P. 1
Atlantiszi mágia

Atlantiszi mágia

4.67

|Views: 7,966|Likes:
Published by api-3743392

More info:

Published by: api-3743392 on Oct 15, 2008
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

03/18/2014

pdf

text

original

A természeti mágia, vagyis a természetben ható rejtett erık tudománya fıleg a tárgyakban és élılényekben
mőködı dinamikai princípiumok funkcionális sajátságaival foglalkozik. Itt fıleg azokról az energiákról van
szó, amelyeket a tudomány ezidıszerint még nem ismer, vagy bár ez a már ismert törvényszerőségekbıl
következne, vonakodik kísérleti vizsgálat tárgyává tenni. Vannak a fizikának, kémiának és biológiának
vonatkozásai, amelyek meghaladják a szaktudomány látható részét. Ezeket a Magia Naturalis szuperfizikának,
hiperkémiának, metabiológiának nevezi s tulajdonképpen a már ismert fizikai, kémiai, biológiai tények
átvitele magasabb síkokra.
Minden erınek, amely a fizikai világban megnyilatkozik, van: éteri, asztrális, mentális vonatkozása. Ez azt
jelenti, hogy az energiák nem szőnnek meg észlelésünk síkján, hanem fokozatosan átmennek magasabb
észlelésünk síkján, fokozatosan átmennek magasabb térdimenziókba. A rezgések felfelé és lefele is tökéletes
kört futnak be s a valóság összes birodalmain áthaladnak. Minden rezgés átmegy az ellentétébe. A magas
rezgésszámú sugárféleségek egy ponton eltőnnek érzékelésünk lehetıségeinek hatáskörébıl és az energiák
görbületének törvényénél fogva bizonyos idı múlva lent mint alacsony számú rezgések térnek vissza. Ez a
tétel a térgörbe összetételébıl adódik: egy idı múlva nemcsak a fizikai tér, hanem a benne megjelenı energia
is önmagába tér vissza. Minthogy a mozgás tranzverzális, az alacsony rezgésszámmal lent távozó erık fent
térnek vissza.

A Magia Naturalis elsı megállapításai és kísérletei az elektrofizika némely jelenségeivel foglalkoznak. Elıbb
ismertetjük a jelenségeket, aztán rátérünk okkult értelmükre. Amint már utaltunk erre, nincs természeti
jelenség, amelynek háromszoros okkult vonatkozása ne lenne. Minden fizikai törvény involvál további
asztrális és mentális törvényeket. Hogy a fizikai jelenségek végsı mivoltukban éterikus funkciókra vezethetık
vissza, azt már a modern fizika jól tudja. A fizikokémiai processzusok asztrális és mentális háttere azonban
nóvum a tudomány elıtt, bár nem minden idıben volt az. A hermetikus természettan és kémia évezredek óta
tanítja, hogy a fizikai jelenségeknek három értelme van. A következıkben megkíséreljük ezeknek a tételeknek
speciális folyományait a gyakorlati kutatás számára hozzáférhetıvé tenni. Megjegyzendı, hogy korunkban
még nem ismertek a fizika és kémia összes törvényei s ezért olyan tételeket tehetünk vizsgálataink tárgyává,
amelyek jó megalapozottságuk miatt nem nehezítik meg túlságosan ennek a szokatlan területnek felmérését.
Lássuk mindenekelıtt az axiómákat, amelyek azonnal több síkú értelmezést provokálnak:

1. Ha áram halad át vasdarabon, a vasban mágnesség keletkezik.
2. A köráram maga is mágneses.
3. Minden áramforrás két sarka között feszültségkülönbség van, ezért keletkezik az áramlás.
4. Két ólomrúd hígított kénsavban akkumulátorrá változik.
5. Kétféle fém savanyú folyadékban állítva galvánelemet ad.
6. A feszültségkülönbség annál nagyobb lesz, mennél távolabb álló fémpárt választunk elemünkhöz. A
Volta-féle sor a vetkezı: cink-ólom-ón-vas-réz-ezüst-arany-szén. (A szén itt úgy viselkedik, mint a fémek.)
7. Fenti relációk a kozmikus energia keletkezésére nézve minden testre érvényesek.

Ezek volnának azok az axiómák, amelyek elıször szemünkbe ötlenek s amelyek konzekvenciái végtelenül
nagyok, ha azokat magasabb síkokra is átértékeljük. Az analógiák, illetve értelmezések az anorganikus
természettıl kezdve az élılényekig és univerzumig mindenhol irányadók. Ha tehát elsısorban az emberi
közösségekre és testekre vonatkoztatjuk ıket, úgy nyomára jutunk az antik mágia nagy arkánumának, amelyre
Eliphas Levi gyakran célzott mőveiben anélkül, hogy a titkot pontosan megjelölte volna. De megmagyarázzák
azt is, milyen mód ömlenek át magasabb és számunkra túlméretezett frekvenciájuk miatt láthatatlan
dimenzióvilágok erıi a mi világunkba. Martin Davidson írja: „Jeans feltételezi, hogy a spirálködökben
számunkra ismeretlen erık mőködnek s még azt is gyanítja, hogy a nebulák centrumai azok a kapuk,
amelyeken át valamely magasabb térdimenzió erıi világunkba beömlenek.” Ezek a pontok azonban, ahol
ugyancsak Jeans szerint az anyag kondenzálódása és teremtése végbemegy, nem annyira ismeretlenek, mint
ahogy azt a pusztán fizikai síkon operáló asztrofizika feltételezi. Az elıbb ismertetett axiómák folytatólagos,
tehát háromsíkú kifejtése világossá teszi, hogy az energiák állandó körfolyamatban vándorolnak a valóság
összes dimenzióin keresztül, útjukban hol fel-, hol eltőnve szemünk elıl.
Az elsı axióma azt állítja, hogy ha vasdarabon áram halad körül, a vasban mágnesség keletkezik. Ez az
elektrotechnika legprimitívebb ténye. Érdekessé azonban akkor válik a tétel, ha hozzátesszük, hogy nemcsak a
vasdarab viselkedik ilyen módon, hanem minden test általában. Például az élı testek világára vonatkoztatva, a
keletkezı mágnesség a fizikai jelenségen kívül ideológiai potenciákat is hordoz. A mágia élettani érdekkörére

94

fordítva a kérdést, az úgy fejezhetı ki, hogy bármely idea, vagy azt képviselı egyéniség körül körfolyamatba
hozott tevékenység mágnesessé teszi a központi ideát. A központba állított idea, vagy személyiség lehet
bármilyen sekélyes, a köráram ereje híveket toboroz köréje s a mágikus értelemben megnagyobbodott test
tömegvonzása addig fokozza a növekedést, míg más, nagyobb rendszer annak természetes határt nem szab.
Ez a törvény mutatkozik meg a spirálködök centrumában, a naprendszerekben központi napokkal s az emberi
társadalmakban vezetıikkel. S itt már leírhatjuk a tendencia mágikus analógiáját, amely abban mutatkozik,
hogy a mágus ugyancsak öntudatlan középpontjává lesz egy kisebb naprendszernek, ahol a planétákat
emberek képviselik. Ezért nyilvánvaló, hogy ez az elv a látható világokban minden szervezett közösség
alaptörvénye is egyúttal. A fizikai síkon semmi sem épülhet fel nélküle. A mágiában és az ezoterikus rendek
tevékenységében ez mint a körforgás tendenciáját mutató rítusok és a páholyalakítás szertartása jelenik meg.
Mágikus, azaz magnetikus minden folyamat, amely egy középpont körül való forgásban nyilatkazik meg. A
középpontban álló idea a körülötte képzıdı kör nagysága szerint erısödik. Ezért oly mérhetetlen fontosságú,
hogy a rendszer tevékenysége bizonyos meghatározott cselekmények, rítusok, szövegek felolvasása,
invokáció, stb. szabályszerően ismétlıdı processzusára épüljön.
A középpont körül forgó erık mágikus volta eredetileg nem is okvetetlenül szellemi sajátság, hanem bátran
nevezhetı okkult fizikai törvénynek, mert mindhárom síkon azonosan hat. Ha egy ideát, amely tartalmazhat
bármely általunk meghatározott tételt, uralomra kívánunk juttatni, elsısorban periódikusan ismétlıdı
természeti rituáléról kell gondoskodnunk, ami azt fenntartja és propagálja. Természeti rituálé alatt nem vallási
rítust értünk, hanem szellemi tartalmak dramatizált sorozatát, ami alkalmas arra, hogy hallgatóit a rítusban
ábrázolt cselekmény ismétlésére vagy legalább a szöveg utánmondására ingerelje. Ha el tudjuk érni, hogy
hallgatónk az általunk konstruált processzust utánozza, vagy megismételje, az alapeszme létrejött. Ez még
abban az esetben is így lesz, ha az eszme ellenkezésre talál és hevesen elhárítják, mert valamit kimondani
annyit tesz, mint azt az ideát invokálni. Az ideatartalma mögötti energiák csak abban az esetben
semlegesíthetık, ha teljesen meg vannak fosztva a megnyilatkozás lehetıségétıl s elolvasatlanok,
kimondatlanok, megismételetlenek maradnak. (Ezért ha bármely ellenséges propagandát továbbadunk, azt
erısítjük, még ha felháborodottan kommentáljuk is.) Ha megfigyeljük az emberi közösségeket irányító
szertartások menetét, azokat mindenkor szertartásos körfolyamatoknak fogjuk találni; ebben van építıerejük.
De ez az axióma az ultramikroszkópikus világokban is érvényesül, hiszen az elektronok ugyancsak a
bolygókeringés mintájára végzik anyagépítı tevékenységüket. Az animális szervezet funkciói csupa cirkuláris
processzusból tevıdnek össze. A vérkeringés két köre, a nyirokkeringés, az ideghálózat csupa szigetelt spirál
és önmagába visszatérı folyamat. A körök által befogott matéria, illetve terület magnetikus: az élet mágiája
lüktet mögötte.

Kísérletek a szervezet
elektromagnetikus
erejének fokozására

Az állati szervezet funkcióit henger-, vagy köralakú vezetékek spirálszigeteléső szövetei biztosítják. A test
olyan áramtelep, amelyet biotechnikai akkumulátorok látnak el energiával. Ami a legcsodálatosabb a
szervezet felépítésében, az, hogy a legkülönfélébb áramok nedves közegben szigetelve keringenek s hogy a
biotikus processzusok a testnek a Földdel való érintkezése ellenére sem vesztenek hatékonyságukból.
Testünkön belül az áramok szigetelve vannak, de ez az árammennyiség csak élettani folyamatok számára
elegendı. A transzcendentális mágia manıverei ezen felüli erıkvantumokat igényelnek, amelyeket más
forrásból kell merítenünk. Ismeretes, hogy egyes állatfajoknál, mint pl. az elektromos szervvel rendelkezı
angolna, az animális áram a testen kívülre is kihat. Az angolna ezúton védekezik és vadászik. Vannak
növények, amelyek - mint azt Boose hindu növénybiológus kimutatta - környezetükre elektromos hullámokat
árasztanak. A mágiában szereplı hatások szintén kisugárzások, emanációfajták. A gondolatok rövidhullámai,
az akarat átvitele, az aurakihelyezés edteriorizációi a belsı erıforrásoknak. Az okkultista, a yogî, a mágus
ezeket az erıket évekig tartó akarati tréninggel szerzi meg, mintegy kifejlesztve az embernél elcsenevészedett
elektromos szerveket.

Lehetséges azonban a szabályos okkult torna jelentékeny lerövidítése, ha a pszichikai módszert kombináljuk
elektrofizikai segédeszközökkel, amelyek az emberi aurát természetes árammennyiségekkel erısítik. A

mágikus hatás az emberi aurán keresztül bonyolódik le s ha az étertestben erısítıberendezéseket létesítünk, a
legminimálisabb akamtimpulzus hatalmasan felfokozódva sugárzik tovább. Már most milyen erısítı
berendezésrıl lehet itt szó? Ha testünket bizonyos rézspirálokkal vonjuk be, étertestünk erıfokozó

95

berendezéshez jut.

A spirálok elhelyezése a legkülönfélébb lehet. Applikálhatjuk karra, törzsre, lábszárra, vagy fejre.
Gyakorlatilag persze a fejet csak akkor vonjuk be, ha senki sem lát bennünket kísérleteink alatt, mert
munkánkról a kívülállóknak nem szabad tudniuk.
Vékonyszálú vörösrézdrót alkalmasabb, mint a vastag villanydrót. Igen jó a több szálból sodort kábeldrót.
Használhatunk szigetelt rádió-, vagy csengıtekercseket, amelyeket néhány drótszállal összekötünk. Annak,
hogy a tekercseket meztelen testen, vagy ruhán keresztül alkalmazzuk-e, nincs lényeges szerepe, bár a
meztelen drót testfelülettel érintkezve, valamivel hatásosabb. A sodort dróterısítık étertestünkben úgy
mőködnek, mintha azokon a helyeken, ahol tekercsek vannak, külön csakrákat állítottunk volna fel. Az éteri
energiákat az áramtelep a környezetbıl indirekt úton vonja el. A tekercsek számát és hosszúságát bizonyos
határon túl nem ajánlatos emelni, mert az aurában túlfeszültség léphet fel s ez a kisugárzóképességet már nem
fokozza, hanem csökkenti.

Éterhullámok és spiráláramok

Testünk körül az éterben mérhetetlen mennyiségő energiák keringenek a legkülönfélébb hullámsávokon.
Külön erıforrásról gondoskodni mágikus gépezetünk számára ennélfogva felesleges; a titok egyedül a
spiráltekercsek elhelyezésében és testünkkel való kombinációjában van.
Már Korschelt professzor észrevette 1892-ben, hogy drótspirálok körül éterhullámok keringenek. Eleinte azt
hitte, hogy ez csak a készülékbe kapcsolt alacsonyfrekvenciájú áram hatása, de késıbb rájött, hogy az
éterspirálok minden külsı áramforrás nélkül is jelen vannak. A bennük cirkuláló áram nem alacsony, hanem
magas frekvenciájúnak bizonyult. Hasonló a helyzet a többi, ma még kihasználatlan erıforrás tekintetében is.
Megfelelı tekercsekkel és kémiai közvetítık kapcsolásával felhasználhatók a kozmikus sugárzás hullámai, a
légköri elektromosság, a tárgyakban lerakódó statikus elektromosság, a magaslati helyek és síkságok közötti
elektromos feszültség áramai, a gravitáció. A fizikai objektumokban, a test sejtjeiben roppant mérető erık
vannak lekötve; azoknak csak részbeni felszabadítása is elképesztı dinamikális hatalom kulcsát adná a
kísérletezı kezébe. Rendes körülmények között a fiziológiás áramok nagyrésze elvész, az elıbb említett
kozmikus erıforrások pedig ezidıszerint teljesen kiaknázatlanok.
Az atlanti hagyományok ezeknek az energiáknak egykori ismeretérıl és mágikus használatáról beszélnek.
Persze az akkori ember testalkata más volt s a ritkább állagú organizmus nem szorult bonyolult gépezetekre,
ha a környezet statikus energiáit fel akarta használni. Néhány szokás és kımetszet még megırzött valamit a
történelemelıtti kor gravitációs gépeibıl s kozmikus erıszedı berendezések formájából. Az arany uraeus-
kígyó, melyet a fıpapok fejük körül viseltek, a mágikus erıvevı szimbóluma. A régi fejdíszek, több
nemesfémbıl összetett koronák s a különbözı csavart fej-, törzs- és kargyőrők szintén ennek emlékei.
Mindannyian láttunk már múzeumokban spirálsodronykarkötıket, nyak és lábkarikákat. Ezek az egykori
kozmikus energiatölcsérek külsı utánzatai. Az Atlantisz utáni elvadult népfajok papjai már nem tudták, mire
szolgált eredetileg a sokféle rézspirál; belsı szerkezetét sem ismerték, de látták hatását a szinte mindenható
atlanti polgáron, aki hozzájuk képest félisteni képességekkel rendelkezett: uralkodott a gravitáción, akaratával
telekinetikus jelenségeket hozhatott létre, villámot szórt, vagy vihart támasztott egyetlen gondolatával.
Érdekes összehasonlítani a fentiekkel Lanz von Liebenfelsnek, az osztrák okkultistának Elektrotheizmusát,
amelynek hat tézise megsejtése az általunk leírt dolgoknak. A hat tézis összefüggı egészet ad:
Elsı tézis: Minden élet Istentıl ered, fentrıl, a szellemtıl, lélektıl s nem a testiségtıl, sem pedig az anyagtól.
A matériát szellemlények teremtették. Az organizmusok úgy viszonylanak Istenhez és az intelligenciákhoz,
mint központi leadókhoz a vevıkészülékek s közvetítıállomások.
Második tézis: Az ısvallásból sarjadt mítoszok és mondák nem irodalmi és teológiai, hanem teozoológiai és
paleoantropológiai szemléletek és filozófiák, egyszóval az emberiség ıstörténetét adják.
Harmadik tézis: Az ıskori embertípusok egyes példányokban a történeti idık kezdetéig fennmaradtak.
Negyedik tézis: Ezek az ókori lények részben szakrális, részben orákuláris missziókkal templomokban laktak,
itt szaporodtak s alkalomadtán alacsonyabb fajtákkal keveredtek. (Henoch!)
Ötödik tézis: Volt ezek között a prehisztorikus elıtípusok között - különösen a szárnyasok (cherubim) között
- néhány fajta, amelyik direkt bioelektromos adó- és vevıállomással rendelkezett s eképpen úgyszólván a
mindentudás, mindenhatóság és halhatatlanság képességével bírt. Tetszése szerint materializálódhatott. Mint
isteneket és félisteneket tisztelték ıket s valóban, az összes állati, nıvényi és ásványi formák teremtıi ık
voltak.

Hatodik tézis: Ezek az elektrozoáknak nevezett lények voltak a mitológiai angyalok, múzsák, hórák, gráciák.
Tılük származott az İstudomány, İsvallás és az İskultúra. Természetesen ık az ısember megalkotói is.

96

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->