Pénzkontroll/1 A bõség megteremtése Kvantumvalóság, bõségtudat A bõségtudat jóval többet jelent annál, mint hogy egyszerûen csak elegendõ

pénzt keresünk. Ez egyfajta gondolkodásmód is, amely által az életet nem végtelen küzdelemnek, hanem varázslatos kalandnak fogjuk fel, amelyben vágyaink könnyedén és magától értetõdõen beteljesülnek. E gondolkodásmód része az is, hogy bármiben képesek vagyunk meglátni a szépséget, hogy áthat a hála érzése, és kitárjuk színünket a bennünket érõ benyomásoknak. A bõségtudat lelkiállapot is egy érzés; nem hit, hanem maga a tudás: az a tudás, hogy minden, amire csak szükségünk van, rendelkezésünkre áll, elérhetõ számunkra. A bõség és a jólét valójában az ember természetes létállapota. A kvantumelmélet szakértõi szerint minden anyagi természetû dolgot -legyen szó akár gépkocsikrõl, emberi testekrõl vagy bankjegyekrõl- atomok alkotnak, ezek az atomok pedig úgynevezett szubatomi részecskékbõl állnak, amelyek valójában nem mások, mint különbözõ energia- és információhullámok egy hatalmas energia- és információs térben. Korábbi munkáimban már részletesen kifejtettem e kvantumvalóság rermészetét. Rövid össefoglalásul: a kvantumelmélet szakértõi arra az alapvetõ következtetésre jutottak, hogy az anyagi világ alapanyaga nem anyagi természetû; az univerzum alapvetõ anyaga nem anyag. Egész technológiánk ezen a tényen alapul, és ez a tény dönti meg véglegesen napjaink materialista babonáinak uralmát. A fax, a számítógép, a rádió, a televízió technológájának létezését az teszi lehetõvé, hogy a tudósok már nem hisznek abban, hogy az atom, az anyag alapvetõ egysége valamiféle szilárd entitás. Atz atomok egyáltalán nem szilárd létezõk: az atomok valójában a minden lehetséges információ- és energiaállapot terében létezõ információs és energiabeli hierarchiák rendszerébõl állnak. Az egyes anyagi természetû dolgok -például adott mennyiségû ólom és arany- közti különbség nem az anyagi szinten található. Az arany és az ólom atomjait alkotó szubatomi részecskék -a protonok, az elektronok, a kvarkok és a bozonok- teljes mértkben ugyanazok. Ráadásul, bár részecskéknek nevezzük õket, egyáltalán nem anyagi természetûek, hanem energia- és információimpulzusok. Az aranyat az ólomtól pusztán ezen energia- és információimpulzusok elrendezése és mennyisége különbözteti meg egymástól. A teljes anyagi teremtés információból és energiából épül fel. Alapvetõen minden egyes kvantumesemény energia-és információfluktuáció, és minden létezõ anyag ezen nem anyagi természetû impulzusokból áll. Ebbõl pedig nem pusztán az válik nyilvánvalóvá, hogy az univerzum alapvetõ anyaga nem anyag, hanem az is, hogy gondolkodó nem anyag. Hiszen mi is a gondolat, ha nem egy energia- és információimpulzus? Azt hisszük, a gondolatok csakis a fejünkben léteznek, ám ez csak azért van így, mert az anyanyelvünkön "megszólaló", bizonyos nyelvi rendszerbe szervezõdõ gondolatként tapasztaljuk meg õket. Ám pontosan ugyanezek -az általunk gondolatokként megtapasztalt energia- és információimpulzusok- képezik az univerzum alapanyagát; igen, pontosan ugyanezek az impulzusok. A "fejünkön belüli" és azon kívüli gondolatok között mindösszesen annyi a különbség, hogy az elõbbieket egyfajta nyelvi rendszerben tapasztaljuk meg. Azonban mielõtt egy adott gondolat verbálissá válna, és a nyelvi eszközök segítségével kerülne kifejezõdésre, pusztán egyfajta szándékként, azaz energia- és információimpulzusként létezik. Másként fogalmazva: preverbális szinten a természet minden egyes része ugyanazt a nyelvet beszéli. Mindannyian gondolkodó testek vagyunk egy gondolkodó univerzumban. És ahogy a gondolatok tesünk molekuláiként vetítik ki önmagukat, úgy vetítik ki magukat ugyanazon energia- és információimpulzusok a környezetnkben lezajló téridõ eseményekként. A világegyetem látható öltözéke, a molekulák délibábja, a fizikai valóság májája, illúziója mögött ott rejlik a semmi természetétõl fogva láthatatlan, egyetlen öltés nélkül megalkotott szövedéke. E láthatatlan semmi csendes munkálkodása szervezi rendszerbe a világegyetemet, ez a nem anyag vezényli, irányítja és kormányozza azt, és ez készteti arra az univerzumot, hogy végtelen kreativitással, korlátlan bõséggel és magabiztos precizitással nyilvánítsa ki magát a minták és formák milliárdjai által. A semmi e varrat nélküli mátrixában, a test és a környezet kontinuumában élettapasztalataink jelentik számunkra a folytonosságot. E tapasztalások az öröm és a bánat, a siker és a kudarc, a jólét és a szegénység tapasztalatai. Ezen események lászólag egyszerûen csak megtörténnek velünk, ám egy bizonyos õseredeti, lényegi szinten valójában mi magunk teremtjük meg õket.

Pénzkontroll/2 Az élethez való hozzáállásunkban az élettapasztalatainkat alkotó energia- és információimpulzusok tükrözõdnek, magatartásunk és viselkedésmódunk pedig valójában az önmagukat létrehozó energia- és információimpulzusok megnyilvánulásának eredménye. Részlet Deepak Chopra: A bõség megteremtése címû könyvébõl [Édesvíz Kiadó, Budapest, 2004] lalune azt az összeget, amit programozok, BEZSÁKOLTAM,pont 50 zsákba fér bele, és mikor hallgatom a "mélyítés"-t, és megyek lefelé, mindig egy zsákot látok, amint lepottyan egy helikopterről, megnézem a számot, amit jól láthatóan ráfestettek, a nevemmel együtt..., így megyek lejjebb és lejjebb. Néha azt képzelem el, mintha egy rajzfilmet látnék, és a nyitott ajtómon sétálnak be a zsákok, jönnek föl szép sorban a 9. emeletre,a lépcsön, ugyancsak mintha postán adták volna fel, felcimkézve, és én állok az ajtóban, és számolom őket.És szétvet az öröm.... Bétában most megteszem, hogy kiürítek egy szekrényt, ahová a zsákokból kiszedve elférnek a pénzkötegek Volt már olyan képzetem is, hogy kinyitottam az ablakot, forgószél támadt, és zúdult be a rengeteg pénz hozzám... Most azt találtam ki, hogy a Szeretetlaborba teszek be egy mágnesező hengert, ami hasonlít az MRI-géphez, ebbe befekszem, és minden sejtem mágneseződik, miközben vizualizálom, hogy ülök az általam felépített kórház kertjében, és halk zene mellett kortyolgatom az üdítőmet...A lábaim előtt Budapest panorámája, friss a levegő, csicseregnek a madarak, béke van. Ezenközben a mágnesezőgép elvégzi a dolgát, s mikor kilépek onnan, máris működésbe lép a vonzás... Meginterjúvoltam Cs. Ágit, aki agykontrollos programozással az egyik szerencsejátékon megnyerte a főnyereményt, sok millió forintot. – Ági! Hogy sikerült elérned ezt a célodat? – Úgy, hogy nagyon meg voltam szorulva, és nagyon kellett hinnem abban, hogy nyerek, mert ez tűnt az egyedüli kiútnak a nehéz helyzetemből. – Tehát izzó vágy élt benned a pénzhez jutás iránt. A vágy ereje ezek szerint kulcsfontosságú volt a sikeredben. Annyira padlón voltál? – Nagyon. Úgy nézett ki, hogy még a lakás is elmegy a fejünk fölül. Két gyerekkel ott álltam egyedül, és muszáj volt valahonnan pénzhez jutnom. Nem láttam más kiutat ahhoz, hogy hirtelen pénzhez jussak, mint hogy nyerek. Ezért ezt programoztam magamnak. – Konkrétan hogyan programoztad? – Mindennap ezzel a gondolattal keltem és feküdtem. Minden gondolatomban a pénznyeremény, a pénzhez jutás szerepelt. Képi programozás is volt, de főleg a Gazdagság című kazettát hallgattam. Már ott tartottam, hogy este is beraktam a magnóba, és azon aludtam el, meg reggel azzal ébredtem. A meditációim elején pedig a következő pozitív állításokat mondtam mindig: „Én, Cs. Ágnes megérdemlem, hogy gazdag, szerencsés, egészséges és boldog legyek, és ez most meg is valósul számomra. Te, Cs. Ágnes megérdemled, hogy gazdag, szerencsés, egészséges és boldog legyél, és ez most meg is valósul számodra. Cs. Ágnes megérdemli, hogy gazdag, szerencsés, egészséges és boldog legyen, és ez most meg is valósul számára.” Még munkába menet is ezt mondogattam, úgy módosítva a szöveget, hogy „Én, Cs. Ágnes megérdemlem, hogy szerencsejátékon nagy nyereményem legyen, amiből az adósságaimat kifizethetem, és ez most meg is valósul számomra.” Egyes szám második és harmadik személyben is elmondtam. Egy könyvből merítettem ezt az ötletet. Az agyunk így jobban elhiszi. Olyan, mintha más is bizonygatná nekem, hogy ez igaz, hogy ez így fog történni. – Ezt szinte imamalomként mondogattad, szajkóztad magadban napközben is, sokszor? – Így igaz. A Gazdagság kazettát meg folyamatosan hallgattam. – Mennyi ideig tartott a cél elérése? – Körülbelül két hétig. Akkor kezdtem el programozni, amikor végre szembe mertem nézni a ténnyel, hogy mennyi adósságom is gyűlt össze. Ez is kellett hozzá, tehát hogy szembe merjek magammal nézni, és az igazságot el merjem mondani magamnak. – Elképzelted-e képszerűen is, hogy pénz áramlik az életedbe? – Igen. Alfában egy nagy asztalt képzeltem el, amin töménytelen sok pénz van. Az adósságaimat akartam visszafizetni. Semmi másra nem gondoltam. Nem akartam különösebb dolgokat venni. Hát sikerült azért többet nyernem, így aztán mást is tudtam belőle vásárolni.

Pénzkontroll/3 – A számok, amiket megtettél, megérzés segítségével jöttek? – Úgy történt, hogy a szelvény kitöltésekor az első gondolatomra hagyatkoztam. Siettem munkába, és előtte fel akartam adni. Ezért kivételesen nem gondolkoztam, hogy jók lesznek-e ezek a számok vagy nem. Utólag megnéztem a számokat, és olyan szabályosan helyezkedtek el, hogy azt hittem, ezekkel úgyse fogok nyerni. – Tehát az a tapasztalatod, hogy érdemes az első gondolatra hagyatkozni? – Igen, nem szabad utána gondolkodni. Az első ötlet nagyon fontos, és akkor kell cselekedni. Meg kell csinálni rögtön, mert ha elkezdünk gondolkozni, a többi az már nem jön be. Egyszer ezzel már megjártam egy másik szerencsejátéknál. Amikor utólag meggondoltam magam. 580 ezer forintról maradtam le így… Pedig a jel is jött. A szomszédasszonyom háromszor jött át, fölajánlva, hogy feladja a szelvényemet! Rá egy hétre nyertem 38 ezer forintot. Hitem szerint kicsit azért megmutatta ekkor a Jóisten, hogy ha odafigyelek az első megérzésemre, jól járok. Ez esetben is, ha az egyik számnál az első gondolatomra hallgatok, 10 milliót nyerek… – A nyereményedből adtál szegény ismerősödnek is. Örült neki? – Nagyon örült. Túl sokat persze nem tudtam adni, de nagyon örült annak, amit adtam. Örömében sírva fakadt. – A hit mennyire játszott fontos szerepet a sikeredben? El tudtad hinni, hogy sikerülni fog? – Ha nem tudtam volna elhinni, akkor nem játszottam volna. Inkább úgy mondanám, hogy eleinte csak bíztam a sikerben, de amikor már nagyon szorult a hurok a torkomon, akkor már hittem is benne. Nem tudom elmondani, hogy ez a hit mennyire a mélységből jön. Hogy abszolút semmi másra nem gondoltam, csak erre koncentráltam. És ez nagyon sokszor bejön nekem. Úgy egészségi téren, mint más téren is. – Jól értem, hogy azt tapasztalod: szinte megszállottan kell a célodra gondolni, hogy végül el tudd hinni annak elérhetőségét, és akkor születik meg a siker? – Ez így van. Igen, szinte megszállottként. Arra nem is szabad gondolni, hogy ez nem jöhet össze. Szóval itt nem szabad félregondolni semmit. Itt csak arra kell koncentrálni, és ez nagyon nehéz. Tényleg nagyon nehéz megcsinálni. Még akkor is, hogy ha nagyon szorul a hurok. A negatív gondolatokat abszolút kerülni kell. – Ági, nagyon köszönöm az interjút azoknak a nevében is, akiknek a tapasztalatod megosztásával hitem szerint nagy segítséget nyújtottál. Domján László

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful