Szalai Vivien

Drága kéj
Copyright © Szalai Vivien, 2011 Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Könyvescéh Kft. Art Nouveau Kiadója 7621 Pécs, Nagy Flórián u. 18. Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Vasvári Judit A kiadványt Merényi Tamás tördelte A borítót Müller Péter tervezte A nyomtatás és kötészeti munkák a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda Zrt. munkája Felelős vezető György Géza vezérigazgató Megjelent 9,95 (A/5 ív) terjedelemben ISBN 978 615 5104 14 5

Előszó Mosolyogva vártam, hogy megérkezzen. Nem szerethettem belé, de a vele töltött esztendő során önkéntelenül is kötődni kezdtem hozzá. Ő volt az első férfi, aki csak magának akart, és ezért hónapokon keresztül milliókat fizetett ki nekem. Igazán bőkezű volt: nagyobb lakásba költöztetett, új luxusautót kaptam,' a legdrágább boltokban vásárolhattam, s minden hónapban meglepett valami extravagáns ékszerrel. Az ilyesféléket csillagászati áron kínálják vagyonos vásárlóknak. Kaptam tőle karkötőt, nyakláncot, órát, csak gyűrűt nem vett soha. Ha rákérdeztem, megmondta, gyűrűt csupán a feleségének, gyermekei anyjának ad. Még nem említettem? Bőkezű kitartom budai milliárdos és példás családapa. Jó családból való nőt vett feleségül, akivel társaságba jár, s aki felneveli a gyermekeit. Számára rutin, hogy ebéd után elmegy a kurvájához egy menetre, hogy aztán a következő tenisz- vagy golfmeccsen, esetleg a lovardában vagy sörözőben elviccelődjön barátaival a szép, fiatal, könnyűvérű nőn, a saját luxusprostituáltján, akit megvásárolt, és kedvére használ. Akkor még nem tudta, de én csak nézni szeretem az ékszereket, viselésük nem jelent számomra semmit. Az összes gyémánttal kirakott fülbevalót és karkötőt - egy-két kivétellel - eladtam egy külföldi aukciós oldalon. Álnéven persze, hogy ne vezessenek hozzám a szálak. Biztos voltam abban, hogy keményen megbüntetne, ha megtudná, milyen sokszor hazudtam neki. Akkor még hittem abban, sosem jön rá, hogy pillanatnyi rajongását kifejező ajándékait hideg számítással áruba bocsátottam. Okosnak és körültekintőnek képzeltem magam. Azt gondoltam, arról sem szerez tudomást, hogy a háta mögött, a legnagyobb titokban más férfiakkal is lefeküdtem. Ez csupán a

túléléshez kellett. Nem akartam, hogy akár egyetlen pillanatra is azt érezzem, kapcsolatban élek. Mert ez természetesen nem kapcsolat volt, a szó hagyományos értelmében. Számomra több annál: színtiszta üzlet. Hagyományos kapcsolatban a nő általában csak veszíthet. Többségük ugyanis eszményített, nárcisztikus férfival létesít kapcsolatot, vagy legalábbis erre törekszik, hogy aztán elmondhassa: okos, képzett, szenvedélyes, érzékeny, figyelmes és gazdag férfit sikerült kifognia magának. Vagyis éppen olyat, amilyen látszólag András is. A felső tízezerhez tartozó gazdag férfit könnyű idealizálni, és egészen sokáig lehet másnak látni, mint amilyen valójában. Az idelizálásban nem csak az hibádzik, hogy tökéletes ember nem létezik, hanem az is, hogy aki annak látszik, az még kevésbé tökéletes, mint a többiek. Az egyetlen lehetőség, hogy életben maradj a dúsgazdag nagyfiúk klubjában, ha érzéketlen, hideg szívű, számító, ugyanakkor elfogadó maradsz. Ez a klub ugyanis roppant veszélyes terep szép és fiatal nők számára. Pillanatok alatt elveszthetik önbecsülésüket, mert céljuk elérése érdekében túl sok férfival bújnak ágyba. Sokuknak a szépsége vagy egészsége megy rá, hamar az alkohol vagy kábítószer rabjává válnak. És van olyan is, aki az életével fizet... A nagyfiúk klubjában minden a szexről, hatalomról, pénzről és a látszatról szól. Egyiknek sincs köze az igaz érzelmekhez. Tudom, én is csak játékszer voltam András számára. Amit akkor használt, ha éppen úgy tartotta a kedve. Tudtam, amint megun, elhajít, akár egy szemetet, ami már csak terhet jelent. Elfelejti szenvedélyes csókjaim édes ízét, finom puha bőröm érintését, testem illatát, mintha soha nem is léteztem volna. Savanyú alkoholszag lengte körbe, amikor végre megérkezett. A részegség a pórusaiból is áradt, ahogy vadul megcsókolt: orromat facsarta az alkohol bűze, a számon éreztem cserepes, éhes ajkát, csorgó nyálát. Szinte vibrált, ontotta magából a

feszültséget, gyanítottam, hogy kokain is hajtotta a vérét. Szívni kezdte a nyakamat, amit gyűlöltem, hiszen nagyon érzékeny a bőröm, s tudtam, napokig meglátszik majd a nyoma. Nem hagyta abba. Nem lepődtem meg rajta, hiszen viszonyunk alatt nem lehetett saját akaratom, nem szólhattam rá. Tűrtem. Mindent. Azért a rengeteg pénzért, amit tőle kaptam, egyvalamit tehettem: kiszolgáltam őt. Még mindig a nyakamat szívta, miközben elkezdte kigombolni a ruhámat. Nem viseltem melltartót, hiszen tudtam, azt várja el tőlem, hogy mindig pőrén fogadjam. Ő fizette a lakást, s vele együtt engem is, szabad bejárása volt. A lakásba és a testembe is. Fogaival mart belém, éles fájdalom nyilallt a húsomba. Beharaptam az alsó ajkamba, hogy ne sikítsak fel a kíntól. Felsebeztem a szám, kiserkent a vérem. A nyelvem hegyével próbáltam felitatni, sós ízt éreztem a számban. András valahogy máshogy bánt velem. A megszokottnál is érzéketlenebbül, nyersebben. Talán csak a drog és az alkohol együttes hatása tette, talán valami más. Talán elkezdődött lassú hanyatlásunk, ami elkerülhetetlen következménye, ha rám un, ha nem talál már annyira érdekesnek és vonzónak. Erős kezével kifejtette egyik mellemet a ruhából, ujjbegyével megérintette a mellbimbómat. Sötét és kemény volt az izgalomtól. A testem ösztönösen reagált az érintésére, még ha durva volt is. Meglepődtem a lábam között érzett nedvességen. A férfiak képesek érzés nélkül szexelni, s akkor is vágyat érezni egy nő iránt, ha valójában semmit sem jelent számukra. Hiszen nekik a szex ugyanolyan egyszerű tevékenység, mint mondjuk a borotválkozás. Ezzel szemben a nők agyában a szex és a szerelem alapvetően elválaszthatatlan, de olykor az ő testük is képes önkéntelen vággyal reagálni a férfi érintésére, még akkor is, ha nem szerelmesek, nem is kedvelik, sőt talán egyenesen gyűlölik az illetőt. Noha ritkaság, hogy a nőnek a szex csak szex

legyen, a testem abban a pillanatban élvezte András érintését, pedig az ösztönöm veszélyt jelzett. Talán éppen ez a veszély volt az, ami felizgatott, vagy pedig belül, mélyen legbelül, mégiscsak kötődni kezdtem hozzá. Nem akartam erre gondolni, és szerencsére András sem vette észre, nem volt érzelmes hangulatában. Csöppet sem érdekelte, hogy testem forró nedvességgel válaszolt a közeledésére, váratlanul eltolt magától. Egy pillanat alatt újra a valóságban voltam. - Most valami mást akarok tőled - mondta, majd megfogta a kezem, és az ajtóhoz húzott. Kiléptünk a budai luxustársasház folyosójára, és beszálltunk a liftbe. András megnyomta a parkolószint gombját. Mindez pár perc alatt történt, még a ruhámat sem gomboltam be. Az egész garázst András bérelte, nem volt ki elől takargatnom magam. A liftben nekinyomott a falnak, és újra nekiesett a nyakamnak. Ezúttal sem töltött el jó érzéssel, de hagytam magam, nem bontakoztam ki fojtogató öleléséből. Próbáltam úgy tenni, mintha újra élvezettel töltene el érintése, pedig életemben először féltem tőle. Korábban sosem bántott, nem gondoltam, hogy a fizikai agresszió felizgatná szex közben. Noha a gyengédség is távolt állt tőle, a korábbi kuncsaftjaimhoz képest örömteli volt együtt lenni vele. Eddig legalább nem okozott fájdalmat. Amint a garázsba léptünk, gyökeret vert a lábam. Öten voltak, András két barátja állt ott, akikkel párszor már találkoztam, és három idegen férfi. Mindannyian engem bámultak. Önkéntelenül is összehúztam a ruhámat, ösztönösen megéreztem, hogy rossz dolog következik, ami mindent megváltoztat Andrással való kapcsolatomban. És nem a jó irányba... Csönd volt a garázsban, csak a férfiak visszafojtott lélegzetét lehetett hallani. Úgy éreztem, a rémülettől torkomban dobog a szívem. Az elmúlt esztendőkben sok mindenhez hozzászoktam már, némi büszkeséggel vegyes tárgyilagossággal

mondogattam, hogy engem már nem lehet meglepni, hiszen ismerem a férfiak minden mocskos vágyát, szexuális perverzióját. András szavai mégis megütöttek. - Azt akarom, hogy csináld velük. S én közben nézlek. A szívem mélyén tudtam, hogy ezt fogja kérni tőlem. Mindig is sejtettem, hogy kettőnk kapcsolata nem szól másról, mint üzletről, de az együtt töltött hónapok alatt úgy bánt velem, mint ritka, értékes ékszerrel, aminek birtoklását egyedül akarja élvezni. Kisajátított magának, nem osztozkodott. A tény, hogy már nem csak magának akart, sőt abban kereste az élvezetet, ha mások is birtokba vesznek a szeme előtt, egyet jelentett: már nem voltam értékes számára. Elhasznált. Többé nem elégíti ki a szex velem, valami extrémebbre vágyik. S ez csak akkor következik be a férfinál, ha unatkozni kezd a nővel. Nem szerettem öt, soha nem szerettem. Amikor a szajhája lettem, már régen nem volt hely a szívemben hétköznapi, emberi érzéseknek. Életem során mindössze két embert szerettem, az apámat és Pétert, egyetlen kedvesemet, de már mindketten az enyészeté lettek. Nem mintha meghaltak volna, de számomra mégis. Felülkerekedtem a társadalom megvetésén, erkölcsön, kötődésen, barátságon, és végül a szerelmen is. Furcsa érzés, amikor a férfi olyat kér, amit a nő csak azért tesz meg, hogy a másik kedvében járjon, vagy mert rétnél cserébe valamit. Pénzt, előbbre jutást a ranglétrán, az idealisták és széplelkű naivak pedig egyszerűen csak szerelmet. Mit tehet ilyenkor a nő? Semmit. Igent mond. S mit tehet a hivatásos? Meg sem szólal, csak teszi a dolgát. A hosszúra nyúlt csöndet András szakította félbe. - Ne szomorkodj, kicsim. Kapsz utána valami szépet. Tudod, hogy mindig bőkezűen meghálálom a szolgálataidat. Ezek a fiúk itt jó cimboráim, és te a legprofibb vagy minden szajha közül. Szofi, meg sem kottyan ez neked, drága. Kérsz előtte egy kis anyagot? Mosolyt erőltettem az arcomra, amikor válaszoltam

Andrásnak. Nem kértem kábítószert. Józanul akartam végigcsinálni. A józanság a túléléshez kellett. Játszani kezdtem, akár a megélhetési színész a világot jelentő deszkákon. Életem nagy alakítását nyújtottam: csábosán mosolyogtam és vetkőztem, ritmikusan mozogtam. Az egyik férfi közelebb lépett, a mellemhez nyúlt, majd simogatni, fogdosni kezdett. Más volt az érintése, mint Andrásé. Nem élveztem, a testem nem kívánta őt. Viszont kedvet kapott a többi is. Közrefogtak és tartottak, miközben használták mindenemet, hogy élvezethez jussanak. Milyen érzés úgy kielégíteni egyszerre öt férfit, hogy a hatodik közben élvezkedik? Mire gondol ilyenkor a nő, még ha csak megvetett, lenézett prostituált is? Arra, hogy minél előbb vége legyen. Hogy a testem csupán eszköz, nem jelentenek ezek a férfiak semmit, nem számít az egész. Hogy a közben átélt iszonyú fájdalomnak, megalázottságnak semmi köze hozzám, a lényemhez. Csak használnak. A tudatomat megpróbálom kikapcsolni, a testem pedig automatikusan teszi a dolgát. Persze mindez nem teljesen igaz. Ennyi év prostitúció és a rám jellemző keménység ellenére is vannak napok és aktusok, amikor kiborulok. De minél többször mondom el, hogy ez az egész nem számít, csak a pénz és a jólét, annál rövidebb ideig tart a trauma feldolgozása, s annál hamarabb szétárad bennem az üdvözítő üresség. Akkor, a garázsban, két óráig tartott, mire mindegyiküket kielégítettem, és végeztek velem mind az öten... András szerencsére nem akart velem maradni utána, kellőképpen kielégítette a látvány, nevetve távozott a többiekkel. Nem volt kétségem afelől, hogy a csoportos együttlét ezután állandó része lesz szexuális életünknek, s hogy a következő találkozásunk alkalmával újabb csillogó ékszert kapok. Talán még drágábbat, mint a korábbiak. Ha lesz is lelkifurdalása amiatt, ahogy velem viselkedett, hamar elfelejti. Hiszen én csak

egy szajha vagyok, a dolgomat teszem. A legtöbb férfi így gondolkodik. Az egyetlen, ami némiképp vigasztal, hogy nem csak velem viselkednek így, de gyakran a szeretőjükkel vagy a feleségükkel is. Felmentem a lakásba, és azonnal a fürdőbe rohantam. Ledugtam az ujjamat és hánytam, egészen addig, míg már semmi sem maradt bennem. A hirtelen keletkezett érzést is ki akartam űzni. Tudtam, hogy nem tart soká, de szerettem volna mielőbb visszazuhanni a biztonságot nyújtó érzéketlenségbe. Nehéz szavakba önteni mindazt, ami ilyenkor magával ragad. Undor, fájdalom, szégyen és gyűlölet keveredik bennem. Dühöt érzek a férfiak és saját magam iránt. Gyűlölöm őket, mert felszínes vágyuk miatt keresik az olyan nőket, amilyen én vagyok. Mert nem elég nekik egy kedves, hétköznapi nő tisztasága, őszinte szeretete, ragaszkodása. Mert folyamatosan izgalom kell nekik, és mindenekelőtt megerősítés, hogy uralkodhatnak, hatalmuk van a nők felett, és bármit megtehetnek. Az ágyban, és azon kívül is. Utálom a férfiakat, amiért rengeteg pénzük és kiváltságos életük ellenére érzett unalmukat, fásultságukat egyedül a gyengébbnek okozott fájdalom enyhítheti. Ez a gyűlölet és düh azonban nem tart soká bennem. Hamar elfojtom, mintha nem is lett volna, mintha nem is éreztem volna. Hogy is tarthatna sokáig a gyűlöletem irántuk, amikor éppen beteges vágyuk tehet gazdaggá?! Ha nem akarnának fizetni a szexért és egy szép nő társaságáért, még mindig nyomorban tengődnék. Egy senki lennék, és gyomorforgatóan szegény. Bár nem szokás a szegénységre a gyomorforgató jelzőt használni, nekem mégis ez az egyetlen, ami eszembe jut róla. És túlélésem kulcsa, hogy akkor is a szegénységtől irtózom, amikor az öt férfitól kellene, akiket parancsra kielégítettem. Nem tudnak olyat tenni velem, annyi fájdalmat okozni, olyan mélyen megalázni, hogy ne undorodjak náluk is jobban a szegénységtől. Ha nem prostituált lennék, még

jobban megvetném az életemet, és minden egyes napján az elszalasztott lehetőségek miatt bánkódnék. Ez az igazi tragédia: sírunk, ha nem kapjuk meg, amit akarunk, és még jobban sírunk, ha végül mégis a miénk lesz. Évi két-háromszáz millió forint mert ha hiszik, ha nem, ennyit keresek - már elég indok ahhoz, hogy az ember elviselje, amikor képtelen tükörbe nézni. Megmarkoltam a mosdó peremét, és ordítani kezdtem. Ahogyan csak a torkomon kifért, amíg már nem bírtam tovább, és nem jött ki több hang a torkomon. És azzal vége: újra önmagam voltam. Megpróbáltam nevetni is, hiszen minden rendben volt. Széles mosolyra húzódott a szám. Nehezen ment, nem is volt őszinte, de azért erőltettem. Ruhástul beültem a kádba és kinyitottam a csapot. Negyven négyzetméteres fürdőszobám volt, aranyozott márvánnyal burkolva, hatalmas sarokkáddal, amelyben pezsgőfürdőzni és masszírozni is lehetett. Jól hangzik, ugye? Minden nő erről álmodik, nem? Abban a pillanatban bemocskolódva és büdösen és felsebezve - a luxusból egyedül a vizet élveztem, ami tisztára mosott. Remegett a kezem-lábam, sajgott a hátam és nyakam. A lábam közül szivárgó vér beszínezte a vizet a kádban. Hisztérikus nevetés tört rám. Pánikroham. Utoljára akkor éreztem ezt, amikor egy ma is aktív politikus járt nálam, és azt kérte, vizeljem le, mert csak attól képes elélvezni, ha megalázza a nő. Utána hetekig magam előtt láttam beteges vigyorát, vékony, aszott száját, éreztem vastag, formátlan ujja érintését a bőrömön. Az aktus során nem csak én aláztam, ő is megkínzott, rémálmaim voltak utána, ráadásul annyira meg volt elégedve velem, hogy zaklatta a madame-ot, fogadjam hetente. Akkor is, most is megtettem, amit tőlem kértek, mert profi vagyok. A legkeresettebb, legjobb luxusprostituált Magyarországon. Szofi - nevezzük így, hiszen valódi nevét és arcát nem vállalhatja - a legnagyobb szegénységből jött, de a mesebeli

gazdagságot áhítja. Úgy véli, célja eléréséhez nincsen más eszköze, csupán szépsége és kivételes szexuális kisugárzása, amellyel megbabonázza a férfiakat, és ráveszi őket, hogy egyetlen, vele töltött óráért kifizessenek ezer eurót. Egy szórakozóhelyen, véletlenül ismerkedtem meg vele, de ma már azt mondom: találkoznunk kellett. Ő mesélni akart, s én megírhattam a történetét. Meg kellett törnünk a hallgatást, és ha név nélkül is, de ki kell nyitnunk egy magyar madame noteszét, hogy elmondjuk, mi is történik valójában a sztárok, politikusok és gazdagok hálószobáiban, ahol a perverziónak gyakran nincs határa. Szofival szövetségesek lettünk abban, hogy leleplezzünk egy világot, ahol korlátlanok az anyagi lehetőségek, kilószámra fogy a kokain, folyik a pezsgő, a nők gyönyörűek, fiatalok, vékonyak és könnyen megkaphatok. Egy olyan világot, ahová bejutni nehéz, de kibukni pillanatok alatt lehet. A vendégeim üzletemberek, politikusok, milliárdosok, unatkozó, jól kereső menedzserek, kilencven százalékuk köztiszteletben álló családapa, két-három gyerekkel - meséli Szofi. - Ezek a férfiak sok pénzzel rendelkeznek, és mindenből a legjobbat akarják. Elsősorban nem gyors kielégülést keresnek, hanem különleges élményre vágynak egy gyönyörű nővel. Velem. Ebbe gyakran belefér egy-egy vacsora, közös vásárlás vagy operalátogatás is. Az én esetemben elsősorban Bécsben kerülhet erre sor. Utána irány a szállodai szoba. Ötcsillagos. A pénzt a végén, borítékban, diszkréten adják oda. Persze csak ha elégedettek. Ehhez bizonyos követelményeknek meg kell felelni. Először is az átlagos prostituáltakkal ellentétben én csókolózom, és általában nem használok óvszert. A testem minden hajlatának tökéletes állapotban kell lennie. Illatos, gusztusos, kívánatos vagyok. A legfontosabb pedig, hogy nem mondhatok semmire nemet. A vendégeim általában olyan dolgot kérnek tőlem, amit a feleségüktől nem lehet, vagy nem is mernek

kérni. Szeretik nézni, ahogyan lassan megszabadulok előttük a ruhámtól, közben parancsolgatnak, mit csináljak magammal, és élvezik a hatalmukat felettem. Az elnyújtott orális szex állandóan repertoáron van. A legtöbbjük attól gerjed be különösen, ha megalázó helyzetbe hozhat egy gyönyörű nőt. Ehhez hozzátartozik a kikötözés, a pofon, az erőszak is. Egyszer, kezdő koromban nagyon megijedtem. Egy harmincöt év körüli közgazdásszal voltam együtt, és az előjáték során annyi elfojtott agresszió szabadult fel benne, hogy elkezdett ütni. Nem tudom, mi történt velem, de mélyről jövő ösztönből visszaütöttem. Azt hittem, azonnal megöl, de legnagyobb meglepetésemre élvezte, hogy ő kapja a pofonokat. Kiderült, nem is az kell neki igazán, hogy ő üssön, hanem hogy neki okozzanak fájdalmat... Szofi tabuk és gátlások nélküli életet él, mást tart értékesnek, mint a hétköznapi nők. Egy férfivágyak uralta világ rabja, amely idealizálja a szépséget és fiatalságot, s amelyben a mindenkori értéknek két fokmérője akad csupán: a pénz és a hatalom. Ez a könyv Szofi történetének folytatása, kiegészítve az első rész után történtekkel. A téma nem hagyott nyugodni, számos modellel, fodrásszal, stylisttal, tervezővel, ötcsillagos szálloda londinerével és elit ügyfelek számára lányokat biztosító futtatóval készítettem interjút - ezekből a beszélgetésekből megismert tények is belekerültek a második részbe. Több hónapig tartó nyomozásom alapján a következőképpen vázolnám fel hazánkban a prostitúciós piramist. Magyarországon jelenleg több ezer női prostituált dolgozik, pontos számukat csak becsülni lehet. Nők, lányok, akik a testüket bocsátják áruba, de közben a lelkük is elveszik. Dolgozzanak bárhol - az utcán, bordélyházakban, masszázsszalonokban, bárban vagy luxusszállodákban egy mindenképpen közös bennük: a gyönyör illúzióját adják el

pénzért férfiaknak, akik csupán használják és kihasználják őket. A prostituáltak tűrik a megaláztatásokat, a szexuális agressziót, testük kizsigerelését, hiszen úgy érzik, a civil világban megszerezhető alacsony fizetés nem adna elég lehetőséget a biztos megélhetésre. Autóról, saját lakásról, szép ruhákról, szebb jövőről, jobb életről álmodoznak, ami azonban a legtöbb esetben soha nem jön el számukra. A társadalom örökre megveti és kirekeszti őket, elszigetelődnek családjuktól és barátaiktól, a szerelem pedig - romantikus kapcsolat egy rendes férfival elérhetetlen távolságba kerül tőlük. A lányoknak ezen az úton elindulni könnyű, de megállni, kiszállni csaknem lehetetlen. Pénz ugyanis folyamatosan kell, ráadásul az életmódjukból következően egyre több. Ruhákra, ékszerekre, törlesztésre, diákhitel visszafizetésére, vagy csak a mindennapi élethez. Mindig kell valamire. Vannak, akik nem bírják józan fejjel végigcsinálni, nekik kábítószerre is kell. De a drognál is rosszabb magától a pénztől való függés. A pénz ugyanis a legaljasabb kábítószer. Kegyetlen, pusztító örvény, egyre mélyebbre taszít. Olyan mélyre, ahonnan nincs visszaút vagy megváltás. Csak pokol. A pénzfüggőség így is, úgy is magával ragad, függetlenül attól, hogy a prostituált a szakma csúcsához vagy a legaljához tartozik. A prostitúció Magyarországon is különböző szintekre tagozódik, és összességében évről évre milliárdos nagyságrendű bevételt hoz az ügynökségeknek és magánzóknak a pénzen kínált, hamis gyönyör. Hatalmas üzlet rejlik például a szexturizmusban. Bizonyos magyarországi ügynökségek kifejezetten szexturizmusra épülő utak megszervezésére specializálódtak. Elsősorban Thaiföld, Vietnam, Mexikó, Fülöp-szigetek, Kuba, Brazília és Kambodzsa az úti cél, ezekbe az országokba szerveznek exkluzív utakat kalandvágyó és tehetős magyarok, elsősorban, természetesen, férfiak számára. Az AIDS veszélye miatt a fiatalkorúak

(elsősorban a fiúk) igen keresettek. Az öt-tíz éves korú gyermekek gyakran nem is élik túl a szexuális aktust, ha pedig mégis, akkor súlyos fizikai és mentális nyomot hagy rajtuk az elszenvedett kín. Noha 1991 óta nemzetközi összefogásban próbálják a hatóságok megfékezni a szexturizmust, a kiskapuk mindenütt ott vannak még. De szexuális szolgáltatások megszervezésére léteznek más jellegű ügynökségek is hazánkban. Három nagy luxuseszkort ügynökség van Budapesten, amelyek között megoszlik a piac. Ezek közül a legnagyobbat egy fiatal szépség irányítja, maga is többször megjárta Dubait, évekig élt a testéből magas színvonalon. De nem mindenki tömörül ügynökségekbe. Budapest-szerte ismerik azt a fiút, akit mindenki csak a keresztnevén szólít, és luxusautóval hozza-viszi a „lányait". Neki egy-egy aktus árából harminc százalék jár, és a lányok megfizetik a közvetítői díjat, mert így jutnak megrendeléshez. Minden ügynökségnek van egy könyve. Ez is a neve: „The book". A katalógusban csupa gyönyörű, tökéletes testű lány fényképe található. Modellek, szépségkirálynők, sok ismert név van közöttük, és rengeteg fiatal egyetemista, akik ebből szeretnék finanszírozni kiadásaikat vagy a megélhetést. A lányok számára, akik meg szeretnének gazdagodni a szexből, a katalógusban szerepelni kiváltság és kulcs is egyben. Kulcs a gondtalan élethez. A „The book" nagyon hasonlít a modellek portfoliójára, csak a ruha kevesebb. Meztelen képek vannak benne a lányokról, és különböző adatok. Fel vannak tüntetve a méreteik, de az is, hol vannak anyajegyek, esetleges vágások a testükön. A plasztikai műtéteket is meg kell jelölni. Azok a lányok, akik ismertek, vagy szerepeltek férfimagazinban, különösen a Playboyban, a legdrágábbak és legkelendőbbek. Ha valaki híres modell vagy szépségkirálynő, nagyon sokat ér. A katalógusban ugyanúgy fel van sorolva az is, mit vállalnak az ágyban, mint az, hogy egy-

egy estébe belefér-e akár a sétahajókázás a Dunán, városnézés vagy nyilvános helyen vacsora. Sokaknál az ilyen jellegű program Magyarországon kizárva, mert a hölgy rendszeres szereplője a lapoknak... Elsősorban az indiai, arab és ukrán vendégeknek vannak különleges kívánságaik az ágyban. Egy lány ára száztól ezer euróig terjedhet egyetlen órára. Az alacsonyabb összeg csupán egyetlen vendégre korlátozza az aktust, nincs benne csoportos szex, sem fojtogatás vagy durvaság. Vannak idős urak, akik többmilliós nagyságrendű üzleteket jönnek kötni hazánkba, de már a második kérdésük az, vannak-e fiatal és gyönyörű eszkort lányok a városban. Akik a könyvben az első lapokon szerepelnek, azok a lányok a legkeresettebbek, nagy a valószínűsége, hogy rájuk várnia kell a vendégnek. Ilyen könyvet a londinerektől is el lehet kérni a drágább szállodákban, diszkréten a vendég kezébe csúsztatják, ha esetleg társaságra vágyik. Az érkező prostituált már eleve a kezében szorongatja személyi igazolványát, többnyire kérés nélkül, automatikusan nyújtja a recepciós felé, mert tudja, csak így engedik fel a szobába. Az igazolvány ugyan kiváltható egy nagyobb összeggel, de a lányok nem akarnak többet költeni, mint amennyit muszáj plusz személyért például jár a szemet hunyó alkalmazottnak a felár. De már csak azért sem árt, ha az igazolvány a recepción marad, mert nem ritka a haláleset sem. Amit az elsők között megtanítanak a „nagyok" az ifjoncoknak, hogy ha valaki meghal, ablakot kell nyitni, hogy a lélek szabadon távozhasson, utána értesíteni kell az illetékeseket, majd villámgyorsan elhagyni a helyszínt. S mindenekelőtt: gyorsan felejteni kell, eltemetni minél mélyebbre a történteket. A prostitúció veszélyekkel, mocsokkal, agresszióval teli szakma, ami akaratlanul is lelki sivársághoz vezet. De valóban megéri testet lelket, és az emberi kapcsolatokat feláldozni a

pénzért? Néhány kivételesen gyönyörű magyar nő szerint igen. Igenis van az a pénz, amiért megéri mindent feladni: nőiességet, szerelmet, családot, büszkeséget. Ma Magyarországon egészen szűk csoportot alkot néhány olyan lány, akik igazán nagyban játszanak. Óránként ezer eurót keresnek, a felső tízezer gazdag férfiai és hazai sztárok használják őket gyönyörű és divatos játékszerként. Ebben a zárt világban nem létezik tabu. A gazdagok és híresek extrém igényeit elégítik ki; a társadalom „normális" tagjai által megvetett életüket átlagember számára elképzelhetetlen luxus és a legmocskosabb perverzió szövi át. Ehhez a körhöz tartozik riportalanyom, a legkeresettebb magyar luxusprostituált, akinek történetét a nagy sikerű Hamis gyönyörben írtam meg. Ennek a kötetnek folytatása a Drága kéj. Igaz történet egy nőről, aki évi háromszázmillió forintot keres, de a boldogságot talán soha nem találja meg, már régen le is mondott róla. Egy nőről, aki nem bánt meg semmit, nem szégyell semmit, s azt állítja: mindenkinél jobban ismeri a férfiakat. Nem csupán a testüket, de a vágyaikat, legmélyebb gondolataikat, félelmeiket és motivációikat is. A Hamis gyönyörben Szofi életútjának korábbi szakaszát ismerhették meg az olvasók, de a java csak most kezdődik: élete egy nős milliárdos oldalán. Szofi sorsa összefonódik más luxusprostituáltakéval, Párizsban eladott magyar szexrabszolgákéval, s egy nőével, akit vele szemben örök piedesztálra emel a társadalom: a feleséggel. Szofi történetét ajánlom minden kedves nőnek és férfinak, s paradox módon leginkább a veszélyeztetett és kiszolgáltatott lányoknak. Szalai Vivien

I. Szofi elnyúlt az ágyon, és mélyen beszívta az illatát. Tiszta, édeskés, mégis férfias illat áradt a pórusaiból, egészen tűzbe hozta, amit onnan tudott, hogy benedvesedett az öle. Régen érezte úgy, hogy valóban megkívánta a kuncsaftot, és nem csupán eljátszotta a gyönyört. De ez a férfi magas volt, sportos, arányos felsőtesttel és hosszú, izmos lábbal. Harmincas évei közepén járhatott, látszott rajta, hogy nagy gondot fordít az ápoltságra, számít a külseje, ahogy alapjában véve a külcsín is. Azokban a körökben, ahol Szofi megfordult, ez nem volt meglepő, az emberek a külsőségeknek éltek. A gazdagság néhány alapvető szimbóluma - sokat érő kocsi, drága óra és nagy ház vagy elegáns lakás - belépő volt az úri társaságba. Aki híján volt ezeknek, azt megvetették vagy egyszerűen csak nem vettek róla tudomást. Szofi szenvedélyesen megcsókolta, cserébe a férfi mélyen belé hatolt. Teljes testsúlyával ránehezedett, de Szofit nem zavarta, mert kívánta, ezért nem okozott fájdalmat, hogy szinte belepréselte az ágyba. Amikor beleharapott a nyakába, és közben ütemesen mozgatni kezdte csípőjét, a lány felnyögött, gyengéden végigsimította hátát és formás fenekét. A teste tűzbe jött, s ez az érzés egyre csak növekedett, elárasztotta pórusait. Szája egyre mohóbb lett, szinte önálló életre kelt, falta az ajkát, s közben hüvelyével megszorította a péniszét, ettől majdnem belé élvezett. Mindketten közel jártak már a csúcshoz, de partnere mintha ellenállt volna. A lány nem siettette, hiszen egy órára bérelték ki, s még csupán húsz perce voltak együtt. Mivel nem bántotta, nem is undorodott tőle, a percek gyorsan teltek, szinte gyerekjátéknak tűnt végigélvezkedni a maradék időt. Jól érezte magát, és tetszett a környezet is, ahová kuncsaftja hívta. Egy ötcsillagos lovasklub elegáns szobájában találkoztak, s a férfi

több ezer forintos pezsgővel és kaviárral várta. Szofi szerette, ha vendége megadja a módját a körítésnek is, és gálánsán viselkedik már az elején. A nagyvonalú kezdet, mint amilyen a drága pezsgő, számára felért az előjátékkal. Úgy érezte, valósággal feltöltődik attól, ha néha beesik egy-egy olyan kuncsaft, aki nem öreg, nem perverz, sőt, még vonzónak is találja. Márpedig a benne élvezkedő férfit kifejezetten vonzónak találta. Sajnos nem sokáig tartott az igaz kéj... A kijózanodás sebesen és a meglepetés erejével érkezett. Pedig Szofi korábban szentül hitte, hogy őt már nem lehet meglepni. Szexpartnere viselkedése váratlanul megváltozott: hidegebb, tartózkodóbb lett, aztán anélkül, hogy belé élvezett volna, kihúzta hímvesszőjét. A lány értetlenül nézett rá. - Szükségem van egy kis anyagra. Nagyon megdobja az élvezetet, addig nem akarok elmenni - mondta a férfi, miközben az éjjeliszekrényen hagyott mobiltelefonja után nyúlt. Szofinak nem volt ínyére a dolog, hirtelen kényelmetlenül érezte magát, megszólalt benne a vészcsengő. Valami a bensőjében azt súgta, hogy a remek kezdet ellenére nem lesz jó vége ennek a munkának. - És miért kell ehhez telefon? - kérdezte hidegen, miután felült az ágyon. Már közel sem kívánta olyan nagyon a férfit, a kéj elszállt, öle kiszáradt. Hangja bizalmatlanul csengett. - Mert a környéken van egy barátom, akinél van anyag, és megkérem, hogy... – mondta Szofinak, de nem fejezte be a mondatot, mert a vonal másik végén felvették. Ezután a telefonba folytatta: - Igen, gyere, a 16-os szobában vagyunk. Gyönyörű csaj, meg leszel elégedve. A férfi valamin felnevetett, majd letette a telefont. Szofi felpattant az ágyról.

