You are on page 1of 4

Apa és fiú

Csáth Géza novellája nyomán
a forgatókönyvet készítette:

Szabó Péter

Mozgóképi animációkészítő nappali tagozatos, emelt szintű, 2 évfolyamos OKJ-s szakképzés Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola

Dramaturgia Tanár: Magyar Fruzsina

2011. 11. 10.

1. oldal

1. Jelenet Az éjszakai óceánt látjuk, csendes, nem háborog. Az égen nincsenek felhők, a csillagok fénye élesen világít és ez a vízen szépen csillog. Egy hatalmas utasszállító hajót látunk, amint egyenesen és megállíthatatlanul tart célja felé. A víz morajlása hallatszik, és a hajó mély zúgása.

2. Jelenet Halk, múlt század eleji zene szól a háttérben, kicsit halljuk a tenger morajlását. Egy kis hajókabinban vagyunk, az ajtóban áll a kamera. A teret sárgás, pislákoló fény borítja be. Szemben egy ágy látható, rajta ül egy ember. Mellette egy kis szekrényen gyertya. A földön pedig egy közepes méretű utazótáska, mely ki van nyitva és pár ruha lóg ki. Az ágy mellett a falon egy kerek hajóablak van, látható, hogy ez a helység közel van a tenger szintjéhez. Az ágyon ülő személy előre-hátra dőlöngélve gondolkodik valami nagyon aggasztón. Sápadtan néz maga elé, szemei mélyen ülnek, ijedségről árulkodnak. Egy pár másodperc elteltével diszkréten ásít, majd és lefekszik az ágyba, magára húzza a takarót és elfújja a gyertyát. Minden teljes sötétségbe burkolódzik.

3. Jelenet A tenger morajlása nem hallható, a zene azonban továbbra is szól, igaz sokkal gyorsabban, izgatottabban. Sötétséget látunk, amiben szépen lassan elkezd kirajzolódni valami. Egy épület az. Homályos. Lassan élesedik, és közelítünk is hozzá. A külvilágból csak a havas tájat látjuk, mely nem is hó, inkább mocskos latyak. A házra fókuszál a kamera, amely egyre csak élesebb és közelibb. Hirtelen vágással már az ajtóban is vagyunk. Látjuk a kiírást: Bonctani Intézet. Újabb gyors vágással már egy irodában vagyunk. Az iroda hangulata hasonlít a kabinéra. Sárgás, pislákoló gyertyafény világítja be a sötét helységet. Furcsa, hátborzongató iroda. Ablak nincs is, csak egy asztal, egy ruhafogas és egy szék. A falakon ugyan lógnak képek, de az asztalról érkező fény már nem jut el odáig, hogy meglássuk mit is ábrázolnak.
2. oldal

Ahogy az az álmokban lenni szokott, kicsit felülről és hátulról látjuk főszereplőnket. Valakivel hevesen beszél, de hangokat nem hallunk, csak a zene sebessége, az emberek non-verbális gesztusai árulkodnak. Beszélgetőpartnere egy kecskeszakállas öreg úr, aki az asztal túloldalán helyezkedik el, a székből már felállt. Végül főszereplőnk letesz egy képet az asztalra. A másik az asztal túloldaláról átnyúl a képért, a kezébe veszi, majd bólint. A képet jól látjuk, egy férfi van rajta, aki hasonlít az ágyon ülőre, azonban idősebb nála. Az igazgató csenget, ezt halljuk mi is.

4. Jelenet A hajókabinban vagyunk, a csengőre főhősünk felébredt egy pillanatra. Az ablakon kis fény szűrődik be néha, a tenger morajlik, az egész szoba imbolyog. Az ablakon kilátunk, kavarog a víz, néha erős fehér fény árad be egy pillanatra. Ekkor jobban látjuk mi van benn. A takaró le van rugdosva, a főszereplőnk izzadtan fekszik és csukja vissza a szemét. Próbál visszaaludni. Egy újabb villám fénye árad be az ablakon, és a vakító fehérség

5. Jelenet elmúltával újra az álomban találjuk magunkat. A jellegzetes nézet felülről, hátulról. Egy sötét folyosón megyünk végig, egy orvosi köpenyes fiatalember vezetésével. Közben néhány képkockára a valóságot látjuk, ahogy főszereplőnk fekszik az ágyban, a hullámzó hajón, izzadtan, kitakarózva és forgolódva. A zene átcsap erős szívdobogásba. Az álomban ahogy haladunk a folyosón, egyre gyorsabbá válik. Furcsa, síró alakok jönnek szembe, nem lehet eldönteni, hogy lépkednek, vagy lebegnek. A folyosó sötét, csak a doktornál lévő gyertya világít. Egy lépcsőhöz érnek, melyből kétes eredetű, zöldes-sárgás gáz áramlik fel. A falon sárga köpenyek lógnak, az orvos ad egyet főszereplőnknek, aki felveszi. Most látjuk, hogy az orvos keze tiszta vér, a ruhája is olyan lett és csak bájosan mosolyog. A lépcsőre mutat, majd elmegy abba az irányba ahonnan jöttünk. Itt egy villanásnyi időre látjuk megint, ahogy a valóságban a kinti vihar fokozódik, a kabinban pedig forgolódik, és nyöszörög főszereplőnk.
3. oldal

Az álomban egy ajtóhoz érkezik, amire egy nagy C betű van írva. A kilincs véres. Ekkor kezébe kerül a fotó, amit az irodában láttunk utoljára, ránéz, majd erőt vesz magán, lassan és bizonytalanul odanyúl, megfogja a kilincset, a szívdobogás már nagyon hangos és szabálytalan. Kinyitja az ajtót, ám ekkor hirtelen egy csontváz esik rá, majd sötétség. (Ekkor minden elhallgat)

6. Jelenet A valóságban azt látjuk, ahogy leesett az ágyról, a mellette lévő kis szekrény sarka véres, és a bőröndön fekve, az abból kilógó ruhák is átáztak, a padló is olyan lett. Főszereplőnk mozdulatlanul fekszik, nyitott szemmel és szájjal, mintha segítségért akarna kiáltani.

4. oldal