P. 1
KiserletiFizika1

KiserletiFizika1

|Views: 196|Likes:
Published by Gera Ildikó

More info:

Published by: Gera Ildikó on Dec 29, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

01/24/2012

pdf

text

original

Tóth András

Kísérleti Fizika I.

2007

TÓTH A.: Pontkinematika (kibővített óravázlat)

1

Bevezetés
Fizika: a szó eredeti görög alakjának jelentése "természet", akkoriban az összes természeti jelenség vizsgálatát jelentette. Később a vizsgálatok köre szűkül: élettelen természet jelenségei anyagi minőség változása nélkül (utóbbi a kémia "területe"). Ennek a szűkített területnek a jellegzetességei: − a jelenségek egyszerűbben vizsgálhatók, matematikailag könnyebben leírhatók (a fizika ún. egzakt tudomány) − a feltárt törvények általánosak, a jelenségek széles körében érvényesek (pl. kémia, biológia). Ma nehéz definiálni a vizsgálati területet, de a fentinél sokkal szélesebb: − a modern fizika alapvetően fontos szerepet játszik az anyagátalakulással járó jelenségek leírásában (pl. kémiai kötés, vegyületképződés, magátalakulások), sőt a bonyolultabb természettudományokban, mint a biológia és az orvostudomány is (biofizika), − a modern technológiák megalapozásában közvetlenül részt vesz, aminek társadalmi hatásai is vannak (mikroelektronika, atomenergia) − a Föld és a világegyetem egészének megértéséhez nélkülözhetetlen (pl. "globális problémák") − a fizika kísérletező tudomány, ezért új, hatékony mérési módszereket fejleszt ki, amelyeket más tudományok és a technika felhasznál. Jobb egy olyan definíció, amely nem tudományterülethez kapcsolja a fizikát, ilyen például az alábbi: a fizika az anyag részei közötti kölcsönhatások- és az ebből fakadó folyamatok vizsgálatával és értelmezésével, az anyag tulajdonságainak magyarázatával és megváltoztatásával, a természeti jelenségek magyarázatával foglalkozik. Vizsgálati módszerének vázlata:
kísérleti fizika MEGFIGYELÉS, KÍSÉRLET fizikai mennyiségek

ellenőrzés

összefüggések

előrejelzések, következtetések elm életi fizika

elmélet

TÓTH A.: Pontkinematika (kibővített óravázlat)

2

A fizika a jelenségek megértése és leírása érdekében modellekkel dolgozik, vagyis nem a vizsgált objektumot vagy jelenséget próbálja a maga teljességében leírni, hanem egyszerűsítéseket használ, elhanyagolja a jelenség lényegének megértéséhez nem okvetlenül szükséges részleteket, és az így kapott modell-objektumot, vagy modell-jelenséget vizsgálja. A modell akkor jó, ha a belőle kapott eredményeket a tapasztalat igazolja (ellenőrzés). Fontos segédeszköz a matematika, amelynek segítségével a mennyiségek között számszerű összefüggések írhatók fel: a törvények kvantitatívvá tehetők. Használt mennyiségek típusai: − skaláris- (csak nagyság: pl. tömeg, hőmérséklet, töltés) − vektoriális (irány is: pl. elmozdulás, sebesség, erő). Számunkra szükséges matematikai alapok: a skalár- és vektormennyiségekkel végzett műveletek, vagyis a vektorszámítás-, továbbá a differenciál- és integrálszámítás alapjai.

TÓTH A.: Pontkinematika (kibővített óravázlat)

3

A mozgás leírása, modellek a mechanikában
A mozgás alapvető jelenség a világban, ennek vizsgálatával a mechanika foglalkozik. A mozgások nagyon sokfélék és bonyolultak lehetnek. A mozgó test − haladhat, − foroghat, − deformálódhat, − áramolhat. A leírásnál gyakran nem a valódi testet, hanem annak egyszerűsített "hasonmását", modelljét használjuk, mert pl.: − az általános leírás nem megy, hiányos információk, hiányos fizikai ismeretek vagy hiányos matematikai lehetőségek miatt, − az általános leírásra nincs is szükség, mert a mozgás egyik vagy másik formája számunkra elhanyagolható. A mechanikában használt modellek: − anyagi pont vagy tömegpont (kiterjedése nincs, tehát csak haladó mozgást tud végezni, de tömege van), − pontrendszer (kiterjedt, de önálló pontokból álló, nem "összefüggő test"), − merev test (valódi testhez közelálló kiterjedt test, amely foroghat is, de nem deformálódik), − deformálható test (a valódi testhez legközelebb áll), sajátos deformálható "testek" a folyadékok és a gázok. A modell jóságát a levont következtetések kísérleti vizsgálatával ellenőrizni kell. A mozgás leírásának két lépcsőfoka: − mozgás leírása, anélkül, hogy a mozgás jellegének okát kutatnánk: ez a kinematika tárgya. − annak vizsgálata, hogy miért a megfigyelt módon mozognak a testek, milyen összefüggés van a test mozgása és a külső hatások között: ezt vizsgálja a dinamika. A tárgyalás során a legegyszerűbb modelltől haladunk a bonyolultabbak felé.

Ehhez szükség van egy olyan eszköztárra. út. − a modell alapján kapott fogalmak és eredmények a bonyolultabb modelleknél is használhatók. pálya. mert − itt könnyen bevezethetők a mozgás leírásához szükséges alapfogalmak. r(t) . amelynek kiterjedése nincs. k egységvektorokat.z koordinátáival. helyzetvektor. hogy a pályagörbe egy kiszemelt r(t) pontjából egy másik r(t+Δt) pontjába való átmenet során a tömegpont milyen irányban. amellyel a test mozgását számszerűen jellemezni lehet (hol van. pálya Eközben a tömegpont a helyzetvektor végpontja által leírt pályagörbén halad.y. egy derékszögű k koordinátarendszerben a tömegpont x. Azt. anélkül.z) helyzetvektor komponenseivel. akkor a helyzetvektor (és komponensei) változnak. j. akkor a helyzetvektor így írható r = xi + yj + zk Ha a tömegpont mozog. A kinematika alapmennyiségei A kinematika egyszerűen leírja a test mozgását. hogy a mozgás körülményeivel foglalkozna. legelvontabb – de ennek ellenére a gyakorlatban is használható – modell az anyagi pont vagy tömegpont. y = y( t ). − a mozgás egyszerű leírását teszi lehetővé.y. amelynek komponenseit is megadtuk. a kiindulópontból a végpontba O mutató Δx( t ) = x( t + Δt ) − x( t ) Δr( t ) = r( t + Δt ) − r( t ) ⇒ Δy( t ) = y( t + Δt ) − y( t ) Δz( t ) = z( t + Δt ) − z( t ) vektorral jellemezhetjük. +Δ t A tömegpont helyzetét a t időpillanatban az r(t) helyzetvektor adja r( meg.TÓTH A. de tömege van. vagyis r = r( t ) ⇒ x = x( t ).: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 4 Anyagi pont kinematikája A legegyszerűbb. hogyan mozog). Ez az elmozdulásvektor. x Ha bevezetjük a koordinátatengelyek irányát megadó i. Tárgyalása azért fontos. i j y illetve az ide mutató r(x. Helyzetmegadás. r A tömegpont helyzete megadható pl. mekkora távolságra mozdult el. A továbbiakban általában a tömegpont kifejezést használjuk. A t és t+Δt pillanatok Δr s(t+Δt) t) között megtett Δs út eszerint: Δs = s(t+Δt)-s(t). elmozdulás z A mozgás leírásához a tömegpont helyzetét kell megadnunk az idő függvényeként. z = z( t ). A pályagörbén egy önkényesen kiválasztott s(t) Δs nulla időponttól a t időpontig befutott szakasznak az s = s(t) hosszát a tömegpont által megtett útnak nevezik.

de az is látható. hogy a Δs"≈IΔr"I érintő Δr' Δr Δt" Δs' Δt' Δs Δt O . vx ( t ) = dt dy( t ) . pontos jellemzőt kapunk. és általában a nagyságuk is különböző.TÓTH A. másrészt az is látható (ábra). hiszen itt egy vektorra vonatkozik. a sebességre vonatkozóan újabb megállapításokat tehetünk.: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 5 Látható. Egyrészt a sebesség nagyságára a dr( t ) ds( t ) dr ( t ) . v( t ) = = = dt dt dt kifejezést kaphatjuk. Megadott t időpillanatban érvényes. aminek a jelölésére szolgál az egyenlet jobb oldalán álló differenciálhányados-szimbólum. az út skalár. dt A sebesség nagysága a vektorokra vonatkozó szabálynak megfelelően 2 2 v = v = v2 = vx + v2 + vz . amelynek komponensei a vektor (skaláris) komponenseinek a differenciálhányadosaival egyenlők: dr( t ) dx( t ) dy( t ) dz( t ) v( t ) = = i+ j+ k. ha az időtartam hosszát végtelenül kicsire csökkentjük és a Δr( t ) dr( t ) v( t ) = lim = Δt →0 Δt dt határértéket számítjuk ki. A matematikában egy vektor differenciálhányadosán azt a vektort értik. mert általában nagysága és iránya is függ a választott időtartam hosszától (véges időtartamon belül a mozgás „üteme” és iránya változhat). akkor ez a jellemző Δr( t ) r( t + Δt ) − r( t ) = v átl = Δt Δt alakban írható fel. t+Δt) időintervallumra vonatkozó átlagos sebessége. vy(t ) = dt dz( t ) vz ( t ) = . hogy az elmozdulás és az út nagysága általában nem azonos. hogy igen kis elmozdulásoknál fennáll a Δr ≈ Δs összefüggés. y Az ábra alapján jól látható. Ez nem nagyon pontos jellemzése az elmozdulás "ütemének". A fenti differenciálhányados eltér a szokásos alaktól. Ha egy rövid Δt idő alatt az elmozdulás Δr. Ez a mennyiség a tömegpontnak a (t. dt dt dt dt Így a sebességvektor komponensei: dx( t ) . Ezt felhasználva. hogy az elmozdulás és az út – bár egységük ugyanaz – két lényegesen különböző mennyiség: az elmozdulás vektor. Az így kapott mennyiség a tömegpont pillanatnyi sebessége vagy egyszerűen a sebessége a t időpillanatban. A sebesség és a gyorsulás Az elmozdulás illetve a pályán való haladás "gyorsasága" – a szokásos módon – a változás és a hozzá szükséges idő hányadosával jellemezhető.

a sebességvektor más alakban is felírható. majd figyelembe véve. A gyorsulásvektor komponensei a sebességvektor mintájára: dv ( t ) d 2 x( t ) ax ( t ) = x = . így a sebességvektor az alábbi alakba írható: v = vuT . ami egyúttal a pálya érintőjének irányába mutat ( uT ). ♦ A sebesség nagyságából kiszámítható a tömegpont által adott idő alatt megtett út is: s12 = ∫ v( t ′ )dt ′ .TÓTH A.: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 6 sebességvektor a pálya érintőjének irányába mutat. dt dt 2 dvz ( t ) d 2 z( t ) az ( t ) = = . a átl = r(t) Δt Δt Δv a pontos jellemzésre az r(t+Δt) v(t+Δt) Δv( t ) dv( t ) d 2r( t ) a( t ) = lim = = Δt →0 Δt dt dt 2 O pillanatnyi gyorsulás szolgál. y Példa a kinematikai mennyiségek számítására: Ha az r( t ) függvény az alábbi . hogy ds=dr – írjuk át az alábbi módon: dr ds dr ds . bevezetve az érintőirányú uT egységvektort. Ezért. ha a sebesség időben állandó (közelítőleg érvényes "igen rövid" időtartamra vonatkozó átlagos sebességre is). Elvi és gyakorlati szempontból is fontos számszerűen jellemezni a sebesség változásának "ütemét". amit ismét a változás és a változás időtartamának hányadosa ad meg. dt dt 2 dv y ( t ) d 2 y( t ) ay( t ) = = . A közelítő jellemzésre az v(t) átlagos gyorsulás (ábra) v(t) Δv( t ) v( t + Δt ) − v( t ) = . dt dt 2 A gyorsulás nagysága 2 2 a = a = a2 = ax + a2 + az . v= = ds dt dr dt Itt az első tényező az elmozdulás illetve a sebesség irányába mutató egységvektor. t1 t2 A gyakorlatban átlagsebességnek nevezik egy adott időtartam alatt befutott út s s hosszának és az időnek a hányadosát: v = 12 t2 − t1 Egy mozgó tömegpont sebessége változhat. Ehhez a sebesség kifejezését – formálisan ds-sel osztva és szorozva. az átlagos sebességre csak akkor. a második tényező pedig a sebesség nagysága (v). Megjegyzések: ♦ A sebesség nagyságára vonatkozó fenti összefüggés szigorúan véve csak a (pillanatnyi) sebességre érvényes.

Ha a mozgást egy önkényesen választható t0 időpillanattól vizsgáljuk. akkor a sebesség: dx( t ) = 9t 2 dt dy( t ) =3 vy ( t ) = dt dz( t ) vz ( t ) = = 2 + 2t .TÓTH A.: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 7 x( t ) = 2 + 3t 3 y( t ) = 3t z( t ) = 1 + 2t + t 2 . dt vx ( t ) = a gyorsulás pedig: dvx ( t ) = 18t dt dv y ( t ) =0 ay( t ) = dt dv ( t ) = 2. . A gyorsulás időfüggésének ismeretében a sebesség kiszámítható a differenciálás inverz művelete. a t0 időpillanatban érvényes ún. akkor a gyorsulás definícióját felhasználva kapjuk: dv ⇒ dv = a( t )dt a( t ) = dt dv x = a x ( t )dt . dv y = a y ( t )dt . Jelölés: v(t0) = v0. t0 t t0 t t v y ( t ) = v y ( t 0 ) + ∫ a y ( t ′ )dt ′ = v0 y + ∫ a y ( t ′ )dt ′. dv z = a z dt A fenti vektoregyenlet komponens-egyenleteinek integrálásával megkaphatjuk a sebességkomponensek v x ( t ) = v x ( t 0 ) + ∫ a x ( t ′ )dt ′ = v0 x + ∫ a x ( t ′ )dt ′. az integrálás segítségével. kezdeti sebesség. az ( t ) = z dt ax ( t ) = A helyzetvektor kiszámítása a gyorsulásból A valóságban a helyzetvektor időfüggését többnyire nem ismerjük. t0 t t0 t v z ( t ) = v z ( t 0 ) + ∫ a z ( t ′ )dt ′ = v0 z + ∫ a z ( t ′ )dt ′ t0 t0 t illetve a sebességvektor v( t ) = v( t 0 ) + ∫ a( t ′ )dt ′ = v 0 + ∫ a( t ′ )dt ′ t0 t0 t t időfüggését. hanem a gyorsulásra vonatkozóan vannak ismereteink (ezzel a kérdéssel később részletesen foglalkozunk a Newton-törvények kapcsán).

a y . A feladat megoldása – vagyis az r(t) függvény megkeresése – attól függően könnyű vagy nehéz. hogy a helyzetvektor időfüggésének meghatározásához a gyorsulás időfüggésének ismerete mellett még 6 állandót – pl. t0 t Hasonlóan: v y ( t ) = v0 y + a y ( t − t 0 ) v z ( t ) = v 0 z + a z ( t − t 0 ). Ugyancsak integrálással kapható a helyvektor a sebességből: x( t ) = x 0 + ∫ v x ( t )dt =x 0 + ∫ v 0 x + a x ( t − t 0 )dt = t0 t0 2 = x 0 + v 0 x ( t − t 0 ) + 1 a x ( t 2 − t 0 ) − a x t 0 ( t − t 0 ). mindenek előtt a gyorsulás a(t) időfüggését. Az integrálás határozatlan jellegéből következik. a 3 kezdeti koordinátát és a 3 kezdeti sebességet – is ismerni kell. akkor a gyorsulás a x . 2 Hasonlóan: . Kinematikai összefüggések konkrét esetekben A fenti egyenletek megoldásához ismerni kell az integrálandó függvényeket. ezért v x ( t ) = v 0 x + ∫ a x dt = v 0 x + a x ( t − t 0 ).TÓTH A. 2 t t vagyis x( t ) = x 0 + v 0 x ( t − t 0 ) + 1 a x ( t − t 0 ) 2 . A mozgások csoportosításánál ez a szempont fontos szerepet játszik. Mozgás állandó gyorsulással Ha a = állandó. t0 t0 t t y( t ) = y( t0 ) + ∫ v y ( t ′ )dt ′ = y0 + ∫ v y ( t ′ )dt ′. t0 t0 t t t t r( t ) = r( t 0 ) + ∫ v( t ′ )dt ′ = r0 + ∫ v( t ′ )dt ′ t0 t0 Itt a kezdeti helyvektorra az r(t0) = r0 jelölést alkalmaztuk. t0 t0 t t z( t ) = z( t0 ) + ∫ vz ( t ′ )dt ′ = z0 + ∫ vz ( t ′ )dt ′. hogy milyen a gyorsulásvektor és annak időfüggése.a z komponensei is állandók.: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 8 Hasonlóan kapható a helyzetvektor időfüggése a sebesség integrálásával: x( t ) = x( t0 ) + ∫ vx ( t ′ )dt ′ = x0 + ∫ vx ( t ′ )dt ′.

0 . v0 z } a( t ){0 .0 . hogy újabb egyszerűsítő feltételeket alkalmazunk. a padlótól rendre d. akkor az egyenletek: vz ( t ) = a zt 1 z( t ) = 2 az t 2 .TÓTH A. 4d. vagyis a mozgás a z-tengelyen zajlik. vagyis. v( t ){0 . Ebből következik. ha a gyorsulásvektor (a) és a kezdeti sebesség vektor (v0) egyenese egymással párhuzamos. ha a gyorsulás a sebesség irányát nem változtatja meg. 16d. akkor v0 z = 0 . és z0 = 0 . z 0 }. és egyetlen koordináta segítségével írható le: a( t ){0 . Vektori alakban ugyanezek az összefüggések: v( t ) = v0 + a( t − t0 ) 1 r( t ) = r0 + v0 ( t − t0 ) + 2 a( t − t0 )2 . z( t )}. Ha emellett még t0 = 0 is fennáll. stb távolságra. a lejtőn való lecsúszás és a szabadesés. akkor az ismert egyszerű összefüggéseket kapjuk: v( t ) = v0 + at 1 r ( t ) = v 0 t + 2 at 2 .0 . . Ilyen mozgás pl.: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 9 1 y( t ) = y 0 + v0 y ( t − t 0 ) + 2 a y ( t − t 0 ) 2 1 z( t ) = z 0 + v0 z ( t − t 0 ) + 2 a z ( t − t 0 ) 2 . 9d. A golyók a padlón egyenlő időközökben koppannak). az origóból indul. A legegyszerűbb eset az. hogy az integrálás után a sebességvektornak és a helyzetvektornak is csak a z-komponense lesz nullától különböző. Ha a mozgás vizsgálatát a t0 = 0 időpillanatban kezdjük.0 . az állandó gyorsulású mozgás pályája általában nem egyenes. KÍSÉRLET: golyós kötél ejtése (függőleges kötélre golyókat erősítünk. és a tömegpont ekkor az r0 = 0 origóban van. Egyenes vonalú mozgás állandó gyorsulással A mozgás akkor lesz egyenesvonalú. a z ( t )} r( t ){0 .0 . Ekkor ugyanis az egyik koordinátatengelyt – például a z tengelyt – a kezdeti sebesség egyenesén felvéve: v 0 {0 . v z ( t )} Ha a test nyugalomból. A legegyszerűbb mozgáshoz úgy jutunk el.0 . a z ( t )} és r0 {0 . ha a gyorsulás időben állandó. majd a kötelet elengedjük. A kinematikai összefüggések ilyenkor: v z ( t ) = v0 z + a z t 1 z( t ) = z 0 + v 0 z t + 2 a z t 2 . Mivel a kezdősebességre és a gyorsulásra semmiféle kikötést nem tettünk.

és az egyenletek így egyszerűsödnek: v z = v 0 z = állandó z (t ) = z 0 + v 0 z t . és így a különböző golyók által megtett (azaz különböző n értékekhez tartozó) utakra kapjuk: 2 1 zn = 2 az n 2t1 zn = n 2 z1 = n 2 d ( z1 = d ). akkor egyenletes is a mozgás. akkor az n-edik golyó koppanásának (csengetésének) időpontja: tn = nt1 ( n = 1.. 16d. Ha a mért pontok egyenest adnak. amikor a t pontnak az egyenesen (pl. Az egyik legfontosabb ilyen mozgás a rezgőmozgás. és minden időjelnél az üvegcsövön megjelöljük a buborék helyét. a golyók egymás közti távolságára pedig a 3d.. A rezgőmozgás speciális esete a t0 harmonikus rezgőmozgás. 5d. A csövet ferdén tartva a buborék egyenletes mozgást végez. A jelek egyenlő távolságra lesznek egymástól. akkor igaz.3. 9d. hogy a mozgás gyorsulása állandó. számok adódnak. KÍSÉRLET: Légpárnás lejtőn lecsúszó test sebességét (vz) mérjük különböző helyeken.: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 10 KÍSÉRLET: Galilei lejtő (lejtőbe vágott csatornákban azonos magasságú helyről induló golyók útjába az indulási helytől rendre d. . 7d. stb távolságra csengőket helyezünk el. Ebből a golyók útjaira valóban a fenti számsorozat adódik. majd a golyókat egyszerre elengedjük a lejtőn. hogy x(t) Asinω(t+t0) mozgásirányát időről-időre ellenkezőre A változtatja.) ...2 .TÓTH A. Egyenes vonalú mozgás változó gyorsulással. 2 Ha a z = 0 . KÍSÉRLET: Mikola-cső: folyadékkal töltött. Értelmezés: Ha a két koppanás (csengetés) közti idő t1 . 4d. a harmonikus rezgőmozgás Egyenes vonalú.. Igazolás: metronómmal egyenlő időtartamokat jelölünk ki. változó gyorsulású mozgás nagyon sokféle lehet. és ábrázoljuk a befutott út (z) négyzetgyökének függvényében (mert v z = 2a z z = 2a z z ). és az egyenes meredekségéből ( M e = 2a z ) a gyorsulás megkapható: a z = 2 Me . Lejtő segítségével pontosabb vizsgálatot is végezhetünk. A golyók egyenlő időközökben csendítik meg a csengőket). Az egyenes mentén rezgő tömegpont úgy mozog.. lezárt csőben buborék van. az x-tengelyen) elfoglalt helyzete időben szinusz T -A (koszinusz) függvény szerint változik (ábra).

és kivetítjük. hogy a tömegpont a rezgésének milyen fázisában van az időmérés kezdetén (t=0). z0 ). A kifejezés tovább alakítható. hogy a t=0 időpillanatban a kitérés nem nulla. a hajítás. hogy a harmonikus rezgés leírására a sin és a cos függvény egyformán jól használható (ha pl. A δ mennyiség azt adja meg. ha bevezetjük az ωt0=δ jelölést: x( t ) = A sin( ωt + δ ) .a y . hogy δ=ωt0=π/2. Ha sikerült kis csillapítást elérni. Ha a gyorsulás állandó. és mert segítségével bármilyen rezgőmozgás leírható.: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 11 Ez a mozgás azért fontos. ezért δ-t gyakran kezdőfázisnak nevezik. . iránya pedig azzal ellentétes. hanem x0 = x( 0 ) = A sin ω( t0 ) . akkor t0=0 esetén: v( t ) = v0 + at r ( t ) = v 0 t + 1 at 2 . 2 dt dt Vagyis ez egy olyan mozgás.a z ) v 0 (v0 x . amikor a pont a +x irányban mozogva áthalad az x=0 helyzeten) a harmonikus rezgés kitérése az idő függvényében az x( t ) = A sin ω ( t + t 0 ) függvénnyel irható le. akkor a kapott görbe valóban szinuszos jellegű. δ értéke tetszőleges lehet. 2 Általában a(a x . Itt A a legnagyobb kitérés. (A valódi rezgés csillapított!) Ha a mozgás egyenese az x-tengely. akkor a sin helyett kezdőfázis nélküli cos függvényt kapunk). ez az oka annak. KÍSÉRLET: megpendített acéllap végének rezgőmozgását alatta egyenletesen mozgatott kormozott üveglapra rajzoltatjuk.v0 y . amit a rezgés amplitúdójának neveznek. tehát közelítőleg harmonikus rezgés. Mivel az időmérés kezdete tőlünk függ. Görbe vonalú mozgás állandó gyorsulással: Ilyen pl. a t0 mennyiséggel pedig azt vesszük figyelembe.TÓTH A. Milyen a harmonikus rezgőmozgást végző tömegpont sebessége és gyorsulása? A kitérés időfüggését megadó x( t ) = A sin( ωt + δ ) függvényből a tömegpont sebessége és gyorsulása differenciálással kapható: dx( t ) vx ( t ) = = Aω cos( ωt + δ ) dt dv ( t ) d 2 x( t ) ax ( t ) = x = = − Aω 2 sin( ωt + δ ) = −ω 2 x( t ). ahol az állandó nehézségi gyorsulás (g) érvényes. y0 . ahol a gyorsulás nagysága a kitéréssel arányos. akkor az ábrán látható esetben (tehát amikor az időmérés kezdete nem egyezik azzal az időpillanattal. mert (többé-kevésbé pontosan) a valóságban is létezik.v0 z ) r0 (x0 . a fenti kifejezésben az időmérés kezdetét úgy választjuk meg.

z0 ). hogy pl. amíg y0=0 lesz.0 . Ezek után a koordinátarendszert addig toljuk az y-tengely irányában. vagyis síkmozgás jön létre. v0 x 2v 0 x ami – a tapasztalatnak megfelelően – parabola. Nehézségi erőtérben történő mozgás (hajítás) esetén: általában: ferde hajítás.0 . a z ) r0 (x 0 . v 0 z ) v0z z0 z v0 v0x ( t 0 = 0 ). dt a( t ) = . v0 x ≠ 0 : vízszintes hajítás. és vegyük fel a koordinátarendszerünket úgy. a körmozgás A sebesség az általános definíció alapján: v( t ) = a gyorsulás pedig formálisan: dr( t ) . ekkor a(0 .0 . v y = v0 y = 0 v z = v0 z + a z t y( t ) = y 0 = 0 . hogy a z-tengely a gyorsulás irányába mutasson.v0 z ) v0 (v0 x .az ) r0 ( x0 . így ekkor a test kezdeti helyvektora és kezdeti sebessége is az xz síkban van.0 . y0 . v0 x = v0 z = 0 : szabadesés. v0 x = 0 . az xz sík ezzel párhuzamos legyen. Görbe vonalú mozgás változó gyorsulással. csak ekkor az a z = g értéket kell behelyettesíteni.TÓTH A. hogy a mozgást jellemző adatoknak csak z és x komponense lesz.0 .: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 12 Egyserűsítés: válasszuk ki az a és v0 vektorok által meghatározott síkot. azaz a pálya egyenletét v a z( x ) = 0 z x + z2 x 2 . 1 z( t ) = z 0 + v 0 z t + 2 a z t 2 v0 (v0 x .0 . v0 z = 0 . y0 . z 0 ).az ) r0 ( x0 . és x0 x a(0 .v0 z ) v 0 (v 0 x . Ekkor a(ax . A gyorsulás integrálásával kapjuk. A koordinátákat megadó egyenletekből az időt kiküszöbölve megkapjuk a z(x) függvényt. z0 ). v0z ≠ 0 : függőleges hajítás. Forgassuk úgy a rendszert. A fenti egyenletek írják le a hajításokat.0 . A mozgás jellege a kezdősebesség-vektortól függ. A egyenletekből látszik. hogy v x = v0 x x( t ) = x 0 + v 0 x t . dt dv( t ) .

A két összetevő nagysága: dv N = vdϕ illetve dvT = dv A megfelelő gyorsulás-komponensek: dv dv dϕ dv aN = N = v illetve aT = T = . ezért kifejezhető a sebesség v nagyságával és a pálya érintőjének irányába mutató (időben változó irányú) u T ( t ) egységvektorral is: v( t ) = v( t )uT ( t ) Ebből a gyorsulás: a= du ( t ) dv dv( t ) = uT ( t ) + v( t ) T . ezt az összetevőt normális r(t) dϕ ϕ összetevőnek nevezik. A mozgás jellemezhető a ponthoz húzott sugár és egy önkényesen választott sugár (ábra) közötti szög változásával is: ϕ = ϕ ( t ) .TÓTH A. de gyakorlatilag fontos esetet.és a pálya érintőjének irányába ( uT ) mutató. dt dt dt dt Így a gyorsulás a pályára merőleges. és a sebesség irányváltozásából származik. Ha az v(t) r(t+dt) ds elmozdulás végtelenül kicsi. dt dt dt . Vizsgáljunk egy egyszerű. hogy ds dϕ 1 ds 1 azaz dϕ = = = v. A sebességvektor v(t+dt) dϕ dvT megváltozását bontsuk fel egy tangenciális (érintő irányú) dv T . dt *************** ***************** ****************** A gyorsulás általános kifejezését közvetlenül a sebesség differenciálásával is megkaphatjuk.és egy arra merőleges dv N és összetevőre. és próbáljunk konkrét kifejezést kapni a gyorsulásra. Az ábrán a pálya egy r sugarú kör. Tudjuk. r dt A normális gyorsuláskomponens neve centripetális gyorsulás. amelynél a pálya kör alakú. Bevezetve a szögelfordulás (ϕ) ütemét jellemző szögsebességet (ω): dϕ ω= dt a gyorsulásra azt kapjuk. normális ( u N ). r dt r dt r Így a gyorsulás v2 dv a= u N + uT . amely a sebesség nagyságának változásából származik. akkor a dv N összetevő merőleges a pályagörbére. hogy dv a = uT + vωu N . hogy a sebesség mindig a pálya érintőjének irányába mutat. ha ismerjük a mozgást. tangenciális egységvektorokkal kifejezve: dϕ dv a=v u N + uT dt dt (mivel a sebességváltozás normális komponense a kör középpontja felé mutat. amelyen feltüntettünk egy dvN kis elmozdulást. Az ábrából látható.: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 13 Konkrét kifejezések természetesen csak akkor kaphatók. a körmozgást. és berajzoltuk az elmozdulás két végpontján érvényes sebességvektorok különbségét. amely a kör középpontja felé mutat. az érintőleges komponens pedig a pályamenti gyorsulás. az itt bevezetett u N egységvektor is ilyen irányú).

állandó gyorsulású mozgással analóg módon írható le. akkor dϕ egyben a helyvektor szögelfordulásával is egyenlő. hogy ω( t ) = ω 0 + β ( t − t 0 ) 1 ϕ( t ) = ϕ 0 + ω 0 ( t − t0 ) + 2 β ( t − t0 )2 . Itt dϕ az dt egységvektor szögelfordulása dt idő alatt. . hogy alapján β = = dt r dt v = rωuT a = rω 2u N + rβuT . a pálya homorú oldala felé mutató vektor (ábra). *************** dv uT + vωu N dt ****************** A szögsebesség változási sebességének jellemzésére bevezethető a szöggyorsulás (β) dω β= . hogy az érintő irányú egységvektor idő szerinti differenciálhányadosa a pályára merőleges. dt és a szögjellemzőkkel a sebesség és a gyorsulás is kifejezhető. amelynek nagysága r(t) uN r(t+dt) uT(t+dt) duT uT(t) dϕ dϕ . az ott elmondottak itt is alkalmazhatók: ω ( t ) = ω0 + ∫ β ( t )dt t0 t t ϕ ( t ) = ϕ0 + ∫ ω ( t )dt . t0 Állandó szöggyorsulás (azaz állandó pályamenti gyorsulás) esetén az integrálás könnyen elvégezhető. Vagyis a körmozgást végző pont mozgása ilyenkor az egyenes vonalú. Mivel a szögjellemzők közötti összefüggések pontosan ugyanolyanok. ***************** Vagyis: vT = v = rω aT = rβ vN = 0 v2 aN = rω = vω = r 2 2 2 a = aN + aT . mint a koordinátákkal korábban felírt kinematikai jellemzők összefüggései. ezért a bevezetésével az dϕ = ω szögsebesség dt a= eredményt kapjuk. Így végül azt kapjuk.: Pontkinematika (kibővített óravázlat) 14 Bebizonyítható. Ezzel a gyorsulás a= dϕ ( t ) dv uT + v uN . Ehhez először vegyük dϕ 1 ds v figyelembe. dt dt Ha a pálya kör. dt r dt r dω 1 dv (körmozgásnál r=állandó). korábbi eredményünket: ω= Másrészt ennek = = .TÓTH A. és azt kapjuk.

e. egységnyi hatásnak tekintünk. most röviden vázoljuk a két lehetőséget. A hatás egysége önkényesen választható (pl.e. A hatás irányát a közbeiktatott rugó tengelyének irányával adhatjuk meg. hiszen egy test mozgásban tartásához általában tényleg erőt kell kifejteni. hogy – nem túl nagy hatások esetén – a hatás nagyságát arányosnak tekintjük az általa okozott megnyúlással. a nehézségi erőtérben felfüggesztett. a dinamika alaptörvényei Az erő és tömeg bevezetésének a külső hatás által okozott változások típusa szerint két fő útját választhatjuk. (Ezt a feltevést a felületes megfigyelés alátámasztja. skálatörvény.384–i. tudnunk kell. akkor a test nem áll meg. amihez a közbeiktatott rugalmas mérő test meghatározott kitérése tartozik. Ebből extrapolálható. A fenti módon definiált.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 1 Anyagi pont dinamikája Mi a mozgás oka? Arisztotelész1: a mozgás fenntartásához külső hatás kell. hogy ha nincs külső hatás. A külső hatás nnek alapján mérhető. iránnyal is rendelkező mennyiség az erő. csillagász 3 Isaac NEWTON (1643-1727) angol természettudós . amely a mérő testen ugyanekkora kitérést okoz. de a szokásos (és célszerű) választás az.TÓTH A. hogy a hatásnak iránya van: különböző irányú hatások esetén egy test különböző irányokban indul el.) Alapkérdések: Hogyan jellemezhető számszerűen a külső hatás? Milyen a külső hatás és a mozgásállapot megváltozása közti kapcsolat? Külső hatás okozhat alakváltozást vagy sebességváltozást. amelynek csökkentésekor a test egyre hosszabb ideig marad mozgásban. amely nem okoz megnyúlást. Erő. a mozgásállapot megváltozásához kell külső hatás. jól definiált test által a felfüggesztő testre kifejtett hatás).és tömegdefiníció a külső hatás alakváltoztató képessége alapján Alakváltozás alapján történő mérésnél pl. Erő és tömeg. törvénye A következő lépés a (most már mérhető) erő és a tömegpont gyorsulása közötti összefüggés kimérése. matematikus. Ezután minden olyan hatást. (A részletesebb vizsgálat során kiderült. hogy milyen összefüggés van a hatás nagysága és a mérésre használt rugalmas test megnyúlása között: ez az ún. jelölése rendszerint F. mérhető. hogy a testek megállását külső hatás okozza.) Galilei2: egyenes vonalú egyenletes mozgás és nyugalom külső hatás nélkül zajlik. A mérések szerint földi körülmények között jó közelítéssel 1 2 ARISZTOTELÉSZ (i. egy a hatás és a tömegpont közé helyezett – tehát a hatásnak kitett – rugalmas test (rugó) megnyúlása lehet a hatás mértéke. Elég kézenfekvő. hogy a hatást mérni tudjuk. Ahhoz. A skálatörvényt önkényesen választhatjuk meg. Newton3 II.322) görög filozófus Galileo GALILEI (1564-1642) olasz fizikus. Nulla értékűnek azt a hatást tekintjük. vagyis lineáris skálatörvényt használunk.

hogy egy test gyorsításához erő kell. A kísérletek jól mutatják. Mivel az F = ma összefüggésben két új mennyiség szerepel. az egységeket azonban eddig nem rögzítettük.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 2 érvényes. Az. egyre nagyobb erővel húzzuk (a hengert kis gyorsulással akarjuk mozgatni). Eszerint az az erő 1 N nagyságú. Ha az alsó cérnaszálat hirtelen. bár alapvetően más jellemzőnek tűnik. tehetetlenségének mértéke.TÓTH A. amelyet m betűvel szokás jelölni: F m= . a tömeg mérése a fenti összefüggés alapján történik. Ez a tehetetlen tömeg. Eötvös-kísérlet. pezsgősüveg) papírlapra helyezünk. Magyarázat: a gyors rántás esetén az üveg csak akkor tudná követni a papírt. amely pl. a test jellemzője. általános relativitáselmélet. akkor az alsó cérnaszálban fellépő erő kicsi.és távolságmérés segítségével határozhatjuk meg. látványos. amit a súrlódás nem képes biztosítani. a (Megjegyezzük. Ebből következik. viszont a hengert tartó cérna előbbutóbb elszakad. amit Newton II. Ha a papírlapot hirtelen megrántjuk. hogy van egy másik tömeg is. mert a rá áttevődő erőt (húzóerő + a henger súlya) nem bírja ki. Ez. kvalitatív kísérletekkel szemléltethető. majd a papírlapot lassan húzni kezdjük. nagy erővel megrántjuk. A gyorsulást idő. nagysága pedig arányos az erő nagyságával: F~ a. . hogy az alsó (gyorsító) cérnaszál nem bírja ki. Lassú indításnál a súrlódási erő elegendő az üveg gyorsításához. ami a gravitációs kölcsönhatásban való részvételt jellemzi. és ennek segítségével származtattuk a tömeget. törvénye néven ismerünk. súlyos tömeg. ha ugyanolyan gyorsulással mozogna. hogy az erő által létrehozott gyorsulás az erővel egyirányú. hogy adott test esetén az F/a hányados állandó. 1 s kg tömegű testet 1 m/s2 gyorsulással mozgat. KÍSÉRLETEK: ♦ Cérnaszálra felfüggesztett fahengert az aljára erősített cérnaszál meghúzásával próbálunk gyorsítani. A tömeg egységeként 1 l térfogatú 4 0C-os tiszta víz tömegét választották. az ún. és a papírlapot ki tudjuk húzni az üveg alól. a másik egység ezután már az összefüggésből következik. ♦ Nehezebb tárgyat (pl. hogy a testek tehetetlenek. ehhez azonban nagy erőre lenne szükség. gyorsításukhoz erő kell. A gyakorlatban először a tömeg egységét rögzítették. és ezt 1 kg-nak nevezik. Ekkor az üveg a papírlappal együtt mozog. vagyis a fahengert nagy gyorsulással akarjuk mozgatni. Ha az alsó cérnaszálat lassan. akkor az üveg nem követi.) Az erő és sebességváltozás kapcsolatát megadó törvény tehát (a Földön nyugvó rendszerben közelítőleg) F = ma alakba írható. akkor a fahengerre kifejtendő – az alsó cérnaszálban ébredő – erő olyan nagy. Ez azt jelenti. a tapasztalat szerint mégis arányos a tehetetlen tömeggel. Ezután az erő egysége – amit Newtonról neveztek el – már származtatható: 1 m erőegység = 1kg ⋅ 1 2 = 1Newton = 1N . az erő mérése rugóval. és elszakad. A fenti eljárás során először az erő mérési utasítását adtuk meg. gyorsítással szembeni ellenállásának. hogy az erőmérő eszköz (rugó) skáláját ennek az egységnek a felhasználásával kell elkészítenünk. Ezzel kapcsolatos témák: gravitációs kölcsönhatás. az egyiknek az egységét önkényesen megválaszthatjuk.

Ha az egyik kocsi tömege lényegesen nagyobb. illetve a tömeget állandónak tekintve. Ha a testekre az egymásra hatáson kívül semmilyen más erő nem hat. KÍSÉRLET_2: ♦ Két kiskocsi közé rugót helyezünk. hogy ne lépne fel rajtunk az ellenhatás. KÍSÉRLET_1: ♦ Két szembeállított. törvénye Tapasztalati tény. Ebből következik. a másik csak tartja a kötelet. Bármilyen módon húzzák egymást (csak az egyik húz. törvénye. ellentétes irányú (azonos támadásvonalú) erőt fejt ki a másikra (ábra): F12 F21 F12 = −F21 . törvény kombinációjából azt kapjuk. az egyik csak tartja a kötelet vagy mindketten húzzák a másikat) mindkét zsámoly elmozdul.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 3 Newton III. mégpedig nagyjából ugyanúgy. dt Látható. Emiatt a két kocsi lendületváltozása ellenkező irányú (és – amit itt pontosan nem tudunk igazolni – azonos nagyságú). Eredetileg a két kocsi összes lendülete nulla volt. amit összenyomunk. csak a másik húz.TÓTH A. A cérnaszálat elégetve a rugó mindkét kocsit meglöki. akkor a III. m1 1 = −m2 2 . Az egyik test a másikra nem tud úgy erőt kifejteni. hogy két egymással kölcsönhatásban álló (egymásra erőt kifejtő) test mindegyike ugyanakkora nagyságú. vagyis. egymás felé gurulni képes zsámolyon álló két személy egy kötél két végét fogva egymást el akarja húzni. a d ( m1v1 ) d ( m2 v 2 ) =− dt dt összefüggés. . hogy az mv mennyiség változása a kölcsönható testeken azonos nagyságú és ellentétes irányú. A p = mv mennyiség az m tömegpont lendülete vagy mozgásmennyisége (gyakran az impulzus elnevezést is használják) Ezzel a fenti eredmény így írható: p1 + p2 = állandó. vagyis d ( (m1 v 1 + m 2 v 2 ) ) = 0 ⇒ m1v1 + m2v2 = állandó. törvény és a II. Ez Newton III. ezért külön fizikai mennyiségként vezették be. hogy az erőhatás mindig kölcsönhatás 2 eredménye: nem tudunk kifejteni semmilyen hatást 1 úgy. Ez a lendület-megmaradás (mozgásmennyiségmegmaradás. mint a másiké. hogy fennállnak az dv dv m1a1 = -m2a2 . ezért a cérnaszál elégetése után is nullának kell lennie. hogy a másik ne fejtene ki rá erőt. akkor összes lendületük (mozgásmennyiségük) nem változik. hogy az mv mennyiség itt különleges szerepet játszik: a kölcsönható testekre ennek a mennyiségnek az összege nem változik. impulzus-megmaradás) törvénye két egymással kölcsönhatásban álló tömegpont esetén. amelynek lényeges fizikai tartalma az. dt dt összefüggések. ha a két test csak egymással áll kölcsönhatásban. és a rugót összenyomott állapotban cérnaszállal rögzítjük. akkor ez a kocsi lassabban indul (kisebb távolságra megy el).

A lendülettel Newton II. A CO2 gáz nagy sebességgel kiáramlik a patronból. . azzal egyenértékű.ma n = ma Feredő = ma. hanem akkor is. törvénye. akkor a lendülete megmarad (ami nyilvánvaló. hanem több test fejt ki rá erőt egyidejűleg.. Ez az erőhatások függetlenségének elve (gyakran nevezik Newton IV. mint a gyorsulások.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 4 KÍSÉRLET_3: ♦ Műanyag zsinórra csúsztatható tartóban rögzítve szódavíz-patront helyezünk. Newton-törvénnyel kapcsolatos összes fenti megállapításunk érvényes marad. hogy ebben az esetben az egy pontban ható erők egyensúlyban vannak. A fenti esetben a tömegpont helyén ható erők dinamikai szempontból egymás hatását kioltják...TÓTH A. hogy ha egy tömegpontra nem hat erő. vektorként összegezhetők. m Mivel a gyorsulás vektormennyiség. Ezt gyakran úgy fogalmazzák meg. a másik erő által okozott gyorsulás pedig F a2 = 2 . törvényének is). Eredetileg nulla lendületű rendszerben belső kölcsönhatással lendületet létrehozva (gáz kiáramlása). akkor az egyik erő által okozott gyorsulás F a1 = 1 . törvénye) Newton II. hogy az erők vektorként viselkednek. a patron pedig ellenkező irányban végigcsúszik a zsinóron (rakéta). eredő erőre érvényes: F1 + F2 + . hogy egy eredetileg nyugvó tömegpont nem csak akkor marad egyensúlyban (nyugalomban).. mintha a rá ható erők vektori összege hatna rá. hogy az erők egymástól függetlenül fejtik ki hatásukat. akkor a II. Külön vizsgálandó az az eset. hogy a tömegpontra egyetlen erő hat. hogy ha pl. törvényét eddig úgy fogalmaztuk meg. egy tömegpontra két erő hat. Az tehát. m m m vagyis a tömegpont úgy mozog. ha nem hat rá erő.. ha a rá ható erők eredője nulla. A kísérletek azt mutatják. A IV. ellenkező irányú lendületnek kell keletkeznie (patron mozgása). törvénye az erők vektori összegére. csak a tömegpontra ható erők helyére az erők vektori összegét. Ennek következménye. amikor a tömegpont nem egyetlen erő hatásának van kitéve. Ha tehát egy tömegpontra több erő hat egyidejűleg. Több erő együttes hatása esetén – ennek megfelelően – Newton II. hogy ilyenkor az egyes erőkre külön-külön teljesül Newton II. majd a patront erre szolgáló tűs eszközzel kiszúrjuk. Ebből a felírásból látható. Az erőhatások függetlenségének elve (Newton IV. + Fn = ma 1 + ma 2 + . az eredő erőt kell beírni.. hiszen ilyenkor a sebessége állandó). törvényből az is látszik. a pont eredő gyorsulása: F F F +F a = a1 + a 2 = 1 + 2 = 1 2 . hogy működik-e másik erő. törvénye (a tömeget állandónak tekintve) átírható még az dv d ( mv ) dp = = F=m dt dt dt alakba is. m függetlenül attól. vagyis az egyes erők egymástól függetlenül fejtik ki a hatásukat a tömegpontra.. az ún.

amelynek iránya a kötél irányával egyezik. A függőlegesen lefelé mutató G (súly) erőt tehát – az adott súlyok esetében – az F1 és F2 erő csak akkor tudja kompenzálni. Ez azt jelenti. KÍSÉRLET: ♦ Két azonos magasságban elhelyezett csigán egy kötelet vetünk át. A választott súlyok (erők) esetén fennáll az F 2 = F12 + F22 összefüggés (F1=3 egység. hogy a G súllyal valóban a két másik erő vektori összege tart egyensúlyt F1 + F2 = −G . amikor egy nehezékkel ellátott posztó darabot elejtünk. A golyók függőleges irányú mozgása ugyanúgy megy végbe. a másik végére 4 egységnyi-. amelyből a 1 F=0 a=-a0 a0 A kísérlet értelmezéséhez tudni kell. Könnyen belátható. F F2 90o F1 G 5 3 4 A merőleges beállást könnyen értelmezhetjük. F2=4 egység. amelyekben a törvények biztosan nem teljesülnek. továbbá. Ennek demonstrálására végezzük el az alábbi gondolatkísérletet. azok beállnak egy egyensúlyi helyzetbe. Az erők tehát vektorként összegezhetők. és ugyanakkor a posztódarab eredeti helye felé kilövünk egy nyilat. A nyíl mindig eltalálja a posztódarabot. amelyben a két csiga közti kötélszakasz a középső súlynál megtörik. . hogy az erők vektorként viselkednek1. hogy a testek súlya arányos a tömegükkel. A súlyokat elengedve. akkor a különböző hatásokra bekövetkező mozgások is egymástól függetlenül mennek végbe. Egy megfigyelő egy lefedett kocsiban ül. törvénye. és a kötél egyik végére 3 egységnyi-. bár az egyik vízszintes irányban is mozog. Bármilyen kezdő állapotból hagyjuk magára a rendszert. ami a derékszögű beállás miatt megfelel a vektorábrából kapható összefüggésnek.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 5 KÍSÉRLETEK: ♦ Ha az erő a többi hatástól függetlenül fejti ki hatását egy tömegpontra. hogy a nyíl vízszintes és függőleges mozgása egymástól függetlenül zajlik. a két golyó egyszerre koppan a talajon. hogy vannak olyan vonatkoztatási rendszerek. a két csiga közti kötélszakasz két része egymással derékszöget zár be. Könnyen belátható azonban. hogy ez csak úgy lehetséges. az inerciarendszer fogalma A dinamika alaptörvényeit a Földhöz képest nyugvó vonatkoztatási rendszerekben végzett kísérletek többékevésbé alátámasztják.TÓTH A. Két egyforma golyó egyikét vízszintesen elhajítva. ♦ Ugyanezt igazolja az a kísérlet. hogy a csigán átvetett kötélre akasztott súlyok a csiga másik oldalán is a súlyukkal azonos erőt fejtenek ki. a másikat pedig ugyanakkor elejtve. ha feltételezzük. és F=5 egység). ha egymásra merőlegesek. a közepére pedig 5 egységnyi tömeget erősítünk (ábra). Newton I.

lényegében azt fogalmazza meg. törvény tehát azt fogalmazza meg. Newton II. de különleges pontosságot igénylő esetektől eltekintve. ugyanis nem könnyű azt megállapítani.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 6 környezetét nem látja (ábra).. (A külső szemlélő azt állapítja meg. hogy a golyó gyorsul. hogy a két test sebességváltozása mindig ellenkező irányú. ezért nem érti. a változások nagyságának aránya pedig ugyanazon két test esetén mindig ugyanakkora. hogy minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását. A fentiek alapján az inerciarendszer kiválasztásának módszere elvileg abban áll. Emiatt szükség van annak lerögzítésére. közelítőleg annak tekinthető.TÓTH A... függetlenül a két test kezdeti sebességétől. és kiszalad a golyó alól.) Vagyis egy gyorsuló testhez rögzített vonatkoztatási rendszerben olyan testeket is gyorsulni látunk. törvénye (a tehetetlenség törvénye) azt mondja ki. hogy megváltoztatja a testek mozgásállapotát (azaz gyorsulást okoz). amelyekre ható erők eredője nulla. sajnos nem ilyen egyszerű. amíg valamilyen külső hatás nem éri. ahol a Newton-törvények használhatók. és álló helyzetből elindulva az ölébe esik. azaz a tehetetlenség törvénye igaz. A kocsiban van egy vízszintes. hogy a megfigyelt testre valóban nem hat semmilyen erő. törvénye szerint. ennek megfelelően a sebességváltozás-arány nő. A dolog. "könnyebb" test sebességváltozása nagyobb. hogy gyorsul-e vagy nem. A mérésekből kiderül. Erő.. hogy a golyó miért gyorsult. gömb alakú golyó áll. és ♦ a többi Newton-törvények – eredeti formájukban – inerciarendszerekben érvényesek. és megnézzük. törvénye (eredeti formájában) nem érvényes. hogy a golyóra fellépett egy erő. hogy egymással kölcsönhatásban álló két testnek a kölcsönhatás által okozott sebességváltozását (Δv1 és Δv2) mérjük meg különböző esetekben. a megfigyelő ezt úgy értelmezi. A tehetetlen tömeg bevezetése Mozgásállapot-változás alapján a tömeg (és az erő) definíciója úgy történhet. Ilyen erőt azonban nem talál (a külső szemlélő tudja. ′ Δv1 Δv1 Δv1 = − K 21Δv 2 . hogy hozzá képest a golyó nem gyorsul.és tömegdefiníció a külső hatás mozgásállapot-változtató képessége alapján A külső hatás másik – könnyen észlelhető – eredménye az. Az ilyen rendszereket tehetetlenségivagy inerciarendszereknek nevezik. és helyben marad. Ha a kocsit óvatosan gyorsítjuk – úgy. ütköző kocsik esetén a kocsira rakott test mellé további . amelyekben a fenti állítás. hogy a megfigyelő ne érezze a gyorsulást – akkor a megfigyelő azt fogja tapasztalni. sima asztallap. hogy nincs is ilyen erő). amelyen egy sima felületű. tehát bármely pontjának gyorsulása van). Ennek felhasználásával a tömeg definícióját lehet egyszerűbben megadni. = K 21 = állandó . = = . Az I. ha a 2 test méretét növeljük (pl. a kocsiban ülő megfigyelő azért látja gyorsulni a golyót. hogy milyenek azok a vonatkoztatási rendszerek. mert a kocsi gyorsul. Amikor Newton I. hogy ♦ inerciarendszerek léteznek. ′ Δv2 Δv2 Az ütközésben a tapasztalat szerint mindig a "kisebb" ill. hogy olyan rendszerekkel foglalkozunk. ilyen rendszerben tehát Newton II. hogy megfigyelünk egy magára hagyott testet. A Föld szigorúan véve nem inerciarendszer (forog és kering.

hogy ezt mennyi idő alatt tesszük meg. ami az egyes testeknek az ütközésben tanúsított viselkedését jellemzi. akkor a megállítás nagy erőfeszítést kíván. Ha egy vízszintes terepen lassan felénk gördülő kocsit meg akarunk állítani. hogy milyen összefüggés van a test mozgásállapot-változása és a hétköznapi értelemben rá gyakorolt erő között. m-mel jelöljük. Δv2 m1 Az ütközéses kísérlet alapján tehát csak a két kölcsönható test tömegének arányát tudjuk definiálni. Másrészt az erőkifejtés mindkét esetben függ attól is. A lendület és az erő bevezetése.TÓTH A. amelynek tömegét önkényesen egységnyinek tekintjük: m0 = 1 tömegegység . Az utolsó összefüggés az p=mv mennyiség megmaradásának tételét fejezi ki. hogy mekkora a megállítandó kocsi tömege (kis tömegnél nyilván kisebb a szükséges erőfeszítés). Vagyis a mozgásállapot-változtatáshoz szükséges erőfeszítést egyrészt a lendületváltoztatás nagysága. hogy a másik test jelenlétét külső (erő)hatásnak tekintjük. Ennek alapján bevezethetünk egy mennyiséget. ezért felmerül a kérdés. Ezt a mennyiséget a testek tehetetlen tömegének nevezzük. másrészt a változtatásra fordított idő szabja meg. Ezt a mennyiséget nevezzük most is lendületnek. ha az 1 test méretét növeljük. a Newton-törvények származtatása A tömeg bevezetése után az ütközésre vonatkozó tapasztalatainkat az m1 Δv 1 = −m 2 Δv 2 . ahol a vesszőtlen sebességek az ütközés előtti.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 7 testeket helyezünk). és nem számít. ha a kocsival együtt hátrálva hosszabb idő alatt lassítjuk le. megmérjük a K = 0 Δv m összefüggés alapján: mennyiséget. akkor a célt viszonylag kis erőfeszítés árán elérhetjük. hogy egy test tömegét meghatározzuk. a vesszős sebességek az ütközés utáni sebességeket jelentik. Ehhez először azt kell tisztázni. Ha egy m és egy M tömegű tömegpont kölcsönhatását vizsgáljuk. választani kell egy testet. és ebből az ismeretlen tömeg a K = m0 m = Km0 = K tömegegység . Δv Az ismeretlen tömegű testet ezzel a testtel ütköztetve. és csökken. a kocsi vészesen közeledik a falhoz). Durván szólva: a K21 mennyiség arányos a 2 és 1 testek "anyagmennyiségének" hányadosával. vagyis a dt hányadossal jellemezhető. m1 ( v ′ − v 1 ) = −m 2 ( v ′2 − v 2 ) 1 m1 v 1 + m 2 v 2 = m1 v ′ + m 2 v ′2 1 összefüggésekkel írhatjuk le. Ahhoz. akkor a fentiek alapján a kölcsönhatás során fennáll a Δ( mv m ) = −Δ( Mv M ) . Az erőfeszítés nagysága a tapasztalat szerint arányos a d ( mv ) lendületváltoztatással és fordítva arányos a változtatás idejével. és úgy definiáljuk. Az ütközési kísérletben két kölcsönhatásban álló test mozgását vizsgáltuk. Gyakran azonban csak a kölcsönható testek egyikének mozgása érdekel bennünket. hogy a két kölcsönható test tömegének hányadosa az ütközésben meghatározható K21 mennyiséggel egyenlő: m Δv K 21 = 1 = 2 . hogyan lehet egy test mozgásállapot-változását meghatározni úgy. Ha azonban a megállításra csak rövid idő áll rendelkezésre (pl.

Ez azt jelenti. az dv ⎛ d ( mi v i ) ⎞ = ma = ∑ ⎜ − ⎟ = ∑ Fi dt dt ⎠ i ⎝ i egyenletet kapjuk. ami Newton IV. Ez Newton II. … ) áll kölcsönhatásban. a d ( mv m ) d ( Mv M ) =− . m A mozgásegyenlet és alkalmazásai Newton II. majd végtelenül kicsi időtartamra i áttérve. kifejezhető a M tömeg adataival. Mivel ez az összefüggés teszi lehetővé a mozgás leírását. mozgásegyenletnek is nevezik. hogy az m tömeg lendületváltozásának sebessége. törvényét ilyenkor a tömegpontra ható erők vektori összegével kell felírni. ami a változáshoz szükséges "erőfeszítést" adja meg. Ha az egyes kölcsönhatásokra vonatkozó m( Δv )i = −Δ( mi vi ) egyenleteket összeadjuk. ami Newton III.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 8 összefüggés. Vagyis a m tömegpont mozgására Newton II. törvénye. Mivel két test kölcsönhatására a fentiek szerint mindig érvényes. törvénye. i Itt ( Δv )i a m tömegnek az i-edik tömeggel való kölcsönhatásából származó sebességváltozása. ami azt fejezi ki. vagyis a kölcsönhatások egymást nem befolyásolják. az m tömegre felírhatjuk az dp dv Fm = m = m m = ma m dt dt összefüggést. dt Az erőnek ezt a definícióját használva. Ezek alapján az m tömegre ható Fm erőt úgy definiálhatjuk. Ha egy m tömegű tömegponttal egyidejűleg több tömegpont (m1. ahol Fi az i-edik tömeg által a m tömegre kifejtett erő. hogy a tömegpontra ható erő arányos a tömegpont gyorsulásával. hogy d ( p1 ) d ( p2 ) =− . A fenti egyenletet Δt-vel osztva. dt dt illetve d ( pm ) d ( pM ) =− dt dt összefüggést kapjuk. majd végtelenül kicsi időtartamra áttérve. . törvénye összefüggést ad a tömegpontra ható erők és a tömegpont gyorsulása között. A mozgásegyenletet két célra használhatjuk fel. hogy dp Fm = − M . törvénye. akkor megkapjuk a m tömegpont teljes sebességváltozására vonatkozó összefüggést: mΔv = −∑ Δ( mi vi ) . dt dt az erő fenti definíciója alapján teljesül a d ( p1 ) d ( p2 ) − F21 = =− = F12 dt dt összefüggés. akkor a tapasztalat szerint az egyes kölcsönhatásokra továbbra is érvényesek a két tömegpont kölcsönhatására vonatkozó korábbi megállapításaink. m3. a teljes sebességváltozás pedig ezek vektori összege: Δv = ∑ ( Δv )i . Az egyenletet Δt-vel osztva. m2.TÓTH A.

A kényszer működését az említett esetekben úgy foghatjuk fel. hogy ismert mozgáshoz meghatározzuk azt az erőt. amelyeket a klasszikus fizikai mozgásproblémák megoldásánál gyakran használnak. ismernünk kell a tömegpontra ható erőket. ha egy test mozgását valamilyen külső kényszerítő körülmény korlátozza. tapadási erő (Ft) kompenzálja a külső erőt (tapadási súrlódás). akkor a test csúszni kezd. amikor a FN vizsgált testet egy külső hatás egy felülethez nyomja (pl. Az álló test esetén fellépő maximális tapadási erőt az Ftmax = μ t FN . Kényszererő Az erőnek egy sajátos. a mozgó test esetén fellépő csúszási súrlódási erőt pedig az . Az erőhatások legfontosabb típusai Ahhoz. Kis erőnél a test odatapad a felülethez. ezért ha ennél nagyobb erőt fejtünk ki. súrlódási erőt fejt ki. A tapadási erőnek azonban van egy – az érintkező felületek minőségétől függő – maximális értéke ( Ftmax ). Most röviden foglalkozunk néhány fontos erőtípussal. hogy a testre egy FN „tartó erő” lép fel. az ún. hogy a mozgásegyenletet megoldjuk. amelyen nem FN tud áthatolni. amikor egy testet valamilyen külső hatás olyan felülethez nyom. Ilyenkor G a felület egy az elmozdulást fékező. A csúszás közben fellép egy állandó fékező erő. hogy a testre a nehézségi erő hat. Súrlódási erő Ha egy kényszernek kitett testre a kényszerfeltétel által megengedett elmozdulás irányában ható erő is működik. vagyis matematikailag leírjuk a mozgást. amely mindig a mozgásiránnyal ellentétes (csúszási súrlódás). A gyakorlatban előforduló ilyen eset. és mozgását egy vízszintes sík felület G G vagy egy lejtő jelenléte korlátozza. az ún. amit kényszererőnek nevezünk. hogy a kényszer (az áthatolhatatlan sík) hatását a mozgásegyenletben az FN kényszererővel vesszük figyelembe (b) ábra). Ez történik például akkor. és Fs(Ft) F működik a felülettel párhuzamos erő (F) is. amely az adott mozgást létrehozza. az ábrán a G nehézségi erő).: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 9 A legkézenfekvőbb és leggyakoribb felhasználás az. A mozgásegyenlet egy másik lehetséges felhasználása az. súrlódási erő. Ennek közismert példája az az eset. hogy a tömegpontra ható erő(k) ismeretében a mozgásegyenlet segítségével meghatározzuk a mozgó pont helyvektorának időfüggését. Az FN ilyen felület megakadályozza. Az ilyen mozgást korlátozó külső b) a) feltételeket kényszereknek nevezzük.TÓTH A. A tapadási erő maximális értéke és a csúszási súrlódási erő is közelítőleg arányos a testet a felülethez nyomó erővel (FN). akkor fellép egy sajátos fékező erő. vagyis a test nem mozdulhat el a síkra merőlegesen lefelé (a) G G ábra). konkrét kölcsönhatási típustól független – és gyakran előforduló – fajtája lép fel akkor. és -FN nem mozdul el. mert egy ún. csúszási súrlódási erő (Fs). hogy a test a felület alá kerüljön. A test mozgását ilyenkor úgy írhatjuk le.

A Föld (M) és a test (m) között fellépő erő a gravitációs törvény alapján (a Földet gömbnek tekintve. Az erő vonzó. azt mondjuk. A jelenleg használt kg-definíció esetén a mérések szerint γ = 6 . Az összefüggésben két ismeretlen mennyiség van: az ms súlyos tömeg és a γ arányossági tényező.) ******************* ********************** ******************** Az Fg ≈ G = mg összefüggés a gravitációs törvénnyel összhangban van. Az ms tulajdonságot a kölcsönható test súlyos tömegének nevezik. hogy 1 liter víz súlyos tömegét tekintjük egységnyinek). akkor R + h ≈ R . h a testnek a Föld felszínétől mért magassága. A tapasztalat szerint a Föld felszínéhez közel a testekre ható gravitációs erő jó közelítéssel Fg ≈ G = mg alakban adható meg.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 10 Fs = μFN alakban írhatjuk fel. mert a Föld forgása miatt fellépő ún. Ezt a kölcsönhatást gravitációs kölcsönhatásnak nevezik. csillagász . a súlyos tömeg A tapasztalat szerint bármely két test között fellép egy olyan kölcsönhatás. Ha a két test kölcsönhatást okozó anyagi tulajdonságát ms1-gyel illetve ms2-vel jelöljük. centrifugális erő ezt kissé módosítja. A Földön egy test súlyát a Föld és a test között fellépő gravitációs kölcsönhatás okozza. és ezt az egységet 1 kg-nak nevezzük. tehát a gravitációs erő az Fg = γ m 1 Henry CAVENDISH (1731-1810) angol fizikus. az ún. ahol g egy adott helyen minden testre ugyanaz az érték. és a két testet összekötő egyenes mentén hat. amelynél a testekre ható erő – azonos anyagú és állapotú testeket feltételezve – a kölcsönható testek térfogatával arányos. ahol r a két pontszerű test távolsága. tapadási. ahol R a Föld sugara. akkor az egységnyi tömegek között meghatározott távolságban fellépő erőt megmérve. Ha a test a felszín közelében van. ha távolságukat a centrumuk távolságával azonosnak tekintjük. akkor két pontszerűnek tekinthető (azaz a távolságukhoz képest elhanyagolható méretű) test között fellépő erő nagyságát a Newton által megállapított törvény szerint az m m Fg = γ s 1 2 s 2 r összefüggés adja meg. kémikus. vagyis a tapadási erő maximális értéke mindig nagyobb. az ún. ahol μt illetve μ a felületek minőségétől függő szám.TÓTH A.illetve csúszási súrlódási együttható. de gömb alakú testekre is. A törvény igaznak bizonyult nem pontszerű.67 ⋅ 10 −11 Nm 2 / kg 2 . Ezzel később foglalkozunk. gravitációs állandó. és a tömegét a középpontban elképzelve) Fg = γ Mm ( R + h )2 M R2 . kiszámítható a γ arányossági tényező egysége és nagysága (ezt a mérést először Cavendish1 végezte el). hogy mennyi az ms súlyos tömeg egysége (pl. mint a csúszási súrlódási erő. Ha önkényesen definiáljuk. Gravitációs kölcsönhatás. (Megjegyezzük. A tapasztalat szerint μt>μ. hogy egy test adott helyen mért súlya nem pontosan a gravitációs erővel egyenlő.

hogy a két teljesen különböző módon bevezetett tömeg azonos vagy különböző. Felmerül a kérdés.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 11 alakba írható. hadmérnök .vagy azonos előjelű. ami csak a R2 A testekre ható erő (F) a testeket gyorsítja (a). akkor a mozgásegyenlet segítségével meghatározhatjuk a tömegpont gyorsulását: F (t ) . Ke a töltés egységétől függő állandó. attól függően. mt A kérdés azonban elvi jelentőségű.TÓTH A. a( t ) = eredő m A gyorsulásból a korábban megismert módon kiszámíthatjuk a tömegpont sebességének és helyvektorának időfüggését integrálás a(t) 1 2 integrálás v(t) r(t) EÖTVÖS Loránd (1848-1919) magyar fizikus Charles Auguste COULOMB (1736-1806) francia fizikus. és ennek alapján bevezettük a F összefüggéssel. és ugyanaz a g érték. ugyanis a tapasztalat szerint a Földön a gravitációs erő által gyorsított test gyorsulása (ag) nem függ a test anyagától és méretétől. m s g ≈ mt g ⇒ Elektrosztatikus kölcsönhatás Egymáshoz képest nyugalomban lévő. elektromosan töltött testek között a töltésük miatt fellép egy ún. hogy töltésük ellentétes. A közelítő vizsgálat alapján a két tömeg azonosnak látszik. A mozgás leírása az erő ismeretében Ha ismerjük a tömegpontra ható erőket. elektrosztatikus kölcsönhatás. r pedig a töltések közötti távolság. Ennek megfelelően ms ≈ 1. ezért a kétféle kölcsönhatás között számos analógia áll fenn. r ahol Q1 és Q2 a töltések nagysága. Ez a tömeg adott anyagú test esetén tehetetlen tömeget az mt = a szintén a térfogattal arányosnak mutatkozik. A Coulomb2 által megállapított törvény szerint két pontszerűnek tekinthető töltés között fellépő erő nagysága: QQ Felszt = K e 1 2 2 . A törvény formailag megegyezik a gravitációs kölcsönhatást leíró törvénnyel. Az első komoly mérést ezzel kapcsolatban Eötvös Loránd1 végezte el. mint amit a testre ható gravitációs erő méréséből kapunk: Fg = m s g illetve Fg = mt a g ≈ mt g .81 m/s2 értéket kapunk). A töltés jelenleg használatos egysége (1 C=1 As) esetén az állandó K e = 9 ⋅ 10 9 Nm 2 / C 2 . A g mennyiséget ezek szerint közelítőleg a g ≈ γ Föld adataitól és a gravitációs állandótól függ (az adatok behelyettesítésével 9. ******************** ********************** ******************* M összefüggés adja meg. és nagy pontossággal megállapította a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságát: a kétféle tömeg hányadosa a mérési hiba figyelembe vételével csak a 9-edik tizedes jegyben térhet el az 1-től. ezért pontos vizsgálatnak is alávetették. amelynek eredményeként a két test között vonzó vagy taszító erő lép fel.

Az FN erőt mindig a konkrét körülmények határozzák meg. hogy ez az egyszerűsítés alkalmazható. tehát az Fe eredő erő y-komponensére a mozgásegyenlet alapján fennáll. amiből a sebesség m m és a helyvektor időfüggése a már ismert módon kapható meg. G Figyelembe véve a súrlódási erőre vonatkozó összefüggést és a nyomóerőre kapott kifejezést. Vízszintes FN érintkezési síknál (ábra) ezért FN = mg . Példaként vizsgáljunk meg. Az alábbiakban mindig azt tételezzük fel.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 12 Ezt az eljárást a mozgásegyenlet megoldásának vagy a mozgásegyenlet integrálásának nevezzük. ilyenkor a nyomóerő éppen ez a komponens lesz. néhány mozgást. tehát a( t ) = Mozgás súrlódással A csúszó testek mozgását a fentiek alapján egyszerűen leírhatjuk. Ilyen erő lép fel a Föld felszínéhez közeli testekre. az x-tengely mentén súrlódva mozgó. amely függőlegesen lefelé hat. Később látni fogjuk. és nagysága G = mg . Ezekben az esetekben a valóságban többnyire nem pontszerű testek mozgásáról van szó. hogy Fey = FN − G N = ma y = 0 . hogy bizonyos esetekben (haladó mozgás) a kiterjedt testek mozgása is leírható a tömegpontra vonatkozó összefüggésekkel. m -FN Lejtőn mozgó test esetén a helyzet annyival bonyolultabb. y így FN FN = G N = G cos α = mg cos α . amelyet ismert erőhatás okoz. Itt F a testre ható x-irányú állandó erő (ábra). Gyakori eset. Mivel a csúszási súrlódási erő mindig a testnek a felülethez viszonyított sebességével ellentétes irányú. m amiből a sebesség és a helykoordináta időfüggése a már ismert módon megkapható. . A test y-irányban nem mozog. Mozgás állandó erő hatására F( t ) F = = a = állandó . Fs A mozgásegyenlet x-komponense pedig Fex = GT − Fs = ma x GT GN vagyis α x mg sin α − Fs = ma x . aminek során – ha ismerjük a kezdeti feltételeket – eljutunk a mozgás teljes leírásához. hogy ekkor a felületeket összenyomó erő nagysága nem azonos a nehézségi erővel (ábra). hogy érintkezési felületre merőleges komponense csak a nehézségi erőnek van. m tömegű test mozgásegyenlete FN nagyságú nyomóerő esetén Fx = F − μFN = ma x . a gyorsulás x-komponense a x = g(sin α − μ cos α ) . így a mozgás FS F gyorsulás: F x G a x = − μg . Eszerint F − μFN ax = = állandó .TÓTH A. Ilyenkor F( t ) = F = állandó .

Az egyenletből világosan látszik. k k vz ( t ) = ******************* ******************* ******************* Mozgás gravitációs erő hatása alatt A gravitációs kölcsönhatás ismeretében leírhatjuk egy tömegnek (m) egy másik tömeg (M) jelenlétében történő mozgását. a test nem gyorsul tovább: a z = 0 . Mivel a Nap tömege (M) sokkal nagyobb.: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 13 Mozgás közegellenállással Vizsgáljuk meg most azt. aszimptotikus megoldása.TÓTH A. dt m dv z = dt . A mozgás függőleges egyenes mentén zajlik. amelyből a bolygó pályája. hiszen egy idő után a növekvő sebesség miatt a fékező erő nagysága eléri az állandó nehézségi erő értékét. . Ennek tipikus példája a bolygók Nap körüli mozgása. szabadon eső test sebessége hogyan változik az időben. Szabadesést feltételezve ( v0 = 0 ). hogy a test sebessége nem érhet el akármekkora értéket. amiből az állandósult mg sebesség megkapható: v záll = . (Ez a probléma ún. hogy egy levegőben közegellenállással mozgó. mintha a Nap nem mozogna. dt dv z k = g − vz . A közegellenállás nem túl nagy sebességeknél arányos a test sebességével és azzal ellentétes irányú: Fke = −kv . mint a bolygóé (m). hanem a sebesség (illetve a zkoordináta) időfüggése is megkapható. a probléma úgy tárgyalható. Ehhez írjuk át az egyenletet az alábbi módon: m Ez az egyenlet (ami egy ún. k g − vz m mg ⎛ ⎧ k ⎫⎞ ⎜ 1 − exp ⎨− t ⎬ ⎟ .) k ******************* ************************ ********************* A mozgásegyenlet megoldásával természetesen nem csak a végsebesség. így a koordinátarendszerünk z-tengelyét függőlegesen lefelé irányítva a mozgásegyenlet: ma z = mg − kv z . Ekkor a bolygó Naphoz viszonyított helyét megadó r helyvektorra felírható az d 2r Mm r m 2 = −γ 2 dt r r mozgásegyenlet. a végeredmény: dv z = mg − kv z . k ⎝ ⎩ m ⎭⎠ m mg A sebesség a t >> esetben egy állandósult v z ( ∞ ) = értékhez tart. Ekkor a mozgásegyenlet a 0 = mg − kv z alakot ölti. Ekkor az eredő erő nulla lesz. keringési ideje és a Kepler által r a Naptól a bolygó felé mutató megállapított törvényszerűségek levezethetők (itt r egységvektor). szétválasztható differenciálegyenlet) a két oldal integrálásával könnyen megoldható.

hogy ilyen mozgás létrehozásához milyen erőre van szükség. G=mg összefüggés adja meg.TÓTH A. Ez az az erő. akkor a körmozgás egyedül az állandó nagyságú (de változó irányú!) centripetális erő hatására alakul ki. amiből – a kezdősebesség ismeretében – a már tárgyalt hajítások egyenleteit kapjuk. Ismert mozgást létrehozó erő meghatározása a mozgásegyenlet alapján Előfordul.mg ) . vagyis ilyen mozgást Fe=állandó erő hoz létre. A mozgásegyenlet ilyenkor ma = G . az x-tengely) mentén harmonikus rezgőmozgást végző tömegpontnál a helyvektor időfüggése definíció szerint: x (t ) = A cos(ωt + α ) . hogy a x = −ω 2 x . rezgőmozgás). Körmozgás dv uT és egy dt centrum felé mutató a N = rω 2 u N gyorsuláskomponens lép fel. akkor az egyenletben szereplő erő-vektor komponensei: G( 0 . körmozgás.0 . a körpálya középpontja felé mutató erőt v2 centripetális erőnek (Fcp) nevezik. hogy a mozgást magát már ismerjük (pl. A körmozgás esetén a pálya egy adott helyén egy érintő irányú a T = Harmonikus rezgőmozgás Egy egyenes (pl. Gyorsuló körmozgás létrehozásához tehát a tömegpontra az adott helyen egy érintő irányú dv FT = ma T = m uT és egy centrum felé mutató FN = ma N = mrω 2 u N dt erőkomponens szükséges. Utóbbi. Ez az erő a kitéréssel arányos és mindig azzal ellentétes irányú (tehát az egyensúlyi helyzet felé mutat). Ennek nagysága Fcp = FN = mrω 2 = m . amiből a gyorsulásra azt kapjuk. akkor az Fe = ma mozgásegyenlet alapján az eredő erőnek is időben állandónak kell lennie.0 .: Pontdinamika (kibővített óravázlat) 14 A Föld felszínéhez közel a gravitációs erő függőlegesen lefelé ható. állandó erő. Állandó gyorsulású mozgás Ha a gyorsulás állandó. A mozgásegyenlet alapján tehát ilyen mozgást Fx = ma x = − mω 2 x = − Dx alakú erő hoz létre (itt bevezettük a D = mω 2 jelölést). állandó gyorsulású mozgás. g ) eredmény adódik. és kíváncsiak vagyunk. Ha a koordinátarendszert úgy választjuk meg. hogy a z-tengely függőlegesen lefelé mutat. . Ha a r sebesség nagysága nem változik (egyenletes körmozgás). amelynek nagyságát közelítőleg az ismert. amely a körpályán való haladáshoz szükséges irányváltozást létrehozza. Így a gyorsulásra az a( 0 .

amikor egymáshoz képest (állandó sebességgel) mozgó inerciarendszerekkel foglalkozunk. amelyeket a Földhöz képest nyugvó laboratóriumban érvényesnek talált. Ezek az összefüggések a rendszerek egymáshoz viszonyított mozgása által meghatározott koordináta-transzformációk segítségével kaphatók meg. mint tapasztalati tényt elfogadjuk. Ha ez az összefüggés matematikai alakját tekintve azonos a K rendszerben felírt összefüggéssel. amelyek egymáshoz képest állandó sebességgel mozognak. akkor a mozgását jellemző adatok egy részét (pl. de a két rendszerben mért adatok között összefüggések állnak fenn. Próbáljuk meg leírni ugyanannak a tömegpontnak a mozgását a két rendszerből nézve. Elvileg elképzelhető. Leegyszerűsítve: a kérdés az. hogy annak mindenkori helyzetét egy többé-kevésbé önkényesen választott testhez. majd ezután térünk át egymáshoz képest gyorsuló rendszerek tárgyalására. Mozgásleírás egymáshoz képest mozgó inerciarendszerekből Vizsgáljunk két olyan rendszert. Felmerül a kérdés. sebesség. hogy olyan – fizikailag indokolható – transzformációt fogadunk el. helyzetvektor. hogy használhatja-e a robogó vonaton utazó megfigyelő ugyanazokat a fizikai törvényeket. axiómája). Ha egy test mozgását két egymáshoz képest mozgó K és K' inerciarendszerből vizsgáljuk. A helyzet meghatározásához általában a vonatkoztatási rendszer egy pontjához rögzített koordinátarendszert veszünk fel. és a test mozgását jellemző adatokat ebben a koordinátarendszerben adjuk meg. Számos tapasztalat sugallja azt. és így megkapjuk a kérdéses fizikai mennyiségek közötti összefüggést (a fizikai törvényt) a K’ rendszerben. akkor a test mozgását jellemző adatokra általában eltérő értékeket kapunk. egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerből figyeljük meg. és a különböző rendszerekben a mechanika törvényei azonos matematikai alakban érvényesek (természetesen csak akkor. energia) eltérőnek találjuk. hogy az inerciarendszerek a mechanikai folyamatok leírása szempontjából egyenértékűek.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 1 Mozgásleírás különböző vonatkoztatási rendszerekből Egy test mozgásának leírása általában úgy történik. A relativitás elvének fontos következménye. Ez a tapasztalatok alapján elfogadott alaptétel a klasszikus mechanika relativitási elve. vagyis mechanikai kísérletek segítségével nem lehet köztük különbséget tenni. akkor csak vele összhangban álló transzformációt használhatunk. Könnyen belátható. hogy az adatok közötti összefüggéseket megadó fizikai törvények is különbözőek-e a különböző vonatkoztatási rendszerekben. és mindkettőben érvényes a "tehetetlenség törvénye" (Newton I. és ismeretükben egy fizikai törvényt áttranszformálhatunk egyik rendszerből a másikba az alábbi módon. így valamiféle "abszolút". Ha a relativitás elvét. amely nincs összhangban a relativitás elvével (a törvények . lendület. vagyis két inerciarendszerről van szó. A K rendszerben felírt fizikai törvényben szereplő fizikai mennyiségeket a transzformációs összefüggések segítségével kifejezzük a K' rendszer megfelelő mennyiségeivel. egy ún. kitüntetett inerciarendszert sem lehet találni. és keressük meg a leírások közötti összefüggéseket. hogy ha ugyanazt a testet két különböző.TÓTH A. ha adott rendszerben alkalmazva a törvényeket a bennük szereplő összes fizikai mennyiség helyébe ugyanabban a rendszerben mért adatokat helyettesítünk be). hogy a transzformáció összhangban van a relativitás elvével. hogy a különböző inerciarendszerekből nézve a mechanikai jelenségek ugyanúgy zajlanak le. vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva adjuk meg. A kérdés vizsgálatát érdemes két részre bontani: először az egyszerűbb esetet nézzük meg. akkor azt mondhatjuk.

z Vagyis a hétköznapi tapasztalattal egyezésben azt kapjuk. ahol v a vizsgált tömegpont K rendszerbeli sebessége. és az alábbi egyszerű meggondolásokkal kaphatók. Komponensekkel kifejezve: v x = v ′ + wx x v y = v′ + wy y v z = v ′ + wz . 1 Galileo GALILEI (1564-1642) olasz fizikus. hogy a két rendszerben az idő azonos: t'=t. akkor K' r K ′ ( t ) = w t + r0 . Ezzel a fenti kifejezés így alakul rK ′ ( t ) = r ′( t ) + wt + r0 . azaz természetesnek vettük. A gyorsulások összefüggését a sebességre vonatkozó egyenlet idő szerinti differenciálásával kapjuk: a( t ) = a′( t ) . ekkor azonban nem tarthatjuk fenn a relativitás elvét. Galilei1-féle transzformáció összhangban van-e a mechanikában elfogadott relativitási elvvel. A Galilei-transzformáció és a relativitás elve a klasszikus mechanikában A Galilei-transzformáció összefüggései a hétköznapi szemléleten alapulnak.TÓTH A. csillagász . x' ahol r0 a két rendszer origójának relatív helyzetét megadó vektor a t=0 időpillanatban. akkor a két r'(t) rendszerben érvényes helyvektorok kapcsolata r K'(t) z' r( t ) = r ′( t ) + rK′ ( t ) . A sebességek közötti összefüggés a helyvektorok kapcsolatát megadó egyenlet idő szerinti differenciálásával kapható v( t ) = v ′( t ) + w . Az ábra P pontjában lévő tömegpont mindenkori helyzetét a K z P koordinátarendszerből a mindenkori r( t ) -. hogy az időt nem transzformáltuk. v' annak K' rendszerbeli sebessége. A fenti gondolatmenet fontos mozzanata. Nézzük meg most. hogy ugyanazon test sebességét egymáshoz képest mozgó megfigyelők különbözőnek találják. matematikus. a K' r(t) rendszerből pedig a mindenkori r′( t ) helyvektorral K y adhatjuk meg (t az idő). hogy a klasszikus mechanikában használt ún.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 2 alakja a transzformációnál megváltozik). ami a koordinátákkal kifejezve x = x ′ + w x t + x0 y = y ′ + w y t + y0 z = z ′ + w z t + z0 t' = t. Ha a két rendszer relatív x helyzetét megadó vektor r K ′ ( t ) . Ez a klasszikus mechanika Galilei-féle transzformációja. Ha a K' rendszer a K hoz képest állandó w sebességgel y' mozog (inerciarendszerekről van szó).

és a tömeg is azonos. hogy a mozgástörvénynek a K' rendszerbe áttranszformált alakja F′ = m a ′ . Tegyük fel.u′. azokhoz viszonyított relatív sebességétől és az időtől függhet. általánosan is kijelenthető. akkor az F és a közötti arányosság is érvényben marad. Vizsgáljunk két tömegpontot. ütközés előtti sebességeik egy K rendszerben v és V. A klasszikus fizikában feltételezett erőtörvények esetén egy tömegpontra ható erő csak annak a többi testhez viszonyított helyzetétől. ütközés utáni sebességeik ugyanitt u és U. A K hoz képest w sebességgel mozgó K' rendszerben jelöljük ugyanezeket a sebességeket v ′ . amelyek mozgásuk során kölcsönhatásba lépnek. A testek tömege m és M. A transzformáció után tehát a lendület-megmaradás tételét a K' rendszerben valóban ugyanolyan alakban kaptuk meg. ütköznek egymással. Ez azt jelenti. Ezek után nézzük meg. hogy a Galilei-transzformáció összhangban van-e a relativitás elvével a mechanikai törvények esetében. . Ez azt jelenti. Mivel ezek a mennyiségek a fenti transzformáció szerint a két rendszerben azonosnak adódnak. amiből rendezés után kapjuk mv ′ + M V ′ = m u ′ + M U ′ . hogy a lendület-megmaradás tétele alkalmazható a folyamatra és írjuk fel azt a K rendszerben: mv + MV = mu + MU Transzformáljuk át a sebességeket a Galilei-transzformáció segítségével a K' rendszerbe és írjuk be ebbe az egyenletbe. hogy a Galilei-transzformáció a mechanika törvényeit változatlanul hagyja egyik inerciarendszerből a másikba történő transzformáció során. Először vizsgáljuk meg a tömegpontra vonatkozó közismert Newton-féle mozgástörvényt. hogy egy inerciarendszerhez képest egyenletesen mozgó rendszer szintén inerciarendszer. Nem bizonyításként. Másrészt láttuk.U′ vel. hogy a Galilei-transzformáció a klasszikus mechanikában összhangban van a relativitás elvével. Hasonló módon lehetne demonstrálni a Galilei-transzformációnak a relativitás elvével való összhangját más mechanikai törvények esetén is. ami azonos a K-beli alakkal (ráadásul itt maguk a mennyiségek is azonosak maradnak). Ha viszont a testek közötti kölcsönhatások és a gyorsulás a két rendszerben azonos. Ekkor az alábbi összefüggésre jutunk m(v' + w) + M(V' + w) = m(u' + w) + M(U' + w) . pl. így az erők is azonosak maradnak az egyik rendszerből a másikba való átmenetnél: F = F'. V ′. Másként fogalmazva ez azt jelenti.TÓTH A. mint a K rendszerben. Minthogy a mechanika törvényei lényegében a kölcsönhatás törvényéből és a dinamika alapegyenletéből származtathatók. hogy a = a'. hogyan teljesül ez az állítás a mechanika egy másik alapvető törvénye az lendület-megmaradási törvény esetén.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 3 A különböző inerciarendszerekből mért gyorsulások tehát azonosnak adódnak. csupán szemléltető példaként nézzük meg. A K rendszerben érvényes F = ma törvényben szereplő mennyiségeket transzformáljuk át a K' rendszerbe.

TÓTH A. de elvét tekintve a két eljárás azonos. ezért semmi kétely nem merült fel abban a vonatkozásban. ha a fényterjedés iránya megegyezik a w sebességvektor irányával (ekkor a sebesség nagysága c"=c-w). mint a Newton-törvények. Ha w irányát fénysebesség-mérésekkel kísérletileg megkeressük. Úgy gondolták. és hogy a fény. a Maxwell1-egyenletek. Természetesnek tűnt. fizikus . az ún. hogy a Maxwell-egyenletek az éterhez rögzített koordinátarendszerben érvényesek. Ezt az eredményt még lehetett volna úgy értelmezni. hogy létezik egy sajátos közeg. A legnagyobb sebességet akkor mérhetjük. hogy meghatározzák a Földnek az éterhez viszonyított sebességét (a w sebességgel mozgó rendszer ekkor maga a Föld). hogy a mennyiségeket és törvényeket a fizikának ezen a területén is a Galilei-transzformáció segítségével kell egyik rendszerből a másikba transzformálni. A kísérlet végeredménye úgy foglalható össze. A Galilei transzformáció és a relativitás elve az elektromágnességtanban. hogy a kísérlet idején a Föld az éterhez képest éppen 1 2 James Clerk MAXWELL (1831-1879) skót fizikus és matematikus Albert Abraham MICHELSON (1852-1931) Nobel-díjas (1907) német származású amerikai fizikus 3 Edward Williams MORLEY (1838-1923) amerikai kémikus. amely mindent kitölt. ami teljesen analóg a mechanikai hullámokkal. Ennek megfelelően a fény terjedési sebességét is az éterhez viszonyított sebességnek tekintették. Ebből viszont az következik. a speciális relativitáselmélet alapgondolata A fenti gondolatmenet alapján a múlt század végén Michelson2 és Morley3 végzett el egy kísérletsorozatot abból a célból. mint a fenti gondolatkísérleté. és az elektromágneses jelenségek ennek a közegnek a mechanikai jellegű állapotváltozásaival függnek össze. a fizikának ugyanolyan alapvető törvényei. E törvények kidolgozása idején a fizikai jelenségeket a mechanikai szemlélet alapján próbálták értelmezni. akkor elvileg meghatározhatjuk a vonatkoztatási rendszerünknek az éterhez viszonyított sebességét is (ábra). ha a fény haladási iránya ellentétes a w sebesség irányával (ekkor a sebesség nagysága c'=c+w). A mechanikai hullám-analógia alapján az is természetesnek látszott. A kísérlet kivitelezése (aminek részleteivel itt nem foglalkozunk) praktikus okokból más volt. éter. mint elektromágneses hullám nem más. hogy az éterhez képest w sebességgel mozgó rendszerben a fény terjedési sebességét a megfigyelő a Galilei-transzformációnak megfelelő c′ = c − w értékűnek találja (c a fény terjedési sebessége az éterhez viszonyítva). mint egy ebben a közegben keltett zavar tovaterjedése.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 4 Az elektromágnességtan alapegyenletei. hogy az éterhez képest mozgó rendszerben a fény terjedési sebessége függ a fény haladási irányától. hogy a különböző irányban haladó fénysugaraknál a fényterjedési sebességek között nem sikerült különbséget kimutatni (így természetesen a w sebesség meghatározása sem sikerült). a legkisebb érték viszont akkor adódik.

amelynek terjedését a Maxwell-egyenletek írják le. A Lorentz1-transzformáció A Maxwell-egyenletek matematikai elemzésével természetesen megtalálható az a transzformáció. amely változatlan alakban viszi át azokat egyik rendszerből a másikba a c = c' tény figyelembevételével. akkor várható. a lendület-megmaradási törvényre való alkalmazás kapcsán). Először emlékeztetőül írjuk fel erre az esetre a Galilei-transzformációt: x' = x − w t y' = y z' = z t' = t Az elektromágnességtan egyenleteit változatlanul hagyó – matematikai úton megtalált –Lorentz-transzformáció képletei ezzel szemben w t− 2 x x − wt c . A speciális y y' választás azt jelenti. Ez az eredmény azt a – klasszikus fizika alapján elképzelhetetlen – következtetést sugallta. akkor viszont a fény terjedésére nem alkalmazható a Galilei-transzformáció. másrészt a térkoordináták közötti összefüggés a Galilei-transzformáció megfelelő összefüggésétől egy a w relatív sebességtől függő 1 κ= w2 1− 2 c faktorban különbözik. hogy a két rendszer x yP y'P tengelye közös. Ha terjedésére nem alkalmazható a Galileitranszformáció. hogy a Lorentz-transzformáció a mechanika törvényeit nem viszi át változatlanul 1 Hendrik Antoon LORENTZ (1853-1928) Nobel-díjas (1902) holland elméleti fizikus . ami komoly problémákat sejtet az elektromágnességtan törvényeit illetően. Ha ez így van. Ezt a transzformációt Lorentz találta meg. x′ = y′ = y z′ = z t′ = 2 w w2 1− 2 1− 2 c c A relativitás elvének teljesítése tehát megköveteli.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 5 nyugalomban volt. és a K' rendszer a K hoz P képest w sebességgel mozog az x tengely xP x'P x' x mentén annak pozitív irányában. amikor a két origó (O és O') azonos helyen volt (ekkor t=t'=0). A helyzet valóban ez. hogy az időt is transzformáljuk. hogy a fény bármely inerciarendszerben minden irányban ugyanolyan c sebességgel terjed. A fény ugyanis elektromágneses hullám. és ma Lorentz-transzformáció néven ismerjük. Könnyen belátható (pl. A Lorentz által megtalált transzformációs képleteket itt az egyszerűség kedvéért a két koordinátarendszer speciális választása w⋅t esetén adjuk meg (ábra). hogy ez a transzformáció az elektromágnességtan törvényeit sem viszi át változatlan alakban egyik inerciarendszerből a másikba. de a kísérletet az év különböző időpontjaiban (azaz a Föld különböző haladási irányai esetén) megismételve ugyanezt az eredményt kapták.TÓTH A. vagyis az elektromágnességtanban a Galilei-transzformáció nincs összhangban a relativitás elvével. továbbá w xP≠x'P K K' z'P az időt mindkét rendszerben attól a zP z z' pillanattól mérik.

de ekkor hibásnak kell minősítenünk a Maxwell-egyenleteket. ♦ A vákuumban terjedő fény sebessége minden inerciarendszerben azonos. és segítségükkel elvégezhető a mechanika törvényeinek szükséges átalakítása. A Lorentz-transzformáció fontos tulajdonsága. hogy a relativitás elve ne lenne érvényes. hogy csak speciálisan választott koordinátarendszerekben. amely arra utalna. Ő vette észre. hogy nem teljesül). hogy a tapasztalati tényekkel egyező elmélet két alapvető fizikai elvből levezethető: ♦ A fizikai folyamatokat leíró törvények minden inerciarendszerben azonos matematikai alakban érvényesek. és elfogadjuk a józan észnek" megfelelő Galileitranszformációt. Miután nincs olyan tapasztalat. ami lényegében azt jelenti. hogy általános formájában feladjuk a relativitás elvét. 1933-ban Amerikába emigrált fizikus . a fenti két elvvel összhangban álló fizikai elmélet a speciális relativitáselmélet. Nevében a "speciális" jelző arra utal. hogy azokat a Galileitranszformáció változatlanul hagyja. Ebből a két alapelvből levezethető a Lorentz-transzformáció. hogy a különböző jellegű fizikai folyamatokban (mechanikai. Más szóval. minden fizikai folyamatra érvényes a relativitás elve. Az így létrejött. univerzális fizikai állandó. és elfogadjuk a Lorentz-transzformációt. Poincaré1. elméleti fizikus. A b) lehetőséget azért nem választhatjuk.TÓTH A. elektromágneses) ugyanazok a fizikai mennyiségek különbözőképpen transzformálódnak két rendszer között. Az előzőekben vázolt helyzetet az alábbi táblázattal szemléltethetjük. Az elektromágnességtan törvényeit tehát úgy kell átalakítanunk. mert ismerünk olyan jelenséget (fény terjedése). az a) lehetőséget elvethetjük. c) Fenntartjuk a relativitás elvét. Így marad a c) lehetőség. Einstein2). Albert EINSTEIN (1879-1955) Nobel-díjas (1921) német származású.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 6 egyik inerciarendszerből a másikba: vagyis ez a transzformáció a mechanikában nincs összhangban a relativitás elvével. hogy a transzformáció alkalmazása során a relativitás elve teljesül-. de ekkor a mechanika törvényeit kell elvetnünk. amelyre a Galilei-transzformáció nem érvényes. 1 2 Jules Henri POINCARÉ (1854-1912) francia matematikus. de Einstein volt az aki általános fizikai elmélet formájába öntötte a c) pontban megfogalmazott követelményeket. vagyis nem túl nagy sebességeknél továbbra is érvényesek a klasszikus mechanika törvényei. nevezetesen inerciarendszerekben érvényes. GALILEItranszformáció + LORENTZtranszformáció + MECHANIKA ELEKTROMÁGNESSÉGTAN Ezek után elvileg az alábbi lehetőségek között választhatunk: a) Beletörődünk abba. hogy a Lorentztranszformáció változatlanul hagyja azokat. hogy a fénysebességhez képest kis w relatív sebességeknél a Galilei-transzformációba megy át. A század első éveiben ehhez a következtetéshez többen is eljutottak (Lorentz. ahol a fizika két nagy területén a két transzformációnak a relativitás elvéhez való viszonyát tüntettük fel (a "+" jel azt jelenti. b) Fenntartjuk a relativitás elvét. a "-" jel pedig azt. és úgy átalakítanunk.

hogy K’-ben Newton II. a tehetetlenségi erők Egymáshoz képest nem túl nagy sebességgel mozgó inerciarendszerekben a Newton törvények változatlan alakban használhatók. Az általános Galilei-transzformáció szerint (most a w O O' K relatív sebesség nem állandó!): x( t ) = x' ( t ) + xK ′ ( t ) a0 x. Mozgásleírás egymáshoz képest gyorsuló rendszerekből. Eszerint egy tömegpont gyorsulása a K' rendszerben ax' = ax − a0 . Látszik. hiszen a K-ban nem gyorsuló tömegpont ( ax = 0 ) a K’-ben gyorsul ( a' x = −a0 ≠ 0 ). a K' rendszerbeli x'-tengely pedig essen az x-tengelyre (ábra). egy kocsi) ax'= -a0 a K rendszer x-tengelye mentén mozogjon. Ezzel viszont elveszítette értelmét az éter létének feltételezése is. és a0 relatív gyorsulás és F erő esetén. ahol Fx = max a K rendszerben a tömegpontra ható erő. hogy max' = max − ma0 = Fx − ma0 . x' vx ( t ) = w( t ) + vx' ( t ) ax ( t ) = a0 + ax' ( t ). hiszen a fénysebesség a mozgásállapottól független. amiből az Fx = 0 esetben a tényleges a' x = −a0 gyorsulást kapjuk. vagyis a K-ban működő erőt ki kell egészíteni egy Ftx = −ma0 ún.TÓTH A. ha feltételezzük. A K' rendszer a közös x.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 7 A fenti két alapelv elfogadása egyben azt is jelenti. vagyis a K’ nem inerciarendszer. törvénye nem érvényes ( Fx = 0 esetén a' x = −a0 ≠ 0 ). hogy az "étert" nem tekinthetjük fényhordozó közegnek. A fenti egyenletből m-mel való szorzással kapjuk. a terem) a K K' koordinátatengelyeket úgy. és nem tekinthetjük valamiféle kitüntetett vonatkoztatási rendszernek sem. Mi a helyzet egy inerciarendszerhez képest gyorsuló rendszerben? Transzformációs összefüggések egymáshoz képest gyorsuló. akkor a fenti gondolatmenet mindegyik koordinátára alkalmazható.x'-tengely mentén a0 K' állandó gyorsulással mozog a K-hoz képest. Ezzel az Fx' = max' egyenletet kapjuk. hogy a K’-ben a tömegpontra Fx' = Fx − ma0 erő hat. tehetetlenségi erővel. Ha a koordinátarendszerek nem a tárgyalt speciális relatív mozgást végzik. Vegyük fel a K inerciarendszerben (pl. transzlációs mozgást végző rendszerekben A legegyszerűbb eset az állandó gyorsulású transzlációs (haladó) mozgás. Használhatóvá válik a törvény. hogy a hozzá képest F=0 transzlációs mozgást végző K' rendszer (pl. mivel a relativitás elve érvényes. a kapott eredmények vektori formában érvényesek: .

♦ Vízszintes rúdra mozgathatóan felszerelt. vízszintes síkban körbeforgatott golyó a tengelyt jól mérhető erővel húzza (rugós erőmérő). és centrifugális erőnek nevezik. itt egy ezzel ellentétes. KÍSÉRLETEK: ♦ Rugóra függesztett. m2) között fennáll az m1r1ω 2 = m2 r2ω 2 összefüggés. ugyanilyen nagyságú Ft = − ma cp = −mrω 2u N tehetetlenségi erőt kell feltételeznünk. hiszen az inerciarendszerben nyugvó tömegpont a forgó rendszerből nézve körpályán mozog. ha nem hat rá erő. Ezt a tehetetlenségi erőt legegyszerűbben úgy kaphatjuk meg. r uN Ft amely a forgó testhez rögzített koordinátarendszerben acp m nyugszik (ábra). A tapasztalat szerint forgó rendszerben nem csak a centrifugális erő lép fel. ha egy olyan tömegpontot vizsgálunk. Mivel a forgó rendszerben nyugszik. ♦ Vízszintes tengely körül megforgatott kerékpárlánc merev kerékként gurul. geoid alakot vesz fel (ilyen a forgó Föld alakja is). ami ugyanennek a hatásnak tulajdonítható. hogy vágni lehet vele. Tehetetlenségi erők forgó rendszerben Egy inerciarendszerhez képest egyenletesen forgó rendszerben szintén be kell vezetnünk tehetetlenségi erőket. amit a koromrétegbe be is rajzol.TÓTH A. ha a tengelytől mért távolságaik (r1. a golyók akkor maradnak egyensúlyban. hanem az ábra szerinti görbe mentén. vagy megforgatott kör alakú papírlap olyan merev lesz. A golyó a lapon nem sugárirányban kifelé mozog. ♦ A forgó Földhöz rögzített hosszú inga lengési síkja lassan elfordul. A kísérletek azt mutatják. amit egy szerkezettel forgás közben szabaddá teszünk. Ennek a tömegpontnak az inerciarendszerből nézve a = a cp = mrω 2u N gyorsulása van. ω . cérnával összekötött golyókat a rúdra merőleges tengely körül ω szögsebességgel megforgatva. ún. KÍSÉRLETEK: ♦ Függőleges tengely körül forgatható. Itt oldalirányú erőnek is fel kell lépni. r2) és a tömegeik (m1. tehát F = ma cp = mrω 2u N erő hat rá. tehát akkor ω is gyorsul.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 8 a′ = a − a0 F′ = F − ma0 Ft = − ma0 . hogy forgó rendszerekben ilyen tehetetlenségi erő valóban fellép. ♦ Rugalmas lemezekből készített gömb alakú test forgatáskor a tengelyre merőlegesen kidomborodik (a tengely mentén összelapul). vízszintes kormozott lapra a tengelytől néhány centiméterre egy golyót rögzítünk.

dt dt A korábban skalárként bevezetett szögsebességet általánosítva. Ehhez előzetesen néhány új fogalmat kell bevezetnünk. dϕ r A dφ vektor irányát úgy definiáljuk. Az így kapott ω szögsebesség-vektor r párhuzamos a szögelfordulás-vektorral. hogy a transzformációs összefüggéseket megkapjuk. A tömegpont pálya menti sebességét az elmozdulásnak az időtartammal való osztásával kapjuk: dr dφ v= = ×r . hogy a centripetális gyorsulás aN = ω ×( ω ×r ) = ω × v . .és szögsebesség-vektor Először a körmozgást végző tömegpont mozgásának jellemzésére bevezetjük a pont helyvektorának egy elemi dt idő alatt bekövetkező elfordulását jellemző elemi szögelfordulás-vektort (az ábrán dφ ). Ez a vektor valóban a kör középpontja felé mutat. hogy az r(t+Δt) merőleges a körpálya síkjára (tehát dφ ⊥ r és dr dφ ⊥ dr ). Ahhoz. A szögsebesség-vektor segítségével a tömegpont pálya menti sebességét a v = ω ×r összefüggés adja meg. A szögelfordulás.TÓTH A. amelynek nagysága a dϕ szögelfordulással dr egyenlő vagyis dϕ = .:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 9 Transzformációs összefüggések egymáshoz képest forgó rendszerekben A forgó rendszerben fellépő tehetetlenségi erők meghatározásához meg kell keresni a megfelelő transzformációs képleteket. és nagysága is azonos a körmozgásnál a centripetális gyorsulásra kapott értékkel a N = ωv = rω 2 . hiszen dr párhuzamos a dφ × r vektorral. Hasonló meggondolással kapjuk. Ez a vektor valóban a körpálya érintőjének irányába mutat. iránya az ábrán látható. A fenti definíció alapján látható. nagysága pedig éppen dr = rdϕ . definiáljuk a szögsebesség-vektort az ω dϕ dφ ω= dt v összefüggéssel. és a az ábrán látható irányba mutat r(t) dϕ („jobbkéz-szabály”). Vektor megváltozása inerciarendszerből és forgó rendszerből nézve. tehát szintén merőleges a körpálya síkjára. nagysága pedig valóban a körmozgásnál korábban kapott v = ωr értékkel egyenlő. hogy dr = dφ × r . meg kell találnunk az általános összefüggést egy vektornak egy K inerciarendszerből és egy hozzá képest forgó K’ rendszerből észlelt megváltozása között.

A K’ rendszer 2 pontjának a rendszer forgása miatt bekövetkező 2⇒2* elmozdulását az ábrán a Δb rot vektor mutatja. hogy Δbrot ≈ rΔϕ . A számítást ennek a b vektornak egy rövid Δt idő alatt bekövetkező b( t ) → b( t + Δt ) megváltozására végezzük el. de egyszerűsítő feltevésünk miatt a vektor 1 végpontja helyben marad. Vagyis tetszőleges b vektor változási sebessége a K rendszerből nézve úgy kapható meg. a következőképpen alakul b vektor megváltozására felírt kifejezés differenciális alakban a db K = db K ' + dφ × b . A változás során a vektor 2 végpontja a 2’ helyzetbe kerül. tehát a vektor térbeli helyzete és hossza is módosulhat. ω amit a Δϕ szögelfordulás-vektorral adhatunk 2' ΔbK' meg. Most már csak a forgásból adódó vektort kell kifejezni a forgást jellemző szögsebességgel. másrészt azt is megállapíthatjuk. akkor ennek a vektornak a nagyságára az ábra alapján felírhatjuk. és differenciálisan kicsi mennyiségekre áttérve az összefüggést a Δbrot = rdϕ alakba írhatjuk.TÓTH A.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 10 A részletes számolás eredménye az. Ha a Δt időtartam kicsi. K' A Δt idő alatt a K’ rendszer Δϕ szöggel elfordul. hogy . hogy a Δb rot vektor a Δt időtartam rövidítésével az ábrán a forgástengelyre merőleges síkban berajzolt segédkör érintőjébe megy át. Emiatt a forgó rendszerbeli megfigyelő a b vektor végpontjainak elmozdulását a Δb K ' vektorral adja meg. amit az ω × b vektor ad meg. ezért itt egy egyszerűsített esetet mutatunk be. A forgó K’ rendszerbeli megfigyelő b(t) szempontjából a 2 pont. Ezt az összefüggést felhasználva. amelyhez a b vektor megváltozását viszonyítani tudja. hogy egy b vektornak a K rendszerben észlelt megváltozása és az ω szögsebességgel forgó K’ rendszerben tapasztalt megváltozása között a ⎛ db ⎞ ⎛ db ⎞ ⎜ ⎟ = ⎜ ⎟ + ω ×b ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K ' összefüggés áll fenn. 2* A K rendszerbeli megfigyelő szerint a b vektor 2 Δϕ ΔbK Δϕ Δbrot végpontjának elmozdulását – ami esetünkben a r 2 vektor megváltozásával egyenlő – az ábrán b(t+Δt) berajzolt Δb K vektor adja meg. Ennek alapján ezt a vektort differenciális változás esetén az alábbi módon írhatjuk fel: db rot = dφ × r . A vektor megváltozásának sebességére ebből – a dt időtartammal való osztás után – azt kapjuk. ***************** **************** **************** A fenti összefüggés levezetése általános esetben kissé hosszadalmas. Az ábra alapján a b vektor 2 végpontjának 2⇒2’ elmozdulása – vagyis esetünkben a b vektor megváltozása – a K rendszerből nézve kifejezhető a vektor K’ rendszerbeli megváltozásával és egy a rendszer forgásából származó járulékkal: Δb K = Δb K ' + Δb rot . amikor a vizsgált b vektor 1 kezdőpontja a K’ rendszer O origójában van (ábra). a forgás O 1 következtében a 2* helyre került (ez a pont a K’ rendszerhez van rögzítve). hogy a K’ rendszerből mért változási sebességéhez hozzáadjuk a forgásból származó változási sebességet. A Δt időtartamot egyre rövidítve.

hogy .és K’ rendszerbeli sebességek közötti összefüggésre azt ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K kapjuk. hogy r=r' r = r' ⎛ dr' ⎞ ⎛ dr ⎞ v=⎜ ⎟ =⎜ ⎟ . a K. ⎟ +⎜ dt ⎠K ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K ⎝ Ismét felhasználva a vektor változására kapott általános kifejezést. hogy a változást melyik rendszerből vizsgáljuk. ha – a fenti meggondolások alkalmazásával – a b vektor 1 végpontjának elmozdulását is figyelembe vesszük.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 11 ⎛ dφ ⎞ ⎛ db ⎞ ⎛ db ⎞ ⎟ ×b . Az általános számítás ugyanezt az eredményt adja. ⎝ dt ⎠ K ' Mivel speciális esetünkben a tömegpont K rendszerbeli v sebességére fennáll. azt kapjuk. vagyis transzlációt nem tételezünk fel z' z (ábra). Ebből következik. ⎜ ⎟ =⎜ ⎟ +⎜ ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K ' ⎝ dt ⎠ Itt a vektorok megváltozásának sebességénél a zárójel mellett feltüntetett index mutatja. hogy v = v' +ω × r' . hogy ⎛ dr' ⎞ ⎛ dr ⎞ v = ⎜ ⎟ = ⎜ ⎟ .TÓTH A. A számolás során speciális esetet vizsgálunk: a két koordinátarendszer origója mindvégig egybeesik. hogy dt ⎛ db ⎞ ⎛ db ⎞ ⎜ ⎟ = ⎜ ⎟ + ω ×b . ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K Alkalmazzuk a tetszőleges vektor változására kapott kifejezést az r’ vektorra (ez az általános összefüggésben a b ⇒ r' helyettesítést jelenti): ⎛ dr' ⎞ ⎛ dr' ⎞ ⎜ ⎟ =⎜ ⎟ + ω × r' = v' +ω × r' ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K ' O x x' O' y y' Itt felhasználtuk azt. A K rendszerbeli gyorsulást a sebesség differenciálásával kapjuk meg: ⎛ d ( ω × r' ) ⎞ ⎛ dv' ⎞ ⎛ dv ⎞ a=⎜ ⎟ =⎜ ⎟ . Ha figyelembe vesszük. ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K ' A speciális eset kicsit hosszadalmasabb számolással általánosítható. tehát a fenti összefüggés tetszőleges b vektorra érvényes. hogy dφ = ω a szögsebesség-vektor. hogy a P pont helyvektorára P ω fennáll. hogy az r’ vektor változási sebessége a K’ rendszerből nézve ⎛ dr' ⎞ v' = ⎜ ⎟ . ***************** **************** **************** A transzformációs összefüggések A részletes számolás eredményeként kapott ⎛ db ⎞ ⎛ db ⎞ ⎜ ⎟ = ⎜ ⎟ + ω ×b ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K ' összefüggést felhasználva most megkeressük egy K inerciarendszer és a hozzá képest forgó K’ rendszer mennyiségei közötti összefüggéseket. akkor végül azt kapjuk.

vízszintes síkban körbeforgatott golyó által megnyújtott rugó a centrifugális erőt mutatja. hogy ⎛ dω ⎞ ⎛ dω ⎞ a = a' +ω × v' +⎜ ⎟ × r' +ω × [v' +ω × r' ] = a' +2ω × v' +ω × ( ω × r' ) + ⎜ ⎟ × r' . Néhány ilyen kísérlet és értelmezése a forgó rendszerben a következő: ♦ Rugóra függesztett. Tehetetlenségi erők forgó rendszerben. ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K Ha a forgó rendszer szögsebessége állandó. ♦ A körbeforgatott hajlékony abroncs geoid alakját a forgó rendszerben úgy értelmezhetjük. de hatását számos egyszerű kísérlet és tudományos tapasztalat is mutatja. második tagja pedig az Fcf = −mω × (ω × r ′) centrifugális erő. a centrifugális. amely sugárirányban kifelé mutat. Az utolsó tag nem más. fizikus Gustave CORIOLIS (1792-1843) francia gépészmérnök. akkor az utolsó. ha a K' rendszerben a Newton-féle mozgásegyenletet használni akarjuk. A centrifugális erőt a hétköznapi tapasztalatból is ismerjük (kanyarodó jármű). ún. hogy egy tömegpont gyorsulása egy K inerciarendszerben (a) és egy hozzá képest állandó ω szögsebességgel forgó K' rendszerben (a') más. mint a korábban felírt centripetális gyorsulás. 1 2 Leonhard EULER (1707-1783) svájci matematikus. hogy a centrifugális erő a tengelytől kifelé viszi az abroncs részecskéit.és a Coriolis-erő Láttuk. a második tag neve pedig Coriolis2-gyorsulás: a cp = ω × ( ω × r' ) a C = 2ω × v'.TÓTH A. akkor az ma ′ = ma − m 2(ω × v ′) − mω × (ω × r ′) = F − m 2(ω × v ′) − mω × (ω × r ′) összefüggés alapján a forgó K' rendszerben be kell vezetnünk az Ft = −2m(ω × v′) − mω × (ω × r ′) tehetetlenségi erőt. amely merőleges a mozgó tömegpont K' rendszerbeli sebességére. matematikus . Ennek első tagja az FC = −2m(ω × v ′) Coriolis-erő. egészen addig. ⎝ dt ⎠ K ' ⎝ dt ⎠ K ⎝ dt ⎠ K illetve ⎡⎛ dr' ⎞ ⎤ ⎛ dω ⎞ a = a' +ω × v' +⎜ ⎟ × r' +ω × ⎢⎜ ⎟ + ω × r' ⎥ . és az a = a' +2ω × v' +ω × (ω × r' ) összefüggést kapjuk. hogy a ′ = a − 2(ω × v ′) − ω × (ω × r ′) . ⎝ dt ⎠ K ⎢⎝ dt ⎠ K ' ⎥ ⎣ ⎦ A kifejezést tovább alakítva azt kapjuk. A két mennyiség közötti összefüggést átrendezve azt kapjuk. amíg a deformációval növekvő rugalmas erők egyensúlyt nem tartanak vele. Ennek megfelelően.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 12 ⎛ dv' ⎞ ⎛ dω ⎞ ⎛ dr' ⎞ a=⎜ ⎟ + ω × v' +⎜ ⎟ × r' +ω × ⎜ ⎟ . Euler1-féle gyorsulás nulla.

♦ A Coriolis-erőnek szerepe van a légköri jelenségek alakulásában is.és a centrifugális erő együttes fellépésének eredménye. Különböző kezdeti feltételek mellett az inga mozgása eltérő (ábra). l. Nyugat–Kelet irányban mozgó testekre felfelé ható erő lép fel (súlyuk lecsökken). ♦ Ugyanez az oka. 1 g. Mivel ez – a nehézségi erőhöz hasonlóan – a tömeggel arányos erő. Ezért a nagyobb sűrűségű anyagok a tengelytől távolabb. Az eltérülés nem nagy: 100 m-ről eső test esetén kb. hanem a sarkokon kissé belapult. geoid. mint a nehézségi erőé függőlegesen. vízszintes kormozott lapon sugárirányban elinduló golyó mozgásirányának megváltozását a sebességre merőleges Corioliserő okozza. 70 kg-os testnél kb. hogy a Föld felé szabadon FC befelé eső test az eredeti mozgásirányától keletre tér el. A látszólagos tömegváltozás nagyságrendje: 1 m/s sebességű. hogy a Föld nem gömb alakú.5 cm. így örvénylő mozgás jön létre (ábra). amely nagy fordulatszámnál a nehézségi erőnél sokkal nagyobb. A centrifugába tett részecskékre fellép a centrifugális erő.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 13 ♦ A Földről nézve a centrifugális erő az oka annak. G Emiatt változik a Földön mért g "nehézségi" gyorsulás.TÓTH A. ún. vagyis az ábrán a ψ δ F cf Fg szögtől függ: Fcf = mrω 2 = mRω 2 cosψ (R a Föld sugara). de a lengési sík minden esetben elfordul. Dél– Észak irányú mozgásnál az északi féltekén jobbra. ha ψ sinψ G . hogy a Földön FC kifelé Kelet–Nyugat irányban mozgó testekre lefelé ható erő lép fel (súlyuk megnő). v' ♦ Ugyancsak a Coriolis-erő okozza. Ez az Eötvös-effektus. ♦ Az inga lengési síkjának elfordulása a Földön szintén az ingasúly sebességére merőleges Coriolis-erővel értelmezhető. v' ♦ Hasonlóan értelmezhető. . ♦ A Földön mért g "nehézségi" gyorsulás a gravitációs. Egy alacsonyabb nyomású helyre minden oldalról beáramló légtömegek eredetileg sugárirányban a hely felé mozognak. a FC=-2mωxv' ω délin balra. a centrifugális erő a forgástengelytől mért távolságtól. A fenti összefüggések segítségével a Coriolis-erőre vonatkozó kísérleteink és tapasztalataink a forgó rendszerből szintén értelmezhetők. m ♦ A centrifugális erő fellépésével magyarázható a centrifuga működése is (ha benne ülünk). ahol észak-déli irányban haladunk: g = = g s sin(δ + ψ ) m Fg gs = . hogy a Földön kilőtt a) b) lövedék eredeti irányától eltér (pl. 1. hatása a forgástengelyre merőleges irányban ugyanaz. Mivel azonos szögsebességnél a kerületi sebesség a sugár függvénye. ♦ A függőleges tengely körül forgatható. az ábrát). a kisebb sűrűségűek a tengelyhez közelebb gyűlnek össze. de a Coriolis-erő eltéríti őket.

TÓTH A.és súlyos tömeg azonosságának kérdése igen fontos elvi probléma. amelyek közül az egyik a test súlyos tömegével. az eszköz elfordításakor azonban egyetlen testnél sem észlelte az inga rúdjának elfordulását. tömegvonzásból származó erő arányossági tényezője. ezért ezeknek az erőknek a vízszintes K Fcf2 komponense is különböző lesz. A mérésnél természetesen a kiinduló egyensúlyi helyzetben nem ismerjük az elfordulás szögét. akkor ki tudjuk számítani a forgatónyomatékot. hogy a Földön a testekre ható nehézségi erő (G) két olyan erő eredője. hogy adott földrajzi helyen a G eredő erő irányát meghatározó δ szög függ a tehetetlen.és súlyos tömeg hányadosától. A Föld adott helyén. Eötvös ezzel a módszerrel különböző anyagú testeket hasonlított össze az etalonként használt platina súllyal. Fg2 Ny G2 amíg a szálban ébredő – a szögelfordulással arányos – ellenkező irányú rugalmas forgatónyomaték ki nem kompenzálja. hogy az t hányadosok egymástól illetve az ms 1 EÖTVÖS Loránd (1848-1919) magyar fizikus . Az Eötvös-féle kísérlet azon alapult. Emiatt a torziós mérlegre egy forgatónyomaték lép fel. Eötvös készített egy igen érzékeny torziós mérleget. r pedig a vizsgált – körpályán mozgó – pont pályájának sugara). a másikra a lehető legpontosabban azonos tömegű. és ekkor az inga rúdja a fellépő ellenkező irányú forgatónyomaték miatt az eszközhöz képest elfordul. amelyet az ábrán látható ψ szöggel jellemezhetünk.:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 14 Az Eötvös-kísérlet A tehetetlen. hiszen csak az egyensúlyt tudjuk megállapítani. sin(δ + ψ ) Fg ms g s ψ Ebből következik. amelynek rúdját Kelet-Nyugati irányba állította (ábra). ami azt addig forgatja el. a centrifugális erő és a tömegvonzásból származó erő hányadosa az alábbi összefüggéssel adható meg: δ F cf Fg Fcf mt rω 2 sin δ G = = . más anyagú testet rögzített. Ezt az elfordulást már észlelni tudjuk. abból pedig meghatározhatjuk a súlyos és tehetetlen tömeg hányadosának eltérését a két test esetén. Vagyis azt az eredményt kapta. Fcf1 Ha a két testre a súlyos és tehetetlen tömeg hányadosa Fg1 nem azonos. Ha az elfordulást megmérjük. ω a Föld forgásának szögsebessége. hogy – a mérési hiba határain belül – a különböző testeknél a súlyos. a másik pedig a test tehetetlen tömegével (centrifugális erő: Fcf) arányos: Fg = m s g s Fcf = mt rω 2 (itt gs az ms súlyos tömeggel arányos.és tehetetlen tömeg hányadosa azonos.(tömegvonzás: Fg). Ezért az egyensúly beállta után az eszközt függőleges tengely körül 180o-kal el kell fordítani. A kísérleti eszköz egyre tökéletesebb változatával végrehajtott mérései alapján Eötvös m végül (1908-ban) azt állapította meg. A rúd egyik végére platina súlyt. Az első igazán pontos vizsgálatot ezzel kapcsolatban Eötvös Loránd1 végezte el. akkor a két testre ható eredő erő (G1 és G2) É G1 iránya eltérő.

kissé eltérő módszerrel a mérés pontosságát Dicke1 megjavította. mint fél évszázaddal később korszerűbb eszközökkel. A súlyos. hogy az eltérés maximális értéke kb. és megállapította. 10-11 lehet).:Mechanika/3 (kibővített óravázlat) 15 egységtől való eltérése legfeljebb 5⋅10-9 lehet (több. 1 Robert Henry DICKE (1916-1997) amerikai fizikus .TÓTH A.és tehetetlen tömeg azonossága az általános relativitáselmélet egyik alapvető feltételezése.

ha nincs elmozdulás. A munka fogalma Egy tömegpontra ható F erő akkor végez munkát. Látható. ezért az elmozdulást elemi szakaszokra kell bontani (jobboldali ábra). Az erőhatásokat megadó erőtörvények ugyanis általában az erő helyfüggését adják meg.TÓTH A. ha megnézzük. i A B Ennek a határértéknek a jelölésére szolgál a fenti integrál. Munkatétel. amelyre (bizonyos feltételek mellett) megmaradási törvény érvényes. Δri F α Δr Fi FT=Fcosα Δr1 A F1 B Véges AB elmozdulásnál az elmozdulás során változhat az erő nagysága és iránya is. hogy mechanikai definíciója szerint a munka előjeles mennyiség. mozgási energia Ha egy tömegpontra erő hat. amelyet az erő AB görbére vonatkozó vonalintegráljának neveznek. A végzett elemi munkát (ΔW) egy elemi Δr elmozdulás során az erő és az elmozdulás skaláris szorzataként definiáljuk (baloldali ábra): ΔW = FΔr . megkeressük az összeg határértékét: W AB = lim Δr →0 ∑ Fi Δri = ∫ Fdr . közismert W = Fs cos α alakot. A munka pontos értékét úgy kapjuk meg. és az erő közben munkát végez. ahol α az erő.és elmozdulásvektor által bezárt szög. ami igen komoly nehézségeket okoz. akkor ennek eredményeként a tömeg gyorsulni fog. vagy ha az elmozdulás merőleges az erőre. Ehhez a mennyiséghez a munka bevezetésével juthatunk el. Állandó erő és egyenes pályán történő s nagyságú elmozdulás (út) esetén ebből megkapjuk az egyszerűbb. hogy a felosztást finomítva. és a munkát közelítőleg az elemi munkák összege adja meg. ha az erő működése közben (de nem feltétlenül annak kizárólagos hatására) a tömegpont elmozdul. A probléma megoldását az teszi lehetővé. továbbá mechanikai értelemben egy erő nem végez munkát. így az erő időfüggésének megadásához ismerni kellene a helyvektor időfüggését. milyen összefüggés van az erő munkája és a test sebessége között? . vagyis tudni kellene a mozgásegyenlet megoldását. A munka fogalmának hasznossága akkor derül ki. hogy az erő helyfüggésének ismeretében bevezethető egy olyan mennyiség.: Munka-energia (kibővített óravázlat) 1 Munka és energia A mozgásegyenlet megoldásához a tömegpontra ható erő időfüggésének ismerete szükséges.

és ennek következtében munkát tud végezni. hogy mekkora munkát végez egy tömegponton a rá ható erők Fe eredője. Ezt a munkavégző-képességet a jelenlévő külső erőtér által a tömegen végzett munka teszi lehetővé. és – a veszteségektől eltekintve – a tömeg 1 PO OP Wneh = W OP = −Wneh = mv 2 2 mozgási energiára tesz szert. hogy ez az energia az utolsó egyenletben szereplő bármelyik munkával megadható. Ezzel a definícióval élve tehát azt mondhatjuk. energiája van az erőtér jelenléte miatt. munkavégző képességről azonban csak akkor beszélhetünk. ha az egyértelműen megadható. Eszerint a nehézségi erőtérben a kiszemelt O vonatkoztatási ponthoz viszonyítva h magasságra emelt tömegnek meghatározott munkavégző képessége. Más szóval a befektetett munka visszanyerhető. Konzervatív erőtér. mint amekkora munkával felgyorsítottuk. A mozgásegyenletet és a skaláris szorzat koordinátás alakját felhasználva azt kapjuk. 1 Az E m = mv 2 mennyiséggel egyértelműen meghatározott munkavégző képességet a 2 tömegpont mozgási energiájának nevezik. helyzeti energia Egy tömegpontnak munkavégző képessége nem csak a mozgása következtében lehet.TÓTH A. Közismert például. a test a munka révén jól meghatározott munkavégző képességre tett szert. 1 2 Ezt a törvényt gyakran munkatételnek nevezik. akkor F=Fz=mg nagyságú. hogy a tömegpontra ható eredő erő munkája a tömeg mozgási energiájának megváltozásával egyenlő: We = ∫ Fe dr = ΔE m . az egyértelműség követelménye miatt azonban jobb az erőtér által végzett munkát használni (a tömeget az erőtérrel szemben . Az összefüggés 2 fordítva is érvényes: a felgyorsított test (ideális esetben) ugyanakkora munkát tud elvégezni a lefékeződése árán. dt 2 2 1 t v 1 1 2 t2 v 1 vagyis az eredő erő munkája az mv 2 mennyiség megváltozásával egyenlő.: Munka-energia (kibővített óravázlat) 2 Számítsuk ki. Ha egy tömeget a nehézségi erőtérben az O pontból (ábra) állandó sebességgel függőlegesen felemelünk a h magasságban lévő P pontba. A példából az is kiderül. a nehézségi erő az eredetileg általunk végzett munkával azonos nagyságú munkát végez a testnek az O pontba való visszatérése közben. hogy 2 dv 1 1 2 2 W = ∫ Fe dr = ∫ m vdt = m ∫ vdv = mv 2 − mv 1 . és eközben W OP = ∫ Fz dz = ∫ mgdz = mgh 0 0 h h z P z P dz munkát végzünk a nehézségi erő ellenében. hogy a nehézségi erőtér hatására egy tömeg felgyorsulhat. ha a tömegpont az 1 helyzetből egy 2 helyzetbe megy át. Ugyanakkor a lefelé F mutató nehézségi erő (z-komponense Gz=-Fz=-mg) az emelés közben G dz OP OP Wneh = −W = − mgh O O munkát végez. hanem egy külső erőtér jelenléte miatt is. A tömeget a P pontban elengedve. felfelé mutató erőt kell kifejtenünk.

A helyzeti energia megváltozása az AB elmozdulás során: A B ⎛ A ⎞ O O ΔE hAB = E h ( B ) − E h ( A ) = − WkOB − WkOA = − ∫ Fk dr − ⎜ − ∫ Fk dr ⎟ . hogy az integrálást (összegzést) egy zárt görbe (L) mentén végeztük el. akkor a fenti definíció értelmében nullát kell kapnunk. súrlódási erő). Ezt az állítást az alábbi ábra alapján a következőképpen láthatjuk be. A konzervatív erő munkája csak a kezdő. és ezen a zárt görbén kiszámítjuk a konzervatív erő összes munkáját. azaz az erőtér akkor konzervatív.TÓTH A. és így független az úttól. Az ilyen erőket (erőtereket). (Ezt a műveletet a matematikában „körintegrálnak” nevezik. Az elnevezés onnan származik. Az egyedüli követelmény az. így a folyamat során a tömeg mozgási energiára is szert tehet). WkOA ⎜ ⎟ WkOAB O ⎝ O ⎠ Konzervatív erőtér munkája azonban nem függ az úttól. így az általános definíció alapján a vonatkoztatási ponthoz képest h magasságban az m tömeg helyzeti energiája (a bevezetőben mutatott példával összhangban) Eh = OP −Wneh = ∫ mgdz = mgh . Konzervatív erőtérben (Fk) tehát általánosan bevezethetjük egy pontszerű testnek egy O vonatkoztatási ponthoz viszonyított energiáját tetszőleges P pontban az alábbi módon: O E h ( P ) = −WkOP = − ∫ Fk dr . ezért a közvetlen OB elmozdulás során végzett munka ugyanaz. mert a fizikai folyamatok leírásánál általában az energia megváltozása fontos. Egy testnek ilyen munkavégző képessége természetesen más erőtér esetén is lehet. A vonatkoztatási ponttól való függés azonban gyakorlatilag nem okoz problémát. hogy a helyzeti energia – a mozgási energiával szemben – egy állandó erejéig határozatlan. ezért helyzeti (vagy potenciális) energiának (Eh) nevezik. ha teljesül a ∫ Fk dr = 0 L feltétel. mint az erőtér által kifejtett erő. mint az OAB O úton végzett munka: W OB ( ) O ∫ Fk dr = ∫ Fk dr + ∫ Fk dr . O A B A B k B . amelyeknél a munkavégzés csak az elmozdulás kezdő és végpontjától függ.) A nehézségi erőtér a tapasztalat szerint konzervatív. konzervatív erőknek (erőtereknek) nevezzük. hiszen nagysága a vonatkoztatási pont megválasztásától függ. a helyzeti energia megváltozása pedig nem függ a vonatkoztatási pont megválasztásától. 0 h A fentiekből kitűnik.: Munka-energia (kibővített óravázlat) 3 elmozdító erő lehet nagyobb is. hogy – mint látni fogjuk – ilyen erőtérben mozgó tömeg teljes mechanikai energiája megmarad. Ez a definíció lehetőséget ad a konzervatív erőtér egy másik meghatározására is: ha egy pontból kiindulva valamilyen pályán visszatérünk a kiindulópontba. "konzerválódik". Ez a fenti példa alapján azt jelenti. O P Ez az energia a testnek a vonatkoztatási ponthoz viszonyított helyzetétől függ. hogy a vonatkoztatási pont és a tömegpont helye közötti elmozdulásnál az erőtér munkája nem függhet az úttól (ez nem minden erő esetén teljesül: pl. Itt az integráljelen elhelyezett kis kör azt jelöli. hogy adott pontban lévő testhez egyértelműen hozzárendelhető legyen az erőtér által végzett munka.és végponttól függ.

akkor a munkatétel szerint írhatjuk. az energiamegmaradás tétele tömegpontra Ha a tömegpont konzervatív (Fk). A A A B B B ahol Wk és Wnk a konzervatív. hogy ∫ (Fk + Fnk )dr = ∫ Fk dr + ∫ Fnk dr =Wk + Wnk = ΔE m . hogy a x x+dx x helyzeti energia megváltozása a konzervatív erő (esetünkben a nehézségi erő) munkájával is kifejezhető: . Vizsgáljunk először egy egyszerű egydimenziós esetet. dx Ugyanakkor tudjuk. Tudjuk viszont.és nem konzervatív (Fnk) erők együttes hatása alatt mozdul el az A pontból a B pontba.illetve nem konzervatív erők munkája.és mozgási (Em) energia E = Em + Eh összegét rendszerint a tömegpont teljes (mechanikai) energiájának nevezik. akkor a tömegpont mechanikai energiája nem változik meg: ΔE = 0 . amikor a helyzeti energia csak x-irányban változik.: Munka-energia (kibővített óravázlat) 4 Ezt az összefüggést figyelembe véve azt kapjuk. tehát az alábbi egyenletet kapjuk: Wnk = ΔE m + ΔE h .és mozgási energia megváltozásának összege a nem konzervatív erők munkájával egyenlő. vagyis a helyzeti. Ez az energia-megmaradás törvénye tömegpontra. Mivel a helyzeti (Eh). Példák és alkalmazások Erő és helyzeti energia Egy pontszerű test helyzeti energiája a helynek egyértelmű függvénye. Az általános energia-munka összefüggés. hogy Wk = − ΔE h . vagy a rá ható nem konzervatív erők összes munkája nulla. O A O A A B A B vagyis a helyzeti energia megváltozása csak az A és B pontok helyzetétől függ. Ebben az esetben a dE h (x) helyzeti energia helyfüggését az E h (x) Fkx = − dx E h = E h ( x ) függvény adja meg (ábra). hogy ΔE hAB = − ∫ Fk dr − ∫ Fk dr + ∫ Fk dr = − ∫ Fk dr . és nem függ az O vonatkoztatási ponttól. hogy a konzervatív erők munkájára fennáll.TÓTH A. Egy elemi dx elmozdulás során a helyzeti energia F T dE h megváltozása dx dE h dE h = dx . vagyis a tömegpont teljes mechanikai energiájának megváltozása a nem konzervatív erők munkájával egyenlő. Ha a tömegpontra csak konzervatív erők hatnak. a fenti állítás így is megfogalmazható: ΔE = Wnk .

**************** ******************* ******************* Általános (három dimenziós) esetben tetszőleges erőtérben a test helyzeti energiája az E h = E h ( x . Ez a függvény függőlegesen felfelé irányított z-tengely esetén: E h ( z ) = mgz (a) ábra). hogy Fx = − ∂E h . A két kifejezés összehasonlításából látható.TÓTH A. 2 2 Ha az energia megmarad. E h = 1 kx 2 . vagyis az erő a helyzeti energia helyfüggésének ismeretében kiszámítható.: Munka-energia (kibővített óravázlat) 5 dE h = − Fkx dx . dx vagyis az erő x-komponense a helyzeti energia-görbe meredekségéből megkapható. A tömegpontra ható erő z-komponense a fentiek szerint dE ( z ) Fz = − h = − mg . hogy dE ( x ) Fkx = − h .dy. a) Az x-tengely mentén rezgő pont esetén az energia mozgási energiából és rugalmas helyzeti energiából áll: 2 E m = 1 mv x . A két kifejezés összehasonlításából kapjuk. ha az x tengely nullpontja a tömegnek a rugó megfeszítetlen állapotához tartozó helyzetében van: E h ( x ) = − ∫ ( − Dx )dx = 1 Dx 2 . aminek elemi megváltozása egy dr(dx. 2 0 x α tgα=mg tgα=Dx α z x b) Természetesen a helyzeti energia deriváltja most is visszaadja az erőt dE ( x ) Fx = − h = − Dx dx (b) ábra). ∂x Fy = − ∂E h ∂y Fz = − ∂E h ∂z . akkor . Megfeszített rugóhoz rögzített tömegpont helyzeti energiája. z ) függvénnyel adható meg. **************** ******************* ******************* Homogén gravitációs térben lévő m tömeg helyzeti energiája a magasság függvénye. y . dz ami valóban a lefelé mutató gravitációs erőt Eh(z)=mgz Eh(x)=Dx2/2 adja.dz) elemi elmozdulásnál dE h = ∂E h ∂E ∂E dx + h dy + h dz . ∂x ∂y ∂z Másrészt a helyzeti energia megváltozása kifejezhető a konzervatív erő elemi munkájával is: dE h = −Fk dr = −( Fkx dx + Fky dy + Fkz dz ).

Tegyük fel. a fellépő erő az egyensúlyi helyzetből elviszi a testet. a páros számú d 2 Eh ( x ) helyeken (minimumok. Belátható. vagyis a testet kimozdítva az (maximumok. Ekkor a nehézségi erőtérben a test helyzeti energiája az x-koordináta függvényében pontosan az emelkedéseknek és süllyedéseknek megfelelően változik (ábra). hogy az x-tengely a haladási irányba (Kelet) mutasson. Helyzeti energia és egyensúlyi állapot E=Eh+Em Eh(x) E m A helyzeti energia helyfüggése alapján azt is megállapíthatjuk. akkor a lehetséges egyensúlyi helyzetei a helyzeti energia helyfüggését megadó dE h (x) =0 Fkx = − görbéről leolvashatók. hogy egy pontszerűnek tekinthető test mindig azonos irányban (pl. azaz: dE ( x ) Fkx = − h =0. Ha a testre (a kényszererőn kívül) csak a nehézségi erő hat. hogy egy test hol lehet egyensúlyi helyzetben. dx vagyis ezeken a helyeken a görbének szélsőértéke van.TÓTH A. hiszen a helyzeti energia arányos a magassággal. Vegyük fel a koordinátarendszerünket úgy. ahol dx 2 egyensúlyból. a dx 2 kimozdításkor fellépő erő a testet visszaviszi az egyensúlyi helyzetbe. ahol > 0 ) pedig az egyensúly stabilis. és ez az egyensúly milyen jellegű (stabilis vagy labilis). dx E h (x) Egyensúlyban az eredő erő xkomponensének nullának kell lenni. hogy az ábrán páratlan x3 x2 x x1 x4 számmal jelölt helyeken 2 d Eh ( x ) < 0 ) az egyensúly labilis. ekkor a teljes energiája helyzeti energia: 1 E = E h = A 2 . Eh x A x .és mozgási energia megoszlása bármilyen x kitérésnél (ábra). Ennek ismeretében a helyzeti energia2 grafikonból megállapítható a helyzeti.: Munka-energia (kibővített óravázlat) 6 Em + Eh = E = állandó. Mivel az xmax=A maximális kitérésnél a rezgő tömegpont sebessége nulla. egy dombos vidéken haladó autó). Kelet felé) halad emelkedő és süllyedő szakaszokból álló pályán (pl.

törvénye alapján könnyen belátható.. ha külön-külön minden pontra felírjuk a mozgásegyenletet: n FK 1 + ∑ FB1 j = m1a 1 j=2 n FK 2 + ∑ FB 2 j = m2 a 2 j =1 j ≠2 . j =1 j ≠n n Látható. az i-edik rendszer pontra ható külső erők eredőjét pedig FKi -vel.. i =1 i =1 j =1 j ≠i i =1 n n n n Newton III.. ezeket a pontokat sorszámoztuk: az i-edik FBij m2 pont tömegét mi-vel... A teljes rendszer egyfajta jellemzését adja az az egyenlet. ami a pontrendszerről.. így a rendszerre ható külső erők eredőjét FK-val jelölve... és gyakorlati szempontból is igen fontos eset... mint egészről nem sokat mond.. hogy ez elég bonyolult leírási mód. FKn + ∑ FBnj = mn a n . helyzetvektorát ri-vel jelöljük. amit a fenti egyenletek összeadásával kapunk: ∑FKi + ∑∑FBij = ∑ mi ai . külső tömegpont-rendszert (rövidebben: pontrendszert) pont FKi vizsgálunk.. amikor több tömegpontból álló rendszert.TÓTH A.. FBji ri mj A tömegpontokra ható erőket célszerű két csoportba rj r2 osztani: a rendszerhez tartozó pontok között fellépő m1 erőket belső erőknek. FKi + ∑ FBij = mi a i j =1 j ≠i n . a rendszeren kívül eső testek által a rendszer pontjaira kifejtett erőket pedig külső r1 erőknek nevezzük.... tömegközéppont A pontrendszer mozgása leírható... ún.. az alábbi egyenletet kapjuk: . Jelöljük a j-edik pont által az irn edik pontra kifejtett (belső) erőt FBij -vel. hogy a belső erők összege nulla.: Pontrendszer (kibővített óravázlat) 1 Tömegpont-rendszer mozgása Bonyolultságban a tömegpont után következő.. Az ábrán az általunk kiválasztott mi rendszerhez a körberajzolt területen lévő pontok FKj tartoznak. O A tömegpontrendszer mozgása...

mintha a test pontszerű lenne. mint egy olyan tömegpont amelynek tömege a pontrendszer össztömegével egyenlő.TÓTH A. A lendület (mozgásmennyiség)-megmaradás tétele pontrendszerben A lendületre vonatkozó összefüggéshez úgy juthatunk el. amely eszerint ∑ miri . Eszerint a pontrendszer tömegközéppontja úgy mozog. a tömegpont mozgásegyenletéhez hasonló összefüggést kaphatnánk. v TK = dt m Ebből látható. kiterjedt testek haladó mozgásának leírására a már megismert tömegpont-mozgásegyenlet használható.: Pontrendszer (kibővített óravázlat) 2 FK = ∑ mi a i . i ha a pontrendszer helyzetének globális jellemzésére bevezetjük egy speciális pontot. hogy a pontrendszer lendületösszege (pR) kifejezhető a rendszer össztömegének és a tömegközéppont sebességének szorzatával: p R = ∑ mi v i = mv TK i Eszerint a tömegközéppont ebből a szempontból is úgy viselkedik. ez az eredmény azt mutatja. hogy a zárójelben lévő mennyiség helyzetvektor jellegű. ha a pontrendszerre a fentinél egyszerűbb. rTK = i m Kimutatható. ami homogén nehézségi erőtérben azonos a rendszer súlypontjával. ⎜ ⎟ ⎜m ⎟ dt dt ⎝ i dt ⎝ i i i ⎠ ⎠ és vegyük észre. hogy a tömegközéppont mozgásegyenletét a lendületváltozás segítségével írjuk fel. amit az alábbi módon definiálhatunk. és erre a külső erők eredője hatna. Vagyis a fenti eljárást követve. Tekintsük ezt a tömegpontok helyzete által egyértelműen meghatározott sajátos helyvektort a pontrendszer tömegközéppontjának (rTK). vagyis az egyenlet jobboldalát a pontrendszerre jellemző "egyetlen gyorsulás" és az m = ∑ mi össztömeg szorzataként írhatnánk fel. i =1 n Jó lenne. A fenti mozgásegyenletben a tömegközéppont helyzetvektorának második időderiváltja. vagyis a tömegközéppont gyorsulása (aTK) szerepel. hogy egy ilyen test haladó mozgása úgy írható le. így a rendszer mozgását leíró egyenlet az alábbi egyszerű alakot ölti FK = m aTK. merevnek tekinthető testek pontrendszerként is felfoghatók. és tömege a tömegközéppontjában lenne összesűrítve. Mivel a kiterjedt. A mozgásegyenlet ezzel így írható át: . Ilyen egyenletre juthatunk. Alakítsuk át a fenti mozgásegyenletet ⎞ ⎞ d 2r d2 ⎛ d2 ⎛ 1 FK = ∑ mi a i = ∑ mi 2i = 2 ⎜ ∑ miri ⎟ = m 2 ⎜ ∑ miri ⎟ . Ehhez szükségünk lesz a tömegközéppont sebességének kifejezésére: ∑ mi vi drTK = i . hogy ez a pont valóban a pontrendszer tömegeloszlásának egyfajta centruma. mintha a rendszer egész tömege a tömegközéppontban lenne elhelyezve.

nk = (E m 2 + E hB 2 + E hK 2 ) − (E m1 + E hB1 + E hK 1 ) . Az összefüggést átrendezéssel áttekinthetőbb alakba írhatjuk: WK . hogy ha a külső erők eredője nulla (FK = 0). hogy WK . FK = ma TK = m i Vagyis.TÓTH A. Ha az összes mechanikai energiát ER-rel jelöljük E R = E m + E hB + E hK .nk + WB . akkor: ⎞ d⎛ ⎜ ∑ mi v i ⎟ = 0 . amelyből ismeretlen sebesség határozható meg. a jobboldalon pedig a pontrendszer teljes mozgási energiájának megváltozását kapjuk: We = ΔE m = E m 2 − E m1 .nk + WB .k.és belső erők munkáját (WK és WB). ezeken belül pedig a konzervatív. akkor az alábbi összefüggést kapjuk: WK . akkor a baloldalon a pontrendszerre ható összes erők munkáját.nk + WB . WB.k. WB. ⎟ ⎜ dt ⎝ i ⎠ azaz p R = ∑ mi v i = állandó.nk = E R 2 − E R1 = ΔE R . Ha ezeket az egyenleteket összeadjuk.nk + WK . A törvény jelentősége. ha a pontrendszerre ható külső erők eredője nulla. akkor a munkatétel az i-edik pontra: Wei = ΔE mi = E mi 2 − E mi 1 . (Ennek a megmaradási törvénynek speciális esetét láttuk korábban két kölcsönható testre). ahol a helyzeti energia-tagoknál a B és K index a belső kölcsönhatásokból.nk. Ha a rendszer az 1 állapotából a 2 állapotba megy át.nk + WB .és nem konzervatív erők munkáját (WK.k + WB .nk) . hogy integrálnunk kellene a mozgásegyenletet. akkor az energiaváltozás általános összefüggését tömören így írhatjuk: WK . WK. ahol Wei az i-edik pontra ható erők eredőjének munkája. ahol a zárójelben lévő tagok a rendszer összes mechanikai energiáját jelölik a rendszer kezdeti (1) és végső (2) állapotában. Pontrendszer energiája. átrendezés után azt kapjuk. többek között az. .: Pontrendszer (kibővített óravázlat) 3 ⎞ dv TK d d⎛ = (mv TK ) = ⎜ ∑ mi v i ⎟ . Ha különválasztjuk a külső. hogy mechanikai problémák megoldásánál olyan egyenletet ad. Ez a lendületmegmaradás törvénye pontrendszerre (használatos még a mozgásmennyiség-megmaradás illetve impulzusmegmaradás elnevezés is).nk = E m 2 − E m1 + E hB 2 − E hB1 + E hK 2 − E hK 1 . illetve a külső testekkel való kölcsönhatásból származó helyzeti energiára utal. ⎟ dt dt dt ⎜ i ⎝ ⎠ vagyis a külső erők eredője egyenlő a rendszer összes lendületének változási sebességével: ⎞ dp d⎛ FK = R = ⎜ ∑ mi v i ⎟ . hogy a konzervatív erők munkája a helyzeti energia megváltozásának negatívja.k = E m 2 − E m1 . anélkül. Felhasználva. a mechanikai energia megmaradásának tétele pontrendszerben A pontrendszer energiájának vizsgálatánál az egyes pontokra felírt munkatételből indulhatunk ki. akkor a rendszer összes lendülete nem változik. ⎟ ⎜ dt dt ⎝ i ⎠ Ebből következik.

Vizsgáljuk a pontrendszer mozgási energiáját egy K koordinátarendszerből és a hozzá képest egyenletesen mozgó K’ rendszerből. mi ri Írjuk fel a pontrendszer mozgási energiáját a K K rendszerben. mint a tömegpontnál.TÓTH A. amelyet a pontrendszer tömegközéppontjához rögzítettünk (ábra). hogy nincsenek ilyen erők). 2 2 i Ha a rendszer tömegközéppontjával együtt mozgunk (vagyis K=K’). 2 TK r =r +r ' ( ) i amit a rendszer belső energiájának neveznek. Ezzel a rendszer összes mechanikai energiája 1 2 E R = mvTK + E hK + ∑ 1 mi vi′2 + E hB . ez a sebesség nulla: 1 1 2 E m = ∑ mi vi′2 + ∑ mi vTK . mint a lendületmegmaradás törvényéé: olyan egyenletet ad. mivel azonban a K’ rendszer a pontrendszer tömegközéppontjához van rögzítve. hiszen ez a külső hatásoktól mentes rendszer tömegközéppontjában „ülő” megfigyelő által észlelt mozgási .: Pontrendszer (kibővített óravázlat) 4 vagyis a rendszer energiájának megváltozása a nem konzervatív erők munkájával egyenlő. akkor a külső helyzeti energia (második tag) is nulla. ismeretlen sebesség határozható meg. akkor ΔE R = 0 ⇒ E R 2 = E R1 . Ha a nem konzervatív erők munkája nulla (például úgy. hogy 1 2 1 E m = mvTK + ∑ mi vi′2 . hogy 1 1 1 1 2 2 E m = ∑ mi vi′ 2 + vTK + 2v′ v TK = ∑ mi vi′2 + ∑ mi vTK + v TK ∑ mi v′ . hogy itt az energia és munka kifejezései bonyolultabbak. akkor a tömegközéppont áll. Az elnevezés logikus. A tömegpont-rendszer energiája ekkor E B = ∑ 1 mi vi′2 + E hB . i i 2 i 2 i 2 i 2 i Az utolsó tagban szereplő összeg arányos a tömegközéppont sebességével a K’ rendszerben. azzal a különbséggel. Ez az energia-megmaradás tétele pontrendszerre. és fejezzük ki azt a K’ rendszerbeli adatokkal: 1 1 E m = ∑ mi vi2 = ∑ mi v i v i = ri' 2 i i 2 r i TK i 1 vi=vTK+vi' = ∑ mi (v′ + v TK )(v′ + v TK ) i i 2 i K' (itt alkalmaztuk az ábrán is feltüntetett Galilei transzformációt). amelyből pl. tehát az első tag nulla. 2 i 2 vagyis a pontrendszer mozgási energiája felírható a tömegközéppontba képzelt össztömeg mozgási energiájának és a tömegközéppontban lévő megfigyelő által észlelt sebességekkel ( v i′ ) számított mozgási energiák összegeként. A pontrendszer mozgási energiájának kifejezését tovább vizsgálva. Ha ezenkívül a rendszerre külső erők nem hatnak. A műveleteket elvégezve azt kapjuk. i 2 i 2 Ebből rendezéssel azt kapjuk. anélkül. Jelentősége gyakorlati szempontból ugyanaz. vagyis a rendszer összes mechanikai energiája nem változik. hogy integrálnunk kellene a mozgásegyenletet. Az eredmény tehát ugyanaz. egy újabb fontos mennyiséghez juthatunk el. mint a tömegpont esetén.

Ezzel a perdület megváltozása és az eredő forgatónyomaték között az alábbi összefüggést kapjuk dNi = Mi . a perdületmegmaradás tétele pontrendszerben A lendület és az energia bevezetését az indokolja. Egy pontrendszer ri helyvektorú. Ha a külső forgatónyomatékok eredője nulla. Ni=rixpi Ha a mozgó pontra ható erők Fi eredője nem nulla. Ugyanez az oka a perdület (impulzusmomentum) (N) bevezetésének is.és belső erők forgatónyomatékát: dN dN ∑ dt i = dtR = ∑ri × FKi + ∑ri × FBi = ∑ri × FKi + ∑ri × ∑FBij . törvénye és a forgatónyomaték definíciója alapján belátható (ábra). Ezt a változást megkaphatjuk a fenti egyenlet differenciálásával: dNi dri dp = × p i + ri × i .TÓTH A. ezért ez a tag nulla. itt is szétválasztjuk a külső. ahol MK a külső erők forgatónyomatékainak összege. O dt dt dt A jobboldal első tagja két párhuzamos vektor (vi és pi) vektorszorzata. dt Egy pontrendszer perdülete (NR) az egyes pontok perdületeinek vektori összege. i i i i i j ≠i Newton III.és általában a perdület is változik. . pi impulzusú i-edik pi=mivi mi tömegpontjának Ni perdülete az O vonatkoztatási pontra (ábra): Ni = ri × p i = ri × mi v i . vagyis a pontrendszerre vonatkozó egyenletet a pontokra vonatkozó egyenletek összeadásával kaphatunk. így a rendszerre a dN R = ∑ri × FKi = M K dt i egyenletet kapjuk. a második tagban pedig a lendület időderiváltja az eredő erővel egyenlő. tehát egyértelmű megadásához ezt is meg kell adni. hogy ezekre a mennyiségekre bizonyos körülmények között megmaradási törvény érvényes. az eredő forgatónyomaték (MR) pedig az egyes pontokra ható forgatónyomatékok vektori összege.: Pontrendszer (kibővített óravázlat) 5 energia és a pontrendszer tagjai között fellépő belső kölcsönhatásokból származó helyzeti energia összege. akkor a fenti egyenlet szerint dN R =0 ⇒ dt mi ri FBij T1 T2 rj FBij=-FBji FBji mj T1=IrixFBijI=T2=IrjxFBjiI O N R = állandó . hogy a belső erők forgatónyomatékainak összege nulla lesz. hogy a perdület függ a vonatkoztatási ponttól. akkor a sebesség. A korábban követett eljáráshoz hasonlóan. ri A definícióból látszik. Perdület és forgatónyomaték. ezért dNi = ri × Fi . dt A jobboldalon megjelenő mennyiséget az Fi erő O pontra vonatkozó forgatónyomatékának (Mi) nevezzük.

TÓTH A. Ez a perdület megmaradásának tétele pontrendszerre.: Pontrendszer (kibővített óravázlat) 6 vagyis a perdület nem változik. .

hanem mozgását valamilyen kényszer korlátozza (pl.TÓTH A. vagy az "óriáskerék" kabinja. a forgással és a deformációval. amikor a test minden pontja ugyanolyan pillanatnyi sebességgel mozog. Egy fokkal közelebb jutunk a valósághoz. akkor ekörül tetszőlegesen foroghat a test. pl. A merev test lehetséges mozgásai közül a legegyszerűbb a haladó mozgás. amelyek a tömegpont modelljén alapultak. A kiterjedt. de még mindig viszonylag egyszerűen leírható mozgást kapunk. vagy a test egy pont körül vagy rögzített tengely körül forog). f=3 és f=1). A merev test mozgása tulajdonképpen tömegpontszerű apró részek mozgásaként is felfogható. egy harmadik. Ez azzal az előnnyel járt. vagyis az egyes pontok mozgása egymással párhuzamos pályákon zajlik. a 9 koordináta között 3 összefüggést kapunk. ezért a szabad merev test szabadsági fokainak száma f=6. szabadsági fokok (f) számának vizsgálatával kezdjük. A A B B a A A B B A B A B A B b . ha még egy pontot megadunk. Ha a merev test nem mozoghat szabadon. ha kiterjedt testet vizsgálunk.: Merev test (kibővített óravázlat) 1 Merev test mozgása Eddig olyan idealizált "testek" mozgását vizsgáltuk. vagyis összesen 9 adatot. vagy más néven transzláció. a pontok koordinátáival. hogy nem kellett foglalkozni a test kiterjedésével kapcsolatos mozgási lehetőségekkel. az ún. vagyis 3 skalár adattal jellemezhetjük. akkor a pontokon áthaladó tengely körül még mindig foroghat. de alakját nem változtató test a merev test. Így mozog egy egyenes pályán haladó szán. hogy bármely két pontjának távolsága állandó. Egy tömegpont mozgását egy helyvektorral. hiszen a test merevsége azt jelenti. az AB szakasz az a ábrán). elég egyetlen pont mozgását jellemezni. vagyis elhanyagoljuk a test alakváltozásait. egy kerék egy felületen gurul. ha megadjuk három – nem egy egyenesbe eső – pontjának helyzetét. hogy a testben felvett egyenes térbeli helyzete a mozgás során nem változik. a tömegpont szabadsági fokainak száma tehát f=3. Ez egyben azt is jelenti. Mivel ilyenkor az összes pont ugyanúgy mozog. akkor a szabadsági fokok száma a kényszertől függő mértékben csökken (a felsorolt példákban rendre f=5. A 9 adat közül tehát csak 6 független. a három pont derékszögű koordinátáit. Így a három pont közötti három távolságot kifejezve pl.) A valóságban azonban ennél kevesebb adat is elegendő. a tengelyen kívül eső pont megadása rögzíti a test helyzetét. Egy merev test helyzetét akkor ismerjük. amelyet azonban az egyszerűség kedvéért merevnek tekintünk. önmagával párhuzamosan mozdul el (pl. A merev test kinematikájának alapjai A merev test általános mozgása A merev test mozgásának leírását a mozgás leírásához szükséges adatok. (Ha egy pontot adunk meg.

és a pontrendszerre vonatkozó összefüggéseket használhatjuk. vagyis a mozgás során változik. Eközben a test különböző pontjai különböző sebességgel mozognak. *********************************************** A merev test mozgásának transzlációra és rotációra történő felbontását könnyen bemutathatjuk. hogy K ri rTK rTKi dri = v i = v TK + v TK i dt Mivel a tömegközéppont és az i-edik pont távolsága adott. hogy az egész merev test mozgása a tömegközéppont elemi transzlációinak és a tömegközépponton átmenő tengely körüli elemi forgásoknak az egymásutánjaként fogható fel. A pontos leíráshoz úgy jutunk el. és az azt követő A2 (A'1) körüli forgatással tetszőleges elmozdulás létrehozható.TÓTH A. ezért ez a felbontás csak elemi elmozdulásokra igaz. A helyvektorok között ekkor fennáll az ri = rTK + riTK összefüggés. Ez azt jelenti. közelítőleg pontokból állónak tekinthetjük. amiből a sebességekre azt kapjuk. és a testben felvett egyenes térben elfordul (b ábra). azt is kimondhatjuk. Ezt az eljárást egy síkidomnak a saját síkjában történő elmozdulása (az 1 helyzetből a 2 helyzetbe) kapcsán a jobboldali ábra szemlélteti: az A1→A2 transzlációval.: Merev test (kibővített óravázlat) 2 ezért haladó mozgásának leírására használhatók a tömegpontra vonatkozó összefüggések. hogy eközben a pontrendszerre felírt . A merev test másik – a tömegponthoz képest új – mozgási módja a tengely körüli forgás vagy más néven rotáció. egy elgurított kerék. hogy a felosztást egyre finomítjuk és megnézzük. a pont v i sebessége merőleges lesz az ri TK TK pillanatnyi helyvektorra. A megfelelő forgástengely helyzete azonban a pont tényleges sebességétől függ. egy elhajított test vagy egy C1 A B A C'1 A B B A A1 B1 A'1 B'1 transzláció A 2 B2 ió rotác B C2 kanyarodó jármű esetében. hogy a merev test tetszőleges mozgása elemi transzlációk és rotációk egymásutánjaként fogható fel. *********************************************** A merev test mint pontrendszer A merev testet kis részekre felosztva (ábra). A merev test mozgása közben általában mindkét mozgási mód egyidejűleg jelenik meg (baloldali ábra). Mivel a fenti gondolatmenet a test bármelyik pontjára érvényes. A szemlélet is azt sugallja. de be is bizonyítható. Ez figyelhető meg pl. így például a tömegközépponti tétel is. így ez a sebesség a két vektorra KTK merőleges ω szögsebesség-vektorral adható meg: v i = v TK + ( ω × riTK ) . hogy a merev test bármely pontjának mozgása felbontható a tömegközéppont transzlációs mozgására és a tömegközépponton átmenő tengely körüli forgásra. ha egy pontjának mozgását egy külső K koordinátarendszerből és a test tömegközéppontjához rögzített KTK rendszerből is megvizsgáljuk (ábra).

ha igen kis – pontszerűnek tekinthető – részekre osztjuk.TÓTH A. Egyelőre elég. Mivel a merev test mozgása transzlációra és rotációra bontható. Merev test dinamikája A merev test mozgásának leírására szolgáló egyenletekhez a legegyszerűbben úgy juthatunk el. ha végtelenül finom felosztáson történő összegzésnek tekintjük. ΔVi →0 i V Itt az egyenlet jobboldalán álló ún. hogy a pontrendszerre érvényes kinematikai és dinamikai törvényeket változatlan formában lehet alkalmazni. a mozgás leírása is két részből áll. és a tömegközéppont mozgását a tömegpontra érvényes mozgásegyenlet írja le. de ezzel itt nem foglalkozunk). csak végül mindig át kell térni a végtelenül finom felosztásnak megfelelő határértékre. A felosztás alapján a test teljes térfogatát és teljes tömegét a V = ∑ ΔV i m = ∑ Δmi i i 2 1 összefüggések adják meg. egymáshoz képest rögzített helyzetű pontokból álló pontrendszerként tárgyaljuk. . Mivel a pontrendszerre vonatkozó törvényeket ismerjük. Ezzel a teljes tömeg közelítő értéke m ≈ ∑ ρ i ΔVi . A forgómozgás vizsgálatát is több lépésben. A pontrendszereknél bevezetett tömegközéppont helyvektorát folytonos tömegeloszlás esetére ugyanezzel a módszerrel általánosíthatjuk: ∑ ri ρ i ΔVi 1 ∑ ri Δmi i rTK = lim = lim i = ∫ rρ ( r )dV . Mivel a sűrűség a helytől is függhet. A továbbiakban a transzlációval részletesebben nem foglalkozunk. i i ΔVi a pontos érték pedig a felosztás finomításával kapható meg m = lim ∑ ρ i ΔVi = ∫ ρ ( r )dV . ezzel a módszerrel a merev testre vonatkozó összefüggésekhez is eljuthatunk. és speciális. A merev testre vonatkozó mennyiségekként illetve összefüggésekként a határértéket fogadjuk el (bebizonyítható.: Merev test (kibővített óravázlat) 3 mennyiségek milyen határértékhez tartanak. az egyszerűtől a bonyolult felé haladva végezzük el. amelyben dV az r helyvektorral megadott pont körül felvett elemi térfogatot jelent. térfogati integrállal itt nem foglalkozunk részletesebben. A teljes tömeg a sűrűséggel is Δmi kifejezhető az m = ρΔV összefüggés felhasználásával. ΔVi →0 ∑ Δm ΔVi →0 ∑ Δm m i i i i Ezzel a modellel elértük azt. az i-edik térfogatelem közelítő tömegét a térfogatelemben érvényes átlagos ρ i sűrűséggel a Δm i = ρ i ΔVi összefüggés adja meg. A transzláció leírása a pontrendszereknél érvényes tömegközépponti tétellel lehetséges: a külső erők a tömegközéppontban egyesített teljes tömegre hatnak. hanem elsősorban a – tömegpont mozgásához képest új – forgást vizsgáljuk. hogy ezek a határértékek léteznek.

i i i Az összeget pontszerűnek tekinthető térfogatelemek esetén a testnek az adott tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékának nevezik. és a számítást az így kapott "közelítő pontrendszeren" végezzük el. Vegyük fel a koordinátarendszerünket úgy. a perdület nagysága ϑi N i = ri Δmi v i . és gyakorlati szempontból is fontos. hogy benne az egyes tömegek sebességei helyett a közös szögsebesség szerepel.TÓTH A. Rögzitett tengely körül forgó merev test perdülete és mozgásegyenlete. végül az N iz = N i cos ϑi = Ri Δmi v i = Δmi Ri2ω z összefüggést kapjuk (itt felhasználtuk. Mivel a tengelytől mért távolság és a helyvektor hossza között fennáll az Ri = ri cos ϑ i összefüggés. Írjuk fel ezért először a merev test perdületét. vagyis nagyságát a test tömege. amikor a test egy rögzített tengely körül foroghat. ri A rögzített tengely miatt a perdületet csak a forgatónyomaték z-komponense tudja változtatni (a másik két komponenst a tengely kikompenzálja). mert módot ad a legfontosabb alapfogalmak bevezetésére. alakja és a tengely helyzete egyaránt befolyásolja. A testet osszuk fel térfogatelemekre.: Merev test (kibővített óravázlat) 4 Rögzített tengely körül forgó merev test mozgása Először a legegyszerűbb esettel foglalkozunk. A merev test rendszerint nem tekinthető ilyennek. a tehetetlenségi nyomaték A pontrendszerek vizsgálatánál láttuk. vi O N iz = N i cos ϑi = ri Δmi v i cos ϑi . i A tehetetlenségi nyomaték adott össztömeg esetén alapvetően a test tömegének a rögzített tengely körüli eloszlásától függ. és rendszerint θ -val jelölik: Θ z ≈ ∑ Δmi Ri2 . aminek az az előnye. illetve merev testre = M. hogy a körmozgásnál v = Rω ). Ez az eset egyszerűsége mellett azért is fontos. A tehetetlenségi nyomaték fenti kifejezése pontos eredményt csak tömegpontokból álló testnél ad. vi Ri Mivel a vektorszorzatban szereplő vektorok merőlegesek egymásra. így a megkülönböztető „K” index felesleges). az i-edik ω tömegelem perdülete: Δmi Ni = ri × Δmi v i . ezért általában . Az egyes z térfogatelemek körpályán mozognak. A teljes test perdületének z-komponense ennek alapján közelítőleg: N z ≈ ∑ N iz = ∑ Δmi Ri2ω z =ω z ∑ Δmi Ri2 . hogy a rendszer perdületének bevezetésével egy mozgásegyenletet tudunk felírni: dN dN = MK . hogy a z-tengely a rögzített forgástengelyre essen (ábra). ri⊥vi ezért a mozgásegyenletnek és a perdületnek csak a zϑi komponensét érdemes felírni: Ni Ni⊥ri. dt dt (itt csak külső forgatónyomaték van.

abból integrálással a szögsebesség. és a súlyok mérete elhanyagolható a távolságuk mellett. újabb integrálással pedig a szögelfordulás időfüggése meghatározható. hogy egy másik (t') tengelyt választva. ahol β z a szöggyorsulás. t vagyis a tehetetlenségi nyomaték nem egyszerűen . akkor a perdület megmarad. akkor a szék a kerék forgásirányával ellentétesen forogni kezd. akkor a forgószék ellenkező irányban forogni kezd. Ezt az összefüggést számos egyszerű kísérlettel lehet szemléltetni. Ha a kísérletező a súlyzókat behúzza. vagyis integrálással számítható ki (l. akkor forgása felgyorsul (kisebb az "R" és így a θ . ha egy súlyzószerű testben a súlyzó nyelének tömege elhanyagolható a súlyoké mellett.. ha a merev test valóban pontszerűnek tekinthető részekből áll. Az egyenletből a forgatónyomatékok és a tehetetlenségi nyomaték ismeretében a szöggyorsulás. ezért nagyobb lesz az ω). akkor a mozgásegyenlet a dω Θz z = Θzβz = M z dt alakot ölti. a tehetetlenségi nyomaték általában más lesz: r1 r2 Θ ′ = m1 r1′ 2 + m 2 r2′ 2 . később). Ebben az t' esetben az ábrán látható t tengelyre vonatkozó r2' r1' tehetetlenségi nyomaték: Θ = m1 r12 + m 2 r22 . hogy a kinyújtott karokkal lassan forgó korcsolyázó gyors forgásba tudja hozni magát (piruett) kezeinek behúzásával. ha a kereket megállítja. Közelítőleg ez az eset áll fenn pl. a forgószék megáll (perdület-megmaradás). A pontrendszereknél kapott mozgásegyenlet ennek alapján: dN z d ( Θ z ω z ) = = M Kz = M z . ♦ A kísérletező kezébe függőleges tengelyű biciklikereket adunk. m2 m1 Látható. ♦ Ha a kísérletező kezébe forgó kereket adunk. a Steiner tétel A tehetetlenségi nyomatékot a fenti definíció alapján csak akkor lehet kiszámítani. A tehetetlenségi nyomaték ismeretében a rögzített tengely körül forgó merev test perdületének z-komponense az egyszerű N z = Θ zω z alakba írható. és érvényes a Θ z ω z = állandó összefüggés. a forgás lelassul. akkor nem történik semmi. hogy ha a külső forgatónyomatékok eredője nulla. Ha a kereket a tengelye körül megforgatja. Ugyanez az oka annak. de ha a forgó kerék tengelyét 1800-kal elfordítja.TÓTH A. A fenti mozgásegyenlet egy másik fontos következménye. ♦ A kísérletező mindkét kinyújtott kezébe súlyzókat adunk. majd forgásba hozzuk. a súlyzókat újra kinyújtva. KÍSÉRLETEK: A kísérleteket függőleges tengely körül forgatható székre ültetett személy végzi. dt dt Ha a tehetetlenségi nyomaték időben állandó.: Merev test (kibővített óravázlat) 5 végtelen finom felosztáson történő összegzéssel. A tehetetlenségi nyomaték kiszámítása.

Az iedik tömegelem helyzetét a két tengelyhez viszonyítva az R Ai és az R TKi vektorok. majd integrálásra való áttérésen alapul: Θ = lim ∑ ri2 ρ i ΔVi = ∫ r 2 ρ ( r )dV . és a tömegelemek a sugárhoz képest elhanyagolható vastagságú rétegben (gyűrű vagy cső) találhatók. és a forgástengely szimmetriatengely is. ha azonban a test szimmetrikus. hogy . ΔVi →0 i V Ha a test homogén. A RAi tömegelem tehetetlenségi nyomatéka a két tengelyre: Δmi 2 Θ Ai = R Ai Δm i Θ TKi = 2 RTKi Δm i a RTKi Mivel R Ai = a + R TKi .és a vele párhuzamos A tengelyre. azt kapjuk. hanem azt a test és a tengelynek a testhez viszonyított helyzete együttesen határozza meg. A számítás azért egyszerű. mert a térfogatelemet egy vékonyfalú csőnek választva (ábra). Ilyenkor az összegzésben szereplő tömegek közel azonos távolságra vannak a forgástengelytől. Gyanítható azonban. Az általános számítási eljárás a végtelenül finom felosztásra.: Merev test (kibővített óravázlat) 6 a test jellemzője. így a tehetetlenségi nyomaték: R h r dr ρ Θ = ρ ∫ r 2 dV = ρ 2πh ∫ r 3 dr = 2πhρ V 0 R R4 1 = mR 2 .TÓTH A. 4 2 Adott test esetén a tehetetlenségi nyomaték attól függ. amely merőleges a tömegközépponton átmenő TK. a két A TK tengely relatív helyzetét az a vektor mutatja. ha a test teljes tömege (m) egy nagy sugarú (R) körvonal vagy hengerfelület mentén helyezkedik el. Steiner-tétel. akkor a sűrűség mindenütt ugyanannyi. akkor egyszerűbb a számítás. mindhárom vektor merőleges a tengelyekre. Egy ilyen összefüggést ad meg egymással párhuzamos tengelyekre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékok között az ún. hogy a különböző tengelyekre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékok nem függetlenek egymástól. a fenti térfogati integrál sugár szerinti integrállá alakítható. A kiszemelt térfogatelem dV = 2 rπhdr . hogy Θ ≈ ∑ Δmi ri2 = R 2 ∑ Δmi = mR 2 . Bonyolult alakú test vagy általános helyzetű forgástengely esetén ennek az integrálnak a kiszámítása nagyon bonyolult is lehet. ezért ez a módszer általában nem használható. Az ábra egy testnek olyan szeletét mutatja. és az egyszerűbb Θ = ρ ∫ r 2 dV V alakot kapjuk. Egyszerű példaként egy henger alakú homogén testnek a hengerpalásttal párhuzamos szimmetriatengelyére vonatkozó tehetetlenségi nyomatékát számítjuk ki. ezért közelítőleg igaz. hogy a forgástengely hogyan helyezkedik el a testhez képest. i i A testek azonban többnyire nem ilyenek. Hasonlóan egyszerű a tehetetlenségi nyomaték számítása.

akkor ez hozzáadódik a mozgási energiához. 2 2 Ahogy a pontrendszernél. vi′ az i-edik tömegelem sebessége a tömegközépponti rendszerben (ezért szerepel itt a tömegközépponton átmenő tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomaték). értéke tehát nulla. Ez a térfogatelemekre osztás technikájával könnyen kiszámítható: 1 1 1 1 E f = ∑ E mi = ∑ Δm i v i2 = ∑ m i Ri2ω 2 = ω 2 ∑ m i Ri2 = Θω 2 .TÓTH A. és összeadjuk: Θ A = a 2 ∑ Δmi + Θ TK + 2a∑ R TKi Δmi = a 2 m + Θ TK + 2a∑ R TKi Δmi . Vagyis egy tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékot kiszámíthatjuk.és forgómozgást végző test mozgási energiáját a korábban a pontrendszerre kapott összefüggéssel kaphatjuk meg: 1 1 1 1 2 2 E m = mv TK + ∑ m i v i′ 2 = mv TK + Θ TK ω 2 . Ha külső konzervatív erőtérben a testnek helyzeti energiája is van (belső helyzeti energia merev testnél nincs).: Merev test (kibővített óravázlat) 7 2 2 Θ Ai = R Ai Δmi = ( a + R TKi ) 2 Δmi = a 2 Δmi + RTKi Δmi + 2aR TKi Δmi = = a 2 Δmi + Θ TKi + 2aR TKi Δmi . A teljes tehetetlenségi nyomatékot úgy kapjuk meg. akkor a mechanikai energia megmarad: 1 2 1 E = mvTK + Θ TK ω 2 + E h = állandó . akkor a mozgásegyenlet a . 2 2 Rögzitett tengely körüli forgás és a haladó mozgás analógiája Ha a rögzített tengely (z) körül forgó merev test tehetetlenségi nyomatéka nem változik. Ha a nem konzervatív erők munkája nulla. ha ismerjük a vele párhuzamos. i i i Az utolsó tag a test tömegközéppont-vektorának a tengelyekre merőleges összetevőjét adja meg a tömegközépponti rendszerben. 2 2 2 i 2 Itt vTK a tömegközéppont sebessége a koordinátarendszerünkhöz képest. hogy Θ A = a 2 m + Θ TK . Itt a = a a két párhuzamos tengely távolsága. A teljes mozgási energia tehát a tömegközéppontba képzelt össztömeg haladó mozgásából származó mozgási energiából és a tömegközépponti tengely körüli forgásból származó forgási energiából áll. így végül azt kapjuk. Ez a Steiner-tétel. úgy itt is igaz. 2 2 i i 2 i 2 i Az egyidejűleg haladó. tömegközépponton átmenő tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékot. 1 2 1 E = mvTK + Θ TK ω 2 + Eh . hogy a mechanikai energia megváltozása a nem konzervatív erők munkájával egyenlő (itt csak külső erők vannak): ΔE = Wnk . hogy ezt az összeget a testben felvett párhuzamos szeletek minden tömegelemére kiszámítjuk. Rögzitett tengely körül forgó merev test energiája A rögzített tengely körül forgó test mechanikai energiája a forgásból származó mozgási energiával egyenlő. ahol m a test teljes tömege.

Láttuk. A kitérítés után a szálban fellépő rugalmas erők egy visszatérítő forgatónyomatékot eredményeznek. hogy ω z = dt d 2ϕ ( t ) . függőleges tengely körül lengőmozgást végez. csak az erő helyett forgatónyomaték. ami arányos a szögelfordulással (ϕ) és azzal ellentétesen forgat: . Merev test mozgásegyenletének néhány alkalmazása A mozgásegyenlet alkalmazására három egyszerű esetet vizsgálunk meg. mint a haladó mozgás esetén. az egyik a torziós inga. hiszen az 1 2 E f = Θ zω z 2 kifejezés az említett mennyiségek cseréjével a haladó mozgás mozgási energiakifejezésével azonos. ha dϕ ( t ) figyelembe vesszük. A korong tehetetlenségi nyomatéka a szálra. M z = Θz dt 2 Ez az egyenlet formailag teljesen azonos az x-tengely mentén zajló haladó mozgásra felírt d 2 x( t ) Fx = m dt 2 Newton-féle mozgásegyenlettel. a tömeg helyett tehetetlenségi nyomaték. Az egyenlet megoldása az említett mennyiségek átírása után nyilván ugyanolyan.: Merev test (kibővített óravázlat) 8 dω z = Θzβz = M z dt alakba írható. a másik a fizikai inga.TÓTH A. Ebből a ϕ szögelfordulás időfüggésére az alábbi egyenletet kapjuk. Torziós inga A torziós inga egy rugalmas szálra felfüggesztett test. a koordináta helyett pedig szögelfordulás szerepel benne. hogy a forgási energia kifejezése is megerősíti ezt a felismerést. Így például állandó forgatónyomaték esetén M βz = z Θz Θz ω z ( t ) = ∫ β z dt =ω0 + β z ( t − t0 ) t0 t ϕ ( t ) = ∫ ω z ( t )dt =ϕ 0 + ω0 ( t − t0 ) + β z ( t − t0 )2 . a harmadik pedig egy lejtőn legördülő henger vagy gömb. ha végrehajtjuk az alábbi cseréket: Fx ⇔ M z m ⇔Θz ax ⇔ βz vx ⇔ ωz x ⇔ϕ. t0 t 1 2 tehát a haladó mozgás összefüggéseivel azonos alakú összefüggéseket kapunk. ami a szál csavarásával elindítva. mint tengelyre vonatkozóan Θ. például egy korong (ábra). Az x-tengely menti haladó mozgás minden összefüggése átírható a z-tengely körüli forgómozgás összefüggésévé (és viszont).

TÓTH A.: Merev test (kibővített óravázlat)

9

M z = −D* ϕ z . A korong mozgásegyenlete ezzel d 2ϕ z , dt 2 ami rendezés után a harmonikus rezgés egyenletének korábban megismert alakját ölti d 2ϕ z ( t ) D * + ϕ (t)=0. Θ z dt 2 Ennek megoldása ϕ z ( t ) = ϕ 0 z cos (ωt + α ) , M z = − D * ϕ z = Θβ z = Θ

z

D*

Θ ϕ

ahol

ωz =

D*

Θ

.

Vagyis

a

korong

lengése

ilyen

körfrekvenciájú harmonikus rezgés lesz. Fizikai inga A fizikai inga egy vízszintes (az ábrán O-val jelölt, a rajz síkjára merőleges) tengely körül forgatható test, amelynek tömegközéppontja (TK) a tengely alatt helyezkedik el. Ha a tengelyt és a súlypontot összekötő egyenes nem függőleges, akkor a súlyerő egy visszatérítő forgatónyomatékot fejt ki, ami a kitéréssel (ϕ) ellentétesen forgat: M = s × Fg . Ha a z-tengelyt az O pontból az ábra síkjára merőlegesen kifelé irányítjuk, akkor a forgatónyomaték z-komponense: M z = − sFg sin ϕ z = −mgs sin ϕ z , így a mozgásegyenlet:
M z = − mgs sin ϕ z = Θ

O

ϕ

S TK

Fg

d 2ϕ z . dt 2 Itt Θ a testnek az O forgástengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatéka. A fenti egyenletből rendezés után azt kapjuk, hogy d 2ϕ z mgs + sin ϕ z = 0 . Θ dt 2 Tudjuk, hogy az inga lengőmozgást fog végezni, de a kapott egyenlet szerint ez nem harmonikus rezgés. Ha azonban a ϕz kitérés kicsi, akkor sin ϕ z ≈ ϕ z , és az egyenlet a harmonikus rezgés egyenletévé alakul: d 2ϕ z mgs + ϕz = 0 . Θ dt 2 A fizikai inga tehát kis kitérésnél harmonikus rezgést végez, amit a ϕ z ( t ) = ϕ 0 z cos (ω z t + α )

függvény ír le, ahol a körfrekvencia ω z =

mgs

Θ

.

A fizikai inga speciális eseteként a vékony (elhanyagolható tömegű) fonálra felfüggesztett pontszerű m tömeggel megvalósított ún. matematikai inga körfrekvenciáját és lengésidejét is megkaphatjuk. Ekkor a felfüggesztési pont és a tömegközéppont távolsága (ami a fizikai ingánál s) éppen az inga l hossza, a

TÓTH A.: Merev test (kibővített óravázlat)

10

tehetetlenségi nyomaték pedig Θ = l 2 m , így ω 0 =
f0 = 1 2π

mgl ml 2

=

g . A frekvencia l

l g , a lengésidő pedig T0 = 2π . l g

Lejtőn legördülő henger (gömb) Ebben az esetben a merev test egyidejűleg forgó- és haladó mozgást is végez. A mozgás leírásához azt a korábbi eredményünket használjuk fel, hogy a mozgás a tömegközéppont haladó mozgására és a tömegközéppont körüli forgásra bontható fel. Ha a test tisztán gördül (nincs csúszás), akkor a testre a nehézségi erő (G) és a lejtővel való érintkezésnél fellépő érintőleges kontaktus erő (FT) lép fel (ez utóbbi miatt gördül a test, és ez nem a szokásos értelemben vett súrlódási erő!). A test tömege m, sugara R, a lejtő szöge α (ábra). A tömegközéppont haladó mozgására felírhatjuk az y Fex = GT − FT = ma x
Fey = FN − G N = ma y
FN
T egyenleteket. Ha lejtőre merőleges mozgás nincs, akkor ay=0, GT amiből azt kapjuk, hogy FN = G N , FN = −G N α GN A lejtő mentén (x) történő mozgásra a G α GT − FT = G sin α − FT = ma x , x a G=mg összefüggés felhasználásával pedig az mg sin α − FT = ma x egyenletet kapjuk. A tömegközéppontra csak az FT erőnek van forgatónyomatéka, ami a szögelfordulással azonos irányban forgat, vagyis a forgatónyomaték-vektor a z tengellyel szembe mutat (a jobbsodrású rendszerben a z tengely a rajz síkjára merőlegesen kifelé mutat). Emiatt M z = − FT R , és a tömegközépponton átmenő vízszintes tengely körüli forgásra a mozgásegyenlet: − FT R = Θ z β z . A két mozgásegyenletben 3 ismeretlen szerepel (ax, βz és FT), de ha a test gördül, akkor a szöggyorsulás és a tömegközéppont gyorsulása között az a x = − Rβ z összefüggés áll fenn (a mínusz jel oka: a gyorsulás a „+” x-tengely irányába mutat, a szöggyorsulás viszont a „-” z-tengely irányába), így az egyenletrendszer megoldható. A számolás elvégzése után a tömegközéppont gyorsulására az mg sin α ax = , Θz m+ 2 R a szöggyorsulásra pedig a mg sin α βz = − Θz ⎞ ⎛ R⎜ m + 2 ⎟ R ⎠ ⎝ kifejezést kapjuk.

F

R

TÓTH A.: Merev test (kibővített óravázlat)

11

Ha a legördülő test homogén henger, akkor Θ zh = gyorsulása
henger = ax

1 mR 2 , így a tömegközéppont 2

2 g sin α , 3

vagyis a henger adataitól független. KÍSÉRLET: Tömör hengert és vele azonos tömegű, belül üres, vékonyfalú hengert (cső) nyugalmi helyzetből egyszerre elindítunk egy lejtő azonos magasságú pontjairól, és megfigyeljük, hogy melyik ér előbb a lejtő aljára. Azt tapasztaljuk, hogy mindig a tömör henger ér le előbb, vagyis annak a gyorsulása nagyobb. A kísérlet értelmezése érdekében számítsuk ki egy olyan R sugarú henger gyorsulását, ami belül üres, és a tömege egy a henger sugarához képest vékony héjban helyezkedik el (vékonyfalú cső). Ennek a testnek a tehetetlenségi nyomatéka jó közelítéssel Θ zcső = mR 2 , ezért a tömegközéppont gyorsulása 1 cső a x = g sin α ; 2 szintén független a henger adataitól. henger cső Látható tehát, hogy – a hengerek adataitól függetlenül – a x > a x , ami megmagyarázza a fenti tapasztalatot: a tömör henger ér előbb a lejtő aljára. Hasonló módon számítható ki a gyorsulás egy gömb legördülésénél is. A gömb tömegközépponton átmenő tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatéka 3 5 g Θ zg = mR 2 . Ebből a x = g sin α . 5 7 Merev test perdülete és szögsebessége közötti általános összefüggés, szabad tengelyek Láttuk, hogy a merev test perdület-vektora még rögzített tengely körüli forgásnál sem mindig párhuzamos a szögsebességvektorral (forgástengellyel), de a forgástengely irányába eső vetülete arányos a szögsebességgel. Szabad mozgásnál a perdület és szögsebesség összefüggése még bonyolultabb.
A tehetetlenségi tenzor, főtehetetlenségi nyomatékok

Mint kimutatható, szabad mozgásnál is igaz az, hogy a perdületvektor komponensei lineáris kapcsolatban vannak a szögsebesség komponenseivel, de ez általában nem egyszerű arányosságot jelent. Az általános összefüggés egy derékszögű x,y,z koordinátarendszerben a következő1: N x = Θ xx ω x + Θ xy ω y + Θ xz ω z

N y = Θ yx ω x + Θ yy ω y + Θ yz ω z N z = Θ zxω x + Θ zy ω y + Θ zz ω z .
A Θ xx ,Θ xy ,...Θ zy ,Θ zz mennyiségek (9 adat) a testnek a koordinátatengelyekhez viszonyított tömegeloszlását jellemzik, és ismeretükben az origón átmenő tetszőleges irányú tengelyre kiszámítható a test tehetetlenségi nyomatéka. Ez a 9 szám együttesen adja meg az egymással általában nem párhuzamos N és ω vektor összefüggését, és
1

Részletesebben pl.: Budó Á.: Kísérleti Fizika I.

TÓTH A.: Merev test (kibővített óravázlat)

12

ezt a 9 számból álló mennyiséget tehetetlenségi tenzornak nevezik (a tenzorokról a fizikában és a matematikában később részletesen lesz szó). Fontos tudni, hogy bármely testben található 3 egymásra merőleges irány, amelyekben felvéve a koordinátatengelyeket, érvényes, hogy N x = Θ xxω x

N y = Θ yyω y N z = Θ zzωz . Ezeket az irányokat főtehetetlenségi tengelyeknek, az általuk meghatározott koordinátarendszert pedig főtengelyrendszernek nevezik. A definiáló egyenletekből látható, hogy ha egy test egyik főtehetetlenségi tengelye körül forog, akkor az N és ω vektor egymással párhuzamos. Ha pl. a forgástengely a z-tengely, akkor ω x = ω y = 0 ,
ezért N x = N y = 0 , vagyis
N = N z k = Θ zz ω z k = Θ zz ω . Szemléletesen is belátható, hogy bizonyos szimmetriával rendelkező testek esetén a főtehetetlenségi tengely a szimmetriatengelyen van. Ha például a test egy szimmetriatengelyre merőleges metszetének centrum-szimmetriája van, akkor ez a tengely biztosan főtehetetlenségi tengely, hiszen z az ábra alapján látható, hogy ilyen tengely körüli z ω forgásnál a szimmetrikus térfogatelem-párok perdületvektora a tengelyre szimmetrikusan helyezkedik el, így az eredőjük és a teljes N1 N2 N1 N2 perdület is tengelyirányú lesz. v1 Könnyen belátható, hogy egy derékszögű hasáb v2 ⋅ × v1 kifelé befelé három főtehetetlenségi tengelye a három v2 r1 r1 r2 egymásra merőleges "kétfogású" forgástengely, r2 a hengeré a palásttal párhuzamos O O szimmetriatengely és minden erre merőleges kétfogású forgástengely, a gömbé pedig minden oldalnézet a középponton átmenő tengely (ábra).
z z z

y x x

y x

y

θxx=θyy

θxx=θyy=θzz

Szabálytalan testnél a főtehetetlenségi tengelyek szemlélet alapján nem találhatók meg, de számítással vagy kísérlet útján meghatározhatók.
Szabad tengelyek

A tapasztalat szerint a testek akkor is végeznek forgó mozgást, ha nincs külső beavatkozással rögzített forgástengely. Az ilyen – spontán kialakuló – forgástengelyeket szabad tengelyeknek nevezik.

majd a drótot forgassuk meg. Megjegyzés: a hosszanti tengely a hasáb legkisebb-. M=0 feltételek. A fenti tapasztalatok elméletileg is értelmezhetők. hogy milyen tengely lehet szabad tengely. majd a szögsebesség növelésekor egyszer csak vízszintes helyzetbe ugrik át. ω Ugyanennek az erőnek forgatónyomatéka is van: Δmi M i = ri × Fi . függőleges tengely körül forog. az iedikre) a centripetális erő hat (a nehézségi erőt most elhanyagoljuk). hogy milyen tengelyek jöhetnek szóba szabad tengelyként. amelyek szerint szabad tengely ♦ csak főtehetetlenségi tengely lehet. jól szemléltethető az alábbi kísérletekkel. ♦ stabilis forgás csak a legnagyobb. és a forgástengely a kör középpontján megy át. Függesszük fel a hasábot egy drótra a hosszú oldalaira merőleges lapja közepén úgy. a test szabadon forog az adott irány körül.és a legkisebb tehetetlenségi nyomatékú főtehetetlenségi tengely körül jön létre (előbbi a stabilabb). Ha a test tömegeloszlása olyan. ha megvizsgáljuk a szabad tengely létrejöttének feltételeit. Ezután a felfüggesztő drótot forgassuk meg. hogy az egyik élhossza sokkal nagyobb legyen. és a rövidebb élhosszak között is legyen lényeges eltérés. O i . azután a legnagyobb tehetetlenségi nyomatékú. Kezdetben a hasáb a hosszú oldalával párhuzamos. de a szögsebességet növelve vízszintes helyzetbe ugrik át. hogy a felfüggesztés minden irányban megengedje az elfordulást. tömegközépponton átmenő főtehetetlenségi tengelye. akkor a tengelyre ható erők és forgatónyomatékok eredője is nulla. Egy tengely körül forgó test egy térfogatelemére (pl. A fenti feltételekből meghatározható.TÓTH A. hogy egy tengely körüli forgásnál fennállnak az F = 0. hogy a hurok összecsukódva lógjon a dróton. mint a másik kettő. tömegközépponton átmenő tengely körül forog.: Merev test (kibővített óravázlat) 13 A szabad tengely kialakulása és az. KÍSÉRLETEK: ♦ Készítsünk egy derékszögű hasábot úgy. Fi A forgáshoz szükséges eredő erő és eredő R RTK i forgatónyomaték: s rTK|| rTK F = −∑ Δmiω 2R i ri M = ∑ ri × Fi Ezt az erőt és nyomatékot a tengelyek rögzítése (csapágyak) adja. és nincs szükség tengelyre. a hurok a forgástengelyre merőleges síkú körré tágul. A lánc kezdetben összecsukódva forog. és a legrövidebb oldallal párhuzamos szimmetriatengely körül forog tovább. Az itt szerzett tapasztalatok egyeznek az általános tapasztalatokkal. a vízszintesbe fordulás utáni tengely pedig a legnagyobb tehetetlenségi nyomatékú. ♦ Hurok alakú kerékpárláncot függesszünk fel egy drótra úgy. ami az ábra jelöléseivel: Fi = − Δmiω 2R i . ♦ csak tömegközépponton átmenő tengely lehet. Megjegyzés: a lánc előbb a legkisebb-.

O A pörgettyűk mozgásának vizsgálatánál két alapesetet érdemes megkülönböztetni: ♦ Ha a külső erők rögzített forgáspontra vonatkozó forgatónyomatékainak eredője nulla.és arra merőleges ( R i ) összetevőkre. Merev test forgása rögzített pont körül. akkor a pörgettyű neve súlyos pörgettyű. és a forgáspont a C szimmetriatengelyen van (ábra). és a forgás ekörül történik.: Merev test (kibővített óravázlat) 14 Az első feltétel következményének kiderítése érdekében a tömegelemek helyvektorait bontsuk a tengellyel párhuzamos ( ri⎪⎪ ). akkor erőmentes pörgettyűről beszélünk. 1 A számolás megtalálható: Budó Á. Az ilyen módon mozgó testet pörgettyűnek nevezik.TÓTH A. hogy a rögzített (alátámasztott) forgáspont a test súlypontjában van. ha RTK=0. Szabad tengely tehát csak tömegközépponton átmenő tengely lehet. . majd tegyük ugyanezt a tömegközéppont helyvektorával is ( rTK⎪⎪ és R TK ). m i Ezzel az erőkre vonatkozó F = 0 feltétel az alábbi alakba írható: ∑ Δmiω 2R i = ω 2 mR TK = 0 . ha a test egy pontja rögzített. hogy a súlypont a szimmetriatengelyen van. Az ilyen pörgettyűt szimmetrikus pörgettyűnek A nevezik.: Kísérleti Fizika I. a nyomatékra vonatkozó M = 0 feltételből következik hosszabb számolás után. ♦ Ha a külső erők forgatónyomatéka a forgáspontra vonatkozóan nem nulla. Az elnevezés azzal függ össze. m i m i m i m i Eszerint a tömegközéppont-vektor tengelyre merőleges összetevőjét megadó vektor 1 R TK = ∑ Δmi R i .Θ B . amit itt mellőzünk1. a pörgettyű A szabad forgásénál kevesebb. Ez egyúttal azt is jelenti. vagyis a tömegközéppont a tengelyen van. Nehézségi erőtérben ez a feltétel rendszerint úgy valósítható meg. ezért a súlyerőnek a forgáspontra vonatkozó forgatónyomatéka általában nem nulla. hogy a szabad tengelynek mindig főtehetetlenségi tengelynek kell lennie.Θ C ) közül kettő megegyezik ( Θ A = Θ B ≠ Θ C ). A test tömegközéppont-vektora így 1 1 1 1 rTK = ∑ Δmi ri = ∑ Δmi ri⎪⎪ + R i = ∑ Δmi ri⎪⎪ + ∑ Δmi R i =rTK⎪⎪ + R TK . ( ) i Ez csak úgy teljesülhet. a rögzített tengely körüli forgásénál több a szabadsági foka a mozgásnak. Az. hogy a forgáspont (alátámasztási pont) nem esik egybe a súlyponttal. C A pörgettyűk mozgásának leírása szempontjából fontos a forgó test alakja is. Itt csak azzal az egyszerű esettel foglalkozunk. hogy nehézségi erőtérben ez általában azt jelenti. amikor a homogén anyagú pörgettyű hengerszimmetrikus. és a pörgettyű három B főtehetetlenségi nyomatéka ( Θ A .

N állandósága miatt NA-nak és ωAnak is ugyanezt kell tennie. N Az alapos megfigyelés azt mutatja. és ez megmarad. Az együttes körbeforgás oka nutációs lényegében az. A szimmetriatengelyt kissé kibillentve (a jobboldali ábrán a függőlegeshez közelítve). vagyis az ω vektor együtt forog a C tengellyel az állandó N perdületvektor körül. Ez azonban csak úgy történhet. N ω NA ωA A . a nutáció Az erőmentes szimmetrikus pörgettyű mozgásának vizsgálatát kísérlettel kezdjük: KÍSÉRLET: Súlypontjában (O) alátámasztott pörgettyűt ferdén álló szimmetriatengelye (C) körül gyorsan megforgatjuk (baloldali ábra). ω és N mindig egy ω síkban vannak (ábra). A forgástengely az irányát azért tartja meg. mert tengelyirányú perdületet adtunk a pörgettyűnek. hogy C N A = Θ Aω A N C N C = Θ C ωC (A és C főtehetetlenségi tengelyek). hiszen nincs külső forgatónyomaték. hogy a szimmetriatengely és a pillanatnyi forgástengely a perdületvektor rögzített iránya körül egy-egy kúp mentén körbeforog. a tengely egy kúp mentén körbeforog. hogy az ω vektor (pillanatnyi kúp forgástengely) most nem esik egybe a C tengellyel. tehát akörül foroghat a test. sem pedig a perdületvektor irányával nem egyezik meg többé.TÓTH A. de a külső hatás megszűnése után az új perdület megmarad. A ezért a C tengely kifordul az A és C által meghatározott síkból.: Merev test (kibővített óravázlat) 15 Erőmentes. A jelenség neve: nutáció. Ekkor a pörgettyű a tengelye irányát megtartva forog. Ha a perdületet A és C tengely irányú komponensekre bontjuk (ábra). akkor azt írhatjuk. hogy az N perdületvektor állandó marad. A kibillentéskor megváltozik a perdület. szimmetrikus pörgettyű mozgása. A lökés hatására azonban a szimmetriatengely és az ω vektor (pillanatnyi C forgástengely) iránya sem egymással. Itt tehát a C szimmetriatengely. úgy hogy C. az ω vektor (forgástengely) és az N perdületvektor iránya egybeesik. Mivel a C tengely ωC elfordulása miatt NC és ωC is kifordul az A és C által meghatározott síkból. N ω C N C ω O O A megforgatott pörgettyű szimmetriatengelye szabad tengely.

(Megjegyezzük. befelé mutató forgatónyomatékot fejt ki. a szimmetriatengely iránya a perdülettel együtt változik. amelynél az S az O pont felett van. vízszintes tengely körül forgásba hozott giroszkóp tengelye a Föld forgása miatt egy negyed nap alatt függőleges irányúvá válik (valójában megtartja az irányát. Mivel az N perdületvektor a szimmetriatengellyel egybeesik. hogy a külső forgatónyomaték a nehézségi erőtől származik. hogy a Föld egyenlítőjén KeletNyugat irányú. az ω vektor (forgástengely) és az N perdületvektor iránya egybeesik ( ω C >> ω A ezért N C >> N A . A pörgettyű továbbra is a szimmetriatengelye körül forog. a precesszió Ha a pörgettyű forgáspontjára vonatkozó forgatónyomaték nem nulla. hogy a C szimmetriatengely. Az ilyen pörgettyű gyakori esete. ha S az O pont alatt van. Most azonban a pörgettyűre a G súlyerő az O pontra vonatkozó. vagyis N ≈ N C ). akkor pörgettyűs ingáról beszélünk. Esetünkben ez azt jelenti. ábra). és a Föld fordul el).) forgás N || ω KÍSÉRLET: Súlypontja (S) alatt alátámasztott (O) pörgettyűt ferdén álló szimmetriatengelye körül gyorsan megforgatjuk. tengelyirányát megtartó pörgettyűt giroszkópnak nevezik. hogy a tengely mindig a súlyerő és a tengely által meghatározott síkra merőlegesen mozdul el: a tengely csúcsa körön.: Merev test (kibővített óravázlat) 16 Ha olyan erőmentes pörgettyűt készítünk. 1 Gerolamo CARDANO (1501-1576) olasz természettudós . hogy a forgástengely és a perdületvektor iránya egybeesik a szimmetriatengellyel. Ennek a viselkedésnek egy példája. ha az alátámasztása elfordul. vagyis a pörgettyű forgáspontja (O) nem esik egybe a súlyponttal (S). hogy súlyos pörgettyűnek szigorúan véve azt a pörgettyűt nevezik. a perdület a forgatónyomaték-vektor irányában megváltozik.TÓTH A. akkor mozgása lényegesen eltér az erőmentes pörgettyűétől. akkor a pörgettyű ezt a forgástengelyt akkor is megtartja. a tengely maga egy kúpfelületen mozog. és ezt úgy hozzuk forgásba. Az ilyen. Mivel a mozgásegyenlet szerint dN = Mdt . és magára hagyjuk. de ez a tengely kúpfelületet leírva lassan körbeforog (ábra). az ábra síkjára merőleges. A precesszió még látványosabban bemutatható egy biciklikerék segítségével. C S O G A szimmetriatengely körüli gyors forgatás biztosítja. amely tetszőleges irányban elfordulhat (Cardano1-féle felfüggesztés. szimmetrikus pörgettyű mozgása. Az ilyen pörgettyűt súlyos pörgettyűnek nevezik. A jelenséget precessziónak nevezik. Súlyos.

N C sin ϕ Ha a nyomaték a nehézségi erőtől származik. A pörgettyűnyomaték ennek megfelelően: M*=-M= NC×Ωp =ΘCωC×Ωp. ω N O M (befelé) G dN (befelé) A tengely körbeforgásának szögsebessége. és a tengelyt egyetlen pontján madzaggal felfüggesztjük (ábra).TÓTH A. dt ϕ ϕ Az ábra alapján: G s dN C . NC(t+Δt) A precesszió szögsebessége S dϑ NC(t) Ωp = . dϑ = O O N C sin ϕ másrészt a mozgásegyenletből dN C = Mdt . Ezt a forgatónyomatékot pörgettyűnyomatéknak forgatás nevezik. de pontos értéke is kiszámítható a mellékelt ábrák dNC segítségével. N C Θ Cω C A pörgettyűnyomaték Ωp O M (befelé) G ωC NC A precessziót egy a pörgettyűvel kölcsönhatásban álló test által kifejtett forgatónyomaték okozza. Ekkor a kerék továbbra is a vízszintes (szabad) tengely körül forog. törvénye értelmében a pörgettyű ugyanekkora. de a tengely vízszintes síkban függőleges tengely körül körbeforog. de ellentétes M irányú forgatónyomatékot fejt ki a kölcsönható testre. vagy más szóval a precesszió szögsebessége a mozgásegyenlet Ωp alapján várhatóan arányos a külső dϑ forgatónyomatékkal. akkor az ábra alapján M = Gs sin ϕ = mgs sin ϕ . így M Ωp = . forgatás Ωp M*= -M .: Merev test (kibővített óravázlat) 17 KÍSÉRLET: Egy vízszintes tengelyű biciklikereket gyorsan megforgatunk. A precessziót létrehozó nyomaték a korábbiak F* -F ωC alapján: M = Ω p N C sin ϕ F -F* M=Ωp×NC=ΘCΩp×ωC. ezért mgs mgs Ωp = = . Newton III.

így egy állandó felhajtóerő lép fel. ha a két kezünk a tengelyt megtartó erőpárt (az ábrán F és -F) fejt ki. és az alátámasztás a súlypont felé mozdul el: a pörgettyűhatás a kerékpár stabilizálódását segíti elő. Ha a kerékpár valamilyen okból a haladási irányhoz viszonyítva jobbra dől. ♦ Az erőmentes pörgettyűnek azt a sajátságát. Ez a tengely elforgatásához (Ωp) – azaz a precesszióhoz – szükséges nyomaték. KÍSÉRLET: Hozzunk forgásba egy vízszintes tengelyen forgó biciklikereket. Ez az erőpár a tengelyt vízszintes síkban az óramutató járásával ellentétes irányba forgatná el (ez felfelé mutató M forgatónyomaték-vektort jelent). a pörgettyű szögsebességvektora (ωC) Északkelet felé mutat. és vele együtt a kerék tengelye jobbra fordul. hogy a tengelynek függőleges síkban történő elforgatása csak akkor sikerül. ahol a pörgettyű sematikus felülnézeti rajza vbe látható. A Föld szögsebességvektora (ωF) az ábrán felfelé. emiatt a diszkosz függőlegeshez képest ferde síkját megtartja. Ennek oka a Föld forgásából származó vki ωC Coriolis-erő. amitől messzebbre repül a diszkosz. ♦ A kerékpár egyensúlyának stabilizálásában is szerepet játszik a pörgettyűhatás. A pörgettyűnek az ábra síkjában lévő tömegelemei a tengelytől jobbra az ábra síkjára merőlegesen befelé (vbe) a baloldalt lévők kifelé (vki) mozognak. mozgások stabilizálására lehet használni (hajókon. Ennek ellenhatásaként megjelenő erőpár (az ábrán F* és -F*) hatását érezzük a kezünkön. Ekkor azt érezzük. illetve felhasználhatjuk. Ez okozza az M* pörgettyűnyomatékot. akkor a súlypont az alátámasztástól jobbra kerül. amely egy függőleges és vízszintes tengely körül szabadon elforduló pörgettyű (baloldali ábra). ami a tengelyt vízszintes síkban az óramutató járásával egyező irányban akarja elforgatni. pörgettyűs iránytű. Ha egy ilyen pörgettyűt gyors ωF forgásba hozunk. Emiatt az első kerék perdülete – amely balra mutat – a haladás irányában változik meg. a baloldaliakra bal felé (FC1) mutat. a diszkoszvető a diszkoszt pörögve hajítja el.: Merev test (kibővített óravázlat) 18 A pörgettyűnyomatékot mutatja az alábbi kísérlet (fenti ábra). Ennek megfelelően az FC=2mv×ωF Coriolis-erő a jobboldali tömegelemekre jobb felé (FC2). Ez a jobboldali ábra FC1 FC2 segítségével érthető meg. és a tengelyt próbáljuk függőleges síkban az óramutató járásával ellentétesen elfordítani (ábra). ami szintén a mozgás stabilizálását szolgálja) ♦ Az erőmentes pörgettyű érdekes alkalmazása az ún. mert ekkor nulla a forgatónyomaték). hogy forgástengelyének irányát megtartja. egysínű vasúton erre nagy tehetetlenségi nyomatékú pörgettyűt használnak. így egy olyan erőpár jön létre. . Alkalmazások A pörgettyűk sajátos viselkedésének számos megnyilvánulását megfigyelhetjük. amely a pörgettyű tengelyét az Észak-Déli irányba forgatja be (ez az egyensúlyi helyzet. amelyek közül néhányat itt megemlítünk. a lövedékek is pörögve repülnek ki a fegyver csövéből. ezért fellép egy előre mutató forgatónyomaték.TÓTH A. Így a kerék perdületvektora. akkor tengelye a Földön Észak-Déli irányba áll be. vagyis iránytűként használható.

az út belső oldalán lévő jobboldali kereket pedig megemeli. A kerék szögsebességvektora balra mutat. tehát a precesszió szögsebességvektora lefelé mutat. Ez a forgatónyomaték az út külső oldalán lévő baloldali kereket rányomja az útra. ezért az útra (sínre) ható pörgettyűnyomaték vektora (M*=ΘCωC×Ωp) hátrafelé mutat. ami (az egyidejűleg fellépő centrifugális erővel együtt) felboruláshoz vezethet. .: Merev test (kibővített óravázlat) 19 ♦ Jobbra kanyarodó jármű kerekeinek tengelye a haladási irányhoz viszonyítva jobbra fordul.TÓTH A.

A problémát az okozza. hogy nem pontszerűek. hogy ebben az esetben nem csak a testet. hanem kiterjedtek. amelyeknek megoldása – a külső hatás jellegétől. a pontrendszer. itt csak a testek alakváltozását. akkor az alakjuk és a térfogatuk is megváltozhat. és számba vesszük az egyes térfogatelemek kölcsönhatásából származó. A deformálható szilárd testek alakváltozása kétféle lehet − a rugalmas alakváltozás során a test külső hatásra bekövetkező alakváltozása a hatás megszűntekor megszűnik. deformálható szilárd testekkel foglalkozunk. hogy a testet felosztjuk igen kis térfogatelemekre. és a test sajátságait tapasztalatból vett anyagi állandókkal veszi figyelembe. Ezután felírjuk az egyes térfogatelemek mozgásegyenletét. amely feltételezi. ezek a folyadékok és a gázok. amelyeknek nincs saját alakjuk. amelyek többé-kevésbé meghatározott alakkal rendelkeznek. Az alakváltozási 1 A fizikában szilárd test alatt gyakran kristályos anyagot értenek. ezek a „hétköznapi értelemben” vett szilárd testek1. hogy a jelenségeket az atomok mozgására vezessük vissza. Ez a mikroszkopikus módszer azonban az esetek többségében nagyon bonyolult. térfogati erőket. és legtöbbször nincs is szükség arra. A deformálható testek viselkedésének leírására alapvetően két módszer használható. Az ilyen módon viselkedő testeket rugalmas testeknek nevezik. a maradó alakváltozás elhanyagolható. az alakváltozás részben megmarad. A deformálható testek vizsgálatánál itt a fenomenológiai módszert követjük. deformációját is. vagyis a test alakváltozását.és a merev test-modellel foglalkoztunk. Egy deformálható test mozgásának elméleti leírásánál a feladat az. hogy adott külső hatás esetén meghatározzuk a test pontjainak mozgását.: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 1 Szilárd testek alakváltozása A mozgás leírására használt modellek közül eddig a tömegpont-. a test tömege folytonosan tölti ki a test térfogatát. mint egészet kell vizsgálni. és lehetőséget ad az ezzel kapcsolatos új mozgási lehetőségek leírására is.vagy plasztikus alakváltozás során a test az alakváltoztató hatás megszűnte után eredeti alakját nem nyeri vissza. és tudjuk. a térfogatelem térfogatával (illetve tömegével) arányos ún. mint egésznek a mozgását le tudjuk írni a merev testekre kidolgozott módszerekkel. A másik. és ennek felhasználásával írja le a test viselkedését. majd a térfogatelemekre történő összegzéssel megkapjuk a deformálható test mozgásegyenleteit. Az egyik megközelítés az anyag atomos szerkezetéből indul ki. itt ezt a kifejezést általánosabb értelemben használjuk. . és vannak olyanok. a test tulajdonságaitól és a test alakjától függően – igen bonyolult lehet. hiszen ez a modell változatlan alakot (és ezzel változatlan térfogatot) tételez fel. ha alakváltozást.TÓTH A. hanem a test pontjainak egymáshoz viszonyított mozgását. deformációját tárgyaljuk. Ezek általában bonyolult differenciálegyenletek. A test egyes pontjainak elmozdulását és sebességét elméleti úton úgy határozhatjuk meg. hogy a testet alkotó anyagnak nincs belső szerkezete. A merev test-modell már figyelembe veszi a valóságos testeknek azt a lényeges sajátságát. − a maradó. Mivel a testnek. Valóságosabb – de egyben bonyolultabb – modellekhez jutunk. vagy fenomenológiai módszer. A deformálható testek durván két nagy csoportba oszthatók: vannak testek. A deformálható testek közül először a merev testekhez legközelebb álló. De a valóságos testnek a merev test is eléggé durva közelítése. deformációt is feltételezünk. hogy ha a testeket külső hatás éri. a gyakorlatban legtöbbször használt eljárás a makroszkopikus-. a térfogatelemek felülete mentén működő felületi erőket és a térfogatelemek egészére ható.

További egyszerűsítést jelent. tehát nincs maradó alakváltozás. Annak ellenére. A leírást egyszerűbbé teszi. mert a maradó alakváltozás gyakran elhanyagolható. izotróp testekkel foglalkozunk. Az alakváltozás általános elméleti leírása általában nehéz.TÓTH A. ha a test anyaga homogén és izotróp. . hogy tökéletesen rugalmas test a valóságban nincs.: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 2 „hajlam” növekedésével az ilyen testek viselkedése egyre inkább a folyadékokéhoz hasonlít. ha a test rugalmas. de a hatás megszűnése után az eredeti alakja visszaáll. vagyis külső hatásra megváltoztatja az alakját. A továbbiakban elsősorban ideálisan rugalmas viselkedésű. ez a modell nagyon sok esetben jól használható a valóságos testek viselkedésének leírására. vagyis a test tulajdonságai nem függnek sem a helytől sem az iránytól. homogén.

A deformálható test mozgásegyenletei azonban még homogén. A továbbiakban ezekkel az egyszerű alakváltozásokkal foglalkozunk. és az alakváltozásnak a külső hatással való összefüggése is egyszerűen megadható. A síkok az alakváltozás szemléletesebbé tételét szolgálják. Az egyensúlyi állapotra vonatkozó alapegyenletek a mozgásegyenletekből származtathatók. az erő a felső határoló síkra merőleges. de megváltozik az egymástól mért távolságuk (ábra). A létrejött alakváltozás következtében a test belsejében rugalmas erők lépnek fel. Az egyszerű deformációk közül különösen fontos a nyújtás illetve összenyomás és a nyírás. továbbá a hajlítás és a csavarás. Az eközben bekövetkező alakváltozást szemlélteti a mellékelt ábra. mert egy homogén. mindenütt azonos keresztmetszetű rúd vagy szál . ha csak a testnek a külső hatás következtében létrejött új egyensúlyi állapotára vagyunk kíváncsiak. ezek adják a bevezetőben említett felületi erőket. egyszerűbb alakváltozások a minden oldalról történő összenyomás. Szerencsére vannak olyan alakváltozások. rugalmas anyag esetében is bonyolult differenciálegyenletek. Sajnos általában ezek az egyenletek is eléggé bonyolultak.: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 3 Rugalmas alakváltozás A rugalmas test alakját valamilyen külső hatás változtatja meg. akkor megváltozik a testnek az erővel párhuzamos hossza. izotróp rugalmas test minden alakváltozása visszavezethető erre a két alakváltozásra. amivel később a Mechanika tárgyban találkoznak. Ha egy hosszú. Ezekben az esetekben az alakváltozás rendszerint kísérleti úton is könnyen nyomon követhető. Nyújtás és összenyomás Ha egy hosszú. További. egy bizonyos – a külső hatástól függő – alakváltozás esetén egyensúlyi állapot alakul ki. A nyújtás (középső ábra) és összenyomás (jobboldali ábra) esetén a síkok egymással párhuzamosak maradnak. Könnyebb a helyzet. amelyeknél az új egyensúlyi állapotban a test pontjainak helyzete viszonylag egyszerű összefüggéssel kifejezhető.TÓTH A. Ilyen egyenletek felírásával és megoldásával foglalkozik az elméleti rugalmasságtan. és a deformáció növekedésével nőnek. A modell-test alsó síkja rögzített. amit kompressziónak is neveznek. a másik végén pedig a keresztmetszetére merőleges erőt fejtünk ki. amelyek a mozgásegyenletben szerepelnek. izotróp. Mivel a külső hatás által a test belsejében ébresztett rugalmas erők a külső hatás ellenében hatnak. vékony. A nyújtás és összenyomás során bekövetkező alakváltozás és az alkalmazott erő közötti összefüggést legegyszerűbben mérés segítségével állapíthatjuk meg. ahol a rugalmas test-modell rugókkal összekapcsolt síkokból áll (baloldali ábra). mindenütt azonos keresztmetszetű testet egyik végén rögzítünk.

l Thomas YOUNG (1773-1829) angol fizikus Robert HOOK (1635-1703) angol fizikus . összenyomásnál pedig a nyomás elnevezés. A tapasztalat szerint a haránt irányú méret l+Δl megváltozása (Δh) arányos az eredeti mérettel (h) és a relatív hosszváltozással. a keresztmetszetére merőlegesen ható F nagyságú erővel meghúzzuk. a másikat a rúd irányában. csak ekkor Δ l rövidülést jelent. h l 1 2 Δl = − μhε . a külső hatást pedig célszerű a keresztmetszetre merőlegesen ható erő és a F keresztmetszet σ = hányadosával jellemezni. akkor azt találjuk. de rendszerint valamennyit Hooke-törvénynek nevezik. ahol az E arányossági tényező a Young-modulus1. A rugalmas testek kismértékű alakváltozásánál általában is érvényes. hogy a rúd haránt l irányú mérete is megváltozik. A Az alakváltozás jellemzésére érdemes bevezetni a relatív hosszváltozást megadó ε = deformációt. fordítva arányos a keresztmetszettel (A): Fl Δl ~ . Nem túl nagy Δl hosszváltozásnál a tapasztalat szerint a hosszváltozás arányos az erővel. nyújtás esetén használatos még a húzófeszültség-. akkor a rúd hossza megnő (ábra). az áttekinthetőség kedvéért nem méretarányosan). az eredeti hosszal (l). a rúd összenyomásánál pedig haránt tágulást jelent (az ábrán a haránt σ σ h h-IΔhI összehúzódás látható. A Young-modulus adott külső körülmények (pl. Az itt bevezetett σ mennyiséget (felületre merőleges erő és a felület hányadosa) általában normális feszültségnek nevezik. hogy az alakváltozást jellemző mennyiség (deformáció) a külső hatást jellemző mennyiséggel (feszültség) lineáris kapcsolatban van. ami a rúd húzásánál haránt összehúzódást.: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 4 egyik végét befogjuk. Az összefüggést általában a az egyszerűbb σ = Eε alakban használják. adott hőmérséklet) mellett a tapasztalat szerint csak az anyagi minőségtől függ. ami kísérleti úton határozható meg. (Az ilyen viselkedést kifejező összefüggés a gyakorlatban igen különböző konkrét alakokat ölthet. amely esetünkben a σ = Eε alakot ölti. Ez a tapasztalati összefüggés a Hooke-törvény2. csak az előjele ellenkező (nyújtásnál összehúzódás. Ezekkel a mennyiségekkel a fenti arányosság A σ ~ ε alakba írható. Ugyanez az összefüggés érvényes a rúd összenyomásakor is. A nyomás jelölésére σ helyett rendszerint a p szimbólumot használják. összenyomásnál tágulás): Δl l Δh = − μh Az összefüggés szokásosan használt alakja Δh Δl = −μ .) Haránt összehúzódás és -tágulás Ha a rúd nyújtásánál vagy összenyomásánál bekövetkező alakváltozást pontosabban megvizsgáljuk.TÓTH A.

Térfogatváltozás nyújtásnál Egy rúd nyújtásánál a rúd térfogata is megváltozik. Példaként egy l hosszúságú. hxh keresztmetszetű hasábot vizsgálunk. A térfogatváltozás: ΔV = (l + Δl )(h + Δh )2 − lh 2 = lh 2 + 2lhΔh + lΔh 2 + h 2 Δl + 2ΔlhΔh + ΔlΔh 2 − lh 2 amiből – a másod. 1 Siméon Denis POISSON (1781-1840) francia matematikus és fizikus . akkor lecsökken a test térfogata V ′ =V − ΔV ). Térfogatváltozás minden oldalról történő összenyomásnál (kompresszió) Ha egy testet minden oldalról ható. p' vagyis érvényes a Hooke-törvény. A relatív térfogatváltozás – a várakozásnak megfelelően – arányos a feszültséggel és a nyújtást és haránt összehúzódást jellemző két rugalmas állandótól függ. Ha a nyomást megnöveljük ΔV ( p ′ = p + Δp ). ΔV ≈ V l a relatív térfogatváltozás pedig ΔV Δl ≈ (1 − 2 μ ) . l h a térfogatváltozás Δl (1 − 2μ ) . A tapasztalat szerint a térfogatváltozás (V arányos a Δp nyomásváltozással és az eredeti V térfogattal V' ΔV ~ VΔp . amelynek jelölésére leggyakrabban a κ szimbólumot használják.és harmadrendűen kicsi tagok elhanyagolása után – a ⎛ Δh Δl ⎞ ⎛ Δh Δl ⎞ ΔV ≈ 2lhΔh + h 2 Δl = lh 2 ⎜ 2 + + ⎟ ⎟ = V ⎜2 l ⎠ l ⎠ ⎝ h ⎝ h összefüggést kapjuk. a kompresszibilitás. a Poisson-szám1. a felület minden pontján azonos nyomásnak (p) teszünk ki (ábra).TÓTH A. Az arányossági tényező egy anyagállandó. Az előjeleket is figyelembe véve. a Hooke-törvény itt a ΔV = −κΔp V alakba írható. Mivel Δh Δl = −μ . amelynek méretei az alakváltozás után az l +Δ l illetve h+Δh értéket veszik fel. akkor a l ΔV (1 − 2 μ ) ≈ σ V E összefüggést kapjuk. akkor ehhez a nyomáshoz tartozik egy meghatározott p egyensúlyi térfogat (V). V l Ha Δl -t kifejezzük a megnyúlást okozó feszültséggel.: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 5 A μ arányossági tényező az anyagi minőségtől függő állandó.

Az ábra alapján sejthető. V E vagyis a kompressziómodulus kifejezhető a korábban bevezetett 2 állandóval: 1 − 2μ κ =3 . hogy a hajlítás nyújtásra és összenyomásra vezethető vissza. ha egy egyik végén rögzített hasábot meghajlítunk. E 1 Mivel Δp > 0 -nál ΔV < 0 .TÓTH A. hogy μ < . amelyeket itt nem tárgyalunk. ahol K = ΔV 1 ΔV = −K κ V V 1 κ a kompressziómodulus. hogy a lehajlás kiszámításához az anyagállandók közül csak az E Youngmodulusra van szükség. jobboldalán a síkok távolsága lecsökken. Példaként egy l élhosszú kocka kompresszióját számítjuk ki. A hasáb alsó síkja rögzített. hogy ha egyik végén rögzített rudat a másik végén a rúdra merőleges F erővel hajlítunk (ábra). A részletesebb elemzések. Ettől a változatlanul maradt ún. . akkor a rúd végének s lehajlása az alábbi összefüggéssel számítható ki: 4 l3 s= F. deformálatlan állapotnak felel meg (ábra). E ab 3 Látható. a baloldalon viszont a síktávolság nő. hogy érvényes a szuperpozíció elve. hogy a hajlítás visszavezethető a rúd külső ívén alkalmazott nyújtásra és a belső íven alkalmazott összenyomásra. tehát itt a test megnyúlik. attól balra nyújtás következik be. Mivel a síktávolság jobbról balra egyenletesen nő. A kísérletek és számítások azt mutatják. középen a síkok távolsága az eredeti. Ezek hatására a test meghajlik. valóban igazolják ezt a sejtést. Ennek éppen az a magyarázata. így a teljes térfogatváltozást a három lappárra ható nyomás miatt fellépő térfogatváltozások összegeként számítjuk ki: Δl ΔF Δp . tehát a test itt összenyomódik. a hajlítást az ábrán jelzett erőkkel hozzuk létre. A mellékelt ábrán az alakváltozást a rugókkal összekapcsolt síkokból álló modellen szemléltetjük. hogy mi történik.: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 6 A fenti összefüggést gyakran a Δp = − alakban használják. a Poisson-számra fennáll. neutrális síktól jobbra összenyomás-. 2 Hajlítás A hajlítással részletesebben nem foglalkozunk. Feltételezzük. ΔV = 3ΔVlin = −3V (1 − 2 μ ) = −3V (1 − 2 μ ) = −3V (1 − 2 μ ) l AE E Ebből 1 − 2μ ΔV = −3 Δp . csupán megpróbáljuk szemléltetni.

A csavarást az ábrán látható forgatással hozhatjuk létre. vagyis a τ nyírófeszültség és a γ nyírási deformáció között lineáris összefüggés van τ = Gγ . 2(1 + μ ) vagyis ez az anyagállandó is visszavezethető a korábban bevezetett kettőre. hogy E G= . amire hat (a) ábra). de egymáshoz képest két irányban is elcsúsznak. Ezt az alakváltozást mutatja a korábban is használt modell segítségével a mellékelt ábra. szemléletessége miatt erre a célra mégis a már ismert modellt használjuk (ábra). A modell-test felső síkjára ható. Csavarás Bár a derékszögű hasáb nem a legalkalmasabb a tiszta csavarás bemutatására. a γ F relatív elmozdulással a F F jellemezhetjük.: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 7 Nyírás A nyírást legegyszerűbben egy téglatest alakú hasábon lehet bemutatni. Itt G az anyagi minőségtől függő nyírási. amit nyírási deformációnak a) b) neveznek (ez kis elmozdulásnál az ábrán látható γ szöggel egyenlő). Egy alapjánál rögzített hasáb nyírása olyan erő hatására következik be. Kimutatható. mert a test csak akkor van egyensúlyban. amelyet kísérleti úton lehet meghatározni. A tapasztalat szerint kis deformációk esetén ebben az esetben is érvényes a Hooke-törvény. A hasábra ható erőket oldalnézetben mutatja a következő ábra.TÓTH A. Ebből sejthető. A külső hatás jellemzésére a felülettel párhuzamos F nyíróerő és F hányadosát használhatjuk. Azt így definiált τ mennyiséget az A felület τ = A nyírófeszültségnek nevezik. de a síkok mentén elcsúsznak egymáshoz képest. ha az erők és a F forgatónyomatékok eredője is nulla (b) ábra). A valóságban egyensúlyi állapotban a nyírás hatására két δ F F másik erő is fellép. sőt a távolságuk sem változik. amely a rögzített alappal szemközti felületre hat. és a felülettel párhuzamos.vagy torziómodulus. Tiszta csavarás során a síkok egymással párhuzamosak maradnak. a rögzítés hatását itt egy erővel helyettesítettük. amikor egyik végén rögzített hengeres test másik végére a henger tengelyével párhuzamos Az alakváltozást a γ = δ . a síkkal párhuzamos erő a nyíróerő. egymáshoz viszonyított távolságuk sem változik. hogy a tiszta csavarás nyírásra vezethető vissza. A csavarás legegyszerűbb esete az. Az erő párhuzamos a felülettel. ahol az alakváltozást a rugókkal összekapcsolt síkok elmozdulása szemlélteti. A tiszta nyírásnál a síkok egymással párhuzamosak maradnak.

μ. vagy szál megnyúlásából. Így például E a korábban felírt összefüggések alapján vékony rúd. annak megfelelően. (Ezt az összefüggést használtuk fel a merev testeknél tárgyalt torziós inga rezgésének tárgyalásánál. a nyíróerő r dF = τdA = GγdA = G ϕ 2 rπdr . γ = L L A nyírott felület dA = 2 rπdr . G) között két összefüggés van: 1 − 2μ κ =3 E E G= . A nyírási szög: ds r = ϕ. 2L A kapott összefüggés egyezik a tapasztalattal. Válasszunk ki a hengeres testben egy r sugarú. 2(1 + μ ) Ez azt jelenti.) A D* együttható (amit gyakran direkciós nyomatéknak neveznek) az anyagállandók közül csak a nyírási modulust tartalmazza. L a hossza). akkor a szögelfordulás és a forgatónyomaték összefüggése az egyszerűbb M = D* ϕ alakba írható. A rugalmas állandók a kérdéses anyagból készült megfelelő próbatesteken mérhetők (később a laboratóriumban ilyen mérésekre sor kerül).: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 8 forgatónyomaték hat. A rugalmas állandók összefüggése Láttuk. hogy a csavarást visszavezettük a nyírásra. L magasságú henger-héj Δs elmozdulással járó nyírásának felel meg. M = 2πG ϕ L 3 ∫ r dr = πG 0 a a4 ϕ. L Az elemi forgatónyomaték dM = rdF = G 2π a teljes hengerre ható forgatónyomaték pedig ϕ L r 3 dr . A pontos összefüggést nem túl bonyolult elméleti megfontolásokkal le is tudjuk vezetni.vagy egy rúd lehajlásából-. elemi dr vastagságú henger-héjat (ábra). hogy homogén.TÓTH A. hogy az ilyen test rugalmas viselkedését két rugalmas állandó meghatározza. Ekkor a hengeres test csavaró hatásnak kitett vége elcsavarodik. Ha a szokásnak megfelelően bevezetjük a 2L jelölést.vagy egy rúdra vagy szálra D* = πGa 4 . G ugyancsak az itt tárgyalt összefüggés segítségével egy rúd csavarásából. hogy az elcsavarodás ϕ szöge arányos az M csavaró forgatónyomatékkal a4 M ~ϕ L (itt a a henger sugara. A tapasztalat azt mutatja. izotróp rugalmas test esetén a bevezetett 4 rugalmas állandó (E. κ. Ennek deformációja a síkká kiterített.

Az ábrán látható A keresztmetszetű. Felhasználva a deformáció definícióját. és eközben ugyanakkora munkát képes elvégezni. vagyis integrálással kapjuk meg: x x EA 1 EA 2 W = E rug = ∫ F ( x ) dx = ∫ xdx = 2 l x . ekkor a rudat nyújtó erő l x F = EA ε = EA . A 0-tól ε értékig deformált rúd rugalmas energiája tehát ε 1 E rug = EA ∫ εdε = Eε 2V . A rugalmas energiára kapott kifejezést úgy is átalakíthatjuk. hogy a deformált rugalmas testnek egyértelműen meghatározott munkavégző képessége. Ez azt jelenti. A rugalmas test azonban a deformáló hatás megszűnte után visszanyeri eredeti alakját. l l l ahol V = A l a test térfogata. 2 0 A rugalmas energia térfogati sűrűsége E rug 1 w rug = = Eε 2 . Most meghatározzuk a rugalmas energiát két speciális esetben. hogy a megnyúlás helyett a deformáció szerepeljen benne. l hosszúságú rudat x értékkel megnyújtott állapotban látjuk. az x távolsággal megnyújtott rúd rugalmas energiájára az l 1 E rug = Dx 2 2 összefüggést kapjuk. hogy a Hooke-törvény a deformáció során mindig érvényes. Itt feltételeztük. helyzeti energiája van. A rugalmas energia természetesen kifejezhető az alkalmazott feszültséggel is.TÓTH A. Az E és G ismeretében μ és κ a fenti összefüggésekből kiszámítható. A l További elemi dx megnyújtáshoz F x dW = Fdx = EA dx x 0 x l munkát kell végezni. az elemi munkavégzés az alábbi alakba írható: x x dx dW = dE rug = EA dx = EA l = EA lεdε = EV εdε . és egyúttal az E rug rugalmas energiát az elemi munkák összegzésével. mint amit a deformáló erő végzett rajta. A 0 és egy véges x érték közötti megnyújtás során végzett W munkát. amit rugalmas energiának neveznek. Így a rugalmas energia újabb kifejezéseit kaphatjuk: Bevezetve a D = . Először kiszámítjuk egy mindenütt azonos keresztmetszetű rugalmas rúd megnyújtásakor végzett munkát. V 2 ami az anyagi minőségen (az E Young-moduluson) kívül csak a test ε deformációjától függ. ha felhasználjuk a σ = Eε összefüggést.: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 9 felfüggesztett korong torziós rezgéséből határozható meg (torziós inga). l 0 0 EA jelölést. Rugalmas energia Egy test deformálásához munkát kell végezni. aminek nagysága megegyezik a megnyújtott test rugalmas energiájával.

h magasságú hasáb nyírásánál az erő F = τA = GγA . 2 0 a rugalmas energia térfogati sűrűsége pedig 1 w rug = Gγ 2 . 2 A rugalmas energiát itt az anyag G nyírási modulusa mellett a test γ nyírási deformációja τ = Gγ összefüggéssel kaphatók: szabja meg. További kifejezések a 1 1 2 1 w rug = Gγ 2 = τ = τγ . Eε 2 = 2 2E 2 Hasonló módon kaphatjuk meg a rugalmas energiát egy téglatest alakú rugalmas test nyírása esetén is. így a nyíróerő elemi munkája dW = Fdx = GAh γdγ = GγdγV (V = Ah ) a test térfogata). 2 2G 2 .: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 10 w rug = 1 1 2 1 σ = σε . az elemi elmozdulás dx = hdγ . Egy A keresztmetszetű. A rugalmas energia γ 1 E rug = GV ∫ γdγ = Gγ 2V .TÓTH A.

: Rugalmas alakváltozás (kibővített óravázlat) 11 Maradó (plasztikus) alakváltozás Eddig feltételeztük. hogy a vizsgált test rugalmas. de a σ∼ε alakváltozás arányosság már nem érvényes. tehát a maradó feszültség megszűnése után a deformáció eltűnik. A szakadáshoz tartozó feszültség ( σ sz ) az anyag szakítási szilárdsága. más néven plasztikus deformáció jön létre. Az A pontig az alakváltozás követi a Hooke-törvényt. amelynél a test még rugalmasan viselkedik. hogy részletekbe mennénk. vagyis a deformáció arányos a deformációt okozó feszültséggel. tehát a deformáció rugalmas marad. majd maradó alakváltozás lép fel. Anélkül. . végül a megnyújtott test elszakad (D pont). maradó alakváltozás. mivel a plasztikus deformáció szoros kapcsolatban van az atomi szerkezetben jelenlévő és a deformáció során keletkező szerkezeti hibákkal. A Ez a görbe fontos információkat ad a vizsgált anyag alakváltozási tulajdonságaira vonatkozóan. felrajzolhatjuk a test B C σh nyújtására vonatkozó feszültség-deformáció (σ−ε) görbét. ezt a σ h feszültséget a rugalmasság határának nevezik. A deformáció során az anyagban a hibák száma egyre nő. majd kiszámítjuk D σsz a σ feszültséget és az ε deformációt. a feszültség megszűnése után az eredeti hossz már nem áll vissza. akkor a deformáció nem szűnik meg. Ha egy ismert hosszúságú és keresztmetszetű test nyújtása σ során mérjük az erőt és a hosszváltozást. hogy a plasztikus deformáció mechanizmusának megértéséhez az anyag atomos szerkezetének ismeretére van szükség. A deformáció növelésével azonban a test alakváltozása először a Hooke-törvénytől tér el. Ha például az ábrán látható C pontban a feszültséget megszűntetjük. A B ponthoz tartozik az a (εC-εh) legnagyobb feszültség. sőt azt is.TÓTH A. de nem arányos a feszültséggel. A mellékelt ábra egy ilyen görbét mutat sematikusan. hogy alakváltozásánál érvényes a Hooke-törvény. az Aεh εC ε B szakaszon az alakváltozás még rugalmas. A feszültség további növelésekor az alakváltozás nem rugalmas. megemlítjük. A tapasztalat szerint ez eléggé kis deformációk esetén teljesül. a test hossza visszafordíthatatlanul megváltozik.

Ezzel szorosan összefügg az a tapasztalat. ami gyakorlatilag is fontos felületi jelenségekhez vezet. hogy a folyadékok térfogata külső nyomással nagyon nehezen változtatható (kompresszibilitásuk kicsi). Itt csak a legegyszerűbb – de gyakorlatilag igen fontos – esetekkel foglalkozunk. mint a deformálható szilárd testeké. a folyadék belsejétől eltérő viselkedést mutat. Az is fontos eltérés. és hasonlóan bonyolult differenciálegyenletek megoldását teszi szükségessé. 1 Nyugvó folyadékok és gázok A folyadékok és a gázok megjelenésüket tekintve lényegesen különböznek a szilárd testektől. Ennek következtében a gyorsabban haladó rész gyorsítja a lassabban haladót. Nyíróerő akkor lép fel. ha a folyadék. nyugalomban lévő folyadékok és gázok egyensúlyának feltételeit vizsgáljuk meg. a folyadékokban és gázokban egyensúlyi deformáció gyakorlatilag csak minden oldalról történő összenyomással hozható létre. mint a gázoké. amelyekben jelentős belső súrlódás van (pl. Mivel a folyadékok és gázok az egyensúly szempontjából hasonlóan viselkednek. Ennek az az oka. vagyis nyíróerővel szemben csak kicsi – gyakran elhanyagolható – ellenállást fejtenek ki.vagy gáz különböző tartományai egymáshoz képest elmozdulnak (például különböző sebességgel áramlanak). vagyis a deformáció rugalmas. a két terület megkülönböztetését gyakran elhagyják. Mivel a nyíróerőkkel szemben kifejtett ellenállás kicsi. ezért vizsgálatukkal itt nem foglalkozunk. de – nem túl nagy nyomás esetén – a többletnyomás megszűnésekor visszaáll az eredeti térfogat. a gázok esetében aerosztatikának nevezik. az ilyenkor fellépő nyíróerőt belső súrlódási erőnek nevezik. méz). Alapvető különbség például az. Egyensúlyi állapot természetesen olyan folyadékokban is létrejön. hogy a folyadékok szabad felszíne sajátos. míg a folyadékok esetében ez a hőmérsékletfüggés lényegesen gyengébb. hogy a folyadékok és gázok szomszédos részei egymáshoz képest nagyon kis behatással elcsúsztathatók. és alakjuk a szilárd falak mozgatásával könnyen megváltoztatható. amíg benne nyíróerők működnek. Nagyon sok tapasztalat mutatja. a gázoknál ilyen felszínt nem találunk. és egyszerűen hidrosztatikáról beszélnek.TÓTH A. lényeges különbség az. Ezt a jelenséget belső súrlódásnak-.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat). hogy a nyíróerők eltűnjenek. a lassabban haladó pedig fékezi a gyorsabban haladót. . Mivel egyensúlyban nem lehetnek nyíróerők. de ezzel a problémával külön fejezetben foglalkozunk. de kialakulása ilyenkor több időt vesz igénybe. a folyadék vagy gáz alakja mindaddig változik. a gázok ezzel szemben könnyen összenyomhatók (kompresszibilitásuk nagy). A folyadékok és gázok – számos hasonló tulajdonságuk mellett – egymástól is különböznek. alakjukat az őket határoló szilárd testek határozzák meg. hogy míg a folyadékoknak van megfigyelhető szabad felszíne. mert ilyenkor köztük súrlódás jellegű kölcsönhatás lép fel. vagyis az egyensúlyi állapot feltétele az. Ezekben az esetekben a felületi jelenségek általában nem játszanak lényeges szerepet. hogy – szemben a szilárd testekkel – a folyadékoknak és gázoknak nincs saját alakjuk. További. hogy a folyadékok sűrűsége azonos körülmények között sokkal nagyobb. hogy a gázok fizikai jellemzői erősen függnek a hőmérséklettől. A legszembetűnőbb különbség az. Először adott külső hatásnak kitett. A mechanikának ezzel foglalkozó területét a folyadékok esetében hidrosztatikának-. A nyomás növekedésekor csökken a térfogat. Ezek jelenségek bizonyos esetekben befolyásolják a folyadékok viselkedését. A folyadékok és gázok viselkedésének elméleti leírása hasonló módszerekkel történhet.

TÓTH A.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat). és az egyszerűbb szóhasználat kedvéért a továbbiakban a „folyadékok és a gázok” kifejezés helyett sok esetben a közeg szót használjuk. 2 A továbbiakban mi is együtt tárgyaljuk a folyadékokat és a gázokat. folyadékról vagy gázról külön többnyire csak akkor beszélünk. ha a köztük fennálló különbséget akarjuk hangsúlyozni. .

a hasáb belseje felé mutató egységvektor. hogy az egyes oldalakra ható Δx w2 nyomásokból származó felületi erők és a hasábra ható tömegerő x (ami esetünkben a nehézségi erő) eredője nulla legyen: pz F1 + F2 + F3 + F4 + Fg = 0 . hogy valóban használható összefüggést kapjunk. k a három koordináta egységvektor. az alábbi megállapítások tehát súrlódásos folyadékokra is érvényesek. ahol a zpx tengely függőlegesen felfelé mutat. hogy a folyadék belsejében egy kiválasztott pontban elhelyezett felületen a nyomás nem függ a felület helyzetétől. Ezt legegyszerűbben az ábrán látható w 1 és w 2 vektorok vektoriális szorzatából kaphatjuk meg: w × w2 ΔA u N = 1 . j y i A hasáb egyensúlyának feltétele az. Emiatt az egyensúly vizsgálata szempontjából a belső súrlódás nem játszik szerepet. de a negyedik oldal py Δy általános helyzetű. A vektorszorzat kiszámítása után azt kapjuk. 6 Itt i. Erre a következtetésre egyszerű elméleti megfontolással is eljuthatunk. ΔyΔz Δx Δz Δx Δy F1 = p x i F2 = p y j F3 = p z k 2 2 2 Δx ΔyΔz F4 = pΔA uN Fg = − ρ gk. hogy három w1 k oldala a három koordinátasíkba esik. ΔA az általános helyzetű felület nagysága. uN egy erre a felületre merőleges. a közeget határoló. Számos tapasztalat mutatja.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat). ρ a közeg sűrűsége. Δz p A kiválasztott hasáb alakú rész annyiban speciális. Δz oldalhosszakkal és a koordináta egységvektorokkal. Az egyes erők az ábra jelöléseivel az alábbi módon írhatók fel. hasáb alakú részt (ábra). Ahhoz.vagy a közeg belsejében kiválasztott felületen csak nyomófeszültség. 2 Ezzel a lapra ható erő . és írjuk fel ennek a részecskének az egyensúlyi feltételét abban az esetben.TÓTH A. 2 Az ábra alapján w 1 = − Δx i + Δz k w 2 = − Δx i + Δyj. azaz nyomás lép fel. ha a z közeg a nehézségi erő hatása alatt áll. ki kell fejeznünk az F4 erőben szereplő ΔA ⋅ uN vektort a Δx . 3 Nyomás a közeg egy pontjában Mivel nyugvó közegben egyensúlyi állapotban nyírófeszültségek nincsenek. Δy . Vegyük fel a koordinátarendszerünket az ábrán látható módon. g pedig a nehézségi gyorsulás nagysága. j. hogy 1 dA uN = (− Δy Δz i − Δx Δz j − Δx Δyk ) . Nyomás a közeg egy pontjában Válasszunk ki a közegben egy elemi.

mint a felületi tagok. vagyis hogyan függ a nyomás a helytől. pz − p = 0 ⇒ px = p y = pz = p . dz tetszőleges. a nyomóerő tehát a szemben lévő lapokon azonos nagyságú. 2 2 2 2 6 Ebből egyszerű átrendezéssel azt kapjuk. dx Az egyensúlyt a hasáb lapjaira ható nyomásból származó felületi p(z) erők és a hasáb tömegére ható nehézségi erő szabja meg. uN normálisú síkok mindegyikén azonos a nyomás. hogy a közeg adott pontjában a nyomás az iránytól függetlenül azonos. Ez a jelenség gázokban is fellép. hogy a térfogati erőre merőleges irányban a nyomás nem változik. hogy milyen a nyomás a közeg különböző pontjaiban. ezért elhanyagolható. azt a felületi erők határozzák meg. 4 F4 = p − Δy Δz i − Δxdz j − Δx Δy k . az egyenlőség általában csak úgy állhat fenn. z A tapasztalati úton megállapított törvényszerűséghez egyszerű elméleti megfontolásokkal is eljuthatunk. vagyis Δx . mint a p(z+dz) folyadékoké). de egymással ellentétes irányú.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat). csak itt a nyomás a mélységgel sokkal lassabban változik (a gázok sűrűsége sokkal kisebb. vagyis a vizsgált pontban az i. Kérdés. . akkor a térfogati erőből származó tag sokkal gyorsabban tart nullához. hogy a z-tengely függőlegesen felfelé dy dFg mutasson (ábra). Írjuk fel az ábrán látható téglatest alakú elemi z x hasáb egyensúlyának feltételét. A nyomás helyfüggése külső erőtérben A kísérletek tanúsága szerint egy nehézségi erőtérben lévő folyadékban a nyomás a felszíntől mért mélység növekedésével nő. mégpedig a mélységgel arányosan. Az egyszerűség kedvéért vizsgáljuk a nyomás helyfüggését egy folyadék.vagy gázállapotú z+dz y közegben a nehézségi erő jelenlétében. j. és vegyük fel a koordinátarendszerünket úgy. k normálisú és az általános helyzetű. így az egyensúlyi feltétel a ( p x − p ) dydz i + (p y − p )dxdz j + ( p z − p ) dxdy k = 0 2 2 2 alakot ölti. A szemben lévő. 2 2 2 6 Ha a hasábot egyre zsugorítjuk. Δz → 0 . Sejthető. Mivel dx . Ez azt jelenti. hogy ( p x − p ) ΔyΔz i + (p y − p ) Δx Δz j + ( p z − p ) Δx Δy k − ρg Δx ΔyΔz k = 0 . hogy ez a jelenség a nehézségi erővel áll kapcsolatban. ha px − p = 0 . dy .TÓTH A. a térfogati erőre merőleges felületen a nyomás mindenütt azonos. így a vízszintes irányú felületi erők egymást kompenzálják. és ezt az esetleg fellépő térfogati erő sem befolyásolja. 2 és az egyensúlyi feltétel Δy Δz Δx Δz Δx Δy ΔyΔz i + Δx Δz j + Δx Δyk Δx ΔyΔz px i+ py j + pz k−p −ρ gk = 0 . azonos felületű oldallapok szemben lévő pontjaiban a nyomás azonos. konkrétan a folyadék súlyából származó nyomás következménye. Ez azt jelenti. a vízszintes normálisú oldallapokon az egyensúlyt a térfogati erő nem befolyásolja. p y − p = 0 . Mivel esetünkben a térfogati erőnek csak a z-komponense különbözik nullától. Δy .

TÓTH A.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat).

5

Foglalkozzunk ezek után a függőleges erők egyensúlyával. Ennek feltétele az, hogy a felületiés térfogati erők z-komponenseinek összege nulla legyen: dFzfelületi + dFztérfogati = 0 Mivel a térfogati erő a z-tengellyel párhuzamos, várható, hogy a nyomás függ a zkoordinátától, tehát p = p ( z ) . A hasáb felső, z + dz koordinátájú lapján a nyomás p ( z + dz ) , az alsó, z-koordinátáju lapján p ( z ) , így a felületi erők eredője

dFzfelületi = p ( z ) dxdy − p ( z + dz ) dxdy = −( p ( z + dz ) − p ( z ) )dxdy dp ( z ) dp ( z ) dV , dzdxdy = − dFzfelületi = − dz dz ahol dV = dxdydz a hasáb térfogata. A térfogati erő z-komponense esetünkben dFztérfogati = − ρgdxdydz = − ρgdV , így az egyensúlyi feltétel dp( z ) ρgdV + dV = 0 . dz Ebből következik, hogy a nyomás z-irányú változását meghatározó összefüggés dp ( z ) ρg + =0 dz vagy a szokásosan használt alakban dp ( z ) = − ρg . dz

*************** *************** *************** Ha a koordinátarendszer választásánál nem a fenti módon járunk el, akkor a térfogati erőnek általában mindhárom komponense különbözik nullától: dF
térf

( dFxtérf ,dFytérf ,dFztérf ) . Ekkor a fenti gondolatmenet

szerint a nyomás mindhárom irányban függ a helytől: p = p ( x , y , z ) , és az egyensúlyi feltétel a fentihez hasonló módon adható meg

dFxtérf =

∂p( x , y , z ) dV ∂x

dFytérf =
f térf =

∂p( x , y , z ) dV ∂y

dFztérf =

∂p( x , y , z ) dV . ∂z

Ez vektori alakban rövidebben is felírható a gradiens vektor segítségével:

dF térf = grad p . dV
*************** ***************

***************

A fenti meggondolásokból két fontos dolog következik. Az egyik az, hogy a közegben a nyomás csak a térfogati erővel párhuzamos irányban változik a hellyel. A másik az, hogy ha nincs térfogati erő, akkor dp ( z ) = 0 ⇒ p ( z ) = állandó , dz vagyis ilyenkor a közeg minden pontján ugyanakkora a nyomás, más szóval a nyomás nem függ a helytől. Ez azt jelenti, hogy ha a közeget valamilyen (nem térfogati) erővel

TÓTH A.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat).

6

összenyomjuk, akkor a megnövekedett nyomás a közeg minden pontján ugyanakkora lesz. Ezt a tapasztalat által is igazolt törvényt Pascal1-törvénynek nevezik. Pascal-törvény szemléltetésére szolgál a következő egyszerű kísérlet. KÍSÉRLET: Egy dugattyús hengerhez csatlakozó gömb felületén egyenletes eloszlásban lyukakat fúrunk (ábra). Ezután az edényt megtöltjük vízzel, és a dugattyút hirtelen az edény belseje felé nyomjuk. Ekkor a víz kispriccel a lyukakon át. Megfigyelhető, hogy a víz minden lyukon ugyanolyan erővel spriccel ki, vagyis a dugattyúnál kifejtett nyomás a gömbfelület minden pontján megjelenik. A Pascal-törvényen alapul például a nagy terhek emelésére szolgáló hidraulikus emelő működése: egy kis- és egy nagy felületű dugattyút tartalmazó edényben a folyadékot a kis felületű dugattyúval kis erővel összenyomva a nyomás a nagy felületű dugattyúnál változatlanul megjelenik, így ez dugattyú a felületek arányában megnövekedett erő kifejtésére képes. A fenti egyensúlyi feltétel ismeretében könnyen meghatározhatjuk a nyomás helyfüggését egy nehézségi erő hatása alatt álló közegben, hiszen csak a dp ( z ) = − ρg dz differenciálegyenletet kell megoldanunk. Ez a már ismert, szétválasztható típusú egyenlet, amit a dp = − ρgdz alakba írva integrálhatunk. Ha a z = 0 koordinátájú pontban a nyomást p( 0 ) = p0 -vel jelöljük, akkor a kiszámítandó integrálok:
p( z ) p0

∫ dp = − ∫ ρgdz .
0

z

Feltételezve, hogy a vizsgált térrészben a sűrűség és a nehézségi gyorsulás nem függ a helytől, az integrálás könnyen elvégezhető, és azt kapjuk, hogy p ( z ) − p0 = − ρgz , azaz p ( z ) = p0 − ρgz . A gyakorlatban legtöbbször az a kérdés merül fel, hogy egy folyadékban mennyi a nyomás a folyadék felszínétől mért h mélységben (ábra). Ha a z-tengely függőlegesen felfelé mutat, és a z = 0 pont a folyadék felszínén van, akkor a folyadékban lévő pont z < 0 koordinátájára fennáll, hogy h = − z . Ha tehát a nyomás helyfüggését a felszíntől mért mélységgel akarjuk megadni, akkor az összefüggést a p( h ) = p0 + ρgh alakba írhatjuk. Itt p0 a folyadék felszínén mért nyomás (pl. a felszín felett lévő levegő nyomása).
1

z z=0 h z<0 p=p0+ρgh p=p0

Blaise PASCAL (1623-166) francia matematikus, fizikus, filozófus.

TÓTH A.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat).

7

p = ρgh mennyiséget hidrosztatikai nyomásnak nevezik. Ez a nyomás a h mélységben lévő pont feletti folyadékoszlop súlyából származik, hiszen egy A felületű, h magasságú folyadékoszlop súlya G = ρAhg , így az oszlop alján a nyomás G p = = ρgh . A Ezt mutatja a következő, egyszerű kísérlet.
KÍSÉRLET: Mindkét végén nyitott üveghenger alsó végéhez fonál segítségével egy jól záró lapot illesztünk, majd a fonalat megfeszítve a hengert egy szélesebb, vízzel telt üvegedénybe merítjük (ábra). Ha a fonalat elengedjük, akkor a záró lap nem esik le, és a henger továbbra is üres marad. Ha ezután a hengert óvatosan feltöltjük vízzel, akkor a záró lap mindaddig a helyén marad, amíg a vízszint az üveghengerben alacsonyabb, mint a külső vízszint. A külső vízszint elérése után a záró lap leesik.

Az összefüggésben szereplő

h

p=ρgh

A vízbemerítés után a lapot az alulról ható p = ρgh hidrosztatikai nyomás tartja meg. Ha a hengerbe vizet töltünk, akkor a záró lapra hat a vízoszlop lefelé ható nyomása is. Ezért, ha a betöltött víz magassága nagyobb, mint a külső vízszint magassága, akkor a vízoszlop lefelé ható nyomása nagyobb lesz, mint a felfelé ható hidrosztatikai nyomás, és a lap leesik. Láttuk, hogy a folyadék egy pontjában a hidrosztatikai nyomás arányos a pont felett elhelyezkedő folyadékoszlop magasságával. Ennek egyik következménye a közlekedő edények működése. KÍSÉRLET: Egy nem túl vékony, szájával felfelé, függőlegesen tartott U-alakú csőbe folyadékot töltve, a folyadékszint mindkét oldalon ugyanolyan magasra áll be (ábra). Ugyanez az eredmény akkor is, ha több egymással összekötött („egymással közlekedő”) függőleges csőben vizsgáljuk a kialakult szinteket. Az egyes csövek alakjától függetlenül minden csőben ugyanolyan magas a folyadék szintje.

h1 p1 p2 A

h2

A magyarázat az, hogy egyensúly csak akkor állhat fenn, ha a vízszintes összekötő szakaszokon kiválasztott keresztmetszet bármely pontján a nyomás mindkét oldalon azonos. Ebből következik, hogy a pont felett a folyadékoszlop magasságának mindkét oldalon meg kell egyeznie, hiszen a nyomás arányos a folyadékoszlop magasságával. Az U-alakú cső esetén például a kiválasztott pontban az egyensúly feltétele p1 = ρgh1 = p 2 = ρgh2 , vagyis h1 = h2 .

TÓTH A.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat).

8

Természetesen, ha a cső két szárában nem azonos folyadék van, akkor a két csőben a szintmagasság sem lesz azonos, hiszen ekkor a sűrűségek is különbözőek, de a magasságok most is a p1 = p 2 egyensúlyi feltételből állapíthatók meg. A folyadékot tartalmazó U-alakú cső nyomásmérésre használható. Ha a mérendő, nagyobb nyomású térrészt a cső egyik szárához csatlakoztatjuk, akkor a folyadékszint ebben a szárban lesüllyed, a másikban pedig megemelkedik. A folyadékszintek közötti magasságkülönbségnek megfelelő folyadékoszlop hidrosztatikai nyomása éppen a mérendő nyomásnak felel meg. Így a kialakult magasságkülönbségből közvetlenül megkapható a mérendő nyomás értéke. A közeg súlyából származó nyomás gázokban is fellép csak a gáz kis sűrűsége miatt sokkal kisebb mint folyadékokban. Azt, hogy ilyen nyomás valóban létezik, jól mutatja az alábbi kísérlet. KÍSÉRLET: Mindkét végén lyukas csőbe (ábra) gázt vezetünk és a cső vízszintes helyzetében a lyukakon kiáramló gázt meggyújtjuk. Ekkor a gáz a két lyuknál azonos magasságú lánggal ég. Ha a csövet az ábrán látható módon függőleges síkban elforgatjuk, akkor a magasabban lévő lyuknál a láng lényegesen magasabb, mint az alacsonyabban lévőnél.

2 h 1

A gázláng ott magasabb, ahol a gáz nyomása nagyobb, ezért a kísérletből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a gázban felfelé haladva nő a nyomás, ami ellentmondani látszik a hidrosztatikai nyomásról mondottaknak. A magyarázat az, hogy a láng magassága nem egyszerűen a gáz nyomásától függ, hanem a gáz és a környező levegő nyomásának különbségétől. A kísérletből tehát csak az következik, hogy felfelé haladva ez a nyomáskülönbség nő. Ennek pedig az az oka, hogy a levegő sűrűsége nagyobb, mint a gázé, ezért a levegő hidrosztatikai nyomása gyorsabban csökken a magassággal, mint a gázé, tehát a magassággal egyre nagyobb lesz a két nyomás közti különbség. A jelenség számítással is egyszerűen követhető. Ha az alsó végnél a nyomások p g 1 és p l1 , akkor a nyomáskülönbség ott Δp1 = p g 1 − p l1 . A nyomások a h-val magasabban lévő felső végnél

Δp 2 = p g 2 − p l 2 = p g 1 − p l1 + (ρ l − ρ g )gh = Δp1 + (ρ l − ρ g )gh . Mivel a levegő sűrűsége, nagyobb, mint a gázé, ρ l − ρ g > 0 , ezért Δp 2 > Δp1 .
Ez az oka annak, hogy ha a gázhálózatban kicsi a nyomás, akkor a magasabban lakók járnak jobban, mert ott még lehet használni a gázt, amikor a földszinten már alig jön gáz a csapból. (Csökkent víznyomás esetén mindez fordítva igaz, hiszen a víz sűrűsége nagyságrendekkel nagyobb, mint a levegőé.) A térfogati erő jelenlétével szorosan összefügg az a kérdés, hogy milyen egy nyugalomban lévő folyadék szabad felszínének alakja. Egyelőre olyan esetekkel foglalkozunk, amelyeknél a korábban említett felületi jelenségek nem játszanak lényeges szerepet. A tapasztalat szerint ez a helyzet, ha a felszínt a folyadékot tartalmazó edény falától távol vizsgáljuk. Mivel nyugvó folyadékban egyensúlyi állapotban a nyíróerők eltűnnek, az egyensúly kialakulása során a folyadék felszíne addig változik, amíg a jelenlévő térfogati erőnek nincs a

p g 2 = p g1 - ρ g gh

illetve

p l 2 = p l 1 - ρ l gh ,

így

a

nyomáskülönbség

ott

övet képezve helyezkedik el. 9 felülettel párhuzamos összetevője. hogy az ábrán látható kis térfogatelemre az Fg nehézségi erőn kívül fellép az Fcf centrifugális erő is. ω=0 ω A forgatás után a centrifugális erő lép a nehézségi erő helyébe: a „lefelé” irány most sugárirányban kifelé mutat. KÍSÉRLET: Gömb alakú. Ha az edényt megforgatjuk. Ennek az a következménye. amely a térfogati erő irányában haladva a távolsággal arányosan nő. ezért tapad a falhoz a higany. amelynek felszíne a Ftérf=Fg szokásos vízszintes sík (a) ábra). ami szintén a tömeggel arányos térfogati erő. Ez a jelenség teszi lehetővé. a víz pedig fölé rétegződik. akkor a Ftérf=Fg+Fcf víz felülete jól láthatóan megváltozik. Ha a hengert a tengelye körül gyorsan körbeforgatjuk.TÓTH A. Az új felület síkmetszetét szemlélteti a b) ábra. egy térfogati erő hatása alatt álló közegben hidrosztatikai nyomás lép fel. hogy egy több összetevőt tartalmazó folyadékban a különböző sűrűségű összetevőket forgatással szétválasszuk. a) b) A jelenség magyarázata a forgó rendszerből nézve az. A felszín mindenütt a térfogati erők Ftérf = Fg + Fcf eredőjére merőleges. hogy a folyékony vagy gáznemű közegben elhelyezett szilárd testre a térfogati erővel ellentétes irányú erő lép fel. hogy egyensúlyban a felszín merőleges a térfogati erőre. felhajtóerő térfogati erő iránya nyomáseloszlás . A felhajtóerő létrejöttét szemlélteti vázlatosan a mellékelt ábra. akkor a nehézségi erő szerepe egyre kisebb lesz. akkor a higany az edény oldalához tapadva. ahol ez az erő „felfelé” mutat.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat). a víz pedig kisebb sűrűsége miatt „felette”. Mivel ennek a jelenségnek elsősorban a nehézségi erőtérben van jelentősége. Emiatt vízszintes a Földön a nyugvó víz felszíne (merőleges a nehézségi erőre). Felhajtóerő és úszás Mint láttuk. tehát a centrumhoz közelebb helyezkedik el. Ha a centrifugális erőt növeljük (növekvő fordulatszám). mint a vízé. hiszen a sűrűsége sokkal nagyobb. Az edény nyugalmi helyzetében a higany helyezkedik el alul. de ez az oka annak is. és el lehet érni. felhajtóerőnek nevezik. függőleges tengely körül forgatható edénybe higanyt és festett vizet rétegezünk egymásra. mert a centrifugális erő nagysága függ a forgástengelytől mért távolságtól. Ez azt jelenti. Ez a megállapítás mindenféle térfogati erőre érvényes. ω KÍSÉRLET Fcf Függőleges tengely körül forgatható hengeres Fg Ftérf edénybe vizet töltünk. hogy a nehézségi erő szerepét szinte teljesen átveszi a centrifugális erő. hogy egy hengeres edényben körbeforgatott víz felszíne nem sík. Ennek iránya azért változik helyről-helyre. Az erre a célra készült eszközök a centrifugák.

de létezését meggyőzően mutatja többek között az a tapasztalati tény. A felhajtóerő nagysága tehát a test folyadékba merülő részével egyenlő térfogatú – vagyis a test által kiszorított – folyadék súlyával egyenlő. A mérleget egy szivattyú burája alá tesszük. Ekkor a mérleg egyensúlya felborul: a kis rézgömb többé nem tud egyensúlyt tartani a nagy üveggömbbel. felfelé irányuló nyomás pedig p fel = p0 + ρgh ′ . csak sokkal kisebb. ezért az eredő erőnek csak zp(z) komponense van. 287. z Felhasználva a hidrosztatikai nyomásra korábban kapott y összefüggést. levegőben vákuumban szivattyúhoz A jelenség magyarázata az.e. akkor a felhajtóerő függ a bemerülés mértékétől. miközben az üveggömb lesüllyed. Ha a test csak részben merül be a folyadékba. Az oldallapokra ható nyomások egymást kiegyenlítik. folyadékok esetén pedig a folyadék felszínén úsznak. KÍSÉRLET: Levegőben kiegyenlített karos mérleg egyik karján egy nagy méretű üres üveggömb-. azt kapjuk. Ha egy téglatest alakú hasábot úgy helyezünk el.i. ρ pedig a folyadék sűrűsége.e. 10 A felhajtóerő közvetlenül is megmérhető. a p(z+h) x Itt V ′ a test folyadékba merülő részének térfogata. hiszen a gázok sűrűsége csak töredéke a folyadékokénak. az egyensúly tehát úgy jön létre. Ez Arkhimédész1 törvénye. lefelé irányuló nyomás a folyadékra kívülről ható ple = p0 nyomás.TÓTH A. Ha az előbbi példában a test h magasságából csak h′ magasságú rész merül a folyadékba. akkor ez az erő Fzfelh = ( p ( z ) − p ( z + h ) )ab . 212) szirakúzai matematikus és fizikus . mint folyadékban. és ott légritka teret hozunk létre. m′folyadék az ezzel egyenlő térfogatú folyadék tömege. hogy a z-tengely a nehézségi erő irányába mutat. hogy a nehézségi erő hatása alatt álló közegben egyes szilárd testek lebegnek vagy éppen emelkednek. V = abh a test z térfogata. z+h ahol p0 a folyadékra kívülről ható nyomás. hogy levegőben az egyes testekre ható súlyerőt lecsökkenti a felhajtóerő. hogy a testekre a súly és a felhajtóerő 1 ARKHIMÉDÉSZ (i. Az alábbi ábrán a koordinátarendszert úgy vettük fel. A felhajtóerő létezését igazolja például a hőlégballon működése vagy az alábbi látványos kísérlet. Eszerint a felfelé mutató felhajtóerő nagysága a test térfogatával azonos térfogatú folyadék súlyával egyenlő. akkor a felső lapra ható. Ha a hasáb teljesen bemerül a folyadékba. az alsó lapra ható. hogy a hasáb 2 oldala a nehézségi erőre merőleges.: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat). így a felhajtóerő Fz felh = ( p0 − ( p0 + ρgh ′ ))ab = − ρgh ′ab = − ρV ′g = − m ′folyadék g . Felhajtóerő gázokban is hat egy testre. a másikon kisméretű rézgömb van (ábra). és felemelkedik. akkor a felhajtóerő könnyen kiszámítható. hogy b Fzfelh = ( p 0 + ρgz − ( p 0 + ρg ( z + h )) )ab = = − ρghabg = − ρVg = − m folyadék g .

Ha a szilárd test sűrűsége kisebb. ezért egy folyékony vagy légnemű közegbe merített szilárd test viselkedését ennek a két erőnek az eredője határozza meg. Ehhez az eredményhez elméleti úton is eljuthatunk. Mivel a nagy méretű üveggömbre ható felhajtóerő nagyobb volt. és felfelé irányítjuk (ábra).z = F felh − Fg = ρ f gV − ρ sz gV = ( ρ f − ρ sz ) gV . A mérleg két karjának hosszát azonosnak feltételezve. mint a kis rézgömbre ható. a rézgömbre ható erő pedig Frg = Frg − Frfelh = Frg − ρ rV rg g ( ρ f a folyadék sűrűsége). aminek teljesülése esetén a test úszik a folyadékban. ahol ρ f a folyadék. az egyensúly feltétele az. a rézgömb felemelkedik. amiből következik. 11 különbsége hat. hogy Füg = Frg . Az úszás teljes leírásához hozzátartozik annak meghatározása is. megszűnik a felhajtóerő. hogy az egyes testekre ható erők nagysága azonos legyen.ρ sz a szilárd test sűrűsége. Az egyensúly feltétele tehát ρ f V ′ = ρ szV . hogy V üg >V fg . akkor a test kiemelkedik a folyadékból. hogy az üveggömbre ható erő nagyobb lesz. Amikor a levegőt kiszivattyúzzuk. mint a folyadéké. Ez azt jelenti. tehát a felhajtóerők nélkül az üveggömbre ható erő a nagyobb. Az egyensúly feltétele az. és eközben csökken a rá ható felhajtóerő. Füg Frg Tudjuk. ha z Ffelh Fg ρ sz > ρ f és lebeg. Nehézségi erőtérben a felhajtóerő a testre ható súlyerővel ellentétes irányú. hogy Füfelh Frfelh Füg − ρ f V üg g = Frg − ρ rV rg g . hogy Füg > Frg . Az egyensúlyi helyzet elméleti meghatározása – különösen bonyolultabb alakú test esetén – általában eléggé nehéz feladat. lesüllyed. ha ρ sz = ρ f .: Nyugvó folyadékok és gázok (kibővített óravázlat). megszűnése azt eredményezi. A kiemelkedés addig folytatódik. ahol V ′ a test folyadékba merülő részének térfogata. Az üveggömbre ható eredő erő levegőben Füg = Füg − Füfelh = Füg − ρ f V üg g . V pedig a szilárd test térfogata. azaz Ebből azt kapjuk. hogy a test felemelkedik. . ezzel itt nem foglalkozunk. akkor az eredő erő z-komponense Fe . amíg a felhajtóerő egyenlő lesz a test súlyával F felh = ρ f gV ′ = Fg = ρ sz gV . tehát az üveggömb lesüllyed. Füg − Frg = ρ r g ( V üg −V rg ) . ha ρ sz < ρ f .TÓTH A. ezért az egyensúly megbomlik. hogy az úszó test – a fenti feltétel teljesülése mellett – milyen helyzetben úszik. Ha koordinátarendszerünk z-tengelyét az erők egyenesében vesszük fel. ami a két test esetében – a különböző térfogatok miatt – különböző.

az egyszerűbb és leginkább elterjedt módszert követve. hogy a közeg pontjainak sebességét vizsgáljuk. az áramlásokat mi is a sebességek megadásával jellemezzük. Ezek az eltérések azt eredményezik. és a gázok esetén ezek a jellemzők erősen függnek a hőmérséklettől.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 1 Folyadékok és gázok áramlása Nyugvó folyadékok és gázok esetén megtehettük azt. hogy bizonyos körülmények között (pl. és a gyakorlatban is leginkább ezt használják. A mechanikának az áramlásokkal foglalkozó ágát a folyadékok esetében hidrodinamikának. a valóságos közegek mindig súrlódásosak. Ennek ellenére előfordul.a gázok esetében aerodinamikának nevezik. és megadjuk ezeknek a részecskéknek a pályáját. hogy a folyadékok és gázok kompresszibilitása és sűrűsége jelentősen eltér egymástól. Áramló közegben valamilyen mértékű belső súrlódás mindig van. hogy a közeget elemi részecskékre osztva az egyes részecskék mozgását vizsgáljuk. nagy sebességű áramlásnál) a kétféle anyag eltérően viselkedik. de csak a legegyszerűbb esetekkel foglalkozunk. hogy áramló közegben általában a belső súrlódást is figyelembe kell venni. és a hőmérséklet állandónak tekinthető. és megadjuk a sebességvektornak a helytől és időtől való függését. Ez utóbbi módszer az egyszerűbb. A másik eljárás az.TÓTH A. hiszen az áramlásban egymáshoz képest mozgó folyadékrészek is előfordulhatnak. Ez az egyszerűsítés az áramlások leírásánál nem mindig engedhető meg. vagyis a folyadék vagy gáz súrlódásmentesnek tekinthető. További eltérés a nyugvó közegekhez képest az. . legfeljebb bizonyos esetekben a vizsgált probléma szempontjából a belső súrlódás elhanyagolható. A folyadékok és gázok áramlását csak abban az esetben lehet együtt tárgyalni. és a teljes területre a hidrodinamika elnevezést használják. A továbbiakban. hogy a kétféle közeget a tárgyalás során nem különböztettük meg egymástól. Az áramlások elméleti leírásánál kétféle eljárást alkalmaznak. Ennek oka az. Az egyik lehetséges eljárás az. hogy az elnevezésben nem tesznek különbséget a két eset között. ha az áramlás sebessége nem túl nagy.

simulógörbéket szerkesztünk. Látványos áramvonalképek készítésére alkalmas a Pohl1-féle áramvonal-készülék. amelyek különböző áramlási viszonyok között alkalmazhatók.t ) függvényt. z ) pontjában. 1 Robert Wichard POHL (1884-1976) német fizikus . tetszőleges t időpillanatban ismernünk kell a v sebességvektort. időben állandó áramlásban az áramvonal egyben a folyadékrészecskék pályáját is mutatja. amelyeknél a sebesség csak a helytől függ. ha azonban a sebességek időben is változnak. y . Ez a függvény a tér minden pontjához hozzárendel egy vektort. vagyis egy vektorteret definiál. Ennek megfelelően. áramvonalak A folyadék mozgásának leírásához az áramlási tér tetszőleges r( x .TÓTH A. amely az egyes pontokban megmutatja a sebességvektor nagyságát és irányát (a) ábra). z .t ) = v( x . v v a) b) Ennél áttekinthetőbb és hasznosabb ábrázolást kapunk. ha a berajzolt sebességvektorokhoz ún. adott helyen időben nem változik. Ilyen. Az áramvonalak szerkezetének kimutatására többféle módszert is kidolgoztak. Így egy sebességvektor-térképet kapunk. amelyekkel jellemezni tudjuk az áramlásokat. amelyeknek a sebességvektorok az érintői (b) ábra). A sebességtér szemléletesen úgy jeleníthető meg. Az így kapott görbék az áramvonalak. az ilyen módon jellemzett áramlási teret sebességtérnek is nevezik. az áramvonalkép pillanatrólpillanatra változik. Az áramvonalkép egy adott időpillanatban jól jellemzi az áramlási térben a sebességek irányváltozásait.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 2 Az áramlás általános jellemzése Az áramló közegek viselkedésének leírásához szükségünk van olyan mennyiségekre. Sebességtér. y . Az áramvonalak tehát olyan áramlásoknál hasznosak. hogy adott időpillanatban az áramlási tér minél több pontjába berajzoljuk a sebességvektorokat. Most ezekkel foglalkozunk. vagyis a v = v( r .

t ) függvényeket. A folyadékok és gázok áramlásának leírásához. Az áramcsőben a közeg úgy áramlik. ezzel a mechanika speciális fejezetei (pl.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 3 KÍSÉRLET: Két víztartály egyikébe színezett-.illetve kör alakú akadály körül kialakult áramvonalkép látható. z .t ) és ρ = ρ ( x . hogy a közegre ható erők és a közeget határoló falak vagy csövek (vagyis a határfeltételek) ismeretében meghatározzuk a v = v( x . y . akkor a különböző színű vízfonalak egymás mellett mozognak. Az áramcső az áramlási térben felvett kis zárt görbén (az ábrán L) áthaladó áramvonalak által alkotott cső. Az áramlás leírásához hasznos az áramcső fogalmának bevezetése. a sebességek megadása mellett. amikor a közeg csőben áramlik. z . majd a tartályokból a színtelen vizet két egymáshoz közel. Ez számunkra azért fontos. Ilyen áramvonal-készülékkel készített képeket mutat a mellékelt ábra. Ehhez az áramló közegre mozgásegyenleteket kell felírni. . Így egy színes és színtelen vízfonalakból álló áramlás jön létre. fel kell használni a tömegmegmaradást kifejező kontinuitási tételt és a közeg állapotegyenletét. y . amelyek kísérletileg is könnyen tanulmányozhatók. A lassan lefelé áramló vízrétegbe vékony csövekből álló csősoron át színes vizet engedünk ki (ábra). Egy ilyen feladat megoldása általában nem könnyű. hogy az áramlási sebességnek nincs az áramcső „falára” merőleges komponense. egymással nem keverednek. hosszú síklap. A közegnek az áramcsőben áramló részét áramfonalnak nevezik. függőlegesen elhelyezett üveglap közé folyatjuk. és az áramvonalaknak megfelelő alakot vesznek fel. és amelyeknek elméleti leírásához nincs szükség a mozgásegyenletek megoldására. amelyen az áramlás útjába helyezett hosszúkás. z . L mert a továbbiakban elsősorban olyan eseteket vizsgálunk.t ) p = p ( x . Ha az áramlás elég lassú. Az áramlás elméleti leírása tehát azt jelenti.t ) függvényeket kell meghatározni. y . vagyis a p = p ( x . y . Általában ezek a mennyiségek is változhatnak időben. Itt elsősorban a legegyszerűbb áramlásokkal foglalkozunk. és bizonyos esetekben egy csőben áramló közeg mozgása áramcsőben történő áramlásnak tekinthető. z .TÓTH A. amely a nyomás és a sűrűség közötti összefüggést adja meg. A kapott ábra a síklap illetve henger körül kialakult áramlás síkmetszetének tekinthető. a közeg különböző pontjaiban fennálló p nyomás és ρ sűrűség ismerete is hozzátartozik. Ez a kísérlet tulajdonképpen az ábra síkjára merőlegesen elhelyezett. áramlástan) foglalkoznak.t ) ρ = ρ ( x .illetve henger hatását modellezi. y . Ez a helyzet egy merev falú cső esetében is. a másikba pedig színtelen vizet töltünk. z . a közeg az áramcsőből nem lép ki.

egy cső keresztmetszetén) adott idő alatt mennyi folyadék vagy gáz áramlik át. akkor tetszőleges Δt idő alatt átáramlott tömeg s átl kiszámítható: Δm = I m Δt . amit az Δm dm I m = lim = Δt →0 Δt dt összefüggéssel adhatunk meg. dA Ha bevezetjük az áram irányába mutató uT egységvektort. vagyis érdemes bevezetni a pillanatnyi tömegáram-erősséget.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 4 Tömegáram-erősség. Ha az áramlás erőssége időben változik. Ha az áramerősséget ismerjük. hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk. célszerű bevezetni az áramlás irányára merőleges felületen egy irányban átfolyt tömeg (Δm) és az átfolyási idő (Δt) hányadosát: Δm átl Im = . egysége 1 s ⋅m 2 A felület egy pontjában a tömegáram-sűrűség pontos értékét a már ismert módon kapjuk: ΔI m dI m j m = lim = . ΔA →0 ΔA dA N N Az áramsűrűség segítségével az elemi dAN felületen átfolyó tömegáram a dI m = j m dA N alakba írható. Annak érdekében. hogy egy kiválasztott felületen (pl. amelynek nagyságát közelítőleg egy az áramlás irányára merőleges. ΔA N Ennek számértéke az egységnyi felületen egységnyi idő alatt áthaladt tömeggel egyenlő (SI kg 2 ). de az áramlással kapcsolatban gyakran felmerül az a gyakorlati kérdés.TÓTH A. Δt átl Az így definiált I m mennyiség a Δt időtartamra vonatkozó átlagos tömegáram-erősség (SI kg egysége 1 ). nagyon kis ΔA N nagyságú felületelemen átfolyó kis ΔI m áram és a felület hányadosa adja meg: ΔI m jm ≈ . Az áramerősség a keresztmetszetre vonatkozó átlagos mennyiség. hiszen a keresztmetszet különböző részein különböző lehet a tömegáramlás üteme. akkor az . tömegáram-sűrűség Az előző pontban tárgyalt mennyiségekkel az áramlás teljes mértékben jellemezhető. vagyis milyen az áramlás „erőssége”. akkor célszerű az áramerősséget egy adott időpillanatban megadni. Ha a felület nem merőleges az áramlás irányára. akkor ki kell számítani a felület dA dAN dAN = dA cos α uT Im merőleges vetületét (ábra). A keresztmetszeten belüli lokális tömegáramlás jellemzésére vezették be a tömegáram-sűrűséget. jm α Ezzel a felületelemen átfolyó elemi tömegáram uN α dI m = j m dA cos α .

A ΔA felületen Δt idő alatt azok a tömegelemek jutnak át. hogy az ábrán látható felületen Δt Δm idő alatt mennyi Δm tömeg áramlik át.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 5 áramsűrűséget vektor alakba írhatjuk jm = j m uT . akkor az elemi tömegáram a dI m = j m uT dA uT = jm dA uT alakba írható. vagyis amelyek benne vannak az ábrán bejelölt ΔV térfogatban. mindenféle áramlás esetén érvényes. így az áramsűrűség az áram irányát is megadja. Az áram pontos értékét a fenti összeg határértéke adja. és ezzel a felületelemek nagyságát nullához közelítjük: I m = lim ∑ jm i ΔA i . és a jm vektor A felületre vonatkozó felületi integráljának nevezik. csak az áramló mennyiséget kell megváltoztatni. mint v Δt . A felületi integrált később matematikában bővebben tárgyalják. Az A felületen átfolyó áramot közelítőleg az egyes felületelemeken átfolyó elemi jmi áramok I m ≈ ∑ j m i ΔA i ΔA i i összege adja. ΔA i →0 i Ennek a határértéknek a jelölésére a matematikában az I m = ∫ jm dA A szimbólumot használják. amit az áramerősségről. hogy a felületet olyan kis részekre osztjuk (ábra). így az elemi felületen átmenő elemi tömegáram-erősség Δm ΔI m = = ρv ΔA . amelyek már síknak ΔA1 tekinthetők (van egyértelmű felületvektoruk). a töltésáramlásra. amelyek a felülettől nincsenek messzebb. Δt a tömegáram-sűrűség nagysága pedig . Vezessük be a felület nagyságának és állásának jellemzésére a dA = dA uN felületvektort. számunkra ez a szimbólum most csak egy nagyon finom felosztáson történő összegzést jelent. Ha még bevezetjük a felületelemre merőleges u N egységvektort is. vagyis a közegben kiválasztott pontszerű tömegelem v sebességét. Egy véges A felületen átfolyó teljes I m áramot ennek alapján úgy kaphatjuk meg. amivel az elemi felületen átfolyó elemi tömegáram: dI m = jm dA . ********** ********** ********** Egy folyadék vagy gáz áramlása esetén az áramlás jellemzésére az vΔt áramerősség és áramsűrűség helyett legtöbbször a közeg sebességét használják. Így pl. ********** ********** ********** Mindaz. vagyis az elektromos áramra vonatkozó összefüggések úgy kaphatók meg. hogy az m tömeg helyett mindenütt a Q elektromos töltést írjuk be az összefüggésekbe. Eszerint az átmenő tömeg Δm = ρΔV = ρv ΔA Δt .TÓTH A. Ehhez vizsgáljuk meg. Ezért célszerű a fenti összefüggéseket a sebességgel is v kifejezni. áramsűrűségről eddig elmondtunk. ha ismerjük a közeg ρ = ΔV ΔV ΔA sűrűségét és az áramlás-. ha a felosztást finomítjuk. és amelyeken belül jm1 az áramsűrűség már nem változik lényegesen.

− A másik esetben (jobboldali ábra) az áramvonalak és az eredetileg párhuzamosan haladó rétegek összekeverednek. Az összenyomhatatlanság feltételét különösen gondosan meg kell vizsgálni gázok áramlása esetén. határfeltételek) és a közeg tulajdonságaitól függ. és ún. a körülményektől (erők. és ekkor a tömegáramra azt kapjuk. hiszen a gázok kompresszibilitása nagy. A Az áramlások fajtái Az hogy egy közegben milyen áramlás jön létre. Nyilvánvaló. Így például állandó hőmérsékletű gázban erre a célra a ρ ~ p Boyle– Mariotte-törvény használható. Ezzel egy nagyobb A felületen átfolyó tömegáram I m = ∫ jm dA = ∫ ρvdA . A tárgyalás egyszerűsítése érdekében célszerű az áramlásokat bizonyos – az áramlás leírása szempontjából fontos – szempontok szerint csoportosítani. . az összefüggés vektori alakban is érvényes: j m = ρv . Az ilyen áramlást lamináris vagy réteges áramlásnak nevezik (baloldali ábra). Összenyomható közeg esetén a sűrűség a nyomás ismeretében az állapotegyenletből határozható meg. hogy a közeg sűrűsége az áramlás során változik vagy nem. hogy a közegben a belső súrlódás számottevő vagy elhanyagolható. hogy I m = ρ ∫ vdA . 1. akkor az összegzésből a ρ sűrűség kiemelhető. a közeg párhuzamosan haladó rétegekből áll. függ az áramló közegtől és az áramlás sebességétől. ilyenkor ρ = állandó . ΔA Mivel az áramsűrűség vektor az áramlási sebesség irányába mutat. − Az egyik esetben az áramlásban az áramvonalak egymás mellett helyezkednek el. Az.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 6 jm = ΔI m = ρv . vagyis hogy a közeg összenyomható vagy összenyomhatatlannak tekinthető. A súrlódásos áramlások két nagy csoportra oszthatók. turbulens áramlás jön létre. amelyeknél a közeg sűrűsége az áramlás során gyakorlatilag nem változik. vagyis hogy az áramlás súrlódásos vagy súrlódásmentesnek tekinthető. és nem metszik egymást. A A Ha a sűrűség a felület mentén mindenütt azonos.) Az egyik ilyen szempont. hogy az összenyomhatatlan közeg áramlásának leírása egyszerűbb.) Az áramlás leírása szempontjából az is fontos. ha a belső súrlódás elég nagy ahhoz.TÓTH A. Lamináris áramlás akkor jön létre. A gázok nem túl nagy nyomások és nem túl nagy áramlási sebességek esetén összenyomhatatlannak tekinthetők (atmoszférikus nyomáson durván néhányszor 10 m/s sebességig). 2. A súrlódásmentes közegeket ideális közegeknek is nevezik. Vannak azonban olyan áramlások is. hogy egy közeg összenyomhatatlannak tekinthető vagy nem. hogy a szabályos áramlást külső hatások ne tudják megzavarni. a közeg összenyomhatatlannak tekinthető.

ilyenkor az áramlást örvénymentesnek nevezik (az áramvonalképben ekkor nincsenek örvényalakzatok).TÓTH A.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 7 A súrlódásmentes áramlásokat szintén két nagy csoportra szokás felosztani. z ) ρ = ρ( x . − Vannak olyan áramlások amelyekben a közeg részecskéi csak haladó mozgást végeznek. csak a helytől függ v = v( x . ez az ún. mint az időben változóké. A stacionárius áramlások tárgyalása jóval egyszerűbb. z ) .) A leírás szempontjából szintén fontos kérdés. más szóval stacionáriusnak nevezik. y . z ) p = p( x . örvényes áramlás. y . akkor az áramlás időben változó. Ha a sebesség és vele együtt a nyomás és a sűrűség az áramlási tér minden pontjában időben állandó. − A közeg részecskéi az áramlás során általában haladó. más szóval instacionárius. 3. Ha a sebesség nem csak a helytől függ. y . hogy az áramlási tér pontjaiban a sebességek időben változnak vagy minden helyen időben állandóak. ilyenkor az áramvonalképben rendszerint örvény jellegű alakzatok jelennek meg. hanem adott helyen időben is változik. akkor az áramlást időben állandónak.és forgó mozgást is végeznek. .

ezek megkerülésével kell megkísérelnünk. Ha tehát az 1 keresztmetszeten befolyó tömegáramot I m 1 -vel-.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 8 Az időben állandó (stacionárius) áramlás alaptörvényei Az áramlások közül legegyszerűbben az időben állandó áramlások tárgyalhatók. akkor a kiszemelt térfogatban az anyag nem halmozódhat fel. A1 A1 az A2 keresztmetszeten kifelé folyó áram nagysága pedig I m 2 = ∫ ρvdA = ∫ ρvdA . hogy a felületvektorok párhuzamosak a sebességekkel. Válasszuk ki az áramlási csőnek az A1 és A2 keresztmetszetekkel határolt szakaszát (ábra). a dA v2 v1 kiválasztott térfogatban a tömeg csak azért változhat. ha felhasználjuk a pontrendszerekre érvényes megmaradási törvényeket. A1 dA mert az A1 keresztmetszeten a közeg beáramlik a térfogatba. A kontinuitási egyenlet Először vizsgáljuk meg az áramlási viszonyokat egy áramlási csőben. . és az A2 keresztmetszeten pedig kiáramlik a térfogatból. Ez az eljárás az áramlások esetén is alkalmazható. ami ellentmond az időben állandó áramlás definíciójának.és kimenő tömeget. A pontrendszerek tárgyalásánál láttuk.TÓTH A. hiszen ez a sűrűség időbeli változását eredményezné. ezért először ilyen áramlásokkal foglalkozunk. akkor a tömegmegmaradás törvényét az I m1 = I m 2 összefüggéssel adhatjuk meg. és vizsgáljuk meg az áramlási csőnek ebbe a térfogatába időegység alatt bemenő.és kimenő tömegekre. hogy az egyik keresztmetszeten adott idő alatt bemenő tömegnek meg kell egyezni a másikon ugyanennyi idő alatt kimenő tömeggel. Mivel a mozgásegyenletek még ebben az esetben is bonyolultak. Az összefüggés ebben az alakjában túl általános. akkor az A1 keresztmetszeten a csőszakaszba befelé folyó áram nagysága I m1 = ∫ vdA = ∫ ρvdA . Mivel az áramlási A2 cső falán keresztül nincs áramlás. Itt az áramló közeg két jellemző mennyiségét a tömeget és az energiát vizsgáljuk meg. Ha a felületvektort mindkét keresztmetszetnél az áramlás irányában vesszük fel. hogy az áramlásra vonatkozó alapvető összefüggésekhez jussunk el. Ha az áramlás időben állandó. és ismereteink szerint tömeg nem tűnhet el és nem keletkezhet. A2 A2 Itt felhasználtuk. hogy a mozgásegyenletek megoldásának fáradságos munkáját bizonyos esetekben el lehet kerülni. vagyis a tömegáramokra is. Fejezzük ki az áramokat az áramlási sebességekkel a korábban megismert I m = ∫ ρvdA A összefüggés segítségével. a 2 keresztmetszeten kifolyó tömegáramot I m 2 -vel jelöljük. Ez érvényes az időegység alatt be. Mindebből az következik. mert az ezekre vonatkozó megmaradási törvényekből az áramlásokra vonatkozó fontos törvényeket kaphatunk.

. 1 1 dm dV Mivel vA = I m = = = I V a térfogati áram erőssége (számérték szerint a vizsgált dt ρ ρ dt felületen időegység alatt áthaladt folyadék. mert nagyon sok esetben merev falú csövekben történő áramlásoknál is használható1. 1 Súrlódásos áramlásnál a cső keresztmetszete mentén a sebesség változik. hogy az áramvonalak nem csak a sebesség irányáról. Ez azt jelenti. akkor kiderül. Ezt az összefüggést. hogy adott idő alatt ugyanannyi tömeg menjen át itt. hanem a térfogati áramok is megegyeznek a két keresztmetszetnél.TÓTH A. akkor ρ 1 = ρ 2 . vagyis a vékony áramlási cső mentén ρvA = állandó . hogy ρ 1 v1 A1 = ρ 2 v 2 A2 . kontinuitási egyenletnek nevezik. Ha az áramcső eléggé vékony. Ennek az az oka. hogy egy vékony áramcső tetszőleges két keresztmetszetére fennáll. vagyis a közeg a kisebb átmérőjű szakaszokon felgyorsul. ilyenkor az összefüggésbe az átlagos sebességet kell beírni. tehát v1 A1 = v 2 A2 . A1 A1 A2 A2 Így azt kapjuk. hogy A v 2 = 1 v1 . Ezt a számos tapasztalat által igazolt jelenséget kvalitatív módon úgy lehet értelmezni.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 9 Ennek alapján a tömeg megmaradását kifejező egyenlet az ∫ ρ 1v1dA = ∫ ρ 2 v 2 dA A1 A2 alakot ölti. hogy a A1 keskenyebb. hogy az áramvonalak folytonos vonalak. hanem a sebesség nagyságáról is tájékoztatást adnak: nagyobb áramvonal-sűrűség nagyobb sebességet jelent. amelyek nem szakadhatnak meg. akkor v 2 > v 1 . hogy egy változó keresztmetszetű csőben áramló összenyomhatatlan folyadék vagy gáz esetén a cső két keresztmetszetére érvényes. amely a tömegmegmaradás törvényét és az áramlás folytonosságát fejezi ki. nagyobb sebességű helyeken az v2>v1 áramvonalak összesűrűsödnek (ábra). A kontinuitási egyenletből például következik. mint a nagyobb átmérőjű helyen. akkor feltételezhető. Ilyenkor az integrálból (összegzésből) a ρv mennyiség mindkét keresztmetszetnél kiemelhető. összenyomhatatlan közeg esetén nem csak a tömegáramok-. azaz ∫ ρ 1v1dA = ρ 1v1 ∫ dA = ρ 1v1 A1 és ∫ ρ 2 v 2 dA = ρ 2 v 2 ∫ dA = ρ 2 v 2 A2 . A kontinuitási egyenlet gyakorlati szempontból is fontos összefüggés. hogy a közegnek a kisebb átmérőjű helyen gyorsabban kell haladnia.vagy gáztérfogat). Ha a közeg összenyomhatatlannak tekinthető. hogy a sűrűség és a sebesség az áramcső egy keresztmetszetének minden pontján azonos. Ha egy változó keresztmetszetű csőben történő A2<A1 áramlást modellezünk a korábban megismert v2 v1 A2 áramvonal-készülékkel. A2 ha tehát A 2 < A1 .

hogy az ab-a’b’ térfogatelem az 1 1 b' A1 helyzetből az ugyanakkora térfogatú cd-c’d’ v h1 b 1 p1 térfogatelem helyére. akkor a sebesség egy keresztmetszet minden pontján azonosnak tekinthető. A helyzeti energia megváltozása. tehát az energiaváltozás számításánál nem kell figyelembe Δs1 a' h2 venni. cd c keresztmetszete pedig a c’d’ helyzetbe kerül. Az A1 felületre ható erő F1 = p1 A1 . A helyzeti. ennek munkája a Δs 1 elmozdulás során ΔW 1 = F1 Δs 1 = p1 A1 Δs 1 = p1 ΔV . és számítsuk ki. Feltételezzük. ha a térfogat elmozdul. tehát dV = A1 ds1 = A2 ds 2 . hogy 1 Daniel BERNOULLI (1700-1782) svájci matematikus és fizikus . az 1 és 2 térfogatelem vízszintes alapszint térfogata megegyezik. A térfogatelem sebessége eközben v1 -ről v 2 -re változik.és mozgási energia összegének megváltozása a kiválasztott térfogatra ható erők munkájával egyenlő. a 2 helyzetbe kerül.TÓTH A. hogy mennyivel változik meg a kiválasztott térfogatban lévő közeg energiája. Az összes munka ΔW = Δ W 1 + ΔW 2 = p 1 ΔV − p 2 Δ V . Az A2 felületre ható erő munkája hasonlóan kapható: ΔW 2 = − F2 Δs 2 = − p 2 A 2 Δs 2 = − p 2 ΔV . Ismét válasszuk ki egy áramcsőnek az A1 és A2 keresztmetszettel lezárt részét (ábra). az energiát. 2 A teljes energiaváltozás 1 2 ΔE = ΔE h + ΔE m = ρgΔV ( h2 − h1 ) + ρΔV (v 2 − v 12 ) 2 A munkavégzés és az energiaváltozás között fennálló ΔW = ΔE összefüggésből az következik. így a mozgási energia megváltozása 1 2 ΔE m = ρΔV (v 2 − v 12 ) . egy nehézségi erőtérben áramló közeg esetén. Mivel a közeg összenyomhatatlan. Mivel az 2 d' A2 áramlás időben állandó. Ha az áramcső eléggé vékony. Az elmozdulás során a Δs2 c' p2 térfogatelem ab keresztmetszete az a’b’ helyzetbe-. az elmozdulás során a térfogat v2 d a’b’ és cd közötti része változatlan marad.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 10 Bernoulli1-egyenlet Most vizsgáljuk meg a másik megmaradó mennyiséget. Erre a térfogatelemre az 1 ⇒ 2 elmozdulás közben hat a nehézségi erő és a keresztmetszeteken fellépő nyomásokból származó felületi erők (a közeget ideálisnak tekintjük. az áramlás időben állandó és súrlódásmentes. tehát belső súrlódásból származó erőkkel nem számolunk). Az energiaváltozás szempontjából a folyamat a úgy fogható fel. először tehát ki kell számítanunk az egyes erők munkáját. miközben a térfogatelem súlypontja h1 magasságból h2 magasságba emelkedik ΔE h = ρΔVg ( h2 − h1 ) . hogy a közeg összenyomhatatlan.

hogy 1 2 1 2 p1 + ρv1 + ρgh1 = p 2 + ρv 2 + ρgh2 . 2 Az egyenlet átrendezésével azt kapjuk. ami összenyomhatatlan közeg súrlódásmentes. akkor p 2 < p1 . hogy vékony áramlási cső mentén 1 p + ρv 2 + ρgh = állandó . a Bernoulli-egyenlet szerint pedig a nagyobb sebességű helyeken kisebb a nyomás ( p 2 < p1 ). A nyomás a keskenyebb csőszakaszokon kisebb.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 11 1 2 ρ (v 2 − v 12 ) . A speciálisan kialakított csövet az áramlás útjába . KÍSÉRLET: Egy változó keresztmetszetű. A cső különböző helyeihez függőleges csöveket csatlakoztatunk. időben állandó áramlására érvényes. A kontinuitási egyenlet szerint a keskenyebb csőszakaszon nagyobb a sebesség (v 2 > v 1 ). számos gyakorlati szempontból is fontos jelenség A2 v2 kiváltó oka lehet (pl. vízszintes csőben folyadékot áramoltatunk.TÓTH A. Mivel feltételeztük. mint a szélesebb részeken. hogy egy vékony áramlási cső tetszőleges két keresztmetszetére érvényes. és a v1 A1 = v 2 A2 kontinuitási törvénnyel együtt alkalmas a sebesség és a nyomás kiszámítására ismert geometriájú cső tetszőleges helyén. Az egyik ilyen eszköz (Venturi-cső) vázlata az ábrán látható. szél által letépett tető. Ekkor ugyanis h1 = h2 . 2 Ez a Bernoulli-egyenlet. ha a sebességet és a nyomást ismerjük egy helyen. A sebesség és nyomás közötti kapcsolat felhasználható arra. vagyis a nagyobb sebességű helyeken a közegben kisebb a nyomás. p1 v1 p2<p1 v2>v1 p1 v1 A jelenség a kontinuitási egyenlet és a Bernoulli-egyenlet segítségével magyarázható. hogy az áramlási sebesség mérését nyomásmérésre vezessük Δh p1-p2=ρgΔh vissza. p1 − p 2 = ρg ( h2 − h1 ) + A közegben fennálló p nyomás és a v áramlási sebesség közötti kapcsolat különösen jól látszik. hogy ha v 2 > v 1 . A Bernoulli-egyenlet – nem túl nagy áramlási sebességeknél – merev falú csőben történő áramlásnál is alkalmazható. vagyis egy áramvonal mentén érvényes. hogy az áramlás nagyobb sebességű részein a környezethez képest lecsökken a nyomás. Az összefüggésből látszik. amelyekben a folyadékszint magassága (hidrosztatikai nyomása) méri a folyadékban uralkodó nyomást. hogy a közeg jellemzői azonosak egy keresztmetszet minden pontján. egymás mellett A1 v1 p2 haladó járművek között fellépő vonzó hatás. tehát az egyenlet a 1 1 2 p1 + ρv 12 = p 2 + ρv 2 2 2 alakban érvényes. 2 2 Ez azt jelenti. Az a tény. az egyenlet szigorúan véve végtelenül vékony áramcső-. Ezt egyszerű kísérlettel igazolhatjuk. ha vízszintes csőben történő áramlást vizsgálunk. vízlégszivattyú p1 működése).

A magyarázat az. amelyek körül szabadon lenghetnek. KÍSÉRLET: Az ábrán látható eszköz felső része egy függőleges cső és egy vele egybeépített. hanem egymás felé lendülnek (ábra). de az áramlási viszonyok itt áttekinthetőbbek. légáram Ennél is meglepőbb az a kísérlet. így a környező levegő a lángot is és a pingpong labdát is a tölcsér felé nyomja. de hozzá nem rögzített korong (nem lyukas). hogy a tölcsér falánál áramló levegőben kisebb a nyomás. légáram pkülső A két utóbbi kísérlet eredményének magyarázata is az. A lapokat egymáshoz közel helyezzük el. Hasonló eredményre jutunk az alábbi kísérletnél is. KÍSÉRLET: Két könnyű sík lapot vízszintes tengelyekre függesztünk fel. KÍSÉRLETEK: Egy tölcsér szélesebb vége elé tett gyertya lángja nem az áramlás irányába-. Ekkor a lapok – a várakozással ellentétben – nem távolodnak egymástól. a kontinuitási. Az alsó rész a felső koronggal azonos méretű. amit aerodinamikai paradoxonként tartanak számon. . és a lapok közé felülről erősen befújunk. hanem a tölcsér felé hajlik. Ebből a keresztmetszetek ismeterében. tehát a légáramlat helye felé nyomja. akkor a levegő a csövön át a két korong közötti térbe jut és a korongok között áramlik ki. Ha a csőbe erősen belefújunk. középen lyukas korong. és szinte hozzátapad a felső koronghoz. Ha a fújást abbahagyjuk.és Bernoulliegyenlet segítségével a v 1 áramlási sebesség megkapható. A tölcsér szélesebb végébe tett pingpong labdát a másik végébe erősen belefújva nem tudjuk kifújni a tölcsérből. amely vékony vezető rudakon függőleges irányban szabadon elmozdulhat. A nagy sebességű helyeken bekövetkező nyomáscsökkenés egyszerű kísérletekkel demonstrálható. A befújáskor az alsó korong gyorsan elmozdul felfelé. hogy a légáramlás helyén a nyomás lecsökken. mint a környező levegőben.TÓTH A. vele párhuzamos.: Folyadékok és gázok áramlása/1 (kibővített óravázlat) 12 helyezik és megmérik a cső két különböző keresztmetszetű részében kialakult p1 − p 2 nyomáskülönbséget. és a mozgatható lapokat a környező levegő nagyobb nyomása a kisebb nyomású hely. amelyek néha eléggé meglepő eredményeket produkálnak. az alsó korong leesik az eredeti helyzetébe.

TÓTH A. ********** ********** ********** A Newton-féle súrlódási törvény A belső súrlódás közvetlen következménye az. hogy vannak olyan jelenségek. ezért a mechanikai energia megmaradását kifejező Bernoulli-egyenlet súrlódásos áramlásokban nem érvényes. vagyis a Bernoulli-egyenlet nem érvényes. akkor az áramlás turbulenssé válik. a közeg viszkozitása (lásd alább). hogy a mechanikai energia egy része elvész. vízszintes csövön kiáramló folyadékban megmérjük a nyomást a cső különböző helyein (ábra).: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 13 Súrlódásos áramlások A valóságos folyadékokban és gázokban mindig van belső súrlódás. Súrlódásos áramlás és Bernoulli-egyenlet A belső súrlódás egyik következménye az. a függőleges csövekben mérhető magasságok jól mutatják a nyomáseloszlást az áramló folyadékban. Ez szemléletesen bemutatható. A gyakorlatban a törvényt súrlódásos áramlásoknál úgy alkalmazzák. Ez nem csak abban nyilvánul meg. Most néhány belső súrlódással kapcsolatos áramlási jelenséget vizsgálunk meg. hogy a belső súrlódás elhanyagolása jelentős hibákhoz vezethet. a Bernoulli-egyenlet súrlódásos áramlásban csak akkor használható. és ezek hatását az egyenletben egy kiegészítő taggal veszik figyelembe. a Bernoulli-egyenlet szerint a nyomásnak is mindenütt azonosnak kellene lenni (a cső vízszintes). ha ugyanis a baloldalon álló mennyiség túl nagy. ha az energiaveszteség elhanyagolható a teljes mechanikai energiához képest. hogy megbecsülik a veszteségeket. amelyek a belső súrlódás figyelembe vétele nélkül nem is érthetők meg. Látható. v azonos Mivel a tömegmegmaradás miatt a csőben mindenütt azonos a sebesség. hogy a viszkozitás mellett fontos szerepet játszik a cső sugara és az áramlási sebesség is. Ezt az összefüggést azonban óvatosan kell alkalmazni. A valóságban azonban a nyomás a csőben az edénytől távolodva fokozatosan csökken. A nyomás mérésére itt a cső különböző helyeibe beépített függőleges csöveket használunk. η pedig a belső súrlódás nagyságát jellemző mennyiség. a gyorsabban haladó rész igyekszik magával vinni a lassabban mozgót. hogy a közeg különböző sebességgel mozgó részei között nyíróerők lépnek fel. R a cső sugara. hanem abban is. hogy ez a feltétel csőben áramló közeg esetén akkor teljesül. ********** ********** ********** Kimutatható. a lassúbb pedig fékezi a gyorsabban mozgót. . ahol ρ η a közeg sűrűsége. v az áramlás átlagos sebessége. ha egy nagyméretű edényből egyenletes keresztmetszetű. Mivel a hidrosztatikai nyomás arányos a folyadékoszlop magasságával ( p = ρgh ). ami az áramlásokban fontos szerepet játszhat. ha ρR v >> 1 . Az áramló folyadék adott helyén uralkodó p csökken nyomás olyan magas folyadékoszlopot emel fel. és a Bernoulli-egyenlet végképp érvényét veszti. amelynek hidrosztatikai nyomása egyenlő a folyadék nyomásával. Mivel a problémát az elveszett mechanikai energia okozza.

ha pl. Az erőre kapott összefüggés bármilyen rétegvastagság esetén fennáll. Mivel ez a kiválasztott réteg szomszédjaira is igaz. z0 A rétegek érintkezési felületén ható . lemeztávolságokkal és felületekkel elvégezve. Ehhez erőt (F) kell kifejtenünk. hogy a sebesség hosszegységre eső változását megadó dz sebesség-gradiens is mindenütt azonos. akkor annak a mozgatásához szükséges Fx nyíróerőt. dz A folyadékban kiválasztott tetszőleges dz vastagságú réteg állandó sebességgel mozog. tehát a rá ható erők eredője nulla. ugyanakkor a lapon visszahúzó erőt észlelünk. A lapok F között vékony folyadékréteg van. és egyenlő a teljes sebesség-gradienssel dv x ( z ) v0 = . ami a folyadékban fellépő belső x 0 súrlódási erő legyőzéséhez szükséges. dz z0 a sebesség lineárisan változik a réteg mentén: v vx ( z ) = 0 z . hogy ha a folyadék belsejében vizsgálunk meg egy nagyon vékony réteget. a nyíróerő nem függhet a helytől. A fémlapra rátapad a folyadék. ezért nevezik belső súrlódásnak. és magával visz egy felfelé vékonyodó folyadékréteget.: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 14 Ezt a jelenséget figyelhetjük meg akkor. Itt két egymáshoz közel elhelyezett. glicerinből vagy sűrű mézből kiemelünk egy fémlapot. és azonos a felső lap húzásához szükséges erővel.TÓTH A. A belső súrlódás egyszerűen tanulmányozható az z A ábrán látható elrendezés segítségével. azt találjuk. vagyis a sebesség függ a z-koordinátától: v x = v x ( z ) . A felületű. Az alsó lapot az xy síkban rögzítjük. A szilárd felület nem mozog a folyadékhoz képest. ezért várható. amit viszkozitásnak Ns neveznek (SI egysége: 1 2 ). a belső súrlódásra jellemző állandó. F z0 v0 -F párhuzamos síklapot látunk oldalnézetben. vagyis: v dv Fx = η x A = η 0 A . a tőle z0 távolságban lévő Fx vx+dvx z+dz felső lapot pedig x-irányban egyenletes v0 -Fx vx z Fx sebességgel mozgatjuk. ugyanilyen összefüggés adja meg dv Fx ( z ) = η x A . súrlódás csak a folyadék részei között lép fel. amit a szomszédos réteg fejt ki (ábra). hogy v F = η 0 A. z0 ahol η az anyagi minőségtől függő. A kísérletet különböző sebességekkel. dz z0 dv x Ez csak úgy lehetséges. Nem túl nagy sebességnél a kialakult áramlás lamináris. m A sebesség a folyadékban az alsó lapnál mérhető v x = 0 értékről fokozatosan nő a felső lap v x = v 0 értékére.

dr Mivel a közeg állandó sebességgel áramlik a csőben. hogy sík lemezek között áramló közeg áramlási sebessége függ a helytől. akkor a felület két oldalán elhelyezkedő közegrészek között az ott fennálló sebesség-gradienssel arányos nyíróerő. Ha egy közeg tetszőleges helyén kiválasztunk egy elemi felületet. amelyekre érvényes a Newton-féle súrlódási törvény. hogy a sebességnek maximuma van a cső középvonalában. azt várjuk. hanem a legtöbb közönséges folyadékban és gázban általában is érvényesek. Belső súrlódás szempontjából a különböző folyadékok eltérő módon viselkednek. A kérdés az. R sugarú. szuszpenziók. A dz A tapasztalat szerint ezek az összefüggések nem csak az itt tárgyalt speciális esetben igazak. a tiszta folyadékok és a valódi oldatok. tehát ez az erőkomponens negatív lesz). Itt A p a henger palástjának felülete. l hosszúságú csőben kiválasztott r sugarú henger mozgásegyenletét.TÓTH A. a kiválasztott tömeg gyorsulása nulla. Gyakorlati szempontból még fontosabb tudni. Az eredő erő ennek alapján dv x 2rπl .: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 15 Fx = η nyíróerőnek megfelelő nyírófeszültség dv x A dz Fx dv =η x . tehát Fxe = F1 x + F2 x + Fsx = ( p1 − p 2 )r 2π + η . a kolloid oldatok. A belső súrlódási erő és az érintkezési felületre merőleges (pl. z-irányú) sebesség-gradiens között fennálló dv F =η A dz összefüggést Newton-féle súrlódási törvénynek nevezik. Ehhez számba kell vennünk a l hengerre ható erőket. végül a henger palástfelületén fellép az x-tengellyel szembe mutató dv dv Fsx = η x A p = η x 2 rπl dr dr belső súrlódási erő (a sebesség a sugár növekedésével csökken. hogy felírjuk az ábrán látható. Nem newtoni folyadékok pl. és általában a többfázisú folyadékok. ezért az eredő erőnek nullának kell lenni. Az x-tengely irányába mutat Fsx R a p1 nyomásból származó r v p1 p2 F1 x = p1 A = p1 r 2 π erő. ha az áramlás lamináris. A sebességeloszlást elméleti úton úgy határozhatjuk meg. hogy hogyan változik a sebesség a cső falára merőleges irányban. Ilyenek pl. az x-tengellyel szembe mutat a p 2 nyomásból Fsx származó x F2 x = − p 2 A = − p 2 r 2 π erő. Azokat a folyadékokat. Ezeknek a folyadékoknak a leírására a fenti törvény általában nem használható. hogy a cső falánál a sebesség nulla. τ= Lamináris áramlás csőben Láttuk. egyenletes keresztmetszetű.illetve nyírófeszültség lép fel. hogy milyen a sebességeloszlás egy csőben áramló közegben. newtoni folyadékoknak nevezik. Abból a tapasztalati tényből kiindulva.

így az állandó C = KR 2 .: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 16 ( p1 − p 2 )r 2 π + η dv x dr azaz 2 rπl = 0 . ha az áramlás súrlódásos.TÓTH A. fiziológus . középvonalában vx ( 0 ) = 1 A 0 4 lη sebességeloszlás síkmetszetét sematikusan a R vx(r) mellékelt ábra mutatja. Ha a közeg ideális. Ezt behelyettesítve. a sebességeloszlásra azt kapjuk. mekkora a tömegáram egy egyenletes keresztmetszetű csőben áramló közeg esetén. hogy newtoni folyadékok lamináris áramlására a kapott sebességeloszlási törvény helytálló. dv x =− 1 dr 2 lη Az egyenlet könnyen integrálható: ( p − p 2 ) r 2 + C = − Kr 2 + C . hogy a cső falánál a sebesség nulla. Egy ilyen felületelemen folyó elemi áram a dI m = ρvdA összefüggéssel számítható ki. ( p1 − p 2 )r + 2 lη dv x dr Az egyenletet átrendezve azt kapjuk. Más a helyzet akkor. Az áramerősség a sebességeloszlás ismeretében ebben az esetben is kiszámítható. =0 . vx( r) = 1 4 lη Ez egy forgási paraboloid egyenlete. 1 2 Gotthilf HAGEN (1797-1884) német fizikus és hidraulikai mérnök Jean POISEUILLE (1797-1869) francia orvos. tehát v x ( R ) = − KR 2 + C = 0 . vx( r) =− 1 2 lη 2 ( p − p 2 ) jelölést. a teljes áram pedig az elemi áramok összegzésével kapható meg. amelynek szimmetriatengelye a henger középvonalában ( r = 0 ) R van. hogy (p − p 2 ) r . A kísérletek azt mutatják. a cső ( p − p2 ) R 2 . Hagen1–Poiseuille2-törvény Gyakran szükség van arra. hogy ( p − p 2 ) (R 2 − r 2 ). hogy kiszámítsuk. hiszen a közeg minden pontja azonos v sebességgel mozog. csak a csőben mozgó közeg keresztmetszetét olyan dA felületelemekre kell felosztani. mert akkor a sebesség a cső keresztmetszete mentén változik. akkor ez a feladat könnyen megoldható. így egy A felületű csövön folyó tömegáram I m = ρvA . Meg kell határoznunk még a C állandót. amelyeken belül a sebesség mindenütt azonosnak tekinthető. Itt bevezettük a K = 1 4 lη Tudjuk. A cső falánál a sebesség nulla v x ( R ) = 0 . és K helyébe visszaírva az eredeti kifejezést.

így a körgyűrűn átfolyó elemi áram dI r = ρv( r )dA = ρK (R 2 − r 2 )2rπdr . Látható. A viszkozitás egyéb mérési módszereivel a laboratóriumban találkoznak. Az elemi felületet célszerű körgyűrű l R formájában felvenni. hogy Im = πρ ( p1 − p 2 ) 4 R . amit a sűrűséggel való osztással kapunk: π ( p1 − p 2 ) 4 IV = R . mert ekkor a sebességeloszlás hengerszimmetrikus. . örvények jelennek meg. amit a cső áramlással szemben tanúsított ellenállásának jellemzésére használnak. A Hagen–Poiseuille-törvény lehetőséget ad a viszkozitás meghatározására.: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 17 Egyszerűen elvégezhető ez a számítás egy hengeres cső esetén. akkor az áramlás turbulenssé válik. azt kapjuk. megmérjük a nyomáskülönbséget és az áramerősséget. az áramlás nagyon bonyolulttá válik. hiszen ha ismerjük a cső geometriai adatait. akkor a viszkozitás kiszámítható. hogy a cső ellenállása nagyon erősen függ a cső sugarától. amit például a I I R 2 ( p1 − p 2 ) v = V = V = A R 2 π 8η l összefüggéssel definiálnak. Az R sugarú csőben folyó tömegáram erősségét az elemi áramok összegzésével. Az elektromos áramnál bevezetett ellenállás mintájára gyakran bevezetik a ( p1 − p 2 ) = 8ηl IV πR 4 mennyiséget. azaz integrálással kapjuk: R R ⎫ ⎧R 2 ⎧ R 4 R 4 ⎫ πρK 4 2 2 3 I m = 2πρK ∫ (R − r )rdr = 2πρK ⎨ ∫ R rdr − ∫ r dr ⎬ = 2πρK ⎨ − R . A közeg részecskéi ilyenkor a haladó mozgás mellett forgómozgást is végeznek. a csősugár csökkenésével igen gyorsan nő.TÓTH A. r a sebesség az r sugárnál a korábbi jelöléssel dr 2 2 p1 v( r ) = K (R − r ) . 8η l A tömegáram helyett gyakran a térfogati áramot használják. az áramvonalak összekeverednek. Az áramlás jellemzésére gyakran átlagos sebességet használnak. 8η l A csőben áramló közeg áramerősségére vonatkozó fenti összefüggéseket Hagen–Poiseuilletörvénynek nevezik. ⎬= 4 ⎭ 2 ⎩ 2 0 0 ⎭ ⎩0 Beírva a K = ( p1 − p 2 ) 4 lη kifejezést. A törvény szerint a csőben folyó áram erőssége arányos az áramot létrehozó nyomáskülönbséggel. Turbulens áramlások Ha egy csőben az áramlás sebességét növeljük. Itt az p2 elemi felület dA = 2 rπdr . amint az a mellékelt ábrán látható.

amely felett az áramlás turbulens lesz: v k ≈ 1200 η . minél vékonyabb a cső (vékonyabb csőben nehezebben alakul ki turbulencia). η Ebből megkaphatjuk. a tapasztalat és a számítások szerint a cső ellenállása általában sokkal nagyobb. adott közeg esetén annál nagyobb sebességnél válik turbulenssé az áramlás. v az áramlás átlagos sebessége). a faltól távol a sebesség a helytől alig függ. Az ábra a kiátlagolt sebességeloszlást 0 mutatja sematikusan egy kis viszkozitású közeg (pl. vagyis ha ρrv > 1200 . mint lamináris áramlásban. hasonlósági elmélet szerint egy dimenzió nélküli szám bizonyos értékénél következik be. csőfal. Ezt a számot Reynolds1-számnak nevezik. hogy az áramlás turbulenssé vált. 1 Osborne REYNOLDS (1842-1912) ír fizikus és mérnök . a b A turbulenssé válás az áramlásokra vonatkozó ún. Az elmélet szerint az áramlás sima falú.: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 18 Ezt jól mutatja egy folyadékáramba vékony csövön bevezetett színes folyadékfonal viselkedésének megváltozása. amit az alábbi ábra szemléltet. és megmutatja. másrészt. de r = 1 mm -nél már v k ≈ 1 . A Hagen–Poiseuille-törvény ilyenkor nem érvényes. Turbulens áramlásban a laminárishoz képest lényegesen R megváltoznak az áramlási viszonyok. hogy a sebesség gyakorlatilag csak a fal közelében lévő vékony határrétegben R vx(r) változik.2 m/s . ha a Reynolds-szám nagyobb.12 m/s . hogy adott közeg és adott csősugár esetén mekkora az a v k kritikus áramlási sebesség. a felülettől távolabbi helyeken a közeg ideális közegként viselkedik. hogy a viszkozitás növelésével a kritikus sebesség nő (viszkózus közegben nehezebben alakul ki turbulencia). mint az R k ≈ 1200 kritikus érték. Látható. akadály) mentén egy vékony határrétegben kell figyelembe venni. ρr A fenti feltételből egyrészt az látható. az áramlás gyakorlatilag súrlódásmentes. hengeres csőben akkor válik turbulenssé.TÓTH A. víz vagy levegő) ilyen áramlásában. A nagyságrendek szemléltetésére: 20 oC-os víz áramlása esetén például r = 1 cm sugarú csőben v k ≈ 0 . ahol örvények alakulnak ki. Egy csőben például a sebességeloszlás lényegesen különbözik a lamináris áramlásra kiszámított eloszlástól. Az elmélet szerint a belső súrlódást ilyenkor az áramlásban elhelyezkedő felületek (pl. az áramlási sebességet növelve a színes fonal „összegabalyodik” (b ábra). és csőben történő áramlás esetén értékét az ρrv R= η összefüggés adja meg (r a cső sugara. Lamináris áramlásban a színes fonal az áramvonalakkal párhuzamos egyenest rajzol ki (a ábra). ρ a közeg sűrűsége.

egy áramló közeg a benne nyugvó testre erőt gyakorol. hogy ugyanolyan áramlásban a kicsinyített modell egészen másképp viselkedik. és a sebesség csak egy bizonyos határig növelhető. Ennek részben technikai okai vannak. amelynek legalább egy szimmetria síkja van. kicsinyített modelljét vizsgáljuk. „áramló” jelzőket ebben az értelemben használjuk. hogy R ~ rv . Ennek a jelenségnek nyilvánvalóan komoly gyakorlati jelentősége van. vagy hidrodinamikai ellenállásnak nevezik. A közeg által a testre kifejtett ilyen erőt y közegellenállásnak. Ez más szavakkal azt jelenti. hogy a kicsinyített modell dinamikai szempontból akkor viselkedik ugyanúgy. a z-irányban nagyon b) hosszúnak gondolt test pedig A továbbiakban a jelenségeket a Föld felszínéhez rögzített vonatkoztatási rendszerben vizsgáljuk. a 330 m / s sebességhez közeledve összenyomható közegként kezd viselkedni). hogy a nagyméretű test helyett a test geometriailag hasonló. de gázállapotú közeg esetén komoly nehézséget okoz. ill. amelyeknek megoldásánál alapvető szerepet játszanak a kísérletek. hogy a sebesség növelésénél a közeg tulajdonságai lényegesen megváltoznak (a levegő pl. tehát a Reynolds-szám azonosságának biztosításához a méret csökkenését a sebesség növelésével kell kompenzálni.TÓTH A. A relativitás elvéből következik. ezért az erő ismerete nagyon fontos. a testnek az z áramláshoz viszonyított helyzetétől és az a) áramlás sebességétől. A kicsinyítésnek sajnos határt szab az. Az áramlások kísérleti vizsgálatánál nagyon fontos szerepet játszik a Reynolds-szám. 1 . hogy az erő vizsgálatánál a közegben mozgó test helyett a laboratóriumban nyugvó testet vizsgáljunk áramló közegben. és az áramlásba is Fk x „szimmetrikusan” helyezzük el. hogy egy nyugvó1 közeg a benne mozgó testre. a mellékelt a) ábrán látható. A közegellenállás tisztán akkor y tanulmányozható. ha az áramlásokban a Reynoldsszám megegyezik. A kísérletek azt mutatják. ha biztosítjuk ezt a hasonlósági feltételt. mint az eredeti. tehát a test mozgását akadályozza.: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 19 Folyadékban vagy gázban mozgó testekre ható erők Számos tapasztalat mutatja. Ez teszi lehetővé. amint az pl. amely a test sebességével ellentétes irányú. A hasonlósági elmélet szerint két áramlás dinamikailag csak akkor hasonló. Ha egy túlságosan nagyméretű test viselkedését szeretnénk megvizsgálni folyadék. Egy közegben mozgó testre ható erő meghatározása a hidrodinamika legbonyolultabb problémái közé tartozik. mint az eredeti test.vagy gázáramban. Itt az áramlás x-irányú. akkor kézenfekvőnek tűnik. A tapasztalat azonban azt mutatja. ha olyan testet választunk. hogy egy x áramlásban elhelyezett (tehát a közeghez képest mozgó) testre ható erő nagysága és iránya függ a test alakjától. és a „nyugvó” „mozgó”. Közegellenállás Egy a közeghez képest mozgó testre ható erőnek mindig van egy olyan összetevője. de mérésekkel is kimutatható. mint a v sebességgel áramló közeg a benne nyugvó testre. hogy a nyugvó közeg a benne v sebességgel mozgó testre ugyanolyan erőt gyakorol.

05 0. A tapasztalat szerint a közegellenállás két részből tevődik össze. A Reynolds-szám növekedésével a test mögött örvények jelennek meg. Az ábrán feltüntetett számok az alakellenállási tényező értékét mutatják különböző alakú testek esetén. az áramvonalak itt megritkulnak. ami arányos a test és a közeg relatív sebességével Fs = kηv . A mellékelt ábrán egy henger alakú test mögött kialakult örvények láthatók. így a súrlódási ellenállás ekkor Fs = 6πrηv . legtöbb esetben a sebesség négyzetével arányos.vagy felületi ellenállás. Ez az ún.TÓTH A. Egy A homlokfelületű test és ρ sűrűségű közeg esetén ez az erő az 1 Fny = c ρv 2 2 alakba írható. Ez az áramlás irányába mutató erőt okoz. 1 Ez a Stokes -törvény. Az alakellenállás erősen függ a test alakjától és a test és a közeg relatív sebességétől. mert a test mögött gyakorlatilag nincs 1. és emiatt a testre ható erőnek ( Fk ) csak x-komponense van. Kis sebességeknél a közegellenállás gyakorlatilag ebből a súrlódási ellenállásból származik. ahol k a test alakjától és méretétől függő arányossági tényező.2 1. hogy az áramlás a test homlokfelületének közvetlen közelében lelassul. Nagyobb sebességeknél ehhez még az is hozzájárul. és a nyomás megnő (Bernoulli-egyenlet).vagy alakellenállást. Látható. amelyek a testről leszakadnak. ahol c a test alakjától függő állandó.48 0.: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 20 szimmetrikus az xz síkra. attól távolodva fokozatosan nő. és a gyorsabban haladó részek erőt fejtenek ki a lassabban mozgó részekre és végső soron a testre is.48 0. A közegellenállás másik összetevője egyrészt abból ered. amit alakellenállási tényezőnek neveznek. Ennek a testnek azért kicsi az ellenállása. hogy – nem túl nagy sebességeknél – a test körül létrejött áramlás is ugyanilyen szimmetriájú (b) ábra). körlap félgömb gömb kúp test A test mögött kialakuló áramlás jellege a Reynolds-számtól (adott közeg és geometria esetén a sebességtől) függ. aminek ismeretében leírható egy közegben eső golyó mozgása.36 örvényképződés. Egyik összetevője közvetlenül a belső súrlódással van kapcsolatban. hogy a testnek az áramlással szembeeső végén örvények keletkeznek. az áramlás továbbsodorja azokat. Nagy 1 Georg STOKES (1819-1903) angol matematikus és fizikus . hogy ez a tényező a jobboldali „csepp alaknál” a legkisebb. Gömb alakú test esetén k = 6πr .44 0. Ez a két hatás hozza létre a nyomási. Ilyenkor az várható. amelyek szintén az áramlás irányába eső erőt eredményeznek. ezért az ilyen áramvonalas testet áramvonalasnak nevezik. súrlódási. de mindig újra keletkeznek. A közeg sebessége a test felületén nulla. és a golyó sebességének mérésével meghatározható a közeg viszkozitása.

Láttuk. Dinamikai felhajtóerő Eddig olyan esetekkel foglalkoztunk. hogy a repülőgép szárnyán ez az erő felfelé irányul). hogy aszimmetrikus test vagy y y Fy x Fx z a z b Fx x egy szimmetrikus test aszimmetrikus elhelyezkedése esetén az áramlás sebessége a test felett nagyobb. amikor a testre ható erők eredőjének csak x-komponense van. ezért a Bernoulli-egyenletnek megfelelően alul nagyobb a nyomás. mint felül. tükörszimmetriával rendelkező test esetén. A test körül kialakult áramlásban (a) ábra) a belső 1 KÁRMÁN Tódor (1881-1963) magyar származású amerikai mérnök és fizikus . A Kármán-féle örvényút látható a mellékelt képen egy henger körül kialakult valóságos áramlásban. mint alatta. Ennek a helyzetnek a kialakulása meglehetősen bonyolult folyamatok eredménye.és másik oldalán. A felhajtóerő közvetlen oka az. vagy mert nem megfelelő helyzetben van). akkor fellép egy y-irányú erő is.TÓTH A. és emiatt adnak hangot a szélben a kifeszített drótok és kötelek. Egy repülőgép-szárnyhoz hasonló test esetén a jelenséget kvalitatív módon a következőképpen lehet értelmezni. és így egy jellegzetes örvénysor. amikor az áramlás – a benne elhelyezett szimmetrikus test szimmetrikus elhelyezkedése miatt – tükrözési szimmetriával rendelkezett. Kármán1féle örvényút jön létre. hanem váltakozva a test egyik. akkor a közegellenállás mellett az áramlás irányára merőleges erő is fellép. mert a test nem szimmetrikus. Az a ábrán látható a „szimmetrikus” helyzet.: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 21 Reynolds-számoknál (nagy sebességeknél) a mozgó test mögött az örvények nem szimmetrikusan válnak le a testről. A leszakadó örvények miatt lobog a szélben a zászló. ún. Ezt mutatja vázlatosan a mellékelt ábra egy repülőgépszárnyhoz hasonló. Ha a test a b ábrán látható ferde helyzetbe kerül. Ha ez a fajta szimmetria nem áll fenn (vagy azért. hogy ilyenkor az áramlás irányával ellentétes közegellenállás lép fel. amit dinamikai felhajtóerőnek neveznek (az elnevezés azzal függ össze.

és a forgó hengert engedjük leesni. és így cirkulációt hoz létre (b ábra). 1 Gustav MAGNUS (1802-1870) német kémikus és fizikus . Ha a test mozog a közeghez képest. KÍSÉRLET: Egy üres papírhengert forgassunk meg a tengelye körül. Az effektus kvalitatív magyarázata a következő.TÓTH A. erőhatás nincs (a ábra). és a perdületmegmaradás tétele miatt létrejön a testet körülvevő. ellenkező (tehát az óramutató járásával azonos) irányú. Az ábrán oldalnézetben látjuk a jelenséget: ha a hengert az óramutató járásával egy irányban forgatjuk meg. A cirkuláció az áramlási sebességet a test felett megnöveli. Ha a henger forog. ami egy felfelé irányuló emelőerőt eredményez. Szintén a belső súrlódás miatt kialakuló cirkulációval értelmezhető a Magnus1effektus. így keletkezik az a nyomáskülönbség. alatta pedig lecsökkenti (c ábra). akkor a belső súrlódás miatt v ω F magával ragadja a közeget. addig az áramvonalak szimmetrikusak. a b c Emiatt egy felfelé mutató erő jön létre. Ha a henger egy közegben mozog az úgy is felfogható. A henger pályája jól láthatóan eltér a függőlegestől. amit cirkulációnak neveznek (b ábra). hogy a kialakuló áramlást az eredeti áramlás és a cirkuláció szuperpozíciójával lehet előállítani. Amíg a henger nem forog. akkor a henger a függőlegestől balra-. ami az áramlási sebességet felül megnöveli. zárt áramvonalakkal jellemezhető áramlás. amely egyszerű kísérlettel bemutatható. Az ábra azt szemlélteti. alul pedig lecsökkenti (c ábra).: Folyadékok és gázok áramlása/2 (kibővített óravázlat) 22 súrlódás miatt a test csúcsos végén egy óramutató járásával ellentétes irányú örvény keletkezik. akkor ez az erő a testet eltéríti eredeti mozgási irányától. hogy a henger áll és a közeg áramlik. ellenkező forgatás esetén attól jobbra térül el. ami a test és a közeg relatív sebességére merőleges.

könnyen megfigyelhető jelenségek például: − víz felszínére óvatosan elhelyezett borotvapenge vagy könnyű fémpénz nem süllyed el. − folyadékba mártott vékony csőben a folyadékszint nem azonos az edénybeli folyadékszinttel (emelkedés vagy süllyedés). és emiatt a felület viselkedése az érintkező anyagok mindegyikében eltér a tömbi viselkedéstől. A csepp kialakulásánál például a felület egyik oldalán sűrűn elhelyezkedő folyadékmolekulák vannak. A továbbiakban ezt a fenomenológiai eljárást követjük. hogy egy sík. A felületi jelenségek kvalitatív módon könnyen értelmezhetők a molekuláris kép alapján.: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 1 Felületi jelenségek Számos tapasztalat mutatja. méréseket végezve a felület viselkedését jellemző mennyiségeket vezetünk be. Úgy látszik tehát. − a folyadék felszíne az edény falánál nem vízszintes. Ilyen aszimmetria következménye a folyadéknak az edényfalra való felkúszása is. Ebből az értelmezésből az is kiderül. a molekuláris képet csak a jelenségek kvalitatív értelmezésénél használjuk. b) 1 Hasonló aszimmetria minden határfelületnél jelen van. A felületi jelenségek a molekuláris erők számba vétele nélkül is tárgyalhatók. megjegyezzük. ha a jelenségeket megfigyelve. hiszen a felületnél Fg kiválasztott folyadékrészecske (a) ábra) a nehézségi erő ( Fg ) és a felületre merőleges nyomóerő ( FN ) hatása alatt nem lehet egyensúlyban. hogy milyen anyag van a határfelület másik oldalán. Ezt alátámasztó. de a szilárd anyagok sokkal kötöttebb atomelrendeződése miatt ezek szabad szemmel nem figyelhetők meg. csak a folyadék és a szilárd fal érintkezésénél a tárgyalt esetben a szilárd fal molekulái által kifejtett erők nagyobbak1. a) F Fg FN Fg + FN ≠ 0 Anélkül. vízszintes felületen a higany stabil cseppet képez. mint azt a hidrosztatika törvényei alapján várnánk. hogy egy folyadék szabad felszíne másképpen viselkedik. hanem görbült. hogy a jelenség molekuláris tárgyalásába belemennénk. de a jelenségek számszerű leírása ezzel a módszerrel nagyon nehéz. a felületnél fellépő különleges erő fellépésével magyarázhatjuk. hogy egy üvegedény falánál az edényben lévő víz felkúszik az edény függőleges falára (b) ábra). mint a felület másik oldalán ritkán elhelyezkedő levegőmolekuláké.TÓTH A. amelyeknek vonzó hatása sokkal nagyobb. Itt az egyensúlyhoz a folyadék és a szilárd fal találkozásánál lévő folyadékrészecskére a fal felé irányuló erőnek kell fellépni. . Ugyanígy. F Csak így lehet például értelmezni. hogy ezek az erők a felületnél elhelyezkedő molekulák aszimmetrikus helyzetéből adódnak. − a folyadék bizonyos körülmények között stabil cseppeket képez. hogy egy folyadék határfelületi viselkedése nem egyszerűen a folyadék tulajdonságaitól függ. hogy a felület közelében egy FN folyadékrészecskére az eddig számba vett erők – a felületre Fg + FN ≠ 0 merőleges nyomóerő és a tömegerők – mellett egyéb erők is fellépnek. hanem attól is. Egy szilárd test felülete is mutat felületeti jelenségeket. Az egyensúlyhoz szükség van egy a folyadék belseje felé irányuló további erőre (F) is.

ezért egyensúly van (a) ábra: a cérnaszál egyensúlyban marad). vagy speciális. ha létrehozunk egy vékony folyadékréteget. Nagyon vékony folyadékhártyát sűrű szappanoldatból. és a vonaldarabot a megmaradt felületrész irányába húzza (b) ábra). Ez a hártyaszerű viselkedés még világosabban látszik. felületi energia A felületi feszültség jellemzéséhez a felületben fellépő erőket kell tanulmányozni. akkor láthatjuk. akkor a maradék hártyarész összehúzódik. a felület viselkedése egy megfeszített rugalmas hártyához hasonlít. és ezek segítségével értelmezzük a felület sajátos viselkedését. és a felület síkjában működik. a két erő egymás hatását kompenzálja. F1 F2 a) b) F1 A kísérletet úgy értelmezhetjük. Felületi feszültség. hogy a felületi jelenségek a molekuláris kölcsönhatások számbavételével nehezen tárgyalhatók.: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 2 A felületben működő erők Említettük. hogy a felület az úszó tárgyak alatt besüllyed. . hogy a felületi erő a felületet csökkenteni igyekszik. A buborékok szintén alkalmasak bizonyos felületi jelenségek vizsgálatára. Ha a keretet szappanoldatba mártjuk. Közismert. mint egy megfeszített rugalmas hártya. hogy a vizsgált sík felületen kiválasztott tetszőleges vonaldarab mindkét oldalára (a cérnaszál egy vonaldarabjára is) fellép egy felületi erő. és megfeszíti a cérnaszálat. A felületben működő. Ezeknek az erőknek közvetlen vizsgálatára a legalkalmasabb egy folyadékhártya. Ha a keretet forgatjuk. Ezek a folyadékok egy drótkereten vékony hártyát képeznek. amit a felületei jelenségek vizsgálatára használhatunk. a felület méretét csökkenteni igyekvő feszültséget felületi feszültségnek nevezik. Egyszerűbben érhetünk célhoz. és a cérnaszál ebbe a hártyába beágyazódik. így a másik oldalra ható erő egyedül marad. amelynek segítségével az erők természetéről számszerű információkat is szerezhetünk. Ha a víz feszínén úszó tűt vagy alumínium pénzérmét alaposabban megfigyeljük. és ezzel a hártyával végzünk kísérleteket. hogy a cérna laza maradjon (a) ábra). Ha a hártyát a cérnaszál egyik oldalán kiszúrjuk. erre a célra kifejlesztett folyadékból készíthetünk. akkor a kereten sík folyadékhártya jön létre. láthatóan bármilyen helyzetben egyensúlyban van. hogy a kiválasztott vonaldarab egyik oldalán megszűntetjük a folyadékhártyát. hogy ezek az anyagok vékony hártyát képeznek egy vékony cső végén is. amiből befújással buborékok hozhatók létre.TÓTH A. ha a folyadék felületében működő. közvetlenül tanulmányozható felületi erőket vizsgáljuk meg. a felületi jelenségek leírására más módszert kell keresnünk. KÍSÉRLET: Kör alakú drótkeret két átellenes pontja közé cérnaszálat kötünk úgy. ami merőleges a vonaldarabra. A kísérletekből azt a következtetést is levonhatjuk. ami szinte csak felületből áll. Mivel a vonaldarab mindkét oldalán ugyanolyan folyadékfelület van. Ezt az erőt úgy tudjuk közvetlenül észlelhetővé tenni. akkor a cérnaszál a hártyában ide-oda úszik.

A 2 szorzót azért írtuk be. hogy a két párhuzamos felületet tartalmazó hártya l hosszúságú határoló oldalára fellépő Fhártya erő arányos a mozgatott oldal hosszával. Ha a vízfelületet levegő veszi körül. Számértéke az egységnyi hosszúságú vonaldarabra ható erő nagyságával egysége: m s2 egyenlő. hogy a felület megnöveléséhez munkát kell végezni. A σ arányossági tényezőt felületi feszültségnek nevezik1 (SI N kg = ). akkor a felületi erő munkája x 1 ΔFf = σΔl Az elnevezés nem szerencsés. Ebben az elrendezésben a felületet visszahúzó erőt a) b) meg is lehet mérni. hiszen az egyensúlyban egyenlő a súly által kifejtett erővel.: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 3 KÍSÉRLET: Egy drótkeretet. A felülettel kapcsolatos ismert jelenségeket és a különböző kísérletek eredményeit úgy tudjuk értelmezni. hogy a „víz felületeti feszültsége 0 . Fontos tudni. de nem függ a hártya felületének nagyságától Fhártya = 2 σl . de ha olaj. ha az erőt megszűntetjük. és a folyadék felületével érintkező anyagtól függő arányossági tényező. ami ideális esetben a felület összehúzódásakor visszanyerhető. hogy egy felületen kiválasztott elemi Δl hosszúságú vonaldarab mindkét oldalára ható ΔF f felületi erőt a összefüggéssel adjuk meg. akkor eredeti méretére húzódik össze. amelynek egyik oldala szabadon csúsztatható (a) ábra) szappanoldatba mártunk.075 N/m ”.TÓTH A. súlyt akasztunk rá). sík hártya egy meghatározott méretnél egyensúlyban van. ami a felület növelésével nő. A felületi energia ΔA és a felület nagysága közötti összefüggéshez úgy juthatunk el. Az egyik felületet határoló vonalra ható felületi erő tehát Ff = σl .075 N/m . Fhártya l mozgatható oldal Ez a kísérlet is azt mutatja. akkor a felületi feszültség valóban 0 . Ha a mozgatható oldalra erőt fejtünk ki (pl. akkor 0 . Ilyen hártyával végzett kísérletek azt mutatják. Ebből kiindulva feltételezhetjük. A keletkező vékony. mert ez az erő két felület megnyújtásához szükséges. hanem az függ a folyadék felületét körülvevő anyagtól is. ami azon a tapasztalaton alapul. akkor a hártya megnyúlik (b) ábra). A kísérleteknek van egy másik értelmezési lehetősége is. Itt σ a folyadék anyagától. Vagyis rendkívül pontatlan például az a kifejezés. . ha feltételezzük. hogy a felületnek energiája van.021 N/m . hogy a felületi feszültséget nem egyszerűen a kérdéses folyadék tulajdonságai határozzák meg. hogy vékony folyadékréteg felülete Fg rugalmas hártyaként viselkedik. hogy kiszámítjuk a felületben működő erő által végzett munkát a felület megnövelésekor. mert ugyanígy nevezik a felületben fellépő feszültséget is. megnyújtásához erőt kell kifejteni. Ha a mozgatható oldalú Ff drótkerettel végzett kísérletünkben a mozgatható oldalt Δx Δx l távolsággal elmozdítjuk (ábra).

Ebben a felfogásban a felületi feszültség J N egysége (ez természetesen megegyezik a korábban bevezetett egységgel). amikor a folyadék felülete illetve az azt modellező folyadékhártya sík volt. a fellépő vonzóerőt pedig kohéziós erőnek nevezik. Ez azt folyadék jelenti. hogy a folyadékok kompresszibilitása kicsi. Egy folyadékban a molekulák felület egymást vonzzák. az ebből származó erő az adhéziós erő.000-szerese. – A síkidom alakú drótkereten sík hártya jön létre. Ha a folyadék felületét olyan anyag veszi körül. Fke=0 amint azt a mellékelt ábra szemlélteti. ahol ΔA a felület nagyságának megváltozása. a felületen viszont ezeknek az Fke eredője a folyadék belseje felé mutat ( Fke ≠ 0 ). A felület csökkenési tendenciáját számos kísérlet mutatja. levegő) a kohéziós erőkhöz képest. Ilyenkor egy felületelem szegélyére ható felületi erők a felület . ez a jelenség az adhézió. 2 m m számértéke pedig az egységnyi felületváltozással járó energiaváltozás nagyságával egyenlő. A szomszédos molekuláktól származó kohéziós erők a folyadék belsejében átlagosan kompenzálják egymást ( Fke ≈ 0 ). akkor a buborék összehúzódik. de közvetett adatok szerint ez a nyomás nagyon nagy. így a felületi energia ΔE f = − ΔW f = Ff Δx . hogy ΔE f = σlΔx = σΔA . Ezt a jelenséget kohéziónak-. de bonyolultabb drótvázakon is olyan hártyák alakulnak ki. A folyadék molekuláira a felületet körülvevő anyag molekulái is vonzóerőt fejtenek ki. Ez megmagyarázza. akkor a felületen lévő folyadékrészecskék a kohéziós erők hatására a folyadék belseje felé igyekeznek elmozdulni.TÓTH A.: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 4 ΔW f = − Ff Δx . kohéziós nyomást fejtenek ki. víz esetében nagyságrendben az atmoszférikus nyomás 10. hiszen külső hatás nélkül is összenyomott állapotban vannak. A felülettel arányos felületi energia létezése egyszerű fizikai magyarázatot ad arra. amely által kifejtett adhéziós erőknek a folyadék molekuláira kifejtett hatása elhanyagolható (pl. Ezt közvetlenül megmérni nem lehet. Görbületi nyomás Eddig főleg olyan esetekkel foglalkoztunk. amelyeknek a felülete az adott váz esetén a lehető legkisebb. KÍSÉRLETEK: – Ha egy vékony csővel szappanbuborékot fújunk. vagyis a felület valóban csökkenni igyekszik. és a csövet nyitva hagyjuk. A kohéziós erők egyúttal a felületre egy ún. hogy a folyadékok a felületüket csökkenteni igyekeznek: a felület csökkenésével csökken a folyadék energiája. A felület csökkenési tendenciája a molekuláris kép segítségével szemléletesen is magyarázható. hogy a kohéziós erő a felületi molekulákat a folyadék belseje felé igyekszik elmozdítani. A felületi erőre kapott korábbi kifejezést felhasználva az energiaváltozásra azt kapjuk.

TÓTH A. Tudjuk. A görbületi nyomásra általános összefüggést lehet kapni úgy. Egy ilyen görbült felületelemre ható felületi erőket mutat vázlatosan a mellékelt ábra. R A gömbfelületre vonatkozó összefüggéshez energia-meggondolásokkal egyszerűbb úton is eljuthatunk. ahol a legnagyobb és legkisebb görbületnek megfelelő két. fő görbületi sugár R1 és R 2 : Ff34 ⎛ 1 1 ⎞ pg = σ ⎜ ⎟ ⎜R + R ⎟. A jobb Ff2 áttekinthetőség kedvéért a felület metszetét is feltüntettük. hogy egy görbült felületen mindig a homorú ΔA Ff3 oldal felé mutató eredő erő lép fel. Ff4 Ez azt jelenti. ( ΔR << R ). amiből a nyomás megkapható. hogy a felület kiválasztott helyén összegezzük egy felületelemre ható erőket. a homorú oldal irányában ható nyomást görbületi Ff1 nyomásnak nevezik. az eközben létrejött energianövekedés pedig ΔE f = 2σΔA = 2σ 4 (R + ΔR )2 π − 4 R 2π [ ] ] (a 2 szorzó a hártya két felülete miatt kell). hogy egy gömb alakú buborék sugarát – tehát a felületét is – megnöveljük. ha a felület görbült. 2 ⎠ ⎝ 1 Ha a felület a kiválasztott helyen gömbfelület részének tekinthető. ún. Ehhez először vizsgáljunk meg egy olyan esetet. akkor R1 = R 2 = R . Ekkor a görbületi nyomás miatt végzendő munka nagysága ΔW g = p g A Δr = p g 4 R 2 πΔR . hogy a görbületi nyomás a Ff4 Ff3 határfelület olyan helyén. befelé mutató p g görbületi nyomás jön létre. ami méréssel is könnyen nyomon követhető: számítsuk ki. hogy a buborékban a felületet csökkenteni igyekvő. Más a helyzet. A számítás eredménye az. [ Ebből egyszerű átalakítások után a p g R 2 ΔR = 2σ (2 RΔR − ΔR 2 ) illetve a p g R 2 = 2σ (2 R − ΔR ) összefüggést kapjuk. tehát az eredőjük is ugyanebben a síkban van. Mivel az energiaváltozás és a munka nagyságának meg kell egyezni. hogy 2 p g 4 R 2 πΔR = 2 σ 4 (R + ΔR ) π − 4 R 2 π . Ekkor a felületelemre ható felületi erők a felület érintősíkjában vannak.: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 5 síkjában vannak. azt kapjuk. Az ebből az erőből származó. és eredőjüknek van a felületre merőleges összetevője is. . hogy az R sugarú gömb sugarát ΔR értékkel megnöveljük. akkor végül a görbületi nyomásra a 4σ pg = R összefüggést kapjuk. és mennyivel nő eközben a buborék felületi energiája. hogy mekkora munka kell ahhoz. Tegyük fel. vagyis 2σ pg = . Ha a sugár megváltozása nagyon kicsi.

TÓTH A. Ha a fenti ρf számítást egyetlen görbült felülettel határolt folyadék esetére végezzük el. R Ezzel az összefüggéssel kiszámítható például. annál nagyobb a cseppet összenyomó görbületi nyomás.5 μm átmérőjű higanycseppben p g ≈ 1. háromutas csap Δh A buborékban uralkodó nyomásra kapott összefüggés két pg felülettel határolt folyadékrétegre vonatkozik. amiből következik. ami elhanyagolható az atmoszférikus nyomás ( ≈ 10.000 Pa ) mellett. Látható. mint két felületnél. akkor a felületi energia megváltozása pg=ρfgΔh feleakkora lesz. Példaként két adat: levegőben 1 mm átmérőjű vízcseppben a többlet-nyomás p g ≈ 300 Pa . hogy minél kisebb a csepp sugara.000 Pa . hogy egy folyadékcseppben mekkora a görbületi nyomás. de egy 1 . . hogy a görbületi nyomás is feleakkora: 2σ pg = .: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 6 Ez az összefüggés a buborékban uralkodó túlnyomás mérésével kísérletileg is ellenőrizhető. A mérés elvét a mellékelt ábra mutatja. Mindkét nyomás elhanyagolható a folyadékokban görbület nélkül is jelenlévő kohéziós nyomáshoz képest.300. mint 100-szorosa. ami az atmoszférikus nyomásnak több.

Mivel ezeknek a jelenségeknek legszembetűnőbb és talán legfontosabb esete az. hogy a higany molekulái között nagyobbak a kohéziós erők. .és kohéziós erőket. mint a víz és a levegő. akkor nincs nedvesítés.és az üveg molekulái között fellépő adhéziós erők nagyobbak. ezért a részecskék a higany belseje felé mozdulnak el. A két esetben működő adhéziós. ezért a részecskék a falhoz tapadnak. hogy a víz egy bizonyos magasságig felkúszik az üveg üveg edény falára. kapillárisokban rendellenesen viselkednek. ezeket a jelenségeket összefoglaló néven kapilláris jelenségeknek nevezik. szilárd A három közeg (folyadék-szilárd-levegő) közös érintkezési pontjait Fsz. hogy folyadék és szilárd anyag vagy két különböző folyadék érintkezésénél a hidrosztatika törvényeinek ellentmondó jelenségek lépnek fel. amelyeket általában nem Fsz.g ismerünk. hogy a folyadékok nagyon vékony csövekben.f F megadó. a folyadékfelület alakját és a kialakult ϑ illeszkedési szöget mutatja sematikusan a mellékelt ábra (a nehézségi erő és a levegő által kifejtett erő az illeszkedés szempontjából elhanyagolható). mint a higany és az üveg molekulái között fellépő adhéziós erők. A szilárd falnál kialakuló folyadékfelület alakja abból a feltételből számítható ki. Illeszkedési szög Ha egy üvegedénybe töltött víz felszínét az edény falánál alaposan megvizsgáljuk. 1 Ha az üveg felülete zsíros. mint az edény közepén (ábra). a higany-üveg-levegő határvonalnál elhelyezkedő folyadékrészecskékre viszont nagyobb vonzóerőt fejt ki a higany.: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 7 Kapilláris jelenségek A felület különleges viselkedésének gyakorlati szempontból is fontos megnyilvánulása az. ún. ami az adott határfelület érintője irányába mutat. a mellékelt ábra síkjára merőleges vonal mentén minden f. akkor azt találjuk. Fk pedig a kohéziós erő.és kohéziós erőket.TÓTH A. A nedvesítés magyarázata az. Ennek eredményeképpen a víz-üveg-levegő határvonalnál elhelyezkedő folyadékrészecskékre nagyobb vonzóerőt fejt ki az üvegfal. A felszín alakjának kiszámításához ismernünk és összegeznünk kellene a molekulák között ható adhéziós. ahol Fa az adhéziós-. és alacsonyabban helyezkedik el. hogy a víz. hogy a folyadék felületének mindenütt merőlegesnek kell lenni a felületnél kiválasztott folyadékrészecskére ható F = Fa + Fk eredő erőre. az edénybe öntött higany felszíne viszont eltávolodik az edény falától. A higany viselkedésének oka pedig az. Rövidebben megfogalmazva: a víz a tiszta1 üvegedényt nedvesíti. mint a víz molekulái között fellépő kohéziós erők. a higany víz higany viszont nem nedvesíti.g közeg-párnál fellép a vonalra merőleges. Az illeszkedési szög azonban egyszerűen meghatározható a felületi erők segítségével. amelyeket a felületi ϑ gáz feszültségek ismeretében ki tudunk számítani. a határfelületet csökkentő folyadék erő. mint az üvegfal és a levegő.

g < σ sz . míg a σ sz . f . akkor az egyensúlyi illeszkedési szöget a felületi erők egyensúlya határozza meg. ha σ sz .g < σ sz . Ff1. a falat nedvesíti (pl. a folyadék a falra felkúszik. vagyis Fsz .g − σ sz . ilyenkor a csepp egyensúlyban a felületen kissé szétfolyik. f . a folyadék teljesen szétfolyik a felületen. hogy σ sz . Az ábrán Fsz.: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 8 Ha a folyadékra ható térfogati erőket (itt a nehézségi erőt) elhanyagoljuk.g = σ sz.f szilárd feltüntettük a felületi feszültségek miatt fellépő erőket. akkor nem alakul ki egyensúly. a folyadék a fal mellett Tapasztalatból tudjuk. f − F f .g . a vízcsepp egy tiszta üvegfelületen szétterül. Érdekes és gyakorlati szempontból is fontos az az eset. higany az üveget). ha > 1 (pl.g σ sz .g − σ sz . akkor ϑ > lesüllyed. f esetben a folyadék a felületet nem nedvesíti. a többi felületi feszültséghez képest nagyon nagy a σ f . Abban az esetben. és a felülettől elválik.g − σ sz . az egyensúly másik feltétele pedig az. A fenti gondolatmenetet követve az egyensúly feltételére most azt kapjuk. víz az üveget). f l F f . a falat nem nedvesíti (pl. f .g = σ f. amiből az illeszkedési szög: cos ϑ = σ sz .g Eszerint a folyadékcsepp nedvesít.g Mivel a cos függvény értéke maximálisan 1 lehet. A folyadék és gáz határán működő erőnek a falra merőleges komponensét a fal kompenzálja. f cos ϑ = .f2 . egyensúly csak akkor alakulhat.g > σ sz . π 2 .g − Fsz . ha pedig σ sz .g l .g − σ sz . akkor ϑ < π 2 . f Abban az esetben. f − σ f . Ezzel a függőleges irányú erőkomponensek egyensúlyi feltételéből azt kapjuk. ha σ sz .g − σ sz .TÓTH A.g cos ϑ = 0 . hogy a fallal párhuzamos összetevők eredője nulla legyen. A két esetben kialakult cseppalakot a mellékelt ábra a) és b) a) b) része szemlélteti. A vonalra ható felületi erők nagysága a közeg-párokra vonatkozó felületi feszültség és a vonal l hosszának ismeretében kiszámítható: Fsz .g érték). σ sz . sík felületen különböző alakot vesznek fel: pl.g ϑ folyadék is tud. amelyeknek egyensúlyi feltételét korábban már meghatároztuk: σ sz . f ≤ σ f . azon gurulni Fsz.g gáz higanycsepp pedig a felülettől elválik. amikor egy folyadék egy másik folyadék felületén úszik.g cos ϑ = 0 . σ f .g ϑ1 gáz 2 folyadék 1 folyadék Ff1. Az ilyenkor kialakuló viszonyokat mutatja sematikusan az ábra.g l Fsz .g ϑ2 Ff2. hogy különböző folyadékokból képződött cseppek egy szilárd. a Ff. f = σ sz .g > σ sz . f . Ezt a különbséget szintén a határfelületi viselkedéssel tudjuk értelmezni. ha emellett σ sz . σ f .

TÓTH A. hogy a csőben a folyadék görbült felülete egy R sugarú gömbfelület része. feltételezve.g = 0 .021 . és kapilláris süllyedést mutat a higany.illetve süllyedés mértékét. nem nedvesítő folyadéké pedig alacsonyabb. f 2 = 0 . f 2 cos ϑ1 = 0 . Egyensúlyban Femelő = G . f 2 az egyensúlyi feltétel nem teljesülhet. m m m Mivel σ f 1. Ha a folyadék a csőben h magasságba emelkedett fel. h Ezt az erőt ellensúlyozza a görbült felület homorú oldala felé. Ebben az esetben a felületi feszültségek: N N N σ f 1. ϑ amelynek nagysága a felemelt folyadékoszlop súlyával egyenlő: ϑ G ≈ ρ f ghr 2π .g cos ϑ2 − σ f 1.073 σ f 2 . vagyis p g ≈ ρ f gh . A számítást a kapilláris emelkedés példáján mutatjuk be a mellékelt – az r áttekinthetőség kedvéért eltorzított – ábra segítségével. mint nagy felületű edényben. Az emelőerőt a görbületi nyomás segítségével becsüljük meg. az olajcsepp tehát teljesen szétfolyik a víz felületén.038 σ f 1. tehát felfelé mutató emelőerő. utóbbit kapilláris süllyedésnek (b) ábra) nevezik.g + σ f 1. R és R= r . hogy mi történik egy vízfelületre került olajcseppel. de a gömb sugara nem egyezik meg a cső r sugarával (vagyis az illeszkedési szög nem nulla). Ennek alapján vizsgáljuk meg.g > σ f 2 . hogy ez a nyomás a cső keresztmetszetével azonos sík felületre hat (a felület valójában görbült és ezt szigorúan véve figyelembe kellene venni): Femelő ≈ p g r 2π . Egyszerű becsléssel kiszámíthatjuk az emelkedés.g = 0 . r Ebből az emelkedési magasság . akkor a R folyadékoszlop súlya miatt egy lefelé ható erő működik.g − σ f 2 . Ennek számításánál feltételezzük. hogy pg = 2σ . cos ϑ akkor azt 2σ cos ϑ ≈ ρ f gh .: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 9 hogy σ f 1. Tiszta üveg kapillárisban kapilláris emelkedést b) a) mutat például a víz. Kapilláris emelkedés és süllyedés Egy edény falánál kialakuló illeszkedési viszonyok és az ebből eredő görbületi nyomás következtében vékony csövekben (kapillárisokban) a folyadékok nem követik a közlekedőedényekre vonatkozó törvényeket: vékony csőben egy nedvesítő folyadék szintje magasabb-. Az előbbi jelenséget kapilláris emelkedésnek (a) ábra). Ha figyelembe vesszük. hogy a kapilláris nyomás kapjuk.

TÓTH A.: Felületi jelenségek (kibővített óravázlat) 10 2σ cos ϑ . hiszen a többi mennyiség több-kevesebb pontossággal megmérhető. ρ f gr Ez az összefüggés a felületi feszültség durva mérésére is alkalmas. így a felületi feszültség kiszámítható (pontosabb mérési módszerekkel a laboratóriumban találkoznak). h≈ .

amelyeknek időfüggését harmonikus függvény adja meg. hogy a fent említett összegzésben a rezgést leíró függvény egyetlen taggal jól közelíthető).TÓTH A. ezért azokat részletesebben a megfelelő helyen tárgyaljuk. Rezgés lehet például egy tömegpont mozgása. hanem annak harmonikus függvényei. de eléggé bonyolult rezgés kitérés-idő függvénye látható. akkor csak szinusz függvények szerepelnek az összegben. a különböző rezgések formális leírása hasonló. A rezgés során ingadozó mennyiség időbeli változása x(t) nagyon bonyolult lehet. hogy a rezgés során változó mennyiség természete és a rezgés mechanizmusa az egyes esetekben más és más. hanem bármilyen mennyiség "rezgés-típusú" változását. ahol egy – az x-tengely mentén rezgő – tömegpont kitérésének időfüggése (x(t)) látható.vagy mágneses erőtér változása. A mennyiség időbeli változása még ebben a leegyszerűsített esetben is nagyon bonyolult és sokféle x(t) lehet. akkor csak koszinusz-. hogy a rezgések tanulmányozásánál kitüntetett szerepet kap a harmonikus rezgés sajátságainak megismerése. (Ez az eljárás emlékeztet egy függvénynek hatványsor alakjában történő felírására. csak itt a sor tagjai nem a változó hatványai. hogy bármilyen periodikus t függvény felírható megfelelően választott szinusz és/vagy1 koszinusz. más néven harmonikus függvények összegeként.) Matematikai módszerekkel az is kimutatható. Mivel az ilyen típusú jelenségek rendkívül gyakoriak. Annak ellenére. mert nagyon sok valóságos rezgés közelítőleg harmonikus rezgésnek tekinthető (más szavakkal ez azt jelenti. A harmonikus rezgés azonban azért is fontos. Fontos. Ez az egyik oka annak. 1 . A különböző rezgési jelenségek azonban a fizika más és más területéhez kapcsolódnak. A következő ábrán egy ilyen periodikus. az áram ingadozása egy elektromos áramkörben. hogy a fizikában rezgés alatt nem csak a hétköznapi értelemben rezgésnek nevezett – általában mechanikai mozgással összekapcsolt – jelenségeket értjük. hogy ha a rezgés nem periodikus. harmonikus rezgések összegeként. t A gyakorlatban szűkebb értelemben rezgésnek egy mennyiség többé-kevésbé periodikus ingadozását nevezik. ún. 2 A rezgéseknek harmonikus rezgésekre történő felbontásáról később még lesz szó. Az összeg általában mindkét függvényt tartalmazza. A bonyolult rezgések leírását jelentősen megkönnyíti az a matematikából ismert tény. hogy bármilyen bonyolult rezgés előállítható olyan. ha pedig páratlan. az elektromos. Egy ilyen bonyolult esetet mutatunk be a mellékelt ábrán. a rezgésekkel külön is érdemes foglalkozni. amelyeknek tárgyalása egyben mintául szolgál más típusú rezgések leírásához is. ha azonban az előállítandó függvény páros.2 Ez azt jelenti. Elsőként a hétköznapi tapasztalatainkhoz legközelebb álló mechanikai rezgésekkel foglalkozunk. akkor harmonikus függvények integráljaként állítható elő.: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 1 Rezgések A rezgés általános értelemben valamilyen mennyiség értékének bizonyos határok közötti – periodikus vagy nem periodikus – ingadozását jelenti.

vagy egy kondenzátort és tekercset tartalmazó elektromos rezgőkörben a kondenzátort feltöltjük és a rendszert magára hagyjuk. és egy sík lapot egyenletes sebességgel elhúzunk a rezgő test alatt. ha az egyensúlyi helyzetéből kitérítjük. v A0 A0 A0 s x v . megfordul. Szabad harmonikus rezgések Definíció szerint a harmonikus rezgés egy mennyiség olyan változása. Kísérletileg szabad harmonikus rezgést nem könnyű bemutatni. Közelítőleg harmonikus rezgést azonban többféleképpen is megvalósíthatunk. Az egyensúlyi helyzettől lefelé A0 maximális távolságra kitérített tömeg a megnyújtott rugó hatására felfelé indul. Az ábrán egy rezgő acéllap végére szerelt tű karcol nyomot egy kormozott üveglapon. a rezgésidő az s ábra jelöléseivel: T = . amelynek időfüggése harmonikus (szinusz. KÍSÉRLETEK: − Jó közelítéssel harmonikus rezgést végez egy rugóra felfüggesztett tömeg. és elengedjük (ábra).TÓTH A. és kirajzolják a kitérés időfüggését.vagy koszinusz) függvénnyel írható le. egy teljes periódus ideje. Ekkor az írószerkezet által különböző időpontokban felírt nyomok a síklap különböző helyeire kerülnek. ha a rezgésre képes rendszert a rezgés elindulása után magára hagyjuk. harmonikus rezgésekkel-. ha a rezgő testre egy írószerkezetet teszünk. ha egy rugóra felfüggesztett tömeget az egyensúlyi helyzetéből kimozdítunk. helyzet − A rezgés időfüggése is könnyen bemutatható. és magára hagyjuk. amíg újra egyensúlyi eléri az induló helyzetet.: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 2 Szabad mechanikai rezgések Szabad rezgésről akkor beszélünk. amit a rezgésre merőlegesen v t=y/v sebességgel mozgatunk. majd az energiaveszteség miatt csillapodó rezgésekkel foglalkozunk. Ilyen rezgés jön létre például. A görbén egy adott y y y helyhez tartozó időt a t = összefüggés adja v meg. és lefelé halad. majd felfelé elérve az A0 kitérést. Először az energiaveszteség nélkülinek feltételezett ideális. Az alábbiakban szabad mechanikai rezgéseket vizsgálunk. mivel a valóságban a szabad rezgések kisebb-nagyobb mértékben mindig csillapodnak.

csak egy állandó fázisszöggel különböznek egymástól: cos( ω0 t + ϕ + π/2 ) = sin( ω0 t + ϕ ) . amit katódsugár oszcilloszkóp segítségével könnyen bemutathatunk.vagy U feszültség időbeli változása például az I ( t ) = I m sin( ω0 t + ϕ 1 ). akkor az árnyéka a vetítés irányára merőleges ernyőn harmonikus rezgőmozgást végez (ábra). ha mágneses erőtérben egy drótkeretet egyenletesen forgatunk az erőtérre merőleges tengely körül (ábra). végül foglalkozunk a rezgések során bekövetkező energiaátalakulásokkal. ezután mechanikai példán bemutatjuk a harmonikus rezgés U=Umsinωt alapegyenletét. vagy x( t ) = A cos( ω 0 t + ϕ ) 1 típusú függvény írja le .illetve feszültség-amplitúdó). Ekkor a keletkezett indukált feszültség időben harmonikus függvény szerint változik. Harmonikus rezgésről beszélünk akkor is. Korábban már szó volt arról.TÓTH A. U ( t ) = U m cos( ω0 t + ϕ 2 ) összefüggésekkel adható meg (itt Im és Um az áramerősség. A rezgések jellemzésére gyakran használt f 0 frekvencia számértéke az egységnyi idő alatt lezajló rezgési periódusok száma.illetve feszültség maximális értékét megadó áramerősség. ϕ pedig az időmérés kezdetétől függő T0 fázisállandó. amely a fenti jellemzőkkel az 1 ω f 0 = = 0 összefüggésben van. .: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 3 KÍSÉRLETEK: − Ha egy körmozgást végző tömeget a körpálya síkjával párhuzamosan megvilágítunk.és elektromos rezgéseket tárgyalunk. de ebből a vele arányos frekvencia a fenti összefüggés segítségével mindig megkapható. ahol A a legnagyobb kitérés értéke. A harmonikus rezgést leíró függvény alakjai Az x-tengelyen mozgó tömegpont akkor végez harmonikus rezgőmozgást. ω0 a rezgés T0 rezgésidejét (egy periódus hosszát) 2π meghatározó körfrekvencia ( ω0 = ). 1 A két függvény a harmonikus rezgés leírása szempontjából egyenértékű. x megvilágítás ernyő ω x=Asinωt α=ωt mágnes A harmonikus rezgések tanulmányozását azzal ω kezdjük. hogy felírjuk az ilyen rezgést leíró függvények különböző alakjait. ha koordinátájának időfüggését az x( t ) = A sin( ω 0 t + ϕ ). A továbbiakban általában a körfrekvenciát T0 2π használjuk. − Harmonikus rezgést kapunk akkor is. amit a rezgés amplitúdójának neveznek. ha egy áramkörben mért I áramerősség. majd konkrét mechanikai. hogy a harmonikus rezgés nem csak rezgőmozgást jelent.

A másrészt az ún. Az exponenciális alakkal számolva. Bevezetve a B = A cos ϕ . és kis kitéréseknél jó közelítéssel vízszintes irányú mozgást hoz létre. Euler-összefüggés segítségével exponenciális alakban is felírható: α valós rész z = A cos α + iA sin α = Aeiα Acosα ( i = − 1 a komplex egység). de a számolás végén kapott komplex végeredményből leválasztjuk a valódi fizikai képzetes eredményt megadó valós függvényt. Egy harmonikus rezgést a fentiek alapján az Asinα ~ x ( t ) = A cos( ω0 t + ϕ ) + iA sin( ω0 t + ϕ ) = Ae i ( ω0 t +ϕ ) ~ x ( t ) = Re x ( t ) = A cos( ω0 t + ϕ ) ~ x ( t ) = Im x ( t ) = A sin( ω0 t + ϕ ) komplex függvénnyel jellemezhetünk. Erre a számolástechnikai rész trükkre az ad lehetőséget. Egy egyenes. ha a rezgő tömegpont egy egyenes mentén mozog. hiszen a fizikai mennyiségeket valós számokkal adjuk meg. hogy a rezgést fizikai értelemben leíró függvény a komplex függvény valódi része vagy képzetes része. mert ennek a függvénynek a differenciálhányadosa és integrálja önmaga konstans-szorosával egyenlő.: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 4 Ha a szögek összegének szinuszára (koszinuszára) vonatkozó ismert trigonometriai összefüggést alkalmazzuk. Kísérletileg jól megvalósítható ez a mozgás – a már említett – rugóra felfüggesztett tömeg függőleges mozgásával. amely kiküszöböli a nehézségi erő hatását. hogy a számolások egyszerűsítése érdekében a harmonikus rezgés leírására komplex függvényt használnak. a harmonikus rezgés differenciálegyenlete Egydimenziós a rezgés. ******************** ******************** ******************* Gyakran előfordul. C = A sin ϕ jelöléseket. harmonikus függvénnyel számolva kaptunk volna. pl. Ez például az x( t ) = A sin( ω0 t + ϕ ) rezgés esetében az alábbi módon történhet: x( t ) = A sin( ω0 t + ϕ ) = A sin ω0 t cos ϕ + A cos ω0 t sin ϕ . végeredményül komplex függvényt kapunk. hogy egyrészt egy komplex szám a komplex számsíkon egy vektorként fogható fel.TÓTH A. Ez első pillanatban különösnek tűnik. Az exponenciális alak többek között azért egyszerűsíti a számolásokat. harmonikus rezgése. hogy ennek valós vagy képzetes része megegyezik azzal az eredménnyel. ******************** ******************** ******************* Tömegpont egydimenziós. akkor a fenti kifejezéseket fázisszög bevezetése nélkül is felírhatjuk. a harmonikus rezgést leíró függvény az alábbi (az eredetivel egyenértékű) alakba írható: x( t ) = B sin ω0 t + C cos ω0 t . hogy a számolásoknál komplex mennyiségekkel dolgozunk. az x-tengely mentén mozgó tömegpont kitérését az 0 x . hozzátéve. de kimutatható. amit (sok esetben jóval bonyolultabb módon) valós. A komplex függvények használata a rezgések esetében azt jelenti. vagy az ábrán látható elrendezéssel. és harmonikus függvények lineáris kombinációjaként állítható elő (ábra) z z = A cos α + iA sin α .

2 dt Vagyis akár a szinusz-. lineáris erő). Az egyenletnek eleget tevő x(t) függvény(ek) megkeresése. hogy melyik függvényt használjuk. Matematikai elemzés nélkül is belátható. végül az időfüggő helykoordinátára a d 2 x( t ) D d 2 x( t ) + ω02 x( t ) = 0 illetve + x( t ) = 0 dt 2 m dt 2 egyenletet kapjuk. számunkra most csak az egyenlet alakja fontos. akkor az erő az egyszerűbb Fx = − Dx alakba írható. amely a meghatározandó függvény mellett annak differenciálhányadosát is tartalmazza. dt 2 dt 2 Az egyenleteket m-mel végigosztva. vagyis a differenciálegyenlet megoldása matematikai módszerekkel lehetséges. akkor kiderül. hogy a harmonikus rezgőmozgást létrehozó erő is ugyanilyen jellegű: Fx = ma x = − mω02 x . akár a koszinusz függvényt használjuk a harmonikus rezgés leírására. matematikai módszerekkel keressük meg a megoldást. hogy ha összeadjuk a keresett függvény második deriváltját és a függvénynek egy állandóval vagy az . Másrészt ez az erő arányos a kitéréssel (vagyis ún. A megfeszített vagy összenyomott ideális rugó éppen ilyen erőt fejt ki. Egyrészt ez az erő a mindenkori kitéréssel ellentétes irányú. Ha bevezetjük a 2 D = mω 0 jelölést. ax = dt 2 a koszinusz függvényt használva pedig d 2 x( t ) ax = = −ω02 A cos( ω0 t + ϕ ) = −ω02 x . emiatt jöhet létre rezgőmozgás.TÓTH A. Mint várható. (Egyébként ugyanerre a következtetésre jutunk akkor is.: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 5 x( t ) = A sin( ω0 t + ϕ ) x( t ) = A cos( ω0 t + ϕ ) összefüggéssel adhatjuk meg.) A differenciálegyenletet formailag vizsgálva megállapíthatjuk. a gyorsulás d 2 x( t ) = −ω02 A sin( ω0 t + ϕ ) = −ω02 x . Ezekkel itt nem foglalkozunk. A szinusz függvényt használva. hogy milyen erő hozhat létre ilyen mozgást. a gyorsulásra ugyanazt a kifejezést kapjuk: a gyorsulás arányos a kitéréssel. Ennek az erőnek két fontos jellegzetessége van. hiszen a differenciálegyenletet ebből vezettük le. és mindig azzal ellentétes irányú. ha az egyenlet eredetéről semmit nem tudva. hogy ennek az egyenletnek megoldása a harmonikus rezgést leíró x( t ) = A sin( ω0 t + ϕ ) vagy x( t ) = A cos( ω0 t + ϕ ) függvény. ezért végez a rugóhoz rögzített tömeg harmonikus rezgőmozgást. Ebből – a mozgásegyenlet alapján – következik. centrális erő). ez ahhoz szükséges. Az egyenlet matematikailag egy differenciálegyenlet. Ha kiszámítjuk a rezgő pont gyorsulását. a mozgást létrehozó erőre kapott kifejezés nem függ attól. hogy a rezgés harmonikus legyen. tehát mindig a rezgés centrumaként felfogható egyensúlyi helyzet felé mutat (vagyis ún. A mozgásra felírható d 2x Fx = m 2 dt mozgásegyenlet a lineáris erő behelyettesítésével az alábbi alakot ölti d 2 x( t ) d 2 x( t ) m = − mω02 x illetve m = − Dx .

akkor eredményül nullát kapunk. amelyből ránézésre megállapítható. a harmonikus rezgést leíró D x( t ) = A sin( ω0 t + ϕ ) illetve x( t ) = A sin( t +ϕ ) m D függvény. hogy az időmérés kezdetén mekkora a tömegpont sebessége. m Ebből az az általános következtetés adódik. azt találjuk. Mivel a fenti differenciálegyenlet megoldása harmonikus függvény. Ugyanakkor azt is tudjuk. a fázisszög pedig attól függ. ******************** ******************** ******************* Megjegyzés: A megoldások bármelyik alakját vizsgáljuk. ω 0 = K pedig a ) rezgés körfrekvenciája.TÓTH A. hogy ennek az egyenletnek megoldása pl. hogy azokban két olyan mennyiség szerepel. a rezgés körfrekvenciája. hogy a mennyiség változása harmonikus rezgés. az ilyen típusú egyenletet a harmonikus rezgés differenciálegyenletének vagy a harmonikus rezgés alapegyenletének nevezik. (A komplex leírásnál a függvény alakja: f ( t ) = f m ei ( ω 0 t +ϕ ) ) Használhatjuk még az f ( t ) = f 1 sin K t + f 2 cos K t = f 1 sin ω0 t + f 2 cos ω0 t alakot is. . ha ezeket az ún.: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 6 megszorzott értékét. akkor az amplitúdót az határozhatja meg. akkor minden további matematikai elemzés nélkül állíthatjuk. ******************** ******************** ******************* Példa Most az ún. dt 2 alakú differenciálegyenletet kapunk. hogy a megoldás-függvényben az idő szorzója. függvénnyel írhatunk le. hogy harmonikus rezgésről van szó vagy nem. Ha ez a megoldás például egy tömegpont harmonikus rezgését írja le. kezdeti feltételeket ismerjük. értéküket csak a rezgési folyamat fizikai körülményeinek ismeretében tudjuk megadni (fm és ϕ illetve f1 és f2). amelyek matematikai úton nem határozhatók meg egyértelműen. amit az f ( t ) = f m sin( K t + ϕ ) = f m sin( ω0 t + ϕ ) vagy az f ( t ) = f m cos( K t + ϕ' ) = f m cos( ω0 t + ϕ' ) . ahol ω 0 = . hogy az időmérés kezdetén milyen a kitérés. m Vegyük észre. hogy ha egy folyamatban egy f(t) mennyiség változására fizikai meggondolások alapján egy d 2 f (t ) + Kf ( t ) = 0 . hogy egy jelenség vizsgálatánál fizikai meggondolások alapján hogyan juthatunk el olyan egyenletre. A megoldás tehát csak akkor teljes. Itt fm a mennyiség maximális értéke. fonálinga (vagy matematikai inga) példáján bemutatjuk. vagyis a rezgés D körfrekvenciája ( ω 0 = ) azonos a differenciálegyenletben a függvény m D szorzójaként szereplő állandó ( ω02 = ) négyzetgyökével. Az f ( t ) = f m sin(ω0 t + ϕ ) típusú megoldásnál ilyen mennyiségpár az fm amplitúdó és a ϕ fázisszög.

Ekkor az időfüggő helyzetiés mozgási energia összegére azt kapjuk. mint a harmonikus rezgés alapegyenlete. hogy az inga mozgását G leíró differenciálegyenlet nem olyan alakú. g Egy ilyen szabadon rezgő rendszer esetén a rezgés f 0 = gyakran magát az ω0 körfrekvenciát is – a rendszer sajátfrekvenciájának nevezik. akkor sinϑ ≈ ϑ. a mozgásegyenlet pedig d 2ϑ GT = − mg sin ϑ (t ) = maT = mlβ = ml 2 . Most a mechanikai.vagy fonálinga) lengése. hogy 1 1 2 E ( t ) = DA 2 sin 2 ( ω0 t + ϕ ) + mv m cos 2 ( ω0 t + ϕ ) . körmozgását a ϑ szög változásával jellemezhetjük (l. 2 2 .: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 7 Egyszerűen tárgyalható eset az l hosszúságú fonálon függő m tömegű pontszerű test (matematikai. A tömegpont ilyenkor l sugarú körpályán mozog. Ebből kapjuk a közismert rezgésidő-összefüggést: l T0 = 2π ω0 = 2π l . l dt 2 GT Mivel az egyenletben a ϑ ( t ) függvény helyett annak GN ϑ szinusza áll. A harmonikus rezgés energiaviszonyai ω0 frekvenciáját – de 2π Egy fizikai mennyiség változásai – így a rezgések is – általában energiaátalakulásokkal járnak. l dt 2 alakot ölti. A megoldás ϑ ( t ) = ϑm sin( ω0 t + ϕ ) . Energiaátalakulások egydimenziós mechanikai rezgésnél Egy D állandójú rugalmas erő hatására az x-tengely mentén rezgő m tömegpont energiája 1 1 E = E h + E m = Dx 2 + mv x2 .és a sebesség x( t ) = A sin( ω0 t + ϕ ) v x ( t ) = Aω0 cos( ω0 t + ϕ ) = vm cos( ω0 t + ϕ ) időfüggését ( vm = ω0 A a sebesség maximális értéke). ahol a körfrekvencia ω 0 = g . vagyis az inga mozgása általában nem harmonikus rezgés. ami már harmonikus rezgést ír le.TÓTH A. 2 2 Írjuk be az összefüggésbe a helykoordináta.és elektromágneses harmonikus rezgés energiaviszonyait vizsgáljuk meg. Ha azonban az inga kitérése (vagyis a ϑ szög) kicsi. a mellékelt ábrán). és így az egyenlet a d 2ϑ ( t ) g + ϑ( t ) = 0 . megállapíthatjuk. ϑ dt l vagyis FK d 2ϑ ( t ) g m + sin ϑ ( t ) = 0 .

Ehhez azt kell figyelembe venni. akkor rezgése a nagy közegellenállás miatt erősen csillapodik. Az ilyen csökkenő amplitúdójú rezgéseket csillapodó (vagy csillapított) rezgéseknek nevezik.vagy a sebességamplitúdó négyzetével. mert a rezgés során nincs energiaveszteség. x t=y/v y v A csillapodó rezgés sajátságait kísérletekkel fel lehet deríteni. hogy a rezgés amplitúdója is csökken. m dt 2 .TÓTH A. miközben a két energia összege mindig ugyanannyi. A valóságos rezgéseknél a mechanikai energia a rendszerből fokozatosan eltávozik. Fontos eredmény. amiből – az energiára vonatkozó előbbi megállapításaink alapján – következik. Az összefüggés jellegzetessége az. − Ha egy rugón függő testet folyadékba merítve rezgetünk. mind pedig a mozgási energia változik. az egyik mennyiség egyértelműen meghatározza a másikat. hogy a rezgő tömegpont energiája a rezgés amplitúdójával szoros összefüggésben áll. egydimenziós mechanikai rezgés A mechanikai rezgéseknél a csillapodás azt jelenti. csillapító erő (Fcs) is működik. hogy a csillapodás oka mindig az. 2 2 2 Eszerint a rezgés során mind a helyzeti-. Ezzel a teljes m energia az alábbi alakba írható: 1 1 1 2 E ( t ) = DA 2 (sin 2 ( ω0 t + ϕ ) + cos 2 ( ω0 t + ϕ ) ) = DA 2 = mv m = állandó . A csillapodó rezgés Az előbb tárgyalt rezgések mindegyike ideális rezgés. de ez csupán helyzeti energia ⇔ mozgási energia átalakulásokat jelent. Csillapodó. de a kitérés időfüggését – legalábbis egyszerűbb esetekben – fizikai meggondolásokkal elméletileg is meg lehet határozni. Ennek megfelelően az x-tengelyen rezgő tömeg mozgásegyenlete ilyenkor d 2 x( t ) = − Dx( t ) + Fcs . és a rezgés előbb-utóbb megszűnik. KÍSÉRLETEK: − Ha a kormozott üveglappal korábban elvégzett kísérletben a kormot karcoló tűt úgy állítjuk be. hogy a rezgő tömegpont maximális kitérései egyre csökkennek.: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 8 A sebesség maximális értéke és a rezgés amplitúdója közötti kapcsolat: 1 2 vm = ω02 A2 = D 2 A2 (itt felhasználtuk a D = mω02 összefüggést). akkor a rezgés jól láthatóan csillapodóvá válik (ábra). hogy a rezgést létrehozó rugalmas erő mellett egy a rezgést fékező. hiszen a szabad rezgések kisebbnagyobb mértékben mindig csillapodnak. Ezt a jelenséget könnyű kísérlettel is bemutatni. hogy erősebben súrlódjon. hogy az energia arányos az amplitúdó.

Itt a egyelőre ismeretlen állandó. ugyanis a tapasztalat szerint a sebességgel arányos csillapító erő esetén az amplitúdó csökkenése jól leírható egy exponenciális függvénnyel: A( t ) = A0 e − at .: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 9 Az egyik leggyakoribb ilyen erő egy közegben mozgó testre ható közegellenállás. majd ezt a feltételezett megoldást az egyenletbe behelyettesítjük. be kell helyettesíteni az egyenletbe. és bevezetve a 2 β = m m jelölést. Ennek lényege az. ami gyakran arányos a mozgás sebességével. és megnézzük. felhasználva az ω 0 = összefüggést. és azzal ellentétes irányú: dx( t ) Fcs = − kv x ( t ) = − k . hogy milyen a és ω érték mellet lehet megoldás a fenti függvény. hogy a kísérleti tapasztalatok alapján megpróbáljuk kitalálni a megoldást. a csökkenő amplitúdójú rezgés pedig nem írható le egyetlen harmonikus függvénnyel. végül a d 2 x( t ) dx( t ) 2 + 2β + ω 0 x( t ) = 0 2 dt dt differenciálegyenletet kapjuk. hogy mennyi a harmonikus rész ω körfrekvenciája. A probléma csak az. Az ábrán szaggatott vonallal az amplitúdó időbeli változását (A(t)) is feltüntettük. A kísérleti görbék (sebességgel arányos csillapító erő esetén) azt sugallják. Ahhoz. A csillapodó rezgésre vonatkozó kísérletek alapján felrajzolhatjuk egy ilyen rezgés jellegzetes kitérés-idő függését. ami szemmel láthatóan nem harmonikus rezgés egyenlete (az egyenletben megjelent a függvény első deriváltja is). hogy a kitérés időfüggése tulajdonképpen egy torzított harmonikus függvény. A fenti egyenlet matematikai megoldása nem egyszerű feladat. Ezzel a feltételezett megoldás az x( t ) = A0 e − at sin( ωt + ϕ ) alakot ölti. amely egy időfüggő (időben csökkenő) amplitúdó és egy harmonikus függvény szorzata: x( t ) = A( t ) sin( ωt + ϕ ) . próbafüggvény eljárást alkalmazzuk. hogy nem tudjuk az a állandó értékét. ezért itt az ún. Ebből az is kiderül. amit sematikusan az alábbi ábra mutat. hiszen a csillapító erő miatt a rezgés amplitúdója csökken. 2 dt dt D k 2 Végigosztva m-mel. hogy kiderüljön. hogy egy ilyen függvény valóban lehet megoldása a rezgést leíró differenciálegyenletnek. hogy milyen feltételek mellett lesz ez valóban megoldás. és azt sem. Ez az eredmény várható volt. .TÓTH A. A kísérletek alapján ennél konkrétabb feltevéssel is élhetünk. Ennek a csillapító erőnek a figyelembe vételével a rezgő test mozgásegyenlete az alábbi alakba írható d 2 x( t ) dx( t ) = − Dx( t ) − k m . dt Most egy ilyen erő által csillapodó rezgést vizsgálunk meg.

és annál nagyobb a rezgés körfrekvenciájának eltérése a csillapítatlan rezgés körfrekvenciájától. dt d 2x = A0 a 2 e − at sin( ωt + ϕ ) − A0 ae − atω cos( ωt + ϕ ) − A0 ae − atω cos( ωt + ϕ ) − 2 dt − A0 e − atω 2 sin( ωt + ϕ ). vagyis A0 a 2 e − at − A0ω 2 e − at − 2 βA0 ae − at + ω02 A0 e − at = 0 − A0 ae −at ω − A0 aωe −at + 2 βA0 e −at ω = 0. hogy a=β = k . Eszerint az idővel exponenciálisan csökkenő 2m amplitúdó kitevőjében szereplő állandó éppen a csillapítást meghatározó k állandóval arányos. Ezt felhasználva. ha ezeknek a függvényeknek a szorzója nulla. ami – tekintve.: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 10 ******************** ******************** A behelyettesítéshez ki kell számítani a függvény deriváltjait: ******************* dx = − A0 ae − at sin( ωt + ϕ ) + A0 e − atω cos( ωt + ϕ ). mint a tömegpont csillapítatlan. a harmonikus rész körfrekvenciája pedig kisebb. k 2 2 ahol β = és ω = ω0 − β . A második egyenletből azt kapjuk.TÓTH A. Nagyon kis β érték (kis csillapító hatás) esetén a rezgés közelítőleg harmonikus. Az egyenlet baloldalán szereplő kifejezésnek mindig nullával kell egyenlőnek lenni. Egyszerűsítés után ebből az a és ω állandókra az alábbi egyenletrendszert kapjuk: a 2 − ω 2 − 2 βa + ω02 = 0 − 2aω + 2 βω = 0. Rendezzük az egyenletet az alábbi módon: ( A0 a 2 e − at − A0 e − atω 2 − 2 βA0 ae − at + ω02 A0 e − at ) sin( ωt + ϕ ) + + ( − A0 ae − atω − A0 ae − atω + 2 βA0 e − atω ) cos( ωt + ϕ ) = 0. annál gyorsabban csökken a rezgés amplitúdója. hogy az időfüggő cos és sin függvények 0 és 1 között bármilyen értéket felvehetnek – csak úgy teljesülhet. harmonikus rezgésének megfelelő ω0 körfrekvencia. és ezzel a megoldás x( t ) = A0 e − βt sin( ωt + ϕ ) . az alábbi összefüggést kapjuk: A0 a 2 e − at sin( ωt + ϕ ) − A0 ae − atω cos( ωt + ϕ ) − A0 ae − atω cos( ωt + ϕ ) − − A0 e − atω 2 sin( ωt + ϕ ) − 2 βA0 ae − at sin( ωt + ϕ ) + 2 βA0 e − atω cos( ωt + ϕ ) + + ω02 A0 e − at sin( ωt + ϕ ) = 0. ******************* ******************** A feltételezett megoldásnak a differenciálegyenletbe való behelyettesítésével valóban megkapjuk a keresett két állandót. az első egyenletből megkapjuk a harmonikus rész körfrekvenciáját: ω = ω02 − β 2 ******************** . 2m vagyis az exponenciálisan csökkenő amplitúdó kitevőjében szereplő állandó éppen a csillapítást meghatározó állandóval arányos. Ezeket és az eredeti x(t) függvényt behelyettesítve a differenciálegyenletbe. . Ez a megoldás visszaadja a csillapodó rezgés kísérletekből már ismert sajátságait: minél nagyobb a csillapításra jellemző β állandó (vagyis minél nagyobb a csillapítás).

a) három jellegzetes esetet találunk. hogy a fenti megoldás csak akkor érvényes. szándékosan előidézett rezgésnél a lassú csillapodás elérése a cél). A harmonikus rezgés vizsgálatánál láttuk. aperiodikus határesetet látjuk. c) t ******************** ******************** ******************* A csillapodó rezgés fenti differenciálegyenlete mindenféle fizikai megfontolás nélkül. Az egyik ilyen jellemző a K csillapodási hányados. amikor a kitérés nagyon lassan közeledik az egyensúlyi helyzet felé. a b) ábrán az ún. amely két egymás utáni rezgési amplitúdó hányadosa (ábra): x x x e − βtn K = 1 = 2 = n = − β ( tn + T ) = e β T . hiszen fizikailag értelmes k állandóra körfrekvenciát csak akkor kapunk. A csillapítás különböző eseteit kísérletekkel vizsgálva. ******************** ******************** ******************* A rezgések csillapodása gyakorlati szempontból is fontos jelenség (nem kívánatos rezgésnél a gyors csillapodás. amikor rezgés már éppen b) nem jön létre. az ún. logaritmikus dekrementumot is: Λ = ln K = βT . ha a csillapítást jellemző β = 2m fennáll a β 2 < ω02 feltétel. mint amit a fenti – kevésbé egzakt módszerrel – kaptunk. A számolás eredménye ugyanaz. a c) ábra pedig a nagy csillapításnak ( β 2 > ω02 ) megfelelő aperiodikus mozgást mutatja. pusztán matematikai módszerekkel is megoldható. Ha ez nem teljesül. Megjegyezzük. hogy a rezgés energiája és amplitúdója között szoros összefüggés áll fenn: . amelyeket a mellékelt t ábrán szemléltetünk. vagyis a szélső helyzetből induló tömegpont az egyensúlyi helyzet másik oldalára már nem t x tér ki (ez a β = ω0 ⇒ ω = 0 esetnek felel meg). ha a csillapítás nem túl nagy. Az a) ábra a β 2 < ω02 esetnek x megfelelő csillapodó rezgést mutat.TÓTH A. csillapítatlan rezgés körfrekvenciájával. akkor x nem alakul ki több periódusból álló – szokásos értelemben vett – rezgés. x3 x4 x n + 2 e Gyakran használják a csillapodási hányados természetes logaritmusát. ezért a csillapodás jellemzésére a β állandó mellett egyéb – többnyire szemléletes – mennyiségeket is bevezettek.: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 11 körfrekvenciája közelítőleg megegyezik az ideális. A matematikai megoldásból kijön az aperiodikus határeset és az aperiodikus mozgás időfüggése is. Ez a körfrekvencia kifejezéséből látszik.

Ha a kis csillapítású rendszert tekintjük „jónak”. dE dE T 2 βTE 2 2 βE Δt = = = βE ≈ . minél kisebb a csillapítás (β). 2 2 1 ahol E0 = DA02 . Az 1 radián 1 fázisszög-változás Δt = T idő alatt következik be (T a periódusidő). hogy az így definiált jósági tényező – az eredeti céllal összhangban – annál nagyobb. Q≈ 0 = 2 β 2 βT0 Λ Végül. akkor ennek megfelelően változik a rezgés energiája is. A jósági tényező kapcsolatba hozható a logaritmikus dekrementummal is. A definíció szerint a jósági tényező a teljes rezgési energia és az 1 radián fázisszög-változás alatt bekövetkező energiaveszteség hányadosa. amelynek segítségével definiálják a rezgő ~ rendszer jósági tényezőjét ( Q ). Ezért erre a célra a relatív energiaváltozási sebességet használják. Látható. hogy a sebességgel arányos 2 csillapító erő esetén a rezgési energia is exponenciálisan csökken.: Rezgések/1 (kibővített óravázlat) 12 1 DA 2 . akkor a ~ mω0 Q= k kifejezést kapjuk. ha a β csillapítást a rendszer adataival fejezzük ki. hogy ω E ~ ≈ 0 . 2 Ha az amplitúdó időben változik. akkor a rezgő rendszer annál jobb. mert függ a rendszer aktuális energiájától is. minél lassabban fogy az energiája. a rezgés kezdeti energiája. így az erre 2π az időre eső energiaveszteség nagysága kis csillapításnál ( ω ≈ ω0 ) közelítőleg E= ΔE1rad ≈ ~ Ezzel a Q jósági tényezőre azt kapjuk. hogy ez a mennyiség a csillapításra jellemző β-val arányos.TÓTH A. dt dt 2π 2π ω ω0 . Látható. A csillapodó rezgésnél a súrlódás jellegű fékező erő miatt csökkenő rezgési energia időfüggését az amplitúdócsökkenés segítségével kaphatjuk meg: 1 1 E ( t ) = DA 2 ( t ) = DA02 e − 2 βt = E0 e − 2 βt . hiszen π 2π ~ ω = . Ezért a rendszer jóságát jellemezni lehet az energia csökkenési sebességével. A rendszer jóságának jellemzésére azonban ez a mennyiség mégsem használható. Q= ΔE1rad 2 β Látható. amit a dE = −2 βE0 e − 2 βt = −2 βE dt mennyiség ad meg.

TÓTH A.: Rezgések/2 (kibővített óravázlat)

13

Kényszerrezgések, rezonancia Gyakorlatilag is igen fontos eset az, amikor egy rezgésre képes rendszer rezgései valamilyen külső, periodikus hatás (kényszer) működése közben zajlanak le. Az ilyen rezgéseket – szemben a korábban tárgyalt szabad rezgésekkel – kényszerrezgéseknek nevezik. A külső kényszer sokféle lehet, itt a legegyszerűbb esetet vizsgáljuk, amikor a külső hatás mértéke időben szinusz vagy koszinusz függvény szerint változik. Kényszerrezgés mechanikai rezgő rendszerben
A kényszerrezgés jellegzetességei, a rezonanciafrekvencia

A legegyszerűbb eset egy pontszerűnek tekinthető test kényszerrezgése, amit egy egyszerű kísérleti elrendezéssel modellezhetünk.

KÍSÉRLET: − A kísérlet vázlata az ábrán látható. A két függőleges rugó között elhelyezkedő m tömeget az egyensúlyi helyzetéből kitérítve és elengedve a tömeg szabad rezgése jön létre. Kényszerrezgést úgy tudunk megvalósítani, hogy az ábrán látható excenter forgatásával az R rudat és így az alsó rugó végét periodikusan fel-le mozgatjuk. Ezáltal a rendszerre rákényszerítjük a rúd végének rezgését, és az m tömeg kényszerrezgést végez. A rugóhoz érintett súrlódó testtel a rezgést csillapítani is tudjuk.

Ha az excenter szögsebességét, vagyis a kényszerrezgés (kör)frekvenciáját növeljük, akkor jól megfigyelhető, hogy kezdetben az m tömeg rezgésének amplitúdója kicsi, majd egyre nő, és sokszorosan meghaladja a rezgető rúd végének amplitúdóját. Egy bizonyos szögsebességnél az amplitúdónak maximuma van, a szögsebesség további növelésével az m tömeg rezgésének amplitúdója csökken, és igen nagy szögsebességeknél gyakorlatilag már nincs rezgés. Jól megfigyelhető a csillapítás hatása is: minél erősebben szorítjuk a rugóhoz a csillapító testet, annál kisebb lesz a maximális amplitúdó. Ha a csillapítás kicsi, akkor a maximális amplitúdó a tömegpont szabad rezgéséhez közeli frekvencián következik be. Hasonló kísérletet végezhetünk el egy torziós rezgést végző testtel.

TÓTH A.: Rezgések/2 (kibővített óravázlat)

14

KÍSÉRLET: − Az alábbi ábrán látható, rézből készült, forgatható korongra (az ábrán fekete) egy spirálrugó van szerelve, ami miatt a korong az egyensúlyi helyzetéből (az ábrán a mutató M helyzete) való kitérítéskor szabad torziós (forgási) rezgésbe jön. Kényszerített torziós rezgést itt is egy excenteres megoldással az R rúd segítségével tudunk létrehozni. A csillapítást itt az E elektromágnes mágneses erőterével tudjuk szabályozni, amely a mozgó rézkorongban örvényáramokat kelt, és ezzel fékezi a korong mozgását, vagyis csillapítja a rezgést.

Az excenter frekvenciájának növelésével itt is az előző kísérletben már tapasztalt jellegzetességeket találjuk: az amplitúdó függ a kényszer frekvenciájától, és egy bizonyos frekvenciánál maximuma van. A csillapítás növelése csökkenti a maximális amplitúdót, kis csillapításnál a maximum itt is a korong szabad rezgésének frekvenciája közelében van. Bár a részletekre vonatkozóan kevés információt ad, egyszerűsége és szemléletessége miatt érdemes megnézni még az alábbi, ingákkal megvalósított kísérletet is. KÍSÉRLET: − Közös fonálra felfüggesztünk különböző hosszúságú, könnyű ingákat (üres körök), és egy nagyobb tömegű ingát (A), amelynek hosszúsága – tehát lengési frekvenciája – megegyezik a többi inga egyikével (B). Ha a nehéz A ingát lengésbe hozzuk, akkor az a kötél közvetítésével meglengeti a többi ingát is. Azt tapasztaljuk, hogy jelentős amplitúdóval csak az azonos hosszúságú B inga leng, vagyis az, amelynek a sajátfrekvenciája megegyezik a kényszerítő inga frekvenciájával.

A

B

A fenti kísérletek közös tanulsága az, hogy a rezgésre kényszerített rendszer amplitúdója függ a kényszer frekvenciájától, és maximuma van a rendszer sajátfrekvenciája közelében. A maximum léte azt mutatja, hogy egy bizonyos – a rendszer adataitól függő – frekvencián a rendszer „rezonál” a külső kényszerre, ezért ezt a jelenséget rezonanciának nevezik. Ezek után nézzük meg, hogy hogyan lehet a rezonancia jelenségét a fizikai törvények segítségével értelmezni.

TÓTH A.: Rezgések/2 (kibővített óravázlat)

15

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy egy csillapodó rezgést végző tömegpontra egy Fk = F0 sin ωk t külső kényszerítő (gerjesztő) erő hat. Ekkor mozgásegyenlete így módosul: d 2 x( t ) dx( t ) m = − Dx( t ) − k + F0 sin ωk t . 2 dt dt Az m tömeggel osztva és alkalmazva a csillapodó rezgésnél használt jelöléseket, a kitérés időfüggését megadó x(t) függvényre az alábbi egyenletet kapjuk: d 2 x( t ) dx( t ) F + 2β + ω02 x( t ) = 0 sin ω k t . 2 dt dt m Az egyenlet még a csillapodó rezgés egyenleténél is bonyolultabb, de a tapasztalatok alapján itt is megpróbálhatjuk „kitalálni” a megoldást. A tapasztalat szerint egy ilyen rendszer egy bonyolult berezgési folyamat után a gerjesztő erő frekvenciáján rezeg, a gerjesztő erő tehát rákényszeríti a rendszerre a frekvenciáját. A berezgési folyamat oka az, hogy ha egy rendszert az egyensúlyi helyzetéből kimozdítunk, mindig elindul a rendszer sajátrezgése is, ami összetevődik a kényszerrezgéssel. A sajátrezgés azonban a csillapítás miatt egy idő után elhal, és csak az állandósult kényszerrezgés marad.
******************** ******************** ******************* Matematikailag ez azt jelenti, hogy az egyenlet általános megoldása két rezgést leíró függvény összege lesz, amelyeknek egyike az egyszerű csillapodó rezgés frekvenciáját, a másik pedig a gerjesztő erő frekvenciáját tartalmazza. ******************** ******************** *******************

A berezgési folyamat elhalása után a tömegpont harmonikus rezgést végez a gerjesztő erő ω k körfrekvenciájával, tehát a kitérés időfüggését harmonikus függvénnyel írhatjuk le. Ilyen lehet például az x( t ) = A sin( ω k t − ϕ ) függvény. Itt egyelőre ismeretlen a rezgés A amplitúdója, továbbá a rezgő rendszerés a gerjesztő erő rezgése közötti ϕ fáziskülönbség (a fázisszög negatív előjele azért célszerű, mert a rezgés általában késik a gerjesztő erőhöz képest). Az ismeretlen állandókat ugyanúgy határozhatjuk meg, mint a csillapodó rezgés esetén tettük: a feltételezett megoldást behelyettesítjük a rezgés differenciálegyenletébe, és megvizsgáljuk, hogy ez az említett mennyiségek milyen értékeinél lesz valóban megoldás.
******************** ******************** A számolást a deriváltak kiszámításával kezdjük: *******************

dx( t ) = Aω k cos( ω K t − ϕ ) dt d 2 x( t ) = − Aω k2 sin( ω K t − ϕ ). 2 dt
Behelyettesítés és a b =

F0 jelölés bevezetése után az alábbi egyenletet kapjuk. m − Aω k2 sin( ω K t − ϕ ) + 2 βAω k cos( ω K t − ϕ ) + ω02 A sin( ω k t − ϕ ) = b sin ω k t .

TÓTH A.: Rezgések/2 (kibővített óravázlat)

16

Az

ωk t − ϕ

különbség szögfüggvényeit ezután – ismert trigonometriai összefüggések segítségével

– olyan alakra hozzuk, hogy mindenütt a

sin ωk t és a cos ωk t jelenjen meg:

− Aω k2 cos ϕ sin ω K t + Aω k2 sin ϕ cos ω k t + 2 βAω k cos ϕ cos ω K t + + 2 βAω k sin ϕ sin ω K t + ω02 A cos ϕ sin ω K t − ω02 A sin ϕ cos ω k t = b sin ω k t
Rendezés után az egyenlet az alábbi alakot ölti:

( Aω k2 sin ϕ + 2 βAω k cos ϕ − ω02 A sin ϕ ) cos ω K t − − ( Aω k2 cos ϕ − 2 βAω k sin ϕ − ω02 A cos ϕ + b ) sin ω k t = 0.
Mivel az egyenletnek mindig teljesülnie kell, az időfüggő részek együtthatóinak kell nullának lenni, azaz

Aω k2 sin ϕ + 2 βAω k cos ϕ − ω02 A sin ϕ = 0 − Aω k2 cos ϕ + 2 βAω k sin ϕ + ω02 A cos ϕ − b = 0. A fenti egyenletrendszer lehetőséget ad a keresett két ismeretlen (A és ϕ) meghatározására. A ϕ fázisszögnek csak egy szögfüggvénye (tgϕ) határozható meg (úgy hogy az 1. egyenletet elosztjuk cosϕ-vel), az A amplitúdó ezután hosszabb számolással közvetlenül megkapható a 2.
egyenletből. A számolást itt nem végezzük el, a végeredményt alább megadjuk. ******************** ******************** *******************

A számolásból kiderül, hogy a fent feltételezett x( t ) = A sin( ω k t − ϕ ) kifejezés csak akkor megoldása az egyenletnek, ha az amplitúdó és a fáziskülönbség is függ az ω k kényszerfrekvenciától, az alábbi módon F0 A = A( ω k ) = , 2 m ( ω k − ω02 )2 + 4 β 2ω k2

2 βω k . ω02 − ωk2 A kapott eredmény első tanulsága az, hogy a gerjesztő erő ω k körfrekvenciáját változtatva, változik a rezgés A amplitúdója (ez egyezik a kísérleti tapasztalatokkal). Az amplitúdó a körfrekvencia csökkentésekor az F F A( 0 ) = 0 2 = 0 értékhez tart, ami D rugóállandó esetén megfelel az F0 erő által mω0 D okozott sztatikus kitérésnek. Az igazi érdekesség azonban akkor derül ki, ha részletesebben is megvizsgáljuk az amplitúdó frekvenciafüggését megadó fenti A(ω k ) függvényt. A kényszer frekvenciájának növelésekor az amplitúdó először növekszik, majd igen nagy frekvenciákon nullához tart (utóbbi annak a következménye, hogy a tömeg már nem képes követni az erő változásait). A A(ωk) függvény vizsgálatából kiderül, hogy az amplitúdónak egy bizonyos körfrekvenciánál β2>β1 maximuma van (ábra), ami egybevág a β1 kísérleti tapasztalatokkal. A rezonancia jelensége tehát a fizikai törvények segítségével számszerűen is leírható, és F0/D felrajzolható az amplitúdó β3>β2 frekvenciafüggését megadó görbe, amit ωk ωr3 ωr2 ωr1 rezonanciagörbének-, a maximális tgϕ =

1 Kiterjedt testeknek több rezonanciafrekvenciája van. vagyis az amplitúdó maximumát (adott kényszererőnél) lényegében a csillapítás határozza meg. akkor az amplitúdó-maximum nő. a rezonancia a rendszer sajátfrekvenciája közelében következik be ( ω r ≈ ω0 ). a dA( ωk ) =0 dωk összefüggésből kaphatjuk meg. hogy megmérjük a frekvenciáját. ha viszont a csillapítást csökkentjük. Ez az oka annak. csökken az amplitúdó maximuma. hogy a forgás vagy rezgés frekvenciája a gép rezonanciafrekvenciáitól1 távol legyen. A csillapítás növelésével az amplitúdó-maximum csökkenthető. ezért ilyenkor az amplitúdó maximuma közelítőleg az F0 Amax ≈ 2mβω0 kifejezéssel adható meg. Ezért ügyelni kell arra. ha egy gyenge rezgést akarunk felerősíteni.: Rezgések/2 (kibővített óravázlat) 17 amplitúdóhoz tartozó ω r körfrekvenciának megfelelő f r = ωr frekvenciát pedig a 2π rendszer rezonanciafrekvenciájának nevezik. A rezonancia káros lehet rezgő vagy forgó alkatrészeket tartalmazó gépeknél. hogy ha a β csillapítás kicsi. A fenti 2π összefüggésekből látszik. A számolás eredménye az. Hasznos a rezonancia pl. pl. Az amplitúdófüggvény maximumához tartozó ω r körfrekvenciát a matematikából ismert módon. hogy a β csillapítás növelésekor a rezonanciafrekvencia a számítások szerint is csökken. Kis csillapításnál β 2 << ω02 . Az amplitúdó maximumát a rezonanciafrekvencia behelyettesítésével kapjuk: F0 F0 = = Amax = A( ω r ) = m ( ωr2 − ω02 ) 2 + 4 β 2ω r2 m 4 β 4 + 4 β 2 ( ω02 − 2 β 2 ) körfrekvenciánál (vagyis az fr = = F0 m 4 β 2ω02 − 4 β 4 = F0 2mβ ω02 − 2 β 2 . Mindezeket a tapasztalatokat számítással is alátámaszthatjuk. akkor az amplitúdó igen meredeken változik a rezonancia helyénél (a rezonancia „éles”). és a rezonanciagörbe laposabbá válik (ez is látszik a fenti ábrán). és a rezgés amplitúdója igen nagy lehet. A rezonancia káros hatásának talán legmeghökkentőbb esete az észak amerikai Tacoma folyó felett átívelő völgyhíd összeomlása a széllökések által okozott rezonancia miatt. ami bizonyos esetekben hasznos. akkor. de néha katasztrófákhoz is vezethet.TÓTH A. azért. . A kísérletek azt mutatják. hiszen a nagy amplitúdójú rezgés a gép deformációjához vagy töréséhez vezethet. hogy rezonancia az ωr = ω02 − 2 β 2 1 ω02 − 2 β 2 frekvenciánál) van. A csillapítás növelésével csökken a rezonanciafrekvencia. hogy kis csillapítású rezgő rendszereket a rezonanciafrekvencián rezgetve igen nagy rezgési amplitúdó alakulhat ki.

2 m ( ω k − ω02 )2 + 4 β 2ω k2 Ha ezt a függvényt a F0 vm ( ω k ) = ( ω k2 − ω02 )2 m + 4β 2 2 ωk alakba írjuk. ha a csillapítás olyan nagy. dt 2 Itt bevezettük vm ( ω k ) = A( ω k )ω k sebességamplitúdót. A vm sebességamplitúdó tehát a rendszer sajátfrekvenciáján a legnagyobb. vagyis „lassú” kényszernél a rendszer még szinte késedelem nélkül követni tudja a kényszert. hogy a rezonanciafrekvencia közelében a rendszer amplitúdójának növekedése és csökkenése nem egy meghatározott frekvencián .: Rezgések/2 (kibővített óravázlat) 18 A kényszerítő erő és fáziskülönbségre kapott a rezgés közötti 2 βω k ω02 − ω k2 π/2 összefüggésből látszik. hogy ilyenkor nincs rezonancia. hogy fennáll a ϕ π π β2 > ω02 2 feltétel. Utóbbi esetben a rendszer és a kényszer ellentétes fázisban rezeg. a frekvencia további növelésekor pedig a 2 fáziskülönbség π-hez tart (ábra). hogy maximuma van az ω k = ω0 körfrekvencián (itt van minimuma a nevezőnek). ami a kísérleteknél is megfigyelhető. Adott csillapításnál a frekvenciát csökkentve tgϕ és egyúttal ϕ is ωk 0 ω0 nullához tart. ω k = ω0 -nál ϕ = . hogy a fenti megoldás nem lehet érvényes. amely szintén függ a kényszer frekvenciájától: ω k F0 vm ( ω k ) = . ami fizikailag nem lehetséges. Ezt a jelenséget gyakran sebességrezonanciának nevezik. ******************** ******************** ******************* A rezonanciafrekvenciát megadó összefüggésből látszik. a frekvencia növelésekor azonban a rendszer egyre jobban lemarad a kényszertől: tgϕ és ϕ tgϕ = növekszik. hogy a fázisszög függ a gerjesztő erő frekvenciájától. hiszen ekkor a rezonanciafrekvenciára képzetes értéket kapunk. akkor rögtön látszik.TÓTH A. hanem az amplitúdó a frekvencia növelésével monoton csökken. ******************** ******************** ******************* A sebességrezonancia A kényszerrezgést végző tömegpont kitérésének meghatározása után könnyen megkaphatjuk a sebességre vonatkozó összefüggést is: π dx( t ) vx ( t ) = = A( ω k )ω k cos( ω k t − ϕ ) = vm sin( ω k t − ϕ + ) . A részletes matematikai elemzés azt mutatja. A félérték-szélesség A rezonanciagörbékből látható.

vagyis a rezonancia „élességét” úgy szokás jellemezni.: Rezgések/2 (kibővített óravázlat) 19 következik be. lapos görbe a kívánatos. Rezonancia útján történő frekvenciamérésnél pl. hogy a rezgő tömeg energiája – a kitérés amplitúdójához hasonlóan – szintén rezonanciaszerűen függ a kényszer frekvenciájától. Ezt a Δωf=ω2−ω1 Δω f = ω 2 − ω 1 max körfrekvencia-tartományt a rezonanciagörbe félérték-szélességének nevezik. 8 mβ Az energia-rezonanciagörbe „szélességét”. Ezt ω0 Δω f = ω 2 − ω 1 ≈ 2 β ≈ ~ . hogy az Emax magasságú rezonanciagörbén (ábra) megadják annak a E(ωk) két körfrekvenciának ( ω1 és ω 2 ) a Emax különbségét. Ekkor a rezgési energia értéke F2 Emax = E ( ω0 ) = 0 2 . Ha viszont nem akarunk jelentős berezgéseket. (Ebből az összefüggésből az is ~ ω látható. hogy a tömegpont energiája az ω k = ω0 körfrekvencián legnagyobb. A félérték-szélességet meghatározó két körfrekvencia-értéket az ωk ω1 ω2 1 ωr=ω0 E ( ω k ) = E ( ω0 ) 2 egyenletből számíthatjuk ki. Ez a függés az E ( ωk ) = mv m ( ω k ) = DA 2 ( ω k ) 2 2 összefüggésből kapható meg: 2 F02ωk 1 2 . Mivel a rezonancia során a rezgő tömeg energiája is változik. az a jó. vagyis a rezonanciagörbe „éles”. ha a mérőműszer csak egyetlen frekvenciára – de legalábbis csak egy nagyon szűk frekvenciaintervallumra – reagál.TÓTH A. illetve ~ minél nagyobb a rendszer Q jósági tényezője. minél kisebb a β csillapítás. a görbe alakját jellemzi. hogy a jósági tényező a félérték-szélességgel a Q = 0 alakba írható. E ( ωk ) = mv m ( ωk ) = 2 2 2 2 2m( ωk − ω0 )2 + 4 β 2ωk A függvény vizsgálatából megállapítható. hogy ω1 ≈ ω0 − β és ω 2 ≈ ω0 + β . Δω f . ami a rezonancia élességét. Az összefüggésből látszik.5E Q Látható. Kis csillapításnál ( β 2 << ω02 ) ebből azt kapjuk. amiből a félérték-szélesség 0. akkor a széles. Ennek a frekvenciaintervallumnak a szélessége a rendszer adataitól függ. hanem egy frekvenciaintervallumban. és igen fontos szerepet játszik. ahol a függvény értéke Emax / 2 . Ez indokolja egy olyan mennyiség bevezetését. a rezonancia szempontjából igen fontos a rezgő tömeg energiájának a kényszer frekvenciájától 1 1 2 való függése. hogy a félérték-szélesség annál kisebb. és ez a változás a rezgő tömeg és a környezet közötti energiaátadást jellemzi.

akkor. mint a visszaengedésnél végzett ellenkező előjelű – a tömeg energiáját csökkentő – munka. így a fonál hossza az F vég meghúzásával illetve visszaengedésével könnyen változtatható. m ******************** ******************** ******************* Megjegyezzük. hogy az inga kis lengéseit csak akkor tudjuk növelni. Mivel pedig az egyensúlyi helyzetben a fonálerő nagyobb.) 2 4 A kísérletezés során kiderül. Nyilvánvaló. Az inga hosszváltozásainak menetét az ábrán láthatjuk. hogy egy külső hatással közvetlenül a rezgés amplitúdóját növeljük meg.és az amplitúdó maximális értékei között fennáll az 2 Emax = cAmax összefüggés (c egy állandó). ******************** ******************** ******************* Parametrikus rezonancia Egy rendszerben nem csak úgy növelhető a rezgés amplitúdója. hanem úgy is. egyensúlyi helyzetében pedig meghúzzuk.Ennek megfelelően az Amax / 2 amplitúdóérték 2 c( Amax / 2 )2 = 0 . megállapíthatjuk.: Rezgések/2 (kibővített óravázlat) 20 azért érdemes megemlíteni. a fonál meghúzásakor végzett – a rezgő tömeg energiáját növelő – munka nagyobb. Emiatt a fonál hosszának változtatásakor a rezgési energia és így az amplitúdó is nő. mert néha ezt az összefüggést használják a jósági tényező bevezetésére. Anélkül. ha egy inga hosszát megfelelő ütemben változtatjuk.és engedjük vissza a fonalat. A mellékelt ábrán látható elrendezésben az inga fonala egy csigán van átvetve. A konkrét esetben arról van szó.TÓTH A. ha a fonál hosszát megfelelő ütemben változtatjuk. hogy k Δω f ≈ . ha az inga tömegét – 1 változatlan fonálhossz mellett – minden periódusban meglöknénk 3 az éppen aktuális mozgásirányban. ha az amplitúdórezonancia görbéjének szélességét az Amax / 2 értéknél számítjuk ki.5 cAmax = 0 . hogy ugyanezt az eredményt kapjuk. Ennek az az oka. ez tulajdonképpen a rezonancia egy sajátos esete. Ez történik pl. A parametrikus rezonancia másik példája a hintázás.) Ha a csillapítást kifejezzük a rendszer adataival. A paraméter változtatásának frekvenciája ebben az esetben kétszerese a rendszer sajátfrekvenciájának. hiszen egy periódusban kétszer húzzuk meg. amit parametrikus rezonanciának neveznek. (A l' l kitérés közvetlen változtatása az lenne. hogy a hintázás mechanikájának bonyolult részleteibe belemennénk. hogy a fonál meghúzásakor és visszaengedésekor az inga tömegén ellentétes előjelű munkát végzünk. hiszen a létrehozott elmozdulás arra merőleges.5 Emax energia-amplitúdónak felel meg. hogy az energia arányos az amplitúdó négyzetével. például az inga szélső helyzetében visszaengedjük. hogy ez a beavatkozás nem közvetlenül a kitérést F változtatja. így az energia. hogy a rezgő rendszer egy paraméterét periodikusan változtatjuk. hogy itt a testhelyzetünk (pontosabban a tömegközéppontunk helyzetének) megfelelő ütemben . ahol az egymás utáni lépéseket megszámoztuk. Mivel ilyenkor a kiválasztott paraméter (itt az inga hossza) periodikus változásának az inga lengési frekvenciájához kell igazodnia. akkor a félérték-szélességre azt kapjuk.

) A két esetben az a közös.TÓTH A. a pálya érintőjének irányába mutató lökésekkel kívülről növeljük meg. hogy a rendszer egy paraméterének megfelelő ütemű változtatásával növelni tudjuk a rezgési energiát. . hanem a hinta kitérését megfelelő ütemű. (A kitérés közvetlen változtatása itt az az eset. amikor a hintán ülő nem mozog. ami szintén a rezgési energia növekedését eredményezi.: Rezgések/2 (kibővített óravázlat) 21 történő változtatásával a rendszer perdületét változtatjuk periodikusan.

TÓTH A.: Rezgések/3 (kibővített óravázlat)

22

Harmonikus rezgések összetevése és felbontása Gyakran előfordul, hogy egy rezgésre képes rendszerben több, közelítőleg harmonikus rezgés egyszerre jelenik meg, és meg kell határoznunk a létrejött eredő rezgést, ezért a harmonikus rezgések összetevésének vizsgálata fontos feladat. A fordított feladat is nagy jelentőségű, amikor egy bonyolult rezgést kell harmonikus összetevőkre bontani. Harmonikus rezgések összetevése A rezgések összetevésének néhány jellegzetes és gyakorlatilag is fontos esete az azonos- és különböző frekvenciájú, azonos irányú, továbbá az egymásra merőleges harmonikus rezgések összetevése.
Egyirányú, azonos frekvenciájú harmonikus rezgések összetevése

Vizsgáljuk először azt az esetet, amikor egy rezgő rendszerben egyidejűleg két egyirányú harmonikus rezgés lép fel. A kérdés az, hogy milyen lesz az eredő rezgést megadó függvény. A két rezgés amplitúdója és fázisa eltérő lehet, de az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a rezgések körfrekvenciája (ω) azonos. A két rezgés kitérésének időfüggését ekkor az alábbi összefüggésekkel adhatjuk meg: x1 ( t ) = A1 cos( ωt + ϕ1 ) x2 ( t ) = A2 cos( ωt + ϕ 2 ). Ha feltételezzük, hogy a két rezgés egymást nem befolyásolja (vagyis érvényes a szuperpozíció elve), akkor a rezgések eredője bármely pillanatban egyszerűen a két rezgés pillanatnyi értékeinek összege: x( t ) = x 1 ( t ) + x 2 ( t ) = A1 cos( ωt + ϕ 1 ) + A2 cos( ωt + ϕ 2 ) . Ebből az alakból nehéz megállapítani az eredő rezgés jellegét, ezért célszerű úgy átalakítani, hogy csak egyetlen trigonometriai függvényt tartalmazzon. Az átalakítást két módszerrel végezhetjük el: trigonometriai összefüggések alapján vagy az ún. forgó vektoros módszerrel. Itt az utóbbi eljárást alkalmazzuk, mert egyszerűbb, szemléletesebb, és más problémák tárgyalásánál is hasznos. A forgó vektoros módszer azon alapszik, hogy y egy egyenletes körmozgást végző pontnak a körpálya síkjával párhuzamos vetülete y(t)=Asin(ωt+ϕ) harmonikus rezgést végez. Ezért, ha a rezgés ω A amplitúdójával azonos hosszúságú vektort A az ábrán látható módon, ω állandó x ωt+ϕ szögsebességgel körbeforgatunk, akkor a vektor végpontjának bármelyik tengelyre vett x(t)=Acos(ωt+ϕ) vetülete ω körfrekvenciájú harmonikus rezgést végez. Ha az időmérést abban a pillanatban kezdjük, amikor a vektor az x-tengellyel ϕ szöget zár be, akkor a t időpillanatban a vektor végpontjának a tengelyekre vett vetülete x( t ) = A cos( ωt + ϕ )

y( t ) = A sin( ωt + ϕ ). A továbbiakban az x-tengelyre vett vetületet használjuk.

TÓTH A.: Rezgések/3 (kibővített óravázlat)

23

Ha a korábban említett x1 ( t ) = A1 cos( ωt + ϕ1 )

y

ω

x2 ( t ) = A2 cos( ωt + ϕ 2 ) E rezgéseket akarjuk összegezni, akkor a megfelelő A fázisszöggel mindkét rezgés forgó vektorát D A2 felrajzoljuk. Az ábrán a két vektort a t=0 A1 pillanatban tüntettük fel. Az eredő rezgés forgó O x B C ϕ2ϕ1 ϕ vektorát a két összetevő vektor vektori összege adja meg, hiszen az ábra alapján megállapítható, hogy minden pillanatban x = x1 + x2 , ahol x1 = OB , x2 = BC és x = OC . Mivel az eredő vektor az összetevő vektorokkal együtt ω szögsebességgel forog, végpontjának vetülete ugyanilyen körfrekvenciájú harmonikus rezgésnek felel meg. Ez azt jelenti, hogy az eredő rezgés harmonikus, és x( t ) = A cos( ωt + ϕ ) alakban írható fel, ahol egyelőre nem ismerjük az A amplitúdót és a ϕ fázisállandót. Ezekre az ábra alapján az alábbi összefüggéseket kapjuk:
A= tgϕ =
2 A12 + A2 + 2 A1 A2 cos( ϕ 2 − ϕ 1 )

A1 sin ϕ 1 + A2 sin ϕ 2 . A1 cos ϕ 1 + A2 cos ϕ 2
*******************

******************** ******************** Az ábra jelöléseivel az amplitúdóra az

A2 = ( OC )2 + ( CE )2 = ( OB + BC )2 + ( CD + DE )2 = = ( A1 cos ϕ1 + A2 cos ϕ 2 )2 + ( A1 sin ϕ1 + A2 sin ϕ 2 )2 =
2 = A12 cos 2 ϕ1 + A2 cos 2 ϕ 2 + 2 A1 A2 cos ϕ1 cos ϕ 2 + 2 + A12 sin 2 ϕ1 + A2 sin 2 ϕ 2 + 2 A1 A2 sin ϕ1 sin ϕ 2 = 2 = A12 + A2 + 2 A1 A2 (cos ϕ1 cos ϕ 2 + sin ϕ1 sin ϕ 2 ) = 2 = A12 + A2 + 2 A1 A2 cos( ϕ 2 − ϕ1 )

összefüggést kapjuk, amiből a fenti egyenlet gyökvonással kapható. A fázisszög tangensére fennáll, hogy

tgϕ =

CE CD + DE A1 sin ϕ1 + A2 sin ϕ 2 = = , OC OB + BC A1 cos ϕ1 + A2 cos ϕ 2
y

ami azonos a fent felírt összefüggéssel. ******************** Megjegyezzük, hogy a forgóvektoros módszer több egyirányú, azonos körfrekvenciájú rezgés összegzésére is alkalmas. Ilyenkor a vektorokat a parallelogramma módszer helyett a vektoroknak egymás után történő felrajzolásával célszerű összegezni, amint azt 3 vektor esetére a mellékelt ábra mutatja. A vetületekre most is fennáll minden pillanatban, hogy x( t ) = x1 ( t ) + x2 ( t ) + x3 ( t ) . Mivel az eredő vektor együtt forog az összetevőkkel, végpontja harmonikus rezgést végez a közös körfrekvenciával. ********** *********** **********

ω

x1=OB x2=BC x3=CD A A3 D x

O

A2 A1 B C

x=OD

TÓTH A.: Rezgések/3 (kibővített óravázlat)

24

Két azonos irányú, különböző ω1 és ω 2 frekvenciájú rezgés összegzése jóval bonyolultabb, mint az azonos frekvenciájúaké. Ez jól érzékelhető, ha az összegzésre a y forgó vektoros eljárást akarjuk alkalmazni. Ilyenkor az összetevőket ábrázoló vektorok eltérő szögsebességgel ω1<ω2 forognak, ezért a rezgések közötti A1 ω2 fáziskülönbség és az eredő rezgés A amplitúdója is változik az időben (az A2 A' A1 ábrán Δϕ ⇒ Δϕ ′ illetve A ⇒ A' ). Ha az egyszerűség kedvéért azt az esetet Δϕ x Δϕ' vizsgáljuk, amikor a két rezgés A2 amplitúdója azonos (A1 = A2 = A), akkor a forgó vektoros módszer is egyszerűbb, de most ehelyett egy másik módszert alkalmazunk, ami a szögfüggvények összegére vonatkozó trigonometriai összefüggésen alapul. Ha a két rezgés között nincs fáziskülönbség, akkor a rezgéseket leíró függvények x 1 ( t ) = A cos ω1t

Azonos irányú, különböző frekvenciájú rezgések összetevése, lebegés

x 2 ( t ) = A cos ω2 t ,
két rezgés eredője pedig x( t ) = x1 ( t ) + x2 ( t ) = A cos ω1t + A cos ω 2 t . Felhasználva a α −α1 α +α1 cos α 1 + cos α 2 = 2 cos 2 cos 2 2 2 trigonometriai összefüggést, az eredőre azt kapjuk, hogy ω − ω1 ω + ω2 x( t ) = 2 A cos 2 t cos 1 t. 2 2 ω + ω2 frekvenciájú harmonikus A fenti kifejezés úgy is felfogható, mint egy ω' = 1 2 ω − ω1 rezgés, és egy ω A = 2 frekvenciával periodikusan változó A( t ) = 2 A cos ω At 2 amplitúdó szorzata: x( t ) = 2 A cos ω At cos ω ′t . Ez különösen jól érzékelhető abban a gyakorlatilag is fontos esetben, amikor a két rezgés frekvenciája csak kissé különbözik egymástól. Ilyenkor ω A << ω' , így az ugyanis amplitúdó lassan változik, és változása jól nyomon követhető (ábra). Az ábrán feltüntettük a két összetevő rezgést (x1 és x2) és az összegződésük eredményeként előálló eredő rezgést (x) is,

TÓTH A.: Rezgések/3 (kibővített óravázlat)

25

amelynek amplitúdója jól láthatóan ingadozik. Az ilyen periodikusan változó amplitúdójú („lüktető”) rezgést lebegésnek-, a maximális kitérés ismétlődési frekvenciáját ( f L ) pedig a lebegés frekvenciájának nevezik. Ha a két frekvencia közel azonos, akkor érdemes bevezetni ω 2 − ω1 = Δω és az ω1 = ω jelölést, amivel ω 2 = ω + Δω ≈ ω hiszen a feltételezés szerint Δω << ω . ω + ω 2 2ω ω − ω 1 Δω Ezzel ω' = 1 , és így az eredő rezgés ≈ = ω , ωA = 2 = 2 2 2 2 időfüggését megadó összefüggés az alábbi módon alakul

t cos ωt . 2 A lebegés frekvenciájának kiszámításához használjuk fel az ábra jelöléseit. Látható, hogy a lebegés TL periódusideje éppen fele a koszinusz függvénnyel megadott A(t) amplitúdó TA periódusidejének: T TL = A . 2 Ebből következik, hogy a lebegés körfrekvenciája 2π 4π 4π ωL = = = ω A = 2ω A . TL TA 2π x( t ) = 2 A cos
Mivel az amplitúdófüggvény körfrekvenciája ω A =

Δω

Δω
2

, a lebegés körfrekvenciája

Az ω = 2πf összefüggést felhasználva, ebből azt kapjuk, hogy f L = f 2 − f 1 = Δf , vagyis a lebegés frekvenciája a két összetevő rezgés frekvenciájának különbségével egyenlő. Ennek alapján a lebegést fel lehet használni frekvenciák eltérésének megállapítására illetve frekvenciamérésre. Egy hegedűhúr hangolásánál például segíthet, ha megfigyeljük a húr hangjának és a referencia hangnak a lebegését, és a hangolást addig folytatjuk, amíg a lebegés megszűnik. Ez jelzi, hogy a két hang magassága (frekvenciája) megegyezik. A lebegést több egyszerű kísérlettel bemutathatjuk, amelyek közül itt kettőt ismertetünk. KÍSÉRLETEK: − Hatásosan bemutatható a lebegés két kissé különböző frekvenciájú hangvilla egyidejű megszólaltatásával. Ekkor valóban halljuk a hang intenzitásának periodikus változását, lüktetését. A kissé eltérő frekvenciát legegyszerűbben úgy állíthatjuk elő, hogy két azonos hangvilla egyikét – egy ráerősített kis súllyal – „elhangoljuk”. − A lebegés elektromos rezgések esetén könnyen bemutatható katódsugár oszcilloszkóp segítségével, ahol külön látjuk az összetevő rezgések- és az eredő rezgés (lebegés) képét is, ahogy azt a fenti ábrán már bemutattuk.
Merőleges rezgések összetevése

ω L = ω 2 − ω 1 = Δω .

Ha egy rendszerben egyidejűleg két egymásra merőleges irányú rezgés van jelen, akkor ezeket az eredő rezgés két merőleges komponenseként foghatjuk fel, az eredő

Az eredő rezgés pályaegyenletét az idő kiküszöbölésével kapjuk meg. Fejezzük ki az első egyenletből cosωt-t. amelyet az összeg koszinuszának kifejtésével és a felhasználásával átalakítunk: x cos ωt = . vagyis ekkor az ellipszis tengelyei a koordinátatengelyeken vannak. 2. Ezek közül egyik lehetséges megoldás a következő. ami azt jelenti. A legegyszerűbb eset az. ahol n = 0. A merőleges rezgések összetevése kísérletileg is bemutatható mind mechanikai. amelyek között δ fáziseltolódás van. különböző amplitúdójú rezgést x( t ) = A cos ωt y( t ) = B cos( ωt + δ ).mind pedig elektromágneses rezgések esetén. A sin ωt = 1 − cos 2 ωt összefüggés y = B cos ωt cos δ − B sin ωt sin δ = B cos ωt cos δ − B sin δ 1 − cos 2 ωt . Vizsgáljunk először két azonos frekvenciájú. amikor a két rezgés fázisa azonos vagy ellentétes ( δ = nπ.). . B amplitúdóitól és a köztük lévő δ fáziskülönbségtől. x x2 y = B cos δ − B sin δ 1 − 2 . hogy az eredő rezgés az B y=± x A egyenesek mentén ω körfrekvenciával zajló harmonikus rezgés (a „+” jel az azonos-. Azonos amplitúdók esetén a pálya ilyenkor kör alakú. amikor a fáziskülönbség π/2 páratlan számú többszöröse: 2 δ = ( 2n + 1 ) π 2 . Ekkor az x2 y2 + 2 =1 A2 B összefüggést kapjuk. és helyettesítsük be a második egyenletbe. a „–” jel az ellenkező fázisú rezgésekre vonatkozik). Az ellipszis alakja és helyzete függ a rezgések A. 1. A mechanikai rezgés vizsgálatára alkalmas eszköz többféleképpen megvalósítható. Egy másik egyszerű eset. vagyis az eredő rezgés általában az xy-síkban elhelyezkedő ellipszis mentén zajlik. A A Az utolsó egyenlet rendezésével a pálya egyenlete az alábbi alakra hozható: x2 y 2 2 xy + 2 − cos δ = sin 2 δ . Ekkor az egyenlet az ⎛ x y⎞ ⎜ ± ⎟ =0 ⎝ A B⎠ alakot ölti.: Rezgések/3 (kibővített óravázlat) 26 rezgést tehát az így meghatározott vektor végpontjának mozgása adja meg.TÓTH A. 2 AB B A Ez egy ellipszis egyenlete...

amellyel megvalósítható megvalósítható. de általában szintén bonyolult görbe. A tölcsér egyúttal írószerkezetként rezgések esetén. hogy itt az összegzés paraméterei egyszerűen változtathatók. Az alábbi ábrán néhány ilyen – az eredő rezgés pályáját megadó – Lissajous-görbe látható különböző frekvencia-arányok ( ω1 : ω 2 ) és fáziskülönbségek (δ) esetén. .: Rezgések/3 (kibővített óravázlat) 27 KÍSÉRLET: Egyszerűbben − Az ábrán egy olyan berendezést látunk. és általában nem zárt görbe. akkor a pálya többnyire igen bonyolult alakú. Ennek a módszernek az az előnye. rezgésnek − Elektromos rezgések esetén az összegzése legegyszerűbben katódsugár oszcilloszkóppal végezhető el. További számítások és kísérleti vizsgálatok azt mutatják. azonos amplitúdójú rezgéseknél. hogy az eszköz alsó részén látható az összegzés tölcsér egyidejűleg két egymásra merőleges irányban elektromos (x és y) rezegjen. A fenti kísérletek segítségével (de elméleti úton is) megvizsgálhatók az összegzés különböző esetei.TÓTH A. és így a fent tárgyalt különböző esetek könnyen megvalósíthatók. akkor a pálya zárt. Ha a frekvenciák aránya egész számok arányával adható meg. hogy az egyik váltakozó feszültséget (rezgést) a függőleges. A görbe alakja ilyenkor a frekvenciák arányától függ. Két merőleges rezgés összegzésénél kapott pályagörbéket mutatunk be az alábbi ábrán azonos frekvenciájú. hogy ha a merőleges rezgések körfrekvenciája különböző ( ω1 ≠ ω 2 ). is szolgál.a másikat pedig a vízszintes eltérítő lemezpárra kapcsoljuk. Merőleges rezgések úgy állíthatók elő. amely a belőle kifolyó tinta vagy homok segítségével egy papírlapra felrajzolja az eredő KÍSÉRLET:megfelelő mozgást végző tölcsér pályáját. Ezeket a jellegzetes görbéket gyakran Lissajous-görbéknek nevezik.

Látható.: Rezgések/3 (kibővített óravázlat) 28 Az ilyen görbék felvétele legegyszerűbb katódsugár oszcilloszkóppal.TÓTH A. A példa egy ún. amelynek egy . A kapott Lissajous-görbe segítségével az ismeretlen frekvencia kiszámítható. megfelelően választott harmonikus függvényt adunk össze. Az összeg tagjaiban szereplő harmonikus rezgések amplitúdóit és körfrekvenciáit az előállítandó periodikus „megfelelően” kell függvénynek megválasztani. Az ismeretlen frekvenciájú rezgést az egyik lemezpárra kapcsoljuk. hogy különböző körfrekvenciájú és amplitúdójú harmonikus rezgéseket (vagyis szinusz és koszinusz függvényeket) adunk össze. Rezgések felbontása harmonikus rezgések összegére Említettük. Ez az eljárás fizikailag azt jelenti. amint egyre több. vagyis a „zárt hurok” a vízszintes oldalt kétszer érinti. és összeadjuk az erre merőleges másik lemezpárra kapcsolt. hogy a zárt pályagörbe érinti a befoglaló négyszög oldalait. hogy egy nem harmonikus rezgést harmonikus rezgések összegeként állíthatunk elő. Ezt úgy képzelhetjük el.) Ezt az összefüggést a gyakorlatban (elsősorban elektromágneses rezgések esetén) frekvenciamérésre lehet használni. (A b ábrán az egy ciklusnak megfelelő útvonal: ABCBA. Egy függvénynek Fourier-sorral történő előállítására jól kidolgozott matematikai módszerek állnak rendelkezésre. de szemléltetés céljából bemutatunk egy példát arra. „négyszög-függvény”. hogy egy nem harmonikus. akkor véges számú tagból álló összeget is használhatunk. Fourier-sort – kell felírnunk. de a fent vázolt mechanikai rendszerrel is lehetséges. ismert frekvenciájú rezgéssel. ha azonban közelítő leírással is megelégszünk. periodikus rezgés felbontható harmonikus rezgések összegére. és az egyik függőleges és az egyik vízszintes oldalon az érintési pontok számának aránya megegyezik a körfrekvenciák (frekvenciák) ω1 : ω 2 arányával. aminek eredményeképpen megkapjuk a nem harmonikus rezgést leíró függvényt. A függvény pontos előállításához egy végtelen sort – ún. hogy egy periodikus – de nem harmonikus – függvényt hogyan lehet egyre pontosabban előállítani. Ennek részleteivel itt nem foglalkozunk.

… – nem diszkrét értékeket vesz fel. . A harmadik tag hozzáadása után kapott s3 részösszeg láthatóan még jobban közelíti az y(x) függvényt (ábra alsó része. akkor az így kapott s2 részösszeg már valamivel jobb közelítést ad (ábra középső része. hogy nem diszkrét körfrekvenciájú harmonikus rezgéseket adunk össze. hogy ilyenkor a harmonikus függvény argumentumában szereplő 2k+1 szám – az előbbi példában 1. Az eljárást tovább folytatva. az összeg egyre jobb közelítést ad. hanem folytonosan változik. és az összegzés helyett a folytonos k változó szerint integrálunk. Ez elég durván közelíti a négyszögfüggvényt. Ha ehhez hozzáadunk egy megfelelően választott újabb szinusz-tagot. ami egyetlen szinusz függvény. Ez lényegét tekintve csak annyiban különbözik a diszkrét tagokból álló összegzéstől.: Rezgések/3 (kibővített óravázlat) 29 periódusát láthatjuk az ábrán (jelölése: y(x)).TÓTH A. hanem folytonosan változó körfrekvenciára „összegzünk”. de harmonikus függvények integrálja segítségével ilyenkor is megoldható a feladat. ( 2k + 1 )π Ha az előállítandó függvény nem periodikus (rezgések esetén például egy egyszeri kitérés). Az ábra felső részén vastag vonallal feltüntettük az első közelítésként használt s1 részösszeget. 5. A vizsgált példa esetében a teljes sor az alábbi módon írható fel: y( x ) = ∑ s 2 k +1 = ∑ a 2 k +1 sin( 2k + 1 ) x . k =0 k =0 ∞ ∞ 4 ahol a 2 k +1 = és k egész szám. azaz integrálunk). vastag vonal). (Rezgések esetén ez azt jelenti. vastag vonal). 3. akkor a fenti eljárással nem tudjuk előállítani.

Ilyen esettel is találkoztunk. hogy a két egymásra merőleges rezgés mindkét említett esetben egymástól független.: Rezgések/4 (kibővített óravázlat) 30 Csatolt rezgések Eddig olyan rezgő rendszerekkel foglalkoztunk. így az egész rendszernek összesen két szabadsági foka van. egymásnak energiát tudnak átadni. Ezután a két inga rugó szerepet cserél. ezért mindegyik ingának egy szabadsági foka van. az 1 ingát a két felfüggesztési ponton átmenő függőleges síkban balra kitérítjük. majd pl. A két inga amplitúdójának periodikus . A kísérletből világosan látszik.TÓTH A. A kísérletben szereplő rendszer két ingából áll. és elengedjük. Ekkor az 1 inga lengésbe jön. és az 1 inga 1 2 amplitúdója nő. amíg a csillapodás miatt a teljes rezgési energia elfogy. Fontos körülmény. Ebben az esetben a tömeg egyidejűleg két egymásra merőleges egyenes mentén rezeghet. de a rezgés l l amplitúdója fokozatosan csökken. más szóval a rendszernek két szabadsági foka van. amelyekben a rezgést egyetlen mennyiséggel lehet jellemezni. Ugyanilyen két szabadsági fokú rendszert kapunk. a 2 inga maximális amplitúdóval leng. hanem két egymásra merőleges síkban lengjen. kettős inga. Az ingák között a csatolást a rugó hozza létre. akkor az ábrán látható görbéket kapjuk. Ez a folyamat addig folytatódik. KÍSÉRLET: Két azonos lengésidejű (tehát azonos l hosszúságú) ingát (1 és 2) nem túl erős rugóval összekötünk egymással. Az ilyen rezgések között tehát valamilyen csatolás működik. ezért ezeket csatolt rezgéseknek nevezik. amelynek vázlata az ábrán látható. Kettős inga mozgása A csatolt rezgések egy szemléletes és viszonylag egyszerű esetét valósítja meg az ún. miközben a 2 inga ugyanebben a síkban egyre nagyobb kitéréssel lengeni kezd. Ha az ingák kitérésének időfüggését felrajzoljuk. a két inga között periodikus energiacsere zajlik. az egyik szabadsági foknak megfelelő rezgés a másik szabadsági foknak megfelelő rezgést nem befolyásolja. Bonyolultabb a rezgés leírása. most a 2 inga amplitúdója csökken. így például egymásnak nem tudnak energiát átadni. vagyis a rezgő tömegnek egyetlen szabadsági foka volt. hogy egydimenziós rezgéseket vizsgáltunk. hogy a két szabadsági foknak megfelelő lengések. vagyis a két inga lengései egymást befolyásolják. hogy az inga ne csak egy síkban. Ennél jóval bonyolultabbak azok a több szabadsági fokú rendszerek. ahol a rezgő tömeg egyetlen koordinátája változott a rezgés során. amelyeknél az egyes szabadsági fokoknak megfelelő rezgések egymást befolyásolják. ha egy inga lengésénél megengedjük. amelyek egy megadott síkban lengenek. A mechanikai rezgések esetén ez azt jelenti. amikor két egymásra merőleges rezgés összetevését vizsgáltuk. ha a rezgő tömegnek több szabadsági foka van. Amikor az 1 inga gyenge megáll.

és elengedjük. hiszen ekkor ϑ = ≈ (itt i a ϑ szöghöz l l tartozó körív hossza. A kísérleti görbékből meghatározható. A kettős inga két normálrezgését a mellékelt ábra mutatja. mint a lebegés korábban megismert kitérés-idő görbéje. hogy a tömegek csak az x-tengely mentén mozognak. nagy rugóállandónál pedig szoros csatolásról beszélünk. sőt a vizsgálatok azt is megmutatják. ez a frekvencia egy rögzített végű rugóhoz kapcsolt inga frekvenciájával egyenlő.TÓTH A. a két inga között tehát nincs csatolás. Mivel a rugó középső pontja a rezgés során helyben marad. hogy a két inga közötti csatolás laza. Gyenge rugó. hogy a két ingát egymással ellentétes irányban. hogy mindkét ingát ugyanabban az irányban. A második normálrezgés úgy valósítható meg. hogy ez a két frekvencia a rendszer meghatározott speciális rezgéseihez tartozik. . Az ingák kitérését megadó görbék szemmel láthatóan ugyanolyanok. Erősebb rugó esetén is hasonló rezgést tapasztalunk. ami azt jelenti. Ennek alapján a rezgés körfrekvenciája g 2D ω2 = + . és elengedjük. vagyis az amplitúdóváltozás frekvenciája nagyobb lesz.: Rezgések/4 (kibővített óravázlat) 31 változását befolyásolja a két ingát összekötő rugó erőssége. és mindkettő az ingák g közös ω1 = saját körfrekvenciájával x2 x1 x1 x2 l x1=x2 x1=-x2 rezeg. amit a D rugóállandóval jellemezhetünk. ugyanolyan mértékben térítjük ki. és az ingák rúdjának ϑ i x szögelfordulása arányos az x-irányú kitéréssel. Laza csatolás esetén a lebegés frekvenciája kicsi. hogy itt két egymáshoz közeli frekvenciájú rezgés összegződéséről van szó. Az első rezgés úgy jön létre.) A fenti egyszerűsítés miatt a szabadon lenő inga eredeti d 2ϑ( t ) g m = − m ϑ( t ) 2 dt l mozgásegyenlete helyett a d 2 x( t ) g m = − m x( t ) 2 dt l egyenletet használhatjuk. ugyanolyan mértékben kitérítjük (az ábrán jobbra). hogy milyen két frekvenciáról van szó. ahol m a rezgő tömegek nagysága. de a két inga között gyorsabban zajlik az energiaátadás. vagyis a csatolt ingák mindegyike lebegést végez. vagyis kis rugóállandó esetén azt mondjuk. Ekkor feltehetjük. Ekkor a két inga közötti rugó nem feszül meg. Ekkor az ingák közötti csatolás működik. l m A lebegés frekvenciája a két normálrezgés körfrekvenciájának különbségével egyenlő: Δω L = ω2 − ω1 . amelyeket a rendszer normálrezgéseinek neveznek. és a rugó jelenléte miatt az ingák ω1 -nél nagyobb frekvenciával rezegnek. A kettős inga mozgásegyenletei A kettős inga mozgását leíró egyenleteket kis kitérések esetén viszonylag egyszerűen megkaphatjuk az ingák tömegeire felírt mozgásegyenletek segítségével.

Ennek megfelelően az 1 tömegre rugó ható rugóerő 1 2 F1 = D( x2 − x1 ) a 2 tömegre ható rugóerő pedig F2 = − D( x2 − x1 ) . hanem differenciálegyenlet rendszerről van szó. az alábbi összefüggéseket kapjuk x1 + x2 = A cos( ω1t + ϕ1 ) x1 − x2 = B cos( ω 2 t + ϕ 2 ). Vagyis nem egyszerű differenciálegyenletekről. Szerencsére az egyenletrendszer egy átalakítással mégis viszonylag egyszerűen megoldható. Az y1 és y2 függvények definícióját felhasználva. dt 2 ⎝ l m ⎠ Tudjuk. Ha bevezetjük az y1 = x1 + x2 és az y1 = x1 − x2 jelölést. és m-mel való osztás után a két tömegre érvényes mozgásegyenlet: d 2 x1 ( t ) g D = − x1 ( t ) + ( x2 ( t ) − x1 ( t )) 2 dt l m 2 d x2 ( t ) g D = − x2 ( t ) − ( x2 ( t ) − x1 ( t )). akkor azonnal látszik. hogy mindkét egyenletben szerepel mindkét függvény. koszinusz függvénnyel írhatunk le: y1 ( t ) = A cos( ω1t + ϕ1 ) y2 ( t ) = B cos( ω 2 t + ϕ 2 ). és az egyenleteket átrendezzük. amit pl.TÓTH A. Ha az 1 test kitérése x1 . hogy erre a két függvényre két harmonikus rezgést leíró differenciálegyenletet kapunk: d 2 y1 g + y1 = 0 dt 2 l 2 d y2 ⎛ g 2 D ⎞ +⎜ + ⎟ y 2 = 0. hogy ezeknek az egyenleteknek a megoldása g g 2D ω1 = illetve ω2 = + l l m körfrekvenciájú harmonikus rezgés. O1 x1 O2 x2 Ezeknek az erőknek a beírása. Először írjuk fel a két egyenlet összegét és különbségét: d 2 ( x1 + x2 ) g = − ( x1 + x2 ) 2 dt l 2 d ( x1 − x2 ) g 2D = − ( x1 − x2 ) − ( x1 − x2 ) 2 dt l m (itt az egyszerűség kedvéért az időfüggést nem jelöltük). Ez a két inga esetén a következőképpen határozható meg.: Rezgések/4 (kibővített óravázlat) 32 Ezt az egyenletet ki kell egészíteni a csatoló rugó által az egyes tömegekre kifejtett erővel. A megoldást jelentősen megnehezíti. A két egyenlet összeadásával illetve kivonásával az egyes ingák lengését leíró függvényeket is megkaphatjuk . akkor az ábrán használt koordinátatengely-irányítás mellett a gyenge rugó megnyúlása Δx = x2 − x1 . 2 dt l m Ez két egyenlet szolgál a meghatározandó két kitérés-függvény meghatározására. a 2 test kitérése pedig l l x2 .

A kényszerrezgés abban különbözik a csatolt rezgéstől. hogy ott a rezgő rendszernek a kényszerrezgést okozó rezgésre való visszahatása elhanyagolható. − Egy ilyen rendszerben az egyik rezgő tömeg rezgése a csatolás révén tulajdonképpen átterjed a többire. a kényszerrezgés tárgyalásánál már foglalkoztunk.: Rezgések/4 (kibővített óravázlat) 33 A B cos( ω1t + ϕ1 ) + cos( ω 2 t + ϕ 2 ) 2 2 A B x2 ( t ) = cos( ω1t + ϕ1 ) − cos( ω 2 t + ϕ 2 ). akkor a tapasztalat szerint nő a normál rezgések száma is.TÓTH A. Ha például a kettős ingához még egy ingát csatolunk. A szabadsági fokok további növelésével az igen nagy szabadsági fokú. ami a később tárgyalandó hullámterjedés alapfolyamata. A csatolt mechanikai rezgésekkel kapcsolatban még két megjegyzést teszünk. x1 ( t ) = Ha a rendszer szabadsági fokainak számát növeljük. Kimutatható. hogy – a várakozásnak megfelelően – mindkét inga lengése lebegés. kiterjedt testek rezgései is modellezhetők. − Rezgő rendszerek kölcsönhatásával korábban. 2 2 Látható. . akkor a szabadsági fokok száma. hogy a normálrezgések száma megegyezik a szabadsági fokok számával. ami a fenti ω1 és ω 2 körfrekvenciájú normálrezgések összeadódásának eredménye. és a normálrezgések száma is 3 lesz.

1 dd A ráütés helyén a völgy fokozatosan megszűnik. gyenge csavarrugó egyik végét egy hirtelen mozdulattal nyomjuk össze a rugó tengelyével párhuzamosan. Ez a deformáció a rugó meneteinek sűrűsödésével jár. ha a víz felületén t0 elhelyezünk egy parafa dugót: a dugó a zavar megérkezésekor megemelkedik és lesüllyed. egy rezgés – igen gyakran a létrehozásának helyétől távolabb is kivált hatásokat: a létrehozott változás – vagy más néven zavar – a térben elterjed. és ez a sűrűsödés jól láthatóan végigszalad a rugón. hiszen a hullámban lényegében valamilyen rezgés terjed tova a térben. A leírt egyszerű zavarterjedés csak eléggé hosszú kötélen figyelhető meg tisztán. hanem a létrehozott állapotváltozás (zavar) terjed. de a zavar áthaladása után helyben marad. tehát egy egyszeri kitérést („völgyet”) hozunk létre (ábra). ahol a zavar létrejött. A különböző zavarok térbeli terjedését hullámnak (néha hullámterjedésnek)-. és szoros kapcsolatban áll a rezgésekkel.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 1 Utolsó módosítás: 2006. t0+2t1 KÍSÉRLET: Vízfelület egy pontjában létrehozott kitérés a felületen egy táguló kör t0+t1 formájában minden irányban terjed (ábra). hogy ha a zavar eléri a kötél végét. és elvileg ellenkező irányú kitérés is létrejön. . Megfigyelhetjük. akkor elindul visszafelé (visszaverődik). hogy a kifelé szaladó körben – a látszat ellenére – nem v=d/t1 a víz áramlik. A megfigyelést zavarhatja. és a távolabbi pontok megismétlik a létrehozott kitérést. hogy a zavar egyenletes mozgással halad a kötélen. KÍSÉRLET: Nagyobb átmérőjű. akkor ez a kitérés végigszalad a kötélen. Ez világosan látszik. t0 t1 t2 t3 t t0 t0+t1 t0+2t1 d d v=d/t1 Az előbbi esetekben a zavar egy dimenzióban (kötél vagy csavarrugó mentén) terjedt. Ettől kissé eltérő jellegű zavarterjedést láthatunk egy csavarrugóban létrehozott deformációnál. Kétdimenziós zavarterjedés legegyszerűbben egy vízfelületen mutatható be. azt a helyet pedig. KÍSÉRLET: Ha egy kifeszített rugalmas kötélre ráütünk egy rúddal. A zavarterjedésnek számtalan példája van. vagyis a kötélnek a ráütéstől távoli pontjai is megismétlik a létrehozott kitérést1.20 Hullámok A különböző fizikai mennyiségek változása – pl. Ez azonban a legtöbb esetben a nagy csillapítás miatt alig észlelhető. A zavar itt is egyenletesen terjed. és egyszerű kísérletekkel bemutathatók.12. hullámforrásnak nevezik. ami rugalmas hártyaként viselkedik.TÓTH A. Ez azt is mutatja. ezek közül egyesek szemmel látható módon mennek végbe. A visszaverődés hatásaival később foglalkozunk. A hullám igen gyakori jelenség.

hiszen a zavarterjedésnek vannak általános jellegzetességei.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 2 Utolsó módosítás: 2006.12. Tárgyalásunk során megismerkedünk a hullámterjedés leírására szolgáló alapvető mennyiségekkel és törvényekkel. Ekkor ott a rúd t0 összenyomódik (az ábrán ezt sűrűbb vonalkázással t +t érzékeltettük). Ilyenek pl. Egy rezgő tárgy által létrehozott hang hullámként minden irányban terjed: egy adott helyen megszólaló hangot más helyeken is hallunk. Ilyenek pl. Egy rugalmas közeg mechanikai deformációja az anyag részei közti rugalmas kapcsolatok miatt terjed. Az elektromos vagy mágneses erőtér változása miatt létrejött elektromágneses zavarok terjedése a változó mágneses. Egy fényfelvillanás elektromágneses hullámként szintén minden irányban terjed. Annak ellenére.20 A zavarterjedés más esetei nem ennyire szemléletesek. a gázt a dugattyúnál összenyomjuk. az itt tárgyalt anyag jól használható más hullámok tárgyalásánál is. de ezzel kapcsolatban számos hétköznapi tapasztalatunk van. Az így létrejött elektromágneses hullámok közeg nélkül is terjedhetnek. és a felvillanás helyétől távoli pontokban is észlelhető. Ugyanez történik egy dugattyúval lezárt t +2t 0 1 edényben lévő gázoszlopban.TÓTH A.és elektromos tér egymást létrehozó hatásán alapul. hogy most kifejezetten a rugalmas hullámokról lesz szó. a röntgen. ha a dugattyút hirtelen d d elmozdítva. a rádióhullámok. Most a rugalmas hullámokkal foglalkozunk. a fény. A v=d/t1 zavar megérkezése a rúd vagy gázoszlop másik végére megfelelő elmozdulásvagy nyomásérzékelővel észlelhető. A háromdimenziós hullámterjedés sem szemléltethető egyszerűen. . A csavarrugón bemutatott esethez hasonló – de szemmel nem látható – zavarterjedés jön létre. amelyeknek leírására a különböző hullámok esetén ugyanazokat a fogalmakat és módszereket alkalmazhatjuk. a kísérletekben látott kötélhullámok vízhullámok vagy a hang.és a gamma sugárzás. majd foglalkozunk a rugalmas hullámokra vonatkozó speciális jelenségekkel. ha egy t rugalmas rúd egyik végét a rúd tengelyével párhuzamosan megütjük. és ez az összenyomódás szalad végig a 0 1 rúdon. A hullámterjedés mechanizmusa függ a zavar jellegétől. de a zavarterjedés ténye legtöbbször ilyenkor is könnyen kimutatható. ezeket a rugalmas közegekben létrehozott zavarokat rugalmas hullámoknak nevezik.

− a vonal. ezeket a felületeket gyakran hullámfelületeknek nevezik. A hullám lehet a terjedés térbeli viszonyai szerint: − egydimenziós (pl. elmozdulás). Ehhez egy helytől és időtől függő hullámfüggvény szükséges. gömbhullámról. kör-. Másrészt adott időpillanatban a mennyiség pillanatnyi értéke helyről-helyre más. A hullámok típusai A hullámok változatos formái közötti eligazodás kedvéért célszerű a hullámokat csoportosítani.illetve síkhullámnak tekinthetők. a kötélnek egy kiszemelt helyét megfigyelve. azt látjuk. amelyek közül a legfontosabbak a következők.vagy gömbhullámok) a hullámforrástól távol közelítőleg egyenes. ahol a zavart vizsgáljuk. A zavar lehet vektor-jellegű. t ) (r annak a pontnak a helyvektora. körhullám (utóbbira példa egy vízfelületen egy pontban keltett hullámok terjedése). pl.TÓTH A. illetve síkokra merőleges) koordinátával leírható. A kötél esetében pl. a terjedés és a zavar irányának viszonya szerint: − transzverzális hullám (a zavart jellemző vektor iránya merőleges a terjedés irányára. a kötélre merőleges kitérés terjedése) − longitudinális hullám (a zavart jellemző vektor iránya párhuzamos a terjedés irányával. amelynek iránya van (pl. hogy a kötél nagy része deformálatlan. bonyolultabb hullámok (pl. A zavarterjedés tehát csak akkor írható le.12. henger. egy adott pontban a zavar megérkezése után a kitérés időben változik. t az idő). zavarterjedés vízfelületen) − háromdimenziós (ez a leggyakoribb. A kötélen haladó pulzus példájánál maradva. és a hullámokat a vonal alakja szerint is lehet csoportosítani: pl.20 Hullámtípusok és hullámfüggvények A terjedő zavar adott helyen valamilyen mennyiség időbeli változását jelenti. de azon a helyen. a zavar azonos értékeinek megfelelő (azonos fázisban lévő) pontok elhelyezkedése szerint: − síkban terjedő hullámoknál az azonos fázisú helyek egy vonalon vannak. hang vagy fény terjedése kiterjedt közegben). pl. nyomásváltozás). egy rugalmas kötél mentén. ahová a zavar éppen ebben a pillanatban megérkezett. hengerhullámról. akkor a zavarterjedés leírására használt hullámfüggvény általános matematikai alakja ψ = ψ ( r .és síkhullám terjedése – az egydimenziós hullámokhoz hasonlóan – egyetlen (az azonos fázisú vonalakra. azután a vizsgált pont kitér. Ezt többféle szempont szerint tehetjük meg. és a hullámfelületek alakja szerint beszélünk síkhullámról.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 3 Utolsó módosítás: 2006. − háromdimenziós hullámoknál az azonos fázisú helyek egy felületen helyezkednek el. ilyenkor ψ a vektor nagyságát. hogy egy darabig nincs kitérés. rugalmas kitérés kötélen) − kétdimenziós (pl. majd a kitérés megszűnik. egyenes hullám. vagy egyik komponensét jelöli. Ha a zavar a ψ-vel jelölt mennyiség változásának tovaterjedésével jár. ha a vizsgált mennyiség időbeli változását és térbeli eloszlását is ismerjük. . de lehet skaláris is (pl. egy rugó hosszirányú összenyomásával keltett zavar terjedése a rugó mentén). egy kitérést látunk. pl. A kötélre egy adott időpillanatban ránézve pedig azt látjuk.

az x tengely mentén) terjed. amely egy irányban (pl. a terjedő zavar időfüggése szerint: − ha a zavar időfüggését harmonikus függvény adja meg. a fenti hullámfüggvénnyel jellemzett hullámot gyakran akkor is síkhullámnak nevezzük. Egy ilyen hullám a gyakorlatban pl. ha egy. azonos fázisú felületet (vonalat) hullámfrontnak nevezik. Ha feltételezzük. A terjedési irányban felvett egyetlen koordinátával írható le egy síkhullám is.t ) = f ( t ) .és kétdimenziós közegben terjedő hullámokat legtöbbször az egyszerűbb szemléltetés kedvéért használjuk. hogy egy kifeszített. Egydimenziós hullámterjedés.vagy kétdimenziós terjedésről van szó. amely konkrét zavarterjedés esetén meghatározott függvényalakot ölt.t ) = f ( t m ) v alakú függvény egyben a síkhullám hullámfüggvénye is. Ez az egydimenziós hullámterjedést leíró hullámfüggvény általános alakja. Ezért a fenti – egydimenziós terjedésre felírt x ψ ( x .t ) = f ( t m ) v hullámfüggvény írja le (a "-" jel az x-tengely pozitív-.12. A felületen terjedő egyenes hullám vagy az egydimenziós közegben terjedő hullám lényegében a síkhullám speciális esete: előbbi esetben az azonos fázisú helyek felületből egyenessé-. a másik oldalán még nem. a síkhullám hullámfüggvénye Az egyszerűség kedvéért vizsgáljunk először egy olyan zavart. − egyéb esetekben a hullám nem harmonikus (a nem harmonikus hullámok harmonikus hullámok összegzéseként – idegen szóval szuperpozíciójaként – foghatók fel). Ha az x=0 helyen (például a zavar forrásánál) f(t-x/v) f(t) a zavar időbeli változása ψ ( 0 . akkor a létrejött hullámot harmonikus hullámnak nevezik. akkor az x helyen a zavar időbeli változását a x ψ ( x . hogy a terjedés közben a zavar nem változik meg. a hullámteret határoló.20 − a hullám terjedése során a zavar fokozatosan újabb helyekre jut el. .: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 4 Utolsó módosítás: 2006. ami a kötél mentén terjed tovább. utóbbiban egyetlen ponttá zsugorodnak. ahol a hullám terjedési irányára merőleges bármelyik síkban minden pont ugyanúgy viselkedik. Mivel a továbbiakban az egy. A hullámot tartalmazó térrészt. rugalmas kötélen létrehozunk egy kitérést. és a zavar adott c sebességgel terjed a térben. a "+" jel az x-tengely negatív irányában terjedő hullámot jelent). így az azonos fázisú felületeknek (vonalaknak) van egy speciális fajtája: ennek egyik oldalán már megjelent a zavar. úgy valósítható meg.TÓTH A. akkor a zavar egy pozitív x helyre x t t tk + = x v x 0 egy negatív x helyre tk+=x/v x tk − = − v késéssel érkezik meg.

TÓTH A. Ha egy nagyobb S felületen az I intenzitás mindenütt ugyanakkora. most – bizonyítás nélkül – csak annyit bocsátunk előre. azaz I = CA2 . ha A2 ~ 2 . ahol C a hullám egyéb jellemzőitől függő mennyiség. akkor az energiaáramsűrűség (amit a hullámtanban rendszerint I-vel jelölnek): I= ΔΦ . hogy az energiaáram erőssége egy nagyobb felületen nem egyenletesen oszlik el. A hullám intenzitását a különböző hullámok esetén később kiszámítjuk. akkor ott is munkavégzésre van szükség.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 5 Utolsó módosítás: 2006. Ezt azért fontos tudni. 1 1 Ez csak úgy lehetséges. munkát kell végeznünk. izotróp közegben terjed. hiszen r távolságban Φ = IS = I 4 r 2π = CA2 4 r 2π = állandó . ΔS Ezt a mennyiséget a hullám intenzitásának nevezik. Ennek következtében pontszerű hullámforrás esetén az azonos fázisú helyek egy gömbfelületen (felületi hullámoknál egy körön) helyezkednek el. hogy a hullám amplitúdójának is csökkenni kell. vagyis A( r ) ~ . vagyis a terjedése nem függ a helytől és az iránytól. A síkhullámra vonatkozó meggondolásaink alapján megpróbálhatjuk felírni a gömbhullám hullámfüggvényének általános alakját. amely egy adott helyen a hullámmal átáramló ΔE energia és az áthaladás Δt idejének hányadosa: ΔE Φ= . így – ha az I energiaáram nem változik – a hullámforrástól r távolságban az energia-áramsűrűség egyre kisebb lesz. Ezzel a feltevéssel az alábbi hullámfüggvényt kapjuk: . akkor is. hiszen első pillantásra úgy látszik. vagyis gömbhullám (körhullám) jön létre.20 A hullámban terjedő energia Ahhoz. Δt Az energiaáram az energiaterjedést globálisan jellemzi. hogy az intenzitás arányos a hullám amplitúdójának négyzetével. Az energiaáramlás helyi (lokális) jellemzésére vezették be az energia-áramsűrűséget. Ennek az a következménye. Gömbhullám hullámfüggvénye Ha a hullám homogén. hanem a hullám energiát is szállít. mert egy gömbhullám esetén a forrásban betáplált energia egyre nagyobb felületen oszlik el. Előfordulhat azonban. A gömbhullám amplitúdója tehát a r r forrástól távolodva egyre csökken. akkor egy pontban keltett zavar minden irányban ugyanolyan sebességgel terjed.12. hogy csak az x koordinátát kell helyettesíteni a pontforrástól mért r távolsággal. mert egy teljes felületen áthaladó összes energiát adja meg. és a terjedő hullám jellemzőivel kifejezzük. Amikor ez a deformáció zavarként megjelenik egy távolabbi helyen. akkor a teljes Φ energiaáram: Φ = IS . hogy a hullámmal nem pusztán egy állapotváltozás terjed. Ez csak úgy lehetséges. hanem helyről helyre változik. Ha a hullám terjedésére merőleges ΔS nagyságú felületelemen ΔΦ energiaáram halad át. ha nincs semmilyen energiaelnyelő folyamat. hogy egy rugalmas közegben deformációt hozzunk létre. A hullám által szállított energiát leggyakrabban az energiaáram nagyságával (Φ ) jellemzik.

Az így kapott összefüggésekből előjelváltással mindig megkapható az ellenkező T/8 terjedési iránynak megfelelő eredmény is. akkor közelítőleg síkhullámnak tekinthetjük. *************** Rugalmas kötélen terjedő transzverzális. Trigonometrikus formában ekkor a hullámfüggvény: 3T/8 T/2 5T/8 3T/4 7T/8 T x x ⎞ ⎞ ⎛ ⎛ ψ ( x .t ) = f ( t m ) . Az ilyen állandó amplitúdójú hullámot harmonikus síkhullámnak nevezik.t ) = 0 f ( t m ) r v alakban felírni.t ) = A cos ⎢ω ( t − ) + α ⎥ t v ⎣ ⎦ 0 alakot használjuk. ahol α fázisállandó. ezért helyesebb a gömbhullám hullámfüggvényét a A r ψ ( r . vagyis a zavar például f ( t ) = A cos( ωt + α ) alakú harmonikus rezgés. akkor a x ⎡ ⎤ ψ ( x . Egydimenziós.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 6 Utolsó módosítás: 2006. Ha a gömbhullámot nagyon kis térrészben. ahol A0 az amplitúdó a forrásban. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért a síkhullám tárgyalásánál általában a pozitív xtengely irányában terjedő hullám hullámfüggvényét írjuk fel. v v ⎠ ⎠ ⎝ ⎝ Ugyanez exponenciális alakban: ψ ( x . *************** *************** Ahogy a harmonikus rezgést megadó függvény. hogy a gömbhullám amplitúdója a forrástól távolodva csökken. mert láttuk. vagy a forrástól nagy távolságban vizsgáljuk. akkor a zavarterjedést leíró függvény is ilyen lesz.t ) = A cos⎜ ω( t − ) + α ⎟ + iA sin⎜ ω( t − ) + α ⎟ . Itt a kötél alakját mutatjuk be a forrásban lezajló . A helyzet sajnos ennél bonyolultabb. harmonikus síkhullám Ha a zavar időbeli változása szinusz vagy koszinusz függvénnyel írható le. Természetesen a harmonikus hullám szinusz függvénnyel is leírható. harmonikus hullám kialakulását mutatja sematikusan a jobboldali ábra. Ilyenkor – ha energiaveszteségek nincsenek – az amplitúdó helyfüggése elhanyagolható.t ) = A cos ⎢ω( t m ) + α ⎥ v ⎣ ⎦ hullámfüggvénnyel írható le. úgy a harmonikus síkhullám hullámfüggvénye is felírható komplex alakban. a „+” jel a forrás felé haladó hullámra vonatkozik.TÓTH A. ψ ( r . mi a továbbiakban általában a T/4 koszinusz alakot használjuk.t ) = Ae *************** x ⎛ ⎞ i ⎜ ω ( t − ) +α ⎟ v ⎝ ⎠ .12. vagyis a x ⎡ ⎤ ψ ( x .20 r v A „-” jel a forrástól távolodó. Ha a zavar egy vonalszerű közegben vagy egy kiterjedt közegben síkhullámként v sebességgel terjed az x-tengely mentén.

12.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 7 Utolsó módosítás: 2006.t1) T λ mellékelt ábra. csillapítatlan hullámvonulat. Itt is érvényes ugyanis. A hullámok vizsgálatánál a harmonikus hullám t ugyanolyan fontos szerepet tölt be. Korábban már volt szó arról. Ezt mutatja egy harmonikus síkhullám esetén a ψ(x1. A gyakorlatban a harmonikus hullám közelítő megvalósítása egy nagyon kis csillapodású. T/4 A fázissebesség A rugalmas kötélen terjedő harmonikus hullám kialakulását bemutató. Az ábrán feltüntettük a kötél egyes részeinek pillanatnyi 8 mozgásirányát is. A mellékelt ábrán a rugó deformációjában bekövetkező T változások láthatók. Ha a 4 4 λ távolságot ismerjük. hogy az idő és a befutott távolság egymással arányos. Látható. A „pillanatképek” egyenlő. T időközökben készültek. hiszen változó amplitúdójú vagy véges hosszúságú hullámvonulat nem írható le egyetlen harmonikus függvénnyel. hogy a hullámfüggvény adott helyen megadja a zavar időbeli változását. A harmonikus hullám a definíció szerint egy végtelen hosszú. amelyen a ψ ( x1 .20 rezgés egy teljes periódusának (T) különböző időpillanataiban. harmonikus hullám terjedésének pillanatképeit is. adott időpillanatban pedig megadja a zavar térbeli eloszlását. akkor kiszámíthatjuk a 3T/8 T/2 5T/8 3T/4 7T/8 T λ . korábbi ábrát itt kiegészítve látjuk. hogy tetszőleges hullám felfogható harmonikus hullámok T/8 szuperpozíciójaként.TÓTH A. és egy vonallal összekötöttük a zavar maximális értékének helyét különböző időpillanatokban megadó pontokat.t ) függvény megadja a vizsgált mennyiség időbeli változását az x1 0 x 0 t helyen.t) ψ(x. ameddig a zavar a T rezgésidő alatt eljut. csak ott a kitérések a terjedés irányával párhuzamosak. Bejelöltük azt a λ távolságot.t1 ) függvény pedig a vizsgált mennyiség térbeli eloszlását a t1 időpillanatban). és az ábrán látható esetben 3 3 T idő alatt λ távolságra jutott el. igen hosszú hullámvonulat. a ψ ( x . amelyeket 4 időközönként ábrázoltunk. mint a rezgéseknél a 0 harmonikus rezgés. Hasonló módon kaphatjuk meg egy csavarrugóban terjedő longitudinális. vagyis a maximumhely egyenletes sebességgel halad a terjedés irányában.

hogy v f = − v . A továbbiakban a fázissebességet index nélküli „v”-vel jelöljük. amely szerint a λ hullámhossz egy tetszőleges t időpillanatban azonos fázisban lévő. ugyanezt a mozgási sebességet kapjuk. A fázissebesség tehát azonos a korábban "zavarterjedési sebesség"-ként bevezetett mennyiséggel. ha egy másik definícióját használjuk. hogy egy nem harmonikus zavar (pl. hogy az azonos fázisban lévő helyeken a hullámfüggvény értéke azonos: ψ ( x . *************** *************** *************** Megjegyezzük. Ezzel a kérdéssel később foglalkozunk. hogy x+λ x ω( t − ) + α − ω( t − ) − α = 2π . gyakran használt mennyiség a hullámszám (k). hogy milyen összefüggés van a hullámfüggvényben korábban zavarterjedési sebességként bevezetett v sebesség és a v f fázissebesség között.t ) = ψ ( x + λ .TÓTH A. v v Ebből – a korábbi definícióval összhangban – azt kapjuk. szomszédos pontok távolsága (vagyis a hullám helyfüggését megadó harmonikus függvény egy teljes periódusának hossza. rugalmas kötélen vagy rugalmas rúdban terjedő hullámoknál).12. amelyre x ϕ = ω( t − ) + α = állandó . A hullámhossz és a hullámszám ω A hullámhosszal összefüggő. hogy adott ϕ fázisú hely adott t időpillanatban olyan x koordinátájú helyen van.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 8 Utolsó módosítás: 2006. dt A negatív x-irányban haladó síkhullámra természetesen azt kapjuk. egy rövid pulzus) terjedésénél a fázissebesség egyes esetekben megegyezik a zavar terjedési sebességével (pl. amelyre a zavar a T rezgésidő alatt eljut. más esetekben viszont a nem harmonikus zavar terjedési sebessége és a fázissebesség nem azonos (ez a helyzet a víz felszínén keltett vízhullámoknál és egy közegben terjedő elektromágneses hullámnál). Nézzük meg most egy pozitív x-tengely irányában haladó síkhullámban. Ezt a távolságot annak felhasználásával kaphatjuk meg. Ez a harmonikus síkhullámban a koszinusz (vagy szinusz) függvény argumentumára vonatkozóan azt jelenti. amint az a fenti ábrán látható). Ezt a távolságot hullámhossznak nevezik. ez a fázissebesség. Elnevezése érthetőbbé válik. Ehhez felhasználjuk azt.20 . v Az összetartozó x-t értékpárokra ebből azt kapjuk. Bármilyen más fázisban lévő T pont mozgását vizsgáljuk. *************** *************** *************** A harmonikus hullám kialakulását szemléltető ábrán λ-val jelöltük azt a távolságot.t ) . hogy 2πv λ= = vT . aminek definíciója: . maximumhely mozgásának vf sebességét is: v f = λ ω Eszerint a pozitív x-irányban haladó harmonikus síkhullámban az azonos fázisú helyek sebessége dx vf = =v. hogy v( ϕ − α ) x = vt − .

Speciálisan harmonikus síkhullám esetén a hullámfüggvény: x ⎛ ⎞ ψ ( x .: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 9 Utolsó módosítás: 2006.t ) = A cos⎜ ω( t − ) + α ⎟ v ⎠ ⎝ vagy ψ ( r .t ) = f ⎜ t m ⎟ ⎝ c⎠ hullámfüggvényt használhatjuk.t ) = A cos( ωt − kx + α ) . hogy kiszámítjuk a d t=0 időponthoz tartozó illetve az r helyvektorú ponton átmenő (a t időpillanathoz tartozó) két azonos fázisú sík z közötti távolságot. irány Egy tetszőleges r helyvektorú pontban.t ) = A cos⎜ ω( t m ) + α ⎟ = A cos(ωt m kx + α ) c ⎝ ⎠ Ez a koordináta-választás azonban nem mindig lehetséges. Ezzel a koordinátarendszerhez képest tetszőleges irányban haladó harmonikus λ hullám hullámfüggvénye: ψ ( r . Az ábrán feltüntettük az azonos fázisban lévő helyek u síkjait. hogy milyen hullámfüggvényt (azonos fázisú y használhatunk.t ) = A cos( ωt − kur + α ) Vezessük be a k = ku hullámszám-vektort. . hullámfront ezért most megvizsgáljuk.t ) = ψ (d ( r ).12. A d hullámfüggvény argumentumába ugyanis most a t m mennyiség kerül. ezért a hullámfüggvény az r helyvektorú pontban ⎛ d( r ) ⎞ ⎛ ru ⎞ ψ ( r . amely a terjedési irányt mutatja. a t időpillanatban a x hullámfüggvényt úgy kaphatjuk meg.20 λ v Ezzel a harmonikus síkhullám egyenlete átírható az alábbi alakba: ψ ( x . ha a síkhullám nem valamelyik helyek síkja) koordinátatengely mentén terjed. k= 2π = ω *************** *************** *************** *************** *************** *************** Síkhullám térbeli terjedésének leírása Ha egy síkhullám az x-tengely mentén terjed.t ) = Ae . irányát az u egységvektor mutatja. A hullám ezekre merőlegesen terjed.TÓTH A.t ) = A cos( ωt − kr + α ) .t ) = f ⎜ t − ⎟ = f ⎜t − ⎟ v ⎠ v ⎠ ⎝ ⎝ Harmonikus síkhullámnál: ru ⎛ ⎞ ψ ( r . és nagysága 2π k= . i (ωt − kx +α ) ~ Ugyanez a hullámfüggvény komplex alakban: ψ ( x . v Az r helyvektortól függő – az előjelet is tartalmazó – d távolság az ábra jelöléseivel: d ( r ) = ru . amelyet az ábrán d-vel jelöltünk. terjedési r terjedési . akkor leírására a ⎛ x⎞ ψ ( x .

A gömbhullámoknál (körhullámoknál) tehát a hullámfüggvény A0 cos (ωt − kr + α ) .t ) = alakot öltik. ezért d ( r ) = ru = r .TÓTH A.20 Általános irányú terjedésnél kr = k x x + k y y + k z z .: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 10 Utolsó módosítás: 2006.és gömbhullám fenti hullámfüggvényei komplex formában a illetve *************** ~ ψ ( x . Olyan gömbhullámoknál (vagy kétdimenziós esetben körhullámoknál).t ) = *************** *************** A sík. hogy r u .t ) = Ae i (ωt −kr +α ) A0 i (ωt − kr +α ) e r *************** ~ ψ ( x .12. r Ilyenkor az azonos fázisú helyek az ru = állandó . vagyis az r = állandó összefüggéssel megadott gömbfelületen (síkbeli terjedésnél körön) helyezkednek el. érvényes. ψ ( r . *************** *************** . amelyeknek forrása az origóban van.

és így általában a hullámcsomag alakját meghatározó burkológörbe (az ábrán szaggatott vonallal jelölve) alakja is változik.TÓTH A. vagyis benne különböző frekvenciájú harmonikus hullámok terjednek. amelyet – éppen összetett volta miatt – hullámcsoportnak vagy hullámcsomagnak neveznek. Az eredő hullám egyszerűbb alakba írható. ha alkalmazzuk a rezgések összetevésénél már alkalmazott α −α1 α +α1 cos α 1 + cos α 2 = 2 cos 2 cos 2 2 2 trigonometriai összefüggést. és Δω << ω . Ekkor az összeadandó hullámok a ψ 1 ( x .t ) = 2 A cos⎜ t− x ⎟ cos (ωt − kx ) 2 ⎠ ⎝ 2 Ez a kifejezés úgy is felfogható. a csoportsebességgel ( v g ) adhatjuk meg. Az eredő hullámot a szuperpozíció elve alapján kaphatjuk meg: ψ ( x . de egy nagyon leegyszerűsített esetben a számolás könnyen elvégezhető.t ) = A cos(ωt − kx ) ψ 2 ( t ) = A cos(ω' t − k' x ).12. mint egy ω körfrekvenciájú. hogy Δk ⎞ ⎛ Δω ψ ( x . k + k' ≈ 2k . Az egyszerűség kedvéért tegyük fel. v = v( ω ) . Itt ω' = ω + Δω . 2 2 A körfrekvenciákra és hullámszámokra vonatkozó fenti feltevésünk szerint ω + ω' ≈ 2ω .t ) = 2 A cos .20 Nem harmonikus hullám terjedése. v= ω k . a csoportsebesség Nem harmonikus hullám terjedése esetén a terjedési sebesség fogalmát pontosítanunk kell. Diszperzió esetén az összetevő harmonikus hullámok a haladás közben egymáshoz képest eltolódnak. harmonikus síkhullám összeadásának eredményeként jön létre. Δk << k . Ez a jelenség a hullámok diszperziója. hogy egy ilyen hullám különböző frekvenciájú harmonikus hullámok szuperpozíciójának vg tekinthető. A csomag sebességét ilyenkor a burkológörbe maximumának (az ábrán fekete pont) mozgási sebességével. alakban írhatók fel.t ) = ψ 1 ( x . Az ilyen hullámok tipikus példája az ábrán látható rövid hullámvonulat. k hullámszámú. A terjedési sebességgel kapcsolatban akkor lép fel probléma. k' = k + Δk . amely két közel azonos frekvenciájú. Vizsgáljuk meg annak a hullámcsomagnak a mozgását. ha – mint az gyakran előfordul – a harmonikus hullám v fázissebessége függ a frekvenciától. így azt kapjuk. és általánosabban is érvényes eredményt kapunk. hogy az x-tengely mentén haladó két hullám amplitúdója azonos. így a hullámcsomagot alkotó. A csoportsebesség elméleti meghatározása általában nem egyszerű feladat. és nincs köztük fáziseltolódás. Ennek segítségével az alábbi eredményt kapjuk ( ω' −ω )t − ( k' − k ) x ( ω' +ω )t − ( k' + k ) x cos ψ ( x . különböző frekvenciájú harmonikus hullámok fázissebessége eltérő.t ) + ψ 2 ( t ) = A cos (ωt − kx ) + A cos (ω' t − k' x ) . emiatt az összegük. Ennek az az oka.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 11 Utolsó módosítás: 2006.

amely vg = Δω Δk sebességgel terjedő hullámnak felel meg.20 fázissebességű hullám. változó amplitúdójú hullámot modulált hullámnak nevezik. vg = dk Mivel ω = kv . Az ilyen. 1 2π Mivel k = és dk = −2π 2 dλ . ha az összetevők frekvenciája egy szűk intervallumba esik: dω . A hullámról készült sematikus „pillanatfelvétel” az alábbi ábrán látható.TÓTH A. dk Az összefüggést érdemes a hullámszám helyett a szemléletesebb hullámhosszal kifejezni. A fenti számolás eredménye sok harmonikus összetevő t4 esetén is érvényes marad. Az eredő hullám egy meghatározott fázisban lévő helye (az ábrán az egyik maximális amplitúdójú hely) diszperzió esetén a csoportsebességtől eltérő v sebességgel halad. mint a csoportsebesség: az eredő hullám kiszemelt maximumhelye (nyíl) lehagyja a csomag maximumhelyét t3 (pont). amelyhez a fenti vg csoportsebesség tartozik. a csoportsebesség és a fázissebesség összefüggésére azt kapjuk.12. végül a λ λ vg = v − λ dv dλ . az eredő hullám egy kiszemelt maximumának mindenkori helyét pedig nyíl t2 jelöli. Az amplitúdófüggvény azonban maga is egy hullámfüggvény. és diszperzió esetén a fázissebesség függ a körfrekvenciától illetve a hullámszámtól ( v = v( k ) ). Az amplitúdóváltozást megadó burkológörbe (az amplitúdóhullám) egy hullámcsomag. Ez egyben azt is mutatja. hogy dv vg = v + k . A fentihez hasonló hullám egy periódusáról különböző időpillanatokban készített pillanatfelvételek sematikus képét látjuk a következő ábrán. amelynek az amplitúdója az Δk ⎞ ⎛ Δω A( x . A szaggatottan berajzolt burkológörbe t1 maximumának helyét fekete pont-.t ) = 2 A cos⎜ t− x⎟ 2 ⎠ ⎝ 2 függvény szerint változik.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 12 Utolsó módosítás: 2006. Ebben az esetben a fázissebesség nagyobb. hogy az eredő hullám a burkológörbe belsejében mozog.

12.20 összefüggést kapjuk. Az összefüggésből látszik. akkor azt kapjuk. Utóbbi eset igen fontos szerepet játszik pl. az optikában. tehát a csoportsebesség dλ megegyezik a minden hullámhosszra azonos fázissebességgel. hogy v g = v . mint a fázissebesség (ez az anomális diszperzió). azaz nincs diszperzió. akkor a csoportsebesség kisebb a dλ dv < 0 esetben pedig a csoportsebesség fázissebességnél (ez a normális diszperzió).: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 13 Utolsó módosítás: 2006. .TÓTH A. dv Ha = 0 . a dλ nagyobb. hogy ha A diszperzió megfigyelhető vízhullámok esetén és valamilyen közegben terjedő elektromágneses hullámoknál. dv > 0 .

KÍSÉRLET: y Ilyen hullámot kapunk például. Az összetevő hullámok amplitúdója ekkor az említett kör sugarával egyenlő. ezért két kitüntetett irány van. Az ilyen hullámot cirkulárisan poláros hullámnak nevezik.20 Hullámok polarizációja Ha a hullámban terjedő zavarnak iránya van (pl. ha egy rugalmas kötél v egyik végét mindig ugyanazon egyenes mentén mozgatjuk. hogy a hullám terjedési iránya és a zavar iránya minden pillanatban és minden helyen ugyanabban a síkban van. hogy a zavar iránya párhuzamos a terjedési iránnyal vagy arra merőleges.és a zavarterjedés közös iránya. Ha a hullámforrásban a transzverzális zavar iránya időben állandó. . akkor a hullám lehet longitudinális vagy transzverzális.és a zavarterjedés iránya szétválik („polarizálódik”). a hullámforrásban a transzverzális zavar iránya változhat. cirkulárisan. Az ábrán látható cirkulárisan poláros hullám forrásában a zavart jellemző vektor állandó szögsebességgel körbeforog. de követhet valamilyen szabályszerűséget is. akkor homogén. Ez a hullám mindig felbontható két egymásra merőleges rezgési síkú. lineárisan poláros hullámra. A cirkulárisan poláros hullám tulajdonképpen az elliptikusan poláros hullám speciális esete (a kör olyan ellipszis. Az ábrán az így kapott hullám pillanatképét (a t1 időpillanatban) derékszögű koordinátarendszerben z mutatjuk be: a hullám az x-tengely mentén mozog. különböző amplitúdójú. ezért a cirkulárisan poláros hullám felbontható két egymásra merőleges rezgési síkú.TÓTH A. a kitérés mindenütt y-irányú. A szabálytalanul változó rezgési síkú transzverzális hullámoktól való megkülönböztetés érdekében a lineárisan-. a két kitüntetett irány által megadott síkot pedig a hullám rezgési síkjának nevezik.t1) Szabályszerű változásról beszélhetünk például akkor. Ez azt jelenti. akkor a keletkező hullámot elliptikusan poláros hullámnak nevezik. Longitudinális hullámban egyetlen kitüntetett irány van. ψ(x.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 14 Utolsó módosítás: 2006. attól függően. a transzverzális hullámban viszont a zavar. amelynek két féltengelye azonos hosszúságú).t1) zavar térbeli eloszlását megadó görbe is az xy-síkban van. a zavar. a két kitüntetett irány és így a x ψ(x. és ennek megfelelően változik a hullám rezgési z x síkjának helyzete is. Ez a forgó vektor minden pillanatban felbontható egy-egy változó hosszúságú y. lineárisan poláros hullámra. Az összetevő hullámok amplitúdója ekkor az ellipszis két féltengelyének hosszával egyenlő.vagy elliptikusan poláros hullámokat összefoglaló néven poláros hullámoknak nevezik. a forrástól mért távolságnak megfelelő fáziskéséssel. A zavar irányának változása lehet véletlenszerű.és z-irányú vektorra. Az ilyen hullámot síkban poláros vagy lineárisan poláros y hullámnak-.12. azonos amplitúdójú. A hullám keltésénél azonban nem mindig teljesül a fenti v feltétel. Ekkor a kötél többi pontja is körmozgást végez. Ha a forrásban a zavart jellemző vektor végpontja egy ellipszis mentén mozog. ha a rugalmas kötél végét egy kör mentén mozgatjuk (ábra). izotróp terjedés esetén a zavar iránya a hullámban sem változik meg. egy kitérés).

polarizátor rezgési síkja A0 AN α AT=A0cosα beeső. amelyekkel nem lineárisan poláros hullámból lineárisan poláros hullámot állíthatunk elő. Ez a következtetéseinken nem változtat.és intenzitáscsökkenés a következőképpen is felfogható. amelynek rezgési síkja α szöget zár be az első polarizátorral illetve a beeső 1 2. azt a rezgési síkot pedig. Polarizátorként a különböző hullámterjedési mechanizmusoknál más és más eszközöket alkalmaznak. Ha a második polarizátor rezgési síkja párhuzamos az elsőével. vagyis ezzel a módszerrel a nem poláros hullámból tetszőleges rezgési síkú lineárisan poláros hullámot ki tudunk választani. létrehozunk egy nagyjából cirkulárisan poláros hullámot (a) ábra). Ezáltal a hullám egy keskeny. majd a kötél középpontja közelében a kötelet egy összecsukható fakerettel vesszük körül. KÍSÉRLET: Rugalmas kötél végét körbeforgatva. Ez jól szemléltethető egy rugalmas kötélen létrehozott transzverzális hullám esetében. a polarizátor rezgési síkjának nevezik. akkor a második polarizátor után megjelenő lineárisan poláros hullám rezgési síkja a polarizátorral együtt elfordul. hogy a két polarizátor rezgési síkja egymással milyen szöget zár be. . az elektromágneses hullámoknál használt eszközökről később lesz szó. akkor a lineárisan poláros hullám változatlanul halad át a második polarizátoron is (b) ábra). és amplitúdója fokozatosan csökken. függőleges irányú résen kénytelen áthaladni. így tehát egy lineárisan poláros hullámot kapunk1.12. KÍSÉRLET: Ha az előző kísérletben alkalmazott polarizátor mellett egy másik polarizátort is alkalmazunk. A hullám az első polarizátor által meghatározott rezgési síkkal érkezik a második polarizátorhoz. vagyis a lineárisan poláros hullámot a rezgési síkjára merőleges polarizátor kioltja. Az állóhullámokkal később foglalkozunk. Ha a két polarizátor rezgési síkja egymásra merőleges. akkor mindig az új iránnyal párhuzamos rezgési síkú lineárisan poláros hullám jön létre. Az ilyen eszközöket.20 Nem lineárisan poláros. akkor a második polarizátor után nincs hullám (c) ábra). polarizátoroknak.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 15 Utolsó módosítás: 2006. Mivel a kísérlet tanúsága szerint a polarizátor kioltja a rá merőleges rezgési síkú lineárisan poláros hullámot. Ha a rést függőleges tengely körül elforgatjuk.TÓTH A. amelyek sajátos hullámalakzatot. A rés csak a hullám függőleges összetevőjét engedi át. Rugalmas kötélhullámok esetén a kísérletben használt rést használhatjuk. állóhullámot hozhatnak létre. amelyet a polarizátor átenged. transzverzális hullámból megfelelő módszerrel kiválasztható a hullámnak egy tetszőleges síkú lineárisan poláros összetevője. lineárisan poláros hullám rezgési síkja A kísérletben megjelennek a kötél végéről visszaverődő hullámok is. Ha most a második polarizátort vízszintes tengely körül elkezdjük körbeforgatni. akkor a két polarizátor után megjelenő hullám jellege attól függ. a polarizátor forgatásakor bekövetkező amplitúdó.

tehát nincs átmenő . vagyis α = hullám. akkor A = I = 0 .12. a fenti elrendezésben a második polarizátort analizátornak is nevezik.és arra merőleges rezgési síkú ( AT ) lineárisan poláros hullámokra.20 hullám rezgési síkjával. Ha a polarizátor és az analizátor rezgési síkja egymásra merőleges. Mint láttuk. akkor a második polarizátor a merőleges összetevőt kioltja. Ennek különösen az optikában van nagy jelentősége. hogy a keresztezett polarizátorok a transzverzális hullámot kioltják. és az eredeti amplitúdónak csak a második polarizátor síkjával párhuzamos összetevője halad tovább. akkor keresztezett polarizátorokról beszélünk. Ebből visszakapjuk a tapasztalatból már ismert eredményt: ha a két polarizátor egymásra merőleges. π 2 . a második polarizátorra eső I0 intenzitásból az átjutott I intenzitás az I = I 0 cos 2 α összefüggésből kapható meg. hogy az átmenő hullám intenzitását szabályozni tudjuk. Az átmenő hullám amplitúdójának a két polarizátor egymással bezárt szögétől való függését az A = AT = A0 cos α összefüggés adja meg. hogy egy hullám transzverzális vagy nem. Mivel a kísérletben alkalmazott második polarizátor segítségével a beérkező hullám rezgési síkját meg lehet találni.TÓTH A. Mivel a hullám intenzitása arányos az amplitúdó négyzetével. Ezzel a kifejezéssel élve. ezért alkalmazásukkal eldönthető. a polarizátor-analizátor pár az analizátor forgatásával alkalmas arra. azt mondhatjuk. Ha a beeső lineárisan poláros hullámot (az ábrán A0) felbontjuk a második polarizátorral párhuzamos ( AN ).: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 16 Utolsó módosítás: 2006.

: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 17 Utolsó módosítás: 2006. j ahol ΔS a felületvektor. . Δt Ennek alapján az energia-áramsűrűség (amit a hullámtanban általában I-vel jelölnek) I= Φ S = wv . A Φ energiaáram ezzel ΔE Φ= = wvS . v Δt Az ábrán látható. hogy egy konkrét hullám intenzitását kiszámítsuk. hogy a hullám a forrástól távol ugyanolyan rugalmas alakváltozást hozzon létre. vagyis a ΔV = SvΔt térfogatban. Az. Véges S felületen átmenő energiaáram ebből ΔS integrálással (a felületelemekre történő összegzéssel) kapható meg: Φ S = ∫ jdS . Δt A hullám által szállított energiát – a fenti általános összefüggés helyett – jó lenne a hullám és a közeg jellemző mennyiségeivel kifejezni. akkor egy elemi ΔS felületen átmenő ΔS energiaáram ΔΦ = jΔS . Ez az összefüggés általában is igaz. csak úgy lehetséges. az áramsűrűség (intenzitás) vektori formában az alábbi módon adható meg: I = wv . Ha egy olyan felületen átmenő energiaáramot akarunk kiszámítani. mint ami a forrásban létrejött.20 Energiaterjedés rugalmas hullámban Egy hullám létrehozásához munkát kell befektetni (rugalmas közeg deformálása). és a szükséges munkát ez az energia fedezi.12. a hullám terjedésére merőleges S felületen. amit a hullám intenzitásának neveznek. hogy a térfogati energiasűrűséget megszorozzuk a terjedési sebességgel.TÓTH A. Mivel az energia térfogati sűrűsége w. S alapterületű hasábban. hogy a hullám energiát visz magával. Mivel az áramsűrűség és a terjedési sebesség iránya azonos. akkor az energiaáramot az alábbi egyszerű megfontolással kaphatjuk meg. S Ahhoz. Ha egy felületen a hullámmal Δt idő alatt ΔE energia halad át akkor az energiaáram: ΔE Φ= . amely a terjedési sebességre nem merőleges. Ha ugyanis a w energiasűrűséget és a hullám v terjedési sebességét ismerjük. a v w felületre merőlegesen Δt idő alatt az az energia megy át a S hullámmal. Ehhez először a hullámban az energia térfogati sűrűségét kell meghatároznunk. tehát egy hullámban terjedő energia áramsűrűsége úgy kapható meg. ami benne van a vΔt magasságú. Az energiaterjedés általános leírása A hullám által szállított energiát az energiaárammal jellemezhetjük. az áthaladt energia: ΔE = w ΔV = wSv Δt . meg kell határoznunk a hullámban az energiasűrűséget.

⎝ ∂x ⎠ 1 2 2 2 Ezzel az összenergia 2 ⎡⎛ ∂ψ ⎞ 2 ⎤ 2 ⎛ ∂ψ ⎞ ΔE = ΔE m + ΔE h = ρΔV ⎢⎜ ⎟ ⎥. akkor az energiasűrűségre azt kapjuk. a rúd anyagának sűrűsége ρ.t ) = ρA2ω 2 sin 2 ( ωt − kx + α ) alakba írható. rugalmassági modulusa E. Ha ezt a hullámfüggvényt behelyettesítjük az általános összefüggésbe. 2 1 2 [ ] Felhasználva az ω =kv összefüggést.t ) = 1 ρ ω 2 A 2 sin 2 ( ωt − kx + α ) + v 2 k 2 A 2 sin 2 ( ωt − kx + α ) . energia A vizsgált rúd keresztmetszete S. ⎟ +v ⎜ ⎝ ∂x ⎠ ⎥ ⎢⎝ ∂t ⎠ ⎣ ⎦ Az energia térfogati sűrűsége: 2 2 ⎤ ΔE 1 ⎡⎛ ∂ψ ⎞ 2 ⎛ ∂ψ ⎞ w= = 2 ρ ⎢⎜ ⎟ ⎥. ⎟ = 1 ρ⎜ 2 ⎝ ∂t ⎠ ⎝ ∂t ⎠ 2 1 2 2 1 2 2 2 ⎛ ∂ψ ⎞ ΔE h = Eε ΔxΔS = E ⎜ ⎟ ΔV .12. A hullám által szállított Δx energia kiszámítására az intenzitásra kapott I = wv összefüggést alkalmazzuk. A térfogatelem mechanikai energiája a mozgási és helyzeti energia összege. x Az energia kiszámításához a rúd egy elemi ΔV = ΔxΔS térfogatát (ábra) választjuk ki. longitudinális hullám terjed. ezért először ezeket az energiákat írjuk fel: 2 ΔE m = 1 Δmv x = 1 ρΔxΔS ⎜ 2 2 ⎛ ∂ψ ⎞ ⎛ ∂ψ ⎞ ⎟ ΔV . a hullám intenzitása Az energiaviszonyokat egy rugalmas rúdban vizsgáljuk. ⎟ +v ⎜ ΔV ⎝ ∂x ⎠ ⎥ ⎢⎝ ∂t ⎠ ⎣ ⎦ Ebből a kifejezésből konkrét végeredményt csak akkor kapunk.20 Rugalmas hullám energiája. ⎝ ∂x ⎠ Felhasználva a longitudinális rugalmas hullám terjedési sebességére vonatkozó E v= → E = ρv 2 ρ összefüggést. A hullámban adott x helyen létrejött energiasűrűség időbeli átlaga: . amelyben egydimenziós. hogy ⎛ ∂ψ ⎞ Δ E h = ρv ⎜ ⎟ ΔV . a helyzeti energiára azt kapjuk.t ) = A cos( ωt − kx + α ) harmonikus hullám esetén. Eszerint az energiasűrűség adott helyen időben periodikusan változik. hogy w ( x . Ehhez meg kell határoznunk a ΔS hullámban az energia átlagos sűrűségét. Példaként számítsuk ki az energiasűrűséget a ψ ( x . Az időben változó energiasűrűség helyett a gyakorlatban jobban használható az energiasűrűség időbeli átlaga.TÓTH A. adott időpillanatban pedig a helynek periodikus függvénye. ha ismerjük a hullámfüggvényt. az energiasűrűség az egyszerűbb w( x .: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 18 Utolsó módosítás: 2006.

a csillapítási tényező. mind pedig az átlagos intenzitást ki tudjuk számítani: Φ = wvS = 1 ρA2ω 2 vS 2 w= T I = 1 ρA 2 ω 2 v . I I ( x ) = I 0 exp( − μx ) (Itt μ a közegtől függő állandó. vízhullám) az amplitúdó helyfüggése 1 A( r ) ∝ r jellegű.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 19 Utolsó módosítás: 2006. 2 Az átlagos energia-áramsűrűség vektor ennek alapján I = wv = 1 ρA2ω 2 v . ha a hullám terjedése során nem lépnek fel olyan energiaelnyelő (disszipatív) folyamatok. T0 Ismerve az energia átlagos térfogati sűrűségét. Ezek a végeredmények csak akkor érvényesek. akkor egy x-irányban terjedő síkhullámban dx hosszúságú szakaszon való áthaladás közben az intenzitás változása arányos a szakasz hosszával és az eredeti intenzitással: dI = I ( x + dx ) − I ( x ) = − μIdx . mind az átlagos energiaáramot.20 1 2 2 ∫ w( x . hogy egy pontforrásból kiinduló felületi körhullámban (pl. 2 Az intenzitás. hogy egy pontforrásból kiinduló hullám esetén mindig fellép egy geometriai jellegű intenzitásváltozás. A gömbhullámra elvégzett számolás eredménye az volt. I0 az intenzitás az x = 0 helyen). Ilyenkor maga az energiaáram.12. hogy a közeg a hullám energiájának egy részét elnyeli. . Ha az energiaveszteség nem túl nagy. a forrástól távolodva az amplitúdónak is csökkennie kell. r Ugyanilyen számolás eredményeként azt kapjuk. és vele együtt az intenzitás is változik. aminek az az oka. amelyek a hullámban terjedő összenergiát csökkentik. hogy dI = − μdx .t )dt = 12 ρA ω . Amplitúdócsökkenés gömbhullámban Korábban már volt szó arról.és az amplitúdó térbeli változása egyszerű esetekben Az energia-áramsűrűség és ezzel együtt a hullám amplitúdója változhat geometriai okokból és a közegben történő energiaveszteségek (elnyelés) miatt. hogy ugyanaz az energiaáram a terjedés során egyre nagyobb felületen oszlik el. Mivel az intenzitás arányos az amplitúdó négyzetével. Ebből azt kapjuk. hogy homogén. Amplitúdócsökkenés energiaelnyelés miatt Az áramsűrűség változásának másik lehetséges oka. izotróp közegben az amplitúdónak a forrástól mért r távolsággal fordított arányban kell változnia: 1 A( r ) ∝ .TÓTH A.

ez azt jelenti.) . hogy a hullám amplitúdója az elnyelés következtében szintén exponenciálisan csökken: A( x ) = A0 exp( − μ 2 x ) = A0 exp( − βx ) .20 Mivel az intenzitás arányos az amplitúdó négyzetével.: Hullámok/1 (kibővítet óravázlat) 20 Utolsó módosítás: 2006.12. (Itt bevezettük a β =μ/2 jelölést.TÓTH A.

úgy hogy ne tudjon elmozdulni. onnan visszaverődik. hogy a falnál elinduló ellentétes kitérés kompenzálja az eredeti kitérést. − Módosítsuk a kötél végének rögzítését úgy. részben pedig behatol a szomszédos közegbe. hogy amikor a pulzus a kötél és a fal határához érkezik.TÓTH A. új közegbe történő behatolásnál pedig általában megváltozik a hullám terjedési sebessége. illetve vízfelületen terjedő rugalmas hullámokat használunk. hogy a hullám homogén közegben. amelyek mindenféle hullám esetén fellépnek. akkor a tapasztalat szerint onnan részben visszaverődik. és terjedésében mindkét esetben változások állhatnak be. A visszaverődés és törés alapjelenségeinek bemutatására – szemléletességük miatt – elsősorban kifeszített. feszítsük ki. KÍSÉRLETEK: − Rugalmas kötél egyik végét rögzítsük a falhoz. hogy szabadon elmozdulhasson. hogy a rögzített végről történő visszaverődésnél a hullám fázisában π nagyságú ugrás következik be. A rögzített végen bekövetkező fázisugrás oka az. A visszaverődés és törés során a különböző típusú (rugalmas. rugalmas kötélen-. Itt elsősorban ezekkel a közös jelenségekkel foglalkozunk. Most a kétféle kötél határáról történő visszaverődés közben a zavar iránya nem változik meg. rugalmatlan zsinórral érhetjük el. . de vannak olyan jelenségek. és ezzel együtt a hullámhossza. és a másik végéről indítsunk el egy pulzust (baloldali ábra). és ez csak úgy lehetséges. elektromágneses) hullámok különbözőképpen viselkednek. az egyes hullámfajtákra jellemző speciális problémákat a megfelelő helyen tárgyaljuk. Ha a hullám egy közeg határához ér. Ez azt jelenti. A jelenség a elektromágneses hullámok esetén is megfigyelhető. Visszaverődésnél nem csak rugalmas hullámoknál léphet fel fázisugrás. hogy a falhoz érkező zavarnak a falnál el kell tűnnie. Először végezzünk el két kísérletet rugalmas kötélen terjedő hullámokkal. Jól megfigyelhető. Ezt – amint a jobboldali ábrán is látszik – a fal és a rugalmas kötél közé beiktatott vékony. a szabad végről történő visszaverődésnél nincs fázisugrás.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 21 Hullámok visszaverődése és törése A hullámterjedés vizsgálatánál eddig azt tételeztük fel. de a kitérés iránya ellenkezőre változik. elektromágneses hullámoknál mindkét esetben megváltozhat a hullám polarizációs állapota is. Visszaverődésnél például megváltozhat a hullám fázisa. állandó sebességgel terjed.

Ha a hullámkád egyik részének aljára üveglapot teszünk. amelyen a hullám nem tud áthatolni (ábra). A tapasztalat szerint a sekélyebb vízben a sebesség-. és kölcsönhatásuk miatt a kialakult kép bonyolulttá válik (a hullámok találkozásánál fellépő jelenségekkel később foglalkozunk). A hullám az akadályról jól láthatóan visszaverődik. Ennek tiszta szemléltetése azonban vízhullámokkal nehéz. A problémát úgy lehet kiküszöbölni. egyenes hullámot hozunk létre. hogy a hullám terjedési iránya nem merőleges a közeghatárra (ábra). tehát egy „másik közeget” jelent. uN λ1 αb λ2 αt v2 <v v1 1 . Vízhullámokkal modellezhető az az eset is. uN αv αb Ha az előző kísérletnél a hullám útjába a terjedésére merőleges akadályt helyezünk el. KÍSÉRLET: Vízfelületet egy egyenes pálcával periodikusan ütögetve. Ezt az teszi lehetővé. mert a visszaverődő hullámok összetalálkoznak a beeső hullámokkal. v1 v2<v1 KÍSÉRLET: Az előző kísérletet végezzük el úgy. és a hullám útjába ferdén elhelyezünk egy egyenes akadályt.TÓTH A. és ezzel a vízmélységet lecsökkentjük. amelyeket egyenes határvonal választ el. A vizsgált esetben az α t törési szög kisebb. Az új közegbe való belépésnél most is megváltozik a hullámhossz. de emellett az azonos fázisú helyeket megadó egyenesek helyzete is módosul (és ennek megfelelően az erre merőleges terjedési irány is más lesz). így a λ = vT összefüggés szerint a terjedési sebesség és a hullámhossz egymással arányos). amikor a hullám egyik közegből a másikba megy át. KÍSÉRLET: λ1 λ2 Hullámkád egyik felében (az ábrán a jobboldali rész) a vízmélységet lecsökkentjük. akkor ez a rész a hullámok számára más terjedési sebességet. mégpedig úgy. hogy az ábrán bejelölt α b beesési szög megegyezik az α v visszaverődési szöggel (az u N vektor az akadályra merőleges irányt. hogy csak egyetlen rövid pulzus terjedését vizsgáljuk. és ennek megfelelően a hullámhossz is kisebb (a rezgésidő a közegtől nem függ. mint az α b beesési szög. így két különböző közeget hozunk létre. a beesési merőlegest jelöli). A közeghatárra merőlegesen beeső egyenes hullám iránya a határvonalon való áthaladásnál nem változik meg. a hullám akkor is visszaverődik. de a hullámhossz lecsökken. hogy a vízhullámok terjedési sebessége függ a víz mélységétől.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 22 Kétdimenziós terjedésnél bekövetkező törési és visszaverődési jelenségek jól demonstrálhatók vízhullámokkal.

Itt is segít. a törés és visszaverődés értelmezése A visszaverődésnél és törésnél bekövetkező jelenségek megmagyarázhatók egy egyszerű modell. a felület normálisával αb szöget bezáró irányban egy síkhullám érkezik. Mivel pedig egy hullámfront minden pontjában ugyanaz a zavar jön létre. amivel az optikából ismert gömbtükör modellezhető. mint a hullámforrásban. A modell alapötletét az a tény adta. Ez a kísérlet azt mutatja. KÍSÉRLET: Vízfelületen létrehozott egyenes hullámok útjába olyan akadályt teszünk amelyen egy – a hullámhosszhoz képest – kis rés van. ha csak egyetlen pulzust vizsgálunk. akkor az így létrehozott „lencse” a ráeső síkhullámot egy pontban (a fókuszpontban) gyűjti össze. Az ábrán Δt idő múlva (amikor a hullámfront B pontja is elérte a felületet) megszerkesztettük a visszavert hullám hullámfrontját a Huygens-elv segítségével.TÓTH A. A Huygens-elv. A hullámterjedésnek ezen a tapasztalaton alapuló modelljét a Huygens-elv foglalja össze. amelyeket a fenti kísérletekben tapasztaltunk. és a mindenkori új hullámfrontot az elemi gömbhullámok burkolófelülete adja. amikor a hullámfront egy pontja (A) éppen eléri a felületet. A mellékelt ábrán az látható. ahol egy felületre. amelyet Huygens1 dolgozott ki. A visszaverődést az alábbi ábra a) részén láthatjuk. amely szerint egy hullámfront minden pontjából elemi gömbhullámok indulnak ki. Ezt abban a pillanatban ábrázoltuk. visszafelé induló körhullámot nem látunk. Ez a kísérlet lényegében az optikából ismert gyűjtőlencse vízhullámmodellje. hogy a hullámfront kellően kicsi (pontszerű) szakasza valóban elemi gömbhullámot (a kísérletben körhullámot) kelt. Példaként nézzük meg. a hullámfront minden pontja elemi gömbhullámok forrásaként fogható fel. hogy egy pontszerű zavar gömbhullám (két dimenzióban körhullám) alakjában terjed. Az akadály túloldalán ekkor a résből kiinduló körhullámot látunk (ábra). Fontos megfigyelni. Nehezebben valósítható meg az a kísérlet. és ez a képet bonyolulttá teszi. hogy a t időpillanatban érvényes hullámfrontból t+Δt r r hogyan lehet az elemi gömbhullámok t (körhullámok) segítségével megszerkeszteni a r=cΔt t + Δt időpillanatban érvényes hullámfrontot.és a belőle következő szerkesztés segítségével. . A burkolófelület megrajzolásánál a gömbfelületeknek a hullám eredeti terjedési irányába eső részét kell figyelembe venni. és a hullám csak ezen tud áthaladni. hogy a körhullám csak a hullámterjedés irányában jön létre. Ezt a feltevést megerősíti az alábbi kísérlet.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 23 KÍSÉRLET: Ha a hullámkád aljába egy domború lencse alakú üveglapot teszünk (ábra). mert a hengeres akadályról visszaverődő hullámok összetalálkoznak a beérkező hullámokkal. A hullám haladási iránya a visszaverődés után a 1 Christiaan HUYGENS (1629-1695) holland fizikus. hogy a Huygens-elv segítségével hogyan lehet számszerűen leírni a visszaverődés és törés szabályszerűségeit.

A két közegben a hullám terjedési sebessége eltérő: v1 és v2. Az új hullámfrontot most a 2 közegben szerkesztettük meg. A visszaverődés beeső törvénye ebben a megfogalmazásban úgy beeső αb αv visszavert sugár αb sugár sugár hangzik. hogy egy határoló felületre beeső 1 1 sugár αb beesési szöge (a) ábra) 2 2 megegyezik az αv visszaverődési szöggel.v2 működése. Az így bevezetett n21 mennyiség a 2 közegnek az 1 közegre vonatkozó törésmutatója. gömbhullámban pedig a forrásból kiinduló sugárirányú egyenesek. . beesési beesési merőleges merőleges A visszaverődés és törés fent megállapított szabálya a sugarak segítségével is megfogalmazható. hogy a beeső αb αv és visszavert hullám haladási iránya αb szimmetrikus a beesési merőlegesre. Az ábrából kiderül. A sugár az a vonal amely mentén a hullám által szállított energia terjed.v1 Az ábráról leolvasható. A hullámnak egy véges felületen átmenő részét sugárnyalábnak nevezik (ez valóban a sugarak egy nyalábja). A törés törvénye pedig úgy fogalmazható a) b) meg. Ez izotróp közegben az azonos fázisú síkokra merőleges vonal.TÓTH A. lencsék. Ezen a törvényen alapul számos optikai eszköz (pl. hogy az új közegbe behatoló (a határfelületen átmenő) hullám törésére érvényes a sin α b v1 = = n 21 sin α t v 2 összefüggés. v1Δt αb B vagyis αb = αv . A b) ábrán az 1 közegben a felületre a) b) beeső hullám átmegy a 2 közegbe.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 24 felület normálisával αv szöget zár be. amely homogén közegben egyenes. hogy a határfelületre beeső sugár αb beesési szöge (b) ábra) és a határfelületen átmenő sugár αt sin α b 1 = n21 összefüggés törési szöge között a már tárgyalt 2 sin α t áll fenn. ahol haladási irányát a felület normálisával bezárt αt törési szöggel adjuk meg. megtört αt és a beesési sugár a beesési merőlegessel és sugár a visszavert sugárral egy síkban van. 1 -. 4 Ezek a törvények nagy mértékben megkönnyítik a törésen és visszaverődésen alapuló optikai eszközök (pl. lencsék) működésének megértését és tervezését. A visszaverődés és törés törvényeinek megfogalmazásánál hasznos a hullám haladási irányát jellemző sugarak bevezetése. prizma) működése. izotróp közegben terjedő síkhullámban a sugarak az azonos fázisú síkokra merőleges. egymással párhuzamos egyenesek. prizmák. Így például homogén. A αb A v Δt αv αt 2 A visszaverődés itt tárgyalt törvényén αt alapul az optikában használt tükrök 2 -. 5 tükrök. inhomogén közegben megtört vagy görbe vonal. a beesési sugár a beesési merőlegessel és a megtört 3 sugárral egy síkban van.

Fermat-elv segítségével. *************** *************** *************** Az elv az optikában a fényút meghatározására használható. hanem egy útvonalat. Ez matematikailag az ábra jelöléseivel a következőképpen fogalmazható meg. vagyis a hullám úgy halad. variációszámítási feladat). hiszen ekkor .: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 25 Ha a közeg inhomogén. v0 ∫ A Mivel v0 állandó. B L1 L 1 v A A Ez az eddigi problémákhoz képest újszerű feladat: nem egy integrált kell meghatározni. Az A és B pontok közötti útvonalon kiválasztott ds szakasz befutásához szükséges idő ds dt = . hogy homogén közegben a hullám egyenes vonalban terjed.TÓTH A. Visszaverődés és törés leírása a Fermat-elv segítségével A visszaverődés és törés törvénye megkapható az ún. mert a sebesség függhet a helytől). amelyen az egyik pontból a másikba a legrövidebb idő alatt jut el. v ahol v a hullám terjedési sebessége ezen a szakaszon. *************** *************** *************** Hullámterjedés homogén közegben Az elv alapján könnyen belátható. amelynél az integrál minimális (matematikailag ez egy ún. Ezzel a futási időre a v v v0 dt = 1 nds v0 B kifejezést kapjuk. és ezzel az A és B pontok közötti futási idő egy L pályán L τ AB = 1 nds . A Fermat-elv szerint a hullám azon az L úton halad. akkor a törésmutató változása miatt a sugarak iránya változik. akkor a vizsgált közeg abszolút törésmutatója n= v0 1 n így = . Réteges közegben az irányváltozás többszörösen megtört sugarakat eredményez (ábra). folytonosan változó közegben a sugarak folyamatosan görbülő vonalak. amelyre L τ AB = ∫ ds = min imum . Ha egy választott referencia közegben a hullám terjedési sebessége v0 . és más módon szokták megfogalmazni. Az A és B közötti út befutásának ideje az L1 pályán B B 1 L1 τ AB = ∫ ds v ds A (integrálni azért kell. a Fermat-elv a L τ AB = ∫ nds = min imum A B alakba írható. Az itt szereplő nds mennyiséget optikai úthossznak nevezik. hogy az optikai úthossz a lehető legkisebb legyen. amely szerint két pont között egy hullámban felvett sugár mindig olyan útvonalon halad.

dx v 1 a 2 + (x − x )2 v 2 b 2 + (x − x )2 τ AB = A B a 2 + (x − x A ) 2 b 2 + (x B − x ) 2 xA Felhasználva. + b v1 v2 A feladat a valódi útnak megfelelő x B koordináta és abból az α b beesési.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 26 L τ AB = ∫ ds = B 1 v A 1 ds = min imum . sin α b = x − xA és sin α t = xB − x b 2 + (x B − x )2 . hogy a 2 + (x − x A )2 végül valóban az ismert sin α b v 1 = sin α t v 2 törési törvényt kapjuk. Hullámterjedés közeghatáron történő áthaladásnál Könnyen levezethető a Huygens-elvvel korábban már megkapott törési törvény is. ez a vonal pedig a két pontot összekötő egyenes. αb v1 v 2 a xB x Az x-koordinátával kifejezve x αt s2 . hogy αb = αv . A Fermat-elv szerint a valódi úton τ AB minimális. Ekkor a sin α b =1 sin α t összefüggést kapjuk. . Két különböző közegben lévő A és B pontok között a hullám haladási ideje az ábra jelöléseivel az alábbi módon írható fel A s1 s 2 s1 τ AB = τ 1 + τ 2 = + .illetve α t törési szög meghatározása. és a αb αv s figyelembe vesszük.TÓTH A. vagyis v1 = v 2 = v . dx A differenciálás elvégzése után azt kapjuk. ha az α t törési szöget az α v A B v s1 visszaverődési szöggel helyettesítjük. amiből következik. Hullámterjedés közeghatárról történő visszaverődésnél A visszaverődésre vonatkozó törvény a mellékelt ábra alapján teljesen hasonló módon kapható meg. hogy dτ AB x − xA xB − x 1 1 = − = 0. hogy a hullám a b 2 visszaverődés után is ugyanabban a közegben x xA xB x terjed. vagyis dτ AB =0. v∫ A B Ekkor tehát az A és B pontokat összekötő vonal hosszának kell minimálisnak lenni.

Ebből egyrészt az következik. Most bemutatjuk. átrendezés után pedig ( k bx − k vx ) x − k vz z = 0 ( k bx − k tx ) x − k tz z = 0 . az alábbi összefüggéseket kapjuk k bx x = k vx x + k vz z k bx x = k tx x + k tz z . Az itt szereplő vektorok komponensei a következők: r( x . Mivel a zavarok a felület minden pontján.TÓTH A. Behelyettesítve a vektorok komponenseit.k vy .: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 27 A visszaverődési és törési törvény levezetése a hullámfüggvény segítségével A visszaverődés és törés törvényét már levezettük a Huygens-elv és a Fermat-elv segítségével. ha egy harmonikus síkhullám megérkezik a két közeget elválasztó határfelületre.t ) .t ) +ψ v ( r . vagyis ωt − krb = ωt − k vr = ωt − k t r . a beeső kb kv hullám k b hullámszám-vektora pedig az xy-síkba essen ϑ b ϑv (ábra). a hullámfüggvényekre a felületen fennáll.k by . és ez az xz síkban van. k v ( k vx . minden pillanatban azonosak. mert ennek irányát nem tudjuk. ezek az egyenletek csak úgy állhatnak fenn. Vegyük fel a koordinátarendszerünket úgy. Mivel a közeghatár két oldalán terjedő hullámok a felületen azonos változást okoznak.k tz ) .0 . Ebből következik. amelynek hullámfüggvénye z ψ b ( r . mert ennek irányát sem tudjuk. Mivel x és z tetszőleges. hogy krb = k v r = k t r . .t ) = At cos( ωt − k t r ) . 1 A beérkező hullámot harmonikus síkhullámnak x r 2 tételezzük fel. z ) . hogy hogyan lehet tárgyalni a közeghatárhoz érkező hullám viselkedését a hullámfüggvény segítségével. k b ( k bx .t ) = ψ t ( r . akkor a beeső hullám mellett keletkezik egy visszavertés egy áteresztett (megtört) síkhullám is. mert a koordinátarendszer választása miatt az xy síkban van. hogy az 1 y és 2 közeget elválasztó határfelület az xz-síkba-. hogy ψ b ( r . a hullámok fázisa itt nem különbözhet egymástól. Az xy-síkot beesési síknak nevezik. Itt k v és k t a visszavert. hogy k vz = k tz = 0 . mert a határfelületen vagyunk. amelyeknek hullámfüggvénye ψ v ( r .t ) = Av cos( ωt − k vr ) illetve ψ t ( r . k t ( k tx . ha x és z együtthatói nullák.k ty .k vz ) .t ) = Ab cos( ωt − k br ) .és az átmenő hullám hullámszám-vektora. A fázisok egyenlőségéből két független egyenletet kapunk: krb = k v r és krb = k t r . ϑt k t A tapasztalat szerint.0 ) .

= sin ϑt k v2 Az ismert összefüggések mellett ebből a levezetésből az is kiderül. hogy az amplitúdókat meg tudjuk határozni. akkor a fenti eredményt úgy fogalmazhatjuk meg. Mivel a beeső. Behelyettesítve az intenzitásokra érvényes 1 2 ρ 1 Ab ω 2 v1 2 1 2 I b = ρ 1 Av ω 2 v1 2 1 I b = ρ 2 At2ω 2 v 2 2 Ib = kifejezéseket. kt = ω v2 összefüggések felhasználásával a szintén a sin ϑb k ′′ v 1 = . tehát v1 megkapjuk a visszaverődés ismert ϑb = ϑ v törvényét. hullámszám vektoraik ) . a határfelületen való áthaladásnál további fizikai összefüggésre van szükségünk. amely szerint a beeső intenzitás (Ib) megegyezik a visszavert (Iv) és az áteresztett (It) intenzitások összegével: Ib = Iv + It .és a visszavert hullám is az 1 közegben terjed. Ahhoz. Felhasználhatjuk az energiamegmaradás tételét. hogy a határfelületen a beeső-. Utóbbi két egyenlet a k b sinϑb = k v sinϑv k b sinϑb = k t sin ϑt alakba is átírható. hogy ha a hullám terjedését a hullámszám-vektorokkal párhuzamos sugarakkal írjuk le. hogy Ab + Av = At . hogy a beeső.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 28 tehát a visszavert és átmenő hullámok hullámszám-vektorai ( k v és k t ) az xy síkban vannak.és áteresztett hullámok amplitúdóira fennáll. visszavert. ( ) Ab + Av = At . ezért az első egyenlet azt jelenti. a visszavert és áteresztett sugár is a beesési síkban van. hogy sin ϑb = sinϑv .TÓTH A. az alábbi egyenletet kapjuk Ez az 2 ρ 1v1 Ab − Av2 = ρ 2 v 2 At2 . Másrészt k bx = k vx k bx = k tx . *************** *************** *************** Intenzitásviszonyok határfelületről történő visszaverődésnél és határfelületen történő áthaladásnál A törésre és visszaverődésre vonatkozó fenti megfontolásokból az is következik. megegyeznek ( k b = k v = A második egyenletből pedig a k b = jól ismert törési törvényt kapjuk: ω ω v1 .

hiszen az akusztikai keménységek nagyságrendje: kg ). egy m2s 5 kg átmeneti folyadékréteget célszerű alkalmazni z folyadék ≈ 10 .illetve a T transzmissziós tényezővel szokás megadni. Ez az eset áll elő például. ρ 1 v1 + ρ 2 v 2 A hanghullámok vizsgálatánál hasznos egy közeg hullám-impedanciájanak vagy akusztikai keménységének bevezetése. Ha azt akarjuk. hogy a z1 << z 2 illetve z1 >> z 2 esetekben T ≈ 0 és R ≈ 1 . v 2 ) és a beeső hullám amplitúdóját ( Ab ) ismertnek tételezzük fel. amelynek definíciója: z = ρv . Az elnevezés onnan származik. T = t = b v = 1− v = 1− R = Ib Ib Ib (z1 + z 2 )2 Ezekből a kifejezésekből látható. ρ 1 v1 + ρ 2 v 2 Ennek felhasználásával az áteresztett hullám amplitúdójára azt kapjuk. amelyből a visszavert amplitúdó: Av = At = ρ 1 v1 − ρ 2 v 2 Ab . ρ 2 ). Ezeket az intenzitásokkal definiálják: 1 ρ ω 2 v1 Av2 ( Iv 2 1 z − z )2 = = 1 2 2 R= I b 1 ρ ω 2 v A 2 ( z1 + z 2 ) 1 1 b 2 I I −I I 4 z1 z 2 . hogy a hang behatoljon a másik közegbe.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 29 egyenlettel együtt lehetőséget ad az ismeretlen Av és At amplitúdók meghatározására. Av -re másodfokú egyenletet kapunk. ha egy hanghullám levegő és szilárd anyag határához érkezik. Av = z1 + z 2 Av = A hullámterjedésnél fontos lehet a hullám által szállított energia visszavert illetve átment hányadának ismerete. amit az R reflexiós. a hullámok terjedési sebességét a két közegben ( v1 . Ezzel az amplitúdók: z1 − z 2 z1 + z 2 2 z1 . A két közeg sűrűségét ( ρ 1 .TÓTH A. m2s . hanem visszaverődik onnan. *************** *************** *************** kg . A két egyenletből pl. hogy 2 ρ 1 v1 Ab . hogy ez a mennyiség a hullámterjedésnél formálisan a váltóáramú áramkörökben használt impedanciához hasonló szerepet játszik. akkor a hullám majdnem teljesen áthalad a z szilárd ≈ 107 z gáz ≈ 10 2 határon. m2s Ha a két közeg akusztikai ellenállása közel azonos ( z1 ≈ z 2 ). vagyis a hullám gyakorlatilag nem hatol be a második közegbe. és gyakorlatilag nincs visszavert hullám.

Az eredő hullám a P pontban a szuperpozíció elve szerint: ψ ( P . akkor a két hullám hullámfüggvénye ψ 1 ( r1 . Az amplitúdó térbeli eloszlása. Ez áttekinthetőbb alakban írható fel.t ) + ψ 2 ( r . az interferenciakép Tegyük fel. Az interferencia eredményét egy tetszőlegesen választott P pontban számítjuk ki.TÓTH A. hogy a vizsgált térrészben a hullámok amplitúdójának csökkenése még nem számottevő. akkor adott helyen (r). Ezzel az eredő hullám: tg α = 2 ψ ( P . a hullámok által okozott változás minden időpillanatban (t) a két hullám által külön-külön okozott változások összege. A hullámok összeadódását interferenciának nevezik.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 30 Hullámok találkozása. amelynek amplitúdója (az első tényező) a helytől függ: . Ha a szuperpozíció elve érvényes (és szélsőséges esetektől eltekintve általában érvényes).t ) .t ) = ψ 1 ( r1 .t ) . azonos ω körfrekvenciájú. akkor hatásuk ott valamilyen módon összegződik. A1 cos α 1 + A2 cos α 2 Most az α 1 = − kr1 és α 2 = − kr2 + ϕ fázisszögek adott helyen állandók. egydimenziós hullámok interferenciáját. és köztük ϕ fáziskülönbség van. Ha feltételezzük. Egy-egy pontforrásban keltett két gömbhullám interferenciája Általános következtetések levonására is alkalmas példaként vizsgáljuk meg két pontforrásból induló. harmonikus gömbhullám (vagy körhullám) interferenciáját. most az interferencia néhány egyszerű esetével foglalkozunk: megvizsgáljuk pontszerű forrásokban keltett gömbhullámok (két dimenzióban körhullámok)és rugalmas kötélen terjedő.t ) + ψ 2 ( r2 . így a rezgések időfüggését az f 1 ( t ) = A1 cos ωt f 2 ( t ) = A2 cos( ωt + ϕ ) függvényekkel adhatjuk meg. vagyis a két hullámfüggvény egyszerűen összeadható: ψ ( r . interferencia Ha a tér egy pontjában két hullám van jelen. ha felhasználjuk a rezgések összegzésénél a forgóvektoros módszerrel kapott összefüggést: A1 cos( ωt + α 1 ) + A2 cos( ωt + α 2 ) = A cos( ωt + α ) ahol 2 2 A = A1 + A2 + 2 A1 A2 cos( α 2 − α 1 ) A1 sin α 1 + A2 sin α 2 .t ) = ψ 1 ( r .t ) = A1 cos( ωt − kr1 ) P r1 r2 d O1 O2 ψ 2 ( r2 . így α is az. Ezt a feltevést elfogadva.t ) = A12 + A2 + 2 A1 A2 cos( kr1 − kr2 + ϕ ) ⋅ cos( ωt + α ) . hogy az ábrán látható O1 és O2 forrásokban létrehozott két rezgés amplitúdója különböző.t ) = A2 cos( ωt − kr2 + ϕ ) alakban írható fel. A P pontban tehát ω körfrekvenciájú harmonikus rezgés jön létre (a kifejezés második tényezője).

Ha a hullámok között nincs fáziskülönbség (ϕ=0). akkor a két feltétel egyszerűbben megfogalmazható: maximális amplitúdó ott jön létre. amelyeket a fenti hiperboláknak az O1 − O2 egyenes körül történő forgatásával kapunk meg.). ha a négyzetgyök alatti kifejezés maximális. A két hullám útkülönbsége ezeken a helyeken a hullámhossz 65 4 3 2101 2 3 4 5 6 egész számú többszöröse. 3. 2 Ha a ϕ fáziskülönbség időben állandó. r1 − r2 = m λ feltételnek megfelelő O1 O2 . akkor is hiperbolákat kapunk. ahol az útkülönbség a félhullámhossz páratlan számú . A koszinusz függvény tulajdonságaiból következik. A maximális amplitúdójú helyek az m = 0 . 4 . r2 ) . Ekkor Amax = A1 + A2 . Az ábrán a ϕ = 0 eset látható. hogy a maximális és minimális amplitúdójú (intenzitású) helyek síkban terjedő hullámoknál egy-egy időben állandó helyzetű hiperbola-seregen helyezkednek el. csak ezek az ábrán látható hiperbolákhoz képest eltolt helyzetűek lesznek. hogy maximális amplitúdó ott alakul ki. hogy a minimális amplitúdó Amin = A1 − A2 . 3. de állandó.). 1.. amely azokon a helyeken jön létre. Ha ϕ ≠ 0 . 1. 3. . vagyis a két hullám amplitúdója összeadódik. Az amplitúdó maximális lesz akkor. 2. Vastag vonalak jelzik az többszöröse: Δsmin = ±( 2n + 1 ) λ ϕλ Δsmin = ±( 2n + 1 ) − 2 π 2 (n = 0. A minimális m amplitúdójú helyek az m = 1. vagyis ha cos( kr1 − kr2 + ϕ ) = +1 . akkor a fenti egyenletekből azt kapjuk. hiszen az r1 − r2 = állandó összefüggés hiperbola egyenlete. ahol a két hullám Δs útkülönbsége a hullámhossz egész számú többszöröse: Δs max = ± nλ minimális amplitúdó pedig ott. 2. 5 értékeknek megfelelő szaggatott vonalakon helyezkednek el. Térbeli terjedés (gömbhullámok) estén a maximális és minimális amplitúdójú helyek forgási hiperboloidokon helyezkednek el.TÓTH A. Itt az útkülönbség a félhullámhossz páratlan számú többszöröse. 2 . A két forrásból kiinduló körhullámok maximális amplitúdójú vonalait folytonos körök..: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 31 2 2 A = A1 + A2 + 2 A1 A2 cos( kr1 − kr2 + ϕ ) = A( P ) = A( r1 .. λ 2 hiperbolákat. . 6 értékeknek megfelelő folytonos vonalakon találhatók. ahol a hullámok közötti útkülönbség ϕ λ 2π (n = 0. a minimális amplitúdójú helyeket szaggatott vonallal rajzolt körök mutatják.. vagyis a két hullám által a találkozásukig megtett utak Δs max = r1 − r2 különbsége: Δsmax = ± nλ − Hasonlóan belátható. ahol kr1 − kr2 + ϕ = ± n 2π .

a megfigyelés helye a forrásoktól távol van. A maximumhelyek x-koordinátái eszerint max xn ≈ ± n λ d D. 4I0 ⎝ Dλ ⎠ Az intenzitás tehát az ernyőn periodikusan változik. a forrásokat összekötő egyenessel párhuzamos egyenes (az ábrán az x-tengely) mentén vizsgáljuk. mint D. a minimumhelyeké pedig min xn ≈ ±( 2n + 1 ) D. Erre a λD max max Δx = x n + 1 − x n = d ⎛ πa sin ϑ ⎞ I = 4 I 0 cos 2 ⎜ ⎟. és az interferenciát csak kis x-tartományban vizsgáljuk (a ϑ szög kicsi). Ekkor a mellékelt sematikus ábra jelöléseivel azt kapjuk. és az interferenciát csak az O centrum közelében vizsgáljuk. Ez tovább egyszerűsíthető. ha a pontforrásoktól nagy távolságban. maximális értéke az összetevő hullámok intenzitásának 4-szerese (ábra). hogy x sin ϑ ≈ tgϑ = x D r2 illetve O2 r1 − r2 ∼ϑ r1 sinϑ ≈ . 2d Ezek az összefüggések akkor használhatók. ha felhasználjuk az 1 + cos α = 2 cos 2 összefüggést: α 2 trigonometriai r1 − r2 D ≈ D sinϑ összefüggés segítségével az intenzitás helyfüggésére is d kaphatunk egy egyszerűbb kifejezést: I(x) ⎞ 2 ⎛ πd I = 4 I 0 cos ⎜ x⎟ . vagyis a források egymástól mért távolsága kicsi. d ϑ d O Ebből az ~90o r −r O1 r -r x≈ 1 2 D 1 2 d D közelítő összefüggést kapjuk.TÓTH A. ha x és d sokkal kisebb.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 32 Intenzitáseloszlás a forrásoktól távol Az intenzitáseloszlás egyszerűen kiszámítható. x Az x ≈ Ha az interferenciaképen megmérjük a maximális amplitúdójú helyek Δx távolságát akkor meghatározhatjuk a két forrásban keltett hullámok hullámhosszát. Az r1 − r2 ≈ a sin ϑ összefüggést felhasználva az intenzitás szögfüggése az λ ⎛ ⎛ 2πd sinϑ ⎞ ⎞ I = 2 I 0 (1 + cos( kr1 − kr2 )) = 2 I 0 (1 + cos( kd sinϑ )) = 2 I 0 ⎜ 1 + cos⎜ ⎟⎟ λ ⎝ ⎠⎠ ⎝ alakba írható. ⎝ λ ⎠ .

hogy dΔx λ= . amelyeken a maximális. hanem megjelenik egy – a helytől és a hullámok fáziskülönbségétől függő –interferencia-tag. Az eredő hullám amplitúdójának helyfüggésére vonatkozó egyenletet négyzetre 2 2 emelve. azaz ϕ = ϕ ( t ) . Korábban már volt róla szó. Az interferenciaképen jól láthatók azok a vonalak. I 2 = CA2 . hogy nem figyelhető meg. az amplitúdó négyzetével arányos. akkor adott helyen (r1. r2) a találkozó hullámok eredő intenzitása is függni fog az időtől I = I 1 + I 2 + 2 I 1 I 2 cos(kr1 − kr2 + ϕ ( t )) = I ( r1 . hogy a hullám által szállított energia áramsűrűsége. I = CA2 . és megfigyeljük a keletkező körhullámok interferenciáját (ábra).TÓTH A. állandósult amplitúdó-helyfüggést interferenciaképnek nevezik. Az ábrán sematikusan azt is feltüntettük. KÍSÉRLET: Vízfelület két pontjában egyidejűleg azonos fázisú rezgéseket keltünk. ahol a hullámhossz közvetlen megfigyeléssel nem határozható meg. az amplitúdóra vonatkozó egyenletből az intenzitásokra az alábbi összefüggést kapjuk: I = I 1 + I 2 + 2 I 1 I 2 cos( kr1 − kr2 + ϕ ) . Az interferenciánál tehát az eredő hullám I intenzitása nem egyszerűen az interferáló hullámok I1 és I2 intenzitásainak összege.és minimális amplitúdójú helyek találhatók (a középre berajzolt függőleges vonal maximumhelyeket jelöl ki). Ha a ϕ fáziskülönbség időben változik. . ha az interferáló hullámok fáziskülönbsége nem állandó. r2 .t ) . Ez a lehetőség különösen fontos az optikában. amiből a hullámhosszra azt kapjuk. akkor a Δx távolság mérésével a hullámhossz meghatározható. ha a hullámok közötti fáziskülönbség időben nem változik. A két pontforrásból induló körhullámok interferenciája vízhullám kísérletekkel jól szemléltethető. vagyis a találkozó hullámokra és az eredő hullámra fennállnak az alábbi összefüggések: 2 I 1 = CA12 . az I intenzitás. Az állandó fáziskülönbségű – tehát állandósult interferenciaképet létrehozó – hullámokat koherens hullámoknak nevezik. A hullámok interferenciájánál kialakuló jellegzetes. D Ha tehát ismerjük a források egymástól mért d távolságát és a megfigyelés síkjának a forrásoktól mért D távolságát. Állandósult interferenciakép azonban csak akkor alakul ki.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 33 összefüggés ad lehetőséget. Interferencia természetesen akkor is létrejön. az A2 = A1 + A2 + 2 A1 A2 cos( kr1 − kr2 + ϕ ) összefüggést kapjuk. Ezeket az összefüggéseket figyelembe véve. hogy ha a két hullámforrást összekötő egyenessel párhuzamosan haladunk. akkor az amplitúdó jellegzetes – maximumok és minimumok sorozatából álló – helyfüggést mutat. de ekkor többnyire az interferenciakép is olyan gyorsan változik.

és az interferenciát a forrásoktól nagyon nagy (elvileg végtelen) távolságban vizsgáljuk. A távolság további csökkenésénél a hullámtér bármely pontján egyre kisebb lesz a hullámok útkülönbsége. hogy d csökkenésével egyre kevesebb olyan hiperbola lesz. nincs közöttük fáziskülönbség.TÓTH A. Pontforrás-sor által keltett hullámok interferenciája Sok pontforrásból induló. két ilyen lámpa nem koherens fényforrás. Ilyenkor az egyes pontokból kiinduló hullámok akkor erősítik egymást. Ilyenkor interferenciakép helyett egyenletes intenzitás-eloszlást észlelünk. és a jellegzetes interferencia nem észlelhető: a két pontforrás olyan hullámot hoz létre. . a amelyekre fennáll. Ha a források távolságát tovább csökkentjük. vagyis középen lesz egy maximumhelyeket összekötő 2 2 egyenes és két minimumhelyeket összekötő hiperbola. Ha elérjük a λ 2 < d < λ értéket. Eddig nem foglalkoztunk azzal. hogy ez olyan irányokban teljesül. mint a d távolság. hogy a két hullám útkülönbsége nem lehet nagyobb. véletlenszerűen. a Mivel a hullámok amplitúdója azonos. akkor a megfigyelő az átlagos intenzitást észleli.és minimális amplitúdójú helyeket megadó hiperbolák száma. a maximális amplitúdó – a két pontforrás esetéhez hasonlóan – az egyes amplitúdók összege lesz. 2 mert a gyengítés feltétele sehol nem teljesül. és elérjük a d < λ λ értéket. A amplitúdójú pontforrás van.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 34 Ha tehát a hullámok nem koherensek. azonos frekvenciájú és amplitúdójú gömbhullámok interferenciáját abban az egyszerű esetben vizsgáljuk. Azaz λ sin ϑ n = n λ . mintha csak egyetlen forrás volna. hogy hogyan befolyásolja az interferenciát a hullámforrások egymástól mért d távolsága. hogy Δs=a sinϑ Δs n = a sin ϑ n = nλ . hogy két közönséges lámpa fényének interferenciáját nem észleljük: a lámpák fényében a hullámok fáziskülönbsége véletlenszerűen változik. Az ábrából látható.) A két pontforrásban keltett gömbhullámok interferenciájával kapcsolatban még egy kérdést érdemes tisztázni. a 0 és a + felel meg: a − . vagyis csökken a maximális. akkor az intenzitás-eloszlás időben változó lesz. Ez az interferenciaképet megváltoztatja. Mivel ekkor az interferencia-tagban szereplő cos(kr1 − kr2 + ϕ ( t )) időbeli átlaga nulla. a megfigyelt intenzitás a két hullám intenzitásának összege lesz: I = I 1 + I 2 . akkor ez a két minimum-hiperbola is eltűnik. akkor a fenti feltételnek már csak három útkülönbség . (Ez az oka annak. Ebből következik. amelyen teljesül az r1 − r2 = m λ 2 feltétel. és a megfigyelő (vagy a mérőeszköz) reakcióidejéhez képest gyorsan változik. amikor a pontforrások egy egyenes mentén egymástól azonos a távolságban helyezkednek el (ábra). ha az útkülönbségük a hullámhossz egész számú ϑ többszöröse. Ha a fáziskülönbség minden szabályszerűség nélkül. Nyilvánvaló. vagyis nem alakul ki állandósult interferenciakép. Ha N számú.

amikor az összetalálkozó két síkhullám ugyanazon egyenes mentén terjed. akkor kiderül. amikor a közeg homogén. Az interferencia látványos megnyilvánulása az. Vizsgáljuk meg az interferenciát abban az egyszerű esetben. A hullámok az ágakon végigfutva közös szakaszon haladnak tovább. és összegződnek. Ha az Y két végét az összekötő rúd segítségével azonos fázisban rezgetjük (a) ábra). hogy vékony hártyákról (pl. Ennek az az oka. Egy egyenes mentén egy irányban terjedő két harmonikus síkhullám interferenciája A hullámok interferenciájának gyakori esete az. Ezek intenzitása a források számának növelésével csökken: igen nagy számú forrás esetén a fenti ábra alsó részén látható. ami függ attól. így csak a főmaximumok helyét tudtuk meghatározni.TÓTH A. Ezt a hártya két oldaláról visszaverődő fényhullámok interferenciája a b okozza (ábra): a hártyáról a szemünkbe érkező b és c c levegő fényhullámok között útkülönbség van. mellékmaximumok nélküli eloszlást kapjuk. A mellékelt ábrán a különböző a sin ϑ n= értékekhez tartozó λ maximális intenzitások láthatók különböző számú (N) pontforrás esetén. Az N=8-nak megfelelő ábra a fenti számítással nem egyezik.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 35 akkor Amax = NA (Ennek megfelelően a maximális amplitúdójú irányokban az intenzitás I max = N 2 I ahol I az egyes forrásokból érkező hullámok intenzitása). így a pontforrásokat összekötő egyenessel párhuzamosan haladva – a két pontforrás esetéhez hasonlóan – az amplitúdó periodikus térbeli változását tapasztaljuk. A hártya különböző pontjairól – tehát különböző szög alatt – a szemünkbe érkező fénynél az erősítés feltétele különböző hullámhosszakra teljesül. olajréteg a víz felületén) visszaverődő fényben színes csíkokat látunk. ezért látunk különböző színű sávokat. a forgóvektoros módszerrel). Egy adott szög esetén az c hártya erősítés feltétele (az útkülönbség a hullámhossz egész számú víz többszöröse) csak egy bizonyos hullámhosszra (színre) teljesül. A maximális amplitúdójú irányok között minimális (esetünkben nulla) amplitúdójú irányok találhatók. O1 a) O2 O1 b) O2 . hogy a főmaximumok között jóval kisebb amplitúdójú mellékmaximumok is vannak. hogy az eredő hullám amplitúdóját nem számítottuk ki. ellenkező fázisban történő rezgetésnél (b) ábra) a közös részen a hullámok kioltják egymást. Ha a hullámokat valóban összegezzük (pl. akkor a közös szakaszon az amplitúdók összeadódnak. Az ábrán az eredő hullámot vastag vonal jelzi. és a hullámok frekvenciája (és hullámhossza) azonos. KÍSÉRLET: Egy Y alakban kiképezett rugalmas kötél szárát rögzítjük (ábra). hogy milyen szög alatt nézünk a hártyára. és két azonos hosszúságú ágának O1 és O2 végén rezgetéssel hullámokat keltünk. így ebből az irányból ezt a színt látjuk. Példaként ismét egy rugalmas kötélen terjedő transzverzális hullám szolgál.

és akkor gyengítik egymást.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 36 A kísérletből látszik. hogy két hullám összeadása a hullám megszűnését eredményezheti. ha d = ( 2n + 1 ) d = ±( 2n + 1 ) − ϕλ π 2 λ 2 . Ez a valóságban általában nem így van (emlékezzünk az előző pontban ismertetett kísérletre. tehát a hullámok akkor erősítik egymást. Ez azonban a levont következtetéseket nem befolyásolja. így a rezgések a közös részen mindenütt azonos fázisban zajlanak. r2 = x − d helyettesítéssel kapjuk a síkhullámokra vonatkozó eredményt. . és erősítik egymást.. és a nulla pont O2 O1 az O1 forrás helyén van (ábra). a hullámok jellegzetes tulajdonsága. akkor a két pontforrásra vonatkozó 0 d x egyenletekből az r1 = x . 2. hogy a közeghatárról való visszaverődés elhanyagolható. így a rezgések mindenütt ellenkező fázisúak. . a rögzített végről történő visszaverődés miatt itt is állóhullámok jönnek létre. ha az útkülönbségük d = nλ . akkor d = 0 . ha a két pontforrásra vonatkozó számítás speciális estének tekintjük..). és az interferenciát csak a két pontforrást összekötő egyenes mentén vizsgáljuk. hogy az egymással kölcsönhatásba lépő hullámok olyan nagy méretű közegben terjednek.és visszaverődő síkhullámok interferenciája. A gyengítés oka az. és akkor gyengítik egymást ha ϕ = ±( 2n + 1 )π (a kísérletben ϕ = π volt).. tehát a hullámok akkor erősítik egymást. hogy az azonos fázisú források esetén a két azonos utat befutott hullám azonos fázisban találkozik. amelyekkel később foglalkozunk.). Közeghatár felé haladó. 1. Az a tény. 3. akkor ϕ = 0 . 2 Érdemes két speciális esetet megvizsgálni: ha a hullámok között nincs útkülönbség (mint a korábban leírt kísérletben).. Az interferenciának ezt az esetét egyszerűen tárgyalhatjuk. Eszerint az erősítés feltétele: d = ± nλ − a gyengítésé pedig ϕ λ 2π λ (n = 0. ahol ebből bonyodalmak származtak).TÓTH A. 3. most megvizsgáljuk egy határfelület felé haladó. hogy a hullámok interferenciája egyaránt vezethet a hullám amplitúdójának növekedéséhez és csökkenéséhez (sőt eltűnéséhez)1.és az onnan visszaverődő síkhullámok találkozásánál fellépő interferenciát. és gyengítik (azonos amplitúdó esetén kioltják) egymást. (n = 0. A kialakuló hullámkép nagyon jól szemléltethető rugalmas kötélen terjedő hullámokkal. ha a hullámok között nincs fáziskülönbség. 2. 1. Mivel ez elvileg és gyakorlatilag egyaránt fontos eset. a rezgési amplitúdók mindenütt összeadódnak. 1 Mint korábbi kötél-kísérleteinknél is előfordult. . állóhullámok Eddig feltételeztük. Ha az x-tengelyt az O1 − O2 egyenesen vesszük fel. hogy az ellenkező fázisú forrásból jövő hullámok ellenkező fázisban találkoznak. A megfigyelt erősítés azzal magyarázható. ha fáziskülönbségük ϕ = ± n 2π (a kísérletben n = ϕ = 0 volt).

Ez viszont csak úgy lehetséges. Vannak helyek amelyeknek a kitérése mindig nulla.t ) ) hullám. hogy a kötélen egy harmonikus síkhullám (ψ 1 ( x . α−β α+β Felhasználva a sin α − sin β = 2 sin összefüggést. Ekkor a kötélvég felé haladó és onnan visszaverődő hullámok interferenciája általában rendszertelen hullámzást eredményez. (Az eddig tárgyalt hullámokat megkülönböztetésül gyakran haladó hullámoknak hívják. Nincs rezgés a csomópontokban.t) ψ 2 ( x . Tegyük fel. hogy – szemben a zavartalanul terjedő hullámmal – az azonos fázisú helyek nem mozognak. és A1 = A2 .t ) = A2 sin( ωt − kx + α ).t ) = 0 . a rögzített kötélvég felé mozog. A közöttük elhelyezkedő kötélszakaszokon mindenegyes pont ugyanolyan fázisban rezeg.t ) = A1 sin( ωt + kx ) ψ1(x. Ennek a függvénynek az argumentumában nem jelenik meg a hullámokra jellemző „ ωt − kx ” kifejezés.t ) + ψ 2 ( x . Ebben az esetben a peremfeltétel azt jelenti.t ) = ψ 1 ( x . de a rezgés ϕ amplitúdója a hely függvénye: . ahol a közeg egyes részei azonos fázisban rezegnek.t ) ) az x-tengellyel szemben. A kísérletben kialakult hullámalakzat sajátossága az.t) ψ (x. hogy az x=0 helyen rögzített vég van. másik végét megfogjuk. Ezt a hullámalakzatot ezért állóhullámnak nevezik. hogy cos 2 2 ψ ( x .) A jelenséget a közeghatár felé haladó és onnan visszavert hullámok interferenciájának vizsgálatával értelmezhetjük. de ellenkező fázisban verődik vissza. ezek a csomópontok. a kötél úgy viselkedik. azt kapjuk. ha α = π . és lassú rezgésbe hozzuk. tehát a rögzített végről a hullám változatlan amplitúdóval. nincs kitérés. amelyeket általában határfeltételeknek vagy peremfeltételeknek neveznek. hogy a közeghatárnál (rögzített vég) a hullám terjedésére vonatkozóan teljesülni kell bizonyos feltételeknek. Tudjuk. amely az x-tengely irányában halad (ábra). ahogy azt a kísérleteink is mutatták. mintha nem is terjedne benne hullám. és visszaverődése következtében létrejön egy másik (ψ 2 ( x . tehát ψ ( 0 . de az amplitúdó a hely függvényében változik. akkor bizonyos frekvenciáknál sajátos hullámalakzatok jönnek létre. 2 Az eredő hullám a szuperpozíció elve alapján 0 x ψ ( x .TÓTH A.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 37 KÍSÉRLET: Rugalmas kötél egyik végét rögzítjük. Az ábrán feltüntettünk néhány jellegzetes hullámalakzatot. Ezzel az eredő hullám kifejezése így alakul ψ ( x . Ez tulajdonképpen a közegnek egy rezgése.t ) = A1 sin( ωt + kx ) + A2 sin( ωt − kx + α ) . ezeket duzzadóhelyeknek nevezik. tehát itt nem egy szokásos (haladó) hullám jön létre.t ) = A1 (sin( ωt + kx ) + sin( ωt − kx + π )) = A1 (sin( ωt + kx ) − sin( ωt − kx )) . és maximális amplitúdójú rezgés van a csomópontok közötti szakaszok felezőpontjában.t ) = 2 A1 sin kx cos ωt . Ha a rezgetés frekvenciáját növeljük. A két hullám hullámfüggvényei: ψ 1 ( x . hanem a kísérleteknél már említett állóhullám.

Vizsgáljuk meg először azt az esetet. 2 . 2 . A fenti összefüggés a két végén rögzített kötél normálfrekvenciáit adja meg. 2 . Ez csak úgy teljesülhet. L Ezt a függvényt mutatja különböző n értékek esetén a mellékelt ábra. hiszen a hullám onnan is visszaverődik. mégpedig minden időpillanatban. hogy a mindkét végén rögzített rugalmas kötélen vagy egy rugalmas húrban olyan hullámszámú állóhullámok alakulhatnak ki. ahol ϕ ( x ) = 2 A1 sin kx = A sin kx (itt bevezettük a 2 A1 = A jelölést).. 3.. illetve π kn = n (n = 1. L Ha tehát az említett kísérletben a kötelet lengetjük. A jelenség tulajdonképpen egy rezonancia. amelyekre fennáll a kL = nπ (n = 1. akkor állandósult hullámalakzat csak olyankor jön létre. Ezzel az amplitúdó helyfüggését megadó összefüggés így alakul x ϕ n ( x ) = 2 A sin nπ ... 3. Amikor a rezgetéskor eltaláljuk az egyik normálfrekvenciát... Látható.) . ha a kötél végét a fenti feltételnek megfelelő frekvenciával mozgatjuk. 3. foglalkoznunk kell a kötél másik végének hatásával is. hogy ω v (v a fázissebesség). akkor abban ilyen 0 x L L/3 2L/3 hullámhosszú állóhullámok alakulhatnak ki. Így a lehetséges πv (n = 1. Ez azt jelenti. hogy több szabadsági fokú rendszer csatolt rezgései esetén a rendszernek annyi normálfrekvenciája van. vagyis az amplitúdó nulla: ϕ ( L ) = A sin kL = 0 .) .. t ) = A sin kL cos ωt = 0 . ha az időfüggő rész együtthatója. Itt a különböző n értékeknek megfelelő hullámszámokat kn-el jelöltük. Ezzel magyarázható.t ) = ϕ ( x ) cos ωt ...TÓTH A. amikor a kötél mindkét vége rögzített.) . Ezzel kapcsolatban emlékeztetünk arra. A feltétel még egy alakban megfogalmazható. Mivel véges hosszúságú kötélről van szó.. 2 . hogy a kísérletben csak bizonyos frekvenciáknál alakul ki a jellegzetes állóhullám alakzat. hogy ha egy kifeszített.. n=1 2π x Az állóhullám-feltétel a k= összefüggés 0 L λ=L felhasználásával a hullámhosszal is kifejezhető: n=2 2L x 0 λn = (n = 1.) L feltétel. A kötél másik végének rögzítése újabb peremfeltételt jelent.. Adott hosszúságú kötél esetén ez a feltétel csak a hullámszám megfelelő megválasztásával teljesíthető... 3.. L/2 L n λ=2L/3 Ez azt jelenti. ami L hosszúságú kötélnél ψ ( L . hogy a számolásból valóban a kísérleteknek megfelelő alakzatokat ϕn(x) λ=2L kapunk.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 38 ψ ( x .. vagyis benne kényszerrezgést hozunk létre. hiszen a hullámszám (hullámhossz) a rezgés λ körfrekvenciájával is összefüggésbe hozható: k = frekvenciákra azt kapjuk. két végén rögzített n=3 kötélben létrehozunk egy zavart. ωn = n . amennyi a szabadsági fokok száma.

de ezek közül az alapfrekvenciának megfelelő állóhullám marad meg a legnagyobb amplitúdóval. általában az összes lehetséges frekvencián létrejön rezgés. A különböző konstrukciójú húros és fúvós hangszerek hangjában más és más a felharmonikusok intenzitása. még akkor is. Az ábrán C-vel jelölt helyeken a szemcsék összegyűlnek. Ezt a parafa szemcsék mozgása mutatja. amiből trigonometriai átalakítással azt kapjuk. Az elmondottak értelemszerű változtatásokkal érvényesek a húros hangszerekben használt húrok transzverzális rezgéseire és a mindkét végükön zárt légoszloppal működő sípokban létrejött longitudinális hullámokra is. D λ parafa por K F C C C Rugalmas kötél. így az eredő hullám ψ ( x . továbbá egyik végén nyitott légoszlop rezgéseinél kialakuló állóhullámokat. Ekkor a nagy amplitúdójú rezgési helyeken (rezgési duzzadóhelyek) a parafa szemcsék szétszóródnak. továbbá α = 0 (a szabad végről a hullám változatlan amplitúdóval és változatlan fázissal verődik vissza). másik végébe pedig egy fémpálcára (F) erősített könnyű korongot (K) helyezünk (ábra). a rezgési csomópontokban (C) pedig összegyűlnek. amelyek az üvegcsőben lévő légoszlopra átterjednek. Egy zavart elindítva. húr vagy légoszlopok rezgéseinél a valóságos helyzet általában eléggé bonyolult. amit a fülünk hangszíneltérésként érzékel.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 39 akkor rezonanciaszerűen kialakul a megfelelő állóhullám alakzat. ha azonos hangmagasságú (frekvenciájú) alaphangon szólnak. amikor a parafa szemcsék szabályos (periodikus) elrendezést mutatnak (ábra). KÍSÉRLET: Vízszintes helyzetű üvegcső aljára kevés parafa port szórunk. A fenti körfrekvenciák felhasználásával felírhatjuk az állóhullámok hullámfüggvényeit: x ψ n ( x . t ) = A(sin( ωt + kx ) + sin( ωt − kx )) . az n>1 értéknek megfelelő frekvenciákat felharmonikusoknak nevezik. Ha a D dugattyút mozgatjuk. Hasonló gondolatmenettel határozhatjuk meg egyik végén szabad rugalmas kötél vagy pálca-. Az n=1 értéknek megfelelő frekvenciájú hangot itt alaphangnak nevezik. L Az n=1 értékhez tartozó frekvenciát alapfrekvenciának. Ezek a normálfrekvenciák tehát egyben a rendszer rezonanciafrekvenciái is. A kialakult kép magyarázata az. t ) = 2 A cos kx sin ωt . Ha a másik vég most is rögzített. A fémpálcában dörzsöléssel longitudinális hullámokat keltünk. A hullám amplitúdója itt sem változik meg ( A1 = A2 = A ). Emellett azonban kisebb amplitúdóval jelen vannak a felharmonikusok is. akkor az amplitúdóra vonatkozó másik peremfeltétel most is . hogy ψ ( x . a közbülső helyeken pedig szétszóródnak. majd egyik végét mozgatható dugattyúval (D) zárjuk le. Légoszlopban létrejött állóhullámok jól demonstrálhatók a Kundt-féle cső segítségével. t ) = 2 A sin nπ cos ωn t .TÓTH A. hogy a D dugattyú bizonyos helyzeteinél teljesül az állóhullám-feltétel. akkor találhatunk olyan helyzeteket. Ezért tudjuk megkülönböztetni egymástól a különböző hangszerek hangját. és a gázoszlopban longitudinális állóhullámok jönnek létre.

kL = ( 2n − 1 ) π .) . 3. 3. hullámhosszakra és körfrekvenciákra ebből azt kapjuk..) . λn = ... ϕ n ( x ) = 2 A cos⎜ ( 2n − 1 ) ⎟ L/3 L 2 L⎠ ⎝ λ=4L/5 függvényekkel adhatók meg. 2 A lehetséges hullámszámokra. L/6 3L/6 5L/6 L amint az a mellékelt ábrán látható. kL = nπ .... n=3 x Ezek a függvények láthatók a mellékelt ábrán különböző n 0 L L/5 3L/5 értékek esetén.. λ=4L 2L ( 2n − 1 ) 2L n=1 x Az egyes n értékeknek megfelelő amplitúdófüggvények most 0 L tehát a λ=4L/3 n=2 π x⎞ ⎛ 0 x (n = 1. vagyis (n = 1.: Hullámok/2 (kibővítet óravázlat) 40 ϕ ( x ) = 2 A cos kL = 0 .. 2 .TÓTH A. λ=L hogy n=2 0 x 2L 3L/4 L L/4 λn = (n = 1.) .. vagyis ϕn(x) λ=2L cos kL = ±1 . n=1 Ez megegyezik a két rögzített vég esetén kapott feltétellel. Mindkét végén szabad pálca vagy mindkét végén nyitott gázoszlop esetén a második peremnél is maximális amplitúdó jön létre.. 2 .. hogy π 4L vπ ϕn(x) k n = ( 2n − 1 ) . ωn = ( 2 n − 1 ) . n λ=2L/3 n=3 A kialakult állóhullám azonban különbözik a két végen rögzített 0 x esettől. mert most mindkét végen maximális az amplitúdó. 2 . 3.. 0 x L vagyis például a lehetséges hullámhosszakra itt is azt kapjuk.

KÍSÉRLET: Hullámkád egy pontjában létrehozunk egy körhullámot. akkor. Ebben az esetben tehát szabályos árnyék keletkezik. d>>λ árnyék árnyék d A hullámok egyenes vonalú terjedése teszi lehetővé. a Huygens–Fresnel-elv A hullámok terjedését eddig olyan esetekben vizsgáltuk. ha az előbbi kísérletben a rés méretét lecsökkentjük. akkor még nincs jelentős változás. ha a rés mérete sokkal kisebb a hullámhossznál (b) ábra). Amikor a rés mérete közel azonos a hullámhosszal (a) ábra). a közegekben pedig – a határoktól eltekintve – a hullámterjedés homogén és izotróp volt. a hullám jó közelítéssel egyenes vonalban terjed. geometriai árnyéktérbe nem – vagy alig – hatol be. és egyszerű magyarázatot adjunk számos optikai eszköz működésére (ezzel a geometriai optika foglalkozik). vagy módosító felületek (közeghatárok) nagyméretűek voltak. hogy az egyenes vonalú terjedés csak jó közelítéssel valósul meg. amikor a hullám lényegesen eltér az egyenes vonalú terjedéstől. és egy – a hullámhosszhoz képest – nagyméretű résen bocsátjuk át. Ha ezeknek a mérete sokkal nagyobb. akkor a hullám jelentősen behatol az árnyéktérbe.TÓTH A. ha egy nagyobb hullámhosszú hullám egy akadály széle mellett halad el (ábra). az egyenesekkel határolt. A rés után nagyjából az ábrán látható hullámképet látjuk. hiszen ekkor – mint azt korábban már láttuk – a rés pontforrásként viselkedik. amikor a terjedést korlátozó. Vannak azonban olyan esetek. ha az útjukba véges méretű akadályok vagy rések kerülnek. Még jelentősebb eltérés következik be. KÍSÉRLET: Ezt megfigyelhetjük egy hullámkádban. KÍSÉRLET: Az előbbi kísérletben csökkentsük a rés méretét. mint a hullámhossz. .20. A hullámok terjedését azonban lényegesen befolyásolja. Ez történik pl. Hullámok elhajlása (diffrakció).: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 41 Utolsó módosítás: 2006. Pontosabb megfigyelések azt is megmutatják. az egyenes terjedéshez képest „elhajlik”. d~λ d<<λ d d a) b) Már a nagyméretű rés esetén is utaltunk arra. hogy a hullámterjedést a sugarak bevezetésével sok esetben egyszerű geometriai szerkesztésekkel tudjuk nyomon követni. Ezt szemlélteti a következő kísérlet. hogy bármilyen akadály szélénél is bekövetkeznek az egyenes vonalú terjedéstől eltérő jelenségek.12.

Ehhez hasonló képet kapunk akkor is.20. sem pedig azt. Ezzel egyúttal az árnyéktérbe való behatolás különböző esetei is értelmezhetők. vagy véges méretű akadályokba ütközik.12. Ez legjobban fényhullámokkal mutatható be. hogy az elemi hullámok a rés túloldalán. Ha résméretet és a hullámhosszt megfelelően választjuk meg. így nem tudja értelmezni sem az árnyékjelenséget. d~λ KÍSÉRLET: Hullámkádban keltett körhullám útjába a hullámhosszal összemérhető akadályt helyezünk el. a létrejött hullámalakzatot pedig elhajlási képnek vagy diffrakciós képnek nevezik. Kis méretű akadály esetén a hullám az akadály mindlét szélén behatol az árnyéktérbe.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 42 Utolsó módosítás: 2006. vagyis intenzitásváltozások következhetnek be. A Huygens–Fresnel-elv alapján elvégzett számításokból derül ki. az "árnyéktérben" – a rés méretétől függő mértékben – kioltják egymást. d További vizsgálatok – amelyekről részletesebben a fényhullámoknál lesz szó – azt mutatják. A hullámok jól láthatóan behatolnak az akadály mögötti geometriai árnyéktérbe. 1 Augustin Jean FRESNEL (1788-1827) francia fizikus. hanem azt is. . az ezzel kapcsolatos jelenségeket elhajlásjelenségeknek-.TÓTH A. hogy az interferencia miatt az elemi hullámok a hullámtér egyes tartományaiban egymást erősíthetik vagy gyengíthetik (esetleg kioltják) egymást. amely szerint az új hullámfrontot nem az elemi hullámok burkolófelületeként értelmezzük. Az elhajlásjelenségek a Huygens-elvvel már nem értelmezhetők. akkor az egyenes vonalú terjedéstől jelentős eltérések figyelhetők meg. hanem az elemi hullámok interferenciájából számítjuk ki. mint amiről eddig szó volt. Itt az egyenes terjedéstől való eltérés mellett a résen áthaladt hullámban maximális és minimális amplitúdójú helyeket mutató vonalak figyelhetők meg. de a jelenség hullámkádban is megfigyelhető. A Huygens–Fresnel-elv tehát nem egyszerűen a geometriai terjedési szabályokat veszi figyelembe. Ez a Huygens–Fresnel-elv. hogy ha a hullám réseken halad át. hogy a hullám részlegesen behatol az árnyéktérbe. Ezt a problémát oldja meg a Fresnel1 által javasolt módosítás. hogy a Huygens-elv nem veszi figyelembe a terjedő hullám intenzitásviszonyait. hogy a hullám intenzitáseloszlása nem olyan egyszerű. hogy az árnyékjelenség oka az. Ennek alapvető oka az. KÍSÉRLET: Vízfelületen létrehozott hullám útjába kis méretű rést helyezünk el. A hullámnak az egyenes vonalú terjedéstől való eltérését hullámelhajlásnak vagy diffrakciónak-. Az itt bemutatott eseteken kívül is számos tapasztalat mutatja. ha a hullám egymás mellett elhelyezett rések sorozatán (rácson) halad át. akkor a rés túloldalán a pontforrások interferenciájához hasonló hullámalakzatot látunk.

Az is megmagyarázható. A diffrakció különösen fontos szerepet játszik az optikában. és a hullámtér egy adott pontjában az amplitúdót ezek interferenciája adja meg. A diffrakcióra vonatkozó optikai kísérletekkel és az egyszerűbb elhajlásjelenségek értelmezésével az elektromágneses hullámoknál foglalkozunk. ahol ezt a jelenséget fényelhajlásnak nevezik. koherens hullámok interferenciájának felel meg. A Huygens–Fresnel-elv szerint ugyanis a hullámfront minden pontjából elemi gömbhullámok indulnak ki. .12.20.TÓTH A. Egy rés mögött tehát olyan interferenciakép jelenik meg. amely a résben elképzelt végtelen sok pontforrásból kiinduló. hogy miért jelennek meg az interferenciára jellemző hullámalakzatok.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 43 Utolsó módosítás: 2006.

t ) −ψ ( x . A S x+dx x mozgásegyenlet egy dm tömegű térfogatelemre (ábra) dFx = dm ⋅ a x .TÓTH A. Ekkor a hullámfüggvényre vonatkozó differenciálegyenletet kapunk.12. Egy adott t időpillanatban az ábrán látható térfogatelem két végének relatív elmozdulását éppen a hullámfüggvény x. hogy egy olyan fizikai egyenletet találjunk. hogy a rúd elemi darabjára ható dFx erőt és a gyorsulást kapcsolatba ψ(x. ezért a hullámegyenletet a hullámban elmozduló közeg egy kis térfogatelemére felírt mozgásegyenlet segítségével kaphatjuk meg.t) Ebből úgy lesz hullámegyenlet. amely alkalmas a hullámfüggvény meghatározására. A hullámegyenlet Első célunk az. Hullámegyenlet egydimenziós.t) F(x+dx. ami viszonylag egyszerűen kifejezhető a hullámfüggvénnyel. Rugalmas hullámok dinamikai leírása A hullám leírása akkor teljes. amely a rúd hosszirányú deformációjának következménye. ezért a rugalmas hullámokkal és az elektromágneses hullámokkal külön foglalkozunk.t) hozzuk a ψ hullámfüggvénnyel.t ) −ψ ( x . longitudinális rugalmas hullámok esetén A közeg elemi darabjára felírt mozgásegyenletben természetesen nem szerepel a hullámfüggvény. vagyis ismerjük a hullámfüggvény meghatározására szolgáló fizikai egyenletet. Esetünkben a deformáció a kiválasztott térfogatelem relatív hosszváltozása. helytől és időtől függő mennyiségeket a hullámfüggvénnyel fejezzük ki. Emellett a hullám által szállított energia meghatározása is fontos feladat.t) ψ(x+dx. hogy a mozgásegyenletben szereplő. ezért a feladat az. F(x. Először egy S keresztmetszetű rugalmas rúdban x-irányban terjedő egydimenziós longitudinális hullámra végezzük el a számolást. Ehhez alkalmazzuk a Hooke-törvényt. hogy a hullám keltésekor erőt fejtünk ki a közeg egy kis térfogatelemére. amely egy rugalmas test megnyújtásánál vagy dl összenyomásánál a testre ható F erőt összefüggésbe hozza az ε = deformációval: l F = SEε (E a Young-modulus).t ) ε= = l dx . ha a hullámfüggvényt a hullámot létrehozó hatások és a terjedését befolyásoló határfeltételek ismeretében meg tudjuk határozni. Ezt az egyenletet hullámegyenletnek nevezik. vagyis dl = ψ ( x + dx .és x+dx helyeken felvett értékeinek a különbsége adja meg.20. A térfogatelem eredeti hossza l = dx .t ) . Rugalmas hullámok esetén a hullámegyenlet felírásánál abból indulhatunk ki.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 44 Utolsó módosítás: 2006. Ezeknek a problémáknak a megoldásához a különböző zavarterjedési mechanizmusok esetén más és más eszközöket és alaptörvényeket kell felhasználnunk. Így az elemi térfogat ε deformációját az dl ψ ( x + dx . Első lépésként határozzuk meg adott x koordinátájú keresztmetszetre a t időpillanatban fellépő erőt. A tárgyalást a rugalmas hullámokkal kezdjük.

t ) = dx .t ) dFx = F ( x + dx . t ) ax = . Fejezzük ki még a vizsgált térfogatelem tömegét a ρ sűrűséggel: dm = Sdxρ . Itt az erő az x-tengely adott helyén létrejött nyomásesésből származik. ezt a differenciálhányadost parciális deriváltnak nevezik.t ) dFx = SE dx .t ) = ρ ∂x 2 ∂t 2 alakot ölti. A fenti összefüggések felhasználásával dFx = dm ⋅ a x mozgásegyenlet a hullámfüggvénnyel kifejezve az E ∂ 2ψ ( x . dm pedig a tömege. A gyorsulás a helykoordináta (itt a hullámfüggvény) második időderiváltja. és jelölésére a szokásos „d” szimbólum helyett a „ ∂ ” szimbólumot használják. kifejezés adja meg. Ez tulajdonképpen a ψ ( x .t ) = − Sdp( x .t ) − F ( x . ε= ∂x A Hooke-törvény szerint az erő és a deformáció arányos egymással.t ) ∂ 2ψ ( x . Hullámegyenlet gázoszlopban terjedő longitudinális hullám esetén Az alapelv ugyanaz. ∂x 2 Ezzel a mozgásegyenlet baloldalát sikerült a hullámfüggvénnyel kifejeznünk. azaz ∂ 2ψ ( x .t ) összefüggés érvényes. Ez a hullámterjedést leíró hullámegyenlet egy rugalmas rúdban terjedő longitudinális hullám esetén.20.t ) függvény x szerinti differenciálhányadosa. hogy egy gáz összenyomására a .t ) = SE ∂x Ez az erő adott t időpillanatban a hely függvénye. mint a rúdban terjedő longitudinális hullámoknál.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 45 Utolsó módosítás: 2006.TÓTH A. t ) . Mivel itt egy kétváltozós függvényt csak az egyik változója szerint differenciálunk (és közben a másik változót állandónak tekintjük).t ) .12. A mozgásegyenlet dFx = dm ⋅ a x . vagyis ∂ψ ( x . így a rúd egy dx hosszúságú elemi darabjára ható eredő erő ebben a pillanatban ∂F ( x . ∂x Az erő helyfüggését megadó összefüggés felhasználásával ebből azt kapjuk. a x a térfogatelem gyorsulása. A rugalmasságtanból tudjuk. ∂t 2 így a mozgásegyenlet jobboldalán is megjelent a hullámfüggvény.t ) = SEε ( x . Fx ( x . amire a t időpillanatban az F ( x . Ezzel a jelöléssel a deformáció: ∂ψ ( x . hogy ∂ 2ψ ( x . ahol dFx a kiválasztott térfogatelemre ható erő. majd a gyorsulást és az erőt kifejezzük a hullámfüggvénnyel. vagyis a gázoszlop egy elemi darabjára felírjuk a mozgásegyenletet.

t) Egy kiválasztott térfogatelemre ható eredő erőt az erőnek a kiválasztott hosszon történő ∂F ( x .t) ψ(x+dx. A gyorsulás most is ∂ 2ψ ( x .t ) ∂ 2ψ ( x . és feltesszük. ahol ρ 0 a gáz átlagos sűrűsége. T A számolás során egyszerűsítő feltevéseket teszünk: elhanyagoljuk a húrszakasz x-irányú x x+dx x elmozdulását. α' T'y A hullámegyenletet most is egy elemi dl Tx dl T'x hosszúságú húrszakaszra felírt Ty α dx mozgásegyenletből kaphatjuk meg.t ) hullámfüggvénnyel T jellemezzük.TÓTH A. hogy a húrszakasz kitérése kicsi.20. α') is kicsik (az ábra az áttekinthetőség érdekében nagyon torz).t ) ∂ 2ψ ( x . ∂x Egy x helyen t időpillanatban fellépő erő ennek alapján ∂ψ F ( x . hogy ∂x S p(x. vagyis a kitérést jellemző szögek (α.t ) SK dx = Sdxρ 0 ∂x 2 ∂t 2 alakot ölti. dp = − K dV V összefüggés érvényes. és a húr mentén transzverzális hullám terjed. ∂t 2 és dm = Sdxρ 0 .t) x x+dx p(x+dx. t ) ax = .t ) = ρ 0 ∂x 2 ∂t 2 hullámegyenletet kapjuk.t ) = SK ∂x dp( x . Egyszerűsítések után ebből egy gázoszlopban terjedő longitudinális hullámra a K ∂ 2ψ ( x . Hullámegyenlet rugalmas húrban terjedő. és dV = Sdψ = S ∂ψ . azt kapjuk.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 46 Utolsó módosítás: 2006. . Az eközben létrejött y-irányú kitérés hely és y időfüggését az y = ψ ( x .t ) ∂ 2ψ ( x .12. Mivel V = Sdx .t) ψ(x. a húr érintője irányába mutató feszítő erőt az ábrán T-vel jelöltük.t ) dFx = dx = SK dx ∂x ∂x 2 megváltozása adja meg. A húr megfeszített állapotban van.t ) = − K ∂ψ dx . transzverzális hullámokra Egy x-tengelyen elhelyezkedő rugalmas húr a rezgései közben az eredeti helyzetéből arra merőlegesen kitér (ábra). A fenti összefüggésekkel a mozgásegyenlet az ∂ 2ψ ( x .

Mindezek alapján sejthető. ρS ∂x 2 ∂t 2 Ez a hullámegyenlet megfeszített húrban terjedő transzverzális hullámokra. ρ − gázoszlopban terjedő longitudinális hullámnál B = − húrban terjedő transzverzális hullámnál B = T .: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 47 Utolsó módosítás: 2006.t ) = . Ha az egyenletek baloldalán megjelenő állandót B-vel jelöljük. ahol E − rúdban terjedő longitudinális hullámnál B = . Az egydimenziós hullámegyenlet általános alakja Láttuk.20.t ) ay = 2 = ∂t ∂t 2 dm = ρdlS ≈ ρdxS (ρ a húr anyagának sűrűsége. ρS K ρ0 és . ∂x A mozgásegyenletben szereplő többi mennyiségre felírhatjuk. = ∂x ∂x 2 Ezzel az erő kifejezése így alakul ∂ 2ψ dFy = T 2 dx . hogy itt általános törvényszerűségről van szó. hogy többféle hullámterjedési esetre ugyanolyan alakú hullámegyenletet kaptunk: ezek a különböző esetekben csak az egyenletek baloldalán szereplő. α' kicsi: sin α ≈ tgα és sin α' ≈ tgα' .12. akkor a hullámegyenlet a ∂ 2ψ ( x. A dm tömegű elemi szakaszra felírt mozgásegyenlet y-irányú összetevője: dFy = dma y Most Fy -t és a y -t kell kifejezni ψ -vel. Az erő y-komponense: dFy = Ty′ + Ty = T sin α' −T sin α .t ) . megkapjuk annak hullámfüggvénnyel kifejezett alakját: T ∂ 2ψ ( x .TÓTH A. t ) B = ∂t 2 ∂x 2 alakba írható.t ) ∂ 2ψ ( x . t ) ∂ 2ψ ( x. így dFy ≈ T (tgα' −tgα ) = Td (tgα ) = T De tudjuk. hogy tgα = ezért ∂y ∂ψ = ∂x ∂x ∂ (tgα ) ∂ 2ψ ( x . ∂ (tgα ) dx . hogy ∂ 2 y ∂ 2ψ ( x . S a húr keresztmetszete). Ezeket a mozgásegyenletbe behelyettesítve. anyagjellemzőket és geometriai adatokat tartalmazó állandókban különböznek egymástól. ∂x Mivel α.

hogy a hely-és időfüggő rész együtthatója nulla: Bk 2 − ω 2 = 0 . ami csak úgy teljesülhet. ω Az egydimenziós hullámegyenlet általános alakban tehát az alábbi módon írható fel: ∂ 2ψ ( x . A deriválásokat elvégezve az alábbi egyenletet kapjuk: − Bk 2 cos(ωt − kx + α ) = −ω 2 cos(ωt − kx + α ) . ( ) Felhasználva a k = összefüggést. A fentiek alapján a terjedési sebesség különböző terjedési körülmények között az alábbi összefüggésekkel adható meg: E . Az egyenletet – kellő matematikai ismeretek híján – egyelőre nem tudjuk megoldani. ρS K ρ0 . Az egyenletet rendezve azt kapjuk. Így például G kifejezést kapjuk (G a nyírási rugalmas rúdban terjedő nyírási hullámra a v = ρ modulus). Gázokban és folyadékokban gyakorlatilag csak longitudinális hullámok terjednek. vagyis a hullámfüggvény meghatározásával deríthetnénk ki (ekkor az állandó feltehetőleg megjelenik a hullámfüggvényben). v2 ∂x 2 ∂t 2 Az egyes konkrét esetekben csak annyi a különbség.t ) ∂ 2ψ ( x . hogy mi a fizikai jelentése ennek az állandónak.és sűrűséghullám) gázban: v = transzverzális hullám húrban: v = T . és nézzük meg. A terjedési sebességet bármilyen más esetben a fentiekhez hasonló módon. és terjedési sebességük eltérő: általában a longitudinális hullámok terjednek gyorsabban. ezért az egyenletnek biztosan megoldása a harmonikus síkhullámot leíró ψ ( x . Nézzük meg.12. hogy Bk 2 − ω 2 cos(ωt − kx + α ) = 0 .20.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 48 Utolsó módosítás: 2006.t ) = . azt kapjuk. Szilárd anyagokban longitudinális és transzverzális hullámok is terjednek. hogy a B állandó közvetlen v összefüggésben van a hullám terjedési sebességével: v= B. Ezt az egyenlet megoldásával. amit a hullámegyenlet levezetése során kapunk meg. .és t értékek mellett érvényesnek kell lennie.TÓTH A. longitudinális hullám rugalmas rúdban: v = ρ longitudinális hullám (nyomás. de tudjuk. hogy a rúdban elvileg terjedhet harmonikus síkhullám. Helyettesítsük be ezt a függvényt a hullámegyenletbe. hogy a terjedési sebesség kifejezése más. Ennek az egyenletnek bármilyen x.t ) = A cos( ωt − kx + α ) hullámfüggvény is. a hullámegyenlet konkrét esetre történő levezetésével kaphatnánk meg. hogy milyen feltételek mellett lehet megoldás.

Ha figyelembe vesszük. A térbeli hullámegyenletet formálisan viszonylag egyszerűen megkaphatjuk egy harmonikus síkhullám ψ ( r . ε r a teret kitöltő anyag relatív ε 0ε r μ 0 μ r permittivitása.t ) = − k z2ψ ( r . számítsuk ki először a hely szerinti deriváltakat a fenti hullámfüggvény esetén.t ) ⎞ ∂ 2ψ ( r . hogy kr = k x x + k y y + k z z .t ) = −ω 2ψ ( r . μ r a teret kitöltő anyag relatív mágneses permeabilitása.t ) ∂y 2 ∂ 2ψ ( r . μ 0 a vákuum mágneses permeabilitása.9979 ⋅ 10 8 m / s ≈ 3 ⋅ 10 8 m / s . hogy a hullámegyenlet általános alakja nem csak rugalmas hullámokra érvényes.TÓTH A.t ) ∂x 2 ∂y 2 ∂z 2 v (itt felhasználtuk a k= ω v összefüggést). Behelyettesítve az ε 0 = 8. a vákuumbeli fényterjedés sebességének ismert értékét kapjuk: c = 2 . ⎟ ⎝ ⎠ 2 .t ) ∂ 2ψ ( r . hogy ⎛ ∂ 2ψ ( r .t ) ∂ 2ψ ( r . a fény) terjedési sebessége 1 tehát c = B = . Későbbi tanulmányaik során. Másrészt a hullámfüggvény idő szerinti második deriváltja: ∂ 2ψ ( r . *************** *************** *************** Térbeli hullámegyenlet A hullámok az esetek döntő többségében nem egy dimenzióban. hanem térben terjednek.t ) = − 2 ψ ( r .t ) ω2 + + = − k 2ψ ( r . Az elektromágneses hullám (pl. az alábbi összefüggéseket kapjuk: ∂ 2ψ ( r . csak ott a hullámfüggvény nem mechanikai jellegű változást.t ) . Megjegyezzük.t ) 2 ∂x 2 ∂ ψ ( r .12.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 49 Utolsó módosítás: 2006. ∂z 2 Ezeket az egyenleteket összeadva azt kapjuk. ahol ε 0 a vákuum permittivitása. Mivel az egydimenziós esetből tudjuk. hanem az elektromos. akkor a fenti „B” állandóra azt kapják.t ) .t ) ∂ 2ψ ( r .t ) 2 = − k yψ ( r .t ) ∂ 2ψ ( r . hogy a hullámegyenletben a hullámfüggvény második parciális deriváltjai szerepelnek. 2 ∂t Az utóbbi két egyenletből azt kapjuk.t ) v ⎜ ⎜ ∂x 2 + ∂y 2 + ∂z 2 ⎟ = ∂t 2 .854 * 10 -12 As/(Vm ) μ0 = 4π ⋅ 10 −7 Vs / Am állandókat. hanem például az elektromágneses hullámokra is.t ) 2 = − k xψ ( r . Ilyenkor a hullámfüggvény helyfüggését a helyzetvektorral adhatjuk meg: ψ = ψ ( r .t ) = A cos( ωt − kr ) hullámfüggvényének segítségével. amikor az elektromágneses hullám hullámegyenletét levezetik.és mágneses erőtér változását adja meg. hogy ∂ 2ψ ( r .t ). hogy 1 B= .20. A vákuumban terjedő fény terjedési sebessége ennek ε 0ε r μ 0 μ r megfelelően c = B = 1 ε 0 μ0 és (vákuumban ε r = 1 és μ r = 1 ).

12. Az egyenletnek bármely időpillanatban teljesülni kell. t ) ∂t 2 alakot kapjuk. hogy milyen feltételek esetén lesz a próbafüggvényünk megoldás. Kézenfekvőnek látszik. hogy megtaláljuk azokat a megoldásokat. amelyekben a hullámtér egész tartományai azonos fázisban rezegnek. A hullámegyenlet általános megoldásának megtalálása adott kezdeti.és peremfeltételek esetén általában bonyolult feladat. és ismernünk kell a hullámfüggvényt egy kezdeti időpillanatban (kezdeti feltétel). hogy . egy kötélben indított hullámnál meghatározott frekvenciákon) sajátos. azonos fázisú rezgése jellemzi. Láttuk. dx Ez az egyenlet rendezéssel és a k = ω v összefüggés felhasználásával a ⎛ d 2ϕ ⎞ ⎜ 2 + k 2ϕ ( x ) ⎟ cos( ωt + α ) = 0 ⎜ dx ⎟ ⎝ ⎠ alakba írható. *************** *************** *************** A hullámegyenlet alkalmazása: az állóhullám-egyenlet Korábban megvizsgáltuk egy hullámforrásból kiinduló és a véges közeg határáról visszavert hullámok interferenciáját.TÓTH A. hogy az általános hullámegyenlet a hullámok bármilyen fajtájának. azonos időfüggésű.t ) = ϕ ( x ) ⋅ cos( ωt + α ) . Most ismét a differenciálegyenletek „megoldásánál” korábban többször alkalmazott eljárást követjük: a differenciálegyenletbe behelyettesítjük a „kitalált megoldást”. akkor azt kapjuk. és megvizsgáljuk. hogy hullámfüggvénye egy helyfüggő amplitúdó és egy harmonikus rezgést leíró időfüggő tényező szorzataként írható fel: ψ ( x . t ) = ∂ 2ψ( r . Ha alkalmazzuk a matematikában szokásos ∂ 2ψ ∂ 2ψ ∂ 2ψ + + = Δ jelölést.t ) ∂ 2ψ ( x . A hullámfüggvény megtalálásához ismernünk kell a függvénynek a közeg határán érvényes alakját (peremfeltétel). a haladó hullámtól különböző. ezért itt csak azt tűzzük ki célul. Az ilyen hullámalakzatokat neveztük állóhullámoknak. hogy ez az egyenlet nem csak a „levezetésnél” feltételezett harmonikus hullámokra igaz. hogy d 2ϕ v 2 2 cos( ωt + α ) = −ϕ ( x )ω 2 cos( ωt + α ) .t ) = v2 ∂x 2 ∂t 2 hullámegyenletbe. akkor az egyszerűbb ∂x 2 ∂y 2 ∂z 2 v 2 Δ ψ( r . hanem ez a hullámegyenlet általánosan érvényes alakja. Ha a fenti hullámfüggvényt behelyettesítjük a ∂ 2ψ ( x . csak a rezgés amplitúdója változik helyről-helyre.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 50 Utolsó módosítás: 2006. Kimutatható. és azt találtuk. amelyek a korábban kísérletileg is megtalált állóhullámokat írják le. hogy bizonyos feltételek teljesülésekor (pl. ami csak úgy lehetséges.20. állandósult hullámalakzatok jöhetnek létre. Harmonikus hullámokkal kapcsolatos korábbi tapasztalataink szerint az állóhullámot helyfüggő amplitúdó és a közegnek nagyobb térrészre kiterjedő. így az állóhullámoknak a leírására is alkalmas.

megoldása is ugyanolyan. A konkrét esetben érvényes állóhullám-megoldást akkor kapjuk meg.t ) = 0 . hanem x: ϕ ( x ) = A sin( kx + β ) .20. Ez azt jelenti.t ) = ϕ ( x ) ⋅ cos( ωt + α ) . Ezzel az állóhullám időfüggését is megadó hullámfüggvény a ψ ( x . Egyszerű példaként próbáljuk meghatározni az amplitúdó ϕ ( x ) helyfüggését egy mindkét végén rögzített. a határfeltételek miatt a húron kialakuló hullámok frekvenciája és hullámhossza sem tetszőleges. Másrészt a kötél vagy húr másik vége is rögzített. d 2ϕ ( x ) + k 2ϕ ( x ) = 0 . A két végén rögzített kötél vagy húr esetén egyrészt bármely időpillanatban fennáll.t)=0 L x d 2ϕ ( x ) + k 2ϕ ( x ) = 0 2 dx állóhullám-egyenlet segítségével határozzuk meg. hogy ψ ( 0 . ha figyelembe vesszük a határfeltételeket. akkor az állóhullám hullámfüggvényét is felírhatjuk az adott esetben: ψ ( x . hanem kn = n π ψ n ( x .: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 51 Utolsó módosítás: 2006.t ) = A sin( kx + β ) cos( ωt + α ) alakot ölti. csak most a változó nem t.t ) = 0 . Ha a ϕ ( x ) függvényt konkrét esetekben meghatározzuk. mint amit korábbi megfontolásainkból kaptunk.TÓTH A. Ez ugyanaz a feltétel. Mivel az egyenlet formailag teljesen azonos a harmonikus rezgőmozgás egyenletével. így a ϕ ( x ) = A sin( kx + β ) alakban felírt amplitúdó-függvény csak a β = 0 esetben alkalmazható. dx 2 Ez a differenciálegyenlet megadja az állóhullám amplitúdójának ϕ ( x ) helyfüggését. és a következtetések is ugyanazok. ha a hullámszám a kL = nπ feltételnek megfelelő értékek valamelyikét veszi fel. L hosszúságú rugalmas húrban vagy kötélben (ábra) terjedő transzverzális harmonikus hullámra. A ϕ ( x ) függvényt ψ(0.t ) = A sin( n π . azaz L (n egész szám). ami azt jelenti. és egydimenziós állóhullám-egyenletnek nevezik. tehát csak a ϕ ( x ) = A sin( kx ) alak megengedett. Állóhullám egy mindkét végén rögzített kötélen vagy húron csak akkor jön létre. L Mint korábban is láttuk. hogy ϕ ( 0 ) = 0 . Ezzel a hullámegyenlet n-től függő állóhullá-megoldása: x ) cos( ωt + α ) .12. illetve sin( kL ) = 0 .t)=0 0 ψ(L. hogy ϕ ( L ) = A sin( kL ) = 0 . tehát ψ ( L .

ahol a legkisebb a rezgés amplitúdója. Ezt mutatja például az.TÓTH A. Általában egy húr gerjesztésekor bonyolult hullám alakul ki.és kör alakú. Számolásokat itt nem végzünk. Ezek a kísérletek jól mutatják. hogy az állóhullámok konkrét alakját alapvetően meghatározza a rezgetés helye és az. A gerjesztés helyén mindig duzzadóhely van. Közben ujjunkkal a lemez egy vagy két pontját megérintjük (az ábrán a C-vel jelölt helyek). KÍSÉRLET: Közepén befogott négyzet. . mindkét végén szabad rezgő pálca. n Mint már az állóhullámok korábbi tárgyalásánál is említettük.12. majd a hegedűvonót az ábrán látható D pontokban a lemezre merőlegesen végighúzzuk a lemezen. vékony fémlemezekben (ábra) hegedűhúrral transzverzális rezgéseket hozunk létre. egyetlen n értékhez tartozó megoldás csak igen speciális kezdeti feltételek mellett valósítható meg. A porszemcsék azokon a helyeken gyűlnek össze. amely különböző frekvenciájú harmonikus hullámok szuperpozíciója. A fentihez hasonló módon tárgyalhatók egyéb peremfeltételek is (pl. A port a hullám gerjesztése előtt egyenletesen rászórjuk a lapokra. egyik végén szabad kötél.vagy háromdimenziós hullámegyenlettel síkon vagy térben terjedő hullámok által létrehozott állóhullámok is tárgyalhatók. A két.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 52 Utolsó módosítás: 2006. de bemutatunk néhány síkbeli állóhullám képet. Látható hogy az érintés helyének (rögzített pont) változtatásával a csomóvonalak helyzetét változtatni tudjuk. Ennek következtében állóhullámok (Chladni-ábrák) alakulnak ki. π ωn = knc = n c L illetve λn = 2L . tehát kirajzolják az állóhullám csomóvonalait (az ábrán a sötét tartományok). az érintési helyeken csomópont. amelyeknek kimutatására finom port használunk. így az n = 1 értékhez tartozó alapfrekvencia mellett – rendszerint kisebb intenzitással – egyéb lehetséges frekvenciák (felharmonikusok) is megjelennek. hogy az ujjunkkal milyen peremfeltételeket alakítunk ki. hogy milyen eszközzel szólaltatjuk meg és a rezgést a húr melyik pontján hozzuk létre.20. zárt és nyitott síp (levegőoszlop). stb. a fenti. hogy egy húr hangja erősen függ attól.

hogy ha egy jármű nagy sebességgel közeledik felénk. mint az álló forrás esetén mért λ0. s=vτ álló forrás F s=vτ B A v mozgó forrás t=τ C x uF Elsőként vizsgáljuk meg. a t=0 időpillanatban kibocsát egy hullámot. mint amikor távolodik tőlünk. Ezen a távolságon kialakul N = λ0 vT T pillanatfelvételen ennyi teljes szinusz-periódust látunk). függetlenül attól. Jól megfigyelhető. hogy a megfigyelő felé mozgó forrás sebessége pozitív ( u F > 0 ). hullámhossza λ0 = f0 Ha a forrás (az ábrán az A pontban). f0 Ha megállapodunk abban. Doppler-effektus Tapasztalatból tudjuk. hogy körbeforgatásakor a síp szája a körpálya érintője irányába mutat. azt az esetet. amikor F az f0 frekvenciájú hullámforrás a hullámot B A C x közvetítő közeghez képest u F sebességgel mozog. akkor τ idő alatt s' = u Fτ távolságot tesz meg. Az észlelt hangmagasságnak. a hullámhossz ebben az irányban „összenyomódik”.20. közegben v. és a távolodó forrás sebessége negatív ( u F < 0 ) . A jelenség egyszerű kísérlettel sokkal meggyőzőbben is bemutatható.TÓTH A. és megfigyelt v + uF értéke λ B = > λ0 lesz. általánosabban egy hullám észlelt frekvenciájának a megfigyelő vagy a hullámforrás mozgásállapotától való függését Dopplereffektusnak1 nevezik. úgy. A hullám terjedési sebessége nyugvó s+s'=(v+uF)τ s-s'=(v-uF)τ v . akkor a hullámfront az ettől számított τ idő alatt mindkét irányban v sebességgel mozog. hogy amikor a síp keringése közben közeledik felénk. és elhalad mellettünk. A B pontban álló megfigyelő által észlelt hullámhossz N f 0τ f0 viszont nagyobb lesz. akkor a hangját sokkal magasabbnak halljuk. A C pontnál álló megfigyelő által észlelt hullámhossz ekkor s − s' ( v − u F )τ v − u F λC = = = < λ0 . Ha a kart és vele a sípot megforgatjuk.12. akkor az általa kibocsátott hang magasságát távolodáskor hirtelen mélyebbnek észleljük. hiszen ettől a helytől a forrás távolodik. KÍSÉRLET: Függőleges tengely körül forgatható vízszintes karra egy sípot rögzítünk.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 53 Utolsó módosítás: 2006. és s = vτ távolságra jut el (az ábrán a B illetve C pontokig). Ha a forrás az x-tengely irányában mozog. . tehát az x-tengely irányában a τ időtartam végén az N számú periódus az s − s' = ( v − u F )τ hosszúságú szakaszon figyelhető meg (alsó ábra). akkor a két összefüggés összevonható a 1 Christian Johann DOPPLER (1803-1853) osztrák fizikus. akkor a pálya érintőjének irányába mutató síp a rajta átáramló levegő hatására megszólal. hogy a forrás áll vagy s s τ = = = f 0τ számú teljes periódus (egy mozog. Szemléletesen szólva. az N számú periódus az s + s' = ( v + u F )τ szakaszra széthúzódik.

Ha a víz felületén mozgatható forrással keltünk körhullámokat (például egy mozgó csőből a felületre szaggatottan kiáramló levegővel). A számolás során feltételeztük. távolodó forrásnál ( u F < 0 ) kisebb frekvenciát kapunk. akkor λ helyébe a mozgó forrásnál kapott hullámhosszt kell beírnunk a fenti összefüggésbe. A számolás alapját képező „hullámhossz-összenyomódás” és „hullámhossz-megnyúlás” valóságosan is bemutatható vízhullámok segítségével. mint a nyugvó forrással mért f0.20. hogy hogyan befolyásolja az észlelt frekvenciát a megfigyelőnek a közeghez viszonyított mozgása. v λ0 Ha a forráshoz közeledő megfigyelő sebességét tekintjük pozitívnak ( u M > 0 ).: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 54 Utolsó módosítás: 2006.TÓTH A. és ennek megfelelően v + uM v + uM f ′′ = = f0 v λ0 frekvenciát észlel. hogy a megfigyelő sebessége a hullámterjedés sebességével párhuzamos. mint ha nyugalomban lenne. v − uF . közeledő forrásnál ( u F > 0 ) nagyobb-. λ′ v − uF kifejezés beírása után azt kapjuk. v f0 . λ′ = alakba. vagyis v + uM f = . v − uF f0 v A mozgó forrásból érkező hullám esetén a megfigyelő az f ′ = megváltozott frekvenciát észlel: f ′= λ′ összefüggésnek megfelelő. Ellenkező irányú mozgás esetén az észlelt frekvencia: v − uM v − uM f ′′ = = f0 . v − uF Vagyis a tapasztalattal egyezően. Ha például a C pontban lévő megfigyelő a nyugalomban lévő forrás felé (tehát a hullám terjedési irányával szemben) mozog u M sebességgel. akkor – a várakozásnak megfelelően – a képen látható hullámalakzatot láthatjuk. A második kérdés az. Ha a megfigyelő mozog. akkor a hullám terjedési sebességét v ′ = v + u M -nek méri. és az ellenkező irányban mozgóét negatívnak ( u M < 0 ).12. hogy Ebből a λ ′ = f0 v + uM f = f0 . akkor a két összefüggést összevonhatjuk az v + uM f ′′ == f0 v alakban. akkor számára a hullám terjedési sebessége más. Ha a forrás is mozog.

hogy a Mach kúp szögének ( 2ϑ ) felére a v sin ϑ = uF összefüggés érvényes.20. v3 t v2 t v t 1 Ernst MACH (1838-1916) osztrák fizikus. az ilyen hullám az áthaladása során lökésszerű hatást fejt ki (lökéshullám). amit Mach-számnak neveznek. ezért erre u bevezették az M = F jellemzőt. ha a forrás a megfigyelő felé mozog. Látható. hangsebesség) hányszorosával halad. amelyet Mach-kúpnak1 neveznek. repülőgép) a hullám terjedési sebességének (pl. akkor az összefüggésbe a feltételnek megfelelő sebességkomponenseket kell beírni.TÓTH A. hogy a mozgó forrás (pl. hogy a forrás és a megfigyelő sebessége párhuzamos egymással és a hullám terjedési sebességével. A Mach-szám tehát azt adja v meg. Az összefüggéseket azzal a feltevéssel kaptuk. ahol u M > 0 . tehát előtte nem alakul ki hullám. Ez a helyzet áll elő például a Δ Δ hang terjedési sebességénél nagyobb sebességgel uF uF>v haladó (szuperszonikus) repülőgépek esetén.12. gyakorlatilag nagyon fontos az az eset amikor egy folyadékban vagy gázban egy hullámforrásként működő test a hullámok terjedési sebességénél Δ ϑ gyorsabban mozog. akkor a forrás lehagyja a hullámot. ha u F > v . hogy a forrás mögött egy kúp alakú hullámfront jön létre. Ellenkező irányú mozgások esetén a megfelelő sebesség előjelet vált. hogy a frekvencia nem lehet negatív. Az ábrán egy ilyen estben kialakuló hullámkép látható. Az ábra alapján megállapíthatjuk. ahol feltüntettük a mozgó forrás által létrehozott hullámfrontok helyzetét Δt időközökben. és távolodó forrás esetén u F < v (ellenkező esetben a forrás lehagyja a hullámot). vagyis távolodó megfigyelő esetén u M < v (ellenkező esetben a megfigyelő lehagyja a hullámot és nem észleli azt). . mint a hullámterjedés sebessége. További megszorítás. A két sebesség viszonya fontos szerepet játszik a szuperszonikus repülésben. u F > v pedig a forrás sebességének nagysága. ahol v a hullám terjedési sebessége. Mivel a hullámfront két oldalán jelentős nyomáskülönbség alakulhat ki. csak mögötte. uFΔt uFΔt uFΔt F Ha a hullámforrás sebessége nagyobb.: Hullámok/3 (kibővítet óravázlat) 55 Utolsó módosítás: 2006. Bár a fenti összefüggés nem érvényes. ha a megfigyelő a forrás felé mozog. A Mach-kúp legkönnyebben sima felületű vízben a vízhullámoknál gyorsabban haladó hajó mögött figyelhető meg. és u F > 0 . Ha ez nem így van.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->