- Mi ez az egész? Nem ebben állapodtunk meg. Minek jön ide az az ember?Ahogy beszélt, megremegett a szája széle. A ruhája után akart nyúlni, de a férfi megragadta a karjánál fogva. - Nyugodj meg, senki sem fog bántani. Csak szeretném, ha a barátomat is bevennénk a buliba. Kicsit játszol vele is, és dupla pénzt kapsz. Két pasi, kétezer euró. Ez jó üzlet neked is, hidd el. Miközben beszélt, nem engedett a szorításból, majdnem eltörte Szofi csuklóját, aki megpróbálta kirángatni magát a férfi karmai közül. - Akkor sem tetszik ez nekem - sziszegte, majd újra megpróbálta magát kiszabadítani. Közben kopogtattak az ajtón, s mindketten egyszerre lódultak az ajtó irányába. A férfi azonban utánakapott, erős markával befogta a száját, miközben a másikkal kinyitotta az ajtót. Szofi nyöszörögni kezdett, a feje beszorult a férfi hónalja alá. A másik is bejött a szobába, és kulcsra zárta maga mögött az ajtót. Egy pillanatra megállt, és bámulta a kétségbeesetten vergődő, anyaszült meztelen lányt. - Ez tényleg bomba jó nő. Éppen olyan, amilyennek mondtad. Már alig várom, hogy kipróbáljam. - Jó, jó, de csináld már gyorsan, mert nem bírom tartani. Hoztad a cuccod? - Itt van - mondta az újonnan érkezett férfi, és elővett a zsebéből egy kis tasakot, benne tablettákkal. - Gyere, én tartom, te meg nyomd le a torkán. Szofi halálra rémült. Még hangosabban nyöszörgött és rúgkapált, próbálta volna megütni fogva tartóját, ahol csak érte. Karmolta, fogait belemélyesztette az ujjaiba, de a férfi sokkal erősebb volt nála. Az ágyra vonszolta és leszorította, miközben a másik a feje fölé térdelt. Szétfeszítették a száját, és lenyomtak a torkán egy tablettát. A szer nagyon hamar megtette hatását. Ujjai elzsibbadtak, egész teste bizsergett. Eleinte olyan érzése volt, mintha rengeteg Váliumot szedett volna be, lebegni kezdett, és

magával ragadta az eufória. Bármilyen drogot kapott is, csak annyira ütötte ki, hogy végtelenül ellazultnak érezte magát, és csöppet sem ellenkezett, amikor az újonnan érkezett férfi is vetkőzni kezdett. Használni akarnak, és képtelen vagyok bármire is nemet mondani. Úgy érzem magam, mint egy darab hús. Mindenen csak nevetek, és képeket látok. A férfiasságuk két hatalmas, tekergő kígyó, de ezen is csak nevetni tudok. Nem félek semmitől és senkitől Boldognak érzem magam, megnyugodtam. Elfogadom a sorsomat - gondolta Szofi, miközben elernyedt testtel feküdt az ágyon, és hangos nevetésben tört ki, amikor a két férfi egyszerre vette birtokba a testét. Nem érzett fájdalmat vagy megalázottságot, teste önálló életre kelt. Mosolygott, és néha hangosan, hisztérikusan felnevetett az egymást követő, durva aktusok alatt. Akkor is csak nevetett, amikor az egyik férfi megragadta a torkát és fojtogatni kezdte. Az oxigénhiánytól egyre jobban szédült, majd elsötétült előtte a világ. A hasán fekve ébredt, az ágy közepén. Kissé megemelte a fejét, felrepedt szájából csordogált a nyál, miközben megpróbált lassan felülni. Gyöngének és összetörtnek érezte magát, szemhéját mázsás súly húzta le. Legszívesebben visszaaludt volna, de nem akart visszazuhanni az önkívületi állapotba. Ébren kellett maradnia, hiszen fel akarta mérni a testén keletkezett kárt. A homályos kép lassacskán kezdett kitisztulni előtte. Nagyon nehezen, hosszú percek alatt tért magához. Időérzéke elveszett, fogalma sem volt arról, hogy menynyi ideig volt eszméletlen, és hogy pontosan mi történt vele. Időbe telt, mire agya feldolgozta a szeme elé táruló látványt. Mindent felforgattak, a lovasklub elegáns, luxuskivitelezésű szobája csatatérré változott. A bútorok feldöntve, a lámpák a földön, az ágynemű szétdobálva. Szofi kétségbeesetten próbált

visszaemlékezni, hogy hol van, és mi történt vele. Ahogy helyreállt a vérkeringése, és a fejébe is friss oxigén jutott, emlékképek rohanták meg. A férfi, akit a madame kiközvetített neki, aztán az érkező másik, aki hozott valami szert, lenyomták a torkán a tablettát, aztán ketten egyszerre vannak benne, és a fojtogatás... Rájött, hogy elájult, és sohasem fogja megtudni, pontosan mit tettek vele. Gyorsan végigpásztázta a testét, nem csonkították-e meg. Hallott már olyanról, hogy egy lányt elkábítottak, aztán összevagdosták, maradandó sebeket ejtettek rajta szadista vendégek. Megrettent a gondolattól, hogy olyan kárt tettek benne, ami miatt esetleg soha többé nem tud dolgozni. Fellélegzett, amikor látta, hogy néhány véraláfutáson és harapásnyomon kívül egyéb sérülés nincs rajta. Alaposan kihasználtak ezek a gazemberek. De már túl vagyok rajta, és legalább dupla árat fizettek. Azazhogy... Úristen, hol a pénzem? És hol van a... Szofi tekintetével a táskáját kereste, amelyben kétszázezer forintos telefonját és némi készpénzt hozott magával. Kiborítva a földön hevert, a gyorsan mozdítható értékeket elvitték belőle, a bankkártyáját az irataival otthagyták. Szofi pillanatokig csak némán bámulta táskáját, aztán elkeseredett, állatias üvöltés szabadult fel bensőjéből. Sírni akart, de képtelen volt rá. Pedig annál nagyobb fájdalmat nem ismert, mint hogy meglopják, vagy nem fizetik ki a szolgálatait. Rátámaszkodott a tenyerére, az ágy széléhez vonszolta magát, majd nagy nehezen feltápászkodott. Amint felállt, megszédült, a falba kapaszkodott, hogy ne ájuljon el. Úgy érezte, karcsú lába nem elég erős, hogy megtartsa a testét, ráadásul ismert fájdalomhullám söpört végig a testén. Egyszer Dubaiban durván és sorozatosan megerőszakolta egy sejk, kegyetlenül, análisan vette birtokba a testét, és olyan sérüléseket okozott, amelyek miatt egy hétig

kórházban volt, összevarrták, és csak sokára épült fel. Noha most szerencsére nem volt ekkora a baj, tudta, hogy pár nap pihenésre lesz szüksége. És óriási különbség a dubai utazáshoz képest, hogy akkor tízezer eurót keresett, míg most nemcsak ingyen dolgozott, de még ki is rabolták. Hogy fordulhatott ez elő? Régen soha nem volt példa arra, hogy ennyire átverjenek. Mindig büszke voltam arra, ahogy hideg fejjel mentem előre a célom felé, és soha, senki nem rendíthetett meg abban a hitemben, hogy a legjobb vagyok. A velem történtek elpusztíthatatlan hibriddé tettek, aki nem érez semmit, akinek képtelenség fájdalmat okozni. Ám most mégis rosszul érzem magam. Nem a testi fájdalom miatt, mert az elmúlik, hanem ahogy megvezettek és kihasználtak. Ennyi év után először úgy használtak, hogy nem kaptam cserébe semmit. Mi történik velem? Ez már a változás előszele lenne? Már nem leszek sokáig a csúcson? A gondolat, hogy az idő múlik felette is, megrémisztette. Hagyta, hogy átverjék. Őt, aki megkaphat bárkit, és bármennyit képesek fizetni a vele töltött egyetlen óráért, igaz, cserébe senki sem akar túl sokáig vele lenni. Lehet, hogy nem tart már örökké hatalma a férfiak felett? Elmúlik a profizmusa? Beteg, kiszolgáltatott, öreg és szegény lesz? Gyorsan elhessegette magától a nyomasztó kérdéseket. Kisántikált a fürdőszobába. Mindene sajgott a fájdalomtól, és még mindig kába volt kissé. Belenézett a tükörbe, és elborzadt attól, amit látott. A szája széle feldagadt, az egyik szeme bevérzett, a haja kócos és tépett volt. Csöppet sem hasonlított igazi önmagára: a gyönyörű, szökés, hosszú hajú, kerek csípőjű, telt ajkú nőre. Groteszk, kifejezéstelen maszkot látott a gyönyörű arc helyett. Ettől megint elöntötte a gyötrő érzés, hogy élete hamarosan olyan fordulatot vesz, ahonnan már nincs visszatérés a csúcsra. Hogy ne gondoljon többé erre, szándékosan nem nézett többé a

tükörbe. Megmosta arcát, megfésülködött, és magára kapkodta ruháit. Magában hálálkodott, hogy az autója kulcsát meghagyták, és legalább többmilliós kárt nem okoztak neki. A halvány kis öröm azonban hamar elpárolgott, amikor a recepciós utánaszólt, hogy ki kellene egyenlítenie a számlát. Remegett a keze, ahogy elővette bankkártyáját. Úgy érezte, ha túl sokáig kattog magában a tényen, hogy ketten megerőszakolták, és ezért még ő fizet, akkor biztosan megőrül. Kifizette a szobát, sietve elhagyta az előcsarnokot, és beült az autójába. Fogta a kulcsot, de képtelen volt beletalálni a lyukba, annyira remegett a keze. Ekkor pánik lett úrrá rajta, amit egy teljesen váratlan és felkavaró esemény követett: kövér könnycsepp gördült végig az arcán. Hosszú esztendők óta nem volt példa rá, hogy bármi könnyekig meghatotta vagy felkavarta volna. Gyűlölt sírni. A könny érző lélekre és gyengeségre vall. Oly jól tűrte a fájdalmat, mint senki más, mintha szívét kőből, lelkét elpusztíthatatlan acélból formázta volna a Teremtő. Most mégis megállíthatatlanul, duzzadt patakként folytak végig a könnyek az arcán. Akár örülhetett is volna hirtelen feltámadó érzéseinek, amelyek azt jelentették csupán, hogy ő is emberi lény, akit megérintenek a vele történő tragikus események. Igen, örülhetett volna ennek, de Szofi annyira más emberré lett, mint a hétköznapi nők, számára elsősorban nem az erőszak vagy a kár, hanem irányíthatatlanul potyogó könnyei jelentették az igazi tragédiát. Esztendők óta volt prostituált, de társaival ellentétben alkohol és kábítószerek nélkül űzte lélekromboló, megaláztatásokkal és mocsokkal teli szakmáját. Nem bánt meg semmit, gondolataival nem időzött egy-egy esemény felett sokáig, megrázta magát, és ment tovább, hideg fejjel, mindig csak előre. De most, ha csak pár percre is, megtorpant. Emberi volt, és sebezhető. Márpedig számára az érzelmesség vagy sebezhetőség olyan luxus volt, amit dacára mesés

gazdagságának, soha nem engedhetett meg magának. Uralni akarta érzelmeit és fájdalmát, ezért szinte önkívületi állapotban a kesztyűtartóban kezdett keresgélni. Olyan tárgyra volt szüksége, amivel hirtelen erős fájdalmat okozhat önmagának. Sírástól kivörösödött szeme egy szemöldökcsipeszen állapodott meg. Felkapta és állatias erővel a tenyerébe vájta éles végét. Újra és újra lesújtott vékony bőrére, amiből kiserkedt a vér. Testét átjárta a fájdalom, ahogy a vérző sebben többször megforgatta a csipeszt. De ez már régen nem érintette meg. Ezt a fajta fájdalmat félvállról vette, nem jelentett számára semmit. Csak boldogságot érzett. Azért volt szüksége a testi fájdalomra, mert az elnyomta a lelkit. Teste jelzéseit képes volt uralni. Már nem potyogtak a könnyei, a kis patakok elapadtak, s lassan felszáradtak az arcán. Szofi vérben úszó tenyerére tekintett, és elmosolyodott. Újra ura lett önmagának. Fel fogja hívni a madame-ot, hogy kérdőre vonja, miféle alakot közvetített ki neki. Bár tudja, Magda arra fog hivatkozni, hogy nem lehet minden szélhámost kiszűrni, azért kiköveteli, hogy a következő három közvetítői díjról lemondjon. Ez a minimum az elszenvedett sérelméért. Elégedetten állapította meg, hogy már újra képes hideg fejjel gondolkodni. S megint a régi: elpusztíthatatlan gépember.

II. Szofi belépett a váróterembe. Tűsarkú cipőjének kopogására többen felkapták a fejüket. A szokásosnál erősebb sminket viselt, hogy festékkel takarja el az elmúlt napokban átélt események nyomát. Magas, karcsú alakja remekül érvényesült a szűk, térdig érő, pasztellrózsaszín ruhában. Úgy festett, akár egy modell, aki egyenesen a kifutóról csöppent a valóságba, egy orvosi rendelőbe. Telefonon kért időpontot, remélte, nem kell sokáig várnia. Biztos volt abban, milyen eredményt hoz majd a vizsgálat, de minél hamarabb túl akart lenni rajta, és megbeszélni a továbbiakat az orvosával. Gyűlölte a meglepetéseket. Kívülről nem látszott rajta, de fáradtnak és kimerültnek érezte magát. Ennek ellenére nem ült le a váróban, és szándékosan nem nézett senkire, pedig érezte, hogy többen is őt figyelik. Míg várt, elgondolkodott férfi és nő kapcsolatán, azon, hogy a két fél mennyire mást vár el egymástól. A legtöbb nő mindenről lemond, csak hogy párja kedvében járjon és megfeleljen neki. Támogatja a férfit, neveli gyermekeit, vezeti háztartását, vasalja az ingeit, és persze, mindenekelőtt hűséges hozzá. Ezek a nők elképzelhetetlennek tartják, hogy másik férfi megérintse őket, és amikor a szexről beszélnek, azt mondják, lefekszem NEKI. Vagyis nem azért, hogy a feleségnek, neki magának is jó legyen, hanem elsősorban azért, hogy a drágalátos férj megkapja, ami jár. S mit kapnak ezért cserébe? Pár esztendő után rájöhetnek arra, hogy a családfő hozzám hasonló nőkhöz járt és szórta el a családi vagyont. Ha a nők már a házasságuk, kapcsolatuk elején tudatosítanák magukban, hogy hűséges férfi nem létezik, sok csalódástól és fájdalomtól kímélnék meg magukat. Mert minden férfi elcsábítható,

meghódítható. Egy szexre mindenképpen. Elcsábítani könnyű őket, de megtartani... Szofi szomorkásán elmosolyodott. Igen, ő nagy mestere volt a csábításnak, és a gátlások nélkül szexualitás minden csínjátbínját ismerte, de hogy meg is tudta volna őket tartani, ha akarja? Ebben nem hitt igazán. Gondolataiból a nővér higgadt hangja zökkentette ki. Egy másik asszonyt hívott be vizsgálatra. Szofinak megremegett a szája az idegességtől. Azt hitte, azonnal ő következik majd a sorban. Túl akart lenni a vizsgálaton. És minden fájdalmon, ami még az orvosnál várt rá...

III. Sokan azt hiszik, a prostituáltak egy életre meggyűlölik a férfiakat azért, ahogyan velük bánnak. Pedig én nem gyűlölöm, inkább csak jobban ismerem őket, mint a többi nő. Az elmúlt években arra jöttem rá, hogy minden egyes férfi-nő kapcsolat az alapvető igények kielégítésére épül: a nők erőforrásokat, a férfiak pedig szolgáltatásokat várnak el a másik nemtől. Nem más ez is, mint színtiszta üzlet. Csak ebben az esetben a nőknek eszük ágában sincs magukat prostituáltaknak nevezni. A férfiak sosem a sírig tartó szerelemről fantáziálnak, ennél sokkal, de sokkal realistábbak és egyszerűbbek: arra gondolnak, hogy milyen szolgáltatást kaphatnak abban a pillanatban egy adott nőtől. Ha ez a szolgáltatás - a mennyisége és a minősége is - megfelelő, akkor a nő maradhat. Ezeknek a szolgáltatásoknak az élén - az étkeztetést leszámítva - mindig a szex áll. Ha az működik, akkor majdnem minden működik. A férfi sokkal nehezebben hagy ott egy olyan nőt, akivel a szex fantasztikus, de minden más borzasztó, mint azt, aki lényegében álmai nője, de az ágyban nyújtott teljesítménye katasztrófa. Ellenben a nő számára az a fontos, hogy a férfi különböző erőforrásokat nyújtson. Teremtse meg a családi fészket, keressen eleget, hogy el tudja tartani majdan a gyerekeket. Vagyis a párkapcsolat nem más, mint cserekereskedelem, szolgáltatás és az érte járó erőforrás cseréje. S ez nemcsak a prostituáltakra igaz, hanem az úgynevezett normális, hétköznapi kapcsolatokra is. Hiba akkor csúszik a gépezetbe, ha a férfi nem kapja meg az elvárt szolgáltatást, vagy nem azt kapja, amire vágyik. Szélsőséges esetben, ha csak erőforrásokat nyújt, de cserébe az ő igényei nincsenek kielégítve. Ebben az esetben válnak sokan agresszívvá, és élik ki elfojtott vágyukat szeretőnél vagy prostituáltaknál. A labilis emberek érzelmi elfojtottsága

pedig még rombolóbb agresszióba csap át. Vannak, akik családon belül erőszakoskodnak, vannak, akik pénzen vásárolt nőkön élik ki erőszakos hajlamukat. S persze akadnak olyanok is, akik az erőszak legalattomosabb, mégis legfájdalmasabb módszerét választják: a lelki terrort. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy mi lehet fájdalmasabb egy nőnek: a nemi erőszak, vagy az a fajta erőszak, amit a nők lelkén hajtanak végre? Mert nem csupán az tekinthető erőszaknak, amit velem legutóbb az a két férfi tett. Sokan azt gondolják, egy prostituáltat lehetetlenség megerőszakolni, hiszen mi mindenre igent mondunk, és a kuncsaft azt tehet, amit csak akar. Ez így igaz. A nekem fizetett pénzért nem játszhatom meg magam, tényleg bármit megtehetnek és meg is tesznek velem a férfiak. Mivel a durvaságot, a szexuális agressziót szinte heti szinten élem át, számomra a nemi erőszak nem azt jelenti, mint egy hétköznapi nőnek. Ha a férfi akaratom ellenére, vagy durván, fájdalmasan közösül velem, az még nem tiporja sárba a nőiességemet, nem okoz fájdalmat. Lemosom magamról a férfiak mocskát, és elfelejtek mindent. Nekem csak azzal tudnak fájdalmat okozni, ha átvernek vagy nem fizetnek ki. Semmi más nem számít, csak a pénz. A testi erőszak nyomai, a fizikai fájdalom előbb vagy utóbbi elmúlik, a sebek begyógyulnak, a varr leesik, s alatta új, egészséges bőr fejlődik. A testi fájdalom megkopik, vagy egyszerűen csak állandóvá válik - mint az én esetemben -, s az ember hozzászokik. Megtanulja elfogadni, sőt, a szövetségesének érzi. Mint én, legutóbb. Testi fájdalomban merültem el, hogy ne kelljen a lelkemmel foglalkoznom. Mert a lelki fájdalom ezerszer rosszabb, pusztítóbb. Vannak nők, akik testi erőszaknak nem, lelkinek annál inkább ki vannak téve nap mint nap. Hogy milyen megnyilvánulása lehet a lelki erőszaknak? Sokféle. A munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, az örökös,

gyötrő féltékenység, a nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől. De erőszak a nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, az agresszióval fenyegetés: tárgyak dobálása, csapkodása, fegyver látványa, félelmet keltő viselkedés, támadó faggatózás, életveszélyes, ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, állandó ellenőrzés akár személyesen, akár telefonon, vagy a nő zsebeinek átkutatása. A lelki erőszak tehát rendkívül változatosan nyilvánulhat meg, de akad egy közös jellemzője valamennyi formájának: a másikat tárgyként kezeli. A tárgyba ugyanis bele lehet rúgni, át lehet nézni rajta, hiszen nem érez semmit. Aki a lelki terror eszközeivel él, elfelejti vagy meg sem tanulta, hogy akin alkalmazza, az is ember, érzésekkel és tudattal. A testi erőszak elszenvedése nekem már régen nem jelent semmit. Lelki szenvedésnek pedig nem adom át magam. Megannyi nőtársammal ellentétben nem engedem, hogy bántsanak, közel férkőzzenek a lelkemhez vagy megsértsenek. Nem törhetnek át a páncélomon, és nekem ehhez nem kell drog vagy alkohol. Csupán egyvalami: a pénz iránt érzett őrületes szenvedélyem. Igen, a pénz az én páncélom. S éppen ezért: a pénz az egyetlen gyenge pontom. Szofit akkor is a pénz motiválta, amikor igent mondott egy telavivi munkára. Madame-ja, Magda szervezte neki az utat, amely rengeteg pénzzel kecsegtetett. A legszebb magyar prostituáltak számára pár esztendeje még Dubai volt az első számú célpont, hiszen a sejkek luxus-palotáiban eltöltött napok, esetleg hetek alatt egy lány több tízezer eurót is megkereshetett. Sokan elképesztő vagyonokkal, ugyanakkor az átélt borzalmak kitörölhetetlen emlékével tértek vissza onnan. Ám az elmúlt esztendőkben túlságosan ráirányult a figyelem Dubaira. Már nem csak a média, de a rendőrség is figyeli a járatokat, a

magyarországi eszkorthálózat több vezetője is lebukott közvetítés miatt, ezért a magyar luxusprostituáltak számára az elmúlt másfél-két évben már inkább Tel-Aviv, Párizs és London az úti cél. Tel-Aviv különösen vonzó célpont, hiszen a kint élő pénzemberek körében óriási a kereslet gyönyörű, fehér bőrű, világos hajú lányokra; szőkék előnyben, de persze azért lehet barna is, ha fiatal, jó alakú és szép arcú. A magyar lányoknak nagy sikerük van odakint. Noha tíz esztendővel ezelőtt Izraelben a legtöbben még csak nem is sejtették, hogy teret hódít hazájukban a prostitúciós hálózat, nőkereskedelem vagy csempészet, ma ott is ez az egyik leggyorsabban növekvő és leginkább jövedelmező üzletág. Izraelben a prostitúció nem számít illegális tevékenységnek, nincs sem az emberkereskedelemre, sem az embercsempészetre vonatkozó törvényi szabályozás. Mivel szabad a vásár, a rendőrség tehetetlen: a nyilvántartások szerint is több mint kétszáz nyilvánosház, ugyanennyi szexklub, illetve számtalan - magyar lányokat is kiközvetítő Call girl szolgálat működik. Prostituáltat éppen olyan könnyű szerezni, mint egy pohár kávét. Szofi csupán pár napra érkezett, hogy magas rangú és dúsgazdag kuncsaftok kielégítésével több tízezer eurót keressen. Nem érezte fáradtnak magát a háromórás repülőút után. Nem vitt sok ruhát, kisebb bőröndöt húzott maga után. Peckesen sétálgatott a reptéren, fekete, lakk magas sarkúja kopogott a burkolaton. Arcát jókora fekete napszemüveggel takarta, haját kontyban hátratűzte, szép arcát halvány smink fedte csupán. Nem akarta, hogy megbámulják vagy bárki felfigyeljen rá. Nagyon messze volt az otthonától, olyan idegen világban, ahol a nők helyzetének javításáért máig rengeteg feminista és emberjogi szervezet küzd. Szállását otthonról lefoglalták, az előre megbeszéltek szerint Tel-Aviv szívében, egy luxusszállodában volt találkozója az első ügyféllel, a dúsgazdag üzletemberrel. A

madame-mal úgy szólt a megállapodásuk, hogy Szofi hazai, egyszeri munka közvetítéséért általában húsz százalékot adott le, de ha hosszú, külföldi luxusútról volt szó, amelyet - mint ebben az esetben is - nemzetközi eszkorthálózati kapcsolatait felhasználva teljes egészében a madame szervezett szállástól a prominens vendégekig, akkor harmincöt százalék járt neki. Mivel Tel-Avivban luxusprostituált a szokásos óránkénti ezer eurónál nagyságrendekkel többet kérhetett, az ötnapi tartózkodás harmincharmincötezer euróval is kecsegtetett. Szofi szép szája őszinte mosolyra húzódott, amint a pénzre gondolt. Hangulatát olykor még megmérgezte a lovasklubban történtek emléke, bár nem a nemi erőszak, hanem hogy a kuncsaftok fizetés nélkül távoztak, de ha a tel-avivi végösszegre gondolt, máris jobban érezte magát. Taxit fogott, majd angolul megmondta a szálloda címét. Leplezetlen csodálattal kémlelt ki az ablakon, lenyűgözte a város. Igazi modern csodaváros, itt találkozik kelet és nyugat, régmúlt és jövő. Amíg Jeruzsálem a spirituális szíve Izraelnek, addig Tel-Aviv a jelenről, anyagi haszonról és az élvezetekről szól. Tradicionális zsidó arca mellett inkább a sokszínűség, haladó gondolkodás, magasba törő irodaházak, elegáns bevásárlóközpontok, aranyló strandok, kifinomult éttermek és éjszakai klubok tették a határtalan életöröm városává. Életöröm... Mindenkinek mást jelent, és mindenki egyre csak hajszolja. Ha nem így lenne, én sem élnék ilyen jól. Milyen szép megfogalmazása is ez a prostitúciónak! Életörömet adok el jó pénzért. Pontosabban annak illúzióját. Mert minden érzés, amit a velem eltöltött óra alatt átélnek a férfiak, tulajdonképpen nem más, mint illúzió. Annak káprázata, hogy mennyire hódítóak, férfiasak és szexisek, hiszen megkaphatnak egy olyan nőt is, mint amilyen én vagyok. Ez az érzés, élvezet és életöröm az, amiért képesek ennyi pénzt kifizetni. Aztán újra és újra vágynak

az életörömre, ezért mindig lesz kereslet luxusprostituáltra. Szofi gondolatai visszakanyarodtak Tel-Avivhoz. Újra megállapította magában, hogy szereti ezt a várost. Úgy érezte, kulturális olvasztótégelyében - amely lassacskán felveheti a versenyt New Yorkkal vagy Los Angelesszel is - mindent lehet: Tel-Aviv olyan hely, ahol neológ és ortodox zsidók egyaránt élhetnek a hitüknek, de ugyanúgy akár a melegek és leszbikusok is bátran felvállalhatják életvitelüket anélkül, hogy bárki üldözné vagy megvetné őket. Már vagy húsz perce utazott, kezdett melege lenni a taxiban. Egy izzadságcsepp gördült végig V kivágású ruhája dekoltázsán, és eltűnt két keble között. Ám Szofit nem a meleg zavarta. Valami más sokkal inkább. Már a repülőn is érezte, de most az autóban tovább erősödött a fájdalom. Furán szaggatott a hasa és feszült a melle. Fogamzásgátlót szedett, mindig percre pontosan jött meg a menstruációja. A naptár szerint még két hét volt hátra a vérzésig. Félidőben természetesek a fájások, de ezek most valahogy mások, erősebbek voltak, Szofi nem tudott nem tudomást venni róluk. Abban a pár napban, amikor menstruált, nem fogadott kuncsaftot, a vendégek nagy része ódzkodott a menstruációs vértől. Ha nagy pénzzel kecsegtető munkáról volt szó, akkor szólt a nőgyógyászának, hogy adjon be neki egy hormoninjekciót, ami eltolta a ciklusát. Ezt a módszert alkalmazzák sportolónőknél is. Mivel azonban felborítja a hormonháztartást, nem lehet gyakran segítségül hívni. Vészhelyzetek esetében... nos, ott pedig a hüvelybe mélyen felhelyezett nedvszívó papír vagy szivacsdarab a megoldás. Meg egy folyékony szer, ami szabályozza a menstruációt, bár spontán vetélést is okozhat. Külföldön ismertebb, de a magyar prostituáltak is beszerzik illegálisan, noha rengeteg mellékhatása van. Szofi még a gondolatától is émelygett, hogy több kuncsafttal is együtt legyen, miközben menstruál. Egyrészt a

fertőzések veszélye hatványozottan nagyobb ilyenkor, másrészt ki tudja, egyik-másik vendége hogyan reagál, ha esetleg megérzi a dolgot. Nem akarta, hogy híre menjen megbízhatatlanságának. Ha problémák vannak vele, csökken az értéke. Neki mindig a legmagasabb minőséget kell nyújtania, és ebbe nem fért bele a vérzés. Már görcsben állt a gyomra, amikor megérkezett a szállodához. Kifizette a taxit, kiszállt, majd szapora léptekkel elindult a recepció felé. Első vendége - egy Izraelben élő félig amerikai, félig izraeli üzletember - két aktust rendelt meg, és kifizetett egy éjszakát az ötcsillagos hotelban. Délután négy óra volt, a kuncsaft este hétre ígérkezett. Szofinak tehát volt ideje lemosakodni, felöltözni és felfrissítenie magát. Szüksége is volt rá, hiszen az idegeskedés miatt alaposan megizzadt, és minél hamarabb látni akarta, nincsenek-e friss vérnyomok a fehérneműjén. Az ötödiken kapott szobát olyan erkéllyel, amely a tengerre nézett. Noha más helyzetben Szofi azonnal a balkonra sietett volna, hogy pár percig gyönyörködjön a kilátásban, most első dolga az volt, hogy lerúgta cipőjét, és térdig érő, szűk ruhája alól lerángatta a fehérneműjét. Nem talált vért. - Hála az égnek! - mondta hangosan, szavai szinte visszhangzottak a csöndben. Levetkőzött, ruháját rádobta a szoba közepén álló hatalmas franciaágyra. Az erkélyhez lépett, és a függönyön keresztül kikémlelt a békésen ringatózó kék tengerre. Madarak szálltak a csillogó víztükör felett, ringatóztak a szélben, miközben megfürödtek a nyári napsütésben. Béklyó nélküli, egyszerű életük ösztönös és szabad lehetett. Olyan szabad, amilyen életről Szofi egyelőre nem álmodhatott. Néha szeretett volna madár lenni, szállni, utazni, felelősség és rabságot hozó célok nélkül. Mert a szabadság záloga az ő szemében rengeteg pénz megszerzése volt, ezt tűzte ki élete céljául, de ez a cél, a pénz iránti görcsös, folyamatos áhítozás béklyóba zárta. Képtelen volt szabadon létezni. Elfordította fejét

az ablaktól, és elment zuhanyozni. Megszárította haját, majd enyhén kisminkelte az arcát. Sosem festette ki magát vastagon, az ügyfelek nem szerették a mesterkélt, vakolatszerű, közönséges sminket. Első vendége semmilyen előzetes kérést nem juttatott el hozzá, felvett hát egy fekete csipke La Perla midért, hozzá tangát és harisnyakötőt. Olyan volt, mint a romlás buja virága. Még volt fél órája a férfi érkezéséig, leült hát a tükör elé, hogy utoljára megnézze magát. Gyönyörű látványt nyújtott. Hosszú, szökés haja laza hullámokba csavarodva a vállára omlott. Nagy szeme hívogatóan csillogott, telt, puha ajka kéjes örömöt ígért. Tükörképét látva elmosolyodott. Nem kellett volna. Miközben mosolygott, apró ránc futott végig a szeme alatt. Szofi rémülten figyelte. Noha szépsége teljében volt, hirtelen riadalmat váltott ki benne az idő múlása. Próbált nem figyelni az apró jelekre, a vékonyka, alig látható ráncokra, próbált nem gondolni arra, hogy lassúbb anyagcseréje máris fokozottabb odafigyelést igényel a táplálkozásban, és arra sem, hogy szinte észrevétlenül, de mintha romlott volna bőrének minősége. Egyelőre csupán ő érzékelte, a kuncsaftok még nem vették észre, de bőre már nem volt annyira puha és feszes, mint pár esztendeje. Az öregedés... Minden nő örök félelme, és halálos ítélet egy luxusprostituált számára. Nekem egyetlen pénzkereseti eszközöm a testem, ha már nem leszek ilyen fiatal és szép, ugyan kinek kellek majd? Nem kellek majd senkinek. Mert a férfi óránként ezer eurót csupán tökéletes testű nőért fizet ki. Ha ráncos, petyhüdt bőrű nőre vágynak, hazamennek a feleségükhöz. Nekem mindig tökéletesnek, illatosnak, fiatalnak kell lennem. Mindig is tudtam, hogy egyszer vége lesz a tündöklésemnek, és hogy egy idő után bármit teszek, bekövetkezik az elkerülhetetlen hanyatlás. De még nincs itt az ideje, hiszen még nem gyűjtöttem annyi pénzt, ami a hátralévő

életemre elég lehet. Még nem öregedhetek meg. Pár évig drága krémekkel vagy egy jó plasztikai sebész segítségével szinten tudom tartani magam. De tényleg csak pár évig... Mennyi lehet még hátra? Négy, talán öt esztendő? Vagy annyi sem? Gyűlölöm az öregedésnek a gondolatát is. Észre sem vesszük, de már régen meghaltunk, mire fizikailag haldokolni kezdünk. Mert harmincöt fölött a nő meghal. Már senki sem kíváncsi rá, alig veszik észre. Láthatatlanná válnak, mint a gyerekek... Csak ami gyermekkorban kiváltság, azt felnőtt nőként megélni maga a pokol. S a legrosszabbul azok a nők járnak, akik akkor próbálnak igazán élni, amikor az élet már régen nem körülöttük forog. Amikor már régen kívül kerültek a világ közepéből, s hiába nézelődnek a kör közepe felé, ott már nincs helyük. Kiöregedtek. Persze ebben is a férfiak jártak jól. Egy negyvenes-ötvenes pasi ereje teljében van, a legszebb férfikorban. Vonzó, igényes, szexi, a fiatal lányok vágyának célpontja, hiszen érettebb, mint huszonéves vetélytársa, pontosan tudja, mi kell a fiatal lánynak, s hogyan manipulálja, hogy megkapja cserébe, amit kíván. Az érett férfiaké a világ. Ellenben egy negyvenes-ötvenes nő számára már nem osztanak nyerő lapot a legizgalmasabb szerencsejátékban, amit úgy hívnak: élet. Szofi merengését halk kopogás szakította félbe. Megérkezett a kuncsaftja. Kinyitotta az ajtót, mosolygott, majd angolul bemutatkozott. A férfi szintén angolul bókolt neki. Százhetven centi magas lehetett, vékony, keskeny vállú, sűrű fekete hajú férfi. Vonzónak éppen nem lehetett nevezni, viszont roppant ápoltnak tűnt. Sötét színű öltönyt, piros nyakkendőt és fehér inget viselt. Szofi nem találta visszataszítónak, s ez a tény az ő szakmájában már hatalmas előnynek számított. - Hogyan szeretnéd csinálni? - kérdezte a férfit, aki leplezetlen áhítattal a szemében vizsgálgatta őt. A férfi némi hezitálás után

válaszolt. - Tükör előtt. És vedd a szádba. Szofi egészen közel lépett a férfihoz, aki szájon csókolta. Esetlen, nyálas volt a csókja, közben Szofi lába közé nyúlt. A lány az aktusok előtt mindig bekente magát síkosító-val, hogy partnere már az előjáték során úgy érezze: felizgatta őt. Mivel az esetek nyolcvan százalékában ez nem történt meg, Szofi a kezdetektől alkalmazta ezt a cselt. Új kuncsaftján is érződött, kedvére való, hogy forró nedvességet érzett Szofi finom redői között. Ettől felbátorodott. Egyre vadabbul csókolta a lányt, és letolta bugyiját a csípőjéről, hogy jobban hozzáférjen. Középső ujját a hüvelyébe süllyesztette, miközben másik két ujjbegyével a csiklóját izgatta. Szofi kéjesen felnyögött. Megpróbálta lehámozni a férfi zakóját, kuncsaftja a segítségére sietett. Megszabadult zakójától, kioldotta nyakkendőjét, közben Szofit bámulta, aki látványosan izgatta magát. Levette a bugyiját, míderben és harisnyakötőben vonaglott a férfi előtt. - Gyere a tükör elé. Izgass egy kicsit mondta a férfi. Szofi engedelmeskedett, és az ággyal szemben álló tükörhöz követte a férfit. Miközben az üzletember az ingét gombolta, ő letérdelt elé. Lehúzta a sliccét, a férfi nadrágja a bokájára hullott. Szofi kifejtette az üzletember merev férfiasságát szűk alsónadrágjából, és a szájába vette. Körül volt metélve. Szofinak volt már dolga többször is körülmetélt férfival, nem különösebben lepte meg a látvány. Azt tapasztalta, hogy a körülmetélt pénisz nem érzékenyebb fájdalomra vagy izgatásra, mint sokan hiszik, ellenben őt nehezebben izgatta fel behatoláskor. Orális szex tekintetében nem érzett különbséget, sőt talán még jobban élvezte tisztán feltáruló hajlatát a makknak. Kuncsaftjának nem volt túl nagy férfiassága, ellenben ápolt, gusztusos férfi volt, Szofinak nem okozott gondot szájba venni őt. Szofi megérezte, hogy a férfi mindjárt elélvez, ezért egy pillanatra abbahagyta az

izgatását. - Így akarsz elmenni? A férfin látszott, hogy elemi erővel tudja csak visszafogni magát. - Nem, inkább feküdjünk az ágyba. Vetkőzz le, de a harisnyatartót hagyd magadon. Felizgat - mondta kurtán, majd megszabadult bokájánál lógó nadrágjától. Szofi is levetkőzött és oldalára fekve, csábosán várta a férfit, aki meglepetésére leakasztotta a falról a nagy, egész alakos tükröt, és az ágy mellé támasztotta, hogy láthassa magát és Szofit. A lányt mulattatta a meredező férfiassággal pakolászó férfi látványa. Mikor a tükör megfelelő szögbe került, a férfi a lányra feküdt. Csókolgatta, kezével, szájával bejárta a testét, hol durvábban, hol gyengédebben. De nem hatolt a lányba. Amikor Szofi már azt hitte, elérkezett az idő, és a férfi birtokba veszi a testét, az váratlanul feltámaszkodott, és a lány arca fölé térdelt. Szofi újra szájjal kezdte izgatni, szavak nélkül is megértette, hogy az üzletember így akar majd elmenni. A férfi nézte a jelenetet a tükörben, és az erotikus látvány a csúcsig fokozta élvezetét. Légzése egyre szaporább lett, megfogta Szofi fejét, megállítva munkálkodását, és miközben mereven a tükröt bámulta, a lány arcára élvezett. Szofi nem szerette a férfiorgazmusnak ezt a módját, de megszokta már, hogy a hozzá járó férfiak zöme uralkodni akar rajta, meg akarja alázni vagy megzabolázni. Márpedig az élvezetnek ez a módja nem szólt másról, mint az elnyomásról, a nő kiszolgáltatottságáról, és a férfi egójának kinyilvánításáról. A hagyományos párkapcsolatban is ugyanezt jelenti, csak ott cserébe az élvezetért a másik is kapni fog valamit. És normális esetben kölcsönös érzelmek vannak, és bizalom, és mindkét fél ugyanúgy akarja. Ebben az esetben viszont Szofi nagyon sok pénzért csak megtűrte, elviselte kuncsaftja perverzióját, mást nem is várhatott cserébe, csak pénzt. Noha gyakori volt, hogy a szexuális aktus így fejeződjön be, hányingere támadt. Miután a férfi lemászott róla, és elterült

az ágyon, Szofi megkérdezte, hogy kimehet-e a mosdóba letisztítani az arcát. Mivel volt már arra példa, hogy a vendég távozásig nem engedte, hogy lemossa magáról a testnedveket, ezúttal kifejezetten hálás volt, hogy a még mindig nyögdécselő, izzadt üzletember szó nélkül engedélyezte neki a tisztálkodást. Szofi megmosta és megtörölte az arcát. Tudta, hogy még közel sincs itt a vége, hiszen az izraeli-amerikai üzletember nem csak egy órát fizetett, hanem az egész estét, amibe pedig annyi aktus és kielégülés fér bele, amennyit csak elbír. Mivel életerős, középkorú ember volt, Szofi úgy becsülte, akár három-négy aktus is lehetséges még. Más lány talán arra használná fel a fürdőszobai közjátékot, hogy felszippantson egy kis anyagot, Szofi nem élt ilyesmivel, neki nem kellettek különböző szerek a túléléshez. Abban hitt, hogy csak az tudja megvalósítani az álmait ebben a szakmában, vagyis megkeresni, megtartani, sőt kamatoztatni a rengeteg pénzt, aki képes józan maradni. Márpedig ő olyan lelkierővel és érzéketlenséggel bírt, hogy képes volt rá. Belenézett a fürdőszobai tükörbe, és tekintete újra arra az aprócska ráncra tévedt a szeme sarkában. Egyre jobban zavarta. Úgy érezte, elkezdődött lassú haldoklása... Visszament a hálószobába, nem várathatta sokáig kuncsaftját, aki láthatóan készen állt a folytatásra. Szofi meztelenül, lassú léptekkel sétált az ágy felé. Alkalmi partnerére kellett volna figyelnie, de gondolatai újra és újra ráncai és az öregedés körül forogtak. Apró, mégis végzetes repedés keletkezett a páncélon, amely nőiességét, önbizalmát és önértékelését védte. A férfit azonban vajmi kevésbé zavarta az apró ránc, elégedetten folytatta a szexuális játékot, s az elkövetkező órákban háromszor élvezett Szofi testének különböző pontjaira úgy, hogy közben egyetlenegyszer sem hatolt a nőbe. Viszont legalább minden egyes menet után megengedte, hogy megmossa magát. Szofi nem értette a férfi viselkedését, de magában azzal

magyarázta, hogy talán nem akar valamilyen fertőzést elkapni az idegen országból ideérkezett prostituálttól. Tulajdonképpen hidegen hagyta a dolog. A férfi elégedetten távozott, még borravalót is adott, és közölte, hogy másnap visszajön, de a korábban megbeszélt időpont helyett csak este, így kifizeti még egy éjszakára a hotelszobát. Szofi őszinte mosollyal az arcán engedte ki a férfit az ajtón. Újra lezuhanyozott, lemosta magáról a szagát, nedveit, s ezzel az emlékét is. A testét, s vele együtt a lelkét is megtisztította. Visszatért a már megszokott üresség és hideg céltudatosság. Az ágy mellett hagyott hatezer eurót berakta a pénztárcájába, és meztelenül elnyúlt az ágyon. Élvezte a légkondicionálóból áradó hűvös levegőt, pihéi felálltak tőle, mellbimbója megkeményedett. A hátán fekve a plafont kémlelte. Csak az ablakon beszűrődő fény világította meg a szobát. Boldoggá tette, hogy első napja ilyen simán alakult TelAvivban, s máris ennyi pénzt keresett. Ettől a gondolattól nedves lett az öle. Hosszú, vékony ujjával önkéntelenül megérintette magát, és örömet szerzett ott, ahol az üzletember nem tette. Mielőtt elnyomta volna az álom, elmerült a valós gyönyörben, amit nem más, mint a pénz látványa okozott. Másnap délelőtt városnézésre indult, jó pár órája akadt az esti találkozóig. Élvezte a város színes forgatagát, a keleti és nyugati kultúra találkozását, az ízek, színek, hangok, szagok és emberek kavalkádját. Miután megnézte a város nevezetességeit, és befogadta látványát, kiült egy kávézó teraszára. Nézte az embereket. Egy idős, szakadt, erősen festett nőt pillantott meg. Púpos volt, arca cserzett, látszott rajta, hogy sok mindenen mehetett keresztül életében. Sokan megbámulták. A szomszédos asztalnál ülő amerikai turisták hangosan kinevették, és megjegyzéseket tettek rá. - Nézd, micsoda vén kurva - mondta az egyik baseballsapkás suhanc. Szofi is a szerencsétlen asszonyt bámulta, és eszébe

jutottak a rémtörténetek, melyeket az itteni prostituáltak helyzetéről hallott. Izraelben egyre inkább elterjedtté válik, hogy a bordélyházak futtatói elsősorban Kelet-Európából gyűjtik a „nyersanyagot", miközben a lányoknak azt ígérik, tanítóként, illetve ápolónőként busás fizetésre tehetnek szert. A valóság azonban ennél kevésbé rózsás. Jóllehet, sokan előre tudják, hogy Izraelbe utazásukat követően callgirlként vagy prostituáltként kell „szerepelniük", a jó bánásmód és a mesés honorárium ígérete megvakítja őket, vagy naivan úgy gondolják, mindez még mindig jobb lesz, mint mostoha otthoni életkörülményeik. A mindenre hajlandó hölgyek egy része, miután megérkezik Izraelbe, egyszerűen eltűnik. Vannak, akik hamis iratokkal érkeznek, és vannak, akik hivatalos bevándorlóként települnek át, sőt, még a nekik járó állami támogatást is felveszik, ami azonban rögtön továbbvándorol „mentoraik" zsebébe. Egy dologban viszont biztosan azonos a sorsuk: a csempészek mindannyiuk iratait elszedik, hogy ne tudjanak megszökni ezután megverik, megerőszakolják és bezárják őket. Az „ügyfelek" igényeitől függően - akik házhoz szállítással vehetik igénybe a szolgáltatást - a lányoknak napi 15-20 helyszínre kell kimenniük. A makacsabb, ellenállóbb lányokat verésen, éheztetésen és a csoportos erőszakon túl az otthon maradottakkal is zsarolják. Előfordult, hogy egy nehezen betörhető moldáviai lány szüleinek viskóját, amelyben kisebb testvéreivel együtt az egész család lakott, a bűnözők késő ősszel, a kemény tél beállta előtt pár héttel gyújtották fel. A bordélyházakban dolgozó lányok helyzete a legrosszabb. „Tulajdonosuk" rendszeresen veri és kínozza őket, nem tekinti embernek, csak vagyoni értékük van, ez az úgynevezett „chattel". Elképesztően primitív körülmények között napi 16-18 órát kell dolgozniuk, pénzt nem, vagy csak alig valamennyit tarthatnak meg, gyakran még az utcára sem mehetnek ki,

legfeljebb rövid időre és kísérettel. A lányok kezdő vásárlási ára nyolc-tízezer dollár, a szebbeké elérheti a tizenkéttizenháromezret is. Ez a pénz első stricijükhöz vagy madamejukhoz kerül, ők maguk alig látnak belőle valamit. A prostituáltak zömmel Romániából, Bulgáriából, Moldovából, Oroszországból, Ukrajnából, Üzbegisztánból, Kazahsztánból érkeznek, de vannak szép számmal cseh, lengyel, francia, kanadai és magyar lányok is. A prostitúciós ranglétra legalján nem csak Izraelben, de az egész világon - a románok találhatók, a tetején pedig a szép szőke, szláv lányok, a csehek, oroszok és az errefelé ritka lengyel lányok. Szofi elfordította tekintetét a nyomorúságos kinézetű öreg prostituáltról, és örült, hogy az ő helyzete egészen más, mint a bordélyházakban sínylődő sorstársaié. De azt is tudta, hogy résen kell lennie, és muszáj vigyázni magára. Ezért érte meg nagyobb közvetítői díjat fizetni a madame-nak az ilyen távoli kiruccanásokért, mert azáltal, hogy Magda mozgatta a szálakat, és minden előre le volt egyeztetve és ellenőrizve, mégiscsak nagyobb biztonságban érezhette magát. Ráadásul a tervezett öt napból egy máris eltelt, jól keresett, és semmi bántódása nem esett. Mindenesetre már várta, hogy otthon legyen. Elegáns fogadásra volt ugyanis hivatalos, amelyet egy ismert budai milliárdos adott. Korábban futólag találkozott már a férfival, és akkor semmilyen érdeklődést nem mutatott iránta, ami már-már felháborította Szofit. Megint megfájdult a hasa és a melle. Ahogyan egy nappal korábban, úgy megint felzaklatta az érzés. A lehető legrosszabb pillanatban babrálna ki vele a teste. Idegesen visszament a szállodai szobájába, de megint nem talált vért a fehérneműjében. Kuncsaftja szinte percre pontosan este hétkor érkezett, ugyanakkor, mint előző nap. Ezúttal kicsit kedvetlenebbnek tűnt, s mintha érzéketlenebb is lett volna a lány buja szépségére és érintésére. Nem bujkált már tekintetében a

tegnapi csillogás, amint végignézett a testén. Gyorsan megszabadult az öltönyétől, hajába markolva térdre nyomta Szofit, aki engedelmesen izgatni kezdte a szájával, majd erősen megragadta, és a hasára fektette a lányt. Általában ilyenkor következett a behatolás, de a férfi újra meglepetést okozott. Ütemesen hozzádörgölődzött Szofi hátához és izmos, kerek fenekéhez, majd az elélvezés pillanatában hirtelen megfordította. A fennmaradó időben, miután erőt gyűjtött, még orálisan kielégíttette magát, közben többször is gyengéden megpofozta Szofi arcát. Nem okozott tényleges fájdalmat, de Szofi hangosan hörgött, és fájdalmas arcot vágott közben, mert pontosan tudta, hogy a férfi ilyen reakciót vár tőle. Nem is tévedett. Másodszorra üvöltve adta át magát a kéjnek. Majd sietősen, szinte köszönés nélkül távozott. Szofi ezúttal nem kapott borravalót, és az az érzése támadt, hogy vendége unottan, kifejezetten gépiesen viselkedett vele, sőt, mintha némi csalódást is látott volna az arcán. Márpedig ilyesmi korábban soha nem fordult elő vele. Ismét a hanyatlás szó jutott eszébe, de ez a gondolat megint annyira elborzasztotta, hogy próbálta másra terelni a figyelmét. Hitt abban, hogy az életben az ember csak azt veszi észre, amire tudatosan ráirányítja a figyelmét. Ezért amint felmerült a kínzó kétely, azt mondogatta magának, hogy még mindig szép és kívánatos, és hogy semmi oka az aggodalomra: kevés olyan nő akad, aki ennyi pénzt keres a testével két nap leforgása alatt. Hiszen kifizették, nem? És egyedül ez a fontos. Minden rendben van a testemmel és az arcommal. Még van pár jó évem. Izraeli tartózkodása alatt még két kuncsaft várt rá, az egyik menő orvos, akivel egyszer kellett együtt lennie, a másik pedig gazdag, neves építész. Az orvossal lebonyolított aktus szinte gyerekjátéknak bizonyult. Alacsony, kövér férfi volt, sűrű fekete

szőrrel a mellkasán és hátán, a feje tetején viszont erősen kopaszodott. Vonzónak csöppet sem lehetett mondani, viszont rengeteg pénze volt. Látszott, hogy megbabonázta őt Szofi szépsége, testének látványa, de szinte alig ért hozzá a lányhoz. A sors rút tréfát űzött vele: egészen kicsi férfiassága volt. Szofi erősen kételkedett abban, hogy képes-e bárkinek örömet szerezni vele a hétköznapokban. Minden bizonnyal a férfi sem gondolta úgy, hogy kielégíthetné a nőt, ezért a találkozóra alaposan felkészült: hozott magával egy műanyag segédeszközt, és arra kérte Szofit, hogy azzal szerezzen magának örömet, ő majd nézi, és közben kielégíti saját magát. Szofinak nem volt ellenére a dolog, így amikor az egy óra leteltével ügyfele elégedetten távozott, régóta először őszintén mosolygott. Nagyjából úgy gondolt vissza alkalmi partnerére, mint egy darab húsra, és már készült is az utolsó találkozóra. Egy nappal később egy másik szállodai szobában voltam TelAvivban, pár kilométerrel arrébb, mint ahol első kuncsaftommal töltöttem két éjszakát. Egy olyan ember számára, aki élete nagy részét rideg szállodákban tölti, nincs különbség egyik vagy másik hotelszoba között. Már észre sem veszem, hogy milyen a berendezés, vagy milyen tárgyak vesznek körül. Nekem tényleg csak az út vége számít. Hogy közben mi történik, min kell keresztülmennem, vagyis a kanyarok, ösvények, mellékutak, buktatók vajmi kevéssé rendítenek meg. Hiszen minden útnak vannak buktatói, a kérdés csupán az, milyen gyorsan tudunk felállni, ha elbuktunk menet közben - gondolta Szofi, miközben megpróbálta gondolatait elterelni az éppen zajló aktusról. Az építész Szofin feküdt, a csuklóját hátraszorította. A lány hasába belenyilallt a fájdalom, miközben a férfi határozott, már-már könyörtelen mozdulatokkal újra és újra mélyre nyomta péniszét a hüvelyébe. Erőszakos, durva szerető volt, egy pillanatra sem

adta át Szofinak a kezdeményezést. Nem bántotta, de folyamatosan fenntartotta annak a lehetőségét, hogy bármikor kezet emelhet és lesújthat rá. Nem is magát a bántalmazást, hanem a szexuális agresszió fenyegetését élvezte, annak éreztetését, hogy képes lenne bármikor nagy fájdalmat okozni az alatta fekvő gyenge nőnek. A félelem állandó jelenléte izgatta, önnön férfiasságának, testének hatalmas ereje. A szexuálisan agresszív férfiak mindig csak magukra figyelnek, soha nem a partnerük igényeire. Utána fel sem tudják idézni, mit láttak a nő arcán, vagy milyenek voltak a reakciói bántalmazás közben. A nőt tárgyként kezelik, és csak az érdekli őket, hogy megalázzák, maguk alá gyűrjék, mintha annak nem is volna saját akarata vagy személyisége. Ez a vendég még nem ütött meg, de a tekintetén látom a rengeteg elfojtást, a benne tomboló dühöt. Tisztában vagyok azzal, hogy bármikor lecsaphat rám. Amilyen jóképű, éppen olyan félelmetes férfi. Ő az utolsó kuncsaftom Tel-Avivban, szeretnék már túl lenni az egészen. Haza akarok menni, és pár napot pihenni. Esetleg élvezetből lefekszem majd egy ismeretlen férfival, és elmegyek vásárolni. Bármit teszek majd, de az elmúlt napokra nem gondolok többé. Nem szabad a múlttal foglalkozni. Úgyis csak felesleges időpocsékolás. A lány hirtelen forró nedvességet érzett a lába között. Mivel pontosan tudta, nem saját izgalma az, hiszen egyáltalán nem kívánta a férfit, először azt hitte, hogy partnere hirtelen elérte a gyönyört. Ám az építész hangtalanul tovább mozgott benne, így ráeszmélt, hogy valami mást érez. Valamit, ami ilyen helyzetben katasztrofális lehet. Mielőtt tudatosította volna magában, hogy minden bizonnyal mégiscsak megjött a menstruációja, ráadásul a legrosszabbkor és a legkínosabb helyzetben, partnere hirtelen felkiáltott. - Hiszen ez vér! - Én... borzasztóan sajnálom...

Szofi próbálta kifejteni csuklóját a szorításból, fel akart ülni, hogy elmagyarázza a férfinak, fogalma sem volt erről, és ne haragudjon rá, de a férfi megelőzte. - Ne szabadkozz, engem ez egyáltalán nem zavar. Sőt! A feleségem soha nem enged a közelébe ilyenkor, pedig mindig ki akartam próbálni. Ha folytathatom, dupla pénzt adok - mondta, arcán lángoló kéjvággyal. Szofi azt hitte, rosszul hall. - Tényleg nem zavar ez téged? - Dehogy! Szofi majdnem elnevette magát. De kívülről ez nem látszott meg rajta, ahogy az sem, ahogy a rémület után megnyugodott. A menstruáció alatti szexuális együttlétet még ma is sokan gusztustalannak vagy illetlennek tartják, összhangban az ősi vélekedéssel, miszerint a nő ilyenkor tisztátalan, és a vér mocskos, kerülendő dolog. Jó néhány vallás is tiltja erre az időszakra a nemi életet. Tény, hogy ilyenkor a nők nemcsak lelkileg érzékenyebbek, hanem fizikai szinten is sérülékenyebbek, nagyobb a fertőzésveszély, és minden külső inger fokozottabban érvényesül. Néhány nő sokkal erősebben kívánja a szexet a hormonok extrém aktivitása következtében, mások inkább gyengéd kényeztetésre, érzelmes szerelmeskedésre vágynak. A férfiak véleménye is megoszlik e témában: van, aki irtózik tőle, másokat egyáltalán nem zavar. Mostani partneremet nem hogy nem zavarja, de izgatja is, biztos azért, mert titkon mocskos dolognak tartja, és még sohasem volt alkalma igazán mocskos dolgokat kiélni. Úgy érezheti, most valami igazán bűnös dolgot követ el. Olyan, mint egy kisgyerek, aki tart ugyan a büntetéstől, de újra és újra bűnözik, mert hajtja a rosszaság miatt érzett izgalom. Szinte remeg érte, hogy csínytevést követhessen el. A férfiak zöme máig sem vetkőzte le természetes vágyát a rosszalkodás és a bűn elkövetése iránt.

Szofit meglepte, de teste egyre inkább reagált a férfi fokozódó élvezetére. Talán partnere fékezhetetlen, rendkívüli orgazmusa volt az, vagy saját hormonjai, esetleg a dupla fizetség felett érzett öröme, maga sem tudta, de teljesen váratlanul elöntötte testét a nagyon is valós gyönyör. Még két aktusra került sor, és Szofi mindkettőt élvezte. Még akkor is ezen mosolygott, amikor már a Budapest felé tartó repülőgépen ült, és gondolatban számolgatta a Tel-Avivban keresett pénzt. Klasszisokkal jobban élvezte ezt az utat a dubai munkáknál. Az ő szakmájában az a tény, hogy nem verték össze, nem kínozták meg, ráadásul igencsak rendesen megfizették, óriási sikernek számított. Ragyogott a boldogságtól, amikor kiszállt a repülőgépből, és a taxijához sétált. Tel-Aviwal ellentétben Magyarországon a nap erőtlen sugarai nem tudtak melegséget csempészni a zord őszi időjárásba, ezért magára öltötte rövid nercbundáját. Valódi szőrmét viselt, nem érdekelték az állatvédők érvei. Úgy volt vele, hogy ő is mindennap kínozza a testét, fájdalmat okoznak neki, nem foglalkozik tehát azzal, hány állatot kellett leölni a kabát kedvéért, amit büszkén viselt. Az élet farkastörvények alapján működik. Adunk és elveszünk. Aki igazán okos, az igyekszik a legkevesebbet adni, és mindent elvenni, ami csak kell neki. Aki erősebb, feljebb van, megöli és felfalja a gyengébbet. Ember az állatot. Az erős ember a gyengébbet. Világéletemben megvetettem a gyengeséget és a gyenge embereket. Az én szememben az életképtelen. Mihaszna. Csak terhére van a családjának, barátainak és a társadalomnak. Ahhoz, hogy életben maradhass, erősnek kell lenni, és mindenkin át kell gázolni. Érzelmek nélkül. Két öltönyös férfi haladt el mellette, utánafordultak. Szofi kecsesen siklott tűsarkú cipőjében, szűk ruhájában és bundájában. Keskeny dereka, vénuszi csípője finoman ringott, hangsúlyozva a belőle áradó szexualitást. Olyan volt, akár egy romlott dáma. Érzéki,

felsőbbrendű, de velejéig romlott úrinő. Leintette a taxit, közben kacéran mosolygott a még mindig őt bámuló férfiakra. Mielőtt beszállt volna az autóba, odavetette. - Uraim, a látvány még ingyen van, de ha szeretnének mást is, fejenként ezer euró lesz - mondta lenyűgöző mosollyal, olyan természetes hangsúlyt használva, mintha csak azt közölte volna: milyen szép idő van. A két férfi másodpercekig csak bambán nézett rá, mire egyikük, a fiatalabb megszólalt. - Nemcsak gyönyörű, de humora is van. Meghívhatom egy kávéra? Szofi hangosan felnevetett. Harsány és megsemmisítően lenéző volt a nevetése. - Ugyan, kávé... Kispályások... Csupán ennyit mondott, de ezt is olyan könnyed gúnnyal, csipetnyi undorral, hogy szavának éle pengeként hasította a levegőt. Majd újra felnevetett és beszállt a taxiba. - A Rózsadombra legyen szíves, onnan majd mutatom - közölte, és mosolyogva befészkelte magát a hátsó ülésre. Kényeskedve összehúzta magán a nercbundát, és belefúrta mosolygó arcát a finom szőrmébe. A csúcson érezte magát, és akkor nem gondolt arra, hogy eljön az idő, amikor már ő sem lesz nagypályás. Talán akkor, abban a taxiban érezte utoljára úgy, hogy jól alakul az élete...

IV. Halk zene szólt, az elegáns karosszékek és a kanapé otthonos hangulatot árasztott, a falakat aranyozott faburkolat borította, és az egész helyiség kicsit sem emlékeztetett orvosi váróra. Talán csak az enyhe fertőtlenítőszag emlékeztette erre, ami csípte kissé az orrát. Magánrendelésen volt, és zavarta, hogy nem egyedül van. Nem akart idegeneket látni maga körül, különösképpen nem nőket. Vajmi kevéssé szerette nőtársait, különösképpen azokat az asszonyokat, akik egészen más életet éltek, mint ő. Úgy érezte, gyűlölik, ugyanakkor rettentően irigylik, mert sokkal szebb, vékonyabb, sugárzóbb, mint ők. Mivel számára minden a pénzről és a külsőségekről szólt, és mindennek a vagyon volt az értékmérője, aki híján volt ezeknek a javaknak mint a szépség és gazdagság -, azt kisebbrendűnek, gyengének, szinte nem is létező páriának bélyegezte. Noha nem szívesen vallotta be magának, és a látszat is egészen mást mutatott, Szofi azért gyakran küzdött kisebbrendűségi érzéssel. Az átlagos nő iránti zsigeri ellenszenvét az is táplálta, hogy gyűlölet és megvetés mellett, valahol a lelke mélyén irigyelte is őket. Azok miatt az apró, hétköznapi örömök miatt, melyeket ő nem élhetett át. Gyerekként imádta a húsvétot, és mindig leplezetlen irigységgel hallgatta osztálytársnői beszámolóját, ahogy boldogan, kipirult arccal mesélték, hogy édesapjuk szódásszifonnal vagy kölnivel ébresztette őket és édesanyjukat az ünnepen. Az ő húsvétjai mindig csendesen, egyhangúan teltek, nem volt sem szódásszifon, sem kölni, sem pedig szerető édesapa, aki elől sikítva, vizesen, nevetve el lehetett volna menekülni. Az élet apró örömei... Szép, szeretetteljes pillanatok, amelyeket nem lehet megvásárolni. Egyesek százmilliós lakásról vagy luxusautóról álmodoznak, mások tömött bankszámláról és

egzotikus utazásról. Mindenki álmodik, mindenki vágyakozik. Nekem van drága lakásom, autóm, sok pénzem, és olykor mégis elábrándozom azon, mennyire szeretnék egyszer arra ébredni, hogy apu szódásszifonnal ugraszt ki az ágyból húsvétkor. Micsoda balgaság! Pontosan tudom, hogy soha nem fog megtörténni. Próbálom elhessegetni soha meg nem valósuló álmokról szőtt gondolataimat, mert az értelmetlen vágyakozás nem szül mást, csupán fájdalmat. Minden nem jöhet össze az életben. Döntéseink nem csupán azzal járnak, hogy elérünk valamit, hanem azzal is, hogy más dolgokról lemondunk. Azt mondják, nem szabad azon bánkódni, ha valamit elveszítünk, mert a veszteséggel egy időben mindig születik valami új, valami nagyszerű. Ez fordítva is igaz. Ha valami jó dolog történik velünk, és megvalósítjuk az egyik álmunkat, a másikat közben elveszítjük. S a mi döntésünktől függ, melyiket akarjuk megtartani, és melyiket hagyjuk elveszni közben. Különben is, van, ami éppen attól szép, hogy soha nem lehet a miénk. Szofi még mindig nem volt hajlandó leülni a rendelőben, pedig már fájt a lába a magas sarkúban. Lopva rápillantott egy középkorú nőre, aki egy női magazin szexrovatát olvasta éppen elmélyülten. Szofi látta a rikító betűket, a cikk arról szólt, mi az a tíz tuti módszer, aminek segítségével a férfi földöntúli szexuális élvezetben részesíthető. Szofi elmosolyodott. No, erről ő éppen eleget tudna mesélni.

V. Szofi résnyire nyitotta a száját. Telt ajka megfeszült, apró, fehér gyöngyfogai elővillantak. A tükör előtt állt, orrcimpája finoman kitágult, miközben felkent még egy réteg vörös rúzst duzzadt ajkára. Nyelvével finoman megnyalta a szája szélét, önkéntelen, leplezetlen erotikus mozdulat volt, noha egyedül ácsorgott a budai luxusvilla mosdójában. Előkelő fogadáson tartózkodott éppen, amit a villa nagytermében tartottak, ahová csak azoknak volt belépőjük, akik elég híresek, elég gazdagok, vagy pedig, mint ő, olyannyira szépek voltak, hogy drága és pompás kiegészítői lehettek az estélynek. Elégedetten nézegette tükörképét, szinte szerelmes volt belé. Ragyogó szépsége ma este a szokásosnál is jobban tündökölt: hosszú, selymes haját enyhén hullámosan viselte, a nagyját laza kontyba tűzte, pár rakoncátlan tincs laza eleganciával a vállára omlott. Térdig érő, fekete csipkeruha burkolta tökéletes alakját, a finom, nemes anyagot diszkréten aprócska, csillogó, ezüstös és fekete gyöngyök szőtték át. A kézzel varrott darabot az Andrássy út luxusüzletében vásárolta kifejezetten erre az alkalomra. A közel négyszázezres ruha elegánsan, mégis provokatívan kiemelte testének vonalát; karcsú derekát, dús csípőjét, hosszú combját és telt, kerek mellét. Fekete, tizenöt centis tűsarkút viselt, amelyben vádlija még izmosabbnak hatott. Végtelenül hosszúnak tűnő lábával, sötét ruhájában olyan volt, akár a mesebeli fekete hattyú. Csábító, gonosz, romlást hozó. Ki tudja, meddig gyönyörködött volna még saját magában, buján és szemérmetlenül, ha nem zavarja meg az ajtó csapódása. Szofi felkapta a fejét, elszakadt tükörképétől, és ösztönösen a hang irányába fordult. Magas, nyúlánk, alig tizenkilenc éves lány lépett be rajta. Szofi azonnal végigmérte, és gúnyosan elmosolyodott. Csinos arca és jó alakja volt ugyan, de olcsó,

ízléstelen, rózsaszín ruhája megtekeredett a testén, és felcsúszott a combján, szájáról félig lenyalta a rikító rózsaszínű rúzst. A rengeteg festék alatt kétségtelenül szép lány lehetett, de vonásait elcsúfította a maszk, amit viselt. Hosszú, göndör, ébenfekete haja kócosan repdesett körülötte, ahogy minden finomságot és kecsességet nélkülözve szinte berobbant a mellékhelyiségbe. Szofi továbbra is gúnyosan mosolygott, és magában megállapította, hogy már nem ugyanolyan tökéletes a biztonsági szolgálat, mint régebben a drága partikon, hiszen egyébként ilyen olcsó árut biztosan nem engedtek volna be. Visszafordult a tükörhöz, és még egyszer ellenőrizte, hogy minden tökéletesen rendben van-e rajta. Olyan volt, akár egy szobor. A szeme sarkából észrevette, hogy a gyűrött ruhát viselő lány folyamatosan őt nézi. Pimasz volt, és vakmerő, Szofi nem hagyhatta szó nélkül ezt a viselkedést. Felsőbbrendűnek érezte magát, s az ilyen lányoktól tiszteletet követelt. Odafordult hozzá, és megszólalt. Hangjából undor és lenézés csengett ki. - Nem tanították meg neked, hogy nem illik a másik embert bámulni? A fiatal lány szája őszinte mosolyra húzódott. Örömmel töltötte el, hogy Szofi egyáltalán hozzászólt. - Én... én elnézést kérek, csak annyira lenyűgözött a látványod. Pont olyan szép vagy életben, mint ahogyan mesélik... Sokat hallottam már rólad - hadarta. Szofi hirtelen kényelmetlenül érezte magát. - Mégis, ki vagy te? - vetette oda olyan hangsúllyal, hogy attól megfagyott a levegő. A lány lehalkította a hangját, szinte suttogott. Fontoskodva körbenézett, hogy van-e körülöttük valaki. - Egy eszkortügynökségnél vagyok, most kezdtem a szakmát. Te vagy a példaképem, a legenda, a legkeresettebb luxusprostituált Magyarországon. Olyan akarok lenni, mint te! Olyan szép, előkelő és gazdag. Segíts nekem, Szofi, légy a mentorom!

Fontoskodva, halkan beszélt, plázában vásárolt filléres, ócska ruhája még jobban megtekeredett rajta. Szofi rezzenéstelen arccal hallgatta végig, majd így felelt: - Jól figyelj, drága, mert csupán egyszer fogom neked elmondani - lassan ejtette ki a szavakat, mintha fájdalmat okozna neki, hogy egyáltalán beszélnie kell az előtte álló nővel. - Adok neked ingyen egy tanácsot, de csak azért, mert éppen gáláns kedvemben vagyok. Nagyon gyorsan húzzál vissza a kocsisorra, mert a magadfajta hulladék oda való, nem pedig ide. Ez elit társaság - sziszegte, majd szélesen elmosolyodott. A lány csak nézett rá tágra nyílt szemmel, majdnem elsírta magát. Noha a testét árulta, még fiatal volt, tapasztalatlan, a kezdők naivságával állt a világhoz. És szentül hitt abban, hogy csak pár évig csinálja, aztán kisebb sérülésekkel megúszva még kiszállhat. Elindult a romlás útján, de a szíve még nem keményedett meg annyira, mint Szofié. Még hitt a barátságban, a női összetartásban, a másik segítésében, a jó szándékban. Szofi már régen nem hitt ilyesmiben. Ö megtanulta, hogy a luxusprostituáltak világában nincsenek barátságok, nincs segítségnyújtás, s nincs jó érzés. A lányok átgázolnak egymáson, bosszút állnak, feljelentik, átverik a másikat. Nincs könyörület senki iránt, ez volt, amit Szofi a legelején megtanult. Hogy egyedül magával törődjön, a saját célja, saját gazdagsága lebegjen a szeme előtt, és ne figyeljen közben semmi másra. Szofi nem ismerte a könyörületet. A fiatal lány szó nélkül elfordult tőle, majd kinyitotta az ajtót. Szofi még látta, hogy könnyes lett a szeme, de nem sírta el magát. Visszanyelte a könnyeit. Szofi, mint egy vadállat, megérezte a vér ízét, és nem akarta egykönnyen elengedni prédáját. Korábban soha nem érzett gonoszság uralkodott el rajta. Mielőtt a lány kimehetett volna az ajtón, még odaszólt.

- Te egy senki vagy. S mindig az is maradsz, ezt soha ne felejtsd el. A lány az ajtóból visszapillantott Szofira, majd halkan ennyit mondott: - Nem felejtem el... - majd kiment. Szofi diadalittasan felnevetett. Élvezte fölényét és a gonoszság hatalmát. Felszegte állát, és még egyszer belepillantott a tükörbe. Új erőre akart kapni a látványtól, azonban villámgyorsan arcára fagyott a mosoly. Valahogy másképp esett a fény az arcára, mint az előbb, és hirtelen megint látni kezdte a szeme sarkában lapuló, aprócska ráncot. - Hogy a fene vigye el! - kiáltotta dühösen, és elhagyta a mosdót. Már csöppet sem okozott számára akkora örömet saját tükörképe, mint pár perccel korábban. Úgy érezte, hogy a hirtelen megjelent ránc is az előbbi lány műve. Maga sem értette, miért, de szíve mélyén zavarta a másik fiatalsága, az az elronthatatlan báj, amely olcsó kellékei mögül is előtört. Lehet, hogy olcsónak hat, és borzalmasan van felöltözve, de mégiscsak tíz évvel fiatalabb nálam, ráadásul nem átallotta ezt az orrom alá dörgölni. Még hogy legyek a mentora, mint egy madame... Régről ismerte a villában strázsáló egyik biztonsági őrt. Hosszú esztendőkkel ezelőtt csak pénz ellenében engedte be Szofit a nagyszabású gálákra vadászni, de amióta a lány legenda lett a szakmájában, meghajlással üdvözölte. - Megteszel nekem valamit a régi szép idők emlékére? A nagydarab, zsíros képű férfi egykedvűen válaszolt. - Persze. - Azt akarom, hogy dobd ki innen azt a kis senkit - mondta, majd a terem szélén tébláboló lány felé mutatott. A biztonsági őr végigmérte, majd elmosolyodott. - Nem úgy tűnik, hogy konkurencia lehetne neked. Mi bajod van vele?

- Nem is az... És semmi bajom vele, csak nem akarom itt látni súgta Szofi a biztonsági őrnek, majd kivett táskájából egy tízezrest, és a férfi zsebébe csúsztatta. A biztonsági megint mosolygott. - Vedd úgy, hogy már nincs is itt. Szofi otthagyta, majd elégedetten sétálgatott az emberek között, felmérte, hogy milyen aktuális és leendő kuncsaftjai vannak jelen. Hemzsegett a rendezvény a gazdag férfiaktól, Szofinak ez roppant kedvére való volt. Örömmel nyugtázta, hogy pár perc elteltével, míg szemlét tartott, már el is tűnt a fiatal prostituált. Nem látta sehol, mintha soha nem is lett volna ott. Mint egy lidérc, ami megkísértette Szofit, de ő legyőzte, és a lidérc kámforrá vált. Nem maradt más utána, csak a gyengébb felett aratott kétes értékű győzelem pillanatnyi öröme. Egy korábbi kuncsaftja, régi ismerős szólította meg Szofit. A lányt ösztönösen kirázta a hideg, hiszen a neves politikus minden prostituált rémálma volt, perverzebbnél perverzebb játékokat eszelt ki, és kínozta a lányokat. Szofi undorodott tőle, de ha felkereste, sosem mondott neki nemet. - Le a kalappal, Szofi, fantasztikus formában vagy. Még mindig te vagy a legdögösebb csaj a szakmában. Gondolom, továbbra is csillagászati az árfolyam a bankodban - mondta nevetve a magas, ötvenes, őszülő halántékú politikus. Szofi élvezte, és megköszönte a bókot. - A minőséget meg kell fizetni, szívem. De ezt talán nem neked kellene elmagyaráznom, hiszen dúsgazdag vagy, ráadásul politikus, úgyhogy tapasztaltál te már egyet s mást az életben. - Most hogy újra látlak, megint megkívántalak. Az utóbbi időben egy thai lánnyal szórakozom, vagyis inkább kettővel, de te olyan szép vagy, hogy spontán magömlésem lesz mindjárt. Jövő héten összefutunk egy menetre?

- Persze. Még mindig azt szereted, ha nővérkének öltözöm, és megbilincsellek? - Szofi kajánul nevetett. - Azóta ínyencebb lettem. Egyébként még mindig ezer euró? Vagy régi kuncsaftoknak jár a kedvezmény? - Pénzben nem ismerek tréfát. S mint már mondtam: a minőséget meg kell fizetni. - Ó, igen, a csúcsprosti. De tudod, mit mondanak? Mindig a csúcson kell abbahagyni, mert eljön az idő, amikor már csak lefelé vezet az út. Apropó, hallottad, mi történt Brigivel? - Nem. Miért, mi történt? - Meghalt. Öngyilkos lett Caprin egy hotelszobában. A szobaszerviz talált rá. Valahová elkaparták a holttestét, és a kutya se kereste. A férfi fura grimaszt vágott, majd otthagyta Szofit. Távozáskor még odavetette: - Akkor a jövő héten, bébi. Hívni foglak. Szofi csak állt ott, leforrázva. Brigi épp úgy legenda volt a maga nemében, mint Szofi. Csak egy korábbi generációhoz tartozott. Úgy mondják, Brigi volt a magyar luxusprostituáltak prototípusa, a nagy előd, akinek élete és alakja köré megannyi csodás történet szövődött. Brigi tündöklése tizenöt esztendőre nyúlik vissza. Akkoriban még nem létezett a maihoz hasonlóan kiépült és szerteágazó eszkort-hálózat Magyarországon, csak úgynevezett szettkártyák voltak leadva a főportásnál a szállodákban, amelyek csupán a lányok fotóit és adatait tartalmazták, minden egyéb megjegyzés nélkül. Később aztán ezek az adatok bővültek és kerültek katalógusokba, majd CD-re, DVD-re, s napjainkban a könyvbe, a „The book"-ba. Brigi nemcsak nevében, hanem külsejében is Brigitte Nielsenre hasonlított. Kicsit kockaarc, drogos kinézet, rövid szőke haj. Minden tekintetben megelőzte a korát. A kilencvenes évek elején már sminktetoválása volt, egy Amerikában tanult kozmetikus készítette neki egy méregdrága belvárosi szalonban. így hát Briginek éjjel-nappal tökéletes volt

a sminkje, ha úszott, ha szaunázott, ha napozott, mindig. Még az arcpírja is tetoválva volt. Modellként kezdte a karrierjét, de ebből akkoriban sem lehetett megélni Magyarországon, mert nem volt annyi fotózás és bemutató. Brigi, ahogyan Szofi és még rengeteg más fiatal lány is, sokkal többre vágyott. Akkoriban már megtörtént Magyarországon a rendszerváltás, megnyitotta kapuit az első luxusszálloda, és Brigi pillanatok alatt a legkeresettebb luxusprostituált lett. A szállodában és a Vörösmarty téren, a Gerbeaud cukrászda környékén vadászott kliensekre, hiszen tudta, hogy azokon a helyeken többnyire gazdag emberek, főleg külföldiek fordulnak meg. Abban az időben elárasztották hazánkat az izraeli befektetők, egyiküknek azonnal megakadt a szeme Brigin. A férfi öreg volt, csúnya, de Brigit ez vajmi kevéssé zavarta. Hiszen a csúnya öregembernek Izraelben gyémántkereskedése volt, és komoly érdekeltségekkel bírt Ausztriában és Budapesten is. Eleinte csak a kuncsaftjai közé tartozott, együtt töltöttek egy-egy éjszakát, de az idős férfi később többet akart: ki akarta tartani a lányt. Brigi persze nem ellenkezett. Azért, hogy kisajátította, kapott az idős férfitól egy Mercedes C-t, és lakást Budán egy újonnan épült társasházban. Brigi mesébe illő anyagi körülmények között élt, két kézzel szórta a pénzt, mindenki a barátja akart lenni. A kilencvenes évek társasági életének egyik kedvelt alakja lett, a felső tízezerhez tartozni vágyó nők példaképe. Akkor változott meg minden, amikor Brigi és bőkezű kitartója egyszer nyaralni indultak. A férfi autójában valami meghibásodott, és a kocsi kétszázzal csapódott neki a korlátnak. A férfi a helyszínen meghalt, Briginek eltört a kulcscsontja, megrepedt a koponyája, de sikerült megmenteni az életét. Arra érkezett haza, hogy a budai lakás üres. Az izraeli gyémántkereskedő felesége kiürítette, és mindent felszámolt. A ruhákat, ékszereket, bundákat eladta, és elvette a készpénzt, amit Brigi a lakásban

tartott. Kiderült, hogy a lakás a szeretője cégének nevén volt, márpedig a férfi üzleti érdekeltségeit és vagyonát a felesége örökölte. A lánynak csupán a kocsi maradt. A vagyon hirtelen eltűnt, és Brigi kezdhetett mindent elölről. A férfi halála kevésbé bántotta, mint az, hogy újra fel kellett építenie az életét. Amint felgyógyult a balesetből, már újra ott ült barátnőivel a luxusszálloda bárpultjánál vagy a Gerbeaud előtt a barátnőivel, és várta az újabb lovagot. S ez így ment hosszú éveken keresztül, míg Brigi fénye meg nem kopott. Amikor Szofi bekerült a szakmába, számos történetet hallott arról, hogy Brigi állítólag férjhez ment, majd elvált, de a szakítás során alig kapott valamit, végül külföldön kezdett új életet. Olyan hírek is keringtek róla, hogy a férjétől babát várt, de halva született a gyermeke, és ekkor pánikbeteg lett. Utána már soha nem volt a régi. Ezek szerint nem sikerült élete célját elérnie: szegényen és boldogtalanul halt meg egy szállodai szobában. Senki sem kereste, és senki nem sírt utána. S ami a legborzalmasabb: semmije sem maradt. Hogyan történhetett ez meg? Brigi eszes, ügyes, hidegfejű nő volt, mindig lecsapott a kínálkozó lehetőségekre. Eddig legenda volt a szakmában, de élete az új fejlemények fényében inkább rémtörténetnek tűnik. Mindegy, velem ugyanez nem történhet meg! Én okosabb vagyok, mint Brigi volt. Én nem akarok férjhez menni, és gyereket sem tervezek - gondolta Szofi. Hiába próbált a fényekre, csillogásra, és mindenekelőtt a gazdag férfiakra és a vadászatra koncentrálni, korábbi jó kedve már nem tért vissza. Küzdött ellene, mégis rossz érzéssel töltötte el a gondolat, hogy egy hozzá hasonló nőnek ilyen drámaian alakult a sorsa. Ki tudja, meddig ácsorgott volna a bárpultnál rosszkedvűen, a gondolataiba merülve, ha nem pillantja meg a férfit. Azelőtt már sokat hallott róla. Tudta, hogy a negyvenes évei végén jár, és

gyűjti a szép nőket. Ágyában modellek, szépségkirálynők, ismert és ismeretlen szépségek fordultak meg, dacára annak, hogy otthon feleség és két kisgyermek várta. Persze Szofi ezen egyáltalán nem csodálkozott. Rengeteg nős, családos ember járt hozzá, pontosan tudta, hogy a férfiak számára a szex az csak szex, és nem összekeverendő hűséggel, családdal, vagy éppen a szerelemmel. Ezek a férfiak a hűtlenséget nagyvonalúan kezelik, úgy vannak vele, hogy az alkalmi szex mozgatója és lényege csupán a nemi vágy, nincs köze az érzelmekhez, vagyis nem veszélyezteti a házasságot. Csupán testi kötődés a drága és élvezetes sporthoz, a szexhez. A hűtlenkedő családos férfiak ráadásul tudományosan is megmagyarázzák, miért jobb alkalomadtán belemenni a laza, kötetlen viszonyba, mint mondjuk elmerülni az internetes pornó világában, hiszen az érzelmi elidegenülés és a virtuális viszonyok sokkal, de sokkal ártalmasabbak a kapcsolatra nézve, mint a tényleges hűtlenkedés. A közeledő férfin mindenesetre pontosan látszott, hogy nagyon is valóságos terepen akar hűtlenkedni. Eldöntötte, és ebben semmi sem foghatta vissza... - Nem is értem, eddig hogyan kerülhettelek el - mondta köszönés helyett, amint Szofihoz lépett. - Egy ilyen gyönyörű ékszert. Több ismerősöm is volt veled, és mindenki azt állította, hogy páratlan nő vagy. Egy óra veled, és kisimulok. - Biztosan azért kerültél el eddig, mert még gyűjtened kellett hozzá, hogy be tudj fizetni nálam egy fordulóra - vágott vissza Szofi. A férfinak tetszett, hogy Szofi vissza mer szólni neki. Nem volt ehhez hozzászokva. Különösen nem egy nőtől, ráadásul prostituálttól. - Szerintem pontosan tudod, hogy ha akarnálak, az elkövetkező tíz évre kifizethetnélek. Ugye a nevemet is ismered? András vagyok. Szofi tudta a férfi nevét, és anyagi körülményeivel is

tisztában volt. Beszédpartnere nem viccelt. És már csak emiatt is roppant vonzónak találta. - Elhiszem, de engem csak használni lehet, birtokolni nem. András elnevette magát. Rendszeresen volt együtt drága és szép prostituáltakkal, kicsit unta is már őket, de Szofi izgatta a fantáziáját. Hiába tudta róla, hogy szajha, és hogy számos üzleti partnere élvezte már a kegyeit, mégis megragadta valami a lány személyiségében. Hallotta róla, hogy szenvedélyes, tapasztalt szerető, aki számára nem létezik tabu, mégis olyan hidegség, acélos elszántság áradt belőle, amivel András nőben ritkán találkozott. Egy férfi keménysége, élvetegsége, hidegsége gyönyörű, provokatív női testbe csomagolva. A férfi tudta, hogy ha elővesz a zsebéből ezer eurót, és azt kéri, Szofi azonnal kielégíti a legkülönfélébb módokon, mégis valami arra késztette, hogy a szex mellett eljátszadozzon a nővel. Meg akarta törni keménységét. Birtokolni, uralni akarta. S nem csak a testét, de a lelkét is. Szinte hiúsági kérdést csinált abból, hogy megmutassa neki, milyen is az igazi férfi. - Magabiztos vagy, de vajon tényleg ilyen sokat érsz-e? Ha mindenkinek hittem volna, aki nekem ígérgetett, most nem tartanék ott, ahol vagyok - húzta tovább Szofit. - Minden pénzt megérek, ezt bátran állíthatom. De ha csak csevegni akarsz velem, és nem üzletet kötni, akkor keress másik lányt. Én vadászni jöttem ide. András újra felnevetett. Egészen jókedve lett, pedig alapvetően nem szerette a puccos fogadásokat. Felesleges időpazarlásnak tartotta. Agresszív, céltudatos, könyörtelen üzletember volt, aki remek megérzéseinek, elképesztő üzleti húzásainak, kockázatos és pazar sikerekkel kecsegtető befektetéseinek, pénzügyi bűvészkedéseinek, valamint politikai kapcsolatainak köszönhette hatalmas vagyonát. Nem mindig követte a törvényes utat, és sok, hozzá hasonlóan gazdag ember

csapdájába esett: mindig több és még annál is több kellett neki. Igaz, András rendre meg is kapta, amit akart. Soha nem szégyellte, hogy szegény családból jött, nem tagadta meg a gyökereit, sőt, büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy mindenét, amije csak volt, magának teremtette elő. Szerette és maximálisan kiélvezte az életet és annak szépségeit, de feleslegesen nem szórta a pénzt. Szofira viszont hajlandó volt költeni. - Rendben, akkor mutasd meg, hogy mit tudsz - mondta, majd kézen fogta Szofit. Felmentek a villa első emeletére, és András benyitott az egyik vendégszobába. Mosolyogva vette tudomásul, hogy az ágyon egyik barátja és üzlettársa éppen egy fiatal modellel franciázott. Mielőtt a következő szobába benyitott volna, váratlanul megtorpant. - Van egy sokkal jobb ötletem. Újra megfogta a lány kezét, és a villa alagsorába vezette. Szofi hozzá volt szokva a luxushoz, de ezúttal tátva maradt a szája. Hatalmas, azúrkék medence tárult elé, amelynek feszített víztükrén játékos táncot jártak a sejtelmesen pislákoló fények. Hívogató volt a víz tisztasága, kéksége, Szofi szinte érezte a bőrén a hűs cseppeket. Kívánta, hogy megfürödhessen a vízben, és vágyott Andrásra is. Egyre jobban. A férfi szó nélkül vetkőzni kezdett. Szofi leplezetlen érdeklődéssel figyelte, ahogy levetette a zakóját, ingét, majd nadrágjától és alsóneműjétől is megszabadult. Noha nem volt klasszikus értelemben jóképű, mégis olyan kisugárzással bírt, ami nagy hatást gyakorolt bárkire, megmaradt nem csak a nők, de a férfiak emlékezetében is. Ha szabályos arca nem is, cserébe remek alakja volt: széles válla, keskeny csípője, izmos combja tette férfiassá. Noha a feje tetején már kopaszodott, mellét és ágyékát sűrű, fekete szőr borította. A természet bőkezűen bánt vele ott alant, Szofi régen nem látott a férfiéhoz hasonló, jókora és jelenleg vágytól duzzadó férfiasságot. Szofi leplezetlen csodálattal nézte.

Andrást büszkeséggel töltötte el, hogy még egy olyan sokat tapasztalt prostituált is elámul az ágyékán, mint Szofi. András beugrott a medencébe. Nagyot csobbant, Szofi ruhája nedves lett, de egyáltalán nem bánta. Már alig várta, hogy megszabaduljon tőle. A medence széléhez sétált és kihívóan széttette a lábát. Vádlija megfeszült a tűsarkúban. András odaúszott, egészen a lába alá. Szofi élvezte, hogy ő néz le a férfira. Kezével a háta mögé nyúlt és lehúzta cipzárját. A fekete csipkeruha hanyagul hullott a bokájára. Anyaszült meztelen volt alatta. Lassan felemelte a lábát és elrúgta a ruhát. Abban a pillanatban nem érdekelte, hogy több százezres darab. Tudta, hogy majd kap Andrástól másikat. A férfi megbabonázva nézte Szofit. Telt, kerek mellét, apróra összehúzódott, keményen álló mellbimbóját, a finom, húsos, rózsaszín redőket a lába között. Meg akarta kóstolni. Érezni akarta a nő ízét, birtokba venni testét, megtörni keménységét. Csak magának, a saját szajhájának akarta. - Ülj le! - utasította a lányt. Szofi engedelmeskedett. Leült a medence szélére, és szélesre tárta lábát, térdét behajlította, hogy tüsarkúját beakaszthassa a túlfolyó rácsába. András megfogta izmos fenekét és belefúrta arcát a lány ölének meleg, nedves rejtekébe. Nyelvével kóstolgatta, izgatta a lány bíborszínű hasítékát, Szofit pedig pillanatok alatt mámoros élvezethullám ragadta magával. András ajkával, nyelvével, ujjaival tobzódott benne, Szofi pedig olyan gyönyört élt át, amit talán egyszer korábban, amikor nem pénzért, hanem szerelemből volt együtt egyetlen férfival. András közben befejezte a lány izgatását, és behúzta a medencébe. Szenvedélyesen megcsókolta, majd ujjbegyével szétkente a lány vörös rúzsát. Élvezte, hogy szétzilálhatja, hogy már nem olyan rendezett a külseje. Újra megcsókolta. Ajka még nedves volt, Szofi saját magát érezte rajta. András szája egyre mohóbb lett, szinte önálló életre kelt,

Szofi érezte a lába között, hogy a férfit szinte szétfeszíti a vágy. Szinte egymásba olvadva a medence lépcsőjéhez úsztak, azon megtámaszkodva, mint aki képtelen már várni, András mélyen belé hatolt. Erős volt és kemény, mindkettejüket csillapíthatatlan éhség fogta el. Éheztek a másikra. András egyre erősebben, szinte állatias erővel mozgott Szofiban, aki egyáltalán nem bánta, hiszen a férfi csípőjének minden egyes lökésénél újra és újra átélte a gyönyört. Erősen magába szorította a férfit, mintha nem akarta volna kiengedni a testéből. Végül Andrásba is belecsapott a kéj villáma. Hangosan ordított, miközben a csúcsra ért, Szofi érezte a belőle áradó nyers erőt, könyörtelenséget és természetes vadságot. Hosszú percekig csak lihegtek egymáson, kimerülve, Andrást kellemes érzéssel töltötte el, hogy még egy kicsit a lányban maradt. Ki akarta élvezni Szofi minden porcikáját, minden cseppjét, a vele töltött drága idő minden pillanatát. Amikor végre elindultak, Szofi szótlanul a ruháját kereste, András pedig elégedetten mosolygott. Hatalmasat élvezett egy gyönyörű nővel, s noha semmi extrém nem volt kettejük aktusában, mégis borzongatóan izgatónak találta a helyzetet. Rengeteg csinos nővel akadt dolga, voltak közöttük híresek is szép számmal, de velük a szex után mindig valamiféle ürességet érzett. Profi módon kielégítették ugyan, és szebbnél szebb testeket tett magáévá, de azoknak a lányoknak és nőknek a szemében mindig ugyanazt látta: kétségbeesést, gyengeséget, kiszolgáltatottságot. És gyakran butaságot. Mind tőle várta, hogy szebbé, jobbá teszi majd az életüket. Tőle függtek anyagilag és érzelmileg egyaránt. Az ostoba nőket azonban olyannyira megvetette, hogy még futó gondolatot is sajnált rájuk pazarolni. Izgatónak találta, hogy Szofi egészen más. Szajha és a velejéig romlott volt ő is, de tekintetében valami szokatlant látott: erőt, keménységet, elszántságot. Csak látszólag adta meg magát a férfiaknak, a valóságban éppúgy kihasználta őket,

ahogyan a férfiak őt. Látszott rajta, milyen céltudatos, hidegfejű nő, ráadásul okos is, és Andrást ezek a tulajdonságai kifejezetten izgatták és érdekelték. Csöppet sem érezte megalázónak, hogy éppen egy prostituált keltette fel az érdeklődését, hiszen gyakorlatias ember révén abból indult ki, hogy egyébként is minden és mindenki megvásárolható. Szemében az elit társaságba járó nők túlnyomó többsége nem sokban különbözött Szofitól. A gazdag, sikeres vagy híres férfiakat mindig csinos, szép, fiatal nők tucatjai vették körül nem titkoltan azzal a céllal, hogy valamiféle hasznot reméljenek tőlük. Márpedig András, még ha nős volt is, kifejezetten jó partinak számított a milliárdjaival, ezért folyamatosan próbálkoztak nála anyagi támogatásra, kapcsolatai miatt előrejutásra számító nők. A legtöbbjük mosolygott, kedveskedett, álszemérem mögé bújva próbált valamiféle adományt kicsikarni tőle, s úgy ajánlotta a testét cserébe, hogy közben meggyőzte magát, az egésznek semmi köze sincs a prostitúcióhoz. Hiszen egy barátnő csak különb a szajhánál? Pedig András szemében Szofi volt a különb, mert ő tiszta üzletet kötött. Tudta, mennyit ér, megkérte az árát a vele töltött időnek, és nem játszotta meg magát. Noha nem volt büszke az életvitelére, nem bánkódott a sorsa miatt, hanem megpróbálta a legjobbat, legtöbbet kihozni belőle. András üzletemberként éppen ilyen volt. Izgalommal és érdeklődéssel figyelte Szofit, ahogy lehajolt a ruhájáért. András szeme megpihent a fenekén, a húsos barackon, és arra gondolt, mennyi felfedezetlen rejtek akadt még a nőn. Hangosan azonban csak ennyit mondott: - Igazad volt, megéred a pénzedet. Viszont euróm nincs. Kivette a tárcáját az öltönyzsebéből. Álltak nála a tíz- és húszezresek. Kiszámolt háromszázezer forintot, és odaadta Szofinak. A lánynak tetszett, hogy András nagyvonalú. Elvette a pénzt, közben kedvesen, tárgyilagosan szólalt meg.

- Köszönöm. - Megadtam volna a dupláját is - izgatta tovább András. - Én viszont nem mentem volna el veled a feléért. András hangosan, teli torokból felnevetett. - Micsoda könyörtelen ringyó vagy te. - Tudom, de téged éppen ez izgat bennem. András megragadta Szofit és megcsókolta. Mélyen letolta nyelvét a szájában. A lány érezte, hogy Andrásnak merevedése van. Kibontakozott öleléséből, majd provokatívan azt mondta: - Ha van még nálad pénz, letérdelhetek... András megint nevetett. - Le is fogsz, de akkor és úgy, ahogyan én akarom. Nem most. Lassan mennem kell haza. Szofi kajánul vigyorgott rá. Minden ízében maga volt a romlottság, a csábítás, félig vizesen, szétkenődött vörös rúzzsal, testén, arcán a heves aktus emlékével. - Viszont jövő héten Bécsben leszek üzleti úton, átvilágítok egy céget. Szeretném, ha kijönnél hozzám. Minden költségedet állom. Jól meg leszel fizetve. Szofi habozott, maga előtt végiggondolta, madame-ja, Magda mi mindent szervezett neki a jövő hétre. - Én két napra Párizsba utazom, de utána csatlakozni tudok hozzád. - Mit csinálsz Párizsban? Szofi meglepődött, hogy András megkérdezte. Mintha féltékenységet vélt volna felfedezni a hangjában. Nem volt biztos benne, mindenesetre mulattatta a dolog. - Üzleti úton leszek. Andrásnak halványan megremegett a szája széle. - Ezt majd átbeszéljük a jövő héten. Számot cseréltek, majd Szofi felkapkodta ruháit és titokban kisurrant a villából. Nem volt olyan állapotban, hogy bárkivel is szembetalálkozhasson. Kedvenc taxisát hívta, aki ilyen helyzetekben dupla tarifa fejében rendre érte jött. Pontosan tudta, miből él a lány, de ez

nem volt téma közöttük. Csendben tette a dolgát, és akkor sem kérdezett semmit, ha hiányos öltözetben, ziláltan ült be a hátsó ülésre, mint például most. Szofi várta, hogy mielőbb hazaérjen, és nyugodtan elmerülhessen gondolataiban. Számos tekintetben újszerű jövőkép sejlett fel előtte az Andrással történt szex és annak kapcsán, hogy a férfi érezhetően többet akar tőle, mint egy vagy két aktus. Szofi látta a férfin, hogy valami megfogta benne. Nem álmodott házasságról vagy kapcsolatról, de annak a lehetősége, hogy a milliárdos esetleg évekig kitarthatja, jókedvvel töltötte el. Kényelmes helyzet lenne. Mellette még bevállalhatnék pár ügyfelet, de csak akit én akarok, és rövidebb idő alatt sikerülne összegyüjtenem azt a pénzt, amiből már életem végéig gondtalanul élhetek - számolgatta magában. Erősnek, szerencsésnek érezte magát, mint a vadász, amelyik elejtette a nagyvadat. Élete zsákmányát. A csúcsra ért. Ha elméjét nem homályosítja el az igazán nagy pénz közelsége, és az, hogy Andrással a gondtalan élet elérhető távolságba került, talán eszébe jutott volna az is, amit a gyűlölt politikus pár órával előbb mondott neki. Hogy a csúcsra nem csupán feljutni, hanem ott túlélni is kell. Mert onnan már csak lefelé vezet az út. Ám Szofi csak a csúcsig ismerte az utat. Ismeretlen terepre tévedt. Azzal remekül elboldogult, hogy lekössön egy férfit pár órára, de a hosszú távú viszony, vagy ahogyan ő nevezte, üzleti megállapodás számára teljesen új állapotnak hatott. Szofi betölthetetlen és áthághatatlan űrt érzett a szívében, miközben belül őrült vágy hajtotta, hogy megvalósítsa célját bármilyen áron. Ez a vágy hajtotta minduntalan előre, segítette őt a csúcsra, és sarkallta arra, hogy képes legyen tiszta fejjel, hideg szívvel végigcsinálni az elmúlt esztendők dolgait. Emiatt volt képes akkor is felállni a padlóról, amikor más nő már nem bírt

volna. Az őrült vágy a segítője volt, de egyben a vesztét is jelentette. Hiszen akit ilyen sebességgel hajtanak előre a vágyai, talán észre sem veszi, hogy már régen elérte azokat, és ki kellett volna időben szállnia, hiszen közben lemaradt valamiről, amit úgy hívnak: élet. Csakhogy a vége, a kiszállás lehetősége még igencsak távolinak tűnt Szofi számára, aki igyekezett a legkevesebbet gondolni arra, hogy az általa választott életút milyen lemondással járt, s hogy egyszer majd a sors neki is benyújtja a számlát cserébe a gazdagságért. Most is inkább a párizsi útra gondolt, és arra, hogy András tulajdonképpen azért fizetett ki neki háromszázezer forintot, hogy őt kielégítse. Mulattatta a gondolat. Utolsó gondolata is a férfi volt, mielőtt elnyomta az álom. Tisztánlátását elhomályosította az önhittség.

VI. Szofi úgy érezte, képtelen tovább állni a lábán, s egyre jobban zavarta a rendelő szaga. Végül leült, de továbbra is felszegte az állát, és az orvos szobájának ajtaját méregette. Remélte, hogy most végre behívják. Furcsa érzése támadt, döbbenten vette észre, hogy remeg a szemhéja. Hiába próbált nyugalmat erőltetni magára, belül emésztette az idegesség. Zaklatott volt, és félt. Másról sem szólt az élete, mint hogy tudatosan megpróbált kiölni magából mindenféle emberi érzést szerelmet, szeretetet, barátságot, félelmet vagy fájdalmat -, mégis, amikor kritikus helyzetbe került, kénytelen volt megállapítani, hogy mindazok ellenére, amiken keresztülment, mégis maradt benne valami emberi. Persze Szofi ennek korántsem örült. Ökölbe szorította kezét, körmeit belevájta a tenyerébe. Kisgyerekként is mindig ezt csinálta, ha rossz dolog érte vagy szomorú volt. Később, tinédzserként vagdosta is magát körömvágó ollóval, de amikor felnőtt nő lett, és a külsejéből kezdett élni, fel kellett hagynia ezzel a rossz szokással, hiszen csúnya nyomot hagyott a bőrén. De a késztetés, hogy fizikai fájdalommal próbáljon úrrá lenni a lelki megpróbáltatásokon vagy az idegességen, máig kitörölhetetlenül benne volt. Egyre jobban unta a várakozást, és felpattant, amikor kinyílt az orvos ajtaja. Ám megint mást hívtak be helyette. Nem bírta ki, hetykén megjegyezte, hogy ő időpontra érkezett. A nővér érezhetően megsértődött a megjegyzésen. - Ne haragudjon, asszonyom, itt mindenki időpontra érkezett, de kicsi csúszás van. Kérem, bírja még kicsit türelemmel - mondta, majd becsukta az ajtót. Szofi grimaszolt és visszaült a helyére.

Csendben várt, és próbált nem a vizsgálat eredményére és a következményként rá váró eseményekre gondolni. VII. Az emberek többsége illúziók között éli az életét. Hatalmas tévedés például, hogy a férfiaknak elsősorban az a fontos, hogy kielégüljenek. Természetesen az is, de roppant nagy élvezetet nyújt számukra, ha csúcsra tudnak juttatni egy nőt. Ez számukra az igazi siker, az igazi élvezet, hiszen ilyenkor férfinak érezhetik magukat. Ez az érzés hatványozódik, ha prostituálttal vannak együtt. Hiszen a hivatásos nőnek rengeteg partnere volt már, és a kuncsaft mégis azt akarja érezni, hogy ő különleges számára, mert jobb szerető minden más férfinál. Én mindenkinél ezt az illúziót teremtem meg. Az igazán jó prostituált hiteles színésznő is, hiszen arcunkon nem látszódhat undor, fájdalom, unalom, csupán az élvezet. Persze nemegyszer előfordul, hogy valóban élvezem a szexet a kuncsaftokkal, de azért ez a ritkább eset. Van egy állandó vendégem, ötvenes bécsi milliomos, akihez egy teljes hétre szoktam kimenni két- vagy három havonta. Ötezer eurót kapok tőle, és méregdrága ruhákat, kizárólag a legnagyobb divatházak kreációit. A bécsi kuncsaftom igazán nem szűkmarkú, gyakran többszázezres dizájnertáskában adja oda a pénzt. Egyetlen perverziója van: a feleségét is szereti bevonni szexuális együttléteinkbe. A feleség csinos, fiatalos, plasztikázott asszony, olthatatlan biszexuális vágyakkal. Talán még jobban kíván engem, mint a férje, képtelen betelni velem. A magam módján élvezem az együttlétet velük, hosszú órákig kényeztetjük egymást, locsoljuk meztelen testünkre a pezsgőt. Néha vadabb játszadozásra is sor kerül, volt, hogy keresni kezdtük a pezsgősüveget, mert eltűnt... Bennem...

Egyszer arra kértek, hogy menjek el velük a bécsi operába. Nagyon élveztem a dolgot, és noha talán furcsának tűnik, hogy a férfi büszkén vonult fel feleségével és a szajhájával, én pontosan tudtam, számára ez nem más, mint annak felvonultatása, hogy komoly erőforrással rendelkezik. A férfiak ugyanis azért akarnak mindenáron vonzó nőt látni az oldalukon, mert az épp olyan, mint a kirakat: közszemlére kitett potenciál. A szép nő ugyanaz a kategória, mint a drága autó, karóra vagy a különböző címek és rangok. Még a legcsúnyább férfi is vonzóbbá válik más nők szemében, ha gazdag - és ennek egyik jele, ha szép nők vannak az oldalán. A csúnya partner minden kultúrában leszállítja a férfi státusát, míg a szép partner az egekbe emeli. Pedig a szépség illúzió. A férfiak százezer esztendő óta a szép, vonzó nőket szeretik, és tulajdonképpen éppen ez a részrehajlás az oka annak, hogy a kozmetikai iparág és a plasztikai sebészet sok-sok milliárdos hasznot hoz szerte a világon. Hogy mitől lesz vonzó a vonzó? Attól, hogy a nő pénzt, időt és fáradságot nem kímélve, sőt, gyakran fájdalmat is elviselve igyekszik a lehető legcsábítóbban tálalni előnyeit, és a minimálisra csökkenteni hátrányait. Minden egyes nőnek vannak hátrányai, de erről nem kell a férfinak tudnia. A nők tudják, hogyan kell elterelni a figyelmüket a hátrányokról. Mivel a férfiakat sosem az igazság érdekli, nem az hozza őket lázba, hanem az illúzió, amit látnak. Márpedig az csupán a nőn múlik, milyen látvány tárul eléjük... Az okos nő megteremti az illúziót. Szofi gondolataiba merülve ült a repülőn. Párizsba tartott, egy szaúdi herceggel volt találkozója. Egy éjszakára, pontosabban egy orgiára vásárolták meg három másik kelet-európai lánnyal együtt. Eszébe jutott, hogy az utóbbi esztendőkben milyen veszélyes hely lett Párizs a prostituáltaknak, még az olyan drágáknak is, mint amilyen ő volt. Legendák keringtek arról, hogyan bánnak a szegényebb országokból érkező lányokkal a

helyi maffia tagjai. A hírek szerint egyre gyakrabban rabolták el, és elkábítva vagy halálos fenyegetéssel csempészték át őket különböző országok határain. Franciaországot és Németországot valósággal megszállták az ukrán, orosz, litván és fehérorosz lánykereskedők, a hollandiai nyilvánosházakban többnyire ugyancsak orosz és ukrán lányok működtek. A magyar lányok iránti igény egyre nőtt Spanyolországban és Olaszországban. Nyugat-Európában kiszabadított ukrán, román és moldáviai nők arról számoltak be, hogy „tulajdonosaik" Magyarországon gyakoroltatták és dolgoztatták, mielőtt Nyugat- vagy DélEurópába szállították volna őket. Szofi más lányoktól hallott olyan történeteket is, hogy a bűnözők nemcsak prostituáltakat vettek célba, hanem egyedülálló fiatal szépségeket is, és egyre gyakrabban álcázták magukat feleséget kereső tisztes külföldi úriembernek: miután hamis útlevéllel megkötötték a házasságot, az ifjú ara a „nászút" végén egy külföldi nyilvánosházban találta magát. Ezeknek a lányoknak minden nap maga volt a pokol, sokan AIDS-ben vagy más nemi betegségben szenvedtek, legtöbbjük, aki erre a sorsra jutott, öngyilkosságot kísérelt meg. Szofinak újra eszébe jutott Brigi életútja. Ő is öngyilkos lett. Pedig nem véletlenül volt ő a „nagy előd" - igazán luxuskörülmények között árulta a testét, nem pedig bedrogozva egy bordélyházban sanyargatták, mégsem tudta feldolgozni a vele történteket, megmérgezte elméjét a sok mocsok. Noha Szofinak is voltak olykor rossz pillanatai, úgy érezte, képtelen lenne megölni magát. Gyávák az öngyilkosok, Brigi is gyáva volt. Ha valaki a prostitúciót választotta, számolnia kell a következményekkel. Az élet döntések sorozata, s nem lehet kibújni a döntés felelőssége meg az utána következő vezeklés súlya alól. Ha egy nő a testével próbál meggazdagodni, tudnia kell, hogy eztán minden megváltozik. Soha többé nem lesz ugyanaz az ember. Ha voltak

is benne érzések, tartás és büszkeség, mindet elveszíti. Vagy végigcsinálja lelketlenül, keményen, érzéketlenül, vagy belepusztul. Mint egy halálos kór, felfalja a bűntudat, a megalázottság, hogy a hétköznapi, rendes élet elérhetetlen távolságba kerül. Megváltozik minden: a férfiakhoz és a szexualitáshoz való hozzáállás, az idegek megfeszülnek, a tudat folyamatosan menekül. Hogy ne érezzük, mit csinálunk, vagy mit csinálnak velünk. De nem kell senkit sem sajnálni. Az elrabolt lányokat leszámítva mindenkinek ott a választás lehetősége. Nekem is ott volt, ahogyan a legtöbb prostituáltnak is. Nem muszáj beszállni a játékba. Ám ha valaki úgy dönt, hogy mégis beszáll, minél nagyobb tétben kell játszani, s ami a legfontosabb: nem kell, nem szabad visszanézni. A múlton rágódni felesleges időpocsékolás. Sok ember aprólékosan elemzi a vele történteket, újra és újra visszatér az időben egy adott cselekményhez, és próbálja megérteni, feldolgozni. Észre sem veszi, hogy a múltban ragadt, amin ráadásul már úgysem tud változtatni, míg a jelen, amely meghatározhatná és jobbá tehetné a jövőjét is, elsuhan mellette a maga lehetőségeivel és szépségeivel együtt. A múltat okolják nyomorúságos életükért, pedig ott a jelen, és majdan a jövő, mindent elölről kezdhetnének. A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba. Nem szabad hátrafelé nézni. Minek is kellene?! Hiszen az élet sem néz soha hátra. Csak halad előre... Nem igaz, hogy a múltunk határoz meg minket. Hanem az, akik még a jövőben lehetünk, s mindenekelőtt az, hogy az adott pillanatban, a jelenben, kik vagyunk. Az öngyilkosok folyamatosan hátratekintenek. Felőrli őket a siránkozás olyan események miatt, melyeken már úgysem tudnak változtatni. S éppen emiatt nem látják meg a jövő lehetőségeit. Számukra nem is létezik jövő. Gyáván éppen saját magukat fosztják meg tőle.

Szofi az ablak mellett ült a repülőgépen. Másokkal ellentétben egyáltalán nem félt kitekinteni a felhőkre, inkább megnyugtatta a látvány. Szüksége is volt rá, hiszen a halálról, öngyilkosságról való gondolatai felkavarták. Szüksége volt valamire, ami megfékezi száguldó elméjét, és visszatéríti a jelenhez a múlttól. Elmerült a felhők fehérségének és az ég kékjének harmóniájában, s várta, hogy háborgó lelke lecsendesedjen. Békésnek és pompásnak látta a végtelen kékségben úszó fehér vattapamacsokat, ezüstös fényük, mint a mágnes, úgy vonzotta a tekintetét. Bár alapvetően keménynek és érzéketlennek mutatta magát, azért képes volt érzékelni és értékelni az élet szépségeit, bár ilyen hangulatba csak ritkán került, és akkor is csak pillanatokra engedte meg magának. Tudta, hogy a varázslat úgyis hamarosan megtörik, hiszen pár óra múlva egy luxusjachton az életnek egészen másik oldala vár rá. Annak viszont semmi köze nem lesz az élet szépségéhez, a mocskához annál több. Még ha luxuskivitelben is... Szofi a zuhany alatt állt, a szappanos víz végigfolyt a testén. Nem sok ideje maradt, készülődnie kellett, hiszen a többi lánnyal együtt jelenése volt a szaúdi herceg előtt. A luxusjachton mindegyiküket külön kabinban szállásolták el. Noha Szofi Magyarországon a felső tízezer köreiben mozgott, így hozzá volt szokva a fényűzéshez és a drága holmik látványához, a szaúdi herceg jachtján szinte elképzelhetetlen mértékű luxus tárult szeme elé. Tudta, hogy a fényűző életvitelű gazdagok között szinte alapkövetelménynek számít a saját, többnyire 4-5 millió dolláros jacht, mégis tátva maradt a szája, amikor a fedélzetre lépett. A hajó kétszintes volt, tele pazarul berendezett kabinokkal, a herceg magánkabinja, vagyis a királyi lakosztály a második szintet foglalta el. A tervezők leginkább a klasszikus, tradicionális tengeri hangulatot kívánták megidézni a

felhasznált tölggyel és teakfával, illetve az olasz márvánnyal, a klasszikus anyagokat izgalmas modern stílussal ötvözték. Szofi kabinjához hatalmas fürdőszoba tartozott, vízesést utánzó zuhannyal és külön jakuzzival. A lány élvezte a meleg vizet, próbálta kikapcsolni félelmét, és nem gondolni az előtte álló órákra. A pénzét előre, már érkezésnél megkapta a herceg személyi titkárától, ötezer eurót és egy Dior fülbevalót. A hajón tartózkodó négy lány közül hárman kapták ugyanazt a fülbevalót és fizetséget, a negyedik lányt privát árverésen vásárolta a herceg. Nagyon fiatal, félénk, gyönyörű német lány volt. Szofi csak futólag találkozott vele, de olyan érzése volt, hogy a lány nincs teljesen magánál, biztosra vette, hogy erősen bedrogozták. Hosszú, vékony lába szinte összecsuklott a tízcentis tűsarkúban, ahogy fellépett a jachtra, mindig volt mellette egy ember, aki fogta a karját, mintha egyedül képtelen lett volna járni. Nagyon figyeltek rá, Szofi gyanította, hogy ő a herceg titkos favoritja. Tudta, hogy nagyon sok pénzt fog kapni a vékonyka, gyerektestű, félénk arcú lány, de azt is sejtette, hogy neki lesz a legtöbb dolga az este folyamán, a herceg minden bizonnyal őt használja majd a legtöbbet és a legintenzívebben. Ha sajnálta is emiatt, az érzés csak röpke pillanatig tartott csupán, inkább a saját dolgával törődött. Miután lefürdött és kisminkelte magát, felvette a herceg embereitől kapott öltözéket. Hófehér csipketanga volt és ugyancsak vakítóan fehér, teljesen átlátszó csipke hálóing. Szofi a ruhából arra következtetett, hogy a herceget izgatja, ha úgy érzi, romlatlan, szűzies lánnyal lehet együtt. Hallott arról, hogy a Párizsban rendezett prostituáltárveréseken a szűz lányok kelnek el a legmagasabb áron, ezért sokan visszavarratják szűzhártyájukat, és így kínálják magukat a gazdag kuncsaftoknak. Visszagondolt arra, amikor ő vesztette el a szüzességét. Ő is érdekből tette. Már akkor az érdek vezérelte minden lépését, még ha nem is tudatosan. Azóta pedig... Csak a

hasznot, a színtiszta profitot tartotta szem előtt. Kopogtattak az ajtaján. A herceg egyik segédje volt, hogy közölje, ura készen áll, és várja Szofit a lakosztályában. Szofi engedelmesen követte a férfit a királyi lakosztályba. Ö ért utolsónak oda, a többi három lány az övével megegyező öltözékben már a szobában téblábolt. A félénk német lány mellett szintén szőke ukrán és sötét hajú, állítólag brit szépség ácsorgott a herceg színe előtt. Szofi úgy saccolta, ő lehet a legidősebb négyük közül. Mind a négyen szorosan egymás mellett álltak, és a herceg utasítására vártak. Érezte a többi lány idegességét, rettegtek, hogy mi fog történni velük. Mivel ő már megjárta Dubait, s igen széles körű tapasztalatra tett szert, a körülményekhez képest nyugodtan viselte a kiszolgáltatott és megalázó helyzetet. Mert kétségtelenül megalázó helyzet volt, ahogy négy fiatal, szép arcú lány átlátszó ruhában ácsorog egy idegen kényúr előtt, aki mint valami állatot, kilóra megvásárolta őket. Olyanok voltak, akár a modern kori rabszolgák. Csak ők sok pénzért saját maguk hajoltak meg az úr előtt, nem kellett leigázni őket senkinek. Saját maguk választották a rabszolgaságot. Anyagi haszonlesésük és földhöz ragadt vágyak foglyai voltak egy olyan világban, ahol minden a pénzről szólt, és a megvásárolható javak körül forgott. Mind a négyen tisztában voltak ezzel, mégis vállalták a kínt, hogy előbbre jussanak, hogy markukban érezhessék a pénz semmihez sem fogható simogatását. Különböző országokból érkeztek, más-más családi háttérrel rendelkeztek, de mind a négyen hitték, hogy ugyanoda tartanak: a gondtalan élet, a gazdagság felé. Fiatalok voltak, mohók és gátlástalanok. Talán fel sem fogták, valójában mekkora az ár, amit álmukért kell majd fizetniük. A percek lassan vánszorogtak, ahogy szótlanul álltak a herceg előtt. Szofit undor fogta el, ahogy a hercegre nézett. Idős, kövér, lusta férfinak tűnt, hatalmas hasa szinte ráfolyt a hófehér

selyemlepedőre. Egykedvűen, az oldalán feküdt, unottan mustrálta őket. Lassan felemelte zsíros ujját, és rámutatott a német lányra, majd egyenként újra végignézte a maradék hármat, végül az ukrán lányon akadt meg a szeme. Felé bökött az ujjával, majd hanyag kézmozdulattal jelezte, hogy a két kiválasztott lépjen elé. Szofi és a sötét hajú lány maradt a helyén. Szofi lélegzetvisszafojtva várt, és legbelül tudta, szerencséje volt, hogy nem rá esett a választás. A herceg végül kelletlenül megszólalt. Angolul beszélt, feltételezte, hogy mindenki érti a nyelvet. Szofi felé fordult. - Azt akarom, hogy ti ketten, akik ott maradtatok, egymást elégítsétek ki, itt az ágyamon. Szépek vagytok, de te már kicsit koros vagy nekem. Most maradhatsz, de többet nem kérek belőled, nem akarlak itt látni - mondta Szofinak, majd mosolyogva a két kiválasztott lányhoz fordult, akik közvetlenül előtte álltak. - Ti pedig, gyermekeim, gyertek, és kényeztessetek engem. Gyere, szőke angyal, vedd a szádba... Szofi legszívesebben megölte volna az előtte heverő, formátlan férfit. Az eszével tudta, hogy szerencsésen megúszta az estét, de a hangsúly, ahogyan hozzá beszélt, és a herceg szemében a megvetés felbosszantotta. Hiszen újra csak az öregedés gondolatával találkozott szembe, és ez ismét megbénította. A sötét hajú lány csak bámult rá, nem értette, miért mered maga elé. Szofi gyorsan összeszedte magát és megcsókolta a lányt. Korábban is volt már együtt nővel, ha a helyzet úgy hozta, nem esett hát nehezére a dolog, sőt, még izgatta is egy kicsit. Lassan mindketten vetkőzni kezdtek, majd elnyúltak a herceg hatalmas franciaágyán. Mielőtt Szofi elmerült a brit lány buja, illatos testében, felpillantott. A fiatal, német szőkeség arcát látta, miközben a kövér herceg teljes testével ránehezedett és belé hatolt. A férfi erős mancsával leszorította a lány vékony karját és hörögve tuszkolta egyre mélyebbre magát a testében. A lány -

nem lehetett több tizennyolc-tizenkilenc évesnél - oldalra fordított arca merev és kemény volt, akár a márvány. De Szofit nem tudta becsapni: látta, ahogy beleharapott a szája szélébe, és tudta, hogy majdnem elhányja magát a herceg minden egyes lökésénél. A férfi egyre erőszakosabb és durvább lett, egyszer csak felemelte a karját, lendített egyet rajta, és hatalmas pofont kevert le a lánynak. A többiek felkapták a fejüket, de a herceg leintette őket. - Mindenki a helyén marad és folytatja. Ő így szereti, ez kell neki, nem igaz? - mondta, majd újra lesújtott a lányra, akinek orrából és szájából szivárogni kezdett a vér. Záporoztak a könnyei, de egy szót sem szólt. A feje szinte élettelenül, még mindig oldalra fordítva hevert, tekintete szívbemarkolóan kifejezéstelen volt. Csendben tűrt mindent. Akár egy rongybaba. - Jó kislány, szereti ő ezt - üvöltötte a herceg, majd újra és újra lesújtott az öklével. Közben tobzódva tette magáévá a lányt. Szofi, ahogyan a többi prostituált is, elfordította a fejét, és tette a dolgát. Nyelt egyet, és folytatta a szeretkezést a sötét hajú szépséggel. Azon az éjszakán a herceg ájulásig verte a szőke lányt, és megkínozta a másikat is. Szofi szótlanul végignézte mindezt. Amikor másnap leszállt a hajóról, első útja egy exkluzív divatszalonba vezetett, kabátot vett magának. Leemelte a fogasról, felpróbálta, de hiába nézett a tükörbe, nem látott ott mást, csak egy homályos foltot. Annyira undorodott magától, hogy képtelen volt szembenézni a tükörképével. Felejteni akart, és feloldozást nyerni. Ám hiába volt pénze, sem a feloldozás, sem pedig a felejtés nem jött el. Új kabátjában kisétált a Szajna partjára. Még volt pár órája gépe indulásáig. Az Andrással megbeszélt találkozóra készült Bécsben, de még ettől sem lett jobb kedve. A folyónál sejtelmes, finom fények hívogatták, az emberek utcabálhoz készülődtek. A víz csendesen, lágyan hullámzott, meg-megcsillantak rajta a lenyugvó nap ferde

sugarai. Szofi céltalanul bolyongott, emberek haladtak el mellette, s hallotta, ahogy hangosan felsír egy kisbaba. Az élet rendje. Születünk, meghalunk. De vajon tényleg az az igazi halál, amikor megáll a szívünk? Amikor nem pumpál több vért az ereinkbe? Vagy vannak, akik addigra már régen meghaltak?! Mert olyan üresek, kiégettek, kiábrándultak belülről, hogy egyszerűen nincs már bennük semmi emberi? Szofi céltalanul ődöngött, gondolataiba merülve. Élőhalottnak érezte magát. Amint egy kissé elhagyatottabb szakaszra ért, megtorpant. Úgy érezte, megérkezett. Egyedül akart lenni fájdalmával. Nézte a Szajna vizét. Megbabonázta, hívogatta. Az örök megnyugvás ígéretével delejezte. Milyen egyszerű lenne elmerülni benne. De nem! Hiszen a múlt nem számít. Véget ért. A lelki fájdalom és a félelem pedig nem más, mint illúzió. Annak a lánynak volt választása, és ő akart prostituált lenni. Csak saját magunk sorsáért vagyunk felelősek, nem vehetjük a nyakunkba mások terhét. Én élek, ép és sértetlen vagyok. Ezzel kell törődnöm: a saját boldogulásommal. Rajtam sem segített senki. Ugyanúgy átléptek volna rajtam, ahogyan én tettem. Prostituált csak úgy maradhat életben, ha megacélozza szívét és lelkét. Nem számít, mi történt. Már elmúlt. Ami most van, már egy másik fejezet a forgatókönyvben, amelyet az élet ír. Szofi még mindig a Szajnát nézte, és teljesen váratlanul újra felötlött benne a kérdés, amelyet esztendőkkel korábban, egy másik országban, másik folyó mellett, a Duna partján már feltett magának. Megérte ezt az életet választani? Akkor gondolkodás nélkül azt felelte: megérte. Ezúttal nem felelt magának. Felszegte az állát, elfordította a fejét a Szajna vizéről, és visszasétált csomagjaiért a szállodájába. Tisztában

volt azzal, hogy nem azért nem felelt saját kérdésére, mert nem tudta a választ. Hanem mert rettegett a választól.

VIII. Elégedettséggel tölt el, hogy képes vagyok elnyomni magamban az érzést. Olyannyira uralni rengeteg fájdalmamat, hogy józan fejjel végig tudom csinálni a mindennapokat prostituáltként. Ez a szakma vagy megőrjít és megmérgezi az elmét, vagy szépen, fokozatosan kiöl minden érzést a nőből. Akik nem látnak bele ebbe a világba, gyakran kérdezik, vajon egy prostituált mit érez, mit gondol, miközben lefekszik egy idegen férfival?! Kiábrándító és igazán egyszerű a válaszom: semmit sem. Kikapcsolok, ködös érzés homályosítja el a tudatomat. Mintha nem is én lennék ott, csak a testem. Automatikusan használom a kezem, a szám, a testem. A pénz iránti vágy irányít, minden gyorsan, érzéketlenül történik. Volt-e olyan, hogy élveztem? Nagyon ritkán, de előfordult. A rengeteg megaláztatás, bántalmazás ellenére sem lettem frigid. Előfordul, hogy a férfinak olyan teste, illata van, hogy jó érzés megérinteni, igazi vágy és igazi gyönyör lesz úrrá rajtam. De ilyesmi nyilván ezerből egyszer fordul elő. A prostituáltak nem szeretnek bele a kliensekbe, és a férfiak sem beléjük. Az előfordulhat, hogy a férfi elméjét rövid ideig elhomályosítja, hogy gyönyörű, fiatal nővel lehetett együtt, esetleg úgy érzi, szerelmes. De a valóságban ennek semmi köze a szerelemhez. A férfiaknál a szex amúgy is teljesen más lapra tartozik, mint a szerelem. A nők többsége persze nem érti, hogyan tudnak szexelni olyan nővel, akit nem

szeretnek, vagy még csak nem is ismernek. A férfi lezavarja a szexet, majd pedig elfelejti. Nem akarja megbeszélni, rágódni rajta... Csak kibeszélni, ha dicsekedni akar a barátainak. Ha viszont a nőnek nincs kapcsolata, vagy egyéb okból csak szexre keres férfit, akkor is olyanra esik a választása, aki számos tekintetben megfelel neki. Vagyis párt választ ilyenkor is, válogat... A férfi viszont szexuális éhség esetén csak egy résre vágyik. Mondjon bárki amit csak akar, de többéves prostitúció után kijelenthetem, a férfiak igenis egyszerűek és könnyen irányíthatók. Szexszel pedig borzalmasan manipulálhatók. Egy ideig. Azt mondják, és teljesen igaz: a nők szexszel, a férfiak erőforrásaikkal csábítanak. De ez csak egy ideig működik. Mert a férfiak többsége azért az eszével házasodik, olyankor nem a férfiassága vezérli. Ezért nevetek hangosan minden egyes alkalommal, amikor a Micsoda nő! című film megy a tévében. Nevetek rajta, ugyanakkor veszélyesnek is találom azt a filmet. Mert ha fiatal lányok nézik ezt a filmet, naivan azt hihetik, hogy a való életben, ha bármilyen csekély esély is, de van arra, hogy amit ott látnak, megtörténhet. Hogy érdemes a testüket áruba bocsátani, hiszen majd jön a herceg fehér limuzinnal, és kiemeli őket a mocsokból. Ha valaki, akkor én pontosan tudom, mekkora hazugság. A herceg sosem jön el. Mert a valóságban milliomos soha nem vesz el prostituáltat. A valóságban fájdalom, elrontott, kisiklott életek, tragédiák, rémálmok vannak, s egy ideig annak a reménye, hogy ha egyszer kiszállunk, a megkeresett pénzből talán végre normális életet élhetünk. Aztán ennek a reménye is szertefoszlik. Hiszen az úgymond normális élet elérhetetlen távolságba került. A férfiakhoz való hozzáállásunk örökre megváltozik, a szívünk megkeményedik, testünk érzéketlenebbé válik. A baráti, érzelmi kapcsolatok megszakadnak, mert nem törődhetünk mással, csak

magunkkal. Még akkor is, ha az ember eleinte azt mondja, végig lehet csinálni, olykor még élvezni is lehet, és tulajdonképpen ez a szakma megtanít elfogadóvá válni. Való igaz, hogy elfogadóak leszünk, csak közben saját magunkat gyűlöljük meg és zsigereljiik ki. Ebben a szakmában azt kell mérlegelni, hogy megéri-e pénzért odadobni mindent. Ma már nem tudom olyan határozottan állítani, mint régebben, hogy igen. Hiába gondolt lemondással jövőjére és szerelmére, Szofi mégis úgy érezte, egy csöppnyi napsütés azért az ő életébe is beköszönthet. Már három napja Andrásnál volt Bécsben, és együttlétük minden egyes percét élvezte. A férfi anyagilag és testileg is kényeztette, s ez a prostituált számára maga volt a mennyország. Igazság szerint András valamilyen oknál fogva nem kezelte úgy, mint egy szajhát, hanem sokkal inkább értékes játékszert látott benne, melyet maximálisan kiélvezett. Fura módon lelke valamiféle kihívásának engedelmeskedve mindenáron meg akarta mutatni neki, milyen is az igazi férfi. Szofi pedig fürdött ebben a figyelemben. Miután harmadjára is kielégítette a férfit, aki fáradhatatlan szeretőnek bizonyult, András elvitte egy bécsi luxusüzletbe, és újabb bundával kényeztette. Hiába ébredtek kifejezetten napos, meleg időre, Szofi mohó természetéhez hűen az időjárás ellenére azonnal belebújt a bundába, és abban lejtett végig az utcán, s az sem zavarta, hogy többen megbámulták emiatt. Andrást mulattatta Szofi gátlástalan vágya a gazdagság, luxus és szép holmik iránt, s mivel minden remekül mutatott rajta, a férfi boldogan vásárolta neki a ruhákat és ékszereket. András maga is alulról küzdötte fel magát, húszas, harmincas éveit keményen végigdolgozta, egyetemet soha nem végzett, s mikorra mindene megvolt, amiről álmodott, úgy érezte: kicsit kikapcsolódhat, hátradőlhet és élvezheti az életet úgy, ahogyan ő akarja. Béklyók, gátlások, erkölcsi normák nélkül. Ha éppenséggel

ahhoz volt kedve, hogy Bécsben szórakozzon a szajhájával és kényeztesse kicsit a nőt, mert őt éppen az tette boldoggá, hát akkor azt csinálta. Nem kellett senkinek elszámolnia, még feleségének, két gyermeke édesanyjának sem. Nagyon szerette az asszonyt, soha nem akart volna szándékosan fájdalmat okozni neki, de úgy gondolta, azért az anyagi biztonságért, amelyet előteremtett a családjának, neki is jár valami: méghozzá a szabadság. Mulattatta Szofi karakteres keménysége, és úgy döntött, kiélvezi a nőt, ameddig csak lehet. A vásárlás után visszamentek a szállodai szobába, ahol Szofi legjobb tudása szerint megdolgozott a pénzéért. András pedig megállapította magában, hogy a nő élete egyik legjobb befektetése volt. Az ágyon heverésztek, amikor András váratlanul nekiszegezte a kérdést. - Voltál valaha szerelmes? - Ugye viccelsz velem? - Nem, teljesen komolyan kérdezem. Kizártnak tartom, hogy egyetlen férfi sem érintette volna meg soha a szívedet. Szofi habozott, mielőtt válaszolt. - Talán egyszer voltam szerelmes. De nem tartott sokáig. - Mi történt? - Semmi. A szokásos. Nős volt. - A kuncsaftod volt? - Nem. - Nem fizetett neked, és te lefeküdtél vele? Tényleg halálosan szerethetted. András hangosan kuncogott. Szofi nem volt annyira jó kedvében. Nem akart Péterről beszélni. Bár már régen történt, még mindig úgy érezte, rossz érzés Péterre gondolnia. Andrást viszont nagyon is elgondolkodtatta a dolog. - És soha nem akartál férjhez menni, és rendes életet élni? - Nem hiszek a házasságban.

- Miért, miben hiszel? - A tisztességes profitban, drágám. András megint nevetni kezdett. - Komolyan, a legszórakoztatóbb nő vagy, akivel életemben találkoztam. - Hízelgő. És minek tartod a feleségedet? Szofi megérezte, hogy nem kellett volna feltennie ezt a kérdést. András arcára árnyék vetült. Látszott rajta, hogy csöppet sincs ínyére, ha a házasságát firtatja egy nő, aki nem a felesége. - A legcsodálatosabb nőnek tartom a világon, aki két gyönyörű gyereket szült nekem. Szofi nem bírta ki, hogy ne mondjon erre valamit. - Ha annyira csodálatos, miért csalod meg? - Tisztelem és szeretem, és soha nem fogok elválni tőle. De vannak bizonyos szükségleteim, amelyeket nem tud kielégíteni. És igazság szerint nem is akarok erről beszélni vele. - Mint például az izgalom? - Igen, például az izgalom. Szükségem van arra, hogy vágyjak egy nőre, hogy levadásszam és leigázzam, hogy mindenestül az enyém legyen. S ez igaz rád is. Azt akarom, hogy csak az enyém legyél. - Mármint a saját szajhád? - Nem mondtam volna ki mindenáron a szajha szót, de ha ragaszkodsz hozzá, igen. Azt szeretném, ha az én szajhám lennél, senki másé. - Az üzletben nincs helye a mellébeszélésnek. András mosolygott. - Tetszel nekem, Szofi. Tetszik ez a keménység, a nyerseség, ami benned van. Izgatónak talállak, és kihívást érzek benned. Nem tudom, meddig fog tartani, de ameddig érzem, akarlak téged. S hajlandó vagyok bármennyit fizetni. - Tudod, hogy ha ki akarsz sajátítani, az nagyon sokba fog kerülni. - Tudom, de hidd el, nem fog megrengetni. Szofi pontosan tudta, hogy így van, hiszen kuncsaftja az ország egyik leggazdagabb embere volt, noha nem dicsekedett sohasem a vagyonával. András csöndben támogatott különböző kórházakat

és gyerekszervezeteket is. A gyógyításra hajlandó volt bármennyit áldozni. Soha nem beszélt róla, de súlyosan ekcémás volt, s ha belobbant a bőre, hetekig magánklinikán kezeltette magát, mert a viszketés miatt többször olyan pszichés állapotba került, hogy konyhakéssel akarta lenyúzni a saját bőrét. Gyűlölte ezt a fogyatékosságát, ahogy minden más emberi gyengeséget is. Soha nem beszélt senkinek a betegségéről, ahogyan arról sem, hogy első gyermeke, egy kislány, félévesen meghalt orvosi műhiba következtében. Később két fia született, de mindig vágyott kislányra. Ám ez az álma szertefoszlott, amikor kiderült: a feleségének több gyermeke már nem lehet. Sajnálta az asszonyt, és tisztában volt azzal, hogy a felesége folyamatosan attól retteg, valamelyik szeretője egyszer csak megajándékozza Andrást egy kislánnyal, akiért elhagyja a családját. Pedig erre nem volt esély. Nem azért, mintha András annyira ügyelt volna a védekezésre, hanem mert nem engedte volna, hogy megtörténjen. A felesége előtt megpróbálta a lehető legdiszkrétebben intézni viszonyait, s arra törekedett, hogy a legkevesebb fájdalmat okozza az asszonynak. Rövid, s meglehetősen szenvedélyes kapcsolatokba bonyolódott szép és fiatal, általában megvásárolható nőkkel, de ezek a kapcsolatok vajmi keveset jelentettek neki. Már jóval azelőtt véget értek, hogy bármi is elkezdődhetett volna. Andrásnak nem jelentett gondot, hogy kiadja alkalmi szeretői útját, kellő távolságtartással és érzéketlenséggel kezelte ezeket a viszonyokat. Faramuci módon éppen ezek a nők erősítették meg a házasságát, hiszen azáltal, hogy újra és újra megállapította, mennyire üresek, felszínesek és anyagiasak a környezetében megforduló szépségek, újra és újra megtanulta értékelni és nagyra tartani a feleségét. Annál is inkább, mert Zsuzsa akkor is szerette, amikor még senki volt, és semmije sem volt. Nem gyakran mondogatta a feleségének, de őszintén hálás volt neki

azért, hogy a nehéz időkben is kitartott mellette és támogatta. Ő ezt korlátlan anyagi juttatásokkal és gondtalan élettel hálálta meg az asszonynak. A férfinak fogalma sem volt arról, hogy ennek ellenére mennyit szenvedett mellette a felesége. András nagyon könnyen megkívánt egy nőt, de általában éppen olyan hamar ki is ábrándult belőle. Számára az állandóságot a felesége jelentette, tisztelte és szerette az asszony tartását és erejét. Zsuzsán kívül most először találkozott olyan nővel, akiben megérezte a hasonló erőt. Szofi veszélyes volt, és korántsem a szépsége miatt. András pedig élvezte, hogy végre van valaki, aki nem egyszerű préda, akire oda kell figyelnie, ha győzedelmeskedni akar felette. Az üzleti életben örökösen diadalmaskodhatott, s az élete kezdett egyhangúvá válni. Szofi személye végre visszahozta mindennapjaiba a régen várt izgalmat. S ez az érzés milliókat is megért neki. - Akkor kifejezem másképpen: megtiltom, hogy mással is lefeküdj. Csak magamnak akarlak. Kapsz egy nagyobb lakást kezdetnek. Aztán a többit meglátjuk. - De a nevemre. - Egyelőre használatra. - Mondom a nevemre. - Haszonélvezőnek. Mondjuk két évig. Utána a tied lehet. Nekem is be kell biztosítanom magam. - S ha nem is akarsz engem két évig megtartani? - Nézd, arra jó esély van, de ha addig kielégítesz és szórakoztatsz, ameddig nekem jó, akkor a tiéd a lakás. S nem kell a két évet megvárni. Szofi felhúzta a szemöldökét. - De új építésűt, és legalább száz négyzetmétert akarok. - Százhatvanat néztem ki. Szofi elégedetten mosolygott. - Hányadik kerület? - A második. - Egész kellemesen lehet veled üzletelni.

- De kezd egyoldalúvá válni. Régen nem kaptam cserébe semmit: nem vetted a szádba. András megfogta Szofi fejét és rátolta az ágyékára. A lány kuncogott. - Te mindig megkapod, amit akarsz? - Mindig... - válaszolta, majd eldőlt az ágyon, behunyta a szemét, és hagyta, hogy a lány puha, telt ajkával és rózsaszín nyelvével kényeztesse a férfiasságát. Az utolsó gondolata az volt, mielőtt kiáradt, hogy tényleg élete legjobb üzletét kötötte meg azzal, hogy saját szajhájává tette Szofit. András észre sem vette, de a hullámokban rátörő élvezettől artikulátlanul üvölteni kezdett, és egy jókora pofont is lekevert Szofinak. A lány nem szólt rá, csak magában állapította meg, hiába állította korábban oly határozottan az ellenkezőjét, András ösztönösen mégis csak úgy kezelte, mint egy prostituáltat. A feleségét minden bizonnyal nem ütötte volna meg orális szex közben. És Szofi szerint ez így is volt rendjén. Csak azt nem értette, akkor miért esett neki mégis rosszul.

IX. Szerelem, hűség, házasság... Micsoda szavak, és milyen valós tartalom húzódik mögöttük! Szinte minden nő erre vágyik, egészen kis korától kezdve álmodozik a férfiról, aki majdan boldoggá teszi, és akinek gyereket szülhet, vacsorát főzhet, akit szerethet, és akiről gondoskodhat. Milyen gyönyörű jövőkép! Sok nőnek megvalósul az álma, ez kétségtelen. Számos nő megtalálja a férfit, akire vágyott. S az is igaz, hogy létezik szerelem is. Sőt, szerelmi házasság is. Egy azonban nincs: hűség. Ennek pedig egyszerű oka van. Még ha egykor voltak is erkölcsök, s jelentett bármit is az eskü, amit két ember egymásnak tett, azóta jócskán megváltozott a világ. Minden mozgásban van, minden gyorsabb, személytelenebb lett, s ezzel együtt az emberi kapcsolatok is kiüresedtek. Még a reklámokból is az zúdul ránk, hogy ha valami nem jó, akkor cseréld le újabbra, fiatalabbra, szebbre. Minden pótolható lett jobbal, szebbel, modernebbel, a tárgyak, és vele együtt az emberek is. A férfiak alapvetően hűtlenebbek, mint a nők, hiszen számukra a szex nem jár együtt érzelmekkel, és az aktus sokkal kevesebbet jelent. Ha jelent egyáltalán valamit. Ugyanakkor a nők is mások lettek. Számukra ma már szintén kevesebbet jelent az a szó, hogy hűség. S emiatt egyre kevésbé boldogok. Miközben többen teljesítik ki önmagukat a karrierben, negyvenesként jönnek rá,

hogy tulajdonképpen rossz házasságban élnek, bár a munkájukban remekül boldogulnak. Fogják magukat, és félrelépnek, vagy egyszerűen kiszállnak a házasságukból, és megkezdik bolyongásukat. Nem könnyebb a helyzete a fiatal nőknek sem. Hiszen a női magazinokban és a barátnőiktől is azt hallják, hogy ugyanúgy szabadon szexelhetnek, skalpokat gyűjthetnek, mint a férfiak, a határok ma már elmosódtak. Nekik sem életre szól a szerelem, és a házasság sem feltétlenül. Ugyanakkor a különböző filmekben és szappanoperákban még mindig az a menő, ha a férfi lovagias, udvarol, megveszne a nőért, és mindent megtesz azért, hogy együtt maradjanak. A lányok pedig néznek, akkor most hogy is van ez? Ki hordja a nadrágot, és egyáltalán kinek kell felszednie kit? Miért van az, hogy a nők megváltoztak, megannyi forradalmat megvívtak önmagukért, de a férfiak megmaradtak ösztönlénynek? Sok férfi jár hozzám, és szinte mindegyik ugyanazt akarja: kielégülni, hódítónak látszani, némelyikük pedig beszélgetni akar, megszabadulva a mindennapok egyhangúságától. Noha nem egy jár közülük terapeutához is, egy kicsit én is a pszichológusuk vagyok. A legtöbbjük nős, családos ember. S mind ugyanazt mondja: annak ellenére, hogy félrelépnek, alapvetően megadják asszonyuknak azt, amire igazán vágyik. Meggyőződésem, hogy a nőknek elsősorban biztonságra van szükségük. Jobban vonzza őket az a férfi, aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Alapvetően három dolog kell ehhez: mindenük meglegyen anyagi téren, szépnek érezhessék magukat, és szeressék őket. Egyébként a férfiak igényei roppant hasonlóak: ők is az anyagi helyzetük és a férfiasságuk mérete miatt bizonytalankodnak, na meg azért, hogy elég hódítóak-e, elég jók-e az ágyban, vagy sem. Igazság szerint a házasság akkor működhet, ha a nő megkapja a biztonságérzetet, a férfinak pedig nem szenved csorbát az önértékelése. Csakhogy a nők nagy többsége egy idő

után már nem tudja hitelesen és folyamatosan azt az érzést táplálni a férfiban, hogy hódítónak és férfiasnak látja. Na, itt jövök én a képbe, és még számos prostituált vagy szerető. Végső soron éppen én tartom össze ezeknek a férfiaknak a házasságát, mert megadom azt, amit otthon hiába szeretne, de cserébe csak pénzt kérek, nem válást és házasságot és más bonyodalmakat. Hogy mit tehet erre egy okos (férjes) asszony? Semmit. Befogja a fülét és a szemét, és reménykedik abban, hogy a férje nem szeret bele a szeretőjébe vagy szajhájába, csak használja egy ideig, aztán hazatalál. Mindenkinél jobban ismerem a férfiakat, ezért meggyőződésem, hogy nincs olyan férfi, aki legalább egyszer ne lett volna hűtlen az asszonyához. Míg a nő leginkább saját magához, saját elveihez képtelen hű maradni... Andrást nem különösebben foglalkoztatta a hűtlenség kérdésköre, és az sem, hogy a mellette lévő szépség éppen min töri a fejét. Egyszerűen csak jól érezte magát. Egy autó hátsó ülésén, rengeteg bortól és Szofitól mámorosan ücsörgött, és nagyokat nevetett. Szofi is alaposan felöntött a garatra, és már a kocsiban hevesen csókolózni kezdtek. Igazán remek estéjük volt: András elvitte Szofit az Operába, majd vacsorázni Pest legdrágább és legfelkapottabb éttermébe. A lány egész este kacéran mosolygott a férfira, folyamatosan izgatta: hol apró érintésekkel, hol pedig érzéki gesztusokkal. András úgy érezte, megveszik Szofiért. A férfi cége sofőrjét hívta, az alkalmazott tudott főnöke ügyes-bajos dolgairól, de busás havi fizetés fejében nem látott és nem hallott semmit. A sofőr vezetett, míg András Szofival szórakozott a hátsó ülésen. Olyannyira izgatónak és szépnek találta a lányt, hogy nem bírta ki, a hátsó ülésen megfogta a lányt, szétfeszítette a lábát, és nyelvével izgatta Szofit, aki hangosan nyögdécselni kezdett. András magából kivetkőzve esett neki, szinte falta a lány nedves,

csupasz ölét, nyelve után ujjaival is birtokba vette. A lány sima, szőrtelen öle remegni kezdett. András az ujjait körkörösen mozgatta, s egyre beljebb jutott a lány testében. A másik kezével lemeztelenítette a lány bal mellét, hüvelyk- és mutatóujjával kemény csúcsot formált mellbimbójából. Szofi dorombolni kezdett. András mosolygott a lány heves reakciójától, majd ráfújt a mellére, amitől Szofi hangosan felnyögött, majd hirtelen elszégyellte magát, hiszen rájött, hogy egy kocsi hátsó ülésén van éppen, elöl pedig a sofőr minden bizonnyal hallja őket. - Andris, talán nem itt kellene - suttogta a férfinak, aki meglepődött a lány szavain. - Na, hová lett az én kis gátlástalan szajhám? Játsszuk az úrinőt? Hangosan felnevetett, majd újra tobzódni kezdett a lány szeméremdombjában és duzzadt redőiben. Amikor befejezte, váratlanul felnézett. - Ne szállodába menjünk, meggondoltam magam. A sofőr érezhetően levette lábát a sebességről és türelemmel várta a következő utasítást. - Vigyen minket haza. - Úgy érti, uram, hogy önhöz? - a sofőr próbálta leplezni megdöbbenését. - Igen, a házamhoz, ahol lakom. - Uram, ne haragudjon, de biztosan jó ötlet ez? - Vegyük úgy, hogy ezt most nem hallottam. Mert ha meghallottam volna, ritka nagy szemtelenségnek gondolnám - közölte hidegen András. - Elnézést kérek, uram - mondta a sofőr, majd csöndben vezetett tovább. Szofi megértette, mit akart mondani az alkalmazott, hiszen ő is megdöbbent András hirtelen döntésén. - Ezt hogy gondolod? És mi lesz a családoddal? - Nyugi, senki sincs otthon. A feleségem elutazott pihenni, a gyerekek táborban egy teljes hétig. Miénk az egész ház. Minden szinten és zugban veled akarom csinálni. András nem volt józan, és gerjedelmét csak fokozta, hogy Szofi mintha ellenállt volna. „Most be fogom

törni, érzem" - gondolta magában, és ettől annyira felizgult, hogy férfiassága szinte szétfeszítette a nadrágját. Szofi tovább aggodalmaskodott. - Nem fogod megbánni holnap? - Szivi, azért a házért egyedül én dolgoztam meg, senki más. Nincsenek otthon, senki nem fogja megtudni, és őszinte leszek, ki akarom próbálni, milyen érzés másik nővel hemperegni a családi ágyban. Izgat a gondolata. Márpedig én megtehetek bármit - közölte ellentmondást nem tűrő hangon. Szofi úgy döntött, nem vitatkozik vele, hiszen a férfi élete és családja, úgy viselkedik velük, ahogy akar, neki semmi köze hozzá. És igazság szerint olyan nagyon nem is izgatta, mi történik András feleségével. Azt mindenesetre megállapította magában, hogy tényleg soha nem akar férjhez menni. Szofinak a lélegzete is elállt, amikor az autó megállt András háza előtt. A legszebb, legízlésesebb épület, amit életében valaha is látott. A második kerület szélén jártak, csendes, festői szépségű környezetben, ahol nappal nem lehetett mást hallani, mint madárcsicsergést. A város, az autók zaja távolinak tűnt. András nem is házban élt, inkább háromemeletes, fehér kövekből épített, tornácos palotában, amit park méretű füves terület vett körül, útjait sövényszerűen összefonódó bokrok szegélyezték. A fák alatt világoszöld volt a fű, illatos üdeséget árasztott magából. Hiába volt sötét, a kerti lámpák felgyulladtak, és beragyogták a házat és a zöldet. Szofinak az jutott eszébe, hogy olyan az egész, akár egy díszlet. Gyönyörű díszlet, amivel nem tudott betelni, ami eszét vette. Meghatottság áradt szét a testében András ragyogó gazdagsága láttán, s most már hálás volt a férfinak, amiért a házába hozta őt. Látnia kellett ezt a csodát. András kézen fogta és bevezette az épületbe. Szofi hatalmas előszobában, inkább előcsarnokban találta magát, körben sok szoba nyílt. Felmentek az első emeletre, ahol újabb hét szobát látott. Andrásék

hálószobája a folyosó végén volt, mellette sorban a gyerekek külön fürdőszobás kis lakosztályai. A félhomályban András húzta maga után, Szofi alig nézett körbe. Annyit érzékelt csak, hogy nagy a rend és tisztaság a házban, ahol bézs és sötétbarna színek uralkodnak. Szofinak feltűnt a sok virág, több friss csokor is illatozott a bútorokon. A lány számára a dús virágdísz mindig is a gazdagságot szimbolizálta. Beléptek a hálószobába, András felkapcsolta a villanyt. A szoba közepén hatalmas, elegáns franciaágy állt, támláját fakeretben sötétbarna bőr borította. Fénylett rajta a százezres mokka ágytakaró. A két éjjeliszekrényen András és felesége esküvői fotója meg a gyerekek képe hirdette harsányan, Szofi egy boldog család hálószobájába érkezett. András levetkőzött, majd nekiesett a fotókon mélázó Szofinak. Szenvedélyesen megcsókolta, szinte felfalta a lányt. Letépte a ruháját, elszakadt a cipzár. - Szívem, ez közel háromszázezres ruha volt. - Kit érdekel? Kapsz tőlem másikat - válaszolta hetykén András, majd rálökte a selyem ágytakaróra, és folytatta a tobzódást Szofi testében. Megmarkolta kemény fenekét és előrenyomta csípőjét. Tövig belé hatolt. Miközben ütemesen mozgott a nőben, nyelvét is belefúrta szájába, mindenütt érezni akarta. Szofi viszonozta a csókot, és vadul ölelte a férfit, tépte a haját, lábát pedig átfonta a hátán, hogy minél mélyebbre merülhessen benne. Testük ősi táncot járt, őrjöngtek a szenvedélytől, amikor egyszerre a csúcsra értek. András Szofin maradt, amíg lélegzete vissza nem tért normális ritmusába. Majd felkelt, lekapcsolta a villanyt, az ágytakaró alá bújt, és maga mellé húzta a lányt is. Átkarolta vállát, Szofit megnyugtatta a férfi szívének dobogása. Milyen jó így elaludni, érezni őt egészen közelről, gondolta, miközben egyre mélyebbre zuhant az álom öntudatlanságába. Utolsó gondolata az volt, hogy életében először a feleség helyébe lépett. Egy idegen asszony ágyában aludt, összefonódva a

férjjel, aki olyan szorosan ölelte, hogy Szofi néhány varázslatos, igazán mámoros pillanatra azt hitte, összetartoznak... Verőfényes reggel lett, mire Szofi felébredt. Jólesően nyújtózkodott, boldogan a másik oldalára fordult, hogy megkeresse és átölelje Andrást. Ám csak egy párnát talált a férfi helyén. Rosszkedvűen vette tudomásul, hogy a férfi eltűnt. Felült az ágyban, megtörölte a szemét, ekkor tűnt fel neki a papírlap András párnáján. A férfi tudatta vele, hogy dolgozni ment, és kérte, ne haragudjon rá ezért. Hozzátette, hogy Szofi azt csinálhat a házban, amit csak akar, a személyzet mindenben segít neki, és nyugodtan időzzön bármeddig, garantáltan nem fogja zavarni senki (vagyis nem jönnek haza váratlanul a családtagjai). Szofi megvigasztalódott, és úgy döntött, felfedezőútra indul András hétköznapi életében. Kinyitotta a hálószobai szekrényt, és belekémlelt. Jókedvűen vette tudomásul, hogy András feleségének három gyönyörű szaténköpenye is van. Kivette a feketét, és magára öltötte. Borzongató érzés töltötte el attól, hogy az idegen asszony ruháját viselte. Megszagolta a köpenyt, és még jobban összehúzta magán. Becsukta a szekrényajtót, és a nappali fényben újra megnézte Andrásék hálószobáját. Az ágynemű és a takaró még gyűrött és meleg volt az éjszaka szenvedélyétől és a közös alvástól. Vajon akkor is ilyen gyűrött szokott lenni a takaró, ha a feleségével szeretkezik? Vajon őt is annyira kívánja, mint engem? Vele is ennyire brutális, vagy őt simogatja és szeretgeti? Szofi maga elé képzelte, ahogy András éppen meghágja a feleségét a hatalmas franciaágyon, de mivel nem töltötte el jó érzéssel ez a kép, próbálta másfelé terelni a gondolatát. Az ágyhoz sétált és leült a szélére. Kezébe vette Andrásék esküvői

fotóját. Boldog párt látott a képen. A nőnek füle mögé simított szőke haja és nagy kék szeme volt. Nem kifejezett szépség, sokkal inkább természetesen bájos teremtés volt. András a kamerába nézett, és nevetett, míg az asszony a férfi felé fordulva boldogan tekintett rá. Leplezetlen szerelem és csodálat tükröződött kipirult arcán. És még valami: bizalom. A fotó húsz esztendeje készülhetett, akkoriban az asszony még bizonyára feltétel nélkül hitt abban, hogy férje sosem fog fájdalmat okozni neki, és ha lesznek is nehézségeik, ketten, együttes erővel megoldják és felülkerekednek a hétköznapi bajokon. Akkor még nem sejthette, hogy férje egyszer majd az ország egyik leggazdagabb embere és könyörtelen üzletember lesz, akinek legfőbb szórakozását fiatal, gyönyörű nők falása jelenti majd. Szofihoz sok házas ember járt, de ennyire közelről sohasem szembesült a másik nő, a feleség jelenlétével. Mindenütt érezte a nyomát. Nyilvánvalóan ő rendezte be a házat, hiszen annak ellenére, hogy minden roppant ízléses és decens volt, érezni lehetett az enyhén nőies vonásokat. Szerette a lágy drapériákat és a virágot. Az éjjeliszekrényén élettől duzzadó, gyönyörű orchidea állt. Szétáradt kellemes, édes illata, nem véletlenül tartják az illatok királyának. Szofinak eszébe jutott, hogy a leggyönyörűbb, legkívánatosabb nőket is „orchideaillatúnak" nevezik a történelemben. Egyszerre érzéki, gyönyörű és gazdag ez a virág, épp ezért lett Szofi kedvence. Tekintete újra az esküvői fotóra esett. Elgondolkodott azon, milyen is a feleségek és a szeretők élete. Ő egyik kategóriába sem sorolható, hiszen fizetett szexpartner volt, de szemében a szerető sokkal alacsonyabb rendű nőnek számított a feleségnél, de saját magánál is. Szofi megvetette és kinevette a szeretőket. Ök azok, akik szeretnek, de szenvednek, miközben iszonyúan megalázzák őket. A szeretők hűségesebbek a feleségeknél is, és még akkor is reménykednek és ácsorognak a mellékvágányon,

amikor a vonat már régen elment. Egész fiatalságukat áldozzák az elérhetetlen férfira, aki soha nem fogja megköszönni, hogy annyi esztendőn át hűségesen és szerelmesen kitartottak mellette. Manapság ugyan már nem akad sűrűn nemesember vagy királyi főúr, akinek egy-kettőre ágyasává vagy hivatalos szeretőjévé válhatunk, de vannak gazdag vállalkozók, és kevésbé tehetős, de jó megjelenésű vagy nem is annyira jóképű, de jó szövegű férfiak (egytől egyig köztiszteletben álló családapák), akik basaként tartják háremüket. Persze nem annyira népeset, mint a keleti világ meséiben, egyszerre inkább csak két- vagy háromtagút. A legtöbb nős férfi természetesen kínosan ügyel arra, nehogy a felesége tudomást szerezzen kiruccanásairól, pásztoróráiról. Nem úgy a haveri kör. Szinte törvényszerű, hogy a gyanútlan feleség értesül utolsóként férje kettős (időnként hármas) életéről. De amúgy köztitok, ki kinek a szeretője. A társadalom kivétel nélkül a szeretőt ítéli el, nem a házasságtörőt. Csak a nő lehet a bűnös, csábító betolakodó, akinek semmi más célja nincs, mint hogy szétrombolja a harmonikus családot. A nős férfit hogy is vádolnák, hiszen már a Paradicsomban is Éva csábította bűnre a szende Ádámot, s nem fordítva. Szofi gúnyosan elmosolyodott. Tudta, hogy a társadalom őt még a szeretőnél is jobban megveti, mégis valamiféle győzelmi mámor kerítette hatalmába, ha arra gondolt, hogy míg a szerető ingyen adja oda magát a férfinak, sőt, vár rá hosszú éveken keresztül, őt milyen busásan megfizetik. Pedig a vége ugyanaz: amint kényelmetlenné válik a férfi számára a viszony, lelkizés és tépelődés nélkül kiadja a szerető útját. Andrással való kapcsolata sok fejtörést okozott Szofinak. Kevesebb volt, mint a klasszikus értelemben vett szerető, de jóval több mint egy prostituált. A férfi látszólag megbecsülte, napról napra közelebb kerültek egymáshoz, és noha Szofi folyamatosan küzdött ellene,

a férfi egyre többet jelentett számára. Azt a feltételezést még maga előtt is zsigerből elutasította, hogy beleszeretett volna a férfiba, de el kellett ismernie, hogy András önkéntelenül is támasza, ahogy ő nevezte, sziklája lett. Noha eleinte küzdött a férfi ereje ellen, egyre inkább behódolt neki. Tudat alatt fejet hajtott András előtt. Magát azzal áltatta, hogy András nem vette észre a bensőjében végbemenő változást, s próbálta eljátszani a korábbi csábító szirént, aki erős és leigázhatatlan. Pedig a valóságban egyre inkább elgyengült, ha András közelében volt. Most is, amikor a férfi házának hálószobájában üldögélt, és az esküvői képet nézegette, úgy érezte, hiányzik neki a férfi. Élvezte, ha csak pár percre is, de a feleség helyébe képzelhette magát. Szofi kíváncsisága nőttön-nőtt az asszony iránt. Annyit már tudott róla, hogy szőke, remek ízlése van, szereti a szaténköntösöket és az orchideát. Kinyitotta a nő éjjeliszekrényét és belekémlelt. Müller Péter egyik könyvét, kézápoló balzsamot, papír zsebkendőt és egy közepes, bőrkötésű noteszt talált. Utóbbi felkeltette kíváncsiságát és belelapozott. Gonoszul elmosolyodott. A feleség naplója volt. Képtelen volt megállni, hogy beleolvasson. Úgy érezte, végre többet megtudhat a nőről és a házasságáról is Andrással. Ennyire megbízik a férjében, hogy nem rejti el jobban a naplóját? Én biztosan nem hagynám így elöl, hogy bárki megtalálhassa és kiderüljenek legféltettebb gondolataim. Vagy szándékosan hagyja elöl, azt szeretné, hogy András beleolvasson és megismerje az érzéseit? Miközben gondolataiba merülve lapozgatta a könyvet, Szofi szeme megakadt egy néhány hónapja írt bejegyzésen. Az asszony ezt írta: ,,Érzem, hogy megint van valakije. Próbál kedves lenni, és úgy tenni, mintha minden rendben volna, de valami belül azt súgja,

hogy nem így van. A múltkor is bement a fürdőszobába, kinyitotta a zuhanyt, majd kijött, de nem volt vizes. Telefonálhatott, és nem akarta, hogy halljam, kivel és mit beszél. Azt hihette, a zuhany hangja elnyomja a beszédet, és nem bukik le. Vajon meddig bírom még eljátszani a vak feleséget, aki nem vesz észre semmit? Hiszen sokkal többet tudok a dolgairól, mint képzelné. Megint rengeteget van külföldön. Pár napra eltűnik, azt mondja, üzleti úton van, de pontosan tudom, hogy a nőcskéivel szórakozik, Bécsben, Párizsban vagy Londonban. Nem tudom, meddig leszek képes ezt még elviselni. Egyre jobban fáj. Amikor először megtudtam, hogy félrelép, azt hittem, belehalok. Aztán megpróbáltam szemet hunyni felette, és megmagyarázni magamnak, hogy ilyen az élet, az a dolgok rendje, hogy a férfiak félrelépnek és megcsalják a feleségüket. Mégis mindig, amikor elutazik, úgy érzem, kést döf a szívembe. Folyamatosan attól rettegek, hogy egyszer azzal állít haza, hogy beleszeretett valamelyik nőcskéjébe. Vagy gyereke születik valamelyiktől. Mihez kezdenék akkor egyedül? Mi lesz a gyerekeinkkel? Hiszen a mai napig nagyon szeretem őt." Szofi továbblapozott, és a napokban írt bejegyzést talált. „Már két és fél hónapja nem feküdt le velem. Amikor hazaér, egy gyors csókot ad, de egyáltalán nem kíván engem. Legutóbb, amikor lefeküdtünk egymás mellé, megpróbáltam elcsábítani, de ö hárította a közeledésemet. Az is rosszul sült el, amikor megpróbáltunk szexfilmet nézni. Néztük együtt a filmet, és András majdnem elaludt, miközben a hasamon pihentette a kezét. Rettenetesen megalázó volt: ott feküdtem meztelenül, és közben ő annyira sem méltatott, hogy megérintsen. Pedig annyira szeretnék még tetszeni neki. Még mindig kívánom őt, és szükségem lenne az érintésére. Szükségem lenne arra, hogy

nőként kezeljen. Negyvenkét éves vagyok, és azt akarom, hogy a férjem kívánjon engem. Biztos, hogy a szajháin éli ki a vágyait. Emlékszem, hogy a házasságunk elején mindig azt mondta, soha, egyetlen nő sem tudta úgy felizgatni a szájával, mint én. Ma már miért nem gondolja így? Annyira szeretném neki megadni azt, amit egykor, ha hagyná. Vissza akarom kapni a férjemet." - Szánalmas... - mondta ki hangosan Szofi. Nem hitt abban, hogy a férfi szerelmét vissza lehetne koldulni. És abban sem, hogy azt, aki csalni szokott, meg lehetne változtatni. Az emberek nem változnak, sőt! Az idő múlásával csak egyre rosszabbak lesznek - ez volt Szofi határozott véleménye. Becsukta András feleségének naplóját, elment lezuhanyozni, majd a hálószobában, az asszony pipereasztalánál a sminkszereivel festette ki magát. Úgy tervezte, még egy kicsit marad, alaposabban körbenéz a házban, ám ekkor léptek zaját hallotta a folyosóról. Úgy gondolta, a bejárónő lesz az, és mivel a személyzetet alapvetően nem vette emberszámba, fehérneműben nyitotta ki a hálószoba ajtaját, hogy közölje, még ne húzzák át az ágyneműt, mert nem készült el. Földbe gyökerezett a lába. Nem a bejárónő volt az, hanem András felesége. Az asszony elsápadt a döbbenettől, mintha hófehérre meszelték volna. Decens fekete kiskosztümöt viselt, arany kitűzővel zakója hajtókáján, haját laza kontyba kötötte. Csinos és vonzó volt, csak kicsit túl hivatalos. Szofi még nedves, illatos hajjal, áttetsző csipke fehérneműben állt előtte a hálószobában. A szentélyben, ahol András a feleségével szokott aludni, de előző éjjel egy prostituálttal élte át a gyönyörök legmagasabb fokát. Szofi alig tudott megszólalni, ráadásul elállta az asszony útját. - Én... én - hebegte. Noha nem volt jellemző rá, iszonyatosan zavarba jött. Azt várta, hogy a nő rátámad,

megveri vagy hisztérikus rohamot kap. András felesége azonban higgadt maradt. - Pontosan tudom, hogy ki maga, ne szabadkozzon - mondta, majd próbálta kikerülni Szofit és bejutni a hálószobába. - Ha megengedi, szeretnék bemenni. - Ja, igen, természetesen - válaszolta Szofi, miközben még mindig a küszöbön ácsorgott, mereven, idegesen, és szinte meztelenül. Aztán az asszony után lépett, aki lassan, méltóságteljesen nézett végig a feldúlt ágyon és az összegyűrt takarón. - Látom, remekül szórakoztak. - Letette táskáját az ágyra, majd leült a szélére. Végigmérte Szofit. - Maga tényleg gyönyörű, és legalább tíz évvel fiatalabb, mint én vagyok. Legyünk reálisak, nem csoda, hogy félrelépett magával. Mit érez iránta? - Semmit se. - Fizet magának? - Igen, méghozzá sokat. András felesége megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Ez még mindig a jobbik lehetőség. Sokkal rosszabb lenne, ha maga egy ártatlan lányka lenne, aki fülig szerelmes. - Sajnálom, őszintén. - Miért sajnálja? Egyáltalán nem kell. András férfi, a legszebb korban van, természetes, hogy vannak olyan igényei, amelyeket én már nem tudok kielégíteni. Azt is tudom, hogy a maga módján szeret engem és a gyerekeket is. Fizet egy gyönyörű és fiatal nőnek, hogy használja egy ideig. Nyilván fáj nekem az egész, de túlélem. Ahogy a többi nőcskét is túléltem. Igazság szerint sajnálom magát. Hogy is hívják? - Szofinak. És mégis, miért sajnál engem? - Szofi hangsúlyának némi éle volt, érezhetően nem tetszett neki, ahogy András felesége beszél vele. Az asszony ugyanis olyannyira

tárgyilagosan, felsőbbrendűen és intellektuálisan kezelte, hogy Szofi érezte, hamar alul maradna vele szemben. - Mert maga, Szofi, sokkal rosszabbul fog járni. Most még szép, kívánatos, feszes és fiatal. De nem lesz mindig az. Valamikor én is csinos és vonzó voltam, ma pedig a magafajtákkal csal meg a férjem, ráadásul sajnos nem is túl diszkréten teszi. De nekem ott vannak a gyerekeim, én legalább szültem két fiút. És András, függetlenül a vágyaitól, amelyek időről időre tévútra viszik, mindig a barátom és társam lesz. Én nem fogok egyedül maradni, de maga igen. És jaj magának, Szofi, amikor egy reggel felébred, és rádöbben, hogy az egész élet elment maga mellett, és nincs senkije. Én nem beszélek erről a találkozásról Andrásnak, és ha adhatok egy tanácsot, maga se tegye. Felesleges konfliktust szülne, márpedig András nem szereti a bonyodalmakat. Most pedig, kérem, öltözzön fel, és távozzon innen. Szofi pár másodpercig szótlanul meredt az asszonyra, aki porig alázta. Felkapkodta a ruháit, majd elsietett. Nyomorultul érezte magát, mert legyőzték. Tudta, hogy András feleségének mindenben igaza van. És mind közül az fájt a legjobban, hogy egyedül fog megöregedni. Igaz, hatalmas vagyona majd boldogítani fogja. De mi lesz, ha mégsem?

X. Megfogadta Zsuzsa tanácsát, és nem szólt kettejük találkozásáról Andrásnak. A férfi napi rendszerességgel járt hozzá, sok időt töltöttek együtt, s közben Szofi azt vette észre, hogy valamiféle változás ment végbe a lelkében. Napról napra érzékenyebb, melankolikusabb lett, s voltak percek, amikor szinte kínzónak érezte a férfi hiányát, ha éppen nem volt vele. Ráadásul aggasztani kezdte, hogy baj van az egészségével: egyre többet volt fáradt, levert, és gyakran szédült is. Először annyira megijedt, hogy elrohant AIDS-tesztet csináltatni, de negatív lett az eredmény. Tudta, hogy ráférne egy teljes kivizsgálás, de azt még halogatta, mert rettegett attól, hogy kiderüljön, valami súlyos betegség okozza a rosszulléteket. Inkább Andrásra koncentrált, élvezte a férfi vonzalmának megnyilvánulásait. Egyik este megjelent, megfogta Szofi kezét, és végignyalogatta az ujjait. A lány körme szépen ápolt, de rövid volt, és ez nagyon tetszett a férfinak, sokkal érzékibbnek találta, mint a vörösre festett, hosszú műkörmöket. Szofi pulzusa hevesen vert, s ösztönösen vörösesre színeződött az arca. András meglepődött ezen, prostituáltak ugyanis nem szoktak elpirulni. Ráadásul enyhén remegett a lány keze, ez sem keltette profi benyomását. A lánynak vásárolt lakásban találkozgattak. András szinte mindennap felugrott Szofihoz, gyakran elvitte vacsorázni

és vásárolni is. Rengeteg pénzt áldozott rá, és még fizetett is neki, de nem érdekelte, hiszen boldoggá tette a kapcsolat. Szofi kellőképpen kielégítette, nem kínozta hiányérzet vagy unalom, és ez még a munkájára is jótékony hatást gyakorolt. Szerette és élvezte az életét, és szinte rajongott Szofiért. A lány kibontotta a férfi derékszíját és kihámozta nadrágjából, majd az alsójából is. Ezután maga is levetkőzött. Ott álltak meztelenül, szemtől szemben egymással. Szofi csak bámulta a férfit, aki meglepődött ezen, hiszen ahhoz volt szokva, hogy a lány mohón esik neki, és egymást a végletekig felizgatva, olykor a brutalitás határát súrolva elégülnek ki. Szofi ezúttal lassan csókolta meg, nedves ölét a férfi hímvesszőjéhez dörzsölgette. András erősen megragadta a nyakát, és magához húzta, szinte magára rántotta a lányt, de az mintha arra kérte volna, hogy lassítson kicsit. András nem értette, és nem is nagyon tetszett neki ez a szelídség. Átvette az irányítást, rálökte a lányt az ágyra, és egyszerre hatolt be a lány nedves ölébe a péniszével, és szájába a nyelvével. Erősen mozgott, és várta, hogy Szofi a tőle megszokott szenvedéllyel, erővel válaszoljon az érintésére: újra az a tapasztalt, vad, érzéki szerető legyen, aki felvehette a versenyt az élet minden területén Andrással, s akiben a férfi izgalmas kihívást látott. De ezúttal nem így történt. Szofi átölelte András nyakát, és finoman csókolgatni kezdte a fülcimpáját. A férfinak jólesett ugyan, de elkedvetlenítette a kicsit esetlen, szeretgető mozdulat, az jutott ugyanis az eszébe, hogy így akár a felesége vagy a gyermekei is puszilgathatnák otthon. És ez volt az utolsó, amit Szofitól elvárt volna. A lány feje alá nyúlt tehát, és tépni kezdte a haját, miközben enyhén hátrarántotta a fejét. Közben még mindig vadul, egyre erőteljesebb csípőmozgásokkal próbálta a lányban feléleszteni a szenvedély tüzét. Szofi megérezte, hogy András mit vár el tőle, és kicsit feljebb tolta a csípőjét, hogy együtt tudjon mozogni a

férfival, és az előbbinél vadabbul csókolgatta. Andrásnak azonban ez sem tetszett igazán. Váratlanul kitépte magát a nőből, feltérdelt az ágyon, megragadta Szofit és négykézláb fordította. Korábban talán egyszer választotta ezt a pózt, és ki is fejtette Szofinak, hogy azért nem szereti, mert így nem láthatja a lány arcát, miközben elélvez, és nem tudja megcsókolni sem. Ezúttal viszont nem is akarta. Megmarkolta a lány csípőjét, újra belé hatolt, és szinte állatias lökésekkel haladt a csúcs felé, közben ütötte Szofi fenekét és beletépett a hajába. A lány alig adott ki hangot, néha felnyögött ugyan, de mintha lemerevedett volna, pedig korábban soha nem történt vele hasonló. András pedig tombolt, de amikor negyedóra után, meglehetősen nehezen elélvezett, nem érzett mást, mint csalódottságot és végtelen űrt. Először, amióta Szofival együtt voltak. Dőlt róla a veríték, amikor elterült az ágyon. Zihált, és szinte szétfeszítette az idegesség, pedig eddig a szex végén Szofival inkább békességet, ernyedtséget érzett. - Mi történt veled? Nagyon más voltál, mint korábban - tette fel egyenesen a kérdést. - Nem tudom, nem éreztem, hogy más lettem volna - tagadott Szofi. A lánynak sebesen dobogott a szíve és cikáztak a gondolatai. Ö is pontosan érezte, hogy valami megváltozott közöttük, de nem értette az okát, és félt András reakciójától. - Ha nem érezted, az talán még rosszabb. András még mindig lihegett, de úgy érezte, ott kell hagynia Szofit. Nem bírt vele lenni. Felpattant az ágyról, kiment a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzon. Szofi utánament. Csak némán nézte a férfi körvonalát, ahogyan állt a zuhany alatt, és maga sem tudta, mit tegyen. Kifejezetten örült a zuhanyozás zajának, hiszen így nem kellett semmit sem mondaniuk egymásnak. Akkor sem szólalt meg, amikor András kilépett a tusolóból, és törölgette magát. Csak némán nézte a férfit.

- Miért nézel így rám? Idegesít. András nem is próbálta palástolni, hogy igen rossz kedve lett, és szeretett volna minél előbb lakáson kívül lenni. - Te most haragszol rám, András? Szofi önkéntelenül tette fel a kérdést, és azonnal meg is bánta, ahogy elhagyta a száját. - Uramisten, Szofi! Ilyet ötéves kislányok szoktak kérdezni, nem pedig felnőtt nők. Ráadásul, szívem, emlékeztetnélek rá, hogy te még kurva is vagy, nemcsak nagylány. Mi a franc van veled? Mintha nem is önmagad lennél. András felkapkodta a ruháit, Szofi pedig csak állt, és nehezen tudott megszólalni. Végül egy újabb, ostobának bizonyuló kérdést kockáztatott meg. - Nem vacsorázol velem? Rendelek valamit, vagy akár főzhetek is. András azt hitte, rosszul hall. A szajhája főzni akar neki? Hát mi történt ezzel a világgal? - Nem enni járok hozzád, tudod jól. Enni étteremben szoktam, ha pedig lelkizni, esetleg problémázni akarok egy nővel, arra ott van a feleségem. Ne essünk ki a szerepünkből, jó? Nem haragszom, nincs baj, csak ez most valamiért nem volt annyira jó. Hiányoltam belőled azt a tüzes, kemény nőt, akit megismertem, ennyi. Pihend ki magad, holnap vagy holnapután jövök. Lesz egy kemény tárgyalásom, utána biztosan jólesne, ha a szádba élvezhetnék. Miközben beszélt, előkapta a tárcáját, és kivett belőle százezer forintot. - A havi apanázsodon kívül kapsz egy kis mellékest. Vegyél valamit még ma, töltődj fel - mondta, majd felvette a zakóját és indulni készült. Mielőtt kiment volna az ajtón, Szofi utánakapott, és szájon csókolta. András nem viszonozta a csókot. Szofi utolsó kísérletként átkarolta a nyakát és mélyen a férfi szemébe nézett. András nem látott mást a tekintetében, mint kétségbeesést és gyengeséget. És ez egy pillanat alatt kiábrándította. Kényszeredetten mosolyogni próbált.

- Legyél jó kislány, vigyázz magadra - vetette oda, majd kifejtette magát Szofi öleléséből és elment. Nem hagyott maga után mást, csak keserű ürességet. Szofi nem értette, mi történik vele. Próbálta elhessegetni magától kellemetlen megérzését, hogy éppen most veszítette el Andrást. Rosszul érezte magát, émelygett és fájt a feje. Nem tudta, mitévő legyen, és a tehetetlen düh még inkább emésztette. Rettegett attól, hogy tudtán kívül András mégiscsak a kelleténél közelebb került hozzá az utóbbi időben. Az nem lehet, hiszen teljesen érzéketlen vagyok. Képtelen a szerelemre és emberi érzésekre. De mi van akkor, ha csak azért voltam ennyire érzéketlen sok-sok éven át, mert valójában nem találkoztam még azzal a férfival, akit igazán szerethetnék? Nem, az nem lehet. Nem szerethettem bele Andrásba. Nem hihettem el, hogy valamiféle kapcsolat kezdett kialakulni közöttünk. Vissza kell szereznem a tárgyilagosságomat és hidegségemet. És ezt csak úgy érhetem el, ha újra kínokat élek át. Túl jó volt együtt lenni Andrással, hogy nem bántott, nem csak elvett tőlem, hanem adott is, és ez megtévesztett. Kezdtem úgy érezni, mintha már valamiféle kapcsolatban élnék, pedig az nekem sosem adatik meg. Soha nem tapasztaltam, milyen érzés, amikor ugyanazzal a férfival fekszem le mindennap, és ő akaratlanul is bevon a mindennapjaiba, beavat a problémáiba. A férfiak, akik hozzám járnak, gyakran beszélnek az életükről, elmondják a titkukat, félelmüket, mocskos, vállalhatatlan szexuális vágyaikat. Megbíznak bennem, és úgy érzik, végre egy hely, ahol felszabadulhatnak, görcsök és gátlások nélkül feloldódhatnak a legnagyobb szenvedélyben. Boldogok, hogy nem kell szerepet játszaniuk, és a titkos viszonyban végre azok lehetnek, akik mindig is szerettek volna: egyszerű, kielégült férfiak manírok, hazugságok, álarcok és problémák nélkül - gondolta Szofi. András is olyan férfi volt, aki szinte mindent megosztott

Szofival. Ám azzal a lényeges különbséggel bírt kapcsolatuk a többi kuncsaftéhoz képest, hogy előtte Szofi is meg tudott nyílni, és mindinkább elengedte magát. Mivel András pontosan tudta, miből él, előtte nem kellett hazudoznia. S attól, hogy a férfi elfogadta, sőt, néha még idealizálta is mint nőt, Szofi ösztönösen hálás volt, és kötődni kezdett hozzá. András észrevétlenül lazított a lány keménységén és olvasztotta fel jeges szívét. Noha Szofi tagadta, hogy szerelmes lenne belé, azt el kellett ismernie, hogy a férfi érzéseket csalogatott elő a lelkéből. Amióta együtt voltak, jócskán veszített korábbi hidegfejüségéből. És most kiderült, ez csöppet sem volt ínyére a férfinak. Nem kért az érzelmes szajhából. Szofi ismerte már annyira a férfiakat, hogy érezze, Andrást mennyire zavarta, ha csak rövid időre is érzékeny nőnek mutatkozott. Mindenáron változtatnia kellett a kialakult helyzeten. És erre egyetlen módszer kínálkozott: fájdalmat kell elszenvednie egy másik férfitól, hogy visszanyerje szíve köré a páncélt. Leült az ágyra, fogta telefonját, és azt az embert hívta, aki garantáltan olyan fájdalmat képes okozni neki, amitől visszatalálhat régi, gépies, kiüresedett önmagához.

XI. Szofi belépett a szolidnak korántsem mondható budai villába. Mindenütt a gazdagság hivalkodó szimbólumai: festmények, aranyozott kilincsek, hatalmas kristálycsillárok hirdették szavak nélkül, mégis harsányan értéküket és a tulajdonos gazdagságát. Járt már nála korábban is, de mindig meglepte, hogy a házigazda újabb és újabb méregdrága tárgyakat halmozott fel, amelyek egyáltalán nem tettek hozzá az ízlésvilág javításához, de kétségtelenül odavonzották a vendég szemét. Szofinak megremegett a térde, ahogy a súlyos ajtó becsapódott mögötte, és hallotta bekapcsolni a riasztót. Tudta, mi vár rá, éppen ezért érzett félelmet. András mellett elszokott attól, hogy csúnyán, maradandóan bántsák és megalázzák, de szüksége volt arra, hogy alászálljon a pokolba. Csak így kaphatja vissza András azt a rideg nőt, akit megismert. Szofinak két politikus kuncsaftja is volt már. Az egyikük ötvenes évei végét taposta, s azt szerette, ha a prostituált kikötözte, megverte, majd levizelte. A lány ugyan gyűlölte a dolgot, de mint profi, megtette, és képes volt félretenni minden emberi érzést, ami az efféle aktusok során megrohanta: a szánalmat, megvetést és undort. Szofi számára a legnagyobb feladat talán az volt, hogy megtanuljon igazán elfogadó lenni. Az ötvenes politikust is elfogadta a maga

perverzióival és gyomorforgató kéréseivel együtt. A másik pedig... Ugyancsak ismert és nagy múltú politikus. Ő volt az, akivel Szofi azért találkozott, hogy átélje a legmélyebb megalázottságot és fájdalmat. Hírhedt volt a magyar luxusprostituáltak körében. Rengeteget fizetett, de olyan extrém kívánságai voltak és annyi fájdalmat okozott, hogy csak kevesen mertek elmenni, illetve visszamenni hozzá. Szofi már ismerte és jól tűrte a fájdalmat, sőt, ezúttal égető szüksége volt rá. Felment a második szintre, és benyitott a hálószobába. Mivel korábban már többször vendégeskedett a férfinál, ismerte a járást, és azt is, hogy a politikus szerette ijesztgetni a nőket. Váratlanul tört rájuk, mert szexuális izgalommal töltötte el a rémület látványa a meglepett nők gyönyörű arcán. Szofit a hatalmas hálószobában jókora kampó fogadta, a mennyezetből állt ki, és átfűzött bőrzsineg lógott le róla. Bár nem lepődött meg, enyhe félelem fogta el. Ezek szerint még ugyanúgy szereti kínozni a prostituáltakat, mint régen. Nem baj, nekem most pontosan erre van szükségem. Az kell, amit ez a szemétláda nyújtani tud nekem, hogy újra önmagam lehessek. Szofi megbabonázva nézte a kampót és a bőrzsineget, majd vetkőzni kezdett. Tudta, hogy a politikust nem izgatják a szép fehérneműk, azt szerette, ha a nő meztelen és a végtelenségig kiszolgáltatott volt... Míg vetkőzött, észre sem vette, hogy a férfi megjelent mögötte. Hirtelen karolta át erős, szőrös karjával. Szofi meztelen hátán érezte, hogy valamiféle hideg anyagból készült ruhát visel. Talán bőrruhát vagy latexet. Szofi ösztönösen megborzongott tőle. A férfit azonnal felizgatta a lány vélt félelme, a lány fenekéhez préselte vérbő ágyékát. Nem fordította meg, inkább leráncigálta róla a bugyiját. Miután messzire rúgta az aprócska szövetet, átfonta karját a nyakán. Szofi újra megborzongott.

- Jó kislány leszel, ugye? Szofi halkan, alig hallhatóan válaszolt. - Igen. - Nem hallom, kurva, hogy mit mondasz! Miközben beszélt, még jobban megszorította Szofi nyakát a karjával. A lány engedelmesen rebegte: - Igenis, megértettem. - Biztosan? A politikus erősen nyomta Szofi gégéjét, a lány fulladni, köhögni kezdett. Alig tudott válaszolni. - Igen, megértettem. - Jó kislány. És ugye tudod, hogy mi következik most? - Tudom - mondta Szofi még mindig köhécselve. - És ugye engedelmeskedni fogsz nekem? A politikus még mindig Szofi mögött állt, negédes hangján belesuttogta a lány fülébe kéréseit. Szofi igyekezett legyőzni hányingerét. A férfi váratlanul újra felemelte a hangját. Parancsoló és követelőző lett. - Nem válaszolsz, szajha! Majd én megtanítalak arra, hogy mi a tisztelet. Rabszolga vagy, ócska szajha, senkinek sem kellesz. Egy nagy nulla vagy. Értéktelen. Szemét. Szofi tudta, hogy a férfi mestere a kínzásnak, a lelki terrornak és testi fenyítésnek. Mindig azzal kezdte, hogy félelmet keltett, először az öntudatát rombolta le, valósággal betörte a hozzá érkező fiatal lányokat. - Ugye tudod, hogy a hozzád hasonló ronda, senki nő komoly büntetést érdemel? S meg is fogod kapni. Olyan fenyítést kapsz tőlem, amit soha nem felejtesz el. Ma még az átlagosnál is keményebb leszek veled, Szofi - fenyegetőzött, majd szembefordította magával a lányt, megfogta a csuklóját, felemelte a magasba és hozzákötözte a lelógó bőrzsineghez. Szofi feltett, összekötözött kezekkel, anyaszült meztelenül állt a szoba közepén. Borzongott a félelemtől, kínzója akármit megtehetett vele. Végre szemügyre vehette a férfi hideg

öltözékét: fekete, szegecses bőrruhát viselt, az ágyékán és a fenekén cipzárral. Szofi feltételezte, hogy valami szadomazo boltban vásárolhatta. Rémesen festett benne. Szofit újra undor fogta el, amikor meglátta, hogy a férfi hájas hasánál hurkásan megfeszül a bőrruha. A politikus hangosan felnevetett. - Most ribanc, azt teszed, amit én mondok mondta, majd nekiesett Szofinak. Három órát fizetett ki a lánynak, erre rátette még a borravalót is. Ezalatt lelkileg és testileg folyamatosan gyötörte. Többször megerőszakolta, análisan is, véresre verte és forró viaszt csöpögtetett teste különböző pontjaira. A legkedvesebb játéka mégis az volt, amikor elővehette legkülönlegesebb kínzóeszközét. Kétágú volt, mélyen belenyomta a lány testnyílásaiba. Szofi vérben és verítékben úszva lógott a zsinegen, csak a bőrdarab tartotta, lába teljesen elernyedt. Mindene sajgott, és folyamatosan öklendezett. Ám még nem ért véget a politikus perverz játéka. - Miért nem vinnyogsz, ribanc? Ennyire élvezted? Nem fájt? Szofi belenézett a férfi hájas arcába. Dühöt érzett, és azt, ha most megnyeri a pszichológiai csatát vele szemben, akkor Andrást is visszahódíthatja. - Nem, te szemét, nem fáj. Sőt, folyamatos orgazmusom van. Na, ehhez mit szólsz, mi? Meglepődtél? Gyerünk, bánts még, vagy csak ennyire vagy képes? Nem félek tőled, te mocsok. Szofi még köpött is egyet a férfi felé, akinek szája baljós mosolyra húzódott. - Szóval élvezed? Na, majd meglátjuk, hogy ezt is olyan nagyon fogod-e élvezni! A politikus csipeszhez hasonlító klipszet vett elő, és a lány mellbimbóját csipkedte vele. Szofi nyöszörögni kezdett a fájdalomtól. A férfi az arcába üvöltött: - Még mindig nem fáj? Nem hiszem el. Azt akarom, szajha, hogy sírj és könyörögj egy kicsit nekem. Szofi beleharapott az ajkába. Ki akarta bírni. El akart jutni a saját határára, majd az

érzéketlenségnek arra a szintjére, ahol már nincs fájdalom. A politikust feltüzelte, hogy a lány nem sírja el magát. A többi prostituált ennél a pontnál már zokogva könyörgött az életéért. De Szofi nem. Látszott rajta, hogy őrületes fájdalmai vannak, de még mindig nem adta meg magát. „Micsoda ereje van ennek a vékony, törékeny nőnek? Betörhetetlennek tűnik" - gondolta magában a férfi. Ezért még keményebben megbüntette, hiszen igazi könnyeket akart látni. Addig kínozta Szofit a csipesszel, míg mellbimbójából ömleni kezdett a vér. Szofi arca vörös volt a fájdalomtól, de nem akart eggyé válni a szenvedéssel. Úgy érezte, akkor megadja magát neki. A kínnak számos álarca létezik, de ha valaki képes megtalálni benne a célt és a jelentését, akkor a fájdalom segítségével olyan szintre érkezhet el, ahol már minden lehetséges. Szofi lassan elérte ezt a szintet. Elképesztően szenvedtem. Teljesen elveszett az időérzékem, már arra sem emlékeztem, mióta kínzott. Lassan telt az idő, szinte vánszorgott, ezzel is elnyújtva pokoli szenvedéseimet. Annyira fájt, hogy minduntalan zokogásban akartam kitörni, de visszafogtam magam. Képes voltam rá, képesnek kellett lennem rá. Csak azt mondogattam magamnak, hogy erős vagyok, és mindent kibírok. Nemcsak a pénzért vagy a vágyaim teljesüléséért, hanem azért is, hogy a pislákoló emberséget és érzelmességet végképp kiöljem magamból. Azt hittem, az elmúlt évek hatására vajmi kevés emberi maradt bennem, de Andrással való kapcsolatom rádöbbentett arra, hogy nem így van. A politikus újra megtekerte a csipeszt Szofi mellbimbóján, aki felüvöltött a fájdalomtól. Állatias, kétségbeesett hang szakadt fel a torkából, és képtelen volt abbahagyni a sikoltozást. Egészen addig üvöltött, amíg minden elsötétült előtte. Az utolsó kép, amit maga előtt látott, saját vére volt a padlón, és András arca. Megcsinálta miatta. Nem sírta el magát.

XII. Szofi felpattant a helyéről. Ott akarta hagyni a rendelőt, mert úgy érezte, képtelen tovább várni. Ekkor szólt ki az orvos, hogy ő következik. Egy nő felkapta a fejét, és rámeredt. Szofi rosszindulatú, fura grimaszt vágott, és ellenségesen nézett végig a váróban üldögélő összes hétköznapi asszonyon, gyűlölte, hogy megbámulták. Egy pillanatra még tétovázott, hogy ne rohanjone inkább el, de aztán úgy döntött, hallani akarja a pontos diagnózist. Belépett az orvos szobájába. A férfi kedves arccal nézett rá, látszott rajta, hogy megpróbálja a beteget, és nem a nőt látni benne, noha minden bizonnyal észrevette, milyen lenyűgöző szépségű nő ült le vele szemben. Megpróbált a lehető legbarátságosabban bánni Szofival, annak ellenére, hogy a lány zárkózott, acélosan kemény tekintettel meredt rá. Mivel hallgatott, az orvos törte meg a csendet. - Nos, miért keresett fel engem? - Mert szeretnék egy vizsgálatot elvégeztetni. Nagyjából biztos vagyok az eredményben, de meg kellene erősítenie a doktor úrnak, hogy tényleg így van-e. Aztán a további teendőkről is kellene beszélnünk. Az orvos megérezte, hogy Szofiból iszonyatos feszültség árad. Maga sem tudta, hogy miért, de megsajnálta a lányt, ezért próbálta megnyugtatni.

- Rendben, hallgatom. Biztos nem olyan nagy a baj. Mindent megoldunk - mondta kedvesen. Szofi azonban nem mosolygott. Egyáltalán nem volt jó kedvében, és csöppet sem akarta megjátszani magát. - Lehet, hogy másnak nem olyan nagy baj, de nekem minden bizonnyal életem tragédiája.

XIII. András egykedvűen szállt be a liftbe. A találkozás Szofival már nem jelentette azt neki, mint azelőtt, s ez jócskán kiábrándította. Nem forrt eléggé a vére, ha a lányra gondolt, s a régi, jól ismert izgalom sem járta át. „Milyen kiábrándítóak a nők! - gondolta magában. - A csábítás idején minden csupa szépség és bujaság, elkábítanak minket, aztán hazavágják az egészet az őrült ragaszkodásukkal. Az elején minden nő a legjobb formáját hozza, izgalmas, szexi, őrülten kívánatos, de ahogy azt hiszi, hogy megkapta a férfit, és már a markában van, önkéntelenül is megváltozik. Sebezhetővé, reménytelenül hétköznapivá, szürkévé válik, és az őrületbe kerget érzelmi vagy anyagi függésével. És mi, férfiak, csak kétségbeesetten kérdezzük, hova a francba tűnt az a csodanő, akiért megőrültünk valamikor? Csodáltam Szofit az elején az erejéért, határozottságáért, de most egyre inkább csak szánalmat érzek iránta." Szofi szinte röpült András felé, amikor a férfi benyitott az ajtón. Azonnal megcsókolta, de a férfi alig viszonozta. Megragadta Szofi haját, és lenyomta a fejét. A lány egy pillanatra megrökönyödött. Nem ezt várta. Letérdelt és kérdőn nézett fel Andrásra. A férfi ridegen utasította.

- Ne bámulj, tedd a dolgod. Ezért fizetlek, vagy nem? Szofi szótlanul lehajtotta a fejét és lehúzta a sliccét. Meglepetten vette észre, hogy András a szokottal ellentétben még nem állt készen a szexre. Izgatni kezdte, a férfi felsóhajtott, egy pillanatra becsukta a szemét, majd felemelte tekintetét a plafon felé. Hosszú percek teltek el, de képtelen volt elélvezni, pedig Szofi minden női fortélyát bevetette. Egyszerre kényeztette a nyelvével, ajkával és a kezével is, de András izgalma időről időre alább hagyott. Szofi kétségbeesetten próbálta kielégíteni, s nagy igyekezetében erősebben ért hozzá a kelleténél, mire partnere felszisszent. - Mi a francot művelsz? Már elfelejtetted, hogyan kell? Na, majd felfrissítjük a memóriádat. Állj fel, és tegyél be pornót, nézni akarom közben. Szofi értetlenkedett. - András, mellettem nem kell pornót nézned. Vagyok olyan jó, mint egy pornófilm. - Nem úgy tűnik, és őszinte leszek, ebben a pillanatban kifejezetten unlak. - De... - Nincs kedvem vitatkozni, csináld, amit mondok. Olyat keress, ahol többen vannak. Több férfi és egy nő. Szofi jobbnak látta, ha nem vitatkozik. Szótlanul előkeresett egy pornófilmet, berakta a lejátszóba, közben a szeme sarkából nézte, amint András idegesen levetkőzik. A férfi besétált a nappaliba, és bámulta a hatalmas plazmatévét. Szofi újra letérdelt elé, és ismét izgatni kezdte. András nézte a pornófilmet, és izgalma egyre láthatóbbá vált. Ám ennek, amióta együtt voltak, először semmi köze nem volt Szofihoz. A lány csak tárgy volt, igazi prostituált, akit András használt. Lélektelenül, őszinte vágy nélkül. Amikor izgalma a csúcshoz közeledett, rálépett az előtte térdelő lány kézfejére. Szofi nyöszörgő hangot adott ki, hiszen András teljes testsúlyával ránehezedett.

- Abba ne merd hagyni, vagy megöllek parancsolta a lánynak, akinek potyogni kezdtek a könnyei, miközben a férfi a szájában volt. Vörös lett az arca a kíntól, mire András végre elélvezett. Amikor vége lett, felpattant és kirohant a mosdóba. Vörös volt a keze, és remegett a fájdalomtól. Zokogni kezdett. - Ezt miért csináltad? - kérdezte Andrástól, aki éppen zsebkendővel törölgette magát. - Mit miért csináltam? Szofit elöntötte a düh. - Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád. Széttiportad a kezemet. - Ja, azt. Nem tudom, akkor élveztem. Régen nem voltál ilyen finnyás. - Régen nem okoztál szándékosan fájdalmat nekem. - Régen nem untalak ennyire. - Szóval unsz? - Kifejezetten. - Mióta? - Nem tudom, amióta folyamatosan nyavalyogsz valamiért. Már rosszabbul érzem magam veled, mint otthon a feleségemmel. - Nem hiszem, András. - Pedig így van. És egyre inkább csak a hibáidat látom. Szofi elképedt. - S ami a legrosszabb, hogy már nem is kívánlak annyira. - Majd fogsz. - Nem hiszem. Egyet tanulj meg. Ha egy nő iránt elveszíti az érdeklődését a férfi, akkor mindent elveszített. András fogta magát, felöltözött és elment. Szofi lerogyott az ágyra, és azon gondolkodott, hogy a férfi meg sem érintette őt. Teljesen hidegen hagyta Andrást. Nyelt egy nagyot, hogy ne sírja el magát.

XIV. Szofi nem sejtette, de András már jó ideje nem bízott meg benne. A férfinak egyik barátja mesélte el, hogy pár hete az ismert politikus egy partin hangosan dicsekedett azzal, hogyan kínozta meg Szofit. A férfi eleinte nem hitte el a történetet, de magánnyomozót fogadott, hogy kiderítse, pontosan mi az igazság, így tudta meg, hogy Szofi nem volt hűséges hozzá, a politikus után egy alkoholista magyar énekessel is lefeküdt, és hogy külföldi aukciós oldalon árulja a tőle kapott Bulgari ékszereket. Tajtékzott, amikor megérkezett Szofihoz. Amikor benyitott az ajtón, köszönés helyett akkora pofont kevert le a lánynak, hogy Szofi beesett a lakásba. Szeméből kibuggyantak a könnyek, és a földön kúszva hátrálva könyörögni kezdett. - András, kérlek, hagyd abba. - Mégis mi a francnak hagynám abba? Pont azt kapod, amit egy ilyen sunyi, hazug, lejáratos szajha érdemel. Nyíltan árulod a tőlem kapott ékszereket, és összefekszel a hátam mögött mindenféle jöttment alakkal. Mit vártál, mit szólok majd hozzá? Hányingerem van tőled. - Andris, kérlek...

Ám a férfit nem hatotta meg a nő kétségbeesett siránkozása. Újra lesújtott az öklével. Ezúttal tarkóján találta el a nőt, aki összegörnyedve hevert a földön. Arcán a festéket elkenték a könnyei, csípte a bőrét és elhomályosította látását, mégsem törölte le. Vékony, eres kezét kétségbeesetten szorította a hasához, védte, amennyire csak tudta. A férfit azonban nem érdekelte az előtte fekvő törékeny nő fájdalma és kiszolgáltatottsága. Rég elfeledte már az együtt töltött mámoros éjszakákat, a szenvedély hevében egymásnak tett hazug ígéreteket. Kegyetlenül kiszámított mozdulatait a düh uralta, mindent le akart rombolni, amit együtt építettek. Bántani akarta a nőt, a legmélyebb pokolra juttatni, ahol nincs más, csak fájdalom és szenvedés. Arca eltorzult, miközben tombolt, emberfeletti lendülettel rúgott Szofiba. A nő hatalmasat nyögött. Magzati pózba görnyedt, fejében lüktetett a vér, mintha ezer kést vájtak volna húsába. A rémülettől bevizelt. András azonban nem hagyta abba a tombolást. Haragudott a nőre, amiért becsapta. András a hazugságot képtelen volt elviselni vagy megbocsátani. De nem csak a hazugság miatt érzett düh munkált benne. Felszínre kerültek elfojtott, romboló érzései is, amelyek attól keletkeztek, hogy lassacskán, fokozatosan kiábrándult Szofiból. Minden egyes nap távolabb taszította őt a lánytól. Pedig volt idő, amikor szakmája ellenére nagyra tartotta, és ereje miatt tisztelte is a maga módján. Ám a szemében kifakult korábbi fénye: nem tündöklő ékszer, csupán elhasznált bóvli volt már, egy megunt tárgy, ami semmit sem jelentett, csupán terhet, és sürgősen meg kellett szabadulnia tőle. - Szánalmas szajha vagy... Ráadásul az ócskább fajtából. Mindenkivel összefekszel, és eladogatod az ékszereket, mintha rosszul tartanálak - üvöltötte András, majd újra megütötte.

- Annyira utállak, látni sem akarlak. Dögölj meg! András lendítette a lábát, hogy hatalmasat rúgjon az előtte fekvő, vérző Szofiba, amikor a lány felüvöltött. - Ne, könyörgöm, terhes vagyok! András megtántorodott, majdnem elesett. - Hazudsz, ringyó! Tajtékzott, fröcskölt a nyál a szájából, ahogy ordította. Kerek arca égővörös lett, vonásai eltorzultak a dühtől, félő volt, hogy pillanatokon belül komoly kárt tesz a lányban. - Az nem lehet, rohadt hazug vagy! - ordította újra. - Ott a táskámban a vizsgálat eredménye. Ne bánts, kérlek, nem akarok így és itt elvetélni. Szofi ebben a pillanatban egyenesen rettegett Andrástól. Érezte, hogy a férfiból árad a verítékszag. Noha mindig kínosan ügyelt arra, hogy ápolt és friss legyen, Szofi tudta, hogy a stressztől izzadt, szúrós szagot árasztott a teste, ezért mindig megpróbálta kordában tartani az indulatait. Ezúttal szinte ontotta magából a kellemetlen testszagot. Szitkozódott, miközben odalépett Szofi táskájáért. Kiborította a földre. A kihullott iratok között kotorászott, s végül megtalálta az orvosi jelentést. Remegett a keze az idegességtől, amikor elolvasta. - Biztos nem tőlem van. - De igen, te vagy az apja. Akarsz apasági vizsgálatot? - Hát én most biztosan megöllek, te hulladék szemét. Szándékosan csináltad, ugye? így akartál még több pénzt lehúzni rólam, mi? Bedobtad az elején a csábítót, aztán meg szándékosan nem vetted be a fogamzásgátlót. Micsoda ügyes szajha vagy te. De nem úszód meg, ezért bűnhődni fogsz. Engem senki nem verhet át ilyen aljas módon. András már nem üvöltött, tagoltan, lassan ejtette ki a szavakat, biztos akart lenni abban, hogy Szofi megértette. A lány, vérében és vizeletében fekve, megpróbált feltápászkodni. Iszonyatos fájdalmai voltak, de valami azt súgta belül, hogy a kegyetlen verés ellenére sem veszítette el a magzatot. - Nem szándékosan csináltam. így alakult.

- Így alakult, mi? Tudod, kit nézz ennyire hülyének?! A magadfajta szánalmas nőknél mindig így alakul. Azt hiszitek, hogy majd a gyerek mindent megváltoztat és megfoghatjátok a pénzes pasit. Ki kell, hogy ábrándítsalak, szivi. Rohadtul nem kellesz sem te, sem a fattyú. Szofinak megremegett a szája széle a fattyú szó hallatán. Noha el akarta vetetni a magzatot, úgy érezte, mintha kést döftek volna a szívébe, ahogy András kettejük gyerekéről beszélt. Maga sem értette, honnan tört elő hirtelen, vagy hogy miért volt benne egyáltalán ilyen, de feléledt az anyai ösztön. - Ne beszélj így róla, kérlek. András azt hitte, hogy rosszul hall. - Úgy beszélek róla, ahogy akarok. Állítólag én csináltam ezt a fattyút, nem? Bár egy szajhánál sose lehet tudni. Ezrek voltak már benned. András nem csillapodott le továbbra sem. A düh és méreg szétáradt a testében. A düh is a szenvedély egyik formája, ahogyan a szerelem is. András tele volt szenvedéllyel, s pár hónapja, noha magának sem vallotta be, szerelmet érzett Szofi iránt. Ám minden, amit valaha is érzett, már rég tovatűnt. Emberfeletti dühe egyesült az adrenalinnal, és félelmetes vadállat született. Szofi próbálta megnyugtatni a férfit. - András... Andris... Nem akarlak zsarolni, nem akarlak bántani. Azért adtam el azokat az ékszereket, mert nekem nem jelentettek semmit, viszont a pénzt egy bankszámlán gyűjtöm, hogy ne kelljen életem végéig kurvaként élnem. Meg kell ezt értened. Hinned kell nekem. Könyörgök, higgy nekem. András megint ökölbe szorította a kezét, minden idegszála megfeszült. - Nem ütlek tovább, nem akarom még jobban bemocskolni a kezemet veled. Elhiszem, hogy tőlem van a gyerek, mert tudom, hogy fondorlatos módon éppen tőlem akartál teherbe esni. De nem engedem, hogy megszülessen. Választhatsz: ha elveteted a fattyút és csöndben eltakarodsz az életemből, kapsz egy új Audi TT Coupét és megtarthatod a lakást, ami a nevedre kerül.

Százmilliót ér. Ha viszont megtudom, hogy nem ezt tetted, nem csak hogy semmit sem kapsz, de azt is garantálom, hogy elintézlek téged. Halott szajha leszel, a kölyköddel együtt. Megértetted? Szofi nem válaszolt. András odalépett hozzá, a lány ösztönösen összerezzent. - Mondtam már, hogy nem ütlek meg, mert nem akarom bemocskolni magam. András megragadta Szofi haját, és annál fogva felfelé húzta a fájdalomtól nyöszörgő lány fejét. - Megértetted, amit mondtam neked? Szofi bólintott. - Nem hallom. Megértetted? - Igen, András, de ez nagyon fáj - nyöszörögte Szofi, aki kezével próbált kapálózni, hogy valamiben megtámaszkodjon. Attól tartott, hogy a feldühödött férfi tövestül kitépi a haját. - És hogyan döntesz? Nézz rám, ha hozzád beszélek, hallod? - Elvetetem. - Okos kislány. A te érdekedben mondom, hogy így is tegyél. Látni akarom majd az orvosi jelentést arról, hogy a fattyú eltűnt a méhedből. Amint megkapom, nevedre kerül a lakás és a kocsi - miközben beszélt, egy pillanatra sem engedte el a haját. - Nem vicceltem, Szofi. Ha nem veteted el, vagy ha a feleségem erről az egészről tudomást szerez, pénzt, fáradságot és időt nem kímélve fogok arra törekedni, hogy egy perc nyugtod se legyen, soha többé. Könyörögni fogsz a megváltó halálért, annyi kínban lesz részed. Ezt is megértetted? András a hajánál fogva, teljes erővel felrántotta Szofit és egészen közelről belenézett a szemébe. Szofi hangosan felsikoltott. - Igen, megértettem. - Rendben. Most pedig fürödj le. Árad belőled a húgyszag, felfordul a gyomrom tőled. Amikor András végre elment, Szofi a földre rogyott. Hangosan üvöltött és zokogott, fájdalmában vergődött a padlón. Sajgott a teste, de ezúttal nem a fizikai fájdalom taszította a pokolba, hanem a lelkén ejtett sebek. És

ezúttal nem tudta elnyomni szíve üvöltését. Testét rázta a zokogás, összevissza cikázó gondolataitól szinte rögeszméssé vált, s ez megsokszorozta fájdalmát. Az elmúlt esztendőkben lerakódott, elfojtott érzések sokasága rohanta meg. Akár egy tajtékzó, vihar dúlta tenger, amelyben hirtelen felszínre kerültek a rég hullámsírba temetett emlékek. S akár a tenger, Szofi is a rengés hatására láthatta meg saját, felszín alatt rejlő arcát, ami saját magára nézve rengeteg veszélyt sejtetett. Mert hiába a politikusnál töltött éjszaka vagy András verése, nem volt többé kemény, határozott, gépies. Végleg sebezhető lett, és nagyon emberi.

XV. Szofi ismét a rendelőbe lépett, amelynek várója megtelt, az utolsó szabad helyre ült le. Rosszkedve volt, minél előbb túl akart lenni az egészen. Gyűlölte azokat a nőket, akik a környezetében tartózkodtak. Mindegyikük egészségesnek látszott, pirospozsgás arcukon boldogság, elégedettség tükröződött. Nagy részük láthatóan terhes volt. Hiába ragyogta túl szépségével, kisugárzásával mindegyiküket, a szép felszín alatt meggyötört, bűnös, sokat szenvedett lélek rejtőzött. Noha kívülről azt mutatta, belülről egyre kevésbé érezte különbnek magát náluk. Még mindig sajgott a teste, nem épült fel teljesen András ütlegeiből. Azt is kitalálta, mit fog mondani az orvosnak, ha rákérdez a kék-zöld foltokra. Azzal indokolja majd, hogy ismeretlenek megtámadták. Az igazat csak nem vallhatja be, hogy a gyermeke apja verte félholtra, aki valójában a kuncsaftja, lévén, hogy prostituált. Noha korábban elszórakozott azon, ha megbotránkoztathatta az embereket, ezúttal igen kevéssé találta

viccesnek a helyzetét. Idő kellett, mire magának elismerte, de az utóbbi időben megváltozott. Képtelen volt kordában tartani az érzéseit, sokat sírt. Az anyaság rég elfeledett és teljesen új érzelmeket hozott felszínre, és Szofi képtelen volt elnyomni ezeket. Megijedt attól, ami a testében és a lelkében végbement, de hiába próbált küzdeni ellene. Amióta Andrással megszakadt a kapcsolata, képtelen volt lefeküdni bárkivel. Noha madame-ja szerint egy láthatatlan terhesség nem akadály, úgysem jelent az a magzat semmit sem, Szofi dolgozhatna és gyüjthetné a pénzt, hiszen jól jön az egy ilyen megrázkódtatás után. Korábban maga is így gondolta volna ezt, és biztosan nem esett volna nehezére, hogy a testébe engedjen egy férfit, még ha állapotos is. De most képtelen volt rá. A hideg futkosott a hátán a váróban ülő nők látványán. Nem tudta palástolni, mennyire gyűlöli őket. Csúnya fintort vágott, miközben végignézett egy tekintélyes súlyfelesleget felhalmozó terhes asszonyon. Kerek arca és széles orra volt, húsos szája kedves mosolyra húzódott, de Szofi nem viszonozta. Legszívesebben elpusztította volna mindegyiküket, olyan heves érzés kerítette hatalmába. Maga sem értette a hirtelen támadt gyűlölet okát. Talán az zavarta, hogy ő is éppolyan kiszolgáltatott volt, mint ezek a nők, sőt jobban, hiszen közülük a legtöbben párjukkal együtt várták, vállalták a gyermeket. Ha egyéniségüket és szabadságukat el is vesztették, kaptak a helyébe mást. Az összetartozás illúzióját. Szofi elveszettnek érezte magát. Hiába gondolta oly sok esztendőn át az ellenkezőjét, észrevétlenül az ő lelke is elkallódott. Míg ezek a nők a hétköznapok egyhangúsága, a szürkeség felőrlő problémái miatt adták fel egyéniségüket és valaha volt szabadságukat, illetve boldogság iránti természetes vágyukat, addig Szofinak az embersége veszett oda. Még az iskolából emlékezett egy Jack London-idézetre, ami nagyon megragadta. „Azért érdemes élni, hogy lássa az ember: minden

gyöngeségből, gyarlóságból, bűnből, minden feneketlen aljasságból hogyan emelkedik ki az erő, az igazság és a lélek." Most hirtelen eszébe jutottak ezek a sorok, és elkeseredetten gondolt arra, nincs ereje többé erre a felemelkedésre. Talán az zavarta, hogy páncélja jócskán megkopott, és az ereje már csak haloványan emlékeztetett a korábbira. Régebben úgy gondolta, hogy az élet minden mocskával, bűnével, szennyével együtt mégiscsak élvezhető. Már nem volt ebben bizonyos, és ez elkeserítette. Boldog volt, amikor az orvos behívta, és nem kellett tovább elmélkednie magában. Ahogyan számított rá, amint levetkőzött, a jóindulatú doktor azonnal rákérdezett a foltjaira. Szofi szemrebbenés nélkül hazudott. - Amikor megtámadtak, erősen véreztem. Ezért szeretnék megbizonyosodni arról, hogy él a magzat. A férfi gondterhelt arccal méregette, majd elvégezte a szükséges vizsgálatokat. Soha életében nem hallott még nőt ilyen érzéketlenül rákérdezni arra, él-e még a magzata. Mintha nem is számítana neki igazán. - Megvan a magzat. Ép, egészséges, és szépen fejlődik. Szofi félbeszakította. Nem akart többet hallani róla, hiszen úgyis el kell vetetnie. Ha nem így tenne, András haragjával kellene szembenéznie. Ha viszont nem élhet már sokáig, minek gondoljon a kisbabára? - Nem érdekel - szakította félbe az orvost. - Hogyhogy nem érdekli? A nőgyógyász döbbenten nézett Szofira. Soha életében nem tapasztalt hasonló érzéketlenséget várandós asszonytól. Úgy gondolta, a terhesség minden nőt megváltoztat, még azokat is, akik önzőek voltak előtte. - El akarom vetetni, doktor úr. - Megkérdezhetem, miért? - Mert nem fér bele az életembe egy kisbaba.

- Kérem, gondolja át ezt a döntést. Egy gyerek a nő életébe boldogságot hoz. Talán nehéz megemészteni a jövetelét, talán felfordul az élete, de gondoljon bele, magából ered, életet adhat neki, sőt ön él benne tovább, ezt ne felejtse el. - Már átgondoltam. És a gyereknek jobb, ha nem örököl belőlem semmit. Viszont olvastam valahol, hogy manapság már vannak abortusztabletták, és nem kell altatásban végezni a műtétet. Rettegek az altatástól. - Magyarországon még nem engedélyezik az abortusztablettát. - Bécsben igen? - Ott igen. - Tudna receptet adni, hogy kint megvehessem? - Még ha tudnék is segíteni, a szert csak orvosi felügyelet mellett alkalmazhatja. A méhösszehúzódásokat erős vérzés kísérheti, akár néhány napig is eltarthat. Ha a súlyosbodó vérzést nem látja el időben megfelelő szakorvos, akkor életveszélyes helyzet alakulhat ki. Abba és a különféle komplikációkba belehalhat. - De segít nekem? - Nézze, én felvilágosult orvos vagyok, és híve annak, hogy a magyar orvoslást nyugati színvonalra emeljük, ezért segítek önnek, pár nap múlva keressen fel a receptért. Hiszek abban, hogy a tabletta sokkal humánusabb megoldás, mint az altatásban végzett küret, és sokkal kevesebb a mellékhatása is. De cserébe ígérjen meg valamit nekem: szeretném, ha átgondolná még egyszer a dolgot. - Rendben, majd gondolkodom rajta. De jövök a receptért. Szofi felállt, kezet nyújtott és kisétált az ajtón. Próbált nem tudomást venni a magzatról, nem gondolkodni, és mindenekelőtt nem érezni semmit. Görcsösen be akarta bizonyítani magának, hogy erős és érzéketlen. Pedig a felszín alatt nagyon is gyengének és sebezhetőnek érezte magát. Mielőtt kisétált a váróból, még egyszer körbenézett.

Hiába méregetnek összeszűkült szemmel, akár gyűlölködve. Mert senki sem tud annyira megvetni és ítélkezni felettem, ahogyan ezt most magam felett teszem. Amikor egy csúnyácska vagy hétköznapi nő ránéz a feltűnő szépségre, rögtön gyűlöli, de legalábbis negatív érzéseket táplál iránta. Pedig sosem tudhatják, hogy a másik nő, dacára pompás külsejének, mit titkol a világ elől. Talán ha megtudnák, mi rejlik a szép maszk mögött, már nem is gyűlölnék olyan nagyon. Csakhogy az emberek ritkán néznek a maszkok mögé. Pedig mindannyian álarcokat és páncélokat viselünk. Csak abban különbözünk, hogy mennyire erős vagy gyenge ez a páncél. Szofi úgy érezte, az övé súlyos sebet kapott. Az élet ugyanis változásra csábította, egy új élet lehetőségével kecsegtette. Egyre erősebben hallotta, amint a másik világ halk szellője susogni kezdett a fülébe. Noha elemi erővel próbált küzdeni ellene, néha elragadta fantáziája, hogy mi lenne, ha megtartaná a kicsit. Mi lenne akkor, ha kiszállna. Hiszen jókora vagyona halmozódott már fel, ügyes befektetésekkel akár élete végéig sem kellene dolgoznia, anyagi biztonságban élhetne. Már az is megfordult a fejében, hogy más modellekhez, luxusprostituáltakhoz hasonlóan ő is átáll a másik oldalra, és lányok közvetítésével foglalkozik. Egy jól kiépített hálózattal rengeteget kereshet, ráadásul ismert olyan neves magyar sportolókat, akiknek segítségével külföldi, igen jól kereső csapattársaknak lehetne lányokat kiközvetíteni. A szép magyar lányokra szerte a világon nagy volt a kereslet. Ha csak ezzel foglalkozna, máris újabb milliókat gyűjthetne. Szofi gondolatban újraírta az életét. És megijedt attól, hogy ennek a gondolatnak a hatására milyen érzések születtek a szívében. Régen lemondtam arról, hogy valaha is édesanya legyek. Mindig rendszeresen szedtem fogamzásgátló tablettát, de szerintem nem ez volt az elsődleges biztosítéka annak, hogy

biztosan nem esem teherbe. Sokkal inkább az, hogy hittem abban: a természet elrendezi az ilyen dolgokat. S a magamfajta nők, akik semmit sem tudnak adni egy gyereknek, soha nem is esnek teherbe. Mindig meddőnek éreztem magam. Nem egészségügyi, sokkal inkább lelki okok miatt. Az utóbbi időben egyre többször jutott eszembe, mi lesz, ha vége a bulinak. Ha kialszanak a fények a színpadon, és legördül a függöny. Vagyis ha kiöregszem. Ha egyszer elvész a varázsom, és már nem kellek senkinek. Még úgy gondolom, pár évem lenne a szakmában, de valami belül azt súgja: hamarosan minden megváltozik. És mi következik azután? Ahogy nem hiszek abban, hogy jó anya lennék, úgy abban sem, hogy valaha is férjhez megyek. Azt hiszem, a házasság intézményét nem nekem találták ki, ahhoz túlságosan jól ismerem a férfiakat, s nem vagyok túlságosan jó véleménnyel róluk. Képtelen lennék bárkiben megbízni. És hogyan is várhatnám el egy férfitól, hogy szeressen és tiszteljen, amikor alapvetően én saját magamat sem szeretem és tisztelem?! Nem igaz, hogy kurvákból lesznek a jó feleségek. Csak nagyon kevés férfi veszi feleségül a szajháját vagy társadalmilag elfogadottabb státusú szeretőjét. A feleség vagy felvállalható barátnő jelenti a kővárat a férfi számára, ami biztonságot nyújt, reális, és lehet rá építeni a továbbiakban. Igaz, hogy a végtelenségig unalmas, és nincs benne túl sok fantázia. A prostituált azonban a légvár, ami a legmerészebb álomképet szimbolizálja, ahol semmi sem tilos, szexuálisan minden megvalósítható, de csupán rövidke, mélység és állandóság nélküli kaland. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a nőnek ez is, az is, fájdalmat okoz. De semmiképpen sem lehet egyedül a férfiakat okolni azért, mert kihasználják a nőket, vagy mert abból indulnak ki, hogy alapvetően mindenki megvásárolható. A prostituáltak körében kering egy vicc, amelynek igen tanulságos az üzenete.

„Egy dúsgazdag férfi megkérdez tíz nőt, hogy lefeküdne-e vele tízmillióért. A válasz tízből kilenc esetben igen. A férfi ezután azt kérdezi: és tízezerért? A válasz tízből tízszer ez lesz: Minek néz maga engem, kurvának? Mire a férfi: Az, hogy maga kurva, már tisztáztuk. Most éppen megalkuszunk." Pont így van ez az életben is. A partikon csillogó, kivágott ruhákban grasszáló lányok többsége tízmilliónál jóval kevesebbre is igent mond, noha esze ágában sincs magát prostituáltnak tartani. Én azt mondom erre: mindenkit meg lehet vezetni, be lehet csapni, csak egy valakit ne csapjunk be soha. Saját magunkat. Ha már így is, úgy is oda kell adnunk valaminket - kezdve gyermekkori álmainkkal és naivságunkkal -, legalább a józanságunk maradjon meg. A józanság is nagy ajándék, tekintve, hogy legfontosabb értékeink úgyis elvesznek menetközben. Engem nagyon korán megtanítottak arra, hogyan viseljem el a rengeteg fájdalmat. Szó szerint belém verték, hogy ne vegyek tudomást róla. Mindezzel csupán az volt a gond, hogy elpusztult vele sok más, értékes érzésem is. Mint a boldogság vagy a lelkiismeret. Ha nincs fájdalom, nem igazán érzek mást sem. Bűntudatot sem. Még amiatt sem, hogy pár nap múlva elvetetem a magzatomat, aki talán az utolsó esélyem lehetett volna a rendes életre, a változásra.

XVI. Szofi lenézett a hasára. Azonkívül, hogy mellei megduzzadtak, még semmi sem látszott terhességéből, nagyon korai szakaszban volt, mégis úgy érezte, hogy másállapota megbélyegezte. Az egyik legfelkapottabb szórakozóhely VIP bulijára volt hivatalos, ahol a magyarországi Forma-l-es futam utáni partit tartották. A hely ilyenkor tele volt szerencsét próbáló szépségekkel és modellekkel, akik pontosan tudták, hogy a dúsgazdag pilóták előszeretettel válogatnak közülük, és meglehetősen bőkezűek. A nyári hungaroringes idény maga volt a paradicsom a magyar luxusprostituáltaknak. De még a hétköznapiaknak is. Az olcsó lányok a pályán kívül álltak, de még ők is elkértek nyolcvanszázezer forintot egy-egy gyors aktusért vagy orális kielégítésért, míg a drága és exkluzív lányok a VIP-partikon kellették és árulták magukat, és kerestek több millió forintot pár nap alatt. Szofinak már volt dolga világhírű Forma-1 -es

pilótával, aki pár éve közel ötezer eurót fizetett neki, miután orálisan kielégítette a mosdóban. Szofi hónapokig mosolygott az eseten. Ráadásul a férfi olyannyira meg volt elégedve a szolgálataival, hogy később többször is kihívta külföldre, a lány pedig természetesen élt az ajánlattal. Az esetek többségében nem is hagyományos aktusra vágyott, hanem arra, hogy Szofi szájjal kényeztesse. Aztán eltűnt az életéből, később olvasta, hogy komoly barátnője van, és rettenetesen szerelmes. Szofi ezen is mosolygott, tekintve, hogy pontosan tudta, egy férfinál általában mit jelent és mennyi ideig tart a nagy szerelem. Hófehér, már-már valószínűtlenül szűk Dolce & Gabbana koktélruhát öltött magára, hosszú haja laza hullámokban omlott a vállára. Enyhén le volt barnulva, egészséges színét kiemelte a vakítóan fehér, vékony pántos ruha. Nem viselt nyakláncot vagy karkötőt, csak egy feltűnő, nagy kövekkel kirakott Dior feliratú fülbevalót. Fantasztikus formában volt, szépségével jótékonyan eltakarta a lelkében dúló viharokat és az ólmos fáradtságot, ami időről időre rátört. Noha az erkölcsösség luxusa már régen nem adatott meg neki, mégis óriási dilemmát okozott, terhesen vállaljon-e kuncsaftot. Tisztában volt vele, hogy a társadalom fele a magzatra még nem tekint gyermekként, hiába küzdött ellene, mégis kész emberként tekintett a hasában fejlődő embrióra. Gondolatban még arcot és hangot is képes volt társítani hozzá. Ugyan elhessegette magától a terhességével kapcsolatos fantáziaképeket, de időnként képtelen volt uralkodni magán. Ráadásul egyáltalán nem kívánta a férfiak közelségét, gyakran szinte undorodott a gondolatától annak, hogy valaki hozzáérjen. Márpedig ez az ő szakmájában roppant veszélyes érzés. Amióta babát várt, mást sem csinált, mint saját elméjével vívott ádáz küzdelmet, és minduntalan próbálta ürességére, érzéketlenségére emlékeztetni magát. Ám a terhességi hormonok miatt ez nagyon nehezen ment. Nem ismerte be, de

már nem ugyanaz a nő volt, aki korábban. Már nem volt egyedül. Ösztönösen kettejük helyett gondolkodott. Már nem csupán önmagáért, hanem a gyerekéért is felelősséget vállalt. Ennek ellenére úgy döntött, elmegy a Forma-l-es pilóták partijára, és beleveti magát az éjszakába. Fehér táskájában elrejtett egy csomag óvszert, ha a kuncsaft kifejezetten ragaszkodik hozzá, és egy kis síkosítót, hiszen tartott attól, hogy a testét ezúttal képtelen lesz arra utasítani, hogy férfi közeledésének engedjen. Amikor belépett a helyiségbe, nem lepődött meg a felhozatalon. Tömve volt gyönyörű, fiatal lányokkal. Ennek ellenére úgy érezte, sikerült kitűnnie a tömegből. Peckesen járkált, akár egy gyönyörű páva, finoman illegette magát a férfiak előtt, testével és mosolyával pillanatok alatt lángoló kéjvágyat szült. Felült az egyik bárszékre, és kért egy alkoholmentes koktélt. Finoman, érzékien beleszívott a szívószálba, mivel pontosan tudta, több pilóta is kiszúrta már magának, és fokozni kívánta a hatást. Nem is csalódott. Egyikük, egy fiatal sztár odalépett hozzá. - Lenyűgöző test és lenyűgöző előadás mondta angolul. Szofi tökéletesen beszélte a nyelvet, nem okozott gondot számára válaszolni és elcsevegni a férfival. - Köszönöm... és elárulok egy titkot. Nemcsak lenyűgöző, de megvásárolható is miközben kiejtette a szavakat, Szofi elmosolyodott. Olyannyira erotikus, számító, de valahogy mégiscsak bájos volt a mosolya, hogy az autóversenyző, aki megszokta a szebbnél szebb nők társaságát, ösztönösen visszamosolygott. - Szívesen befizetek egy menetre. Mennyi? - Kétezer euró - mondta szemrebbenés nélkül Szofi. Tudta, hogy a magas színvonalon élő sztártól elkérhet ennyit, ráadásul azzal, ha magasra teszi az árfolyamot, csak saját értékességét

hangsúlyozza. A Forma-l-es pilótát nem is lepte meg az összeg, szeme sem rebbent. - Menjünk a mosdóba - mondta. Szofi szinte gépiesen csusszant le a magas bárszékről, és követte a férfit. Ez a jelenet annyiszor lejátszódott már vele, hogy szinte rutinná vált. Főleg a hírességek szerették azonnal, a megismerkedés helyszínén a mosdóban igénybe venni a szolgáltatásait, mert így nem kellett a szállodai szobáért külön fizetni. Bár az autóversenyző nem tűnt smucignak, őt valószínűleg inkább az vezérelte, nehogy híre menjen a szexuális kalandjának, arra gondolt, a mosdóig tartó néhány lépés alatt csak nem szúrja ki paparazzi vagy bulvárfirkász, hogy mire készül. Ő kivételnek számított, de a többség inkább takarékoskodott, legalábbis Szofinak ez volt a benyomása. Nagy részük abból indult ki, hogy nekik eleve minden jár. Akár ingyen is. Szofi-hoz egy időben rendszeresen járt egy magyar tévésztár, aki folyamatosan alkudozni próbált, aztán amikor arra hivatkozva, hogy nincs nála elég pénz, csak a háromnegyed tarifát fizette ki a lánynak, Szofi nem fogadta többé. Később szégyenszemre még azzal próbálkozott, hogy ingyen koncert- és színházjegyeket ígérgetett Szofinak, ha ad némi kedvezményt, de a lány erre megfenyegette, ha nem hagyja békén, nagyon lejáratja. Végül abbamaradtak a férfi szánalmas telefonjai. Amikor a pilótával beléptek a férfimosdóba, Szofit hányinger fogta el. Próbált mélyeket lélegezni, de ettől sem érezte jobban magát. Egy férfi éppen kezet mosott, unottan felnézett a pilótára és Szofira, majd megtörölte a kezét, és kiment. Ezekben a körökben egyáltalán nem volt meglepő, hogy híres férfi és gyönyörű nő az este folyamán közösen keresik fel a mosdót. A szabados, gátlások és tabuk nélküli, többségében fizetett szex, drága és könnyű nők a gazdag férfiak oldalán éppúgy hozzátartoztak az elit éjszakai élethez, mint ahogy a kokain. A sztárpilóta az egyik vécéfülkébe

vezette Szofit, majd becsukta az ajtót. Azonnal hozzányúlt a lányhoz. Mohó volt és birtokló, ennek ellenére közönyös és teljesen érzéketlen, gépies volt a mozdulata. Alkatához képest hatalmas tenyere volt, Szofi szinte ijesztően groteszknek találta. Megfogta a derekát, és teljes erővel a falnak nyomta. A lány megütötte a hátát, de nem szólt érte. Csendben tűrte, hogy a férfi erősen körözzön nyelvével a szájában, ahogyan azt is, hogy hatalmas tenyerével megmarkolja a mellét. Ám amikor a hasához nyúlt, ösztönösen elhúzódott. A másik hirtelen megtorpant, majd tudomást sem véve a tiltakozásról, szorítani kezdte Szofi derekát, hüvelykujját belevájva a hasába. A lány elemi erővel lökte el a kezét, a férfi erre értetlen arcot vágott, és hátrálni kezdett. Szofi észbe kapott, hogy kétezer eurót készül éppen elveszíteni. Bocsánatkérően mosolygott, majd letérdelt elé. Lehúzta a sliccét és kifejtette szűk alsónadrágjából a férfiasságát. A péniszén több helyütt pigmenthiányos volt a bőre, ettől Szofit újra a hányinger kerülgette. Maga sem tudta, hogy csupán beképzeli, de úgy érezte, életében nem találkozott még ilyen rút férfiassággal. A szájába vette, de forgott körülötte a világ. Izgatni próbálta a nyelvével és ajkával is, de elméje és teste megálljt parancsolt. A bensőjében megszólalt valami, és egyre hangosabban tiltakozott. Émelyegni és szédülni kezdett. Hányingere továbbra sem múlt el. A férfitól is, de leginkább saját magától undorodott. Úgy érezte, képtelen lesz kielégíteni az idegent, miközben egy másik férfi magzata fejlődik a hasában. Erősen megmarkolta csípőjét, és finoman rázni kezdte a fejét. Azt gondolta, ha gyorsabban csinálja, talán hamarabb végez, és végre mehet haza lefürdeni. Megtisztulni. Csakhogy a férfi teste rosszul reagált a tempóra, kezdett lanyhulni a vágya, kezével lassításra intette Szofit. A lány szeméből potyogni kezdtek a könnyek.

Nem bírom megtenni. Egy ártatlan gyerek van a hasamban. Mit művelek? Ennyire nem lehetek romlott és érzéketlen. De igenis az vagyok, és ki kell bírnom. Hiszen úgysem számít. Ez csak egy embrió, és hamarosan megszabadulok tőle. Profi vagyok, folytatnom kell. Ki kell bírnom, hiszen mindent kibírok, mert kemény vagyok és érzéketlen. Nem fáj semmi, nem érzek semmit. Nem fáj. Nem fáj. Szofi csinálta tovább, és közben megállíthatatlanul ömlött a könnye. S egyszer csak, amikor már nem bírta tovább, felpattant, a rosszulléttől megtántorodott, térdre rogyott, és sugárban hányni kezdett. Úgy érezte: egyszerre távozik az elmúlt esztendők során felgyülemlett rengeteg keserűség, bánat és fájdalom. A Forma-l-es pilóta döbbenten nézte az öklendező, zokogó lányt, és csak lassan fogta fel, hogy őt is elérte a hányás sugara. Hangosan szitkozódva feltépte a mosdó ajtaját, és elrohant. Szofi erősen markolta a csésze szélét, és még akkor is lehajtott fejjel zokogott, amikor a gyomra már megnyugodott. Az idegei pattanásig feszültek, közel járt a teljes összeomláshoz. Méregdrága ruhája mocskos lett, sminkje elkenődött, a haja összezilálódott. Ijesztően festett. Maradék erejét összeszedve feltápászkodott a padlóról, és kitántorgott a kézmosóhoz. Áttörölte egy papírral az arcát, hogy botrány nélkül ki tudjon sétálni a szórakozóhelyről. Persze pontosan tudta, hogy annak, ami történt, híre megy. De megpróbálta minél kisebb feltűnéssel megúszni a dolgot. Kiosont a mosdóból, és elindult a kijárat felé, ám ekkor földbe gyökerezett a lába. Maga sem tudta, honnan kerülhetett elő, de a tömegben egyszer csak feltűnt András jellegzetes alakja. A férfi roppant elegáns volt, világos öltönyt viselt kék inggel. Jókedvűen mosolygott, és egy fiatal, sötét hajú lány hátát simogatta. Feltűnő szépség volt, magas, vékony, hosszú combokkal és tökéletes bőrrel. Nem lehetett

több tizenkilenc-húsz évesnél. Szofi látta, hogy drága ruhát visel milliós ékszerekkel. Tehát ő András új szajhája. Milyen bájosan mosolyog, de majd megtapasztalja, milyen az, ha András ráun, és a barátainak adja tovább. Most még érdekes, szép és fiatal, ahogyan én is az voltam, de majd eldobja őt is. Aztán ő is ott marad terhesen, összeverve, megalázva... Valahogy ismerősnek tűnt neki a fiatal prostituált, de nem tudta hová tenni. Mindenáron megpróbálta elkerülni őket, de nem volt szerencséje, hirtelen szembetalálta magát velük. Tudta, hogy porig fogják alázni, s így is történt. Az új nő gyönyörű volt, szépsége, ifjúsága teljében makulátlan külsővel feszített András oldalán, aki láthatóan büszke volt új játékszerére. Szofi viszont élete legrosszabb formáját hozta, ruháját összehányta, arca pedig megviseltnek és öregnek tűnt. Ott állt a férfi előtt, aki annyi fájdalmat okozott neki, és akinek a gyermekét várta. Úgy sejtette, András gyűlölettel néz majd rá, de hatalmasat tévedett. A férfi inkább csak szánta. S ez mindennél fájóbb, maga a pokol volt. Azt mondják, a szánalom keserű, de jobb, mint a gyűlölet. Szofi nem így érezte. András a szánakozásával még nagyobbat rúgott az amúgy is porban heverő nőbe. - Távozz innen, Szofi, nem vagy már ide való. Nézz magadra! Egykor a legjobb nő, a legjobb kurva voltál, de már öreg vagy és elhasznált. Ne akard, hogy kidobassalak. Kíméld meg magad a botránytól és a még nagyobb megalázástól. így is elég szánalmasan festesz - mondta a férfi halkan. - Ne merj velem így beszélni, András. - Úgy beszélek, ahogyan csak akarok. Most pedig takarodj innen! Ugye milyen borzalmasan néz ki, drágám? - Azzal a mellette álló fiatal lány felé fordult. A lány szép ívű szája gúnyos mosolyra húzódott.

- Igen, igaz. Hogy is mondtad annak idején, Szofi? Az ilyen hulladék a kocsisorra való, ez pedig itt elit társaság. Na, húzzál innen el, de gyorsan. A lány emelt hangon beszélt. Gőgös hanghordozása rikácsolásnak tűnt. Hiába viselt százezres ruhát, és hiába parádézott az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb férfi oldalán, nem tudta eleganciával viselni hirtelen jött jó sorát. Bár lenyűgözően festett, ha közelebbről megnézte az ember, mégis reménytelenül olcsónak hatott. Igaz, általában senki sem nézte meg közelebbről. Szép alakja volt, hosszú combja és formás melle, ennél több a férfiak többségének nem is kellett. Főleg az olyan családos fajtának, mint András, aki csupán az izgalmat és az extrém kielégülést kereste házasságon kívüli kapcsolataiban. Szofi volt az egyetlen nő, aki iránt a szexuális vágynál erősebb érzéseket táplált, de a lány csalódást okozott neki, s a férfi szerelme, őszinte rajongása rövid idő alatt közönyös megvetéssé változott. Pedig Szofi nem ártott neki. Egyszerűen csak elkövette a legnagyobb hibát, amit nő egy Andráshoz hasonló férfival való viszonyában elkövethet: belekényelmesedett és unalmassá vált. Szofi nem talált szavakat. Már tudta, honnan volt olyan ismerős a lány. A fiatal prostituált volt, akit annak idején kidobatott a fogadásról, ahol Andrással megismerkedtek. Egy pillanatra megtántorodott, de végül nem ájult el. Képes volt összeszedni magát, mert a gyermeke erőt adott neki. Úgy érezte, életében először nincs egyedül a fájdalmával ebben a megalázó helyzetben. Felszegte az állát és rámosolygott az előtte álló két emberre. - A hulladéknál maradva, látom, szépen összehordta a szemetet a szél. Legyen szép estétek - mondta, majd még mindig felszegett állal elvonult. Hallotta, ahogy összesúgtak a háta mögött, és valaki megjegyezte, hogy biztos titokban összeverték, azért festett olyan rémesen. Nem érdekelte. Kisétált a szórakozóhelyről, az év egyik legexkluzívabb partijáról, ahol -

és még számos ehhez hasonlón - hosszú esztendőkig vadászott. Leintett egy taxit, és az autóval elsietett. Hátra sem nézett, úgy haladt előre, új élete felé. Nem hiszem, hogy valaha is őszintén szerettem Andrást. Talán csak kötődni akartam valakihez. Talán csak tudat alatt meg szerettem volna változni, és András előcsalogatta belőlem azt az embert, aki már régen lenni akartam. Úgyis olyan könnyű a szerelmet összekeverni valami mással. Amikor szakítunk valakivel vagy megbántanak, mindig azt hisszük, hogy reménytelenül és rettenetesen szerelmesek vagyunk. Ha két lélek, csak rövid időre is, de egy-gyé vált, mindig fájdalmas, ha újra szétszakadnak. Csakhogy a legtöbb esetben nem szerelem az, amit a szakítás után érzünk. Hanem a fájdalmainkat, sérelmeinket hisszük szerelemnek.

XVII. Szofi újra a váróban üldögélt. Boldognak, felszabadultnak érezte magát. Ezúttal két másik nő tartózkodott rajta kívül a helyiségben, de már nem érezte ellenségnek őket. Az egyik asszony felemelte a fejét, és Szofira mosolygott. A lány biccentett és barátságosan viszonozta a mosolyt. Úgy érezte, életében először ő is a hétköznapi nők közé tartozik. S amit eddig megvetett, ezúttal boldogsággal töltötte el. A kisbabán járt az esze, akit a szíve alatt hordott. Biztos volt abban, hogy kislánya lesz. S azt is tudta, hogy jó élete lesz a kicsinek, mindent meg fog adni neki. Úgy érezte, a kislány éppen olyan túlélő, mint amilyen ő, hiszen annak ellenére megmaradt, hogy

András brutálisan megverte. Már nem érzett dühöt vagy haragot András iránt. Megbocsátott a férfinak. Lezárta a múltat, s egy új fejezetet nyitott az életében. Kinézett egy második kerületi kertes házat, azt tervezte, hogy a csendes, jó levegőjű környezetben éli majd le hátralevő életét, kettesben a kislányával. Gondolatban már a falak színét is kiválasztotta, s még ezernyi apróságot. Megállás nélkül tervezgetett és álmodozott, például egy kiskutyáról, és persze kandallóról, amelynek melege előtt esténként meséket olvashat a kislánynak, aki nagy, csillogó szemével tátott szájjal hallgatja szerető édesanyját. Megannyi felszínes vágya után úgy érezte, végre megtalálta a csillogás mögött rejlő valódi értéket az életben. Hirtelen minden olyan hétköznapi, női dolog, ezernyi apróság érdekelte, amit korábban szívből megvetett. Főzni tanult és varrni, leendő házának szépítgetése sokkal fontosabbnak tetszett a drága ruháknál. Otthont akart teremteni kettejüknek. Életében először végre igazi, saját otthonra vágyott, ahol biztonságban érezheti magát, s ahol rajtuk kívül nem lakik más, csak öröm, nyugalom és boldogság. Újra eszébe jutott a kislánya. Biztosra vette, hogy gyönyörű lesz. Arról ábrándozott, hogy ha majd felcseperedik, a legjobb iskolákba íratja, és segíteni fog neki abban, hogy olyan férfihoz menjen feleségül, aki szereti és értékeli. Gondolatban, könnyes szemmel már megvallotta lányának, hogy élete sötét szakaszában mivel foglalkozott, gyermeke sírva borult a nyakába, és megbocsátotta minden bűnét. Hiszen képes volt megváltozni érte, a kislányáért. Lelki szemei előtt már látta magát nagymamaként, boldog, kiegyensúlyozott, ráncos öregasszonyként, aki a kertben, a nagy árnyas fa alatt hűs bodzalevet szolgál fel az unokáinak. Szofi hitt abban, hogy méltósággal és boldogan öregszik majd meg. Szívét már nem töltötték el haraggal és gyűlölettel a ráncokról szőtt gondolatok. A ráncokat az élet velejárójának tartotta, s

nem a nők legnagyobb ellenségének. Már nem ijesztette meg az öregedés. Elmosolyodott, s vékony ujjaival végigsimította hasát. Úgy saccolta, hogy három hónapos terhes lehet. Gondolatait félbeszakította, hogy a rendelő ajtaja hirtelen kinyílt. A múltkori kedves arcú, jóindulatú nőgyógyász lépett ki rajta. Körbenézett a váróban, láthatóan keresett valakit, majd Szofin állapodott meg a tekintete. A lány kicsit furcsállotta a dolgot, de nyugalmat erőltetett magára. - Végre itt van, már hetek óta magát keressük. Kérem, jöjjön velem - mondta az orvos. Szofi felállt, és követte a férfit a rendelőbe. - Sem a telefonszám, sem a cím nem stimmelt, amit megadott nekünk - dorgálta meg az orvos a legelején. Szofi tudta, hogy hibát követett el. - Doktor úr, kérem, ne haragudjon, de nem akartam, hogy megtaláljanak. Igazság szerint el akartam vetetni a magzatomat, s emiatt tűntem el a világ szeme elől. De időközben meggondoltam magam, és elhatároztam, hogy új életet kezdek. Szeretném ezt a kisbabát, doktor úr. Mindennél jobban. Az orvos felsóhajtott, de nem hangzott megkönnyebbültnek, inkább gondterheltnek. Szofi ösztönösen megérezte, hogy valami baj van. Belenézett az orvos jóságos arcába. A férfi megfogta a kezét. Halkan, a lehető legkíméletesebben beszélt. - Szofi, sajnos nincsenek jó híreim - újra, ezúttal alig halhatóan sóhajtott. Gyűlölte a munkájának ezt a részét. Tehetetlen dühöt érzett. - Amikor a múltkor itt járt nálam, egy-két dolog nem tetszett, ezért, hogy megnyugodjak, kenetet vettem és elvégeztettem pár laboratóriumi vizsgálatot. Sajnos nagyon rosszak az eredményei, Szofi. - Az mit jelent, hogy rosszak? - Szofi tenyere izzadni kezdett. - Önnek méhnyakrákja van. Sajnos annyira súlyos a helyzet, hogy amilyen hamar csak lehet, az egész méhét el kell

távolítani, és ki kell vizsgálni, hogy a rák nem terjedt-e át a többi szervre is. Hetek óta próbáljuk elérni, mert ebben a helyzetben minden óra elvesztegetett időnek számít és csökkenti az esélyeit. Szofit azonban nem érdekelte a saját egészsége. - De mi lesz a kisbabával? Ő is örökölheti ezt a betegséget? - Szofi, sajnos le kell mondania a babáról. Nincs hat hónapja arra, hogy megvárjuk, amíg megszületik. - Azt nem lehet, én akarom ezt a kisbabát. Én... én ezért a kisbabáért kezdtem új életet, egyszerűen nem vehetik el tőlem. Szofi zokogni kezdett. Az orvosnak majd' megszakadt a szíve. - Higgye el, borzalmasan sajnálom. Ön még fiatal, először győzze le a rákot, és utána még mindig ott az örökbefogadás lehetősége. - Mégis miért fogadnék örökbe? - zokogta Szofi. - A méh eltávolításának következménye az, hogy terhesség a későbbiekben nem jön létre, a műtét után menstruáció sem jelentkezik többé. Szofinak megállíthatatlanul potyogtak a könnyei. Úgy érezte, képtelen megbirkózni ezzel a teherrel. Új életet akart kezdeni, a kisbabájának élni. Ám a sors nem engedte, hogy tiszta lappal induljon. - Miért történik ez velem? - Nem tudom, Szofi. A sors olykor kíméletlen akadályok elé állít minket, mintha azt mérné fel, hogy elég ügyesek és erősek vagyunk-e az életben maradáshoz. Erősnek kell lennie. Szofi hisztérikusan felnevetett. - Erősnek? Magának fogalma sincs arról, milyen érzés egy egész életen át erősnek lenni. Az elmúlt években mást sem csináltam, mint elnyomtam a fájdalmat, és kibírtam, túléltem a mindennapokat, és mindig erős maradtam. Mert tudja, doktor úr, számomra nem ez az első akadály, amit a sors elém állít. Miért mindig nekem kell erősnek lennem? Szofi felállt, indulni

készült. Maga sem tudta, hová. Legszívesebben kifutott volna a világból. A doktor még utánaszólt. - Előkészítek mindent, holnap kérem, hogy fáradjon be a kórházba. Minél előbb meg kell csinálnunk a műtétet, hogy a legjobbak legyenek az esélyei. - Miért, most milyenek az esélyeim? - Ötven százalékot mondanék, de holnap estére már többet tudunk. Szofi köszönés nélkül elhagyta az orvos szobáját. A váróteremben aztán lerogyott egy székre. Nők, kismamák vették körül. Az egyik, hatalmas pocakos asszony mellett a férje üldögélt némán. Erős karját oltalmazón átfonta a felesége vállán, de közben pár pillanatig rajta felejtette a tekintetét Szofi hosszú, formás lábán. A lány észrevette az önkéntelen mozdulatot, és arra gondolt, milyen sok ehhez hasonló családapa fordult meg az ágyában az elmúlt esztendőkben. Több száz férj titkos vágyát váltotta valóra, megadva nekik azt a fajta kielégülést, amit a feleségük, a hétköznapi asszonyok, gyermekeik anyja nem. Eszébe jutott, hogy egy órája még ő is hétköznapi nő, édesanya akart lenni. Rendes életet tervezett a kisbabával, családi házzal és kutyával. Méltósággal akart megöregedni, s az unokáival játszani a kertben. De újra csak szajha volt, akit megbámultak és megkívántak a férfiak. Ezúttal is a másik oldalon állt, az élet visszataszította oda. Nem bírt tovább a kismamák között maradni, felpattant és kisietett az utcára. Abban bízott, hátha az utca zaja elnyomja a fejében zakatoló gondolatokat. Tévedett. Lelkének üvöltése olyan hangos volt, hogy a forgalom szinte némának hatott. Nem jutottak el hozzá az emberi zajok. Noha azt hitte, a séta majd jót tesz, nem bírt járni, reszketett a lába. Leült egy padra, és megpihent. Egyik kezével simogatni kezdte a hasát. Noha még nem gömbölyödött, Szofi úgy érezte, már látszik másállapota. Nem foglalkozott az idő múlásával. Órákig ült némán, könnyezve, s egyetlen pillanatra sem vette le a kezét

hasáról. Halkan, magában beszélt. Elbúcsúzott gyermekétől, aki soha nem születhet meg. Ennyi kalandos, csillogó, ugyanakkor rengeteg fájdalommal csalódással és megaláztatással járó esztendő után rájöttem, hogy hatalmasat tévedtem. A múltat nem lehet elfelejteni, kitörölni. Úgy tenni, mintha nem lenne az életünk meghatározó része. Mert egyszer úgyis utolér minket. A múlt olyan, mint egy gennyedző seb, amit hiába fáslizunk be, az anyag alatt egyre csak rothad, bűzlik, váladékozik, mert nincs kitisztítva, s ezáltal megállíthatatlanul végigfertőzi az egész testet. S amikor végre észrevesszük a sebet, amely régóta ott volt, de próbáltuk egyre csak elfedni és tudomást sem venni róla, már késő. Addigra haldoklunk tőle. Megmérgezte a testünket és a lelkünket. Az életben mindennek ára van. Minden döntésnek, minden kimondott szónak, minden cselekedetnek. És minden összeadódik. Aztán egyszer, éppen akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá, és azt hisszük, megúsztuk, eljön az elszámolás ideje. És akkor meg kell fizetnünk bűneinkért.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful