© Schilling Árpád, Krétakör, 2007 Felelõs kiadó: Gáspár Máté A szöveget gondozta: Tréfás Krisztina Címlapterv, tördelés és layout: Vallyon Krisztina

Nyomda: EPC

Reakcióit itt írhatja meg nekünk: www.kretakor.hu – ÜZENÕFAL

EGY SZABADULÓMÛVÉSZ FELJEGYZÉSEI

Nincs legjobb hely a világon, csak az az egy, ahol éppen. Ha megint valaki másra várunk, úgy járunk, mint. Bekészítettem magamnak egy hokedlit. Ha sikerül, elérem a kapcsolót.

melyhez a felelõsségvállalás kritériumát rendeljük.Kontextus A színház egyfajta társadalmi modell: egy közösség. hogy létezzen (alkosson). Magyarország a polgárosodás folyamatában – ez idáig – csak igen alacsony szintre juthatott el. de el kell fogadni. elvárásai alapján kell. szociálisan. Egy jól körülhatárolt elvárásrendszerbe illesztõdik az egyéni teljesítmény. Biztosítani kell a fejlõdéshez való jogot. idõnként agresszióval „leplezi”. 5 . de képesnek kell lenni az alkalmazkodásra. tájékozatlanságát zárkózottsággal. A magyar színházi kultúrából (társadalomból) két alapvetõ tényezõ hiányzik: az elvárások rendszere és a felelõsségvállalás kockázatával való szembenézés. mûveletlenségét. mentálisan elmaradott Európa nyugatos mércéjével mérve. a kompromisszumra is. melyben az egyén szabályok rendszerében kénytelen megtalálni személyes szabadságát. nehezen kommunikál. ha keményebben akarok fogalmazni. ha valaki csak alkalmazni kívánja megszerzett tudását. A lakosság többsége az egyéni javak felhalmozásán túl semmilyen egyéb kihívásra nem tart igényt. de már a történelem korábbi idõszakai sem kedveztek kialakulásuknak. A kollektív szándékok jó esetben egybeesnek az egyén céljaival. Mindezek elcsökevényesedéséért elsõsorban a szocialista mechanizmus a felelõs. és alapvetõ kérdésekben a vezetõk iránymutatásai. úgy is mondhatnám: az ország népességének nagyobbik része kulturálisan.

S noha bármelyikük nagyságrendekkel fontosabb és izgalmasabb kérdéseket rejt magában a fent említettnél. hogy ezt tisztázni kell. Újra kell definiálni az állami intézmény fogalmát. ebbõl is következik.A színházi intézmények jelenlegi mûvészetfilozófiája a hagyomány õrzésére és a kortárs kultúra látszatára szorítkozik. pedagógiai szempont csak ez után következhet. körülhatárolható kultúrpolitika híján rövid távon nem remélhetünk változást. tehát legalább tizennyolc éve kapták. amely az álkommunista évtizedek alatt tökéletesen deformálódott. A kultúrpolitikával való kapcsolata az évtizedes „mutyizás” (kisebb-nagyobb korrupciók tömkelege) szisztémáján alapszik. filozófiai. harminc. de nem is a benne dolgozó társulaté. kis. hogy az intézmények (kb. 6 . szociológiai. állami és önkormányzati fenntartású. Egy állami intézmény nem a megbízott vezetõ személyes tulajdona. nagy létszámú társulattal bíró színház mûködik évtizedek óta Magyarországon) élén többnyire hatvan körüli hûbérurak ülnek. Nevetségesen hangzik. akik elsõ kinevezésüket még a múlt rendszerben. nem pedig tulajdonosokból. amely alkalmazottakból és/vagy meghatározott idõre szerzõdtetett vállalkozókból áll. ideológiai.és nagyrészvényesekbõl. Minden egyéb: esztétikai. de mi még mindig ott tartunk.

Vagy kritizálta a fennálló rendet. közös a színházi élmény. hogy alapkérdésekben nincs alternatíva. aminek áldozatai voltak mind a nézõtéren ülõk. Ma mi magunk vagyunk az ellenség. Közös volt a harc. mind a játszók. nem menekült elõle sem a magasan kvalifikált.és egyetérteni. ellenségképek. kérdés csak az. hogy ez az ország sem kerülheti el sorsát. de természetes. illett meg. A politikusok többsége megpróbálja ugyan elhitetni velünk. Az esztétikai kihívások elé is szívesebben nézett az ember. ha tudta: a megfejtés csakis a rezsim lejáratása lehet. tehetséges fiatal emberek egzisztenciális biztonságuk kockáztatásával üzentek a sorok között. akkor nyögve-nyelve ugyan. Hogyne lett volna sikeres akkoriban a színpadon tanúsított rezisztencia. A színházmûvészet közösségi élményként funkcionált. eltérõ szándékok. A stilizáció kódját élvezet volt feltörni. Valami. Három évvel az unióhoz való csatlakozás után azonban értelmes ember számára sejthetõ. de be kell 7 . hiszen egy jól körülhatárolható hatalom volt a célpontja. hogy még vannak törésvonalak. már-már kendõzetlenül mondva ki az igazságot.Vákuum A rendszerváltás elõtt egyértelmû volt a színház szerepe. Lelkes. A felszínen mintha különböznének a pártok programjai. sem az átlagos köznézõ. vagy szórakoztatott. melyik demagóg duma hozza meg a pillanatnyi hatalmat. Ha nem vagyunk képesek jobb rendszert találni a majdnem demokratikus kapitalizmusnál.

amit az elmúlt ötven évbõl hoztunk magunkkal. század középsõ harmadában. Lehet tüntetni. csak épp képtelen megérteni annak mûködési elvét. az kénytelen-kelletlen le fog maradni. forradalmat mímelni.tartanunk a játékszabályait. ami egyébként egyenesen következik az áhított szabadságból. Ha nem akarjuk. hanem azt a társadalmat. mit együnk. kevésnek bizonyult. Sajnos a tudás. Vagy vállaljuk a versenyt. lemorzsolódunk. mint ahova a XX. ahhoz meg tanulás. Ma nem a politikát. aki a legravaszabb. és nem ilyen rejtegetett szocializmus. aki ügyesebb. a többség) ott marad. vagy egymás torkát harapva el. az keres a legtöbbet. Ha igazi kapitalizmus lenne nálunk. mekkora házban éljünk. messzebbre jut. messzebbre lát. akkor értelemmel kell feltöltenünk ezt a szabadságot. akkor Magyarországon nem több százezer. az autoriter rendszert kell kritizálni. milyen autónk legyen. Mert a munkaerejük annyira nem olcsó. amelyik kitermelte ugyan magának a szabad versenyen alapuló demokrácia lehetõségét. Kisebb állami befolyás. ahova képességei predesztinálják. sztrájkolni. Szocializmus vagy kapitalizmus? Segélyt akarok. hogy eldöntsék helyettünk. A többi (úgy értem. de akkor megint csak oda keveredünk. 8 . mint amennyire hasznosíthatatlan. vagy esélyt? A munkához végzettség kell. hova utazzunk. verseny a fogyasztókért. hanem több millió embernek nem lenne munkája. aki tehetségesebb. Aki nem akar szembenézni a jövõben várható változásokkal.

Nem vagyunk képesek felnõtté válni. Kockázatos volt anno az igazságról énekelni. és nem uralkodni. õk mégis állandóan fegyverrel õriznék.Az internacionalizmus ideájának gyakorlati megvalósulása nem összekötötte a népeket és az embereket. Paranoiás. mert nincs szüksége több pénzre. Ma nem kell tartani retorziótól. s ez némi kisebbrendûségi komplexust idézett elõ. 9 . szabad ember érdeklõdik. Szabad ember elviseli a kritikát. hanem a partnert. pusztán erõszakkal elnyomta vágyaikat. Senki nem akarja elrabolni a nemzeti kincseket. amíg nem vagyunk képesek artikulálni problémáinkat és érvekkel vitázni egymással. az erõszak melegágya. és az ezzel együtt járó hatalomra. mindig alkalmasak leszünk arra.) Szabad ember nem retteg. Hosszú idõnek kell még eltelnie. Ami. hogy a magyar jobboldalnak nincs semmiféle önkritikája. vajon ki lenne rá kíváncsi? Ki szeretné azt a modern színházat. (Nem véletlen. hanem maga a sor fejez ki. A politika akkor talán végre szolgáltatni fog. kommunikál. mint tudjuk. Addig. amit immáron nem a sorok közötti. kérdez. mire jön egy generáció. mert világképe nem a jelen valóságból. amelyik nem az ellenséget látja a másikban. Mert a társadalom nagyobbik része kikéri magának azt a kritikát. hogy orrunknál fogva vezessenek minket. ami azt nyomja pofába: éretlen vagy. legfeljebb kiürül a nézõtér. Egyszerûen talán csak azért. de volt rá kereslet. figyel. Ha ezt akarnánk ma színházban elmesélni. hanem emlékeibõl táplálkozik.

hogy bárhol megvehetem. ágálás és manír. hogy csak azért. A szabadság nem azt jelenti. Tehát ad abszurdum. a mai napig szent tehén.Ha nincs. iskola. ha már egyszer berepedt bennem az érdeklõdés. amit legyártanak számomra. trend sem fejlõdhetett ki a zsíros magyar anyaföldbõl. Olcsó reklámok élõben. vagy képes vagyok felfogni. ha belátom szükségtelenségét. mert jegyet vettem egy kulturális eseményre. század függetlenedési igénye teremtette meg. Pedig csak egy klón. mit kell tennünk. le tudok mondani valamirõl. színes kosztümök. A felismerés hiányának következménye az öntudatos lötyögés. hogy nálunk nem Johann Wolfgang Goethe a legismertebb dramaturg. aki eldöntse helyettünk. frusztrálódunk. s mintha csak kõbe vésték volna esztétikai kódrendszerét. zavarba jövünk. Itt egyetlen színházi újítás. s végül verekszünk. hanem hogy jogom van önállóan dönteni. nem kötelezõ azt végigunatkoznom. gyûlölködni kezdünk. A német színházi tradíció kistestvére. azzal a különbséggel. Még a kísérleti színházcsinálók is elsõsorban 10 . Régi sztorik. Mamutcsontváz a fagyott talajban A magyar színházi hagyományt a XIX.

11 . Náluk a kultúrához való viszonyulás (kulturáltság) nem felülrõl. majd megszavazása útján kialakította a maga modern társadalmát. Nem a színházi kultúránk struktúrájával van baj. nem tömegesen. önállóan választják ki a nekik legmegfelelõbb mûsort. A tömegpszichózisra építõ társadalmakban az egyén véleménye a fõsodor irányába mutat. ahova tömegeket gyûjthetett össze. Teljességgel természetes tehát. ám ha mégis. Britanniában. vagyis ahol felügyelhette a kommunikációt. míg az „újabbak” szovjet kultúrpaloták designját koppintották le. demokratikus mûködést. hanem egyénenként definiálódik. tekintélynek és rutinnak fittyet hányó. Bár õk sem látogatják tömegesen a kevésbé reprezentatív színházi eseményeket. költõi. hanem belülrõl. a helyi közízlést tükrözõ kivitelben. hogy a szabad (idõnként szabados). független. A II. asszociatív. világháború után a hatalomnak olyan központokra volt szüksége. Pontosabban a tartalom hiányával. mert arra húzzák. és egyéni javaslatok megvitatása.külföldi kollégáiktól merítettek ihletet. ami hajlandó kilépni az évszázados (-tizedes) megszokás keretei közül. s ezzel párhuzamosan rendkívül nyitottak mindenre. hogy ideológiai és esztétikai fogalomrendszerüket kontrollálhassa. azt igazi meggyõzõdésbõl teszik (ízlésük és szellemi igényük által vezérelve). hanem a tartalmával. A régebbi színházépületek francia mintára készültek osztrák közvetítéssel. definiálatlanságával. Franciaországban vagy Hollandiában ezzel szemben a polgárság igen hamar kikövetelte magának a liberális.

hogy az értelmiség (ha még van ennek a szónak konkrét jelentése) egy része. Az ember maga igen lassan. szakmai hiányosságok. kortárs. átvenni. hogy a nálunk évtizedeken (-századokon) át módszeresen megnyomorított (köz)szellemet meg szinte lehetetlen kipiszkálni a palackból. nem vett tudomást (nem akart. Színházakat lehet jól-rosszul mûködtetni. kiutalni. ágazatát. ünnepelni. stílusát. Tehetjük ezt a bölcs beletörõdés látszatával. A tény ettõl még tény marad: bajban vagyunk. a tájékozatlanságunk okán. ahogy az is az. lehet darabokat íratni és írni. Nincsenek válaszaink. Maradt a farkastörvény. ünnepeken szavalni úgy is. azokat klasszikusok társaságában bemutatni. 12 . életkörülményei és az azokat lekövetõ írott és íratlan szabályrendszerek viszont annál gyorsabban változnak (mindezt nem merném egyértelmûen fejlõdésnek nevezni). ököljog. hogy közben hermetikusan elzárjuk szellemünket a legalapvetõbb kérdések. avagy egyszerûen nemzeti karakterológiánkból következõen. Fogalmi káosz a fejekben. nem volt rá képes? – kérdés) minderrõl. Szomorú tény. beszédeket tartani. és az elmúlt 1 8 év alatt nem reagált kellõképpen a társa7–1 dalmi folyamatokra. díjakat alapítani. trendjét éppen nekik (õk) találták ki. Annyira megszokta már magát odabent. problémák elõl. anarchoid. A tehetség meg – gondolták – a betont fejjel csak átviszi. köztük a színház mesteremberei. diákokat tanítani. sõt – megkockáztatom – kérdéseink is alig. hamm-hamm.nonkonform. poszt és posztposzt színházi akciók ezernyi formáját.

mert élni akar. Magyarországon ma nincs kulturális koncepció. erõfitogtatás. mert ha egységesen lépnek föl. nyilván könnyen 13 . Ebbe a kérdésbe egyetlen helyi önkormányzat kulturális bizottsága sem mer beleszólni. s mindezek mellett a pótolhatatlanságunkba. Ennyit tesz ma a kultúrpolitika. ami az adott igazgató ízlésétõl függ. Ezekben a (vitathatatlanul sürgõs) ügyekben ugyanis elképzelhetõ a konszenzus. különösen vidéken. semmiképp. idõs és ezért általában híres mûvész kitüntetése tartozik munkaköri kötelességeik közé. hajdan jól funkcionáló kapcsolatainkba való kétségbeesett kapaszkodás. politikailag nyilvánvalóan egyoldalú lebonyolítása. hogy mit. konszolidálni a színházi dolgozók státusát. kinek és miért játszanak ezek az állami intézmények. miután fogalma sincs arról. és esetleg szakmaibbá tenni az igazgatói kinevezések pályázati rendszerét. hogy mire is volna tulajdonképpen szüksége. Legfeljebb az állami ünnepek zavartalan.az összefogásra való képtelenség. néhány reprezentatív s ezért törvényszerûen ízléstelen épület átadása. A színházigazgatók legfontosabb problémái: hogyan lehetne megõrizni a színházaknak a szocializmusból örökölt támogatási rendszerét. De abban a kérdésben. Ez ugyanis magánügy. A kultúra azonban él. A színházszakma potentátjainak mindez persze jól jön. ami valóban felháborítóan szabályozatlan. ezek a kérdések politikusnak még nem okoztak álmatlan éjszakát az elmúlt tizennyolc évben. de hogy kinek és minek. nélkülözhetetlenségünkbe vetett megingathatatlan hit.

miért.) A nézõ classic színházba esténként. s ahol a fiatal generációk ezt az elitista gõgöt tüntetõ távolmaradásukkal büntetik. Kétségtelenül. A színházban van ruhatár. Például arról. nem a színházban. amelyek szintén elfelejtették renoválni a nézõ – adófizetõ-fenntartó – és az épület viszonyát. Nincsen gyerekprogram. A magyar színház tehát nem találkozóhely. mert a képek a galériában lógnak. meg lámpák. Ennyi jó közteret ennyire rosszul használni tényleg ritka teljesítmény. vagy még inkább: múzeumlátogatás. függöny. kiöltözve.meggyõznek akárkit a Parlamentben. meg híres emberek. miért is tartaná kedve? Ki megy azért színházba. mert színházi táncosok sincsenek. hanem önreprezentációs lehetõség. Mert már a szülei is oda jártak. ami a magyar színházakban mûvészet címszó alatt folyik. mert kedve van? Azért megy. (Ugyanez az érzésem azokkal a német. amikor kedve tartja: csak úgy. mint valami magánterület. meg büfé. mert színházi pedagógusok sincsenek. bár õk még talán sejtették. szervezetten jár (nézni és büfézni). Nincs fesztivál. hogy az. sõt világviszonylatban is egyedülálló. De nincs könyvesbolt. egyszóval: hungarikum. nincs 14 . meg vörös bársonyszékek. illetve orosz nagyszínházakkal kapcsolatban is. Egy magyar színházépület ugyanis egyszerûen nem teljesíti funkcionálisan azt. az európai. miután színházi könyvek sincsenek. Persze. mert muszáj. Nincsenek kiállítások. nincs vetítés. mert színházi zenekarok sincsenek. Nincsen tánc. Nincsen koncert. ami egy köztértõl (állami szolgáltatóintézménytõl) elvárható – éppen ellenkezõleg: úgy pozicionálja magát. Tehát véletlenül sem akkor.

nincs workshop. tanulni” Ha tetszik.konferencia. a környezetszennyezésre. hiszen bizonyos tantárgyakat nem is volt módunkban felvenni az órarendünkbe: projektszemlélet. a rasszizmusra. inkompetenciánkkal. tanulni. vissza kell ülni az iskolapadba. a reformokra. a globalizációra. a politikai viszályra. nincs közönségtalálkozó. nincs fórumbeszélgetés. a megszorításokra. és elölrõl kezdeni a szakmai ismeretek elsajátítását. a tömeges elszegényedésre. De akkor mit akarunk tulajdonképpen kezdeni a közönséggel? Milyen viszonyt és programot ajánlunk neki? Hogyan fogunk reflektálni az utcai eseményekre. nincs. 15 . szponzoráció (forrásbõvítés) stb. kooperáció. nincs. ha nem. nincs. a magyar vidék vádjaira a fõvárossal szemben (vízfejû ország). nincs iskola. közvetlen állami finanszírozás kontra önkormányzatiság. végsõ soron ostobaságunkkal való kellemetlen szembenézés elõl a politika unos-untalan való démonizálásába? „Tanulni. public relation. nincs vetélkedõ. a kulturális és információs káoszra és a napjainkban tapasztalható ezernyi kihívásra? Vajon meddig menekülhetünk a saját felelõtlenségünkkel. mobilitás. menedzsment (intendatúra).

mint elég: bátor. Ne takargassuk kényszeresen a szennyest. utánozhatatlan. nyilván mert az infláció ebben a kérdésben pártfüggetlen. és hát persze a színpadon. hogy alázattal posztgraduális képzésre adja vén fejét. A szakmaiság kritériumairól ugyanis egy megveszekedett szót nem hallani. raktáraiban. avagy liberális. öltözõiben. mûhelyeiben. elismerve ezzel a kor kihívásaival szembeni alkalmatlanságát. De utánuk ki fogja (akarja egyáltalán) vezetni e nagy múltú közintézményeket? S vajon kinek van ehhez kellõ szakképzettsége? Az utóbbi idõben a jobboldal által irányított önkormányzatok színházakat érintõ (sújtó) elképzeléseitõl. legendás. Engem személy szerint már nagyon untat ez a jobbosbalos tengely mentén való polemizálás. Õk megtették. hogy aki balos. Én nem látok semmi garanciát arra. s ez több volt. Azt nehezen várhatnánk el az aranykor generációjától. mert ideológiailag egy cseppet differenciáltabb alapokon nyugszik benne az. intézkedéseitõl volt hangos a média. de még a bolti eladók is ugyanebben a cipõben járnak. az orvosok. akkor elõbb-utóbb a nézõtéren 16 .Nincs mit szégyellnünk. az bármennyivel is többet tudna szakmáját illetõen csak azért. hisz mindnyájunké szaros. fodrásztáraiban. amit tudtak. a tanárok. Ha nem mozog a szellem a színházak irodáiban. aminek egyébiránt ideológiától függetlenül létezõnek kellene lennie.

nyaranta meg milliókért hakniznak. rokkantnyugdíjasként jelentik be magukat. ízléstelen show-mûsorokban parádéznak. morális és mentális állapotát (hiszen például egy Tartuffe. Felháborító. ami elegendõ lenne ahhoz. ha halkan motyogtak. miközben esetenként maguk is adót csalnak. akkora kihívás. Tény. hogy valakik a kultúra élharcosainak tartják magukat. rutinosan tapsolok. Súlyosabb problémának azonban az egzisztenciális szempontok soha nem tapasztalt eluralkodása bizonyult. Nincs az a fizetésemelés.is elharapódzik a megszokás: nézek adott irányba. Csakhogy mindez egy frissen diplomázó. egy Koldusopera. emellett akár alamizsnáért is szinkronizálnak. a színpadon véleményezik az átlagember ízlését. A színházcsinálók. mint Ronaldinhónak megnézni egy magyar futballrangadót. A velencei kalmár vajon mirõl szól?). s ha lemegy a függöny. köztük sajnos a fiatal generáció tagjai is. hogy a magyar színészek leszokjanak a gagyival való folyamatos kokettálásukról. A rendszerváltás után a kísérletezõ színházi hagyomány megszakadt. inkább a kényelmeset választják. Ennek egyik nyilvánvaló oka a ’89 elõtti ellenállás célpontjának megszûnése volt. és nagy állami intézményekhez csatlakoznak. hangosan és ütemesen ütöm össze a tenyerem. 17 . kreatív fiatal ember számára kb. én se strapálom magamat. hogy a magyar színházi ember számára a mérték az érték. Ha nagy volt a csinnadratta. számlákat hamisítanak. A kommunista hatalommal együtt az undergroundot is elsöpörte a történelem.

amely szüleink generációját (a szívinfarktus állandó veszélyével) életben tartotta.és videoeffektusok. történet nélkül. Elfogadni. átgondolásra szorul. fény-. Ma a támogatások. hang. reprezentatív fellépésében látják a nemzetközi kulturális együttmûködés egyetlen lehetõségét. ma idõnként puszta agressziónak tûnik. nagyobb nyitottságra és kompromisszumkészségre volna szükség. deszkák nélkül.Hol az öntudat a hetvenesek. Pedig ez utóbbira volna most szükség. ma már elégtelen. hogy a világ körülöttünk változik. kellé18 . ha ez bévülrõl nem is látszik olyan világosan. még akkor is. ami inkább félelemre. frissítésre. nemzetközi projektekben való koprodukcióra. amely a rendszerváltás elõtt s még utána is néhány évig alkalmas volt (mit alkalmas volt: nagyon is jól funkcionált) ezeknek a kulturális intézményeknek az irányítására. nyolcvanasok generációjából? Az a tudás. (A külföldi mûhelyekkel jelenleg csak néhány elszánt – alternatív – színház és fesztivál tart fenn munkakapcsolatot. Interakció A színház lehet falak nélkül. mert a profik az ultra-költségvetésû sztárok egyszeri. jelmezek. pályázatok. mintsem bölcsességre enged következtetni. pénzügyi struktúrák hatékonyabb kezelésére.) Az az elementáris erõ. esetleges új források bevonására. díszletek.

hogy a helyi közösségnek van-e szüksége tükörre. s egy. Ezt a szükségletet kellene újradefiniálni. De sajnos vannak idõk. Egyik: Szereted a színházat? Másik: Nem. Mert a tudásnak. amikor a mûvészet vesztésre áll. A színház hasznossága attól is függ. A szándékot. Egy. elõad. amikor semmi más oka nincs rá. aki játszik. végsõ soron közöl. mozog. Hogy miért és kinek van szüksége színházra. nevel. megles. Az interakció az egyetlen kritérium. katartál. hogy a másiknak szüksége van rá. Mert bár sírni és nevetni mindenki tud. õ talán szeret engem? Egyik: Menj el. és megtudod. hatás alá kerül. még a pénz sem. tanul. hogy színházról beszéljünk. 19 . ha kíváncsi rám. Két ember tehát elég ahhoz. Ez az oka.kek nélkül. élvez. tanít. elõadó és befogadó nélkül. sír. sugároz. Egyik: Akkor honnan tudod. vagy attól függ igazán. lehet darab nélkül. mint a mesterséges hatás által való természetes közlés. Az elõbbi abból él. nevet. elles. de nem lehet játszó és figyelõ. ára van. nevelõdik. Másik: Jöjjön õ. fejlõdik. hogy szakmánkat újra és újra rutintalanítanunk kell. mesél. megfigyel. S ez a szükség hány kiló kenyeret ér. utánoz. Egyik: Láttál egyáltalán valaha színházat? Másik: Nem. olyankor biztosan nem akar. még ha csak színházi is. hogy nem szereted? Másik: Miért. aki figyel. mímel. a közlés szándékát azonban nem írhatja fölül semmi.

vagy éppen csak elviseli. ami nem a tv-show. átlátható. hogy a büdös kölke megint átrúgta a labdát? Gondolkodott-e már azon. élhetõ? Ha azt mondom: fesztivál. a kiadható szobákon kívül jut-e még eszünkbe valami? Mi az. és nem is a bajnoki? Mit jelent az. Kíváncsi-e arra a valóságra. hogy történjen vele valami. hogy kihívás? Egy nagyobb kocsi.melyben önmagát szemlélheti. netán ki nem állhatja? Büszke rá. szereti-e a meglepetéseket. divatos villanyégõ a karácsonyfán? Miért élünk? Hol lakik bennünk az ÉN? S találkoztunk-e már vele valaha? 20 . nevelhetõ. s melynek alapanyaga (létrehozója és haszonélvezõje) éppen õ maga? Szereti-e. és nem csak a kiskertjét? Volt-e részese bármilyen közösségi ügynek azon kívül. ha egy faluról vagy kisvárosról beszélünk? Mekkora az a méret. hogy ott él. hogy õ is pokolba kívánja a helyi jegyzõt? Szeret-e játszani. amely még felfogható. ami nyomot hagy bennünk az adóemelés feldolgozhatatlan traumáján túl? A jól fizetõ munkahelyen. a gyerek iskoláztatásán meg egy ibizai nyaraláson kívül vannak-e még álmaink? Mi az. kívánja-e. beéli-e környezetét. hogy tehetné szebbé a közteret. az új szobabútor. amire szívesen emlékszünk? Mi az. koordinálható. melyben él. ahol? Volt-e rá hatással a szomszédja azon kívül. hogy közösség.

nem feledkezhet meg azokról sem. vajon a nézõ hisz-e nekem? A magyar színházi szakma az utóbbi idõben igen kevés figyelmet fordított arra. adott helyszínen. a kérdés az. melyet nyitott szellemû. alázatos színházi emberek hoztak létre a tõlük elvárható szakmai alapossággal. 21 . amelyben él. aki színházi ember létére ilyen babérokra tör. ezzel gerjesztve étvágyat azok fogyasztásához. s képes legyen azt alkotásain keresztül láthatóvá tenni. ostoba vagy betegesen egoista. Ha nincs nézõ. Én hiszek a nézõnek. Az örökkévalóságnak tükröt tartani lehetetlen. akik nélkül mûvészi önkifejezése céltalanná válik. fejlõdésükre lehetõséget biztosítani. korszerû színjátszással. hogy nézõje számára megkönnyítse a befogadást. de nem utolsósorban fellebbentse a fátylat az alkotói attitûd rejtett természetérõl. adott közösségre gyakorolt hatása esetén van létjogosultsága. Mert bár a színházcsináló elsõdleges felelõssége. hogy érzékelje a kort. meg rendezõi oldásokkal. s amely során a nézõk tömegesen hagyták el a nézõteret. hiszen ennek a mûvészeti ágnak csak az adott pillanatban. bemutatva a különbözõ irányzatokat. nincs színház.Köldöknézõ Volt egy rémálmom egy színházi elõadásról. szélesítse a színház fogalmának értelmezési tartományát. s végül. vagy éppen édesdeden szunyókáltak. a tõle telhetõ emberséggel kollégáit inspirálni.

de nem azért. tehát nem gazsulál. mert szeretik. fejleszteni is kell a színházmûvészetet. ami a színházat a popzenétõl alapvetõen megkülönbözteti. a körülöttünk szétáradó és a bennünk megbúvó valóságra reflektál. felelõs hozzáállás csak az lehet. ha nézõinkkel kommunikálni akarunk. és nem olcsó ajándékosztogatást. mint ahogy ez utóbbi sem akar feltétlenül együtt sörözni a platánok alatt az elõbbivel. melyek reflexióra ingerelnek. Ehhez azonban az õ közremûködése is szükségeltetik. és babusgatás helyett felnõtt partnerként kell kezelni a nézõt. Muszáj kilépni az elefántcsonttoronyból. ha kiszolgálja azt. mert nem egy életérzést fogalmaz meg. mint a nézõtéren üldögélõké (avagy álldogálóké). Többek között ez az. Egy színházi elõadásért nem érdemes rajongani. 22 . és a nézõben kell testet öltenie. akárcsak a színpadon megjelenõ színész. Számunkra a szolgálat az emberi értékek és értéktelenségek felmutatását jelenti. hanem. hanem – jó esetben – olyan impulzusokat bocsát ki magából. ami kizárja a feltétlen odaadást. Az alkotó nem barátja a befogadónak. hogy megértsenek minket. Az elsõ lépés mindjárt az. A kettejük közötti szellemi interakció létrejötte mindannyiunk közös felelõssége: a színházcsinálóké éppúgy. Az értelmes. A színház. A nézõ gondolkodó ember.Nem csak mûvelni. A gesztusnak tõlünk kell indulnia. nem létezik. Ehhez szükségtelen az az illúzió. hanem közöl. hogy a színház akkor szereti a közönségét. hogy tisztázunk egy félreértést: olyan. amennyiben mûvészet. mint mikor azért adunk gyerekeinknek csokit. hogy „nézõbarát”. hogy szeressenek.

és különösen a fiatal alkotóknak elemi érdekük. alapos és dokumentált konferenciáink.Ha azonban a kommunikációs igény csak a mûvészeket jellemzi. s ennek eredménye a színpadon és a nézõtéren nap mint nap tapasztalható. Talán mindhárom egyszerre. Ehhez ugyanis semmilyen segítséget nem kapunk. hogy szándékaik dekódolását elõsegítsék. amelybõl kilúgozódik minden szakralitás. vagy az elszánás. vagy a mondanivaló. (Igen kevés erõfeszítést is kimagasló teljesítményként ünnepel a közönség. közérthetõ. konstruktív. Magyarországon a színházaknak (társulatokat. Ha nincsenek szakmánkat leíró. akkor vagy az igény hiányzik belõlünk. fórumhelyszínként hasznosítjuk. idõnként maga a szakma is. olvasmányos kiadványaink. és nem köztérként. ha a színházépületet kacsalábon forgó kultúrpalotaként. óhatatlanul magukra maradnak egy légüres térben. és ez minden színházban dolgozó közös felelõssége. nem kortünetrõl van szó. akár úgy. amelyekbe – az internet kínálta lehetõséget kihasználva – nézõinket is bevonnánk. ahogy sokan ezt a kézenfekvõ magyarázatot igyekeznek a felelõsség ódiumát maguktól elhárítva az elégedet23 . Akár így. nem épületeket értve ezen). és egyben reflektálni saját alkotásainkra. A félreértések elkerülése végett.) Szakmánk hanyatló ágba került. Nekünk ma egyszerre kell képesnek lennünk alkotni. ez az igénytelenség tanyát ver a fejekben.

hanem az elemi kíváncsiságtól vezérelve járnak színházba. Miután az elmúlt másfél évtizedben elengedtük a kezüket.lenkedõkre erõszakolni. mint társadalmunk egésze. amelyet az akkori társadalmi és hatalmi struktúra képtelen volt megemészteni. A színház a világ tükre. Ebben az elsõ lépés az lehet. A szellemi tartalékok felélése folyik a jövõ kárára. ha gyakran egy szót sem értenek abból. Õk nem kiszolgálni akartak a színházzal. vagy újra felfedeznünk azt. Miután segítséget az ifjabb generáció mestereitõl nemigen remélhet. gyávaságról. önmagát kell hajánál fogva abból kiráncigálnia. vagy urambocsá õk maguk idézték elõ a fent jellemzett helyzetet. hisz õk maguk hagyták idáig fajulni. hanem egy sajátos atmoszférát teremteni általa. hogy a legbátrabbak sem merik õszintén vállalni véleményüket a látottakkal kapcsolatban. akik nem megkövesedett rutinból. Gyakori tapasztalatom a közönségtalálkozókon. Meg kell újítani szakmánkat. lustaságról. ahogyan artikulálni próbáljuk gondolatainkat. A hatvanas–hetvenes évek kísérletezõ mûvészei azt az alkotói attitûdöt testesítették meg. Egyetértek: színházunk éppúgy jelét adja az elhatalmasodó silányságnak. melynek célja a befogadó kizökkentése hétköznapi állapotából és egy új valóságba 24 . ha megkülönböztetett figyelmet fordítunk azokra a nézõinkre. nem csodálkozhatunk rajta. hanem egyszerû figyelmetlenségrõl.

interaktív színházi mûvészet (mely stiláris alkotóelemeit tekintve olykor közelebb áll a modern képzõmûvészethez. vagy akár alkotói mûhelyként már cseppet sem funkcionáló állami konszernek közötti feloldhatatlan ellentét. hiszen csekély jövõbe látó képességgel is megjósolható: nem lesz elég a fedezet a jelenleg is egyre duzzadó igényû.való átlényegítése. állami finanszírozású közintézmények büdzséjének még a szinten tartására sem. hanem egy szimpla gazdaságpolitikai racionalitás. Elõreláthatólag tehát valami egészen egyedülálló és józan ésszel felfoghatatlan jelenséggel néz szembe a magyar színházi kultúra: az fogja megváltani. amely a pillanat mûvészete. A színház. amely az alkotói szándékot segíti elõ. ma Magyarországon éppen egy letûnt kor konzerválására tesz kísérletet. mely éppen hogy a mindennapi életre való reflexiót bátorítja. Ebben az eljárásban minden eszköz megengedhetõ. mint a Sztanyiszlavszkij által kifejlesztett realista színjátszás hagyományához) és a rendszerváltás után is mainstreamként funkcionáló. 25 . vagyis a pénz. akár a manipulációval való visszaélés is. Késõbb az „alternatív” fogalom megjelenésével hosszú idõre konzerválódott az élõ. és ebben sajnos nem a szakma belsõ megújulása. a fiatal alkotók lázadása vagy éppen a közönség sürgetõ igénye fogja megakadályozni. ami a pusztulását idézi elõ. ám a rejtett ellenállás fórumaként. küldetését tekintve igényes szórakoztatást nyújtó.

akkor üvöltöd. tökéletes éntudatlanságban. hogy legyen majd erõnk a környezettel való szembenézésre. a Nagy Labda. amire vágysz. Mert hiába ironizál a mester. mormogod. dadogod.„Ami szabadon árad a lélekbõl” A mûvészet a szabadság metaforája. Mert az új nem létezik.” (A. csak lehet. S ha nem mondod. mégis mindig önmaga marad. amit érzel. ami folyton-folyvást. hanem ahogy az álmainkban látjuk. de a van újraszõhetõ. mint emlékkönyvben 26 . nem is olyannak. a vanból. ember a majomból következik. Vagyis olyan formában kell ábrázolni. folyatod magadból kifelé. nem állíthatjuk harcos magabiztossággal. melybe a tér görbül bele. hogy nem mozog. de nem is talál fel. lényege sohasem változik. mert életünk egyharmadát sötétségben töltjük. végeláthatatlanul alakul át. Mint a Föld. amilyen. nem jelenik meg rajta semmi csak úgy. Az új tehát nem vanhat. de nem a leszbõl. okozat az okból. s a maradék kétharmadban is csak ritkán adunk esélyt magunknak a magunkkal való találkozásra. amilyennek lennie kellene. ahogy leképezõdött a tehetség felszínén. ami lényegét tekintve meg sem áll. amilyenné a gondolatok formálódtak általa. amit gondolsz. amirõl fantáziálsz. P Csehov: Sirály) . egyszerûen újraformáz. az ifjú titánnak most igaza van: „Az életet nem olyannak kell ábrázolni. Azt mondod. Milliárd év. Csak azért. A mûvész nem másol.

vágyképüket ismerve fel benne („amilyennek lennie kellene”). hisz erõsebb. de mindenképpen ember. Részei az egésznek. hogy nem marad idõnk látni a másikban a szabadot. Persze aki õszinte magával. ha önazonos. Hát valaha száraz sem volt. igaz is. Ez oly világos. mert több. s nemsokára (max. nem is az. Ha csak feleannyi idõt szánnánk a megértésre. még nem feltétlenül mûvész. Legyen neki igaza. Sok az egy. úgy érzi. frissebben indulna a reggel. Vannak bizonyos kérdések. s egy a sok. csak erõsebb (súlyosabb). s ha mással is mer õszinte lenni. jó ember. amilyen”). minek is tiltakoznék ellene. s Magam se vagyok pusztán az Én. És egy mûvész. hogy mennyire sikerül egy pontba sûríteni és önmagára reflektáltatni az addig megismert valóságot („amilyennek az álmainkban látjuk”). mert megfelel az ízlésüknek („olyannak. S az erõsebb. Nem gondolhatjuk komolyan. hogy hányan rajonganak érte. Bõrömön túl is csak Magam vagyok. százezret kell aludni addig) megint csak víz lesz. hogy vége. Nem az jelöli ki. mint a jó sör. kortyolom és élvezem. melyeket demokratikus módon eldönteni csak bajosan lehet. hogy miattunk (miattam és miattad) van az élet. Törött orral a bárd nem énekel. mint az elhülyülésre. A mûvészet csak akkor lehet igaz. hogy mennyien respektálják. az életéért rimánkodik.a tegnapi bejegyzés: kár. A mûvészet nem demokratikus és nem intézmény. hanem az. határozza meg az érték mértékét. attól 27 . s egészei a résznek. De annyira sajnáljuk magunkban a rabot. Mert a több nem igazabb. tehát legalább magával szemben nem hazudik.

ami ember. Én az interakciót. hogy örökéletû legyen. s ez a játék majdnem mindennél nagyobb élvezetet okoz.még. A film rögzíti. mely biztosítja az egyén szabadságjogait oly módon. hogy közben nem sérti a kulturális identitást. Jövõ Az emberiség legnagyobb kihívása: megalkotni a Föld egészére kiterjedõ szabályrendszert. ha alkalmatlanok vagyunk. a közvetlen visszacsatolást keresem. hogy minden élõ. szeretem látni a nézõk tekintetét. A színház annyi ember játéka. ezért lehet rossz ember is akár. élvezem. Minden bogár rovar. s ezáltal megöli a pillanatot. paradox módon így érve el. A színház a pillanat megélésének mûvészete. de nem mind jó. hogy vállaljuk a kockázatot. s bukjunk ott rögtön az alkotás pillanatában. hogy magához õszinte. még ha az a többségi társadalom vagy éppen eltérõ civilizációk számára talán megütközést 28 . hogy soha ne ismételjük magunkat. nem feltétlenül az mással szemben is. hogy minden a szemem láttára születik vagy pusztul el. az örökkévalóság számára elérhetetlen. ahányan kitöltik a szakrális teret. kíséreljük meg a lehetetlent – létrehozni a valóságot az illúzió álarcában –. kihívásnak tartom a változtatás állandóságát.

(Kérdés persze. képes az elfogadásra is. csak a szellemi fejlõdés útja. Ha csak kétségeinket adjuk át nekik. ha nem találunk mást magunkon kívül. az tud. az tanul. s neveli ki az x-edik generációt. Az Európai Unió ebben az értelemben is az emberiség egyik legnagyobb szabású szellemi teljesítménye. Amit ma megélünk Európában. amit a fiatalok szemében látni. vagy megszöknek Ázsiába. világháború után hatvan évvel kemény szabályozással tartja kordában a történelmi feszültségeket.) Ami azonban a legsúlyosabb problémának tûnik az euroatlanti tengelyben. Nincs más út. hogy mi van. Szabad kereskedelem (az érvényesülés joga) és szolidaritás (az emberi méltósághoz való jog). amennyiben nem csak a Földön. Nemsokára globális identitásunkról is beszélgetnünk kell egymással. képes a megértésre. felfogja-e e rendszer buktatóit. Aki kíváncsi. De a szabályozás a szabadság bizonyos fokú korlátozását is jelenti. ahol most valóban történik valami. Identitásválság. hanem az Univerzumban is pozicionálni akarjuk magunkat. aki tud. hogy a többség dönt a kisebbséggel szemben. s aki képes a megértésre. vagy megszokják ezt az unalmat. az a hatvanas évek szabadságmozgalmainak csõdje. az a dühös unalom. Akik akkor „love and peace” 29 .is kelt. a II. s az csak az adott közösség szellemi kapacitásán múlik. A demokrácia alapkövetelménye. aki tanul. mely a másik szempontrendszerének megértésére épülõ tárgyalást részesíti elõnyben a konfliktusok gyors. de erõszakos megoldásával szemben.

Nem azért. de biológiai folyamat. A fiatalok többsége még élvezi a kísérletezést. hanem mert ennek van egyedül értelme. A felismerés nem pusztán szellemi. amelyek emberek millióit zsákmányolják ki. toleránsan próbál közeledni a másikhoz. ha mindenki értené a másik nyelvét. és boldogító érzés 30 . mert ez olyan szép gondolat. hogy – ha csak egy limitált közösség számára – megkerülhetetlen legyen a munkánk. Az lenne az új Európa. El kell érnünk. Ennek a kérdésnek a tanulmányozására a diákoknak szóló elõadások adhatnak leginkább lehetõséget. az idõsebbek gyakran csak elviselik. Kutatás Szakmai értelemben a legfontosabb kérdés továbbra is az. amelyik már nem hisz a tüntetések látszateredményeiben. A hatás – tehát a hasznosság mértéke – mérhetõ. a színháznak mint mûvészeti ágnak van-e kimutatható hatása arra a közösségre. Tájékozottan. hogy miben nyilvánul meg egy adott színházi mûhely haszna. Talán érkezik egy generáció. ma olyan cégeket vezetnek. vagy ha úgy tetszik.pólókban csókolóztak a parkban. és a még nagyobb haszon érdekében háborút vezetnek ismeretlen népek ellen. és alulról kezd el építkezni. amit közönségének tekint.

egyenrangú emberek közössége van. és mikor ez a félelem a bizalom légkörétõl eloszlik. Nincsen elõre megírt. egyfajta metaforikus életjáték. Ahogy Einstein mondja: nem fedeztem fel semmit. A színész ebben az esetben nem lényegül át egy bizonyos karakterré. mivel nincs is hagyományos értelemben vett szerepe. csak összeraktam. de ahogy Shakespeare is mondja: egy értõnek a véleménye többet jelent ezer másokénál.jelen lenni. hogy a gondolatait megmutatja másoknak. kommunikálunk. hogy nem azért nem vitázunk. hanem mert félünk tõle. és egyszer csak váratlanul összeáll. aki szabadságát azzal teszi teljessé. aki unatkozik. vagy akit nem érdekel az elõadásunk. Ezt tanítja nekünk ez a kísérlet. Jelenidõ Az általunk kutatott improvizációs technika lényege az élet modellálása. tükrözése. Iskolai elõadásaink során kiderült számomra. akkor megszólal bennünk a szabad ember. 31 . amikor testet ölt. amit találtam. Nincs tanár-diák vagy felnõtt-gyerek viszony. amikor is ad hoc módon összeállt zenészek egy adott témára vagy csak egy biztos metrumra egymást inspirálva improvizálnak: játszanak egymással. Már készen állnak az elemek. Persze így is van. Nevezhetjük ezt jam-sassionnek is akár. megbeszélt történet sem. mert nincs rá szükségünk.

Ez utóbbi sokkal problematikusabb. melyek kívülrõl és belülrõl egyszerre strukturálják a játékunkat. realista módon fejleszthetjük tovább. A külsõ keret azt jelenti. balettben mesélhetünk el egy közös történetet (aktuális érzet is lehet). kiszámíthatatlanságára törekszünk általa. melyet ott helyben fedeztünk föl. Nem begyakorolt interpretációra. Az életjáték annyit tesz: az élet metaforikus lenyomata a színház eszközeinek segítségével. hogy mit nem szabad. de a formával való bánásmód tudatosan kézben tartott szabadsága is. a váratlanság állandóságára. szocializációnk. ha táncunk kiüresedett. mi lehet a szándékom? A szándék végsõ soron a figyelem és a készenlét. mint az elõzõ.Ehhez biztos keretekre van szükségünk. belsõ keretnek a színészek pontosan definiált szándékait tekinthetjük. 32 . akaratunk irányítása alá vonjuk õket. Ebben a játékban nem kell kötnünk magunkat egyetlen létezõ formanyelvhez sem. vagyis: hogyha valaki elindít egy folyamatot. épp ellenkezõleg. alapszabály stb. s ha képesek vagyunk rá. Teszem azt. fantáziánk és álmaink segítségével próbáljuk dekódolni. Mint életünk során: megélt tapasztalataink. szabadon választhatunk az általunk birtokolt tudások közül. betartandó idõkeret.). Szándék a játékkedv. és igyekezzek minél hamarabb viszonyulást találni hozzá. szerzett tudásunk. Ha nincs szerepem. s egy pillanattal késõbb. de akár ki is léphetünk belõle. feldolgozni a váratlan eseményeket. akkor azt ismerjem fel. illetve mi a határ (elérendõ cél.

mivel azonban a váratlant. Ez lett a külsõ keret. azon sem szabad meglepõdnünk. a deus ex machinát kutatjuk. nem is olyannak. melyet képtelenek vagyunk 33 . Mottónkul Kosztya mûvészi hitvallását választottuk a Sirályból: „Az életet nem olyannak kell ábrázolni. a kiismerhetetlent. ha nem találunk bizonyosságot. stb. Valami olyasmi. Kérdéseinkre csak konok kísérletezés segítségével kaphatunk választ. amilyen. Egy sárga szoba. majd ezeket a fragmentumokat látomásos szövegfolyammá gyúrtam össze. hanem ahogy az álmainkban látjuk. hogy azután lerombolhassuk õket. állami keretek között ritkán találkozunk velük. hogy mit kezdjünk azokkal a helyzetekkel. (Eredményeik nem intézményesültek.Színpadi költészet létrehozása a cél. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkoztunk 2007 májusában néhány norvég kollégával a bergeni Nemzeti Színház egyik stúdiójában. melyek minden szándékunk ellenére unalomba fordulnak. mit tehet a nézõ. mire használható az interakció (vagyis a nézõ jelenlétének tudatos beépítése az alkotói folyamatba).” Álmainkból meséltünk egymásnak. amire halhatatlan színházmûvészek törekedtek az elmúlt mintegy száz év során. például.) Számtalan kérdés megválaszolatlan e témában. Azért teremtünk szabályokat. amilyennek lennie kellene. ha valamit nem ért.

Sokat analizáltuk a munkánkat. ezért dramatizálható. kényszeredetten lépett ki az „életbõl”. kontúros öndefinícióra: ki vagyok. harsány exhibicionizmusokat). Végtelen kiszolgáltatottság. Próbáltuk minél tudatosabbá tenni a részvételünket.elhagyni. volt. miért és mit csinálok. lelkét és fizikumát) teszi alkotása tárgyává és eszközévé. abszurdját idézte a mi kis „világunk”. és sok olyan témát is felvetettünk. Hogy ne fulladjunk bele a pátosz tengerébe. melyek szakmánk definiálása felé vezethetnek minket. ezzel szûrve ki a hibás döntéseket. 34 . Beckett Godot-ra várva c. aki utolsóként. Nem volt mindig egyformán intenzív a játék. Például. mit akarok. stilizálható. éltünk. szent mazochizmus. kegyetlen gyönyörûség. meséltünk. Elõbb-utóbb el kellett hagynia a szobát minden szereplõnek: ez volt a legfõbb külsõ szabály. amit kerestünk. akarjuk-e egyáltalán. aki magától. itt ugyanis az alkotó egész lényét (szellemét. az alkotás részévé tehetõ. de határozottan feltüzeltük egymást. voltak jócskán unalmas pillanatok. ezzel kerülve egyre közelebb a belsõ keretek megteremtéséhez. milyen eszközöket használok. hogy a színház a legszemélyesebb a mûvészetek közül. hogy megtaláltuk. Közben játszottunk. Nem állítom. hiszen az unalom életünk része. szükségünk van a határozott. de érdekes módon ezeket is használni lehetett (lehetett volna). Volt. s nem is tudjuk pontosan. gyerekbetegségeket (fölösleges.

de a Krétakör színészeivel közösen írott színpadi szöveg is. Face 2 face Az elmúlt tizenkét év során számos elõadást hoztam létre (rendeztem meg). a partneremhez. s végül. az idõhöz. regényadaptáció.mi a viszonyom a (színpadi) térhez. hanem megszülni azt. A cél: kizökkenteni az idõt. vagyis az a típusú 35 . ami a nézõ jelenlétében (közremûködésével) történik meg. de nem utolsósorban a nézõhöz. ami láthatóvá teszi az embert. Bár Csehov és Shakespeare géniuszával való megismerkedésem revelatív hatással bírt (tanítottak és neveltek). Mi az az elõadás. ami érvényesnek tûnhet a színház mai távlatában? Az improvizáció: jelen idejû (színpadi) írás a konstrukciódekonstrukció folyamatos váltakozásával. alkotásom befogadójához. Valami. melyek között volt klasszikus és kortárs színdarab. hogy a köztes szünetben önmagunk lehessünk zavartalan. mára alább hagyott bennem az interpretáció iránti vágy. Nem az elvárhatót megjeleníteni. ami nyugtalanító.

de közben felmentjük magunkat a magunkkal való fájdalmas/nevetséges szembenézés alól. Ha felemelõ vagy akár kisstílû történeteket mesélünk. ahol a befogadó/nézõ a míves megfogalmazás professzionalizmusát jutalmazza zajjal. Hogy ez vajon hasznos-e a magam. Nem másokról. és elszalasztunk egy igazán különleges lehetõséget: az önfelmutatás gesztusát. a velem együttmûködõ kollégáim és végsõ soron a befogadó számára. hanem áldozathozatalra. Ez nem önzés. s nem a közlés eszközének. csatolva hozzá a magamét. Hatalmába kerített az önkifejezés mámora. akit alkotótársnak tekintek. hogy most itt tartok. vagyis a színész. idézõjelek nélkül. Ez természetesen nem megy úgy. ez maga a mûvészet: a formába öntött (élmény)anyag. magunkról kell tudnunk mesélni. Véleményem (és tapasztalataim) szerint ez egyféleképpen érhetõ el: magunkat kell helyezni az alkotás középpontjába.alkotási folyamat. Az alkotás kiindulópontja és végsõ értelme az ember. amelyek másokkal estek meg. Önmagamat (önmagunkat) állítom a kutatás középpontjába. A katarzis elõidézhetõ. amely a tükörbe nézés kétségbeejtõ gyönyörével járó néma megrendülést. hogy az egyént (magamat) a társadalmi környezettõl 36 . de tény. vagy mirigyekbõl felszakadó hahotázást eredményez. példákat mutatunk fel. Nem nagyszerû. ám reprezentatív alakításokra van szükség. csak meg kell találni a korszerû módszert. amikor valaki más gondolatát próbálom közvetíteni. azt az idõ fogja helyettem megválaszolni. állításokat megfogalmazni.

alanyi költészet. illetve csoporthoz képest tudom definiálni. a fanyalgót meglepni. idézett szövegek. s mi bennünk? Hol találkozik a külsõ és belsõ világ? Mik a legfontosabb kérdéseink. Amirõl beszélek. amely reflektív. kommunikációs vágyunk szabadon garázdálkodhat. Mi zajlik körülöttünk. a színházi stílusok és mûfajok közötti átjárhatóság. nem terápia. hogy megtaláljuk az értelmes kereteket. A kétségbeesettet feloldani. improvizáció adott témára. Idõ. A színház játszik. Nem zárjuk ki a filozófiát. szenvedély és önirónia kettõssége. sírjon az ok nélkül ostobán kuncogó. idea. Meg kell találni a közvetítõ formát. Feladatunk. s hol nyerjük vissza azt? A társadalom és az egyén. 37 . Személyes történetek. nem okoskodik. s nem meditatív igénybõl születik. a rettegõt bátorítani kell. Kacagjon a bánatos. jelenetek ismert és kevésbé ismert mûvekbõl (posztmodern dramaturgia).független entitásként értelmezem. melyek között gátlástalanságunk. de pusztán gondolatokat közvetíteni halálosan unalmas dolog. a rikoltozót csitítani. hanem színház. melyek azonnali válaszokat várnak? Hol veszítjük el a reményt. tudatos eklektika. tér. interakció az elõadó és a befogadó között. Önmagamat elsõ megközelítésben csak egy másik lényhez. történelem. a valóság és a szubjektum harmóniája.

ahol az alkotó és a befogadó összeér. hogy megállítván az idõt. Mindez nem új. tekintettel arra. elszánt. s ostoba. melynek anyaga az emberi test. ahol a klasszicista hagyományoknak megfelelõen kiemelt dobogókon színészek kárálnak. lehetõséget teremtsen minden egyes szemlélõ számára az önmagával (tehát saját énjével) való találkozásra. Szakmájához nem pusztán betanult (beidomított) szavak értelmes deklamációja tartozik. hogy õt figyelve magunkban kutassunk. A nézõ és a színész közötti távolság életveszélyes. A színház számomra a lélegzõ tér. álldogáló nézõk figyelmének irányítása. és vállalja a felelõsséget mindenért. kizökkentésük is. A színész akkor is alkot. tanár és médium. vagy képmutatóan elõadja önmaga paródiáját. de a körülötte üldögélõ. ha csak mozdulatlanul áll a térben. Lehetõséget teremt arra.A színész maga a mûalkotás. hogy a tiszta mûvészet (az. A színész sámán. hogy elveszítse a kontrollt önmaga felett. meggyõzésük. ami az általa kijelölt szakrális térben történik. A színház élõ. jelentésük konkrét tapasztalaton alapszik. Képesnek kell lennie arra. közvetlen mûvészet. Ha a jegyet vásárló 38 . aki erre nem reagál. A színház számomra nem a színházépületben zajlik. miközben a tömeg a sötétben alszik. amelyik nem másol. csak mára a korábban kísérletnek tekintett megközelítések elemi szükségletté váltak. Ehhez szellemét. Amennyiben tisztában van hivatása lényegével. s idõnként arra is képesnek kell mutatkoznia. Nem kell megijedni: a szavak nem vallásos révületet takarnak. lelkét és fizikumát egyként kell uralnia. hanem alkot) soha nem tapasztalt mértékben marginalizálódik.

sem a jelenkor szellemi termékeinek ismerete. hogy megmentsük õt a kihalástól. csak a gépek világával képesek kommunikálni. hogy ez a „technikai boom” idõvel újra felveti a test és a lélek közötti csatornák átjárhatóságának kérdését.nem fogja fel az alkotás lényegét. várva. a színész kultúrterrorista. biobomba. a motivációk. s a közösség utáni olthatatlan vágyat. Hülyeség. de életben maradásuknak ma már nem szükséges és elengedhetetlen feltétele sem a múlt. 39 . Hiszen. feldolgozása és áruba bocsátása a cél. melyek arra ragadtatnak minket. A színház nem múzeum. az emberiség befejezte volna küldetését. érhetõ el: a lélek rezdülése. Biztos vagyok benne. érthetõ. A feladata szétrobbantani az (önmagunkkal szembeni) hazugság betonbunkerét. könnyû szívvel mond le annak élvezetérõl. s az általunk nagyra becsült hagyomány a pöcegödör szélén sikolt rémülten. A színház anarchia. Néha hajlamosak vagyunk azt hinni. s ebben a „földi ûrlények” legyõzhetetlenek. A fiatal generációk rettentõen gyorsak. hogy ezernyi csalódás után is újra belelépjünk ugyanazon folyóba. Ha azonban nem töltik fel magukat kellõ emberséggel. senki nem teszi meg helyettünk. Az információ birtoklása. értelmetlen volna a létezés. Ha nem harcolunk magunkért. amelyek egymással nem. Van valami. ha így volna. sokkal inkább laboratórium. ami a legkorszerûbb tudománnyal sem mérhetõ. nem is templom. hogy értjük a világot és önmagunkat benne. A színház. a szenvedélyek áradása. lelketlen robotok maradnak. A mi feladatunk révészként átúsztatni ezeket az örök tartalmakat egy késõbbi megvilágosodás reményében.

sokkal inkább helyzetjelent. avagy holt? A színház aktuális állapotokra reflektál. Nincs két egyforma elõadás. Abból indul ki. Hangsúlyozottan a játékkal. ezért nem kiérlelt véleményeket közöl. vagy éppen ezért szabadon veti bele magát az ismeretlenbe. aki felfogja ugyan. A színész olyan gyerek. Pénzzel (számozott hússal) csillapítja sajgó vágyát. de ennek ellenére. hogy mindenhez értek. aki szereti. a reprodukció szándéka tévedés. él együtt a játékkal. A színház az újjászületés mûvészete: reneszánsz. Kollektív paranoia – road movie a csigaházban. s ezért csak az érti. hogy maga az élet. Menedék után kutat a térben. és fordítva. A színészet nemes téboly. Maga elõtt tolja a történelem. de nem állítja. Semmi a minden álarcában. az játék. Élõ mûvészet ez. A játék. Eljátszani. Nem egy én. s ha nem. 40 . akkor is megpörkölõdik a szent és a profán bûvöletében. pedig semmihez sem. darabja a soknak. mit csinál. lovagi õrület. és nem is menekül annak felelõssége elõl. A játék nemes és húsbavágó. hogy a nézõ mint gyerek figyel. ezáltal folyamatosan mozgásban van (abban kell lennie). ahol a nézõ megérti létezésének értelmét.Titkos kísérletek helyszíne. Az idõ rabszolgája: idõember. hogy szabad legyen.

sõt át is lépheted õket. A tartalmak önállóan is beszerezhetõek. másra hárítva mindazt. Idea nélkül üres edény. amit én idéztem elõ. pedagógia). Civilizáció = gyógyszer a semmire. A legfõbb tanítás: tanulj meg dönteni.Feladatát (szellemmé lényegíteni anyagot) képtelen beteljesíteni. mivel már ismered természetüket. Nincs rossz döntés. fõként egy olyan korban. hanem a tanítvány önmagával szembeni kérdéseinek aktivizálása (tananyag vs. szabadon töltheted ki. Aki nem mozdul. nincs. A tanítás veleje nem a tanár megszerzett tudásának átadása. majd vállalni az ezzel járó felelõsséget. Értelmetlen létezése számára megváltás a halál. Az öntudatlan a gondolkodó eszköze. Keretek közt ficánkoló szabad akarat Ha megtapasztalod saját korlátaidat. ha nem kívánok szembenézni önmagammal. ahol számtalan mód kínálkozik az ismeretek felkutatására. csak a megúszás bûn. A mûvészet 41 .

Mnouchkine. dokumentarista színház stb. mûfajoknak. Lecoque iskolája. Brook. Molière színháza. Grotowski szegény színháza. Ostermeier újrealizmusa. Görög tragédiák. jelenvaló. szakmai gyakorlattal rendelkeznek adott témában. Kantor. Egy színésznek ahhoz. Ehhez azonban pontosan körvonalazott metódusra van szükség. Sztanyiszlavszkij pszichotechnikája. commedia dell’ arte. s ebbõl adódóan egyéni értelmezések alkotják a színházi oktatás gerincét. Wilson színházi kísérletei. Magyarországon ilyen szakemberekbõl nagy a hiány. Mejerhold biomechanikája. Mindemellett természetesen elengedhetetlen a szakma általános ismerete és a készségek fejlesztése. egyedi. misztériumjátékok. Trier dogmafilmjei. avantgárd hagyomány. Mindezek ismerete és értõ tanulmányozása nélkül nem beszélhetünk szakmánk ismeretérõl. római komédiák. akik pontos ismeretekkel. hogy a kor kihívásainak megfelelhessen.alapja az alkotó maga: a hiteles személyiség. A fent említett színházi irányzatok közül hazai iskolákban nagyon kevéssel ismerkedhetünk meg a gyakorlatban. német romantika. A készségek fejlesztése terén szintén komoly hiányosság tapasztalható. butoh. Ezeknek a színháztörténeti korszakoknak. legalább egy hangszeren játszania 42 . Artaud kegyetlen színháza. Marthaler „zenés” színháza. francia klasszicista hagyomány. stílusoknak a gyakorlati tanítását olyan szakembereknek kell irányítaniuk. Önálló. Beckett abszurdja. Erzsébet-kori színház.

Csöndben ülni és várni. Mit kell még megtanulni? Értelmezni. Az értelemmel és az érzelemmel bánni. ezzel együtt kottát olvasni. Közösségben létezni. stb. énekelni. Érvelni és meggyõzni. az egyéni érvényesülést feláldozni a közös munka érdekében. biológiát. lovaglást gyakorolni. Csapatban gondolkodni. Tisztelni a munkát. néhány tánc(mozgásmûvészeti) stílust elsajátítani. hibáinkat közösen analizálni. legalább egy idegen nyelvet kommunikációs szinten beszélni. vitázni egymással a közös alapok kialakítása és a jobb megoldások megtalálása érdekében. színház. szociológiát tanulni. egyensúlyt keresni az alkotás folyamatában. pszichológiát. harcmûvészetet.kell. Elõadást szakmai alapon olvasni. Tisztelni a közönséget. Használni a testet (nem táncolni) és a lelket (nem tapsra sírni). összefüggéseket és gondolati íveket elemezni. szándékokat keresni és a választott formát értékelni. 43 . Nem szerepelni.és mûvészettörténetet a kortársakig ismerni.

ismeretei alkotják bázisát a kifejezésnek. a tûz közelébe kerülhetett. Érvényes mû hiteles tartalom nélkül elképzelhetetlen. de csak a választott forma által válik kifejezõvé. ami személyiségében érdekes volt a felvétele elõtt. A tanításnak elsõsorban a formai kérdésekre kell koncentrálnia. hogy valaki egy bizonyos iskolát elvégzett? Egyáltalán mit jelent ez a szó: iskola? Forma Szakmai értelemben csak egy kérdés létezik: a hogyan. miután már a tanulás kereteit sikerrel definiáltuk. ismeretségeket kötött. tapasztalatai. gazdagabb. a lélek és a szellem? Mibõl ismerhetõ fel. Értelmesen vezetni csak kérdéseken keresztül lehet. nevelési szempontból nagy felelõsséget rónak rá. Tehát 44 . erõsebb? Hogyan fejleszthetõ a test. aki mentális és érzelmi hullámtöréseinek krónikása. Emlékei.Egy színész szakos diák (eltekintve néhány kivételes találkozástól. Belekapott ebbe-abba. Személyes viszony a tanítvánnyal csak komoly körültekintéssel képzelhetõ el. Érzelmi kérdések a tanár által koordinálhatatlanok. amikor a tanár eredeti személyisége és gondolkodása maradandó nyomot hagy benne) akkor mondható szerencsésnek. nem vesztette el a három-négy-öt év képzése alatt. A tartalom ugyanis az alkotó magánügye. de mivel lett több. ha azt a valamit. A mûvész az a folytonosan változó élõlény. kerülnie kell a gerjesztésüket.

az általánosság. netán az üres pátosz. Probléma – Analízis – Tervezés – Próbatétel – Tapasztalás – Kétely – Probléma A diákot olyan helyzetbe kell hozni. a felszínesség. ha nyilvánvaló a rejtõzködés. Ez azonban szélsõséges esetekben elképzelhetetlen. amely során maga szembesül a lehetséges problémák minél szélesebb körével. õ bukott. Kérdéseinknek a kiinduló szándék és a létrejött mû közötti folyamatra kell vonatkozniuk. ami nem vált még lényem szerves részévé. Õ dolgozta ki a megmutatáshoz vezetõ processzus részleteit. Tehetség A mûvészeti oktatásban elengedhetetlen a tehetségtelenség fogalmának helyes alkalmazása. hanem vezetni. ami hozzásegíthet a személyiség állapotának felülvizsgálatához. Õ volt az. Ha szükséges. aki meg akart nyilvánulni. A tudás megszerzése biológiai természetû folyamat. vagy aratott sikert. kérdéseinkkel zavart kelthetünk. melyet munkájával szemben vállalnia kell. Olykor elveszni hagyva saját útvesztõiben. Õ szerepelt. Ha irritáló a közhelyesség.nem irányítani. Meg kell értenie a probléma természetét. Kevés értenem valamit. de nem minõsíthetjük az ötlet magját. õ alkotott. és fel kell fognia a felelõsséget. persze a kiinduló szándék részleteire is rákérdezhetünk. Ha valakiben az exhibicionizmus (pszichológiailag indokolható szere45 .

de egyben legfontosabb pillanata az oktatásban részesülõk kiválasztása. 46 . A felületes. hanem egyszerû áttetszõsége okán válik alkalmatlanná arra. Tudatosítani kell. állandó lelki kitárulkozás. ha egy személyiség nem éretlensége. hogy egy elképzelt alkotás anyagává váljon. A pontatlanul definiált keretek bizonytalanságot szülnek. s ezért aki nem képes az önreflexióra és az együttmûködésre. az nem vehet részt az oktatásban. vagy egyszerûen csak tévedésbõl foglal itt helyet. Nem beszélve ennek a befogadóra gyakorolt káros hatásairól. mert késõbb súlyos traumát okozhat ez a belülrõl meg nem támasztott. esetleg pszichés zavarokkal küzdõ elemek kezelése az oktatás legnehezebb feladata. azt meg kell szabadítani az elõadó-mûvészet iránti kötõdésétõl. melyeket a kezdeti idõszakban (a tanulás fázisában) a többi diáknak is viselnie kell. amely akár személyiségzavarrá is válhat) nem párosul belsõ kutatással. Bár minden egyes diák önálló univerzum – a tanítás során elkerülhetetlen az oktatott tananyag és az oktatott személyiségének közötti kapcsolat vizsgálata –. felelõsséggel tartozunk munkánkért.tetvágyból fakadó magamutogatási kényszer. vagyis a felvételi. mindent félreértõ. hogy a mûvészet: hivatás. a szabályok túlnyomó többségének mindenkire egyformán kell vonatkoznia. Felvételi A tanítás legkegyetlenebb. hivalkodó.

avagy milyen fejlett az iróniája. vagy egyáltalán nem a klasszikus módon öltött testet? Akiknek nem a mimetikus illúziókeltés a „profiljuk”. monológokat. akikben a színházmûvészet még. De mi van azokkal. ami jelenleg érvényesül. hanem belsõ indíttatásból állnak a közösség elé. A hagyományos értelemben vett színész másol. hogy valaki mennyire koraérett. Akik képesek maguk is alkotássá válni. már csak azon egyszerû oknál fogva is. A tüköremberkék. egyértelmûen a bátorság próbája. hogy az elõadó – korából adódóan – képtelen felfogni az elõadott mû értelmét. Aki egy ilyen megmérettetésen nem izgul. milyen jól kezel stresszhelyzeteket. akiket a különösen elviselhetetlen hangulat teljességgel leblokkol. akik nem elsõsorban a szeretet kicsiholásáért. tapsolnak neki. hanem a mélyben kavargó képzelet. az vagy õrült. 1 8-20 éves fiatalok szavalnak átélve vagy megjátszott intellektuális távolságtartással verseket. de mindenképpen megjátssza magát. vagy részeg. 47 . végrehajt. melyeket a világirodalom törzsanyagának legsúlyosabb alkotásaiból választottak ki (javasoltak nekik). akik nem játsszák. hanem élik a színházat. a valóság egészen egyedi belsõ leképezése.Az a szempontrendszer. alakít. Persze ez a bátorságpróba néha épp azt mutatja meg. Az elõadásra választott szövegek többsége teljességgel elõadhatatlan. ezzel külsõ visszaigazolást idéz elõ.

A tanárok baráti viszonyt építenek ki a diákokkal. Ez utóbbi alkat a felvételi jelenlegi körülményei között tökéletesen összetörik. önáltatás. ha az elkövetkezõ évek során nem felejtenék el maguk az oktatók fenntartani e verseny egészséges szellemét. megél. a szabad mûvészléthez. Ez persze. egy viszonylag elviselhetõ színházi társulathoz. Verseny A felvételi olyan. A felvételt nyert diák átlépve a bûvös küszöbön joggal érezheti úgy. értelmez. nézõjével konkrét kapcsolatba kerül. alkot. hogy életének legproblémásabb idõszakán már túljutott. egymástól eltérõ helyzetekben 48 . majd meglepetten tapasztalják. versenyhelyzetben érzékei csõdöt mondanak. gondolatokat transzplantál. akik a piacon mozgunk. mint ahogy mindannyian tudjuk. nem talál fogódzkodót. kiél. értékesíthetõ. Versenytapasztalatuk nincs (hol van már az a régi casting). Pszichés károkat okoz a tények elhallgatása.A tüköremberke befogad. Éppen ezért hasznos is lehetne. eladható. De sajnos a felvételi az elsõ és egyben utolsó megmérettetés. ahol az elsajátított tudás (ennek mértéke és mibenléte szintén fontos kérdés) egyszerûen használhatatlan. megerõltetés nélkül haladnak át a 3-4 éves idõszakon. akik teljes nyugalommal. Innentõl egyenes út vezet az egzisztenciális biztonsághoz. önmagát formázza. mint egy casting. hogy az alma materbõl kilépve egy eddig teljesen ismeretlen világba csöppennek. átél.

missziós tevékenység látszatával saját (ímmel-ámmal) megszerzett tapasztalataim értékét igyekszem azáltal visszaigazolni magam és kollégáim számára. ugyanakkor neveltetésük okán derogál nekik a más szakmában való idõszakos elhelyezkedés. egyéni felelõsségvállalással még nem találkoztak. gyakorlati ismerete. s nem alkalmazható. De mindenekelõtt a korról kellene. A szórakoztató-médiaipar nem innen vásárolja már új üdvöskéit. hogy képet alkossunk. az oktatásához elengedhetetlen az adott terület pontos. Valamiféle álhumánus. Ha meg a színház mûvészet. hogy fiatal emberek rajongó tekintetében fürdetem meg hiúságomat. A musicalszínészek oktatására saját stúdiót indítanak a mûfajra specializálódott intézmények.alkalmazható tudásfajták nem állnak rendelkezésükre. Alkalmazható tudás A mai színházi iskoláink a semmibe termelnek felelõtlenül. akkor vajon mit képzelek szakmám jövõjérõl? Nem kell hozzá nagy képzelõerõ: semmit. hanem konzervtudást adok át. Ha nem veszem figyelembe a piaci helyzetet. töltekezés az ifjúság energiáinak megcsapolása árán. Pszeudopedagógia. 49 . presztízsfényezés.

reflexeket. Stimmel. az mind világnézetileg.Valószínûsíthetõ. nagy mesterek bölcs mondásait. emlékeket. Egyéni alkotói sikerekrõl beszélhetünk ugyan. Mit oktatunk tehát? Kliséket. Ebbõl következik az a szomorú tény is. és nem jutottak el arra a szintre. a befogadói attitûd lassú alakulása vagy az alkotó megújulásra való képtelensége okán kihunytak. A színház a kor foglalatja. Közönség A diákok az iskola falain belül ritkán találkoznak közvetlenül a közönséggel. mind szakmailag erõsen determinált. úgy en bloc a rendszerváltás óta nem talált magára. Meddig oktathatunk alkalmazhatatlan tudást? Hiszen az oktatók évtizedes mûvészi életpályája olyannyira eltérõ a mai viszonyoktól. hogy a színházi szakma. Aki a hetvenes évek színházi intézményeiben alapozta meg jelenlegi tudását. hogy a mai húszévesek és ötvenévesek közötti megértésbeli szakadék olyan mértékû. hogy tananyaggá váljanak. hajdan volt. de ezek a fellángolások a rendszer korszerûtlensége. Miután jelen idejû mûvészetrõl van 50 . ami szinte áthidalhatatlan. hogy annak tapasztalatai kevés kivételtõl eltekintve adaptálhatatlanok.

miért spórolják ki ezt a találkozást az oktatási folyamatból. nem lehet kérdés: fejlesztenünk. vagy éppen reflektálni rájuk. Ha az adott szakok oktatói nem képesek 51 . amely a befogadóval folytatott interakció során fejti ki hatását. kapcsolódnunk kell. miért ne hirdethetnék elõadásaikat. hogy van némi kapcsolódás a budapesti filmes és színházi tanszakok között.szó. Innováció Kikerülhetetlen fogalommá vált az innováció. Nincsenek megfelelõ keretek. mert ez az a kérdés. Talán azért. Valahogy mégsem virágzanak ezek a kezdeményezések. Miért ne mehetnének a diákok utcára. így toborozva akár generációjukból kíváncsi közönséget olyan intézmények nézõterére. kutatnunk. Vajon miért nem lehet ezt a kérdést is tananyaggá tenni? Hallottam már róla. Ha színházról beszélünk. amely tanáraikat hidegen hagyja. amely képes magába olvasztani más mûvészeti ágakat. mert nem sikerült olyan rendszert kidolgozni. tapasztalatszerzést és szabadságot biztosítana. érthetetlen. amelyeket ezek a fiatalok még csak hírbõl sem ismernek? Miért ne lehetne analizálni a találkozás eredményeit? Miért ne lehetne mindebbõl tananyag? Talán azért. Keresztülkasul hálózza be létezésünket. amely minden résztvevõ számára kellõ kihívást. Kaposváron az egyetemnek pedig egyéb mûvészeti szakjai is vannak.

a konstruktív kommunikációra, egy közös metódus kialakítására, akkor legfeljebb abban bízhatunk, hogy a diákok maguk találják meg a számukra hasznos formát. Ez azonban az esetek többségében nem így alakul. A közös tanulmányok keserûséget, frusztrációt és sértett egymásra mutogatást eredményeznek, ha egyszer nincs, aki kézben tartaná ezeket az érzékeny helyzeteket. Maguk a tanárok nem vállalnak kellõ felelõsséget, mondván, az is óriási eredmény, hogy egyáltalán összejöhettek a srácok, tekintettel a feszített órarendjükre. Ha esetleg nem különleges alkalmakként, hanem a tanulási folyamat alappilléreiként tekintenénk ezekre a lehetõségekre, akkor valóságossá válhatna az esélyteremtés. Önmagában miért lenne öröm, ha egy olyan fiatal emberrel találkozhatok, akinek az érdeklõdési területe, világfelfogása, tanulmányainak alakulása gyökeresen eltérõ az enyémtõl? Hol találjak fogást, ha ennyire más a szakterületünk? A közös pontokra a tanároknak kell felhívniuk a figyelmet, és a csatlakozás sarokpontjait is nekik kell kijelölniük. Folyamatosan nyomon kell követniük a közös munkát, majd értékelniük is együtt kell a szakok oktatóinak. Ha nem változtatunk zárkózott hozzáállásunkon, akkor elõbb-utóbb végzetesen lemaradunk olyan alapvetõ témák megítélésében, mint a vizuális mûvészetek, a kortárs zene, vagy éppen a divat. Ezek a területek jóval gyorsabban fejlõdnek, mint a színház, ami egyébként – mint tudvalevõ – a jelen tükrözésének mûvészete.
52

Elég csak végignézni a színházak mûsorfüzeteit, honlapjukat, reklám céljára használt utcai vitrinjüket, a színészek portréit az épületek fogadócsarnokában vagy az elõadásokról készített fotókat, melyek mára annyira sematikussá váltak, hogy a Színház címû szakmai lap fotói alapján azt hihetné az ember, mindenhol ugyanazt adják. Ha nem tudunk alkotótársként tekinteni videó-, és fotómûvészekre, grafikusokra, kirakatrendezõkre, stylistokra és designerekre, akkor önmagunk (szüleinktõl ránk hagyományozott) unalmas ízlésvilágába fulladhatunk. Nem várhatjuk el, hogy a felnövõ generációk kihívást lássanak a posztkommunista retróban. Ennek az idõnek, ha nálunk nem is, de vége. Tanulságos volt a komáromi tábor éjszakáin Cseh Tamás számait hallgatni a tûznél. 2007-ben fiatal emberek édeskeserû nótákat dalolnak a hetvenes évekbõl. Most tényleg ennyire szar minden, vagy elfelejtettünk körbenézni a világban? A legrosszabb, ami egy iskolában történhet, hogy a fiatal, életerõs diákok kiírják magukat a saját közegükbõl (idõhiány és/vagy intellektuális gõg következtében), és ahelyett, hogy szinkronban maradnának a jelennel, vagy akár be is elõznék azt gondolatban, múltidézõ szeánszokon vesznek részt, ahol az ötvenes-hatvanas évek nagy öregjeinek (Nádasdy, Major) már eleve lightosított Sztanyiszlavszkij-értelmezését magolják erõs kihagyásokkal, egyéni fûszerezéssel, szabadon.
53

Magyarországon mindkét színmûvészeti egyetem ugyanazt oktatja. Mind a metodika, mind a számonkérés gyakorlata, sõt olykor a tanárok személye is átfedést mutat. Egy mûvészeti iskolának profilja kell, hogy legyen. Az kevés, hogy „színházi embereket oktatunk”. Mik a módszerek? Kiket, hányat és mire képzünk? A normatív támogatás ténye (ami természetesen felháborító) még nem feledtetheti velünk elemi kötelességünket, aminek tartóoszlopa felelõsségérzetünk.

Szabad akarat
Mit jelent? Sokkal inkább bonyolult felelõsséget, mint szimpla örömérzetet. Mindent megtehetek, de csak azt teszem meg, aminek értelmét látom. Ha más nem mondja meg, mit kell csinálnom, nekem kell megterveznem az életem. Nem kell dolgoznom, magamtól teszem. Nem kell beszélnem, de ha van véleményem, nem rejtegetem.
54

Nem kell alkalmazkodnom, de ha játszani akarok, muszáj együttmûködnöm. Nem kell ott lennem, ahol vagyok, csak ha akarom. Nem kell élni sem, rajtam kívül nem hiányzom senkinek. Nem kell, lehet. S ez a lehet okozza a szûnni nem akaró fejfájást. Ha nincs felsõbb akarat, nekem kell eldönteni, mit és miért csinálok. Egy mûvész nem lehet rabszolga. Valahogy meg kell találnia a szabadságát. Ez a lehetõség ma mindnyájunk számára adott. Veszélyesen tágak a keretek. Ezért kell észnél lennünk. Hogy ott fejtsünk ki hatást, ahol szükség van ránk. De ebben a keresésben nem fog segíteni nekünk senki. Tanuljuk meg, hogy egyedül vagyunk. Társulatokat önálló személyiségeknek szabad csak létrehozniuk. Aki azért csatlakozik, mert nincs jobb dolga (szerzõdés hiánya), hamar kerékkötõvé vagy éppen elviselhetetlenül alkalmazkodóvá válik. Ha szakmánk hagyományaihoz illeszkedõ elõadást nézek, rabokat, sõt rabszolgákat látok a színpadon. A színész végrehajt. Egyetlen kihívás számára, hogy egyszer megközelítheti a próbák során elért színvonalat, de ennek – akaratán kívül – épp õ maga az akadálya. A reproduk55

felkészültségét és odaadását bizonyítandó. Tehát nem a jelenben keresem a megoldást. kudarcomban gyönyörködnek. az alkotás felszabadító energiáit is tanulnunk kell. igyekeznünk kell alárendelni a jelennel való találkozásunknak. Joggal. képembe vágja hiányosságaimat. Lehet persze mindig pontosan ugyanazt csinálni. ráadásul az elõadás után (mintha csak egy vizsga lett volna) a rendezõ. ami immáron ötszáz éve mozdulatlanul mozog. Az interpretációt. A nézõ – ha nincs is vele tisztában – a rendkívülire. Azonban ismétlés és ismétlés között óriási a különbség. nem az éppen történõben keresek helyet magamnak. Ha mindig ugyanazt próbáljuk megetetni vele. még ha alkalmazása elkerülhetetlen is. mert küszködésemet figyelik. Lásd a kínai operát. elõbb-utóbb tévézni fog. Nem pusztán a végrehajtás konok nyûgét. 56 . és egy jövõbeli aktus pontos és bárcsak ihletett végrehajtására kényszerít. A próba a felkészülés. az elõadás az alkotás. Ideges vagyok. hogy a jelenbõl folyamatosan a múltat vizsgálni.ció állandó stresszt idéz elõ azáltal. a megismételhetetlenre váltott jegyet.

Helyszínül a komáromi Csillag erõd szolgált. 25. Beszélni tilos. hogy körbejárjunk néhány alapkérdést: Ki vagyok? Mit akarok kifejezni? Hogyan tehetem meg ezt? Mi a célom a befogadóval? ELSÕ AKADÁLY: ÉN Emlék Egész napos magányos elvonulás. összesen hetvenen (színészek. kerülni kell a többiekkel való találkozást. Célunk az volt. Hol vagyok? Honnan érkeztem ide? Emlékeim rétegei alkotják a belsõ tartalmat. között szervezett színházi táborban próbáltam ki. Résztvevõk voltak a budapesti Színház. dramaturgok.és Filmmûvészeti Egyetem. a Kaposvári Fõiskola és a Marosvásárhelyi Színiakadémia növendékei. fotósok és egy vágó). Ebbõl fogok 57 . rendezõk. . Az Én csöndje.Egy kurzus Az alábbiakban leírt metódust egy 2007 július 9 és július . keresve egy helyet valahol a térben. melyet a résztvevõk a tábor idõszaka alatt nem hagyhattak el.

kutatva az emlékeim között. kiválogatják belõle azokat a részleteket. Elsõ színházi emlék. strukturálva a gondolkodást. Amikor úgy éreztem. Mélyebbre is mehetek. nem csapongva. Egy helyben. az elsõ gerjesztése a félelemnek.kiindulni. innen merítek ötletet. Bemutatkozás Minden. aki eljut az utolsó kapuig. Legkorábbi emlék a legkésõbbi emlékben. aki szabadon járkál életidejének labirintusában. hogy valaki valami hasonlóról számol be –. szerkesztik. van olyan. A leírtakat másnap (alvás-álmodás után) átfésülik. történik velem valami. ami a nap során történt velük és bennük. hanem a legkésõbbi emlékünket (a táborban eltöltött napot) rekonstruálni. amikor akarva-akaratlan befogadóvá változtattam az engem figyelõket. A szándék nem a nem létezõ spirituális élményeiket – bár az sem kizárt. ez lesz alkotásom inspirációja. az elsõ zajos sikerélmény. szavak nélkül. Az elsõ szerepjáték. egyedül. nem befogadóként. lejegyzésre kerül. Önmagammal szembeni könyörtelenség. Valami. sõt olyan is akad. Valamiért beégett. 58 . amelyeket elõadásra alkalmasnak tartanak (személyiségük bemutatásához elengedhetetlennek ítélnek). ebbe kapaszkodom. ami megtapadt az elme falán. Nem épületben. Az elsõ emlék. az elsõ fellépés. majd formába öntik. ami rajtam keresztül mások számára is nyilvánvalóvá válik.

Az ízlést tapasztalat útján kell megszereznünk. de mélyreható beszélgetésekkel sem befolyásolható. tapasztalatairól. az illetõ ízlését. illetve az. és amirõl érzem. ellentétben a tartalommal. hogy az enyém. Amit mutat. Ez alapján kell döntéseket hoznunk: milyen kérdésekkel szembesítjük. az ugyanis megítélhetõ. Ne bonyolódjunk vitába az ízlésrõl. Fõként ilyen fiatal korban. Munkánk során kizárólag a kifejezés formáit vizsgáljuk. mert észérvekkel arról nem lehet. Azt. tehát magáról az emberrõl. visszaélés a befogadó bizalmával. az lesz az alapanyag. még ha áttételesen is.Igyekezni kell különbséget tenni a személyes és a magánügy között. ízlésérõl. A diák ízlése egyszerû kijelentésekkel. hogy valami megérint. amellett szívbõl kiállok. súlyosbítva ízlésbeli vitákkal. biológiailag élve át. tehetségérõl. ami szemérmetlen magamutogatás. oldjuk-e vagy gerjesztjük lámpalázát. mely szintén önmagán viseli. Mi az. ami közüggyé válva mások számára is megvilágító erejû. 59 . nem feltétlenül gondolkodás útján döntöm el. vagyis a minõségrõl alkotott belsõ képét. vagyis hogyan vezetjük õt. ami állandó félreértésekre ad okot. Koncentráljunk a formára. amelyek óhatatlanul az oktatás kárára válnak. Az érték mértéke szubjektív. A választott forma és végrehajtásának képviselete sokat árul el egy diák személyiségérõl.

az elemzés. Ha véleményemnek hangot adok. magamutogató durvaság újabb. elõször személyesen világosítva fel az illetõt tettének várható következményeirõl. ha úgy érezzük. Ha valakit csak azért látunk hallgatni. de ha nem ért a szóból. talán még értelmetlenebb durvaságot szül. Az ilyen kilengéseket sürgõsen kezelni kell. meg kell tanulnunk szakmai alapon kommunikálni. Szimpla fikázás azonban kizárt. Sorra vesszük a produkciókat. és mindegyiket közvitára bocsátjuk. amit fel kell tennünk az elõadott produkciókkal kapcsolatban: melyek ütötték meg a színházi közlés szintjét. és melyek maradtak meg a jópofa 60 . hiszen egy ilyen (átmeneti) közösségben az értelmetlen. Egyszerre tanulunk véleményt alkotni és befogadni. Az alkotás kritikája és az alkotó alkotásával szembeni értelmes távolságtartása. Csöndünk is beszédes. A legfontosabb kérdés. ha figyel az elõadó. a rákérdezés vagy akár az elismerés által. Nem könnyû vállalni magunkat egy ilyen beszélgetésben. mert nem elég bátor megszólalni. nem támadás. nyilvánosan kell kérdõre vonni.Szakmai vita Közös kiértékelése a látottaknak. mi a célja a kendõzetlen megvetésével. Természetesen itt is alapszabály a szabad akarat: nem kell beszélni. de nem is segítés a szándékom. Hozzá kell szoknunk. azt moderátori minõségben helyzetbe kell hozni. nincs mirõl. hanem egy elõadás (végsõ soron mû) befogadásának kiteljesítése.

Ezt az állapotot az is kiválthatja. A jóindulat a mûvészet legbájosabb ellensége. vagyis a „miértre”. A mûalkotás elemzése során az elsõ fázis a formai megoldások vizsgálata. A létrehozott etûd elsõsorban nem kidolgozottságával. az elõbb-utóbb görcsössé válik. ha ízlésünk. a mögöttes szellemi tartalmak okán. 61 . tehát „mi célból”. A diáktárs megengedõ. Rossznak kell lennünk ahhoz. jelentõs eltérést mutat. vagyis: hogyan kell egymást figyelnünk. tehát a „hogyan” kérdése. Ha valaki kényszeresen tökéletes akar lenni a tanulás folyamatában. hogy egyszer majd jók lehessünk.hecc keretei között. A beszélgetések során ki kell térni a befogadói attitûd vizsgálatára is. amely. mely segítõ szándékkal ugyan. képtelenné teszi a befogadót a késõbbi – szakmai érvek mentén folyó – értelmezésre. ha a többi diák nem adja meg a kellõ tiszteletet. Engednünk kell egymást hibákat ejteni. melyek egyformán károsak. de sokat árt a tanulási folyamatnak. mert az elõadót félrevezeti. Végül pedig kontextusba helyezve a látottakat a közönségre gyakorolt hatást kell elemeznünk. hanem a környezet szeretete által hat. élettapasztalataink okán. Az elsõ a jóindulat. Meg kell tanulnunk tisztelni egymást akkor is. Két szélsõség létezik. ilyenkor a kifejezés eredményességére kérdezünk rá. Ebbõl következtethetünk az alkotó szándékaira. idõnként rajongó jelenlétérõl van szó. A másik probléma a szigorú szakmaiság álarca mögött megbúvó primer rosszindulat. a tudatos figyelmet elhomályosítva. és végül semmilyen alkotómunkára nem lesz képes.

kit köt gúzsba. a feladat felszabadító erejû lehet. akkor a korábbi forma könnyen elengedhetõ. – Eszközök: kellékek nélkül. talán még a maguk számára is. A képzelet és bátorság próbája ez. Ha a tartalom valóságos. kiben van komoly tehetség és akarat. és olyan sem. hogy a formai megkötésekre ki hogyan reagál. Akiknek gazdag a fantáziájuk. Kérdés az. A keretek zavart szülnek. mer bevállalni. tapasztalattal bírnak. De az kis hibaszázalékkal belõhetõ a látottak alapján. azok szintén könnyebben vehetik ezt az akadályt. még akkor is. – Idõ: maximum egy percben. vagy komoly formakészséggel. érett. ami egyértelmûen leírná a várható reakciókat. Redukció I. mély. amelynek segítségével a produkciókból messzemenõ következtetéseket vonhatnánk le. ha mondanivalójuk érdektelen. 62 .MÁSODIK AKADÁLY: SZABÁLYOK Három pontban határozzuk meg az elõadás formai keretét. az illetõ mekkora változást bír elképzelni. Természetesen nincs olyan képlet. – Tér: a nézõk által alkotott körben. kit szabadít fel.

pontosan 63 . alkotói intelligenciáját vizsgáljuk. A változtatási javaslat hol a keretek pontosabb betartására (alkalmazkodás a tér szerkezetéhez. hol a használt szöveg redukálására. Néhány mondatos (rendezõi) instrukció után újra elõ kell adniuk az etûdöket. Alkotói fantáziánk pontos formai keretet igényel. Nem minden esetben a produkció javítása a cél. Redukció III. Az eredeti tartalom pusztán hangokban való megformálása. adottságaik szabnak szûk keresztmetszetet. interakciós lehetõségek) szólít fel. hogy a diák hajlékonyságát. Az elõadó maga ír szöveget.Redukció II. Idõkeret: egy perc. mert rendkívül apró eszközökben kell gondolkodniuk. lehet szándék a kizökkentés. Egyes jól sikerült (a többi résztvevõ által is sikeresnek ítélt) gyakorlatot változatlan formában megismételtetünk. részletezõ munkával érhetõ csak el. elhagyására. és az elõadás technikai megvalósítása komoly koncentrációt igényel. az idõ kitöltése. dinamikailag beállít. ennek megalkotása precíz. képzeletükkel messzire szállhatnak. Formai szempontból ez a legnehezebb gyakorlat. ritmizálása). hol újabb formai elemek beépítésre (ének. ritmizál. A diákok saját határaikat feszegetik. figyelve a játszó koncentrációs képességét. melyet szabadon formáz: dekonstruál. vagyis hogy a korábbi alakítást mennyire precízen képes reprodukálni. alkalmazkodóképességét. mozgás.

olyannal. ráadásul annyira közismertek. melyet a bulvársajtó aktuális hírei közül véletlenszerû választás útján kapnak kézhez. elõször reflektálunk a magunkon kívüli világra. Elengedjük tehát az eddigi tartalmat. amelyet személyes tapasztalatunkból merítettünk. fázisából kiindulva csak a beszédet. melyet nagyobb formák létrehozása során is alkalmaznunk kell a késõbbiekben. ha úgy tetszik. A bulvár felszínessége könnyed stílusú etûdöket inspirál. illetve magát a hangot használhatjuk elsõdleges kifejezési eszközökként. hogy bátran választhatunk absztrakt formát a kifejezésükre. A játékosság újabb diákokat oldhat föl. A bulvárhírek több szempontból is ideális nyersanyagok. Kívülrõl inspirálódunk. nem szükséges a morális állásfoglalás vagy a lelki elmélyülés. szerkesztésük sûrû (mondatszerkezetük a végtelenségig leegyszerûsített). A redukció III. akik eddig esetleg a személyes érintettség miatt fuldokoltak. 64 . tartalmuk véleményformálásra inspirál. A forma a tartalom szolgálatában Az elõzõ kísérlet után a közösen megtapasztalt formai lehetõségek közül választva megszabott tartalmat (tehát már nem a saját emléket) kell kifejezni. Formailag rövidek.

Míg egy film során az operatõr egyértelmûen elhelyezi a színészt a megtervezett képmezõben. illetve a fotós esztétikai. hiszen személyes véleményét csak a saját változatába fogalmazhatja bele. aki kommentárként elkészíti a saját variánsát is az adott témában. hogy a kívánt eredményt elérhesse. pontosan fogalmazok. Látnunk kell magunkat a térben. de a választott forma. A diáknak a formából kell kiindulnia. Ráadásul most kell elõször az alkotási folyamat során egy társsal kommunikálnia. melyhez ez esetben egy tér adja az ötletet (fények. A fotót nem õk. akkor hozzásegíthet a kívánt eredményhez. bár kétségtelenül legfontosabb eszköze. A fotós a kifejezés csak egyik. különös falfelületek. az ég és a föld viszonya. vagy improvizáció esetén leköveti. A késõbbi közös kiértékelés során derülhet csak fény a félreértésekre. Kívülrõl figyelve magukat (mintha csak egy virtuális kamerát használnának segédeszközül) kell megszabniuk az alkotás kereteit a valóságon belül. hanem egy fotós készíti el. Ez a gyakorlat késleltetett találkozást eredményez. s így a kifejezés minõségét döntõen nem befolyásolja.Én a térben A diákoknak egyénenként kell elképzelniük magukat valahol és valahogy a térben. az élet hétköznapi terei). Átszabhatja a kereteket. Ez az elõadó-mûvészet egyik alapszabálya. ha esztétikailag indokoltnak találja. vagy készíthet egy saját adaptációt is szigorúan az elõadó instrukciói által inspirálva. helyenként tartalmi jellegû kritikáira. Ha jól használom. és tudatosan 65 .

mit jelent a testem az adott térben? Mik a lehetõségeim. használom-e tudatosan a fények. alapvetõ fontosságú a keretek pontos. addig a színházban a játék kereteit az elõadónak kell kijelölnie. amit nehéz megemészteni. mert a félreértés következménye szükségtelen kudarc is lehet. hogyan ülök. a nézõk jelenléte által felkínált lehetõségeket? Ez a gyakorlat szintén alkalmas arra. Érthetõ ez a tévedés. Végsõ soron az a kérdés. tanult vagy ösztönös formaérzékét vizsgáljuk. mindenki által felfogható megfogalmazása. amire a bulvárlapok: jelentéktelen egyediségének állít mementót. Akár a klasszicista színház doboz-terében interpretálunk. hogy valaki nem tud ellenállni az örökkévalóság csábításának. az elérendõ cél érdekében milyen döntést hozok. 66 . vagy szentimentális érzeményeit kívánja megörökíteni. de a közös megbeszélés alatt ezek a kilengések nem sok reakciót váltanak ki a befogadóból. ahogy a többi feladatnál is. Elõfordulhat. hogy a diákok képzeletének mértékét. a falak. hova állok. akár az utcán improvizálunk szabadon. és szerkesztés helyett reprezentál. tárgyak. Ennél.komponálja a játszó alakot. Ebben az esetben a fotót arra használja.

A mûvészet mint fogalom a tudat által vezérelt alkotási folyamatot és annak végtermékét foglalja magában. és elsõsorban nem azért. Egy társulat a társadalom kicsinyített mása. hanem mert egyszerûen nincs is rá szükség. Képesnek kell lennem alkalmazkodni. mert ezt skizofréniának. Függetlenítés Képesnek kell lennünk függetleníteni a tudat éppen játékkal foglalkozó részét a tulajdonképpeni öntudattól.HARMADIK AKADÁLY: KÖZÖSSÉG Eddig önálló feladatokat kellett megoldani. akkor elsõ körben magunkon kell kezdenünk a megújulást. Egy elõadónak tudnia kell. reagál. Az utóbbi figyel. muszáj elengednem. Élnem kell a meggyõzés eszközével. Ezzel azt állítom. hogy ne kössek közben hamis kompromisszumokat. amihez addig hittel ragaszkodtam. ha velünk is viselkednének. és ha változást akarunk elérni a közösség mûködésében. keretek között szabadon ficánkol. hogy a mûvészetben nincs tökéletes átlényegülés. de ha a többség nem ért egyet velem. úgy kell viselkednünk másokkal. ahogy szeretnénk. tervez és irányít. A közös munka feltétele elsõsorban az intelligens hozzáállás. úgy. tehát betegségnek kell tekintenünk. az elõbbi végrehajt. Ahhoz. hogy jól érezzük magunkat benne. most következnek a meghatározott létszámú és összetételû csoportokban végrehajtandó formai gyakorlatok. mit és 67 .

Komolyabb kihívást jelent a következõ feladat. stb. gondolatokról árulkodik anélkül. Az ember mozgása legtöbbször öntudatlan. amely fejleszthetõ és tréningezhetõ. hogy maga a beszélõ ezt tudatosítaná. hanem az élettevékenységek egy tudatosan választott formája. nem nézem. vagy éppen ökörködik. a befogadóval szembeni felelõsségünket sem szabad figyelmen kívül hagynunk. amelyek a csapat tagjait állásfoglalásra késztethetik. élõ mûvészeti ágról lévén szó. Az elõadó68 . miszerint minden nézõnek elidegeníthetetlen joga a szabad akarat gyakorlása: ha nem tetszik. nem elfeledkezve az alapszabályról. Legegyszerûbb gyakorlat. Az alkotás nem maga az élet. Az alkotás (legyen az elõadás vagy akár happening) során az elõadónak kezében kell tartania az irányítást. A csoport tetszõleges témáról beszélgetni kezd. amikor mindennapi tevékenységek során nem pusztán a feladatok pontos végrehajtására koncentrálunk. aktuális ügyeket kell érinteniük. hanem közben tudatosan irányítjuk belsõ figyelmünket (önmagunkat figyeljük a térben. ösztönös. A függetlenítés készség. olyanokat. Az elsõ körben senki sem mozdulhat meg (a fej és a szemek természetesen lekövetik a beszélgetõket. Ráadásul. érzelmekrõl.miért csinál. megvált. hajigazítás tilos). a környezet eseményeit memorizáljuk. különben nem alkot. szöveget fogalmazunk. hogy valóságos problémákat. belsõ feszültségrõl. hanem feszültséglevezet. Ez azt jelenti.). de gesztikulálás.

hogy nevetségessé válhatok. amelyet félbehagy. Kontrollálló Én. Irányító Én. ha testemet nem eszköznek. hanem tapasztalatszerzésnek kell felfognom. A gesztus lehet egy nyomatékosító mozdulat. ha újból bekapcsolódik a beszélgetésbe. hanem tervezetten is képes legyen a testbeszédre. hogy a feladat során elnevessék magukat a résztvevõk. Játszó Én. Ha magamat mutogatom. Elkerülhetetlen. hogy ne csak véletlenül. fel kell készülnöm rá. Ezt nem a személyiségemet ért támadásnak. A második körben a beszélõnek el kell indítania egy mozdulatot vagy gesztust (tehát jelentéssel bíró mozdulatot). Meg kell értenünk. hogy az elõadó-mûvészetnek szükségszerû velejárói a komikus helyzetek. abszurd keretet szabva egy teljességgel hétköznapi cselekvésnek. Spontán képek alakulnak ki így a beszélgetõk között. amely a levegõben marad. ha valaki megszegte a játékszabályokat. A csoport tagjainak ugyanis egymást is kontrollálniuk kell. és ezáltal mozdulatlanná válik. A gyakorlat egy harmadik szintû figyelmet is igényel. Csak akkor mozdulhat tovább az illetõ. vagyis jelezni egymás felé. Ha félek magam bizonyos körülmények között megmutatni. hanem 69 . vagy egy egyszerû orrvakarás. ami aztán tablóba merevül. Ez teljesen természetes.mûvésznek tudatosan kell kontrollálnia mozgását.

személyes értéktárgynak tekintem. Ismétlések (nem csak egy korábban elhangzott gondolatra. kezdik adottságként kezelni a testi elváltozást. A gyakorlat kétségtelenül terápiás hatással bír. hanem valami játékos maszkot látnak maguk elõtt. hogy személyesebb hangot is megengedjenek maguknak. hanem annak dallamára való visszautalással). Miután túljutottak a nevetés idõszakán. amikor kényes kérdésekben szakmai vagy személyes vitát folytatnak egymás között. hogy bujkálnia kelljen. aminek következtében szerkeszteniük kell. hiszen az ének idõben meghosszabbíthatja a kifejezendõ gondolatot. Mnouchkine színházában gyakran használnak ázsiai maszkokat. A harmadik körben a beszélõnek valamilyen grimaszt kell vágnia (függetlenül a témától. A feladat legnehezebb kihívása nem megragadni egy tetszetõs dallamívnél és öntudatlanul is ugyanazt használni 70 . elég bátornak érzik magukat. A zenei kifejezés egyben redukciós gyakorlatként is felfogható. parafrázisok. sohasem érthetem meg ennek a mûvészeti ágnak a rejtett természetét. A negyedik körben csak énekelve lehet megnyilvánulni. A maszk hozzásegít ahhoz. vagyis mondandójukat meg kell zenésíteniük. zenei mûfajok. Miután nem a másikat. minél bátrabban szélsõségeset). amelyet aztán a megszólalása után is tartania kell. hogy az érintett témától távolságot tudjanak tartani. majd meg is feledkeznek róla. Pszichológiai értelemben megvédi az Ént attól. A pofavágás hasonló bátorságra sarkallja a résztvevõket. dinamikai különbségek lehetnek a választott eszközök.

hanem a gondolatot kell önmagában rétegelni. A témáról való megnyilvánulásba attól teljesen eltérõ vendégtémát (ha úgy tetszik: kakukktojást) kell beillesztenie a beszélõnek. 71 . annál messzebb kalandozunk el (a vendégtémát inspirálhatja az adott tér. Az egyik lehet konkrét. miközben egyre precízebben szerkesztünk. azt hosszan kifejteni. A zenei képzettség. asszociatív. Az ötödik kör szabálya talán a legnehezebb. majd abból kiváltva. majd a korábbi félmondathoz tartalmilag és nyelvtanilag is pontosan illeszkedõ lezáró mondattal visszatérni a kiindulóponthoz. bárki bárhogy kieresztheti a hangját. vissza kell térnie a fõtémához. a másik absztrakt. egy korábbi emlék vagy egy spontán ötlet is). Az utolsó szabály továbbfejlesztett változata az. Minél bátrabban merjük használni elménket. hozzáfûzni egy nyelvtanilag igen. Itt nem a testet kell leválasztani a gondolatról. amihez hozzáfûzik a maguk kakukktojásait. vagyis két párhuzamos kommunikáció folyik egy idõben a csoport tagjai között. akár mondatszerkesztésében is variábilis. A többiek csak a fõtémára reflektálhatnak. hétköznapi. tehetség itt másodlagos.minden résztvevõ által. amikor a fõtéma mellett a kakukktojás témák is egybefonódnak. de tartalmilag nem illeszkedõ témát. A legnagyobb kihívás félbeszakítani egy konkrét mondatot.

mezõt. 2. megtervezése és kivitelezése. a hangok és a mozgás használatában. A csoport szabad kezet kap a szöveg. ha úgy tetszik. s így hoz létre új minõséget. A forma újabb formák megalkotására inspirál. A nézõkkel való interakció kereteit szintén a csoport határozza meg. feladat: düh Kezelhetjük-e ösztönös reakcióink megnyilvánulási formáit színházi eszközökként? A kísérlet tétje ez. tehát témaként kezeljük.NEGYEDIK AKADÁLY: SZÍNHÁZCSINÁLÁS Csoportos etûdök kiötlése. díszleteként használjuk. A düh minden72 . 1. Döntéseikért késõbb közösen kell vállalniuk a felelõsséget az értékelõ megbeszélés során. töltõdik fel tartalommal. A feladat célja az eddig megtapasztaltak közös alkalmazása. Az etûdnek a választott tér külsõ jellemzõit kell kidomborítania. vagyis kommunikálni kell az anyagi valósággal. Használni akár egészen szabad asszociációk útján a benne rejlõ formai lehetõségeket. Megfejtenünk kell. feladat: tér A csapatnak egy adott térdarabot kell kiválasztania és akcióval megtöltenie. A teret (termet. hanem alkotásunk kiindulópontjaként. nem megerõszakolnunk. tetõt) nem egy szituáció háttérelemeként. Idõkeret: öt perc.

testünk szélsõséges kifejezési tartományait vizsgáljuk: meddig terjed a hangerõm. A második a lassan felerõsödõ. Ezeket a dühtípusokat kell a csapatoknak valamilyen témához kötve formába önteniük. melyben konkrét motivációval igazoljuk a magunk és nézõink számára harsány érzelmi megnyilvánulásunkat. 73 . Rég elfelejtett sérelmek pattanhatnak ki indifferensnek tûnõ helyzetekben. crescendo jellegû. mint akár a mozgást vagy éneket.napi társunk. Háromféle dühfajtát kell megjelenítenünk. milyen erõt vagyok képes egy adott pillanatba sûríteni. ami néha a legváratlanabb pillanatban talál meg minket. Csak az egyik megoldás. a düh lehet az értelmetlen viselkedés jele. formázza dühét. A düh lehet egy operaária. nem része kutatásunknak. Kezelhetjük azonban a dühöt mint metaforát is. A tartalom. teljes erejében megmutatkozó. melytõl mindvégig távolságot tartok. amelyet mi kifejezetten ez utóbbi minõségében vizsgálunk. Éppen ezért törekednünk kell a korábban körbejárt függetlenítésre. Az elõadó nem átéli. melyek önmagukon túlmutató jelentéssel bírnak egy adott szerkezetben. majd újult erõvel valahol elõbukkan. ahogy eddig is. de ki nem mondott szerelmi vallomás is. ami idõnként szinte eltûnik. s válthatnak ki kontrollálhatatlan rohamokat. A düh lehet a kommunikáció egy extrém formája. A düh eszköz és nem cél. szûnni képtelen. Fizikai aktusként kezelve a kérdést. hogyan építek föl lépésrõl lépésre egy érzelmet. ebben az esetben a játék olyan elemének tekintjük. Az elsõ a hirtelen kirobbanó és azonnal. A harmadik a bujkáló vagy hullámzó düh. ha reálszituációt próbálunk kifejleszteni.

A feladat megoldása lehet a vágy felkeltése a befogadóban valami iránt. A résztvevõknek saját. megtapasztalt szituációkhoz kell visszanyúlniuk. melyet a gyakorlatok kezdetén az egyén a múltjából bányászott elõ. tehát itt és most. távolságtartás intellektuális aspektusát. azt a csapatok tagjai döntik el. Ez nem terápia. ez szakmai gyakorlat. Mindenesetre érdemes kerülni az erotika primitív megfogalmazását. ikonjai? 4. Színházi értelemben azt a szituációt tekinthetjük használ74 . vannak-e a vágynak egyértelmû jelei. Tudatosítani kell mindannyiunkban.A csoportokon belül a feladat végrehajtása során elképzelhetõ az összetûzés. minthogy egyes résztvevõk nem értik meg elsõre a függetlenítés. feladat: realizmus Formai kísérleteink után visszakanyarodunk a tartalom valóságközeli kifejezéséhez. hogy nem a szokásos „bántsuk meg egymást. melyek a munka során estek meg velük. 3. A közösen megélt esetek adják azt az emlékanyagot. feladat: vágy A dühhöz hasonlóan itt is egy érzelem formai megnyilvánulásáról van szó. Hogy a vágyódás szexuális jellegû-e. A kérdés legegyszerûbben így fogalmazható meg: mi és hogyan fejezi ki a vágyódást. tartalmi megkötések nélkül. hogy valami igazi történjen közöttünk” gyakorlatról van szó.

Innentõl a játszók koncentrációjának. Az etûdöket (nevezzük õket jeleneteknek) a konkrét helyszíneken mutatják be öt percben. Most egyértelmûen a beszéd lesz az elsõdleges kommunikációs eszköz. konkrétabban fogalmazva. Ha valaki nem volt részese a kiválasztott történésnek. és nem utolsósorban pontos visszajelzést is nyújt a szereplõknek. amit a legérdekesebbnek tart. amelyik kellõ drámai erõvel bír. és önálló útra indulnak. és mintha csak saját filmjét forgatná. virtuális kamerájával lekövetheti a célszemélyt. hogy az idõlimit itt a természetesközeli idõkezelés miatt nehezebben tartható. Egymástól távol esõ térdarabok is beépíthetõk. vagyis van benne legalább egy konfliktus. 75 . elõfordulhat. hiszen a többség azt figyeli. annak részletes ismertetés után valamelyik szereplõ bõrébe kell bújnia.hatónak. Mindenképpen szokatlan befogadói hozzáállást feltételez ez az életjáték. A befogadó itt döntési helyzetbe kerül. foghatja magát. A természetes jelenlét a tér használatának korlátlan szabadságával járhat. ami fordulópontot jelent az addigi történésekhez képest. Elképzelhetõ. egymásra fordított figyelmének meg kell hatványozódnia. hogy egyes szereplõk kilépnek a fõ nézési irányból. azt követi. Mindenki saját névvel. és ebbõl adódóan egyes szám elsõ személyben vesz részt az elõadott etûdben. változást idéz elõ a szereplõk attitûdjében. mintha csak vele történt volna mindez. kockáztatva ezzel a közös történet szétdarabolódását.

Mintha csak egy digitális effektek kivitelezésére alkalmas számítógépes programon futtatnák végig az anyagot. közösen terveznek. mondatok. idézõjelbe téve azt. Az effektek természetesen következhetnek a valóságos konfliktusból is. ének. valódi színházcsinálóként mûködnek: valóságos. s ezzel új jelentésrétegek megjelenését segítjük elõ. 76 . Javasolt effektek: – kimerevített pillanat. amikor a résztvevõk minden korábbi gyakorlat tudásanyagát alkalmazhatják. de képzeletünk segítségével szabadabban is asszociálhatunk. mozgás (akár koreográfia).5. melyek segítségével az alkotók ravaszul manipulálhatják a befogadókat. mélyítve. vágy. – a semmibõl elõtörõ düh. döntenek. a résztvevõk egy része vagy mindegyike megállít egy mozdulatot. Ez az a pillanat. feladat: absztrakció A fenti gyakorlat továbbfejlesztett verziója. Ez az absztrakciós kísérlet a függetlenítés dramaturgiai megfelelõje. árnyalva. amikor is egy konzekvensen végigvitt eseménysorba megmagyarázhatatlan elemeket helyezünk. – scratchelés. megélt problémát dolgoznak fel a realizmus és a stilizáció eszközeit egyszerre használva. mozdulatok villámgyors ismétlése. A valóságoshoz kapcsolt mûvi forma váratlan tartalmakat szül. A csapatoknak az elõbbi jelenetet kell formailag „megbolondítaniuk”.

Tudnunk kell. az alkotók szubjektív döntése. hogy az elõadó-mûvészet a valóságos találkozás nélkül halott. A színházi akciók terepe az utca. Ehhez leginkább magukban. a keretrendszereket is önállóan határozva meg.ÖTÖDIK AKADÁLY: NÉZÕ Ahhoz. értéktelen. Ebben az utolsó fázisban a csoportok. a közönség maguk a városlakók. új (régrõl ismert) színházi formációkban kell gondolkodniuk. Hogy hol és milyen formában történik meg ez a találkozás. önálló alkotásokat hoznak létre saját ötleteik alapján. a színházat mint eszközt használva. ha nem értjük meg. nem megváltani akarjuk a polgárokat. Mert gyakorlatozhatunk napestig. Hogy célunk tisztességes. de munkánk eredményét újra és újra be kell mutatnunk. primer provokáció. sem esztétikai szempontból a hagyományos intézmények köre. majd társakat találva meg kell határozniuk a 77 . csak találkozni velük. Miután a jelenlegi huszonévesek számára már nem jelent biztos és elfogadható megoldást sem egzisztenciális. hogy lemérjük tudásunk érvényességét. saját tehetségükben kell bízniuk. akik akarva-akaratlan színházi események befogadóivá lesznek. melyek még mindig kívülrõl szervezettek. a kísérlet sikere azonban már mindkét fél közös ügye. mit keresünk. Természetesen tilos bármiféle direkt. kísérletet kell tennünk a közönséggel való találkozásra. csak rajtunk múlik.

nemes. szembe kell nézniük a közönséggel. vállalva a kockázatot és a felelõsséget. intelligensen kell együttmûködnünk. Eredetit. vagyis el kell juttatnunk a terméket a piacra. mire költjük el. meg kell tanulnunk bánni a pénzzel (honnan szerezzük. közösen formát kell találniuk mindezek kifejezésére. hiteleset kell felmutatnunk. de illékony játék. hogy kialakuljon a pártolók maroknyi köre. hogyan számolunk el vele). amelyik nem fordul már automatikusan a színház felé. 78 . meg kell tanulnunk ízléssel. de hatékonyan propagálni elsõsorban a mûvészi produktumot.mindannyiukat érintõ és érdeklõ problémák körét. s közben igyekeznünk kell nem elfelejteni az aranyszabályt: mindez játék csupán.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31 Face 2 face . . . .Tartalomjegyzék Kontextus . . . . . .28 Kutatás . . . . . . . tanulni” . . . .15 Interakció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .30 Jelenidõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . .35 Keretek közt ficánkoló szabad akarat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Mamutcsontváz a fagyott talajban . . .57 . . . .26 Jövõ . . . . . . . tanulni. . . . . . . . . . . . . . . . .18 Köldöknézõ . . . . . .41 Egy kurzus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Vákuum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 „Ami szabadon árad a lélekbõl” . . .10 „Tanulni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2007 .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful