I.

Mechanika
A mechanika a mozgás, és annak okainak valamint lejátszódásának a tudománya.
A mozgás tanulmányozásához elengedhetetlen annak tisztázása, hogy miképpen tudjuk
meghatározni egy test helyzetét. Ha egy bonyolult, összetett testet, egy gépalkatrészt, vagy
egy követ vizsgálunk, látjuk, hogy mindhárom dimenzióban van mérhető kiterjedése. Ha
elegendően távolról nézzük azonban, csak egy pontot látunk. Innen adódig az egyszerűsítés,
hogy akkor vizsgáljuk a testeket először úgy, mintha pontszerűek lennének, kiterjedés nélkül,
de a valós tömegükkel.
Ezen egyszerűsítés alapján a továbbiakban, hacsak nem jelezzük másként, foglalkozzunk a
pontszerű testek mechanikájával.
Először vizsgáljuk meg a pontszerű test helyzetének megadását.
I.1. Pontszerű test helyzetének megadása:
Világos, hogy csak valamihez képest lehet megadni egy pontszerű test helyzetét.
Az első próbálkozás legyen például a tábla, vagy a füzet (amire írunk) egyik sarka.
Ez a vonatkoztatási rendszer.
0
P
y
z
x
x
r
y
r
z
r
j
k
i
k 4 j 3 i 4 ) 4 ; 3 ; 4 ( r r + + · ·
x = 4
y = 3
z = 4
( ) k 4 j 3 i 4 r 4 ; 3 ; 4 r r
  
  
+ + · · ·
j y r
k z r
i x r
r r r r
y
z
x
z y x






   
⋅ ·
⋅ ·
⋅ ·
+ + ·
Három jellemzővel tudjuk megadni:
- föl-le (z)
- jobbra-balra (y)
- előre-hátra (x)
Bázisvektor
i

- x tengelyben egységnyi hosszúságú
1 i ·

1 j ·

1 k ·

Karteziuszi, vagy Decartes koordináta rendszerben:
· • ⊥ j i j i
   
Ø
· • ⊥ k j k j



Ø
· • ⊥ i k i k
   
Ø
Egy testnek a helyzetét az r

helyvektor adja meg:
( ) k z j y i x r z , y , x r r
  
  
⋅ + ⋅ + ⋅ · írható fel.
Az abszolút értéke:
2 2 2
z y x r + + ·

1
2
z
y
x
- elmozdulás vektor
0
2
r

1 2
r r r
  
− · ∆
Ha mozgás más alakú:
Sebességvektor:
t
r
v


·


= átlagsebesség = két pont közötti átlagsebesség az elmozdulási
vektor és az elmozduláshoz szükséges idő hányadosa.
z
2
r

r


s – a test által megtett út
pályavonal
y
x
1
2
z
y
x
0
·


·
→ ∆
t
r
lim v
0 t


pillanatnyi sebesség
x
y
lim
dx
dy
0 x


·
→ ∆
- differenciál hányados
y-nak az x szerinti differenciál hányadosa
van nagysága és iránya
( ) ( ) ( )
dt
k z d
dt
j y d
dt
i x d
  

+

+

= v
t d
v d 


·
k v j v i v v
z y x
  

⋅ + ⋅ + ⋅ ·
⇒ · · ·
dt
dz
v
dt
dy
v
dt
dx
v
z y x
ehhez az kell, hogy az ( ) t r r
 
· függvény = =
( ) ( ) ( ) k t z j t y i t x
  
⋅ + ⋅ + ⋅
A sebesség vektor érintője a pályavonalnak, komponensei pedig az időbeli differenciáljai:
A sebességvektor is változik = gyorsulás!
t
v
a
átlag


·

[ ] m v

2
2
i pillanatny
dt
r d
dt
v d
a
 
· ·
]
]
]

h
km
;
s
m
v


]
]
]

2
s
m
a

Ha ismerjük ( ) t r r
 
· függvényt, akkor
r v
dt
r d
v

 


·
·
adódik, ebből pedig a
¹
¹
¹
¹
¹
'
¹
· · ·
·
·
r v
dt
r d
dt
v d
a
2
2
 







számítható!
Mechanika axiómái:
Axióma: alapelv; és az ezekből felépített tudomány ellentmondásmentes
?
I. Axióma:
Van olyan vonatkoztatási rendszer, melyben egy magára hagyott test megtartja mozgási
állapotát (nyugalmi helyzetét, egyenes vonalú egyenletes mozgását) amíg egy másik test
hatása, annak megváltoztatására nem kényszeríti.
Az ilyen vonatkoztatási rendszereket inerciarendszereknek nevezzük.
I. tétel
Ha egy vonatkoztatási rendszer inerciarendszer akkor minden hozzá képest állandó
sebességgel mozgó vonatkoztatási rendszer is az.
II. tétel
Az egymáshoz képest állandó sebességgel mozgó vonatkoztatási rendszerek ekvivalensek,
bennük a fizika egyenletek ala azonosak, a jelenségek ugyanúgy játszódnak le.
II. Axióma:
Az erő a mechanikai kölcsönhatás mértéke
?
A test tömege a test tehetetlenségének a mértéke v. a testben foglalt anyag mennyisége.
II. Axióma
Ha egy „m”-tömegű testet „a

" gyorsulással akarunk mozgatni, akkor ahhoz a m F ⋅ ·
nagyságú és gyorsulásirányú erőre van szükség!
Ha egy „m” tömegű testre „F” erővel hatunk, akkor az
m
F
a · nagyságú és az erővel
megegyező irányú gyorsulással fog mozogni.
a m F


⋅ ·
Következményei:
A
B
2
F

[ ] [ ] [ ] [ ] Newton N
s
m
kg a m F
2
· · ⋅ ·
súlyerő: m 81 , 9 g m G g m G · ⋅ · ⇒ ⋅ ·


Régi mértékegység: 1 kp (kilopond) = 1 kg tömeg test súlya = 9,81N
III. Axióma
Ha egy test a másikra „
F

” erővel hat, akkor az „
F


” erővel hat vissza! (hatás – ellenhatás;
akció – reakció elve)
V. Axióma
Ha egy testre több erő hat, akkor ezek hatása helyettesíthető egy erő hatásával, ezek
eredőjének hatásával.
A dinamika alapegyenlete:
IV. + II. Axiómák alkalmazása

1
F

3
F

4
F

2
F

e
F

1
F

3
F

4
F

2
F

IV. Axiómából:
II.-ból:
a m F
e


⋅ ·
a m F
e


⋅ ·
ekvivalens

z z
y y
x x
a m F
a m F
a m F
⋅ ·
⋅ ·
⋅ ·
Egyensúly:
Pontszerű test egyensúlyban van ha
Ø

. áll v 0 a a m 0
0 F
e
· → · → ·

·
  


Ø

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful