TE-215

4. Hét

Kényszerített rezgések:
Az előző fejezetben már említettük, hogy ha egy rúgó és egy tömegpont
kapcsolatba kerül és energiát adunk erre a két tagból álló rendszerre, akkor az
rezgésbe jön, a kapott energiát a rúgó és a tömegpont cserélgeti, az egyik
rugalmas a másik mozgási energiát tárolva.
Hasonló jelenség figyelhető meg akkor is, ha a rugó és a test ugyanaz az
objektum, egy rugalmas tartó. Gondoljunk arra, hogy egy rugalmas pálca, vagy
lemez rezgésbe jön ha megütjük. Különösen jól látszik ez, ha az egyik végük be
van fogva. A rezgés csillapodó, többnyire sebességgel arányos csillapító erővel
leírható rezgés. Tovább gondolva az általánosítást, egy másik gyakorlati példát
is érdemes megnézni.
Mindannyian ültünk már olyan autóban, amelyik útja során olyan talajon haladt,
ahol nagyjából egyenlő távolságban lévő úthibákon kellett átjutnia.
Tapasztalataink szerint ilyen esetben a jármű sebességétől függően az egyes
hibákon való áthaladáskor a „zökkenés” mértéke jelentősen növekedhetett is. A
gépkocsi tömegéből és rúgóiból álló rezgő rendszer az úthibákon való
áthaladással energiát kapott (többnyire a zökkenők utáni súlypont süllyedés
során, a nehézségi erő munkája következtében), egyes esetekben a saját
rezgésének periódus idejében, s ezt az energiát egyre nagyobb és nagyobb
rezgési amplitúdó formájához jelenítette meg a jármű.
Ennek a jelenségnek a leírását adjuk meg az alábbi levezetésben.

Egyszerűsítve a gépkocsi tömeg-rúgó rendszert, és a periodikus úthibákat, az

alábbi ábrán adjuk meg a jelenség modelljét. (r.x.1.ábra)

F
m

µ0=0

r.x1. ábra
A D rúgó állandójú rúgó helyettesíti a jármű rúgóit, az m tömegpont a tömegét,
F a periodikus úthibákat úgy, hogy

F = F0 ⋅ sin ω g ⋅ t . (KR1)

1
Ekkor a dinamika alapegyenlete, feltéve, hogy van sebességgel arányos
csillapítás is az:
(KR2)
m ⋅ a = − D ⋅ x − k ⋅ v + F0 ⋅ sin ω g ⋅ t
alakot ölti. Átrendezve és a tömeget osztva kapjuk:
k D F (KR3)
a + v + x = 0 sin ω g t .
m m m
k D F
Bevezetve a β = , ω0 = és a0 = 0 jelöléseket, valamint a gyorsulás és
2m m m
a sebesség kitérésből való kifejezését az alábbi differenciál egyenlethez jutunk:
d 2x dx (KR4)
+ 2 β + ω 2
0 x = a 0 sin ω g t .
dt 2 dt
Most, ebben a stádiumban tekintsük csak a kis csillapítás esetét, azaz legyen
β 2 〈ω 02 , s vezessük be az ωs = ω02 − β 2 kifejezést. Ekkor a megoldást az
alábbi formában kapjuk meg:
( )
x = A sin ωg t − δ + x 0e −β⋅t sin ( ωs t + ϕ) .
(KR5)

Ez szemmel láthatóan két tagból áll. A második a rúgóból és a tömegpontból álló

 ωs 
rendszer saját frekvenciájával  f =  történő rezgése, amint viszonylag
 2π 
hamar elhanyagolhatóvá csillapodik az e-β⋅t szorzótényező miatt. Bizonyos idő
után tehát marad az első tag, ami az ωg körfrekvenciájú gerjesztésre adott válasz.
A két rezgés időbeli lefolyását illusztrálja a KR+2. ábra:
x 2π
T =
ωs

2π
T =
Wg

KR+2. ábra

2
A gerjesztésre adott válasz, ami tartósan fennmarad az:
(
x = A sin ω g t − δ ) (KR5)

alakban adható meg, ahol az A amplitúdó függ a gerjesztő rezgés

körfrekvenciájától
a0
az A =
(KR6)
(ω 2
0 )
− ω 2g + 4 β 2ω g2
egyenlet szerint. Ez az egyenlet azt jelenti, hogy a gerjesztő frekvencia
változtatásával változik az amplitúdó úgy, hogy ha az ωg az ω0- hoz közeledik,
akkor jelentősen növekszik, zérus csillapítás esetében a végtelenig nő. (KR+3.
ábra)

β=0
A
β1

β 1<β2< β3
β2

β3

ωg
ω0
KR3. ábra
Vegyük észre, hogy a csillapítás növelésével a maximumok az alacsonyabb
frekvenciák felé tolódnak el.
Kis csillapítás esetében példaként az említett gépkocsiban az egymás után
következő úthibák egyre nagyobb amplitúdókat generálnak. Arra célszerű
gondolni, hogy az energia úgy érkezik, hogy a maximálisan összenyomott rúgót
minden egyes lökés erősebben összenyomja, vagy a maximálisan megnyújtott
rúgót tovább nyújtja. Az egymás utáni energia lökések egyre nagyobb
amplitúdót eredményeznek, ún. rezonancia lép fel, s ha az amplitúdó túllépi a
rúgó szilárdsági határát az el is szakadhat, „rezonancia katasztrófa” játszódhat
le.
Az egyik ilyen rezonancia katasztrófát, az Amerikai Egyesült Államok a
Takoma folyó hídján figyelték meg, amikor egy alkalommal a széllökések
frekvenciája megegyezik a híd torziós (csavarási ) rezgéseinek frekvenciájával, s
néhányszor tíz rezgés után a híd összeomlott.
Hasonló okokból nem engedték meg már a rómaiak sem, hogy a csapataik lépést
tartva menjenek át a hídon.

3
A gerjesztő rezgés és a rá adott válasz közötti fáziskülönbség, a (KR5) egyenlet
δ-ja, szintén függ az ωg-től a KR+7-es egyenlet szerint:

4
A fáziskülönbség matematikai alapja:
2 βω g
tgδ = (KR7)
ω 02 − ω g

Pontszerű testekből álló mechanikai rendszerek

Tekintsünk egy olyan halmazt, ami pontszerű testekből áll. Ezek száma ne
legyen korlátozott.
Úgy is felfoghatjuk a következő gondolatsort, mint a valóságos testek
modellezésének egy következő lépését, mivel egy kiterjedt testet is lehet véges,
vagy végtelen számú pontszerű test halmazának tekinteni. Tegyük fel, hogy
mindegyik pontszerű test hat mindegyikre, és mindegyikre hatnak a rendszeren
kívüli ún. külső erők.
Válasszunk ki három testet, az i- ediket a j- ediket és a k- adikat a rendszer és az
erők szemléltetésére, a PR1. ábra szerint.

Fi Fj

Fij Fji
mi i j mj

Fik  
rj Fjk

ri

Fki Fkj

rk
0 k mk


Fk
PR1. ábra
    
Az ábrán Fi , F j , Fkjelöli a külső és Fik , Fki a belső erőket, 0 a
  
vonatkozatási rendszer origóját, ri , r j , rk tömegpontba mutató helyvektorokat.
Vegyük észre hogy a belső erők párosával lépnek fel és természetesen:
 
F = −F . ji ij
(PR1)
Ekkor a mozgás egyenletek mindegyik tömegpontra felírhatók:

5
      
m1 ⋅ a1 = F1 + F12 + F13 + F14 + ......... + F1n (PR2)

.
.
.
      (PR3)
mi ⋅ ai = Fi + Fi1 + Fi 2 + Fi 3 + ......... + Fin
.
.
      (PR4)
mn ⋅ a n = Fn + Fn1 + Fn 2 + Fn 3 + ......... + Fnn.1
A továbbiakban többnyire az i-edik tagra írjuk fel az egyenletet, és a belső
   n 
erőket az Fi1 + Fi 2 + ....... + Fin = ∑ Fij (PR5)
i =1

alakban. Vegyük észre, hogy Fii nem lép fel, mert a test önmagára nem hat.
Ha az összes tömegpont dinamikai alapegyenletét összefoglaljuk, akkor az
alábbi egyenleteket kapjuk:
  n 
m1 ⋅ a1 = F1 + ∑ F1 j (PR6)
j =1 (PR5)
.
.
  n 
mi ⋅ ai = Fi + ∑ Fij (PR7)
j =1

.
  n 
mn ⋅ an = Fn + ∑ Fnj
j =1 (PR8)
n n  n n 

azaz: ∑mi ⋅ai = ∑Fi + ∑∑Fij
i =1 i =1 i =1 j =1
(PR9)

 n 
Legyen Fk = ∑ Fi a külső erők eredője. Vegyük észre, hogy a belső erők
i =1

n n
eredője a ∑∑ ij
F
i =1 j =1
az alábbiak szerint is elrendezhető:

6
      
F12 + F21 + F13 + F31 + ...... + Fij + Fji + ... , azonban F12 = − F21 ,
   
F13 = − F31 és Fij = − F ji , azaz az összeg csupa 0 eredményt adó párokból áll,
ami a hatás ellenhatás elve (a III. axióma) szerint magától értődik.
n
 
Így a ∑ mi ⋅ a i = Fk egyenletet kapjuk. (PR10)
i =1
Ennek további elemzéséhez vezettük be a tömegközéppont, vagy súlypont
fogalmát. Először tekintsünk két tömeget, az i-ediket és a j-ediket (PR2. ábra).

S
mi mj


ri 
rj
0

PR2. ábra
A középiskolai tanulmányink szerint két pontszerű test tömegközéppontja (S) az
a pont, ahol a két testet gondolatban összekötő súlytalan rudat alátámasztva a két
test és a rúd egyensúlyban van.
ki kj

S
mi mj


ri 
rj
0
PR3. ábra

Ekkor a PR3.ábra szerinti jelölésekkel

(PR11)
mi⋅g⋅ki=mj⋅g⋅kj

7
egyenlet adódik az egyensúly feltételeként. Ekkor g-vel egyszerűsítve kapjuk:
mi⋅ki = mj⋅kj. (PR12)

   
k1 helyére beírhatjuk az rs − ri és k2 helyére az r j − rs vektorokat az
egyenletbe, mivel azok egy egyenesbe esnek és egyirányúak. Így:
mi ( rs − ri ) = m j ( r j − rs ) ,
    (PR13)
   
azaz mi rs − mi ri = m j rj − m j rs , (PR14)
 
 mi ri + m j rj (PR15)
és így rs =
mi + m j
adódik a két tömegpont tömegközéppontjára, vagy súlypontjára.
Be lehet látni, hogy n darab tömegpontra
n

 ∑m r i i (PR16)
rs = i =1
n

∑m
i =1
i

n
vagy, mivel ∑m
i =1
i = m , a rendszer össztömege,
n

így  ∑m r . i i
(PR17)
rs = i =1
m
Kis átalakítással:
 n 
mrs = ∑ mi ri (PR18)
i =1
Kétszer differenciálva az egyenletet kapjuk:
n
 
mas = ∑ mi ai , (PR19)
i =1
 
d 2 rs d 2 ri
ahol a s = a rendszer tömegközéppontjának gyorsulása, a i = az
2 2
dt dt
i- edik tömegpont gyorsulása.

8
Eredményeinket a PR10-es egyenletbe behelyettesítve kapjuk:
 
m ⋅ a s = Fk , (PR19)

amely egyenletet a tömegközéppont tételének is nevezünk. Eszerint:

Egy pontszerű testekből álló rendszer úgy mozog, mintha a rendszer
össztömege oda lenne egyesítve, és a külső erők eredője is ott hatna. A belső
erők a tömegközéppont helyzetét nem befolyásolják

Ebből következik a tömegközéppont megmaradásának tétele:

Zárt mechanikai rendszer (zárt rendszer, ha a külső erők eredője 0)
zérus tömegközéppontja helyben marad, vagy egyenes vonalú egyenletes
mozgást végez.
A tételek nem csak pontszerű testekből álló rendszerekre, hanem kiterjedt
testekre, illetve azokból álló rendszerre is igazak.
Ezek a tételek igazolják, hogy a súlypont helyzetére nézve a kiterjedt test
helyettesítésére egy ponttal, a súlyponttal véges eredményt ad a súlypont
mozgására. A test többi pontjáról azonban még nem mondtunk semmit!
A PR10 egyenletet tovább boncolva, a Newton által eredetileg megadott
alakot használva (itt a mi átalakításunkban állandó tömegeket tételezünk fel),
n
 
∑ mi ⋅ ai = Fk
i =1

⇓

n
d ( mi ⋅ vi )  (PR20)
∑
i =1 dt
= Fk ,


n
dI i 
azaz ∑
i =1 dt
= Fk , (PR21)

de mivel az összegzés és a differenciálás felcserélhető

 n
d ∑ Ii , (PR22)
i =1
= Fk
dt

 n 
és így mivel Ie = ∑ Ii , (PR23)
i =1

9
Ezért:

dI e  (PR24)
= Fk .
dt
Ezt az egyenlet a pontrendszernek impulzus tétele, mely szerint:

Pontszerű testekből álló rendszer eredő impulzusát csak a

rendszerre ható külső erők határozzák meg, a belső erők nem
befolyásolják. Az eredő impulzus megváltozásának a sebességét a
rendszerre ható külső erők eredője adja.

Zárt rendszerre vonatkoztatva, amikor a külső erők eredője zérus, kimondható az

impulzus megmaradás tétele:
Zárt mechanikai rendszer eredő impulzusa állandó.
Ezt a tételt könnyű belátni, mivel ha

 dI e
Fk = 0 akkor = 0 azaz (PR25)
dt

dI e = állandó .

A fenti tételek is igazak mindenféle (tehát nemcsak pontszerű) testekből álló

rendszerre.
Az impulzus megmaradás egyik szép példája az adott sebességgel haladó
lövedék több darabba való szétrobbanása, amit az alábbiakban mutatunk be.

Mintafeladat:

Egy m=10kg tömegű test v=200m/s sebességgel halad észak felé, amikor
felrobban 3 részre. Az egyik, m=3kg tömegű darab keleti irányban repül 300m/s
sebességgel, a másik m2=5kg tömegű rész északnak folytatja útját 250m/s
sebességgel.
Hova, és mekkora sebességgel halad a harmadik darab?

Megoldás:

Mivel tudjuk, hogy a sebesség és az impulzus vektormennyiség, fel kell venni

egy vonatkoztatási rendszert, hogy megadhassuk a vektorok komponenseit.
Mivel semmi nem utal másra, fel lehet tételezni, hogy síkban történik a mozgás.
 
Legyen észak az y és x a keleti irány. Így ha rendre i és j az egységvektorok,
akkor a megadott adatokból a következő vektorokat lehet felírni (PR4. ábra).

10
 y  1000kg m/s
 I
I2
  
I = m ⋅ v = 2000 j
  
I3 α  I1 = m1 ⋅ v1 = 900 i
I1  
I2 = m 2 ⋅ v 2 = 1250 j
x

PR4. ábra
Mivel a robbanás belső erő, és a közegellenállásról, súrlódásról nem szól a
feladat, a rendszert zártnak tekinthetjük így az eredő impulzus nem változik a

robbanás során, azaz a robbanás előtti ( Ire ) impulzus megegyezik a robbanás

utáni ( Iru ) impulzussal.
 
Ire = Iru (PR26)

A robbanás előtti impulzus:

  (PR27)
Ire = I
A robbanás utáni:
    (PR28)
I ru = I1 + I 2 + I 3
   
azaz I = I1 + I2 + I3 (PR29)
   
és így I3 = I − I1 − I2 (PR30)

Behelyettesítve ezeket az adatokat, kapjuk:

      
I3 = m ⋅ v − m1 ⋅ v1 − m 2 ⋅ v 2 = 2000 j − 900 i − 1250 j
   m
I3 = 750 j − 900 i .kg
s
 m
I3 = 750 2 − 900 2 =1171,5kg
s

11
 
 I  m
v 3 = 3 = 375 j − 450 i
m s
 m
v 3 = 585,8
s
A sebesség irányára nézve (Lásd: PR4. ábra):
v 450
tgα = 3x = = 1,2 → α = 50,2 
v 3 y 375

Az impulzus-megmaradás tételének további alkalmazásaként az alábbiakban egy

rövid áttekintést adunk a centrális tökéletesen rugalmas és a tökéletesen
rugalmatlan ütközésekről.

Tökéletesen rugalmas centrális ütközés:

Centrális ütközésnél az ütköző testek sebessége olyan, hogy annak hatásvonala a

másik tömegközéppontján megy át.
Ütközés előtt:
+ irány

m1 v1 v2 m2

Ütközés után:

u1 m1 m2 u2

PR5. ábra

Legyen egy m1 tömegű v1sebességű test, ami centrálisan ütközik az m2 tömegű,

v2 sebességű testtel. Az ütközés tökéletesen rugalmas, tehát két test ütközés
előtti mozgási energiája megegyezik az ütközés utáni összes mozgási
energiájával.
Ha a közegellenállást és a súrlódást, valamint a nehézségi erőt elhanyagoljuk,
akkor csak belső erők hatnak, tehát a két testből álló rendszer zárt, azaz az
ütközés előtti összimpulzus megegyezik az ütközés utáni összes impulzussal.

12
Ezek alapján két egyenlet írható fel:
E müe = E müu (PR31)

Ieüe = I eüu (PR32)
azaz, ha az ütközés utáni sebességet u1 és u2 jelöli :
1 1 1 1 (PR33)
m1 ⋅ v12 + m 2 ⋅ v 22 = m1 ⋅ u12 + m 2 ⋅ u 22
2 2 2 2
és
m1 ⋅ v1 + m 2 ⋅ v 2 = m1 ⋅ u1 + m 2 ⋅ u 2 (PR34)

Az egyenletben elhagytuk a vektorjelet, mert egyenes vonalú mozgásról van szó,

s ekkor az előjel helyettesíti azt.

Megoldás:

Az egyenletek átrendezésével kapjuk:

( ) (
m1 ⋅ v12 − u12 = m 2 ⋅ u 22 − v 22 ) (PR35)

m1 ⋅ ( v1 − u1 ) = m 2 ⋅ ( u 2 − v 2 ) (PR36)

A két egyenletet elosztva és a másodikat megtartva két elsőfokú egyenletből álló

rendszert kapunk.
v1 + u1 = u 2 + v 2 (PR37)

m1 ⋅ v1 − m1 ⋅ u1 = m 2 ⋅ u 2 − m 2 ⋅ v 2 (PR38)

A megoldások:
m1 − m 2 2m 2 (PR39)
u1 = ⋅ v1 + ⋅ v2
m1 + m 2 m1 + m 2
2m1 m − m1
u2 = ⋅ v1 + 2 ⋅ v2 (PR40)
m1 + m 2 m 2 + m1

A megoldásokból látszik, hogy ha m1 = m 2 , akkor a sebességek ütközés után

helyet cserélnek, és ha az egyik tömeg sokkal nagyobb, mint a másik, akkor
ütközés után a másik tömeg sebessége ellenkezőjére vált, nagysága megmarad,
(visszapattan a falról a labda, azonos nagyságú, de ellenkező irányú
sebességgel).

13
Tökéletesen rugalmatlan ütközés:

m1 m2
v1 v2 Ütközés előtt

µ=0

m=m1+m2
Ütközés után
u

µ=0
PR6. ábra

Ütközzön egy m1 tömegű v1 sebességű test egy másikkal, amelynek tömege m2,
sebessége v2 úgy, hogy ütközés után tapadjanak össze, és együtt mozogjanak
azonos sebességgel. Ha elhanyagoljuk a súrlódás és a közegellenállás hatását,
akkor az ütközés során csak a belső erőkkel kell számolni. Így az impulzus
megmaradás tétele érvényes lesz, azaz az ütközés előtti összimpulzus
megegyezik az összetapadt két test impulzusával, azaz
m1 ⋅ v1 + m 2 ⋅ v 2 = ( m1 + m 2 ) ⋅ u (PR41)

A mechanikai energia nem marad meg, ugyanis az ütközés során összetapadt két
test deformálódik, fel is melegszik, s az ezekhez szükséges munkát a két test
mozgási energiája, vagy annak egy része biztosítja. Így az energia egyenlet az
ütközés utáni oldalra beírt Ev energiaveszteséggel lesz érvényes.
E müe = E müu + E v (PR42)
1 1 1
azaz m1 ⋅ v12 + m 2 ⋅ v 22 = ( m1 + m 2 ) ⋅ u 2 + E v (PR43)
2 2 2
A két test együttes sebessége:
m1 ⋅ v1 + m 2 ⋅ v 2
u= (PR44)
m1 + m 2

A pontszerű testekből álló rendszer perdület- tétele:

Ha az impulzus tétel levezetéséből kiindulva, az alábbi egyenletet balról

megszorozzuk r -rel vektori szorzással, kapjuk:

14
 
d Ii  n  
= Fi + ∑ Fij / ri x (PR45)
dt j=1
 n
 d Ii    
ri × = ri × Fi + ∑ ri × Fij (PR46)
dt j=1
A folytatáshoz lássuk be, hogy:
( )
  
 d Ii d ri × Ii (PR47)
ri × = .
dt dt
Igazolás:
 
( )
 
d ri × Ii d ri   d Ii
= × Ii + ri × , (PR48)
dt dt dt

  d ri  
most ri × Ii is egy szorzat. = v i , ami párhuzamos Ii -vel, mert az
dt

Ii = m ⋅ v i .

d ri 
Így × Ii = 0 tehát az állítás igaz.
dt
n
Tehát az egyenlet: (  
)
   
ri × Ii = ri × Fi + ∑ ri × Fij . (PR49)
j=1

  
Az egyenletben az ri × Fi az i- dik testre ható külső forgatónyomaték ( M ),
  
ri × Fij = M ij az i- dik testre a j- dik által gyakorolt forgatónyomaték,
  
ri × Ii = πi az i- dik tömegpont impulzusnyomatéka, vagy perdülete.

Így az egyenlet a következő alakot ölti:

d   n 
π i = M i + ∑ M ij (PR50)
dt j =1
Összeadva az egyes tömegpontokra érvényes egyenleteket kapjuk:
n  n  n n 
dπi
∑ = Mi +
dt i =1
∑
M ij ∑∑ (PR51)
i =1 i =1 j=1

15
  n
Legyen ∑ i
M = M k a külső forgatónyomatékok összege, és mivel az
i =1
n
 
összegzés és a differenciálás felcserélhető és mivel ∑ πi = πe , így:
i =1

 n n 
dπe 
= M k + ∑∑ M ij (PR52)
dt i =1 j=1

n n  
Ha a ∑ ∑ M ij = M b a belső erők eredő forgatónyomatéka, akkor az egyenlet a
i =1 j=1
következő alakra egyszerűsödik:

dπe  
= M k + M b , azaz (PR53)
dt
mondhatjuk, hogy egy pontrendszer perdületét általában a rendszerre ható külső
és belső forgatónyomatékok egyaránt befolyásolják, és az eredő perdület
változási sebességét a külső és belső erők eredő forgatónyomatéka adja.
Általában tehát zárt pontrendszer perdülete nem állandó.
Milyen feltételekkel lesz a zárt rendszer eredő perdülete állandó, merül fel a
kérdés, mivel tudjuk, hogy a merev test esetében, erről van szó.
Legyen a pontrendszer olyan, hogy a belső erők centrálisak, azaz hatásvonaluk
átmegy a két pont tömegközéppontján a PR7. ábra szerint.

Fij Fji
i j
 
rj + ri
 
ri rj

0
PR7. ábra

16
Ekkor:
n n n n
  
A ∑ ∑ ij azaz a ∑ ∑ ri × Fij kifejezés a következő párokból áll:
M
i =1 j =1 i =1 j =1
n n
       
∑ ∑ i ij 1 12 2 21
r × F = r × F + r × F + ....... + ri × Fij + rj × Fji alakban.
i =1 j =1

Ugyanakkor ij F = − F ji és így az összeg egyenlő az
( )
     
= ( r2 − r1 ) × F21 + ...... + rj − ri × rji + ........ összeggel. Ha a belső erők
 
centrálisak, azaz hatásvonaluk átmegy a testek tömegközéppontján, akkor rj − ri
párhuzamos a belső erőkkel, s így a vektori szorzatok eredménye 0. Így a belső
erők eredő forgatónyomatéka is zérus.

Így a perdülettétel következő alakot ölti:

Centrális belső erőkkel leírható mechanikai rendszer eredő
perdületét csak a külső forgatónyomatékok változtatják meg, a
belső erők forgatónyomatéka nem befolyásolja. Az eredő perdület
megváltozásának sebességét a külső forgatónyomatékok erdője
adja.

A perdület megmaradás tétele:

Zárt, centrális belső erőkkel leírható mechanikai rendszer eredő

perdülete állandó.

Pontszerű testekből álló rendszer energiája:

Az eddigiektől eltérően nem mondhatjuk, hogy a belső erők nem változtatják

meg a rendszer mozgási energiáját. Gondoljunk csak egy kő és a Föld által
alkotott rendszerre. A Föld vonzza a követ, s ezzel nő a mozgási energiája, sőt a
Földdé is.

Így a munkatétel:
(PR54)
∆E me = Wb + Wk

ahol, a ∆E me a rendszer eredő mozgási energiája, Wb a belső erők munkája és

Wk a külső erők, vagy forgatónyomatékok munkája.

17