You are on page 1of 5

Vörös Anna

Apa és fiú animációs film Csáth Géza novellája alapján

Mozgóképi animációkészítő OKJ képzés Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola Dramaturgia Tanár: Magyar Fruzsina 2011. november 5.

Fade in Helyszín: az anatómiai intézet, igazgatójának irodája Az IGAZGATÓ nagy bőr fotelban ül az asztala mögött és beszél egy emberrel, GYETVÁS Pállal. GYETVÁS Pál borotvált arcú férfi, sürgős mondanivalója miatt le sem ül, áll az IGAZGATÓ asztala előtt, két kezében szorítja kalapját. Az IGAZGATÓ nyugodtan figyeli. GYETVÁS PÁL (kissé idegesen) …és azt mondták, ide lett szállítva. GYETVÁS PÁL ekkor sietve hóna alá csapja kalapját és kabátja belső zsebéből elővesz egy kis méretű papírt. Átnyújtja az IGAZGATÓNAK. GYETVÁS PÁL Itt egy kép róla Az IGAZGATÓ feláll és közelebb megy a férfihoz. Elveszi a képet, nyakán lógó szemüvegét a szeméhez emeli, és nézi a fotót. IGAZGATÓ (elgondolkodva) Hmmm… Egy pillanat.. Az asztalon lévő csengőt megnyomja, pár másodperc múlva benyit egy ASSZISZTENS. Az igazgató odalép Az ASSZISZTENShez és átnyújtja neki a képet. IGAZGATÓ Doktor úr, látta már ezt, behozták a napokban? Az ASSZISZTENS Épp csak rápillant a képre. ASSZISZTENS (kicsit izgatottan, mint aki felismert valamit) Igen erre emlékszem. A minap a Mátyással maceráltattam. Látná IGAZGATÓ úr, igen szép a skeletje. Az IGAZGATÓ GYETVÁSRA mutat. IGAZGATÓ Az úr itt GYETVÁS PÁL és szeretné hazavinni magával.

ASSZISZTENS (meglepődve) Dee.. a munkadíjjal mi lesz Professzor úr, mert ugyebár a… GYETVÁS PÁL (Idegesen, gyorsan) Természetesen kifizetem a munkájuk költségét, de nekem meg kéne kapnom ha ez lehetséges. GYETVÁS PÁL ismét kabátja zsebébe nyúl, és előveszi tárcáját. Az IGAZGATÓ simogatja a szakállát. IGAZGATÓ Igen, igen a macerálás és az összeállítás az pontosan harmincöt korona. GYETVÁS PÁL a tudós kezébe adja a pénzt, Az IGAZGATÓ megszámolja a pénzt, pörgeti a lapokat és közben az ASSZISZTENS felé fordul. IGAZGATÓ Kérem, kísérje el az urat a tárolóhoz Helyszín: folyosó Az ASSZISZTENS megy egy rövid folyosón, GYETVÁS PÁL követi. Már nem olyan feszes a testtartása, mint korábban. A folyosón befordulnak és az ASSZISZTENS megáll ASZSZISZTENS Kérem, nekem sürgős dolgom van az előadóban, menjen egyenesen ezen a folyosón, jobbra az első ajtó a tároló. Ott lesz Mátyás, ő foglalkozik a testekkel, majd útba igazítja. A viszontlátásra Az ASSZISZTENS sarkon fordul, és visszafelé siet a folyosón. GYETVÁS PÁL nézi, ahogy gyors, kopogó léptekkel eltávolodik. Azután megfordul, és nézi az előtte lévő folyosót. Nagyon hosszúnak tűnik, nem is látni a végét, sehol egy ajtó. Elindul a folyosón, kémleli, hol lehet a vége. Majd felfigyel valamire. Egy hangra, ami eleinte alig hallható, de ahogy megy előre, mintha csak egyre felerősödne. Olyan, mintha emberek sokasága nyüzsögne, beszélne. Értelmezhető szavak nem vehetők ki, csak zsivaj. A hangok a mellette lévő fal mögül jönnek, GYETVÁS PÁL erősen hallgatózik, és siet előre, a hangzavar erősödik.

GYETVÁS PÁL megpillant egy nagy fém tolóajtót, őnála is sokkal magasabb, oda kell bemennie. Megáll az ajtó előtt, nézi, mögüle jön a sok hang, rengeteg ember hangját hallja. Az ajtó magától megmozdul. Fülsiketítő csikorgással, fémes hanggal tolódik jobbra, hangja túl erős, a mögötte levő emberek zsivaját is elnyomja. Egy öregember, Mátyás húzta el az ajtót. Már nem lehet hallani az emberek hangját, csend van. MÁTYÁS (kicsit meglepődve, kíváncsian nézve az idegen embert) Jó napot. Miben segíthetek uram? GYETVÁS PÁL (idegesen) Jó napot, Gyetvás Pál vagyok GYETVÁS PÁL gyorsan előkapja a képet. GYETVÁS PÁL Őérte jöttem…. MÁTYÁS nézi a képet, majd felnéz GYETVÁS PÁLra. MÁTYÁS (udvariasan) Igen, igen… Tessék befáradni, itt megtalálja. A helység, ahova belép GYETVÁS PÁL, egy nagy terem. Fehér falakkal, ablak nélkül. A terem zsúfolásig tele van emberi csontvázakkal, némelyik ül, másik éppen lehajol valamiért, vannak olyanok, amik mintha beszélnének egymással. De nem mozdulnak. MÁTYÁS (Kinyújtott kézzel mutat a csontvázak felé.) Ott, középen találja… Kije volt az úrnak? GYETVÁS PÁL (elszomorodva) Az édesapám. MÁTYÁS (lehajtva a fejét eggyüttérzően) Értem…

GYETVÁS PÁL elindul a csontvázak rengetegébe, arra, amerre az öreg MÁTYÁS mutatta. Kerülgeti őket, és kutat, keres a szemével. Véletlenül nekiütközik egy csontváz lábának, ami a nagy csendben megcsörren, és hangja elterjed az egész teremben. GYETVÁS PÁL (Odafordul, majd reflexszerűen) Elnézést. Ahogy előrepillant, hogy folytassa a keresést, abban a pillanatban felismeri az édesapját. Tágra nyílik a szeme. Ott áll pont előtte, rajta van a kalapja, amit mindig hordott. Apja éppen köszönti őt, felemeli kezét, és így int neki. GYETVÁS PÁL odamegy apja mozdulatlan csontvázához. Nézi, a fémszerkezeteket amivel rögzítve vannak a csontok. Majd a kézre néz, ami éppen int, ki van támasztva, azért áll úgy. GYETVÁS PÁL a támasztékot kiveszi alóla. GYETVÁS PÁL Most már itt vagyok. GYETVÁS PÁL áll az apja csontváza előtt, és csendben van. Nagyon sokáig áll ott. Fade out.