TE-215 2005. április 1.

8. hét

A termodinamika alapjai

A termodinamika az energiával, illetve a munkával, az energia áramlásával, az anyagi világ

alapvető folyamataival foglalkozó tudományág. Eredményét nemcsak a hőtan, de az optika,
az elektromágnesesség, a kémia és a biológia is alkalmazza.
A termodinamika az anyaggal, rendszerekkel is dolgozik. Az anyag fogalma majdnem
filozófiai általánosságú.
A termodinamikai rendszer egy másik alapfogalom, lehet egy elemi részecske, vagy több, egy
atom, vagy egy molekula, illetve azok bármilyen nagy csoportja, vagy akár a világegyetem.
A termodinamikai rendszerek jellemzésére szolgáló paraméterek, jellemzők többféleképpen
csoportosíthatók. Egy jól használható felosztás az alábbi két kategóriát tartalmazza.

1, Extenzív paraméterek azok, amelyek két termodinamikai rendszer egyesítésekor

összeadódnak.

I. m1 II. m2
V1 V2

Q1 Q2
E1 E2
S1 S2
N1 N2
m = m1 + m2
I. +II.
V = V1 + V 2
Q = Q1 + Q 2
E = E1 + E2
S = S 1 + S2
TD1. ábra Az extenzív mennyiségek definíciójához

Extenzív mennyiségek például: a tömeg (m), a térfogat (V), a villamos töltés (Q), az energia
(E), az entrópia (S), részecskeszám (N), stb.

2, Intenzív paraméterek azok, amelyek két termodinamikai rendszer egyesítésekor

kiegyenlítődnek.
Ilyen a nyomás (p), a sűrűség (ρ), a hőmérséklet (T), a villamos potenciál (u), a koncentráció
(c ), stb.
 I. T1 II. T2
ρ1 ρ2

p1 p2
u1 u2
c1 c2

I. +II.
T1 < T < T2
ρ1 > ρ > ρ2
p1 < p < p2
u1 > u > u2
c1 < c < c2
.

TD2. ábra Az intenzív paraméterek definíciójához

Vannak olyan szerzők, akik a két extenzív paraméter hányadosaként felírható mennyiséget
m N
(mint pl.: ρ = , c = ) nem tekintik igazi intenzíveknek mi azonban igen.
V V
Érvényes a következő tétel:
Miszerint két termodinamikai rendszer egyesítésekor az intenzív mennyiségek
kiegyenlítődésére törekszenek, extenzívek áramlása útján.
Ezt könnyen el tudjuk képzelni, hogy ha két különböző koncentrációjú cukoroldatot
összeöntünk, akkor a cukorkoncentráció bizonyos idő után kiegyenlítődik azáltal, hogy a
nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjúba cukormolekulák mennek át.
Hasonló jelenség figyelhető meg két különböző nyomású gáztartály összekapcsolódásakor,
akkor ugyanis bizonyos térfogatú gáz megy át a magasabb nyomásúból az alacsonyabba, amíg
a két nyomás ki nem egyenlítődik.
A tételekben mégis a törekszik szó a célszerű, mert például ha két, különböző szabad elektron
sűrűségű fémdarabot összeérintünk, akkor a nagyobb sűrűségű helyről elektronok mennek át a
kisebb sűrűségűre, azonban ezzel taszító mezőt hoznak létre, és az nem engedi a teljes
kiegyenlítődést.
Bizonyos extenzív-intenzív párok, esetében az intenzív mennyiség szorozva az extenzív
megváltozásával munkát ad, így a pdV, az Tds, UdQ, stb.
Ha egy termodinamikai rendszer n paraméterrel írható le, így azok közül legfeljebb n-1 lehet
intenzív,és legalább 1 extenzív is kell a teljes leíráshoz.
A termodinamika sok következtetését, szabályát az ideális gáz vizsgálatával derítették, vagy
dolgozták ki, és később általánosították. Így például napjaink informatikai robbanása nem
történhetett volna meg a tranzisztor kifejlesztése nélkül (1948), annak lehetségességét pedig a
termodinamika 1905-ben Onzager egyenleteinek az alkalmazásával bizonyították be.
Az alapok megismeréseként foglalkozunk tehát először az ideális gázokkal.

Az ideális gáz tulajdonságai:

1. A rendelkezésre álló teret teljesen kitölti.
2. Tökéletesen összenyomható.
3. Részecskéi között, a részecskék és a tartály fala között súrlódási erő nem lép fel,
nyírófeszültség nem ébred.
4. Részecskéi között és a részecskék és a fal között sem vonzó, sem taszító erő nem lép
fel, húzó feszültség nem ébred, csak nyomó.
Az ideális gáz leírására a nyomás (p) a hőmérséklet (T) mint intenzív mennyiségek, és a
térfogat, mint extenzív mennyiség elegendő. Közöttük a kapcsolatot az alábbi egyenlet adja
meg, amit az egyetemes gáztörvénynek is nevezünk.
m (1)
p⋅ V = R ⋅T
M
[ m] = g
[ M] = g
ahol m a gáz tömege grammban, M a moltömege grammban megadva.
Itt emlékeztetünk arra, hogy M mennyiségű gázban L= 6,02·1023 molekula, vagy atom van.
M: az anyag tömege 1 mol gázban.
L: a Loschmidt - féle szám
J
R az egyetemes gázállandó, vagy Regnault (Rönyó) állandó, értéke: R = 8,314 .
K
Ha a tömeget mólban mérjük, úgy az egyenlet a
p⋅ V = n ⋅ R ⋅ T (2)
alakot ölti, n a mólszám vagy a mólban mért tömeg, és R=8,314 J/mol·K.
Ha egy gázrészecske (molekula vagy atom tömege) µ, akkor M = L µ és ha az m tömeg N
részecskéből áll (feltéve, ha homogén gázról van szó), akkor m = N·µ.
Ezek alapján:
m N⋅µ R (3)
p⋅ V = RT = RT = N T
M L ⋅µ L
R J
Jelölje k = = 1,38 ⋅ 10 − 23 az (ún. Boltzmann állandó).
L K (4)
Így a p⋅ V = N ⋅ k ⋅ T
alakot kapjuk, ami (1)-nél egyszerűbb kifejezés, azonban N igen nehezen mérhető, míg m
R
könnyen. Ugyancsak egyszerű alakja van r = behelyettesítéssel kapott
M
(5)
p⋅ V = m⋅ r ⋅ T
J
[ r] = , [ m] = kg
kg⋅ K
egyenletnek. Itt r az ún. specifikus gázállandó, amit az adott gázra mérhetünk meg, illetve
találhatunk meg a táblázatokban. Általában minden anyagra más az értéke.
Bizonyos műszaki termodinamikai számításokban az egységnyi tömegű gáz (vagy gőz)
 V  m3  

térfogatát v =   szokás használni, az alábbi egyenlet szerint:
 m  kg  
 
 p ⋅ v = r ⋅T (6)
Az ideális gáz egy másik jellemzése is megadható az alábbiak szerint. Ezt az értelmezést
szokás statisztikus mechanikai értelmezésnek is nevezni, mert a részecskéket az alábbiakban
írja le.

I. Az ideális gáz pontszerű (-nek tekinthető) részecskékből áll, amelyek a tér minden
irányában, különböző sebességgel mozoghatnak.
II. A részecskék sebességének irány szerinti eloszlása egyenletes. (Ha nem az lenne, a
tartályokban lévő gáznak nem lenne zérus az eredő impulzusa, és a tartály ide-oda ugrálna a
helyén, amit nem tapasztalunk.)
III. A részecskék mozgásuk során egymással és a tartály falával ütköznek és az ütközés
tökéletesen rugalmas.
IV. Az ütközésen kívül nem lép fel más erőhatás a részecskék között és a részecskék és a fal
között.

Belátható, hogy a I. +II. tulajdonság megfelel az 1. és 2. -nek, s a III. magyarázza a 3. –at, és a

IV. a 4.-et.

A statisztikus mechanikai leírást alkalmazva, az alábbi egyszerűsített modellt használva,

nézzük meg, milyen következtetésekre juthatunk.
Legyen egy tartály, amelynek oldalai a, b és c az ábra szerint.

TD3. ábra A gondolatkísérlet tartálya

Legyen a tartályba N darab µ tömegű részecske (molekula vagy atom), amelyek mozogjanak
ugyanakkora, v sebességgel (amennyiben különböznek a sebességek, akkor vegyük az átlagos
sebességet) úgy, hogy a sebességek iránya legyen a falakra merőleges és mindegyik fal felé
N
molekula mozogjon.
6
N
Vegyük akkor a c oldallal párhuzamosan, az „ab” lapra merőlegesen mozgó, részecskét.
6
c
Azok a két véglap között pattognak ide-oda. Mindegyik véglap felé mozognak, s ez τ =
V
ideig tart. Az ütközés tökéletesen rugalmas, így az ütközés előtti és utáni sebességük
ellentétes, így ∆v = 2v .
Ezek szerint az erőhatás egy ütközésre:
∆I I végső − I kez det i µv − ( − µv ) µ 2v 2 µv 2 2 (7)
F1ütk = = = = = = µv
∆t τ τ τ c c
v

legyen a + irány

-v
F
v
Δv = v-(-v) = 2v
c

TD4. ábra A részecskék ütközése a fallal

N
részecske esetében:
6
N 2 N (8)
FN = ⋅ µ ⋅ v2 = ⋅ µ ⋅ v2
6
6 c 3c
Az „ab” véglapra ható nyomás:

FN N 2
FN ⋅v
N 1 (9)
p= 6
= 6
= 3c = ⋅ µ ⋅ v2
A ab ab 3 abc

Tudjuk, hogy abc = V, és így:

p=
N 1 2 11
⋅ µ ⋅ v2 = N µ ⋅ v2,
(10)
3 V 3 V 2
s így:
2 1
p ⋅V = N µ ⋅ v2 . (11)
3 2
Másrészről tudjuk, hogy:
p ⋅V = N ⋅ k ⋅ T
így
2 1
N ⋅ k ⋅T = N µ ⋅ v2 , (12)
3 2
és
T=
2 1
µ ⋅ v2 . (13)
3k 2
Ez azt jelenti, hogy a hőmérséklet az a fizikai mennyiség, ami arányos a részecskék átlagos
sebességének a négyzetével, azaz minél nagyobb a gáz hőmérséklete, annál gyorsabban
 1
mozognak a gáz részecskéi és fordítva. Ha ε jelöli az µ ⋅ v 2 -et egy részecske mozgási
2
3
energiáját, akkor ε= k ⋅T . (14)
2
A gáz részecskéinek mozgásából származó összenergia, amit belső energiának nevezünk (ha
elhanyagoljuk a részecskék együttes mozgásából, csak a tartály mozgásából származó és a
közös helyzeti energiát).
3 (15)
U = N ⋅ε = N ⋅ k ⋅T ,
2
R
azaz az ideális gázok belső energiája arányos a gáz hőmérsékletével és visszaírva k = -t:
L
3 R
U= N T,
2 L
(15)
µ
és -vel beszorozva a baloldalt kapjuk:
µ
3 Nµ 3 m 3 R (16)
U= RT = RT = mT ,
2 Lµ 2M 2M
és mivel
m
p ⋅V = RT ,
M
így
3 (17)
U = pV ,
2
pontszerű egyatomos gáz esetében.
Írjuk vissza a (14) egyenletbe, amiből következik:
1 3
µ ⋅ v 2 = kT . (18)
2 2
A sebesség vektor mennyiség, így ha v = v(vx; vy; vz), akkor
(1
) 3
µ v x2 + v 2y + v z2 = kT . (19)
2 2
N részecske esetén az eredő impulzus zérus. Ha az edény zárt, a belső erők által okozott eredő
impulzus nem lenne zérus, azaz a doboz ugrálna.
Azaz
1 1 1 1
µ ⋅ v x2 + µ ⋅ v y2 + µ ⋅ v z2 = kT + kT + kT .
1 1 (20)
2 2 2 2 2 2
Ha sok részecskéről van szó, akkor
v x2 = v y2 = v z2 , mert ha nem így lenne,
akkor ((20) egyenlet) a sok gáz részecske eredő impulzusa nem lenne zérus. Így a négyzetes
1
tagok mindegyike azonos, kT értéket, energiát „ér”.
2
Definíció: a szabadsági fokok száma az ideális gáz kinetikai energiájának kifejezésében lévő
egymástól független négyzetes tagok száma.
A fenti pontszerű részecskék esetén ez 3.
Érvényes az ekvipartíció tétele vagy az energia egyenletes eloszlásának az elve, miszerint:
1
az ideális gáz bármely szabadsági fokára ugyanannyi, mégpedig kT energia jut.
2
Ha a részecskék nem pontszerűek, hanem mint a kétatomos molekulák súlyzóként
modellezhetők.
Egyatomos molekula f=3 szabadsági fokkal rendelkezik.
Kétatomos és többatomos de lineáris molekulák esetében 3 transzlációs és 2 rotációs
szabadsági fokra, f=5 a szabadsági foka. (A kinetikai energia transzlációs.) Többatomos
molekula pl: az CO2, NO2.

TD5. ábra Kétatomos molekula modellje

Többatomos nem lineáris molekula: szabadsági fokok száma: f=6.

TD6. ábra Többatomos nem lineáris molekula modellje

Transzlációs és rotációs energiát vesz fel. Közönséges hőmérsékleten a rezgés nem

gerjesztődik.
1 1 1 1 1 1 6 (21)
µ ⋅ v x2 + µ ⋅ v y2 + µ ⋅ v z2 + Θ1ω12 + Θ 2ω 22 + Θ 3ω 32 = kT
2 2 2 2 2 2 2
Így (17) általánosításával:
f (22)
U = pV .
2
Mechanikai munka, Hőmennyiség:
A statisztikai felfogást folytatva, vizsgáljuk meg, hogy a gázon végzett munkáról mit tudunk
mondani.
Amikor egy tartályban lévő gázon mechanikai munkát végzünk, akkor összenyomjuk, az
alábbi TD6. ábra szerint.

Dugattyú

v
F
v0

TD7.ábra A részecskék ütközése mozgó dugattyúba

Mozogjon a dugattyú súrlódásmentesen egy hengerben, állandó v0 sebességgel.

Tételezzük fel, hogy egy részecske v sebességgel pontosan merőlegesen érkezik a dugattyúra.
Ekkor, mivel a dugattyú tömege a részecske tömegénél nagyságrenddel nagyobb, a részecske
v+v0 nagyságú sebességgel pattan vissza, azaz az energiája növekszik.
Természetesen nem csak egy részecske verődik vissza, hanem nagyon sok, ezért a gáz belső
energiája megnövekszik.
Belátható, hogy a belső energiát megnövelő munkavégzés, a dugattyú befelé való
elmozdulása, irányított munka, mivel a visszaverődő részecskék sebessége elmozdulás
irányban nő meg. Természetesen, ha a dugattyú ellenkező irányban mozog, a visszavert
részecskék sebessége (vagy annak dugattyú-mozgás irányú komponense) csökken, s ezzel a
belső energia is.
Számszerűsítve:
∆U = W (23)
Másrészt, ha a dugattyú mozgását az alábbi (TD7). ábra szerint vesszük figyelembe:
Dugattyú
-∆V v

F= pA
p

∆x A

TD8. ábra A mechanikai munka értelmezéséhez

a munka: W = F ⋅ dx
(24)
azaz W = p⋅ A ⋅ ∆x (25)
de A ⋅ dx = −dV (26)
azért, mert a gáz térfogata csökken, ∆V negatív. (27)
Így W=-p∆V.
Így ∆U=-p∆V.
(28)
Vegyük észre, hogy p intenzív és V extenzív mennyiség, és a fenti szorzatunk energiát vagy
munkát ad.
Ha a W=-p∆V kifejezést nézzük, az éppen addig érvényes, amíg a nyomás állandó.
Változó nyomás esetében a térfogatváltozást olyan kis részekre osztjuk, ahol a nyomás
állandónak tekinthető, és a valóságos munka:
a ∆W = − p∆V részmunkák összegeként irható fel,
W = ∑ ∆W ,
n
W = −∑ pi ∆V ,
i =1
vagy pontosabban:
n
W = − lim
∆V →0
∑ p ∆V , amit
i =1
i

V2

a matematikusok a: W = − ∫ pdV alakba írnak.

V1

Melegítsünk egy zárt, állandó térfogatú tartályban gázt a TD9. ábra szerint.

részecskék

láng

TD9. ábra A hőmennyiség értelmezéséhez

A tartályban lévő gáz részecskéi, molekulái, vagy nemesgáz esetén atomjai rendezetlen
mozgást végeznek. Az ábrán a láng érintkezését kinagyítva (TD10. ábra) láthatjuk, hogy

TD10. ábra A hőközlés folyamata

A láng gyors részecskéi beleütközve a tartály falának rezgő részecskéivel (amelynek rezgési
amplitúdója növekszik a hőmérséklet növekedésével), s azoknak energiát ad, amit azok
először a szomszédjuknak adnak át, majd azok ismét a szomszédúknak. Így az energia végül
eléri a fal belső oldalát. A belső oldal ily módon gyorsan rezgő részecskéje átadja az
energiáját a vele ütköző részecskéknek, aminek így nő a mozgási energiája, s ezzel a gázé is.
Tulajdonképpen ez is a munkavégzés egy formája, azonban ez teljesen rendezetlen, nincs
kitüntetett váza. Az ilyen energiaközlést (munkavégzést) hőközlésnek nevezzük, mértéke a
hőmennyiség jele: Q, SI mértékegysége: J.
Így a belső energia megváltozása:
∆U = Q (29)

A termodinamika I. főtétele:
Vizsgáljuk most egy súrlódásmentes dugattyúval lezárt tartályban lévő gázt, amit melegítsünk
a TD11 ábra szerint

melegítés

TD11. ábra Tartályban lévő gáz melegítése és munkavégzés rajta

Ekkor a belső energia megváltozása:

∆U = Q + W (30)

alakot ölti. A két munkavégzés független egymástól, a belső energia megváltozása nem
független attól, hogy milyen módon áll elő, 100J hőmennyiség, 100J munka ugyanakkora
belső energiaváltozást okoz, mint 150J +50J, vagy 200J és 0J, stb.
Ilyen módon a belső energia megváltozása független az úttól, csak a kezdő és végállapottól
függ. Az előzőekből kiderül, hogy a belső energia arányos a hőmérséklettel, így a
megváltozása a hőmérsékletváltozással.