P. 1
Kosztolányi - A rím varázslata stb

Kosztolányi - A rím varázslata stb

|Views: 30|Likes:
Published by Gergő Tóth

More info:

Published by: Gergő Tóth on Dec 04, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/04/2011

pdf

text

original

Kosztolányi Dezs : A rím varázslata; A rím bölcselete; A rím elemzése; Versek szövegmagyarázata

A RIM VARAZSLATA

4

Természetesen az ősnépek s a kisgyerrnekek' akik a maguk kezderleges íe1lenségiíokán a mindenkori ősnépeket péIdázák, minder-rkor tírneltck. tették'', l-treÍt nem lkartak, nem nertek rá elnlékezni. Nem engec1élyczték magrrkt-rak, hogy eszükbe jussorr. Túlontúlédes volt itz emlékc. Eltiltották íiiIűkraíl és le1kiikróI, nerr-r l-ralIották rrreg tobbé, nem r'ették észte' Mint akik még nem egésuen azzal btiszkéikecltek, hogy feinőttek, l'rogy ',felrrőttek'', ',ko' molyak'', hogy megvetik a betÍík e varázslatát, nrár csak a cé1lalar-rsága m!átt is' s szégyenlik' akár a csőrgőt' melvet a bólcsőben illik feiejter-ri, rniután túIjutotrunk pelenkás korunkon.
osember i és kisgyermeki kcr]vtclés cz. A íclnőttck is trrdtak íelííle' cle ''elfeiej-

1

hanen Afrik:iban. Eredetében jclképes utalás l'an a nrivoltára nézr'e' Ugy róniik' hogy még nrindig nragiín r'iseli ennek a világrésznck ízgató verőfényét
s

A rím _

ékessége_ nem Európában szűlctett meg, az európai killtészet ííí

íofió sőtétségét.

5

z Ktis:ttrs rrtán A: ókorigtlrög('s
évszázadban tÍínikfijl először az aír'ikai lirrh nyel\'bcn. latir-r remekírók rnég nem ismcrik' Vergilirrs néha ttgr'an rímcl (az Aeneis_nek e:er rímelő sora r'an)' dc a szakértók úgy vélik,lrogy ez többn1 iLt
a

li'III.

n)íl\laIllaJUll.,j!''r,l,tlcn.rrcr'lcg',l'l_l_i.rclL.v,:l,'Llcrr onr'r.lr'''-.'i' n' cél1ítakkor vílik' anikor a tii:es karthrigói egyhá:atya' Ter'tLrilianus haclako:ik.
3

A kó]tííknek ke1lett újra íiilíedezl-ri, akik annyira enberek, hogy eglszerre íelnííttekés gyerrnekek is' s mindkét áIlapotor vália1ják' De a ríl fölíedezésével kor'iínt sincs végleg eldör-rtve a sorsa' Maguk a krlrszakok is lrullárrrzanak' Vannak gyermekkotszakok, melyek nerrr átallják bevallani gyarlóságrrkat' szeszólyiiket s m1ndig kisdedi érzésvilágukat, ós vannak íelnőttkorszakok, me' lyek álszemérembőI véka a]á rejrik ezt, palástol;ek, riltakoznak cllene, a: ,'értelem nevében''. Amint bizonyos századok]:an a ítirc{őruhákat kivágák, aztán állig L]egombolják' amint bizonyos századokban szabaclság uralkodik a;
emberek közmegegyeu ésébő], azután zsamokság következik, szintén a2 errrbcrek közrnegegyezéséből' úgy jelentkeznck az irodalomban is a rím barítai és ellen. ségci.
ó

szerzeresek a kolostorban elt'nélkec]nek' Breviárjrtm-olr.as:is Llliil-\, a s:elrt1élődés szélcsönd1ébcn ocsúdnaI( ilrla, hog\'egyes szavirkl rnc1yek mís és nr.is érre1nííek'a:onosan r'égződnek' Ide'oda íorgatják ííket,i1lesutgetik, összcp)rosítjík. Szerény zenét hailanak' lrrint egy madárka csivogását 1] rendhá: rác5o5 rrblak.in. TíínőLll'e hallgatjitk' Elírmulnak a:on, hogy a szavak, melyek egyébkénr szigorú, erki;lcsi parancsclkar fogalmaznak meg az é1ctr'e és a lralá]ra r,onatkozólag, s a:orci r.a1(ls'.ígclt írják köÍLil' il,ven kézzelíoghirtílak' Nemcsak lelkük r'ln tehár:r s:al'aknak, 1ranern tcstük is' Tesriik peciig szintén szép' E:ek

A

a plpok' akik r'ezeklőörr'vci

szórakozásrrk minclajssze ann1'i' l'rogy a kertben rílusiikat ojranak, játs:ani kc:c]enek ir szavakk:r1- C]yemeteg szel1enük ártatlarr órijnót 1c1i ebbeo. Azl'lta van

vérzik ágyékukar, bójtőlnek és in:ídkozrrak,

s

rítll.

A rím ellenségei a költészet erkölcsrendőrjei' a s:épségképronbo1ói. Ók szintén az órtclem visszahatásaként lópnek fol' ekkor és akkor, irt és ott. A XVl. és,XlX. században Angliában' a XVII. században Franciaországban és Nénretor'szágban, a XX' században olaszországban s rrálunk is tóbb í?ben. Követelili a gonclolat kopárságát, az ész jogát és a rím száműzetését. BálVányo' zásnak nevezik a rínet, csórgőnek és pilrgettyűnek' értelmes cnrberhcz ncn méltó csacskaságnak' Ezek az elvek ideig-óráig lratnak is. Rímtelen versckct írrrak' Ilyenkor a rírn szőrcsuhát ijlt' hamut hint a fejére, eltíínik.

= U : Nyelv és lélek, Osiris, Bp., 1999/2002 (3. kiadás)

F
7

A RIM BOLCSELETE

Még Verlaine, a boszorkányos rímelő is ráun' Egy szeszélyes pillanatában azon pirnaszkodik, hogy mennyi gyötrelmer okoz, s ócska csecscbccsénck bélyegzi, nclyct ,,cgy sükct gyernrck vagy cgy órtilt négcr kovácsolt''.

Ó

jaj,

a Rím silc"ft"J

]<alomp,
1

Súker g1ermek, oktondi néger B abráI olcsó játékszeréu eI, S kongatja a szegéq bolond'

Boileau Contradictio in adiecto: rímekkel szidja a rímet. Mások viszont megtórnek hozzá, bíínbánóan' Sainte'Beuve' a bíráló, a XIX' század fényes elnréje, az okosság megtestesülése, versben udvarolja korűl,
Rím ' aki színnel élteted
éneket,

a

kóltészettanában ezt ír1a:

tattozik''' Ez tets?etősen hangzik. De tagadása a koltészet alapelvének' Vajon koltíí,e az' aki csak zsarnoka a nyelvnek s ncm rabszolgája ls ? A kóltészet veleJe,
l'rogy a

'A

rím rabszolga

s

csak engedelmeskedni

költő és a r-ryelv egyenrangú munkatársa' egyenrangú játszótárs: néha az egyik enged, rréha a másik' ezen a baráti kotódésen pedig mincl a kettő
egyaránt nyer. z Egy rím, meiy úgy jijnne létre' anint a nenr kijltő Boileatr képzeli' vagyis hogy csak rabszolga legyen és engedelnreskedjék' hogy az értelem prrsztár-r elfogaclja s mcgtűrje, majd egy magasabb cél érdekébcndíszül alkalmazza, va1óban csak az a ékesség'', az az,,üres cicoma'' volna, mely a sorvégeken ',henye íityeg' anélktilhogy összeforrna velük, és szerves egészet alkotna. Egy ilyen rim m(:gvctésre méltó. Nincs is semmí értelme. Jobb, hir ncrn halIjuk és ne1n lárjuk.

Az

Rím' ósszec.sapós,

A

é'7i dci, Zsotgó zeném, tenélkiletl

els süket És némo a nak aki haII.
t

'

Carducci az rikori latin l-ragyomárryokat kilveti. Egy d:rrabig kerüli a rínret. 18ó9'ben' az Uj rímek círlű köretében azonban mát ,.'czckel, visszahívja száműzetésébőI, hogy a tiszta ész helyett a tiszta rínr uralkodjék.
Szép Császivnő, a hcLzuné,

Az igazi rínr ncnr díszítőeleme a versnek, hanem alkot(leleme. Vér a

vers

Avé, áté'

Ó ktin ,
Ím ,

kiríLl"1í sar1 ,
,

véréből, test a testéből' lélek a lelkéből, s annyira egybc van vele szőve'forrvir, annyira összebogozcidik vele' lrog}' el se lehet választani tólc'

kasgnt eg fonadabnar Ncrn rngal nrir.
NIeghajol , csak
ee

akarj

3

.

Ez a váInkozás _ el a rímtől, vissza ir rínrhez - szinte az ingalengés szabr1lyosságával jelentkezik. Divatja hosszabb' á1talánosabb' mint szórr'ányosan feltűszetből és az errrberi lé1ekből. Gyókerei rné1yre nyúInak, csecserrrőkorunkbúvos

A rílr tendcltetése

a;' ami a zsongítciszereké, a íeketekávéé' a szeszé, a dolrányc,

nő' egy'két évig tartó népszerútlensége.A rímet nern lehet kiirtani a kóltévilágába' s a tudatalatti \'égtelen teievényéből tápláIkoznak.
Pesti

a nrérgeké, amelyekkel a koltí;k alkotás közben gyakran élnek' hogy íokozzák munkaképességiiket. Bolcs ernberek interrek benrrtinket, hogy ez öncsalás. A

HftldP,

1933 . augusTtus 20

.

it, szemünket, keztinket. Ha a:t a sok erőt, gondot, tcvést-vevést, melyet a doháryzásra pazarlunk, az írásra fordítanánk, sok hasznár látnók' A ícketekávé meg a többi méreg percekre íólcsigázza képességünket, cle aztán ellankasztjíl.
47r

dohányzás szakadadanul íoglalkoztatja szájunkat, nyelvünket, orrurrk szaglóidege'

414

4

A RIM ELEMZESE
A
maguk józan' gyakorlati

s?cmpontjábó1 igazuk van' Egy magasabb szenpontbóll a tctcmtó üű\,észeL slem|ontjábólaz()nbirn nincs igaztrk. A költészet még ma is atyiíisiigot talt a2 ősnépek r'allásával, s a koltííkmestersége egy a r'arázslók nresterségévcl. Ptithia, Ápo1lón jósr'rííje babórleveleket rágott' híromlábúszéken kuporgott, gő:ókke1 kábíttatra n-ragár. A bacclránsnók rnérges bolllstyánlevelektííl róvül' tek cl' Aegirábarr a Fi]ld papnője bivalyvért i\,ott, hogy jóstehetségét nöVeIje. Irrdiában a papot csak akkill szállta meg Ka1i istennő, ha egv kecske lrisscrr elnrctszett torkríból sziircsölte ki a vért. Kaoszban a v:rJákoló cédrusgallvak vastrrg' csípős íüstjétől jón önkíviilctbe. Jrír':íban tonrjéntől részcgülnek meg a bűvölók'bájoIók. Ugandában pipától' Kongóban zcnétőI és tánctól, szédüle' tesen gyols' titemes kóríorgástól, s nrlndenütt azr tapasztaijuk' lrogy ezek a lribbant lények, akik _ tisztesség ne essék, sz(llván - a kőit(í ősei, szalradu]ni igyekszenek az értelern elIcnőrzósétől' a kiilsíífigyelem görcsét(íi' lrogy íig.}'elni tu.lran:rk b':n'.í irkr,. arr,.r. rrrri ibrrr, ,. H rtr-y.lnr nk rrrnL. rli,,r r.n.i.:erirrr ncn trrdunk figyelni. Arra íigyeliink, hog.v íigyeljiink' s így csak erőlkodtink. La:ítrrni kcll tehát a {i8yelrrret' teljesen elr'eszteni' Irog)' teljesen visszanycrjük.

Vajon igazuk r'an-e ezeknek a bölcseknekl

1

',kcresnck''. nok, akik lenézik a bab.amunkiit, a ,,ríIelő''-t, ir,,rírríalagó'''t, a,,tímkovács''' ot, s a tajkéletes összhangzást is, melyet nyomban hajlanclók ',kínrírn''-nek tartani' de nem scjtik, hogy a ki;ltők _ a legnagyobbak is _ tényleg ,'keresik'' a ríneket, a szíl szoros érte1nréberr ,,keresik'', mert csirk irz tirlá1hiit' aki keres, s ez az ámolygíl keresés az ő nunkájuknak _ az ő jítékrrknak -. legtarralnrasabb, leggyermekibb részc._ z

A koltők ríneker

Csúíságbíllsuokták cut mondilni

a2 21\':lti]tl:]-

)
E, a íölad:]ta a rírnnek. Csoclá1atos bódítclszcr' melyet a költészet:rn1,aga, a nyelv izzad ki magábó1. Előbb bénít,a;tán izglt' Előbb lekt;ri ;z in.lLrllt't' aztán íelttldja. Előbb gátol' a:tán serkent. Elteteli a íigyelrnet a lényegtlíl'hogy végü1 igazán a lényegr'e tcrclje' Érzékivarázslatával ábmba bűvi;ii a hétko'napi ér'telmer' lecsökkenti a hérkajznapi bírálatot, lrogy a képzelct szabadon csapongjon' Kialszik a felsííiintudat' rrreIy csak íciiiletes tér-ryeket vehet észre' azt ami előtte van, s í,jlébredaz alsó iintudat, rrrcly az alva1ár(l öszrönéve1 halad, nem lépésról lépésre,l-rat-renr szikiáróI sziklára ugorva. Ez a dermcdct az ésszerííség kikapcsolása _ nrerészséget ad. A szcllem a szokott korlátok 1ri;án titkos kapcsolatokar lel. Az, hogy két merőben mást jelentő szó a küIső idomában egyezik egynrássa1, s hangzása révéntesr,érréválik, arni irnnak elíjtte ídegen volt, bi:tarii és bátorít(l jel számára' hogy a héj mögiltt talán a dolgok ősi lelke' az egymással eller-rtétesnck tetszó íogairnak is rokoook, s fölszabadu]tan' nrindig rrrámorosabban és rnindig vakrrrerőbbenío1ytrrtja kutattinrrnkájár.
Pesti

Keresik a rímet' dc nemcsak rírrreker találnak. Egyebet' tobber is ta1álnak' lehetííségér Kórben _ e kényszer folytán - a nyelv nregannyi rejtett éÍékét. fcdezik ícl. Az aikimisrákhoz hasonlítanak, a középkor aranycsinálóihoz, akik az aranyet kercsikl s amint lombikjukban kotyvasztanak' íolíedezik a kénesíjt'

3

r'ím vegyí íoIyamatát elerrlezni is lelret. Kimutirthatnók, rrrajdrrenr trrdo' nrán-vosan, majclnenr minden esetben, hogv egy rínr a betűinél, a helyzeténó1 íogva miért jó Vagy ross:. Természetesen nern elméletben' csak egy pélcl,,rr, m(rt .ml ill Jo llm' aj lllá.Lltl gt.'1iqg 1g..- rrnl'

A

Hftlap, 1933

. uug!.sztLLs 27

-

472

4

6
Ínre' egy elmés csöpp t bctű játsrik és Lrújócskázik vel]:ink. Megtéveszt, majd

Rírn és rím ktizrjtt ktilonbség van. Egy r'írrr mindig elárulja, lrogy az, aki vagy kontár. Vannak olyan rímck, melyek tijlérnek megzengeti míívész-e
egy-két kötet dcrék okossággal. Vannak rímck, amelyekben eg-v egész keclélyr'ilág, cgy cgész világszemlé1ct megnyilatkozik. Vannak htísi rínrek' édcs rímck, kcsclű rínek' íanylr rímek, vidátn rímck s halálosan szomorú rímck is'

eiandalít' Nyil".ánvaló' hogy aki a verset í1ta' az alkotás lázában lclte rneg az öss?ccsengést, s az olvasó, aki a r'ersct hallgatja, szirrtén az öszrönér'el, egy másodpetc alatt ragadja trreg' tisztiíz?a, élvezi azr, anrit most ir rínr ve'.'lyi clemzése kiclerítctt. PestiHírlap, I9j3. s7eptenber
3
.

5

Talrilt;mra kikapok

egye

Emlón1c/< elsó tészében ford,.rl

t' Elene:ni prtil'riílon Arany Jiínos egy rínrót' Az
clő
eu a

szak'

Majd elragadja tolem

A mór adott rcmén1t; Mrqd, rrmidőn eliilant,
Tríuolból visszacsillant

Mág eg1 csohka fén1t .

Eiilianr' urssracsiiianr _ ez az i't rítrr, meiyet rlegvizsgálok' Miért oly szép, miétt oly riindéri1 Kér igc rínrel egymással. Egy régi - s mcrííbenfélteértett_ szabály szerint nyelvünkben ige igével, főnév főnévvel nemigen rímelhet, legirlábbis egyiitthatásuk nenr kellemes, nem meglepő, olcsó. Hogy tnenn}itc ncn] igJz cz' ncnrcsak minden más nyelv gy:rkorlata és hagyornánya bizonyítja, hanenr a rrragyar példríkszríza és eztc is. Arany János c rímpáÍja kijzÓtt két megr]rllapítás fut piirhuzamosan' A remény elillant és t'isszacsillant, egy és ugyanal'lbirn az alakban van, s mindkettííhaiz a núlt idő t'jc jírul' Valóban nrondjuk is, a renény elillant, és azután, későI]b egyszel még viss1arsillant íelénk.L)e itt nem err(íl van sz(l' Ez a t betű, mely ennek a rínrnck rengelyc' csak a íiiliinknck zeng azon.lsan' Értelnriinknek másképp zcng. Az clil/ant t betííjea míllt idaí jele, a vissiocsillant r betűie pedis egy régi' ma miír íorgalomban se levó m(ír'eltető (car'rsatir') igeképzíí,mely a benlrható (intransitiv) igéból átható (transitiv) igót forníl' Valarrri visszocsillan: de valamit tisszocsil]cnni nenr lehct' Eller-rben valaki valarr-rit visszacsillant (visszitcsillanrlrat egy fényt' cgy enrlékct, egy
renrór'ryt). Ez a képző ezekbcn a szópárokban is előfordul: kei-kelt, terem-tetemt, uólika',óIt, bón'bánt, paturn'patLant, Icbban-lobbant stb.

474

MEGJEGYZÉS A RÍMRŐL

VERSEK SZOVECJMAGYARAZATA

Eeyl1ltlll:in neru kell tíltre]ncrck. ,'\ rírrrct cgr' trlrrrcr,r kiilrií hllrbiír éks:erl-rt ll, \:(jrec:('Ir c.iirlgcrt!(ínek Ircl'c:re' (]rtrnlc|.ts h,llrrri,.rnnr'i hi:,,rll.ls. l:rt s,'k

llrcllettrik. K()p.)rtilk, ú5 ke[e:'clletlsÚgtrkberr rs trryúrlietlcIlck. I lruly., rck el, 1,lbl. e:eket,;csklll)i1lcril (|()l]I]i Ú\ cl.r.lnt _ ri:c:r.Úr'cl A rrnl "ll'íill.,.ú.r' ike.s,-]g. ()l1'.tn. nrLr'tt ;r rlt'akkcrl.l,j' Ha r irllrki n1,rkkcnJ,ít ll,lrj, rtl.,:Jrrcnr. l I,r r lrllrkr .,lr'iiltirlliIr ocnr h,lr.l n,,'lrkkerlrl,ír Ús c.rrplr.: ttvlrkkirl jlit, rrt.rt,ltt irt':l.cn, s:ll)tél] luegartÜltl' L)c 1r;r ,.'lrllki rl', akketiJjí hclr',: t r ki;r et kc:.'t!s!lr cg\'
cIals:,-lnt

,'lr'an k,'ltiít.:crctck,.lkis('li]sc lÍt]Llr, rrrt: l'r,ti'tt t' ,,,'',]. 't.. ll,'::n,rlt' L)c Ir.r rrrár t Írrrrrrcl t1lrck, tlc s:ígr.cll1itck cscl)l]asúr, lr. lc!\'t1ek Lrss:cr(íek, lu.lrilJ. i,ttrlk e!ús:cn kis.lcdek, tlkik;lits:lrtllrk. -\ ti lit]lcltck hrbljja cs.rk lr:' ]r,,!r

S:irl.acl-c, lchcr-e lt r'erseker, ll killtíii ll]í\,Ckct lnegr,lr r'i1:n il Srrklrtl l:L illít;iík' llogv neni s:lr[.l.l. rrlcrt rlcm lcllci. i\'lli_soL 152li .,,1,11l1tt.ik, il,',rr s:abaJ llg\'iln' rlc llenl lebct.,\ ki;]tÚs:ct ttctrl irt.'Inll rltLrLi'.Icr' Erttlnrirltkkel rlerrl'
lgcr] hilr(llIrarLlnk hclÉ. C)s:trxr rertnrrr

L,-,r.jt

v,rlr'c,]f

i]g}'5:cl
I)estr

-

k.ll;tn.]tarrIőIL)n!vor i.rL!r.cs:t.l rlr'.lk.jr',r. Jís:L]l.,rtt,].I rrlelkir.Jc_c,rr lrcnr ri]bhs:r]r -, lr,lg'' trriúrt visuIt c:t' ' '

Iirrirrp, l9-i1. nult',.r 6.

.rrekcljcIr' L)allr ciiítr nc nl(]n!lj1ln llekiink claí_.:,''I ki]Ir(ji cifciriíl, .l]ill11 Llr.rn 'lt' Ilron,.lttrtt Lrtr'ls:,it. nrclyben kiltjri, h()g\ nlir lIiÍ\'clt, ls rre rntltlitryoljlr illrn!íLtt,lrrtlit' rr'rllliit scrn' He]vescbben c'cleks:rk. ile e:r rcjnk l.í::ir. akrk nlrr1.l egr slihll;jal ii';c::tik kr ters:ésLillket, cgy Lri,lltlrrl.rrbir. }ijlkl|i]rtíshil ti]lll,,ritjiik a:t .r: elrlr,1ir,.ltiltiis! is lrriim(lrl' nleil'cl ll: cgtls: -_,l rrre!il ú]ő Itrir.t;ltlihirl Lelrcrt I.,. rrriink. NlrnJel'l.en s,rli il.r:sri,: van. [)c.r:Lrk. .rkik ihen inLclnreliet inr(;:nek ho,:lirrk, s:rlltún vérctlck eI]cntik' Ncnl Ll!']v tcs:nck' ltttliltl r:rrriicsLll;iik' A r.erscliriil a ntLl Js:i .rlk,rtrisokrLll - rr: emhcrek ,lli.rn.li',rn l.cs:Jlrrek. Slrrrke..pear.rií], (locthólrjl lt slii:aclok sorijtr kiiIly\,táraklir rúg(-) irrlrlalnirr ir't;rk ijss;e, meiy ,'l.llrls:liltll.all. PllIirl.allr a\ bcriíhen {.ií.s:')r()sil' c:.r\:cfes| ;r: rí rtlíír'cikne|. Ljgv ]iír.:rk. e:ck lr r'lrrli:s]ljk lrre!l.ellor]á::iík i r(jbbicket i:-' lriistrk írlisr s:ill. .'\ h,l l nlcgjc lennck tcr:enrró ltlkLikkcl,,lrt il htll]iin:iis i:inte \'c!te]cn h)i'arnatil ke:JiíJik' Zdklilr()rt. i:g.lltrrl iilllpothlr) kelcsst]L- kl ll il rjtlk, ho!v nlics,ltla ts irlkrlrísLril nr'rtja c1s cluruk rtrklr' I-r,lrl' nrics,,.iir .t rrtLttiklitkblrrl ll: 11: .lit !rfi)lLrtll 5:!i]]sóg, lnclvct ncrlt élllicttink l'ncg, s aisl lrla1ltclnlt1s:criinknel l'(lrvlr rrrcg
.'kllrjuk irteni. nrtn.lail.lr,] lrcor is tlr.lLrr]k Irrc,.:ltr Lr!,,.lrli. \',r],'.:íniílc! lrkkr;l ct trrLlnánk nlt'.;nr,LI!,'cirri, lilt r,erlctlellÍtl a:t lilIils:tIjl)lik, h,,g} l t.iIr]\'llk tlcnl i, ttté t.rlrk. l..irnrnr t,;l1L.l,..ru1illn,.'I r'ltq','11,'qr . t,lJr'nl.'k jl1rillrk Lil:iittLitlk,

r'lrjtri hajrlslrn da]nthcljilk el, nlert csilk .r rctr lill r.:lr-ítriirrk, s lr .:lirrJék, ,r: clhariír,r.lís. nrcl\'il tctre! elaínl():Lliroltil lis nrcgér]cLrc. isnrerctlen' '.\ killrús:.'r ,. elcje l:, h,)!v óÍ:,.ik]crcs L.S ar':éki' S:Úpsiue ,'lr'arr velLjsli1':, n]Lor c!']t lriblitl.ln rcst \.l!r eg)'g\'ijn\ajrÍÍ r!i:sa r'irLisií!:a, nrelret tilbh r:t:Íki]nkkcl a*:IclLillk. Elctrr:ússcl nr'rlrlin nct]r ]Ll!hiltLlnk l,.lkrit Ús nlilrrc.,'\ itilcmii]c
Irriiskép.1l, 1r11

i1()!\' n]i(rt Íppcrr

ritr'j,lrr litre vlrlairrilt'ctt r'cls' ltmirrt lútrcia;tt ós ncnl

a

koltcrrrútlvckcr, jobl..rra ilrrrltcllrtlanrrl'

+ba

akik éjszaka megbolygatják, szerteszét hányják holminkat. A rendkívtliben,

mely túlesik az értelem körén, van valami lázító. Föllárad ellene az értelem, és magyarázatot kovetel. A szépségtúlsága és tökélye olyan nyugtalanító, mint az esztelenség' Ezért szedegetjük össze a költők adarait, mosószámláit, szerelmeit, ezért hajszoljuk íel anyai'és atyai nagybátyjukat, iíjúkori és öregkori arcképüket, írjuk meg életrajzukat, mely a maga látszólagos összevisszaságában sokszor csak mint diákdühító anyag mered reánk. Nem szabad elíelejteni, }togy mindezt csak a megéÍtésre íhítozó kétségbeesésásta ki és tornyozta fól' mely az ihlet kilobbant lázát ketgette, s íeleletct várt olyan kétdésre,melyre nem tudott válaszolni. Sajnos, ezt rendszerint elíelejtik' így az irodalorntörténet öncéllá sekéLyestiI, s a gépiesség zakatolásával önmagát dagasztva kattog. Holott csak eszkoz az arra, hogy belevilágítsunk vele egy alkotó koltó vegykonyhájába. ltt az ideje, hogy az irodalontorténet bo?ótját megnyessék és gyérítsék, adatait peclig nem időrendi és tárgyi, hanem lélektani szempontok szerint csoportosítsák, mrn_ den, amit {elsorakoztat, csak arra mutasson rá, hogy milyen mó<lon keletkezhetett ez vagy az a remekmű. Az igazi irodalomtörténet pusztán lélektanl szóvegmagyarázat lehet. Mit érdekel, hogy Petófi 1847-ben milyen adásvételi szerződéseket kötött, hogy hol járt.kelt, hogy kível levelezett, de igenis végze_ tesen érdekel, hogy élt rnint Teleki gróf vendége a koltói kastélyban, ahoi a Szeptembef aégén.t írta, mert ekkot a költeménye gyújtópontjába kerüI egész élete, íollángol kíváncsiságunk is, az pedig mindenre kiterjeszti sugárkorét, arra is, hogy ebben az időben mit evett, milyen ruhát hordott' hogy íésűlte bajuszát-szakálIát' s milyen prózai följegyzéseket hagyott hátra naplóiban, leveleiben ő meg a íelesége,Szendrey Júlia arról a színes erdélyi őszről, mely ktilsó megindítója volt ennek a csodálatos versnek.

a följegyzéseiben kerestem csecsemőkori tragédiájának nyomát' Ő azonban kőzvetlenüi és tuc{atosan nem emlegeti. Mélységes mélységbe van az elte;cve, s a lélek osztonösen védekezik az ellen, hogy íolidézze. De közvet\'e és tudat' talanul több helyen előbtrkkan' Az éIet korai című versében így jellemzl a
gyermekkort:

Évekkel ezelőtt, amikor egy magyar szakiskolában előadássoÍozatot tartot' tam irodalmunkróI, és Kisíaludy Károlyról is szóltam, averseiben, a drámáiban,

MéIy sírok halmain mosol1ogua ó"lhnk S alegkbebb tórgyban nJíIt e4et tallthmk.

Íme, a derűs gyermekkor sírhalmokon áll. Leghíresebb verse a Mohócs. Gyóngéd színhatása' finom rajza ma is meglepő' A maga korában új is volt ez és merész' hiszen előtte senki sem merte megénekelni a temetést''. Ha ',nagy közelebbról szemügyre vesszük ezt a kólteményr, azt látjuk' hogy csupa apro' i egymás mellé illesztett, laza képekból tcvődik óssze, olyan képekből, melyeket ij_fiatal korában eleíántcsontra és tubákszelencékre festegetett. De egyeber is látunk. Ennek a hőse II.Lajos, ,,rettentő sorsu ki,rál1unk" , aki épp úgy született meg _ az édesanyjahalála árán éséppúgyhaltmegfiatalon _ akár Kisíaludy Károly. Valószínűleg ezért azonosította magát a boldogtalan királlyal' Milyen
báIVányozó szeretettel rajzolja ezt a

',kegyalakot'':

Kisfaludy Kátolytól sok mindent tudunk. Tudjuk, hogy első ontudatlan

Hasztal/'nul teÍjeszti kezét; nincs, ni cs' ki se8itse] Bajnoki elhulltak , ninci ki feloldja szegéryt! Tátogat a mé\ség'arn1os póncélja fakó bsz. S össtepzo* tesrér h ab fedi s bama is7ap.

tette egy akaratlan gyilkosság, egy anyagyilkosság, mert csak úgy születhetett meg, hogy megőlte harminchét éves édesanyját. Apja ezért egész életében gyűlólte őt' ,,Haragja írja Kisíaludy Károly anyaölésből támada''' Az apa áIlítólag ezt mondotta, amikor íia világra jött: ,'Kárral születtél' kárhozon légy, Károly legyen a neved.''Tudjuk, hogy később a költókülíóldón bujdosott, hogy visszatéft, mint,,a tékozló fiú'' _ Sándor bátyja nevezte így _, és hogy térden

állva bocsánatot esdekelve zokogott Győrben egy bezáIt ajtó előtt, mely T"dj"k, hogy a bécsi mőgött hetvennégy esztendős, haragos atyja dúlt-íúIt.

festőakadémián Mettemich herceg pártfogásával tanult' s regényes' apró képeket festegetett eleíántcsontra és tubákszelencékre, hogy ecsetjévc1 meséIjen. Mit jelentenek azonban ezek a diribdarab adatok? Csak munkái fényében kapnak értelmet.

nataira kelI vetnünk súlyt, amikor egy költemény kőzelébe igyekszünk férkőzni. De ez csak az egyik eszkoz' A másik, a íontosabb eszköz a szövegmagyarázat, mégpedig magábó1 a szövegbőI, a szöVeg elemeinek fölbontása' a szóveg legkisebb egysfgeinek, a szöveg molekuláinak és atomjainak' a szöveg nyeIvtani kapcsolatainak, szórendjének, betűinek tüzetes elemzése. Eddig is nragyarázták a verseket. De inkább csak íélremagyarázták. Tartalmukat vették elő, eszméjtiket méltányolták, érzéseiket hüvelyezték ki, s ha valamelyik vcrs például az anyai szeretetről szólt' akkor az anyai szeretetet ünnepeIték, {ólhígított szavak' 483

Úgy rémllk' hogy ll. Lajos élete és halála az ő életc és haiála. lélek semmiféIe rázkódtatása nem vész el, csak átaiakul, tejtélyesen. Azt hiszem, az irodalomtórténet anyagát ilyen módon lehetne íölhasználnunk. Minrhogy maga az alkotás is tudattalan, a lélektani tudattalan rnozza-

A

482

kal. Ez meddő bíbelődés' A tartalonr nenl a vels tartalma. Eszme és érzés
pusztán anyaga a versnek' A vers mivolta az a mód' ahogy megalkotílclott, a kiíejezés csodája. Ezen a téren a figyclnes \'izsgálódás még mindig sok olyan szetény' taián kicsinek ós kicsinycsnek rctsző jelcnségre bukkanlrat, mely sokkal inkább t-öltárja nekünk a vers tirkát, mint a nagy hangú általánosságok. Legkilzelebb megkísérlek majd ilyen elemzést, s taián sikerül majd beL-.i;onyü tanonr oh'asóinrnak, hogy egy nríívészi:rlkotásban nrinderr szükségszerÍíen a lrelyén van, akár az égbolton a csillagok, s ir s:irvak váltr'lzhatatlan csilIagrisrari tórvényekrrek engedelmeskedve keringenek és tünclökienek'
Pesti Hírlap, 1934. iwtit'Ls 17
'

KÖLTŐK 1934-BEN

I

Sokan eltűnődtek már' vajon ki lelretett az' aki a világháború első napjln, első órájában' eIső másodpercében esert el, szíven taláiva egy goly(ltól' atnikor voltaképp még meg se kerd(idólt az i)ldöklés' s ő máris szörnyethalt' nríris betelt végzete, máris megDyilotta azt a titokzatos-hosszú sort, rnelyben tízrnilli(l
embeÍ követte őt. z

Erre vonarkozrilag adatokat, ner'ekct is olr'astunk. Nem egy nép követeli magának a szomorú dicsőséget. Természetesen ebben a pörben lelretetlerr dönteni. L)gyan micsoda nyoIntr:(l cllenőr:ia golyók ftittyét és a szír,ek verésótl Játék az egész, legföljebb ábnílrd' De lra a kérdéstnem szó szerint vess;iik, Iranem tónyleges mély valilságában, akkor íelelhettink rá.

J A világháboÍú első áldozata' első hősi halottja a költő volt, az az isnrererlen, rajongó íiatalember' aki a régi béke papJana alól bújt ki, s egyenesen a sárba' vérbe került, tarsolyában a jclzők, a irasonlatok fólöttébb céltaian íöIszetelé. sével. Millió és mlIIió ember kiáltotta egyszeÍIe:,,mi''. Ó azonban, egy másik kor makacs gyetmeke, rnég rnindig ezt ismételte: ,,én'', ezt a rövid' becses, ősl szót' melyet a gyermekek gtlgyógnek, amikor igazán cintudatra eszmélnek, vagy a betegek műtét után, anikol íölocsúdrrak rrresterséges álmukból, és ámulva tapogatjákmeg homlokukat, r'irgy mi valamennvien, amikor nem a nyilvánosságnak bcszélünk, hanem őszinrén, lrlngtalantrl gondolkozurrk.
484

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->