Örkény István

Tóték

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!

Tábori lap Kedves Szüleim és Ágika! Tegnap értesültem, hogy szeretett parancsnokunk, Varró Őrnagy úr, megrendült egészségi állapota miatt kéthetes betegszabadságra hazautazik. Rögtön hozzá siettem, és megpróbáltam rábeszélni, hogy az öccséék lármás, poros fővárosi lakása helyett vegye igénybe kedves szüleim vendégszeretetét, de ő elhárította a meghívást azzal, hogy megrongált idegállapotában nem akar senkinek terhére lenni. Valóban, a partizánok nagyfokú zaklatása miatt szeretett őrnagy urunk súlyos álmatlanságban szenved, továbbá a szagokra is érzékeny. Egyes szagokat nem tud elviselni, mások viszont, pl. a fenyőszag, megnyugtatják. Szerencsére eszembe jutott, hogy az öccséék lakása nincs messze a Spódium-gyártól, ahol dögöt dolgoznak föl. Újra hozzá siettem, és leírtam neki a mátraszentannai házat, a napfényes kertet, a kilátást a Bábonyra, továbbá azt a finom fenyőillatot, mely a bartalaposi völgyre ráterült, és képzeljétek! őrnagy urunk elfogadta a meghívást! Indulásának időpontja, ha addigra a partizánok zaklatása alábbhagy, a jövő hét elejére várható. Gondolhatják, hogy ez mit jelent nekem! A szabadságos vonat Kurszkból indul, és ő máris megígérte, hogy a zászlóalj gépkocsiján elkísérhetem, Istenem, megfürödhetek!

ELSŐ FEJEZET
Mátraszentanna kicsi hegyi község. Csatornázása nincs. Ahhoz, hogy valakinek vízöblítéses árnyékszéke legyen, külön kútszivattyút kell felszerelnie. Ilyet azonban csak Cipriani professzor, a község egyetlen villatulajdonosa mondhatott a magáénak. A többiek álmodni se mertek róla. Tóték se. Tótéknak, mint a többi kisembereknek, csak budijuk volt. Tóték háza előtt a műúton egy rossz szagot árasztó szivattyús lajt állott, melyből karvastagságú, bordázott cső vezetett be a léckapun, át a dáliák között, el a ház oldala mellett, egyenesen a bokros violák árnyékában meghúzódó budiba. - Hát pumpáljak, vagy ne pumpáljak? - kérdezte Tót Lajostól a lajt tulajdonosa. - Az attól függ, hogy büdös van-e vagy nincs; én azonban már úgy megszoktam a szagot, hogy ezt a doktor úrnak kell eldöntenie - válaszolta Tót. A lajt tulajdonosa néhány mély lélegzetet vett, miközben csukva tartotta a szemét. Aztán így szólt: - Őszinte leszek. Jelenleg a Tót úr árnyékszékének a szaga kissé szúrós, de nem kellemetlen. - Ha szaga van, akkor pumpáljunk - mondta Tót. - Gyulánk életéről van szó, kedves doktor úr. A lajt tulajdonosának jogi doktorátusa volt, de a buditisztítással kétszer annyit keresett, mintha az ügyvédi hivatást választotta volna. Töprengő arccal szaglászta a levegőt. - Nem könnyű okosnak lenni, kedves tűzoltóparancsnok úr. Tegyük föl, hogy belekezdek a szivattyúzásba. Mi történik? A massza megbolydul, és én hiába ürítem ki a gödröt, csak rontok a helyzeten, ahelyett hogy javítanék. Most viszont, amíg a massza nyugalomban van, a tetején levő száraz kéreg nagymértékben akadályozza a szagképződést. - Hát akkor mi a teendő, kedves doktor úr? - Nézetem szerint a két rossz közül a kisebbiket kell választani. Kérdés, milyen mértékben érzékeny az őrnagy a szagokra. Mit írt erről a kedves fia? - Gyulánk csak azt írta, hogy érzékeny. - Hát akkor miből gondolja, hogy zavarni fogja a szag? - Mert egyszer egy lakónk már panaszkodott rá - mondta gondterhelten Tót. - Pedig az nem is őrnagy volt, csak hálókocsikalauz. - Kedves tűzoltóparancsnok úr! - mondta egy kis töprengés után a lajt tulajdonosa. - Hadd beszéljek nyíltan. Az ilyen régi ügyfeleimet amúgy se szoktam félrevezetni, pláne, ha ekkora a tét. A dolog úgy áll, hogy a

szivattyúzás után a teljes szagtalanság eléréséhez - ha ugyan létezik egyáltalán a teljes szagtalanság ezeknél az árnyékszékeknél - minimum négy-öt hét szükséges. Van ennyi idő a vendég érkezéséig? - Ő a legelső szabadságos vonattal érkezik. - Akkor inkább ne csináljunk semmit. - Köszönöm a szíves felvilágosítást - mondta Tót. - Ha szabad kérdeznem, mennyivel tartozom? - Csak a szivattyúzás kerül pénzbe - mondta a lajt tulajdonosa. - A tanácsadás énnálam díjtalan. *** Mátraszentannáról Eger felé menet reggel 5.30-kor indul az első távolsági busz. (Van még kettő: 13.20 és 18 órakor.) Tótné a déli járattal ment le a városba, és egyenesen az Apolló Moziba sietett. Az előcsarnok üres volt, csak a pénztárban ült egy kopasz férfi. Bizonyára Aszódi úr, az új tulajdonos. - Ha szabad kérdezni, nem Aszódi úrnak tetszik lenni? - Az vagyok. És maga kicsoda? - Régebben, még a Berger úrék idejében, én voltam itt a takarítónő. - Beszéljen halkabban - figyelmeztette az új mozis, mert a teremben folyt az előadás, az ajtók pedig, a déli meleg miatt, félig nyitva álltak. - Maga a Tótné, vagy maga a Mariska? - Én Tótné vagyok, de Mariska a keresztnevem. - Úgy látszik, két néven hallottam emlegetni - suttogta az új mozis. Mindenki nagyon dicsérte magát. - Ennek nagyon örülök, Aszódi úr kérem. Tizenkét évig jártam a Berger úrékhoz. Az asszony kósert evett, az úr csak franciást; de nemcsak főztem, hanem takarítottam is. - És hajlandó volna újra beállni? - érdeklődött az új mozis. - A mostani takarítónő ugyanis fél a sötétben. - Jelenleg nem - mondta Mariska. - Én most már csak kis- és nagymosást vállalok, és ráadásul vendégségbe várjuk a fiam parancsnokát. Épp emiatt volna egy kérésem Aszódi úrhoz. Tessék nekünk két hétre idekölcsönözni a vaporizatőrt. - Miféle dolog az? Valami gőzgép? - Nem, kérem. Régebben, még a Berger úrék idejében, a mozi illatosítására használtuk. - Valami füstölőszerű? - érdeklődött az új mozis. - Úgy kell vele bánni, mint egy biciklipumpával - magyarázta suttogva Mariska. - Arra a két hétre, ameddig a vendégünk itt lesz, életkérdés, hogy fenyőillatot tudjunk csinálni.

- Hát csak vigye - suttogta jólelkűen az új mozis. - Bár én azt se tudom, van-e az nekünk. - Még a Berger úrék idejében ott tartottuk azon a csigalépcsőn, amelyik a vetítőbe vezet. - Nézze meg, lelkem - mondta az új mozis. - Csak vigyázzon, mert a lépcső nyikorog. Mariska lábujjhegyen ment föl a csigalépcsőn. A vaporizatőr ott lógott, ugyanazon a szögön, mint a Berger úrék idejében. *** A mátraszentannaiak egyik fő jövedelmi forrása a szobák bérbeadása volt. Sajnos, az IBUSZ fizetővendég szolgálat a rossz ivóvízre és a csatornázás hiányára hivatkozva a C/2-es, vagyis majdnem az utolsó kategóriába rangsorolta a községet; ennélfogva jobbára pénztelen kistisztviselők, ágrólszakadt nyugdíjasok jártak ide üdülni. Egy őrnagyot vendégül látni, a háborútól függetlenül is, égbemenetel számba ment. A háború harmadik nyarán azonban nemcsak Tóték tanító fia katonáskodott, hanem a családok kb. 60%-ának volt olyan hozzátartozója, aki a fronton szolgált. Az őrnagy ideérkezése a többiekben is babonás várakozást ébresztett, mintha a vendég puszta ittlétével a község minden katonáskodó fiának valami védettséget jelentene. Ezt azonban Ágika nem tudta. Azt se tudta pontosan, mit jelent őrnagynak lenni. Ő a mátraszentannai tűzoltóparancsnokot tekintette a világ legmagasabb rendfokozatú katonájának. Ráadásul abban az érzékeny életkorban volt (tizenhat múlt), amikor a lányok semmitől se félnek úgy, mint a kinevettetéstől. - Ne is tessék haragudni - mondta az édesanyjának. - Ezt nem kívánhatja tőlem az anyu. A község lakosai az üdülővendégek érdekében gyakran megsegítették egymást. Tótné, aki ki se látszott a házimunkából, összeírta, kitől mit kérjen kölcsön Ágika. (Kínai mintás ágyterítőt: Kasztrineréktől, pudingformát Tomaji plébánostól, kocsonyának való zselatint Cipriani professzor szakácsnőjétől stb., stb.) De hogy egy érzékeny korú lány, nevetséges játékszekeret hurcolva maga után, egy csomó nevetséges holmiért végigkunyerálja a községet? Ezt nem kívánhatja egy anya. Itt tartottak, amikor megjelent Tót. Egy homlokráncolás nélkül nézett a lányára. - Miről beszélgettek, kislányom? - kérdezte szelíden. Ágika elpirult. Ahol az apja megjelent, szálas, hatalmas termetével, csillogó tűzoltósisakjában, türelmes, nyugodt tekintetével, eltörpültek az ilyen problémák. - Semmiről - mondta. - Megyek segíteni az anyunak.

.képedt el Kasztrinerné. minden jóval kínálgatták. Ágika belefeszítette fölhevült testét és szépen gömbölyödő mellecskéit. akiknek ötölve-hatolva előadta az anyja kérését. Helyette egy púpos. csak odagurít egy golyót. akinek az ágyterítőt kéritek? . . aminek az lett az eredménye. . akitől kezdetben valósággal borzadt. Időközben a játékszekér megtelt kölcsönkért holmival. elfogynak a házak. és semmi se zavarja a kilátást a Bábony erdőborította csúcsára és a kies bartalaposi völgyre. egészen odáig. Itt a szél is szabadabban fújt. óráról órára vonzóbbá változott. akinek nemcsak a fia. hogy az őrnagy. Magyar Vöröskereszt *** Mátraszentannán mindjárt a háború kitörésekor behívták a postást. . ő maga pedig a közérdeklődés és közirigység középpontjába került. és megittasult. s egy kicsit hátralépett. tágra nyílt szemmel suttogta maga elé: . Mindenki csak Gyuri atyusnak hívta.Hogy került hozzátok egy őrnagy? . Ugyanolyan magas. ha meghallják a nevét. És milyen bátor! És milyen gavallér! Nincs is pénztárcája. valósággal ünnepelték. ahol a műút elkanyarodik. lázas izgalomba jöttek. Továbbment. a szovjetek viszont. hebegő beszédű alak vállalta a levélhordói teendőket. Újra meg újra elmondatták vele a nagy eseményt. Izgalmukban majd szétszedték.Valami őrnagy. csak a játékszekeret lökte be a kertajtón. Egy hős! A végén már úgy felhevült Ágika.Úgy. hogy ő Gyulánk parancsnoka.mondta Ágika. Csakhogy mi történt? Mindjárt az öreg Kasztrinerék.Milyen katona? . fejvesztetten menekülnek az erdőbe. de azért kelletlenül. A papírpénzt kis gombócokba gyúrva hordja a zsebében. ha fizetni kell. hanem egy unokaöccse is a szovjet fronton szolgált.Édes jó Istenem! . jeléül.Egy katonatiszt! Egy katonatiszt! Egy katonatiszt! Egy katonatiszt! *** Sürgöny Értesítjük. hogy haza se bírt menni. Szakasztott az apu szép.És ki az a vendég.Valami katona . hogy Tót Gyula zászlós (Tábori posta 8/117) az ellenséggel folytatott harcban hősi halált halt. s egyre jobban hasonlított az apjára. félkegyelmű. . A katonái istenítik... .Meséld el az egészet töviről hegyire. s csak délután vetődött haza. hogy ettől a katonától távol tartja magát. elindult húzódás nélkül. ugyanolyan délceg. tempós mozgása. Ágika kora délelőtt indult útnak.Megfogta a játékszekér rúdját.

mert még a haját is pontosan középen választva viselte. valamint az a vöröskeresztes sürgöny is. már messziről kacsingatott rá. amit pedig még egy tojással is bajos megcsinálni. Alatta. Gyula egyik tábori lapját (pedig csak könnyű lefolyású kolbászmérgezésről volt benne szó) Gyuri atyus merő jóakaratból megsemmisítette. miután gondosan átnézte a napi postát. de az se súlyos. akinek autója sokszor állt a villa kapuja előtt. mely Cipriani professzort és nejét a kormányzói pár gardenpartyjára invitálta. Senki nem láthatta félrecsapott sisakban vagy valamelyik zsebéből kifityegő zsebkendővel. abba is belejátszott Gyuri atyus szimmetriaérzéke. Sokszor megszidták. Gyuri atyus csak egy finom. amikor Gyuri atyus az utcán szembetalálkozott a tűzoltóparancsnokkal. mindjárt visszaszippantotta ajka közé. türelmetlenségében rálépett az úttestre. . Ezzel nemcsak a professzorék kaptak egy fricskát. abban a hiszemben. jeléül. ha pedig valaki. amikor széthordta a leveleket. Délelőttönként.Gyuri atyusnak voltaképpen csak az egyensúlyérzékével volt baj. a postáját várva. s mihelyt sikerült a fonálkát a kút képzeletbeli tengelyében meghimbálni. elsősorban magát Tót Lajost. Ez nem volt igaz. ide dobálta a megsemmisülésre ítélt leveleket. Tót Lajos mindig adott magára. Például gyűlölte Cipriani professzort. ugyanazon a napon. hogy tükörképe pontosan a kút középpontjából nézzen vissza rá. tele megzöldült. Amikor az artézi kúthoz ért. Délben. az íróasztaltól kartávolságnyira esővizes hordó állt. akkor a választéktól lefelé két teljes egyforma félre esett volna széjjel. hogy a toprongyosok emberfölötti lényt látnak az egyenruhát viselőkben. hanem a kedves Tótékat is sikerült megkímélni a gyászhírtől. megkocsonyásodott vízzel. az európai hírű ideggyógyászt. Gyuri atyus szemében ő volt az emberi szimmetria szuperlatívusza. az országút szélén.kérdezte. fölébe hajolt. Hogy ki mikor kapott levelet. pontosan a műút képzeletbeli felezővonalán járt. ha e szimmetriát megzavarta valami. De ez még nem minden. Ide került. A mátraszentannai postahivatal ablaka az udvarra nyílt. Jókedvű pislogása fel is tűnt Tótnak. hogy föl a fejjel. míg ő a postás.Minek örülsz. meg is kergették. a nyomorékok a hibátlan testalkatúakban. . hogy kizárólag jó híreket kaptak a frontról. egy aranyszegélyű meghívó. Ott heverő tárgyakat az árokba rugdalt. A világ egyensúlya helyreállt. ha az ember Tót Lajost egy éles késsel kettészelte volna. Annál jobban szerette viszont a Tót családot. addig a kedves családot nem éri baj. hogy beleköpdös a vízbe. mely Tót Gyula halálhírét hozta. Gyakori. bántóan aszimmetrikus helyzetben. és úgy igazította be magát. Ettől valahogy felfrissült. Gyuri atyus? . Ennek köszönhették Tóték. annak büntetésből csak másnap kézbesítette a leveleit. és nem szerette. Gyuri atyus. vagyis. Őbelé valósággal szerelmes volt. selyemszál vékonyságú nyálfonalat bocsátott ki a szájából.

válaszolta bosszúsan az őrnagy. aztán ijedten egymásra néztek. A legszívesebben megcsókolta volna. hanem ütöttebb-kopottabb is. s úgy bámult rá. de lesz ez még így sem! . Épp ilyennek képzelték Gyula parancsnokát.De mit akar tőlem? Tót egy bátorító pillantást vetve rá. Furcsállották. lőporfüstös harci zászló. és átnyújtott egy piros rózsacsokrot. Körülállták. és kirohantak a sörkertből. hogy ez nem Mátraszentmiklós. akinél őrnagyabbat álmodni se lehet. A másik őrnagy. és szívrepesve nézték. Sarkon fordult.. Tóték értetlenül bámultak utána. A rózsákat magával vitte. ittak az ő zászlós fia egészségére. Hát ilyen alacsony termetű ember is lehet őrnagy? S ez nemcsak termetre volt kisebb az előző őrnagynál.Máskülönben minden rendben van.Őrnagy úr! . és csak most látom.Maguk összetévesztenek valakivel! . parancsoló kinézésű ember volt. nem jól van. hogy a vendég körül se néz. mintha elevenné vált volna egy golyó szaggatta. napszítta tábori sipkában. ami nála a mosolyt helyettesítette.Miért molesztálják az embert? . . Roggyant csizmában. Tót egy kis csalódást érzett.kiáltotta utána Tót. mint egy ereklyét..Én vagyok a Tót. Sudár. aki csak az ő őrnagyuk lehetett.Mélyen tisztelt őrnagy úr . . . odatolta a lányát. de ő vissza se nézett.mondta Tót. Csak Ágika nem csalódott benne. Egy szép júliusi reggelen azonban az Egerből érkező menetrendszerű buszról kivételesen kettő szállt le.mondta lámpalázas hangon Ágika.Ami van.Szeretettel üdvözöljük az őrnagy urat. hanem biztos léptekkel elindul a volt Klein-féle vendéglő kerthelyisége felé. Visszarohant az autóbuszhoz. ahová csak ritkán érkeznek őrnagyok. Csak a kerthelyiségben érték utol. ő azonban igen barátságtalanul rájuk mordult. emettől azonban el volt ragadtatva. .válaszolta a postás egy torz vigyorral. jó fellépésű. . Az egyik a még mozgó járműről ugrott le. Neki ugyan a másik őrnagy is tetszett..Más újság nincs? . ott állt és várt az autóbuszmegállónál. . érezze jól magát szerény otthonunkban . Tót meghívta egy pohár borra. Én a mátraszentmiklósi tiszti üdülőbe utazom. hanem Mátraszentanna. Koccintottak. törődötten álldogált az artézi kút kávájának támaszkodva. . és kívánjuk. *** Mátraszentanna eldugott hegyi fészek. A zsírpecséteket a zubbonyán vérfoltnak nézte. .

pedig köztudomású. hogy legalább fogalmat alkothassanak a helyzetről. Példaképpen egy disznóölés részleteit mesélte el. homlokát pedig kiverte a verejték. aki éles eszéről és józan megfontoltságáról ismeretes. elhurcolták a disznót. leült. hogy jószagúvá tegyék a házuk táját. s az ő tekintetüket követve az őrnagy is Tótra pillantott. melyre a két őrnagy összetévesztése már némi árnyékot vetett.Nézzék. de azért elmondok egy példát. Amikor ennek arca vörösödni. Tény. egy pohár pálinkát és három fokhagymás pirítóst! A felesége meg a leánya rémülten nézett rá. csak a házigazda nem adta jelét az érdeklődésnek. mintha a hosszú utazás minden pora-korma a hangszálaira rakódott volna.a következőképpen értették: . mert fokhagymás pirítóst reggelizett. kinek ilyen büdös a szája! Döbbenten álltak. A két nőt lebilincselte az őrnagy elbeszélése. volt vasutas.Nem is hittem volna. kedves Tót? . Az én idegrendszerem súlyosan megsínylette a kilenchónapos frontszolgálatot. mennyit fáradoztak Tóték.minthogy más választása nem volt . A dolog megértéséhez tudni kell. amikor rajtuk ütöttek a partizánok. Ezt az őrnagy is észrevette.Magát nem érdekli. Az őrnagy tetőtől talpig végigmérte a tűzoltót. s egy kézlegyintéssel intézte el az iménti személycserét.Tót a bemutatkozás és az üdvözlések után mentegetőzni próbált. Tóték. Tóték már-már megnyugodtak.Csak azt szeretném tudni.kivétel nélkül mind a hárman! . Ezt én maguknak úgyis hiába magyarázom. A legdöbbentebben Tót. .rögtön visszatartotta a lélegzetét. de az őrnagy föl se vette.Azért bánkódik szegénykém . Ekkor azonban újabb félreértés felhője borult erre a találkozásra. Naphosszat szellőztettek. elég érthetően beszélt. S ilyen előzmények után egy Tót Lajos. A kerti budit körülültették illatos rezedapalántákkal. hogy már ekkora a kedves lánya! Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték . csak egy kicsit még lilább lett. amit mondok? Tót nem válaszolt. hogy az ilyen magas állású személyek milyen sértődékenyek. s aztán a vaporizatőrrel minden zugot telefújtak a fenyőszaggal.Nem érzi jól magát. Mégpedig ezt mondta: . és kis híján le nem mészárolták az egész zászlóalj-parancsnokságot. jelenlegi községi tűzoltó. és bekebelezte szokásos reggelijét. . szeme dülledni kezdett. aztán így szólt: . mert ha fakón is. hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt. udvariasan megkérdezte: . Ez azonban nem mentség.magyarázta Mariska -. amiben oroszlánrésze volt a partizánok fondorlatos hadviselésének. aki .

mélyen tisztelt őrnagy úr. Fegyelmezett ember vagyok. .Jaj. hiszen egyetlen sértő vagy zavaró emlék. édes.tiltakozott helyette Mariska. . hogy a kedves vendég a lehető legjobban érezze magát. nehéz rá orvosságot találni. csak azt látták. jó Lajosom .. de mégse nyugtatta meg velük Tótékat. eközben azonban több ízben hátranézett. . inkább elutazik. pedig épp ebédidő volt.nyugodott meg a vendég. mit nehezményez az őrnagy.Mert mindig odanéz.kérdezte ingerülten Tót.Csak a volt Klein-féle vendéglő és a paplak. Azt kérte. Mi baja lehet? . majd újra Tóthoz fordult: .Akkor jó .Tessék oda nézni. Ez meg is történt. Tóték .Már az is elég.Máskor ez ne forduljon elő .érdeklődött a vendég. hogy a front meg front meg front . hogy most is hátra-hátrafordul. már ott tartott.mondta szelíden. őt könnyezteti meg. .mondta az őrnagy...Lát valami rendellenességet a hátam mögött? . . arról mostanáig fogalmunk se volt. hogy ne legyenek tekintettel az idegállapotomra. . .. és tudok magamon uralkodni.Mert nem meri kilehelni a fokhagymaszagot .mondta Mariska. hogy hová nézel. se extra kívánságaim nincsenek. .. hogy a világért sem akar a háziak terhére lenni. . Tót szabályosan lélegzeni kezdett. talán a fia életébe kerül. .Nézzék. E szavakat megnyugtatásnak szánta.mondta rosszallóan az őrnagy.Azonnal tessék lélegzetet venni! ..tette hozzá csillogó szemmel Ágika..Semmi különöset.De hogy mik történnek ott. kedves Tót? . aztán megpróbált a testtartásán változtatni. Ez a tudat felfokozta aggódását. Kijelentette. ahová jólesik . hogy tekintsék a személyét úgyszólván levegőnek. majd égnek emelte tekintetét. . amitől a szeme visszatért üregébe. hogy valaki folyton odanéz? Egy kis csönd lett. . hogy a jelenléte feszélyezi őket.szól rá az őrnagy Tótra. Minek ezt a bajt még azzal is súlyosbítani.Vigyázz egy kicsit. Most .Vajon miért ilyen szilvaszínű a papa? . Ha egy bajnak nem ismerjük az okát. dehogynem! .. és ha észreveszi. Nekem se igényeim. .mondta tartózkodóan az őrnagy.Én kizárólag a mélyen tisztelt őrnagy urat néztem. Tót előbb lesütötte.Elvárom.Hát hová nézek én? .kérdezte hirtelen.. hogy a világ egy része állandóan az ember háta mögött van. . s az utcán egy teremtett lélek se mutatkozott. Mi van ott a hátam mögött. Ezt nem hagyhatta annyiban. Nem nagyon értették.Mi csak azt halljuk. Minden vágya az volt. mely az őrnagy szemébe esik. . de ez is csak félmegoldásnak bizonyult. néhány hét múlva.tűnődött Mariska. hogy egy porszem. . Tóték tanácstalanul álltak.

mint más. Naponta bejárta a községet mutatós egyenruhájában.Mondok valamit! . amivel a tűz kitörése megelőzhető. legföljebb egy szempillantással hamarább. a maga végleges és egyetlen lehetséges helyén. szóba ereszkedett a járókelőkkel. sem jogi ügyletekhez. Pedig sem a kályharakáshoz. a tűzoltóparancsnok községszerte okos ember hírébe került. ha valahol egy csikk füstölgött. ketten-hárman is igyekeztek.morogta méltatlankodva Tót. édes. Persze. a környékbeliek „tűzfészeknek” csúfolták a községet.kiáltotta üde hangocskáján Ágika.mondta Mariska. Most is ez történt. lótott-futott. ha ő már kimondta a szentenciát: . az jól volt téve. mely pompásan feszült széles termetén. benézett az ismerőseihez. jó Lajosom .és mi lett az eredmény? Tűzvész tűzvész után. az nekik is eszükbe jutott volna. a rátermett tűzoltónak már a fellépésében benne rejlik mindaz. Őt ugyanis Mátraszentannán általános megbecsülés övezte. tettvágytól buzgó tűzoltó. Örökségi viszályokban övé volt a döntő szó. akkor egészen mindegy. hanem ide-oda forgolódott. Haláleseteknél is csak akkor hívták a halottkémet. Úgy látszik. izgulékony. ha égve eldobták a cigarettájukat . Amíg községi tűzoltóvá nem választották. Pedig az elődje. néha a gyermekek mentik meg a helyzetet. sem a sonkapácoláshoz nem értett jobban. Ha odébbrúgott egy követ. valamint a sisak vízszintes tengelyének 90°-os szöget kell bezárnia. egy cingár. az mindig a kellő ponton állt meg. Tót Lajos nem csinált effélét. akárhol volt is az a pont. .No még mit nem! . Ő mindig azt mondta. a tekintélyét akarta megóvni.Kiszenvedett. . Tót Lajos nem az az ember volt. amelybe bele volt vésve: Községi tűzoltó. Esküvőkön ő ült a főhelyen. . mégis. úgyhogy előbb-utóbb minden a háta mögé került. hogy hová néz apu. egész nap veszekedett.Azért csak gondolkozz rajta. ennek homlokrészén kerek plakett díszelgett. A községi tűzoltók egyenruhájának legfeltűnőbb tartozéka a sisak volt. mint egy . Az észak-magyarországi Községi Tűzoltóság ügyrendi szabályzata szerint a tűzoltó teste függőleges tengelyének. hogy ki taposhat rá előbb. Minthogy a többiek nem tudták.ugyanis az őrnagy már nemcsak a fejét kapkodta. Ügyködésének tizennégy esztendeje alatt egyetlen tűzeset sem fordult elő. hogy amit Tót mondott. ő a kinevettetéstől félt. . s hozzá fordult. szegény. s habár tűzrendészeti kihágásokra soha célzást sem tett. A tekintély ugyanis olyan. nem hagyta nyugton a lakosságot. Amit ő tett. aki át akarta rakni a kályhát. a plakett alatt pedig ellenző védte a tűzoltók szemét a szikráktól. aki ilyen sorsdöntő percekben a paragrafusokra gondol. Amikor a felnőttek esze csődöt mond. Próbariadókat tartott. megbírságolta a járókelőket. Tekintélye azonban nem szorítkozott tűzrendészeti kérdésekre.Ha egy kicsit a szemére húzza a sisakját. nyakatekert tilalmakat rendelt el. vagyis a szíve mélyén. amit a többiek is mondtak volna.

Pedig ha nem szemébe húzva viseli a sisakját. hogy a házigazda meg a felesége levetkőztessék. Figyelmes lett egy darab spárgára.ismerte el az őrnagy. hogy valóságos diadalmenetben vonultak végig Mátraszentannán.Tessék. A szekerek megálltak.No . így még csinosabb az apu! . Amikor Tóték házához érkeztek.morogta aztán. már alig állt a lábán.Hogy mernek ezek a kölykök fütyörészni? .Nagyszerű ember vagy.Vigyázat! Ne lépjenek rá! Később. függönyök libbentek. Homlokába húzta a sisakot. Kisvártatva. az álom küszöbéről még odaszólt Mariskának: . Amerre elmentek.tette hozzá Ágika. édes.pecsét. hogy fényes nappal szemébe húzott sisakkal sétáljon végig Mátraszentanna egyetlen forgalmas útvonalán. amikor közrefogták az őrnagyot. semmi köze a szóban forgó okmányhoz. mély álomba zuhant. és hazafelé indultak a műúton. sem az üveges verandáról nyíló gyönyörű kilátást. Mit akartok még? . amikor folytatták útjukat. Maga az őrnagy mit sem vett észre ebből az érdeklődésből. Az ő helyében kétszer meggondolta volna mindenki. Már érkezéskor fáradt volt. s Gizi Gézáné (egy rossz hírű nő) nagy sietve lekapkodta kötélen száradó alsóneműi közül a szemérembántókat. beállt egy útmenti fa mögé. Például gyanakodva bebenézett a házak előtti csatornagyűrűkbe. Ezt óvatosan kikerülte. melyből csak napszálltakor ébredt föl. Őt egészen más természetű jelenségek foglalkoztatták. árnyékok tolódtak el. Tehetetlenül tűrte. s akkor se derült föl. elmondhatta volna. hogy itthon vagyok. Egy pillantásra sem érdemesítette Mariska híres dáliáit. Ez a hosszú séta. és tátott szájjal bámultak utánuk. s a parancsnokuk váratlanul a sípjába fújt.Mindig elfelejtem.Nem is áll rosszul . melyből mintha a szeretett fiú szeme nézett volna rá. még jobban kimerítette. a vele járó ijedelmekkel. Szabóék kicipelték béna nagyapjukat az udvarra. Alighogy lefeküdt. eltűnt az útszéli gizgazban. Amikor a szeme már lecsukódott. . megjegyezte: . a gyerekek abbahagyták a játékot. . ablakok nyíltak.mondta a felesége. . . s közben a lepedők függönye mögül alaposan szemügyre vette Tóték őrnagyát. és odaszólt Tótéknak: . mely a betonon végigtekerőzve.Sőt. amikor egy cserkészcsapat jött szembe. ágyba fektessék.Semmit . . még az egész házat betöltő fenyőillatot se vette észre. de ennek mégis amattól lesz hitele. jó Lajosom.Ennél jobb megoldást álmodni se lehet .kérdezte dühösen. pizsamába öltöztessék. . Ő azonban engedett Mariska könyörgő tekintetének. Tót komor arccal fogadta az elismerést.

részvétlenül. jó Lajosom . . . Csak Tót állt komoran.töprengett Tót. .morogta. legyen szíves. Ciprianiék kertjében.Már nézni se merek sehová. . mélyen tisztelt őrnagy úr . édes. Ő is a könnyét nyelte. .Mennyit szenvedhetett! . S mintha kételyeinek visszhangja volna túlnan. ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni. a professzor Hektor nevű díjnyertes farkaskutyája vészjóslóan felvonított. mint aki nem sok jóval biztatja magát.Kedves Mariska. hogy mi baja velem .mondta a felesége.Csak aludjon egy jót! Csak szedje össze magát egy kicsit! Hiszen téged mindenki szeret! Tót csak a fejét csóválta. .Minden rendben lesz.nyugtatta meg Tótné. lövesse főbe.tette hozzá Ágika. Valami bizonytalan érzés motozott benne. Lábujjhegyen kilopakodott a verandára.bátorította Mariska.Csak azt szeretném tudni.Szegény drágám! . ..Majd megszeret! . mert csak felingerlem vele .Te szereted az ördögöt a falra festeni. s könnybe lábadt szemmel felsóhajtott: .

. akiből már kezdett kiütközni rossz alaptermészete. mely mintha csakugyan nem egy emberi testnek lett volna tartozéka. Most azonban ő is megjelent.Minden őrnagynak ilyen a lába.Mintha kicsinyletted volna. Utolsóul Lőrincke jelent meg. még egy üveg kövidinkát is hozott.Nagyon rendes láb . Sóskúti Sándor. valójában azonban irigye volt.tiltakozott a szomszéd. vasaltak. . hogy nem rendes .suttogta az irigy szomszéd.Ez egy teljesen normális és egészséges láb. az őrnagy érkezésekor. talán abban a reményben. . Tomaji plébános úr.torkolta le Tót. Lőrincke azonban úgy tett. Ott megállhatott.Milyen ilyen? .Dehogy kicsinylettem . Nem siettette az érdeklődőket. amilyennel neki még nem volt találkozása. akik a délelőtti bevonulást elmulasztották.Nem mondtam.Te csak ne okoskodj! . A tövis azonban már benne volt. Sokan. így Bakos kisasszony.Milyen helyes. mint aki ettől is el van ragadtatva. Visszajött. nézte az őrnagy talpát. hogy ébren találja a vendéget. és suttogva szólt: . habár e szögből csak a jobb lába meztelen talpa volt látható.igazította ki Tót. . lefeküdt a nyugágyba.Tessék csak nyugodtan nézelődni. . aki Tótnak még vasutas korából állítólag jó barátja.alakoskodott a vasutas.. Irigységét megkettőzte. és esetleg átcsábítja magához. a szomszédban lakó vasutas. s ettől a bőre állandóan viszketett.. . bekandikált. Tótnénak és Ágikának tele volt a két keze munkával. hogy egy emberi láb ilyen is lehet. a gyanúperrel élve. az aggregátor gépésze és sokan mások. elborozgat. azzal keltett feltűnést. kicsi lába van! . a tanítónő. A viszketés rossz tanácsadó. rést nyitott rajta. Miközben ők sütöttek. . . hogy tüntetően becsukta házának zsaluit. addig a ház ura a látogatókat fogadta. vagy egy olyan teremtménynek. Gyorsan becsukta az ajtót... mostak. összebarátkozik vele.MÁSODIK FEJEZET Varró őrnagy késő délutánig aludt. s megnézhette az őrnagyot. Mindenki jól szemügyre vehette az alvó vendéget. . főztek.jegyezte meg.Én csak egy kicsit csodálkoztam. Tót lábujjhegyen a betámasztott ajtóhoz vezette őket. Hanem minek? Talán egy gyíknak vagy más hidegvérű lénynek. látni szerették volna az őrnagyot. De ő se jutott tovább a küszöbnél. . miközben halkan becsukta az ajtót. ahol szerencsére elnyomta az álom. Lőrincke már délben. . hogy egy balsikerű tolatás következtében egész felsőteste (a bal karját leszámítva) gipszben volt.Nem szóltam semmit .

és éreztem.Ígérem. mintha újjászülettem volna. Most Tótékon volt az elérzékenyülés sora. . de az elnyűtt. hanem az életét se fenyegeti veszély.Le . . . . . .A disznótoros kolbászhoz le kell darálni a húst? . a jól fűtött zászlóaljirodára.sóhajtott föl Mariska -.Őmiatta nem kell aggódniuk . amikor újra megjelent körükben. addigra Mariska kimosta. a készülődés tömérdek fáradsága.mondták Tóték.Látod. hogy ropogok a fogaik között. most világra hozott valamit.jelentette ki az őrnagy. Borúsnak látszott. . Tekintetéből eltűnt az űzöttség. . hanem a viselője is nyugodtabb. hangja frissen. ragulevest. . magam mellé osztom be.Jaj Istenem! . a kert gondozottságát s a szobákat betöltő fenyőillatot.mondta akadozó hangon Mariska -. Ez meg is látszott rajta. Nemcsak a ruha lett tetszetősebb. . Hosszú hetek izgalmai.mondta. Megdicsérte a lakás tisztaságát. Fölemelte poharát.Az volt a legrosszabb .Amikor az őrnagy felébredt.kérdezte. a Gyuláért való örök aggódásuk.Mi is boldogok vagyunk . hogy ledarálnak.szörnyedt el Mariska. kifényesítette gombjait és rangjelzéseit. Éreztem. íme. Hogy örültek Tóték. Barátságosan biccentett.Kedves Tóték . amikor a vendég megcsodálta az erdőborította Bábonyt és a kies fekvésű bartalaposi völgyet! Mindent észrevett. úgyszólván állandó büdösségben eltöltött frontszolgálat után máris úgy érzem magam. édes. Jó étvággyal evett. hogy mihelyt beköszönt a hideg évszak. és a távol levő Tót Gyula egészségére ürítette. Ágika pedig . ami egyszerre volt a rügy.a csizmáját pucolta ki egy puha ronggyal. jó Lajosom . miután visszatértek az üveges verandára -. Ettől egészen elérzékenyült. megszárította és kivasalta az egyenruháját. látod. hogy elfogadtam a meghívásukat.amennyire lehetett . Kilenchónapos.Pörzsölték is a mélyen tisztelt őrnagy urat? . és látni kívánta Tóték háza táját. saját leheletével és nyálával. s a szobájába vonult. Vacsora után a kedve is földerült. . Órákba telt. a virág és a gyümölcs. Tóték szólni sem tudtak. kompótot. repedezett bőrű csizma fényesen csillogott az őrnagy lábán. Pedig akkor nem is álmodtunk róla.Azt álmodtam. egy kis jóakarattal csodát lehet művelni. hogy elraboltak a partizánok.mondta az őrnagy. nagyon örülök. ahogy az újszülött kiscsikót nyalogatja tisztára az anyja. hogy el tetszett fogadni a meghívásunkat. . Ott nemcsak a hideg ellen lesz védve. hogy a fiunknak ilyen áldott jó parancsnoka van.Pedig máskülönben elég jól aludtam. ércesen szólt. csirkét.

élvezte a finom fenyőillatot. Ennek azonban semmi jelentősége. . Néhány boldog percet töltöttek el így. mert újra megjelent az őrnagy. Gyula. rágyújtott.Már besötétedett. kétszer is vett a töltött csirkéből.Ennek igazán örülök . amikor Tótnak eszébe jutott. s a Bábony. . Egy kis negyedórát szellőzködtek így.Mi a baj? . A szobából kihallatszottak az őrnagy lassú és nyugodt lépései. néma csöndben.És mitől érzi olyan jól magát? . hogy neki a nyújtózkodás csak afféle szokása. Tóték ott maradtak. esti hűvösséget lehelt rájuk. Olyankor. élvezettel szívta le a füstöt.Jaj. zöld tüdő. Őket is kimerítették a nap izgalmai.Hogy mitől? . Ő olyankor jajgat. Gyula. szégyenlősen mosolyogva. amikor ezek a jó érzések egymásra torlódtak. Gyula. Örültek. Gyula. .Nem történt semmi .Mintha nyögést hallottam volna. . . amikor jól érzi magát. és felnyögött: .tűnődött Tót. . Csak odáig el ne merészkedjenek a partizánok. jó anyám. mert azt hitték. hogy a vendég aludni tért. Szerette az élet apró örömeit. mint egy óriási. Mariska már ment volna lefeküdni.mondta az őrnagy. .Megsebesült valaki? . de sokat úgyse tehettek volna. mert tüstént felpattant az ajtó. Gyula. mi újság? . csak ne legyen bajod. csak te meg ne fagyj.Semmi különös. hogy elszív egy rövid szivart.Nos.Az én voltam . Gyula. . Hamarjában nem tudták.mondta Tót. . anyám. a karosszék kényelmét.Nincs okom panaszra .Csak úgy. Mariska az urához húzódott. és visszament a szobájába. hogy itt van a közelükben. miért hagytál el engem! Ekkor nyújtózott és nyögött utoljára ebben a két hétben. aztán megkérdezte: . Ilyenkor a legtöbbször az anyját emlegette. hogy nyújtózkodás közben jajgat. Most is jól megropogtatta az ízületeit. Az is.kérdezte riadtan.. Elmagyarázta. anyám.mondta Tót. és ott termett az őrnagy. az est hűvösségét. szegény..nyugtatta meg a vendéget kissé röstelkedve Tót. a szivarfüst összehúzó ízét. nyújtózni és nyögni szeretett. és magával vonta Ágikát. fejük fölött szikrázott a csillagporos augusztusi éj.Még mindig olyan jól érzi magát? . csak te lásd ennek hasznát! Csak elég meleg legyen a zászlóaljirodában. Végigmérte Tótot. Bement érte. Kétszer körülsétálta Tótot. mélyen tisztelt őrnagy úr. övéinek közelségét. mit csináljanak.

hogy az őrnagy most sietősebb léptekkel rótta a szobáját. Egy moccanásnyi nesz se szűrődött ki a szobából. Már járkálni se hallották.De majd faragok másikat. nem feszélyezem magát? . aki azonban szintén várakozó kifejezéssel nézett vissza rá. Már lélegezni is csak egészen aprókat mert. . Meg se mozdultak.Nincs kedve egy parti sakkot játszani? .ismerte el egy kis gondolkozás után Tót. .Remélem. . Tény.Mondja. és csak aprókat mert szívni a szivarján. Ezúttal csak hosszú percek múltán nyílt ki az ajtó. . mint az előbb. . .Nem ismerem a kártyákat . ami nagyon nyomasztón hatott Tótékra. Nem hiányzik magának valami? Tót gondolkozott.Sajnálom. aki összerezzent. mintha tőle várná a magyarázatot.Kedves Tót .mondta. áll magyarázta -. Tót székestül próbált meghátrálni.Az őrnagy figyelmesen végignézett rajta. . . Én a tevékenység hiányának káros következményeire céloztam.Hát nem nagyon . .Nem tárgyi értelemben gondoltam.Egy csöppet sem . . őrnagy úr.Nem történt semmi. mintha megbűvölte volna őket a benti csönd. és elkerülték egymás tekintetét. míg a vendég vissza nem vonult a szobájába.Más semmit? . .A dolog úgy társasjátékhoz. és jóval hamarább tért vissza. és szúrós tekintettel nézte.mondta Tót. . hogy nem értek semmiféle Az őrnagy most már alig leplezett rosszallással tért vissza szobájába. Hogy e magyarázat kielégítette-e a vendéget. .Akkor dominózni fogunk. . Nem tudok.És voltaképpen mit csinál itt a verandán? . azt nem sikerült megállapítani.Inkább lórumozzunk? . . Kisvártatva azonban újra kijött.Eloltottam.Ja igaz .fordult a házigazdához.vallotta be Tót.mondta aztán. mert a vendég odaállt eléje.Akkor beszéljünk nyíltan.Történt valami? .De hiszen nem ég a szivarja. . újra Tótot kezdte nézni. .Csak a meggyfa szipkám . .röstelkedett Tót.Csak levegőzök. Tót megzavarodott. amitől zavarba jött. Tót . A feleségére nézett.

Ha későre járt. . amikor nincs jobb dolgunk. Némi habozás után Mariska megjegyezte: .még félzsidók is . hogy Mariska könnyen kivághassa a kartonokból a dobozformákat. . mullpólyát. hogy a könyvkötők hasonló készséggel vágják le a lapszéleket.kiáltott föl csengő hangján Ágika. a sok gézt.kiáltott föl. szivarozott. Ágika pedig összehajtogatott. mint a felnőttek. . . Felerősíti a belső neszeket. a semmittevés úgy hat a szervezetre.Nézzék.Látom. Egy sötét szobában a legkisebb zaj is megsokszorozódva hangzik.Hát miért nem tetszik szólni? . mint a sötétség a hallószervekre. még tanácstalanabbul. van-e véletlenül egy darab cukorspárga a háznál. mint maguk.Dobozokat? . ami jól össze van gubancolódva.Roppant érdekes! .Az biztosan akad . ha nincs semmilyen elfoglaltságuk. Az. aki nem először . A margóvágó onnan kapta a nevét. . és gyengéden mosolyogva nézte őket. egyébként Tót eszkábálta össze néhány deszkából és egy kimustrált konyhakésből. sohasem szoktunk ölbe tett kézzel ülni. zakatolást idéz elő az agyban. vattát nem volt mibe csomagolni. Így jutott egy csomó kisember . dobozokat szoktunk hajtogatni.ismételte.. .Miféle dobozokról van szó? *** Az Egerben működő Sanitas-kötszergyárnak a háborús események folytán megsokszorozódott a termelése. hogy zajt ne üssön a margóvágóval. hogy Tót is részt vegyen a munkában.jobban átlátott a helyzeten. . az anyu meg én.egy kis könnyű házimunkához. Ehhez azonban csak egy dobozgyártó automatája volt.Ilyenkor estefelé.Hiszen mi ketten.legyintett az őrnagy elégedetlenül. melyeket aztán Mariska az előrajzolt minta után bevagdosott. Remélem. Nomármost.Hát mit csinálnak? . mindig levágatom és visszavarratom a nadrággombjaikat. Ettől tökéletesen megnyugszanak.Miért van rá szüksége a mélyen tisztelt őrnagy úrnak? .mondta a vendég idegesen. A házigazda ilyenkor csak ült. .Maguk teljesen félremagyarázzák a szavaimat . azokat szívesen felvarrom. ilyenkor Mariska vigyázott. A katonáimmal.állapította meg Varró őrnagy.Mert ki akarom bogozni! . Tóték a kötszergyártól kapták a kartonlapokat. . el is szundított egy kicsit.Én nem bírok olyan tétlenül élni.Ha a mélyen tisztelt őrnagy úrnak le vannak szakadva a gombjai. káprázatokat okoz a látómezőn. mit akarok mondani? Tóték összenéztek. mint az előbb. . .derült föl Mariska. eddig eszükbe se jutott. értik. nem értik . Egy községi tűzoltóparancsnok méltóságával nehezen fért volna össze ez a női kezekhez illő pepecselés. Tóték.Legalább azt mondják meg. Az őrnagy szeme fölcsillant. . .

amit mondott! .Hallották ezt? .mondta az őrnagy -. igen választékosan. Hallotta ezt az őrnagy? Nem hallotta? A szempillája se rebbent. Kedvtelve nézegette a nagy. A nők fölnevettek e képtelen gondolatra.ismételte meg Tót -. Mindenki elhallgatott.álmélkodott Mariska. Az őrnagy azonban se nem mosolygott. és nagy odaadással. Tót kisvártatva engedett. és rákiáltott Tótra: . mint amit szeretne. és nemcsak most.fordult a két nő felé az őrnagy. csak a keze járt. a margóvágó kezelését is elsajátította. . de azért úgy-ahogy meg tudom csinálni. Tót azonban teljesen nyugodt volt. egy kis gyakorlatozás után. mintha egy mozdulatot se volna szabad elmulasztania.jegyezte meg Ágika. És elmosolyodott. .Én? . Csak amikor már egy szép rakás dobozzal elkészültek. .A mélyen tisztelt őrnagy úr nagyon is jól csinálja! E szavaknak nem várt hatásuk lett. Aztán elsápadt. hogy ismételje meg. Varró őrnagy először rámeredt Tótra. a következőt válaszolta: .És kedves Tót úr? . Az ember néha (pl. pillantott az őrnagy Tótra.Nekem sincs sok . hogy legalább egy dobozzal próbálkozzék meg. irigylésre méltó ügyességgel kezdte összehajtogatni a dobozokat. hogy az őrnagy szavaira. ropogós kartonlapokat. Később.Nincs kézügyességem.Milyen áldott keze van! . dolgozott. A szeme egészen szűk lett.Maga nem tart velünk? . hanem unszolni kezdte a házigazdát.Többet végez. hogy a mélyen tisztelt őrnagy úr nagyon jól csinálja! . mint egy palacsintasütő. dobozra alig hasonlító valami. Aztán a felháborodástól kipirulva ráförmedt Tótra.Milyen jogon mer maga engem „szőrnagynak” . . kezéből kiesett a doboz. Izgatottan figyelte.lepődött meg Tót. mint mi ketten! .Á . úgy felbuzdult. felindult állapotában) egészen mást mond. hogy rögtön odahúzott magának egy széket. ahogy a margóvágót odacsavarozzák az asztalra. .Követelem. amit nagy üggyel-bajjal összehajtogatott.Azt mondtam . Ingerülten felpattant. .érdeklődött. S amikor elkezdődött a hajtogatás. . Akkora tenyere volt. . A háziak udvarias tiltakozását leintette. de az a torz.Miért nem? .Nem nekem való ez. sőt majdnem alázatosan. se nem nevetett. hanem még hetek múlva is esküdözött.mosolygott. . mindjárt össze is roppant a kezében.*** Varró őrnagy azonban nem féltette a tekintélyét.

inkább nem hitt a fülének. Persze.. hogy rosszul értettem . Ágika úgy értette.. Az őrnagy megingott. hogy dobozolhatott. most örült. Fogadkoztak. Súlyos megalázás. hogy Cipriani professzor úr feleségét összetévesztettem a madárijesztővel. Minden percért kár. egy az ezerből.mondta Tót. Ez azonban tévedésből történt. Az őrnagy urat viszont még tévedésből se tudnám megbántani. habár tisztán hallotta a „tepsifejűt”. A természet a gúny tövisét oltja a gyermekekbe apáik hibái iránt. hogy azt nem is lehet leírni. ami nem is lehet másképp egy olyan asszonynál.mondta nagylelkűen -. tudván. Ilyen csönd lehet abban a sírban. . És Ágika? Ő csak az apját nézte. Az őrnagy megnyugodott. Egyszer előfordult.Lehet. épp csak.Ezt ne tessék mondani! Az én apum száján ki se jön egy ilyen csúnya szó! . . mintsem hogy rajongásig szeretett apját marasztalja el. még föl is állt. Megsértődött Tót is (szintén joggal). Leültek. Csakhogy Mariska az őrnagyot is tisztelte. hogy ez nem fog többé előfordulni. hogy „őrnagyot” mondott. becsüli és szereti az urát. Az én uram még sose bántott meg senkit.Soha! . Tudniillik nemcsak az őrnagy volt megsértve (teljes joggal).De nem szeretném. Megszólalni sem merészelt senki. riadt tekintetét hol az egyikre. aki tiszteli. se „szőrnagyot” nem hallott. De meg volt zavarodva Mariska is.szólítani? Én őrnagy vagyok.. akárhogy vigyázott. és lássunk hozzá a dobozoláshoz. hogy ilyen sértésért a fronton főbelövés jár! Erre csönd lett.Csak félreértés történhetett.mondta aztán. akit a félreértés szemmel láthatóan megrendített. ha ez még egyszer előfordulna. Sőt. amikor így kicsavarják a legjobb szándékkal mondott szavakat. csupa félresikerült. Ágika azonban kivételes eset. Pedig senki se hívta. és figyelmeztetem. aki az imént még lefitymálta és asszonypepecselésnek nézte ezt a munkát. s az izgalomtól cérnává vékonyult hangon így szólt: . amiért „szőrnagynak” szólították. . . és udvariatlanul hátat fordítottam neki. kedves Tót .. Olyan csönd. hogy helyet szorítottak neki. mert szentül hitte. Ugyanaz a Tót. Ugye. Így hát csak ült. és rózsás arcán egy fokkal sötétebbek lettek a rózsák. hogy ezzel még csak összekuszálná az amúgy is bonyolult helyzetet. Tóték föllélegeztek. Itt valami nincs rendben. Ágika ugyanis se „őrnagyot”. Ő tehát. édes. Ő ugyan „őrnagyot” hallott. Tót is. hol a másikra vetve. pofoncsapott doboz . ahol egy süketnéma van eltemetve. hogy az édesapja „tepsifejű”-nek titulálta az őrnagyot. jó Lajosom? .Felejtsük el az egészet.kapott az alkalmon Mariska.Úgy van! .

és aztán igyekeznünk kell haza. hogy ha az őrnagy úr pihenni vágyik. Később friss levegő jött a hegyekből.Én is csak most kezdek belejönni .elmosolyodott. akkor ők is készek abbahagyni a munkát. és igyekezzenek a kedvébe járni. Ilyenkor nem szereti. Kérem. A harmadik kérdésre Mariska.Nekem az se használ . csak a margóvágó friss kattogása hallatszott.mondta az őrnagy. a Bábony tisztásain a gyantaszüretelők tűzrakásai hunyorogtak. ha valaki aludni megy. megnyugtatta az őrnagyot. Arcvonásai a fáradtságtól amúgy is összezilálódtak. Szemközt. Még gyorsan figyelmeztetni akarom kedves mindnyájukat.jegyezte meg Tót. és mi kártyázással vagy más játékokkal szoktuk elűzni unalmát. társaságra vágyik.Én a legszívesebben reggelig hajtogatnám a dobozokat. amikor a legfenyegetőbb a partizánveszély. hogy esze ágában sincs lefeküdni. Egy óra múlva az őrnagy udvariasan érdeklődött: . sőt. Sietve írok. Sötétedéskor. . . mert most megyünk a fürdőbe. azt válaszolta. hogy nem álmosak. nagyon rossz alvó vagyok. de szerencsére ezen se akadt föl senki. Tóték ezt se látták. Mindenről elfeledkezve vágták és hajtogatták a dobozokat. akinek majd leragadt a szeme. hanem nappal. amire Tót .Dehogyis vágyom pihenni! . Egy idő múlva az őrnagy megismételte az előbbi kérdést.Sajnos. Tovább dobozoltak. . ijesztő tekintettel meredt az őrnagyra. (Elkésve érkezett) *** .Ettől az éles hegyi levegőtől még álmatlanságban szenvedő vendégeink is elálmosodtak . Hosszú negyedórákig senki se beszélt. gondoljanak rám.került ki a keze alól. Ekkor azonban Mariska bokán rúgta.legyintett Varró őrnagy. *** Tábori lap Édes szüleim és Ágika! Itt vagyunk Kurszkban. . legföljebb elnézően összemosolyogtak. Ő ugyanis megrongált idegállapota következtében nem éjszaka alszik. A koránfekvéshez szokott Tót kezében szétroppant egy doboz.nagy erőfeszítéssel . az álmosság legkisebb jele is felbosszantja. Helyreállt a béke.mondta. . hogy ne felejtsenek el vendégük esti szórakozásáról gondoskodni. Tóték egybehangzóan azt állították.Nem álmosodtak el? Tót. És tovább dobozoltak. akinek bal szeme erősen viszketni kezdett. .

. s a Bábony oldalában hamvukba haltak a gyantaszedők tábortüzei.jelentette ki Tót. hogy nem lett volna szabad ásítania. ebben a csöndben Tótot valami hűvös burok vette körül.Mi történt. szerencsére. Most azonban fölrezzent arra a furcsa csöndre. kérem? . mit szeretne csinálni . . akkor folytathatjuk . mert már nehezen forgott a nyelve. mert az ilyen korú lányok legszívesebben sose feküdnének le aludni. aki inkább szomorúnak. A legrosszabb bőrben Tót volt.Ez nála így van . . Az őrnagy.vallotta be Tót. .Dobozolni! . Tovább vágták és hajtogatták a dobozokat. Tovább dobozoltak. most azonban. . Senki se mondta. . mely ásítását követte.Ha ennyire ragaszkodik hozzá.Azt hittem.Én vagyok a hibás . Ágika keze is fürgén mozgott.Nálam . Persze.mondta friss hangon Ágika.állapította meg az őrnagy.Apa már ilyen .egyezett bele a vendég. .kérdezte ingerülten a vendég. Tót azonban már tudta.Talán ásítani is azért ásított. Tót is tiltakozott.mondta Ágika is.mondta egy idő múlva az őrnagy.Talán most is jól érzi magát? .védekezett Tót.Negyed kettőkor Tót Lajos elásította magát. ellentmondást nem tűrő hangon. Varró őrnagyon nyoma se látszott a fáradtságnak. . Hallucinált. Egyszer előrehajolt. s ennek nem voltak különösebb következményei. . maguknak is jólesik ez a kis munka.mondta Tót.Ásítottam . . Mariskának már zsibbadoztak a tagjai. . . hogy a . Máskor is ásított már.Hát én nem .Hát akkor miért ásított? . . de a keze. a lábát például már nem érezte.Hát persze . Agya zúgott. hogy ez hiba volt. .erősítgette Mariska. Érzékszervei megszűntek működni. Az őrnagyot nem volt könnyű meggyőzni.De hiszen én nem vagyok álmos .magyarázta Tót . mert az volt az érzése.az ásítás nem az álmosság jele. de nem lehetett. .kérdezte Tótot. de belőle csak egy gurgulázó hang jött ki.mondta Mariska.Még most sem akar lefeküdni? . eddig is csönd volt. még engedelmeskedett neki. Lassan fényüket vesztették a csillagok.Későre jár .Mondja meg őszintén. végre megszólalt. Mindenki őt nézte. mert jól érzi magát? . Megint csönd lett. Ő is szerette volna megnézni magát.Én se . Őt nézte mindenki. mint sértődöttnek látszott. aki a margóvágót kezelte.

Ezt se vette észre.köszönt el Mariska akadozva. Nem hallotta. csak Tót maradt ülve. csak nézett maga elé. Mindenki fölállt. de a szemét elfelejtette becsukni.Szép álmokat . hanem összegyűrt papírgombócok kerültek ki. mint egy oszlop.Remélem. Aztán ráhanyatlott az asztalra. . Tótnak lassan előrekókadt a feje. és köröskörül kifehéredett a sötétség. üveges tekintettel.Megvirradt .mondta az őrnagy. Gépiesen összemorzsolta a kész dobozokat.búcsúzott a vendég. Felkukorékolt egy kakas. mely kidől. ők azonban ottmaradtak. Felderengett a hajnal.Igazán kellemes időtöltés volt . Kezéből már nem dobozok.verandán átrobogott egy gyorsvonat.Jó éjszakát .Menjünk lefeküdni. A vendég bement a szobájába. üres. holnap folytathatjuk.mondta Mariska. Az óriás test ideoda ingott közöttük. Varró őrnagy azonban hirtelen abbahagyta a munkát. aztán úgy zuhant az ágyba.Okvetlenül . . . . . . Mariska és Ágika nagy nehezen föltámogatták a székből. .mondta. mert más lehetőség nem jutott eszükbe. . . ahogy a főtt hal szeme néz a hallevesben. mintha nem találná a nyelvét a szájában. Egyáltalán semmi se jutott az eszükbe.mosolygott Mariska.Mi is nagyon jól éreztük magunkat . Kelőben volt a nap. és horkolni kezdett.

amikor az első reggelen.Attól félek. nyomott hangulatban. Csakhogy az élet még egy őrnagy kedvéért sem áll meg. A mostani ebédet régebben vacsorának hívták. s elképzelve a következő napokat. és így tovább. hogy csak a legfontosabbat említsük mindennapos teendői közül. Lepergette az előző nap emlékeit. padlókefélés Tomaji főtisztelendő úrnál. Károly Sertésvágóhíd Tót a kimerítő éjszaka után a legszívesebben átaludta volna a napot.és étvágytalanságom mintegy varázsütésre megszűnt az itt honoló hegyi levegő jóvoltából. Ma is meg kellett írnia tűzrendészeti jelentését. vizet hordania az artézi kútról. özvegy Morvai Gusztávné E ház a csend szigete. fát vágnia a plébánosnál. a baromfit látta el.HARMADIK FEJEZET Volt Tótéknak egy piros kötésű. kalauz Röslein. féltve őrzött emlékkönyvük. ahol a lármát nem kedvelő ember megpihenhet. Ágika tejet hozott. Röslein fein Röslein auf der Heide! Hammermann G. Röslein. Minthogy a vendég délután ébredt. bejárnia az egész körzetet. többszöri szólongatás és rázás után kinyitotta a szemét. ebédidőben reggeliztek. másfél óra alvás után. Néhány bejegyzés: Néhai jó férjem halála óta tartó kínzó álmat. Tót tehát. Mariskám. Filatori Aladár operaházi üstdobos Miközben a nemzet élethalálharcát vívja a vörös bolsevik rémmel. az itt tapasztalt páratlan vajas koszt új erőt adott a küzdelemhez! Kászonyi Ferenc Compagnie Internationale des Wagons Lits. Mariskát pedig a féltett vendég ellátásán kívül kismosás várta a professzoréknál. bosszúsan szólt: . testben-lélekben összetörve meredt maga elé. Ráadásul Tóték napirendje Varró őrnagy érkezésétől kezdve fejtetőre állt. ennek nem lesz jó vége. kimeszelnie Ciprianiék teniszpályáját. . mert azelőtt ők már az igazak álmát aludták olyankor. a mostani vacsorát viszont nem hívták semminek. melybe a szobabérlők szokták beírni hálasoraikat. bevásárolt.

hamarosan lemaradt a hajtogatók mögött. Aztán behunyták a szemüket. mialatt a szódát kiméri. s vágott.. s egy negyedórácskát szundikált a kert hűvösében. özvegy Morvainé és a többiek. hiszen hárman voltak ellene. bocsánat . Föl se nézett a munkából. hogy teljesen elvesztette az egyensúlyérzékét. ami szintén nagyon pihentetőnek bizonyult. s csak úgy tudott a szobán végigmenni. valamit mégiscsak gyaníthatott. azt képzelte. de neki is visszaáll majd az egészsége. hiszen mihelyt visszatértek. aki évközben a Bazilika kupolájának freskóit restaurálta. míg a forró leves ki nem hűl. Mariska.Jó. De a jó hegyi levegő nála is megtette a magáét! Ő ezt írta az emlékkönyvbe: Kötél nélkül. érvelt Mariska. fölemelte a kart. hogy harmadnap Tóték már párosával mentek el. sőt. Kiderült. jó . de ha lopott negyedórákat. jól sejtette Tót. viszont nem számolt az emberi természet alkalmazkodóképességével. a második éjszakától kezdve teljesen a margóvágó készüléknek szentelte magát. Nem is beszélve Host Frigyesről. ha minden éjszaka dobozolni fogunk? Alvás nélkül nem lehet élni.Az asszony egy csésze langyos tejet adott neki. s Tót épp csak hogy elandalodott valamin. Persze. Nem szabad elcsüggedni. az majdnem olyan pihentető. Károly. s vigasztalásul kezébe nyomta a piros kötésű emlékkönyvet. hirtelen félbeszakította a munkát. játszva behozták a lemaradást..De mi lesz. míg a kávé föl nem forr. milyen rossz idegállapotban érkeztek Mátraszentannára Hammermann G. Az őrnagy se nem hallott.Pardon. Kezdetben csak a kezüket pihentették egy kis ideig. az ideális az. mert egyszer. ha valaki nyolc órát alszik egyhuzamban. . de e jótékony környezetben hamarosan lábra álltak. Tóték nagy örömére. hogy el lehet bóbiskolni a szatócsnál. Amikor Tótékhoz megérkezett. ha az ajtókilincshez kötözött kötélbe kapaszkodott. és okos beosztással. Minthogy mindegyik kartonlapon nyolc bevágást kellett csinálnia. se nem látott. A végén már kitettek egy nyugszéket a kerti tuják közé. és orron át lélegzettek. öntözés közben Ciprianiék híres tulipánjai között. egy idős festőművészről. vágott. Tót nem nagyon hitt ebben a javulásban. Még az se szúrt neki szemet. ha véletlenül alája gurult valami. jó kedélyállapotban távozom e gyönyörű helyről! Milyen súlyos állapotban volt a festő. tízperceket szundít. még az asztal alatt is lehet aludni egy negyed percet. mintha egyéb dolgát akarná végezni. Tóték apránkint kezdtek lélegzethez jutni. fölváltva tünedeztek el. . hogy minden éjjel dobozolni fognak. hogy a dobozhajtogatásba se muszáj belerokkanni. s eközben a kupola és a freskó egymásnak ellentmondó térhatásai úgy megzavarták a fejét. Később az is kiderült. de hiába igyekezett. A vendég ugyanis. .morogta. Pedig csak a Bazilika kupolájából jön Mátraszentannára. Felidézte. Varró őrnagy közben a kés alá igazgatta a kartonokat. Azt. .mondta valamelyikük. hogy lába előtt meredeken lejt a föld. s ettől Tóték bátorságra kaptak. amikor pedig mindhárman az asztalnál ültek. ha lassan is. Úgy látszik azonban. Az őrnagy azonban a frontról érkezett.

kérem? .kiáltott föl az őrnagy.Úgy látszik.kérdezte az őrnagy. hogy ő minden áldozatra kész. mit követett el. és behúzta a nyakát. . . Csönd lett. akkor legyen rajta. hogy jó volna megfogni és agyonütni.Sejtettem! . amit itt csinálunk. akkor az. mélyen tisztelt őrnagy úr? .Így történt. nem lehet megakadályozni.Én mindenben igazat adok a mélyen tisztelt őrnagy úrnak . de ez így nem mehet tovább.Mondok egy példát. . maga is szokott? Tót azt mondta. Tóték . aki lesütötte a szemét.Éppen csak odanéztem . Tót kijelentette.mondta Tót. ha az embernek eszébe akar jutni valami.De közben arra gondolt.Az öcsémék úgyis meg vannak bántva. Enni. . hogy ilyen kutyát még nem látott.Két sárga folt van rajta és három piros . de azt hiszem.kérdezte. .. hogy itt maradjak.Hát akkor mit néz? .Hogyne lehetne! A kutya négylábú állat. Ezt azonban a vendég hamarosan megmagyarázta. szokott. habár nem tudta pontosan. Vagy maga látott már négyfelé szaladó kutyát? Tót rövid gondolkodás után felismerte. de mégsem akar egyszerre négyfelé szaladni. Tót már tudta.És maga ilyesmivel foglalkozik. csak azt nem tudta. nehogy megismétlődjön az előbbi eset. . .Milyen lepke? .jegyezte meg alázatosan -.Én ugyan nagyon hálás vagyok a vendégszeretetükért.közölte Tót. . rá-rápillantva Tótra. Ha azt akarja.Berepült egy lepke.Éppen csak odanézett! . . Vegyük a táplálkozást.Nézzék. ugyebár. . miképp tehetné jóvá hibáját.ismerte be Tót. . . vagy nem így történt? . Járkálni kezdett. egy kissé nehezen értjük meg egymást .mondta lefojtott indulattal.Mi történt. hogy rossz fát tett a tűzre. . Ha közben mindnyájan másra gondolnak. kedves Tót? . de a teendőit nem látja egészen világosan. . Tót meghökkent.mondta Tót. teljesen hiábavaló erőpocsékolás.ismételte ingerülten az őrnagy.Épp csak megfordult a fejemben ez a gondolat .jegyezte meg bosszúsan az őrnagy. hogy nem náluk töltöm a szabadságomat.Miből tetszik ezt gondolni. . .Semmi különös . .

Akkor leegyszerűsítem a kérdést . hogy semmi se jutott az eszébe.Maga. állva. Mariska elfordult.Nos.Eszébe jutott valami? Tót azt válaszolta.mondta elismerően az őrnagy. most már világos a dolog? Tót kijelentette. . és az őrnagy úr ezért nem tud minket utolérni. növevény hangocskáján. Az őrnagy jó éjszakát kívánt. A maga dolga csak az.kiáltott fel csengő. kedves Tót. Ez történt Tóttal meg a pettyes lepkével.A maga kislányának arany esze van. miből áll az? Evés. Ágika azt mondta. sőt rézsútos helyzetben is gondolkozni. . hogy az átmeneti tétlenség veszélyesebb. hogy sok minden megvilágosodott előtte. rágás. . tépelődött. kedves Tót. Tót letörten meredt maga elé. nyelés. . Ott ő azt tapasztalta. A közhit szerint a vasutasok és a tűzoltók bármikor tudnak aludni. . és várakozásteljesen elébe lépett.Isten áldd meg a magyart . aki ugyanis abszolúte nem csinál semmit. majdnem. az legalább organizálni tudja a gondolatait. .. Az érthetőség kedvéért mondok még egy példát. Pánik lett úrrá Tótékon. Ó. Tótnak azonban ezen az éjszakán alig jött álom a szemére. nyálképződés. szinte kimeríthetetlen türelemmel. Azt hiszem. . hol nem. csak sóhajtott. Gyula. Egy összefüggő folyamat.mondta Tót. ez nem okoz különösebb nehézséget. Szerintem ez a margóvágó kicsi. . Mariska nem mondott semmit. és bement lefeküdni. hogy kiiktassa a dobozhajtogatás közben jelentkező hézagokat. megpróbált ülve. csak ezt mondhatta: .Eddig megértették a gondolatmenetet? . bátran figyelmen kívül hagyhatja ezeket az elméleti fejtegetéseket.mondta Varró őrnagy.mondta az őrnagy. mert könnyes lett a szeme.biccentett az őrnagy.érdeklődött a vendég.Remélem. meg.mondta az őrnagy. Ezúttal a zászlóalját hozta föl példának. Eközben megvirradt. A többi már gyerekjáték.Hát ez igazán egyszerű! . egyes részletek azonban homályban maradtak.Teremtsünk világosságot! . . Tót azt mondta. Főtt a feje. kedves Tót? Tót azt mondta. Reggel elgyötörten ébredt. amelyet nem akaszt meg semmi. . és tovább gyötörte magát egész délelőtt. kedves Tót.El is tudná mondani az első sorát? . Ismeri a Himnusz-t. . Talán van is már valami javaslata. ha azonban valaki hol csinál valamit.Bravó! . Egy kis csönd lett. . de amikor az őrnagy felébredt.Helyes . az a szünetek ideje alatt a saját gondolatainak játékszere lesz.Erre akartam magát rávezetni . kivéve a család legfiatalabb tagját. mint a teljes semmittevés. ismeri.

akkor egy nagyobb margóvágót kell csinálni! Kimerülten a székbe rogyott. Ha a régi margóvágó kicsi. „Tót úr” helyett kezdte „Tótomnak” szólítani.Nekem egy merész gondolatom támadt. .) Mariska kuglófot sütött. Mariskával erős kávét főzetett neki. de okulva az előzményeken. ijedt arccal közölte..Tudtam én azt! . Nem engedte. Egy negyedóra múlva újra megszólalt.biztatta az őrnagy. célját azonban nem érte el.Mélyen tisztelt őrnagy úr! . sőt. Négy óra húszkor még mindig nem volt semmi. . Arra. hogy az őrnagy megveregette a vállát. sőt. . most.Megvan! Arca kipirult. rágyújtott. Talán ez is jót tett az agyműködésének. Véleménye szerint.Sajnos. Bíztatta. Tót meg is zavarodott. és remegő hangon így szólt: . hogy még nincs semmi. nekem most dereng valami. nem akarja elhamarkodni a dolgot. Visszaült. őrnagy úr. . és megveregette Tót vállát.Sebaj! . nem múlik.Ami késik. . annál nagyobb szorongás nyomasztotta Tótot. Négy óra tíz perckor azt mondta. mint egy gőzkalapács. nyomon van. Agya azonban tovább dolgozott. amit vártam. hogy szóljanak hozzá.Sajnos. hogy valami megint Hét perccel később fölállt.. nem az jutott eszembe. mint anya a gyermekével. bejelentette. most.örvendett a vendég. mélyen tisztelt őrnagy úr. azt hiszem. Reggelihez ültek.Most. . Négy harmincötkor azonban motoszkálni kezd a fejében. . Háromnegyed ötkor kijelentette: ..mondta az őrnagy. Szeme izzott. Az őrnagy most már mindent megbocsátott neki.Kérem. eddig nem volt példa. Varró őrnagy dicsérő szavakkal fejezte ki bámulatát.. amit mondani akart. Az őrnagy nem türelmetlenkedett. kiment a fejéből. Tót fáradt mosollyal megköszönte az elismerést. Ebből se lett baj. A reggeli végén Tót váratlanul fölállt. hogy mialatt az őrnagy úr a vállát veregette. hanem egészen más. Mintha valaminek kezdenének kibontakozni a körvonalai. Tót megitta a kávét. (Régi nevén: ebéd. .Fogadja szerencsekívánataimat .. . úgy bánt vele. mondotta. eddig még semmi se jutott az eszembe. . minél szívélyesebben bánt vele. Ez némiképpen megnyugtatta Tótot. aminek meg is lett az eredménye. egészen szokatlan gyöngédséggel bánt vele.hirdette ki öt perccel öt óra után.Mi volna az a valami? Tótnak elborult a homloka. gyújtson rá egy szivarra.

amelyből ki lehet köszörülni a készülék karját. hogy Kasztrinerék kertjében égetik az avart. erőszakos behatások megváltoztatják legfőbb funkcióit. elraktározza a külvilágból érkező hatásokat. Hármat. Tovább is ellátta volna. hogy nem a parazsat kell megenni. Ilyen az emberi agyvelő is. mondta Tót. és nem számítjuk a kopást. amit nem margóvágással töltünk! Egy óraszerkezet. Konkrét és elvont gondolkodásra egyformán képes. . Az órának csak az a funkciója. mikor lehet az elkészítéséhez hozzáfogni? Akár most mindjárt. ha észrevett egy füstöcskét. mert fel lehet használni a sufniban álló fűrészbakot. Van egy regisztráló funkciója. baromfietetőnek nevezi el a baromfietetőt. de azonkívül is van elegendő faanyag.kiáltotta lelkesen az őrnagy. Nevet tud adni a tárgyaknak. ha nem éri egy erőszakos külső behatás. örökké pontosan mutatja az időt. Tud emlékezni. elvben. Mi történik. esetleg ötöt is! És. ha ezt az órát (úgy. de azért mindeddig hiba nélkül ellátta emberi mivoltával járó összes funkcióit. mely jelképesen . és még sok effélére. .Varró őrnagy az iránt érdeklődött. Az emberi agyé jóval több. de van egy magasabbrendű működése is. Szabad-e Varró őrnagy kéthetes üdülését erőszakos behatásnak nevezni? Tót esetében ez jogos.felére nyomta össze értelmi képességeit.) Vegyünk egy nagyobb fajta zsebórát. több kartont lehet-e majd az új gépbe befogni. kérdezte az őrnagy. agya már jelezte. négyet. még vasutas korából. vagyis a múltba látni. hogy meg ne sérüljön) felére összenyomjuk? Nemcsak az óra lesz feleakkora.Minden percért kár. Kérdés. de a jövőbe is. befogadja. Rájött arra. rendszerezi. Maga a tűzoltás magasabb rendű munka. Kupolát tud építeni a firenzei székesegyházra. . Ahogy egy kis margóvágót tudott csinálni. hanem a parázson sült húst. amikor tervet csinál. Az anyag megvan hozzá. miközben már nem is „Tótomnak”. (Ha nem éri rázkódás. ha a füst egy rettenetes tűzvész előjele. kivihető-e ez a sokat ígérő megoldás? Könnyűszerrel. Sokkal többet. továbbá egy körülbelül karhosszúságú acélrúd is. amit mutat. ugyanúgy megcsinálja a nagyot. De azt is jelezte volna. hogy mutassa az időt. Tótnak volt is egy ilyen régimódi Anker-órája. Tót állandóan készenlétben élt. hanem az idő is fele annyi lesz.Hát akkor lássunk hozzá! . pl. Tót ilyen világraszóló teljesítményekre nem volt képes. hanem „Tótocskámnak” nevezte Tótot.

ha lecsapott. hanem csak a kicsiből nagyot. beolajozta. míg ki nem próbálták.nem is olyan régen . agya már csak legnagyobb erőfeszítéssel csiholt ki magából annyi leleményt. hanem annyi. aztán odalépett Tóthoz. Ágyából kiugrott volna.így sóhajtott föl: „Ennek nem lesz jó vége. a szerkocsit a helyszínre vontatta volna. megdöndült. simogatta. Körüljárták. Az őrnagy gyönyörködve kopogtatta. akkor ez Tót esetében nagyon világosan érvényesült. hajnali három óra hat perckor Tót Lajos megszökött hazulról. hogy Tót majd beleszakadt. ezek azonban egytől egyig Tót ellen szólnak. mint a bárd. *** Másfél napig tartó kemény munkával elkészült az új margóvágó. a harangokat félreverette volna.Ha így lett volna. amely mindeddig hibátlanul szuperált. veregette. miután összeszerkesztette a nagy margóvágót. melyeket a teljesség kedvéért szóvá kell tenni. Kétségbeesetten keresték mindenfelé. Helytelen volna e meggondolatlanságért Varró őrnagyra hárítani a felelősséget. A tűzoltás mellett más téren is jó hírnévnek örvendett Tót. egy régi késpengéből ő ügyeskedte össze azt a készüléket. amikor a Sanitas-kötszergyárnak hajtogatni kezdték a dobozokat. nem volt több nézeteltérése az őrnaggyal. akinek az ágya alatt volt elbújva a tűzoltóparancsnok. Az örök viszály helyébe örök barátság lépett. Csak a késő délutáni órákban talált rá Tomaji plébános. négy. Cipriani professzor kútszivattyúját szétszedte. . Tót pedig teljesen kiegyensúlyozottnak látszott. mert amikor Tót . Egy ember átfért volna rajta. Olyan nehéz volt. De most.az őrnagy ott-tartózkodásának nyolcadik s az új margóvágó fölavatásának harmadnapján . Ha a félelem gátló erővel hat az agysejtekre. Az őrnagy még egy gyöngéd pillantást vetett a készülékre. Pedig. Erre ugyan sohasem került sor. Nem nyugodott. Pengéje egy borjút kettévágott volna. Három. amikor fölcipelte a sufniból. amennyi egy nagyobbacska gyerektől is kitellett volna. Mariskám!” kísértetiesen előre látta végzetét. amikor már nem a semmiből kellett volna valamit teremteni. s vitte! Ez túltett a legvérmesebb reményeken. amennyi tőle kitelik. Laza széklábakat egyetlen szög beverésével megerősített.minden elfogadható ok és magyarázat nélkül. majd öt kartonlapot csúsztattak a penge alá. Karja. Egy verőfényes reggelen azonban . ifjonti elhamarkodottsággal. s az oltócsővel megcélozta volna a lángtenger gócait. összerakta. A vendég néhány napig elégedettnek. Sőt. amennyi. Megbámulták. A jövő események megértése érdekében szükséges volt ennek megállapítása. Történt ugyan néhány jelentéktelen esemény. de az mindegy. Az ember nem annyi. de hiába. agyműködése tüstént még magasabb rendű tevékenységre váltott volna át.

Van ebben az elfoglaltságban valami felemelő. kis Tót! Nincs kedve sörözni egyet? Már ott tartottak. Mariska életének legszebb vacsorája volt ez. hogy a vendég „kis Tót”-nak szólította a nála (sisak nélkül) egy fejjel magasabb tűzoltóparancsnokot! Beültek a volt Klein-féle kerthelyiségbe. Aztán sört rummal. doboz. Az őrnagynak csak a szeme beszélt. hogy élete legszebb napjait tölti Tóték házában. mint a kártya. Tót megértően bólintott. Csak annyit mondok. mondta Tót. Valami felfűtötte. érdekesebb.No. mondta Tót. Ezt. Rárámosolygott. Ezt hálásan megköszönte Tót. amikor rávehető lesz az egész emberiség. ami azért előnyös. s őszintén megvallotta. egy . Ne vesztegessük beszédre az időt. Tót helyeselt. sör nélkül. nagyrészt a dobozhajtogatásnak köszönheti. hogy eddig Hellebrandt hadnagy volt a szobatársam. hogy a két nő leszedje az asztalt. mint a sakk. Vacsorázzunk. de mihelyt kiérkezem a frontra. Ez nem kétséges. (Régen: vacsora. Dobozolni a legjobb a világon. Levetkőzte katonás tartózkodását. hanem mert az őrnagy vonzalmának egyre feltűnőbb jeleivel tisztelte meg Tótot.Nem is tudom. Véget ért az ebéd. Az őrnagy azonban ezt a rövid semmittevést is sokallotta. Lehet. amikor végre munkához láthat. és lássunk munkához! Asztalhoz ültek. darvadozott a vendég. hogyan fejezzem ki hálámat. Követelte. kedves Tót. Utoljára rumot. de azért a doboz. ahol lakom. sokkal több ember foglalkozhatna dobozcsinálással. vélekedett Tót. Istenem. kettőzött őrség veszi körül.) Hátravolt. és behordja a kartonokat a dobozoláshoz. hogy a levesből Tótnak adják az összes csirkemájat. nagyon hasznos volna. Ó. Az őrnagy egyre közlékenyebb lett. mert az iskolaépületet. Ne hálálkodjanak. És akkor az egész emberiség áldani fogja a nevüket. A vendég elnézett a messzeségbe. A férfiak nem áradoznak. Ez. elmosogasson. Szórakoztatóbb. hogy más lesz az elnevezésük. Előbb sört ittak. Az volna jó. a maguk kedves fia kerül a helyébe. mert végre biztonságban tudhatta a fiát. Nem szólt többet. magyarázta az őrnagy. Egyszer talán eljön az az idő. Fölébredéskor már alig várja az estét. ha még több.. mint amikor a felnőttek elkényeztetnek egy kisgyereket. Minden nemzet más színű és más formájú dobozokat csinálhatna. Ilyenkor hamiskásan rákacsintott Mariskára. Nemcsak. mondta az őrnagy. és odaszólt Tótnak: .

hogy megsebesült. pontosabb fölvilágosítást tudnék adni. Mariska se tudta. de így ránk sötétedett a félúton. csinosan. Békésebb. végül öt kartonlapot A gép hibátlanul szuperált. és nézte az utcát... Korán elindultunk hazafelé. belekarolt Tótba. mosolyogva. hogy a legféltettebb lény. Kézigránátot nem dobhattak ránk. és egy arra járó német páncélos alakulat fölvette. szakadatlanul. és a saját lábán elment. ajkukon mosoly. a zászlós urat már nem találtuk. csak állt és várt. egy merész álom izgalma. Egy nagy rúd szalámival integetett. boldogabb képet festeni se lehet. hogy segítséget hozzak. zászlósi egyenruhában. közben harsányan biztatta három. és némán. Így indultak hazafelé. kitűnő hangulatban. Ha nem lettem volna olyan kábult. kitüntetésekkel a mellén. tele bizakodással. de csak kisebb sérüléseket szenvedtem a szélvédőüveg szilánkjaitól. dolgozni kellett. Amíg föl nem virradt a hajnal. ahhoz pedig. elmélázni. Amikor odaérkeztünk a gépkocsi roncsaihoz. pihenni. Az őrnagy először csak csúsztatott a penge alá. Csak egy rózsaszínű füstfelhőre emlékszem. Ó. így azonban csak remélem. Az asszonyok ősidők óta nyugtalanok. aztán a kantinban söröztünk egy kicsit. Mariska a kertkapuban várta őket.No még egyet! Hajrá! Előre! Nyomás! Nem volt már idő ölbe tett kézzel ülni. Most azonban hinni sem akart a szemének. Utána a maguk kedves fiával fürdőbe mentünk. aki az életénél is drágább. és így el tudtam vergődni valahogy a legközelebbi faluba. mint nekem. Hogy mi történt voltaképpen. hogy ránk lőjenek.. a nagy jövő igézetében. De mit számít ez.. (Szétázott az esővizes hordóban. arra csak következtetni tudok. megállás nélkül. mi lesz e kiruccanás vége. mert az országút két oldalán száz-száz méterre ki volt vágva az erdő. a drága fiú sose jött haza üres kézzel. Lehet. Tóték munkához láttak. amelyikkel Varró őrnagy urat a kurszki vasútállomásra vittük. amikor a férfiak elmennek sörözni. biztonságban van?! . amitől a vendég Most már ontotta a kivágott kartonokat. valósággal megrészegült. hogy nem történt semmi baja. egyre jobban összemosódott előtte a két alak. Tisztelettel Gyurica Sándor gépkocsizó honvéd. teljes épségben. ha az ember tudja.. Gyula! Tábori lap Tisztelt Tót úrék! Én vezettem azt a gépkocsit. Fizetett. hanem Gyulát. s Tótékat: . már túlságosan besötétedett. karcsún. Én először teljesen elkábultam. Ahogy közeledtek. már nem az urát és az őrnagyot látta jönni. mely a motorházból hirtelen kilövellt.) *** Az új margóvágó nyolcvan centiméteres karja döndülve lecsapódott. hogy a zászlós úrnak talán még annyi baja se történt. de az is lehet.nagy várakozás.. aztán négy.

mert már megelőzte őket valaki. amikor betántorogtak a szobájukba: . épp Gizi Gézáné ablaka előtt állt a transzformátor. mint eddig tették. Ebből lett a baj. hogy levegőzzenek egyet.Csak ön után . háromszornégyszer oda-vissza. A két férfi a kései ebéd után a júliusi égbolt csillagderengésében indult el hazulról. Újra átugrották az árnyékot. Az éj sejtelmes fényét csak itt-ott szakította meg egy kivilágított ablak. édes jó Lajosom! Egy kis jóakarattal csodát lehet művelni. ugyanarra a pontra meredve. a két férfi sétálni ment.mondta az őrnagy. Így például Gizi Gézáné (egy kétes hírű nő) ilyen idő tájban mindig égette a villanyt. csak szusszantott. A buszmegálló felé sétáltukban Varró őrnagy ezt a sötét csíkot ároknak nézte. hogy tájékoztassa a hozzá igyekvő kikapós férfiakat. hogy Gizi Gézáné ablaka e nap estéjén mihamar elsötétedett. hogy mialatt az előkészületek folytak. várhattak egy jó darabig. hogy máskülönben kínos.Tessék csak . Tótnak két lehetősége volt: .Látod. az iménti árok helyén csak a sértetlen. ő is svungot vett. rögtön az ebéd (vacsora) után. gépiesen megálltak. szürkén derengő útburkolatot látták.mondta Tót. Visszajöttek.A világért sem . sőt nevetséges helyzetbe hozza az őrnagyot. majdnem derűsnek látszott. Útjuk Tóték házától az autóbusz-megállóig vezetett. aztán svungot vett. minthogy beszélni már nem tudott. felmérte az árok szélességét. Ezt a műveletet még egyszer megismételték. .mondta az őrnagy. Tót. Varró őrnagy ilyenkor már nem tudott hová lenni a türelmetlenségtől. Továbbmentek. Ki hitte volna. Amikor a sétálók a ház elé érkeztek. tudván. Szokássá lett. és ügyesen átugrotta. Ti. miközben szívták a jó hegyi levegőt. Kimerültségében is nyugodtnak. mint a síkságié.Mondta is Mariska. Ők azonban. az úttestet vizsgálva. és barátságos eszmecserét folytattak. *** Az első aggasztó jelenség a szökést megelőző nap estéjén történt. No de meddig tartott ez a nyugalom? Mindössze két napig. látod. . Orvosi vélemény szerint a magaslati vidékek lakossága erősebb szexuális jelleggel bír. A zömök vasszekrény árnyéka rézsút keresztülfeküdt a betonon. Ha az ablaka elsötétedett. . Mit tehetett volna Tót? Ő is megállt. ő is átugrotta. Nem csoda tehát. . hogy baj lesz belőle? Mátraszentannának nem volt közvilágítása. Cselekedni kellett.Nem szeretem az udvariaskodást. E napon is elindultak. Egy szempillantásra megállt.

hogy méltóságán aluli helyzetbe sodorta fia parancsnokát. hogy továbbmentek. Elképzelhető egy kedvező folytatás is. Ezzel még jobban felzaklatta Tótot.1. A két sétáló azonban. azt a látszatot kelti. ugrott egyet az ablaka előtt. erőltetetten mosolygott. Nagyot köszönt Varró őrnagynak. feltűnő előzékenységgel bánt a vendéggel. mint a síkságiaké. Hogy kiengesztelje. Az történt. szántszándékkal egy másikat hozott ki a szobájából. Azzal vádolta magát. A tudomány mai állása szerint a magaslati vidékek lakosainak szexuális érintkezése forróbb. ő is ugrott. Tót a két rossz közül a kisebbiket választotta. Ezzel beismeri. Mintha mi sem történt volna. 2. a csábmosolyokat pedig rideg arccal fogadta. továbbmentek. és épp Gizi Gézáné ablaka alatt találkozott a két sétálóval. feltűnő halkan beszélt. aki most már bűnbánó arcot öltött. a verandán alája készítette a székét. a fronton harcoló unokaöccse. hogy a két férfi. hogy háromszor egymás után bolonddá tartotta az őrnagyot. de tekintélyének egyszeri megrövidülését legalább nem tetézi egy másodikkal. Így pl.eszébe jutván a közeli nyugdíjaztatása. és lendületesen átugrotta a nem létező árkot az iménti árnyék helyén. és . Ráadásul az történt. t. Elképzelhető egy kedvezőtlen folytatás is. Ezzel azonban mint mátraszentannai lakos. ez következett be. hogy először Tótban elkezdett dolgozni valami nyugtalanság. Sajnos. a két jó barát még jobban összemelegszik attól. Az őrnagy következett. aki természetesen tisztában van a betonút állapotával. A felkínált széket nem fogadta el. vagyis hol égett nála a villany. ahol valójában csak egy árnyék feküdt. Ő is a kisebbik rosszat választotta. Ugrik. Ezzel viszont azt a látszatot kelti. nevezetesen. Neki is két választása volt: 1. még nem lett vége a kínos históriának. Nem ugrik. mert éppen arra emlékeztette az őrnagyot. Svungot vett. amelyben az államellenes felforgatás vádját emelték ellene . Ő is lendületet vett. amire nem akart gondolni. akár volt vendége Gizi Gézánénak. Gizi Gézáné tehát ilyen szép nyári éjszakákon nagy forgalmat bonyolított le. Előzékenysége azonban célt tévesztett. s ezzel ároknak nevezi ki egy árnyék hűlt helyét. hogy ezzel is aláhúzza a maga jelentéktelenségét. állandóan hajlongott. Az ilyesmi nem marad következmény nélkül. hogy ő tovább is ároknak minősíti azt a helyet. Nem ugrik. hol nem. hogy végre istenigazában kiugrálhatta magát. valamint egy régi idézés. Ezt ismételten megtette Varró őrnagy és a vendéglátója.habozás nélkül átugrotta a transzformátor árnyékát. 2. De azzal. Ugrik. hogy az aggregátor gépésze épp akkor igyekezett haza munkájából. . és í. akár nem. drámaibb s ezáltal rövidebb ideig tartó. igyekezett kihúzódni az őrnagy látóköréből. hogy egy tanulatlan községi tűzoltó csúfságot csinált belőle.

Hiszen vége lett a bizalmaskodásnak. Persze. A halk beszéd pedig egyenesen felbőszítette. amikor az őrnagy elengedte a margóvágó fogantyúját. hogy a nagyanyám Skultéti lány volt. felelnie kellett. hogy egy szavát sem értem. Már jó ideje hajtogatták a dobozokat. kedves Tót? Amióta Varró őrnagy Mátraszentannán tartózkodott. a következőképpen értette Tót szavait: .Sózza be a nagymamája dupla cimpás fülét! Egészen természetes. ha akkor is hallgat. vége a Tótomnak. Tótocskámnak. egészen ártatlanul hangzott. Behúzta a nyakát. hogy nem jól értette Tót beszédét. ötödik gyereke egy falusi szűcsmesternek. . Eddig azonban.Még mindig nem értem. annál karakánabbul fordult el tőle. mint gombostűn a gomb. Minél bűntudatosabban pislogott rá Tót. évek. Ő ugyanis.Ezt kikérem magamnak! Tudja meg. Tót ugyanis elővette régimódi zsebóráját. ha kérdezték. hogy kérdezetlen nem szól többé egy árva szót sem.Már megint úgy motyog. máskor is előfordult. A némaságot nem lehet se rosszul érteni. hogy az őrnagy arca elváltozik. amikor észrevette. Épp ellenkezőleg: nyílt kihívásnak tekintette. körülnézett. és rárivallt Tótra. Jobban tette volna. Színét veszti.. se félremagyarázni. korszakok). legalább félreérthető volt. . mely annyi bonyodalmat zúdított rá. ahogy utóbb a kimagyarázkodáskor kiderült. Talán viccelni akar velem? Tótnak nem viccelni.. megfogadta. . kiéleződnek rajta a redők. vége a levesébe csempészett csirkemájnak. Tót hangosan elismételte a fenti választ. földig hajolva.Mélyen tisztelt őrnagy úr. hogyha az ötvenedik születésnapján. mintha nem értené. háromnegyed egy. Vannak percek (órák. A helyzet romlásának ékes bizonyítéka. és némán hajtogatta a dobozokat. A kérdés. hanem sírni lett volna kedve. és így szólt: . amikor a hosszú élet titka a hallgatás. kérem? Egy szót sem értek a motyogásából! Tót elismételte szavait. és szokásos előzékenységével megkérdezte: . Az őrnagy úgy tett.Mit mondott. Az őrnagy a füléhez tartotta a tenyerét. hogy ilyen sértés hallatára nem tudott magán uralkodni.Az őrnagy ezt se vette jó néven. Öklével az asztalra csapott. de a borsodivánkai iskolaigazgató megtiszteltetésnek vette. . kezet csókolhatott neki! . amit a vendég a válaszból értett. amit az őrnagy félrehallott. s úgy beszűkül a szeme. hogy Tót válasza most is hasonlított ahhoz. Kezéből azonban majdnem kiesett az óra.Nem akarnak lepihenni? Hány óra magánál.

Lajosom.Nem tudtok beszélni? .Mit tettél már megint. Ezt Mariska kénytelen volt elismerni. hogy az emberek nem szoktak ok nélkül megsértődni.csapott az asztalra ingerülten Tót -. . Ágika se vonta kétségbe. Később szomorúan megcsóválta a fejét. . Aki valakit ok nélkül megbántott. ha valaki csak úgy a levegőbe beszél. Ezt mondtam. hanem megmondtam a pontos időt. jó Lajosom. *** Más ember. Tót bosszús lett. hogy azt másvalamire is lehetett érteni. és csomagolni kezd.kapott bátorságra Ágika. ilyen vádló tekintetektől ösztönözve. mert a múltban is mindig ez történt. . Ágika adós maradt a magyarázattal. Nem lehetetlen. édes. még akkor is. csak ennyit mondott: . jó Lajosom? Mind a ketten iszonyodva nézték Tótot. . és könnyes szemmel meredt maga elé. . . édes. aki azonban csak bután bámult maga elé. Először nem történt semmi. kifejezéstelen arccal. a fiókokat huzigálja.kérdezte. vagy nem ezt mondtam? Körülnézett.. ha (kivételes esetekben) nem volt igaza. és ő is megcsóválta a fejét. mint akinek nincs mersze beszélni. Ágika is hallgatott.Csak arra kérünk. A történtekért kizárólag az őrnagyot hibáztatta.kérdezte értetlenül. Nyilván arra várt. jó Lajosom. hogy a papa esetleg úgy közölte a pontos időt. Tót azonban csak ült.jajdult föl Mariska. .Nem jó. s még csodálkozott is.Sarkon fordult. magától is tudta volna a kötelességét. hogy esze ágában sincs bocsánatot kérni. Mariska.Miért csóváljátok a fejeteket? Ágika elfordult. .Bizony ..Mit bámultok úgy rám? . . mert a kiszűrődő zajok elárulták. Mariska is csak sóhajtott egyet. hogy a felesége meg a lánya várakozva néznek rá.Én azt mondtam: háromnegyed egy. konok. . Szobájába rontott. Csak azt fűzte hozzá. édes. Erre Mariska fölsóhajtott. . hogy vendégük lecibálja kofferét a szekrényről. hogy máskor légy egy kicsit elővigyázatosabb.Én nem a levegőbe beszéltem . melyről messzire lerítt. Tóték megdermedve ültek. Becsapta az ajtót.Jaj.Elutazik! . Mariska hallgatott. miután köténye sarkába fújta az orrát. hogy a felesége meg a lánya igazat adjon neki.szólt rá Tót. .Ne jajgass! . Most azonban (amikor igaza volt) nem ez történt. kövesse meg.

de már máskor is előfordult. Viszont. de az bizonyos. ha egyszer a pontos időt kérdezték tőle? Ebben Mariska igazat adott neki. Kijelentette. de azért kezdett kicsúszni a lába alól a föld. arra azonban semmi oka se volt. Először ő is igazat adott az apjának. . egy ilyen komoly percben ő se hallgathatja el az igazat. Mariska azt mondta. mégis úgy rémlett neki. Az még esetleg elképzelhető. Ágika nem akart erről beszélni. hogy eszébe juttassa az urának a vasúttól történt nyugdíjaztatása előzményeit. mondta Mariska. Mariska a „fül” szóra nem emlékezett. hogy például a múlt hét szerdáján. A nyugdíj szó hallatára Tót paprikavörös lett. Ezt Ágika is belátta. hogy egy dicsértessékkel üdvözölte a papot. mint mondotta. Mariska is gondolkozott. Tót azt állította. hogy ő vakon bízik ugyan az urában. Mariska neki is igazat adott. Vajon kinek a fülét emlegette volna ő. mire céloz a lánya. Végezetül aztán Mariska is megszólalt. de arra se mert volna megesküdni.Bizony. hogy a plébános néhány nap óta nagyon hűvösen fogadja a köszönését. hogy a „fül” szó kiszaladt a száján. hogy mindez merő képzelődés. az ő férje még sohasem bántott meg senkit. Most már Tót se volt egészen biztos a dolgában. Ágika bocsánatot kért. hogy szavait másra is lehetett volna érteni. de fejcsóválás is. habár nem emlékezett szó szerint a kérdéses mondatra. hogy az őrnagy nagymamáját emlegesse. Tót hallani kívánta. hogy ő nem volt jelen. Ágika gondolkozott. de azért. és ilyesmit el se tud hinni az uráról. Tót nem nagyon hitte ugyan. se nemet. Ő ugyan nem emlékezett semmiféle retekre. sőt úgy tudta. az se lehetett sértő a vendégükre. mintha a papa valakinek a fülét is szóba hozta volna. hogy papa minden ok nélkül furcsa dolgokat mondott. hiszen Gyulájuk életéről van szó. de azért sem igent nem mer mondani. Éppen ezért kötelességének tartja. mintha a „fül” szó az őrnagy úr nagymamájával kapcsolatban hangzott volna el. Tót meghökkent. de hosszas nógatás után elmondta. de ha igen. Ha az őrnagy úr megbántódott. hogy ez a szó nem hangzott el. Szemmel láthatóan nehezére esett a beszéd. hogy az bólintás is lehetett. a volt Klein-féle vendéglő előtt a papa köszönés helyett „te fekete retek”-nek nevezte Tomaj plébános urat. de aztán egyre inkább úgy rémlett neki. hogy régi dolgokkal hozakodik elő. Mariska erre olyanformán kezdte ingatni a fejét. akkor bizonyára volt rá oka.

hanem az álmai sem olyan nyomasztóak már. akkor az igyekszik megfeledkezni erről a megalázó emlékről. Mariska azonban úgy vélte.Érthető is. Felnőtt ember nem hagyja el otthonát és családját. de miután elfoglalta helyét az asztalnál. . hogy szökése és a fenti epizód között nincs és nem is lehet okozati összefüggés. hogy menjen. hogy éppen Tót érdekében jó volna végre szembenézni az igazsággal. mondta Mariska. épp abban a percben. mint amennyit az önérzete el tudott viselni. Ez már csak azért sem hihető. Tót elszökött hazulról. akkor a fellobogózott. hajnali három óra hat perckor. meg nem esküdött rá. Mariska azt mondta. aki kilenc évig szolgált mint feddhetetlen tolatásrendező Felsőpiskolc vasútállomáson. Belekaroltak.. Mindnyájan emberek Tót morgott valamit. Tót Lajos felhördült. se beszéd. még a küszöbön is átsegítették. ha mégoly fárasztó is. Gyengéden az ajtóig kísérték. az éj hűvös áramlatait. és a szebbik felét mutatta a tovasuhanó előkelőségeknek.. akire addig sose volt panasz. mindjárt meg is bocsátott neki. hogy ő ki tudja elégíteni az ura kíváncsiságát. míg Mariska és Ágika újra lelket vert bele. hanem szemmel láthatóan a legjobb kedvében volt. leeresztette a nadrágját.Ebből egy szó sem igaz! . hogy szavahihető szemtanúktól a saját fülével hallotta a történetet. Mi több.. Tót magába roskadt. a nála megszokott nagylelkűséggel. Ez történt. Tót kijelentette... Néhány óra múlva. Örömmel hallották. és úgy szóval tartotta őket. Ha egy embert.. s Mariska elmondta. Ugye. hogy a kedves vendégnek nemcsak a közérzete és az étvágya javult. Élvezte a friss levegőt.Kérem. A munkában. szipogta Mariska.Ki beszélte be neked ezt az ostobaságot? Ő is kételkedett benne. percekbe telt. még nyomatékosan ki is jelentette: . hogy erre ő is kíváncsi volna. kedves Tót? szemrehányást. még a Berger úrék mozijában. nyugdíjba küldenek. hogy észre sem vették az idő múlását. és sírva fakadt. egészen odáig. virággal díszes felsőpiskolci vasútállomáson. és kérjen bocsánatot az őrnagytól. amikor kijöttek a szobából. ahol vigyázzba állt az egész vasúti személyzet. ne tegyenek neki vagyunk. mert az őrnagy. .kiáltotta. . mindig van valami vigasztaló. Ágika befogta a fülét. hirtelen hátat fordított a vonatnak. egyik napról a másikra. Ez több volt. Nem volt valami jó állapotban. az egyik tolatásrendező. Ráadásul az őrnagy nemcsak hogy nem neheztelt. se szó. amikor a különvonat keresztülszáguldott az állomáson. mint ideérkezésekor. csak ahhoz ragaszkodik. mert valaki nem jól értette a szavait. Akkor aztán kérlelni kezdték. hamarosan összeszedte magát. míg egy Singerné nevű jegyszedőnő. hogy amikor Viktor Emmanuel olasz király Magyarország kormányzójának vendégeként őszi körvadászatra utazott az észak-magyarországi erdőségekbe. hogy Ágika fogja be a fülét. Nyilvánvaló.

ha az őrnagy közbe nem veti magát. Hogy ásított. hogy nem ásított. Tót Lajos elásította magát.Ha ez csakugyan úgy van . mennyire szívére vette a vendég Tót első ásítását. hogy mérgesen ráripakodott a feleségére: . melyet akkor még néhány mentegetőző szóval jóvátehetett volna. . Senki se gondolta. Ezen mindnyájan jót mulattak. bár az asztalnál ülők élénken emlékeztek rá. olyanféle gátlástalansággal. eleinte konokan. Tót azzal tette föl a koronát. Minden érv és bizonyíték lepattant róla. .A legutóbb például azt álmodta már.Soha! . ajkukra fagyasztva a szót. hajlandó bizonyos óvintézkedéseket tenni. hogy nem akart ásítani. . még Tót is szélesen elmosolyodott. vagy Tót úr emlékszik-e rosszul. . Ezt a kérdést azonban csak ő maga tudja eldönteni. vagy mi? Amikor a fejére olvasták.Szíves-örömest . amelyekkel elejét lehet venni a további ásítozásnak? . amit beleszórnak egy szép lány nyakába. . melyet a vadász golyója szíven talált.kérdezte az őrnagy -.Később sem lesz . egy visszaeső bűnös szívósságával. hogy ebben az emelkedett hangulatban. tehát nem is túlságosan későn.jelentette ki Tót.Most sincs . s hogy kacagott az ő csiklandós érintésétől az álombeli lány. az általános jókedv közepette. Az történt.És később? .Ennek igazán örülök . hogy nem sokkal az első kínos félreértés eloszlatása után egy második. akkor ez annyit jelent.érdeklődött az őrnagy. hogy vette be magát mind mélyebben a leány ruházatába. Meg is dermesztette őket a rémület. megpróbálta letagadni tettét. E baklövésre azonban. ahogy reptében akad el egy madár. .mondta Tót.Mit bámészkodtok? Púp nőtt a homlokomon. apróra elmondta. jóval virradat előtt.Eszem ágában sem volt ásítani . még hagyján. milyen terveket forral. aminthogy arra se számított senki.Voltaképpen mindegy. Nem hitt a lányának. hogy mit cselekedett.mondta Tót. még kínosabb meglepetést tartogat nekik. hogy ő egy zacskó viszketőpor. Gondolkozzék rajta. .mondta Tót. kedves Tót. egyenesen az őrnagy arcába. elakasztva kezük mozdulatát. . mintha az őrnagy orvos volna. Talán sohasem ért volna véget a vita.Nem fogja ezt esetleg megbánni? . hogy hagyják abba ezt a meddő szócsatát mondta lefegyverző szelídséggel. méghozzá a legkihívóbb módon. . s ő a lobos manduláját akarná megvizsgáltatni vele. Ha ő úgy érzi.Arra kérem magukat. Nem hitt a feleségének.Eszerint most sincs kedve ásítani? . hogy mi láttuke jól.mondta az őrnagy.

az ásítás megelőzésének többféle módozata van. viszont őszibarack még nincs. melyen ő volt látható. a szolgálati pisztolyát.kérdezte. a szilvaszezonnak már vége.. aztán sugárzó arccal egy tyúktojás nagyságú tárgyat hozott magával. amiért a fronton főbelövés jár. miközben hol a tárgyakat. . mert hirtelen fölpattant. egy doboz féregirtó port. Tóték szerencséjére azonban ő már e téren szert tett némi tapasztalatra. s különféle használati tárgyakkal tért vissza. és kész! . mint Tót.magyarázta az őrnagy. Töprengő arccal végigkutatta zsebeit. . se lenyelni nem szabad .kiáltott föl az álmélkodó Mariska. hol Tót száját nézegette -. Mariska. egy porosnak látszó műpálmának dőlve. Persze. hogy az őrt álló katonák egy szilvamagot tartottak a szájukban. Ott ő úgy segített a bajon. Sajnos.mondta az őrnagy. .Nem baj.ezért is hívták „csipogó”-nak -. hadnaggyá avatása napján. mondta. Mariska megcsóválta a fejét. . nyílt ellenszenvvel nézte a kis zseblámpát. .Parancsoljon. . melyről kiderült.Nincs véletlenül valamilyen gyümölcsmag a háznál? . de az őrnagy megvigasztalta: .Se megrágni.Még ilyet! .Hát mi lenne? .Nekem ez sosem jutott volna eszembe! . Ha azt megnyomták. ahelyett hogy örült volna. továbbá egy bekeretezett fényképet. de egyik sem ideális.. .Nagyszerű! .Csak arra vigyázz. A fronton ugyanis az éjszakai őrségre vezényelt katonák gyakran hajlamosak az ásításra.Mi legyen ezzel? . Maga Tót azonban. Kijelentette. a lámpa berregett .csapta össze a kezét Ágika. . kedves Tót úr! .kacagott föl Ágika. mint a savanyúcukrot. Odanyújtotta a csipogót Tótnak. . Úgy látszik. és az égő kigyúlt.figyelmeztette az urát féltő gonddal Mariska. mint egy kis dinamós zseblámpa.Csak szopogassa szépen. Aztán fejéhez kapott. és felkiáltott: . . amit keresett. aki a leváltásukra jött. karddal az oldalán. közölte. Majd én kitalálok valamit. Az oldalán egy kis kar volt. mert az ásító embert könnyen elnyomja az álom. mennyire bántja a dolog.Pedig milyen egyszerű megoldás! . Letett az asztalra egy Kodak fényképezőgépet. hogy ezt el is várta egy ilyen kitűnő embertől. nem találta meg. melyet aztán átadtak annak.mondta. szobájába sietett. s ez azért veszélyes.. Látszott rajta.Mindegyik jó . ahol végigkutatta fiókjait. hogy le ne nyeld .Kapja be az apu. hogy nem más.Hopp! A csipogóról majdnem megfeledkeztem! Mindent visszavitt.kérdezte.

vagy talán csak a „csipogó” név nem tetszett neki.Azt hiszem. Ettől kezdve nem volt semmilyen fennakadás. Tót a fejét rázta.Eleinte talán kissé furcsa érzés lesz. de . . Még csak fáradtnak se látszott.néma megegyezéssel . Még senki se szökött meg azért. mert amit egyszer a szájába vett. amikor fölfedezték Tót eltűnését. Lehet. Távolléte azért sem szúrt szemet a többieknek. Tót egyszer sem ásított.szólt az őrnagy. .Hát hová máshová. Annál nagyobb volt a megdöbbenés.Így még sokkal csinosabb az apu! Erre ő valamit válaszolni akart. Jobbat nem is tehettek volna. A többiek összenéztek ugyan. Ő ezt nem meri a szájába venni.Te is azt mondod. azt lenyeli. s a szemüket is csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták nyitva tartani. most sokkal jobban fog menni a munka. mondta. égője pedig kigyulladt Tót fogsora mögött.Remélem. Minden férfiassága ellenére is volt benne egy gyerekes vonás. mert tovább is húzódozott ettől a megoldástól. Mindnyájan mosolyogtak. ami se korához. . nincs rossz íze? . Kezéből ugyan most is csupa félvállas doboz került ki. Mindezt csak azért kell hangsúlyozni. Segélyt kérően nézett a feleségére. ez azonban nem állt neki rosszul. mint egy műfogsort.nem szóltak egy szót sem. mert az egri Sanitas- . amikor véget ért a munka.csodálkozott az asszony. de egy zseblámpát ugyanúgy meg lehet szokni. hallgattak. Ültek.kérdezte. . vártak. Ágika meg is jegyezte: . Igaz. nehogy valaki az imént megtörtént és a később történendő események közt összefüggést keressen. ahogy egy anya eteti gyermekét. A zseblámpától egy kissé kigömbölyödött az arca. . .nyugtatta meg mosolyogva a vendég. de a nyelve mozgásba hozta a lámpa karját. Még ez se győzte meg Tótot.Ettől nem kell félnie . s Mariska oly gyengéden dugta be a csipogót. Egy rövidke idő múlva Tót előmászott az asztal alól. Mariskám. még mindig duzzogó arcot vágott. mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott. Hiányát nem mindjárt vették észre. Ebben nem is tévedett. édes.Ne vesztegessük az időt! . Hirtelen lemászott az asztal alá. de legalább nem ellenkezett tovább. amitől az berregni kezdett. hogy még kéretni akarta magát egy kicsit.Tót azonban akadékoskodott. jó Lajosom? . hogy a feje se látszott ki. Tót még egyszer körülnézett. hogy vegyem ezt a holmit a számba? . mindenki kimerülten támolygott ide-oda. Magától nyitotta ki a száját. Föltehetően akkor szökött meg. de úgy. de ezt már megszokták. s aztán olyat tett. se társadalmi állásához nem illett. habár egyetlen épkézláb ellenérvet se tudott fölhozni.

Először azt hitte. mint bemászni valami alá. Tót sehol. a gyóntatószékben megvallotta neki. Hiszen olyan jól ment minden. hogy mit lehet ez ellen tenni. Egy idő múlva mégis föltűnt a házigazda távolléte. ép idegzetű.. Hová lett? És miért ment el? Talán megint fölütötte az orrát valamiért? Alig hihető. eltunyulnak. Még egy olyan nagydarab ember is. Néhány perc múlva. régi prédikációikat ismételgetik. fölverték utána a szomszéd kerteket. Ekkor azonban hangos horkolás ütötte meg a fülét. A bartalaposi völgyet. aztán az egész falut. jobban mondva. Még nehezebb volt őt felébresztenie. hogy összeszedje a kész árut. A vidéki papságot sokan félreismerték.kötszergyár teherautója havonta csak egyszer járta be a vidéket. hogy sokszor olyan csavaros lelki problémákkal kerülnek szembe. E látogatás még nem volt esedékes. *** Tomaji főtisztelendő úr e nap délutánján a hegymászástól kifáradva tért haza. majd keresni kezdték. már a saját horkolását hallja. Már e kis ízelítőből sejteni lehet. amikor egyházközségnek egyik tekintélyes. Tót vallomása azonban még őt is megrendítette. hatalmas gúláik minden talpalatnyi helyet elfoglaltak. hogy nincs hőbb vágya. De mostanában. A mátraszentannai plébános hosszú évekig nyugodtan élte világát. különösen az új vágógép jóvoltából. hogy meggyőződéses kommunistának érzi magát? Arra a kérdésre. nagy mennyiségű doboz gyűlt össze. hogy Tomaji vértezve volt a legbonyolultabb lelki nyavalyák ellen. A Bábony tisztásait. Kint a napsütésben mindjárt meg is mutatta az árnyékát. a plébános hústalan böjtöt javasolt. Még annál is nehezebb szóra bírnia. ámde a horkolás folytatódott. Tegnapelőtt azzal állított be egy fűrésztelepi munkás. hogy a saját árnyéka üldözi. Bejártak minden zugot. mely valóban csendőregyenruhát viselt. Visszatartotta a lélegzetét. Milyen tanácsot lehet ilyenkor adni? S mit mondhatott volna Tomaji főtisztelendő úr Leonhardt luxemburgi hercegnek. Arról azonban nem beszél senki. egészen a fűrésztelepig. nagy erőlködéssel ami nem tett jót neki.. könnyen elveszhetett e dobozrengetegben. az utolsó héten. amikor a szikár aggastyán (akinek az ereiben angol királyi vér folyt) ugyanannak a napnak estéjén. pompás egészségnek örvendő tagja megtört hangon kijelenti. Állítólag gépiesen látják el szent hivatásukat. . reverendásan végigvetette magát a bevetett ágyon. mert gyomorsérve volt . Azon porosan.sikerült az ágy alól előráncigálni Tót Lajost. Szólongatni. amelyek még egy főpásztornak is próbára tennék a képességeit. miután az uradalmi főerdész anyósának föladta az utolsó szentséget. a hetvenezer holdas uradalmi erdők tulajdonosának. Nem is lehet azt érzéketlenül végighallgatni. és álmosan behunyta a szemét. mint Tót. csak a has örömeinek élnek. mintha meghőbörödtek volna a hívei. Tótéknál tehát.

Ha tudnám. Le kell-e nyelnie a lámpát. Azt mondta. amikor sétálni ment Varró őrnaggyal. hogy a lámpa legföljebb akkora. Most is. Hogy mitől? Nem tudom. fiam? Háborúban vagyunk. mondta Tót. nehogy dobozolás közben elásítsa magát. Mit mondjon neki? Sóhajtott egyet. . Tót azt mondta. . Ott állt előtte ez a szép szál ember. szabad ég alatt). Bárhol van is (szobában. kérdezte a pap. E vágy különben már napok óta kísérti. hátha meg tudnád mondani. hogy be ne másszon a reverendája alá.Ez olyan borzasztó? . talán megszűnnék félni. van-e a közelben megfelelő búvóhely. miközben a főtisztelendő úrral beszél. aztán e szép szavakat mondta: . akinek súlyánál csak a keserve nehezebb. hogy egészen elhatalmasodik rajtam. A harmadik panasza az. A plébános megdicsérte. de nem tudott védekezni ellene. s a felhőtlen égboltra meredve. És hogy miért? Tót nem tudta. miért. A pap csak hallgatta. Az. hogy kénytelen a vendég zseblámpáját a szájába venni. és mindnyájan félünk. alig bír ellenállni a kísértésnek.Ha könnyít rajtad. Akkor talán te se kívánkoznál többé bebújni sehová.Hogy mi alá? Tótnak mindegy volt. A pap biztatta. hogy ez nem egészen értelmes cselekedet. Nem tagadta. kedves fiam. Az ablakhoz lépett. idejött. mi bánt.mondta aztán -. Tót lehorgasztotta a fejét. Tót kénytelen volt bevallani. nem bánom. mint egy tyúktojás. Álmosnak álmos volt ugyan. . hogy tettét szellemi képességeinek birtokában követte el.Nem akarok a kísértésnek engedni. hogy este. az újságok nap mint nap csapataink győzelméről írnak. Mi a második. át kellett ugrálnia a Gizi Gézáné háza előtt álló transzformátor árnyékát. pincében. Gondolkozz te is. hogy ne hallgasson el semmit. tudakolta a pap. őt mindenekelőtt az bántja. mert akkor félős. hogy mondja el a harmadik panaszát is. Ő csak annyit tudott. hogy a sisakját (ha erősen süt a nap) a homlokába húzva kell viselnie. bemászott az ablakon. . mert így kívánja a kedves vendég. Tisztában volt vele. elgondolkozva állt egy darabig. amikor egy belső hang parancsára fölkerekedett. főtisztelendő úr . nagyon nagy-e az őrnagy zseblámpája.Mit tehet az ember a másikért. mássz be egy kis időre a reverendám alá. A plébános érdeklődött. fiam . hogy éppen lefekvéshez készülődött. . őt három dolog bántja. de mi mégis rettegünk valamitől. és lefeküdt a plébános ágya alá. mindenütt azt lesi. már a cipőjét fűzte ki az ágya szélén. mi alá. de azért biztatta.kérdezte a pap.Köszönöm.hárította el Tót. Pedig a harcok nagy messzeségben folynak. de egyébként teljesen beszámítható.

hogy ha sokáig ül egy helyben szegénykém. . ő pedig puskaporos hangulatban rótta a paplak kertjének kacskaringós útjait. A szentmisét félbe kellett szakítani. . amikor Tomaji főtisztelendő úr fülét ismét megütötte a horkolása.Nekem véget ért a tudományom. Becsapta az ajtót. . míg csak lélekszakadva be nem rohant Mariska. A plébánosnak idejében torkán akadtak a megszentelés mindenható szavai. .Attól félek.mondta neki a pap. .mondta Mariska -. .Ez mégiscsak orcátlanság.kérdezte a paptól. . sem a szekrény alatt.ajánlotta a pap. Te pedig ilyen lappáliákkal állsz elő. .Odabent vár az a nyafka urad. A hívek elszéledtek. .Azt neki nem is szabad lenyelnie.mosolyodott el Mariska.Nekem vendégem van.Véletlenül van is egy tartalék ministráló csengőm. .Azért olyan nehéz tanácsot adni. Épp csak szopogatnia szabad. . ahelyett hogy hálát adnál Istennek. A már ismerős hang ezúttal a főoltár csipkés terítője alól tört ki. nem őrizhetem egész nap az uramat. és a ház felé vezette. ismerte be Tót.Még egy zseblámpát se hajlandó a szájába venni. Körülnéztek. Mariska sírva fakadt.tárta szét a kezét tehetetlenül a pap.. s nem is került elő egészen a hétórás miséig. fiam! .Tessék a lelkére beszélni egy kicsit .Hát akkor mondd meg te. A plébános elgondolkozott.bólogatott Mariska. .Most mit csináljak vele? . Újra nyoma veszett. amikor más ember az életéért reszket. . . hogy mit csináljak . .Hisz ez az . vagy éppenséggel a halottait siratja.Nem lehetne egyszerűen odakötözni a székhez? Akkor biztosan nem szökik meg.. Sem az ágy.Olyan lenne. . mint a savanyúcukrot. amiért hozzád vezérelte a fiad parancsnokát? Most már sajnálom. Tót nem volt látható. . vidd szépen haza. de aztán megrázta a fejét. sem a kutya vackán. Tomaji főtisztelendő úr ekkor éktelen dühbe gurult. Tótot betaszigálták a sekrestyébe. sem a szennyes ruha között. és heves rosszullét fogta el.Ne vágj olyan kétségbeesett arcot . mint egy kis bárányka . A szomszédból egy kisfiút átszalasztott Mariskáért. Benyitottak. akkor elalszik.Ennek az a hátránya .A háború kellős közepén vagyunk. Mariskám. hogy a csengőszó idegesíteni fogja az őrnagy urat. .mondta Mariska.Hát akkor kössetek egy csengőt a nyakába . . .A főtisztelendő úrra ő mindig hallgatott. mert tekintettel kell lennünk az ő érzékenységére is. hogy szóba álltam veled! Kirohant. és rázárták az ajtót.rivallt rá Tótra.

A budin ült másnap délelőtt is. étkezés után ismét oda zárkózott.Tomaji plébános bement a sekrestyébe. ha olyan fiúról van szó. ha valamit megígér. és elbújni se fog. Tót szentül megfogadta. mint Gyula. tudva. hogy Tót. és a lelkére beszélt Tótnak. sőt. nem válaszolt. se ágyak. azt állja is. Otthon azonban nem ment a többiek közé. se oltárok alá. Ez hatott. A pap elbocsátotta. nem fog többé megszökni hazulról. elaludt. Így is lett. Ott ült egészen vacsoráig. Amikor Mariska bekopogott hozzá. . Úgy látszik. mivel tartozik egy apa a fiának. A fejére olvasta. Tót egyenesen hazament. kiváltképp. hogy a hátralevő időben igyekszik legyőzni rossz hajlamait. hanem beült a budiba.

Vigyázz rájuk. Azóta sokkal jobb kedvű. Még egy örömhírem van számodra. Mariska.Mi jut eszedbe! Az őrnagy úr csak négy nap múlva utazik. csak egy kicsit szórakozott. . de csak egy diszkrét köhintés hallatszott. A mélyen tisztelt Őrnagy úr megígérte. Mariska. és halkan (hogy az alvó vendéget föl ne ébressze) beszólt az urához. jó Lajosom? . Tót aláírta.Akkor még maradok egy kicsit . hogy jól vagyunk. hogy megdarálják és megeszik. Mariska ünneplőbe öltözött. .mondta Tót.Mi az? . aztán gyűrött pizsamájában. az őrnagy úr alszik.Meddig leszel itt. az ajtórésen becsúsztatta a tábori lapot.Apád a budin ül. borzas fővel. ne egyél zsíros ételt hidegen. *** . Vasárnap volt. és időnkint ott feledkezik mások ágya alatt. ceruzástól. de mi ez ahhoz képest. hogy el ne késsen a miséről.Elmegyek misére .kérdezte Tót. hanem vele fogsz aludni a mostani szobatársa helyett. . Adná Isten. Megnyugtatásodra közlöm. Megcsókolta a lányát. Álomittas hangon jó reggelt kívánt Ágikának. csak te hiányzol nagyon. levitte a budihoz. nemcsak odavesz magához a zászlóaljirodára.érdeklődött Mariska. amikor a hadba vonultakért imádkozik. Eleinte nagyon kimerült és ideges volt. vagy hogy egy kiskutya viszi a szájában és lóbálja. Körülbelül egy negyed óra múlva kilépett a szobájából az őrnagy. Apád is jól van. Az első napokban borzasztó álmok gyötörték. Már harangoztak. bár néha visszahúzódik. annak jeléül. Tudatom. Tomaji főtisztelendő úr. mert eleinte ez volt. hogy a helyiség foglalt. mint például. hogy így legyen. . Ágika nyugtalanul nézett utána. elindult a budi felé. elment. Vigyázz a gyomrodra. Sokszor csókol anyád. nagyokat ásítva. . de már ez a tíznapos pihenés a finom hegyi levegőnkön megtette a hatását. aki csirkét pucolt a verandán. mindig első helyen mondja a nevedet.Elutazik az őrnagy? . jó fiam! Remélem. hogyha jönnek a hidegek. soraim jó egészségben találnak. de a plébános úr beszélt vele. de most már csak tréfás álmai vannak.szólt oda Ágikának.NEGYEDIK FEJEZET Levél a frontra Kedves. hogy ő viszketőpor. *** Megcímezte a lapot. édes. . kislányom. hogy a mélyen tisztelt őrnagy úr is kitűnően érzi magát.

bár nem fizikai. szinte istenítette. Idővel egy óvó burokká. Ez az ernyő minden ok nélkül néha föl szokott dőlni. aki pedig csak jót akart vele. ami a világon szép. melynek egyetlen hivatása. Megérezte. hogy a szeme mozgásának engedelmeskedett. Mariska a hentesbolt előtt sorban állt húsért. hanem inkább lelki. s már hozta is a könnyű fröccsöt.sohasem tépi ki gyökerestül az érzéseit. félig-meddig transzcendens értelemben. mikor kezd szomjazni. Ágika meg. Mihelyt Varró őrnagy betette a lábát. amikor az oktalanul szembeszegült az őrnaggyal. sőt. amikor a bolt előtt megállt egy kerékpár. az apja volt. néha rejtélyes hangokat hallott. Valaki odaszólt: . Mariska lelkében lassan. mialatt az őrnagy aludt. mint Mariska . később az ágyába vitte. ezt első naptól fogva maga tisztította. amikor egy piros rózsába nézünk: ez mind . Érzékenysége napról napra nőtt. Az őrnagy még maga se tudta. és tapintatosan kiment. E ronda jószág kedvéért idővel teljesen hátat fordított apja hibátlan. Minden. hanem a másikba. hogy zsigereiben bélgázok képződtek. Már ő volt a soron. Ágikánál azzal a szemmel nem követhető gyorsasággal. Különösképpen az őrnagy csizmája vonzotta. s Tót hangja helyett most a vendégé rezgett végig az idegzetén. eleven sajthengerré vált. úgy most az őrnagyét szippantotta be. játszott vele. a vele járó idegfeszültség. Egy délelőtt. melyet az egyik szobabérlő felejtett itt. De ő is egyre jobban az őrnagy vonzókörébe került. egy fecske elsuhanása. melyek előre jelezték a vendéget fenyegető veszedelmet. s nem állt rá a szája egyetlen helytelenítő szóra sem. Bensőjét már csak az a vágy töltötte be. Ő még akkor is együtt érzett az urával. a kamaszlányok hevületével. a fiáért. káprázatokat látott. az eddigi vonatkozások helyébe újak léptek. amikor Mariska már fölállt. melyet akkoriban csak jegyre lehetett kapni.Tóték Varró őrnagy érkezéséig példás családi életet éltek. hanem olyannyira maga fölött állónak érezte. mint egy hajasbabával. Mindig a fizikai vonzalmak váltanak át a legkönnyebben. csalogató fényű csizmájának! Egy asszony azonban . Mint egy telepatikus fenomén.és hozzá még sok más . az a szédülés. a csokoládé elolvadása a szájban.Van itt egy Tótné nevezetű? . hogy vendégét megkímélje minden zaklatástól. fokról fokra. dúdolt neki. Ebbe bizonyára belejátszott kialvatlansága. sőt már a férjéért érzett aggodalma. messze távolból megérezte a vendég legkisebb rezdüléseit is.együttvéve ő. Állt például a veranda sarkában a falnak támasztva egy kopott esernyő.egy olyan asszony. Mariska nemcsak szerette a férjét. ahogy a villám nem az egyik fába csap. hogy a vendég a lehető legjobban érezze magát. ahogy eddig apja bőrének szagát szerette. s ezáltal mindinkább az őrnagy közérzetére fixálódott.

figyelem! Tót Lajosné született Balog Mariskát a hozzátartozói várják a férfiillemhely előtt! A hívek vagy nem hallották a hangszórót. . . elkínzott arccal. ősz szakállú zsidó állt. . Ágika rámosolygott. Az őrnagy kopogott. hogy csak a túlfűtött képzelete játszott vele. szakasztott mása Szent Péternek. Illatoztak a mályvák. mely megint föl akart dőlni. és . Szerencsére a hentesbolt nem volt messze. .mondta az őrnagy. Bement a szobájába.Szabad valamit kérdezni az őrnagy úrtól? Az őrnagy megállt. Mariska azonban fölugrott. . a szentmise vége felé. nehogy elkéssem a buszt. és . egy recsegő hangot vélt hallani. Mit akarnak ezek itt? Miért zokog Ágika a verandán? S miért dobálja az őrnagy a nyitott kofferbe a ruhaneműjét? . dörömbölő. . és balsejtelmektől gyötörve futott haza.Halló. Mariska még hónapok múlva is erősítgette. hanem túlharsogva az orgona búgását. Egy szempillantás múlva az égi követ elkarikázott. és úgy érezte.még a levegőben el tudta kapni az ernyőt. Egy kicsit sétálgatott a kertben. vagy pedig nem értették meg a szózat fenyegető jelentését. utat tört magának. Ezúttal nem jelent meg neki senki. Az őrnagy visszajött. mint az előbb .Milyen szép idő van! Az őrnagy morgott valamit. .Süt a nap. Az őrnagy visszament a szobájába. de az ajtó nem nyílt ki. Már a kertajtóból meglátta a budi előtt álldogáló. akadozó hangon. Ágika már a második csirkét kopasztotta. Varró őrnagy megállt a budi csukott ajtaja előtt. mintha egy hangszóró szólalt volna meg. arcszíne kisárgult. Kopogott. Az őrnagy erre már nem is morgott. *** Dongtak a méhek. és bizonyára felébresztette volna az őrnagyot. Amikor harmadszor is dolgavégezetlenül tért vissza a kertből.Nekem ebből elegem van . hogy a bicikli mellett egy jóságos tekintetű. Tót köhintett.Jó lesz vigyázni arra az esernyőre! .Mi tetszik? . Ezt mondta: .elindult a budiba. kiáltozó csoportot. szemhéja veresedett.szólt ki. Mariska hazarohant.intette a hang. Ágika észrevette arcán a csalódottságot.Én vagyok az! .Isten csodája! . újabb szózatot hallott Mariska. Tót köhintett egyet. rámeredt. amikor újra megjelent az őrnagy.Hiába mondták neki. hogy mondania illenék valamit.Segítsen. de azért nincs túl meleg. E szép vasárnapon.kissé sietősebben.

és miért? Végül azt sütötték ki. Ez ugyan elég vérszomjasan hangzott. Szíve dobogott. ingerülten a szobájába rohant. Ingeit csak Mariskával engedte mosatni.szidalmakat szórtak rá. kirohant és segítségért kiabált. Maga se tudta. csapkodva-kapkodva csomagolni kezdett.Ki van abban a büdös budiban? Ágika szeme kinyílt. és mindenen kacag. mellecskéje egészen átforrósodott. Kint javában állt a vasárnapi korzó. Aki tudott valamit angolul. mit vár.. és tisztes távolból . Ki ül a budin. Az őrnagy megállt. akkor majd megmutatom. Odaállt elébe. Lerántotta a kofferét. Aztán kirohant a házból. Először azt hallotta. amit úgy is föl lehetett fogni. összejött egy csomó ember. de a kislány magyarázatától se lettek okosabbak. hogy a házikóban ellenséges ejtőernyősök vannak bezárkózva. máskor pedig hirtelen jókedvű lesz.kiáltotta fenyegető hangon az őrnagy -. . okvetlenül cselekednie kell. hogy az őrnagy úr is úgy van-e vele. Összetett kézzel kérte. és becsöngetett a Cipriani villába. Ágika e kacér blúzban. Érezte a felelősség súlyát.Arra szeretném kérni.mondta legragyogóbb mosolyával. bánatos. hogy néha minden ok nélkül kedvetlen. Futott az őrnagyhoz. de másra is lehetett magyarázni.Azt szeretném tudni. Aztán bekopogott a budiba. mulat? Az őrnagy nem adott határozott választ. . melyet befonva viselt. melynek gallérrészét úgy be tudta tűrni. csak várt. A magas nyakú nyári vászonblúz helyett nagy sietve belebújt egy halványkék slingelt blúzocskába. hogy jobban testhez álljanak. mintha (nem nagy sikerrel) viszonozni akarná a lánymosolyt. Mariska. Ekkor azonban azt kérdezte az őrnagy: . Ágika elvesztette a fejét. Ijedtében megnőtt a szeme bogara. Fogsorát vadul összeharapta. hogy az őrnagy foga összekoccan. . egy szőke hajzuhatag alatt várt rá. ami eszébe jut. először a hívatlan vendégsereget küldte dolgára. .Mert ha a kedves papa truccolni akar velem . angolul. Haját pedig. Ágika megijedt. Behunyta szemét. hogy tessék rám nézni. amikor lélekszakadva hazaérkezett. kibontotta. hogy legyen egy kis ideig türelemmel.Most pedig kérni szeretnék valamit az őrnagy úrtól . Persze. és miért? Ki akar emiatt elutazni. Cipőit. Körülvették a budit. hogy ki vagyok! Szobájába ment. kalapjait Tóttal viseltette egy-két hétig. *** Az európai hírű ideggyógyász nagyon kedvelte Tótékat. de csak egy diszkrét köhintést kapott válaszul. hogy a kivágásból előkandikáltak felsőtestének bimbózó formái. Öklével verni kezdte az ajtót. és tessék szíves lenni kimondani a legelső dolgot. Amikor az őrnagy ismét dolgavégezetlen tért vissza a kertből.

ami eléggé nehezemre esett. hogy ezt maga se bírná ki soká. Én csak azt nem értem. hogy csak gratulálni lehet. A tanár végigmérte.Dehogy betegség . álljon föl egy percre. . maga ment át.Sejtettem .Nincs semmiféle panaszom. kedves Tót. mondta Tót.Ha szabad kérnem.Magának olyan szervezete van. . Szeretnék magával beszélgetni egy kicsit. akkor kezdte a szóban forgó helyet megkedvelni. és ha beriglizem az ajtót. amikor beleteszik a számba.Épp vasárnapi sziesztáját tartotta. . gondosan megvizsgálta.Mit gondol. Tudom.Hát ez a baj. ha szájába vesz egy zseblámpát? . kedves Tót.Érdekes . engedelmesen követte a professzort.Én az átlagosnál magasabb növésű vagyok.Kortünet.. . amikor a kedves vendég megérkezett. kedves Tót. Leszoktam az ásításról és a nyújtózkodásról. hogy bemásszak a plébános úr ágya alá.És a kedves vendégük alacsonyabb termetű magánál? . . átengedte helyét az őrnagynak. hogy szívesen ülök a budin? . Széles homlokával. A homlokomba húzom a sisakomat. ha jobban belegondol a dologba. és elégedetten megveregette a vállát. kedves barátom .Ő nekem legföljebb a vállamig ér.állapította meg a világhírű professzor. Mit lehet még egy apától kívánni? És miért bűn az. milyen magas maga? ..mosolygott a professzor. Beláttam. saját kezűleg dörömbölt a budin. hegyesre nyírt. Tót fölállt. szinte az anyám ölében érzem magam. Hát akkor miért dörömbölnek? Rossz ez? Bűn ez? Vagy talán valami betegség? . mennyire szereti a fiát. méltóságos professzor úr. Lássa be. Én csak azért ülök a budin. Ő ezt a szokást csak néhány nap óta vette föl. Nem háborgat senki. . Tót nem ellenkezett. méltóságos professzor úr. Bár. még arról is lemondtam. hogy mit akarnak tőlem.Magánál hasmenést okoz. de azt mégsem kívánhatja egy őrnagytól. hogy Tótnak szinte jólesett kiönteni a szívét.figyelt föl az európai hírű ideggyógyász. . zümmögnek a bogarak. .. mint egy részeg kocsis.. kedves Tót. . Kijött a budiból. hogy Gyulánk életéről van szó. Maguk ketten ennek a különbözetnek a betegei. mert ott jó. Régóta szeret a budiba zárkózni? Szó sincs róla.Én vagyok itt. .Teljesen normális az emésztésem.bólintott a professzor. kedves Tót. aki dolgozószobájába vezette. de készséggel fölkelt. hogy egész nap fölnézzen a házigazdájára. és ezért még az őrnagy úr zseblámpáját se köpöm ki. . ezüst szakállával oly bizalomgerjesztően nézett rá. De azért mondja el a panaszait. hiszen megtettem minden tőlem telhetőt.

Tud-e így futni. Sikerült. Tót gondolkozott.Mindjárt nem lenne magasabb nála .ismételte buta arccal. . . amikor megszűnt a pestis. aztán lassan berogyasztotta a térdét.Belátom . Ő tehát azt javasolja. Az volna a legegyszerűbb.Inkább azt nézzük. hogy nem tesz jót a szervezetnek. . a könyvespolc létrájára mászni.Ezt én nem bírom ki. sajnos. . Futni is tudott. . . Fölállni. Ő itt mindenkit ismer. és kiszámíthatatlan következményekkel járhat. tud-e így járkálni.De a testmagasságomon. .. ami az egész üdülését elronthatná. A hazamenetel gondolatára Tót elkomorodott.Ne fáradjon . amitől rögtön kisebb lett egy fejjel. leülni. épp a mátraszentannai korzózókra látott.Ennél többet a világ legalacsonyabb őrnagya se kívánhat..Most már nyugodtan hazamehet .Én még a lélegzésről is örömest lemondok .mondta a tanár. ha némiképp berogyasztaná a térdízületét. gyógyítható a veszettség. Minden úgy ment. vagy magára haragítja Gyula parancsnokát? Ez döntő érv volt.Hogy én berogyasszam a térdemet? . A professzor mosolygott. . Mi jobb: ha behajlítja a térdét. Azt tanácsolta.Elég! .jelentette ki Tót. így aztán ez a pozitúra úgyszólván második természetévé lesz.Mert ha muszáj.Átmenetileg vagy állandó jelleggel? A tanár úgy vélte. ha sámlira állítanák az őrnagyot.intette a tanár.Ne hallgasson a hiúságára! . Sóhajtott egyet. nem tudok változtatni. . Az ablakból. hogy még alvás közben is húzza föl a térdét. még rogyhatok lejjebb is egy kicsit.Inkább a fiára gondoljon. Őt is ismerik.. milyen fogadtatásban lesz része. . Ellene szól. . esetleg megüti magát.. . ha valaki folyton változtatja a testtartását. ma. .. ahol állt.Magának ez meg se kottyan. . . hogy inkább Tót mondjon le a kényelméről erre a kis időre.mondta aztán. Megpróbálták.mondta a professzor. rossz emlék csupán a gyermekágyi láz. . .Majd meglátja. mint a karikacsapás. Tót. egyiknek sincs berogyasztva a lába.mondta Tót. hogy leeshetik. . kedves Tót. Tót nézett egy nagyot. S akárhogy nézi őket.. Sokkal nagyobb bajokon is lehet segíteni.De akkor is magasabb leszek az őrnagy úrnál. semmit se tudott ellene fölhozni. az ilyen panaszok játszva orvosolhatók.mondta a nagy ideggyógyász -.mondta a híres ideggyógyász. . habár bensőjében még mindig vonakodott..Nem .Így elég? .

Elindultak az utcán.mondta eltökélten. sőt. Az orvostudomány tehetetlen. Az Acta Medica Hungaricában cikk jelent meg egy zsidó orvosról. most azonban négykézláb körülfutotta. És mi történt? Semmi sem történt. a felnőttek barátsággal köszöntötték. Legföljebb az őrnagy szeme állt meg rajta egy pillanatra.Tegyünk egy próbát .ajánlotta. de akadnak cseplesz kis emberkék. rávigyorgott.Sétáltoksz. tört magyarsággal rászólt: . . az otthoni fogadtatás végképp megnyugtatta volna. az a legszerényebb áldozat.Ne legyen olyan beképzelt. . csak az számít. hogy ki-ki szubjektíve mekkorának hiszi magát. Mariska ugyanolyan örömteli mosollyal fogadta. és figyelje. aki mindeddig félistent tisztelt Tótban. szép számú példát mondhatna a saját praxisából is. aki meg is állt. mintha még a szokottnál is nagyobb megbecsüléssel öveznék. Minden kornak megvan a divatos betegsége. A járókelők nem vettek észre rajta semmit. Azt hiszi. ahol most volt legnépesebb a korzó. kedves Tót.. mint egy kutya. volt. A gyerekek messziről megsüvegelték. Az övéihez hasonló panaszok. és az ujjával tréfásan fenyegetőzve. El is búcsúzott Tóttól. félállati röhögés. kedves barátom . és érdeklődött a családja avagy a vendég hogyléte felől. Ha őt nem kötné az orvosi titoktartás. és Ágikának se tűnt föl semmi. el is kísérem magát. .. hogy senki se ismeri saját testméreteit. A professzor legyintett. aki (száztíz centiméteres hasbőséggel) lakásából rendszeresen a kulcslyukon keresztül távozik. Ha ez megnyugtatja.csóválta a fejét Cipriani. pedig ő egy tollpihét is észre szokott venni az apján. amikor frissen borotválva.Mit vár ettől? .Ujjal fognak rám mutogatni az emberek! . Csak egyszer ütötte meg a fülüket valami vihogó. kilépett a szobájából. a kelekótya levélhordótól. . mostanában általános az a jelenség.mosolygott Tótra. maga az egyetlen? Téved. mit szólnak hozzá az emberek.Sétáljon egyet berogyasztott térddel. mert nem volt szüksége a kíséretére. hogyha behajlítja a térdét. A mai világban mindenki kénytelen áldozatot hozni.. hiszen erre nincs abszolút mérték. így csak arról biztosíthatja Tótot. és megugatta. és úgy is jár haza. de nem lehet rajta segíteni. mint máskor.Háromszor volt már nálam a klinikán.. A többség egy fejjel alacsonyabbnak szeretne látszani. . Így például az agarait sétáltató Leonhardt luxemburgi herceg (aki eddig legfeljebb a köszönését fogadta) most megállt. sétáltoksz? Lányoksz után mászkáltoksz? Ha még ez se lett volna elég Tótnak. Tót elfogadta a megtisztelő ajánlatot.. akik óriásoknak hiszik magukat. . nyugtatta meg Tótot. kölniszagot árasztva. a mai ideggyógyászok praxisában úgyszólván mindennaposak. méltóságos professzor úr . amit a fia érdekében hozhat. Ez Gyuri atyustól eredt.Én így nem megyek végig az utcán.

hogy a vendég fölháborodik. Más ember boldog. meg is kérdezte: . Amikor asztalhoz ültek. . se most. vagy legalább sértve érzi magát. s egy óvatlan pillanatban egyszer csak üresen állt a széke. és ötölvehatolva tájékoztatta férjének konokságáról. étvágytalanul kóstolgatta az ételt.kiáltotta. édes. szépítés nélkül.Háromig számolok! . de hát az a fontos. sörnyitóval fölszerelve. Mit volt mit tenni? Mariska nagy kínban odaállt az őrnagy elé. Aztán. udvariasan bekopogott a kerti házikóba. de legalább elégedett lett volna! Hiszen ennél kevesebbért ennél többet kívánni sem lehet.Mondja csak. De ha arra számított.És már azt hittem. egészen kicsike dolog mégis másképp volna. poharakkal. kérem. Érdeklődött. hogy be van rogyasztva a térde. Cipriani professzor jóslata valóra vált. . se később.Semmi . s újra meg újra szemügyre vette Tótot. és Tót még mindig nem volt hajlandó előjönni. akkor lakatost hozok! Mintha a falnak beszélt volna.Hát nem tudom . hajlandó-e átmenni a Klein-féle vendéglőbe egy üveg jégbe hűtött sörért? Két poharat kért. Az őrnagy szemmel láthatóan fel volt villanyozva.Lajos! . s ha igen.Bement. hogy a vendég elégedettnek látszott a változással. Mi történt magával? . . aztán okos érvekkel igyekezett a lelkére szólni..méricskélte töprengve az őrnagy. De később.förmedt a férjére. vajon Ágika ráér-e. . . . Sörnyitót kért. Tót megátalkodottan hallgatott. amikor már jól benne jártak a délutánban. *** Egy darabig békén hagyták. Amikor fürkész pillantásával már harmadszor végigmérte. . kijött. a vendég valósággal elhalmozta Tótot kedvességének és barátságának jeleivel: ő azonban konok arccal ült. mintha összement volna egy fejjel. jó Lajosom? Csak egy diszkrét köhintés hallatszott a mályvabokrok felől. nem vette észre senki. mintha valami. ahogy még sose beszélt vele. sörrel.mondta Tót.Mintha egy fejjel megnőtt volna! Tótnak ugyan inkább az volt az érzése. Előbb kérő szókkal.. mint egyébkor. . oly pattogó hangon. akkor kellemes csalódás érte. Mariska kiállt a verandaajtóba.Eszerint ő puszta kedvtelésből tartózkodik azon a helyen? Mariska ezt is beismerte. hogy a kedves Tót úrnak el van rontva a gyomra! kiáltott fel az őrnagy.Ha nem jössz ki.Hol vagy. Soha. de amikor ennek se volt hatása. Mariska megpróbálta jobb belátásra bírni. kijött a béketűrésből! .

. méltóztassék helyet foglalni.És mi zúg itt? . hogy őt Tót még mindig félreismeri.mondta Tót. Az őrnagy nem nagy igényű.Én minden sört egyformán szeretek .mondta Tót. hogy az ő kívánalmainak e kis házikó tökéletesen megfelel. A lajt tulajdonosa azonban ellenezte a gödörtisztítást.Ne gondolja. . .Egy bogár .Maga okos ember! Hallja a lombsusogást? . hogy a legszebb perceknek is végük szokott lenni. Nem. mennem kell . Az őrnagy fejcsóválva megállapította.állt föl az ülőkéről az őrnagy.Sajnos. egész ittléte alatt nem panaszkodott semmire. Hiába. mélyen tisztelt őrnagy úr.Hát . Az őrnagy megnyugtatta.mondta az őrnagy. legkevésbé erre az árnyékszékre. a világosat szereti? .Én a maga helyében ki se mennék innen . Mentegetőzött. csak eljöttem magát meglátogatni. kedves Tót úr.mondta az őrnagy.Szép név . amiért ilyen kezdetleges a helyiség. hiszen még sohasem volt ilyen szűk helyen ilyen magas állású személlyel összezárva. Remélem. a poharakat azonban tartaniuk kellett. a lombok susogását.Hallom.Nem is . . faluhelyen nem lehet jobbat várni.mondta szokott szerénységével Tót . . .Érezze jól magát.Ha meg nem veti szerény ülőkémet. .Csak ha muszáj. A sört lábhoz tették. Régi élettapasztalat. . kedves Tót. de azért igyekszünk. Szerencsére. . Miért kellett volna tisztogatni? Hát olyan nagy igényű vendég ő? kérdezte az őrnagy. ha szorongva is.Köszönöm a megtisztelő látogatást. Együttlétük első perceiben Tót némiképpen feszélyezettnek érezte magát. ha jól emlékszik. de már más vendégek is panaszkodtak a szagra. Pedig. .Hogy hívják? . mely minden igényt kielégít. Egészen behúzódott a sarokba.. Egy darabig még elhallgatták a zöld húslégy zúgását. hogy ki akarom innen túrni. pedig már a szivattyút is idehozatta. ami természetes. és mentegetőzött a helyszűke miatt. Hoztam egy üveg jégbe hűtött sört. hogy nem tisztíttatta ki a gödröt.mondta Tót. . .Zöld húslégy. .ha sokat nem is tudunk nyújtani a vendégeinknek. Tótot bántotta. el tudtak helyezkedni.

mint érdekességet. csodálták őket. Mégis. Pardon . a búcsúvacsorán pedig.Tessék máskor is benézni hozzám.Nézzék az aput! .Én pedig azzal a kellemes érzéssel távozom innen. tágra nyitott szemmel. amikor Tóttal ketten maradtak egy sötét szobában. ahol a sötétség nem különbözik a világosságtól. amikor villanyt gyújtottak.csóválta a fejét az őrnagy.állt fel Tót. persze. .lelkendezett Ágika. . hogy hamarosan az ő dobozai sikerültek a legszebben: kézről kézre adták.Egy kis jóakarattal csodát lehet művelni. aludtak.Ki hitte volna? . hogy állva elaludt néhány percre. Amikor dobozolni kellett. Mindnyájan elégedettek voltak. legalább maga ott van. az állandó szorongástól. és újra az apja felé indult. Ágika nem ejtett el: ő inkább feldöntött. dobozoltak. nekiment. szintén a lánya felé vette az útját.Mihelyt tehetem. de most már szerencsésen elsimult minden. meg kell említeni. .búcsúzott az őrnagy. egy darab hús estétől reggelig a szájában maradt. Hangosan kellett hozzá beszélni.Mulasson jól! .tette hozzá Mariska. jó Lajosom . mert a hallása megromlott.mondta. A kialvatlanságtól.Miközöttünk . Ezt a muszájmunkát olyan ambícióval kezdte csinálni. többször is összeütközött vele. mint két mozdony.Hála Istennek . bár lett volna helye kitérni. hanem már a szivarnál. mint egy tyúk. de az is előfordult. Minthogy a füstöt mindig az orrán szokta kiengedni. milyen rossz bőrben van. melyet kísérleti célból meghipnotizáltak. Tót pedig. melyekből hiányzik a fönség. lesz szerencsénk a dobozolásnál? érdeklődött az őrnagy. édes. . hogy ezekben a nehéz időkben.jegyezte meg a vendég . . Egyszer. a szokatlan idegfeszültségtől mindnyájan el voltak csigázva... az a téves képzete támadt. amikor senki se találja a helyét. Sőt. a világos szobában is beleszaladt az apjába. amikor a tyúklevest kanalazta. hátrálva földöntötte a vasalólábat. Tóton magán alig látszott. Mariska például. hogy nem a levesnél tartanak. Beállt az egyensúlyi állapot. . akárhogy vigyázott. . . forgatták.Az csak természetes. Ennek az egyensúlyi állapotnak. úgy látszik. . Összeütköztek. Amikor aludni lehetett. hogy Tót Lajos váratlanul kedvet kapott a dobozhajtogatáshoz.Látod. Hétköznapi cselekvéseket fölcserélt egymással: egyszer a szódavizes üveggel próbált fésülködni.voltak ugyan eleinte kisebb nézeteltérések. .. Remélem. az asztaltársak egyszer csak . Olykor-olykor elfelejtette lenyelni a falatot. Ez azonban már csak olyanféle tüneteket váltott ki belőle. ahová való! *** Varró őrnagy üdülésének utolsó napjai eseménytelen egyhangúságban teltek el. Tóték adták meg az árát. mint az aggkori gyengeség jegyei. mindent kiejtett a kezéből. elérték azt a fáradtsági fokot. pedig ezt a négy napot valamilyen zsongó kábulatban élte át.

E kis zökkenőkön azonban már nem akadt fönn senki. Egy a fontos: hogy a vendég elégedett. és minden elölről kezdődik. Az őrnagy fölszállt. hogy váratlanul visszafordul a busz. dehogy! Az autóbusz eltűnt a kanyarban. és elnyomott minden hangot.Higgyék el. hogy el kell válnunk a mélyen tisztelt őrnagy úrtól. . Tóték még mindig integettek. melyekkel az őrnagy.fordult az őrnagy Tóthoz . kedves Tót. . .Isten velük! Úgy érzem magam. no meg Mariska híres grízgaluskái. aki legközelebb állt hozzá. kedves Tóték. Még intésre emelte karját. mert dübörögve megérkezett a távolsági busz. hogy jaj. és kiabáltak. Az autóbusz elindult. hogy jól érezte magát az őrnagy úr. mintha egy új életem kezdődött volna a maguk vendégszerető otthonában. és még mindig az út kanyarulatát leste.nagyon meg vagyok elégedve. . leszáll róla az őrnagy. A busz megállt. hogy jól hallotta-e. Csak vigyázzon. és e két hét alatt majdnem négy kilót hízott! Mindez abban a pár szóban kristályosodott ki. Ezt Mariska.Minden jót. .Örülünk. Inkább majd tettekkel mutatom meg. Az őrnagy még odakiáltotta: .Remélem. őrnagy úr.Minekünk is fáj .Még egyszer köszönöm a szíves vendéglátást. mintha attól félne. kedves Tóték! .Magával pedig . Az őrnagy sorra kezet fogott velük. . elbúcsúzott tőlük: . milyen hálát érzek. így értette: . sárgarépa.azt vették észre. aztán kihajolt az ablakon. de ezt a sóhajt az öröm fakasztotta. nem voltam terhükre? Mind a hárman intettek. és valamit morgott a foga közt. Mariska nagyot sóhajtott. Tóték csak álltak meghatottan. nekem semmi kedvem sincs elutazni. Minthogy ez nem következett be. hogy vissza ne essen a régi hibáiba! Tót kifejezéstelen arccal nézett rá. Tót nem mozdult. de arcukról eltűnt a búcsúmosoly. Nem vagyok a szavak embere. hogy Tót orrán csak úgy dől kifelé a sok rizs.mondta -. Tót megnyugodott. idegileg kiegyensúlyozott. ahogy három gyertyát fújnak el. jókedvű. amikor már a délutáni buszra vártak. .Rottyints a gatyádba! Nagy kérdés.Szerencsés utat. sorban egymás után. borsó. Ágikát homlokon csókolta.

Megértettétek? . Otthon körül se nézett. Mariska odahúzódott az urához. *** Leltár Felvétetett a gomeli tábori kórházban Kincs Károly g. őrmester. Így talán azokat a keveseket. és szeretteitől közrefogva. Mariskám . Amikor beesteledett.Segíts már. Elnevezés: egy habselyem alsó Elnevezés: egy zsebkendő Elnevezés: bőrtárca. a mályvabokorig. Az ormótlan alkotmány alig fért ki az ajtón. amikor visszajött.Először is levette sisakját. amikor lakói alusznak. remélhetően nem éri baj. őrmester és Boglár D. Koroda I. Csak a két nő közös segítségével sikerült végre kiegyenesítenie. orosz tél. megvacsoráztak. Egyenesen az új margóvágóhoz lépett.mondta. Aztán megpróbálta kiegyenesíteni a térdét. a parancsnokok pedig kőházakban laknak. Úgy is lett. De az ilyen zászlóaljirodák bizonyára jól vannak fűtve. szép. édes. mint egy óriási. büszke lépteivel elindult hazafelé.. s a Bábony. fejük fölött szikrázott a csillagporos augusztusi éj. hogy testének függőleges tengelye a sisak vízszintes tengelyével kilencvenfokos szöget zárjon be. Ekkor azonban kihúzta magát. akiknek ilyen kiváltságosak a körülményei. s a kőházakat. Majd jön a tél. és úgy tette vissza. főleg éjjel. a Tót Gyula zászlós tulajdonát képező ingóságokról. Néhány percet töltöttek el így. ahogy te akarod.Úgy lesz minden. jó Lajosom . kettőzött őrség veszi körül. mint egy inda. kijelentette: . este fogunk vacsorázni.. dermesztő szeleivel. A nagy. melyekbe a kincstár tulajdonát képező darabok nem számíttattak be. Lecipelte a budi mögé. és zihálása elcsitult. hadnagy által. metsző hidegével. mert a térde egészen belemerevedett a behajlított tartásba. és éjjel fogunk aludni. aki úgy fonódott az apjára. emelt fővel. mint tanúk jelenlétében. pénz Elnevezés: egy tintaceruza Elnevezés: egy fénykép Elnevezés: Leírás: Leírás: kockás Leírás: 38 P 60 fillér Leírás: Leírás: 1 férfi + nőalak Leírás: . .Mostantól kezdve reggel fogunk reggelizni. zöld tüdő.mondta legszerelmesebb mosolyával Mariska. esti hűvösséget lehelt rájuk. és magával vonta a kislányát. Utána Tót az ajtóhoz húzta kényelmes karosszékét.

és ezért három napig nem járatnak szabadságos vonatot. pukkanásszerű hangot hallatott. Rámosolygott Tótra.Jaj.Látom. . hogy nem hisznek a szemüknek . mindjárt megmutatom.Pedig igaz! Tót valamilyen furcsa. aztán visszajött. széles mosollyal.mondta szolgálatkészen Tót. amibe beleroppantak az ízületei. s a tettvágytól buzogva így szólt: . de ez csak a harmadik nekifutásnál sikerült neki.Csak előbb még elszívok egy szivart . .csodálkozott az őrnagy. kofferral a kezében. Mariska futott a szivarért. sugárzó arccal. Remélem. kiguvadt szemmel. Ágika tűzzel szolgált. de a pályaudvar-parancsnokságon azt a kellemes hírt közölték velem. .Ejnye már . . hogy a partizánok fölrobbantottak egy hidat. .Úgyis olyan nehéz volt egymástól elválni. Feküdjünk le. Beszélni azonban nem tudott.Egerben le akartam pecsételtetni a szabadságos levelemet. ezt a három napot maguknál töltöm el. Tóték csodálkozva néztek föl... nem leszek terhükre? Tóték még most se bírtak szólni. jó anyám! Ebben a pillanatban közeledő lépések hallatszottak. Tótnéra.És hová? . Ágikára.Hová lett az új margóvágó.. dobozolhatnánk egy kicsit. Csak nézték az őrnagyot.Tessék parancsolni. kedves Tót? Tót megpróbált válaszolni. . Az őrnagy bevitte kofferét.mondta. Tót pedig élvezettel leszívta a füstöt. Szerette az élet apró örömeit.. .. jó Lajosom. Nézelődött. édes. mint amikor egy kútba fulladóból feljön az utolsó buborék. gondoltam.Fáradt lehetsz.20 Honvéd cigaretta - (Dátum.Ha nincs kifogásuk ellene. A veranda ajtajában ott állt Varró őrnagy. mélyen tisztelt őrnagy úr.Miért? .Csak ide a mályvákhoz . aláírás) (Szétázott az esővizes hordóban) *** Mariska rámosolygott az urára.. hogy nyújtózott egyet. Olyasféle hang volt.Levittem a kertbe. . . . Nem emberi hang volt. Beszélni senki se tudott. szegény. anyám. . . kedves Tóték. aztán felsóhajtott: . anyám. Most olyan jól érezte magát.mondta Tót.mondta. Elhallgatott. .

Négy egyforma darabba vágtam. egyszer majd kiesett az ágyból. Levetkőztek. Aztán visszajött Tót. .Háromba? Nem. Úgyszintén a harmadiktól is. édes. mit hogyan kell csinálni. . hogy végül mégiscsak elnyomta őket az álom. .Eltűntek a sötétben.Háromba vágtad. Mariska eloltotta a villanyt. Rosszat álmodott talán? Ez azelőtt nem volt. hallgattak. jó Lajosom? . Egy ideig nem is történt semmi. Látni nem láttak semmit.Te mindig tudod. a sötétbe meresztették a szemüket. álltak.mondta Mariska. aztán félénken megkérdezte: . Aztán tompa döndülés hallatszott. Talán nem jól tettem? . Ő is lefeküdt.. Megágyaztak. Egy ideig hallgatott. Mariska és Ágika ott maradtak. forgolódtak. Oly fáradtak voltak. édes. jó Lajosom . Tót azonban alva is forgolódott. Megint elmúlt egy kis idő. ettől a döndüléstől is megrázkódtak. Ettől megrázkódtak. Feküdtek. rúgott. nyögött..Menjünk lefeküdni.Miért álltok itt? kérdezte.oOo. . Ágyba bújtak.De jól tetted. . Aztán megint lecsapott a margóvágó acélkarja.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful