26

2011. julius 30., szombat

Magyar Nemzet · Magazin

FOLYTATÁS A 21. OLDALRÓL A gazdagság elsõsorban a hatalmas kõolaj- és földgázvagyonnak köszönhetõ, melyet nem pazarolnak el: a kitermelés állami kézben maradt, és a jövedelem egy részét megõrzik a jövendõ generációk számára. Az erre a célra létrehozott Nemzeti Kõolaj Alapban eddig több mint ötvenmilliárd dollárt különítettek el! Az ország nem tagja az Európai Uniónak, a csatlakozásról eddig két népszavazást is tartottak, de a lakosság mindkétszer nemmel szavazott. A korábbi szegénységnek tudható be, hogy a skandináv országok közül itt a legalacsonyabb a külföldrõl bevándoroltak aránya. Jelenleg a lakosság alig három százaléka mozlim vallású (a környezõ országokban ez az arány lényegesen magasabb), ide jellemzõen három országból, Pakisztánból, Irakból és Szomáliából jöttek. A külföldiek döntõ többsége a fõvárosban, Oslóban él. A hatszázezer (elõvárosokkal együtt kilencszázezer) lélekszámú település Európa leggyorsabban növekvõ fõvárosa. A bevándorlást ösztönzi, hogy itt a legalacsonyabb a munkanélküliség egész Európában: alig három százalék. A magas, szõke, kék szemû Anders Behring Breivik négy óra negyven perckor érkezett meg a Tyrifjorden fjord partjára – az autórádióban már mondták az elsõ híreket a robbantásról, iszlám szélsõségesek terrorakcióját sejtve a háttérben. Leparkolta a bérautót, a csomagtartóból gépfegyvert vett elõ, és a zsebeit telerakta úgynevezett dumdum golyós tárakkal. A fegyverhez korábban vásárolt egy olyan (legális) kiegészítõt, amely lehetõvé teszi a gyors, hatékony tárcserét. Elindult az Utoya-szigetre járó komphoz, ahol a hajó kapitánya rákérdezett a fegyverére. (Norvégiában a rendõrök alanyi jogon nem viselhetnek lõfegyvert, erre külön engedélyt kell kérniük a parancsnokuktól. Eddig nem nagyon volt rá szükségük: 2009-ben összesen huszonkilenc gyilkosság volt a közel ötmilliós országban, miközben ez a szám a tízmilliós Magyarországon 138.) Breivik a Thorbjorn komp kapitányának azt mondta, a robbantás miatt megy a szigetre az ott táborozó fiatalokat megvédeni, és hogy két kollégája rövidesen érkezik utána. A fõvárostól alig negyven kilométernyire levõ, tízhektáros sziget 1950 óta a jelenleg is kormányzó Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezetének (AUF) tulajdonában van. Rendszeresen szerveznek itt nyári táborokat a politika iránt érdeklõdõ fiataloknak, egy nappal korábban a külügyminiszter tartott itt elõadást, szombatra pedig magát a miniszterelnököt várták. A táborban közel hatszázan tartózkodtak, zömmel norvég tinédzserek. Kevéssel öt óra után a sziget fegyvertelen biztonsági õre, Trond Berntsen (a koronaherceg feleségének rokona) összehívta a felnõtteket és a fiatal csapatvezetõket a kávézóba, hogy tájékoztassa õket a fõvárosban történt robbantásról. Breivik az épület elõtt vár, az oda összegyûlt fiatalokkal nevetgél. Az õr épp kilép az épületbõl, amikor a rendõrnek látszó idegen a fiatalokra támad – a csoportban ott az õ tízéves fia is. Trond ráveti magát Breivikre, aki könyörtelenül lelövi, a tízéves gyerek viszont megmenekül. Ezután valóságos hajtóvadászat kezdõdik a bokrokkal-fákkal sûrûn benõtt szigeten. Sokan a jéghideg vízbe vetik magukat, de a gyilkos utánuk lõ. Négy olyan testvérpár volt a szigeten, amelyiknek az egyik tagja az ámokfutó áldozata lett. A tizenhét esztendõs Hanne Linnaker túlélte, bátyja, Gunnar, aki pár hete ünnepelte a huszonharmadik születésnapját, belehalt a lövésekbe. Troms megyébõl érkeztek, és részt vettek a robbanás híreirõl szóló gyûlésen. A kislány hamarabb elindult, hogy feltöltse a telefonját, hogy a szüleivel beszélni tudjon – tulajdonképpen ennek köszönheti az életét. A lövöldözés hangjaira a sziklás part fele menekült, ahol legurult, és megsérült. Úgy gondolta, több esélye van, ha fekve marad – hallotta a gyilkos hangját, ahogy tõle tíz-tizenöt méterre azt kiabálja, mindenki meg fog halni a szigeten. Kilencven perccel késõbb újabb hangokat hallott: rendõrök kiabálták egymásnak, hogy ez is halott, az is halott. Nem mert szólni, azt hitte, a gyilkos és cinkostársai ellenõrzik, hogy mindenki valóban meghalt-e. Amikor végre segítségért kiáltott, érte jöttek a mentõk. Mivel õ nem sérült súlyosan, elõbb sebesült társait szállították el a szigetrõl – még felismerte testvére lelógó lábát az egyik hordágyon. Bátyja a kórházban belehalt a sérüléseibe, de a lövés után még fel tudta hívni a szüleit, és elbúcsúzott tõlük. Egy szerelmespár, Carolina Winge és Erlend Fosseide Sellie egy hûtõkamrában bújt el. Hallották, hogy a szomszéd szobában megszólal egy mobiltelefon, és utána valaki bemegy oda, és lövöldözni kezd. (Több fiatal azért halt meg, mert megcsörrenõ mobiltelefonja elárulta, hol rejtõzködik. Valószínûleg a szeretteik hívták õket, hogy megkérdezzék, hogy vannak – aggódásukkal gyakorlatilag a halálukat okozták.) A pánikba esett szerelmespárnak volt annyi lélekjelenléte, hogy kikapcsolta a készüléket… Többen próbálták hívni a rendõrséget, de a segélyvonalak foglaltak voltak az elõzõ, robbantásos merénylet miatt – az elsõ hívás az Utoya szigetén történt lövöldözésrõl öt óra huszonhét perckor futott be. Akinek sikerült elérni a rendõröket, az sem mert hangosan beszélni, ezért hosszú idõbe telt, amíg a vonal másik végén megértették, hogy komoly a baj.

Sikoly
A S Z E R Z Õ F E L V É T E L E

Az emlékezés virága Oslóban. Mindenhol spontán mód létrejött alkalmi kegyhelyek

Anders Behring Breivik több mint nyolcvan percen át zavartalanul mészárolhatta a fiatalokat, a hatszázból hatvannyolcat lelõve vagy vízbefúlásra kényszerítve. A komp kapitánya kilenc fiatalt vett fel a hajóra a vízbõl, de nem mert a szárazföldön kikötni, mert attól tartott, ott a Breivik által említett két másik álrendõr várja õket. Elsõnek a televíziótársaságok helikopterei érkeztek meg a sziget fölé, de a halottak között járkáló rendõrruhás férfit látva elõször azt gondolták, megérkezett a rendõrség, és helyszínelnek. A rendõrök több ok miatt késtek: ka-

pacitásaikat lekötötte a robbantás, a helikopterpilóták szabadságon voltak. Az elsõ rendõri egység nyolc perccel hat elõtt érkezett meg a fjord partjára autóval, de ott nem volt a szállításukra alkalmas hajó (a megfelelõ jármû hiánya késõbb is gondot okozott – a kommandósok nehéz felszerelése miatt az egyik csónak, amellyel a szigetre indultak, süllyedni kezdett). A fõvárosból érkezõ bevetési csapat hat óra kilenc perkor érkezett meg a partra, õk fél hét elõtt öt perccel kötöttek ki a szigeten. Havard Gasbakk rendõr

két perc múlva, tizennyolc óra huszonhét perckor tartóztatta le a bombamerényletért és a gyilkosságokért is felelõs férfit. „A szigetre érkezve több fiatal az északi rész fele mutatott, azt kiabálva, hogy ott van, akit keresünk. Elindultunk arra, a sûrû aljnövényzet miatt nehéz volt haladni. Mielõtt beértünk volna az erdõbe, hirtelen felbukkant elõttünk a férfi. Mindkét kezét maga fölé emelve, ellenállás nélkül megadta magát” – mesélte egy nemzetközi sajtókonferencián. Az elkövetõ a letartóztatás elõtt a fegyverét letette a földre maga mögé, és állítólag azt mondta: Most befejeztem. A norvég fõvárosban az elmúlt héten szívszorító érzés volt a megrendüléssel és a szolidaritási hullámmal találkozni. A lakosság példátlan fegyelemrõl és felelõsségrõl tesz tanúbizonyságot: abban a kórházban, ahol a sebesültek zömét ápolják, drasztikusan visszaesett a bejelentkezõ betegek száma: akinek nincs sürgõs baja, az inkább vár, hogy az orvosok és az ápolók minden figyelmükkel a sérültekre tudjanak koncentrálni. Rengeteg embert látni az utcán rózsával a kezében – rejtély, honnan szerzik be õket, mert a virágüzletekben gyakorlatilag az összeset felvásárolták. Bevándorlók is jönnek sok gyerekkel, mindegyikük kezében virág, hogy a nagyobb tereken spontán mód létrejött alkalmi kegyhelyekre virágot és mécsest tegyenek. A robbantásban sérült boltok egy része úgy nyitott ki, hogy be vannak deszkázva a kirakatok – azt akarják jelezni, hogy nem ijedtek meg, és az élet megy tovább a „normális” kerékvágásban, ha ennek a szónak itt még van egyáltalán létjogosultsága. Sok gyerekrajz is kikerül a virágok mellé, és több tucat plüssállat jelzi, hogy zömében kamaszok voltak az áldozatok. Többen üzeneteket is odatesznek: valaki azt kéri a miniszterelnöktõl, hogy az elkövetõ ne összesen huszonegy évet kapjon, hanem minden egyes kioltott életért fizessen huszonegy esztendõnyi börtönbüntetéssel. Nehéz a túlélõkkel beszélni, mert nem szívesen idézik fel a szörnyûségeket. Rémálmaik vannak: sokan éjszaka újraélik azt a napot, álmukban attól rettegve, hogy a mosolygós gyilkos megtalálja és lelövi õket. Bár Magyarországon jelentõs médiafigyelmet kapott a magyar szál (a gyilkos az ezerötszáz oldalas írásában kitér arra, hogy legjobb barátja magyar származású volt, kétszer is járt Budapesten, és csodálja a magyar lányokat), itt errõl egyáltalán nem beszélnek az emberek. Még az itt élõ magyarok sem, és arról sincs fogalmuk az általam megkérdezetteknek, vajon ki lehet ez a titokzatos barát. Eddig egyetlen ember került elõ, aki Breiviket ismerte gyerekkorából: az állami rádió tudósítója, Peter Svaar. Õ is kiment tudósítani a robbantás helyszínére, és este nem hitt a szemének, amikor kiderült: gyerekkori barátja volt az elkövetõ. A világhálón hideg, tehetséges és sokoldalú gyerekként írta le a fiatal Breiviket. Svaar megnyilatkozása után rázuhant a világ érdeklõdése: sajtómunkások, egyszerû emberek ezrei akartak beszélni vele, ezért kikapcsolta a telefonját, és szabadságot vett ki. Nekem egy rövid emailt sikerült váltani vele, amelyben annyit írt: nem akar nyilatkozni. Kedden este az oslói mecsetben is megemlékeztek az áldozatokról. A ceremónián több kormánytag, a fõváros polgármestere, a lutheránus püspök és a koronaherceg is részt vett. A muzulmán közösség egyik szónoka azt mondta: vajon most minden magas, szõke és kék szemû férfiról azt fogjuk gondolni, hogy terrorista? A rádióban és a televízióban szakértõk próbálnak abban segíteni, hogyan kezeljék az emberek a gyászt. Már arról is beszélnek, legyen-e lelkiismeret-furdalása annak, aki nem érez mély fájdalmat a történtek után. A szakértõ megnyugtatja a közömböseket: már azzal is szolidaritást vállalnak, ha az eset kapcsán legalább pár percre elgondolkodnak a saját életükrõl, és rájönnek, az sem tart örökké, és minden nap ajándék. A koronaherceg arról beszél: Oslóban az utcák szeretettel vannak tele, és ugyan nem lehet meg nem történtté tenni a borzalmakat, de az már a társadalom erején fog múlni, megváltozik-e az emberségbe és a jóságba vetett hitük. Norvégia elsõ úszó-világbajnoki címét pontosan akkor nyerte Alexander Dale Oen, amikor hazájában az egyperces gyászszünetet tartották. Honfitársaim fájdalma adott nekem erõt, mondta a fiatal sportoló, aki az egész nemzetéért úszott, és gyõzelmét az áldozatok emlékének ajánlotta. A Nemzeti Galéria huszonnégyes számot viselõ termében van kiállítva a világ egyik leghíresebb festménye, amely elõtt mindig jókora tömeg áll néma csendben. A leghíresebb norvég festõ, Edvard Munch expresszionista alkotása hányatott sorsot ért meg: 2004-ben például fegyveresek rabolták el, meg is sérült. Két évre rá elõkerült egy autó csomagtartójából, most üveglap mögött van kiállítva. Egy nyitott szájú embert ábrázol, aki kezét a fülére szorítja. A Sikoly címû képet a világ úgy tartja számon, mint a huszadik század szörnyûségeinek legjobb képi ábrázolását. Július huszonkettedike óta a Sikoly kapott egy újabb hátborzongató értelmezést. (A riport során Sigurd Lund Levente segítette munkatársunkat. Közremûködését ezúttal is köszönjük.)

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful