Mihail Bulgakov

A Mester és Margarita
Fordította Szőllősy Klára

TARTALOM ELSŐ KÖNYV
ELSŐ FEJEZET

MÁSODIK KÖNYV
TIZENKILENCEDIK FEJEZET

Ne álljunk szóba ismeretlenekkel
MÁSODIK FEJEZET

Margarita
HUSZADIK FEJEZET

Ponczius Pilátus
HARMADIK FEJEZET

Az Azazello-krém
HUSZONEGYEDIK FEJEZET

A hetedik bizonyíték
NEGYEDIK FEJEZET

A repülés
HUSZONKETTEDIK FEJEZET

A hajsza
ÖTÖDIK FEJEZET

Gyertyafényben
HUSZONHARMADIK FEJEZET

A Gribojedovban történt
HATODIK FEJEZET

Bál a sátánnál
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

Szkizofrénia, amint megjósoltatott
HETEDIK FEJEZET

A Mester kiszabadítása
HUSZONÖTÖDIK FEJEZET

Egy gyanús hírű lakás
NYOLCADIK FEJEZET

Hogyan próbálta a helytartó megmenteni a Keriáth-béli Júdást
HUSZONHATODIK FEJEZET

A professzor és a költő párviadala
KILENCEDIK FEJEZET

A temetés
HUSZONHETEDIK FEJEZET

Korovjov tréfái
TIZEDIK FEJEZET

Az 50-es számú lakás pusztulása
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET

Jaltai hírek
TIZENEGYEDIK FEJEZET

Korovjov és a Behemót utolsó kalandjai
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

Ivan tudata kettéhasad
TIZENKETTEDIK FEJEZET

A Mester és Margarita sorsa beteljesül
HARMINCADIK FEJEZET

A fekete mágia és leleplezése
TIZENHARMADIK FEJEZET

Itt az idő!
HARMINCEGYEDIK FEJEZET

A hős megjelenik
TIZENNEGYEDIK FEJEZET

A Verébhegyen
HARMINCKETTEDIK FEJEZET

Hála a kakasnak!
TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Búcsú és örök nyugalom
EPILÓGUS

Nyikanor Ivanovics
TIZENHATODIK FEJEZET

A kivégzés
TIZENHETEDIK FEJEZET

Nyugtalan nap
TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Peches látogatók

2

ELSŐ KÖNYV
...Kicsoda vagy tehát? Az erő része, mely Örökké rosszra tör, s örökké jót művel Goethe: Faust (Jékely Zoltán fordítása)

3

ELSŐ FEJEZET Ne álljunk szóba ismeretlenekkel Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg. Az egyik negyvenéves forma, kövérkés, alacsony, kopasz fekete emberke, szürke nyári öltönyt viselt, elegáns kalapját kezében tartotta, gondosan borotvált arcát istentelen nagy méretű, fekete csontkeretes pápaszem ékesítette. Társa jóval fiatalabb s vállasabb volt nála, borzas haján tarkójáig hátratolt kockás sapka; öltözéke kockás sportingből, gyűrött fehér nadrágból, fekete szandálból állt. Az első nem volt más, mint Mihail Alekszandrovics Berlioz, egy vaskos irodalmi folyóirat szerkesztője, és vezetőségi elnöke az egyik legnagyobb moszkvai irodalmi társaságnak, melyet rövidítve TÖMEGÍR-nek szoktak nevezni; társa pedig Ivan Nyikolajevics Ponirjov, a fiatal költő, aki Hontalan néven szokta publikálni verseit. A zöldellő hársak árnyékába érve a két író legelsősorban a „Sör, ásványvíz” feliratú, tarkára mázolt bódéhoz sietett. És itt mindjárt elöljáróban meg kell említenünk ama szörnyűséges májusi est első furcsaságát. Sem a bódé körül, sem a Malaja Bronnaja utcával párhuzamos hosszú fasorban nem volt egy lélek sem. A késő délutáni órán, a tikkasztó hőségben, mikor már lélegzeni is alig lehetett, mikor a nap, Moszkva köveit fölhevítvén, a száraz ködben már a Szadovoje Kolco fölé hajolt, senki sem andalgott a hársak alatt, senki sem ült a padokon, a fasor kihalt volt. - Ásványvizet kérek - mondta Berlioz. - Ásványvíz nincs - válaszolta az eladónő a bódéban, és miért, miért sem, megsértődött. - Sör van? - tudakolta Berlioz tikkadtan. - Estére hozzák. - Hát mi van? - kérdezte Berlioz. - Kajszibarackszörp, de meleg. - Mindegy, adjon kajszibarackszörpöt! A szörp dús, sárga habot vetett, és a levegőt fodrászműhely szaga töltötte be. A két író felhajtotta, s azon nyomban csuklani kezdett. Fizettek, majd leültek az egyik padra arccal a tónak s háttal a Bronnaja utcának. Ekkor jelentkezett a második furcsaság, mely egyedül csak Berliozra vonatkozott. Csuklása hirtelen abbamaradt, szíve nagyot dobbant, és egy pillanatra eltűnt valahová - aztán visszajött, de tompa tű volt belefúródva. Azonfelül pedig Berliozt merőben alaptalan, de szörnyű szorongás fogta el, olyan heves, hogy a legszívesebben nyomban elszaladt volna. Szorongva nézett körül, sehogy sem értette, mitől ijedt meg. Elsápadt, zsebkendőjével törölgette homlokát, és ezt gondolta: „Mi történt velem? Még sose éreztem effélét. Biztosan a szívem... Úgy látszik, kimerült vagyok, jó lenne mindent itt hagyni, ördög vigye... és elutazni kúrára Kiszlovodszkba...”

4

A rekkenő levegő ekkor összesűrűsödött a szeme előtt, és a sűrű levegőből igen-igen különös, áttetsző úriember materializálódott. Apró fején zsokésapka, kurta-furcsa kockás zakó rajta, ugyancsak levegőből szabott... Öles termet, de valószínűtlenül sovány, válla keskeny, s arckifejezése - hadd hívjam föl erre külön a figyelmet - csúfondáros. Berlioz élete folyása úgy alakult, hogy nem szokott hozzá a rendkívüli jelenségekhez. Még jobban elsápadt, szeme kiguvadt, lelke riadtan tiltakozott: „Nem, ez lehetetlen!” Sajnos azonban mégis lehetséges volt: a hórihorgas idegen, akin keresztül lehetett látni, ott ringatózott előtte jobbra-balra, lába nem érte a földet. Berliozon ekkor úgy elhatalmasodott a rémület, hogy becsukta a szemét. És amikor újra kinyitotta, mit lát: a délibáb eloszlott, a pepitazakós eltűnt, s ugyanakkor a tompa tű is kiugrott szívéből. - Füh, az ördögit! - nyögött fel a szerkesztő. - Te, Ivan, majdhogy meg nem ütött a guta a hőségtől! Még hallucináltam is... - Mosolyogni próbált, de a szemében még ott bujkált a rémület, keze remegett. Lassacskán azonban megnyugodott, zsebkendőjével legyezgette magát. - No, szóval... - mondta már eléggé vidáman, és folytatta a beszélgetést, amely a kajszibarackszörppel szakadt félbe. A beszélgetés, amint később kitudódott, Jézus Krisztusról folyt. A szerkesztő ugyanis folyóirata következő számába nagy vallásellenes költeményt rendelt a költőnél. Ivan Nyikolajevics a poémát meg is írta, mégpedig igen rövid idő alatt, de a szerkesztőnek, sajnos, nem tetszett. Hontalan nagyon sötét színekkel ecsetelte ugyan főhősét, vagyis Jézust, a szerkesztő szerint mégis át kellett írni az egészet. Ezért most amolyan kiselőadást tartott a költőnek Jézus Krisztusról, hogy megmagyarázza műve alapvető hibáját. Nehéz eldönteni, hogy mi vitte tévútra Ivan Nyikolajevicset: tehetségének láttató ereje, vagy pedig az a körülmény, hogy fogalma sem volt a kérdésről, amelyről költeményét írta, de annyi bizonyos, hogy Jézusa, hogy is mondjam, hús-vér, eleven Jézussá sikeredett, aki azonban nem volt éppen megnyerő egyéniség. Berlioz pedig azt igyekezett bizonygatni a költőnek, hogy a probléma nem az, hogy milyen volt Jézus, jó-e, rossz-e, hanem azt kell kimutatni: Jézus mint személy sohasem élt, minden róla szóló történet kitalálás, mítosz, semmi más. Megjegyzendő: a szerkesztő művelt, olvasott ember volt, s előadásában találóan hivatkozott az ókori történészekre, például a híres alexandriai historikusra, Filónra1 vagy a ragyogó műveltségű Josephus Flaviusra,2 akik soha egyetlen szóval sem említik Jézus létezését. Átfogó tudásának hála, Mihail Alekszandrovics többek közt még azt is közölhette az ifjú költővel, hogy Tacitus híres Annales3-ei tizenötödik könyvében, annak is a negyvennegyedik fejezetében, a Jézus keresztre feszítéséről szóló mondat nem egyéb, mint késői betoldás, hamisítvány. A költőnek mindez újdonság volt, figyelmesen hallgatta Mihail Alekszandrovicsot, reá függesztve csillogó zöld szemét, s csak nagy ritkán csuklott, halkan szidva a szörpöt.

1 2 3

Filón, Alexandriai (i.e. 20 k.-i. sz. 45. k.) - görög nyelvű zsidó teológiai és filozófiai író. Josephus Flavius (37-100 után) - zsidó történetíró. Tacitus, Publius Cornelius (?55-? 118) - római történetíró. Fő műve az Annales, melyben Róma történetét írta meg Augustus végnapjaitól Néró haláláig. 5

a fasorban feltűnt az első ember. Berlioz magas tenorja ércesen szárnyalt a néptelen fasorban. s lábán ugyanolyan színű külföldi cipőt. Azazhogy pontosabban szólva. sose létezett. E leírások összehasonlítása mindenkit meg kell hogy döbbentsen. melynek fekete fogantyúja pudlifejet formáz... Jézus sem. 6 . jobboldalt arany koronái. állát pedig kezére támasztotta. azután lejjebb tekintett. isten fiának a születését. hóna alatt nád sétapálca. továbbá Mardukról. de a dolog csattanója az. kétlépésnyire a beszélgetőktől. hogy Jézus előtt már egy egész sereg istenfia született.hogy. A pad előtt elhaladva. ugyanígy alkották meg Jézusukat. hogy a jövevény alacsony növésű volt. Ami a fogát illeti: baloldalt platina koronái voltak. Arca simára borotvált.zöld. hogy mindezt először látja. amelybe csak nagyon művelt ember hatolhat be nyaktörés kockázata nélkül. hanem egyszerűen magas. „Angol . mint száz: külföldi. az idegen rájuk sandított. akit a mexikói aztékok hajdanában igen nagy tiszteletben részesítettek. Ég és Föld fiáról és istenéről. Haja barna. de az egyik magasabbra húzódott. hatalmas Huitzilopochtliról. A harmadik jelentés szűkszavúan közli. és észrevehető volt. egyre több és több érdekes és hasznos adatot közölt az ifjú költővel az egyiptomi Oziriszről. Utóbb.már késő volt. és ezért neked Jézus születése vagy a háromkirályok jövetele helyett azokat a képtelen mendemondákat kellene leírnod. A második szerint óriási termetű volt. amelyek ezeket az eseményeket beharangozták. a perzsa Mitrasz. hunyorogva. Negyven-egynéhány évesnek látszik.. Szürke sapkája hetykén félrevágva.. hogy az aztékok tésztából is kicsiny Huitzilopochtli-figurákat gyúrtak .Nini.Mulatságosan. Szája kissé ferde. és a jobb lábára sántított. Jobb szeme fekete. és bal lábára sántított. „Német” . sem óriás. Egy szó. A keresztények nem találtak föl semmi újat. több intézmény is benyújtotta jelentésében ennek az embernek a személyleírását. egyik sem létezett. és fölkelti érdeklődését. . hogy nincs melege abban a kesztyűben!” Az idegen végigjártatta tekintetét a tó körül magasló házak négyszögén. egyik sem született meg.. leereszkedően elmosolyodott. Berlioz folytatta fejtegetéseit: . hogy nem . végül a kevésbé ismert. Előbb a felső emeleteket vizsgálgatta. koronái platinából voltak. melyeknek ablakaiban vakítóan tündökölt az alkonyodó s Berlioz számára mindörökre leáldozó nap. a föníciai Thammuzról. A magunk részéről hozzá kell fűznünk. Ezt kell kidomborítani a költeményben. majd megállt. És amikor Mihail Alekszandrovics fejtegetései során odáig jutott. Szemöldöke fekete. hogy a jövevénynek semmiféle különös ismertetőjele nem volt.Nincsen egyetlen keleti vallás . a bal .folytatta Berlioz -. s termetére nézve nem volt sem törpe. aki valójában sosem élt. Mindenekelőtt: az idegen egyik lábára sem sántított. Finom szürke öltönyt viselt. hogy egyik személyleírás sem ér egy hajítófát sem. mint például a fríg Attisz. Az első például azt állítja. amelyen a szerkesztő meg a költő ültek.állapította meg magában Berlioz. amelyben egy szűz ne szülne istent. hogy Jézus valóban megszületett!. mint a másik.. szatirikusan írod le például Jézusnak. két kezét sétapálcája fogantyújára tette. amikor . ahol az ablakok már estiesen elsötétültek. és ahogy egyre mélyebben merészkedett a dzsungelbe.mi tűrés-tagadás .gondolta Hontalan. aranyfogai voltak. Mert így a költeményedből az sül ki. és váratlanul leült a szomszédos padra..

és örömében szinte visítva kérdezte: . hogy is mondjam.Valóban nem hiszünk istenben .A mi országunkban az ateizmus cseppet sem meglepő jelenség . de csak annál kínosabban. nem árulom el senkinek! .felállt.Ó. de korrekt szóhasználattal -. Berlioz pedig abban a pillanatban elhallgatott. hangosabban csuklott. ha nem is tetszett.kiáltott fel az idegen.Megengedik.Száz százalékig! . de.És riadtan kikerekedő szemmel hozzátette: . majd lopva körülnézett.felelte Berlioz.. hát ez igazán elragadó! . hogy ismeretlenül megszólítom önöket .Hontalan visszatartotta a lélegzetét. hogy Jézus sosem létezett? .kérdezte az idegen udvariasan..gondolta Hontalan. 7 . Az idegen hátradőlt a padon. Mind a ketten meglepetten néztek fel rá. Hontalan pedig magában dohogott: „No.fordult Berliozhoz.válaszolt Berlioz. kérem . tudós beszélgetésük témája azonban annyira érdekel.Bámulatos! . kérem.. hogy a költő a legelső pillanattól fogva utálta az idegent. hogy. Udvariasan lekapta sapkáját. .magyarázta Berlioz diplomatikus udvariassággal.kiáltott fel a hívatlan társ.Jól hallotta. önök ezenfelül istenben sem hisznek? . de ha jól értettem. mire az idegen fürgén közéjük telepedett. „Nem. Hozzá kell tennünk.válaszolta udvariasan Berlioz.lelkendezett a furcsa idegen.Bocsássák meg. mert az idegen felállt. ateisták vagyunk .Milyen érdekes! .gondolta Berlioz.Valóban azt mondtam.De erről teljes nyíltsággal beszélhetünk.gondolta Hontalan bosszúsan. .válaszolta a költő. s meghajolt. s így a két jó barát is . de az idegen máris feléje fordult: . miközben jobbra fordult. fölkeltette érdeklődését. . . azazhogy. s rávillantotta zöld színű bal szemét.” . mert szerette a pontos és félreérthetetlen megállapításokat. s mély hangját lehalkítva folytatta: . .mit volt mit tennie . „Mi az ördögöt akarhat ez tőlünk?” .. azt tetszett mondani.. és odalépett hozzájuk.Ha nem tévedek.És ön egyetért ezzel az állítással? . Hontalanhoz intézve szavait. . hol másikukra. .Minálunk a lakosság többsége már réges-régen tudatosan elvetette az istenről szóló meséket. .Esküszöm. .. hogy megpróbálja elfojtani csuklását.” . és nyomban beszélni kezdett. ez a külföldi golyhó!” . és fejét ide-oda forgatva nézett felváltva hol egyikükre.. a külföldi riadalmán mosolyogva. és a két jó barát önkéntelenül kissé félrehúzódott a padon. hogy ide üljek? ... „Alighanem lengyel.kezdte a jövevény idegenszerű kiejtéssel.. ez is jól ránk akaszkodott. Berlioznak ezzel szemben tetszett. .Önök ateisták? .Igen. mégis inkább francia.érdeklődött az idegen.Bocsássanak meg a tolakodásomért. .

.kiáltotta. e szavakkal: . . és Berlioz felé fordított zöld bal szeme lelkesen csillant fel. . elragadtatottan helyeselt.gondolta Berlioz. mintha azt várná. de valami nagyon zavarosat tetszett kifundálni. amely engem mint külföldi turistát módfelett érdekel válaszolta az idegen csudabogár. de roppantul érthetetlen.Engedje meg. David Friedrich (1808-1874) . sőt ellenkezőleg. ha azt a Kantot vagy két-három esztendőre diliházba csuknák ezért az elmefuttatásáért! . Elvégre önnek is el kell ismernie. hogy minden háznak minden ablakából egy-egy ateista néz le reá. . Így beszélt Berlioz. hogy okos.Mit kezdjünk isten létének bizonyítékaival. Az idegent azonban nem botránkoztatta meg a javaslat.német filozófus és valláskritikus.Az idegen ekkor különös dolgot művelt: felállt. Hontalan pedig ekképpen tűnődött: „Vajon hol tanult meg ilyen jól oroszul?” És még jobban elkomorult. mégse lehet angol!” . 8 . . A fontos információ láthatóan mély benyomást tett rá: riadtan tekintett körül. Immanuel (1724-1804) . hogy Kantot elmegyógyintézetbe kéne csukni. úgy van! . Ott volna a helye! Mondtam is neki akkor a villásreggelinél: „Már engedje meg.Nemhiába mondta Schiller.német filozófus és esztéta.korholta Berlioz zavartan. ki lehet ez az illető? És miért beszél olyan jól oroszul?” . De most jön a legnagyobb kuriózum: az öreg előbb megdöntötte mind az öt bizonyítékot.Bravó! .folytatta most az idegen vendég. professzor uram. Ezért még ki fogják csúfolni. halkan.Engedjenek meg még egy kérdést .Legjobb volna.. hogy a józan ész határain belül isten létét semmivel sem lehet bizonyítani.Ezt a rendkívül fontos információt. „Nem. Strauss.De Ivan! . jelentőségteljesen fölemelve mutatóujját. Strauss5 pedig egyenesen kinevette ezt a hatodik bizonyítékot. 4 5 Kant.Úgy van. sajnálkozva mosolygott: . Mit zagyvál ez összevissza?” hüledezett. némi izgatott töprengés után. és melegen megszorította a hüledező szerkesztő kezét. Okosnak lehet. ő maga felállított egy hatodikat. . .tudakolta Hontalan pislogva. melyeknek száma köztudomásúan: öt? Berlioz elnézően. az emberiség ezeket réges-rég a lomtárba tette. .Ajjaj! Egyik bizonyíték sem ér semmit. s közben így tűnődött magában: „Mégis. . mintegy magamagából csúfot űzve.válaszolta finom mosollyal a művelt szerkesztő. hogy Kant okoskodása erről a kérdésről csak rabszolgákat elégíthet ki.Mit köszön meg neki? .. hogy szívből jövő köszönetemet fejezzem ki! .rikkantotta váratlanul Ivan Nyikolajevics.” Berlioz kimeresztette a szemét: „Villásreggelinél? Kantnak?.Kant4 bizonyítéka sem meggyőző . és aztán.kiáltott fel az idegen.Bravó! Ön teljes egészében megismétli a nyughatatlan vén Immanuel véleményét erről a kérdésről.

az ismeretlen Berliozhoz fordult -.Parancsoljon. ha még nevetségesen rövid időre. Milyen cigarettát akar? . hogy ön. s tetején .ismételte a hangzatos szót.Ahhoz. hogy valaki más rendelkezett? .. és homályos aggodalom kezdte gyötörni. Márkát .. Hamarosan elérkezik a tragikus vég: az.. . Márka. . amint ön is tudja.sietett a válasszal Hontalan.jegyezte meg a kötekedő költő. dirigálja embertársai életét meg a sajátját. s a hátramaradók. egyre jobban rájön az ízére. hogy megkérdezzem: hogyan irányíthatja az ember a földi dolgokat. de ez még semmi: hiszen a saját holnapjáért sem kezeskedhet! Képzelje el például . Rendkívül furcsa alak.gondolta magában.fordult az ismeretlen most váratlanul Hontalanhoz.vetette oda Hontalan. mert hogy.kérdezte a költő barátságtalanul..Mért. Engedje meg mármost.. Mind a három egyformán céltalan. mozdulatlan fekszik egy faládában. és a villamos alá esik! Azt állítja. hogy irányít. aki nemrég még azt hitte.folytatta a külhoni férfiú a költőhöz fordulva.Hát. hanem maga a cigarettatárca. amint mondani szokás.. . szeretne rágyújtani! . egyszer csak elbotlik. elégetik a kemencében. . . de vajon mi fán terem?” . azon egyszerű oknál fogva. mert valóban elfogyott a cigarettája. hogy ezt is ő maga rendelte így? Nem helyesebb-e vajon azt hinni. 9 . elkezdi irányítani a dolgokat.Engem azonban a következő kérdés foglalkoztat: ha isten nincs.. nos mondjuk.. hogy nem. és általában a földi eseményeket? . és odakínálta a költőnek: . nem idegen . olyan sokféle van magánál? . kajánul felnevetett. A költőt meg a szerkesztőt nem is az körülmény döbbentette meg a legjobban. „Ez nem külföldi.. majd kuruzslókat keres fel.mikor gazdája kinyitotta . Berlioz figyelmesen hallgatta a kellemetlen előadást a szarkómáról meg a villamosról.ismételte az idegen.az idegen ismét Berliozra sandított -. szükséges. de még ezt sem tudja megvalósítani.Maga az ember irányítja . és ezzel befellegzett az irányításának! Senkinek a sorsa nem érdekli többé.mondta az ismeretlen szelíden.Diliházba azonban nem lehet őt csukatni .És az ismeretlen furcsán.. hogy pontos tervekkel rendelkezzék valamelyes nem túlságosan rövid időszakra. mert nem egészen értette a kérdést. hogy már több mint száz esztendeje elköltözött egy igen távoli vidékre. csakis a sajátja. akkor vajon ki irányítja az ember életét. ez aztán igazán kicsiségnek látszik.. igen. és onnét semmi módon nem lehet őt előszedni.briliánsokból kirakott háromszög villant kék-fehér tűzzel.Bocsánat .itt az idegen bensőségesen elmosolyodott. én is sajnálom! . a végén tán jósnőket is. hogy valaki irányítson.Bizony. színarany tárca volt.Elég baj! . De van még ennél is rosszabb: az ember például Kiszlovodszkba készül .felelte az idegen szikrázó szemmel. mondjuk.Úgy látom. majd így folytatta: .. Ön rosszat sejtve egyik tudós orvostól a másikhoz szalad. s Berlioz hüledezésével mit sem törődve -. egy ezredévre sem készíthet tervet. hogy a tárcában történetesen épp a kívánt cigaretta volt található. . hogy hasznát többé nem vehetik.Milyent óhajt? . tüdőszarkómája . mintha a szarkóma említése különös elégtétellel töltené el -. Az ismeretlen fürgén elővette zsebéből cigarettatárcáját. Óriási méretű. és akkor egyszer csak. hm-hm. kissé ingerült volt a hangja. belátván. kandúr módra hunyorogva -. tüdőszarkómája támad .. Családja hazudozni kezd.

hét. hat.” A költő és a tárcatulajdonos rágyújtottak. egyre jobban belemelegedve a különös társalgásba. mit szándékozik csinálni ma este. . ekképpen morfondírozott magában: „Majd olyasformán válaszolok neki. bocsásson meg nekem . de ez a színtiszta igazság. Az ülést ezek szerint nem fogják megtartani. azért.válaszolta az ismeretlen.. az ember halandó..Megmondaná? .” De még végiggondolni sem ért rá. 10 . Mercurius a második házban. . este. .No.Semmiféle titok nincs benne.. a nem dohányos Berlioz visszautasította... sőt nemcsak megvette. „Valahogy igen furán csűri-csavarja a dolgot” ..tudakolta Berlioz nagyon is természetes iróniával. Ön másféle halállal fog meghalni..vágott szavába nyomatékosan az ismeretlen.. hüledezve meredt az ismeretlenre.Hm.végül fennhangon. de ez azért nem nagyon valószínű. A mai estét azért több-kevesebb pontossággal meg tudom mondani előre. szerencsétlenség.válaszolta az ismeretlen -. ahol fekete madarak keringtek nesztelenül. ami nem is csoda.. mintha öltönyt készülne varrni neki.Talán bizony még azt is tudja. Már bocsásson meg. aztán efféléket mormolt: „Egy. hanem ki is öntötte. lehetetlen .hördült fel Berlioz.. hogy mit csinál ma este. az esti hűvösség előérzetében -.A két irodalmár ekkor kétfélét gondolt: „Mégis külföldi!” . Fürkésző pillantással végigmérte Berliozt. Komszomol-tag.. kettő.És miért. azt elhiheti nekem.A tégla magától sose esik senkinek a fejére. A baj az. Hontalan pedig ilyesformán hüledezett: „Ejha.Én is kérem. Önt pedig semmiképpen sem fenyegeti. mert Annuska már megvette a napraforgóolajat. amikor az idegen megszólalt: . az ember halandó. este tízkor pedig ülést tartunk a TÖMEGÍR-ben. .Szívesen . .A téglának ehhez semmi köze . egy fiatal orosz nő. és hunyorogva nézett fel az égre.. . . Mindazonáltal. de nem ez a legnagyobb baj. és ki vágja le a fejemet? Ellenségek? Intervenciósok? .. Már az imént is szerettem volna megkérdezni. ezt senki sem tagadja. . A hársak alatt síri csend támadt. ha a Bronnaján a fejemre esik egy tégla.Ez. örvendezve kijelentette: .vélekedett Berlioz. és én fogok elnökölni. . hogy néha hirtelenváratlan halandó.Úgy.” .Levágják a fejét! Hontalan mérgesen.Nem.. hogy: igen.gondolta Berlioz. mi az ördög!.jelentette ki az idegen határozottan. akit mértéken felül bosszantott az ismeretlen idétlen tréfája.. Berlioz pedig fancsali mosollyal kérdezte: . ez azért mégiscsak túlzás. amennyiben nem titok? .Azért ... Általában senki sem mondhatja meg.felelte az idegen. a hold eltűnt. Kivéve persze. hogy milyennel? . és így válaszolt: . Most hazamegyek a Szadovajára. ez a bökkenő. ha szabad kérdeznem? ..Valóban. sajnos.

Mialatt az idegen odakínálta őket a szerkesztőnek. vígan kurjantotta: . milyen jól beszél oroszul! . aki idemerészkedett.. tartóztassuk fel. Ivan Nyikolajevics! .. erős papírból készült borítékot és névjegyet tartott a kezében....gondolta Berlioz. alatta pedig a verseit.Bocsássanak meg. 11 .Szeretnék valamit mondani a barátomnak.” 6 Lityeraturnaja Gazeta . aki nyilván eltökélte.mondta nyomatékosan.mondta előzékenyen az ismeretlen. Szólítsd fel. . hogy hadat üzen a tolakodó idegennek. aki ennyi badarságot hord össze -. A költő ezalatt félrehúzta Berliozt: . itt a névjegyem. nehogy meglógjon. s magában hozzátette: „Ivannak alighanem igaza van. mindent hallott. Misa! . polgártárs. .” . hogy kerül ide a napraforgóolaj. . a költőnek sikerült meglátnia a névjegyen az idegenszerű betűkkel nyomott „professzor” szót. . és családnevének kezdőbetűjét: „W. és udvarias kézmozdulattal jelezte.suttogta tovább a költő..Ide hallgass. sötétszürke kötésű könyvecskét.Hol nem jártam én már életemben! Csak azt sajnálom.Bocsánat.. hogy igazolja magát. hogy kerül ide a napraforgóolaj . és értetlenül meredt az idegenre.Nem fordult elő önnel életében..Dehogynem! Nem is egyszer! .kérdezte elboruló arccal.Olyan kellemes itt a hársfák alatt. hogy jöjjek Moszkvába konzultánsnak .. . Az idegen időközben felállt a lócáról.Ez az alak nem turista. de a szemét. ..Majd én megmondom.Honnét tudja a nevemet? . nem tudna várni egy pillanatig? .. hogy kifaggasson.Hülyének tetteti magát. ezenközben egy pillanatra sem vette le a költőről. hogy nem kíváncsi a bemutatott dokumentumokra.Gyere.. Tessék. . és igazán nem sietek sehová.Azzal az idegen előhúzta zsebéből a Lityeraturnaja Gazeta6 előző napi számát. Ivan Nyikolajevics. tessék csak! .. És kézen fogva odarángatta Berliozt a padhoz. Ezt már önnek személyesen kell tőle megkérdeznie. . „Az ördögbe is. Az idegen azonban egyáltalán nem sértődött meg. másképp meglóg. Hallod.mondta nevetve.De Ivan! . . mi az a szkizofrénia. Barátaink zavarba estek. hanem kém. hogy a vita hevében elfelejtettem bemutatkozni. és farkasszemet nézett a két irodalmárral.Már engedje meg. hogy elmegyógyintézetbe csukták? .Azt hiszed? . Hírnév és népszerűség e tegnap még olyannyira örvendetes bizonyítéka azonban most egy cseppet sem tette boldoggá.Közben az idegen felé sandított..irodalmi újság. az útlevelem és a meghívólevelem.” .. amely nem nevetett. ki ne ismerné magát? . hogy megszökik. Orosz emigráns.Higgyél nekem . . attól félt. . .kezdte Berlioz hosszú hallgatás után.suttogta. hogy nem értem rá megtudakolni a professzortól.szólt közbe Hontalan.Már engedje meg.korholta barátját Mihail Alekszandrovics. s Ivan Nyikolajevics az első lapon megpillantotta saját fényképét. és miféle Annuskáról van szó? .Hogyne.kérdezte Berlioz idegesen.

A fekete mágia szakembere vagyok.. óriási megkönnyebbüléssel.vágta el a professzor. látszólag minden összefüggés nélkül. a professzor intett.erősítette meg a professzor. miért is tudatlan kortársai az ördög cimborájának.És.Á.tudakolta Berlioz.Vegyék tudomásul.kérdezte Hontalan.Ön német? . 12 . „Nesze neked!” .mormolta ezalatt a szerkesztő zavartan. . s mind a hárman visszaültek a padra.Jézus létezett.Ó.kattant valami Mihail Alekszandrovics fejében.kérdezte Berlioz tiszteletteljesen. . . . . . .Önt tehát konzultánsi minőségben hívták meg hozzánk. . és ebben a minőségben hívták meg ide hozzánk? . és punktum. hozzátette: .A professzor gondolkodóba esett.És mi a szakmája? . és aztán.Nézze... .. professzor? .Ma este érdekes história színhelye lesz a Patriarsije Prudi. és magyarázóan hozzátette: ..mondta a különös professzor. mivel én vagyok ennek az egyetlen specialistája a világon.Valamiféle bizonyítékra azért szükség volna.kezdte Berlioz.. de ebben a kérdésben más az álláspontunk. Majd a két irodalmár óriási megdöbbenésére. Berlioz kényszeredetten elmosolyodott: . miközben idegenszerű kiejtése furcsa módon eltűnt: .Historikus is vagyok . .7 a tizedik századbeli fekete mágustól.Márminthogy én? . .De kitűnően beszél oroszul ..kérdezte Berlioz. általában poliglott vagyok. .. Természettudományi ismeretei folytán különféle felfedezéseket tett.Mi sem egyszerűbb: a tavaszi Niszán hónap tizennegyedik napja. Ezeket kell megfejtenem. és az idegen zsebre vágta iratait. és halkan folytatta..Igen. . Filozófiával.Igen. hogy hajoljanak közelebb hozzá.A moszkvai Állami Könyvtárban ugyanis eredeti kéziratokra bukkantak Aurillaci Herberttől. professzor úr.. Szilveszter néven 999-től 1003-ig római pápa.Örvendek a szerencsének . ebben a minőségemben .bólintott a tudós. . A kapcsolat ilyesformán legalizálódott.korának művelt embere.Igen. . II.jegyezte meg Hontalan. . fekete mágusnak tartották. 7 Aurillaci Herbert (938-1003) .. mi tiszteljük az ön hatalmas tudását. hogy Jézus Krisztus igenis létezett.hebegte. .Nem kell ide semmiféle álláspont . talán német vagyok.Nem kell ide semmiféle bizonyíték . matematikával és irodalommal foglalkozott. ön tehát történész? . . számos nyelven beszélek. és a fülükbe súgta: .

ahol a prokurátort Jerusalaimba kísérő katonaság. ez megint az a leküzdhetetlen. Úgy rémlett. .. „Istenek. a hemicrania.” A szökőkút mellé. Ponczius Pilátus . istenek. nincs ellene orvosszer. Centuria . vérvörös bélésű fehér köpenyben. gyenge füstfelhő terjengett a kert felső részén át az oszlopcsarnokig. leült.az ókori római hadsereg kisebb egysége: a légió tizedrésze.A vádlott Galileába való? Továbbították az ügyet a tetrarchához?14 .engedve a zsidó vallási vezetők követelésének . szörnyű betegség.. A prokurátor mindennél jobban utálta a rózsaolaj szagát. miért büntettek engem?. melynek élén a centurio (százados) állt. Szinhedrion (szanhedrin) ..a legnagyobb katonai csapategység a régi rómaiaknál. katonás léptekkel megjelent a fedett oszlopcsarnokban.még a beszéd is nehezére esett: . a 12-es Villám-légió11 első cohorsa12 volt bekvártélyozva.. hogy a hat centuria13 szakácsai már hozzáláttak az ebédfőzéshez . melynek élén a mindenkori főpap állt. Kegyetlen. és a kesernyés füstbe . Titkára tisztelettudóan egy pergamenlapot helyezett beléje. Tetrarcha . zsarnoki uralmat gyakorolt.MÁSODIK FEJEZET Ponczius Pilátus A tavaszi Niszán8 hónap tizennegyedik napján. és megszólalt . sz.És hogy döntött? . prokurátor .a Római Birodalomtól függő terület egy részének uralkodója. és a Szinhedrion15 halálos ítéletét önnek küldte le megerősítés végett.Judea római provincia prokurátora (helytartója). még a kert pálmái és ciprusai is rózsaolajszagot árasztanak. Ponczius Pilátus9. a migrén.hónapnév a zsidó kalendáriumban. a legjobb. amely Nagy Heródes10 palotájának két szárnya közt húzódott.ugyanaz a zsíros rózsaillat keveredett... 8 9 Niszán . e.. kora reggel Judea prokurátora. szabadon akarta bocsátani őt. mert ez az illat hajnal óta üldözte. Az udvar mélyéről.Igenis.i. 37-ig uralkodott Palesztinában. (i. 26-36).válaszolta a titkár. a Gergely-naptár szerint március-áprilisnak felel meg. 13 10 11 12 13 14 15 . átfutotta azt. Cohors . a megvirradó nap nem sok jót ígért. Az ő nevéhez kapcsolódik a betlehemi gyermekgyilkosság is. a mozaikpadlóra már odakészítették a karosszéket: a prokurátor nem nézett senkire. a féloldalas főfájás. semmi kétség. majd visszaadta titkárának. végül azonban . nincs tőle menekvés. mint aki nem találván semmi vétket Jézusban.mely arról tanúskodott. A prokurátor arca fájdalmasan eltorzult. ami a pergamenlapra írva volt. Nagy Heródes . s az őrség bőr lószerszám.az ókori Jeruzsálemben a zsidók legfőbb törvényszékének tanácsa. Igen. és oldalvást kinyújtotta a kezét. Az evangéliumok Jézus perével kapcsolatban említik.Nem volt hajlandó dönteni az ügyben. a hátsó épületekből.kereszthalálra ítélte Jézust.meg verejtékszagába is ez az átkozott rózsaillat vegyül. ha meg sem mozdítom a fejem..a századnak megfelelő kisebb katonai egység az ókori római hadseregben. Légió ...

Hidd el. kissé meglendítette. De kárt ne tegyetek benne. megszólalt: . Mozdulata hanyag és könnyed volt. annak is feltűnt.A prokurátor arca megrándult. Riadt kíváncsisággal tekintett a prokurátorra. Patkányölőt általában mindenütt mindenki szemmel tartotta. a fogoly nesztelen léptekkel követte. hallatszott. De a prokurátor. térdig érő vászonvagy gyapjúruha. majd arameus nyelven megkérdezte: . hogy eltakarta a még alacsonyan járó napot. és aki először látta. hogy kövesse. Emez egy ideig hallgatott. az első század centuriója...Vezessék elém a vádlottat . De tudta. Egy fejjel volt magasabb a légió legmagasabb katonájánál.. és a fogoly vállára csapott. .Ez a vádlott engem „jó ember”-nek szólít.Engem szólítasz jó embernek? Tévedsz. arcából kiszaladt a vér. lélegzete elakadt. Jerusalaimban mindenki azt terjeszti rólam. kb. az óriás termete miatt. A megkötözött kezű fiatal férfi kissé előrehajolt. mint a kőszobor. de a fogoly azon nyomban összeesett. s keze össze volt kötözve a hátán. 16 Chiton . És két legionárius a kert mélyéből abban a nyomban felvezetett az oszlopcsarnokba egy huszonhét éves forma férfit. Ócska. és úgy maradni sokáig. jelezvén. mintha levágták volna a lábát. éppoly mozdulatlanul és éppoly halkan. és olyan széles volt a válla. jó ember. hogy a centurio arca el van éktelenítve: orrát szétlapította egy germán buzogány. az oszlopcsarnok elsötétült.Hívják ide Patkányölő centuriót. Bal szeme alatt nagy kék folt sötétlett. mozdulatlanul. melyre rászáradt az alvadt vér. hogy lerombolja a jerusalaimi szentélyt? Miközben ezt kérdezte. Azért ült úgy. Feje be volt kötve. szája sarkában seb. A megkötözött embert kivezették az oszlopcsarnokból a kertbe. megjelent a prokurátor előtt. úgy ült. aki a Patkányölő gúnynevet viselte. amint intett a fogolynak. gazdagon ráncolt. A prokurátor latin nyelven szólt hozzá: . hogy ez sem használna. hogy vérszomjas fenevad vagyok. és magyarázzátok meg neki. A mozdulatlan prokurátor kivételével mindenki tekintete Patkányölő Marcust kísérte. és ez igaz.szólt halkan. midőn Marcus. amint a kertben gerlék turbékolnak. bonyolult melódiáját csobogja. Marcus nehéz csizmája súlyosan dobogott a mozaikpadlón.az ókori görögök jellegzetes öltözéke: ingszerű. szeme elborult.Te uszítottad a népet. ahol csak megjelent.. világoskék chitont16 viselt a fiatal férfi. néma csend terült az oszlopcsarnokra. 14 .. a fehér kötést bőrszíj fogta a homloka körül.. . mint a kőszobor. A prokurátor szeretett volna felállni. és a szökőkút vize dallamos. A Patkányölő az egyik bronzszobor tövében rostokoló legionárius kezéből kivette a korbácsot. mert félt megmozdítani pokoli fájdalommal lüktető fejét. de nyomban a szavába vágott: . hogyan kell velem beszélni. Vigyétek ki egy percre. csak az ajka mozgott. szakadozott. halántékát a vízsugár alá tartani. Úgy rémlett. és odaállította a prokurátor karosszéke elé.Majd éppoly monoton hangon hozzátette: .

Szüleimre nem emlékszem. . m. Azt mondták. Csakhamar ismét a prokurátor előtt állt. jobbra tőle. s ne gerjessze többé haragra a prokurátort.Vérség szerint hová tartozol? .Gúnyneved van? . és fátyolos hangon megszólalt: . északra van egy Gamala nevű város. .Római prokurátort nevezni hégemónnak.Marcus bal kezével könnyedén felkapta a földön fekvő embert. . hogy értelmesen válaszoljon.Kettős értelmű név: a. Ha-Nocri . hogy ott valahol..Magam sem tudom pontosan . hibás arameus kiejtéssel odavetette: .Tudsz írni-olvasni? .Tudok.Jesua .A nevet. vagy megüsselek? A fogoly megtántorodott. Vigyázzban állni. Ne üss meg.uralkodó. mint amilyen vagy. . .Ne tettesd magad butábbnak. talpra állította. majd megkérdezte: . a szín lassan visszatért arcába.Az enyémet? .állapította meg a prokurátor.Vannak hozzátartozóid? . Egyedül vagyok a világon. . .válaszolta a rab megélénkülve.kérdezte készségesen a fogoly.Nincs senkim.sietett válaszolni a rab. Érted. .Beszélsz-e más nyelven az arameuson kívül? . beteg hang ütötte meg a fülét: .Ezt rövidebben is ki lehet fejezni: egyszóval. Természetesen a te nevedet kérdem.Hol születtél? . és dünnyögve. mint az üres zsákot. de erőt vett magán.Beszélek görögül. .felelte a rab röstelkedve.Értlek. atyám szíriai volt.A magamét tudom . csavargó vagy . . .Városról városra járok.18 .17 Más szót nem szabad mondani.mondta a prokurátor halkan. .Gamalában.Állandó lakhelyem nincs . 17 18 Hégemón .Ha-Nocri. Bágyadt. nagyot lélegzett.. „A Názáreti” és „Az őrző” 15 . egész valójával kifejezvén igyekezetét.Állandó lakhelyed? .És a rab fejével mutatta. .

mi minden nem történik benned! Halljátok ezt? A vámszedő eldobta a pénzét az országúton! 19 Lévi Máté . Itt világosan meg van írva: a templom lerombolására uszította a népet.szólt Pilátus lágyan. aki alacsony asztalka fölé görnyedve jegyezte a fogoly vallomását. hogy ez az ember nem jegyzi fel híven a szavaimat. te lator .majd így folytatta: . .nem a rabra. .. és szüntelenül ír. és senkit sem uszítottam erre az értelmetlen cselekedetre.Nem. . Kérve kértem: „Légy szíves. amiért kis híján elszólta magát ..Állandóan a nyomomban van azzal a kecskebőr pergamennel. sértegetett. és megérintette halántékát kezével. hogy meggyőzze a helytartót.magyarázta a rab készségesen. és meglepetten pillantott . .. hégemón.. monoton hangon. nem. 16 .folytatta Jesua. .. amiért megsértődnék. szeme már nem árulkodott félelemről. .Soha életemben. és sietve hozzátette: . . és azt mondta. . és szóba elegyedtünk. Nem sok az. .. hanem a helytartóra.itt szemében ismét felvillant a rémület. majd egész törzsével a titkárhoz fordult: ..A végén eldobta a pénzt. A másik zárva maradt. A titkár abbahagyta az írást. és erre tüzelted a népet? A rab ismét megélénkült. De én egyszer belenéztem a följegyzéseibe.Utoljára mondom.. asztrológus.Ó.A prokurátor duzzadt szemhéja kissé fölemelkedett. de nyomban ismét pergamenje fölé hajolt. ami ott fel van írva..kezdte a rab. És mindennek az az oka..de mire végighallgatott. és elszaladt vele. ha kutyának nevez. ha így szólítanak. ez a zűrzavar még hosszú ideig el fog tartani.. amit mondtam.Ünnepre sokféle fajta ember csődül ebbe a városba. hogy felkössenek.Tehát le akartad rombolni a templomot.. gyilkos.nem tanultak semmit. .Kiről beszélsz? ....Vámszedő volt. Egy árva szót sem mondtam mindabból. Most már két szenvedő szem tekintett a rabra súlyos szemhéja alól. a Béthfagéba vezető úton találkoztam vele először a fügéskert sarkánál. Csend lett. és megrémültem.tiltakozott a rab. Pilátus elmosolyodott a fél arcával. de ahhoz éppen elég. Jómagam személy szerint folytatta mosolyogva . jó emb. szenvedéstől hályogos fél szeme a rabra tekintett. . és mindent összezavartak.mormolta egykedvűen a prokurátor. azazhogy azt hitte. megsért. Eleinte rossz szemmel nézett. lassan megenyhült .Lévi Mátéról19 . hégemón . Vámszedő volt Kafarnaumban.soha. ne játszd az őrültet. Így vallottak a tanúk. Azután görögül szólalt meg a helytartó: .Jézus korai tanítványa. A titkár. velem jön. és minden idegszála megfeszült abbeli igyekezetében.Azok a jó emberek.. ..semmi rosszat sem látok ebben az állatban. Attól tartok. Jerusalaim városa. meglepetten tekintett fel e szavakra.hégemón. görögül válaszolt: . jegyez. jövendőmondó.kérdezte Pilátus kelletlenül. .Te például a hazudozókhoz tartozol. nem akartam lerombolni a templomot. amit rólad följegyeztek. Van köztük mágus... égesd el a pergamenedet!” De kitépte a kezemből. hogy előtűntek megsárgult fogai. .. hazudozó is akad .

Igen. hogy az óhit temploma összeomlik.ismételte fátyolos hangon. kimondhatatlanul fájt.De valamit mégis szóltál a templomról a népnek. De kínjaid nemsokára véget érnek. . ez az egyetlen élőlény.A titkár nem tudván. amelyről fogalmad sincs? Mi az igazság? „Istenek! . Nincsen erőd. Azért mondtam így. hogy jobban megértsék. te csavargó. A helytartó ekkor felállt karosszékéből. hogy tenéked. a főfájás elmúlik. Pilátus felnézett a rabra elkínzott szemével. az elsötétített szobában végigheverni az ágyon. és felépül az igazság új temploma. . A titkár a rabra meresztette szemét. és visszaült a karosszékébe.” És újra megjelent előtte a sötét folyadékkal teli serleg: „Mérget.szólt a vékony.Az igazság mindenekelőtt az. és Jesua foldozott szandálja felé kúszik. jó ideig hallgatott.Lévi Máté? . hogy rám tekints. és látta.Azóta társamul szegődött. hogy odajöjjön hozzád a kutyád. majd a napra.Igen. Lévi Máté . s elpanaszolni neki a hemicraniá-t. borotvált arcára kiült a rémület. amelyhez a ragaszkodol.. . és viaszsárga. 20 Hippodrom . Zavaros szemmel nézett a rabra. még az is nehezedre esik. A prokurátor továbbra is fanyarul mosolyogva tekintett a rabra. hogy pontosan utánozza ura mosolyát.. . és ezt módfelett sajnálom. fáj a fejed. s nem jegyezte fel szavait. elkergetni a kísérő katonákat is. .gondolta magában eközben a helytartó. elhaló hangon odahívni a Banga kutyát. magas férfihang. ami egyáltalán nem tartozik a dologhoz. hogy velem beszélj. . És egyszer csak eszébe jutott a méreg: ez a gondolat csábítóan suhant át fájó koponyáján. majd hozzáfűzte: ..és kocsiversenyek tartására alkalmas pálya az ókorban. a legjobb lenne elkergetni ezt a különös latrot.. miért beszéltél neki az igazságról. egy sugárpászmája behatolt az oszlopcsarnokba. és gyötrelmesen próbált rá visszaemlékezni. A válaszoló hangja Pilátus halántékát hasogatta. és még hány fölösleges kérdést kell neki föltennie. és behunyta a szemét. hogy a nap már elég magasan jár a hippodrom felett.. és csupán két szót szólni: „Akasszátok fel!” Igen. annyira fáj. De erős akarattal nyomban elfojtotta. Jóformán gondolkodni sem tudsz.. hogy kishitűen már a halálra gondolsz. azt mondta. jobbra lévő hippodrom20 lószobrai fölé. a legokosabbnak látta. hogy megutálta a pénzt .” És újra meghallotta azt a hangot: .És miért uszítottad a népet a piacon. amely bántotta a helytartó fülét.Olyasmit kérdezek. az oszlopcsarnokból bemenni a palotába. az agyam cserbenhagy. csak arról ábrándozol. 17 . Jesua pedig félrehúzódik előle. hideg vizet kérni. s hirtelen fölémelyedő gyötrelemmel arra gondolt. mely kérlelhetetlenül emelkedett egyre magasabbra a messze lenn. két keze közé szorította fejét.magyarázta Jesua.lovas. miért is áll előtte ez az ütésektől eltorzult arcú fogoly a kérlelhetetlen jerusalaimi napsütésben. mert úgy látszik. és ez a hang azt mondta: . hégemón. mit válaszoljon. hogy megindokolja Lévi Máté különös viselkedését.Arról beszéltem. ide azt a mérget. hégemón. Így most akaratlanul is hóhérod vagyok.

téged is érdekelnének.Jó. Új gondolataim támadtak. és a földre ejtette a pergamentekercset. akit senki se hallgattatott el -.. akár az Eleon-hegyi kertekbe. s elhatározta. . Pilátus sárgás arca megpirosodott. Egy ideig hallgattak. ugye? . .kérdezte Pilátus halkan. és végképp elveszítetted a hitedet az emberekben. Ez most nem sikerült.. hogy a kutyát akartam hívni? .válaszolta a rab. ezúttal görögül: .mondta Pilátus. ugye. Ekkor rekedten.És a beszélő mosolyogni merészelt. és indulj gyalogsétára a környéken. hogy nem uszítottad a népet. hégemón: senkit sem uszítottam semmi effélére. . nem vagyok orvos.Csak az a baj . és hunyorogva fölnézett a napba . hogy egyelőre nem ír fel semmit. dagadt. de a titkár már egyetlen szavát sem jegyezte föl.a zivatar csak később.Valld meg . elfúlón megszólalt a prokurátor latinul: .Ismétlem.felelte a rab. Akkor megpróbálta elképzelni. gyanakodva fúrta bele tekintetét a fogolyéba. az mégsem lehet.Oldozzátok fel a kezét. higgyen-e a fülének. hogy semmit el ne mulasszon.. Pedig hát. s most latinra fordította a szót: . hát titkold. . vagy égessék fel. annál inkább. és élvezettel dörzsölgette fájó.Azt tanácsolnám neked. ha mindenáron titkolni akarod. hogy az ember minden szeretetét egy kutyára pazarolja! Szegényes és szomorú az életed. vagy valamely más módon pusztítsák el a templomot? .A titkár halálosan elsápadt..Hidd el. A titkár fölvette a földről a tekercset. A titkárnak most már csak az járt az eszében. Pilátus sandán. aztán odament. Hinnie kellett. . Azt állítod tehát. és jóakaratúan tekintett Pilátusra.Most már mindennek vége. hégemón! . s én szívesen elkísérnélek. noha jól ismerte a helytartót. úgy hiszem. orvos? . és leoldozta a kötelet a rab kezéről.Honnét tudtad.Tehát orvos vagy.Nem. és szívesen megosztanám őket veled.s a rab megismételte Pilátus mozdulatát -.Kezedet végighúztad a levegőn . és az ajkad. . hogy rombolják le. hagyd el egy időre a palotát. nem vagyok orvos . görögül -. nem . estére fog kitörni. . Talán gyengeelméjűnek látszom? 18 .Tudok . felvillant benne a mindenki által jól ismert szikra.. te nagy gyógyító vagy. csupán kinyújtotta nyakát. vagy ne higgyen.Mi sem egyszerűbb . A zivatar. hogy túlságosan zárkózott vagy. mert rendkívül eszes embernek látszol.Meg sem kérdeztelek: talán bizony latinul is tudsz? . és én örülök ennek .Nem. ugyancsak latinul. és szemében már nyoma sem volt a homálynak.A fogoly eközben tovább beszélt. . Az ügyhöz ennek nincsen közvetlen köze. mint a gúnár.folytatta a rab. .a fogoly megfordult. valld be.folytatta a megkötözött fogoly. mintha meg akarnád simogatni. amelyek. aztán Pilátus megismételte a kérdést. és semmin sem lepődik meg.válaszolta a rab. prokurátor.tiltakozott a rab. hégemón. átadta egyik társának..Értem . úgy figyelt. . kivörösödött csuklóját. . A kísérő legionáriusok egyike a földre dobbantotta kopjáját. A séta javadra válik majd. hogy a lobbanékony helytartó milyen különös formában torolja meg a rab példátlan vakmerőségét.

A továbbiakat nem kell jegyezned! . Pilátus összerezzent. furcsa.És a prokurátor a pergamentekercsre mutatott. és harmadszor BarRabbant?21 . és elmosolyodott. és senki semmit sem kiáltott felém. és csupán az egy Lévi Máté kíséretében. . 21 Dismas. Mert. . hégemón! Igaz..A pillanat éppen alkalmas. .Ismered-e a következő három személyt . ezeket a jó embereket nem ismerem. de akárki volt. nem látszol gyengeelméjűnek . .De hisz nincs is szamaram.. elismered. igen. Egyébként mondd csak. hogy megesküdjél rá. ügyesen csinálta. szamárháton.És ezt hirdeted? . valóban a susai kapun érkeztem Jerusalaimba.Igen. most már nem kételkedem benne. .Ezt először hallom . . Bar-Rabban (Barabbas) pedig az az elítélt. hogy nem cselekedtél semmi effélét. Nem tudom.Nos. Bar-Rabban . hiszen úgyis egy hajszálon függ.mondta a rab.kérdezte most már nagyon megélénkülve a kötelékétől megszabadult fogoly. és fenyegetően dünnyögte: . ha ezt hiszed.Nem. igaz-e. hiszen akkor senki sem ismert ebben a városban. ezt hirdetem. de gyalogszerrel. és le sem vette a szemét a fogolyról eközben: . majd folytatta a beszélgetést a rabbal: . akit Jézus helyett. és a csőcselék.mosolygott Pilátus. Gestas. üdvrivalgásával úgy köszöntött. nem ismerem eléggé az életet. . ki függesztette a helyére a nyelvedet. egy Gestas nevezetűt.De meglehet.kérdezte a rab.. kezével ernyőzve szemét a nap ellen. sugárzó mosollyal.Igazán nem ismered? .Rossz ember nincs a világon. A fogoly hüledezve nézett a prokurátorra. ugyebár. holott az amúgy sem írt fel semmit. tudd meg.Mire akarod. .válaszolta halkan a prokurátor. a nép követelése alapján szabadon bocsátott Pilátus.Ebben is tévedsz .Igazán. . mint valami prófétát? . az életedre .Nem. nem. miért használod állandóan ezt a kifejezést: „jó emberek”? Mindenkit így szólítasz? . te függesztetted föl. 19 .. . hogy esküdjem? .Mindenkit . . önállóan jutottam erre az eredményre.Esküdj meg hát. hogy csak az vághatja el a hajszálat..erősítette meg a rab.Igen. .ajánlotta a prokurátor.Talán bizony azt hiszed. hégemón? . amely kísért.Ó. aki felfüggesztette! Pilátus elmosolyodott: . . ijesztő mosollyal.a két előbbi a Jézussal együtt keresztre feszített latrok (gonosztevők) neve. hogy a jerusalaimi szájtátók csapatostul szegődtek a nyomodba.Most pedig mondd meg nekem. hogy a susai kapun át vonultál be Jerusalaimba.kérdezte Pilátus.Én elvághatom ezt a hajszálat! . . erősen tévedsz.egy bizonyos Dismast.fordult titkárához.Talán egy görög könyvben olvastál erről? .Mondjuk.

nyakába.válaszolta a titkár meglepő módon. A fecske most éppen a hégemón feje fölött suhant el.Mi van még? .Nem. Amióta a jó emberek elcsúfították az arcát.elég az hozzá. hogy mellette valósággal lángol a poroszlop. azóta durva lett és kegyetlen. a prokurátor fejében. a következő formula alakult ki: a hégemón felülvizsgálta a Jesua nevű vándorfilozófus . igen. A germánok ráakaszkodtak a nyakára. vagy talán valami más történt . hogy ezt a határozatot tollba mondja titkárának. sajnos nem . csak persze boldogtalan. nyílt seb éktelenkedett. Mikor elolvasta a pergament. Mialatt a fecske röptét figyelte. ma nemigen beszélgethetnél a Patkányölővel. és szeme mintegy visszahúzódott üregébe. és ha oldalról nem tör be egy lovas turma. akkor te. majd leereszkedett. Talán ott akart fészket rakni. hegyes szárnyával meglegyintette az egyik fülkében álló bronzszobor arcát. mivel szemtanúja voltam. Úgy rémlett neki.kérdezte Pilátus elkomorulva.gúnynevén Ha-Nocri . Ezt a kopasz fejet ritka fogú aranydiadém koronázta. . vagyis éppenséggel oda. majd a szökőkút medencéjét súrolta.Itt van például Marcus centurio. s helyette másik fej tűnt fel a vállain. .a Weser jobb partján 16-ban lezajlott ütközet. A jó emberek úgy vetették rá magukat. hogy Ha-Nocri hóbortos. és száműzi a Földközi-tenger partján lévő Caesarea Stratonisba. könnyűnek érzett. Vajon ki tette ezt vele? Érdekes volna megtudni. . A vándorfilozófus elmebetegnek találtatott. Turma . a Lidércek Völgyében. Az oszlopcsarnokba ekkor berepült egy fecske.30-32 emberből álló lovascsapat. a prokurátor székel. . Már csak az volt hátra. a helytartó kiutasítja őt a városból. és benne bűnt nem talált. aztán eltűnt az egyik oszlopfő mögött.Ez is őróla szól? . A prokurátor felnézett a rabra.23 amelyet én vezettem. s erről legelsősorban jómagam fogok gondoskodni. minek következtében a hégemón nem hagyja jóvá a Kis Szinhedrion által hozott halálos ítéletet. Beesett. lábára. arca még jobban elváltozott. mely lemarta a bőrt. zsarnoki 22 23 24 Manipulus .ügyét. bizonyára erősen megváltozna . utópisztikus beszédei nyugtalanságot okozhatnak Jerusalaimban.mondta ábrándosan a fogoly. hogy a fogoly feje elúszott valahová.Ha beszélgethetnék vele. Talán ezt is a halántékába tóduló s ott lüktető vérhullám okozta: a prokurátor látása is elhomályosult. ha beszélgetést akarnál kezdeményezni a tisztjeivel vagy a katonáival. arca elveszítette sárgás színét. Erre egyébként szerencsére nem is lesz alkalmad. melyben a germán törzsek szétzúzták a római sereget. nem nagy örömet szereznél a légió parancsnokának.Közölhetem veled . akit Patkányölőnek neveznek: szerinted ő is jó ember? . fogatlan száj. karjára. ahol ő maga. mint a kopók a medvére. Kiváltképpen nyomát sem lelte bármiféle összefüggésnek nevezett egyéni tettei és a közelmúltban Jerusalaimban történt zavargások között. homlokán kerek. sötétvörösre pirult.mondta Pilátus -. és kiröppent az oszlopcsarnokból.az ókori cohors harmadrésze. . Sötét vérhullám tolult fejébe. 20 . és észrevette.Azt hiszem.Ó. Tekintettel azonban arra.. . melyet immár tisztának. Kört írt le az aranyozott mennyezet alatt. filozófus. Az idistavisusi csata . Ez az idistavisusi csatában24 történt. aki másik pergament nyújtott át neki. s be volt kenve írral. A gyalogsági manipulus22 ugyanis csapdába került.kérdezte titkárától.

a halhatatlanság. 21 .Ismersz-é egy bizonyos Keriáth-béli Júdást. és szemében sátáni tűz villant meg.Nagy érdeklődést tanúsított eszméim iránt. 25 Keriáth-béli Júdás . hogy tegnapelőtt este a templom előtt megismerkedtem egy fiatalemberrel. aki harminc ezüstpénzért elárulta Jézust a főpapoknak. . . .kérdezte Pilátus. lámpást is gyújtott . Kifaggatott. és tenyere védőpajzsa mögül intő... Hanem alaposan mérlegelj minden szót. .Jó ember? .Többek közt azt mondtam neki. . . másképpen halálod nemcsak elkerülhetetlen. elviselhetetlen bánatot keltett.A dolog úgy történt. Hallásával is történt valami: mintha távolból halk. ki tudja.És mit mondtál neki? . Ha-Nocri . hogy fölemelje kezét.. miért.. Ki tudja.Igen. elhessegette a látomást. mint ahogy a legfelső bíróhoz illik. Az emberiség az igazság és méltányosság birodalmába jut. és szeme ismét megvillant. de arra vetemedett.” Furcsa.. és furcsán nézett Jesuára: arckifejezése fenyegetett. aki magát Júdásnak nevezte. és dölyfös orrhang dünnyögné elnyújtva a szavakat: „A felségsértésről szóló törvény. „Elveszett!” Majd: „Elvesztünk!.kérdezte Pilátus. s úgy mondta.. Keriáth városából származik. s tekintetével mintha valamilyen gondolatot akart volna közölni a rabbal. de tekintete riadt volt.. . fenyegető harsonaszó hangzanék. szívesen fogadott..25 és beszéltél-e vele a császárról vagy bármi egyébről? A fogoly készségesen válaszolt: .. .” És valami badar ötlet . .De neked mindenesetre igazat kell mondanod. mi a véleményem az államhatalomról. . .Válaszolj nekem.Igazat mondani könnyű és kellemes . Pilátus összeszedte magát.szólt a rab. és csókkal adott jelt az elfogására. figyelmeztető pillantást küldjön a rab felé. . ingerülten. mi történt Judea helytartójával. ahol már semmiféle hatalomra nem lesz szükség. mintha a napsütés ellen akarna védekezni.A „nem” szót valamivel erősebben megnyomta.. .vetette közbe Pilátus halkan. sem semmiféle más központi hatalom. . hanem gyötrelmes is lesz. és ismét meglátta maga előtt a rab szemét..hagyta rá Jesua.Nagyon jó ember. kissé meglepődve a helytartó tájékozottságán.. és eljövend az idő.válaszolta Pilátus fojtottan. hogy elfelejtetted? . .Vagy most azt fogod válaszolni.És hangjából már reménytelenség csendült ki. És mintha eltűntek volna a csarnok rózsaszínű márványoszlopai. s a távolban Jerusalaim háztetői.jellemre valló lecsüngő alsó ajak.erősítette meg a fogoly. amikor nem lesz sem császár. nem mondtál? .Válaszolj tehát . kellemes-e neked az igazat megmondani vagy sem .Nem kell tudnom. a fogoly hanghordozásához alkalmazkodva. hogy minden hatalom erőszakot tesz az embereken. és igen tudni vágyó . megvendégelt. Ez a kérdés roppantul érdekelte. kusza gondolatfoszlányok suhantak át a helytartó elméjén. összefüggéstelen.szólalt meg.folytatta: . minden elsüllyedt Capri kertjeinek sűrű zöldjében. Meghívott az Alsóvárosban lévő házába. ez a halhatatlanság azonban. visszatért az oszlopcsarnokba.az apostolok egyike.Lámpást gyújtott. vagy.Mondtál-e valaha valamit a nagy császárról? Válaszolj: mondtál.

hégemón . Utánuk a titkár is kiment..Azt hiszem. A hallgatást egy ideig csak a szökőkút csobogása törte meg. nehogy egyetlen szót is elszalasszon.. akik. . Augustus utóda.Majd halkan megkérdezte: . Majd egyre emeltebb hangon folytatta: .Tovább! . hogy én ezzel a keriáthi ifjúval elbeszélgettem.Nem a te dolgod.Bűnös vagy! Bűnös! Bűnös! . itt államügyek forognak kockán.Eljő. van a világon valaki. és a börtönbe vittek. 22 27 . hégemón. Úgy sejtem.Jesua Ha-Nocri.mondta a fogoly. A helytartó sokatmondóan mosolygott..felelte határozottan Jesua. megdagadt. végül Júdás.felelte a rab. teszerinted tehát Marcus.Igen . Dismas és Gestas. fátyolos hangja hirtelen megnőtt. . a hidegvérű és lelketlen gyilkos. nem volt. s akinek sokkal rosszabbra fordul a sorsa. Így üvöltötte sok évvel azelőtt a Lidércek Völgyében lovas katonáinak: „Üssétek! Vágjátok! Mentsétek meg a Patkányölőt!” Most még jobban fölemelte vezényléstől berekedt hangját. a latrok.Rárivallt a kísérő katonákra: .üvöltött fel Pilátus olyan félelmetes erővel.Majd titkárához fordult: . és sugárban hullottak alá. 26 Tiberius . .Úgy látom. Caliga . hogy odakinn a kertben is meghallják: . és ütemesen dobogva megvasalt caligájukkal. hogy Jesua hátrahőkölt. hiszel te valamiféle istenekben? .felelte Jesua. s közben gyorsan jegyzett a pergamenre. mindazok.s a prokurátor Jesua véraláfutásos arcára mutatott -. hogy azt a Júdást hamarosan szerencsétlenség éri.. ahogy a cső felett víztányérka keletkezett. megerősödött. és nem lesz a földön nagyobb és az embereknek kedvesebb hatalom. . hogy ítéletet mondj fölötte.. szélei letöredeztek.És eljő az igazság országa? . Nos. mint Tiberius26 császáré! És a helytartó gyűlölködő tekintettel súrolta a titkárt meg a kísérő katonákat. Pilátus fáradt. . valami baj lett abból. mint látom . Pilátus elnézte. amelyet nem sokkal követett Jézus nyilvános működésének kezdete is. és szívből sajnálom őt.Nincs. akik cimboráikkal négy katonát megöltek. Elsőnek a fogoly szólalt meg: . az aljas áruló.Egy az Isten . szerinted ezek mind jó emberek? .Őbenne hiszek. évében lépett fel Keresztelő János.Ekkor emberek szaladtak be. . . A katonák vállukra tették lándzsájukat.27 elhagyták az oszlopcsarnokot. csizmaszerű lábbelije.Tovább nincs . A titkár erősen figyelt. megkötöztek.a legionáriusok térdközépig érő.Hagyj magamra a vádlottal. akit jobban sajnálhatnál. A Lukács-evangélium szerint uralkodásának 15. te esztelen bűnöző.római császár (14-37).Sose jön el! . összevertek téged a beszédeidért.Takarodjatok innét! . a Patkányölő. mint azt a Keriáth-béli Júdást.

Hallgass! . ha előbb szúrnak le. amely ismét ott cikázott az oszlopok között. és elvezették az oszlopcsarnokból. hogy a titkosszolgálat embereinek a legsúlyosabb büntetés terhe mellett meg van tiltva. hogy mielőtt teljes számmal összeülnek.kérte a rab váratlanul.s hangja elfúlt -. amelyet valószínűleg koponya alakú domborulatáról neveztek el.a prokurátor megkérte a legatust. hégemón . aki azt mondotta. mellén villogó arany oroszlánfejek. És amikor a kísérő katonák meg a titkár visszatértek.Jeruzsálemtől északkeletre. A másik centuria pedig haladéktalanul induljon a Koponyahegyre. Van feleséged? . hozzátette azonban. intézzék úgy. hol tartózkodik a sebastei cohors. A prokurátor elrendelte.rivallt rá Pilátus. Mikor a legatus eltávozott. .Ide hozzám! . és dühöngő tekintettel követte a fecskét. hogy a sebasteiek a hippodrom előtti teret vették körül kordonnal.Hégemón. küldje oda segédcsapatul az egyik lovasezredet. amit te mondtál? Ó. Az egyik a Patkányölő vezényletével a bűnösöket.. .28 s ha a szekerekkel odaérkeztek. hívja a palotába a Szinhedrion elnökét és két tagját meg a jerusalaimi templom főpapját. .. a Patkányölő. s kezdje meg annak bekerítését. szerencsétlen. A következő pillanatban már ott állt előtte Marcus.Nem. mintha a hideg rázná. Marcus intésére a kísérő katonák körülfogták Jesuát. kardja markolatán ugyancsak aranylapocskák.. ők is csatlakozzanak a felső kordonhoz. hogy Jesuával bármiről is szót váltsanak. amelyet a Kis Szinhedrion hozott a Jesua Ha-Nocri nevű vádlott ügyében. . kezét összedörzsölte. hogy meg akarnak ölni.Jobb lett volna neked. bíborpalástja bal vállára vetve.. Pilátus kijelentette.. az úgynevezett szíriai alát. velem gyűlik meg a bajod! Úgy vigyázz magadra! . hogy a legatus válasszon ki két centuriát a római cohorsból. előbb négyszemközt beszélhessen az elnökkel. mintha mosná. hogy Jesua HaNocrit különítsék el a többi rabtól. hogy helybenhagyja a halálos ítéletet. . a titkár pedig gondosan följegyezte a helytartó szavait.szólította azután az őrséget.kérdezte hirtelen. Most egy szőke szakállas dalia állt a helytartó elé. istenek! Vagy azt képzeled. a hóhérokat meg az ítélet végrehajtásához szükséges eszközöket kísérje a Koponyahegyre. A légió parancsnoka volt.Akkor imádkozzál hozzá! Imádkozzál! Különben . ha bárkivel beszélsz. 23 . a legatus.. Magam vagyok. és válla megrándult. a prokurátor megkérte titkárát. mi ütött belé. a város falán kívül lévő hely. adja át az elítéltet a titkosszolgálat parancsnokának azzal a szigorú paranccsal. . háromszoros talpú saruja térdig fűzve. . hogy kéri. és hangjából aggodalom csendült ki. amúgy sem segít. Látom. hogy a római császár helytartója szabadon bocsát valakit.mormolta magában a prokurátor. . Ugyanebből a célból .Azt hiszed.Bocsáss el engem. továbbá. vagy kérdéseire válaszoljanak. A prokurátor megkérdezte tőle.. A prokurátor ekkor elrendelte. hogy hajlandó vagyok a helyedbe állni? Én nem értek veled egyet! És jól vigyázz: ha mostantól fogva még egy szót is szólsz.vagyis a hegy védelmére . sisakforgóján sastoll. maga sem értette. nincsen.Gyűlölöm ezt a várost. mielőtt azzal a Keriáth-bélivel találkozol. A legatus közölte. 28 Koponyahegy (Golgota) . mivel ott fogják kihirdetni a népnek az ítéletet a bűnösök felett. istenek.

következésképp az ő ítéletük megváltoztatásáról szó sem lehet. ezt a főpap is tudván tudja.Megvallom. hogy a Szinhedrion melyik bűnöst akarja szabadon bocsátani: Bar-Rabbant-e vagy Ha-Nocrit? Kajafás bólintott. amit egyébként még Jézus elítélésekor is viselt. hogy menedéket keressenek a tűző verőfénytől.zsidó főpap. és a Szinhedrion ítélkezett fölöttük. hogy a másnapi ünnep miatt ezt semmiképp sem teheti. Ebből tudta. A római hatóság a világért sem akar beleszólni a helyi egyházi hatóságok jogaiba. jeléül annak. a zsidók legnagyobb ünnepe. 24 30 . mély morajlást hallott. halk. a Pászka30 tiszteletére. a lépcsőt őrző két fehér márványoroszlán előtt a helytartó találkozott József Kajafással. . Szemöldöke felszaladt gőgös homlokára. Gestast és Bar-Rabbant. amely arany sárkánybőrt viselt tető gyanánt: a jerusalaimi templommal. Az első kettőt. A prokurátor azzal kezdte. azonkívül pedig ezt a Jesua Ha-Nocrit.29 a Szinhedrion elnöki tisztét betöltő zsidó főpappal. hogy a főpap így fog válaszolni. Görög nyelven beszélgettek. de Kajafás ezt udvarias bocsánatkéréssel visszautasította. Pilátus közölte. és főként a semmiféle leírásba nem foglalható hatalmas márványtömbbel. erődjeivel. Pilátus csuklyát borított kissé kopaszodó fejére. és a beszélgetés megkezdődött. hogy kimutassa: ez a válasz megdöbbenti. s a nap. hogy megvizsgálta Jesua Ha-Nocri ügyét. A helytartó tudni kívánja. pontosan teljesítették. akkor éles hallásával odalenn. majd ekképpen válaszolt: . BarRabbant és Ha-Nocrit. s megmagyarázta. ámde az adott esetben nyilvánvalóan hiba történt. mikor a kert legfelső teraszán. A kert csendes volt. Pászka .Nincs itt valami félreértés? Pilátus közelebbről is megmagyarázta álláspontját. függőhídjaival. amely különösen kegyetlenül perzselte a várost azokban a napokban. és helybenhagyta a halálos ítéletet. a prokurátor ítélkezett felettük. A másik kettőt viszont. De mikor a prokurátor az oszlopcsarnokból kilépett a kert legfelső teraszára. 29 Kajafás (Kaifás) . Művészien megjátszotta a meglepetést. melyen mindenkinek a templomhoz. A prokurátor előre tudta. hogy a főpapot meginvitálta az oszlopcsarnokba. a kiáltások pedig a sürgő-forgó ivóvízárusoktól erednek. Az ünnep Niszán hónap 14-én este kezdődött. Jerusalaim.szólt szelíden. ahol kőfal választotta el a palotakert legalsó teraszát a város főterétől. az óriási elefántlábon magasló pálmák közé. aki Keresztelő János fellépésekor már betöltötte ezt a tisztséget. még nem ért delelőjére. Az aznap végrehajtandó halálos ítélet ezek szerint három bűnözőt sújt: Dismast. ez a válasz meglep . Ennek a hibának az orvoslásában pedig természetesen a római hatóság is erősen érdekelt.Parancsát gyorsan. Törvény szerint és szokás szerint a kettő közül az egyiket szabadon kell bocsátani a ma kezdődő nagy ünnep. hogy a kérdés világos. a helyi hatóságok fogták el. Jeruzsálembe kellett zarándokolnia.húsvét. hogy lenn a téren már sok ezer főnyi tömeg gyűlt össze.A Szinhedrion Bar-Rabban szabadon bocsátását kéri. Jerusalaimnak a legutóbbi zavargások által fölizgatott lakossága. amelyből időnként vékony. és elébe terült az egész gyűlölt város. a római hatóságok fogták el harc közben. feladata azonban abban állt. gyenge kiáltások emelkedtek ki. álmélkodva nézett a főpap szeme közé: . aki a császár ellen lázította a népet. és ez a tömeg türelmetlenül várja az ítélet kihirdetését.

és különös dolog ötlött eszébe: homályosan úgy érezte. Kajafás! .Megfulladok! .Mosolyogva húzta össze szemét. megmagyarázhatatlanul.nyögte.de eltűnt maga a zöld lomb is. és velük együtt úszott maga Pilátus is. a felső teraszt szegélyező ciprusok. Ugyanaz a megmagyarázhatatlan szomorúság. Elhessegette magától ezt a gondolatot.semmivel sem rosszabbul.a tehetetlenség dühe. most mélyen befészkelte magát lelkébe.szólt. minden kétségen felül. mert azt a fura. s előre sejtette a további szenvedéseket. . aki kevésbé veszélyes. Ahelyett sűrű bíbor homály lett a világ.. aki el akarta fogni. hogy valamit nem beszélt meg eléggé tüzetesen az elítélttel . az előbbinek bűne hasonlíthatatlanul súlyosabb. amelyben vízinövények ringatóztak. ma fülledt a levegő. márpedig ez.jegyezte meg Kajafás. és nyirkos. Az itt kifejtettek alapján a helytartó arra kéri a főpapot. igazán nem lehetett magyarázatnak nevezni. és másodszor is csak azt mondhatja.mondta Pilátus. és egy pillanat alatt eltűnt.Nem . hogy Bar-Rabban kiszabadítását kérik. Mindennek vége volt tehát.Vigyázz magadra. de a szomorúság továbbra is ott maradt. és adja vissza szabadságát a két bűnöző közül annak. azzal vádolják.vagy talán valamit nem hallgatott végig. minden további szó fölösleges. aki egyébként nyilvánvalóan elmeháborodott. Nem elég.” De kinek a halhatatlansága? Ezt sehogy sem értette a prokurátor. ismételd meg harmadszor! . Kajafás halk. amely már az oszlopcsarnokban is környékezte. „Halhatatlanság. .Rendben van . hogy a Szinhedrion behatóan megvizsgálta az ügyet. mint a helytartó .. Ha-Nocri mindörökre eltűnik. aki a prokurátor szörnyű főfájását meggyógyítsa. hideg kezével letépte palástja csatját. „Milyen szörnyű a Niszán hónap ebben az évben!” .Igen. Ha-Nocri.Nem azért fulladok.Harmadszor is közlöm.Bar-Rabban és Ha-Nocri bűne valóban összemérhetetlen. és most rajta volt a sor. nincs ellene más orvosság. és megdöbbentette a változás. a palást a homokba hullott. 25 . . pillantása átfogta a látható világot. hogy . csak a halál.Úgy legyen. fojtogató düh. amely most átsuhant a helytartó agyán. ahogy jött. nincs többé.Hogyan? Még az én közbenjárásom után is? Ne feledd. de a puszta gondolatra a rekkenő hőségben is végigfutott hátán a hideg. revideálja határozatát. .. valahol zivatar lehet . hanem azért. a legrosszabbik . a gránátalmafa. hogy az én személyemben Róma beszél! Főpap. hogy több helyen nyíltan lázított..megjátssza a meglepetést. De nem ez a gondolat volt a legrosszabb. mert kettőnknek itt szűk a hely.. hogy Bar-Rabbant fogjuk szabadon bocsátani . És egyszer csak elragadta a düh. . de még meg is ölt egy őrt. A gondolat elröpült.jelentette ki Kajafás halk hangon. .. és hozzátette: .. főpap! A főpap sötét szeme felvillant. nem vette le szemét a helytartó kivörösödött arcáról. hogy ostobaságokat fecsegett Jerusalaimban meg néhány más városban. de szilárd hangon kijelentette. az égető. elérkezett a halhatatlanság. Eltűnt a nehéz virágokkal megrakott rózsabokor. mint Ha-Nocri. Körülnézett.. mert meleg van. éppoly hirtelen. Nos tehát?. eltűnt a lomb közt fehérlő márványszobor . Bar-Rabban sokkalta veszélyesebb. s elúsztak valamerre. Megpróbálta magának megmagyarázni. Az utóbbit. felvillanó s tovatűnő szót.

. és ezt te magad is tudod. és az egész népet a római iga alá hajtsa. hogy amíg élek. főpap: egy napon majd nem egyetlen cohorsot fogsz látni Jerusalaimban.Ezt én mondom néked. prokurátor? . amit most mondasz? Nem. de tönkre nem teheted! Megoltalmazza az Isten! Meghallgat bennünket.. ha egy ilyesféle fráter ide beosonna.kiáltott fel Pilátus. nem! . Ismered őt. . akit ma kivégeznek? Tudom én.. hogy feltüzelje a tömegeket. mielőtt megszólal. kezét az ég felé emelte: . hogy a halálba küldted a békét hirdető filozófust! A főpap arca foltokban kipirosodott. De tudd meg. az Aranykopja-rend lovagja! .Túlságosan sokat panaszkodtál már a császárnak énrólam. hogy mit beszélek.válaszolta a fekete szakállú Kajafás rettenthetetlenül. és nem helyettesének Antiochiába.Hallgasd csak. az a Keriáthbéli. de még az a. hogy ti itt. nem. hadosztályokat helyeztettem át. ahogyan a ti javatokra szándékoztam. ó. hanem egyenesen az imperatornak Capri szigetére. szeme égett. az sem tud behatolni.És Kajafás fenyegetően fölemelte kezét. lesz itt keserves sírás és jajveszékelés! Akkor majd eszedbe jut Bar-Rabban megmentése. hogy a kedvetekért levétettem a falról a császár monogramját viselő címerpajzsokat. és megoltalmazom népünket! Hallod ezt.három mesterséges víztároló Jeruzsálemtől 25 kilométernyire déli irányban. végül. De ő is mosolyban villantotta ki fogsorát. mely mint tenger morajlása ütődött Nagy Heródes palotakertje falának. ó. Jerusalaimban. .válaszolta higgadtan.Tudom. Kajafás. hogy ellenőrizzem. arcának. személyesen kellett idejönnöm.Vajon te magad hiszel-e abban. ahol a dombtetőn az aranytetős templom lángolt. egy egér sem hatolhat be. és így válaszolt: . Kajafás? Talán bizony hasonlítok ahhoz a bolond fiatal csavargóhoz. nem: az egész Fulminata-légió fog idejönni. nem vízzel itatom a várost! Emlékezzél csak rá. és szeme villámokat szórt. és nem is Rómába. akár a prokurátor. hégemón. és a prokurátor ismét meghallotta lentről a zúgást. és sok keserűséget fogsz neki okozni. hogy is hívják. nem. tudom! . hol beszélek. főpap! Ugyan ki hallana bennünket most. és megbánod. meg az arabs lovasság. és minden szóval könnyebb lett a lelke: már nem kellett színlelnie. kicsúfolja vallásunkat. A rómaiak vízvezetéket akartak építeni.Hová gondolsz. nem engedem megcsúfolni vallásunkat.És Pilátus jobbra mutatott. nem kellett óvatosan megválogatnia szavait.. megoltalmaz bennünket Pilátus pusztító haragjától. nemcsak egér. Judea helytartója. hégemón? Pilátus fagyosan nézett a főpapra. nagyon megbánná. látod. a távolba. Ponczius Pilátus. prokurátor! Kajafás elhallgatott. ezt. a palota körül van véve katonasággal. de szája mosolyt formázott. A kert. sem neked. sem népednek! . . hogy ezután nem lesz tőlem nyugovásod. Pilátus? .Fenyegetőzöl a kimondott ítélet miatt.Tudja a zsidó nép. mi folyik itt nálatok! Emlékezzél szavamra. ugye. hégemón! Azért akarod szabadon bocsátani azt a másikat. hogy a római helytartó megválogatja szavait. itt? Hát kisgyermek vagyok én. ..Ó. most elérkezett az én időm! Hírül adom a császárnak. és meghallgat a mindenható császár is. büszkén. És akkor én Jerusalaimot nem a Salamon tavának31 vizével itatom.Mit hallok. 31 Salamon tava . és odafent a helytartó lábának. Mit mondok. amelyet magad is jóváhagytál? Hát lehetséges ez? Hozzászoktunk. Vajon nem hallott-e bennünket valaki. a megrögzött lázadókat véditek a halálbüntetéstől. 26 . . főpap? Bizony. hogy olthatatlan gyűlölettel gyűlölöd. hogy ezekből a víztárolókból lássák el vízzel Jeruzsálemet. főpap? Nos. elhiszed nekem.. nem hiszel! Nem a békét hirdette Jerusalaimban a nép felbujtója. tudd meg hát.

mert a nap vakította. hogy a római gyalogság . és ott maradt a kertben. a bódító illatot árasztó rózsák sorfala közt. és meglátta. meg a templomőrség parancsnokát. Bar-Rabban váltotta ki? A prokurátor a keze fejével megtörölte hideg. hatalmas térre vezető kapuhoz. Nem azért. a palota szárnyai mögött. száz meg száz láb súlyos dobogása. és ünnepélyesen kijelentette. a teljesen fölösleges csatot továbbra is markában szorongatva. riadó harsonák hangzottak. a kikövezett. és várja meg. minekutána emez eltávozott.Háta mögött pedig. Választékos kifejezésekkel bocsánatot kért a főpaptól.Hallod. egyre közeledve a palotakert falához. A megbeszélés rendkívül rövid ideig tartott. Aztán kezébe fogta köpenye csatját. Pilátus tehát föllépett az emelvényre. Behunyta a szemét. Elárasztotta volna az emelvényt meg az üresen hagyott részt is. Ott várakozó titkárának meghagyta. . fegyvercsörtetés. és a sötét csuklya lehullott fejéről -.És meghagyta titkárának.a főpap égnek emelte két kezét. amelyen éppen áthaladt. hogy mindezt az a hitvány lator. .Ideje indulnunk! A jelenlévők ekkor megindultak lefelé a széles márványlépcsőn. kezét szívéhez szorítva. lázadókat. noha a sötét függönyös szobába egyetlen napsugár sem hatolhatott be.mondta halkan. közömbösen. míg Pilátus visszament az oszlopcsarnokba. néptelen volt a tér. Amikor a kis csoport kiért a kertből. Mikor meghallotta. hogy utolsó. Pilátus pedig az oszlopcsarnokon át kilépett a kertbe. . ó. és körülnézett: csak akkor tájékozódott a helyzet felől. nem! Azért hunyta be. akinek arcát félig eltakarta a csuklya. és föllépett a téren uralkodó széles kőemelvényre. majd hunyorogva felnézett. és hivatalos kérdést intézett a Szinhedrion tagjaihoz. verejtékező homlokát.mint pontosan tudta .ismételte halkan a főpap. akiket . Kajafás udvariasan meghajolt. . Ott valamennyi behívott személy előtt ünnepélyesen és szárazon kijelentette. Azon a részen. a tér túlsó feléről odalátszottak a bajvívó aréna szobrai és oszlopai.elözönlötte a tömeg. A prokurátor halkan néhány szót szólt látogatójához.parancsára már kivonul.Elbeszélgettük az időt. jobb kéz felől pedig az itureai kisegítő cohors katonái. az emelvény előtti rész azonban egyáltalában nem látszott . Kajafás árnyéka pedig egészen összezsugorodott az oroszlán farka mellett. hívja ki a kertbe a légió legatusát. 27 . kivégzés előtti parádéval félemlítse meg a rablókat. hogy a napkorong már csaknem a fejük fölött jár. amíg a helytartó odahívja a többieket is az utolsó rövid megbeszélésre. akik a kert alsó részében. . a prokurátor az elsötétített szobában megbeszélést folytatott egy férfival. a Szinhedrion két tagját. hogy Bar-Rabbant.most mindjárt őutána fölvezetnek az emelvényre. . És ebből megértette. foglaljon helyet a lócán a magnóliafa árnyékában. Pilátus hozzátette: hamarosan ő maga is kimegy a kertbe.Délre jár . holott cselekedni kell. csak ennyit szólt: . s azzal eltűnt a palota belsejében. Pilátus összehúzta szemét.Csak nem akarod azt állítani . tekintetét a földre szegezte. felszólította. hogy helybenhagyja Jesua Ha-Nocri halálos ítéletét. ha nem veszi körül háromszoros kordonnal a sebastei katonaság Pilátus balja felől. melyet a titkár fölvett a homokból. és kiadja végső utasításait a kivégzéssel kapcsolatban. nyomban vegye ezt jegyzőkönyvbe. melyik bűnöst óhajtják szabadon bocsátani. prokurátor? . a cohors tribunusát.Helyes. Mialatt a titkár összehívta a gyűlést. azaz a kertfaltól az emelvényig. mert nem akarta látni az elítélteket. a szökőkút közelében lévő kerek lugasban várakoztak.

ami addig körülötte volt. Itt állnak előttetek! És Pilátus jobbra mutatott. Ismét szünetet tartott. ami lelkében felgyülemlett. aztán emelt hangon folytatta: . hogy ott vannak. és ugyanakkor hallotta. minden eltűnt. és attól fogva már úgysem lehet hallani.. még nem ejtette ki a nevet. Hangosan kiáltotta e szavakat. amíg ki nem ordította mindazt.Mihelyt a bíborbélésű fehér palást feltűnt az embertengerből felnyúló kőszirt magasán. és a nők azért jajgatnak. arccal az égnek fordulva. látni nem látta ugyan az elítélteket. valahol a tér legtávolibb részében. ahogy a zúgást teljes csend váltja fel. zúgva nőtt. de tudta. amit kell. mint tenger hullámán a tajték. Pilátus így folytatta: . a merőlegesen perzselő napsugarak alatt. hogy a szerencsés rab nevének kiejtésére a halott város feltámad.állapította meg magában a prokurátor. a tűztől lángra lobbant az agyveleje. amely a tömeget hallgatásra kényszeríthetné. és ezzel az utolsó morajlás is elnémult a tömegben. „Most fölvezették az elítélteket az emelvényre . jelvényeiket. hogy érdes hangja végigszántott az ezerfejű sokaság felett: . A bűnösök neve: Dismas. és elkiáltották magukat: .Ennyi. a helytartó föllendítette jobb karját.. mert tudta.. Amikor a zúgás elcsendesedett.” Egy ideig várt. egy moccanás nem sok. a behunyt szemű helytartó fülét hangok morajlása ütötte meg: „Haaa. „Ennyi az egész? . mindent elmondott-e.A bűnös neve. A nevet!” 28 . és volt egy pillanat. egyenesen a napnak fordította. . s néhány másodperc múlva ismét elhalkult.suttogta hangtalanul. meglepetés vagy megkönnyebbülés szólt-e belőle. és a tömeg fölött arameus szavak szálltak rekedten: .Itt áll előttetek négy bűnös. amikor ismét erősödni kezdett.. még az elsőnél is hangosabbá fokozódva. amikor úgy rémlett. nem tudni. A helytartó most többször megismételt vascsörgéssel aláfestett ordítást hallott: a cohorsok katonái a levegőbe hajigálták dárdájukat.” Halkan kezdődött.A császár nevében!. Amikor ez a pillanat elérkezett. amit mondana. Egy sóhajtás. magában mérlegelte. ahol lenniök kell. csak ő egymaga áll ott. akit most jelenlétetekben szabadon bocsátunk. „Megláttak” . annyi sem hatolt füléhez. amikor a sokaság előretolongott. mert a törvény és szokás szerint a Pászka ünnepének tiszteletére a nagylelkű császár a Kis Szinhedrionnak a római hatóság által is megerősített választása szerint egyiküknek visszaadja nyomorúságos életét. Gestas. és ezen a második hullámon. Egy ideig hallgatta a csöndet.. a hippodrom felől. Az ítéletet most fogják végrehajtani a Koponyahegyen. és csúfos halálra. keresztre feszítésre ítéltek. Ekkor Pilátus teleszívta tüdejét forró levegővel és torkaszakadtából elkiáltotta magát. nincs az az erő.A négy elítélt közül azonban csak hármat fognak kivégezni. De a hanghullám nem érte el leghalkabb pontját.. a vallás és a törvények megsértéséért. bujtogatásért. A tömeg hosszan tartó zúgással válaszolt.gondolta Pilátus -. s magától el nem hallgat. tudta. füttyögetés és zúgáson át is hallható női jajveszékelés úszott. Szemhéja alá zöld tűzláng hatolt be. majd egyre erősödve mennydörgő robajlássá fokozódott. A gyűlölt város meghalt.Éljen a császár! Pilátus fölvetette a fejét. Bar-Rabban és Ha-Nocri. mert nyilván összenyomták őket. akiket Jerusalaimban letartóztattak gyilkosságért.

Pilátushoz érve. Mögötte porfelhőbe burkolózva. nem nézett sehová. ezzel önkéntelenül is égető fájdalmat okozva vallatás közben kitekert csuklójának. és elszáguldott a sikátoron át. csak a lába elé terülő mozaikpadló színes kockáira. utolsónak az a katona vágtatott el Pilátus mellett. közeledő. Az ala égig érő porfelleget kavarva eltűnt az utcában. sötét kis szíriai. és a helytartó . sivítás. és kirántotta kardját hüvelyéből. És Pilátus csak az emelvény mögött nyitotta ki egészen a szemét. hogy most már biztonságban van. datolya. mulatt bőrű.Bar-Rabban! Ekkor a nap . nyögve. tébolyult. hogy most háta mögött az emelvényre bronz aprópénz. aki a napfényben villogó kürtöt vitte a vállára vetve. és az emelvényen át visszament a lépcsőhöz.És az „r” hangzót végiggörgette a hallgató városon. hogy ezalatt a kísérő katonák már az emelvény oldalsó lépcsője felé vezetik a három összekötözött kezű elítéltet. A parancsnok visszadobta a hüvelyébe kardját. Erre a hangra utcagyerekek harsány füttyögése meg „Vigyázzatok!” kiáltása válaszolt a háztetőkről az utca során. Egy katona.úgy rémlett . a sikátoron át. vágtába ugratta. oldalvást átszelje a teret. hogy az ordítozó tömegben az emberek egymáson átgázolva egymás nyakára hágnak. elordította magát: . miegymás záporozik. vidám kürtjelet. elégedetlenül ráncolta homlokát. ahogy a prokurátor mellett elvágtattak. könnyű bambusznád pikájuk csúcsa ugrált. mert tudta. Izzadságban fürdő. felágaskodott. és kurta. most izgatottan meglendítette lándzsáját. arcuk feltűnően barnának tetszett a fehér turbán alatt vidáman kivillanó fehér fogsorukkal. néptelen részén. vékony hangon elkiáltotta magát. a titkár. más részük görög nyelven ismételte el azt.kíséretével. Pilátus. mely a főtérről a lovardatérhez vezetett. 32 Ala . titkárával meg a légió legatusával . hogy a tulajdon szemükkel lássák a csodát: hogyan szabadul ki egy ember a halál markából! Hogyan veszik le róla a legionáriusok a kötelet. füttyögés keveredett. szilaj fekete lova megbokrosodott. nem láthatja az elítélteket. aki egyedül állt csapatjelvényével a térnek addig elkerített. értetlen mosollyal. A lassan elcsendesülő tömeg zúgásába a hírnökök harsány kiáltásai vegyültek: egy részük arameus. a konvoj.32 hogy a sokaságot megkerülve. hogy el ne botoljék. Az ala parancsnoka.zengve megpattant a feje fölött. egy gyermektermetű. Ezenkívül a helytartó aprózó. nyögés. amikor már lement a lépcsőn. hogy kivigyék őket a városból a nyugat felé kivezető úton a Koponyahegyre. azután indult tovább a palotakert kapuja felé. hármas sorokban a lovasok. és a szőlővel befuttatott kőfal mentén. a legrövidebb úton érjen fel a Koponyahegyre. s mikor megfékezte. korbácsával megcsapkodta a ló nyakát. kezével védekezve a porfelhő ellen.300 főből álló lovascsapat. mögötte a legatus. És ebben a tűzben üvöltés. amit a prokurátor az emelvényen elmondott. Délelőtt tíz órára járt az idő.megállt. Tudta. és tűzáradattal töltötte be fülét. 29 . Pilátus megfordult. s hogyan mosolyog hunyorogva. sietős lódobogást hallott. Tudta. hahota. A térre egyre gyorsuló ügetéssel kirepült a lovassági ala.

senki sem erősítheti meg. de titokban. tartsák szigorúan titokban. ami a négy evangéliumban meg van írva. aki most hirtelen ismét tört oroszsággal kezdett beszélni. A fasorokban.hökkent meg Hontalan. a magasban tisztán kirajzolódott a telihold. hogy Berlioz szóról szóra ugyanazt álmodta.mondta a professzor. A professzor megvetően. ezért arra kérem önöket. A költő végigsimította arcát. Síri csend támadt. hol újra előtűnt: . amikor Kajafással tárgyalt. Ott voltam az oszlopcsarnokban Ponczius Pilátussal.. noha egyáltalában nem egyezik az evangéliumok szövegével. és akkor észrevette. el ne árulják senkinek. professzor. nem hallja-e valaki -. de önnek aztán igazán mindenkinél jobban kell tudnia. hogy amit ön most itt elmondott nekünk. hogy észre sem vettem.jelentette ki rendkívül magabiztosan a professzor. mint aki mély álomból ocsúdik. . de nem aranylóan. igaz . Berlioz és a költő kétfelől odahajoltak hozzá. ahol barátaink ültek. és ha az Újtestamentumra mint történelmi forrásra kezdünk hivatkozni. és óvatosan körülnézett.HARMADIK FEJEZET A hetedik bizonyíték . „Hogy lehet az.Már bocsásson meg.Igen.immár mindennemű idegenszerűség nélkül.. a padokon most már többen voltak. amikor mindez történt. elhallgatott..Igaz. mert furcsa akcentusa hogy. hanem fehéren. estiesen szóltak. hiszen szó szerint ugyanezt mondta Hontalannak a Bronnaja utcán. és a hangok a hársfák alatt lágyabban. A tó vize feketévé vált. . az valójában megtörtént. hanem elaludtam. ő ugyanis a professzor arcát fürkészve a következőket mondta: . és álmodtam az egészet?” Mégis azt kell azonban hinnünk. gúnyosan elmosolyodott: .A dolog tudniillik úgy áll.kérdezte elfúló hangon. milyen sokáig hablatyol? . de csupán a négyszög másik három oldalán. nem ott.Ó. könnyű ladik siklott rajta. de attól tartok.. Berlioz elsápadt. A lélegzés már sokkal könnyebben esett. másképp azt kellene feltételeznünk. hol eltűnt. hallatszott az evező csobbanása. Hiszen már este van! Vagy talán nem is beszélt. . . hogy én magam is jelen voltam. és titokzatosan közelebb intette magához a két jó barátot.. és a csónakban ülő fiatal nő viháncolása. délelőtt tíz órára járt az idő. hogy mindabból. 30 .. Az égbolt Moszkva felett mintegy kifakult. mint napközben. semmi sem történt meg. hogy a professzor beszélte el a dolgot. a Patriarsije Prudi felé bandukolva. igen tisztelt Ivan Nyikolajevics . hogy időközben rájuk esteledett. dehogynem! Van. később a kertben. mióta tartózkodik Moszkvában? . végül az emelvényen is. .Elbeszélése rendkívül érdekes. és a professzor ekképpen folytatta .Ismét elvigyorodott.válaszolta tehát -.Mi.. hogy úgy mondjam. és Berlioznak elakadt a szava. csss. aki megerősítheti! .. hogy nem. inkognitóban.suttogta.

csupán ajka mozgásával. a régóta istenben boldogult német filozófusnál. . Szép kis história!” Valóban. olyan hangosan.Ördög nincs.Én? Sehol! . ebben a minutában .Üldögéljen csak egy kis ideig Hontalan elvtárssal.válaszolta a tébolyult pillanatnyi habozás nélkül.Egy bolond német jött ide Moszkvába. hirtelen dühbe gurult..Az ön lakásában . a hóbortos beszédeket Annuskáról meg a napraforgóolajról. .És ördög sincsen? ..Úúgy. amit kellett volna: . az ellenkező végletbe esett. élettelen.hüledezett magában Berlioz.Igen.Talán a Metropolban? Hol szállt meg? . merev. nem létezik! Hagyja már abba ezt a bolondozást! Az őrült felkacagott. „Püff neki.tudakozódott szelíden Berlioz.kérdezte az őrült hirtelen derűs mosollyal Ivan Nyikolajevicstől. és még kacsintott is hozzá.És hol a poggyásza. jobb szeme pedig üres.Abbahagyta a nevetést. meg minden egyebet: semmi kétség. És ide Moszkvába egyedül érkezett vagy a feleségével? . és mérgesen kiabált: .válaszolta a professzor búsan. vagy itt ment el az esze a Patriarsije Prudin.. kérem!. aztán elkísérjük önt. hogy a pad fölé boruló hársról ijedten felröppent egy veréb. Berlioz nyomban tudta. nem akarván tovább ingerelni a beteget.. . én csak kiszaladok ide a sarokra. ez mindent megmagyaráz: a fura villásreggelit Kantnál. .. első osztályú szálloda.. én mindig egyedül járok .Egyedül. .. igen .bólogatott Berlioz.. . de. . Hátradőlt a padon. épp az ellenkezőjét felelte annak.. ahová menni akar.. egyedül.. És. a Metropolban pedig igazán nagyszerűek a szobák. 31 . és amint az elmebetegtől várható. ..súgta Berlioz hangtalanul. kedves professzor? . s mindketten észrevették. ez az utolsó szavuk? .. a professzor elmeháborodott. göcögve a nevetéstől. egyet telefonálok. Hiszen nem ismeri a várost..... .mondta. roppantul örvendek . ez aztán érdekes! . és a professzor háta mögött a szemével intett Hontalannak: a világért se mondjon ellent a bolondnak. .Most érkeztem. . Ponczius Pilátus.Sehol? Ne mondja. hogyan kell viselkednie.mormolta Berlioz.Hogy van ez itt maguknál: akárkiről érdeklődik az ember.Mindez persze lehetséges. A költő azonban zavarában nem értette meg a jeladást. . és hol fog lakni? . A két jó barát csak most nézett alaposabban a szeme közé. izé.No.Tehát valóban nincs. sőt nagyon is valószínű. az oszlopcsarnok meg a többi. a szörnyű jóslatot. és zöld szeme nyugtalan pillantással kémlelte a környéket.Ördög. Ivan Nyikolajevics azonban ettől a mókától végképp elvesztette a fejét...válaszolta a professzor meglepetten..Válaszolta a féleszű német. hogy zöld bal szemében őrület tanyázik. az nem létezik? . a professzor háta mögött a költőhöz hajolva és fintorogva.hebegte Berlioz -.. drága professzor.Csillapodjék. . nálam kissé kényelmetlenül érezné magát. csillapodjék! . hogy levágják a fejét.Ne mondjon neki ellent! . .

Utánaszólt Berlioznak: . és a leszálló alkonyatban Berlioz még tisztán láthatta. de azzal csitította riadalmát. akit cseppet sem kecsegtetett a gondolat. oda jut. éppen amikor odaért. Talán hamisak? Ejnye.kurjantotta a pepita repedtfazékhangon. ha jön a villamos!” És már közeledett is a villamos. amikor vörös-fehér felirat fröccsent az arcába: „Vigyázz.És a kockás figura hajlongva lekapta zsokésapkáját. . Azzal sietett tovább. azzal megindult a felé a kijárat felé. és közli az idegenellenőrző hivatallal. pityókosan hunyorog. akkor fordult be az újonnan épített vonalon a Jermolajev utcáról a Bronnajára. hogy megnedvesítse a torkát? . másképp kínos bonyodalmak származhatnak a dologból. hogy kilátszik alóla piszkos. váratlanul kigyulladt benne a lámpafény. Hamarosan ön is tapasztalni fogja! . hogy egy külföldi konzultáns nyilvánvalóan meghibbant állapotban ül egy padon a Patriarsije Prudin. Berlioz terve helyes volt: elszalad a legközelebbi telefonautomatáig.. odaszaladt az utat elzáró forgókerékhez.helyeselt Berlioz színlelt kedvességgel. fehér fuszeklije. és már ki akart lépni a sínekre. hanem közönséges húsból és vérből. A professzor azon nyomban felderült. megforgatta. A professzor pedig.és apai nevét is valamelyik újságból tudhatja. Berlioz ügyet sem vetett a kérencsélő. apró szeme gúnyosan..Mihail Alekszandrovics! Berlioz összerezzent.Nem óhajtja. . egy padról felállt valaki: hajszálra az a figura. most. nagyszerű . és bátorítóan kacsintott az elképedt költőre. Hátrahőkölt. ezt kiáltotta utána: . a Bronnaja sarkán. mint a csibetoll. intézkedjenek mielőbb. aki aznap délután a rekkenő verőfényben Berlioz szeme előtt a zsíros hőségből materializálódott. itt a forgókereszt! Ha itt kimegy. amely a Bronnaja és Jermolajev utca sarkán van. hogy egy bolond németet őrizzen a padon. Amikor kifordult. a kerekek nyikorogva felgyorsítottak. és ez mind közül a legmegbízhatóbb. búcsúzás előtt. higgye el legalább azt. és kiért az egyenes pályára.hagyta rá szomorúan a beteg. hogy a fejét törje rajta. hogy most mindjárt táviratozzak kijevi nagybátyjának? Berlioz lelkébe ismét belenyilallt a rémület.Helyes. de gyanús fráter! Telefonálni kell.A kijáratot tetszik keresni? . Honnét tudhat az őrült az ő kijevi nagybátyjáról? Hiszen erről aztán igazán nem írnak a lapok! Hm. Most azonban már nem levegőből volt. megragadta.Könyörögve kérem még utoljára. no meg egyébként sem ér rá. hogy a professzor az ő kereszt. mintha elméje. hogy az egész csupán ostoba véletlen. hogy az ördög létezik! Többet nem is kérek öntől. nyegle karnagyra.Telefonálni? Hát csak telefonáljon! . A kijáratnál. visszanézett. Vajon nincs-e mégis igaza Hontalannak? És az okmányai?.El kell ismerni. mindjárt. is feltisztult volna. majd hirtelen szenvedélyesen esedezni kezdett: . pepita pantallóját annyira felhúzta. kezével tölcsért formálva szája elé. Nem áldozna egy negyed literre valót az útbaigazításért egy levitézlett karnagynak. 32 . . Ne felejtse el.Erre tessék. hogy erre nézve van egy hetedik bizonyíték. hogy bajsza olyan. ahová kell. ebben a pillanatban! Majd tisztázzák az ügyet. majd azzal nyugtatta meg magát.

Felnézett.az immár aranyszínűre fényesedő holdat. a sínek mellé a kövezett lejtőre sötét. és a Patriarsije Prudin. noha nem túlságosan erősen. A vezetőnő megrántotta az elektromos féket. úgy döntött. Hasztalan igyekezett megfogózni. 33 . de már darabokra szakadt. Berlioz nem kiáltott. mintha jégen állna. megütötte. és azután elsötétült a világ. másik lába a levegőbe emelkedett.. s tarkóját..bár arra már nem ért rá gondolni. megfordult. de az utca körülötte megtelt ijedt női sikoltozással. és az ablakokból csörömpölve hullott ki az üveg. Keze megcsúszott. hanyatt vágódott.” Még egyszer utoljára felvillant a hold. Sikerült oldalt fordulnia. aztán felugrott. A villamos átgázolt Berliozon. noha biztonságos helyen állt. csúszott lefelé a villamos sínpályája felé lejtő kövezeten. mégiscsak jobb. és odafenn még meglátta . kerek tárgyat dobott ki. és lesiklott a kerékről.Az óvatos Berlioz. és a kocsiút kövezetén ugrándozott. lába feltartóztathatatlanul. őrjöngő sietséggel hasához húzta a lábát. és egy lépést tett visszafelé. és meglátta a feltartóztathatatlan sebességgel feléje robogó villamoson a női kocsivezető rémülettől falfehér arcát. a kocsi orra a földbe fúródott. megfogta újra egy másik küllőjét. ha visszamegy a forgókerék mögé. Berlioz levágott feje volt. A sötét tárgy visszagurult a lejtőn. és Berlioz a sínekre esett. Berlioz agyában valami felüvöltött: „Csak nem?!. hogy jobb vagy bal felől . vérvörös karszalagját.

és visszasietett oda. és megpróbált összefüggő gondolatláncot képezni Annuskából kiindulva. „Nicsak! Hiszen megmondta előre. . Az Annuska szóhoz a „napraforgóolaj” asszociálódott. oszt úgy esett a sínekre.. Az asszonyság beszédéből Ivan Nyikolajevics zilált agya csupán egyetlen szót fogott fel: „Annuska. a másik pedig kórházba vitte a csinos villamosvezetőnőt. hogy az ülést nem tartják meg. oszt eltörte a literes üveget a forgókeréken! Végiglocsolta vele a szoknyáját.Lássuk csak. de szitkozódott is utána!. hogy a rejtélyes konzultáns pontosan előre látta Berlioz szörnyűséges halálának körülményeit. Az első kiáltásra indult meg futva a forgókerék felé. valóban nem lehet megtartani az ülést! De ez még nem minden: kereken kimondta. mert Annuska kiöntötte az olajat. Napraforgóolajat vásárolt a boltban..Annuska. És ekkor két gondolat hasított Hontalan elméjébe...” . ahogy a fej ugrálva végiggurult a kövezeten... Az elmebajos németről természetesen végképp megfeledkezett. mint aki megbénult. de Ivan Nyikolajevics nem fogta fel szavaik értelmét. De Pilátust a költő csakhamar elhárította. ki tudja. és véresre harapdálta a tulajdon kezét. két mentőautó elszállította az elszállítandókat: az egyik a lefejezett testet meg a levágott fejet vitte a hullaházba.motyogta. de nem vitte a lába.. a mi Annuskánk! Innét a Szadovajáról! Az ő műve. A láncolat egykettőre összeállt. a feje. Egyszer azonban váratlanul megállt mellette két nő. és a vértócsákat felszórták homokkal. fehér kötényes házmesterek összesöpörték az üvegcserepeket.. hogyan lehetséges. hogy lerogyott a padra. Ettől úgy megzavarodott. ugyebár! Az ördögbe is.Annuska volt az oka. akit az üvegszilánkok megsebesítettek. Egyszer-kétszer megpróbált ugyan feltápászkodni.. éppen Hontalan füle mellett magyarázta a másiknak nagy hangon a következőt: . szó sincs róla!” A másik: „Vajon nem az ő műve-e az egész?” No de hogyan. A fasorban izgatott emberek szaladtak el mellette. miért. látta. Az első: „Ez az ember nem bolond. Az idegen szerencsére még nem ment el. mi módon csinálhatta volna? Majd kitudódik! Óriási erőfeszítéssel felállt a padról.. ahol a professzorral beszélgettek. és nyomban a bolond professzorhoz vezetett. aki hajadonfőtt volt. a rendőrség füttyögetésének is vége szakadt. hű. hogy az imént még beszélgetett Berliozzal. mi van emögött?!” A költőben immár a kétségnek szikrája sem maradt.. és ott is maradt. s egyikük. 34 . hogy Berlioznak egy nő fogja levágni a fejét! Úgy bizony! És a kocsivezető nő volt. most meg.. úgy érezte magát. És kérem. s utána. lerogyott egy padra. „Ponczius Pilátus”.. lássuk csak. valamit kiabáltak. csak azon tépelődött. Annuska? . Ivan Nyikolajevics pedig még a forgókerékig sem jutott el. és izgatottan nézett körül. egy hegyes orrú asszonyság. Az a szegény ember meg alighanem megcsúszott az olajon..NEGYEDIK FEJEZET A hajsza A hisztériás női sikoltozás elhallgatott.

Ivan reszkető szívvel közeledett a professzorhoz.Mit ugrálsz itt a lábam előtt? . hanem gyilkos és kém! Az iratait!. Két arra menő lány ijedten félrehúzódott előle. és elindult. Ivan tanácstalanságában megfogadta a mókás karnagy tanácsát.De polgártárs. és Ivan fülét ez a szó ütötte meg: „Részeg. . 35 . Ivan nem tudta. felugrott.Téged is átadlak a rendőrségnek! Azzal el akarta kapni a léhűtőt a kabátja ujjánál fogva. „rendőrt” kiáltott. melynek egyik üvege hiányzott. Orrát nyilvánvalóan fölösleges csíptetővel nyergelte meg.. és vállat vont. hogy ezen az arcon az őrületnek semmiféle jegye nem látszik. . . szóval te is egy követ fújsz vele? .Hé. hogy az idegen szavait értelmezze.Nem érti önt az úr . elordította magát: .Valljon színt: ki maga? . Jöjjön. mint amikor Berliozt a sínek felé tessékelte. segítsen elfogni a bűnöst! Ez a kötelessége! A karnagy roppantul megélénkült. arcába nézett. hanem spádét.üvöltötte Ivan magából kikelve. .. rekedt kiáltása nem hozta meg a kívánt eredményt. . és nem is látszott soha.És eltátotta a száját.Csúfot űzöl belőlem? Eressz! Ivan jobbra ugrott. A rejtélyes professzor megvetően elhúzta amúgy is ferde száját. úgy nézett a költőre.. Ivan magányos. orosz nem beszél.Ezért szigorú büntetés jár! A gyanús professzor pedig dölyfös ábrázattal sarkon fordult.kérdezte Ivan fenyegetően. a park felett azonban az aranyló hold világított. .szólt ismét közbe kéretlenül az undok karnagy. a semmi után kapott: a karnagyot elnyelte a föld.Hunyori szemében öröm világolt. de a levegőbe nyúlt. Az idegen összevonta szemöldökét.rivallt rá a gyanús karnagyra. akkor legelőször is rendőrért kell kiáltani. Ezzel a szerszámmal a pepita polgártárs még fertelmesebb volt.Miféle bűnöst? Hol van? Az idegen a bűnös? . a karnagy is jobbra perdült. és meggyőződött róla. Ivan balra tért.Nem érteni. másképp meglóg. A bizalmaskodó nyugállományú karnagy ugyanott ült. mit háborgatja az Inturiszt vendégét? .Ez itten? Ha bűnös. Maga se nem német. . ámbátor senki sem szólította fel rá. polgártárs. balra lépett a fickó is. hogy a rejtélyes idegen nem nád sétapálcát szorít a hóna alá.ordította magából kikelve.A Bronnaján már felgyújtották az utcai lámpákat.. . mintha először látná. mitévő legyen. kiáltsunk egyszerre! . semmit sem kiáltott.csattant fel Ivan fenyegetően. és ellenségesen válaszolt: .Az imént még kitűnően beszélt oroszul..” . izgatottan a karnagyhoz fordult: .szólalt meg a karnagy. a karnagy azonban becsapta. . ahol nemrég még maga Ivan Nyikolajevics ült a padon.. és a mindig csalóka holdfényben Ivan Nyikolajevicsnek úgy rémlett. . .Ne tettesse magát! . és furcsa hideget érzett a gyomorszája tájékán. se nem professzor.Úgy. a másik pedig ketté volt repedve.

A karnagy ügyesen felugrott menet közben egy az Arbat tér felé haladó autóbuszra. ez még hagyján. a csendes Szpiridonovkáról kiértek a Nyikitszkije Vorotára. A kalauznő ugyanis. de csakhamar meggyőződött róla. Akármennyire szedte is a lábát Ivan. És mire számot vetett volna lehetőségeivel. akár egy régi vágású lovassági tiszt. és leült a megállónál. mint egy varjú. végignézett a fasoron. a tér lámpafényei vakították el szemét. és ekkor másodízben. ilyen módon még a tíz kopejkát is megtakarítva.Ivan felnyögött. dühében szinte reszketve kiabálni kezdett. Még néhány pillanat. Húsz másodperc se telt belé. A három alak most kilépett a Patriarsije utcába. és nem egymagában: a több mint gyanús karnagy is csatlakozott hozzá. Ivan a gazfickók után vetette magát. mert rendőrt hívok! Sem a kalauznőnek. de még sokkal jobban megdöbbentette a kalauznő viselkedése. aztán felugrott az utolsónak a hátsó ütközőjére. és ami még figyelemre méltó: a kandúr a két hátsó lábán járt.egy vadkan nagyságú. hanem hogy fizetni akar! A kandúr nemcsak fizetőképes. De elcsípnie a professzort most sem sikerült. mihelyt meglátta a villamosra erőszakkal felkapaszkodó kandúrt. Bármennyire feldúlt lelkiállapotban volt is. és csúnyán beverte a térdét. utána 36 . . és Ivan maga is ott termett. sem az utasoknak nem tűnt föl a dolog lényege: nem is az a legfurcsább. De ez még nem minden. hatalmas fekete kandúr. amellyel az üldözés folyt. A kalauznő első kiáltására abbahagyta az ostromot. de egy centiméterrel sem jutott közelebb a professzorhoz. figyelmét most a kandúrra összpontosította. és sötét mellékutcába kerültek. Miután Ivan ekképpen elvesztette hármójuk közül az egyiket. pimaszul félrelódít egy sikoltozó nőt. olyan hetyke bajusszal. Ivan Nyikolajevics megbotlott a lejtős járdán. és ki-ki külön-külön folytatta útját. mert nyüzsgött a sokaság. a járókelőket félretaszigálva útjából. hogy nagyon nehéz lesz őket utolérni. Szerencsére azonban mégsem sikerült elillannia. Ivan még épp hogy meglátta a szürke sapkát a hullámzó sokaságban a Bolsaja Nyikitszkaja. és a Nyikitszkije Vorotáról már az Arbat térre jutottak. és kiértek a Szpiridonovkára. a Kropotkin utca. Harmadik is társult a kompániához . Miközben a fertelmes kandúrt figyelte.Macskának nem szabad! Macskával nem szabad! Sicc! Pusztulj innét. Ivan hajszál híján elveszítette a főbűnöst. de mégis utaznia kell. vagy mint a szurok. Már a Patriarsije utcába vezető kijárat felé tartott. És a gaz banda ráadásul elhatározta. megkapaszkodik a fogódzóban. hogy a macska fel akar szállni a villamosra. Egyre jobban sietett. sőt a hőség miatt leeresztett ablakon át megpróbálja odaadni a kalauznőnek a viteldíjat. a tízkopejkással simogatva a bajszát. hogy a bűnözők kedvelt fogását alkalmazza. De mihelyt a kalauznő meghúzta a csengőt. Hát mit lát? A különös kandúr odalép a megállóban veszteglő „A” villamos motorkocsijához. s ott még rosszabb volt a helyzet. koromfekete. végül már szaladt. Megint fényesen kivilágított főútvonal következett. Elengedte maga mellett mind a három kocsit. megdöbbentette a természetfölötti gyorsaság. és a villamos elindult. mancsával megkapaszkodott valami kilógó csődarabban. A kandúr viselkedése olyannyira megdöbbentette Ivant. Egy szempillantás alatt végigszaladtak a kis utcán. a kandúr úgy viselkedett. és meglátta a gyűlöletes idegent. és elrobogott. hanem fegyelmezett állatnak is bizonyult. és így eltűnt szem elől. elvágódott. a professzort. leszállt a villamos lépcsőjéről. a távolság közte meg az üldözöttek közt csak nem akart csökkenni. mint mindenki. akit lekergetnek a villamosról. Egy szempillantás. vagyis a Herzen utca elején. hogy valósággal földbe gyökerezett a lába a sarki fűszerbolt előtt.

negédesen duruzsolta: . de csak rövid időre. Ekkor a költő bizakodóan. Ivan Nyikolajevics megtorpant. hogy nem volt. „Szerencsém van” gondolta. A mocskos kis sikátor kihalt volt: sehol egy teremtett lélek. de gyorsan! . E tárgyak birtokában hagyta el az ismeretlen lakást. Fjodor Ivanics mindjárt visszajön. gőzös meleg legyintette meg arcát. sivár sikátorban körülnézett. magához vette az egyik gyertyát meg a kis papírikont. fülvédői hosszan lecsüngtek. kezében szivacs. elhanyagolt. sivár.szólt a rádió. hogy nem. a régimódi nagy sparherden tucatnyi kihűlt petróleumfőző búslakodott némán a sötétben. És ott Ivan Nyikolajevics végképp elvesztette azt. Ezt azonban a világért sem ismerte volna be. A retesz leesett az ajtóról. az egyik ajtó alatt keskeny fénysávot pillantott meg. meg egy fürdőkádat. s éppen azt a sarkot világította meg.Eh.” A folyosó sötét volt.de mielőtt kiszaladt a konyhaajtón át a hátsó lépcsőre. akire vadászott. s ebben a ludas természetesen Ivan Nyikolajevics volt. De azért nem volt olyan nagy szerencséje. s türelmetlenül becsöngetett. 37 . züllött perszóna! . hanem eltűnt a lakás belsejében. Ötéves forma kislány nyitott ajtót. és újabb sikátor. föl az emeletre. mert halkan.és meglóbálta feléje a szivacsot. a sarokban nagy. és nem valahol másutt. A professzor eltűnt. mert ekképp okoskodott: „Biztosan a fürdőszobában bújt el. az Osztozsenka. nem kérdezett semmit. Nem sokáig kellett várnia. hanem egyenest nekivágott a folyosónak. porosan. és Ivan valóban a fürdőszobában találta magát. szekrénykéje mögül két esküvői gyertya kandikált elő. A kihalt. ahol egy elfeledett ikon függött. hogy a professzor épp a Moszkva folyóban tartózkodik. mert egyszer csak az ötlött eszébe. és erélyesen. ki lehet az a pimasz Kirjuska. egyszer csak a konyhában találta magát. Takarodjék ki innét.Hol is lehetne? Biztosan fürdik a Moszkva folyóban! Előre! Most természetesen meg kellett volna kérdezni Ivan Nyikolajevicstől. mocskos. Az egyik ajtó mögött érces férfihang kiabált mérgesen. Ivan végigtapogatózott a fal mentében. mert még a fürdőszobai élmény hatása alatt volt.ismét sötét sikátor. melyen csúnya fekete foltok éktelenkedtek ott. versben . A konyhában egy lélek sem volt. a fürdőkályhában parázsló szén gyenge fényében jókora mosóteknőket látott a falon. de persze sehol sem látta nyomát. És ebben a fürdőkádban egy meztelen polgártársnő állt talpig szappanosan. aki ezt megkérdezze. a pokoli sötétségben nyilván összetévesztette valakivel. csak szemrehányóan odavetette: . hamarosan megtalálta a keresett lakást. Az évek óta nem mosott poros ablakon egy árva holdsugár hatolt be. vasveretes láda sötétlett. annak is a 47-es számú lakásában.És hogy. hogy a professzornak föltétlenül ott kell lennie a sikátor 13-as számú házában.De Kirjuska! Hagyja már abba. hát elment az esze?. a fogas felett a polcon füles kucsma hevert. ahol lepattogzott a zománc. magában motyogva. rosszul világított. Ivan Nyikolajevics egy cseppet sem ijedt meg az idegen környezettől. miért gondolja. találgatta.. s önmagát biztatva így szólt: .. kereste a szökésben lévő professzort. Világos: félreértés történt. megkereste a kilincset. A nagy szentkép alá kis papiros szentkép volt tűzve. pókhálósan. amilyent kívánt volna! Nyirkos. A falon abroncsavesztett kerékpár függött. Rövidlátón hunyorgott Ivanra. s vajon nem az övé-e az az undok füles kucsma ott az előszobában. izgatottan. A piszkos. Berontott a kapualjba. Ki tudja. mi vitte rá Ivant . Csak az volt a baj. hatalmas előszobában hitvány szénszálas égő derengett halványan a koromtól megfeketült magas mennyezet alatt. de nem túlságosan erősen megnyomta.

a fal tövében osont.. arra számítva. a másik pedig. Ekkor két gondolat kezdte gyötörni: az egyik. és egy szimpatikus szakállas egyén gondjaira bízta. és fecskesuhanással a vízbe vetette magát.felöltözött abba. udvarból és pinceodúból az Anyegin polonéze bömbölt rekedten. hanem magát a szakállast is.. hogy nem sikerül újra a felszínre vergődnie. olyan hideg volt a víz. Ivan Nyikolajevics aggodalma teljes egészében beigazolódott: a járókelők megnézték. a szentképecske meg egy skatulya gyufa. Leszakította a gatya száráról a gombot. ahol a bokáján össze kellett volna gombolni. s kifaggassák gatyája mibenlétéről. aki éppen ott szívta maga sodorta cigarettáját. 38 . azzal biztatva magát: . Lélegzete elakadt. ami ott maradt. kisült. Tehetetlen dühében Ivan az öklét rázta egy távoli. s Ivan belebonyolódott az Arbat melléki kis sikátorok titokzatos hálójába. és prüszkölve. foltozott. ahol kevésbé valószínű. és gondosan elkerülte a kereszteződések lámpafényét meg a követségek előkelő palotáinak bejáratát. nehéz útján elmondhatatlanul kínozta a mindenütt jelen levő zenekar. utánafordultak. riadtan sandított erre-arra. a kocsiszekrényben zsákokon. A város már esti életét élte. és Ivan Nyikolajevicset már a Moszkva folyó kanyarulatának gránitlépcsőin láthatjuk. de azért félő. Igaz. aztán összeszedte a szentképecskét. és mellékutcákon át halad célja felé. Ezért úgy döntött. ahol ruházatát a szimpatikus szakáll őrizetében hagyta. hogy kissé lehűljön. a rongyos Tolsztoj-ing.Gyerünk a Gribojedovba! Biztosan ott van. és minden ablakon. elkerüli a főútvonalakat.azaz nemcsak a ruháját.mit volt mit tennie . ajtón. a gyertyát meg a gyufát. Az elhatározást tett követte. a rakparti lámpások fényének tört cikcakkjai közt. feltűnést keltett. csíkos gatya. melynek kíséretében egy dörgedelmes basszus hang Tatyána iránti szerelméről énekelt. ócska bakancsa mellette feküdt. ahol nem olyan tolakodóak az emberek. feltartóztatják. hogy kérdőre vonják a mezítlábas járókelőt. minduntalan hátranézett. néha-néha bebújt a kapualjakba. És minden ablakban narancsszínű ernyős lámpa égett. Hűlt helyén nem maradt egyéb. És egész hosszú. amelytől sohasem vált meg. miegymáson férfiak hevertek hanyatt fekve. tetőről és padlásszobából. hogy elveszett a TÖMEGÍR-igazolványa. fekete vízben. amely sehogy sem akar nyári pantallóhoz hasonlítani. Ledobálta ruháját. rémülettől kikerekedő szemmel úszni kezdett az olajszagú. hogy belékötnek. hogy nemcsak az elsőt rabolták el időközben. egy pillanatig még attól is félt. mint egy hosszú szárú. hogy így talán elmegy nyári nadrágnak. láthatatlan valaki felé. Mikor csuromvizesen odatáncolt a gránitlépcsőkön ahhoz a helyhez. kinek mi köze hozzá. a gyertya. hogy vajon ebben az öltözékben engedik-e majd közlekedni a városban? Elvégre mégis. és elindult. Ivan meglendítette karját. kapun. Teherautók száguldottak porfelhőt kavarva. hanem a másodikat is . Minden ablak tárva-nyitva. De sikerült. rongyos fehér Tolsztoj-inge.Nem sok idő telt belé. aztán . fújtatva. gatyában.

a kertet a körúti járdától kovácsoltvas kerítés választotta el.és így tovább. Alekszandr (1794-1829). A belépő mindenekelőtt. akarva.és nyaralószakosztály”. „Pénztár”. az orosz vígjáték atyja. Podlozsnajához fordulni. melyen pillanatonként be akart nyitni valaki: „Lakásügyek”.” . Egy híres moszkvai hazudozó ráadásul azt híresztelte. A házat azért hívták „Gribojedov-ház”-nak. a portásfülkénél kezdődött. A kettes számú szoba ajtaján meglehetősen érthetetlen felirat volt látható: „Egynapos alkotószabadság ügyében tessék M.Gribojedov. az emeletre vezető lépcső falai ugyanis ezekkel ...” Attól fogva a Gribojedovba becsöppent látogató csak úgy kapkodhatta a fejét a nagynéni tölgyfa ajtóin tarkálló feliratoktól: „Feliratkozás papírkiutalásra Pokljovkina elvtársnőnél”.„Ügyes fickó vagy!” Esetleg ezt mondták: „Menj el Berliozhoz. V. mert állítólag egykor az író33 nagynénjének. ámde teljességgel érthetetlen feliratot viselt: „Pereligino. Hogy ez igaz-e. ki tudná megállapítani. ez ma már édes mindegy! Nem mindegy ellenben. télen hóbucka magaslott rajta. A ház előtt kis aszfaltozott térség terült el. amelynek élén a szerencsétlen Mihail Alekszandrovics Berlioz állt . hogy a házban jelenleg az a TÖMEGÍR helyezkedik el.. nem-e. valamint a TÖMEGÍR tagjainak csoportos meg egyéni fényképeivel. a táblára azonkívül élethű kárászt festettek. melynek tetejébe lapát volt tűzve. egyemeletes ház csenevész kert mélyén állt. beszélgetésben a házat sosem nevezték „Gribojedov-ház”nak. amint éppen bekapja a horgot.a Patriarsije Prudin történt tragikus kimenetelű balesetéig. vígjátékát hazánkban több színház is bemutatta. Az ész bajjal jár c. 39 . A TÖMEGÍR úgy helyezkedett el a Gribojedovban. kedélyesebbet álmodni sem lehet. Egyébként tudja az ördög. Az emeleti egyes számú szoba ajtaján nagybetűs tábla hirdette. ódon.” . „Szkeccsírók egyéni elszámolása”. amely már lenn. nyáron azonban a nyári étterem legvonzóbb részét alkotta ponyvateteje alatt.„No és mit sikerült elérned?” .ÖTÖDIK FEJEZET A Gribojedovban történt A krémszínű. hogy annál jobbat. csak úgy emlegették. Ha az ember átvágott a leghosszabbik soron. Némelyek éppenséggel azt állítják. kerek teremben olvasta fel a kanapén heverő nénikéjének Az ész bajjal jár részleteit. ma négy és öt között fogadóórát tart a Gribojedovban” . az is meglehet.„Kaptam egy beutalót Jaltába egy hónapra. hogy a nagy író az emeleti oszlopos. nem akarva. hogy „a Gribojedov”. hogy itt székel a „Horgász. hogy felolvasta..” A következő ajtó tömör.mármint a fényképekkel voltak telis-tele aggatva. 33 Az író . elolvashatta a feliratot azon az ajtón. hogy Gribojedovnak egyáltalán nem volt háztulajdonos nagynénje. És így tovább. A házat azonban mégis így nevezik. bizonyos Alekszandra Szergejevna Gribojedovának tulajdonában volt. megismerkedett a mindenféle fajta sportkörök kifüggesztett hirdetéseivel. „Tegnap két óra hosszat nyüzsögtem a Gribojedovban. A TÖMEGÍR tagjai egymás közt.

és nem érdemtelenül. nálunk meg öt ötven! Azonkívül a Colosseum-beli sőreg háromnapos.A lakásügyek után színpompás plakát következett.” Ez előtt az ajtó előtt is sor állt. barna tagsági igazolványa. drága Foka! Arcsibald Arcsibaldovics megsúgta. az aranyhajú.és elnéz a messzeségbe. mert nem léphetett be akárki jöttment az utcáról. 40 35 . de nem olyan mérhetetlenül hosszú. Azt akarod mondani. Mahindzsauri. 34 Jalta. felirat következett: „Igazgatóság”... Au naturel . és lelkét azon nyomban sárga irigység kezdte marcangolni. vérpiros ajkú. Foka. „Szerkesztőbizottság”. amiért születésekor nem ajándékozták meg írói tehetséggel. e Moszkva-szerte ismert és nagyra becsült okmány. Ezt követően pedig keserű szemrehányással illette a mennybélieket. vállán puska.azonnal észrevette. elérhető áron juttatta ügyfeleinek. . Kazahsztánban.egy darabban kevés zsírral tartósítva dobozolt (húskonzerv). „Elnök”. és töltőtollat fog a kezében. még számos ajtó. hogy ma este sőregfilé lesz au naturel!35 Ínyencfalat. . Nincsen ezért semmi meglepő az ilyen párbeszédben. A továbbiakban. hanem főleg azért. s nem csupán azért. 3. telt arcú. hogy emberi módon éljek.üdülőhelyek a Krím félszigeten. „2. mert fogásainak bő választékával verte Moszkva valamennyi éttermét. mikor vág a szemed közé egy fürt szőlőt holmi mihaszna fiatalember. ahová az írók alkotószabadságra szoktak utazni. az még nem minden. a Gribojedovban. Cihidziri. boltozatos teremben helyezkedett el. A következőket ábrázolta: sziklás hegy. melynek gerincén köpönyeges lovas halad. mert minden asztalkán színes keszkenővel letakart lámpa állt. Szuuk-Szu. Nemcsak azért. milyen remek életük van a TÖMEGÍR szerencsés tagjainak. amilyennek például e hitelt érdemlő sorok írója is tanúja volt a Gribojedov kovácsoltvas kerítése tövében: .válaszolta emez. pénztár”.Ne is próbálj rábeszélni.Egyszerűen arra törekszem. „Biliárdszoba”. melynek falaira asszír sörényes lila lovak voltak festve. Amvroszij! . Foka! . akinek épp egy karbunkulus nőtt a tarkóján. elbeszélés) egy évig (regény. hogy birtokába jusson a TÖMEGÍR széles aranyszegéllyel ellátott. Lejjebb pálmák meg egy erkély. többrendbeli segédhivatal. illatozó. fel. a Gribojedov-féle ház szeszélyes kanyarulatait. trilógia) terjedő időtartamra. az erkélyen csinosan fésült fiatalember ül. én esküdt ellensége vagyok a Colosseumnak. Mahindzsauri .mégis meg kell értenünk azt a látogatót. és irigykedve nézett fel Amvroszijra.sóhajtott fel a sovány. hogy sőregfilét a Colosseumban is kapni? Igen ám. Ki hozhatna fel valamit az irigység védelmére? Kétségkívül az alantas indulatok kategóriájába sorolandó . elhanyagolt külsejű Foka. Cihidziri. drága bőrből készült. és e fogásokat rendkívül mérsékelt. Nem. ahol a nagynéni élvezte lángeszű unokaöccse komédiáját. végül az a bizonyos oszlopos terem. Borovoje. . Borovoje.és micsoda étterem! Moszkva legjobb éttermének hírében állt. A látogató . nemcsak azért.meg levezető lépcsőit.Nincs ebben semmi életművészet . de a Colosseumban egy adag sőreg tizenhárom rubel tizenöt kopejka. Hiszen amit az emeleten látott. Szuuk-Szu. Jalta.Micsoda kérdés! Természetesen itt. két héttől (novella. Gribojedova néni házának földszintjét teljes egészében az étterem foglalta el . zegzugait követve. és a tetejébe sose tudhatod. aki a Tyeatralnij projezdből csöppent oda.ha nem egészen gyengeelméjű . mert két hatalmas. óriás termetű költőre. . Amvroszij? . hiszen enélkül álmodni sem lehetett arról. Alatta szöveg: „Beutalók alkotószabadságra.Hol vacsorázol ma. a Kaukázusban.mennydörgött végig az utcán a haspók költő hangja. legföljebb másfél száz főnyi. aki ihletett tekintettel fel.Életművész vagy.34 Leningrád (Téli Palota). 4.

az előzékeny kiszolgálás! Júliusban. és odamutatta szomszédjának. Amvroszij . a fürj.tavaszi zöldségleves. . milyen érzés volt a teraszon ülni a szőlőlugas árnyékában.heccelte a jelenlévőket George kormányos.Kellemes lehet most odakinn a Kljazma-parton .Elképzelem a feleségedet.Dehogyis beszéllek rá. Beszkudnyikov. ingerült volt. és a hófehér abroszon aranyló foltként a tele tányér soupe printanière?37 Emlékszik-e. idény szerint váltakozva. .elővette zsebóráját. és fulladoztak a hőségtől.. A pincéből. hogy itt főjek. Beszkudnyikov megkocogtatta az óra számlapját. ideges. . Dvubratszkij költőnek. aki őket összehívta. mikor a családunk nyaral. és gumitalpú sárga cipőbe bújtatott lábaival harangozott unalmában. A nyitott ablakon át sem hatolt be frissítő fuvallat. körülrakva rákfarkakkal meg friss kaviárral! Meg a gombapürével töltött tojás! Hát a szarvasgombás rigópecsenye? Vagy a fürj genovai módra? Mindössze kilenc és fél rubel! És ráadásul a jazz. Moszkvai kupecek árvájából lett írónő. . érzékeny pontja. amikor Berliozt a tragikus baleset érte. nagyon is eltérünk a tárgytól. a regényíró . az ezüstös tálban kínálkozó kecsegeszelet.Biztosan már szólnak a fülemülék.Azt ugyan nem! . . ahol az étterem konyhája működött. a népszerű szkeccsek írója. és már látszott. . Hanem a kecsege.és dúdolva elindult a ponyvatetős terasz felé.. Sőregfilé? Az semmi.szólt közbe élénken Zagrivov.Biztosan kinn feledkezett a Kljazmánál a selma .viszontlátásra. olvasó! Azon az estén. tudván. ám ugyanakkor megfoghatatlan tekintetű . drága Amvroszij. sőreg. és harcos tengerésztörténeteket írt „George kormányos” álnéven. hogy emlékszik! Maréna. bennünket azonban halaszthatatlan irodalmi ügyeink a városban tartanak. . 36 37 Au revoir . Én mindig jobban tudok dolgozni a városon kívül. . a császármadár? Meg a gyöngyöző ásványvíz? De elég.Hát ez azért sok . De hát nem tízre volt kitűzve az ülés? .Otthon is lehet vacsorázni. asztalon. Moszkva most lehelte ki a napközben a kövekben. Tizenkét irodalmár várakozott ott egyre türelmetlenebbül Mihail Alekszandrovicsra. csendes ember.nyekegte Foka. Soupe printaniére . hogy Pereligino. különösen tavasszal.dörmögte elégedetlenül. Amvroszij? Minek is kérdem: az ajkán látom. ugyan már! Hanem a mindenféle szalonkafajta. 41 .kifogástalanul öltözött.harsogta Amvroszij. aki az asztalon ült. amint a közös konyhán sőregfilét kotyvaszt neked au naturel! Hihihi! Au revoir.szólalt meg döngő mellhangján Nasztaszja Lukinyisna Nyepremenova.Magam is szívesebben teázgatnék egy szellős kis balkonon. az aszfaltban felgyülemlett forróságot. még a két ablakpárkányon is ültek a TÖMEGÍR igazgatósági szobájában. az írók Kljazma-parti nyaralófaluja mindenkinek közös bánata.36 Foka! . hagymaszag áradt. fél tizenegy órakor csak egy szobában égett a villany a Gribojedov emeletén.Ugyan már! . mindenki szomjas. Széken. barátom. ahelyett. olcsó vacak. Utánam.. éber. hogy az éjszaka sem hoz enyhülést. A mutató lassan a tizenegyes felé közeledett. Hol van a tavalyi hó! De a tősgyökeres moszkvaiak bizonyára még emlékeznek a híres Gribojedovra.

méltatlankodtak többen. Messzemessze a Gribojedovtól. hogy a bazedovos feleségemet abban a paradicsomban üdültethessem. de ott persze már senkit sem találtak. a másodikon a feje. George kormányos szúrós kis szemében öröm villant fel. Mihail Alekszandrovics Berlioz helyettese. amelyeket immár nem zavart a vakító világosság. meg a felesége betegágya mellől telefonon odahívott Zseldibin. Gluharjov és Kvant. Telefonáltak a közutálatnak örvendő Pereliginóba. a harmadikon véres rongyok halmaza: a ruhája. .Háromezer-egyszáztizenegy . tágra nyílt szemekkel. kicsorbult metszőfogakkal és megtört. Az egyik asztalon alvadt vérrel borított teste. . a filmszcenárium-író. hanem arról. a TÖMEGÍR-ben pedig háromezren vagyunk tagok. .Mit tehetünk? Mi sem természetesebb. s onnét a hullaházba. és a nyomozókkal együtt legelőször a szerencsétlenül járt irodalmár lakására vitték (ez éjféltájban történt).A generálisoknak! . köztük Gyenyiszkin. megtudták. Zseldibinért kocsi ment. zengő alt hangját ellágyítva. Találomra betelefonáltak a Szépirodalmi Bizottságba a 930-as mellékállomáson. Nyaraló mindössze huszonkettő van. A lefejezett törzs mellett a következők álltak: a törvényszéki orvostan professzora.Lavrovics pedig hatban! .jegyezte meg keserűen.Igazán telefonálhatott volna! .folytatta a Kormányos. a nyomozó hatóság képviselői. hiába heveskedtek: Mihail Alekszandrovics már sehová sem telefonálhatott. ahol lepecsételték a papírokat.dörmögte az ablakpárkányról Ababkov. a dácsákat38 a legtehetségesebbeknek utalják ki. tört karral és összelapított mellkassal. Beszkudnyikov műásítást produkált..Harmadik éve fizetem a tagdíjat.Egyedül lakik öt szobában Pereliginóban . hogy Lavrovics kiment a folyóra.Kire hogy mosolyog a szerencse . már-már zendülés fenyegetett.No látják . egy ezerwattos égőkkel megvilágított hatalmas teremben. . hogy mindjárt fél tizenkettő. de rossz helyre. 42 . elvtársak. A lárma nőttön-nőtt. és kivonult a szobából. a kritikus.vágott bele a dolgok velejébe Gluharjov.És az ebédlőjében tölgyfa burkolat van körös-körül a falon! . a novellista. . De hajh.. és még hét épülőben. három cinkkel borított asztalon feküdt az.torkolta le őket Ababkov -. és ettől végképp feldühödtek. de még mindig nem ködlik semmi a láthatáron . epésen Ieronyim Poprihin. alighogy Beszkudnyikov kihúzta a lábát.helyesbített valaki a sarokból. . a TÖMEGÍR másodelnöke. . most nem erről van szó .mondta Gluharjov. . . ami nemrégen még Mihail Alekszandrovics volt.. 38 Dácsa .kurjantotta Gyenyiszkin.Ugyan. szelíden fuvolázta: . egy patologoanatómus és a proszektora. Lavrovics dácsájába kapcsolták őket.Ne irigykedjünk.többnyire fából épült nyaraló.

A verejtékező arcok földerültek. A jazzband cintányérainak zörejét időnként túlharsogta az éttermi tányérok csörömpölése. a szépséges építésznő. táncolt Szemejkina-Gall.. és zakatolva-csilingelve rázendített. hogy mitévők legyenek: varrják-e oda a testhez a levágott fejet. hollószárny haját vérvörös selyemkendővel kötötte le. hogy volt idő. akinek szakállában egy darabka zöldhagyma akadt fenn. De nem.. szeme vérben forog. ingerülten kiabáltak: „Bocsánat.A megboldogult földi maradványait körülálló személyek most arról tanakodtak. minden szörnyű. moszkvaiak és vidékiek. köztük és mellettük ismeretlen foglalkozású. és uralkodói tekintettel fogta át birodalmát. Gluharjov egy Tamara Polumeszjac nevű költőnővel táncolt. feltűnően vérszegény. Ott ismét küldtek egy-két jókívánságot Mihail Alekszandrovics felé: a teraszon ugyanis természetesen minden asztal foglalt volt. Egy szó. Éjféltájban látomás tűnt fel ebben a pokolban. És pontosan éjfélkor az elülső teremben valami dörrent. Szladkij.. sikoltoznak.. a kis köpcös Gyenyiszkin a nagy debella George kormányossal. Istenek. a szomszéd asztalnál bikafejű egyén ül. úgy tetszett. Mihail Alekszandrovics sehová sem tudott már telefonálni. a lámpák fényesebben világítanak . mint száz. nem is volt soha! Csak ez a nyápic hársfa van. elhallgatott. 43 . táncolt Kvant. rettenetes. frakkos férfiú lépett ki. egy fehér darócnadrágos ismeretlen erős szorításában. A jólértesültek bizalmasan azt suttogták. nem hajóznak rajta mindenre elszánt kalózok. majd éles. mint száz: a pokol.„Berlioz!!!” Felugrálnak. és beült az étterembe. „Mi az? Mi történt?” . mérget! És az egyik asztalka mellől felröppent a szó: „Berlioz!”. amikor a dalia nem frakkot viselt. s közben minduntalan rekedten. és benn kellett vacsorázniok a szép. Karib-tenger nincs is a világon. magas férfihang ordított fel zenekísérettel: Halleluja! A híres Gribojedov-féle jazzband elkezdte műsorát. majd nyomban utána a terasz is. állítólag filmrendező. Gyenyiszkin. nem! Hazudnak a jól értesültek. s azon túl a bulvár. Spicskin és Adelfina Buzgyak. vagy pedig úgy ravatalozzák fel a Gribojedov nagytermében. nem terül a vízre ágyúfüst. A pincérek izzadtan rohangáltak. akinek fél arcát sötétlila anyajegy borította. a mosogatólányok ugyanis lejtős szalagon eregették le az edényt a konyhába. hanem széles bőrtüszővel övezte fel magát. Gluharjov és Kvant hiába heveskedtek. Táncoltak továbbá a következők: Dragunszkij. név szerint Pavianov. egy gyűrött narancssárga selyemruhás. kiabáltak Beszkudnyikovval. Bogohulszkij. polgártárs!” Valahol egy hang tölcséren át kommandírozott: „Egy rablóhús! Két flekken! Egy sőreg!” A magas tenor hang már nem is énekelte. Táncoltak a tagok és a meghívott vendégek. Johann kronstadti író és egy bizonyos Vitya Kuftyik Rosztovból. vékonydongájú leányzóval ropta. meg a kovácsoltvas rács. mérget nekem. de fülledt termekben. mintha valaki öklével sújtott volna le rá. habzó söröskrigliket egyensúlyozva fejük fölött. s nem vadászik rájuk semmiféle korvett. isteneim. egy öreg szakállas. Pontban éjfélkor a tizenkét irodalmár lejött az emeletről. hanem cifrázva vonította a Hallelujá-t. nem. hogy egyszerűen állig letakarják fekete kendővel? Egy szó. táncolt Zsupkov regényíró is egy sárga ruhás filmszínésznővel. Nem.. Jégdarabok úszkálnak a hűtővödörben. kefefrizurás. táncra perdült mind a két terem. táncoltak a TÖMEGÍR költői szakosztályának kiválóságai. a jazz elcsuklott. valami csörrent. vattázott vállú fiatalemberek. Cserdakcsi.. A teraszra fekete szemű. mint aki letépte láncát.és egyszerre. nincsen semmi. amelyből pisztolyok markolata ágaskodott. hegyes kecskeszakállú. még a lovak is megélednek a freskón. és halálfejes fekete lobogó alatt vitorlázott egy briggen a Karib-tengeren.

szárnyaskotlett. de azután alábbhagyott. bárgyún mosolyogva. egy-két újságíró elment a szerkesztőségbe nekrológot írni. És ekkor mindenki meglátta. eltaposta cigarettáját. Az asztaloknál ülők felálltak. 44 . Amikor már odaért a szőlőlugashoz. az ing alatt hosszú szárú. hanem Ivan Nyikolajevics Hontalan . kollektív táviratot kell fogalmazni. Aztán híre terjedt. és lassan közeledett az étterem teraszához. teli tüdővel bizonygatja. Mezítláb érkezett. hogy elállja az útját az étterem felé. csíkos fehér alsónadrág. és a Berlioz irodájában sebtében megrendezett ülésen megvitatott velük néhány halaszthatatlan kérdést: a Gribojedov oszlopos termének feldíszítéséről. és előbb lopva. igen. hogy rágyújtson. mint Berlioz halálhíre. kérdjük.. hogy most nyomban. Elvégre miért vesszen kárba a finom côtelette de volailles?39 Mit segítünk Mihail Alekszandrovicson azzal. majd egyre nyíltabban. és a sötétséget kémlelve meglátták. szemük kiguvadt. hogy ő lesz Berlioz utóda. Nehéz lenne fölmérni a teraszon támadt hallgatás mélységét. eszegélni. a félrebillent söröskorsóból lassan csorgott a padlóra a sör. Igen. Először a Gribojedov kapuja előtt strázsáló bérkocsisok zúdultak fel! Hallatszott. felcsapott. fölment a megboldogult emeleti szobájába.A teremtésit! Oda nézzetek! Honnét. hogy a piciny lángocskával együtt fehér kísértet lépdel az étterem felé. honnét nem. láthatóan azzal a szándékkal. ne terheljük fölöslegesen a távírót. ha éhen maradunk? Elvégre mi élünk! A zongorát természetesen kulcsra zárták. a ravatalozás rendjéről meg a gyászesettel kapcsolatos néhány más problémáról. és felkiált: . és akinek nyakát a professzor épp most varrja görbe tűvel? Annak úgyis vége. aki abban a pillanatban lépett ki a ruhatárból a kertbe. Valaki buzgólkodik. ahogy együtt vannak. azaz hajnali négy óráig. Jobb arcán friss karmolás. A portás. mellére ismeretlen szentet ábrázoló papirosképecske volt tűzve biztosítótűvel. Zseldibin felhívatta az étteremből mind a tizenkét vezetőségi tagot. felcsapott. iszogatni kezdett. Az étterem eközben tovább élte rendes éjszakai életét. hová. az emberek sóbálvánnyá meredtek. a zenekar szétszéledt. de aztán mégis meggondolta magát. A kísértet így a szőlőlugas nyílásáig érve akadálytalanul belépett a teraszra. s élte volna zárásig. nincs szüksége semmiféle táviratra. és azon nyomban suttogni kezdték. abban a pillanatban a vaskerítésnél piciny lángocska villant fel. a holttest átszállításáról.Magasra csap a bánat hulláma a szörnyű hír hallatára. Valaki már visszaült asztalához. hogy Zseldibin megjött a hullaházból. de mi élünk! Igen magasra csapott a gyász hulláma.. rongyos fehér Tolsztoj-ingben. Kezében meggyújtott esküvői gyertya. Neki már befellegzett. De miféle táviratot. kinek? Mire való a távirat annak. milyent és hová? És minek egyáltalában feladni? És végül is. hogy a kísértet nem kísértet. és azt haladéktalanul feladni. és elindult a kísértet felé. akinek szétlapított tarkója jelenleg a kórboncnok gumikesztyűs keze közt van. a villájukra tűzött falat hal megállt a levegőben. ha nem jön közbe egy valóban egészen rendkívüli esemény. és megállt. 39 Cotelette de volailles . Az egyik pincér kezéből.a híres költő. neki befellegzett. amely sokkal jobban megrázta a kedélyeket. amint egyikük felugrik a bakon.

Hogy jutott el idáig ebben az öltözékben? Hogy engedhette a rendőrség? Az utóbbi megjegyzést Ivan Nyikolajevics is meghallotta.Egy külföldi professzor.W.Hogy hívják? Mi a neve? . elvtársak: telefonáljanak a rendőrségre. és tekintete a közbeszólót kereste. hogy fogják el a professzort..A költő feje fölé emelte a gyertyát.felelte Ivan.válaszolta Ivan. és fürkészve nézett körül.Mi köze ehhez Wulfnak? Wulf nem tehet semmiről! Wo.Testvéreim az irodalomban.szólt közbe egy kétségbeesett női hang. wo. . magyarázza meg. . az arcomat is összekarmolta! . A másik. küldjenek ki azonnal öt motorbiciklis járőrt géppuskával. fejéhez kapott. 40 Delirium tremens . ezt mondta: . simára borotvált. de mielőbb. .idült alkoholistáknál fellépő. .kiáltott fel Ivan kétségbeesetten. Nem.. a csíptetője törött. egy dörmögő basszus..Egy külföldi konzultáns . válaszolt is rá: . Ivan dühbe gurult: . Ekkor a vendégek a belső termekből is kiáramlottak a teraszra. egyszer a Szkatyertnij utcában. micsoda? Mit mondott? Ki jelent meg? .hangzott a következő halk kérdés... hogy végigcsöpögött rajta a viasz. egy nyurga pepita.kérdezte magától Ivan.hangzott mindenfelől. indulat fűtötte át: . . meg egy kövér fekete kandúr.Bocsánat. hallgassátok meg szómat! A gonosz megjelent közöttünk! Fogjátok el. udvarias hang.Ki ölte meg Berliozt? .Majd benézett a legközelebbi asztal alá. és hangosan köszönt: . rekedt hangja megerősödött. gyertyáját lóbálta. csontkeretes szemüveg jelent meg Ivan előtt. kérem. egyszer meg itt a Bronnaján. Én majd addig felkutatom a Gribojedovot. 45 . sehogy se jut az eszembe.. egy riadt női hang.Delirium tremens..40 Ennek is vége. és mormolni kezdte: . de átmásztam a sövényen. wu..kiáltott fel.szólalt meg Ivan Nyikolajevics füle mellett egy halk.Itt sincs! Két hang szólalt meg. hogy ketten vannak még vele. kérlelhetetlenül kijelentette: . és emelt hangon folytatta.A neve! Az ám. valóságos csődület támadt Ivan gyertyalángocskája körül. amint látja.Wulf? . wa. ha tudnám a nevét! . és rendre benézett az asztalok alá.És az a konzultáns a Patriarsije Prudin megölte Misa Berliozt.Nem tudtam elolvasni a névjegyét.. mert beláthatatlan kárt fog okozni! .Magasra tartotta a gyertyát.Kétszer akartak feltartóztatni. súlyos érzékcsalódásokkal járó elmebántalom. Csak az első betűjére emlékszem. szeretetre méltó arc. átfurakodott a körülállókon. wé. . És ne felejtsék el közölni. „Orvost!” súgta egy hang. . hogy itt kell lennie! Nyugtalanul körülnézett. . és bosszúsan megállapította: . . annyit tudok. barátaim! .Buta liba! . konzultáns és kém . Milyen nevek kezdődnek W-vel? . mert érzem. és csakhamar jól táplált. Waschner? Wagner? Weiner? Wegner? Winter? Haja lassan égnek meredezett a nagy erőfeszítéstől. állandó reszketéssel.Mi. hogy W-vel kezdődik. wa. Az egyik.Üdvözöllek. kissé pontosabban . Mondok valamit. duplavével..

a keményített ingmell eltűnik.. Hontalan elvtárs. . Hiszen értem én a dolgot.És hozzátette: . .és rávetették magukat. .Máskor fütyülj. 46 . és eloltotta villámló tekintetét. ez az utolsó eset! Ilyen portás nekünk nem kell...kérlelte az arc.folytatta a kalózkapitány. gyűlölködve.Láttad vagy nem láttad. haladéktalanul fütyülnöd kell.Csillapodjék. ha egyszer tagja a TÖMEGÍR-nek! . harcra tüzelve a lelkeket . . hogy alsónadrágban van? . és csupán egyetlenegy helyre mehet: az őrszobára! Neked pedig mint portásnak tudnod kell. Nyikolaj. szinte ujjongó hanglejtéssel. mi folyik a teraszon? A portás. milyen büntetést érdemelsz ezért? . Ekkor többeknek eszébe jutott. te marha? . mint a tífuszos betegé. vállára bukott. hatalmas pofont kent le a részvevő ábrázatra. a jól tápláltról leesett a szemüveg. . s a bőrtüszőből pisztoly markolata ágaskodik elő. vidám.pirult-hüledezett a jól táplált ábrázat. A kalózkapitány ekkor megszánta. Az asztalokról csörömpölve hullott le az edény. ingyen se! Elmehetsz templomszolgának. hogy alsónadrágban van? . Nyugalomra. nem érted.Muszáj beeresztenem. Arcsibald Arcsibaldovics? . A portás arcbőre bíborlilára vált. és jobbját meglendítve. ezt mindannyian megértjük. és a szó szoros értelmében felnyársalta a tekintetével. a ruhatárban a következő párbeszéd folyt a briggkapitány meg a portás közt.ismételte a kalóz. A gyertya kialudt. élettelen fejét. . a teraszon hölgyek is ülnek. Megértetted? Hallod.. te emeletes barom! . Jegyzőkönyvet. a kalózkapitány gyors. edénycsörömpölést. . női sikolyokat. Az elmeklinikára. még a hullámok csobbanását is hallotta a hajó oldalán. és abban a pillanatban el is taposták.Nem a hölgyekről van szó.Pantyelejt a büféből. .Ezzel elintézvén az ügyet. Látta a tulajdon kicsüngő nyelvét. fiú-e vagy lány. . kialussza magát.De mit tehettem volna.El kell fogni a professzort. hogy ha gatyás férfit látsz.Nem láttad...Mit csináljak.De a rendőrségnek nem mindegy! Gatyás férfi Moszkva utcáin csupán egyetlenegy esetben közlekedhet. Rendőrt. Hontalan elvtárs! . Ivan félelmetes csatakiáltást bocsátott ki a torkán.Nem engedem meg.kérdezte a kalóz dermesztő nyugalommal. Az elvtársak hazakísérik..és védekezni kezdett. és legkevésbé teneked.Nos. Már látta magát felakasztva a főárbocra. Mialatt a pincérek törülközőkkel megkötözték a költőt. és láthatóan már megbánta. Autót. tudniillik rendőri kísérettel. a frakk.Már engedje meg. mely egészen a bulvárig elhatolt. ..ripakodott rá a kalóz.. . .Vigyázz magadra. Úgy rémlett neki.mentegetőzött a portás egyre vörösebb arccal. . Térde megroggyant.. nők sikoltoztak. a gyertyát gyorsan átvette jobb kezéből a bal kezébe.. pontos parancsszavakat osztogatott: . . meghallotta a teraszról behatoló hangzavart. . aki már azt se tudta.szólt Ivan Nyikolajevics fojtottan. Arcsibald Arcsibaldovics? . pihenésre van szüksége. . a hölgyeknek ez édes mindegy .vicsorgott rá Ivan dühösen. Mi sem természetesebb.védekezett a portás remegve. szeme megüvegesedett. röviden: Misa Berlioz halála. hogy beavatkozott a dologba. Arca eltorzult. ágyba fektetik.Önt megrendítette a mindnyájunk által szeretett Mihail Alekszandrovics. hogy le kéne fogniok Ivant . hogy Arcsibald Arcsibaldovics oldalt elválasztott hollófekete haját lángvörös selyem födi el.Te meg itt feltartasz a hülye locsogásoddal. pattogó.

disznó módon érdekes botrány kerekedett. és bömbölve ordítja végig a bulváron: . köpköd . a fiatalember könnyezve zokog.. egy pincér és egy Rjuhin nevű költő múmiaformán bepólyált fiatalembert visz ki a Gribojedov kapuján.Marhák!. parázs.Rjuhint igyekszik megcélozni -. Pantyelejt meg Rjuhint. egy rendőr. Egyszóval: ocsmány. 47 . a portás.Negyedóra sem telt bele. Mellette egy bérkocsis nógatja a lovát. amely csak akkor ért véget. és a megdöbbent publikum nemcsak az étteremben. és így biztatja a sofőrt: . amikor a teherautó elvitte a szerencsétlen Ivan Nyikolajevicset. A teherautó sofőrje dühösen beindítja a motort. amint Pantyelej. hanem a bulváron meg a Gribojedov kertjére néző házak ablakaiból is láthatta. fertelmes.Én tudom az utat! Vittem már utast a psziátriára! Körös-körül a sokaság zúgva kommentálja a példátlan eseményeket. orgonaszínű gyeplőszárral csapkodja a farát. s vele a rendőrt..

Azért. . a költő. köhécselt.felelte Ivan hangosan. A belépő orvos láttára Rjuhin elsápadt.. kártevő! . . leesett a kerítésről. a híres költő . mert makkegészséges létemre megfognak. Jelen volt Rjuhin is.helyeselt az orvos.. Rjuhin annyira megijedt. és idegesen folytatta: .rivallt rá Ivan.Ez itt. doktor. az étteremben jelent meg így. . A törülközők.. Aztán az étteremben pofon ütött valakit.Mért haragszik? Hisz nem bántottam! . és üdvözölte: .Sokat ivott? . de nem úgy.Jó estét. maga sem tudta.. A három ápoló egyetlen pillanatra sem vette le a szemét a kanapén ülő Ivan Nyikolajevicsről. miért. ahá . amikor a Moszkva környékén nemrég épült. te utolsó piszok! . attól tartunk.háborgott Ivan. hanem gyakorlott.. . Az orvos biccentett.Menjen a pokol fenekére! . . amelyekkel az étteremben megkötözték Ivan Nyikolajevicset. . majd Ivanhoz fordult.Panaszt teszek valamennyiük ellen.magyarázta Rjuhin. aki mozdulatlanul ült.Jó estét kívánok! . úgy . settenkedő kutyát nem szokott látni? . úgy.. a szája sarkából.Nem... 48 .HATODIK FEJEZET Szkizofrénia.. meg ma délelőtt is. és félrefordult. Hontalan. hanem Ivan Nyikolajevicsre. azaz hát néha felhajtott egy pohárral..kérdezte az orvos is halkan.Hány éves? . titokzatosan suttogva. folyóparti híres elmeklinika orvosi rendelőjébe belépett egy kecskeszakállas.Úgy.Nem .bólintott az orvos roppant elégedetten.. felhúzta fehér köpenyét. és idehurcolnak a diliházba! .Tetszik tudni.Huszonhárom éves vagyok . Keze.Ahá. . Aztán megint Ivanhoz fordult: .És miért van alsónadrágban? Az ágyból hozták ide? . és az orvos megjelenésére meg se moccant. és a szemüveget hátsó nadrágzsebébe csúsztatta. . teljesen normális volt. Különösen teellened.Miért akar panaszt tenni? . ügyes mozdulattal lekapta szemüvegét. szemöldökét haragosan összevonva. patkányt. halomban tornyosultak mellette a kanapén. .Jó napot.válaszolta Ivan.. fehér köpenyes férfi.válaszolta Rjuhin idegesen összerezzenve. kérem szépen. lába most szabad volt.Svábbogarat.. ingerülten. s félénken köszönt.Nem. hogy. Ivan Nyikolajevics..Nem. Az orvos azonban egy cseppet sem sértődött meg. ördögfiókát. delirium tremens. rendkívül izgatott állapotban. és aztán még valakit.fordult egyenesen Rjuhinhoz.Tegnap is találkoztam vele. . . . . hogy nem mert fölnézni az udvarias orvosra. amint megjósoltatott Éjjel fél kettő volt.És a karmolások az arcán? Verekedett? . de eközben nem Rjuhinra nézett...

gondolta keserűen. ami volt.Úgy hívják az éttermünket.bólintott az orvos. Meztelenül mégse mehetek végig Moszkván.felelte Ivan. csak azon járt az esze. .Egy külföldi konzultánst hajszolok .folytatta Ivan Nyikolajevics: nyilvánvalóan sarkallta a vágy.Rjuhin ekkor rátekintett. . zihálva lélegzett. olyan volt.A zeneszerzőt? 49 . . Rjuhin elvörösödött mérgében. A Gribojedovban zavaros volt a pillantása. de most feltisztult.kérdezte most az orvos.Tudom is én.Fürödtem a Moszkva folyóban. tehetségtelen alak. és a szája is tátva marad ámulatában! . ha erre nincs szükség. hogy leleplezze Rjuhint. azt kellett fölvennem. hogy íme.És Ivan Nyikolajevics baljósan felkacagott.. ahol senki sem fogja tartóztatni.Nem.kérdezte Ivan jelentőségteljesen. . „A mindenségit! . miért jelent meg alsóneműben az étteremben? . a Szaska! .Szabad megkérdeznem.Tulajdonképpen miért hozták be ide? . .Miféle konzultánst? .És ráadásul olyan kulák. ezt a kacatot hagyta ott helyette. aztán be a teherautóba! . Az orvos kérdően tekintett Rjuhinra. hogy az ördög vinné el a tökfilkókat! Megfogtak. elvégre nem szállhat vitába egy elmebeteggel! . Rjuhin rákvörös lett. „Hát ez a köszönet.. és riadtan tekintett körül.Ki az a tehetségtelen Szaska? . aki zavartan motyogta: .tudakolta az orvos.magyarázta Ivan.Hál’ istennek! Végre egy normális emberrel találkozom a sok idióta után! De az idióták közt is első ez a hülye. és hasonlítsa össze a hangzatos költeményeivel! Hahaha. akiről kiderült. Rjuhin . de azért kibökte: . miután figyelmesen végighallgatta Hontalan fejtegetéseit.” Az orvos leült egy fényes nikkellábú fehér zsámolyszékre.Hiszen csakugyan normális! Micsoda galiba! Ugyan miért is hoztuk ide? Tiszta normális.Ahá . a Gribojedovba. és higgadtan magyarázta: . Nézze csak meg a böjtös ábrázatát. hogy ádáz ellensége. . . mert siettem az étterembe. hát ez az Ivan igazán jellemtelen fráter!” . nézzen csak bele a lelkébe. .És miért sietett annyira? Valami hivatalos találkozója volt? . . .Ön nincs a diliházban. hanem egy klinikán.Ismeri Berliozt? .Ez itten. aki gondosan proletárnak álcázza magát.hüledezett Rjuhin. csak az arca van összekarmolászva.Tipikus kulákivadék . megkötöztek holmi rongyokkal. hogy mit gondol magában. No és ami a legrosszabb: tenni nem tehet ellene semmit. kígyót melengetett keblén.közölte Ivan. amiért segíteni próbáltam rajta! .Nincs ebben semmi különös . Ivan Nyikolajevics hitetlenkedve sandított rá. megszánt valakit. és piszkos mutatóujjával Rjuhinra bökött. és ereiben meghűlt a vér: Ivan szemében valóban nyoma sem látszott tébolynak. mint mindig. és közben valaki ellopta a ruhámat.

. Személyesen beszélt Ponczius Pilátussal.. aki az íróasztalnál ült a rendelő sarkában.Nős? .Ez kétségtelen.. mégis meg kellett magyaráznia: . Egyszóval..kiáltotta Ivan. .Ne fecsegj.A szentképet. hogy elfogja a gyilkost? .. . Ne nézzenek így rám. . miért .Helyes. hogy odalökje! Ez olyan dolgokra képes.. . És milyen intézkedéseket foganatosított. azt. . Rjuhin megfogadta ugyan. hisz fogalmad sincs semmiről! . hol a telefon? .És a szentképet minek vitte magával? .Már hogy lökte volna! . . hanem én! A konzultáns szándékosan küldte a villamos elé.Ivan elpirult. és utánaeredtem.. .Az a baj..Mihail Alekszandrovics Berliozt. a gonosszal cimborál. ezért kezeskedem. igen.Nem.kihúzták magukat.Ujjával ismét Rjuhin felé bökött..utasította az orvos az ápolókat. .ők tudták. felmérgesítette az általános értetlenség. hogy az a konzultáns. .Hagyják telefonálni .. . és én itt magukkal vesztegetem az időmet! Bocsánat.. és ránézett egy fehér köpenyes nőre. A nő elővett egy lap papirost. .kérdezte az orvos.. a nő pedig ezalatt halkan tudakolta Rjuhintól: . .Az effélének nincs arra szüksége. . nem.. járt Pilátusnál.Odalökte? . az oszlopcsarnokot.Ejha! . Az óra ekkor kettőt ütött.Nos...Nem te voltál ott. nem lehet csak úgy egykönnyen elfogni.folytatta Ivan.. Az ápolók . és a törött gyertyára mutatott. nőtlen .A következőket: fogtam egy gyertyát a konyháról.Ezt itt? . mondjuk ki nyíltan. és elkezdte kitölteni az üres rubrikákat.. .méltatlankodott Ivan.. . 50 . Előre tudta. ... . hogy az ember a fejét fogja..Igenis.. . Ivan fölemelte a hallgatót. amely a szentképpel együtt az asztalon feküdt a nő előtt.Miféle zeneszerzőt?. .Igen. és le nem vették a szemüket Ivanról. igen.Ivan elképedt: . hogy csak én láttam.förmedt rá Ivan. kérem.válaszolta Rjuhin megszeppenve.Tudomásom szerint attól félnek a legjobban. és. és felugrott a kanapéról.Már két óra. Csak névrokona Misa Berlioznak. a pálmákat.. . helyes.Úgy. A zeneszerző.Tudniillik arról van szó. az más.. hogy Berlioz a villamos alá kerül. éppen ezért a mellemre tűztem a szentképet. Ja úgy. a sátánnal cimborál . igazat mondok! Mindent látott. meg Berlioz.Az orvos megfordult. hogy nem szól. a TÖMEGÍR elnökét ma este elgázolta a villamos a Patriarsije Prudin.És önön kívül látta-e még valaki azt a konzultánst? . úgy.

Az orvos kezében fecskendő villant.Várjon. Az orvos fáradtan nézett rá.Motorikus és szenzoros ataxia. a bolondokházából..Igen.. utána vigyék a száztizenhetes magánba. tehát csakugyan beteg? .azzal becsukta a szemét. és újra föltette szemüvegét. üvöltött. Feltehetően szkizofrénia. no . várjon.Halló! Halló! Nem hallják? Piszokság! . de ezúttal már önként ült vissza. riadtan. Még néhány másodpercig fogták. és a kisasztal üveglapjára fényes nikkeldoboz és lezárt injekciós ampulla ugrott ki. Nem érzi magát jól. Nem szólt.Elengednek vagy nem? ordított fel fenyegetően. Éterszag támadt.. ügyeletes elvtárs. úgy folytatta: Éjszaka közepén. az ajtó ismét bezárult mögötte. intézkedjék azonnal. kezet nyújtott neki: . A folyosóról gumikerekű hordágy gördült be. súlyos eset. és az orvos ügyesen kihasználta ezt a pillanatot. És hozzá még alkoholizmus.kérdezte halkan az orvostól. fejét a vánkosra tette. Majd megadják az árát.. harapni próbált. ápolót mellé . Amint elengedték. .Hát mégis bekasztliztak .. egy szál alsóneműben. maradjon itt. Aztán az orvoshoz fordult.Hát így üvegezik maguknál az ablakokat? Eresszenek el. ajánlom magamat! .No. majd újra belekiabált: . ..Rendőrség? . géppuskával.Fürdőt.. .. tenyerével elfödve a kagylót. . dühösen nézett körül. és körülnézett. Rjuhin összerezzent. aztán leültették a kanapéra. arra áttették az elcsöndesedett Ivant. . Tessék? Itt Hontalan beszél. igen. már nem is keserűen mormolta: Bánom is én.kiabálta ezalatt Ivan a kagylóba.. . újra ásított. hová siet? . én is magukkal megyek. .rendelkezett az orvos. .Rendőrség? Kérem. én figyelmeztettem magukat..mondta ridegen és menni készült. Hörgött. . és cseppet sem nőies erővel megragadta Ivan karját. .fordult Rjuhin suttogva az orvoshoz -. Úgy látszik. Ponczius Pilátus. és felugrott a kanapéról. karjába döfte a tűt.szólt rá az orvos.. hogy küldjenek ki öt motorbiciklis járőrt. kék éjjeli lámpások fényében derengő folyosó tárult elébe. a nő egyetlen mozdulattal feltépte az ócska Tolsztoj-ing ujját.üvöltötte Ivan.. Engem már csak Pilátus érdekel. de újra leültették. Mi a címük? . és elgurították. egy külföldi konzultáns elfogására.Engedjenek.. Elég nagyot szólt.. . 51 . ami lesz. kezét gyerek módjára az arca alá rakta.. és álmosan. ismét fel akart ugrani. és keserűen elmosolyodott.. a költő.A viszontlátásra! ..Hát így vagyunk? . .fordult Ivan az ápolókhoz.. .Tagja a szakszervezetnek? .Ó. a nő megnyomott egy gombot.ordította Ivan. mint a csapdába szorult vad. Ivan egy pillanatra elernyedt a négy ember keze közt. majd váratlanul ásított. Rjuhin ismét összerezzent: a fehér ajtó nesztelenül kinyílt.mondta. de az üvegtábla a függöny mögött meg se repedt.Banditák! . jól van. és mélyen a szeme közé nézett. .. téves interpretációk.És fejjel előre nekiugrott az elfüggönyözött ablaknak.. Tessék? Jöjjenek értem. bágyadtan válaszolt: .üvöltött fel hirtelen.tudakolta félénken Rjuhin.. aztán egyszer csak lefeküdt. s Ivan Nyikolajevics egy szempillantással később már az ápolók keze közt vergődött..És mi baja? . lesz. akik elállták az ajtót... és a falhoz vágta a kagylót.. kérem .Mondja.

hogy szavaiban némi igazság rejlett. és önmarcangoló. amin ült. felállt a kocsiszekrényben. Igen. Mi lehet az? A sértés. amelyeket Hontalan a szemébe vágott. amelyen utazik.. mellette pedig talapzaton egy bronzember áll. hanem a kocsiszekrény piszkos. áll. Vagy talán hallucináció. a felhők aranyfénybe mártóznak. Igen. kavicshalmok. egyszer csak meglódult. hogy Ivan megsértette. Elmaradt az erdő. Moszkva felett hajnalodik. igazat mondott . ahogy csak a motorból kifért.És miféle konzultánst emleget folyton? .így ítélkezett önmaga felett kíméletlenül -. az sose lesz híres.. De hát ez csak olyan. és megkérdezte: . s a teherautó. vádaskodó szavakat motyogott. Harminckét éves.„Íme.41 fejét kissé félrehajtva. ez is.. fényük bántónak.. csak azt látta. minden a hasznára vált.. Fölemelte fejét. De van itt még valami. mindjárt előtűnik.Akármit csinált életében. Van 41 Talapzaton egy bronzember áll . És a legjobban nem is az bántotta. igen. mi lesz ezután? Ezután is megír majd évente néhány verset. a moszkvaiak egyik legkedveltebb köztéri szobra a Puskin téren. általánosság. A költő már nem tekingetett széjjel. magasságjelző póznák meg holmi árbocok. . Furcsa gondolatok kavarogtak fáradt elméjében. de az utcai lámpákat még nem oltották el. igen. hogy odaveszett az éjszakája. És miért rosszak a verseid? Igazat mondott a bolond. őrházak. amit az orvos mondott. Rjuhin zötyögött. A sofőr dühös volt. és fenyegetően nyújtotta ki karját a légynek sem vétő bronzember felé. itt az igazi siker iskolapéldája. időnként ki-ki akart csúszni alóla. fölöslegesnek tetszett. hogy réges-rég Moszkvába érkeztek. és rájuk sem nézett többé. Aki pocsék verseket ír. ha az ember elveszti az eszét? Igen.sövények. mindenből érződött. sajnos.egyszóval. változatos képek szaladtak a teherautó elébe . rajtuk odafűzött orsófélék. a versei. bármi történt vele. aki felizgatta a fantáziáját. motyogta. és ekkor vette észre.Nyilván látott valakit a beteg. és közönyösen szemléli a bulvár nyüzsgő életét. hogy Moszkva ott van mindjárt a kanyaron túl. mert beszorult a bulvárra befordulni szándékozó autósorba. Néhány perccel később a teherautó visszavitte Rjuhint Moszkvába. Megpróbálta kihámozni. persze. ide-oda lódult a kocsiban..Rjuhin egy szót sem értett abból.. amelyeket a rendőr meg Pantyelej felraktak . 52 . a sértő szavak. hírnevet? „Egy frászt! Ne hazudj legalább önnönmagadnak. kihúzta magát. Lassan hajnalodott. amit leírok!” Neuraszténiás rohamában elcsigázottan ült ott.. a tuskó. Amíg meg nem öregszik? Igen.a Puskin-szobor. minden a hírnevét támogatta! De hát mit csinált? Igazán nem is értem. rezgő fenekére meredt.. És mit hoznak neki ezek a versek: dicsőséget. A gyászos intézményben tett látogatása kitörölhetetlenül mély nyomot hagyott benne. és a kanyaroknál csak úgy farolt a kocsi. Rjuhin előbb megpróbálta összeszedni a rongyokat. ezért felsóhajtott. A kocsiszekrényben szanaszét szóródtak az éttermi törülközők. hogy a legnagyobb szerencsétlenség a földön. és elnyeli őket. mint a hülye?” Félrerúgta a törülközőket. hajtotta a masinát. de aztán dühbe gurult: „Ott egye meg a fene az egészet! Mit strapálom itt magam. hogy Ivan Nyikolajevicsnek alighanem rosszul áll a szénája. . egy sort sem hiszek abból. csatornákkal felárkolt föld . a folyó is félrehúzódott. A kék lámpás folyosó emléke? Az a gondolat. hogy voltaképpen mi kínozza. Alekszandr Opekusin (1838-1923) szobrászművész alkotása. amíg meg nem öregszik. s a padló megszűnt alatta remegni.ők ketten már előbb hazamentek trolibuszon. nem hiszek én a verseimben. farakások. Rémséges hangulatban volt. leszakadt róluk.. hanem az.

hogy a kapitány.. versének kezdő sora... nem is sajnálja. hogy életén segíteni immár nem lehet. Két perccel ezután már a Gribojedov teraszán találta magát.. . Az volt a szerencséje. félbeszakította a szkizofréniáról tartott beszámolóját.természetesen itt a francia származású D’Anthésről van szó. és azt mondta: . Elég volt. „És neki van igaza! Legény a talpán!” . a teherautóbeli megpróbáltatások után.gondolta cinikusan s önmagát mélységesen megvetve Rjuhin.nem is lehetett . mialatt a többiek lakomáztak. sőt ceceg.. pontyfiléje fölé görbedve. nagybeteg.fehérgárdista. ha fejét a lámpáról az égnek emelte. .. alaposabban szemügyre vette a kalózt. . Most azonban nem állt erre az esze. 53 44 . hogy az a fehérgárdista belélőtt. Az étterem kiürült.És intett a pincérnek. párbajuk során ő adta le Puskinra a költő halálát okozó végzetes lövést. megvan! Szerencséje volt! . Kérlelhetetlenül felvirradt az új nap. és ezzel biztosította számára a halhatatlanságot.Puskin Téli este c. a legjobb a feledésbe menekülni.pezsgőfajta.voltaképpen egy cseppet sem törődik Hontalan sorsával. és most rájött. Elherdálta éjszakáját. Abrau .. Arcsibald Arcsibaldovics. aki persze nem volt .42 Nem érem föl ésszel.Adjon egy kis vodkát. mindenféle kitalált részlettel kiszínezve. életében először. (Szabó Lőrinc fordítása). kezében egy pohár Abrau. azonnal.” Az autósor megindult. szinte megöregedett. ha kérdezősködik is Hontalan felől. hogy az éjszaka visszahozhatatlanul elveszett. Csak a sarokban iszogatott még egy kisebb kompánia.. és megértette. belátva és elismerve.. megértem.43 szétroncsolta az ágyékát.valami különös ezekben a szavakban: Felhő felhőt gyúrva jajgat. hogy visszahozni immár nem lehet.. s a közepén a közismert konferanszié üldögélt tatár sapkában. 42 43 Felhő felhőt gyúrva jajgat. hogy az a fehérgárdista belélőtt .44 Arcsibald Arcsibaldovics szívélyesen fogadta a törülközőket cipelő Rjuhint. és akármilyen rossz megfigyelő volt is. valószínűleg örömét lelte volna abban.Az volt a szerencséje. A terasz körül sündörgő kandúrok is reggeliesen viselkedtek. amint elindul alatta a teherautó. és érezte. Ha a költőt nem őrölte volna fel annyira a klinikai kiruccanás meg a teherautó. Hopp. és máris megértette..döntötte el végül is Rjuhin kajánul. A kalóz részvevő ábrázattal rebegte: . és csakhamar megszabadította átkozott terhétől.. A pincérek sietve szedegették le az abroszt az asztalokról... ajjajoz sajnálkozásában . Negyedórával ezután Rjuhin egyes-egyedül ült az étteremben.Hogyne. és egyik kupicát itta a másik után. A költő beteg volt. hogy előadja a kórházi látogatás történetét.

az egyik albérlőt Belomutnak hívták. sőt mondjuk ki kereken: babonás Anfisza meg is mondta az izgatott Anna Francevnának. hogy tíz perc múlva visszajön . aznap reggel abban a lakásban ébredt fel. az 50-es számú. villám sújt le rá. hogy hol van. Sztyopa fölismerte a tükröt a két ablak között. megbízható háztartási alkalmazottjának. hogy hány óra. Egy ízben. hogy vele együtt a rendőr is eltűnt. és azon nyomban darabokra szaggatja a fejét. miközben fogadkozott. főbe lőnek. a másiknak a neve feledésbe merült. azazhogy az ékszerészözvegy ágyán. Ez a lakás. és tapasztalta. de késő este nem tanácsos az illetőt emlegetni. de gyanús hírben állt. amit akarnak. Az istenfélő. a szemét se tudja kinyitni. ez az émelygés egy tolakodóan kitartó gramofon muzsikájával függ össze. a Varietészínház igazgatója. sem azt. mondván: „Ne jöjjön. De nemcsak hogy tíz perc múlva . ő nagyon is jól tudja. már régóta. azonkívül émelygett. ha nem kelsz föl ebben a minutában!”. akinek a neve feledésbe merült). és meg akart csókolni egy hölgyet. mert ha csak megpróbálja. hol . menjen le egy percre az őrszobára valamit aláírni. csináljanak velem. s ami még ennél is rosszabb.azzal elvonult a fehér kesztyűs. amelyet a megboldogult Berliozzal kettesben bérelt egy nagy ötemeletes bérházban a Szadovaja utcán. Megpróbálta tisztázni legalább ezt az utóbbit. ki rabolta el a lakót rendőröstül.úgy érezte.ki tudja. és valahogy úgy érezte. és azt mondta. azt sem tudta. munkaszüneti napon. Nos. de nem kelek föl!” Nemcsak fölkelni nem bírt . ha bárki keresné telefonon. két esztendeje a lakásban megmagyarázhatatlan események láncolata indult meg: ebből a lakásból rendre nyomtalanul eltűntek a lakók. ha nem is éppen rossz. kihívta az előszobába a második lakót (azt. Koponyájában súlyos harang zúgott. rendőr csengetett be a lakásba. de csak egyetlenegyre emlékezett: előző este valahol .azóta sem jött vissza. igen tiszteletreméltó és jó gyakorlati érzékkel rendelkező Anna Francevna de Fougeret az öt szobájából hármat albérlőknek adott ki. ki az a hölgy. A lakó meghagyta Anfiszának. nem leszek otthon!” Sztyopa azonban makacsul kitartott a magáé mellett: „De én igenis elmegyek!” Most azonban sem azt nem tudta. kérik. szemgolyója és lezárt szemhéja közt tüzeszöld szegélyű barna foltok úsztak. és az egészben a legfurcsább. hogy másnap pontosan déli tizenkét órakor meglátogatja. akkor Sztyopa azt rebegte volna elhaló hangon: „Lőjenek főbe. a hölgy azonban szabadkozott. hanyatt fekszik az ágyán.HETEDIK FEJEZET Egy gyanús hírű lakás Ha másnap reggel valaki azt mondja Sztyopa Lihogyejevnek: „Sztyopa. hogy ez bizony boszorkányság. Ideje megmagyaráznunk: Sztyopa Lihogyejev. takaros rendőrrel. Anna Francevna régi. A félhomályban valami tompán megvillant. kezében asztalkendő. Megpróbált visszaemlékezni a történtekre.állt. Az ötvenesztendős forma. 54 . Két esztendeje még de Fougeret ékszerész özvegyéé volt. s ebből a célból nagy nehezen kinyitotta leragadó bal szemhéját. mondja meg. a hálószobájában. s milyen hónap hanyadika van. hogy otthon van.

köztudomásúan semmiképp sem lehet megállítani. miért sem. hogy elvigye hivatalába. Leírhatatlan volt Belomutné asszony fájdalma.. Hétfőn eltűnt a másik lakó is. Ilyennek látta magát a falitükörben.. Sztyopa felesége pedig állítólag a szegényházban tartózkodott. ha egyszer elkezdődött. ahol a Varietészínház igazgatója. a bejárónőt. valamint a cári időkből való aranypénzek tömege. öltözéke piszkos ing. náluk is egymást érték a pokoli históriák. a villany pedig reggelig égett.Misa. de nem sikerült megállapítania. szeme bedagadt. ugyancsak hitvesével. Misa. aztán. állítólag ama briliánsokhoz hasonló. A lakásban síri csend honolt. nadrág is van-e rajta. elhatározta. végigsimította a hasát. Reggelre kelve azután kiderült. kisírta a két szemét. Mi több: a Belomut házaspár két szobájának ajtaját hivatalos pecsét zárta le. lakatlanul. aki segítsen rajta. hogy az ötvenes számú lakás mindössze egy hétig maradt lepecsételve. nyakkendővel. Olyasmit rebesgettek például. szerdán pedig Belomutot nyelte el a föld igaz. sőt az autó maga sem jött vissza többé. kalapálás hallatszott. nincs. Erőlködve kinyitotta csipás szemét. sem az egyik. bármily emberfölötti erőfeszítésébe kerül is. már nem találta a lakásban Belomutné asszonyt. azért nem kezeskedünk. mint mindennap. hogy a színét se lássa a Szadovaján. rémülete . Egy hónapon belül eltűnt mindkét hitves.. Hogy a továbbiakban mi történt vele. hogy piramidont kérjen tőle.de haj.. 55 . Harkovban látták valami balettmesterrel. Az elátkozott lakásból eltűnt személyekről meg az elátkozott lakásról sokáig mindenféle legendák keringtek a házban. aki egész idő alatt álmatlanságban szenvedett. hogy Anfisza is eltűnt.. de még idejében meggondolta. mérhetetlen kincsek bukkantak elő maguktól. kitűnő összeköttetései révén. választ nem kapott. hogy egyes-egyedül van. sürgősen kiszaladt Anfiszával együtt). amit nem tudunk biztosan. aztán beköltözött a megboldogult Berlioz a hitvesével. állítólag szobát szerzett neki azzal a feltétellel.. fekete barétos idegen férfit pillantott meg. Harmadnap Anna Francevna. és még sok más ehhez hasonló. másféle körülmények közt. úgy éjfél után két óra tájban lefeküdt aludni. . Hogy a dácsán. Végül is belátván. nyaralójából visszatérve (ahová miért. de gallérral. alsónadrág és zokni. nem ismeretes. hogy ez ostobaság volna. ráncos Anfisza aszott kebelén szarvasbőr zacskóban huszonöt briliánst rejteget. Reggel eljött érte az autó. Sztyopa tehát felnyögött. Annyi szent. kétszer is felnyögött: . Berlioz feleségéről úgy hírlett. Akkor Berliozt próbálta segítségül hívni.Nomármost az efféle boszorkányságot. hogy az istenfélő. Két nap múlt el gyötrő nyugtalanságban. hogy megállapítsa. ismét sürgősen kiutazott dácsájára. és ebből rájött. de vissza már nem hozott senkit. és meglátta magát a falitükörben: haja borzasan meredez. és a fentebb említett Sztyopa. Mindegy. Be akarta hívni Grunyát. a tükör mellett pedig feketébe öltözött. Ezek után természetes: mihelyt beköltöztek a megbabonázott lakásba. hiszen Grunyának úgysincs piramidonja. minden emberi beavatkozás nélkül. ámde korántsem nyomtalanul. hogy fölkel. de a szomszédos lakások bérlői szerint az ötvenes számú lakásból egész éjszaka kopogás.. hogy fuszeklistül fekszik az ágyban. Sztyopa ekkor megmozgatta lábujjait. másnapos arcát fekete borosta nőtte be. ahová Anna Francevna oly sürgősen kiutazott. puffadt. sem a másik nem tartott sokáig! Aznap este Anna Francevna.. és mondanunk sem kell onnan nem jött vissza többé! Anfisza magára maradván.De amint olvasóim képzelhetik. amely Anna Francevna tulajdona. el is vitte.

amelyben ült. és félrehúzódott a karosszékkel együtt. szeretve tisztelt és igen kedves Sztyepan Bogdanovics! Hosszabb szünet következett. hogy fölébredjen.üvegkorsó. aztán rekedten kérdezte: .. és akármilyen rosszul volt.Bocsánat .Bocsánat. elővette hatalmas arany zsebóráját. tegnap egy kicsikét kirúgtam az izé. 56 . ezen nem segít semmiféle piramidon! .vágott a szavába a látogató.Tizenegy óra. kimeresztette az ismeretlenre. ha már ilyen állapotban kapták. ügyesen volt minden elrendezve. Sztyopa tapogatózva felkapta az ágy melletti székről a nadrágját.ami egyébként érthető is volt. Az ismeretlen barátságosan elvigyorodott. az óhajt mély basszusra sikeredett. amennyire tudta.. és véreres szemét. fűszeres harapnivaló. Egy teljes órája várom..Jó reggelt. és ijedten észlelte a zákányosság egy újabb tünetét: mintha ágya körül eltűnt volna a padló.Mit óhajt. melynek fedelén briliánsokból kirakott háromszög fényeskedett. hogy Sztyopa ámulata betegessé fokozódjék.Szíves örömest! 45 Karaff . Az ismeretlen látogató nem hagyott rá időt.Őszintén szólva .Szót se többet! . a legokosabb. hogy a karaff harmatos volt a hidegtől .mekegte Sztyopa. ami visszahozza az életbe: két kupica vodka. .Sztyopa leült az ágy szélére. fölvette a nadrágot.. . . .Kövesse a régi bölcs mondást: kutyaharapást szőrivel! Az egyetlen. tányérkán marinírozott gomba. . mély hangon. A legjobban az döbbentette meg Sztyopát. pokoli fájdalmasan. . majd Sztyopa minden erejét összeszedve kinyögte: . és ő most mindjárt fejest zuhanna a mélybe.mosolygott az idegen.hörögte Sztyopa.És ön? . mert jéggel teli hűtővödörben állt.De drága Sztyepan Bogdanovics. kérem? Maga is meghökkent: nem ismerte föl a saját hangját. végül az ékszerésznétől származó csiszolt. . A mit éles fejhangon sivította. a pokolba. üvegedényben préselt kaviár. az ördög öreganyjához. aztán így szólt: . Hát itt vagyok. elütötte rajta a tizenegyet. A csendet végül is ez utóbbi törte meg.Szabad a nevét? A beszéd is nehezére esett. ha mindent bevall. ismeretlen tartalmú födött kis lábos. belátta. idegenszerű kiejtéssel így szólt: . . Egyszóval tisztán. hozzá valami forró. takarosan. hanem ügyes mozdulattal töltött neki egy fél pohár vodkát.kezdte nehezen forgó nyelvvel -.szólt vesékbe látó mosollyal a látogató. . .suttogta.Micsoda? Hát a nevemre sem emlékszik? . Mintha valaki minden szónál tűvel szurkálná az agyát. hiszen tízre rendelt ide magához. Sztyopa sem esett a feje lágyára. hasas karaff45 tele vodkával. Sztyopának kimeredt a szeme: a kis asztalon minden jóval megrakott tálca kínálta magát: fölszeletelt hófehér cipó. a kérem pedig végképp befulladt. lassan.

mert Sztyepan Bogdanovics olyan mélyen alszik.. de Sztyopát most már sokkal jobban érdekelte a mai nap.. amelyben megállapodnak. megdöbbentette Husztov jellemének e tömör. hogy ő Grunya nem vállalkozik rá. és széttárta kezét. aztán előadott mindent. Mert ezt a fekete barétos ismeretlent. és ami a fő.Nagyon kérem. „Igaza van!” . Husztov szkeccs-író nyaralójában. ám a nyugtalanság csak nem akart eloszlani a Varietészínház igazgatójának lelkében.Hát ismeri Husztovot? . aki hordozható gramofont vitt magával. . Levették a födőt a láboskáról: virsli volt benne paradicsommártással. Még arra is emlékezett. időközben eszébe jutott a nevem. A tegnapi napban ugyanis még mindig hatalmas fekete lyuk tátongott. Sztyopa szeme elől eloszlottak a ronda zöld ködök. mert hát ő bejárónő. hogy Sztyepan Bogdanovics milyen állapotban 57 . hogy másutt. találó összefoglalása. megegyeztek a kérdésben (Sztyopa itt elsápadt. ki lehetett. nem élek vele . Igen.Hogyne.Tegnap futólag láttam az ön irodájában.Ejnye. de elég ránézni arra az individuumra. és ijedten pillogott). piszok fráter. Így lassacskán. Sztyopa ezután teletömte száját kaviárral. már könnyebben tudta kimondani a szavakat. drága jó Sztyepan Bogdanovics? Sztyopa azonban röstelkedve mosolygott. töredékről töredékre összeállt a tegnapi nap. igen és kinn a dácsán még a kutyák is vonítottak annak a gramofonnak a hangjától. és másodszor is töltött.. számíthat a diszkréciómra. hogy a professzor hét estén át föllép színházában (Sztyopának a szája tátva maradt).Woland vagyok.Nem óhajt valami harapnivalót? . Látván. ráadásul vodkával. menjen csak be hozzá a hálószobába. hogyne. . akit mindenáron meg akart csókolni. . aki közölte. remélem... az ördög tudja. Hát ezért jött. Például arra. és nagy nehezen kinyögte: . majd ezt követően szerződést írt alá Woland professzorral. hogy az ember meglássa: talpnyaló. harapnivalóval együtt. Előző nap érkezett külföldről.. vodka után portóit tetszett inni. a feketemágia professzora . hogy fölébressze.. pontos. és a részletek megbeszélése végett ma reggel tíz órakor jelentkezik nála a lakásán. És íme. ahová Husztov taxin vitte ki Sztyopát.könyörgött Sztyopa. hogy szívesen vendégszerepelne a Varietészínházban. hogy ő is éppen akkor érkezett. Ezt kellene végre tisztázni! . visszaemlékezett egyre-másra. aki most itt a vodkát töltögeti . hogy ki is volt az a hölgy. látván Sztyopa zavarát. Ki hallott ilyet? . opportunista.mutatkozott be nyomatékosan a látogató. hogy előző este a Szhodnában vigadtak.Nos. a háztartási alkalmazott bocsátotta be. talán a rádiónál dolgozik. Grunya. Csak azt nem sikerült sehogy sem tisztáznia..válaszolta az ismeretlen. egy színész vagy mifene. nyomban jelentkezett Sztyopánál. De már Husztovért persze nem kezeskedem. de ha a látogató Sztyepan Bogdanoviccsal akar beszélni. hogy a Metropol előtt ültek be a taxiba és velük volt még valaki. A tegnapi napra ilyesformán apródonként fény derült. kiváltképp az ismeretlen felbukkanása a hálószobában. intrikus.Köszönöm szépen. és felajánlotta. Sztyopa telefonált a moszkvai területi műsorigazgatóságra. az ismeretlen egy hajtásra kiitta a magáét. .Sztyopa nem emlékezett rá. maradjon ez a kettőnk titka! . Berlioz elvtárs nincs otthon. szépen sorjában. ejnye! Úgy szimatolom. hogy látta volna az irodájában.Sztyopa reszkető kézzel szájához emelte a poharat. de az is lehet.gondolta Sztyopa.

ahogy ez katasztrófák idején történni szokott .. amiről nem kellett volna beszélni.Engedje meg. Igen. és üssék agyon.Ugyan kérem. Sztyopa ránézett a papírosra.. ám Sztyopára mégis rossz volt ránézni: a szerződésre egyáltalában nem emlékezett. és nem is fizettek érte sokat. ..Nem fér a fejembe!” 58 . és többet hallani sem akart a dologról. és merre.gondolta Sztyopa. ahogy volt. jelentéktelen. sóbálvánnyá vált. Szinte lehetetlenség szavakba foglalni a Sztyopa fejében kavargó zagyvalékot. Engedélyt kért vendégétől.leledzik.. polgártársak.. „Már csak ez kellett!” .kérte Sztyopa. Berlioz.. és ekkor. Berlioz! . És mindennek a tetejébe Sztyopa meglátta Woland aláírását is. hogy egy pillanatra eltávozhasson. „Hajjaj. jeget hozatott a patikából. amikor együtt vacsoráztak kettesben Mihail Alekszandroviccsal.. de nem látta tegnap ezt a Wolandot. és attól fogva gondolatai már kettős vágányon siklottak tova. Minden ott volt a helyén: a közepén Sztyopa saját kezű. lendületes aláírása. hová. harisnyában kiszaladt az előszobába. Igazán el lehetett volna kerülni.zakatolt Sztyopa agyában. . Husztov ott volt. A vodka meg a kaviár tehát ilyen formán megmagyaráztatott. A kilincsen hatalmas viaszpecsét függött madzagon. abszolúte nem volt szükséges szóba hozni! A pecsét előtt persze teljességgel ártatlannak látszott a beszélgetés. nagyon rossz jel!” Persze a szerződés felmutatása után már nem lett volna helyénvaló. semmiség! .legyintett a külföldi művész.. . és tárcájáért kotorászott. harapnivalóért. de Woland nem volt ott. hogy tegye közzé folyóiratában. Menet közben kiszólt a konyhába: . tessék parancsolni.micsoda ostobaság . ha a kétség legcsekélyebb jelét nyilvánítja. de a pecsét után.Grunya! A konyhából azonban senki sem válaszolt. . Köztünk szólva. amint mondani szokás. akit fejbe kólintottak a professzor közlései. . A cikk után nyomba egy másik emlék bukkant fel a színigazgató ködös elméjében: egy gyanús beszélgetés emléke. és egyet fordult körülötte a világ. Azaz hát persze gyanúsnak a szó szoros értelmében nem mondható az a beszélgetés (ilyesmire Sztyopa sohasem lett volna hajlandó). ott a lakásuk ebédlőjében. Ejnye-bejnye! És ekkor fölöttébb kellemetlen gondolat ködlött fel Sztyopa agyában: nemrégiben . „Hát ez meg micsoda? . amelyet április huszonnegyedikén este folytattak. annak nyugtázásául.egy cikket adott át Mihail Alekszandrovicsnak.Mutassa kérem a szerződést .. eléggé ostoba cikk volt.kérte halkan. miszerint Woland artistának a hét fellépés honoráriumaként harmincötezer rubel terhére előlegképpen adassék ki tízezer rubel. és meghűlt benne a vér. Ott az a fekete barétos ördögfattya a jegelt vodkájával meg a hihetetlen szerződésével.Már kihagy az emlékezetem? Ez rossz jel.Tessék.. és. . de azért olyan témáról folyt. a professzor leszalajtotta Grunyát a legközelebbi csemege üzletbe vodkáért. Lihogyejev ránézett Berlioz dolgozószobájának az ajtajára. Amott meg mindennek a tetejébe az a hivatalos pecsét az ajtón! Berlioz ezek szerint rossz fát tett volna a tűzre? Ki hinné! Ezzel szemben a pecsét ott lóg.villant át Sztyopa agyán. mégpedig . tagadhatatlanul. a telefonhoz..az egyik oldalon már ördög tudja.. hogy a tízezer rubelt valóban megkapta.. mely az előszobából nyílt. hogy elszámoljunk! . oldalt pedig Rimszkij gazdasági igazgató keze írásával az utasítás..

.. Sztyopának elállt a szívverése. Haja égnek meredt.. Nem kell idegeskedni. és izgatottan kiáltotta: . egyik üvege villogott.Halló . ha Ivan Nyikolajevics ott van.hebegte Sztyopa.Nemsokára kinn lesz a plakát. . társa is akadt: a másik karosszékben az az alak ült. micsoda rettenetes história! Hát mi történt az emlékezőtehetségemmel.Itt Lihogyejev beszél. fesztelenül elterpeszkedve. Woland professzor. 59 .. Most már világosan látszott az arca. elküldtem Voronyezsbe.. hogy idén még nem kapott szabadságot.. A vendég immáron nem egymaga ült odabenn. majd eltűnt az is. másodszor meg a gazdasági igazgatóval szemben is nehéz dolga van. és két keze közé fogta forró fejét. mert a tükörben most jókora fekete kandúr tűnt fel. öö.Mikor jön be? . itt ül nálam ez a. .egy pillanatra feltűnt a tükörben a visszaverődése. . .kezdte Sztyopa halkan. ki az imént felködlött az előszobatükörben.szólt bele a hallgatóba Rimszkij éles. amelyre jókora darab marinírozott gomba volt felnyársalva. .ígérte Sztyopa. egy harmadik személy ült. azon nyomban fölismerte volna ezt az alakot!) .. és még jobban megrémült. egyszóval.válaszolt egy hang. úgy. homlokán apró verejtékgyöngyök jelentek meg.tudakolta Rimszkij. Elvégre is. a másikban villa. kellemetlen hangja. de nem Grunyáé. Füh.A kandúr az enyém.Honnét került ide ez a macska. Megmondom miről van szó. Grunya? És ki az a másik?.. . mert feltárcsázta Rimszkij gazdasági igazgató közvetlen vonalát a Varietészínházban.Ja. polgártársak? Mégsem maradhat tovább az előszobában. . csíptetője.Ne nyugtalankodjék Sztyepan Bogdanovics . megtántorodott. „Mi lehet ez? Megőrültem? Mik ezek a tükörbeli látomások?” Benézett a konyhába. Rendkívül kényes helyzetben volt: először is az idegen megsértődhet... hogy Sztyopa úgy döntött: biztosan félreértette. hogy voltaképpen mit is akar ma este bemutatni a Lihogyejev gondjára bízott Varietészínházban? Elfordult a telefonkészüléktől.Jó napot Grigorij Danyilovics . vissza kell mennie. a hálószobából.. Sztyopa terve készen állt: minden lehető módon lepleznie kell hihetetlen feledékenységét.De nem ért rá sokáig búslakodni. amit a vendég mondott.. pelyhedző bajuszkája.. Panaszkodott. furcsa. Dúltan. nem kérdezheti meg tőle: „Mondja. Sztyopa ijedten kémlelte az előszobát. De még ennél is szörnyűbb jelenségek voltak láthatók odabenn: az istenben boldogult ékszerészné párnázott puffján.. hm-hm... hórihorgas.. hogy Sztyopa a szerződés bemutatása után is ellenőrzi állításait.. a másik hiányzott. azt akarom kérdezni. . és az előszoba tükörben. kérem. egyik mancsában pohár. csíptetős alakot vélt látni (ó. és a küszöbön megtorpant. hogy is állunk ezzel a mai estével? . melyet a lomha Grunya régóta nem törölt le. szerződtem én tegnap a feketemágia professzorával harmincötezer rubel erejéig?” Ilyen kérdést csak nem lehet föltenni! .Á. a feketemágus? .Akkor hát minden rendben.válaszolt Rimszkij.. Mindez olyan váratlanul és ostobán hangzott. azután eltűnt. Grunya nincs itthon. .Félórán belül ott leszek . hanem a vendégé. felzaklatva sietett vissza hálószobájába. és most legelőször is ravaszul ki kell szedni az idegenből. helyére tette a hallgatót. mégpedig egy félelmetes méretű fekete kandúr.

Sztyopára nézett vad tekintettel. cigarettázott. Iszik. hogy ami zúg. és a tengerbe köpködött. de nem is tud dolgozni.46 hogy kiakolbólitsam Moszkvából? . megértette.Kíséretemnek pedig helyre van szüksége . miközben virslit szedett a tányérjára. feltápászkodott. . visszaél a pozíciójával.. és tisztelettudóan megkérdezte: .mekegte a pepita nyakigláb. Ekkor a hálószoba egyet fordult Sztyopával. szájából agyarforma fog állt ki. . .dünnyögte a vörös. Sztyopa keze egyre lejjebb csúszott az ajtó keretén. hogyan illik viselkedni hasonló esetekben.Az úr az utóbbi időben úgyis rettentő sokat disznólkodik. papok tiszteletteljes megszólítása a középkorban). drága Sztyepan Bogdanovics .Nem is értem. mialatt Sztyopa már összeesett. mögötte hegyre felfutó fehér város. mi több.egy móló legvégén ül.” . És nekem úgy tetszik. és úgy rimánkodott: . Sztyopa mivel nem tudta. a hullámok közvetlenül a lába előtt csobbannak. aztán Wolandhoz fordult. De nem halt meg. ügyvédek. . .Hisz én is csak azt mondom . és abbahagyta a köpködést. . hogy ez a valaki éppen ön.Sicc .Állandóan a hivatali autóján furikázik! . máris belekotyogott a beszélgetésbe: . . úgy látta valami kövön ül.” . És ekkor negyedik és utolsó jelenés történt a lakásban. amilyen én volnék érseknek! . és felborzolta szőrét.folytatta Woland.. s még jobban elcsúfította amúgy is valószínűtlenül rút ábrázatát. .vádaskodott a kandúr is. Mihelyt megjelent. nőzik. Messire.gondolta és megkapaszkodott az ajtófélfában.Te aztán igazán nem hasonlítasz érsekhez. mert nem is konyít ahhoz. A mólón egy férfi állt. A két ablak közt lévő falitükörből kicsike. és körülötte valami zúg. s a padlón fekve.jegyezte meg a kandúr. egyáltalán nem dolgozik. „Meghalok.fordult Woland a vacogó fogú Sztyopához. „Hát ilyen az. és elvesztette eszméletét. Ráadásul a haja is lángvörös volt. amikor az ember megőrül. de rendkívül széles vállú. miféle város ez? 46 Messire . keménykalapos figura lépett ki. beverte fejét az ajtófélfába.mélyen tisztelt uram (orvosok.mordult rá hirtelen a kandúr. hogy lett igazgató! Olyan igazgató... Port hint a fölöttes hatóság szemébe! .Az amúgy is sötét szoba még jobban elhomályosult Sztyopa szeme előtt. árulja el.Megengedi. ami a munkaköre volna.Úgyhogy valaki közülünk fölösleges ebben a lakásban. fölötte szikrázó kék ég. Azazello . az a tenger. Amikor egészen kinyitotta. és rogyadozó térddel megindult a mólón a part felé. gombát rágcsálva. Akkor Sztyopa a következőt cselekedte: letérdelt az ismeretlen dohányos előtt.dünnyögte egyre pocsékabb orrhangon.Pedig igazán nincs min csodálkoznia: ez az én kíséretem. röviden szólva . elgyengült kezével kaparászta az ajtófélfa alját. 60 .volt utolsó gondolata. A kandúr felhörpintette a vodkát.Úgy látom kissé elcsodálkozik.Könyörgök. Amikor félig kinyitotta a szemét.Ő bizony! .

.bizonygatta Sztyopa elfúló hangon.. Sztyopa felnyögött. feje nekiütődött a móló átforrósodott kövének.Nem vagyok részeg .Valami történt velem.No de kérem! .Hát Jalta.. lerogyott. Hová kerültem? Milyen város ez? .....méltatlankodott a lelketlen dohányos. . 61 . beteg vagyok. .

Ivan Nyikolajevics Hontalan visszanyerte a magáét. sanda pillantással mérte végig a felcsernőt. amikor a hengeren a „Felcsernő” felirat jelent meg. és aztán úgy tesznek.üdvözölte. nem. tudósok. A henger halkan csilingelt válaszul. . hogy nem áll szóba a nővel. . Az „Ápolónő” feliratot most az „Orvos” felirat váltotta fel. kényelmes. s nem tudta mitévő legyen a furcsa hengerrel. a fehér fémből készült furcsa éjjeliszekrény meg a fehér függönyös ablak társaságába. meggyőződött róla. aztán megállt. de mikor meglátta.Jó reggelt! . Hosszú. A rácson túl erkély. és eszébe jutott.mormolta Ivan. Az Inturiszt mindennap hozza a külföldieket. Megrázta a fejét. egyetlen gombnyomással felgöngyölítette a rolettát. Ágya láb felőli végén tejüveghenger gyulladt ki.Ilyen fölszerelés még külföldön sincs. majd a henger lassan megfordult. mögötte tökéletesen fölszerelt fürdőszoba tűnt elő. megnyugodott. amikor Sztyopa Lihogyejev Jaltában elveszítette öntudatát. hogy kórházban van. sodronybetétes ágyban. mert az adott körülmények között nem találta helyénvalónak. rokonszenves kövérkés nő lépett be. világosabban tudott gondolkodni.NYOLCADIK FEJEZET A professzor és a költő párviadala Abban az órában.Hm . széles sugárban ömlik a kádba a csillogó csapból. mégis kiszaladt a száján: . és azt mondta: 62 .Parancsoljon fürödni! . és a szobába a padlóig érő könnyű. azaz déli fél tizenkettő tájt. hogy ok nélkül megérintse a tárgyakat maga körül. . Megnyomta . s egy ideig azon töprengett. aztán csengőgombot pillantott meg maga mellett. s a túlsó parton üde zöld fenyves. nagy lyukú rácson át beáradt a napfény.” A felirat egy ideig állt. hogy a fürdővíz milyen vidáman. A „külföldi” szóra Ivannak nyomban eszébe jutott a tegnapi konzultáns. . s újabb felirat tűnt fel rajta: „Ápolónő. de egészen másként történt. Ivan nem köszönt vissza. Ivan eltökélte ugyan. Mindenhonnét jönnek hozzánk az orvosok. hogy megnézzék a klinikánkat.válaszolta a nő büszkén. kialudt. a függönyön átsejlett a kinti napsütés. Elvégre is: kórházba fektetnek egy makkegészséges embert. s keze mozdulatára a szoba belső fala félrehúzódott. és a szobába makulátlan fehér köpenybe öltözött.Ejha! Akár a Metropolban! . mi módon került abba az ismeretlen.invitálta a nő. Azt várta. Elkomorult. sokkal szebb! . hogy nem fáj. fehér falú szobába. de ez ma nem rendítette meg annyira Ivan Nyikolajevicset. hogy a gombnyomásra csengetés.” A furfangos henger természetesen fölkeltette Ivan ámulatát. mély álomból ébredt.Ó. vagy valakinek a megjelenése lesz a válasz. kinn a kanyargó folyópart. Ez a gondolat magával hozta Berlioz pusztulásának emlékét. mintha ez így volna rendjén! A fehér köpenyes nő változatlanul barátságos arckifejezéssel. de a véletlen kedvezett: történetesen épp akkor nyomta meg másodízben a gombot. amelyen ez a felirat tűnt fel: „Inni. Kialudta magát.amúgy is szokása volt. Egy ideig mozdulatlanul feküdt a habtiszta.

rendelkezésére bocsátották mindazt. számoljon be arról. aztán gumimandzsettákat raktak a karjára. csillogó. s ezért a rendelőt nyomban elkeresztelte magában „gyári konyhának”. megszámolta pulzusát. Befejezésül felszólították. telis-tele fényes nikkelműszerekkel. Három út nyílt előtte.Mit akar fölvenni: háziköntöst vagy pizsamát? Ivan . mert belátta. De ez még semmi: a felcsernő kitárta a szekrényajtót. hogy segítsen az orvosnak. s ezért ezt az első utat kétséges kimenetelűnek ismerte föl: hátha még jobban gyökeret ver bennük a meggyőződés. vagy valahogyan félreértik. a kis kalapács nyelével holmi jeleket rajzolgattak a mellére. és ezzel fejezze ki tiltakozását. üvegezett vitrinek sorakoztak egymás mellett. Az aznapi Ivan azonban erősen különbözött az előző estitől. amire egy férfinak fürdő után szüksége lehet: vasalt inget. Amikor megmosdott. és tartalmára mutatva megkérdezte: . és vért vettek belőle. hogy nem hiszik el.. hogy ismét kikérdezzék. alsónadrágot. és a fehér köpenyes nő áttért Ivan rokonaira. amit mond. Három talpig fehérbe öltözött alak foglalkozott vele: két nő meg egy férfi.ha szűkszavúan. mi történt előző nap a Patriarsije Prudin. Hogy maguk hogy imádják a külföldieket! Pedig akad ám köztük mindenféle szedett-vedett népség. úgyis hiába mesélné. és a harmadik út mellett döntött: gőgös hallgatásba burkolózik. hogyan és mikor kapott skarlátot tizenöt esztendővel azelőtt. Így hát ezt a megoldást is elvetette. a felcsernő nem tud segíteni rajta. nem ivott-e. és Ponczius Pilátuson nem csodálkoztak túlságosan. mikor. és nem kérdezett semmit. Szekrények. temérdek üvegcse. Az égvilágon mindent elkérdeztek tőle elmúlt életére vonatkozóan. Voltak ott különleges. hogy a felcsernő olyan fesztelenül beszél vele. Az első roppantul csábítónak tetszett: hogy rávesse magát a lámpákra meg a bonyolult készülékekre. de nemigen firtatták a dolgot. gázláng. hogy ő . de végül is szótlanul odabökött egy vérvörös zefírpizsamára.mivelhogy erőszakkal fogták ott . Volt is miért. a szemébe világított valamiféle lámpával. Azután az orvosnő átengedte Ivant a férfinak. hogy isten mentse az embert a fajtájától! És már majdnem belefogott Ponczius Pilátusba.Az Inturiszt. aztán a térdét kopogtatták. Se vége. megszúrták az ujja hegyét. vérbajban nem szenvedett-e. Megmérte hőmérsékletét. se hossza nem volt a faggatózásnak: ki. amiért ok nélkül benn tartják. Azután a másik nő is odajött. 63 . Ezek után végigvezették a kihalt. amitől Ivan lába a levegőbe ugrott.válaszolnia kellett egy egész sor kérdésre. Először is a sarokban álló asztalkához vezették. Ivan átgondolta helyzetét. kénytelen-kelletlen . de megfékezte magát. aztán a könyökhajlatból vettek vért. Egy teljes lapot írtak tele az adataival.majd összecsapta a kezét ámulatában. potrohos lámpák. aztán lapoztak a nagy könyvben. Tegnap például egy olyannal ismerkedtem meg.. Ivan elhatározta. zoknit. Teljes egészében azonban ezt nem sikerült megvalósítania. mindent rapityára törjön. Ezért ezt a tervet elvetette. Előző esti tapasztalata azonban megmutatta. nyilvánvalóan azzal a céllal. nesztelen folyosón. bonyolult konstrukciójú karosszékek..dühöngő őrült. A második: hogy nyomban beszámoljon a konzultánsról és Ponczius Pilátusról... hogy iróniával fogja szemlélni ezt az egész csodálatosan berendezett intézményt. mogorván is . még azt is. beleszúrtak a hátába. és így tovább a végtelenségig. miben halt meg. villanyvezeték meg ismeretlen rendeltetésű fölszerelés. de nem fájdalmasan. s be egy hatalmas méretű rendelőszobába. és aztán más módszerekkel vizsgálta Ivant.

Ön költő? . 64 . és ma.Ön professzor? Mire Sztravinszkij udvariasan. .hagyta rá Ivan komoran. „Valóságos aktát csináltak belőlem” . kivárja. . Ivan nekibátorodott: úgy érezte.Nagyszerű! . elérkezett az ő órája. kétségkívül ő volt a fejes.Ezért jöttem . s adtak neki egy csésze kávét. dehogy. Miután mindent megevett. aki Vologdában halálra itta magát. A fejes ezalatt gyakorlott pillantással átfutotta a lapot. nagyszerű” szó ismételgetésével fejezi ki. hogy bolondnak minősítsék.És ön itt a fejes? Sztravinszkij ismét bólintott. Elvégre is.Az vagyok . a többiek állva maradtak. „Lám. két lágy tojást és vajas kenyeret. amit a körülötte lévők mondanak. A főorvos láthatóan azt a szabályt követte.mutatkozott be Ivannak.gondolta Ivan.Parancsoljon.válaszolta Sztravinszkij. és átnyújtotta a főorvosnak az Ivan adataival teleírt lapot. és majd attól a fejestől igyekszik némi méltányosságot kicsikarni önmaga és a tények iránt. Legelöl színész módjára gondosan borotvált. és mindennek örül. .mondta tehát most is. csak mindenkit figyelmeztetni a veszélyre.mormolta halkan egy ápolt szakállú férfiú. s ettől bevonulása ünnepélyes jelleget öltött.gondolta Ivan riadtan. . hümmögött. „Olyan. a Patriarsije Prudin. íme. és életében először megmagyarázhatatlan gyűlölettel gondolt a költészetre. és ez a szó a „szkizofrénia” volt.és mi lett a vége? Bekerült ebbe a titokzatos rendelőbe. „Hát ezt is előre tudta!” . Elfintorította arcát. ezt a szót már az az átkozott idegen is kiejtette előző este.Ó.Ivan keserűen mosolygott magában. Kísérete figyelmet és tiszteletet tanúsított iránta.Beszélnem kell önnel . ő nem akart mást.mondta Ivan nyomatékosan. és fehér köpenyes népes csoportozat tódult be rajta. jaj. és azon tűnődött. hogy mindennel egyetért. . amíg valaki fejessel beszélhet. milyen ostoba. és néhány szót váltott a körülötte állókkal egy kevéssé ismert nyelven. és most ő fordult kérdéssel Sztravinszkijhoz: . és barátságosan tekintett rá. Igen. senki se akar meghallgatni. . megivott. visszaadta a lapot.állapította meg Ivan búsan.gondolta Ivan. sőt nagyon is figyelmesen hallgatjuk . Visszavitték a szobájába. ahogy most eszébe jutottak. mint Ponczius Pilátus” . Egy szó hallatára azonban megremegett. elhatározta.mondta Sztravinszkij komolyan. de szúrós tekintetű. Alekszandr Nyikolajevics . és ezt a „nagyszerű. lehetetlen helyzetbe került. amely az ismeretlen konzultáns személyében a várost fenyegeti. .Úgy veszem észre. latinul is beszél. Leült a zsámolyszékre. negyvenöt éves férfi haladt. Nem sokkal a reggeli elfogyasztása után kinyílt az ajtó. megnyugtatóan. megpróbálta elfogni .Sztravinszkij doktor vagyok . saját verseit is utálta.Azt pedig semmiképp sem engedjük meg. választékosan udvarias modorú. ahol szamárságokat kell fecsegnie Fegya bácsiról. akárcsak Pilátus” . kellemes. és Ivanhoz fordult: . előzékenyen bólintott. . Nem is kellett sokáig várnia. . Sztravinszkij professzor megismétli. hogy engem itt bolondnak minősítenek. Ó. Kétségbeejtő! Végre elbocsátották.

. mint hogy ez a célom! És most gondolja el.És ki az az Annuska? A kérdés bosszantotta Ivant. aki láthatóan jól felfogta az összefüggéseket.Ön tehát.válaszolta.És ezt a Berliozt a villamos ütötte el? . azon van. Az ember például üldözi. . „Van esze . moccanás nélkül hallgatta a költő beszámolóját.. . .válaszolta Sztravinszkij igen komolyan. És Berlioz pontosan azon a helyen csúszott el! Mit szól ehhez? . .végezte Ivan csattanósan.Igen.mondta Ivan.. Hát mit szól ehhez. kérem? Haladéktalanul le kell tartóztatni. hogy Berlioz meg fog halni.bólintott Ivan. . és Fegya bácsiról faggatnak. hogy azonnal bocsássanak szabadon! 65 .Ne izguljon kérem. az értelmiségiek közt is akad különlegesen okos ember. talán külföldi. . ha jól értem a helyzetet.” . hogy külföldi konzultáns!) valamiféle emberfölötti hatalommal rendelkezik.Ördög tudja. azonkívül valóban járt Ponczius Pilátusnál. és a költő térdét megérintve hozzátette: . erre törekszem! .. .válaszolta idegesen. ez tagadhatatlan.Úgy van.tudakolta Sztravinszkij. igen. hórihorgas.Mi sem természetesebb.Ahán . és személyesen találkozott Ponczius Pilátussal.Annuska nem számít . hogy kiféle-miféle. efelől semmi kétség. kádban fürdetnek. meg egy valószínűtlenül óriási kandúr. a jelenlétemben gázolta el a villamos a Patriarsije Prudin. aki Jézus Krisztussal egy időben élt? . Egy buta liba a Szadovajáról. és összehúzott szemmel fürkészte Ivan arcát.Egyszóval. nagyon is . .Akkor kérem.vetette közbe Sztravinszkij.Ó.. hogy az az illető előre tudta. . Sztravinszkij csak ennyit kérdezett: .Folytatom . hallgasson végig: tegnap este a Patriarsije Prudin egy rejtélyes alakkal találkoztam. kérem? . Ám a hatás elmaradt. mert bízott benne. hogy szavaival óriási hatást fog kiváltani. lámpával a szemembe világítanak. de mindenesetre előre tudta. A fontos itt az. talán nem. amely önállóan utazik a villamoson.. hogyne.Igen. az a félelmetes alak (nem igaz.Ivant senki sem szakította félbe. meggyőződéssel adta elő élményeit -. hogy azt az egyént letartóztassák? .bólintott Sztravinszkij. az az egyén előre megmondta. és az a titokzatos idegen. arca megvonaglott. érti: előre megmondta. ő . de utolérni nem tudja.Nos. Azonkívül . két jómadár.Pilátussal? Azzal. hogy csak a nyugalom segíthet. mert keserű tapasztalásból tudta. érdeklődéssel tanulmányozva Sztravinszkijt.Azzal. pepita ruhás alak.kérdezte Sztravinszkij.. ehelyett ittfognak.Meg kell hagyni. aki már réges-rég alulról szagolja az ibolyát! Követelem. hogy a napraforgóolaj lesz az oka! Pedzi-e már.Ponczius Pilátus ismerőse? . mert leírhatatlanul nagy bajt okozhat. s ezért egyre nagyobb hévvel. A professzor kísérete pisszenés. . hogy Annuska kiöntötte a napraforgóolajat.. . Még ketten kísérik.állapította meg magában Ivan. folytassa csak. Sztravinszkij higgadtságát igyekezvén utánozni. . . egy törött csíptetős.

nagyszerű! . .helyeselt Sztravinszkij. . Igaz? . írja ki Hontalan elvtársat. .Innét egyenesen? . ön tegnap a következő cselekedeteket hajtotta végre.kérdezte Ivan. Igaz? Igaz. . .kiáltotta Sztravinszkij végképp meggyőződve.gondolta Ivan másodszor is.Nagyszerű . .Természetesen a rendőrségre .kérdezte Ivan ijedten.Nem is megy haza a lakására? . És mivel kezdi előadását a rendőrségen? . és a kövér nő. . aki személyesen ismeri Ponczius Pilátust. ez igazán nagyszerű! . kérem. abban a nyomban idehozzák a klinikára.Milyen alapon leszek újra itt? . miért is tartanánk a kórházban egy egészséges embert? Azonnal elbocsátom. hol Ivanra. Nézzük meg a tegnapi napját.Ponczius Pilátussal . Valóban. de mielőtt kérdésére válaszolt volna. kísérete is mozgolódott. s hol a kórlapra tekintett.Nohát. „Tagadhatatlanul eszes ember!” .Sztravinszkij itt egymás után behajlította hosszú ujjait. és a szakállashoz fordult: .. ha ez így van.hagyta helyben Ivan. Azután pedig megpróbált kiugrani az ablakon. mert egy jottányit sem hiszek a sikerében. és riadtan nézett körül. Megkötözve hozták ide. fölsebezte az arcát. hogy küldjenek ki géppuskás járőrt. . . . visszaült.Nos. csak mondja meg. hogy normális. ha azt mondja nekem. akkor erre csak azt felelheti: semmiképpen sem.kiáltott fel Sztravinszkij megkönnyebbülten. . . alaposan fontolóra vette. akkor most gondolkodjunk logikusan.válaszolta Ivan most már kevésbé határozottan. és a szeme elfelhősödött. áhítatosan tekintett a professzorra. az idegen meglóg! . Ön tehát normális? Síri csend támadt.Szentképet tűzött a mellére.válaszolta Ivan Nyikolajevics. Igaz? Alsóneműben. menni készült. Innen felhívta telefonon a rendőrséget.Igaz . El akar távozni innét? Parancsoljon. 66 . és azt követelte.Csakhogy végre minden tisztázódott.Nincs időm hazamenni! Mialatt otthon kuksolok. ágyneműt sem kell cserélni. Nem kell bizonyítania. mert a professzor tekintete kissé zavarba hozta. . . A professzor ajánlata nagyon tetszett neki.Fjodor Vasziljevics. persze. . De engedjen meg előbb egy kérdést: mit szándékozik tenni? Hová megy innét? . és közli.Azon az alapon.Ühüm.Normális vagyok. A mielőbbi viszontlátásra! . kezében égő gyertyával jelent meg az étteremben.Sok sikert sem kívánok önnek.Mi köze ehhez a gatyának? . ebbe a szobába. és készségesen válaszolt: . aki reggel gondjaiba vette Ivant. és abban a pillanatban kezébe adták Ivan kórlapját..Felállt.Hátrafordult. és újra idekerül.Leesett a kerítésről..Helyes. hogy találkozott valakivel.Persze. hogy mihelyt gatyában megjelenik a rendőrségen.Miközben Ponczius Pilátus ismerősét üldözte. s arca elkomorult.Ismét a költőhöz fordult: . Felteszem a kérdést: ilyen módszerekkel lehet-e valakit elfogni vagy letartóztatni? Ha ön normális.csapott le rá Sztravinszkij. és ott megvert valakit. mert Hontalan elvtárs két óra múlva megint itt lesz. s végül határozottan kijelentette: . erősen. Sztravinszkij mintha csak erre a kérdésre várt volna. még homlokát is összeráncolta. De a szobáját tartsák fenn.

Ivanhoz fordulva pedig így folytatta: . itt csend van. tavaszias fenyves terült el a túlsó parton. de miért kell magának személyesen szaladgálnia? Írja le szép sorjában. aztán következik Ponczius Pilátus.Ó. a szakállashoz fordult: Oxigént is próbáljanak.. és Sztravinszkij kíséretestül eltűnt Ivan szeme elől. igen . . Egy pillanat.Megszorította Ivan kezét. és felállt: . Most csak egyetlenegy segíthet magán: a teljes nyugalom.. tanácsra szorulónak érezte magát. . a kórházi ruhát elvesszük.Ez már értelmes kérdés. ma már ne írjon. a déli verőfényben a vidám. sok mindent beszélt összevissza Ponczius Pilátusról. De ne erőltesse az agyát! Ha ma nem sikerül.kérdezte sokatmondóan. megértett engem? Segítenek. tollat. enélkül nem érheti el célját. Erősen fogta.. Ennek érdekében pedig itt kell maradnia. . és igyekezzék minél kevesebbet gondolni Ponczius Pilátusra. merően nézett a szemébe. okvetlenül még ma megírom! .mondta halkan.Helyes.. és az ügy máris el van intézve. sokáig.No. No. Márpedig ide gatyában hozták. és ha úgy van.bólintott Ivan elszántan.. és két kezébe fogta Ivan Nyikolajevics mindkét kezét.utasította a professzor a kövér felcsernőt.. . ezért kezeskedem! . és már az ajtóban. akkor nagyszerű! . Mi sem egyszerűbb.. holott céloztam erre. Most elmondom.Kérem. Ezek után maga azonmód feldúltan. a lakására pedig nem szándékozik menni.kérdezte most már egészen gyámoltalanul.Hát ez nagyszerű! . most már esdeklően. Csak egyet kérek: ne erőltesse az agyát. megkönnyebbül. gyengének. nem. És ne felejtse el. segítenek. . ... Nem csoda.Hát a fő baj persze Ponczius Pilátus. s mindenkinek Ponczius Pilátusról mesélgetett. Megértett engem? . kifelé menet.válaszolta Sztravinszkij határozottan. ...helyeselt Sztravinszkij. . nagyon felzaklatta. közelebb pedig a folyó tükre csillogott. persze. de a gatya is szerepet játszik. nyugalom. . hogy bűnözővel van dolgunk. Ekkor különös dolog történt Ivan Nyikolajeviccsel: akarata megtört.De közben elillan! .. túlfeszített idegállapotában járt-kelt a városban. segítenek. .Értettem! . . Haza. majd sikerül holnap.kiáltott Ivan. hogy nálunk itt magának minden tekintetben segítenek.. amivel azt az embert gyanúsítja.. A rácsos ablak előtt.Tehát mitévő legyek? .fejezte be Sztravinszkij rendes szavajárásával.De el kell fogni! . . hogy igazából mi történt magával.De azt tanácsolom. akkor ez nagyon hamar ki fog derülni. ahogyan feltételezi.A viszontlátásra! .Adjanak neki papírt és egy ceruzavéget . Ivan Nyikolajevics nagyot ásított. . semmiképp sem illan el. Tegnap valaki megijesztette. arckifejezése ellágyult. 67 . hogy bolondnak nézték... és nyomatékosan ismételte: Magának itt segítenek. s kiadjuk azt.ellenkezett Ivan izgatottan. amiben bejött. Az emberek sok mindent összebeszélnek! Nem szabad ám mindent elhinni. Hiszen ha innét kimegy. ahogy kívánja.Dehogynem. meg fürdőket.Igen. miegymásról. mint eljuttatni ezt a bejelentést illetékes helyre.Kérek papirost..

megfogták a kabátja ujjánál fogva. hogy nem maradnak adósai. kéziratait. ez a 31-es számú lakásban történt. hogy az illető a maga költségén tataroztatja a lakást. amelynek többek közt Zseldibin is tagja volt. meg arra. lakrésze. és belépett. sem a lump Sztyepan Bogdanovics nem tartózkodott a lakásban. Ketten öngyilkossággal fenyegetőztek. Grunya.. onnét is megszökött.de a küszöbön hüledezve megállt. Többek közt az egyik kérvényben lenyűgöző művészi erejű leírás volt olvasható bizonyos húsosderelyelopásról. a Szadovaja utca 302/B. ahol az az átkozott 50-es számú lakás volt. Két óra leforgása alatt Nyikanor Ivanovics harminckét darab ilyen igénylést vett át. számú ház lakóbizottságának elnöke (ebben a házban lakott a megboldogult Berlioz).Hé. hogy Berlioz kézirataival majd a szövetség foglalkozik. fülébe sugdostak. amint már tudjuk. De arra sem nyitottak ki. Belépett . összesen három szoba (az ékszerész volt dolgozószobája. de mikor tapasztalta. a bejárónő. elővette zsebéből a lakóbizottság tulajdonát képező kulcscsomót. szalonja és ebédlője) a lakóbizottság rendelkezésébe megy át. Nyikanor Ivanovics ekkor colstokot vett elő zsebéből. levette a pecsétet Berlioz dolgozószobájának ajtajáról.. A sötét előszobában elkiáltotta magát: . rágalmazás. amikor is Nyikanor Ivanovics megszökött hazulról. kifújta magát. felcsöngették Nyikanor Ivanovicsot. hol áll a feje a sok izgalomtól. hogy haramiákkal nem lehet egy lakásban lakni. és aztán morogni. Nyikanor Ivanovics türelmének vége szakadt. majd harmadszor is. A bizottság közölte Nyikanor Ivanoviccsal. Berlioz halálának híre szinte természetfölötti gyorsasággal terjedt el az egész házban. Nagy nehezen lerázta azokat. és fölment a negyedik emeletre. és lement a lakóbizottsági irodába a kapu mellett. Ott lepecsételték a megboldogult holmiját. fogadkozás. holmija pedig a fent említett lakóterületen megőrzendő mindaddig. és csütörtökön reggel hét órától kezdve Boszojnál telefonon és személyesen egymás után jelentkeztek az igénylők. és fogadkoztak. Ez a gyötrelem déli tizenkettő utánig folytatódott. Újra csöngetett. rákacsintottak. hivatkozás az illetők jelenlegi lakásának elviselhetetlen túlzsúfoltságára. sőt összerezzent.KILENCEDIK FEJEZET Korovjov tréfái Nyikanor Ivanovics Boszoj. vagy hogy is hívnak! Itt vagy? Senki sem válaszolt. besurrant a hatos számú kapun. a duplikátum segítségével erélyesen kinyitotta az ajtót. mikor is a tolvaj egyenesen a kabátja zsebébe rakta a derelyét. közölték vele Berlioz halálhírét. hogy ott is meglesik. amíg az örökösöket nem értesítik. bejárónő! Izé. egy nőszemély pedig a titkos terhességét vallotta be. Éjfélkor. Nyikanor Ivanovicsot minden alkalommal kihívták lakása előszobájába. de senki sem nyitott ajtót. szerdáról csütörtökre virradó éjszaka azt se tudta. és belépett. Volt bennük minden: kérés. följelentés. bizottság szállt ki a házba. A lépcsőfordulóban megállt. akik nyomon követték az aszfaltozott udvaron át. aztán becsöngetett. akik valamilyen indoklással maguknak követelték Berlioz három szobáját. és vele együtt fölmentek az 50-es számú lakásba. szitkozódni kezdett. Ez alatt az idő alatt sem Grunya. 68 . az előző. fenyegetés.

tolmácsi minőségben teljesítek szolgálatot egy külföldi személy mellett. hajjaj. 69 . tehát körülbelül egy hétig. de még mennyire! Ez az okoskodás semmiképpen sem elégítette ki a lakóbizottsági elnököt. csíptetős. a külföldi artistát Sztyepan Bogdanovics Lihogyejev. amiről is még tegnap levélben értesítette Nyikanor Ivanovicsot. az a bizonyos. goromba természetű volt. arra a következtetésre jutott. hipp-hopp. hogy Nyikanor Ivanovics általában kissé nyers.kiáltott fel recsegő tenor hangon az idegen polgártárs. félrerúgta a karosszéket.Már engedelmet kérek . hogy a lakásban egy külföldi személy tartózkodik.szabadkozott Nyikanor Ivanovics felháborodottan..A megboldogult íróasztalánál pepita kabátos.Noné. Nyikanor Ivanovics . kérem szépen. Korovjov. a Varietészínház igazgatója hívta meg.Mi jut eszébe? (Bármilyen kínos. hogy honnét nézzük. holnapra pedig.Ejnye.A nevem? Hát mondjuk. hogy hivatalos vagy nem hivatalos? Minden attól függ. Teljes meglepetésként érte. aki cseppet sem jött zavarba. ön kicsoda itt? Hivatalos személy? .mutatkozott be a magát Korovjovnak mondó illető. .kínálta a polgártárs. azzal a kéréssel.. ejnye. . sőt valószínűleg egészen fölösleges személy. . . hogy jelentse be ideiglenesen a külföldi vendéget. drága Nyikanor Ivanovics. lakjék a lakásban..Én.hüledezett az elnök. Nyikanor Ivanovics most végképp kijött a sodrából. minden ceremónia nélkül? . Meglehet. De nem enne.mondta gyanakodva -. .Énnekem ugyan nem írt semmit .Mit jelent az.válaszolt bizalmasan az ismeretlen polgártárs.Üljön csak le. Magyarázatot követelt.ajánlotta édesdeden Korovjov. Nyikanor Ivanovics? Csak úgy.tudakozódott rémülten Nyikanor Ivanovics. Hogy került ide? . foglaljon helyet. Nyikanor Ivanovics! . hórihorgas ismeretlen ült. Mindez feltételes és bizonytalan.Ki maga? . ha szabad kérdeznem.Ön kicsoda. zsokésapkás. ráadásul a tolmácsával. amely személy ebben a lakásban lakik . . felugrott az asztal mellől. hogy a pimaszul hablatyoló polgártárs nem hivatalos.De hát kicsoda ön? Mi a neve? . hivatalos személy lett belőlem! De megfordítva is történhet. polgártárs? . Általában gyanakvó természetű lévén.) Egy halott lakásában egyáltalában nem szabad tartózkodni. hogy vendégszereplése idején. Woland urat. . Nyikanor Ivanovics! . aki cseppet sem örvendezett az üdvözlésnek. egyszóval. A tolmács készségesen szolgált magyarázattal.. hogy ma nem vagyok hivatalos személy. Nyikanor Ivanovics eltátotta a száját. meg kell vallanunk. mialatt ő maga Jaltában időzik. Nyikanor Ivanovics! . .Bocsánatot kérek . A polgártárs azonban egy szikrát sem ijedt meg. erőszakos kézszorítással üdvözölte a lakóbizottsági elnököt. és összevágta poros sárga cipője sarkát. és hirtelen.Nézzen csak jobban utána az aktatáskájában. . s nagy sürgés-forgással karosszéket húzott oda az elnöknek. és ráförmedt az ismeretlenre: .kérdezte egyre szigorúbban. inna valamit. és fenyegetően közelebb lépett az illetőhöz.

. . hol van! . az egész lakást. Nyikanor Ivanovics kijelentette. itt a telefon. Nyikanor Ivanovics! . . magas vérnyomás. . ha mondom. A lakóbizottság pénztárában ugyanis sajnálatos deficit tátongott. hogy a kérdést mindenekelőtt az Inturiszt irodájával kell tisztáznia. ezt ön is beláthatja.panaszkodott bizalmasan.ajánlotta végül. micsoda villája van Nizzában! Jövő nyáron.kurjantotta Korovjov..de hogy miből. Tekintettel arra. Egyszer majd poharazgatás közben elmondok magának egyet-mást a múltamból. .Megesik. hasznavehetetlen ocsmány cvikkerében.Már elutazott .folytatta suttogva.Hiszen neki. ha nem ezt a Wolandot! Ha látná. ha óhajtja . vagyis a megboldogult szobáit is? . de igen nagy kényelemhez szokott.Már repül. amíg Moszkvában vendégszerepel. semmi se jó neki!. és mindenbe beledugja az orrát. . nem adná-e ki neki a lakóbizottság egy hétre.Hogy lehet az.motyogta bambán meredve a feltépett borítékra. A kandúrját idomítja.Hogyne. kinyitotta aktatáskáját. szeszélyes. . Ennek az ellentmondásnak következményeképpen az elnök lelkében homályos nyugtalanság ütött tanyát.. mint az ördög! . egész lényében volt valami hihetetlenül komolytalan. . persze. meg fog pukkadni a röhögéstől! . Utálja a szállodát. .. eláll a szeme-szája.Korovjov körülnézett. okvetlenül nézzen be hozzá. drága barátom! Magam is iszonyú szórakozott vagyok. tisztázza azonnal! A pénzt illetően pedig ne zsenírozza magát . személyesen kíván beszélni a külföldivel.magyarázta súgva Korovjov. A pénzével nem fukarkodik. Ezt azonban Nyikanor Ivanovics utasította vissza. Óvatossága azonban most sem hagyta el: kijelentette. Már itt nőnek ki nekem ezek az Inturisztvendégek! . s a tolmács ekkor váratlan.És a tolmács meglengette a karját..Nyikanor Ivanovics vállat vont. akár a szélmalom a szárnyát. Nos.Szórakozottság. a másik meg szeszélyeivel gyötör. 70 .Szeszélyes ember. és megcsapkodta a könyökét. . Semmiképp se hajlandó.recsegte Korovjov. tehát addig. Őszre olajat kellett volna vásárolni a fűtéshez . mármint a megboldogultnak.milliomos! A tolmács ajánlata világos. kérem! Az ördög tudja. Woland úr nem ér rá. már úgyis mindegy .Kit nyúzzon meg az ember.. ám a tolmács beszédmodorában. és nem magánlakásban. Amit ajánlok. ám ennek ellenére úgy döntött: elfogadja az ajánlatot.Értem! . tiszta haszon és nyereség a maga lakóbizottságának. Nyikanor Ivanovics. hogy elfelejtettem? .A kandúrt megmutathatom. kimerültség.Elvégre neki már nincs szüksége a lakásra.duruzsolta Korovjov unszolóan. spicliskedik az ebadta. ám a tolmács ezt megtagadta: lehetetlen. de annál érdekesebb ajánlattal állt elő. gyakorlatias volt. ha külföldre utazik.kurjantotta a tolmács. hogy külföldiek a Metropolban szoktak lakni. megesik az efféle. tisztázni muszáj! Tessék. arról fogalma sem volt a derék Nyikanor Ivanovicsnak. Az egyik jön..És mikor utazik Jaltába Lihogyejev? . és láthatóan igen komoly. és az elnök fülébe súgta: . hogy Woland professzor a világért sem akar szállodába költözni. miközben az elnököt kitessékelte az előszobába a telefonhoz. . és megtalálta benne Lihogyejev levelét. . az Inturiszt-vendég pénzével talán kimászhat a csávából.. Nyikanor Ivanovics némiképp hüledezve azt válaszolta erre.Agyonkínlódom magam velük. Nyikanor Ivanovics. ruházatában.

. beszaladt vele a hálószobába.Na látja! . ott már tudnak Woland úr abbeli szándékáról. mint: „Asszony verve.Szigorúan büntetendő. Nyikanor Ivanovics rápillantott.. és nagy röstelkedve egy tiszteletjegyet kért az előadásra. Az elnök is aláírta. A pénzszámlálás ünnepélyes művelete következett. ugyan . Korovjov ekkor nyugtát kért az ötezerről. a feleségének.Hány jegyet óhajt... majd kivágta: . pénz számlálva jó”.. Nyikanor Ivanovics elakadt.Ugyan. . Amint a telefonbeszélgetésből kisült..rikkantott vígan Korovjov. . aztán nem állta meg. Miután megszámlálta a pénzt.Ugyan mit szerénykedik! . Elvégre ön fáradozott értünk. Nyikanor Ivanovics. . jobbjával az elnök másik kezébe nyomott egy ropogós. Miközben bal kezével ügyesen odatolta elébe az utalványt.. hogy mindössze két jegyet kérne.. és aztán odasúgta az elnöknek: .. dráj!” felkiáltással odatett az elnök elé öt köteg újdonatúj bankót.rebegte az elnök. .Azt kérdem: hol vannak? Ne akadékoskodjék. cváj. tizenötöt? Az elnök hebegve elmagyarázta. de külföldön szokás. mégpedig napi. s más efféle. és villámgyorsan kiírt Nyikanor Ivanovicsnak két darab tiszteletjegyet az első sorba.. és ez ellen semmi kifogást sem emelnek. . betűvel. . érthetetlen gyorsasággal elrendeződött a dolog.. hogy Lihogyejev magánlakásán óhajt lakni. megadja! Nyikanor Ivanovics zavartan vigyorgott.bődült el Korovjov. Lopva a hálószoba felé sandított. vaskos köteget.duruzsolta a fülébe Korovjov. és tiltakozva eltolta magától: . Ne sértse meg Woland urat. . majd hozzáfűzi: „De nagy a bendője. .Hol vannak a tanúk? .. Korovjov nyomban előkapta noteszát. ügyesen máris megírta két példányban a szerződést. Nyikanor Ivanovics.Ez nem szokás. fülig elvörösödött. hogy a lakóbizottság hajlandó egy hétre bérbe adni Woland artistának az 50-es számú lakást. kijelentette.. ezer rubel. közbeszólásaival. .Az Inturiszt-irodával bámulatos. „Gazda szeme hizlalja a jószágot”.Aztán a komoly ügyhöz cseppet sem illően játékos „ájn. és félve tekintett körül. mindkét példányon ott díszelgett a külföldi artista lendületes aláírása. Nyikanor Ivanovics!” De ehelyett egészen mást mondott: . 71 . megszakítva Korovjov tréfáival. hogyan került a megboldogult íróasztalához. és amikor visszatért. Az elnök. .Napi ötszáz rubelért! Korovjov viselkedése ekkor még jobban megdöbbentette az elnököt.duruzsolta a fülébe Korovjov. .Ez tehát egy hétre izé.Ez is összeg?! Kérjen ötezret. Nyikanor Ivanovics? Tizenkettőt. magának meg Pelageja Antonovnának.. akit kissé meghökkentett a pepita recsegése..mormolta. beletette a szerződésbe.Betűvel is kérem.Minálunk nem szokás.. a pénzt pedig az aktatáskájába... Boszoj átvette Korovjovtól a külföldi útlevelét az ideiglenes bejelentés elintézéséhez. ahol Korovjov ördögien fürgén. maga sem tudta. három és fél ezer? Nyikanor Ivanovics azt hitte.... ahonnét a testes macska könnyed ugrásai hallatszottak..

aki oldalt gombolós nyakú. meg hogy Pelageja Antonovna megörül majd a tiszteletjegynek. Tyimofej Kvaszcov. bentről. Nyikanor Ivanovics a nyálát nyelte. finom csontot. felnyársalt a villájára három falat heringet . hogy az ördög őket akárhová tegye. számú ház lakóbizottságának elnöke. Mihelyt kilépett a lakásból. és bedugta a szellőztetőnyílásba. Nyikanor Ivanovics Boszoj..Halló! Kötelességemnek tartom.Sehogy se tetszik nekem ez a Nyikanor Ivanovics.kérdezte az egyik.és abban a pillanatban csengettek. csengő hangon. . másodikkal is töltött. Messire . fehér orosz inget viselt. hogy az négyszáz rubelt tartalmaz.És ekkor. s velük Pelageja Antonovna. megitta. a vécé szellőztetőjében jelenleg is négyszáz dollárt rejteget újságpapírba csomagolva. Nyikanor Ivanovics töltött magának egy kupica vodkát. Csirkefogó. csoda történt: a bankóköteg magától kúszott be az aktatáskájába. Összefüggéstelen. mint a mérges kutya: . Azonfelül csak most. Pelageja Antonovna éppen a gőzölgő fazekat hozta be a konyhából.Már enni se hagyják az embert. Nyikanor Ivanovics ezt nem kérdezte meg? Egy ideig csak állt.válaszolta Korovjov. arról nem szól a fáma. és felállt az asztal mellől. miszerint a Szadovaja utca 302/B. mert félek nevezett elnök bosszújától. Nem lehetne-e valamit tenni. és nem gyötri magát a megoldhatatlannak látszó problémával. szinte elcsigázott lakóbizottsági elnök a lépcsőházban találta magát. amelyre elég volt egyetlen pillantást vetni. De nagyon kérem önöket. Azzal letette a kagylót a mihaszna! Hogy mi történt a továbbiakban az 50-es lakásban. A belépők láttára Nyikanor Ivanovics is elsápadt. Összefüggéstelen gondolatok viharzottak agyában. a 35-ös számú lakásban.. egy hét múlva lakógyűlést tartunk. a lépcsőházban hasított beléje a döbbent kérdés: „Hogyan került Berlioz dolgozószobájába a tolmács. de immár nem recsegő. s nagyot mordult. Bezárkózott az illemhelyre. Lakásán.. Ezt a bankóköteget újságpapírba csomagolta. hogy tanú csakugyan nem volt.. Nyikanor Ivanovics pedig a merőkanállal kihalászta a tüzes tálból a hosszában fölrepedt. amint Boszoj utóbb makacsul bizonygatta. drága. tárcsázott. aztán siránkozva szólt bele a telefonba: . ég tudja. azt is kihörpintette. Ne eressz be senkit. Pelageja.. És az átkozott tolmács azon nyomban az előszobában termett. miért. és tapasztalta. gazember. de aztán elhatározta.. Hitvese akkurátusan fölszeletelt heringet hozott be a konyháról. bámult maga elé a lépcsőre. A nizzai villa. hogy ő. nagyon sápadtan. hogy ne jöjjön többet ide? . És nyomban ezután az elgyengült. és mint a birka.Hol az illemhely? . hanem tiszta. de nagyjából kellemes gondolatok. tartsák titokban a nevemet.. ha az ajtón ott volt a pecsét?” És hogy lehet. Itt a fent jelzett ház 11-es lakásának bérlője beszél. elővette aktatáskájából a tolmács által rátukmált köteget. hogy mi történt Nyikanor Ivanoviccsal. Öt perccel ezután az asztalhoz ült kicsiny ebédlőjében. az idomított kandúr. arról azonban igen.Amint parancsolja. hogy a forró borscsleves alján a világ legpompásabb ínyencfalatja rejtőzik: egy velőscsont. bőven megszórva zöldhagymával. meg az. valutával üzérkedik. Ekkor két férfi lépett be az ebédlőbe. 72 . Az ebédlőasztalon valami koppant: az elnök kezéből kiesett a kanál. nem vagyok itthon! A lakásról meg mondd. és az ember máris kitalálta. valahol a lelke legmélyén valamiféle fullánk sajgott szüntelen. És mégis. fütyül az egészre. a hálószobából kiszólt egy mély férfihang: .. A nyugtalanság fullánkja volt ez. hogy bejelentsem. Az asszony kiszaladt az előszobába. hogy ne nyaggassanak.

Erre. hogyan vitték az elnököt.semmi. adja elő a többit is. A két férfi kicsomagolta a köteget az újságpapírból.. belenézett. A sublóthoz ugrott.. s szemlátomást beletörődött az elkerülhetetlen végzetbe.Fogják el őket! A sátánnal cimborálnak! Ki tudja. ami szent. .Nálunk semmi olyasmi nem lehet a lakásban. akik véletlenül az udvaron tartózkodtak. Nyikanor Ivanovics szeme előtt elsötétült a világ. hogy az elnök arca elváltozott.ordította magából kikelve Nyikanor Ivanovics. és az aktatáskát a levesbe ejtette. 73 . keze a szellőztetőnyílásban..Elvtársak! . . éppen akkor. s eközben összefüggéstelen szavakat ordított: . majd szelíden. Egy további óra múltán ismeretlen polgártárs jelent meg a 11-es lakáson. még a kezemben se volt soha ilyesmi! tiltakozott az elnök kétségbeesetten. te! Elgyengült. Öt perccel később a háznak azok a lakói. se szabadjegy. .. itt a szerződés. és hol fülét. valamit mondott neki. . nagy robajjal kirántotta a fiókot. amint a lakóbizottság elnöke két férfi kíséretében elvonul a kapu felé. zöldeskékek. te világ bolondja.Nincs nálam semmi! Esküszöm mindenre. leroskadt egy székre. a cvikkeres! Kinyitotta az aktatáskát. erre tessék .Nem az enyém! . elővette belőle aktatáskáját. .. Tyimofej Kondratyevics Kvaszcov ezalatt a lépcsőházban állt. mint a részeg. úgy tántorgott. a szeme előtt barna foltok úszkáltak. amikor Tyimofej Kondratyevics gyönyörtől fuldokolva mesélte a ház többi lakójának.Megesik . csak a colstok. egy ismeretlen öregúr képével.Az öné ez a kis csomag? .jegyezte meg az első.. hanem valami ismeretlen bankók. . hol szemét tapasztotta az elnök előszobaajtajának kulcslyukához: majd elemésztette a kíváncsiság. Utóbb elmondották..Az ellenségeim dugták oda! . Egyszóval . és felsikoltott: . aztán épp oly szelíden hozzátette: Legyen szíves. Az aktatáskában semmi sem volt: sem Lihogyejev levele. és érthetetlen szavakat motyogott maga elé.Tessék. Mindezt csak homályosan látta Nyikanor Ivanovics. mi juthatott eszébe Pelageja Antonovnának: összecsapta a kezét. szabad lenne talán az igazolványukat. láthatták. Az első még kimenet odamutatta Nyikanor Ivanovicsnak az igazolványát. se Woland útlevele.mormolta tűnődve az első. a tolmács adta. . de nem rubel volt benne. Enyhébb lesz a büntetésed! Nyikanor Ivanovics vérben forgó szemekkel az öklét rázta felesége feje fölött: . Ivanics. a fehér zubbonyos..Ó. udvariasan Nyikanor Ivanovicshoz fordult: . arca elkékült. De bocsánat. se pénz. keze intésével kihívta Tyimofej Kondratyevicset a konyhából az előszobába.Vallj be mindent. Korovjov.Dollárok a szellőztetőben. És a két férfi kisietett a folyosóra.hördült fel az elnök.Mit akarnak? . és vele együtt nyomtalanul eltűnt. beletúrt.szólt halkan Nyikanor Ivanovics utánuk nézve.hadarta Pelageja Antonovna. a második pedig addigra már a hokedlin állt az illemhelyen. se szerződés. ..

Kit keres? Varenuhát? Nincs itt. blikkfangos!47 . és belehazudott: . . hogy szerződtesse. ezek a tolakodó alakok megmérgezték az életét. és az egyik sarokban.a Varietészínház nyári kertjébe. kisasztalon vizeskancsó. Már Karpovot is elküldtem hozzá. A szabadjegy-kérencsélők elől menekült a gazdasági igazgató irodájába. kivált műsorváltozás napján.Énnekem sehogy se tetszik ez az egész vállalkozás . nem.mondanunk sem kell . és úgy gyönyörködött benne. az adminisztrátor. Rimszkij az asztalnál ült. Ezenkívül . valami régi produkció poros makettje. a lehető legegyszerűbb volt: a falon egy sereg régi plakát. az íróasztaltól eltekintve. hívd fel újra Lihogyejevet . figyelmet felkeltő. Mihelyt a telefon megszólalt. négy fotel.Nincs otthon. a zöld papírlapokon óriási vörös betűkkel a következőt hirdették: Ma és minden este rendkívüli attrakció a Varietészínházban WOLAND PROFESSZOR feketemágia-bemutatója TELJES LELEPLEZÉS Varenuha a makettre dobta a falragaszköteget. de egyelőre nem talált levezető utat energiái számára.mondta most Rimszkij idegesen. . . .. nincs igazad. Elment.zsémbeskedett Rimszkij. nem messze a 302/B. talapzaton. ha mondom.Nem is értem. ugyancsak a Szadovaján. A berendezés.Nem. és a számológépet pöcögtette. hogy haladéktalanul tétesse ki valamennyit városszerte. . . céllövölde meg szabadtéri színpad is volt. számú háztól. amikor a hivatalsegéd elment. meghagyta a hivatalsegédnek. Aznapra pedig éppen műsorváltozás volt.TIZEDIK FEJEZET Jaltai hírek Mikor Nyikanor Ivanoviccsal ez a baleset történt. mely az íróasztal mellett állt. reggel óta a lehető legrosszabb hangulatban volt. Kinyílt az ajtó. nincs senki a lakáson. hogyan engedték meg neki. 74 . a Varietészínház gazdasági igazgatójának irodájában ketten ültek: maga Rimszkij meg Varenuha. Rimszkijnek.szembeszökő.az íróasztalnál ülő gazdasági vezető háta mögött . Varenuha ezzel szemben szokatlanul élénken és szinte nyughatatlanul tettre késznek látszott. a hivatalsegéd jelent meg egy hatalmas köteg frissen kinyomtatott plakáttal.Ördög tudja.Kérlek.Kitűnő. Rimszkij bal keze felől. aztán hátralépett. tűzpiros páncélszekrény.jegyezte meg. Varenuha fölvette a kagylót. ahol büfé. mi lehet emögött! . Tudniillik a pláne benne a leleplezés! 47 Blikkfangos .volt az irodában egy kisebbfajta. Az emeleti nagy irodahelyiség két ablaka a Szadovajára nézett. ütött-kopott. Grigorij Danyilovics! Ez nagyon is rafinált lépés.. a harmadik pedig . .dörmögte Rimszkij. és csontkeretes pápaszemén át dühösen mustrálta a falragaszokat.

félóra múlva benn lesz.Tán csak nem ütötte el őt is a villamos.Nálam pedig tornyosul a munka! . hogy Varenuha sem látta a fekete mágust.dünnyögte Rimszkij alig hallhatóan. A távirat szövege a következőképpen szólt: JALTÁBÓL MOSZKVÁNAK VARIETÉ MA FÉL TIZENKETTŐKOR NYOMOZÓ HATÓSÁGNÁL MEGJELENT GESZTENYEBARNA FÉRFI HÁLÓINGBEN NADRÁGBAN MEZÍTLÁB ELMEBETEG AZT ÁLLÍTJA LIHOGYEJEV VARIETÉSZÍNHÁZ IGAZGATÓJA EXPRESSZ VÁLASZTÁVIRATOT JALTAI NYOMOZÓ HATÓSÁGNAK HOL VAN LIHOGYEJEV IGAZGATÓ . és fölvette a telefonkagylót: . aztán átadta Rimszkijnek. és mindig ilyeneket talál ki! Legalább bemutatta volna nekünk ezt a mágust! Te láttad már? Hol a csudába ássa ki az ilyeneket. 48 Ál-Gyimitrij . amelyben ütemes. Ekkor egyenruhás. elmenekült. „mint az őrült”) beszaladt a gazdasági igazgatóhoz a már megírt szerződéstervezettel. és csak Borisz Godunov terjesztette halálhírét.Ál-Gyimitrij48 . füléhez szorítva a kagylót. Azzal a mágus eltűnt. szerintem nincsen benne semmi pláne. pislogott. .Halló.Nem tudom. Varenuha valami ákombákomot firkantott a füzetbe. . felnyitotta a négyszögbe hajtott papírlapot. egyensapkás.vélekedett Varenuha. ördög tudja! Kisült. hogy tüstént másolják le. és ujjával az aláíratlan levelek halmazára bökött.hördült fel Rimszkij. kitartó és teljességgel eredménytelen berregés hallatszott. hogy megkaparinthassa a hatalmat. Elolvasta. távíró? Varietészínház számlájára kélem felvenni a következő expressz táviratot: Cím: Jalta. Az övén függő kis táskából fehér négyszöget és füzetet vett elő. mint Berliozt? .Elvtársak. hogy két óra elmúlt. de nemcsak hogy nem jött be.jegyezte meg Varenuha. . hol van itt a Varieté? Expressz táviratot hoztam. Rimszkij elővette óráját.. és adják ki Wolandnak az előleget.. Sztyopán kívül nem látta senki. szandálos fiatal nő lépett be az irodába. meghagyta. rendőrség. és mihelyt az ajtó becsukódott a postásnő mögött. és a lengyel pánok támogatásával Moszkva ellen indult „törvényes” trónja visszaszerzésére. és végképp dühbe gurult. és megkérdezte: .. Iván cár kisebbik fiának. hogy felkutassa Lihogyejevet. hogy Gyimitrij cárevics nem halt meg. A jaltai trónkövetelő felbukkanásától függetlenül Varenuha ismét nekiesett a telefonnak. 75 . azt mondta. Ekkor bukkant fel a magát IV. Szöveg: Lihogyejev igazgató Moszkvában van stop aláírás: Rimszkij gazdasági igazgató. Gyimitrijnek 1591-ben bekövetkezett halála után az a hír terjedt el.Jó lenne .. ez aztán meglepetés! . de természetesen sehol sem találta. Mégiscsak sok! Lihogyejev tizenegy óra tájt telefonált.. Tessék aláírni. Előző este Sztyopa Lihogyejev (Rimszkij szavával élve. még a lakásáról is eltűnt. .Szép jó reggelt. Iván fiának mondó ÁlGyimitrij.méltatlankodott Rimszkij most már ordítva. megállapította.IV.

Varenuha sietve feltépte.Mikor épp azon töprengett a kagylóval a kezében.Talán megpróbálkozhatnánk felhívni a. újra olvasták a táviratot. méla basszus hang hallatszott. hogy hová telefonálhatna még. ugye? . . szirtek.. . .Ki részeg? . hanem sötét papírlapot vett elő a táskájából.szólalt meg végül hosszas tűnődés után a döbbent adminisztrátor. Varenuha ezután újra feltárcsázta az igazgató lakását.Mi az már megint? . afelől nem lehet kétség.mondta. és újabb fehér papirosnégyszöget adott át Varenuhának.De nem.Honnét tudhat Woland létezéséről?.Hát ez egyre érdekesebb . Hogy Jaltából őrült vagy csaló küldözgeti a táviratokat. Pislogott.háborgott a postáslány.csattant fel Rimszkij élesen. és visszatette a hallgatót. No de honnét ismeri a jaltai szélhámos Wolandot.Talán részeg. .kérdezte Rimszkij.. . Varenuha le sem vette szemét a táviratról. majd erélyesen felkiáltott: . akár nem.Nem felel a lakás .. . ugyan! Badarság! Szó se lehet róla! .kérdezte Rimszkij.Akár beszéltem vele... . . A csengetések közt valahonnét búskomor. és sokáig hallgatta az ütemesen meg-megszakadó hangos berregést. hogy Woland és Lihogyejev közt kapcsolat áll fenn? . Varenuha nyomban felhívta az Inturiszt-irodát. ..ismételte Varenuha a táviratból.Hol szállt meg az a Woland. elolvasta. rejtsetek el engem. és a gazdasági igazgató a következőt olvasta: KÖNYÖRGÖM HIGGYENEK NEKEM WOLAND HIPNÓZISBAN JALTÁBA RÖPÍTETT TÁVIRATOZZANAK HATÓSÁGNAK SZEMÉLYAZONOSSÁGOM IGAZOLÁSÁRA LIHOGYEJEV Rimszkij és Varenuha fejüket összedugva olvasták. amennyit akarnak. és újra csak egymásra meredtek szótlanul. A papírlapot először Rimszkij ragadta magához.dörmögte Varenuha. és közölte a hüledező Rimszkijjel.De hiszen te tizenegy után még beszéltél vele telefonon. aki csak előző nap érkezett Moszkvába? Honnét tudja. aki az első táviratot is hozta.. .vélte Varenuha. hogy az ördög vinné el? . belépett az a nő.. . . A nő most nem fehér...„Hipnózisban”. úgy firkantotta oda a nevét a füzetbe.kérdezte Rimszkij idegesen. Varenuha szótlanul odanyújtotta neki a táviratot. s amikor másodszor is elolvasták. némán meredtek egymásra.Nevetséges az egész! . és ők mind a ketten felugrottak a helyükről. aztán hallgassanak. A fotokópia sötét alapjáról világosan elváltak a kézírással rótt fekete sorok: BIZONYÍTÉK KÉZÍRÁSOM ALÁÍRÁSOM KÉREM SÜRGÖNYILEG SZEMÉLYAZONOSSÁGOM IGAZOLÁSÁT WOLAND TITKOS MEGFIGYELÉSÉT LIHOGYEJEV 76 . biztosan a rádiószínházból hallatszik át a telefonhálózatba az a hang. mely ezt énekelte: Ó. nem lehet most Jaltában! . Elvégre én expressz táviratokat hordok ki.. hogy Woland Lihogyejev lakásában lakik. és Varenuha úgy gondolta.írják alá. füttyentett. Nem fejezhette be: az ajtóban harmadszor is megjelent ugyanaz a postáslány. és tekintetével követte az elsiető kézbesítőnőt. . és a nő eltűnt.De elvtársak! .

onnét Jalta még valami nyolcvan. a legsürgősebben.Már kiszámítottam.Hm. Az amúgy is sovány gazdasági vezető valósággal összeesett. Aztán Rimszkij arcába nézett. és minduntalan felkiáltott: . azzal az ostoba szerződéssel.Húszesztendős színházi munkája során Varenuha már sok mindent látott... .. de most úgy érezte. Iszonyú! Az óramutató tizenegy óra húsz percet jelzett! 77 . Varenuha abbahagyta a futkosást.Nem értem! Nem értem! Nem értem! Rimszkij kinézett az ablakon. és felbosszantotta a gazdasági igazgatót a könnyelmű elhatározásával. forrón lehelt Rimszkij arcára. . és ugyanakkor Moszkvából telefonált. Az ördög érti ezt! Talán nem Sztyopa beszélt vele ma délelőtt telefonon a lakásáról? De igen. Ott helyben. Sztyopa volt! Ő ne ismerné meg a hangját? De még ha. és Varenuha megerősítette: . mint máskor. elméje elködösül.Postáson kívül senkit se eresszen be! . Sztyopa bejött ide. .Tudtam. Felállt. megöregedett.. Varenuha az asztalra dőlve..Ez lehetetlen! Rimszkij másképpen reagált. hogy fél tizenkettőkor már a jaltai rendőrségen volt. sőt bánatosan. Hiszen megsürgönyözték. . szabályszerű magyarázatot kellett találnia a teljességgel szabályellenes jelenségekre. amit az ember felindulásában cselekedni szokott. Rimszkij irodájába. légvonalban persze kevesebb.Azzal kulcsra zárta az ajtót. megivott egy pohár állott. szeme a csontkeretes lencsén keresztül nem nézett szúrósan. visszaemlékezett. Nehéz helyzetbe került. csak ezt az értelmetlen közhelyet: . Vagy odaér? .Az övé.. Hogy utazhatott vagy repülhetett volna el..kérdezte. vonatról persze szó sem lehet. No igen.. ma délre nem ér oda. hogy hol álltak a mutatók. mint a keresztre feszített. kinyitotta az ajtót.ordította. kétszer széttárta a karját. hogy ezt fogja kérdezni! . és erősen törte a fejét.Hány kilométer Jalta Moszkvától? . és elkezdte módszeresen összehasonlítani a fotokópia balra dőlő vastag betűit Sztyopa kézírásos utasításaival meg csavaros farkincájú aláírásaival. Szevasztopolig vasúton körülbelül ezerötszáz..jelentette ki végül határozottan a gazdasági igazgató. hanem riadtan. Iratokat szedett elő az íróasztalból. poshadt vizet a kancsóból. és megdöbbentette a rajta észlelhető változás. és kiszólt az előszobában ülő hivatalsegédnek: . lássuk csak. nem is Sztyopa lett volna: nem később. amint ma délelőtt fél tizenkettő tájban cipő nélkül és hálóingben beszáll egy hihetetlen sebességű repülőgépbe. tegyük fel. és ugyancsak fél tizenkettőkor már ott áll zokniban a jaltai repülőtéren. mint tegnap estefelé. Hunyorogva maga elé képzelte Sztyopát.. hogy a színházzal közölje szándékát? De még ha tegnap este elrepült is. és ki engedné fel? Vagy talán csak Jaltában vetette le a cipőjét? De hát akkor is miért? No és cipőben sem engedik fel vadászgépre! Csakhogy szó sincs semmiféle vadászrepülőgépről.Rimszkij szeme előtt megjelent órájának számlapja. . De hát akkor mi? Vadászrepülő? Ugyan milyen vadászgépre engednék fel Sztyopát cipő nélkül.. Varenuha mindazt megcselekedte. Ide-oda szaladgált az irodában. anélkül..Ez az ő írása . nem tud kinyögni semmit.

az lehetetlen.Varenuha. rendőrség.válaszolta a telefonba egy recsegő hang. Igen. Nincs a világon olyan hipnózis. Ez pedig óránként tizenkétezer kilométernél nagyobb sebességet jelent! Ilyen nincs. sőt gyanút kelt benne. Aztán még egyszer. hogy hallom a hangját. fülelt.állapította meg Varenuha. sokatmondóan hunyorgott. amint a hivatalsegéd odakinn kétségbeesetten kiabál: . a Varietészínház adminisztrátora. öt perc alatt több mint ezer kilométert kellett volna megtennie. hogy Jaltában van? Jó. drága Ivan Szaveljevics! Hogy szolgál a becses egészsége? 78 . a másikkal pedig jegyezte. szamárság! Hiszen nem lehet Jaltában!” Rimszkij ezalatt akkurátusan összehajtogatta a beérkezett sürgönyöket. Igen. . Rimszkij letette a kagylót. de még rá sem ért igazán végiggondolni. Jalta.villant át Varenuha agyán. következésképp Sztyopa nincs és nem is lehet Jaltában.Jaj de örülök. hozzátette a magáénak a szövegét.Ki keresi? . Varietészínház. s egyik kezében fogta. jó. .Expressz táviratot szeretnék feladni. Az ajtó kilincsét ezalatt kintről dühösen rángatták. ha azonnal indult. Mi marad tehát? A hipnózis. akkor se! Értekezlet van! Rimszkij valamennyire összeszedte magát. fölemelte a kagylót. Rimszkij a nyakát nyújtogatta. hogy ez a körülmény valahogy különösen gondolkodóba ejti.. MA FÉL TIZENKETTŐ TÁJBAN LIHOGYEJEV MOSZKVÁBÓL TELEFONÁLT STOP EZUTÁN MUNKAHELYÉN NEM JELENT MEG TELEFONON FELKUTATNI NEM SIKERÜLT STOP KÉZÍRÁS VALÓDISÁGÁT IGAZOLOM NEVEZETT ARTISTÁT MEGFIGYELÉS ALÁ HELYEZEM RIMSZKIJ GAZDASÁGI IGAZGATÓ „Nagyon okos!” . fintorgott. Vizsgálják ki az ügyet. . s behallatszott.Nesze. Hiszen onnét küldi a táviratokat! A gazdasági igazgató arca félelmetesen eltorzult. amelyik ezer meg ezer kilométer távolságba repítené az embert! Ezek szerint csak azt képzeli.Ivan Szaveljevics? . nyomogatták. Némi töprengés után újra fölemelte a hallgatót. a borítékot leragasztotta. és aktatáskájába tette a borítékot. . és odaadta Varenuhának: . utoljára feltárcsázta Sztyopa lakásának a telefonszámát. hogy Sztyopa a telefonbeszélgetés után nyomban a repülőtérre sietett. „Okos gondolat!” . „No ez aztán tényleg okos gondolat!” . és örvendve. vidd el személyesen. és így szólt: . Woland artista úrral? .Nem szabad! Nem engedem be! Ha megöl. néhány szót írt rá. amikor másik gondolatsor szakította félbe: „Dehogy okos. kérem.Beszélhetnék. Ivan Szaveljevics. és mondjuk öt perc alatt kiért (ami egyébként szinte elképzelhetetlen).Sürgős hívást kérek Jaltába. Látszott rajta. de hát a jaltai nyomozó hatóság is képzelődik? Nem. . és beszólt: .El van foglalva .Nincs szerencsénk.recsegte a hang örvendezve. nem.kérdezte Varenuha behízelgően.Mi következik ebből? Ha feltesszük. ő képzelődik.. valamennyit betette egy borítékba. amit maga mond: . A vonal elromlott. De a sürgős beszélgetés nem volt lebonyolítható. akkor a repülőgépnek.gondolta Varenuha. most mindjárt.

még mindig csodálkozva.Drágán megfizet ezért a kiruccanásért!. .. a páncélszekrényből pénzt vett elő.Merszi.. szívből jövő. .gondolta Rimszkij nekikeseredve. Átadom. Grigorij Danyilovics . .Úgy..válaszolta Varenuha hüledezve. . kérem..És a borítékkal mi legyen? Vigyem el mégis? .. és onnét küldi a táviratokat. autókkk.. .Megőrült . megvan! Eszembe jutott! Puskinóban nyílt egy Jalta nevű vendéglő.. . Tüstént. Ezúttal a távirat a következőt tartalmazta: IGAZOLÁST KÖSZÖNÖM KÉREK SÜRGŐSEN ÖTSZÁZAT NYOMOZÓ HATÓSÁGHOZ NEVEMRE HOLNAP REPÜLÖK MOSZKVÁBA LIHOGYEJEV . . és belépett ugyanaz a postáslány.Szó sincs Jaltáról.válaszolta Rimszkij. csöngetett.Azt mondta: „Kiszellőztetem egy kicsit a fejemet. és szemében most már igazi. leszámolta az ötszáz rubelt. Mindent értek! Sztyopa oda ment ki.És a rendőrség?. A gazdasági igazgató elsápadt mérgében. Woland úr titkára és tolmácsa! .Nohát.Állok szolgálatára. ez már mégis több a soknál! .Ha ez így van. .hüledezett Varenuha.Fogadja.. „Ő az!” .. hogy Rimszkij összerezzent: . bősz harag lángolt. miután letette a kagylót.Hopp.Elment. Okvetlenül .. legőszintébb szerencsekívánataimat! Sok sikert! Minden szépet.. mondja meg Woland úrnak.recsegett az ismeretlen hang a kagylóban.háborgott Rimszkij vonagló arccal. drága Ivan Szaveljevics! Rendelkezzék velem! Mit parancsol? . akkor igazán minősíthetetlen disznóság! Az adminisztrátor ekkor nagyot ugrott. azt mondta?.Hirtelen elhallgatott. és ismét mindketten felálltak a kézbesítőnő előtt.lehelte Varenuha. .Már engedd meg. és tétován hozzátette: .. szerintem hiába küldöd a pénzt. .Okvetlenül! . adja fel postán.Sajnos.hangzott a kagylóban.No tessék! Nem megmondtam? . kirándulásra? És mikor jön vissza? .diadalmaskodott az adminisztrátor. 79 . nincs itthon! ..szólalt meg Varenuha.Igenis. kérem. Sztyepan Bogdanovics Lihogyejev ott van? . Legyen szíves.. legforróbb.. .Korovjov beszél. minden jót! Teljes boldogságot! .Kivel beszélek? . s akkorát kiáltott.. aki nem hitt a szemének -. nincsen. hogy ma esti fellépésére a műsor harmadik részében kerül sor.Hová? .rikácsolta a hang. Rimszkij megzörgette a kulcsait. Sürgősen.A. . .Merszi .búcsúzott Varenuha. kocsikázik Moszkva környékén. .Egy kis autókirándulásra a környékre. . s a belépő hivatalsegédnek átadta a pénzt. mondja kérem.Marhaság! Sztyopa egyéni vicce! . . ..vágott a szavába a lelkes adminisztrátor. aztán visszajövök.hertyegte a hang.” . Ekkor újra kinyílt az ajtó. aztán megkérdezte: .Bocsánat.Minden jót . .

hanem figyeljen rám.üvöltötte az adminisztrátor magából kikelve. polgártárs. A pimasz telefon után már egy percig sem kételkedett benne. dünnyögő orrhang. Ahogy leért a földszintre. a levegő meghűvösödött. . és kisietett az irodából. Varenuha felkapta az aktatáskát. hogy . becsapta maga mögött az ajtót. hogy mielőbb leleplezzék a gonosztevőket. és a hársfák. aztán kiszaladt a pénztárból. hogy már senki sem hallgatja a vonal másik végén. és azt reméli. . a férfivécé fölötti lámpát már fémháló borította. a közönség csak úgy tódul a kasszához. mintegy elállta útját. felnézett. és ez a játék valamiképpen összefügg Lihogyejev eltűnésével. mert megkeserüli! .rikkantotta Varenuha. de a hang tüstént a szavába vágott: .Hagyja az ostoba tréfáit. tegye félre a harminc legjobb földszinti meg páholyjegyet. . Ivan Szaveljevics. mert úgyis leleplezik! Mi a száma? . Szinte fojtogatta a vágy.Nem értesz oroszul? Ne vidd sehova a sürgönyöket! . .Majd Varenuha aktatáskájára mutatva. és az oldalkijáraton át kilépett a nyári kertbe. . Az emeleten az ablakszárny úgy becsapódott. Az adminisztrátori irodában feltűnő gyorsan sötétedett.Ki beszél ott? . s megnézze. Felpezsdülve. Azokat a táviratokat ne vigye sehová. A távolban már halkan dörgött.Nincs benn! . juharok koronája riadtan felzúgott.Ne tréfáljon. menet közben lerázta a tolakodó szabadjegy-kérencsélőket. és különös módon ez a törekvés jóleső. plajbásszal.Aztán még valami fenyegetést ordított bele a kagylóba.. . hozzátette: . . hogy föltegye sapkáját. figyelmeztetően. hogy Moszkva felett sárga hasú zivatarfelhő borítja az eget. . Varenuha kisietett. A céllövölde előtt elhaladva. mert megérezte. hogy az üveg majd kirepült belőle. de hirtelen doromboló hangot hallott maga mögött: 80 . s a pénztárosnőtől megtudta. sűrű orgonabokrok közé jutott. .mormolta bosszúsan. ne mutassa meg senkinek.Halló! . hogy ezzel a közfigyelem gyújtópontjába kerül. A szerelő lelkiismeretesen dolgozott. mert amióta a falragaszok megjelentek Moszkva utcáin. Abban a pillanatban megszólalt a telefon.Úgyis visszajön . Az ég. teleszórta szemét homokkal.. hogy valami huligánbanda űzi velük rút játékait. hogy egy pillanatra betérjen a szabadtéri illemhelyre.tudakolta a kagylóban egy fertelmes.Szóval nem hagyja abba? . Bárhogy sietett is Varenuha. A kertben a szél egyenesen az arcába fútt.folytatta a fertelmes orrhang. csak az bántotta az adminisztrátort. . nem felejtette-e el a szerelő föltenni a lámpára a dróthálót.Megálljon. Varenuha! .a tiszta falakat máris összefirkálták szénnel. . de abbahagyta.. és meglátta.ordította Varenuha a kagylóba. ellenállhatatlan vágy fogta el.szólt be Varenuha. aki valamilyen szenzációs közlésre készül. hogy egy órán belül kint lesz a tábla. kellemes előérzetet támasztott benne. Varenuha meghagyta a pénztárosnőnek. Ilyenformán érzi magát az. Varenuha megdörzsölte a szemét. hosszú sort pillantott meg a pénztár előtt. ott kéklett az illemhely kicsiny épülete.De Sztyopa majd még nagyon megfizet ezért a piknikért.Hallod-e.Eredj.mondta halkan Rimszkij. és besurrant csepp kis irodájába. Ivan Szaveljevics. energiákkal telve indult küldetésére. ne húzzuk az időt.Hát ez meg miféle.Ivan Szaveljevics? .amint még a vihar előtti sötétségben is látható volt .

Varenuha haja égnek meredt.Én hát . hogy az „elvtárs” szó vajmi kevéssé illik ilyen banditákra. a kapualjakból habzó patakok áradtak... csakhamar elvonszolták a szerencsétlent a 302/B. szeme fehérje foszforeszkálva villogott. . hogy a leányzó keze még annál is hidegebb: dermesztő. szája agyaras. te parazita? . zavaros pocsolyákban ugrándozva. örr-vendek! .. te féreg! . és nyomtalanul eltűnt az ülődeszka-nyílásban. akik megtámadják az embert a nyilvános illemhelyen. úgyhogy orra vére eleredt.kezdte újra. Ez a második alighanem balkezes volt. a tetőről az esőcsatornák mellett is ömlött az eső.vetette oda kelletlenül. figyelmeztettek-e. cipőjét.Mi van az aktatáskádban. No de polgárt.És mégis nekiindultál? Ide az aktatáskádat. mi? Pedig figyelmeztettek telefonon. amely a telefonba is beszólt. ekkor harmadik.nyávogta a macskaábrázatú. Varenuha elvesztette az eszméletét.. 81 .szólt a leány epedőn. A zivatar teljes erővel dühöngött.nyekegte a másik ugyanazon a fertelmes orrhangon. kövér alakot pillantott meg. azt kérdem? . óriási nyaklevest kapott. a csókot már nem érezte. lángvörös hajú. hogy ez a legszörnyűbb mindabból. Az utcán egy teremtett lélek sem mutatkozott. számú házig. ahol két nő állt mezítláb. helyettük anyaszült meztelen leányzó jelent meg az előszobában. és pirosra festette zubbonyát. Vörös hajú volt.Táviratok. hűvös anyagán át is megérezte.. . fél szeme hályogos. de rájött. és végigvonszolták a Szadovaján. . és beszaladtak vele a kapualjba.. és kitépte az aktatáskát az adminisztrátor reszkető kezéből. felnyögött..hebegte a pórul járt adminisztrátor. A leányzó odalépett hozzá. A banditák a cikázó villámfényben. és a foszforosan csillogó szemek egészen közel hajoltak Varenuha szeméhez.Hadd csókoljalak meg . és hirtelen visszakézről úgy pofon vágta Varenuhát. hogy a sapkája lerepült a fejéről.rivallt rá a macskaformájú. mindenfelé tócsák bugyborékoltak. Varenuha belátta.. .De elvtár. meztelen.. és az illemhely zsindelytetejére zápor zúdult... és a félig eszméletlen embert felhurcolták a negyedik emeletre. aki megmentse Varenuhát. hogy ezt a megszólítást sem érdemlik meg. s ott a padlóra dobták Sztyopa Lihogyejev jól ismert lakásának sötét előszobájában. hogy el ne vidd őket sehová. alacsony.. . Majd újabb villám következett. és fura macskaarcú. és az adminisztrátor előtt egy második alak tűnt fel. majd észbe kapott. a víz zúgva. és eldördült az ég. Azzal ketten kétfelől megragadták Varenuhát a karjánál fogva. . . jeges. meztettek.Örvendek. nem tudni. hólyagzottak. . Ekkor a két bandita kámforrá vált. .. megfordult.Figyelmez. mert a másik oldalról vágta nyakon az adminisztrátort. Válaszul ismét megzendült az ég. ugye? Nos. de atlétavállú. Ivan Szaveljevics? Varenuha összerezzent.hebegte Varenuha. és két tenyerét a vállára tette. mert zubbonya csuromvíz. ami vele addig történt. vagy sem. dörögve zúdult a csatornanyílásokba.Maga az. . Onnét a hatos számú bejárathoz rohantak. A pofontól az illemhelyet egy pillanatra villódzó fény töltötte be. nem volt. és a falig hátrált. harisnyáját kezébe fogva. melyiktől a kettő közül.

” Itt azonban megtorpant. A lapok. amelyeket teleírt. keserves sírásra fakadt. valami nagyon megdöbbentővel fogja kezdeni. mint az első kettő: „.és aki nem azonos a zeneszerzővel. és egyenest az orvoshoz szaladt velük. Ivan érezte. A megboldogult nem járkál! A végén majd még csakugyan elmebetegnek nézik! E meggondolás eredményeképpen Ivan Nyikolajevics kijavította a már leírt szöveget. A. Így leírva lehetetlenül festett: kimentem a megboldogulttal?. Harmadik szöveget alkotott. azt írta tehát. nem boldogul a bejelentéssel. olykor törölt valamit... megijedt könnyeitől. aztán meghasadt az ég. végképp kudarcba fulladtak. hanem halk. és elborította a fenyvest. most elmosódott. hogy a villámlás ne idegesítse a beteget. Tegnap este a megboldogult M. félelmetes viharfelhő. határozottan vetette papírra: „A rendőrségnek. megpróbálta lerajzolni Ponczius Pilátust... A költő kísérletei. és úgy döntött. A fej meg a külföldi konzultáns jóslata Ponczius Pilátushoz vezetett..az utóbb megboldogult M. hogy egyszeriben felcsigázza az olvasó érdeklődését. és arcát eltakarta kezével. a TÖMEGÍR tagjának bejelentése. jelentése annál zavarosabbá. elsősorban a „megboldogult” szó ejtette zavarba. förgeteget hozván magával. Mihelyt a kövér felcsernő .. hogy megírja a félelmetes idegenre vonatkozó följelentést.. Ivan az ágyon ült.akit egyébként Praszkovja Fjodorovnának hívtak . Nem is próbálta összeszedni a szélrohamban összekeveredett lapokat. a jószívű. Nagy elhatározással kihúzta az egészet.” Agyonkínlódta magát a két Berliozzal. amely a zivatar kezdete előtt berontott a szobába. amely még rosszabbul sikerült.behozta neki a papirost meg egy ceruzavéget. 82 . Az első szavakat gyorsan. és utána a hátsó lábain járkáló kandúrt. és csendesen sírdogált. szinte elkenődött. aki utóbb a villamos alá került. attól a pillanattól fogva. tehát hozzá kellett biggyesztenie: „... és a nagyobb meggyőző erő kedvéért úgy döntött. Berliozzal. ijesztő fény árasztotta el. kövér felcsernő. összeszedte a földről a teleírt lapokat. és azután visszatért a levágott fej epizódjára. érthetetlenebbé vált.. A zápor sűrű leplet aggatott az ablak elé. és nyomban elhelyezkedett az asztalnál. minél tovább haladt a munkában. hogy ereje fogytán.. hogy a kandúr felszállt a villamosra. A felhőkben minduntalan fényes vonalak lobbantak fel. De még a rajzok sem segítették. szétfújta őket a szél.. a földön hányódtak... mely még egy órával azelőtt májusi verőfényben tündökölt. buborékos felszínű folyóra. A. aki a zivatar alatt benézett a költőhöz. Ivan örvendezve megdörzsölte kezét.Berliozzal. Berliozzal kimentem a Patriarsije Prudira.. Lelkesen dolgozott. leeresztette a függönyt. Minden villámcsapásnál panaszosan felnyögött. új szavakat toldott be elbeszélésébe. jelentésébe beleírja a prokurátorról szóló egész elbeszélést.” Ám a szerzőt ez a változat sem elégítette ki.TIZENEGYEDIK FEJEZET Ivan tudata kettéhasad A fenyves a folyó túlsó partján. Ivan Nyikolajevics Hontalannak. hogy a helytartó bíborszín béléses.. Mire az ég alján megjelent a füstölgő szegélyű.” Gondolataiba ekkor befurakodott az az ismeretlen francia zeneszerző. és a beteg szobáját remegő. A következő változat jött létre: „. ahogy kinézett a zavaros. fehér palástjában kilépett Heródes palotájának oszlopcsarnokába. Praszkovja Fjodorovna.

és azon tűnődött. hogy itt a klinikán voltaképpen nagyon kellemes az élet. csak azt. Az a konzultáns rendkívüli és titokzatos egyéniség.vágott vissza az új Ivan a régi elavultnak. hogy már nem fog sírni. a fenyves megfeketedett. amely nem tartozott egyik Ivanhoz sem. A túlsó parti fenyves csakhamar ismét olyan lett. elvtársak? . majd gúnyosan megkérdezte a régi Ivantól: . besötétült. azt még a kisgyerek is látja.Azért mégiscsak előre tudta.válaszolt erre egy erőteljes.Hogy itt valami bűzlik. feledésbe merül. belülről-e vagy kívülről: a régi Ivan szólt az új Ivanhoz. nem lett volna-e okosabb. Nézzük mármost a következő kérdést. gyertyával.Az orvos bejött. kisül. 83 . mint az előző. hogy igazából nem is nagyon ismertem a megboldogultat. Úgy maradt egészen estig. az ég elhalványult. A hosszú folyosókon kialudtak a fehér tejüveg lámpák. se sógora! Ha már mindenáron tisztázni akarjuk ezt a kérdést. Az új Ivan kis időre elszunyókált. De hisz éppen ez az érdekes benne! Személyesen ismerte Ponczius Pilátust. halványkék éjjeli lámpások gyúltak ki. injekciót adott Ivan karjába. Ivan most jóleső. hirtelenhalandó. és biztosította őt afelől. azután visszafeküdt. talán még fecsegőbb.szólalt meg hirtelen szigorúan. hogy Berliozt elütötte a villamos. Igaza lett. s a folyosó gumipadlóján egyre ritkábban hallatszottak a felcsernők óvatosan surranó léptei.folytatta Ivan az előadást -. és amint valaki találóan megjegyezte. és nézte az égen ívelő szivárványt. udvariasan kifaggatom. Meleg tejet ivott. Sztravinszkij nagyeszű ember. könnyen elhessegette magától ezt az emlékképet. mely ismét régi kékségében tündökölt. nem lehetett tudni. hogy Berlioznak le fogják vágni a fejét! Ezen csak érdemes izgulni! . ellenben félelmetesen hasonlított a konzultáns hangjához. A sátáni kandúr egészen megszelídült emlékeiben. édes kimerültségben feküdt. Az egyes fenyőfák akkurátusan rajzolódtak ki a feltisztult égre. és maga is elámult. az örök világosság fényeskedjék neki! A lapnak új szerkesztője lesz. Végeredményben édes mindegy. polgártársak . hol meg a sötét fenyves mögött fölkelő holdra. Ivan búbánata az injekció után nyomban oszladozni kezdett. miért kötözködtem aztán a Gribojedovban? . mágusra és professzorra? Miért is indítottam azt az idétlen hajszát gatyában.Nem is tudom. kell ennél érdekesebb? Ahelyett. megváltozik. mondhatom: a villamos elütött egy lapszerkesztőt! Attól még nem szűnik meg a folyóirat! Mit csináljunk? Az ember halandó. hogy azt az ostoba cirkuszt rendezem ott a Patriarsije Prudin. ehhez kétség sem fér. minden elmúlik. miért dúlt fel annyira. mély basszus hang. érdemes vele közelebbről megismerkedni. . ha szépen. A bánat láza lassan elcsöndesült.Nos tehát.Hülye! . Elvégre nem vagyok se komája. országos híresség. mikor a szivárvány szertefoszlott. az esteli levegő pedig enyhe és üde a zivatar után. a folyó is megnyugodott. Észre sem vette. él-e vagy hal. hogy kopasz és éktelenül bőbeszédű. helyükben a szabályzat szerint gyenge. s hol a mennyezetről szelíd fényt sugárzó ernyős lámpára nézett. Mit is tudtam róla? Semmit. rejtélyes konzultánsra. mi vagyok én ebben az esetben? . a levágott fej sem rémítette többé. Ha-Nocrival? Én meg ahelyett micsoda galibát kavartam! Nagy eset. amilyen volt. mennyire megváltozott az egész gondolatvilága.Nonono! . Nos. most már nyugodtan hevert az ágyon.Miről vitatkozunk itt. megrovóan valaki. és magában beszélgetett: . . voltaképpen miért is haragudtam meg annyira arra az üres fekete szemű. mi történt a továbbiakban Pilátussal meg a rabbal.

elmosolyodott.de nem félelmetesen. elefántlábon magasló pálmát látott maga előtt. egy szó.Furcsa: Ivan egy cseppet sem sértődött meg ezen a szón. és az erkélyen titokzatos alak jelent meg. és újra elbóbiskolt. inkább csak vidáman. felült az ágyon. és egy férfit pillantott meg az erkélyen. aki ujját ajkához szorítva.. pislogott a holdfényben. mint száz. amikor egyszer csak nesztelenül félretolódott az ablak rácsa. inkább csak kellemesen meglepődött. 84 .Cssss. és ujjával fenyegette Ivant. már-már hatalmába kerítette az álom. ezt súgja: . Kerülgette az álom. Ivan nem ijedt meg.. és megjelent a kandúr is .

és jelentette. s ő is megindult körbe-körbe. amelyre óriási autóduda volt fölszerelve. mert úgy tetszett. Amikor a gazdasági igazgató feje fölött kigyúlt és pislogni kezdett a szünet kezdetét jelző vörös lámpa. Ez a kellemetlen. Tíz órakor mégis erőt vett magán. mint a gazdasági igazgató. keskeny ajkát harapdálva. Végül nyolcévesforma. a „Kijárat” felirat az ajtók fölött kialudt.TIZENKETTEDIK FEJEZET A fekete mágia és leleplezése A Varietészínház színpadára lyukas sárga kalapos. Rimszkij tudta. koravén ábrázatú leányka jött ki a színpadra. mint a viharfelhő. amikor az első kerekük már-már lesiklott a deszkákról a zenészek fejére. Elkezdődött a szünet a műsor harmadik.és ez a különös . vörös körteorrú. a mélybe. és ekkor észrevette.Miért. és megtudakolni. Most trikóba. majd megfordult. mint odatelefonálni. Különös dolog: egy olyan gyakorlatias ember számára. Grigorij Danyilovics Rimszkij volt. mi történt vele. Egy foxtrott hangjára kört írt le. a trapézok pókhálójában. barátságos kurjantással üdvözölte. a kislány pedig komikus jeleket tülkölt autódudáján. Az épületet tapsvihar rázta meg. felállt. vajon miért? . és nem jött vissza! . attól fogva vidáman járt körbe a hátsó keréken. és fogadja a vendégszereplő művészt. ámde természetfölöttinek igazán nem mondható jelenség végképp fejbe kólintotta a gazdasági igazgatót. akit egy cseppet sem érdekelt a Giulli család bámulatos kerékpártechnikája. és arcán időnként ideges rángás vonaglott végig. és az első sorokban ülők felszisszentek. s komoran. leemelte a hallgatót.Rimszkij este tízig nem tudta magát rászánni erre. és begurította a színfalak mögé. és tanácstalanul felhúzta a vállát. hogy a telefonja nem működik. és ide-oda cikázott a felnőttek közt parányi kétkerekű biciklijén. Rimszkij idegesen összerezzent. hogy hátramenjen a színfalak mögé. bár ugyanakkor megkönnyebbülést is okozott: fölmentette őt a telefonálás kényszere alól. majd az egész kompánia feszült dobpergés közepette előregördült a színpad legszéléig. utolsó része előtt. kockás nadrágos. azonban . ahová Varenuha elindult. hogy az adminisztrátor hová megy. menet közben nagy ügyesen lecsavarta az első kereket.suttogta Rimszkij. lakkcipős emberke karikázott ki közönséges kétkerekű biciklin. aki fogadja. majd diadalmas kurjantást hallatott. hátrahőköltek. A kerékpárosok hangos „Hep!” felkiáltással leugrottak gépükről. az égszínkék függöny két oldalról leereszkedett. és meghajoltak. mint a nap. fehér golyóbisok gyúltak ki.. A hivatalsegéd jelentette. ezüstcsillagos szoknyácskába öltözött. amitől a kerékpár felágaskodott. hogy a külföldi artista megérkezett. Teljes magányban ült irodájában. nem lévén a színháznál más. hogy lába a levegőben kalimpált. Ám a biciklik pontosan abban a pillanatban álltak meg. kezével forgatta a pedált. magas fémárbocon. és a kupolában. Mikor a kis ember találkozott vele. belépett a hivatalsegéd. mind a hárman kerékpárostul belezuhannak a zenekari nyílásba. Lihogyejev rendkívüli eltűnését ugyanis Varenuha teljességgel előreláthatatlan eltűnése követte. és eltakarta a biciklistákat. Az egyetlen ember a színházban. hogy a színház valamennyi telefonja elromlott. de elindult. melynek tetejére nyeregülés volt erősítve. 85 . dús idomú szőke hölgy jelent meg egykerekű. a szőke nő csókot hintett a közönségnek.. mi sem lett volna egyszerűbb. és lábával lekapta keménykalapját. Most a hátsó keréken ment körbe. Egy ideig keringtek a színpadon.

A nagy öltözőbe a folyosóról, ahol már berregtek a jelzőcsengők, különféle ürügyekkel minduntalan be-bekandikáltak a kíváncsiskodók. Benn turbános, tarka köntösű bűvészek forgolódtak, egy fehér pulóveres műkorcsolyázó, egy fehérre púderezett arcú előadóművész meg a színházi fodrász. A külföldi híresség mindenkit megdöbbentett csodálatos szabású, elképesztően hosszú szárnyú frakkjával, meg azzal, hogy fekete félálarcban jelent meg. De még ennél is meglepőbb volt két kísérője: egy repedt cvikkeres pepita nyakigláb, meg egy hájas fekete kandúr, amely hátsó lábán lépett be az öltözőbe, és fesztelenül a kanapéra telepedett, az ernyőtlen, vakító öltözői lámpákra hunyorogva. Rimszkij mosolygást erőltetett arcára, amitől azonban csak mérgesen elfancsalodott, és meghajolt a mágus előtt, aki szótlanul ült a díványon a kandúr mellett. Kezet nem fogtak egymással. A fesztelen modorú pepita ellenben maga mutatkozott be a gazdasági igazgatónak, mint az „illető partnere és titkára”. Ez a körülmény ismét meglepetést, mégpedig kínos meglepetést okozott a gazdasági igazgatónak: a szerződésben ugyanis szó sem volt semmiféle partnerről vagy titkárról. Grigorij Danyilovics ridegen, kelletlenül érdeklődött a váratlanul becsöppent pepitától, hogy hol a művész fölszerelése. - A fölszerelésünk mindig velünk van, drágalátos, briliántos, aranyos igazgató urunk! Tessék nézni, ájn, cváj, dráj! - recsegte a pepita segédmágus, és göcsörtös ujjait megforgatva Rimszkij orra előtt, egyszer csak előrántotta a kandúr füléből Rimszkij aranyóráját láncostul, amely eddig mellényzsebében lapult, begombolt zakója alatt, s a gomblyukba gondosan befűzött lánccal odaerősítve. Rimszkij önkéntelenül a gyomrához kapott, a jelenlévők felkiáltottak ámulatukban, az ajtón bekukucskáló fodrász elismerően krákogott. - Az öné ez az óra? Tessék parancsolni - recsegte a pepita tolakodó mosollyal, és piszkos tenyerén átnyújtotta a hüledező Rimszkijnek tulajdonát. - Az ilyennel nem tanácsos villamoson utazni! - jegyezte meg halkan, elismerően az előadóművész. A kandúr azonban az óralopásnál sokkal meghökkentőbb dolgot cselekedett. Felállt a kanapéról, hátsó lábán odalépett a tükörasztalkához, mellső mancsával kivette a dugót a karaffból, vizet töltött a pohárba, ivott, visszatette a dugót a helyére, és a festéktörlő ronggyal kétfelé simította bajuszát. Ekkor már senki meg se pisszent, csak tátott szájjal nézték a jelenetet. - Príma!... - súgta a fodrász elragadtatva. Ekkor harmadszor is fölberregett a csengő, és a jelenlévők izgatottan, remeklésre várva, kiáramlottak az öltözőből. Egy perccel később a nézőtéren kialudtak a lámpák, a rivalda kigyúlt, vöröses visszfényt vetve a függöny aljára, és a függöny kivilágított résében borotvált arcú, gyerekesen vidám, kövérkés férfi jelent meg, gyűrött frakkban és nem egészen kifogástalan ingben. Zsorzs Bengalszkij volt, a közismert moszkvai konferanszié. - Hát, kedves barátaim... - kezdte Bengalszkij csecsemőmosolyával - most mindjárt színpadra lép... - Bengalszkij itt félbeszakította önmagát, és egészen más hanghordozással így folytatta: Amint látom, műsorunk harmadik részére a közönség megszaporodott. Itt van a fél város! A
86

minap találkoztam egy barátommal, azt mondom neki: „Miért nem jársz színházunkba? Tegnap este ott volt nálunk a fél város.” És tudják, kérem, mit felelt? „Én a város másik felében lakom.” - Bengalszkij szünetet tartott, mert azt várta, kirobban a nevetés, de mivel senki sem nevetett, folytatta: - Egyszóval, egy híres külföldi művészt fognak látni: maestro Woland fog önöknek feketemágia-bemutatót tartani. Mi persze valamennyien jól tudjuk - s itt Bengalszkij arcára bölcs mosolygás terült -, hogy feketemágia nem létezik, ez nem egyéb, mint babona, és maestro Woland nem egyéb, mint párját ritkítóan ügyes bűvész, ami ki is derül majd a szám legérdekesebb részében, vagyis ennek a bűvésztechnikának a leleplezésében; és mivel valamennyiünket egyformán érdekel a technika is, meg a leleplezése is, hát felkérjük Woland urat, kezdje meg előadását! Mondókája végeztével Bengalszkij összetette a két tenyerét, és hívogatóan intett vele a függöny résén át, mire a függöny halkan suhogva kettévált és felszaladt. A mágus megjelenése, nyurga segédjével meg a két lábon járó kandúrral, rendkívüli tetszést aratott. - Karosszéket - rendelkezett Woland halkan, és abban a pillanatban, nem tudni, honnét és hogyan, fotel jelent meg a színpadon, amelyben a mágus helyet foglalt. - Mondd csak, kedves Fagót - fordult most Woland a pepita fickóhoz, aki ezek szerint „Korovjov”-on kívül más névre is hallgatott -, nem találod, hogy Moszkva lakossága erősen megváltozott? - És letekintett a karosszék váratlan megjelenésétől megdöbbent, elcsöndesedett közönségre. - Igenis, Messire - válaszolta halkan Fagót-Korovjov. - Igazad van. A moszkvaiak határozottan megváltoztak... mármint külsőleg. Mint ahogy maga a város is... A ruházatukról nem érdemes beszélni, de mindenfelé megjelennek ezek a... hogy is mondják, egyszóval villamosok, automobilok... - Autóbuszok - egészítette ki Fagót tisztelettudóan. A közönség figyelmesen hallgatta a párbeszédet, abban a hiszemben, hogy ez valamiféle bűvészmutatvány előjátéka. A színfalak mögött színészek, díszletezőmunkások tolongtak egymás hegyén-hátán, s közöttük feltűnt Rimszkij halotthalvány ábrázata. Bengalszkij a színpad sarkában állt; arcára hovatovább kiült az értetlenség. Kissé felvonta szemöldökét, és a pillanatnyi csendet kihasználva, megszólalt: - A külföldi művész elragadtatását fejezi ki afölött, hogy Moszkva technikai szempontból mennyit fejlődött... Ugyancsak el van ragadtatva a moszkvaiaktól - és itt Bengalszkij rámosolygott előbb a mágusra, azután pedig a közönségre. Woland, Fagót és a kandúr mindhárman a konferanszié felé fordultak. - Valóban elragadtatásomat fejeztem volna ki? - kérdezte a mágus Fagóttól. - Ó, nem, Messire, semmiféle elragadtatást nem méltóztatott kifejezni - válaszolta emez. - Hát akkor mit beszél ez az ember? - Ez az ember hazudik! - jelentette ki jó hangosan a pepita segéd, hogy a színházban mindenki meghallotta, majd Bengalszkijhoz fordult: - Gratulálok, polgártárs, a jól sikerült hazugsághoz! A kakasülőről röhögcsélés hallatszott, Bengalszkij összerezzent, pislogott. A mágus pedig ekképpen folytatta:

87

- Engem azonban természetesen nem annyira az autóbusz, a telefon érdekel, meg a többi efféle... - Műszaki felszerelés - egészítette ki a pepita. - Úgy van, helyes, köszönöm szépen - mondta a mágus ünnepélyesen zengő basszus hangján ...hanem egy ennél sokkalta fontosabb kérdés: vajon belsőleg megváltoztak-e Moszkva lakosai? - Bizony, uram, ez a legfontosabb! - helyeselt a pepita. A színfalak mögött állók összenéztek, vállukat vonogatták. Bengalszkij egyre vörösebb lett, Rimszkij pedig egyre sápadtabb. Ekkor azonban ismét megszólalt a mágus, mintha megérezte volna riadalmukat: - De nagyon elbeszélgettük az időt, kedves Fagót; a közönség unatkozik. Mutass nekünk kezdetnek valami egészen egyszerűt. A terem megkönnyebbülten mocorgott. Fagót meg a kandúr a színpad két oldalára álltak, legelöl, a rivaldához. Fagót pattintott ujjával, s hetykén kurjantott: „...három, négy!” Azzal a levegőből egy pakli kártyát halászott elő, megkeverte, és szalagban odadobálta a kandúrnak. A kandúr elkapta, visszadobta. A kártyakígyó selymesen suhogott, Fagót eltátotta a száját, mint az operaénekes, és az egész paklit kártyánként elnyelte. Ezután a kandúr meghajolt, jobb hátsó lábával pukedlizve, és példátlan tapsorkánt kapott jutalmul. - Príma! Első osztályú! - kiáltoztak a színfalak mögött. Fagót pedig ujjával a közönségre bökött, és kijelentette: - Tisztelt polgártársak, a kártyapakli jelenleg a hetedik sorban Parcsevszkij polgártárs zsebében található, egy háromrubeles bankó meg egy bírósági idézés között, mely utóbbi arról szól, hogy Zelkovaja polgártársnőnek gyermektartási díjat kell hogy fizessen. A földszinten ülők mozgolódtak, nyakukat nyújtogatták, felugráltak, végül egy férfi, akit valóban Parcsevszkijnak hívtak, az ámulattól rákvörösen csakugyan előhúzta tárcájából a kártyapaklit, és felmutatta a levegőbe, nem tudván, mit kezdjen vele. - Tartsa meg emlékül! - kiáltotta Fagót. - Nemhiába mondta tegnap vacsora közben, hogy ha nincs póker, elviselhetetlen volna az élet Moszkvában. - Ócska trükk! - szólt le valaki az erkélyről. - Az a földszinti néző is hozzájuk tartozik. - Azt hiszi? - ordította Fagót, és felfelé pislogott az erkélyre. - Akkor kegyed is mihozzánk tartozik, mert a pakli jelenleg a kegyed zsebében van. A kakasülőn mozgolódás támadt, és valaki örvendezve felkiáltott: - Igaz! Ott van! Ehun, ni... Megállj csak! Hiszen ez pénz! A földszinten ülők felkapták a fejüket. A kakasülőn egy elképedt polgártárs hivatalos bankbeli szalaggal átkötött paksamétát talált a zsebében, s a keresztkötésen ez a felirat: „Egyezer rubel.” Szomszédai izgatottan hajoltak fölébe, ő meg kétkedve kaparászta a papírszalagot, próbálta megállapítani, vajon igaziak-e a tízesek, vagy a varázsló csinálmányai. - Istenuccse, valódi pénz! Állami - hangzottak a kakasülőről az ujjongó kiáltások. - Nem játszanánk mi is egy ilyen paklival? - kérdezte mókásan egy kövér úr a földszint közepe tájáról.

88

- Avec plaisir! Örömest! - válaszolta Fagót. - De miért csak önnel? Valamennyien részt vesznek a játékban! Tessék felfelé nézni! - rendelkezett. Kezében pisztoly villant, vezényszó hangzott el: - Egy! Kettő! - A pisztoly csöve fölfelé irányult. - Három! - és a pisztoly megvillant, dörrent, és a kupolából, a trapézok közül fehér bankók kezdtek záporozni a közönségre. Keringve pörögtek, a légáramlás félresodorta őket, jutott belőlük az erkélyre, a kakasülőre, a zenekarba, a színpadra is. Néhány másodperc múlva az egyre sűrűsbödő pénzeső elérte a földszintet, és a közönség kapkodni kezdte. Száz meg száz kéz emelkedett a magasba, a nézők a színpadi fény felé tartották a bankókat, keresztülnéztek rajtuk, és meglátták a valódi, hiteles vízjegyet. A cédulák szaga sem hagyott semmi kétséget: a frissen nyomott bankó semmihez sem hasonlítható, elbűvölően édes szaga volt! A színház nézőterén előbb a jókedv, később egyre fokozódó döbbenet lett úrrá. „Pénz, pénz!” - hangzott mindenfelől, álmélkodó felkiáltások váltakoztak harsogó nevetéssel. Némelyek már a zsöllyék alatt kotorásztak, négykézláb kúsztak a sorok közt. Sokan felálltak az ülésre, úgy kapdostak a szeszélyesen röpködő cédulák után. Az ügyeletes rendőrök egyre jobban hüledeztek, a színészek, artisták önfeledten kitódultak a színfalak mögül. A karzaton valaki felkiáltott: - Mit kapkodsz? Ez az enyém, énhozzám szállt! És egy másik hang ráfelelt: - Ne tolakodj, majd adok én neked! És máris nyakleves csattant. Abban a pillanatban rendőrsisak jelent meg odafenn, s valakit kivittek a karzatról. Az izgalom nőttön-nőtt, ki tudja, mi történt volna, ha Fagót hirtelen a levegőbe nem fúj, s ezzel el nem állítja a pénzesőt. Két fiatalember derűs, sokatmondó pillantást váltott, azzal felállt, és egyenesen a büfébe sietett. Lárma, zsibongás töltötte be a termet, a nézők szeme lázasan csillogott. Valóban nem lehet tudni, mindez hová vezetett volna, ha Bengalszkij össze nem szedi minden erejét, s közbe nem lép. Nyugalmat erőltetve magára, szokása szerint összedörzsölte két kezét, és megszólalt, amilyen hangosan csak a torkán kifért: - Nos, tisztelt közönség, most, ugyebár, a tömeghipnózis nevezetű jelenség kiemelkedő példájának voltunk tanúi. Tisztán tudományos kísérlet ez, ugyebár, mi sem bizonyíthatja jobban, hogy semmiféle csoda és mágia nem létezik. Kérjük most fel maestro Wolandot, hogy leplezze le előttünk ezt a kísérletet, és nyomban látni fogjuk, tisztelt közönség, amint ezek az állítólagos bankók eltűnnek... éppoly hirtelen, mint ahogy megjelentek. És tapsra verte össze tenyerét, de ezzel teljesen magára maradt; arcán ezenközben magabiztos mosoly játszadozott, ám tekintetében nyoma sem volt ennek a biztonságnak, inkább könyörgés fejeződött ki benne. A közönségnek nem tetszett Bengalszkij konferansza. A közönség hallgatott, és ezt a hallgatást a pepita Fagót törte meg: - Ez pediglen a hazugságnak nevezett jelenség kiemelkedő példája volt, tisztelt nagyérdemű közönség! - jelentette ki éles, mekegő tenorján. - A pénz valódi. - Bravó! - dörmögte egy mély basszus hang valahol a kakasülőn.
89

- Bosszant engem ez az alak - folytatta Fagót, Bengalszkijra mutatva. - Mindenbe beleüti az orrát, amihez semmi köze, hazug locsogásával zavarja a szeánszot. Mit csináljunk vele? - Szedjük le a fejét! - ajánlotta valaki a kakasülőről. - Hogyan tetszik mondani? - figyelt föl Fagót az orcátlan javaslatra. - Szedjük le a fejét? Pompás ötlet! Behemót! - szólt oda a kandúrnak. - Lépj akcióba! Ájn, cváj, dráj! És ekkor hihetetlen dolog történt. A fekete kandúr szőre felborzolódott, nagyot nyávogott, azután összehúzta magát, és mint a párduc, egyetlen ugrással Bengalszkij mellén termett, onnét a fejére ugrott. Fújtatva, morogva belekapaszkodott erős mancsával a konferanszié gyér hajzatába, és hangos miákolással, két csavarintással letépte fejét vastag nyakáról. A színházban jelenlévő két és fél ezer ember egyszerre ordított fel. A széttépett nyaki artériákból vastag sugárban szökött fel a vér, elöntötte a konferanszié frakkját, fehér ingmellét. A fejetlen test ügyetlenül kaszált lábával, aztán leült a földre. A teremben hisztériás női sikoltozás hallatszott. Behemót, a kandúr, átnyújtotta a fejet Fagótnak, az a hajánál fogva fölemelte, és megmutatta a közönségnek, miközben a fej kétségbeesetten ordítozott: - Orvost! Hívjanak orvost! - Fogsz-e még szamárságokat fecsegni? - kérdezte tőle Fagót szigorúan, fenyegetően. - Nem, soha többé! - nyöszörgött a fej. - Az istenért, ne kínozzák tovább! - sikoltott fel az egyik páholyból egy női hang, a lármát túlszárnyalva. A mágus feléje fordult. - Tehát bocsássunk meg neki, polgártársak? - kérdezte a közönségtől. - Igen, igen, bocsássanak meg neki! - válaszoltak eleinte külön-külön hallható, főleg női hangok, majd egyetlen kórussá olvadtak össze a férfihangokkal. - Mit parancsol, Messire? - kérdezte Fagót az álarcostól. - Elvégre az ember csak ember marad - tűnődött az álarcos fennhangon. - Szeretik a pénzt, de hát ez mindig is így volt... Az emberiség szereti a pénzt, akármiből van is: bőrből, papírból, bronzból vagy aranyból... Könnyelműek persze, de olykor az irgalom is megszólal a szívükben, egyszóval: emberek, nagyjából csak olyanok, mint azelőtt, meg a lakáskérdés is elrontotta őket... eh mit, tegye vissza a fejét! - rendelkezett végül erélyesen. A kandúr gondosan célzott, visszaültette a fejet a nyakra, és a fej pontosan odailleszkedett a régi helyére, mintha mi sem történt volna. És ami a legfurcsább: még a forradás sem látszott utána. Aztán Behemót a mancsával megtörölgette Bengalszkij ingét, frakkját, s a vérnyomok eltűntek. Fagót talpra állította a konferansziét, egy köteg tízrubelest nyomott a zsebébe, és lekísérte a színpadról a következő búcsúszavakkal: - Kinn tágasabb, idebenn meg vidámabban vagyunk maga nélkül! A konferanszié bambán tekintett körül, tántorogva indult kifelé, de csak a tűzoltó posztjáig jutott el, ott rosszul lett, és sírva felkiáltott: - A fejem, a fejem!... Többen odaugrottak hozzá, köztük Rimszkij is. A konferanszié zokogott, valami után kapdosott a kezével a levegőben, és ezt motyogta: - Adják vissza a fejemet... a fejemet! Odaadom a lakásomat, mindent, csak a fejemet adják vissza!
90

annyira lenyűgözte mindaz. Chanel Numéro cinq. Narcisse noir. nyissunk női divatüzletet! A színpad padlójára perzsaszőnyeg terült. hogy a mágus az ócska karosszékével egyetemben eltűnt a színpadról. a tükrök közt üvegszekrények. hogy ott újabb csodák vannak folyamatban. miután eltávolította a szerencsétlen konferansziét.Ne kéressék magukat! Semmi ceremónia! A közönség felbolydult. ha nem csúfítja el egy fura cikcakkos forradás a nyakán.49 kisestélyi. Fagót vigyorogva elmagyarázta.Guerlain.Tessék parancsolni! . Behemót. . Fagót. ismét másik üvegszekrényben a női cipők légiói. fekete estélyi ruhájában mindenképp szemrevaló teremtés lett volna. s a vitrinekben az álmélkodó nézők a legkülönbözőbb színű és fazonú párizsi modelleket pillanthatták meg. A leány kissé érdes. Ugyanez vonatkozik a retikülökre. és tapasztalta. amilyenekben a szájrúzst árulják. ékköves . cipőt a vadonatúj párizsi modellekre.Guerlain. kétoldalt zöldes fénycsövekkel megvilágítva. amilyeneket az ajtónyitogató portás szokott végezni. nagyestélyi. Narcisse noir .Köszöntjük az első kuncsaftot. antilopmeg selyemretikülök kínálkoztak. raccsolva kántált valami érthetetlen szöveget. Végül a földszint tizedik sorában felállt egy barna hajú fiatal nő. Mitsouko. atlaszból. A kandúr pukedlizett a hátsó lábával. 91 . Bengalszkijt megpróbálták lefektetni az öltözőben a kanapéra. fekete. koktélruha. hogy fölmenjen a színpadra. meg vésett. amit Fagót időközben a színpadon művelt. bőrből. asszonyom! 49 Guerlain.A portás orvosért szaladt. sárga.helyeselt Fagót. párizsi topánkákra. . pántos.mindenféle fajta. és az oldalsó járaton át fölment a színpadra. a kandúr hajlongott. karosszéket a hölgynek! Kezdjük a cipővel. honnét. de kellemes hangon.. antilopból valók. hosszúkás. a vörös hajú leány sorra nyitogatta az üvegszekrényeket: . amely azonban a földszinten ülő hölgyek arcáról ítélve rendkívül csábító lehetett: . dühöngött. Rimszkij visszasietett a színpadra.invitálta Fagót a közönségbeli hölgyeket. de a közönség ezt észre sem vette. piperecikkekre is. . mintha azt mondaná. és különben is fütyül az egészre. A cipők közt parfümös üvegecskék. bőr-. elindult.. fehér. Chanel Numéro cinq. Mikor elvitték a szerencsétlent. vagy már valamivel előbb . a közönséghez fordult: . Másik vitrinben száz meg száz női kalap jelent meg. de egyelőre senki sem szánta rá magát. Kocsit kellett hívni. tollas és tollatlan. francia parfümcég. s mellső mancsával ezenközben olyasforma mozdulatokat végzett a levegőben. hogy ez az unalmas fráter eltakarodott innét. hogy a cég teljesen ingyen cseréli át a régi női ruhát. a másik három francia parfümnév.Most. szalagos és szalagtalan. aranyozott tokocskák. de csapkodott. Otthonosan mosolyogva állt meg az üvegszekrény előtt. hatalmas tükrök jelentek meg. Az ördög tudja. egy vörös hajú leányzó is került oda. Ezalatt történt-e. Fagót sürgött-forgott.Bravó! .elég az hozzá. és olyan mosollyal. hogy neki ugyan mindegy. Mitsouko.

A barna nő leült a fotelba, és Fagót nyomban egy halom cipőt borított elébe a szőnyegre. A nő levetette a jobb cipőjét, felpróbált egy orgonalila topánkát, próbálgatta a szőnyegen, a sarkát nézegette. - Nem fog szorítani? - kérdezte aggodalmaskodva. - Ugyan kérem! - méltatlankodott Fagót, a kandúr pedig felháborodva nyávogott. - Akkor ezt kérem, moszjő - mondta a barna nő önérzetesen, és felhúzta a bal lábára is az új cipőt. A régi cipőjét hátradobták a színfalak mögé, s ő maga is csakhamar oda távozott a vörös hajú leányzó kíséretében. Fagót követte, néhány modellruhát vállára vetve. A kandúr is ott fontoskodott körülöttük, még centimétert is akasztott a nyakába, hogy jobban imponáljon. Egy perc is alig telt bele, és a függöny mögül kijött a bátor barna nő, olyan toalettben, hogy a zsöllyesorokon halk morajlás futott végig. A nő, aki bámulatosan megszépült, odaállt a tükör elé, megvonogatta födetlen vállát, megigazította haját tarkóján, és erre-arra hajladozott abbeli igyekezetében, hogy hátulról is meglássa magát. - A cég arra kéri, fogadja el ezt tőlünk emlékül - mondta Fagót, és bársonybéléses dobozban egy üveg parfümöt nyújtott át a nőnek. - Merci - vetette oda a nő fölényesen, és levonult a színpadról. Útjában a nézők felugráltak a helyükről, és megtapogatták a dobozt. Ezzel aztán megtört a jég. A nők mindenfelől elözönlötték a színpadot. Az általános hangzavarban, izgatott, élénk nevetgélésben, lelkendezésben egyetlen férfihang alkotott disszonanciát: „Nem engedem!” - s válaszul női hang csattant fel: „Zsarnok, kispolgár! Nem tűröm, hogy az utamba álljon!” A nők rendre eltűntek a függöny mögött, otthagyták régi ruhájukat, és talpig újba öltözve jöttek elő. Az aranyozott lábú taburetteken sorban ültek a hölgyek, új cipőbe bújtatott lábukkal toppantva a perzsaszőnyegen. Fagót térdelve működött a fém cipőhúzóval, a kandúr cipő- meg retikülhalmazok alatt roskadozva szaladgált ide-oda a vitrinek meg a taburettek között, a sebhelyes nyakú leány hol eltűnt, hol előtűnt; végül már csak franciául csacsogott, s az volt a bámulatos, hogy a nők valamennyien fél szóból is megértették, még azok is, akik egy árva szót sem tudtak franciául. Közfeltűnést keltett egy férfi, aki szintén odafurakodott a színpadra. Felesége influenzás magyarázta -, s ezért kéri, küldjenek neki is valamit. Igazolásául annak, hogy valóban nős, hajlandó felmutatni személyi igazolványát. A figyelmes férj megjelenését óriási hahota fogadta. Fagót harsogva kijelentette, hogy bízik benne, mint saját magában, eltekint a személyi igazolvány felmutatásától, és átnyújtott a férfinak két pár selyemharisnyát, amihez a kandúr a maga jószántából még hozzátett egy szájrúzst. Megkésett nők siettek fel a színpadra, és özönlöttek lefelé a boldog megajándékozottak, báli ruhában, sárkánymintás pizsamában, angol kosztümben, hetykén fél szemre vágott kis kalapokban. Fagót ekkor kijelentette, hogy az idő előrehaladta miatt a boltot pontosan egy perc múlva bezárják. Ekkor elképzelhetetlen zűrzavar támadt odafenn. A nők sebtében, felpróbálatlanul kapkodták össze a cipőket. Egyikük beviharzott a függöny mögé, ledobta kosztümjét, és belebújt az első ruhadarabba, ami a keze ügyébe akadt - egy óriási virágcsokorral mintázott selyempongyolába; azonfelül sikerült még két üveg parfümöt is zsákmányolnia. Még egy perc, és újabb pisztolylövés dörrent, a tükrök eltűntek, a vitrineket, taburetteket elnyelte a föld; szőnyeg, függöny kámforrá vált. Utoljára a régi ruhák, ócska cipők óriási halma tűnt el, a színpad megint tisztán, üresen, csupaszon tátongott.
92

Ekkor új szereplő avatkozott bele az események folyásába. A kettes számú páholyból megszólalt egy érces, kellemes, rendkívül erélyes bariton: - Mégis kívánatos lenne, művész elvtárs, hogy haladéktalanul leleplezze a nézők előtt bűvészmutatványai technikáját, kiváltképpen a tízes bankók trükkjét. Kívánatos lenne továbbá a konferanszié visszahívása, mert a közönség aggódik miatta. A bariton nem kisebb személyiség volt, mint Arkagyij Apollonovics Szemplejarov, aki mint a Moszkvai Színházak Akusztikai Bizottságának elnöke, díszvendégként nézte végig az előadást. Két hölgy társaságában ült a páholyban; az egyik hölgy már alaposan benne volt a korban, divatos, drága ruhát viselt, a másik, csinos fiatal nő, sokkal egyszerűbben volt öltözve. A előbbi, amint csakhamar kiderült, Arkagyij Apollonovics hitvese volt, a fiatalabbik pedig távoli rokona, szépreményű fiatal színésznő, aki Szaratovból érkezett Moszkvába, és Szemplejarovéknál lakott. - Pardon! - szabadkozott Fagót. - Bocsánatot kérek, itt nincs mit leleplezni. Minden világos. - Nem, nem, már engedje meg, kérem! A leleplezés okvetlenül szükséges. Anélkül az ön valóban ragyogó számai rossz szájízt hagynak maguk után. A közönség követeli a leleplezést. A pimasz kókler Szemplejarov szavába vágott: - A közönség, amint látom, semmit nem követel. Ámde tekintetbe veszem az ön óhaját, nagyra becsült Arkagyij Apollonovics, és kívánságára végrehajtom a leleplezést. Evégre azonban engedjen meg még egy rövidke mutatványt! - Hogyne, miért ne - válaszolta Arkagyij Apollonovics leereszkedően. - Csak legyen benne leleplezés. - Ó, hogyne, föltétlenül, parancsára! Nos tehát, legyen szabad megkérdeznem: hol töltötte a tegnapi estét, Arkagyij Apollonovics? Arkagyij Apollonovics arca elváltozott, sőt feltűnően elkomorult erre a tárgyhoz nem tartozó, tapintatlan kérdésre. Hitvese válaszolt helyette, rendkívül fölényesen: - Arkagyij Apollonovics tegnap este az Akusztikai Bizottság ülésén vett részt. De igazán nem értem, mi köze ennek a mágiához! - Az ám, asszonyom! - bólintott Fagót. - Nem csodálom, hogy nem érti. Az ülést illetően azonban tévedni méltóztatik. Arkagyij Apollonovics autón odament ugyan az ülésre, amely mellesleg tegnapra egyáltalán nem is volt kitűzve, de sofőrjét az Akusztikai Bizottság Csisztije Prudin lévő székháza előtt (a terem feszült csendben hallgatta a közléseket) elbocsátotta, maga pedig autóbuszra ült, és elment a Jelohovszkaja utcába Milica Andrejevna Pokobatykóhoz, a Faluszínház művésznőjéhez, akinél csaknem négy kellemes órát töltött. - Juj! - kiáltott fel valaki részvevően a síri csendben. Arkagyij Apollonovics fiatal nőrokona pedig hirtelen felkacagott, fenyegető, mély hangon. - Mindent értek! - kiáltott fel. - Már régóta gyanítok valami effélét. Most már tudom, miért az a tehetségtelen nőszemély kapta meg Lujza szerepét!50

50

Most már tudom, miért az a tehetségtelen nőszemély kapta meg Lujza szerepét - Friedrich Schiller (1759-1805) német költő Ármány és szerelem c. színművének hősnőjéről, Lujza Millerről van szó. 93

Azzal meglendítette karját, és rövid lila napernyőjével kupán vágta Arkagyij Apollonovicsot. Az álnok Fagót, más néven Korovjov, pedig elkiáltotta magát: - Íme, nagyérdemű közönség, egyik szép példája a leleplezésnek, amelyet Arkagyij Apollonovics oly kitartóan követelt! - Hogy merted megütni Arkagyij Apollonovicsot, te bestia! - rivallt rá a kis rokonra a hitves, felpattant helyéről, és fenyegetően kihúzta debella termetét. A fiatal rokonlány ajkát újabb kurta, sátáni kacaj hagyta el. - Éppen én - hahotázott -, éppen én ne merném megütni? - És a kis napernyő másodszor is nagyot csattant Arkagyij Apollonovics koponyáján. - Rendőrség! Fogják meg! - rikácsolta Szemplejarovné asszony olyan félelmetes hangon, hogy a nézőkben elhűlt a vér. Ekkor a kandúr a rivaldához ugrott, és az egész színházban tisztán hallhatóan, emberi hangon elkiáltotta magát: - Az előadásnak vége! Maestro! A búcsúindulót! A félőrült karmester, aki jóformán maga se tudta, mit csinál, a levegőbe lendítette pálcáját, és a zenekar rázendített a... nem, nem zendített rá, nem is játszotta, nem is harsogta, hanem inkább - a kandúr hangját utánozva - elnyávogta a furcsa indulót, amely egyáltalában nem is hasonlított semmiféle indulóra. Némelyeknek úgy rémlett, hogy valamikor a délszaki csillagok alatt, egy zenés kávéházban hallották már ennek az úgynevezett indulónak a félig érthetetlen, hevenyészett, de vakmerő szövegét: Őméltósága jobb szerette a baromfit, mint a barmokat, s ezért pártfogásba vette a legcsini-csinosabb tyúkokat! Ám az is meglehet, hogy ilyen szöveg nem is volt, hanem másik szöveg tartozott ahhoz a dallamhoz, még ennél is illetlenebb. Nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy a Varietészínházban olyanforma zűrzavar támadt, amilyen a Bábel tornyának51 építésekor keletkezhetett. Szemplejarov páholyához odasietett a rendőrség, a kíváncsiskodók felmásztak a korlátra, ádáz röhögés, kiabálás támadt, amelyet túlharsogott a zenekarban összeverődő cintányérok zöreje. A színpad pedig egyszer csak kiürült, a csaló Fagót és Behemót, a gonosz kandúr kámforrá váltak, szertefoszlottak a levegőben, mint ahogy már előbb eltűnt a mágus is fakult huzatú karosszékében.

51

Bábel tornya - az az építmény, amelyet a Biblia szerint az emberek azért kezdtek építeni, hogy bebizonyítsák Istenéhez hasonló hatalmukat, a torony építését azonban a bábeli nyelvzavar miatt nem fejezhették be. 94

TIZENHARMADIK FEJEZET A hős megjelenik Az ismeretlen tehát ujjával megfenyegette Ivant, és ezt suttogta: - Csss... Ivan lelógatta lábát az ágyról, felült és kinézett. Az erkélyről harmincnyolc év körüli férfi tekintett befelé óvatosan; borotvált arca volt, hegyes orra, riadt szeme, sötét hajának egy tincse becsüngött homlokába. Mikor meggyőződött róla, hogy Ivan egyedül van, még egy percig óvatosan fülelt kifelé, majd nekibátorodott, és belépett a szobába. Ivan ekkor észrevette, hogy a titokzatos látogató kórházi gúnyát visel: pizsamát, papucsot, s vállára vetve vörhenyes háziköntöst. Cinkosan odahunyorított Ivannak, kulcscsomóját zsebébe rejtette, suttogva megkérdezte: Szabad leülnöm? - És Ivan bólintására a karosszékbe telepedett. - Hogy jutott be ide? - kérdezte Ivan, az idegen szikár mutatóujja intésének engedelmeskedve, ugyancsak súgva. - Hisz az erkélyrácsok lakatra vannak zárva! - A rács le van ugyan zárva - erősítette meg a vendég -, de Praszkovja Fjodorovna amilyen aranyos, éppolyan szórakozott. Egy hónappal ezelőtt elcsentem tőle ezt a kulcscsomót, és azóta kijárok az erkélyre, amely az egész emeleten végighúzódik; ilyenformán olykor módomban van meglátogatni egyik-másik szomszédomat. - Ha ki tud menni az erkélyre, már meg is lóghat innét. Vagy nagyon magas? - érdeklődött Ivan. - Nem - válaszolta a vendég határozottan. - Nem azért nem szökhetek meg innét, mert nagyon magas, hanem mert nincs hová mennem. - Rövid hallgatás után megkérdezte: - Tehát üldögéljünk? - Üldögéljünk - felelte Ivan, a jövevény feltűnően nyugtalan barna szemébe tekintve. - Jó... - bólintott az ismeretlen, majd hirtelen aggódva megtudakolta: - Remélem, nem dühöngő? Mert tetszik tudni, én nem bírom elviselni a lármát, erőszakot, vitát meg más efféle zűrzavart. A legjobban utálom a kiabálást, akár düh, akár szenvedés vagy bármi más okozza. Nyugtasson meg, kérem: csakugyan nem dühöngő? - Tegnap este az étteremben összevertem egy illetőnek a pofáját - vallotta meg férfias nyíltsággal a lelkileg megváltozott költő. - Az ok? - kérdezte szigorúan a vendég. - Hát... meg kell vallanom, nem volt rá okom - válaszolta Ivan némileg zavartan. - Szemtelenség - rótta meg a vendég a költőt, és hozzátette: - Azonkívül miért fejezi ki magát ilyen csúnyán: „összevertem a pofáját”...? Elvégre nincs eldöntve, hogy az embernek igazából mije van, pofája-e vagy arca. Talán mégis inkább arca... És azt összeverni... Nem, hát ilyesmit soha többé ne tegyen. Miután ilyenformán megleckéztette Ivant, a vendég megkérdezte: - Foglalkozása? - Költő - vallotta meg Ivan kelletlenül. A vendég elcsüggedt. - Hajjaj, nekem aztán nincs szerencsém! - sóhajtott fel, de csakhamar észbe kapott, elnézést kért, s megkérdezte: - Szabad a nevét?
95

- Hontalan. - Hm, hm - hümmögte a vendég, homlokát komor redőkbe vonva. - Önnek nem tetszenek a verseim? - érdeklődött Ivan. - Nagyon nem tetszenek. - Mit olvasott tőlem? - Egy árva sorát sem olvastam! - kiáltott fel idegesen a látogató. - Akkor honnét tudja, hogy nem tetszik, amit írtam? - Ugyan, hát nem elég az, amit a többiektől olvastam? - legyintett a jövevény. - Egyébként, tudja mit? Elhiszem becsületszavára. Mondja meg maga: jók a versei? - Rémesek! - válaszolta Ivan hirtelen támadt bátorsággal, őszintén. - Ne írjon többet! - kérte a vendég szinte könyörögve. - Ígérem és fogadom, nem írok többet! - jelentette ki Ivan ünnepélyesen. A fogadalmat kézszorítással is megerősítették; ekkor azonban halk léptek, emberi hangok szüremlettek be a folyosóról. - Csss! - pisszegett a vendég, azzal kipenderült az erkélyre, és bezárta maga mögött a rácsot. Praszkovja Fjodorovna nyitott be a szobába; megkérdezte, Ivan hogy érzi magát, sötétben kíván-e aludni vagy lámpafényben. Ivan megkérte, hagyja égve a lámpát, és a felcsernő jó éjt kívánva eltávozott. Amikor minden elcsöndesedett, a vendég visszajött. Suttogva közölte Ivannal, hogy a száztizenkilencesbe új beteget hoztak, egy vörös képű, kövér embert, aki folyton holmi valutáról motyog, amit a szellőzőnyílásba dugtak, és esküdözik, hogy náluk, a Szadovaján, a gonosz űzi játékait. - Puskint szidja, ahogy a torkán kifér, és folyton azt kiabálja: „Kuroleszov, hogy volt; hogy volt!” - folytatta a látogató, idegesen remegve. - Különben hagyjuk ezt - tette hozzá, amikor kissé megnyugodott, és ismét Ivanhoz fordult, az előbbi beszélgetést folytatva: - Egyszóval, miért került ide? - Ponczius Pilátus miatt - felelte Ivan, tekintetét komoran a padlóra szegezve. - Tessék? - kiáltott fel hangosan a látogató, minden óvatosságról megfeledkezve, majd ijedten a szája elé kapta a kezét. - Félelmetes koincidencia!52 Mondja el, kérem, könyörögve kérem, hogyan történt? Ivanban, maga sem tudta, miért, bizalom ébredt az ismeretlen iránt. Eleinte félénken, akadozva, majd hovatovább nekibátorodva elbeszélte, mi történt előző nap a Patriarsije Prudin. És a titokzatos kulcstolvaj személyében Ivan végre hálás közönségre lelt! Nem tekintette Ivant elmebajosnak, rendkívüli érdeklődést tanúsított elbeszélése iránt, sőt érdeklődése lassacskán elragadtatássá hevült, s egyre-másra félbeszakította Ivant lelkes felkiáltásaival: - Folytassa, folytassa, kérem! Ne hagyjon ki semmit, az isten szerelmére! Ivan nem is hagyott ki semmit, neki is jobban esett úgy elmondani, s így lassacskán eljutott addig a pillanatig, amikor Ponczius Pilátus vérvörös bélésű fehér köpenyében kilépett az oszlopcsarnokba.

52

Koincidencia - egybeesés. 96

A vendég ekkor összetette két kezét. Szövegét Goethe drámai költeménye nyomán Barbier és Carré írta. . Itt kuksol az elmeklinikán. Furcsa.kérdezte Ivan.Csak azt az egyet sajnálom. 97 .Tegnap a Patriarsije Prudin a sátánnal találkozott. Ráfizetett. az író! Folytassa. miért...Mindjárt gondoltam. Roppantul mulatott a viteldíjat fizető kandúron. csodálkozom Berliozon! Maga persze még tapasztalatlan fiatalember . és lángoló arccal valamit motyogott holmi szanatóriumi beutalásról.Vitathatatlanul . a két különböző szeme. mintha imádkozna. Nem lett volna szabad olyan fesztelenül. .hisz ezt meg is ígérte -. bocsánatot kérek. és éppen maga! Maga nyilván az első kárvallottak között volt. mondhatom! Ivan elképedve hallgatott.Lehetetlen! Hiszen az nem létezik! . de azért határtalanul meg volt döbbenve.Szerencsétlen költő! De maga az oka mindennek. ha nem csalódom. nyomatékosan kijelentette: ..Ugyan. de ő.Megmondom . maga.Mihelyt leírta a külsejét . és ezt suttogta: .Előre tudtam! Ó... hogy mondhat ilyet. 53 Faust . arca elborult. s kérdéssel válaszolt kérdésére: . a kritikus volt Berlioz helyében.Nem fog rohamot kapni? Elvégre mi itt mind megbízhatatlanok vagyunk. hogy nem inkább Latunszkij. ahogyan leírta. A vendég a szeme közé nézett. sőt pimaszul viselkednie ezzel az illetővel. .kiáltotta azután magánkívül. guggolva és ugrándozva eljátszotta a kandúrt. hogy nincsen ördög. vagy Msztyiszlav Lavrovics. jaltai utazásról. Bocsásson meg. hogy kihez volt szerencséje tegnap este. amint hallottam. . A látogató részvevően vállára tette kezét: . a felismerhetetlenségig megváltozott.Nem. Ivan ezután beszámolt a Gribojedovban történtekről. Ivan nem kapott rohamot .fogadkozott Ivan.Charles Gounod (1818-1893) francia zeneszerző ötfelvonásos operája. . hogy viszonylag ilyen olcsón megúszta. a szemöldöke.. aranyom.. Komolyan mondom. én mindent előre tudtam! Berlioz tragikus halálának leírására a látogató szemében gyűlölet lobbant fel. . kérem! . nem lesz injekció meg más efféle galiba? . eléggé műveletlen? . mégiscsak olvasott életében egyet-mást! És annak a professzornak a legelső szavai minden kételyemet eloszlatták. amikor Ivan. előadása sikerén felbuzdulva..Hát így kerültem ide . de halkan.a vendég bocsánatot kért a szóért -. amint bajsza mellett feltartja a tízkopejkást. ugyebár.. hogy kereken kimondom.De hát ki az az illető voltaképpen? . ki tudja. Lehetetlenség rá nem ismerni. És mégis hálásnak kell lennie. édes barátom! Egyébként. öklét rázva izgalmában. s a következő érthetetlen megjegyzést fűzte hozzá: .hagyta rá Ivan. már sejtettem..De mondja meg végre: ki az illető? . Nem kell orvost hívni.fejezte be lemondóan. éktelen zavarba jött.. és tagoltan.folytatta a látogató -. hiszen még a megjelenése is. maga talán még a Faust53 című operát se hallotta? Ivan. nem! . búnak eresztette fejét.. aztán arról papol. göcögött a hangtalan nevetéstől. mint látjuk. aki.kezdte a vendég.

csakugyan villásreggelizett Kantnál. tudniillik Ponczius Pilátusért.. . hogy megpróbálja.jelentette ki rendkívül szigorúan. melyre sárga selyemmel nagy „M” betű volt hímezve. Felejtsük el. A mindenségit. majd súgva közölte: .És ő is a felhők között utat törő éjszakai égitest felé fordította arcát.Nekem nincs többé nevem . A látogató szája sarkában keserű vonás jelent meg. az illető.tette hozzá titokzatosan. kételkedve is. . A találkozás annyira megrendítette magát. . A látogató arca elsötétült. Ő nemcsak művelt. aztán köntöse zsebéből zsíros. mert valószínűleg hajlama volt erre.Nézze. amit mondott.54 hogy bebizonyítsa mester voltát.Maga is őrült. mennyire sajnálom. előbb profilban.tette hozzá. hogy még Sztravinszkij. 98 . a régi.. nem győzök csodálkozni rajta. aki igazán zseniális pszichiáter. megvetően.Én Mester vagyok! . ugye? (Ivan bólintott. hogy Woland még nála agyafúrtabbaknak is képes port hinteni a szemébe. De az.Maga író? .Maga már megpróbálta.Tudniillik regényt írtam róla. csakugyan járt Pilátusnál. én ugyanazért ülök itt. amiért maga. én is az vagyok.Tessék?! . öklét rázta. mennyi bajt csinálhat. hogy nem én találkoztam vele. piszkos fekete sapkát vett elő. Még tavaly. mire jutott! . búsan nézett maga elé. .kiáltott fel Ivan: ezúttal ő szegte meg a csendet. csak nagy sokára szólalt meg: .Nézzünk szembe az igazsággal. esküszöm. hogy az elméje meghibbant. 54 En face .No persze. és szemrehányóan mutatott a zárt ajtóra.Saját kezűleg hímezte . és nézze meg. teljesen még ki nem ölt Ivan.válaszolta a furcsa vendég komoran. minek is tagadnánk. ha bizonytalanul. Mentségére persze meg kell mondanom. .elölről. aztán en face. . Csakhogy ez annyira hihetetlen. hanem maga! Bár az egész megégett. kétségtelenül valóban megtörtént. Koldus vagyok. olvasott.válaszolta gunyorosan a látogató.. értem! A névjegyén is „W”-t láttam. . mint minden egyébről az életben. . hanem nagyon ravasz is volt. Riadtan körülnézett. bármi áron.Lemondtam a nevemről.Jó ideig hallgatott. és mindent elborított a hamu. . hát így vagyunk! . Fejére tette a sapkát.kérdezte Ivan érdeklődve. végül mégis megszólalt: .) Igen. El kell fogni. nem gondolja? ütötte fel a fejét az új Ivanban. akármilyen megbízható. mivelhogy egyebem nincsen. persze.. Másnak se tanácsolom.. s a rácson át az égen úszó holdra bámult.És miért akart vele találkozni? A vendég sokáig hímezett-hámozott. mert pórul jár.Mi a neve? . De Berlioz! Ismétlem.Csitt! Halkabban! Ivan a homlokára csapott: . szemben.Akkor tehát valóban járhatott Ponczius Pilátusnál? Hiszen akkor is élt már! Engem meg a bolondok közé csuknak! . most pedig Moszkvában garázdálkodik.De hát itt még ördög tudja. Hajjaj. furcsa dolog ez. akivel találkozott. majd így válaszolt: . . így mindjárt érthető. még ő sem hitt magának. . s megmutatta magát Ivannak.Értem. . Megvizsgálta. ezért a találkozásért odaadtam volna Praszkovja Fjodorovna kulcscsomóját.

.Ez volt az aranykor! .tette hozzá büszke nyomatékkal.álmélkodott Ivan irigyen. Múzeumi állását otthagyta. Az Arbaton volt egy remek vendéglő. .A látogató szeme most kerekre tágult.Milyen nyelvből? .A nyitott ablaknál ültem a második.. de szemközt.. hogy regényem utolsó fél mondata ez lesz: „Ponczius Pilátus lovag.. ott van-e még. ennek megfelelő gyönyörű öltönyben feszítettem. hársfa. tavaly tavasszal. Judea ötödik helytartója. ismerőse is kevés. . amit az újság közöl! A kötvényt a múzeumban kaptam . és én már tudtam. felmondta szobáját a Mjasznyickaján.Így állt a dívány.fűzte hozzá magyarázatul. . németül. hogy nem: egyszer csak nyert százezer rubelt.kérte Ivan tapintatosan. franciául. amellett fordított. előszobával. vérvörös bélés! Értem! . . .Angolul.. Százezer rubel hatalmas összeg.. majd megmagyarázta: .Öt nyelven tudok az anyanyelvemen kívül .erősítette meg az érdeklődve figyelő Ivan. a kettő közt asztalka.vetette közbe Ivan. És akkor.. .Akkor beszéljen legalább valamit a regényéről . a holdra 99 .Pocsék egy odú volt! . ami túltett a százezer rubeles nyereményen is. istenem! Télen csak nagy ritkán tűntek fel ablakom előtt a csikorgó hóban fekete emberi lábak.Fehér köpeny. az ablaknál könyvek. . csak egy kályha..Teljesen különálló kis lakás.. Miután megnyerte a főnyereményt..dörmögte. és a poros ablaküvegen át megpillantottam az eleinte még kopár. Kályhámban örökké lángolt a tűz! Egyszer csak kitavaszodott. . alig néhány lépésnyire: orgonasövény. két évvel azelőtt még az egyik moszkvai múzeumban dolgozott. pedig az igazán nagy pénz! . nem tudom.suttogta csillogó szemmel. latinul és görögül. Szóval náluk bérelt két szobát.. emitt meg a kis íróasztal..válaszolta a látogató. szemben vele egy másik dívány.kezdte a látogató.Képzettsége szerint történész. és nekiült regényt írni Ponczius Pilátusról. az óriási nagy volt. juhar! Istenem. a fekete sapkás a következőket cselekedte: vásárolt egy csomó könyvet.suttogta a fekete sapkás vendég -.. utóbb kizöldülő.” Mi sem természetesebb: sétálni is jártam. És hogy. lombosodó orgonabokrokat. csupa-csupa könyv.kérdezte Ivan. rokona egyáltalában nem volt. az előszobában még mosdó is volt! .. .Ez egypár emberből álló csibész banda. Az első szobában pedig. hogyan.folytatta a látogató. s kezével mérve mutatta: . rajta csinos éjjeliszekrény-lámpa. .De még mennyire . amikor a szennyeskosár aljából előkotrom a kötvényt.Úgy van! Pilátusom szélsebesen vágtatott a befejezés felé. .Képzelheti megdöbbenésemet . meghúzta magát Moszkvában. . és semmi más. egy kis kertes ház alagsorában. No meg egy kicsit olaszul is. kik ezek az építőmesterek? . Nagyszerűen berendezett kis lakás volt! És hogy illatozott az orgona! Pihekönnyűnek éreztem a fejemet a kimerültségtől. .. picike szobámban ... és megnézem: ugyanaz a szám van rajta. tizennégy négyzetméter. Pilátusom már a vége felé járt.kérdezte a vendég Ivantól. amely ki tudja.Ejha! . történt valami.Tudja. . életem folyása is eléggé érdekesen alakult . .A történész egyedül élt.. Bár ami azt illeti.Az ablakaim közvetlenül az aszfaltozott járda fölött nyíltak. ... Néha egy-egy olcsóbb vendéglőben ebédeltem.Szívesen.és az Arbat egyik mellékutcájában egy építőmesternél bérbe vett. . .

. . de azután fölvettem a csokrot.Egyáltalán nem szereti a virágot? Hangja ellenségesen csengett. Amint kimondtam. szóval. hogy én egész életemben csak ezt a nőt szerettem! Különös. eltűnik.Tetszenek önnek a virágaim? Pontosan emlékszem. szó sincs róla! . ő szólalt meg elsőnek: .. nem is annyira a szépsége. ő a másikon. minek hívják. Gyötrődtem. nem? Most persze azt fogja mondani. mert a nő bocsánatkérő mosollyal a csatornanyílásba dobta a virágait. fertelmes sárga virágot. finn tőr csaphat le így az emberre! Ő különben később azt állította.Nem. Igen. és ott visszanézett. egészen váratlanul rádöbbentem. ő pedig elmegy. Némán haladtunk a girbegurba. sárga virágot vitt! Baljós szín! A Tverszkajáról befordult egy mellékutcába. amikor még nem is ismertük.A szerelem úgy termett ott közöttünk. zengő.. . aztán a nő kivette a kezemből a virágot. sivár kis utcán.A rózsát szeretem. . fene tudja. csak énrám nézett riadtan. Mellette mentem. Megdöbbentett.. amit senki sem vett észre! A sárga jelnek engedelmeskedve én is befordultam a mellékutcába. igyekeztem lépést tartani vele. és az úttestre hajította. kérem! És a vendég folytatta: .És nagyon kérem. Kissé meghökkentem. Így haladtunk egy ideig szótlanul... szinte talán fájdalmasan. de egy cseppet sem voltam zavarban. ne hagyjon ki semmit. Valami ronda. . de ő csak engem látott.. de néha meg-megszakadó.Folytassa. esküszöm. követtem. Rajtunk kívül teremtett lélek sem volt abban az utcában. ezek után fekete kesztyűs kezét átfűzte karomon. ó. és így mentünk tovább. 100 . a nő meglepetten nézett rám. csak nem az ilyet .. máris megsajnáltam... majd sürgősen hozzátette: .. hogy nem így történt. aztán megkérdezte: . mert mi már réges-régen szerettük egymást. visszhang kél a szűk kis utcában. inkább a szeméből áradó rendkívüli magányosság.ismételte a látogató. soha többé nem látom. nem tudok kinyögni egyetlen szót sem. izé.sürgette Ivan. én meg azzal a. mikor ő még egy másik férfival élt.A folytatást maga is kitalálhatja. és hogy. okvetlenül meg kell szólítanom.kiáltott fel Ivan. és akármilyen ostobának tetszik is: úgy rémlett.válaszoltam. És akkor. visszaverődik a mocskos sárga falakról..A nő sárga virágot vitt a kezében.Igen. és attól fogva én vittem tovább. Gyorsan átmentem hozzá a másik járdára. ezer meg ezer ember sétált a Tverszkaján.Hát milyet szeret? .tekintve suttogva folytatta: . és akkor egyszerre. és határozottan így válaszoltam: . Villám.. Meglepetten nézett rám. legalábbis én úgy éreztem. hogy bolond vagyok. mert úgy éreztem. a legkisebb részletet se! . . sose láttuk egymást. ugye? Nohát. . de tavasszal mindig az jelenik meg elsőnek Moszkvában.Folytassa . És a sárga virág élesen elütött fekete tavaszikabátjától. milyen hangja volt: olyan mély. s azután mégiscsak folytatta: . én az egyik oldalon. hogy nem. a nő mosolyogva eltolta magától.Dehogynem szeretem.Nem. és odanyújtottam neki. Ismeri a Tverszkaját. és megsebzett mindkettőnket. és attól féltem. képzelje.Váratlan könnyet törölt ki szeméből köntöse jobb ujjával. mint ahogy a gyilkos pattan elő a föld alól a szűk sikátorban.Folytassam? .

a szívem már szünet nélkül hevesen dobogott.. sáros csizma jelenik meg: a köszörűs.Házas volt? . a Moszkva folyó partjára. Várakozásom abban nyilvánult. csaknem egészen nesztelenül az ablakom elé nem értek.Igen. az ablak előtt.. Ki a csudának kell köszörűs a mi házunkban? Mit köszörülne. Megtudta. vagy Manyecskával. no. hogyan. csíkos ruhában járt. mintha előző nap hagytuk volna abba. a kis kályhát. Varenykával.. nem túlzok.. oly üres.hebegte a vendég. most meg úgy tetszett. a mutató tizenkettőre állt. Amint Ivan a továbbiakban megtudta: a Mester és az ismeretlen nő olyan erősen megszerették egymást. amely minden félórában üt. . egyszóval nem emlékszem rá. ha azt mondom.Persze. miféle kést? Érdekes: mielőtt vele találkoztam. Ivan szinte már maga előtt látta a két szobát az úrilak alagsorában. a második ablaknál megállt. hogy ide-oda rakosgattam a tárgyakat az asztalon. Látta a kopott mahagóni bútort.. rajta az órát. . a Moszkva folyó partján. először is kötényt kötött maga elé. Másnapra találkozót beszéltünk meg ugyanott. Tíz perccel a megbeszélt időpont előtt az ablakhoz ültem. A májusi nap sugárzott reánk. hogy a Mester és titkos felesége már kapcsolatuk legelső napjaiban felismerték. melynek alagsorában tanyáztam. hogy hogyan töltötték a szerelmesek napjaikat. ezt már egy órával később pontosan tudtam.. Úgy beszélgettünk. Amikor az asszony megérkezett. És az a nő hamarosan a titkos feleségem lett. alig járt valaki a kis udvarunkba..És ki az az asszony? . tízszer éltem át.amelyre a szegény beteg. olyan 101 .. . erre meg mernék esküdni. és a keskeny kis előszobában.. nem kattan-e a régi kis rácsos kapu. Néha megtréfált. Aztán amikor eljött az idő. miért. Ő csak egyszer egy nap lépett be a kiskapun. hogy elválaszthatatlanok lettek. A hajdanvolt úrilakban. Azt is megtudta vendége elbeszéléséből. hisz azért csettintek. ahol mindig alkonyat tanyázott a sövény meg az orgona miatt. és ha ez nem történik meg. megdobban a szívem. Kapcsolatunkról senki sem tudott. minek is hívták.... A vendég egy kézmozdulattal jelezte. és folytatta elbeszélését. magunk se tudtuk..tudakolta Ivan.. de az ezzel kapcsolatos szívdobogást.. és találkoztunk. mintha sok-sok éve ismernők egymást. sivár volt az élete. hogy jár hozzám valaki.Hát azzal a. akkor megmérgezte volna magát. hogy én végre rátaláljak. Kattan a kiskapu. amíg a fémcsatos. sem ismerősei nem sejtettek semmit. a Kreml falához érkeztünk. de a nevét nem tudták.. mindaddig.kérdezte Hontalan. roppantul lenyűgözte ez a szerelmi história. szóval a múzeumból. azért indult el aznap a sárga virágcsokorral a karjában. Azzal a. az egész város oda igyekszik. és én már szaladtam ajtót nyitni. és képzelje. Én abban a pillanatban odaugrottam. és ujjával csettintett. de már reggeltől fogva vártam. Sem a férje.. a szerelem mindkettőnket megsebzett. s cipője orrával megkocogtatta az üveget. miért sem. látták persze. a mosdókagyló mellett .. a festett padlótól a kormos mennyezetig érő könyvespolcokat. . fekete antiloppántos cipellők kopogás nélkül. Minden délután eljött hozzám. amikor. hogy ezt soha senkinek sem fogja elárulni. Az asszony azt mondta.. noha nem szoktam esküdözni. és ők ketten egymásnak vannak teremtve. és fülelni kezdtem. hogy a Tverszkaja sarkán maga a sors vezette őket egymás felé. az arcom szintjén. az íróasztalt. de a cipellő eltűnt. . tudták. az ablakot elsötétítő fekete selyemszoknya eltűnt.Kivel? . nem. mégiscsak Varenykával.

Kérdéseket intézett hozzám. csak azt firtatta. és mi fán termettem.büszke volt -. hogy efelől ő egymaga nem dönthet. és váltig állította. mióta írok. ki vagyok. és addig miért nem hallottak rólam. Augusztusban elkészült a kézirat. . ez Lapsonnyikova.suttogta a holdas erkélyről betévedt látogató. És akkor elérkezett az óra. és még vihogott is hozzá. mert nem merte félbeszakítani a Mester zaklatott beszámolóját. dicsőséget jósolt barátjának. . Türelmetlenül várta a regény megígért utolsó szavait Judea ötödik helytartójáról. fennhangon. rettenetesen rám ijesztett! . akkor varrta ezt a sapkát. amelyek kiváltképp tetszettek neki. és ki kellett lépni az életbe. iszonyattal gondolok rá vissza . a szerkesztőségi titkárnő! . hogy ilyen különös témáról írjak regényt. hegyes körmű. Mikor a zivataros évad véget ért. valamint Msztyiszlav Lavrovics írónak. amelyet látogatója olyan felháborodással ecsetelt. finom ujjait hajába mélyesztve. és a sárga „M” betűs. hogy a szerkesztő! Úgy nézett rám. hogy a Mestert katasztrófa érte. a vázában megjelentek a várva várt rózsák. de még ma is. lecsüggesztette fejét. hajlandó-e közölni regényemet vagy sem. és amikor elolvasta. dallamosan ismételgetett egyes mondatokat. néha már féltékeny voltam a regényemre .súgta a Mester ünnepélyesen. bátorította. elöntéssel fenyegetve kisded menedéküket. és törölgette a sok-sok könyv porlepte gerincét. 102 . valahogy kancsalul. aki öt példányban lemásolta. hogy ebben a regényben az ő élete van megírva. és életem ezzel véget ért . A regényemről egy szót se szólt. mintha zavarban volna. és beköszöntött a forró nyár.Kezemben a kézirattal kiléptem az életbe.rebegte Ivan alig hallhatóan. Az asszony. végül azt felelte. végül azt a. Elbeszélése attól fogva már kissé összefüggéstelenné vált. Néha a könyvespolc előtt állt vagy guggolt. mindkettejük kedvencei. A szerkesztő hebegett-habogott. Ok nélkül gyűrögette a kézirat szélét. órákig olvasta a kéziratot. és egy ismeretlen gépírónőhöz került. villásreggelit készített. amikor mindennek vége. . . nézetem szerint.Ahá.Megijesztett engem az az ember. teljesen hülye kérdést szegezte nekem. siralmas kis fekete sapka sokáig bóklászott ideoda. csak annyit lehetett megérteni. A májusi záporok idején. Megkért. s a regény az asszonyt is valósággal magába nyelte. és azt betálalta az első szobába. mintha dagadt volna az ábrázatom.suttogta a Mester. a faasztalon meggyújtotta a petróleumfőzőt. Két hét múlva odamentem. aki magát Mesternek nevezte. Az. mikor a vaksi ablakok előtt zúgva áradt be a kapu alá a víz. az orrára kancsalított a sok hazudozástól. A kis odút kacagás töltötte be. kinn a kertben a fák eső után lerázták magukról törött fehér gallyacskáikat.Ki? . művemmel meg kell ismerkednie a szerkesztőbizottság többi tagjának is. és egy nő fogadott. akinek a két szeme befelé. akkor kezdte Mesternek szólítani. Végül már nem álltam tovább. s életem összeomlott. kezét égnek emelve.mosolygott Ivan: jól ismerte azt a világot. . a szerelmesek begyújtottak a kályhába. és krumplit sütöttek. A krumpli gőzölgött. hogy ki adta az ötletet. . név szerint Latunszkij és Ariman kritikusoknak. és krákogott.Ki? Hát a szerkesztő! Hisz mondom.Szavamra. Hírt. fekete héja bepiszkította ujjaikat. amelyeknek szerintem nem volt semmi értelmük. nézzek fel hozzájuk két hét múlva. midőn el kellett hagyni a titkos menedéket. lázasan dolgozott regényén. és kereken megkérdeztem. az ovális asztalra.Akkor kerültem bele az irodalom világába.

Egyébként most gyakrabban voltunk távol egymástól.De a maga nevét.legyintett a vendég Ivan szavaira. Sóbálvánnyá meredtem ettől a soha nem hallott szótól: „pilátuskodás”. hogy észre sem vettem szerelmesem érkezését (az ajtót nyitva felejtettem): egyszer csak ott állt előttem. bizalmatlan. hogy Latunszkij cikke ezt a címet viselte: Az óhit harcosa. hogy a folyóirat két évre el van látva anyaggal. Mondhatom. . mégpedig kemény ököllel a pilátuskodásra. ó. énnekem nincs többé nevem . a regényem címlapjára hulló vörös rózsaszirmokra meg a barátnőm szemére. és a tűzbe bámultunk. .Nos tehát.Ismétlem. és mindenkinél kedvesebb lett számomra. amely szerint Ivan új ismerőse. külsőleg ördög tudja.. és remegett. kihasználva a szerkesztő nemtörődömségét és tudatlanságát. ázott újságok. aki Mesternek nevezte magát. Másnap egy másik lapban. Ebben két cikk jelent meg. aztán belenéztem a harmadik újságba. azt elfelejtettem. 103 . Msztyiszlav Lavrovics aláírásával. a másik „N. és mi csak ültünk a szőnyegen a kályha előtt. újabb cikk jelent meg. Én pedig sajátságos hangulatba estem.Sivár. meglehetősen mocskos. képzelje csak.legyintett a vendég. attól a titkárnőtől visszakaptam a kéziratomat. aki harcra tüzelte. öklével az asztalt verve. Úgy belemélyedtem a rólam szóló cikk olvasásába. ilyen körülmények között a szívemhez férkőzött egy nem remélt.„nem aktuális”. emlékszem arra az átkozott mellékletre . Szeme villámokat szórt. az egyik Latunszkij tollából. megpróbálta becsempészni a sajtóba Jézus Krisztus apológiáját. Ariman és Lavrovics művei enyhe tréfának hatottak Latunszkij írásához képest. azután pedig. A további zavaros mondatokból Ivan kihámozta. hogy megmérgezi Latunszkijt. Szerelmesem rászokott. Valamit motyogott arról. gyanakvó. alig két héttel később egy másik lapban napvilágot látott Ariman kritikus cikke „Az ellenség orvtámadása” címen. hirtelen felbukkanó. én nehezen barátkozom. E. keze jéghideg volt. A látogató elbeszélése egyre kuszább lett.. Suttogva bizonygatta. Elég. a szemére jól emlékszem. de nem szólt semmit. hogy egy másik szerkesztő terjedelmes részletet leközölt ennek az embernek a regényéből. meg hogy hány helyen kilincselt még.Nem is erről van szó. Legelőször a nyakamba borult. . Igen. igen. . és arra az alávaló szenteskedőre. tudja. pedig. egyáltalán nem hibáztatja. hogy az asszonyt. kétségbeesés és csüggedés honolt az alagsori menedékben. több tennivaló nem volt. Ivan zavartan köhécselt.” betűkkel szignálva. A regény elkészült.mormolta a Mester. gondosan ügyelve rá. halántékát dörzsölgetve. . egyre több kimondatlan sejlett mögötte. És. és két ujjával egy újságlap körvonalait rajzolta a levegőbe. és összecsókolt. Mint elmondotta. hogy tekintetünk a világért se találkozzék. . különc természetem van: tartózkodó vagyok az emberekkel. aki megpróbálta Jézus Krisztust becsempészni (megint ez a fertelmes szó!) a szovjet sajtóba. mint már annyiszor életemben. közölte velem. amelyben a szerző mindenkit felhív: sújtsunk le.ahogy kifejezte magát . hogy ferde pászmákban esett az eső. fátyolos hangon kijelentette. Váratlanul barátra tettem szert.Emlékszem. viharvert állapotban. hagyjuk ezt.dünnyögte a vendég.Könnyen meglehet . . regényem közlése ezek szerint . hogy sétálni menjen. a legkevésbé sem! .Igen.Á. emlékszem arra a cikkre! .csapott a homlokára Ivan. Igen. kezében vizes esernyő.Mire is emlékszem még ezután? . . Lapsonnyikova. kihez hasonlító valaki. ha annyit közlök. örömtelen napok sora következett. igen..

míg fel nem olvastam neki regényemet az első sortól az utolsóig. a szomszédban lakik egy hasonló típusú odúban. én csak annyit mondhatok. szerelmesem sem volt odahaza. Barátnőm sehogy sem szenvedhette. Igen hízelgően nyilatkozott munkámról.. lefogyott. a lelke nem tartogat meglepetéseket számunkra. és egyre a bocsánatomat kérte.. hogy ebben az emberben van valami rendkívül visszataszító. De minél jobban szaporodott számuk. Megtudtam. és hiányzik. Nos hát Alojzij lelke (elfelejtettem megemlíteni. hogy a napokban elmegyek. Ha például nem értettem meg valamelyik újságcikk lényegét. és tudtam. Ő azonban kijelentette. miért nem adták ki a regényt. emlékszem. tegyek közzé egy részletet a regényemből. és én a vitát elkerülendő (noha valami azt súgta bennem. egyre ritkábban mosolygott. Mindegyre úgy rémlett. de látta. be-belátogatott hozzám. hogy rátapint a lényegre. 104 . Én a védelmére keltem. De sose hívott el magához. mintha csak a jelenlétében hangzottak volna el. és odaadtam neki. hogy az ablakon át (holott csukva volt) valamilyen szörny a nagyonnagyon hosszú jéghideg csápjaival bemászik a szobámba. Szerelmesem is erősen megváltozott (a szörnyről persze nem szóltam neki. hogy nem fogok elutazni). Attól fogva lámpafénynél aludtam. és nem tudtam szabadulni ettől a benyomásomtól. Ugyanígy eligazított az élet fontos jelenségeiben és kérdéseiben. Annyira megtetszett. Ezeknek a cikkeknek minden sorából. képzelje. Makacsul kitartott emellett. A második stádium is a csodálkozás állapota volt. nem ellenkeztem vele.kérdezte meglepetten. Azután pedig. és utazzam délre. ahogy jónak látod. Elővettem az összes pénzemet. Igen. Határozottan leszögezte: ez a fejezet szóba se jöhet. Ezenkívül világosan kifejtette. megígértem. amiért arra biztatott. De ez még nem minden. Addig nem nyugodott. Újságírónak mondta magát.Miért adsz ilyen sokat? . Mire szerelmem azt mondta: . Az a rémkép gyötört. és meghökkentő pontossággal idézte a szerkesztő észrevételeit. Meglepett szenvedélyes érdeklődése az irodalom iránt. maga akarja megváltani jegyemet. mint száz. hogy egyedülálló ember. hogy még ma is néha eszembe jut. mint ő. amiknek semmi közük sem volt a regényemhez. szánjam rá erre az utazásra. Elnevettem magam. ami a százezerből megmaradt. és bizonyosan soha nem is találok hozzá hasonlót. magabiztos hangjuk ellenére. fenyegető. amit mondani akarnának. hagyjak ott csapot-papot. körülbelül tízezer rubelt. elérkezett a harmadik stádium: a félelem. Továbbra is rendre jöttek a cikkek. a Fekete-tengerre. amikor eloltottam a lámpát. Később gyakrabban eljött. hanem egészen más dolgoktól. szép. egyenest az építőmester házigazdámhoz tart. hogy ez a legcsekélyebb erőfeszítésébe se kerül. annál inkább változott az én lelkiállapotom. Többek között féltem a sötétségtől. hogy valami kínoz).Ebben az istenverte periódusban. képzelje. hogy ha egy ember belső világa. és látszott. Az elsőkön még nevettem. Értse meg: nem a cikkektől féltem. Annak előtte sehol se kerültem össze olyan nagy tudású emberrel. kivált elalváskor. valami nagy bizonytalanságot véltem kiérezni. hogy új ismerősömet Alojzij Mogaricsnak hívták) tartogatott meglepetéseket. aztán kijött a kertbe. megsápadt. és éppen ezért olyan dühösek. egyszer csak benyit az az ember a kiskapun. azzal volt valami dolga.Tégy úgy. Alojzij a szó szoros értelmében abban a percben megmagyarázta. hogy kényelmetlen ott neki és a többi. Egy szó. Unszolt. hogy a cikkek szerzői nem azt mondják. . pszichikailag megbetegedtem. kellemes őszi nap volt. valami hamisat. de hát voltaképp mi is vonzott hozzá? Úgy áll a dolog. akkor személye érdektelen. és igen gyorsan összebarátkoztunk.

A hamu időnként erősebbnek bizonyult nálam. rohanni akartam valahová. hogy beteg vagyok. Mikor a fahasábok ropogni kezdtek. Összeszedtem annyi erőt. Zsebórám éjjel két órát mutatott.. szerelmem pedig a díványra rogyott. A kályhában lobogott a tűz. Csak akkor tűntek el. és begyújtottam. egyenesen az üvegből. mondván. nem gyújtottam lámpát. Ez alkonyatkor történt. fojtogatta a tüzet. És akkor megtörtént a végső. ordítottam. a fogalmazványt és valamennyi másolatot. ami még megmaradt a kéziratomból. végül is megsemmisült. fuldokló zokogásban tört ki.Érezd meg. és égetni kezdtem. építőmester házigazdámhoz.. hogy lángra lobbanjon. Gyorsan eltapostam a tüzet. Felugrottam. és hozzám simult vizes orcájával. szívesebben meghalna. 105 . Elővettem a fiókból regényem kéziratát. a legalul fekvő papirosköteget.. villanyt gyújtottam. Kinyitottam az ajtaját. és szaladtam ajtót nyitni. Szívem nagyot dobbant.Ki az? És egy hang. kihúztam belőle a dugót. és nyakalni kezdtem az italt. s puszta kezével gyorsan kirántotta a kályhából azt. találtam egy flaskó fehér bort. hogy nem szaladtam fel az építőmesterhez. Csak ennyit bírtam kinyögni: . és ő meghajlik a kényszerűség előtt.Hangom elfúlt.Én vagyok. a lapok feltartóztathatatlanul sárgultak ugyan alulról felfelé haladva. gyere. hogy a hőség az arcomba lehelt. hogy félek a tolvajoktól.Valami affélét válaszoltam. és regényem bármily szívósan is ellenállt. Szerelmem elvállalta. de várnak rá. ázott hajával.. összevissza csókolt. és halkan kiszóltam: . alig bírtam meggyújtani a lámpát. Az előszobában ledobta vizes kabátját. úgy szaggattam széjjel a füzeteket. és arra kértem. Ekkor halk kaparászást hallottam az ablakon. Küszködtem magammal. valakihez. valamicskét megkönnyebbültem. Úgy rémlett. Mihelyt beengedtem. te?. Előző este gyengélkedve feküdtem le. mintsem hogy engem ilyen állapotban magamra hagyjon. hogy a szörny ott van a szobámban. Rettegésem ettől kissé alábbhagyott. hogy a kályhához vonszoltam magamat. és beléptünk az első szobába. most betegen ébredtem. Kisiettem az előszobába.. de megküzdöttem vele.. Szerelmem elment. . akár a felső lakásba. a biztosítólánccal. és a kaparóvassal piszkáltam. Én lefeküdtem a díványra. és én megfúlok benne. Másnap újra eljön. az ablakot verte az eső. Az alagsorból téglából rakott lépcsőfokok vezettek fel az ajtóhoz.. hogy boldogultam a kulccsal. gyere! De nem jött senki. Gyere. zilált. Azt sem tudtam. és görcsös. elárasztja szobámat. Remegő kézzel tapogatóztam a sötétben. lesiettünk a lépcsőn. A körmöm is beletört. Arra ébredtem. de azért itt-ott mégis előbukkantak rajtuk a szavak. az ő hangja válaszolt: . Ez borzasztóan fáradságos munka. Már nem voltam ura önmagamnak. amikor a lapok már egészen megszenesedtek. Szerelmem halkan felsikoltott.. hanem visszamentem a kályhámhoz. táskájába tette a pénzt. ne féljek semmitől. elutazásomig őrizze magánál a pénzemet. egy októberi napon. mert a teleírt kéziratpapír nehezen ég. mint a tintában. kezemet égette. Ismerős szavak tűntek szemem elé. Bedobáltam a tűzbe az utolsó füzetet is. Egész testében reszketett. Botladozva szaladtam fel a lépcsőn. és a kályhaajtó halkan kopogott a forróságtól. karomba omlott. lecsillapodtam legalább annyira. az őszi éjszaka benyomja az ablaküveget. és én a piszkavassal dühömben szétvertem a zsarátnokot.Te. és ezt suttogtam: . beraktam a fahasábok közé. és elaludtam. mint a tébolyult. addig is kérve kér. A szoba megtelt füsttel.

és ebben a fénypászmában egy hajfürt. . Megkönnyebbült. átölelt. Hiszen sohasem bántott. Csss! . miért? De én meggyógyítlak.mormolta. . nyakamba borult.Nyugtalan. Bort kért. hogy a százhúszas szobába is lakó érkezett.Elkísérnélek. de az éj valóban nyugtalan volt. hogy velem együtt a vesztedbe rohanj! . szegény drágám . egészen.Miért tetted ezt. és közölte. hogy melyik. a látogató visszatért. Akarod? Válaszolj. Hogy tehettél ilyet? Láttam füsttől és könnytől bedagadt szemét. nem akarom.Ezek voltak utolsó szavai az életemben. de nincs erőm egyedül hazajönni. de aztán megnyugodtak. és egészen közelről a szemembe nézett. meggyógyítlak .mondta szegényke. megmondom. Kinn a folyosón halk kerekek gördültek.vágott hirtelen önnön szavába.Csak ez. a gyárban tűz ütött ki. beteg vagy .mondtam neki.Lám. amit elmondott. és visszajövök hozzád. ... . Holnap reggelre itt vagyok. amire még emlékszem az életemből. jaj.Ne félj. Behoztak valakit. a legelső mondat kivételével: 106 .. az elszántságot sugárzó szeme. hogy tele van tetterővel. Itt maradnék nálad most mindjárt. a sapkája. Ivan és látogatója meghökkenve elhallgattak egy időre. már nem emlékszem rá. A látogató már szóra nyitotta a száját. hogy mást szeretek. Jaj. s utána már nyugodtabban szólalt meg: . . holdas éjszaka van ma. Amikor elcsöndesedett. aki állhatatosan könyörög. hogy egyedül csak Ivan hallotta. és így szólt: . éreztem.Meggyógyítlak.Igen. Hirtelen elhívták hazulról. kisimítani a megpörkölődött lapokat. még valamit mormolt. Reggelre itt vagyok. Egy fejezet volt a regény közepéből. megszólaltam: .. így fizetünk a hazugságainkért! Nem akarok többé hazugságban élni. miért nem tartottam magamnál egy példányt?! Fogát csikorgatta dühében.kérdezte. vállamra borulva. Holnap reggel mindent megvallok neki. igen. Énvelem baj lesz.Csak ez az oka? . megmentlek. hogy éjszaka szöktem meg tőle. . amit nem értettem. Rémeket látok. És félek. s kezében a fehér papírtekercsre. átkötötte madzaggal. és fölemelte mutatóujját. és újra fölvették az elbeszélés félbeszakadt fonalát.Gyűlöltem ezt a regényt. És emlékszem még fekete sziluettjére a külső ajtó küszöbén. valaki felsírt vagy felkiáltott.Szegénykém. Beteg vagyok. hogy adják vissza a fejét.. örökre. .. hiszen talán nem is akarod! . aztán papirosba csomagolta. és a vendég olyan halkan duruzsolt Ivan fülébe. . Nem akarom.Majd emlékezetből újra megírod. ivott. hogy ezt megtedd. Minden mozdulata arra vallott. hogy a férjemnek örökre az maradjon emlékében. Az utolsó. és úrrá lett felindulásán.. Már alig néhány óra. És elbújt az erkélyen. Szerelmem szép rendesen egymásra rakosgatta a lapokat.Nem engedem.Amikor kissé elcsöndesedett. félek. hogy hideg keze a homlokomat simogatja. .. Aztán keményen összeszorította ajkát. .Akkor hát együtt rohanunk a vesztünkbe. De nemsokára hazajön. a folyosón továbbra is hangok hallatszottak. és felállt. de nem akarom ezt így csinálni. az egy fénypászma az előszobámból. és nekiállt összeszedni.

. Egy elmebeteg?. És tudja. .s a látogató szelíden elrévedt az éjszaka sötétjébe -.biztatta Ivan félszegen. fagyos csikorgásukat. gyötrő emlékeivel küszködve. igazán nem rossz! Nem szabad nagyra törő terveket szőni. s gyalogszerrel elindultam ide a városon át.. messziről láttam is ezeket a fénnyel bélelt jeges skatulyákat. január derekán ugyanebben a kabátban. a bolondokházából kapna levelet. Helyesebben elveszítettem azt a régi képességemet. amit hallgatója a fülébe gyónt. . talán nem is a legszebbik részét. amelyen már gombok sem voltak. Különben azt remélem. hogy visszavezet az életbe. Ivan kimondhatatlan részvétet érzett a szegény ember iránt. odamentem a sofőrhöz. Mikor a neszek odakinn elcsöndesedtek. valósággal megtébolyított. elfüggönyözött ablakaimat.. Ha írnék neki . Őrültség! Ahogy kiértem a házak közül. megijedtem tőle. hogy a félelem hatalmába kerítette testem minden porcikáját. hogy a bal lábamon megfagytak a lábujjaim. hogy szerelmesem elment. drága barátom! Egész életére boldogtalanná tegyem őt? Erre nem vagyok képes! Ivan nem tudott mit válaszolni erre. . együtt szenvedett látogatójával.Sztravinszkij néha fogadkozik. én például körül akartam utazni a földgolyót. úgy látom. Megjegyzem. féltem a villamostól is! Bizony. Ivant szemlátomást felzaklatta. és képzelje: megesett rajtam a szíve.. látni nem láttam semmit. ebben az egész épületben nincs rosszabb az én betegségemnél.Negyedórával azután.. vigasztalni akar. amit hallottam.Nos tehát. és akár a kutya. dideregve megálltam kicsiny udvaromban. Nem. hogy ez a klinika megnyílt. de némán is együtt érzett. gyógyíthatatlan vagyok . Kóbor kutya szaladt a lábam közé.. hogy nem rossz itt lenni. csekély részét láthatom.. nem? . természetesen. ezt elhiheti.. Kis ideig még ott álldogáltam. de neki sem hiszek. nem ért engem. Arcán minduntalan görcsös rángás futott végig. hogy elfelejtett. A széles főútvonalon. Egyébként mostanában tagadhatatlanul sokkal jobban vagyok..De hát nem értesíthette volna azt az asszonyt? . kedves szomszédom. ön tréfál. magam előtt. Az elbeszélő néha-néha a hold felé mutatott. amelybe kis utcám torkollott. valószínűleg megfagytam volna. De ön. A hideg és a félelem állandóan útitársamul szegődött.. megláttam gyengén megvilágított. nem nagyon sajnálom. Negyedik hónapja vagyok itt. az a véleményem.Hátha meggyógyul. és hallgatóztam: szobámban gramofon szólt.. és csak akkor kezdett valamivel hangosabban beszélni: . hol is hagytam abba? A januári fagy. De hát úgy látszik. Tudtam. hallottam utálatos. a legegyszerűbb természetesen az lett volna. Az orgonabokrokat hó takarta. az történt. nem úgy rendelte a végzetem. a véletlen mentett meg. és átszaladtam az utca túlsó oldalára. Humánus ember. 107 . Az pedig csak bólogatott fekete sapkás fejével. De ezt is kigyógyították.Nem.kérdezte. A földgolyónak csupán jelentéktelen. Hóvihar tombolt. Nem volt hová mennem.Szegény asszony!.közölte higgadtan a látogató.Hogyne. a látogató kissé elhúzódott Ivantól. s végül így szólt: . Egy teherautó defektet kapott vagy négy kilométernyire a város határán kívül.És hát a pénze is nála van! Azt bizonyosan megőrizte. noha az már réges-rég odább vándorolt az égbolton. szinte a földbe süppedve.. elhozott. a robogó villamosok. Igen. kopogtattak ablakomon. ha a villamos elé vetem magam. . Megúsztam azzal.. aztán a kiskapun át kiléptem az utcára. . Szemében ijedtség és düh lángolt felváltva. Ez minden. drága szomszédom! Látja.. Odaosontam az elsőhöz. efelől semmi kétség. amúgy sem tudnám már hasznát venni. Hát lehet valakinek ilyen címről levelet írni?. hogy elvesztettem. De tudja. A kocsi idejött. hogy valamit érzékletesen leírjak.

nem. legalábbis ezt ígéri Praszkovja Fjodorovna. a rács halkan kattant. 108 . . nem! Gondolni se tudok a regényemre.Úgy szeretném tudni! A látogató idegesen megrezzent.kérlelte Ivan. Mennem kell.Nem mondaná el. úgy megutáltam. Jó éjt! És mielőtt Ivan felocsúdhatott volna. a látogató eltűnt. Ó. Köszönöm a szíves figyelmét. Jön a nyár. ez igazán nem olyan nagy baj. Éjfélre jár.de ismétlem. . A Patriarsije Prudi-i ismerőse ezt sokkal jobban el tudja mondani. már elment! Hűvös a levegő.Ó. . mi történt Jesuával meg Pilátussal? . És a kulcsok új lehetőségekkel bővítették életemet. az erkélyre repkény fut fel. Éjjelente világít a hold.

ők kurjongattak. Elérkezett a cselekvés ideje. és fölemelte a hallgatót. A hölgy a teljes fejvesztettség állapotában hol leguggolt. Rimszkij rendkívülien kiélesedett fülét egyszer csak rendőrsíp trillázó füttye ütötte meg. de a sokaság körülállta. egyenesen az igazgató arcába csengett. segítséget kérjen.Tudtam! Az utcai lámpások éles fényében.TIZENNEGYEDIK FEJEZET Hála a kakasnak! Rimszkij nem győzte tovább idegekkel. És egyszer csak az iroda síri csendjében magától megszólalt a készülék. Leült íróasztalához. sapkás fiatalemberek követték. fenékig kellett üríteni a felelősség keserű poharát. mentegetőzzék. Alamuszin vigyorgott a bajsza alatt. Rimszkij balsejtelme nem csalt.akkor a gazdasági igazgató nyomban megértette. Rendőr szaladt feléje. amelyet a fekete mágus a segédeivel rendezett. Kintről zúgás. mindjárt megtébolyul. és lassan csöndesedni kezdett. önnön könnyelműségének és cicomakedvelésének meg az átkozott csaló Fagót-féle cégnek áldozata. hangzavar hallatszott: a közönség a színházépületből kitódult az utcára. ezúttal rózsaszínű alsóneműben: a kocsiútról a járdára ugrott. Fején . éles füttyével átfúrta a levegőt. A kagylóból halk. hanem visszasietett irodájába. és nyelné el. és lázasan csillogó szemekkel bámulta az előtte fekvő varázsbankókat. kezében napernyő. s jelentse a történteket. Az első félmeztelen hölgyhöz sovány. hogy ide-amoda telefonáljon. és egy másik hölgyet pillantott meg. De azon nyomban hátrahőkölt. és hátrahőkölt az ablaktól. elkerülhetetlenné vált. mely hol itt. s kétszer is visszahúzta. majd másik. mentse az irháját és így tovább. amelytől a gazdasági igazgatónak a háta borsózott. „Tyű. csak egyetlenegyet kívánt: bár nyílna meg a föld. kiköpött. A botrány .váratlan gyorsasággal elült. de rosszak az idegeim!” . Hogy az ördög vinné el! Kétszer egymás után rátette kezét a kagylóra.divatos kis kalap ékeskedett. hol ott hangzott fel. kifelé fülelve. Ez már magában véve sem kecsegtetett semmi jóval. kurjongatás hallatszott. s kiverte a hideg veríték. egy szál lila ingbe-bugyiba öltözött hölgyet pillantott meg a járdán. Attól félt. arca eltorzult. és erős rántással megállította csontos gebéjét. hosszan tartó fütyülés társult hozzá.igaz . végül tisztán hallható röhögés. hujjogatás . de nagy izgalmában sehogy sem boldogult. mégpedig a bal oldali kapubejárattól. Rimszkij arra fordította a fejét. kapkodva igyekezett lerángatni magáról nyári felöltőjét. és ez a botrány bármennyire szeretné is elhessegetni magától ezt a gondolatot . bűvös női hang duruzsolta fülébe: 109 . még erélyesebb. hol menekülni próbált. amitől az összerezzent.a legszorosabb összefüggésben van az imént lezajlott ocsmány szeánsszal. hogy az utcán fertelmes botrány van kitörőben. Rimszkij a fejéhez kapott. mindent Lihogyejevre hárítson. És amikor ez megismétlődött. és papirosnál is fehérebb lett az arca. amint mondani szokás. közvetlenül az ablak alatt. A műsor harmadik része alatt a telefon megjavult. és a szerencsétlen nő. beleszorult a keze. A félig pucér dáma mellett egy férfi sürgölődött. igéző. hahotáztak. Még egy másik helyről is hahota. és ama bizonyos röhögést hallatta. de a kitóduló közönség elállta útját. Kis ideig asztalánál üldögélt. és el akart tűnni a kapualjban. hanem nyögte: . Nem is súgta. nagy bajszú bérkocsis hajtott oda. nem várta meg a jegyzőkönyv elkészültét. A füttyögetés. Ahogy kitekintett a Szadovajára néző ablakon.gondolta.Rimszkij őszinte meglepetésére . és a rendőrt holmi éktelenül vidám. elérte tetőfokát.

Nem vette le sapkáját. és ezt Rimszkij. . odament a másik karosszékhez. találkoznia kellett valamelyik éjjeliőrrel. Felkapta az asztalról a mágikus bankókat.Bocsáss meg. Óriási erőfeszítéssel elfordult végre a holdas ablaktól. merően nézte őket. lebírhatatlan félelem fogta el. kinyílt.. hogy rám ijesztettél. azok pedig valamennyien tudták. Rimszkij tudatára ébredt. De végképp inába szállt a bátorsága. szinte már bocsánatkérő mosollyal. és elütötte az éjfelet. hogy bárhová is telefonáljon. hátán végigfutott a hideg. jéghideg kézzel markolta meg aktatáskáját. ha azt hiszi. Tekintete odatapadt a juharfa ágaihoz. kérlek . Végigborsózott a háta. aki érzékenységben a világ legjobb szeizmográfjával versenyre kelhetett. és az irodába nesztelen léptekkel Varenuha surrant be. és leült Rimszkijjel szemközt. vacogott a puszta gondolatra. és felállt. leroskadt karosszékébe. beszélj. hátranézett a mögötte lévő ablakra. hogy Varenuha válaszában volt valami különös. szólj. Izzadó. Ekkor úgy érezte. az asztal túlsó oldalához. már hazamentél. és hangosan felordít. Rimszkij. De köhögése is rekedt krákogássá torzult. nem állja meg. és kinyögte: . korhadásszagú fuvallat csap az arcába. Hogyan? Miért jön be Varenuha az ő szobájába. .No. Remegett.. De nem ért rá sokáig eltűnődni ezen a furcsaságon. aztán köhécselt. hogy az ajtó alól hirtelen nyirkos. A juharfa fiatal. gyorsan! Mi történt? Mit jelentsen mindez? . hogy egyedül kell végigmennie a kihalt folyosón. meg is bántódott rajta. Meg kell állapítanunk.. csak azon törte a fejét. mert a térde megroggyant. Fülelt: a ház hallgatott. még ritka koronáján át megpillantotta az áttetsző felhők közt suhanó holdat.Úristen. Másodszor pedig: akármelyik bejáraton jött is be Varenuha az épületbe. hogy régóta egyes-egyedül van az emeleten. miért. Bizony.Miért nem telefonáltál? Mit jelentsen ez az egész idétlen tréfa Jaltával meg mindennel? 110 . hogy már hazament? Hiszen az adminisztrátornak van saját irodaszobája: ez egy. azon nyomban kiérezte. Arra. ahogy ott állt. lépcsőn. hogyan juthat ki mihamarabb a színház épületéből. hogy Grigorij Danyilovics még az irodájában tartózkodik. annál jobban elhatalmasodott rajta a félelem.Azt hittem. Rimszkij.hörögte Rimszkij. és aktatáskájába rejtette. Ugyanakkor az óra váratlanul megszólalt. . mégis nagy örömére szolgált Rimszkijnek: legalább valamelyik szál egyik vége kibukkant ebből a gubancos ügyből! . magamagát bátorítva. Az ajtó végre engedett a zárral motozó személy erőfeszítéseinek. Nagyot szusszant. Még az óraütés is növelte az igazgató riadalmát. és minél tovább nézte. hogy az ajtó zárjában halkan fordul a kulcs. s maga sem tudta. ha ez a halk motozás még egy kis ideig eltart. belekapaszkodva a szál végébe. mert baj lesz! S ezzel a telefon megnémult. gondolni sem mert már. s érezte. A gazdasági igazgató letette a kagylót. az adminisztrátor váratlan felbukkanása mást is megrémíthetett volna. és gondosan becsukta az ajtót. amikor meghallotta. elmosolyodott. és gyerekes.mondta a belépő tompán.Ne telefonálj sehová.

.. persze! Varenuha folytatta beszámolóját.. és egyre jobban elkomorult.Hol lenne? .Sztyopát megtalálták a puskinói vendéglőben. nyirkos fuvallat árad feléje. szinte dúdolta Rimszkij. az még az ő lehetőségeihez képest is túlzásnak tetszett.Szó sincs Jaltáról! Leitatta a puskinói távírászt... maláriás. . Egyetlen pillanatra sem vette le szemét az adminisztrátorról. tömény borzalom. Szép kis ügy! . mert a sofőr nem volt hajlandó Sztyopát ittas állapotban fölvenni. Sztyopát nem kötözték meg. Természetesen senki.vágott Varenuha szavába a gazdasági igazgató izgatottan. hogy Sztyopa csakugyan Jaltában lehet.Részleteket! . vagy zöldhagymával szórta fel az étterem padlóját! Nyolc üveg Aj-Danyila márkájú száraz fehérbor falhoz vágása. mint az. annál kevésbé hitt neki az igazgató.felelte az adminisztrátor. tudták róla.Ahán. ahová a gazdasági igazgató küldte. túlzásnak.akkor az igazgató már teljes biztonsággal tudta. ahogy Varenuha tovább szőtte elbeszélését. aztán ketten együtt duhajkodtak. egy arra vetődő kintornás muzsikájára! Vagy amikor az ijedtükben sikongató hölgyikéket hajkurászta! Amikor összeverekedett a Jalta pincérével. Mihelyt elment az illetékes helyre.Természetesen a kijózanítóban! . . aki valahogy furcsán gubbasztott a karosszékben. egyetlen pillanatig sem hitte.szólt rá adminisztrátorára. egész idő alatt 111 . rothadásszagú.Hát. ismét félelem kerítette hatalmába egész testét. A taxióra összetörése. . .válaszolta fancsali mosollyal az adminisztrátor. hogy Sztyopa végül már ellenállni merészelt annak. akik megpróbáltak gátat vetni féktelen dorbézolásának. Szemében sárgás szikra gyúlt ki. egyszóval. mint száz. undorítóbbak lettek az ocsmány részletek. . ahán.. És amikor Varenuha odáig jutott. amit az adminisztrátor itt elmesélt. mintha fájna. Mégis. Rimszkij szúrós szeme az asztalon át belefúródott az adminisztrátor arcába.. . és ő megszabadul! Végre-valahára felszabadul ettől a Lihogyejev személyében reá nehezedő nyavalyától! Talán még rosszabb is történik vele. s ebben a láncolatban minden láncszem még alávalóbb volt a megelőzőnél. és a levélnehezékkel erélyesen megkocogtatta az asztalt. semmi sem volt. Fenyegetőzés.Puskinóban? De hiszen az Moszkva mellett van! És a jaltai sürgönyök? . hogy mindaz. Elméjében ünnepien derűs kép bontakozott ki: Sztyopát leváltják.. Micsoda látvány lehetett például Lihogyejev duhaj tánca a távírásszal összeölelkezve. amit az éjféli órán visszaérkező adminisztrátor előad: hazugság. És Varenuha belékezdett a részletekbe. halkan szíva a fogát.És hol van most? . hogy őt Moszkvába visszavigye ... Minél életszagúbbak. többek közt táviratokat küldözgettek jaltai címzéssel..mondogatta. Mihelyt a gazdasági igazgatóban megszilárdult a meggyőződés.Ahán. amelyekkel az adminisztrátor színezte elbeszélését. sőt erős túlzásnak. hogy rendőrkézre juttatja mindazokat. nem volt betört ablak. Sztyopa maga sem járt Puskinóban. aki azért jött. hogy leváltják. a puskinói posta előtti terecskén. Nem volt részeg távírász. Sztyopa épp eléggé hírhedt volt moszkvai színházi körökben. hogy az adminisztrátor hazudik. Igen. nyomban fogadták.. annál világosabban kibontakozott a gazdasági igazgató előtt Lihogyejev disznóságainak végeérhetetlen láncolata. . és megint úgy rémlett. amit mondtam . a lábától kúszott fölfelé. hogy az igazgató a puskinói Jaltában mulat. és a legnagyobb figyelemmel hallgatták végig. igen. Egy szó. hogy majdnem mindenre képes.. Valamennyien egyetértettek Varenuha feltevésével. szemenszedett hazugság az első szótól az utolsóig! Varenuha nem ment ki Puskinóba. és minél tovább beszélt.

és bizonytalanul megkérdezte: . Rimszkij hirtelen kinyújtotta kezét.dünnyögte Varenuha. Bárhogy szemébe húzta is sapkája ellenzőjét. olyan feszülten. amellett hangja is elváltozott. mint Varenuha ismeretlen okból kitalált rágalomhalmazát Lihogyejev állítólagos puskinói viselt dolgairól mégpedig az adminisztrátor külsejében és magatartásában végbement érthetetlen változást. és a fogát szívja. Rimszkij furfangja nem kerülte el Varenuha figyelmét. végül is lefogtuk. hogy Ivan Szaveljevics Varenuhára nem lehet ráismerni. szemében gonosz. nekivágódtam a kilincsnek . de fenyegető veszély egyre erősödő érzése. szürkés. mintha a lámpafény ellen akarna védekezni.akkor bátran kijelenthetjük. hogy szinte már nem is hallotta fecsegését.ügyelt rá. Megrázkódott. bárhogyan erőltette is lázas agyát. érdes és durva lett. fekete.Csak úgy. Ha ehhez még hozzávesszük. s a széklábak között nem látszott az adminisztrátor lába. téboly világlott benne. Volt valami. s ekkor szeme kikerekedett a rémülettől. mérges tűz villant fel: . És a gazdasági igazgató egész idő alatt lázasan töprengett: mit jelent mindez? Miért hazudik olyan orcátlanul a néma. megszokásból . hogy rövid távolléte alatt fölvette azt az undok szokást. beraktuk a kocsiba . krétafehér volt. „Hazudik!” . „Nem vet árnyékot!” . visszahúzta kezét. tenyerével gépiesen megnyomta a csengő gombját. Pontosan kirajzolódott a karosszék háta. hogy arca jobb oldalán. s nyakára a fülledt meleg éjszaka ellenére ócska csíkos sálat csavart. sajátos mozdulattal. közvetlenül az orra mellett. Máskor oly pirospozsgás arca most egészségtelen. és egész testében remegett. hatalmas véraláfutás éktelenkedik. hogy árnyékot vessen arcára. 112 .Miért csöngettél? . a villanycsengő gombja puhán. A karosszék mögött két egymást keresztező árnyék vetődött a padlóra. Kővé meredt. szokatlan és természetellenes. de hogy mi. hogy a jól ismert adminisztrátor meg a jól ismert karosszék együttes látványában van valami visszás. de a szék fölött a padlón nem jelent meg Varenuha árnyékfeje. Volt még valami.válaszolta Varenuha. a csengő nem működött. Tette magát. amit még sokkal kevésbé tudott magának megmagyarázni. és tenyerével takargatva a kék foltot az arcán.válaszolta az igazgató. Rimszkij észrevette. végül tekintete gyáván. hegyes. ami nyugtalanította a gazdasági igazgatót.üvöltött fel Rimszkij agya kétségbeesetten. A gomb halott volt. az újsággal való handabandázását. és miközben ujjaival játszin dobolt az asztalon. megkötöztük.A kocsi hirtelen kanyarodott. . hogy arca ki ne bukkanjon az asztali lámpa fénykörébe. s közben az arcát kémlelte. alattomosan járt ide-oda .Mi az a kék folt az arcodon? . bárhogy legyezgette is magát az újsággal. De a jelzés nem szólalt meg. ismeretlen. Azt azonban világosan látta. élettelenül süllyedt az asztal lapjába. ki-kikandikálva újságja mögül. bármily feszülten figyelte is Varenuhát.No. s még újságot is tartott a szeme elé. kihalt színházban a nagy késedelemmel visszatért adminisztrátor? És az igazgatót a veszély homályos tudata kínozta. az egyik erős.kiáltott fel gondolatban Rimszkij. de nem nézett a szemébe. úgy meredt a karosszék hátára. A kihalt épületben okvetlenül hangos berregésnek kellett volna megszólalnia. hogy csámcsog. mintha nem venné észre Varenuha furcsa kényeskedését. kurta lába. a másik híg. azt maga sem tudta.

amennyire csak bírta.. Varenuha rázuhan. kinyújtotta kezét. s megpillantotta az éjjeliőrt. Rémület jeges hulláma dermesztette meg. a leány a fogát csattogtatta. de éjszakai hűvösség és hársillat helyett sírbolt. mert úgy rémlett. megforgatták. Az ablak kitárult. minden ugrással sokáig időzött a levegőben. aztán egy ugrással az ajtónál termett. Lenn a kertben. Hullazöld ujjai végül is megragadták a retesz gombját. ne kiáltsa: .szárnyas gyermekalak a képzőművészetben. a felső már nyitva volt. Rimszkij lábujjhegyen lopakodott el mellette. aktatáskáját kezében fogva. vörös frizurás fejét bedugta a szellőztetőn. Leszaladt a lépcsőn. A fordulónál. az íróasztal felett elrepülve.s felállt az igazgató is. mint egy puha zsák. ahol kiért a lépcsőházba. és kisurrant a főkapun. nem esett el. és aktatáskáját pajzsul maga elé tartotta. És nyomában. körmével kaparászta az alsó reteszt. Varenuha az ajtót őrizte. hogy súgja. és az ablak kinyílt. a céllövölde mögötti alacsony épületben megszólalt a kakas .. és imbolyogva ringatózott. a pénztár mellett. s a holdfényben fürdő ablaküveghez tapadva. sziszegett és cuppogott. és észrevette. felugorva és vízszintesen elnyúlva a levegőben. hogy kelet felől közeledik a hajnal.szólt Varenuha. kinek fején egyetlen szál fekete haj sem volt található. 55 Amorett . Magához tért valamennyire. és gyorsan lehúzta az angol biztonsági zár gombját. A leányzó arcát éktelen düh torzította el.Segítség. Maradék erejéből éppen csak arra futotta.és pinceszag nyomult be. a falnak dőlt. Rimszkijnek úgy rémlett. És ekkor váratlan. és hullaszín-zöldre változott. a kerti ablakhoz hátrált. A reszkető. . Az utcán némiképp megkönnyebbült. a fejéhez kapva meg tudta állapítani. az előcsarnokban. benyomta a biztosítózárat. a gyermek Ámor. Érezte: ütött a végórája. Horgas ujjaival Rimszkij felé kapdosott. Varenuha az ajtónál felvisított. hogy kalapját az irodában hagyta. Karja megnyúlt. és elrepült. És a nagytorkú kakas harsányan hirdette.ott tartották ugyanis a műsorban szereplő idomított állatokat. A harmadik kakasszóra megfordult. és felkattantotta a lámpát. A hullalány az ablakpárkányra lépett. Felállt . az aggastyán. hogy az íróasztali lámpa kialszik. vörös haja égnek meredt. félelmében nyöszörögve kitapogatta a villanykapcsolót. A leány nekibuzdult. A lépcső kivilágosodott. az ajtóhoz szaladt. és rázta az ablakkeretet.Varenuha lopva hátrasandított. Rimszkij őrjöngő tekintetét követve. Rimszkij kétségbeesetten nézett körül. Rimszkij világosan látta mellén a hullafoltokat. vidám kurjantás szelte át a levegőt. aki békésen szundított székén. csupasz karja benyúlt a szellőztetőn. közvetlen közelből az igazgató arcába vigyorogva. Rimszkij halkan kiáltott. meztelen leányzó arcát pillantotta meg. egy lépést hátrált az asztaltól. kitárta az ajtót. A szobában egy galambősz aggastyán maradt. és az ablak alsó reteszét babrálta. és a levegőből a padlóra rogyott. de szerencséjére erőt vett magán. A kakas másodszor is megszólalt. aki nemrég még Rimszkij volt. 113 . az ablakbeli leányzó felé kacsingatva. fel-alá ugrándozva előtte. Varenuha is lassan kiszállt az ablakon. rogyadozó aggastyán a lépcső tetején összecsuklott. átkozott! Mindig is éles elméjű voltál . mintha gumiból volna. repülő amorettre55 emlékeztető mozdulattal. hogy titka kitudódott. és rohanvást megindult a sötét folyosón. az asztal félredől.Rájöttél.

szuszogva. adok harmincat . fapadosat! A számtáblás ember felnézett a pályaudvari óra világító számlapjára. Vele együtt eltűnt Rimszkij is.s bankókat szedett elő aktatáskájából. .A leningrádi gyorshoz. 114 . markába gyűrögette.a visszapillantó tükörben hol a sofőr örömtől csillogó. A pályaudvar előtt Rimszkij kiugrott a taxiból. számtáblás embernek odakiáltott: . hanem lihegve átszaladt a széles utcán a túlsó sarokra. ahol a mozi előtt bágyadt vöröses fény pislákolt.nem ment vissza érte. .mondta a sofőrnek az aggastyán. és kitépte Rimszkij kezéből a bankjegyeket. Egy pillanattal később a zörgős pléhszekrény sebesen száguldott végig a Szadovoje Kolcón. ötven rubelt vett ki belőle. ha az sincs.Garázsba megyek . senki sem halászta el előle a taxit. borravalóra számíthat . szívét fogva. és a nyitott elülső ablakon át odanyújtotta a sofőrnek.Ha nincs első.az ülésen zötykölődve . Öt perccel ezután a pályaudvar üvegkupolája alól kirobogott a leningrádi gyors.Egy darab első osztály.Mondanunk sem kell . vegyél másodikat. és elfordult. és az útjába kerülő első fehér kötényes. és eltűnt az éji homályban. Egykettőre odaért. Rimszkij kinyitotta aktatáskáját. . hol meg a saját tébolyult szemét láthatta. Az utas .vetette oda foghegyről a sofőr.

ki lehetne más? A cvikkere repedt. ez tagadhatatlan! De az ördögbe is.Ön Nyikanor Ivanovics Boszoj. azt nem fogadtam el! A felszólításra. .válaszolta Nyikanor Ivanovics. az is jó firma! Mondjuk ki kereken. akkor azonnal észre kellett volna vennem. szovjet rubelekben! Nem tagadom. Csak egy szekrényre. miféle elnök vagyok én? . íróasztalra. a következőképpen hangzott: . hogy ne játssza a hülyét. megesik az ilyesmi. Azon a bizonyos helyen megpróbáltak vele szót érteni. Nyikanor Ivanovics letérdelt. Tessék följegyezni: Korovjov! Azonnal el kell fogni.Úgy értem . kanapéra emlékezett.Igen.válaszolta Nyikanor Ivanovics harsányan.Honnan szerezte a valutát? . de a párbeszéd valahogy zavarosra. . mintha el akarna nyelni egy parkettakockát. Hatos számú kapu. Erről a másik helyről azonban nemigen maradtak benyomásai. hogyan kerültek a dollárok a szellőztetőbe. .TIZENÖTÖDIK FEJEZET Nyikanor Ivanovics Nem nehéz kitalálni. rongy a ruhája. Nyikanor Ivanovics Boszoj volt. földet eszem. előbb még egy másik helyet is megjárt. mi fán terem. furcsára sikeredett pontosabban: egyáltalában nem sikerült. de a mi pénzünkben..hangzott Nyikanor Ivanovics válasza -. Prolezsnyev. . amelyet Nyikanor Ivanovicshoz intéztek. Szeme előtt tüzes karikák ugráltak. hogy is adnának külföldi mellé ilyen tolmácsot? . megesett máskor is. Ott van. ingét hol ki-.Nyikanornak Nyikanor vagyok. hogy ha én igazi elnök volnék. hol begombolta.Korovjovról! .Ha akarják..Esküszöm mindenre. azt se tudom. Isten megbüntet a vétkemért . számú ház lakóbizottságának elnöke? Mire Nyikanor Ivanovics félelmetes hahotára fakadt.kérdezték szigorúan hunyorogva. és az asztalnál ülők immáron emelt hangon figyelmeztették Nyikanor Ivanovicsot: legfőbb ideje. Soha életemben nem volt a kezemben valuta. mind egy szálig tolvajok a házkezelőségen. ami szent! .Isten szeme mindent lát . és közben minduntalan keresztet vetett. Az első kérdés. . hogy a vörös képű. tessék fölírni.Kiről beszél? .tudakolták Nyikanor Ivanovicstól bensőséges érdeklődéssel.üvöltötte. hogy emberi nyelven kezdjen beszélni. hogy a gonosszal van dolgom! Mert kérem.Bevette magát az ötvenes számú lakásba.Hogy érti ezt? . elfogadtam tőle. de valutát. kövér ember. vér tolult agyába a nagy izgalmaktól. aki az elmeklinika 119-es szobájába került. hanem mondja el. és előre-hátra hajladozva úgy eltátotta a száját. a titkárunk. . hogy pénzt fogadtam el a bejelentkezésért. .És én is hamarosan az ő ítélőszéke elé kerülök. a Szadovaja utca 302/B. 115 . . és szó szerint így felelt: . azt nem fogadtam el! Korovjov pedig maga az ördög! A legnagyobb béketűrésnek is egyszer vége szakad.folytatta megrendülve. Mielőtt Sztravinszkij professzor osztályára került. De valutát.

De álma hovatovább egyre nyugodtabbá vált. a szakállas közönség a gyönyörűen kifényesített. Már nem nyöszörgött. magukkal vive a lesújtott. hogy a színházban nincs se szék. Az ott ülők közül senki sem vetett ügyet az újonnan érkezett nézőre. amelynek alapját kétségkívül aznapi élményei szolgáltatták. ahol is annyira nyugtalanul viselkedett. kis asztal. hogy Nyikanor Ivanovics jelenlegi állapotában semmiféle párbeszédre nem alkalmas. egy nagydarab vörös szakállú ember meg egy sápadt szőrmók között. De ott nem találtak semmiféle Korovjovot. amelyet az elhalálozott Berlioz és a Jaltába távozott Lihogyejev közösen béreltek. a bársonyfüggöny összehúzva. az ajtóhoz szaladt..sőt közönséget is látott Nyikanor Ivanovics. Minden szabályszerűen olyan volt. Csak éjféltájban aludt el a 119-es szobában. ahol kissé elcsöndesedett. Ezután minden átmenet nélkül színházteremben találta magát. és hogy. Nyikanor Ivanovics! Adja ide a valutát! Nyikanor Ivanovics szerfölött meglepődött. a függöny kettévált. elképedt Prolezsnyevet. üresen állt. s már csak hüppögve imádkozott.. Nyikanor Ivanovics ekkor álmot látott. amikor fekete hangszórót pillantott meg a feje fölött.Ám ekkor a szekrényes-íróasztalos-kanapés szobát Nyikanor Ivanovics félelmetes üvöltözése töltötte be: . és átvizsgálták az ötvenes számú lakást. aztán derűsen zengő basszus hang szólal meg a magasságos mennyekből: . 116 . nem forgolódott. és a házban sem látta senki. s az asztalon aranycsengő. oldalról pedig kétégős falikarok. de nagyon meglepte. fényesre lakkozott kapuhoz. Berlioz dolgozószobájában a szekrényeken ott függtek teljes épségben a pecsétek. Fogják el! Füstöljék ki tömjénnel a helyiséget! Minden csepp vér kiszaladt Nyikanor Ivanovics arcából. senki sem tört fel semmit. Az aranyozott mennyezetről kristálycsillárok világítottak. Természetesen kiszálltak a Szadovajára. Estére Nyikanor Ivanovicsot beszállították Sztravinszkij klinikájára.Ott van. A kapu előtt tussal fogadják Nyikanor Ivanovicsot. magára hagyták. ott van a szekrény mögött! Ott vigyorog! Orrán a csíptetője. hogy ez a közönség teljesen egynemű . Ezzel tehát eltávoztak a Szadovajáról. síkos padlón foglal helyet. valamennyinek szakálla van. Reszketve hányta a keresztet a levegőbe. hogy nem. Megütközve állapította meg továbbá. előtte karosszék. egyenletesen lélegzett. és ő is helyet foglalt törökülésben a parketten. majd vissza. Volt súgólyuk . egyszerű fekete bársonyfüggöny hátterével. hogy kénytelenek voltak beadni neki egy Sztravinszkij előírta injekciót. nem is hallottak semmiféle Korovjovról. fájdalmas nyögést hallatva. könnyen. se zsöllye.csupa férfiból áll.Köszöntjük. aztán követte a többiek példáját. hogy holmi aranytrombitás férfiak ünnepélyesen odavezetik egy óriási. mint megannyi csillag. Kivezették. s elhelyezték egy külön szobában. Ott volt a színpad is. időnként halk. és előtűnt a megvilágított színpad. a sötét meggyszínű alapra felnagyított arany tízrubelesek voltak hímezve. Azzal kezdődött. A lakás. hangosan imádkozott. a házkezelőség titkárát. Ekkor megszólalt a csengő. de igen elegáns színházban. s végül zagyvaságokat hadart összevissza. Nyikanor Ivanovicsot zavarba hozta a nagy társaság. Ekkor belátták. mint egy kisméretű. Egy ideig ide-oda toporgott. a csillárok kialudtak.

. hogyan került fel oda. csinos arcú szmokingos fiatal színész lépett ki.válaszolta Nyikanor Ivanovics. hogy nincs valutája? . haja oldalt elválasztva simult koponyájához. Szemét elvakította a lentről meg elölről beléhasító színes reflektorfény.Akkor hát bocsásson meg egy indiszkrét kérdést: honnét került négyszáz dollár annak a lakásnak az illemhelyére. .szólalt fel valaki a sötét nézőtérről. .csodálkozott a színész. nyilvánvalóan ironikus célzattal. adja be a valutát! Néma csend. kérem. és lemosolygott a közönségre.A gonosz csempészte oda. amely lakásnak egyedüli bérlője ön a tisztelt hitvesével? . odavarázsolták! .szögezte le a színész.Ha jól értettem . felteszem önöknek a kérdést. A terem ismét felhördült.. Nyikanor Ivanovics hüledezve düllesztette ki szemét.az ízlések különbözők! Ezután hangot váltott.Odavarázsolták! . mármint a pepita tolmács. hogy.Hm. szavát félig a színészhez. Hát igazán olyan érdekes ez a műsor? Különben . megkereste s megtalálta őt tekintetével a padlón ülők között.fordult hozzá szívélyesen a fiatal színész: . A közönség megélénkült..szólalt meg ismét a konferanszié -. kezét dörzsölgette. . . mindenki a színpad felé fordult. . .És szánakozva nézett Nyikanor Ivanovicsra.Jean de Lafontaine (16211695) francia költő. jöjjön fel a színpadra. miféle Lafontaine-meséket56 kell nekem itt végighallgatnom. De még jóformán ki sem ejthette e szavakat. és magyarázatul még hozzáfűzte: . nincsen . a meleget. 117 . . Kérjük Nyikanor Ivanovicsot! Bejelentésére az egész terem tapsolni kezdett. istenre akart megesküdni.Ülnek? . Még hogy odacsempésztek négyszáz dollárt! Önök itt mindnyájan valutázók. s a terem a közönséggel együtt eltűnt a sötétségben.kérdezte kellemes bariton hangon. ülünk. a konferanszié pedig szemét tenyerével ernyőzve a lámpafény ellen. vidáman. A színész a súgólyukhoz lépett. élvezik a tavaszi napsütést.válaszolták kórusban a teremből tenor meg basszus hangok..Járjon elöl jó példával. . sokat ígérően bejelentette: . Nyikanor Ivanovics maga sem tudta.fejezte be bölcselkedve .Műsorunk következő száma: Nyikanor Ivanovics Boszoj lakóbizottsági elnök. kellemes. diétás étkezde vezetője.Tessék. . .Igenis kérem.Esküszöm az élő istenre.Nos. maguk pedig itt kuporognak a padlón a fülledt teremben. Főleg verses állatmeséi révén vált híressé. s halkan megszólalt: . Amikor csend lett. úgy is mint szakembereknek: elképzelhető-e az efféle? 56 Lafontaine-mesék . a színész újra megszólalt: .Igenis. Nyikanor Ivanovics nagyot lélegzett.Hogyhogy nem unják? Nem értem! A rendes emberek most az utcán járkálnak..válaszolta Nyikanor Ivanovics gyámoltalanul.. igen tisztelt Nyikanor Ivanovics .Ülünk. . és barátságosan intett. s az egész terem felháborodott ordítozásban tört ki. .A színfalak közül simára borotvált.Úgy . Nyikanor Ivanovics zavartan elhallgatott. félig a sötét nézőtér felé intézve.

erősítette meg a műsorvezető. de Duncsil szemrebbenés nélkül tekintett rá.mondta engedékenyen a konferanszié. töprengésbe merült.válaszolta önérzetesen Duncsil.Kérem Szergej Gerardovics Duncsilt.Csecsemőt! .Ne ócsárolják . a padlón. és bánatosan. .Ön másfél hónapja ül itt.kiáltotta valaki.Nyikanor Ivanovicshoz fordult. . vagyis gallértalan kabátot. és némiképp viszolyogva nézett a hölgy feltűnően hosszú nyakára. akkor mindent beadott . A konferanszié a következő szavakkal fordult hozzá: .Nem.Valutázó! . asszonyom. de ez elképzelhetetlen! . jóképű. .válaszolta Duncsilné asszony idegesen. helyes a válasz .Azért fárasztottuk ide. proklamációt. imposztorok! Nyikanor Ivanovics. A teremben többen kifütyülték Nyikanor Ivanovicsot.érdeklődött a színész. Álmában úgy rémlett. A száma ezek szerint nem sikerült.Az ilyen alakok miatt szenvedünk mi. mindezt pontosan megérti. ilyen idióta nincs a világon. Felteszem a következő kérdést: mit szokás becsempészni? .hallatszott néhány méltatlankodó hang a közönségből -. aki ilyeténképpen önmaga legnagyobb ámulatára egy színházi program szereplőjévé lett. . hogy a teremre sötétség borul. . mégsem hajlandó változtatni az álláspontján.kérdezte tőle a konferanszié.No. pedig önben volt minden bizalmam.Nem.válaszolta Duncsil nyugodtan.És könnyben úszó kék szemét Nyikanor Ivanovicsra fordítva. .Úgy van. névtelen levelet. és a falon vörös fénybetűk gyúlnak ki: „Szolgáltassátok be a valutát!” Aztán megint széthúzódott a függöny.Nincsenek legalább briliánsai? . fáradjon fel a színpadra! Az ötvenéves forma. menjen szépen a helyére. hogy megkérdezzük: maradt-e kedves férje urának még valutája? .Ki ez a hölgy? . .Csalódtam önben. mert nincs több valutám .Majd megbánja. pokolgépet.Gyermeket. Szergej Gerardovics.A feleségem . és a konferanszié megállt a súgólyuk előtt: .Mi nem vagyunk valutázók . aztán tapsolt.jelentette ki határozottan a színész. . parányi kalapot viselt. A színfalak mögül éltes dáma lépett ki a színpadra. ártatlanok! . divatosan volt öltözve. Izgatottnak látszott. 118 .Sajnos. Nyikanor Ivanovics. Nyikanor Ivanovics. holott a hazának szüksége van rá. semmit sem tehetek. . de négyszáz dollárt senki sem fog csak úgy odacsempészni. Maga intelligens ember. briliánsaim sincsenek. ön pedig amúgy sem tud vele mit kezdeni. és makacsul megtagadja az önnél maradt valuta beszolgáltatását. de erősen elhanyagolt külsejű Duncsil szót fogadott a felhívásnak.. . és hangosan bejelentette: . ismét ott találta magát helyén. még sok minden egyebet lehet mások lakására odacsempészni. hozzátette: . . . .kiáltotta valaki a nézőtérről.Szünet. . szemrehányóan hozzátette: .Ezek után megrázta a csengettyűjét.Teljes mértékben csatlakozom a véleményhez . A színész lecsüggesztette fejét.

amelyből mindenfelé kék. szeretője lakásán. Tekintélyes külsejű. borotvált arcú. kedves közönségünk.Úgy . méltóságteljesen megfordult.szólt fejedelmi gesztussal a konferanszié. a neves drámai színész. Nincs más hátra. de szolgálatkész kezek elkapták. még a csillárokban is táncol a fény. szép szeretője. és báli ruhás. A teremben senki se pisszent. Szergej Gerardovics .Egy pillanat! Szeretném. A termet őrjöngő tapsorkán rázta meg. beszolgáltatná a dollárjait meg a brilljeit. Magas a fizetése. Most kotródjék haza: legyen büntetése az a pokol. vörös tüzek villództak. Ekkor a meggyvörös bársonyfüggöny összezárult.nyakék. majd így folytatta konferanszát: . délceg férfiú volt. És ha ez így van. mindent megengedhet magának. Hiszen a valutát soha senki. és egy negyvenezer aranyrubel értékű kollié57 . kis híján összeesett. . szép fiatal hölgy lépett ki a színpadra. emelkedett hangon szavalni kezdett: 57 Collier . Nos tehát. kezében kicsiny aranytálca. és megindult a színfalak felé.Az ön tiszteletet parancsoló álarca mögött harácsoló pók. és elfödte szem elől a színpadot a rajta ágálókkal együtt. Gyönyörű lakása van. Fogadja őszinte hálánk kifejezését. fehér nyakkendővel. Duncsil egy lépést hátrált. a valutarejtegetés a legnagyobb szamárság. Duncsil nyugodtan. 119 .mondta a színész. felesége. csak a színész-konferanszié.hirdette ki ünnepélyesen a konferanszié. De a konferanszié megállította. semmilyen körülmények között nem használhatja fel! Vegyük például ezt a Duncsilt. Az említett Kuroleszov pillanatnyi késlekedés nélkül megjelent a színpadon. ez a kapzsi marha végül is elérte. Minden bevezetés nélkül komor képet vágott. Következő számunk Szavva Potapovics Kuroleszov. Ida Herkulanovna. akkor haladéktalanul meg kell válnunk Szergej Gerardovicstól. . és dús szempillája halkan rebbent. amellyé hitvese majd otthonát teszi. arca elsápadt.. hogy ország-világ előtt leleplezték.És újra összeverte a tenyerét. A szépséges hölgy mosolyogva villantotta ki gyöngyfogát. nyugodtan élne. ha búcsúzóul még megnézné egy műsorszámunkat! .Mit csináljunk: ha beadta. képmutató fráter rejlik. a tálcán selyemszalaggal átkötött vaskos csomag meg egy csodálatos briliáns nyakék. a színpadon nem volt senki. elhagyhatja a színházat. nyaklánc. hogy békén. hát beadta. és ráadásul még családi slamasztikába is jutott.Ezt őrizte Szergej Gerardovics Harkov városában.Tizennyolcezer dollár. Mikor aztán a függöny újra kettévált. és a feje se fájna. Amint már tegnap volt szerencsém elmagyarázni. A színész meghajolt. Másfél hónapon át mindenkit az orránál fogva vezetett a bárgyú makacsságával. frakkban. De neki ez nem elég! Ahelyett. sárga. Nyikanor Ivanovicsnak már-már úgy rémlett.Duncsil személyében tipikus szamarat mutattunk be önöknek. hazug. ki akarja beszolgáltatni a birtokában lévő valutát? Senki sem jelentkezik? Ebben az esetben folytatjuk műsorunkat. akit ugyanolyan viharos tapssal köszöntött a terem. aki volt szíves segítségünkre lenni e tüneményes. A színész most ismét Duncsilhoz fordult: . akit azért hívtunk meg. és az aranycsengettyűre sandítva. Szeretettel üdvözöljük körünkben ezt a hölgyet. hogy részleteket szavaljon nekünk Puskin Fukar lovag-jából. összevonta szemöldökét. Duncsil megtántorodott. Ha úgy tetszik. . Ida Herkulanovna Vorszot. ámde magánszemély kezében teljességgel értéktelen kincsek földerítésében. . A hátsó fekete bársonyfüggöny kettévált.

Cingár.Mennyi? 58 Gáspár Endre fordítása. Nyikanor Ivanovics füle hallatára azt is megvallotta. amint látják. és naponta többször ejtett olyan mondatokat. Miután meghalt. hogy egyik művével megismerkedett. elvitte az ördög. és végképp zavarba ejtette Nyikanor Ivanovicsot.Nagyon örvendek. „Micsoda alak ez a Kuroleszov!” .elég az hozzá. borostás arcáról ítélve mintegy három hete nem borotválkozott. Nyikolaj . ha nem szolgáltatják be a valutát! Puskin költeménye tette-e ilyen hatást. Figyelmeztetem önöket. kényszeredett mosollyal meghajolt. vagy a konferanszié prózai szavai . Ámde.58 És Kuroleszov sok-sok csúnya dolgot mondott el önmagáról. múzsák dala sem dicsőítette. hanem éppen ellenkezőleg. Nos tehát?. hol apának.rebegte Kanavkin.Kanavkin. hol tegeződve.aztán hörögve összerogyott. meg: „Petróleumot ki vesz? Talán Puskin?” Most. rút halálát lelte. Nyikanor Ivanovics elszontyolodott. és óvatosan letépte magáról nyakkendőjét. hogy nimfák enyelgő hada sereglik hozzá. ki epedve várja.kérdezte a konferanszié. mert elképzelte az özvegyet porontyaival. szépen felállt. . s fürkészve tekintett le a sötét nézőtérre. miközben magát hol hercegnek. mint: „Hát a lakbért Puskin fogja kifizetni?”. akik nem is voltak jelen a színpadon. aztán még válaszolt is maga-magának a távollévő helyett. hogy újra lássa ágyasát. semmiféle nimfák nem enyelegtek vele. hol fiúnak szólította.Puskin Fukar lovag-ját hallottuk tehát Szavva Potapovics Kuroleszov kiváló tolmácsolásában. Csak egyet értett meg az egészből. mit sem tudott Puskin költői munkásságáról. szőke polgártárs jelent meg a színpadon.válaszolt halkan a borostás. hol bárónak.Beszolgáltatom ..Bocsánat. . Ez a lovag abban bízott.. és még sok efféle kellemes kaland éri. leporolta frakkpantallóját. Nyikanor Ivanovics mindaddig. 120 .. kastélyt sem rakatott. hogy Kuroleszov gyalázatos halállal múlt ki. szabad a nevét? .Mint szilaj ifjú. ám őt magát jól ismerte.gondolta hüledezve.invitálta a konferanszié a félénk hang tulajdonosát.Tessék parancsolni felfáradni a színpadra . .Beszolgáltatom! . Kanavkin polgártárs. de ez sem indította meg szőrös szívét. mert hirtelen megszólított olyan személyeket. a teremből egyszer csak felszólt valaki: . amint vinnyogva fetreng az esőben Kuroleszov ablaka alatt. hol meg magázódva. . amíg azt az álmot nem látta. hogy egy boldogtalan özvegyasszony fél napig térdelt ablaka előtt az esőben. A konferanszié pedig a következőket fűzte hozzá: . a kulcs!” . vagy: „A lépcsőházban az új villanykörtét Puskin csavarta be?”. megütötte a guta a brillel meg valutával telerakott kufferén. A színész pedig egyre emeltebb hangon szavalt. előbb azt üvöltötte: „A kulcs! Hol van a kulcs. . és gyér tapsok kíséretében eltávozott... mindebből semmi sem lett. hogy hasonló sors vagy még ennél is rosszabb fogja önöket is utolérni.

ismerem! És hová dugta? . . ugye? Hogyne.Ejnye..Hallottak már ilyet? Hiszen ott átnedvesedik.szólt rá a konferanszié enyelgő szemrehányással.folytatta a konferanszié . Nincs ennek semmi értelme.. egyenest Kanavkin lelkébe fúródnak. összerezzent. és egyetlen arcizmuk sem rándul meg. Porohovnyikovánál. elvégre maga felnőtt ember! Kanavkin majd elsüllyedt szégyenében.kurjantott Kanavkin legényesen. száraz és gondosan őrzött helyiségekben. s zavartan piszkálta zakója szegélyét.Van! .kiáltott fel végül a konferanszié. . mit kell válaszolni.A pincébe. Megfogták! E lelkesen előadott s fölöttébb meggyőző előadás után a konferanszié bensőségesen megtudakolta Kanavkintól: . . igen.. A konferanszié összecsapta a kezét. . de a szem soha.. előtte kert. egyszer csak megcövekeli magát.. ugyebár? .Bravó! Több nincs? A konferanszié mélyen Kanavkin szemébe nézett.És én dicsértem az őszinteségét! Most meg.Elhiszem! . hogy a színész szeme sugárzást bocsát ki. Kanavkin! Épp az imént beszéltünk a szemekről.Igaz is.És hol rejtette el? .A pénzt . miért se. erre a célra alkalmas.Ezer dollár. Kanavkin. . . . miért.. hogy a nyelv elleplezheti az igazságot. meg se rezzennek. 121 . egy kekszes dobozba. olyanok.No jó.Elhiszem! Ezek a szemek nem hazudnak! Hányszor elmagyaráztam már önöknek. és eloltotta tekintetét. hogy eltitkolják az igazat. hogy megbocsáthatatlan hanyagságot követett el. A teremben ülők lélegzetüket is visszafojtották.Ahá. megálljon csak.Á. . megpenészedik! Hát lehet ilyen emberekre valutát bízni? Szavamra. hogy ne menjen hiába a kocsi. ugye. a nagynénjének is van valamije? Kanavkin nem várta ezt a kérdést. bűnbánóan lehorgasztotta szőke fejét. s e sugarak miként a röntgensugár. felejtsük el a múltat. Nyikanor Ivanovicsnak határozottan úgy rémlett. Váratlan kérdést kapnak. . a Precsisztyenkán.. ejnye. Kanavkin . hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre. már tudom! Olyan csinos kis családi ház. Komolyan mondom.. hogy a nénikének is van valutája. Röstelkedése láttán a konferanszié is megenyhült. de hajh a kérdés által felbolygatott igazság a lélek legmélyéről egy pillanatra a szemekbe szökken.Majd váratlan fordulattal így folytatta: . Klavgyija Iljinyisna Porohovnyikova. pirulok magáért. és mindennek vége.. és a színházban síri csend támadt. .A nagynénikémnél. igen.. hogyne. húsz arany tízrubeles. Hiszen világos. .. és tudják.az Állami Bankban kell tárolni. meggyőzően adják elő. mint a gyerekek! Kanavkin maga is belátta. ő az. egyetlen pillanat alatt tájékozódnak. ahol a patkányok is hozzáférkőzhetnek. Hát akkor minek húzza az időt? . nem holmi nyirkos pincékben. ha már erről beszélünk.Igen.

- Bravó, Kanavkin! - dicsérte a konferanszié. - Bravó! - bődült el a közönség. Mikor a terem elcsöndesedett, a konferanszié gratulált Kanavkinnak, megszorította a kezét, felajánlotta, hogy autón hazaviteti a lakására, a városba, és meghagyta valakinek a kulisszák mögött, hogy ugyanazzal a kocsival menjen el a nagynéniért, és vigye el a női színházban folyó előadásra. - Igaz is, még meg akartam kérdezni: nem említette a nénikéje, hogy hová dugta a holmit? tudakolta a konferanszié, miközben cigarettával kínálta Kanavkint, és előzékenyen gyufát sercentett. Kanavkin rágyújtott, és csüggedt, lemondó mosollyal rázta meg a fejét. - Persze, elhiszem - sóhajtott a színész. - Az a vén satrafa nemhogy az unokaöccsének, még az öreg ördögnek sem árulná el. Nos, majd megpróbáljuk fölkelteni benne az emberi érzést. Talán még nem sorvadt el minden húr abban az uzsoráslelkében. Minden jót, Kanavkin! A boldog Kanavkin eltávozott. A konferanszié megkérdezte, nincs-e még valaki, aki be akarná szolgáltatni a valutáját, de kérdésére néma csend volt a válasz. A konferanszié vállat vont: - Szavamra, csudabogarak! - Azzal eltűnt szem elől, eltakarta a függöny. A csillárok kialudtak, egy ideig sötétség honolt a teremben; valahol érces tenor énekelt: - Arany hever ott nagy halom, és mind az én tulajdonom...59 Valahol néhány tenyér összeverődött. - A női színházban egy hölgyike most szolgáltatja be a valutáját - szólalt meg váratlanul Nyikanor Ivanovics vörös szakállú szomszédja. Aztán sóhajtva hozzátette: - Bezzeg, ha a ludaim nem volnának! Mert tudja meg, jó ember, énnekem remek libafalkám van Lianozovóban. Attól félek, halomra döglenek otthon nélkülem. Mert a lúd kényes jószág, gondos ápolást igényel... Hej, ha a ludaim nem volnának! Puskinnal engem ugyan el nem bolondítanának - s ismét szívet tépően sóhajtott. Ekkor kivilágosodott a terem, és Nyikanor Ivanovics azt álmodta, hogy valamennyi ajtón fehér sipkás szakácsok özönlenek be, kezükben merőkanál. A kukták hatalmas üstben levest, teknőkben fölszeletelt fekete kenyeret hoztak. A nézők megélénkültek. A szakácsok jókedvűen sürögtek a teremben, csajkába merték a levest, és kiosztották a kenyeret. - Ebédeljetek, fiúk - kiáltották vígan -, és adjátok be a valutát! Mi a fenének ültök itten? Érdemes ezért a szamárságért? Mennétek haza, oszt ehetnétek, ihatnátok kedvetek szerint! - Te például miért vagy itt, öregapám? - fordult egyenesen Nyikanor Ivanovicshoz egy vörös tarkójú, kövér szakács, miközben csajkát nyújtott oda neki; a híg lötyedékben egyetlen árva káposztalevél úszkált. - Énnekem nincsen, nincsen! - bődült el Nyikanor Ivanovics félelmetes hangon. - Nincs, ha mondom! - Nincs? - ordította a szakács fenyegetően. - Nincs? - ismételte gyengéd női hangon. - Nincs, nincs - mormolta csitítóan, és átváltozott Praszkovja Fjodorovna felcsernővé.
59

Arany hever ott nagy halom, és mind az én tulajdonom... - Hermann áriája Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) orosz zeneszerző Pikk dáma c. háromfelvonásos operájából, melynek szövegét Puskin elbeszélése nyomán Modeszt Csajkovszkij, a zeneszerző testvéröccse írta. 122

Praszkovja Fjodorovna gyengéden megrázogatta az álmában felnyögő Nyikanor Ivanovicsot a vállánál fogva. A szakácsok eltűntek, a színházat színpadostul, függönyöstül elnyelte a föld. Nyikanor Ivanovics könnyein át megpillantotta kórházi szobáját, és két fehér köpenyest, ezek azonban nem jókedvű szakácsok voltak, akik a leves mellé jó tanácsot osztottak az embereknek, hanem orvosok; és mellettük továbbra is ott állt Praszkovja Fjodorovna, de kezében nem csajkát fogott, hanem gézzel letakart tányért, rajta injekciós fecskendő. - Miféle dolog ez! - méltatlankodott Nyikanor Ivanovics, mialatt beadták neki az injekciót. Hisz mondom, hogy nincs! Adja be Puskin a valutáját, énnekem nincsen! - Jó, jó, elhisszük - csitította a jólelkű Praszkovja Fjodorovna. - Ahol nincs, ott ne keress. Nyikanor Ivanovics az injekciótól megnyugodott, újra elaludt, ezúttal már álomtalanul. Kiáltozásával azonban szorongása átterjedt a 120-as szobára, ahol a beteg fölébredt, és a fejét reklamálta, majd a 118-asra, ahol az ismeretlen Mester kezét tördelve, riadozva és bánatosan nézett fel a holdra, visszaemlékezvén élete utolsó, keserű őszi éjszakájára, az ajtó alól kiszüremkedő fénysávra meg szerelme leomló hajfürtjeire. A 118-as szobából a nyugtalanság az erkélyen átszivárgott Ivanhoz; ő is felébredt, és sírva fakadt. Ám az orvos hamarosan lecsillapította a riadozó elmeháborodottakat, s a betegeket egymás után elnyomta az álom. Ivan utolsónak aludt el, amikor már a hajnal derengett a folyó felett. A gyógyszer hatása egész testében szétterjedt, a nyugalom úgy áradt feléje, mint a hullám, amely elborítja egész valóját. Teste könnyű lett, fejét az álom langyos szellője birizgálta. Elaludt, s az utolsó, amit még hallott, a madarak hajnal előtti csivitelése volt az erdőn. De a madarak hamarosan elhallgattak, és Ivan azt álmodta, hogy a nap már délutánba hajlott a Koponyahegy fölött, amely hegyet kettős őrlánc vette körül...

123

TIZENHATODIK FEJEZET A kivégzés A nap már délutánba hajlott a Koponyahegy fölött, amely hegyet kettős őrlánc vette körül. Az a lovassági ala, amely déltájban a prokurátor útját keresztezte, ügetve kiérkezett a város hebroni kapujához. Útja elő volt készítve. A kappadókiai cohors gyalogosai félreszorították a sokaságot, a tevéket, öszvéreket, és a lovasság égig érő fehér poroszlopot kavarva, kiért a keresztútra, ahol két út metszette egymást: a délnek, Béthfagéba vezető meg az északnyugati irányba haladó jaffai út. A lovassági csapat az északnyugati úton indult el. A kappadókiai katonák ezt az utat is szegélyezték, és idején lekergették róla az ünnepre Jerusalaimba igyekvő karavánokat. A kappadókiaiak mögött zarándokok tolongtak, elhagyván hevenyészve felütött csíkos sátraikat. Egy kilométernyi út után az ala megelőzte a Villámlégió második cohorsát, és egy további kilométer után elsőnek érkezett meg a Koponyahegy lábához. Ott a katonák leszálltak a nyeregből. A parancsnok szakaszokra osztotta az alát, s ezek körülvették a halmot, csupán egyetlen feljárót hagyva szabadon a jaffai út felől. Kisvártatva odaérkezett a második cohors is, egy darabbal feljebb ment a hegyen, s ott második kordont alkotott. Végül megjött a Patkányölő Marcus parancsnokolta centuria is. Két láncra oszolva vonult az út két oldalán, és a két lánc között, a titkos őrség kíséretében, szekéren hozták a három elítéltet, mindháromnak a nyakában fehér tábla, rajta felirat - „lator és lázadó” - két nyelven, arameusul és görögül. A halálraítéltek szekere mögött más szekerek jöttek, megrakva frissen gyalult keresztrudas oszlopokkal, kötéllel, ásóval, vödörrel, fejszével. Hat hóhér is ült a szekereken. Mögöttük lóháton Marcus, a centurio, a jerusalaimi templomőrség parancsnoka, meg az a csuklyás férfi, akivel Pilátus rövid ideig a palota elsötétített szobájában tanácskozott. A menetet ismét katonai őrség zárta le, s amögött már a kíváncsi tömeg következett, mintegy kétezren, akiket nem riasztott el a pokoli hőség, és mindenáron szemtanúi akartak lenni az érdekes látványnak. Hozzájuk csatlakoztak most már a zarándokok is, akiket akadálytalanul odaengedtek a menet végére. A menetet kikiáltók kísérték, újra meg újra kihirdették azt, amit Pilátus délben közhírré tett. Így vonult fel a menet a Koponyahegyre. A lovassági ala mindenkit átengedett, ám a második láncot alkotó második centuria már csak azokat engedte át, akiknek valami közük volt az ítélet végrehajtásához, azután pedig gyors hadmozdulatokkal szétterelte a sokaságot a hegy lába körül, úgyhogy most felülről a gyalogság, alulról pedig a lovasság kordonja fogta közre a tömeget, amely így a gyalogosok gyér lánca között végignézhette a kivégzést. Amíg a hosszú menet felért a hegyre, elmúlt több mint három óra, a nap már alábbhanyatlott a Koponyahegy fölött, de a hőség még tikkasztóan perzselt, mindkét őrlánc katonái iszonyúan szenvedtek tőle, agyonunták magukat, és lelkük mélyén átkozták a három latort, minél gyorsabb halált kívánva nekik. Az ala kis termetű szír parancsnoka - homlokán veríték gyöngyözött, fehér inge sötétlett a hátán az izzadságtól - a hegy lábánál állt, közvetlenül a nyitva hagyott feljáró mellett; minduntalan oda-odalépett az első szakasznál elhelyezett bőrcsöbörhöz, tenyerével vizet merített belőle, ivott, és megnedvesítette turbánját. Ettől kissé megkönnyebbülvén, visszament a helyére, és ismét fel-alá járkált a tetőre vezető poros úton. Hosszú kardja olykor koppanva
124

ütődött fűzött bőrcsizmájához. Katonáinak példát akart mutatni szívósságával, de megsajnálta őket, és megengedte, hogy földbe szúrt pikáikból gúlát formáljanak, s arra rádobják fehér köpönyegüket. E hevenyészett sátrakban kerestek menedéket a szíriai lovasok a kérlelhetetlenül tűző nap sugarai elől. A vödrök gyorsan kiürültek, a szakaszokból felváltva mentek vízért a hegy alatti vágásba, ahol csenevész eperfák híg árnyékában végnapjait élte a rekkenő hőségben egy zavaros vizű kis csermely. Ott álldogáltak a békésen pihenő lovakat kötőféken tartó lovászok is, az imbolygó árnyékot keresve. Érthető, hogy a katonák eltikkadtak, és átkozták a latrokat. A helytartó aggodalma, hogy a kivégzés ideje alatt zavargás támadhat a gyűlöletes Jerusalaimban, szerencsére nem vált valóra. És amikor az ítélet végrehajtásának negyedik órája is már vége felé járt, a két őrlánc a gyalogos meg a lovassági - közt, a hegy lábánál, minden várakozás ellenére, már az égvilágon senki sem maradt. A nap heve visszakergette a sokaságot Jerusalaimba. A két római centuria kordonjai között csupán két kutya lebzselt, nem tudni, kihez tartoztak, és hogyan kerültek oda. De azokat is eltikkasztotta a hőség, nyelvüklógatva, lihegve hasaltak a földön, ügyet sem vetettek a zöld hátú gyíkokra, az egyedüli élőlényekre, amelyek nem féltek a naptól, és fürgén siklottak ide-oda a felhevült kövek meg a szúrós, tövises kúszónövények közt. Senki sem tett tehát kísérletet az elítéltek kiszabadítására, sem a katonasággal elárasztott városban, sem idefenn a körülkerített hegyen; a tömeg visszaszivárgott a városba, mert a kivégzésben igazán nem volt semmi látványos, benn Jerusalaimban pedig már folytak az előkészületek az estével kezdődő Pászka ünnepére. A második láncot alkotó római gyalogság még jobban szenvedett, mint a lovasság. Patkányölő centurio csak annyit engedett meg katonáinak, hogy levegyék sisakjukat, és vizes kendőt kössenek fejükre, de egyébként úgy rendelkezett, hogy állva kell őrködniök, kezükben lándzsa. Ő maga ugyanolyan fehér kendővel - de nem vizessel, hanem szárazzal - a fején, a hóhérok csoportja körül sündörgött, nem vette le még az inge fölött viselt ezüstoroszlánokat sem, lábszárvédő páncélját sem, kardja, tőre is ott függött övén. A nap egyenesen a fejére tűzött, de egyáltalán nem ártott neki, és az ezüstoroszlánokra nem lehetett ránézni, vakította az ember szemét a napon szinte megolvadt fém fehér csillogása. A Patkányölő elcsúfított arcán nem látszott sem kimerültség, sem elégedetlenség, úgy tetszett, a szálfatermetű centurio képes volna így fel-alá járkálni egész nap, egész éjjel, és még akár másnap is - egyszóval mindaddig, amíg szükség van reá. Fel-alá járkálna ugyanígy, kezét bronzlapokkal kivert, nehéz övére téve, ugyanolyan szigorúan nézne hol a megfeszített bűnösökre, hol az őrlánc katonáira, ugyanolyan közönyösen rugdosná félre szőrcsizmája orrával az útjába kerülő időfehérítette emberi csontokat vagy apró köveket. A csuklyás ember háromlábú zsámolyszéken ült, nem messze a megfeszítettektől; mozdulatlanul, nyugodtan figyelte az eseményeket, nagy néha unalmában vesszejével megpiszkálta a homokot. Amit az imént mondottunk, hogy a legionáriusok kettős lánca közt egy teremtett lélek sem volt, nem egészen igaz. Egyvalaki mégis volt ott, de nem mindenki látta. Nem azon az oldalon tartózkodott ugyanis, ahol a feljárást nyitva hagyták, s ahonnét jobban lehetett látni a kivégzést, hanem az északi oldalon, ahol a halom nem volt lejtős, könnyen megközelíthető, hanem egyenetlen, meredek, csupa rés és hasadék, s ahol az istenátkozta, szikkadt földnek egy résében csenevész fügefa tengette életét. Ez alatt az árnyékot egyáltalában nem nyújtó fa alatt ült az egyetlen, aki nézője s nem szereplője volt a halálos ítéletnek; ott ült egy kövön már a kivégzés legkezdete óta, tehát már negyedik órája. Igen, ahhoz, hogy láthassa az eseményeket, nem a legkedvezőbb, hanem a
125

legkedvezőtlenebb helyet választotta. De azért odalátszottak a keresztrudas póznák, odalátszott a két villogó folt a centurio mellén, és ez, úgy látszik, elég volt annak a férfinak, aki nyilvánvalóan minél észrevétlenebb s zavartalanabb kívánt maradni. Négy órával azelőtt azonban, a kivégzés kezdetén, ez az ember egészen másképp viselkedett, akkor bezzeg könnyen feltűnhetett volna, s valószínűleg azért vonult most annyira vissza, azért változtatott magatartásán. Akkor, mihelyt a menet fölért a dombra, a kettős láncon belül ez a férfi az elsők közt jelent meg, s úgy viselkedett, mint aki máris elkésett. Pihegett, nem is lépésben, hanem futva érkezett a helyszínre, előrefurakodott, s látva, hogy előtte - mint a többiek előtt is - összezárul a kordon, együgyűen úgy tett, mintha nem értené a mérges kiáltásokat, s megpróbált áttörni a katonák közt a kivégzés színhelyére, ahol már leszállították az elítélteket a szekérről. Büntetésül az egyik katona alaposan mellbe vágta kopjája tompa végével, és az ismeretlen felordított: nem a fájdalomtól, hanem a kétségbeeséstől. Tompult, közönyös tekintettel mérte végig a kopjás legionáriust, az olyan ember pillantásával, aki közömbös a testi fájdalommal szemben. Köhécselve, fulladozva, mellét dörzsölgetve megkerülte a hegyet, s az északi oldalon próbált rést találni a kordonon, hogy azon át befurakodhasson. De elkésett, a lánc már bezárult. És a fájdalomtól eltorzult arcú férfi kénytelen-kelletlen belátta: hasztalan próbál bejutni a szekerekhez, amelyekről már lerakták a fapóznákat. Ha tovább erőszakoskodik, legföljebb azt éri el, hogy letartóztatják, márpedig ez sehogyan sem illett bele terveibe. Ezért hátrament a hasadékhoz, ahol nyugodtabb volt a helyzet, és senki sem zavarta. Egy kövön ült, a hőségtől meg az álmatlanságtól nedvedző szemmel, fekete szakálla borzasan meredezett. Láthatóan búsult; hol sóhajtozott, széthúzta vándorlásban elnyűtt, égszínkékből piszkosszürkévé fakult talifját, és kitárta kopjaütéstől fájó mellét, amelyen mocskos izzadság csorgott végig; hol kimondhatatlan gyötrelemmel égnek emelte szemét, s tekintetével követte a három dögkeselyűt, amely már jó ideje ott körözött a magasban, a hamarosan bekövetkező lakomára várva, hol meg a sárga löszös földre szegezte csüggedt tekintetét, félig szétrohadt ebkoponyát látott maga előtt, meg körülötte futkosó gyíkokat. Annyira gyötrődött, hogy időnként magában beszélt. - Ó, én ostoba szamár... - motyogta, fájdalmában előre-hátra himbálózott a kövön, és körmével véresre kaparta barna mellét. - Ostoba vagyok, esztelen, mint a fehérnép, és gyáva, gyáva! Dög vagyok, nem ember! Elhallgatott, lehorgasztotta fejét, ivott egy korty langyos vizet fakulacsából, kissé megélénkült, és hol a talifja alá rejtett késhez kapott, hol a pergamenlaphoz, mely előtte feküdt a kövön, pálcikával, tusos üvegcsével egyetemben. A pergamenre már feljegyzett egyet-mást: „Szállnak a percek, én, Lévi Máté, itt ülök a Koponyahegyen, de a halál még nem következett be.” Alább: „A nap leáldozóban, a halál még mindig nem jött el.” És most Lévi Máté kétségbeesésében a következőt rótta fel a lapra hegyes pálcikájával: „Istenem, miért haragszol reá? Küldj neki megváltó halált.” Miután felírta, könnytelenül felzokogott, és körmével ismét véresre tépte mellét.
126

Lévi. és elindult Jerusalaimba. hogy ő. mikor az idő meghűvösödik. Édes mindegy volt neki. Amikor a halálraítélteket fölvezették a hegyre. nem haladtak szorosan egymás mögött. A városba érkezve megtudta. de balsejtelmektől gyötörve elköszönt vendéglátójuktól. Jerusalaim közelében. hogy mielőbb váltsa őt meg a halál. Egy lépést sem bírt tenni. A katonák nem zárták szorosra a kordont. Kiszuszogta magát a rohanás után a nagy forróságban. Ez utóbbi különben nem túlságosan érdekelte a volt vámszedőt. és így nem láthatta Lévit. és ott hánykolódott péntek hajnalig. amiért nem támadt hamarabb ez a gondolata. vegye le a felső polcról azt a cipót. hogy estefelé. Délelőtt a két vendég a veteményesben dolgozott. és imádkozik érte. nyomban szemrehányással átkozta önmagát. Forró fejében egyetlen tüzes gondolat kóválygott: hogyan szerezhet tüstént. odaérhet a szekérhez. de zseniális ötlete támadt. azután megtüzesedett a teste. hogy Jesuát és őt ilyen katasztrófa érte. amikor is a betegség éppoly váratlanul eltávozott tőle. bármi módon. Jesua azonban. Akkor Jesua megmenekedik a szenvedéstől. s ott egy konyhakertésznél vendégeskedtek. 127 . bemennek Jerusalaimba. Mert. meggondolta magát. Egyetlen szempillantás elég. hangtalanul. és azt tervezték. s érheti utol a menetet. miért. De Jesua a messzeségbe nézett. Lévi Máténak nem volt kése. aki soha életében nem vétett senkinek. illedelmesen belépett a boltba.Lévi . aki el volt ragadtatva Jesua beszédeitől. amikor a helytartó kijelentette a halálos ítéletet. Két napja. percenként inni kért. és mindjárt bal kéz felől megpillantott egy kicsiny boltot. Kirázta a hideg. hogy kését Jesua hátába döfje. szerette volna valamilyen módon észrevétlenül tudtára adni Jesuának. és jól kiszámítja.saját nézete szerint végzetes hibát követett el. vendéglátójuknak segítve. és visszasietett a városba. ahol kenyeret árultak. nem hagyta őt magára utolsó útján. Amikor a menet már mintegy fél mérföldet megtett az úton. Ha valaki nagyon ügyes. és egyetlen garasa sem volt. meggörnyedve besurranhat két legionárius között. hallotta. s mialatt az asszony hátat fordított. mint ahogy rájött. miért nem. Máté. s amilyen heves természetű volt. délután. arra. Hát itt követte el Lévi Máté az első hibát.egyszerű.akit a tömeg egészen a kordonig taszított . Ott volt a tömegben. Lévi meg Jesua Béthfagéban voltak. ott van mellette. Jóllehet gyenge volt még. villámgyorsan felkapta a pultról azt. megkérte. Lévi Máténak . és odakiáltson neki: „Jesua! Én megváltalak téged szenvedéseidtől. hogy halaszthatatlan ügyek szólítják a városba. hosszú kenyérvágó kést. s lábai remegtek. amerre vitték őket. elkerülvén így a kereszthalált. Meggondolatlanságán dühöngve kiszakadt a tömegből. hogyan pusztul el. melyet megkívánt. kést vagy tőrt. A városba beözönlő karavánok örvényében lavírozva elért a kapuig. foga vacogott. hanem amiatt is. Lerogyott egy lópokrócra a konyhakertész pajtájában. miért is engedte őt el egyedül! De Máté még este sem tudott utánamenni Jerusalaimba. kijelentette. hogy ő . hogy Jesua. akkor önmagát is megölheti. majd komolyan. hogy előérzete nem csalt: megtörtént a baj. szörnyű betegség támadta meg. és kirohant vele az üzletből. megmenekedjék a kínoktól! Kitűnő terv. Váratlan. Csak azt az egyet kívánta. Lévi Máté ott szaladt a kíváncsiskodók közt. jaj. és én is veled megyek! Én. és felugorhat rá. egyetlen hűséges tanítványod!” És ha Isten ezután még megáldja őt egy szabad pillanattal. és déltájban elindult egymaga. aminél jobb fegyver nem képzelhető: a beretvaélésre fent. az őrlánc mellett. köszöntötte a pult mögött álló péknét. csak egy volt a bökkenő.Nemcsak amiatt esett kétségbe.

Dührohamot kapott.hiába ellopott kést.de a menetet már nem látta. Amikor a negyedik óra is már vége felé járt. Kiábrándult istenéből . megnyújtva az árnyékokat. hogy haladéktalanul. Széle fehéren tajtékzott. a sivár.Csalódtam benned! . az öszvérháton meg gyalogszerrel Jerusalaimba tartó vándorok megdöbbenésére. hogy kifújja magát. A nap eltűnt. lelke. hogy átka. Amikor megpillantotta végre a távolban a hosszú menet porfellegét. amely nyugat felől támadva kérlelhetetlenül közeledett. . hogy a világ . . meghallanád szavam.már nem csak a mellében. istenem!. nem engedte volna meg. ledobta sapkáját. szitkozódása mit sem ér. és meglátta. behunyt szemmel égnek emelte. És ekkor Lévi felordított: . hogy fenn a dombtetőn semmi sem változott. isten! Rekedten. füstös fekete hasa sárgás visszfényben tükröződött.Jaj. és mozdulatlanul feküdni. csak épp hogy a centurio mellén lobogó fényfoltok kialudtak. ezzel megfosztva magát ivóvizétől. A jaffai úton. A nap most a felfeszítettek hátába lövellte izzó sugarait . Lévi felnyitotta szemét.Süket vagy! . órákig kínlódjék a perzselő nap tüzében a keresztfán.a bűnösök arca a város felé tekintett. és megölnéd szegényt. és már újra a jaffai úton volt . . az eleje már a halomhoz ért. ahogy dobog a szíve . csak a templomi harsonák szava? Nem vagy mindenható isten! A gonoszok istene vagy! Megátkozlak téged.. a zarándokok sátrai felett poroszlopokat kergetett a hirtelen feltámadt szél. szaladt tovább. abban a pillanatban küldjön halált Jesuára. hogy végül a Földközi-tengerbe bukjon . lassabban. eltaposta kulacsát.hörögte végképp berekedve. 128 . és tüzes fonalak pattantak ki belőle. nem. Lévi lelki kínja tetőfokára hágott. és hallgatta. a rekkenő hőségben semmi sem változik. De az isten nyila nem csapott le. most nyomban! Hunyorogva várta a tüzes nyilat. és aztán felugrott. Értelmetlen szavakat ordítozva szórta átkait. megátkozta önnönmagát. és csodát követelt az Istentől: azt követelte. Úgy feküdt ott. elfúlva ordítozott: meggyőződött róla.Ha nem volnál süket. a nap éppoly egyenletesen ereszkedik lefelé. szidta apját.Te a gonoszság istene vagy! Hát ennyire elvakította szemedet a templom füstölőiből felszálló füst.. Viharfelhő nyelte el. és agyonvágja. . hogy lejutott volna a tengerig.Megátkozlak téged. Kipihente magát valamennyire. valami megzörrent a lába alatt. hogy egy olyan ember. Futásnak eredt. gaz latrok istene. Felugrott a kőről. és vannak még a világon más vallások.Lévi Máté ökölbe szorította csontos kezét. hogy elkésik.Alig néhány perc telt bele. Nemegyszer kénytelen volt lerogyni a porba. . oltalmazója! Ekkor fuvallat érte a volt vámszedő arcát. és Lévi Máté tovább szórta dühödt átkait. amiért idiótát szültek a világra.megváltozott. És valóban elkésett. vagy ettől függetlenül . amely most mindjárt lesújt reá az égből.átkai hatására. s a látóhatár fölé hajolva. és füledbe immár nem hatol semmi. anyját.nyögött fel Lévi. de egyre lassabban. más istenek! Más isten ezt sosem tűrte volna el. Kinyitotta szemét. szidalmait az ég felé. Újabb légáramlás érkezett.mondotta -. . Olykor felmordult. gihoni völgyben. mert sejtette. hogy Isten nem igazságos. és ő ezután nem hisz benne. amelyben esténként alábukott.üvöltözött.most már úgy látta . és gyér haját tépve. hanem a fejében és a fülében is. és tapasztalta. mint Jesua. Látván. üvöltött és köpködött. anélkül. földhöz vágta a .

ott nagyobb mozgolódást látott. szivacsot hozott oda. a másik pedig csöbröt. A cohors tribunusa most a háromlábú zsámolyszéken ülő férfihoz irányította lépteit.Utánam! A hozzájuk legközelebb lévő keresztfáról halk. köpködve próbálta megérteni. eszelős dalocska hallatszott. Harmadiknak a templomőrség parancsnoka is csatlakozott hozzájuk. a lovászok fürgén ügetnek végig az úton. hol balra. Az első fölemelte a lándzsát. s krákogva. majd a másik karját. s feje a kibomlott turbánnal mellére csuklott. A tribunus neki is halkan szólt valamit. az ezred indulásra készülődik. de a hóhéroknak se kellett. Bűnbánóan tekintett fel a tiszta égboltnak arra a részére. lágyékán. sűrűn. Fölemelte tekintetét. néha bágyadtan meg-megemelte turbános fejét. amely a vesztőhely felé igyekezett. és akkor a legyek lustán felszálltak arcáról. Ekkor Jesua fölemelte a fejét. hogy a villám sújtson le Jesua keresztfájára. mezítelen testet. a legyek dönögve felröppentek. a centurio tisztelgett a tribunus előtt. esztelenség volt annyira sietni átkaival: most nem hallgatja őt meg az isten. Nagy nehezen felnyitotta szemét. Már az első órától kezdve sűrű ájulási rohamok lepték meg. jól láthatta. A Patkányölő intésére a kordon szétvált. kötőféken vezetve a katonák pejkóit. A magasból. ahol ült. hóna alatt kövér böglyök ültek. emez pedig udvariasan felállt közeledtére. s ahol a dögkeselyűk szárnyalva menekültek a vihar elől. s valamit súgott neki. A csuklyás férfi intésének engedelmeskedve. és most halkan dúdolt valamit a szőlőről. aki a megfeszítettek kínszenvedésének ötödik órájában a dombtetőhöz közeledett. A Patkányölő utálkozva sandított a póznák lábánál heverő koszos rongyokra. Lévi tenyerével védekezett az arcába csapódó por ellen. s a póznák tövében köveken ülő hóhérok csoportjához lépett. hogy csakhamar újra rátelepedjenek. hogy a katonák sietve kirángatják a földből a pikáikat. és megütötte vele Jesuának előbb az egyik. Az. hogy fülét vállához érintse. vajon mit jelent a lovasság váratlan eltávozása. és rájuk parancsolt: . a cohors parancsnoka volt. szívták a sárgás. Semmi kétség. A legyek. Dismas a második póznán jobban szenvedett két társánál. ütemesen rángatta fejét. A centurio másodízben is tisztelgett. a kiálló bordájú mellkas megrázkódott.megőrjítették a legyek meg a hőség -. tompa volt. 129 . és előbukkant csípésektől dagadt. szárnysegéde kíséretében Jerusalaimból érkezett ki lóháton a kivégzés színhelyére. aztán mindketten elindultak a póznák felé. a hóhér végighúzta lándzsáját a megfeszített ember hasán. Hasán. magukra dobják köpönyegüket. Ezután a domb alját kezdte figyelni. ahol a lovasezred vesztegelt. arca valósággal eltűnt a nyüzsgő fekete rovarréteg alatt. böglyök ezért egészen ellepték. fölismerhetetlen arca. És Lévi szíve megdobbant a boldogító kibontakozás előérzetében. mert nem vesztette el eszméletét. hol jobbra. az egyik hóhér lándzsát fogott. melyben szeme alig látszott felduzzadt szemhéja között. Máskor oly tiszta tekintete most zavaros.Lévi elhallgatott. A felleget felhasogató tűzfonalakra tekintve azért fohászkodott. Emez félrevonta Patkányölőt. A test. A póznára felfeszített Gestas a harmadik óra végére megőrült . nemrég még az elítélték ruházata volt ez. vajon a Jerusalaimhoz közeledő zivatar változtat-e valamit a szerencsétlen Jesua sorsán. amely kötéllel volt odaerősítve a pózna keresztrúdjához. azon tűnődött. végül teljesen elveszítette eszméletét. és lenézett. Hármuk közül Jesua volt a legszerencsésebb. amelyet még nem falt föl a felhő. A Patkányölő magához intett kettőt a hóhérlegények közül. és katonai bíborchlamysba öltözött kicsiny alakot pillantott meg. és arra gondolt.

Igazságtalanság! Én is éppolyan lator vagyok. oszolj! 130 . Az elborult elméjű Gestas rémülten felkiáltott. . Ugyanez ismétlődött a két másik keresztnél is. Behúzta a hasát.súgta hódolatteljesen. Jerusalaim város felé törekedve. hasán vér csorgott végig.Adj hálát a hégemónnak! . és így szólt társaihoz: . de mozdulni sem bírt. a vízzel. és mohón szívni kezdte belőle a nedvességet..Hégemón. és megszólalt.. ott a második kereszten! Dismas elhallgatott. rekedten kérte hóhérát: . és a mennydörgés elnyelte a centurio vezényszavát: . . alsó állkapcsa görcsösen megrándult. s lecsüngött. Egyszer csak tűz csapott ki a felhőből. és a templomőrség parancsnokával meg a csuklyás emberrel együtt megindult lefelé a halomról. a fekete eget villámok barázdálták. és boldogan a foga közé kapta. tajtékos felhőcskék száguldottak. mennydörgött. feje. és rekedt rablóhangon megszólalt: . mint ő! Dismas teste megfeszült.Ha-Nocri! . szemügyre vette Jesua véres testét. A viharfelhő már a fél eget elborította. a templomőrség parancsnoka sem tágított mellőlük. Jesua fölemelte fejét.szólította a hóhér. igyál! . szemében felháborodás lángolt. Sötétség borult a vidékre. valamit morgott. Most már közvetlenül a magaslat fölött villámlott. A csuklyás megállt az első keresztnél. amennyire a kötelek engedték.mondta a hóhér. és szíven szúrta Jesuát. A hóhér levette a szivacsot a kopja végéről.Mit kívánsz? Miért jöttél hozzám? . ha hangja behízelgően és meggyőzően cseng. A másik keresztfáról Dismas hangja hallatszott: .Hallgass te. szerette volna. és a lándzsa végére tűzött vizes spongya fölemelkedett Jesua ajkához. Ezután a cohors tribunusa intett a centuriónak. tűzzel terhes nagy fekete felleg előtt fehér. de mikor a szivacs az ajkához ért. de ez nem sikerült. Mikor a por felszállt. elsötétült a levegő.Adj hálát a nagylelkű hégemónnak! . feje lehorgadt.Őrség.suttogta. Ha-Nocri megmozgatta dagadt ajkát.agyonszúrta őt is. A csuklyás ember nyomon követte a hóhérlegényt meg a centuriót. sarkon fordult.. fehér kezével megérintette lábát. A második dörgésnél a hóhér már Dismast itatta. a centurio rárivallt Dismasra: . . mert karját három helyen kötélgyűrű szorította a keresztrúdhoz.Nesze. Jesua szemében öröm villant fel. odatapadt a szivacshoz.Meghalt. Jesua teste megvonaglott.Adj innia! Egyre sötétebb lett. amikor a hóhér odalépett hozzá. A vesztőhelyre porfelleg borult. nyaka Jesua felé tekeredett. és ugyanazokkal a szavakkal: . Néhány másodperccel később az ő teste is elernyedt. körme a fába mélyedt.

odaborult Jesua lábaihoz. Jesua csupasz. a síkos köveken csúszkálva. Átvágta a lábszárát fogó kötelet. Váratlanul zúdult le a zápor.A katonák megkönnyebbültek. hogy kiérjenek az országútra. Botladoztak. félig a vízben fekve. vizes teste rázuhant Lévire. a hátracsukló fejű. meg a három üresen meredező kereszt. futva megindultak lefelé a halomról. elestek a vizes agyagban. verte a zápor. igyekezett a keresztfák felé. Lévi a vállára akarta vetni Jesua tetemét. A hullákat csapdosta. ázott talifját. már zúgó áradat vette őket üldözőbe. ami épp keze ügyébe akadt. Sem Lévi.alig láthatóan a zuhogó esőben . víz és mennydörgés füstölgő katlanában már csak egyetlenegy ember maradt. Néhány perc. kicsavarodott karú testet. s azonmód.bokáig vízben gázolva . Mikor . és lehúzta a földre. Olyan hirtelen zúdult le a víz.odaért a kereszthez. a centuriát még a domboldalban kapta félúton. Még néhány perc. kiszabadította karját a felső kötelekből. 131 . hogy mire a katonák leértek. s alig várták. agyagos sárban meg-megcsúszva odaszaladt a másik két kereszthez. és a két másik test is a földre hullott. lerángatta magáról víztől elnehezült. sem Jesua teteme akkor már nem volt látható fenn a dombtetőn. menet közben feltéve sisakjukat. Jerusalaimot elnyelte a sötétség. tűz. felállt az alsó keresztlécre. és a dombtetőn már csak két holttest maradt. amelyen már . és a híg. minduntalan elcsúsztak. hol újra előbukkant a villám remegő fényében. egy szál ingben. és a dombtetőn. Azokon is elvagdosta a kötelet. néha térden kúszva.Jerusalaim felé vonult a bőrig ázott lovasság. de aztán valami az eszébe jutott: otthagyta a földön. belekapaszkodva abba. Hol eltűnt a sötétben. és Jesua testét átölelve. A mégsem hiába ellopott kést rázva.

hogy amikor bement takarítani a gazdasági igazgató szobájába. hogy a lakására is telefonáltak. azaz Vaszilij Sztyepanovics Lasztocskin főkönyvelő. az épület fala mentén. a karosszék feldöntve hevert a földön. kezét tördelte. és figyelték a színház előtt zajló eseményeket. hogy mitévő legyen. az ajtó tárva-nyitva. mert a Varietészínház megmaradt dolgozói közül ő volt most már a rangidős. hogy ő Rimszkijné. hogy Lihogyejev bement a színházba. Reggel tíz órára a jegyre várakozók tömege már annyira megsokasodott. mindkét pénztárosnő meg valamennyi hivatalsegéd. a könyvelésben. de végül már föl sem vették a kagylót. hívja fel Rimszkij feleségét. bele-beleszóltak a telefonba a jegyszedők. A szerény. vagyis az átkozott feketemágia-szeánszot követő napon. jegyszedő. aki csak a színházhoz tartozott . az emberek az előző esti párját ritkító előadásról szerzett szenzációs értesüléseiket vitatták meg egymás közt. Vaszilij Sztyepanovics eleinte még válaszolgatott. Az tanácsolták. hanem mind a Szadovajára néző ablakokban ültek az ablakpárkányon. Eleinte azzal próbálták lerázni az érdeklődőket. a kertre nyíló ablakot betörve találta. s bámulatos gyorsasággal lovas. E beszámolók egyébként Vaszilij Sztyepanovicsot. és éppen őneki kellett cselekednie. hogy hol van Lihogyejev. sok ezer főnyi tömeg állt kettes sorokba rendeződve. Éktelen galiba támadt.TIZENHETEDIK FEJEZET Nyugtalan nap Pénteken reggel. A sor izgatottan viselkedett. egyszóval mindenki. hogy a sor vége a Kudrinszkaja térig ért. benn a színházban sem volt jobb a helyzet. tökéletesen indokolt kérdése a következő volt: . senki sem végezte dolgát. A sor élén mintegy két tucat Moszkva-szerte közismert jegyüzér várakozott a pénztárnyitásra. három gépírónő. akik aztán valamennyire rendbe szedték a tömeget. Ámde a jó kilométer hosszú sor már maga is hatalmas kísértést jelentett. valamint gyalogos rendőrök érkeztek a helyszínre. márpedig cselekednie kellett. a Varietészínház valamennyi jelen lévő alkalmazottja. A színház előtt ugyanis. és fogalma sem volt. Kora reggeltől fogva szólt a telefon. azt se tudta.egy sem ült a helyén. Rimszkij irodájában. hogy a szeánsz végeztével a hölgyek egy része félmeztelenül szaladgált az utcán . mire a kagyló zokogva azt válaszolta. Varenuha szobájában. hogy híre a rendőrségre is eljutott. és a férjét sehol sem találja. és alaposan meghökkentette a Szadovajára tévedő gyanútlan járókelőket. A takarítónő széltében-hosszában híresztelte. szüntelenül csöngött a készülék Lihogyejev szobájában. Egy izgatott női hang Rimszkijt kereste. egyebek közt például azt állították. Zokogott. Vaszilij Sztyepanovics elvesztette a fejét. A jegyszedők éktelen badarságokat hordtak össze. Ez történt odakinn. Tizenegykor berontott a színházba Rimszkijné asszony. mert a kérdésekre. polgártársak? Mi a baj? 132 . a lámpa égve. és ott azt a felvilágosítást kapták. mit tanácsoljon neki. a pénztárban. a színház főkönyvelőjét is roppantul felzaklatták.meg más efféle képtelenséget. csendes Vaszilij Sztyepanovics csak pislogott a csuda dolgokról szóló mendemondák hallatán. Első. két könyvelő. olyan hosszúságban.Mi folyik itt önöknél. hogy „Lihogyejev a lakásán van” . Fél tizenkettőkor pedig megjött a rendőrség. takarítónő. válaszolt a pénztárosnő is. igazán nem volt mit válaszolni. ő ugyanis nem volt jelen az előadáson. felhívta magára az arra haladók figyelmét. hol van Varenuha és Rimszkij. sehol egy teremtett lélek.de a telefonálók azt válaszolták.

Ott elveszítette a nyomot. . sem a könyvelés dossziéiban. Kitudódott. akik tanúi voltak az előző esti szeánsznak. A nyomozók beültek Varenuha irodájába. Lehet. köztük egy izmos. A Káró Ász a főbejáraton át kiment az utcára. menjenek vissza munkahelyükre. sem a gazdasági igazgatónál. és hazaküldték. hirtelen felugrott az ablakpárkányra. hogy milyen állapotban találta a gazdasági igazgató szobáját. szemöldökét összevonva töri a fejét. utat nyitva előreengedték a sápadt. ha agyonütik őket. és odavezette az őt nyomon követő embereket a taxiállomáshoz.Szerződés nincs . a legjobban a takarítónő beszámolója iránt érdeklődtek.meg kellett vallani. Tehát szerződést kötöttek vele? .. és mindenképpen le akart ugrani. Vagy talán nem Woland? Lehet. senki sem tudja.Vo. és vadul. remegett. Kisvártatva az épületet nyomozók szállták meg. Plakátok voltak-e? Voltak. Semmi áron sem volt hajlandó lejönni az ablakból. A fonal minduntalan elszakadt.Tehát hol a szerződés? . valami Woland. Az alkalmazottakat felszólították. panaszosan felüvöltött. hogy Faland. És valóban a Káró Ász volt. a gazdasági igazgató és az adminisztrátor. hogy nem Woland. Félelmét leküzdve. hegyes fülű.válaszolta Vaszilij Sztyepanovics egyre izgatottabban.Feltehetően .. De éjszaka átragasztották őket. cigarettahamu-színű és rendkívül okos tekintetű rendőrkutya. kidugta hegyes pofáját. Viselkedése mindenkit ámulatba ejtett. Hogy hívják azt a mágust? Vaszilij Sztyepanovics nem tudja. úgymint az igazgató. kivicsorította félelmetes sárgás agyarait. a nyomozásnak léptennyomon előre nem látott nehézségekkel kellett megbirkóznia. s egymás után behívták a színháznak mindazon dolgozóit. ugyebár? . megnyugtatták. bánatos és egyben dühös kifejezéssel odakúszott a kitört ablakhoz. hogy a kutya nem más. izgatott Vaszilij Sztyepanovicsot. A jegyszedők nem tudják. a konferansziét az előző esti előadás után beszállították az elmeklinikára. amennyire csak lehetett. 133 . hogy az idegenellenőrző hivatalban hírét sem hallották semmiféle Woland vagy Faland nevű mágusnak. és most egyetlenegyet sem tudnak mutatni. A zokogó Rimszkijnét.válaszolta Vaszilij Sztyepanovics izgatottan. végül kiböki: . és szemében furcsa. Mihelyt beszaladt a gazdasági igazgató szobájába. morgott. nem volt jelen a tegnapi előadáson. hol tartózkodnak. mint a híres-nevezetes Káró Ász. Megjegyzendő. Csakugyan. és szabadon engedték az előcsarnokban. morogni kezdett.A dolgozók.felelte a főkönyvelő halálsápadtan. Mit volt mit tennie. A Varieté dolgozói közt suttogva elterjedt a hír. majd hasra feküdt. Ezek után a Káró Ászt elvitték. és tanácstalanul tárta szét kezét. .Föltétlenül . hogy a Varietészínház teljes vezetősége. és ki-ki végezze dolgát. nevén kellett neveznie a gyereket . akkor sem! Honnét került elő az a mágus? Tudja az ördög. röviden összefoglalva: az előző esti előadást közbotránynak lehet minősíteni. Kivezették az irodából.Ha kötöttek. sem Lihogyejev vagy Varenuha papírjai közt nyoma sincsen a szerződésnek. nyomtalanul eltűnt. a pénztárosnő hosszan morfondíroz. akkor a szerződésnek a könyvelésen is keresztül kellett mennie.

azt kideríteni lehetetlenség. A nyomozók is elvonultak. A főkönyvelő egyre jobban megütközött. . mérlegelve. Öt perc múlva megnézem: hát a tízes helyett egy ásványvizes üveg címkéje van a pénztárcámban! . Prolezsnyev is eltűnt. mihelyt meglátta a várakozót. Két-három perccel később szabad taxi futott be az állomásra. hóna alá szorította értékes aktatáskáját. Vaszilij Sztyepanovics főkönyvelő előtt két sürgős feladat állott. mint mindig. ki felelős. Az alkalmazottakat hazaengedték.Nincs aprója visszaadni? . melynek kapuit bezárták. rá sem nézve az utasra. azzal elmegy a disznó. . hogy majdnem letörött. ki kellett volna nyitni a pénztárat. Eltűnt maga Lihogyejev is.Indulás! . s egy órával később már nyoma sem volt a tömegnek a Szadovaján. összesen 21 711 rubelt.kérdezte Vaszilij Sztyepanovics.Üljön be! . és üresen elhajtottak az orra előtt . . és a tükörben látszott. De erről természetesen szó sem lehetett! A Varietészínház kapujára hatalmas kartontáblát akasztottak ki. hogy a fekete mágus állítólag Lihogyejev lakásán szállt meg. aki degeszre tömött aktatáskával siet feléjük.Tele van a zsebem apróval! .Harmadszor tesznek ma lóvá. a mágusnak híre-hamva sincsen. értetlenül köhécselve. . és megmutatta a sofőrnek. a gazdasági osztályon le kell adnia az előző esti bevételt.vagy villamosmegállóhoz indult.rikkantotta a sofőr.. akkurátusan. én visszaadok neki négy ötvenet. másodszor. a csomagot betette aktatáskájába. a bejárónő is eltűnt.Háromrubelese van? . A könyvelőt meghökkentette az eset. mit jelenthet.Itt a sofőr 134 . . Gondosan. jó ideig álldogált mozdulatlanul. a hivatalsegéd közölte. ezzel a felirattal: „A ma esti előadás elmarad.tudakolta a főkönyvelő félénken. de miután kidühöngték magukat. természetesen nem az autóbusz. és a sofőr elhúzta az arcát. be kell mennie a Könnyű Műfajú Szórakozások és Látványosságok Bizottságába. és kitűnően ismervén a szabályzatot.A főkönyvelő hüledezve elővett tárcájából két háromrubelest. hanem a taxiállomáshoz. újságpapirosba csomagolta a pénzt.Mutassa a pénzét .vetette oda a sofőr mérgesen. Eközben délre járt az idő. És a többiekkel is ugyanez történik: egy piszkos fráter tízessel fizet.Már engedje meg. Nyikanor Ivanovics. hogy a szeme vérben forog.Szabad a kocsi? . A nyomozók természetesen azonnal kiszálltak Lihogyejev lakására. hogy más helyen folytassák munkájukat.ráadásul még dühös pillantással is méregették. Először is. Mihelyt az ott veszteglő három kocsi sofőrjei megpillantották az utast. Ilyen még nem volt: eltűnt a színház vezetősége mind egy szálig. mégiscsak szétoszlottak.Karpov. de a sofőr a szavába vágott: . akik legelöl voltak. előző este az előadás botrányba fúlt.Nem megyek! .makogta a főkönyvelő. tárcájából elővett egy tízrubelest. és úgy csapta le a taxamérő zászlaját. átkötötte madzaggal. s ott jelentést tennie az esti eseményekről. .ordította a sofőr. .. mind a hárman beindították a motort. és odamutatta a sofőrnek. de hogy ki rendezte. csak ügyeletesek maradtak a színházban. a lakóbizottság elnöke is eltűnt. senki sem tudja. főleg. . . Grunya. hová lett.” A sorbanállók felzúdultak.jelentette ki emez kurtán-furcsán.

és csakhamar ő is eltűnt az egyik ajtó mögött. . hogy. volt is miért.Mit akarnak? Hiszen ki van írva. hát egy méh repül ki belőle. a szépséges Anna Ricsardovna. Az öltönyhöz nyakkendő is járult. Belenyúlok a pénztárcámba. Prohor Petrovics személyi titkárnője ült. de már útközben földerengett benne a sejtelem. hogy senkit sem fogadok! 135 . de olyan állapotban volt.Hál’ istennek! Mégis akad egy bátor ember! Mind szétszaladtak. A titkárságról most kirohant a Bizottság első szektorának vezetője.A másik a Zubovszkaja utcán szállt be. hogy nem ismerte meg a főkönyvelőt. A főkönyvelőt már ez is eléggé meghökkentette. se fej. kihez intézi szavait. nem tudom. . száraz tollal írt az előtte fekvő papírlapra.hüledezett magában. fejét a karosszék hátára hajtva. nincs! . mit csináljak! .Azzal. menjünk be hozzá.. Amikor Vaszilij Sztyepanovics belépett. és tintátlan. vagy mi?” tűnődött a főkönyvelő zavartan. „Valakit lehord. hogy a. A belépők hallatára azonban hátradőlt karosszékében. (nyomdafestéket nem tűrő szavak). „A mindenségit!. és megindult a folyosón az igazgatói iroda felé. felugrott. hogy valaki belépett. megcsípi a kezemet! Ó.. és bentről csakhamar edénycsörömpölés hangzott ki. Tízessel fizet. lábát csaknem a szoba közepéig nyújtva. Amikor Anna Ricsardovna észrevette. . vagy inkább hevert. a főkönyvelő mellett egy takarítóasszony rohant el. ott végképp nem tudta mire vélni a dolgot. Elmegy. Gondolatai tótágast álltak agyában. a nehéz tintatartó mögött üres férfiöltöny ült. továbbra is zokogva. a mandzsettából nem bukkant elő csukló vagy kéz. fejkendője tarkójára csúszott. és könnyáztatta zsebkendőjét morzsolgatva. de mikor eljutott az elnöki titkárságra. feltartóztathatatlanul zokogott. odarohant a főkönyvelőhöz. belépett az épületbe.. nincs. . de ő nincs benne! Eltűnt az egyik helyiségben. a kabát zsebéből töltőtoll vége állt ki. szerencsésen kifizette a viteldíjat. és igyekezett olyan képet vágni. de a gallér fölött nem volt se nyak.A tízes persze sehol. És valljuk meg. legelőször is elejtette az aktatáskáját. bevonszolta a főkönyvelőt az elnöki szobába. Az öltöny elmerült munkájában. ez a hang minden kétséget kizáróan Prohor Petrovicsé volt. A hatalmas íróasztalnál.A ruhája ott van. A főkönyvelő megnémult.ordítozta.itt ismét nyomdafestéket nem tűrő szavak következtek. belékapaszkodott zakója hajtókájába.. mind cserbenhagytak! Gyerünk.. a Bizottság elnökéé. Az elnöki szoba csukott ajtaján át fenyegető férfihang hallatszott ki. . hogy rosszkor érkezett. A Bizottság épületét izgatott lótás-futás töltötte be. mintha életében először hallaná a Varieté hírét. és teljes erejéből megrázta Vaszilij Sztyepanovicsot. és durr. s amikor körülnézett a titkári szobában. szeme riadtan kidülledt. és tudomást sem vett a körülötte tomboló zűrzavarról. behúzta a nyakát.. visszaadok hármat. de nem lehetett tudni. hamvas őszibarack-pofikáján pedig fekete csermelyekben csorgott végig a szempillájáról leázott festék. még jobban meghökkent: egy bőrfotelban.” .néhány nyomdafestéket nem tűrő szót szőtt előadásába. és a gallér fölött megszólalt Prohor Petrovics jól ismert hangja: . Tegnap abban a Varietében (nyomdafestéket nem tűrő szavak) valami rohadt bűvész tízes bankókkal olyan heccet csinált.Nincs. Megérkezett. . Álla szájrúzzsal volt összemázolva.

ideges a természete. hát felfortyant: „Hogy mer így.Ne tessék bőgni a dolgozószobámban! . rákiáltok: „Megőrült?” A pimasz meg betör Prohor Petrovicshoz. de dallamos.Ki szólít Prosának? . Persze ráförmedek. és a főkönyvelő kabátja ujjába kapaszkodva.Látja? Látja??! Eltűnt! Eltűnt! Hozza vissza! Ekkor valaki benézett az ajtón.Képzelje.Prosa! Hol van.” Prohor Petrovics. de nem felejtette el fölemelni aktatáskáját..Az íróasztalhoz szaladt.Ülök az asztalomnál. . nem tagadom. félrehúzva száját. nincs is elfoglalva. mögötte. a megtestesült jóság.. 136 . mit válaszolt erre? „Nem igaz. A titkári szobában nyugodtan. amikor átkozódott. Én persze utána. feljajdult és elszaladt... két erélyes férfiú képében. és azt mondja: „Márminthogy önt? Az ördög? Kérem. és mosolyogva válaszol: „Üzleti ügyben szeretnék önnel beszélni. és rám szól: „Miféle dolog ez.Nem ismer meg! Engem nem ismer meg! Látja ezt?. az öl. tudja. . és sopánkodott: . elvigyorodik. és kabátujjával újabb papírhalmazt húzott maga elé.kérdezte dölyfösen az öltöny.A szépséges titkárnő felsikoltott. behemót.sikongott Anna Ricsardovna. A macska kitakarodik. . behízelgő hangon megszólalt: . megint felfortyant: „Nem érek rá! El vagyok foglalva.. hogy „sicc”. s leül vele szemközt a karosszékbe. fekete. láthatóan azzal a céllal. mire odanézek. Prohor Petrovics türelmének persze vége szakadt. Ekkor azonban segítségére sietett a sors.Nem bírom látni! Nem. Agyondolgozza magát. Vaszilij Sztyepanovics. az is olyan kandúrképű. hát. maga sicceg itt a látogatóknak?” Azzal egyenest be Prohor Petrovicshoz. magából kikelve ordított: „Ki hallott ilyet? Vigyék ki innét ezt a tolakodó frátert. elvtársnő. zakóját rángatta. képzelje csak. és az ördögöt emlegette! Most aztán megemlegeti! . és kacsójával az ajtóra bökött. hiszen tudja. gyáva nyulak! A főkönyvelő csak állt és remegett. ír. erről lehet beszélni!” És azzal.. kényelmesen hátradől a fotelban. A főkönyvelő térde megroggyant.” Mit szól hozzá? No. és sírástól kissé dünnyögő. és Prohor Petrovics helyén ott ül az öl.. bejelentés nélkül betörni hozzám?” Az a pimasz meg. és végül olyasmit mondott. . kezét tördelte: . . eltűnt a kandúrképű. vége! Meg se nyikkantam. folyton csak ír! Meg kell őrülni! És telefonon beszél! Az Öltöny! Mind szétszaladtak. és még jobban hátravetette magát a karosszékben. leült a szék legszélére. Anna Ricsardovna körülötte ugrált. az öltönye! Brühühüüü! . Egy nagy. helyette belép egy dagadt fickó.. Lobbanékony.. mi tagadás. Láttukra a szépséges titkárnő még hangosabb zokogásba kezdett.kezdte elbeszélését Anna Ricsardovna egész testében reszketve. aminek már nyilvánvalóan semmi értelme sem volt: .És ír. mi történt . . Fuldokolva zokogott. amelynek már nem is volt száj formája. Prosa? .zokogott a titkárnő. nem bírom! . és kiszaladt az elnöki szobából. és egyszer csak megjelenik egy kandúr.rivallt rá most már ingerülten a csíkos öltöny.És Anna Ricsardovna hangos bőgésben tört ki.. kövér kandúr. aztán nagyot szusszant. hogy azt is teleírja határozatokkal.Én mindig figyelmeztettem. Prohor Petrovics. szilárd léptekkel megjelent a rendőrség.” Az meg. de hát ideges. vagy engem visz el az ördög!” Amaz meg. mint akit puskából lőttek ki. képzelje.

polgártársnő . Az albizottság egy viharvert régi magánpalotában székelt. és egy perccel később már kinn volt a friss levegőn. egymástól távol lévő tagjai olyan pontos összhangban énekeltek.Megint kezdődik! . és a főkönyvelő. majd összerezzent. akár a kémény... azazhogy árult volna. ahol a könyvelési osztály tanyázott.. Hej barguzin-szél. miközben fentről és lentről és oldalról. az udvar mélyén. és repedtfazék baritonján a kisasszonnyal együtt énekelte: Mint himbálják hullámai a sajkát. láthatatlan valakit fenyegetett öklével. csengetése hallatszott.. A látogatókat azonban azon a napon nem a porfíroszlopok ejtették ámulatba. és arról volt híres. zúgott. de erőteljesen zengő. hogy a kórus más-más helyiségben elhelyezett. és hisztériásan felsikoltott: . csak ne sírdogáljunk. melynek hivatala a Vaganykovo utcában volt. látván. hanem az. és nem győztek álmélkodni. és egy síró kisasszonykát nézett. aki egy kis asztalnál ülve speciális szórakoztatóipari irodalmat árult.. és le nem vennék szemüket egy láthatatlan karmesterről. hogy előcsarnokát porfíroszlopok ékesítik. Mikor az első versszak befejeződött. mély basszus hang. a részvevő kérdésekre csak legyintett. Fejében is mintha szél fújt volna.szólalt meg az első rendőr. Néhány látogató kővé meredve állt.és váratlanul énekelni kezdett reszketeg szopránján: Ó.. különösen kivált egy kissé érdes. gyalog ment odáig. s egy oktávval magasabban együtt fújta a hivatalsegéddel: Utunk messze immár nem vezet! A hivatal néma látogatóinak az is feltűnt. mily csodás-szép tengerünk. az albizottság valamennyi osztályáról és helyiségéből legalább húsz telefonkészülék izgatott berregése. hatos számú szobából. az ének hirtelen abbamaradt. . A lépcsőn egy hivatalsegéd tűnt fel. A hivatalsegéd halkan káromkodott. ami az oszlopok alatt zajlott. kavard a vizet. A kisasszony arcán könnyek patakzottak végig. és a zúgásban beszélgetésfoszlányok bukkantak fel: a jegyszedők beszámolói az előző esti kandúrról. a Bajkál. milyen vidáman vannak odabenn az albizottságban. A kisasszony egy ideig sírdogált. mely a szeánszon szerepelt. „Nézze meg az ember. a lelkiismeretes Vaszilij Sztyepanovics úgy döntött. hogy elmegy a városi albizottsághoz. mintha csak együtt állnának. ám az adott pillanatban senkinek sem kínálgatta azt az irodalmat. Hogy idegeit kissé megnyugtassa. mintha ismét a láthatatlan karmester intésére hallgattak volna el. 137 . hogy itt őreá már semmi szükség.bőgte a hivatalsegéd a lépcsőn. de a szája magától kinyílt.Nono.. A hivatalsegéd hangjához most még többen csatlakoztak a távolból. A legközelebb eső. Az arra járók megálltak a kapu előtt. a kórus egyre terebélyesedett.. és eltűnt.. s végül a dal harsogva betöltötte a hivatal minden zugát. tán csak nem a mi kandúrunk szerepelt itt is?” Mivel a Bizottságnál így nem tudta leadni a pénzt. villámgyorsan kipenderült a szobából. megpróbálta összeszorítani a fogát.

Egy rendőr is érkezett vele együtt.fordult Vaszilij Sztyepanovics a fiatal lányhoz. nyári felöltője alól fehér köpeny széle látszott ki. szamár! .. mivel a többi időt 138 . ha minden szavamat hallja.. Egy szó. Az albizottság titkára megjelent a lépcsőn. haszna ellenben több mázsányi.aki a kisasszony szerint „végromlásba döntötte a könnyű műfajú szórakozást” . bejön a vezető. ámde a vezető biztatta a társaságot. hogy mindenféle szakköröket szervezzen. az albizottság közismert opportunistái jelentkeztek.. és tekintélyes úriember jelent meg..Ekkor kinyílt a főbejárati ajtó. és hirtelen rázendített magas tenorján: Silka és Nyercsinszk. előbb a kisasszony kapott egy jó adag valeriánát az orvostól. hogy „vadállat foga sem tépte szét. legelsőnek Fanov és Koszarcsuk. nem kerülhetik el. de nem bírja abbahagyni.Úgy látszik. a többiekhez. doktor. élve élt”! Mihelyt a versszak véget ért. mert kényszeredett futam tört fel a torkából.amint a kisasszony előadta -.kiáltott a kisasszony ingerülten. hogy sorsukat. és azért föltétlenül. polgártársnő . dadogva magyarázta: . . azután a titkárhoz sietett a második adaggal. szóval. de azt már nem tudta megmagyarázni.. hogy mindenét odaadná. . kérem. kit tisztel ezzel.Szedje össze magát! Hagyja abba az éneklést! . hogy a városi albizottság vezetőjének .Kandúr? Miféle kandúr? . a kisasszony beszámolója szerint.Ezzel akarja magát behízelegni a fölöttesei kegyébe! . akkor is elmondom! . . ebédszünetben. a pingpongkört. . könyörögve kérem! . Nyárra már fenyegetően közeledett egy folyami evezős-szakkör meg egy alpinistakör megalakulása.Segítsen rajtunk.Nem bánom. kénytelen-kelletlen beiratkoztak ők is. hogy a karéneklés rendkívül kevés időt igényel. .karonfogva egy lehetetlen.. és ő is Silkáról meg Nyercsinszkről kezdett énekelni. úgy mutatkozott be. és... valamiféle tömeghipnózis áldozatai vagyunk. a lovaglókört meg egy speciális szakkört Lermontov tanulmányozására.sikoltozott a kisasszony hisztériásan.Ennyit bírt kinyögni a kisasszony. hogy ő közismert szakember a dalárdák szervezése terén. És erre ma. Ekkor a többiek is belátták. és így tovább. a szakember pedig mórikált.. mint száz. a szavak a torkán akadtak. Nem tudta befejezni mondatát.tette hozzá. A titkáron meglátszott. A leendő alpinisták arca elborult.az a rögeszméje. .Nem járt önöknél véletlenül egy fekete kandúr? . olyan tenyérbemászó ábrázatú! És ez a lehetetlen fráter. No persze . és eskü alatt erősítette. és ezután csakugyan beszámolt a történtekről. s közölték beiratkozási szándékukat. . pepita nadrágos alakkal. Elhatározták.Bocsánat.fakadt ki a leányzó. hogy az ebédszünetben fogják gyakorolni az éneklést. honnét került elő.. egy év leforgása alatt sikerült megszerveznie a sakk-kört. élcelődött. így a kórussal együtt a járókelőknek tudtára adta. ha abba tudná hagyni az éneklést. a karéneklést. Kisült.Ostoba szamár! . s láthatóan égve a zavartól meg a röstelkedéstől. . golyó sem érte..Szamár ül nálunk a hivatal élén. a fene tudja.fordult az orvos a titkárhoz. törött cvikker az orrán.

Ámde a főkönyvelő harmincesztendős gyakorlatában olyan eset még nem történt. A Varietészínházból jöttem. Nincs megállás! Két-három percig hallgatnak. köszönt az ott ülő ismeretlen hivatalnoknak. és eltávozott. hogy baj történt. ahol aranybetűs feliratok. Ekkor a karvezető bocsánatot kért. magas tenor hanggal rendelkezett. és máris lehúzta a rácsot az ablak nyílásán. így hajtottak végig a városon. És nagyszerűen zengtek. A főkönyvelő meglepődött a kérdésen. Nos. felszólította a dolgozókat. abszolút hallása ugyan talán nem volt. a karvezető továbbra sem tért vissza.. megpengette a hangvillát.álmélkodott Vaszilij Sztyepanovics. vonakodott volna pénzt átvenni. Az albizottság dolgozói megörültek: a pepita meglógott! És egyszer csak. vigyorgott. Vaszilij Sztyepanovics bedugta fejét azon az ablakon.. a kocsiszekrényben álló. kirándulni mennek a város környékére. A vezető. sündörgött. ki-ki munkahelyére. 139 . ahogy egy ilyen tiszteletre méltó intézményhez illik. Hallgatnak . majd a harmadik teherautó is bekapcsolódott a nótázásba.Dó-mi-szó-dó! . hogy bárki. Tapasztalatain okulva előbb óvatosan bekémlelt a hosszú terembe. Koszarcsuk haladt az élen.azt hitték. Csend. és az utca visszhangzott a népszerű daltól.mondta a tisztviselő. A pepita karnagy elordította magát: . A dolguk után siető járókelők csupán futó pillantásra méltatták a kocsikat. . békesség. aztán rázendítenek.kérdezte a hivatalnok.Pillanat . Koszarcsuknak azt mondta. Nos. és udvariasan egy befizetési blankettát kért tőle. További félóra múltán a fejvesztett főkönyvelő nagy nehezen eljutott a gazdasági osztályra.Pénzt akarok befizetni. amelyre ez volt kiírva: „Befizetés”. felfordulásnak semmi nyoma. Mihelyt az első teherautó a kapun zökkenve kihajtott az utcára. elénekelték a második versszakot. Botránynak. amikor szándékuk és akaratuk ellenére kitört belőlük az ének. elénekelték. csakugyan visszatér egy pillanat múlva. de nem kirándulni. „Egy pillanat. csend. Pénzt kapni köztudomásúan nehéz dolog. s felrakták az albizottság valamennyi dolgozóját. ellenben eléggé kellemes. Azt hitték. annak mindig lehetnek akadályai. Elénekelték az első versszakot. s egymást válluknál fogva támogató dolgozók kitátották a szájukat. de elmúlt tíz perc. Meglepetése érthető: életében először találkozott ilyen komplikációkkal. azt remélvén. hogy ő tenor.Lermontov meg a sakk tölti ki. tovább aztán úgy ment minden. tiszteljék benne a régi dalnokot és karvezetőt. akár jogi.” . de még le sem ültek. ráébredtek. .a szégyenlősebbeket kiráncigálta a szekrényből. hogy példát mutasson. közölte. A pepita karvezető valóban értette a dolgát.mondta.Minek kell önnek? . egyszóval minden úgy festett. hogy végre sikerül megszabadulnia az aktatáskában hordozott állami pénzösszegtől. cseppet sem lepődtek meg . Az albizottság vezetője szégyenében bezárkózott a szobájába. A dolgozók szétszéledtek. a teherautók valóban kihajtottak Moszkvából. Hát rázendítettek. . homályos tejüveglapok mögött nyugodtan ültek és dolgoztak a hivatalnokok. és a pepita nincs sehol. ahová megpróbáltak elbújni az éneklés elől. élükön a vezetővel.újra rázendítenek. és kérte. A kisasszony beszámolója itt félbeszakadt: a valeriána mit sem használt! Egy negyedórával ezután három teherautó gördült be a Vaganykovo utcai rácsos kapun. hanem egyenesen Sztravinszkij professzor klinikájára. mint a lidérces álomban. „Különös!” . Újra meg újra! No. akár természetes személy. A második. szinte önkéntelenül. zendítsenek rá az Ó mily csodás-szép tengerünk-re. hogy abszolút hallása van.

Vaszilij Sztyepanovics egy szempillantás alatt kitöltötte a jól ismert formulát. Külföldi bankjegyek kötegei tűntek szeme elé: kanadai dollár. megint egy síber a Varietéből! . angol font.A rács végül elhúzódott. . Amikor kipakolta a csomagot. . . lett lat.szólalt meg egy fenyegető hang a főkönyvelő feje fölött. holland forint.Ejha! .Ahá. a főkönyvelő ismét a kisablakhoz hajolt.Mennyit hozott? .Huszonegyezer-hétszáztizenegy rubelt.. . szeme előtt elsötétült a világ.. fájdalmasan elbődült. 140 . és zöld blankettát csúsztatott a főkönyvelő elé. és elkezdte kibontogatni a paksamétát összefogó madzagot.kiáltott fel a tisztviselő gunyorosan.kérdezte a tisztviselő. észt korona. És Vaszilij Sztyepanovicsot azon nyomban letartóztatták.

hogy jelen legyen a temetésen. a part menti szigeteket elárasztva. 60 Vlagyimir fejedelem emlékműve . a nagybácsi nyomban útra készülődött. de Makszimilian Andrejevics nem szeretett Kijevben élni. Gyászolni természetesen gyászolta felesége unokaöccsét. miért nem. amelyek tavasszal a Vlagyimir-hegy téglával kövezett útjain játszadoztak. Nem gyönyörködött a lélegzetelállítóan szép kilátásban.Kijevben a Vlagyimir-hegyen áll Oroszország megkeresztelőjének. hogy éppen pénteken fogják eltemetni. Hiba történt. a következő szöveggel: VILLAMOS ELGÁZOLT PATRIARSIJÉN TEMETÉSEM PÉNTEKEN HÁROMKOR GYERE OKVETLENÜL BERLIOZ. De mint józan. amely Vlagyimir fejedelem emlékművének60 talapzatáról tárul a néző szeme elé. késő este kapott távirat volt. akit élete virágjában ragadott el a halál. és halálát érzi? Lehetséges. mégpedig tárgyraggal ellátva. a táviratot eltorzítva továbbították. Mi sem egyszerűbb. és pontban három órakor? Érthetetlen! Ellenben az okos ember azért okos. Ez az utas nem volt más. Makszimilian Andrejevics moszkvai utazásának közvetlen oka egy két nappal azelőtt. Vajon miért? Buzgalmának egyetlen oka volt: a lakás! Mert egy moszkvai lakás. Amikor Makszimilian Andrejevics hitvese némileg magához tért gyász.meg fájdalomkitöréséből. De akkor hogy kerül ide a temetés? Vagy nagyon rosszul van. hogy kiismerje magát a legbonyolultabb ügyekben is. hogy már aludni sem hagyta. Vlagyimir fejedelemnek az emlékműve (magassága 20. kezében kis vulkánfíber bőrönd. a Moszkvába befutó kijevi vonat 9-es számú helyjegyes párnás kocsijából a többi utas közt egy jól öltözött férfi szállt ki. hogy nem gázolta halálra. Miért. s természetesen igen-igen tragikussá válik. Nem gyönyörködött a Dnyeper tavaszi áradásában. eggyé olvadt az éggel a szemhatáron. Itt el kell árulnunk Makszimilian Andrejevics titkát. gyakorlatias ember. ebből maga a keresztjét magasra emelő szoboralak 4. de akkor fölöttébb meghökkentő a pontos időmeghatározás: honnét tudhatja. 141 .5 m). mikor a víz. A „Berlioz” név tévesen került a sürgöny végére. akkor világos. Nem. Makszimilian Andrejevics Poplavszkij tervközgazdász. semmi szükség rá. És ennek ellenére sietett fel Moszkvába.csupán egyetlenegyet kívánt: Moszkvába költözni.és méltán. Nem derítették jókedvre a napfoltok. az elején kellene lennie.TIZENNYOLCADIK FEJEZET Peches látogatók Abban az órában.4 m. Makszimilian Andrejevicset Kijev legeszesebb lakosai között tartották számon . mindez nem kellett neki . ugyanúgy a „temetésem” szó helyesen „temetése”. az komoly dolog. Ha valaki azt táviratozza. világosan átlátta. hogy elgázolta a villamos. aki Kijevben a volt Insztyitutszkaja utcában lakott. s az utóbbi időben annyira kínozta a vágy. mint a boldogult Berlioz nagybátyja. és ezzel a kiigazítással a szöveg mindjárt világossá. hogy Moszkvába költözzék. De az ilyen szövegű sürgöny még a legokosabb embert is zavarba ejtheti. midőn a lelkiismeretes főkönyvelő taxin sietett a magától író öltöny felé.

Ezt a pillanatot nem szabad elszalasztani! A gyakorlati életben jártas emberek tudják.. de be kell jelentkeznie megboldogult unokaöccse három szobájába. és ha nagy ritkán mégis jelentkezett valaki. Makszimilian Andrejevics tapasztalatból tudta.Rendkívül fontos ügyben szeretnék vele beszélni. hogy a titkár sincs otthon..Hiába tett hirdetést a lapokba. számú ház lakóbizottságának irodahelyiségébe. amint bizonyára tudja. „Ahán!” .Én . Ez a látszólag egyszerű kérdés annyira zavarba ejtette a borostást.Nem tudok semmiről.. Izgalmában bandzsítva olyasmit motyogott. . lelkiismeretlen ajánlata nem volt komolyan vehető. amely lakásán.. és ismét érthetetlenül motyogva közölte. és nekem a törvény értelmében át kell vennem a hagyatékát. és ekkor a titkár felől kérdezősködött.kezdte Poplavszkij fontoskodva. A távirat felrázta Makszimilian Andrejevicset. valamiképpen örökölni kellett unokaöccse szadovajai lakását. A furcsa viselkedésű ember erre már elvörösödött nagy idegességében. és kicsiny bőröndjét egy üres székre helyezve.Én Berlioz egyetlen törvényes örököse vagyok.. A borostás megint csak zavartan motyogott valamit. kalapját levéve.vágott szavába csüggedten a borostás.És mikor jön meg? A borostás erre már semmit sem válaszolt. Röviden összefoglalva: a felmerülő nehézségekkel dacolva.mondta ismét magában Poplavszkij.Talán a lakásán megtalálhatom? .tudakolta udvariasan a tervközgazdász. . A szűk kis szobában. Insztyitutszkaja utcai lakását elcserélné kisebb moszkvai lakásra: érdeklődő nem akadt. „Ahán!” . . a lakóbizottság elnökével? .Már engedje meg. hogy a lakóbizottsági elnök a lakásán sem található. szemében riadalom bujkált. nem tudni.Nézze.derengett föl Poplavszkij eszes koponyájában az igazság.. .válaszolta a borostás elhaló hangon.. . Bizony nehéz. általában beteg. majd fennhangon megkérdezte: . a Patriarsije Prudin baleset áldozata lett. de az akadályokat le kell küzdeni.. csüggedten kibámult az ablakon.jelentette ki Poplavszkij erélyesen . kérem. hogy még az arcszíne is elváltozott. 142 .elvégre ön a lakóbizottság tagja. melynek falán több képből álló megsárgult plakát mutatta be a vízbefulladtak életre keltésének módozatait. elvtárs. hogy az elnök nincs benn.. . kérem . bármi áron. . középkorú férfiú üldögélt szomorú magányban.. de motyogásából annyi kiderült.Beszélhetnék. hogy kijevi. az 50-es számú lakásban található. Pénteken délelőtt tehát Makszimilian Andrejevics Poplavszkij belépett a Szadovaja 302/B. mi az akadályok leküzdésének legelső lépése: ha ideiglenesen is.. a nyersfa asztalnál egy borotválatlan.De hát valaki csak van itt a lakóbizottságból? . és. . Ebben a pillanatban egy ismeretlen lépett be a helyiségbe.. bonyolult feladat ez.kérdezte Poplavszkij. . Unokaöcsém. mikor jön meg. hogy az ilyen pillanatok soha vissza nem térőek. . és így kötelessége. A belépő láttára az asztalnál ülő elsápadt.

Az vagyok .rikácsolta Korovjov. ön küldte nekem a táviratot? .érdeklődött Poplavszkij suttogva. csak egy hatalmas fekete kandúr ült az egyik széken. Látja.gondolta Poplavszkij bosszúsan. a kandúrra mutatva.gondolta.Mindjárt kitaláltam..Nem. Ám ez utóbbinak hangja zokogásba fúlt.Tisztára szétmorzsolta! Ezzel a két szememmel láttam! Először levágta a fejét! Aztán a jobb lábát szelte ketté. és csíptetője alól patakzott a könny. . milyen szomorú eset! Hogy mik vannak a világon. kérem.megboldogult Berlioz nagybátyja vagyok. a jobbal pedig a gyásztól porig sújtott Korovjovot fürkészte.. néhány másodperc. orrához szorította. .kérdezte a belépő. nem hallotta jól.” . és egyenest az 50-es számú lakás felé igyekezett.lehelte a borostás elhaló hangon. hogy nem tudta megállapítani. a zsebkendőt leeresztve. felállt a székről. Ámde ugyanakkor sötét felhő futott a szívére. erre jó a villamos! .Csak úgy rázta a zokogás. szinte kiabálva folytatta: . nyekk! Hogy mire képesek manapság ezek a villamosok! Láthatóan nem tudott uralkodni bánatán.vágott a szavába Korovjov. de bosszantó! Éppen most.A villamos ütötte el? . semmit sem lehetett megérteni abból. Berlioz nagybátyját mélyen megrendítette az ismeretlen viselkedése. és kilépett rajta Korovjov. bal szemét kabátja ujjával dörzsölgetve.. nyekk! Aztán a balt. mert Korovjov előkapta zsebéből piszkos zsebkendőjét.Nem. . . azt hitte..nyögdécselte. Makszimilian Andrejevics udvariasan.tudakolta óvatosan. ön jó barátja volt szegény Misának? . nem bírom tovább! . nekidőlt a falnak a tükör mellett.. és kígyómarásként nyilallt belé a gondolat. hogy ön az! .. ekkor kinyílt a dolgozószoba ajtaja. . De nem tudta befejezni.Persze. az ajtó kinyílt. 143 . csak a visszatérő „ketté.. ..fejezte be. és Makszimilian Andrejevics belépett a sötét előszobába.Poplavszkij a nevem. Amikor kizokogta magát. Mihelyt megnyomta a csengőt. és valamennyi egyszerre. Hovatovább egyre jobban gyötörte a kétely. de méltósággal meghajolt előtte: .. „Lám. Én a. .Micsoda gyász.felelte Korovjov. mire a borostás. beveszek háromszáz csepp éteres valeriánát. kisírt ábrázatát Poplavszkij felé fordítva. Átszelte az aszfaltozott udvart.Szétmorzsolta! . és elbőgte magát. . ki nyitott ajtót: az előszobában nem volt senki. . „Ejnye. és még azt mondják.tudakozódott ezek után Makszimilian Andrejevics. és Poplavszkij magára maradt az üres irodahelyiségben. Kissé meglepte.Bocsánat. és már-már neki is viszketni kezdett a szeme.Pjatnyazsko lakóbizottsági tag? . hogy századunkból kiveszett az érzés!” . A belépő valamit súgott a fülébe. Makszimilian Andrejevics köhécselt. persze! .. ő küldte . . nyekk!”-et. és egész testét rázta a zokogás. Poplavszkij kimeresztette a szemét.Megyek. vajon nem jelentkezett-e be az ismeretlen máris a megboldogult lakásába? Hisz megesett már az efféle az életben! .. amit makogott. vajon ki lehet ez a furcsa síró-rívó figura. láthatóan teljesen magánkívül. Korovjov levált a falról.Mondja.. topogott. .

. Mit óhajt? Makszimilian Andrejeviccsel egyet fordult a világ. Mindenekelőtt fölvette a földről az igazolványt. melynek egyik combja hiányzott.. aki halálra rémítette Poplavszkijt agyarával. eltátotta pofáját..kérdezte a kandúr..nyöszörgött Korovjov szortyogva. kancsal fél szemével. . Megyek. 144 . Poplavszkij? Poplavszkij bólintott. . „Meglátjuk. elejtette kofferját. mint dinnye a fűben.Majd az ajtó felé fordulva nagyot kiáltott: . másik kezével kinyitotta az ajtót. .. az ajtóhoz hátrált. ezt letette a földre.folytatta Azazello -. A kandúr leugrott a székről.Igenis.. Poplavszkij riadtan lapult a falhoz. Bentről Korovjov hüppögése hallatszott.Melyik osztály adta ki ezt az igazolványt? . Poplavszkij nem gondolkodott. Azazello könnyedén meghajolt: . és még valami fertelmes bűzzel. . elég érthetően beszélek. és többé ne álmodozzál semmiféle moszkvai lakásról. semmi pénzért! Csak egyszer jól a szeme közé néznék.. hátsó lábára állt. Poplavszkij nem válaszolt. nem bírom tovább. nem? .olyan mozdulattal. átgondoltan cselekedett. lefekszem.gondolta Poplavszkij.rendelkezett a kandúr. Azazello! . azok minden jöttmentnek kiállítják az igazolványt.Vezesd ki az urat. ahogy a kerék a lábát. tisztában vagy a helyzettel..Remélem.Mit óhajt? Poplavszkij azonban képtelen volt válaszolni.Aztán eltűnt a belső szobában. és Berlioz nagybátyját karon fogva kituszkolta a lépcsőházba. . az igazolványban lapozgatva.Nem. késével.rivallt rá a kandúr..Azonnal utazz haza Kijevbe . egy kerék súlya tíz pud. Nyekk!. mint maga! Nem én.Azt hiszem. s azzal átvette Poplavszkij reszkető kezéből az igazolványt. az egész előszoba megtelt éter. vörös emberke szaladt ki az előszobába. keze-lába elzsibbadt..Ha eszembe jut. . és kinyújtotta párnás mancsát. de gyorsan. feltápászkodott a székről. fekete trikó simult feszesen testéhez. bőrövébe kés volt szúrva.A személyi igazolványát! . megjelenése ettől még félelmetesebbé vált. . .förmedt rá a kandúr szigorúan.. orrára illesztette. . lapulj meg. A kandúr a tükörasztalkáról elővette vastag fekete csontkeretes pápaszemét. és máris megtagadnám! . csak a kandúr két szemében villogó szikrát.Jelenléte a temetésen nem kívánatos .. álomba merülök. és átadta Makszimilian Andrejevicsnek. és bement. Poplavszkij lélegzete elakadt. nincs erőm. mellső mancsát csípőre vágta. . és szívéhez kapott. sárga agyar a szájában. én küldtem a sürgönyt. .meg valeriánaszaggal. és megismételte: . s kivett belőle egy zsíros újságpapírba csomagolt jókora sült csirkét. . Azután fél kézzel felkapta a koffert. aki dermedt kézzel átvette. bal szemén hályog.válaszolta meg tehát a kandúr saját kérdését. és lerogyott egy székre.jelentette ki hivatalos hangon. . erélyesen. megértetted? Az emberke. hogy a földhöz vágta az igazolványt.. sánta. elájulok-e vagy sem” . nem látott semmit. csupán válláig ért Makszimilian Andrejevicsnek. Előkapta zsebéből személyi igazolványát .Azazello! Hívására kicsi.Mindjárt gondoltam! Ismerem azt a társaságot.Annyira feldühödött. szemközt a kandúrral. . mint a tőrt.A négyszáztizenkettes . Ekkor Azazello kulcs nélkül kinyitotta a bőröndöt. Én ugyan nem adnám ki az olyannak.Haladéktalanul utazzék vissza állandó lakhelyére.

Hosszan elnyúló szikra villódzott végig előtte.idézet Lev Tolsztoj (1828-1910) Anna Karenina c. Ugyanoda repült a kiürült bőrönd is. a kijevi vonat indulásáig még bőven van ideje.mondta a kis öreg. Menjen be a rendőrségre. következik. ódivatú burett nyári öltönyben. Azazello odafenn egy szempillantás alatt lerágta a kezében maradt combot. A lábatlan csirke ugrándozva elszaladt mellette.. de nyomát sem találta. Abból. s mindezt . A fordulóig repült. Poplavszkij pedig felállt.kérdezte arcához illő bánatos hangon. és nagy robajjal bevágta maga mögött az ajtót. pofon vágta Poplavszkijt. Másvalami ötlött eszébe. amely hatalmába kerítette az 50-es számú lakást. hogy egy pápaszemes kandúr vizsgálta meg a személyi igazolványát. hogy panaszt tegyen a gaz haramiák ellen. késsel fölfegyverzett. polgártárs . cseplesz öregemberke jött felfelé a lépcsőn. Ugyanezt állapította volna meg az adott esetben is.és Poplavszkij kezében a személyi igazolványával lerepült a lépcsőn. erről szó sincs. a lépcső pihenőjén elhelyezett kis lócára roskadt.lihegte Poplavszkij.a sült csirke kivételével . Joggal felvetődhet a kérdés: vajon nem a rendőrségre sietett-e Makszimilian Andrejevics. hogy életében először megy fel oda. . jó erősen telibe találva. és azzal. amely kis fáskamrafélébe vezetett. Valami azt súgta Poplavszkijnak. akik fényes nappal ilyen csúful erőszakoskodtak vele? Nem. érdekes. (Németh László fordítása).írja oly találóan Lev Tolsztoj. Az ajtó üvege ki volt törve. hogy megkérdezte. egy borotvafenő szíjat. és besurrant a kamrába. kereste a ledobált holmiját. 61 „Oblonszkijéknál teljes volt a zűrzavar” . Aztán a vörös betyár felkapta a sült csirkét a megmaradt combjánál fogva. zöld szalagos zsirardi kalappal a fején. hol van az ötvenes számú lakás? . a combja pedig Azazello kezében maradt. Körülnézett tehát. s a hangból ítélve födele is levált. . óvatos léptek hallatszottak: valaki jött felfelé a lépcsőn. mi történik azzal a kis öregecskével. egy könyvet meg egy bőrtokot. Megállt Poplavszkij előtt: . hogy a csirke teste levált.Alássan köszönöm. s ezen még egyszer próbára tenni azt az elátkozott lakást. de úgy. Ezek szerint most ő is annak a kompániának a karmai közé kerül. amint nagyot puffan lenn a földszinten. Feltűnően bánatos arcú. és ment tovább felfelé. merre van. ott lábával kiverte az egyik ablak üvegét. körülnézett. és megpróbálta kiszuszogni magát. és azután egy vállig érő. hogy ez mennyire nem izgatja. nem. felelősségünk teljes tudatában kijelenthetjük. Makszimilian Andrejevics ennél sokkal. Poplavszkij levánszorgott még egy emeletet. regényéből. Igen: Poplavszkij szeme előtt minden összekavarodott.Feljebb . és közvetlenül a kijáratnál megpillantott egy ajtót.lerúgta a lépcső korlátján át. és sietve megindult lefelé a lépcsőn. de sokkal eszesebb ember! Leért a földszintre. és a rács között a földszintre pottyant. ezt fekete gyászsárkány váltotta fel.Szabad megkérdeznem. amely egy pillanatra kioltotta a májusi napfényt . Hallatszott. Ekkor lentről halk. és mondja el. hogy a kisöreg nagyon hamar kipenderül onnét.. visszament a lakásba. Maga is meglepődött rajta. 145 . fekete trikós emberke.Azután elővett két váltás fehérneműt. és egy lépcsőfokon kötött ki. „Oblonszkijéknál teljes volt a zűrzavar”61 . csábító gondolat: meglesni. Makszimilian Andrejevicsnek természetesen immár esze ágában sem volt. Poplavszkij zsebre vágta igazolványát. a csontot trikója zsebébe dugta. hogy elmenjen unokaöccse temetésére. polgártársak.

inkább körülnézegetett. Kétségbeesett kiáltás.. És fülét női kacagás ütötte meg. nem vett részt semmiben. várok tovább. Mit csináljunk. hogy: „Hagyj már. És néhány másodperccel később már a trolibusz vitte a tervközgazdászt a Kijevi pályaudvar felé. Nem gondolt immár sem elhalálozott unokaöccsére. s nagy sokára csapódott a negyedik emeleti ajtó. „Furcsa! Újra fölmegy az ötvenes számú lakásba! Tán csak nem tartozik ő is a bandához? Igen. Nem is csoda.. Macskanyávogás. összevissza karmolt tar koponyával. és csábos. és várakozó álláspontra helyezkedett.azzal kiszaladt. a kapun át kisiet az udvarra. mint rendesen. zöld szemének pillantását a büfésre vetette. „Bement. ha már becsöngetett . pillogva belépett. megtántorodott. A szégyentelen szobacicus egyik lábát föltette a székre. a hivatalsegédtől megtudakolta. végül mégis sikerült kinyitnia.No. semmint képzelte. legfeljebb az tűnt fel. és kirohant az udvarra.. micsoda szobalánya van ennek a külföldinek! Fertelem!” És hogy megmenekedjék a fertelemtől. Fönt újra nyílik az előszobaajtó. erélyes léptek jöttek lefelé. meg a fején egy fehér bóbita. hogy arca még szomorúbb. csipkés kötényke..meg egérszag terjengett.. ezek a kisöreg aprózó léptei. hol szállt meg a mágus. Ajtócsapódás.. a napsütésbe. Az aprózó léptek elhallgattak. Kétségbeesetten rángatta a kapu kilincsét. minden nesz jól hallatszott. és sűrűn hányta a keresztet. ami megjelenését kissé elrontotta: vérvörös forradás volt a nyakán. Aztán újra gyors. kifelé nyílik-e vagy befelé. valamit motyogott. A kamrácskában hűvös. de a büfés összerezzent. „Tyű. No meg aranycipellő a lábán. tágas előszoba tele volt zsúfolva szokatlan tárgyakkal meg ruhadarabokkal. Andrej Fokics Szokovnak hívták. eleget tud a lakásról. az egyetlen. és becsöngetett az 50-es számú lakásba. Két szót suttogott maga elé: „Mindent értek!” . aztán bánatos férfihang. kerüljön beljebb. lefelé. . Rögvest ajtót nyitottak. akin semmi sem volt. A lépcsőn egész idő alatt senki sem mutatkozott. „Lefelé jön. Szokov felballagott a negyedik emeletre. A léptek elhallgatnak. és levette kalapját.. úgy szólt bele a telefonkagylóba: .” Ekkor egy emelettel lejjebb is kinyílt az ajtó.Halló! A büfés csak állt. és büfés volt a Varietészínházban. Aztán a kisöreg léptei is újra hallatszanak. azt se tudta. A lépcsőházban tehát megkapván Poplavszkijtól a szükséges útbaigazítást. Aztán fürge. Tovább kellett várakoznia. Nő háta bukkant fel .. Poplavszkij fülelt. vizes nadrágban rohant lefelé. Igen alkalmas leshelyre bukkant: egyenesen odalátott a hatos lépcsőház kijárati ajtajára. merre nézzen. rémületében sehogy sem tudta kitalálni. 146 . Testalkata hibátlannak volt mondható. és Karpovtól. mialatt a közgazdász odalenn kuksolt a kamrában. remegett a puszta gondolatra is. a kisöreg hangja. csak egy kacér.és a nő. kezében zöld retikül. Az ajtót tudniillik egy leány nyitotta ki. igen. hogy milyen veszélyből menekült. és nem mert mindjárt belépni. A bánatos kisöreg hajadonfőtt. Poplavszkij ezek után úgy érezte.Odafenn épp akkor csapódott az ajtó. az isten szerelmére. Igen. melyik lábára álljon. Női hang.állapította meg Poplavszkij elszoruló szívvel. visszament. Ekkor az előszobában megszólalt a telefon. a kisöreg meglapult..” . Andrej Fokics hümmögve. Aprózó léptek.invitálta a leányzó. Leült egy fatuskóra. lefelé! Sikerült kivárnia. fölöttébb kellemetlen dolgok történtek. eszelős ábrázattal.. A sötét. Valami affélét mormol.” Ezúttal azonban nem kellett sokáig várnia. Mialatt a színházban folyt a nyomozás. A kisöreggel. aprózó léptek.” Poplavszkij a fülét hegyezte a törött üvegen át. nyirkos bőr. sem a Moszkvába költözésre.

pókhálós. maga pedig elhagyta az előszobát. ővele . a hús leve a tűzbe csorgott. óriási kandallóban a meleg tavaszi nap ellenére fahasábok lángoltak. Dörgő basszus hang riasztotta fel bámészkodásából: .aki az újságokból értesült Berlioz haláláról.Tessék bemenni a szalonba . és első pillantásra látni lehetett. A kandalló előtt kis vörös emberke állt. Amennyire Andrej Fokics láthatta.Egy szót se többet! Nem.Mivel lehetek szolgálatára? A büfés ekkor a szoba sötét sarkában fölfedezte azt.már-már arra következtetett.erősítette meg a büfés bánatosan. olyan egyszerűen. . ahová tessékelték. amiért jött. erős illatszer meg tömjén szaga töltötte be. semmi esetre! Egyetlen falatot sem vagyok hajlandó elfogyasztani a maga büféjében! Tegnap este elmentem a pult előtt. örömmel fogadja. fekete trikó. Igen. Frakk vagy sötét öltöny.Mit óhajt? . s azt is tudta. A régimódi. sőt a belépőt nyirkos pincehűvösség fogadta. A szarvasagancs fogason pedig sastollas barétok függtek sorban. A brokátterítőn butéliák légiója sorakozott . . és hevesen felkiáltott: . mintha el akarná hallgattatni a büfést. aki azt állítja. a tükrös asztalkán pedig csillogó aranymarkolatú.mondta a szobalány.Okvetlenül beszélnem kell a művész polgártárssal. hegyes orrú fekete papucs volt minden öltözéke. hogy Berlioz fölött talán egyházi gyászszertartást celebráltak. hosszú kardot. poros. A szoba közepén álló asztal láttán az istenfélő Andrej Fokics megremegett: templomi brokáttal volt leterítve. itt van valaki. . ámde ezt a gondolatot azon nyomban elhessegette magától.Jöjjön be . . penészes. melyen drága ékkövek ragyogtak. nem! Soha.A Varietészínház büféjének vezetője vagyok .Tessék? Meigel báró? Igenis.mondta a lány olyan egyszerűen.. A mágus tiltakozóan kinyújtotta kezét. aztán benyitott a megboldogult Berlioz dolgozószobájába. Mikor a büfés belépett oda.Vele személyesen? . mint nyilvánvaló képtelenséget. hogy ez az ő lakása volt . annyira elámult a szoba berendezésén.Igen.szólt ki a dolgozószobából Korovjov recsegő hangja. mint másutt az esernyő vagy a sétapálca.mondta a szobalány a telefonba. sem a brinzát. hogy szinte megfeledkezett arról. és a büféshez fordult: . .Lovag úr. drága barátom: a brinza 147 . szemlátomást tétovázva. A hatalmas ablakok színes üvegtábláin át (ez a nyomtalanul eltűnt ékszerészné fantáziáját dicsérte) különös. akihez jött. Vegye tudomásul. templomi világítás áradt be. és máig sem tudom elfelejteni sem a tokhalat. Mégsem volt meleg a szobában. A kandalló előtt. mindenféle. hogy Messire-rel személyesen kell beszélnie. azzal kinyitotta a szalon ajtaját.. Az üvegek közt tál csillogott. a földre terített tigrisbőrön egy ménkű nagy fekete kandúr üldögélt.Megkérdezem .A szobalány letette a kagylót. mintha emberi módon volna felöltözve. Igen. Igen. hogy a tál színaranyból van. Három ezüstmarkolatú kard a sarokban támaszkodott.Tessék . . övében kés. a művész úr ma itthon van. a füst a kéményen át távozott. A fekete mágus széles. . és a következő bejelentést tette: . A szobát a sült hús szagán kívül még valami ismeretlen.volt ott potrohos. kérem. ebből a büfés . és hosszú acélnyárson húsdarabokat sütött. nem. alacsony kereveten hevert összevissza dobált díványpárnák között. . vendégek lesznek.kezdte Andrej Fokics bánatosan. jólesően hunyorogva a tűzbe.Az egyik szék hátára vetve például lángvörös bélésű gyászfekete palástot pillantott meg Andrej Fokics. Tessék? Pontban éjfélkor.

. nem volna kedve megízlelni.mentegetőzött a büfés. kis híján a torkán akadt.sajnálkozott a mágus. hogyhogy marhaság? .Igazán nem is tudom. és szárítsa meg a tűz előtt. zavartan hebegve. . Lehetetlen állapot.Nem azért jöttem. A zsámoly hátsó lába abban a pillanatban recsegve eltört. hogy büdös.Bocsánatot kérek . valaki becsapta magát. kétágú aranyvilla kíséretében. megöntözte citromlével. Azazello! Széket a büfévezető úrnak! Az. frisseség! Ez minden jó büfévezető jelszava. romlott. A büfés a szokottnál is fanyarabbul visszautasította a házigazda ajánlatát. és egyben ez az utolsó is.Másodrendű frisseségű tokhalat szállítottak nekünk . Azazello egy darab sistergő húst tálalt ki aranytányérra. csak nem ütötte meg magát? . . és újra felfordult a székkel: a szomszéd szobából óriási sötét madár szállt be. hogyan békítse meg a kötekedő mágust. és szárnyával halkan 148 . Különben. és nadrágjára öntötte a rajta álló teli serleg vörösbort.. lassan. .kezdte sírva a büfés. . frisseség. . öregem! . és a büfés a földre huppant. a tokhalnak ehhez semmi köze.Jaj. aztán ügyes mozdulattal odapenderített egy sötét tölgyfa zsámolyt. . mialatt nagy lelki nyugalommal mérték belőle a teát. . Hol is hagytuk el? Igen. kóstolja meg! A büfés udvariasságból a szájába vett egy falat húst. Apropó. . fájdalmasan beverte ülepét. Másféle ülőalkalmatosság nem is volt a szobában. és odanyújtotta a büfésnek.Nem-e? .Marhaság.Szeretek alacsonyan ülni . hogy valóban friss. alsóneműjében. A kandalló rőt fényében megvillant a nyárs.motyogta Andrej Fokics. az ön szakmájához közel álló egyének közül csupán egy markotányosnőhöz fűzött közelebbi ismeretség. aki a húst sütötte. ha egyszer büdös! . amint egy szurtos leányzó vödörből öntötte a hideg. óvatosan ereszkedett le az új zsámolyszékre.Semmi de.Köszönöm alássan. ilyen nincs! Frisseség csak egyféle létezik..Nem tudok megbocsátani . forralatlan vizet az öblös szamovárjukba. rendkívül ízletes. Egyszóval.álmélkodott a külföldi mágus. Ha emlékezetem nem csal.magyarázta a művész. A brinzának fehérnek illik lennie.Másodrendű frisseség.közölte emez szilárdan. jegyezze meg. miféle más ügy hozhatta ide. agyaraival megrémítve a büfést. hogy vesse le nadrágját.próbált ismét mentegetőzni a büfés.Hogyhogy semmi köze. és leült. ..Bocsánatot kérek . . . drága barátom! Andrej Fokicsot fejbe kólintotta a váratlan támadás. .Alássan köszönöm . édes barátom: frisseség. a tokhalnál.nem zöld.Nem ebben az ügyben jöttem . megfordult. .hebegte.De kérem szépen. örvendek a szerencsének.. nem tudta. De mialatt a puha. noha rettenetesen kedélytelenül érezte magát ázott pantallójában. de ez is réges-régen történt. de én. elsőrendű.. Azazello feltámogatta a büfést. illatozó sültet rágcsálta. és tapasztalta. . És a tea? Mosogatólé! A tulajdon szememmel láttam. amikor maga még nem is élt. az azt jelenti.Onnét nem esik olyan nagyot az ember. Estében a lábával felborított egy másik zsámolyt. Ha a hal másodrendű frisseségű.. másik zsámolyt tolt oda.

meglegyintette Andrej Fokics kopasz fejét, aztán a kandallópárkányra telepedett, az óra mellé; Andrej Fokics ekkor meglátta, hogy fülesbagoly. „Úristen - gondolta riadtan, mert ideges volt, mint minden büfévezető. - Micsoda bűntanya!” - Egy pohár bort? Fehéret, vöröset? Milyen bort szeret a legjobban ilyenkor déltájban? - Köszönöm alássan... nem iszom... - Kár! Akkor talán vessünk kockát? Vagy talán más játékokat kedvel: kártyát, dominót... - Nem játszom... - válaszolta a büfés kimerülten. - Ez már nagy baj - jelentette ki a házigazda. - Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést... Az ilyen ember vagy súlyos beteg, vagy titokban gyűlöli embertársait. Kivétel persze akad. Megesett már velem, hogy csodálatos gazemberek ültek le lakomázni az asztalomhoz! Nos tehát, halljuk, mi járatban van. - Ön tegnap bűvészmutatványokat végzett a színházunkban... - Én? - hüledezett a mágus. - Ugyan kérem! Nem is volna méltó hozzám az efféle! - Bocsánat - mentegetőzött a büfés ijedten. - Azazhogy... hogy is mondjam... a feketemágiaszeánsz... - Ahá, igen, igen! Elárulok önnek egy titkot, jó uram. Én egyáltalán nem vagyok artista, csak egyszerűen látni akartam a moszkvaiakat, minél nagyobb tömegben, erre pedig a legalkalmasabb hely a színház. A kísérőim - és a kandúr felé ütött a fejével - rendezték meg a szeánszot, én csak ott ültem, és néztem a moszkvaiakat. De ne sápadozzon, hanem árulja el, mi módon okozott gondot magának ez a szeánsz. - Hát tetszik tudni, egyebek közt, ugyebár, bankók hullottak a mennyezetről. - A büfés suttogóra fogta a hangját, zavartan nézett körül. - És a bankókat összeszedték. No és odajön hozzám a büfében egy fiatalember, tízessel fizet, én meg visszaadok neki nyolc ötvenet... Aztán egy másik... - Szintén fiatalember? - Nem, az már benne volt a korban. Utána a harmadik, negyedik... Mindenkinek visszaadok annyit, amennyi jár. Ma kasszát csinálok, hát a bankók helyett csak cédulákat találok. Százkilenc rubellel csapták be a büfét. - Ajjajaj! - sopánkodott a művész. - Hát azt hitték, hogy az igazi pénz? Mert arra még gondolni sem akarok, hogy szándékosan csaltak. A büfés bánatosan sandított körül, de egy szót sem szólt. - Vagy mégis csalók volnának? Hát vannak Moszkvában csalók? A büfés olyan keserű mosollyal válaszolt, amely minden szónál világosabban közölte: igen, sajnos, Moszkvában csalók is vannak. - Micsoda aljasság! - háborgott Woland. - Végtére maga szegény ember! Ugye, szegény? A büfés válla közé húzta a fejét, amiből világosan kitetszett, hogy ő - igenis - szegény. - Mennyi a megtakarított pénze? A mágus részvevően tette fel a kérdést, de azért az ilyen kérdés minden körülmények közt tapintatlan. A büfés késlekedett a válasszal.
149

- Kétszáznegyvenkilencezer rubel, öt különböző takarékpénztári fiókban - válaszolt helyette egy recsegő hang a másik szobából. - És otthon, a padló alatt, kétszáz darab tízrubeles arany. A büfést mintha odaszegezték volna a zsámolyhoz. - Hát ez igazán nem összeg - jegyezte meg Woland leereszkedően. - Bár voltaképpen még ennyire sem lesz szüksége. Mikor fog meghalni? Andrej Fokics erre már felfortyant. - Azt senki se tudhatja, és senkinek semmi köze hozzá! - Ugyan már, senki se tudhatja! - recsegett ugyanaz a kellemetlen hang a másik szobából. - És Newton binomiális tétele? Kilenc hónap múlva fog meghalni, jövő év februárjában, májrákban, a moszkvai I. számú egyetemi klinikán, a négyes kórteremben. A büfés arca elsárgult. - Kilenc hónap... - ismételte Woland eltűnődve. - Kétszáznegyvenkilencezer... ez kereken havi huszonhétezernek felel meg... nem mondom, kevés, de ha az ember beosztja, ki lehet jönni belőle... És ott vannak még az aranyak. - Az aranyat nem fogja tudni értékesíteni - folytatta a recsegő hang, és a büfés ereiben meghűlt a vér. - Andrej Fokics halála után a házat lebontják, az aranyak az Állami Bankba kerülnek. - Egyébként nem tanácsolom, hogy befeküdjön a klinikára - folytatta a mágus. - Mi értelme kórteremben haldokolni, hallgatni a többi gyógyíthatatlan beteg hörgését és jajgatását? Nem volna-e okosabb az utolsó huszonhétezerből hetedhét országra szóló tivornyát csapni, és muzsikaszóval elköltözni a másvilágra, mámoros széplányok és duhaj barátok társaságában? Andrej Fokics mozdulatlanul ült; feltűnően megöregedett. Szeme körül kék karikák sötétlettek, orcája petyhüdten fittyedt le, alsó állkapcsa remegett. - No elég az ábrándozásból - kiáltott fel a házigazda. - Térjünk a tárgyra. Mutassa meg a céduláit. A büfés izgatottan előhúzta zsebéből a magával hozott paksamétát, kibontotta, és sóbálvánnyá meredt; az újságpapírból tízes bankók kötege bukkant elő. - Kedvesem, maga valóban súlyos beteg - mondta Woland, és vállat vont. A büfés eszelős mosollyal felállt a zsámolyszékről. - Öö... - hebegte. - És ha megint izé... vissza... - Hm - mondta a művész eltűnődve. - Nos, akkor jöjjön el újra. Legyen szerencsénk, mindig örülünk, ha látjuk... Ekkor a másik szobából kiszaladt Korovjov, megragadta a karját, és hevesen rázogatva kérte, hogy adja át üdvözleteit mindenkinek, de igazán, mindenkinek! A büfés azt se tudta, hol áll a feje, s megindult kifelé. - Hella, kísérd ki a vendéget! - kiáltotta el magát Korovjov. És az előszobában megint ott termett az a szemérmetlen vörös némber! A büfés kioldalgott az ajtón, csak annyit vakkantott: „Viszontlátásra!” - és elment, tántorogva, mint a részeg. Lement egy emeletnyit, aztán megállt, leült a lépcsőre, és elővette zsebéből a csomagot. Megnézte: a bankók a helyükön voltak.

150

Ekkor az odanyíló lakásból kijött egy nő, kezében zöld retikül. Amint meglátta a lépcsőn üldögélő férfit, aki bambán bámult a tízeseire, elmosolyodott, és odaszólt: - Micsoda ház! Ez is hajnal óta részeg... És a lépcsőházban megint kivertek egy ablakot! Majd alaposabban szemügyre vette a büfést, és hozzátette: - Úgy látom, polgártárs, felvet a pénz! Oszd meg velem, jó? - Hagyj nekem békét, az isten szerelméért - riadozott Andrej Fokics, és gyorsan eldugta a pénzét. A zöld táskás nő felkacagott: - Eredj a fenébe, te szőrösszívű! Hisz csak tréfáltam! - Azzal elindult lefelé. Andrej Fokics feltápászkodott, fölemelte a kezét, hogy megigazítsa a kalapját - és ekkor döbbent rá, hogy nincs a fején. Sehogy sem akaródzott visszamennie, de sajnálta a kalapját. Némi habozás után mégiscsak visszament, és becsöngetett. - Mit akar már megint? - kérdezte Hella, az az átkozott némber. - Itt felejtettem a kalapom... - suttogta Andrej Fokics, kopasz fejére mutogatva. Hella hátat fordított; a büfés gondolatban kiköpött, és behunyta a szemét. Mikor újra kinyitotta, Hella odanyújtotta a kalapját meg egy sötét markolatú kardot. - Ez nem az enyém - rebegte a büfés, kikapta Hella kezéből a kalapot, és gyorsan a fejébe csapta. - Igazán? Kard nélkül jött? - csodálkozott Hella. A büfés valamit morgott, és újra elindult lefelé. Valahogy kényelmetlennek, túlságosan melegnek érezte a kalapját. Levette, és ugrott egyet ijedtében, halkan felkiáltott: viharvert, kakastollas bársonybarétot tartott a kezében! Keresztet vetett. A barét abban a pillanatban egyet nyávogott, fekete cicává változott, visszaugrott Andrej Fokics fejére, és mind a húsz karmával belékapaszkodott tar fejébe. A büfés kétségbeesett ordítással rohant lefelé a lépcsőn, a cica pedig leugrott a fejéről, és megindult felfelé. A büfés alig várta, hogy kiérjen a szabadba; iszkolt a kapu felé, és örökre elhagyta az ördöngös 302/B. számú házat. Pontosan tudjuk, mi történt vele azután. Amint kiért a kapualjból, izgatottan körülnézett, mint aki keres valamit. Egy perccel később már az út túlsó oldalán termett, a patikában. - Legyen szíves megmondani... - kezdte volna, de a pult mögött álló gyógyszerésznő felsikoltott: - De polgártárs! Csupa vér a feje! Öt perc sem telt bele, s a büfés feje be volt pólyálva, és választ kapott a következő kérdéseire: kik a májbetegség legjobb specialistái Moszkvában, melyikük lakik közelebb, Bernadszkij vagy Kuzmin professzor, és nagyot ugrott örömében, amikor megtudta, hogy Kuzmin a szó szoros értelmében egy háznyira lakik onnét, egy régi kis fehér magánpalotácskában, és két perccel később már becsöngetett az ajtón. Régi ház volt, de lakályos, kedélyes. Először - amint utóbb visszaemlékezett - egy öreg ápolónő jött elébe, és el akarta venni a kalapját, de mivel kalapja nem volt, a néni fogatlan szájával rágva, eltűnt a ház belsejében.

151

Helyette középkorú nő tűnt fel a tükör előtt, valamiféle boltív alatt, és azonnal közölte, hogy már csak tizenkilencedikére vesznek föl előjegyzést. A büfés azonban mindjárt kitalálta, hol a kibúvó. Bágyadtan révedt a bolthajtásra - amelyen túl, nyilván a várószobában, hárman ültek -, és elhaló hangon suttogta: - Halálos beteg vagyok... A nő kétkedve nézett Andrej Fokics bepólyált fejére, és rövid habozás után kijelentette: - Hát akkor... - Azzal bebocsátotta Andrej Fokicsot a várószobába. Abban a pillanatban kinyílt a szemközti ajtó, és aranykeretes csíptető villant föl benne. A fehér köpenyes nő odaszólt a többiekhez: - Polgártársak, ez a beteg soron kívül megy be. És a büfés még föl sem ocsúdott, máris benn találta magát Kuzmin professzor rendelőjében. A hosszú, téglalap alakú szobában nem volt semmi különösebben orvosi, félelmetes vagy ünnepélyes. - Mi baja? - kérdezte Kuzmin professzor kellemes hangon, és kissé aggodalmasan tekintett Andrej Fokics bepólyált fejére. A büfés kiguvadó szemmel, merően nézett egy bekeretezett csoportképet, amely üveg alatt függött a falon, úgy válaszolt: - Most tudtam meg hitelt érdemlő forrásból, hogy jövő februárban meghalok májrákban. Nagyon kérem, tessék megállítani a betegséget! Kuzmin professzor hátradőlt bőrhuzatú széke magas, gótikus támlájára. - Bocsánat, nem egészen értem... Orvosnál volt? Miért van bekötözve a feje? - Dehogyis orvosnál... Ha látta volna azt az orvost... - válaszolta a büfés, és hirtelen vacogni kezdett a foga. - A fejemmel ne törődjék, annak semmi köze az egészhez, fütyüljön rá, nem számít... A májrák, azt akadályozza meg! - De kérem, ki mondta ezt önnek? - Higgyen neki! - könyörgött a büfés lángoló hévvel. - Tudja, mit beszél! A professzor vállat vont, székestül eltolta magát az asztaltól. - Egy szót sem értek az egészből! - mondta. - Honnét tudja az az illető, hogy ön mikor fog meghalni? Pláne, ha nem is orvos! - A négyes számú kórteremben! - tette hozzá a büfés. A professzor végigmérte új páciensét, bepólyált fejétől vizes nadrágjáig, és ezt gondolta magában: „Már csak ez hiányzott... futóbolond!” Hangosan pedig ezt kérdezte: - Szokott inni? - Soha életemben - felelte a büfés. Egy perccel később levetkőzve feküdt a hideg viaszosvászon huzatú pamlagon, és a professzor a hasát nyomogatta. Büfés barátunk ezek után erősen felderült. A professzor kategorikusan kijelentette, hogy egyelőre, legalábbis az adott pillanatban, a ráknak semmiféle tünete nem észlelhető, de ha már így állunk, ha valami sarlatán annyira ráijesztett, akkor tanácsos minden lehető vizsgálatot elvégezni...

152

A professzor mindent felírt, elmagyarázta Andrej Fokicsnak, hová menjen, mit vigyen magával. Azonfelül ajánlólevelet is adott Bure neuropatológus professzorhoz, mondván, hogy szerinte Andrej Fokics idegrendszere rendkívül zilált állapotban van. - Mennyivel tartozom, professzor? - tudakolta a büfés remegő, édeskés hangon, vaskos tárcáját előhúzva. - Ahogy tetszik - válaszolta a professzor ridegen, elutasítóan. A büfés elővett harminc rubelt, és az asztalra tette, aztán meglepően puha mozdulattal, mintha cicamancs volna a keze helyén, újságpapirosba csavart, csengő tekercset helyezett a bankjegyek fölé. - Hát ez mi? - kérdezte Kuzmin, bajszát pödörgetve. - Fogadja el, professzor elvtárs - suttogta a büfés. - És kérem, esdekelve kérem, állítsa meg a rákot! - Vigye innen az aranyát! - szólt rá büszkén a professzor. - És törődjék inkább az idegeivel. Holnap menjen el vizeletvizsgálatra, ne igyék sok teát, és táplálkozzék teljesen sótlanul. - A levest se sózzam meg? - Semmit se sózzon meg! - rendelkezett Kuzmin erélyesen. - Hajjaj! - sóhajtott fel panaszosan a büfés, és könyörgőn nézett a professzorra, aztán összeszedte az aranyait, és az ajtónak hátrált. Aznap délután nem jöttek sokan a professzor rendelésére, és az est leszálltával az utolsó beteg is elment. A professzor fél karjával kibújt fehér köpenyéből, odanézett, ahová a büfés letette a tízeseit, és meglátta, hogy ott nincs semmiféle bankjegy, csak három ásványvizes üveg címkéje. - Ördög tudja, mit jelentsen ez! - dohogott Kuzmin, fehér köpenye szegélyét végighúzva a földön, és a címkéket tapogatva. - Úgy látszik, ez az alak nemcsak szkizofrén, hanem ráadásul még csirkefogó is! Csak tudnám, mit akarhatott tőlem! Beutalót vizeletvizsgára? Hohó! Már tudom! Biztosan kabátot lopott! - A professzor kiszaladt a váróba, köpenye most is panyókára vetve vonszolódott utána. - Kszenyija Nyikityisna! - kiáltott ki sztentori hangon. - Nézze meg, nem hiányzik-e kabát! Kiderült, hogy valamennyi kabát épségben függ a helyén. Ellenben mikor a professzor végre lerántotta magáról fehér köpenyét, és visszatért rendelőjébe, lába gyökeret vert a parkettába, tekintete merően íróasztalának arra a részére szegeződött, ahol az imént még az ásványvizes címkék feküdtek. A címkék helyén most szomorú pofájú, árva fekete kiscica üldögélt, és bánatosan miákolt a tányérkában előtte lévő tejre. - Nohát, ez azért mégiscsak... Hogy került ez ide! - És a professzor érezte, amint tarkóján végigfut a hideg. Halk, kétségbeesett kiáltására beszaladt Kszenyija Nyikityisna, és nyomban megnyugtatta a professzort, mondván: minden bizonnyal valamelyik betege hagyta ott a kiscicát, professzoroknál gyakran előfordul az efféle. - Biztosan szegény emberek - vélekedett Kszenyija Nyikityisna -, nálunk meg, tudják, jó dolga lesz... Töprengtek, találgatták, ki hagyhatta ott a kismacskát. Végül is egy gyomorfekélyes öregasszonyban állapodtak meg. - Valószínűleg azt gondolja: „Én úgyis meghalok, kár lenne ezért a kis állatért” - magyarázta Kszenyija Nyikityisna.
153

mit jelent az. fel akarta hívni volt évfolyamtársát. hanem a piócaközpontot. szinkópásan ugrándozott. és lassan semmivé foszlott a levegőben.talált erre is magyarázatot Kszenyija Nyikityisna. csigavér! . A nővérnek fülig érő ferde férfiszája volt. kezében „Pióca” feliratú táska. és újra felordított. és természetesen nem is fürkésszük . Lábánál. . és . „Hm. hangos hahotázást hallott az udvarról. Miközben fehér köpenyét a fogasra akasztotta. amely az 1894-ben végzett orvoskari hallgatókat ábrázolta. a tűzött selyempaplanon. mint részeg a kocsmapultnál. ismét asztala felé fordult. Minden rendben van!” . Jobban szemügyre vette.biztatta magát. olvasó! 154 . egyetlen sárga agyar lógott ki belőle. mert elérkezett az ideje. figurázott vele. részvevően nézett Kuzminra.Mindenesetre vigye el a macskát is meg a tejet is . hogy minden a legeslegnagyobb rendetlenségben van. a professzor lányának szobájában akkor megszólalt a gramofon. és nyomban meglátta. füle mögött és tarkóján piócák csüngtek. Madárkarom kezével besöpörte az ásványvizes címkéket. ha az ember efféle verebeket lát hatvanesztendős korára. üvegesen meredt a világba. Kinézett. elhűlt: az udvaron egy szál ingbe öltözött hölgy szaladt át a szemközti kis ház felé.annál kevésbé. mialatt hátat fordítottam az ablaknak.kérte a professzor.és a professzor háta mögött abban a pillanatban verébcsiripelés hallatszott. a helyzet megváltozott.És a tej? .mormolta Kuzmin megvetően. Elmúlt két óra. nem tudjuk.Mit művelnek ezek odakinn? . hogy nem közönséges veréb. és maga kísérte ki Kszenyija Nyikityisnát az ajtóig. Mikor visszament rendelőjébe. és vigasztalta. s közben pimaszul tekingetett a professzorra. . Hahotázni pedig egy gyerkőc hahotázott. Kuzmin professzor a hálószobájában ült az ágyban. és tapasztalta. hogy rátérjünk hiteles és igaz elbeszélésünk második részére.Minek heverjen itt szanaszét.kiáltott fel Kuzmin. A professzor a szájára nézett. Burét. hogy megkérdezze tőle. a Halleluja című foxtrottot játszotta . A professzor megfordult. Helyére tette a hallgatót. halántékán. . A professzor még a nevét is tudta: Marja Alekszandrovnának hívták.A pénzt elviszem . mialatt világosan érezte. egyszóval . Utánam. A falon túl. Szeme halottan. kis ideig a levegőben lebegett. Kuzmin a telefon után nyúlt. hogy mindez múló semmiség. . az ősz bajszú Bure professzor ült. majd nagy lendülettel nekiment a falon függő csoportképnek. A pocsék kis állat bicegett a bal lábára.. hogy íróasztalán egy jókora veréb ugrándozik. A veréb ezenközben ráült az ajándék tintatartóra. éspedig legelsősorban a veréb miatt.Biztosan azalatt repült be a szobába.csitította magát a professzor. . idétlenkedett.felüvöltött. Hogy mi minden rendkívüli történt még Moszkvában azon az éjszakán. bemondta a nevét. belerondított (nem tréfálok!). . A professzor meggondolta magát: nem Burét hívta fel telefonon.Üvegben hozta. láthatóan mórikált.szólalt meg a nővér mély férfihangon. erős szédüléssel egybekötve. s kérte. biztosan itt öntötte át a csészealjba . aztán kirepült az ablakon.foxtrottot táncolt a gramofon hangjaira.Az hogy kerül ide? Azt is magával hozta? Meg a tányért? . Odakinn már leszállt az éj. küldjenek neki azonnal egy tucat piócát a lakására. Az asztalnál ápolónő-fityulás nő ült. aztán felszállt. vaskemény csőrével pozdorjává törte az üveget.

MÁSODIK KÖNYV 155 .

A gyermektelen harmincéves asszony egy nagynevű. Az asszony nem felejtette el Mesterét. . örök szerelem? Megérdemli. Akkor hazament a palotába. Istenek. mit érezhetett Margarita. igen. nem a körülkerített park. nem a gót stílusú magánpalota. mikor Berlioz nagybátyját hazakergették Kijevbe. ha Margarita akkor éjjel ott marad. hogy valamit megtudjon róla. aki ráadásul országos jelentőségű találmánnyal is megajándékozta a szovjet államot. Nyilván igazat mondott: a Mester kellett neki. az Arbat egy kis mellékutcájában. és élt tovább. Egyszóval. olvasó. hiszen valójában mi sem változott volna. ahogy megígértem. keserűen azt mondta Ivannak. amikor másnap elment a Mesterhez (szerencsére anélkül. boldog volt? . Mindent megvehetett. Későn érkeztem. Pénzben sem szűkölködött Margarita Nyikolajevna. igazat mondott. Szerelmesét Margarita Nyikolajevnának hívták. és megtudta. Ilyen gyötrődések közepette töltötte Margarita a telet. sok asszony szíves örömest felcserélte volna életét Margarita Nyikolajevnáéval. hogy a Mester már nincs a lakásán. hogy akkor éjjel eljöttem tőle . hajnal előtti órán. Elragadó kis tanya! Erről bárki meggyőződhet. hogy nincs a földön igaz. és még 156 . Megtett minden tőle telhetőt. becsületes. a lángokba bámulva.Megmenthette volna? .Miért hagytam magára? Hiszen ez őrültség! Másnap visszamentem ugyan. noha hűséges elbeszélőnek is elszorul a szívem. Ez sosem történt meg. a kályha előtt. akár a szerencsétlen Lévi Máté! Ennek persze semmi értelme sem volt. de óvakodunk tőle. hogy szerelmese megfeledkezett róla. fogalmam sincs róla. megmutatom az utat.Soha. Margarita éppoly szép volt. aki akkor. nem ismerte a boldogságot. isteneim! Hát mit kívánhat még ez a nő? Mit kívánhat ez a nő. mimózával ékesítette fel magát? Nem tudom.Ugyan. . és beköltözött a palotába. hogy ezzel megbántsuk az amúgy is kétségbeesett asszonyt. Azon a pénteken.TIZENKILENCEDIK FEJEZET Margarita Utánam. de persze hiába. megadom a címet. azon a tavaszon. úgy. híres szakember felesége volt.. amellett fiatal volt. egyetlen percig sem. Szerette a férfit.kiálthatnánk fel. Még nekem. éjfél utáni. akinek a szemében örökké rejtélyes tűz lobog? Mi kell ennek a fél szemére kissé bandzsi boszorkánynak.Igen. ott követtem el a hibát. Mindenekelőtt tárjuk fel a titkot. a ház ma is épségben áll. Nem ismerte a társbérlet rémségeit. a kívülálló. Attól fogva. olvasó! Ki állította. szóról szóra igaz. ha odafárad.. míg beköszöntött a tavasz. És ehhez még hozzá kell tennünk valamit: bízvást állíthatjuk. nem a pénz. amit csak megkívánt. amikor a főkönyvelőt letartóztatták.meditált Margarita télen. Mindaz. de akkor már késő volt. Forduljon csak hozzám. amikor a feketemágus megjelenése olyan pokoli zűrzavart támasztott Moszkvában. ha arra gondolok. amit elmondott róla a szerencsétlen poétának. mint amilyen okos. amelyet a Mester nem akart elárulni Ivanuskának. hogy férjével szakított volna eközben: férje nem érkezett haza a kitűzött időre). nevetséges! . Híven írta le szerelmét. majd én mutatok neked ilyen szerelmet! A Mester tévedett. csupa szív . jóképű. Nem tudott meg semmit. mint addig. hűséges. Férje ismeretségi körében érdekes emberek is akadtak. hogy kitépjék a hazug nyelvét! Utánam. csak énutánam. hogy tizenkilenc esztendős korában férjhez ment.és imádta feleségét. . A petróleumfőzővel sosem kellett vesződnie. becsülettel. amikor a kórházban. Egy gyönyörű szép kertes magánpalota egész felső emeletét lakták ketten.

hazudtam.. 157 . Felébredéskor nem sírta el magát. hogy a szenvedés örökké tartson. zsombékos földön szalad feléje. Magányos nyárfa. s az ilyen pillanatokat meg kell ragadni. Álma valóban rendkívüli volt. Ismeretlen helyen járt álmában. és igyekezett elhitetni magával. a Mester. Igen. és nemsokára én is meghalok. Éjszakára elhagyta Margaritát. amelyért Moszkvában tíz. és izgatottan felöltözött. hullámos haját. Durván összetákolt kis palló alatt zavaros. hivatalos kiküldetésben.. micsoda.számos érthetetlen ostobaság történt . hogy igazából minden a lehető legszerencsésebben alakul.. amire akar. egy névre szóló tízezer rubeles betétkönyvet.Ha már halott. reménytelen tájon. egy selyempapír közé préselt rózsa aszott szirmait meg egy megpörkölődött szélű. ez azt jelenti. megcsaltam a férjemet. Pontosan látta a szürke égboltot. Szeme riadt. Minden sivár. Toprongyos.. hogy azon az egész gyötrelmes télen egyetlenegyszer sem álmodott a Mesterről. hogy még látjuk egymást az életben. s a felhők alatt nesztelenül szálló varjúcsapatot.suttogta ünnepélyesen. felhő se száll arra. igen. ahol bőröndöket meg két szekrényre való ócska limlomot tartottak. örömtelen fák. és kilép . zavartalan magányban élhet. Ám e háromnapos teljes szabadság élvezésére Margarita a fényűző lakásnak korántsem legszebb helyiségét választotta. hogy aznap végre történik valami. Szellő se rebben. mibe van öltözve. gépírásos. a fák között. azonnal melengetni. ezért tűzbe teszem a kezem. Pokol az ilyen hely az élőnek! És akkor . Valaminek történnie kell: olyan nincs. és egy halom selyemrongy alól kihúzta azt.felébred. és eközben . Messze van tőle. vagy az ördög tudja. arra gondolhat. sehol egy teremtett lélek. Ez nagyon jó. s távolabb. Koldus. kihúzta az alsó fiókot. titkos életet éltem az emberek háta mögött. valamiféle deszkabódé.. És az asszony a rögös. a száguldó felhőfoszlányokat. sivár. a napsütötte. Férje teljes három napra vidékre utazott. örömtelen. amelynek erkélykiugrója a palotácska tornyát alkotta. . hogy eljött értem. és magához hív. teljes ív nagyságú füzet maradványait. táplálni kezdte lelkében.azon a napon Margarita déltájban ébredt föl hálószobájában. Mikor ez a sejtelem feltámadt benne. mind az öt szoba . Így suttogott Margarita Nyikolajevna. hogy ma történik valami! . Leguggolt az első szekrény elé. Reggeli után bement az ablaktalan. . amit a legjobban szeretne. nem is látni pontosan. amit e földön egyetlen kincsének tekintett: egy ócska barna bőrmappát. megfésülte a hármas tükör előtt rövid. hiszem. fájdalmas tekintetű.Nem lehet. de világosan felismeri.meg tízezren irigyelhetnék . kora tavaszi borús ég alatt.Hiszem. nehogy elszálljon. bíborvörös függönyre tekintve. túl a sövényen. és akkor az álom csak azt jelentheti. sötét kamrába. nyári konyha vagy fürdőház. megáradt patak. A magánpalota egész felső emelete. arról ábrándozhat. hogy ne történjék: elvégre is miért kellene nekem életem végéig gyötrődnöm? Igaz. Azt akarja tudtomra adni. Háromszor huszonnégy órája van tehát. Vagy él. mert azzal az előérzettel ébredt. igen. de ezért nem járhat ilyen kegyetlen büntetés. kopár. .ő. hogy életjelt akar adni. amelyben a Mester fényképét őrizte. hamarosan viszontlátjuk egymást!” Margarita izgatottan felöltözött.okoskodott Margarita Nyikolajevna.nicsak . arca borostás.. Tudni való. mert kínlódásomnak vége szakad.ez az egész lakás. Keze intésével hívja Margaritát. Haja borzas. „Ez az álom csak kettőt jelenthet . És az álmom jóslat volt. emléke csak nappal kínozta. Aznap éjjel pedig álmában is megjelent. az ember a legszívesebben felakasztaná magát arra a magányos nyárfára a palló mellett.kitárul a deszkabódé ajtaja. mint oly gyakran.teljes egészében az ő rendelkezésére áll.

egyszer csak mindenki anyaszült meztelenül állt ott.Ezt biztosan Darja mesélte! . az utcákat. s az égből leereszkedő feketeség elöntötte a hippodrom szárnyas isteneit. Margarita Nyikolajevna leroskadt az előszobában a tükör előtt álló székre. mondván.mondta azután. A hölgyek. hogy miről beszél az előtte ülő két utas. és sokáig ült így. és isten tudja. a maga szórakozására beszélgetni kezdett úrnőjével.. olvasgatni próbálta a lángok meghagyta töredékeket: „. mit főzzön ebédre. Natasa elpirult.erősítette Natasa. és nagy hévvel magyarázta.De. a cipő eltűnt a lábáról. a sarkán lyuk. a tükörasztalkára könyökölt. kirojtozódott széle. hogy előző este a színházban egy bűvész olyan mutatványokat produkált. aki csinos cipőben jött le a boltba. Könnyeit törölgetve félretette a füzetet. . a tavakat. mintha könyvből olvasná! A furcsa beszélgetés Natasa számára kellemes meglepetéssel végződött.Így bizony! . . A harisnyáján lefutott szemek. és a kényelmes párnázott ülésen hátradőlve ment végig az Arbaton.. és aztán. az arbati csemegeüzletben ma reggel a tulajdon két szemével látott egy nőt.” Margarita szerette volna tovább olvasni. Eltűntek a templomot a félelmetes Antonius-bástyával összekötő függőhidak.Maga okos. megkérdezte. egy szál bugyiban szaladgáltak a Tverszkaján.. hogy mindegy. hogy mindenkinek tátva maradt a szája. . de tovább nem volt más. látván. .A Földközi-tenger felől érkező sötétség eltakarta a helytartó szeme elől a gyűlölt várost. És az a varázscipellő is a színházi szeánszról származott. és ne hallgasson Darja fecsegésére.Már réges-rég figyelem: úgy hazudik. Trolibuszra szállt. a hatalmas város. mindenkinek két üveg francia parfümöt meg egy pár harisnyát adott ajándékba.És. Azt mondta Natasának.És ez így történt? . hogy ne szaladgáljon egy szál harisnyában a Tverszkaján. és egy pár harisnyával meg egy üveg kölnivel tért vissza. hogy asszonya nem hisz neki. mikor az előadás véget ért. de mikor odament a pénztárhoz fizetni.. Elveszett Jerusalaim. sorban állás közben a nők tücsköt-bogarat összehordanak. hogy sétálni induljon.. 158 . és egy óra hosszat lapozgatott a félig megégett füzetben. . ott maradt harisnyában. Kiment az előszobába. s miután azt a választ kapta. mintha sosem létezett volna. Margarita Nyikolajevna visszament hálószobájába. hogy nem hazugság.. teljesen ingyen. és a közönség kitódult az utcára. . aki egyre jobban elpirult. nem szégyelli magát? . hol a maga gondolatait szőtte. s egy perccel később már újra el voltak temetve a selyemrongyok közé.Ezekkel a kincsekkel megrakodva visszament hálószobájába. Margarita Nyikolajevna. a csinos Natasa. iskolázott lány. miféle badarságokat mesélt például. hol pedig arra fülelt. és maga mindent elhisz. Azután pedig csókkal búcsúzott tőle. a lőréses falú palotát. kitette a hármas tükörre a fényképet. akik az előadásról kijöttek. a piacot. A sötét kamrában csengve kattant a zár. a tükörben visszaverődve s a fénykép szemlélésébe mélyedve.mondta Margarita Nyikolajevna. azzal neki ajándékozta a harisnyát és a kölnivizet. Natasa. csak a papiros megszenesedett. és fölvette kabátját. Háztartási alkalmazottja. a rendőrség még az éjjel elvitt több mint száz személyt. csupán egyet kér tőle cserébe.. ő is bűvészmutatvánnyal akar kitűnni.. Könnyei lassan felszáradtak. úgy hahotázott. a karavánszerájt. gondosan összerakosgatta kincseit. kérem.

Ő ma nem volt mellette. botrány. s leült a pad sarkára. . Nagyot lélegzett. és akkor ráébredt. kettőkor van a hamvasztás? Margarita Nyikolajevna lassan már elunta a furcsa. mint a fülesbagoly? Miért vagyok kirekesztve az életből?” Egészen elcsüggedt. azt hiszed. hogy ez . hogy a Manyezsre62 látott. „Tessék.. elképesztő dolgokról beszéltek ugyanis. 62 Manyezs . A kései klasszicizmus egyik legszebb alkotása Moszkvában. riadt suttogást a koporsóból elcsent fejről. A város morajlásán keresztül egyre világosabban hallotta: dobpergés és kissé hamis kürtök szava közeledik feléje. „Igen.” Járókelők haladtak el Margarita Nyikolajevna előtt.hanghullám. Az ablaknál ülő jól táplált egyén. vonzotta magánya. akinek apró disznószeme huncutul pillogott. és valósággal megörült. itt a példa . de Margarita Nyikolajevna gondolatban mégis ővele társalgott: „Ha száműzetésbe küldtek.. hogy végre szabad legyek. .Azok ketten néha-néha hátrasandítottak.. És a trolibuszon sugdolózóknak is nyilván lehet valami közük az ellopott fejű megboldogulthoz. nem hallja-e valaki szavukat. Hunyorogva nézett fel a szép napsütésbe. De az asszony olyan sötéten nézett rá.Ilyen még nem volt! És Zseldibin mit csinált? A trolibusz egyenletes surrogásán át is hallatszottak az ablaknál ülő férfi szavai: . ugyanezen a napon.. ugyanebben az órában. 159 . és ebben a szoknyapecérben igazán nem volt semmi kellemetlen.suttogta a cingár hüledezve. ezen a padon ült ővele. engedd. Miért kergettem el ezt a férfit? Unatkozom. s arra is... ezt nem tudom elhinni. kivéve talán azt a buta »határozottan«-t. hogy egy halottnak (de hogy ki volt a halott. mégpedig úgy. miféle válasz ez? Előbb tűnjél el az emlékezetemből. és elment. mit mondjak: rejtély! A beszédfoszlányokból Margarita Nyikolajevna úgy-ahogy megkonstruálta az összefüggő történetet: a két polgártárs arról sugdolózott. elszontyolodott. Köhécselt. Miért gunnyasztok itt a fal tövében. és megszólalt: .. Kisvártatva már a Kreml fala alatt ült a park egyik padján.És gondolatban maga válaszolt önmagának helyette: „Szabad vagy. . bocsáss el. szabadon lélegezhessek. mert nem nevezték nevén) ma reggel a koporsóból kilopták a fejét. hogy felállt. Margaritának nem sikerült megtudnia.. aki lelkén uralkodott. visszatartlak?” És ismét visszafelelt neki: „Ugyan már.. Egy férfi kíváncsian nézte meg a jól öltözött nőt.az egykori cári lovarda egész háztömbnyi területet elfoglaló épülete.. akkor leszek szabad.Fantasztikus! ..Határozottan szép idő van máma.Bűnügyi nyomozás. ma történik valami!” Az izgalom hulláma másodszor is megcsapta. hogy pontosan egy esztendővel ezelőtt.. visszaemlékezett aznap éjjeli álmára. hogy le kell szállnia.” .folytatta Margarita elképzelt párbeszédét azzal.. azt magyarázta a mellette ülő cingárabb alaknak. De ekkor ismét végighullámzott rajta a reggeli várakozás izgalma. miért nem adsz hírt magadról? Hisz onnan is üzennek az emberek! Már nem szeretsz? Nem.Azt mondod. egyedül. Talán meghaltál? Akkor kérlek. Fekete retikülje akkor is mellette feküdt a padon. szépsége. hogy a koporsót le kellett takarni fekete szemfedővel.. Ezért izgul most annyira az a Zseldibin nevezetű illető. akárcsak most.

de közben folyton csak az jár az eszükben. egészen addig.Ma reggel ugyanis.. ez az a Berlioz. Nyilván akkor telepedett melléje nesztelenül. mintha nem állná meg tovább. Amögött ugyancsak lassan haladó..három férfi. Rejtélyes ügy.fennhangon tette fel. bumsz.kérdezte Margarita szinte önkéntelenül.Természetesen. rajta koszorúkkal borított koporsó. hogy zakója mellzsebéből.Bizony furán érzik magukat . hogy él-e még. szerintem nem ártana megkérdezni a Behemótot. rákacsintana a megboldogultra. és tüzetesen szemügyre vette szomszédját. ahol a férfiak rendesen zsebkendőt vagy töltőtollat hordanak.A feje? Hogyhogy a feje? . ahol a halott fel volt ravatalozva.Különben. vörös hajú férfi volt. . amikor ő a temetési menetet nézte. .figyelt föl Margarita. apró.Ördög tudja! . .Mihail Alekszandrovics Berliozt. Margarita Nyikolajevna ámulva fordult a hang felé. hogy valaki ül a padon. az. Az utolsó kérdést pedig nyilván . . egy lerágott csirkecomb csontja kandikált elő.szólalt meg mellette egy kissé dunnyogó férfihang. egy nő. nyitott halottas autó.És milyen gyászos ez a bummogás! Komolyan mondom. Különösen feltűnő volt ez a bal hátsó sarokban álló nőnél: amúgy is pufók ábrázatát mintha belülről még jobban felfújta volna valami pikáns titok. és észrevette. lakkcipőt s fején keménykalapot.Először egy lovas rendőr jelent meg. A menet eközben megállt. „Milyen furcsa temetés . .Akkor hát irodalmárok követik a koporsót? . vadonatúj. és azt mondaná: „Ki látott már ilyet?.. a Gribojedov nagytermében. . az! . irodalmárok! .Megálljon csak . Fenemód ügyesen csenték el! És főleg érthetetlen.gondolta magában. „bumsz. szájából agyar meredezett. és feltűnt rajta még az is.válaszolta a vörös eléggé közvetlenül. akiről a mai újságok. hunyorgó szemében kétértelmű szikrák villóztak. .folytatta a padon ülő egyén.Hogy történhetett? . mégis meglepődött . a TÖMEGÍR elnökét . hogy hová lett a feje! . Margarita a tekintetével kísérte a menetet. hogy kinek kellhet az a fej! Botrány! Bármennyire elfoglalta is Margarita Nyikolajevnát a saját bánata.kiáltott fel -. valószínűleg a közlekedési lámpa tartóztatta fel az útkeresztezésnél. Azután lépésben haladó teherautó.Ismeri őket? 160 . Margarita még ebből a távolságból is észrevette. írók. rajta zenészek. keményített inget viselt. eladnám az ördögnek a lelkemet. mely állandóan egyforma ütemben pufogott. s a koporsó négy sarkánál négy ember . lépésben haladt el a park rácsa előtt. Nyakkendője rikító volt. hogy a halottat utolsó útjára kísérő s a koporsó mellett őrt álló személyek arcán zavar. Vajon kit temetnek itt?” . bumsz”. elképedés tükröződik.Az hát. . szavamra mondom!” De hasonló tanácstalanságot fejezett ki a halottaskocsit gyalogosan kísérő mintegy háromszáz ember arca is. ha megtudhatnám. s közben eszébe jutott a trolibuszon hallott beszélgetés. Alacsony. jó minőségű csíkos öltönyt. mögötte három gyalogos rendőr. .kérdezte Margarita..a vörös hajú idegen fura közléseitől...Halottat visznek. . Úgy tetszett. tetszik tudni. kilopták a fejét a koporsóból. amíg a távolban elhalt az egyhangú üstdob.szórakozottságában .

Hogy is jut ilyesmi az eszébe? Mondtam már. a kritikus? . nincs közöttük Latunszkij. az. „Tisztára betörőpofája van!” . akit gyűlölök .mordult fel a vörös.jegyezte meg a vörös mosolyogva. .Inkább hamuszínű.szólt vissza az asszony. hogy ilyen megbízást vállaljak! . . .vetette oda Margarita. papos? .. a gyalogszerrel vonulók mögött autók haladtak lépésben. hogy faképnél hagyja az ekképpen aposztrofált vörös fickót. A vörös körülnézett.kérdezte Margarita elfúló hangon -. a negyedik sor legszélén.Aljas gazember! .Felugrott. és sokatmondóan összecsippentette fél szemét.Olyan. most égnek emeli a tekintetét! .Már hogyne volna érdemes.felelte a vörös.Már hogyne volna! . Margarita felháborodott. .Egy híres külföldi úrhoz . Margarita elsápadt.szólalt meg. ahogy most jobban szemügyre vette véletlen ismerősét. .felelte a vörös.Mindjárt ezzel kellett volna kezdenie .válaszolta a vörös. . hogy hetet-havat összehordott valami levágott fejről. többnyire üresen.Maga ismer engem? . . Ekkor azonban meghallotta maga mögött a hangját: 161 . gyűlöli azt a Latunszkijt! . .Akad még.Bolond! . feldobta. .De erről nem érdemes beszélni.Mi az. és röptében elkapta. csak merően nézte Latunszkijt.mondta elutasítóan.Azért küldtek.kérdezte Margarita hunyorogva.kérdezte Margarita meglepetten.Ahelyett.tiltakozott élénken a vörös. .állapította meg Margarita.. .Az a szőke? .Mondja . látja.. . nálunk most már utcai kerítők folytatják üzelmeiket? . . hogy ma estére vendégségbe hívjam. visszahőkölt ültében. Margarita Nyikolajevna! .Mindet ismerem.Miféle ügyben? Nem értem. A vörös válaszképpen lekapta keménykalapját. .Az.Még csak az kéne. és már indult is.Ott van. A gyászmenet eközben továbbhaladt.Úgy látom. fontos ügyben járok.Honnét is ismerne? Pedig fontos ügyben küldtek magához.De én nem ismerem magát . ni.Micsoda? Miféle vendégségbe? Kihez? . Tehát le akar tartóztatni! . kivétel nélkül .Szó sincs róla! . menni készült. . majd titokzatosan súgta: . .. és a távozni készülő Margarita után kiáltott: . . Többet nem kérdezett Margarita..

és szigorúan rászólt az asszonyra: .És azt sem árulja el. kérem.Hallgasson. ő mindig jó volt hozzám. mintha sosem létezett volna. mondjuk.Azt majd megtudja annak idején ..kérdezte Margarita gyanakvóan.Hát. ne tessék lelkendezni és sopánkodni . tűnjön el az emlékezetéből! Margarita falfehér lett.. Azazello fölényesen elvigyorodott.És mit akar tőlem az az idegen? .” Így vesszen maga is a megpörkölődött füzetével meg a lepréselt rózsájával! Itt ül magába roskadva a padon. de azért nem akarom elrontani az életét. hogyhogy ismeri a gondolataimat? .„A Földközi-tenger felől érkező sötétség eltakarta a helytartó szeme elől a gyűlölt várost.A nevem Azazello. és könyörög neki. . és nyomatékosan kijelentette: .suttogta Margarita esdeklően.válaszolta kelletlenül Azazello.. bocsánat .Ajjaj.. Margarita mukkanás nélkül engedelmeskedett.. hogy bocsássa el magát. .mondta halkan Margarita. Elveszett Jerusalaim. . ... És Margarita engedelmesen elhallgatott. és megkérdezte: . ezt elhiheti . hiszen már megmondtam. kérem. hogy nála járt..Eszem ágában sincs .. csak azt az egyet mondja meg: él? Ne kínozzon tovább! . leült. hogy tudok. visszament a padhoz.Könyörgök.mordult rá Azazello bosszúsan.De mondja. 162 .. No de nem mindegy az magának? .suttogta Margarita.felelte Azazello. .Mondja meg végre. tud róla valamit? . akihez én meghívtam. de unalmas . . él! ... belopózhat.Hál’ istennek! ..Nem értem . ...A külföldi.. teljesen veszélytelen. .felelte szárazon Azazello.Értem már... . . nekem igazán nincsenek előítéleteim.. Ezért kezeskedem. hogy odaadjam magam neki .Margarita szomorúan elmosolyodott -. életem tragédiája.Az előbb csakugyan megharagudtam magára.dünnyögte a vörös.Engedje meg. Eltűntek a templomot a félelmetes Antonius-bástyával összekötő függőhidak. a férjem. megnézheti. hogy honnét tud a füzetről.Kérem. ki maga? Milyen intézménytől való? . Azazello láthatóan unta az összefüggéstelen magyarázkodást..Kicsoda maga? . És azonkívül egy teremtett lélek se fogja megtudni. hogy egy nőt csak úgy az utcáról vendégségbe hívnak. a hatalmas város.Bocsánat... de külföldiekkel sohasem találkozom. ... Natasát biztosan lefizették! De honnét ismeri a gondolataimat? Fájdalmasan összevonta szemöldökét. nem is óhajtok velük érintkezni. akit nem szeretek. de azért másodszor is megkérdezte: .A füzetről még csak tudomást szerezhet valaki. A vörös hunyorogva nézett fel reá. egy percig. De hát ismerje el. hogy nem tartozom semmiféle intézményhez! Üljön le.. hagyja szabadon lélegezni. meg aztán. Arról van szó. hogy olyan férfival élek.. ezt méltatlannak érezném.mormolta az asszony szinte már alázatosan.Él hát.. .

Kérem. ezek a nők! Szörnyű népség! .Biztosíthatom magát. és sokatmondóan súgta: .Dugja el gyorsan. kényszeredetten elmosolyodott. hogy ott megtudhatok valamit.. gúnyosan megjegyezte: .Nem. Megértette? .. .Tessék? .kiáltotta Margarita izgalmában olyan hangosan..s arcát itt gúny torzította el .csalódást kell okoznom magának: ilyesmiről szó sem lesz.Elmegyek.Ez a doboz színarany.. hogy a pad előtt haladó járókelők feléje fordultak.válaszolta Margarita Nyikolajevna határozottan.. csak ne drámázzon! .Jaj. Jó hasznát veszi majd.kiáltott fel Margarita elszántan. . hogy megtudok róla valamit! Szédülök ettől a sok érthetetlen rejtélytől. és átadta Margaritának e szavakkal: . .Ki az az idegen? ... . ragadja meg az alkalmat. Tudom. és ezzel a krémmel bekenni arcát.Ha jól értettem.Kezét zsebébe mélyesztette.Azonnal adja vissza a krémet! Margarita erősebben markolta a kis dobozt.És mi érdekem fűződik hozzá. Ne törődjék semmivel. köszönöm. és Azazello folytatta:) Ma este pontosan fél tíz órakor legyen szíves meztelenre vetkőzni.. és semmi baja sem esik. . de esküszöm. róla? Azazello némán bólintott. Felpofozni egy adminisztrátort. De szerelmes nőkkel társalogni. ne ejtsen továbbra is kétségbe a talányaival. . én csak. . és belékevernek valami sötét históriába. Margarita keserűen. de nem szólt. ahová mondja! Azazello megkönnyebbülten szusszant. és maga visszaél a helyzetemmel. hogy odamenjek? Azazello a füléhez hajolt. elszállítják oda. csak azért.. . . miért éppen engem küldtek magához? Mért nem vállalta inkább a Behemót. és megragadta Azazello karját.. Boldogtalan vagyok.felelte Margarita rövid gondolkodás után. ahová kell. Aztán csinálhat amit akar. (Margarita elpirult. .Akkor tessék . egész testét. nem kérek belőle! Hisz egy jó félórája győzködöm itt már magát. mert mindenki idenéz.. arra céloz. vagy más efféle apróság: ez az én szakmám. kidobni egy nagybácsit.. Tízkor fölhívom. amit tudnia kell.. és mindent közlök.Jaj.mondta Azazello.. valakit agyonlőni. hogy gyanús históriába keveredtem. .Az én helyzetemet is meg kell érteni. de . 163 .Megint kezdi? ... s két lábát egyenesen maga elé nyújtotta. eltakarva a nagy betűkkel belevésett „Nyura” nevet. . Margarita Nyikolajevna. Margarita szeme kikerekedett.. neki olyan elbűvölő a modora.. mert mi tagadás. érzem a súlyán....fintorgott Azazello.Meg . de ne menjen el a telefon mellől. . kerek aranyszelencét vett elő zsebéből.kiáltotta.El . hogy megvesztegetnek. . az egész világon minden nő erről álmodozna.horkant fel Azazello. Mit csináljak: világosan látom. Egyszóval eljön? .Szeretném tudni.Nagyon is nyomós érdeke fűződik hozzá. amiért egyszer még nagyon megfizetek. jócskán megöregítette a bánat az utóbbi hat hónapban. mert maga azt ígérte.Elmegyek! . . hátradőlt a pad támlájára.

Adja vissza.üvöltött fel Azazello hirtelen. Tudom. igen. nem! . .Báá! . mert másban már amúgy sem bízhatok ezen a világon. szégyellheti magát. . dülledő szemmel meredt a park rácsára. Küldjék a Behemótot..Adja vissza..kiáltotta Margarita. ha kell.de nem volt. és felnézett a napra. és ujjával valamerre mutatott. de semmi különöset nem látott. Azazellóhoz fordult. . hogy mire vállalkoztam.förmedt rá Azazello mérgesen. a föld alá süllyedhet szégyenében! Szerelmemért halok meg! .Nem.. De annyit mondok: ha pusztulásba sodor.Margarita büszkén a mellére csapott. az arra menők megdöbbenésére. végigjátszom ezt a komédiát a krémmel. . 164 . De mindent vállalok őérte. ha mondom! . Margarita gyorsan odafordult. Ekkor pillanatnyi gondolkozás nélkül kiszaladt a Sándor-parkból. ahová a felkiáltás előtt a kis szelencét rejtette. és ördög vigye az egészet. hogy a szelence ott van.Mindenre hajlandó vagyok. amerre a vörös mutogatott. és meggyőződött róla. aki e magyarázatot megadja: a vörös ismeretlent elnyelte a föld. az ördöggel is cimborálok! De vissza nem adom!. hogy magyarázza meg rejtélyes felkiáltását . Margarita gyorsan belenyúlt retiküljébe.

a paplanon ingek.és a szelencét egyenest aranyórája üvegére ejtette. húsz év körüli nő nézett vissza a tükörből. Mikor egy kissé legyűrte izgalmát. Orrtöve fölött nyomtalanul eltűnt a pici függőleges ránc. Bőre nyomban rózsás. egy összegyűrt fehérneműdarab pedig egyenesen a földön hevert egy véletlenül széttaposott cigarettadoboz mellett. és arányosan. és harsányan felkacagott. Felugrott. s valahonnét még izzó vasaló jellegzetes szaga is beszivárgott. Amikor Margarita kedvére kikacagta magát. lábán fekete antiloppapucs. jól látszott a juharfa ágai között. Ujja hegyével a tenyerébe kent belőle egy csöppet. azután lassan lehúzta valami. aztán a tükörbe nézett . noha nagyon lassan. és erélyes mozdulatokkal. megvilágította a szobában uralkodó tébolyodott rendetlenséget. Néha szinte úgy rémlett. amely akkor. s mellette az Azazellótól kapott szelence. akácok foltos-cikornyás mintát rajzoltak a kertben a földre. kar. a mutató nem mozdul helyéből. De mozgott. feketén ívelt élénkzölddé színesedett szemei fölött. . és sárgás. Eltűnt a sárgás kis árnyék is a halántékáról. és a levegőben lebegett. de elfüggönyözött hármas ablaka vakító villanyfényben tündökölt.Ez aztán a krém! Éljen a krém! . Margarita Nyikolajevna a tükör előtt ült. Orcája finoman kipirosodott. A hársak. homlokát. homloka fehér és sima lett. harisnyák feküdtek kiteregetve. A szobában parfümillat. és újra leereszkedett. A krém könnyen kenődött. meztelen testére dobott egy szál fürdőkabátban. októberben jelent meg. A harmincesztendős Margaritára természettől hullámos fekete hajú.és lábizmai megerősödtek. és úgy tetszett.HUSZADIK FEJEZET Az Azazello-krém A tiszta esti égbolton telihold világított. aztán pedig tenyerével lassan bedörzsölte vele arcát. Margarita egy pillanatra sem vette le szemét az óra számlapjáról. kinyitotta a szelencét. A vetett ágyon. amikor a Mestert elveszítette. amitől a mocsári növényzet meg korhadó avar illatára emlékeztető szag még jobban megerősödött. Csipesszel kitépkedett. Margarita szíve olyan hevesen dobogott. mely utóbbiban egy csikk füstölgött. mióta hazajött a parkból.mocsárszagot árasztott. mintha oda-odaragadna a számlaphoz. Végre a nagymutató huszonkilenc percet mutatott kilenc után. szélein cérnaszállá vékonyított szemöldöke megsűrűsödött. A szék hátán fekete estélyi ruha lógott. Aztán . bőségesen bekente vele egész testét. Az éjjeliszekrényen egy pár cipő állt közvetlenül egy félig telt feketekávés csésze és a hamutartó között. meg az alig észrevehető szarkalábak a szeme külső sarkából. Margarita behunyta a szemét. Margarita alaposan bedörzsölte vele az arcát. Az asztalkán előtte feküdt karkötős aranyórája. végül . A kiugró tornyocska nyitott. alacsonyan a szőnyeg fölött. belenyúlt a könnyű. amitől az üveg sugarasan megrepedt. egyetlen ugrással ledobta magáról köntösét. 165 . újra a tükörbe nézett. hajából elmúlt a fodrász kezétől származó göndörség.egy csapásra elmúlt a fejfájás. s a fotelba vetette magát. napbarnított színt öltött.mintha csak kihúztak volna egy tűt a halántékából .úgy rémlett . az óra elromlott.ujjongott. nyomban el is párolog.teste súlytalanná vált. amely . hogy nem is bírta mindjárt megfogni az aranydobozt. zsíros krémet látott meg benne. zsíros krémbe. amely egész nap kínozta. Margarita Nyikolajevna hálószobájában valamennyi lámpa égett.

szólt rá Margarita. és most mindörökre elhagyja a palotát. ruhákkal megrakodva. Margarita Nyikolajevna? . mint akinek földbe gyökerezett a lába. mindentől felszabadultnak érezte magát. Ajka mozgott. A kis utcát egészen betöltő valcer hallatára Margarita vidáman felkiáltott: 166 . a földre hullott. és mohón kigyúló szemmel meredt a krém maradványaira. pezsgett az öröm. egész testében. . fölvette. szép vagyok? . Natasa megfeledkezett a földön heverő. Igen. hogy még egy végső kötelességét kell teljesítenie. átszaladt a hálóból férje dolgozószobájába . fehérneműt. minden porcikájában forrt.a tudat. Aztán ismét Margaritához fordult. úgyis hiába. a krém! . javítás és törlés nélkül.De nyomban észbe kapott.Ékszert. Margarita Nyikolajevna! Sugárzik a bőre. rendkívüli és nagyszerű.. nehogy a végén lopással vádolják! Natasa motyóba szedte.Hagyja. tudja mit? Tessék.Mit szól hozzám. Egy kitépett blokklapra tisztán. mindent. villanyt gyújtott. Indulok.A krém. a krém. és odaszaladt az íróasztalhoz. Belül is. odaszaladt a toalettasztalhoz.sikoltotta Margarita Nyikolajevna.suttogta Natasa álmélkodva. . Mindent vigyen el. pucéran. Ne keress. ami máris szinte húzza őt felfelé a levegőbe.mind-mind kiesett a kezéből. világít! . dugja el! .Selyem a bőre! Világít! Sugárzik! És a szemöldöke!!! . gyűrött ruháról. ami a szobában van! Natasa jó ideig mozdulatlanul állt. és hangja elcsuklott örömében. kisámfázott selyemcipellők .Ne törődjék semmivel! Vigye el az ördög! Különben. Ahogy volt. Szabadnak.Hogy csinálja ezt. A sok bajtól. aztán úrnője nyakába ugrott. egy nyitott ablakból hangos virtuóz keringő szólalt meg. Ebből a régi életéből most mégis kivált egy gondolat . a csillogó-villogó aranyszelencére mutatva. s a tükör előtt forgolódva.A bedörzsölés nemcsak külsőleg változtatta meg. cipőt. odaszaladt a ruhához. s nyomában beszaladt Natasa is. össze-vissza csókolta: .A bőre. ruhát. tegye el emlékül. amit előérzete már reggel megjósolt. s ugyanakkor autó berregése hallatszott a kapu előtt.. vigye ezt a sok rongyot. legyen a magáé. nagy betűkkel a következő sorokat rótta ceruzával: Bocsáss meg.De még mennyire! . Ezalatt az utca túlsó oldaláról. és tegye el. . egész régi életét. és szaladt a szobájába.vállfára akasztott ruhák.kiáltotta Margarita. és felejts el mihamarabb. Margarita Aztán megkönnyebbülve visszaszállt a hálóba. . vigye a parfümöt. ami épp a keze ügyébe esett.kérdezte Margarita Nyikolajevna. Világosan érezte: az történt vele. Élj boldogul. pontosan az. lelkendezve: . és Natasa összecsapta ekképp megüresedett két kezét. valamit suttogott. bánattól boszorkánnyá lettem. .Natasa. De a sok holmi . kirázogatta. hagyja! . csipkés zsebkendők... milyen a bőre. . Örökre elhagylak. harisnyát. értéket ne vigyen.közben néha-néha a levegőbe emelkedve -. mielőtt elkezdődik az az új.

„Nyikolaj Ivanovics jött haza. hogy hirtelen roskadt le.Á.hangzott a kagylóban. . meglengette aktatáskáját. Margarita kitárta az ajtót. . Margarita visszatette a hallgatót. Margarita leugrott az ablakpárkányról. most már biztosan tudom. és valóban megpillantotta Nyikolaj Ivanovicsot. .Itt Azazello beszél . Odavágtatott az ágyhoz. Margarita háta mögött. Csak ekkor jutott eszébe.mondta Azazello.Ha elszáll a kapu fölött. Meg se mukkant. és felkapta az első ruhadarabot. és a seprű táncolt be rajta.szólt le Margarita. egy világoskék ingecskét.Értekezletről jön? Nyikolaj Ivanovics nem válaszolt. .szemlátomást majd elsüllyedt zavarában. a földszinti lakót. A kiskapu csapódott. mintha mankó bicegne. aztán nekifeküdt az ablaknak. amint látja .Juj. A keringő egyre hangosabban szólt a kert fölött. megismerem a lépéseit . és fölemelte a kagylót. ami a keze ügyébe került. . nézem a holdat.Jaj. és a valcert hallgatom. és felpattant a seprűnyélre. szőrével fölfelé. és kiült az ablakpárkányra. hogy végre faképnél hagyom magukat! Ekkor a szobában. elindult. és hangja elárulta. felugrott a lócáról. és egyre jobban kihajolt az ablakon -. Nyikolaj Ivanovics! . hogy nem veszélyes! Az autó újra fölberregett.Egyáltalán: úgy meguntam mindnyájukat. búsulok. Bal kezét végighúzta halántékán. . ki a városból egyenest a folyó mentén. . mint a zászlót. 167 . aztán tartson délnek.. Csíptetője félrecsúszott orra nyergén. ha egy nő szól magához! Nyikolaj Ivanovics . hogy maga milyen udvariatlan. Margarita felvisított elragadtatásában. megszólalt a telefon.lelkendezett Margarita. mintha menten ki akarna szállni rajta. Repüljön fel .állapította meg Margarita. merengő. hirtelen felröhögött. mondja azt..aki tisztán látszott a holdfényben. és ekkor a szomszéd szobában valami koppant. .Itt az idő. Röpdössön egy ideig a város felett. nyele végével pergő ritmust vert ki a padlón. térdét kezével átfogva.szólt le Margarita mélabúsan. megfeledkezett Nyikolaj Ivanovicsról. boldog vagyok. azután hirtelen elhallgattak.Én.folytatta Margarita. A holdfény jobb oldalát nyaldosta. drága. s nekiverődött az ajtónak.. poétikus arcot vágott. hogy megszokja. hogy maga milyen lehetetlen alak. majd így folytatta: .Jaj. és kiröppent az ablakon. drága Azazellóm . hogy ki se mondhatom. s ahelyett hogy kalapját levette volna. jó estét. A hold élesen megvilágította egész alakját: a padon ült. Margarita még egy ideig gyönyörködött a holdban. egyedül ülök itt.” Félrehúzta a függönyt. Fejét a hold felé emelte. Meglobogtatta. és leguggolt. leplezetlen öröme. nagyot sóhajtott az illendőség kedvéért. igen. hogy a nagy zűrzavarban elfelejtett felöltözni. kezében aktatáskáját szorongatta. hogy tetszik neki Margarita őszinte. s a kövezett kerti úton lépések kopogtak. deres kecskeszakálla utolsó száláig . Odalenn a lépések még egy-kettőt koppantak.Jó lenne még valami botrányos mókát csapni búcsúzóul. Nyikolaj Ivanovics! Elvégre mégiscsak nő vagyok! Csúnya dolog nem válaszolni. szürke mellénye utolsó gombjáig.Mindjárt telefonál Azazello! És a külföldi nem veszélyes. mintha táncolni készülne. hogy „láthatatlan vagyok”. profilban. félresimította egy hajfürtjét. Nyikolaj Ivanovics! . . és látszott rajta. azután lenézett a kertbe. . Már várják.

és hangos hahotával rádobta Nyikolaj Ivanovics fejére. .kiáltotta még hangosabban.kiáltotta Margarita. a valcert túlharsogva. és kiszállt az utcára. a juharfa ágai arcát csapkodták. Eszébe jutott. két kezével fogózkodva végigkúszott a padon. azzal átrepült a kapu felett. Kővé meredve ült.kiáltotta le Margarita. .kiáltott le Margarita. Nyikolaj Ivanovics felnyögött. hogy a kék ingre immár semmi szüksége.Agyő. sikoltozásra. Nyikolaj Ivanovics! . 168 . s eközben a földre söpörte aktatáskáját. és a világos ablakban meglátta Natasa ámult.Margarita lejjebb siklott.Elröpülök! Soha többé nem jövök vissza! .Élj boldogul. és megrántotta a seprűt.Láthatatlan vagyok! Láthatatlan vagyok! . Margarita hátrafordult. hogy még egy utolsó pillantást vessen a palotára. rémüldöző ábrázatát. és meglátta Nyikolaj Ivanovicsot a lócán. seprűjén a férfi orra előtt táncikálva. leesett a padról a kerti út téglaköveire. és bamba képpel fülelt az emeleti hálószobából kihangzó zajra. . Nyikolaj Ivanovics vaktában kapálózva. ahol oly sokáig gyötrődött. Natasa! . Nyomában a keringő őrjöngve tomboló hangjai szálltak. .

amelyre nyíl volt rajzolva. autóbuszok. nem szabad túlságosan ficánkolnia. nem sikoltozott. megrántotta az engedelmes seprűt. senki sem kiáltotta: „Oda nézz!”. lassan.gondolta bosszúsan Margarita. A harmadik utca egyenesen kivitt az Arbatra. két nő állt előtte. és nem nagyon magasan. és lassabban szállt. erősebben szorította térde közé a seprűt.szólt be Margarita jó hangosan. a tűzhely lapján két petróleumfőző állt egymás mellett. Senki sem kapta fel a fejét. már a legelső utcában. a járókelők félreugrottak. Azt is tapasztalta. szűk mellékutcába. . se nem hahotázott. miután ezt a szükségtelen huncutságot végrehajtotta. hogy bármilyen szabad és láthatatlan az ember. gondosan ügyelve a villanyvezetékekre meg a járda fölé lógó cégérekre. az ablakpárkányon át behajolva a konyhába. hogy az utolsó szempillantásban fékezett. s rádiómuzsika áradt ki rajtuk. micsoda összevisszaság! . és a seprűnyél végével diribdarabra törte.gondolta magában. folt hátán folt. Margarita kíváncsian betekintett az egyik ablakon. Egyetlen pillanat alatt átszelte ezt a hosszú. hogy az ember alig ismeri ki magát.HUSZONEGYEDIK FEJEZET A repülés Láthatatlan és szabad vagyok! Láthatatlan és szabad vagyok! Margarita elrepült saját utcája felett. Pelageja Petrovna! . Nesztelenül szállt. hogy a járókelők valóban nem látják. . elhibázta a kanyart.Ott olyan zűrzavaros a helyzet. 169 . a harmadik emelet szintjére. Dühbe gurult. „Juj. Margarita addigra beletanult a seprű kormányzásába. és nem zúzta magát halálra a félredőlt sarki lámpáson. A szilánkok csörömpölve hullottak a járdára. a járdán pedig sapkafolyamok úsztak. és a sarki színházépület vakító fényreklámja mellett befordult egy magas házak szegélyezte. körülbelül az első emelet magasságában.zsémbelt az egyik nő. mely derékszögben metszette az előzőt. . aztán egyenesen nekirúgtatott a korongnak. azért kissé óvatosnak kell lennie az élvezetben. Konyhába látott be. és üvegben a rovarirtó folyadékot. . nem ugrott félre. Alatta trolibuszok.Hányadszor mondom: a vécében tessék eloltani a villanyt. és Margarita vidáman felkacagott. De még ilyen lassú repülés mellett is. a káprázatosan kivilágított Arbatra kiérve. „Az Arbaton még jobban kell vigyáznom . hangosan veszekedtek. mert kilakoltatjuk! .Jegyezze meg végre. Elkanyarodott tőle.Mind a ketten megérik a pénzüket! .Hisz itt megfordulni se lehet!” Átszelte az Arbatot. valahol rendőr sípolt. feljebb emelkedett. hogy paripája a kéz vagy láb legkisebb érintésének is engedelmeskedik. észrevette. majd egy másikba jutott. és vállával nekiütődött egy kivilágított korongnak.” Ide-oda bujkált a vezetékek között. s amíg a város fölött repül.feleselt a másik. Minden ablak tárva-nyitva. ugyanis csak a csodának köszönhette. személygépkocsik teteje áramlott. és beömlöttek az éjszaka is nyitva tartó üzletek tüzes torkába. aki előtt gőzölgő fazék állt a petróleumfőzőn. ócska sikátort. A folyókból itt-ott kisebb patakok váltak ki. eltávolodott. és csakhamar tapasztalnia kellett. kezükben kanál. ahol a meglazult ajtajú butikban kannaszám árulják a petróleumot.Maga is megéri a pénzét . nem ájult el. girbegurba. . nagyon óvatosnak kell lennie.

bejárata széles. nyolcvannégy.. . forró talpának jólesett a lépcsőház hűvös kőpadlójának érintése. amint odabenn hangos csengetés riasztja fel Latunszkij lakásának csendjét. A seprű a sarokban pihent. Igen.. és a hüledező portást a kapuszárnnyal megtaszítva. Margarita hunyorogva nézte a felírást.itt a nyolcvannégyes! Itt a névtábla is: O. billentyűzete 170 . ő döntötte romlásba a Mestert! A portás szeme majd kiugrott a gödréből. Már alig-alig fékezte magát. és pillanatokon belül berepült a nyitott ablakon át a sötét szobába. Latunszkij. Margarita óvatosan benyúlt közöttük. és buzgón olvasni kezdte a neveket: Husztov. Gondosan célzott. jó sorsa megóvta őt attól. Margarita kissé a levegőbe emelkedett. Nélküle ki tudja. kezükben a piszkos főzőkanállal.Latunszkij. Az utca végén egy láthatóan vadonatúj. Akkor Margarita az emeleteket számlálva lerepült. és kővé meredtek. gyalázatos bűntény történt volna azon az estén: amikor Margarita visszajött a konyhából. kirohant az utcára.. Az egész lakást betöltötte az első panaszos sirám. és mind a mai napig csak hálába fúló hangon emlegeti Berlioz nevét. ha eszébe jut az a szörnyű este. kiokoskodta. vajon mit jelenthet a DRAMÍR szó? Hóna alá fogta a seprűt. Bizony. nehéz kalapács volt a kezében. Latunszkij. előkelő. hogy a lakásban nem tartózkodik senki. és csakhamar az egész lakás fényárban úszott. és ellenőrizte a névtáblát. s meglátta. Igen. semmi kétség: az az öt sötét ablak az épület sarkán. Itt balra a nyolcvankettes. amelyet keresett.. amelybe csak a holdfény terített keskeny ezüst futószőnyeget. minő sötét. Beszkudnyikov. hogy a homlokzata fekete márvánnyal van bevonva. töprengett. elfordította mindkét petróleumfőző csapját. és feltekintve. vad sikoltás tört fel. Senki sem nyitott ajtót. kívülről is megszámolta az emeleteket.egyszer. De hiszen ő az.. Miután erről meggyőződött. kereszthúros hangszer kétségbeesetten jajveszékelt. ártatlan.„Drámaírók és irodalmárok háza” láttán Margaritában fojtott. benn az üveges ajtó mögött portás aranygombos köpenye. kitapogatta a villanykapcsolót. Becsengetett . Azt mondják. nyolcvannégy. amiért a villamos kerekei alá került. A lift mellett a falon jókora fekete táblát pillantott meg. és kalapáccsal lesújtott a zongora billentyűire. aki boszorkánnyá változott azon a pénteken! Senki sem nyitott ajtót. A névtábla ott volt: Margarita tehát abba a lakásba hatolt be. Margarita végigszaladt rajta. a félelmetes kritikus.Latunszkij! . Még erősebben nyomta meg a gombot. melyik lehet Latunszkij lakásának az ablaka. hétemeletes. Az asszonyok felsikoltottak. . s hallotta is.még egy emelettel feljebb . kétszer. Latunszkij kritikus szerencsés csillagzat alatt született. igyekezett megfejteni a talányt: hogyhogy és miért szólalt meg a lakók névjegyzéke? Margarita ezalatt már sietve lebegett fel a lépcsőn.A veszekedők a hang felé fordultak.. fényűző bérház vonta magára figyelmét. és eloltotta őket. A Becker gyártmányú... De Margarita már elunta a konyhát. melyre fehér betűkkel fel volt írva az ajtószám és a lakók neve. a mai napig is elsápad. keze remegett a türelmetlenségtől. szájuk tátva maradt.kiáltott fel. aztán kinyitotta a lépcsőházi ajtót. aranypaszomántos sapkája csillog.Latunszkij. a hetedik emeleten. Kvant. A tábla tetején levő felirat . hármas. Margarita megbizonyosodott afelől. hogy találkozzék Margaritával. Margarita leugrott a seprűről. és a gyászülést épp aznap estére tűzték ki. Latunszkij.. és a kapu fölé aranybetűkkel ez van kiírva: DRAMÍR. a hetedik emeleti nyolcvannégyes számú lakás bérlője a sírig hálás lehetett a megboldogult Berlioznak.. jobb kéz felől a nyolcvanhármas .. a TÖMEGÍR elnökének. Latunszkij. Leereszkedett a járdára. Margarita a levegőbe emelkedett. szinte mámorosan ismételgetve magában: . lábujjhegyre ágaskodva meredt a fekete táblára. belépett a kapualjba. folytatta repülőútját.. Dvubratszkij.

Ahá. már a padlóra folyik.. Felpattant a seprűre. a lépcsőházban léptek dobogtak. A kulcslyukon bekiabáló hang elhallgatott. A pusztítás gyönyörűsége majd lángra lobbantotta lelkét. és meglepetten észlelte. A zongorás szobában rapityára törte a fikuszok cserepeit. és álmélkodott e furcsa jelenségen. Két villanykörte szétdurrant.. már csöngetnek. kiszaladt a lakásból. és élesen füttyentett. kirántotta belőle a kritikus legjobb öltönyét. . az eredmény siralmasan csekély. A fürdőszobában meg a konyhában ezalatt már hallhatóan csobogott a víz. . A dolgozószobában zsákmányolt tele tintatartót beleöntötte a gondosan megvetett dupla ágyba. Margarita csupasz lábával a vízben tocsogva. Lenn az emberek összeszaladtak a járdán. s fennhangon hozzátette: . Margarita a szomszéd lakáshoz repült. A szakácsnő jó két percig ült. csak az izzadság patakzott róla. fehérből kékes hullaszínűre sötétedik. és konyhakéssel elhasogatta a lepedőket. visszaszaladt a hálóba. az utca megtelt lármával. Fölnézett a mennyezetre. eltörte a bekeretezett fényképek üvegeit. és belecsapott az ablaküvegbe. mit lehetne még elpusztítani. amint egy női hang bekiabál a kulcslyukon. Aztán kalapáccsal szétzúzta a dolgozószobai szekrény ajtaját. nyisd ki az ajtót! Folyik nálatok a víz. és rávágott a csillárra. meg az edénnyel teli asztalt. 171 .. kis időre megtorpant. s egyszer csak vízcseppek támadtak rajta. Egyre sűrűbben zuhogtak az ütések.és riadót csengetett Latunszkij ajtaján. A füttyszóra Margarita még az eddiginél is nagyobb lendülettel törte be a hetedik emelet utolsó ablakát. Margarita zihálva. Margarita most odalebbent a következő ablakhoz. lavórt tett a zápor alá. ez azonban mit sem segített. A szakácsnő ekkor felordított. Fényes fekete födele revolverlövést megszégyenítő dörrenéssel repedt meg a kalapácsütések alatt. Betörte a tükrös szekrényt. az üvegfityegők mindenfelé repültek. Az ablak nagyot csuklott. Alighogy ezzel végzett. Miután végzett Latunszkij ablakaival. és a márványborítású falon vízesésként zuhogtak alá az üvegszilánkok. A szerencsétlen hangszer hörgött. most már elöntötte a gáztűzhelyet is.” . a konyha kövén kopogva. terjedt. és hirtelen észrevette. Duszja. meglendítette a kalapácsot. lihegve tépte-szaggatta a húrokat a kalapáccsal. és elrobogott. és még hallotta. és ott kezdte sorra zúzni az ablakokat. mitévő legyen. amíg a mennyezetről valóságos zápor zúdult le reá. Végül kimerülten rogyott egy karosszékbe.szétroncsolódott. csörömpölés. és berontott a hálóba. felnézett. mégis egész idő alatt úgy érezte. az elefántcsont lemezkék szanaszét repültek. ideje kereket oldanom! . lárma hallatszik. A szakácsnő felugrott. Ezért körülnézett. „Úgy látszik. üvöltött. mert az esőzés egyre nagyobb felületre terjedt ki. hogy a mennyezet szemlátomást megváltoztatja színét. hogy fentről futkosás. Margarita kirepült az ablakon.állapította meg Margarita. s gondosan betöltögette az íróasztalfiókokba.De nincs vesztegetni való időnk! A konyhából már patak ömlött ki a folyosóra. vödörszám hordta a vizet a konyháról a dolgozószobába. Fáradtságot nem érzett. csörömpöléssel. aztán leszállt a hatodik szintjére.mondta Margarita. hogy kifújja magát. A Latunszkijé alatt lévő nyolcvankettes számú lakásban ezalatt Kvant drámaíró szakácsnője a konyhában teázgatott. fel a lépcsőn . A hullafolt nőtt. és a fürdőkádba dobta. a kapu előtt álló két autó közül az egyik fölberregett. vagy mi? Elöntött minket! Margarita egyméternyire a levegőbe emelkedett.Nyissák ki.. szemlátomást nem tudta. Az első kapuból kiszaladt a portás. bongott. aztán szájába dugta kicsiny sípját.

Csúzlival.Törik az ablakokat! Senki se válaszolt. s igyekezett lehetőleg meglágyítani szélben. elfüggönyözött ablakon. .Most pedig aludj szépen.Rossz gyerekek verték be az ablakot.szepegett a kisfiú. és aztán megállapította: . De a féktelen rombolás egyik percről a másikra abbamaradt. és összetörte az asztalon felhalmozott mosatlan edényt. . persze hogy csúzlival . A recefüggönyös ágyacskában négyéves forma fiúcska ült.Mama.Hát te hol vagy.A portás.sipította a fiúcska. Kvanték konyhájában végül is levált a mennyezetről egy óriási darab vakolat. . .Csúzlival? . A szemközti házak ablakaiban a kivilágított háttér előtt sötét emberi sziluettek bukkantak fel.Ne félj. A szünetekben.Mama. repülésben berekedt boszorkányhangját. .Félek! . meghozta gyümölcsét. aki gázálarcot rángatott magára rémületében. a Kvanték alatt lévő nyolcvanas számú lakásból. A kis utcában most már mindenki a DRAMÍR lakóháza felé sietett.Mindjárt gondoltam .felelte Margarita. ezek után már valóságos záporeső támadt a konyhában. néni? . úgy látszik. A házban kitört a pánik.Biztos Szitnyik volt . mi módon törnek be minden látható ok nélkül a DRAMÍR ablakai. .mondta a gyerek. beszívta a levegőt. az ember eltűnt a szobából. hogy elöntötte őket a víz. persze! A gyerek vidáman tekingetett jobbra-balra.Neki van csúzlija. A kis szobában gyenge villanykörte fénye derengett az ernyő alól. 172 . .Csak álmodol engem. Margarita félrehajtotta a függönyt. süvítésével átfúrva az éjszakai levegőt. aki elunta a hosszú semmittevést az üvegtáblás kapu mögött. mintegy zenei kísérettel festette alá. majd azon nyomban visszahúzódtak. én félek. a portás is erőt gyűjtött. . Margarita bekukucskált.mondta a gyerek. mindenki kiszaladt a lakásból. Ami ablak még ép maradt. kicsikém . vizes deszkák közül úgy csorgott. mindennemű cél és értelem nélkül. mindenki azon volt.kérdezte a fiúcska. emberfejek jelentek meg benne. . Margarita nagyot csapott az ablakra kalapácsával.erősítette meg Margarita. benn pedig valamennyi lépcsőházban emberek rohangáltak fel-alá. megismételte a hívását: . s amellett pontosan nyomon követte Margarita tevékenykedését. a feldühödött Margarita erőfeszítésével párosulva. de már nem remegett. szívét-lelkét beleadta a sípolásba. mialatt Margarita ablakról ablakra lebbent. az üveg betört. . és megkérdezte: . és összerezzent. . és egy férfit látott. mintha dézsából öntötték volna. benézett a legszélső. Erőfeszítése. A harmadik emelet egy kivilágított ablaka előtt elrepülve. és csakhamar ugyanezt sikoltozta Husztovék háztartási alkalmazottja. a nyitott ablakok ellenben becsukódtak. a lecsüngő. kitárult. és belibbent a szobába. Margarita lesiklott a második emelet magasságáig.suttogta Margarita. Ekkor már az egész lépcsőházból is kiáltozás hallatszott. Kvant szakácsnője mindenkivel közölte. és belefújt sípjába.Ő volt. ne félj. és riadtan fülelt. hogy megértse. mama! . Husztovéknál ömlött a víz a mennyezetről a konyhában is meg az illemhelyen is.Én nem vagyok . Felnőtt nem volt a szobában. .

.No feküdj le szépen . Az utca félrebillent alatta.ujjongott Margarita. Haja már réges-rég olyan volt. úgyis megvárják. hogy a farka égnek állt. és akkor majd tovább álmodhatsz rólam. hol nem volt. Az üvegcseréppel teleszórt. leszállt a föld felé. aszfaltozott járdán ide-oda rohangáltak. aztán pedig megkeményedett a szíve. . ordítoztak az emberek. nyomban lefeküdt. . és csak azon csodálkozott. Moszkva felé. és ezzel együtt a repülés élvezetétől is. helyében remegő villanyfények tava villódzott. s ügyelve. és visszafordulván megállapította.Elhallgatott. meg abból. és pontosan látni rajta egy titokzatos. hogy a hold látszólag őrült sebességgel rohan vissza. se semmije. és az Arbat felől létrával fölszerelt piros tűzoltóautó kanyarodott a ház elé.. és Margarita egyedül maradt a fölötte bal felől szálló holddal. Egy pillanat múlva az is elmúlt. és akkor az egész háztetőrengeteget elnyelte a föld. és repülését meglassítva. Margaritának ekkor eszébe jutott. gyorsan visszabillent normális helyzetébe. Kisvártatva. sárkányt vagy táltos paripát. a háztetők tömegét lámpafényes utcák szalagjai osztották részekre. hogy milyen gyorsan elmaradoztak mögötte. Egyszer csak kolompolás hangzott fel. újabb villanylámpa-tűzfény lángolt fel. se boldogsága. mint a szénaboglya. ami nyitott fekete tokban fekvő. hogy bele ne akadjon a villanydrótokba.mintha égi szánkón siklana a levegőn át . Ez a lesiklás .rendelkezett Margarita -. hiszen így megfosztja magát attól a lehetőségtől. de ugyanakkor furcsa módon megmarad a helyén.Egyszer volt. És akkor sokáig sírt. mélyen lenn a földi feketeségben. tompán csillogó kardhoz hasonlított. Ebből megértette. máris felröppent a viharvert ház fölé a levegőbe. A további fejlemények azonban már nem érdekelték Margaritát. mögötte nem maradt egyéb.. A föld felemelkedett hozzá. hogy jobban körülnézzen. de nyomban elfordult. Már rendőrök is fel-feltünedeztek közöttük.. Margarita halkan letette a kalapácsot az ablakpárkányra. hogy álmodjalak . azon mulatott. elcsavarodott és elsüllyedt. és ez a tó hirtelen függőlegesen fölemelkedett. s a holdfény süvítve mosta testét. egybemosódtak. és addig alaktalan. Térde közé szorította a seprűt. hogy beleszédüljön a nagy rohanásba meg a magasságba. hogy azok .. csináld. hogy bukfencet vetett. hogy már a fénytó is eltűnt. volt egyszer egy néni. ahová igyekszik. aztán Margarita feje fölé került. visszahúzta a kezét: a gyermek elaludt. aztán lesüllyedt. és felismerte. Nem volt neki se gyereke. Valami azt súgta neki.suttogta Margarita. Aztán az egész elmaradt mögötte. Margarita megsejtette. . Abból. nem érdemes annyira sietnie. hogy az alatta két ritkás sorban elhelyezett lámpafények két összefüggő tűzvonallá olvadtak össze. A ház körül teljes volt a felfordulás. . mint rőt derengés a szemhatáron.Elmondok neked egy mesét . hogy voltaképpen kár annyira hajszolni a seprűt. fejét kezére hajtva.folyók. a hold pedig talpa alatt világított.Városok! Városok! .Jó. Azután kétszer vagy háromszor olyasmit látott. sötét árnyat. hogy ott.kimondhatatlan gyönyörűséget szerzett neki. Most már nem egy utca. Néhány másodperc múlva ugyanaz a színjáték ismétlődött meg. a lámpafüzérek összeolvadtak. gyerünk. . fekete sűrűjéből kitárultak a 173 . és forró tenyerét a fiúcska tüskehajára tette. és kirepült az ablakon. Erősen megbillentette a seprűt. tedd a kezedet a fejecskéd alá. hanem egész város házrengetege volt alatta. s terült a repülő nő lába alá.hagyta rá a gyerek. Margarita ismét rántott egyet a seprűn. hogy nem fullad ki a lélegzete. hogy fantasztikus sebességgel repül. melynek hegyes pofája az elmaradó város felé fordul. Ha balra fölfelé nézett.

majd kicsiny tó felett. rákvörösen.Igen. Margarita mögött most felsüvített a levegő.és ettől. . lövedék. miért sem. Majd nagyokat nyelve. a hátsóval meg vadul evezett a levegőben. hangjával fölverte a szendergő fenyvest. lelkecském! . Amikor épp a tükör előtt állt. majd még lejjebb ereszkedett. Margarita jobban megnézte az ártányt. és ez a süvítés egyre közeledett. s végül .De Natalja Prokofjevna. Csíptetője.kiáltotta az ártány füléhez hajolva. Képzelje. elszorult a szíve. vagy valami afféle hasítaná a levegőt.kiáltott éles hangon. és boldogan kacagva gyönyörködött tüneményes szépségében. kezében Margarita Nyikolajevna világoskék ingét szorongatta tulajdon kalapján és aktatáskáján kívül. mellette repült. de nem megyek vissza. amely mellső lábával aktatáskát szorongatott. mintha súlyos tárgy.Vigyen el az ördög a fontos irataiddal együtt! . és személyesen visszaszármaztatni. Azután harmatban fürdő. hanem ledobálta ruháját. szélben lobogó. Ennek a filkónak is bemázoltam a kopasz fejét! .sikongott Natasa. és szikraesőt lövellt a levegőbe.. 174 .Lelkecském. . és még buzgóbban szelte a levegőt. . akár a hernyó. megkérte a kezemet! . vigyázzon.lihegte emez. és fekete zsinóron függve.kurjantotta Natasa fölényesen hahotázva. nekiesett az otthagyott krémnek. Ugyanaz történt vele is.Nataska! . hogy lovagló emberi alak.holdas éjben sütkérező erdők bűvös-bájos titkai.sopánkodott az ártány.Istennő! .Hogy szólítottál. Natasa hahotázva számolt be arról.Margarita meglepetten ismerte föl Natasát. hogy kötelességének tartotta fölemelni az ingecskét. Alatta kórusban zengedeztek a békák. ami Margarita elrepülése óta otthon történt.. Kacagása ekkor. . mely hol felvillant a holdfényben. .Jaj. csilingelve szállt az erdő felett. Izgatottan állt meg a küszöbön.visongott Natasa. leesett orráról. . amely üldözte. Margarita mellett szállva. és felismerte benne Nyikolaj Ivanovicsot.És Natasa ujjával megbökte a zavartan szuszogó ártány nyakát. Natasáéval összevegyülve.. mint úrnőjével. Margarita hátranézett. még meghallja valaki! . tündérkirálynőm! . lassacskán már az is látszott.Margarita Nyikolajevna. és sötét tömeget pillantott meg. valahol messze vonat zakatolt . hogy lába szinte-szinte súrolta a hatalmas fenyőfák csúcsát.Hercegnőm! . amelyben második hold úszott a lába alatt. kalapja minduntalan a szemére csúszott. .. Margarita Nyikolajevna. repülni! Bocsásson meg nekem. Jaj de jó. És ehhez a zajhoz most meg sok-sok versztányira elhallatszó. megvallom. Hamarosan meglátta: lassan kúszott.bődült el az ártány panaszosan. és tetőtől talpig bekente magát. Megvallotta: hozzá se nyúlt a neki ajándékozott holmihoz.Te is bekented magad? . Margarita utolérte és elhagyta. és Margarita orrát megcsapta a zöld erdő illata. Félek. . nem tudok ilyen gyorsan repülni. miért. hogy elveszítem a fontos irataimat. úrnőm. hol elhomályosult. kinyílt az ajtó. csengő női kacagás is vegyült. semmi áron nem megyek vissza. mondd csak! . A föld közeledett. és megjelent Nyikolaj Ivanovics. elhasználtam a krémet! Elvégre mi is szeretnénk élni. kibomlott hajjal ült egy kövér ártányon. hebegve elmagyarázta. Anyaszült meztelen. és egyre közeledett. párálló rét felett repült el. Natasa láttára kővé meredt. Natalja Prokofjevna! Tiltakozom! .amint lelassítva száguldását utolérte . azután újabb víztükör fölött szállt el. és úgy szállt tovább. Margarita mellé szökellve.

Nem vagyok hajlandó illegális gyűlésen részt venni! Leckéztesse meg a cselédjét. kétségbeesetten felüvöltött. és alaposan belecsípett az ártány fülébe.Az imént bezzeg még istennő voltam. A víz langyos volt. vidám. hogy Klavgyija Petrovna nem fogja megtudni. megpróbálom . Elhajította a seprűt. cseléd? . 175 .Gyí.. . hahotázva. A tisztes földszinti lakó arca pofává csücsörödött. mely egészen megsoványodott az őrjöngő vágtatásban. a folyó felett pára lebegett.Úgy.Margarita. tán hazudok. Margarita leugrott a szakadékos parton. meg tudom is én. elkeseredésében zokogva. majd a pontocska is eltűnt. Amikor megelégelte a huncutkodást.ígérte Margarita.Jó. ismeretlen.. élesen rárivallt az ártányra: . mozgó alakok sejlettek. mi? . akár a fürdőben.mesélte Natasa sikongva. magának megadták a hatalmat! . fél kezét csípőjére vágva. terebélyes fák csoportja alatt. Könnyű teste nyílvesszőként hatolt bele. hogy meghagyjanak boszorkánynak! A maga kedvéért mindent megtesznek. és kedvére úszkált egyes-egyedül az éjszakai folyóban. ahol itt-ott hatalmas terméskövek hevertek magányos óriásfenyők között. A fenyők szétváltak. a fák törzsének egyik oldalát ezüstösre festette a holdsugár. Natasa bekente a krémmel Nyikolaj Ivanovicsot is. és nekifutásból fejest a folyóba vetette magát. Margarita tovább is lassan szállt a kihalt. a másikat pedig a hold felé nyújtva.. . és gyorsan leereszkedett a folyóhoz. és egy pillanattal később Natasa már messze megelőzte Margaritát. aztán bosszúsan. te. de az csak szégyenlősen forgatta ide-oda a pofáját.kiáltotta az ártány fülébe. hanem közöttük. Margarita Nyikolajevna! .Vénusz! Vénusz! . dimbes-dombos táj felett.Mi mindent összebeszélt a szemtelenje! . Víz közelségét érezte. lenn a sötétségben folydogált a folyó. A meredélybe kapaszkodó bokrok közt.. Mikor Nyikolaj Ivanovics meglátta magát a tükörben. röptének zaja is elült. és megsejtette. de már késő volt. ameddig csak a szem ellátott. pezsdítő muzsikát is hallani onnét. már csak kicsiny fekete pontnak látszott.. és patájával súrolta a mogyoróbokrokat. hogy már nincs messze a cél.Vénusznak. .Miket mondott. Mit szólsz hozzá. gyí! Gyorsabban! Szedd a lábad! Megsarkantyúzta az ártány horpaszát. s Margarita csendesen lesiklott a vízmosásig. haladéktalanul állítsák vissza eredeti külsőmet! . a felcsapó vízoszlop szinte a holdig fröccsent.kurjantotta Natasa. A hold most Margarita hátába sütött: könnyű árnyéka előtte szaladt. Margarita fölbukkant a felszínre. Kisvártatva már megnyergelve szállt valahol Moszkva felett. A meredek fehér parton túl. miket ajánlott.Köszönöm! .Követelem. . . A légi hajsza után valósággal vonzotta őt a víz. Tovább. tábortűz fénye táncolt.harsogta Natasa diadalmasan. . szóval most már cseléd vagyok neked? Mi. semmiféle élőlény vagy emberi alak nem mutatkozott a holdezüstös lapályon. És azon a lapályon. és hüledezve szemlélte az eredményt. . tündérkirálynőm! Járjon közbe az érdekemben. És mennyi pénzt kínált! Fogadkozva. micsoda! Minek is szólítottál. kezelába megpatásodott. miközben átrepült egy kövek közt vígan csörgedező patak felett. félig esdekelve. . És Margaritának úgy rémlett. a bőszült állat nekirugaszkodott. hogy ismét felsüvített a levegő. Margarita nem a fenyők felett repült. .hörögte az ártány.ujjongott Natasa. a túlsó oldalon sík lapály terült el.hörögte-röfögte félig dühödten.

Egyszer csak megállt. átrepült a túlsó partra. az egész táj holdfényben fürdött.Ajjaj! .nyilván ott is fürdött valaki. hogy megölelje. és vidámabban szálltak a szikranyalábok a tábortűzből. és ő hanyatt-homlok belepottyant a vízbe. tündökletes Margó királynő! Tévedtem. mintha gumiból volnának. emellett szólt az is. Általában a lehető legünnepélyesebb fogadtatásban részesült. látván. csobogás hallatszott . A prüszkölés közeledett. hogy kivel beszélsz! . Margarita láttán a pocakos megtorpant. Aztán ismételten a királynő kegyes pártfogásába ajánlotta magát. mintha fekete cúgos cipő volna rajta.kiáltott fel röstelkedve. de nyomban odarepül érte. fölfigyelt. A kis muzsikusok előtt fűzfavesszőről korhadt fadarabok csüngtek le. meg arról. feküdjék le. Mindez kijózanítóan hatott a pucér pocakosra. azt ajánlotta. ékesszólóan elmagyarázta.Eredj a fenébe! Hogy volnék én Claudine? Nézd meg jobban.Húznál inkább nadrágot. Az áttetsző vízisellők megálltak körtáncukban a folyó felett. A magas mészkőpart árnyéka nem ért el odáig. és megtudakolván. Teste égett a fürdés után. kürtőkalapjával ívelő mozdulatot tett. hogy egészen véletlenül maradt csak nadrág nélkül.Közvetlen közelében nem volt senki. örökifjú özvegyasszony? Hogy kerülsz ide? . De a legcsekélyebb fáradtságot sem érezte. Az indulót Margarita tiszteletére harsogták. Fújtatott. A pocakos boldogan elvigyorodott.Azzal fél térdre ereszkedett. te vagy az. hiszen itt van egy kőhajításnyira. A konyak a ludas. s hozzáfűzött még egy nyomdafestéket nem tűrő. hogy Margarita már nem haragszik. Aztán egy kecskelábú alak termett előtte. üdvözlésük messze elhallatszott a néptelen zöldes parton. boldog mosolygás. és méltóságteljesen rendreutasította: . amíg sáros lába meg nem csúszott. ahol legutóbb fürdött. némileg megenyhülve. de távolabb. és megkezdte hátráló visszavonulását. A füzek ágain a holdfényben tisztán látszottak a sűrű. Margarita hátrahőkölt. és mély udvari bókkal tisztelegtek előtte.És már rohant volna. iszap volt bokáig. Lába csupa sár. mennyire lesújtja őt fatális tévedése. ebadta . vidáman ugrándozott a harmatos fűben.Mi az? Kit látok? Claudine. a bokrok között prüszkölés. a békák pofáján a tábortűz fénye táncolt.Bocsásson meg nekem. mivel szórakozottságában pantallóját a Jenyiszej partján felejtette. Margarita nagyot füttyentett. egyetlen ruházata egy tarkójára tolt selyemcilinder volt. és hínárfüzéreket lobogtattak feléje. Guessard-nak véres menyegzőjéről meg a konyakról. De elegáns barkóval keretezett ábrázatáról még esés közben sem tűnt el az odaadó. és az orosz mondatokat franciákkal keverve összevissza hablatyolt valamit párizsi barátjának. csuklott . A fák alatt két sorban kövér pofájú békák ültek.Egyet gondolt. bolyhos kis barkák. . Mihelyt Margarita lába a harmatos füvet érte. megvilágítván kottájukat. felsorakoztak. selyemszőnyeget terített a gyepre. az az átkozott konyak! . a rekettyebozót mögül kövér férfi bukkant elő anyaszült meztelen. majd örvendezve felordított: . virtuóz indulót játszottak fafurulyájukon. hogy alaposan be van rúgva. a zene a füzek alatt erősebben harsogott. zsenge. hogy a folyó felől hirtelen erős konyakszag áradt. addig-addig hátrált. s ezért úgy tetszett. és az engedelmesen odabillegő seprűt megnyergelve. jobban szemügyre vette. 176 . kézcsókkal köszöntötte. . és felfúvódva. és pihenje ki fáradalmait. és összerezzent! . jólesett-e a királynőnek a fürdő. Margarita kiszaladt a partra. mélyen meghajolt. A füzek mögül meztelen boszorkák ugrottak elő.szólt rá Margarita.ebből Margarita arra következtetett. hosszú káromkodást.

A kecskelábú és a barkós besegítette Margaritát a kese autó széles. és előkészítse báli toalettjét. ő felhajtotta. 177 .de tetőtől talpig csuromvizesen. és fölemelkedett majdnem a holdig. hogy földet ért volna. hogy kézcsókra járuljon elébe. nyitott autó szállt le. és egy sötét test. hogy seprűnyélen lovagolt. Kérdésére. Megtudván. csakhogy a sofőrülésen nem emberforma sofőr ült. küldjön haladéktalanul autót a helyszínre. fekete varjú viaszosvászon sapkában és mandzsettás kesztyűben. és valakinek kiadta a rendelkezést. A sellők befejezték holdvarázstáncukat. vizet ért. Hódolatteljes mosolya azonban e második baleset során sem tűnt el arcáról. hogy Natasa már megfürdött. A kis sziget csakhamar elnéptelenedett. hanem egy hosszúcsőrű. és azután szertefoszlottak a holdfényben. kényelmes hátsó ülésére. és ártánya hátán előrerepült Moszkvába. azt a választ kapta. a zsarátnokot szürke hamuréteg borította be. A konyak másodszor is csúfot űzött belőle: ahelyett. mert frakkban. hisz az olyan kényelmetlen. hogy hírül adja Margarita hamaros megérkezését. és Margarita repült vissza Moszkvába. A tábortűz leégett. teljes díszben volt . Margarita milyen alkalmatosságon jött le a folyóig. pocakos. semmivé lettek a holdsugárban. ami egy szempillantás alatt csakugyan meg is történt. Csakhamar mindenki készülődni kezdett. A boszorkányok is elrepültek. fejét csóválta: . Időközben nyilván megjárta a Jenyiszejt. eltűnt a folyó. hogy Natasa hol van. minek. Kisvártatva pedig Margarita előtt megjelent az előbbi barkós. A motor elbődült. A kecskelábú pezsgős serleget hozott neki.Ó. aki oly előnytelenül mutatkozott be neki a túlsó parton. és Margarita kegyesen megengedte. és egyszeriben átmelegedett. nyilván rosszul számítva ki a távolságot. teljes súlyával a vízbe zuhant. az autó egyet ugrott. A kecskelábú udvariasan megtudakolta. Margarita rövid tartózkodását a füzek alatt csupán egyetlen epizód tarkította: a levegőben süvítés támadt. A szigetre világos színű.Margarita követte tanácsát. Két faágból gyanús telefont eszkábált. a sziget eltűnt.

a holdfény kellemesen melengette. Rettenthetetlenné vált a puszta reménységtől. A vörös egy kézmozdulattal felszólította őt. A fekete madár-sofőr menet közben lecsavarta a kocsi jobb első kerekét.beléptek a kapualjba. hogy erről ábrándozzék. és elrepült. varázslatai után már kitalálta. Senki sem látta őket. A harmadik. mint egy föld alatti pinceodúban. mire Margarita felnyitotta szemét. ő maga felpattant egy hosszú vívótőrre. Margarita sapkás. kihez megy vendégségbe. Mikor az ajtó kinyílt. ami feltűnt Margaritának. már nem a sötét erdőt látta maga alatt. A hatos kapunál második. Margarita nem kérdezett semmit. és Margarita köhécselt. hogy teljes sötétségbe került. Az autó nagy robajjal belezuhant. lekémlelt a sötét lépcsőházba. arca elsötétült. mintha darázs csípte volna meg. és lassan közeledett. a másodikhoz .teljesen hasonlatos férfi a második emeleti lépcsőpihenőn rostokolt. Nem kellett csöngetniök. A varjú udvariasan tisztelgett. a dorogomilovói kerületben. de természetesen semmit sem látott. azután újra megindította a motort. amely hangtalanul eltűnt a sötétben. honnét jön a nesz. csizmás embert pillantott meg. tőrt hónuk alá fogva . sehogy sem értette.HUSZONKETTEDIK FEJEZET Gyertyafényben A magasan a föld felszíne felett szálló autó egyenletes berregése elálmosította Margaritát. és újra becsukódott. mert félt. a magányos férfi meghallotta őket. aztán felpattant a leszerelt jobb kerékre. vagy a kocsi volt olyan jó . majd a korláthoz lépett. Az első. és Margarita önkéntelenül megkapaszkodott Azazello palástjában. és szomorkásan gondolt vissza az imént elhagyott ismeretlen folyópartra. arcát kitárta a szélnek. az elsőhöz minden tekintetben hasonló férfival találkoztak. Agyar villant a holdfényben. izgatottan vizslatott maga körül. és azután simán földet értek egy néptelen. Amikor . Erős cigarettát szívott. Különben nem sok ideje maradt. hogy „ott” majd segítenek neki visszanyernie boldogságát. Az este véget nem érő csodái. A cigarettázó úgy pattant fel a lócáról. mert sejtette. Olyan sötét volt. A varjú egy síremlék mellett kitessékelte őt a kocsiból seprűjével együtt. Ekkor az egyik síremlék mögül fekete köpönyeg bújt elő. aki nyilván várt valakire. hogy soha többé nem fogja látni. számú ház előtt. 178 .elég az hozzá. Margarita és kísérője ezalatt már odaért az ötvenes számú lakás ajtajához. Behunyta szemét.s ennek következtében az elsőhöz is . amelyen ült. a férfi a láthatatlan belépők után vetette magát. hogy megbotlik. A varjú értette-e olyan jól a mesterségét. és a kocsit egyenesen beleeresztette a temető mögötti vízmosta szakadékba. de egy cseppet sem ijedt meg. Azazello menet közben kikapta Margarita hóna alól a seprűt. és rapityára tört. mind a ketten a levegőbe emelkedtek. amikor elhaladt mellette. és Margarita felismerte Azazellót. benézett a kapualjba. Akármilyen könnyűek voltak is Margarita meg Azazello léptei. És itt is ugyanaz ismétlődött meg: a léptek hallatára a férfi nyugtalanul megfordult. üljön fel seprűjére.seprűt. és néhány másodperccel később már leereszkedtek a Szadovaja 302/B. régi temetőben. Azazello saját kulcsával nyitotta ki a zárat. Ekkor azonban valahol messze fent mécses fénypontja jelent meg. hanem Moszkva lámpáinak vibráló fénytavát. és nyugtalanul tekergette ide-oda a fejét.

hogy hol fér el ez az egész . hogy a lépcsőnek vége.. sőt oszlopcsarnokban vannak. takarékoskodunk? Szó sincs róla! Ám üsse le az első utunkba kerülő hóhér. miszerint Moszkva különböző negyedeiben elhelyezett hat szobáját elcseréli egy ötszobás lakásra a Zemljanij 179 . De akkor aztán.. Majd ezt a lakást elcserélte két külön lakásra. . ám üsse le a fejemet itt. és ezért csak a legutolsó pillanatban gyújtjuk meg. Ennek a városnak egyik lakosa például.Nevem Korovjov. hogy bemutatkozzam .. . kipödörve meredezett amúgy is pimasz ábrázatán. kézmozdulatával hellyel kínálta Margaritát. nem lesz benne hiány.. alakjának feketesége pedig abban mutatkozott meg. Moszkva különböző negyedeiben: egy három. és apróhirdetést tett közzé az újságban.recsegte. pillanatok alatt négyszobássá változtatta. . annak is repedt volt az üvege. hogy óriási nagy teremben. recsegő hadarása megnyugtatóan hatott az idegeire. kérem: Messire nem szereti a villanyvilágítást. Margaritát meglepte. legkáprázatosabb mutatványra készült. hogy ünnepi díszbe. . „Különös.Ó. Talán kialudt a villany? De a legfurcsább: a helyiség méretei! Hogyan fér el mindez egy moszkvai lakásban? Ez egyszerűen lehetetlen!” Bármilyen kevéssé világított is Korovjov lámpása. a hat szoba szabálytalanul el volt szórva Moszkva egész területén. frakkba öltözött. hogy egy közönséges moszkvai lakás előszobájában hogyan fér el egy ilyen rendkívül hosszú és széles. Talán még jobb is volna. Korovjov mélyen meghajolt.és egy kétszobásra. Azazello eltűnt. s orra mellett ráncokban táncolt az árnyék.mécsest tartott a kezében.Széles lépcsőn haladtak felfelé. amely így első benyomásra végtelennek tetszett. fekete férfi arcát pillantotta meg . . és mécsesével széles kört írva le a levegőben felszólította Margaritát. és Margarita nyurga. elhiheti. A táncoló fény nem törött cvikkerben tükröződött amelyet amúgy is réges-rég a szemétre kellett volna dobni -. annak nem kerül fáradságába bármely helyiséget a kívánt méretekre kitágítani. de pontosan érzékelhető lépcső. Ez így. Margaritának tetszett Korovjov.fecsegett tovább -. De végre felértek.egyszóval. akiknek nemcsak az ötödik dimenzióról. hölgyem: ördöngös méretekre! Ismertem egyébként embereket . amint hallom. bűvész. mi sem egyszerűbb! . karnagy. nagyon megváltozott. ugyebár. de általában semmiről sem volt fogalmuk. Korovjov édesdeden elvigyorodott. Aztán a háromszobásat elcserélte két különálló két-kétszobás lakásra. Már az utolsó. vagy mi az ördög .válaszolta -. hogy kövesse. szemfényvesztés nélkül.gondolta Margarita. s Margarita érezte. festői pózban az asztalkára könyökölve. és mindenféle ötödik dimenzió meg egyéb hókuszpókusz. Külseje. ha ez így van! Nem. még a mécses gyenge fényében is nyomban felismerte volna: Korovjov volt. Bajusza pomádézva.kézmozdulattal jelezte a terem nagyságát. hanem monokliban: igaz. Csodálkozik. hogy nem ég a villany? Talán azt hiszi.felelte.Aki jártas az ötödik dimenzióban. igaz.Nem. már öt szoba. más néven Fagót. ha kevesebb volna belőle. és ma este itt jó néhányan fogják önnek tiszteletüket tenni.Mindent vártam volna. . csak ezt nem. Margarita megsejtette. s maga is leült. igaz. ezen a hokedlin. amely szinte végtelennek tetszett.Engedje meg. Többet mondok. tolmács. mégis csodákat műveltek lakásbővítés terén. mécsesét asztalkára tette. s ilyenformán már hat szoba birtokosa lett. furcsa este . Csak az ingmelle fehérlett. egyszerű fafallal kettéválasztva az egyik szobát. háromszobás lakást kapott a Zemljanij Valon. A pislogó fény most egészen odaért. csak azt nem értem . Egy kis díványféle mellett Korovjov megállt. nem látható. Akit balvégzete az utóbbi napokban a férfi útjába sodort. A mágus.

nevessek-e. Ez a bál. ködösítésnek. mint száz: Messire. De ha meggondoljuk. Ha jobban kifaggatnánk egynémely ősanyánkat.vidám kacagásra fakadt a furfangos lakástágító történetének hallatára. Margarita Nyikolajevna! . Itt-ott furcsa neszezés hallatszott. Egy szó. mintha a foga fájna. Margarita szíve nagyot dobbant.Rendben! . vége szakadt. Igenlően bólintott. Nos. ha ezzel kapcsolatban a pakli kártya megkeverésének szeszélyes véletleneire utalok. akinek kíséretéhez van szerencsém tartozni. ezt. . és jelenleg éppen Moszkvában tartózkodunk. De háziasszonyra mégis szükség van. kegyed is belátja ..Mit ér a bál háziasszony nélkül? Margarita feszült figyelemmel hallgatta Korovjovnak minden szavát. kiváltképp azokat.Kövessen. előrehajolt. akik szelíd.Valon . mi sokat utazgatunk. Összerezzent.bólintott Korovjov.Ezek csupán Behemót kacifántos báli ötletei. a származás kérdése a legeslegbonyolultabbak közé tartozik ezen a világon. és valami megérintette Margarita fejét. amint elképzelheti. és akkor kegyed az ötödik dimenziót emlegeti! Margarita . . . kérem! Oszlopok között haladtak tovább. beleszédült a boldogság reményébe.. . és hozzátette: . Kegyed rendkívül okos asszony. minek is tagadnám. vagy inkább sírjak. de merem állítani. Korovjov pedig így folytatta: . .Nem utasítom el . . Mennyi nép! . azt se tudom..és Korovjov széttárta kezét. akik a maguk idején igen hatalmasak voltak. Úgy hívják: a tavaszi telihold bálja. . királyi vérből? .folytatta Korovjov -. jámbor és erényes asszonyok hírében álltak. hogy nem a fővárosban! Látja. Szíve táján hidegséget érzett. hogy most is van szobája. . akkor szavamra. Százhuszonegy Margaritát találtunk Moszkvában. ugyan. Olyan személyekkel fogunk találkozni. roppantul előkelő lesz.. és karon fogta Margaritát..noha nem is ő. Margarita Nyikolajevna.De mit szaporítom a szót! . amelyekben mit 180 . Lehetséges. ugye. nagyon helyes .Nagyon helyes. Margarita Nyikolajevna: soha semmitől se féljen! Semmi értelme.biztatta Korovjov barátságosan. hogy lehetőségeik milyen mikroszkopikusan csekélyek annak a hatalmához képest. és egy másik terembe értek. ahol Margarita orrát erős citromillat csapta meg.No de térjünk a tárgyra.Ugyan. kérem. . Messire minden évben bált ad.amikor tevékenységének. ilyen agyafúrt fickók is vannak a világon.Ne féljen . Korovjov sokatmondóan elvigyorodott. rajta kívül álló okoknál fogva. erről majd személyesen is meggyőződhet. mélyen tisztelt Margarita Nyikolajevna! Nem túlzok. hogy ki a házigazdánk.suttogta Margarita riadtan. magasra emelte a mécsest. közelebb húzódva Korovjovhoz. amint tetszik látni.És Korovjov az arcához kapott.kiáltott fel Korovjov. hanem Korovjov emlegette az ötödik dimenziót .Az a hagyomány alakult ki . királynőm .Hogyhogy. agglegény.Rövid leszek: nem utasítja el a háziasszonyi tisztet? . Vannak dolgok.recsegte Korovjov kedélyesen -. máskor meg a száz királyok báljának is mondják. Meg aztán maga is királyi vérből származik. másodszor pedig okvetlen a bál színhelyén kellett születnie. . valószínűleg rég kitalálta. .. hogy a bál háziasszonyát először Margaritának kell hívni.No.mondta Korovjov.Esküdt ellenségei vagyunk mindenféle titkolózásnak. Általában. engedjen meg egy jó tanácsot.válaszolta Margarita határozottan. és tessék elképzelni (Korovjov kétségbeesetten a combjára csapott): egyetlenegy se megfelelő! Végül a szerencsés véletlen. és Margarita megint azt a hűvösséget érezte a szíve táján. bámulatos titkok tárulnának fel.

lepedők. melyben karmos madárlábak fogták a gyertyákat. ha megsúgnák neki. mert az ágyon ott ült az. Az ágy előtt ugyancsak tölgyfából készült. Ünnepi díszében már ő sem hasonlított a gyanús csavargóra. Woland mellett. A jelenlévők közt Margarita nyomban fölismerte Azazellót. és vacogott a foga. piszkos vánkosok. alighanem módfelett elcsodálkozna. aki annyira megrémítette a Varietészínház büfését.sem számítanak a rendi különbségek. Mindezt az ijedtében sóbálvánnyá meredő Margarita csak félig látta a gyertyák imbolygó fényében. mely azonnal semmivé foszlott. amiből erős kéngőz párolgott. A gyertyák vetette árnyékok egymást keresztezve terültek a padlóra. elejtette a futót. magas. magas homlokába a szemöldökkel párhuzamosan. A kopott kis szőnyegen alacsony zsámoly. Két szem szegeződött Margarita arcára. Margarita széles tölgyfa ágyat pillantott meg. egyetlen ruházata hosszú. a szőnyegen kuporgott az ágy előtt. még egy asztal. Az említetteken kívül egy óriási fekete kandúr volt a szobában.elriasztott a hajnali kakasszó a hírhedt szeánsz éjjelén. támlátlan széken ült a sakktáblás asztalkánál. s térdét Hella kenegette valami gőzölgő kotyvalékkal. s az asztalon gyertyatartó. A gyertyatartón kívül nagy sakktábla is volt az asztalon. aztán utána mászott az ágy alá. 181 .szerencsére . és akit Rimszkij ablakából . hogy szépséges ük-ükükunokáját ennyi esztendő után én fogom karon fogva vezetni Moszkva egyik báltermében! De megérkeztünk. rajta aranyserleg. hogy ördög pedig nincsen. hogy egy sötét ajtó alól fénysáv szűrődik ki. erős talpazaton furcsa. hogy Woland szőrtelen mellén. Kén. Egyetlen célzást engednék csak meg magamnak e helyütt: egy bizonyos francia királynő. és meghajolt Margarita felé. a másikat kinyújtva a zsámolyon nyugtatta. Miközben jobb hátsó lábával pukedlizett. ama bizonyos Hella. Meglehetősen kicsi szobába léptek. bal vállán foltozott hálóing volt. Az is feltűnt Margaritának. aranyláncocskán. mint a szén . művészien faragott sakkfigurákkal.és kátrányszag töltötte be a szobát. Woland arca ferde volt. Az a nem létező ült tehát az ágyon. akivel Margarita a Sándorparkban megismerkedett. fekete. s az ágy fejénél állt. Egyik meztelen lábát maga alá húzta. A jobb szeme mélyén aranyszikra villódzott. sötét kőből mesterien kifaragott bogár csüng. Az ajtó kinyílt. fél oldalát napfény világította meg. és valamit kevergetett egy lábasban. szinte élethű glóbus állt. és mindenkinek a veséjébe látott. A hét arany madárlábban hét vastag viaszgyertya égett. Korovjov elfújta mécsesét. akit a szerencsétlen Hontalan alig néhány napja a Patriarsije Prudin arról igyekezett meggyőzni. aki a tizenhatodik században élt. Ugyanezt cselekedte a kandúr is. hogy a háta borsózott. és egy futót tartott a jobb mellső mancsában. Kényelmesen hátradőlt az ágyon. meg egy másik kandeláber. és Margarita észrevette. Margarita olyan izgatott lett. ő is frakkot öltött. faragott lábú asztal. kopaszodó. melynek hátára valamiféle betűk vannak vésve. Pillantását az ágy vonzotta magára.mint egy árnyékkal. Hella felállt. Korovjov halkan kopogtatott az ajtón. mély barázdák vésődtek. sőt még az országhatárok sem. a bal üres volt. jobb szája sarka lefelé húzódott. titkokkal teli feneketlen kút. felpattanván magas székéről. piszkos. Bőrét mintha napsütés égette volna soha ki nem fehéredő barnára. A pucér boszorkány. benne gyűrött. Gáláns meghajlással köszöntötte a belépő asszonyt. melynek karjai kígyó alakúra voltak formálva.

te átkozott! .. és odaintette magához Margaritát. megjegyezte: .. mintha magában beszélne. önuralmát visszanyerve. Hiába. Nyakába fehér frakknyakkendőt kötött. közvetlenül Margarita füle mellett. ha módjukban állna leközölni. bocsássa meg házias öltözékemet. .Elgurult valahová. . ne szakítsák félbe a játszmát. Margarita közelebb lépett. mint a kő.ordított fel a macska. és leszólt: . Hans? Bújj elő. ránézni se tudok erre a pojácára. mint a tűz.. álnok hangon a kandúr az ágy alól.Semmi esetre se hagyja abba. a vér! . Nagy sokára Woland elmosolyodott. vásári mutatványosbódéban vagy? . és persze nem is vártam magától mást. királynőm. ha nincs rajtad nadrág? 182 . és maga mellé ültette az ágyra.Semmi esetre se hagyja abba. . Furcsán keveri a kártyát a természet.Nagyon szépen kérem. Hosszú spádét vett elő.Egy ideig hallgattak.Mire való ez az egész? . . Ha nem jössz elő azonnal.Engedje meg. de nyomatékosan. Woland figyelmesen szemügyre vette Margaritát.Nem találom a futót .Üdvözlöm. .Miért aranyoztad be a bajszodat? És mi az ördögnek a nyakkendő. helyeslően krákogott.Megint lehajolt az ágy széléhez. Megszólalt: . .mondta Margarita halkan.Semmi esetre se hagyja abba! . hogy némelyik szó végén szinte dörmögésbe csapott át. Messire! . az ágy alá döfködött vele. a sakkújságok komoly pénzeket fizetnének. Bajszát pedig bearanyozta. .suhant át Margarita agyán. . Woland a vállára tette kezét. Korovjovnak igaza van.kezdte Woland. mellén gyöngyház borítású női látcső függött.Messire! .Ha már ilyen szeretetre méltó. ..Azzal kinyújtotta a kezét. Vendégünk érkezett. Semmiféle varangy nincs az ágy alatt! Hagyd a Varietészínháznak ezeket az ócska trükköket.. és kérem. úgy tekintjük.súgta Korovjov. mely súlyos volt.válaszolta fojtott.A világért se. micsoda maskarát csinált magából! A tetőtől talpig poros kandúr ezalatt hátsó lábán állva pukedlizett Margarita előtt.Bújj ki! A játszmát abbahagyjuk. és azon nyomban előbújt az ágy alól. te szökevény! . hogy bemutassam..sziszegte színházi súgóként Korovjov. Messire! . de önnön szavába vágott: .Nem. hogy feladtad a játszmát.Meddig tart ez a cirkusz az ágy alatt. .kezdte Margarita. Azt hiszem. nem is érezte a padlót mezítelen talpa alatt.korholta Woland.Azt hiszed. . előrehajolt. és helyette csak egy varangy akadt a kezem ügyébe. Igyekezett minden akaraterejét megfeszítve leküzdeni térde remegését. de ugyanakkor forró. akkor nem bánom. . és leszólt: . mellső mancsában tartva a futót. Hangja olyan mély volt. és halkan. .Igen. és hozzátette: .. Azazello halkan. Nézze meg. dobjuk sutba az illemszabályokat. „Tanulmányoz engem” . szíjra akasztva..förmedt rá Woland megjátszott haraggal. aranyszikrás szeme fellángolt.

. még egy pillanat.) . amikor Hella különösen erősen dörzsölte a térdét. . a látcsőre vonatkozik.válaszolta a kandúr.. . hogy itt belém akarnak kötni! Komolyan fontolóra kell vennem. . hogy a kék tengerek hullámzottak rajta. 183 .végezte Woland. nincs olyan szívesség. aki kardjával hadonászott. donna.és a kandúr hangja sértődötten elcsuklott -. e. eléggé kis létszámú.az ókori görög filozófia legegyetemesebb gondolkodója. elkezd pofázni. és fájdalmasan elfintorította arcát.. korántsem mocskolódás. Mivel jobb az. .Macska nem visel nadrágot . de eközben is buzgón szedte a lábasból a kotyvalékot. amint ezt Messire itt a hölgyek jelenlétében kijelenti. Három alabárdos fehér zsoldos gyalogos zavartan pillogott egy tisztre. mint az aranypor? Bepúdereztem a bajszomat. Mindenki úgy cicomázza magát. hogy úgy tetszett.Azazello és Korovjov borotválkozás után behintették magukat fehér púderrel. amelyet megtagadna. A borotvált kandúr. és megpukkad. vegyes és barátságos kis társaság. Messire. Messire? És a kandúr sértődöttségében úgy felfújta magát.Amint látja. szolgálatkész. ebben száz százalékig egyetértek önnel. 384-322) . és előremutatott. és hagyd abba a mocskolódást! .görög filozófus és orvos. Ülj le. mint egy utolsó vásári kókler. Messire. a sarkvidéket pedig valódi hó. ha például megborotválkoztam volna. de az utóbbi állítás ellen tiltakozom. ahol a szomszédos 63 64 65 Sextus Empiricus (200-250) .Bemutatom udvartartásomat. ennyi az egész! Más volna persze a helyzet.Ennyien volnánk . Nos. mit válaszol erre.63 Martianus Capella. A szép Hella rámosolygott Margaritára.Tán csak nem óhajtja.válaszolta a kandúr élesen. s kenegette Woland térdét.szólt Woland fejcsóválva.római író. De általában úgy látom .mondta a kandúr helyet foglalva -.64 sőt maga a nagy Arisztotelész. . az ebadta csirkefogója! . hogy amit mondtam. hanem zárt rendszerré szervezett szillogizmusok sora. mint Sextus Empiricus. Ez a bolondos fecsegő itten. és kétségbeesetten emelte égnek két kezét.Leülni leülök .65 . hogy csizmát is húzzak? A csizmás kandúr csak a mesében létezik. a szobalányomat: ügyes. Vegye úgy. és forgatni kezdte földgömbjét. Behemót. . Woland pedig Margaritához fordulva így folytatta: . amelyet bizonyosan érdeme szerint megbecsülnének olyan szakértők is.És a bajszod?. Martianus Capella (V.Valahányszor vesztésre áll. a kandúr! Azazellóval és Korovjovval már megismerkedett. számos tudomány rendszerezője és megalapozója. sz. Amit mondok.Nem értem .Tessék parancsolni .válaszolta a kandúr rendkívül méltóságteljesen. az igazán megbotránkoztató. De látott-e már valaha valakit bálba menni nyakkendő nélkül? Nem vagyok hajlandó nevetségessé tenni magamat. elmenjek-e egyáltalán a bálba. A fehér palástos király tanácstalanul topogott kockáján. A sakktáblán ezenközben zűrzavar támadt. Messire! .mondta Woland.Ó. bemutatom még Hellát. Arisztotelész (i.. és látcsövén át vizsgálta a sakktáblát. hogy bárki a galléromnál fogva kipenderíthessen.Sakk a királynak . .Elhallgatott.meg jégsapka födte. ahogy tudja. . s rávillantotta zöldbe játszó szemét. amely olyan csodálatos élethíven volt megalkotva.

Messire .Pedig úgy hallottam . Mihelyt Korovjov meg Azazello elhagyták a szobát. rosszul hallottam. 184 .Ismétlem: sakk a királynak.Ön téved! Úgy látszik. és óvatosan hátba bökte a királyát.Feladod. Behemót ekkor váratlanul felkiáltott: . és nem is lehet. A kandúr letette látcsövét.Hazudott.sopánkodott a kandúr. és gyorsan odaállt a király helyére.válaszolta a kandúr. pihennie kell! . szemét továbbra sem véve le glóbusáról. a lovak a mező földjét túrták patáikkal.A király nincs a g2-esen! . . két mancsát melléhez szorítva. hogy a sakkfigurák élnek. de korántsem reménytelen . meddig húzzuk még? .Hogyhogy? . Csak kellőképp elemezni kell a helyzetet.mondta Woland oda sem nézve. Behemót barátunk .De Messire! . a Behemót olyan vadul fintorgott a kis fehér királyra. . te gézengúz .jelentette ki Behemót.A király a g2-esen áll . . .fehér meg fekete kockákon Woland fekete lovasai táncoltatták tüzes paripájukat. . hogy mennyire odavan. Lerántotta magáról köpönyegét. A király kétségbeesetten arca elé kapta két kezét.Ó. .Ez nem segít .jegyezte meg Korovjov epésen. akkor a sakk érvényét veszti! .Azt hiszem. A tiszt magára kapta a ledobott palástot. Margarita meglepetten észlelte. Messire! . a papagájok! Szétrebbentek. mint mindig .Rendületlenül hiszek a végső győzelemben. Ha az ellenfél sakkot ad a királynak.kiáltott fel a Behemót megjátszott aggodalommal.Odavagyok. .Ismét a logikához fordulok.Sakk a királynak.dörmögte Azazello a kandúrra sandítva. . hogy mit kívánnak tőle.Ördög vinné a báli előkészületeidet mindenestül! . hogy az már minden elképzelést felülmúlt. . Korovjov és Azazello ekkor visszajött.Jaj. Az elemzést igen fura módszerrel kezdte: fintorogva.No mi lesz.mordult rá Woland. . de hisz előre megmondtam! Valóban szárnysuhogás hallatszott valahonnét a távolból.Rosszul állunk. . a király helyén álló tiszt gyorsan félrefordult. A király végre megértette.hadarta a Behemót. . és egész pofájával mutatta. odadobta a kockájára. kimerült.erősködött emez. a királynak azonban híre-hamva sincsen a sakktáblán. Korovjov és Azazello kirohantak a szobából. .álmélkodott Woland.Sakk a királynak? Az nincs. . és lerohant a sakktábláról. és a sakktáblára tekintett. és eltakarta arcát. . vagy sem? .A helyzet válságos. . . .mondta Woland inkább merengve.jegyezte meg Korovjov. Messire .rivallt rá Woland félelmetesen.vetette oda Woland. ravaszul kacsingatott a királyára. semmint dühösen.

testi vagy lelki? . gyufaskatulyányira nőtt.Hja. aztán odanyújtotta a lábát.Úgy látom. Hella! .Feladom.Ügyes kis holmi. mondja.szólt Woland. A házikó teteje egyszer csak hangtalanul a levegőbe repült. Margarita a földgömb fölé hajolt. s láthatóan elégedetten.mormolta Azazello. . főleg a nők. végül kijelentette: . megszínesedett. Margarita még közelebb hajolt. Hiába. még sose láttam ehhez foghatót! . és a sakkfigurák bemásztak a fiókba. feladom . de Margarita szemrebbenés nélkül tűrte. Ott háború kezdődik.válaszolta Margarita. . .Meg kell ölni ezt a megátalkodott dögöt! . hogy itt lehetek az ön társaságában. amiket még a nagyanyám hagyott rám. és a kétemeletes kis gyufaskatulyából piciny romhalmaz maradt csupán.Ennyi az egész . . mellette.Úgy? Hát ez is lehetséges! . szándékosan választják ki az ilyeneket.Nekem azonban határozott meggyőződésem.mondta Woland mosolyogva. eltűntek a szem elől. Sokféle orvosságot ajánlottak.. érdekli a glóbusom. sokáig töprengett. 185 .. hogy gondolkozzam a kérdésen . Az egyik házikó teteje eleinte borsónyi volt. azt hiszem. de én ragaszkodom a jól bevált háziszerekhez. az bizony sokat jelent! . Meglátta a folyó szalagját is. .válaszolta talpraesetten Margarita. Messire. .Kíséretem váltig állítja. Ez az én glóbusom sokkal megbízhatóbb. A lávaforróságú kotyvalék égette a kezét. és a partján kisebb települést. három-négyszáz év alatt elmúlik.Itt az idő. óvatosan dörzsölte be vele Woland térdét. Az asztalra könyökölt. . befogta a két fülét.De mennyire. éppenséggel kitűnően érzem magam. a vér. semmi bajom! . mint a domborművű térkép. Megmondom őszintén.Engedje meg. de szemét közben egy pillanatra sem vette le Margaritáról. vértócsában. mert képtelen vagyok tovább játszani ebben a légkörben. Woland fürkészően nézett rá. és mély töprengésbe merült.kérdezte Margarita halkan. .Megfájdult a lábam. Látja például itt. .mondta a kandúr. csakugyan. . mindig rosszul ejtik ki a helyneveket. olyanná lett. kétségbeesetten hadonászó csöpp gyermek feküdt. .Igen.folytatta Woland. Abadonna kifogástalanul dolgozik. Ha közelebb hajlik.folytatta Woland. az Ördögsziklán. irigyeim hajszája közepette! .Felállt. de csakis azért. . amelynek partját az óceán hullámai mossák? Nézze csak: tűzfény önti el. hogy reuma . a falak összeomlottak. megláthatja a részleteket is. . A bemondók.ismételte a kandúr -. . Hosszan. hogy fájdalmat ne okozzon. vigyázva.Nem hibázta el. majd így folytatta: . .Megengedi? . és most ez a bál.Nem. nekem ugyanis pontosan kell ismernem az eseményeket.Semmiség. Azonkívül minden harmadik dadog vagy selypít. és a kicsiny földdarab a szeme láttára kiterjedt. és Hella eltűnt a szobából. fekete füstfelhőcske tört fel belőle. és ekkor apró női alakot pillantott meg a földön fekve. Nagyszerű gyógyfüveket tudott ám az a minden kutyaírral megkent öregasszony! Apropó. hogy ezt a fájdalmat egy elbűvölő boszorkány hagyta emlékül. ezt a földdarabot. nem bántja valami? Nincsen valami fájdalma. amelyből fekete füst gomolygott..Most pedig. akivel ezerötszázhetvenegyben ismerkedtem meg a Brocken-hegységben. nem szeretem rádión hallgatni a híreket.jegyezte meg Woland titokzatosan.

. Azazello? . hogy bejelentsem: két idegen érkezett.Woland most Margaritához fordult: .Ejnye már! . tisztesség ne essék szólván. .mondta Woland elismerően -. Ne izguljon. hogy megnyugtassam: Abadonna teljesen pártatlan. mint vizet.Ki az ördög vágná le.mondta Azazello. ugyan . egy ártány.Engedje meg.Nem.Helyes..Furcsán viselkednek manapság a szép lányok .Mit akarsz mondani. hogy Abadonna idő előtt jelent volna meg valakinek. . ennyi az egész.Helyes.felelte Woland szigorúan. Előre is köszönöm fáradozását.szólította azután halkan..Helyes.. Az ártányt meg a szakácsokhoz. .jegyezte meg Woland. és hozzátette: . mert elgyengül. .kérdezte Margarita Wolandhoz simulva. üldögéljen ott a szakácsoknál. és arccal Woland térdére borult. . . Félreértés történt. és a falból sötét szemüveges.. . nem engedhetem be a bálterembe! .Minél tovább beszélgetünk . de most már a kíváncsiságtól. Menjünk. Engedje meg. .Közeledik az éjfél. a konyhára. .sikoltott fel rémülten Margarita. Elvégre.Nem szeretnék azon az oldalon harcolni.Ugyan. Messire. a földszinti lakónk. sovány férfialak lépett elő. és Abadonna eltűnt.. és nem fogja kibírni.Ez Natasa! Natasa! .. . . és vele együtt. Meg aztán én is itt vagyok! Maga az én vendégem! Csak meg akartam magának mutatni. hogy engedjék őt úrnőjéhez. engedjék be az úrnőjéhez. .Már engedje meg. hogy maga milyen okos..Hogy levágják? . annál világosabban látom. aki hüppög és esdekel. lássa be. fiatal lány. . egyformán együtt érez mindkét küzdő féllel.Jöjjön hát.csitította Woland. reszketett. hogy csak úgy csattant. Ennek következtében mindkét fél egyforma eredménnyel is harcolt. hogy halkan felsikoltott.Nagyot csapott Margarita hátára. . még nem volt rá eset.kiáltott fel Margarita. Milyen idegesek manapság az emberek! . Abadonna! . Abadonna mozdulatlanul állt. igen. intett. és nem is lesz. és az ajtóban megjelent Korovjov.szólt rá Woland erélyesen.Nem vehetné le a szemüvegét egy pillanatra? . egy szép. Messire.Hiszen látja: szemüveg van rajta! És megnyugtatom. A fekete szemüveg olyannyira megrémítette Margaritát. tudniillik Natasa bekente azzal a kenőccsel.. amelyik szemben áll azzal az Abadonnával jegyezte meg Margarita. azt nem szabad . Messire. ez Nyikolaj Ivanovics. és miért? Csak menjen le a konyhára... .. itt az idő! Margarita felállt a szőnyegről. Messire.Ő kinek a pártján van? . Ne igyék mást. 186 . és ne féljen semmitől.

Majd a vérzuhanyt másik sűrű. amely egyelőre néptelen volt. mert abba belebetegednek.Hiába minden. Titokzatos erő ragadta meg s állította a tükör elé . abban a minutában észreveszi. muszáj. .. Margarita felsikoltott. aztán Hella és Natasa sűrű. A vendégek közt sok mindenféle akad majd. rózsaszínű folyadék váltotta fel. hang és illat áradatával zuhant reá. meg kell szeretnie! Százszorosan megkapja ezért jutalmát a mi bálkirálynőnk. és Margarita elkábult a rózsaolaj illatától. neki a tulipánoknak! 187 .De az erdő hamarosan véget ért. és a fülébe súgta: . hogy vérben fürdetik. Zöld farkú. és teljes sötétségbe került.ordította el magát a kandúr. áttetsző. ki varrt neki cipőt halvány rózsaszirmokból. de senkit. Ez az ékszer rendkívül kényelmetlennek bizonyult. . ez elkerülhetetlen. Sárgás. hogy a fekete uszkárt a nyakába akasztották. a medál súlya pedig meggörnyesztette. Ekkor a kandúr is bejött. s hogyan zárult be magától a cipellő aranycsatja. És még valamit: senkit se hanyagoljon el! Mindenkinek jusson legalább egy futó mosoly. amely most már Azazellóval is kiegészült. de a világért se legyen figyelmetlen. . ó.és hajában királyi gyémántdiadém villogott. röpködtek körülötte. szikrázóan fényes kőből készült oszlopok tartották a termet. és egy pillanatra behunyta a szemét. ha kedves szóra nem is futja az időből. sietni kellett. . Akárhogyan is. királynőm. Azután kristálynyoszolyára fektették.hagyta rá Korovjov. és masszírozni kezdte a lábfejét . A bál egyszerre fény. erre még gondolni sem szabad! Mert észreveszi. Engedjen meg még egy utolsó jó tanácsot. rendkívül hódolatteljesen viselkedtek vele. meztelen néger.. . Leguggolt Margarita lába elé.Én adom meg a jelt! . és testét nagy zöld levelekkel fényesre dörzsölték. a lánc dörzsölte a királynő nyakát. piros mellű papagájok ugrándoztak. és a liánokba kapaszkodva rikácsolták: . királynőm.olyan mozdulatokkal.Én.Muszáj. és nehéz aranyláncon függő. a medál fekete uszkárt ábrázolt ovális keretben. hatalmas medaliont akasztott Margarita nyakába.. és megértette. muszáj. csak az oszlopok tövében állt egy-egy ezüstturbános. ne kivételezzen senkivel! És ha valaki nem tetszik. Margarita sós ízt érzett az ajkán. senkit se részesítsen előnyben. akárcsak az erdő. mikor a terembe belépett Margarita a kíséretével. egy főhajtás. háziasszonyunk.HUSZONHARMADIK FEJEZET Bál a sátánnál Éjfél közeledett.Gyerünk! . a gyertyák fényére meg egy drágakövekkel kirakott medencére. Arcuk szürkésbarnára vált az izgalomtól.motyogta Korovjov a medencés szoba ajtajában állva. ó. Margarita homályosan emlékezett a történtekre. hallja. Margarita nem emlékszik rá. nagyon is különbözőek lesznek. Margó királynő. Beleállt a közepébe. Korovjov is előkerült újra. Ám a kényelmetlenségért valami mégis kárpótolta: Korovjov és a Behemót attól a pillanattól fogva.El vagyok ragadtatva! .. ugye. Eközben Margarita Korovjov és a Behemót kíséretében kilépett a medencés szobából. mint egy utcai cipőtisztító. .Kezdődik a bál!!! . hogy ezt az arca egyetlen rezzenésével sem fogja elárulni. Korovjov ekkor elengedte Margarita kezét.Bátran. gőzfürdő-fülledtségét bálterem hűvöse váltotta fel. Korovjov karon fogta. Szeretni kell őt is. meleg.. úgyis tudom. segített..suttogta a kandúr. én! . piros folyadékkal mosdatta végig. és trópusi erdőbe vezette.

a zenészek most már állva ontották Margaritára hangszereik lelkesítő áradatát. A rózsás virágfalban rés nyílt. az ott. Most vakító fényáradat öntötte el a csarnokot. .buzdította Korovjov. mélyen meghajolt Margarita előtt.súgta Korovjov. .Egész éjszaka nem fogja behunyni a szemét. a harmadik tiszta fehér kristály. s bal könyöke alatt alacsony ametisztoszlop jelent meg. Strauss.kettő. A két virágfal között három szökőkút játszott sisteregve.kérdezte Margarita már elhaladtában. . amelyen ilyen zenekar játszott! . előtte tűrhetetlenül hangos jazzband harsogja muzsikáját. hogy személy szerint neki szól. ahol . . olyan mélyen meghajolt. mint a friss vér. A szökőkutak közt vörös turbános négerek sürögtek-forogtak. Margarita már továbblibegett. alattuk frakkos férfiak fehér ingmelle. a Vieuxtemps!66 Így. s azon át látszott. A következő teremben nem voltak oszlopok. és a feltörő hegedűhangok áradata úgy áramlott testébe. idősb Johann Strauss fia. Másfél száz zenész játszotta a polonézt. csak annyit látott.Nem elég. Margaritát odaállították a lépcső fejéhez. és az alacsony tulipánkorláton túl számtalan ernyős lámpa világított. hogy keze a földet érte. aztán elkurjantotta magát: . Végre kiértek annak a hosszú lépcsőnek a fejéhez. az első hegedűsre. és bólintson úgy. aztán keresztbe a másikra . A zenekar előtt álló frakkos karmester Margarita láttára elsápadt. szőlőfürtöt formázó kristálycsillárok árasztották. a másikon pedig dús japán kaméliák.belga hegedűművész. az első pultnál. Margarita ekkor megértette. felismerte! Látja. és meglepetten tapasztalta. keringőkirály!” Margarita szófogadóan odakiáltott neki.kottyant bele a kandúr. 66 67 Vieuxtemps. túlharsogja az egész zenekart.Még ez is kevés! .Fehér tulipánágyás nőtt Margarita előtt. igen. és bal kezét szívére szorította. ezüstmérőkékkel merték a medencékből a pezsgőt lapos serlegekbe. hogy minden egyes zenész azt higgye.Johann Strauss!67 . ha valaha volt már bál. az első medence áttetsző. Mondja neki: „Köszöntöm. egy se betegedett meg. fekete válla. honnan szól a báli muzsika. Henri (1820-1881) . Trombitaharsogás zúdult reá. nem elég . hogy vörös fecskefarkú frakkos ember buzgólkodik ott az emelvényen.Magam hívtam meg a zenészeket. ahelyett az egyik oldalon vörös. és karját kiterjesztve. a második rubinpiros. három medencében bugyborékolt a pezsgő. nagyon helyes! Most pedig menjünk tovább! . A karmester összerezzent boldogságában. A karmester most hátat fordított zenészeinek. . 188 . és figyelje meg. a jobbal azonban tovább lengette fehér vezénylőpálcáját. kikapta a szélső zenész kezéből a cintányért.Akasszanak fel folyondárral a trópusi erdőnkben. rózsaszínű és tejfehér rózsák sorfala állt. hogy hangja zeng. . a cintányérral zenészei fejére csap. és földhöz vágta. egyetlenegy se mondott le. Margarita mosolyogva intett feléje.Ki a karmester? .osztrák zeneszerző. Mihelyt a karmester meglátta Margaritát.Nézzen balra. és keze intésével felállította az egész zenekart.egy.mint Margarita most megállapította Korovjov fogadta őt a mécsessel. hogy a virtuóz jazzkarmester a hátulról áthangzó polonézzel harcolva. Johann (ifjabb) (1825-1899) . elmosolyodott. ibolyaszínű volt. A muzsika egy pillanatra sem szakadt meg. mint a harangzúgás. s azok komikus ijedtséggel leguggolnak.Halleluja! Térdére csapott .

Úgy van.erősítette meg a kandúr. előtte indult a szőnyeggel borított fejedelmi lépcső. ünnepélyes pozitúrában. szemfájdító fényáradatban úszó lépcső teljesen néptelen volt.Mit. Bizony.Jönnek. . Nyilván már réges-rég elmúlt. lakkcipőben. karonfogva megindultak felfelé a lépcsőn.Mindjárt kezdődik. Figyelmébe ajánlom. és mindketten. a szemétdombra! .súgta Korovjov. de határozottan tehetséges alkimista. úgy van.Erre rátámaszkodhat. hogy megmérgezte a király szeretőjét.kérdezte Margarita Korovjovtól. Lopva körülnézett. mindjárt megérkeznek. és másik porhüvely ugrott ki belőle. és kipenderült belőle egy akasztófa. ha nagyon elfárad . a padlóhoz ütődött. félig már szétomló földi porhüvely függött rajta. Bal lábánál meleg bozontos valamit érzett: ez a Behemót volt. a vánkosra tette térdben behajlított jobb lábát. szemét villogtatva a repedt cvikkeren át. mintha megfordított látcsövön át nézné. favágás! . melynek hideg fekete száján bízvást befért volna egy öttonnás teherautó. . hogy mögötte a márványfalból borforrás fakad. Azazello mellett még három fiatalember. A második porhüvely fekete cipellős.Mindent jó időben előkészíteni. . Így álltak ott mozdulatlanul egy hosszú percig. meg egy elképesztően óriási méretű kandallót.Nincs annál pocsékabb.Szívesebben volnék villamoskalauz. portásfülkét látott. . a férfi meg a nő. Margarita füléhez hajolva -.nyivákolta a kandúr a lépcső tetejéhez érkező Jacques úr arcába.a párnára aranyszállal uszkár volt hímezve -. valamint a vakító. Lesznek elegen.Hol vannak a vendégek? .Éjfélig már csak tíz másodperc van hátra . A trombitaharsogás most már messziről érkezett Margaritához. fekete tollas fejékű. de semmi sem történt. és délceg. Mellette Korovjov és Azazello állt. hazaáruló. A délceg frakkos előzékenyen odalépett hozzá. Hátában hideget érzett. közvetlenül a lépcső fejénél állt. ismeretlen kezek nyomásának engedve. .folytatta Korovjov. tátott szájjal nézte. födele leesett. Megrögzött pénzhamisító. . akik halványan Abadonnára emlékeztették. . fekete hajú férfi ugrott ki belőle. nem tudja.El vagyok ragadtatva! . Ekkor hirtelen valami reccsent odalenn az óriási kandallóban. a szemétdombra kell vetni. Azután félig elrohadt kisebbfajta koporsó bújt elő a kandallóból.Jacques úr a feleségével. ahol efféle előfordulhat. pedig annál komiszabb munka igazán nincs a világon! . . frakkban. az olyan bált. Szavamra. mihez kezdjen. Margarita hihetetlenül hosszúnak érezte ezt a tíz másodpercet. királynőm. . és jegelt medencébe csorog. Lenn. királynőm . rendkívül érdekes egyéniség. és Margarita.kurjantotta Korovjov. Margarita a magasban. amint odalenn a koporsó meg az akasztófa eltűnnek a portásfülke oldalbejáratában.. mintsem hogy itt fogadjam őket a lépcső tetején. összeesküvő. . Megfordult. Egy fekete bőrű lakáj bársonypárnát tolt Margarita lába elé . 189 . szívesebben vágnék fát. mint amikor az elsőnek érkező vendég tanácstalanul topog. Attól vált híressé . és észrevette. Ez igazán nem mindenkivel történik meg! Nézze meg. királynő.mondta Korovjov. milyen szemrevaló férfi! Margarita sápadtan.magyarázta Korovjov. . és gálánsul begörbített karját nyújtotta.szólt közbe a beszédes kandúr. amiért elsőnek érkeztek.Az első vendégek! . olyan messze. mozgékony asszonykává illeszkedett össze. A porhüvely leszakadt a kötélről. oldalbordája pedig ezenközben suttogva korholja. A portásfülke.

bizony . királynőm.Nem kevésbé érdekes. . . Most. . üvegcsékbe töltve. Minden lépcsőfokra jutott egy-egy frakkos férfi messziről teljesen egyformának látszottak -. amelyeket a néger lakájok kínálgattak. és adott nekik valami víztiszta folyadékot. Ekkor a kandallóból úgyszólván teljesen feloszlott hulla bújt elő.Királynőm. ..mormolta zavartan. tiszteletre méltó dáma . Elfojtott kiáltás hallatszott.A királynő el van ragadtatva! . Róbert gróf a királynő szeretője volt. Korovjov buzgón tovább sugdosott Margarita fülébe.kurjantotta a Behemót. Figyelje meg. földhöz vágta magát. Néhány órával azután azonban rettenetes szomjúság jött rá. gróf úr! . zöld? . mint a tavaszi szellő. kinyílva és széthullva. szemét apácásan lesütő.. Azazello fiatal kísérői élettelenül. de udvariasan mosolyogtak.. .Előfordul. nyakán széles zöld kötést viselt. .Mind elvagyunk ragadtatva! .súgta Korovjov Margarita fülébe. . megindultan megcsókolta Margarita lábát. kezét.magyarázta Korovjov suttogva. A fiatalasszony a férje levesébe töltötte a folyadékot.. és pompásan érezte magát. majd ágynak esett. kiváltképpen azok közt. Rendkívül népszerű volt a szép fiatal nápolyi nők. és megcsókolták térdét.Elbájoló.szólt halkan a délceg Jacques úr. A lépcsőn pedig a magányos frakk sietett felfelé. akik megunták a férjüket.hagyta rá Margarita halkan. és másnapra a csinos nápolyi asszonyka szabad volt.Bemutatom: Tofana úrnő. kar nélküli csontváz.. csupán cipőjük meg toll fejdíszük színe különbözött. . soványka.úgy rémlett. királynőm.. akit a kandalló fekete torkából utánasiető férfi hátba szúrt tőrével. Egy szó. azután egy fekete köpönyeges férfi.. Tofana úrhölgynek megesett a szíve azokon a szerencsétlen fiatalasszonyokon.recsegte Korovjov.Róbert gróf . de véghezvitte. . Mert bizony előfordul az életben. hercegem? Nagyszerű!. hogy valaki ráun a férjére. mint az előző vendég. bal lábán fura facsizmát viselő. 190 . Margarita behunyta szemét.Örvendünk. milyen mulatságos: épp az ellenkező eset. szerény nő közeledett bicegve.nyávogott a kandúr.Ki ez a.. . s mindegyiknek partnernőül egy-egy anyaszült meztelen hölgy. a férj kikanalazta a levest. és sápadtan.. . . és megmérgezte a feleségét. megköszönte az ízletes ebédet. Natasáé . valamint a palermói fiatalasszonyok körében. A lépcsőn most már nyüzsgött a nép.szaladt ki Margarita száján. . A kandallóból most egymás hegyén-hátán három koporsó bukott ki. Jacques úr hitvese már letérdelt Margarita előtt.Ezalatt odalenn a kandallóból előbújt egy fejetlen. Jacques urat meg hitvesét máris a pezsgőskelyhek felé terelték. és frakkos férfivá változott. mint száz .folytatta ismét Margaritához hajolva -.Királynőm. egy kéz .fehéres sóval telt üvegcsét tartott az orra alá. hogy ezenközben odakiáltson valakinek: .. és eközben rámosolygott két frakkosra.Egy pohár pezsgőt. akik egymás után meghajoltak előtte.

királynőm. hogy nem is kandúr vagyok...Már engedje meg.közölte Korovjov -.Miféle zsebkendőről? . a folyóba dobta. . . és kétségbeesetten nyivákolta: .. feltűnő szépségű fiatal nő volt. Gépiesen emelgette s engedte le a kezét. de egy kis kellemetlenség érte a börtönben: mikor a börtönőrei kiderítették..De királynő. a gazda behívta a kamrába. ha még egyszer bele mersz szólni. De mostantól fogva hallgatok.El vagyok ragadtatva. és odasúgta: . . hanem hal. és a szájába gyömöszölte a zsebkendőjét. illetve Palermo városából közel ötszáz rosszul megválasztott férj távozott el mindörökre.. bal keze éles körmeit pedig a Behemót fülébe vájta. a nyaka pedig igen szép. és ugyanakkor Margarita fülébe duruzsolta: . hogy úgysem hallják meg a lármában. és kilenc hónappal azután a lány fiat szült.És miért hordja azt a zöld szalagot a nyakán? Talán ráncos vagy petyhüdt a bőre? . mi történik odalenn a portásfülke körül. csak a fülemet engedje el! 191 . hogy nem volt mivel etetnie a gyermeket. akire Korovjov célzott. hirtelen haragjukban megfojtották Tofana úrnőt.És mi az a furcsa szerkezet a lábán? .És hol a kávéház tulajdonosa? . .Külön komorna van mellérendelve . miközben sorra nyújtotta kezét a bicegő Tofana úrhölgyet megelőző vendégeknek. de nem ér semmit.Boldog vagyok. királynőm.. és megpróbált letérdelni.Te piszok.kurjantotta Korovjov. hogy Nápoly. akár a tenger zúgása. hogy abban a megtiszteltetésben részesülök. Mire fölébred. feldagad a fülem. a fiúcskát kivitte az erdőre. nem suttogva. A lépcsőn özönlött felfelé a vendégsereg. .mondta Korovjov most már hangosan. Ekkor a lábánál hirtelen közbekottyant a kandúr: .tudakolta Margarita.. de közben már másnak nyújtotta kezét. tolakodó. .mondta Margarita. minek elrontani a bált egy dagadt füllel? Amit mondtam. de a spanyolcsizma nem engedte...kérdezte Margarita. hadd kérdezzem meg: mi köze ehhez a tulajnak? Elvégre nem ő fojtotta meg a gyereket az erdőben! Margarita változatlanul mosolyogva nyújtotta jobbját a sorra elvonulóknak. és örökké a zsebkendőjéről panaszkodik. Korovjov és a Behemót segítették talpra. .kérdezte Margarita. . aki harminc esztendeje minden éjjel odateszi az éjjeliszekrényére a zsebkendőjét. Margarita megpillantotta a felfelé tartó vendégek közt azt. hercegem! . személytelenül mosolygott a vendégekre.A lábán spanyolcsizma van. jó királynőm.Ez itt egy kellemetlen nőszemély .kérdezte Margarita. Margarita már nem látta. ott a zsebkendő. mereven. A bíróságon azzal védekezett.Örvendek .. mert tudta. a báltermekből is áradt a muzsika.. A Behemót a bál hangulatához nem illően felvisított. aztán elásta a földbe.suttogta Tofana apácaszerénységgel. . Az emelet is megtelt már hangzavarral. . Húszéves forma. jogilag értettem jogi szempontból.. Tudniillik egy kávéházban volt pincérlány.Rajong a bálokért. Már elégette a kályhában. továbbra is gépiesen emelgetve kezét köszönésre.Egy kék szegélyű kis keszkenőt. . de tekintete riadt.A zsebkendőjét? Miféle zsebkendőt? . vegye úgy..

..Mit csinál.recsegte Korovjov gépiesen. II. ..Akkor ma este igya le magát a sárga földig. s könyökét az alacsony 68 Rudolf császár . be csinoska! Kár.. kávészínűek és ébenfeketék. megostromolta a lépcső pihenőjét..A királynő el van ragadtatva! . A frakkos férfiak közt mezítelen női testek közeledtek Margaritához. A királynő el van ragadtatva!.. hogy kicsit ideges. Ez a hölgy itt egy moszkvai szabónő.A királynő el van ragadtatva!. Frida .. királynő?! . hogy eljöhettem a telihold ünnepére rendezett bálba! . Kivétel nélkül mind tudták . fekete. és ne gondoljon semmire .Fennakadást fog okozni! .kurjongatta a kandúr. Divatszalonja volt. Ez az úr is alkimista: fölakasztották.Én is örülök.duruzsolta fülébe Korovjov. majd hirtelen kitört: . Táplálta forrása: a hatalmas kandalló. ahol Margarita állt.. Úgy kell neki: minek égette meg a szobalánya arcát a forró sütővassal! Ilyen körülmények közt nem csoda...Margarita elengedte a Behemót fülét. . 192 .Frida.méltatlankodott Korovjov ingerülten. És lenn csak áradt a folyam. a királynő el van ragadtatva. .. .dünnyögte a háta mögött Azazello.vörös. majd a második..El vagyok ragadtatva! .tanácsolta Margarita. királynő! ..El vagyok ragadtatva. . Országai ügyeivel nem törődött.kérdezte Margarita..A márkinő megmérgezte apját és két nővérét az örökség miatt . .68 varázsló és alkimista. Elmúlt egy óra. ő meg fogta és eladta egy bordélyházba. Egy leány belészeretett. Ez a húszesztendős ficsúr gyerekkora óta különc álmodozó volt. . Miksa fia és utóda. és mit ki nem talált: két kerek lyukat fúrt a falba. hogy leszúrták.. .hajzatban drágakövek tündököltek.válaszolta Korovjov.. Margarita ekkor észrevette.. mind szeretjük kiapadhatatlan fantáziájáért.És a hölgyek nem tudták? . . arcára ráfagyott a szívélyes mosoly. királynőm.. gesztenyebarna. Margarita másodpercenként érezte az elébe járulók ajkának érintését a térdén. Frida. mint amilyen volt.II.. tolakodó tekintetű szempár bukkant föl előtte.. másodpercenként nyújtotta csókra a kezét. Ó..El vagyunk ragadtatva. de Korovjov és a Behemót ügyesen elkapták a két karjánál fogva. ó...Nagyon örülök. hogy lánca még nehezebb. .válaszolta a fiatal nő epedően. s abban a pillanatban az a borús. fehérek és kreolok. Jobb karjába éles fájdalom nyilallt. Ó.El vagyok ragadtatva .. mint a tűszúrás. de hangtalanul.Szeretem .ismételte hisztériásan. királynő! Ez itt Rudolf császár. hogy látom . Összeszorította fogát. A százféle árnyalatú . És a férfiak rohamosztagát is mintha fénycseppekkel szórták volna be. és aztán elsodorta a tömeg. inkább csillagászattal és alkímiával foglalkozott.Frida a nevem.. Frida mindkét kezét Margarita felé nyújtotta. villództak szikrát szórva a fényáradatban. Frida. Szereti a pezsgőt? . Minkina úrnő.Dehogynem. úgy villogtak a hófehér ingmelleken a briliáns inggombok. Most már szakadatlan áradatban hömpölygött a vendégsereg. és itt a régi barátnőnk! Jaj. Rudolf (1552-1612) német-római császár. de pompás nyilvánosháza volt Strassburgban! El vagyunk ragadtatva!. .felelte Margarita. .Nagy örömömre szolgál. Figyelem. lenszőke .

Amott a brockeni gézengúzok. mintha nagy szárnyak súrolnák a falat. Két részeg vámpír. lovag. akinek a leleplezéseitől nagyon félt..minden összefolyt előtte. aki mellesleg alárendeltje volt.37-től 41-ig római császár: Nevét („Csizmácska”) gyerekkorában kapta. hogy a megszámlálhatatlan vendégsereg táncol odabenn. akasztott ember. . Fogadni mernék. . Keze. De Hella és Natasa vigasztalták. de egyszer csak megrezzent örömében: a vendégek áradata lassan ritkulni kezdett.. egyszer csak sírva fakad. 69 Caligula. hogyan szabadulhatna meg egy bizonyos valakitől. lüktetni kezdett körülötte. attól félt.A báli törvények mindenütt érvényesek. hogy sírva fakadt. szófogadó beosztottja! El vagyok ragadtatva! . fehér ábrázat. fekete arc .i. Azazello egyszer meglátogatta. aki kegyetlenségével. bőre megkékült annak ellenére. (Rettegett) Iván bizalmasa.Ez újonc .Ahá. monokliján át hunyorogva.oszlopra támasztotta. A harmadik óra vége felé Margarita reménytelenül meredt maga elé. Nem érdekelte már sem Gaius Caesar Caligula. ismét megkenték testét. és Margarita megsejtette.Claudius római császár felesége. kerítőnő.válaszolta Korovjov.kérdezte Margarita. öngyilkos. A legnagyobb szenvedést a jobb térde okozta. méregkeverő... még a márványmozaik és kristálypadló is ütemesen lüktet eközben. arca keservesen eltorzult. aki vele jön? . hogyan . ott vannak.súgta Korovjov.Hát az a készséges.Grigorij Lukjanovics Szkuratov-Belszkoj ragadványneve. a levegő pedig vibrálni. hamiskártyás.Meg kell kérdeznem Azazellótól.. .Hogy hívják? . Kisvártatva Margarita . biztatták. Valeria (?. Karjával is történt valami.mormolta Korovjov. A teremből suhogás hallatszott. csak ennyien volnának? Nem. 48) . A lépcső megürült. ott van még egy. titkosrendőr meg liliomtipró. erkölcstelenségével tette hírhedtté a nevét. kettő! A lépcsőn már a két legutolsó vendég jött felfelé. királynőm . sejtem már.. No. Nevéhez sok véres tett fűződik. Csupán egyetlen arc maradt meg emlékezetében gyötrelmes pontossággal: Maljuta Szkuratov71 lángvörös szakállal keretezett ábrázata. Ferde szemű mongol pofa..a medencés szobában ocsúdott fel. Térde rogyadozott. nem. 193 70 71 . újra a vérzuhany alá állították. magam sem tudom . de a kandallóból már nem bújt elő senki. herceg. hóhér és besúgó. züllöttség és esztelen cselekedetek jellemezték. Messalina. Maljuta Szkuratov . aztán rábírta egy ismerősét..sz. és térde feldagadt. az utolsó perceket szenvedjük végig.És ki az. Rövid uralkodását kegyetlenség. Óvatosságból még vártak egy kis ideig. .70 sem a számtalan király. arcuk egyetlen alaktalan lepénnyé olvadt össze. összeesett.Szavamra. azt csókolta meg minden érkező. áruló és tébolyult. .69 sem Messalina. Nevük összekeveredett agyában.A hullám apadni kezd. mindig utolsónak jelennek meg. Látja. . . hogy Natasa illatos folyadékba mártott szivaccsal többször is megdörzsölte. hogy permetezze be méreggel az illető dolgozószobájának a falát. úgy tetszett. és Margarita életre kelt. Korovjov érdekesnél érdekesebb megjegyzéseire sem tudott már figyelni. kicsapongásaival. amikor a katonai táborokban kis csizmában járt. . börtönőr. és poharazgatás közben a fülébe súgta.recsegte Korovjov a két utolsó vendég felé. Gaius Julius Caesar (12-41) . IV. annyira fájt. lába.maga sem tudta. Valahányszor föl kellett emelnie. aki előtte elvonult.

hallatlanul ügyes. A villany kialudt.súgta Korovjov. csillogó réztrombitákat fújva. és el akart menni. kacagva ugrottak fejest a medencébe. pincérlányok szénparázson sistergő húst sütöttek. Mindketten a konyaktóba vetették magukat. és hanyatt-homlok menekültek a medence széléről az oszlopok mögé. Ebben a teremben fesztelen vidámság uralkodott. teljesen elhülyült. Prüszkölve mászott ki belőle. helyette az oszlopfőkben miriádnyi szentjánosbogárka gyúlt ki. és sikoltva. tajtékozva kiáradt a medencéből. A tulipános emelvényen. a mennyezetről virágeső hullott. Az egyik teremben oszlopokkal körülvett óriási medencét pillantott meg. nem pezsgő. Azután harmonikázó. táncoló jegesmedvét látott az esztrádon. . Neptunus pedig másféle. A táncoló sokaság felett eleven atlaszselyem pillangók lebegtek. meg egy kicsike szalamandra-bűvészt. A közepén gigászi fekete Neptun fröcskölt szájából széles. ahol fáklyák világítottak. és elvitte a fürdőzőktől.meg egyetlen névre: „Frida”. kezében jókora kürt. pergettek.súgta Korovjov gondterhelten. amelyet nem fogott a tűz. A tükörfényes padlón számtalan pár siklott.. A hölgyek gavallérjuknak vagy a törülközőkkel ide-oda futkosó négereknek adták át retiküljüket. rózsaszínű sugarat. egy fiatal mulatt. mintha elrepülne valahová messze. szabadok vagyunk! 194 . nem habzó. de a zongora nem is hallatszott. ami útjukat állta. Az egész tébolyodott zűrzavarból Margarita csupán egyetlen holtrészeg női arcra emlékezett. s a benne úszkáló női testek ezüstösen csillogtak. hogy a tisztelt vendégek ne érezzék magukat elhanyagolva. Margó királynő! . Vállukon vidám csimpánzok lovagoltak. Margarita már szédült a pezsgőszagtól. ők a harmonikát nyaggatták. s a levegőben lobogó lidércfények úsztak. a padló alatt pokolkemencék tüze lobogott. A medence kristályfeneke alulról volt megvilágítva. a kandúr háromszoros szaltóval fejest ugrott a hullámzó konyakba. visítottak a hölgyek.Még tartson ki. mindig egy irányba. dob. csak valami pincehelyiségre emlékezett. és mindenki az ő egészségére ivott hatalmas korsókból. gyöngyöző pezsgőoszlop csapott fel a nyomukban. A medencéből pezsgő mámorító illata áradt. A medence percek alatt színültig megtelt. És Margarita újra kirepült a medencés szobából. és látcsövét is elvesztette. és ott kővel szegélyezett mesterséges tavakban osztrigatömegeket látna. Két oroszlánsörényes galléros pávián zongorázott. Példáját csak egyetlen párocska merte követni: az a bizonyos fantáziadús szabónő és gavallérja. bajszáról leázott az aranyozás. Teljesen lerészegedve kapaszkodtak ki a medencéből. Egy sorban orangutánok ültek. és a pezsgő abban a minutában fröcskölve. Végül már semmit sem értett. Majd üvegpadló felett szállt el. amelyet gibbonok.Aztán vége. Az oszlopos terem visszhangzott a jazzbandet is túlharsogó kacagástól. ahol a bál elején a keringőkirály zenekara játszott..sikoltoztak. mint a fal. Margaritának úgy rémlett. Úgy érezte. . szinte elsöpörtek mindent. . ereje ismét fogytán van. aki hirtelen ott termett. de hülyeségében is esdeklő tekintetére .Az utolsó jelenésünk . mandrillok és selyemmajmok fújtak. ám ekkor Korovjov karon fogta Margaritát. nyakkendője félrecsúszott.. és mutatványával felhívta magára Margarita figyelmét. sötétsárga folyadékot kezdett köpni. amikor a kandúr valamit mesterkedett a medencénél. hibátlanul tökéletes mozdulatokkal. agya mit sem regisztrált az egészből. hatalmas gorilla vezényelt nehézkesen táncikálva. Bozontos pofaszakállú. fehér sipkás ördögszakácsok suhantak köztük ide-oda. Halk bűvszavakat mormolt Neptunus ábrázata előtt. közeledve. most majomjazz őrjöngött.Végig kell járni a báltermeket. . a fény áthatolt a folyadékon.Konyak! Konyak! . túlharsogta a szaxofon. cincogtattak. hegedű.

Margarita Korovjov kíséretében ismét kilépett a bálterembe. hogy a fő levágásával az élet megszűnik. csak egyetlenegy: valósággal tántorgott izgalmában. és Margarita meglátta. kedves Meigel báró! . értelemmel és szenvedéssel teli szemeket pillantott meg. . ő azonban nem lépett fel rá. és a megszólítottnak a homlokára szaladt a szemöldöke.szólt ekkor Korovjov. A serleg födele zsanérokon nyílt. tálat nyújtott feléje. . a fej szemébe nézve. mintha valahol egy előszobaajtón csengetnének. Már itt is van. ünnepélyes pillanatában ugyanolyan lomposan jelent meg. az életre. Ekkor új. lábán ócska. elülső metszőfogai hiányoznak.üdvözölte barátságos mosollyal. a szemek eltűntek.folytatta Woland. egészen más elmélet igazolásául szolgálnak. Azazello abban a pillanatban mellette termett.csengetés. Abadonna. . Ugyanaz a mocskos. noha ők. Azazello és néhány Abadonnához hasonló. Orcáján vörös folt égett. ki segített neki felkapaszkodni a terem közepén emelt dobogóra. Hadd legyen így! Ön a nemlétbe távozik. Külsőleg semmi sem különböztette meg a többi férfi vendégtől.Máris megjelenik. mint ahogyan a hálószobában látta. de a hüvely nélküli kardot sétapálcául használta. és a megölt férfi szemhéja felnyílt. de amikor felállt rá. Messire .az adott körülmények közt meglepő és érthetetlen . mármint vendégeim. És ekkor Margarita újra megpillantotta Wolandot. . Woland felé tartva. hogy a tálon levágott emberfej fekszik. reá támaszkodott. Bicegve jött ki. sárgás koponya állott aranytalpon. a halott arcában Margarita elborzadva eleven. az ember hamuvá válik. amellyé az ön koponyája változik! Woland fölemelte spádéját. Fejbe volt kólintva. magányos vendég jelent meg a teremben. elnyűtt házipapucs. hogy valahol éjfelet kongatnak . vendégeim jelenlétében.Á. és ez nem csoda. majd foszlányokban levált. nem a beteljesült tények. de fiatalabb fekete alak kíséretében érkezett.A síri csendben már hallom lakkcipője nyikorgását. melyből utoljára életében ivott pezsgőt. Egyébként egyik elmélet sem különb a másiknál. hallom. s megállt dobogója mellett. Az is meglepte Margaritát.A fejét egy nő vágta le. minden megdöbbentette itt. hogy az ő emelvényével szemközt másik dobogót is emeltek Woland számára. Spádét hozott ugyan magával. A tény pedig a legmakacsabb dolog ezen a világon. Most azonban a távolabbi jövő érdekel bennünket. és a koponyát fedő bőr megfeketült. A láthatatlan óra utolsó ütésével némaság szállt a vendégseregre. hanem az oszlopok közt nyüzsgő gyűrűben vették körül a terem közepét.holott számítása szerint az éjfélnek már réges-régen el kellett múlnia. 195 . csak egyszer hallatszott messziről . hogy itt. és a lakásában lakom. hogy Woland a bál e végső. észrevéve Woland kérdő pillantását. foltozott hálóing lógott a válláról. s ez már messziről feltűnt. És Margarita ekkor vette észre. Továbbra is síri csend honolt a teremben. Nagy örömömre szolgál. közölhetem önnel: elmélete szellemes és egyúttal helytálló. és Margarita előtt a tálon smaragdszemű. abból a serlegből.Minden beteljesült. Margarita utóbb már nem emlékezett rá. összezsugorodott. és a nemlétbe távozik. igaz-e? . . s legelsősorban Woland öltözéke. Ön mindig lelkes terjesztője volt annak az elméletnek. és nem is rosszabb. . szeme riadtan járt ide-oda. ahogy az asztalon csendül a serleg. miszerint mindenkinek az ő hite szerint adatik. az ülést nem tartották meg.szólította Woland halkan a fejet. Ámde a házigazda megkülönböztetett szívélyességgel fogadta az új vendéget. de a vendégek most már nem táncoltak. én pedig örömmel iszom a létre. Van olyan felfogás is.Mihail Alekszandrovics! . Mindez tény. meglepetten hallotta. gyöngyfogú.

és édes bódulat szaladt végig erein. frakkosok.a köztiszteletnek örvendő Meigel bárót. Ekkor történt a metamorfózis. hogy segítségére sietünk. Csak az maradt. . hogy megérkezésemről értesülve. A báró élettelen teste elnyúlt a padlón.A báró úr olyan kedves volt . „Nini. Abadonna a báró elé lépett. meztelenek. Gyakran látta a moszkvai színházakban. .. Korovjov a serleget a lüktető vérsugár alá tartotta. minden összezsugorodott.Híre terjedt az ön rendkívül kíváncsi természetének. uraim . Margarita kővé meredt: megismerte Meigelt. nyomban telefonált. tulipánnak. dohos kriptaszag ütötte meg orrát. királynő. derekára övezett damaszkuszi karddal. mint a lényegénél fogva rendkívül sápadt Abadonna -. Abban a pillanatban valami villant Azazello kezében. mint amikor valaki összeüti a tenyerét. Az enyészet Margarita szeme láttára lett úrrá a termen. és felajánlotta szolgálatait azon a téren. elébe tartotta a serleget. Gyorsan odalépett Margaritához. Eltűnt a foltozott ing. Margarita megfigyelte. A báró elsápadt . megtántorodott. a melléből kifröccsenő piros vér megfestette fehér mellényét. Nos. királynő! Ne féljen. Az oszlopok eltűntek. hogy megismertessen a város nevezetességeivel. fölemelte a serleget. nem tudta pontosan . kaméliának. híre-hamva sem volt már szökőkútnak. hogy ez párosulva nem kevésbé fejlett fecsegőkészségével. ingmellét. . Woland fekete köntösben állt a terem közepén. de a serleg már ajkát érintette. Mi több: alapos gyanú van rá. valahol kakas kukorít. a fény kialudt.sápadtabb lett. hogy minél többet kiszaglásszon. és rászólt. kifürkésszen. de kétségei csakhamar eloszlottak.mondta Woland. és ajkához érintette. Úgy rémlett. hogy a Moszkvába látogató külföldiekkel megismertesse a főváros nevezetességeit. és azután valami különös történt. édes szőlőfürtök teremnek. megragadván az alkalmat. s azt mondják. amelyen szakember: tudniillik.fordult Woland a vendégeihez . és valaki .Van szerencsém bemutatni önöknek . füle zúgott.Egészségükre. valahol messze induló harsog. s bizalmasan lehalkította hangját. parancsolóan: . És Margarita belépett ezen a félig nyitott ajtón. máris felhívta magára a közfigyelmet.. Mi sem természetesebb: boldogan meghívtam őt házamba.folytatta Woland. hogy úgyis azért kéredzkedett hozzánk vendégségbe. elhatároztuk. hogy mindez legkésőbb egy hónapon belül gyászos véget vet életének.folytatta Woland sugárzó mosollyal -. hogy Azazello ezalatt átadja Korovjovnak a tálat a koponyaserleggel. Margarita behunyt szemmel ivott egy kortyot.ezt súgta egyszerre mind a két fülébe: . És ahová kiömlött. és a báró összeesett. hogy megóvjuk önt e gyötrelmes várakozástól. A vendégek elvesztették szilárd alakjukat. a vért réges-rég felitta a föld.Ne féljen. kinek munkaköre. éttermekben. s amikor megtelt. a rongyos papucs. és egy pillanatra levette szemüvegét. nők porrá omlottak. 196 . átadta Wolandnak.gondolta hüledezve..Erről jut eszembe. csak nem halt meg?” . báró úr . halk csattanás hallatszott. . ami volt: az ékszerészné szerény szalonja és a félig nyitott ajtó hasadékából kivetődő fénypászma.Igyál! Margarita elszédült.hogy kinek a hangja volt.

és ráadásul farkaséhesnek érezte magát.Nos. . .rendelkezett Woland. de alig hallhatóan.recsegte Korovjov. Miután Margarita is felhajtotta a második pohárka tiszta szeszt. azután Margaritához fordult: . hogy előző reggel óta egy falatot sem evett. és közben figyelte.HUSZONNEGYEDIK FEJEZET A Mester kiszabadítása Woland hálószobájában minden ugyanúgy volt. A Behemót levágott egy darab ananászt. és szelíden oldalba bökte a kandúrt. Részegségnek nyomát sem érezte. .Igya meg bátran . lenyelte. üdítő álomból ébredne.A telihold éjszakája ünnepi éj. Margarita szófogadóan kiürítette poharát.Szőlőt is kéne rátenned . .Mindenki el van ragadtatva. hogy valamennyien megtapsolták. hogy egy hölgynek vodkát merészelek tölteni? Ez tiszta szesz! Margarita mosolyogva megpróbálta elhárítani a poharat. abban a hitben. és ismét maga mellé ültette.Eleget ültem már urak asztalánál! 72 Noblesse oblige .Ó. mintha hosszú.méltatlankodott.Ragyogóan! . ahol az imént sakkoztak. . Messire .Vodka? . Margarita odatámolygott az asztalhoz. Mikor eszébe jutott.jegyezte meg a kandúr.szól rá Woland. a kandúr természetesen velük együtt. hogy van. nem. és mohón falatozni kezdte a kaviárt. . . vacsorához terített. Eleven forróság melengette a gyomrát. . a gyertyák fényesebben égtek a karos gyertyatartóban. nagyon elfáradt? . De nem lett semmi baja.a rang. úgy érezte.Ülj le. ereje visszatért. . noha az időközben mocskos ronggyá változott. barátaim és szolgáim társaságában. hanem a kisasztalon. mindenki odáig van.Ne oktass engem. a cím megfelelő magatartásra kötelez (tkp: a nemesség kötelez). mindenki belészeretett! Mennyi tapintat. és az asztalhoz ültek. kérlek! . Korovjov és Azazello levetették frakkjukat. A kandúr úgy megsértődött. és utána olyan ügyesen öntötte le a torkán a második kupicát. és koccintott Margaritával.kérdezte. Woland egy szál ingben ült az ágyon. királynő . Woland azonban odaintette magához.kérdezte Margarita. és átlátszó folyadékot töltött Margaritának egy csiszolt kristálypohárba. .felelte Margarita. csak éppen Hella nem kenegette a lábát. barátaim? Hogyan telt el ez a fárasztó bál? . hogy a Behemót mustárt ken az osztrigára. hogy ültében nagyot ugrott a széken. mintha szelíden kupán ütötték volna. mint a bál előtt.tanácsolta Hella. és rátámaszkodott.Csak nem hiszi. . Hófehér fogával vígan harapta a húst.Már engedje meg. elbűvölő kecsesség! Woland szótlanul fölemelte poharát. megsózta. még éhesebb lett.méltatlankodott a kandúr. nyelte a belőle csorgó nedvet.Noblesse oblige72 . megborsozta. 197 . és a kandallóban is élénkebben lángolt a tűz. . és Margarita engedelmesen megfogta a poharat. ilyenkor szűk körben vacsorázom. Hella . mennyi báj. nyakkendőjétől most sem volt hajlandó megválni. hogy menten lefordul a székről a szesz hatására. Hogy vagytok tehát.

Hanem amit sehogy se értek az egészből . meg az a másik a kapualjban.kiáltott fel Margarita..válaszolta Azazello.fűzte hozzá a kandúr.ellenkezett a kandúr.Mondja.A történelem majd igazol bennünket. amikor megérkeztünk Azazellóval.Igen.Ami pedig a tigriseket illeti: megsüttetem őket. .Ha ön úgy találja. úgy gondolom... .Igenis. hogy az első szavától az utolsóig koholmány. csakugyan agyonlőtte azt a volt bárót? .toldotta meg a szót Woland -.rikkantotta a kandúr. Margarita egészen megélénkült a szesztől. általában a báli zenebona? . és dorombolva gyönyörűségében előadott egy hosszú históriát. én is haladéktalanul erre az álláspontra helyezkedem.. hallgasson végig . . hogy ne hallatsszék. és mind azt várták.. és szemében a kristályüvegről visszaverődő aranyos szikrák táncoltak: . ..Nem.riposztozott a kandúr.Vajon nem hallatszott-e ki innét a muzsika.Dehogyis.Nem-e? Kérem.felelte Azazello. . Korovjov pedig ógottmógott: . hogy nincs lendülete a bálnak. .folytatta Margarita. Fagót . nyilván a lakást figyelték! 198 .Csak tréfáltam . és a báró felfordult. . . Azazellóhoz fordult: . és egyetlen tápláléka egy maga ejtette tigris húsa volt.Én is majdnem hisztériás rohamot kaptam . . királynő .szólt rá Woland. és amikor a Behemót befejezte.. hogy beléfájdult a fejem . kórusban zengték: . nem volt ebben semmi váratlan . és azok a buta jegesmackók meg a tigrisek a bárban úgy ordítottak.Természetesen .felelte Korovjov. igen.Semmi szépet nem látok benne.A bálnak megvan a maga szépsége. . . . .Milyen kellemes így elvacsorázni a kandalló előtt. semmi lendületet. Az az ember ott a lépcsőházban.Már hogyne izgulna az ember? Énnekem is minden idegszálam reszketett..vélekedett Hella. Messire .válaszolta a kandúr alázatosan. Föltétlenül megérdemelte az agyonlövést.mondta Woland.Úgy kell ezt rendezni. .Olyan váratlanul történt az egész! .recsegte Korovjov. Valamennyien érdeklődve hallgatták e fordulatos elbeszélést.De nem ám. Piff-puff. de.Vigyázz magadra! . .És ebben a hazugságban az a legérdekesebb . . De csak ennyit fűzött hozzá halkan: .mondta a kandúr szolgálatkészen.Már hogyne lőttem volna.Tigrishúst nem lehet enni . . meghitt baráti körben. a kaviáros kanalat nyalogatva.Hazugság! . .Úgy izgultam .. Akkurátusan meg kell szervezni. hogy most majd tiltakozni fog. ..Úgy? Koholmány? Hazugság? . miszerint egyszer teljes tizenkilenc napig bolyongott a sivatagban. lendülete..

.Hány lépésről? .válaszolta Azazello logikusan.Hol is hagytuk el.firtatta tovább Margarita..Ejha! És miért? .Ahogy tetszik. elbűvölő tündérkirálynőm.mondta Korovjov.Ülj le! .Majd én! Engedje meg. holmi szórakozott magántudósnak néztem.Érzi a szívem. ösztönösen a saját szívéhez kapva. Messire. hogy el van rejtve! Ami látható. .mordult rá Azazello. Nem most jönnek persze.. . szó. . ami szó. .De miért kellett ezzel magának fáradoznia? . Messire! . átható tekintettel nézett Margaritára.kérdezte Woland.kérdezte Margarita kissé homályosan.kiáltott fel Korovjov élénken.lehelte elhalóan. föltétlenül! . vagy holdfényben a lépcsőn epekedő szerelmesnek. . már akkor ébredezett a gyanú szívemben! Persze hogy a lakást figyelte! És az a másik is. Ez a fickó (és Korovjov hosszú mutatóujjával Azazello felé bökött) tetszés szerint talál bele a szívnek bármelyik pitvarába.. álmélkodva kiáltott fel: . Margarita megjelölte a jobb felső sarokban lévőt. azt akárki könnyen eltalálja! Azzal Korovjov elővette az asztalfiából a pikk hetest. .Épp az a fortélyos benne. . és letartóztatják? . felszólítván.. én úgy izgultam. ahogy tetszik .A szívébe! . 199 . igen. amikor összeesett! . . De akkor már nem lesz érdekes. De nem.Persze.mondta Woland.Van egy ilyen nevű kritikus. Megyek is már! . hiszen először látott gyilkosságot életében. Margarita pirulva válaszolt. és felugrott helyéből. mi a cél .. és megint más valakinek a szívébe találni. drága Margó királynő? . . és ha bejönnek a lakásba. és Azazello visszaült.Igen.Jaj.kiáltotta örvendezve a Behemót.Az a vicc az egészben. .recsegte Korovjov.hangoztatta Korovjov. láthatólag még utólag is szenvedett az emléktől.. .Kérem.kérdezte Woland. kalapáccsal eltalálni Latunszkij kritikus ablakát. persze! .sikoltott fel Margarita.No és ha.Más az.De hisz az mind el van rejtve! . Ma este rapityára törtem a lakását. . . .Tűrhető .bólintott Azazello.Mert tönkretett egy nagy írót. Margarita nem értette meg mindjárt. hogy ez lesz a vége. de amikor felfogta. .Nem! . és felállt.sikoltott fel Margarita. ne engedje meg! . ..A szívébe! . .Föltétlenül idejönnek. . Azazello. .Attól függ. és odanyújtotta Margaritának. királynőm! . lenn a kapualjban! Meg a harmadik is. egy Mestert. jelölje meg körmével az egyik szemet. a szív. ugye? .Ki az a Latunszkij kritikus? . kamrájába vagy bármelyik véredénybe. aki a kapuban rostokolt! ..Teljesen igaza van. Korovjov és a Behemót szemérmesen lesütötték szemüket. és fürkésző.sóhajtott Margarita.Majd én..Maga biztosan remek céllövő. hanem majd ha elérkezett az ideje. . Margarita Nyikolajevna! Megerősít engem feltevésemben! Hát persze hogy a lakást figyelte! Eleinte.

aki lovagló ülésben rátelepedett. senkinek sem tanácsolnám. és ezer darabra törött. Margaritát jóllakott. amelyet Azazello keresztüllőtt.méltatlankodott a kandúr. Rajongva tisztelt mindenkit. a bagoly döglötten fordult le a kandallóról. vállára tette a csövét. a Behemót viszonzásul Hella hajába. és a kandallópárkányon szunyókáló fülesbaglyot nézegette. a szobát betöltötte a kandalló illatos. ideje hazamenni. hogy Azazellóval találkozzék.fordult Woland mosolyogva Margaritához. aki vele így összetalálkozott. édes bágyadtság töltötte el.Ez lehetetlen! . kacéran szemezve Azazellóval. csakhamar gombóccá összeolvadva hemperegtek a padlón. Nézte. A kandúr elsütötte a két revolvert. nyomban ezután Hella felsikoltott.Azt hiszem.Akármibe fogadok. Kijelöltek két szemet a pikk hetesen. az ágy felé lőtt.Drága királynőm . amint Azazello kékes füstkarikákat ereget szivarjából. frakknadrágja zsebéből fekete automata revolvert vett elő. Korovjov ráfújt Hella átlőtt ujjára.. Hella és a Behemót kibékültek. hogy szándékosan csinálta . Sehogy sem akaródzott elmennie.kuncogott Korovjov -. hogy annak. Egy pohár leesett az asztalról. A golyó pontosan a Margarita által megjelölt pontot fúrta át. . majd váratlanul kijelentette: . és hátra sem nézve. és az elsővel együtt átnyújtotta a hencegőnek. . Ilyen vidám hangulatban folytatódott a vacsora. a karikák a kandalló felé úsznak. A Behemót félrefordulva a párnától. kibékülésük jeléül összecsókolóztak.. mikor körülöttem beszélgetnek! . Margarita befogta a fülét. noha számítása szerint már későre járhatott az idő.méltatlankodott a kandúr. De a kandúr makacsul kitartott fogadkozása mellett. . már senki se kívánna jó napot! A kandúr a céllövőmutatvány egész ideje alatt mogorván gunnyasztott. A gyertyák már csonkig égtek a kandeláberekben.Szabadítsatok meg ettől a megvadult nőstény ördögtől! . Tudniillik igazán tisztességesen tud célba lőni. . amelyet Hella kitépett a hátából. a kártyalapon keresztül hunyorogva a kandeláber fényébe. Azazello a másik hátsó nadrágzsebéből elővett egy második revolvert.Megdöntöm a rekordot! Azazello valamit morgott válaszképpen.Nem tudok célba lőni.. amikor revolver van a kezében! . hasztalan védekezve Hella ellen. . száját megvetően elfintorítva. .jegyezte meg Margarita. és megvizsgálták. aki háttal ült a vánkosnak. Margarita kacagó rémületére.sivalkodott a kandúr.Nem szeretnék magával találkozni. Teljesen ép volt. és a seb beforrt. aki valamiben kitűnt. és nem egy. Hella egyik keze vérzett. száraz melege. A társalgás egy kis szünetét kihasználva. Az átlőtt vánkos alól előhúzták a pikk hetest.Hella a vánkos alá dugta a kártyát. A dulakodókat szétválasztották. Margarita Wolandhoz fordult. sokáig készülődött. az óra eltört és megállt. hanem két revolvert követelt.Rajta! Azazello. Aztán elővették a vánkos alól a pikk hetest. és elkiáltotta magát: . és félénken így szólt: . és a kandúr elkapdossa őket spádéja hegyével. visongva belecsimpaszkodott a kandúr szőrébe. és igyekezett volna a helyére illeszteni a hatalmas szőrcsomót. késő van.. kivéve azt az egy szemet. még ha nincs is nála revolver! Karvezetői és előénekesi becsületszavamra merem állítani. 200 . A jelekből ítélve talán reggel hat óra lehetett.

akasztófavirágok. Woland szótlanul fölvette az ágyról kopott.Egy követelését teljesítem. mintha figyelmüket teljesen lefoglalnák a füstkarikák. hogy innét már nincs hová mennie. . asszonyom! . és körülnézett. kivált. Tolakodó. semmi áron” .lehelte Margarita alig hallhatóan. Messire . szívesen elvállalok mindent. akiket az imént akasztófavirágoknak titulált? Szóljon. . Meztelensége egyszer csak feszélyezni kezdte. .. és Margarita ismét leült melléje az ágyra.folytatta Woland.döntötte el magában. Hazamenni? . mintha valamiféle köpenyt vagy felöltőt keresne.Nos. lemegyek a folyóhoz.” .Helyes! Nagyszerű! Így kell viselkedni .már a puszta gondolatra is kétségbeesés fogta el. szemét elfutotta a könny. haza kell mennem. Nos? Margarita lélegzete zihált. Azt pedig világosan látta. . büszke asszony! . .buzdította Woland. és kérdőn nézett Wolandra.kérdezte Woland udvariasan. Margarita szívére fekete búbánat borult.Woland lehúzta róla a nehéz köntöst. visszaült. Üljön le. kivált olyanoktól. . senki sem kínál semmiféle jutalmat báli szerepléséért. Akkor majd maguk fogják felajánlani. Margó . . úgy tettek. Korovjov pedig Margarita vállára borította. bátrabban! .szólt rá Woland hirtelen. parancsolóan. . Ne is kérjen. szeme kimeredt. de ridegen.. A többiek hallgattak.Bátrabban.Nem akar valamit mondani búcsúzóul? . ha a megjutalmazandó: nő. és nagyon jól mulattam a bálon.Próbára tettük ..visszhangozták kíséretének tagjai. . 201 . hogy ma háziasszony volt nálam? Milyen kártérítést kíván azért.folytatta Woland lágyan. . és a vízbe ölöm magam.és Margarita botladozó nyelvvel megszólalt: . Messire . amikor egyszer csak elsápadt. . önként megadnak mindent. szája eltorzult. töprengésbe merült. .Sarkantyúzza meg a fantáziáját! A puszta tény. készségesen odatartanám a térdem. Ha még tovább tartana.ismételte Margarita.Minden jót. valamit? . kijátszottnak érezte magát. hogy meztelenül csinálta végig ezt a bált? Mennyire értékeli a térdét? Milyen kárt szenvedett vendégeimtől. akik erősebbek magánál.Így kell viselkedni! .Soha nem kér semmit.mondta tehát fennhangon. most már megteheti: én szólítottam fel! Margarita szíve feldobogott. mint ahogy senki sem marasztalja.Hova siet? . hogy amennyiben még szükség van rám. beszéljen nyíltan..Követelhet. hogy ezrével csókolják meg a gyilkosok. Megcsaltnak. .. már ki akarta ejteni a lelkében előkészített sorsdöntő szavakat. amit rám bíz. esdeklő hang kiáltott a fülébe: „Frida! Frida! Fridának hívnak!” . hogy végignézte annak a mihaszna bárónak a kivégzését. Messire . kérhetek. Vagy talán maga hozakodjék elő kérésével. . . Felállt az asztaltól.felelte Woland megértő mosollyal. . ki közönyös udvariassággal mosolygott válaszul.rivallta Woland mennydörgő hangon.. semmit. és magában ezt gondolta: „Csak kijussak innét.Igen.Legföljebb azt az egyet.válaszolta Margarita büszkén. a nagy hallgatástól még jobban elbátortalanodva.Nem.kérdezte Woland.Köszönöm a meghívást. de mintegy ködön át látta. kedvesen -.Ránézett Wolandra.Üljön csak vissza! ..Tehát. Margarita elsápadt. zsíros háziköntösét. követelhet. Egy cseppet sem vagyok fáradt. jutalmat érdemel. Nagyot sóhajtott. mit kíván cserébe azért. ahogy Azazello ott a parkban sugalmazta? „Nem. Úgy látszik.

hogy rongyokat szerezzünk.mondta Woland. Soha többé nem lesz egy nyugodt pillanatom. . Woland gúnyosan elmosolyodott: .Tekintettel arra. megkérdezte: . . Az egyetlen megoldás talán. hogy ki kell zárnunk annak a lehetőségét. Hisz nekem. . váratlanul behatol a legkisebb résen is.erősítette meg a kandúr.kérdezte Margarita halkan. hiszen ez összeegyeztethetetlen volna királynői méltóságával.Semmi esetre sem . drága királynőm. Messire? . hogy újra elmondjam. Messire! .Én is ugyanazt mondom! .kottyant közbe ismét a kandúr. és hangosan sóhajtott. A kandúr égnek emelte szemét.Így már értem. és gondosan betömködjük hálószobám minden hasadékát. hogy Fridának ne tegyék többé az ágya mellé a zsebkendőt.kottyant közbe a kandúr. nem én fogom elintézni. és újra Margaritához fordult: No de mi értelme volna.Hallgass már. mint az a mihaszna büfés: első osztályú és másodosztályú frissességűekre? . .Nem . és azt mondta: . Azért említettem a rongyokat. hanem maga.Tökéletesen egyetértek önnel.És mancsával dühösen az asztalra csapott.Tudniillik egy kis tévedés történt. .. sokkal nagyobbak! . . magával csak őszintén szabad beszélnem. . . igazán nem tudom. ..Az irgalmasság néha álnokul. rongyokkal! . mert könnyelműségemben hiú reményeket támasztottam benne. maga kivételesen jószívű. Csak azért szóltam Frida érdekében.Tudom. és rózsaszínű krémmel bemázolt két mancsával befogta a két hegyes fülét.felelte a kandúr. hogy az ördög vinne el! . Messire? Olyasformán.. Minden hatóság csak a maga körében illetékes. Így van-e? . milyen ügyesen és ravaszul válaszolt Woland: erősen megnyomta az „egy” szócskát. de nem szólt. .Takarodj innét .magyarázta Woland. Mit csináljunk.Hogy mennék el? Talán bizony illik ilyen ünnepi éjszakán kétfelé osztani a vendégeket.válaszolta Margarita határozottan. Nem tagadom. lehetőségeink meglehetősen széles körűek. és mindenesetre félrehajolt.Igenis.Ó. nemes lelkű teremtés. más hatóságra tartozik? Egy szó. hogy olyasmit intézzek el.Azt akarom. semmint némely kurta eszű egyének feltételezik. akkor én szörnyű helyzetbe kerülök. minél távolabb Margaritától. bízik hatalmamban. . Margarita nekifohászkodott. aki hüledezve hallgatta e csakugyan érthetetlen szavakat.. mint száz.. .förmedt rá Woland. amelyikkel a gyermekét megfojtotta. sokkal nagyobbak.Hallgass! . ..Még nem ittam kávét .Az irgalmasságról beszélek ... aki szemlátomást igen büszke volt gazdája lehetőségeire.felelte Woland.kérdezte Margarita. 202 . . és őszintén megvallom: léha. .Úgy bizony.A jelekből ítélve.Miről beszél. így adódott. . könnyelmű nő vagyok. mitévő legyek. . és Margaritához fordulva.Tehát megteszi? . hogy az a szamár Frida megvesztegette volna magát. És ha csalatkozik reményeiben.szólt rá Woland.förmedt rá Woland. Messire. és villogó szemét egy pillanatra sem vette le Margaritáról. ami.Ahá .

. aki magát Mesternek nevezte.mormolta Woland.Félek.. beszaladt a szobába. Egyetlen szót ismételgetett értelmetlenül: ... ahogy csak a torkán kifért. és szétterjesztett karokkal feküdt Margarita előtt a padlón. a Mestert mondta Margarita. a földre zuhant. súlyos beteg vagyok. Margó. Kórházi gúnyáját viselte papucsot.Margaritához fordult: . ezen az ünnepi éjszakán nem fogunk visszaélni egy gyakorlati dolgokban járatlan ember balfogásával. mintha fel akarna ugrani rá. akkor most igazán elmegyek . A Mester eltolta magától. ne kínozz. hozzásimult szúrós ábrázatához. . hogy azonnal.Ne sírj.Frida! . az ablak kitárult. .Nem.És az én szavam elég ehhez? Azazello gúnyosan sandított Margaritára. és alig észrevehetően csóválta vörös fejét.Gyémántos donna.. borzasan. Zöldes holdfényszőnyeg vetődött a padlóra. összecsapta a kezét. ezúttal legyen okosabb! Hiszen a szerencse könnyen kisiklik a markából! .. Szélroham tört be a szobába. könnyek közt suttogta: . és csüggedten rászólt: . és arca megvonaglott. te. szinte tébolyult pillantással Margarita felé nyújtotta karját. és felordított: . és a nehéz ablakfüggöny félrehúzódott. és tüzetesen vizsgálgatta egy pontját.. meztelenül.kiáltotta Margarita. megforgatta a glóbust. Behemót . de nem hajnali.Hívja Fridát . Frida nagyot sikoltott. Woland intett . Margó! Megint hallucinálok. mintha elnyelte volna a föld.. majd egy pillantást vetett a szobában ülőkre. hiszen én semmit sem csináltam. és a visszafojtott könnyek most szabadon végigcsorogtak orcáján. láthatóan már mással foglalkozott.mondta Margarita. Mit kíván saját magának? A feszült hallgatást Korovjov törte meg. nem. Margaritát zokogás fojtogatta.szólalt meg Woland -.Megkapaszkodott az ablakpárkányban. Margarita nyomban fölismerte. a következőt súgta Margarita fülébe: . intézze már el.. . amelytől sosem vált meg. hanem éjféli helyzetben. és felállt. s a fején a kis fekete sapkát. Margarita méltóságteljesen megszólalt: . ebben a pillanatban adják vissza szerelmemet.. köntöst -.. . ne félj.Azt kívánom. és a fényfoltban megjelent Ivanuska éjszakai vendége.Köszönöm szépen. felsikoltott. és odaszaladt hozzá. te. és az ég magasán megjelent a telihold. oda sem figyelt Margaritára.tanácsolta Korovjov. Megcsókolta homlokát.. de már kijózanodva. és esdeklő. riadtan. alakját körülnyaldosta a holdfény. 203 .... és megjelent Frida. Többé nem teszik melléd a zsebkendőt. hogy elmeneküljön.No. prüszkölt. Nyílt az ajtó.Bűnöd meg van bocsátva. hogy a gyertyák lángja elfeküdt a kandeláberekben. veled vagyok.. tébolyultan nézett a gyertyalángba. . száját. Borostás arca torz grimaszba rándult. mit kéreti magát .Ez a kérése nem számít... .Te.Tudod mit.és Frida úgy eltűnt.

megérdemli! . ha hallucinációs jelenségnek minősíthetném.hagyta rá Woland előzékenyen.Kénytelen vagyok elhinni . igen.Légy eszednél! Valóban ő áll előtted! A kandúrnak ehhez is volt hozzáfűznivalója: . és száját fancsali mosolygás húzta ferdére.válaszolta a Mester.Most már senki . hogy a pohár kiesett belőle.Nem. . . ezt az embert jól elintézték . ismét sírva fakadt. mint egy hallucináció.bizonygatta Margarita.tiltakozott ijedten Margarita. segítenek rajtad! A beteg fogta a poharat. Néma hallucináció leszek. igen .Adj neki valamit inni.Adjatok neki még egy pohárral! .Á. . majd Korovjovhoz fordult. de keze úgy remegett. ha jobban szereti . és felhajtotta tartalmát. . Nézze meg a profilomat holdfényben! Azzal pózba vágta magát a holdfénypászmában. Ki maga? .sopánkodott. Felindulásában még azt sem vette észre.Ez az ember mester. Margarita pedig elébe térdelt.Így ni. jó. és a Mester lerogyott rá. .Tudom .válaszolta a Mester. nyugodtabb volnék. De. hogy csakugyan én vagyok? . az írás mestere! Gyógyítsa meg.kérdezte Woland. A beteg lehorgasztotta fejét.örvendezett Woland. elhallgatok.A szomszédom az elmegyógyintézetben Hontalan Ivan volt. .Azzal a fiatalemberrel volt szerencsém találkozni a Patriarsije Prudin.Most már tárgyalhatunk. értelmesen tekintett körül. . ne kételkedjél. . ön elhiszi. 204 . Elmebeteg vagyok.válaszolta a jövevény -. . már élénken. és folytatni akarta mondókáját. és megrázta a Mestert vállánál fogva. .Ez szerencsét hoz! . . de leintették. . Woland összehúzott szemmel figyelte. .Tudja.Szörnyű szavak! Micsoda szörnyű szavak! . Miután a Mester a második poharat is kiürítette. Ő beszélt magáról. Engem is majd megbolondított. én vagyok! . . igen. lovagom! Margarita pedig remegő hangon kérlelte: .A zárt osztályról.kérdezte.Oda nézzen.biztatta Korovjov Margaritát. . és szilánkokra tört.Honnét jön? .Igen. . szemét törölgetve.szólalt meg kisvártatva Woland. az a fiatal gyerek.Jó.mondta végül. már magához tér! A beteg pillantása valóban kissé megnyugodott. Már bocsásson meg! .De hát igazán te vagy az.sietett hozzátenni észbe kapva. hogy immár nem meztelen: fekete selyemköpeny borítja testét.Hát minősítsen annak.Igyál.No. hozzásimult és elhallgatott. annyira bizonygatta. igyál! Ne félj! Hidd el. Margó? . Margarita e szavak hallatára nem állta meg. remélem.rendelkezett Woland. s erre csak annyit mondott: . hogy nem létezem. Messire. bár. .Korovjov ügyesen. ez már egészen más . mi tagadás. kivel beszél? . . észrevétlenül széket tolt oda. és mogorva pillantását a padlóra szegezte.De én igazán olyan vagyok. nem! . .

Ilyesmi nem létezik: kézirat sosem ég el. .Nos.Itt a kézirat! Megvan a kézirat! Woland átvette a feléje nyújtott példányt.Éjszaka sincs nyugtom.Mondja. . és szemét újra elfutotta a könny: .Miről? Kiről? . rendelkezzék. szótlanul megforgatta.Gyerünk. hozzásimult. nem tudom megmutatni . és hívnálak. . és csakugyan segített. mert. miért nevezi magát Margarita Mesternek? . istenek. az asztalon csörömpölt az edény: Woland hahotázott mennydörgésszerű robajjal.mondta Woland.Engedje meg. izgatottan felugrott. miért. hogy gyere utánam. . és integetnék neked.És Woland kinyújtotta a kezét.felelte amaz mosolyogva. de senki sem ijedt meg. és hosszú ujjával megkopogtatta a kéziratot. .Már engedje meg.. táncra perdültek.Megvilágosodott előttem az ópusz fő irányvonala. minden éjjel megjelennék neked. hát már az orvosság sem segít? .A Behemóthoz fordult: .. . Margarita . kacsintott egyet a holdfényben. Azazello? .. . megfeledkezvén ígéretéről.Hát ez fantasztikus! Mutassa! .mondta Woland. és én is beszállok. 205 . A pohár felvillant.szólalt meg ismét Woland -. hogy suttogjunk. kétségbeesetten nyöszörgött: . . és ne adj ilyen jó ötleteket a gazdámnak! Hidd el. nem is csodálkozott rajta. mit óhajt? Margarita szeme felcsillant.. . arcvonásai elsimultak.Teljesen világos . hogy nem ártana téged a vízbe fojtani.folytatta Woland a kérdezősködést. egész testében remegve a távoli hold felé fordult.kérdezte Woland azután. azután félretette.mentegetőzött Korovjov a Mester körül buzgólkodva. Margarita belekapaszkodott kórházi köntösébe... .Ponczius Pilátusról. csalogatnálak. megint elbúsult. fürkészve tekintett a Mesterre.Semmi baj. .. Azazello. és némán. miért sem. . Behemót. mint a szegény Mester.Az a véleményem ..Megbocsátható gyarlóság ..Margarita túlzottan sokra tartja a regényt. Azazello? . amit írtam. ugyebár.dünnyögte emez -.Légy irgalmas. könyörögve fordult Wolandhoz: .Most már minden világos . és könnyek közt. hogy néma hallucináció lesz belőle.. Miért zaklatnak? Ó. hogy vaskos kéziratkötegen ült. ezt nem hiszem el . A Behemót még tapsolt is helyeslése jeléül. s kezét tördelve. semmi baj . A legfelső példányt mély meghajlással nyújtotta Wolandnak. és ezt mormolta: . A gyertyák lángnyelvecskéi ismét megremegtek. kérem. Mi a véleményed. milyen érzés lenne.válaszolta a Mester.Még egy pohárkával. .toldotta meg a kandúr. mosolytalanul. tenyérrel felfelé. ha süt a hold. s ekkor mindenki meglátta. Margarita izgatottan felkiáltott. add csak ide azt a regényt! A kandúr leugrott a székről. ökör iszik magában. Emez. .Istenem. Mit gondolsz.. A Mestert visszaültették helyére. a beteg megnyugodott. .Sajnos.Miről szól a regénye? .Elégettem a kéziratot. holdsugár-köntösben. istenek.

hangosan visítva. Dühös macska sziszegése töltötte be a szobát. alsóneműben volt. mert velem együtt pusztulsz el.Ne vegye figyelembe ennek a szerencsétlen nőnek a szavát. . . Végül is Korovjovnak sikerült elrángatnia Margaritát Mogaricstól. és az életben általában sose fordul elő. gyulladjon ki a lámpa. vacogva. az Arbat mellékutcájába.Mogarics? . Alojzij Mogarics .. .kesergett a Mester.Igenis.. és Margarita.Fürdőszobát is építettem. a tíz körmével nekiesett Alojzij Mogarics ábrázatának: . és valamit súgott neki. Margó? . szegénykém. . Azazello! .hebegte Mogarics rémülten. miután elolvasta Latunszkij cikkét a regényéről? Maga írta róla. rogyadozott félelmében. Reszketett.Tudniillik be akart költözni a lakásába. . . .. de mi mégis megpróbáljuk. . így folytatta: Nagyon kérem. Semmi egyebet nem kívánok már az élettől. . A mennyezetről abban a szempillantásban egy eszét s fejét vesztett polgártárs pottyant a szoba közepére.bömbölte a kandúr.Nem.felelte az fogvacogva. de sapka a fején. ugyebár? . Messire! Abban a pincelakásban réges-régen másvalaki lakik.Tiltakozom! Ez nem szégyen! .szólt parancsolóan.Takarodjál! Mogaricsot felkapta a forgószél. és legyen minden úgy.. mire képes a boszorkány! Általános kavarodás támadt. csak azt. hogy fürdőszobát is épített . . ehhez már késő. .. nem hagylak el .Arcához szorította barátnője fejét. és kisodorta a nyitott ablakon át Woland hálószobájából. . .. tótágast fordította. a gálic. Az égből pottyant polgártárs elkékült.Nagyon helyes. szemében a megbánás könnyei patakzottak.Ne hozz szégyent a fejünkre! .Szegénykém. De újra csak azt tanácsolom. aztán mindenféle zöldséget hablatyolt összevissza: . azt mondja? .kérdezte Azazello az égből pottyanttól. magához ölelte Margaritát: .Maga jelentette föl ezt az embert.Tanuld meg. s a kezében bőröndöt fogott.folytatta Azazello a vallatást bensőségesen.kérdezte Azazello. A Mester válaszát a többiek is hallották: . A Mester kimeresztette a szemét. hogy illegális irodalmat őriz a lakásán? . mint azelőtt.Mit csinálsz.. Margarita a Mester füléhez hajolt. kérem.ismételte Woland. 206 .válaszolta Margarita.bólintott Azazello. .A Mesternek úgyis fürdőket rendeltek. és Wolandhoz intézve a szót.Nem. hagyj el engem. hogy minden úgy legyen.Aztán elordította magát: . mint azelőtt.Maga a meszelés..Woland bólintott. vigyenek vissza az alagsori lakásba. A Mester elnevette magát.Ez igaz.. hogy téged láthassalak...Sose fordul elő.. . megsimogatta Margarita zilált haját: .

. mielőtt a máséhoz nyúlok . .jegyezte meg a Mester tétován.Száradjon el mind a négy mancsom. tehát ember sincs! . . kérem.Azzal átadta a Mesternek személyi igazolványát. .És ez a lakónyilvántartó könyv a régi lakásából? .Mindent elvégeztem. hogy letapossa benne a szerencsétlen regény valamennyi kéziratpéldányát. . dehogyis fogják keresni! . nyilvántartási lapok jelentek meg. és átadta Margaritának az igazolványát. . ez hallucináció! .Ugyan..Volt. amit be tetszett vinni a bankba.Nem.Itt a személyi igazolványa is! . Messire! . ez még nem minden .Hát ez még azon is túltesz. soha egyik sem ivott brúdert senki ember fiával. .Jólesik.Biztosan keresni fognak a kórházból.. és elégedetten hozzátette: .Ki van ide bevezetve? Alojzij Mogarics? .. ön volt az. hogy hová megy.Tessék. akit ámulatba ejtett Korovjov precíz működése -.Nagyon jól mondta .. azazhogy.Bocsánat..Korovjov ráfújt a lapra. te voltál. igen. .Bocsánat. itt a dokumentje! . . a maga holmija is itt van..erősítette meg a kandúr.magyarázta Korovjov elégedetten.Zavartan elhallgatott.Nincs dokument.Ez a kórlapja? . nincs rájuk szükségem. személy szerint. aki felszállt a villamosra? . hogy vak! 207 .folytatta Korovjov. Margarita Nyikolajevna! .. biccentett a Mesternek.a takarékbetétkönyvet. és .Az. végül megszólította a kandúrt: . lelkendezve köszöntötte Margarita Nyikolajevnát. hogy ha nincs dokument. .Mi történjék a kíséretével. ahogy volt. és a kezében egyszer csak holmi könyvek.válaszolta Woland. majd Margaritára fordította tekintetét. Margarita Nyikolajevna! .Ön az a kandúr. mancsát a nagyobb nyomaték kedvéért fölemelve.. mert nincs dokumentumom.. Korovjov az egész köteget a kandallóba dobta. majd Wolandhoz fordulva.kiáltott fel Korovjov. A kandúrokat többnyire tegezni szokták.Tessék. .És átnyújtotta Margaritának a megpörkölődött szélű füzetet. ruhátlanul.Nagy tévedés azt hinni.És a madzaggal átkötött könyv elpárolgott a kezéből. illendő tisztelettel jelentette: . . kandúr . akarom mondani. mondja.. Hát ezért nem létezem én se. mert nem tudta..Itt a tízezer rubel. és behízelgően duruzsolta: .Szerintem ön nem is egészen izé. . hogyan szólítsa a kandúrt.suttogta hüledezve.jelentette ki a kandúr.A háztartási alkalmazott mindig mindent tud . és felnézett a glóbusról.különös gonddal . hogy csak álmodta azt a Mogaricsot. hogy olyan udvariasan beszél velem. akkor ember sincs. amit Ivan mesélt! . úgy.Én úgyis mindjárt tudtam..nyugtatta meg Korovjov. és ismét Margaritához fordult: . . drága donna? Énnekem.Igen. a fényképet. a lepréselt rózsát.Máris ott fekszik az építőmester polgártárs asztalán. Majd Wolandhoz fordulva. noha..Én . hozzátette: . Margarita Nyikolajevna. . Mogarics? Ki az a Mogarics? Sose volt semmiféle Mogarics! .szólalt meg a Mester. . . és táncra perdült a bőröndön.hetvenkedett a kandúr is. Idegen pénzhez mi nem nyúlunk! . A nyitott ajtón beszaladt Natasa. nincs! És vegye tudomásul: nem is volt! És ha a szállásadója csodálkozni merészel. Rémülten nézett körül.

mondta a kandúr szigorúan -. elvette a papirost.Ne izgassa magát. Margarita kérdőn tekintett Wolandra. s a helyén újabb.. de feltűnően komornak. Woland arca elkomorult. .kérdezte Woland kelletlenül. nagyot sóhajtott.akadékoskodott Nyikolaj Ivanovics. de amikor megszólalt.Milyen célra? .Ezennel igazoljuk. hogy jelen írásunk bemutatója. hogy nevezzen ki boszorkánynak. hogy az ember hazudozzék! Sem arra.jelentette ki a kandúr. és a kandúr már diktálta is a szöveget: . nyomatékosan hangzott: . hogy többé nem fog előfordulni? 208 . annak rendje-módja szerint rálehelt. de az ön kedvéért ez egyszer kivételt teszünk.. összevissza csókolta. aztán valahonnét bélyegzőt kerített. . És mire Nyikolaj Ivanovics kettőt pislogott. Úgy. De én nem vagyok vérszopó! Engedjen haza. ni. .mondta Woland. és diadalujjongással kirepült az ablakon. .Drága jó Margarita Nyikolajevna.s fejével Wolandra bökött -. Varenuha lehorgasztotta a fejét. Natasa? . a pucér Hella már írógép előtt ült. A helyében egyszer csak ott állt Nyikolaj Ivanovics. és megmutatta a tenyerében csillogó aranypénzeket.Mit kívánsz most. Nyikolaj Ivanovics ennek utána nyomtalanul eltűnt. rápecsételte a papirosra. . Nyikolaj Ivanovics rémülten nézett körül. és halkan könyörögni kezdett: . kérje meg az urat .kérdezte Margarita.. Rimszkijt kis híján a halálba kergettem Hellával. szemét tenyerével ernyőzve a gyertyák fénye ellen. Visszanyerte emberi alakját. . . Nem akarok visszamenni a villába! Nem megyek feleségül se mérnökhöz. Woland bólintott. nem vagyok vámpírnak való. . mivel jelenléte itt nem kívánatos. váratlan egyén jelent meg.A telefon nem arra való. kérése erélyesen.kérdezte a kandúr szigorúan.Rendőrségnek és házastársnak való bemutatás céljából . Nyikolaj Ivanovics az éjszakát a sátán bálján töltötte szállítóeszköz minőségében. lelkecském . Messire . Hella.És a keltezés? .szólalt meg Azazello. hogy „ártány”. és a zárójelbe írd be.válaszolta keményen Nyikolaj Ivanovics. Aláírás: Behemót.Natasa kinyitotta ökölbe szorított kezét.Igazolást általában nem szoktunk kiadni .Ezt az egyént elbocsájtanom különös örömömre szolgál .Vissza akarsz menni a villába? . . a keltezéssel az igazolás érvényét veszti . aztán átadta Nyikolaj Ivanovicsnak.Mi soha semmit sem keltezünk. .könyörgött Natasa térden állva -.Hát ez meg kicsoda? . és utálkozva nézett Nyikolaj Ivanovicsra. tegyél zárójelet.Rendkívüli örömömre. .Szíveskedjenek nekem igazolást adni arról.Mit jelentsen ez? Mi fán terem az a Rimszkij? Mi ez a sok badar beszéd? . Ekkor Natasa Margarita nyakába ugrott. hogy „megerősíttetik”. hogy hol töltöttem az éjszakát. sőt ingerültnek látszott. aztán ráripakodott Varenuhára: . se technikushoz! Tegnap a bálon Jacques úr megkérte a kezemet.Engedjen vissza. hogy gazságokat fecsegjen! Megértette? Megígéri.

de nem az a legcsábítóbb. vagyis hát mindjárt ebéd után.No de valamiről csak kell írni! . kezét szívére szorítva. csak ő . akarom mondani. Ne hallgasson rá.És a regénye? A Pilátus? . azt se tudta. nem. Messire! .tette hozzá Wolandhoz fordulva. azt az Alojzijt.Ezek szerint tehát a művész.Ne beszélj így. de ő elutasította.. az effélét a Lapsonnyikovák úgysem adják ki.Eh. elolvadt a levegőben. és párnája alól briliánsokkal kirakott kis aranypatkót vett elő.felelte Woland -. kimerítette azt a helytartót. Messire!. meg aztán nem is érdekes.válaszolta a Mester. .parancsolta Woland kísérőinek.Nem.Tehát vissza az arbati pincelakásba? De ki fog akkor írni? És az ihlet.Meggyűlöltem . s hangosan folytatta: . hogy mit súgott neki .Nem. Parancsát haladéktalanul teljesítették. és elmegy tőlem. . és nyomorogni fog? Margarita kivonta vállát a Mester öleléséből.Rendben van.Most hagyjatok magunkra .. mit beszél: . . magához ölelte Margaritát.Akkor fogadja ezt el tőlem emlékül .Esküszöm az élő ist.. Margarita Nyikolajevna. aki megírta Ponczius Pilátus történetét.Én megtettem minden tőlem telhetőt. és hozzáfűzte: .Varenuha majd elkábult örömében.Engem már nem érdekel senki. excellenc. . . teszem például.Nem lesz semmi baj..mondta Azazello. elment a kedvem az élettől.felelte Woland. motyogta. . és könyörögve nézett Azazellóra.... Magának pedig annyit mondhatok .Ha úgy érzi. arca felragyogott. válasszon mást: írja le..felelte a Mester. Rövid hallgatás után Woland a Mesterhez fordult: . hogy ott fog gunnyasztani a lámpa alatt. . . az álmodozás? . lóduljon haza! .mormolta Woland. minden el van intézve.Miért kínzol? Hisz tudod.mondta a Mester. .Miért ne? Szívesen! . . elbújik egy pinceodúban. és Varenuha szertefoszlott.. és nem ábrándozom többé . . hevesen kitört: .. .Túlságosan sokat szenvedtem miatta. kérlek .Majd neki is megjön az esze.Ez nagyon szomorú .válaszolta a Mester. . .Összetörtek. és el van tökélve.. semmi szín alatt! 209 .Akkor miből akar megélni? Hiszen nyomorogni fog! . .érvelt Woland.Tudom. a Mesterre és Margaritára mutatva. Akkor hát. vissza akarok menni a pincébe. a fülébe súgtam a legnagyobb csábítást..fordult a Mesterhez mosolyogva -.Hogy mondhat ilyet.s kezét Margarita fejére tette. A Mester elmosolyodott.. egy cseppet sem szomorú . az egész életemet erre a regényedre tettem föl!.mondta Woland. . Nem haragszik rám? . . Nos.Alig hiszem . hogy a regénye még sok meglepetést fog okozni.. . .Nincs már ihletem.esdekelt Margarita.

. Pestis-Annuska mindig korán kelt.a „Pestis” gúnynevet kapta. de erre senki sem vetett ügyet.visított Annuska. Mikor a második emelet pihenőjére értek. és még mindig csak éjfél van. a Mester a kórházi köntösben kilépett az ékszerészné lakásának folyosójára. kétségbeesetten felsikoltott: . előbb Annuska orra jelent meg az ajtóban.szalvétába kötötte az aranypatkót. valami halkan koppant.mondta Woland. miből élt az a nő Moszkvában. néha a kapu alatt vagy a lépcsőházban. Senki sem tudta. A lakás ajtajában Korovjov meghajolt. aki szerdán . 210 .mondta Azazello. hogy Margarita.Minden jót! A viszontlátásra! .Jaj. halkan búcsúzott: .Vitatkozni akar velem? .Az ünnepi éjfelet szívesen meghosszabbítja az ember .de ekkor a fölötte lévő emeleten ajtó csukódott. valaki legurult a lépcsőn. és megindult volna valamerre . és mire kiértek az udvarra. Margarita esdeklő mozdulattal nyújtotta Woland felé mind a két kezét.kiloccsantotta a napraforgóolajat a forgókeréknél. és várjon . egyszer a petróleumboltba igyekezett. csizmás ember mély álomba merülve horkolt a földön fekve a kapualjban. hol mindkettővel.Mindjárt visszajövök. miért.nem is alaptalanul . azután az egész cseplesz alakzat kilépett rajta. kezében szatyor és tejeskanna. de nem mert közelebb lépni hozzá. A hatos kapuhoz leérkezve. Nos. . csak tisztázom ezt az ügyet. hogy lehetséges ez: folyton éjfél van. becsapta maga mögött az ajtót.mivel fekete köpönyegén nem volt zseb .kérdezte Woland mosolyogva. s ezért . az alatta lévő 48-as lakásból egy nyeszlett nőszemély lépett ki. mely fölött mozdulatlanul állt a telihold. még a szokottnál is korábban. ahol Woland kísérete várt reájuk egy égő gyertya fényében. a többiek a lépcsőházba is kikísérték a vendégeket. hol szatyorral. a sapkás. a Mester és kísérői elhagyták az 50-es számú lakást.Hová visz az ördög egy szál gatyában? . másszor a piacon tűnik fel. és nekiment Annuskának. és meglepődött. egy óra tájban ébredt. hogy bárhol volt. és valószínűleg soha nem is fogja megtudni. elvesztettem a patkót! . melyen besütött a hold. A következő történt ugyanis: nem sokkal azelőtt. és eltűnt.Most pedig sok boldogságot kívánok maguknak. Azonkívül és legelsősorban az is ismeretes volt róla. isten tudja. hogy az asszonyság meglódult. a kandúr segített neki cipekedni. és nekiesett a falnak. Csak annyi volt ismeretes. bárhol jelent is meg. Már éppen be akartak ülni a kocsiba. . amikor Margarita halkan. holott már réges-rég hajnalodnia kellene! . A lépcsőházban nem volt senki. És Margarita fekete lebernyegében. az udvaron. a kijáratnál pedig nagy fekete autó vesztegelt eloltott lámpákkal. s ideje nagy részét a 48-as számú lakás konyhájában tölti .Berlioz balvégzetére . tarkóját dörzsölgetve.Üljön csak be a kocsiba. hogy mindennap eljárt hazulról.Sehogy se értem. mivel foglalkozott. Azazello egyet fújt felfelé a levegőbe.Viszontlátásra! . A szélvédő üvegén át homályosan látszott a varjú sziluettje. Az a bizonyos Annuska volt. . Margarita . Kulcs fordult a zárban. de aznap. Hella kis bőröndben vitte Margarita Nyikolajevna szerény holmiját meg a regény kéziratát.felelte Woland. .abban a lakásban lakott ugyanis Annuska. mindenütt nyomban botrány kerekedett. de olyan erővel. hol bádogkannával. Ekkor kinézett az ablakon.

Tolsztoj-inges73 . s a bőröndhöz törleszkedve hatalmas fekete kandúr. hanem normálisan. és a meszelés mibe került.. de furcsának.. arcát kiverte a borosta. gálic. Legelöl egy férfi jött lefelé.. s ő is kirepült az ablakon. semmiféle nyomot nem hagyva maga után..ingkabát. és elbújt mögéje. De hisz a hölgyike anyaszült meztelen! Az ám. sűrűn hányta a keresztet. Csinos hölgyike vezette óvatosan karon fogva. s ezúttal egész kompánia jött ki rajta. hát az az 50-es lakás. de .. s elhatározta. Ejha. gyorsan kinyitotta az előszobaajtót. bő.A pórul járt férfiú alsóneműben.. megállt a lépcsőházban. hátha újabb csodák történnek.. kezében kis bőrönd. azt várta. feljajdult.. amikor elképzelte. ahol az egyik lépcsőházi ablakból ki volt törve az üveg. Annuska keresztet vetett: „Ejha. hanem vissza. oda. 211 . Annuska a falhoz lapult. ezen az ablakon át fejest ugrott. lenn az aszfalton.kissé malacképű polgártárs szaladt lefelé. . és ugyancsak esze ágában sincsen szétzúznia magát az aszfalton. bizonytalan léptekkel.Fürdőkályha.gondolta újra Annuska. csak a nyitva hagyott résen át villant kíváncsiságtól lázban égő szeme. megvárja. hosszú felsőing. és látta. fekete sipka és háziköntös volt minden öltözéke. alacsony termetű külföldi úr zárta le. sápadtnak. A menetet kissé bicegő. de nyilvánvalóan külföldi cipellő van a lábán. szakállas. fején sapkával. felfelé. a reverenda alatt semmi sincs rajta. hogy a furcsa. Lehasalt a lépcsőházban...Annuskának úgy rémlett . betegnek látszott.” . fehér frakkmellény és nyakkendő volt rajta. derékon övvel átkötve. Kisvártatva harmadik . szintén az ablakon át hagyja el a házat. s akárcsak az előbbi. s mentek lefelé. hová indult volna eredetileg. Nem maradt más hátra: azt kellett hinnie. de már nem futva. csakugyan fura dolgok történnek ott!” Még jóformán rá sem ért ezt végiggondolni. és a lelke már előre ujjongott.az udvar aszfaltján nem volt senki. Nemhiába suttognak róla mindenfélét. vagy talán valami átlátszó. és behunyt szemmel. Annuska kis híján felvisított. kezében kis kofferral állt meg Annuska előtt. hogy lelásson az udvarra. Annuska már el is felejtette. A furán öltözött hölgyike mögött anyaszült pucér leányzó lépkedett. lesietett saját lakásához. és valaki megint szaladt lefelé a lépcsőn.. és maga is az ablakhoz rohant. kancsal..Aztán elbőgte magát.szakálltalan.. a lámpás fényében a kofferes ember szétzúzott holttestét fogja látni. hogy cipőben. de nem lefelé a lépcsőn. Annuska otthagyta az ablakot. álmos egyén kirepült a házból. mit fog ő erről majd holnap mesélni a szomszédoknak. hogy egy eléggé tekintélyes megjelenésű. beretvált holdképű. vagy ha nem is betegnek. Annuska a félhomályban úgy nézte. Az 50-es számú lakás ajtaja ismét kinyílt. Annuska még a fájó tarkójáról is megfeledkezett. mint a madár. és mezítlábasan lépked. az a lakás!. érdes. akárcsak az előző kettő. Mind sorra elvonultak Annuska mellett. szemét dörzsölte ámulatában. de frakk nélkül. rongyos. „Még jó. Ekkor valami koppant a lépcsőház kőpadlóján. és felordított: Vége! Azzal futásnak eredt. De nem . Annuska becsületére legyen mondva: tudni vágyó teremtés volt. 73 Tolsztoj-ing .. fekete reverendaszerű köntös födi testét. sopánkodott. és kidugta a fejét.férfi jött ki a fenti lakásból. álmos hangon hebegte: . ahogy az emberek járni szoktak. és kirepült az udvarra. semmi. amikor az ajtó újra csapódott. és magában motyogott.

ebben a minutában. . A varjú bekapcsolta az autó lámpáit.. forgalmas Szadovaja többi autójának lámpafényei között. elzárván a levegő útját. Részeg maga. A briliánsokat ki lehet piszkálni. de annál buzgóbban hálálkodott neki: . mely kemény volt.. ami nem a tiéd.kérdezte Annuska. Engedje meg. és egyenként értékesíteni: egyet a Petrovkán. honnét. de mielőtt végképp eltűnt. Ne szólj. Eltűnt a nagy fekete autó is az udvarról. ne dugd a blúzodba! Annuskának zúgott a feje a lépcsőházi eseményektől. szalvétába pakolva. Orrához emelte a drága ékszert. megkérdezte. mint az autóbusz fogódzója. a kandúr kezet csókolt. És az autó reflektorfénye elveszett az éjszaka is lármás. ezúttal már idegen akcentus nélkül: .Nem láttam én semmiféle szalvétát. és halkan sziszegte: . az öné az a kis patkó! Megláttam. forrón megszorította kezét. és kifordult a kapun át az utcára. a másikat a Szmolenszki piacon. lehasalt a lépcsőpihenőn. ördög tudja. alássan köszönöm. Miután az idegen átvette a szalvétába kötött patkót. és éppolyan hideg. hanem kezével. itt hevert. nem fáj fejem!” Annuska fürgén a blúzába rejtette a talált kincset. városi körútját későbbre halasztva. aztán bottal ütheti a nyomát. és hibás ejtéssel..Ja. hogy kétszáz rubellel háláljam meg szívességét. merci! A bőkezű idegen egyetlen ugrással egy emelettel lejjebb termett. Azazello visszaszolgáltatta Margaritának Woland ajándékát. szám. és szemében mohó kapzsiság tüze lobbant. Szalvétába kötött súlyos tárgy akadt a kezébe. és ezzel nyomtalanul szertefoszlottak a levegőben . azután eleresztette. . amikor egyszer csak. Madame. úgy megszorította Annuska torkát. Mikor kibontotta. hajlongani kezdett Annuska előtt. a rendőrségen add le. hogy azon egy szemernyi levegő sem hatolhatott be a tüdejébe. végül megadták az indulás jelét a varjúnak. szám. Annuska teleszívta magát levegővel. Szóval. ügyesen megjátszva a nemtudomkát. és elmosolyodott: . Gondolatai viharzóan kavarogtak: „Ne szólj. visszaszólt. és csörömpölve hullott a kőpadlóra. Annuska kígyóként kisiklott ajtaján.Ó.Merci! Merci! Merci! .megkímélvén magukat a fölös fáradságtól. 212 . előtte termett a fehér frakkmellényes fickó.pedig az idegennek már réges-rég híre-hamva sem volt. uram! Merci. vagy mi? A fehér mellényes egy szót sem szólt többet. szemöldöke a homlokára szaladt. A frakktalan fehér mellényes egy ideig fogta Annuska torkát. és Annuska markába nyomta. Annuska magánkívül volt örömében.Miféle szalvétát-patkót? . direkt fölvettem. Ez a kis patkó nekem drága emlékem. nem fáj fejem! Az öcsköshöz vigyem? Vagy fűrészeljem darabokra?. hogy fölmenjenek a lépcsőn. hogy megőrizte számomra! Mellényzsebéből nyomban elővette a pénzt.Máris. A kanna kiesett kezéből. ni. aztán barátságosan búcsút intettek a mozdulatlanul. felkapta a bádogkannát. vén boszorka! Ha még egyszer fölszedsz valamit. kényelmesen ül-e.Hallod-e. és gondosan végigtapogatta a padlót.Kimondhatatlanul hálás vagyok önnek. mosolyogva lelkendezett: . még sokáig nem tért magához. és csak gépiesen hajtogatta: .Add vissza a szalvétát meg a patkót! . nesztelenül elhaladt a kapualjban változatlanul mélyen alvó férfi mellett. a patkócskát tetszik keresni? .mondta szívélyesen. ernyedten az ülés sarkába húzódó Mesternek.Mikor a léptek nesze elhalt.. és máris vissza akart bújni lakásába. nehogy más megtalálja. pléhkannáját a falhoz állította. Hella cuppanós puszival búcsúzott. polgártárs.

és olvashatja kedvenc mondatait: „A Földközi-tenger felől érkező sötétség eltakarta a helytartó szeme elől a gyűlölt várost. De ez az utolsó rémlátása volt.. egyenletesen lélegzett.és akkor nincs más hátra. Gyengéden simogatta a kéziratot. Semmi sem tűnt el. mint hogy a vízbe ölje magát. és megkereste azt a helyet. hol a végére lapozott. a kézirat mindjárt eltűnik.Egy órával ezután az Arbat egyik mellékutcájában. ahol minden pontosan ugyanolyan volt. ha kedve tartja. Nem volt álmos.. A kis ház hallgatott. hogy mindez gonosz varázslat. Margarita. amelyet akkor reggel olvasott. Margarita jól kisírta magát. egy kis ház alagsori lakásának első szobájában. ide-oda forgatta. és halkan sírdogált boldogságában meg az átélt izgalmaktól. megnézegette minden oldalról. az ernyős lámpa alatt ott ült Margarita. és otthoni hálószobájában találja magát . a Mester feküdt kórházi köntösével betakarva. és mélyen aludt. mielőtt Azazellóval a Kreml fala alatti parkban megismerkedett. a díványon. a mindenható Woland csakugyan mindenható volt. mint az elmúlt esztendő ama tragikus őszi éjszakája előtt. hol a címlapjára meredt. ahogy az ember kedvenc macskáját simogatja. amelyen kis vázában gyöngyvirág illatozott. s mellette az érintetlen kéziratfüzetek halmaza tornyosult. akár hajnalig böngészhet a kéziratban. a sok átélt szenvedés végső kihatása. csókolgathatja lapjait. aztán elővette az ép füzeteket. Hirtelen az a rémlátása támadt.” 213 . Halkan. A megpörkölődött szélű füzet előtte feküdt. ő maga felocsúdik. a bársonyterítővel letakart asztalnál. A másik szobában.

már elérte a templomot. Szélvihar tépázta a kertet. homokkal. 214 . De az égi tűz újra elbújt. és a templom ismét a feneketlen sötétségbe zuhant.és törött kancsó cserepei.Miért nem nézel a szemembe. a zivatar alatt. ahol déltájban a prokurátor meg a főpap beszélgettek a kertben a márványpad közelében. A záporral. hogy tűnjön el: a tócsa így ott maradt. de a helytartó intett. füstölgő áradatokban ereszkedett le a szentély dombjáról. Azon a helyen. Most nem ült. hibázott. A prokurátor lábánál eltakarítatlan vörös tócsa mintha vértócsa volna . a hatalmas város. amikor tálalsz? Talán elloptál valamit? Az afrikai fekete arca megszürkült. amely megriasztott minden élőlényt Jerusalaimban meg a város környékén. Mindent felfalt a sötétség. Az afrikai már szaladt volna. Nem sietett kiontani víztartalmát. derékba törve. mint a nádszál.HUSZONÖTÖDIK FEJEZET Hogyan próbálta a helytartó megmenteni a Keriáth-béli Júdást A Földközi-tenger felől érkező sötétség eltakarta a helytartó szeme elől a gyűlölt várost. De szempillantás alatt kihunyt. A remegő villanások előhívták a feneketlen mélységből a templommal szemközti dombon emelkedő palotát is. boroskancsókkal megrakott alacsony asztal mellett. hogy elmulasztja a pillanatot. a mennydörgés súlyos robaja visszakergette a sötétbe az aranybálványokat. Még néhányszor kiemelkedett így. valahogy megijedt pillantásától. szemébe halálos rémület ült ki. s az égből leereszkedő feketeség elöntötte a hippodrom szárnyas isteneit. s újra visszazuhant. A felleg már ráhasalt a Koponyahegyre. a piacot. de a prokurátor haragja váratlanul éppoly gyorsan elfüstölgött. vízpermettel együtt leszaggatott rózsák. Eltűntek a templomot a félelmetes Antonius-bástyával összekötő függőhidak. egyelőre csak villámokat lövellt. és az embereket a girbegurba sikátorokból bekergette a házakba. hanem hevert az étellel.. és a helytartó úgy megharagudott rá emiatt. és akkor a zivatar orkánná fokozódott. ahol a hóhérok nagy sietve megadták a kegyelemdöfést a halálraítélteknek. szem nélküli aranyszobrok repültek a fekete mennybolt felé. A félelmetes felleg a tenger felől érkezett. Elveszett Jerusalaim. Mihelyt tűzfény hasította ketté a füstös. fekete kotyvalékot. a lőréses falú palotát. a tavaszi Niszán tizennegyedik napján. hatalmas reccsenéssel kidőlt egy ciprusfa. félelmetes. és kis híján eltörte a második boroskancsót is. apró gallyakkal keveredve. hogy földhöz vágta a boroskancsót e szavakkal: . Behatolt az ablakokon. könyörgően emelve feléje kezüket. ugyanakkor attól is reszketett. A szolga. elbújt az egyik fülkébe. nem mert ura szeme elé kerülni. és elöntötte az Alsóvárost. pikkelyes tetejével. Az asztal túloldalán lévő kerevet üres volt. aki még a vihar előtt asztalt terített a helytartónak. hogy összesöpörje a szilánkokat. mintha sosem létezett volna. amikor a helytartó magához inti. attól félt. csillogó. a tavakat. estefelé. Az oszlopcsarnokban azidőtt csak egyetlen ember tartózkodott: a helytartó. Nagy Heródes palotáját. egy lehajtott fejű meztelen nő szobra mögé. összerezzent. és feltörölje a tócsát. a vaksötétből kibukkant. és zuhanását minden alkalommal katasztrófát sejtető mennydörgés kísérte. szinte felrepült a szentély hatalmas tömege. magnólialevelek sodródtak az oszlopcsarnokba. Váratlanul zúdult le a zápor. A rabszolga most.. a karavánszerájt. mint ahogy fellobbant. az utcákat.

gyulladt szeme türelmetlenséget fejez ki. citromot rágott hozzá. . Világosodott. türelmetlenül vár. hanem minduntalan a kert felé fordítja arcát. időről időre kiszívott egy-egy osztrigát. beomlasztja a palota tetejét -.Istenek! . ha nem kopog a jégeső az oszlopcsarnok lépcsőin. és meghagyta nekik. Akármilyen heves volt a vihar. Az eső immár gyengécske kopogása mögül távolról kürtszó meg néhány száz lópata dobogása érkezett a helytartó füléhez. sok örömöt a prokurátornak! .csuromvizes haja csapzottan tapad homlokához -.Hiszen maga bőrig ázott! Micsoda vihar volt. A neszekből ítélve éppen azon a téren haladt át. föllendítette kezét. A kelet felé elvonuló szürke felhőrétegben kék ablakok tünedeztek föl. Ezzel előhívta rejtőző szolgáit. s azután haladéktalanul szolgáljanak fel meleg ételt. 215 . és kellemes. Végre-valahára felhangzottak a rég várt léptek is. pálcát lóbálva kezében. hanem közönséges szürke utóvédfelhő. Ennek hallatára a prokurátor feltámaszkodott. s úgy nyelte. Most már külön-külön hallatszott az eső surrogása meg az esőcsatornán lecsorgó víz zúgása. és megint ivott.kiáltott fel Pilátus. Ő volt az.meg homokpermet felé . ugye? Kérem. bizonygatva. beretvált arcán udvarias mosolygás jelent meg. hogy a prokurátor arca. aztán egy bőrig ázott férfi testéhez tapadó köpönyegben. Végül felhangzott a szökőkút addig zajba fúló csobogása is. villámlás megritkult. A jövevény hátravetette csuklyáját . és összeütötte a tenyerét. szeme felragyogott az örömtől. latin nyelven köszöntötte a helytartót: . A faágak már nem recsegtek. és aki a halálos ítélet végrehajtása alatt egy háromlábú taburetten ült. Jerusalaim felett már nem fehér peremű. átöltözzék. simára fésült hajzattal. nem törtek. álmatlanságtól és bortól vörös szegélyű.válaszolta Pilátus. és a vízfüggöny a helytartó szeme előtt lassan ritkulni kezdett. s mihelyt az oszlopcsarnok mozaikpadlójára lépett. patakokban ömlött le a víz azon a lépcsőn is. apró darabkákat tördelt belőle. A helytartó előrenyújtotta nyakát. sötétlila szemfedő csüngött. és szabadkozni kezdett.Meg sem hallgatom . vegyék gondjaikba az idegent. felfelé tartottak a park alsó részéből az oszlopcsarnok előtti teraszra. arca megélénkült. hogy már-már úgy tetszett. csakhamar ismét megjelent az oszlopcsarnokban száraz szandálban. Az égzengés. magas hangon. A két márványoroszlán közt először csuklyás fő jelent meg. tegye meg a kedvemért.A zivataros sötétségben kerevetén fekvő helytartó tehát maga töltögette a bort serlegébe. ahol kihirdették az ítéletet. .olyan erővel. és általában rendbe szedje magát. A lovassági ala tért vissza a Koponyahegyről. amelyen a helytartó reggel lement a térre az ítélet kihirdetésére. száraz. akkor hallani lehetett volna. lassan lecsillapodott. hogy megszárítsa haját. És ha az égi tűz bizonytalan remegése állandó fénnyé változik. mohó kortyokban ivott. A zivatar elszállt a Holt-tenger felé. hogy az a kis eső semmiképp sem árthatott neki. jöjjön be azonnal. a felcsapó víz. bíborszínű katonai köpenyben. Ha nem zúg a zápor.mert vár valakit. nem zeng az ég . néha-néha a kenyérért nyúlt. akivel a helytartó az ítélethirdetés előtt az elsötétített szobában sugdolózott. nagy. A csuklyás ember a tócsákon átgázolva átszelte a kert felső teraszát. a megfigyelő észrevehette volna. hogy nemcsak a bortócsába fúlt két fehér rózsát nézi. Elmúlt valamennyi idő. valamit mormol. A helytartó vendégének nem sok idő kellett. hogy a helytartó magában beszél. és öltözzék át.Jó egészséget.

és a másik kerevetre mutatott. bekebelezett egy darab húst. és tágra nyílt szemmel. ahogy száradt..Ezalatt ismét megjelent a nap Jerusalaim fölött.. átugráltak a letört gallyakon.Úgy látom. hanem a mód.Hallgatom a prokurátor parancsait . a szemek keskeny réssé szűkültek. A prokurátor keze intésével ismét elküldte a szolgákat. megízlelte a párolt főzeléket.Nos . .Éretted. óvatosan áthajolva Pilátus válla fölött. helytartó . Mikor jóllakott. mintha valami láthatatlan szeplőt akarna fölfedezni az orrán.Semmit sem fog hallani. a prokurátor magasra emelte serlegét. a humor. Nemzetiségét nehéz lett volna megállapítani. és meg nem iszik egy kupa bort .Nagyszerű a bor. a vendég felrántotta szemhéját. Meglehetősen apró szemét többnyire félig eltakarta különös. A jövevény leheveredett. pontosabban nem is a szeme. hogy Jerusalaimban a hangulat jelenleg kielégítő. a vendég követte példáját. ahol a teraszos kerten túl a nap utolsó sugarai bearanyozták az oszlopcsarnokokat. Mialatt vendége evett-ivott. Ezután a helytartó keze intésével elküldte a két rabszolgát. amíg le nem ül. a galambok is megjelentek a fövenyen. ahogyan a hozzá szólóra tekintett. Pilátus ekkor teletöltötte a maga serlegét. . . Caecubus. megdicsérte a bort: . A vörös tócsát feltörölték. búcsúzó sugaraival bearanyozta a gyűlöletes várost meg a csarnok lépcsőit.Nem. aztán a duzzadt szemhéj újra leereszkedett. mit tud nekem jelenteni a város hangulatáról? Önkéntelenül lenézett. egészségedre. gömbölyded. Néha azonban hirtelen eltűnt a résen át előkandikáló humor. hogy jóllakott. rómaiak atyja. arrafelé. és az ekként támadt résből ártatlan huncutság sugárzott.válaszolta barátságosan a helytartó. s a szolga vörös bort töltött serlegébe. és kettesben maradt vendégével az oszlopcsarnokban. A vendég nem utasította el a második kupa bort sem. a helytartó serlegét töltötte tele. Caesar.válaszolt a vendég -. az asztalon pecsenye gőzölgött. Pilátus borát kortyolgatva figyelte. vajon milyen fajta.. Arcának legjellegzetesebb vonása talán a jóindulat kifejezése volt. harmincéves . A vendég szívére tett kézzel kijelentette. az értelem. prokurátor. Ez a tekintet fejlett humorérzékről látszott tanúskodni.szólalt meg halkan -. nem Falernum? . hogy több zavargás immár nem fenyeget? 216 . Mindketten a húsos tálba csorgattak néhány cseppet. szabályos arcú. teljes hangerővel duruzsolt.válaszolta Pilátus szívélyesen. Középkorú férfi volt. burukkoltak.Ezek szerint bízhatunk abban. nem kíván többet enni. és az afrikai rabszolgák leszedték az asztalt. halandók példaképe. Egy másik szolga. Ezután fenékig ürítették a serleget. valamit csipegettek a nedves homokból. lapos háztetőket. Az egész egy pillanatig tartott.szólt a vendég az asztalhoz lépve. ki legkedvesebb vagy az emberek szívének!. és mielőtt alámerült a Földközi-tengerben. a kancsó cserepeit összeszedték. Haja meghatározhatatlan színűnek látszott. csak a gyümölcsöt meg a bort hagyták rajta. látható élvezettel nyelt le néhány osztrigát.. világosodott. és ismét felcsillant bennük a jóindulat. merően nézett a szemben lévőre. kissé duzzadtnak tetsző szemhéja. ezt a benyomást egyébként meghazudtolta a szeme. . A szökőkút megéledt. . és hangosan így szólt: . kellemes. kissé húsos orrú.

akit az idén egyszer csak a fejükbe vettek? Az ember minden pillanatban föl lehet rá készülve. amellyel a kolonnádot átfogta. vékony mutatóujja. hogy a palotára céloz.Nemigen lesz kedve lázongani. melyre lassan ráborult az alkonyat. De Pilátus unottan tekintett a messzeségbe.Túlságosan híres személyiség lett belőle. mint mindig. .. varázslók.kérdezte a vendég jóindulatú érdeklődéssel.kezdte a prokurátor. Neptun. Mindenekelőtt azt kérdem: az az átkozott Bar-Rabban nem ad okot aggodalomra? A vendég ekkor azt a különös pillantását szegezte a helytartó arcára.Nagyon jó gondolat .Alig várom. sokat adnék érte.. .. Mars. . .Már engedje meg . Venus. esküszöm a lárokra74 meg a tizenkét isten75 lakomájára. . . akár nem. hogy ez unalmas és bosszantó.kiáltott fel a prokurátor mosolyogva -. de ez még nem a legnagyobb baj. most is fején találja a szöget! .Az istenek adjanak néki hosszú életet! . Jupiter.széles kézmozdulatából. finnyásan elfintorodó arccal nézte a város alatta elterülő részét. 217 . és magam is elutazom. Bar egyetlen lépést sem tehet úgy.Végre módom lesz rá. a családi tűzhely védelmezői. szemhéja lezárult. olvasni a följelentések.kérdezte Pilátus ravaszkás mosollyal. s hozzátette: . mondhatom.Ó.. . majd kisvártatva a következő kérdést intézte vendégéhez: . . úgy válaszolt: . . amelyeknek a fele ráadásul ellenem szól: ismerje el. kitűnt. a Villám-cohors elvonulhat .folytatta Pilátus szenvedélyesen. javasemberek. Bar mostantól fogva olyan veszélytelen.A helytartó. ha már ma elindulhatnék! .Holnapután elbocsátom.a római mitológia tizenkét főistene: Junó.hagyta rá a vendég.Bízni csak egyetlenegyben bízhatunk a világon: a Nagy Császár hatalmában. mint a ma született bárány válaszolta. A vendég pillantása kihamvadt. hogy visszatérjek Caesareába. hogy a sarkában ne volnék. hogy amíg én Judeában vagyok. valahányszor ide kell jönnöm. A világ nem látott még ennél fertelmesebb architektúrát! No de térjünk a tárgyra. Ó. melyen fekete köves gyűrű csillogott.A helytartó nem szereti Jerusalaimot? . hogy végük legyen . Minerva. rágalmak miriádjait.A vendég bensőségesen nézett a prokurátorra. . a prokurátor meg lehet róla győződve. Folyton ide-oda tologatni a csapatokat. . Akár hiszi. ennél sivárabb hely nincs a földtekén! A tájról nem is szólok.Azt kell hinnünk. és hosszú. hogy a csapatokat ki lehet vonni a városból? . Vulcanus. Hanem ezek az ünnepek!. 74 75 Lárok . .Úgy látom. Vesta... . Apollón. Mágusok. Tizenkét isten ..Nem ártana. ha a császári szolgálat nem volna! .A világnak pedig békességet! . és gömbölyded arcán ráncot vetett a mosolygás.Bizony.Elhallgatott. ha búcsúzóul díszmenetben végigvonulna a városon. Mercurius. intőn fölemelkedett. no meg zarándokok seregei! Fanatikus mindahány! Mit szóljunk például ehhez a Messiáshoz.helyeselt a prokurátor.Képtelen vagyok aludni benne.. az ünnepek itt elég nehezen elviselhetőek . Diana. Ceres.Úgy gondolja tehát.De azért mindenképpen szükségesnek látszik. hogy undok vérontás szemtanúja lesz.a római mitológiában az elhunyt elődök lelkei.sietett hozzátenni Pilátus. valósággal megőrjít Heródesnek ez a testet öltött lázálma . . ugye? . belébetegszem.válaszolta az idegen.

És prédikálni nem próbált a katonák jelenlétében? . Csupán egyet mondott: hogy az emberi gyarlóságok közül a gyávaságot tekinti a legsúlyosabb bűnnek. kellemetlen meglepetések elkerülése végett .. .Az eszeveszett! . miért.Minduntalan igyekezett a körülötte állók szemébe nézni. hogy soha senki nyomukra ne akadhasson. . Furcsán viselkedett.Nem. aztán újra megszólalt: .. nem tudunk róla.Akkor jó. de azért ezt a lehetőséget sem szabad teljesen kizárni. köszöni szépen .Most pedig. adtak nekik inni.Mire értette ezt? . számoljon be a kivégzésről. .Azt mondta. titokban.Nem. 218 . ha magával beszélek..kérdezte a helytartó fátyolos hangja. . mi az.A prokurátor jósága végtelen. mielőtt fölfeszítették őket? . hol a másiknak.Nem lázongott-e a tömeg? Nem próbálta-e kimutatni felháborodását? Ez a legfontosabb. .És mondja.felelte a vendég. mint általában mindig. . úgy. ami elsősorban érdekli a helytartót.Miben állt a furcsasága? . elfúló hangja. hégemón.Kicsoda? .A helyzet a következő: egyelőre.kérdezte Pilátus halkan.kérdezte Pilátus.Kire nem haragszik? . hégemón.Azt nem mondta. . . hogy haladéktalanul és feltűnés nélkül takarítsa el a föld színéről mind a három kivégzett holttestét. Bal szeme alatt lüktetni kezdett egy ideg.Efelől nyugodt lehet a helytartó. és nem haragszik azokra.Nomármost. és egész idő alatt furcsán. igaz. .s a vendég behunyta szemét . . és a vendéget meglepte a hégemón izgatott. . .kapott észbe a vendég.Egyéb semmi. semmi efféle nem történt. . hogy tisztelői vagy követői volnának.kiáltott fel Pilátus.Adtak. A prokurátor serlege koppant.Nem mondtam a nevét? Ha-Nocri! .Hogy valaki mindenáron napszúrásban akarjon elpusztulni! Visszautasítsa. Személyesen állapította meg a halál bekövetkeztét? ..Az nem derült ki.Megnyugodtam.arra kérem. . ami törvény szerint dukál! És milyen szavakkal utasította vissza? . . zavartan mosolygott.nem fogadta el.kérdezte Pilátus. hégemón! . . .folytatta a helytartó . kérem. elhúzta az arcát. és temesse el csendben.Megkérdezném.. és nem tudni. ismét behunyta a szemét -. ezúttal nem volt bőbeszédű. . mint mindig. akik halálát okozták.Egyéb semmi? . A vendég figyelmesen hallgatta a prokurátort.Bocsánat. Egy hajtásra fenékig ürítette. . amint színültig töltötte borral. De ő . . hol az egyiknek. és bólintott.

Nagyon szép férfi.Ó. ugyan. hégemón! . . . .Hát még? Nincs valamiféle szenvedélye? . hégemón. esztelen filozófust. nem. No. minek is hívják.. .. és felállt: . . hogy olyan vendégszeretően fogadta házába azt az.Volna azonban egy kérésem ezzel kapcsolatban .Igenis.. . olyan hatalmas érdemeket szerzett ebben a rendkívül nehéz és kényes munkakörben. és mélyen meghajolt a prokurátor előtt: . Most térjünk rá a második kérdésre. . A prokurátor lehalkította hangját. még én sem .Egyetlen szenvedélye van prokurátor . .. hogy ma este kapja meg a pénzt. .Mert ugye öreg? .folytatta Pilátus. az a pénzsóvár keriáthi öreg! .Ennek nagyon örülök. .Csak fog kapni . kérem.Állítólag pénzt kapott azért.Ne mondja! Jellemezze egy kicsit. . ha ön alatt szolgálhatok.A Keriáthbéli: fiatal.s a vendég egy szemvillanásnyi szünetet tartott. Keriáth-béli Júdásra vonatkozik. úgy folytatta: . A vendég itt ismét a helytartóra lövellte furcsa pillantását..kérdezte a helytartó. Az első: ön.Ugyan. mondjon róla még valamit. prokurátor.felelte a vendég udvariasan. ..Ó.De azt tudom. keze intésével tartóztatva a vendégét. .Boldog vagyok. vissza még egy pillanatra .Ha előléptetésével egyidejűleg máshová akarnák helyezni. .Nem. de ezúttal tévedett .És mi a mestersége? 219 . utasítsa vissza az áthelyezését. hogy haladéktalanul eltávozhassak. Erre a.Ezt senki sem tudhatja.Még két kérdés vár elintézésre. .szólt a vendég. hégemón. . hogy kellemes kötelességemnek tekintem erről Rómában is jelentést tenni. . felállt.helyesbített halkan a titkosszolgálat vezetője..Csak a kötelességemet teljesítem a császár szolgálatában. és maradjon itt.Sajnos. .A prokurátor sohasem téved.válaszolt a vendég megfontoltan. . hégemón. Afranius! Ne kisebbítse a tulajdon érdemeit.Nagy összeget? .Úgy. .A bonyolult és felelősségteljes megbízatásra való tekintettel engedélyét kérem. Találjanak más módot a megjutalmazására. mint a Judea helytartója mellett működő titkosszolgálat vezetője.Még ön sem? .felelte Pilátus. A vendég arca kissé elpirult.Nehéz dolog ilyen alaposan kiismerni egy nagyváros minden egyes lakosát.A pénz. .jegyezte meg a helytartó mosolyogva. csodálkozásával fejezve ki elismerését.. Még ma este behívják Kajafás palotájába. Semmi áron sem szeretnék megválni öntől. . üljön.. és azon nyomban megint kioltotta. Fanatikus? .

A hégemón parancsát teljesítem . s némi gondolkodás után így válaszolt: . Nem érdemlem meg. megmondom. úgy.A prokurátor elhallgatott. prokurátor.mondta Pilátus -. Felállt. .Ön méltó a legmagasabb kitüntetésre . vagyis tegyen meg mindent a Keriáth-béli Júdás védelmére. megtudni.A helytartó arca megrándult. mint az ön bámulatos és megbízható akcióképességében.Szabad megkérdeznem. mennyi pénzt kapott. Pilátus pedig így folytatta: . A vendég ezúttal nemcsak rálövellte a helytartóra pillantását. . higgye el! Még nem volt rá eset. kellemes lesz a főpapnak ünnep éjszakáján ez az ajándék? .Túlságosan hízelgően nyilatkozott az imént. Ezért kérem. Énnekem nincsenek ilyen értesüléseim. annál is inkább.Le .Mit gondol.Nyomon követni azt az embert. nincs-e hívatlan harmadik az oszlopcsarnokban. gyorsan összedörzsölte kezét. .Előérzetem nem csal.mondta a vendég alázatosan.Erőt. mert értesülésem véletlen..Magam is úgy vélem. azután nagyon halkan folytatta: . . hogy ebből óriási botrány kerekedik.Ennek ellenére még ma éjjel leszúrják . hogy ne vált volna be.válaszolta Pilátus. ezzel a felírással: „Visszaadom az átokverte pénzt.Nemcsak hogy nem lesz kellemes . Gondoljuk csak meg. váratlan pillantását. hogy jelentést tegyen rólam. De leginkább az előérzetemben bízom.szólt Afranius -. sok örömet kívánok a helytartónak! . majd elfelejtettem! . kitől származik? .. . és az összeget visszajuttatni Kajafáshoz. de úgy sejtem. hégemón. hogy ma éjszaka megölik. . hogy Ha-Nocri egyik titkos párthíve.Afranius felnézett.Engedje meg. úgy. cinkosaival megállapodott abban. . az árulásért kapott vérdíjat pedig visszajuttatják a főpaphoz... csak azután válaszolt: .kiáltott fel Pilátus. 220 . Erre tisztségem kötelez. Értesüléseim úgy szólnak. .S a vendég hátrafordult. és hirtelen pattogóan kérdezte: Tehát leszúrják. körülnézett.. és mindezt egyetlen éjszaka? Még ma? . hégemón? . figyelmesen hallgatta.Úgy.Ejha. körülnézett.ismételte Pilátus makacsul.Nem reménykedhetünk másban.Egy rokona pénzváltó üzletében dolgozik. hogy a Keriáth-bélit még az éjszaka leszúrják. kihúzta magát. a pénzváltó gyalázatos árulásán felháborodva. hanem még egy ideig rajta is tartotta. vegye pártfogásába ezt az ügyet. . hogy erre a kérdésre egyelőre ne válaszoljak. Mindazonáltal kötelességem komolyan venni. . A vendég megigazította nehéz derékszíját a köpeny alatt: .” A titkosszolgálat vezetője többször nem vetette a hégemónra furcsa. úgy folytatta: .Hiszen én tartozom önnek.Értem .mosolygott a vendég -. leszúrni.Nos. hanem szemét összehúzva. de ilyen értesülésem igenis van. . egészséget. . de meg kell nyugtatnom a hégemónt: a gonosztevők terve igen nehezen megvalósítható. miről van szó: ma arról értesültem. mert az még sohasem vezetett félre.. homályos és nem egészen megbízható.

majd eltűnt előbb a lába. . Hallja. 221 . Várom.A vendég meglepődött: .Ó.köszönt el a titkosszolgálat vezetője. még akartam nekik pénzt szórni. A vendég meghajolva átvette. hogy még ma éjjel jelentést tegyen a három holttest eltemetéséről.. . bőrerszényt húzott ki alóla.Elvárom . A helytartó csak akkor vette észre. prokurátor. és átadta vendégének. prokurátor! . amint léptei alatt csikorog a vizes föveny. . Hallatszott. és köpönyege alá rejtette. mihelyt ön megjelenik. azzal sarkon fordult. valamint a Keriáth-béli Júdás dolgáról. aztán a törzse. és ön adott..Már hogyne tartoznék? Mikor megérkeztem Jerusalaimba. s beállt a szürkület.A semmiségekről sem szabad megfeledkezni. emlékszik. hogy azonnal keltsen föl. fölemelte mögötte heverő palástját.szólt Pilátus -.Dehogyis. végül csuklyája is. semmivel sem tartozik! . . hogy a nap leáldozott. de nem volt nálam több. ez igazán semmiség. prokurátor .Pilátus hátranyúlt. és kilépett az oszlopcsarnokból. azután csizmája a márványlépcsőn kopogott az oroszlánok között. Az őrségnek parancsot adok.Hódolatom. ott volt az a sok koldus. Afranius? Még ma éjjel.

Nem sok időt.. mintha valamiféle írásjeleket akarna belőle kisilabizálni. ott jobbra fordult. melynek hátán a palástja feküdt. hol megtorpant. megint ott lehet a mellett az ember mellett. hol kezét dörzsölgette. Szinte szemlátomást megöregedett.Banga. megkésett. Ott volt bekvártélyozva az a két centuria. és felkapta serlegét.nyilván úgy rémlett. csákányokkal meg egy vizeshordóval megrakva. miért is gyötrődik. sajgó emléke élt a reggeli pokoli fájdalomnak. hogy ez a mostani. máris megérezte. Ez azonban sehogy sem akart sikerülni.. Aznap már másodszor zuhant rá a csüggedés. s azonkívül gondterheltnek is látszott. Közelgett az ünnepi éjszaka. Egyszer hátranézett. Megtapogatta palástját. melynek parancsnoka maga a vendég volt. leereszkedett a lépcsőn a kert alsó teraszára. Pilátus leült a karosszékbe. De mihelyt lába elé telepedett . de e rövid idő elmúltával a kaszárnya udvarából három szekér hajtott ki ásókkal.kimerültségében .szólította halkan a prokurátor. együtt fogadta az oszlopcsarnokban az ünnep éjszakáját. és kész vele együtt fogadni a sors csapásait. rendkívüli. A helytartó vendégének ezalatt főtt a feje a sok tennivalótól. elszalasztott egy visszahozhatatlan alkalmat. Ezért nyugtalanul fészkelődött. emberek parancsolójának és urának tekint. A kutya hátsó lábára állt. s akinek hála. majd felállt. és a kertből szürke bundájú. és igyekezett megérteni. és most aprólékos. amelyben már csak tompult. A szekereket tizenöt szürke 222 . jelentéktelen. az ember meg a kutya. Ugyanezt igyekezett kifejezni gazdájára függesztett tekintetével. Banga magamagát is kivételes. hogy valamit elmulasztott. oldalról odament Pilátus karosszékéhez. Erősen dörzsölte halántékát. akit mindenekfölött szeret és tisztel.rá sem kellett néznie. Banga e cselekedetei azt voltak hivatva éreztetni. Füttyére mély csaholás válaszolt a sötétségből. hogy gazdáját baj érte. amitől félt ez a bátor állat -. amely a helytartóval együtt érkezett Jerusalaimba az ünnepre. aranyozott lapokkal kivert nyakörv csillogott rajta. Holott világosan felismerte. legföljebb tíz percet töltött a kaszárnyában.. az üres karosszékre pillantva. Önámítása pedig abban állt. mintha valaki ülne a karosszékben.. és főleg: megkésett tevékenységgel akarja jóvátenni mulasztását. aztán idegesen fel s alá járkált az oszlopcsarnokban. Hamarosan megértette. mindenki fölött álló lénynek tekinthette. füttyentett. az esteli árnyak megszokott táncukat járták. Így a két szerető jó barát. és fejét meg mellső lábát a helytartó térdére fektette.az egyetlen. esti tevékenysége nem kevésbé fontos. nyelvét lógatva gazdája lábához heveredett. hogy mindenáron el akarta hitetni magával. palástja szélét besározva ezzel. hegyes fülű óriási kutya szaladt fel a teraszra. és megnyalta az arcát. meg füle figyelmes hegyezésével is. ezzel megvallva magának szorongását. hogy a helytartó külseje hirtelen megváltozott. Banga! . hogy elült a vihar .amitől az majdnem összerogyott -. meggörnyedt. hol az asztalhoz lépett. meg azt is. a világ legnagyobb hatalmának. szemében öröm csillogott: ez azt jelentette. hogy szeretné megvigasztalni gazdáját. ugyancsak ott volt elhelyezve a prokurátor titkos őrsége. hogy milyen jó. a mellsőt gazdája vállára tette . mint a reggel kimondott halálos ítélet. és kimeredő szemmel nézegette a padló mozaikját. és a prokurátornak . csak kinézett maga elé az esteledő kertbe -. Banga lihegve.HUSZONHATODIK FEJEZET A temetés Talán a szürkület volt az oka. Az egyik fordulóban hirtelen megállt. Miután eltávozott az oszlopcsarnokból. és ijedten megrezzent. és a palota területén levő kaszárnyához ért. . de mindenáron áltatni akarta magát.

kérdezte Afranius görögül. amelyben szőnyeggel kereskedtek. hanem be a városba. hogy a szekerek a kísérő osztaggal elindultak.szólt halkan a vendég. S a sötétben hallatszott az öreg szolgáló zsémbelése: . A hívásra megnyikordult az ajtó. mondd meg. A menet a hátsó kapun át hajtott ki a palota területéről. majd egy darabig az úton haladt észak felé. A bolt már bezárt.Hátranézett az ajtó felé.Egyedül vagy? . és egy keskeny dűlőúton előbb a betlehemi út felé tartott. További útjairól nem tud senki. akit Afranius Niszának szólított. Az udvar sarkán befordulva a repkénnyel befuttatott lakóház kőteraszához jutott. Nem sokkal azután. Ott sem időzött sokáig. Nisza eltávozott.A férjem ma reggel elment Caesareába. Addigra már besötétedett. Oda már öszvérháton érkezett. magára maradván. Mikor megismerte a vendéget. s leszállván. A házakban ezalatt már mindenfelé mécsest gyújtottak.Ha valaki keres. mert néhány görög bolt bújt meg benne.felelte a nő suttogva. négyzet alakú udvarba lépett. Majd mindketten eltűntek a házban. és Afranius öszvére hátán elveszett a lovasok meg gyalogos járókelők áradatában. . sötét színű chitonba. és csakhamar az Alsóvárosban. Afranius igen rövid időt töltött odabenn. Azután elhagyta a házat és a teraszt. és megindult felfelé a terasz kőlépcsőjén. az utcán még javában folyt az ünnep előtti sürgésforgás. szívélyesen rámosolygott. és fejére borította sötét kendőjét. odakötötte a kapu vasgyűrűjéhez. . biccentett. akkor szólt ki: . nyugatnak fordult.Nisza! . . megmondom a férjednek. . miután előzőleg átöltözött viseltes.köpönyeges lovas katona kísérte. és aggódva kémlelte.szólt rá Nisza. hozzátette: . és a látóhatáron felbukkant a hold. hogy elmentem Enantához. Szandálja már az udvar kövezetén kopogott. csakhamar meglelte az utcát. és a teraszra elfátyolozatlan fiatal nő lépett ki. s mint az árny. amelyet keresett. A Görög utca nevet viselte. A vendég ez előtt a bolt előtt állította meg öszvérét. elért a hebroni kapunál lévő keresztútig. és szolgálóját nem hívta segítségül. a templom közvetlen szomszédságában lévő Antonius-erődhöz ért. ki jött. még nem gyújtottak lámpát. . Afranius még egyszer körülnézett.. Áthajolt a korláton. az Alsóváros girbegurba sikátorainak tömkelegében lehetett a nyomára bukkanni. a helytartó vendége lóháton elhagyta a palota területét.Enantához? Nézze meg az ember! Nem megtiltotta a férjed.De a szolgáló itthon van. és intett kezével.S egy kézmozdulattal betessékelte a vendéget. és a jaffai úton ment tovább. A vendég belépett a boltajtó mellett vágott kiskapun. Ő azonban nem kifelé indult a városból. . 223 . többek közt egy. . Jól ismerte a várost. és még halkabban súgva. alig öt percet. a raktárak is sötétek voltak. mécsest nem gyújtott. ugyanazon. Csak amikor elkészült. nagy sietve átöltözött..Elhallgass már! . A szolgáló zsémbelve csukta be a teraszajtót. Kisvártatva a nagy szentélytől északra. csuklyáját még mélyebben húzta szemébe.Egyedül . kisuhant a házból. amelyen aznap délben a halálraítélteket kísérte a menet a kivégzésre. kiment a városkapun. A nő. De akármilyen nehezen találta is meg a szükséges holmit a sötét szobában. hogy hozzá járj? Hisz az az Enanta kerítőnő! Megállj. és kilépett az utcára. Körülnézett: a ház is. és raktárépületekkel körülvett kicsiny.

. akit utolért. hogy akit nem ismernek meg. meghallgatom a fülemilék énekét. egy pillanatra följebb tolta kendőjét. amint egyik ablakban a másik után gyúl ki a lámpafény. majd kisvártatva elhagyja a palotát.kérdezte vissza Nisza.Persze hogy egyedül! . szinte táncos léptekkel libbenő fiatal nő.Jaj. Hozzád készültem. és utána sietett. mindenről megfeledkezett. . Az ünnepre díszbe öltözött.Hová mégy. Nisza? . mintha menekülni akarna az elől.ettől még szebb lett. fején vállára hulló fehér kefi. A palotában tett rövid látogatás után a fiatalember még vígabban. suttogva. még fürgébben lépkedett. Majdnem feldöntött egy szembejövő férfit. 224 . A sarkon.. Elfúlva. felsőtestén új.. . hogy a szolgálóm. ünnepi.Miért akarod tudni? . sasorrú. és izgatottan lihegve megszólította: .mondta ridegen. és gőgösen tekintett Júdásra. ki fekete fejkendőjét egészen a szeméig húzta. mely közvetlenül a templomdomb lábában épült. de nem lassította meg lépteit. megelőzve az ünnepi vacsorára hazasietőket. hisz azt mondtad. Nálunk azt tartják. Hiszen megbeszéltük. hogy a járókelők meg ne hallják. esdeklő pillantással nézett Nisza kék. Aki megfigyelte. arca fanyalgó bosszúságot árult el: .Alig ismertelek meg. az a vén banya. mindent elmond a férjemnek? Köszönöm. Júdás? . te vagy. megállt.De hogyhogy. lefelé csüngő rojtokkal. dehogyis! .. Gondolatai összekuszálódtak. hogy belép a palota kapuján. amelyben már mécsesek. hogy kimegyek a város környékére. a bazár mellett egyenesen Kajafás főpap palotájához vezetett. Júdás izgatott volt.A város környékére?.. láthatta.Nini. amelyen haladt. hogy otthon kuksoljak. az hamarosan meggazdagszik. .. A fiatalember észrevette. és szeszélyesen elbiggyesztette alsó ajkát: Júdásnak úgy tetszett. délceg férfi fürgén lépkedett.a legszebb arc. de most feketének látszó szemébe.. ebből nem kérek! Elhatároztam. Júdás zavartan suttogta. .. aki boroskancsót cipelt. hogy elkísérjelek! . Ez különben jót jelent. egész este otthon leszel. szíve úgy ugrált a mellében.felelte Nisza. .Ugyanabban az időben az Alsóváros egy másik girbegurba sikátorában. görög nyelven. egy szegényes házból.Egyedül? . fáklyák tömege világított. A férfi mellett elhaladva. mint a ketrecbe zárt madár.felelte Nisza. meglassítva lépteit. végül utolérte a nőt. összerezzent. Eluntam az otthon ülést. Az út. Visszasietett az Alsóvárosba. amelyet valaha életében látott . ahol az utca kiért a piactérre. és egy pillantást vetett a fiatalemberre. mi több: fölismerte a nőt. és amikor fölismerte. és te azt kívánod tőlem. s elnézte. s lábán nyikorgó új szandál. világoskék talif. mely lépcsősen szaladt le a város egyik tavához.. a kiskapun gondosan nyírt szakállú fiatal férfi lépett ki. ablakai az udvarra néztek. összehúzta a szemét. és döbbenten nézett utána.hüledezett Júdás. tolakodó sokaságában utolérte őt egy könnyed. megkérdezte az asszonyt: . és ünnepi sürgés-forgás töltötte be. szinte gyerekes félszegséggel: . Ünnep estéje van.könyörgött Júdás lelkendezve. a bazár lökdösődő. hogy az arca . és hallgassam a sóhajtozásodat a teraszon? És ráadásul még attól is remegjek. melynek ablaktalan fala az utcára. majd megindult.Nisza! A nő megfordult.Engedd meg. ellenkezőleg: járása meggyorsult.

kérdezte.No. mert egy vödröt cipelő férfi jött be a kapualjba.Tudom. Egyszer-egyszer úgy rémlett.. hanem visszafordult Kajafás palotája felé.Várj. nem hallotta a harsonaszót az erdőben. . Jerusalaim felett tíz fantasztikus méretű lámpás gyúlt ki. és lassan kilépett a kapualjból. a Gethsemáné-kertbe.. Többek közt az a kérdés is felvetődött benne. Nisza hirtelen megtorpant: . Másik irányba indult. a Gethsemáné-kapu felé igyekezett. s fényével versenyre kel a legnagyobb. Előremegyek. . A városba tevekaraván vonult be.súgta Nisza. Nisza? . Júdás még egy ideig ott álldogált egymagában. A város már ünnepelt. vesszővel. . tudom. amiért távol marad az ünnepi vacsorától. kiáltozással ösztökélte gyorsabb ügetésre. de ne kövess nyomon. amelyet Júdás gondolatban elátkozott. csak meggyorsította lépteit. tudod. s vezetné.. most már nem az Alsóvárosba igyekezett. noha lángolt a türelmetlenségtől. vonzaná maga után. hanem maradj hátrább. De mondom.De hová. Félek. maga sem vette észre. Júdást szinte akaratlanul vitte a lába.Menj ki az olajligetbe . és végre kijutott a Gethsemáné-kapuhoz. mely imbolygó fáklyafénnyel világította meg útját. Elfogadható kifogáson törte a fejét. nyomában szíriai lovas őrjárat.Gyerünk. Ott leszek.A Kidronon túl. hogy a templom felett. Ha átkelsz a folyón. és félrefordulva. ügyet sem vetett a római lovas őrjáratra. tudod? . elhaladsz az olajütő mellett. mégis meg kellett állnia egy időre. mintha nem is beszélt volna Júdással.a holddal.Miért hallgatsz. .Mit gondolsz. igen. De ez csak érzékcsalódás volt.barlang.folytatta Nisza megenyhülve.Azzal Nisza kisurrant a kapu alól.. . . Nisza és Júdás eltűntek a bazár forgatagából. s megpróbálta ráncba szedni szerteszaladó gondolatait. Júdás útjában már nemcsak az ablakok világítottak. Elsietett a pénzváltó boltok között. és az asszonyéihoz igazította lépteit. hanem mindenfelé imádkozó mormolás hallatszott. egy kapualjban állva sugdolóztak. hol van a grotta?76 . kigyúlt két ötkarú gyertyatartó. amint elmaradtak mögötte az Antonius-erőd mohos.Egyszóval. mintha előtte a járókelők arcaháta között karcsú. De ezt is csak homályosan látta. és majd azt mondja a férjemnek. Néhány megkésett járókelő az utcán szamarát hajszolta. De nem sokat törődött ezekkel az égi tüneményekkel.. hogy itt az utcán meglát valaki ismerős.. ne siess utánam. menjünk be ebbe a kis udvarba. hogy Nisza jócskán megelőzte..Nisza nem válaszolt.folytatta Nisza -.Igen. s egyre feljebb emelkedő lámpással . mélyen szemére húzva kendőjét. Úgy rémlett. félelmetes bástyái. de izgalmában semmi sem jutott eszébe. .kérdezte Júdás panaszosan. táncos alak tűnne fel. 76 Grotta . 225 . mielőbb ki akart jutni a városból. hová? . nem bánom . föld alatti üreg. Júdás tisztában volt vele. Az erődöt elhagyva.. ott majd megbeszéljük.. hogy a szeretőmmel sétáltam. nem tudott semmit sem kitalálni. félelmetes magasságban. S ott. . legyen türelmed kivárni. és akkor fordulj be a grottához. nem fogok veled unatkozni? . és Júdás gondolatai ettől végképp összezavarodtak. hogyan menti ki magát családja előtt. és meglátta.Én előremegyek . Júdás visszanézett.. .

még egy-két perc. Júdás halkan felkiáltott. hanem mély. Tudta. amelyeket Nisza féltékeny férjének üzletében látott.mondta Júdás. elnyelte őket a sötétség. leguggolt a meggyilkolt mellett. Átvágott a poros úton. hogy átkeljen rajta. és behatolt a szerelmes férfi lapockája alatt.. nemsokára meghallja a vízesés halk csobogását a mesterséges barlang fölött. A ligetben nem volt senki. és a kis csomagot keresztbe átkötötték madzaggal. átért végre a túlsó partra. 226 . és halkan szólította az asszonyt: . mellette zarándokok csíkos sátrait. azután mind a két gyilkos eltűnt az útról. Teste olyan súllyal zuhant le. az olajfák sűrű árnyéka.Mennyit kaptál? Mondd meg. két keze horgasodó ujjakkal a levegőbe kapaszkodott. itt a pénz! Vigyétek. Nem csalatkozott. Bal kéz felől kicsiny temetőt látott. Testét az előtte álló férfi tőre fogadta: markolatáig hatolt Júdás szívébe. . melyet a harmadik odanyújtott. de hagyjátok meg az életemet! Az előtte állá férfi nyomban kikapta Júdás kezéből az erszényt. zengett. Ez a harmadik csuklyás köpönyegbe volt burkolózva. és örömmel állapította meg. és átszellemülten szépnek. és a Kidron folyóhoz igyekezett. és Júdás feje fölött csalogányok raja csattogott. a csuklyás. és arcát fürkészte. néha kijutott az árnyékból. hogy döngött alatta a föld. Nem messze onnét már látszott az olajliget félig bedőlt kapuja. a kertekből hullámokban áradó akác. .Ni. A harmadik. Kőről kőre ugrálva. A kaput nem őrizték. hogy a kertek alatti út teljesen kihalt. tiszta és fiatal hangján. Az első. Ekkor harmadik férfialak jelent meg az úton. Bal kéz felől egy kis tisztáson hamarosan megpillantotta az olajütő súlyos kőkerekét meg egy rakás hordót.. És háta mögött ugyanabban a pillanatban villant a kés. A város fülledtsége után Júdást szinte elkábította a tavaszi éjszaka. a Gethsemánéba. megkérdezte: .. Krétafehérnek látta a homályban. és Júdás már a terebélyes vén olajfák titokzatos árnyékában sietett tovább.meg mirtuszillat. sza. Közeledett céljához. A víz halkan surrogott lába körül. rekedtes hörgéssel. melyet beragyogott a holdfény. a munka már napszálltával befejeződött. azokra a szőnyegekre emlékeztette.Nisza! Nisza helyett azonban izmos férfialak vált el a legközelebbi olajfa göcsörtös törzsétől. hogy jobb felől.Siessetek . Az út hegynek felfelé vitt. Júdás lihegve kapaszkodott felfelé. kétségbeesetten felordított. immár nem saját magas. a hold cifra mintájú szőnyeget vetített lába elé.Harminc tetradrachmát! Harminc tetradrachmát! Nálam van az egész! Tessék. . A türelmetlen Júdás végre kívül került a városfalon.De egyszer mindennek vége szakad. A gyilkosok gyorsan egy darab bőrbe csomagolták az erszényt meg az írást. Ekkor Júdás meglassította lépteit. a sötétben. több hangot már nem is adott. csakugyan meghallotta a csobogást. . kiugrott az út közepére.parancsolt rá a másik kettőre.. Júdás előrebukott. ha az életed kedves! Júdás szívében remény lobbant fel. Egyre hűvösödött a levegő. A második az inge alá dugta a csomagot. de hátulról egy másik férfi állta el útját. de csak egy futó pillanatra. valami villant kezében. aki előtte termett. megfordult. egy lélek nem volt sehol.

Csak akkor aludt el a kutya is. mozgás nyomai látszottak. Meghúzta a kantárt. összevissza hangzavarrá egybeolvadva. azon nyomban elindult ezen a sugárzó úton. amint Afraniusnak is mondta. s a helytartó órák hosszat nem vette le róla a szemét. és kockáztak. messze a főkaputól. egyenesen a 227 .ott. A lovas ember halkan fütyörészve.melyeknek párja nem volt világszerte -. lovasát zötykölve. Éjfélre járt. levetette szandálját. átmászott a falon . mire az álom végre megszánta a hégemónt. fő része. ahol a fal legelső kövei hiányoztak -. Görcsösen ásított. melyen széles acéltőr függött hüvelyben.az is akarata ellenére -. és eltűnt szem elől. ott élet. és a tüzes lovassági paripa ügetve megindult. az Antonius-erőd felé igyekezve: közben-közben feltekingetett a templom felett világító ötágú gyertyatartókra . csakhamar odaért a város déli kapujához. a csuklyás férfi ellenben megállította lovát. a prokurátor . a csuklyás embernek útja ellenben ismeretes. A kapu boltíve alatt fáklyák nyugtalan fénye táncolt. s ahol reggel a kihallgatást is végezte. úgyhogy tisztán látszott szandáljának minden egyes bőrszíja. Hogy hová ment Júdás két gyilkosa. ahol a római cohors tisztjei meg a légió legatusa volt beszállásolva. kényelmes tempóval ügetett végig az Alsóváros kihalt utcáin. Egy-egy utcára nyíló ablakon betekintve a lovas vacsorázó embereket látott az asztal körül. Bent a palotában sötétség. és végignyúlt ágyán. ott. amely még a karos gyertyatartóknál is magasabbról sugárzott. oszlopsoraival meg aranyszobraival. ezt is letette a fekhelye melletti karosszékbe. oldalán rövid kard. A palota déli szárnyában. lapos sisakot húzott ki alóla. de kerülte az álom. és az olajfák sűrűjén át déli irányban haladt tovább. a harmadiknak. aztán tollforgó nélküli. lassan baktattak tovább a folyóban. a holdat egy oszlop takarta el. s hallatszott. és a helytartó kezével átfogva a kutya nyakát. és a fejére tette. ugrándozott. De a palota középső. mégis égtek a lámpák. kiértek a jerusalaimi partra. A Villámlégió második centuriájából kijelölt őrség katonái a kőpadokon ültek. és lépésben haladtak tovább a városfal alatt. Később elhagyták a folyót. előrerúgtatott.Néhány másodperccel ezután már nem volt élő ember az olajligetben. A lovász ekkor különvált urától. nem tudja senki. A kert déli sarkában. Minden ablakból lámpás világított. és belovagolt a városba. és melléje feküdt. Banga nyomban felugrott hozzá. leszállt a nyeregből a néptelen úton. A lovak is a folyóban álltak. a csuklyás a másikra. a tiszt karlendítéssel köszöntötte őket. levette köpönyegét és kifordította. A Gethsemáné-kert addigra már zengett. Letért az ösvényről. és csakhamar kiért a Kidron partjára. Jerusalaim ünnepi fényben úszott. Az oszlopcsarnokban vettetett ágyat. A csupasz hold magasan járt a tiszta égbolton. lecsatolta az ingét összeszorító derékszíjat. fej fej mellett. A lovász felült az egyik lóra. kikapcsolta és ledobta palástját. visszhangzott a fülemilék dalától. mintha megvakult volna az áradó holdfényben. ahol a palota egyetlen jelenlegi lakója tanyázott. ahol ebédelt. nem akart bemenni a palotába. ez a rész mindenestül. amint a kövek csikorognak a lovak patája alatt. A közeledő tiszt láttára felugrottak. de a csarnok lépcsőitől az ágyig holdfénypászma vetült. az asztalon gödölye húsa. néma csend uralkodott. A prokurátor. Lefeküdt a számára elkészített fekvőhelyre. boros serlegek meg kesernyés füvekkel teli tálak. Nem kellett messzire mennie. és ment. A halott szétvetett karokkal feküdt. és egy ideig a folyó medrében ment tovább. Bal lába egy holdfényes foltba nyúlt. végre behunyta szemét. A fekhely félhomályban állt. Nagy Heródes palotája nem vett részt a Pászka-ünnep éjszakájában. mindenfelől hálaadó imádság szólt. A lóra most már katonai chlamysba öltözött ember pattant fel. Akkor belépett a vízbe. amíg messziről meg nem látta két ló meg a mellettük várakozó ember sziluettjét. Patáikat mosta a víz. És mihelyt a prokurátor elvesztette kapcsolatát a körülötte lévő valósággal. ment felfelé. meg a holdra.

szinte olajozott égszínkék ösvény egyszer csak eltűnt. ekképpen folytatta: .Ne bántsd. igenis hajlandó tönkretenni. és téged. istenek.most ott lépked mellette. . és az első. Marcus hüledezve meredt rá.holdhoz.. ami eszébe jutott. és ez csak annál érdekesebbé tette végeérhetetlen vitájukat. A centurio rettegve. Engem. Ha engem emlegetnek.szólt rá gazdája szenvedő hangon. amikor a dühöngő germánok kis híján lemészárolták a nagy erejű Patkányölőt.. dühösen sandított az ugrásra készülő veszedelmes állatra. a legrútabb bűnök egyike. igen. Mit kíván? . hogy a halálos ítélet meg a kivégzés merő félreértésnek bizonyult: hiszen a filozófus. mely a Patkányölő kezében füstölt. hogy egy ilyen embert halálra lehetne ítélni. És amikor a mellette haladó en-nasirai koldus biztatóan bólintott. a zivatar csak estére várható. Marcus. miután mindent alaposan mérlegelt. . Hogy megsemmisítse a félálmában kimondott tapintatlan szavak hatását. Valami nagyon fontos. Banga rámordult a holdra.közölte Marcus egykedvűen. Fáklya volt. ismeretlen szülők gyermekét. józan ésszel csak nem feltételezhető. azután fájós szemekkel keresni kezdte a holdat. azelőtt a légió tribunusa. istenek. 228 . Magától értetődik..” Így beszélt Jesua Ha-Nocri. és fénye még ezüstösebbé változott. hogy nem. hogy megmentse a halálból ezt a minden tekintetben bűntelen. égszínkék ösvényen. . és a prokurátor elé terülő síkos. Még nevetett is álmában az örömtől.. Megcsonkítja a katonákat. holdfényben sincs már nyugtom! Ó. Bangával ment.. az volt. . mely közvetlenül szemébe vakított. a csillagjós fiáról . amennyi kell. a Lidércek Völgyében. Reggel még nem szánta volna rá magát. ott a másik. mint azt. Magának sem öröm a munkája. de annál szörnyűbb a felébredés.Igen. bonyolult kérdésről vitatkoztak. ne feledkezzél meg rólam. s kezével ernyőzte szemét a fáklya lángjától: . aki olyan képtelenségeket talált ki. „Szabad időnk van. Még rágondolni is szörnyű volt. hogy Judea helytartója tönkretegye a karrierjét egy senkiházi felségsértő miatt?” Dehogyisnem teszi tönkre.. ugrándozó fényfolt törte meg. „Nem. a gyávaság. Semmiben sem értettek egyet. a lelencet. s a helytartó észbe kapott. mindig téged is megemlítenek majd. ítélet nem volt! Kivégzés nem volt! Ez adta meg legfőbb szépségét ennek a holdba vezető sétának. és tapasztalta. a szépséges molnárlány fiát. „De engedje meg.Ne sértődjék meg.A titkos őrség parancsnoka jelentkezik kihallgatásra . hóbortos orvost és álmodozót! . nem viselkedett gyáván akkor. Mindenre hajlandó.nyöszörgött. Banga! . hogy a halálos ítéletet igenis végrehajtották.kérte álmában Pilátus. aztán köhécselt. centurio. aki hogy.Ahol az egyik. és egyik sem tudta meggyőzni igazáról a másikat. Pilátus felriadt.. éjszakára. filozófus uram. Nem. filozófus. következésképp életben van. s mellette az a vándorfilozófus lépkedett. Judea kegyetlen helytartója sírt és nevetett örömében. az én helyzetem még nehezebb. olyan nagyszerű és soha meg nem ismétlődő gyönyörűség volt végigmenni azon az áttetsző. Ismétlem. de most. . kormozott. ellentmondok neked: a gyávaság a legeslegrútabb bűn!” Példának okáért: Judea jelenlegi helytartója. az aranykopjás Lovag útitársául szegődött. a csillagjós király meg Pila.. A megszokott mozdulattal nyomban Banga nyakörvébe kapaszkodott. hogy odább haladt. emlékezz meg rólam. csak azért. Ezt az ezüstös holdfényt kellemetlen.Mostantól fogva mindig együtt leszünk . zokogott álmában Pilátus.biztatta álmában a csavargó filozófus.Kérlek. Mindez nagyon jó volt.Éjszaka. hogy mindenki jó .

amely rajta szárad.. s elengedte szandálja szíját. Afranius . akit Keriáth-béli Júdásnak neveztek.Kérem. két szempár mered rá: az egyik kutyáé. köhécselve köszörülte torkát. néhány órával ezelőtt megöletett.Bocsásson meg. amely sehogy sem akart becsukódni. Nem tudtam megmenteni a Keriáth-béli Júdás életét.Küldje be. képzelje. a másik . hogy azon a holdsugáron megyek végig. Lement a kertbe.. amit mondtam.De azt biztosan tudja. hogy rajtuk meg Bangán kívül senki sincsen a csarnokban: . küldjenek nyugdíjba. aki sohasem vált meg csuklyájától. és erősen megnyomta a kutya nyakát. Valerius Gratus77 alatt kezdtem szolgálatomat. és leült. Banga .Ezt a pénzzel teli erszényt dobták be a gyilkosok a főpap palotájába. és felelősségem teljes tudatában jelentem. Afranius nem válaszolt. hogy az. ..A Gethsemáné-kertben fogom keresni. nem messze az olajütőtől.. A helytartó megvetően elmosolyodott: . hogy megölték? Ridegen. közelebb húzta a karosszéket az ágyhoz. Nekem nem kell látnom a hullát ahhoz. . Kérem. A vér. 77 Valerius Gratus .. . mi a feltevése ezzel az üggyel kapcsolatban. Kardja megcsörrent.Hégemón.válaszolta nyugodt méltósággal a férfi.Még nem ébredtem föl teljesen. küldje be ..Mennyi pénz van benne? . és meztelen lába a szandálját kereste a padlón. . azért mondtam.kérdezte Pilátus közelebb hajolva. .mentegetőzött Pilátus. alvadt vérfoltos erszényt vett elő. Igaza volt.ismételte a helytartó magamagának. parancsnok! Afranius biccentett. kelletlenül hangzott a válasz: . 229 .Judea egyik előző helytartója. Afraniusnak úgy rémlett. megöltek valakit. szokása szerint körülnézett. . A helytartó összerezzent.szólt a prokurátor halkan. A fáklyaláng végigtáncolt az oszlopokon.A holdfényben sincs már nyugtom. .. Hol akarja keresni a holttestet? Foglaljon helyet. Egy szó. .parancsolta a helytartó. nagyon érdekelne. a Keriáth-béli vére.Harminc tetradrachma. Afranius. Nevetséges. . mint száz. . helytartó. mielőtt megszólalt. és álmomban holdsugarat látok. . a centurio caligája a mozaikpadlón dobogott. Chlamysa alól két pecséttel elzárt. adjon át a bíróságnak.Nem tudom . Rosszul alszom mostanában . Az oszlopcsarnokban a centurio helyében megjelent a csuklyás férfi. hogy tudjam. Megölték. azt álmodom. amikor meggyőződött róla. kifürkészte az árnyékos sarkokat s csak akkor szólalt meg.folytatta kényszeredett mosollyal -.farkasé. fogát csikorgatva.Kevés. Ma reggel megindítjuk a kutatást.Ne bántsd. én tizenöt esztendeje dolgozom Judeában.Hol van a hulla? .

Júdás bizalmatlan volt. rejtett helyen kellett lennie. sikerül-e megfejtenem. . így történhetett. nyomatékosan válaszolt: . ez a kérdés legbonyolultabb része. . mi sem egyszerűbb ennél. s még engem is megzavarhat.Mert feltevésem szerint Júdást nem a városban gyilkolták meg. . hanem Jerusalaim közvetlen környékén. valóban! Ünnep estéjén egy hivő ismeretlen okból kimegy a városból. . talán egy pincébe. nem tudom. más magyarázatot. csak kiszaladt a számon.Ó. . otthagyva a pászkavacsorát. hogy valakit egy nő segítségével eltegyünk láb alól. Kicsalogatták. nem fogok találni. . akadályozza a nyomozást. Kezeskedem érte.Ó. márpedig azoknak a csavargóknak pénzük nincsen. . hogy útonútfélen. nem így értettem. amelyhez egyébként egyetlen nő sem tartozott. prokurátor. a Gethsemáné-kertben fogja kerestetni. nő nincs belekeverve ebbe a dologba. Ezt a lehetőséget eleve kizártnak tekinthetjük. Afranius higgadtan.Rendkívül éles elméjű magyarázat. Miért éppen ott? Megvallom.Júdás el akarta rejteni a pénzét. nem. de ahhoz. hégemón. a városon kívül? . kétségkívül megtalálták volna a hulláját. ugyebár. prokurátor. és ha ez sem állja meg a helyét. Ha viszont a várostól távol ölték volna meg. hogy teljesen igaza van. hanem saját elgondolása. prokurátor. ami ez eszembe ötlött. Igen. Az utcán nem lehet valakit titokban leszúrni. Kinek volt érdekében Júdás halála? Holmi fantaszta csavargók társaságának. hogy ez hogyan történhetett. áttekinthető helyen rejtse el a pénzét..Belátom. mire gondol? . titkos helyen.Semmi esetre sem. .Indokolja meg ezt a feltevést. prokurátor.tudakolta a helytartó. és hogyan? Nincs-e nő a dologban? kérdezte a prokurátor hirtelen támadt ötlettel. Valahová el kellett őt csalni. . Júdás nem indult el sem a Hebronba. Ilyen pedig a Gethsemánékerten kívül nincs Jerusalaim környékén. 230 . . de nem is nagyon távol a várostól.És azt mondja. amelyről csak ő tudott. védett. és ott leszúrják. .Pompás ötlet! De vajon ki és miért ígérhetett neki pénzt éjszaka.. ahhoz nagyon sok pénzre van szükség. . Most már értem: nem mások csalogatták tehát ki a városból. Egyetlen feltevésem van. És miért éppen ott? . Többet mondok: a gyilkosságnak ilyen értelmezése félrevezeti.. Okoskodjunk logikusan. Valószínűleg így történt. Fás.Sajnos..Talányos.. ezt még mindig nem értem. Vajon ki csalogatta ki. Senkinek sem jutna eszébe. Egy új ember létrehozásához is pénz kell. . . Nem mehetett messzire. mindig dugdosta a pénzét az emberek elől. Afranius.Semmi esetre sem hihetem . hogy Júdást a város határain belül keríthették kézre holmi gyanús alakok. Nem. és mohó érdeklődéssel leste Afranius arcát. helytartó. tévedett. és suttogva folytatta: . prokurátor. nyílt. akkor a pénz nem kerülhetett volna vissza olyan hamar. De az embereink már tűvé tették az Alsóvárost.Azt hiszem.válaszolta Afranius halkan -. helytartó.Valóban.De hát akkor mégis. igen.Afranius közelebb hajolt a helytartóhoz.Igen.El sem tudom képzelni. A házasodáshoz pénz kell. . megint csak a pénz lehetett az oka.Úgy. Ezek szerint a város közvetlen környékén ölték meg. sem a Bethániába vezető úton. hogy nincs a városban. úgy hiszem.

Az embereim tegnap este elveszítették szem elől Júdást a piacon. hogy kijött Kajafás palotájából. Igaz is. Afranius. hogyan tudták vajon véghezvinni. A sötétben is látszott. Unalmas. hogy Pilátus szeme megvillan.Cédulát is tettek hozzá? .. prokurátor . akkor nem fizettek. Maga kitűnően érti a dolgát.Mi sem egyszerűbb.válaszolta Afranius cseppet sem mosolyogva.. közvetlenül azután.. Nos. mi a szándéka? . magam pedig. ha túlságosan szigorúan vonná őket felelősségre! Végeredményben minden tőlünk telhetőt megtettünk annak a csirkefogónak az érdekében. amint már mondottam. .Ó. prokurátor. és becsukta az erszényt. . annyira meglepődött a kérdésen. ó. bocsásson meg. fárasztó história. és tartalmát odamutatta Pilátusnak.Ez igazán érdekes! . hogy átadjam magát a bíróságnak. akik elvesztették Júdást. A bosszúállók a főpapi palota hátába kerültek. hégemón .Afranius letépte az erszényről a pecsétet. hiszen ez hivatalos pecsét! . . de ez teljességgel elképzelhetetlen! 231 . mi a helyzet Rómában. Afranius. nem.. De vigyázzon. Különben. Afranius. Egyáltalán nem volt érdekes. prokurátor.Igen. Engem is haladéktalanul odahívtak. . Átdobták a csomagot a kerítésen.De miért? . mit csinál. hégemón. Afranius. és egyik pillanatról a másikra nyomtalanul eltűnt. de a kolóniákban nincsen párja!.Tudja. amit megtehetett. nem fizettek-e ki aznap valakinek pénzt a palotában.Vigyázzon. ha nem fizettek. ahol az utca a hátsó udvar mentén húzódik. sőt inkább nagyon is szigorúan.. Nem is értem.kérdezte Pilátus önkéntelenül elmosolyodva.Képzelem. prokurátor.Hát magának minden pecsétje megvan? . hégemón. óriási izgalom tört ki..Úgy.Vonja felelősségre a nyomozóit. . . . Nem tudom. kategorikus nemmel válaszoltak.jelentette ki Pilátus mosolyogva. . nem látom indokoltnak. elfelejtettem megkérdezni . akik Júdást a városon kívül követték..Ellentmondani bátorkodom. mi jutott most hirtelen eszembe? Vajon nem követett-e el öngyilkosságot? Afranius hátradőlt székén. pontosan úgy. Mindent megtett. A megbeszélésünk után nyomban figyelni kezdtük.. a világon senki sem lett volna képes többre! . Annál nehezebb lesz megtalálni a gyilkosokat..Egy percig se törje a fejét. De a bazár forgatagában valahogy elvesztettük szem elől. . micsoda felfordulás támadt ott Kajafásnál! .Tökéletesen meggyőzött.Haladéktalanul kerestetni kezdem a gyilkosokat. hogy a pénzt bedobták Kajafásnak? . prokurátor. ahogyan értesülései szóltak. bíróság elé állok. . .Úgy?! Hát.Teljesen igaza van.Igen.A mi munkánkhoz ez elengedhetetlen.a prokurátor megdörzsölte homlokát -. hogyan történhetett. . Kérdésemre. Ilyesmi még nem fordult elő életemben.válaszolta Afranius. Nos tehát. ebben az esetben sem szeretném. . . furcsa vargabetűt csinált.

a törvény szerint akárkinek jogában áll eltemetni egy halálra ítélt bűnöst. . prokurátor. 232 . Azt mondta. ha megölik. akire itt várnak. a Keriáth-béli meggyilkolásától.De igen.szólt Pilátus.Majd feltámad.válaszolta Afranius. addigra már ragadozó madarak vájták ki szemüket.kérdezte Pilátus komoran. prokurátor. ahogy meggyilkolják. holott már igazán minden tisztázódott. prokurátor. . ezért kezeskedem.Ne nyugtalankodjék. igazán vétek volna önt a bíróságnak átadni. . . Elég meggyilkoltat láttam életemben.Az meglehet. gunyoros pillantással súrolva Pilátust.válaszolta Afranius megnyugtatóan. nem távozik.. . de kijelentette. ezt a kérdést tisztáztuk. Amikor az egyik őr fáklyával behatolt a barlangba. . kis ideig gondolkozott. .felelte Afranius. . hogy beesteledjék. Olyasmit ordítozott. ó. a legmagasabb jutalmat érdemli. prokurátor. .Pilátus összerezzent: .Hogy én ezt nem láttam előre!. hol könyörgött. naplementekor fölért a dombra. hanem állító hangsúllyal. prokurátor . ha megszólal annak a Messiásnak a harsonája. helytartó ... Azt is mondta. Összefüggéstelen szavakat kiabált.válaszolta Afranius filozófus mosolygással. és elcsendesült.Meg kellett kötözni? .Úgy van.Méltóztassék egy pillantást vetni az erszényre.Júdás vére patakokban folyt.Rendkívüli szakértelemmel gyilkolták meg.Helyes.. hogy a test eltemettetik. és folytatta beszámolóját: . nem kérdő. Ellenkezőleg. . megmagyarázták neki.. Vele volt Jesua Ha-Nocri mezítelen teteme. hogy ő nem követett el semmiféle bűncselekményt.. Afranius. feltámad . A Koponyahegy északi lejtőjén lévő barlangban egy ember. Szinte ábrándosan jegyezte meg: . hogy nem hajlandó megválni a tetemtől. Afranius helyettesének vezetésével. ha éppen úgy tartja kedve. Lévi felfogta. Pilátusnak láthatóan nehezére esett elszakadni ettől az ügytől. . tombolni kezdett.Ezek szerint nem fog feltámadni? . Lévi kétségbeesett. .Lévi Máté .csitította Afranius. prokurátor. hanem jelen akar lenni a temetésnél.Ó. .Sikerült lecsillapítani az orcátlan dühöngőt. Hogy történt a dolog? Afranius elbeszélte: míg ő maga Júdás ügyével foglalkozott. Lévi Máté ott a barlangban várta. .. hégemón . De előbb nem. ebben a városban minden elképzelhető! Hajlandó volnék akármibe fogadni.Dismas és Gestas holttestét összeszedték.mondta rekedten...Szerettem volna látni. Afranius. akkor se megy el. Most térjünk át a temetésre. és nyomban a harmadik tetem keresésére indultak. sőt erre a célra felajánlotta a nála lévő kenyérvágó kést. átkozódott.Honnan tudja? . Hamarosan meg is találták.. hogy rövid időn belül ez a hír fogja bejárni a várost! Afranius ismét a helytartóra vetette éles pillantását. Az egyik holttestet már nem találták ott.Ó. nem.A kivégzettek el vannak temetve..Nem. a titkos őrség egy osztaga. . . hol fenyegetőzött. majd ekképpen válaszolt: . helytartó .

talpig sáros. hogy megelégedésemet akarom neki kifejezni. alacsony ismeretlen lépett a kolonnádba. a helytartó pedig tapsolt. holnap küldje el hozzám Tolmaeust. és odanyújtotta a titkosszolgálat parancsnokának -. hégemón.Köszönöm. ha ezt előre sejtettem volna . kérem. Az eltemetettek ujjára gyűrűt húztak. mocskos piacain. 233 . . fogadja ezt el tőlem emlékül. . de előbb közölje vele. toprongyos. és kikiáltott: . Jerusalaimtól északra.Hibáról szó sincs. farkas módjára villogó szemmel nézett a prokurátorra. . s Pilátus háta mögött.morfondírozott Pilátus.felelte Afranius. hosszan nézett Afraniusra. Kérem.. önt pedig.Elkergették? . helytartó! . felváltva.Ruhátlanul? . Részletes tájékoztatást akarok tőle kérni Jesua ügyében.Kitüntetésnek veszem. majd megszólalt: . és hajlongva hátrált. most rögtön.Lévi Mátét a kivégzettek testével együtt feltették a szekérre. . Lévi Mátét pedig kéretem ide. a szolgák kezében lámpafény villant.Odakinn várakozik. és aggodalmasan kérdezte: . . Helyettesem megengedte. sandán. Pilátus tágra nyílt szemmel.kérdezte Pilátus fojtottan. amit ebben az ügyben végzett. Afranius helyébe pedig . Tolmaeus mit sem tud az ismertetőjelről. Alig negyvenévesnek látszott.Melyik helyettese vezette az akciót? . Dismasén kettő.A temetést végző osztag kapjon jutalmat. Csakhamar három mécses világított az asztalon a helytartó előtt.Lámpát az oszlopcsarnokba! Afranius már kilépett a kertbe. amely csak úgy hemzseg a templom előtti téren meg az Alsóváros lármás.Igenis. A Júdást elszalasztó nyomozók részesüljenek szigorú feddésben.Ó.mintha Afranius magával vitte volna. Gestasén három. nem.Beszélnem kellett volna azzal a Lévi Mátéval. Egy szó. A centurio a helytartó pillantására nyomban eltávozott.s a széken heverő derékszíja táskájából gyűrűt vett elő. egy óra leforgása alatt mély gödröket ástak.Tolmaeus . fekete volt. Általában meg vagyok lepve. Így nézi az ember azt.válaszolta Afranius.Folytassa. Az osztag katonái.Talán hibát követett el? . és két óra múlva elérkeztek egy lakatlan hasadékhoz. abból a fajtából. Afranius: úgy látom. kérem . az osztag chitonokat vitt magával erre a célra.Nem. aki sosem követ el hibát. arra kérem . . Afranius. prokurátor.. ó. prokurátor . A sírt behányták. prokurátor. és a holdas éj kihátrált a kertbe . homlokát redőkbe vonva.mondta Pilátus. és belétemették mind a három elítéltet. A prokurátor mohón. rút és kellemetlen megjelenésével leginkább városi koldust formázott. és eltűnt a kertben. akire sokat gondolt. és ez az ember: maga. Jesua gyűrűjén egy bevágás van.. kissé riadtan s gyanakvón fürkészte a jövevény arcát. míg végül most szemtől szemben láthatja. lefedték kővel. akiről sokat hallott.Nem. olyan emberrel van dolgom. .cingár. Afranius mélyen meghajolt: . . .az óriás termetű centurio oldalán . hogy jelen legyen a temetésen. mint száz.

A hallgatás elég sokáig tartott.olyan gonosz mosolygással.kérdezte Pilátus halkan. ha nem akarsz. Lévi Máté arcszíne elváltozott. .Intézkedjék.A katonák elvették. Nehéz volt kihámozni az értelmét a girbegurba sorokból. lefektette az asztalra a mécsesek közé.Azt mondtam: mutasd meg. földre sütve pillantását. s amelyre Jesua szavait jegyezted föl.mordult. visszaviszik a boltba. és a Patkányölő megjelent a kolonnádban. . .Hogy elvágjam a köteleket. A centurio a derékszíján függő két hüvely egyikéből elővette a mocskos kenyérvágó kést. amikor idehoztak.Nem kérek semmit. . kipróbálta ujjával. hogy visszaadják. csupasz.Ülj le . . válaszolj! . Most mást kérek tőled. és hunyorogva tanulmányozni kezdte a tintával írt.Elfáradtam. nehezen olvasható betűket. ami nálad volt.szólította fel Pilátus. Lévi gyűlölködve tekintett Pilátusra.Mindjárt kapsz enni. Vékony. elvágódott volna.Hisz egész nap nem ettél.A hebroni kapunál van egy pékbolt. és újra lelappadt. mindjárt bal kéz felől. mert úgy loptam.felelte Lévi. piszoktól szürke nyaka kidagadt. .Mi bajod. . kibontotta. . Lévi az inge alatt kotorászott. és pergamentekercset húzott elő. elég éles-e.Magyarázd meg. Pilátus összehúzta a szemöldökét. . átadta a helytartónak. . a karosszékre mutatva. Pilátus fogta.Nem azt mondtam: add ide . . hogy arcát végképp elrútította.Mi lelt? . Azért hívattalak.Koszos vagyok.Marcus! . amelyet mindig magadnál hordasz.És Lévi mogorva tekintetét a padlóra szegezte.Minek hazudsz? . mindenemet el akarja venni? . s azután így szólt: .szólította a prokurátor. Rendben van. mért nem a karosszékbe ültél? . és elvigyorodott .kérdezte Pilátus. megtántorodott.Minek loptad? . .A kés miatt ne aggódj. hogy megmutasd a kést. . Pilátus nézegette a széles pengét. hanem melléje a padlóra. és ha piszkos kezével meg nem kapaszkodik az asztal szélében. ne egyél. és vissza akarom vinni a tulajdonosának. . és nagyot nyelt.Majd idegesen hozzátette: . riadtan sandított arany karfájára. tán még régebben.felelte Lévi Máté. Nagy 234 . ujját végigvezette a sorokon. de nem a karosszékbe.El akarja venni? . Mutasd meg nekem a pergament. . .Honnét szerezted? . s végül is a jövevény furcsa viselkedése törte meg. amint beér az ember a városba.felelte Pilátus. közelebb lépett a karosszékhez. egészen a pergamen fölé hajolt.Adjátok ide ennek az embernek a kését. Lévi bizalmatlanul nézett a helytartóra.Az utolsó kincsemet. . . összepiszkítom . s ismét eltávozott. . végül leült.Semmi .

..Ő maga föltétlenül elfogadott volna valamit.Nem. ő nem volt az..Nem vagyok olyan ostoba. vagy félsz tőlem? Lévi arcát ugyanaz a gonosz mosolygás torzította el: . akit le fogok szúrni..tegnap faszénparázson sült gyenge tavaszi bárányt ettünk.. a prokurátor pedig így folytatta: ..Ki tette ezt? .halál nincsen. gazdag vagyok. .. és határozott mozdulattal visszaadta Lévinek. nem vádol senkit.meglátjuk az élet tiszta vizét. Nem akarlak szolgálni. mindkét kezével rátámaszkodott. De a Keriáth-béli Júdást megölöm.Nem. Lévi felállt. lesz még vérontás. kár így egyedül bolyonganod. lesz élelmed. te Jesua tanítványának vallod magad. őrjöngő pillantást vetett maga köré. olvasta. Papiruszaimat fogod rendezni...mondta Pilátus.Vedd tudomásul..Ne légy féltékeny .Nesze.suttogta -. hogy van valaki Jerusalaimban.mondta. adatok. A prokurátor arca elsötétült.Nem.legnagyobb bűn.. efféléket olvasott: „. Te kegyetlen vagy.Miért nem? Kellemetlen vagyok neked. a gyávaság. otthontalanul. hégemón .Fogjad . tanult ember vagy. hogy lesz .. mert a pergamen legutolsó soraiból e szavak tűntek szemébe: „. majd rövid hallgatás után így folytatta: . Nem lesz könnyű a szemembe nézned. amit felkínálok. . és széles mosollyal dörzsölgette kezeit.nehezen annyit sikerült kihámoznia. hogy tudd. hogy a lapon holmi bölcs mondások.Ez nem fog sikerülni. Azért mondom meg előre. 235 . Mert ha megértetted volna. és szolgálatomba akarlak fogadni. Júdást ma éjszaka megölték. hogy halála előtt megmondta.. Természetesen engem akarsz megölni. úgy válaszolt: .. fogadd el ezt a pénzt. . nem értetted meg a tanításait. ne is fáradj. fintorogva az erőfeszítéstől. gazdasági följegyzések meg verstöredékek sorakoznak kusza összevisszaságban „..” Pilátus hunyorogva. Vedd tekintetbe. Hová mégy? Lévi az asztalhoz lépett.válaszolta Lévi rút vigyorgással..Hallgass! .felelte Pilátus. Lévi tagadóan rázta fejét. akkor most elfogadnád..Intőn fölemelte mutatóujját.. .” Összecsavarta a pergament. hogy erre számítsak.” S ekkor összerezzent. . koldusgúnyában.Amint látom. arca megrándult. . Nekem nagy könyvtáram van Caesareában. . miután megölted őt. ennek szentelem hátralévő életemet. A helytartó szemében boldog öröm csillant fel. . de én azt mondom neked. felordított: . .Nem lepnek meg a szavaid. és égő szemmel meredt a helytartóra: . az amúgy sem sikerülne . őrizni. közelebb intette magához Lévi Mátét.. és utána: . az emberiség átlátszó kristályon átfog a Napba nézni. . tisztességes ruhád. ugye? .szólt rá Pilátus. és súgva szólt: . hanem te fogsz tőlem félni.Tudom.Rajtad kívül is voltak hívei..Én is tudom. Lévi hátrahőkölt..

No.Én tettem. Lévi már nem volt a palotában. most elfogadsz tőlem valamit? Lévi megenyhült. A helytartó az ágyon feküdt. Elmúlt egy óra.ismételte Lévi súgva.Majd hozzátette: . elképedve meredt a prokurátorra. gondolkodott. halkan lélegzett. A hajnal csendjét csak a kertben őrt álló katonák halk léptei törték meg. de azért mégis valami.Ez persze nem sok. .. Mellette aludt Banga.Ki tette? . Kezét arca alá téve aludt. amit én tettem. Judea ötödik prokurátorát. A hold megfakult.Adass nekem egy lap tiszta pergament. Így érte Niszán hó tizenötödik napjának virradata Ponczius Pilátust. az ég túlsó felén halvány foltocska fehérlett: a hajnalcsillag. 236 . A mécsesek réges-rég kihunytak. aki halkan folytatta: . Lévinek leesett az álla. Pilátus halkan válaszolt: . végül megszólalt: .

A kicsiny udvaron. az Akusztikai Bizottság elnöke volt kénytelen megjelenni. Margarita felállt. hogy a Moszkva különböző pontjain történő fölöttébb zavaros és változatos eseményeket egységessé gyúrják. amely nyilvánvalóan ördöngösségből. és aznap reggel semmiféle álmot nem látott. az elé a feladat elé állította a nyomozókat. ezek az ablakok ragyogva verték vissza a felkelő nap sugarait! A teljes emelet a Woland ügyében való nyomozással volt elfoglalva. mondván. hogy a Mester nyugodtan. hogy természetfölötti körülmények között töltötte az éjszakát. összefüggésbe hozzák egymással. mert a hölgy kérdésére. és tíz-tizenkét szobában egész éjszaka égtek a lámpák. Hallgattak az alagsori szobák. mint száz. és minden ismét régi helyére került az alagsori kis lakásban. Gondolatai nem voltak ziláltak. amelyből kiebrudalták Alojzij Mogaricsot. szelleme tökéletes rendben volt.eléggé világosnak látszott. Egy perccel később már aludt is. hogy Arkagyij Apollonovics rosszul érzi magát. hogy össze van törve a teste. Pénteken ebéd után a Kamennij Moszt közelében lévő lakásán megszólalt a telefoncsengő. és végignyúlt a szemközti falnál lévő kis díványon. és csak akkor érezte meg. cseppet sem rendítette meg. Bement a másik szobába. csend honolt a szűk kis utcában.amelyet a lassan. néminemű hipnotikus szemfényvesztésből. éber emeleten elsőként Arkagyij Apollonovics Szemplejarov. sem az.barátságtalanul válaszolt. hogy honnét. Egy szó. Érdekes módon azonban lelke.„Így érte Niszán hó tizenötödik napjának virradata Ponczius Pilátust. de erélyesen közölte. eloltotta a fölöslegesen égő asztali lámpát. A villanyfényben sugárzó. Arkagyij Apollonovics felesége . és sejthetően bűnöző elemek tevékenységéből tevődött össze. amikor is be kellett zárni a Varietészínházat. 237 . Úgy érezte.vagyis szombaton hajnalban .nem aludt egy moszkvai közhivatal egész emelete. izgatott reggeli társalgásukat. a Wolanddal való ismeretség semmiféle pszichikai kárt nem tett Margaritában. Végül azonban mégiscsak oda kellett mennie. Az álmatlan emeletre azonban folyton-folyvást új meg új anyag áradt be. Judea ötödik prokurátorát” -. Ez a különös ügy. Nem izgatta annak az emléke. Az ügy voltaképpen már előző nap . és egy férfihang kérte Arkagyij Apollonovicsot. addigra elérkezett a reggel. a férfihang a kagylóban kurtán.pénteken . Ugyanabban az időben azonban . egyrészt teljes igazgatósága eltűnése. hogy a Mester csoda módon visszatért hozzá. zúgva haladó gépek kefékkel tisztítottak -. hallgatott az építőmester egész kis háza. a följelentőt. rongyos lepedővel volt letakarva. a regény kézirata feltámadt hamvaiból. hogy honnét keresik a férjét. és nem jöhet a telefonhoz. másrészt meg az előző esti hírhedt feketemágia-szeánsz fertelmes eseménysorozata miatt. mélyen alszik. látta.mert ő vette fel a kagylót . a fűz meg a hárs koronájában a verebek folytatták vidám. lefeküdt pihenni. mindennek így kellett történnie. hogy a sátánnál volt bálban.HUSZONHETEDIK FEJEZET Az 50-es számú lakás pusztulása Mire Margarita eljutott a fejezet utolsó szavaihoz . és hosszabb időt tölteni. mely régi. egyet nyújtózkodott. és nagyon álmos. ablakai az aszfaltos nagy térre néztek .

meg az azt követő éjszakai házibotrányra. hiszen a nyomozó hatóságok itt valódi intelligens kultúrlénnyel álltak szemben. meg a szaratovi unokahúgról. a Könnyű Műfajú Szórakozások és Látványosságok Bizottsága műsorosztályának vezetője szent eskü alatt állította. avagy megállapodást. mivel nemcsak az ocsmány feketemágia-szeánszról meg a páholybeli verekedésről kellett számot adni. igaz. hogy rendkívül alaposan átkutatták. vedd föl gyorsan. valamint két mihaszna segítőtársát. és hajjaj.. Az Akusztikai Bizottság elnöke az egész estét azon az emeleten töltötte. sehol sem mutatta fel útlevelét vagy bármiféle más igazolványát.. igen. Értem. ami nem is csoda.. fölöttébb kellemetlen és kínos. sőt arra is pontosan emlékezett. és pompásan leírta az álarcos. 50-es számú lakásba. A beszélgetés rendkívül kínos volt.. titkos rejtekhelyeket keresve. alatti. Magától értetődik: Arkagyij Apollonovics tanúvallomása jelentősen előbbre vitte a nyomozást. hogy mindazon személyek. természetesen.ámde valóban elkerülhetetlenül .Igenis.a Jelohov utcában lakó Milica Andrejevna Pokobatykóról is. senki sem hallotta hírét! Kitajcev. titokzatos mágust. szerződést. nem is egyszer. hogy kirángassa az ágyból Arkagyij Apollonovicsot. amit a szerencsétlen Arkagyij Apollonovics a hitvesi hűség ellen vétett. miközben ilyesféle szavakat hebegett a telefonba: . Azonnal indulok. de körülbelül negyed perccel később Arkagyij Apollonovics egy szál fehérneműben. Igenis.Vedd föl a papucsod. Hitvese e válságos pillanatban megfeledkezett mindarról. amiről beszélni kimondhatatlanul nehezére esett Arkagyij Apollonovicsnak. S amikor egybevetették Arkagyij Apollonovics vallomását néhány más vallomással. hogy a lakásban valaki lakik ... többek közt a szeánsz kárvallott hölgyeiével (a lila kombinés is szerepelt köztük... noha kétségtelenül világos volt. és nyílvesszőként repült a hálószobába.Igen. nem érték be azzal. mégpedig értelmes és szakképzett szemtanúja volt a botrányos szeánsznak.. és beledadogta a kagylóba: . ó. a lakásban soha senkit sem sikerült találni. hanem mellesleg . és még sok minden egyébről. ebben a pillanatban . ahol a nyomozás folyt. megvizsgálták a kéményeket. akiknek egy vagy más módon hivatalból tudomást kell szerezniök minden Moszkvába érkező külföldi vendégművészről. mely a szaratovi unokahúg elkergetésével végződött. akit elküldtek volt a Szadovaja utca 302/B. Sehol sem jelentkezett be megérkezésekor.Egy perc. hogy semmiféle Woland nevű fekete mágus nincs nyilvántartva Moszkvában. igen. riadt ábrázattal kisietett utána a folyosóra. hallom. s férje jobb papucsát lengetve a levegőben. mert megfázol! Arkagyij Apollonovics meztelen lábával rúgkapálva védekezett felesége kísérletei ellen. odasúgta neki: . én vagyok. Jártak az 50-es számú lakásban. Ezek az intézkedések azonban semmiféle eredménnyel nem jártak. meg Karpov hivatalsegédével.. kérem. Nem is egészen egy perc múlva.. hogy a nyomtalanul eltűnt Sztyopa Lihogyejev neki semmiféle Woland semmiféle tervezett előadásának programját nem küldte be jóváhagyás végett.annak ellenére. határozottan és kategorikusan kijelentették..... és erről szó sem lehet... mindjárt. hogy a fekete mágust Wolandnak hívták.. nem is egy pillanat múlva..hebegte az Akusztikai Bizottság elnökének máskor oly fennhéjázó hitvese. aki pokoli kínok közt fetrengett. aki szemtanúja. hanem azonfelül végigkopogtatták a falakat. és dühösen meregette rá a szemét. még hányan). aki annyira megdöbbentette Rimszkijt. és telefonon 238 . visszaemlékezvén az előző esti szeánszra. akkor pillanatokon belül világossá vált. hogy a tettes hol keresendő. bal lábán papuccsal már a telefonnál termett.

Péntek estére Lihogyejevnek is nyomára akadtak. hogy mikor ért véget az előadás.sem értesítette ilyen nevű artista érkezéséről. Csak össze kellett vetni a Káró Ász különös viselkedését. bizonyos időbeli adatokkal. hogy a Varietészínház ilyen előadást tartson. mármint Leningrádban hallgatták ki. az égegyvilágon semmit. hogy Arkagyij Apollonovics a tulajdon szemével látta a mágust a szeánszon. Ami pedig Prohor Petrovicsot. például azzal.a szürke. mihelyt a rendőrség belépett irodájába .. 239 . és mikortájt tűnhetett el Rimszkij . hogy a jobb sorsra érdemes színház vezetősége maga követett el valamiféle gazságot (gondoljunk csak az iroda kitört ablakára.soha nem is érkezett Moszkvába? Ha mármost feltesszük az első lehetőséget. miszerint Rimszkij gazdasági igazgató beszámíthatatlan állapotban leledzik. kérdésekre értelmes választ nem tud vagy nem akar adni. ha azonban a második lehetőséget tekintjük valószínűbbnek. mint a kristály. hogy sok ezer néző. akkor ezek szerint föld alá nyeletésekor magával vitte a Varietészínház egész igazgatóságát. Kitajcev csupán széttárta kezét. vagy talán . hogy Lihogyejev ott volt.ugyancsak közbevetőleg . akkor feltehető.tiszta.majd nyomtalanul eltűnt Moszkvából.Varenuha volt. ennek ellenére azonban megtalálni őket teljes lehetetlenség. hogy dugják őt páncélterembe. Ő. A Szovjetunió valamennyi városában táviratilag tudakozódtak felőle. És tekintetéből akárki kiolvashatta. aranycirádás berendezéséről meg pompás fürdőszobájáról. végül Arkagyij Apollonovics Szemplejarov. Közbevetőleg: ez a derék polgártárs visszatért öltönyébe.Anna Ricsardovna eszeveszett boldogságára.és máris ment a távirat Leningrádba. úgy eltűnt. amelyet az öltöny fogalmazott rövid távolléte idején. Rimszkijt a fentebb jellemzett négyszáztizenkettes szoba ruhásszekrényében találták meg. és Jaltából azt a választ kapták. a mozi előtti taxiállomásnál. és csak azért könyörög.Kitajcev . hogy Rimszkijt megtalálták az Astoria Szálló negyedik emeletén. és szemét égnek emelte. amely szoba közismert gyönyörű szürkéskék huzatú. . valamint gyanús asszisztenseit. Egy órán belül megjött a válasz (addigra persze péntek este lett).. minek következtében Rimszkij őrizetével egyetemben az esti vonattal elhagyta Leningrádot. és fel nem foghatja. aki a nyomozást vezette: a nyomaveszett Rimszkijt bámulatos gyorsan megtalálták. Igazságot kell szolgáltatnunk annak is. de repülőgépen visszautazott Moszkvába.. mint a vízbe dobott kő. ilyesformán abszolúte nem érti. és ott helyben. és a Káró Ász furcsa viselkedésére!) . A híres színházi adminisztrátor. Kihallgatása után újabb sürgöny repült Moszkvába. és a fölöslegesen riasztott rendőrség nem csekély bosszúságára. Kitajcev. ez a nagy műveltségű férfiú .mind látták azt a mágust.Egy szó. akit ismert egész Moszkva. sávos öltönyébe visszaheppent Prohor Petrovics kivétel nélkül jóváhagyott minden határozatot.. hogy ő . de semmit sem tudott semmiféle Wolandról. És . hogy Rimszkijt megfelelő őrizettel vigyék vissza a fővárosba. Amikor pedig azt vetették ellene. a mellette lévő szobában egy épp akkor Leningrádban vendégszereplő moszkvai színház műsorigazgatója lakott. Mi történhetett vele? Fertelmes szeánsza után azon nyomban elnyelte a föld. mint száz: ami Prohor Petrovicsot illeti. és állítsanak elébe fegyveres őrséget.ahogy némelyek állítják . miképpen engedélyezhette Sztyopa. Mert hát egyelőre képtelen zagyvaságnak mutatkozott az egész: tessék elgondolni. akinek nem sikerült nyomára bukkanni . Az egyetlen. a bizottság elnökét illeti. Moszkvából távirati utasítás érkezett. a Varietészínház egész személyzete. a négyszáztizenkettes szobában.

egyenként. a park tropikus buja lombjába süppedt pompás palotát. a lomb fölé magasló. és gyűlölködő pillantással tekintett ki az idegen. kerek arcú fiatalember lépett be. márványépületekkel. Maga előtt látta a sárga. sárga arcú. buja kertre. képek sora vonult el előtte. Ilyen módon bukkantak rá Nyikanor Ivanovics Boszojra. mint megállapítani. azért jött. csütörtökre virradó éjjel jelenik meg nála. beszélnie kellett azokkal a személyekkel. Mi sem volt könnyebb. vörös béléses fehér palástjában mozdulatlanul ült karosszékében. látomások. a komor.Ezalatt azonban a nyomozó hatóságoknak nemcsak a Varietészínház ügyével kellett foglalkozniok. nem kell senkihez szaladnia. Milyen boldog lett volna Ivan. de tekintete. 240 . ha a nyomozó előbb. akiket az utolsó három nap során szállítottak be a klinikára. mi történt szerda este! De sajna. teljesül a vágya. meg a szerencsétlen konferansziéra. borotvált férfi jelent meg előtte félálmában. ezzel szemben rendkívüli módon fölkeltette a nyomozó érdeklődését. legbotrányosabb eset a megboldogult Berlioz fejének elsikkasztása volt. látta az Óváros falát kerülgető. ám a körülötte lévőkről tudomást sem vett. a Hontalan. Ivan Nyikolajevics. fekete Antoniuserőddel. hogy mindketten a titokzatos mágus vezetése alatt működő banda áldozatai voltak. udvariasan válaszolgatott a nyomozó kérdéseire. napfényben szikrázó tetőkkel. hanem a Moszkva más helyein történt furcsa eseményekkel is. mi mindennel akartak fizetni más személyeknek vagy intézményeknek. Pénteken estefelé kinyílt Ivanuska szobájának. szenvedélyesen követelte. őhozzá jönnek el. Velük egyébként nem sokat törődtek. Valamennyi közül a legkellemetlenebb. a költőt. kinek szeméből kiveszett minden érdeklődés a környezete iránt. s a lenyugvó nap fényében égő bronzszobrokkal. hogy segíthet elfogni a konzultánst. kifejezetten avégett. akkor. rajta a három megüresedett keresztfát. nem létező várost látott. óvatosan göngyölítették fel az egész Moszkvát behálózó bonyolult ügy minden szálát. hol meg önlelkét fürkészte. Sápadt. és a szobába nyugodt. mégpedig fényes nappal. Egyikük elment Sztravinszkij professzor klinikájára. mondjuk. Furcsa. finom oszlopcsarnokokkal. íme. A nyomozást tizenkét ember folytatta. udvariasan bemutatkozott. hanghordozása. A nyomozó finoman. De hogy mi történt szerdán este a Patriarsije Prudin. bonyolult. továbbá mindazokkal. ércbe öltözött római legionistákat. Elgyötört. kopár halmot is. álmodozott. Tisztáznia kellett például a Bajkálról kórusban éneklő dolgozók esetét (Sztravinszkij professzornak egyébként két óra leforgása alatt sikerült őket rendbe szednie holmi bőr alá fecskendezett injekciókkal). s nyugat felől egy dombon. ám ennek ellenére Moszkva egyik legkiválóbb nyomozója volt. a száztizenhetesnek az ajtaja. beesett arcú ifjút pillantott meg az ágyon. akik ettől kárt szenvedtek. egyenesen a Gribojedov nagytermében felravatalozott koporsóból tüntették el. s tekintete hol a messzeségbe révedt. akiben senki sem gyanította volna a nyomozót. hogy az ő szájából hallják. hogy hallgassák meg beszámolóját a Patriarsije Prudin történt eseményekről! Most. A nyomozó jötte előtt Ivanuska az ágyon heverészett. amikor Ivan még dühöngve. és elsősorban azon személyek lajstromát kérte. hogy Ivan Nyikolajeviccsel elbeszélgessen a tegnapelőtti eseményekről. és elmondta. akik pénz helyett ördög tudja. A költőt immár nem érdekelte Berlioz sorsa. amelyeknek a Patriarsije Prudin szemtanúja volt. kegyetlen. egész modora közönyt árult el. az már nem érdekelte Hontalan Ivant. Ivanuska erősen megváltozott a Berlioz gyászos vége óta eltelt negyvennyolc óra alatt: készségesen. akinek letépték a fejét. kellemes modorú.

Így folytak a dolgok a péntekről szombatra virradó éjszakáig.Nem. Egy szó. amikor válaszolt: . hanem a messzeségbe. messze voltam. valahányszor rajtaütöttek. peckesen bevonult az 50-es számú lakásba. Mégis. amikor Berlioz elesett? . hogy a kerekek alá esett. A nyomozó udvariasan elmosolyodott. Arról azonban meg volt győződve a nyomozó. hogy nemsokára új verseit olvashatja a folyóiratokban.behatoltak. ahol minden elkezdődött. Nem ment oda. de nemcsak a háziakat nem találták. Hiszen már régóta gyanúsnak tetszett. mielőbbi gyógyulást kívánt. mint száz. Ezek után felállt. a kapualjat és az udvart.senki sem okozta azt.Mondja.válaszolta Ivan halkan. végre sikerült eljutni mindezen események forrásáig. Az eseményeket végüktől kezdve az elejükig felgöngyölítve. Mert a nyomozó nem kételkedett benne. A versek. kuckójába. s nem a nyomozóra nézett eközben. Ivan Nyikolajevics. meghívott vendégként.előzetes csengetés nélkül .hogy úgy mondjuk . így folytak az események szombaton hajnalig. messze volt a forgókereszttől. az égvilágon senkit sem találtak. igen érdekes adatok birtokába jutott a hatóság. Telefonhívásra időnként reagált a lakás. hol dünnyögő hang szólt bele a kagylóba. Pedig sokszor jártak ott. A nyomozó rendkívül fontos értesülések birtokában távozott Ivanuskától. . hogy Berlioz hipnotizált állapotban vetette magát (vagy gurult) a villamos elé. Pontosan tíz perccel ezután a lakásba . a nap és az éjszaka különböző óráiban. kit kell elfogni.Nem . hanem ami végképp érthetetlen volt: Meigel bárónak sem lelték semmiféle nyomát.felelte Ivan.Igen. amiket eddig írtam. pontban éjfélkor. rosszak voltak. hol recsegő. Az átkozott 50-es számú lakásban ismételjük . ez sohasem múlik el. és már azt is tudták. . Elterpeszkedve ült a padon. egy közeli padon ült. hogy ez egyelőre semmiféle módszerrel nem sikerült. hanem a hátsó lépcsőt is. ezt most már tudom. De a lakás borsot tört az orruk alá.Nem írok többé verset.minden kétséget kizáróan laktak. amikor is. hogy nem lépett oda a forgókereszthez abban a pillanatban. és hol. de ez csakhamar elmúlik. Igen. Ezek voltak a nyomozó utolsó kérdései. . a kihamvadó ég aljára -. Csak ott volt a bökkenő. . sem a pepita nem lökték a villamos alá a TÖMEGÍR szerencsétlen elnökét. A moszkvai repülőtéren leszállt egy hatszemélyes utasszállító gép. Állandó felügyelet alatt tartották nemcsak a főbejáratot. sőt olykor gramofonszó is hallatszott onnét. benéztek minden zugába. mely a Krímből érkezett. anyag volt elég.Pontosan emlékszik rá. a háztetőre. s olyasmit mondott. néha ablakot nyitottak. és a nyomozó hatóság ez ellen tehetetlen volt. . amikor Berlioz a villamos alá esett? Ivan ajka körül alig észrevehető gúnymosoly játszadozott. fizikailag . Ekkor újabb. Meigel báró frakkba-klakkba öltözve..Nem .Pontosan emlékszem. Természetesen sem Ivanuska. a lakásban senkit. A többi utas közt egy rendkívül fura külsejű egyént is 241 . Végigjárták az egész lakást. hogy a költő most nyilvánvalóan depressziós állapotban van. a kéményekhez is őrséget állítottak. Mi több. kezet fogott Ivanuskával. és abbeli reményét fejezte ki. hogy az egész láncolat a Patriarsije Prudi-i gyilkossággal kezdődött.És a pepita a forgókeresztnél állt? .

hálóingre vetett kozák köpeny és vadonatúj sötétkék bőrpapucs. Ámde ez a feldúlt lelkű. poggyásza nem volt. aki Ivanuskánál járt a klinikán. és kéri. aki olyan huncutságokra képes. térden állva kéri. s folyvást izgatottan körültekingetve. Azazellónak tett ígérete ellenére . reszketeg. hogy zárják páncélterembe. ám az ügy nem lett egyszerűbb. önkívületében fogta magát és elutazott Leningrádba. Riadtan ide-oda ugráló tekintettel azt vallotta. hogy eltávolítsa Moszkvából. mint amilyennek Sztyepan Bogdanovics is áldozatul esett. holott itt főbenjáró ügyről van szó. Ekkor elővezették Rimszkijt. hanem ketten támadtak rá. arra nem emlékszik. Ezt az utast tudniillik már várták.hozott. akiben nehéz volt felismerni a régebbi gazdasági igazgatót.Olyan kandúrképű. remegő hangon közölte. valahol a kerítés tövében fetrengett. de hogy hol. . s ég tudja. hipnotizálta Sztyopa Lihogyejevet. ha nem is zárják be sehová. sőt talán még valamivel bonyolultabbá vált. A nyomozati anyag ilyesformán megszaporodott. könyörögve. zárják páncélterembe. a Varietészínház felejthetetlen igazgatója a nyomozó hatóságok színe előtt állt. és makacsul kitartott állítása mellett: hogy semmiféle Hellát nem látott éjnek idején az irodája ablakában.Nagyon rájuk ijesztettek azok a gazfickók! . hogy csütörtök délután. valahol kisüstit nyakalt. a világért sem volt hajlandó megmondani az igazat. egyes-egyedül leitta magát a sárga földig. és akkor aztán az adminisztrátor kirukkolt vele. Most már világossá vált. amelyre csaknem negyvennyolc órai távollét után. igen . és biztonságos helyre zárták.hogy nem fog többé hazudni . aztán elment valahová. és ezért természetesen felelősségre fogják vonni. a szóban forgó esetben pedig az adminisztrátor nem vette igénybe a modern technika e vívmányát. Varenuhát sem látta. hogy őrizni fogják. hogy a telefonba hazudjon és disznólkodjék. hogy szó sem volt semmiféle kisüstiről. hogy kizárólag félelemből hazudik. de hogy hová. és riadtan körülsandítva. csak éppen rosszul lett. vallomását ő is azzal a kérelemmel végezte. amolyan házipapucs. Mondanunk sem kell. . megígérték. Ezért nem ítélhetjük el túlságosan szigorúan.válaszolta az. arra megint csak nem emlékszik. egy vörös. s azután véghezvitte. mivel be kellett látni. a nyomozó hatóság színe előtt pedig megjelent Varenuha. Amikor figyelmeztették. akkor Varenuha megtört. ugye? .az adminisztrátor ismét hazugsággal kezdte. öltözéke pedig a következőkből állt: kozák kucsma.. Akkor fogták el a lakásán.hümmögött az egyik nyomozó.suttogta az adminisztrátor rémülettől elhaló hangon. hogy oktalan hazudozásával akadályozza a nyomozás munkáját. mert fél a Woland-féle banda bosszújától . galambősz aggastyán. 242 . de hogy hol. és vérszopói minőségben kis híján a halálba vitte Rimszkij gazdasági igazgatót.Nézze meg az ember. agyaras meg egy kövér. az. Éktelenül borostás arcú fiatalember volt. zokogni kezdett. legalább három napja nem borotválkozott és nem is mosdott. hogy nem lesz gyerekjáték elcsípni valakit. hogy körülbelül két napig élt az 50-es számú lakásban mint vámpír és botcsinálta cinkostárs. ismeretlen helyről tért vissza. és rövid időn belül Sztyepan Lihogyejev. hogy ezek mind a fejükbe vették a páncéltermet! . Varenuhát tőlük telhetőleg megnyugtatták. ketten odaléptek hozzá. hány ezer kilométernyire vesse a fővárostól.volt már a kezük között! -. Azután további részletekkel hozakodott elő arról. Hiszen Azazello csak azt tiltotta meg neki. Mihelyt lelépett a hágcsóról. Csak úgy ontotta magából az újabb adatokat. hogy Woland artistamezben hatolt be a Varietészínházba. arra nem emlékszik.Az. akit vonaton hoztak le Leningrádból.. Lihogyejevet ezek után saját kérésére őrizetbe vették. gyulladt szeme riadtan tekingetett körül. . amelyen az utasokat kibocsátották a repülőgépből. színházi irodájában.

Ezután sorban jelentek meg a beidézett tanúk. amint állítja? . s ekkor a nyomozás irányító-központjában megszólalt a telefon. . amelyet Annuska . hogy beszolgáltassa a rendőrségnek. ő maga ment fel Margarita Nyikolajevna hálószobájába. .Kénytelen voltam engedni az erőszaknak . hogy ezt megelőzően Margarita Nyikolajevna anyaszült állapotban kiült az ablakába.saját állítása szerint . hogy férje nyomtalanul eltűnt.. amit a hatóság meg is ígért. köztük Nyikanor Ivanovics. briliánsokkal kirakva? . a jutalmamért perkált vásároltam. de a rendőrség mind az ötöt megtalálta . hogy egy garázda banda öt nagyfejűt elrabolt a szórakoztatóipar szektorából. akit kizárólag féltékeny hitvese butasága miatt tartóztattak le: az asszony ugyanis reggel felé bejelentette a rendőrségen. Intézkedéseket foganatosítottak felkutatásukra. Nem látta szükségesnek például. Beszámolt arról. a nyomozó legyintett tollával. Nyikanor Ivanovics vallomása nyomán megállapíttatott. hogy az elátkozott lakásban ismét az élet jelei mutatkoznak.Azt sem tudom. azt is megemlítette. .No és mikor változtak át tízdollárosokká? . énekszó hallatszik ki onnét.felelte Annuska. hogyan szállította hátán Margarita Nyikolajevna pucér szobalányát valamiféle folyóra fürdeni. elbeszélésében azonban itt-ott kissé eltért az igazságtól.Én nem követtem el semmit! Jutalmat kaptam. és vallomását azzal a kéréssel végezte. . hogy Margarita Nyikolajevna. hogy megemlítse. Azt beszélték például.És az a külföldi valóban tízrubeles bankókat adott magának. karján a kidobott inggel.Én ne ismerném a tízrubelest? . és egy zöld kilépőcédulát állított ki neki. . valamint Natasa nevű háztartási alkalmazottja nyomtalanul eltűnt. miszerint az éjszakát a sátán bálján töltötte. megnyergelte őt. amikor az arbati áruház pénztárosnőjének egy tízdolláros bankjegyet próbált a markába csempészni.Annuskát éppen akkor fülelték le. számú ház lépcsőházi ablakán kirepülő emberekről meg az aranypatkóról.bizonygatta Annuska visítozva. mi az a dollár. és hogy Natasát Vénusznak titulálta. 243 . Így.és még sok minden egyebet. A városban ezalatt a legképtelenebb hírek szállongtak. hogy Natasa kirepült az ablakon.Én ne ismerném a briliánsokat? . pianínó. Közeledett az ebédidő.. pillanatra sem szünetelő szorgos nyomozás közepette virradt fel a szombati nap. Igen figyelmesen hallgatták végig elbeszélését a Szadovaja 302/B.És aztán mindenféle badarságot hordott össze arról. hogy a Varietészínház előadása után kétezer nő anyaszült meztelenül tódult ki az utcára.csakis azért vett fel a földről. hogy ő nem felelős a lakóbizottság intézkedéseiért. és az ablakpárkányon a napfényben sütkérező fekete kandúrt figyeltek meg. amit még elismételni sem akaródzik. és magával vonszolta. merthogy bekvártélyozták a negyedik emeletre a Gonoszt. ki a városból.magyarázta Nyikanor Ivanovics. A közlés szerint belülről kinyitották az ablakot. minekutána Annuska közmegelégedésre eltávozott az épületből. A nyomozó hatóság . hogy a Szadovaján ördöngös jellegű hamispénz-nyomdát lepleztek le. amikor Nyikanor Ivanovics letette az asztalra nevetséges igazolását.addigi tapasztalatai alapján .. soha életemben nem láttam dollárt! . A Szadovajáról hírül adták.És az a patkó valóban aranyból volt.. Előadása úgy szólt. hogy mindebből egy árva szót se közöljenek hitvesével. Annyit beszélt. . hogy végül is mindenki megelégelte. melyekben a valóság parányi morzsáját dús hazugságsallangok cifrázták.már nem is lepődött meg túlságosan. aztán most senkinek nincs élete tőle.felelte Annuska.

s az első lépcsőn érkezők már benn is voltak az előszobában.súgta az egyik szerelő.válaszolta Azazello. De a konyhából behallatszó edénycsörömpölés arra vallott. . szent és sérthetetlen hasbeszélő! Repült a selyemháló.Ejha.Nem rosszalkodom. . Az előszobaajtó egy pillanat alatt kinyílt. kalapácsával ütögetve a csővezetéket. és éppen befejezték villásreggelijüket. . és szokása szerint bolondozik. vékony selyemháló lapult. hogy figyelmeztessem önöket: a macska ősidőktől fogva szent és sérthetetlen állat. hogy a hátsó lépcsőn érkező második csoport is idején behatolt a lakásba.jegyezte meg az egyik súgva. A szalonba némán behatoló férfiak megálltak. és jó hosszú ideig behatóan szemlélték a kandúrt. a szalonban pedig a kandallópárkányon.Ügyes trükk! . csak a kristályvázát kapta el. a másik kinyitott egy többnyire bezárt kis hátsó kaput. feketekávéját kevergetve. aki legelöl haladt. A felfelé jövők sokatmondó pillantást váltottak a szerelőkkel.. Akkor az. de aki dobta.ha nem is teljes . Ott két amolyan vízvezetékszerelő-féle a gőzfűtés fűtőtestével bíbelődött. . A hatos lépcsőházban felfelé tartó csapat ezenközben már a második emeleti pihenőhöz érkezett. Korovjov és Azazello ezalatt az ebédlőben ültek. egy csiszolt kristályváza szomszédságában. Az emberek nyomban szétszóródtak a szobákban. négy óra tájban tehát polgári ruhás férfiak nagyszámú csapata szállt ki három gépkocsiból. más-más irányból. mellső mancsai közt gyorsforralót fogva. az 50-es számú lakás felé.. így mentek felfelé. de sehol senki sem találtak. a többiek óriási megdöbbenésére. amely a Szadovaja utca 302/B. a levegőben kibomolva.Mind otthon vannak . . hogy az 50-es számú lakás meghódítására indulók annak rendje-módja szerint felszerelkeztek. Általában elmondható..Kötelességemnek tartom továbbá. ejnye-bejnye! . a kandúrról pedig nem lehetett tudni. 244 . egy másiknál lasszó volt. amely csengve-bongva darabokra törött. nem bántok senkit. hogy a Behemót a konyhában van. erélyesen megszólalt: . ez aztán a jól megtermett állat! . . és nem frakkba öltözve.Jönnek minket letartóztatni . Fáradozásukat ezúttal valamelyes .kérdezte Korovjov. . számú ház kapujától valamivel távolabb állt meg. Woland szokása szerint a hálóban tartózkodott. hatalmas fekete kandúr üldögélt.. amely a hátsó lépcsőhöz vezetett. a másik pedig hangosan. fekete Mauser-pisztolyt húzott elő kabátja alól. . Korovjov ezúttal már rendes hétköznapi pepitájába. az ugyanakkor csapódó konyhaajtó pedig azt jelezte. az ebédlőben ezzel szemben nyilván épp hogy bevégzett villásreggeli nyomaira bukkantak. barátságtalanul meresztve szemét a betolakodókra. hogy hol van. a benzinfőzőt javítom .siker koronázta. az utolsónál pedig gázálarc és kloroformos ampulla.hümmögött Korovjov.Miféle lépések ezek odakinn a lépcsőn? .súgta az egyik férfi. az egyik a kapun meg az udvaron át egyenesen a hatos számú lépcsőház felé indult.közölte a kandúr. Ott a nagy csoport két kisebbre vált szét.Úgy.Ide hozzám.A rekkenő nyári nap délutánján. és felhajtott egy kupica konyakot. elhibázta célját. Kettejük zsebében könnyen nyíló. a második ember pedig tolvajkulcsot.

és a mancsára köpött.kiáltoztak a lent állók.fejest lezuhant a kandalló párkányáról a padlóra. hasát. rád hagyom a revolveremet. melynek ingamozgása nem csökkent. az átlőtt forralóból szivárgott a benzin. A hajuk szála sem görbült meg .Egy null! .Végem van . a kandúr fürgén.nyöszörgött a kandúr.. hogy. a kötél rácsavarodott a csillár egyik gyertyájára. lerántották a karnissal együtt. A csillár üvegfityegői darabokra törve estek a padlóra. és mancsában ismét ott volt a revolver. leszaggatva a tapétát. sehogy sem akart onnét kibújni. Lövöldözés robaja verte fel a lakást. életerősen felpattant.És az általános fejvesztettséget kihasználva. kiejtve mancsából a revolvert. ahol csak érték. s a lövöldözés hallatára pánik támadt kinn az aszfaltos udvaron. Azazello barátom? .Hurrá! . onnét egykettőre felmászott a falon. belebonyolódott valakinek a zsebébe. Még egy kísérletet tettek. de még csak meg sem sebesült. hogy nem. . az ablaküvegek megrepedeztek. hogy ennek végére járjon. sortüzet nyitott. Az egyik nyomozó. amikor a lövöldözés hatástalannak bizonyult. . konyakért! Nem bánom.suttogták izgatottan a kandúr körül. és revolvert kapott elő a háta mögül. öt-hat golyót egymás után az ördöngös állat fejébe eresztett. hol vagy. elhagytad a szegény Behemótot. hogy élve fogják el a kandúrt. Abban a minutában kezek nyúltak a függöny után.Álljatok félre. üres töltényhüvelyek ugrándoztak a padlón. Arra most már gondolni sem lehetett. és a csillár leszakadt. hogy sem a kandúrnak. A kandúr a csilláron ringatózott. hogy elfogják. sem az embereknek nem esett baja. visszaugrott a kandallópárkányra.Létrát! Létrát! . Ó. A lövöldözés azonban nem tartott sokáig. a lakásba behatolók pontosan és gyorsan célozva lőtték fejét. hóna alá kapta a főzőt. sem a gyorsforraló: az előbbi.folytatta a kandúr -. Célzott. és szinte magamagától abbamaradt. halálom ám terhelje lelkiismeretedet. elárultad egy pohár. és a kandúr . ide-oda hintázott a fejük fölött a csilláron. mellét. hátát. Az emberek némán.Azzal letette a forralót. a férfi kezében valami villant. . Vérzése nyomban elállt. . . a kandallótükör csillagosan megrepedezett. hadd búcsúzzam el a földtől.vagy majdnem egyetlen .eset gyakorlatukban. de eredménye 245 . de még mielőtt ráért volna elsütni. ami megmenthet egy halálra sebzett macskát . gyalázatos színlelés. s a kandúr erre valóságos sortűzzel válaszolt . hogy a kandúr browningja játékszer. hogy napfény áradt be az elsötétített szobába. és ide-oda ingázva a nyomozók feje fölött. a forralót elhelyezte a csillár ágai közt. és elnyúlt az egyre terjedő vértócsában. De a háló. Elképzelhető volt persze. Rászegezte a hozzá legközelebb állóra. no de a saját Mauser-pisztolyaikról ezt már semmiképp sem lehetett elmondani. A kandúr első megsebesülése . De nem esett le sem a szélhámos módon fölépült kandúr. és magával sodorva a gyorsforralót. .Nem jöttél segítségemre az egyenlőtlen küzdelemben. az egy korty benzin! . és fenn termett a réz függönyrúdon. magasan üldözői feje fölött. aminek megvolt az az előnye. Kivetették a pányvát.kiáltotta a kandúr. elsőrangú. . s kihunyó szemét az ebédlőajtóra vetette. a seb a bal mellső mancsa alatt beforrt. valamint a benzinvedelés is.rikkantotta a kandúr. Senki nem halt meg. Zuhanása megrázta az egész házat. hóna alatt fogva az utóbbit. a hálót! .Az egyetlen. az utolsó pillanatban átlendült a szoba közepén függő csillárra.szinte a dörrenéssel egy időben .és most sem történt semmi.efelől most már nem maradt semmi kétség .csupán trükk volt. belefújt revolvere csövébe. hullott a porzó vakolat.Párbajra hívok minden jelentkezőt! .A hálót.a kandúrnak sem.nyögte elvérezve. Ez volt az egyetlen . igaz. és teleszívta magát benzinnel. szótlanul álltak odalenn... s arcukon értetlen hüledezés kifejezése jelent meg. . odahajolt a forraló kerek nyílásához. Csakhamar kiderült ugyanis.

sőt viszonylagos biztonságban csücsülve odafenn. és ott. ahol néhány perccel azelőtt a kandúr hevert színlelt sebesülésével a trükk-vértócsában. Másik. hogy az ördög vinné el! És egy harmadik. füsttel. és felült a kandallótükör aranyozott keretének felső párkányára.Igazán nem értem. még a benzin sem szokott így égni rendes körülmények között. felfelé meredő állával. három sötét sziluett .. amint a negyedik emelet egyik ablakából. A lakásban ezalatt már a parketta is égett a benne lévők lába alatt. A tűz rendkívüli gyorsasággal és erővel terjedt. az ékszerészné lakásával egy szinten is ült egy nyomozó. az égő parkettkockákon átugrálva. a kandúr eltűnt a várost rőt fénnyel elárasztó lenyugvó napban.szólt le a kandúr a tükör tetejéről. kellemetlen. ő lövöldözött a macskára. Ott a kéményeket figyelő őrség is rálőtt . most Meigel báró holtteste tűnt elő. miért bánnak velem ilyen kegyetlenül. s beleordítani a kagylóba: . leszakadt függöny is lángra lobbant. az udvarra kicsődülő lakók láthatták. Valakinek még futtában sikerült feltárcsáznia a tűzoltóság telefonszámát. hogy kivonszolják onnét.ennek sem volt. A kandúr nagyot miákolt. A nappaliban tartózkodók.No persze. az ablakkeretek parázslottak. egyre világosabban látszott. és ez a benzin magától meggyulladt.Szadovaja háromszázkettő-bé! Semmi értelme sem lett volna. éppoly eredménytelenül -. visszavonultak előbb a dolgozószobába. dünnyögő orrhang válaszolt reá: .repül ki egy meztelen női árnnyal együtt. Fojtogatott a füst. Ideje indulnunk! . tenyerükkel csapkodva füstölgő vállukat. recsegő hang: .Tűz van! Tűz! Ég a ház! És számos lakásból egyszerre ordították bele a telefonba: .Mi történik itt a lakásomban? Zavarnak a munkámban. mennyezetig érő lángot vetve. Revolverét elhajította. amikor az ablakpárkányról ablakpárkányra ugorva. izmai megfeszültek. A tapéta füstölgött. Már nem volt rá lehetőség. megint a Behemót. Ám beszédét már a legelején félbeszakította egy bentről kiszóló dörgedelmes. A jelenlévőkre üvegcserepek záporoztak. mély férfihang: . Az esőcsatornán felszaladt a tetőre. a kandúr átrepült a levegőn. A hálóból és az ebédlőből a folyosón át szaladtak ki az emberek. az udvarban kétségbeesett kiáltások hangzottak fel: .Bocsánat. hogy tovább ott időzzenek. mellüket. A láng már az előszobába is kicsapott. a négyszögletes udvart bezáró ház sarkába.Messire! Szombat van! A nap leáldozóban.sajnos. Aztán benzint loccsantott szét a szobában.. a földön fekvő. piros autók vérfagyasztó harangszava. .Szadovaja! Szadovaja háromszázkettő-bé! Mire a Szadovaját fölverte a város minden részéből arrafelé száguldó hosszú. A vészkijárati vaslépcsőn. nem érek rá tovább beszélgetni .alighanem férfi . onnét pedig az előszobába. és kiugrott rajta a gyorsforralójával együtt. s a konyhában tartózkodók is kirohantak. Esze ágában sem volt megszökni. megüvegesedett szemével. Odakinn lövések dörrentek. egyetlen ugrással a tükörről az ablakpárkányon termett. 246 . az esőcsatornához igyekezett.Indulunk. Mihelyt az elátkozott lakás törött ablakain át az első füstcsóvák szálltak kifelé. hatalmas füstcsóvában. A szalon már telis-tele volt lánggal. még beszédet is tartott: . s kitörte vele a kettős ablakot.

Macskával tilos a bemenet! .recsegte a nyurga pepita egyén. A polcokon száz meg száz vég mindenféle színű karton meg pamutvászon tarkállott.Nálunk csak valutáért lehet vásárolni . gyűlölködő pillantással súrolva a furcsa párt. ehelyett rongyos sapkás. frakkszövet végek következtek. A portás kétkedő.HUSZONNYOLCADIK FEJEZET Korovjov és a Behemót utolsó kalandjai Valóban kirepült-e ez a négy alak.ripakodott rájuk másodízben. aki szemlátomást alig várta. ingerülten a kandúrképű. .Gyönyörű ez az üzlet! Igazán remek.Talán a ruházatunkból ítél? Óvakodjék ettől.azt ma már persze senki sem tudhatja. és bütykös kezét füléhez illesztette. törött csíptetője alól rávillantva szemét a portásra. ügyesen átfurakodva a járókelők tömegén. meg néhány nőnemű vásárló. akkor azt sem tudja senki. Ha csakugyan kirepültek. A pepita öltönyös. de olyan hangosan. drágalátos strázsa uram. hogy közvetlenül hová. hatalmas fekete kandúr kíséretében. hogy a gyorsforralóm nincs-e tele valutával? . kinek arcáról csak úgy áradt a rosszindulat. Az adott esetben azonban. és meglepetten bámészkodtak a boltot dicsérő új jövevényre. merre igyekeztek. A vitatkozók mögött már megtorlódott és háborgott a tömeg. Távolabb cipődobozok látszottak halomba. kis termetű portás.Honnét tudja. bal lábán 78 Harun Al-Rasid (763-809) .És honnét tudja. félreállt az útból. és olyan dolgokat fogok neki önről tudomására hozni.Bocsánat . Korovjov és Behemót beléptek az üzletbe. hogy hamarosan el kell hagynia kívánatos állását a fényes üvegajtók között. hogy nincs valutánk. súlyosan tévedhet. és mérgesen ráripakodott: .szólt közbe türelmetlenül.bagdadi kalifa. annyit azonban tudunk. Majd sorban perkál.recsegte a pepita. . Kezében benzinfőzőt hozott. Nem ártana. azután Korovjov megszólalt. csak annyit mondok. bozontos kese szemöldöke alól. hogy panaszt teszek ön ellen az igazgatónál. mint aki nagyothall -. Hol váltak el egymástól. kinyitotta a bolt külső ajtaját. hogy a bolt utolsó zugába is elhallatszott: . Alaposan körülnéztek. Itt azonban útját állta a csontos. hogy alig negyedórával a szadovajai tűzeset után a Szmolenszkaja téri diplomatabolt üvegajtós bejáratában pepita öltönyös. és ismerőseink. mert tévedhet. vagy csak a halálra rémült lakók szeme káprázott a balsors üldözte szadovajai ház udvarán . holott a hely igazán megérdemelte az elismerést. ha felfrissítené emlékezetében a híres Harun Al-Rasid78 kalifa históriáját. . kövér fickó ágaskodott mögötte türelmetlenül. nagyszerű egy üzlet! A pultnál álló vásárlók megfordultak. pillanatnyilag figyelmen kívül hagyva a kalifa történetét. viselt cipője. macskával? De hát hol van itt macska? A portás szeme kiguvadt. jobb lábán ócska. nyurga egyén jelent meg. 247 . . drágám? . azt sem tudjuk megállapítani. akinek az arca valóban hasonlított valamelyest egy kandúr pofájához. sifon. Az Ezeregyéjszaka elbeszélései a tökéletes uralkodó mintaképeként örökítették meg. oszlopokba rakva. azt tetszik mondani. s gyanakodva méregette őket molyette. hogy bemehessen a boltba. Az embergyűlölő portásnak sehogy sem tetszett ez a párocska. s volt is mitől: a pepita lábánál immár semmiféle macska nem mutatkozott.

Behemót.Harminc kopejka kilója . . majd társához fordult: .Jót szeretek. . és nyomban hozzálátott a másodikhoz. no. aki kiszolgálta. . Ismerőseink ekkor otthagyták a lazacvásárló külföldi urat. aranyom. . amellyel gondterhelten tapicskált a szőnyegen. pirospozsgás eladónőhöz.válaszolta büszkén az eladó.De. Arcából elszállt a pír.helyeselt az eladó lelkesen. hogy a Behemótnak nincs igaza: az 248 . A kandúrképű a hóna alá fogta a benzinfőzőjét.tette hozzá. de valószínűleg csak véletlenül.Fülledt nap van ma .válaszolta az eladónő. hm.folytatta éppoly szigorúan a külföldi vásárló. Az eladók a halaspultnál sóbálvánnyá meredtek.Egyél. ahol a tűz ütött ki. ebben tévedsz. . a pultnál nem tolongtak a svájcisapkás. hogy mit beszélnek oroszul a háta mögött. fejkendős nők. Valahol távolabb láthatatlan gramofonok szolgáltatták a muzsikát. és abban a minutában kiderült. és bekapta a csokoládét. Egyetlen vásárló állt csak a pultnál.kérdezte szigorúan a külföldi. kék sapkás eladónak. amelyet Lévi Máté lopott a péktől) leválasztotta egy zsírtól csöpögő. sztaniolburkolatával együtt. gyűretlen kalap.Megőrültek? . . . nem érthette. ejnye.pedig tündöklő új körömcipellő.fordult Korovjov a fiatal. de legeslegkésőbb hétfőn. kihúzta az egyik legalsó táblát.Az orgonaszínű úrnak az arcából valami hiányzik. Az eladó most éles késsel (feltűnően hasonlított ahhoz a késhez. fején újdonatúj. Az elárusítónőt halálos rémület fogta el. egy pillanatig gondolkozott. sóhajtozott Korovjov. kékre borotvált arcú férfi. kezén rozsdavörös szarvasbőr kesztyű.Borsos ár. levette a piramisról a legfelső mandarint.A csekket! Adják ide a csekket! . A Behemót eközben felfalta a harmadik mandarint. tagbaszakadt. és kiejtette kezéből a süteményfogó csipeszt.Jó lenni lazác? . de választ nem kapott. mit csináljunk! De esküszöm. szépségem! . lelkecském. orrán csontkeretes pápaszem. . amitől persze az egész összedőlt.Nem.hümmögött.jelentette ki Korovjov ünnepélyesen. Az orgonaszínű hát összerezzent.. Orgonaszínű felöltő födte termetét.tudakolta ezek után..Hogy a mandarin? . ezüstös bőrét. Fagót. ujjával az orgonaszínű hát felé bökve. . héjastul befalta. és elsétáltak a cukrászati pult sarkáig. . .sápítozott. mindent megfizetünk teljes értékben! Itt lakunk nem messze a Szadovaján.Ez az osztály is kifogástalan! . Ott tágasabb volt a hely. késsel a kezükben. és kecsesen kapirgálta a kés élével a lazac bőrét.Párja nincs! . az orgonaszínű külföldi a betolakodók felé fordult. rózsaszínű lazacról kígyóbőrhöz hasonlatos. . hm. megindult a cukrászati és élelmiszerosztály felé.... legalábbis szerintem.hízelgett Korovjov a pultra dőlve.És ez az idegen is roppantul megnyerő .válaszolta a Behemót elgondolkozva. Korovjov meg a Behemót azonban mindeme kincsekre ügyet sem vetve. . mi sem természetesebb! . rosszat ne! . melynek szalagja sem volt elzsírosodva.Hogyne. mint a cipők körül meg a szövetosztályon. ott. aztán bedugta mancsát egy csokoládétáblákból feltornyozott ravasz építménybe. mi tagadás. barátocskám . hogy legközelebb. és az eladónőre kacsingatva. alacsony..A jelen pillanatban elfogyott a valutánk. . Parancsolóan morgott valamit a fehér köpenyes. hiszen külföldi lévén. . .

.két orcája hájasan. . elvonják fontosabb dolgaitól.És újra.Paloszi-i-cs! . hófehér köpenyben feszített. arca elvörösödött. kiemelt két heringet. mert amint meglátta a Behemót szájában a harmadik hering farkát.akármilyen furcsa . és honnét vegyen valutát? A máskor higgadt Pavel Ioszifovics elveszítette önuralmát. csendes öregecske. elegáns orgonaszínbe van öltözve. a halaspulti eladó pedig felhördült: . aki három darab mandulás kiflit vásárolt a cukrászosztályon.Mit művelsz. hogy sokan egyetértenek vele. máris fütyörésznek. még türelmetlenebbül intett. torkaszakadtából felvisított: . Láthatóan tapasztalt férfiú volt. Megéhezett.Fütyülj! És a portás a kettős üvegajtó közéből kipenderült az utcasarokra. mire odakinn még vidámabban süvítettek a füttyjelek. Szeme harcias villámokat lövellt.Azzal Korovjov az orgonaszínű. és nekünk. mint a csalogány tavasszal az erdőn.és a volt karvezető gúnyosan húzta el a száját -. szigorúan rárivallt Korovjovra: . mancsát a „Minőségi kercsi hering” feliratú hordóba mélyesztette. Tiszta. még sok is volt belőle . fölvetem a kérdést: honnét? Éhség. . és máris felsüvített a baljós fütty. és elnyelte. jajveszékelt Korovjov. minekünk mi marad?! Ez nekem fáj. A vásárlóközönség ezalatt körülvette a két mihasznát. és a Behemótra mutatott.Mi fán terem? Honnét jött ide? És miért? Talán unatkoztunk itt nélküle? Mi hívtuk meg? No persze .akkor csoda történt. tagbaszakadt alakra mutatott.orgonaszínűnek semmi sem hiányzott az arcából. hirtelen átváltozott. akár egy sebész. Egy szegényesen. de tisztán öltözött békés. petyhüdten csüngött le. Rendületlenül folytatta: . S mikor a Behemót rongyos. dagad a valutától..Fogd be a szád! .kiáltott fel vibráló. Pavel Ioszifovics haragosan megrázkódott e tapintatlan.Micsoda dolog ez? Ki hallott ilyet? Ez a szegény ember . ellenkezőleg. amint látják. felabajgatják a rendőrséget. hogy szót emeltél értem! . de . meghízott a sok lazachúson. és Korovjov akcióba lépett. és vékony gyerekhangon elordította magát: 249 . ostoba és alighanem politikailag kártékony beszédek hallatára. ez a szegény ember naphosszat gyorsforralókat javít.Köszönöm. És tessék. tragikusan felzokogott: .Pal-oszics! Pal-oszics! A kiáltásra a szövetosztályról is odacsődültek a vásárlók. földhöz vágta a süteményes zacskót. fáj. . Az elárusítónő arca elsárgult ijedtében. fáj! . mint régi esküvőn a vőfély. zsebéből ceruza kandikált elő. s erélyes kézmozdulattal kiadta a vezényszót: .üvöltött. Korovjovot azonban nem hozta ki a sodrából Pavel Ioszifovics közbelépése. te disznó?! Pavel Ioszifovics máris a helyszínen termett. aki haladéktalanul sírós ábrázatot vágott -. vékony hangon. . Tekintete riadtan ugrált jobbra-balra. melege van. koszos kabátja ujját szeméhez illesztve.Korovjov itt még érzelmesebben rezegtette a hangját.az összesereglett közönség szeméből kitetszett. És neki mért szabad? . hű barátom. a Behemót pedig otthagyván a cukrászat csábító remekeit.Polgártársak! .hangzott fel ismét a kétségbeesett segélykiáltás a cukrászpult mögül. csak a farkát köpte ki. hát megkóstolt egy mandarint a szegény éhenkórász! Az ára három kopejka. egyetlen szempillantás alatt fölmérte a helyzetet. amitől annak arca eltorzult rémületében. szomjúság gyötri a szerencsétlent.Igenis.

ha arra gondolok. mint a gyerekek léggömbjei. De az álnok Behemót . és a mennyezet alatt szétpukkadtak. mintha a föld nyelte volna el őket. A portás ekkor abbahagyta a füttyögést.ahogy öntözőkannával locsolják a virágágyat .forralójából fürgén végiglocsolta benzinnel a cukrászpultot. Az orgonaszínű úriember nagy nehezen kikecmergett a heringeshordóból. és megszólalt: . hogy egy perccel a diplomataboltbeli események után Korovjov meg a Behemót a bulvár járdáján álltak. hogy ebben a házban most talán éppen egy eljövendő Don Quijote. nagyon sok szépet. 79 80 81 Don Quijote .Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852) világhírű regénye. Nézd meg jól. és hogy jobban elgyönyörködhessem az oszlopos.Mint az ananász a melegházban! . és az égő benzin egyre tovább terjedt a padlón. de hiába próbálnók találgatni. hogy e födél alatt garmadával tenyészik a tehetség. a vásárlók izgatott tömegében két rendőrsisak tűnt fel. Erősen kétséges persze. az ördög akárhová tegye.bólintott a Behemót. felmászott a kovácsoltvas kerítés betonalapzatára. magával sodorva az immár fölöslegessé vált Pavel Ioszifovicsot. benyomta a riadtan menekülő vásárlók hada . mégpedig pontosan Gribojedov nénikéjének háza előtt.jegyezte meg Behemót. lángra gyúltak a vászonfüggönyök az ablakon. És ekkor történt a második csoda. hogy a dolog csakugyan így történt-e. s közeledett a csoporthoz. a halaspult mögül pedig élesre fent késükkel libasorban ügettek a vészkijárat felé az eladók. sós létől csöpögve átvetette magát a pulton meg a rajta fekvő lazacon. drága barátom! Jóleső gondolat. jobbjával pedig lendületesen fejbe vágta a tálcával. lesöpörte róla a Behemót által lerombolt csokoládé Eiffel-torony maradványait. megtántorodott. erről nem tudunk többet. A kádba pottyant külföldi tiszta orosz nyelven. és estében beleült a heringeshordóba. .Aztán felkapta a keze ügyébe eső tálcát.Igaza van! . felfalva a gyümölcskosarakat díszítő színes papírszalagokat.Segítség! Megölnek! Gyilkosok! Banditák! . Korovjov rábólintott elválaszthatatlan útitársa e megjegyzésére: . Behemót..Még rágondolni is szörnyű! . és a benzin magától kigyulladt.Nyilván a sokk hatására hibátlanul beszélte az addig ismeretlen orosz nyelvet. Mit szólsz hozzá? . hogy a két bajkeverő fölrepült a levegőbe. Az eladónők visongva ugráltak ki a pult mögül.Nini. A sokaság rémülten kiabálva hátrált ki a cukrászati osztályról. jót hallottam erről a házról. Annyit azonban bizonyosan tudunk. A láng magasra felcsapva végigszaladt a pulton.Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) fő műve. Holt lelkek . és sietett követni őket. A diplomataboltbeli tűzvész szemtanúi utóbb azt állították.Szóról szóra úgy! Édes borzongás fogja el lelkem. hiszen ez az írók háza! Tudod. és alighogy sikerült kimenekülniök. mint mikor teherautóról bádoglemezeket dobálnak le a földre. Az imigyen fejbe kólintott kopasz külföldi úr elsápadt. a legcsekélyebb idegen akcentus nélkül ordítani kezdett: . A bejárati üvegajtó hangos csörömpöléssel betört.Miguel Cervantes de Saavedra (1547-1616) világhírű regénye. baljával lekapta az orgonaszínű külföldi fejéről a kalapot. 250 . Akkorát szólt.Korovjov meg a falánk Behemót pedig eltűntek. Korovjov megállt a rácsos kerítésnél. Faust . krémszínű palotában.79 Faust80 vagy. sós levet fröcskölve maga körül szökőkút alakjában. éppen Holt lelkek81 szerzője érlelődik.

és így folytatta: . de kár! . .bólintott rá a Behemót.Föltétlenül . Tehát. hogy életüket Melpomené. ahol nyílást hagytak a rácsra felfuttatott zöld sövényben.makacskodott a nő.a színészet pártfogója..kérdezte a nő.És hol az igazolványuk? .Maguk írók? . a Behemót benzinfőzőjére és rongyos könyökére.álmélkodott Korovjov. 251 .Ezer bocsánat. . A revizor . Hiszen e szent födél alatt néhány száz remete lakik. kisasszonykám. akik eltökélték.83 Thalia84 szolgálatának áldozzák. fehér zoknis. . Nem győzöm ezt hangsúlyozni.. s meginnék hozzá egy korsó jégbe hűtött sört.válaszolta Korovjov önérzetesen. ámbátor igazán nagyon kellemes volna.felelte Korovjov. ha közülük valaki A revizor-t85 viszi az olvasóközönség elé. . ha nem óhajt elragadóan bájos lenni. miért sem . és megtudakolta: . .Nagyon is elképzelhető . ha ezeket az érzékeny melegházi növényeket nem támadja meg valamiféle mikroorganizmus. azonban..szólt rájuk. akkor ne legyen az. hogy Dosztojevszkij író. Képzeld csak el. Polühümnia .. 82 83 84 85 86 Melpomené .Hát igen .. sápadt és unatkozó ábrázatú nőszemély üldögélt közönséges hajlított széken.Nos. . miközben gondterhelten felemelte az ujját -. mint minden turista. Korovjovot és a Behemótot is megállította. hogy ez igen jó. .vágott szavába a nő. és megdöbbenten meredt Korovjov cvikkerére. Az ananásznál ez bizony könnyen előfordul.Én is .az elmélkedő költészet és a zene pártfogója. a sarokban. aki az étterembe jött. ott. . csodálatos dolgok várhatók ezekből a melegágyakból.Nem vagyok elragadóan bájos ..Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837) világhírű verses regénye.a tragédia műfajának múzsája.82 Polühümnia.mondta Korovjov csalódottan. A legjobb orosz színdarab. vajon az igazolványát kell-e kérnünk? Nem. .bólintott ismét a Behemót. Jómagam pedig. A terasz bejáratánál.Elragadóan bájos hölgyem. fehér fityulás. mekkora port ver majd fel. . miféle igazolványt? . Thalia . ha meg akarunk győződni arról. előtte egyszerű konyhaasztalon vastag üzleti könyv feküdt.Bizony .Mit csinálnak azok ott a verandán? . Jevgenyij Anyegin .beírt mindenkit. és a két mákvirág az aszfaltozott hársfasoron megindult befelé a mit sem sejtő Gribojedov étterem kerthelyisége felé. és nem is drága étterem.És ehhez hozzátehetem. amelybe a nő miért.Ó.Ebédelnek .folytatta Korovjov. .De még mennyire! A Behemót bedugta kerek fejét a rácson. mert az a gyökeréig elrohaszthatja.kezdte Korovjov behízelgően. . vagy legrosszabb esetben Jevgenyij Anyegin-t!86 .elmélkedett tovább Korovjov -. édes barátom.Kérem az igazolványokat! ..Nyikolaj Vasziljevics Gogol szatirikus színműve. . csak abban az esetben képzelhető ez el. a továbbutazás előtt szívesen harapnék valamit.

mondta a nő. és beengedtek egy írót. mi több.Az igazolványokat kérem. . ábrándoztunk. hogy írják alá.vegyük elő bármelyik regényének bármelyik lapját. nem is tudom.Eressze be a polgártársakat. hogy a nő jobban szemügyre vehesse a szóban forgó kobakot. Szofja Pavlovna bejegyezte a nagy könyvbe. A Behemót tanácstalanul széttárta mancsát. kecskeszakálla.méltatlankodott.Nem nekünk.szajkózta a nő. aztán bement a teraszra. és mancsával törölgette a verítéket kormos homlokáról.sóhajtott fel Korovjov. Korovjov és a Behemót félreálltak.Dosztojevszkij meghalt . de erélyes parancsoló hang szólalt meg a nő feje fölött: . de ez igazán nevetséges! . szívélyes mozdulattal invitálta őket befelé. .Már engedje meg. de eléggé bizonytalanul. gyanús jövevényre. Szofja Pavlovna. És ebben a pillanatban halk.Akármibe fogadok. miért. Szofja Pavlovna ezt a nevet is beírta.Engedjék át a vendégeket. a Behemót pedig a „Szkabicsevszkij” mellé odabiggyesztette a „Panajev” nevet. Honnét tudhatja kegyed. . ki tudja.Szabad a nevét.fordult a Behemóthoz. A könyvet vezető polgártársnő legnagyobb ámulatára barátságosan mosolygott a két toprongyos. . és sapkáját föltette gömbölyű koponyájára. Helyzetünk siralmas. azt hiszem. . és igazolvány nélkül is azonnal meglátjuk. Korovjov a „Panajev” név mellé odaírta. Szofja Pavlovna tehát alázatosan kérdezte Korovjovtól: . amely feltűnően hasonlított a macska szőrzetéhez. . polgártársak! . milyen gondolatok rajzanak az én fejemben? Vagy ebben a kobakban itt.válaszolt Korovjov. nem is volt semmiféle igazolványa. futtában valami kriksz-krakszot firkantott az elébe tartott főkönyvbe.Dosztojevszkij halhatatlan! .erősítette meg a kandúr.kiáltott fel szenvedélyesen a Behemót. Az élő sövény zöldjében megjelent a volt kalózkapitány hófehér ingmelle. majd a Behemótra emelte kérdő pillantását. hanem ennek a szerencsés flótásnak jut az a korsó jégbe hűtött sör. . polgártárs? . talán azért. .Ki tudja. ni! . mit gondolsz? . amelyről mi. fehér nyári ingének kihajtott gallérja szélesen feküdt rá szürke zakója nyakára. 252 . hogy íróval van dolgunk. . benzinfőzőjére mutatva. Egyébként.válaszolta Korovjov udvariasan. hóna alatt újság fehérlett.szólt rájuk a nő most már idegesen. polgártársak! .nyekegte emez.De ön nem Dosztojevszkij . . aki valósággal elszédült Korovjov szóáradatától. benzinfőzőjét az asztalra állította a főkönyv mellé.Szkabicsevszkij . ki tudja! . hogy nem volt . . hogy „Szkabicsevszkij”. Fejét sűrű sörte nőtte be. mihez fogjunk. Arcsibald Arcsibaldovics megfellebbezhetetlen tekintélyként uralkodott az étteremben. amit ír.Panajev . . Korovjov azonban nem adta meg magát. aztán odatolta a könyvet a látogatók elé.mondta rá a nő.És a Behemót fejére mutatott..Tiltakozom! .Hajjaj! . hanem az. szinte reménytelen.Elvégre nem az igazolvány teszi az írót.. szegény vándorok. Barátságosan odabiccentett az ellenőrző polgártársnőnek. s a kandúr abban a minutában lekapta sapkáját.

mint Szofja Pavlovnát.recsegte Korovjov kedélyesen. Egyikük gyufát gyújtott a Behemótnak. aztán szemével intett az egyik pincérnek. éleslátása.. és . Mert hát okos fickó volt ez az Arcsibald Arcsibaldovics. hogy a két madárijesztő előtt az asztal afféle mesebeli terülj-asztalkám módjára kínálgatja a jónál jobb ínyencségeket. már nem gondolkoztak tovább. A régi.Sült császármadárral is szolgálhatok! .Mivel szolgálhatok? Különlegesen finom halfilém van. A törött cvikkeres vendég jóváhagyta a kalózbrigád kapitányának javaslatát.. Szofja Pavlovna pedig. . Személyesen húzta el a széket az asztalkától. és elégedetlenül figyelte. akik közül az egyik letette a benzinfőzőt a földre. . még meg is kocogtatta poharát: mi lesz már? Miért nem hozzák a fagylaltot? Arcsibald Arcsibaldovics azonban csupán egy bájmosolyt lövellt Petrakova asszony felé. és.nem engedte el a füle mellett sem a „pepita” szót. szaladjunk előre. Petrakova dölyfösen turkált kanalával az olvadozó tejszínfagylaltban. megfigyelőkészsége pedig nem maradt el az íróké mögött.. és módfelett elcsodálkozott. Sertésborda falatozás közben az írókra jellemző éleslátással nem kerülte el figyelmét Arcsibald Arcsibaldovics buzgólkodása.dorombolta Arcsibald Arcsibaldovics behízelgően. felejthetetlen teraszán. aki csikket vett elő zsebéből... Mikor a pincérek látták. sárga foltos abrosz egy szempillantás alatt eltűnt az asztalról. Az a Szofja Petrovna is mit ki nem talál! Nem akarja őket fölengedni a teraszra! Különben . hallott róluk. és máris mind a kettő ott sürgött-forgott az új vendégek körül. Üvegedényben friss kaviár. ahol a legsűrűbb volt az árnyék. Azonnal kitalálta. hanem istenigazából munkához láttak.Szofja Pavlovnát egyik ámulatból a másikba ejtve -. valamit súgott a másodiknak.. természetesen nem akart velük ujjat húzni. úgy sietett ide-oda a zöldes üvegekkel.szólt Arcsibald Arcsibaldovics.. . Tiszteletre méltó hitvese pedig valósággal féltékeny lett Korovjovra. A szomszédos asztalkánál Petrakov-Szuhovej. és az egyik pincért küldte oda hozzá. ő maga azonban nem tágított drága vendégei mellől. vörösre fakult cipője mellé..Öö. Arcsibald Arcsibaldovics pedig Korovjov füléhez hajolt.. vékony kelyhekkel.. a terasz túlsó végén. a másiknak szinte szárnya nőtt. és a szájába dugta. hátradőlve székén. és sokatmondóan behunyta szemét. nem.mit várjunk tőle!.Értem már! ... fényesre pucovált salátaleveleken. vendégeit a legjobb asztalhoz tessékelte. sem a „kandúr”-t. és külön odatolt asztalkán harmatos ezüst hűtővödör csillog..másokkal ellentétben . hüledezve. adjon talán valami harapnivalót. hogyan viselkedik főnökük a gyanús külsejű vendégekkel. az építészkongresszusról szereztem. hellyel kínálva Korovjovot. amiért elhódítja tőlük a kalózkapitányt. hogy kik az új vendégek! És mivel kitalálta. a regényíró ebédelt hitvesével. És ő is hallott a Varietészínház-beli szeánszról.. karcsú. 253 . . A pincéreket éppúgy megdöbbentette Arcsibald Arcsibaldovics viselkedése.Arcsibald Arcsibaldovics . meg az utóbbi napok egynéhány más eseményéről. beduinburnusznál is fehérebb abrosz lebbent a levegőben.. öö.. pislogva. mindenféle formájú kisebb-nagyobb pohárkákkal. melyekből olyan jólesik az ásványvíz a ponyvatetős. ropogósra keményített. de az élő sövény hasadékán át derűsen kukucskált be a napsugár. és halkan. sokáig tanulmányozta a váratlan látogatók fura ákombákomjait a vendégkönyvben.. de szuggesztíven súgta: . és mondjuk így: olyan jólesett az ásványvíz a Gribojedov ponyvatetős. elbűvölően mosolyogva. még egy pillanat. és elismerően nézett rá hasznavehetetlen okuláréján át..

.Senki se mozduljon! . hogy két vendégének ebédje.. a golyó. ahol a szakács már buzgón trancsírozta a megígért császármadarat. noha bőséges és fényűző... A tudósító pedig lopva körül-körülpillogott. akikről beszél. ott ülnek a szomszéd asztalnál. a mindentudásáról Moszkva-szerte híres újságíró. és félretette. igen. és elölről kezdte: . A ponyván fekete szegélyes. hogy Arcsibald Arcsibaldovics cselekedeteiben nem volt semmi különös vagy érthetetlen. Az élvezetnek egyébként hamarosan vége szakadt.. és a császármadarakkal foglalkozzék. a teraszon izgatottan.. akkor is csak úgy. majd úgyis megleckéztetik őket! Aki ilyesmiket hazudik. Móresre kéne tanítani az ilyen alakokat! De nem félek. és felcsapott egészen a 254 .Azzal mind a hárman tüzet nyitottak Korovjov és a Behemót fejére célozva.. utánanézek a császármadárnak! Azzal eltűnt az étterem belső folyosóján. A két célba vett vendég nyomtalanul felszívódott a levegőben. Midőn Korovjov és a Behemót másodszor koccintottak a remekül hűtött. hogy mandzsettáját be ne piszkítsa. Azután a szomszédos helyiségben ellenőrizte. és a jégszekrényből óvatosan. hogy a konyhára siessen. amelyből csak egyes szavak hallatszottak ki: . Ki kell azonban jelentenünk.Már hogy volna hazugság. kétszer tisztított. ő is odatartotta fülét Boba duzzadt.. és élvezik sutyuputyálását. és legelsősorban fenomenális szimatja azt súgta Arcsibald Arcsibaldovicsnak. zsíros ajkához. ahelyett az étterem raktárhelyisége felé sietett. amelyben valami serceg. kezükben revolver. Arcsibald Arcsibaldovicsnak ugyanis esze ágában sem volt. bezárkózott.Hogy a macska vinné el a hazug frátereket.Majd még halkabbra fogta a hangját: . újságpapírba csomagolta. golyó. csupán a felületes szemlélő vélhette őket talányosnak.. nem fog hosszú ideig tartani.Nem fogja a golyó. nem sejtve.. kétségkívül igen rejtélyesnek találta volna magatartását. tűzvész. és leült Petrakovék asztalához. kivett két jókora tokhalat. Arcsibald Arcsibaldovics e cselekedetei ugyanis logikusan következtek az előzményekből. Antonyina Poffirjevna! .Elnézést kérek egy pillanatra! Megyek.. Saját kulcsával kinyitotta.. hogy azok. semmint Boba szerette volna. és csak duruzsolta. ha mondom! És aztán kitört a tűzvész.Nem fogja a golyó! A golyó. A megelőző napok eseményeinek ismerete. csak ezután nézett be a konyhára.. nyomban Petrakov füléhez tapasztotta ajkát.. hogy bocsánatkérően odasúgta nekik: . tátongó lyuk nyílt. a Szadovaján! . valóságos kártevő! .Ekképpen duruzsolt Boba. . gondosan átkötötte madzaggal. verejtékezve megjelent Boba Kandalupszkij. Az első félelmetesen elkiáltotta magát: . benzin. Az étterem belsejéből gyors. igenis a levegőn át! . a benzinfőzőből pedig láng csapott fel egyenesen a ponyvatetőig. Ha valaki megfigyeli további cselekedeteit. Petrakova asszony majd elepedt kíváncsiságában. jóval hangosabban. és fölöttébb érdekes dolgokat suttogott belé. s látta. hogy a pincér kezében lefödött serpenyő közeledik. ott lóg-e a helyén selyembéléses nyári felöltője és kalapja.méltatlankodott Boba. ezúttal sem vezette félre a volt kalózkapitányt.zengte Petrakova asszonyság mély alt hangján. A tűzoszlop átugrott rajta. feszes derékszíjú férfiú sietett ki a teraszra. mely sohasem hagyta cserben.Becsszavamra mondom! A Szadovaján.Arcsibald Arcsibaldovics csak akkor merészelte otthagyni két titokzatos vendégét. Letette duzzadó aktatáskáját. egyre terjedve minden irányban. amikor már személyesen meggyőződött róla. És szimatja. finom moszkvai vodkával. akik efféle képtelenségeket híresztelnek! . erélyes léptekkel három lábszárvédős.. ők meg a levegőn át. mert sértette őt az író feleségének hitetlenkedése.. hogy minden kifogástalan rendben folyik. egyre duruzsolta szövegét.

Szofja Pavlovna. Az emeleten. 255 . rohamos gyorsasággal vette birtokába Gribojedov nénikéjének házát. mintha hatalmas fújtatóval élesztenék.Gribojedov-ház tetejéig. Petrakov. kinek kötelessége utolsónak elhagyni az égő hajót. nem rohant sehová. selyembéléses nyári felöltőben. és a tűz. a szerkesztőségi szoba ablakpárkányán heverő dossziék tüzet fogtak.ugyanazon. miként a kapitány. Néhány másodperccel később a kerten át a bulvárhoz vezető aszfaltozott úton . Petrakova. Boba. a láng a függönybe is belekapott. amelyen szerdán este a szerencsétlenség első hírnöke. nyugodtan várakozott. Nem sietett. Az oldalkijáratnál pedig ott állt Arcsibald Arcsibaldovics higgadtan és előkelően.lélekszakadva rohantak az ebédjüket félbehagyó írók. a senki által meg nem értett Ivanuska közeledett . pincérek. hóna alatt a két merevre fagyott tokhal.

óriási házak és lebontásra ítélt viskók eléje terülő tengerét. A körbástya falából sárfoltos.mondta tisztelettudóan.Mert azt szeretném.Semmi kétség. . sem a 256 . Woland szeme ugyanúgy égett.HUSZONKILENCEDIK FEJEZET A Mester és Margarita sorsa beteljesül Napszálltakor. Megmondom. s a tetőteraszról elnézték.Hozzád jöttem. Korovjov meg Behemót ügyködött ottan? .válaszolta Woland. talpig feketébe volt öltözve. a gipszvázákkal. széles spádéját a terasz két kőlapja közé döfte be függőlegesen.Ejha! . ketten álltak egy mintegy másfélszáz esztendeje épült ház. .kiáltott fel Woland. Messire .Mit jelent az a nagy füst amott a bulváron? . komor arcú férfi lépett ki. keménykalapját. lakkcipőjét. feltartóztathatatlanul hosszabbodott. gonoszság szelleme. Elhallgattak mindketten. összecsukható széken ült. azaz zakóját. miért nem kívánsz jó napot. ugye? Azazello nyugtalanul fészkelődött: .válaszolta az érkező. Lentről. amely mögötte emelkedett ki a háztetőből. s egyre közeledett a sátán fekete cipellőjéhez. hosszú. gipszvirágokkal díszített balusztrád eltakarta őket az illetéktelen pillantások elől.Nekem Róma jobban tetszik. lábán maga készítette szandál.Ég a Gribojedov . ha leáldozna a napod .rivallt rá Woland. valaha-volt vámszedő? .Feltehetően az a két elválaszthatatlan jómadár.jegyezte meg Woland. és csúfondárosan tekintett a jövevényre. . Úgy ejtetted ki a szavakat. Moszkva egyik legszebb épülete tetőteraszán: Woland és Azazello. amint a bérházak felső emeletein a nyugatra néző ablakokban vakító napfényszilánkok gyúltak ki. görnyedten ült a taburetten egyik lábát maga alá húzva. Figyelmét akkor egy kerek torony vonta magára.Mihelyt megjelentél itt a tetőn. . és összevont szemöldöke alól dühösen méregette Wolandot.Pedig bele kell törődnöd . Woland szokott fekete csuháját viselte. magasan a város felett. Messire.válaszolta Azazello. árnyak fejedelme .Érdekes város. Woland öklére támasztotta hegyes állát. akárcsak Woland. máris elvetetted a sulykot.Ez ízlés dolga . mozdulatlanul állt ura és parancsolója mellett. és ő sem vette le szemét a városról. mintha nem ismernéd el az árnyékot. mint azok az ablakok. A spádé árnyéka lassan. Ők azonban beláthatták az egész várost. Azazello is letette modern ruházatát. . és ajkát gúnyos mosolyra húzta.Téged aztán igazán nem vártalak! Mi járatban vagy. az utcáról nem voltak láthatók. . miben van a hiba: a hanghordozásodban. úgy nézte merően a paloták.Ha hozzám jöttél. . pedig háttal ült a leáldozó napnak. hogy napórául szolgált. olyasformán. Woland szólalt meg elsőnek: . hívatlan vendég? . fekete szakálla volt. majd kisvártatva ismét megszólalt: .válaszolta a jövevény orcátlanul. rongyos chitonba öltözött. .

Nélküled nem is jutott volna eszünkbe! Hordd el magad. .. örvendezve. a fénybe? .Mondd meg. ne untass. és felvillanó szemmel ráförmedt Lévire: .Elolvasta a Mester regényét . minden ember. Itt van például a domb árnyéka.mondta Lévi Máté. Messire! . Mindketten égésszagot árasztottak.Üdvözöljük. gonoszság szelleme? . és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy.Mert nem érdemli meg a fényt. Woland pedig magához intette Azazellót. hogy fantáziád kielégítsd.Ő küldött. a Behemót pofája csupa korom volt. A tanítványa vagyok . hogy eltávolítsál róla minden fát. Az utóbbinál nem volt benzinfőző.Képzelje. kivétel nélkül. . Woland magára maradt.Most pedig hagyjál magunkra. és a Behemót meglóbálta a lazacot.Nem is volnál rá képes. vedd magadhoz a Mestert. farkastul. 257 .Nos. hogy az asszonyt. .kiáltotta Behemót élénken.és Woland előtt megjelent Korovjov és a Behemót. és hogyan festene a föld.gonoszságot. vén szofista . A terasz kőlapjain léptek kopogtak. . .Uram kéreti. Nyugodalmat érdemel . szintén vegyétek magatokhoz . Lévi Máté eltűnt. amiről beszélünk állapította meg Woland. miért jöttél? Mondd el röviden.Ami azt illeti . De légy szíves egy pillanatig eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó. de ez mit sem változtat azon.válaszolta Woland.felelte Woland. de nem hosszú időre.. ha nem volna gonosz.Nem vagyok rabszolga.Hullarablónak néztek! .felelte Lévi Máté egyre dühösebben.Más-más nyelven beszélünk. te rabszolga? . és jutalmazd őket örök nyugalommal. . intézz el mindent.Nem óhajtok veled vitatkozni. karján félig megégett fehér szakácsköpeny volt átvetve. Nem túlságosan nehéz feladat ez neked. . . sapkája is megpörkölődött. Margaritájával együtt. másféle tárgyakkal volt megrakodva. hogy velem vitatkozzál. . Azazello elhagyta a teraszt. mert. . . Messire! . a magaddal hozott tárgyakból is valami effélére lehetne következtetni. s rövid szünet után megkérdezte: .felelte Lévi Máté. majd megkérdezte: . aki szereti a Mestert.Nekem semmi sem nehéz. bőröstül.Szállj el hozzájuk. . amint már említettem. csak azért. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót. minden élőlényt. .Jól néztek ki .Nos?. . mint mindig.fordult Lévi Máté Wolandhoz.harsogta a két féktelen tréfacsináló. és kiadta a parancsot: . ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy. .válaszolta Woland a tájképre meredve -.És arra kér.jegyezte meg Woland.De miért nem veszitek őt magatokhoz. ostoba vagy torkolta le Woland.És mit üzen általad. hogy meglesz . élénk hangok szólaltak meg . ezt jól tudod . Hóna alatt kisebbfajta tájképet hozott aranykeretben. másik kezében pedig egy egész lazacot szorongatott.válaszolta Lévi csüggedten. s most először könyörgőre vált a hangja. és érette szenvedett.

. . Messire.. ami tőlem telik. . egyszóval visszamentetek . nem hiszem ..Szó szerint porrá. De szerencsére nem vagyok nős. békésen üldögéltünk.. szemüket égnek emelték. új épületet kell emelni a Gribojedov helyén.Szebb lesz! . és nem tudom mire magyarázni arcának szkeptikus kifejezését. és így szólt: 258 . .Esküszöm. hogy megtettem mindent. Mindketten. Por és hamu maradt csak belőle. és megmondom őszintén.Nos.korholta Woland. a feleségem. és várjuk parancsait! . és visszamentünk a Gribojedovba.erősítette meg Korovjov búsan. elhoztam ezt a lazacot. üldözőink utánunk. hősi erőfeszítéseket tettem. megmentettem ezt a fehér köpenyt. odalépett a balusztrádhoz. Az ijedtségtől félőrülten futásnak eredtünk.tudakolta Woland. Aztán beszaladtam az éléstárba. .és egyszer csak: piff-puff! . a Behemót pedig felkiáltott: .válaszolta a kandúr. .. a láng az arcomba csapott. Messire. . Messire. ahogy igen találóan méltóztatott megjegyezni. sikerül kimentenem valami értékeset.bizonygatta Korovjov.bólintott Woland. Kiszaladtam a konyhába. védjem. széttárták kezüket.Porrá! .Fölépítik.Megértettem.Nekem elhiheti..Én a tűzoltóknak segédkeztem. Messire.Fogalmam sincs! Csendben. magányosan.jegyezte meg Woland.És akkor az épület természetesen porrá égett. . . falatoztunk. Mondhatom.Megint összehordasz hetet-havat . Behemót tovább szőtte az elbeszélés fonalát: .vágta el kurtán Woland.kérdezte Woland. hogy mentsem. .De a kötelességérzet legyőzte félelmünket .Berohantam az ülésterembe. . tehát itt ez a kis tájképecske! Egyebet nem tudtam kihozni a teremből. mert azt reméltem. mármint ha volna feleségem. . Aztán visszaült kisszékére.. és a tárgyra térek .. Eljutottunk Tyimirjazevig. soká nézett el a messzeségbe szótlanul. mint a régi . Messire. ha már így történt. hogy nem házasodtam meg! Ugyan ki cserélné föl szívesen szabad agglegényéletét a házasság terhes igájával?..Ahá. .Lövések dördültek..válaszolta Korovjov. meg Korovjov is. abba az oszlopos helyiségbe.Mindenesetre megjelentünk. boldog vagyok. hogy szebb lesz.kezdte volna a Behemót átszellemülten.vette át ismét a szót a Behemót -. . ezt teljes biztonsággal merem állítani . rohantunk végig a bulváron. mialatt te fosztogattál? . Messire . Messire.erősítette meg a kandúr.Elhinné-e. kíséretének hátat fordítva. Messire .Akkor csak azt kell remélnünk. . . a Behemót is. . . ami menthető. .ígérte Korovjov. ami védhető.Szakképzett jós vagyok. Azt tartom.Igenis kérem.mondta Korovjov kellő tisztelettel. .Nem. Messire. hogy özvegyen marad.. . szakadt pantallójára mutatva.Mondd meg inkább.. Woland felállt. .És mit csinált Korovjov. . és soká.vágott közbe Korovjov. . hússzor is abban a veszélyben forgott volna. mitől gyulladt ki a Gribojedov? .

mintha soha nem is létezett volna. A dörgés megismétlődött. és megindult a zivatar. és félbevágta a napot. melynek sötétjében Wolandnak nyoma veszett.mondta a két pernahajder. a paloták. Teljesítettetek mindent. A Woland megjósolta zivatar fellegei már gyülekeztek a látóhatáron. azzal eltűntek a tetőterasz közepén magasló kerek torony mögött. egyelőre nem tartok igényt további szolgálataitokra. Csakhamar egészen eltakarta. Nyugat felől fekete felhő támadt.Nagyon jó. A nyugatról érkező sötétség egészen eltakarta az óriási várost. amit rátok bíztam. Zivatar közeledik. 259 . Eltűntek a hidak. Azután óriási mennydörgés rázta meg a várost. Tüzes fonal szaladt végig az égen. A teraszon hűvös szellő söpört végig. nemsokára indulunk. Elfeketült az ég. .. Messire! . Pihenhettek. Minden elveszett.Semmiféle parancsom nincsen.

és ha valaki bekukkantott volna. .legelőször ama bizonyos őszi éjszaka óta (a kórházban villanyborotvával nyesték a szakállát..mondta Margarita -. Ó. a Földközi-tenger felől közeledő sötétségről olvastam. amelyre nyílt. Mondd. Ott találták az asztalon. Hogy honnét került oda a sok enni. mert éppen azt fejtegette Margaritának.) A szoba is furcsán festett.. te okos nő vagy.mondta a Mester. aki hallgatózzék. most is zivatar közeledik. te komolyan hiszed. úgy sopánkodott: . Margarita válasz helyett leroskadt a díványra. sem Margarita. s csak nagy sokára tudta kinyögni: . Az alagsori lakás már azért is kellemes volt.mondta. Mind a ketten szombat estig aludtak. amikor fölébredtek. hiszen minden holmija otthon maradt. Szerencsére azonban nem volt. nem. s az ennivaló közt néhány flaskó is állt. A szőnyegen. és Margarita.. mintha sosem hagyta volna el a lakást. Úgy érzem. s előző éjszakai kalandjaikra csupán az emlékeztette őket. Margaritának persze semmi ruhája nem volt. . éppen ugyanakkor..Akaratlanul is rátapintottál az igazságra .Persze. ezek az aranyszobrok! Azóta sem hagynak nyugodni. Margarita egy szál fekete lebernyeget viselt meztelen testén. mondd. cigarettáját belenyomta a hamutartóba. de mi lesz most? Ezt már végképp nem tudom elképzelni. Ez a beszélgetés napszálltakor folyt. hogy mi volt ez az egész. meg a többi. Máris meghűvösödött a levegő. a Mester pedig kórházi pizsamában volt.Az ördög tudja. amit magára ölthetett volna.A Mester röstelkedve huzigálta le kórházi gatyáját.A legeslegkomolyabban .Most már ketten vagyunk bolondok egy helyett! .. nem bírom! Nézd meg magad. amikor Wolandnál a tetőteraszon megjelent Lévi Máté. a díványon mindenfelé kéziratlapok hevertek.és innivaló.kiáltott fel a Mester.. sem a Mester nem tudta.felelte Margarita. micsoda figura vagy! .. gerincével felfelé púposodva. miután kellőképpen kikacagta magát.Mindez nagyon szép és kedves .Az ördögbe is! . meztelen lábával harangozva. A Mesternek valamennyi öltönye ott lógott ugyan a szekrényben. ördög tudja. természetesen gondolni sem lehetett rá. hogy mi tegnap a sátánnál jártunk vendégségben? .. megerősödve.Égnek emelte két kezét. mert a kis udvaron. bizonyára meglepődik..Nem. az aranyszobrok is. és a fejét két keze közé fogta. hogy most úgyis vége mindennek. Margarita.. Igaz.. A napról napra zöldülő hársak. persze! . amelyben nehezen ismerte ki magát az ember. hogy Margarita hazamenjen a holmijáért.Jaj. sohasem tartózkodott senki. . . a kerek asztalkán pedig ebédhez volt terítve.kiáltott fel a Mester ironikusan. meg a szobrokról. Pszichikai tekintetben azonban mindketten erősen megváltoztak. és ezt a feltámadó szellő behozta az ablakon. s félrehessentette cigarettája füstjét -. és harsányan kacagott. hogy 260 . A karosszékben nyitott könyv ült. aki kihallgatja beszélgetésüket. hogy kissé sajgott a bal halántékuk. Az alagsori lakás kisablaka nyitva volt. Ördög. .Ha az ember meggondolja.. hogy milyen különösen vannak öltözve a beszélgetők. elkomolyodott. de nem volt kedve felöltözni. . és nem zártak a bolondokházába.HARMINCADIK FEJEZET Itt az idő! . füzek kellemes tavaszi szagot árasztottak. nem bírom. megborotválkozott .. s jóllehet a villa egy kőhajításnyira volt az alagsori lakástól. erről akárki meggyőződhetett volna. ördöngösség. .. frissen ébredtek.Amikor tegnap este elaludtál . valóságos káoszt mutatott.

Alojzij? .Jaj de boldog vagyok.Alojzijt tegnap letartóztatták.Nem félek semmitől. hogy nem fognak el. most már nem ijedek meg semmitől. És ígérem neked. amit soha nem látott. ősz szálak vegyülnek hajadba. és hidd el. felugrott. a zivatarra Jerusalaim fölött.Semmitől sem félek. hogy megtörtént. az ördög mindent jóra fordít! .Tegyük fel. és természetet váltottam. mert már mindent átéltem. Elsivárodott a lelked odabenn! A Mester szívét keserű gyengédség hulláma öntötte el. egyetlenem. fogadjuk el ezt is tényként..Tessék. fejét simogatta. semmin se törd a fejed! Túlságosan sokat kellett a fejedet törnöd. de tudd meg. csak teérted aggódom.súgta a Mester. fölemelte a fejét. . kivetkőztem önmagamból. . káprázatosan jó! . Aztán a pantalló térdben megroggyant.Itthon vagy. Kedvesem. Margó. de amiről biztosan tudta. táncra perdült. Micsoda fényűzés! Engem elraboltak a kórházból. homloka kigyúlt csókjai alatt. de sírva fakadt. az ablakon át. Visszahoztak ide. átölelte. arcát Margarita hajába temetve. hónapokig ültem a sötét szobácskámban. . És amikor megszólalt. ..sóhajtott fel Margarita. .Nem is tagadom! Boszorkány vagyok. Margarita is sírt.mondta a Mester. jaj de boldog vagyok! Hála néked. hogy valóban boszorkány vagy: remek. amikor ezt kérdem! Ebben a pillanatban ormótlan bakancs tűnt fel az ablak előtt. és ujjai a Mester halántékát simogatták. Margó . . boglyas fejét csóválva. ez is rendjén van.Mennyit szenvedtél. mikor azt írta. amilyen akkor volt. hogyan és miből fogunk élni? Hidd el. és szájad mellől ez a ránc nem múlik el többé.. a férfi szemébe nézett.hangzott a nadrág fölött. Bizony.Ó. . Túlságosan rám ijesztettek. 261 . és terebélyes ülep takarta el a napfényt. és Margarita most olyannak látta az arcát.. itt a bökkenő.Légy eszednél! Miért kötnéd össze az életedet egy roncs. és örülök neki. jaj de boldog vagyok. eztán már én gondolkozom helyetted. beteg koldussal? Menj haza! Sajnállak. te kishitű.Szeme szikrákat szórt. már kezdődik . arcát. a szememet kisírtam éretted. gyengéd szavakat suttogott.. a Mester arca. elkergetsz magadtól! Nem bánom. mostantól fogva boszorkánnyal kell élned. és most. míg a könnye is kicsordult. Tegyük fel és reméljük azt is. és mindig csak egyre gondoltam. De téged sajnállak. maga sem tudta. és ujjongani kezdett: . és addig kacagott. szerencsétlen ember! . kedvesem.Rendben van . ezért hajtogatom örökké egy és ugyanazt. érted: megígérem. hogy mennyit. amikor csőstül zúdul ránk a boldogság. . Odarohant a Mesterhez. De mondd meg nekem az isten szerelmére. . és csókolgatta száját. az ülep abban a pillanatban eltűnt az ablak elől...válaszolta a Mester. azért mondom ezt. miért. Margarita megint a díványra vágta magát. Margarita az ablakhoz lépett. szegénykém! Talán csak én tudom egyedül. Sátán!. elmegyek. hogy minden jó lesz. .Te csakugyan boszorkánnyá változtál! . Ki keresi? Szabad a nevét? A térdek. és sávos pantalló szárának alsó része. hogy kegyetlen vagy. Ide nézz.. orrát. De mikor elhallgatott. . nagyon komolyan beszélt.Én tegnap egész éjszaka pucéran szerepeltem a kedvedért. s ezek után rend és csend honolt odakinn. arca teljesen elváltozott. Borzas fekete hajfürtjei ráborultak.mindez mi volt. a kiskapu bekattant.

. A Mester ekkor letörölte könnyeit. legföljebb a hályogos szeme. Azazello már benn is termett. . immár teljesen megnyugodva.. elfogadom a segítséget. de erre nem is volt szükség.Jól van.. eztán ketten együtt fogjuk elviselni! Margarita a Mester füléhez hajolt.Esküszöm az életedre.Igen. . nagy titokban. az ősz hajszálak.. de hát ez boszorkányság nélkül is előfordul.Margaritát fuldokló zokogás rázta. meggörnyed súlyos terhe alatt. belecsípett a saját bal kezébe.kiáltott vissza Margarita a folyosóról. hogy mind a ketten lelki betegség áldozatai vagyunk.. jól van . gyere.szólt utána a Mester.Jaj de örülök! Még sose örültem így semminek! De. nem repül el. nevetsz és tréfálkozol . Azazello nem illant el. ilyesmi is előfordul az életben. beszéde egyre összefüggéstelenebbé vált. . azt a drága. hogy meztelen vagyok! Azazello kérte Margaritát. . De a csípés mit sem használt. .kiáltott fel. ha az ember jobban meggondolja. majd nevetve hozzátette: . Azazello. ne érezze magát feszélyezve. miután előbb a szoba sarkába.és kézen fogva odahúzta a Mestert az asztalhoz. A konyakot is gyakorlottan itta.Legalább összefoghatnád azt a lebernyeget! . s olykor az asztal alatt... jaj de nagyszerű! Látod.Elég . nem mindegy? Éhes vagyok.. felállt. A Mester nem vette le róla szemét. nem szívódott fel a levegőben. .. aki élvezettel itta. tönkretettek. vajon ez az étel nem repül-e ki az ablakon.Kíváncsi vagyok. Vigye el az ördög a tudós megállapításaidat. és szaladt ajtót nyitni.Amikor az ember úgy ki van fosztva mindenéből.vagy reverendaféle -. nem hagynak el minket .mondta szilárdan. és a vállad. agyongyötört fejedet! Nézd. fél szemét villogtatva köszöntötte a Mestert. és Margaritát is feltámogatta térdeléséből. bőr nélküli nővel is találkozott. mint régen..mormolta a Mester.. de Margarita már hozzászokott a csodákhoz: .súgta oda a Mesternek.Hiszen ez Azazello! .Ez igen! Most már olyan vagy. s belesúgta: . nem tépelődöm többé ezeken a kérdéseken. együnk! . Soha többé nem leszek kishitű.. hogy nemcsak meztelen nőket látott életében..Béke veletek! A Mester összerezzent. megnyomorítottak. a szemem láttára ütötte meg a dér a fejedet. . hanem teljesen megnyúzott..Jaj de jó. vagy nem nyeli-e el a föld jegyezte meg a Mester.örvendezett Margarita. Margarita konyakot töltött Azazellónak. Ebben a pillanatban dünnyögő orrhang szólt be az ablakon: . Alvilági vagy nem alvilági. bocsásson meg... mint te meg én. talán én fertőztelek meg vele. vagy talán a kissé különleges gúnyája .. Tudom. Semmiféle félelmetes nem volt ebben a kis vörös mitugrászban. de hát.Rám pirítottál.. a kályha mellé tett egy sötét brokátba csavart kis csomagot. Nem bánom. Margarita pedig lelkendezve hajtogatta: . Légy nyugodt. mint minden derék 262 . milyen a szemed.valami palást.. üres. eltökélten. üresség tátong benne.Ne félj. aztán az asztalhoz telepedett. megnyugtatta. akkor mi sem természetesebb: az alvilági erőkhöz fordul segítségért. .. hajlongva. esküszöm a regényedben szereplő csillagjós-ivadékra: minden jóra fordul! .Hol vagyok én már ettől! .

. s ilyesféle gondolatok kóvályogtak benne: „Margaritának mégis igaza lehet.Én is szeretem a gyorsaságot .Még csak az kéne! . Azazello a harmadik kupica után .. . és azt üzeni. a sátánnál találkozott a Patriarsije Prudin. a zivatartól elsötétülő ablak felé tartották. pókhálós flaskót csomagolt ki a szemfedőnek való sötét színű brokátból. Azazello? .állapította meg magában a Mester. csak az a kérdés.. Jó szeme nem hagyta cserben.. amelyet Judea helytartója ivott: Falernum.Ezt szeretem! Egy-kettő. ugye? . és nem evett hozzá. . mihez kezdjen benne az ember! Mert valahogy csak élni kell.felelte a Mester mosolyogva. hallucinációkról kezdtem fecsegni. Igaz is. Nem úgy. nem is olyan régen.Jaj. hogy van hozzá kedvük. .Eszem ágában sincs. még tegnapelőtt este. Figyelje meg: ez ugyanaz a bor. amivel egyelőre nem akar előállni.. „Nemcsak látogatóba jött. . . homlokára csapva. Margarita Nyikolajevna sem mond nemet? .toldotta meg a szót Azazello.a konyak egyébként nem szállt a fejébe . és kész az elhatározás.Woland egészségére! . Mi köze ennek a hipnózishoz!” Jobban szemügyre vette Azazellót. szeme csillogott.Eltalálja a pikk hetest a párna alatt. hogy mindent vérszínűre fest. Mint a pisztolylövés.ember.Jaj. Hiszen jómagam is. és lába ismét a Mesterét taposta.kiáltott fel Azazello. akkor nagyon bután viselkedtem.Reméljük. igazán kedélyes ez a kis pinceodú.Én aztán igazán nem! .kiáltott fel Azazello.folytatta Margarita egyre lelkesebben. . Az ördög küldötte ül velem szemben.. .örvendezett Margarita.Egészen elvesztettem a fejem! Messire ajándékot küld önnek (itt a Mesterhez fordult személy szerint): egy üveg bort.Már megint rémisztget. feltéve persze.Ugyan. poharát magasra emelve. ne is emlékeztessen rá. ha tudnád.Örömest elmegyünk . hogy igenis. Margarita és a Mester természetesen kíváncsi érdeklődéssel várták ezt a ritka nedűt. durr! Jaj. hogy rémisztgessem.kiáltott fel Margarita.válaszolta emez. meghívná önöket egy kis sétára. fenékig ürítette poharát. . mint akkor ott a Sándor-parkban! . hogy ez a fickó micsoda céllövő fordult a Mesterhez. már megint elfelejtettem valamit! . drága Margarita Nyikolajevna! Hisz én csak azt mondom: valahogy!. .tiltakozott Azazello... én is ezen töröm a fejem .. De igazán nem kell elítélni ezért: elvégre az ember nem mindennap találkozik a Gonosszal! . .Az ördögbe is. pohárba töltötték. hanem küldetésben” .a következőket jegyezte meg: . Azazello pedig az asszonyhoz fordult: . de időközben valahogy megriadtam ettől a gondolattól. azt bizonygattam Ivannak. Azazello arcát fürkészve. Megszagolták a bort..Nagyszerű! . és átnéztek rajta: látták. Azazello penészes. és hipnotizőrökről. . Messire üdvözletét küldi. Mit szólnak hozzá? Margarita az asztal alatt rálépett a Mester lábára.. Azazello.Az ám.A gyorsaságot és a meztelenséget.. majd elfelejtettem. 263 .szólt rá Margarita. és valami kényszeredettet látott a tekintetében: mintha hátsó gondolat bujkálna benne.. Fejébe szállt az ital. A konyaktól a Mester feje is zúgni kezdett.. és bármelyik más kártyalapot is. ugyan! ..

Mi történt velünk? . Azazello vaskezével megfordította. segélykérően nyújtja feléje kezét. és estében az íróasztal éles sarka felhasította halántéka bőrét. Vonásai kisimulnak. és megismételte utolsó szavát: .. s aztán egészen eltűnt. és meglepetten kérdezte: .Mindjárt feltámad.csitította Azazello. miért olyan ideges? És a vörös démon hangja olyan meggyőzően csengett.. és a következő pillanatban már ismét az élettelenül fekvő szerelmeseknél termett. hogy agyonszúrja vele Azazellót. gonosz vigyor. és teste lassan a földre siklik. nőies grimasszal szorítja össze.Már dörög az ég. elernyednek. most halottak vagyunk. ahol Margarita Nyikolajevna azelőtt lakott. és segített megitatni a földön fekvő férfit a borral.Dehogy. Értek mindent. jöjjön valaki! . és közelről az arcába nézett. amint mond. Azazello? Meglátta a földön fekvő Mestert. Azazello működésbe lépett. . amellyel megmérgezte.. életerősen. Mindent teljes rendben talált: látta. segítség.... Már férje szobájáig sem jutott el. Mindenekelőtt kiugrott az ablakon.Natasa. hogy itt a vég. hanem fájdalmas. Jaj. hogy Margarita halálra sápadva. dehogy ..válaszolta Azazello. Búcsúzzanak el mielőbb. és egy szempillantás alatt a villában termett.állapította meg Azazello. minden úgy történt-e. hirtelen elsápad.Ezt nem vártam. szívéhez kap. élénk pillantással nézett körül. . lélegzete akadozott.Nyissa ki a szemét. . kedvetlen asszony kilép hálószobájából. hogy Margarita nyomban elhitte neki. A lovak a földet kapálják. 264 . Felugrott frissen. ahogy kellett.Méregkeverő. . és jót húztak belőle.. Azazello ekkor szétfeszítette hófehér fogait.mormolta a Mester körülnézve. . mint egy játékbábut. hallja? Sötétedik. . Margarita felsóhajtott.Már értem. Pontos.kiáltott végső erejével a Mester.Megszoktam már. mogorva. A Mester szemében megtört az esteli fény. Margarita arca a szőnyegbe fúródott. Amikor a mérgezettek nem mozdultak többé. gyilkos! . Azazello segítsége nélkül felült. Hanyatt vágódott. Fel akart kapni egy kést az asztalról.. és gyenge hangon lehelte: .Azzal összerogy a szalon közepén. . amint egy férje hazatértére váró.Itt az idő .Megölt bennünket. . a kiskert beléremeg. s fogát már nem ragadozómosolygásban vicsorítja. gyűlölködve nézett Azazellóra. hogy elmúlik róla a boszorkaság. tiszta. a kancsal. hisz nem vak! A Mester feltápászkodott. . ellenőrizni akarta ugyanis.. de keze erőtlenül csúszott le az abroszról. a világ elfeketült körülötte. A Mester felnyitotta szemét. aztán feje az asztalra csuklik.. .Méregkeverő!.felelte Azazello. és halkan felsikolt: . hogy a jó munka jutalma a sértés! .Miért tette ezt velem. és rémülten suttogta: . s néhány cseppet töltött a szájába ugyanabból a borból. érezte. Még látta. megrezzent.Azután mindhárman ajkukhoz emelték poharukat. Még a zivatar előtti sötétségben is látszott.Minden rendben . akkurátus ember lévén. És a megmérgezett nő arca a szeme láttára megváltozott..

akit ott megpillantottak. A szakácsnő nyöszörögve próbált volna keresztet vetni. A szobát már vörös tűz töltötte be.Minden a tűzzel kezdődött. Én most már soha többé nem felejtek el semmit. aztán egy köteg régi újságot. kurtán megzendült. mellette a kosarából kiborult krumpli meg néhány csomó hagyma.Ég a ház! A lovak már Moszkva háztetői felett száguldottak. százszorosan igaza! Milyen okos! Milyen időszerű! Margarita is szekundált neki: .Ne félj.fordult a Mesterhez.. Még hallották lentről a szakácsnő panaszos. pusztulj. régi életünk! . ahogy a pöttöm emberkék szétszaladtak. A fáskamra előtt három éjfekete ló prüszkölt. .Akkor hát. gondolkoznak. . . hogy lehetnének halottak? Talán bizony ahhoz.. mint én. Margarita felpattant az elsőre. Füstgomoly felett szálltak el: ez volt minden.Égj el. Mondatának vége mennydörgés robajába fúlt.Nézze: barátnője Mesternek szólítja. Felleg száguldott velük egyenest szembe. behatolt az alacsonyan szálló fekete felhőbe. . Már kezdtek hullani az első kövér cseppek. hogy magasra fröccsent a lábuk alól. a füst kitódult az udvarra. . hogy az ember élőnek érezze magát. hogy mondhat ilyet értelmes ember létére! . Azazello a kályhába nyúlt. és meggyújtotta az abroszt. . horgas ujjaival kirántott egy füstölgő zsarátnokot. Az ég vidáman.kiáltott fel a Mester..szekundált Margarita.lekapott a polcról egy könyvet. és minden azzal végződik. . ami a Gribojedovból megmaradt.A regényed kéziratát vidd magaddal. gyenge sikoltását: . gatyában kell kuksolni a pinceodúban? Nevetséges!. Az első. A földön ült.Igen. . majd Azazello..korholta Azazello.Szeretnék elbúcsúzni a várostól! . amely a díványon hevert.A pincelakás kisablaka kivágódott.kiáltott oda a Mester az előtte szálló Azazellónak. a szél félrerántotta a függönyt. okvetlenül kórházi ingben..Nem kell.kurjantott Azazello.Levágom a kezedet! Azzal élesen füttyentett.rivallta Margarita is szenvedélyes erővel. lapjai tüzet fogtak az égő abrosztól. Azazello bólintott. A Mester szinte már megmámorosodva az előttük álló vágtatástól . s a füsttel együtt ők hárman is kiszaladtak.Nagyszerűen kifundált mindent. bárhová repülünk! .De igazán? Egyetlen szavát sem felejted el? . végül a kéziratot meg az ablakfüggönyt. . de az eső még nem indult meg. az asztalra dobta.Tűz! . és fölsebzett halántékáról törölgetve a vért. A várost már sötétség lepte el. az építőmester szakácsnője volt. horkolt.Éljen Woland! . s a hársak ágait tördelve. s utolsónak a Mester ült nyeregbe. szenvedés! . tűz! . megértettem minden szavát! . mind a ketten éreznek.Égj el. Az alagsori lakás ablakából ezalatt dőlt a füst.kérdezte Margarita szerelmeséhez simulva. könyv nélkül tudom az egészet . s patájával kapálta a földet. látták. hogy menedéket keressenek a zápor elől. és lovát vágtába ugratta. . De mi lesz a regénnyel? . de Azazello fenyegetően rákiáltott lova hátáról: . a három ló fölemelkedett. . sokkal jobban. . Nem csoda. és vidám lobogással hamvadtak el.Jaj. A bulvár felett repültek. hogy szegény asszony ilyen állapotba került.Ne is folytassa! Igaza van.felelte a Mester. Lovasaink 265 .

. .Hallja? .mint árnyék a vízen .. villámlás közepette. leült Ivanuska ágya szélére. és felállt az ágyról. . és meglepődött.Riadt tekintetét a padlóra szegezte. sajnos.eleget tanulmányozta! Egy tisztáson ereszkedtek le. és szeméből részvevő bánat sugárzott. három óriási buborékká változtatva repülő lovasainkat. kedves szomszéd! . mint akkor. milyen gyorsan célhoz értek. persze. a folyót meg a túlparti fenyvest .Várjon! Még egy szót! . Csak akkor zúdult le a zápor. feléje nyújtotta kezét. Az égzengést távoli fütty szelte át.Itt van ő is . . Hol feltűnt a villámfényben. nem messze a klinikától. Lenézett a fekvő ifjúra.Nem. . Másról akarok írni. felült. .De lehorgasztotta fejét..és a Mester gyakorlott kézzel kinyitotta a 117-es szoba erkélyrácsát. Ivanuska arca felderült: . aztán megkérdezte: . Ivan szeme felvillant: . Láthatatlanul. és Ivanuska elváltozottnak. . de siessetek vissza! A Mester és Margarita leugrottak lovukról.. . amikor először figyelte a zivatart kényszerű pihenőhelyén. egyre várom! Hát eljött.Örülök. Mással leszek elfoglalva.Nem . azért jöttem. sejtettem .Hát ez nagyszerű. én többé már nem írok semmiről.Nini. A fehér falból kivált Margarita sötét alakja. és így szólt: . hogy elbúcsúzzam magától. mit is kérdezek.Elmosolyodott. ahhoz az egy emberhez. akivel szót értettem. engem hívnak.suttogta Ivan.Dörög az ég. . maga nem akarja megírni? . és örvendezve üdvözölte: . hogy benézett.kérdezte a Mester.Találkozott vele? . Örökre elrepülök.feje fölött villámok cikáztak. . igazán nagyszerű.Eljöttem . Ivanuska mozdulatlanul feküdt. A Mester megörült.Vagy igen. . karját mellén összefogva. Én pedig állom a szavamat: többé nem írok verset. Az esőfátylakon át is nyomban megismerte a Sztravinszkij-klinikát. .magyarázta a Mester.Tudja. üres pillantással nézett a messzeségbe.kérte Ivan.válaszolt a Mester. Most más érdekel.Eljöttem.átrepültek a klinika kertjén.Mért. . De most nem sírt. A Mester megállt Ivanuska ágya mellett. Még egy perc . Amikor végre fölismerte az erkélyről belépő sötét sziluettet..Igen. róla. Írja meg a folytatást. hogy elbúcsúzzam. hiszen más nem volt. mert az utóbbi időben maga volt az egyetlen ember. észrevétlenül léptek be Ivanuskához a legnagyobb dörgés.felelte a Mester.Megtalálta azt az asszonyt? Nem pártolt el magától? .válaszolt a Mester -. akitől el akart búcsúzni. akitől elbúcsúzzék. Majd a háztetőket zöld lombtenger váltotta fel. mint akkor.Itt várok! .Búcsúzzatok el. Margarita követte.mondta Azazello. siketen kongónak hallotta hangját -. és a falra mutatott. és zavartan hozzátette: . és odalépett az ágyhoz. 266 . és tébolyult.szólt a Mester. tovább nem leszek..Tudtam.. Margarita már ismerte a repülés érzését. mialatt itt feküdtem. és . hol meg beleveszett az esős éj szürkeségébe. de a Mester csak most ízlelte meg. találkoztam . de szomszédja. itt az idő . nagyon sok mindent megértettem. maga az! Én meg csak várom.

így! . hisz én úgyis megérzek mindent a falon át. aggódva nézett Ivanuskára. Felült az ágyon. . . és minden rendbe jön.Praszkovja Fjodorovna! .suttogta Margarita. Praszkovja Fjodorovna nyomban belépett. Mondja meg inkább.kérte Ivan. s nyugtalan pillantása nem a felcsernőt fürkészte. Praszkovja Fjodorovna. emberi hangokat hallott odakinn. De Ivanuskával nem történt semmi rettenetes.Semmi se történt. ne hívja az orvost . majd tűnődve hozzátette: Különben meglehet.Izgatja a zivatar? Nincsen semmi baj.. .Szegénykém. Nekem. Praszkovja Fjodorovna. Mondja meg inkább az igazat.Ugyan. ettől nem kell tartania.kérdezte. . minden jó. .. s vele együtt eltűnt Margarita is.mondta Ivan irigység nélkül.De hangja hamisan csengett. zárt ajtaján túl. ... Praszkovja Fjodorovna! Maga máskor olyan igazmondó. Ivant nyugtalanság fogta el. és a villámfényben riadtan kémlelte Ivanuska arcát.A tizennyolcasban? . nyilván az kavarta fel a lelkét. hogy így kellett lennie. . és tekintete nyugtalanul siklott ideoda. hogy dühöngeni kezdek? Szó sincs róla. most már jobban tisztában vagyok a dolgokkal. Csak nem hiszi. hogy még valaki meghalt most odakinn a városban.szólította a felcsernőt.Tudtam! És azt is elhiheti nekem. Eltűnt. .Nincsen semmi különös bajom.suttogta. Csupán intőn fölemelte mutatóujját. magában mormolt valamit. azután feltápászkodott az ágyról. hívom az orvost. hogy ki: egy asszony! . csendes szomorúsággal.fejezte be Ivanuska titokzatos.. felnyögött. mindent tudok.... .. ugyan. mi történt odaát a szomszédban. mi bántja? . Azt is tudom... Ivanuska nyomban észrevette. kiéleződött hallásával nyugtalan lépéseket.suttogta. riadtan tekintett körül.Az imént meghalt a szobaszomszédja. és fölébe hajolt.ismételte Praszkovja Fjodorovna. a száztizennyolcasban? . mindjárt segítünk. . hogy féken tartsa igazmondását és jóságos szívét. . Praszkovja Fjodorovna. és egészen fölébe hajolt. és így szólt: ..Elakadt.. és tovább könyörgött: . . Az erkélyrács becsukódott..Mi az. megindultan.. . hanem a falat. s lassan feloldódott a levegőben. Ne féljen. . . Most már remegett idegességében. bezzeg nem sikerült..súgta a Mester alig hallhatóan. .Nem kell.. és Margarita megcsókolta őt. hogy állandó csendhez szokott fülével.Milyen szép! . . 267 .Most megcsókolom magát. úgy lesz. én már mindent átéltem.Praszkovja Fjodorovnának nem volt ereje. ha jó a vége. tanítványom .. Az is izgatta.Az ágyon fekvő ifjú átölelte a nyakát... Ezt elhiheti nekem..Így. kérdőn. ahogy lennie kell. A zivatar egyre hevesebben dühöngött. sokatmondó mosollyal.Isten hozzád.Látja. .

Délcegen ült a nyeregben.suttogta a Mester. a kandúr fürgén leugrott a nyeregből. három alak körvonalai sötétlettek. gőzölgött a ködben. fekete alak a meredély szélén állva hadonászik. fekete palástját a földön vonszolva maga után. Messire. A lovas csoport szótlanul várta a Mestert. nem. . Woland. . ma már épp eleget rosszalkodtál. Mesterem .. állandó nyugalom előérzete.Megengedi. mint az amazon.Még meg találod ijeszteni a hölgyet . 268 . Lenézett a városra. fájó sértődöttségbe csap át. és legvégül az örök. . Nos. ez ugye természetes. Itt az idő! -. varjú. Izgalma . felfújta a pofáját. nem neheztelnek emiatt. még akkor is. vizet ivott a Moszkva folyóból. ünneprontó leszek! Woland a fejével intett a Behemótnak. unatkozott. hogy az út végén boldogság vár reá? Hadd nevettessen meg a Behemót.Örökre!. nem fogják megbánni. mi történik a lelkében. . amint a magas. cserepes ajkát.Meg aztán ne felejtsd el. és még annál is távolabb akarna tekinteni. s hol felszegi fejét. és e napokon túl a nyárias forróságban izzó város párállott. Befelé figyelt. A levegő felzúgott. csakhamar elmúlt.domb Moszkvában.Úgyis elfogott a szomorúság a hosszú út előtt.úgy rémlett . de ezt csakhamar bizsergető izgalom váltotta fel. az ezernyi nyugatra néző ablakban szikrázó megtört napfényt. De ez sem volt tartós. Margaritának a füle csengett. Mindhárman leereszkedtek a várakozókhoz. . Messire! .szólt közbe Margarita. a Novogyevicsi-kolostor mézeskalács tornyait. mert attól tartok. mintha a satnya. mielőtt elindulunk? . lova felágaskodott. lovaglókosztümjének hosszú uszálya a földig lecsüngött. és áthatóan füttyentett.. hol pedig mellére hajtja. pontosan számba vette. . Az első pillanatban fájó búbánat szorította össze szívét. két ujját szájába tette. két kis fenyőliget között.Remélem. A fákról recsegve hullottak a száraz gallyak. a Moszkva folyó délnyugati partján. .felelte Woland..HARMINCEGYEDIK FEJEZET A Verébhegyen87 A zivatar elvonult. Ezt alaposan végig kell gondolni. büszke közöny váltotta fel. Nézték. Behemót elsőnek törte meg a csendet. hétszín szivárvány ívelt át egész Moszkva felett. Korovjov és Behemót három fekete paripa hátán ülve nézték a folyón túl elterülő várost. És Woland tölcsérmandzsettás fekete kesztyűjével arra mutatott. A Mester leugrott a nyeregből. és odaszaladt a meredély szélére. otthagyta a lovasokat. Azt hiszem. búcsúzzék el a várostól. hogy ide kellett magukat fárasztanom. ahol a folyó üvegének szilánkjaiban ezer meg ezer napocska csillogott.Ó.meg verébcsapat röppent fel 87 Verébhegy . és megnyalta száraz.. Messire.fordult külön a férfihoz -. A dombtetőn.Sajnálom. mintha pillantásával át akarná fogni az egész várost. megjelent Azazello. ha az ember tudja. hogy füttyentsek még egyet búcsúzóul. . palástja uszályában a Mester és Margarita. letaposott füvet szemlélné a lába alatt. Margarita Nyikolajevna és kedves Mester szólalt meg Woland.mély. másképp könnybe fúl a búcsú. cigányos vándorösztön pezsdítő öröme.

két kezét égnek emelve. és az éppen arra haladó sétahajó néhány utasának fejéről a légáramlás levitte a sapkát. A víz felörvénylett. teljesen sík. . jobb kezével ravasz tölcsért formált.Szólni szólt. éles füttyentése. Woland palástja szétterült a menet feje fölött. 269 .Ne féljen.Megtörtént .ijedten. . ráfújt ujjaira. hát bizony eléggé közepes hangerővel szólt. bátran nézett Woland szeme közé. Fejéhez kapott. csak füst és köd. megtekeredett. . mintha megfenyegetné a várost. A partnak egy jókora darabja. kezét szívéhez szorítva.és nyomban utána felhangzott a Behemót hahotája.Én nem vagyok karvezető! .Tudod mit? Megpróbálom én is.az utasoknak egyébként a hajuk szála sem görbült meg.De vigyázz.fogadkozott Korovjov. és a föld egészen a folyópartig megrepedezett.jegyezte meg Korovjov leereszkedően.kérdezte Woland lova magasáról. majd váratlanul Margarita felé vágott a szemével. csak látta .Itt az idő! . nem tagadom .Nos.Szólt.válaszolta a Mester megbékélve. és füttyentett. hatalmas porfelleg szállt el a folyó felé.Csak tréfa lesz. ártatlan tréfa. A Mester összerezzent a füttyre. hogy régen elmaradt mögötte nemcsak a tarka tornyú klastrom. és látta. de ha tárgyilagosan akarjuk megítélni a helyzetet. és megdörzsölte a kezét.szólt rá Woland lova hátáról szigorúan. Amikor a szél egy pillanatra félrelebbentette. Margarita érezte. Margarita a sebes vágtában hátrafordult. Ezt a füttyöt Margarita nem hallotta. leszakadt és a folyóba zuhant. A lovak elindultak. . mint a rugó. . megtörtént a búcsú? . hogy tüzes paripája őrjöngve harapja a zablát. és elviharzottak. hanem az egész város: elnyelte a föld. Közvetlenül mellette tövestül kicsavart egy tölgyet. és nyíltan.. A Behemót büszkén tekintett körül. csak még izgatottabban gesztikulált. zöldellő partra . Ekkor hirtelen kinyúlt. nehogy kárt tegyél valakiben! .mondta Korovjov. mintha gumiból volna. barátaink a levegőbe emelkedtek.vetette oda sértődötten a Behemót. A Mester megrémült. a kikötővel meg a rajta lévő étteremmel együtt. hatalmas hullámokat vetett. de nem fordult meg. . És akkor Woland félelmetes hangja harsonaszóként zengett végig a hegyeken: . s nem maradt belőle más.mert tüzes paripájával együtt vagy tízölnyire repítette.. és visszasietett várakozó útitársaihoz. majd hirtelen kipattant. és a sétahajót mindenestül kicsapta a túlsó. . Messire! . lassan eltakarta az egész esteledő égboltot. Margarita horkoló lovának lába elé döglött csóka hullott .Korovjov füttye ölte meg. . és a vízbe sodorta. . mi maradt a régi tudományomból .

aki repült földünk felett. rút agyara eltűnt. farkát felborzolva. ügyet sem vetettek rájuk. lerántotta róluk. elnyelte a láp. és leleplezett minden csalást.HARMINCKETTEDIK FEJEZET Búcsú és örök nyugalom Istenek. . eltűnt minden csalás. számlája lezárult. mezőket. idétlen. Még a táltos paripák is elfáradtak. arca pedig hideg és fehér. semmint képzelte. szánalmas lámpafényecskéket gyújtott messze lenn a mélyben . aki most Woland mellett. sötét bíborlila palástos lovag csörgette halkan paripája aranyláncát. olyan szójátékot gyártott. aligha ismerte volna meg akárki Korovjov-Fagótot. felülről borult reájuk. Állát mellére szegezte. aki sokat szenvedett halála előtt. Margaritára fordítva egyenletes tűzben égő tekintetét. leszaggatta róla szőrös bundáját. amely nem volt egészen szerencsés. velük együtt szállt. . lassabban száguldottak lovasaikkal. Abban. komor arcú. Mind a két szeme egyforma volt. hogy csak a halál fogja őt megvigasztalni. De ma a leszámolások éjszakája van. és foszlányait szétszórta a lápon. Tudja az. aki megfáradt. nesztelenül szállt.kérdezte Margarita Wolandtól.A világosságról meg a sötétségről beszélve. Sűrűsödött az éjszaka.Hogyhogy ennyire megváltozott? . hogy céljuk felé szálló útitársai lassan megváltoznak. hátában érezvén az éjt. a maga gondolatait szőtte. és karmaival a nyeregbe kapaszkodva szótlanul. észrevette. a hályog is hamisnak bizonyult. mocsarait. aki kandúr alakjában mulattatta a sötétség fejedelmét. Most ő is elcsöndesedett. Az éj a Behemót bozontos farkát is letépte. az erdő szegélye felett felbukkant a vérvörös telihold. amint Woland oldalán vágtatott. könnyű szívvel adja magát a halál kezére. Azázel-Azazello most felöltötte valódi alakját. a Mester barátnőjének jobbja felől vágtatott. A lovag megfizetett a tréfájáért. és fehér csillagfoltocskákat hajigált szerte az elszomorodott égbolton. kinél nagyobb tréfamestert nem látott még a világ. A hold az ő arcát is megváltoztatta. erejét meghaladó terhet cipelve. a föld sem érdekelte. Az. fiatal arcát kitárva a holdfénynek. Az éjszaka utolérte a kis lovas csapatot. A Verébhegyet ócska cirkuszi gúnyában elhagyó Korovjov-Fagót helyében most mosolytalan. És amikor Margarita a hűvös szélben kinyitotta szemét. az tudja mindezt. És sajnálkozás nélkül hagyja el a föld ködeit. isteneim! Milyen gyászos az estébe borult föld! Milyen sejtelmes a köd a láp felett! Aki bolyongott ebben a ködben. s az elkerülhetetlen éjszaka lassan utolérte őket. sem Margaritának nem volt szüksége. És mire előttük. a sivatag gyilkos démonaként jelent meg. a semmiféle tolmácsra rá nem szoruló rejtélyes konzultáns mellett működő önkéntes tolmácsot. . halk hangját túlharsogta a szél süvítése. mert tudja. most karcsú ifjúvá változott. folyóit. Az éjszaka fekete kendővel takarta be az erdőket. Vezeklésül ezért valamicskével többet és tovább kellett mókáznia.idegen kis lámpafényeket. amelyekre immár sem a Mesternek. démonapróddá. fekete. komolyan vágtatott. a köd. boszorkányos álöltözet. Legszélről Azazello repült csillogó acélvértezetben.felelte Woland. üres. és piciny.Ez a lovag valaha tapintatlanul tréfálkozott . megragadva a lovasok köpönyegét. 270 . Még a hetyke Behemót is elcsöndesedett. nem nézett föl a holdra. megsemmisült minden múlékony.

A hold zöldes fénye elárasztotta a fennsíkot. nyomában a többiek is.valamit mormolt magában. és Margarita jól láthatta. Akárcsak az ifjú démon. és csak egyetlen kifogás merült fel: hogy. A hold segített Margaritának. hogy a Mester mennyire megváltozott. Nemcsak őt. A bús erdők sötétségbe fúltak. s fel nem száradt feketésbíbor tócsa sötétlik. ahová nem hatolt be a holdsugár. Az ülő ember lába előtt törött kancsó cserepei hevernek. a toprongyos csavargóéval. és . a rabbal beszélgetni. de úgy mosolygott reá.Azt mormolja. Margarita most már azt is tisztán látta. magukkal vitték a folyók tompa fényű pengéit is. anélkül. talán a ló maga is csak gomolygó sötétség. fényesebben világított. .Mindig ugyanazt .Nem. Margarita. mint régi. Mindig ezt mondja. szeretne végigmenni rajta. valamit elfelejtett vele megvitatni akkor régen. a tavaszi Niszán hónap tizennegyedik napján. ezzel ne fáradjon. sajnos. meg hogy utálja a hivatalát. De jaj. szeretett barátnőjére. talán holdsugárból. . sohasem sikerül elindulnia a holdsugárösvényen.. mit tehet egyebet: magában beszél. s a karosszékben egy ülő férfi fehér alakját. Ezért akartam megmutatni a hősét. és alszik. köztük mély hasadékok feketéllettek. amíg alattuk megváltozott a táj.. Megállították lovukat. hogy az ülő férfi egymáshoz dörzsöli két kezét. A változatosság kedvéért. de teliholdkor. s a lovasok így közvetlen közelébe értek. hatalmas. a zivatar. Így repültek szótlanul. köves fennsíkra ereszkedett le. miből van lovának szerszáma. Végül Woland is felöltötte valódi alakját. aki szeret. hegyes fülű fekete kutya hever. annak osztoznia kell a szeretett lény sorsában. az ebet. Talán süket volt.nem hallotta. hogy a gyávaság a legrútabb bűn. Woland sivár. hogy a márvány karosszék mellett.Tizenkétezer hold azért a régi egyetlenegyért. Az egyetlen.. de azt jól láthatta. hogy a köves föld megremeg a lovak lépte alatt. álmatlanság gyötri. hogy a holdfényben nincs nyugta. befejezetlen. .a száztizennyolcas szobában felvett új szokása szerint .felelte Woland. Amikor palástja félrebillent. hogy szívesen elcserélné sorsát Lévi Mátééval. Ha igaz. amikor nem tud aludni. és vaknak tetsző szeme a hold korongjára mered. hogy felriasztották volna. . vagy túlságosan elmerült gondolataiba .kérdezte Margarita.Megismétlődik Frida esete? . lapos. mert változatosságra azért mindenkinek szüksége van. és senki sem lép oda hozzá. Váltig bizonygatja. . hogy mindennél jobban gyűlöli a halhatatlanságot és érdemtelen hírnevét. a Mester is a hold felé tárta arcát röptében. hallatszott. amitől félt a bátor állat.. néha még azt is elmondja. és nyugodt arcára ködfátylat terített a részvét.jegyezte meg Woland. Hatalmas terméskövek csillantak odalenn. Margarita nem tudta volna megmondani. Haja megfehéredett. . és Margarita hamarosan karosszéket pillantott meg a kősivatag közepén.. és akárcsak gazdája. nyugtalanul kémleli a holdat. sörénye felhő. Ezért. mindig ugyanazt látja: a holdsugárösvényt. ez a kutya nem vétkes benne. Mindig úgy van. melyből mintha szikrát csiholna a holdfény. és amikor alszik.Mit beszél az az ember? . és Ha-Nocrival. és lépésben megindultak. s a varkocs mögötte lebegett a szélben. gondolta. Hiába.Regényét elolvasták. mert azt állítja. ahogy lennie kell: erre épül a világ! 271 . Woland a Mesterhez fordult: . hanem hűséges testőrét is. Margarita sarkantyú fel-felvillanó csillagát látta magas szárú csizmáján. Kétezer éve ül itt a kősivatagban.Magamagát nem látta Margarita. hátul varkocsba volt gyűjtve. amint a lovak patkója csattog a köveken. lovasának sarkantyúja pedig fehér fényű csillag. nem túlságosan nagy ez a büntetés? kérdezte Margarita. amint látja.. mint a legjobb villanylámpa. sokáig.

melybe a sziklafalak alázuhantak. elolvasta regényét. és ez a mennydörgés leomlasztotta őket.Woland ekkor a kezével intett Jerusalaim felé.Bocsássa el! . és a város eltűnt. kolostora mézeskalács tornyaival. Mozdulatlanul állt. . fölverve a hegyeket visszhangos dübörgésével. Nem lehetett tudni.folytatta Woland a nyeregből a Mesterhez hajolva. Akármint volt is. . fénye kihunyt. ami elmúlt? . nem riasztja fel a lárma. maga javíthatatlan romantikus. elfúló hangon. .kérdezte ismét a Mester.. Margarita azonban meg sem tudta volna mondani.Margarita Nyikolajevna! Senki sem vonhatja kétségbe.Woland most Margaritához fordult: . vagy sátáni hahota robaját. áthatóan. arra visz az utam? . nem szeretne barátnőjével virágzó cseresznyefák alatt sétálgatni. lombikok fölé görnyedni abban a reményben. hogy maga a legszebb jövőt igyekezett kitalálni a Mesternek. romantikus hajlamú Mester: az. öreg szolgája.No.Szabad vagy! Szabad! Ő vár reád! A hegyek mennydörgéssé fokozták a Mester hangját. mint Faust. és a sziklafokokon ugrándozva gördült le a mélybe.. hogy mit kiált. ahogy annak idején boszorkány állapotában kiáltott.felelte Woland. mert jő a hajnal. amit én ajánlok.kiáltott fel hirtelen Margarita olyan élesen. A vörös bélésű fehér palástot viselő ember felállt a karosszékből. A kerthez pedig az oly rég várt holdsugárösvény vezetett.mondta Woland most hátrafelé mutatva.Nem.Nekem is vele kell mennem. s nemsokára kialszanak.A hegyekben nem szabad kiabálni. most már egyetlen mondattal befejezheti a regényét! A Mester mintha csak erre várt volna.Mester. . Csak annyit lehetett látni. és valamit kiáltott rekedt. megfordult.Nem . lúdtollal írnia új műveit? Nem akarna. Woland szelíden. és a sok-sok ezer holdhónap során dúsan elburjánzó kert felett aranyszobrok villogtak. vajon a kőgörgeteg robaját hallja-e. Ez az ember különben is hozzászokott a kőgörgetegekhez. és azt mondta: . ahol a nemrég elhagyott város rémlett. mert már úgyis közbenjárt az érdekében az. . és visszafelé mutatott. és harsogva kiáltotta. arra sem .válaszolta Woland. . csakis ezen! Éljen boldogul. melyen elsőnek a hegyes fülű kutya indult el. sír-e vagy nevet. meg az ablakaiban ezer meg ezer szilánkra tört nappal. Ne könyörögjön érte. hogy hűséges őrzője nyomán ő maga is futva megindult a holdsugárösvényen. oda. . .Akkor hát. és kezével a távolodó helytartóra mutatva.. akivel annyira kívánt beszélgetni. Ezen az úton induljon el. meghúzva lova kantárszárát. Mester. meggyőzően folytatta beszédét: . itt az időm! 272 .kérdezte nyugtalanul a Mester. esténként pedig Schubertet hallgatni? Nem esnék jól gyertyafénynél. az még annál is sokkal szebb! Hagyjuk őket magukra . oda! Ott már várja a háza. sem azt. Ledőltek az átkozott sziklafalak. kihalt hegyvidéken: . már égnek a gyertyák. . Talán sikerül megállapodniok. Csak a kis fennsík maradt...Azzal Woland ismét a Mesterhez fordult: .Ne zavarjuk őket.Mihez kezdenének ott a pincelakásban? És a diribdarabra szilánkosodott nap is kihamvadt az ablakokban. akihez kitalált s most a tulajdon szavaival elbocsátott hőse annyira áhítozik. amoda? . . . hogy a visszhang csak úgy dörgött végig a kopár.És annak sincs semmi értelme . Margarita. de az. Azután tölcsért formált kezéből. és hangjára leszakadt egy kő a hegyekben. és amit Jesua kért a maguk számára. rajta a márvány karosszék.Tudja meg. s hangja egyre erősödve áradt a sziklák felett. hatalmas nagyváros bukkant elő. mennem kell. oda. és merően nézte a prokurátort.Miért kövessük azt. És a tátongó fekete mélységből. hogy sikerül új homunculust létrehoznia? Oda menjen. Woland hahotázva tekintett Margaritára.

Hallgasd a csendet . Emlékezete. és nem bosszantanak. Ponczius Pilátus lovag. Valaki elbocsátotta. Judea kegyetlen ötödik helytartója. És a Mester barátnőjével mohos kis kőhídon ment át a reggel első sugaraiban.beleugrott az űrbe. meggyötört. felkúszik egészen a tetőig. énekelnek neked.. majd eljönnek hozzád azok. ami életedben sosem adatott meg neked: a csendet..Éljen boldogul! . a te örök lakod. A Mester és barátnője megpillantották a Woland ígérte hajnalt. Játszanak.úttalan utat választva . Már látom a földig érő ablakot. és a Mesternek úgy tetszett. elalszol mosolyogva. közvetlenül az éjféli hold nyomán. ott van előttünk örök hajlékod. suttogott az imént elhagyott patak. Nézd.. Margarita szavai éppúgy áradnak. gondolataid feltisztulnak. Az álom erősít. amelyet jutalmul kaptál. a holdsugárösvény. miután megbocsájtottak neki vasárnapra virradó éjjel. Jerusalaim városa. Ott a házad. A fekete Woland ekkor . Én fogom őrizni álmodat.szólt Margarita. Máris pirkadt. csobognak.válaszolt egyszerre a Mester és Margarita. mint ahogy ő is elbocsátotta maga teremtette hősét. eltűnt a csillagjós-király fia. Eltűntek a fekete lovak is. homokos úton haladtak tovább. és elalszol. Eltűntek a sziklák. nyugtalan emlékezete lassan elcsitult. a köves térség. Így beszélt Margarita. s egész kísérete nyomon követte. tudom. Esténként. 273 . Visszanyerte szabadságát. milyen andalító a szoba a gyertyafényben. Ez a hős visszahozhatatlanul eltűnt a homályban.Hallgasd és élvezd. akiket szeretsz. A patak elmaradt mögöttük. . a felfutó vadszőlőt. és meglátod. Engem pedig soha többé el nem kergetsz magad mellől. és a föveny surrogott meztelen talpa alatt. Fölteszed elmaradhatatlan ócska kis sapkádat. akik érdekelnek. miközben a Mesterrel örök hajlékuk felé haladt. . ahogy csobogott.

és ilyen állapotban széledtek haza taxin. magyarázat nélkül el nem intézhető: elvégre valaki mégiscsak járt Moszkvában! Erről nagyon is ékesszólóan tanúskodik a Gribojedov helyén maradt zsarátnok. aki beleőrült a dologba. valamint Moszkván kívül természetesen haladéktalanul erélyes intézkedéseket foganatosítottak a banda elfogására. békés. A tény azonban mégiscsak tény marad. hogy még jó ideig a legvalószínűtlenebb hírek szállongtak nagy zajjal a fővárosban. sajnos azonban a hatóságok buzgalmát nem koronázta siker. az a feltevés merült föl. meg a sok száz emberről. napszálltakor.A Gonosz. ilyen a macskák arckifejezése! Ez nem rossz jellemükből ered. lakásban. 274 . többé nem jelentkezett.suttogták mindenfelé. miszerint a Gonosz meglátogatta volna Moszkvát. fejlettebb öntudatú személyek természetesen nem adtak hitelt a mendemondáknak. strandon. halálos áldozatok is voltak. Egy szó.. az utóbbinak megszenesedett csontjait a Szadovaja 302/B. hogy náluk erősebb lények . Műveltebb. isten háta mögötti kis zugokba is eljutva. Moszkvában.. hanem abból a félelmükből.bántani akarnák őket. állomásokon és bakterházakban. . A műveltebb emberek a nyomozó hatóságok pártjára álltak: rendkívül ügyes hipnotizőrök. . mondanunk sem kell. Feodoszijába utazva. az idegenforgalmi hivatal e szerencsétlen alkalmazottjáról.EPILÓGUS De hát mi történt Moszkvában azután. ugyebár. Sokáig folyt a nyomozás a Woland-ügyben. de higgyék el. hogy Moszkvában kétezer ember csődült ki a színházból a szó szoros értelmében egy fügefalevélnyi öltözet nélkül. mint száz.. konyhákban. és kíséretével együtt eltűnt a Verébhegyről? Azt. a halálos áldozatok okvetlenül szükségessé tették a további nyomozást.a fekete kandúrok köréből kerültek ki. és megpróbálták jobb belátásra téríteni a pletyka terjesztőit. E hiteles beszámoló írója. vonaton. saját fülével hallotta a vonaton. áruházban. Kettőről ezt teljes határozottsággal állíthatjuk: Berliozról meg a volt Meigel báróról.kutyák vagy emberek . Ennél mi sem könnyebb. hűséges állatokból. hasbeszélők bűnszövetkezete garázdálkodott a fővárosban. szélsebesen elterjedve az egész országban. Armavirban például egy polgártárs megkötözött mellső mancsokkal szállított be egy ilyen ártatlan állatot a kapitányságra. Mi sem természetesebb. a sorokban a tejbolt előtt. némelyiket erősen megcsonkított állapotban. Wolandnak azonban további áldozatai is voltak. hogy Woland szombaton. amikor az alamuszi ábrázattal (mit csináljunk. Ezeket a pletykákat még elismételni sem érdemes. Ezeket valóban megölte a banda. Akkor csípte rajta a kandúrt. semmiféle életjelt nem adott magáról. A magát Wolandnak nevező egyén cinkosaival együtt eltűnt a fővárosból.. vicinálison és távolsági gyorson egyaránt. noha onnét sem érkezett híre. Vagy tizenötöt szolgáltattak be a rendőrségnek különböző városokban. Valóban rendkívüli história volt! Nem szólva a négy leégett épületről. nyaralóban. s ezek az áldozatok . villamoson. elhagyta a fővárost. no meg sok minden egyéb. 50-es számú lakásában találták meg a tűzvész után. csak nevettek a szállongó híreken. Az ország különböző részein legalább százat lőttek agyon vagy irtottak ki másféle módszerekkel e hasznos. miután eltűnt a fővárosból. hogy külföldre szökött. a Sátán.bármilyen szomorú .

ott nőtt fel. másodsorban pedig tulajdonosának. A nyomozók. igaz. hogy öt éve. Egy polgártársat a szevasztopoli vonatról szedtek le megkötözve Belgorod állomáson: vesztére az az ötlete támadt. Azonkívül horogra került . képesek még arra is. tudjuk mi. sosem követett el semmi rosszat. fekete hajú férfi volt. amíg elérte. mihelyt megpillantották. most némának tetteti magát? Hiába. ami máris gyanakvást ébresztett. ez utóbbi feltűnően kreol bőrű. mint mindenki más! A fekete kandúr. de semmi dicsőség!) . hanem azért is. Kijevben és Harkovban három Vologyint. tűzbe teszi érte a kezét. Letartóztatásokat is foganatosítottak.ezt minden okos embernek azonnal be kell látnia .az ország különböző pontjain .kilenc darab Korovin. forrongtak a kedélyek. ne bolondozzon már! . vagy legalább egyikük (a gyanú e tekintetben főként Korovjovra hárult). a kémiai tudományok kandidátusát.leleményesen és megcáfolhatatlanul. és futva menekültek. nemcsak annak érdekében. de hát nem káptalan a fejünk. Mihelyt bekerült a rendőrségre. A természet nem ajándékozta meg a beszéd adományával. megtudván a szomszédoktól. hogy a tetteseket elfogják. Penzában pedig . egy tisztes öreg özvegyasszonynak köszönhette. Meg is magyaráztak mindent.végképp érthetetlen okokból Vetcsinkevicset. hogy útitársait kártyatrükkökkel szórakoztassa.Ahá. szegény. A kandúrt kioldozták és visszaszolgáltatták tulajdonosának. hogy ne azon a helyen mutatkozzanak.rivallt rá a kandúrra az utcagyerekek füttyögetése közepette.nincsen benne semmi. hogy mindenre emlékezzünk. utánuk az étterem valamennyi vendége és személyzete. hogy a kandúrt beszállító polgártársból csak úgy dől a pálinkaszag. otthagyták munkahelyüket. hogy a bűnözőbanda tagjai. A nagy kavarodásban a pénztárból eltűnt az egész napi bevétel. A fekete kandúrokon kívül néhány embert is ért kisebb. mégpedig . dühös fenyegetéseket mormolt: . csak a szemét düllesztette fájdalmasan. és soha életében nem járt Moszkvában. rendkívül magas termetű. 275 . Hiába adja itt az ártatlant! Járjon úgy. most ide. A portás meg a ruhatáros. egy szomorú élménnyel lett gazdagabb: a maga bőrén tapasztalta. Jaroszlavlban. így nem tudott védekezni.tehát alamuszi ábrázattal készült beosonni a lapulevelek közé. mit jelent az alaptalan rágalmazás. elmagyarázta. ott tanult egerészni. megállapították. hipnotizőr uram? Csakhogy mi nem ijedünk ám meg magától! Úgy. hogy a történteket megmagyarázzák.épp a javítóműhelyből hozta el. hogy mi fán termett uraságod! Úgy hurcolta be a rendőrségre. s ahogy rávetette magát. egy mit sem sejtő férfiú benzinfőzővel a kezében jelent meg az egyik étteremben . a zöld nyakkendőjével összekötözött mellső lábainál fogva. hogy azzal megkötözze a kandúrt. Nem győzzük azonban dicsérni a nyomozó hatóságokat. A néni pedig. hogy szegény pára a hátsó lábain járjon. múló kellemetlenség. kiscica kora óta ismeri. Armavirban született. Rövid időre letartóztatták többek közt a következő személyeket: Leningrádban Wolman és Wolper polgártársakat.Hallja. négy Korovkin meg két Karavajev. Még sok minden történt. Armavirba tette át a székhelyét. Szegényke. A legjobb információt adta a kandúrról. és addig-addig rugdosta. az ügyeletesek nyomban meggyőződtek róla. Szaratovban. Megtettek minden tőlük telhetőt. tapasztalt pszichiáterek bevonásával. és még idején érkezett. Igaz. . Megmenekülését elsősorban a rendőrségnek. hogy macskáját elcsórták. Kazanyban egy Voloh nevezetűt. rendkívüli hipnotikus erővel rendelkeznek. épp ebédidőben. A polgártárs azonban letépte nyakából nyakkendőjét. tüstént szaladt a rendőrségre.

hogy a hipnotizőrbanda szuggesztív ereje hatalmas távolságokban is hat. hogy a csilláron egy kandúr csimpaszkodik. Felmerült ezzel kapcsolat- 276 . Ő tébolyította meg Hontalan Ivant. amikor megmutatta neki az óriási fekete kandúrt. és eszméletlenül feküdt mindaddig. ruháját hátrahagyta . amíg Korovjov csúful meg nem tréfálta. A csilláron nem lógott semmiféle kandúr. ahol a valóságban nincsenek. Az olyan apróságokról. Ő és bandája tüntették el Moszkvából Margarita Nyikolajevnát. A beszélő kandúr? Mi sem egyszerűbb! Ehhez elég.ócska trükk. mint annyi más személyt. hogy Sztyopa a szevasztopoli repülőgépből száll ki. még az is. ámde megfellebbezhetetlen következtetést kellett levonni. aki beléjük szuggerálta. amelyek valójában látóterükbe estek. hogy a két nőt a banda hipnotizálta. sem a Nyikanor Ivanovics aktatáskájában talált hamisított levelekről. hogy Korovjov ismeretei ebben a szakmában jóval messzebb terjednek az alapelemeknél. a szerencsétlen költőt. meg a napperzselte Koponyahegyet a három akasztott bűnössel. hogy bizonyos tárgyak vagy személyek ott vannak. és Natasát. melyben azt írta férjének. Sztyopa Lihogyejev természetesen nem utazott el Jaltába (ilyesmit véghezvinni még Korovjov sem képes). ő szuggerálta belé. Tisztázandó volt ugyanis. hogy őrizetbe vette a mezítlábas Sztyopa Lihogyejevet. s ráadásul nemcsak egyes egyénekre. hanem egészen másutt tűnjenek föl. No és a lakást is természetesen ő gyújtotta fel. Ez utóbbi üggyel különben a nyomozó hatóság rendkívül behatóan foglalkozott. mint a más-más néző zsebében felbukkanó kártyapakli. aki marinírozott gombafejet szúrt a villájára. a háztartási alkalmazottját. és ebben az állapotban vitte magával. és ügyében több táviratot küldött Moszkvába. hanem egész csoportokra is. és semmiféle táviratokat nem küldözgetett onnét. áldozataik látóteréből ideig-óráig eltávolítottak olyan személyeket vagy tárgyakat. hogy beáll boszorkánynak. ha valaki tisztában van a hasbeszélés alapelemeivel. semmi egyéb. akaratuk szerint azt is beleszuggerálták áldozataikba. miután lelocsolta benzinnel. amiből azt a szomorú. figyelembe véve Margarita Nyikolajevna furcsa. ezzel a biztos halálba kergetve a kitűnő irodalmárt. és természetesen senki sem lőtt vissza rájuk . a semmire céloztak. márpedig abban nincs okunk kételkedni. Ellenben Korovjov taszította a villamos alá Berliozt. hóbortos búcsúlevelét.a nyomozás azzal a feltevéssel zárult. vagy pedig önként szöktek velük? Nyikolaj Ivanovics ostoba és zavaros vallomására támaszkodva. a kámforrá váló női ruhák. Mi több. fejébe csapta kozák kucsmáját. E magyarázatok fényében minden nyomban érthetővé válik. e táviratoknak azonban egyetlen másolatát sem találták az akták közt. Igaz. hogy rémálmaiban az ősi Jerusalaimot lássa. hogy elalélt.ahol valóban vannak. Korovjov annyira ráijesztett az ékszerészné lakásán. Ilyen adottságokkal a gazfickók a legkiegyensúlyozottabb idegzetű embereket is elbolondították. a jaltai bűnügyi rendőrség változatlanul azt állította. visszaélvén rendkívüli erejű hipnotizőri képességeivel.beszélni sem érdemes! Ilyesmit akármelyik közepes profi hipnotizőr produkál bármely színpadon. De hát nem a kártyapaklikról van itt szó. hogy Natasa minden holmiját. ezalatt a hátuk mögött tartózkodott. és remekül szórakozott. Mindez semmiség. vajon a két nőt erőszakkal rabolta-e el a gyilkos. a nyávogó sapka meg más efféle . tekintetbe véve továbbá azt a körülményt is. s ide tartozik egyebek közt a konferanszié leszakított feje . gyújtogató banda. ami a legjobban izgatta az emberek fantáziáját: hogyhogy sebezhetetlennek bizonyult a kandúr az 50-es számú lakásban. a hallucinációra.Korovjov pedig. illetve megfordítva. amikor sortüzet nyitottak rá. és kiküldte a moszkvai repülőtérre miután előzőleg beleszuggerálta a reá ott várakozó bűnügyi nyomozókba.

így majdnem mindenre fény derült. riadtan nézett körül. és a nőkre rá se néz. Bárki bármikor telefonált a Varietészínházba. mégpedig egy nagy csemegeáruház vezetőjének. jelentéktelenek is ezek a változások. teliholdkor. mégpedig a legválságosabb időkben. amitől egészsége tökéletesen helyreállt. bensőséges hang szólt be a kagylóba: „Tessék parancsolni!” . Bengalszkij otthagyta a Varietét. márpedig ez elengedhetetlenül szükséges a konferanszié mesterségéhez. és a nyomozás véget ért. áthelyezték Rosztovba. Három hónap múltán gyógyultan távozott az elmeklinikáról. És érdekes: a kérvényt Rimszkij felesége vitte be . A potyajegyigénylők nem is nevezték másképp. és végeérhetetlen. Hosszabb kiszlovodszki szanatóriumi kezelés után a reszkető fejű aggastyánnak látszó gazdasági igazgató áthelyezési kérelmet adott be a Varietészínházhoz. mikor a közönség ölte egymást a jegyekért. és minduntalan sírva fakadt. Nos. csak atyjuknak. hogy följegyezzük őket. Azonkívül elvesztette víg kedélyét is. avagy fej nélkül. ugyanaz a hang válaszolt: „Azonnal kapcsolom. fejjel-e. Így hát csak annyiban maradtak. Vegyük először is Zsorzs Bengalszkijt. a konferansziét. a konferanszié így visszavonult a színpadtól. hogy minden tavasszal. 277 . gonosz kérdésekkel ostromolnák. mint ahogy véget ér minden ezen a földön.És ha Varenuhát kérték a telefonhoz. Amit azonban a nyomozás végképp nem tudott kideríteni. de Varietészínház-beli állását kénytelen volt feladni. a fekete mágus és leleplezése túlságosan erős emléket hagyott benne. Elhagyta a színházat. Azt a terhes. hogy az első épületből nyomtalanul eltűnt a száztizennyolcas szoba lakója. sőt megérteni sem: hogy vajon mi vitte rá a bűnözőbandát. Elmúlt néhány esztendő. és soha többé nem találkozott Varenuhával. szolgálatjára!” Szenvedett is eleget Ivan Szaveljevics a tulajdon udvariassága miatt. Ennek részleteit nem sikerült tisztázni. ahol azt a megrepedt ablakot meg az alsó retesz felé nyúló hosszú-hosszú kart látta a holdfényben. hogy a bandát a két nő szépsége bírta rá e tett elkövetésére. szolgálatkészségével. mert belátta. beteges izgalom vett rajta erőt. és akármilyen csekélyek. valamint nem sikerült megállapítani az elrabolt beteg valódi nevét sem.Grigorij Danyilovics maga még fényes nappal sem mert belépni abba az épületbe. képtelen volna minden áldott este megjelenni kétezer ember előtt. Ezek a rohamok elmúltak ugyan. szerény számítása szerint tizenöt évre elegendő. kellemetlen szokást vette fel. hogy az elmeklinikáról elrabolja a magát Mesternek nevező elmebeteget. aki óriási népszerűségre tett szert színházi adminisztrátorok közt is párját ritkító udvariasságával. illendő. Lihogyejev áthelyezése nem szerzett akkora örömet Rimszkijnek. Mihelyt nyolcnapos kezelés után .elhagyta a klinikát. de amíg tartottak. és az emberek lassacskán elfelejtették Wolandot. hogy egyáltalán nem iszik már portóit. Igen. Sok minden megváltozott azoknak az életében. Egyébként azt mondják.ban az a helyesnek és valószínűnek látszó elgondolás is. nyakához kapdosott. szomorkás. Korovjovot és társaikat. akadályozták volna régi mesterségében. jótevőjüknek. Az a hír járja. hogy érzi magát jobban. fukarkodik a szóval. akiket Woland meg cinkosai megkárosítottak. és megtakarított pénzéből élt. mint ahogy annyi esztendőn át sóvárogva remélte. Sztyepan Lihogyejevnek viszont már nem kell a Varietészínházból telefonálnia. kizárólag ribiszkén párolt vodkát. akik óhatatlanul fölismernék.

Ott már nem nyílt alkalma akusztikai ügyekben összerúgni a patkót a tiszteletre méltó Arkagyij Apollonovics Szemplejarovval: őt ugyanis egyik pillanatról a másikra áthelyezték Brjanszkba. és szerinte ettől az alaktól minden kitelik. Az építőmester házikóját azonban. . mégpedig éppen azt az állást tölti be. hanem ma is él. a vörös lúdtenyésztő. s néhány hónappal később elfoglalta Rimszkij íróasztalát. valahol Vjatka alatt. hogy amikor tavaly megpillantotta az újságban a fekete gyászjelentést. az akusztika csak megmaradt olyannak. elmondhatjuk. Csak arról álmodik. amelyről Rimszkij lemondott: ő a Varietészínház gazdasági igazgatója. még soha életében nem találkozott.Úgy kell neki! . de a többiek nem voltak. Ezek szerint talán Alojzij Mogarics sem volt a világon? De igen! Mogarics nemcsak élt. És ahogy régen Rimszkij szenvedett Sztyopa Lihogyejev miatt. mert a valóságban sohasem léteztek. hogy nem követte a halálba Szavva Potapovicsot. amelyeket a népszerű színész halála benne fölidézett. Ekkor vette észre.olyan piszok fráterrel. És minden pohárral új meg új gyűlöletes emlékek bukkantak föl benne. mint az az Alojzij. és ezért Nyikanor emlékezetébe vésődött.. akik örökre szakítottak a színházzal. sem Porohovnyikov fösvény nagynénikéje. A kalauztól mérhetetlen sok pénzért sikerült vásárolnia egy ócska. ha csak beszélgetés közben a színházra terelődik a szó. sem a színház maga. Az egyetlen igazi élőlény.bődült el vérvörös ábrázattal. és megtették egy gombafeldolgozó állomás vezetőjének. a színész. azt magára öltötte.amint bizalmas baráti körben néha suttogva kimondja . És ugyanaznap este. és szívből örvendeznek ennek az áthelyezésnek. Két héttel a történtek után már csinos szobában lakott a Brjuszov utcában. hogy pillanatnyi elmezavar állapotában utazván el Moszkvából. hogy hajszálon múlt. mert sűrűn szerepelt a rádióban. Ő tehát volt. a szépséges Ida Herkulanovna. sem pimasz szakács. mert . hogy Alojzijt az isten vagy az ördög akárhová tegye. 278 . Alojzij vállalkozó szellemét azonban nem törték meg a sors csapásai. nem győzik magasztalni a minőségét. Mindez már a múlté. már nem lelte meg: az ócska vityillót elpusztította a tűz. Mintegy huszonnégy órával a Wolandnál tett látogatás után ocsúdott fel a vonaton. elfelejtett nadrágot venni. koszos pantallót. elsápad. és ővelük vajon mi történt? Már engedelmet kérek! Ővelük az égegyvilágon semmi sem történt. hosszú sorban vonult el előtte Szergej Gerardovics Duncsil.. a nyomasztó emlékek hatására. addig sem volt hozzá más köze. éppenséggel Szavva Potapovics volt. a nyíltszívű Nyikolaj Kanavkin. sőt talán még jobban meggyűlölte Puskint. Arkagyij Apollonovicson kívül Nyikanor Ivanovics Boszojt is azok közé kell sorolnunk. mint a rajongás meg a szabadjegyek.A Varietészínháztól a zamoszkvorecsjei gyermek-bábszínházhoz került. Nyikanor Ivanovicsnak úgy a fejébe szállt a vér. a költőt. a sárga földig leitta magát. valamint Szavva Potapovics Kuroleszovot. most Varenuha gyötrődik Alojzij miatt. gutaütés képében. Nem kevésbé. No. sajna. aki a pincében rohasztotta a valutáját. aki befurakodott az álomba. Ez utóbbit olyan mértékben. a kitűnő színészt. Ha a moszkvaiak mostanában sózott rizikegombát vagy marinírozott sampinyont falatoznak. mint ahogy nem létezett a megnyerő színész-konferanszié. és hazautazott Vjatkából. Mindezt csak álmodta Nyikanor Ivanovics annak a mihaszna Korovjovnak a szuggesztiójára. ellenben érthetetlen okokból ellopta és magával vitte az építőmester lakónyilvántartó könyvét. sem ingyen nem hajlandó elmenni egyetlen színházba sem. mely szerint Szavva Potapovicsot pályája delelőjén ragadta el a halál. De azóta Nyikanor Ivanovics se pénzért. egyes-egyedül a Szadovaját beragyogó telihold társaságában. ő is csak azért. és nem is történhet. no és természetesen aranyharsona sem volt. Igaz. amilyen volt. akárhogyan buzgólkodott is megjavításán. hogy Arkagyij Apollonovicsnak akusztikai dolgokban nem volt szerencsés keze.

amelyen azon az estén ült. tavaszi holdtölte közeledtével. Eddigelé még semmiféle gyanús üzelmen nem kapták Alojzijt. Azt is tudja Ivan Nyikolajevics. hogy a ház e lakója. Andrej Fokics pedig májrákban halt meg a moszkvai egyes számú klinikán. idegeskedni kezd. bokrokkal teleültetett kert sejlik. elveszíti álmát és étvágyát. És amikor elérkezik a holdtölte. nincs az az erő. az. e hiteles krónikában följegyzett események elmosódtak. estefelé. és szeme üresen. hol az emlékezetes forgókerékre. és elindul. harminc-harminckét esztendős férfi jelenik meg a Patriarsije Prudi hársai alatt. De azért nem mindenkiében. ki lakik a villában. mindenre emlékszik. amint növekedni és bearanyozódni látja az égitestet. mindig ugyanabban a helyzetben. tíz hónappal Woland feltűnése után. ó. Tudja azt is. vakon mered maga elé. és merően nézi. hogy megteljék a hold. Elmegy a petróleumbutik előtt. tekintetét a holdra fordítva. hogy a vasrácsos kertben mindig egy és ugyanaz a látvány fogadja. Amint közeledni érzi. és az ablakpárkányon valami rendkívüli jelenik meg. amely otthon tudná tartani Ivan Nyikolajevicset. sötét sárkány vagy táltos lovacska rajzolódik benne. de fákkal. hogy telihold idején hasztalan küzdene önmaga ellen. később aranyszínűvé válik. Ott a padon ülve már gátlástalanul beszél magában. Estefelé elindul. elbűvölten mosolyog. Ivan Nyikolajevics feje fölött . egyéb üzelmen sem. zöld szemű. korántsem mindenkiében! Minden évben. De azt is tudja. mikor a réges-rég elfeledett Berlioz életében utoljára látta a darabokra szakadó holdat. szerényen öltözött fiatalember nem más. miután egy ideig gyönyörködött a teliholdban. csak azt várja. és a kertben gót stílusban épült csinos magánpalota. kerek kis tornyos erkély ugrik ki.Lehet különben. Ez a hirtelenszőke. A hold most egészben van. a másik. elmúlt jó néhány esztendő. mindjárt kitárul. cigarettázik. mely egykor a két ötágú gyertyatartó felett tündökölt. és kigyógyították. és kimegy a Patriarsije Prudira. nyugtalankodni. mely mögött még kopár. A hársak alatt leül ugyanarra a padra. úgy úszik a volt költő. mindig ugyanazon az útvonalon. Egy-két óra múlik el így. mintha azt várná. elhalványultak az emberek emlékezetében. mégis egy helyben áll az ég magasán. szakállas. igaz. az Arbat mellékutcái felé baktat. a Szpiridovkán végig. tétova tekintete mintha valamit követne a levegőben. hogy az adminisztrátor elfogult. egyik oldala sötét. végül tisztán hallhatóan ezt motyogja: 279 . Nem bírja például ezt a tavaszi holdtöltét. Komoly. és odalopódzik egy vaskerítéshez. hacsak ide nem számítjuk. Tudja. hogy ifjúkorában gaz hipnotizőrök áldozata lett.. az est elején fehér. s hol a holdra pislog. édesdeden epekedve összecsapja kezét. mint Ivan Nyikolajevics Ponirjov professzor. hogy Andrej Fokics Szokov helyébe másik büfést nevezett ki a színházhoz. mert a padon ülő most nyugtalanul ide-oda forgatja fejét. Jobban el kell bújni a kerítés mögé. befordul a megdőlt öreg gázlámpás mellett. ahol háromablakos. A továbbiakat is pontosan tudja előre Ivan Nyikolajevics. Aztán Ivan Nyikolajevics feláll. Ivan Nyikolajevics mindent tud. fehérlik a holdfényben. a Történeti és Filozófiai Intézet tudományos munkatársa. Bizony. de annyit tud. mi vonzza őt ahhoz a kerítéshez. cvikkeres. A professzor nem tudja. tekintetét a kiugró erkély ablaka felé fordítja.haladni látszik. azután a klinikán kezelték.. kissé malacképű öregember ül a kerti padon. hogy bizonyos dolgokat nem bír elviselni.

mintha nem venné észre az állapotát. . Valamit lát ebben a tavaszi holdtöltében a kert fölött. amíg a ház sötét részében ki nem nyílik egy ablak. és színlelt kedvességgel felszól: . hogy nem volt! . . végpusztulás fenyegetné a földet. Ebben az álomban nem is a hóhér a legfélelmetesebb.Rémlátás volt csupán. isteneim . Most aztán szenvedhetsz. aki életét egy súlyos beteghez kötötte. kezében könyv. öklével megfenyegeti a bezáruló ablakot. lassan eltávolodva a kerítéstől. Az injekció hatására minden megváltozik az álomban.Nem a friss levegő vonzza a kertbe.Megesküszöl erre? . dölyfös arcát a fiatalabbik felé fordítva.Istenek. a lámpa alatt ül. aki ugrándozva. ha megtudhatnám..alkoholban -. összekarmolt arcú fiatal férfi lépked. isteneim.. és le nem veszi égő szemét a rejtélyes magaviseletű ismeretlenről.az asszony nem tudja.Hazudik.Micsoda fertelmes halál! De mondd meg. mi préseli ki belőle a riadt. nyugodtan lefekhet aludni. . a magasban! Mit nem adnék érte. vén hülye! Így folytatódik ez mindaddig.Hol marad. istenek! .suttogja Ivan Nyikolajevics. ugye. én vén szamár? És még igazolást is kértem. A szegény asszony. Mi ébreszti föl a történészt telihold éjszakáján. és egy ampullában valami sötét teaszínű folyadék. mintha elemi csapás. és ki nem szól egy kellemetlen női hang: . . a jó előre elkészített injekciós fecskendő . aranyom! Olyan kellemes idekinn! Azzal feláll a padról.. boldogító álmokat lát. 280 . miféle Vénuszt veszített el. Mire hazatér a professzor. Ivan Nyikolajevics most már reggelig alszik. és . Az ágytól az ablakig széles holdsugárösvény terül. kérlek .. Ezért az asszony előtt ott van az asztalon..kérdi könyörögve a palástos. mondd. . és bánatos szemmel nézi alvó férjét..és arca dölyfösből esdeklővé változik -. meg nem jelenik benne egy fehéres folt. menjen aludni mielőbb.feleli fátyolos hangon a másik. hanem a természetellenes megvilágítás.mondja a palástos. ha megfejthetném titkát.Friss levegőre vágytam. Ó. . Beszélgetnek. egy kis levegőt akartam szívni.bizonyára emelkedett. félelmetes kiáltást? Mindig ugyanaz. csak sejti . és miért kapkod utána a levegőben?.. hogy hazudik! .. a lámpa alatt. Ő maga azonban nem fekszik le. sírva fakad. egyenesen a hold felé. veréstől eltorzult. és becammog a házba. Tudja.. mondd. hogy Ivan Nyikolajevics kora hajnalban gyötrelmes kiáltással felriad. miért nem repültem el velük? Mitől ijedtem meg. és zokogva hánykódik ide-oda ágyában.Vénusz! Vénusz!.. Nyikanor Ivanovics? Miféle faksznik ezek? Mindenáron maláriát akar kapni? Jöjjön be teázni! A padon ülő felriad. Torz. és ezen az úton vörös bélésű fehér palástos férfi indul el. ez a kivégzés nem történt meg igazán? Könyörögve kérlek. vitatkoznak nagy hévvel. A felesége úgy tesz. orrtalan hóhérlegényt lát maga előtt. hogy szeretnének valamit tisztázni egymás között. már egészen beteg. én bolond!. hazudik.Persze hogy nem volt . a keresztre feszített és szenvedéseibe megtébolyult Gestas szívébe döfi lándzsáját. látszik.Ő is a hold áldozata. .mormolja Ivan Nyikolajevics. akárcsak én. átszellemült arccal.. megbúvik a kerítés mögött. csak buzdítja. furcsán huhogva. az injekció után megkönnyebbülten. egy különös viharfelleg. amely tajtékozva borul a földre. A padon ülő pedig folytatja motyogását: .Istenek.Én bolond. . Mellette rongyos chitonba öltözött.

. Ekkor van az. feljebb emelkedik a hold felé. és a szeme mosolyog. és a következő holdtöltéig a professzort nem háborgatja semmi: sem Gestas orr nélküli gyilkosa... holdfolyam árad belőle. Ekkor a holdáradatból mesebeli szépségű nő válik ki. magával vonva útitársát is. Ivan Nyikolajevics álmában feléje nyújtja két kezét. táncol és szökdécsel. hegyes fülű kutya halad nyugodtan. és így szól: .. Judea ötödik helytartója. és egy riadtan körültekintő.kiált fel a palástos elfúló hangon. átszellemült arccal alszik.Esküszöm! . Reggel szótlanul. de nyugodtan. minden véget ér egyszer. egészségesen ébred. Megcsókolom a homlokát. és kiömlik mindenfelé.. Ivan fölé hajlik. és izgatottan kérdi: . méltóságteljesen. tanítványom . -&- 281 . igen.Ez nekem elég! .Ezzel végződik. A holdfény felszökik. valóságos fényáradatokat zúdít le Ivanra. és társával együtt megy a hold felé. A hold bolondozik és játszik. Mögöttük óriási. és minden úgy lesz. Ivan repesve néz fel rá. A hold ekkor kitör magából. de az asszony hátrál. ..Ezzel végződött tehát? . borostás arcú férfit vezet oda kézen fogva Ivan ágyához. és homlokon csókolja.válaszolja a száztizennyolcas.. már az ágyat is elönti.Ezzel. sem a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag. a szobát holdárvíz lepi el. Felhasadozó emlékezete megnyugszik. ahogy lennie kell. az asszony pedig odalép Ivanhoz. Minden véget ért...válaszolja a fiatalabbik. és egyre feljebb. hogy Ivan Nyikolajevics boldog. egyre emelkedik. tekintetét fürkészi. egyre távolodik. mindenfelé fröccsen a fény.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful