Karácsonyi szerencsehozó babonák

Karácsony éjszakájának mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak, ősidők óta úgy vélik az emberek, hogy amit ekkor kívánnak, az valóra válik. Így rengeteg babona is kötődik ehhez az estéhez, mellyel a szerencsét és a gazdagságot próbálták megidézni, a rosszat pedig elűzni. Kevesen tudják, de a fenyőfát csak karácsony napján kell bevinni a lakásba, mert ha hamarabb tesszük, akkor kapzsiságunkkal felhívjuk az ártó szellemek figyelmét. Az ajtó fölé akasztott friss fagyöngyöt látva azonban visszafordul minden szellem és rosszakarat. Érdemes egy évig ott is hagyni. Ha karácsony estéjén gyertyát teszel az ablakba, és hagyod leégni, magadhoz vezeted a jó szerencsét. Ezen a napon öltözz a legszebb ruhádba, hogy így biztosítsd a család békéjét. De ne viselj semmi újat, mert az balszerencsét hoz. Felejtsd el a kölcsönkérést és a kölcsönadást, ami szintén elviszi a szerencséd. Aki karácsonykor babot, borsót, tököt vagy mákot eszik, az sok pénzhez jut. Aki pedig halat falatozik, az úgy fog előre haladni a karrierjében, mint amilyen sebesen a hal úszik a vízben. Ha a megtisztított hal pikkelyét a pénztárcájába teszi, akkor gazdagság is vár rá a következő évben. Régen a megterített karácsonyi asztal alá gabonaszemeket helyeztek, hogy így biztosítsák az eljövendő év jó termését és bőségét. Süss a karácsonyi süteménybe pénzérmét vagy gyűrűt. Akihez a pénzzel töltött sütemény kerül, az anyagiakban mindent elér, amit szeretne, aki pedig a gyűrűt találja meg, a munkában és a szerelemben lesz szerencsés. De a vacsora előtt semmiképp se kóstolgassátok a desszertet, mert azzal elvágjátok a szerencsét. Ha már mindenki jóllakott és elhagyta az asztalt, akkor is hagyj egy kis kenyeret az asztalon, hogy bőségesen legyen mit enni a következő évben. Éjfélkor azért még egyetek egy almát, ami jó egészséget hoz majd. A karácsonyi asztalról összesöpört morzsát nehogy kidobd az ünnepek vége előtt, mert megóvja a ház népét a betegségektől. A szemetet egyébként sem ajánlatos kivinni a házból, ugyanis a szeméttel együtt a szerencse is távozik. A néphit szerint söprögetni is csak az asztal alá szabad. Karácsonykor ne hagyd a munkát másra: a következő évben többszörösen kell majd visszaadnod. Ki tudja, mennyire valósak ezek a babonák, de biztos, ami biztos, a szerencsével nem érdemes viccelődnünk. Hazai terepen is kutakodtunk, és rábukkantunk néhány egész érdekes népszokásra: Féregűző nap lévén Baranyában a mókás férfiak azt javasolták asszonyaiknak, hogy kora

hajnalban ruhátlanul kerüljék meg a házat, és vesszővel hajtsák el a rágcsálókat. Más területeken elégségesnek tartották a ház védelmében, ha a féregűző szent nevét a küszöbre írták. Az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen. Az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet édesgessenek magukhoz. Régen a házaknál egyetlen kemence volt, amely körül télen a családok élete zajlott. Ezért nagy becsben tartották, de különféle tiltások is léteztek a kemencével kapcsolatban. Tilos volt a tűzbe köpni, valamint fésülködni, kotlóst ültetni a kemencepadkán. Kenyérsütéskor éles késsel keresztet vetettek a tésztára és a kemence szájára. Tüzet nem szívesen adtak ki a házból, mert attól tartottak, hogy ezzel a család szerencséjét is kiadnák. A karácsony legnépszerűbb misztériumjátéka a betlehemezés. A ministránsok a karácsonyt megelőző héten liturgikus jeleneteket mutatnak be a meglátogatott családoknál. A karácsonyi énekes, esetleg verses köszöntőt kántálásnak nevezik. Karácsony vigíliáján vagy az előtte levő adventi időszakban házról házra járva énekeltek a kántálók. Az ünnep gondolatkörét felidéző énekekhez gyakran kapcsolódnak köszöntők, jókívánságok, rigmusok, prózai szövegek is. Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. A karácsonyi asztalról összesöpört morzsa a néphit szerint megóvja a baromfikat a betegségtől. Szerelmi jóslatok szerint, ha az éjféli misére harangozáskor a leány a szobában befelé söpör, az asztalt megteríti, rá tányért, s evőeszközt tesz, majd utána egy ingben, mezítláb megkerüli háromszor a házat, a szoba ablakán benézve meglátja a leendő urát. Karácsonykor nem szabad ruhát mosni és szárítani, mert arra a rúdra, amelyen a ruhát szárítják, a „marha bőre jut fel” , vagyis a gazda marhái közül egy biztosan elpusztul. Az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul. Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek járnak, kiknek a szájukból tűz árad. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint rózsafüzérrel lehetett védekezni. December 21., amit a népnyelv Hitetlen Tamás napjának is nevez, a disznóölésre legalkalmasabb nap. Az ilyenkor levágott állat szalonnája nem avasodik meg. A Tamás-napi hájat gyógyításra is használják. Ezen a napon megálmodható a jövendőbelink, de csak akkor, ha a leányok vállukkal megrázzák a kerítést, s amerről kutyaugatást hallanak, arról érkezik majd a kérő.

Az Egyház ajánlja ezen időszak szentjeinek segítségül hívását (András, Borbála, Luca, stb.). A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít nekik. Karácsonyi babonák: Karácsonyi Luca búza A Magyar Katolikus Lexikon így foglalja össze: "Idővel a lucabúza eucharisztikus szimbólum lett, s mint ilyen a karácsonyi asztal szakrális ékessége: a kizöldellő búzaszem (a kenyér alapanyaga) a megtestesült Igének, az emberré vált Jézusnak jelképe. Népünk körében is ismert apokrif hagyomány szerint a búzaszemen rajta van az élő kenyérnek, Krisztusnak a képmása. 2. A magyar nép hite szerint (Mezőkövesd) a lucabúza annak jele, hogy még a vetés is eljön köszönteni az Újszülöttet. Algyőn szentelt vízzel öntözték a magokat, ill. a szájukba vett vízzel táplálták. A tápai asszonyok öntözés közben mondták: néköm kinyerem, jószágomnak legelője, zöld mezeje." A néphagyomány szerint a lucabúza azt jelzi, hogy milyen lesz a búzát elvető személy egészségi állapota a következő évben. Ez a hagyományra épülő babona, népszokás a családi összetartozást erősíti az emberekben. Ugyanis a Luca napján cserépbe vetett magból sarjadt növényt karácsony estéjén veszik elő a családtagok, és megszemlélik azt. Ha valaki előtt satnyának látszott a búzafű, sokkal nagyobb szeretettel fordultak felé. Karácsony esti mákszórás Azonos érdeklődéssel vették körül azt a személyt, aki a karácsony esti mákot véletlenül az asztalra szórta. Elég volt belőle pár szem, máris jobban figyeltek az illetőre, mert ez bizony betegséget vagy komoly anyagi veszteséget jelzett. Ez a hangulat növelte az összetartozás érzését, és ezáltal egész évben nagyobb figyelmet fordítottak a másikra, hogy megvédjék a lucabúza vagy a kiszórt mák által "megjövendölt" bajtól.

Szilveszteri babonák
Különösen fontos szerepet kap a zajkeltés, amelynek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Fontos szerep jut az egészségnek és a szerencsének. Magyar babonák: Egy középkori babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az újesztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Ne feledjük, hogy tilos baromfihúst ennünk, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket. Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben. A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint elszáll a tehén haszna.

A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken ezek szerint Budapesten is szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje. A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken így húsvétkor és pünkösdkor is a tüzeskerékengedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal. A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani. Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, hogy ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amikbe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazta a jövendőbeli nevét. Az újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja! Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, elvitte az aranyvizet, és egész évben szerencsés volt. Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet. Külföldiek: Tirol: Akinek van almafája, íme, egy külföldi hagyomány: a tiroliak esküsznek rá, hogy ha a férfiak szilveszter éjszakáján meztelenül megrázzák az almafát, egész évben nem lesz gondjuk. Oroszország: Aki orosz családhoz hivatalos szilveszterre, jól gondolja meg, hogy miként viselkedik. Már az érkezésnek is megvan a maga ceremóniája. Csak a küszöböt átlépve szabad kezet nyújtanunk a házigazdának, mert ha nem így teszünk, bajt, szomorúságot, szerencsétlenséget zúdítunk a háziakra. A vendégnek ügyelnie kell arra is, hogy csak páratlan számú virágszálat vigyen a ház asszonyának, mivel a páros szám szerencsétlenséget hozhat az újévben. A gazdagodás előjele, ha az érkező vendégek némelyikét a házigazda nem ismeri föl, vagy

éppen összetéveszti valakivel. Szilvesztereste népes társaságok, család, barátok gyűlnek össze a jolka, az újévi fenyő körül, hogy megajándékozzák egymást. Nehogy bárkinek is eszébe jusson zsebkendőt, szúró-vágó szerszámot ajándékozni, mert az bajt zúdít a családra. De órát se, mert az meg az élet idő előtti végét jelenti. Ha netán mégis ilyen tárgyat venne elő a vendég, akkor a házigazda néhány kopejkáért jelképesen megveszi tőle. Ha a háziak kedvelik a vendéget, gazdagon terített asztalhoz ültetik. A vég nélküli ünnepi lakoma: krumplisaláta, hagymás hering, tucatnyi rafinált, ínycsiklandozó, vodkás toroköblítést kívánó előétel. A falatozást csak az éjféli pezsgőbontás és tűzijáték idejére függesztik föl. Moldva: Hejgetés; célja az újesztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása. Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló bika hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig. Magyarországon a tél beköszöntével, december elejétől a hagyományoknak megfelelően kezdetét veszik a különféle népszokások, amelyek szorosan kötődnek a szent ünnephez. Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül a kedves szokások nélkül, amelyek még jobban fokozták az ünnep várásának izgalmait. Az elmúlt évtizedekben elhalványult e szokások jelentősége. Szerencsére napjainkban ismét újjáélednek, meghittebbé varázsolva a szent karácsony ünnepét. Luca napja (december 13.) A naptárreform előtt - a Gergely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt - Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. Ezen a napon elsősorban a termékenység varázslása volt a cél. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma. Úgy tartották, hogy ha Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a tyúkok. Azaz, e mágikus eljárások, tevékenységek a tyúkok tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni. Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra. Advent Advent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület időszaka. A karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik és december 24-ig tart. Új keletű népszokás az adventi koszorú készítése erre az időszakra. Karácsony A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnali csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, bejgli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Mendikálás Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek. Kántálás Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig. Betlehemezés Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit Pásztorjárás A pásztorjárás szereplői karácsonyeste éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától. Ostyahordás Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek. Pásztorok karácsonyi vesszőhordása. Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek. Regölés István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. Borszentelés December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor Aprószentek napja (december 28.) A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon. Karácsonyi babonakörkép A karácsony a szeretet ünnepe, a karácsonyfát a Jézuska hozza és angyalkák díszítik, a mákos beigli a gazdagságot jelképezi, és még sorolhatnánk. A karácsony a szeretet ünnepe, a karácsonyfát a Jézuska hozza és angyalkák díszítik, a mákos beigli a gazdagságot jelképezi, és még sorolhatnánk. Legnagyobb ünnepünkhöz számos hagyomány, hiedelem, babona és rege kapcsolódik. Van, amelyiknek ismerjük múltját és jelenét, van, amelyiknek nem, és vannak olyanok, melyeken elcsodálkozunk, megdöbbenünk,

elmosolyodunk. Most néhány olyan népi hiedelmet gyűjtöttünk egy csokorba, melyek a mai köztudatban talán már egyáltalán nincsenek jelen. A karácsonyi asztalhoz több babona is köthető; egyik ilyen a morzsáknak tulajdonít mágikus jelentőséget. Míg egyes tájegységeken a karácsonyról összesöpört morzsa a néphit szerint megóvja a baromfiakat a betegségtől, máshol a kézzel való asztaltakarítás szegénységet okoz. A morzsák gyűjtésének jelentősége hatalmas volt, hiszen ezt később például a gyógyításban alkalmazták: a karácsonyi morzsát elégették, füstjét pedig a beteg embernek kellett belélegezni. Arról nincs adat, hogy az esetek hány százalékában volt hatásos ez a gyógymód, mindenesetre ma már más módszerekhez folyamodnak az emberek… Még ha a hagyományos ünnepi ételek (beigli, alma, mák, dió, fokhagyma stb.) és egyéb asztalra rakott kellékek (gyertya, fenyőág, búza) babonájától el is tekintünk, az asztalhoz köthető hiedelmeknek korántsincs vége! A néphit szerint csakis olyan asztalterítőn fogyaszthatják el a szenteste vacsoráját, mely teljesen új, korábban még sosem használták. Az ünnepek elmúltával ez úgynevezett sütőabroszként funkcionált, melyet egész évben alkalmaztak, hogy a kenyér és kalács ez alatt jobban keljen. Nem akarjuk szerteoszlatni a terítő babonáját, de feltételezéseink szerint a tésztakelés mértékében a kovász minősége is nagy szerepet játszik… Természetesen nincs valamirevaló ünnep szerelmi mágiák és babonák nélkül, és a sorból a karácsony és az advent időszaka sem maradhat ki. December 21-én, azaz Hitetlen Tamás napján, azon túl, hogy a legalkalmasabb nap a disznóvágásra, a lányok megálmodhatják kérőik nevét is, de csakis akkor, ha előzőleg vállukkal megrázzák a kerítést. Ezzel nemcsak az álomkép jelenik meg szemük előtt éjjel, de azt is megtudhatják, merről jön majd a jóember a házhoz: amerről a kerítésrázásra a kutyák ugatnak. A szerelmi jóslatok szerint, ha az éjféli misére való harangozáskor az eladósorban lévő lány a szobába befelé söpör, majd szépen megteríti az asztalt és háromszor mezítláb megkerüli a házat, a szoba ablakán benézve megláthatja jövendőbelijét. Az ünnepek után majd égetett morzsával kikúrálják a felfázásból… A babonák, hiedelmek valóságtartalmát sokan, sokszor megkérdőjelezték, de tény, hogy őseink valóban hittek a mágikus erőkben, a megmagyarázhatatlan összefüggésekben, többet ezekből még napjainkban is kitartóan alkalmaznak. Mi nem hiszünk senkinek, kipróbáljuk és jövő évben visszatérünk a bizonyítékokkal! Mit üzennek a karácsonyfa díszei? Gyertyák, csengettyűk, piros díszek… Elgondolkoztunk már rajta valaha is, miért pont így szoktuk feldíszíteni a karácsonyfát? Habár ahány ház, annyi szokás, a többségünknek a karácsonyfa szó hallatán mégis a fent említett három dolog ugrik be, a gyakran csillag alakú csúcsdísszel együtt. Miért is? Ezt láttuk, látjuk egészen kicsi korunk óta, képeslapokon, meséskönyvekben, filmekben, magazinokban. Ez pedig nem a véletlen, vagy valami nagy összesküvés eredménye, minden hagyományos díszítési elemnek megvan a maga saját szimbolikus jelentése. A karácsonyi csillag: Mennyei jel, ragyogása szívünket is megérinti, reménnyel tölti meg. A piros szín: A Megváltó értünk hozott áldozatát szimbolizálja. A csengettyű: Hangja összetereli az elkóborolt nyájat, azt üzeni, az Úr mindannyiunkat szeret. A gyertya: Lángja a csillagok fényéhez hasonlatos, hálánk kifejezése, amiért a Betlehemi csillag elvezetett a kis Jézushoz. A masni az ajándékokon: Összeköt, mint ahogy a szeretetnek kellene összekötnie minket.

Maga a fenyő: Örökzöld, az örök fényt és örök életet jelképezi, tűlevelei pedig a menny felé mutatnak, jelezvén, hogy ne veszítsük el a hitünket.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful