Impulzus, vagy lendület Newton eredetileg a II axiómát nem a ma ismert F = m ⋅ a formában, mondta ki, hanem a ma impulzusnak, vagy lendületnek nevezett

fizikai mennyiség segítségével. Ezt a formát az alábbiak szerint alakíthatjuk át: 
 F = ma   ∆v v 2 − v1 a= = ∆t ∆t    mv 2 − mv1 F= ∆t

ezért pedig:

bevezetve az impulzus, vagy lendület vektort, amit a szabvány szerint I, vagy p jelölhet:   I = mv , kapjuk:  
  I 2 − I 1 ∆I F= = ∆t ∆t

  dI ha az időintervallum minden határon túl rövidül: F = dt
I: Impulzus vagy lendület (lineáris momentum).

  I = m⋅v

[ I ] = kg m
s

Kimondható az impulzus (vagy lendület) tétel: Egy pontszerű test lendületét vagy impulzusát a ráható erő változtatja meg és az impulzus megváltozás sebességét, az erő adja. Kis átalakítással kapjuk:

A felsőbb matematika nyelvén úgy írjuk, hogy:

  ∆I = F ⋅ ∆t

  t2  I 2 − I 1 = ∫ F ( t )dt
t1

a jobb oldali részt erőlökésnek is hívják. A test állapota mérve van az egyes és kettes pillanatban. A t1 és t2 időintervallum, akkor lehet zérus, ha az erő végtelen. Fizikában csak véges

anyagi mennyiségekkel dolgozunk, így dt is véges, azaz az erőlökés egy folyamatot ír le. Ugyanakkor az impulzus, vagy lendület a test egy adott, pillanatnyi állapotát írja le. Ezek alapján mondható, hogy egy test állapotát egy folyamat során változtathatjuk meg. Munka és energia: Egyenes vonalú mozgás legyen, hogy ne foglalkozzunk vektorral: az erő hasson s úton keresztül.

m F

a=

F m
v1 s

m v2

Középiskolai kinematikai egyenletek:

v 2 = v1 + a ⋅ t
s = v1 ⋅ t +

a 2 ⋅t 2

Tehát: kifejezzük,

t=

v 2 − v1 és behelyettesítjük az út egyenletébe: a
2

v ( v − v ) a ( v 2 − v1 ) s= 1 2 1 + a 2 a2
2 2

v ⋅v −v v − 2v1v 2 + v1 s= 1 2 1 + 2 a 2a
2 2

2

2v v − 2v1 + v2 − 2v1v2 + v1 v − v1 s= 1 2 = 2 2a 2a

2

2

2

v − v1 1 1 2 2 s= 2 ⇒ F ⋅ s = m ⋅ v2 − m ⋅ v1 F 2 2 2 m
Kinetikai vagy mozgási energiának nevezzük az Munka definíciója:

2

2

1 2 m⋅v . 2

F ⋅s =W

[W ] = J

Em =

1 m ⋅ v2[ J ] 2

[ Em ] = J
W = Em2 − Em1
W = 1 1 2 2 m ⋅ v2 − m ⋅ v1 2 2

Test energiájának a megváltozása: Munka tétel:

A test, mozgási energiájának a megváltozása egyenlő a testen végzett munkának a nagyságával. Másképpen: Egy test munkát végezhet mozgási energiájának csökkenése árán.
 ∆r

α F
m

F
m

s s

s
 r1
 r2

komponense számít.  F vektor mennyiség,

W = F ⋅ cos α ⋅ s

itt az erőnek az elmozdulás irányú

  W = F ⋅ ∆r

 s → ∆r

 s = ∆r

Ha az erő változik az út során, akkor az utat felbontjuk olyan szakaszokra, amelyeken az erő nem változik.

      W = F1 ⋅ ∆r + F2 ⋅ ∆r + ........... + Fn ⋅ ∆r n   W = ∑ Fi ⋅ ∆r ez nem biztos, hogy elég pontos.
i =1
n   r1

  r2   Ezért azt írjuk, hogy: W = lim ∑ Fi ⋅ ∆r = ∫ F ⋅ dr 
∆r → 0 i =1

∆s → 0, ∆s tart a nullába.
Munka egyenlő az erő integráljával a pályavonal mentén. Ha az erő változik az út során, felbonthatjuk olyan komponensekre, amelyek nem változnak nagyon. Ha integrálunk, akkor könnyebb a dolgunk. Különböző erő típusok munkájának vizsgálata: 1, W = F ⋅ ∆r W=0 ha, F ⊥ ∆r . ha az erő merőleges az elmozdulásra, akkor a munka egyenlő nullával.


 r2

  n   W = ∫ Fsz ⋅ dr  = ∑ Fsz ⋅ ∆r  Szabad erő munkája:   i =1  r1

A nehézségi erő ellenében végzett munka: Hat a súlyerő S= m∙g. A test, gyorsulás nélkül jut el egy pontba. Ebben az esetben van az elmozdulásnak (F) eredőnek két komponense, és a vízszintes irányú komponens nem végez munkát a nehézségi erő ellenében.

W = m⋅g ⋅h ⇒

h

ekkora munkát végzünk a nehézségi erő ellenében. ─ ha magára hagyjuk, akkor a nehézségi erő végez rajta munkát. ─ ha egy test valamilyen sebességgel megy és elveszti az energiáját, munkát tud végezni.

Helyzeti energia:

Eh = m∙g∙h

m∙g A testnek ha energiája van, munkát tud végezni, ha h magassággal jelölt testnek potenciálja energiája van (helyzeti energiája). A testnek van olyan képessége, amivel munkát tud végezni (energiát képesek vagyunk megnövelni) a nehézségi erő végzi ezt a gyorsítást. A mechanikai energia megmaradásának a törvénye:

1 1 2 m ⋅ v12 + m ⋅ g ⋅ h1 = m ⋅ v 2 + m ⋅ g ⋅ h2 2 2
Csak a nehézségi erőnek és a felületi kényszererőnek kitett test úgy mozog, hogy mozgása során a helyzeti és mozgási energiájának az összege állandó. Rugalmas erő ellenében végzett munka: Megnyújtjuk a rúgót Δx-el. D: rúgóállandó, F a rúgóerő ellenében hatóerő F = -D∙x.
W = ∫ Fdx = ∫ Dxdx =
0 0 x x

F= -D∙x x

1 Dx 2 2

E potenciál

1 = Dx 2 2

F= D∙x

Kényszererő munkája:

Az elmozdulás kényszer irányú. pl: mekkora munkát végzek ezen az úton? Nem végez munkát vagyis:

  K ⊥ ∆r

WK = 0 .

Súrlódási erő munkája: Mindig negatív erő.

  + Fs = − µKv0'     W = Fs ⋅ ∆r − µKv 0' ∆r ≤ 0

A súrlódási erő munkája disszipatív erő, mechanikai munkát eltüntetető erő. Mechanikai munka csökken hő lesz belőle. Teljesítmény (vagy pillanatnyi teljesítmény):

dW  W    dt  t  LE: lóerő 1LE = 736[W ] P=

[ P ] = [W ] = J [t ] s

= W , (Watt )

Pátlag

  F ⋅ v A testre hatóerő szorozva a test sebességével.
Harmonikus rezgőmozgás: Rugalmas erő ellenében végzett munka.
összenyomva Δx

W = ∆t

    dW Fdr P= = = F ⋅v dt dt

F F
x Valameddig lineáris, még a gyémántra is igaz.

Δx

F

F= k∙Δx

Hogy ez használható legyen, elég nagynak kell lenni az elmozdulásnak.

x F F F= D∙x

A rúgó megnyújtásához vagy összenyomásához, azaz deformációjához szükséges erő F = D∙x. D: a rúgóállandó. A rúgóban ébredő erő:
D= F egységnyi deformációhoz szükséges erő. x

F = -D∙x

A deformációhoz szükséges munka:

W =

1 D ⋅ x 2 ⇒ ennek következtében a rúgóban tárolt energia: 2
1 Dx 2 2

E pot =

Önmagában nincs rúgó, valamiben használják.

F=-Dx

x0 m

µ =0
A rúgót nyújtsuk meg x0 távolsággal és hagyjuk magára

m⋅a = F

m ⋅ a = −D ⋅ x d 2x a = 2 útnak a második differenciál hányadosa. dt d 2x / ÷ m, m ⋅ 2 + Dx = 0 dt d 2x D + ⋅x = 0 2 dt m

Legyen

ω=

D , akkor az egyenlet: m

d2x Differenciál egyenlet. + ω2 ⋅ x = 0 dt x = x0 ⋅ sin ( ω ⋅ t + ϕ 0 ) Az ilyen alakú megoldás
differenciál egyenletet. Azt is mondhatom, hogy az

teljesen kielégíti a

x = x0 ⋅ sin ( ω ⋅ t )

is kielégíti az egyenletet.

x x0 -t0

t
ω ⋅ t0

-x0 v
ω ⋅ x0

v max = ω ⋅ x 0

t

− ω ⋅ x0

a ω 2 ⋅ x0
amax = ω 2 ⋅ x 0 − ω 2 ⋅ x0

t

Az ω =

2π T

ω=

rad  1  ,  s s

ω: a körfrekvencia, T: a periódusidő.

1 = f T
v= dx , dt dv a= , dt

f =

1 s

f: a frekvencia.

v = x ⋅ dv ⋅ cos ω ⋅ t
a = ω 2 ⋅ x0 ⋅ sin ω ⋅ t

vmax = ω ⋅ x0 a max = ω 2 ⋅ x0

Ha ráteszek a rúgóra egy testet, majd megnyújtom, hogyan rezegjen, hogy x0-ba érkezzen? A sebesség helyzet változása az elején lesz meredekebb, az elmozdulás idő függvény itt a legnagyobb, a sebesség függvény pedig csökkenő. A gyorsulás függvény az elmozdulás függvény mínusz egy szerese. A természet számára a sinus és cosinus ugyanaz a függvény. A három függvény egymáshoz viszonyított helyzete nem változik.

x = x0 ⋅ sin ( ω ⋅ t + ϕ 0 )

ϕ0 : kezdő fázis,

ϕ0 = ω ⋅ t 0
Azt a t0 időt adja meg, amikor a mérést elkezdtük. Energia el kezd fogyni. Maga a jelenség megnyújtom és elindítom.

x
Itt indul el a valóságban.

x0

t

x0 m x

1 2 D ⋅ x0 2

µ =0

1 2 1 Dx 0 = Dx 0 2 2

1 1 1 1 2 2 1 2 Dx 0 = Dx1 + mv1 = Dx 2 + mv 2 2 2 2 2 2 2 2
A helyzeti és a mozgási energia cserélődik, harmonikus rezgőmozgás jön létre. A testnek mozgási energiája a rúgónak helyzeti energiája van. A rúgóban nincs energia, csak mozgó testben van energia. Harmonikus rezgőmozgásnál a frekvencia és az amplitúdó egymástól független.

Csillapított rezgőmozgás:
Csillapítás Coulomb-féle száraz súrlódási erővel:

D m

x0

µ , µ0
x

Fs = µ ⋅ m ⋅ g

t

Addig mozog a test, míg F nagyobb mint a (µ∙m∙g). A rezgés amplitúdója idővel laminárisan csökken, és egy meghatározott sávon belül megáll a test. Fontos lenne, hogy hol áll meg, de nem tudjuk megmondani hogy hol. Sebességgel arányos erővel csillapított harmonikus rezgőmozgás.

D m

dugattyú

Fs = − = − kv K
m ⋅ a = − Dx − k dx dt

dx dt

md 2 x dx +k + Dx = 0 dt dt

/÷ m

d2x dt 2

+

k dx D + x=0 m dt m
k ; ésω0 = 2m D m

Legyen β =

d2x

dx 2 + 2β + ω0 x = 0 → dt dt 2

Differenciálegyenlet, ami sebességgel arányos rezgőmozgásra vonatkozik.

A differenciálegyenlet megoldásának 3 különböző esete van:

A, Kis csillapítás esetében:
2 β2 〈〈 ω0 , legyen
2 ω = ω0 − β2

1, „0” körüli rezgés vagy egyensúlyi helyzet:
x

x = x 0 ⋅ e − β ⋅t ⋅ sinω ⋅ t

e − β ⋅t
Exponenciálisan csökkenő amplitúdóval.
t

Fontos!!!
2, Beállított érték: x túllövés x0

t

alálövés

B, Nagy csillapítás esetében:

2 β 2 〉 ω0

x=
x

v0
2 4 β2 − ω0 + 4β2ω0

2 sh β2 − ω0 ⋅ t

„0" körül

x xb

xb körül

t
C, Periodikus határeset:

t

2 β2 = ω0

x = v 0 ⋅ t ⋅ e −β t
x „0" körül x xb xb körül

t
Kitérés függvény csak ehhez a diagrammhoz van. Az xb körüli diagrammnál: csillapítás pont akkora, hogy kilendül és hamar beáll a kívánt értékre. A periodikus határértéknek fontos szerepe van.

t

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful