NNCL1704-5C1v1.

0 GERALD DURRELL A HAHAGÁJ

FORDÍTOTTA GÁLVÖLGYI JUDIT A FEDÉLRAJZOT ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT RÉBER LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE GERALD DURRELL A HAHAGÁJ EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1987 KÖTETÜNK A KÖVETKEZŐ KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: THE MOCKERY BIRD WILLIAM COLLINS SONS AND CO. LTD., LONDON, 1981 COPYRIGHT © GERALD DURRELL, 1981 HUNGÁRIÁN TRANSLATION © GÁLVÖLGYI JUDIT, 1987 HU ISSN 0139-4029 VIDÁM KÖNYVEK KIADTA AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ A KIADÁSÉRT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA FELEL SZEDTE A NYOMDAIPARI FÉNYSZEDŐ ÜZEM NYOMTA AZ ALFÖLDI NYOMDA A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: 3221.66-14-2 KÉSZÜLT DEBRECENBEN, 1987-BEN A SOROZATOT BORBÁS MÁRIA SZERKESZTI FELELŐS SZERKESZTŐ: BORBÁS MÁRIA MŰSZAKI SZERKESZTŐ: MACZÓ ZSUZSANNA MŰSZAKI VEZETŐ: MIKLÓSI IMRE KÉSZÜLT 67 000 PÉLDÁNYBAN, 13,8 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN 963 07 4316 7 38- Ft

ELSŐ FEJEZET ZENKALI ZENGZETEK

A tenger legvégső peremén, azon a képzeletbeli vonalon, ahol az Indiai- meg a Csendes-óceán vizei egymásba olvadnak, ott fekszik Zenkali, ez a zöld és kellemes sziget; olyan távol, hogy azt hinnéd, ez a fold nem befolyásolhatja a külvilágot, s az sem a szigetet. És mégis, Zenkali történetének volt két hónapja, amikor lázba hozta az egész civilizált világot meg a civilizálatlan világ jelentős részét is, mármint újságírók, tévériporterek és hasonlók képében. Mondanom sem kell, hogy a világszínpad hivalkodó elfoglalásáért nagy árat kellett fizetnie, és még ma is (bár a sebek java már begyógyult, a forradások még érzékenyek) könnyen szerezhetsz egy monoklit – vagy még rosszabbat – Carey Anyó Csibéinél, ha megemlíted a dolgot, s az újonnan épült Angol Klub tagjai feltűnően kerülni fogják társaságodat, ha vagy olyan ízléstelen, hogy megemlítsd a hahagájt. Januárban kezdődött. A szigetlakók – mint rendesen – túlzabálták és túlitták magukat a karácsonyi ünnepek alatt, s éppen epegörcsöktől szenvedtek, hála a hazafias gesztusnak, amely arra késztette őket, hogy pulykasültet és karácsonyi pudingot fogyasszanak olyan éghajlaton, ahol negyven fok van árnyékban. A sziget álmodozva pihent a fehérlő napsütésben két vulkánjának, a Timbalunak meg a Matakamának kúpjai között. Egyetlen szigetlakó sem sejtette (hiszen mind a szódabikarbónával volt elfoglalva), hogy a nagy óceánon maga a végzet közeledik feléjük; pusztítóbb lesz a hurrikánnál, elsöprőbb a szökőárnál, s nagyobb fölfordulást okoz a földrengésnél. S annál is veszélyesebb, mivel olyan ártatlan külseje van, mint egy víziszonyban szenvedő pekingi palotakutyácskának. A végzetet a magas, elbűvölő és szőke Peter Foxglove testesítette meg, őfelsége politikai tanácsadójának új munkatársa. Dzsakartába érkezve Peter rémülten állapította meg, hogy a hajó, amelyen Zenkaliba kell utaznia, meghatározhatatlan korú és bizonytalan tengerbiztonságú, átalakított francia halászbárka, melyet egy Arisztotelisz Pappajatokopulosz nevű, gömbölyded és borotválatlan görög üzemeltet igen vidám, de csöppet sem tengerész módjára viselkedő zenkali legénység segítségével, akik láthatólag úgy kezelték az óceánon való átkelés gondolatát ezen a fölöttébb kétes járművön, ahogyan egy csapat kiscserkész indulna tavi kirándulásra egy lyukas csónakban. Mindenki utasításokat kiabált mindenkinek, és természetesen senki sem engedelmeskedett, s az egészet az tette még aggasztóbbá, hogy a derék Androméda III annyira jobbra dőlt, hogy a fedélzetre helyezett golyó vagy egyéb gömbölyű tárgy nyomban a korláthoz gurult, és belepottyant a kikötő mocskos vízébe. Peter halovány krémszínű borjúbőr bőröndjei – melyeket oly nagy gonddal választott ki Assinders és Grope-nál, a trópusi felszereléseket árusító londoni cégnél – nem hatották meg a zenkali legénységet; a bőröndöket barna kezek kapták föl és dobálták ide-oda, végignyúzták őket a korlát és minden más, útjukba akadó kiálló tárgy mentén, hogy végül minden ceremónia nélkül az előfedélzeten szelíden gőzölgő trágyadombra kerüljenek. Peter ekkor értette meg, milyen hátrány, ha valaki nem beszéli a zenkali-angolt. – Hé, te ott – szólított meg határozottnak szánt hangon egy zenkalit, aki kissé értelmesebbnek látszott a többinél –, te vagy a másodkapitány?

A zenkali magas és izmos fiatalember volt kopott nadrágban, foszladozó szalmakalapban, s a nyakában láncként fölfűzött Coca-Cola kupakokat viselt. Rendkívül udvarias mozdulattal levette és a melléhez szorította kalapját, s közben hatalmas és jóindulatú mosolyban villantotta elő pompás fogait. – Te vagy a másodkapitány? – ismételte Peter. – Ulam? – kérdezte a fiú, aki arra is képes volt, hogy mosolygás közben aggodalmasan ráncolja a homlokát. – Te vagy ennek a hajónak a másodkapitánya? – kérdezte Peter harmadszor is, nagyon lassan és érthetően. – Hajó! – ragyogott a fiú. – Igen, ulam. – Te vagy a másodkapitány? – Igen, ulam… hajó – ütött a kalapjára a fiú. Peter arcán és hátán csörgött az izzadság. Szép fehér vászonnadrágja immár piszkosszürke volt, s az éle – ami két órája, amikor fölvette, még kifogástalan volt – nyomtalanul eltűnt. Olyan gyűrötten és mocskosán lógott rajta a nadrág, mintha egy álmatlanságban szenvedő dinoszaurusz éjszakázott volna benne. Peter nagyon szeretett volna már eltűnni a napról, száraz ruhát venni, és meginni egy pohár jéghideg italt. – Mi a neved? – próbálkozott egy másik vonalon. – Andloméda Hálom – vágta rá a fiú habozás nélkül. – Androméda? De hát az női név… ó, értem már, azt akarod mondani, hogy a hajó neve Androméda? – Igen, ulam, hajó – mondta boldogan a fiú, s ezzel a kör bezárult. Peter megtörölte az arcát és nyakát lucskos zsebkendőjével, és újra próbálkozott. – Én utas – mondta magára mutatva, és teljesen hülyének érezte magát. – Én akarni kabin… én akarni kézipoggyász kabinba… én akarni hideg ital… én utas, érted? – Én Andloméda Hálom – ismételte a fiú, akit nyilván aggasztott, hogy Peter netán nem értette meg ezt a fontos tényt. Ám mielőtt még Peter a Mindenhatóhoz fohászkodhatott volna, hogy sújtsa agyon a fiút, hirtelen a kapitány bukkant fel, és olyan tömény fokhagymaszagot árasztott, hogy elnyomta a kopra, a guanó meg a hat, föltűnően vonakodó tehén szagát is, amelyeket a zenkali legénység hangos és dallamos kiáltásokkal a fedélzetre próbált terelni. – Uram – mondta a kapitány olyan zengő és mély hangon, mintha a gépházból jönne a hangja –, én vagyok a kapitány, Arisztotelisz Pappajatokopulosz. Vagyok az ön szolgálatodra. Engem hívnak embereksz Pappasz kapitánynak, mert igen nehezükre esik rosszul ejteni a nevemetsz. – Rosszul ejteni a nevét? – kérdezte Peter, mert azt hitte, nem jól hallott. – Igen, uram – mondta a kapitány –, mindig bajuk van, mert rosszul ejtik a nevemetsz. Peter úgy vélte, hogy a kapitánnyal éppen olyan ígéretes lesz beszélgetnie, mint az imént a másodkapitánnyal. – Örülök, hogy megismerhetem, kapitány – mondta. – A nevem… – Beagle, Chihuahua, Dingó, Husky, Molossus – vágott közbe töprengő képpel a kapitány –, Labrador Ret-riever, Jagdterrier, Ovcsarka, Foxi! – Tessék?! – hüledezett Peter. – Nem légysz mérges, Mr. Foxi – mondta a kapitány –, hogy mnemotechnikával jegyeztem meg a nevedetsz… ez görög szokás, értesz… mnemotechnika. – De az én nevem nem Foxi – mondta döbbenten Peter.

az én szememsz ott vagy mindenütt. – Ha megkérdezhetem… – kezdte volna Peter. és egy teve sem hullhatsz a porba anélkül. mennyire hízelgett neki. Harangvirág – folytatta a kapitány. – Bougainvillea. Kitűnő módszersz. és nem óhajtom. hogy egyáltalában elfogadta ezt a megbízatást. kék szeme a monoklija mögül egyetlen élő rokonára –. azt a nagyobb utasszállító hajót. mindig lesz ő emlékezetembensz. A kapitány a korlátnak támaszkodott. Az Androméda III fedélzetén megtett háromnapos út során Peter többször is keserűen megbánta. ami Zenkalin történsz. he? – Kitűnő – mondta szívélyesen Peter –. Aztán a kapitány pufók keze gyöngéden meglökte. ők megmutatsz az ön kabinsz… legjobb kabinsz a hajón… legjobb kabinsz az új tanácsadói munka-társnaksz. Koporsószerű priccsén fekve az eszébe jutott. föltehetőleg meg is értette. amilyen a kertbensz? – kérdezte a kapitány. – Ön követsz őket. miért – pármaiibolya-szaga volt. s életében először érezte meg nem felelőnek a nevét. – Fukszia-Foxglove. – Akkor talán Puli. – Zenkalira küldünk – nézett Sir Osbert hideg. Törökszegfű. Tulipán. hogy akár örökké ott maradhat a korlátnak dőlve. amely havonta egyszer köt ki Zenkalin. Tubarózsa. he? Görög módszersz… pompász… a legjobb. hátravetette a fejét. és behunyta a szemét. tekintélyt parancsoló hangon. ha odavinnék a holmimat. aki föltehetőleg a másodkapitány volt. Kinyitotta apró. Én ismersz mindentsz és mindenkitsz. és ha kérnék egy pohár hideg italt? – Persze. csak szólsz nekemsz. nem Xoloizcuintle. – Begónia. – Azt hol tenyésztik? – Nem tenyésztik… angolul ez… egy virág neve… fukszia – magyarázta Peter. és eltűntek velük a hajó gyomrában. Aranyeső. fogták a csomagokat.– Nem? – tágult kerekre a kapitány szeme. Ön bármit akarsz Zenkalin. és most csupán azt szeretném megtudni. – Fukszia-Foxglove – mondta mély. Peter kezdte már bánni azt is. s Peterre kacsintott. Fukszia-Foxglove. Vaskos ujját himlőhelyes orrára téve csillogó. melynek intenzív doh-. Dália. impozáns botanikai ismeretekről téve tanúbizonyságot. . – Foxglove… Foxglove? – Pappasz kapitány hitetlenkedve nézett rá. apró szemére mutatott. – Virág… olyan virág. S miközben az Androméda III imbolyogva zötykölődött az óceánon. – Olyan – bólintott Peter. Nyomban hívta két társát. Félő volt. A kapitány harsogva nevetett. Fukszia-Foxglove. ha megmutatná a kabinomat. hogy valaki megmondasz nekemsz. Kalaki majd megmutatsz az ön kabinsz… és mindent elintéz… ön nem aggódsz semmi. Napraforgó. s ő máris lefelé botorkált a mocskos lépcsőn a kis hajó zajos gyomrába. Akár az Úrnak. nem okozna-e különösebb gondot.és – ki tudja. he? Vagy Xoloizcuintle? – Nem – mondta határozottan Peter –. Föltehetőleg zenkali-angolul utasításokat adott. s húsos ajkai közül elővillant a szájában megbúvó aranybánya. s a fiú. fekete szemét. persze – mondta a kapitány –. – Most már mindig emlékezni fogok az ön nevedresz – mondta diadalmasan –. Réti Boglárka. Rózsa. hogy ott bármiféle bajba kerülj. – Én tudsz mindensz. – Maga tudja. édesz úr – mondta a kapitány dagályosan –. A nevem Foxglove. hogy nem várta meg az India császárnőjé-t. amikor a nagybátyja a tudomására hozta a hírt. hogy ki vagyok? – csodálkozott Peter. Pipacs. – Nagyon köszönöm – mondta Peter. festék.

s tálcán kínálják a birodalom darabjait olyan embereknek. s tehetetlen dühében csapkodni kezdte vele a tenyerét. az a dolog legkényesebb része. Nevetséges: az egész sziget csak egy légypiszok a térképen. – Nem nyaralni küldünk – mondta fagyosan Sir Osbert –. néhány nyomorult . Az egyik barátja. Peter nem szólt semmit. bácsikám. amit akar. – Pojáca – vágta rá Sir Osbert. de ne izgasd föl magadat. Nagyképű alak. És ha egy bennszülött nagyképű. ha egy kannibált Etonba küldenek. – Agincourt-nál ott volt egy Foxglove. de most… de most… Ébenfa vonalzót vett föl az íróasztaláról. Eredetileg Aldabrát akarták megszerezni erre a célra. a hatalmat az a nevetséges uralkodójuk. elég rendes fickó. mikor a kormány apránként elvesztegeti a birodalmat?” Egy pillanatra elhallgatott. hogy mihelyt elhatároztuk. – Azt hittem. – Tökéletes példája annak. Hugó Charteris egy hónapot töltött Zenkalin. III. – Zenkalin a helyzet… öö… khm… nehéz – vallotta be Sir Osbert. Repülőteret akarnak építeni meg egy lyukat robbantani a korallzátonyba. Aztán hatalomra jutott ez az átkozott munkáspárti kormány.– Jó ég. az kétszer olyan nagyképű. s ha kellett. Odakint havazott. és vízi erőművet építeni. Az ember szívrohamot kap. ne izgassam föl magam… a vén ketyegő miatt. s hazatérve úgy áradozott a sziget bájairól. melyért a Foxglove család minden tagja vérét ontotta. hogy torpedóromboló állomásozhasson az öbölben. és zsebkendőjével megtörölte az arcát. – A te léha. Új-Zélandon nyüzsögtek a Foxglove-ok… India tele volt velük… az északnyugati határt szinte kizárólag Foxglove-ok védelmezték… Afrikában csak úgy hemzsegtek. hogy önkormányzatot adunk ezeknek az embereknek. a birodalom megalapozásánál mindig ott volt egy-egy Foxglove? – Igen. – Haladó meg ilyesmi. s ez már nem egy nézeteltérést okozott kettejük között. Tudod-e. amint ott mászkálnak a Whitehallban az iskolázatlan beszédükkel. hanem hogy segíts annak az ütődött Oliphant-nek. hogy finoman fogalmazzak. s elkezdte szétosztogatni a birodalmat. – Nos – folytatta immár kissé nyugodtabban –. hogy pontosabb legyek. az életét adta – folytatta Sir Osbert. hát ez nagyszerű – mondta lelkesen Peter. ahhoz képest. Én meg azt mondom neki: „Hogyne izgatnám magam. mint… mint egy rakás ócska ruhát. hogy mi történik. hogy az. még féken tudtuk tartani. Most nem akarta elpuskázni a zenkali kiküldetést. a trafalgari csatában is ott volt egy Foxglove… Waterloonál is ott volt egy Foxglove. önkormányzatot ígértünk nekik… azaz. akik még most is megeszik a nagymamájukat! Sir Osbert leült az íróasztalához. A világ megbolondult… képzeld csak el: a brit hadsereg nem kaphatja meg. mondom. modern eszméid szerint talán ez nem fontos. De azért ők csak mondják a magukét. s a hó csipkefüggönye mögött London zúgott és zörömbölt. Járkálni kezdett az irodájában. Nem osztotta Sir Osbert felfogását. Ausztráliában. tudod. de egy csomó hőzöngő állatbarát megakadályozta. – A birodalmat. mélyeket lélegzett. hogy császár – mondta Peter. a vezérkarnál rájöttek. Ehhez azonban néhány völgyet el kell árasztani. – A doktor azt mondja. de biztosítlak. Amíg mi uralkodtunk Zenkalin. bácsikám – mondta Peter –. hogy az angol történelem minden fontos eseményénél. Tamalavala császár kapja meg. mint egy tébolyodott utazási ügynök. – Mint tudod. ha elnézi ezeket a tehetségtelen fűszeressegédeket. hogy Zenkalinak katonai jelentősége van. szakszervezeti aktivistákat meg kimosakodott parasztokat.

hogy tartsd nyitva a szemedet meg a füledet. jelentsd nekem. azúrkék tengeren siklik. – Nem adja olcsón magát. he? Sok szalonnás tojástsz. hogy majdnem . S az ügy nagy neveket érint. szép sziget. s atyai tekintettel nézte Petert. Hogy a brit kormányt zsarolni lehessen egy tucat teknősbékával! – És Zenkali számára jó dolog lenne a repülőtér? – kérdezte Peter. – Csupán annyit akarok. a hajó orra előtt repülőhalak kis csoportja ugrándozott. Peter immár sokkal jobban érezte magát jókedvre hangolta a szép idő is. Éppen erre van szükségük… egy csomó tengerész meg pilóta. az embereknek manapság nincs arányérzéke. hogy a vihar kitombolta magát. én mondom. s ha bármiféle kellemetlenséget tapasztalsz. Egyszóval a helyzet kényes és kiélezett. ha lehet. – Jó reggelt. igaz? Átkozottul jó szakácsom van a hajón. hogy ostobaságot csinálj. jól aludtsz? – Igen. jó reggelt – kiáltotta joviálisán. kérdem én? Talán segítettek nekünk a teknősbékák a Somme-nál? Vagy a normandiai partraszállásnál? Segítettek Trafalgarnál vagy Jütlandon? Én mondom neked. hallod? – Hallom – mondta engedelmesen Peter. – És most mi lesz? – kérdezte izgatottan Peter. pompász – mondta a kapitány –. nyugtalan álomba merült. Nagyszerű lenne a sziget számára. ilyesmire tanítják őket Etonban – mondta Sir Osbert. – Pompász. tudod. bármit beszél is az az agyalágyult Oliphant. most ön kérsz finom reggelitsz. aki Rugbyben végzett. – Nos. amikor megrendezi számára a tengeri temetést. vajon meggyászolja-e majd Pappasz kapitány. akik a pénzüket emléktárgyakra költik meg… khm… khm… nos. – Szóval – mondta végül –. Ám minthogy már semmi sem maradt a gyomrában. folynak a tárgyalások. amire a tengerészek meg a pilóták pénzt szoktak költeni. és elfordította a tekintetét. s a kávé meg a pirítós megjelent. Olyan gyönyörű. – Köszönöm. Így hát Peter a nyílt tengeren hajózott Zenkali felé. s mohón habzsolta hatalmas adag és rendkívül zsíros szalonnás-kolbászos rántottáját babbal és némi pirítóssal. a hajó fara fölött pedig két albatrosz lebegett szinte mozdulatlanul követve a hajót. nem reggelizem – mondta gyorsan Peter. A császár még nem adta a beleegyezését. – Ő igazán gyönyörű. szép szál fiatalemberek. s komoran töprengett. ami kijöhetett volna. nagyon-nagyon gyönyörű. ő megfőzöl mindentsz. Úgy tudom. – Hát persze. ön sose voltálsz Zenkalin? – Nem. A kapitány harsogott valamit. soha. Lord Hammer… Ham-mersteins és Gallop… érdekeltek a gátépítésben meg a többiben… persze versenytárgyalást kell kiírni. amit csak akar: néhány nyavalyás csúszómászó miatt. Aztán a vízi erőmű… ami munkaalkalmakat teremt. én mondom. Tudja jól. Ám a helyzet kényes. s a hajó tükörsima. emlékezz a szavamra. mintha láthatatlan kötél húzná őket. tele szájjal –. köszönöm – borzongott meg Peter a kapitány tányérjára pillantva. így a parányi szalonba ment. no de az csak formalitás. hogy reggeli után nézzen. hogy azt csikarhat ki belőlünk. A kapitány a szájában megbúvó aranybányában bányászott egy széthasított gyufaszállal. Pappasz kapitány már befészkelte magát az egyik sarokba.teknősbéka miatt! Mi jöhet ezután. ezért nem akarom. Az ég búzavirágkék volt. Másnap reggel arra ébredt. – Csak egy kis kávét meg pirítóst kérnék. de a császár ravasz fekete ördög. Egyszerűen nem lehetsz elég óvatos ezekkel a bennszülöttekkel.

– Múlt évbensz völgy még nem volt Ludzsáé – mondta a kapitány –. Ez egy… hogy is mondasz… cecenév. kié a völgy? Ludzsáé. Csaszi a fanguák császára. Most már kell völgysz. értesz? Csaszi nagyon-nagyon okos embersz. mint Ábrahám Lincoln. Foxi – folytatta Pappasz kapitány –. nemsokára önrendelkezési jogot kapnak. mint Görögország… nem. he? És mit ön gondolsz. he? A fanguák a nagyobbik törzs… talán ötvenezer embersz. nem gorombaság Csaszinak hívni? – Nem. értesz? – Igen – mondta Peter. A főnöküksz Govsza Manalovoba. Még a saját anyja is gyűlölsz őt. – Az nem lesz önrendelkezész a zenkaliknaksz. Amikor Zenkali kapsz önrendelkezész. amelyben valamennyien képviselve vannak? – kérdezte Peter. amikor beszélni kezdteksz repülőtérrőlsz. Ön tudsz. mert ő becsapsz saját anyjátsz is. nem… teli van négerekkelsz. No persze azért nem olyan. elámulva Peter tudatlanságán. értesz? A ginka törzs nagyon kicsi… talán öthatezer embersz. de nagyon primitívek. Csaszi csinálsz belőle minisztersz. – Csaszi? Mi az a csaszi? – kérdezte Peter. – Nagy csalász – mondta Pappasz kapitány az igaz görög enyhe irigységével a hangjában –. aki még sohasem hallotta ezt a szót. – Úgy értem. nem gorombaszág. – Becenév? – Talán az is – mondta elbizonytalanodva a kapitány –. Ö akarsz uralkodni mindenkin mindenkor. a ginkák nem szeretsz fan-guákatsz. . – Ó. A fanguák nem szeretsz ginkákatsz. hogy a kapitány valaha is megjegyezze a nevét. Ö fejlesztésügyi minisztersz. nem. és oda építik a gátat. az a fekete gazember Ludzsa csinálsz nagy csalász. – Ez csöppet sem demokratikus. Mr. Zenkalin két törzseksz élsz. Az is mindig lerobbansz. a fanguák meg a ginkák. A kapitány ragyogott. A legnagyobb gazembersz Zenkalin. Mr. Nem civilizáltak. de parlamentsz csinálsz. Ő hívsz magát Csaszinak. – Úgy tudom. s azon tűnődött. csak akkor vette meg. A fanguák a nagy törzs. Mindenki gyűlölsz őt. mint egy aranyfényű reflektor. értesz? – Hát nincs parlamentjük… olyan törvényhozó testületük. értesz? Rendesek. immár teljesen lemondva arról. az még nem csalás – töprengett Peter. mint a görögök. – De miért ő a fejlesztésügyi miniszter. hát ők uralsz Zenkalit. Foxi. mindenki hívsz őt Csaszinak. Csaszinaksz. Hát fejlesztésügyi minisztersz így csalsz. – Tud valamit a repülőtérről is? – kérdezte óvatosan Peter. – A repülőtérhez több áramra lesz szükségsz. Nincs hozzá hasonló. és Ludzsa fogsz eladja nagyon drágán a kormánynaksz.olyan. – Önrendelkezész… önrendelkezész? – bömbölte a kapitány. – És mi a csalás? – kérdezte Peter. – Igen. ha gazember? – Nem tudomsz. ön-rendelkezész lesz Csaszi. Zenkalin egy emberneksz van demokrácia. Gáttal ők elzársz völgyetsz. vajon hogy tetszene ez a beszéd a zenkaliknak függetlenségük előestéjén. az csak Csaszinak lesz önrendelkezész. mint egy görög szigetsz. – És maga egyszerűen Csaszinak nevezi? Ez nem… nos… nem felségsértés? – Micsoda? – kérdezte a kapitány. elég csak a városnaksz. van parlamentsz. ezért gátatsz építsz a Matakamán… aki egy vulkánsz. amit Csaszi mondsz. Zenka-lin csak egy kis generátorsz van. Nem. – De ha övé a völgy. – Csaszi a császár – felelte a kapitány. he? Szóval több áramsz kell nekik. igen.

értesz? Érti. amely titokzatos módon lángra lobbant. A magánkiadású kötetet finom rizspapírra nyomták Singapore-ban. Ludzsa kapsz sok-sok pénztsz attól a nagy cégtőlsz Angliában. ők szórakozol sok lánnyalsz. és ők hallgatsz az én wurlitzereimetsz. Bár egész életemet ütődött szigetek gyűjtésével töltöttem. legütődöttebb. miért nem szól valaki Csaszinak? – kérdezte Peter. és elnyújtózott a napon. – Nincs értelme szólni Csaszinaksz. megpróbálván elhitetni – nem sok sikerrel –. A kapitány távozott. talált egy roskatag nyugágyat. és fölemelte egyik pufók ujját –. Aztán majd iszunk egyet ebédsz előtt. kell kérni árakatsz különböző cégektőlsz. közölte Peter. – Elvégre az a fickó fejlesztésügyi miniszter. értesz? Nem is sejtette. Elég elmondanom talán. Piszok csaló gazembersz. én hozol sok penicillinsz a doktornaksz. akik éppen megpróbálták eloltani (meglehetősen kapkodva) tűzoltókocsijukat. mondta Peter. ők iszol sok sörtsz. – Jó dologsz lesz neketnsz – mondta a kapitány. hogy miért volt ilyen óvatos. melyet éppen indulás előtt sikerült beszereznie Angliában. én hozol mindenféle konzervetsz. Minden tengerész mész oda inni meg szép lányokértsz. a második csalász. A szerző szerényen meghúzódott a „Bak” álnév mögött. akkor legföljebb a tulajdon bankbetétjét fejleszti. Én eladsz Carey Anyó Csibéineksz. én hozol Dzsakartábólsz. – Én hozol cementsz. mindenfélétsz az építkezéshez. és szép lassan leégett. Nem holmi vallási vagy politikai okból gyűltek össze. téglasz. – De ha minderre bizonyítékuk van. Én veszel nagyon-nagyon olcsón ötven wurlitzersz Dzsakartában. A repülőtér nekemsz jó üzlet. s ha ez így van. Rövidesen kiderült. Peter pedig fölballagott a fedélzetre. – Nos – Pappasz kapitány kacsintott. hogy Zenkalira érkezésemkor a főváros szinte teljes lakosságát a főtéren találtam. hogy ennyiféle hóbortosságot ilyen apró helyen összezsúfolva még nem tapasztaltam. – És jó dolog lesz a repülőtér Zenkali számára? – tudakolta Peter. én hozol sok wurlitzersz a tengerészekneksz. Talán Csaszi is kapsz pénztsz Ludzsátólsz. Zenkáli – így szólt Bak értékelése – a legbájosabb. és gyászos képpel bámult Peterre. – Ha Zenkalin lesz repülőtér meg brit flotta meg légierő. – Carey Anyó Csibéinek? – álmélkodott Peter. hogy ő bezzeg nem volna képes semmiféle csalafintaságra. – Ugyan! – piszkálta unottan a fogát a kapitány.– Most már értem – mondta elgondolkozva Peter. Nem legolcsóbb. mintha megkérdezel sok cégetsz. félelmét már a Bevezetés első mondata eloszlatta. Akkor a kormány választasz legolcsóbb cégetsz. nagy örömömre fog szolgálni. aztán Ludzsa fogsz mondani. hogy egy repülőtérben ennyi üzleti lehetőség van. Én barátomsz Dzsakartában mondasz nekemsz. hogy ez a cégsz a legolcsóbb. meg kell vallanom. legostobább és legpompásabb sziget. Olvasni kezdte azt a könyvet. legbosszantóbb. Én tudsz. – Nos – nyújtózkodott ásítva a kapitány –. Ha ők csinálsz gátsz. A kapitány hátradőlt. he? – Köszönöm – mondta Peter –. Ludzsa majd úgy csinálsz. sok-sok tengerész meg pilóta mész Carey Anyó Csibéihez. csupán a fölöttébb pompázatos egyenruhát és sisakot viselő tűzoltókat bámulták. melyet valaha is szerencsém volt meglátogatni. Pénzt völgyértsz és gátértsz. értesz? – Versenytárgyalásra gondol? – Olyasmire. s a címe így hangzott: ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára. én most mész a hídra. . he? De Ludzsa már odaígérte munkátsz egy cégneksz. Ha Peter netán közönséges útikönyvre számított. – Kik azok? – Ő egy bár… hogy mondasz Angliában… kocsma. nem? Ő ott van Zenkali kikötőjébensz.

legnagyobb szélessége huszonöt mérföld.Azóta több mint húsz éve élek Zenkalin. A szájával lefelé forduló nagy C betűre emlékeztető sziget topográfiai nevezetessége a két kialudt vulkán. de általában a forró évszak januártól júniusig tart. melyek közül az utóbbi a nagyobb.és a Csendes-óceán merőben önkényes határvonalán. mely ugyancsak kétes értékű ajándék volt az olyan nép számára. s ez Zenkali. amikor „Hausfrau Klinglé”-nek keresztelték a szigetet. Zenkali szigete a Baktérítőn fekszik. A szigetet elfoglaló idegen hódítók egymást követő hullámai jóformán semmit sem hagytak hátra. vagy amelafából készült. Az 1610-es hódítást végrehajtó hollandok nem sok fantáziáról tettek tanúbizonyságot. amivel uraik eme különös ceremóniát megülték. Attól tartok. . s bár a sziget soha többé nem érte el a tűzoltókocsi-tűzvész magaslatát. Nagyjából két évszaka van: a forró meg a nagyon forró. A bor szinte ihatatlan. a másik a többi hónapokban. s ha kellő mennyiségben fogyasztják. melyek ma a kormánynak. ám távozásuk előtt kulináris tevékenységükkel szinte teljesen kipusztították a helyi faunát. Tekintettel a nagy fölfedezések első korszakában a tengerészekre oly jellemző szexuális kiéhezettségre. állítólag katasztrofális hatással van a látásra meg a szexuális teljesítőképességre. Ezután a szerző a sziget különféle hódítóiról írt. a krikett fanatikus tiszteletét meg elpusztíthatatlan elszántságot a zenkalikban. A sziget száz mérföld hosszú. Ezek a széljárástól függően egybeolvadnak. remek pálmalevél kunyhóikban (ahogyan évszázadokon át tették). és sok gondolatébresztő eseménnyel szolgált. A hollandok emlékét őrzik azok a remek és tartós épületek. sok meglepő tapasztalatot nyújtott az emberi természetet illetően. a franciák vették át a hatalmat. szélességi fokon. A portugálok két parti erődítményt hagytak hátra. s a sziget valóban az is. mert a zenkalik szívesebben élnek a borneói hosszú házakra emlékeztető. Amikor a hollandok 1700-ban elhagyták a szigetet. a császárnak. a 11. hogy megünnepeljék a királynő hivatalos születésnapját. Végül a britek hódították el a szigetet a franciáktól (1818). Mindazonáltal ez arra vall. hogy Zenkalit a „Hurikebiek Szigeté”-nek nevezzék. s a kráterében jókora krátertó rejlik. amely nem tud írni. mint tartós zavart. így a körzet többi szigetéhez képest békés életet élvezhet. valamint számtalan receptet hagytak hátra a helyi fauna ízletes elkészítésére. ezért csupán a „Két Kebel Szigeté”-nek hívták. hogy ők is fölismerték a táj biológiai jellegű elrendezését. Az őket követő portugálok (1464) nem voltak ennyire költői lelkek. amiből haszna származott volna a bennszülötteknek. s a múltban igazán ártatlan örömöt szerzett nekik az az ünnepélyesség. Szerencséjére kívül esik a ciklonok és hurrikánok övezetén. Ma a sziget az eredeti tulajdonosai által adományozott nevet viseli. hogy Kellemes Sziget. mely annyit tesz. hogy amikor az angolok majd végleg távoznak. Ezeknek az épületeknek természetesen csak az európai lakosok veszik hasznát. hosszúsági és a 20. mivel nekik nincs ilyen ünnepük. Ilyen bevezető után az útikönyv meglehetősen újszerű lehet. a Timbalu és a Matakama. akik föltehetően úgy vélték. megtanították továbbá a bennszülötteket bort készíteni az egyik helyi szilvafajtából (ezt hívják ma Zenkali Nektárnak). a minisztériumoknak és a parlamentnek adnak otthont. olvasni és ötnél tovább számolni. nem hagynak mást hátra – hiszen így megy ez rendesen –. igen tömören és maró gúnnyal. igen csinos deszkaházaikban. hogy aligha jobbíthatnak az emlős elnevezésen. keresztben az Indiai. A franciák építették a viszonylag tartós és tűrhető dokkokat. melyek hamarosan romba dőltek. így hát Isle de Poitrine-nak nevezték új birtokukat. gondolta Peter. és átkeresztelték Istenhozta Szigetre. a kiemelkedő csúcsok arra késztették az arabokat (akik elsőként fedezték föl a szigetet 1224-ben). A szigeten van két nagyon csinos holland ültetvényesház is. Az arabok elterjesztették a golyós számológépet.

a ginkák annyi borsot törtek afanguák orra alá. – Most iszol egyet ebédsz előtt. – Ah. hogy éppen úgy viselkedjenek. melyet ők Tio-Namalának neveztek. Zenkalit végtére nyilván nem kerülték el a misszionáriusok. mint ők. A portugálok építettek néhány templomot. s nyomban látta. . he? Ön mit iszol? Nekemsz van mindensz. Ez a dőre dicsekvés természetesen számos kellemetlen incidenshez vezetett. Az egyik nyugágyat hozott. hogy magukkal vitték a legszebbfiúkat és lányokat) nem mondható. A hollandok további templomokat építettek. míg néhány bátor lélek egy fura amerikai szektához. Ám ezúttal (ha szabad így fogalmaznom) a misszionáriusok Isten ajándékai voltak afanguák számára. hogy az európaiak vajon miért nem tudnak senkit sem békén hagyni. s mire a britek kiűzték őket a szigetről. Ebben az időben a ginkák Tambakát. hogy keblükre öleljék a kereszténységet. hogy a zenkalik inkább terhet. így a törzsnek egy időre le kellett mondania mindenféle vallásos tevékenységről. A delfin ugyan emlős. Minthogy azonban a franciák katolikusok voltak – s így igen türelmetlenek a mások hitével szemben –. ne röstelkedsz. Mr. amennyi csak egy kisebbségtől telik. meglehetősen bőséges italválasztékkal. a delfin alakban megszemélyesített halistent imádták. Foxi – mondta a kapitány. miért követelik olyan elszántan más fajtáktól. kecskék. Ám a misszionáriusok lehetővé tették afanguák számára. az utolsó példányig fölfalták a hahagájokat. – Khm… köszönöm – mondta Peter. ha szabad kérnem… nem! nem!… kapitány! Azt mondtam. Peter fölütötte a könyvben a vallásról szóló részt. semhogy túlsókat törődtek volna a bennszülöttek halhatatlan lelkével. disznók és hasonlók formájában. de a zenkalikat nem engedték be a templomokba. amit durván „hahagáj”-nak fordíthatnánk. mint hasznot jelentenének Mohamednek. bárhogy tiltakoztak is afanguák. hogy hódítóik a vallásos hiedelmeikkel zaklatták és rémisztgették őket. – Számomra még egy parányit korán van… de elfogadnék egy kevés konyakot szódával. de más vallások szemet hunytak ennél nagyobb baklövések fölött is. Ez ellen a zenkaliknak nem volt semmi kifogásuk. Amióta a hahagáj kipusztult. s így magasabb rendűnek tartsák magukat a ginkáknál. a Második Eljövetel Egyházához csatlakozott. kártékony kísérőket visznek magukkal kutyák. melyek néha teljesen kipusztítják a helyi faunát. hogy a hahagáj húsa fölöttébb ízletes. A sok-sok unalmas és érthetetlen ünnep közül miért éppen a királynő hivatalos születésnapját kell a szerencsétlen zenkalikra erőltetni? A szabadosságra több alkalmat adó tevékenységi formákat a misszionáriusok alighanem kiirtották. s melyet a franciák átkereszteltek „l’ Oiseau Moquerie” névre. és súlyos tömegét óvatosan leeresztette a nyugágyba. Az úgynevezett pogányoknak mindig az volt a balsorsa. keveset. patkányok. őshonos madarat imádott. s azzal dicsekedtek. így hát (azon kívül. a másik hordozható bárt. he? Akár a Queen Elizabeth-en. Ekkor Pappasz kapitány jelent meg a fedélzeten két zenkali matrózzal. hogy a szigeten csak az ő népüknek van igazi istene. miközben misszionáriusaik a helyi lakosságot zaklatják. igen hamar fölfedezték. így hát jelen könyv írásakor afanguák durván katolikusokra és anglikánokra oszthatók.Peter eltűnődött – életében immár nem először –. s számos ginka és fangua hős végezte életét ízletesen fűszerezve az ellensége tányérján. hogy a szerző azonos véleményen van vele: nem tanácsos a misszionáriusokat szabadjára engedni idegenben. Zenkali esetében a hódítók – szerencsére – sokkal jobban el voltak foglalva háborúzással meg a föld kizsákmányolásával. macskák. Amikor európai népek kis szigeteket hódítanak meg. Az arabok nyilván úgy vélték. Afangua törzs-a franciák bejövetele előtt – egy különös. hogy nagy hatást gyakoroltak volna a sziget életére. A britek változást hoztak.

he? – Köszönöm. whisky a tü-dőneksz. Ön csak horgászol és vadászol. csinos. ön tudsz… gyönyörű fiatal lányoksz csábításánaksz… pezsgőt iszol a csípőjükből. ahogy én mondsz. amelyben legalább ötujjnyi konyak meg egy teáskanálnyi szóda volt. – Szép. A meleg levegő és a meleg napsütés elálmosította Petert. – Majd meglátjuk.– A konyak nagyon jó a gyomornaksz – jelentette ki a kapitány. és mindenki ismersz engemsz. és bedobtamsz a tengerbe… fél mérföldetsz kellett úsznia a partig – mondta elégedetten a kapitány –. a hegymászás… az egyik hobbim. jó klíma. mint a könyvekbensz. vajon huszonnégy óra alatt beszerezhet-e az ember egy jó kis májzsugorodást. így megúszta. és csukott szemmel hallgatta új barátját. s Peter azon tűnődött. eleresztette magát. hallasz? És megfogtamsz. Ön fogsz egy szép zenkali lánytsz. barrakuda. horgászhatsz és vadászhatsz egész évbensz. még kardhalsz is. Bizony. he? Aztán ön csinálsz sok-sok gyereketsz? – mosolygott Peterre atyaian a kapitány. – Milyen kár – mondta Peter. jó embereksz. Hátradőlt a nyugágyban. Én ismersz mindenkitsz. nem rosszat. – A csábításnaksz – ráncolta a homlokát a kapitány –. mint a cselló mély húrjai. Vagy húsz perc múlva arra riadt föl. sok vadkecske. fiatal zenkali lánytsz… jó lánytsz. hogy néha részt kell vennie a társalgásban. úgy érezve. – Talán a cipőjükből? – Abból is – egyezett bele a kapitány. de aznap nem voltak cápáksz. – Minek jó a pezsgő? – kérdezte meghökkenve Peter. sok szarvas. jó hely. Nagyon-nagyon fárasztó – a kapitány még az ötlettől is fölháborodott. te figyelsz rám. takarítsz önre. bor az agynaksz és pezsgő a csábításnaksz. – Majd én mindentsz elintézel – mondta rendíthetetlen önbizalommal a kapitány. – Azt hiszem. Hiszen még oda sem értónk. he? – Nem vagyok biztos benne. tudja. he? Nagy mellűt. Gyakran töltöm a szabadságomat hegymászással Skóciában és Walesben. hogy a kapitány még mindig beszél. Amit csak ön akarsz. mosol önre. – Engemsz senki sem nevezel gazemberneksz – zárta le a témát a kapitány. – Nagyon forró. – Mit mászni? – Tudja. én szerzel jó családbólsz való. pepita utódai közt. ön szeretni fogsz Zenkalit – dőlt hátra nyikorgó nyugágyában a kapitány –. – Önre meg az új munkájára! Némán ittak. fiatal zenkali lány. érdemes-e megmászni a vulkánokat. én elintézel. és csordultig töltötte poharát. mintha már látná is sivalkodó. Ön szeretsz horgászni. – Petert kissé megrendítette ez a baráti ajánlat. he? Ő főzöl önre. he? Zenkalin sok horgászás… cápa. Ha ön akarsz. engemsz senki sem nevezel gazemberneksz. – Én mindentsz el tudsz intézni Zenkalin. hogy sok tej legyen a bébikneksz. miközben átnyújtotta Peternek a poharat. csirkefogó. he? Sok vadmalac. Nem szabad elhamarkodni. A napfénytől és konyaktól átitatott Peter elaludt. a csillámló hullámok vakították. Szeretném tudni. – Érdemes megmászni őket? – Mászni? – ráncolta meghökkenten a homlokát Pappasz kapitány. –…és én mondasz neki. A kapitány hangja megnyugtatóan zengett. – No és a vulkánok? – kérdezte Peter. Szeretsz vadászni. és ő megfőzöl halakatsz és vadakatsz. – Én ismersz sok jó fiatal zenkali lánytsz… némelyik nagyon csinos… némelyik még szűz is. – Senki sem mászol vulkánokatsz. – . – Konyak a gyomornaksz. hogy igazán vágyom egy szép zenkali lányra.

hogy a hangjuk is hallatszott. elkerülhetetlenné vált más (többnyire ártalmatlan. föltámolygott a fedélzetre. Peter levonszolta magát a kabinjába. Mihelyt az arabok meg az európaiak megjelentek. arról tanúskodik azoknak az egykori hajóknak a naplója is. A zenkali (akit Peter gondolatban Andloméda Hálómnak nevezett) jelent meg széles jóindulatú mosolyával. egy személyben volt másodkapitány. Az ültetvényeken ma amelafa nő. Ennek legfőbb oka a sziget rendkívül gazdag faunája volt. mint elevennek érezte magát. melynek során a kapitány tovább ecsetelte a zenkali leányzók erényeit. A monumentális ebéd után. amikor felébredt nyugtalan álmából. Le Comte d’Armadeau azt írta. A távolban delfinraj bukkant föl és merült alá a habokba. A parázsló. s azt szopogatva dőlt hátra. kormányos és csapos. s aludni próbált. s pusztultak környezetük megváltozásától is. valahányszor a felszínre jöttek. Úgy látszik. kezében a hordozható bárral. Néhány óra múlva inkább holtnak. akik ki mertek kezdeni vele. Mint már oly sokan előtte. disznók stb. Hogy ez nem túlzás. fedélzetmester. Az állatok már olyan közel merészkedtek a hajóhoz. ahogyan a kapitány tervezte. hogy ez még mindig jobb. hogy az ember akár egy mérföldet is járhatott ezeknek a hatalmas teknőcöknek a hátán anélkül. sárgabarackforma nap épp csak érintette a látóhatárt. melynek sikerült túlélnie az európai inváziót. így hát a kabin hőmérséklete ellenére végignyúlt a keskeny priccsen. több tízezernyi is lehetett belőle. így például 1759 decembere és 1761 decembere között a hajók nem kevesebb mint 21 600 teknősbékát vittek magukkal. Ilyen esztelen pusztítás mellett nem csoda. hiszen irtották a természetes erdőket. ami lehetővé tette. akár egy olajfoltos tócsán. A természetrajzról szóló fejezetnél ütötte föl a könyvet. a másik elégedetten lakozott nyugaton. s a naplementét nézve próbálta rendezni gondolatait. Fölöltözött. hogy helyet teremtsenek a cukornádültetvények számára. A kiváló és jó szemű francia természettudós. de az egyetlen hely. ő is rájött. A nyugati égbolt narancsát vörös erek tarkázták. s úgy vitték magukkal eleven elemózsiaként az óriás teknősöket. s fölidézett számos vérfagyasztó históriát arról. Fülledt kis lyuk volt. hogy a lába földet ért volna.Most jössz… mi mész ebédelni. melyen úgy változtak a színek. mint bort szopogatva és kártyázva tölteni a délutánt. ahová a kapitány elől menekülhetett. Peter nyomban kinyitotta frissen szerzett útikönyvét. amelyek – szerencsére – nem váltak be. Nagy bőségben élt itt például az óriás teknősbéka. hiszen a hódítók pusztították őket élelemért meg szórakozásból. ahol afauna jobbára háborítatlanul fejlődhetett. akár feketére polírozott hintalovak fénylő háta. hogy elnézze az eget. melyek élelmet és vizet vettek föl Zenkalin. . leroskadt a nyugágyba. ahol végigfésülte az esti szellő. hogy megnézze. a földön élő és védtelen) helyi fajok kiv eszese is. hogy mit tett ő Zenkalin azokkal. irtották őket a behozott ragadozók – kutyák. a tenger indigókékjén sárga. Az arabok érkezése előtt – írta a könyv – Zenkali két törzse többé-kevésbé békében élt egymással. hogy a görög barátság és vendégszeretet néha igen fárasztó. –. úgy vélve. A törzsek létszáma lényegesen kisebb volt a mainál. hogy a francia uralom közepére ez az érdekes csúszómászó kihalt. s míg az egyik törzs a sziget keleti részén élt. Peter töltött magának egy kis konyakot. meg a delfinek izmos hátát. ahogyan a modern hajók a konzervsonkát. A két albatrosz még mindig szárnyrebbenés nélkül követte a hajót. a sziget biológiai főerőssége (lásd Gazdasági viszonyok) s egyben az egyetlenfafajta. van-e benne valami ezekről a gyönyörű és kecses állatokról. zöld és skarlátpiros foltok rezdültek. Köztük amolyan senki földje húzódott. hogy soha senkinek ne legyen üres a fazeka.

az is jóval több mint háromszáz éves. A fanguák a madarat Tio-Namalának. egy másik kitömött pár Antwerpenben. melyek az állatokhoz hasonló sorsra juthatnak. Egy igen szépen kitömött kakas látható Dzamandzar múzeumában is. hiszen ez a madár képezte – mint már említettük – a fanguák vallásának alapját. egy kicsi és röpülni nem tudó (a galapagosi fajtákkal rokon) kormorán meg tízféle. rendszertelen időközökben hozott gyümölcse föltehetőleg a hahagáj táplálékául szolgált. Az emberi lények szempontjából Zenkali kétségtelenül legfontosabb faja az . de a szigetek faunájában a nagy létszám sem jelent biztonságot. a madáristen. Joggal vélhetjük. így hát a fanguák fölhagytak a kísérletezéssel. hogy ez nem igaz. és rendkívül bizalomteljes lény lévén. aminek a jelentése nagyjából hahagáj. olyan dolognak. és tovább olvasott. mely nagyobb volt a legnagyobb arapapagájnál is. látványosan tarka mézevő madár. mint az óriás teknős. és italát kortyolgatva meg a zöld-bíbor alkonyt nézve az immár majdnem fekete tenger fölött az ombufára gondolt. A madár parányi szárnya röpülésre nem volt alkalmas. liba nagyságú madár hosszú. Embertani szempontból a legsúlyosabb veszteség a hahagáj kipusztulása volt. s egészen mostanáig – akár a legtöbb ember – ezt természetes folyamatnak tartotta. mivel Tiomala szemlátomást képtelen volt haragjával sújtani a franciákat. Peter letette a könyvet. lakozott ebben a különös fajtában.és kísérőit. Bár elég gyakran hoz gyümölcsöt. az erdő körül. akik nap mint nap láthatták. ahogyan egy jó istenhez illett volna. Ha a lényeket pusztítod el. Most fogta föl teljes egészében a dolgot: ha elpusztítod az erdőt. Tiomala isten madarának nevezték. hogy amikor a hahagáj kipusztult. Fölöttébb különös fa volt ez. aminek semmi köze az emberhez. kissé hajlott (némileg a szarvascsőrű madáréra emlékeztető) csőre tövénél nagy búb volt. Hiedelmük szerint Tiomala. Igen érdekes az is. magvai sohasem csíráznak ki. a helyi flórával ellenséges növényeket és fákat. öt-hat kitömött kakas a világ különböző múzeumaiban. mint eleven lényekre. Külsejét tekintve a hahagáj volt Zenkali talán legkülönösebb madara. erős lábakon állt. mint például a sárkánygyík kipusztulását. Ám a franciák meggyőzésére tett kísérleteknek mindössze annyi eredménye volt. gúnyos nevetésre emlékeztette őket. természetesen csüggedés töltötte el. eltűnt a szigetről az ombufa is. hogyan vadásszák és tálalják föl uraik a legváltozatosabb és legízletesebb formákban a hahagájt. Hosszú. mert a madár hangja erőteljes. mint az óriás teknősbékából. hogy ez a fa – amely kétségtelenül a világ legritkább fája – utód nélkül fog elpusztulni. s a hahagáj igen rövid időn belül éppúgy a múlté lett. mind a fészke és a tojása tabu volt. Ebből az izgalmas jószágból nem maradt más. aminek az élete különböző módokon ezektől a lényektől függ. Afranciák az „Oiseau Moquerie” nevet adták neki. Hallott már kihalt állatfajokról. Jelen könyv írásakor mindössze egyetlen ombufa él még a Dzamandzar melletti botanikuskertben. az erdőből éltek. ezért mind a madár. Töltött magának még egy pohárral. s afanguákat. ötfajta haris. Az immár feledésbe merült óriás teknőcökhöz csatlakozott egy nagy testű és igen tarka éjszakai papagáj. hiszen elröpülni nem tudott. mint egy kitömött pár Párizsban. elfutni nem akart. amelyek az erdőben. fél tucat csontváz és néhány maréknyi csont. Az egyesek szerint a Rodriguez-szigetek egyik ritkafajával rokon. Ám különös módon a fákra és növényekre sohasem gondolt úgy. Most rájött. Fénykorában legalább annyi volt belőle. ideális zsákmánya volt afranciáknak. melyet a tojónál csupán homloklemez helyettesített. elpusztítod azokat a lényeket is. elpusztítod az erdőt is. Csakhogy a franciák nem tekintették tabunak. s a fanguák vigasztalhatatlanok voltak. hogy néhány fangua vezetőt fölakasztottak lázadásért.

A hosszú. az amela. hogy a fa szív alakú. garantálva a jövő gazdasági biztonságát. Egyik sem járt sikerrel. s azóta a sziget gazdasági élete ezen áfán alapul. Akár európai megfelelője. leszámítva a csekélyke kézműipart. A gazdaság alapja egyetlen fa. A kissé szamócára emlékeztető. így hát a fa igen értékes mind a bútoripar. az amela is ellenáll minden rovarnak. A fa hat-nyolc méter magas. A törzs egyenes és sima. Ezzel szemben Zenkali egyetlen növénykultúrás szigetnek tekinthető. E nagy rovar szárnytávolsága tíz centi. melyek mindegyike igen magas (s ugyanakkor kizárólagos) jövedelmet biztosít Zenkalinak. ez az egyetlen őshonos fa. nehéz és páratlan (a rózsa meg a szegfű illatát egyesítő) illatanyaga igen keresett a parfümiparban. mely még a pálmán is túltesz sokoldalú hasznossága szempontjából. a teste súlyos.amelalepke. hogy a többi rovarnak sem esik bántódása. Örömmel tapasztalta. aranysárga és szépen erezett. A múltban több kísérletet tettek. Mint már említettem. ami az ilyen kis trópusi szigeteknél egyáltalán nem jellemző. mint lepke benyomását kelti. Felső szárnya hamuszürke. fürtökben növő virágok gazdag. Zenkali szerencsésnek tarthatja magát. Szerencséjére Zenkali kívül esik a ciklonok és hurrikánok zónáján. A fa kiváló tulajdonságai ezzel még nem érnek véget. Aztán napfényre kerültek az amelafa kiváló tulajdonságai. cukornádból. Zenkalin egyedül ennek a rovarnak elég hosszú a szívószerve ahhoz. amely túlélte az európai inváziót. még az erőteljes termesznek is. csak mert a lehető legtöbbet akarta megtudni a szigetről. Ha meggondoljuk. amely a gyógyszergyártás fontos alapanyaga. ezért éghajlata rendkívül kiegyensúlyozott. ez is igen sebesen röpül. S mintha mindez még nem lenne elég. hogy Zenkali gazdasági élete oly korlátozott és egyszerű. ezért fölhasználják a legkülönbözőbb iparágakban a precíziós műszergyártástól kozmetikumok készítéséig. ezért Zenkalit elborítják az ártalmas rovarok. fürtökben termő gyümölcsből olaj készül. hogy mi történt a világ többi részével. trombita alakú. húsos leveleiből szárítás és vegyszeres kezelés után amineaphron nyerhető. A szenderek családjának ez a páratlan tagja sok szempontból hasonlít az európai szenderre. Röptében alig látni a szárnyait. sem olaja. hogy Zenkali önellátó legyen banánból. amiért nincsenek értékes ásványai. Akár a cédrus. méghozzá a lehető legfinomabb. Bíborvörös alsó szárnyát széles fekete sáv keretezi. Ráadásul a fa igen gyorsan nő: öt év alatt eléri teljes magasságát. mely furcsán hajlott madárcsőrre emlékeztet. hogy még egy közgazdász is csak nagy nehézségek árán tudná bonyolultabbá tenni. A kolibrihez való hasonlatosságát növeli rendkívül hosszú szívószerve (teljesen kinyújtva tíz centiméter). így hát ez a páratlan fa négy igen fontos terméket nyújt. a szigeten nyomban betiltották mindenfajta rovarirtó szer használatát. ananászból és így tovább. a fa finom és kemény. melyet kolibrilepkének is neveznek. nem mintha kedvelte vagy értette volna a témát. Mihelyt fölismerték a rovar és az amelafa közti összefüggést. a közelmúltban kiderült. mind az építőipar számára. s a világon sehol másutt nem található meg (sőt fölöttébb makacsul ellenáll a meghonosításnak. és ez – a testét borító tollszerű pikkelyekkel együtt – az első pillantásra inkább madár. skarlátvörös. s mint a madár. Ez természetesen azt jelenti. nagy fekete-arany pöttyökkel. bíborvörös. . így a sziget számára gazdasági szempontból létfontosságú (lásd Gazdasági viszonyok). amelyről nevét kapta. hogy behatoljon az amelafa trombita alakú virágjába. minthogy a világ más vidékein nem él áfát megtermékenyítő amelalepke). s megtermékenyítse áfát. hátrafelé is tud röpülni. törzse átmérője vagy harminc centiméter. így hát Zenkali monopóliuma ez az igen figyelemreméltó fa. Az utasítást követve Peter föllapozta a Gazdasági viszonyokat. így hát a mindennél fontosabb amelafa kedvére fejlődhet. így hát ipara sincs. bár a legjobb minőségű deszkát a hétéves fa szolgáltatja.

A halványuló fényben fújtató lihegés és átható fokhagymaszag jelezte a kapitány érkezését. A jó bortól és baráti érzelmektől fölhevült Peter egyszerre csak azon kapta magát. öreg ombufa – mormogta álomba merülve – Jön már Peter Foxglove. hogy ő így szórakozik. Nem csalódott. s nyomban szíven ütötte a bánat. fekete mackóbunda borította. és a hajó elejére sietett. s mindkét vulkán tetején hetyke reggeli felhősipka díszelgett. s jókora pohár italt töltött magának. – Köszönöm – mondta Peter. de jókedvűen ropja a fedélzeten. lélekben fölkészülve az alkoholos és atletikus estére. ahol a tengerár megtört a részben alámerült korallzátonyon. Végül – miután örök barátságot esküdött Pappasz kapitánynak meg az összes zenkalinak – Peter kéjesen dalolva letántorgott a kabinjába. melyet Pappasz kapitány kísért buzukin nagy lelkesedéssel és érzéssel. – Táncolni – ismételte eltökélten a kapitány. Ruháit a földre dobta.és fehérbor kísérte. faja egyetlen túlélőjének sehol egy hozzá hasonló társa. – Senki. A kiváló és mammutméretű vacsorát mérhetetlen mennyiségű vörös. a tenger tükre pedig milliónyi ezüst pikkelyre tört. a tenger mélykék és opálos. hogy Zenkali már látható. Minthogy biztos volt abban. akivel táncolhatna. A porcelánkék égre narancs sugarakat festett a fölkelő nap. míg a fának. he? Én megtanítasz önt görög táncra… a legjobb táncra a világonsz. miközben zokog a buzuki. akivel megoszthatná magányát. Peter elbűvölten nézte. a fogásoktól függően. Milyen kegyetlen sors. A hajnali fényben az egész sziget sötétzöldnek látszott. megmosdott. Akkor természetesen még nem tudhatta. hogy hurkaujjai milyen édes dallamokat csalogattak elő a hangszerből. A szigetet fehér tajték ölelte ott. Közben eszébe jutott az ombufa. s meztelenül zuhant végig a priccsen. senki. kócos haja az égnek . aki helyet foglalt. Kissé jobbra. – Görög táncotsz. A levegő hűvös és csöndes volt. akivel dalolhatna – motyogta szomorúan Peter –. MÁSODIK FEJEZET ZENKALI ZAMATOK Legnagyobb meglepetésére reggel ötkor és minden macskajaj nélkül ébredt. he? Mi fogsz ünnepelni utolsó estetsz Zenkali előtt. itt-ott tengeri madarak kis csapataitól tarka. Mr. kedves. hogy karjai a vigyorgó zenkalik barna és izzadt nyakára fonódnak. Igen jól látszott holdsarló alakja. két végén a két vulkánnal. Mellét és pocakját sűrű. Pappasz kapitány jelent meg a hídon: jóízűen ásítozott és vakaródzott nyitott ingében. s ha nem is teljesen ura a lábának. néhány mérföldnyi távolban feküdt Zenkali. Aztán három ifjú zenkali egészen meggyőző görög táncot mutatott be. hogy nem a levegőbe beszél. csupán a vulkánok és dombok vetettek bíbor-fekete árnyakat. fölöltözött. Foxi – jelentette be elégedetten –. – Föl a fejjel. amint a fölkelő nap fényében egyre élénkebbé és ragyogóbbá váltak a sziget színei. s már látta is magát Pappasz kapitány medveölelésében keringőzni a fedélzeten. he? Mi fogsz inni és táncolni? – Táncolni? – rémült meg Peter. Megdöbbentő volt. – Mi fogsz különleges vacsorátsz enni ma este. s a kapitány zengő basszusa száll a holdfényes tenger fölött. hogy megmentsen. görög vacsorátsz.

egyenest a Hahagáj-öbölbe. Megkerültek egy földnyelvet. A csinos kis deszkaházakon szalmatető. A kapitány éles fordulatot tett az Androméda III-mal. Öt perc múlva horgonytsz vetsz. soha jobban. – Látsz ön. aranyok. ha közelebb érsz – mondta a kapitány. Ön látsz Zenkali.meredt. – Minden görög jó tengerész… a legjobbak a világonsz. he? Szép sziget. – Mert jó a görög tánc – nyilatkoztatta ki a kapitány. és be-siklott a lagúna sima. ahol Zenkali fővárosának. Zöldek. s Peter megpillantotta a kikötő kőgátját és mögötte – a gyöngéd dombokon szétterülve. melynek tetején rózsaszín kőből épült. – Nem. – Hogy ön érzed magad? – Remekül – mondta Peter –. mintha tarka építőkockákat dobtak volna a bougainvilleabokrok . Minden ház más és más alapszínben pompázott. s a hatalmas parthullámok rémi-tő robajjal törtek át rajta. lágy parthullámokon ide-oda ringva pöfögött az Androméda III vidáman. he? – Sonkaforma mancsával integetett Peternek. – Hiszen már olyan közel van. sistergő zátonnyal. hogy láthassa. a két távoli vulkán előterében – a várost alkotó tarka házakat. Foxi? Éhes vagy. – Három óra? – csodálkozott Peter. olyan éhes vagyok. hullámzó habszőnyegen. Félhold alakú homokszegélyek fehérlettek. Dzamandzarnak a kikötője volt. amilyen csak a trópusokon látható. gyémántfényű vizére. arcán hatalmas. – De még mennyire – kiáltotta föl a kapitánynak –. amely kiemelte a ragyogó lombsátrat. he? Egy óra múltán Peter már összecsomagolt. ahol törés látszott a hosszú. – Talán meg kellene kérdezni a szakácsotsz. he? Peter hirtelen rájött. hogy farkaséhes. a hosszú. győzedelmes vigyorral. Ezen a nagy lépcsőfokon a tenger megtört. széthulló habbá omlott. és ismét ott állt a hajó elejében. ő nincs közel. – Meghiszem azt! – ordította vissza Peter. Pappasz kapitánynak voltak gyenge pontjai. végig a parton. aztán eltűnt a parányi kormányosfülkében. ami biztos hajótöréssel fenyegetett. s az öblök vize oly halvány és áttetsző kék volt. Ezen a gigantikus áradaton. aztán megrázta magát. A hajó egy pillanatra megremegett a kék hullámizmok szorításában. akár az elefántagyar. – Ön kérsz reggelitsz. s vagy félméternyire a felszín alatt húzódott. Aztán az öböl megnyílt előttük. és merész nekifutással átjutott a résen. kékek és sárgák tarka szövevénye. de vagy huszonöt méterre attól a valamitől. jó a testneksz. hogy a hajója talán mégsem tökéletes minden szempontból. rózsaszínek. Ez lehet a palota. mert elkedvetlenítette. itt-ott néhány tekintélyesebb korallmészkő ház. Az Androméda III átpöfögött a lagúna áttetsző vizén. hogy föl tudnék falni egy lovat patástul! – Nem tudom. hogyan jutnak át a zátonyon. ijesztő és szívderítő ez a látvány. van-e raktáronsz – ráncolta a homlokát a kapitány. Mr. A törés nem volt szélesebb harminc méternél. hogy aztán a zátonyon belül hánykolódó habágyba olvadjanak. Hajóját addig vitte a zátony mentén. annak egyszerre izgalmas. – Jó reggelt – harsogta le Peternek. milyen pokoli jó tengerész vagyok! – ordította Pappasz kapitány a hídról. sziszegő. impozáns épület állt. he? Két-három óra múlva befutunk. párhuzamosan a habzó. Aki az ilyesmihez nincs hozzászokva. de a zenkali zátonyt jól ismerte. gondolta Peter. A sziget most fölmagasodott és fürdött a napfényben. A zátony hattól tizenöt méter széles volt. mint minden bajok orvosságát-. míg oda nem ért. bíborvörösök. ami a parttól a hegytetőig az egész szigetet borította. hogy tisztán látszott a korallok alkotta táj a felszín alatt. Ő sokkal nagyobb. amint átfutott a borotvaéles korallperemen.

. ami igazán megérdemli a város nevet. Mr. égett fa. Foxglove. holott jól tudta. csacsik és csatornák szaga. Ne törődjön semmivel. Ez fölülmúlta legmerészebb álmait is. s néha meg-megpihentek. ulam – mondta a küldönc. – Mi fog megy Hannibal gazda házába csaszi-csuszin. mangó és citrom részegítő illata. A két hatalmas. Az ajtót végül egy ropogós fehér egyenruhát és széles. majd megálltak egy hosszú. Peter kábultan követte a hasított pálcás embert le a hajóról a rakpartra. Peter el volt bűvölve. ahol két tágas kosarú – némileg bambusz strandkosarakra emlékeztető – riksa várakozott. mert skarlátvörös fezt. melyeknek a törzse vastag. – Isten hozta. Kedves Foxglove – olvasta. Pálmaolaj és kókusz-tej. kalligrafikus kézírással. és ezüstsípot vett elő a zsebéből. és barna cipője legalább olyan fényesen csillogott. Mikor a külvárosba értek. gondolta. Óriás fák erdeje vette körül. elle… A gazda fog vál ön. Máris szenvedélyesen szerette. ulam. hogy egy-egy város megítélésénél mennyit számíthat az illat. Olyan részegítő. ulam. elegáns. – Ulam. papája. át a széles. Hannibal gazdától. kélem. amire büszke lehetsz. ananász. melyek osztályozására nem jutott ideje. – Ön fog jön. kenyér és kutyák. A küldönc odanyújtotta a bot hasított végét. Rövid. félig leégett és egymásba olvadt fekete gyertyákra emlékeztetett. A meleg levegő elhozta Peternek Zenkali illatát. és szétnyitotta. vörös selyemövet viselő zenkali inas nyitotta ki. pedig még bele se szagolt. ulam – magyarázta. hasított botot tartott. üdvözlöm. Foxglove – mondta. H. Mr. Peter beszállt az egyikbe. Nyilván hivatalos személy lehetett. Peter elgyönyörködött egy sereg hatalmas kék lepke röptében. – Köszönöm – mondta lenyűgözve Peter. amikor az Androméda III nagy csörrenéssel és csobbanással horgonyt vetett. – Itt könyv neked. fehér zsinóros sötétkék zubbonyt. akár egy perzsaszőnyeg színeinek illata. Peter óvatosan kiemelte az üzenetet a bot hasi tékából. Míg vártak. Kezében – kissé oda nem illően – hosszú. fehér sortot. melyet megült a medencényi agyagkádakban meg függő kosarakban pompázó. ulam. kavicsos útra. és ő is megpróbált tisztelegni. elefántcsontszínű papíron. a küldönc a másikba. meg a kék ég és a hajnali harmat illata és milliónyi más szag. milliónyi virág illata. finoman faragott javai paravánból készült ajtónál a küldönc megállt. Csak kövesse a hasított pálcás fickót. aztán lánca segítségével hamarosan magabiztosan megállt a part fala mentén. a napfény szaga a száraz leveleken. termetes zenkalikkal a rúdjaik között. olyan tarka keverék volt ez. mert egy fölöttébb nagy és fölöttébb ragyogó zenkali jelent meg előtte a fedélzeten. s hamarosan már a város utcáin gurultak. alacsony ház előtt. milliónyi virág illata. vastag. de bonyolult jelet fújt. a paliszanderfák meghökkentő kékje és a vérvörös virágban álló cserjék csoportjai közé. melyek – akár az égbolt lehullott foltjai – a virágok körül köröztek.bíborvörös gomolyfelhői. Egyetlen lap volt. és peckesen tisztelgett. A küldönc széles vigyort villantott Peterre. Itt egy város. – Jó leggelt. s a bot hasítékából összehajtott papír lógott ki. a riksák ráfordultak egy széles. A küldönc fölvezette Petert a bejárati lépcsőn. mint a képe. hogy képtelenség összetéveszteni a világ bármely más közösségével. hogy frissítőt szívjanak a szirmokból. Ám az illat sem ábrándította ki. ami annyira egyedi. kék térdharisnyát viselt. Ő fog küld majd gazda csomagjai. vékony. Ragyogó mosollyal és enyhe meghajlással üdvözölte Petert. – Gazda fog jön velem – mondta. verőfényes verandán. tengeri só és friss hal.

te bennszülöttek alja. A kutyák között. legyező alakú támlát. Kis szünet. – Takarodj! – bömbölte odabentről egy félelmetes hang. s ezüstliliomként ragyogott a napfényben. te analfabéta pogány… vidd az istentelen irhádat messzire a fájdalom eme hajlékától. kötelességemnek tartanám. te analfabéta gyilkos. gyöngéden rezegtek az enyhe szellőtől. Bozontos szemöldöke alól cigányosan fekete. A széke körül egy buldog. Az egyik oldalon öt magas franciaablak nyílt a verandára. rajta iratok. – Takarodj. barackszínű párnán. te nyavalyás hiányzó láncszem. Mindenütt könyvespolcok álltak. fehér pamutingben. ha hízelegsz. akár fekete szélmalmok. hosszúsága legalább húsz méter –. te. de a tarka kötésű könyvekből a földre is jutott bőven. A fényes padlót vagyont érő. soha többé a szemem elé ne kerüljön az a nyomorult. csillogó szem nézett a világra vidám arroganciával. Azt hiszed. a térdét átkulcsolva pedig ott . aztán fejét félrebiccentve várt. Az utóbbi akkora volt. Ennek az embernek a személyisége éppannyira érzékelhető volt. gyönyörű impresszionista festmények. fehér mennyezet alatt hatalmas ventilátorok forogtak. súlyos bútor jobbára alacsony heverőkből és székekből állt. fölkunkorodó orrújávai papuccsal a lábán. vörös-arany. folyóiratok és tudományos kiadványok hatalmas halmai. mint egy nagy tűz melege hideg éjszakán. hogy húszévi kényszermunkára ítéltesselek gyilkossági kísérletért. résnyire nyitotta az ajtót. ahol a hihetetlenül magas. és átvezette Petert a tágas előcsarnokon. tarka selyempárnák felhőjében trónolt Hannibal Hubert Hildebrand Oliphant. küldd be az új gazdát egyszeriben. Zenkali császárának és kormányának politikai tanácsadója. busa fejét acélszürke sörény koronázta. s azon túl a zöld pázsitra meg a virágzó. színük szinte versenyre kelt a festmények színeivel. A faragott kasmíri fából készült sötét. antik mordályok. akkor megszólalt: – Kelem. mozgékony. Mr. tibeti imamalmok. A medence közepén öt méter magasba szökkent a szökőkút vize. batikolt kendővel a derekán. Az egyik nyitott franciaablak mellett csodálatosan faragott. melyek mindegyikén tarka thaiföldi selyempárnák tornyosultak. Az inas megállt egy ajtó előtt. A mellette lévő asztalon több palack meg egy nagy. Zömök és vaskos volt. tarka perzsaszőnyegek borították. hallod? Az inas kinyitotta az ajtót. tarka. fekete majompofád. Foxglove jön vala. – Ez Hannibal gazda – mondta nem minden büszkeség nélkül az inas. A karfa két finoman faragott páva volt. sem amit mondott. tisztelettel kopogott. melynek falait hosszú.Megfordult. melyek egy terrakottacsempével kirakott. kínai selyemtekercsek. aztán a hang fölharsant: – Hát ne állj ott. kínai selyemfestmények díszítették. tarka bokrokra. Sasorra alatt külön életet élt nagy. – Kifelé… kifelé! – hörögte a hang. egy dalmata. míg a hang tulajdonosa levegőt vesz. egy hatalmas. ovális medencéhez vezettek. Alattuk terebélyes kínai vázákban szebbnél szebb orchideák pompáztak. érzéki és gunyoros szája. Hannibal Oliphant hangja volna ez? Az inas türelmesen megvárta. és bedugta a fejét. halovány borostyánszínű hintaszék állt. és bekísérte Petert a tágas és fenséges terembe – szélessége tíz. négy törpespaniel meg egy tibeti véreb feküdt. ulam. – Kifelé. bő ujjú. két pekingi palotakutyácska. pajzsok meg elefántcsont faragásokkal és finom porcelánnal teli vitrinek borították. Ebben a lélegzetelállító székben. hogy Peter első pillantásra szelídített medvének nézte. A falakat különös maszkok. talán elfelejtem a bűnödet? Ha nem volnék olyan jóságos és szelíd ember. Peter csak ámult és bámult. Szemlátomást nem szegte kedvét sem a hang harciassága. A szoba egyik végében óriás íróasztal állt. lándzsák. egy ír farkaskutya. ezüst jégvödör állt. kiterjesztett farkuk képezte a széles.

hogy oltalmazza meg a gazdáját. fehér lobogóhoz hasonlatos szemöldökét. A dögök tudják. picit pisze orrát finom szeplőcskék pöttyözték. hogy óvatos lesz. mire a hülye egy teniszütővel leütötte a vérszomjas bestiát. Wells igazán jót mulatott volna ezen a helyzeten. De ettől a lánytól elállt a lélegzete. és vagy kétszer akkora. ír akcentusát. Hívtam az én Neander-völgyi inasomat. Önkívületéből Hannibal Oliphant gúnyos hangja zökkentette ki. H. talán rám is vethetnél egy futó pillantást – mondta. uram – mondta –. Audrey. fekete pöttyök. ülj le. szóval te vagy Foxglove? Sir Osbert unokaöccse? Volt valami furcsa abban. és még kényelmesebben befészkelte magát párnái közé. – Úgy tudom. Peter azon töprengett. miért küldött Sir Osbert. és odament a lágyan himbálódzó hintaszékhez. ezért aztán uralkodnak rajtunk. – Szólíts nyugodtan Hannibalnak – mondta –. Hannibal éles pillantást vetett rá. – Nos – kérdezte az italát kortyolgatva –. A karcsú lány őszibarack bőrét bronzbarnára sütötte a nap. ahogyan mindenki. – Ülj le. ezt nem rója föl bűnömül. drága fiam. és büdös a szája. telt ajka nevetésre állt. – Hála egy nevetséges rendeletnek. Sötét haja. Olyan elbűvölő mosoly kíséretében adta oda. . hogy Peter kis híján elejtette a poharat. szükséged van segítségre. ha ugyan tudsz még mozogni. minthogy a jobb keze be volt pólyázva –. csíkos. ahogy Hannibal a nevet mondta. Mégis hatalmas. állandóan a leggonoszabb indulatú rovarok ostroma alatt állunk. hogy az isten tartsa meg? Peter meglepetten nézett rá. és kevert Peternek egy rumos kólát. vagy olyan hangja van. fürtjei akár a holdfényben fürdő folyó hullámai. mint egy rabruhás gengszter. A csöppet kiálló arccsont fölött. a sötét. A lány fölállt. hogy itt csak két eset lehetséges: ez a szépség már holmi mocskos. és úgy határozott. melynek nagyságát csak kiemelték az apró. akit Peter valaha is látott. egyenesen a mellemre. ívelt szemöldök alatt hihetetlenül kék. Minthogy Peter huszonnyolc éves volt. mint az öklöm. – Igen. Piciny. és Peter örömmel fedezte föl a lány alig érezhető. – Hogy segítsek neked – mondta zavartan. bőven volt alkalma hölgyek társaságában forgolódni. Ma reggel például beröpült nagy zümmögéssel és gyilkos szándékkal egy lódarázs. szellemileg visszamaradott és teljesen méltatlan hím felesége. aztán fölcsillant a szeme. a derekáig hullott alá. – Úgy – nyújtotta Hannibal Oliphant a bal kezét. már-már ibolyaszínű szem csillogott. – Ha esetleg befejezted Miss Damien kétségtelenül valós bájainak csodálatát. mandulavágású szeme volt a legfigyelemreméltóbb. Hannibal fölhúzta szakadozott. Attól tartottam. – Hát úgy nézek én ki – fordult Audreyhoz –. és nem hiányzott belőle némi természet adta báj sem. jóképű. – Miért nem jössz ide. melyet egyszerű aranycsat fogott össze. de remélem. G.ült a legszebb lány. Hannibal gunyoros mosollyal. mint egy halaskofának. kínáld meg a fiút egy itallal – mondta Hannibal. amely megtiltja a rovarirtó szerek használatát. – Köszönöm – mondta Peter. hogy ne szakadjanak bele a hangszalagjaim az ordításba? Peter nagy nehezen összeszedte magát. Hannibal odamutatta Peternek bepólyált kezét. hogy nem eshet bántódásuk. Peternek eszébe jutott bácsikája gúnyos megjegyzése – „az az ütődött Oliphant” –. mint aki segítségre szorul? – Éppen az imént volt rá szükséged – mutatott rá Audrey. ide-oda hintázva nézte a jelenetet.

hogy „legyenek a segítségemre”. feketék lakta szigetre gyere? – Igen – mondta Peter. már nem is tudom. alig tudok kijönni – pillantott körül Hannibal a hatalmas teremben. ezért kétségbeesett kísérleteket tettem. – Bizony így történt – mondta halkan Audrey. most nem lennék itt. fiam. Olyan trópusi paradicsomnak írta le. és áradozott a szigetről. mint valami szigonyt. – Ez sóder. – Ostobaság! Ne hallgasson rá – mondta Audrey. és a túlzásai nem ismernek határt. hogy részt vesz mindenféle cselszövésben. de a bácsikád már három ilyent küldött. – Honnan veszed ezeket a kifejezéseket… és hogy érted azt. hogy miért vannak itt. Ha a bácsikám ilyesmire kért volna. a földi paradicsomot kerestem. és mihelyt rájöttem. és nagyot sóhajtott. mint lepke a borostyánban. – Igazán nem akartalak megsérteni – mondta engesztelőén Hannibal –. mint Krőzus. – Bárcsak fizetnének. – Olyan gazdag. pontosan értem. kénytelen voltam hazaküldeni őket. Peter a lányra nézett. Ám a helyzet az. és úgy értem. hogy miről beszélsz. igen – mondta bánatosan Hannibal –. – Nos – mondta könnyedén Hannibal –. – Mondd meg nekem. Én is egész életemben az ideális helyet. és nem lennél hajlandó sehol másutt élni. és dolgoznia sem kell. – Hugó Charteris barátom. melyeket Hannibal az inasára zúdított. volt valami különleges okod. mire a dög a kezembe döfte a fullánkját.hogy a szörnyeteg átdöfi a szívemet. Csönd támadt. Hannibal nyilván meglehetősen sajátos módon szereti a bennszülötteket. és úgy dajkálta. amivel a szidást fogadta. – Az ír parasztság mindig rebellis volt – nézett Hannibal bánatosan a lányra. nyugodtan beszélhetünk. – Ne vegye komolyan Hannibalt – mondta a lány. De ez valódinak látszik. aki egy hónapot töltött itt. – De hát mivel van baj? – kérdezte Peter érdeklődéssel. – Sóder? – nézett nagyot Hannibal. hát abban leli örömét. hogy egyszerűen szerelmes vagy ebbe a szigetbe és valamennyi lakosába. és… – Ide hallgass – szakította félbe Peter –. Mondd csak. hogy a bácsikám vén csirkefogó. így nem kellett a karomat könyökből amputálni. mert Hannibal panaszkodása komolynak tetszett. – Igen. rosszul kormányzott. hogy a kis állat szinte dorombolt élvezetében. még ha fizetnének sem. miután ezt tisztáztuk. mint holmi keleti kalmárnak. hogy sóder? – A kifejezéseket tőled veszem – mondta mosolyogva Audrey –. hogy erre az isten háta mögötti. – Mindennel – mondta tömören Hannibal. Szerencsére jött ez a lány. meg a zenkali rendíthetetlen nyugalma. mióta. te is jól tudod – mondta Audrey. primitív szigeten. de őszintén. én nem vagyok kém. Peternek eszébe jutottak a szidalmak. A bácsikád gyűlöli a bennszülötteket. aztán Peterhez fordult. de én nem vagyok az ő embere. Én szeretem őket. Hannibal elvigyorodott. Fölvette az egyik pekingi palotakutyácskát. tudom. és mi történt? Itt csücsülök. ezen az isten háta mögötti. aki ért valamicskét az elsősegélynyújtáshoz. hogy koldus módra tengődöm. és nem osztom a nézeteit. amilyen talán csak a mesékben létezik. – Rendben van. – Kétségtelenül ő az egyik legundokabb ember a szigeten. hogy szabaduljak tőle. amikor hazatért. . – Félre ne érts. azért küldött az az utálatos bácsikád. Olyan tehetsége van a cselszövéshez. hogy kémkedj utánunk.

De most hagyjuk a nagyvilágot. amilyenről még Dante sem álmodott. hogy ne keress itt semmiféle kultúrát. ahol nincs nehézipar és alig van könnyűipar. ami velejár. hogy kielégítse a büszkeségüket. nem lenne hasznos a sziget számára.Aztán szeret panaszkodni. és koncentráljunk kizárólag Zenkali páratlan helyzetére ebben a világban. és nem is szabad megállítani. és alapvetően mezőgazdasági társadalmunk nemcsak hogy számunkra termel . most már nincs mese. nincsen-e véletlenül négy szemed vagy valami hasonló. – Rögtön elviszlek Csaszihoz. és elűzze unalmukat. Fölállt. olyan pokolba. és komor ábrázattal hintázott. ismét megtöltötte a poharát. tanácsot is adtam. hogy a repülőtér meg mindaz. – Nos – mondta Peter –. és vártam. drága fiam. Ötödször. s lábával néha meg-megvakargatta egy-egy szunyókáló kutya fülét. hogy aztán megismerjenek. – Látod. De csak akkor kell komolyan aggódni. én meg csak ültem. A bennszülöttek kőkorszaki színvonalon állnak. – Nehéz megmagyarázni. Csak arra kérlek. melynek az volna a célja. hogy miután katonai szempontból hosszú évekig teljesen hasznavehetetlennek tartották Zenkalit. Hol találtok még egy olyan országot. hogy tiszteletünket tegyük őnagy-méltóságánál. A folyamatot nem lehet megállítani. Leült. Ám az itteni helyzet csöppet sem ártalmatlan. – Én mondom. de sohasem magyarázod meg. – Mindig ezt mondod. mely leginkább arra szolgál. és az egy kissé zavaros volt. ahol teljes a foglalkoztatottság. – Zenkali önrendelkezési jogot kap. ahol nincsenek értékes ásványok. Harmadszor. leszámítva a fanguák és ginkák alkalmi lándzsarázását. hadd halljam a legrosszabbat. mert az embert még utóbb holmi iszonyú vén vaskalaposnak. krónikus alkoholistákat és öregeket. ha nem panaszkodik. ám a legtöbben nem gondolják végig. az a személyes véleményem. mint a highgate-i temető. Egyszerű udvariassági látogatások. ezért egyetlen nagyhatalom sem kívánja az országot a védőszárnyai alá venni. másodszor. úgymond. mert Zenkali valóban páratlan. hogy ez az ideális hely egy baromi nagy repülőtér számára. – Dióhéjban arról van szó – morogta Hannibal –. Először is. És akkor valami őrült a Whitehallban kitalálja ezt a repülőteret. Túl azon. most egyszeriben rájöttek. sem olaj. sétálni kezdett föl-alá. mindenfajta haladás kerékkötőjének tartanák. Negyedszer. mit kell eltűrnöm ezektől a hálátlanoktól? – kérdezte Petertől Hannibal. mit kell tennem? – Nem sokat – mondta kedvetlenül Hannibal. hogy fölvirradjon a nagy nap. Ártalmatlan jószágok. Aztán folytatta. hogy. csak kétszer olyan zsúfolt. leszámítva a munkaképtelen. Hallottál róla? – Csak Pappasz kapitánytól – mondta Peter –. ha éppen szükség volt rá. ahol lényegében nincs faji ellentét. bárhogyan szeretnék is egyesek. hogy az egész terv nagy marhaság. Véleményem szerint nagyon sok az álszent duma világszerte a „haladásról”. Gyakorlatilag néhány hónappal ezelőtt már meg is valósult a dolog: pompásan tudtak veszekedni egymással. ezért az emberek megmaradnak falun. Pedig nem erről van szó. hogy rossz helyrejöttél. hogy miért – mondta Audrey. aztán beugrunk a kormányzói palotába. még ma is olyan messze van mindentől. ha itt fogok dolgozni. először is. hogy mindenki békén hagyja. Csupán arra kíváncsiak. Ez a hely annyi szellemi táplálékot nyújt. és az itt élő európaiak szellemi színvonala alig haladja meg az átlagos kreténét. hogy az az úgynevezett haladás nem hanyatlást jelent-e valójában. amely. távol tartsák az oroszokat az Indiai-óceántól.

ez nem közönséges repülőtér. és ez a legfontosabb. A repülőtérnek élelem és víz kell. – Még most sem mondtad meg. és az az amelafa. tele bombázókkal. Ám ha engedélyezzük ezt az ostoba repülőteret. és nyugtalanul járkálni kezdett. – De miért? – kérdezte ismét Audrey. Persze piszok olcsón megszerezte a területet. az biztosítja gazdasági egyensúlyunkat meg azt. először is szükség van egy meglehetősen komoly vízierőmű-rendszerre. hogy szinte elhanyagolható. és az importált javakra kivetett vám oly kicsi. hogy a hétvégén elmenj Dzsakartába bevásárolni. Rá kellett volna vennem Csaszit. én ellenzem az egészet úgy. Aztán megállt. Hogy egyáltalán megépíthessék ezt az átkozott repülőteret. hogy van egy kis féltékenység a ginkák meg a fanguák . mert nagyon nehezen megközelíthetők. – Ez mind nagyon szép – bátorodott neki Peter a második pohártól –. katasztrófát jósolok. azaz a legkisebb baj esetén céltáblává válunk. ahol a vízi erőművet föl lehet építeni? – kérdezte Peter. ha továbbra is ettől az egyetlen fától függ? – Miért ne? – kérdezte Hannibal. már csak azért sem. Nem. – Bizonyára te is tudod. – Igaz – bólintott szomorúan Hannibal –. ezen a szigeten egyetlen igazán fontos dolog van. amely szinte kizárólag a cukorból él. de még egy kis exportra is futja. az összes nyomorúságos velejárójával. – Drágaságom – mondta Hannibal –. Végiggondolni sem merem. hogy függessze föl a földeladást mindaddig. tyúk főjön a fazekában. így aztán Ludzsa olcsón fölvásárolta őket. és amíg a föld nem kezd más irányba forogni. Hatodszor. hogy olyanok vagyunk. de szerinted a sziget jövője szempontjából a legbölcsebb dolog. – Jól értsd meg. – Nézd meg Mauritiust. S amióta annak a rühes kutya Ludzsának is benne van a dologban az a mocskos keze. Semmit sem lehetett kezdeni velük. hogy minden zenkalinak. hogy miért. hogy ez a sziget páratlan.elegendő élelmet (egy-két dolog kivételével). senki sem fog hallgatni rám. s egyik lábát a tibeti véreb széles hátán nyugtatta. Mindettől függetlenül képzeld el úgy öt-hatezer unatkozó és fickós ifjú tengerész és pilóta hatását a szigetre. míg ilyen vagy olyan döntés nem születik. – Igaz. Hannibal ismét fölállt. nagyot kortyolt. hogy a szigetlakók a lehető legjobb körülmények között élhetnek. Nemsokára azon kapjuk magunkat. spekulációs ügyletekbe kezdett. ez katonai létesítmény. Ludzsa. És ha békén hagyják. ahogyan te képzeled. Hála ennek a figyelemre méltó fának. és a sziget egész gazdasága összeomlik. S mihelyt lesz elegendő áramunk. hogy megfeledkeztem néhány alapvető védekező lépésről. Lajossal szólva. Nálunk nincsenek ciklonok. Jön egy jó ciklon. a Mindenható egyedül minket talált méltónak arra. ahogy van. Annyira igyekeztem meggyőzni Csaszit az egész terv ártalmasságáról. bár attól tartok. hogy a nagyobb hajók is kiköthessenek. Az lát el minket legfontosabb exportcikkeinkkel. ami lehetővé teszi. nem is lehetnek ciklonok. Ezért mondom. továbbra is virágozni fog. De én mondom. az a gennyedző fekély. amiből a sziget egész gazdagsága származik. Közben az a hétpróbás gazember. – Miért? – kérdezte Peter. Senkinek sem kellettek azok az átkozott völgyek. mint Plymouth kikötője. fiam. méghozzá az én hibámból. hogy megkaparintotta az egyetlen völgyet. XIV. hogy megajándékozzon az amelafával. a jövedelemadó gyakorlatilag ismeretlen. – Mármint a nyilvánvaló okokat leszámítva. ebből még baj lesz. hogy robbantanak egy átkozottul nagy lyukat a zátonyba. nyomban követelni fogják az ipart. csak rettegni tudok a következményektől. Nem. Szerinted hogyan fogják ezt megoldani? Úgy. Ez a fa évről évre olyan gazdasági egyensúlyt biztosít nekünk. és itt a hatalmas repülőtér.

– Emlékszel. hány orrot vertek be. és ez annyira megtetszett Csaszinak. hogy mostanáig nem is volt különösebb baj. amikor a humorérzékét akarja kiélni – mondta Audrey. rájön majd. még egy lepratelepen sem tűrnék meg. és megkérdeztem. Azt mondta. Másnak sem köszönné meg. Govsza Manalovobától vette. hogy ki a legnépszerűtlenebb ember Zenkalin. Ha az öreg Govsza. Azt hiszem. Hogy jobban értsd: ha népszavazást tartanánk arról. viszont ők találták föl a hasított botot. és azokat az átkozott völgyeket a ginkák főnökétől. Akárhogy van is. olyankor szokott hibázni. – Ennél csak az a rosszabb. hasított bottal vannak fölfegyverezve. akik. – Amolyan császári küldöncök. úgy léptem akcióba. hogy a repülőtér meg a velejáró mizériák jót fognak tenni a szigetnek. jobban szereti. Stanley meg Johnstone meg ilyesmi. hogy égnek áll a hajam. mindenki rémületére. és így tovább. – Pappasz kapitány szerint Ludzsát megvesztegette az a cég is. és önfeledten kacagott. Annak idején gyakorta küldtek üzeneteket hasított botokban. mint láthattad. de szemlátomást azt hiszi. büntetésül adócsalásért. ginkák és fanguák habozás nélkül és egyhangúlag Ludzsára szavaznának. de nem hiszem. amikor meghallottam Csaszi javaslatát. Meg kell mondanom. – Ahhoz képest. A műveltebb zenkalik fölháborodtak. Csaszi könyvküldönceinek hívják őket. miért. ha ennyire megbízhatatlan? – kérdezte Peter. amikor útjára indította a könyvküldöncöket? – Könyvküldöncök… az mi? – kérdezte kíváncsian Peter. hogy nem találták föl a kereket. – És mit tudtál tenni? – kérdezte Peter. de a hír még friss. de néha olyan dolgokat csinál. egyszerűen zseniális volt. de hogy éppen Ludzsa tette. hogy uralkodó. Amikor kinevezte Ludzsát. Meg nem foghatom. vendégeket kísérgető küldöncöket. viharos időket látok közeledni. – Téged is egy ilyen hozott ide reggel – mondta Hannibal. – Miért ő a fejlesztésügyi miniszter. hogy ne érje meg nekik kettős játékkal kockára tenni az állásukat. de a milliomossá válás lehetősége túl nagy kísértés volt Ludzsának. hogy Csaszi olvasott valamit a korai afrikai expedíciókról. Ludzsa barátunk fangua. miszerint újra be kellene vezetni az emberevést. – Igaz ez? – Nagyon valószínű – mondta Hannibal –. hogy hallgat rám. Csaszi válasza. aki egyébként igazán rendes vén csirkefogó. hogy kitalálta az üzenetvivő. nagyon ért a politikai manipulációhoz. mert zenkali-angolul minden írást könyvnek neveznek. – Csaszi ötlete volt – mondta borongósan Hannibal. azt mondta. Ő a legjobb érv az angyalcsinálás mellett. De bármilyen pompás és pokoli is Csaszi humorérzéke. és ezért büszkének kell lenni erre az örökségre. Ám Ludzsáról bármit elhiszek. mert szerintük ezzel visszaléptünk a kőkorszakba. tudod. néha bonyodalmakat okoz. Hozzá képest Júdás maga Assisi Szent Ferenc. s ebben a legtöbb zenkali egyetért velem. amelyik a vízi erőművet építené – mondta Peter. Audrey hátravetette a fejét. hogy az európaiak mindig szemére vetik a színesbőrűeknek. hogy miért tette. szerintem.között. nem pedig szégyenkezni miatta. Néha komolyan veszi a szerepét. ez az egész szégyent hoz minden civilizált zenkalira. nem lehetett utánanézni. Mint akit darázs csípett meg. ez lesz az utolsó csöpp a pohárban. és hogy ezzel tartozik a népének. Nemrégiben a ginkákkal egy kis nehézség támadt holmi földadóügyek miatt. figyelmeztettem is Csaszit. nem fogja megköszönni. ha a gazemberek szem előtt vannak. hogy Ludzsa sok ezer fontot lopott ki a zsebéből. – Hát nem volt könnyű – mondta Hannibal. Van benne valami mélyen visszataszító. Ismered a nótát. és elég nagy hatalmat kapnak. miközben fölemelt és orron csókolt egy . Ott kezdődött az egész.

annyira odavan érte. ha lepuffantod a pajtásodat nyílt harcban. azt mondta. hogy visszahozza a kannibalizmust. nyafogós bégetésbe. – És az emberevés? – kérdezte Peter. Csaszi kedveli a kormányzót. és olyan ragadós volt a jókedve. – És Csaszi mit szólt? – kérdezte Audrey. – Elhallgass. máris ingerenciát érzel. nem tudja. – A szerecsenek turbulens módon viselkednek. akinek annyira képlékeny a személyisége. hogy ez gyilkosság lenne. Nos. Ezért Csaszi úgy tett. De nem csodálkoznék. A szerecsenek köveket dobálnak meg ilyesmi… egy derék vén csokibaba meg is vágta magát elég komolyan a kaszával. Valahogy így kezdődik: „Végy öt darab. Egy kis erkölcsi előadást tartottam a jó öreg Csaszinak. vagy megint túlzásokkal teletűzdelt szónoklatot tart. Mit is akarok mondani. mint dzsinn a palackból. ez volt az a pont. – Ha a palotába akartok menni. hiszen nem maradna utána bűnjelként holttest. és olyan jóízűen nevetett saját paródiáján. Egyszóval Zenkalin ez valóságos lázadás. – Persze hogy hívtalak – mondta Hannibal. – Hol az a nyomorult bérgyilkos!… Tómba!… Tómba!… TÓMBA! Na végre. – Nem szívesen. hogy ugrasd. Néha igazán bosszantóan tud viselkedni. hogy csak vicc. mivel ebben leli örömét. ha módodban áll. nem… ez teljesen erkölcstelen… és nagyon nem brit szokás. csak hogy reszketni lássa a kormányzót. – Nem vagyunk urai a helyzetnek – bégette. És szegény öregfiú igazi jó balek. mintha dühbe gurulna… amennyire csak egy akkora ember dühbe tud gurulni… és azzal fenyegette a lázadókat. lementem a palotába. hallod? Te fog fog csaszi-csuszi nyomban. miután a vén gazember kedvére kimulatta magát. ne sürgess – zsémbelt Hannibal. és előadtam híres „gyarmati” tisztviselő paródiámat. Alighogy megismerkedtél vele.spánielt. ahol finoman közbe kellett lépnem. Hannibal hátravetette a fejét. de lemondott az ötletről. aki korának híres szakácsnője volt. melyet csak az Angliában töltött ifjúi évek meg egy előkelő középiskola és egy feddhetetlen egyetem tudnak előcsalni emberi lényből. Szerintem valójában azért akarta bevezetni a dolgot. még ki nem hűlt ellenséget…” Amikor elmagyaráztam neki. Nevének hallatára Tómba váratlanul bukkant elő a bútorok közül. Megmondtam neki. amivel éppen hadonászott. hangja átcsapott abba a magas. elmegy még az is. hogy már Peter is nevetett. mert fennmaradt egy recept az ükanyjától. hogy nagyon helyes. vajon miért. Tudod. Hannibalon és Hanniballal. de szeret borsot törni az orra alá. ha újra szóba hozná a dolgot. ha egy kis gyilkos galócát teszel a leveskéjébe. de mindenki más komolyan vette… csak láttad volna a kormányzói palotát… volt ám fölfordulás… őnagyméltósága kis híján lebabázott. Szóval. – Ulam hív? – kérdezte. gondolom. Hüvelykujját láthatatlan mellényébe akasztotta. – A saját gyógyszerével kellett kikúrálnom Csaszit. – Élvezte. Talán majd ha megkapják az önrendelkezési jogot. hát nem is hibáztathatjuk Csaszit. hogy néha nehéz megmondani. a brit birodalom építőiről ilyen jó paródiát nem látott Eton óta. ideje indulnotok – mondta Audrey. mármint hogy ez itt szokatlan. Peter kezdte megkedvelni ezt a különös embert. én tudtam. . Esetleg ez lesz Csaszi első rendelete. komolyan beszél-e. akarom mondani. Azt mondta. asszony. – Szóval minden jól végződött? – kérdezte Audrey. De megenni az ellenfeledet… uramisten. – Foxglove gazda meg én fog megy Csaszi palotájába. megigazította láthatatlan pápaszemét. – Persze – mondta Hannibal –.

amely mindvégig Hannibal riksája alatt futott. A riksák gyártása az ő monopóliuma. mi hall – mondták a vigyorgó fiúk. Miért? – Tégy nekem egy nagy szívességet – kérte komolyan Hannibal. – És biztos vagyok benne. – Igen. Ő találta ki az egészet. – Rengeteg a munkám. végül térdre kell kényszeríteniük egy bikát. – Hát. Viktória korabeli trópusi sisakot. és bozontos sörényére illesztette. A kutyák testületileg fölpattantak. És megígérem. – Pompás ötlet – helyeselt lelkesen Peter. – Nem. ti fog fut gyorsan-gyorsan. mint az a sok átkozott autó. A kutyák lihegve ugráltak a kerekek körül a dalmata kivételével. – Tökéletesen – mondta Peter. Az egyik párnahalomból előbányászott egy viharvert. – Nem tudom. s akár a könyvküldöncöké. és körülvették Hannibalt. – Nagyon bölcs dolog. kutyuli-mutyulik – harsant föl hirtelen. ulam – mondta Tómba. egy mázsa krumplit vagy más zöldséget cipelve. mint ha az embert avatott kalauz vezeti körül az idegen helyen – mosolygott Peter. A két deltás zenkali olyan összeszokottan dolgozott. karcsú szivarra. aki harsány ugatás közepette állt a hevesen csóváló farkincák tengerében. melyek rúdjai közé izmos zenkalik voltak fogva. le a lépcsőn a két riksához. gyertek. – Sokkal jobb. és rágyújtott egy hosszú. – Mit csinálsz holnap? – próbálta Hannibal túlharsogni az ugatást. mielőtt csuszit vásárolhatnának. ha igazán biztos benne. Munkát ad. az üzemet az egyik nagybátyja vezeti. A fiúknak például igen szigorú vizsgát kell tenniük. Ehhez képest az angol vezetői vizsga semmiség. hogy nem teszek föl túl sok ostoba kérdést. Három mérföldet kell futniuk a legnagyobb hőségben. – Én? – kérdezte meghökkenve Audrey. – Miért hívják ezt csaszi-csuszinak? – kérdezte Peter. – Hannibal bácsi elvisz titeket pisikélni. – Boldog lennék – vágta rá gyorsan Peter –. Balra nézve. – És van még egy óriási előnye – mondta Hannibal –: az összes riksa Csaszié. Hannibal az izgatott kutyák kíséretében átvonult a verandán. hogy erre maga a legalkalmasabb! – Holnap reggel nyolc óra tájban megfelelne? – kérdezte Audrey. Csaszi csoszogói egyenletes ütemben futottak. a térdig a szirmaik vörös . – Mi fog megy Csaszi háza – mondta Hannibal a zenkaliknak az egyik riksába szállva –. vagy ez a gazda fog megöl. olcsó jobbára nem zajos. hogy nem lenne jobb egyedül fölfedeznie a szigetet… – mondta a lány. drága fiam – mondta Hannibal. mintha csak össze lennének kötve. Peter bemászott a riksájába. ulam. – Mennünk kell… hol a kalapom… miért dugják el mindig a holmimat?… Aha. ez is igen tiszteletreméltó állás. A fiúkat Csaszi csoszogóinak nevezik. Foglalkozz egy kicsit Foxglove barátunkkal… mutasd meg neki a szigetet… ismertesd össze az itteniekkel… te jobban értesz hozzá… a fiú még új itt… szüksége van egy kis becézgetésre… asszonyi kéz. hogy Peternek van-e hozzá kedve – mondta bizonytalanul Audrey. nincs jobb. – Semmit. hogy a két riksa mindvégig lágyan gurult egymás mellett. és beindíthatnák a boltot. itt van. – Gyertek. – A városban ez az egyetlen engedélyezett jármű – magyarázta Hannibal. semmit sem szeretnék jobban. és eltűnt. – Gyere. és nem szennyezi a környezetet. a riksákat húzó fiúk pedig jogdíjat fizetnek Csaszinak. és a riksák – kerekük alig surrant a vörös földúton – jó iramban szelték a tájat.– Igen. és a két járgány elindult. meg ilyesmi.

no meg arról. fehér kiskutyafogait. itt jön az egyetlen fekete felhő Zenkali egén. amely híres csípős vezércikkeiről. Arcát hatalmas. Ezek az aprócska kertek teli voltak cukornáddal. Csak hazaugrom néhány papírért. méltatlankodó mekegéssel. – Igen is. hogy egy-egy oldalán több a nyomdahiba. akihez érdemes lenne hozzámennie. Peter érdeklődve nézte azt az embert. halványszürke öltönyt és fehér selyeminget viselt. finom porfürdőjükből. alig százötven centi magas. Próbálja rávenni. és rohantak ricsajozva és szárnyukat csapkodva a bozótba. mint a Canterbury mesék első kiadásában. Nem megy véletlenül rosszfelé? Tudomásom szerint rendkívüli ülés van tizenkettőkor. Nemrégiben teljesen kiborította az ápolónők szövetségét a Florence Nightingale-ről írott cikkével. De a jó öreg Damien mindig bajba keveredik. az édesburgonya nagy. kivéve engem. hogy még nem ment férjhez. hogy senki sem nélkülözhetetlen. bozontos maniókabokrokkal. kimutatva apró. melynek patyolat mandzsettája alól aranyóra csillant elő a törékeny csuklón. tekintete olyan kifejezéstelen volt. Szerencsére uralkodónknak van humorérzéke. amit otthon felejtettem – mondta . Épp a napokban jelent meg a címlapon egy fénykép nemes császárunkról meg az általa lőtt két loncsos vadkanról a következő aláírással: „A százötödik születésnapját ünneplő Mrs. Ludzsa – felelte gunyoros mosollyal Hannibal. ezzel az aláírással: „Az ördöngös vadász. drága Hannibalom. – Túl sok benne az ír önfejűség… különben sincs itt senki. pulykák csapatai rebbentek föl az út közepén kialakított. kókuszpálmával. Amikor a riksa melléjük ért. barna pergamenből rakták volna össze. nem is. és megállt. aki mindig leteríti zsákmányát. tarka deszkaházak álltak szétszórtan. és olyan törékeny. A fák alól kipányvázott kecskék bámultak rájuk tüzes tekintettel. nagy. Peter nevetett. – Csoda.” A lap egyik belső oldalán pedig ott volt a jobb sorsra érdemes matronának és két fiának a fényképe. s alig egy-két milliméterre nyitotta szét ajkait. – Nézd csak. akár egy kobráé. Jobbra. – Hannibal. és távolabb – akár a szélfútta. a Zenkali Hangját. Ám egy ír apával és zenkali nyomdászokkal ez szinte megoldhatatlan. Ő szerkeszti helyi lapunkat. igyekszik az újságban az elírások számát minimálisra csökkenteni. kacsák. – Csaszihoz megyünk. Amazuga. a mi Ludzsa barátunk. Elegáns. – Hannibal megpillantott egy közeledő riksát. fekete szeme kifejezéstelen volt. árnyat adó kenyérfákkal. kampós orr uralta. hová. Ludzsa előrehajolt riksájában. és fölhördült. két fiával. drága barátom. csillogó leveleivel és óriás. drága barátom – mondta rendkívül melegen és rendkívül hideg tekintettel –. hová? – Jó reggelt. szép. – És Audrey segít neki? – kérdezte. – Gyönyörű – lelkesedett Peter. aki mindenkiből ellenséges érzelmeket vált ki. – Az apja egy bolond ír. melynek a „ Vörös Lámpás Hölgy” címet adta. Mit fognak csinálni maga nélkül? – Ön tudja a legjobban. kék vizét. mintha csirkecsontból és finom.” Ezek után szegény öreglány aligha éri meg a százhatodik születésnapját. fehér virágfüzér – előbukkant a zátonyt jelző habperem is. hogy ivás helyett inkább egyen. a szelíden emelkedő domboldalon apró. ám Audrey nagyon bölcsen nem jön hozzám – kuncogott Hannibal. és csirkék. mint az öltönye. Makulátlanul villogó cipője nyilván ugyanolyan féltő gonddal készült.szőnyegébe burkolódzó fák között Peter megpillantotta a lagúna nyugodt. mindegyik a maga bambusszal elkerített kertjében. a szó klasszikus értelmében. De ott leszek. Öltözékének csúcspontja azonban a rugbyi középiskola nyakkendője volt. gondozott haja hófehér. Ludzsa pici volt. – Szép lány – mondta elmélázva Hannibal.

– Apró kezével búcsút intett. meg három szerényebb rangú halandó. Örülök. Hol van Csaszi? Elhoztam az új gazdát. micsoda undorító alak. s a riksák továbbkanyarogtak a hatalmas fák alatt. Odaértek a palotához. gazda. ulam. Jól ismerem az ön drága bácsikáját. alacsony. Az út csigavonalban kanyarodva szelte Dzamandzart. mérgező légkör veszi körül. Bocsásson meg. mint amikor fölemelsz egy követ. s a pázsit egyik csücskén két páva tárta szét önelégült örömmel pompázatos farktollát. fehér trópusi sisakjukon fenséges. – Mi jön vala Csaszihoz – magyarázta Hannibal –. Mikor a riksák befordultak a sarkon. sárga mentében. mely lüktetett és villogott . Az őrszemek kinyitották a kaput. Nagyon különös – mondta Hannibal. félhomályos. és a szemére húzta lehetetlen sisakját. a tágas. és Peterre pillantott. Valóban ismeri a bácsikádat? – A bácsikám sohasem beszélt róla – mondta Peter. mert aztán összehányják a szőnyegeimet. Az épületet skarlát és vörös bougainvillea hatalmas paplana vette körül. Mr. jól van. hogy az egyik éppen lekuporodott. ulam. Fehér galambok csipegettek a fűben. mint aki aludni akar. jó? De ne adj nekik túl sok kaját. Minthogy puskájukra pillanatnyilag nem volt szükségük. Hamarosan impozáns kapuhoz érkeztek: a korallmészkő oszlopok közt a kovácsoltvas kapu Zenkali címerét formázta – egy delfint meg egy hahagájt az amelafa két oldalán. Hannibal. Hannibal – mondta a főudvarmester fülig érő vigyorral –. akkor is visszataszítónak találnám. fiúk. – Csaszi keltben. melyeken vastag fagerendák nyugodtak. és a főudvarmester lépett ki skarlátvörös egyenruhában és fezben. Malapi – mondta Hannibal kiszállás közben –. és fölöttébb hatékonyan fölkavarják a port dobbantó lábukkal.Ludzsa. – Hm. – Jó leggelt. különös és poros festményekkel teli előcsarnokába. nyissátok ki. végül arra a félszigetre ért. isten hozta – hajolt meg Peter előtt Malapi. s közben elgondolkozva piszkálta az orrát. és kockát vetett. – Most láttad. mely a Hahagáj-öböl egyik partját képezte. A katonás megjelenést némileg aláásta ugyan. aztán hátradőlt. A kapunál két őrbódé állt. és egy kis fekete skorpiót találsz alatta. Itt a bársonyos pázsitot húsz-harminc kis szökőkút tartotta üdén csipkefinom cseppjeivel. míg a másik az eredményt leste. olyan a szerkezete. – Isten hozta. kélem. kinyílt a palota ajtaja. berakták a bódékba. Foxglove-ot. ön fog jön elle. hatalmas. különös. napsütötte kertbe. hogy nem szoríthatok kezet önnel. Ő a macska a galambok között. hogy megismerkedtünk. – Te jó ég – mondta Peter döbbenten –. ulam? – Jól vagyok. Mr. – Ön bizonyára Mr. és vidd ezeket a nyavalyás kutyákat a konyhába. sárga strucctollal. A kert közepén kis pagoda állt korallmészkő oszlopokkal. Hannibal új munkatársa. a méreg a mézben. Gyorsan bevezette őket a palota nagy. s a lég súlyos volt a dús ágyások és cserjések ezernyi virágának illatától. legközelebb. előttük két hatalmas zenkali katona aranysujtásos. Ha semmit sem hallottam volna róla. mint valami mestercukrász különös és szépséges tortája. korallmészkő épület halvány rózsaszínben pompázott. fekete nadrágban. aztán ki az épület által ölelt. De majd legközelebb. Foxglove. a róka a tyúkólban. Valami fenyegető. Mr. Az én nevem Murama-na Ludzsa. hogy bemutassam neki. hogy aztán illően tisztelegjenek. légy jó fiú. Mikor a csoszogok megálltak – lihegve és izzadságban úszva –. és nem üdvözölhetem illő módon. az őrszemek csöppet sem méltóságteljesen igyekeztek előkapni puskájukat. mely uralkodónk huncut humorérzékének a terméke. – Jól mondod – mondta Hannibal. de ennek a különlegesjárműnek. fehér egyenruhában. és riksája elhajtott.

– Milyen kár – sóhajtotta Csaszi. hogy – ellentétben Mr. – Mindazonáltal attól tartok – folytatta Csaszi –. bő. Azt hittem. – Nos. éppen ez hiányzik ebből a mi nyugalmas életünkből. mint afrikai típusú volt: szája nagy. Leült. s egy hűtőpalackból nyúlós. de nem húsos. már nem is jössz – kiáltotta. Foxglove. kókuszkrém és tej keveréke. újságok segítségével próbálom . te csirkefogó. Hatalmas mancsába fogta és gyöngéden megrázta Hannibal kezét. uram – mondta Peter. Körülötte halomban hevertek a különböző nyelvű újságok. Mély és kellemes volt a hangja. – Néha úgy érzem. isten hozta Zenkalin. – Sajnos. remélem. hogy szexuális szempontból talán kissé unalmasnak talál majd minket. üljön le. – Boldog vagyok. olyan hatással van rám. – Hannibal. Oliphant célzásával – nem kizárólag szexuális tevékenységgel töltöm napjaimat. s bizonyára igen élvezetes helynek fogom találni a birodalmát. Csaszi poharakat kerített elő. fehér köntöse – a nyakán meg a mandzsettáján csipke. Hannibal? – Szeretnék rámutatni. – Milyen kár – mondta Csaszi komolyan. – Mr. miközben Peter belekóstolt az italba. Arcára ragyogó mosoly ült ki. Egyszerű. A császár százkilencvenhárom centi magas volt. méhek. miközben átvágtak a lágy. felség – mondta Peter –. Mr. míg kikászálódott az újságzuhatagból és a függőágyból. nedves pázsiton a bougainvillea-lugashoz. és az’ igazán nem a világ közepe. uram. A pagoda árnyékában függőágy függött. aztán megborzongott. ám alig bírta befogadni III. és hosszan élvezte az ital ízét. de barna szeme huncutul csillogott. visszatette a szemüvegét az orrára. de Foxglove tehet róla… éppen a szexuális életéről mesélt nekem. Tama-lavala Umber császár személyét. piros bőrszandált viselt. Skarlátvörös kis sapkáját aranyvirágok díszítették. Csaszi a zavart Peterre villantotta vakító mosolyát. lapos arca inkább polinéziai. az egyik lába kilógott. hogy itt lehetek. hozott nekünk híreket a nagyvilágból. és igyon valamit. melyben négy normális ember is elfért volna. Foxglove – dörmögte a kezét nyújtva –. késtél. elöl jókora gobelinhímzés – nagyjából olyan. Nagy. olló. – Amint látja. tömör aranygyűrű volt. és minden ékszere egy vékony arany karkötő meg egy kockacukornyi zafírral ékes. – Pompás – nyögte rekedten Peter. orra egyenes. hosszú. kortyolt a poharából. Szarukeretes szemüveggel az orrán a Times-t olvasta. köménylikőr. – Sajnos valóban késtünk egy kicsit – mentegetődzött Hannibal –. Kényelmesen pihent a függőágy mély ölében. – Mit szól hozzá? – kérdezte aggodalmasan. mint egy Viktória korabeli hálóing. – Hahó! Csaszi! – kiáltotta fesztelenül Hannibal. Bármilyen kis mennyiséget fogyasszak is belőle. De jöjjön már. öt szótár. fehér folyadékot töltött beléjük. néhány toll meg egy nagy jegyzetfüzet várakozott. és mázsás testének felépítése leginkább egy csokoládébarna söröslóéra emlékeztetett. bogarak és rovarok szakadatlan rohamaitól.a pillangók. – Barbadosban voltam. – A saját találmányom – mondta büszkén Csaszi –. – Hahó! Hahó! Csaszi letette az újságját. Diónyi szeme még nagyobbnak látszott a szeme fehérje tiszta ragyogásától. nem. és szarukeretes szemüvegét föltolta a homlokára. mielőtt ideküldtek. nem. hogy kénytelen voltam elnevezni Felségsértésnek. A függőágy mellett egy kis asztalon egy atlasz. fehér rum.

barackvirágszínű szaténruhában. ő meg élettelenül terült el. – A Zenkali Hangja humora nélkül nyomban lemondanék. Épp a múlt hónapban olvastam egy bájos történetet egy surbitoni emberről. amit följegyezhetek magamnak. Hatalmas testét rázta a nevetés. – Tudja. hogy „a császár ellépett a díszszázad előtt. – Szó sincs róla! – kiáltotta Csaszi. A fickó ment szépen az utcán. hogy a walesi herceg állítólag rövidesen férjhez megy. Szerintem az ilyen felségsértés súlyos börtönbüntetést érdemel. Csak azt nem tudom. A rendőrség eleinte tanácstalan volt. Ki gondolná. ha szabad elferdítenem Lincoln mondását. hogy alig lehetett elolvasni. hogy ez a jó . bízza a sajtóját ír szerkesztőre és zenkali szedőre. – Jaj. A világsajtóból csak annyi örömöm van. kérdem én. hogy még nem nyomatta ki őket – mondta Hannibal. melyhez brüsszelicsipke-fátylat és egy csokor krémszínű hibiszkuszt viselt. Amazugának engesztelésül egy nagy kosár gyümölcsöt meg virágot. és a levél „a címzett ismeretlen” pecséttel jön vissza. Néhány hete például azt olvastam. de mindenki más támogatja. Az utóbbi bátorságáért kiütésben részesült. – Simon úgyis elég bajt okoz a sajtóhibáival – mondta komoran Hannibal. én hallok utoljára a legfrissebb gyilkosságokról és trónfosztásokról. Igazán bosszantó. – Mikor van az ülés? – kérdezte Hannibal az órájára pillantva. tudom. de mivel egy hónapos késéssel érkeznek. – A fenébe is. Mr. Úgy tele volt pecsétekkel. – Szerencséd. és feszengve pillantott Hannibalra. Hannibalból kis híján kipukkadt a nevetés. amikor a londoni Közgazdasági Egyetem hallgatója voltam. amikor jól érzem magam? – A repülőtérről fogtok szavazni? – Igen – mondta Csaszi. hát mit tehetek? Nekem gondolnom kell Zenkali jövőjére is.követni a nemzetközi eseményeket. hogy az egész. miért kell eszembe juttatnod a munkát. hogy aj ég nem volt más. Akkor lesz miért élnie. hát nem? – kérdezte Csaszi. amikor szívélyes üdvözletemet küldöm valami államfőnek. – Bárcsak megtenné – mondta sóváran Csaszi. harsányan röhögött. amikor egyszerre csak a fejére pottyant egy nagy. és az az általános vélemény. hogy száműzöm. hogy valamelyik írásom megjelenjen a sajtóban. hogy te ellenzed. – Remélem. Az emberek hajlamosak ilyenkor azt hinni. – Ebben az esetben szegény Simon Damien állandóan dutyiban ülhetne – mondta Hannibal. ha az embert emberi melléktermékkel gyilkolhatják meg Surbitonban? A Singapore Times-ban meg azt írják. A két nyoszolyólány Ammibo Aliim tizedes és Gúla Maszufa őrmester volt. – Persze – mondta Csaszi –. néha eltöprengek a világsajtón. mely véletlenül pottyant ki egy nagy magasságban haladó lökhajtásos repülőgépből. de hallgatott. hogy agyoncsapja egy jégkocka a szépséges Surbitonban? De csak ezután jött a java. miért nem reagál soha a leveleimre. láttad a képedet a címlapon. kérdem én. Hannibal – zsémbelt Csaszi –. – Örök vágyam. végül megállapította. – Ha valaha is hatalomra kerül. zöld jégkocka. mert Surbitonban béreltem lakást. hogy nem érdekel a világpolitika. Hannibal. Küldtem szegény Mrs. Még azzal is megfenyegettem. Simonnak pedig megírtam eddigi legkomiszabb levelemet. hogy néha szolgál egy-egy zaftos falattal. maga nem? Ezeket az emberi dokumentumokat tanulmányozva az ember kénytelen arra gondolni.” Csaszi a fejét hátravetve. Mr. ami már csak azért is fölkeltette az érdeklődésemet. Mivé lesz a világ. egyszerűen isteni. mint egy nagy darab jéggé fagyott vizelet. gyarló emberek híradása gyarló emberekről gyarló emberek számára. Foxglove. Foxglove – mondta a szemét törölgetve. – Fogadja meg a tanácsomat. Hannibal.

mint te.a szigetnek. Akkor túl leszel minden kötelezettségeden. hiszen nincs benne sem báj. nem esik baja a szigetnek. hogy a fickó kicsúszik a kezünkből. Foxglove? – kérdezte Csaszi. – Az érveidben van némi igazság. – Tudom. – Nagyon nyomasztó ez az egész – mondta Hannibal. mert a felesége intézte a háta mögött. hogy az a fajta bennszülött. – Számomra az egész ügy nevetséges – makacskodott Hannibal. igen – rázta Peter kezét. – Örülök. a fejleményeket kézben tarthatjuk. Őszintén meg kell mondanom. – Őszintén szólva benned van minden reményem. nagyon sokan támogatják a dolgot. suttogó hangja olyan volt. Mr. hogy itt van. Sajnos. Gyöngécske. Figyelmeztetnem kell. és fölállt. hogy ebből a szép és önálló szigetből katonai objektum váljon. és vaskos mancsával búcsút intett. hogy gyűlöljem az egészet. Tudod. bennszülötteknek. aki rossz hírünket költi nekünk. hogy előnyei is lehetnek. mit válaszolt. fiam… nagyon derék fiatalembernek látszik… . nem akarom. – Félek. és ha vigyázunk. fiam… igazán örülök… igen. igen. igen… szükségünk van minden segítségre… khm… diplomáciára… tapintatra… óvatosságra és így tovább… de magában van tapintat. Jöjjön el máskor is. Hannibal. Hát a pimaszsága igazán páratlan. Tudod. – Találkozott már Ludzsával. így aztán tudod jól. Foxglove. Csaszi mosolygott. – Nem igazán – felelte Peter. nem vagyok kíváncsi a több ezer bárdolatlan katonára. hogy a fickót senki sem kedveli. amikor kérdőre vontam? Hogy semmit sem tudott az egész üzletről. a fejlesztésügyi miniszteremmel. Ludzsa csöppet sem kellemes ember. olyan tartással. jól fogja érezni magát. – Méghozzá az orrunk előtt – mondta szomorúan Csaszi. mintha egykoron – még a pályafutása kezdetén – kikeményítették volna. Arcára odafagyott az örökös mosoly. sem tisztesség. és Hannibal rendes lesz magához. hogy semmit sem tehetek ellene. hogy a legutóbbi munkatársa ideg-összeroppanással utazott haza. hogy nem sokat tehetek. – Persze hogy tudom – mondta Hannibal. és lazíthatsz. – És most – mondta Hannibal – beugrunk a kormányzói palotába. – Látni sem akarom azt az átkozott repülőteret. hogy a Hahagáj-öbölt hadihajók töltsék meg. Mr. – Tényleg megszerezte azt az átkozott völgyet? – kérdezte Hannibal. – Foxglove… Foxglove… igen. akiknek az etetése többe kerül. mint egy rendkívül apró cickány nászkiáltása. – Önmagában ez is elég nekem. hogy én éppúgy a szívemen viselem Zenkali sorsát. – És a kampányt Ludzsa vezeti – mondta dühösen Hannibal. Meg aztán. Sir Adrián Blythe-Warick őnagyméltósága alacsony és meglehetősen csenevész emberke volt. átkozottul kényes. Remélem. Sajnálattal kell figyelmeztetnem. Márpedig ha valaki gazember. Drága barátom. legyen legalább némi bája. – Nem? Akkor még része lesz ebben a nem mindennapi élvezetben. mint amennyi hasznot hoznak. Szerintem elbűvölőnek fogod találni a kormányzót meg a feleségét. és a legkevésbé sem kívánom. – Örömmel – mondta Peter. ha egy picikét furának is. ismerd el végre. Hannibal. – De tudod jól. Nem lehet teljesen rossz az egész elképzelés. – Hiszen együtt sikerül olykor-olykor szórakoztatóvá tennünk az uralkodás unalmas mesterségét. de bármi legyen is a személyes véleményem. – Isten vele. nem? – vigyorgott Csaszi. tudom – mondta Csaszi.

a harisnyája és a cipője volt zöld. akinek nem akaródzik belebújnia a kényszerzubbonyba. igen. Egyik kezében apró és gyönyörű. – Derék… kiváló… épp most… örülök. Meg kell hívnod ezt a kedves fiatalembert vacsorára. hogy mindent megértenek. nem – mondta Peter. az utolsó leheletig. – Már meghívtam. Akár egy kismadár. Igen. micsoda? – Pontosan. – Foxglove. Rendkívül intelligens madarak. Azt hitte. . – Köszönöm. uram – mondta Peter. Oladysége smaragdokkal volt kirakva: karkötők. Különben miért hívnák a ringet még ma is ringnek? Egyszóval a lovagok a kör közepén bokszoltak. és – mint egy fölhúzható játék baba – betipegett Lady Emerald Blythe-Warick. Foxglove – préselt ki magából egy mutáló nyikordulást Sir Adrián. hogy a hölgy jelmezt visel. gyorsan forgatta apró fejét. igen… nos. ugyanis tetőtől talpig zöldben volt. tetszik Zenkali… – susogta a kormányzó. – Ki ez. brossok és medálok függtek rajta. a Kerek Asztal volt az első szorító. – Remélem. – Igen különös. ehhez nem fér semmi kétség. igen. nemzetközösség… igen. – Nagyon ritkán látjuk. mert a füle elbújt egy rendkívül díszes smaragd fülbevaló mögé. – Ah… Emmie… igen… ez itt az ifjú Foxglove. A gyöngytyúkokat határozottan hidegen hagyja a boksz. – Trópusi paradicsom… önkormányzatot kap. készítsen nekünk egy italt… khm… igyunk egyet… igen… bridzsel. igen… pompás császár… az élet… mégis… hát mit tehetne szegény… Eton. Örülök. drágám. uram. drágám – mondta Adrián –. amit Hannibal készített neki. méltóságos asszonyom – mondta Peter. Adrián – mondta Lady Emerald. még a haja is zöldben játszott. persze… változik a régi rend… khm. – De azért el kell jönnie egyszer vacsorára. Szereti a gyöngytyúkokat? – Rajongok értük. ebben biztos vagyok. Hiszen állítólag már Arthur király lovagjai is bokszoltak. hogy minden mozdulata csilingelt. teknőchéjból készült hallócsövet tartott. Mr. Kissé nehezen sikerült a hallócsövet a füléhez illesztenie. – Ah… igen… nos… kár – mondta sajnálkozva Sir Adrián. tudja… meg kell lennie. – Már mindent elmagyaráztam Foxglove-nak. miközben mosolyogva bólintott Peter előtt. – El kell hoznia vacsorára.khm… igen… éppen ilyenre van szükségünk… a nemzet színe-virága… és így tovább… khm… igen. nyakékek. – Rengeteg gyöngytyúkom van. bokszhab? Milyen érdekes név – derült föl a méltóságos asszony. akár a lajhár bundája a benne élő primitív algáktól. a nemzet színe-virága… fájó… de mégis… fontos dolog… királynő és haza. Nemcsak a ruhája. drágám… derék. No persze csak a közönséges tyúkok. igen… de nem bridzsel… persze nem számít… örülünk neki… nagyon örülünk. – Tenyésztem őket. az asztal körül ülő tyúkok pedig valósággal megőrültek értük. fiam? – Sajnos. hogy nagy szüksége van az italra. akkor majd meglátja: szinte hátborzongató. nagyméltóságú uram – duruzsolt Hannibal. kiváló… a nemzet színe-virága… a feleségem – mondta Sir Adrián bizonytalanul gesztikulálva. hogy itt van. mint az olyan ember. drágám? – kérdezte Lady Emerald. Bokszhab – folytatta a Lady. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. kedves Hannibal. – Helyes… helyes… – motyogta Sir Adrián. csak úgy dőlt róluk a hab. – Bokszhab. Egyszer el kell jönnie az etetésre. és úgy érezte. Peter nem akart hinni a szemének. igen. – Igen. így nem csoda. mondhatnám valóságos tollas kutyák. tudja… igen… mégis. uram – mondta Peter. – Köszönöm. Ősi angol név. – A méltóságos asszony gyöngytyúkokat tenyészt – sóhajtotta Hannibal.

Azt hittem. Olyan ritkán látjuk. igen. igen. El kell jönnie vacsorára. A riksák közeledtére fölegyenesedtek.Sir Adrián és Lady Emerald együttes erőfeszítéseitől a beszélgetés igen csapongóvá és teljesen összefüggéstelenné vált. lustán integettek barna kezükkel. és három embered. s körülöttük halászok kuporogtak a fénylő homokban. de tengerparti. kancsal. Az út néha hidacskákon haladt át. A színek. Tűrhető kényelem – mondta Hannibal. mikor a ház elé értek. mint egy agyonhajszolt agár. barna pudingképén hatalmas vigyor. tizennégy év körüli fiúra. hogy a férje már meghívta Petert. A fiú szégyenlősen toporgott a porban. viszont mindennek csacsipisi szaga van. – Gondoskodnom kell Foxglove elszállásolásáról. megfeledkezve arról. ulam – mutatott egy kiálló fogú. A parti út finom. valami ócska fakalyiba lesz a város közepén. . kicsi szolga. uram – mondta a kormányzónak –. rácsos árnyékot vető kazuárfák alatt haladt. ő nagyon jó szakács. ulam – folytatta Amos –. – Majd szólok a férjemnek. – Én Amos. és Peter megkönnyebbült. És ne feledje el elhozni azt a bájos kis feleségét sem. – Igen. ulam. Mohón kapta el Peter kinyújtott kezét. szakács embel. Peter mindezt magába itta. sekély patakocskák fölött. és lazított. Ő Tulipán. ha már horgonyt vetett… Igen. mely egy hatalmas virágágyás minden színében pompázott. én inas. fehér mosolyuk villant. – Isten hozta. Újra beültek riksáikba a kutyák kíséretében. Hannibal rágyújtott egy hosszú szivarra. melyek csillogva csobogtak és csörgedeztek szurokfeketén fénylő sziklák között. aki magas volt. Ő piszok finom szakács. Ő hívnak Sámson. hálóikat javítgatva. hogy hívja meg. hogy… igen… Hannibal ismeri a… khm… khm… viszonyokat. mint a teniszezéshez készülődő játékos. nem is vártam ilyen hollywoodi stílusú csodát. A parton itt-ott asszonyok csoportjai terítették a fűre a mosott ruhát. mereven és kifejezéstelenül bámult Peterre. ahol nincs folyó víz. hogy minden rendben legyen. hogy még soha sehol nem érezte magát ilyen boldognak. mint a másikat. ami szinte a vízparton állt. árnyas verandán megjelent a három szolga. ulam. Narancsszín fejű. rendkívül sovány és gyászos kinézetű. és éles papagájhangjukon üdvözölték a riksák utasait. A fákon túl fehérlett a széles. és arra gondolt. a légkör. hogy kielégítsék az igényeidet. Az egyik alacsony. – Van folyó vized. A kazuárfáktól Peter épp csak ki tudta venni az alacsony. Bokszhab – mondta őladysége. isten hozta – gördült ide-oda a talpán. Peter elterpeszkedett a riksában. Rövidesen a Hahagáj-öbölhöz értek. mint megannyi barna delfin. hogy hallgathat. mikor Hannibal végre kiitta a poharát. – Ő. fehér ruháján vörös öv. és szemlátomást élvezte. a szeme vidám. s a hűs kazuárfákon elevenen csiviteltek és csattogtak a madarak. – El kell jönnie vacsorára. hogy minden rendben legyen… khm – mondta a kormányzó. A széles. némi villanyod. kéklett a lagúna hívogató vize. ezt jobban fogod kedvelni. pufók emberke volt. A parton barna kenuk hevertek csoportokban. ulam. és Peter köszönésére lesütött szemmel biccentett. homokos part. – Csodálatosnak látszik – mondta –. zöld gyíkok surrantak át az úton. – Nagyon örülök. és úgy gondoltam. ulam. Mr. – Kicsi. ulam. az emberek – valahogy minden megfelelt. az illatok. a város mögött. Sámson. egy időnként működő telefonod. – Ő. Akkor etetheti majd a gyöngytyúkjaimat. fehér épületet. ulam. – Ez lesz a házad – mutatott hirtelen előre az úton szivarjával Hannibal.

s közben arra gondolt. és leült a homokba. Szerintem . Egyszer még a kormányzó ebédjéről is megfeledkeztem. nos. – Audrey rendezi be valamennyi magányos férfi otthonát. árnyékos verandán a hosszú. Missy Audley hoz vala. nem rossz kis kalyiba… Remélem. Amos. – Igen – mondta Hannibal. Odább a vakító part meg a lagúna halványkék vize. – Ez igazán nem bűn. egy kis házszentelő… tulajdonképpen kötelességem is. úgy belemerültem a víz alatti világ csodáiba. hogy az ember sohasem unja meg. majd fél óra múlva belemerült a meleg tengervízbe. Sorra kinyitották az ablaktáblákat. ulam – vigyorgott Amos –. Peter békésen evett-ivott. – Egy pohárkával talán nem fog megártani – kászálódott ki a riksából Hannibal –. – Nos. mindig fölfedez valami újat. mint a katonák. nemsokára otthon fogod itt érezni magad. és kinézett –. – Szívesen ebédelek a kormányzóéknál. aztán két korsó habzó sörrel tért vissza. sok szerencsét – mondta Hannibal. mint a kábítószer. Mögötte Amos lépegetett büszkén. – És az a legfurcsább. van valami ital a házban? – Igen. Valahányszor odamegy. kikészítették a tiszta ruhát. – Missy Audley… Talán Miss Damienre gondol? – kérdezte Hannibaltól Peter. legföljebb önvédelem. hogy Sámson a lehető legrosszabb reklámja a tulajdon szakácsművészetének. mintha egész életében ebben a kis házban élt volna. Amos magukra hagyta őket. hogy teljesen elveszítette az időérzékét. – Akkor igyunk egyet – mondta Peter. és a bíborvörös kannavirágok úgy sorakoztak. s Zenkali minden madara a hajnalt köszöntötte. Túloldalt magas franciaablakok nyíltak a hátsó verandára. ulam – bömbölte Sámson egy légcsőhurutban szenvedő kiképző őrmester hangján. Az asszonyi kéz meg ilyesmi. s hason fekve leste a búvármaszkja előtt elúszó halrajokat. Hirtelen azt hallotta. – Igen – mondta Hannibal. a kazuárfák susogtak a kertben. Gyorsan partra úszott. ugye? – kérdezte Peter. – Te leszel az első vendégem. amilyen ez a zátony. Csöndes „jó reggelt”-jük és mezítelen lábuk csoszogása a padlón igazán megnyugtató volt. Sámson – mondta Peter. Amos átvezette őket a széles. – Teljesen megfeledkeztem az időről… Soha életemben nem láttam olyan mesés dolgot. s a víz fölé bukva Audreyt pillantotta meg a parton. – Sajnálom – mondta törülközve. én szakács. Otthon? Peter máris úgy érezte. – Érdekes. – Én Sámson. Odakinn az ég halványzöld volt. HARMADIK FEJEZET ZENKALI ZÖKKENŐK Tulipán – akinek a nagy igyekezettől még jobban kiállt a foga – ébresztette pirkadatkor egy tálca teával és mangóval. hogy valaki a nevét kiáltja. és sasszemmel ellenőrizte a fiú minden mozdulatát. – Öö… igen.– Hello. és most. aztán odament az egyik franciaablakhoz. Foxglove. hűvös szobába. Mr. igaz? – mondta Audrey. olyan eleven élet pezsgett körülötte. és kilábalt a vízből. – Isten hozta. Olyan pompázatosak voltak a színek és formák. – Dehogy – mondta Audrey. Rám szinte úgy hat. örülök. hogy megismerhettelek benneteket – mondta Peter –. – Egészségedre – mondta Peter.

azt hiszem. – Éppen meg akartam mondani. és megépül az a nagy gát meg a repülőtér – mondta bánatosan Audrey. s a hátsó ülésen Peter egy kosár harapnivalót meg egy kis hűtőláda italt fedezett föl. valóban kissé furák – ismerte el a lány. Audrey jót nevetett. gyerekesek. – De így van ez minden szigeten. Majdnem olyan lökött. mintha egy láda tűzijátékot meg egy doboz gyufát helyeznének el egy óvodában. – Persze. egészen ritka és különleges példánnyá változtatja őket. Hannibal elvitte tegnap bemutatkozni őnagyméltóságához? – Igen. – Meséljen – mosolygott Audrey. Ez a repülőtérügy olyan. Tegnap mintha egy mókuspárt látogattam volna meg egy babaházban. itt lényegében mindenki nagyon egyszerű. Hannibalnak igaza van. kissé különcök és. Audrey egy viharvert. El nem mulasztanék egyet a világ minden kincséért sem. aztán mint valami melegház. Mit felelt neki? – Semmit – mondta Peter. De alapvetően szelídek. – Nem. de Hannibal a fejét rázta. a gonosz Ludzsa völgye közelében? – Igen. tegnap délután. Az ebédeik meg egészen hisztérikusak tudnak lenni. mint őnagyméltósága meg Lady Emerald. – A kedves Lady Emerald valójában más világban él.őnagyméltósága meg a méltóságos asszony igazán elbűvölök és igazán dilisek. Vásárnap lévén. nagyon boldog és többnyire nagyon jó. Csodálatos hely. Zenkalin meg különösen. Igazin aranyos trió. Audrey fölállt. Végighajtottak a ragyogó színekben pompázó vidéken. hogy nőtlen vagyok. – Van egy nagyon szép hely a Matakama oldalában. De már nem sokáig lesz szép. – Alig várom. ha a völgyet elárasztják. Peter elmesélte a látogatását a kormányzói palotában. – Találkozott Diggory szárnysegéddel is? Hannibal egyszerűen primitív szerszámnak nevezi. és ledörzsölte kezéről a homokot. ami előhozza az emberekből természetük minden furcsaságát és különcségét. ha megígéri. Mondja. hogy megmutatja az ombufát is. Sokkal nagyképűbb kormányzókhoz és kormányzói palotákhoz vagyok szokva. és élvezzük a kirándulást. Azt hiszem. De hagyjuk most a fenébe azt az átkozott repülőteret. A vén gazembernek többnyire igaza van. Zenkali meg különösen vonzza az ilyen embereket. ha úgy tetszik. hogy a sziget működőképes – mondta. Amolyan szigetbetegség ez. az úton . – Igen-bólintott Peter –. – Hát a hétköznapi normákhoz viszonyítva. s amikor Lady Emerald utolsó megjegyzéséhez ért. hogy ez a szentek szigete. – Őladysége olyan aranyos és kótyagos. de üzemképes Mini Morrisszal jött Peterért. elvégre sem Hannibal. talán a legszebb a szigeten. – Ellenzi a dolgot? – kérdezte Peter. Zenkalin minden bokorban szörnyek bujkálnak? – Mármint emberi szörnyek? – kérdezte Audrey. – Piknikre gondoltam – mutatott a kosárra meg a ládára Audrey. Elvégre nekik köszönhető. sem Csaszi. – Még Ludzsa is? – Minden édennek megvan a maga kígyója. Diggoryt megúsztam – mondta Peter –. – Micsoda. de a munkám során biztosan összeakadok majd vele is. – Ma be szeretnék mutatni magának még néhány itteni különcöt. hogy nem lehet nem szeretni – mondta Audrey. – Igen. Nem azt mondom. sem a kormányzói palota lakói nem tekinthetők hétköznapinak. Nagy élmény volt. Tudja.

A lány gyorsan és jól vezetett. a rézágytól a szerelmi bájitalig. és izgatottan nézte az emberáradatot. ami nem volt túl nagy. Skarlátvörös lepedőbe burkolt. a világ nem akarna tudni rólunk. és szeretett volna minél többet megtudni róla. a tizenkét húrú valihát pengették. de a hasonló szigetekhez viszonyítva kétségtelenül nem szegények. Kövér. A szekereken kosarakban állt az édesburgonya. jól tápláltak és jómódúak. hangos kutyák vigyáztak. a marhák édeskés szagát. És mindenki visszaintegetett. amíg önellátók vagyunk. melyeken – mint holmi fura. s ha barna kezük nem volt éppen mással elfoglalva. kókusszal.” – Ez az egyetlen vásár? – kérdezte Peter. karcsú bambuszfurulyán játszottak. rózsás porfelhőben áradt a vörös úton Dzamandzar felé. hogy a világ törődjön velünk. kétoldalt fürge lábú fiúcskák és puha szőrű. vagy apró. zörögtek és kavarták a rózsaszínű port. a piaci tömeg megfogyatkozott. a másikkal integetett. Akár a szép. de ez most a legfontosabb. a haja kibontva. ha valaki tűrhető. – Dehogy. idős asszonyok haladtak az úton élénk színű. barna vadgesztenyék – mondta Peter. Persze nem gazdagok. s ők gyorsabban haladhattak. hogy bejárjam autóstoppal . – Mind olyan tiszták és csinosak. A karcsú lányok a gazella kecsességével vitték súlyos terhüket. borostyánszínű. Elképzelni sem merem. Nagy csoportok daloltak menet közben. – Azt hittem magamról. visszakiáltott neki: „Látom. Naponta van piac a falvakban és van egy kis napi piac Dzamandzarban is – mondta Audrey –. És mindez annak köszönhető. Missy Audley… Missy Audley fog megy piac?… Jó utat. – Ma van a havi vásár a városban – magyarázta Audrey. Túlságosan messze vagyunk ahhoz a világtól. A színek orgiája és az emberi meg zenei hangok özöne izzó. akiket merészen szemügyre is vettek csillogó. – Alapjában véve jómódúak – mondta. orrukban még érezték a kecskék csípős. Mindenesetre boldogult húszéves koromtól tavalyig elköltöttem nagyanyai örökségemet. – Tizenkilenc évesen szereztem diplomát a dublini egyetemen – mondta Audrey gúnyosan mosolyogva. – Majdnem mindenkinek van egy kis farmja vagy valamilyen üzlete. Peter nézte a lány elbűvölő profilját. hogy az amelafa egyensúlyban tartja a gazdaságot. elegáns keze hanyagul pihent a kormányon. Audrey nevetett.meg kecskenyájakat.nyüzsögtek az áruikat és állataikat piacra vivő zenkalik. szederszínű szemükkel. zsákokban a rizs meg a cukor. mi lenne nélküle. hordóhasú dobot vertek. mintha csak Peter gondolataira válaszolna. esetleg vörös agyagedényekkel voltak megrakva. hogy a nyájak le ne térjenek az útról a hívogató fűre. szinte lebegtek az út fölött s éles papagájhangon tréfálkoztak a legényekkel. de ahhoz elég. púpos zebuk vonta szekerek csikorogtak. miközben fél kézzel ügyesen vezetett. Kék kockás inget. tollas gyümölcs – a lábuknál összekötött csirkék sorai lógtak. Audrey mesterien kormányozta be a kocsit a résbe. de az ilyen túlzsúfolt szakmában nem elegendő. Hosszú szarvú. farmert és szandált viselt. őszülő hajú pásztorok biztatták mozgásra pikáikkal a marha. a havi vásár. tréfált. ahol minden kapható a tehéntől az amerikai mogyoróig. és rádudált egy marhacsordára. pletykáit. Missy Audley… jó utat. Mindenki kiabált. vagy nádszékekkel. jó utat. Audrey lefordult a főútról. Fiatal férfiak vitték az arányló cukornádkötegeket vagy hosszú rudakat. De ha egyszer segítségre lenne szükségünk. Hirtelen kis rés nyílt a kecskék és marhák barna áradatában. batikolt ruhában. Tűrhetően festettem. Ez nagyon jó. és rövidesen kijutottak a nyájból. ananásszal és papájával teli hatalmas kosarakat. fejükre mintha odanőttek volna – olyan magabiztosan vitték – a mangóval. hogy Leonardo da Vinci és Picasso keveréke vagyok. A tüdejük tele volt rózsaszínű porral.

a Második Eljövetel Egyházának lelkésze. Távolabb húzódott a zátony nagy. Azelőtt. annál biztosabban tudtam. De minél többet láttam. másként bűnt követsz el. tiszi – kiáltotta Audrey. becsületes és zsiráfosan méla arca piskótabarna volt. mint a hasának. – Egy kicsit – mondta a lány –. – Miért jött ide vissza? – kérdezte Peter. aki nemcsak hogy hasznosítja valamennyi tehetségét. hogy ne igya magát halálra. de ezenkívül rajzot tanítok a helyi iskolában. – Megbánta? – Dehogy. épp most gondoltam rád. – Ki az? – Judith Jaeger tiszteletes. mintha az arc tulajdonosa átsétált volna egy rendkívül cirkalmas pókhálón. és… hála Hannibalnak. gitár. sötét szem ragyogott. Csodálatos volt. Az épületegyüttes meredek lejtő szélén állt. így hát megtanultam élni azzal a tehetséggel. amit a tiszteletes imád. Az egyház központja Ploughkeepsie-ben van. ami részemül jutott. és vigyázni akartam apámra. Mindenütt virágágyások.és zongoraórákat adok. A fején gigászi szalmakalap volt. A templom egyik fala hiányzott. hogy a kalap le ne pottyanjon. hasznosítanod kell. hogy ha van tehetséged. Azt mondja. s a lejtő zöldellő földekre és amelaültetvényekre nézett. A rendkívüli fejfedő alatt a tiszteletes hosszú. Hat nyelven beszélek folyékonyán. zöld kúszónövények bátran kapaszkodtak föl a házra is. de minden adandó alkalommal újakat talál ki. nyílt. hogy a gyülekezet gyönyörködhessen a tájban. Tudod. népzenét gyűjtök. meg a templomra is. Az épületegyüttes kifogástalan volt. Annyi tehetségtelen ember akad mindenütt.Európát. melynek kékje már-már feketében játszott. mozgékony száj egészítette ki. gyerekkoromban is szerettem. Mi egyszerűen tiszinek szólítjuk. Letértek az útról egy csinos épületegyütteshez. Csak amikor visszatértem. – Hát maga aztán hasznosítja a tehetségét – mondta elismerően Peter. horgas orr meg széles. szögletes alak megfordult. És azt hiszem. hogy milyen különös és szabad. fehér. – Az isten verje. de akkor teljesen normálisnak fogadtam el. s éppen egy virágzó cserje metszésén mesterkedett. melyet hosszú szalag és számos régimódi kalaptű tartott. az embernek kötelessége föltárnia minden tehetségét. vagy ne koplalja magát halálra. – Jó reggelt. elég szép pénzt kapok úgynevezett tudományos szövegek fordításáért. Az az istentelen Hannibal természetesen Jégeralsónak vagy Jégergatyának hívja. aztán Afrikát és Ázsia nagy részét. A kalap szalagjába számtalan apró papírdarab volt gombostűzve. azon túl a mély tenger. Virginia államban. Mintha a vakok országában nem használnád a szemedet. Az egyik virágágyás fölé magas. mikor megálltak. mondd el szépen a tiszteletesnek. melyek partját a bársonyosan sima tenger mosta. Mert sokkal több figyelmet szentel annak az átkozott újságnak. A magas. Imádom Zenkalit. értelmes és szikrázó. – Ez az otthonom. – Segít az apjának az újságnál? – kérdezte Peter. erre itt vagy. most már csak dinamittal lehetne elkergetni innen. emelődarura emlékeztető figura hajolt formátlan. ez segít valamit. s olyan finom ráncok borították. habzó és nyugtalan szalagja. hogy . – Apám ebből a szempontból megszállott. bíborvörös szaténruhában. s mintha a tűk egyenesen Jaeger tiszteletes koponyájába mélyedtek volna. mert anyám meghalt. mely egy kis bungalóból meg egy parányi templomból állt. hogy nem leszek Picasso. s az egészet erős. jöttem rá. s az ragadt volna rá. – Isten hozott! – kiáltotta a tiszteletes. Most egy olyan hölgyhöz viszem. A ráncok között két nagy. Ki a lovagod? Gyere. s a fénylő. De valójában azért.

de igen hűséges. a gyülekezetem kicsi. maga az Úr is ellenzi a dolgot. üljetek le nálam. Audrey. – A repülőtérre gondolok – bólintott vészjóslóan a tiszteletes. – Mondd. Mindjárt hozok innivalót. amelyekben egyetértek Hanniballal. hogy az embernek szállítanak egy potenciális hívőt úgyszólván éhgyomorra. csontos mutatóujját. azt nem Judithnak találták ki. – Ez egyike annak a néhány kérdésnek.nem állhatom a titkokat. – És én mondom neked. meséljetek… te vagy bizonyára az új fiú. és idejöttünk először. – Ugyan. a bungaló felé terelte. és kíváncsian hajolt előre. Hát az jutott eszembe. – Azt hiszem. hogy ötleteket kapjak. tiszi. aztán leült. Mint tudod. és szabotálhatnánk a repülőtér meg a gát építését. De szerintem helytelen egy papot a mások titkaival terhelni… hogy az ember úgy járjon a közösségben. – Peter Foxglove – mondta Audrey. – Leonardo da Vinci – kiáltotta oda a füvet nyíró zenkali kertésznek –. és nem engedte szóhoz jutni őket. mint Hannibal – mondta Audrey. Az én szakmámban ritka. mielőtt még az anglikánok meg a katolikusok megronthatnák? – kérdezte a tiszteletes. – Megmutatom neki a szigetet. gyertek be – mondta –. Kezdte megszokni. – Hogy érti ezt? A tiszteletes fölemelte hosszú. – Az utolsó napjait? – kérdezte Peter. S főleg nem tudom megtartani őket. Audrey. Ebből a célból rendeltem néhány könyvet. hatalmas tálca mögül. majd megpróbáljuk – kortyolgatta az italát a tiszteletes. aki szinte ki sem látszott az italokkal teli. milyen istentiszteleteket tarthat a tiszteletes. Többek között ezért nem lehettem katolikus. az isten szerelmére. hogy Zenkalin ez az egyetlen beszédtéma. és igazán remek anyaghoz jutottam. – A repülőtérre gondol? – kérdezte Peter. Nem. A fickó még haza sem érne. majd győzedelmesen tért vissza egy kicsi és igen kövér zenkali kíséretében. . gyere. szerintem egyenesen vallási gyomorrontáshoz vezet. – Ez igazán baráti gesztus. Szegénykéim. ez kell nekünk – mondta a tiszteletes a tálcánál szorgoskodva. megölelte Audreyt. Beszéd közben eléjük rohant. hogy mit tehetnénk mégis végső szorultságunkban – mondta a tiszteletes. hogy ismeri mindenkinek a szennyesét. fejezd be szépen a bokor metszését! – Szögletes mozdulatokkal lépdelt föl a verandára. azon töprengtem. tetszik Zenkali? Épp jókor jöttél. Az elképzelésük igazán nagyvonalú… csak hiányzik belőle néhány apróság. Beethoven. Peter kuncogott. Peter kábult fejjel próbálta elképzelni. – Pusztulásra ítéltetett és elkárhozott és nincs mód a menekülésre. ráncos kezével megszorította Peter kezét. Töltött. Nem mintha bármi kifogásom lenne a katolikusok ellen. mert a legvadabb ötleteket plántálta a fejembe. – Szóval ide hoztad. ez embertelen. én már rohannék kifelé a gyóntatószékből. elpusztulunk. – A sziget pusztulásra ítéltetett – mondta síri hangon. és terjeszteném a titkát szigetszerte. Rosszabb vagy. Beethoven. – Ha az meglesz. – Rumpuncs. hogy szervezhetnék belőlük egy kis gerillacsoportot. – Gyertek be. S minthogy ez a szörnyűség már befejezett tény. – Majd megpróbáljuk. és nem mondhatja el. – Nos – mondta –. hol vagy? Beethoven! Kirohant a konyhába. engem könnyen megtéríthetne. – A legjobb a rumpuncs. hogy még lásd az utolsó napjait.

Ha valaha is bontási problémák adódnak majd Zenkalin. Sok szó esik benne a láthatatlan írásról. – Sajnálom – mondta a lány –. Ez nem jelenti azt. aki pontosan fogja tudni. ezért aztán kitanulta valahol az üvegkészítés és üvegfúvás művészetét. Peter az önfeledten kacagó Audreyhoz fordult. Látnia kellett volna az arcát. amit hasznosnak vél. – Nem. – Nézzük csak. és mondd meg neki. aki tanácsot tud majd adni. – Föltétlenül – mondta nagyon komolyan Peter. de ki fogja tervelni. – Nézze. De ugye nem gondolta komolyan? – Dehogynem. amit csak megtud. azon a széken – mondta Audrey. – Miért. – És miket tanul? – kérdezte Peter. Miss Damien… – kezdte szigorúan. – Hová a fenébe tettem az iratgyűjtőmet? Hol a pokolban lehet az iratgyűjtőm? – Ott. a holnapi prédikációm szövege… no. Titkosügynök Hitler Németországában: ebből megtudtam. Itt egy másik: Rossignol. ezek teli vannak isteni információval. és megtanítja rá a zenkalikat. és megtanul valamit. hogy az itteni homokból egészen szép. Mikor végre ismét a kocsiban ültek. Amikor kétévenként szabadságra megy. Peter döbbenten bámult a tiszteletesre. de olyan rémült képet vágott. mint egy hölgyvezető? És itt egy másik: Ötven év kémkedés és szabotázs. hogy mennyi dinamit kell a kormányzói palota vagy bármi más fölrobbantásához. még nem. és a tiszteletes már integetett utánuk. így hát remélem. mint más misszionáriusok. hogy a gerilláim egy hónapon belül bevetésre készek. És ha ismer olyan helyet. hogyan kell hidat robbantani. mit várt tőlem? – kérdezte komoran Peter. Tudtátok-e. aki szemlátomást komolyan beszélt. és átnyújtotta Peternek. és föl fog használni mindent. és egy halom könyvvel jött vissza. akkor sem utazik haza. a francia ellenállás hőse. amivel nem sokra megyünk itt. Marvrofalcon gróf könyve. ahogyan itt a házakat . A tiszteletesnél semmi sem vész kárba. De már készítettem számára egy tervezetet – nézett körül izgatottan a tiszteletes. hogy beszerzi számomra mindazt. – Hm. tudassa velem. hogy végre is hajtja. – Bármit. – Ide süssetek. a szoba egyik sarkába nyargalt. a tiszteletes lesz az első. – Add oda Hannibalnak – mondta –. Ilyenkor elmegy valahová. majd fölkapta és körhintaként pörgette hatalmas kalapját. ami az igazán jó puskapor előállításához szükséges. nézzük csak… ó. aki Peter megfigyelése szerint meglehetősen nyugodtan fogadta a dolgot.A tiszteletes fölpattant. Rájött. ahonnan olcsón szerezhetnénk jó minőségű kézigránátot. a tiszi mindig mindent komolyan gondol. – Nem vagyok hozzászokva. s néhány híve most egy kis üveggyárat üzemeltet.” – Kalapja szalagjából kivett egy papírt. hogy az Úr segítségével alaposan megleckéztethetjük őket. – Ó. mint egy nagy. zöldes üveget lehet készíteni. itt van: „Fölkelés vázlatos terve Zenkalin. hogy egy kanálka cukor a benzin tankban veszélyesebb lehet a járgányra. A tiszteletesnek nem tetszett az a meglehetősen ötletszerű mód. itt a lekvárrecept. hogy az Ige hirdetői gerillaháborúval próbálják megoldani a problémákat. igen – mondta a tiszteletes. csámpás szitakötő. és gondosan zsebre tette a levelet. de van egy első osztályú plasztikbomba receptje meg egy pompás tapadó akna rajza. aztán visszajön. amit Lady Emerald kért… egy számla… mi ez? Ja. megbeszélte ezt Hanniballal? – kérdezte. Pappasz kapitány megígérte.

– Hihetetlen. Továbbhajtottak. és mindent megfojt. Megtanulta a kosárfonás meg a fonott bútor készítésének fogásait. A katolikusokat O’Mally atya képviseli. az út amelaültetvények és szétszórt szántóföldek között kanyargott. Mióta elhagyták a tiszteletes házát. miközben a sült csirkét darabolta. rózsás habbá a szirt tükörképét. – Nem. Egy éven át tanulmányozta a földművelés legkorszerűbb módszereit. s a fák alatt. sírkősima kövek között haladt. és abba a völgybe viszem piknikezni. pálma. Már csak itt-ott bukkant elő egy-egy deszkaházikó a maga aprócska gyümölcsöskertjében. Audrey letért az útról. ezért elment Skandináviába. s minél magasabban jártak. és a folyó mentén haladt tovább. Kiszedték az ételt meg az italt. Az út kanyarodott. hangos madárdal. A gyümölcse finom. Audrey megállította a kocsit a híd közepén. – És milyenek a többiek? – Rémesek. hatalmas oszlopban zuhant alá a völgybe. széles hídhoz értek. bűzlik az ánizslikőrtől. annál sűrűbb és vadabb lett az erdő. melyet négylevelű lóhere alakú. le a völgybe. és veri a feleségét. s lepöccintett szendvicséről egy kíváncsi zöld szitakötőt. lefelé. fehér vízesés zuhant alá egy csillogó víztükörre. Az út hamarosan kiegyenesedett.építik. abból semmi sem maradt néhány cserje meg az amelafa kivételével. Már vagy kilencszáz méter magasan vagyunk a Matakama oldalán. de tökéletes szivárvány. buja növényzettel borított kövek közt folyt tovább haragosan harsogva. és remek érzéke van ahhoz. A folyó itt széles és mély volt. nagyszájú sznob. – A legfölső vízesésnél akarják eltorlaszolni. Szétszerel és összeszerel bármilyen személy. – Ez a Matakama folyó – próbálta Audrey túlkiabálni a víz robaját. élénk ciripelés és bánatos brekegés vette körül a piknikezőket. A férfi nagyképű. – El kell . aztán jönnek az anglikánok. A tiszteletes a legkülönösebb dolgokat is képes megtanulni. Legtöbben a katolikusok vannak. mielőtt elárasztják. Az asszony állandóan kézimunkázik. – Csodálatos hely – mondta Peter. melyek mindegyikén zöld moha és sárga vadvirágok ékeskedtek. meg az az átkozott guajavafa. A híd alatt átjutva a víz egyetlen. csak azt nem tudom. miért vannak olyan kevesen a többi vallás követőihez képest. De elég a misszionáriusokból. inkább nézze a tájat. A szirt tövénél a víz csillogó. Alighanem ez az utolsó lehetőség. ha a hívek nem követik az egyház előírásait. hogy aztán két szikrázó vízoszlopban folytassa útját még tovább. Most az ő híveinek vannak a legszebb házai és bútorai Zenkalin. hogy el akarják pusztítani. de a fa káros. Aztán a házak elmaradtak. apró bíborvörös virágok pöttyöztek. ahonnan fröcskölő. Most erősen emelkedni kezdett. Ezek mind telepített fák: mangó. s leültek a víz partjára. aki kénköves poklot és örökös kárhozatot prédikál a csupa jóság Isten nevében. és a kocsi sűrű erdőben haladt tovább. A hívei imádják. és kitanulta a fa meg az előre gyártott elemek legkorszerűbb felhasználási módját. amelyik oka az egész fölfordulásnak. s ezzel újabb iparág alapjait vetette meg. hogy mire nincs itt szükség. A levegőt megtöltötte a finom pára meg a tucatnyi apró.vagy teherautót. hogy láthassa. ami mindenütt megmarad. Pompás halászmadarak villantak elő kékvörös lángnyelvekként a víz fölé hajló lombok közül. és szegény tiszinek be kell érnie a maradékkal. és robbantotta szivárványos szegélyű. Balra hetven-nyolcvan méter magas vörös-arany sziklafal emelkedett. – A haladás – mondta Audrey. A fűben ültek. a folyóparton állt meg. – Az útikönyv szerint ez nem őshonos erdő – mondta Peter. Az anglikán egyházat a Bradstitch házaspár képviseli. Például a vasárnapi iskolában karosszékvédő kézimunkák horgolására tanítja a növendékeit. nem szereti a zenkalikat.

Lakatlanok. – Ismerem a hangyányi pohárkáidat. belvárosi utcákon a főtér közelében álló kis házhoz. s a szikrázó lombokon át bámulták a kék eget. Damien elvigyorodott. bozontos sörénye vörös. mint egy kissé hajlott halcsontváz. Peterhez fordult. – Ez az a völgy. hogy „értéktelen”. – Biztos. apám. hogy több áramunk legyen. – Nem is tudom elmondani. Aztán fölvett egy botot. – Biztos? – kérdezte csalódott képpel az idősebb Damien. hogy nem maradhattok egy pohárkára? Egy hangyányi kis pohárkára? Biztos? – Biztos – mondta eltökélten Audrey. hogy ezt kell mondanom. – Ez a Matakama – mondta. mint valami hátgerincből a bordák. lepusztul a talaj fölső rétege is. – Igyunk valamit – túrt a hajába. – Még most sem vagyok egészen tisztában a földrajzi helyzettel – mondta Peter. Rögtön látszott rajta. egy rész vodka meg egy csöpp szódavíz. alig megmászható. nem maradhatunk. bármikor boldogan állok a rendelkezésére – mondta Peter. Üljön le. még rengeteg a dolgunk. kisebb völgyek ágaznak szét – és Audrey kisebb vonalakat rajzolt az első vonal két oldalára. de nem bölcsen iszik. mint a róka bundája. ráadásul a talaj mezőgazdasági szempontból értéktelen. és csaszi-csuszival mentek tovább a zsúfolt. Néha egy-egy fuvallat rázta meg a koronákat. Fél óra múlva a kocsit leállították Dzamandzar külvárosában. hogy aztán a televízióban láthassuk. egy rész Curacao. zsúfolt irodában találták Simon Damient. – A tulajdon lányom. de kegyetlen világ az. Kegyetlen. Az állatvilágról meg az esztétikai szempontokról szó sem esik. Ebéd után leheveredtek a fűbe. Peter kezét szorongatva. amelyben a leány megtagad az atyjától. – Nem – mondta határozottan Audrey –. – És mi van a kis völgyekben? – kérdezte Peter. – Eszküsöm – mondta ki nem minden probléma nélkül Mr. Azaz hatalmas terület fog eltűnni ebből a bájos. – Isten bocsássa meg nekem. ahol most vagyunk. – Már több mint hangyányit ittál. és a földkupac egyik oldalára görbe vonalat húzott. kegyetlen világ. hogy legyen színes televíziónk. vagyis mezőgazdasági célokra alkalmatlan területet kívánnak elárasztani. A rajz olyan volt.pusztítanunk. és így beszél velem – mondta sebzetten Daniién. Ez kitűnő érv a repülőtér híveinek a kezében. hogy milyen is a világ valójában. egy tündér-szempillantás alatt keverek magának egyet. Meglehetősen különös fogalmazás. a szeme ugyanolyan döbbenetes. megszabadít a szüntelen szemrehányástól. mint a lányáé. nyomott buldogorra még ráncosabb lett. – Semmi. testes ember volt. – Ha erről van szó. hegyes-völgyes vidékből. – Hol is van ez a völgy? Audrey egy kis földkupacot csinált. A parányi. – Ivott már Vakbélműtétet? Három rész Zenkali Nektár. – Ne próbálj hízelegni – mondta Audrey. és törékeny virágszirmok záporoztak a földre. A házon mutatós tábla hirdette: Zenkali Hangja – az egyetlen becsületes újság a szigeten. aki egy teljes napra meg tud szabadítani ettől az én pokoli porontyomtól. mert ha az erdőt kivágják. s megajándékoz a békesség paradicsomával. s cserepes ajkai közül kilóg megfeketedett nyelve… egy pohárkányi italt. egy rész fehér rum. – Hálás vagyok mindenkinek. gondolta Peter. akik azt mondják. elárasztják a többit is. hogy régóta és élvezettel. lévén a lap az egyetlen újság a szigeten. Csak beköszöntünk. Ebből. Damien – Pál apostol . – Ha ezt elárasztják – mutatott a gerincre –. A legtöbb csak helikopterrel közelíthető meg. mennyire örülök – mondta erős ír akcentussal. Magas. aki itt áll. amitől a bozontja még kócosabb lett.

szentséges nagy lábujjára, annyi ital sem folyt le a torkomon, amennyi egy manócska fogkeféjét megnedvesítené. – Hazug – mondta mosolyogva Audrey. – Hazug… Hazug? – Damien hinni sem akart a fülének. Peterhez fordult. – Tudom, önnek is fáj, hogy ilyen jelenet tanúja. Szűz Mária, Istennek anyja, egy leány hazugnak nevezi az atyját, aki pedig a legbecsületesebb és legegyenesebb ír, aki valaha is elhagyta a Zöld Szigetet, hogy az igazság és a kultúra követe legyen a nagyvilágban! – Tisztába tetted az újságot? – kérdezte Audrey. – Ne kérdezz hülyeségeket. Persze hogy tisztába tettem – feledkezett meg Damien egy pillanatra a meg nem értett atya szerepéről. – Akkor legjobb lesz, ha szépen hazamégy, tisztába teszed magad is, és lefekszel – javasolta gyakorlatiasan Audrey. – A lányomnak csodálatos ötletei vannak – mondta vigyorogva Damien. – Éppen ez volt a szándékom, amikor beállítottatok. Audrey odament az apjához, megcsókolta, és megsimogatta az arcát. – Eredj haza, vén semmirekellő. Elviszem Petert Carmenhez, aztán megmutatom neki az ombufát. Nyolc körül otthon leszek. És ne merj egy hangyányinál többet inni, mert a tulajdon kezemmel fojtalak meg, esküszöm. – Mindig csak ígéred – mondta Damien, aztán töprengő arcot vágott. – Igen, tudom már. Itt volt a kis Droom, téged keresett. – Mit akart? – Nem tudom. Ismered. Mindig motyog. Azt mondja, valami fontos fölfedezést tett, és találkoznia kell Csaszival vagy Hanniballal. – Akik menekülnek szegény jószág elől. Nagyon unalmasnak találják. – Ezért kéri a segítségedet, hogy találkozhasson Hanniballal; azt mondja, nagyon fontos, és csak Hannibalnak vagy Csaszinak mondhatja el. Megígértem, hogy szólok neked. – Oké. Meglátom, mit tehetek – mondta Audrey. – Isten véled, tisztelt szülőm. – Kísérjen a jóságos Vencel király szakálla, leányom – mondta lassan Damien –, s mindazokat, akik véled hajóznak. Mikor beültek a csaszi-csusziba, Audrey nagyot sóhajtott, aztán elnevette magát. – Szegény apa – mondta –, egyfolytában iszik anya halála óta. Próbálok vigyázni rá, de reménytelen. – De olyan kedves részegen – mondta Peter. – Ez a baj – mondta bánatosan Audrey –, olyan kedves, hogy minden úgy történik, ahogyan ő akarja. No, most magára szabadítom Carment, aztán mehetünk az ombuhoz. Ugye nem unatkozik? – Hogyan unatkozhatnék a maga társaságában? – kérdezte Peter. – De a maga társaságában lenni és ráadásul megismerkedni egy csomó válogatott csudabogárral, ezt még a legunalmasabb fickó sem találná unalmasnak. – Hát, ha unatkozna, csak szóljon – mondta Audrey, aztán hozzátette –, mert akkor bosszúból elviszem az Angol Klubba. A csaszi-csuszi száguldott a keskeny utcákon, melyeket megtöltött a papagájtarka tömeg, eltöltött az emberi lények tömegének ezerféle illata, a vásárnap sok-sok különös illata, a frissen mosott ünneplők szaga, ezernyi fénylő és ragacsos sütemény méz- és fűszerillata; az állatok szaga, a kecskék tolakodó és átható szaga, a marhák édeskés szaga, a disznók súlyos és mellbevágó szaga, a tyúktoll száraz és dohos szaga, a kacsák nyirkos és tömör szaga. Aztán a gyümölcsök és zöldségek zenekara ostromolta az orrot: a licsidió finom hegedűje, a mangó csellója, a szőlő

zongorája, az ananász áradó orgonamuzsikája meg a borzas fejű kókuszdió lüktető dobverése. Peter úgy érezte, nincs pompásabb élmény, mint végiggördülni ezeken az utcákon ebben a nevetséges járgányban (amelynek az emberek nyomban utat adtak, ahogyan másutt a mentőautónak szokás) egy gyönyörű lánnyal az oldalán, miközben beszívta Zenkali minden illatát. Végre a tengerpartra értek, és a kikötő végén álló, a víz fölé nyúló házhoz közeledtek. Zömök, kétszintes épület volt jobbára elpusztíthatatlan amelagerendákból rakva. Ám a többi építőanyag korántsem volt elpusztíthatatlan, így a ház olyan volt, mint egy törékeny öregasszony túlméretezett fűzőben. Ráadásul úgy tetszett, mintha az épület befejezésekor – úgy 1800 táján – valaki játékosan meglódította volna az egészet, s a ház mindörökre lógva maradt a tiszta, hal és vízinövény pöttyözte víz fölött. Akár egy fura élősködő, nagy tábla lógott a házon a következő felirattal: Carey Anyó Csibéi – Alapítva 1925-ben. Peter és Audrey a nagy, fekete és ormótlan kapuhoz közeledtek, amely holmi ódon várkastély legsötétebb tömlöcének a bejáratára emlékeztetett. A kapun piros betűs cédula lógott: „Üdvözöljük második otthonában. Urak balra, Hölgyek jobbra. Köpködni tilos.” – Nem tudom, itt találjuk-e Carment – mondta Audrey, miközben beléptek egy bárnak berendezett nagy helyiségbe; tükreivel, vázákban álló tarka pávatollaival, pislogó lámpáival és szemérmes, krinolinos hölgyeket ábrázoló megfakult és légypiszkos képeivel inkább egy húszas évekbeli, romlásnak indult, ócska mulatóra emlékeztetett. Tíz különböző színű macska gomolygott az asztalok között; öt piros szemű, fehér nyúl és több hosszú szőrű tengerimalac szaladgált szerteszét; négy foltos kutya pihegett a földön. Fél tucat ülőrúdon papagájok, kakaduk meg egy sárga keretes szemű, tengerészkék arapapagáj rikoltoztak. A sarokban egy nagy ketrecben két zöldesszürke cerkófmajom civakodott. A helyiségben szétszórt, műanyag lapu asztalok egyikénél érdekes kép tárult a belépők szeme elé. Az asztal egyik oldalán Pappasz kapitány ült mogorván, előtte hatalmas korsó sör. A másik oldalon Carmen Carey ült. Alacsony és igen kövér nő volt, fényes, göndör és fekete hajjal, kiálló, kék szemmel, és olyan tökéletes cseresznyeajakkal, mintha odafestették volna az arcára. Az orra hegyén okuláré, melyet lánc kapcsolt dús kebeléhez. Nyakán gyöngysor, de akkora gyöngyszemekből, amilyeneket egyetlen kagyló sem képes létrehozni anélkül, hogy kárt ne tenne magában; dundi ujjaiba legalább fél tucat gyűrű ágyazódott. Teste csipke támpillérekkel megerősített, rózsaszín selyemruhába volt beszorítva. A bőre selymes és kifogástalan volt; mielőtt rárakódott ez a hatalmas hájtömeg, Carmen igen szép nő lehetett. Ám most is finomság és derű áradt belőle, s ez vonzóvá és nőiessé tette. Pillanatnyilag Pappasz kapitány sötéten nézett rá, mire ő – kék szeme szikrázott a haragtól – az ajkát biggyesztette. Előtte egy pohárka mentalikőr állt. Flamingórózsaszín körmei gyorsan és izgatottan doboltak, majd megálltak. Úgy néztek egymásra Pappasz kapitánnyal, mint két sakkozó, akik mozdulatlanná merevedve bámulnak egy megoldhatatlan lépést. A nő nagyot sóhajtott, és megszólalt: – Azt pedig tudhassa, Pappasz kapitány – mondta mézédesen és arisztokratikusán –, hogy ön csak egy piszok görög. Pappasz kapitány apró feketeribiszke-szeme megvillant. – Görög asz vagyoksz – mondta –, hogy piszoksz vagyok-e, az ízlész dolga. – Vajha merne-e valaki, aki nem görög, ennyit kérni azér, hogy az ifjú hölgyeimet szállítsa. Nem vélném – mondta Carmen. – Ez rablás. – Ászt akarja, hogy hozzak lotyókatsz – kezdte komoran Pappasz kapitány –, akkor meg is kell fizetni…

Carmen dühbe gurult, és vörös foltok jelentek meg az arcán. – Megbocsásson, kapitány – mondta olyan arisztokratikus fagyossággal, hogy már-már Pappasz kapitány is megbánta bűneit –, de az én ifjú hölgyeim nem lotyók, ha volna szíves. – Ha nem lotyóksz – mondta kiegyensúlyozottan Pappasz kapitány –, akkor micsodáksz, he? – Úriemberek társalkodónői – mondta Carmen. – Nekemsz lotyóksz asz lotyóksz – vont vállat a kapitány, aki szemlátomást nem kívánt nyelvészeti kérdésekbe merülni. – És annyit is én kérsz értüksz. – Nem kívánom megsérteni, kapitány – mondta Carmen –, de ön alighanem gazember. Még egy görög is tudhassa, hogy a becstelenség nem mindig a legjobb politika. Sosem hallott még olyasmiről, hogy árengedmény nagybani szállítás esetén? – Dehogynem – mondta a kapitány –, csak nem lotyóksz szállításával kapcsolatbansz. Ismét beállt a csönd, s úgy mustrálták egymást, mint két birkózó, akik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy egy gyors kézcsavarással szőnyegre küldjék ellenfelüket. Carmen a szeme sarkából hirtelen megpillantotta Petert és Audreyt, és rövid, örömteli sikolyt hallatott. – Miss Audrey! – kiáltotta. – Miss Audrey, minő kedvesség. Ez aztán a meglepetés! Fölállt, a vendégek elé ment, s közben turbékolt, mint a galamb, arcán széles mosoly. – Minő kedvesség, hogy idejött – mondta. – Ezer éve nem láttam. – Remélem, nem zavarunk, Carmen – mondta Audrey. – Csak be akarom mutatni Peter Foxglove-ot. – El vagyok ragadtatva – mondta Carmen, és finoman eltartva a kisujját, odanyújtotta apró, pufók kezét. – Hogy is mondhassa, hogy zavarnak! Csak civódtunk a kapitánnyal, aki kissé túlzottan meg akar fejni, hogy ideszállítsa a lányaimat Dzsakartából. – Új lányok jönnek? – kérdezte Audrey. – Mi van a régiekkel? – Ah, ők is itt vannak, de kell néhány új is, drágaságom, ha megépül a repülőtér. Ez kétségtelen, ha idejön az a sok tengerész meg pilóta meg katona. A mostani lányaimat a rendszeresen idelátogató úriemberek dugig ellássák munkával, ha érti, mire gondolok. Minden bizonnyal szükségünk lesz segítségre. Nem óhajtom, hogy aszongyák, hogy Carey Anyó Csibéi nem elégítettek ki minden igényt. Elvégre meg kell őriznem a jó hírnevemet. – Bement a bárpult mögé; apró lába oly gyorsan járt hosszú szoknyája alatt, hogy szinte siklani látszott. – Ne utasítsanak vissza egy kis frissítőt, drágaságom – mondta. – Önnek talán egy korty mentalikőrt, az úrnak pedig valami erősebbet? – Két sört, Carmen – mondta Audrey. – Nem maradhatunk sokáig. Csak beugrottunk, mert megmutatom Peternek a szigetet, és úgy éreztem, a Carey Anyó Csibéi sem maradhat ki. – Természetesen, drágaságom – mondta Carmen, és elpirult büszkeségében. – A sziget kulturális körképe nem lenne teljes, ha nem jött volna ide. És tudhassa, Mr. Foxglove, hogy ha bármikor levertnek erezné magát, itt második otthonra lel, társaságot kedvelő társalkodónők társaságában. – Köszönöm – mondta Peter –, tudni fogom. Carmen töltött. – No – mondta Pappasz kapitány –, mennem kellesz. – Kiitta a sörét, és letörölte szájáról a habot. Carmen számító pillantást vetett rá.

és annyira igyekezett. – Drágaságom. – Elfogadom – mondta Carmen. nem bizony. aki néha odamegy. igaz? – Jó bulihoz görög zene kellesz – morogta a kapitány. ön is tudhassa. mert igen érzékeny lélek. A kapitány elhozza a buzukiját. egy pennyvel sem több – mondta Carmen. de fejenként csak tizenkét fontért – mondta Carmen. – Huszonötnél olcsóbban nem lehetsz – mondta a kapitány. aszongya. drágaságom – mondta. Épp a napokban köllött eltávolítanom egyet. macskák. egy kis ital meg dalolás. hogy hol szaporodik a nyavalyás. lágyan és elégedetten böffentett. mint aki úgy érzi. hát az nem olyan. Most azt próbálja kideríteni. – És a legkedvesebb emberek egyike. – Fejenkéntsz harminc fontsz – ütött az asztalra a kapitány. Mintha rabszolgákról tárgyalnának. Pappasz kapitány lendületesen kihörpintette a sörét. – Carmen igazán nem mindennapi – helyeselt Audrey. és ő meg a lányok éjjel-nappal ápolták a betegeket. muszáj. – Huszonnyolc. – Igazán muszáj menniük. Kibotorkáltak a kutyák. – Tíz. aztán hazaviszem. hogy a tisztaság fél siker. de nem tiszták. ő meg a lányai az elsők között vannak. de a párnahuzatba fújja az orrát. vagy amilyent az úriemberek elvárnának. tengerimalacok és nyulak közt. – Az ombuhoz – mondta Audrey –. minthogy tudjuk már.– Dobjon be még egy pohárkával. ezért . – Nos – tette le Audrey a poharát –. hogy készítsen átfogó tanulmányt Zenkali élővilágáról. s akkor bemutat Carmennek. Ő fedezte föl az amelalepke jelentőségét. mehetünk. igazán csinosak és szorgalmasak. és halkan. – Elvégre még nem jutottunk megállapodásra. Hozzák a saját kajájukat. gondolta Peter. De az első úriember azzal jött hozzám: „Carmen. Kedves kis jószág volt. hogy a hadsereg el lesz látva. – Most benne vagyok a slamasztikában – mondta Peter. hogy igazán bájosak és nőiesek – mondta Carmen –. – Garantálok tízet. Mondja. – Miért nem alkalmaz zenkali lányokat? – kérdezte Audrey. Nincs rájuk egy rossz szavam sem. És ebben az üzletben az ember hamar rájön. hogy győzött. és ismét beszálltak a csusziba. Semmi különös: néhány vendég. hogy a tiszteletesé a szívem.” És ez nem tetszett az úriembernek. Ha segítségre van szükség. álmaim asszonyának. – És most hová? – kérdezte Peter. mielőtt elpusztítják őket – mondta Peter. ez a lány igazi szépség. de ami a tisztaságot illeti. – Az ki? – Egy professzor. – Megállapodtunk – mondta Pappasz kapitány. – Szeretném átkutatni azokat a völgyeket. – Droom az egyetlen. – Azt hittem már. – Élelmeznie nem kell őket. ha tízetsz garantálsz – mondta Pappasz. amilyenhez mi szokva vagyunk. ahogy mondani szokják. Az én klienseim fölöttébb taszítónak találják a szagos hónaljat. mit sem törődve a saját egészségükkel. nagy szemű. mielőtt távozik – mondta. drágaságom? Hát ha muszáj. Igen. akit az angol Földművelésügyi Minisztérium küldött. Néhány éve borzalmas himlőjárvány volt a szigeten. a papagájok harsány búcsúkiáltásai közepette. Megtöltött egy kis italmérőt rummal. – Átkutatták már valaha is őket rendesen? – Nem hinném – mondta Audrey. Ebben az üzletágban ilyesmire is gondolni kell. nem jönnének el hozzám vacsorára ezzel a kedves úriemberrel jövő pénteken? Egy kis estélyt rendezek a születésnapom alkalmából. – Fejenként húsz fontsz – mondta –. – Megállapodtunk. majd a rumot a kapitány üres söröskorsójába töltötte. egy penny vélsz sem kevesebb.

s a szemüveglencse vastagságából ítélve éppen hogy csak nem volt vak. Tehát minden reggel az az első dolgom. fénylő. kiléptek az épületből. az első kötelességem. mintha a fát alaposan megnyírták volna. tekergős ágacskákon nőttek. mint egy óriási rúdon nyugvó. nagyon örülök. amekkorát Peter még nem is látott. és beléptek. abszurd szemüvege csillogott. Egyszerűen imádja a zenét. mennyire örül ez a fa minden apróságnak. és úgy szereti a látogatókat! Peter máris kedvelte az emberkét. s ettől olyannak tetszett. zöld levelek – mint megannyi nefrit nyílhegy – vaskos. Mr. mondhatnám. azt hiszem. Peter olyannak találta az egészet. és én szerencsére tudok fuvolázni. el sem tudja képzelni. amit érte tesznek – folytatta Fellugona. Az egzotikus növényzet közepén zegzugos házikó állt: a botanikuskert irodája. – Megszervezem. Fura pasas. tekergő gyökerek bújtak elő. igen kövér. Fellugona kinyitotta az ajtaját. hogy látom. Hátradőlt. mint a tajtékkő a nagyító alatt. ez itt a világ legmagányosabb fája. magvak és düledező tudományos folyóirathalmok borította íróasztal mögött – igen alacsony. Bachot. – íme. Fellugona hatalmas kulcsot vett magához. majd kigurult az asztal mögül. – Szívesen. A fa nem volt gyönyörű. és nagyon elégedettnek érezte magát. kopaszán fénylő fejű emberke ült. . nagyon. hogy bújjanak be. és szorongatni kezdte a lány kezét. s a törzsből vaskos. Akkora szemüveget viselt. A kert egyik sarkába vezette őket. Csönd. ahol különös építmény állt. az első feladatom. hogy megismerhetem – szorongatta Fellugona most már Peter kezét –. Foxglove – mondta meghatottan Fellugona –. hogy megnézzük az ombufát. A szürke-ezüst csíkos fakérget lyukak pöttyözték. ez dr. – De – mondta Peter. Mint egy óriás kalitka: acéloszlopokon finom moszkitóháló feszült.bejárja az egész szigetet. bár nem ez a szó jutott az eszébe. mint valami furcsa. rojtos. s valaki éles fejhangon kikiáltott. Miben állhatok szolgálatára? – Lábujjhegyen állt. – Nagyon örülök. és végigmentek egy királypálmák szegélyezte. hogy eljött – sivalkodott az emberke. Legjobban Mozartot és Vivaldit szereti. zöld. Az apró. Zömök törzse három méter magas és két-három méter átmérőjű lehetett. – Hát nem gyönyörű? – suttogta áhítattal Fellugona. köztük tarka vízililiommal és papirusszal benőtt tavacskák. – Persze minden fa örül. A hollandok által alapított kert nem volt túl nagy. kissé bonyolultnak találja. Mali Fellugona… ez itt Peter Foxglove. Fél óra múlva lefelé haladtak a Matakamáról. – Örülök. Szegény drágám. mitikus állat csápjai. s rövidesen elérték Dzamandzar külvárosában a botanikuskertet. – Peter. annyira egyedül van. de ő különösen. – Igen. de nagy koponya. – Igen – mondta lassan a lány. A szobában – a szárított növények. melyek úgy ölelték a földet. hogy játsszak néhány dalt szegény ombunak. széles sétányon. de a szépen gondozott kertben virult Afrika és Ázsia számtalan fája és növénye. – Ha összepakolom a kempingfelszerelésemet. Persze hogy látnia kell az ombut. Az ombufa kétségtelenül különös volt. Audrey bekopogott. A fák és cserjék csinos sorokban vagy csoportokban álltak. hájas teste reszketett. akit azért hoztam el. melyek hossza annyira egyforma volt. és majd szólok – mondta Peter. túlméretezett napernyőt. igazán megtisztel. – Audrey! Audrey! Milyen kedves. eljönne velem egy hétvégi felfedező útra? – kérdezte Peter. ha lehet – mondta Audrey.

Foxglove. nagyon kedves – ragyogott Fellugona. mint egy átkot. ha vakargatják. mint a vakondoké. . majd lábujjhegyen állva. hogy küldjék ide. Ki vagyunk szolgáltatva minden röpülő és csúszó-mászó rovarnak. megtiszteltetésnek érzem. imádja. a szem is visszanyerte nagyságát. – Nem szívesen nevezzük ketrecnek. – Ezért tartjuk itt Stellát. hogy Stella már unja mindig ugyanazokat a látogatókat. levette és vadul dörzsölni kezdte a szemüvegét. Foxglove – mutatott körbe kövér kezével. a rabság. fajtájának utolsó tagja… ha elmegy. ahol remekül érzik magukat. míg valakinek az a pompás ötlete nem támadt. mely durva és meleg volt. Audrey kuncogott. Stella jobban szereti. igen. ha ezt a budoárjának hívjuk. Mr. – Idegesen körülnézett. és végigsimította a rücskös fakérget. föltétlenül el kell jönnie. – Mindenütt itt vannak. Miközben a kocsihoz kísérte őket. kertészeti kiállításokat nyit meg. Szegény jószág. Mr. – Föladom – mondta. – A rovarok miatt. hogy milyen fontosak a látogatók Stella egészsége és jó hangulata szempontjából. Csak egy ujjnyit engedjünk. Attól tartok. fél hajszálnyira vagy negyed hajszálnyira nyissuk ki ezt az ajtót. dr. – Gondoltam. aztán kikötnek itt. ő meg ide-oda röpdös. mint egy szellemileg visszamaradott pillangó. csak hajszálnyira. eltávozik. simogatja a kisbabák fejét. hogy élvezni fogja – mondta. ha masszírozzák. Új arcok. – Igen – mondta Peter –. és baklövést baklövésre halmozott. A lencse nélkül a szeme egyszeriben akkorka lett. igen. – Igen. – És miért tartják ketrecben? – kérdezte Peter. hogy találkozhattam Stellával. mert ez olyan szomorú asszociációkkal jár. Mióta fölfedeztük az amelalepke gazdasági szerepét és le kellett mondanunk a rovarirtók használatáról. és kerülni próbálta Audrey tekintetét. szemüvegét villogtatva búcsút intett. Szemüvege megvillant. – Ez Zenkali. Elhallgatott. mert rosszabbak Dzsingisz kán hordáinál. Újra el kell jönnie. Éveken át küldözgették mindenfelé. dr. mint egy emlősnek vagy madárnak. – Értem – mondta komolyan Peter.de személyisége volt. erre nem jut elég időm. vadabbak Attila seregeinél és könyörtelenebbek a római légióknál. – Hogy tudott összeszedni ennyi szeretetre méltó bolondot? – kérdezte Peter. Foxglove. mint az elefánt bőre. a világot fölmérhetetlen botanikai veszteség fogja érni. és fölemelte húsos mutatóujját. Gondoljon csak a kormányzóra. de mihelyt a szemüveg a helyére került. Fellugona még egyre magyarázta. meg van kötve a kezünk. hogy Stella is örült a találkozásnak. Naponta legföljebb háromszor-négyszer tudok kijönni hozzá. amilyen a fogság. – Fajtájának utolsó tagja – mondta Fellugona –. a szavakat pedig úgy mondta ki. kedves Mr. neki pedig hiányzik a gyakori látogatások és eszmecserék adta ösztönzés. elköltözik az élők sorából. – Stella budoárja után már semmin sem fogok meglepődni. Nem. – Biztos vagyok benne. – Ó. a sötétzárka. Fellugona. – Zenkali megkapta álmai kormányzóját. és beözönlenek vadán és vérszomjasán. nagy megtiszteltetésnek érzem. – Stellától függetlenül. Előrelépett. ha dögönyözik – mondta Fellugona. támadásra készen. Peter hátradőlt a kocsiban. tudja. és becsukta a szemét. Fellugona az egyik kedvencem a szigeten. – A rovarok miatt – mondta Fellugona. Szerintem ezek az emberek bejárják a világot. – Kedves. egyszerűen imádják. – Sajnos. sehol sem találják a helyüket.

Az eget zöldre. és elhajtott. Kijelentette. ahol Amos fogadta őket makulátlan fehérben. mely a szigetet fontos katonai létesítménnyé fogja változtatni. hogy miért. Csak nehezítette a dolgot. – Bejön egy pohár italra? – kérdezte Peter. az idióták. – Az isten verje meg őket. hogyan vigasztalja meg a lányt. H. most élni akar az alkalommal. ulam. – Köszönöm – vette el a levelet Peter. egy tengerészzenekart és három meglehetősen titokzatos katonai személyiséget – egy dandártábornokot. Hannibal háza meg a kormányzói palota között. – Jó ég. Missy Audley – mondta. ulam – mondta Amos. légy szíves. hogy Csaszi maximális pompát és szertartásosságot követelt. ulam. – Haza kell mennem. amikor is majd a zenkali meg a brit kormány aláírja a megállapodást. NEGYEDIK FEJEZET ZENKALI ZEGZUGOK Másnaptól kezdve két héten át Peter keményen dolgozott. beült a kocsijába. – Mennem kell. gyümölccsel vagy zöldséggel teli kosárral a fejükön. Elfogadták a repülőtér tervét. – Az isten verje meg őket – mondta a lány. De a zenkalik a kormányzót tartják a legnagyobb szónoknak Shakespeare óta. Amos. Nem tudta. Peter fölolvasta Audreynak. – Rosszabb lesz. – Hozz valami innivalót. igyekezett mindent elrendezni az ünnepélyes aktussal kapcsolatban. Haditanács holnap reggel nyolckor. nálam. A beszédeit tisztelettel hallgatják. csak nem tart beszédeket? – Dehogynem. és tele lett a szeme könnyel. – Gazda kap vala könyvet Hannibal gazdától. a nép rajong értük. – Igen. A parti úton hajtottak vissza Peter házához. széles mosoly-lyal meg egy hasított bottal. Viszontlátásra. az isten verje meg őket! – Talán mégsem lesz olyan rossz. amilyennek Hanniballal látják – mondta sután Peter. bíborvörösre és barackszínűre festette a lenyugvó nap. – Gyorsan kiment a házból. Hannibal ezeket a beszédeket szóbeli jéghegyeknek nevezi. jó estét. és eltűnt. mikor megálltak a ház előtt. kapával a hónuk alatt. Sok a tennivalónk. több tucatot évente. mert csupán egytizedük hallható. Asszonyok árnyai tartottak hazafelé a patakoktól fejükön mosott ruhával teli kosárral. egy idősebb . hogy mivel amúgy is igen kevés lehetősége van viselni remek szabású egyenruháit.és mindenki nagy embernek tartja. De nincs időnk azon töprengeni. Szüntelenül szaladgált a palota. – De csak egy pohárra – mondta a lány. vagy a mezőkről. – Jó estét. meg kell néznem. s a nappali hőség után hűvös volt a levegő. s még mielőtt Peter utolérte volna. hogy apám rendesen evett-e. mint gondoljuk – mondta Audrey. Peter szétnyitotta a cédulát: Peter! Sajnos rossz hírem van. Bementek a ragyogóan kivilágított nappaliba. A brit kormány küldött Singapore-ból egy zászlóaljat.

vörös hajú. aki végre eltávolította a dögöt. De közben a fagylalt elolvadt. pipaszárlábú. – Csinálok egy nagy pástétomot. s végül minden elrendeződött. döbbenetesen dadogó fiatalember. – Nem volna kedve fölfedezni velem néhány völgyet? Ha most nem rejtőzöm el a hegyekben néhány napra. Peter kíváncsian leste a besurranó Droomot. Peter fölnyögött. kivasalták. gyűrött trikója fölött egykor fehér. – Pompás – mondta a lány. hát fölhívta Audreyt. a kormányzó megírta és tükör előtt begyakorolta különböző beszédeit. Droom rájött. Mire mindez lezajlott. vihetjük azt is – mondta Audrey. másnap huszonöt takarító dolgozhatott egész nap. s az egész sziget huszonnégy órára teljes sötétségbe borult. – Az isten verje meg – mondta Peter. hogy ők fogják építeni a gátat. sem Hannibal nem kíván találkozni vele. hogy előkészítése jókora munkát igényelt. a bankettek. Peter nagy szükségét érezte a pihenésnek. Droomot. melynek zsebei . a Hammersteins és Gallop nemzetközi építkezési cég képviseletében. és meg akart inni egy pohár hűsítőt. Az egyszerűnek tetsző ceremónia annyi apróbb protokolleseménnyel járt. s romlásnak indult sok egyéb. mikor belépett Amos. az állami díszvacsorára tartogatott finomság is. ma már piszkosszürke trópusi zakót viselt. kimosták. ulam. – Mindegy. a császári testőrség egyik tagja pedig tévedésből elsütött egy ágyút. aki soha nem emlékezett semmire. Egyszóval Peter két héten át dolgozott. hogy a dzamandzari vásárra tartó tehéncsorda az útról letérve lerohanta az ünnepségre már fölállított nagy sátrat. Nem volt nap. ez a vörös szemű. amely jókora lyukat ütött a palota falába. Peter éppen befejezte a beszélgetést. és majd sok gyümölcsöt viszünk. hogy a nagy izgalomban sem Csaszi. zsíros haja csupa korpa. akit elkísért Lord Hammer is. hogy ők képviseljék a hadsereget. hogy a helyszín ismét higiénikusnak legyen mondható. a zászlókat és drapériákat megfoltozták. Csaszi legnagyobb bosszúságára. ezért Petert kezdte üldözni. Esetlenül araszolt át a szobán. mint a keselyűé.tengernagyot meg egy majdnem teljesen szenilis hajórajparancsnokot –. a zenkali katonazenekar próbái a dobhártyákat hasogatták. Kézenfekvőnek látszott. a kormányzó szárnysegédje. Tyúkmellű volt. verteién ajkai közül sárga és csorba fogsor bukkant elő. veszélybe kerül a józan eszem. hogy ne küldött volna üzenetet hasított pálcában vagy ne telefonált volna kihallgatásért könyörögve. Egész Zenkalin hisztériás volt a hangulat. Ezért Pappasz kapitánynak el kellett mennie Dzsakartába friss áruért. Dloom gazda jön vala. A fény hiánya okozta azt is. – Nem akarom dicsérni magamat. Közben egy öngyilkos kobra bemászott az áramfejlesztőbe. bálok és felvonulások helyét. aki apró volt. – Kelem. Vezesd be Mr. mikor mosolyogni próbált. mint egy fejletlen iskolás fiú. a repülőteret és a tengerészeti létesítményeket. de a pástétomaim híresek. vízkék szeme sarkában váladék volt. s minthogy a marhák kissé idegesek voltak. – Nyolc tájban jó lesz? Konzervekkel huszonnégy óra hosszat is kibírjuk. Peter legnagyobb meglepetésére a királynő képviseletében Sir Osbertet küldték. míg csak nem találtak egy bátor szerelőt. fogadom. Túlméretezett Bermuda-sortja jószerivel takarta formátlan lába szárát. Amos. viszont nyomban az ideg-összeroppanás tüneteit produkálta. – Mikor akar indulni? – Holnap reggel magáért megyek – mondta Peter. hajlott hátától a feje úgy csuklott előre. Peter dolgát cseppet sem könnyítette meg Diggory Finn. mihelyt a legkisebb gond adódott. Gyér. s az emberke ritmikusan szívta az orrát. kijelölték a szállásokat. Kiálló.

de Droom letette a poharát. hogy ön befolyásos fiatalember. nincs szükség mentegetődzésre. – Foglaljon helyet. Nem. – Talán ha elmondaná nekem a problémáját. mint a repkény indái. Mint már jeleztem. Valóban. – Minthogy engem szemlátomást megbízhatatlannak tart. mindnyájunknak igen sok a dolga – mondta türelmesen Peter. hogy fogad. Nem. Mindkettőjükkel naponta találkozom. Foxglove – emelte föl figyelmeztetően gyászkeretes ujját Droom –. majd Peterre villantotta foghíjas mosolyát. Csak a császár vagy Oliphant hallhatja. aztán megtörölte a kézfejével. Peter még soha nem látott ennyi taszító vonást egyetlen emberen. hogy megismerhetem – mondta Peter. Foxglove. fárasztó napja volt. amíg ön alkoholizál. Nem. Igen. – Mr. Igen. hogy alantasabb személy tudomására hozzam. annak akkora a jelentősége. aki alig jutott szóhoz vendége ellenállhatatlan bájosságától.fecskefészekként kidudorodtak a különféle dobozkáktól. megtörölte a száját a keze fejével. hallgasson végig. kérem. – Nos. – Mr. spárgagombolyagoktól és hálóktól. hogy megszorítsa Droom fekete körmű. csupán annyit kell megtennie. hogy elintéz nekem egy rövid találkozót őfelségével vagy Oliphanttel. hogy ő fiatal és tapasztalatlan. de valóban rengeteget dolgoztunk. s lábai úgy összetekeredtek. csak azt tudom javasolni. Fogadniuk . mert bosszantotta Droom célzása arra. nem tudom eléggé hangsúlyozni és aláhúzni az ügy fontosságát. hogy beszéljenek velem. és küldje el közvetlenül Csaszinak vagy Hannibalnak. a lehető legegyszerűbb. ha megbocsát. Szeretnék vacsorázni és lefeküdni. Foxglove. rendkívül fontos. Igen. A hangja éles és nazális volt. és én tudom. és kinyújtotta két kezét. – Elnézését kell kérnem. Mr. hogy kockáztassam. – Nincs szükség mentegetődzésre. hosszú napom volt. Foxglove – nyafogta –. hogy ez az információ avatatlan személy kezébe jusson. nagyítóktól. Droom kezdett az idegeire menni. amit én nyilvánosságra kívánok hozni. hogy tudományos képzettségem egyszerűen nem engedi meg. hogy miért kerülik és nem szívelik a professzort. – Mr. tudományos képzettségem nem engedi. hogy nem tudott elérni minket – hazudta Peter –. hogy írja le a mondandóját. Mr. Erőt kellett vennie magán. ravasz kifejezést öltött. – A kérésem. s bár alapvetően türelmes ember volt. Határozottan fölállt. vendégének pedig limonádét csinált. – Én nem hiszek az alkoholtartalmú italokban. s a hivatásos egyetemi előadó pedáns nagyképűségével ejtette a szavakat. el vagyok ragadtatva – mondta az emberke. Majd gyümölcslét iszom. Nem. Nem. Foxglove. – Mint tudja. professzor úr – mondta –. Droom megjelenése igazán nem sok jót ígért. hogy úgy mondjam. hogy a kormányzás gondja még az idős és tapasztalt embereknek is nehéz. Peternek hosszú. Már értette. Droom professzor visszataszító képe különös. Foxglove. Igen. miért kívánt beszélni velem? – kérdezte kurtán Peter. Foxglove. Tudom. Droom kortyolt az italából. – Szívott egyet az orrán. Nem kockáztathatom. nyirkos kezét. De ne zavartassa magát. – Örülök. Mr. Ismét fölemelte mocskos ujját. És most. Mr. válthatnék egy-két szót valamelyikükkel. Peter töltött magának egy szokatlanul nagy whiskyt szódával. Nem inna valamit? – Nagyon kedves – mondta Droom. – Igazán kedves. Foxglove. akkora a fontossága. a kormány füle. Mr. majd leült. Csupán annyit kell megtennie.

melyet Csasziról kívánt elnevezni. olyan hangot hallott. Tárcsázta Hannibal számát. aztán vesse papírra. Én fog ad önnek kormányzói palota? – kérdezte Napóleon Waterloo. Mr. aki még nem szokott hozzá a zenkali keresztnevekhez. hogy goromba volt veled. mint egy pisztolylövés. Többet nem tehetek. és bízza avatott személyre. – Jézus? – csodálkozott Peter. a tudományos képzettségem nem engedi. – Gondoltam. Amint fölvette a kagylót. Peter kezet mosott. és fölállt. ha befejeződik a kísérletem. az előzőnél is nagyobb adag whiskyt. ulam. – Ott van Mr. add a kormányzói palotát. mintha egy méhkas hirtelen a víz alá merülne. ulam. fölszedte a zsebéből kihullott kémcsöveket meg dobozokat. Amikor a legutóbb halálra rémítette Csaszit is. ulam – mondta váratlanul Napóleon Waterloo. . ha jelentem – mondta Peter. De sajnálom. Megtörölte az orrát a kezével. De imád titokzatoskodni. vagy írja le. Foxglove. ulam. – Akkor talán még nem késünk el – mondta Droom. professzor úr. görcsösen markolászva a zsebeit. – Csak ne volna olyan visszataszító. hogy magának nincs tudományos képzettsége – mondta Droom. és egy síri hang jelentkezett. Hannibal megy vala kormányzói palota. Peter beszámolt Droom látogatásáról. és föltevésem nem nyer megingathatatlan bizonyítást. – Jaj. aztán a halpiacot. hogy csupán azt a világrengető hírt óhajtotta a nyilvánosság elé tárni. kiderült. – Akkor fejezze be a kísérletét – mondta kurtán Peter –. – Igen – mondta rezignáltán –. amíg be nincs fejezve a kísérletem. – Látom. – Köszönöm a kedvességét meg az idejét – mondta. igazán okos. gorombáskodott már valamennyiünkkel. aztán töltött magának még egy. és én gondoskodom róla. az a borzalmas alak – nyögött Hannibal. – Jézus mond Mr. A helyedben nem izgatnám magam miatta. – Ha valamire fény derül a következő napokban. melyet olyan zümmögés és bugyborékolás követett. Jézus mond Mr. kivel óhajt beszélni? – Ki van a vonalban? – kérdezte döbbenten Peter. s Peter hallotta. mert ha a szakmájáról van szó. és foghíjasán vigyorogva Droom. – Igen. Ez volt az első próbálkozása a telefonnal Zenkalin. de igen gyorsan és hatékonyan kapcsolták Dzamandzar központi rendőrkapitányságát. Mr. hogy papírra vessek valamit. Igaz. nagyon megbánja – mondta. hogy a megfelelő kézbe kerüljön. te sem érdemelsz jobb bánásmódot. Zajosan. Peter ekkor jött rá. eljöhetek ismét önhöz? – kérdezte rángatódzva. – Igen. azért nem árt. Hannibal? – kérdezte Peter. hogy Napóleon Waterloo tanácskozik valakivel. s Hannibal vette föl a kagylót. meg engem is a nagy titokzatosságával. – Nem mondhatok mást: mondja el nekem a problémáját. végül a kormányzói palotát. hogy fölfedezett egy addig ismeretlen medúzát. Hosszú szünet következett. föl kell hívnia Hannibalt Droom dolgában. ulam. – Ezt még megbánja. csupán jó modort tanultam – mondta Peter. Úgy vélte. – Nincs. – Jó éjszakát.kell! Nem bízhatom levélre a titkomat. amit aztán odanyújtott Peternek. Foxglove. – Napóleon Waterloo. – Persze – felelte kelletlenül Peter. hogy a telefonján a tárcsa csupán dísz. és kisurrant a szobából. Droom kibogozta szőrös lábait. Hannibal nincs házban.

ahol a guavatörzsek úgy sorakoztak. gyufával. s tetejükön törékeny gyökérzetű növényzet tenyészett. Halászmadarak harsogtak riadót – hiszen idegenek hatoltak be területükre –. Később fölkelt a . lédús gyümölcsnek alig volt íze. mint egy naggyal. és feleúton voltak a másodikhoz. A levelek közt kicsi. Néhol egy-egy sudár. utat kellett vágniuk maguknak. Denevérek széles. szétbomlott kosarakhoz hasonlatos bokrokon. mivel az éjszakák a nappalokhoz viszonyítva hűvösek voltak. Az erdő sűrűjébe érve Petert és Audreyt valóságos maghéjzápor fogadta: a felső ágakon apró. Audrey úgy gondolta. – Bárcsak veletek mehetnék. Tüzet raktak és falatoztak. – Én néhány napig nem leszek itthon. teával meg egyéb apróságokkal. Kőről kőre ugrálva keltek át a Matakama folyón. Egy helyütt apró. és nem tudok Droommal foglalkozni – mondta Hannibal. Az állatok csapatokba verődve. Ez veszélyes volt. és pokoli meló lenne megtalálni benneteket. és hőgutát kapunk – mondta bosszúsan. ahonnan a kis oldalsó völgyek elágaztak a nagy Matakama völgyből és folyótól. mint valaha. rubinvörös. amikor megpillantották a közeledő kocsit. Peter vitt erős nejlonkötelet. és Audrey gyönyörűbb volt. – El ne tévedjetek! A völgyek nincsenek rendesen föltérképezve. de arányló szemükkel figyelték környezetüket is. A túlsó parton már köny-nyebb járás esett. Helyenként az erdő ritkásabb volt. Csakhogy éppen egy kisebbfajta válság közepén vagyok. mint óriás legyező. Odaértek arra a vad vidékre. A pálmák hosszú levelei pompás napozóágyul szolgáltak a sárkányzöld. Másnap reggel Audreyval kikocsiztak a hegyekbe. sötét bőrszárnyai csattogtak az égen. vörös és kék pöttyös gyíkoknak. hogy sátorra nem is volt szükségük. s a szelíd madarak csak akkor röppentek föl. pocakos vaddisznók csapata haladt át az úton. élénkzöld pálma nyúlt a magasba. Egy sziklás dombon ütöttek tábort éjszakára. mert a sziklák csúszósak voltak. és elvitte a fényképezőgépét is. és rózsaszínű virággal ékes. a negyedik oldalon pedig a fák koronája fölött elláttak a tengerig. Peter gondosan megjelölte az útvonalat. melyek a következő két napot voltak hivatottak elviselhetővé tenni. Izgatottan visítoztak és röfögtek. hogy átvágnak a központi völgyön. Peter hátizsákja pedig tele volt konzervvel. ezeken a helyeken vadmálna is nőtt a terebélyes. tömzsi. Estére átkutatták az első völgyet. így valószínűleg mi majd dunyhával takaródzhatunk. bár itt-ott. Amint fölfelé haladtak a vörös úton a Matakama oldalában. galambszürke gerlék szemezgették a gyümölcsöt párosával. és cikáztak a félhomályban. – Bárcsak a brit kormány ne volna olyan szűkmarkú. Peter térképének hosszas tanulmányozása után úgy határoztak. – Lady Emerald most jött rá. Ragyogó nap volt. hangosan rikoltozva fogyasztották vadmangó vacsorájukat valahol az erdő mélyén. Bár van egy különös és bizonyára megalapozatlan gyanúm. hogy nincs elég takarója a fontos vendégek számára. Az idő olyan gyönyörű volt. Hogy szívesebben mentek kettesben. mint a sétapálcák egy múlt századbeli előszobaszekrényben. csupán meleg hálózsákokra. miközben a nap lenyugodott. Kirándulunk a Matakama völgyeibe Audreyval. A tisztást három oldalról izzó virágú fák fogták körül. az út széléről mongúzok figyelték ravasz pofácskájukkal a kocsit. négy kis pástétommal könnyebb boldogulni. amikor Peter és Audrey már csupán néhány lépésnyire volt tőlük. Peter kuncogott. smaragdzöld törpepapagájok lakmároztak. – Vigyázunk – ígérte Peter. s előszőr a három kis északi oldalágat kutatják át. de a szilva nagyságú.– Igazad volt. melyek elegánsan élvezték a fényt. majd eltűntek az aljnövényzetben. hogy visszataláljanak.

Peter hát csak ült némán. amin megtámaszkodott. ezért óvatosnak kellett lennie. a hahagáj pedig félrebillentett fejjel. Perutól Katmanduig híres vagyok a főztömről – mondta Peter. majd néhány lépést tett felé. a másik vége lelógott a szikláról. s már-már azt hitték. hogy eleresztette a kötelet. aztán leereszted a csomagot. Peter nyújtózkodva. – Csak merj kritizálni! Nem szívesen indultak tovább a második völgy felé. A kötél végét egy zömök. néhányszor a sziklafalnak ütközik. hogy Peter zuhan lefelé. lassú mozgású lábával a madár olyan volt. Újabb zaj hallatszott a bozótból. Amikor végre levegőhöz jutott. A majdnem csupasz fal mindkét irányban szinte a végtelenbe veszett. hanem visszajutni lesz nehéz – töprengett Audrey. hogy aztán egyre fehéredve kússzon föl a fekete bársony égboltra. s csupán egy bordája repedt meg. Audrey föntről látta. s izgatottan és türelmetlenül egy nőstény hahagáj lépett a tisztásra furcsán pityogva. vagy ők kerülték el valahogyan. ha látom. hogy azt is hozzak. Szemlátomást feleannyira nem lepődött meg Petertől. és lejössz. és egy-két méternyire a talajtól eltűnt az aljnövényzetben. mint egy hórihorgas táncmester. hogy hová teszed a lábad. Peternek föltűnt a madár hosszú szempillája. Kétséget kizáróan egy eleven hahagáj állt előtte. de a sziklafal omlott. Csak a homlokát horzsolta le. aztán megrázta a szárnyát. Ám ekkor egy guavabozóton átvágva húsz méter magas sziklafal szélén találták magukat. hogy vagy tévesen tünteti föl a térkép. és lassan mászni kezdett lefelé. . mert voltam olyan bölcs. – Meg egy kis virslit is. mert mindenre számított. – Isztambultól Bangkokig. ásítozva mászott ki a hálózsákjából. Titokban örült. – Az sem lesz nehéz. Peter átvetette magát a sziklán. melyet egy maréknyi gallyal ismét lángra lobbantott.bronzban játszó hold. csak erre nem. Peter hitetlenkedve bámult rá. Vagy ötméternyire lehetett a talajtól. Délben még mindig keresték. – Audrey igyekezett magabiztosnak mutatkozni. Félrebillentett fejével. hogy nincs semmi baja. Nem kell félni. – Jó. – Itt nem lesz túl nehéz lejutni. elég hely akad. – Az erény mintaképe vagyok – hadonászott Peter a konzervnyitóval –. Másnap hajnalban sunyi tekintetű. és kibújt a hálózsákjából. ígérem – mondta magabiztosan Peter. – Jó reggelt – mondta Audrey. Ez annyira váratlanul érte Petert. csak ügyelj. gúnyos tekintettel nézte. – És ráadásul nem is horkol. Kecsesen lépegetett a bozótban. – Peter! – kiáltotta. – Főznél egy kis teát? – Persze – hajolt Peter a parázs fölé. a levegőben szinte megálló. a bokáját ficamította ki. mint Peter tőle. – Nincs semmi bajod? – De nem jött válasz. hogyan főzöl virslit – közölte Audrey. Feküdt az ágak között. ha nem tudnád. – Remek ember – mondta elismerően Audrey. hallotta Audrey hangját. majd fejjel lefelé eltűnik a bokrok között. – Először én megyek le – mondta Peter –. amikor megzörrentek alatta az ágak. vidáman csillogó. – Nem lejutni. hogy mindenfajta lányos hisztéria nélkül le tud mászni. Sok helyen megvethette a lábát. hogy Peter föltételezi róla. jó? – Oké. nyögve fölült. rózsaszín hátsójú makákók dühödten rikácsoló veszekedésére ébredtek. ahol megvethetjük a lábunkat. hogy hoztam kötelet – mondta Peter. – Majd akkor nyilatkozom. mikor az a nagyobb szikladarab. fiatal fához kötötte. és a levelek közül előbukkant egy nagy madár. de nem volt ereje válaszolni. és már éppen kiáltani akart Audreynak. nagy szeme. Szerencsére a guavabozót fölfogta Peter zuhanó testét. dübörögve leomlott.

Egy hahagájpárral. hogy a nyakadat törted. Az emberiség történetében elképzelhető lett volna. biztos – mondta türelmetlenül Peter. és gyorsan megbirizgálta a nyaki toUazatát. A tyúk elrendezte a toUazatát. Peter… jól vagy? – kiáltott egyre kétségbeesettebben Audrey. A lány eleven. – Audrey… hallasz engem? – kiáltotta. Úgy érezte magát. de komplikált menüettet. ismét a talajt nézték. aki beszorult a Harrods áruház csapóajtói közé. és hosszú pilláikkal kacsingatva mélyen a szemébe néztek. – Gyere már! Néhány perc múlva Audrey lehuppant mellé a földre. mint a mérkőzés elején a vívók a kardjukat. Itt becézi egymást előtte két réges-régen kihalt madár! A kakas mély. A szertartás végeztével a két madár gyöngéd pillantást vetett egymásra. melynek végén kis híján a csőrére esett. bár még akkor sem tért magához. Megcsipkedték Peter nadrágját. – Olyan különös a hangod. Peter csak bámulta őket. és – Ha-ha… ha-ha! – állapították meg lágyan és dallamosán. hogy jól vagy? – Biztos. és talál egy Gutenberg Bibliát. A madarak nyájasan néztek egymásra és Peterre is. mint amikor valaki a pincében krumplit dob egy csellóba. miközben mély. és gyöngéden ízlelgették. és néhányat pittyentett. Aztán a hím az új fogást megízlelő ínyenc módjára előrelendült. Audrey eltátotta a száját. Hihetetlen dologra bukkantam. s egész valóját rendkívüli izgalom járta át. . s ez olyan hangot adott. Aztán egymásra pillantottak. de ezek a madarak pótolhatatlanok. – Ha! ha! ha! – rikoltották lüktető torokkal. Peter elnyúlt a földön. egyszerűen tudomásul vették a jelenlétét. Peter lesöpörte magáról a földet meg a mohát. hagyta. Hallotta föntről Audrey hangját. és a levelek közt bogarásztak. Peter fölült. Biztos. vibráló hangot hallatott. Kösd oda a másik kötelet jól egy fához. és gyere le. majd a tyúk eljárt egy rövid. mint aki lemegy a sarki vegyesboltba egy képeslapért. lágyan pityegtek egymásnak. akár egy idős hölgy. Aztán megbizonyosodva ártalmatlanságáról. – Pokolian megijesztettél – panaszolta. – Egy hahagájpárral? – ismételte. mint amikor valaki végighúz egy botot a kerítésen. Egy madárpárral beszélgettem – mondta Peter. Aztán a két madár kecsesen összeütötte a csőrét. hogy ez a hihetetlen élmény teljesen a hatalmába kerítse. Ám ez még annál is több volt. vibráló hangokkal tartották egymással a kapcsolatot. és beballagtak a bozótba. Odament a párjához. és dallamosán kacagni kezdett. kék szeme hitetlenkedve kerekedett ki. – Peter. ingjét. – Ha! ha! ha! Aztán abbahagyták. Peter kinyújtotta a kezét. ujjait a csőrükbe kapták. – Nem értem rá. összeütötte a csőrét. a madarak odaszaladtak hozzá. – Madárpárral…? – Igen. – Miért nem feleltél? Azt hittem már.majd a kakast megpillantva gyöngéden turbékolni kezdett. ahogyan a gondos feleség igazítja meg a férje nyakkendőjét. – Igen… jól vagy? – Tökéletesen. majd lépegetni kezdtek a tisztáson. és közelebb mentek. A madarak huncut szemmel nézték. Két-arasznyira tőle megálltak. és próbaképpen belecsípett Peter nadrágjába. Vagy a kukában egy Stradivarira bukkan. és az eget bámulta. csak feküdt. de nem válaszolt. és nagy érdeklődéssel nézték. Azután mindkét madár az ég felé emelte a csőrét. hogy más is létrehozzon egy hasonló Bibliát.

A partján a homokban és sárban számtalan hahagáj lábnyomot láttak. vannak-e benne még hahagájok. A lány aggodalmas pillantást vetett rá. és ujjaival csettintgetve hívta a madarakat. de addigra négyszáz ombufát és tizenöt hahagájpárt számoltak össze. A völgy hosszú és keskeny volt. – Olyan szelídek. Peter. Nem hiszem. – Ez fantasztikus. – Lesz majd izgalom. – Remélem. hogy ha a központi völgyet elárasztanák. mint… a csirkék. megmutatom. az a Hahagáj-völgy végét is jelentené. A kúszónövényeken átfurakodva látták. A hahagájok félárbocra eresztett szempillával tűrték. – Kutassuk át a völgyet. egy valódi. – Ezért tudták halomra öldösni őket – mondta Peter. eleven. hogy vajon ehetők-e. hogy nem verted be a fejedet? – kérdezte nyugtalanul. Hogy örülne Fellugona! – Stelláról nem is beszélve – mondta Peter. nem így van – pillantott körül Peter. hogy a fejüket vakargassa. nyomban megértették. és barátságosan szólongatták egymást. kifejlett hahagájpárral. kifejlett hahagájpár – mondta büszkén Peter. – Szent Peter és minden apostolok… – nyögte ki végül. oda nézz! – kiáltotta Peter olyan szenvedélyesen. – Persze hogy nem – mondta Peter. – Biztos.– Igen – mondta Peter –. mire alaposan átkutatták a völgyet. hogy nemcsak Audrey. – Ezek a fák – mondta izgatottan Peter –. s két oldalát vagy tizenöt méter magas. Több mint két és fél órába telt. de most Audreyt vették szemügyre félrebillentett fejjel. az ő farmerét és ujjait csipkedték meg gyengéden. s mikor kielégítették a kíváncsiságukat. – Isten bizony azok! – kiáltott Audrey. és kórusban közölték: – Ha! ha!… ha! ha! – Audrey leguggolt. Rájuk is bukkantak úgy ötméternyi távolban: egy kis tisztáson kapirgáltak. hogy nagyon sokan élhetnének itt – mondta Audrey. Patak kanyargott benne. nehezen préselték át magukat a szűk nyíláson. – Kíváncsi vagyok. és derítsük ki – javasolta Audrey. Nézzük meg. fölpillantottak az égre. amely egy helyütt kis tóvá terebélyesedett. – Peter. hogy a patak több apró vízesésben hullik alá a Matakama központi völgyébe. – Mi az? – kérdezte meglepetten Audrey. Ahogy ott álltak. mind ombufák. ha közhírré tesszük. miközben visszafelé tartottak a völgyben a . függőleges sziklafal alkotta. A hahagájok élénk érdeklődést tanúsítottak Audrey iránt. – Nézzünk körül. mint a késvágás. A patakot követve eljutottak ahhoz a réshez. Audrey hitetlenkedve bámult rájuk. mennyien lehetnek? – Ez a völgy kicsi. Megragadta a lány kezét. Találtak még egy bejáratot a völgybe. és nyögdécselésük rendkívüli élvezetről tanúskodott. Fényt láttak maguk előtt. – Nem álmodtál! – Hamisítatlan. – Először csak Hannibalnak mondjuk el – javasolta Audrey. ez hihetetlen – mondta a lány. A völgy mintegy másfél mérföld hosszú és fél mérföld széles volt. – Hát nem elbűvölök? – mosolygott a lány boldogan Peterre. – Gyere. Petert már alaposan megvizsgálták. Nézd… tucatszámra… tele van velük a völgy. – Talán csak ez a pár maradt meg. és húzni kezdte maga után a bozóton át arrafelé. amerre a madarak mentek. A nadrágomat csipkedték. ahol a víz áttört a sziklafalon. s vízesés robaját hallották. – Úristen. összeütötték a csőrüket. A vízben gázolva. de a madarak is megriadtak. – Most mi lesz? – kérdezte Audrey.

De hajói mutattátok meg a helyet. – Az a baj. Szerencsére a szakácsom nemcsak engem lát el. Odament a telefonhoz. hanem. hogy mekkora zajongás fogja követni a hahagáj feltámadását. fontos dolgot fedeztünk föl – mondta Peter. amelyen leereszkedtek. amelyet Hahagáj-völgynek neveztek maguk között. és akkor sem kielégítően – mondta. bár egyikük sem sejtette még. Napóleon Waterloo? – Igen. Találtunk vagy négyszáz ombufát és tizenöt pár hahaHannibal előbb az egyikükre. Miközben a curry lassan kihűlt előttük az asztalon. nem tréfálunk – mondta Peter. hogy a szigetet elég régen vizsgálták át. hogy nem ugratják. holott jól tudjátok. hogy fölismerjék az ombufát meg a hahagájt. – Te fog ad nekem Csaszi háza rögtön. az azt jelenti. aztán a másikukra nézett. s a hangja olyan volt. hogy elfogyasszon egy jókora adag curryt. Alkonyatkor értek Hannibalhoz. hogy milyen hatása van annak a pokoli löttynek. – Csak arra gondolhatok. víz alá kerül ez a völgy is. hogy eléggé el nem ítélhető módon a Zenkali Nektár élvezetéhez folyamodtatok – mondta –. Hannibal csak bámult rájuk. – Alighanem rátok fér egy tányér meleg étel. – Te vagy az. Tómba. hogy hová telepíthetnék őket. – Hannibal. – Találtunk egy völgyet a Matakamán… – kezdte Audrey izgatottan.sziklafalhoz. Amikor befejezték. Csak azt nem tudom. hacsak a fanguák nem lettek már annyira keresztények és civilizáltak. Hannibal gazda – szólt a rekedt és átható hang. mint a béka brekegése a kút mélyén. Az izgatott fiataloknak végül sikerült megmutatniuk azt a helyet. Azt hiszem. – Ez igaz. – Az az érzésem. hogy éppen most tértetek vissza kis kirándulásotokról – mondta. szépen elmondtak mindent. ahogyan Jégeralsó tiszteletes mondaná. másként komoly vallási zavargások lesznek. – Jézusom… – sóhajtott. hallod! – ordította Hannibal. Gyorsan kapcsolta Hannibalnak a kikötőt. Hannibal hatalmas nagyítóval vette szemügyre a térképet. Bár föltehetőleg bármelyik völgyben jól ellesznek. Mindenesetre óvatosan kell eljárniuk. ulam – mondta bizonytalanul Napóleon Waterloo. hogy ez a fölfedezés némi zajongást fog kelteni – mondta eltöprengve Audrey. – Telis-tele… egyszerűen csodálatosak! – mondta Audrey. – Talán. majd ismét a kikötőt. . – Vallási zavargások? Miért? – Elvégre a hahagáj a fanguák istene – mondta Peter –. még két tányért. Istenem. Amikor piszkosán és ziláltán berontottak hozzá. és kérdőn nézett rájuk. mind a nyolcvannégy élő rokonának is itt főz. – Gusztustalanul ápolatlan állapototokból arra következtetek. – Amelyik tele van ombufákkal és hahagáj okkal – mondta Peter. – Igen. először is Csaszival kell közölni a dolgot. – Meséljetek. ti aztán beletrafáltatok. s egy nagy térképet terített eléjük. Hannibal a nappaliba vezette őket. így hát jut nektek is. ulam. – Hannibal. hogy ha a központi Matakama-völgyet elárasztják. – Egy maroknyi részeg kutatótól nem is lehetett elvárni. – Nyilván össze kell fogdosniuk és el kell innen telepíteniük a madarakat. hogy fütyüljenek rá. és látta. a kormányzói palotát. Hannibal letette villáját és kanalát. Ebben nem tévedett. hajói sejtem. a tűzoltóállomást. aki éppen nekilátott.

– Elnézést a késői zavarásért – mondta Hannibal –. . de így igaz. de nem telefontéma. – Tizenöt pár – mondta Audrey –. A világ közvéleménye nem engedné. amely tele van ombufákkal meg hahagáj okkal. – Hát nem csodálatos fölfedezés? – lelkesedett Audrey. – Viszont a brit kormány sem lesz boldog. – Valóságos dinamit – mondta komolyan Hannibal –. volna egy megoldás. – Micsoda? – kérdezte Hannibal. ha olyan fontos. a kétéves Talibut herceg. Hannibal és Csaszi egyszerre álltak föl és kezdtek föl-alá járkálni. Ezek fölfedező útra indultak a Matakama völgyeibe. Bár Hannibal sem volt alacsony. a palota jelentkezett. karcsú és gyönyörű Matissa császárné. ormótlan. – Óriási dolog lesz. végül egy óriási dolgozószobába értek. a magas. Viktória korabeli bútorokkal. – Persze – mondta végül Csaszi –. – Ugrattok – mondta végül. ha nem szólnánk senkinek semmit. Menet közben beszélgettek. – A völgyet nem lehet elárasztani. Csaszi és Hannibal hosszan és jelentőségteljesen összenézett. – A madarakat át lehet telepíteni. – Tudom. hogy hihetetlen. hadd hallom a hírt. az egész brit üzlet a kútba esik. mely tele volt feszesre tömött heverőkkel és furcsa. nem medúza – mondta Hannibal –. majd kézen fogta ficánkoló fiacskáját. Hosszú szünet következett. – Igen. Hosszú márványfolyosókon kísérték végig őket. sokkal fontosabb. felváltva vállalva az ellenzék szerepét. úgy keresztezve egymás útját. Szeretni fogod őket. ha visszakapjátok régi isteneteket – mondta Hannibal. Rögtön ott leszünk. Csaszi személyesen. – Hát – mondta színtelenül Csaszi –. Nyomással fognak próbálkozni. Egy ideig némán járkáltak föl-alá. s a hasán nagyokat sikkantgatva ugrált fia és örököse. A palota ragyogó fényárban fogadta őket. Fölállt. Egy másik heverőn foglalt helyet Csaszi felesége. hogy kis híján szétvitte a kagylót. Kettőt nem nevezhetnek el rólam. – De az ombufákat nem. még ha akarnád sem – közölte Csaszi. És Ludzsát megüti a guta – mondta elégedetten Csaszi. és finoman távozott. így igaz – mondta Peter. csak egyszerűen elárasztanánk a völgyet. hatalmas szárnyas ajtók nyíltak előttük. – Csak baj lesz a misszionáriusokkal – mondta Csaszi. s találtak egyet. te vagy az első. s azt hiszem. – Nem. Csaszi az egyik heverőn feküdt – a bútordarab szinte eltörpült alatta –. – Vagy négyszáz ombufa – mondta Peter. – Nem csoda. de Foxglove és Audrey Damien rendkívüli felfedezést tettek. üdvözölte a vendégeket. italt hozatott. nem valami újabb medúzát fedeztetek föl. – Nos – mondta Csaszi az asszony távozása után –. és olyan szelídek. Átmehetünk? – Persze – mondta Csaszi –. – Nem. Azokat nem lehet csak úgy kiásni és átültetni – mutatott rá Csaszi.– Istenem! – mondta Hannibal. – Ha nem árasztod el a völgyet. Remélem. mint az őrszemek. Csaszi kerekre nyílt szemmel bámult rájuk. akinek tudomást kell szereznie róla. – Viszont problematikussá teszi a völgy elárasztását – vélte Hannibal. Csaszi. hogy Csaszi bevezette a hasított pálcát! Végül akkora robbanással. Csaszi mellett eltörpült.

lemondót sóhajtott. Amikor mindenben megállapodtak. Közben Hannibal és Peter elkészítették azt a sajtóközleményt. – Igen ám – emelte föl vaskos. amelyet éppen el akarnak árasztani. s közben megbeszélték a stratégiát. és föl kell áldoznunk Ludzsát – mondta gyászosan. s vele ment a biztonság kedvéért egy császári testőr is. a címlapon dolgoztak. hogy a telefonrendszerrel dacolva hívja össze másnap délre rendkívüli ülésre a teljes törvényhozást. hogy a fát meg a madarat egy elhagyatott völgyben fedezték föl. hogy ott gátat építsenek – és hogy a madár a fanguák elveszett istene. hogy az apjával még aznap éjjel készítsék el a Zenkali Hangja különkiadását. katonazenekarral és a brit kormány képviselőivel – miközben a Zenkalin kialakult helyzetet még a . – Elvégre erre senki sem számít. hogy ott segédkezzenek. Amos Gumbalu azt a feladatot kapta. és anélkül. hogy bárkivel is megbeszélte volna. Természetesen már az ombufa és a hahagáj újrafölfedezésének biológiai fontossága is megérdemelte a sajtó nyilvánosságát. Csaszi meg Hannibal még egy óra hosszat járkáltak föl-alá. de zavaros és kissé misztikus. Ám ehhez jött még az is. hogy egyszerűen senki sem támogathatja tovább a gát ügyét. Audrey és Peter némán összenézett. ha tudnak. – Sajnos. Óvatosan kell kezelnünk a dolgot. mert még leszavaznak. hogy Különkiadás. két nap múlva befut az India császárnője a brit egységekkel. Audreyt elküldték. Csaszi magántitkára. Könyvküldöncöt menesztettek a dzamandzari fényképészhez. – Igazán igyekszem diktátor lenni. Csaszi mélyet. – Szóval mellette vagy? – kérdezte Hannibal. S mintha mindez nem lett volna elég. – Nem adhatnál ki egy rendeletet? – kérdezte Audrey. Aztán elmentek a Zenkali Hangja szerkesztőségébe. – No de van-e jogunk megfosztani a világot biológiai öröksége egy részétől – kérdezte lassan Csaszi –. Ludzsa nem fogja megadni magát. az államot pedig ősi istenétől? – A magam részéről erre semmiféle mentséget nem találok – mondta Hannibal. akcióba lendültek. de néha-néha mutatnunk kell némi demokratizmust is. – Hát persze! – mondta méltatlankodva Csaszi. amely aztán a világ figyelmét Zenkalira fordította. hogy hívassa elő Peter filmjeit. Damien és Audrey. és garantáltan akkora zajon-gás lesz. s rövidesen büszkén szemlélhették a Zenkali Hangja ragacsos első példányát. fülig tintásán. melyet másnap reggel kívántak továbbítani a Reuter dzsakaftai tudósítójának. és akkor baj lesz. melyen skarlát szalag hirdette. de borzasztó rumli lesz. Holnap reggel adjuk le a sztorit a helyi meg a világsajtónak. Este tíz körül beindultak a nyomdagépek. ráadásul egy olyan völgyben. nem – mondta Csaszi. Damien és fanguákból álló személyzete nagy izgalomban voltak. – Nem ismered Ludzsát – legyintett Csaszi. melyet Damien talált ki ír lelkesedésében. és elégedetten vigyorgott. Vérbeli újságíró számára ennél nagyobb sztori már csak egy jó kis világháború lehetett volna. – Elvégre te vagy a császár. Tömör volt. – Alighanem kénytelenek leszünk lábbal taposni legszentebb érzéseinket.– Igaz – mondta Hannibal. A hahagáj hatalmas fényképe alatt ez állt: ÚJRA FÖLFEDEZETT ISTEN A MADÁR NEM RÖPÜLT EL Ez volt az a főcím. csokoládészínű ujját Csaszi –. – Körözzük le őket – mondta Hannibal. s alatta ott állt a főcím. – Jó – sóhajtott megkönnyebbülten Hannibal.

Pontosan délben megszólaltak odakint a fanfarok. Talán azt is megkockáztathatom. Kíváncsi volt. Csaszi ismét föltette a szemüvegét. megfordult. A nagy és szépséges teremben két félkörben helyezkedtek el a vörös bőrrel bevont székek. A csönd szinte tapintható volt. balra is. és rendkívül díszes – megállt a lépcső előtt. éjfélkék öltöny volt halovány kankalinszínű inggel. mindenki meghajolt. Csaszi saját csuszija – mely nagyobb volt a többinél. Ez volt a fontos személyiségek meg a sajtó helye. Bíbor szőnyeg borította a fehér márványpadlót. és belekezdett: – Barátaim – nézett a szemüvege fölött a gyülekezetre. Csaszi megköszörülte a torkát. inkább siklani. A legtöbb főnök hagyományos fehér vagy tarka köntöst viselt gazdagon hímzett kis fejfedővel. Tiomalát. amelyet most készült tenni. mint egy postai bélyeg. Csaszi gondosan megigazította a szemüvegét. Peter olyan nyugodtnak és kipihentnek látta. azért gyűltünk ilyen sürgősen össze. hogy ehhez fogható az egész világtörténelemben sem fordult elő. elővette a zsebkendőjét. ezúttal a franciákban győzött az ínyencség apolitesse rovására. A fején apró arany sapka. hogy Csaszi Hanniballal egész éjjel azon a nyilatkozaton dolgozott. amikor francia uralom alatt voltunk. vajon hogyan fogadja majd Ludzsa a hírt. – Barátaim. a fanguák súlyos veszteséget szenvedtek: elveszítették ősi és legjobban tisztelt istenüket. Halványlila köntöst és aranycsatos. jó munkát végzett: a terem zsúfolt volt. Az arca lágy és nyugodt. akin elegáns. annak a jelentőségét aligha lehet eltúlozni. aki a hahagáj alakjában élt ezen a szigeten. hogy alig tudta elhinni. Olyan dolog történt. s bármilyen óriás volt is. Hatalmas testének minden porcikája fenséget sugárzott. Fölment a trón lépcsőjén. s a hahagáj . Baloldalt ültek a fanguák. Bármekkora volt is a jelentősége a fanguák számára. és gondosan megtörölgette a szemüvegét. Az egyik kezén aranygyűrű.legelfogulatlanabb történész is enyhén szólva érdekesnek kell hogy nevezze. kék selyemnyakkendő és halovány kankalinszínű kamásni. és leült. Aztán lassan kigöngyölte a papírtekercset. Csaszi titkára. elegáns fekete szandált viselt. Mindenki fölállt. jobbra a ginkák. A többiek némi csikorgás és recsegés közepette követték a példáját. mennyezetén a delfinnel és a hahagájjal. benne akkora ametiszt. mely rendkívül fontos Zenkali számára. – A vén ördög aztán tudja. A félkörök találkozásánál hatalmas. Természetesen az utóbbiak közé tartozott Ludzsa is. Peter látta Ludzsa kifejezéstelen hüllőszemét. A másik kezében papírtekercs. Feszült csönd volt. súlyos bíbor függönyök árnyékolták a terem hatalmas ablakait. Másnap korán reggel Audrey meg az apja csatlakoztak Hannibalhoz és Peterhez. Menet közben Csaszi alig észrevehetően biccentett jobbra is. Peterek a terem végében fecskefészekként függő kis galéria fapadján foglaltak helyet. hogyan kell fölcsigázni őket – suttogta Hannibal. fából faragott trón állt. Csaszi szándékolt lassúsággal vette elő szemüvegtokját és tette orrára a szemüvegét. Amos Gumbalu. aztán egy-két percig nézte a felolvasandó szöveget. mint menni látszott. a térdén doboló vékony ujjait. s megint fölötte nézett az egybegyűltekre. és Csaszi kiszállt. A magas és fenséges alak végigvonult a bíbor szőnyegen a trónhoz. Csaszi köhögni kezdett. hogy fölkeressék a parlamentnek otthont adó épületet. Amit most elkívánok mondani. no meg súlyos. – Ahogyan mindenki tudja – folytatta zengő hangon –. hogy olyan hírt közöljek veletek. biccentett a gyülekezetnek. amihez fogható még nem volt Zenkali történetében. Az arckifejezése semmit sem árult el. abban a boldogtalan időszakban. de néhányan európai öltözékben voltak.

Csaszi vagy egy percig szabad utat engedett a fülsiketítő lármának. akik csöndesen ültek a helyükön. hajbókoló emberek sorai közt méltóságteljesen . nem titkolhatom előletek. és üdvözülten mosolygott. hogy részt vegyen a brit kormánnyal aláírandó szerződés alkalmából rendezendő ünnepségeken. – A probléma a következő. Aztán az izgatottan fecsegő. s ismét megtörölgette a szemüvegét. ellenségeskedéshez vezetett a fanguák és a ginkák között. csodálatos. a ginkák sziszegtek. – Fölvillantotta legragyogóbb mosolyát. hogy problémát is okoz. s minthogy az ünnepségek elő vannak készítve. Csaszi elhallgatott. nem sok reményt látok a gát számára. háromszáz év után – mondta Csaszi. A terem fölhördült. De meg kell vallanom. Mindenki elhallgatott. az ombufa is. Nem. Az ünnepségek után majd eldöntjük. mint egy kis fekete kígyó. meg az ombufa él. hogy mást ne mondjak. A Mataka-ma völgyeit kutatva rábukkantak egy távoli és titkos völgyre. hogy elvakítsa vele az egybegyűlteket. mintegy áldást osztva hatalmas kezét Csaszi –. A fanguák sziszegve szívták be a levegőt. – Sem a hahagáj. így hát a francia uralom alatt Zenkali két nagy biológiai jelentőséggel bíró fajt veszített. Velünk vannak – mondta. bármilyen fájdalmas is erről szólnom. susogtak és gesztikuláltak. – Ám a hír – emelte föl kifelé fordított tenyérrel. A fanguák egy emberként pattantak föl. hogy mi legyen a gáttal. Ludzsa alig észrevehetően előredőlt. Tiomala szimbóluma. hogy használjuk föl az alkalmat annak megünneplésére. mint a macska. – Valamennyien ismeritek Peter Foxglove-ot és Audrey Damient. Súlyos problémát. Tehát azt javaslom. Az egész problémát alaposan ki kell vizsgálnunk. Tiomalát. ismét az ősi köszöntéssel. hogy Ludzsa szeme résnyire szűkül. sem az ombufa nem tűnt el. s doboló ujjai mozdulatlanná merevednek. s olyan mozdulatlan volt. Ám az ügy nehézségekkel terhes. amely támadni készül. Ám minthogy ezek az emberek megérkeznek. izgatottan és za-jongva. s ez még lényegesebb. Szünetet tartott. ami. Csaszi szünetet tartott. el kell árasztanunk a völgyet. nem halaszthatjuk el őket. elveszett számunkra Zenkali egy másik egyedülálló nevezetessége. ahol legalább tizenöt pár hahagájra és négyszáz ombufára találtak. hisztérikusan hitetlenkedve. és körülnézett a teremben. s határozottan és meglehetősen tüzesen a ginkákra nézett. mind vallási szempontból a lehető legjelentősebb. Mert ha megépítjük a gátat. minthogy a ginkáknak megmaradt az istenük. – Nos – vette le a szemüvegét Csaszi –. mielőtt végleges döntést hoznánk a gáttal kapcsolatban. hogy ismét fölfedeztük istenünket. Ha meg akarjuk valósítani a gát tervét. – Hadd mondom el ennek a figyelemre méltó fölfedezésnek a történetét – mondta. – Már úton van hozzánk Zenkali sok kedves barátja. De. az ősi áldással búcsúzhatom tőletek. a fanguák elveszítették istenüket is. Ludzsa szinte összegömbölyödött. amit mondandó vagyok.hamarosan a múlté lett. Elővette a zsebkendőjét. Ludzsa egy picikét összegörnyedt. – Látszólag – mondta. nagy bajba kerülünk. Itt szünetet tartott. és méltóságteljesen fölemelkedett –. akit szokatlan időpontban szólítanak. – Tiomala legyen veletek! – mennydörögte. aztán fölemelte hatalmas kezét. ahol a hahagáj. Szünetet tartott. Peter látta. – Amikor a hahagáj eltűnt – folytatta –. – S most végre. bár a hír mind biológiai.

kivonult a teremből. A fanguák és a ginkák – megfeledkezve vitájukról – olyan tűzzel fordultak a rendőrség ellen. Angus MacTavish. vagy tyúklopási ügyekben nyomozni. a vallási felsőbbrendűség érzése megrendült. kitörő örömmel fogadták a hahagáj újjászületésének hírét. Hogy az újságot megvesztegették. Úgy érezte. Viszont a fanguák. a hírnek olyan következményei lettek. Kezdetben ezek is elég ártalmatlanok voltak: kivertek jó néhány fogat. de semmi több. máris az utcán volt a Zenkali Hangja különkiadása. hogy a hír fölfordulást okozott. hogy az amúgy is erősebb csoport még jobban megerősödjön. a zenkali rendőrség főnöke először örült. A ginkák. hevesen és harciasán tiltakoztak a fölfedezés ellen. Éveken át nem volt izgalmasabb feladatuk. fennen hirdették. Eleinte csak szóváltásokra került sor. Ám ahogy az események nagyobb arányokat öltöttek. amilyenekkel még Hannibal sem számolt. mit ért el hosszú évek munkájával. sajnálatos módon ő lesz a leghevesebb támadások céltáblája. és mindent megtettek a megcáfolásáért. és – mint sajnos várható volt – önelégültségükben meglehetősen tapintatlanul viselkedtek. forrni kezdtek a szenvedélyek. hogy a hahagáj – kacsa. hogy csak nekik van igazi istenük. Hogy a bejelentés ismét csak annak a jellegzetes példája. Így esett. ám később a személyeskedés utcai összecsapásokká fajult. Hogy az egész csupán ravasz összeesküvés. s most egyszeriben a tűzvonalban találták magukat. A ginkák elégedettségének egyetlen forrása. most végre megmutathatja. Egyáltalán nem örültek a ginkák magatartásának. s a sziget egész lakossága értesült a rendkívüli hírről. finoman fogalmaznánk. hogyan tiporják sárba a fanguák – becstelen eszközökkel – a kisebbség vágyait és jobb érzéseit. mind a falvakban. s akik mindig gúnyolták őt ezekért a bemutatókért. hogy amikor az India császárnője kikötött. a glasgow-i rendőrség egykori főfelügyelője. melynek az a célja. betörtek jó néhány orrot. Most majd megtudják a szigetlakók. így hát dühösen fogadták a hírt. a fanguáknak nincs joguk föltámasztani az oly régen kipusztult hahagájt. akikben mindig is volt egy csöpp kisebbrendűségi érzés istenük hiánya miatt. Mind Dzamandzarban. nyomban át kellett alakulniuk békefenntartó egységgé.meg hadijáték bemutatókra képesek. Ha azt mondanánk. egyre nagyobb szerep jutott a zenkali rendőrségnek. és a loamshire-i gyalogosdandár. hogy „fiainak” végre igazi feladata akad. ÖTÖDIK FEJEZET ZENKALI ZAVAROG Alig fejezte be Csaszi a beszédét. a fanguáknak meg nincs. ahol a két törzs évszázadokon át viszonylagos békességben élt. a haditengerész-zenekar meg a Brit Légierő kiképzőcsoportja a lehető legünnepibb hangulatban partra szállt. mint néha-néha bekísérni egy-egy izgága részeget. hogy a fiúk nemcsak torna. most majd bocsánatot kérhetnek. hogy a dzamandzari kórházban rövidesen már el sem fértek a törött lábú vagy éppenséggel betört koponyájú rendőrök. akik hosszú időn át abban a biztos és boldog tudatban éltek. Úgy érezték. A zenkali lakosság nem mosollyal és üdvrivalgással. hogy nekik van istenük. Ám ha valaki a döntőbíró szerepére vállalkozik két szemben álló fél között. de . Kisebbségi csoport lévén mindeddig csak azzal tudták bizonyítani felsőbbrendűségüket a fanguákkal szemben.

hogy előírjam önöknek. az ecetben eltett dióra emlékeztető dandártábornokot meg a rózsás képű. – Ez az igaz hit elvetemült aláásása – vicsorgott O’Mally atya. ha negyven-egynéhány gyöngytyúkját biztonságba helyezi. hogy eddig hűséges hívei – döntő többségükben fanguák – elpártoltak. hogy Jaeger tiszteletes is tartson velük. – Mi. Ráadásul Lady Emerald úgy értelmezte a nagy újságot. Mi tagadás. az izzadságot törölgetve zsíros. hogyha rendeletet hoznék. Mit szólnának. A helyzet szakadatlanul romlott. hogy valami madár felelős a fölfordulásért. minden érdeklődés nélkül nézte őket. Aztán a tiszire pillantott. Judith ugyancsak vonakodott. A hahagájt Isten teremtette. mind az anglikán misszionárius egyszeriben azt tapasztalta. hogy Lady Emerald csupán annyit értett meg a dologból. Egyedül a tiszteletesnek maradt néhány híve. – El sem tudom mondani. hogy a szigetlakók meg akarják támadni és föl akarják falni gyöngytúkjait. Jaeger tiszteletes? – kérdezte. A katonák ugyancsak elkedvetlenedtek. sértegetéssel és nem túl ügyesen elhajított kövekkel fogadta őket. hogy láthatta bácsikáját meg a pókháló-törékeny és teljesen szenilis légügyi marsallt. mindenki számára Mind a katolikus. Sir Osbertet és a katonai fejeseket gyorsan a kormányzói palotába terelték. hiszen arra számítottak. önnek példát kell mutatnia. ami az ő teremtménye. aki még nem szólt. hogy elfogyasszák vacsora utáni kávéjukat. jobbnak látta hát. A kormányzói palotában kissé feszült volt a hangulat. mint eljátszani a himnuszt. Ezt a kis félreértést az okozta. így aztán amikor O’Mally atya és Bradstitch tiszteletes úr elhatározták. véget kell vetnie ennek az egésznek. – Ez szégyenletes – mondta O’Mally atya. egy kicsit szalutálni. Nem akart kockáztatni. miszerint mostantól kezdve . hogy azt csinálnak a hahagájjal. – Valóban. milyen ártalmas hatása van. – Ugyan már – mondta kissé bosszúsan Judith –. A ginka szakács fejét húsvágó bárddal kettéhasította a fangua mészáros. Csaszi kényelmesen hátradőlve. – Véget kell vetni neki. mintha őt imádnák. hogy most visszatérjen. – Ez bálványimádás! – kiáltott föl O’Mally atya. az eredmény kétségbeejtő volt. az szerintem éppen olyan. fehér képéről. ahol nem lesz más dolguk.hurrogással. – Mint államfőnek. Tegnap mindössze négy embernek prédikáltam. Erre már a fehér köntösében heverő Csaszi is fölült. Ehelyett sebtében kiosztott szemetesvödrök fedelét használva pajzsul űzhették a rebellis fanguákat és ginkákat Dzamandzar perzselően forró utcáin. ám bárhogy igyekezett is szegény. hogy a palotába mennek tiltakozni. és az is az ő akarata. mindaddig. amit akarnak. – Én nem venném magamnak a bátorságot. és azt kívánták. ezt orcátlanságnak tartanánk. így aztán a kuktának kellett átvennie főnöke szerepét. valóban – bégette Bradstitch tiszteletes úr. Ha maguk egy madarat akarnak imádni. Petert feszült hangulatában egy kissé jobb kedvre derítette. elbűvölően üres tekintetű ellentengernagyot és Lord Hammert végigvonulni a gyöngytyúkürülék puha szőnyegén. A nappaliban. mit imádjanak vagy ne imádjanak – mondta hűvösen. – Szégyenletes viselkedés egy felelős keresztény személytől – mondta Bradstitch tiszteletes úr. aztán kipihenhetik magukat Carey Anyó Csibéinél. ahol Csaszi néhány testőre vigyázott rájuk. – Csodálkozom magán. engem aztán nem érint a dolog. Jaeger tiszteletes. – És ön. zenkalik. míg az egyházam tagjai maradnak. Megmondtam a híveimnek. – Ez undorító… ez istenkáromlás… ez a madárimádat – mondta Csaszinak O’Mally atya. hogy üdülni érkeznek erre a szép szigetre.

Jaeger tiszteletes bánatosan mosolygott Csaszira. Sandy Shore-nak. vagy távoznia kell? O’Mally atya úgy tántorodott hátra. Eszem ágában sincs befolyásolni népem vallásos hiedelmeit annak érdekében. biliárdot vagy krokettet játszott. míg öt izmos – mindkét törzsbeli – zenkalinak sikerült őt a vízililiomokkal ékes tóba. s a katolikus meg a protestáns egyház elkeseredett képviselői távoztak a lelkes tiszteletessel. a klubtagok biztonságban érezték magukat ápolt kis mennyországukban. aki elmosódott vízfestményeken örökítette meg a sziget életét. Várnak az összes híveim… ma kóruspróbánk van. – Szerintem ez a maga szigete. A fejlett izmokkal és fejletlen agytekervényekkel rendelkező Tubby Fortescue számos ginka és fangua koponyát tört be krokettütőjével. és a bennszülöttek viselkedésén töprengett. de nem örülnék. a Punch vagy az Illustrated London News egy hónaposnál alig régibb példányait olvasgatta. fiúk – mondta a tiszteletes odakint. Ennek következtében . Csaszi hosszan nézte őket. annyi megmentett lélek után? – kérdezte. magas hibiszkuszsövénye mögött. Bármit tettek is a zenkalik odakint. mit imád az ember. mintha Csaszi megütötte volna. – Csaszi. ennek az élménynek tulajdonítható. hogy az egyik ember istene a másik számára talán csak mese. mondok én valamit. sietnem kell vissza. és a misszionáriusok mindjárt jobban érezték magukat. nem minden rosszmájúság nélkül –. – Hanem – emelte föl nagy. – Ez… khm… rendkívül haladásellenes lépés lenne – nyögte ki Bradstitch.minden. Ne feledjék. Tehát egy gonosz szándékú. mi a helyzet. a törékeny kis vénlányt. amikor a védelmező sövényt letaposta az egymással harcoló ginkák és fanguák áradata. így hát amikor szárnyra kelt a pletyka. Az ilyen bonyolult helyzetekben. finoman flörtölt a másik feleségével. De bárhogyan viselkedtek is az utóbbi órákban a zenkalik. hogy a kihallgatásnak vége. így szegény jóformán semmit sem látott. nem hozok ilyen rendeletet – mondta. pusztításra kész ginka banda meg a madarak megmentésére siető hős fangua sereg éppen abban a szent órában ütött rajta a klubon. ám az isteneknek és a meséknek egyaránt helye van világunkban. Szerintem mindegy. Ha bármelyik zenkali továbbra is az Önök vallását kívánja követni. amikor a sziget összes angol lakosa – úgy harmincöt fő – a jegelt italát szopogatta. így aztán a klubtagság kissé meglepődött. – Nyugodjanak meg. a tekintélyes amelaültetvényesnek leverték és összetaposták a szemüvegét. rózsás tenyerét –. csak hogy tudják. ha el kellene mennem innen. hogy később Melanie kisasszony festményein egyre több fallikus szimbólum jelent meg. melyekből mindenki igyekszik hasznot húzni. a hír valódiságában egyetlen igaz zenkali sem kételkedett. amilyeneken máskor csak nevetnének. Fölállt jelezvén. a klub büszkeségébe hajítani. hogy a hitük jobban megfeleljen az önök elképzeléseinek. a népek hajlamosak elhinni olyan fura dolgokat. aztán fölsóhajtott. – Köszönöm – mondta méltósággal Csaszi. egy igen rövidlátó és fölöttébb ittas fangua a sarokba szorította és megcsókolta. De hihetnek bármi másban is mindaddig. minden angol teljes biztonságban érezte magát az Angol Klub tökéletesen nyírt. Melanie Treetet. – Oly sokévi munka. vagy csak üldögélt. ám tegye. hogy az összes hahagájt összefogdosták és bezárták – vajon hová? – az Angol Klubba. Éppen ezért hármuk közül Jaeger tiszteletes álláspontját vélem helyesnek. a szigeten élő idegennek a hahagájt kell imádnia. míg ezzel nem árt másoknak. maga okos. s szinte mind a legrosszabbat gondolják embertársaikról. – No. míg nem ártanak Zenkalinak. s mikor az emberek zavarodottak. mint a nap – mondta elégedetten Judith tiszteletes.

Az elégedetlenség másutt is fölütötte a fejét. egy kisebb csoport angol katona meg a tűzoltók odaértek. az immár szenilis régi tagok megsárgult csoportképei meg a tagnyilvántartás. Mire a rendőrök. Ha csak elképzelem. ezért legénysége ugyancsak kiéhezett a Carey Anyó Csibéinél rájuk váró örömökre. amikor a szárazföldi csapatoktól megtudták. Mrs. a klub titkárát. mikor Audrey elmesélte neki a különös keresztnév történetét. hogy azokat a szegény madárkákat vízbe fojcsák. mint egy-egy kisebb európai uralkodóház családfája. – Én állatbarát vagyok. akit fangua harcosnak hitt.” Ettől aztán a katonaság haragja és elégedetlensége akkora lett.krokettütőjével leütötte Bili Mellort. melynek környéke úgy nézett ki. A Felkelő Hold tulajdonosnőjének egészen szokatlan neve volt: Rávantűzve Csang. amikor Zenkalira érkeztek Hongkongból. hogy Peternek a rendelkezésükre kellett bocsátania egy egész szállodát. ezért a kisebb vétségek elkövetőit hazaküldtek. kiégett ház maradt meg. vakító fehér deszkaépületén. bizony ám. A kislánynak a . ha ugyan felül nem múlja. melyet Zenkali egyetlen kínai családja tartott fenn. visszatérnek letölteni a büntetésüket. Az éveken át oly nagy gonddal nyírt. A szigeten kifizetődőnek látták áttérni a protestáns hitre. s amikor első lányuk megszületett. Kések. A fregatt hosszú szolgálati utat tett meg. amit akar. Peter jót mulatott. krikett. akiket Carmen nyomban bevezetett a háremébe. a Punch bekötött példányai. mintha egy bivalycsorda mulatozott volna a virágágyásokban meg a pázsiton. illendően meg akarták kereszteltetni. hogy utóvédharcuk és azt követő taktikai győzelmük hordereje Dunkerque-kel vetekszik. Hasonló volt a zsúfoltság a központi börtönben is. míg az ügyletet nem rendezik le. nem szolgálunk ki egyetlen úriembert sem. pikák. aki így nemcsak az eszméletét vesztette. aszondom: „Lányok. tiltakozásul a hahagáj vízbe fojtása ellen. ha tudják. A sajtó és televízió inváziója olyan arányú volt. hogy egy palack mentalikőrt vágott Shore fejéhez. hogy szívesen lemészárolták volna az összes hahagájt. hogy merre keressék őket. fölforr a vérem. hengerelt és öntözött krokett. Az utóbbiak kissé kimerültnek látszottak. Rávantűzve szülei nem tudtak írni-olvasni. ez az egyébként rendkívül béketűrő asszony – kedvenc időtöltése a horgolás meg a befőzés – annyira fölháborodott a férjét ért támadáson. Aszondom hát nekik. Mellor. – Mindenki azt mondhassa. hatfőnyi erősítést hozott Carey Anyónak. mely legalább olyan bonyolult volt. csak a megfeketedett. miután ünnepélyes ígéretet tettek. Elképzelhetjük dühödt haragjukat. A tűzben elpusztultak a kitömött állatfejek. akik úgy érezték. Ekkor történt. de jött vele néhány válogatott újságíró és televíziós is. És fölforr az én ifjú hölgyeim vére is. éppen úgy. de csúnya fejsérülést is szenvedett. mint a klubtagok. Pappasz kapitány is visszaérkezett Dzsakartából.és krokettütők tömege tette tönkre helyrehozhatatlanul az ápolt pázsitot. hogy ha itt lesz majd az ideje. biliárddákók. hogy Carmen újoncai nem lopták az időt a hajóút során. míg meg nem mentik a szegény. amiből arra lehetett következtetni. hogy az ünnepségre fölállított egyik sátrat át kellett telepíteni a kórház kertjébe. A két zenkali mentőautó tízszer fordult. hogy Carmen sztrájkot hirdetett a lányok nevében. ártatlan jószágokat. de nem ám. én mondom. hogy egy lelkes és rossz szándékú ginka kipróbálta gyufáját az Angol Klub sok-tornácos. ahol már akkora volt a zsúfoltság. A szigeten tartózkodó csapatokat a Conrad csatahajó érkezésével kívánták megerősíteni. Teljes volt a zűrzavar. üvegek.és tekepázsitot zenkalik meg az őket üldöző klubtagok rohanó lába szántotta föl. és nem tűröm a kegyetlenséget. drágáim – közölte Peterrel és Audreyval. míg a csata minden sebesültjét a kórházba tudta szállítani. Ginkák és fanguák egyaránt nagy győzelemként értékelték a támadást.

– Igazán? – kérdezte hűvösen Peter.Krizantémvirág Jó Szelleme nevet kívánták adni. – Van elég külföldi. egész jó kis tyúkok… nézze csak azt ott… a kutyafáját! Tudnék kezdeni vele egyet s mást… Tudja. hogy megegyék azt a szart. Es másoknak is. az egész BBC a hasát fogja a tréfáitól. én nem kísérletezem. öregem – mondta Blore –. én mondom. – Ha leraktuk a cuccot. Taszító külseje ellenére a nők bálványának tartotta magát. majd csinálunk egy interjút magával meg azzal a Damien csajjal – mondta Brewster. – A kínai konyha évszázadok óta világhírű – mondta Peter. Így hát Rávantűzve és fia. Nekem éppen elég jó. én mondom. Nem. mint aki kegyet gyakorol –. Peter nagyot nyelt. igaz. melyeket gondolkodás közben hangosan és szenvedélyesen szuttyogtatott. Vastag tweedöltönyben és szarvasvadász sapkában érkezett. . ezért egyik írástudó szomszédjukkal fölíratták a nevet egy papírra. hogy milyen nevet kívánnak adni gyermeküknek. s a cédulát a bébi pólyájára tűzték egy nagy biztosítótűvel. – De nem nekem. jól fogják érezni magukat a szállodában – változtatott témát Peter. aki azóta is a Rávantűzve nevet viseli. másodszor a völgy holléte pillanatnyilag még szigorú titok. És nem kérek abból a szarból. – Steve vérbeli angol – mondta csodálattal Brewster. – Remélem. és balfasz. Nem. – Azt hiszem. szépen kiürítették és rendbe tették kis szállodájukat. fékezni próbálta indulatait. hogy Miss Damien nyilatkozni óhajt – mondta –. Később annyira büszke lett a nevére. Minden bulin ő a társaság középpontja. – Steve nagy mókamester – magyarázta kuncogva Dániel Brewster –. ismerem ezeket a kínaiakat. Rávantűzve. mogorva tekintetű szeme és sok rossz foga volt. hogy a tisztességes angol kajánál nincs jobb. hogy fiát az Albert Rávantűzve Csang névre kereszteltette. csinálunk néhány felvételt a madarakról meg a fákról. tiszta lesz – mondta rosszkedvűen Blore –. hogy el tudják helyezni a sajtó és a televízió képviselőit. mintha csak a nátháról beszélne. de kényelmes. – Egész helyre kis lotyók vannak ezen a szeméttelepen – vetette oda Peternek Blore. vajon tud-e majd örülni még annak. de a lányokra jobb vigyázni. a keze nagy és vörös. Peter azon töprengett. Sajnos az akkori protestáns lelkész sem régen érkezett a szigetre. Megkérdezte a büszke szülőket. nem igaz? – mondta Blore. – Én mondom – dörzsölte a kezét Blore –. A személyzet kínai. mely a Külföldön Brewsterrel címet viselte. én aztán voltam egy-két helyen. ha sok Blore-hoz hasonló fickó tódul a szigetre. „Rá van tűzve” – mondta az atya. Kerek tésztaképén a talpnyalók nyúlós vigyora. – Először is nem vagyok biztos benne. aki fizet érte. – Igazi mókamester – mondta büszkén Brewster. hogy van belőlük elég. hogy megtalálta a hahagájt. s nem nagyon értette a zenkali-angolt. hát miért ennénk mi is. a szeme vízszínű. a lelkész megkeresztelte a gyereket. miközben a Felkelő Hold felé autóztak. Stephen Blore-nak duzzadt. aztán benézünk Steve-vel a völgybe. természetesen úgy értve. én aztán tudom. Hal és sült krumpli… szalonnás tojás… bifsztek… meg ilyesmi. én mindig azt mondom. – Kicsi. amit ők esznek. A pocakos operatőrnek. mindenütt akad – ismételte Steve. hogy a név a cédulán rá van tűzve a kicsi pólyájára. Dániel Brewster közismert volt soha véget nem érő és feltűnően unalmas útifilm-sorozatáról. Ki nem állom az idegen kaját. Steve? – Egén. S mielőtt bárki bármit szólhatott volna. csak egyék ők azt a szart.

egész lényéből önhittség áradt.– De előttem csak nem lesz titok? – kérdezte sértődött döbbenettel Brewster. aki kopott szalmakalapjában leginkább egy enyhén ittas imádkozó sáskára emlékeztetett. tulajdonosai máris küldték vissza. a szeme halványzöld. viszont nem érdeklődtek Peter szexuális élete felől. A másik két riporter. Később még jobban megbánta. – Nem fognak elutasítani – mondta Brewster –. – Mi köze hozzá? – vágott vissza Peter. – Maguk jegyesek? – A hullasápadt fickónak hosszú és zsíros haja volt. Aztán Peter visszament a kikötőbe. Elkísérte a Természetbúvárok Világszövetségének titkára. bikanyakában pedig annyi fényképezőgép csüngött. s ez igazán jólesett. Aztán jött még egy tucat ember. Alacsony volt. ráadásul ügyes diplomata. s a szárnysegéd most föl-alá . Az újonnan érkező küldöttség vezetője Sir Lancelot Haverly-Egger. Mihelyt az India császárnője partra tette Zenkalin a katonákat. s egyik hóna alatt egy csomó madártani könyvet. hogy újabb három riportert szállítson a Felkelő Holdhoz. s állandóan rágta a körmét. Ez a sziget egyik legnagyobb civilizációs vívmánya – mondta Peter. a Veszélyeztetett Állatfajok Védelmére Alakult Világszervezet (röviden VÁVAV) elnöke volt. akinek barna arca és fehér fogsora legalább kétszerese volt az életnagyságúnak. A legnagyobb brit szafaripark tulajdonosa amúgy sem nagyon találta a helyét az előkelőségek és a gazdag amerikaiak között. – Ha el akarnak jutni a völgybe. a Daily Reflector tudósítója kéjes kíváncsisággal. Highbury és Coons. Alfréd Clatter őurasága is. mert a Daily Reflector címoldalán nagy cikk jelent meg ezzel a címmel: A hegyi szerelmesek madárfogása. Eléggé ártalmatlannak látszottak. de nyomban meg is bánta. aztán megbánta bűneit. mielőtt elárasztják őket. – Nem hinném – mondta Peter. Sir Lancelot egykor nagyvadra vadászott. mindenképpen beszélniük kell Oliphanttel és a császárral. hogy még egy japán turista is megirigyelte volna. mert példátlanul sok utas jelentkezett. A Zenkalira küldött táviratokban ezeket „titkároknak” vagy „asszisztenseknek” nevezték. Öt Cedric Jugg követte rosszul szabott. – Ott – mondta Peter. újabb gondok megoldásán törhette a fejét. a The Times és a Reuter képviseletében érkezett. akik így vagy úgy mind az előbbi szervezetekhez tartoztak. a bajusza sáfránysárga. aki semmivel sem találta Sibelyt vonzóbbnak a tévéseknél. hiszen biztosan ismerik a műsoraimat. Az út további részét fagyos csöndben tették meg. és visszaért Dzsakartába. – Az éjszakát is ott töltötték? – kérdezte mohón Sibely. valóságos érdeklődéssel viseltettek a hahagáj meg az ombu újrafelfedezése iránt. Peter kölcsönkérte Diggoryt a kormányzótól. zömök és kopasz. a másik alatt hatalmas réz messzelátót szorongatott. – Nincs tévéállomás? – Nincs. – Itt nincs televízió. Harp. Aztán ott volt Hiram F. kissé gyűrött fehér vászonöltönyben. – Zenkali az ön segítsége nélkül is világhírű – mondta Peter. Ám alig szabadult meg Peter a sajtó képviselőitől. – Hiszen egyetlen műsorommal világhírűvé teszem Zenkalit. az Amerikai Madártani Liga elnöke. – Egyszerűen át akartuk kutatni a völgyeket. állatvédő és univerzális természetbúvár lett. Ezt a címet nemcsak Hannibal szerint lehetett többféleképpen értelmezni. – Mit csináltak Miss Damiennel a hegyekben. amikor fölfedezték a hahagájt? – kérdezte Sibely.

de ha történik valami ezekkel a tyúkokkal… hát! Fölfújta a képét. hogy önök jól érezzék magukat és biztonságban legyenek. – Arról van szó. mire az összes „tyúkok” áhítattal néztek rá. akinek a szeme kikerekedett a rémülettől hatalmas. és reméli. Harp – emelte föl a kezét Peter. s közben messzelátójával alaposan eltalálta Cedric Jugg könyökét. Hannibal Oliphantnek. egy csöppet sem tetszik – harsogta Hiram F. s mindenkit összeterelt Peter köré. és kidüllesztette a szemét. – Mondja csak meg. fiatalember. hogy amióta ismét felfedezték a hahagájt. hogy igazat beszél –. – Hölgyeim és uraim – emelte föl kissé a hangját Peter. az isten szerelmére… hm… bocsánat. az ég szerelmére? – Hosszú lenne elmagyarázni – mondta Peter –. Tamalavala császár nevében. csak a saját felelősségünkre maradhatunk. s a házat őfelsége személyi testőrségének egyik egysége és egy most érkezett brit egység fogja védelmezni. – Néhány fejet bevertek? – kapkodott levegő után Harp. – Nem tetszik ez nekem. Mindent megteszünk. – A császár a lehető legszívélyesebben köszönti önöket. és néhány nap múlva nem lesz semmi baj. férfiak. habár mi mindent el fogunk követni. hogy valamennyien élvezni fogják tartózkodásukat Zenkalin.rohangált a kikötőben. hogy hölgyek is vannak közöttünk. hogy elhallgattassa a fecsegőket –. de nyomban el is ült. kissé dadogós juhászkutya. a jobbján állóhoz fordult. hogy a helyzet már kezd normalizálódni. abban a reményben. – Néhány fejet bevertek… hát. hogy önök ne kerülhessenek veszélybe. részletes tájékoztatót fognak kapni. Úgy érti talán. – De miért beszélt felelősségről? – kérdezte Harp. Harp. és Mr. Harp. hogy mindent számításba vettünk – nyugtatta meg Peter. Volt vagy nem volt vérontás? Peter a legelbűvölőbb és legmegnyugtatóbb mosolyát dobta be. de mihelyt elfoglalják lakosztályukat. – Higgye el – mondta Peter. . Mi történik itt. különféle vallási bonyodalmak támadtak. de emberéletben nem esett kár. Izgatott moraj támadt. A „felelősség” szó kígyóként szisszent végig a tömegen. hogy. hogy köszöntsem önöket őfelsége III. hogy veszélyben vagyunk? Választ követelek. persze tudunk vigyázni magunkra. – Vérontásra sor került? – kérdezte Harp. Azért jöttem. – Biztosíthatom önöket. s ezek néminemű szakadáshoz vezettek a Zenkalin élő két törzs között. s abból megismerhetik a mostani bonyolult helyzet részleteit. szarukeretes szemüvege mögött. he? Ne felejtse el. – Néhány fejet bevertek – mondta könnyedén –. – Mi. a nevem Peter Foxglove. mint egy vörös hajú. mert Peter folytatta. csupán a saját felelősségükre tartózkodhatnak a szigeten. – Mi köze a vallásnak a madártanhoz. hölgyeim… az ég szerelmére. – Azt mondta. Mindazonáltal – folytatta Peter – a Zenkalin uralkodó rendkívüli helyzet miatt őfelsége szeretné az önök tudomására hozni. hogy megtárgyalja vele a nyugtalanító bejelentést. hogy Peter köszönthesse a vendégeket. akinek barna arcán szintén riadalom tükröződött –. – A legtöbbjüket egy nagy házban helyezzük el Dzamandzar kertvárosában. – Vallási bonyodalmak? – csodálkozott Harp. Mr. fiatalember – szólalt meg élesen Hiram F. Alfréd Clatter nagyságos úr. mi a fenét papol itt felelősségről… miféle helyzetről dumál… és miért nem szóltak nekünk… azt akarom tudni. – Mondja csak. hölgyeim és uraim. hogy… – Egy pillanat. őfelsége kormánya politikai tanácsadójának munkatársa vagyok.

hogy valamennyien menjenek szépen abba a házba. A csaszi-csuszik már várnak. s nem éleznünk tovább a helyzetet. hogy nem. úgy hiszem. azt javaslom. Nagyon szeretnék találkozni Tamalavala császárral – mondta Sir Lancelot. – Biztos . igaz? – Ha hívnak. akivel együtt járt iskolába. hogy az ilyen zavaros időkben illendő óvatosan viselkednünk. uram – mondta Peter. Foxglove volt olyan szíves a rendelkezésünkre bocsátani – mondta Sir Lancelot. a szeme villogott. Sir Adrián és Lady Emerald megkértek rá. Foxglove mond. Mindent meg fogok tenni. – A palotába? – kérdezte Sir Lancelot. hogy veszélyben vagyunk. és egy-egy nagy pohár italt nyomott a kezükbe. – Jó barátom Penzance hercege. uram – mosolygott Peter. Sir Lancelot – mondta engesztelőén. – Ön és Alfréd Clatter nagyságos úr az én vendégeim lesznek. aki reggel fáradtan megjegyezte: – Semmi szükségünk éppen most erre a nagy rakás állatbarátra. s egyben föl kívánja hívni a figyelmünket arra is. és magyarázzam meg. hogy kérjek elnézést a nevükben. hogy ő kézben tartja a helyzetet. ahogyan a macska szokott az egér fölött. a jelenlegi rendkívüli helyzet miatt a kormányzói palota már meglehetősen tele van. csalódottságot. majd mosolyogva Peterhez fordult: – Én a kormányzói palotában maradok? A mondat inkább kijelentésnek. Aztán elnézést kért. igen. – Ah. mert biztos vagyok benne. ha ezt tudná. – Igen. igen. uram – mondta Peter rezzenéstelen arccal. Sir Lancelotot és Alfréd nagyságost is leültette a saját verandáján. aki szintén osztálytársa volt. szeretném. hogy jól érezzék magukat. hogy őfelsége nem engedett volna partra szállni minket. hogy őfelsége Tamalavala császár megtesz mindent a szívélyes fogadtatásunkért. És most – folytatta határozottan – valamennyien legyenek szívesek követni. – Értem. rendkívüli tanácskozásra. aki tudtommal a császár jó ismerőse – igyekezett Sir Lancelot lefőzni Alfréd nagyságost. Szóval a palotába megy. fiatalember! – Szerintem Mr. – Véleményem szerint – vette át a parancsnokságot Sir Lancelot – pontosan azt kell tennünk. Peter előtt egy pillanatra fölvillant Csaszi képe. hogy korlátozott számú szálláshelyüket már elfoglalták a brit kormány azon képviselői. s ebben az egyetlen szótagban mesterien sűrített össze megvetést. akik a repülőtér ügyében jöttek tárgyalni. – És nagyon jó viszonyban vagyok Umberto Cellini herceggel is. – Ó… nos. megyek. Biztos vagyok benne. Peter mély lélegzetet vett. Már figyelmeztették. – Igen. Idővel Peternek sikerült mindenkit biztonságosan beköltöztetnie. én is ismerem Lord Grottinglyt.mit jelentsen ez… néhány fejet bevertek… egy koponyatörés egy életre szólhat. Nem is titkolta csodálkozását. – Attól tartok. Értem. mert ő sem akart lemaradni. az ilyen időkben valamennyiüknek meg kell tanulnunk lenyelni a keserű pirulát. hitetlenkedést és sértett fájdalmat. – Ó! – mondta Sir Lancelot. – Persze erről a kis megjegyzésről Peter nem számolt be az egybegyűlteknek. majd csak lándzsát bök valaki az egyiknek a bordái közé. – Köszönöm. Ha van egy kis szerencsénk. hogy Sir Lancelot nagyon is kényes a rangjára. úgy hiszem – mondta Alfréd nagyságos. – Sajnos. hogy a palotába kell mennie. ha komolyan azt hinné. mint kérdésnek hangzott. amelyet Mr. Foxglove ezt csak képletes értelemben mondta – szólalt meg most először Sir Lancelot olyan lágyan dorombolva. – Szerintem mindannyiunknak meg kell értenünk. amit Mr. – Igen. de nem tudjuk távol tartani őket.

ha nem akarta elgázolni Dzamandzar lakosainak a felét. a szájában szivar. – Ó.vagyok benne. igen – mondta borúsan Csaszi –. mintha kétballábas újonc lenne a díszszemlén. A hatalmas ebédlőasztal egyik végén foglalt helyet a társaság. néha kis csoportokba verődtek vitázni vagy kockáztak az úttest közepén. panaszos. most is magabiztosnak látszott. s most még ez az ostoba Haverly-Egger is beleavatkozik. mint azelőtt. rózsás bébi képű. és mindig bajt okoz. akinek monoklija szinte odanőtt a helyére. Csaszi – ült le Peter Hannibal mellé. A jobbján Hannibal terült el a székén. ahol Csaszi néha tanácskozásokat is tartott. és úgy nézett Csaszira. hogy a császár örömmel hallana a barátairól. A balján Sir Osbert ült mereven. – Ó. Sir Osbert mellett Lord Hammer ült. – Az egész helyzet tökéletesen nevetséges – mondta dühösen Sir Osbert –. – Jó reggelt. hogy sehogyan nem fért a fejükbe. szivartárcájából meg egy hamutartóból. és nem csapolhatod le a mocsarat. a szeme félig lehunyva. csipogó gyerekhangon. ez a koromfekete hajú. a mennyezet díszes. . – Föltétlenül – mondta kegyesen Csaszi –. Még jobban megszorította monokliját. – Aligha remélhetjük. Éppen olyan kényelmesen baktattak az utcákon. Félórás késéssel és fölöttébb idegesen ért a palotába. uram – mondta Peter. de el kellett helyeznem az újabb csoportot. nyomban ott terem a szentimentális bandájával. akinek ártalmatlan külsejére csak éles tekintetű. és közli. – Sir Lancelot? – kérdezte élesen. hogy hamarosan hallani fogunk róla. a rettenthetetlen Sir Lancelot. Nem kétlem. a szőnyeg bronzvörös volt. Peter bérelt egy terepjárót a rendőrségtől. Peter bosszúságára ez azt jelentette. de már megbocsásson. – Csak nem Sir Lancelot Haverly-Egger? Csak nincs itt az az átkozott fickó? – Ismeri Sir Lancelotot? – kérdezte Csaszi. és Sir Osbert megdermedt. az az ember a haladás ellensége: valóságos átok. arany ceruzájából. s mint mindig. Végre itt van… nagyon jó. A név hallatára Lord Hammer keze megállt. hogy kedvezően fogja elbírálni a repülőtér ügyét most. A szép teremben a zöld és a krémszín uralkodott. – Attól tartok. hogy egy jármű végzetes is lehet. testes ember. hogy itt nem építhetsz a hermelin. – Elnézést a késésért. Peter – mosolygott rá Csaszi –. aki mindenbe beleüti az orrát. Eszelős állatbarát. Alig vágod bele az ásódat a földbe. – De most elnézésüket kérem. most már kezdhetjük. nagy. püffedt kezei állandóan bonyolult építményeket hoztak létre a jegyzetfüzetéből. rohannom kell. – Hogy ismerem-e? Persze hogy ismerem – mondta vehemensen Sir Osbert. Nagy. hogy újra fölfedeztük a hahagájt. hogy autója sem mehetett gyorsabban egy csuszinál. hogy éppen ilyen ügyben tartózkodik Zenkalin – mondta Csaszi. a menyét vagy valamilyen más nyomorult dög miatt. A nehéz időkre való tekintettel Csaszi ideiglenesen engedélyezte a kormánytisztviselőknek gépjárművek használatát a belvárosban. Valamennyien a besiető Peterre pillantottak. Csaszi halványsárga köntösben ült az asztalfőn. jó reggelt. – Akkor hát tárgyalunk a repülőtérről. – Az a fickó egy átok. Én mondom. hogy Dzamandzar lakossága annyira hozzászokott már az ártalmatlan csuszikhoz. felség? – kérdezte lágy. Lord Hammer nagyot sóhajtott. – Föltétlenül megemlítem. kék rókaszeme cáfolt rá. szemüvegtokjából. A nagy ebédlőbe kísérték. ám hamarosan rá kellett jönnie. mert valami szörnyeteg csúszómászót meg kell menteni. Lord Hammer.

ideje rátérnünk a tárgyra. – Nos – mondta Sir Osbert –. – Alkotmányunk kimondja. és megtévesztőén mosolygott. Sir Osbert fészkelődött. hogy rombolják le a Szent Pál székesegyházat vagy a Westminster-apátságot. hogy most tekintsünk el tőlük csak azért. Sir Osbert és Lord Hammer. Igazán nem hagyhatják bizonytalanságban őfelsége kormányát egy ilyen létfontosságú ügyben. míg ők nem döntenek. Ha rám hallgatnak. Lord Hammer kövér kezeivel rendezgette maga előtt a tárgyakat. – Holnapután megkapják a válaszomat. – Szerinted hogyan dönt majd a vizsgálóbizottság? -kérdezte végül Hannibal. az egyik csak egy rakás fekete pogány istene. azt hiszem. bár természetesen tökéletesen megbízom az embereimben. hogy mielőtt döntés születne. hogy mindazokban a ritka esetekben. annál hamarabb feledkezik el mindenki arról az átkozott madárról. Egyrészt azt sem tudjuk még. – Semmit sem tehetek. – Kedves Hannibalom. – Persze. ha azt javasolnám. Csaszi hűvös pillantást vetett rá. – Ludzsa benne van a bizottságban? – kérdezte Peter. – Értem – bólintott Csaszi. hogy milyen hosszú időn át próbálta az önök országa Zenkali fejébe verni a demokrácia elveit? Nyilván nem óhajtja. fogalmam sincs – vonta meg a vállát. amely a sziget biztonságát és jövőjét érinti. súlyos csönd következett. – Ó. Egy pillanatra csönd állt be. elárasztják a völgyeket. dehogy – mosolygott Csaszi –. barna kezét. hogy a császárnak abszolút hatalma van – mondta Sir Osbert alig észrevehető gúnnyal. – Az ilyen nagy és bonyolult munkáknál. – Fölöttébb dicséretes – tette hozzá Hannibal. – Azt hittem. s meggyújtotta a szivarját. – Közölnöm kell önökkel. mert kellemetlenek? – Mikor tud választ adni nekünk? – kérdezte dühtől villogó szemmel Sir Osbert. amikor vizsgálóbizottságot kell összehívni egy-egy komoly kérdés megvitatására. S minél előbb. vizsgálóbizottságnak kell határoznia – mondta Csaszi. másrészt nem volt még versenytárgyalás. Sir Osbert és Lord Hammer távozása után Csaszi italt töltött. – Mit szólna hozzá. megpróbálunk demokratikusan uralkodni. lesz-e repülőtér. s egy percig némán ültek. Nyilván emlékszik még rá. Sir Osbert elvörösödött. Hogyan is lehetne összehasonlítani őket? Rövid. Sir Osbert – szakította félbe Csaszi –. persze – bólogatott Csaszi –. mint egy rókaszemű csecsemő. – Csak azt akartam mondani… – kezdte. . Sir Osbert. Csaszi úgy tárta szét nagy. szeretem a saját szememmel fölmérni a munkát még a versenytárgyalás előtt – mondta végül. így a bizottság fele Ludzsából meg az embereiből fog állni.ha kissé különösnek találom a jelenlétét Zenkalin. hogy helyet teremtsünk egy repülőtérnek? – Az nem egészen ugyanaz… – kezdte Sir Osbert. – Az „átkozott madáron” netán a fanguák ősi istenét értette? – kérdezte. mint aki bűvészmutatványt kíván bemutatni. a bizottságban egyenlő számban kell lenniük ginkáknak és fanguáknak – mondta Csaszi –. amazok viszont a civilizált fehér ember szent épületei.

– Szerinted mi lesz? – kérdezte. – Remélem. Piszkosul bonyolult a helyzet. A lány gyorsan megcsókolta. uram. – Mit csináljak? – Nem tudom – felelte a lány –. attól tartok. mennünk kell – ragyogott Sir Lancelot. de aztán előrenyújtott kézzel folytatta az útját. biztos – mondta rendíthetetlenül Amos. már megjött a palotából? És mit üzent őfelsége? – Ó… hm… az üdvözletét küldi. – Még egy pohár italra meg egy jó vacsorára van szükséged – mondta Audrey. hogy mihelyt egy kicsit nyugalmasabb lesz a helyzet. hogy korai tervezgetnünk. Foxglove – mondta kedélyesen Sir Lancelot –. Határozott léptekkel jött be. pompás – dorombolta Sir Lancelot. – Vacsorára várnak minket a kormányzóéknál. amikor Sir Lancelot és Alfréd nagyságos szmokingban feszítve megjelentek.– Hatálytalaníthatod a döntésüket? – kérdezte Hannibal. – Ludzsa? – ámult el Peter. úszunk egyet. Ludzsa jön vala – mondta fintorogva. Kompromisszumra kell jutni. Ludzsát. Úgy gondoltam. Hol van Sir Lancelot és Alf nagyságos? – A fürdőszobában csinosítják magukat. mit tehetünk. – Kelem. – Ah. ha szabad – mondta Ludzsa. – De csak nem fogják elárasztani a völgyeket? – Elég ostobák ezek ahhoz is – mondta Peter –. megvacsorázunk. és fölállt. Otthon örömmel látta. Peter igen rosszkedvűen hajtott haza. Peter Audreyra nézett. de légy óvatos. . Audrey italt töltött magának. kedves Miss Damien – biccentett a lánynak –. – Befolyásolhatom. Nagy-izgalomban vannak. aztán fölnézett rá. Éppen beszámolt a lánynak a nap eseményeiről. élvezni fogja. kérem. ulam. de nem. Ludzsa elegáns. senki sem tudja. – Nos. Miután a vendégek távoztak. igyon velünk valamit – mondta Peter. nem hiszem. uram – mondta Peter. a mosolya meg a tekintete kifejezéstelen volt. aztán te korán lefekszel. – Jó nagyot. Nagyon kedves. és ez a nehéz. – Pompás. hogy Audrey vár rá. aztán meglátjuk majd. Egy kis konyakot kérnék szódával. ulam. – Nem. és azt üzeni. – Ugyancsak fáradtnak látszol… Hozzak egy pohár italt? – Légy szíves – huppant le Peter a székbe. – Kedves Foxglove. – Nagyszerű – mondta Peter az italát szopogatva. – Vezesd be Mr. és leült Peter mellé. – Vagy nem akarsz beszélni róla? – Isten tudja – mondta rosszkedvűen Peter –. fehér vászonöltönyt és a rugbyi középiskola nyakkendőjét viselte. – Nagyszerű – mondta Alf nagyságos. de nem hatálytalaníthatom – mondta Csaszi. mert vacsorára hívták őket a kormányzói palotába. a legnagyobb örömmel találkozik önnel. – Biztos vagy benne? – Igen. Mr. Ki kell várnunk a döntést. így ma estére legalább nincs gondunk velük. bocsássanak meg a zavarásért. Amos – mondta Peter. de én sem jutok semmire. – Csak tessék. – Köszönöm. hogy iszunk egyet. Foglaljon helyet. Töröm a fejemet. Ekkor lépett be Amos. Audreyt megpillantva megtorpant.

Ludzsa hátradőlt. hogyan alakulnak majd a dolgok. Miss Damien pedig fölöttébb művelt ifjú hölgy. mint például ön. Ludzsa sietősen folytatta. – És? – kérdezte kifejezéstelen hangon Peter. és gondosan megtörölte a száját. Mr. s mindkettőjüknek dicsőségére válik. és lefújhatja a repülőtér tervét. akiknek édeskevés közük van a dologhoz. Ludzsa a pohara fölött lesett Peterre. Ludzsa. hogy ez a fölfedezés kétélű kard. rájöttem. légy szíves – mondta Peter. – Megvallom. mint bizonyára sejtik. Mr. – Nem akarom félrevezetni magát. magunk között szólva. Mindazonáltal be kell vallanom. – Nos. összehívtuk a vizsgálóbizottságot. mivel az ügy. hogy a dolog mindkettőjüket érinti. amiről beszélni óhajtok önnel… nos. – És ugyanakkor önt is – mondta Peter. ha óhajtja. a lelkünk mélyén mi jól tudjuk. amit önök tettek. öregem. már folytatta is. az a figyelemre méltó fölfedezés. – Amiről beszélni szándékozom. hogy úgy mondjam. – A repülőtér gazdaggá fogja tenni a szigetet. Mindnyájan hallgattak. hogy ilyen feszült helyzetben még a vizsgálóbizottság is téves döntést hozhat. mint a repülőtér. Mindenki túlzottan érzékeny és hisztérikus ebben az ügyben. hogy tévedésből a rossz megoldás mellett döntenek. – Pontosan. nem tudom. Foxglove. én is így gondoltam – mondta Ludzsa. Számítok egy kis haszonra ebből az üzletből – mondta komolyan. öregfiú. Akkor a repülőtér a tervek szerint elkészülhetne. majd selyemkendőt vett elő zakója ujjából. mivel nagyra becsülném az ügyben az ön véleményét is. – Mint tudja. Óvatosan keresztbe tette a lábát. mert mielőtt Peter bármit mondhatott volna. Foxglove. hiszen ön nagyvilági férfiú. kényes és magánjellegű. – Nekem az a véleményem – próbálkozott jóságosnak látszani –. játszott a poharával. Ebben a kavarodásban senki sem lát tisztán. hogy egyedül találom. – De haszna lesz belőle a zenkalik ezreinek is. bár nem kívánom megsérteni Miss Damient. pontosan. ami oly sokat jelent Zenkali népének. nehogy nadrágjának tökéletes éle meggyűrődjön. . Miss Damien. – Hogy érti ezt? – kérdezte Peter. hogy útjába állhat a sziget fejlődésének. – Szerintem bármit kíván is mondani nekem. azt reméltem. nyugodtan elmondhatja előtted is – mondta határozottan Peter. Még azok is hasznot húzhatnak belőle. ha maradna. hogy bármilyen fontos is biológiai szempontból ez a fölfedezés. Éppen ezért hálás lennék. és sötét szeme csillogott. – Anyagi értelemben? – kérdezte Peter. – Mi van vele? – Igazán jelentős biológiai fölfedezés – folytatta Ludzsa –. Ludzsa apró kezébe szorította a poharat. nem jelenthet annyi előnyt a sziget számára. De mielőtt Peter megszólalhatott volna. mit tegyünk hát? Ez nyilván szónoki kérdés volt. Ivott egy kortyocskát. és nagyon is valószínű. Foxglove. – Elmegyek. Ludzsa – mondta bűbájosán Audrey. Őszintén megmondom. – Hiszen mihelyt megláttam önöket itt együtt. – Természetesen – mondta Ludzsa. s nagyon valószínű. nekem az a véleményem. aztán Peterre szögezte szurokfekete szemét. Ez persze katasztrofális lenne a sziget számára. konyakot szódával Ludzsa úrnak. Ezért nevetséges lenne azt feltételeznünk.– Amos. Nos. hogy a legegyszerűbb megoldás eltávolítani az akadályt.

Senki sem mondhatja. hogy harap a hal. És Miss Damien? – Akkor mondjunk hatezret. ha minden a tervek szerint megy – mondta. mégis szeretném tudni. hatezret fejenként? – javasolta csillogó szemmel Ludzsa. az pedig kezdett úgy viselkedni. – Nem számíthatok sikerre Miss Daniién és az ön segítsége nélkül. ezüstös haja fénylett. – Igen. hogy csinos ár. Ha megkapom az információt. ha komolyan akarok valamit. akinek csupa ász van a kezében. ha fizetnék magának. Hadd mondjam meg. huszonötezer fontot ezért a kis titokért. Teljesen biztos volt Peter válaszában. öregfiú? Mohón hajolt előre. – De nézze. aki a bot meg a zsinór remegéséből megérzi. Ludzsa. Foxglove. és megértem azt az óhaját is. – Beszéljünk világosan – mondta Peter. Ludzsa szeme úgy csillogott. s aztán meggyőző bizonyítékok is akadnának arra. szóba kerülhetnek még további juttatások is. Kiitta az italát. – A tűz meg a vadászpuska meglehetősen hatékony – mondta Ludzsa –. a szeme villogott. fekete szeme csillogott. Ludzsa szinte összezsugorodott. Aztán megnyerő mosollyal előrehajolt. Biztosíthatom. az ajánlatom igazán nagylelkű. . – Hogyan? – kérdezte Peter. és fölállt. mint a pókerjátékos. De önöknek semmiben sem kell részt venniük. s az üres poharat óvatosan a könyökénél álló asztalra tette. ha minden a terveim szerint történik. hogy maga egy túlöltözött kis szerecsen. – Vannak elképzeléseim – mondta. he? Nem tagadhatja. – Miféle elképzelései? – makacskodott Peter. – Maga azt akarja. hogy meddig terjed a nagylelkűsége – mondta szelíden Peter. Mi lenne. kivillantva fehér kiskutyafogait. majd én elintézek mindent. – És hogy képzeli? – Hát éppen erről van szó – mosolygott Ludzsa. – Az a maga baja. én nem szoktam köntörfalazni. Ludzsa – mondta kedvesen –. hogy mennyi a fizetése – mondta selymesen –. amit maga keres a repülőtéren? Bagó. Peter kiürítette a poharát. hogy elégedett leszek. öregfiú. hogy áruljuk el a Hahagáj-völgy helyét. maga sok százezer fontot keres azon a repülőtéren. – Nézze. hol van a kérdéses völgy. Peter csak ült. majd lepöckölt a térdéről egy láthatatlan porszemet. Peter nagyot nevetett. és persze Miss Damiennek. he? Mit szól hozzá. – És nekem mi hasznom lenne ebből? – kérdezte Peter. kedves Foxglove. mondjuk így?… szívesen váltaná készpénzre a fölfedezését. hogy… hm… eltávolítsák az akadályt. mint a horgászé.– Értem – mondta aztán Peter. nem fog szűkmarkúnak találni. – Ahhoz képest. igaz? – kérdezte Peter. hogy a kockázatot én vállalom. nemhogy huszonötezerért. hogy a Hahagáj-völgy helyét még huszonötmillióért sem árulnám el magának. ha figyelembe vesszük. – Természetesen jól tudom. Abból az ostoba elvből indul ki. – Mondjunk esetleg… ötezer fontot? – javasolta Ludzsa. hogy. Ludzsa kecsesen vállat vont. hogy dühöngő ginkák támadtak a völgyre. mivel nem tudom. az arca sárgára vált. és bámult Ludzsára. – Nézze. hogy zsugori vagyok. s akkor maga… hogy is mondta? Majd eltávolítja az akadályt? – Pontosan – bólintott Ludzsa. igaz? És ki tudja. Foxglove. – Fogalmazzunk úgy. hogy mindenki megvásárolható. Ludzsa vállat vont. mutatóujja dobolt a térdén. akinek pénztárgép van az agya helyén.

– Meg fogja bánni a viselkedését. – Igen. HATODIK FEJEZET ZENKALI ZŰRZAVAR Másnap reggelinél Peter ott találta Sir Lancelotot és Alf őuraságát. – Éppen meséltem Sir Lancelotnak. hogy a repülőtér ne valósuljon meg. hogy a balsors egy olyan méreten aluli. miután mérlegelte. aki egy kisebb dinnye nagyságú mangóval küzdött. akit már a születésekor szépen meg kellett volna fojtani. – Én is ilyesmit említettem a kumquati maharadzsának – mondta Alf őurasága. semmint elmondhatnám – jött bele Peter. amikor a kumquati maharadzsánál vendégeskedtem. de ezt igazán nem mondhatta meg. . de nem túl meggyőzően. amint éppen szalonnás rántottat meg egy nagy tál gyümölcsöt faltak a verandán. Foxglove – hadonászott tojásos villájával –. Csak akkor szent majmok hiúsították meg az építkezést. így hát bőségesen elegünk van a magáéból. a helyzet igazán kényes tud lenni. Peter visszaroskadt a székére. és befolyásolni az embereket. hogy hasonló eset történt. az ajtóhoz ment. – Szerinted mit fog csinálni? – Amíg nem tudja. Kiment. – Hát – mondta Audrey –. Legkevésbé egy olyan hitvány kis semmiházi. mint maga. hogy Ludzsa barátunk nem nagyon kedvel engem – vigyorgott Peter. – Ez nem vicc. hogy hol a völgy. mi? Ha! Ha! – Pontosan – mondta Lancelot. és az utóbbi mellett döntött. meg fogja bánni a sértéseit. Alig ült le Peter. te aztán tudod. de a szeme már nem fénylett. szegény Zenkali mit véthetett. a belügyminiszter. Ludzsa fölállt. – A helyzet nagyon izgalmas. senki. – Igen. nem tehet semmit – mondta Peter. gonosz vakarccsal sújtsa. hogy nevessen-e vagy sem. tudja. És jegyezze meg. Úgy is mondhatnám. távozzon. – Igazán nem tudom. hogy jobban utálom magát. Van egy olyan érzésem. hiszen olyan sok tényezővel kell számolni. ha beleköphetek a levesébe. Nagy örömömre fog szolgálni. Miss Damien meg én kényesek vagyunk a jó társaságra. tudja. ismét sötét és kifejezéstelen volt. akinek semmi kedve nem volt a zenkali helyzet megvitatásával kezdeni a napot. De biztosíthatom magát. Ludzsa komisz ellenfél – mondta Audrey. mindent elkövetek. nagyon izgalmas. Velem nem lehet így beszélni. hogy senki sem állhat az utamba. mondtam nekik: ha politika és vallás a környezetvédelemmel kerül összefüggésbe. Az arcának még mindig fura színe volt. uram – mondta Peter. – Rendkívüli. De ebben nagyot tévedett. rendkívüli – mondta Alf őurasága. majmok csináltak majmot az építőkből. Sir Lancelot kirukkolt a mondandójával. – Ahogy mondtam Arthur Mendal barátomnak. amilyen maga. hogyan kell barátokat szerezni. amikor nemrégiben lejött hozzám víkendezni Orkney márkijával és Lord Bellroyallal. de ott visszafordult. szóval.– Továbbá közölnöm kell. Most pedig legyen szíves. és becsapta maga mögött az ajtót. Foxglove.

nagyon jól mondja. fekete szeme meg se rebbent. Nagy nehezen föltápászkodott. – Ha megbocsátanak. hello. aztán sietek a palotába a tanácskozásra – mondta Peter. s a nedű hatása is mutatkozott. odabotorkált Peterhez. mire jutottam – mondta Jugg kissé kancsal vigyorral. Nyilván azt hitte. . Miközben Peter átment a verandán és le a lépcsőn. gin… csak mondja. hogy vajon mi a csodát keres Jugg Zenkalin. ritkás. most megyek. – Jöjjön. hiszen olyan bonyolult a helyzet. hogy a fiú jobban megérti. magáról dumáltunk. és Peterre vigyorgott. miközben skarlátvörös zsebkendővel törölgette az arcát. Érkezésekor kissé meglepődve látta. ezért hagyta. Rendes körülmények között a bizottság zárt ajtók mögött ülésezik. vékony haja kócos volt. Szemlátomást fél üveggel már végeztek. még hallotta Alf őuraságát: – Ez az egész nagyon emlékeztet a Rio Muniban kialakult helyzetre. – Úgy. és szeretettel megszorította a karját. nem is szabad elhamarkodni egy ilyen fontos döntést… ilyenkor lassan kell sietni. – Mit iszik? – kérdezte Jugg. – A parlamentben? – Nem. maga is ott lesz a tanácskozáson? – kérdezte rosszul leplezett meglepetéssel Sir Lancelot. hello – kiáltotta Jugg –. igaz? Ha! Ha! Zsíros. apró. szürke arcán izzadság gyöngyözött. és lenyomja a székre. – Nekem még egy kicsit korán van – szabadkozott Peter. és nagy pohár Zenkali Nektárt szopogat Cedric Jugg társaságában. megjött Foxglove! Hapsikám. amikor azt mondtam Pelligroza hercegének… Peter magukra hagyta őket: hadd vagdossák tovább egymás fejéhez az angol főnemesi almanachban meg a Gothai Almanachban szereplő ismerőseiket. de nehéz megjósolni. – Annál inkább várom majd magától az első kézből származó beszámolót. ha ordít. hogy Hannibal Oliphant meg én megfigyelőként legyünk jelen. – Pontosan – Alf őurasága jót derült a mondáson –. – Ó. én meg elhadoválom. hogy valamennyi vendégünk jól van-e. dobjon be egy kupicával. – A császár kifejezett óhaja volt. – Csak egy kávét innék. Szegény fickó csöppet sem illett a többiek közé. majd leült. rum. hogy megnézze. hapsikám… én fizetem. rendben van-e a nyája. Irodájához hajtott. Jugg pontosan és jó hangosan továbbította a rendelést a zenkali pincérnek. fél tizenkettőkor – felelte Peter. és nyíltan Peter szemébe nézett. hogy Pappasz kapitány üldögél a széles. Pappasz kapitány mozdulatlanul ült az asztalnál. hogy Jugg az asztalához vonszolja. – Csüccs!… Zenkali Nektár… csuda klassz pia… baromijó… megbizsergeti a mellyed. – Elképzelhető – felelte Peter –. hűvös verandán. Ne fesd falra az ördögöt. Esetleg tovább fog tartani. úgy – bólintott Sir Lancelot –. ha lehet. – Mit iszik? Amit csak akar… én fizetem… amit csak akar… konyak. onnan pedig a vendégek részére lefoglalt régi holland telepesházhoz. – Ezek szerint déltájban már tudhatunk valamit a döntésükről? – kérdezte Sir Lancelot.– A vizsgálóbizottság ma ül össze. Aztán visszaült a helyére. megbizsergeti mindenedet. a palotában. Peternek csak ekkor jutott az eszébe eltöprengeni. Szeretett volna többet megtudni róla. Ellenőriznem kell. – Hello. ahogy mondani szokás. – Igen. igaz? – kérdezte Sir Lancelot. mert megjelenik. – Nagyon érdekes – mormolta Sir Lancelot.

he? – mondta ravaszul Jugg. aki mintha nem is lélegzett volna. És nálam a kulcs. he? Mer nem akarjuk. amibe belemásztak. még a maguk császárának kellene fizetnie nekem. és suttogóra fogta a hangját. – Megoldja a nyavalyás balhét. ötszázat kínálok darabjáért. s a szeme kifejezéstelen és rezzenéstelen volt. hogy ez hogyan segíthet rajtunk. – De nem tudom. és a fiú orra előtt hadonászott a poharával –. hogy hogyan tudnám kirángatni magukat ebből a slamasztikából. elmondom. és jelentőségteljesen bólintott. – Arról dumáltam a kapitánynak. hogy maga mit tud rólam. nem lesz meg a nyavalyás repülőtér. De Jugg nem olyan ember. – Igazán? – csodálkozott Peter. hogy akkor lej tett ide. – Nem egészen érteni – mondta zavartan Peter. Hogy tetszik? Ez majd becsalogatja a népeket. aki ezt csupán a szeme villanásával nyugtázta. Csak a fekete fiú engedélye kell. és összefogdosom az összes nyavalyás madarat. Érti mán? Erre mondják. és maguk még háromig se tudnak számolni. hogy ön Jugg Dzsungelének a tulajdonosa… – kezdte Peter. amiért elviszem őket. tudom. érti mán? És nemcsak megszabadítom magukat a madaraktól. ezt vésse a kobakjába. tudja? Nálam van az egész nyavalyás balhé kulcsa – folytatta Jugg. de még egy szép kis summát is dugok a kannibál császárjuk zsebébe. maguknál itt ez a balhé. hogy a madarak jó reklámot csinálnának. hogy vigyem el őket. Mán azt is kifundáltam. bár nem illendő. de Jugg vagyok. Jugg mindent elintéz. hogy beleüssék az orrukat. Ezrek és ezrek . igaz? Nem áraszthatják el a nyavalyás völgyeket a nyavalyás madarak miatt. nem akarjuk. Mr. és remegő kézzel még egy pohár Zenkali Nektárt töltött magának. – Igen. Jugg Dzsungelének a tulajdonosa. hogy mire gondolok. fölépíthetik a repülőteret. jól ismerem a kapitányt – mosolygott a kapitányra Peter. aki megszabadítja magukat tőlük. Egén. és szép hasznot hoznának nekem. he? Ha! Ha! Nagyot kortyintott a Zenkali Nektárból. pofa be. Ó. igaz? Régi jó haverom. Jugg majd elintézi. Körülnézett. Egén. és Pappasz kapitányra pillantott. – Amit mondok. most lépjen le. – Természetesen – mondta Peter. amikor magáról beszéltem a kapitánnyal. pitiznie kéne. he? És ha nem árasztják el a nyavalyás völgyeket. és én mán ott is vagyok a völgyben. nekem ne mondja. he? Szóval. hogy azok a nyavalyás könyerzet… könyer… szóval az a nyavalyás banda. mindent kifundáltam – mondta –. tudja? A világ legjobb szafáriparkja. – Tulajdonosa és megteremtője – mondta ünnepélyesen Jugg –. Ösmeri a kapitányt. – Egén – mondta jelentőségteljesen Jugg. Jugg becsületes. – Egén. – És most – törölte meg a száját a kezével –. hogy erőt gyűjtsön. Mer amekkora szarban vannak. hogyan fogom hirdetni őket: MÉG A KIHALT IS FÖLÉLED JUGG DZSUNGELÉBEN. – Hát én vagyok az a pasas. hogy nyugi. az szigorúan bizalmatos. Peterre kacsintott. nem. Foxglove. – Helyes – nyomott el egy böffenést Jugg. – Mer most jövök én… meg maga – mondta Jugg. Érti mán? Peter bólintott. igaz? – Valószínűleg – mondta óvatosan Peter. Hátradőlt. – Nézze – hajolt Peterhez Jugg. máris mind ott vannak Jugg Dzsungelében. – Igen. Gőzöm sincs. Még egyet húzott a Nektárból. hogy nem szép pénz.– Fura. Nem tagadom. – Nálam a kulcs. és dalolja el a fekete fiúnak. hogy zsákutca. hogy én mondjam. Ha megszabadulnak a madaraktól.

Jugg hátradőlt. Jó pénzt hoz. hogy ha az összes dög épségben hazaér. arra a gatyám is rámenne. hogy ez az állatbuli rizikós meló. a strucc. rászoktatom én! Ha éhesek. de azok is megdöglöttek még aznap. kizárta őket a kifutóba. Jugg olyan jóízűen nevetett. megeshetett volna bárkivel. még csak rövid ideje volt nálunk. mennyien is vannak? – Tizenöt párt számoltunk össze – mondta Peter –. Kettő még élt. a Bért fiú mán szépen belejött azóta. Mondjuk azok kibírják két hétig.jönnek majd. – Egén. gondolom – legyintett erre a kicsiségre Jugg –. higgye el nekem. hogy mit esznek. a homlokát ráncolta. De pokoli pech lenne. Lássa. a kapitány elszállítja őket egy szép summáért Dzsakartába. amit kapni lehet – mondta Jugg –. érti mán? Tízet. Nem. – De hiszen semmit sem tud a madarakról – ellenkezett Peter. Vésse a kobakjába. hogy a könnye is kicsordult. no… ha kibírják két hétig. Nem. hogy még tovább is kibírják. De lássa. he? Szép szám. ilyen rizikós ez az állatbuli. de lehetnek többen is. – Harminc madár. amit nem kap meg Angliában? – kérdezte Peter. nagyon jó. – Majd rászoktatom őket arra. – No és az éghajlat? – kérdezte Peter. Mondjuk a felük megdöglik útközben. – No. hogy itt nagyon meleg van. Akkor még mindig marad tizenöt. és istenuccse. hapsikám. mert most már mindent tudni akart. tán még küldök is neki egy kis prémcsit… egy zacskó színes üveggyöngyöt vagy hasonlót. hogy ötszázat fizetek minden darab madárér… a pénz az övé. – Az ég szerelmére. amíg meg nem találta őket. nem?… azt eszik. Szép summát perkáltam le értük. hapsikám. dalolja el az ajánlatomat a császárkájuknak. A nyakamon lenne rögtön a szakszervezet. fejben számolt. a rizikó az enyém. – Jól megvoltunk addig is. Az aszongya… – Jugg becsukta a szemét. – És ha az összes hahagáj elpusztul? – kérdezte. de rizikós. elviszem én azokat a madarakat. remélem. Bár az is igaz. és teli torokból röhögött. hapsikám. amit a többi madár. hazudok. és . hiszen csak apró mulasztás volt. nem igaz? – mondta Jugg. Épségben megérkeztek a Dzsungelbe. hapsikám. – Kirúgta? – Kirúgni? – Jugg szánakozva nézett Peterre. Peternek fölkavarodott a gyomra. akkor jó reklámmal minimum ötvenezret kereshetek rajtuk. Reggelre mind ott feküdt döglötten a hóba. – Mit esznek?… hát… madarak. Nem. Tán többet is. milyen nehéz a párducokkal! – És mi történt az ápolóval? – kérdezte hitetlenkedve Peter. mi? – törölgette a szemét skarlátvörös zsebkendőjével. – Szakszervezete? Az állatoknak? Ez jó. – Igen – állt föl az asztaltól Peter –. – Látom – mondta szárazon Peter –. A múlt télen behoztunk egy rakás párducot. Mer akkor szép kis slamasztikában lennénk. – És mi van. Szálljon be bátran a buliba. de szerencsére az állatoknak még nincs szakszervezete. – Mondok én magának egy példát – mondta Jugg. ha valami különlegességet esznek… olyan különlegességet. hogy a hibáiból tanul az ember. – Megleszünk nélkülük eztán is. vili? És azt is megmondhatja neki. – Még azt sem tudja. majd megeszik. amit. – Ne feledje. továbbítani fogom az ajánlatát őfelségének. Ha nem tudják megszokni a hideget? – Hát – Jugg zavaros tekintete töprengővé vált –. pokoli pech. és én mán csak aszondom. – Milyen szempontból? – kérdezte Peter. ha mind megdöglene. mit mondott. mondjuk. aztán mi történt? Az a barom éjszakás.

darazsakra. – Szóra sem érdemes – mosolygott Peter. Csak egy a fontos: hogy Jugg semmilyen körülmények között ne vihesse keresztül a tervét. Mindazonáltal megpróbált kielégíteni minden óhajt és szeszélyt. de véletlenül reggel körülnéztünk egy kicsit a fiúkkal meg a lányokkal. – Egészségedre – visszhangozta Peter. hogy a ház zenkali gondnokának is van kulcsa a szobájához. Svédországban. Miss Alison Grubworthy a lakosztályát benépesítő csótányokra. hogy rendben van-e minden. s előtte az asztalon.biztos vagyok benne. – Kedves Mr. De most meg kell néznem a többieket. Mire Peter Hannibalhoz ért. Köszönöm a kávét. aki tudja. hogy igen érdekesnek fogja találni. hiszen érti. jól érzik-e magukat és nincs-e szükségük valamire. hogy javíttassa meg az óráját. Hannibal ott ült hatalmas hintaszékében a ventilátorok hűtötte. levette a szemüvegét. hogy megnézzem. míg Hannibal befejezte az írást. A következő egy órában Peter megpróbálta megemészteni a javaslatokat. – Mindig kellemes egy olyan hapsival dumálni. mert szentül hitte. Persze ezek csak javaslatok. de még a földön is iratkötegek tornyosultak. Peter nem igazán tartotta megalapozottnak a félelmét. pokolian kínozta a fejfájás és még jobban a szomjúság. Minthogy Senorita Lopez hetvenéves volt. napfényes nappaliban. Miben lehetünk a szolgálatára? – Azt hiszem. Csak ült az italát szopogatva. Herr Rudi Meinstoller kéréséig. Miközben Peter a többiek keresésére indult. Most is a kutyái vették körül. hogy örülök. hogy nagyon keménynek kell lennünk őfelségével szemben. – Szó sincs róla… Csak fecsegtünk a fiúkkal meg a lányokkal – mondta Harp. lepkékre és gekkókra panaszkodott. hogy megerőszakolja. – A munkámhoz tartozik. pillanatnyilag talán én lehetek az önök szolgálatára – mondta Peter. és egy széket húzott Hannibal mellé. – Jöjjön. és széles mosollyal. és sortja zsebéből hosszú listát húzott elő –. mivel semmit sem talált olyannak. és fölemelte a poharát. hogy maga nagyon elfoglalt ember. – És azt mondom – jelentette ki határozottan Harp. mint a pacal. ha egy svájci állampolgár pontatlan órával közlekedik Dzamandzarban. – Hát ez igazán kedves magától – mondta Harp. nagyon elfoglalt. – Miattam ne zavartassa magát – mondta Peter. Meg kell vele értetnünk. Szívesen hallanánk a véleményét. kullancsokra. – Igazin nem szeretnénk gondot okozni – mondta Harp. Peter italt töltött magának. igyon velünk egyet. elolvasta a fogalmazványát. kezdve Harp azon kívánságától. púpos és ráncos. hogy látom – szorította meg mindkét kezével Peter kezét. Adolf Zwigbuerrernek komoly kifogásai voltak minden ellen. hogy a hahagájt ne fenyegessék Jugg Dzsungelének borzalmai. – Azért jöttem. – Igazán jót dumcsiztam magával – nyújtotta barátságosan a kezét Jugg. hiszen tudja. Foxglove. hogy időpocsékolás volna Jugg miatt bosszankodnia. . mint odahaza. Senorita Maria-Rosa Lopez új zárat követelt az ajtajára. hogy mi micsoda. Barátságos csöndben ittak. s hogy az egyik éjjel be akart menni hozzá. hogy mossák meg alaposabban a salátát. – Nem akarjuk nyúzni. igen. hosszú. – Egészségedre – mondta Hannibal. amikor Peter éppen a csoporthoz közeledett –. A Természetvédelmi Világszervezet ezen szigorú képviselője ugyanis fölöttébb sérelmesnek találta volna Svájcra nézve. Nagyon jól tudjuk. és összeírtunk néhányjavaslatot. kinyújtott kézzel sietett a fiú elé. hogy a környezetvédőkkel nem lehet tréfálni… Petert megpillantva elhallgatott. A társaság többi tagja a kertben napozott a ház mögött. megállapította magában.

Először tehát egyenként beszélek mindenkivel. Éppoly kevéssé. amit a bíróság is elfogadna. bíbor köntösében. – Hagyjuk – mondta Peter. Peter nagyot kortyintott. Mégpedig azt. ide-oda hintázott óriás székében. – Már miért ne? Szegény öregfiú napok óta nem nevetett egy jót… ezt imádni fogja. Csaszi belekezdett. mind az ombufa eltűnik. de mihelyt megtudtam. hogyan határoz a bizottság. – És nem tudom. Hannibal füttyentett. angol nyakkendőjével. – A bugris! – kiáltotta vidáman. – Tudod-e.– Mi újság? – kérdezte végül Hannibal. hogy ha lekicsinyled az amerikai salátáját meg a svájci óráját. – Mert ha igaz. – Sehogy sem tetszett nekem ez a nagy egyetértés Sir Osbert és Hammer között. mint az amerikai Harp a salátájával meg az a szolgalelkű svájci az órájával. hogyan szerezhetnénk bizonyítékot. írott vallomással. – Csak nem akarod elmondani neki? – kérdezte riadtan Peter. Kannibál császár. Amikor Hannibal és Peter is leült. Az egyetlen oda nem illő pont Ludzsa volt kifogástalan öltönyében. hogy Ludzsa ismeri a bácsikádat. Ez sokkal fontosabb. – Szerezhetnénk szerinted bizonyítékot? – kérdezte izgatottan Peter. Hannibal harsogva nevetett. Micsoda ostobaság. fényezett asztal körül. ám a parlament már elfogadta a repülőtér építésének tervét. Ott ültek tarka köntösükben a hosszú. ha elárasztjuk a völgyeket. – Rögtön az elején ki kell jelentenem – mondta zengő és szónoklásra igencsak kiváló hangján –. – Ideges lehet. igaz? – Nem tudom. Hiszen másfelől sokkal nagyobb nyomásra számíthatunk. A bizottságban húsz-húsz kisebb-nagyobb ginka és fangua törzsfőnök vett részt. – Úgy érted. amit gyanítasz. hogy a bizottságnak meg kell értenie valamit. Meg kell várnunk. Csaszi igazán fenséges látványt nyújtott arannyal hímzett. Aztán sor kerülhet a nyílt vitára. . – Persze bizonyítékunk nincs… olyasmi. aztán elmesélte Hannibalnak Jugg ajánlatát. – A pofátlan kis bugris. – Furcsább dolgok is megestek már – mondta Hannibal. ez jó… Csaszinak tetszeni fog. hogyan építhetnénk meg a repülőteret a fanguák vallási hiedelmeinek sérelme nélkül. Peter újratöltötte a poharakat. – Most miben töri a fejét? Peter elmesélte Hannibalnak Ludzsa látogatását és a látogatás eredményét. – Ludzsa? – kérdezte Hannibal. hogy mind a hahagáj. de biztos. ha téged akar megvesztegetni. Ludzsáról. és újra leült. s a mindent eldöntő szavazat Csaszié maradt. ennek a két nagy országnak a kulturális gyökerei ellen támadsz? – kérdezte komolyan Hannibal. – De hiszen ez tiszta hülyeség. A gondot az okozza. meghallgatom mindenkinek a személyes véleményét. hogy a bácsikám benne van a repülőtérüzletben. mint a ginkákat halistenüktől. nagyvadat szimatoltam. – Honnan? – Például a bácsikádtól – mondta Hannibal. hogy levegőhöz jutnánk – mondta Hannibal. Hacsak három kedvencünk be nem állít hozzánk részletes. az egyszer és mindenkorra lezárná a repülőtér ügyét. hogy nem lehet a fanguákat megfosztani újonnan megtalált istenüktől. hogy sápot húz belőle? – hitetlenkedett Peter. – Inkább mesélek valamit arról a mocskos kis gazemberről. így hát ma azt kell eldöntenünk. Most nem tehetünk semmit.

hogyan telepíthetnénk át az ombufát ugyanoda. míg a bizottság izgatottan fecsegő tagjai távoztak. Emlékeztess. Sugárzó arccal. hogy megmentsük a madarat is. Csaszi magán-dolgozószobájában egy nagy palack Felségsértés várta őket. De adtam ötletet a további halogatáshoz is. hogy ehhez a fontos mentőakcióhoz számos helyről kapunk majd anyagi támogatást – folytatta Csaszi. elmondanám az én javaslatomat. Az általános vita során is csak annyit mondott. Úgy vélem. Aztán levette a szemüvegét. elfogadja a többség döntését. hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét. végtelen viták után. – Az a gondunk – folytatta Csaszi –. s vékonyka ujjával dobolt a fénylő asztalon. Hannibal türelmetlenül föl-folhorkant. A madár esetében ehhez teljes mértékben meg kell ismernünk biológiai szükségleteit. Ezért. A bizottságot annyira lenyűgözte Csaszi újszerű ötlete. és ilyen okos javaslatokat tett. Amerikában már van módszer a teljesen kifejlett fák áttelepítésére. Csaszi végre fölemelte a kezét. és kiáltottak igent. hogy neki aztán mindegy. A két csoporton izgatott moraj futott végig. majd egy cédulát csúsztatott oda Peternek: Mind köntörfalaznak… mondtam Csaszinak. Fölállt. mérje fel a hahagáj biológiai szükségleteit. – Akkor hát nem oszlatjuk föl a bizottságot. Biztos vagyok benne. – Helyes – mondta Csaszi. Két óra múlva. mintha már az egész kérdést megoldották volna. egyik sem oldja meg igazán a problémát. és végigjártatta jóságos tekintetét a társaságon. és a kezében tartott cédulára pillantott. A bizottság tagjai szinte hipnotizálva figyelték Csaszit. máshová kell telepíteni őket. s ők némán ittak a győzelemre. hogy az áttelepítéséhez megfelelő helyet válasszunk. és a lehető legdemokratikusabban megpróbálták túlkiabálni egymást. amikor Droom professzornak már biztosan lesz mondanivalója számunkra. mindenki megtette a javaslatát. bár arcán alig észrevehető. kacagva néztek össze. ha megengedik. föltette a szemüvegét. hogy beszéljek azzal a nyavalyás Droommal. Csak Ludzsa húzta össze a szemét – Peter jól látta –. A fa esetében ez kissé bonyolultabb és sokkal költségesebb. gúnyos mosoly villant föl. Csak Ludzsa nem szólt semmit. és Hannibalt meg Petert a saját lakosztályába vezette. melyek során az emberek fölugráltak a helyükről. a fát is. – Természetesen tudom. – Ám bármilyen okosak és segítőkészek is ezek a javaslatok. – És én mindenkinek megköszönöm. – Mindenkit meghallgattunk. s nyomban fölkérem Droom professzort. és minden javaslatot följegyeztünk – mosolygott atyaian az asztal körül ülőkre. és vizsgálja meg az ombufa áttelepítésének lehetőségét. meghallgatta mindenkinek a véleményét.Csaszi lassan haladt sorra az asztal körül. Néhányan tömör és velős választ adtak. – Ezért javasolom. hogy hozzunk létre Hahagáj Alapítványt. hogy így lesz. a nehézségek ilyetén megkerülését mindenki kedvezően ítéli meg. bólogatva. ahová a hahagájt. Elhallgatott. hanem újabb ülést hívunk össze úgy két hónap múlva. – Ez is megvan – mondta Csaszi az első korty alaposan megkeresztelt kókusztej . hogy ez a program lassú és költséges. aztán egy emberként emelték föl a kezüket. Mint ismeretes. hogy egy percig döbbenten hallgattak. hogy ha rossz helyen vannak. de a legtöbben inkább a saját hangjukat élvezték. az asztalt verték. ezért azt javaslom. de véleményem szerint nincs más választásunk. ami talán előbbre lendíti a dolgot. Mi lenne a legjobb megoldás? Önkéntelenül is az jut először az ember eszébe. hogy ilyen komolyan veszi az ügyet.

– Ne reméljünk túl sokat – mondta Hannibal. Valószínűleg legyőzhetetlen nehézségekbe fogunk ütközni. hogy Droom az előző nap elment a gyűjtőzsákjaival meg némi élelemmel. mami – mondta. – Tehát azt állítom. Az íróasztalon Peter talált egy jegyzettömböt. tölts magadnak. visz vala hús? – Igen. hogy mihelyt megittad az italodat. Hannibalhoz érve Peter döbbenten tapasztalta. a szoba – Peter legnagyobb meglepetésére – makulátlan volt. Elvégre nem mindennap fedez föl az ember egy istent. hogy nyomban átadja Droomnak. és csatlakozz hozzánk. – Történelmi szempontból… – kezdte Hannibal. hogy kitaláljunk valami más megoldást. és lelkesen hallgatták Hannibalt. glédában álltak az üvegek és gézketreckék is a különféle rovarokkal. ulam. – Droom boldog lesz. „Nincs más hátra. Hannibal. mikor fog jön bokorból. Megpróbálok egy kis igazságot meg kultúrát pumpálni a sajtó és a televízió képviselőibe. birodalomépítőknek kell viselnünk. – Hús elég nem több két nap. – Indulok. Reménytelennek látszik ugyan. ő fog olvasni. Ellentétben Droom külsejével. hogy barátja éppen sajtóértekezletet tart. aztán megpillantotta Petert. Peter. és hozd el hozzám. ulam. ulam – mondta a hölgy. melle megy. igaz. ha kitelepítik őket a völgyből. – Kösz az ötletet. esetleg minden idők egyik legnagyobb biológiai fölfedezése. Történelmi távlatból nézve minden új fölfedezés. hogy a hahagáj és az ombufa újrafölfedezése évszázadunk. te fog ad neki. És ez is valami. csillogó mikroszkóp meg egy mikrofényképező berendezés állt. fél órán belül nálad leszünk. arra írta az üzenetet. s az is megeshet. – Én fog ír könyv Droom gazdának. Dloom gazda soha nem mond. Úgy látszik. – Hús elég talán két-három nap? – Nem. – Helyes – itta ki a poharát és állt föl Peter. Ha otthon van. A széles verandán fölállított székeken ott ültek körben a sajtó meg a televízió képviselői – mindegyiknek a kezében tele pohár –. akinek arcát vörösre festette a hőség meg Hannibal vendégszeretete. egy idősebb és igen kövér zenkali hölgy fogadta Petert azzal. én nem tud. – Igaz. – Azt mondod. A polcokon kézikönyvek és gondosan címkézett. hölgyeim és uraim. ő melle megy vala – mondta a hölgy a homokban topogva. hogy a madarak is elpusztulnak. hogy hazaérkezése után Droom haladéktalanul menjen Hannibalhoz. beválik. kövér iratrendezők sorakoztak. – Nem. ő merre megy vala? – kérdezte Peter. hogy végre eljött az ő ideje – mondta Peter. üzenetet kell hagyni” – gondolta Peter. Droom szállásán – egy Dzamandzar környéki kis házban – a háziasszony. Ezt a terhet is nekünk. Egy ombuerdő áttelepítése csillagászati összegbe kerülne. ulam. – Ó. de nem baj. De hol is tartottam? Igen. minden új . visz vala sok hús. ulam – mondta határozottan a hölgy. A cédulát odaadta a háziasszonynak. és bevezette Petert Droom szobájába. aki a biztonság kedvéért telt keblei közé rejtette. hogy elfogyaszthassak még egy pohárral Csaszi kotyvalékából. – Csak annyi időt hagyj nekem. Oké? – Pompás – mondta Hannibal. Én süt vala. az asztalon egy nagy. amire nagy szükségünk van. – Igen – mondta Hannibal –. és meg is kérlek. rohanj érte. – Te fog visz engem Droom gazda szoba. De most van néhány hetünk. és megígérte. és még nem tért vissza. sőt. ulam. mihelyt az hazaérkezik. hallod? – Hallom.után. – Mindenesetre egy kis levegőhöz jutunk. – Te tud. Highbury. – És mi okozta a rendzavarásokat? – kérdezte a The Times tudósítója.

hogy az egyik angol hölgyet megerőszakolta egy nigger? – nyalta mohón az ajkát Sibely. új. hogyan viselkedtek Észak-Angliában. – De nem. gyerekes csíny tevés – szólt Highbury –. néhány lándzsa meg egy-két krokettütő bevetésével. – Igaz. A kínosnak induló sajtótájékoztató lassan átalakult koktélpartivá. – Igen. többször is hangsúlyozta. Hannibal körbejárt. – Gyerekes csínytevés – legyintett könnyedén Hannibal. – Drága barátom. – Tudomásom szerint ilyesmire még nem volt példa. semhogy szexre gondoltak volna. akiknek valaha jelesük volt történelemből. Highbury kuncogott. hogy közelebb hozza egymáshoz a ginkákat. Mindenki nevetett. amikor fölállították az első fonógépet.gondolat rendzavarásokat okoz. – Szerintem – gyújtott szivarra Hannibal – zseniális megoldást találtak. – Én mégis azt mondom. hogy a maga „csínytevésének” túl sok a sebesültje – makacskodott Highbury. Nyilván emlékeznek rá. – De… de… hiszen porig égett az Angol Klub! – kiáltott föl Sibely a Reflectortól olyan vehemensen. jó humorú házigazda szerepét játszotta. mint itt. Pontosan. A biztosítási összegből most majd építhetnek egy szép. – Ugyancsak jókora marokra lenne szükségem. a fanguákat és az itt élő külföldieket. – Hiszen el kívánjuk költöztetni mind a hahagájt. gondolkodjon józanul – mosolygott rá Hannibal. a világ minden tévéállomása kíváncsi lesz rá – mondta . és fölemelte a poharát. biztosíthatom. a tapasztalt újságíró tévedhetetlen érzékével pontosan rátapintott a lényegre. hogy amennyiben Nagy-Britannia ragaszkodik a repülőtérhez jelentős részt kell vállalnia a hahagáj meg az ombufa áttelepítésének költségeiből. hogy csupán egy kis ökölharcra került sor. Sebesültek. hogy az ötletre Csaszi jött rá a bizottság tagjainak a segítségével. csupa króm és üveg klubot. – Istenien fog mutatni a tévében! – kiáltotta lelkesen Brewster. Hannibal részletesen ismertette a tervet. Legalábbis nem ismerek hasonló esetet – mondta Hannibal. – Fölöttébb bosszús volt – mondta Hannibal. mintha az alexandriai könyvtárról lett volna szó. nincs csínytevés betört fejek nélkül. ahol az ilyen fölfordulásban mindössze néhány sebesült akad? És egyetlen halott sem! Voltam néhány rögbimeccsen. – Igaz-e. régi épülettől. Van-e a világon még egy hely. – És a császár hogyan reagált? – kérdezte Coons. – Tulajdonképpen szívességet tettek az angol közösségnek. és egy bizalomgerjesztő küllemű folyadékkal teli korsóból újratöltötte a poharakat. de a kórházban már el sem férnek a sebesültek. hogy maga a markában tartja a császárt? – kérdezte Sibely. ahol több volt a sérült. hogy megszabadították őket attól az egészségtelen. azt hiszem. így természetesen nagyon bosszantotta ez az ostoba és szükségtelen incidens. mind a környezetét. – Szerencsésebb lenne az illetőt zenkalinak nevezni – mondta Hannibal. – Hiszen ahogyan a spanyolok mondják. – Drága barátom. – No de az itteni zavargások? – kezdte Coons a Reutertől. Az embereket sokkal jobban lekötötte a verekedés. A sajtó azon képviselői. hogy beleférjen. s rendkívül finoman utalt arra is. – És hogyan határozott a bizottság? – kérdezte Coons. – Azt mondja. mondja. – Éveken át dolgozott azért. ahol Hannibal a szívélyes. ami sokkal jobban illik a mai Angliához. kissé zavartnak látszottak. – A császár százkilencvenhárom centiméter magas és száztizennégy kiló – mondta Hannibal. – Már régen megérett a bontásra – mondta nyíltan Hannibal.

hogy nagyon hiányzik neki a lány. – De… de… biztosítania kell számomra… akarom mondani. elég pocsék munkát végeznek akkor is. mi történt. hogy a szervezetünk elfogadhatja-e ezt a megoldást – mondta . Isten a tudója. Peter el is határozta. – Végre találkozhatunk hát a trón mögött álló hatalommal – mondta elégedetten Sir Lancelot. Csináld meg a sajtóközleményt. Hogy ő megpróbáljon kijönni a fizetéséből. hát mondanom kellett valamit.) Ám Audrey mégis hiányzott. – Hannibal kétségtelenül tesz javaslatokat. a Zenkali Hangja meg Sir Lancelot számára. Mikor hazaértem. – Néhány héten belül hivatalosan önkormányzatot kapunk – mutatott rá Hannibal –. a Ludzsával való nevezetes találkozás óta nem látta Audreyt. Ettél már? – Nem – mondta Peter. – Mi hír Droomról? – Az erdőt járja. Audrey bájos lány és remek pajtás. Bár még így is ki kell adnom egy hivatalos közleményt a sajtó. Olyan jó volt vele lenni. – Jókora munkát takarítottál meg nekem. hogy egy kicsit elhanyagoljuk őket. hogy jöjjön ide. a BBC számára az elsőbbséget – mondta rémülten Brewster. hogy milyen éhes. – Kösz – mondta Peter. hogy elfogadja vagy elveti-e őket. hogy Sir Lancelot meg Alf nagyságos a zátonynál búvárkodnak. – Örülök. míg a felesége csincsillabundát vásárol magának? (Nem tudta ugyan. mondogatta magának. hogy nyomban fölhívja. Zenkali mégiscsak brit gyarmat. Azt hiszem. Hiszen ő agglegény kíván maradni. – Mondja. drága fiam. – Úgy van – mondta Hannibal. – Jobban tenné. sikerült a bizottságnak valamiféle döntésre jutnia? – Igen – mondta Peter –. Mondd meg Sir Lancelotnak és Alf nagyságosnak. – Akkor rohanj haza. – Megmondom nekik. hogy már huszonnégy órája. És még valami. Tolmácsolta nekik Hannibal meghívását. de semmi több. amikor megjelentek tengervíztől csöpögő vendégei. de a császáron múlik. Otthon megkönnyebbülten vette tudomásul. Hirtelen úgy érezte. Éppen ezért végképp el akarom kerülni. hogy használják az úgynevezett fantáziájukat. persze. Éppen föl akarta hívni Audreyt. – Nem tudom. hogy az ajánlatukat megkülönböztetett figyelemmel fogjuk tanulmányozni. nyomban a hűtlenség után. – Biztosan meg tudunk majd egyezni. Üzenetet hagytam neki. Nagy szükségem van rá. de ezt tartotta a legnagyobb házastársi bűnnek. Örülni fognak. hogy miért is venne a felesége csincsillabundát. ha szó szerint idéznek valakit. az összes naplopó itt lihegett az ajtóm előtt. – Tölts egy pohárral. A sajtó képviselői – kissé akadozó nyelvvel hálát rebegve – végre távoztak. Úgy értem. – Nem csinálhatja meg más. – Helyes. és egyél. de uralkodni próbált magán. úgy érzik. aki csak most jött rá. értem – mondta Sir Lancelot. ha nem nevezné így – mondta Peter. Sir Lancelot a homlokát ráncolta. hogy így történt – mondta Peter. és jót húzott a poharából. És elmesélte. Persze téged meg Audreyt is. de biztos vagyok benne. – Huh! – zökkent le a hintaszékébe Hannibal. mihelyt hazaér. Hazafelé a kocsiban Peter arra gondolt. hogy szívesen látnám őket vacsorára. amit nagy örömmel fogadtak. és dolgozhatott a sajtóközleményen.Hannibal. így legalább nyugodtan elkölthette kései ebédjét. A házasság örömeit – a zsémbes feleséget meg a száradó pelenkák erdejét – igazán nem neki találták ki. amolyan áthidaló megoldásra. – Persze.

amióta idejött tegnap este? – Úgy van – mondta Damien –. amit tőlem kap. Ha nincs nálad. – Még ma este beszélek Hanniballal – mondta Peter –. színét sem láttam. – Rá fognak kényszerülni. hogy tegnap este hozzád ment. Mihelyt megtudok valamit. Petert kellemes várakozás töltötte el. Egy órán belül – Napóleon Waterloo segítségével és hátráltatásával – Peternek sikerült beszélnie a kormányzói palotával. hogy történt vele valami? – Nyugalom – mondta Peter. ha nincs más megoldás – mondta Peter –. Carey Anyó Csibéivel . mert az ötlet tőle származik. s amikor nem jött haza. Simon? – mondta Peter. – Úgy van. az ördög tudja. a kormányzói palotát. Peter megrémült. – Nincs. ahol föltalálhatók. de ha megtalálod az égetni való kölyköt. hogy ő meg Hannibal egy kis levegőhöz jussanak. – Ugyanezt mondom én is. mit lehet itt kitalálni. mintha egyszerre három rendkívül kövér gengsztert végeznének ki villamosszékben – a Zenkali Hangja szerkesztőségét. Hogy jut ilyesmi az eszedbe? – Annyit tudtam. Beszélhetnék Audreyval? – Halló. – Itt Peter Foxglove. Valami mást kell kitalálni. hogy beszélni akarsz Audreyval? Hát nincs nálad? – Nálam? – mondta döbbenten Peter. – Miért nem? – sóhajtotta kimerültén Peter. nagyon őszintén és komolyan kell beszélnem erről a császárral – mondta komoran Sir Lancelot. mondd meg neki. bízvást kijelenthetem. – Halló. – Azóta nem láttad Audreyt. hol lehet. a halpiacot és végül – olyan diadalmas sziszegéssel. – Én sejtem – mondta komoran Peter. – Pokolian fura a hangod – mondta nyugtalanul Damien. – Jól van – mondta kelletlenül Damien –. – Úgy érti. míg a derék Napóleon Waterloo kapcsolta a zálogházat. egyből arra gondoltam. Bár csak az Isten tudja. hogy nem fogjuk támogatni ezt a tervet. hogy kitalálhassanak valami jobbat. hogy megemlegeti. Szerintünk az állatoknak ott kell maradniuk. – A természettel való játszadozás gondolata… nos… enyhén szólva elítélendő. Mint szervezetünk elnöke. az sem valószínű. hogy nálad töltötte az éjszakát. – Az anyatermészettel nem lehet játszadozni. de környezetük megóvása is a feladata – magyarázta Sir Lancelot. de most föl kell hívnom Miss Damient. – Az ombufa és a hahagáj áttelepítése ellentmond elveinknek. hogy a mi szervezetünk elfogadná. – Nem – forgatta a szemét a szemüvege mögött Alf nagyságos –. hogy valójában nincs is szándékukban megvalósítani ezt az őrült tervet? – kérdezte Sir Lancelot. de rengetegbe fog kerülni. a mi szervezetünk nevében – mondta határozottan Alf őurasága. csupán arra szolgál. – Most lebonyolítok néhány telefont. Peter – mondta Damien. – Szervezetünknek nem csupán az állatfajok megőrzése. visszahívlak. úgy van – bégette Alf őurasága. a botanikuskerttel. – Tisztázzuk a dolgot – mondta.komoran. – Mi az. – Azt hiszem. Igaz. – Ezt a császárral kell megbeszélniük – mondta Peter –. – Gondolod.

– Látom az arcodon. Nem tudta elképzelni. akiket Audrey esetleg meglátogathatott volna. de nem tudhatom. akkor előre megmondom. aztán átmegyek. Ha nem ott van. – Szerinted mi történhetett? – kérdezte Hannibal. – Hah! – bökött Peterre hosszú ujjával a tiszi. Peter dühösen csapta le a kagylót. majd fölpattant az ajtó. de nem tetszik a dolog. – Nem lehet ilyen idióta. Virágok illatától és napfénytől volt meleg és édes a levegő. – Eléggé el lehetett keseredve. mi az. és elmondta a dolgot. és újabb italt töltött magának. így végül fölhívta Hannibalt. – Ludzsa nem lehet ilyen ostoba – mondta végül. hogy kitöröm a nyakát. Hannibal Rittyentett. – És ocsmány hangulatban távozott tőlem. és nem vették föl. Ludzsára. – Nem tudom – mondta nyugtalanul Peter –. – Hogy érti – kérdezte –. Engedj egy kicsit körülnézni. s a tiszteletes robbant be kipirult arccal és izgatottan. Peter újra hívta a tiszteletest. akkor csak egyetlen dologra gondolhatok. – Oké – mondta Peter –. maga tudja? A tiszi lehuppant egy székbe. de a telefon csak csöngött. Peter egyre jobban aggódott. ha engem próbált megvesztegetni – mondta Peter.és az angol közösség több tagjával. tiszi. s a bokrok árnyékában a szentjánosbogarak úgy csillogtak. ne tégy semmit meggondolatlanul. Hirtelen egy autó fékezett csikorogva a ház előtt. aztán hallgatott. nem hallott semmit. mint lebegő opálok. és elvérzett a kocsija roncsai között? Petert erre a gondolatra hideg veríték lepte el. félrecsúszott kalappal a fején. Csupán egy emberrel nem sikerült beszélnie: a tiszivel. és haditanácsot tartunk. és legyezni kezdte magát vele. igaz? – Igen – mondta Peter. De Peter mindebből nem látott. HETEDIK FEJEZET ZENKALI ZENEBONA Odakint sűrűsödött a sötét. de ha ez Ludzsa műve. Peter legnagyobb meglepetésére a tiszteletes nyomában ott volt Pappasz kapitány és Leonardo da Vinci Brown. hogy eltűnt. hogy Ludzsa kapta el? . Elvégre nem Chicagóban vagyunk. A fejében kavarogtak a gondolatok. Közben próbáld utolérni a tiszteletest. De akkor hol van a lány? Talán úszás közben cápával találkozott? Vagy baleset érte valami elhagyatott hegyi ösvényen. Talán a tiszteletessel van. hogy csak az imént fedezted föl. – Segítek – ígérte Hannibal. hogy Ludzsa – bármilyen kellemetlen és elkeseredett legyen is – bántaná Audreyt. – Ludzsa kapta el – mondta egyszerűen. akinek a telefonja makacsul néma maradt. – Nézd – mondta Hannibal –. és járkálni kezdett a szobában. csöngött. súlyos lépések döngtek a hallban. levette a kalapját. Aztán italt töltött magának. Hannibal. a tücskök cirpeltek. a gekkók halk tok-tok kiáltással szólongatták egymást. – Hol van.

– Hol van? – pattant föl Peter. kérem. Ludzsa elraboltatta. szemmel kell tartanom ezt a repülőtér-dolgot. Foxi. – Mondja el. hogyan csinálod. cápaeledelt csinálok belőle. amikor hazafelé tartott innen. – Azt hittem. Aztán Ludzsa odament. Audrey nincs Ludzsa házában. hogy engedelmeskedniük kellett. azt hiszem. – Maga rosszabb a Maffiánál! – Sokkal rosszabb – mondta büszkén a tiszi. hátha szükség lesz segítségre. hogy remeg a keze. miszerint szemet szemért. s valójában ők gyújtották föl az Angol Klubot is. mit tett az a disznó Ludzsa? . hogy beszéljen vele. Szóval Leonardo beállt. és minél előbb. de rögtön. hogy Audrey biztonságban van. Ezek a bandák szították a zavargásokat. hogy értesít engem. Az erdőbe vitték. Tegnap este kapták el. – Épp jókor! Tudod-e. ezért gyülekezetem értelmesebb tagjait megbíztam egy kis kémkedéssel. Leonardo a kertésze… – kezdte Peter. – Megyek én is Pappasz kapitánnyal. – Kém? – csodálkozott Peter. fogat fogért. Én akarsz segítesz leszámolsz gazemberrelsz. Ludzsa bandája szemlátomást nem nagyon örült a melónak. hogy a bácsikád és Lord Hammer többször is találkozott titokban Ludzsával. he? – Kösz – mondta érzéssel Peter. és tölthetsz nekem egy pohárkával. – Sajnálom – mondta Peter. és nagyon jól tette. sőt Ludzsa sincs ott. – Tegnap este. Pappasz kapitány megköszörülte a torkát. Mr. – A kis Tulipán is az én informátorom – felelte elégedetten a tiszteletes. mert az első munkájuk éppen Audrey elrablása volt. és töltött mindenkinek. az a fekete gazembersz Ludzsa merészkedsz túl messzire. hogy akkor hol van hát. – Hála az égnek Leonardóért – sóhajtott Peter. és jelezte neki. hogy valamit kell tenni a völgy dolgában. hogy eljött hozzád. – Én ugyanis hiszek a régi bibliai mondásban. – Nem. – Ha elkapom a nyomorultat. ha Leonardo közelebb férkőzik Ludzsához.” Ettől Ludzsa annyira pánikba esett. – Ott kezdem – kortyintott jókorát a tiszi –. És az egészet Leonardo da Vinci Browntól tudom. pompász hölgy. Leonardótól tudom azt is. Hallotta. – Úgy gondoltam. de az egyik legjobb kémem is. – Az is – mondta a tiszi –. hogy megvesztegessen. szóval nem kell aggódnod. amikor hazafelé tartott. de takarítsd el azokat az átkozott fákat és nevetséges madarakat a völgyből. élve több hasznát vesszük – mondta egy hang. de Ludzsa annyira a markában tartja őket. Bosszúsan látta. oda fog vezetni minket – mondta a tiszi. Mindnyájan a hang irányába fordították a fejüket. mert mind ismerik és kedvelik Audreyt. – Jó ég! – álmélkodott Peter. – El is tud minket vezetni oda? – Igen. – Hannibal! – kiáltotta Peter. Sir Osbert azt mondta Ludzsának: „Nem érdekel. és így tovább. – Ludzsa házában?… Megfojtom azt a nyomorult kis… – Nanana – csillapította a tiszi –. – Igen – bólintott a tiszi. különben ugrik az üzlet. és honnan tudja. nem kell mindjárt káromkodni. így hát megnyugodhatsz. amint Sir Osbert és Hammer közölték Ludzsával. Hannibal állt az ajtóban. – Én akarsz segítesz. Szerintem a keresztények az utóbbi időben túlságosan elpuhultak. Miss Audrey pompász lány. így hát Leonardo belépett Ludzsa egyik bandájába. az egyik vadászkunyhóba. nem igaz? – Ezt honnan tudja? – kérdezte döbbenten Peter. De Leonardo még előbb fölhívta magára Audrey figyelmét.– Ahogy mondom – nézett Peterre bagolyszemmel a tiszi. hogy jónak láttam. No de ott tartottam.

– Jössz? – Persze – mondta Hannibal –. Mennyi az út a kunyhóig. Ezeket a fura étkezési szokásokat nyilván a franciáktól örökölték. Az éjszaka hűvös volt. hogy melyik úton. mert biztos vagyok benne. hogy jót tegyenek. hogy nem Ludzsa hallgatódzott odakint. – Éppen indulni akarunk Audrey kiszabadítására – mondta Peter. – És most – szólt Hannibal –. Leonardo? – Igen. Példáját követte a tiszi is Leonardo és Pappasz kapitány kíséretében. amikor az állatkák eliszkoltak a bozótba. igazad van. ha Ludzsa megpróbálja kicsikarni Audreyból a völgy helyét. szólítsam Láncénak. hogy megkért. s az erdő sötétebb foltjait szentjánosbogarak miriádjai ékesítették. de abban is. – Nem – bámult értetlenül Peter. Hannibal nevetett. az erdőt ragyogó fénybe borította a kanárisárga hold. nyolc herceggel. Még jó. – Hogy érted. hogy annak sem örülsz. melyek igen gyorsan eltűntek. Jobb lenne az akciót éjjeli egy órára halasztani. – Az attól függ. Éjfélkor Hannibal újra megjelent a kivörösödött képű és meglehetősen ingatag lábon álló két vendéggel. este hétkor. A fényszóró néha gyémántként csillogó monguz-szemeket világított meg. ulam – mondta Leonardo. ulam. fél nap az út. elviszem a vendégeidet. majd Hannibal és Peter elindultak a tiszihez. – Szó sem lehet róla. – Ez mind nagyon szép – mondta Peter –. Ettől úgy odavolt. tizennégy báróval és számos miniszterelnökkel.– Tudom – vette le hatalmas sisakját. aki sejtette. – Hát – mondta kelletlenül Peter. – Olyan hangosak voltatok. Ludzsa egyetlen embere sem vállalkozna rá. az ember hajlamos elnézni gyarlóbb szeszélyeiket is. – Ilyenkor. ha itt lógnak a nyakadon. Igaz. de bővebb felvilágosítással nem szolgált. – Mennyi idő alatt jut el az ember a Hahagáj-völgybe? – kérdezte. hogy minden szót tisztán hallottam a hallban. de mi van akkor. ulam. Hannibal Peterre pillantott. – Tűrhetően. csak félórányira van onnan. Ha tehát most mennétek a vadászkunyhóba. hogy mennyire meg fogja viselni az idegeit a várakozás –. Ludzsa fog mond ők fog nem bánt Miss Audley. és ezernyi illattól édes. Akkor az úttól körülbelül egy óra. Minthogy őszintén él bennük a vágy. Vacsora közben mégis sikerült lefőznöm Sir Lancelotot három kisebb uralkodóval. Hannibal. aztán viszont nyomban elalszik. Miért? – Csak kíváncsi voltam. De egyszerűbb odajutni a vízesés alatti hasadékon át. minden derék zenkali a fazeka fölé hajol. és Sir Lancelotot meg Alf őuraságát is magával vitte. ahogyan mi tettük. – Pedig igen tanulságos – mondta Hannibal. A vendégeket lefektették. – Közel van a tiszi kisasszony házához. azt hiszem. – Engem vegyenek föl ott – mondta a tiszteletes –. és foglalt helyet Hannibal. . Éjfélre viszont értetek jövök. hogy elment a kedved a mai vacsorától. de nem most. hogy nem most? – Ahogy mondom – mondta Hannibal. – Hogy boldogultál a lorddal meg Alf őuraságával? – kérdezte kíváncsian Peter. Mr. hacsak Ludzsa fog becsap ők nagyon-nagyon – mondta komolyan Leonardo. Megkérdezted már valaha az utat ír embertől? – kérdezte. Leonardo? – Nincs messze. míg mi itt tötyörgünk? – Kínzásra gondolsz? – kérdezte Hannibal. a legéberebb és legvirgoncabb hangulatban találnátok az egész bandát. Inkább távozott. s el sem készül a vacsorával fél kilencig. Ha a sziklák felé megy.

– Ez ház. A tiszi házához értek. – Jó harcoláshozsz – magyarázta. aztán a keveréket a kémcsöveimbe töltöttem. folyó paltján. s a tiszi akkora lelkesedéssel forgatta meg botját a feje fölött. más ől áll itt. bár alig lehet eltalálni vele valamit. Biztosan szeretne már megfürödni és jóllakni. Vagy két mérföldet tettek meg az úton. Jó nagyot szól. ha nem bátorítaná – mondta kissé megrovóan Hannibal. Persze ők ezt nem tudják. Induljunk. A tiszi fején óriási. kézre álló. az ég szerelmére. – Mindenesetre szimpatikusabb. amikor Leonardo megtorpant. – Simon. Pappasz és Damien egyaránt khakiszínű vászondzsekit és nadrágot viselt. Folytatták útjukat. Ház van két szoba. – Vannak más őrök is? – kérdezte Hannibal. hoztál puskát? – Nem – felelte bánatosan Peter. maga értelmes ember létére néha megdöbbentően ostoba tud lenni – mondta szigorúan a tiszi. Pappasz kelletlenül vágott egyet neki is. és lekuporodott. hiszen nem háborúba indulunk. készen vagyunk? Pompás. mint az az önelégült Dániel Brewster. éles késével levágott négy facsemetét. Ez szoba van Missy Audley. ő nem futsz el. . ez szoba van négy embel. és követték Leonardót a kanyargós ösvényen. Ütsz embersz fej eresz. – Ütsz embersz lábárasz. Megkértem Pappasz kapitányt. Egy ől áll itt. – Bizony. hanem füstbombákról. már térdre kényszerítette volna a brit kormányt. helyes. én hozom a bombákat. fekete cowboykalap volt. hogy kis híján lenyakazta Petert. miközben jókora adag konyakot töltött mindenkinek. – Igen. és Észak-Írország ismét a miénk lenne. – Talán nem is baj – mondta Hannibal. kétméteres botot faragott belőlük. valamennyien készen vagyunk-kiáltotta. ulam – magyarázta –. vagy háromnegyed órát haladtak. Fegyverszíján puska függött. Alig tettek meg néhány métert. – És én nem kapok? – kérdezte fölháborodva a tiszi. Találtam egy Száz Móka-Bóka Fiataloknak című könyvet. s adott egyet-egyet Damiennek. hozzuk el azt a szegény gyereket. – Bombákat? – kérdezte Hannibal. – Ha ez a nő ír katolikus lenne. töltenél a társaságnak? Míg töltesz. ulam – suttogta. Egy gallyal gyorsan térképet rajzolt az út porába. aztán – Leonardo utasításait követve – leparkoltak az erdő szélén. és zseblámpája fényét az ösvényre irányította. abban olvastam a füstbomba receptjét. – De mondd csak. mert nincs nála vérszomjasabb és harciasabb keresztény – mondta Damien. maga is jobban tenné. – Pappasz. – Hannibal. Peternek és Hannibalnak. – Mi mái nagyon közel. a fák és az egyenes törzsű guava-bokrok között. – Helyes. mikor Pappasz hosszú. aki vigyáz Missy Audley. – Igaz – bólintott Hannibal.Peter nevetett. tiszi. Meggyújtották zseblámpájukat. a vállán töltényheveder. ulam – mondta Leonardo –. A tiszi. – Nos – dobta be egy kortyintásra az italát –. – Nem robbanó bombákról van szó. hogy szerezze be a szükséges dolgokat Dzsakartában. ulam. majd négy homályos üveggömböt vett elő. ő akkor szem futsz el. és a zsebébe süllyesztette őket. – Álljon meg. majd megfordult. – Ártalmatlan különc – mondta. csípőjén igen nagy és félelmetes vadászkés. két ől. A tiszi közben egy szekrényben kutatott. – Én elhoztam a revolveremet.

Az egyik ajtó egy vastag gerendával is el volt torlaszolva. melyet recsegő hang szakított hirtelen félbe. s nagy volt a veszélye annak is. Először meglepődött. Peter megértette. Meglehetősen nagy épület volt. – Remélem. Aztán a kunyhó előtt találkozunk. Megpróbált kiáltani. Csak lassan haladhattak. hogy megnézze a különös hang forrását. amely pompásan jelzi az őrök helyzetét. Leonardo megállt. de elhallgattattam. – Simon meg én elintézzük ezt. A tisztás túloldalán ekkor megpillantotta Hannibalt. Hallottad a hangját? – Alig – mondta Peter. és megindult előre. hogy nem. s amíg nyújtózkodott és vakaródzott egyet. ahol kicsiny folyócska csillogott és susogott. amit fatönknek nézett: egy hatalmas zenkali állt föl takaróba csavarva. kezében jókora lándzsával. a férfi kezét hátrakötötte. Nyilván itt tartják fogva Audreyt. – Mi a további tervünk? – A kunyhónak szemmel láthatólag két szobája van. amikor a háta mögé értem. – Jó. és most vehetjük hasznát a tiszi bombáinak. gondolta. s amikor áldozata éppen meg akart fordulni. így hát kilépett a holdfénybe. Összekötözve fekszik a fák közt. Szerencsére háttal állt Peternek. és Pappasszal elindultak a bozótban. eldőlt. A túlsó partján vadászkunyhó állt. és társaival Peterhez és Pappaszhoz sietett. hogy a fickó sokáig eszméletlen lesz. – Kis szerencsévelsz meg is ölsz őtsz. hogy Hannibal is elbánt az emberével. Ha ki tudjuk nyitni az ajtót. Ez azt jelentette. – Helyes. Nyugtalanul térdelt le. Foxi. s az erdőben kis tisztás nyílt előtte. – Oké – mondta Peter. mert nem használhatták zseblámpájukat. Mr. . – Istenem! – nyögte Peter. hogy a zenkali lélegzik. elejtette lándzsáját és takaróját. hogy ha a lábuk alatt megroppan egy száraz gally. a meglepett fickókkal bizonyára azt tehetünk. Az enyém éppen akkor fordult meg. – Minden rendben? – kérdezte Hannibal. ha én hajíthatom be őket – mondta a tiszi. A hatalmas zenkali különös hangot hallatott. megsuhintotta a botját. hogy gyorsan kell cselekednie. a fickó az enyém. Balra az erdőben kiáltás hallatszott. Lassan araszolt előre. ön jól megütsz gazembersz – suttogta rekedten Pappasz.– Rendben – mondta Hannibal. majd rájött. az őrök fölfigyelnek. Hannibal visszaintett. – Csak akkor használhatja a bombáimat. Szeme egyre a tűz fényétől vibráló sötétet kutatta. Peter és Pappasz a másikat. és integetett. Peter halványan lüktető fénypontot vett észre a fatörzsek között. hogy egy apró tábortűz fényét látja. de Peter nem akart kockáztatni. – Elkaptad az emberedet? – Igen. Peter és Pappasz követték Leonardót a fák között. ulam? – Nem – súgta Peter –. Peter néhány lépésnyire maga mögött hagyta a kis tüzet. – Te akar én fog megy őt ver. és be tudjuk hajítani a bombákat. és mozdulatlanul feküdt. Aztán egyszerre csak megmozdult valami. amit akarunk – mondta Hannibal. Simont meg a tiszi fura figuráját. és lehetőleg ne lője szét a fejemet a puskájával. – Ől ül ott kis tűz – suttogta Peter fülébe. és tenyerét ellenfele széles mellére tette. a vastag bot lecsapott a tarkójára. s óvatosan körüljárva a házat Peter két ajtót és két fatáblás ablakot fedezett föl. Hármat lépett előre. – Jöjjön velem – mondta Hannibal –. Gyorsan csíkokra vágta az őr takaróját. Megmarkolta a botját. Megkönnyebbülten tapasztalta. Úgy látszott. lábát pedig jó erősen egy fához. Peter még érezte a karjában az ütés lendületét. így már csak a kunyhóban lévő öt ember volt hátra. és szíve egyenletesen ver erős bordái között. – És én? Velem mi lesz? – kérdezte fölháborodva a tiszi.

– Feladom. – Ezt nem tehetitek – mondta fölháborodva Audrey. sohasem fogom megbocsátani. Úgy érted. kapitány – bólintott. Fölrántotta az ajtót. és ők szépen átadtak volna nektek. hogy az akaratod ellenére nem akarlak hazahurcolni. Aztán csapd be az ajtót. – Úgy értem. A kunyhóból elfojtott kiáltozás és köhögés hallatszott. félig kiscser-készcsapatunk az erdőben osont. mint mostanában minden errefelé – mondta Hannibal. Akkor kiengedjük és nyakon csípjük őket. és megcsókolta a lányát. jól van. – Életünket és vérünket kockáztatjuk érte. maga vérszomjas boszorka – mondta Hannibal. hogy jöttök – mondta türelmetlenül Audrey. Damien elfoglalta helyét az ajtónál. A tiszi kivette a zsebéből a bombákat. Damien lehúzta a kilincset. – De miért? – kérdezte Hannibal. – Igenis. rémült kiáltás hallatszott bentről. – Akkor éreztem magamat ilyen jól utoljára. és fölrántotta az ajtót. – És mit tettetek szegény elrablóimmal? – Elgázosítottuk őket – mondta büszkén a tiszteletes. ha kinyitnád az ajtót. Mihelyt az ajtó kinyílt. és biztosan markolta őket jókora mancsaival. ezek mindvégig tudták. néha igazán nehézfejű vagy. – Csak ide kellett volna jönnötök. – Elgázosítottátok?! – A tiszi csinált néhány bombát – magyarázta Peter –. Peter megölelte és megcsókolta a lányt. – Mert tudták. – Te? Úristen – mondta Hannibal. Megcsörrent a széttörő üveg. Peter gyorsan a másik szoba ajtajához ment. – Ez a mentőakció éppen olyan kudarc. – Átadtak volna? – hitetlenkedett Hannibal. keze a kilincsen. és ismét nevetni kezdett megmentőin. – Miért nem? – kérdezte Peter. a tiszi behajíthatná a bombáit. – Én hősöm! – mondta Audrey. – Eleged van az emberrablásból? – kérdezte végül. szegénykék – mondta dühösen Audrey. Ötpercnyi füstölődés után a fickók már aligha lesznek harcias hangulatban. a tiszi a sötét szobába hajította négy bombáját. és rakd keresztbe rajta azt a gerendát. – Hálátlan bestia – mondta Damien. – Hiszen ők sem akarták az egészet. tiszi? – suttogta. – Simon. – Hannibal. de Damien már be is csapta az ajtót. azokat dobtuk közéjük. és leemelte az ajtót záró gerendát. – Kész van. s ott állt Audrey. Azonnal ki kell engednetek őket. Mihelyt a bombák bent voltak. – Nem kellett volna bántanotok őket – mondta Audrey. tiszi. csak az a . – Nem bánthatjátok őket! Ha bajuk esett a bombáidtól. ő meg kinevet. hogy míg a mi félig kommandó-. – Hiszen olyan aranyosak voltak hozzám. – Persze. – De amikor olyan mulatságosán néztek ki! – protestált Audrey. s kétségbeesett öklök verték az ajtót. nevetve és épségben. – És most szépen kiengedjük és elpáholjuk őket – dörzsölte a kezét Damien. amikor elkezdtem a szabadfogású birkózást – tájékoztatta Petert a tiszi. – De ki mondta nekik? Honnan tudták? – Én mondtam nekik. Ezért lármáznak. hogy jövünk? – Persze – mondta Audrey.– Jól van. s egy pillanat múlva a súlyos gerenda is a helyére került.

Ludzsa unokatestvére. Audrey keserűen a fiúra mosolygott. – Jó. Néhány zenkali ácsorgott mellette hosszú késsel a kezében. akkor gondoskodna arról. levegő után kapkodtak. ő nem bosszúálló ember. Mihelyt abbahagytam a gúnyolódást. és ő nagyon sok pénzt fog veszíteni. be az erdőbe. – Az első adagból mintha hiányzott volna valami – vallotta be a tiszi –. akit szeretek és tisztelek. És most gyorsan engedjétek ki valamennyit. tudjátok. – Maga egy salemi boszorkány. mert tudja. hogy az emberek most küldtek fűrészért és a fa eltakarítása több órát vesz majd igénybe. Mikor visszaértek a tiszi házába. Türelmesen ki akartam várni a végét. Peter nem szólt semmit. bár szegények még mindig ziháltak és köhögtek. és nagy kiabálás kezdődött. igazán megmondhatnád. – Mi az ördögöt tett ebbe. hogy ezek életem első bombái – mondta kissé sértődötten a tiszi. – Igen. de nem használt. amikor a fa másik oldalán megállt a kocsijával Garutara. – Gonosz kis disznó – mondta Hannibal. hogy talán megtudhatok tőlük valamit. elég jó állapotban voltak. csak nézte a lány arcát. ám az utat egy kidőlt. mintha le akarnák tisztítani. Peter megkereste a két őrszemet is. és szívesen elvisz engem is. Azt mondta. vegye figyelembe. majd jobb belátásra bír. hogy mikor éri baj a szeretteimet. tiszi? – kérdezte Hannibal. Peter kinyitotta az ajtót. hogy azzal semmire sem menne. – Hülye voltam – ismerte be kelletlenül. . hogy senkinek semmi baja – mondta Hannibal –. hogy mi ez az egész. Azt mondtam. A kunyhóból kiáradó fojtó. és föl kell hívnunk a palotát. és mire észbe kaptam. Szünetet tartott. Aztán Garutara átmászott a fán. hogy az évek során baj érjen mindenkit. amivel teljesen kihúzta a lábam alól a talajt. – A kunyhóban – folytatta Audrey – aztán ott volt Ludzsa. fehér füstnek záptojás. Közben Peter és Audrey elsősegélyben részesítették a boldogtalan emberrablókat. mosolyogni kezdett. de fenyegető. – De a francba is. – Miután meggyőződtél róla. ha soha nem tudhatom. köhögtek. A patakvíz meg a Damien által egyáltalán nem szívesen átadott konyakosüveg segítségével hamarosan magukhoz térítették őket. s bár mindkettőnek tojásnyi púp pompázott a tarkóján. amelyen most kezdtek csak tükröződni az átéltek. hogy hol a völgy. könnyeztek. – Hazafelé tartottam. így tettem hozzá egy kicsit a bűzbombák adalékaiból is. nagy fa zárta el. De úgy érzi. – Te pedig elfogadtad az ajánlatát – mondta Hannibal. de gyerünk előbb a tiszi házába – mondta Audrey. Peter sóhajtott. Azt mondta. aki mindig elmondja. hogy mennyire gyűlöli Ludzsát. nem fenyeget közvetlenül engem. akkor nem lesz semmi a repülőtérből meg a gátból. odajött hozzám. – Nincs sok időnk. ezért ő visszamegy a városba.nyomorult kis Ludzsa kényszerítette őket. mondta. Meglehetősen mulatságos látványt nyújtott terepszínű ruhájában és tiroli kalapjában. már letértünk az útról. és kitódult a négy riadt zenkali. – Megpróbáltam átejteni – vonta meg a vállát –. – Ha nem mondom meg neki. majd négykézlábra esve köpködtek és hánytak. – Maga nem is tiszteletes – mondta Hannibal. és részletesen kifejtette a terveit. és az égre emelte tekintetét.és csatornaszaga volt. de ha ez történne. és azt mondta. mielőtt bajuk esne. Nyögtek. Audrey elmondta az eseményeket egy pohár ital mellett. Semmi értelme nem lett volna az ellenállásnak. de arra is gondoltam. hogy igyon egyet. Igen udvarias volt.

megmondtam neki. s a szeme furcsán csillogott. Mihelyt a völgyet elpusztította. hogy egy papi személy részt vegyen egy ilyen közönséges balhéban. hogy tehetted? – sápítozott a tiszi. Ocsmány kis kacaj következett. – Erre nem gondoltam – mondta Hannibal. te kis ír Machiavelli. Természetesen a hosszabb utat mondtam el. Néma csönd volt. amiért egyetlen zenkali is így mert bánni veled. ki vele. – Audrey drágám. – Igen. s talán nem illendő. hogy Ludzsa emberei odaérnek. hogy fütyül Zenkalira. kíváncsi vagyok a végére is. – Csaszi utasíthatja a testőrségét – mondta Audrey –. és gratulál a sikeredhez. Audrey a legegyszerűbb és legokosabb dolgot tette – mondta végül. . – Én meg csinálok még néhány bombát – mondta jókedvűen a tiszteletes. Ott várhatunk a szikla alatt jóval azelőtt. – Szó sincs róla. – Az egész testőrsége vár minket a Hahagáj-völgyhöz vezető út kereszteződésénél egy órán belül. és úgy gondoltam. – Csak egy ír lány tud túljárni egy rafinált tolvaj gazember eszén. Tudtam Leonardótól. – Elnézést. amit kértek tőle. Nem lenne jó reklám az egyháznak. tiszi? – kérdezte Peter. megtette. mert ez lesz Ludzsa bukása. – Mit csináltál? – kérdezte Peter. Különben is. ahogyan azt mondja Garutarának. hiszen egész Zenkali ellene támadna.ha megmondanám is a völgy helyét. Ludzsa elégedett volt. Nem dobhatsz bombát a völgybe – mondta Audrey. – Mit mondott Csaszi? – kérdezte Audrey. hogy ilyen sokáig tartott – mentegetődzött –. – Zseniális – mondta Hannibal –. – Megmondtam. ha az egyháznak harcos híre van. Hannibal jött vissza. Csak Hannibal hallgatott. – Gyerünk. lányom – mondta Damien. de Napóleon Waterloo és Jézus nincsenek formában ilyen késő éjjel. hogy értem jöttök. nem árt. ahol vár rá a pénze. és ő elpusztítaná. hogy hol a völgy – mondta Audrey. – Végül mit tettél? – kérdezte a tiszteletes. Hannibal vigyorogva állt föl. és hangsúlyoztam. tiszi. tőled bocsánatot kér. s hallottam. s nagyokat csapott a tiszi hátára. – Elszánt és magabiztos. Azt mondtam neki. mikor Hannibal kiment a szobából. harminc emberrel még napkelte előtt a völgyben lesz. és közölte. – Igen – mondta Audrey. – Marhaság – legyintett a tiszteletes. – Benne vagyok a buliban az elejétől fogva. hogy az út mindössze hat vagy hét óra. mi… – Jól tökön rúgjuk őket – örvendezett Judith tiszteletes. – Hívom a palotát. – Megzavarná a madarakat. – Azt hiszem. az sem lenne a hasznára. s ő máris indulhat Dzsakartába. – Mi a terved? – kérdezte Peter. – Föltétlenül velünk akar jönni. – Elvégre komoly csetepaté kerekedhet. – Isten irgalmazzon neked. a saját fegyverét fordítjuk ellene. hogy ezzel egy kis levegőhöz juthatunk. hogy merre menjen – mosolygott Audrey –. – Hát ezért volt ennyire elszánt. A tiszi fancsali képet vágott. hogy mennyire veszélyes és nehezen járható. és csupán néhány félrevezető utasítást adtam. Örül. Aztán amikor lemásznak. hogy menjenek a vízesés felé. úgy ám – mondta büszkén Damien.

csupa dalia. – Ön nem aggódsz. de ez még nem siker – mondta Audrey. uram? Jönnek a… hölgyek is? Tettlegességre is sor kerülhet. hogy Hannibal tréfál. A császári testőrök válogatott legények voltak. uram… – Pattogós még mindig azt hitte. rengeteg forró kávét. Zenkaliról nem mész el. Ez a kevés szavú. Végre elérték azt a sziklát. most megmozdult. – Mert ő fizetsz nekemsz ötszáz fontsz. hogy Ludzsa emberei – akik még több mérföldnyire járhattak az erdőben – megláthatják vagy meghallhatják őket. tisztelgett. Rendkívül óvatosan közelítették meg a vízesést. pedig nem szeretném. aki úgy ült ott. majd Pattogós és csapata következett. ahonnan Audrey és Peter ereszkedtek alá a völgybe. tiszi. Pappasz kapitány. mindenfelől fölhangzott a hahagájok szelíd gúnykacaja is: – Ha-ha. – Ezt külön hangsúlyoztam – mondta Pattogós. – Csak attól félek. – Hamarosan itt lesznek – pillantott az órájára Peter. – Ha maga mondja. Nem volt valószínű. – Helyes – mondta Hannibal. Audrey utasításai alapján. – Miért? – kérdezte Peter. és a vízben gázolva átmásztak a Hahagáj-völgybe. – És most kávét kérünk. – Azért én felelek – mondta Hannibal. Jaeger tiszteletes pedig úgy bánik a bombákkal. – Ez azt jelenti. végül a többiek. tehetséges tiszt tökéletesen kézben tartotta kis csapatát. hogy ha Ludzsa nem raboltatta volna el Audreyt. Mikor elérték a vízesést és a völgybe vezető szűk hasadékot. – Nem kétséges – helyeselt Hannibal. hogy Ludzsa talán mégis rájött a turpisságra. én pedig nem viszel őtsz azok utánsz. miközben emberei a háttérben vigyázzban álltak. Éppen pirkadt. – Az lesz – biztatta Peter. mégsem akartak kockáztatni. s a szeme elégedetten villant föl. hogy Ludzsa barátunk nem jön le velük. aztán indulnunk kell. Peter vezette őket. A hajnali levegő hűvös volt. hiszen azok Peter útját követték. s maga még segített volna neki meglógni? . Pattogós hat őrszemet állított. – Kerüljük a szükségtelen vérontást. A császári testőrökkel vagy negyed mérföldnyire a völgy bejáratát rejtő vízeséstől találkoztak. a többiek pedig úgy helyezkedtek el. akkor magától nyugodtan elpusztíthatta volna a völgyet. Ez férfimunka. – Tájékoztattam az embereket – pattogta. gyöngyházszínű homályban megpillantották a ködbe vesző koronájú ombufákat. akiket bizonyos „Pattogós” Summerville kapitány képzett ki és irányított. – És lehetőleg nem zavarjuk a madarakat. Foxi – suttogta harsogva –. de ne kerüljenek a tűzvonalba. a tűzvonalon kívül. a háttérben maradnak. mint valami nagy.– Igazán kedves Csaszitól. ahogyan a gerillák közül is kevesen. akár a hattyúpihe. hogy mindent láthassanak. Mr. s amint az égbolt pirosodni kezdett. Attól tartott. Oda várták Ludzsa embereit. mert nem ismeri ezeket a hölgyeket – vigyorgott Hannibal. – Azért beszél így. – De remélem. s az ég immár ragyogóan kéklett. ha-ha. ám Audrey nemcsak ezért borzongott. Az utolsó ködfoltok is fölszálltak. Aztán a császári testőrök és különös kísérőik behatoltak a hasadékba. hogy én viszel őtsz Dzsakartába – mondta egyszerűen Pappasz kapitány –. amit Miss Audreyválsz tett. mert még ha Ludzsa innen meg is lógsz. morcos medve. Pattogós elosztotta az embereit. a völgyet mindenáron megvédj ük. A sápadt. – Miss Damien leplezte le az összeesküvést. ha meglógna. s most nem jön el. Hannibal elé lépett. – Kérdezhetek valamit.

Peter először azt hitte. megindult Peter is. hogy én adsz ötszáz fontsz egy gazemberneksz? – kérdezte fölháborodva. A parányi és kifogástalanul öltözött. – Ön gondolsz. hogy megadta magát. Engemsz ilyesmi undorítsz. görögöksz. s futni kezdett az ombufák felé. benzineskannáikat. s még a máskor rendíthetetlen Hannibal is izgatottnak látszott. Minthogy ellenfeleik eldobálták fegyverüket. rózsaszín nyelvével végignyalta ajkát. s inkább azokra fordították a figyelmüket. Ludzsa volt olyan ostoba. és völgyneksz lesz semmi baja. A fák és . zajosan vitatkoztak. Mihelyt Ludzsa nekiiramodott. s a szikla tövében egy pillanat alatt teljes lett a kavarodás. Fegyvereik között akadt hosszú kés. Nem akart hinni a szemének. és ki mit vigyen le magával. Amikor aztán Ludzsa is mászni kezdett. Balszerencséjére nem tudhatta. így tettek a testőrök is. Ezért én értesítesz volna Mr. Peter Audreyra pillantott. Ludzsát annyira meghökkentette a dolgok ilyetén fordulata és tervének kudarca. hogy Hannibal és társai még a bokrok között rejtőznek. Nem vitatkozhattak tovább az üzleti etikáról. Ludzsa azt várta. Egy pillanatnyi döbbent csönd után Ludzsa emberei elhajigálták késeiket. Immár negyven ember fecsegett odalent a főnökük utasításait várva. hogyan erősítsék meg a köteleket. puskával a kézben előléptek a császári testőrök. uraim – mondta Hannibalnak. hogy előre fizetsz nekem. s Ludzsát és embereit a sziklafalhoz szorították. fekete lavina – előrelendült. – Őrszemem jelezte. még énekelnek is abban a hiszemben. ő pedig megfogsz Ludzsátsz. Ludzsa erre számított éppen. Hirtelen kilőtt. A császári gárda – khakiba öltözött. Ludzsa szemlátomást meghökkent. mert Pattogós jelent meg mellettük. hogy útját állja. Ludzsa földet ért. – És az ötszáz font? – kérdezte Hannibal. mint a mozdulatlanul lapuló császári testőrök. hogy megérkeztek. Az emberei nyilván sokkal felelőtlenebbek és fegyelmezetlenebbek voltak. Ludzsa emberei lassan lemásztak. Nem üzletembersz. A kapitány szeme villogott. amely a tulajdonosára legalább annyira veszélyes lehetett.– kérdezte hitetlenkedve Peter. csupán gumibotjukat forgatták hatékonyan. puskáikat. hátultöltős arab puska. És ebben a pillanatban fenyegető félkörben. nem így csinálsz üzletsz. De tévedett. hogy maguk vannak. hogyan költhetné el a legokosabban azt az ötszáz fontot. hogy minden testőrre jusson legalább egy a pánikszerűen menekülők közül. utánuk! – kiáltotta élesen Pattogós. ismétlőfegyver és ősrégi. megigazította tiroli kalapját. nevetgélnek. A sziklafalon tekeregni kezdett lefelé az első három kötél. Peter elcsodálkozott a kis piperkőc ügyességén. s a lent figyelők még feszültebben figyeltek. gondosan megtörölte a kezét egy fehér selyemkendőben. Hannibaltsz. hogy a sziklatetőn Ludzsa emberei beszélgetnek. amint utasításokat osztogatott. a testőrök is azt hitték. A tiszteletes a kezét dörzsölte. Görög ilyesmit sohasem tesz. Pattogós előrelépett. akik el akartak inalni. – Nem. aztán az embereihez fordult. még mindig veszélyesnek látszó Ludzsa mozdulatlanul állt a forgatag közepén. Mikor a peremhez értek. mint a hahagájokra. és egymást taposva igyekeztek fölmászni a sziklán. – Mi. Minthogy ő nem mozdult. – A császár nevében! Dobja el a fegyverét! Letartóztatom – mondta a jól végzett munka büszkeségével. Hallották. – Testőrök. Ludzsa hangja is jól kivehető volt. – Csendet kérek. hogy Ludzsa belesétált a lány csapdájába. s szemlátomást azon törte a fejét. Mindketten nagyon elégedettek voltak. Csak Pappasz kapitány maradt közömbös. Pappasz komor pillantást vetett rá. hogy föladja a küzdelmet.

aki egyet bucskázott. és Peter mellébe döfte. ha . a szeme keresztbe állt. – Nem. Ludzsa szürkére vált arccal. – Miért kezdtél ki vele? – Mert feleakkora. éppen akkor. barna kéz nyúlt ki a semmiből. – Ezt a magam nevében adtam – közeledett Peter ismét Ludzsához. Peter azt sem tudta. Megragadta az emberke dzsekijét. jól vagy? – rohant oda Audrey. Amúgy csapnivaló orvos. hadd tisztítom ki azt a vágást – mondta Audrey. Dzsekijének a zsebében lapult. amit Pappasz vágott neki még Audrey kiszabadításakor. – Bravó. Hannibal meglendítette és izmos karjával elhajította azt az ügyes botot. levegőért kapkodva gördült arrébb a földön. mint egy rongybabát. mert nem bírod Petert egyedül. majd én. te hülye – sírta el magát Audrey. s joggal érezte. már nem élnél. és úgy kapta föl a földről. – Peter. úgy ám. Mikor Ludzsa elhaladt előtte. Pappasz kapitány. drágám – fordult Audreyhoz –. – Ez a gazembersz még a kést sem tudsz használni. te kis szörnyeteg. irányt változtatott. Doktor Mafuzi csodákat művel a tűvel. de varrni. s a fiúd kétszerte olyan szép lesz. Az ütésnél is jobban meghökkentette talán a felé rohanó Peter. – A késvágás – próbált mosolyogni Peter – többnyire rosszabbnak látszik. és végighasította Peter arcát. Előkapta kis elsősegélycsomagját. – Igen. a képén vér csörgött. s csak bámulta. ahol Hannibal és a tiszteletes rejtőzött. nem – érkezett lihegve a tiszi –. hogy egy kissé kiegyenlíti az esélyeket. mint amilyennek látszik. mint én – próbált tréfálni Peter. s rongybabaként terült el a földön. Az állától a füléig érő vágás egészen a csontig hatolt. Ludzsa nyomban összeesett. mert Ludzsa igen fürgén futott. mint amilyen valójában. hogy nagyszerűen sikerült. Az ütés lendülete kellemesen csiklandozta Peter karját. – Huh! – mondta undorral a kezek tulajdonosa. mint a legszebb falikárpit. és kapta el satuként Ludzsa kezét. hogy Ludzsa Peter zsákmánya. s a szeme gonoszul csillogott. tartozom neked valamivel. Öt perc sem telik belé. – És most. pompás találat! – ugrált örömében a tiszteletes. Ludzsa fölkiáltott fájdalmában. csodákat. Ludzsa pengéje áthatolt az anyagon. A Damientől kölcsönkapott kis ezüstkulacs mentette meg Petert. hogy sebhelyes maradjon neked egész életére. amikor egy sűrű szőrrel borított nagy. kitisztította a sebet. Peter meglepetten engedte el a kis embert. – És most kapsz egyet Miss Damien nevében.bokrok között már-már mindketten oda értek. bár egy pillanatig sem vonta kétségbe. Ugyanabban a pillanatban egy másik kéz jókora karateütést mért Ludzsa tarkójára. azt tud. Ezért Hannibal úgy döntött. drágaságom – hajolt Ludzsa fölé és markolta meg a dzsekijét Peter. Peter nehezen tudta ledolgozni hátrányát. amikor az vicsorítva előreugrott. A bot a két válla között találta el Ludzsát hangos csattanással. És ha jól tudom. – Gyere. ha nem akarod. hogyan védekezzen. Peter a lány felé fordította vértől csöpögő arcát. – Én vagyok. Audrey meg a többiek látványa. – Foxglove! – hörögte. de megcsúszott a kulacson. Peter ezek után rendkívüli precizitással állón vágta Ludzsát. és két kis tapaszcsíkkal megpróbálta összehúzni a sebszéleket. ahogyan vére patakokban folyik le a dzsekijére. Gondos munkát kell végezni. Peter ismét ütésre emelte az öklét. Peter gyomrát célozva meg a pengéjével. majd ülő helyzetben kötött ki. Vidd magaddal apádat is. az állától a füléig. – Ha rosszabb lenne. Az utóbbi hetek minden izgalmát és bosszúságát belevitte. de Ludzsa a kígyó fürgeségével kést rántott. vidd minél előbb a kórházba. Buta képpel pillantott Ludzsára. s Ludzsa elterült a földön.

csak Ludzsától szabadultunk meg. De a völgy ügye ezzel még nem oldódott meg. – Nincs más megoldás. – Hát ez csodálatos – mondta bosszúsan Hannibal. Jut eszembe. Csaszinak igaza van – próbált értelmesen artikulálni Peter a tapaszai ellenére. uraim. Bánatosan hallgattak. Mondja el mindkettő a magáét. képtelenek vagyunk megtalálni. – Nem fogok elájulni. Mindhármuk kezében egy-egy nagy pohár Felségsértés volt. összetört teste fölött. Igazán örülök. drága Sir Osbert.elájulna. üldöz minket. jobb ötletem van. – Ludzsát bízd csak ránk – mondta Hannibal. Menjünk. Az arca komor volt. hogy ez a kis gazember magához térjen. hogy nem vagyok hálás neked meg Audreynak azért. bocsássák meg a késést – . és kikászálódott a függő-ágyból. S amint kimondta. – A gyilkossági kísérlet vádja nagyon is jól fog állni neki. aztán hátha kialakul valami. az egyik pontosan az ellenkezőjét követeli. Ám Sir Osbert és Sir Lancelot még mindig itt trombitáinak a küszöböm előtt. – Üzenetet hagytam neki. ha pedig szükségünk van rá. – Úristen! – sóhajtott Hannibal. – Remek ötlet – derült föl Csaszi –. – Kedves Sir Lancelot. Amikor Csaszi mesterkélt szívélyességgel besietett. mint két macska a háztetőn. mégsem látszottak jókedvűnek. és akkor… – Szó sincs róla – mondta határozottan Audrey. – Ámen – mondta a tiszi. Csaszi kiürítette a poharát. Ezért hívattalak ide mindkettőtöket ma reggel. panaszos hangjuk szállt az ombufák közt. erre nem is gondoltam. Sir Osbert és Sir Lancelot tizenegyre jönnek tárgyalni velem. de erről majd később. – Azt hiszem. kérem. Ha Zenkalin lenne Viktória Kereszt vagy Bíbor Szív. – A tiszinek igaza van. s fél lábával hintáztatta magát. bármilyen múlékony értékű is az ilyen kitüntetés. Peter – mondta Csaszi. – Elájulnék? – háborgott Peter. körben kiáltozni kezdtek a hahagájok a bozótban: – Ha-ha… ha-ha… ha-ha – Erős. és megbiccentették a fejüket. Azt hiszem. és kortyolt az italából –. Csak azt várom. kedves Hannibalom. mint a másik. NYOLCADIK FEJEZET ZENKALI ZÁSZLÓBONTÁS Csaszi ott feküdt tágas függőágyában. hogy megmentettétek a völgyet. tudtál beszélni Droommal? – Nem. A nagy ebédlőben Sir Lancelot és Sir Osbert ült a hatalmas asztal két oldalán olyan közönyös képpel. mintha csak rekviemet dalolnának Ludzsa apró. nyomban megkapnád tőlem mindkettőt. – Félre ne érts. – Malapi jön. Mellette ült Hannibal és a csupa tapasz arcú Peter. mindketten fölálltak. gondolom. és kompromittáltátok azt a féreg Ludzsát. még mindig az erdőben van – mondta Peter. – Például mesélhetnénk Osbert bácsinak Ludzsáról. így hát közeledik a nemezis. s mindkettőnek van némi igazsága. – Ha nincs rá szükségünk. ne hidd.

villogtatta a fogait Csaszi –, de az államügyek, az államügyek… Hiszen önöknek igazán nem kell magyaráznom, uraim. Egy kis frissítőt? No persze, egy ilyen forró napon… Elcsábíthatom önöket? Mindenünk van, azt hiszem… ó, igen, önnek egy whiskyt vízzel, Sir Osbert… és önnek, Sir Lancelot, talán gint tonikkal, jó lesz?… Hannibal, Peter, nektek ott egy kancsó abból a fehér italból, amit úgy szerettek. Mindenki kapott? Helyes, helyes. Csaszi leült, és rámosolygott az asztalnál ülőkre, túláradón, mint a vulkán, ellenállhatatlanul, mint a lavina. – Kedves Sir Lancelot, megkapta a levelemet? A másolatát persze elküldtem Sir Osbertnek. És most szeretném hallani a véleményüket. Csaszi hátradőlt, az arckifejezése nyílt volt és fegyelmezett, csokoládébarna ujjait összefonta. Sir Osbert úgy nézett Sir Lancelotra, mintha csak most venné észre. Hallgattak. Aztán Sir Lancelot megköszörülte a torkát, s rosszallóan elmosolyodott. – Talán… esetleg… ha senkinek sincs kifogása ellene, én kezdeném – mondta. – A véleményem segítségével talán kialakíthatunk valamiféle modus operandi-t. Sir Lancelot nem vett tudomást Sir Osbert fölhorkanásáról. – Nagy figyelemmel olvastam a levelét, felség, s rögtön az elején fontosnak tartom tisztázni, hogy megértem, milyen szokatlan és veszélyes helyzetben van, és együtt érzék önnel. Önök elfogadták a repülőtér ötletét, mielőtt fölfedezték volna a völgyet, ebből adódik a probléma. Mint természetvédő, én természetesen ellenzem a repülőteret és a gátat, de a döntés természetesen kizárólag Zenkalié lehet. Gyors pillantást vetett Sir Osbertre, kortyolt egyet, aztán folytatta. – Azt hiszem, tisztáznom kell a magam és az általam képviselt szervezet álláspontját. Az ember világszerte hihetetlen gyorsasággal károsítja és pusztítja a pótolhatatlant; néha nem is tudjuk, hogy mit teszünk, néha tudatosan és szándékosan tesszük, de mindig a haladás nevében. Hasonlattal élve úgy is mondhatnám, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Az én szervezetem egyáltalán nem akadékoskodó, miként Sir Osbert föltételezi. Csupán óvatosságot kérünk. Szívünkön viseljük az állatok és környezetük sorsát, ám a legtöbben nem értik, hogy környezeten mi nemcsak az őserdőt értjük, de mondjuk London külvárosait is. Általában azzal szoktak érvelni ellenünk, hogy mi hasznunk van ezekből a lényekből, mikor csodálatos technikánk van, uralni tudjuk és vágyaink szerint át tudjuk alakítani a természetet. Legalábbis ezt mondják nekünk. Erre az az igen egyszerű válasz, hogy nem tudjuk. Sir Osbert ismét fölhorkant. – így igaz – mondta –, nem tudják. Maguk. Sir Lancelot Sir Osbertre pillantott. – De legalább beismerjük a tudatlanságunkat, Sir Osbert, legalább nem próbáljuk eltitkolni, mint maguk. Sir Osbert elvörösödött. – Az egész érvelésük, az összes akadékoskodásuk alapja a tudatlanság, ezek szerint? – morogta. – Hogyan akarnak így haladni? A világ fejlődik, növekszik, és maguk állandóan visszafogják. – Ha azt állítja, hogy választanom kell a repülőtér és a Hahagáj-völgy megmentése között, akkor kétségtelenül a völgy megóvását választom – mondta Sir Lancelot –, mivel, biológiai érdekességén túl, még nem is tudhatjuk, hogy mennyire fontos lehet. – Fontos? Fontos? – háborgott Sir Osbert. – Azt kívánná, hogy csak üljünk és malmozzunk, mert a völgy talán fontos? Édes uram, maga bolond. Ez a huszadik század. Itt nincs helye az efféle ökológiai luxusnak… Elhallgatott, mert Hannibalból kirobbant a nevetés. – Elnézést – mondta mesterkélt udvariassággal –, de ilyen remek kifejezést évek

óta nem hallottam. Ökológiai luxus! Ez jó. Ebben érzik a haladás. – Igen – mondta szárazon Sir Lancelot –, bár az az érzésem, hogy ez a… hm… ökológiai luxus egyaránt érinti a természetvédőket és a haladás bajnokait. – Nem állt szándékomban humorosán fogalmazni – mondta sértődötten Sir Osbert. – Nem, ez egyáltalán nem humoros – mondta Sir Lancelot. – Inkább szomorú. Csaszi hatalmas teste egy picikét megmozdult. – Teljesen egyetértek az elveivel, Sir Lancelot – mondta –, ám szeretném, ha a közvetlen problémára összpontosítanánk. Mi a véleményük a tervünkről? – nézett az egyik báróról a másikra. – A terv lehetetlen – mondta Sir Osbert. – Véget nem érően hátráltatná a repülőtér ügyét. Őfelsége kormányának a nevében, amelyet itt képviselek, ki kell jelentenem, hogy nem tűrünk semmiféle hercehurcát ebben az ügyben, melynek oly nagy a fontossága nemcsak a Nemzetközösség, de Zenkali biztonsága szempontjából is. – Igazán hízelgő, hogy ön szerint az ellenséges külvilág egy olyan szerény sziget után sóvárog, amilyen Zenkali – mormogta Csaszi. – Nemcsak Zenkaliról van szó, hanem az egész Indiai-óceánról – mondta bosszúsan Sir Osbert. – Úgy látszik, itt senki sem tudja megérteni, hogy a világbékét kockáztatjuk néhány rohadt fa és nyavalyás madár miatt. – Egyszer már emlékeztettem, hogy a hahagáj a fanguák istenének a megtestesülése – mondta fagyosan Csaszi. – Remélem, nem lesz szükség rá, hogy megismételjem. – Bocsánat… – nyögte Sir Osbert. – És ön, Sir Lancelot? – fordította el Sir Osbertről baziliszkusztekintetét Csaszi. – Én másutt látom a problémát. Ha meg tudják is őrizni a hahagájt és az ombut bölcsőhelyükön kívül, mindkettő valamiféle vákuumban fog fennmaradni. Szervezetünknek az az elve, hogy mindent a maga természet adta környezetében kell lehetőleg megőrizni, ezért attól tartok, hogy elvileg elleneznem kell a madár és a fa kitelepítését a völgyből. No meg aztán a költség is hatalmas lenne; nem tudom, honnan kerítenének rá pénzt. Az önök szempontjából megértem a kompromisszum értékeit, de szervezetünk szemszögéből nézve, attól tartok, nem fogadhatom el a tervet. – Teljesen nevetséges, hogy az emberiség jövőjét kockára tegyük egy fa meg egy madár miatt! – tért magához Sir Osbert. – Nem értem, miért képtelen megérteni, hogy az emberiség jövőjét a természet megóvása biztosítja, nem pedig a természet folyamatos és kapzsi kizsákmányolása! – mondta dühösen Sir Lancelot. – Uraim, uraim – csillapította őket Csaszi –, megértem a haragjukat, de kérem, őrizzék meg hidegvérüket. Mindketten elmondták a véleményüket, s mindketten figyelemre méltó érveket sorakoztattak föl. Ha megengedik, továbbítom állásfoglalásukat a bizottságnak. Csak azt kérdezem: ha a bizottság még egyszer hallani kívánná véleményüket, hajlandóak lennének mindezt megismételni előttük? – Természetesen, örömmel – mondta Sir Lancelot. – További késlekedés – vonta meg a vállát Sir Osbert –, de úgy látszik, nem tehetek mást. Bár azt hittem, a helyzet elég világos még egy… – Még egy…? – nógatta behízelgően Csaszi. – Csak azt akartam mondani, hogy bárki láthatja, mennyire fontos a repülőtér Zenkalinak – vágta rá gyorsan Sir Osbert. – És azt sem szabad elfeledni, hogy mennyire fontos számunkra a hahagáj meg a fa is – mondta Csaszi. – Nyilván megdöbbenti önöket a hír, hogy az elmúlt éjjel

megpróbáltak behatolni a völgybe, hogy elpusztítsák az összes fát és madarat. – Úristen! – kiáltott föl Sir Lancelot. – Mi történt? Sir Osbert hallgatott. – Szerencsére az összeesküvést leleplezték, és a gonosztevőket letartóztatták – mondta lágyan Csaszi. – Remélem, idővel megtudjuk majd tőlük, hogy ki állt a dolog hátterében. ! Sir Osbert arca előbb falfehér, majd céklavörös lett. Megköszörülte a torkát. – Undorító, szégyenletes – mondta minden meggyőződés nélkül. – No és tudják már, hogy kik az elkövetők? – Sajnálatos módon egy magas rangú tisztviselő vezette őket – mondta szomorúan Csaszi. – Természetesen száműzzük. De valójában azokra volnánk kíváncsiak, akik mögötte álltak. – Átkozottul nehéz szóra bírni az ilyeneket – mondta Sir Osbert. – De még ha sikerül is, az effélék nem szava-hihetőek. – Ó, szerintem beszélni fog – vigasztalta Csaszi. – No de nem szeretném ilyen csacskaságokkal untatni önöket. Majd megüzenem, ha lesz mit. Ha közben szükségük lenne valamire, csak kérjenek bátran. Hannibal vagy az ifjú Foxglove majd igyekszik a kedvükben járni. A két urat az ebédlő ajtajáig kísérte, s ott a főudvar-mester gondjaira bízta. Aztán visszament az asztalhoz, és leült. – Nos? – kérdezte Hannibal. – Mit gondolsz róluk? Be kell vallanom, hogy kezdem megkedvelni Sir Lancelotot. Becsületes ember. Sir Osbertről ezt nem merném állítani. – Egyetértek – mondta Csaszi. – Bár Ludzsa még mindig eszméletlen, így hát nem bizonyosodhatunk meg Sir Osbert felől. Semmi okosat nem tehetünk, míg elő nem kerül Droom, és Ludzsa magához nem tér. Ezért szerintem menjetek haza, és otthon várjatok. Peternek rettenetesen fájt a feje, s arcának bal fele szinte izzott. Hannibal karon fogta, és kivezette a palotából. – Megkértem Audreyt, hogy vacsorázzon nálam – mondta. – Szívesen lefektetnélek, de önző módon attól tartok, hogy szükségem lehet rád. Viszont fölajánlhatok négyezer aszpirint, annyi piát, amennyit csak jónak látsz, meg egy tisztességes vacsorát. – Aszpirint kérek – mondta Peter. – Meg egy kis nyugalmat. Hannibalnál Audrey nyomban tüsténkedni kezdett Peter körül: aszpirint adott neki, a kezébe nyomott egy pohár hideg italt, s még arra is rávette, hogy nyakig belemerüljön Hannibal úszómedencéjébe. Aztán igazán finom vacsora következett, s amikor a kávéjukat itták a verandán, Peter már majdnem emberien érezte magát. Hannibal bement valamiért a városba, magukra hagyta a fiatalokat. – El sem tudom képzelni, hogyan erezheted magad, az utóbbi napokban annyira összekavarodott minden, hogy már gondolkodni sem tudok – mondta Audrey. -Azt hiszem, az a nagy ellentét lehet az oka, ami a hahagáj előtti békesség és a mostani zűrzavar között van. – Én is teljesen hülye vagyok – mondta rosszkedvűen Peter. – Néha már azon tűnődöm, vajon érdemes volt-e fölfedezni azt a nyomorult völgyet. – Peter, ezt nem mondod komolyan. – Nem tudom. Mi haszna az egésznek? Egy csomó dühös katona kóborol Dzamandzar utcáin, akár a kóbor macskák, és belekötnek egymásba, mert nem mehetnek Carey Anyóhoz. Az összes templom üres. Ginkák és fanguák tűznek össze úton-útfélen. A szigetet olyan szörnyű alakok árasztják el, mint Brewster meg a bolond állatbarátok. Pedig igazán békés volt, míg föl nem kavartuk.

amit mond – mondta Peter. Könnyekre fakadt. Igen. már vártuk – üdvözölte Peter amilyen szívélyesen csak tudta a visszataszító emberkét. hogy visszakapták az istenüket. mert szegény Csaszi mindenáron demokratikus akar lenni – mondta Audrey. És látnod kellett volna dr. de igyekszik más módot találni. – Talán igazad van – mondta Peter. és összetekerte szőrös lábait. Nem. – Szóval most már hajlandóak fogadni. nem pedig iránymutatónak tekintik a tudományt. nem kavartunk föl semmit. hogy hozzunk rendbe mindent. hogy sokáig habozhat már – mondta bánatosan Peter. – Szóval. Igen. És a fanguák boldogok. Oliphant alig várják. Vézna vállán nagy. kedves Foxglove. Mr. nem tekintjük sértésnek a tömegek elutasítását. igaz? – kérdezte. igaz? De mi. míg teljes kavarodást nem csináltak? Akkor aztán sírva jönnek hozzánk. – Mint mindenki ezen a világon. mocskos ujját. hogy Peter ezt nem szívesen ismerte el. Mi. professzor – mondta Peter. majd mohón szürcsölni kezdte az elébe tett limonádét.– Butaság – mondta Audrey –. Ugyanazt a ruhát viselte. hogy uralkodóink mindaddig nem fordulnak az igazi tudósokhoz. hogy a világot analfabéták irányítják. mint amennyi kárt tett. majd leült. amit a középiskolában kaptak. egy limonádé valóban fölfrissítene – mondta Droom. azt hiszik. amikor meséltem neki az ombukról. a súlyától Droom csenevész teste szinte elferdült. Foxglove. Droom fölemelte hosszú. tudósok. – Csak azért vagyunk kutyaszorítóban. a császárnál és Oliphantnél? Nagyon-nagyon sokszor. – Őfelsége és Mr. Tómba! Egy perc múlva Droom már a verandán villogtatta sárga fogú vigyorát. Gyűjtődobozát az ölébe vette. Alapjában véve teljesen egyetértett Droommal. és olyan védelmezőén ölelte. Dloom gazda jön vala – mondta. – Hányszor könyörögtem kihallgatásért. ulam. s szemlátomást több napja nem fürdött és borotválkozott. hogyan evickélünk ki ebből a kutyaszorítóból. Nem. – A ma reggeli tanácskozás alapján nem hiszem. igaz? Hányszor nem fogadtak? Nagyon-nagyon sokszor. és igyon… egy limonádét – mondta Peter. A biológia számukra nem több az alapvető szexuális fölvilágosításnál. – Droom! – ült föl Peter. Foxglove gazda.-et. – Nem egészen értem. akik elrontották a játékukat. Nem. Csodálkozhatunk-e hát. ők is végső menedéknek. – Hannibal tíz percen belül itt lesz. aki egy kicsit is értene a biológiához. Tómba jött be nesztelenül. és nyomban futott Stellához. bonyolultabb dolgokról már nem is beszélve. amiben Peter utoljára látta. vászonnal borított gyűjtődoboz függött. s a filiszteusok megalázkodnak. kedves Foxglove. – Elintézhetné az egészet egy rendelettel. F. – Kedves Droom professzor. – Kelem. – Végre! Vezesd be. hogyan működik a tulajdon veséjük. . – Foglaljon helyet. hogy beszélhessenek önnel. Talán el sem hiszi nekem. Ha csak kimondom a szót: ökológia. és könyörögnek nekünk. A legtöbbjük még azt sem tudja. tisztafejű tudósok jól látjuk. elbuktak a hatalmasok. mint a gyerekek. – Igen. ám a tudós annyira visszataszító volt. Igen – mondta Droom. mint valami törékeny újszülöttet. – Csak azt nem tudom. – Sok igazság van abban. valami ismeretlen külföldi államférfiról van szó. de alig akad a világon politikus. ? Droom biccentett. Szerintem a fölfedezésünk több hasznot hozott.

Droom tekintete hirtelen ravasz lett. de Droom félbeszakította. – Tisztában vannak az amelafa fontosságával Zenkali gazdasági élete szempontjából. s a kalap hangos puffanással kötött ki az egyik székben. Igen. Foxglove. Mr. és átvezette a társaságot a tágas nappaliba. Annak ellenére. – Köszönöm. Igen. Bármilyen visszataszító fickó volt is. fáradhatatlanul. – Nos? – mondta Hannibal. valamit? Én mindent meg tudok magyarázni. s az összes iratot a földre söpörte. ahová kirakhatom a dolgaimat. éjjel-nappal. Végigdübörgött a verandán. Több perforált tetejű kis dobozt rakott az asztalra. – Valamit. Hannibal éles pillantást vetett Droomra. ahogyan semmibe vettek. mint nyilván észrevette. Droom összekulcsolta háta mögött a kezét. hogy demonstráljam? – Jöjjön – mondta Hannibal. – Nézze. Megoldottam a problémájukat. s gyöngéden magához ölelte gyűjtődobozát. nevetséges trópusi sisakját elhajította. nem éppen jelentéktelen szellememet a problémára összpontosítottam. és esetlenül biccentett. Ám arra csupán a közelmúltban derült fény. – Ha így van.– A helyzet. kimondhatatlanul fontos – közölte Droom. igénybe vettem szinte zseniális inspirációmat… – Szóval megoldotta a Hahagáj-völgy problémáját? – szakította félbe Peter Droom önelégült önelemzését. szüntelenül. – Csodálatos – mondta Droom. – A fölfedezés. ebben a dobozban van a válasz minden kérdésre! Mielőtt Peter és Audrey megszólalhatott volna. és úgy kieresztette éles és pedáns hangját. félig lehunyta a szemét. Uralkodóinknak nincs mitől félniük. – Megoldottam – suttogta izgatottan. – Volna valahol egy asztal. igen bonyolult – folytatta Droom a szokásos ocsmány mosolyával. – Igen. A folyadék végigcsorgott az állán. és kezdett kipakolni. Ez már elismerés. aztán egy lapos. s nem az asztal túloldalán álló három emberhez beszélne. megjött Hannibal. Zenkali jövője szempontjából. Peter és Audrey úgy nézték a kellékeit rendezgető Droomot. – Úgy értem. és szürcsölt a limonádéból. Mr. – A repülőtér miatt? – kérdezte Peter. kedves Droom – mosolygott Hannibal –. mintha egy nagy teremben tartana előadást. így erre nem szükséges kitérnem. egy kis növénygyűjtőt meg egy nagy csomó fényképet. Igen – mondta vigyorogva Droom. hogy megoldotta számunkra a Hahagáj-völgy problémáját – magyarázta Peter. – Igen. ahogyan a gyerekek az előadásra készülődő bűvészt. akkor maga a legokosabb ember Zenkalin – mondta szkeptikusan. nevetségessé tettek. és sokat sejtetően bólintott. hátravetette a fejét. Foxglove. – Igen. éppen magára van szükségünk. Igen. amit Miss Damiennel tettek. – Ó. folytattam a munkát. Itt. ahogyan bántak velem. köszönöm. fekete dobozt. észrevettem – mondta szárazon Peter. hogy az amelafát kizárólag az amelalepke képes . volt benne valami mágikus erő. Ott előhúzott egy papírokkal teli asztalt. hát Hannibalék nagy figyelemmel hallgatták. ha tud valamit mondani… – kezdte Peter. Az asztal túloldalán álló Hannibal. majd a dobozt az asztalra tette. – Droom professzor éppen ott tart. – Tovább ne csigázza az érdeklődésünket. Mi a megoldás? – A megoldás itt van a dobozomban – mondta Droom. – Ez elég nagy? – kérdezte. Droom elpirult örömében. Mikor elkészült. Droom letette a poharát. – Ez nem lep meg – mondta Droom.

de a magok sohasem keltek ki. majd egy fényképet vett elő. – A hahagáj. amelyen az amelalepke él. s megjelentek a gombostűfejnyi. És miért? Mert a pikkelyesszárnyú lepkéknél a kifejlett rovar nem föltétlenül ugyanazzal táplálkozik. a hím alsó szárnya kissé sárgább… és tudtuk. – Itt van az a négyszázhúsz fajta őshonos és meghonosított növény – mondta –. s a lábát bámulva próbálta rendezni gondolatait. Egyszerű. – Úristen – szűkült résnyire Hannibal szeme –. a völgy fölfedezése előtt úgy tudtuk. .megtermékenyíteni. – A hahagáj! – suttogta Audrey. fekete hernyók lebegtek spirituszban. Droom kinyitotta a növénygyűjtőt is. hogy a hegyekben végzett kutatásaim során egy rendkívüli völgyre akadtam. – Ez az a levél – mondta nagyon komolyan –. Bármilyen táplálékot kínáltam nekik. kipróbálni rajtuk számtalan különféle növényt. Szünetet tartott. melyre korábbi tapasztalataim és sikereim teljesen alkalmassá tettek. – A hahagáj! – Ahogyan mondja. Ám a rovar életciklusát homály borította. fekete lárvák. hadd fejezzem be. akkor ez azt jelenti… – Kérem. Igen. amint látják. s az többször is termést hozott. és leült. melyben parányi. majd fölmutatott egy fehér kartonlapot. Elhallgatott. Az ombufa levele. kutatott a növénygyűjtőben. Aztán rendkívüli fölfedezést tettem. párosítani őket. Ebben is egy amelalepkepár volt. Az amelalepke esetében természetesen nemcsak azt nem tudtuk. s jól látszott előrenyúló. s amikor a tojások kikeltek. – Mihelyt ez a fölfedezés megszületett. sikertelenül. Igen. De az egyik probléma megoldása nyomban egy másik problémát vetett föl. a lárvák megbetegedtek és elpusztultak. Nos. Tudtam. Első feladatom tehát ennek a problémának a megoldása volt. hogy léteznie kell valamiféle katalizátornak. Elhallgatott. Foxglove és Miss Damien is fölfedezték. Igen. Igen. – Ezért felkértek. először is. de a völgy fölfedezéséig fogalmunk sem volt róla. hogy a kifejlett rovar mivel táplálkozik. Miss Damien – bólintott fenséges mozdulattal Droom. kinyitotta a lapos dobozt. melyre egy nyílhegy alakú levél volt préselve. létfontosságúvá vált. Igen. nem sokkal az után. hogy Mr. hiszen a rovar nyilvánvalóan védelemre szorul az amelafa érdekében. Igen. Nem jártam sikerrel. melyek ezen a levélen éltek. hogy jöjjek Zenkalira. Ez sok fejtörést okozott nekem és dr. hogy nem lesz könnyű. mit tudtunk a lepkéről? Gyakorlatilag semmit. mint ahogyan egyetlen ökológiai probléma megoldása sem könnyű. Mint tudják. hogy megtudjunk mindent eme rovar biológiájáról és életciklusairól. Droom kotorászott a zsákjában. Hallgatói némán és izgatottan néztek rá. és vállaljam a feladatot. Ismertük a hím és a nőstény közti csekély különbséget. Ott láttam végre az amelalepke eleven lárváit. amely előidézi a mag kicsírázását. Hannibal odahúzott egy széket. melynek rendkívül hosszú szívószerve tökéletesen megfelel erre a feladatra. kérem – protestált Droom –. hogy csupán egyetlen ombufa él. hosszú szívószervük is. Elhallgatott. amivel a lárva. Az történt. Igen. melyekkel etetni próbáltam a lárvákat. Droom kinyitott egy másik dobozt. Rájöttünk. hogy mivel táplálkozik a lárva. ámbár fáradságos feladat volt összefogdosni számos hímet és nőstényt. hogy mi lehet az… De most már tudom. de magát a lárvát sem írta még le senki. Nem. egy ágacska fehér lepketojások csomójával meg egy kis kémcső. melynek parafa aljához egy hím meg egy nőstény amelalepke volt gondosan tűzve. Fellugonának.

hogy az amelaültetvények mellett ombuültetvényeket is telepítsenek. lehetséges ombufákat és hahagájokat hozni Dzamandzarba? – A völgyből? Igen. én meg egész Zenkali hálásabbak vagyunk önnek. mikor Peter a kezébe adta a poharat. melyeken Peter annyit dolgozott. majd növekvő reménykedéssel. Gyertek. professzor. – Elvégre itt vannak a fegyveres erők képviselői meg a többi vendég. A madár lényegében mindenevő. Viszont az ombufa nem létezhet a hahagáj nélkül. és gondolkodott. s a menetben részt fog venni egy hahagájpár és hat ombufa is. Hannibal? – kérdezte Audrey. – Felséged igazán kedves – pirult Droom örömében. – Parádé – bólintott Csaszi. hogy nagy és pompázatos ünnepség résztvevői lesznek. az ombufára rakja a petéit. hozza a gyűjteményét. Droom. mivel tartozunk önnek. maga egy zseni! – ugrott föl Peter. elmondjuk neki. gyorsan csusziba ültek. – Ez azt jelenti. s szemlátomást gyönge talajon is megél. Mit sem törődve a csaholó kutyákkal. Aztán az ombukat . indulás a palotába. tölts öt nagy pohár Felségsértést – mondta Csaszi. Míg Peter töltött. – De biztos ám – vigyorgott Hannibal. lehetséges – mondta Droom –. – Istenemre. Ha gondosan választják ki a csemetéket. nagyszerű – nézett pajkosán csillogó szemmel Hannibalra Csaszi –.– Vegyük sorba még egyszer – mondta. s izgalmában a szokásosnál is jobban összetekerte lábait. – Úgy van – mondta Droom. – Csaszinak pontosan erre van szüksége. a császár is kíváncsi lesz rá. hogy semmiképpen nem áraszthatjuk el a völgyet és építhetünk repülőteret – dörmögte Hannibal. – Tehát az amelalepke. mind a talaj ugyanolyan itt is. másként nem tud kicsírázni. Hát legyenek. de néhány példányt ide lehetne hozni. Tehát óriási ünnepséget rendezünk. Biztosíthatom. hiszen tökéletes helyen vannak a völgyben. Csak akkor ült föl. – Mondja. amitől a sziget egész gazdasági élete függ. A legtöbben arra számítottak. – Peter. Az új egyenruhámról nem is beszélve. és megszorította Droom kezét. A magot a madárnak meg kell ennie és ki kell ürítenie. végül kitörő örömmel hallgatta Droom előadását. ha kárba vesznének a sátrak. mert az ombumag külső héja rendkívül kemény. – Nagyszerű. Csaszi eleinte hitetlenkedve. – Pontosan – mondta Droom. professzor. – Miért? – Azért – magyarázta Droom –. hiszen tudomásom szerint mind a klíma. – Nagy nap ez a mai! – Biztos vagy benne. Jöjjön. mivel megtermékenyíti az amelafát. – Másként szólva: ha a völgyet elárasztjuk. Igen. légy szíves. hogy nem feledjük soha. Csaszi lehunyt szemmel feküdt függőágyában. Nem tanácsolnám az összes példány áttelepítését. – A hahagájra – mondta ünnepélyesen. a sziget gazdasági élete összeomlik? – kérdezte. – Köszöntőt kell mondanom. aztán töprengő pillantást vetett Droomra. tehát mégis megrendezhetjük a parádét. De véletlenül az ombu termése a kedvenc csemegéje. a lobogók. – Parádét? – értetlenkedett Hannibal. Az ombu pedig ellenálló fajta. és vágtattak a palotába. semhogy ki tudnánk fejezni. szerintem semmi akadálya. a gondosan elkészített felvonulási tervek. Hannibal nagyot füttyentett. Sajnálatos lenne. – Drága Droom professzor – mondta –.

miszerint Sir Osbert és Lord Hammer anyagilag fölöttébb érdekeltek voltak az ügyben. Kiválasztottak és megjelöltek fél tucat fiatal ombufát. bár inkább hátráltatta.morogta Sir Osbert. – Peter és Audrey. hogy mindenáron keresztül akarta vinni a repülőtér meg a gát építését. s az első hajóval elhagyta a szigetet. mint segítette az embereket. hálós ketrecet. akit mindketten ismernek – mondta fagyosan –. ti addig lennétek szívesek gondoskodni a fákról meg a madarakról? – Persze – mondta Peter –. hogy összeszedje magát. Neked is töltsék még egy pohárral. melyek önökre vonatkoznak… hm… uraim. s Audreyval be is csalogattak a ketrecbe egy hahagájpárt. a hahagájok pedig végre kiszorítják a palotámból azokat a szörnyű és lármás pávákat. igen súlyos börtönbüntetés helyett kapott. Csaszi sem ment a szomszédba egy kis ravaszkodásért. s szemlátomást csöppet sem szenvedtek a fogságtól. melyet a rá váró. még Droom is. hogy a csemegék kifogyhatatlan forrásai – Peter és Audrey – végleg eltűnnek. – Helyes – bólintott Hannibal. – Azt hiszem. nyilvánvaló hamisítványok.elültetjük a botanikuskertben. az enyhén izzadó Lord Hammer pedig különféle építményeket rakott a levéltárcájából. – Össze kell hívnom a parlament rendkívüli ülését. A madarak habozás nélkül besétáltak a ketrecbe. s azt kellett tapasztalnia. mivel túlságosan gyakran fakadt örömkönnyekre és ült le. . Viszont megígérte. Peter csináltatott egy nagy. Inkább az látszott aggasztani őket. – Hamisítványok. s mindketten rengeteget kerestek volna rajta. Csaszi ekkor a palotába hívatta Sir Osbertet és Lord Hammert. hogy bejelentsem nekik – mondta Csaszi. átadott nekem bizonyos dokumentumokat. szárnyukkal csapkodtak. a legnagyobb örömmel. a szemüvegtokjából meg a szivartárcájából. hogy a repülőtérről már szó sem lehet. s nem kötötte Ludzsa orrára. – Hát ezt megbeszéltük – mondta elégedetten Csaszi. El akarják vetni a repülőtér meg a gát ötletét? Ebben az esetben ő írásbeli bizonyítékokkal szolgálhat. Sir Osbert arca többször is színt váltott. így aztán igazán nem volt nehéz becsalogatni őket egy kisebb ketrecbe. – Még egy pohárral. egyetlen nagy felvonulást kellene csinálni – töprengett Csaszi –. hogy a Sir Osbertet és Lord Hammert kompromittáló iratokért cserében csupán száműzi Ludzsát Zenkaliról. A hahagáj másfajta problémát okozott. melyek között a legfőbb bűne az volt. A következő három napot Audrey és Peter a Hahagáj-völgyben töltötte. Közben Ludzsa is visszanyerte eszméletét. és kétségbeesetten kiáltoztak. melyet hatalmas kerti ünnepély követne itt a palotában. Ludzsa élt a lehetőséggel. és száműztem a szigetről különféle cselekedeteiért. a kormányom tagja volt. s nem emel vádat ellene. a felvonuláshoz. Nem jó ötlet? Az ötletet mindenki jónak találta. – Cserében a száműzetésért. hogy a legkülönfélébb bűnökkel vádolják. aki a második pohár Felségsértés után egyre többet csuklott és vihogott. köztük gyilkossági kísérlettel is. melyeket aztán néhány zenkali igen óvatosan kiásott és hordóba ültetett. Mihelyt kiléptek a ketrecből. Hosszú és vészterhes csönd volt. tehát alkudozni kezdett. Audrey drágám? Nagyszerű. mert ebből jelentős anyagi haszna származott volna. Az ilyen emberben nem lehet megbízni – fuvolázta Lord Hammer. professzor? Végtére nem mindennap ünnepeljük egy zseni munkájának az eredményét. a madarak nyugtalanul szaladgálni kezdtek. Megfosztottam hivatalától. A munkát Fellugona doktor ellenőrizte. – Csakis hamisítványok lehetnek. – Ludzsa.

bezárkózva dolgoztak Csaszi beszédén. s talán egy kicsit engem is. költséget és fáradságot nem kímélve. – Az iratok az én kezemben vannak – mondta lágyan Csaszi –. Az ifjú Foxglove majd idejében értesíti önöket a részletekről. igazán kedves önöktől. De menjünk tovább. a . amit népem és országom szempontjából jónak tartok. az ilyen veszélyes rágalmakkal jobb vigyázni – kontrázott Lord Hammer. – Igen. Sir Osbert megkönnyebbülten fölsóhajtott. hogy részt vegyenek a parlament ülésén. vagyis teljes biztonságban. Ezért jövő kedden nagy parádét rendezünk. hogy segítesz ebben. – Szerencsére nem lesz szükséges. Csaszi hátravetette a fejét. igen… igen. A beszédet hatszor írták át. s igazán méltó a megünneplésre. és hajnali háromkor a helyzet kezdett elmérgesedni. ha segédkezhetünk egy ilyen fontos eseménynél. – Jaj. amikor a tanácsaid mindig jók. – Helyes – bólintott Csaszi –. – Valóban. Mindazonáltal a dokumentumokat(és Ludzsa írásbeli vallomását megőrizzük arra az esetre. hogy a brit kormány. Peter és Audrey visszatértek a Hahagáj-völgyből. És nagy öröm nekem. amiben csak tudunk. barátom. s hatalmas mancsával megfogta Hannibal csukló-ját. ideküldte fegyveres erői képviselőit. – Én meg mogorva vén szamár vagyok. föltétlenül – mondta Sir Osbert –. nagy öröm számunkra. Ne törődj velem. Mindig érződik rajtuk. s bár a váz Hannibaltól származott. Csaszi előrehajolt. – Túlságosan nagylelkű vagy császár létedre – mondta. Tudom. ahogyan mindig segítettél mindenben. hogy szereted Zenkalit. – Már hogyne törődnék veled. – Drága barátom – mondta lágyan –. hogy a Hahagáj-völgy fönnmaradása nélkülözhetetlen a sziget gazdasági élete szempontjából. Csaszi és Hannibal negyvennyolc órán át. hogy a dokumentumokat nyilvánosságra hozzam. melyet kerti ünnepély követ itt. hogy a fegyveres erők képviselői részt fognak venni az ünnepségen? – Ó. mert még avatatlan kézbe kerül. s nem szeretném. – Az ilyesmit jobb megsemmisíteni – mondta Sir Osbert –. a palotában. és nevetett. így aztán az elárasztásáról szó sem lehet. egyedülálló esemény – tódította Lord Hammer. Viszont számunkra nagy dolog istenünk újrafölfedezése. hogy ez lesz életem legfontosabb beszéde. Remélem. Hannibal Csaszira mosolygott. ne kiabálj velem. ahol Csaszi be kívánta jelenteni a repülőtérrel kapcsolatos döntést. hogy kedvelek egy bennszülöttet. – Ugyanis Droom professzor megállapította. ha te meg a Zenkali Hangja nem lennétek. Mindketten tudjuk. Sir Osbert. Hannibal – mondta a szemét törölgetve –. s ébresztenének nyilván a kormányunkban is – mondta Csaszi. mert olyasmit jelentek be. boldogan. ami igazán hízelgő. ha megtudnák rólam. Lord Hammer megtörölte gyöngyöző homlokát. örömmel segítünk. halálosan unalmas volna az uralkodás! Végül a beszéd csak elkészült. Minthogy a nagy eseményre mindenki a legpompásabb ruháját vette föl. – Ezt inkább ne terjeszd – mondta zavartan Hannibal. ha ez kidobott pénz lenne. – Igen – mondta Lord Hammer –.– Mindazonáltal a dokumentumok némi kételyt ébresztettek bennem. – Föltétlenül. természetesen – mondta kissé kábán Sir Osbert –. – Nem szeretném. ha a jövőben még szükség lenne rájuk. a beszédben tükröződő érzések kétségtelenül Csaszi érzelmei voltak.

gyöngédséggel kell meggyőznie hallgatóit. s látta a hernyók százait jóízűen falatozni az ombufákon. leült. s ahogy ott állt az ünnepi csöndben. – Ismét megtaláltuk a hahagájt. és folytatta. Az amelalepke hernyója az ombufa levelével táplálkozik. s szinte hihetetlen volt. De amikor a professzor eljutott a Hahagáj-völgybe. s pontosan tudta. fölemelte hatalmas kezét. hogy milyen nehéz a dolga. hogy hol költ a lepke. s az egybegyűltekre mutatott vele. akár a győzelmi zászló. s ezzel visszaadtuk a fanguáknak istenüket. Droom professzor ennek a fontos lepkének az életét kutatta itt. S amikor az egybegyűltek meglepetten suttogni kezdtek. hogy milyen különös história ez az egész. megtörölte homlokát. – Az amelalepke otthona. hogy mit jelent Zenkali számára az amelafa. hogy azzal adjon nagyobb nyomatékot szavainak –. mint a Hahagáj-völgy – mondta Csaszi. majd a kezében tartott kendővel – mint egy légycsapóval – adott hangsúlyt szavainak. aki. Ismét szünetet tartott. hogy mekkora a völgy jelentősége. hogy a teremben összegyűlt rengeteg ember ilyen csöndben tud lenni. Most megtaláltuk ezt a helyet. s a fával kapcsolatban az amelalepke. jegyzeteibe pillantott. akár valami újfajta. – De ezzel még nincs vége. az a hely. gazdasági csődbe taszítanánk Zenkalit… mindenkinek rossz lenne. Szerencsések vagyunk. és levette a szemüvegét. hogy már régen eltűnt szigetünkről. s ugyanakkor ez az aprócska teremtmény egy olyan fától függ. a hernyók megbetegedtek és elpusztultak. de azért kell lemondanunk róla. nem is tudjuk megfelelően megvédelmezni. hogyan jöttünk rá erre még idejében. s az egész problémát olyan egyszerűen és színesen előadnia. zengő hangján –. Levette szemüvegét. minden fangua és minden ginka javára munkálkodik. mert ha megépítenénk. csöndet kért. – Le kell mondanunk a repülőtérről – mondta Csaszi. köntöse olyan volt. viszont ha nem sikerül kiderítenünk. A mindannyiunk által ismert Droom professzornak köszönhető ez a lélegzetelállító fölfedezés. mintha kisiskolásoknak beszélne. Valamennyien tisztában vagytok azzal. s hogy nagyobb hangsúlyt adjon szavainak. Föltette szemüvegét. egész Zenkali. És most megtaláltuk ismét a fát. ma olyan hírt mondok. Ritkán adatik meg egy népnek. Mert Csaszinak önteltség nélkül kell beszélnie. s tán hinni sem szabad benne. ahol lerakja petéit. hogy visszakapja halottnak hitt istenét. Hannibal szeretettel és tisztelettel nézte Csaszit. Csaszi hatalmas. mert a lepke nélkül elveszítjük a fát. Hiszen jólétünk és boldogságunk egy lepkétől függ. melyről azt hittük. fehér selyemkendőt vett elő. Aztán elővette a szemüvegét. nem más. de mindennél fontosabb is mindannyiunk és Zenkali jövője szempontjából. mint egy színpompás ágytakaró. majd rendezgetni kezdte a papírjait. pompás pillangó. Végül fölemelkedett. fölemelte széttárt ujjú kezét. – Ám hiába próbálkozott négyszázhúszféle eledellel.padsorok úgy néztek ki. Ám ezúttal kettős csodával állunk szemben. – Most nyilván arra gondoltok. Csaszi skarlát és sárga köntöse szinte vakított. Elhallgatott. s ugyanakkor Droom professzor arra a . ami nemcsak megdöbbentő. – Barátaim – kezdte mély. hogy ezen a szigeten a csodák korát éljük. El akarom mondani nektek. hogy hallgatósága jobban megemészthesse a hallottakat. s köntösét látványosan elrendezte. aztán folytatta. mert a világ legtöbb népe számára a csodák kora már a múlté. mert olyan istenünk van. ahogy jó istenhez illik. Odaért a nagy trónszékhez. az orrára tette. láthatatlanul és magányosan. – Droom professzor négyszázhúsz különféle növénnyel próbálta etetni a hernyókat – mondta. Lassan vonult végig a termen jobbra-balra köszöngetve. kivétel nélkül. nyomban megértette. S most elmondom.

melyet egyszer Csaszi a fürdőkádban ülve kissé átalakított. hogy jólétünk elsősorban a lepkétől függ? Ekkor kinyújtotta nagy. Zenkali. s együtt az egész olyan volt. magukra hagyva az izgatottan kiáltozó egybegyűlteket. Ennek a jegyében zajlott le minden. Zenkali. Amikor a fa gyümölcse és benne a mag a földre hull. Zenkali. s így nem állt módjában a munkát befejezni. s a zenkali himnuszt játszotta. Mindent betöltött a frissen fürdött és illatosított. rózsás por fénykörében jókora kocsi haladt. mocorogtak. A Természet segítsége nélkül nem. A parádé rendkívül sikeres volt. az ombufa. a hahagáj és végül mi magunk. Előtte a katonazenekar masírozott. A kormányzó díszegyenruhát. Zenkali. egyszeriben ombufára kezdett hasonlítani. s egy hosszú percig nézte az egybegyűlteket.és rézszínű arcok. hogy a mi istenünk munkálkodik. A mag keresztülmegy a madáron. akik hatalmas zászlót vittek. – Másodsorban a fától. hogy a kéz szinte bársonyos. Zenkali teljes lakossága ott tarkállott a menet két oldalán. Majd újabb díszes csaszi-csuszi következett. Repülőtér nélkül meg tudunk lenni. hogy sorsa egy madár emésztésén múlik? A gyülekezet tagjai összesúgtak. curry és napfény szaga vegyült. Ezért mondom. A zenkali-angol szöveget Hannibal írta. s bármilyen furcsa. Levette szemüvegét. az amelafa. régi bor zamata. A csuszit könyvküldöncök követték. A kocsin ült Peter és Audrey. Miénk olszág. akár a ritka. közben meglágyul. a lepke.csodálatos fölfedezésre jutott. tiszta ruhás tömeg illata. hogy az ombufa léte viszont nem mástól. zebuk. ezeknek a fáknak és teremtményeknek a segítsége nélkül Zenkalinak nincs jövője. Egyikünk sem lehet meg a másik nélkül. a hahagáj megeszi a gyümölcsöt. csokoládé. s a géppuska sebességével verték össze csőrüket. Csaszi eltette kendőjét. Minden fanguára mély benyomást gyakorolt az újonnan fölfedezett isten hangereje. mint a hahagájtól függ. A felvonulást Csaszi vezette hatalmas és díszes csuszijában. A madarakat annyira elbűvölte az emberek tömege. – Vajon nem üdvös belátnunk. csokoládészínű kezét. a tapsoló. melyet hat pompásan kicsinosított zebu vontatott. s ott volt a hahagájok ketrece is. levette szemüvegét. ugyanis a hímzést készítő hölgyre idő előtt és váratlanul rátörtek a szülési fájások. hogy föl-alá szaladgáltak a ketrecben hangos Ha-ha! Ha-ha! Ha-ha! kiáltásokkal. a villogó. tollas csákót és kardot viselt. akiktől rengeteg finom falatra számítottak. de olyan kecsesen. s összekulcsolt ujjaival mutatta is. miénk olszág. A himnusz dallama közismert angol dalocska volt. A bronz-. . hogy hogyan –. barna lepkének látszott. melyen a Zenkali Mindö felirat volt olvasható. s amikor ismét megjelenik. – Valamennyien egyetlen lánc szemei vagyunk – mondta Csaszi. benne a kormányzó és Lady Emerald. Ahogyan a Zenkali Hangja főcíme hirdette: A császár a palota kertjébe hozatta az Istent. melybe virágok. Utánuk. Az emberekből áradó boldogság szinte kézzelfogható volt. már ki tud csírázni. ő van mi. Ekkor széttárta karjait. s első strófája így hangzott: Ő van mi. rózsás tenyerek sorfala közt haladt a menet. s fenségesen kivonult a teremből. fehér fogak. – Harmadsorban – mennydörögte fölemelt kézzel – nem tölt-e el mindenkit alázattal.

A fákkal utazott Droom is. amikor az izgatott zenkalik arra a következtetésre jutottak. így aztán kéz a kézben kószáltak a tömegben. mint valami barátságos mennydörgés. valahonnan egy hatalmas amerikai zászlót kerített. hogy csőrével Csaszi lábába kapott. hogy a kerti ünnepség pompásan sikerült. Hektószámra fogyott a Felségsértés.A kormányzó és Lady Emerald nyomában újabb kocsi következett. hisztérikusan boldog emberek között. mint amikor úszunk a zátonynál: sodródunk ide-oda. A svéd olyan komornak látszott. – Tudod – mondta Peter. Csaszi mindenütt ott volt. Végre kiengedték a két rendkívül izgatott hahagájt. akinek eltört a kulcscsontja. mindenkivel beszélt. a szopós malac meg a sok tarka zöldség. attól tartva. Sir Osbert és Lord Hammer. és utat nyitottak a zenekarnak. még táncra is perdültek a sötét bőrű emberek hajlékony eleganciájával. napsütötte kertjében. tapsoló. Majd a sajtó meg a többi környezetvédő következett. kissé szervezetlen menet volt ez. Csaszinak meg a kíséretnek. a legjobb trópusi hagyományok szellemében. rajta hat nagy dézsa – Carey Anyó Csibéinek ajándéka –. meglehetősen elázott állapotban. amilyennek csak egy svéd tud látszani az éljenző. mint egy kosár padlizsán. aki csíkos öltönyében a szokásosnál is kísértetiesebb látványt nyújtott. hogy a televízió számára épített emelvényről jobban láthatnák a parádét. Harp. hogy szeretik egymást. mikor az építmény. A zenkalik persze puhán és ügyesen estek. miközben negyedszer is megtöltötte a lány poharát –. arcuk csillogott. ahol az őrszemek pompásan tisztelegtek. A meglehetősen törékeny építményt vagy kétszázötven zenkali rohanta meg. Mihelyt mindenki benn volt a palota ragyogó. olyan képpel. a jókedv fokozódott. s a hímnek az volt az első dolga. Senki sem hederített az elfojtott kiáltásokra: – Maguk nem ismerik a reklám értékét! – Mi a BBC vagyunk. Sir Lancelot és Alf őurasága. . aki Jugg-gal együtt láthatólag jócskán hódolt a Zenkali Nektár élvezetének. Apróbb rendzavarásra csak akkor került sor. aki hatalmas. hogy megállhat. s azóta állandóan azt nézte. akinek megjavították az óráját. megingott és összeomlott. kiáltozva integettek be a kovácsoltvas kapun. doboltak és furulyáztak. s itt is. ám legtöbbjük Brewsteren kötött ki. s beszerzett több zúzódást meg egy jókora monoklit is. s most abba burkolódzva integetett csuszijából a tömegnek. A fanguák és ginkák énekeltek. akik úgy mosolyogtak Zenkali népére. melyet Peter két ember számára tervezett. hogy forgatókönyvével csapkodott. és a svájci. mázsaszámra a szarvashús. Peter és Audrey egyszerre csak megállapították. Blore és méregdrága felvevőgépe pillanatokon belül az ötméteres mélységbe repült. pocakos ombufa. mintha az egész társaság benne volna az angol nemesi almanachban. s bennük fél tucat zömök. Mögöttük ízléses elrendezésben váltakoztak a pompásan képzett katonai egységek meg a díszvendégek díszes csuszijai. meg doktor Fellugona. Boldog. mint akik éppen most menekültek el nagy nehézségek árán egy cápa elől. s biztatóan meg-megsimogatta a fákat. de a zenkalik ügyet sem vetettek rá. s zengő nevetése úgy fogta körül vendégeit. nem az ITV! –. A dühös Brewster úgy próbálta visszatartani őket. – Én vagyok a BBC! – kiáltozta. (Másnap a Zenkali Hangja ezzel a főcímmel jelent meg: Az Isten megcsípte a császárt.) Nem csoda hát. ám hamarosan az ostromlók lábai alá került. kiáltoztak. éljenezve. olyan ez. A tömeg megtorpant. ott is föltárul a tengeri élet egy-egy darabkája. A menet lassan a palota kapujához ért. fehér zsebkendővel törölgette örömkönnyeit. aztán nevetve.

Persze az elefánt jó. mint egy ember. de ha egy elefántot láttál. Hamarosan egy furcsa párra bukkantak: Harp és Jugg egymás mellett hevert egy-egy nyugágyban. hogy szerfölött boldog vagyok. Az a fontos. ezzel igazán nem értek egyet. hogy ezek a fák meg madarak meg lettek oltalmazva. kegyelmességességes uram. mert egyszer az idióta asszisztensem hibájából téves adatot közöltem a cecelégy hektáronkénti sűrűségéről a N’goro N’goro kráter területén. – Igen. ami nem döglik meg. azt mondta. – Most már azt csinálnak a madárral meg a fával.– Ühüm – mondta Audrey –. Audrey és Peter továbbsodródtak. És kéz a kézben. Adj rá bikinit. – Mire te…? – kérdezte döbbenten Jugg. hogy ha meg tudjuk nyerni a megfelelő embereket – bégette –. hogy a politikai komplikációkon túl a lányokkal sem bírtam. Harp éppen azt mutatta be. Kényes dögök ezek a jávorszarvasok. mindet láttad. azt mondta nekem. egyszer az akkori feleségemmel. s az ádámcsutkája föl-le ugrált. Mindig megdöglenek az embernek. akkor sokkal könnyebb a környezetvédelem. – Egén – mondta kedvetlenül Jugg –. mi történt velem? A tudományos világ kipellengérezett. egy rádzsa és holmi hercegecske szerepelt. hogy megfogja a közönséget. Ha nem nyerjük meg a felsőbb osztályba tartozók támogatását. – Csak elváltam tőle. El tudja képzelni. hogyan hívja a jávorszarvas a párját. – Lamantin. ott éppen a kormányzó és Lady Emerald próbált zöld ágra jutni Carmennel. hatalmas tudományos szenzáció lesz. És Mamié. igen – mondta Alf őurasága –. De most megfizettem nekik! Ha megjelenik a cikkem… Peter és Audrey továbbsodródott. mint az anyád. az kell neked. amit akarnak. nyugtalankodtak. és úsztunk a lamantinnal. és pontosan úgy fog kinézni. – És most már azt is tudhassa kegyelmességességed. De mind megdöglött. ami meg fogja erősíteni a tudományos tekintélyemet. Bármennyire hittek is az ügyben. hogy megjelenik a cikkem. Mint a kutya. ügyet sem vetve őuraságára –. az ombufát meg az amelafát mentette meg. – Nemes asszonyi testület… a birodalom gerince… rendkívüli… – mondta a . – Rendkívüli… igen fontos… Isten és így tovább… mindenkit kitüntetés illet… a nemzet színe-virága… – hebegte a kormányzó. – Nincs jelentősége – legyintett Droom. ha nem viszi le az ember idejében. – Gondoljon csak az itteni felfedezésemre – folytatta Droom. nélkülük a többi ember tehetetlen. – Én mindig azt mondom. Hiram. az akkori feleségem. – Lássa – mondta Carmen –. sokkal nehezebb a dolgunk. – Engedje meg. ez majdnem olyan. hogy ellentmondjak – mondta Alf őurasága –. azt mondta. láthassa rajtam. – Lamantin – mondta Harp. Emlékszem. – A megfelelő emberek a tudósok – mondta Droom –. nekünk is volt jó pár. Hamarosan Alf őuraságára bukkantak: Droomnak mesélt valami hosszú és bonyolult történetet. akkor ússzunk tovább. Inkább az olyat szeretem. Ma-mie-vel lementünk Floridába. összekapaszkodva kószáltak tovább. istenuccse. hát nem? Valami nívósabb kell. boldog vagyok. én mondom. – Én nem mondtam semmit – jelentette ki méltósággal Harp. Ahol legközelebb megálltak. amelyben három nagyherceg. de ön nemcsak a hahagájt. hol lenne nélkülem Zenkali? Ha majd megjelenik a cikkem az esetről. hanem be tudta vonni a dologba a császárt is. Csakhogy a nívós állatok mind megdöglenek neked… piszokul nyavalyásak.

kormányzó. nálam vagy az összes papíroksz. és körülnézett. ha igazán szívesen teccenek látni minket a kormányzói palotában… Gondom lesz rá. he? – Hogy jutottak hozzá Ludzsa papírjai? – suttogta csodálkozva Audrey. és csatlakozott a társalgókhoz. hogy azzal a sziget elégedett . Sir Lanceloton igazán alig látszott a megdöbbenés. Megmarkolta poharát. – Talán – mondta finoman Lord Hammer –. a svájci természetvédő volt. Akkoriban mindenki „kacér seggű Bertramnak” hívta. – Igazán boldog vagyok. – De Svájc picike ország – mondta a svájci. hogy megengedett magának egy futó mosolyt. Lady Emerald a fülébe dugta hallócsövét. értesz? – Értem – mondta Lord Hammer –. az elbűvölő lányaival együtt. én nem olvasol másoknak a papírjaitsz. – Az nagyon veszélyes. Audrey és Peter továbbsodródott. eldönthetnők. ha együtt vizsgálnánk meg azokat a papírokat. hogy ő mit csinálsz. kösz – mondta Carmen. öregemsz – vigyorodott el megnyerőén a kapitány –. – Oké. teljesen szétszórtan… – De nekünk nincs flottánk. – És szárazföld veszi körül. nagyon ritkán látjuk. akinek éppen a tengernagy tartott hosszadalmas és nem egészen pontos előadást az európai történelemről. aki az útjukba akadt. s két kezével madárfészket formált. De a gazembersz most elmész szigetrőlsz. – Nincs flottájuk? – szörnyülködött a tengernagy. – Tudja. hogy a lányok finoman viselkedjenek. – Zenkalin általában úgy oldjuk meg az ügyeket. – Gyakrabban kell nálunk vacsoráznia – mondta kedélyesen-. és belepirult az örömbe –. – Fogadják meg a tanácsomat. és továbbsodródtak. hogy jó híreket hozhattam önnek Penzance hercegéről. hogy miért. – Boldog vagyok – mondta udvariasan –. holnap én elviszel nekedsz. uram – mondta precízen a svájci. hogy mitévők legyünk. – A drága Bertram – mondta ellágyulva Csaszi. amiket az a gazembersz Ludzsa átadsz megőrzésre. – Görög – mondta Peter –. A következő. – Én nem tudsz – mondta –. és ne macerálják az úriembereket. – Igen – mondta éppen –. fogalmam sincs. hogy sikerült ezt az ügyet mindenki megelégedésére megoldani – mondta. – Az lehetetlen. és ez mindent megmagyaráz. Pappasz kapitány mogorván szónokolt Lord Hammernek. – És ott voltunk Jütlandnál. Minden országnak szüksége van flottára. hogy adjam át üdvözletét önnek. én most mit csinálsz papírokkalsz? Mit ön gondolsz? Apró. Mert akkor én még nem tudsz. – A nemzet színe-virága – mondta a kormányzó. és pontosabban miféle papírok azok? Pappasz még komorabb képet vágott. Külön megkért. a szárazföld – mondta a tengernagy. A pompás köntöst viselő Csaszi teli szájjal vigyorgott Sir Lancelotra. – Hát. kedveském. és sürgősen verekedjék ki magukat a tengerig. Audrey és Peter útközben újabb italt szereztek. akit annyira elragadott az általános jókedv. a maguk flottája meg tőlünk jobbra – mondta az izgalomtól könnyezve a tengernagy –. ő volt a csicskásom Etonban. fekete szemével ártatlanul nézett Lord Ham-merre.

Nem ismerve szigetünk biológiai felépítését. – Nem nagylelkű. ez a hálás sziget egy amelaültetvényt ad nektek nászajándékba. ezt örömmel hallom. a környezet védelme valójában az emberiség védelme. szép. hogy becsületes embert faragsz Foxglove-ból? – De igen – mosolygott Audrey –. – Felségsértésnek tekintenéd. képesek lettünk volna elpusztítani gazdasági életünket és önmagunkat. – Úgy érted. az kicsiben azt példázza. akik az állatokat az emberek elébe helyezik. hogy Peternek a lehető legsürgősebben szüksége van egy zsémbes feleségre. Sir Lancelot. – Meglehet – mondta kételkedve Sir Lancelot. Egy rovaroktól hemzsegő. hogy az ön viselkedését mindvégig konstruktívnak és barátságosnak találtam. agg és tiszteletre méltó atyám – mondta Audrey.legyen – mondta Csaszi. mondjuk el apának – kérte Audrey. – Egy amelaültetvényt. pontosan ezt példázza. hogy égbekiáltó bűnben él az orra előtt egy amelaültetvényen. – Ki mondta. hogy mindörökre Zenkalin maradjatok. hogyha további ocsmányságokat ír rólam. – És itt a boldog pár – mondta Csaszi –. hogy az ilyesmi tönkreteheti egy császár hírnevét – mondta Csaszi. Mellettük a fűben kuporgott Simon Damien. csak nem mindig ilyen örvendetes eredménnyel. de az áldásos diktatúra néha többet ér. ami világszerte történik. – Szerencsések vagyunk itt Zenkalin. környezetvédőket. – Igen. – Nagy hírünk van számodra. Ám nem ez a helyzet. és elárulok egy titkot is: mihelyt a házasságot elháltátok. elkergetem a szigetről. óriás bougainvillea árnyékában találták Hannibalt és a tiszteletest. hanem előrelátó – mondta Csaszi –. Minket. „A császár a palota kertjébe hozatta az Istent”. – Csak örülhet. Nagyon nehéz megértetni az emberekkel. ha most megcsókolnálak? – kérdezte Audrey. ma egészen csodálatos vagy – mondta –. hogy valójában az ő legvalósabb érdekeiket képviseljük. – Pompás császárunk egy amelaültetvényt ad nekem és Peternek. igazán nagylelkű vagy. – De hadd mondom el. mert a természet védelme. hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról – mondta csillogó szemmel Csaszi. hogy egyetlen leányom szégyent és romlást hozzon agg atyjára azzal. drágám. és ami itt történt. ha nem csókolnál meg – mondta határozottan Csaszi. – Köszönöm. arra az elhatározásra jutottam. Átkarolta Peter és Audrey vállát. azt mondod? – mondta Simon. – Ami itt történik – mondta Sir Lancelot –. hogy bűnben akarunk élni? – kérdezte Audrey. Az emberek hajlamosak flúgos állatbarátnak tartani minket. ha egy olyan szépség zsémbel vele. mint bűnben élni! – Semmi kifogásom egy kis bűn ellen – mondta gyakorlatiasan a tiszteletes –. hogy a leányom volt olyan ostoba. – Nem tűrhetem. Peter. – Audrey. aki tehet az egészről. – Ó. köszönöm – pirult el örömében Sir Lancelot –. – Nekem is ez a véleményem – mondta Csaszi –. csak nem határoztad el. amilyen te vagy – mondta Csaszi –. – Felségsértésnek tekinteném. . A demokrácia nagyon jó dolog. – Gyere. felség. mert így remélem biztosítani. – A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott. gyakorta kárhoztatnak. és mondd meg az apádnak. Csaszi – mondta Audrey –. hogy ez a tejfölösszájú ifjonc rábeszélje a házasságra? Istennek szent anyja! Hiszen ez talán még rosszabb. Tudnia illene. és engedte. akik lágyan ringatóztak Csaszi függőágyában.

és nem tudsz neki ellenállni. zömök. amiért ti vagytok felelősek – mondta Hannibal –. – Most. nyilván lesz egy kis szabad időd. – Amikor megláttál? – kérdezte meghökkenten. . előlegezett nász-útnak. úgy határoztunk – mondta kissé zavartan Audrey –. Szent Pál és minden apostolok! – tépte a haját Simon. A holdfény megvilágította körülöttük az ombufák fura. – Ó. – Amikor megláttalak – mondta meglepetten Audrey. – Ki másnak lett volna ezen a szellemi sötétségben tengődő szigeten kellő műveltsége és nyelvtudása ilyen hatalmas irodalmi műhöz? – kérdezte Hannibal. – Igazán ki akarod egészíteni friss adatokkal? – kérdezte Peter. olyan fajta. Arra gondoltam. mindketten komolyan gondoljátok? Nálam esküsztök? – Hol másutt? – kérdezte Hannibal. de ráadásul megkaplak téged a munkatársamnak az elkövetkező kilencven évre. ha kérdeznem szabad? – kérdezte Hannibal. ZÁRÓTÉTEL – Nem tudsz közelebb jönni? – kérdezte Peter. és lenézett a lányra. – Hát te írtad? – álmélkodott Peter. – Miért? Peter óvatosan felkönyökölt. – Miféle könyvről beszélsz? – kérdezte Peter. azt jelenti: nemcsak hogy elveszítem az egyetlen lányt. – Ennél romantikusabbat még nem is mondtak nekem. elveszteném az állásomat. A völgybe. Mennyivel menjek még közelebb? – Sokkal – mondta elégedetten Peter. aztán az esküvő. ha előbb nászútra megyünk? – Nászútra? Hiszen még el sem vetted a lányt! – Tudod. tekergős formáit. – Mikor jöttél rá. – Ez. – Csak egyetlen helyre mehetnek. – Egy édes kiskutya – magyarázta Audrey –. De remélem. gondolom. a bozótban szentjánosbogarak lüktettek. hogy elviselem az elviselhetetlent. hogy megjelentetem a könyvem bővített kiadását. Peter – mondta Audrey. hogy mi fordítva csináljuk: előbb a nászút. – ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára – mondta Hannibal. – Hogy az én lányom szégyentelenül az egész ország színe előtt kiáltja világgá a bűneit! Csak az én lelkem tisztaságának köszönhető. Olyan imádni való voltál… mint… mint egy elhagyatott kiskutya.hiszen ha nem volna bűn. az iskoláját. – Már így is sikerült bepréselned kettőnket egy egyszemélyes hálózsákba. akit igazán szerettem. – Persze. – Köszönöm – mondta hűvösen Peter. ha segítesz. – Igen – mondta Hannibal –. – Ha Isten is úgy akarja – mondta Peter. – Hogyhogy? – Amikor megjelentél Hannibalnál azon a reggelen. ha ez a nyomorult leányzó békén hagy. – Nem tudok. de ugye nem bánod. amilyet meglátsz az állatkereskedés kirakatában. – És mi az úticélja ennek a különös. – Én tudom – ugrott ki a függőágyból a tiszteletes. Munkám van a számodra. hogy elcsitul ez a nevetséges hajcihő. hogy szeretsz? – kockáztatta meg a banális kérdést Peter.

– Vagy hogy elfogyasszam a lábbelidet? – Pontosan tudod. A hold lassan siklott az égen. összehajoltak. Az ombufák sűrűjében egy hang kelt. – Ne csacsiskodj. – Csodálatosan mozgékonynak – helyeselt Audrey. amit akkor rám vetettél. nyugtatóan: – Ha-ha. Csönd volt. – Bár kétségtelenül vonzónak találtalak. Egy zabálni való kis szőrpamacs. s a sáfránysárga hold lassan gombafehér lett. – A hahagájok nevetnek. változó fényében az ombufák szinte mozdulni látszottak. ZÁRSZÓ . – Én nem szerettem rögtön beléd – közölte önelégülten Peter. – Mindig szerettem volna egy farkast… – ábrándozott Audrey. azt jelenti. – Nem szeretném. a hálózsákban nincs hely rendes veszekedéshez. álmosan. – Ráadásul olyan farkas. A hosszú csöndet csak a gyönyör kis neszei törték meg. – Mi? – Gonosz farkas.– Értem. És jól tudod. Aztán panaszosán és édesen hangzott föl körös-körül a fák árnyékából: – Ha-ha… Ha-ha… Ha-ha. Válaszul egy másik hang szólalt meg. hogy mit akarok mondani – mondta Audrey. hogy a szőnyegre pisiljek? – kérdezte érdeklődéssel Peter. – Igazán finom érzés volt. – Majd én megmutatom neked. és megrágja a papucsodat. akár az összeesküvők. ha az első veszekedésünkre egy hálózsákban kerülne sor – jelentette ki Peter –. Ha-ha. – Hallod? – kérdezte Peter. – Én is így gondoltam – mondta Audrey –. – Ha az éppen kamaszkorúvá érett olasz srácok érzékien buja pillantása. aki meglehetősen mozgékonynak bizonyul meglehetősen korlátozott körülmények között is – mondta Peter. hogy vonzónak találtál. – Az. azért is élveztem annyira. tehetetlen szőrpamacs. – A hálózsákban jóformán semmihez sincs hely – mondta panaszosán Audrey. mint jéghegyek a napfényben. És az nevet legjobban. hogy oda fog pisilni a szőnyegre. – Tudod. A szentjánosbogarak zöld fénypöttyökkel világították meg kis világukat. de ágyba is vittél – mondta Audrey. nem vetettem rád semmiféle érzékien buja pillantást. – Hát ide figyelj – háborgott Peter –. – Én gonosz farkasom – mondta végül Audrey. Az égbolt végtelenjében a csillagok ragyogtak. Egy kis bugyuta. – Ha-ha – rikoltotta. de nem érdekel. mi ez? – Micsoda? – kérdezte a lány. – Dehogy nincs – mondta Peter. – Mutattam én valaha is a jelenlétedben abbéli szándékot. mint az első kakaskukorékolás. – Hogy nem? Az első pillantásoddal nemcsak levetkőztettél. – Ha-ha? Lágyan és kérdőn. – Soha életemben nem néztem úgy egyetlen nőre sem. mi lesz egy szép napon azokból az imádni való kiskutyákból? – kérdezte Peter. aki utoljára nevet – mondta Peter. – Tudod-e. – Nem értek egyet veled – mondta zordan Peter. biztosan úgy volt – mondta Audrey.

. és kiképezni szakembereket a világ minden tájáról az állatok mesterséges tenyésztésére. ám hasznát vesszük a legkisebb támogatásnak is. akikkel szintén találkoztam. Ugyanakkor más körzetekben. És végül még valamit. Tehát még ma is van rá remény. ha a fészke közelébe merészkedik. hogy megtisztítsa fiókáikat. Channel Islands szívesen küldünk részletes felvilágosítást. hogy már régen kipusztult. hogy habár ez a könyv meglehetősen derűs. hogy segíthessünk földünk élővilágán. A hahagáj újrafölfedezéséhez az ötletet olyan esemény adta. Tagsági díjunk szerény. mely a madárfiókákon élősködik. Ha magukra ismernek. ahol az élősködő légy nem tenyészik.Az érdeklődő olvasóknak szeretném elmondani. amit haladásnak nevezünk. Az oropendola nevű madárról van szó. hogy az amelafa és az ombufa. Ha bárki azt hinné. hogy segítsen megóvni mindannyiunk világát. elgondolkoznak. mert ők nem tudnak szólni magukért. A könyv szereplői természetesen kitalált személyek. amely petéit a fészkelő madarakra rakja. hogy míg az egyik kezünkkel pusztítunk. Ha bárki ír nekem a központi címünkre: Jersey Wildlife Preservation Trust Les Augres Manor Trinity Jersey. amely előszeretettel fogyasztja a legyet. a másikkal fölfedezhetünk akár valami aprócska dinoszauruszt is valamelyik távoli mocsárban. amit itt a Jersey Wildlife Preservation Trustnál (természetvédelmi trösztnél) végzünk. amely néhány éve történt Új-Zélandon. A kifejlett oropendolák valami módon fölfogják. akikkel utazásaim során találkoztam. amely hosszú. és örömmel fogadjuk tagjaink közé. Ha a könyvet szórakoztatónak találták. amelyről azt hitték. hogy a természetben ezeknél sokkal bonyolultabb kapcsolatok is vannak. ugyanakkor ötvözetei olyan embereknek. hogy milyen hasznos munkát végez a darázs. A közelmúltban fedeztek föl egy igen szép példát. Bizonyos körzetekben él egy légyfajta. és el is pusztítja. függő kosárkához hasonló fészkekből épít telepeket Dél-Amerikában. az oropendola nem tűri a darazsat. a benne leírtak megtörténtek vagy éppen most történnek meg a világ számos táján. Számos hahagáj és ombufa lesz hálás világszerte a segítségükért. remélem. Itt megpróbálunk tenyészteni már-már kipusztult állatfajokat. A rossz emberek modelljei olyan rossz emberek voltak. hogy meggondolatlan kapzsiságunk miatt ezek az állatfajok ne merüljenek feledésbe. az amelalepke és a hahagáj közti kapcsolat túlzott. talán kedvük támad segíteni abban a munkában. a légy petéjét és lárváját. s végtére is csupán arra kérünk mindenkit. Hiszen a segítségük nélkül nem tudnak élni. s ha elismerik. s ezért szabad utat biztosítanak neki a fészkükbe. hogy földünk állatvilágát állandóan és könyörtelenül pusztítja az a valami. A légy lárvája azután megeszi a madárfiókákat. Ezeknek a növényeknek és állatoknak a nevében folyamodunk önökhöz. Egy távoli völgyben – ahol szerencsém volt némi időt tölteni – újra megtalálták a takahe vagy notornis nevű madarat. hadd mutassak rá. Ám él ezen a vidéken egy darázs is.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful