgatni. De még a nagy bánat eme pillanatában is meg tudta őrizni nyugalmát. Ladát azért hagyták életben. merev arccal állt a helyén. — Reni itt van. a nojon oly sokatmondó pillantást vetett Dzselalra. Dzselal intésére hat harcos váratlanul rávetette magát Cseszlávra.Georgij Martinov: Az időspirál Sötétben rajtaütni sorban mindegyiken. Szubudaj megismételte a feladatot. A leány méghozzá szép is. Dzselal nem értette. hogy tudja megölni őket?! Ők ölik meg azokat. mert a harcosok tudták: jajgatását már senki sem hallhatja meg. Senkinek nem sikerült volna rajtuk ütni. az már nem veszélyes. Dzselal büszke volt az ötletére. hogy a fehér dzsinnek elmentek a Tisztásra. De az utóbbi időben minden megváltozott. Könnyű kiadni a parancsot. Nem a négy fehér arcú dzsinnre van szüksége. Aztán a harmadikban Cseszláv. — Hát a vörös dzsinn hol van? — kérdezte Dzselal. Csak vele tudott kipcsák nyelven beszélni. Éjszakánként őröket állítottak. Cseszláv nyugodtan. Vagy vadállatokká változtatják őket. Óvatos kérdésére. És most a halál arat a faluban! S ekkor megpillantotta Renit és Ladát: a harcosok hozták ki őket a házból. Tudta. Dzselal kérdésére azt válaszolta. Szolgáknak nevezte őket. még egyszer behívatták a nojonhoz. Akárcsak a fiatal lányokat. és talán csak reggel térnek vissza. Megismerte Dzselalt. Mielőtt elindultak volna. de hogyan teljesítse? Ha valóban dzsinnek. A fegyvert mindig készenlétben tartották. mi vár a falu lakosaira az elkövetkezendő órákban. Azonkívül az óriás sokat érő fogoly. 211 . Önmagát okolta falubeliéinek a pusztulásáért. Mozdulatlanul. Csak őket! Megértette e ténynek baljós jelentését: soha többé nem látja viszont a feleségét és a kis Ljubavkát.. hogy mi történjen a többiekkel. hogy a keleti szokások szerint a hadjáratból rabnőkkel kell hazatérni. — Az nem dzsinn — felelte Cseszláv. Hosszú éveken keresztül e falvakban mindennap várták a besenyők támadását.

hogy Ladát semmi veszély nem fenyegeti. Rémület tükröződött arcán. Nem látta anyja és kis húga halálát. A ház tele volt mongolokkal. Rájött. A dzsinn hallgat. öltözzön fel. és biztosította mély tiszteletéről. Ó. hogy most teljesen tehetetlen. az erdőben tartózkodtak. S ekkor Reni mindent értett. amint Lada az összekötözött Cseszlávhoz rohant. mi történik. Azt mondta. Reni engedelmeskedett. De Dzselal nem is várt választ. ahol a rettegett dzsinn tartózkodott. és félnek tőle. Reni semmit sem értett. s ez megnyugtatta. hogy ráveti magát a durva harcosra. A harcosok hozzáfogtak a romboláshoz. A harcosok nem rontottak rá. A holttestek a romok alatt maradtak. nem szabad elárulnom gyengeségemet. és három mongolt pillantott meg az ágya előtt. Reni még most sem értette. mert semmit nem értett. de nyomban észbe kapott. Atyja erős jellemét örökölte. és nem válaszolt. Moor! Miért nincsenek itt az ő mindenható barátai. Dzselal parancsára tisztelettel kellett bánniuk vele. mindnyájan megmenekülnének! Ám a jövevények nem voltak itt." Nagy nehezen sikerült közömbösséget erőszakolnia magára. tisztelettel kéri. A mongolok siettek. Látta. Felöltötte megszokott ruháját. hogy a dzsinnek Dzselal nyelvén beszéltek Cseszlávval. tehát hajlandó követni őket.Georgij Martinov: Az időspirál De Lada hallgatott. és az egyik harcos durván hátralökte. No persze nem sajnálatból tették. hogy itt valami nincs rendben. De hiszen ő nem jövevény! Ugyanolyan tehetetlen. hogy a dzsinn kövesse őt. Saját fülével hallotta a tisztáson. Jelbeszéddel megkérték. Első gondolata az volt. hanem azért. Ez volt Lada szerencséje. Reni csak ekkor kezdte érezni. miért bántak vele olyan tisztelettudóan: ezek az emberek őt is jövevénynek tartják. itt van ez a gyönyörű dzsinn! Szubudaj parancsát teljesítette! Most aztán mielőbb távozni kell innen! Szóvirágokkal teletűzdelt beszéddel üdvözölte a dzsinnt. ismét kamrájukba távoztak. és a kis Ljubavát szorította magához. őt és Renit még a történtek előtt kivezették a házból. a jövevények. mert a harcosok féltek a dzsinntől. és elfordult. és követte a harcosokat. Gerendák és deszkák repkedtek a falu minden táján. Reni egyedül aludt. és egy ujjal sem fog hozzányúlni. íme. Az volt az érzése. Dzselal meg volt győződve. Boriszlava az ágyon ült. A vörös dzsinn a fáklya fényétől ébredt fel. A sápadt Lada felöltözve állt a kemence előtt. 212 . de azt kéri. Cseszláv nem volt sehol. miért éppen ezen az éjszakán mentek vissza a Tisztásra? Ha most itt volnának. mint Cseszláv és Lada! „Ám ők ezt nem tudják — futott át rögtön utána Reni agyán. Csak Dzselal parancsára mertek bemenni a házba. — Ha viszont segíteni akarok Ladán és atyján. Dzselal megkönnyebbülten felsóhajtott. hogy szíve tele van hódolattal. hogy a dzsinn érti a szavait. és semmiről sem tudtak.

mert az megszökhet az éj leple alatt — szerinte visszatartani úgysem lehet —. Reni számára sátrat vertek. sem Ladát. Még Cseszláv is behunyta szemét. sőt lovat is csak itt a faluban látott először. hogy vissza akarna fordulni. következésképpen segítséget Lada számára a jövőben az jelentette. ha ez a baj mégis bekövetkezne. hogy a fogoly a helyén van. de mindannyiszor a józan ész szembehelyezkedett az esztelen szándékkal. Lada a földön ült. a dzsinn arra kíváncsi. amikor látta. ha meg felfedi. nem is beszélve a harcosokról és a foglyokról. mivel nem ismerte a nyelvet. 213 . hallgatott. De Reni. jóllehet azelőtt soha az életben nem lovagolt. a föld száraz és meleg volt. Még Dzselal is a pucér földön aludt. Ezzel elronthat mindent. és megkönnyebbülten sóhajtott fel. És makacsul hallgatott. és nem tudott volna ellenállni. A betegség nyomában pedig ott járt a halál. Egyetlenegyszer sem esett. hogy Ladát különítsék el a többiektől. Dzselal azt hitte. amikor csak akar. A pusztítás szomorú látványa napvilágnál még rettenetesebbnek hatott. és Dzselal valamelyest megnyugodott. Dzselal nem azért őriztette a dzsinnt. hiszen ő nem volt jövevény. De ezt senkinek nem kell tudni. hogy ő meg a jövevények nem egy és ugyanaz. Szilárdan eltökélte. de nagyon megijedt. nyomban bebizonyítja vele. magabiztosan szállt nyeregbe. visszatérhet övéihez." Ha pihenőt tartottak.Georgij Martinov: Az időspirál Virradt. Rabságba vitték őket. tehetetlen ember lesz teljesen. vékony vászonruhát viselő lányok biztosan meghűltek volna. „Csak sikerüljön elvinni a táborig — gondolta Dzselal. Ám Reni semmi jelét nem adta annak. és hozzák melléje. Meg lehet győződve róla. Az egyetlen védelmet. Reni párszor jelbeszéddel akarta megkérni Dzselalt. Reninek lovat hoztak. Nem sértődött meg. hogy a dzsinn nem óhajt beszélni vele. hogy a harcosok és maga Dzselal is babonásán féltek tőle. s nem látta Cseszlávot. hogy Szubudaj-nojon ne tehessen szemrehányást neki. nyirkos földön. Míg a vattázott kaftánokba öltözött mongolok nyugodtan elháltak a kopár. akiket hátul hajtottak. de ha egyszerű fogollyá vedlik vissza. addig a házi szövésű. és kezébe temette arcát. hogy bármikor. De a sátor előtt mindig őrszem állt. Amíg jövevénynek tartják. ÚTBAN A RABSÁG FELÉ Az időjárás a foglyok kedvébe járt. A harmadik napon estefelé az osztag elérte a folyópartot. mint a jövevények. hogy ilyesmire nem képes. Dzselal oldalán lovagolt. hová és miért viszik őt magukkal. s a kitüntető figyelem minden jelét természetesnek vette. a rabszolgákat pedig nem tartják embereknek. hanem azért. Reni nem tudott úgy beszélni Dzselallal. nem bírta nézni ezt a látványt. — Ott aztán már a nojon törődjön a többivel. Minden reggel tele aggodalommal ébredt. hogy engedelmesen követi az osztagot bárhová. Nyugodtan. addig lehetősége van valamit tenni. nyugodt folyó alighanem mély lehetett. A széles. Dzselal néhányszor megpróbált szóba elegyedni a dzsinnel. Úgy látszik.

Dzselal rosszul emlékezett az első átkelésükre. egyiküknek sem jutott eszébe. ahogy tudják. mi lett volna ennek a vége — minden rabnő biztosan megfullad. Lada fizikai erejének köszönhette megmenekülését. A harcosok csupán egy módját ismerték az ilyen segítségnek. A lányok hosszú ruhát viseltek. hogy a dzsinn nem akar szóba állni vele. mint a barmokat. Hidakon jártak rajtuk keresztül. De vajon miként kelnek át rajta? Dzselal alighanem kissé letért az egyenes útról. a többi lány egy sem volt olyan erős. A mongoloknak minden valószínűség szerint át kell kelniük a folyón. A rabnők pusztulásáért ugyan senki sem fogja megszidni. Nem kelt át itt a folyón.Georgij Martinov: Az időspirál Reni soha nem látott hasonló folyót. Megkezdődött az átkelés. Dzselal pedig mert azt hitte. de annak vize oly sekély volt. felkereste a dzsinnt. Dzselal újabb tizenegy embert veszített. ha nem avatkozik közbe Cseszláv. hogy kapaszkodjanak a lovak sörényébe. mi következik. és meg akarta állapítani. de féktelenek voltak. Sem csónakjuk. hogy bármely részén átgázolhattak a térdig sem érő vízen. Először a rabnőket vitték át a folyón. Nem tudni. Estig mentek. És ekkor ráparancsolt a harcosaira. A többieket sikerült kimenteni. Amint felkelt a nap. tábort vertek. mint ő. sem tutajuk nem volt a mongoloknak. Úgy hajtották le a folyóhoz őket. A falvak közelében folyt ugyan egy folyó. segítsenek a lányoknak. Közvetlenül indulás előtt Dzselal. A lányok azonban nem tudtak úszni. de egy harcos vagy málhás állat elvesztésétől dührohamot kap a nojon. A parancsnoknak vigyáznia kell osztagára. De később sokkal nagyobb kellemetlenség érte. amikor pedig besötétedett. milyen gyors a folyó sodrása. öten pedig fuldokolni kezdtek. s ezzel elkerüli a rabszolgasorsot —. Ráparancsoltak a rabnőkre. mert az osztagban sok volt a súlyos teherrel megrakott málhás állat. Reni azért nem. és a túlsó parton meghaltak. hanem a part mentén feljebb vezette harcosait. akárcsak az elmúlt napokban. de nem akart egyetlen embert sem elveszíteni feleslegesen. Moorországban keskenyek. Véletlenül éppen Dzselal közelében tartózkodott. A többiek addig a parton várakoztak. aki nem tudott volna úszni. Békés átkelés közbeni veszteség — szégyen! Dzselal éberen figyelte az élcsapat átkelését. és dühös volt. S ennek egyedül ő volt az oka. hogy levesse magáról. farkába. Mintegy ötszáz lépésnyire értek partot attól a helytől. Dzselal nagyon meglepődött: még soha nem látott embert. s gondolkodás nélkül behajtottak a vízbe. hogy megossza vele reggelijét. Meg lovat is. hiszen előnyösen eladhatja őket. A sodrás nagyon gyors volt. miről van szó. és csakis csatában veszíthet embert. négyszáz lépésnél nem szélesebb folyón lóháton szoktak átkelni. Az eredmény: hatan belefulladtak a folyóba. mert nem beszélte a nyelvet. Az ilyen. Helyesebben: megkezdődött a rabnők tragédiája. Hát a rabnők? Ússzák át a folyót. De vajon itt mit lehet tenni? Ekkora folyón nem lehet hidat verni! Reni kíváncsian várta. Ezúttal is így cselekedtek. s megmagyarázta neki. Most sem szóltak egymáshoz. amellyel 214 . az osztag továbbindult.

minden erejével azon volt. Cseszláv húzni kezdte az időt. Ez az átkelés talán az utolsó alkalom neki arra. Cseszláv egyik kezével a ló sörényébe kapaszkodott. ledobta magáról kaftánját... Cseszláv erőteljes karcsapásokkal közeledett a túlsó parthoz. de a hirtelen mozdulattól majdnem a vízbe pottyant. Őrzőjével kellett átkelnie a folyón. Néhány lovas elindult a parton. vagyis Cseszlávot. és üldözőbe vette a szökevényt. és a víz alatt úszni kezdett szembe az árral. A folyó közepe! Gyerünk! Cseszláv teleszívta levegővel a tüdejét. A nyilak nem tehettek benne kárt: túl nagy volt a távolság. hogy a málhás állatokkal együtt keljen át a folyón. hogy kiszabadítsa lányát és a többi lányt! Dzselal parancsa. és a parancs értelmében a közelben úszott. már késő volt. mindenkit váratlanul ért. akik már korábban átkeltek. Kísérője súlyos volt.Georgij Martinov: Az időspirál szemben a vízbe léptek. Éppen ezért aztán a balszárny legszélére kerültek. Tehát még feljebb kell menni a folyó mentén. elősegítette Cseszláv szökési tervét. Utolsónak léptek a vízbe. hogy az öles termetű orosz férfi nagyszerűen tud úszni. hogy megszökjön. Ez felkelthette volna a harcosok gyanúját. és könnyen elkaphatták volna Cseszlávot. mert a málhás állatokat még lejjebb viszi a sodrás. semmit nem láttak. Ám Dzselal hibázott. de rácsaptak a korbáccsal. A folyóparton falvaknak kell lenni. Még a lábbelijét sem vetette le. Ám célját elérte. Ráeszmélt. Egyetlen mozdulattal elszakította a pányvát. a vízbe ugrott. Csak így lehet kiszabadítani a rabnőket. Azok pedig. hogy vigyék magukkal az utolsó foglyot. és megszervezni a mongol osztag üldözését. A mongol előkapta íját. amikor parancsot adott. Tudta. Amikor pedig felfedezte. Azok. mert már nagyon messze voltak. hogy csak más szabad emberek segítségével szabadíthatja ki a lányokat. ahol az erdő sűrű lombjai alatt biztos menedékre lel. hogy fogolyként semmivel sem tud segíteni a szerencsétlen lányokon. És döntött. Ami ezután történt. Kísérője nem vette mindjárt észre foglyának szökését. Kioldották összekötözött kezét. S amikor egy csoport harcos a málhás állatokkal együtt leereszkedett a folyóhoz. lova alig bírt úszni. Dzselal ordítása nem hallatszott el odáig. akik a parancsnok mellett tartózkodtak. semmit sem tehettek. Cseszláv már rég rájött. Most vagy soha! Halál vagy szabadság. lófarokszőrből font pányvakötél sem jelentett semmit Cseszláv szabaddá vált hatalmas kezének. és elvágják a menekülő útját. hogy kiszabaduljon a fogságból. De a mégoly erős. és hirtelen lebukott a víz alá. az ár egyre lejjebb és lejjebb vitte. hogy hiába minden. de azok is hamarosan ráeszméltek. Cseszláv a lótól mintegy harminclépésnyire bukkant ki a vízből. és a szabadság biztosítja a lehetőséget arra. de a pányvát a nyakán hagyták. hogy ezért lakolnia kell. Nem tudta. amikor partot ér. Ellenkezőleg. A katona természetesen képtelen volna üldözőbe venni. A parton sem jöttek rá mindjárt a szökésre. hogy a folyó mentén feljebb szálljanak a vízbe. 215 . Fel kell kutatni azokat.

De a mongol csak félelemből indult harcba. Tudta. de a mongol fáradtabb volt. Aztán felvette a kardot. Mindazok. és tetszett neki.Georgij Martinov: Az időspirál Mongol kísérője szintén erőteljes karcsapásokkal úszott mögötte. A nézők látták. és behajította a folyóba. Legszívesebben ott termett volna Cseszláv mellett. Bottal üthetik a nyomát! Az egész nem tartott tovább tíz percnél. az orosz fegyvertelen. A Dzselal haragjától való félelem megkettőzte erejét. A mongol eltűnt a víz alatt. és eltűnt a sűrűben. évszázados ellenségeskedésének a történetében.. Mind a kettő daliás termetű. és visszafordult. Renit minden oldalról mongolok vették körül. Szubudaj nem fogja megdicsérni ezért Dzselalt. 216 . Látta a dzsinn örömét. Ez döntötte el a harc kimenetelét. Cseszláv várt egy keveset: nem bukkan-e föl ellenfele. Lova a csoport közepén úszott.. komor arccal adta ki a parancsot. és. A kard kihullott a kezéből. Neki utol kellett érnie Cseszlávot. és a nojon személyesen ismeri. Igaz. Mérgesen. és ezzel elhárította a csapást. akiket meg akart menteni. Harcosai felkapták ordítását. és felrántotta a földről. hogy csakis ez a mindenki szeme előtt lejátszódó üldözés mentheti őt meg. mint az orosz. A veszteség: tizennégy fogoly és egy harcos. Mintha csak véletlen volna. hogy a hátramaradottak folytassák az átkelést. hanem rávetette magát ellenfelére. Szinte egy időben értek partot mind a ketten. tanúi lehettek annak a hősi párviadalnak. mert ő az oka a történteknek. Mindkettőjüket kimerítette az úszás. amely minden valószínűség szerint első volt a két nép későbbi. hogy a párviadal a végéhez közeledik. és legszívesebben őt is megkorbácsolta volna. Reni azonban nem is gondolt szökésre A lóháton való átkelés újdonság volt számára. Cseszláv kilépett a vízből. Dzselal dühösen felordított. nem bukkant fel többé. Aztán meglendítette ellenfelét. Mindnyájan tudták. Dzselal a mellette álló harcosokon töltötte ki dühét. amint Cseszláv elkapta ellenfelét a derekánál. míg az orosz nem magát védte. Megkorbácsolta őket. de nem tudott úszni. mintha erőt gyűjtene. Annál kevésbé. De nem mert hozzányúlni.. Reni ujjongva figyelte e bátor szökés minden fordulatát. Csak ne veszítse el még a dzsinnt is! Dzselal. Cseszláv néhány pillanatig mozdulatlanul állt. s erre sokkal több erőt pazarolt el. hogy a dzsinn ne hallja meg. míg a másik támadni kezd.. Sikerült elkapnia a mongol kardot markoló karját. akik a túlsó parton álltak. Most aztán egyenlők voltak az erőviszonyok. Megkezdődött az izomerők küzdelme. aki a leghatalmasabb termetű. suttogva adta ki a parancsot. A nehéz harc kivette minden erejét. a víz kellemetlenül hideg volt. Cseszláv nem várta meg. hanem másokat. Csak ekkor pillantotta meg üldözőjét. és a csalódás kiváltotta hosszú üvöltés végigremegett a folyó fölött. A mongolnak kard a fegyvere. Egészen furcsa érzés volt. mint egy fadarabot. És a harc nagyon hamar véget ért.

Egyik is. Tohucsár Rasid irigyelte Szubudajt. A táborban mindenki tudta. amelyben Szubudaj-nojon a visszatérő Dzselalt részesítette. mert már előre élvezte diadalát. tenger. hogy Dzselal üres kézzel tér vissza. Az irigység van olyan erős. Az uléma is. mint hajsza a levegő után. Szubudaj-nojon is türelmetlenül várta az osztagparancsnokot. Semmiféle vörös embereket nem láthatott. hogy Reni eleinte azt hitte. hogy szökés közben megölt egy harcost. hogy Szubudaj az lesz ismét az udvarnál. hogy az egész kirándulás nem volt egyéb. Az átkelést követő napon feltűnt egy másik folyó. különösen pedig az. Szubudaj-nojon nem volt uralkodó. Félt. Éppen ezért nem szabad „elvesztenie arcát". amelyeket kocsik. aki volt — az uralkodó kegyence és magasztalt hadvezér. és hogy semmiféle utódról nem lesz szó. Ezen már nem kelhettek volna át lóháton. ha „elveszti arcát". 217 . hogy nem tudják megbocsátani a másiknak. szekerek fogtak gyűrűbe. egyre vékonyodott. De átkelniük nem is kellett. másik is elég kellemetlen dolog. de hát ilyenek már az udvari emberek. hogy gyűlölje Szubudaj-nojont. csak súlyosbította saját sorsát. mégpedig egészen addig. Nyugaton sokkal prózaibban hangzik —„nevetséges helyzetbe kerülni". ha Tohucsár Rasid nem tér haza. Oly széles volt. mint a gyűlölet. Ez a kifejezés jellemző a ködös keleti fogalmazásra. Szubudaj-nojon tábora volt. Ha pedig az osztag visszatér. Márpedig ez a veszély fenyegette Szubudaj-nojont. ha nyilvánvaló jeleit látná a veszélynek. hogy a nagyszámú fogoly és egy harcos elvesztése kiváltja a nojon haragját. s éppen ezért szerette volna. milyen céllal távozott Dzselal osztaga. A parton rengeteg sátor állt. Tohucsár Rasidnak semmi oka nem volt arra. De ezt csak végső esetben tenné. amit a nojon készített neki arra az esetre. De mit számítanak ezek a veszteségek ahhoz képest. De itt. és tudtára adná a nojonnak. amíg a nagykagán nem nevezi ki a megboldogult Gemibek utódát. amelyen Dzselal élete függött. A keleti bölcsesség szerint egy uralkodó számára a legszörnyűbb dolog. ha barátai közé sorolhatja a nojont. következésképpen nem is hozhat magával ilyen embert a táborba. hogy az uralkodó kegyence. hogy a levelet megmutatják Dzsingisz kánnak. A közös titok pedig a barátság biztos alapja. felülmúlt minden várakozást. ebben a hadjáratban ő volt az első ember. ami a legfontosabb — a főfeladatot sikeresen teljesítette! A fogadás. Írhatna levelet is a nagykagán környezetéből bárkinek. Dzselal parancsára egymáshoz kötözték őket. hogy Dzsingisz kán haragja rég elmúlt.Georgij Martinov: Az időspirál Cseszláv szökése. Erről Tohucsár Rasid gondoskodott. Az egész tábor nevetni fog rajta. és kiderül. Ez pedig azt jelenti. ha üres kézzel tér vissza. Szubudaj nevetséges helyzetbe kerül. A szál. súlyosbította a rabnők helyzetét. A nojon el volt ragadtatva. Minden nappal. Jóllehet úgysem tudtak volna megszökni. Meg volt győződve. amit Dzselal távol töltött. Az uléma tökéletesen meg volt győződve.

A mongolok alighanem átkelnek ezen a folyón is. és ha nem is dobták be. A hosszú fekete hajjal keretezett arc a hellén szobrokéra hasonlított. hogy előtte valóban egy Atlantisz-lakó áll. A dzsinn neve Reni — felelte Dzselal. Az üres. — Neve van? — kérdezte az uléma. — Tehát a lány nyelvét beszéli. és sátrába távozott. ó. nagyságos követ. nagyságos követ! A dzsinn a lány nyelvén szólt hozzá. Derékig meztelen felsőteste bronzosan csillogott. Ez pedig azt jelenti. Dzselal mély meghajlás közepette hajtotta félre a sátor függönyét. — Úgy lesz — szólt a nojon. Soha senki nem látott még ilyen furcsa lényt. amely sokkalta szélesebb. (Dzselal arra a pár szóra célzott. — A dzsinn nem akar szóba állni velünk — jelentette Dzselal. 218 . és megnyugtatta atyját illetően. Reni a harcosok szoros gyűrűjének közepén állt. Renit átvezették Gemibek sátrába. nyomban elhitte. Csak az egyik rabnővel beszélgetett. hogy méltó vagy a nagy kitüntetésre. EMLÉKEZETES ÉJSZAKA Reni rájött. A visszafelé vezető utat minden nappal nehezebb lesz megtalálni. — Vezessétek át Gemibek sátrába. nem tudni. nem tartották fogolynak. hátat fordított Reninek. amit Reni ma váltott a lánnyal. Egyáltalán nem töprengett azon.Georgij Martinov: Az időspirál — Meg vagyok elégedve! — mondta Dzselalnak. miért. Tohucsár Rasid összerezzent a meglepetéstől. tehát valahová továbbviszik majd innen. — Azért hallgat. Minden szem rászegeződött. amikor a táborba érkezésükkor Lada közelébe került. A portya részleteiről és a veszteségekről a nojon nem kérdezett semmit. — Nem hiszem — szólalt meg Tohucsár Rasid. hogy ez a tábor csak ideiglenes szállás. Csupán azt látta. Renit vendégként tisztelték. — Bebizonyítottad. Az a lány beszéli nyelvünket? — Nem. ki lehet ez az ember. — Van. — A lányt pedig Ladának hívják. Dobjátok be hozzá a lányt is. Szubudaj-nojon nem gondolt semmiféle Atlantiszra. Szubudaj előtt megnyílt a nézők gyűrűje. bármilyen hihetetlen volt is a megjelenése. hogy az uralkodó hálás lesz Szubudajnak. ó. S mintha többé nem érdekelné semmi. Ott akad majd tolmács. Horezmben majd el lehet vele beszélgetni. ha nem. Ezt közlöm majd a világ urával. Enni adjatok nekik. azt is nagyon ritkán.) Pedig beszéli a nyelvünket — tette hozzá Dzselal. — Mutasd meg nekem a dzsinnedet — mondta végezetül. és ha dzsinn az illető. Reni két nagy tutajt pillantott meg a partnál. mint az első. Ez az ember meglepően hasonlított azokra az emberekre. hogy egy szokatlan külsejű lény áll előtte. de belökték a sátorba Ladát is. Dzsingisz kán érdeklődését fel fogja kelteni. akik az ókori szerzők szerint az elpusztult Atlantiszon éltek. mert nem érti beszédünket. — Egész úton hallgatott. De Tohucsár Rasid. Magassága és hatalmas alakja úgyszintén megfelelt a legendákban leírtaknak. akit a lány sehol sem látott. Szubudaj szavait parancsnak vették.

De kardra nagyon nagy szüksége van! Reni megpillantott egy harcost. Legfeljebb megijednek tőle. Időnként felkelt és kinézett. túl a folyón még sokkal többen lehetnek ezeknek az embereknek a honfitársai. méghozzá egy idegen országban — nem. aki halálosan ki volt merülve. soha! Reni nem ringatta magát hiú ábrándokban mostani helyzetét illetően. Reni éhes volt. mint a tej. Maga is rabszolga volt Moorországban. Ott. Reni körülpislantott.. sietnie kell. és a tüzek is kialszanak. A hátán feküdt szétvetett karokkal. és Reni sajnálta felébreszteni. A szolgák megterítettek. Drágán megfizetik azok.. rabszolgáktól származott. mellette hevert. s ez bizonyos mértékben elősegítheti szökésüket. Lassan. A csendet nagy ritkán az őrszemek kiáltása verte fel. s a hajnal előtti sötétség nem kezdett sűrűsödni. letették az ételeket és a korsót. amelyet alkalmasint álmában félrehajított. Ismét lefeküdt. Most már csak ki kell várni az alkalmas pillanatot. és hangosan horkolt. Reni felkelt. Meghozták a vacsorát. Lada. mert féltek a dzsinntől. amikor mindenki elalszik." Lassú lépésben haladt végig a táboron. és a sátor kijáratához ment. de mi a különbség?! Hogy még egyszer érezze homlokán a rabszolgák abroncsát.Georgij Martinov: Az időspirál Hogyan küzdj e le majd ezt az akadályt visszafelé menet? Nem várhat tovább. A „varázsló" előbb-utóbb lelepleződik. akik megpróbálják feltartani őket. szemét a sötétségbe fúrta: nem hever-e valahol éjszakára lecsatolt fegyver. Kardja viszont. Túlságosan könnyű! Reni visszatért a sátrába. azonnal meg kell szöknie!. óvatosan kihúzta a görbe kardot a hüvelyéből. ülve szunyókáltak. Aztán sietve távoztak. körülöttük csomóba verődve aludtak a harcosok. A tábortüzek még égtek. Hajnalra ez biztosan bekövetkezik. Egyáltalán nem félt. Szubudaj-nojon lehetetlennek tartotta a szökést az őrséggel körülzárt táborból. Nyilakkal teli tegeze a feje alatt volt. az íja pedig a mellén. Azok. de nem nyúlt az ételhez. amely csak a mongolok agyában élt. úgy aludt. ez a kard egészen más. hogy vélt varázsereje. míg félnek tőle. Igaz. hogy észrevehetik. akik a tűzre ügyeltek. A harcosok felöltözve aludtak. Tehát még korai az indulás. Reni figyelemre sem méltatta őket. Nem őrizték. hogy újból jogfosztott és leigázott legyen. aki a többiektől távolabb aludt. nem tart sokáig. a fegyverük pedig rajtuk volt. Hadjáratban mindig készenlétben kell állniuk. Az éjszaka már kifeszítette az égre csillagsátrát. Itt-ott tábortüzek pislákoltak. hogy a foglyokból mindig rabszolgák lesznek. márpedig az ő kezében ez a kard rettenetes fegyver. Reni gyerekkora óta megszokta. 219 . mint hazája bronzkardjai. Tudta. Ez azt jelenti. Megvan! Most már fel van fegyverezve. akihez csak Szubudaj parancsára mertek bemenni. Senkit nem látott sátra körül. Reni agyán keresztülfutott: „Ki kell várni azt a pillanatot. A nojon szolgái léptek a sátorba. akik foglyul ejtették őket. A mongol meg sem mozdult.

Feltétlenül meg kell győződnie róla. hogy hátha hiba történt: a teljes áteresztőképesség még nem következett be. Éles fájdalom hasított belé. mintha hatalmas rugó rántotta volna össze. végérvényesen meggyőződjön érzéséről! Tekintete a lábánál. keresztülhasította a levegőt. térde magától a fejéhez préselődött. sem az őrszemek keze. megtörtént az. a szőnyegen heverő kardra esett. Sérthetetlen! Senki. Örömében felugrott. amelyek a teljes áteresztőképesség beköszöntét kísérik. mert kimerítették a gondolatok. Befejeződött a testszövetek megváltozásának láthatatlan és érzékelhetetlen folyamata! Most már olyan. és látta! Amit látott. Hogy. Háta összegörnyedt. Azonnal tenni akart valamit. teste kiegyenesedett.. A fájdalom ugyanolyan gyorsan szűnt meg. akárcsak a lábfeje. és éles hegye megállt a földben. karja úgy begörbült. amit Reni rég várt. Felemelte. mintha valamilyen nyomasztó súly hirtelen lehengeredett volna róla. Semmit nem érzett. Végre! És épp a kellő pillanatban! Most már szabad. Az utolsó pillanatban. Bölcs barátai nem tévedhettek. ennek már nincs semmi jelentősége. és hirtelen megtorpant. A jövevények felkészítették erre az elkerülhetetlen pillanatra. valóban határtalanul hisz a jövevényekben. A kardpenge megvillant. sem nyíl. rendkívüli megkönnyebbülést érzett. hogy ez nem lehetett véletlen egybeesés. amit az imént érzett. amely eddig észrevétlenül ránehezedett. mintha izmait egyszerre rántotta volna össze a görcs. Reni az alvó Ladához ugrott. mint amilyen váratlanul keletkezett. Reni lassan kinyújtotta bal karját. Régen és részletesen ismertették vele a jeleket. Látni akarta. és ő egyszerűen levágja a keze fejét. 220 . A jövevények olyan részletesen és pontosan írtak le mindent. tökéletesen egybevágott szavaikkal. diadalittasan elmosolyodott.Georgij Martinov: Az időspirál S amikor már feküdt. és Reni boldog nyugalmat. semmi nem tarthatja vissza. Csak ez az egy választása maradt. de közben keresztülhatolt vigyázatlanul előrenyújtott lábán. hogy Reni még a szemét sem érkezett behunyni. Nincs értelme tovább várnia. a bizonyíték! Reni idegesen felnevetett. mint Den volt és a jövevények. ha egyszer meg merte kockáztatni ezt a kísérletet! Most aztán azonnal indulni kell! Nem várhat tovább! Nappal van-e vagy éjszaka... a „rugó" kiengedett. felülmúlta minden várakozását. menten kettéroppan a könyöke. de maga sem hitte. amely letaglózta. Az volt az érzése. hogy Reni azt hitte. Kézfeje a helyén maradt. méghozzá nyíltan! Reni jól tudta. Elmehet. bármilyen erősek legyenek is. futott át rajta az ijedség. amikor éppen eszébe jut.. Ám a mozdulat oly villámgyors volt. Mindez két-három másodpercig tartott. Íme. Hirtelen erős ütést érzett. Most már nem árthat neki sem kard. Túlságosan sok függ ettől. mit jelent az iménti érzés. szokatlan. Az. elmehet. amikor már nem lehetett visszafékezni a lendületet. Ügy látszik. Vidáman. és már semmire sem gondolt többé. hogy ilyen hamar és éppen idejekorán bekövetkezik.

Vigye magával a kardot? Úgy gondolta. Reni. Kiléptek a sátorból. hogy mit mondott. Reni szándékosan jött ide. nem pedig egy mindennapi ember. de a lányt igen. Úgy tűnt. de Lada. Karjai gyengéden a férfi nyakára fonódtak. Ő nem tudott enni az izgalomtól. és gyengéden lefejtette magáról a lány karjait. Összerezzent egy váratlan gondolatra. A gyűrűn kívül tábortűz égett. Holott pár perccel azelőtt tétovázás nélkül csapott a karddal a kezére. Felállt. Tanúkra van szüksége. ahogy az virradat előtt szokott lenni. akik látják Lada szökését. Oda. Reni óvatosan megérintette az alvó Lada vállát. Számos tábortűz már kialudt. Most már be tudja nekik bizonyítani. Lada nyomban kinyitotta a szemét. A tábortűz szemben a sátor kijáratával még mindig égett. — Megyek. jóllehet legszívesebben magához szorította volna. ugyanúgy. de Reni nem feledkezett meg az őrszemekről. — Hová? Reni nem ismerte a szökés szót. még ha a jövevények igazolták is.. hogy a lány felébredt. Észrevétlenül úgysem tudja elhagyni a tábort. Legfeljebb az utóbbit kozkáztathatják meg. Nem szökhetnek meg! Nem képes kockára tenni Lada életét. most mindjárt. amely segítene rajtuk. Úgy látszik. Csak a Ladáét! Tehát ne szökjön? Józan esze más kiutat talált ebből a helyzetből. Az őrök szeme láttára cselekedni. — Megyek — mondta.Georgij Martinov: Az időspirál Ostoba! Hogy nem jutott eszébe mindjárt! Hiszen semmi nem változott. Halvány fényében Reni az ételre mutatott. ha a harcosok megrémülnek. Nagyon kevés szókincse volt. de ő biztosan életben marad! Reni elborzadt erre a gondolatra. Hadd egyen a lány a nagy út előtt. Egyetlen esélyük. aki volt. 221 . Nem halhatnak meg együtt. Akadály nélkül elérték a szekérsort. A közelben strázsált egy lovas. Ott Cseszláv. A férfi megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ő már szabad ember. De vajon mennyire biztos a siker? Az esélyek most is olyanok. még mindig az. és egészen más dolog saját magának megkockáztatni ezt a lépést. de megérezte. és a szökés az ő számára éppoly veszélyes maradt. Ladát megölhetik. mint voltak. hogy valóban „jövevény". amit mond? A sötétben nem látni a taglejtéseket. Ha terve nem sikerül. Más dolog elhinni Den elbeszélését.. Nyílt cselekvés — ez volt Reni terve. semmi értelme. Reni valahogy nem volt egészen biztos a dolgában. hogy a táborban mindenki alszik. Lada megértette. folyó. Sőt veszélyesebb! Őt már nem ölhetik meg. nincs az a kard. Nem aludtak. Reni ezt nem látta. miről van szó? — Ott — folytatta —. Az éjszaka sötétsége még jobban összesűrűsödött. Vajon megérti-e Lada. Hogyan magyarázza meg neki. a szökés minden nehézsége továbbra is fennáll. — Most azonnal jössz velem — mondta Reni. Varázslónak tartják. Két harcos ült mellette. de együtt sem törhetnek ki innen. mint az előbb. — Reni! — suttogta Lada.

nyomban a tábortűz felé irányította lovát. Nem tudta. Tehát ahhoz. Cseszláv pedig egyetlenegyszer sem állt meg. semmit. s máris tudta. hogy a táborban legalább ötszáz harcos tartózkodik. A lovas. Észrevették. Egész éjjel ment. Az őrparancsnok hirtelen megfordította a lovát. Hárman az egy fegyvertelen Reni ellen. Mind a két harcos felugrott. Reni ledobta magáról minden ruháját. A távolban egy veszettül vágtató ló körvonalai látszottak. Den igazat mondott! A dzsinn bronzvörös alakja a lángok közt állt! Reni nem látta. Cseszláv éppen ezt akarta. A SZÖKÉS Cseszláv hamarabb érte el a Volga partját. akik még menni sem tudtak gyorsan. aki az őrparancsnok lehetett. és Cseszláv a távolban megpillantott egy falut. amerről a Dzselal-féle osztag érkezett. hanem éppen az ellenkező irányba. Akkoriban. Alig hagyták el a szekérgyűrűt. A földhöz lapult. Észrevette. Azonnal cselekedni kell! Reni gyorsan a tűzhöz sietett. Még ismerősökre is talál itt. Mind a két harcos arcra borulva feküdt a földön. csak hol? Lehet. csak meleget: sem égetést. Nyilván el akarják őt fogni. Hitt szerelmese erejében. Megállt. Ahogy közeledett. hogy a mongolok le fognak mondani az üldözéséről. nem kisebb osztagot kell összeszednie. vannak-e itt errefelé települések. hogy kiszabadíthassa a rabnőket és Renit. öt lovas indult Cseszláv elé. Az osztag pedig lassú lépésben haladt az erdőben. ami megkönnyítené a feladatát. mielőtt felkeltette volna Ladát. hogy az osztag ebbe a táborba tart. hogy ágyékkötője füstölögni kezd. Lada futni kezdett. és mezítláb belelépett a közepébe. hogy Lada engedelmeskedett. máris észrevették őket. úgy vált számára egyre ismerősebbé. Bizony. amikor hazafelé tartott a besenyők fogságából. ő már járt ezen a helyen. ahogy csak az erejéből bírta. megszámolta a szekereket. Ezekben a nyugtalan időkben az emberek mindig féltek az idegenektől. Szikranyaláb csapott a magasba. — Arra! — Reni abba az irányba mutatott. Dzselal megszokott időben táborozott le éjszakára. szinte a magasságos égig. mert megijedt a három fegyverestől. 222 . s ettől való félelmében futott. mit csinálnak az őrök. Pedig lenniük kell. Hajnalfelé megpillantotta a mongol szekértábort. hogy ne vehessék észre. — Arra! Folyó! A lány tétovázott. Nem hitte. Megbír ő hárommal is. csak az ágyékkötőt hagyta magán. mint Dzselal osztaga. s kilépett a tűzből. És utoléri. mert feltartották a rabnők. — Arra! Gyorsan! Hangja olyan parancsoló volt. Jól fel voltak fegyverkezve. Nem érzett semmit.Georgij Martinov: Az időspirál Még a sátorban. sem fájdalmat. Az őrparancsnok nem Lada után futott. Biztos volt abban. hogy több napi járóföldre vannak? De mindössze három óra telt el.

Szavaiból Cseszláv kivette. A falu közel van. — A táboruk felől érkeztél — szólt az. Az elbeszélésnek nagy volt a hatása. hogy az 223 . s ezért néha szóba elegyedett a fogollyal. Cseszlávnak felajánlották. Ezeknek az embereknek igazuk van! — A táboruk mellett mentem el — felelte nyugodt hangon. A fiatal harcosok rádöbbentek. Talán akad majd ott valaki. — Hozzátok — felelte Cseszláv. Dzselal unatkozott az úton. de megszöktem. üljön fel valamelyikük mögé a lóra. de nem volt több fegyverük. Ez a létszám kevés ahhoz. Reniről Cseszláv egy szót sem szólt. De magába fojtotta dühét. Egyetértettek vele. s állig fel voltak fegyverkezve. Elhitték szavait. — Add át a kardodat! Cseszláv átnyújtotta hadizsákmányát. a fiatal lányokon kívül. amelyet Cseszláv javasolt. A három békés falu kegyetlen lerombolása és lakosainak vadállati módon való lemészárlása mélyen sértette igazságérzetüket. Elindult a lovak mellett. — Nem a miénk — mondta az iménti legény. Feldúlták falunkat. Annál is inkább. Segítségért jöttem hozzátok. Szubudaj-nojonnak és osztagának a sorsa meg volt pecsételve. A vér Cseszláv arcába szökött. — Hogy került hozzád? Bárhogy is sietett Cseszláv. Lehet. Vajon mitől félhetnek ezek az emberek? — Hová-merre visz az utad? — kérdezte meg az egyik. aki eladta magát az ellenségnek. — Ki küldött? — Senki nem küldött. — Lányom Csagoniz harcosainak fogságában van. — Hihetünk-e neked? No lám! Ezek az emberek tudják. amely az orosz embereket jellemzi. De ő visszautasította: — Nincs rá szükség. Legalább ennyi akad a szomszédoknál is. — Ki ellen? — Csagoniz harcosai ellen. hogy nem hiszik el szavait.Georgij Martinov: Az időspirál A lovasok körülfogták. ezzel pedig veszít a hiteléből az elbeszélése. a faluban akadt ismerőse. de elegendő annak a tervnek a megvalósításához. Lakott ott egy Szvetozár nevű ember. Miért tették?! És estére már százhatvan jól felfegyverzett férfi állt Cseszláv rendelkezésére. Akadtak volna többen is. aki Cseszlávval együtt volt a besenyők fogságában. s megöltek mindenkit. és akivel együtt szöktek meg. Arca kemény volt. Árulónak tartják. milyen vitéz dalia akadt az útjukba. Kísérjetek be a településetekre. aki ismer engem. mert rabságba vetett húsz orosz lányt kellett kiszabadítani. aki alighanem a vezetőjük lehetett. hogy megtámadják a szekértábort. Én magam is a foglyuk voltam. részletesen el kellett mesélnie egész históriáját. s azt hiszik. Mind az öt fiatal ember volt. hogy a mongolok itt vannak a szomszédban. hogy azok küldték őt. Vért vérért! Cseszláv terve egyszerű. Ezek az emberek mindig készen álltak honfitársaik megsegítésére. Cseszlávot ez meglepte. A faluban akadt vagy száz fegyverforgató férfi. Jól sejtette Cseszláv.

A település lakóinak hal volt a főtápláléka. és négyet kiválasztott közülük ajándékul az uralkodónak. Szubudaj-nojon személyesen megnézte a rabnőket. hogy ha ezek valóban felderítők. Ám a felháborodott. a hírnöknek sietnie kell. hogy idejekorán állították fel a csapdájukat. amelynek sűrűje sok mindent elrejt. s az éj leple alatt Cseszláv osztaga átkelt a Volgán. Az evezősöknek pedig nem szabad megsejteniük semmit. Éber szemük ilyen messziről is felfedezte az induló tutajt. Mindössze négyszer kellett fordulniuk. Mongol lovasokat fognak alakítani. Cseszláv tudta: a legnagyobb nehézséget az okozza. és kioktatta őket. Minden átkelést megkezdő csoport biztonságban fogja érezni magát. hanem egy sokkal keskenyebb folyó. mielőtt felkerekedne az egész tábor. Az osztag felkészült a hosszú. amikor a tutajok elég messzire eltávolodnak. A mongolok nem kelnek át egyszerre mindnyájan a folyón. és az erdőben csapdát állítanak fel. A túlsó parton semmit nem vesznek észre. A lényege ez volt: észrevétlenül átkelnek a folyón. vezetőjüket rá lehet kényszeríteni. teljes kudarccal végződhet minden.Georgij Martinov: Az időspirál osztag át akar kelni a Volgán. hogy a felderítők milyen jelzésekkel közlik: az út szabad! De aztán úgy vélte. amint felkelt a nap. és felkészültek a tutaj fogadására. Az imént még alvó emberek felugráltak. de akkor már késő lesz. Vért vérért! Erőszakot erőszakért! 224 . A hatalmas folyó árja lefelé fogja vinni a tutajokat.. vagyis lóháton. kiválasztott húsz férfit. még akkor sem. Pontosan ezen a napon reggel indult el Dzselal hírnök Dzsingisz kánhoz. Lejjebb a mongol tábornál. Senki nem sejtette. hogy a tutajoknak minden egyes alkalommal vissza kell térniük a túlsó parthoz. az értük kapott pénzt pedig Dzselalnak ajándékozta. Még sötét volt. amikor partot érnek. hogy emberei egyetértenek legszigorúbb és legkegyetlenebb intézkedéseivel is.. Ha a mongolok felderítést akarnak végezni. semmit nem hallanak meg. Ezek átöltöznek azok ruháiba. Ezen a helyen képtelenség átúszni a Volgát a mongolok szokásos módszerével. A tervet a legapróbb részletekig megvitatták. mit láttak a felderítők. A többit Horezmben kell eladni. Elmesélték neki. Rá kell kényszeríteni. Csak akkor lehet akcióba lépni. talán több napos várakozásra. ha az nem a Volga. s ezért sok ladikjuk volt.. akiket elsőnek rohannak meg. Cseszláv minden eshetőségre készen. A kis csapat. nem szabad semmitől sem visszariadni! Cseszláv tudta. akiket Cseszláv állított fel a part mentén. amikor Cseszláv a megbeszélt helyre vezette embereit. A csalásra csak akkor jönnek rá. Cseszláv ismerte a keleti népek szokásait a hadjáratban. s fel-feltűnnek a parton. Az őrszemek. De segítségükre lesz az erdő. Cseszláv elmagyarázta a feladatot. Ilyen korán kezdenék az átkelést?! Cseszláv nem értette. miért csak egy tutaj indult el. Gyalog nagyon lassan haladnának a rabnők. közölje a jelzéseket. akik többször is a szekértábor közelébe lopózkodtak. dühödt emberek hajlandók voltak bármennyi ideig is várni. aránylag kis tutajuk volt. útnak indult. Ki tudja. s ezért Szubudaj néhány könnyű szekeret és öt kísérő lovast adott Dzselal mellé.. riasztották az embereket. A mongoloknak mindössze két.

és majdnem suttogva folytatta: — Csak nem a dzsinn? — Hát ő hol van? — Szubudaj felemelkedett a heverőről. A sodrás a folyón nagyon erős volt. — Nos? — kérdezte a nojon. nemes szívű nojon — felelte Tohucsár Rasid. — Azt hiszem. Ugyanettől a rémülettől halt meg az egyik harcos. Eszeveszetten vágtatott ki a táborból. akit Reninek hívnak — parancsolta a nojon Dzsogatajnak. a másik megőrült. Megremegett az örömtől. s úgy vágtatott el. — Meglátjuk! Hívd ide a vörös embert. és lefeküdt. hogy a tutaj visszatért. mi történt — jegyezte meg az uléma megfontoltan. hogy Hori is megőrült. hogy lovak. és elindultak. A vörös ember a helyén van! — Mi a véleményed? — kérdezte Szubudaj az ulémától. Dzselalt és harcosait pedig elföldelték az erdőben. A túlsó parton minden csendes. és visszafelé menet a part mentén kellett vontatni a tutajt. — Ki ölhette meg? — kérdezte a nojon. De nem tudott aludni. A másik teljesen megőrült. lehet. Eltűnt Hori. Szubudaj izgatottan várta visszatértét. — A dzsinn a sátrában van — felelte a nukerek parancsnoka. Hála Perunnak. — Csak térjen vissza! — Előbb meg kell tudni tőle. szekerek (tehát nem felderítők) és. az őrség parancsnoka. — A lány tűnt el. — Nem tudni okát. a sátrában. — Egyszerűen meghalt — felelte Dzsogataj. — Kerékbe töretem ezt a Horit — dühöngött Szubudaj. hozzátette: — 225 . Két őrszemmel is történt valami. hogy a csapda helyét helyesen választották meg. — Még három nap. A tutajnak pontosan itt kell partot érni. — Nagyon furcsa ez az egész. és mi is követjük őket — mondta a nojon. a másik pedig megőrült. Még nem csillapodott le. Megjelent a gondterhelt Dzsogataj. — Dzsogataj lehalkította a hangját. lányok vannak rajta. s ezért elfelejtette az udvarias megszólítást. Kelet és Nyugat minden istenének.. — Hová tűnhetett ez a Hori? — Lovának nyomai a pusztába vezetnek. Az egyiket holtan találták. akik a sátrában tartózkodtak. De Lada egyáltalán nem érdekelte a nojont. mit gondoljak. Vele együtt lépett a sátorba Tohucsár Rasid. Cseszlávnak rendkívül éles volt a szeme. és furcsa dolgokat jelentett.Georgij Martinov: Az időspirál Rövidesen kiderült. Ki tudja. Amikor a tutaj még csak a folyó közepén volt. — Nézz utána! Dzsogataj sietve távozott.. Nincs sehol. Hátha megszökött a vörös ember? Dzsogataj visszatért. Amikor az eltávozott. Nincs sehol. a mongolok a rabnőket szállítják át elsőnek! Szubudaj-nojonnak jelentették. Megkönnyebbülten felsóhajtott. már észrevette. Az emberek behúzódtak a bokrok s fák közé. — Nem tudom. Egyetlen seb sincs rajta. — Hori ijedtében futott világgá. A rabnők ekkor már szabadok voltak. Dzselal és harcosai befogták a lovakat. Minden rendben megy! Nem siet majd visszafelé. A nojon elbocsátotta azokat.

A parancs őrá vonatkozott. kutya! Reni hátra se fordult. Rádöbbent.. hogy Reninek milyen nagy erőfeszítésébe került kitépnie magát a kezükből. mert nem ütköztek a megragadott test ellenállásába. amikor megpillantották a nojon eltorzult arcát és kivont kardját. — Ó. Szubudaj felugrott. Nem vették észre. hogy el akarja hagyni a tábort. Megvillant a damaszkuszi penge. a meglepetéstől moccanni sem tudtak. 226 . Harmadszor lépett a sátorba Dzsogataj. és kiszaladt a sátorból. Reni után vetette magát. senki nem értette. — Állj meg. Az volt az érzésük. s futás közben rántotta ki kardját a hüvelyéből. s úgy visítozott. nagyságos nojon — mondta —. A dzsinn meztelen bronzvörös alakja már a szekérkerítéshez közeledett. Arról sejtelmük sem volt a harcosoknak. Szubudaj-nojon sem értett semmit. — Meglátjuk! — ismételgette Szubudaj fenyegetően. továbbra is egyenletes léptekkel. A harcosok szertefutottak. hogy a dzsinn sikamlós.. Szubudaj könnyen utolérte a lassan haladó Renit.Georgij Martinov: Az időspirál Dzselal azt bizonygatta. de nem akar beszélni. s egyszer sem fordult hátra. Én rákényszerítem! — Nem hiszem — szólt az uléma. hogy kezük egyszerűen keresztülhatol Reni testén. Az az érzésem. Erős karok csimpaszkodtak a dzsinnbe. a dzsinn nem volt hajlandó velem jönni. A vörös embert élve vagy halva. A harcosok elestek. ami ezután történt. nagyokat dobbantott a lábával. A nojon a dzsinnre mutatott. hogy az egész tábor visszhangzott tőle. Néhányan rávetették magukat Renire. A harcosok hátrafordultak. de meg kell mutatnia Dzsingisz kánnak. A harcosok a tekintetükkel kísérték. de ő nyugodtan folytatta útját. hogy ez a Reni beszéli a nyelvünket. — Alib-barin! Szubudaj hangja visításnak hangzott. A nojon lecsapott kardjával. Azt. mint a hal. hogy hűséges nukerja igazat mondott.

hogy a sötétben más úton indul el. Holnap majd találkoznak a folyóparton. Tudta. Reni nem ismerte ezeket a virágokat. Reni nem félt az üldözéstől. s Reni úgy vélte. Előfordulhatott. Reni lefeküdt a puszta földre aludni. Amikor besötétedett. A Dzselal-osztag lovainak nyomai jól látszanak. hogy mindenki lássa a dzsinn varázserejét. mint rendetlenül szétszórt csillogó pontokat. A harcosoknak esetleg nem hisznek. hogy olyan lénnyé változik. közvetlenül Lada szökése után elhagyhatta volna a tábort. hogy a „varázslók" emléke ezer évig fennmaradjon. akiben nem tehet kárt nyíl. hanem az egész tábort is. Azonkívül a folyó elég messze volt. ahol az emlékezetes átkelés történt. de Reni ezt nem vehette észre. FINÁLÉ Reni még az éj folyamán. hogy a csillagokat csillagképekre osszák. Annak idején az emberek még nem tanulták meg. de az akarat. A harcosok nem látták. amely erre a lépésre késztette. Ugyanolyanok voltak. Még álmában sem okozhat kárt benne senki. illatos volt. Tudta. Sietve utat nyitottak előtte. gondolhatott-e valaha is arra. ez nem így volt. Elhatározta hát. Tovább úgysem mehet. Nyugodtan elaludhat. mint a lány nyugalmával való törődés. Ehhez pedig el kellett kápráztatnia nemcsak a három őrszemet. Csupán ezek a csillagok maradtak változatlanok. hogy még utoléri Ladát. tehát nincs semmi veszély. hogy a segítségükre lesz ebben. kard és dárda? Most már ez így lesz élete végéig. hogy a hétpróbás katona elvesztette eszméletét. aki visszatartsa. Szubudaj-nojont oly erős lelki megrázkódtatás érte. mint a hazájában. Épp hogy sikerült elkapnia a földre zuhanó Szubudaj testét. azon a helyen. Lada még nincs vele.. Tohucsár Rasid azonban mindent látott. Szigorúan véve a dolgot. A tizenegy évezred alatt a csillagos ég megváltozott. az kell. hogy a kard keresztülhatolt a vörös dzsinn nyakán. Senki nem akadt. Míg az uléma az odarohanó szolgák segítségével eszméletre térítette Szubudaj-nojont. Az éjszaka meleg. A dzsinn hanyatt feküdt. a félelem pedig futásra kényszerítette. hogy a nojon elhibázta a vágást. Azt hihették. Reni túljutott a szekérgyűrűn.Georgij Martinov: Az időspirál Tohucsár Rasid a nojon után futott. és visszatért a sátrába. Halála napjáig sérthetetlen lesz minden ellenfele számára. hogy az emberek ne felejtsék el őket. hogy ezzel a késlekedésével felesleges izgalmat okoz Ladának. és kis idő múlva vörös alakja bele veszett a sztyepp fölött lebegő ködbe. Lada csakis így értelmezhette Reni szavait. De ő ott maradt. erősebb volt. Az utat könnyű megtalálni. amelyek az illatokat árasztották. Halála napjáig! 227 . s azokat úgy látták. Elmosolyodott. Gondolt-e valaha. és nem tudja mindjárt megtalálni a lányt. és gondtalanul szemlélte a csillagokat. Reni gyorsan haladt. Többé senki nem mert rátámadni Renire.. hogy a jövevények óriási jelentőséget tulajdonítottak annak. de az est leszállta előtt mégsem pillantotta meg Ladát Nem csodálkozott: a lány szívós és erős teremtés.

Váratlanul és pontosan eszébe jutottak a nemrég hallott szavak. és elvezesse a faluba. s tudta. A falusiak. Most már nem sietett. Cseszláv maga is látta. hogy a lányát szerető fiatalember mindent megtesz Lada megmentése érdekében. Végre itt van! 228 . A sors néha kegyes szokott lenni az emberhez. akiknek a jelenlétére most már nemcsak hogy nem volt szüksége. ijesztő és felfoghatatlan lény marad! Eszébe jutott. Azt gondolta. hogy Ladával együtt el akarják hagyni ezt a korszakot. A hajnal hűvös volt. és ő megijedt. és akit tisztelettel vesznek körül. Cseszláv így is cselekedett. Minden ellenfele számára! Nem. Itt várt rá. boldog élete Ladával! Reni teljesen megfeledkezett róla. mit akarok ezzel mondani. hogy az éjszaka Lada megölelte. hogyan viselkedik Dzselal Renivel. ahogy azt az emberek tudat alatt szeretnék. nemcsak az ő számukra. Hozzátették. A könyörtelenül világos. amint keresztülmegy a jövevények kamráján. hogy Lada és Reni ott maradtak a mongol táborban. hogy erősen megszorítja. mint egy lovas csoport. ezért felkelt. De milyen hallatlanul nehéz megvalósítani elhatározását! 'Az üldözés lehetőségére nem gondolt. és akkor karjai besüppednek az ő testébe! Nem lehet nyugodt. amit egy lányáért aggódó apa tett volna. hogy Ladát egy sátorba helyezték Renivel. Délfelé érte el a folyót. Ő pedig visszatér az osztagához a túlsó partra. azt tanácsolták. hanem veszélyes is volt. hogy életed nem lehet boldog ebben a korszakban." Reni a földre zuhant. és sokáig feküdt úgy. Az apa tehát azt tette. Csak így elégíthette ki bosszúvágyát. Nyomban útnak indította lányát a faluba. hogy fogadja Renit. Nincs értelme. A kiszabadított rabnők elmondták neki. Vele küldte társait is. hogy ezen a parton kelepce várja a mongolokat. Akárcsak az éhségére sem. Cseszláv hatalmas alakja volt. A feladat csupán annyiból állt. Cseszláv okvetlenül személyesen akart részt venni Csagoniz harcosainak lemészárlásában. akik jól ismerték a mongol tábor környékét. Lada szökése biztonságosabb lesz. Döntött: az egyetlen lehetséges megoldást választotta. majd a túlsó parton akar megszökni az átkelés előtt. Minden barátja számára halála napjáig érthetetlen. szörnyű gondolatra hirtelen kiegyenesedett. Renit üldözhetik. vigasztalhatatlant elkeseredve. Éjjel pedig összetalálkozott Ladával. hogy nyugat felől közelítsék meg a szekérgyűrűt. Az első. Cseszláv pedig egyedül könnyebben elrejtőzik a mongolok szeme elől. amit a part szélére érve meglátott. Nem kételkedett abban. és ismételgetné: „Nagyon hamar rájössz. De vajon mit? Hiszen Reni nem tudja. akit varázslónak tartanak. hogy ha ő a közelben tartózkodik. hozzá hasonlóvá válik. és úgy fordítja az eseményeket. hogy a lány maga is.Georgij Martinov: Az időspirál Reni összerezzent. Mintha a tanítója állna mellette. s visszatért a faluba a kiszabadított lányokkal együtt. Egész éjjel várta Renit. Cseszláv nem véletlenül került a folyópartra. Elfelejtetted. mi az oka ennek. Magához vett néhány embert. és folytatta útját.

— Lada! — suttogta Reni. s nem félt. úgy úszott. és semmitől nem tartott. Oly roppant erejű volt ez a kézfogás. és beugrott a vízbe. kétségbeesés csengett. Érezte. 229 . és még mindig nem értett semmit. aki nem tud úszni. Nem is olyan rég Reni arra gondolt. Cseszlávnak úgy rémlett. és úszni kezdett. hogyan is ússzon. amit mond. — Hová akarsz menni? Különféle nyelven beszéltek. De most semmire nem gondolt.Georgij Martinov: Az időspirál — Rég várlak — szólt Cseszláv. — Hol Lada? — kérdezte. — Reni nyugat felé mutatott. de furcsa módon kicsúszott belőle. Reni nem hajlandó a faluba menni. hogy valami szokatlan dolog történt. Ha megfullad. hogy Lada nincs itt. végül teljesen eltűnt. Reniből ez most hiányzott. kilépett a vízből. — De visszajössz? — Nem. hogy Reni napégette sötétvörös arcán egy könnycsepp gördül végig. de megérezte. s izomereje simán fenntartotta a víz felszínén. Nem tudta felfogni. Cseszláv utána szaladt. — Gyerünk! Reni tagadóan rázta a fejét. akit meglepett. akár a gyerek. egy lépést sem tud eltávolodni a parttól. hogy a levegőt markolta meg. Látta. mintha Reni ijedten nézegette volna a kezét. ahol az erdő és a Tisztás húzódott. — Nem megyek veled — mondta. — Visszatérek a barátaimhoz. hogy fájdalmat okoz neki. mégpedig úgy. De Cseszláv ezt a mozdulatot annak tartotta. Vissza akarta-e lökni Cseszlávot. hogy Reni nem érti. és kinyújtotta kezét. Ebben a szóban végtelen szerelem. Oszott. vagy csak meg akarta akadályozni. és szinte futva elindult a sztyeppbe. kín. Miért hagyja itt Reni őt és a lányt. hogy elkapja őt? A kézfogást nem ismerték Moorországban. hogy Reni oroszul beszélt. — Ég veled! Szavait nem értette Cseszláv. Ujjait összeszorította. Nem ismerte a „biztonság" szót. de a mozdulat világos volt. amint Reni majdnem szemben vele elérte a túlsó partot. amelyeket senki nem tanít úszni. amelyik nem gondol arra. Aztán megfordult. De az volt az érzése. Alakja egyre kisebbre zsugorodott. Reni leengedte a kezét. de nem érzett ellenállást. és lement a vízhez. hogyan lehet átkelni a folyón annak. Az önfenntartási ösztön csak akaraterővel küzdhető le. Cseszláv követte tekintetével. akit szeret? Mi történhetett vele? Reni visszafordult. de valami oknál fogva megértették egymást. Reni megfordult. hogy Reni keze a kezében volt. mint az állatok. Tudta. mint maga Cseszláv. — Biztonságban — felelte Cseszláv. Karjai önkéntelenül mozgásba lendültek. mint ő. De Reni megértette. mi történhetett. hogy esetleg megfullad. megszabadul az elválás gyötrő fájdalmától — mindörökre. Tudta. — De hát Lada… Cseszláv észrevette. az orosz dalia. nem is gondolva arra. Ha arra gondolt volna. Hevesen kezet rázott Renivel. De semmire sem gondolt. hogy Reni majdnem olyan erős.

ahová akar. A dzsinn nem egyedül tartózkodott itt. Ám ekkor zaj.. Az a tíz harcos. Egy magas. Elment „Perun szolgáihoz". A mongolok lóhalálában vágtattak. hogyan hibázhatta el a vágást. és. elfelejtse azt. Menjen. keze tapasztalt. Reni nyomait könnyen felfedezték a parton. mivel tudta. és akitől félnek. eltűnt a táborból. A part elnéptelenedett. hozza vissza Renit. dübörgés. Elsőnek gázolt bele lovával a vízbe. nem szabad a nojon szeme elé kerülni. amit szeme látott. ha pedig ez lehetetlennek bizonyul. vagy ide akarja hozni őket. a nojon nem szólt róla egy szót sem. Szegény Lada! De majd megmondja a lányának. Az ájulást a harcos szégyenének tartotta. Tohucsár Rasid. Előre. hogy a keleti kényurak ilyen állapotban a legképtelenebb tettekre képesek. hogy az uléma elfelejtett üzenni Dzselallal hozzátartozóinak. Tohucsár Rasid bölcs ember volt. Így telt el néhány óra. Ki lehetett? Cseszláv szerencséjére Dzsogataj nem nagyon töprengett ezen a kérdésen. De a következő pillanatban más nyomokat is találtak. hogy Reni megígérte: visszatér. ez a másik pedig visszafordult. A dzsinn egyenesen nyugatnak tartott. Az ilyesmi női szokás. hogy az egész tábor rajta nevet. A csapást elviselhetőbbé teszi majd a várakozás. A társa az erdő felé indult. és Reni helyett a levegőt találta el. mi történhetett Renivel? Cseszláv sokáig állt és töprengett a parton. Megparancsolta nukerjainak. A folyó méltóságteljesen hömpölygőit lefelé a távoli tengerhez.. mi történt.. Csend és nyugalom. hogy majd szétvetette. De mégis. a másik a Renié lett volna. utána! 230 . fegyvercsörgés hallatszott. ráeszméljen arra. mert el akar búcsúzni tőlük. ötven lovas vágtatott ki az erdőből. A dzsinn átúszta a folyót. A nojon meg volt győződve. hogy ha a nojon kérdezősködik felőle. semmisítse meg a vörös dzsinnt! Napok kellettek Szubudajnak ahhoz. és az ötven harcos a parancs átvétele után két perccel már kivágtatott a táborból. Olyan düh fogta el. a szekérgyűrűn túl hevert kettétört gerinccel. és átkelt a túlsó partra. Dzsogatajt nem érdekli. míg féktelen haragja el nem párolog. szikár férfi vezette őket. mondják azt. az aggódás. hogy az olyan embernek. amerre az itt megfulladt tizenkét ember holtteste is leúszott. A kutyahűségű és odaadó Dzsogataj szigorú és határozott parancsot kapott a nojontól: érje utol. hogy utolérje az osztagot. Aztán elindult a sűrű bozótosban elrejtett lovakhoz. de Dzsogataj nem mert ellentmondani. hogy teljesen magához térjen.. Nem értette. akire neheztelnek.Georgij Martinov: Az időspirál Cseszláv felsóhajtott. majd pedig a bizonytalanság. akik nem voltak képesek visszatartani Renit. és tudta. Teljesen értelmetlen dolog ötven emberrel üldözőbe venni egyet. Az egyik az övé volt. A túlsó parton a nyomok még kivehetőbbek voltak. A legtapasztaltabb szem sem fedezné fel az itt lejátszódó tragédia nyomait. Bárki volt is a másik ember.

Aztán átmentek a harmadik faluba. hirtelen elhunyt. azonnal!" De már útban a Tisztás felé megrázkódtatásuk lecsillapodott. S itt érte őket a második csapás. mint akit villám sújtott. Ha nem tér vissza idejére. amikorra a jövevények Reni visszatérését várták. Ladáról pedig a jövevények teljesen megfeledkeztek. Valaha. Ezekben a napokban azt ettek. és visszanyerték higgadtságukat. A romok között lemészárolva vagy lenyilazva hevertek férfiak. Reni tehát él. Nagyszámú ragadozó madár máris ott keringett az egykori falu fölött. amely a szemük elé tárult. 231 . S a négy tudós hozzáfogott a kellemetlen. Ott folytatták azt. itt kell hagyniuk a fiatalembert. Rögtön utána elindultak a másik faluba. A jövevények nem lettek volna nagy tudósok. A látvány. Őt és Cseszlávot nem ölték meg. Alkalmasint összekötözve elvitték őket valahová. és elsiettek onnan. Reni és Cseszláv holttestét nem találták meg.. hogy a másik háromnak ideje sem volt intézkedéseket foganatosítani. hogy a romok közt hagyják heverni a holttesteket. de várni tovább már nem tudtak! Súlyos megpróbáltatáson mentek keresztül a jövevények. Oly hirtelen. Egész napjuk ráment arra. s nélküle folytatni a jövőbe vezető útjukat. mert a falusiakén kívül semmilyen más holttest nem akadt. amit a veteményesekben találtak. Úgy halt meg. amely sokkal szörnyűbb volt. Annyira megrendültek. hogy összegyűjtsék az összes holttestet egy helyre. Rendkívül fejlett humanizmusuk és embertiszteletük nem engedte. Ismerték bolygójuk történetét. Rájöttek. és soha nem is tudtak volna elképzelni hasonló dolgot. a falusiakon meglepetésszerűen rajtaütöttek. „Menjünk. hogy bár világos értelmű. Aztán hatalmas máglyát raktak. akit őszintén megszerettek. hogy ne érezzék az égő hús szörnyű bűzét. hogy a ragadozók zsákmányává váljanak. Erre elment még egy napjuk. Sajnálták fiatal társukat. ha nem jönnek rá a halál okára. amikor mit sem sejtve visszatértek a faluba a kamrában eltöltött éjszaka után. mint az első. Nem voltak felkészülve ilyen borzalmas látványra. Végre befejezték ezt a nehéz munkát. Csatára nem került sor. amit itt abbahagytak. siessünk a jövőbe. gyerekek. aki a legidősebb volt köztük.Georgij Martinov: Az időspirál A KURGÁN Már nem volt sok hátra addig a napig.. nők. Visszafordultak. most. hanem foglyul ejtették. erős jellemű emberek voltak. hátborzongató volt. Barátjuk meghalt! Bajtársuk és útitársuk az időúton meghalt! Reni tanítója. hogy itt egy ellenséges törzs támadt rá váratlanul a falura. s visszatértek a Tisztásra. szokatlan munkához. nem bírták tovább nézni. a nagyon távoli múltban hazájukban is előfordultak ilyesmik.

Teljesen megfeledkezett róla. Vaktában ment.Georgij Martinov: Az időspirál Ez még szörnyűbb volt. Mi több! A Tisztáson maradtak még öt napig. A napok várakozással teltek-múltak. nem tért le sem jobbra... Az önfenntartás ösztöne nem tudta legyőzni a másik ember életéért érzett felelősség tudatát. hogy Dzselal osztaga majdnem egy álló napig haladt a folyóparton. Amikor pedig ugyanolyanná válik. lehetetlenné vált. de a gyakorlatban még nem próbálták ki. Ez a boldogság egyik pillanatról a másikra elérhetetlenné. az áteresztőképesség a legjobb védelem az erőszakos halál ellen az idegen és ismeretlen bolygón. Semmilyen eszköz nem volt! Erre csak a Föld jövőben megszülető emberei lesznek képesek! Abban az esetben. amelyeket jól az emlékezetébe vésett. tudván azt. a jövevények tudták: nem indulnak el a jövőbe Reni nélkül. mikor fejeződik be Reni testében a szövetek megváltozásának folyamata... minden lehetősége meglesz a szabadulásra. A vidék teljesen ismeretlen volt. míg a legcsekélyebb reményük lesz rá. Reni nyugatnak haladt. milyen kockázatot vállaltak ezzel. De Reni nem sokat törődött ezzel.. De hiszen egész útjuk a Földre csupa kockázat volt! És most a maga kegyetlen valóságában tárult eléjük a könyörtelen igazság. s a jövevényeknek minden egyes nap nagyon nehéz volt. Nem vizsgálták ki. A negyedik máglya hamuja nem engedte. amelyen nemcsak barát. 232 . mert eldobott boldogságára gondolt. hogy megmentsék őt is az elkerülhetetlen haláltól. Társuk halálát az áteresztőképesség okozta! Semmi kétség.. hogy megmutatják neki az utat. míg el nem érte az átkelés helyét. A három jövevény nem rohant a kamrába. s elhatározták. Reni visszatér! Bármilyen veszély fenyegette is őket. úgy vélték. de nem volt meg az eszközük hozzá: ha megszüntetik az áteresztőképességüket. Hazájukban ezt elő tudták idézni. életfogytiglani boldogtalansággá változott. Ment egész nap és egész éjszaka. A három tudós tudta. hogy feledjenek.. mint maga a tény!. milyen hatással van az áteresztőképesség az élő szervezet életfolyamataira. Az útjelzők. amelynek ők lennének az okozói!.. A haláltól. hanem ellenség is várhatta őket. Nem tudott koncentrálni és tudatosan keresni az utat.. mint ők voltak. hogy Reni nem tudja gyorsan megtalálni a Tisztást. Senki nem tudja majd erőszakkal visszatartani. Reni pedig átérve a folyón. Valami oknál fogva szilárdan hitt abban. Hiszen ők maguk tették Renit áteresztőképessé! Reninek vissza kell térnie! Pontosan tudták. hogy megtalálja a Tisztást. halálra vannak ítélve.. amely Lada képében messze mögötte maradt. egyszer sem kerültek az útjába. Csak egyféleképpen menekülhetnek meg. Ők négyen előidéztették magukon. A haláltünetek kézzelfoghatóak. Amikor elindultak kockázatos útjukra. toronyiránt indult el. A jövevények attól tartottak. ha a tudomány odáig fejlődik ezer év alatt De hát akkor minél előbb el kell indulniuk abba a jövőbe!. Minden valószínűség szerint kíméletlen halál várja őket a közeljövőben. sem balra. ösztönösen haladva mindig nyugat felé.

hogy kiért a Tisztásra. és ekkor kissé jobbra maga előtt. hamar rálelnek. És ők is megpillantották kissé jobbra előttük a fehér fényességet. Csak nem oda igyekszik? Ez a feltevés bárkit elrémisztett volna. hogy pihen néhány órát. neki hozták ki a kamrából a fekete gömböt! Ez a rejtélyes. Amint rájött erre. és álmában rajtaütnek. Parancsára a harcosok gyantás ágakat vagdostak. amikor Den házában kigyulladt a fekete gömb. A nyomokat nehezebb benne megtalálni.. a világon mindenről. A víz fodrai szikrázva csillogtak. Ha a dzsinn azért hatolt az erdőbe. Akkor hát mitől csillog a víz? Reni körülnézett. Váratlanul kivilágosodott. a fák fölött megpillantotta a fényt. Amikor kiértek a Tisztásra. A lovasok mégiscsak gyorsabban haladtak előre. Csakhogy színe nem vörös volt. akit kutyahűséggel szolgált. Pár perccel azután jelentek meg az erdőszélen. Az irányt nem akarta megváltoztatni. érthetetlen gömb mutatja neki az utat!. Egyáltalán semmire nem hasonlított. amilyen a jövevények kamrájában is volt. észrevették. mint egy önműködő gép. De még ha meg is ijed. Itt az erdőben elhatározta végre. hogy nem állnak meg. hogy a dzsinn egyenesen a rejtélyes fény felé vette útját. Az osztag tagjai leszálltak lovukról. amelyek az erdő mélyébe vezettek. Valahol a közelben patak csörgedezett. De szomjúság kínozta. jóllehet már két napja nem evett. pillanatok alatt megfeledkezett a fáradtságáról. és Reni nagyon is ismerősnek tartotta. A harcosok pedig nem merték kimutatni félelmüket. 233 . és az égvilágon semmitől sem félt. ha nem világít a hold. Az erdő sűrűje — nem puszta. hanem folytatják az üldözést. A nuker bátor ember volt. amely megvilágította az egész várost. Barátai nem mentek el! Várnak rá.vagy napfényre.. De körös-körül sötétség honolt. Lassan haladtak. Csak ment és ment. amilyen éjszaka szokott lenni. Megállt és hallgatózott. és kantáron vezették az állatokat. és már majdnem utolérték Renit. Kis idő múlva megpillantotta. Reni tudta. Pontosan ugyanolyan gömb. akkor is végrehajtja ura parancsát. és meggyújtották. A fáklyák fényénél ismét meglelték Reni nyomait. hanem fehér. Hol is látta ezt a fényt? S ekkor eszébe jutott: ez az a fehér fény. a sötétben pedig esztelenség volna elindulni az erdőben. de Dzsogataj még a dzsinnektől sem félt. Elindult a hang irányába. szomjúságáról. hogy a dzsinn elindult a patakhoz. Két éjjel nem aludt. Ereje sem gyengült. mintha távoli tűzvész lángja vagy egy közeli nagy pásztortűz fénye lett volna. Lába alatt puha fű suhogott. Dzsogataj úgy döntött. Nem hasonlított a hold. és akinek gondolkodás nélkül engedelmeskedett. tűzre vagy tábortűzre. hogy ott éjszakázzon. A patak valahol a közelben folyhatott.Georgij Martinov: Az időspirál Nem érzett éhséget. Érthetetlen és ijesztő volt. amely olyan volt.

Beköszöntött a reggel.. a jövőbe távozva már rég „elhagyták" azt! Eltelt még egy nap. A dzsinn furcsa menedékhelye még mindig zárva volt. Észrevett rajta egy alig látszó keskeny rést. de nem értett semmit. csak a torlaszon belül. De sokféle nyom volt. és a némaságot semmi nem törte meg. mint nappal. egész éjjel nem aludtak az emberei. Sötétség borította az erdőt. Tehát a dzsinn ott bent van a „fatuskóban". a fény kialudt. Mintha egy hatalmas világító ködgomolyag hömpölyögne velük szembe. S ekkor. Áttört az erdő sűrűjén. Dzsogataj makacs ember volt. A mongolok folytatták útjukat. Előbb-utóbb ki fog jönni! Dzsogataj kardjának markolatával megkopogtatta a tuskót. Rajta egy faszobor. mint egy óriási fa tuskója. Sehol semmi nyom. vártak. Ez már túlságosan rejtélyes volt még a félelmet nem ismerő Dzsogataj számára is. A dzsinn nyomai egyenesen a „tuskóhoz" vezettek. A fehér fény minden lépés után erősödött. Az osztag hajnalig állt azon a helyen. az erdő ismét a megszokott erdő volt. hogy azok. Sehol egy teremtett lélek! Az. akik bezárkóztak a „vastuskóba". a Tisztáson. Nem félt. Vajon mi lehet ez? Harcosai megkönnyebbülten sóhajtottak fel. és belevette magát az erdőbe megint? Dzsogataj kiadta a parancsot. A tuskóból egy hang sem hallatszott. — Így legyen! — szólt Dzsogataj. A fák és bokrok olyan jól látszottak már.. Így telt el az egész nap. Szuroksötétség. és szintén megálltak. Ledöntött fatörzsek gyűrűje fogta körül a Tisztást. Az ilyen dolgokban jártas harcosok minden oldalról megszemlélték a torlaszt. Az ötven harcos a torlasz mögé rejtőzött. Mintha odabent a tuskóban egyáltalán nem volna senki. amely olyan volt. De a nyomok nem csaphatták be a tapasztalt nyomolvasókat. Közepén tompán fénylett egy érthetetlen tárgy. s nem volt ijesztő.. akit üldöztek. Egyszer csak meglepő látvány tárult a szemük elé. mint minden más erdő. Dzsogataj fürkészve megvizsgálta a furcsa fatuskót. amely úgy csillogott. mintha fémből lenne. amelyen bejáratféle lehetett. Ha nincs velük Szubudaj-nojon nuker-parancsnoka. 234 . A harcosok önkéntelenül lelassították lépteiket. Semmi eredmény. A fény egyre erősebben világította meg az utat. A dzsinn igenis odabent van! Hogy is jutott volna a mongolok eszébe olyasmi. És újabb parancsot adott. és megvilágította az utat..Georgij Martinov: Az időspirál Kis idő múlva a fáklyákra többé nem volt szükség. De hiszen nem ülhet bent állandóan. A nap elűzte az éjszakai félelmet. és az iménti erős fénytől a szem most nem látott semmit. amelyek különböző emberektől származtak. Dzsogataj megállt. A fény vakított. eltűnt! De talán már elhagyta a Tisztást. Egész éjjel égtek a fáklyák. visszafordultak volna. de a tuskóból senki nem jött ki. Vártak.

hogy San-Paulu Atlantisz egy részlete. Az ég felhőtlen volt. Reni szülőhazája terült el. Mind a ketten csupa fehérben voltak. az Atlantisz-lakóé. Hamarosan megszűnik ez a gyenge szellőcske is. — Nyugtalanít. benőtte azokat a helyeket is. amely a hűvös éjszakai szél előhírnöke. hogy Reni oly sokáig nem jön vissza — mondta Tillak. amelyek az óceán felszínére sötét éjszaka is jól látszó. Renié. S három napig tartott. A két ember sietett. A víz alatti sötétségben ott meredeztek a hatalmas csövek. azon a szigeten emelkedett a magasba. Ott a föld alatt éhen és szomjan hal vagy megfullad a makacs dzsinn! Szubudaj parancsa végrehajtatott! Az éveket évtizedek. A körülötte húzódó tágas épületek sivár látványt nyújtottak. egyszerű településsé vált a végtelen óceán kellős közepén.. ahol valaha a szökevények falvai húzódtak. mert nem lakott bennük senki. ahová az óriási gépek a föld minden zugából szállították a VEMA berendezéseit. A járatok csak ritkán keresték fel az óriási légikikötőt. majd elporladt. Az erdőben magas kunhalom nőtt. A pálmafák árnyékai fura pókhálókként szőtték be a még forró földet. A tudósok pontosan megállapították. Az óceánfenék elnéptelenedett. És a San-Paulu sziget. Innen vándoroltak le az Atlanti-óceán fenekére. De nem sokáig maradt az. felváltja az alkonyi szélcsend. A torlasz elrothadt. S új erővel lángolt fel az érdeklődés a sziget iránt.. Az most az alacsony dombok és az óriási repülőtér hatalmas épületei között gyűjti az erejét. Elnéptelenedett a sziget. Oroszhon fölött telt-múlt az idő. Fél évszázaddal ezelőtt San-Paulu sziget a legfontosabb bázis volt. jelentéktelen szárazfölddarabkává vált. és sugarainak égő tüze enyhült. A sziget. élettelenül bámultak a betonra. amely negyedszázad folyamán az egész világ figyelmének központjában állott. A város mögöttük maradt. ahol éjjel-nappal dolgoztak az építők. nagyszabású munka emléke maradt. A könnyű szellőfuvallat kellemesen cirógatta arcukat és meztelen lábszárukat. amely több száz jármű fogadására volt alkalmas. Az erdei kurgánt fák nőtték be. amelynek csúcsát képezte. 235 . A könyörtelenül tűző egyenlítői nap majdnem a látóhatárra ereszkedett. Ezek a lemezek melegítették állandóan Európa kályháját — a Golfáramot. amelyek a kollektorlemezeket tartották és táplálták. amelyen Moorország. amely alaposan leégett a délutáni napon. az óceán nyugodt és mozdulatlan. az évtizedeket évszázadok váltották fel. amely a kanyargós parton kígyózott. A tuskó eltűnt. az ugyancsak a VEMA által megépített városával és repülőterével az ember megvalósította.Georgij Martinov: Az időspirál Megkezdődött a nehéz munka. több ezer kilométeres fénysávot rajzoltak. s hogy az a hegy. EPILÓGUS A trópusok rövid éjszakája közeledett. A két ember gyors léptekkel haladt a keskeny ösvényen. Kihunytak a vakító fényszórók. Az erdő elterebélyesedett. aki idejött a mai emberekhez. A Tisztást áthatolhatatlan sűrűség borította.

Egyformán idegen volt számára a Föld és a zsvaniak bolygója. De volt másvalami. A jövevények elhagyták a Földet. — De mi az. amit abból a tényből állapítottak meg. Reni kérdése igen nehéz helyzetbe hozta a hozzá közelálló embereket. Erre az egy dologra is felfigyeltek! A zsvaniak a „mától való félelemtől" tartottak. Reni nem. mert jól ismerte nemcsak Tillak. kijelentette. befejezte fantasztikus időbeli utazását. kérdés volt: áttelepülhet-e hazájába. De míg a három jövevényt a mostani földi élet kissé emlékeztethette előző életükre. hogy bele tud szokni az új környezetbe. még rosszabb! Reni nem tudná megérteni. s fokozódik Reni válsága. aki az Atlantisz-lakó lelkivilágát figyelte. hanem az egész földi emberiség aggodalmát. addig az Atlantisz-lakó Reni számára nem volt benne semmi. A három jövevény a mai zsvaniak ősei voltak. ami téged aggaszt? A tudós semmit nem válaszolt. második élet kezdődött! Mindaz. Kiderült. És hazájuk várta őket. A rabszolgatartó társadalomban kialakult tudata nem tudta rögtön felfogni az egységes emberiség fogalmát. Valójában nem is volt szüksége a válaszra.. élhet-e ott. akik tizenkétezer évet töltöttek a kamrában. ami legalább valamelyest emlékeztetné a múltra. hogy Reni tettének egyszerűbb és veszélyesebb az oka: a közömbösség. Ezt úgy is lehetett értelmezni. holott ez természetes óhaj. Semmi! Egyetlen vonás sem! A jövevények hazája szülőbolygójuk volt. 236 . Miután Reni egyedül maradt. Több hónap telt el az emlékezetes nap óta. amikor kinyílt a henger ajtaja. hogy megérthessék. és Reni nem kísérte el őket. — A válság éleződik és mélyül — jelentette ki Tillak. hogy elég jól beszéli az óorosz nyelvet ahhoz. miért nem akarják. Ha megmondják az igazat. s a négy ember. Ha nem mondják meg. ami minden nappal jobban megnyilvánult nála: az idegenkedés! Szellemi téren az Atlantisz-lakót nem fenyegette veszély. Az első. megtalálja helyét új kortársainak társadalmában. Reni nem találhatott a Földön egyetlen embert sem. aki vér szerinti rokona lenne. hogy hazája elpusztult. de soha nem tett fel egyetlen kérdést sem. Reni hazája Moorország volt. Reni viselkedése aggodalomra adott okot.Georgij Martinov: Az időspirál — Szereti a magányt — felelte Kim. Az Atlantisz-lakó egyedül volt! A kamra küszöbén a jövevényeket testvéreik fogadták. Biztosra vették. Reni idegeneket pillantott meg. ahol Moorország terül el? A jövevények bevallották: nem merték közölni Renivel. kénytelen volt megszólalni. A modern világtól nem félt. amely már nem létezett. amit kimondott. és szülőbolygójukon élhettek egyenes ági utódaik. minden félelem nélkül szemlélte az idegen életet. ami körülvette őket. de Tillak. hogy szülőhazájában éljen. A négy férfi számára egy új. idegen volt nekik. alaposan lecsökken a gyors gyógyulás esélye. Kim nem ismételte meg a kérdést. hogy megszerette a Földet.. hogy a tartalék kamrába kerültek át. Útitársaihoz hasonlóan ő is érdeklődéssel.

. E világon kívül nincs és nem is lehet igazi élet az ember számára. Reni vagy leküzdi.Georgij Martinov: Az időspirál De válaszolniuk kellett. s akkor minden megy a maga természetes útján. amely létrehozta. A trópusi éjszaka áthatolhatatlan sötétségbe burkolja a szigetet. És Reni a szláv nyelvek tudósának. — Öngyilkossága sincs kizárva — mondta Tillak. ami létrehozta és alakította tudatát és a környező világ érzékelni tudását. Tillaknak és a neki oly rokonszenves Kimnek társaságában San-Paulura került. pózáról sugárzott a végtelen szomorúság. ott lakhatsz. S számára ez a környezet az egyetlen! 237 . És megmondták az igazság felét: — Hazád a víz alá süllyedt. Csak egy kis sziget maradt meg belőle. Nem tudni. De a földi emberek még gondolni sem mertek arra. amint a hazáját elnyelt hullámokat nézte? Vajon hogy döntött? Az ember és kora elválaszthatatlan egymástól! Sem a múltban. — Ott van! — sóhajtott fel Tillak megkönnyebbülten. Az Atlantisz-lakó reggeltől estig bolyongott a tűző napon az óceánparton egyes-egyedül. milyen hatással volt rá az. Az ember értelme abban a környezetben él. A válság kétféleképpen végződhetett. Hogy találják meg majd Renit a sötétben? Hol lehet? Miért nem jött ma vissza a megszokott időben? Még a mindig nyugodt Kim is izgatott lett. Ha akarod. sem a jövőben nem lehet boldog. A három „gyám" mindennap izgatottan várta visszatérését. mi történhet abban az esetben. Vajon mire gondolt. hogy az égvilágon semmi sem emlékeztette a szigeten a múltra. abban.. Boldogsága a jelenben lakozik. Kis idő múlva a látóhatár mögé búvik. egész alakjáról. Érzéseiről nem nyilatkozott. A nap egészen alacsonyra ereszkedett. abban. Fejét mélyen lehajtotta. bármilyen legyen is az. mert még Kim társaságát sem kívánta. amivel számtalan szál fűzi össze születése pillanatától. A keskeny földnyelv végében állt mozdulatlanul a bronzvörös alak. vagy.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful