You are on page 1of 5

Apa és fiú

Forgatókönyv  Csáth Géza novellája alapján
                         

Mozgóképi animációkészítő nappali tagozatos, emelt szintű, 2 év folyamos OKJ-s szakképzés Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola

Dramaturgia Készítette: Vezsenyi Tamás Tanár: Magyar Fruzsina   2011. 11. 20.

KONZULENS: MAGYAR FRUZSINA Egy téli utcát látunk, zuhog a hó. Egy férfi rohan végig az utcán, ideges. Hosszú elegáns kabát van rajta, cipője csattog az olvadt hólében, kezében egy cetlit gyűr. Egy hatalmas fekete épülethez ér és megáll előtte. Széthajtja a cetlit, majd a a kapu meletti táblára tekint. „ I. számú Anatómiai Intézet”. A férfi nekifeszül a méretes kapunak és bemegy az épületbe. A professzor irodájában vagyunk. A professzor az asztal mögött ül, a papírjait rendezgeti. Szemmel láthatóan kapkod. Kopogtatnak az ajtón. A professzor asszisztense lép be a szobába. Asszisztens -Elnézést Professzor Úr, hogy zavarom. Egy férfi van itt, mindenképpen beszélni óhajt a Professzor Úrral. Professzor –Most nem tudom fogadni, előadást kell tartanom. Asszisztens -De Professzor Úr! Rettentően fontos lenne. Itt vár a fiatal ember az ajtó előtt, csak pár percet szeretne kérni. Professzor -Rendben engedje be, de csak néhány percre tudom fogadni. Az asszisztense beengedi a férfit. A látogató magas, jól öltözött, sápadt ember, mélyen meghajol. A professzor üdvözli a vendéget, majd leülteti egy székre. A professzor az íróasztala mögött foglal helyet, egy nagy karos székben. Professzor –Mondja kérem miben tudok a szolgálatára lenni. A férfi ideges, izgatott, kicsit habozik majd beszélni kezd Férfi -Bocsánatot kérek, méltóságos uram, hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgős, legalábbis nekem. A nevem Gyetvás Pál és az édesapámért jöttem. Külföldi tartózkodásom alatt édesapám megboldogult, és mivel a családomnak nem volt pénze temetésre, valószínűleg   1  

idekerült. Kérem professzor úr méltóztassék nekem kiadatni az édesapám, hogy eltemethessem és az intézet költségeit megtérítem… A professzor nyugodtan végig hallgatja a zaklatott férfit, közben kimérten a szakállát simogatja. Professzor: –Igaz az intézet nem ad ki hullákat, megnézhetem hogy az apja idekerült-e. A Professzor egy vaskos jegyzéket emel az asztalra és kicsit sietősen lapozni kezdi azt. Professzor -Hogy hívták az apját? Férfi -Gyetvás Pálnak, mint engem. A professzor lapoza tovább a könyvet, majd kis idő múlva az asszisztenséhez szól. Professzor -Kérem hívja ide Mátyás bácsit! Az asszisztens elsiet. A professzor folytatja a jegyzék lapozgatását, majd csendben annyit mond: Professzor – Ha megtéríti a költségeket és az édes apja az intézménybe került, kiadatom önnek. A férfi bólint, feszülten figyeli a professzort. Professzor –Itt is van. Gyetvás Pál. A belgyógyászatiról érkezett. A férfi egy pillanatra megkönyebül, hogy végre megtalálta az apját. Azonnal a pénzért nyúl. Férfi – Méltóságos uram mennyivel tartozom kérem? Ekkor lépbe a szobába Mátyás bácsi és az asszisztens.

 

2  

Mátyás bácsi –Tiszteletem Professzor Úr! Üdvözlöm Uram! Miért hívatott? Professzor –Doktor úr mennyi a költsége egy hullamacerálásnak és összeállításnak? Mátyás bácsi -Harmincöt korona. A férfi gondolkodás nélkül a professzor markába nyomja a vasalt bankjegyeket és kérdően néz a professzorra. Professzor -Kérem akkor a doktor urat, hogy vezesse az urat az apjához. A doktor elindul az ajtó felé. Mátyás bácsi -Jöjjön kérem! A férfi gyomra összeugrik, újból izgalom és félelem tölti el. A doktor és a férfi kijönnek az irodából és elindulnak végig a folyosón. Szótlanul mennek a folyosón, minden szürke a téli fényben, élettelen, kihalt. A csempézett falak között visszhangzik minden lépésük. A folyosó végtelennek tűnik és lépésről lépésre nyomasztóbbá válik. A doktor megáll egy ajtó előtt és a kulcsot kezdi keresni. Kinyitja az ajtót. Mátyás bácsi –Jöjjön! Mindketten belépnek a sötét szobába. A doktor felkapcsolja a villanyt. A fehér csempe csillog körben a neon fényében. A szobában bonc asztalok vannak, minden asztalon egy fekete zsák. A doktor ránéz a kórlapra valamit keres. A férfi félve körbe tekint. Minden katonás rendben van a teremben, minden tiszta és ragyog a neon vakító fényében. A férfi egy csontvázat vesz észre. Hirtelen a félelem ragadja magával. Eszébe jut az apja. Szeme előtt   3  

megelevenedik az a tiszteletet parancsoló, termetes paraszt gazda aki az apja volt. Vajon ő is így végezte? Már kiállítási darab? Mostanra egy csontváz, drótokkal egy fogasra aggatva? Megborzong a csontváz látványától. Ahogy várja hogy a doktor úr végre megfejtse a kórlap rejtvényét, a Professzor úr egy mondata cseng vissza a fülében: „-Doktor úr mennyi a költsége egy hullamacerálásnak és összeállításnak?” Hirtelen a csontvázra néz, és rádöbben hogy ő ezt a csontvázat már ismeri. Hiszen ez az édes apja, nem is lehet más. Férfi -Doktor úr kérem... lehet hogy...ő az apám. Oda lép a csontvázhoz. A doktor rátekint. Mátyás bácsi –Igen ő az. A doktor kicsit habozik, valamiért úgy érzi mondania kell valamit, így beszélni kezd: Mátyás bácsi -Ilyen gyönyörű skelettel, kérem, már régen nem találkoztam. A férfi abszolút nem figyel rá, saját gondolataiban jár. Megnyugvás tölti el a szívét, örül hogy megtalálta, hogy újra látja az apját. Vissza gondol gyermekkorára, régi emlékeket idéz fel benne a daliás csontváz. Leveszi hosszú kabátját és a csontvázra adja, mintha az megfázhatna a téli hidegben. Majd megfordul. Az arcán megnyugvás. Férfi –Köszönöm Doktor Úr a segítségét. Aztán hirtelen felkapja a csontvázat, biccent a doktor úrnak, és távozik.

 

4