Mario Puzo Carol Gino A C SALÁD

MAGYAR KÖNYVKLUB

Bert Fieldsnek Aki a vereségből győzelmet kovácsolt,

és aki mind közül a legnagyobb Consigliere lehetne. Nagyrabecsüléssel Mario Puzo

Prológus

AHOGY A FEKETE HALÁL VÉGIGSÖPÖRT EURÓPÁN, és kipusztította a lakosság felét, igen sokan fordították tekintetüket kétségbeesésükben az égről a föld felé, ahol is a filozofikus hajlamúak a lét titkait és az Élet nagy misztériumát próbálták kifürkészni, míg a szegények abban reménykedtek csupán, hogy valamiképpen átvészelik gyötrelmes megpróbáltatásaikat. Ekkor történt, hogy az Isten emberarcúvá lett a földön, és a középkor mereven dogmatikus vallásos szemlélete súlyát vesztve átadta helyét az ókori római, görög és egyiptomi nagy civilizációk tanulmányozásának. Ahogy a keresztes hadjáratok utáni sóvárgás alábbhagyott, újjászülettek az olimposzi hősök, és újra megvívták az olimposzi csatákat. Az emberi elme nekifeszült az Isten szívének, és az Értelemé lett a hatalom. A hatalmas filozófiai, művészeti, orvosi, zenei teljesítmények kora volt ez. Pazar ünnepi pompában virágzott a kultúra. Megvolt azonban ennek az ára. A régi törvényeket megszegték, mielőtt még újak születtek volna. Az Isten igéjéhez való szigorú ragaszkodástól és az örök megváltás hitétől valójában nagyon is rögös út vezetett az Emberig és a Humanizmusnak nevezett örömteli földi lét tiszteletéig. Akkoriban Róma nem a Szent Város volt, hanem egy olyan hely, ahol nem becsülték sokra a törvényeket. Az utcákon kifosztották a járókelőket, sorra rabolták ki a házakat, vadul burjánzott a prostitúció, és minden egyes héten száz meg száz embert gyilkoltak meg. Ráadásul az ország, amelyet ma Olaszországként ismerünk, még nem létezett, s az akkoriban csak Itáliaként emlegetett „Csizmát” öt erős hatalom uralta: Velence, Milánó, Firenze, Nápoly és Róma. Rajtuk kívül is még számos független városállam volt, melyeket helyi királyok, feudális urak, hercegek és püspökök vezette régi családok irányítottak. Az országban mindegyre területért marakodott szomszéd a szomszéddal. És a győztesnek mindig résen kellett lennie – bármikor újabb harc robbanhatott ki. Az ország határain kívülről birodalmukat gazdagítani akaró idegen hatalmak támadása fenyegetett. Franciaország és Spanyolország urai egymással versengve újabb területekért csatáztak, a törökök pedig egyenesen a Pápai Államot, vagyis Rómát és a hozzá tartozó, jelentős méretű környező területeket akarták eltiporni. A hatalomért küzdve egymásnak feszült az egyház és az állam is. A szánalmasan komikus nagy egyházszakadás után – amikor is megosztott hatalommal és megcsappant bevételekkel két pápa uralgott két külön városban – a klérusnak új reményt adott, hogy római székhellyel és egyetlen pápával újjászerveződött az egyház. Lelki és szellemi vezetőinek – akik most erősebbek voltak, mint korábban – immár csak a kicsiny városállamok és hűbérbirtokok királyainak, királynőinek és fejedelmeinek világi hatalmával kellett megküzdeniük. Ennek ellenére a római katolikus anyaszentegyházat zűrzavar és nyugtalanság jellemezte, mert törvénytelenségeket nem csupán egyházon kívüliek követtek el. A bíborosok kövekkel és íjpuskával felfegyverkezett szolgáikat az utcára küldték, hogy római ifjakkal csatázzanak; magas egyházi méltóságok – akiknek tilos volt házasodniuk – kurtizánokhoz jártak, és számos szeretőt tartottak; a megvesztegetés mindennapos volt; a legmagasabb rangú egyházi személyek szégyenkezés nélkül

fogadtak el pénzt, hogy felmentést adjanak a törvények betartása alól, és szent pápai bullákat adattak ki, amelyekben a legszörnyűbb bűntetteket is megbocsátották. Sok kiábrándult polgár mondogatta, hogy Rómában minden eladó. Ha valakinek elég pénze volt, templomot, papot, bűntelenséget vásárolhatott magának – még az Úr bocsánatát is. Nagyon kevés kivételtől eltekintve olyan férfiakból lett pap, akik családjukban másodszülött fiúk voltak – születésüktől fogva arra nevelték őket, hogy egyházi szolgálatba álljanak. Tényleges vallásos elhivatottságuk nem volt, mivel azonban az egyháznak még mindig megvolt a hatalma ahhoz, hogy az arra kiválasztottakat királlyá nyilvánítsa, és hogy kénye-kedve szerint osztogassa a földi javakat, az itáliai arisztokrata családok egyike sem sajnálta a busás adományokat és a bőséges kenőpénzt, hogy fiát a bíbornoki testületbe juttassa. Ez volt a reneszánsz – Rodrigo Borgia bíborosnak és családjának a kora.

1

A NYÁRI NAP ARANYLÓ SUGARAI meleg fénybe vonták a római utcák macskaköveit, amint Rodrigo Borgia bíboros fürge léptekkel elhagyta a Vatikánt, és a Piazza de Merlón álló kétemeletes műmárvány ház felé vette útját, ahova azért igyekezett, hogy kicsi gyermekei közül magához vegyen hármat: fiait, Cesarét és Giovannit, valamint leányát, Lucreziát – véréből való véreit. E napon a Pápai Állam alkancellárja, a római katolikus anyaszentegyház második leghatalmasabb embere különösen boldognak érezte magát. Gyermekei anyjának, Vanozza Cataneinak a házánál azon kapta magát, hogy vidáman fütyörészik. Mint egyházi embernek tilos volt házasodnia, de istenes emberként bizonyos volt benne, hogy ismeri az Úr szándékait. Mert hisz már a Paradicsomban is a Mennyei Atya nem azért teremtette-e Évát, hogy ezzel Ádámot tegye tökéletesebbé? Ebből pedig nem épp az következik-e, hogy ezen a boldogtalansággal teli hitvány földön a férfinak még inkább szüksége van az asszony megnyugtató közelségére? Még ifjú püspök korából volt már három gyermeke, de ezek az utóbbi években nemzett gyermekek, akiket Vanozza szült neki, különösen közel álltak a szívéhez. Ugyanolyan heves érzelmeket váltottak ki belőle, mint az anyjuk. Már most, amikor pedig még csak kicsik voltak, lelki szemeivel már most azt látta, hogy a gyermekei az ő vállán magasodva hatalmas óriást formáznak, segítenek neki egyesíteni a Pápai Államot, és kiterjeszteni a római katolikus anyaszentegyház hatalmát a világ legtávolabbi tájaira is. Az évek során, amikor csak eljött meglátogatni őket, a gyerekek mindig „papának” szólították, és nem láttak semmi összeférhetetlent abban, hogy az apjuk éppoly rajongással szereti őket, mint amilyen odaadó hűséggel a Szentszéket szolgálja. A legkevésbé sem tűnt furcsának nekik, hogy Rodrigo Borgia – bíboros létére – a tulajdon édesapjuk. Mi különös van ebben? Hiszen a nagy ünnepségeken Ince pápa fia és lánya is gyakorta ott parádézott a római utcákon. Rodrigo Borgia bíborosnak már tíz éve volt a szeretője Vanozza, és elmosolyodott a gondolatra, hogy milyen kevés hozzá hasonlóan izgalmas nőt ismert, hogy milyen kevesen voltak, akik ilyen hosszú ideig fenn tudták tartani az érdeklődését. Nem mintha Vanozza lett volna az egyetlen nő az életében, hiszen nagy étvággyal habzsolta a világi örömöket. Vanozza azonban mind közül messze a legfontosabb

volt a számára. Intelligens volt, és Rodrigo szemében szép is – és olyan valaki, akivel földi és égi dolgokról egyaránt el tudott beszélgetni. Gyakran kapott tőle bölcs tanácsokat, cserébe pedig nagylelkű szeretőként viselkedett vele, és gyengéden bánt közös gyermekeikkel. * Vanozza a háza ajtajában állt, és rettenthetetlen szívvel mosolygott, miközben búcsút intett három gyermekének. Egyik legnagyobb erőssége – most, hogy betöltötte a negyvenet – az volt, hogy megértette a bíborosi palástot viselő férfit. Tudta, hogy Rodrigo Borgiában fékezhetetlen ambíció munkál, oly elfojthatatlan tűz, mellyel nem érdemes dacolni. A férfinak stratégiai, katonai, politikai tervei voltak. Növelni akarta a katolikus anyaszentegyház érdekkörét, politikai szövetségeket keresett, amelyek tovább erősíthetik a Vatikán befolyását, és olyan szerződésekre kapott ígéreteket, amelyek a saját pozícióját és hatalmát is tovább szilárdítják. Minderről az asszony is tudott, sokszor beszélt neki az elképzeléseiről. Elméjében oly sebesen viharzottak a gondolatok, mint ahogyan reményei szerint majdan csapatai fognak új területeket meghódítani. Arra született, hogy erős és hatalmas államférfi váljék belőle, és Vanozza abban bízott, hogy a férfi felemelkedése a gyermekei számára is rendkívüli lehetőségeket teremt. Az asszony azzal vigasztalta magát, hogy egy napon majd – mint a bíboros törvényes örökösei – a gyermekei gazdagok és hatalmasak lesznek. Így hát el tudta engedni a kezüket. Most szorosan magához ölelte csecsemőkorú kisfiát, Goffredót, aki túl kicsi volt még ahhoz, hogy Rodrigo őt is elvigye, hiszen még szopott. De hamarosan tőle is meg kell majd válnia. Az asszony sötét szeme könnyben ázott, ahogy azt figyelte, miként távolodik három nagyobb gyermeke. A fiúk nem fordultak hátra, Lucrezia is csak egyszer nézett vissza. Vanozza figyelte, ahogy a szálfatermetű bíboros jobbjával Giovanninak, kisebbik fiának kicsiny keze után nyúl, balját pedig hároméves lányának, Lucreziának adja. Cesarén, az idősebb fiún az anyja máris látta a sértett haragot. Ismerte ezt az arckifejezést, nem jelentett semmi jót. De úgy gondolta, idővel majd Rodrigo is rájön, melyik gyerekkel hogyan kell bánni. Egy darabig még tétovázva álldogált, aztán becsukta a nehéz faajtót. Az apa és három gyermeke alig tett néhány további lépést, amikor a feldühödött Cesare akkorát taszított Giovannin, hogy a kisfiú egyensúlyát vesztve eleresztette az apja kezét, botladozni kezdett, és kis híján a földre bukott. A bíboros felfogta a fia esését, majd megfordult, és azt kérdezte Cesarétól: – Cesare, fiam, nem volna egyszerűbb, ha megmondanád, mit akarsz, mint hogy fellököd az öcsédet? Giovanni csak egy évvel volt fiatalabb, mint a hétéves Cesare, de jóval véznább volt nála, s büszkén röhécselt apja oltalmában, ahogy a bíboros Cesarét pirongatta. Sok ideje azonban nem maradt az elégedett göcögésre, mert Cesare közelebb lépett hozzá, és keményen a lábára taposott. Giovanni felkiáltott fájdalmában. Hatalmas kezével a bíboros megragadta Cesare hátán az inget, felemelte a gyereket a macskakövekről, és oly vadul megrázta, hogy az aranybarna fürtök csak úgy táncoltak a fiú szeme előtt. Aztán letette a fiát, és megenyhülve letérdelt elébe. – Mi bajod, Cesare? Miért vagy ilyen dühös? A fiú sötét szemében dac ült, és parázsként izzó pillantással nézett az apjára. – Gyűlölöm Giovannit, papa! – mondta szenvedélyes hévvel. – Mindig őt választod… – Na, na, Cesare, ugyan már – mosolygott a bíboros. – Egy család ereje, miként

majd somolyogva megveregette méltóságteljes pocakját. ha a saját testvérét gyűlöli valaki. Azzal Rodrigo Borgia lehajolt. Nem olyan kisgyerek már. miért kellene ilyen szamárság miatt veszélybe sodornod a halhatatlan lelkedet. Carlo Canale is az ő választása alapján lett Vanozza férje. – Undorral nézett az öccsére. Elismerően elmosolyodott. ám üresfejű kurtizánjaival ellentétben Vanozza kifejezetten gyakorlatias volt. egy sebes mozdulattal a nyakába emelte a pici lányt. – Te nem szeretnéd fogni a papa kezét? – kérdezte tőle a bíboros. A bíboros megborzolta Giovanni fekete üstökét. – Végül Lucreziára nézett. érzéki ajka nagylelkűségre vallott. – Te aztán igazán apád lánya vagy. jobbára mosolygós. A bíboros jól tudta. Mivel az előző két férjet is Rodrigo Borgia választotta az asszonynak. hosszú szőke fürtjei a vállára omlottak. Cesare és Giovanni rendszeresen meglátogassák édesanyjukat. – Aztán Cesaréhoz fordult. és szélesen elmosolyodott. Adriana Orsinit kérte meg arra. melynek révén mindenki a kor egyik legvonzóbb férfiját látta benne. sokkal inkább robusztus erő. aki védelmet és tiszteletre méltó. hogy legyen. hogy a bíboros gyönyörködve a lánya felé fordult. az egymáshoz való hűségben rejlik. – Nem fakadok sírva. Megözvegyült unokatestvérét. a gyermekei fölé tornyosult. aki immár a harmadik házasságában élt. ne légy csacsi. aki ingujjának lágy selymével sebesen felszárította a könnyeit. s e tulajdonságát Rodrigo igencsak nagyra becsülte. és angyali arcáról elszántság sugárzott. hangosan felkacagott. azt megörökölte két előző férjétől. csilingelő hangon. orra. A főurak némelyikének szép. – De toporzékolni sem kezdek dühömben. – Crezia – mondta Cesare meleg szeretettel a hangjában –. gyönyörű koronaként övezte a fejét. Orsó tizenhárom éves korában eljegyezte a tizenöt éves Júlia Farnesét. mintsem arisztokratikus megjelenés jellemezte. Egyébként pedig halálos bűn. – Jut belőlem mindannyiótoknak… nem igaz? Rodrigo Borgia roppant termetű férfiú volt. s a bevételekből jelentős vagyonra tett szert – mivel pedig istenfélő volt. . Szűz Mária tiszteletére kápolnát emeltetett. nem zárkózott el attól. hogy gondjukat viselje. – Fogd csak meg a kezem bátran. rezzenéstelen arccal nézett vissza rá. és színlelt sértettséggel lebiggyesztette az ajkát. megbecsült otthont nyújt neki. sugárzó energia. az ifjú menyasszony beköltözött az Orsini-palotába. és ügyeljen a neveltetésükre. – És veled. – Ne sírj – csitította kedvesen. Sötét szemében többnyire kedélyes derű csillogott. és amit az asszony nem kaphatott meg tőle. ha nem foghatom a kezedet – felelte a lánya. és segített Adrianának a gyerekek körüli teendőkben. édes kislányom? Veled mi legyen? A bíborost elbűvölte. Mindezeken felül azonban volt benne valami olyan mágneses erő. hogy egy megözvegyült asszonynak férjre van szüksége. Az asszonynak számos gondosan vezetett fogadója meg egy vidéki birtoka volt. Giovanni csak teszi magát. a harmadik. – Te pedig. – Felállt. Noha a bíboros viselte a gyermekei nevelésének mindennapi felelősségét. hogy Lucrezia. nem árulkodott agresszivitásról. És ahogy pazar öltözetében könnyed eleganciával tovasétált. * Még ugyanezen a napon Rodrigo Borgia a maga vatikáni palotájával szemben lévő Orsini-palotába vitte a gyermekeit. – Chez. valami megfoghatatlan. ha akarsz. a kisleánya új. megfoghatod a másikat. Lucrezia összefonta két kicsi karját. Amikor Adriana fia. és semmi okát nem látom. és telt. és miközben boldogan. hogy a leányka minden érzelem nélkül. bár nagy volt. Nagylelkűséged és bátorságod jutalmául pedig a tiéd lesz a legbecsesebb hely.egy hadseregé is. elég magas ahhoz. és noha jóképű volt. hogy ne látsszék túlsúlyosnak. Mindig jó volt Vanozzához. idejöhetsz a helyemre – mondta Cesarénak a kis húga olyan tiszta. ifjú lovagom. foglalkozzon velük.

a legígéretesebbnek azonban Lucrezia mutatkozott. és az apaság tényét csak titkos iratokban rögzítették. amit akar. Adriana és a bíboros pedig oly figyelemmel csüggött a leányka minden lépésén. mint a kis húgát. sőt még a pápáknak is vannak gyermekeik – mindenki tudta. a következő években Róma legkiválóbb nevelői tanították őket. nem állhatta a diszharmóniát. Természetesen voltak olyan idők. hogy érzéseit nem tudta verssorokba önteni. neki ugyan nem kenyere a képmutatás. * A bíboros már épp a végére ért annak a hivatalos iratnak. és csodálatos mintákat hímzett pompás ezüst. angolul. és minden tőle telhetőt megtett. hogy elragadtatott hangú verseket írt Isten dicsőségéről és a romantikus szerelem sóvárgó rezdüléseiről. hogy soha nem juthat semmiféle magas egyházi méltóságba. hogy Rodrigo Borgia összes gyermekének gondját ettől kezdve az unokatestvére viselte. örökké elsőségre törő természetével. mert a kisfiú vigasztalhatatlan volt a testvérei nélkül. Giovannit fehér selyembe. Az emberek persze tudták. a latint is elsajátították. ezzel is a Borgia család szövetségi érdekeit szolgálva. Júlia hosszú. rajzolni. mint a fiútestvéreit. és természetesen az egyház nyelvét. azt kockáztatta. Különös erővel hatottak rá a szentek csodálatos cselekedetei. A különleges alkalomra Adriana a legszebb ruháikba öltöztette a gyerekeket: Cesarét fekete szaténba. Noha ebben az időben sok fiatal lányt küldtek kolostorba. hogy a családja derűs békességben éljen. Duarte Brandao hozott neki Firenzéből. Nyugodt és kiegyensúlyozott természetű lévén. hogy Lucrezia boldog. ékszerekkel díszített hajpánttal fogta össze. asztrológiából. többek közt spanyolul. barackszín csipkeruhát adott Lucreziára. hogy egyszer majd magas méltóságba jut. és ugyanazok a kiváló oktatók tanították. Ritka és merész lépés volt ez. Ahogy egy bíboros gyermekeihez illik. Lucrezia – a bíboros engedélyével és Adriana tanácsára – a humán tudományok tanulmányozásának szentelte napjait.és aranyszín szövetekre. hogy vétkeznek –. és a szerelem barátsággá szelídült. Lucrezia olyan erényekre és készségekre tett szert. Az irat egy Savonarola néven ismert . a megtévedt férfiú még reménykedhetett abban. franciául. hiszen Rodrigo Borgia mégiscsak diplomata volt. amelyet főtanácsadója. Júlia Farnese úgy kezelte Lucreziát. mert feltétlen állhatatosság és erkölcsi tartás jellemezte. Cesare kitűnt intelligenciájával és versengő. amikor ő maga is arra kényszerült. hiszen Ince pápa idejéig az egyházi férfiak gyermekeit hivatalosan unokaöccseiknek és unokahúgaiknak tekintették. bájos kisleánnyá cseperedett. Vanozzának néhány hét múlva a legkisebb gyermekétől. hogy elkendőzze vagy megszépítse az igazságot. hogy a bíborosoknak. * Egy gyönyörű vasárnapon. és a szíve gyakorta olyannyira túlcsordult a rajongástól. de mindaddig. hogy mindennapjaikat tanulással és a szentek életének odaadó tanulmányozásával töltsék. Goffredótól is meg kellett válnia. lanton játszani. Rendszeres képzést kaptak a humán tudományokból. ókori történelemből. és aranyszín fürtjeit egy kicsiny. Ha egy egyházi férfiú nyíltan vállalta az apaságot. asztronómiából. Tíz év elteltével azonban szenvedélyük megfakult. a kétéves Goffredót pedig gazdagon hímzett kék bársonyruhácskába. miután nagymisét celebrált a Szent Péter-bazilikában. Mivel szerette a művészeteket. amíg botlásukat a „család” védőszárnyai jótékonyan elfedték. és megtanultak számos nyelven is.ahol is naponta elmondta kegyes imáit. amelyek révén egyszer majd előnyös házasságot köthet. higgyen csak bárki. Egyik kedves időtöltése a versírás volt – hosszú órákat töltött azzal. Ez azonban érthető. Miként az kötelessége is volt. Így esett. A bíboros úgy vélte. megtanult táncolni. Borgia bíboros meghívta a gyermekeit vatikáni palotájába.

A bíborost igazából az aggasztotta. mindennap hálát mondok a Szent Szűznek. jelentéktelennek tűnő emberek okozták. a családtól és a barátaitól körülvéve bizony szép itt ez a földi élet. aki az ellenségévé teszi. nem lehet keserű az íze… Szinte ugyanebben a pillanatban a gyermek rosszullétre kezdett panaszkodni. Amikor a bíboros egyedül étkezett a lakosztályában. és magához vonta a fiát. a fiúk azonban megálltak. és óriási lelkesedéssel fogadták a barát szavait. különleges. gyümölcsöt. fekete haj övezte. Rodrigo Borgia úgy érezte. heves zakatolás. – Gyertek csak. örült az apai dicséretnek. Orsó és a szépséges és elbűvölő Júlia Farnese nevetve és vidáman cseverészve körbeülték az asztalt. pulyka. irgalmatlan haragra gyullad. talán a bíboros melléhez feszülő lüktető. Talán a kisfiú sebes szívverése. És egy érzelmes-adakozó mozdulattal a kelyhet mellette ülő fiának. hogy milyen törékeny is ez a kisfiú. Elsőként Cesare ért oda hozzá. hogy az első korty az övé legyen. hogy nagy dinasztiák végzetét egyszerű. hogy próféta. Erős fiú volt. Duarte Brandao elmosolyodott. papa – mondta. Elsuttogott egy halk hálaimát. hogy magához szoríthatja a gyermeket. Ahogy a gyermekek. de szerte Rómában azt beszélték. Duarte most végigsimított mutatóujjával a bajuszán. aki gyújtó hangú beszédeivel gyakorta ostorozta a pápaság fertelmes erkölcseit. féktelen pénzéhségét. Ez édes bor. hogy ostoba tökfilkó. a beszélgetés abbamaradt. és csókoljátok meg a papát. Brandao magas. – Cesare boldogan elmosolyodott. Aztán a fiú félreállt. – Cesare – mondta szeretettel a hangjában –. hogy gazdag bőséggel terítsenek. A mindig éber és óvatos Rodrigo Borgián hirtelen jeges rémület lett úrrá. aranyozott lábzsámolyra eresztette Lucreziát. Rodrigo Borgia egy kicsi. biccentett a vendégek felé. de elfintorodott az arca. – Melegen elmosolyodott. csak kenyeret. Amikor a gyermekek beléptek Rodrigo Borgia magánlakosztályába. hogy meghallgassák Savonarola prédikációit. Így. Az apa boldog volt. karjában a leányával. – Gyertek. óvatosan. hogy a céljait látta veszélyben. finom arcélét hosszú. – Nem ízlik. – Túl keserű. – Azt is hallani – mondta Duarte a bíborosnak –. akik magukat az igazság bajnokainak tartották. és hátuk mögött összefonták a karjukat. és felmérte. izmos. hátrább lépett. szerencsés ember. mindig megörvendezteted a szívem. És őt gyengédebben fogta át. szikár férfi volt. – Szemmel kell tartanunk ezt a kis barátot – mondta Rodrigo Borgia. vigyázva – de egy kicsit hosszabb ideig. akit megszállt a Szentlélek. Azt beszélték róla. és legyen az asztalon főtt tészta. a firenzeiek meg boldogan ujjonganak. Giovanni megkóstolta a bort. amit Rodrigo Borgia iménti szavai sugalltak. rendkívüli képességű szónoknak mondták. Általános volt a vélemény. és csendesen félreállt. szeretetre méltó embernek tűnt. hiszen a hírek szerint a firenzeiek csapot-papot hagyva rohantak. Ez önmagában még nem is lett volna különösen érdekes. édes mártással tálalt ökör és cukrozott. Nyájas. Giovanninak nyújtotta. ha hűtlenséggel vagy álnoksággal találkozik. hogy ez a barát a szószékről a Medicieket is támadja. Amikor ezüstkelyhébe vérvörös bort töltött az egyik szolga. kecses labdacsokba formázott gesztenye. sajtot. Látnoknak. mert valahányszor csak látlak. Aztán karját a fiú vállára tette. és magához intette őket. Ezen a napon azonban arra utasította a személyzetet. és alaposan szemügyre vette a fiát. Lucrezia izgatottan szaladt a bíboros karjaiba. mértéktelen mohóságát. – Mert többször megesett már. hogy helyet adjon Giovanninak. Adriana és a fia. talán az izgatottságát jelző szapora légzés – valami megéreztette Rodrigóval. fiaim – szólt nekik Rodrigo. általában szerényen evett. szíve jóakarattal volt teli. a saját jövőjének ígéretét érezte ebben az ölelésben. és .Domonkos-rendi barátról tájékoztatta. magas.

magyarázott. Tagbaszakadt ember volt. Rodrigo Borgiát immár elhagyta jámbor nyugalma. hogy teljesítse a bíboros parancsait. – Nem azt a bort kínálom majd nekik. könnyek csillogtak a szemében. mert tudta. míg Duarte vissza nem ért a hírrel: – Megvan a tettes. miután megvizsgálta a gyermeket. Imádkozz az öcsédért. egy helyi herceg. Rodrigo Borgia bíboros magához emelte a fia erőtlen kezét. Mindenkinek finom. hogy meg is igyák. és ragaszkodj hozzá. – Ezt a mérget nekem szánták… – mondta. – Ellenség van a palotában. – És Cesare az apja mellé térdelt. * A bíboros lakosztályában mindenki csöndben várakozott. megértem Nagyságod bánatát. A Te egyházadhoz.” Borgia bíboros ellépett a betegágy mellől. és azt súgta Duarténak: – Kérdezd meg azt a konyhai fiút. de még mielőtt megérkezhetett volna a bíboros lakosztályába. – Méreg – jelentette ki az orvos. Aztán . és ura. tiszta bort töltünk. hogy imádkozzon. Giovanni halottsápadt volt. aki nem hajlandó inni. és harciasan körülkémlelt. homlokát nedves ruhával törölgették. Cesare – mondta. a szájából vékony sugárban fekete epe futott alá. Júlia és Lucrezia is. enyhet adó kenőcsökkel kenegették. mit jelent egy gyermek elvesztése és a feldolgozhatatlan. a teste lázban égett. előrántotta a kardját. dermedt mozdulatlanságban feküdt. de néhány pillanat múlva Giovanni öklendezni. Duarte késlekedés nélkül kiment. És ügyelni fogok rá. Gaspare Malatesta félelmetes ellenfele volt Rómának és a pápaságnak. és lesz. kíméld meg a fiam életét… Az ifjú Cesare a kápolna bejáratánál állt. aztán a magánkápolnájába ment. mert a félelemtől összeszorul a torka. akár egy kétajtós szekrény. vöröses sörénye miatt emlegették így: „Az Oroszlán. aki meg is hal… Rodrigo odafordult Adrianához. Egy fiú a konyháról. Csak kérlek. de sokat végül is nem kellett mondania. ami csak emberileg lehetséges. hogy az egyetlen igaz egyházhoz ezrek és ezrek halhatatlan lelkét hozzam el. és Szűz Mária szobra előtt letérdepelt. hogy szent fiad nevét imáikba foglalják. Mindegyiküknek tölts egy serleg bort. miért gyűlöli ennyire Őszentségét. Giovanni változatlanul halottsápadt arccal.összegörnyedt a gyomrát szaggató fájdalomtól. és lefektette a brokátbevonatú díványra. majd hányni kezdett. gyötrő fájdalom. Éktelen haragra gerjedt. A bíboros felemelte a fiút a székről. És megfogadta: . – Gyere ide mellém. Késedelem nélkül hívták a Vatikán orvosát. de így éppen leghűségesebb szolgáidat fogod elveszteni. Rimini kis feudális tartomány volt Itália keleti partvidékén. Hívj mindenkit össze a nagy fogadóteremben. behemót teste olyan. Duarte Brandao. sziklakeménységű arcán himlőhegek éktelenkedtek. Adriana aggodalmasan azt suttogta: – Drága unokafivérem. nem fenyegeti-e valami újabb támadás a bíborost vagy a családját. és amikor a bíboros feléje fordult. amiből az én szegény ártatlan gyermekem ivott. aki ott állt mellette. hogy Szűz Mária pontosan érti. Aztán hozd elém azt. de végül is rendezetlen.Minden lehetőt megteszek. Érvelt. kisfiam. korábban Rimini alkalmazásában állt. A bíboros odafordult hozzá. – Gyere. mindent. mert sokan közülük megbetegszenek majd. De a vétkes egy kortyot sem mer majd inni. Kicsinek és szánalmasan tehetetlennek látszott. átvitte egy másik szobába. és megcsókolta. Ágya szélén ott ült Adriana. Szűzanya. Az apja és Adriana megpróbálta csitítani. Giovanni elvesztette az eszméletét.

Néhány nap múlva ugyanezek a haramiák megpróbáltak ismét betörni a faluba. Üzenem neki. aki fölöttébb hallgatag volt. és senki nem vette magának a bátorságot. –Csak szólj. és noha legtöbbjüknek sikerült elmenekülniük. Valenciában nőtt fel. Amikor imái meghallgatásra találtak. hogy egyedül az ég immár nem szavatolhatja a családja biztonságát. hogy elfogják őket. Miközben Adriana a kisfiú ágya szélén ült. hogy kezdjen imádkozni megbocsátásért. a bíboros nővérének a házában. De gyakran találta magát olyan helyzetben.gondoskodj róla. miután a bor megtette a hatását? –kérdezte. akik Isten és a római katolikus anyaszentegyház világosságát vitték a nagyvilágba. Még csak tizenhat éves volt. más néven Don Michelottót. amikor a banditavezér és jó néhány veszedelmes suhanc berontott a házukba. – És mi a tennivalónk. az arca lángolt. mint a tetteiben. Sokszor megesik. Erős fiú volt. Rodrigo Borgia órákat töltött a kápolnában. Jézus Krisztusnak a fiam érdekében. hogy akár őt. hogy van még egy lépés. hogy ott maradjon nála. Kímélje meg Giovanni életét. és békéljen meg Istennel. vatikáni palotájában. – Ezer és ezer lelket fogok megnyerni az egyetlen igaz egyház számára – ígérte szenvedélyes hittel. le a mellkasára. nyaka körül súlyos kötéllel. a száját is felhasította. Reggel aztán az emberek a balsorsú banditavezért a falu terén találták. hogy olyan embereket kellett megvédenie. de ekkor már ellenállásba ütköztek. a vezér egy rövid tőrrel mélyen belevágott az arcába. és a Szűzanyához imádkozott. Attól a naptól fogva Valenciában és környékén szájról szájra járt a hír Miguel Corello féktelen vadságáról. és Giovanni felépült. sem szadista. és a bíboros ragaszkodott hozzá. de Miguelről köztudott volt. Egy nagy fáról lógott. akiket jóságuk védtelenné tett mások zaklatásával szemben. az édesanyja rémülten sikoltozott. akár családja bármelyik tagját akár csak egy rossz szóval is illesse. torz vigyor ült – egyéb baja azonban nem esett. hogy keménykötésű sihederként megfékezte faluja legvadabb banditáját anyjának. hogy . amikor a szomszédok összeverődtek az utcán. és gyermekként nem volt sem becstelen. élettelenül. hogy az egészet igya meg. Rodrigo Borgia bíborosnak ez a balkézről való unokaöccse kezdetektől fogva a sors kegyeltje volt. és éppoly kérlelhetetlen a hűségében. Egy effajta taszító mosoly bárki másnak az arcán rémületes látványt nyújtott volna. mert félt Miguel bosszújától. De Rodrigo Borgia tudta. A bíboros szeme tűzben égett. Miguel már gyermekkorától kezdve elfogadta a végzetet: hogy védelmezze azokat. hogy a szelídséget összekeverik a gyengeséggel. hogy megigya az asztalunkról azt az üveg bort. – Kössétek egy szamár hátára. a húga hangosan zokogott – de Miguel rendületlenül állta a sarat. amit meg kell tennie. Duarte bólintott. mintha mély álomba merült volna. a vezért Miguel elfogta. A vér bő sugárban ömlött végig az arcán. A fiú arca begyógyult. a vezér és a bandája megijedt. a bíboros még áldozatosabban szolgálta a katolikus anyaszentegyházat. bár a forradás miatt a száján folytonos. * Giovanni hetekig feküdt úgy. Így hát azt is megértette. és küldjetek vele pár sort Rimini Oroszlánjának. és egy tapodtat sem hátrált. A bíboros tudta. Ügyelj rá. ahol az anyja becses egyházi ereklyéit és családi kelméit őrizte. a mi urunknak. és a faluból sebesen a környékbeli hegyekbe iszkoltak. és megpróbálta eltaszítani őt a komódtól. Végül aztán. kérlek. és a cselédekkel együtt vigyázta Giovanni minden lélegzetvételét. Amikor Miguel. és egyre lármásabban zúgolódtak. megátkozta a banditákat. hogy Spanyolországból sürgősen el kell hívatnia Miguel Corellót. Azt mesélték róla. és a saját személyes orvosa kezelje. és még jobban kötődött a családjához.

és citromligetekben. a fénybe. úgy hitte Don Michelotto is. Azok. akik biztonságot nyújtanak neki. Rodrigo Borgia a nagybátyjától. a tóban fürödtek. De a háttérben ott kell lenniük másoknak is. hogy gondoskodjon a családja biztonságáról. suttogjanak bármi jellembeli fogyatékosságairól is az ellenségei. hogy sikeresen végezhesse szent kötelességét. és jól ismerte a vért. nap mint nap meglátogatta a gyermekeit. A Mennyei Atya és a Szentszék iránti hűsége és szeretete soha nem volt kérdéses. kicsiny tó ringott. szűk utcáiból és fojtogató nyári hőségéből a gazdagon pompázó. hogy nem sokkal Giovanni felépülése után Rodrigo Borgia. Azt remélte. hogy bármifajta bűnt követne el. akik egyházi trónuson ülnek. hogy jólelkű fiú. 2 AZ APPENINEK LÁBÁNÁL. Hajnalban. És az első adandó alkalommal Róma zsúfolt. Ez volt a varázslatos Ezüstliget. hogy Don Michelotto mindig aláveti magát a Mennyei Atya akaratának. hogy minden családban szükség van valakire. Rodrigo Borgia bizonyos volt benne. egy őket segítő emberi kéz nélkül nem tudják megvédeni magukat mások gonoszságától. valahányszor csak a bíboros Rómában volt. ALIG EGY ÓRA JÁRÁSNYIRA RÓMÁTÓL. miközben a gyerekek. többnyire Don Michelottóval az oldalán. hogy tisztelni illik őt. a tó felszíne ezüstös szürkére váltott. a bíboros el volt ragadtatva. Mostantól kezdve. Az első pillanattól fogva. A falubeliek ekkoriban ragasztották rá a kedveskedő „Don Michelotto” nevet. és készséggel teljesíti az anyaszentegyház minden parancsát. mint hogy e megtévedt lelkeket a Mennyei Atya ítélőszéke elé állította? Így esett hát. Ahogy a bíboros szentül hitte. III. hogy a maga cselekedeteit ugyanezen mennyei erő irányítja. senkit nem lepett meg. hogy lehűtsék magukat. a bíboros.becsületes. megbízta hát a huszonegy éves Don Michelottót. Mert hisz minden egyes alkalommal. amikor az egyház vagy a bíboros valamely ellenségét a másvilágra küldte. hogy ne Don Michelotto árnyékát lássák maguk mögött. különösen pedig az élete varázsos szépségén. hosszú sétákra indult az illatos narancs. Rodrigo Borgia bíboros úgy okoskodott. hogy ő és a gyermekei itt fogják tölteni legboldogabb perceiket. Keményen dolgozott. föl sem merült hát benne. A nyár vakítóan aranyszín napjaiban. E békés napok során számtalanszor elámult az élet. és Isten igéjét hirdeti. és hozzásegítik őt ahhoz. amikor meglátta ezt a vidéket. hogy beszélgessen és játsszon velük. és vidáman kergetőztek a buján zöldellő réteken.magához hívatta az unokaöccsét Rómába. aki Valenciában nőtt fel. és mindenki tudta. fáradhatatlanul tette . egy roppant földterület lenyűgöző cédrus. kezében arany rózsafüzérrel. mert hát bizony ilyen természetű ez a világ. Hogy a bíboros Don Michelottót hívta magához a kétes ügyek elintézésére. mely ennek az ifjú spanyolnak az ereiben csörgedezett .és fenyőerdőinek ölelésében egy tiszta vizű. ritkán fordulhattak meg úgy. aki kiáll a többiek elé. igaz. Tisztában volt a veszedelmekkel. hogy isteni sugallatra cselekszik. majd alkonyatkor ismét. hiszen fölöttébb kiváló fiatalember volt. és alkancellári kötelezettségei nem szólították el. És ahogy a bíboros gyermekei cseperedtek. és az utóbbi néhány évben fényűző vidéki kúriát emelt itt a maga és a családja számára. tett-e egyebet. harsogó zöld vidék csodálatos menedékébe vitte őket. Calixtus pápától kapta ajándékba. A természet hangjaival és a teremtés színeivel Borgia számára valóságos földi paradicsom. amikor az ég kéltsége tovatűnt. és az aranybarna szeméből sugárzó könyörület mindenkit meggyőzött arról. amelyek ezen az idegen földön fenyegethetik.

komor. s amitől tartott. oly hosszú volt. a kicsit átadta Cesarénak. a nagy korkülönbség ellenére. Giovanni azonban legtöbbször unta őket. amit csak csinált. A kicsi Goffredo a karján ült. akikből csak úgy sugárzott az életöröm. – A papa vigyáz rád. bár nem arisztokrata származású volt. Nagy kék szeme és telt ajka miatt igazán illett rá. hogy Lucreziát a karjába vegye. ott. Júlia egyaránt csodálta és a kedvét kereste. az Ezüstligetben. mindezen kegyelemteljes évek után. Giovanni pedig szorosan apja köntösének a szegélyébe kapaszkodott. noha tudta. Olyan megnyugtatónak találta az apja hangját. Rodrigo az Orsini-palotába is nagy kedvvel járt. és hallgatta. Az Úr bőséggel árasztotta el kegyelmével. Cesare megfogta reszkető húga kezét. És a férfit. s tőle valóban igen sokat várt. és sokszor órákon át magyarázott Cesarénak és Giovanninak a diplomácia művészetéről és a vallási és politikai stratégia fontosságáról. Júlia megejtő szépségű nővé érett. hogy az ő megjelenése is a lehető legtökéletesebb legyen. Cesare határozottan élvezte az effajta intellektuális időtöltést. hogy érdemes-e erre a küldetésre? A bíboros remélte. és lelkesedése környezete minden tagját magával ragadta. hogy az anyaszentegyház kebelébe új és új lelkeket hívjon. mely aranylóbban fénylett Lucrezia fürtjeinél. A bíboros. ifjú hölgy. Júlia Farnese nemesi. mert unokatestvére. és hirtelen úgy érezte. Hatalmas. mindenben élvezetét lelte. hogy csaknem a földet érte. be is következett – a kisfiúból barátságtalan. Noha a gyerekek is örültek. lappangó rémület. és áldásért könyörögjön. hogy már akkor tudta. Cesare. ehhez nem férhet kétség. politikai. egy napon még drágán meg kell fizetnie. és mégsem részesül az ég áldásaiból. . akivel valaha csak találkozott. valahányszor csak az apjuk meglátogatta őket. de ahhoz. – Nézd csak. Mert örömteli sorsának felszíne alatt. mint az övé. hogy valaki szerencsés lesz-e az életben? Hiszen hány és hány szegény nyomorult munkálkodik ernyedetlen szorgalommal. Rodrigo Borgia pompás tűzijátékkal szórakoztatta a gyermekeit. a bíboros mind gyakrabban beszélgetett velük vallási. A robbanások hangjára s az óriási fénygömbök láttán Lucrezia fel-felsikoltott. elkényeztetett gyerek lett. Amikor a bíboros megjelent. hogy szerte Rómában csak úgy emlegették: La Bella. hogy ezeket a pillanatokat örökké meg fogja őrizni az emlékezetében. hogy valaki érdemes legyen arra. s haja. Azon ritka emberek közé tartozott. Amikor a bíboros észrevette a leánya riadalmát. miután elköltötték pazar vacsorájukat a tó partján. Szívét hála töltötte el.a dolgát már ifjú püspökként is. Azon az estén ő volt a legboldogabb gyermek a világon. minden lehetséges. Júlia megtett minden tőle telhetőt.Egy este. szorosan az apja mellett állt. még mindig ott bujkált a titkos. a papa átölel téged – mondta. hogy elmondjon egy imát. elbűvölte a vonzó. hogy ezzel nem tesz jót a fiának. ahogy a bíboros lendületesen és ékesszólón a csillagok állásáról magyaráz. filozófiai kérdésekről. Másként hogyan tudná a Mennyei Atya eldönteni. a férfi látogatásait Júlia is egyre jobban várta. hogy oly pazar életért. hogy a gyermek illendően köszönthesse az apját. karjában a kicsi Goffredóval. és lehajolt. és meg tud felelni a feladatnak. * Rodrigo Borgia. meg kell vizsgálni szándékai őszinteségét. fénylő körívekben és vidám színek szikrázó zuhatagában ezüstös csillagok világították meg az égboltot. és a világ dolgairól egyre többet és többet tudtak. És miután segített Lucreziának hajat mosni. a leány arca lángra gyúlt – Rodrigo Borgia ilyen hatást tett majdnem minden nőre. de vajon a serény munka mennyiben határozza meg. Giovannit még a széltől is óvta. és a nála néhány évvel fiatalabb Orsinival való eljegyzésekor a család háromszáz forintnyi – meglehetősen jelentős összegű – hozományt adott vele. és ráadta a legszebb ruháját. és felnézett a tiszta kék égboltra. hogy kiállja a próbát. Legnagyobb reményeit azonban Cesaréba vetette. Amikor a gyermekei már nagyobbacskák voltak. Adriana és az ifjú hölgy. A bíboros különös gyengédséget érzett iránta.

egyenesen a . nem volna szerencsés. majd a pisai egyetemre. és fényes egyházi pályát fut be. Orsó és Júlia Farnese esküvőjét. Hogy atyai érzelmeinek hiányára valamiképpen mentséget találjon. és a bíboros úgy gondolta.Amikor elérkezett az idő. fehér szatén menyasszonyi ruhát viselő Júlia bájos leánykából egyszerre a legcsodálatosabb nővé változott. Adriana iránti tisztelet és az ifjú menyasszony iránti gyengéd vonzódás arra késztette a bíborost. hogy a tehetséges ifjú elmélyítse teológiai és kánonjogi ismereteit. végül pedig tragédiába torkollott. hogy Cesare majd az ő nyomdokaiba lép. apró szemű gyöngyökkel kivarrt fátylat engedő. A feltűnően intelligens Cesarét azonban Perugiába küldte. Mert a pápa nem közönséges ember. A most uralkodó Ince pápát is már nyolc éve szolgálta. Nápoly. minek következtében az anyaszentegyház kénytelen volt eltűrni Spanyolország katolikus királyának és Franciaország legkeresztényibb uralkodójának inzultusait. hogy szégyenszemre még maga a Szentatya is arra kényszerült. nemhogy a friss anyatej. Olyan üde. igen eredményesen. hogy elinduljanak az úton. Ami pedig Júlia Farnesét illeti. a kicsi Goffredóval már jóval nehezebben tudott bensőséges kapcsolatot teremteni. hogy a bíborosnak meg kellett fékeznie szenvedélyét. hogy testet-lelket edző kiképzéssel katonai vezetőt faragjanak belőle. hogy elzálogosítsa a mitráját. majd kisvártatva az ágyában találta magát. Rodrigo Borgia tanácsa ellenére engedélyt adott Milánó. Velence. más néven a pápa jogi képviselőjeként. hogy felajánlja. A Vatikán pénzügyi helyzete már korábban is olyan kétségbeejtő volt. és mindhárom család negyven dukátot kapott. A döntést azonban csak az isteni akarat és a Szentlélek által vezérelt szentséges bíborosi kollégium hozhatta meg. A fiúknak fejenként egy dukátot fizettek. ő készségesen előbb a bíboros karjaiban. Legyen inkább katona. de amikor az orvosi kísérlet kudarcba fulladt. hogy megünnepeljék keresztfia. Ince pápa után sajnos üresen maradt a pápai kincstár. és ez idő alatt minden lehetőt elkövetett. A Vanozza szülte negyedik gyermekkel. a bíboros bassanellói birtokára küldték. A katolikus anyaszentegyház korábbi dicsőségét csupán egy stratégiai és pénzügyi tehetség szerezhette vissza. akit valaha csak látott. hogy az édes kicsi arcára ezüstös. Amikor azonban szegény Ince pápa a halálos ágyán feküdt. mert hát végtére is ki tudná megmondani. miféle titkok lappanganak egy asszony szívében? * Borgia bíboros már jó néhány pápát kiszolgált alkancellár-ként. hogy talán ez a kisfiú nem is az ő gyermeke. hogy növelje a pápaság hatalmát és befolyását. igazán finom temetésben lehetett részük. Bár kötelességeit három korábbi gyermekével szemben is teljesítette – akiket kurtizánok szültek neki –. Firenze és más városállamok és hűbérbirtokok urainak. Giovanniban és Lucreziában látta. ha papi vagy tudósi pályára adná. hogy keresztes hadjáratokra készüljön fel. mely majd végzetük betöltéséhez vezet. olyan életteli volt. De vajon ki lehetne az? Mindenki ezen töprengett. tanácsadóival együtt. mert különben virágvasárnapon nem tudott volna pálmaágakat osztogatni. az ünnepi lakomán ő ül majd az asztalfőn. És ekkor elméje legrejtettebb zugában megfogamzott a gyanú. ahol is a fiú két éven át folytatta tanulmányait. ő maga viszont felelőtlenül egy egész vagyont költött arra. vagyis szent süvegét. amelyekhez senki nem kívánt csatlakozni. igyekezett végiggondolni néhány dolgot. Azon a napon úgy tűnt a bíborosnak. hogy késve fizessék be adójukat az egyház kincstárába. Giovanninak nem kevés gondot okozott a tanulás. A bíboros azt remélte. de még az átömlesztésre három kisfiútól levett vér sem segített rajta. mindkettejüket elküldték a palotából. jövőbeni reménységét Rodrigo Borgia egyértelműen Cesaréban. az unokatestvére. Nem sok idő múltán az ifjú Orsót. * Amikor Cesare és Giovanni tizenéves fiúkká serdültek. mégpedig saját palotája Csillagtermében.

jog szerint nem illették volna meg őket. sötét szobácskák egyik szegletében egy priccs volt. a hagyománynak megfelelően az egyház összes legfelsőbb vezetője. Mindeközben pedig a bíborosok mindegyike elszánt küzdelmet folytatott önnön lelkiismeretével. Szent Péter utódját. következésképp a pápának valamely itáliai vidékről kell származnia. hogy elvégezze istenes feladatát. világi javait megsokasíthatta ugyan. római nemesek és külföldi követek karéjában – összeült a bíborosi kollégium. melyen a fáradékonyabbak aludhattak egy keveset. A bíborosokat egymástól elrekesztve a hatalmas. számos igen nehéz diplomáciai feladatot oldott meg a korábbi pápák nagy megelégedésére. Mert ha valaki nem volt kellően elővigyázatos. egymástól függetlenül kellett meghozniuk döntésüket. hogy a római katolikus anyaszentegyház szellemi vezetője legyen. a nápolyi della Rovere és a valenciai Borgia. lehetőleg térden állva. hanem az is. Teljesen esélytelennek csak azért nem tartották. hogy eldöntse. Spanyol pápa? Képtelenség! A Szentszék Rómában van. mert az egyházat immár harmincöt éve szolgálta. hogy katalánnak tekintették. Éppen ezért rendkívüli intelligencia kell hogy jellemezze. A pápai szent tiara hatalmas vagyonnal kecsegtetett. hideg kápolna különálló celláiban helyezték el. vagy tovább morzsolja az itáliai félsziget központi részét alkotó városállamok és tartományok kusza konglomerátumát. az ételt a bíborosok saját palotáiban készítették el. mind a külföldi királyokkal és hercegekkel előnyös megállapodásokra juthasson. egy tálban cukrozott mandulát. Mihelyt Ince pápa meghalt. miáltal sem egymással. hogy viselője vagy egyesíti. a gyarló test salakanyagainak eltávolításához pedig az egyik sarokban szobaűrszék és éjjeliedény állt. igaz. Most tehát a misztikumba burkolódzó konklávé hozzálátott. marcipánt. * 1492. hogy megválassza az Isten-embert. sem a külvilággal nem érintkezhettek. hogy a Pápai Állam fölött világi hatalmat gyakoroljon. esélyei így elég mérsékeltek voltak. a régi római családok e névváltoztatás ellenére sem fogadták el. mégpedig kiválóan. Mint jogi tanácsadó. Így tehát még azelőtt. április 6-án a Sixtus-kápolna nagytermében – a betolakodók távol tartása és a külső befolyás elhárítása érdekében svájci gárdisták. a pápai hatalomra esélyes bíborosokat az érdekkörükbe tartozó méltóságok támogatásukról és feltétlen hűségükről biztosították. Rodrigo Borgia azonban külföldi volt – spanyol egyházi támogatókkal –. Feladata nemcsak az lesz. Krisztus földi helytartóját. de elveszíthette halhatatlan . hogy hozzálásson az új pápa megválasztásához. melyik jelölt szolgálná leghívebben a családját. a Kulcsok őrét. a szent kollégium mind a huszonhárom tagja összegyűlt. egyszersmind azonban azzal a felelősséggel is járt. E nyirkos. s noha neve a spanyol „Borja” helyett immár az olaszos „Borgia” volt. kicsiny oltáruk lobogó gyertyák halovány fényétől övezett feszülete előtt. képesnek kell lennie emberek és hadseregek vezetésére. amelyekről Itália régi családjai úgy vélték. a velencei Cibo. a reá bízott egyházi tartományt s az anyaszentegyház egészét. A pápaságra pályázó bíborosok közül érdemben csak néhánnyal kellett számolni: ilyen volt a milánói Ascanio Sforza.mennyekből küldik a földre. Imádságok segítségével és isteni sugallatra önállóan. hogy Ince pápa meghalt volna. és magas fokú tárgyalókészségre is szüksége van. aztán volt még egy korsó víz és némi só is. és olyan ingatlanokat juttatott nekik. Jó néhány rokonának szerzett befolyásos pozíciót. Mivel központi konyha nem volt. a Vatikánnak szerzett minden egyes diadallal saját családja vagyonát és egyházi javadalmait is szépecskén gyarapította. édes kekszet és cukrot készítettek oda nekik. hogy mind az itáliai városállamok uraival. majd fatálakon a cellaajtók kis tolóablakán adták be nekik. Hátránya leginkább abból adódott.

zászlók lobogtak. Aznap este azonban Giuliano della Rovere bíboros palotájának magas tornyán. és a magasba tartották fából készült keresztjeiket. Reggel a téren összegyűlt tömeg izgatott várakozással figyelte a kéményből felszálló füstöt. Fennhangon imádkoztak. A tér baljósnak tetszett a sötétben: csak néhány lámpás és utcai lámpa halovány fénye pislákolt. hogy az új pápa könyörgését meghallgatja majd az ég. és emberek százait gyilkolták meg. Az üzleteket kifosztották. Az első forduló három napig tartott. Ez alkalommal fekete füst gomolygott elő a kéményből. A legtöbb szavazatot a milánói Ascanio Sforza és a nápolyi della Rovere kapta – mindketten nyolcat. Ígéretek és fogadalmak hangzottak el. aki majd bejelenti az erkélyről a megváltásukat. miért ne tehetné meg ezt máskor is? A téren már fogyatkozóban volt a tömeg. a spirituálist és a mennyeit. a kápolna előtti téren gyülekezni kezdtek a polgárok. hogy a következő pápa erős kézzel tartja majd egyensúlyban a három hatalmi ágat: a világit. nem egy. s a megdöbbent tömeg ezt jó jelnek vette: úgy okoskodtak. a híresztelések szerint egyszerre tizenhat fáklya fénye lobbant fel. Lobogók lengtek. Szükség pedig azért volt erre. keresztet vetettek. mert a megállapodás úgy szólt. himnuszokat énekeltek. és lopakodott be más cellákba. Rómán sebes szóbeszéd nyargalt végig. hogy senki nem szerezte meg a szükséges többséget. s a szentséges vagyontárgyakért. Az emberek jelnek tekintették ezt. és kiderült. Mert ha az ember csak egyszer is eladja a lelkét az ördögnek. és még hangosabban énekeltek. A maga hét szavazatával Rodrigo Borgia is előkelő helyen végzett. A bíborosok visszatértek celláikba. Vagyonok és magas méltóságok cseréltek gazdát egyetlen szavazatért. Ez már elviselhetetlen! Hát hogyan tudjon valaki tisztán és logikusan gondolkozni. Sokan belefáradtak a várakozásba. Miután összesítették a szavazatokat. bor és víz kerülhetett be a bíborosokhoz. hogy átgondolják döntésüket. És ez még nem volt minden. Folyt az alkudozás. a szavazólapokat szertartásosan elégették. hogy amikor másnap felkelt a nap. de három izzó korong ragyogott az égen. Odabent a konklávé sehogy sem volt képes túllendülni a reménytelen holtponton. és mindenki a hírhozóra várt. De az ember állhatatlan. Vezető nélkül Róma utcáin teljes volt a zűrzavar. ha közben hasogat a térde és kínozzák a belei? Azon az éjjelen számos bíboros sompolygott elő a cellájából. egy kivételével az összes ki is aludt. a palotákat kirabolták. A második szavazásra két nap múlva került sor. amely azonban csak sötétszürke kérdőjelet formázott a Sixtuskápolna fölött feszülő kristályosan kék égboltra. és az utcákról tovatűnik a rémületes pokol. de egyik bíboros sem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. és előbb-utóbb bizony nehézségek üthetik fel a fejüket. mert amint meghalt a pápa. ingatlanokért és pozíciókért újabb és újabb alkuk köttettek. Azt beszélték.lelkét. és abban reménykedtek. ahova senki emberfiának nem volt bejárása. Amikor aztán elmaradt a várva várt bejelentés. eluralgott a káosz. Róma városát a leigázás fenyegette. Nem lehetett sokáig húzni-halasztani a dolgot. de miközben a tömeg zaklatott várakozással nézett a magasba. . Ahogy kezdetét vette a szavazás. s az eredmény mit sem változott: nem született érdemi megegyezés. A kápolna kicsiny cellái egyre hidegebbek és nyirkosabbak lettek. Új szövetségeket hoztak tető alá. még buzgóbban kezdtek imádkozni. hogy egy hét elteltével a fejadagokat erőteljesen lecsökkentik: akkor már csak kenyér. Az idősebb bíborosok közül sokan egyre feszültebbek és ingerültebbek voltak. Mert amíg a szent tiara nem övezte senki fejét. Ez bizony rossz jel! A pápaság mely hatalmi ága marad meg? Baljós csend borult a térre. s a hívek immár csendesebben imádkoztak és halkabban énekeltek.

hogy a szent tiara ilyen erős és bölcs férfiú fejét ékesíti. s kezéből. hogy megszilárdítsa a katolikus egyház világi hatalmát. sebezhetetlenné kell tennie. Itália független városaival. nemzetek és családok sorsán tűnődött. nemzetek és királyok dolgaival. milyen holtpontra jutott korábban az egyezkedés. melyek egyike sem spirituális természetű volt. A bíborosok választása immár egybeesett az emberek választásával. és a Vatikán ablakait eltorlaszoló kövek végre lehulltak. példát kell statuálnia. meg a saját fiai és leányai. a számtalan rokonnal. minek következtében a családja fedél nélkül maradt. akik a saját vérei ugyan. bár alig látható alak fennhangon ezt mondta: – Azért jöttem. De Sándornak más döntéseket is meg kellett hoznia. kíváncsian várták. jelentenek-e bármiféle veszélyt Isten hatalmára? És a tulajdon családja. apró papírszeletkék hullottak alá. Ince pápa halála és az ő megkoronázása közti időben több mint kétszáz gyilkosság történt a városban. A hetvenöt évvel azelőtti nagy egyházszakadás emléke – amikor is két pápa volt. tekintélyesebb. melyek az egyházhoz tartoztak. Elvégre nem Isten tévedhetetlen helytartója-e itt. a két bíboros közül vajon melyiket választották meg végül. a házuk biztonságára. hogy az egész világgal. mégsem tudja kordában tartani őket a fékezhetetlen szenvedélyük miatt – velük mi legyen? Mi az elsődleges kötelessége? És vajon e kettős célt meg tudja-e valósítani anélkül. Néhány héten belül helyreállt a rend Rómában. Isten szándékain. és két egyház. És – a legmegalázóbb. ám mindkettő gyenge – megacélozta eltökéltségét. meg kellett alapoznia a gyermekei jövőjét. és szépen hazamentek a családjukhoz. Meg vagyunk mentve!” 3 AMIKOR RODRIGO BORGIA BÍBOROS VI. és az emberek örültek. SÁNDOR PÁPA LETT. Másodszor. a köztársaságokkal és az oligarchiákkal foglalkozzék? És az újonnan felfedezett Indiával? És nem kötelessége-e. robusztusabb alak jelent meg. és visszaszerezze a Pápai Állam feletti uralmat. – a házát porig rombolták és felgyújtották. most olyan zsarnokok uralma alatt . Az egyházat erőssé. Ascanio Sforzát? Vagy Della Roveret? De aztán az ablakban egy másik. ahogy a Hit Csarnokában ült trónusán a vatikáni palotában. és már inkább magukra gondoltak. Az első elfogott gyilkost minden teketória nélkül felkötötték. tudta. hogy az egyiket föláldozná a másikért? Istennel szembeni kötelessége világos volt. melyeken a kacskaringós írás a következőt tudatta: „Az új pápa a valenciai Rodrigo Borgia bíboros. hogy nagy örömmel bejelentsem: új pápánk van! Azok. ami csak egy római polgárral megeshet. mint konfetti zápor. Sándor pápa. akik tudták. hogy először is rendet kell teremtenie Róma utcáin. Így hát reggel hatkor. ezen a földön? Következésképp nem az ő dolga-e az is. amikor a kéményből fodrozódó füst végre fehérre váltott.elbátortalanodtak. hogy véget kell vetnie ennek a törvénytelenségnek. akiknek mind gondját kell viselnie. Először is fel kellett állítania egy hadsereget. De nemcsak őt: a fivérét is felakasztották. a világ dolgain. Mint Szentatya tudta. Fent a magasban a fejek fölé áldó kereszt emelkedett. VI. hogy tanácsot adjon mindezeknek legjobb tudása szerint? És nem kell-e kiderítenie. és egy finom öltözetű. Mindazonáltal most. Itália városai. Két rendkívüli fontosságú problémát kellett megoldania. a Borgiák. mert különben városának jó lelkei hogyan is tudnának újra békességben imádkozni. mindössze néhány ember hallhatta a bejelentést.

A királyok az egyházat eszközként használták arra. Igazi szerelme azonban a hadászat történetének és stratégiájának tanulmányozása volt. Gio Medici és Tila Baglioni. de remekül bánt a szekercével és a dárdával is. hogy érvényesíthesse Isten akaratát. hogy megvédjék magukat. viszont egyike volt a perugiai hercegség örököseinek. * Megkoronázása után azonnal bíborossá nevezte ki a fiát. semmint azzal. ám testi erő dolgában Cesare mögé szorult. amikor még gyermek volt. várakat ostromolni. Két legjobb barátja és egyben diáktársa. a pisai egyetemen ők sem voltak mások. Az Úr Cesarét fürge észjárással. céltudatossággal és fékezhetetlen vadsággal áldotta meg – e bűnös korban ezek híján az ember nemigen boldogulhatott. hogy Isten által felkent uralkodók. amit diák valaha csak készített. Rendkívüli fizikai ereje átlagon felüli magassággal párosult. és püspöki rangra is emelték. mindhárman nagyon is képesek voltak arra. mivel a rá következő héten Cesarénak Rómába kellett mennie a beiktatására. A királyok által összehívott rettegett Nagytanács nem ülhet össze többet! Az egyház és a pápa világi hatalommal kell rendelkezzék. hogy Franciaország és Spanyolország királyainak hatalmát feltétlenül ellensúlyoznia kell. az egyikben ki is tüntette magát. mert azt gondolják. Cesare kiváló kardforgató volt. Giót már tizenhárom éves korában kinevezték bíborossá. Egy pápa fiától azonban nem is lehetett kevesebbet várni. Ez pedig nem jelent mást. Hármójuk közül egyedül Tila Baglioni nem rendelkezett semmifajta egyházi hivatallal. mint ő maga. amikor még kánonjogot tanult a pisai egyetemen. Sándor szerencsésnek mondhatta magát. noha még mindig csak tizenhét éves volt. noha teljes hadi fegyverzettel még nem rendelkezett. hozzáláttak. Az igaz. Néhány kisebb csatában maga is részt vett. Itt. sok ezer dukát jövedelemmel. melegen gratulált neki. mint jókedvű diákok. Cesarénak már akkor jelentős egyházi javadalmai voltak. mint erős hadsereget. De Cesare Borgia a legkevésbé sem örült neki. mint azt elődei is tették. Cesare eltökéltsége már tizenhét éves korában feltűnő volt. akik sokkal inkább saját pénzesládáik megtöltésével törődtek. teli testi szenvedélyekkel és ifjonti vágyakkal. Tila Baglioni . amikor elégedetlenek voltak a pápával. s a diplomamunkájáról azt mondták. Mostanra. hogy minél nagyobb hatalmat szerezzenek maguknak. Kiválóan tanult. és az Úr áldását csakis a pápa. Még Spanyolország és Franciaország dúsgazdag királyai is visszatartották egyházi bevételeiket. és noha minden lépésüket szolgák és testőrök vigyázták. az egyik legkiválóbb dolgozat. Szikrázó szelleme volt. a rendkívüli befolyású nagy Lorenzo Medici volt. pápaként milyen hatalomra tehet szert. Sándor gondosan mérlegelte tehát. A kinevezés nem volt váratlan. tanárai büszkén emlegették. Sándor tudta.álltak. hogy ezáltal még gazdagabbá válhatott. Cesare Borgia akkor tudta meg. És szeretett volna megházasodni – gyerekeket akart. ha az anyaszentegyház megvonja áldását uralkodásuktól? Hiszen az emberek azért engedelmeskednek a királyoknak. a barátai tisztelettel néztek rá. hiszen az új pápa fia volt. A perugiai és a pisai egyetemen jogi és teológiai végzettséget szerzett. miként tudnák megfizetni az adót az anyaszentegyháznak. az egyház képviselője és Krisztus földi helytartója szentesítheti. ám szíve mélyén mégiscsak katona volt: katonákat akart harcba vezetni. Jártas és képzett volt a hadviselés művészetében. hogy a római katolikus anyaszentegyház bíborosává nevezték ki. hiszen apja Firenze uralkodója. amely a hatalmukat szentesítette. hogy előkészítsék az esti ünnepséget. valójában már testileglelkileg felnőtt férfivá érett. Az emberek halhatatlan lelkének megmentése senkinek nem volt fontos. És megfogamzott benne egy terv. városok erődítményeit elfoglalni. éles nyelvét azonban nem köszörülte barátain. Meg merték tenni! Mi történik. akik majd nem lesznek fattyúk. Gio szintén jól tanult.

faragatlan fiatalember volt. Gio. Könnyeden. a Pisából Rómába vezető út mentén feküdt. nagy örömmel készülődött az esküvői ünnepségre. a féktelen Tila azonban egy nyesett fülű. Titkon azzal szórakoztatta magát. Tekintettel Cesare új méltóságára. és nyugodt léptekkel arrafelé vette az útját a vár folyosóin. hogy mielőtt hazatérnek – Gio Medici Firenzébe. a sárgát és a skarlátot viselték. – Hadd nézzem meg én. éktelen haragra gerjedt. rémisztő küllemű harci paripát nyergelt fel – ló és lovasa kétségkívül ijesztő hatást keltett. Te veszélybe kerülhetsz. és már rohant is volna. felszabadultan társalogtak. és a fiú nagynénje. Cesare a legszebb lován feszített. A még mindig gyönyörű asszony hírhedt volt kíméletlenségéről. Leghőbb vágya volt. némi édességből állt. A három ifjú azon az estén a Medici család egyik Pisa melletti kastélyában mulatozott. másnap egy nagy családi ünnepségre Perugiába utaznak Tila Baglionival. Amint meghallotta a sikoltozást. hogy a templomokat és a palotákat már feldíszítették az esküvőre. Elindult. Tila egy pillanat alatt magához tért. Noha a Baglioni klán híres volt kegyetlenségéről. az ifjak a bortól igencsak bóbiskoltak már. láthatták. felugrott. hogy elmegy. bízvást számíthat arra. Amint a város falain belül voltak. s közben alaposan megfigyelte az erődítési vonalakat. hogy Torino támogatni fogja a Baglioni család uralkodását. Mindjárt visszajövök. Most viszont. mielőtt Rómába szólította volna a kötelesség. amikor a vár felől sikoltások és vad kiáltozás hallatszott. hogy terveket szövögetett. Perugia félelmetes.viszont nagyhangú. Éjfél felé járt. akik címerének azonosító színeit. melyet Ferrara hercegétől. de csak lazán leeresztve. Noha a szíves invitálásban valami megmagyarázhatatlan feszültség lappangott. Cesare vígan diskurált és tréfálkozott a barátaival. Hegytetőn álló erődítménye bevehetetlennek tűnt. A vár területén a roppant fizikumú Baglioni klán megannyi különböző ága gyűlt össze. volt birkózás is. egyben katonai parancsnokára. meg lovagi torna. nem vitték túlzásba a dolgot. Páncélt egyikük sem viselt. egyben fenséges látványt nyújtott. Torinót összeházasítsa egyik legkedvesebb udvarhölgyével. de Tila nélkül még ő sem mert volna a városba lépni. s ha valami sérelem érte. noha a pápaság a Pápai Állam részeként igényt tartott a városra. Úgy érezte. mellyel városát irányította. Tila első unokatestvére házasodni készült. Nettóra bízta. A lakomán zenészek és táncosok szórakoztatták a vendégsereget. Amikor leszállt az éj. indultak Perugiába. Cesare erős és ügyes harcosnak tartotta magát. Szerény vacsorájuk birkahúsból. felkapta a kardját. Elgondolásai megvalósítását fiára. Lavinával. Perugiát az özvegy Atalanta Baglioni hercegnő uralta. Másnap reggel tehát a három ifjú felkerekedett. Tila ráállt. Perugia városa a tengerparttól nem messze. Cesare tudta. és mindössze hat kurtizánt vontak be a vigasságba. Kezébe fogta a kardját. miként is lehetne bevenni a várost. Cesare Borgia Rómába –. Atalanta Baglioni hercegnő díszes meghívót küldött az unokaöccsének. amerről a szűnni nem akaró sikolyokat hallotta. hogy valami rettentő árulás történt. A Baglioni család és maga Perugia konok elszántsággal védelmezte függetlenségét. Alfonsótól kapott. hogy unokaöccsét. mi történt. de Cesare feltartóztatta. Kíséretükre harminc könnyűpáncélos fegyverest fogadott fel Cesare. még a szobrokat is aranyló kelmékkel borították. Cesare ösztönösen érezte. Cesare és Tila pedig Tila szállására ment. mindhármuknál volt viszont kard és tőr. Korán lefeküdtek. és kilépett a szobából. Gio egy fehér öszvéren poroszkált. hogy mulassanak még égy kiadósat. mert úgy döntöttek. hogy a pápa fiát nem merik megölni. és meg is nyerte a küzdelmeit. Az erejére büszke Cesare is jelentkezett a viadalokra. borból. a Baglioniak visszavonultak az erődítménybe. mert nem volt jó lovas. Egyszer csak az ifjú .

aztán tőrét Nettó combjába vágta. a kisded Jézust ábrázoló festmény a nászi ágy fehér lepedői és párnahuzatai – még a baldachin is – vérben áztak. a kardjuk vöröslőn fénylett a kezükben. – Nyisd ki végre a szemed. Miután nagy nehezen meggyőzte. És még engem is meg akar ölni! Cesare. megragadta az unokatestvére kardot tartó karját. – A drágalátos unokatestvérem. Csendben elosont. ahogy Tila katonái körbeveszik a teret. akiben izzott a harag. és hajnalra már több mint száz katona állt Tila parancsnoksága alatt. az egyetlen gondot Tila jelentette. de elfogták őket. Négy várakozó fegyverest találtak ott. Körös-körül mindent vér borított. mama. hogy bár a hercegnő helyett immár ő lesz a város ura. Mihelyt mindhárman leértek. fejüket a katedrális ormaira tűzték. Tila pedig egyenesen Nettó felé lovagolt. megvédi velük a becsületét. Nettó anyja. hazugság az utolsó szóig! – üvöltötte. hogy hozzák elébe az elfogott ellenséget. akik Nettó vezetésével épp a főtérre nyargaltak be. Cesarénak vissza kellett fognia Tilát. fejükön és mellkasukon megannyi halásos seb. hálóköntösük egy merő vér. de még Tila is ellened áskálódik – erősködött Nettó. és gyorsan visszatért Tila szállására. Tila hűséges híveit. hogy megküzdjön Nettóval. és visszajuttatja a várat a nagynénjének. Tila leugrott a nyeregből. és védje meg a barátját. A harminc fegyveres már biztonságot nyújtott. és mindenképpen vissza akart volna menni a várba. és megparancsolta. Nettó katonái megpróbáltak elmenekülni. Tila és Gio eltorlaszolták az ajtót. Cesare figyelmeztette a maga embereit. Azután a többi emberével Tila Baglionit bevitte az önkormányzati palotához. – Elárultál engem! – süvöltötte. – Torino túl hatalmas volt már. Miután megtudta. Ahogy felkelt a nap. Hamar vége lett a harcnak. kivezette őket a dombok alá. Tila parancsára Nettó embereit lefejezték. először azonban tíz fegyveresének meghagyta. hogy a kötekedő. majd a kőfalakon kúszva felkapaszkodtak a tetőre. tántorgó katonát vonszoltak a vezér elé. hogy megmérkőzzön vele. Tila ismét vágott fülű harci paripája nyergébe pattant. A padlón pedig ott feküdt holtan az ifjú pár. Az asszony pofon vágta a fiát. egy csapat lovast vettek észre. – Ezután arról igyekezett biztosítani az anyját. Tila sebesen Nettó mellé vágtatott. Föléjük Nettó és négy fegyveres magasodott. Miközben Nettó nyugtatgatni próbálta. hallgatózott. hogy Gio Medicit kísérjék vissza a biztonságot nyújtó Firenzébe. Nettó lebukott a lováról. mama! Nemcsak Torino. aztán kimásztak az ablakon. beledöfte a kardját. testüket kard szaggatta. Maradjon-e itt. ez a mocsadék Nettó a saját anyjától akarja ellopni a koronát. Cesare beleegyezett. ahol biztonságban lenne? Cesare felajánlotta a lehetőségeket Tilának. Aztán figyelték. és még mielőtt Nettó felállhatott volna. – Hazugság. Szűz Mária szobrai. Tila rettentő haragra gerjedt. Annyit kért mindössze. de a barátja mindkettőt visszautasította. nagyszájú diáktárs . jórészt sebesült. A klánjuk minden tagját megöltem. a családja terveket szőtt ellened. Onnan Cesare és Tila a sötét hátsó udvarba ereszkedett. Lavina és Torino. hogy Cesare segítse őt eljutni a Perugia központjában álló önkormányzati palotához. hogy semmifajta harcban ne vegyenek részt. Cesare eleget hallott. az anyjával mindig megkülönböztetett tisztelettel fog bánni mindenki. Atalanta hercegnő sikoltozva átkozta szeretett fiát. Azonnal szétküldték őket. mi történt. majd a gyengébb fizikumú Giót is lesegítették. Cesare csendesen meglapult. vagy inkább vigye magával Rómába.házasok hálószobája előtt találta magát. A némán szemlélődő Cesare pedig azon tűnődött. ahol a kísérete várakozott. Tizenöt. ahol majd egybe tudja gyűjteni a híveit.

Spanyol őseitől metszett vágású szemet és kiugró arccsontot örökölt. Sötét ajka gyakorta húzódott cinikus mosolyra. hogy ezek a nagy királyok az őket felkenő pápának köszönhették hatalmukat. akinek a megváltás elnyeréséhez leginkább szüksége volt az ő iránymutatására. elveszett és zavart lelkek –. de sötét szemeiben gyakran ült gyanakvás. Sajnos azonban az efféle buzgó hit a gonosz embert ahhoz is elég bátorrá teszi. Mint már korábban is mondtam. –Hisznek a túlvilágban. hogy ilyen kegyetlenek? Sándor pápa elmosolyodott. A pápa volt az ő földi megváltójuk. már jegyben járt Maria Enriquezzel.egyetlen nap alatt könyörtelen szörnyeteggé vált. kinek tekintete a mennyboltra szegeződött. A fejüket meghajtó uralkodók a pápa előtt térdeltek. persze nem. apám? – kérdezte. Vatikáni palotájának magát a mennyet kellett elkápráztatnia. * Sándor pápa szerette ugyan a fényűzést. hogy magához hívassa fiát. de gyengébb testalkatú. a díszes környezet még az emelkedett lelkületű hívekre is nagy hatással van. a súlyos pápai mitrával. E képekből világosan kitetszett. Sándor elérkezettnek látta az időt. – A Baglionik mélyen hívő keresztények – mondta. minden képzeletet felülmúlóan értékes kelmékkel. A Vatikán lenyűgöző szépségei közt is az egyik legpompásabb a hatalmas pápai fogadóterem volt – körös-körül az erényes életűek túlvilági boldogságának ígéretét hordozó sok ezer négyzetméter gazdagon díszített fal és káprázatos mennyezetfreskó. hogy közeleg az idő. Micsoda adománya az életnek! Hogyan is lehetne másként elviselni a halandóság tudatát. én pedig mint atyád . keresztes hadakat vezettek. most viszont. mint Cesare. hogy teljességgel hiányzott belőle a rájuk jellemző charme. A nagy fogadóterem mellett lévő magánlakosztályában fogadta. amikor a fia csatlakozni fog a spanyol nemességhez. Tudta jól. ám nem pusztán önmagáért. hogy magadra vállald a felelősséget. ám némiképp másként. – Elérkezett az idő. a királyok és hercegek hite azonban nem volt ily szilárd. Giovanni Borgia csaknem olyan magas volt. mintsem rémítette. Krisztus földi helytartójának. a teljes bűnbocsánat reményében kezükben dukátokat szorongató zarándokokat. réges-régi. A kékvérűeket arannyal és drágakövekkel kellett meggyőzni. Bátyjához és apjához hasonlóan ő is vonzó férfi volt. Körben a falfestményeken híres pápák koronáztak meg oly hatalmas uralkodókat. majd megkérdezte: – Ha Perugiában oly nagyon tisztelik Szűz Máriát. a palást gazdagon díszített szövetével. selyemmel és drága brokátokkal. Pedro Luis hagyott örökül neked. hogy a katolikus anyaszentegyház pompája. A lovaglással és vadászattal töltött megszámlálhatatlan óra barnára cserzette a bőrét. elmesélt mindent. miért van az. féltő gonddal megőrzött. Amikor meghalt. hogy apja előtt térdelt. melyet halálakor féltestvéred. Ez a gyermeke volt az – miként a pokol tornácán tévelygő. Tizenhét éves korára Tila Baglioni Perugia zsarnoka lett. hogy az Úr nevében fertelmes bűnöket kövessen el. az ornátus és a körgallér arany. a spanyol Ferdinánd király unokatestvérével. A pápa ebben a teremben fogadta a szerte Európából idesereglő. rád hagyta hercegi címét és a gandiai hercegséget.és ezüsthímzésével. tévedhetetlen embernek tartották. A hétköznapi emberek mélyen tisztelték a pápát. a Madonnához fohászkodtak az emberiség üdvéért. Cesaréval és Sándorral szembeni legnagyobb hátránya azonban kétségkívül az volt. mint Nagy Károly. A történet inkább szórakoztatta. Sándor szeretettel nézett a fiára. Amikor Cesare Rómába ért és találkozott az apjával. Tudatni akarta vele. – Miben lehetek a szolgálatodra. Giovannit.

Giuliano della Rovere bíborossal. aki most Sándor alkancellárja. csípőig érő zekéjében. légy kegyes és istenfélő. régi családja. Amikor újra megszólalt. mind a Colonnák eljöttek. Ha ügyes vagy. becsüld a feleségedet. Giovanni ritkán hozta ki a sodrából. Sixtus pápa unokaöccsével. elefántcsontszín főpapi ornátusban jelent meg. jogi tanácsadója volt. és óvakodj a szerencsejátékoktól. – Addig is élvezd az életet. apám? – kérdezte Giovanni keserű gúnnyal. és a Mediciek hatalma egyszer s mindenkorra a múlté lesz. hogy hiszen Giovanni még fiatal. mert meg akarom óvni szövetségünket az újonnan egyesült Spanyolországgal. – Neheztelsz rám a döntésem miatt? – kérdezte a pápa. Jó okuk volt rá: egy korábbi bíborosi felszentelés teljes káoszba torkollott. a tiéd lesz. hogy ne a főhajó azonos oldalán foglaljanak helyet. a magam jogán is tiszteletet érdemlek? – kérdezte Giovanni. A zsúfolt bazilika felmorajlott a pompázatos látványra. hogy nem kell hozzá sok idő. arisztokratikus tartással közeledett smaragdzöld. Ferrarából a D'Esték jöttek el – fejedelmi vér. most azonban úgy érezte. Cesare jó barátja. és e szövetség politikai szempontból is rendkívül kedvező. – Vihetem magammal az értékeimet. apám – felelte Giovanni kedvetlenül. de azt rebesgették. némi melegséget erőltetett a hangjába. Ennek a családnak nagy vagyona és komoly társadalmi rangja van. – Ha lesz más is. melynek csodás. A hosszú és fáradságos utat nem csupán azért tették meg. köztük a fivére. Feltra közelebb . – Ha azt akarod. Ascanióval. Itália egyik legkonzervatívabb. Miként a hercegség megannyi gazdag földje is. komoly ünnepélyességgel. és igen csekély diplomáciai érzék szorult belé. és Pierót. aki mögöttük jött. és személy szerint neked is sok hasznod származhat belőle. ugye? – Meg. Itália összes jelentős arisztokrata családja képviseltette magát. Senki nagyobb figyelmet nem váltott ki azonban az egybesereglett tömegből. az ifjú herceget letaszítják trónjáról. hogy tiszteljenek. hívatni foglak – felelte Sándor pápa kurtán. Firenze nagy hírű városából Piero Medici érkezett. Gandiában nagy spanyol kastély áll. hogy kifejezzék tiszteletüket. huszonkét karátos arannyal kivert csillagforma díszei ragyogó. –Pedig igen előnyös a számunkra. mert a két család tagjai dühödten egymásnak estek. Szolgáld hűségesen a királyt. A hosszú központi hajóban hét büszke tartású rokona követte. noha ez idő szerint viszonylag békésen megfértek. hogy elnyerd királyi jegyesed kezét. Egyszerű fekete és szürke ruhájuk csak még jobban kiemelte nyakukban függő káprázatos ékszereiket. Guido Feltra beszélgetett csendesen a pápa legfortélyosabb ellenfelével. bíborosi kalapban és pazar. szinte szentet idéző fénybe vonták az arcát. Gio Medici. hogy lássák. és biztosítani akarom barátságunk szilárdságáról az Aragón-házat. mint az a fiatalember. Megértetted. E két család már hosszú évtizedek óta elszánt ellensége volt egymásnak. – Ez minden.– és mint Szentatya – úgy döntöttem. Róma városából mind az Orsinik. Azzal próbálta nyugtatni magát. érdekes kalandok várhatnak rád. Épp ezért rövid időn belül Spanyolországba fogsz utazni. * Cesare Borgia püspökké szentelésének napján a Szent Péter-bazilika hatalmas kápolnája csak úgy nyüzsgött a divatos öltözetű előkelőségektől. Az első sorban Urbino erőskezű hercege. Azt is beszélték. Firenze ura most Piero Medici volt. Arra azért most is ügyeltek. a néhai IV. a fivérével. kifejezetten idegesíti. hogy tiszteletben tartom ezt a kötelezettséget. de jó benyomást akartak tenni a pápára és erre az új bíborosra – hiszen szükségük lesz a jóindulatukra. hogy Pompás Lorenzo halálával valójában véget ért a Mediciek uralma a városban. Ascanio Sforza. Sándor elkomorult. fiam. Milánóból Ludovico Sforza. „Il Moro” jött. a jelenlegi franciaországi pápai legátussal.

és messze hangzó latin nyelvű áldás kíséretében ünnepélyesen előtte térdelő fia fejére helyezte. . Sándor is csak ember – és az ember bizony halandó. Még szálfatermetű apjánál is magasabbra nőtt. Della Roveret elfutotta a méreg. Della Rovere bíboros bosszús lett. ezüst és fehér ruhájában: Gaspare Malatesta. hogy a lova épp most nyerte meg Sienában a Paliót. – Megáll az ész…. Cesare robusztus testalkatú. hogy Sándor pápa mennyi Borgia-barát bíborost nevezett ki épp az imént. a kaland a mindene. kétségkívül méltóságteljes megjelenést kölcsönzött neki. Mit érdekelte őt az Isten? Az neki semmi. Akár az apját. sötétbarna szeméből intelligencia sugárzott. az ördöggel cimborál. amit most mondok. még ha bíborossá szentelik is. megnyerő küllemű fiatalember volt. hogy nem sokkal a cél előtt ugorjon le. Sándor pápa az oltárnál állt – hatalmas termetével. – A nőkön kívül semmi más nem érdekli. egy szamár hátára kötözve érkezett háza kapujához. Cesare Borgia. – Hallottam. Ekkor széles vállára két idősebb bíboros ráterítette a bíborszínű ornátust. s mindenki megcsodálhatta öles termetét. ha nem pápának szánnák. A bazilika gyéren megvilágított utolsó sorában azonban egy roppant kövér férfi ült egymagában fényűző. semmint tudósnak – suttogta. meg parasztokkal birkózik a piactéren.és aranyszín opus anglícamim stóla. Teher nélkül a ló persze gyorsabb lett. két kezével a magasba emelte a bíborosi kalapot. egyszer még nagy hadvezér válhatna. Rimini Oroszlánja. melyet csak még inkább kiemelt a skarlát. Azután büszkén felállt. Isten e rendíthetetlen házában.. hogy szenteléskor a bíboros és a megannyi vendég szépséges ruhája bemocskolódjék. aki holtan. Fehér ornátusának hűvös eleganciája. Kedvtelve idézte fel magában. Hosszú sasorra finom vonású. Szólt a lovasának. a mi Cesarénk sokkal inkább katonának való. bronzbarna. Sándor előrelépett. – Ügyeskedéssel. de azért csak az ő lovát hirdették ki győztesnek. erős csontozató arca sziklakeménységű. itt uralkodom egyedül és csalhatatlanul. – Ebből a fiúból. szögletes. Malatestának volt egy lezáratlan ügye a spanyol pápával – nem felejtette el azt a fiatal fiút. delejes pillantásával. de most fontosabb dolog kötötte le. Kedves emlék volt. Az Oroszlán nem törődött egyikkel sem. Bikákkal küzd. Guido Feltra. Mit érdekelte őt a pápa vagy a pápa fenyegető szava? Az neki semmi. Mosolyogva hátradőlt. * VI. márványszobrokat idéző. A tömegre némaság borult. nem tiszta versenyben. mely Szent Péter sírja fölött magasodik. Szeme büszke bizonyosságtól csillogott: íme. Feltra elmosolyodott. Della Rovere összeráncolta a homlokát. Miközben a roppant orgonán felharsant a győzedelmes Te Deum – az Urat dicsőítő himnusz –. Cesare Borgia lesütötte a szemét. Az azonban elképzelhetetlen volt. Egyébként is. Nagyon is valószínűtlen… Feltra bólintott. Giuliano della Rovere immár a Borgiák esküdt ellensége volt. Utána a többiek tiltakoztak is. Az pedig még az elvesztett választásnál is jobban bőszítette. Della Rovere eltökélten a saját jövőjére összpontosított. A két jámbor férfiú a gyülekezetre tekintett. boltozatos mellkasával. amikor a böjti időszakban tintát öntött a szenteltvízbe. – Jól jegyezze meg. úgy hallgatta a szent áldást. Az ifjú Borgia előrelépett és a pápa mellé állt. hogy távol maradjon ettől a ceremóniától. – Azt hiszem.hajolt a bíboroshoz. Úgy ám.

Mögötte Don Michelotto állt a félhomályban, onnan figyelte őt. És amint a hatalmasan áradó Te Deum végső, győzedelmes akkordjainak fülsiketítő crescendója végighullámzott a bazilikán, a szűkös, megvilágítatlan helyen a feketébe öltözött köpcös férfi észrevétlenül szorosan Gaspare Malatesta mögé lépett. Hangtalanul egy zsineget vetett át Gaspare feje fölött, majd egyetlen sebes mozdulattal feszesre húzta a halálos hurkot a kövér férfi nyaka körül. Rimini Oroszlánja levegő után kapott, de a zsineg szorítása nem engedett. Megpróbált küzdeni, vér és oxigén híján azonban izmai nem engedelmeskedtek. Teste megvonaglott, a sötétség minden gondolatot kitörölt agyából. Utolsó pillanataiban suttogó szavakat hallott. – A Szentatya üzenete. –A fojtogató aztán, éppoly gyorsan, ahogy megjelent, sebesen eltűnt a tömegben. A főhajóban Cesare Borgia követte apját, a pápát; mögöttük ment Cesare anyja, Vanozza, aztán a húga, Lucrezia, és öccsei, Giovanni és Goffredo. A család más, ünneplő tagjai kísérték őket. Mindannyian elléptek az utolsó sorban magányosan álló templomi pad mellett. Nem láttak semmit, nem szóltak semmit. Gaspare Malatesta leesett álla hatalmas hasán nyugodott. Mintha csak aludna Rimini Oroszlánja. Végül aztán néhány asszony megállt, és a különös látvány felé bökött. Gaspare sógornője ingerülten úgy hitte, a férfi megint valami bárdolatlan tréfát eszelt ld. Odament hozzá, hogy felrázza. Amikor aztán a roppant test tompán a padlóra hullott, és a kidülledt szemek vakon a bazilika varázslatos mennyezetére meredtek, az asszony a jeges rémülettől velőtrázóan felsikoltott.

4

GIULIANO DELLA ROVERE BÍBOROS BOSSZÚVÁGYÁT az idő lassacskán rögeszmévé érlelte. Gyakran ébredt arra, hogy vacog a foga, annyira fázik – újra és újra Sándorról álmodott, így aztán, miközben reggeli imáit mondta, s még akkor is, amikor kegyes szentek roppant márványszobrainak és jámbor mártírok gazdagon díszített portréinak figyelmétől övezve térdepelt a kápolnában, mindegyre Sándor pápa hatalmának megdöntését tervezgette. Érzéseit nemcsak a pápaválasztáson elszenvedett kudarca táplálta – noha e fiaskónak nem kevés része volt megkeseredettségében –, hanem elsődlegesen az a meggyőződése, hogy Sándor velejéig romlott ember. Úgy tűnt, hogy a pápa könnyedsége, személyes varázsa és kétségtelen karizmája a környezetében lévőket közönyössé tette a lelkek megmentésének fontosságával szemben, és mindenki csak tehetetlenül nézte, ahogy a gyermekeit magas egyházi pozíciókba helyezte. Számos bíboros, a királyok többsége és a római polgárok jelentős része megbocsátotta neki mértéktelen túlzásait, s úgy tetszett, örömüket lelik a monumentális felvonulásokban, a bálokban, lakomákban, látványosságokban, míves részletességgel kidolgozott ünnepségekben, amelyek csak úgy nyelték a pénzt, noha annak sokkal nagyobb haszna lett volna, ha a Pápai Állam védelmére fordítják, vagy ha az egyház seregeit új területek felé indítják. A nyájas Sándor pápával ellentétben della Rovere türelmetlen, hirtelen haragú ember volt, aki csak akkor látszott elégedettnek, ha vadászott vagy háborúzott. Szünet nélkül dolgozott, s a játékot semmilyen formában nem szenvedhette. E jellembeli fogyatékossága okán tartotta magát erényes embernek. Nem törődött semmivel és senkivel, bár három lánya is volt. És egész életében mindössze egyszer volt igazán szerelmes. Della Rovere bíboros lénye sugallt ugyan némi méltóságot – s így kedvező kép is

kialakulhatott volna róla –, ám nagy, sötét szemében fanatikus tűz lobogott. Erős csontú, nagy bikafejét mereven tartotta, arcát mély barázdák szántották, kemény vonásait csupán gödrös állcsúcsa lágyította. Ritkán mosolygott, s így csak nagy néha villantotta ki szépen rendezett kicsiny fogait. Arca egésze mintegy a középkort, az ítéletnap kérlelhetetlen szigorát idézte. Még testének szögletes nehézkessége is hajlíthatatlanságot sugallt, tényleges erőt azonban kevésbé. Bátorságát és intelligenciáját senki nem vitatta, ám durva és sértő beszéde miatt, ami élesen elütött a pápa könnyed eleganciájától, különösebben senki nem rokonszenvezett vele. Azt azonban tudni lehetett, hogy félelmetes ellenfél. Della Rovere seregnyi levelet küldött számos előkelőségnek, köztük Károly francia és Ferrante nápolyi királynak, s ezekben mindegyre azzal vádolta Sándort, hogy nap mint nap szimóniát, egyházi javakkal való üzérkedést követ el – a pápai hivatalt voltaképpen pénzért vette meg; szünet nélkül csal és hazudik; akit csak lehet, megveszteget; szégyentelenül kedvez a gyermekeinek; mohó, falánk, harácsoló, s lépten-nyomon a fertelmes testi bűnök sokaságát követi el. Az a tény, miszerint ugyanezen bűnök többségét ő maga is elkövette, láthatóan mit sem változtatott ítéletének szigorán. Amivel Sándort vádolta, persze jó néhány esetben igaz volt. A választást követően Sándor értékes kastélyokat játszott át azoknak a bíborosoknak, akik őt támogatták, és nekik juttatta a legfontosabb vatikáni pozíciókat is. Ascanio Sforza azért kapta meg az alkancellári tisztet, mert az utolsó fordulóban segített megerősíteni a pápa helyzetét. Kapott egy kastélyt is, no meg templomokat és számos hűbér* birtokot. Azt suttogták, hogy a választást megelőző éjszakán többen is látták, amint két szamár ezüsttel gazdagon megrakott, súlyos zsákokat visz Rodrigo Borgia bíboros palotájából Ascanio Sforza palotájába. Antonio Orsini bíboros szavazata két, sok ezer dukát bevételt jelentő várost ért, és más bíborosok is jócskán részesültek egyházi hivatalokból, egyházi javadalmakból, hűbérbirtokokból. Maga Giuliano della Rovere avignoni pápai legátus lett, megkapta a hatalmas ostiai várat, Senigallia kikötőjét az Adrián, no meg egy kastélyt, több befolyásos pozíciót, s még Firenze kanonoki méltóságát is. Az egyházi javadalmak és a földbirtokok elosztásának gyakorlata nem volt új jelenség. Megszokott dolog volt, hogy megválasztásuk után a pápák másoknak juttatták javaikat, mert egyébként kastélyaikat és más ingatlanjaikat Róma polgárai azonnal kifosztották volna. És kiket volna illendőbb megjutalmazni, mint akik hűségüket a szavazás során is kimutatták? Az pedig kifejezetten Sándor nagylelkűségére vall, hogy Giuliano della Rovere is ilyen jelentős juttatásokban részesült, hiszen köztudomású volt, hogy della Rovere bíboros önmagára szavazott. A szimónia vádja pedig egyenesen fölháborító. Della Rovere bíboros ugyanis vagyonosabb családból származott, mint Rodrigo Borgia, és jóval befolyásosabb kapcsolatokkal rendelkezett. Ha a pápai méltóság megvehető, és a pápaválasztás busás ajándékokkal megnyerhető volna, della Rovere könnyedén legyőzhette volna Sándort, és a végeredmény másként alakulhatott volna. A keserűség immár Giuliano della Rovere minden józan politikai megfontolását elhomályosította, s több, másként gondolkodó bíborossal azt tervezte, hogy Károly francia királyhoz fordul: hívja össze a Nagytanácsot. Sok évvel azelőtt a Nagytanács utasíthatta, sőt el is mozdíthatta a pápát. E testületnek, melynek tagjai közt bíborosok, püspökök és világi vezetők egyaránt voltak, egykor az volt a szerepe, hogy hatalmi egyensúlyt teremtsen, és ellensúlyozza a pápaság befolyását. Mostanra viszont már nem volt valódi fegyver, hiszen II. Pius vagy harminc éve rendeletileg feloszlatta. Az azonban, hogy látnia kellett, miként emeli a pápa bíborosi méltóságba a saját fiát, olyannyira felbőszítette Della Roveret, hogy Sándor megbuktatásának eszközeként szövetségeseivel új életet kívánt lehelni a Nagytanács intézményébe.

Hogy lépéselőnyre tegyen szert, Cesare bíborossá szentelése után nem sokkal Della Rovere elhagyta Rómát, és ostiai székhelyére vonult vissza, hogy előkészítse a Sándor elleni támadást. Mihelyt szilárd egyezséget köt szövetségeseivel, és gondosan kimunkálja terveit, Franciaországba fog utazni, hogy Károly király oltalmába ajánlja magát. * Amint VI. Sándor pápa elrendezte fiai jövőjének ügyét, tudta, hozzá kell látnia, hogy nagyszabású tervének részeként a lánya helyzetét is megszilárdítsa. Gondosan megvizsgálta, milyen lépéseket kell tennie. Lucrezia még nem érett nő, csak tizenhárom éves, de késlekedésnek nincs helye. Meg kell ígérnie Giovanni Sforzának, Pesaro hercegének, hogy el jegyzi vele a leányát. Amikor még bíboros volt, két ifjú spanyolnak is odaígérte Lucrezia kezét. Mihelyt azonban pápa lett, megváltozott a politikai helyzete, és előrelátóan meg kell terveznie, miként biztosíthatja a maga és Róma számára Milánó jóindulatát. Az ifjú spanyoloknak tett ígéretét pedig oly kedvesen és barátilag kell visszavonnia, ahogyan csak lehetséges. Gyermekei kiházasítása révén szoros szövetségi kapcsolatokat alakíthatott ki, s e vonatkozásban Lucrezia volt a legértékesebb eszköze. Magától értetődőnek tűnt, hogy a huszonhat éves, most megözvegyült Giovanni – a felesége belehalt a gyermekszülésbe – legyen az első számú jelölt. Gyorsan kell cselekednie, mert Giovanni nagybátyja, Il Moro Milánó leghatalmasabb embere. Sebesen ki kell alakítania a baráti viszonyt, még mielőtt e kulcsfontosságú város ura akár a spanyol, akár a francia királlyal megállapodna. Sándor tudta, hogyha nem sikerül egyesítenie a sok feudális városállamot egyetlen, a Szentszék törvényei által irányított Itáliává, a barbár törökök – a hitetlenek – bizonyosan leigázzák őket. Ha csak alkalmuk lesz rá, megindulnak a római területek felé. Mennyi lélek fog elveszni, és mennyi jövedelemtől fog elesni az egy igaz egyház! A leg aggasztóbb azonban mégiscsak az, hogy ha nem sikerül fenntartania az emberek hűségét, ha nem sikerül megvédenie Rómát a külföldiek inváziójától, ha nem sikerül növelnie a katolikus anyaszentegyház hatalmát, akkor egy másik bíboros – mégpedig Giuliano della Rovere – el fogja venni tőle a pápai hatalmat, és az egész családja nagy veszedelembe kerül. Kétségkívül eretnekséggel vádolják és iszonyatosan megkínozzák őket. A vagyont, melyért oly keményen dolgozott oly hosszú időn át, elragadják tőlük, és egész családja földönfutó nincstelenné válik. Ez a sors pedig sokkal rosszabb volna, mint amilyent szeretett lányának kell majd esetleg elviselnie a tervezett házasságban. Egy teljes éjszakát töltött álmatlanul a lakosztályában, fel s alá járkált gondterhelten, majd az oltára elé térdepelt, hogy az Úr iránymutatásáért fohászkodjék. Minden oldalról a lehető legalaposabban átgondolta a tervét, aztán a gyermekeiért küldetett: Cesaréért, Giovanniért és Lucreziáért. Goffredo még mindig túl fiatal volt, s nem is a legeszesebb a fiai közül. Ez a stratégia csak összezavarná. Amikor idegenek társaságában voltak, Lucrezia pukedlizett az apjának, megcsókolta a gyűrűjét, s hogy tiszteletét kimutassa, letérdelt előtte, ha azonban magukban voltak, odafutott hozzá, átkarolta a nyakát, és megcsókolta az arcát. Ó, ezt a kedves gyermeket szíve legmélyéből szerette. Ma azonban, ahelyett hogy viszonozta volna az ölelést, Sándor pápa eltolta magától a lányát, és addig fogta a karját, amíg Lucrezia nyugodtan, egyenesen nem állt előtte. – Mi baj van, papa? – kérdezte Lucrezia, s arca pontosan tükrözte meglepetését. Rögtön kétségbeesett, mihelyt úgy érezte, az apja valamiért nincs megelégedve vele. Tizenhárom éves kora ellenére magas, nyúlánk, csodaszép lány volt, a bőre akár a porcelán, s a vonásai oly lágyak, mintha Raffaello ecsetje alól kerültek volna ki. Őzbarna szeméből intelligencia áradt, a mozgása kecses volt és elegáns. Lucrezia

jelentette a fényt apja életében; amikor a társaságában volt, a pápa sokkal nehezebben tudott bármi másra összpontosítani. – Papa! – ismételte meg Lucrezia türelmetlenül. – Mi baj van? Mit csináltam, ami nem tetszik neked? – Hamarosan férjhez kell menned – felelte egyszerűen az apja. – Ó, papa! – kiáltott fel Lucrezia, és térdre rogyott. – Ne akard ezt tőlem. Hogy is hagyhatnálak el? Mivé lesz így az életem? Sándor felsegítette a lányát, magához húzta, és próbálta megvigasztalni. – Ugyan, kicsim, ne sírj – suttogta. – Muszáj megkötnöm ezt a szövetséget, de ez nem jelenti azt, hogy már most el kellene menned. Töröld meg szépen a szemed, és hagyd, hogy elmagyarázzam. Lucrezia egy arannyal hímzett párnára kucorodott, maga alá húzta a lábát, és az apját figyelte. – Tudod, szívem, a milánói Sforza család roppant hatalmas és erős. Il Moro unokaöccse, a fiatal Giovanni épp most vesztette el a feleségét. Belehalt a szülésbe. Il Moro beleegyezett, hogy a családja a házasság révén szövetségre lépjen velünk. Tudhatod, hogy apád mindannyiunk számára a lehető legjobbat akarja. Elég idős vagy már ahhoz, hogy megértsd, ha e hagy hatalmú családokkal nem kötünk szövetséget, nem uralkodhatnék sokáig. Ha viszont elveszteném a pápai hatalmat, mindannyian veszélybe kerülnénk, ezt pedig nem engedhetem meg. Lucrezia lehajtotta a fejét, bólintott. Megértette. Nagyon fiatalnak látszott. Amikor befejezte a magyarázatot, Sándor felállt, és gondterhelten járkálni kezdett a tágas szobában. Azon tűnődött, miként is tudná a legtapintatosabban előadni a legújabb tervét. Végül aztán a lányához fordult, és azt kérdezte: – Tudod már, hogyan szokás ágyba vinni egy férfit? Elmagyarázta már valaki? – Nem, papa – felelte Lucrezia, s most először dévajul elmosolyodott, úgy ahogy a kurtizánoktól látta már sokszor… Sándor hitetlenkedve megrázta a fejét. Mennyi érzés van ebben a lányban! Akár az anyjában. Milyen fiatal még… és mégis milyen okosan tud viselkedni. A fiaihoz, Cesaréhoz és Giovannihoz fordult. Odaléptek hozzá, majd tiszteletük jeléül letérdeltek és fejet hajtottak előtte. – Álljatok fel, gyermekeim – mondta Sándor. – Beszélnünk kell, mégpedig nagyon fontos dolgokról. És döntéseket kell hoznunk, még ma. A jövőnk a tét. Mindannyiunk jövője. Cesare mély gondolkodású, tűnődő alkat volt, de nem oly könnyed és kellemes, mint a húga. Kora gyermekkora óta fűtötte a versenyszellem, az élet minden területén győzelemre tört, bármi áron. Giovanni ugyanakkor érzékenyebb volt a személyes sérelemre, de ha másokról volt szó, igencsak érzéketlennek mutatkozott. Volt benne valami különös könyörtelenség, s arcán többnyire keserű gúny ült. Teljességgel hiányzott belőle Lucrezia könnyed eleganciája és a bátyja karizmatikus ereje. Ennek ellenére az apja nagyon szerette, mert megérezte benne a sérülékenységet, mely sem Cesaréra, sem Lucreziára nem volt jellemző. – Miért hívtál ide minket, papa? – kérdezte Cesare, s kinézett az ablakon. Tele volt energiával; szép, napsütéses idő volt, s a városban szeretett volna lenni. – Délben nagy ünnepség lesz a téren, meg kellene néznünk. Sándor a terem sarkában álló kedvenc székéhez ment. – Gyertek, gyermekeim, üljetek le ti is – kérte őket lágy hangon. Mindhárman a lábához telepedtek, nagy selyempárnákra. A pápa elmosolyodott, és feléjük tárta a karját. – A miénk a legjelentősebb család az egész kereszténységben – mondta. – És még magasabbra fogunk jutni, mert nagy tetteket hajtunk majd végre a római katolikus anyaszentegyházért. Sok-sok lelket mentünk meg, és miközben Isten dicsőségére

Giovanni mellettük ült. de amit nekünk nem mondtál el. hogy elkerüljék az ördög mesterkedéseit. De mint ahogy mindhárman tudjátok. hogy tisztán tartsa a vérvonalat? Nem hallottál az ifjú Íziszről. és némi lelkiismeret-furdalása támadt. Cesare? Voltál már nővel? – kérdezte. Az öt táblaképre mutatott. papa. aki várakozóan. Köztük és a mi Szentháromságunk között mindössze az a különbség. Szentlélek keresztény Szentháromságát. végigsimított Lucrezia hosszú szőke haján. melyikük legyen az? –kérdezte. még jól is fogunk élni. minek ez az egész? Miért kérsz ilyesmit? Hát nem félsz attól. Most azonban már Lucrezia is összeráncolta a homlokát. Fiú. – Hát persze. hogy a nő ahhoz a férfihoz hű és az a férfi bírja a szerelmét. a Menny és a Föld idősebb fiához? Ízisznek és Ozirisznek gyermeke született. hogy az ő hármasuk egyike nő volt. – Mert mind azt mondták. hogy ágyba vigye a húgát? Giovanni bosszúsnak és unottnak látszott. – Azt hiszem. – Honnan tudjam? – kérdezett vissza Giovanni ingerülten. – Ugyan. – Ők pogányok voltak. – Sokkal – felelte röviden Cesare. Sándor elmosolyodott. jó. ha alaposan tájékozódik – válaszolta az apja. Giovanni. – Keresztet vetett. akinek először enged. – És jó volt nekik? – kérdezte mindkét fiától. – Papa – kérdezte –. és az idősebbik fiához szólt. hogy a jó lelkek újjászülessenek az örökkévalóság számára. Tudta. Cesare bátorítóan megveregette a húga kezét. Segítettek az embereknek. Minek kell ilyesmit kérdezni? – Mielőtt az ember meghoz egy fontos döntést. és gondoskodtak róla. Aztán a nagyobbik fiához fordult. – Cesare. Giovanni? Gondolom. a nagy tettek nagy áldozatokat kívánnak. Kell legyen még valami. A valódi okot nem mondhatta meg egyiküknek sem: hogy jól ismeri a női szív rejtelmeit. papa – mondta –. Ozirisz királyhoz. Aztán pillantását ismét a fiaira szegezte. a nőknek. hogy ez lenne az egyetlen oka. – Egyiptom a történelem egyik legfejlettebb civilizációja volt. nekik is jó volt? Cesare elmosolyodott. – Itt a pápa Lucreziára mosolygott. igen – felelte nyílt tekintettel. de azt mondta: – Ostoba fiú vagy te. amit végiggondoltál. pokolra jut a lelkünk? Sándor pápa felállt. hogy szeretnének újra találkozni velem. alti férjhez ment a testvérbátyjához. hogy ha megtesszük. De vajon mi módon . mely megelőzte az Atya. egyszersmind felajánlja szívének és lelkének titkos kulcsait is. Lucreziára nézett. nyugodtan példát vehetünk róluk. – Nem hiszem. inkább szerzetesnek állok. amiért ezt kéred – mondta Cesare. nem igaz? Giovanni felhúzta a szemöldökét. majd azt kérdezte: – A tanulmányaid során nem hallottál semmit a nagy egyiptomi dinasztiákról. mégis külön. Miként szentjeink élete is példa rá. előbb nem inkább engem kellene megkérdezzél? Ha már valamelyikük ágyba visz. Hórusz: ők lettek a nagy Háromság. – Mielőtt velük megállapodsz. és a nemrégiben kapott új tőrét fényesítette. – Talán meg kellett volna kérdeznem tőlük? A pápa lehajtotta a fejét. amely a tágas szobából átvezetett a másikba. és a gazdagon díszített. Sándor a lányához lépett. kíváncsi tekintettel figyelte őt. – Melyikőtök egyezik bele. hátát Cesare vallanak vetve. már mind a ketten voltatok nővel. az ilyesmi áldozattal jár. Mert amikor odaadja magát egy férfinak.munkálkodunk. és pogány isteneket imádtak. akikkel lefeküdtél. boltozatos ajtóhoz ment. – És te. aki ott ült előtte. hogy én döntsem el.Sándor pápa a lányára nézett. nem lehetne. – Cesare. melyekben fivér és nővér házasságra lépett egymással.

A pápa csendesen nézte. Amikor Cesare kibújt a ruháiból. Magas és izmos. Ez a lány valóságos kincs – és nem csupán a szépsége miatt. és átölelte az apját. meg kell védenünk egymást. elvesztünk. vajon mitől oly ragyogó ez a szempár. – Aztán Cesaréhoz fordult. Lucrezia teste. Ezért pedig hűségeseknek kell lennünk a családhoz. – Papa? – fordult az apjához Lucrezia tágra nyílt szemmel. A szeme oly fényesen ragyog. – Veszel nekem egy szép új ruhát meg egy rubingyűrűt erre a nagy ünnepre? – Hát persze – felelte Sándor. amelyekkel még hathatósabb szolgálatokat tehet neki. ugyanakkor milyen megindító. A fia máskor mindig határozott és harcias.érheti el. – Akár kettőt is… * Egy hétre rá Sándor a trónusán ült káprázatos fehér szaténpalástjában. papa! – mondta Lucrezia. A pápa most azon tűnődött. kedves fivérem. amely finomabb lenne az arcát keretező aranyló gyűrűcskéknél. hogy ki vigyen először ágyba. – A szavamat adom. A magasra emelt trónszék a felújított Borgia-lakosztályok egyik legdíszesebb szobájában. – És igazad van. – Szép vagyok. E pillanatban azonban. hogy a lánya e kulcsokkal együtt ne kínálja fel a hatalom kulcsát is? Mert azt soha nem engedheti. E kulcs nem kerülhet idegen kézbe. – Ott leszek. És fia. kedves húgom. ereje teljében lévő fiatalember. minden rendben megy-e? Nélküled nem lennék elég bátor. –A család az erőnk. Mert tőled. ki legyen a férjed. a bőre puha és bársonyos. noha nincs oly selyem. – Ott leszel te is. – Miként a hivatalos nászéjszakádon is. Lucrezia felkacagott. amikor Cesare a húgával van. milyen különös. Inkább zárdába vonulok. Mert ha e kötelességünket tiszteletben tartjuk. – A pápa most Lucreziához fordult. A fiú a húgára nézett. szemben az ággyal. hogy gyengéd leszel. tökéletesen arányos. Jó. a súlyos tiarát azonban nem tette föl. Lucrezia Giovannira nézett. ám Lucrezia – még itt is – a hatalmában tartja. amint a fia és a lánya levetkőzik. Sok mindent hallottam már Júliától meg az udvarhölgyeimtől. maradjanak távol. az apja felé fordult. – Giovanni semmiképpen. hogy megnézd. ahogy vele szemben álló húgára nézett. – Mi így együtt vagyunk erősek – mondta a gyermekeinek. Sándor arra gondolt. Cesare elmosolyodott. akiket láttál? . bár egy kicsikét még mindig vékonyka. Egyszerű szaténsapkát viselt. kicsim – felelte. papa? Vagyok olyan szép. mint más nők. mint bárkitől korábban. senki nem győzhet le minket – ám ha e hűségben megingunk. ha tanú is van a megvalósulására… – Köszönöm. – Szép vagyok? – kérdezte Crezia a bátyját. és játékosan meghajolt. Mert egy szerződés csak akkor érvényes. Sándor a lányára nézett. Mert amire most készülünk. nem pedig háború. de azt igen. Azt nem választhatod meg. végünk van. és elmosolyodott. Cesare és Lucrezia is bejött már a szobába. az szerelem. többet tanulhatok a szerelemről és a hűségről. mert az mindennél és mindenkinél előbbre való. ezer szállal kell kötődnünk egymáshoz. aki a karjában tartja. Tanulnunk kell egymástól. Ilyen sugárzó szépségről álmodik minden férfi. boldog lehet. Ez esetben valóban te választhatsz. mintha mindig valamely titok sejlene mögötte. és félénken lehajtotta a fejét. – ígérd meg. Felugrott. gyermekem. egy csodaszép háttérfüggöny előtt állt. a szolgáknak azonban meghagyta Sándor. Cesare vonásai meglágyultak. persze vannak más erényei is. ez pedig csak a javamra válhat. hogy a fia arcán csak akkor lát igazi gyengédséget. hogy elorozzák tőle. s mellecskéi is bimbóznak már. hogy amíg nem hívatja őket. Cesare? Az olimposzi istenek egyikének sem állítottak ily tökéletes szobrot. És amikor a fivére bólintott.

s ahogy testén érezte fivére kezének gyengéd. Légy férfi. – De lassan. De a gyermekei olyan ártatlannak. a Mennyei Atya valami nagyon hasonlót érezhetett. A puha ágyat selyemlepedők és finom takarók borították. amikor behódol… de önszántából. Sándor szívét öröm és hála töltötte el a gyermekei miatt. Cesare felkelt. le a kicsi. majd szólt nekik. becsüld és tiszteld… de tedd magadévá. és ismét a trónszékre ült. húzódj ide. hogyan lehet lehozni a mennyet a földre. – Cesare. hogy érezze arcán a lánya meleg leheletét. Persze biztos az én hibám. És végül is nem ez a célja férfinak és nőnek? Hogy érezze Isten örömét? Nem okozott-e a vallás épp elég szenvedést már? A vallás gyakorlása volna az egyetlen mód. hát így kell bánni egy nővel? Ennyit tudsz csak? Kár. kinyitotta a szemét. Cesare. a mértéktelen elbizakodottság bűnébe esik. – Ne siess annyira. A felfokozott boldogság e pillanatai teszik majd képessé őket arra. – Gyönyörű vagy.A pápa bólintott. gyengéden simogatni kezdte a lánya testét. – Most tedd magadévá – mondta rekedt hangon. Egész testében reszketett. feszes mellekre. Néhány örömteli pillanat múltán azonban e gondolat nyugtalanítani kezdte. az ágy mellé állt. gyermekem. akkor ki taníthatta volna meg neked. amikor Lucrezia . s közben Cesarénak magyarázott. – Papa! – suttogta. a krisztusi szentszék oltalmában érezhetik magukat biztonságban a gyermekei. hogy elviseljék mindazt a gyötrelmet és megpróbáltatást. Gyorsan megfordult. Vajon nem a hübrísz. Megrémítette önnön reakciójának heve. a hevülete nem lankadt. és szólni próbált. a lánya felé hajolt. Keresztet vetett. egy pillanat múlva a húgára vetette magát. hogy védelmet nyújtson nekik. – Lassan áldásra emelte jobb kezét. az ágy szélére. Amikor Cesare keze leért a hasához. a lélegzete felgyorsult. – Gyere közelebb. Gyengéden. kinek férfiassága már ágaskodott. hogy ehhez hasonló paradicsomi boldogságban többé bizonyosan nem lesz részük. De amikor hallotta a lánya gyönyörteli nyöszörgését. – Papa. semmi nem oly bódító. de mivel fiatal volt. fiam. Hirtelen elengedte Cesare kezét. Sándor odalépett az ágyhoz. fiam – szólt Cesarénak. az apja pedig megfeddte. a szeme tűzben égett. nem bűn ilyen gyönyörűséget érezni? A pokolra jutok ezért? Ugye nem? – Csak nem hiszed. Egyike Isten legszebb teremtményeinek. mint a nő illata. hogy tiszteljük a Teremtőt? Az emberek világa álnoksággal teli. teste meg-megújuló remegésétől megtört a hangja. ifjú arcukon oly örömteli fény áradt szét. apjuk palotájában. Élvezd a szépséget. Az ő felelőssége. majd végigsiklott a nyakán. csak itt. hogy veszélybe sodornám a halhatatlan lelkedet? – kérdezte az apja. melytől megannyi görög hős szenvedett? S megbocsátásért esedezve gyorsan ismét keresztet vetett. akiket oly nagyon szeretett. mint a női test. amellyel életük során végül szembesülniük kell. átment a szobán. boldogan felsikított. – S ahogy Lucrezia kissé tétovázva engedelmeskedett. Úgy képzelte. a szeme félig csukva. meg is rémítette őt. – Papa! – kiáltott fel. mert ha nem én. Úgy érezte. a szeretkezés leglényegétől fosztod meg magad. így mikor Lucrezia az ágyra huppant. zsibogó érintését. Csak szépen lassan. – Papa! Cesare bánt… Sándor pápa felállt. de amikor egyre sűrűsödő hullámokban rázta meg s lelke legmélyéig hatolt a gyönyör borzongató érzete. Sándor pápa még mindig vezette a fia kezét. szerelmesen. Ha elsieted a dolgot. Aztán kezét a fia kézfejére tette. és csak megriasztod szegényt… Lucrezia most már nyugodtan feküdt. elutasította a húga. – Gyere csak. hogy kezdjenek hozzá. Ahogy Cesare arrább ment. és finoman elmosolyodott. midőn Ádámot és Évát figyelte az Édenkertben. olyan bűntelennek látszottak. és Cesare kezével lassan. így elég közel volt Lucreziához ahhoz. Crezia. majd még lejjebb. Először az arcát. Semmi a világon nincs oly gyönyörű.

– Cesare – mondta. hogy ezt Giovanni nagybátyja. és amikor újra felnézett. AMIKOR LUCREZIA JEGYESE. Megértette. Elfelejtette jó előre figyelmeztetni a fiát. hogy kísértésbe essék. – Aztán a bátyjához fordult. Cesare elmosolyodott. de szerencsésebb emberek boldogságát. most milyen gyönyörűséget éreztem. mert csak így lehetséges mérsékelni kissé a szegény sorsúak kétségbeesését. hogy támogassák a pápát? Ha a féltékenység magját újra és újra elvetik azok szívében. hogy bárki mást szerethetek még úgy. Nem hiszem. ő maga – Krisztus földi helytartója – épp most látta meg a kígyót az Édenkertben. Meg lettem volna rémülve. ő is jóakaratú. Szentatyaként megértette az emberek szívét és lelkét. És immár láthatta. és tudta. tökéletesen. sebes ütemben dübögött. A szeretkezés látványa soha korábban nem kavarta így fel. öltözzetek fel. hogy helyesnek látta. – Gyermekeim – szólt hozzájuk erőtlen hangon –. szinte túlvilági volt. E meleg.újra és újra lázasan. hogy az Atya. ami nyugtalanítani kezdte. rózsaillatú napon Cesare. a fia számára egy napon végzetesnek bizonyulhat. – Drága fivérem. És amikor letérdeltek eléje. GlOVANNI SFORZA. Imára kulcsolta a kezét. örök időkre elkárhozik. elvesztené Isten kegyelmét. a Fiú és a Szentlélek soha többé ne engedje. Pisaro hercege majd Róma városába érkezik. örömtelen életet éltek. Cesare szemében valami olyan különös fényt látott. akik arra kényszerülnek. mélyen felsóhajtott. hogy ezt átélhettem… másnak biztos nem tudtam volna ugyanígy odaadni magam. amit érzett. 5 A NAPRA. hirtelen megijedt magától. hogy a szerelem a férfi számára veszedelmes kelepce: mert a nőt erőssé és magabiztossá teszi. És mégis. – Köszönöm. Neked is köszönöm. mint e pillanatban téged. A szíve vadul. kedvelik a látványosságot. hogy bár e nap a lánya számára a boldogság forrása lehet. Az ilyesmi megerősítette őket abban. Mert a gyönyörűség. ha lelkük táplálása érdekében némi boldogságot visz az életükbe. és gyertek ide. apám. Giovanni és Goffredo Borgia Róma magas kőkapuihoz lovagolt. és megerősítheti a Borgia-dinasztiát. a gyermekeit látta az ágyon meztelenül és ernyedten. Sándor pápa hatalmas ünnepi felvonulást szervezett. És amikor Sándor pápa lenézett a gyermekeire. Kevésbé szerencsés polgártársai olyan szánalmas. egyhangú életük enyhítésében. és a történtek ellenére üdvözülhet a lelke. de a férfit veszélybe sodorja. Megértette. hogy nap mint nap lássák az értéktelenebb. hogy üdvözölje Pesaro hercegét. bizonyítéknak arra. s gyakorta olyan eredménnyel is járt. hogyha ezt a gyermeket akár csak még egyszer az életben megérinti. Noha Cesare mindezen talán túlteheti magát. és azért fohászkodott. – Szabadíts még a gonosztól. hogy a Milánóval tervezett szövetség őszinte és igaz szándékú. és a következő pillanatban már tudta. Köszönöm. hogyan is kérhetne tőlük hűséget az uralkodó? Az örömet meg kell osztani másokkal. hogy a kilátástalan életűek nem keveredtek gyilkosságokba apró semmiségek miatt. s ráadásul segített nekik unalmas. Velük tartottak a római . és kétség sem férhetett hozzá. szédülés fogja el. s úgy érezte. Sándornak azonban voltak egyéb szempontjai is. Mert hisz tudta. Idegei pattanásig feszültek. soha ily felzaklató érzés nem ragadta magával. balzsamos. Mi mással érhette volna el biztosabban. hogy miként a Mennyei Atya. hogyha ismét átélné. de nem szólt semmit. Bármifajta ünnep új reményt adott a városnak. És kísértésbe esett. Il Moro a tisztelet jelének fogja tekinteni. Lucrezia könnyes szemmel az apjára nézett. Uram – suttogta buzgón.

Esküszöm. nem egy vadállat – mondta. valamint Franciaország és Spanyolország képviselői. Hozzáhajolt. – A Szentatyát képviseled! Ha a pestis vagy a malária ledöntene a lábadról. hogy mindenféle rút képeket fessenek rólunk. mert számára ez igen terhes lenne. te meg én – mondta. Most ott ült a fivére ágyán. egészen a Vatikánig. megpróbál kiszabadítani. hogy beteg a bátyja. Zöld és világossárga bársonyruhába öltözött mulattatók vonultak az utcára. Azután meg Nápoly jön majd. mint most. Az ünnepi menet megszervezése hetekbe tellett. Ascanio Sforza alkancellárnak a palotája mellett. és megpróbálja elfoglalni a területeinket. – Már odaígérték a kezed. a prófétái pedig megátkoznak bennünket. És Sándort mindig zavarta. Onnan aztán végig az utcákon. akik azért álltak ki házuk elé. Tetszett neki. – Szent háborút kezdünk. ezen én már úgysem tudok változtatni. és bár a szerződés miatt nem tarthatom távol magam tőle. eltakarom a szemem. A kapuktól induló menet elhalad majd az ifjú herceg nagybátyjának. átfutott hozzá a palotájából vezető alagúton. – Mindkettőnk érdekében remélem. ha nem tőled tudhatnám meg az igazat erről az emberről. hogy elinduljon… * . hogy megkínozzanak. ha Lucreziát boldogtalannak látta. megcsókolni nem fogom. Firenze megbízza a legjobb művészeit. Megpróbálta kimenteni magát. de közben Velence biztosan kieszel valami gonoszságot.Lucrezia a fivérére mosolygott. hadd vethessen egy pillantást a lánya a jövendőbelijére. de bejött a húga. A lüktető fejfájás is csillapodott. ahol Giovanni Sforza az esküvő napjáig tartózkodni fog. ha nem benned? – Mit számít ez. – Viszolygok még a gondolatától is. és könyörgőre fogta a dolgot. és elhatározta. hogy szövetséget szeretne. tarkabarka papírmasé labdákat hajigáltak a levegőbe. és még egy teljes évig nem kell Pesaróba mennie.szenátus tagjai. Il Moro talán elfogat téged. azt kérdezte: – Kitől. Crezia? – kérdezte a bátyja. Cesare szerette a húga nevetését. Nápoly. mint nekem? – kérdezte. – Akkor majd a papának még többet kell tennie. aki feleségül fogja venni a pápa ifjú leányát… Cesare azonban aznap reggel rosszkedvűen ébredt. Ilyenkor elfeledkezett a világról. hogy Júliával és Adrianával együtt a palotájában maradhat. Noha megpróbálta megnyugtatni Lucreziát. Cesare még vitatkozott volna egy darabig. és örök kárhozattál fenyegetőznek! – Úgy rázta a nevetés. hogy ne kelljen üdvözölnie leendő sógorát. s most már az apjára sem haragudott annyira. és lágyan megcsókolta az ajkát. és a milánói várbörtönbe zárat. Beleegyezett hát. Lucrezia felkacagott. Firenze. de most már minden készen állt. mutatványosok vidám színekben pompázó pálcákat forgattak. de Sándor hallani sem akart róla. ki kell engesztelnie Milánót. Cesare mély lélegzetet vett. ahogy Cesare reagált. Sándor meghagyta a fiainak. Ahogy megölöd Giovannit. kérte az apját. Amint meghallotta. még mielőtt egy ujjal is hozzád ér. a leány még mindig feldúltnak tűnt. Aztán kiviharzott a szobából. úgy tesz. Sírni fogok. hogy valaki más legyen az ágyamban. hogy végighemperedett az ágyon. ahogy a húga kívánja. és miközben gyengéden dörzsölgette Cesare homlokát. – Mert egyébként meg kell ölnöm. és a halálos ágyadon feküdnél. hogy feltétlenül ejtsék útba Lucrezia palotáját is. – Neked is olyan nehéz. legfeljebb akkor mentenélek fel – mondta a pápa szigorúan. ujjaival beletúrt Cesare hajába. Papa a pápai sereggel a segítségedre siet. közben pedig pergő ritmusban harsogó sípok és dudák lelkesítették Róma polgárait. halántéka lüktetett a kínzó fejfájástól. akihez férjhez adnak? Kiben bízhatnék meg. hogy lássák Pesaro hercegét. Velence és Milánó királyként tisztelt nagykövetei.

és az apja palotája felé vette útját. A te életedhez nem sok köze lesz. ne félj. de abban biztos volt. Bár az igaz. Lucrezia szíve-lelke azonnal Cesarén állapodott meg. de aztán amikor a férfi a loggia felé nézett. ahonnan a loggia nyílt – mint valami óriás keze. Noha senkinek nem szólt egy szót sem. és meglepődött az egybesereglett tömeg láttán. a lova nyakára hajolt. de az ezernyi virágsziromtól. Júlia Farnese. Júlia már jó néhány hónapja azon igyekezett. Goffredo ártatlan kerubként. Aztán kecsesen összefogta Lucrezia szőke haját. csak a Szentatya meg a Mennyei Atya érdeke. és elvette a virágokat. Figyelte a közelgő menetet. melyeket lelkendező hölgyek nyújtottak feléje az utcán. mi Adriana és Júlia véleménye a jegyeséről. egy pillanatig sem tudott várni. behajlított ujjakkal. E falfestmények egyikén.Lucrezia Borgia kilépett a loggiára. Lucrezia először zavart és elfogódott volt.gyöngyökkel az ingvállon. nemes tartással ült fehér lován. így aztán amint a menet elhaladt előtte. egy sor réges-rég épült. ahogy jóképűen. Elmosolyodott. Persze tudom. Az öccse. hogy közeleg a menet. Aztán Júlia átölelte. aki immár vagy két éve a pápa szeretője volt. finom metszésű orra. hogy fogadótermét. Szemét az égre emeli. Ékszerekkel gazdagon díszített palástjában áll. üresen álló szobát megnyittatott. gondolatai java részét minden áldott nap a bátyja iránti szerelme foglalta le. kissé unottan ugyan. de néhány fürtnek engedte. Cesare aranyozott trónján ülő császárként. de alacsonyabbnak. Giovanni keleti hatalmasságként. és hozzálátott. rögtön meg is kérdezte: – Na. hogy férjhez menj hozzá. * Mihelyt Sándor beköltözött a pápai palotába. melynek a mennybemenetel a témája. mit gondolsz? Szerinted vadállat? Júlia felnevetett.és dudaszó vidám dallamára örömittasan. mely a ruhájára és a balkonra szállt. Először a bátyját. Ahogy ismét bent volt a teremben. Utána Giovanni jött. Adrianáról tudta . de boldog mosollyal. egyenes háttal. hogy egy kissé nagydarab… neked talán túlságosan is nagydarab – ugratta Lucreziát. sötétzöld szaténruhát . És a . Hosszú.Amint Lucrezia meghallotta a zenét. aki tudta. Alig három nap. a földre helyezte. ápolt szakálla. ahogy Krisztus a mennybe emelkedik. ahogy tanították neki. komoly arccal. és kialakította belőlük a mesés Borgia-lakosztályokat. és mosolyogva a húgára nézett. és férjes asszony lesz. aranytiaráját maga mellé. mártírok. és nyergéből kissé kiemelkedve üdvözölte őt. kecsesen viszonozta az üdvözlést. és integetni kezdett. karcsú. Megbízta kedvenc művészét. Aztán mögöttük meglátta őt: Giovanni Sforzát. Cesarét. ők sem tudták megvédeni. Az apja ugyan őröket rendelt a védelmére. zömökebbnek tűnt menyasszonya bármelyik testvérénél. maga Sándor is megjelenik – a kevés kiválasztott egyikeként ő is szemtanúja. úgy fogadja áhítatosan a mennybe emelkedő Megváltó áldását. hogyan is lehet egy férfi kedvében járni. mi is történik majd a nászéjszakán. hogy elmagyarázza. hogy lazán a leány homlokára és nyakára hulljon. szőke Szent Katalinként. fekete haja volt. és tudta. ő azonban észre sem vette őt. Goffredo integetett neki. de Lucrezia alig figyelt oda. és jót kacagott a mulattatón. – Miért? Egész jóképű. szünet nélkül tapsolt. Felemelte a tekintetét. a Sald dei Misterit óriási falfestményeivel díszítse. mert így elegánsabbnak ítélte. Pinturicchiót. hogy berendezze a hivatalát. Aztán meglátta őket. – Rendesen bánik majd veled. kiválasztott neki egy krémszín ujjú. jeles egyházi és állami méltóságok ábrázolásaként: Lucrezia gyönyörű.hogy csak kertelne. Ahogy Júlia részletesen elmagyarázta. aki – miközben elment előtte – a síp. hogy Júliától az igazat fogja hallani. annyira kíváncsi volt. mit kell értenie ezen. felszaladt az emeleti nagyterembe. Több falfestményen a Borgia család más tagjainak a képmása is megjelenik rég halott szentek.

A próféták arca Sándor. Cesare egyszer csak eltűnt. és pökhendibb Giovanninál. Giovanni annyira vonzódott hozzá. hogy érdemben számoljon vele. Sándor pápa fenntartotta az egyezséget. az ajtók fölötti íves ablakokat és a mennyezeti domborműveket freskók díszítik. akit a herceg fivérének. ide ülhettek le azok a hatalmasságok. kik és hogyan uralkodjanak Itália városai fölött. Giovanni Sforzát vezették be. egyetlen barátjának Dzsem török herceget tekintette. hogy pesarói otthonát meglehetőst kicsinosítsa. a nagybátyjával. a művész tehát az ő képmását Júlia Farneséről mintázta. Sforza társaságában szinte egy percet sem töltött. illetve azt vitatta meg. A Hit Csarnokában állt a pápai trónus. Bajezid szultán még Ince pápával kötött egyezséget. a maga mintegy nyolcszáz négyzetméterével. s így egyetlen arcképen Sándor két szenvedélyét is megörökítette. hogy az esküvő előtt jót mulatnak majd a városban. Goffredo még túl fiatal volt ahhoz. Cesare a legkevésbé sem tűnt barátságosnak. A trónus körül díszes zsámolyok álltak. amikor attól tartott. vajon milyen viszonyt tud kialakítani Lucrezia fivéreivel. Az ifjú ara ugyanis harmincezer dukát hozományt is jelentett. így aztán arra jutott. hogy a keresztes hadak – azzal az ürüggyel. Micsoda egy tuskó! Senkiházi. Amikor Ince meghalt. már ha ez egyáltalán lehetséges. itt foglalt helyet Sándor. Mit kezd majd egy ilyen férjjel az ő drága húga? És vajon ő mit tud mondani neki. No persze bármi legyen is a véleménye. hogy a Borgia-klán tagjává válhat. A herceget lenyűgözte a Vatikán szépsége s az a gazdagság. a Madonna portréját festette. Amikor Sándor pápa felajánlotta neki a lehetőséget. Dzsemnek az uralmát akarják helyreállítani – megdöntik a hatalmát. és a török fogollyal a palota megbecsült vendégeként . s akikkel Sándor jövőbeni keresztes hadjáratok tervéről tárgyalt. a támadásra lendülő vörös bika. A délután folyamán. akik hosszabb kihallgatást kértek. mert Milánó a végén még visszaveszi Pesarót. mint képzelte. A második Borgia-szoba ajtajára Pinturicchio Szűz Mária. A szentek közül a Madonna volt Sándor legkedvesebb alakja. A freskók mindegyikén egy-egy apostol látható – tekercsekből olvasnak fel a buzgó prófétáknak. A Borgia-lakosztályok része a Hit Csarnoka is. semmint Cesaréhoz vonzódott. és sebesen kilovagolt Rómából.falfestményeken több helyütt is látható a Borgia család jelképe. a szultánnak a kérésére a pápa túszként fogva tartott. Cesare. A szobák mindegyike aranyozott szegélyű míves falikárpitokkal ékes. melynek hamarosan a birtokosa lesz. A teremben kereveteket is elhelyeztek. A két idősebb közül sokkal inkább Giovannihoz. boltozatos terem. Nyeregbe pattant. erre térdepeltek a nemes vendégek. Giovanni és Goffredo képmása. amikor már mindenki megérkezett a Vatikánba. akik Krisztus isteni voltának igéjét terjesztik lelkesülten. mint ahogy szerezte. Hatalmas. mely nem csupán ahhoz segíti hozzá. de Giovanni megígérte a hercegnek. derűs szépsége teljében. és akkor a hercegségét éppoly gyorsan elveszti. amikor majd újra látja Lucreziát? * Amennyire Cesare idegenkedett jövendő sógorától. Az udvarban csak kevés jó embere volt Giovanninak. hogy a sógoraival talán nem is lesz olyan szörnyű a viszony. de már most gyűlölte a kurafit. és kezdetét vehette az ünnepség. amikor fontos vendégeket fogadott. de más fényűző élvezetekben is örömét lelheti. II Moróval egy percig sem keveredhet vitába. A pápai lakosztályokba most Pesaro hercegét. hogy megcsókolják lábát és gyűrűjét. Dzsem vatikáni fogva tartásáért évente negyvenezer dukátot fizetett a pápának. pöffeszkedő seggfej! Még Goffredónál is ostobább. hogy csókkal illesse a pápai gyűrűt és a pápa szentséges lábfejét. hogy fivérének. Lehajolt. Giovanni azt is végiggondolta.

és így hármasban nézzenek be a helybéli kocsmákba. hogy Cesare haragos. mint vele. Dzsem viseltek gazdagabb és hivalkodóbb ruhát. és igazán kedvelte Giovannit. * Gyorsan eljött az esküvő napja. ha a társaságukban kellett lennie. hogy a lány jobban élvezte az együttlétet a sógorával. ragaszkodott ahhoz. s miközben jóízűen falatoztak és jókat húztak a kupákból. hogy a herceg társasága mosolyt csal Giovanni egyébként jobbára komor arcára. Prémmel szegélyezett vörös bársonyruhájában Lucrezia valósággal királynői jelenség volt.bánt. Csak a vőlegény. hogy ne vetekedjen Lucrezia gyémántos ingvállával. és szájon vágta a lányt. mindig busásan fizetett. sokan közülük pedig még fogadásokat is kötöttek. Júlia Farnese egyszerű. hogy eszébe jusson. Egyébként is. hosszú fekete hajú lány volt. hogy középső fia fogja bekísérni a lányát az esküvőre. és szinte észre sem vették a Borgia fiú sértettségét. Választása Lucreziának is tetszett. Giovanni meg nézte őket. vörös szaténruhát viselt. hogy a Vatikánban is a maga keleti ruháiban járjon. de a kurtizánok. s Adriana mélykék bársonypalástját sem díszítették ékkövek. de még a pápai ornátust is túlragyogja. amennyire csak lehetséges. majd Dzsemnek szólt. turbánja és fekete. pödrött bajsza miatt bárdolatlannak tartottak Róma polgárai. amikor nem valami hivatalos eseményen kellett megjelennie. alig tizenöt éves. Lucrezia fivére. Giovanni Sforza. Túl részeg volt ahhoz. mint a menyasszony Mindhárman krémes aranyszín brokátból feltekert turbánnal ékeskedtek. Avolana azonban elfordult. mint ha a római katolikus anyaszentegyház a hitetlen törököktől fogad el rendszeres adományt? A harmincéves Dzsem. Giovanni Sforzának és Dzsem hercegnek viszont kitűnően sikerült az éjszakája. és nem tudná kecsesen és illendően az oltárhoz vezetni. Sándor úgy döntött. hogy Giovanni a török Dzsem szeretője. Giovanni egész idő alatt komor és bosszús volt. hogy a hangoskodó hármasból valakit is a boltjukba vagy a házukba invitáljanak. van-e a kincstár megtöltésének kellemesebb módja. mely kiemelte sápadt szépségét. a maga vastag arany körgallérjával. Avolanának hívták. akit sötét bőre. és Giovanni. és szedjenek fel néhány feslett kurvát. hanem azért is. akik azzal keresték kenyerüket. Giovanni Sforza azonnal rábólintott. mert úgy látta. aranyszőke haját rubinok és gyémántok ékesítették. hogy teljék kedvük a lányban. vidáman beszélgettek. egy idő után szinte mindenüvé együtt kezdtek járni. hogy magas rangú férfiakat szórakoztattak. mert amikor Giovanni meglátogatta őket. Jól ismerték a pápa fiát. A maga tüskés érzékenységével Giovanni haragra gerjedt a gondolatra. mit érezhet a lány. egy kocsmáros lánya. Cesare ugyanakkor elviselhetetlennek érezte. akit Giovanni sokszor felkeresett. Sándor nem pusztán a Dzsem tartásáért járó bevétel miatt tűrte meg a barátságukat. mint Giovanni. Aznap éjjel azonban Giovanni előbb a sógorának. Egyikük. mert tudta jól. Noha Dzsem csaknem kétszer annyi idős volt. a lánytól a szokásos meleg ölelésre és kedvességre számított. Dzsem és Pesaro hercege láthatóan nagyon jól kijöttek egymással. vajon melyikük viszi többször ágyba az ifjú Borgiát. nagy hangon. s eszükbe sem jutott. Az utcanőkkel már más volt a helyzet. mely elég díszes volt ahhoz. bodor szempillájú. Az esküvőt megelőző estén Giovanni szólt leendő sógorának. hamarosan úgy kezdett öltözködni. Amikor őrá került a sor. hosszú. hogy csatlakozzon hozzá és Dzsemhez. mit sem törődtek ezzel. A római lakosok olyan távol tartották tőlük magukat. hogy ne csak a menyasszonyi ruhát. Avolanát mindkét férfi felvitte az emeletre. Giovanni és annak barátja. Miközben mentek vissza a palotába. Sokfelé suttogtak arról. hogy kedves . és nem volt hajlandó megcsókolni. Avolana egy szót sem szólt hozzá. Abban sem volt biztos. mint ő. és a herceg igen komoly befolyást gyakorolt a pápa elkényeztetett és túlontúl féltett fiára.

és aranyfáklyákat helyeztek el az oltár körül. Lucrezia biztosan tudta. Most ott térdepeltek a kicsi. amikor az ifjú pár fogadalmat tett. papi feketébe öltözött. akik úgy vélték. és Júlia Farnese. Végül aztán észrevette. Mellette kapott helyet férje. a loggiáról. mert bárki láthatta. de a herceg nem méltatta figyelemre. hangos latin imákat kántált. Mintha valami különös révületben lenne. hogy férjeként fogja tisztelni ezt az embert. A bátyja ünnepélyes. aranyozott zsámolyokon az oltár előtt. – Kellemetlen. mint a hűség súlyos kardja. mindkét oldalán hathat vörös bársony karszék a pápa tizenkét újonnan megválasztott bíborosa számára. A padlóra sok száz párnát helyeztek a seregnyi vendég számára. A tömjén illata most a szokásosnál is szúrósabbnak tűnt. a nevelőnője. amely kisebb és szerényebb volt. az egyházi vezetők és elöljárók minden tiltakozása ellenére. Adriana. hogy noha a többi bíboros mind megjelent. hogy elfojtson egy köhentést. s kénytelen volt szája elé emelni csipkével kivert zsebkendőjét. aki a férje lesz. A misét celebráló püspök. Ha valami vita kerekedne. érdes hangnak tartotta. mert az alagúton ismét átosont Cesaréhoz. édességekkel. Cesare. A nagyterem legelején állt a magasra emelt pápai trónszék. . Giovanni mellett állt. a terem közepét szabaddá tették. aki hosszú. hogy mégsem jött el. mert leginkább az ő jelenléte volt fontos neki. Nagyon remélte azonban. noha apjuk szigorúan meghagyta neki. és jókat húzott a serlegéből. és együtt hált vele. s most testvére. nem is ismerte. A terem falai mentén körbe hatalmas asztalokat állítottak. A pápa magánkápolnájában. a férfi még csak egy szót sem szólt hozzá. Tekintete azonban. hogy egy másik férfival kell lennie. Bajezid török szultán ajándékaként. Cesarét kereste. hogy nem tesz ilyet a fivére. Már aggódott. ha vele lehetett. magasított asztalnál.bátyja egyáltalán eljön-e a szertartásra. Az esküvőre a vatikáni nagyteremben került sor. Battestina is az asztalánál volt. Giovanni. II. a Vatikán szent termeiben csak hivatalos egyházi eseményekre kerülhet sor. beleegyezett. Ifjú felesége viszolygott a látványtól. miként a szíve is. Később táncosok és énekesek is szórakoztatták a sokadalmat. de három fivére egy másik asztalnál foglalt helyet. mellyel a nagy eseményre készültek. és semmi módon nem vett tudomást a létezéséről. Cesarét mindenkinél jobban szerette. nehogy távol merjen maradni. mint a Szent Péterbazilika főkápolnája. melyet a püspök tartott föléjük. Lucrezia az esküvőre virradó éjjel órák hosszat fohászkodott térden állva a Madonnához. így aztán ott is volt. hogy a kápolna bejáratánál ott áll fivére. Dzsem fivére. és rettegett már a gondolatra is. Földöntúli boldogságot érzett. hogy a színészek előadhassák a darabot. Cesare ismét felnyergelne és vidékre iramodna. leomló ornátust és ezüstmitrát viselt. Sándor utasítására tömött sorokban ezüst. egyre csak tömte magába az ételt. és amikor az előző nap néhány percig egy társaságban voltak. a terem túlsó végében. és először hallotta Pesaro hercegének a hangját: – Feleségemül fogadom ezt a nőt. A szertartást követően a Vatikán egyik hatalmas termébe. A hatalmas fakeresztre feszített Jézus látványa éppoly baljósnak tűnt a számára. hogy a lánya esküvője a Vatikánban legyen. akit udvarhölgyének választott. a szentek roppant márványszobrai előtt. . Alig néhány napja érkezett keletről. és megáldotta a menyasszonyt és a vőlegényt. félrekapta a tekintetét. De nem nézett rá egy pillanatra sem. Hiszen azt az embert. a Sala Reáléba mentek. A bocsánatáért esedezett. Lucrezia sokszor pillantott a férjére. A sűrű fehér füst csípte Lucrezia torkát. Egyszer látta csak. A pápa azonban azt akarta. Lucrezia Borgia a maga teljes szépségében ült a különleges. A néhai Ince pápa unokája. az ő karszéke üresen áll. Mihelyt a vendégek jóllaktak. miként a koszorúslányok is. s gazdagon megrakták őket a legkülönfélébb ételekkel.

és három fia meg néhány más bíboros várt már csak arra az előtérben. – De ha nem most. hogy megszólalhasson. Lucrezia vett egy mély levegőt. Mielőtt a rezidenciájára vonult. és hamarosan szédülni kezdett. hogy Júlia volt a pápa szeretője. már ma éjjel be kell mennem a hálószobába a férjemmel? Biztos. Éhes nem volt. hogy Cesarén kívül bárki más hozzáérjen. Sándor pápa elkomorult. – Aztán pedig mehet tovább az életed a rendes kerékvágásban. majd határozott hangon azt mondta: – Jobb szeretném. majd gyorsan betakaróztak. Hiszen mégiscsak mulatság van. hogy ezzel az emberrel éljen. menthetetlenül meg kell tennie. hogy beszélhessen vele. arra gondolt. bárki három tanú megfelel. a vendégek többsége már elment. Lucrezia felnézett. mint amit elismert volna. lehajtotta a fejét. nem akart tolakodónak tűnni. mi nyomja a lelkedet. gyermekem – mondta bátorítóan. ha az apád ott lesz? Ahhoz. A hálószobában mindketten levetették ruháikat a szolgák segítségével. Lucreziának – noha ez csak nagy ritkán szokott előfordulni vele – nagyon hiányzott az édesanyja. csak Cesare. hogy figyelni fogják. akkor nem lesz ott. mert rettentően zavarta. Sándor egyedül ült az íróasztalánál. Sokat töprengett már ezen ő is. – Papa – kezdte alig hallhatóan. de ez most nagyon fontos volt. és gyűlöletesnek tartotta csak a gondolatot is. Giovanni Sforza és Lucrezia egyaránt kelletlenül ment a hálószobába: a férj azért. amiről tudta. sokszor kortyolt. –Mondd el. hogy bátorságot gyűjtsön ahhoz. hogy el kell hagynia Rómát. anélkül hogy állandóan szoronganod kellene. Vanozzának nem volt keresnivalója a palotában. akkor mikor? – kérdezte. nem tűrt halasztást. melyet boldognak és ünnepinek szántak. Kétségbeesett a gondolatra. – Beszélj csak. Most. Később aztán Sándor pápa bejelentette. Kába és zavart volt bátyja hiányától. hogy a megmaradt édességet vessék oda a balkonról a térre egybegyűlt polgároknak. és felsóhajtott. miközben gyengéden mosolygott a lányára. nem érdekelte semmi más. s gondosan ügyeltek arra. Beszédbe elegyedett a koszorúslányokkal. A vendégek vidám nevetésétől körülvéve Lucrezia irtózatosan magányosnak érezte magát. többet. – Mit számít az – kérdezte –. Lucrezia hát sebesen megivott még három serleg bort. de a fivére már nem volt ott. és várt az engedélyre. Amikor Lucrezia ismét az urára nézett. Lucrezia tétovázva közeledett az apjához. Lucrezia bólintott. vajon képes lesz-e valaha is megszokni ezt a mogorva ábrázatot. és végül már egy kissé jobban érezte magát. Sándor pápa elmosolyodott. meghagyta a szolgáknak. Hálás volt az apjának az ígéretéért. – A bátyámnak. amikor Lucrezia beszélni tudott az apjával. s ekkor nyújtják majd át az ifjú párnak az ajándékokat. s bár a szeme csillogott. Tekintetével egyre csak őt kereste. arcát megsápasztotta a nyomasztó nap minden fáradsága. hadd osztozhassanak ők is az ünnepségben. és ő még csak tizenhárom éves. hogy már ilyen hamar meg kell történnie? A pápa hátrahajtotta a fejét. – Ha ez a kívánságod – mondta a pápa –. – Csak még egy kicsit várjunk vele – felelte Lucrezia. Cesarénak is ott kell lennie? – kérdezte. –A kellemetlen dolgokon jobb minél hamarabb túlesni – mondta Sándor. mert nagyon fájt még neki első felesége elvesztése. nehogy egy porcikájuk is . hogy még egy évig nem kell vállalnia ezt a nyomorúságot. hogy aznap este ünnepi vacsorát ad a magánlakosztályában. melybe időről időre ízes vörösbort töltöttek. Letérdelt eléje. újdonsült ifjú felesége pedig azért. hogy a szerződés érvényes legyen. * Jóval elmúlt már éjfél. ha nem lenne ott. – Papa. és Pesaróba kell mennie. s a díszes mennyezetre emelte tekintetét. de a serlegéből.E napon.

amit a Szentatya akar. és tudta. Crezia – mondta. egy másik ember korbácsának engedelmeskedő igavonó barom. mit tett az apja. amikor megkérte. A húga szeretete még a követ is meglágyította volna. mint nő! – Mindketten azt tesszük. hogy vigye ágyba Lucreziát. Pedig én százszor inkább lennék bíboros. úgy gondolta. hogy vidéken volt. Amikor pedig Sforza keze kalandozni kezdett a testén. A férje úgy bűzlött. megbocsátott Lucreziának. Volt azonban valami. Mert a szeretet megfosztja az embert a szabad akarattól. Megijedt. mely a keresztes hadjáratokat ábrázolta. Aztán hirtelen csak mindent átható szomorúságot érzett. amit papa akar. * Másnap reggel Lucrezia sebesen szaladt. tudod jól. apja kezében Lucrezia lett a korbács. Kezében ékkövekkel díszített rózsafüzért tartott. Cesare elmondta neki. Ezüstliget békességes vidékén. ha egy embertől elveszik a javait. Noha Cesare tudta. csak odahajolt hozzá. Cesare pontosan tudta. Cesare szerette az apját. mielőtt még a tanúk megérkeznének.egymáshoz érjen. és sírhatnékja támadt. Megpróbálta megcsókolni a száját. ez azonban feldühítette a húgát. és nézte. – Mit kellene megbocsátanod? Azt tettem. és lélekben már másutt járt. ha a szabad akaratát akarják elvenni tőle. Akárhogy is van. – Minden rendben lesz. amivel nem számolt. durván megragadta a vállát. magasra nőtt nádasban kergetőzött. És Cesare megfogadta. Aztán egy hosszú percig csak csendesen állt. a húga szőke fürtjeivel játszott szótlanul. Giovanni Sforza egyetlen szót sem szólt Lucreziához. a harmadikra pedig Júlia fivére. a vagyonát. és remélte. Első szeretkezésük után azzal áltatta magát. Ugyanakkor elég hosszú ideje tanulmányozta már az apja stratégiáját ahhoz. ez lesz a legfontosabb csata. amit tennem kellett. már nem érzett semmit. én sokkal inkább katona lennék. hogy üdvözölje Cesarét. igyekezett megvigasztalni. És igen. mert ő akarta így. hogy mindez azért történhetett meg. de nem sok sikerrel. próbálta is nyugtatgatni. effajta álnokságot nem fog eltűrni. mi mindig megmaradunk egymásnak. és arcát a férfi nyakába rejtette. és így. – Ha rajtam állna. önnön óhajtása is az. Mert anélkül csak báb lesz. selymes. hars fűben hempergett önfeledten… az egyetlen helyen volt. és magához húzta. Cesare szemében az. hogy felmérje. majd leült az odakészített bársonyszékre egy nagy falikárpittal szemben. akár még az életét is. mint ahogy te is azt teszed. De amikor a férje ráhengeredett. de Lucrezia elfordult. mi lehet Sándor terve. mint az. Végül letörölte a lány könnyeit. aki – miután Sándor kinevezte – sokat szenvedett a megalázó „anyámasszony bíborosa” gúnynévtől. Egyikünk sem cselekszik szabadon. Megérkezett a pápa. 6 . s melyre imádkozás közben majd összpontosíthat. amit meg kell vívnia: hogy érvényesítse a saját akaratát. ahol szabadnak érezte magát. hogy bíboros lettél. és a jövőjéről. a jövőjükről gondolkodott. Mindig csak siránkozol. A második székre Ascanio Sforza bíboros ült. hogy Cesare harapós kedvében van. Lucrezia rögtön látta. és azt mondta: – Ne törődj azzal a bitang Sforzával. mint egy disznó. Csendben álldogált hát. Farnese bíboros. amint a fivére felnyergeli a lovát. persze – szólt Cesare. Azt mondta. valaki odakészített egy éjjeliedényt az ágy mellé. hogy ezt senki nem teheti vele. zavaróan közel. Cesare átölelte a sírdogáló Lucreziát. hogy felfordul a gyomra. és az istállókhoz igyekezett. sokkal kisebb bűnnek tetszett. Becsukta a szemét. anélkül hogy tudta volna. a teste megremegett az undortól. A bátyja épp kilépett a vatikáni palotából. mint bíboros. hogy szeresse a húgát.

Rendbe hozatták a kastélyokat. kormányzóként mégis ő uralkodott a városon. Titkos tanácsosai révén Il Moro hamarosan értesült a király haragjáról. és bár politikai játszmáiban olykor gátlástalannak és kiszámíthatatlannak bizonyult. a hercegnek. Noha az Il Moro név olyan képzetet kelt. eszes volt és intelligens. erős akaratú ifjú hölgyet: nápolyi Aviát. átgondolta a helyzetét. tájékoztatta az ügyről nagyapját. akit Il Moróként ismertek. Ludovico hatalmát unokaöccse. s a vagyonosabb polgárokat megadóztatta. Il Moro a legkiválóbb tanárokat hívta meg az egyetemekre. szánta az elesetteket. hogy a gyermekeinek nem lesz törvényes joguk az uralkodáshoz. hogy bosszút áll Milánón. Elhatározta tehát. kiegyensúlyozott és magabiztos volt. melyben a hagyományokkal szakítva felajánlotta neki. * A francia invázió hírére és Il Moro rövidlátásán bosszankodva a Vatikánban Sándor . mert el akarja foglalni a nápolyi trónt. Ferrante királyt. nap mint nap futárokkal vitette őket Nápolyba. Ferrante fölháborítónak tartotta a családján esett méltatlanságot. Mihelyt ugyanis fia született Beatricének. hamar a magukénak vallották a humanizmus új kultúráját is. ne kelljen citrommal illatosított kesztyűt vagy félbevágott narancsot tartaniuk arisztokratikus orruk alá. mert fontosnak tekintette és nagyra értékelte a műveltséget. ha sétára indulnak. szinte verhetetlen sereggel rendelkezett. Aztán. nyomasztani kezdte a gondolat. Jóllehet nem volt herceg. és szép lassan feltüzelte a nagyapját. hogy megvédje magát. miként sok észak-itáliai férfi. magas és elegáns volt. a rettegett Ferrante király unokáját. Milánó polgárai mindig is fogékonyak voltak minden újdonságra. a herceg soha nem kérdőjelezte meg. Gian azonban nagyon is elégedett volt azzal. hogy jobban vonzódott az antik mitológiához. egy király pedig nem tűrheti. ám viszontagságok idején bizonytalan és tétova. és ha megbetegednek. mintha csak az égiek jártak volna közben. és Aviát az őt jog szerint megillető trónra ülteti. aki sok évvel azelőtt arra biztatta a férjét.MILÁNÓ NAGY VÁROSÁLLAMÁNAK URA LUDOVICO SFORZA volt. Ludovico Sforza. Aviának ekkor nem maradt más választása. hogy a szegényeknek fedél lehessen a fejük fölött. kegyes uralkodó volt. Giantól. Késedelem nélkül levelet küldött Károly királynak. a férfi. bőszítette a levelek tartalma és gyakorisága. Érzékenyen reagált a világ dolgaira. hogy a város előkelőségeinek. a szépséges és becsvágyó Beatrice d'Este volt az. gyengekezű unokaöccsétől átvette a hatalmat. Il Moro és felesége. Akkor ugyanis Gian feleségül vett egy szenvedélyes. mint a keresztény valláshoz. Nápolynak legendás volt a katonai ereje – képzett. és esze ágában sem volt perlekedni vele. hogy csapataival szabadon és biztonsággal átvonulhat Milánón. hogy ilyen sérelem érje az unokáját. Joggal állítható róla. de e gondtalan időszaknak tizenhárom év után vége szakadt. hogy ragadja el a koronát az unokaöccsétől. mintha viselője kreol bőrű lenne. Milánó a művészetek és a kultúra városa lett. Hiszen ő mégiscsak király. Segítség nélkül Milánónak esélye sem volt. hogy a kormányzás gondját a nagybátyja leveszi a válláról. Beatrice d'Este pedig sokat tett azért. Il Moro hírül vette. mert erőtlen. hogy javítson a közállapotokon. panaszkodni kezdett férjének. amikor Nápoly meghódítására indul. s a szürke városi házakat is az új művészet vidám színeibe öltöztették. Amikor jól mentek a dolgok. Egyik levelet írta a másik után. s mivel tartott Ferrante könyörtelen harcmodorától. Amikor Aviának már két fia is volt – akik szerinte Il Moro miatt közönséges polgárként kényszerülnek élni –. hogy Károly francia király sereget gyűjt. az utcákról pedig eltakaríttatták a szennyet és vele együtt a bűzt is. szőke. Il Moro ekkor drasztikus lépésre szánta el magát. orvoshoz fordulhassanak. Kivívta Milánó polgárainak tiszteletét. Il Moro felesége.

hogy igazán jólesően nyugtázta csalhatatlansága megnyugtató tudatát. hogy én adtam meg neki a diszpenzációt. hogy aggasztja II Moróval kötött szövetséged. Az ilyen emberek találták ki az irgalmat nem ismerő. És e pápai proltlamáció révén egyesülhetett Spanyolország és Kasztília. mert ezáltal módosul a Vatikán és Milánó viszonya. hogy Spanyolországgal és az Aragón-házzal baráti kapcsolatokat ápolsz. mint a fizikaiban. sűrű. Kora reggel magához hívatta Cesarét. mindenki veszélybe kerül? Kockán forog az élete asszonynak. Aznap késő éjjel. hogy a nápolyi Ferrante király üzenetet küldött unokatestvérének. Sándor elfogadta a javaslatot. Sándor pápa felnevetett. Amit Milánó megkapott. gyereknek. – Tudomásomra jutott – magyarázta –. két elülső fogát kihúzatta. – Érdemes volna megfontolnod. Alacsony. aki békés szándékaidról tájékoztatná Ferrante királyt – tanácsolta Duarte. melyben arról tájékoztatja. A pápa felsóhajtott. mely sokszor még királyi ruházata alól is előburjánzott. – Aggódhat is. hogy egy újabb fenyegető hírről számoljon be. hogy ha egy sereget a városába enged. Később aztán. – És biztosítaná őt arról. s teljesedhetett ki az Aragón Királyság. fekete szemöldöke. kifejezetten fenyegető jelenséggé tette. apám. mely olyan bozontos volt. És mit válaszolt a jó Ferdinánd király? – E pillanatban nincs szándékában az ügyeinkbe avatkozni – felelte Duarte.pápa újraértékelte politikai helyzetét. s torzult vallásos áhítatukat e nagy bosszúálló szolgálatába állítják. a lelki kínzásban még nagyobb élvezetet lelt. de hamarosan Duarte Brandao is megjelent. barna bőrű ember volt. Nápoly királya ilyen ember volt. hogy némely ember gonoszabbnak bizonyul másoknál. amit nem hagyhat figyelmen kívül most. Egész testét ugyanilyen hínárszerű szőrzet fedte. s durva. hiúságból. hogy megbeszélje vele a szükségesnek látszó új stratégiát. Kasztíliai Izabellát. hogy a félelem miatt az ember olykor önmagának árt a legtöbbet. Sándor az emberi cselekedetek változatos okain tépelődött. mint valami ragadozó fenevad bundája. amikor egy csaknem végzetes fertőzés támadta meg. Emlékszik még. Fiatal korában. hogy Franciaország támadásra készül. siránkozó ostobát csinál – mert hát Il Moro is miért lép szövetségre a franciákkal. hogy házasodással szövetségre léphet velünk. Nápoly miért ne kaphatná meg? – Sajnálom. zömök. És ami ellenségei számára különösen balvégzetű volt. hatalmas és büntető Istent. de ez ügyben nem veheted hasznomat – mondta Cesare kajánul. felkorbácsolja az érzékeit. És arra a szomorú következtetésre jutott. mint az emberek többségének a szeretkezés. * Még a legszörnyűbb időkben is előfordul. hogy nagykövetet küldj Nápolyba. Cesare sokatmondóan bólogatott. s e felmentés által vehette feleségül első unokatestvérét. Így aztán mások kínzása nagyobb gyönyörűséget okoz a számára. amikor pontosan tudható. hogy a húgom férjhez ment Giovanni Sforzához. Sándor egyetértően bólintott. – Ferranténak is felajánljuk. A kegyetlenség szinte átitatja vérét és szívét. a királyi aranyművessel aranyfogakat készíttetett magának. a spanyol Ferdinánd királynak. – Kétségkívül tud már róla. gondolkodó emberekből tehetetlen. A félsz józan ítéletű. életet lehel belé. És aggódik a Milánóval kötött szövetségünk miatt. . férfinak egyaránt. miközben csendes magányában az éjszakai égboltra meredt. hogy szinte teljességgel elfedte a szemét. – Tiszteletre méltó férfiú. Ilyen alkalmaikkor esett meg vele leginkább. hogy semmi esélye sincs a győzelemre? Nem jut az eszébe. amikor elmosolyodott. Ferrante. Azon ritka alkalmaikkor. – Mert hisz mégiscsak a római katolikus anyaszentegyház bíborosa vagyok.

Sándorral kölcsönösen tisztelték és megbízhatónak tartották egymást – már amennyire bárki halandóban meg lehet bízni. miként a pápa csalhatatlanságát sem. hogy Ferrante kiváló. Izabella királynőé. mint a háború. Bizonyos benne ugyanis. * A spanyol Ferdinánd király tisztában volt azzal. királyától. s a hitelvek megtartása és gyakorlása csak annyiban volt fontos a számára. akik nem hitték az egy igaz Istent. amennyiben az Aragón Királyságot szolgálta. egy olyan körülményről. képzett államférfi volt. hogy az egyház nemcsak Spanyolország. de Nápoly szövetségese is. hanem bölcs államférfiként döntött úgy Ferrante király. majd ismét ketrecbe záratta a tetemeket. a pápa segítségére volt szüksége. hogy valamiképpen közbe kell avatkoznia. Ferrantétól pedig mindenki halálosan rettegett. hogy tájékoztassalak. Amikor ellenség került a karmai közé. – Ha a pápa nem ajánl olyasmit. A helyzet képtelenségéhez ugyanakkor az is hozzátartozik. Itália legerősebb városa Nápoly volt. hogy támogasson bennünket. mert ezekkel az aranyfogakkal csontig tudja marni a húst az ellenségeiről. hogy mérlegeli a pápával kötendő szövetség lehetőségét. A béke érdekében. hogy torz gyönyörrel megszemlélje az „állatkertjét”. jó megjelenésű férfi volt. készültségbe helyezzük a seregünket. mint feleségéé. hogy üldözze azokat. akinek sikerült elérnie. az Úr mindenhatóságát soha egy percig sem kérdőjelezte meg. aki igen komolyan vette királyi tisztét. tekintetében azonban óvatosság ült. ami unokatestvére. ami az ő számára előnyösebbnek mutatkozott. és testőröltre sincs igazán szüksége. Szerte Itáliában beszélték. aztán lecsapott rájuk álmukban. s pincebörtöne folyosóit mindennap végigjárta. és mindössze abba egyezett bele. hite azonban még így sem volt oly lángoló. Ferrante révén jutott a tudomására. S ha minden jól megy. Lényegében tehát józan gondolkodású férfi volt. Éveken át egy árva fillér egyházi adót sem fizetett. És amikor végsőkig elkínzott és elgyötört foglyai visszaadták lelküket a Teremtőnek. . hogy Róma és Milánó között feszült viszony alakult ki. szívességet. és útban Milánó felé Rómát is bevesszük. De hogy ne érhesse váratlan meglepetés. Nem kíméletlen zsarnokként. kéjérzetéről még holtukban is gondoskodni fognak. Ferrante bebalzsamozhatta. sötétkék. melyről nemrégiben szerzett tudomást. mégis elegáns. a végsőkig kiszipolyozta őket. hogy a szokásoknak megfelelően évente egy fehér lovat küldjön ajándékként a pápai seregnek. Ferrante könyörtelen vérszomja elől még leghűségesebb alattvalói sem tudtak menekülni. gondolta. Keresztény uralkodó volt. a spanyol Ferdinánd királyhoz. – Jóakarata jeléül – mondta – Ferrante király megkért. és elutasítja. prém-szegélyes szaténpalástban ült a pápával szemben a nagy fogadóteremben. Sándort még arról a csalárdságról is tájékoztatni fogja. Ferdinánd király egyszerű. Ferdinánd magas. megláncolva ketrecbe záratta . s melynek ismerete a segítségedre lehet. Kortyolt egyet a borából. s határozottan és erélyesen vezette országát. – A hűséget mindig megjutalmazza az ég. hogy tudassa még életben lévő áldozataival: ha szívült fel is mondja a szolgálatot. mindent.különösen vészjóslónak látszott. és vele ellentétben nem érezte szükségét annak. és hogy hódító hadjáratához megkapja a szükséges segítséget. ami a megelégedésemre szolgál – írta –. Szentatyám. hogy az uralma alá tartozó területekből a Vatikán egyetlen arasznyi földre se tartson igényt. újabb levelet intézett unokatestvéréhez. úgyhogy egész életültben egyetlen nyugodt percük sem volt.Sándor elmosolyodott. azt is tudta tehát. hogy Ferrante soha nem hord magával fegyvert. Elfogadott tőlük pénzt.

és minden kérését teljesítették. egy feltételezett francia támadás esetén Róma védelmét erősíthetik. de várt néhány pillanatig. a király megcsókolta a pápa gyűrűjét. Sándor pápa azonban hajthatatlan maradt. Ince pápától örökölt. hogy tizenhat éves unokáját. amikor ott van egy délceg dalia? Az előző pápák többsége nem mert ellenkezni Ferrantéval. A két város között éjjel-nappal vágtattak a futárok. És még a legnehezebb időkben is vannak olyan emberek. Most viszont Ferrante mondott nemet. Rendezetlen az Újvilág helyzete. Amint megérkezett. és beszélt unokatestvérével. de minden évben negyvenezer dukát adót köteles fizetni a Vatikánnak. Ferdinánd király Nápolyba utazott. Természetesen most már az a kérdés is felmerült. hogy Virginio Orsini megtarthatja a várakat. amit a lehető legsürgősebben kezelnünk kell – mondta Sándor. vacsora közben Ferdinánd király pótolta a még hiányzó láncszemet is. mind a nápolyi király támogatását. Sanciát mihamarabb vezesse oltár elé a pápa fia. és beszélek a nevedben Ferrantéval. hogy a pápa mit hajlandó felajánlani cserében azért. Mielőtt eltávozott. Hitvesemmel. mintsem Cibo bíboros árulásán háborodott fel. – Olyan helyzet állt így elő. Ferrante sokat hallott már Sándor ravaszságáról és kiváló tárgyalási készségéről. Orsini parancsnok ugyanis nem egyszerűen Adriana sógora volt: a pápa mindig is a barátjának tekintette. Így aztán megállapodtak. most már értette Sándor. Pontosan tudta. Tehát Della Rovere áll a háttérben. mintha csak most jutna eszébe. hogy Cesarénak egyházi kötelezettségei vannak. hogy megvásároljon tőle három várat. hogy lássuk. melyeket Cibo az apjától. Mert hisz ki akarna egy kisfiút. Végül aztán Ferrante király kegyesen arról biztosította a pápát. Aki azoknak a váraknak – e Rómától északra fekvő bevehetetlen erődöknek – az ura. mert iránymutatásodra itt feltétlenül szükség van. Aznap este. ezzel is bizonyítván Sándor pápa iránti őszinte hűségét. Mivel az erődítmények a városon kívül vannak. Sándor pápa elkomorult. Helyette azonban felajánlotta legkisebb fiát Goffredót. Ezzel Ferdinánd király is egyetértett. hogy Virginio Orsininak a kérdéses várak megvételével semmi ártó szándéka nem volt. most hát meglehetős zavarban volt. mielőtt megszólalt volna. ha vállalkoznál a közvetítésre. Róma biztonsága fölött rendelkezik. a királynővel együtt nagyra értékelnénk. és nemet mondott. hányadán állunk. Virginio Orsini találkozott Cibo bíborossal. nem volt hajlandó alkudozni. hogy megoldja az ügyet. hogy ha ezt a szövetségi . Ferrantéval. akiknek egész magatartása azt sugallja. hirtelen azt mondta: – Van itt még valami. meg lehet bízni bennük. Giuliano della Rovere palotájában állapodtak meg. – Nápolyba utazom. Ó. és biztosította Sándort. – Az adásvétel feltételeiről Ostiában. hogy immár maga mögött tudhatja mind a spanyol. ellenkezőleg.Sándor emlékeztette Ferrantét. – A tudtomon kívül? A Szentszék jóváhagyása nélkül? Ilyen aljasságra vetemedik a katolikus anyaszentegyház egyik elöljárója? Sándor valójában sokkal inkább Orsini. Aztán. Cesaréval más tervei voltak. Ferrante király azt akarta. Róma biztonságát kívánta szolgálni. minden tőle telhetőt megtesz. Szentatyám. szinte azonnal sűrű üzenetváltás kezdődött Róma és Nápoly között. Spanyolország és Portugália egyaránt magának követeli az új területeket.– A pápaválasztás után nem sokkal – mondta Ferdinánd csendesen – Ferrante seregeinek főparancsnoka. A pápa mindeddig ilyen embernek ismerte Virginio Orsinit. Cesare Borgia.

érvénybe lép a szerződés. Velence. mi következik ebből. Duarte bólintott. Sándor gondjai csak súlyosbodtak. mint mindig. hogy megfosztja a hatalmától. s tudta. Masinót. s így. s így megsokszorozódik az erejük. Fiának. Sándor rögtön átlátta. amit Duarte mondott. – Mégpedig úgy. Hamarosan újabb terv fogamzott meg benne: ahhoz. Küldöttséget menesztett Sándorhoz. hogy kivédje Károly király támadását. – Tehát ennek az ifjú királynak előbb meg kell szállnia Nápolyt. Váratlanul Duarte Brandao jelent meg a pápa lakosztályában. Mivel Nápoly pápai területnek számított. hogy a Medicieket eltántorítsa a csatlakozástól. azt viszont csak egyetlen módon teheti… A pápa eltűnődött azon. Ugyanez időben azonban Sándor is nehéz helyzetbe került. hogy meg kívánja reformálni a pápaságot. Sándor pápa elhatározta. hogy mivel más választása amúgy sincs. fogcsikorgatva ugyan. hogy Nápoly francia megszállása végzetes lenne a Pápai Állam függetlenségére nézve. akik gyűlölik a spanyolokat és a pápaság hagyományos ellenlábasai. a korona könnyen másvalaki fejére kerülhet. Azt tervezi. . de elfogadja Sándor ajánlatát.lehetőséget elmulasztja. Egyfajta szent liga elgondolása kezdett körvonalazódni benne. De amikor e városállamok vezetői elé tárta a tervét. Sándor más kapcsolatok után fog nézni. Ilyen körülmények között jutott el hozzá a hír. Masinónak a sorsa – aki közel sem volt oly okos. kétségkívül egyesítenie kell Itália városállamait. Firenzének gyenge volt a hadereje – volt viszont egy Savonarola nevű prófétája. és fölöttébb elszánt. Milánó már elkötelezte magát á franciák oldalán. Nápoly felé pedig át kell gázolnia a Pápai Államon. hogy Károly. mielőtt még Sándor jobb lehetőséget talál. Csak remélni tudta ugyanakkor. de oly kegyetlen sem. ha Masinónak. hogy letaszít engem a trónról. amikor hírül vette. s így a koronát is ő adományozta. mert hiszen szüksége volt Nápoly katonai erejére. Mivel erős ellenállásba ütközött. aki elég befolyássál rendelkezett ahhoz. A megegyezés után öt hónappal azonban Nápoly rettegett ura. Az volt az elképzelése. hogy nagyban készülődnek a franciák – jelentette. A pápa viszont pontosan tudta. – Károly király csupa tűz és lelkesedés. rögtön számos nehézség adódott. Ha Masino tehát nem Sándor kedve szerint cselekszik. hogy a tizenkét éves Goffredo képes lesz elhálni a házasságot a tizenhat éves Sanciával. Sándornak nem volt más választása. hogy egyetlen óvatlan lépése tönkreteheti eddigi munkáját. mint az apja – most Sándor pápa jóindulatán múlt. mert a város a hitetlenek birodalmával határos. Ferrante király meghalt. hogy vatikáni helyzetét és magát Rómát bármifajta külső támadástól megvédje. Ferrante örökösének kívánna kedvezni. – Károly világossá tette. amely segített neki abban. mint hogy megkoronázza Masinót – ellenkező esetben hamarosan valaki más fogja viselni a szent tiarát. hogy egyre fokozódik az elégedetlenség azok között. hogy döntésre jusson. hogy nem haragítja magára Ferrante fiát. hogy a vezetése alatt összefognak a nagyobb városállamok. hűbérura is a pápa volt. most is semleges kívánt maradni. és határozottan figyelmeztette. és helyébe másik pápát ültet. a fiatal francia király bejelentette igényét Nápolyra. amellyel hivatalba lépése óta viszonylagos békét teremtett Itáliában. hogy kora legnagyobb keresztény uralkodója legyen. Történt ugyanis. ekkor viszont Nápoly igencsak nehéz helyzetbe kerülhet. Hosszas mérlegelés után úgy döntött. hogy újabb keresztes hadjáratot szervez Jeruzsálem meghódítására. és ő is magának követelte a koronát. – Azt beszélik.

Előbb Cesare. Sancia arca meglágyult. és mindhárman különféle pontokra mutogattak. hogy az esküvőjét pompázatos külsőségek közepette rendezzék meg. És amikor Goffredo a koszorúslányoknak is megengedte. amelyre bizony komoly szüksége lesz. s ugyanígy tett a portugál követ is. mindkettőtök számos tárgyaláson fog részt venni. Sancia egy moccanás nélkül. Goffredo Borgia nőül vette Masino lányát. A gyönyörű és tüzes lányt fölháborította apja választása. és a ceremónia alatt türelmetlenül meresztgette a szemét a zsúfolt kápolnában összesereglett vendégekre. hogy valóban megindítja a támadást. hogy Ferdinánd király pápai döntőbíráskodást szorgalmazó kérése nem üres gesztus volt csupán. Mindketten igényt támasztanak az Újvilág kincseire. a tizenkét éves Goffredo megpróbált idősebbnek látszani a koránál. de politikai életére is. Melegen üdvözölte őket. Hiszen abban a pozícióban. és kinyilvánította. amikor beléptek a követek. sötét fürtjei alól Sancia rámosolygott. melyet gyermek férje nyújtott át neki. majd Giovanni felé biccentett. * Sándor a Hit Csarnokába hívatta Cesarét és Giovannit. faberakásos asztalon. Amennyiben Sándor megfelelő stratégiát választ. milyen jelentős befolyással bírt a pápa a felfedezések eme új korszakának nemcsak egyházi. s a megszégyenült Sancia fogadalmát alig lehetett hallani. Szentatyám – felelt a spanyol. amely már jó ideje nagy nyugtalanságot vált ki e két kiváló férfiú nemzetei között. hogy közvetítőként elrendezze az új területek ügyét. Sándor felnézett. – Fiaim. – Ma igen fontos diplomáciai megbeszélésem lesz. ahol apjuk királyi pompában várta a látogatást: fején a pápai mitra volt. amelyben az egyházat szolgáljátok. mint Sancia. hanem nagyon is jól tükrözte. ahogy tizenhat éves menyasszonya oldalán állt. hogy Masino Nápoly királya lett. . ha Károly francia király úgy határoz. Azt nem mondta el nekik. A követekkel együtt a térkép fölé hajolt. döntésével megszerezheti Spanyolország támogatását. Goffredo négyszer is megpróbált nyeregbe lendülni. Sanciát. amelyből sokat tanulhattok.A küldöttek egyetértőleg bólogattak. Hát mit kezdjen ő ezzel az ostoba tökfilkóval? A fogadáson azonban. mígnem aztán a király megelégelte a dolgot. sem igazi kedvességet. Borgia bíborost és Gandia hercegét? – Hogyne. hogy a zsebeiből egy sereg aranytallért halásszanak elő. Cesare és Giovanni beléptek a díszes terembe. – Mindkét nagy nemzet – folytatta Sándor – bátor férfiakat küldött az ismeretlen tengerek legtávolabbi vidékeire. mintha egy pónit szeretne meglovagolni. amint meglátta a sok-sok aranytallért és a megannyi drága ékszert. egy súlyos fekete brokátpalástot viselő méltóságteljes kasztíliai grand. majd azt mondta: – Ugye ismerik a fiainkat. Amikor a püspök megkérdezte Goffredót : – Elfogadod-e ezt a nőt… – még csak be sem fejezhette a mondatot. sötétszőke haja alól bágyadtan kéklő szeme nem tükrözött sem különösebb értelmet. Noha magasabb volt. ahol – Ferdinánd királynak tett ígéretének értelmében – Spanyolország és Portugália követeit fogadta. dacosan tűrte a meg-megújuló kísérleteket. Aznap este a hálószobában Masino király és a két másik tanú előtt Goffredo Borgia úgy hágott ifjú hitvesére. s gazdagon hímzett vörös és arany körgallért viselt.Négy nappal azután. mert a túlontúl lelkes Goffredo máris közbevágott: – Igen! A vendégek harsogva kacagtak. Elutasította. hogy a szerződés érvénybe lépett. Sándor egy térképet terített szét a nagy. A Castel Nuovo-kápolna oltáránál. és elég jóképű is. sikerült megoldanunk egy problémát.

És bízva az Úr kegyes iránymutatásában. készülj. És döntésre jutottunk. Amikor elmentek. sikeres közbenjárásunk révén sokat lendítettünk Maria Enriquezzel tervezett házasságkötéseden is. mindkét nemzet beleegyezett. amelyek e vonaltól keletre helyezkednek el. – Hát. mert sok erőfeszítésbe került. és hosszú órákat töltöttünk térden állva. – Elkerülendő e két nagy nép konfliktusát. Egy vonalra mutatott a térképen. az Inter Caeterát. A portugálok közül ugyan sok edzett hajós kerül ki. hogy a Portugál Királyságot illeti az összes olyan terület az Atlanti-óceán mentén. hogy elfogadja a döntésünket. Calixtus révén úgy rendelkezett. Ferdinánd királyt. hogy a franciák támadást fontolgatnak. újonnan felfedezett földekre. Sándor a követekre nézett. amelyet nem keresztények laknak. és haját . a pápa Giovanni vállára tette a kezét. ahogy kegyesen elbocsátotta a keheteket. nem pedig a nyugaton lévő. a Portugál Királysághoz fognak tartozni. karizmatikus mosolya ült az arcára. Della Rovere bíboros tanácsára azt tervezik. katonáskodni viszont nemigen szeretnek. Volt azonban valami. hogy simítsuk el a nézetkülönbségeket. A spanyolok ugyanakkor azzal érvelnek. ez országukat az Újvilág egészére feljogosítja. hogy manapság valószínűleg Spanyolország a legerősebb hatalom. hogy tető alá hozzam a szövetségünket. s amelyek számos igen értékes szigetet foglalnak magukban. – Ragyogó.Szent egyházunk III. mintegy háromszáz mérföldnyi távolságban. gondosan tanulmányoztuk a helyzetet. – Mit gondolsz a döntésemről? – Úgy hiszem. Minden egyes nap adjunk hálát az Úrnak családunk fényes szerencséjéért s azért a lehetőségért. Ferdinánd király arra kért minket. mert az új területeknek csak igen kicsiny részét kapták. Miközben szolgái fürdették. Sándornak ravaszdi mosoly fénylett az arcán. amelyek a nagy óceán keleti partján fekszenek. megelégedésükre szolgál. Ne sértsd meg barátunkat. – Mindama nem keresztények lakta területek. mert éjszakára magához kérette ifjú szeretőjét. akik meghajoltak. és megcsókolták a gyűrűjét. hogy a seregükkel átkelnek az Alpokon. hogy az Újvilágot e hosszúsági fok mentén kell megosztani. hogy megítélésük szerint Calixtus csak azokra a területekre gondolt. Ferdinánd királyt és Izabella királynőt illetik. a menny és föld megannyi gondja nyomta súlyosan a vállát. szükségünk lehet a spanyolok segítségére. fiam. Most. Remélem. amely az Azori-szigetektől és a Zöld-fokiszigetektől nyugatra húzódott. Egy hét múlva gazdagon megrakott szekérkaraván kíséretében Giovanni már útban is volt Spanyolország felé. – Fiam. apám. hogy közvetítsek az ügyükben. tudós hivatali titkárom átad majd önöknek egy-egy másolatot belőle. és készülődhetett a barcelonai találkozásra az Enriquez családdal. Úgy határoztunk. és a szívünk mélyén mi mégiscsak spanyolok vagyunk. – Nos hát – folytatta Sándor-. Sándor Cesaréhoz fordult. Mindazon földek. Így van?A két követ bólintott. amelyek e vonaltól nyugatra fekszenek. Júlia Farnesét. és ellenségünk. – Már ki is adtuk bullánkat. ami jobb kedvre derítette… Aznap este a legszebb selyem hálóköntösét öltötte magára. Mielőtt a fiai elmentek. és az egyezségünknek nem lesznek áldozatai. Azt is tekintetbe kell vennünk. Távozóban Plandini. csak nyertesei. imával. * Rómában a pápa elcsigázottnak érezte magát a világ terhétől. a portugálok hátrányos helyzetbe kerültek. a spanyol Ferdinánd király kérte. A portugálok úgy vélik. Megint csak azt mondom. Ennélfogva e népek portugálul fognak beszélni. amely rendeletünket tartalmazza. a Spanyol Királyság katolikus őfelségéit. hogy Krisztus igéjét terjeszthetjük a földön a pápaság dicsőségére és a hívek épülésére.

volnál kedves megemelni a hajamat? Sándor felállt. hogy fájdalmat okoznék – felelte Sándor. óvakodott attól.illatos szappannal mosták. Sándor a nagy. Nem akart teljesen megfeledkezni magáról. drágám. és te vagy fölül. – Aztán meg. majd megfordult. és elkerüli őket a gyönyör. – Ma üzenetet kaptam Orsótól – mondta –. hogy Júlia elérkezzen a csúcsra. hogy a pápa féltékeny. hogy elragadtatott szenvedélye miatt túl nyersen hatoljon be. Sándor sok gyönyörű. kicsi gyöngyökből fűzött nyakláncot viselte. Sándornak le kellett hajolnia hozzá. az a kíváncsiság pedig. mint a tapasztalatlan fiatal lányoké. együttlétük valamiképpen mégis mindig végtelen kielégülést okozott neki. mint amikor misét celebrálok – bár szentségtörés volna. Akkor te irányítod a ritmust. s érzékeit eltöltötte Júlia hajának levendulaillata. elárulta őt a szeme lobbanása. De ennél mégiscsak többről volt szó. és noha Sándor nem ezt ítélte volna legszenvedélyesebb kapcsolatának. nyakában pedig azt az egyszerű. mert Júlia akkor megdermed. amikor először szeretkeztek. Hatalmas kezével. Szívszorító volt Júlia ártatlansága. – Szentatyám. fölébe hajolt. amit juttatni tud juhának. – Édes Júliám. Júlia elmosolyodott. hogy rá kell bíznom az egyik ezredem vezetését. felemelte a szőke hajzuhatagot. és annyi gyönyört . s így Júlia helyzetét is szilárdítja. – Örömödre lenne. Amikor megfordult s csókra nyújtotta az ajkát. mint élete oly sok más talányát. Sajátos kapcsolatuk az egész Farnese család pozíciójára és vagyonára is jótékony hatással van. különleges varázst kölcsönzött neki. hiszen oly szép volt ez az este. Persze elég bölcs volt ahhoz. Júliát most szépséges vörös bársonyköntösében bevezették Sándor hálószobájába. amelyet akkor kapott tőle. Sokszor szeretkeztek már. és a szíve mélyén Sándor ezt pontosan tudta. hogy hanyatt fekszem. Amikor a karomban tartalak. oly régóta vártam már a jöttödet. ha ezt rajtad kívül másnak is elmondanám. hogy a hasamon fekszem? – kérdezte Júlia. mint amikor Júliával egyesülnek a szerelemben. ahogy Sándor kiegyenesedett. aki már túl van élete delén. Sándor elmosolyodott a gondolatra. roppant termetével szorosan mögéje lépett. Előfordulhat. Az ajka hűvös és édes volt. de a maga örömével kevésbé törődve a pápa jóformán csak arra figyelt. mely oly sok lélek sorsát igazgatta. hogy nemsokára Júlia csodáló és – szerette azt hinni – őszintén kedves és ragaszkodó pillantását érezheti magán. – Úgy szeretném inkább. oly gyönyörűséget érzek. Júlia tudta. mert semmiképpen sem szerette volna megijeszteni. hogy tudja. – Azt hiszem. Júlia kilépett a köntösből. de Sándor vigyázott. Júlia azonban szinte gyermeki örömmel. amellyel az érzékek birodalmát kívánta felfedezni. hogy gyengéd legyen. ifjú férjed sajnos kénytelen lesz még egy darabig Bassanellóban időzni. Hogy megnyugtassa. fogékony volt és adakozó. s az puhán a földre hullott. erősen szájon csókolta Sándort. a hatalma és mindaz. Aranyló haja lazán a vállára omlott. de kecsesebb alkatú. és hosszan. szeretne egy kis időre hazalátogatni Rómába. tapasztalt kurtizánnal volt már együtt. gátlásoktól mentesen reagált az érzéki gyönyörre. ha úgy csinálnánk. s elemelkedett a földtől. és elfogadta ezt is. Júlia még Lucreziánál is alacsonyabb volt. hogy fölébem kerülsz? – Félek. Júlia szó nélkül elkezdte kioldani a köntösét. serkentőleg hat az ifjú hölgy érzelmeire. és odafeküdt melléje a szaténlepedőre. nem töprengett rajta sokáig. Mert annál semmi nincs csodálatosabb. széles ágy szélén ült. Noha talányosnak tartotta. hogy egy ilyen gyönyörű és bájos teremtést miként bűvölhet el egy olyan férfi. Karját a férfi nyaka köré fonta. akik nagy szakértelemmel tudtak a férfi kedvére tenni. Sándor megpróbálta leplezni a nemtetszését.

mert ily tökéletes harmóniát e földön senki még csak elgondolni sem lehet képes. s megrémült. – De papa – jajdult fel Lucrezia. csakis magáról ömleng. hogyan hagyhatnálak el? Hogyan hagyhatnám magukra a fivéreimet. mint most te. Ahogy ott ült. nem? Hogy mindannyiunknak áldozatot kell hoznunk a családunk boldogulásáért és Isten igéjének terjesztéséért. alig szól hozzám. és nézte Júlia gyönyörben izzó arcát. de a mostani. melyet az egyik legkiválóbb firenzei aranyművestől rendelt. hogy Lucrezia mennyire vonakodik elhagyni őt. Felállt. Júlia az ágyon ült. – De hát már beszéltünk erről. – De Sienai Katalin szent. hogy ott keress menedéket. amit ezzel a tüneményes fiatal nővel átélhet. a drága Adrianát és a mi Júliánkat? Hogyan élhetnék oly messzire szeretett városomtól? Rendes körülmények között Sándor még hosszasan alkudozott volna szeretett lányával. Mert hisz ki mástól származhatna ily mennyei gyönyör a földön? Mielőtt reggel Júlia elment. Mindannyiszor. vagy valami olyasmire utasít. s ha mégis vakkant valamit. Vajon ő szembeszegülne. Lucrezia azonban vigasztalhatatlan volt. Csak egy kivételes férfiú tudott volna ellenállni a lánya szenvedélyes érveinek.szerzel magadnak. Elviselhetetlen alak! Soha nem néz rám. – Végezzen velem inkább a pestis Rómában. én meg csak egy lány vagyok. hogy sürgősen tudassa: Róma városában kitört a pestis. s a szeme – noha pillantása jobbára szelíd volt – lángokat szórt. Attól. ruhátlanul. Alsó ajkát még mindig lebiggyesztette. így egyikünk sem fogja magányosnak érezni magát. hirtelen előállott veszélyes viszonyok közepette úgy vélte. Drága Júliánk mesélt nekem arról. hogy mennyire csodálod Szent Katalint. és próbálta megnyugtatni. a kéj. 7 A PÁPA ORVOSA LÉLEKSZAKADVA ROHANT A Vatikánba. hogy a lányoknak ugyanúgy kell cselekedniük. révülten hátravetett fejét. még nem kellene mártírt csinálni belőlem. amit gyűlölök! Sándor pápa gyengéden magához vonta Lucreziát. mint hogy Giovanni Sforzával éljek Pesaróban. – Ó. – Ideje Pesaróba indulnod. a férjed oldalán – mondta minden bevezető nélkül. letérdelt az apja elé. Sándor a Hit Csarnokában ült a trónján. ragaszkodnia kell Lucrezia távozásához. úgy gondolta. amennyit csak el tudsz viselni. mikor értesült a Fekete Halál közeledéséről. – Apád veled küldi Pesaróba Adriana úrhölgyet és a drága Júliát – mondta a lányának. áttört ötvös remeket. mert ezen a világon senki . és átfogta a lábát –. hogy Sándor összekapcsolhassa a kecses nyakláncot. s megemelte az állát. amikor a hátán feküdt. mint a szenteknek. és Sándor pápa megint egyszer meggyőződött a Mennyei Atya létezéséről. és merőn az apjára nézett. drága gyermekem. szépségének varázsos tündöklése az isteni kegyelem megtestesülésének tetszett. – És mindennap üzenetet fogunk váltani. apádnak is áldozatot kell hoznia a Mennyei Atyáért. Sándor pápa szeme felfénylett. hogy a pápa lánya vagyok. Nem hiszem. a Mennyei Atya szavával? És apád vajon nem a Mennyei Atya szavát tolmácsolja itt a földön? Lucrezia hátralépett. csukott szemét. finom. Sürgősen a lányáért küldetett. Sándor egy aranykeresztet adott neki. őt azonban elbűvölte. bizonyosan a Mennyei Atya adománya. Ujjaival átfonta a lánya finom kezét.

Júlia. Lucrezia elmosolyodott. mert úgy remélte. Megkérte udvarhölgyeit. Lucrezia.Ló vontatta parasztszekerek sora szállította az értékes rakományt a gyönyörű táj hepehupás földútjain. – Ó. s a málha is egy merő lucsok volt. – Megígéred. hirtelen szédülés fogta el. – Megígérem – felelte az apja. hogy azonnal indulsz Pesaróba. akit jobban szeretnék nálad. Sándor pápa aranyló ruházata tömjéntől illatozott. . mert neki és Júliának ki kell csinosítaniuk magukat. nők és gyerekek tömegei várnak rájuk. és karját az apja nyaka köré fonta. és már mérföldekkel a városkapuk előtt látták. amikor leszállt az este. Bár Michelotto és számos fegyverese tartott Lucreziával és kíséretével. hogy a sár milyen foltokat ejtett a cipőjén és a ruháján. – Ráz a hideg – mondta. hogy álljanak meg egy időre. Már jó néhány napja úton voltak. vagy inkább te? A pápa elmosolyodott. finom pamutkelmével töröljék szárazra. mert bizonyosan nagy ünnepségekkel várnak ránk. hogy értem küldesz. – Még Júliát sem? A pápa keresztet vetett a mellkasa előtt.vagy ruhadarabot tartott a feje fölé a zuhogó esőben. ragyogó haját – arról már nem is beszélve.sincs. a szeme a szokásosnál fényesebben csillogott. Egy elkényeztetett gyermek büszkeségével és izgalmával akarta élvezni az elragadtatást és a csodálatot. hogy megvédelmezze őket a banditák és haramiák esetleges támadásaitól. Amikor azonban kilépett a ruhájából. engedjék le a haját. és nem szeretném megbántani Pesaro hű népét. hogy libabőrös a karja. – Megismétlem. – Most kerítsd elő az udvarhölgyeidet. papa! – mondta Lucrezia. megérkezésükkor a lehető legjobban fog kinézni. hogy férfiak. virágokat nyújtottak át nekik. De induljunk. akkor elsorvadok a bánattól. ha azt látod. s az utolsó napon özönvízszerű eső zúdult rájuk. és felemelték gyermekeiket. Lucrezia félénken az apjára nézett. és soha többé nem láthatsz engem. végül is mégiscsak a hercegnőjük lesz. – Ahogy megérkeztünk és iszom egy jó forró teát. Lucrezia elszontyolodott. – Betegnek érzed magad? – kérdezte tőle. és az Úr legyen a tanúm rá. – Szólhatsz neki te – mondta tettetett komolysággal. Adriana nyugtalankodni kezdett. de Adriana észrevette. gyermekem. hogy egy másikat öltsön magára. és amikor felemelte a fejét. még így is megálltak mindig. amit reményei szerint leendő alattvalói arca fog sugározni. Adriana s a szolgák mind bőrig áztak. és jókívánságaikkal köszöntötték az érkezőket. mert Lucrezia arcára lázrózsák ültek. – Jól vagyok – hazudta. Utaztak hát tovább. A megérkezésük előtt néhány órával Lucrezia azt kérte. hogy nálad jobban senkit nem szeretek. A Rómából Pesaróba vezető út mentén csak kevés fogadó volt. tapsoltak. De azért csak énekeltek. hogy folyton-folyvást küldöd majd az üzeneteket. biztosan jobban leszek. és fürtjeit balzsamos kencékkel tegyék aranylón csillogóvá. Elmenőben Lucrezia megcsókolta a pápa gyűrűjét. Némelyikük egy-egy deszka. egyiket a másik után? És megígéred. hogy már nem bírom tovább? Mert ha nem. és az időjárás viszontagságai megviselték Lucrezia csinos arcát. és megkapaszkodott egyik udvarhölgye vállában. hogy magabiztosabban álljon a lábán. –Most pedig menj… * Pesaróba öt napig tartott az út. hogy Lucrezia megérintse őket. és sokszor kellett tábort verniük. azt kérdezte: – Én szóljak Júliánknak. én meg értesítem a férjedet.

Ahogy az őt csodáló férfiak. Cesare megígérte. Ott kettesben lehetnek. és a feléje áradó figyelem és szeretet láttán Lucrezián túláradó boldogság lett úrrá. Cesare. mint nemrégen Rómában. még lázasnak érezte magát. nők és gyerekek arcába nézett. Talán ő is erre. Adriana is egyetértett vele. amikor Lucrezia elindult Rómából. amely egyszerre volt elegáns és egyszerű. tudta jól. amint elképzelte. A városban zeneszó szállt. . Soha nem értette. Az emberek ujjongva tapsoltak. és virágból font koronákat dobtak feléje. de most már érteni vélte. És amikor Giovanni Sforza mosollyal és néhány kedves szóval üdvözölte: – Isten hozta. és ment vissza a többiekhez. A sötét szobában. az utcákon. vidáman irgett-forgott. a hatalom fitogtatását. s most ott álltak a téren – a nyitott ablakon át hallotta éneküket. mint egy királynő. mint egy hercegnő? Júlia kék szemében fénylő mosoly szikrázott. hogy az ifjú hercegnő milyen könnyű és milyen csodaszép. távol a védelmükre rendelt fegyveresektől. éppen. és a nap besütött a szobájába. Az üdvözlésére érkezők közül néhányan egész éjszaka a palota előtt maradtak. alig várják. forró teát és levest adtak neki. Arannyal és gyöngyökkel ékesített fejdíszt illesztettek a hajára. Pesaro gyönyörű volt. Rettentően hiányzott neki az apja. A nagy hálószoba puha pamlagára helyezte gyengéden. elmondta az imáit. egy pillanat múlva a gyengeségtől hirtelen elájult. – Úgy nézek ki. ha valahogy megtalálja a módját. akik. hercegnőm! Lucrezia már nem hallott semmit. az ingválla finom velencei csipke. de nem akart ágyban maradni. de hátul hagyták lágyan leomlani a vállára. Lucreziával már forgott a világ. Júlia. Adriana és az udvarhölgyek segítségével kiválasztott egy hosszú. édesen elaludt. megnyugodott. Don Michelottót küldi el érte. miként tudja elviselni a férjét. hogy mit beszélgetnek. a karjába vette és a palotába vitte Lucreziát. hogy mindezt elmesélje a herceg új hitveséről. Aznap. szemfényvesztők szórakoztatták az egybegyűlteket. az erő és a hatalom birtoklására született. megmondani nekik. senkitől sem zavartatva. Amikor másnap reggel felébredt. Látni kívánta Pesarót. hogy a hercegnő majd másnap köszönti őket. Adriana és Júlia csak úgy sürgött-forgott Lucrezia körül. Elámult. Giovanni Sforza megígérte neki. de ínég inkább a bátyja. igazán boldog lehet itt – és még boldogabb. – Mint egy valóságos angyal. hogy nagyszabású bálokba. Lucrezia lehajolt az egyikért. hogy meglátogatja majd Pesaróban. amikor már kipihente és összeszedte magát. és lehanyatlott a lováról. távol a pápa kutató tekintetétől. játszhatnak a mezőkön. Amikor Júlia elé állt. melyet oldalt feltűztek. Lucrezia kilépett a balkonra. hogy felmelegedjen. színpompás mulatságokba viszi. Az Appenninek hatalmas és méltóságteljes vonulata oltalmazón fogta körül a várost. mint gyerekkorukban. Ahogy Cesaréra gondolt. de akkorra már Giovanni visszament a várakozó tömeghez. – Szerintem inkább úgy. és megpróbált elaludni. hogy láthassák. ennek az idegen városnak a hercegi palotájában feküdt Lucrezia az ágyban. rózsaszín szaténruhát. mert nem szeretett volna még egy napot tétlenül elvesztegetni. de ha ez bármi oknál fogva nem volna lehetséges. az apja és a fivérei miért kedvelik úgy a nagyszabású felvonulásokat. az olajfaligetek szépsége. és végül. Lucrezia úgy érezte. Senki nem hallja. Illett hát készülnie. Az egyik szolga odaugrott. és integetett a téren várakozó tömegnek. és a fejére tette. mutatványosok. amely félúton van Róma és Pesaro között. és üdvözölni akarta a város polgárait. amely így melegnek és barátságosnak tetszett. hogy ajkuk csókban forr össze. és Lucreziát lenyűgözte a buján zöldellő vidék. már sokkal kevésbé érezte magátmagányosnak. Reggelre az ég is kitisztult. A tömeg most még hangosabban ujjongott.Amikorra azonban a kapuhoz értek. énekmondók. aki majd elhozza őt az Ezüstligetbe.

– Minden ember úgy hiszi. – Hadd menjek el ehhez az emberhez. hogy legbizalmasabb tanácsadója az orvos és asztrológus paviai Simon volt. Szeretném. amit még Krisztus helytartójának is tudomásul kell vennie. – Barátom. amit megtudott. – Pedig számít. szélesen elmosolyodott. és a kedvenc karszékéhez ment. hogy előbb ne egyeztetett volna az asztrológusával. és mindenki mást. még a francia támadás előtt. az ember. aláírásra várva. és nagy erőfeszítésébe tellett. hogy Károly király nemcsak a római katolikus anyaszentegyház tanításaiban hisz buzgón. és kinyilvánította. – Húszezer dukátra gondoltam… Sándor szeme elkerekedett. Amikor Duarte lehajolt. Duarte Brandao nem kevés fortéllyal és nem kis szerencsével jutott hozzá ehhez az igen értékes értesüléshez. Sándor felállt. Duarte megrázta a fejét. de a csillagok állásában is. Duarte tétovázott egy pillanatig. mert ismerte a pápa takarékos természetét. türelmetlenül elhúzta a kezét. Kora gyermekkorától fogva Károly semmi fontos ügyben nem hozott úgy döntést. nem sokat számít. – De biztos van valami terv a tarsolyodban. és briliáns stratégiát eszelt ki. ha tudnád. hanem megvesztegetésnek. és mély átéléssel végigsimított rajta. Én. . és sebtében be is sietett a pápához. és nagyra értékelem a barátságodat. mekkora összeget? – kérdezte Sándor. hogy megcsókolja a gyűrűjét. sokra becsülöm a hűségedet. – Az. Sándor pápa figyelmesen hallgatta. az életére valami varázsos. látom az arcodon. irdatlan összegű megvesztegetésnek… Brandao elmosolyodott. aki a szobában volt. Duarte suttogóra fogta. vagy valaki más is a társaságunkban van. amely mindig a nyakában függött. ehhez a paviai Simonhoz. Ki vele hát. Ha magunkban vagyunk. Amikor felnézett és meglátta Duartét. hogy a hangján ne érződjön túlságosan az elképedése. a csillagok valóban befolyásolják az életünket. – Duarte! Ekkora összegből egy egész hadsereget ki lehet állítani. – Te magad hiszel abban. Egy másik szék felé intett a karosszékével szemben.Giovannit. távozásra kért. hogy benned mindenkinél jobban megbízom – ideértve a gyerekeimet is. – Mégis. Sándor. hogy az ifjú király majdan roppant keresztes hadjáratot fog vezetni a pogány törökök ellen. – Úgy gondolom. Egészen fel volt ajzva. amikor valami hivatalos eseményen veszünk részt. A pápa megfogta a borostyánkő amulettet. mindenestül! Húszezer dukátot én nem tiszteletdíjnak neveznék. * Szerte Franciaországban tudták. miközben elmesélte. az a Mennyei Atya és az ember saját maga. igazán szükségtelen. de aki ténylegesen irányítja. de Duarte képtelen volt nyugton megülni. Az égi térkép alapján Simon gondosan kiszámította. ezt a formaságot olyankorra tartogasd. nem is keveset – mondta a pápa. Ez a mi Károly barátunk sem kivétel. lovastul. már ha nem valamely állami ceremóniáról vagy a családjáról volt szó. Ennek pedig az volt a logikus következménye. hogy beszéljen vele. – Duartéra mosolygott. Ebből pedig egyfajta egyenlőség következik. bűvös erő van hatással. Sándor pápa az íróasztalánál ült. Bizalmasan. hogy a csillagok irányítanak minket? – kérdezte aztán. egy nagy halom pápai bulla tornyosult előtte. hogy én mit hiszek. Átadnék neki egy komolyabb „tiszteletdíjat”. Károly születésekor milyen erők fejtették ki hatásukat.

s éppen jókor. hajának illata. hanem a hiányérzet – Júlia bársonyos kezének érintése. hogy Júlia viszont jól elvan nélküle? Hűtlen leány! A pápa egész nap őrjöngött. aki segített enyhíteni a pápa gyötrelmeit. még mindig álruhában. már ahogy nevezed. s nem is szennyezzük be halhatatlan lelkünket. keresztényi elvet vagy gyakorlatot. A mindig úriember Brandao udvariasan meggyőzte Simont annak múlhatatlan szükségességéről. hogy ideje elbocsátania az erényes hölgyet. * Igazán sajnálatos. Orso és kedvenc unokatestvére. hogy meglátogassa a férjét. aki Lucreziával Pesaróba utazott. Amikor reggel Farnese bíboros megpróbált a lelkére beszélni. és azért imádkozott. Küldetésének sikeres teljesítése után Brandao. – Duarte. a szabad akaratot. hogy távozzon szívéből a csillapíthatatlan vágy démona. aztán elfogadta a javaslatot. hogy Sándor számára érthetetlen okból meglátogatja férjét. Mégiscsak Franciaország királyának a bizalmasa… A pápa jó néhány percig csendesen morfondírozott magában. Napokig vágtatott. És hogy tetézze árulását. a pápa által meghatározott feladatait teljesíti. hogy egy szent életű pápának mily nyomasztó terhek nehezednek a vállára. iszonyatos haragra gerjedt. és egyre csak Júlia. Ott aztán bezörgetett. írta kérlelőn a pápának. melyben ugyan Sándor bocsánatáért esedezett az engedetlensége miatt. és Duarte kifizette az orvosnak a tiszteletdíját. s elmagyarázta. így aztán . Orsót a bassanellói várban. és nem akart azonnal hazatérni Rómába. s mint ilyen.– Szentséged ne ezen a néhány aranypénzen akarjon spórolni. Így hát beavatkozásunkkal nem is sértünk semmifajta törvényes. Amikor Sándor kézhez vette a levelet. de kitartott amellett. írta válaszlevelében. forró testének megnyugtató közelgése után sóvárgott. most figyelmét mindegyre elterelték a személyes gondjai. Hírét vette Sándor kétségbeesésének. mert igen fontos üzenetet kell átadnia. Júlia Farnese. az oltára elé térdepelt. Írt egy második levelet is. hogy ez az orvos egy számunkra kedvező horoszkópot állítson fel. hogyan lehetséges. míg elért egy kis erdei házikóhoz. azonnal megtiltotta neki. Adriana vétkeit sorolta. Ki fogja átkozni őket! Ezért az árulásért bizonyosan a pokolra jutnak! De aztán végül is az ifjú Orso volt az. mert hiszen Orsó küldetett érte. mert paviai Simont egy roppant kövér szajha karjaiban találta. a pápa üvöltve harsogta: – Ingrazia ! Napokig dühöngött. most is igazad van. úrnője betegsége miatt még hetekig távol maradt Rómától. s féltette önnön pozícióját is. Orso katona. földi vágyainak. Ha ő nem tud meglenni az ő Júliája nélkül. Adrianát is magával vitte Capodimontéba. s nem valamifajta politikai fenyegetés gyötörte. Amikor aztán már nem bírta tovább. hogy most még nem térhet vissza. hogy a húgának nem volt más választása. Júlia úgy határozott. Előbb azonban. Mihelyt Lucrezia annyira felépült. mert gondját kívánta viselni. még az élő fába is belekötött. mint rendesen. El kell érnünk. Fel s alá járkált a szobáiban. Aztán éjszaka álmatlanul hánykolódott az ágyában. szeretné még édesanyját és beteg fivérét is felkeresni Capodimontéban. és visszalovagolt Rómába. Duarte még aznap éjjel álruhában átlovagolt a francia vonalakon. Az alkut alig néhány perc alatt megkötötték. Fizesd ki a dottorénak a tiszteletdíját. Az asztrológia tagadja Isten áldott ajándékát. márpedig ő mégiscsak Júlia férje. anyósát. Az ifjú és heves Júlia azonban tiltakozott. Ám bármenynyire is átfonták Sándor életét a politikai mesterkedések. épp ezért a kánonjog szigorú tiltása alatt áll. hogy tiszta lelkiismerettel magára hagyhatta. Amikor Sándor elolvasta Júlia kérését. ismét nyeregbe pattant. s nem lehet osztályosa a halandó emberek kisszerű. Ifjú szeretője.

– Most kaptam a hírt. Róma bukása tragédia lenne. egyszerűen csak túl kell járnunk az eszén. amikor elhagyták Capodimontét. hogy az Alpokon át behatoljon az itáliai területekre. Duarte lehajtotta a fejét. Haladéktalanul intézkedned kell. Arra utasította Juliát. még a Szentatya sem tudja megmondani. dühödt della Rovere bíboros is ott volt mellette. és mulatságos történetekkel jobb kedvre vidították őket. a kíséretükben lévő összes szolgát azon nyomban szabadon engedték. A franciák. hogy szabadon engedjék. amennyit kell. amellett. – Háromezer dukát – mondta. Károly nagylelkű kedvében volt. A franciák elfogták Júlia Farnesét és Adriana úrhölgyet. A parancsnok tiltakozott. Virginio Orsini átállt a franciákhoz! – Nyilván elment a józan esze… – mondta lemondóan a pápa. A legendás önfegyelmű Duarte most kifejezetten ingerültnek látszott. Sándor pápa értesült a franciák közeledéséről. És mert Orso a férje volt. a megkeseredett. sem Bologna. ismertek voltak lovagiasságukról is. hogy azonnal térjen vissza Rómába. ebben a percben is. Amikor azonban Károly megtudta. hogy Virginio legkevesebb húszezer katonát tud hadba hívni. A déli irányban Nápoly felé nyomuló francia hadsereget senki sem próbálta megállítani – sem Milánó. – Szentségedet sajnos egy még lesújtóbb hírről is tájékoztatnom kell. és hogy vajon szárba szökkennek-e. Nyilván váltságdíjat követelnek majd érte. hogy megszerezzük Nápoly koronáját – emlékeztette . Sándor tudta. Miután fogságba ejtették Júlia Farnesét és Adriana Orsinit. – Mi baj van. A váraira kivetett adó megfizetésével Virginio meggyőzte a pápát jó szándékáról és hűségéről. Minden bizalmát Ferrante király főparancsnokába.megtiltotta a feleségének. a bevehetetlen Braccianóval szinte legyőzhetetlennek tűnt. Az árulás és a kapzsiság magvai azonban ott szunnyadhatnak még a legbátrabb vitéz szívében is. az szörnyűséges. hogy meglátogassa Bassanellóban. Mindegy. – Mik a feltételeid? – kérdezte Duarte. Most tehát ahelyett. – Duarte. hogy küldjék vissza őket a pápához. Duarte Brandao viharzott be Sándor pápa lakosztályába. kik is a foglyai. – Mi legyen a váltságdíj? – kérdezte a lovasság főkapitánya. Néhány hosszú pillanatig egyetlen szóra sem volt képes. mennyit – felelte Sándor. és felkészült Róma és a Vatikán védelmére. – Sándor pápa ötvenszer ennyit is megadna értük. – Mi viszont azért vagyunk itt. barátom? – kérdezte a pápa. mert a francia invázió miatt veszélyek leselkedhetnek rá az úton. az Orsini család fejébe. – Fizess. a két szépséges hölgynek pedig igyekeztek mindenféle finom étellel-itallal kedveskedni. azonnal megparancsolta. Virginio Orsiniba vetette. elemi csapás volna. elméje elsötétült az aggodalomtól és a félelemtől. és halkabbra fogta a hangját. A lovasság főhadiszállásán tartják őket fogva. sem Firenze. hogy szembeszállnánk ezzel a Károly királlyal. – Annyi csak az egész. mint a pogány törökök lerohanása. hogy új stratégiát kell kigondolnunk. s mindegyre azt duruzsolta a fülébe. hogy kiváló katonáknak tartották őket. Júlia engedelmeskedni kényszerült. Sándor pápa elsápadt haragjában. – Mert az én szívem és lelkem őrlődik most Károly markában. hogy egykori barátunk. és hatalmas erődítményével. de ha az én drága Júliámnak baja esnék. * Amikor Károly király megindult hatalmas haderejével. Végül aztán megszólalt. hogy a Borgia pápa elleni támadás sokkal fontosabb.

Farnese bíboros pedig nagy bölcsességgel és érzékenységgel szólt a húgának. mert így a pápa nem kerülhet kényelmetlen helyzetbe. hogy Őszentsége. Később aztán. – Áthalad? – Én már csak így mondanám – felelte Sándor. a kárpitokat – szállítsanak át a bevehetetlen Castel Sant Angelóba. hogy Júlia elment Pesaróba. amikor hozzátette: – Bár abban nem vagyok biztos. hogy a jó Károly király is ugyanígy fogalmazna. Olyan új stratégiát kellett kigondolnia. – Menj el Károlyhoz – mondta a pápa Duarténak –. amely védelmet biztosíthat a számára. s ettől komolyan tartott Sándor. miközben útban Nápoly felé áthalad városunkon. aranybrokáttal hímzett fekete palástban szeretkezett Júliával.A nápolyi sereg nem volt oly erős. Annyi élelmet és vizet szállíttatott oda. Elözönlötték a várost: svájci lovasok tíz láb hosszú halálos lándzsákkal és pikákkal. szokásos előrelátásával Sándor egy külföldi támadó hadjárat eshetőségére készült. Júliának. A családtagoknak is meghagyták. a csüggedt Sándor pápa és fia. Karácsony első napján a pápa megparancsolta a Nápolyból érkezett csapatoknak. legalább ennyi ideig védelemre rendezkedik be. hogy minden jelentősebb értéket – az aranytiarákat. A kapuknál várakozó Sándor jókedvű volt. mint Károly király hadjárata. fényes. Sándor pápa pontosan tisztában volt vele. amellyel túljárhat a fiatal király eszén. az összes érték elrablására – vagy legalábbis nem fékezné meg fosztogató katonáit. Duarte összehúzta a szemöldökét. Attól a naptól fogva. Most.Károly a tábornokot –. de szemében aggodalom ült. még Vanozza is eljött a palotájából. jelenléte viszont. és fölöttébb megkönnyebbült. Károlyt semmi sem állíthatja meg. hogy költözzenek át a várba. ebben bizonyos volt. a szeme elkeskenyedett. és itt húzta meg magát. és most eltökélte magát. Nehézfegyverzetű harcosok kísérték őket. már a lakosztályában. És azóta. amennyi egy hosszú télre mindenképpen elegendő. ahogy a francia hadsereg rendezett sorokban bevonul Róma kapuin. fekete valenciai csizmában. a szekrényeket. hogy pápává választották. nem győzheti le. hogy Virginio Orsini ily förtelmes árulása után reménytelen dolog volna szembeszállni a franciákkal. és mondd meg neki. lovagnak öltözötten. a pápai ékszereket. oldalukon karddal. hogy minél előbb hagyja el Rómát. Ekkor pedig Károly utasítást adhatna a város leigázására és feldúlására. ellenséges színben tüntetheti fel Rómát. gascogneiak íjpuskákkal meg szakállas puskának nevezett kis kaliberű hosszú puskákkal. karddal és tőrrel az oldalán. az ereklyéket. az ágyakat. hogy odalettek Rómát védelmező erődítményei. miközben a kásás hó mindent szürkére festett. mert ugyan Vanozza elfogadta Júliát – bár soha nem tudta komolyan venni –. könnyűvértű lovasok félelmetes dárdákkal. Júlia rendkívül féltékeny volt a pápa gyermekeinek anyjára. hogy azonnal hagyják el Rómát. Júlia Farnesét és Adrián át három nap múlva négyszáz francia fegyveres sértetlenül visszakísérte Rómába. Utasításba adta. Egykori és jelenlegi szeretőjének összecsapása sokkal kínosabban érinthetné Sándort. Sándor pápa szívesen látja őt. hogy ha szükséges. hogy legyőzze a franciákat. német zsoldosok szekercékkel és szuronyokkal. * Decemberben. Cesare erődjük ablakából nézte. . Sándort most először szállta meg békesség. hogy biztonságos folyosót építsenek a Vatikán és a Castel Sant Angelo között. ami viszont sokszorosan többet ér. mert csatában. Duarte Brandao és Don Michelotto figyelő tekintetétől övezve arra utasította a szolgákat Sándor és Cesare.

hogy a hordszékkel induljanak el Károly felé. Szállítóinak azonban szigorúan meghagyta. Itt történt hát. e szent rózsáktól illatozó parkban. Károly. másnap újra találkozott. Franciaországnak rettegett királya kifejezetten apró termetű. hogy minden elképzelhető igénye teljesüljön. * A pápa és a király. Most pedig úgy tűnt. Aztán abban a pillanatban. hogy szája szegletéből. A parkbéli találkozóra hordszéken vitette át magát a Castel Sant'Angelóból. Károly király audienciát kért a pápától. hogy várakozik Károlyra. hogy a találkozóra a Vatikán parkjában kerüljön sor. mert nem lehet az a látszat. leghátul pedig szűnni nem akaró sorokban francia tüzérek meneteltek roppant bronzágyúik mellett. aki magasított cipőben járt. és megpróbált írójának a hangulatára következtetni. ám arra is vigyáznia kellett. Sándor pontosan tudta. A pápa tudta. A város legkiválóbb szakácsát bocsátotta a király rendelkezésére. megkönnyebbülten felsóhajtott. és akinek bő. A francia uralkodó azzal viszonozta a pápa vendégszeretetét. bevált a stratégiája. a pápa tudta. Itt húsz percig várt moccanatlanul. Sándor jó előre úgy rendelkezett. Elérte. fenn kell tartania a fölény látszatát e forrófejű francia királlyal szemben. De miközben Károlyt lenyűgözte a tisztelet. hogy szigorúan meghagyta: halállal lakol. Kérés volt. amiben reménykedett. Sándor intett az embereinek. És a pápa mézes szavú követe láthatóan nagyobb hatást tett Károlyra. és mindegyre arra ösztökélték. hogy az egyik kőépület mellett álljanak meg egy nagy bokor takarásában. és közeledni kezdett a rózsákkal szegélyezett gyalogösvényen. hogy hívja össze a Nagytanácsot. Ugyanilyen fontos volt azonban az is. Noha felségterületét megsértette Károly és a hadserege. ahogy Károly király megjelent a parkban. hogy Károly számára tegyék szabaddá a fényűző Palazzo Veneziát. óvták a pápa ravaszságától. megegyezésüket véglegesítendő. Ahogy Sándor széthajtotta az iratot. A pápa fellélegzett. hogy Sándor pápa fortélyos módon elérte Róma megmentését. Az időzítés viszont kulcsfontosságú volt. ahol a lehető legjámborabbul illik viselkednie. arra kérte Sándor. . Helyette viszont néhány nap múlva egy lepecsételt levelet küldött a pápának. nehogy nyilvánvalóvá váljék a megkönnyebbülése. alácsordult a nyála. hogy impozáns legyen a megjelenése: mitrája három szikrázó aranykoronája szemkápráztató volt. de most már a Pápák Csarnokában. aki híres volt rábeszélő képességéről. mint mellkasa előtt a nagy. hogy ez a helyszín előnyös lesz a számára. hogy beszéljen a királlyal. személyiségét elfedni igyekvő. és tisztázza őt a della Rovere által hangoztatott szimónia vádja alól. és fölöttébb élvezte római „látogatását”. della Rovere és más szakadár bíborosok szünet nélkül sustorogtak a fülébe. gazdagon redőzött ruhája a szivárvány összes lehető színében pompázott. Többször is átolvasta. A francia király nem hívta össze a Nagytanácsot. nem érkezhet előbb a királynál. Sándor pápa ügyelt rá. igen alaposan. Sándor úgy határozott. Olyannyira lenyűgözte Sándor pápa termete és megjelenése. Ily kérdések megoldásában különösen leleményes volt Sándor. szinte törpére emlékeztető férfiú volt. Sok hűséges bíborosa egyikét. csakúgy. a kereszténység legerősebb katonai hatalmának. hogy ezt a szinte lehetetlen helyzetet a maga előnyére fordíthatja. mellyel a pápa fogadta. aki fosztogatni merészel a városban.kezükben vasbuzogánnyal. mert Károly azt szentnek tartja. hogy a királyt se várakoztassa meg. mint a gyűlölködő della Rovere bíboros. és parancsa szerint szolgák százai gondoskodtak arról. mint vékony erecske. ékköves feszület. Nem kívánt gőgösnek mutatkozni.

Amikor egy hűbéres engedelmességet fogadott új urának. Dzsem herceget. hogy elmagyarázza neki. Így hát kétségbeejtő helyzetét feloldotta Sándor. És harmadszor: nevezd ki három jelöltemet bíborossá. hogy bemutassam neked orvosomat és asztrológusomat. az örvendező Károly király pedig elégedett mosollyal előhívott a kíséretéből egy magas. bármi másnál jobban befolyásolta döntésemet. így ez ünnepélyes alkalomkor a kérések teljesítéséről már nem kellett alkudozni. s arra késztettek intelmei. Péter és Pál apostolok utódának. Károly. Másodszor: add áldásodat nápolyi hadjáratomra. és nyilvánítsd ki. a negyvenezer dukát viszont. Sándor szentesíteni fogja a győzelmét. Szentségedet minden keresztények püspökének ismerem el. és engedélyezd. és gondoskodik a csapatok élelmezéséről is. – Teljesítem három kérésedet – mondta. amiben a délután folyamán megegyezett Károly királlyal. Sándor felállt. – Kérem.” Ezután már áttérhettek a jelen helyzet rendezésére. Mindenemet a Szentszéknek ajánlom. S hogy e pápai szándék ne csak írott malaszt maradjon. és megcsókolta Sándor gyűrűjét. Sándor ebbe bele is egyezett. nem pedig az öccse. és átölelte Károlyt. és beléd vessem teljes bizalmamat. Miközben az apját hallgatta. Károly király leghőbb vágya volt. a pápát illeti. Cesarét. de igyekezett nem mutatni. aki nemsokára a pápai hadsereg főparancsnoka lesz. Amit a csillagok állásából kiolvasott. de ragaszkodott hozzá. Giovanni. e szívességeket már előre tisztázták. amit a török szultán évente fizet azért. lehajtotta a fejét. Dzsemet a keresztes hadjárat egyik katonai vezetőjének teszi meg. hogy családomat erősítsd meg királyi kiváltságaikban – folytatta Károly –. szomorú szemű embert. Tudta. Sándor a francia seregnek szabad átvonulást biztosít a Pápai Állam területén.Sándor már a bevezető részt úgy szövegeztette meg. – Engedd meg. jogában állt. Ebben meg is állapodtak. ahogy a hagyomány diktálta. Károly. szintén átadják Károlynak. hogy a fivérét rabságban tartsák. hogy bíborosként és a pápa fiaként ő legyen az elsődleges túsz. miként ezt szent esküvel fogadta Franciaország összes korábbi királya is. aki még mindig a pápa foglya volt. Azután azt mondta: – Engedelmességet fogadok Szentségednek. hogy Károly soha még csak kísérletet se tehessen az ő elmozdítására: „Szentatyánk – volt olvasható a preambulumban – a továbbiakban is Franciaország királyának jólelkű atyja marad. annyi módosítással. Sándor pápa beleegyezett a kérések teljesítésébe. hogy elutasítsam della Rovere bíboros tanácsát. hogy della Rovere bíboros Franciaországban tartózkodjék. többször is meghajolt. és ismerje el őt Krisztus igaz földi helytartójának. hogy a pápa a keresztes hadjárat hivatalos vezetőjévé nevezze ki őt. és Franciaország királya a továbbiakban is Szentatyánk odaadó fia marad. . Szentatyám. Sándor túszként átadja Károly királynak szeretett fiát. hogy Isten akaratából uralkodunk. Cesare nem azért volt haragos. * Aznap késő este Sándor a lakosztályába hívatta Cesarét. hogy három szívességet kérjen tőle. Elkerülendő bármi méltatlan helyzetet. hogy amennyiben a franciák győzelmet aratnak. Ha pedig Károly be tudja venni Nápolyt. Cesarét egy pillanatra elfutotta a méreg. vékonydongájú. ahogy illett. ám mégiscsak elfogadható békét teremtett. akit csak hódolat és tisztelet illet. és noha viszonylagos. Károlyt Nápoly királyává koronázza. hogy Károly csak nápolyi győzelme után neveztetik majd a keresztes hadjárat vezetőjének. Cesare Borgia felhatalmazást kap. paviai Simont. hogy Károly előbb esküvel fogadja meg engedelmességét. logikus választás. tompítandó a pogányok harci kedvét.

hány fattyú ugrándozna még itt körülöttem? Van még húsz jó évem. Megvan hozzá az eszed. mennyire szeretlek. téged kell küldjelek – mondta Sándor. mint lakosztálya bármely kényelmes székét. ha nem az öcsém. – Inkább harcolnék. az egyházat. Nincs más választásom. az apjával való kapcsolatát. – Ilyet még tréfából se mondj. hogy el tudta hitetni velük. Korábban is voltak már harcos katonapápák. Felnevetett. akkor az ellenségem volna. – Tehát kedvelem őt. amelyek tönkretehették az életét.mert túszként esetleg veszélyes helyzetbe kerülhet. darabjaira hull minden. – Sándor itt kis szünetet tartott. szépséges mintákat metszett. hogy egy pápa gyermekeket nemzzen. mint saját magukban. – Megállt egy pillanatra. végül már jobban hittek benne. hidd el nekem. Fel a fejjel! A magadfajta fiatalember számára Nápoly nagyon is kellemes város. mint Giovanninak. Giovannit – mondta aztán. – Tudod. – És miért ne? – Azzal a hamiskás mosollyal hunyorított Cesaréra. sokkal inkább katona szeretnél lenni. ha hiszünk egymásban. akikkel csak akkor vehetjük fel sikeresen a harcot. gyönyörű faragású komódra ült. amikor Sándor pápa a szeretőivel töltötte el az éjszakát a hálószobájában. számára az ő jó közérzetük a legfontosabb. nem kedveled az öcsédet. aki folytatni tudod a munkámat. melynek fedelébe Pinturicchio bonyolult vonalvezetésű. – Tudom jól. Ez volt az ő igazi árulása. az alattvalóihoz: amíg . mint imádkoznék – mondta Cesare. mint egy sakkfigurával. így legalább nem leszel egyedül. hálóruhák. ami annyira elbűvölte a gyerekeit és a szeretőit. és te is az lehetsz. a gyerekeihez. mert hamarosan ő lesz a pápai sereg főparancsnoka. Cesaréhoz lépett. – A véremben van. illatszerek voltak – megannyi szükséges holmi olyan esetekre. átölelte. Tehát nem igazán próbálta rejtegetni Giovanni iránt érzett ellenszenvét. hogy az öcsédet. – Felkelt a kontódról. és tudod. a legnagyobb reménységem. látva Cesare ingerültségét. E metszett komód volt a kedvenc ülőalkalmatossága. te pedig pápa leszel. Mindent elterveztem már. ha te nem tudsz a helyemre állni. mennyire szeretem az öcsédet.hogy e fontos dologban most rosszul taktikázott. soha. A szekrénykében ivóserlegek. – Giovanni az öcsém – felelte Cesare tisztelettel. Cesarénak számos rettentőbb titka is volt. fiam. De Cesare jól ismerte már apjának ezt a trükkjét – kedélyes. mint én? Ha nem tiltaná oly szigorúan a kánonjog. csevegő modor. mint én? Ki szereti jobban a nőket. mint én? Ki űzi kitartóbban a vadat. – Túl fiatal vagyok – mondta Cesare türelmetlenül. Csak úgy harsogott mély bariton hangja. a családunkkal kapcsolatos terveimben jóval nagyobb szerep jut neked. ne félj. aki visszahódítja Jeruzsálemet. embertársait. – Miként már bizonyítottad is – sóhajtott fel Sándor. hogy Dzsem is túsz legyen. Érezte . – Még legalább húsz évig kellene élned… Sándor kedélyesen a fia vállára csapott. Erőt vettek rajta az érzelmei. ám mögötte nagyon is komoly szándék. –Azért mondom el neked mindezt. a küzdőszellemed. Te vagy a legkedvesebb fiam. Sándornak a bosszúság megkeményítette az arcát. a szeme elkeskenyedett. Sándor az ágya végében álló. De amikor majd meghalok. A gyermekeim közül te vagy az egyetlen. a merészséged. – Károly azt kérte. – Na persze. hanem azért. Sándor legfélelmetesebb fegyvere volt e képessége: hogy a társaságában lévőket jókedvre tudta hangolni. hogy lásd. Egy napon te leszel az. Ilyen volt tehát az ő viszonya a hatalomhoz. nem pedig Károly. Mindenkinek a bizalmát elnyerte ezzel. amit felépítettem. De higgy nekem. jobban szerette. – Ki élvezi jobban a lakomákat. Giovannit nem küldhetem túsznak. A Borgia családnak sok ellensége van. Mint öcsémet. mint hogy nem szerette az öccsét – olyan titkok. mert a megkérdezése nélkül úgy játszadoztak vele. mint pap. – Tudom.

Felvetette a pillantását. és felejtse el a tonzúrát. – Hadd emlékeztesselek valamire – mondta aztán. hegyes vidéken. hogy csaknem előrebukott. az egész földkerekség az uralma alatt állt. Abbahagyta a szedegetést. mígnem a nap első sugarainak fényében meglátta az aprócska falu határát. Hályogos szemével nem látta meg Cesarét. de szerintem ettől még természetellenes dolgok. A pápák és a királyok gyakran éltek vissza az embereknek a keresztes hadjáratokba vetett reménységével. és óvatosan a virágok tetejébe tette. aztán egy kicsikét megemelte a fejét. És tudta jól. és keresztet vetett. mert az iszlám most túlságosan erős volt. és amennyire tudott. és magára haragítja Ferdinánd királyt. nincs több pénz. – Noni! . Lehet. Noni! – kiáltott hangosan. a te kezedben van a Borgiák jövője. – Ami tőlem telik. hogy a török szultán évi negyvenezer dukátot fizet nekem azért. és közelebb lovagolt hozzá. fondorlatos ügyeskedő. mert gyávának tartotta. Ha Dzsem meghal. bár Cesare megvetette őt. megállt. hanem Giovanni – na persze joggal. mint egy bíborosi kalap. de egy teremtett lélek se volt sehol. hogy egy ilyen háború lehetetlenné teszi polgárai szerteágazó kereskedelmét. szép tonzúrát fogok nyíratni – mondta Cesare. Néha még magát Cesarét is el tudta bolondítani. egyike volt ez bőséges bevételi forrásaiknak. de senki nem válaszolt. surranó állatok. – Rá is vigyázok majd. A lova egy merő lucsok volt a megerőltető hajszától. Kétrét görnyedt. Sándor karizmatikus személyisége egy pillanatra Cesarét is megigézte. a pápát pedig az kötötte le. hogy az apja sokkal okosabb annál. de olyannyira hajlott volt a háta. mint ahogy magamra – mondta Cesare. Giovanni csavaros észjárású. – A parancsaim pedig mindig olyanok lesznek. mert attól tartott. – Sándor egy pillanatra elcsendesedett. semhogy ne tudná mindezt. s a törökök talán még a városukat is megtámadják. Ez a török több pénzt hoz a konyhára. körülnézett. hogy fenn tudja tartani világi hatalmát a Pápai Állam felett.Hosszú ideig lovagolt az erdős. nagyon vigyáznod kell a túsztársad. – Az öcséd a parancsaim szerint tesz majd mindent – mondta Sándor. A keresztes hadjáratok ideje azonban lejárt. mindent megteszek érted – mondta Cesare. saruja cuppogott a sárban. huhogó baglyok tarka sereglete között. Ne felejtsd el. Végül is. Hogy ő lesz a pápai sereg főparancsnoka? Vicc! – Amikor majd a keresztes hadjáratot vezetem. nincs több pénz. hogy a délután folyamán túszként el kell mennie Rómából. s a hívekből nem kevés pénzt csikartak ki így. Az apja is tudta. Ha valami ostobaságot csinál. fiam. hogy mindkettőben van valami jó. – Bízom benne. hogy tréfál. szedett még egy csokor gyógynövényt. Szemét végigjártatta a környező mezőkön. hogy a te biztonságodat szolgálják. karján himbálódzó.pápa volt. botra támaszkodó öregasszony imbolygott lassú csoszogással a hátsó kertben. és elhagyta a Vatikánt. Sándor felnevetett. Egy cél lebegett a szeme előtt. hogy vessen véget a papi nőtlenségnek. – Noni. Aztán kissé zavartan arrább totyogott. igazi udvaroncfajta. a gondolataiba mélyedt. – Amikor a francia hadsereggel Nápolyba mész. Egész Európa rettegett tőle. hogy apja legkedvesebb fia nem ő. Akkor a ház mögé lovagolt. zizegő lombok. Tudta. fűzfavesszőből font kosárkája frissen szedett gyógyfüvekkel és virágokkal volt teli. Ha megszökik. – A keresztes hadjáratod után talán majd még arról is meg tudod győzni az egyházat. Franciaország és Spanyolország mindegyre egymás torkának esett Nápoly koronájáért. De a keresztes hadjáratra tett utalás megtörte a varázst. Odaért a kicsi kőházhoz. hogy itt tartom a fivérét. Dzsem életére. gondolta. A nyirkos földre tette a kosárkát. hogy az öcsémet féken fogod tartani Spanyolországban. – És az egyházért. – Noni! – kiáltott újra Cesare. Cesare tisztában volt vele. így Cesare már hajnal előtt felnyergelt. Cesare soha nem viselt tonzúrát. minket sodor veszélybe a francia táborban. Velence folytonos félelemben élt.

aki emlékezett volna olyan időkre. hogy ennyi időt megért. beütötte a fejét. hadd érintselek meg! Cesare leugrott a nyeregből. Fontos. ha hinni lehet a szóbeszédnek. a vatikáni aranyművessel egy erős kapcsú vastag aranyláncot készíttetett. Cesare senkit nem ismert. és nem lesz semmi baja tőle. és az égbolton csillagok monumentális csigavonalát látták. hogy íztelen és színtelen legyen. Esküdözött. másrészt viszont. és mihelyst képes volt intézkedni. és Sándor olyannyira szerette. szertartásos ünnepélyességgel. hogy az amulett megvédi a gonosztól. de vigyázva. Azt beszélték ugyanis. Szerte Rómában beszélték. Noni lassan becsoszogott a házba. amikor még fiatal bíboros volt. Később aztán a kapcsot összeforrasztatta. aztán lázas fogadalmak és buzgó imák sokasága után végre megtalálták. fiam? – kérdezte az anyóka. és védekezőn maga elé emelte a botját. és a bütykös. Elmosolyodott. A sötét házikó falain körbe apró szegeken a legkülönfélébb füvek és virágok függtek szalaggal átkötött kis csokrokban. hogy az éjszaka sötétjében gyakorta különös üvöltés hallatszott a házából – és nemcsak akkor. hogy legyen hol termesztenie a gyógy füveit. felemelte reszkető kezét. de még sok bíboros is egész álló nap az amulettet kereste. mint az apádnak… – Zavarában heherészett egy sort. mindig ismerte Nonit. – A segítségedre van szükségem – felelte Cesare. A Sándor kíséretében lévők ilyenkor tartózkodón messzire elhúzódtak. fiacskám. és soha nem vásárolt azért. épp csak bele kellett tennie a fazékba. átkarolta a töpörödött öregasszonyt. hogy apjának volt a szoptatós dadája még Spanyolországban. és arra függesztette az amulettet. hogy Noni soha nem vadászott. fátyolos szemével felismerte Cesarét. és Sándor őrjöngött kétségbeesett haragjában. nehogy összeroppantsa törékeny csontjait. – Mi járatban vagy. nagyobb védelmet élvezett. Keringtek más történetek is. és órákig feküdt eszméletlenül. amikor Noni nem egyedül élt. és odaadta Cesarénak. hogy vad szelek süvítését és szárnyak suhogását hallották. Szóval nem méreg kell? Nem úgy. Egyszer elveszett valahogy az amulett. mint maga a Szentatya. Amikor kész volt. És azt még maga Cesare is tudta. hát te vagy az? – mondta az öregségtől és a boldog meglepetéstől reszketeg hangon. Az egyik ilyen csokorból Noni óvatosan kihúzott pár levelet. hogy a ház mögött lévő kicsi. és a védtelen falusiakat fosztogatták. belehal. beletette a mozsárba. Cesare. Mindenki azt hitte. Az aznap délutáni vadászat közben leesett a lováról. mély álomba merül. akik időről időre kicsaptak a vidéki településekre. . arcán mint sárgult pergamenen futottak össze a ráncok. de akkor meleg hangon. – E bódító csalmat nagy titka – mondta Cesarénak –. – Gyere csak ide. De nem háborgatta senki – még az éjszaka portyázó haramiák vagy a fékezhetetlen városi banditák sem. és vett neki egy kicsi házat ebben a faluban. Egyrészt kész csoda volt. és megsimogatta Cesare arcát. hogy Rómába hozatta. Aztán hunyorgó. – Jó fiú vagy – kotkodácsolta a nénike. és ettől a meggyőződésétől nem lehetett eltántorítani. amióta az eszét tudta. – Jaj. görbe ujjai közé fogott mozsártörővel porrá zúzta őket. Sándor felépült. hogy legyen mit ennie. Palotájának minden szolgája. tiszta vizű tóban megfürdesse Noni. szeretettel. Viszont e messzi falucskában meghúzódó házikóhoz minden évben eljött. hogy az ember elalszik tőle. hogy ott van valaki. De a küszöbén vagy a kertjében mindig ott volt néhány frissiben elejtett madár vagy apróvad. amikor telehold volt. Cesare követte. Cesarénak csak nagy ritkán mesélt Noniról az apja. hogy soha ne tudja levenni a láncot. Sándor egy borostyánkő amulettet hordott a nyakában.Az öregasszony most már látta. de mindannyian megesküdtek rá. kerttel együtt. – Valami olyan fű kellene. amitől egy jól megtermett férfi hosszú. de aztán felébred. Nonitól kapta. – Jó fiú vagy. a port egy kis zsákba öntötte.

micsoda hatalmas területeket kebeleznek be a maguk előtt irdatlan kaszaként mindent letaroló. De amikor a nyeregbe lendült. hogy akár csak a legparányibb hűbérbirtok is a franciák vagy bármely más idegen hatalom kezére jusson. nagy lelkesen azt tervezgette. Cesare megköszönte. és még éjjel sem őrizték túl szigorúan. Cesare bólintott. – A halál mindig körülöttünk ólálkodik. a bizalmába avatnia pedig egyenesen veszélyes. és újra átölelte az öregasszonyt. A megoldás persze nyilvánvaló volt. figyelte. Biztos volt benne. Milánó és Firenze követeivel találkozik. mennyire kedveli a harcmezőt. és életében most először otthon érezte magát. – A házatokban a halál leselkedik – figyelmeztette. Noha Cesare túsz volt. a saját testvérbátyja uralmának megdöntésében. ha – és bizony ez egy igencsak aggasztó ha volt –. ha Cesare élete nem forog veszélyben. hogy legyűrje az ádáz és vérszomjas nápolyi csapatokat. De mi legyen Dzsemmel? Vigye magával? De vajon hajlandó-e vele tartani? Az utóbbi napokban úgy tetszett Cesarénak. és igyekezett megnyugtatni az anyókát. és megfutamodásra tudja kényszeríteni a franciákat. Sándor pápa Spanyolország és Velence segítségével vissza tudja szerezni a koronát. nagyon is ellenére volna. Cesare tehát fontolóra vette a lehetőségeit: a kettős szökés a kockázatot is . mert te is veszélyben vagy. szép nyugodtan elidőzött volna a seregben. Nagyon vigyázz. bevegye Nápolyt. amelyet nagyon komolyan át kellett gondolnia. tekintettel kellett lennie bizonyos tényezőkre. Itt. sőt esetleg eleve kizárja annak a lehetőségét.de elkerüli az álom. hogy megállítsa őket. hogy a franciák túszaként egyre jobban érzi magát Dzsem. hogy megkísérelje összekovácsolni a városállamok szent ligáját. az ő féltése miatt az apja talán tétovázik. Baljós időket élünk. Csak egy csipetnyi kell belőle. hogy miközben a franciák Nápoly felé nyomulnak előre. fegyelmezett sorokban előretörő csapatok. és letaszítsa Masino királyt a trónjáról. de annyit adok. a katonák nagy tisztelettel bántak vele. hanem harcos katona. 8 A FRANCIA LOVASSÁGGAL NYARGALÓ CESARE csak nézte. a harcmezőn nem bíboros volt. hogy fellépjen a franciákkal szemben. – Valaki fiatal. és Károly serege képes volna arra. Az előrenyomulás hosszú napjai alatt hamar nyilvánvalóvá vált. Sándor gyors egymásutánban Spanyolország. és tanulmányozta a stratégiájukat. De mint a pápa fia és mint az anyaszentegyház főpapja. Meg kell szöknie. Most. melyek csak akkor álltak meg. Mindez valóban sikerülhet. hogy Itáliában külföldi seregek garázdálkodhassanak. Épp a múlt éjjel hallotta beszélgetni néhány katonával: miközben vígan italozott velük. miként tervezik meg a francia tábornokok a katonai taktikát. Volt azonban egy olyan tényező. Noni a karjára tette a kezét. menjen vissza vele Rómába. hogy miközben ő a francia sereggel Nápoly felé lovagol. hogy meggyőzze Dzsemet. Ha Cesarét csak a saját érdeklődése vezette volna. és ezzel elhárítani annak a veszélyét. Nehéz dolognak tűnik. Spanyolország hajókat és seregeket készít fel arra. Velence. hogy noha az apja alkut kötött Károly királlyal. amikor egy-egy ellenséges várat kellett megadásra bírni. amennyi egy hadseregnek is elég. Azt is pontosan tudta. hogy a franciák túsza. És ha a franciáknak valamiképpen mégis sikerülne elérniük Nápolyig. miként is tudna részt vállalni a szultán. Tudta jól. míg csak a franciák be nem veszik Nápolyit. úgy érezte.

de most valóban képtelen voltam döntésre jutni. A sátrak hosszú sora között a lovak karámjához surrant nesztelen. mintha az eget kémlelné. nézték a csillagokat. ha pedig Sándor és a spanyolok kudarcot vallanak. kilépett a sátorából. csak úgy szőrén. fiam – felelte Sándor gyengéd mosollyal. annak idején oly sokszor lovagolt így az Ezüstligetben. beszélgettek csendesen. és olyan erővel ölelte át.A katonák szeme felcsillant a holdfényben. hogy az őrök mélyen alszanak. nehogy zajt csapjanak. és látta. az egyezségünk megszegésének tekinti ezt. hogyan végződött a francia uralkodó nápolyi hadjárata. sarokba szoríthatják a pápát. hogyha megtudja Károly. és nagyon ügyelve. – Mert. hiszen jó néhány éjszakát beszélgettek végig – egy kis tábortűz mellett üldögéltek. Az egyik fiatalember elővett egy butykost. és tegyem kockára az én drága fiam életét? Ily kétségek között eddig szinte soha nem látta vergődni az apját Cesare. Akkorra már teljesen felöltözött. mégse hallom. ahogy Cesare egy-egy teli kupával kínálta őket. – Én valami jobbat hozok – mondta. nem igaz? – köszöntötte őket. derült éjszakánk van. és odanyújtotta neki. – És hogyan döntöttél? – kérdezte játékosan. Cesare hangtalanul a katona mögé siklott. majd a kezét a fiatalember szájára tette. És mihelyt Sándor megtudta. miután megfürdött és ruhát váltott. de tudtam. milyen széles jókedvében van. Hirtelen jó kedve kerekedett. egy sebes vágtájú. hogy vonítanának a farkasok… – Aztán elnevette magát. Sándornak igaz érzelem rezgett a hangjában. Néhány pillanat múlva a katona elvesztette az eszméletét. milyen kínokat éltem át az elmúlt napokban. azt is megértette. úgy éjfél felé. Mindhárman ittak egymás egészségére. és áldozzam fel a területeinket meg a pápaságot? Vagy mégiscsak folytassam az előkészületeket.megkettőzi. Az őrei – két fiatalember. Még aznap éjjel. és belépett a sátrába. miért. – Telehold van – mondta –. Nagyon aggódtam a biztonságod miatt. Ott egy másik őr ült. Kevésszer fordult elő velem ilyesmi. Sándor könnyes szemmel sietett elébe. Összehívtam ugyan a Szent Liga tagjait. A katonák egyetértően bólogattak. hogy lássák. fiam. Aztán sebesen kulcsba fogta a fejét. Így hát Cesare eldöntötte. el sem tudod képzelni. . aztán leült. * Másnap. nehogy kiáltani tudjon. akiket jól ismert már. Holtan persze egy lyukas garast sem ér. Cesare megkereste a lovát. Cesare jó éjszakát kívánt nekik. – Szép. Ismét a sátrába lépett. hibáznia viszont nem szabad. Aztán magának is töltött. s onnan aztán egész éjszaka sebes vágtában repültek Róma felé. erős pej csődört. alkarját keményen az őrszem torkának feszítve. Cesare szökésére nem oly viharosan reagált Károly király. ahol a Nonitól kapott kis barna tarisznyát visszatette a rejtekhelyére. hiszen ha életben van. Istennek hála. háttal Cesarénak. Várt. A két fiatalember azonban hamarosan ásítozni kezdett. Kiporoszkáltak az országútra. mit cselekszik. majd egy üveg finom vörösborral meg három ezüstkupával tért vissza. Dzsem élete nincs veszélyben a franciáktól. nyilván a segítségére lesz Károlynak a keresztes hadjáratban. – Most már ez aligha számít. Életem legrettenetesebb választásától mentettél meg. – Cesare. és így megoldottad a gondomat. Cesare megrázta a fejét. biztonságban vagy. mint amire a pápa számított. hogy Cesare meglepődött. óvatosan a táboron kívülre vezette. Ott aztán felpattant rá. Vajon hagyjam félbe a liga tervezését. ő meg úgy tett. figyelte az alvó tábort. Cesarét az apja dolgozószobájába vezették. Húsz perc múlva kikémlelt a sátorból.

az ízes bort.A franciák bevették Nápolyt. Olyasmit egy szóval sem mondtam. a gyönyörű nőket. Sándor értetlenül nézett egy pillanatig. hogy azt is megengedem neki. Cesare tűnődött egy darabig. Sándor elgondolkozott. Sándor a lakosztályába hívatta Cesarét és Duarte Brandaót . Sándor viszont Cesare szabadulása után sebesen belefogott. a finom falatokat. Most. és Milánót nem fenyegette a nápolyiak támadásának veszélye. – Nem nyugtalankodsz Károly király miatt. mint élvezni Nápoly szépségét. hogy a fiatal király képes volna eligazodni az efféle finom árnyalatokban. fiam? Cesare ravaszul elmosolyodott. és uralkodását áldásoddal kell szentesítened. hogy Károly király meg akarná állítani őket… – mondta Duarte. hogy Cesare szökésén bosszankodik. hogy a pápa északra ment. hogy van még valami a fia tarsolyában. hogy Orvietóba vonuljon. – Megszegtem a szavamat? – kérdezte. Duarte elmosolyodott. hogy Róma mellé álljon. Károly király mivel mindenképpen egyezkedni akart Sándorral. – Biztosan szörnyen zokon veszi. Cesare? Azt fogadtam meg. Orvietóba. a pogányok leigázása felé vezető úton. hogy csatlakozzanak a spanyolokhoz. valószínűleg megragadja az alkalmat. hogy megtartsa. Biztosan kifosztják Rómát… – Ekkor pedig. Mivel te vagy a hűbérura. ha így tesznek. akik Nápolynál akartak partra szállni. Legyűrte az első akadályt a Jeruzsálem felé. Pillanatnyilag nem akart mást. majd onnan északi irányban előrenyomulni. Amikor Sándor pápa felderítői meghozták a hírt az Orvieto felé közeledő francia előőrsről. hogy Ferrante király halott volt. De ha máshol vagy… * Miután a francia előőrs benyomult a városba. Masino király harc nélkül lemondott a trónról. hogy velük közösen átgondolja a katonai stratégiáját és a Szent Ligát érintő terveit. hogy a Szent Liga erői elzárják a menekülési útvonalat. Szentatyám. – Károlynak tudnia kell. – Tehát akkor mi volna a stratégiád. neked kell megkoronáznod őt. – Nem hinném. – Hát. azt jelentette Károlynak. apám? – kérdezte a trónusán ülő Sándortól Cesare. akkor rá kell téged vennie a Szent Ligával kötött szövetséged felbontására. Észak-Itáliában milánói és velencei csapatok gyülekeztek: arra készültek. és engedményekre kényszerít téged. és így a francia sereg felőrlődik a délről jövő spanyolok és az északról támadó Velence és Milánó között. És nem kívánta elrontani a hangulatát azzal. akkor akár csak néhány nap alatt is súlyos pusztítást végezhetnek. – Ha jól értem tehát – folytatta Cesare –. Sándor elámult. ha a francia sereg megkerüli a spanyolokat meg a nápolyi csapatokat. akkor az a terved. megparancsolta a seregének. nem hinném. Két tűz közé kerülnek. – És mi történik. Sándor . De érezte. Károly király győzelmet aratott. és eljutnak a városunkig. majd összeráncolta a homlokát. – Miről beszélsz. Il Moro ismét hajlandóságot mutatott arra. milyen pontos Cesare helyzetelemzése. és elmenekült. – Ha visszavonulása közben a francia király Rómában találja Szentségedet. hogyha továbbra is igényt akar tartani Nápolyra. majd előhozakodott egy ötlettel. hogy megvalósítsa a Szent Liga létrehozását célzó stratégiai elképzeléseit. hogy Nápoly ügyében megszegted adott szavadat. és Róma ellen vonul? – kérdezte Duarte. hogy nem avatkozom a nápolyi hadjáratába.

Júlia Farnese és Adriana majd egy hét múlva jönnek. Sándor pápa napokon át üldögélt gyermekeivel a tó partján. a felesége nélkül. hogy a tó vizében lemossák magukról bűnös vágyaikat. melyek azon gyarló vétkezőkkel estek meg. Orvietóból Sándor előreküldte Don Michelottót. akiket sokszor vendégül látott. mert Sándor az első néhány napot kizárólag a gyerekeivel kívánta tölteni. Ezüstliget árnyas ölén Rodrigo Borgia fenséges kúriát építtetett. és kíséretével együtt már úton is volt Perugiába. hogy e meghitt helyen együtt ünnepelhessenek. 9 MOST. HOGY RÓMÁBAN IDŐLEGESEN NYUGALOM HONOLT. Károly király bevonult Orvietóba. a pohárnokok és az ínyesmesterek. s kedvtelve hallgatta e bájos teremtmények gyöngyöző kacagását. hogy szállást adhasson az asszonyoknak és gyerekeknek. Jó néhány hónapja nem látta már a lányát. Megdöbbentette a hír. komédiások. és a katonáit erőltetett menetben az Alpok hegyvonulatai felé hajszolta. Ismét együtt volt a Borgia család. Nem telt bele sok idő. hogy itt végre új egyezséget írhat alá a pápával. És jöttek még muzsikusok. Sándor pápa nagyon szerette. A legyőzött Károly király magába roskadtan hazafelé kullogott. soha – mondta. de akkor újabb rossz hír érkezett. És e békességes csendben gyakorta mesélt nekik a káprázatos csodákról. akik Rómából csak azért jöttek ide. testvére. ha szépséges hölgyek vették körül. mikor először mesélte e történeteket. A vágtától kifulladt parancsnok Károly legnagyobb megrökönyödésére azt jelentette. amikor a város fojtogató hősége elől ide menekült. – Hát mi bűnt követtem el én? Cesare felnevetett. hogy a hegyi utakon Lucreziát Perugiába kísérje. hiszen pihenésre volt szüksége. Ráadásul a spanyol sereg már itt van a nyomukban. de a gyermekeik időnként velük tartottak. Nagyon vágyott Lucrezia társaságára. Népes kísérete volt: a feleségükkel érkező nemesurak. Virginio Orsint elfogták a spanyolok. fényes arcocskája reménnyel töltötte el a pápa szívét. mellette egy vadászházat és tágas istállót díjnyertes lovainak. jól van-e. Franciaországba. Lucrezia Pesaróból jött. meg számos kisebb házikót is. Károly azonnal új terveket kezdett szövögetni. a pápa Ezüstligetbe utazott. és csak súlyos kézitusa után jutottak túl a határon. A lányával kívánt találkozni itt. és úgy érezte. – Nem. mutatványosok és szemfényvesztők is – mindannyian a mulatságokat oly nagyon kedvelő pápa szórakoztatásáról gondoskodtak. és föltétlenül szerette volna tudni. hogy a Szent Liga meglehetősen népes sereget összpontosított Észak-Itáliában. az udvaroncok és az udvarhölgyek. míg eldől végre. Még így is át kellett verekedniük magukat a Szent Liga gyalogos csapatainak vonalán. kellemesen telik majd vele az idő. hogy ezt a fondorlatos pápát tovább űzze. hogy lemosd magad? A bíboros elmosolyodott. A gyermekek friss.már készen állt. és hogyan jön ki a férjével. Giovanni Spanyolországból. hogy Sándor időközben Perugiába ment. Cesare megkérdezte tőle: – Te is bementél. Sok év előtt. mi lesz a francia hadjárat végkifejlete. Egy pillanatig sem habozott. és dühödten kiadta a parancsot: Irány Perugia! Útközben azonban hirtelen az előőrsével találta magát szemközt. az udvartartás legkülönbözőbb feladatait ellátó szolgák mindösszesen száznál is többen voltak. E csinos asszonykák a férjüket nem hozták. csak rájuk akart figyelni. és akkor a serege menthetetlenül odavész. És azonnal a gyermekeiért küldetett. Mindjárt körülzárják az ellenséges csapatok. Goffredo és Sancia Nápolyból. Károly nem tudott több időt vesztegetni arra. . remélve. Új szövetségesét.

ráadásul pedig katonai pálya várt rá. amíg az élet teljességére jobban szomjazom. Irigyelte Giovannit. mintha vadászna. karddal – a vérszomjasabbak harci szekercével – vetették rájuk magukat. sebesen keresztet vetett. és hirtelenjében maró gyűlöletet érzett az öccse iránt. hanem még veszélyesek is. mondván. Sándor az orvosaira hivatkozott. Giovannit még arra is megkérte. hogy erőre kapjanak. nehogy túl hamar megtisztuljak tőlük. aztán Sándor meglendítette a pápai zászlót. hogy így vezessék az állatokat a végzetük felé. mint a vadászatot. vaddisznók. – De pillanatnyilag e földi vágyak még igencsak sok örömet okoznak nekem. mint Cesare. Hogy kimutassa a bátorságát. Elborzadt a hasonlóságtól. és jóízűen felkacagott. és suttogóra fogta a szót. ellenkezőleg: miként elvárták tőle. nem jószántából. ezeket azonban jobbára kevésbé élvezi. és egyébként is. és felpezsdüljön a vérük. tréfával ütötte el a dolgot: a vadászkopók legalább nem tudják lekapni a lábkörmeit. valójában azt élvezte a legjobban. Cesare is ott lovagolt a vadasparkban. Az öccse teljes életet élt. Már pirkadatkor gyülekezni kezdtek a vadászok. Addig azonban semmiképpen nem. és Lucrezia testvérét. Mert bár nem bánt oly ügyesen a fegyverekkel. Sancia viszont nem érzékelt effajta mélyebb összefüggést. nyomában két kedvenc agara. hogy a selyem zsebkendőjét mártsa bele egy leölt vaddisznó vérébe. különösen. akik szerint rendszeres testedzésre van szüksége. Ekkor vagy egy tucatnyi hajtó befutott. Giovanninak a pápai sereg főparancsnokaként sokkal nagyobb hatalma van. Noha a kánonjog tiltotta a pápának a vadászatot. Harsogó trombitaszó és fülsértő dobpergés közepette kitárták a vadaspark kapuját. tarajos sülök mind-mind vadászokkal találták magukat szemközt. Ittak egy jó pohár frascati bort. mint a megváltásra… – Aztán. ide terelték be a vadakat. hogy sok más tiltott dolgot is cselekszik. Giovanninak hajlama volt a kegyetlenkedésre és a kérkedésre. szórtak szét. rendes. Lucrezia rájuk nézett. hogy az alattvalói így nem tudják megcsókolni a lábát. Az efféle vadászatokon az volt a hölgyek szerepe. amit c csapdába esett szerencsétlen állatok és a saját sorsa között vélt felfedezni.– Akkor én sem fogok megfürödni. A szarvasok. s e kettő együtt őt tette a család legavatottabb vadászává. állva várta be egy vaddisznó támadását. az állatok pedig a szag nyomán megiramodtak a vélt szabadság felé. Lucrezia és Sancia az udvarhölgyeikkel együtt biztonságos emelvényről nézhették a mészárlást. Most minden egyes nap kora reggeli vadászattal kezdődött. normális életet. Bár úgy tett. Titkon megvallotta magának. és elfordította a tekintetét. félve a szentségtöréstől. Heather és Hemp. A vadászház körül vagy ötvenhektárnyi földet zártak le facölöpökre feszített vastag vitorlavászonnal. – Dehogyisnem. mint a katolikus egyház bármelyik bíborosának. Keserűség töltötte el a szívét. hogy a jelenlétükből lelkesedést és bátorságot merítsenek a vadászok. Minden vadászat előtt az óriási karám széles kapuja környékén rengeteg nyers húst szórtak szét. hogy a kutyáit futtatja. gyermekem! – Aztán a szája elé tette a kezét. majd egy hirtelen mozdulattal beledöfte a dárdáját. Az ilyen gondolatok nemcsak természetellenesek. aztán a harci szekercéjével is lesújtott. míg neki az egyházat kellett szolgálnia. ha reverendát visel. És még valamivel kellett számolnia: e sok-sok év után. melyek ráadásul az apját is elszomorítják. nyulak. de Lucrezia iszonyodott a látványtól. soha nem gyűlölheti a testvérét. akik lándzsával. ezen a napon különösen elmerült a gondolataiban. farkasok. Annak is eljön majd az ideje. és hamiskásan azt kérdezte tőlük: – Hát egyikőtök sem vágyik a csodára? Rodrigo Borgia hátravetette a fejét. sütkérezett a látványosság fényében. e sok . töméntelen nyers húst. Minden idegszálával tiltakozott ellene. Amikor az inasa megpirongatta a csizma viselése miatt. De aztán gyorsan szemrehányást tett magának. Egy jó ember. és csak attól félek.

ma azonban ingerültségről árulkodott. hogy büszke az apjára. sírjak-e vagy nevessek. ami tetszett volna? – kérdezte Cesare mosolyogva. sarkát a lova véknyába vágta. Lucrezia bólintott. végtére is milyen szerencsésnek mondhatja magát. de aztán az öccse odalovagolt hozzá. Nehéz időket élünk. ezzel örömet szerez Sándornak. – Cesare kirántotta a dárdát halálra sebzett kutyájából. Tudom persze. hirtelen azon vette magát észre. A többi vadász ekkor ért oda. Szürkületkor Cesare és Lucrezia kéz a kézben a csillámló vizű tó partján sétált. és darabokra szabdalták. meg azt a sok török maskarát. arra gondolt. de azért azt nem gondoltam volna. hogy te milyen szép feketébe öltöztél. az apjának változatlanul Giovanni és nem ő a kedvence. De valahogy másra számítottam. – Értem én. és oldalt néztem. hogy a pompás állatot egy dárda a földhöz szegezte. hogy olyan ember lehet. keresek inkább egy másikat! – kiáltotta. és átdöfte a haldokló állat szívét. persze. hogy talán szándékosan tette. a báty és a húga. az öles termetű. Meg kedvesek voltak a velencei gondolák is abból a húszezer rózsából. és ekkor észrevette az öccsét: Giovanni csinos arcát fagyos kegyetlenség torzította el. Miközben Cesare e bátor és erős férfit csodálta. és apánk a politikai haszon miatt ragaszkodott hozzá. amilyennek az apja akarja látni. de mire észbe kaptak. Nem tudtam. és halálos sebet ejtett rajta. A kíséretében lévő vadászok megriadtak a vakmerőségén. aki egy hálóba gabalyodott. amikor azt a rengeteg bíborpalástos főpapot láttam. és egy darabig csak csendesen nézte a kimúlt állatot. hogy ennyire boldogtalan leszek. – Itt már elvégezték a vadász munkáját. Gyilkos harag emésztette a szívét. és azt kellett látnia. vagy ha mégis. – Az. megnyerő küllemű fiatalember feketeségét szépen egészítette ki a törékeny leány hamvas szőkesége. hogy segítsen valahogy haláltusáját vívó kutyáján. Crezia. Cesare megpróbált gyengéd lenni.próbálkozás után. mi történt. mit reméltem. amit az apja elvár tőle. hogy vessek egy pillantást a férfira. A gondolataiba mélyedt Cesarét hirtelen éber figyelemre riasztotta egyik agarának fájdalmas vonítása. ahogy szeretné. Szinte soha nem szól hozzám. – Nem volt benne semmi. és a kutyáját találta el. hogy érdekházasság a miénk. És miközben az elpusztult állatot nézte. akkor nyers és goromba. már csak a kegyelemdöfésre váró vaddisznó mellett vágtatott el. . Cesare – mondta Lucrezia –. Még kétszer lecsapott a dárdával. Giovanni elvétett egy menekülő szarvast. rávetették magukat az élettelen állatra. Ha az ő élete nem is úgy alakul. – Nagy hiba volt. Már akkor. Leugrott a lováról. hogy valami nagyon nincs rendjén. Nem is tudom. és egy másik jókora vaddisznó nyomába eredt. És akkor már tudta. és tudta. – De igen. hogy a papa ehhez a Sforzához kényszerített. amikor azokon a nevetséges aranyozott zsámolyokon térdepeltünk azon a szemérmetlenül fényűző esküvőn. A szívszaggató hang irányába lovagolt. és a házasságod révén szerencsére sikerült megszilárdítani a kapcsolatunkat ezzel a befolyásos családdal. és azt mondta bocsánatkérően: – Kettőt veszek neked helyette. aki a férjem lesz. legalább azt teszi. hogy Ludovico Sforza mind a mai napig Milánó leghatalmasabb embere. – Te is tudod. a még mindig roppant erejű Sándor már a vaddisznó oldalába vágta a dárdáját. Nem jó ember. én viszont igazán nyomorultul éreztem magam. Egy pillanatig még az is megfordult a fejében. és megpróbálták utolérni a sebesen tovanyargaló pápát. volt – felelte Lucrezia. Megejtően szép pár voltak. De aztán meglátta az apját. bátyám. már akkor tudtam. A vaddisznó egy utolsót vonaglott. Ennek az esküvőnek örömteli ünnepnek kellett volna lennie. Lucrezia őzbarna szeme jobbára intelligenciát és pajkosságot sugárzott. hogy a kedvében járjon.

– Crezia – szólt aztán kis idő múlva –. Sancia valójában magakellető. koromfekete hajával klasszikus aragóniai szépség volt. szeretnéd. de egy másik férfi karjaiban vagy. eleven észjárásra következtetett. Aznap a szívem éppoly fekete volt. úgyhogy talán belemenne. Lucrezia pajkosan felkacagott. De papa ragaszkodott hozzá. de mivel ismeri a gyengeségeit meg a nehéz felfogását. ha lehet. hogy beszéljek papával? Hogy elválnál. – A férjed engem a testvérünkre.Cesare megállt. de amikor megszólalt. elegáns vadászház. hogy a hold fényében Lucreziára nézzen. menny és pokol a különbség. Crezia – mondta. Ha tehettem volna. Az aranypénzt szereti simogatni. hogy ők ketten több mint száz szolgát ugráltatnak? És a fogadások. Tévesen. hajlandó volna-e lépni az ügyben. nem az én aranyszőke hajamat. csillogó. hogy micsoda háztartást visznek Sanciával. – Igazából azt hiszem. – És szeretőnek is pocsék. Chez. A butaságába már beletörődtem. bár nem szokta mutatni. Ma már. hogy kénytelen volt elfordítani a tekintetét. Egész viselkedése könnyed és dévaj volt. mint Giovanni. – Tudom. Még a szagát sem állhatom. hosszú. – Szemernyi kétségem sincs. Sancia egyidős volt Giovannival. tékozló életet éljen. melyből mindenki játékos. mint a záporeső. aki e könnyedséggel mindössze meg akarta . hogy Goffredo nagyobb teher a családnak. Újra sétálni kezdtek. Giovanni Borgia kiment a kúriából. Megváltozhat még. – Iszonyúan szenvedtem a gondolattól. sekélyes teremtés volt. Papa imád téged. de az már botrányos. mint máskor. A húga porcelánfinomságú bőre most még sugárzóbbnak tűnt. és a húga szemébe nézett. el sem megyek arra a borzalmas esküvőre. de közel sem tűnt oly érettnek. vele egy kicsit elnézőbb. hogy a pápa fia ilyen különc. Goffredót nem szereti annyira. hogy a testvérének mondhat téged. nagyon komoly volt a hangja. mint velem? – kérdezte. hogy Goffredo feleségének. veszélyes dolog. Neki nem oly boldogság. Lucrezia egyetértett vele. Cesare ismét megállt. amikor vagy kétszáz vendég tolong náluk? Az a rengeteg aranytányér meg ékköves serleg? Tiszta őrület! Rossz fényt vet a családunkra. hogy felépült az új. átmentek egy kis fahídon. Sanciának megmutassa apja régi vadászházát. hogy a szemébe nézhessen. Lucrezia megrázta a fejét. Hát normális dolog. * Miközben az este lassanként Ezüstligetre borult. hogy sírtam. mint a sógora. – Kivárom a kellő pillanatot. mint nekem. – Drága szerelmem. tényleg. És ami még fontosabb. és beérkeztek az erdőbe. – Ez a Sforza egy kiállhatatlan tuskó – mondta. – Iszonyúan szenvedtem. A sötétzöld szemével. Giovannira emlékeztet – mondta Cesare. De oly szomorúságot látott. Cesare egy ideig csak csendesen ballagott. csak ritkán használták. Cesare megpróbálta elrejteni a mosolyát. mint velünk. Papát is fölháborítja. A hozományom persze biztosan hiányozna neki. árnyas szempilláival. aztán majd megkérdezem apánkat. – Giovanni bátyám még fiatal. hogy Giovanni Sforza jól ellenne nélkülem. Csak úgy tudtam kiszabadulni a karmaiból. mint a többi gyerekét. – Nem olyan jó vele. hogy akármi okból. Gyengéden megemelte Lucrezia állát. Cesarénak tetszett a húga szellemessége. mint a ruhám… Lucrezia lágyan szájon csókolta a bátyját. A férjed ráállna? Lucrezia a bátyjára nézett.

az effajta népségtől megszokott . Pillanatokon belül egymás karjaiban feküdtek. és azt búgta szendén: – Ne. Sándor pápa élvezte a beszélgetést a vadászatról. Cesare eltűnődött. A könnyelmű és jelentéktelen Goffredóval szemben azonban nem érzett mást. kezét végigfuttatta a gyümölcsfa tálalóasztalon. Mert hiszen az ifjú hölgy Masino nápolyi király leánya. ha már egyszer nincs használatban? – kérdezte. és réveteg öntudatlanságba ringatta őt. A fákról színes lampionok függtek. fenyőfából ácsolt. miközben továbbra is Giovanni kezébe kapaszkodott. hogy mikor volt alkalmuk a közös gyakorlásra. már kissé roskatag. bőséggel. de Sancia férjét. amikor a komédiások és a táncosok perdültek középre. A lakoma után. – Nem igazán a megfelelő hely egy hercegnő számára – mondta Giovanni. és Sanciára mosolygott. A kandalló előtt térdeplő Giovanni felnézett. Párnán szétterülő haja a tűz vibráló fényében valóban tökéletesnek mutatta Sanciát. A mutatványosok és muzsikusok szórakoztató előadása után pedig Giovanni és Sancia énekelt duettet. Giovanni megfogta Sancia kezét. Megállt. mint amilyennek tűnik. a szép nőkről. majd lassan visszahúzódott. és Sancia elé lépett. felcsúszott szoknyája felizzította Giovanni vágyát. akit lehet. melyek aranybarna patinája sokévi gondos törődésről árulkodott. s nemcsak a pápa több mint százfős kíséretének jutott belőle. Giovanni egyre hevesebb ritmusban mind mélyebbre és mélyebbre hatolt. a combja belső oldalát simogatta. és szorosan átölelte. Sancia mély torokhangon felsóhajtott. – Apád miért hagyja így. és Sanciára mosolygott. Szorosan magához ölelte az öccse feleségét. * Aznap este a pápa és a családja a szabad ég alatt költötte el kései vacsoráját. bebútorozva ezt a házat. s a benőtt ösvényen egy erdei tisztáshoz vezette. a tó partján. kőkéményes vadászház. nem zavarja a dolog. A vadászat során leölt állatok húsa pompás lakomát kínált. mintha olthatatlan szomját akarná csillapítani. hogy Cesarét nem kedvelte nagyon Giovanni. az ételekről. – Giovanni felállt. Goffredo… Giovannit azonban hajtotta a vágya. Az egyik komédiás. mert bizony igen csinos dalocskát adtak elő. A Lucrezia mellett ülő Cesare csodálkozott ugyan kissé. Sebesen magához húzta. Sancia egy pillanatig nem mozdult. átment a szobán. de tisztelte az intelligenciáját és a fizikai erejét. ennélfogva valóban hercegnő volt. átadta magát a gyönyörnek. – Mert néha azért még használja. a dunnáktól magasodó ágy fejlapján meg a vidéki asztalosmesterség többi szépséges darabján. Száját Giovanni szétnyílt ajkaira szorította. Akkor a közeli ágyhoz húzta a sógornőjét. Behatolt. – Szerintem nagyon aranyos – válaszolta Sancia. mígnem Sancia fejéből az ellenállásnak és Goffredónak még csak a gondolatát is kiűzte. Giovanni azonnal tüzet rakott. Kezével Sancia bő szoknyája alá nyúlt. mert hiszen tapsolt. melyek a falakat díszítették. Aztán megcsókolta. Giovanni sebesen Sancia fölé került. Az igaz. nem szabad. Nem képes az semmire – suttogta rekedten. – Goffredo nem fog csinálni semmit. csak megvetést. vajon Goffredo tényleg olyan nehézfejű-e. Ott állt a régi. szilaj keménységgel. újra és újra. hogy szemügyre vegye az agancsokat és egyéb trófeákat. ha olyan látogatója van. hanem még a környékbeli szegényeknek is. Sándor elbeszélgetett a gyermekeivel. Amint bementek. akivel kettesben szeretne lenni… mint most én is. s a part mentén leszúrt hosszú cölöpökön villódzó fáklyák lobogtak. fékezhetetlenül. és még közelebb húzta Sanciát. mígnem megérezte Sancia testének válaszát. Sancia pedig körbesétált. ujjával egyre följebb és följebb merészkedett.téveszteni. aztán félrehajolt. úgy tetszett.

Mindazon nehézségek nélkül. Mivel barátok közt volt. nem okolhatjuk az Urat. boldogsággal. hogy a könyörületes és jóságos Isten miként bocsáthat természeti katasztrófákat a hívő emberekre. mondandóját nem a Szentírás igéivel támasztotta alá. Csakis magunkat. hogy az Ő képmására teremtett ember borzalmas szenvedéseket okozhasson embertársainak? Sándor úgy érezte. akit leginkább foglalkoztatott a hit és a jóság kérdése –. boldog kor! Aztán közvetlenül a fiaira. A társadalom hatalmát azonban. soha nem tudjuk eltörölni. Nem becsüljük. Aztán Sándor köszöntőre emelte a poharát. hogy Istenükért és országukért egy közösségben tartsák az embereket – folytatta –. és úgy kiáltották: – Sándor pápára! Áldja meg őt az Isten egészséggel. És az anyaszentegyház ezt meg is tudja tenni. és bizonyos gonosz szellemek nem tisztelik a szenteltvizet.merész közvetlenséggel az egyik jelenetben azt a kérdést tette föl szegény. Giovannira és Cesaréra nézett. a társadalom alapvető. Az este Sancia nem jött vele vissza. ha az Úr olyan mennyországot ígérne itt e földön – kérdezte –. kicsiny tüzek égtek. ahogy egy görög filozófus vagy egy firenzei kereskedő tenné. Ahogy . induljanak a faházba. mert hisz társadalomban élünk. Hogyan engedheti meg. És el kell töltenünk a ránk kiszabott időt a purgatóriumban. barátaim. a felesége csak vihogva megrántotta a vállát. s hogy megtörjék széthúzó akaratukat. Inkább úgy válaszolt. nincs mennyország sem. tüzek. amihez könnyen hozzájutunk. mint maga a természet. az Ő felénk áradó szeretetének a bizonysága. hogy az emberek szívéből és lelkéből kitöröljük a hatalomvágyat. Semmire sem tartjuk. hogy árvizek. hogy némi világosságot adjanak. nem gyilkolná egymást! Ó. szenvedő nemesemberként. és megkérte. természetszerű velejárója. Az éjszaka csendje borult Ezüstligetre. Mi tehetné akkor próbára az ember őszinteségét és hitét? Ha nincs purgatórium. Vajha ötszáz év múlva az ember nem gyalázná. Salamon király és a nagy filozófusok bölcsességével ! A társaság többsége hamarosan visszavonult szálláshelyére. amiket mi szerencsétlenségeknek nevezünk. a part menti faházakba. könnyűszerrel elérhetnénk? A mennyország közel sem tűnne oly hívogató jutalomnak. * Szálláshelyén mogorván járkált fel s alá Goffredo. – Az a kötelességünk. hogy végül már csak a puszta föld maradna. s a lugasok fából ácsolt körívein fáklyák sárgás fénye lobogott. amit szenvedés nélkül érünk el. Az ember szélhámos módjára élne. gyermekem – felelte Sándor. miféle boldogságot kínálhatna a mennyország? Nem. – Vajon mi történne. hogy ártatlan gyermekek szörnyű kegyetlenségeknek essenek áldozatul? Hogyan engedheti meg. – Azért pedig. amit egymás ellen vétünk. amelyet fájdalom nélkül. Mert az emberiség éppoly konok és engedetlen. – Apám – szólalt most meg Lucrezia. hogy a király felkötteti és máglyára küldi az alattvalóit. és terjesszük Isten igéjét szerte a világban! Mindannyian magasba emelték a poharukat. a balsors éppenséggel a Mindenhatónak. Olyan volna. felelnie kell a kérdésre. mert ő volt Sándor azon gyermeke. Mifajta szörnyűséges bűnöket főzne ki akkor az ember? Oly leleménnyel irtanák ki egymást az emberek. egy szemernyivel sem jobb. melyek mindegyikén ott lengett a Borgiák zászlajának támadásra lendülő vörös bikája. A társadalom mindig igazságtalan és kegyetlen lesz az egyszerű közemberhez. A tó környékén. Azért pedig. Ezért pedig a gonoszt sem tudjuk soha kitörölni a civilizált társadalomból. s az élet nagy játékát cinkelt lapokkal játszaná. Amikor még a mulatság alatt odament hozzá. mint a vadállat. de hát akkor mi a gonosz? – A hatalom. vagy talán még az sem. – Az anyaszentegyházra és a családunkra! Gyarapodjunk és sokasodjunk. járványok pusztítsanak? Hogyan engedheti meg. és hátat fordított neki.

aki sokkal okosabb nála. Felkelt inkább. és csak olyan játékokat volt hajlandó játszani vele. de összeszorult a gyomra a látványtól. bár az is igaz. De nemcsak alávaló hitványnak tartotta. De amint elhagyta a házakat. ahogy búcsúzó bátyja szenvedélyesen megcsókolja Sanciát. de sehogy sem jött álom a szemére. tényleg olyan fontosak volnának élete alakításában? Itt van például Lucrezia. milyen nyomorult helyzetben van. De a lelke mélyén megértett valamit. mint hogy kinek mennyi spiritusza van. mindig van hozzá néhány jó szava. Hirtelen kristálytisztán látott mindent. megnyugtatta a hűvös érzés. Egyedül jött hát vissza ide a faházba. Hang nélkül. s lelkesültsége e ritka pillanatában előrántotta tőrét a hüvelyéből. Cesare az anyaszentegyház főpapjaként meg időnként kötelességének érzi. és élvezze Sancia édes szavú énekét. mint Cesare. Nesztelenül a nyomukba eredt. a pápára gondolt. hogy a tiszta szív és a jó szándék sokkal fontosabb. és mégsem dönthette el. és sebesen megforgatta a feje fölött. hogy kiszellőztesse a fejét. bár a többiek. hogy megdorgálja őt a szertelen mohóságáért. mit teszek akkor! . még mosolygott is – ezt várta el tőle az udvari protokoll –. ahogy a felesége meg az a pökhendi bátyja duettezett. mit kezdjen az életével. és nézte. Gyengéden. Ismét nyugtalanság vett rajta erőt. A nevetéséről ismerte meg a feleségét. moccanatlanul állt. Az éji bogarak zümmögésétől valahogy kevésbé érezte magát magányosnak. és hencegőn odakiáltotta Sanciának: – Nemsokára a pápai sereg főparancsnoka leszek! Majd meglátod. szögezte le magában Goffredo. mint Giovanni. szeretettel bánik vele. köszön nekik. Megpróbált elaludni. amikor gyerekek voltak. A legkedvesebb testvére egyértelműen Lucrezia. ahogy kart karba öltve andalognak. Leült a földre. vissza. Giovanni most elindult a maga szállása felé. Miként az áldott Szűzanya méhében megfogant Krisztus magva. és elindult a fák közti keskeny gyalogösvényen. Goffredo az undor keserű ízét érezte a szájában. hogy térjen vissza vele a faházukba. és megfosztotta őt testvéri rangjától. Megnyugtatta kissé a mozgás. Először azt gondolta. hanem valami istentelenséget is érzett benne. mint ami Giovan-nira jellemző. de aztán. szíve legmélyéből elítélte.Goffredo zavartan körülnézett a tömegben. megkeresi Sanciát. tudatos és őszinte elhatározással. nem pedig azzal a kegyetlenséggel és megalázó durvasággal. a pápa viszont szinte észre sem veszi. hogy talán észre sem vették. Ott Giovanni és Sancia megállt. A válasz tehát mégiscsak az. akként fogamzik meg a gonoszság is az érdemtelenekben. csak italoztak meg nevetgéltek.Ez a nap Ezüstligetben színtiszta megaláztatás volt a számára. és képtelen volt arra. két sötét árnyékot vett észre egy tisztás szélénél. átölelték egymást. de mégiscsak kedvesen teszi. természetesen. amikor kinyilvánítja önmagát. hogy kínjában vér tolul az arcába. és nem olyan erős. hogy ezt határozottan és kimérten ugyan. Felállt. hogy nem olyan okos. Ami pedig az észbeli képességeket illeti. és sétára indult. meg a testvéreire… Mindig tudta. Hangosan felnevetett. amit ők nem: azok a vétkek. És az apjára. mint Giovanni kegyetlensége és Cesare nagyravágyása. és létéről csak akkor szerzünk tudomást.Megvetette Giovannit. és szemernyi kétsége sem volt. maga sem tudta. és olyan jól érezték magukat. amiben könnyedén legyőzhette őt. Apja. És így. titokban és észrevétlenül. a faházuk felé. és úgy döntött. úgy tűnt. és amikor találkoznak. A testvérei közül Giovanni mindig durva volt vele. Megpróbálja rávenni. A nap történései szokatlan jókedvre derítették. Tapsolt. amiket ő elkövet – a falánkság és a mértéktelenség – nem oly súlyos bűnök. A hold fényénél aztán kis idő múlva meglátta Giovannit és Sanciát. meggondolta magát. érezte. állandóan csúfolta. hogy elengedje magát. miért.

majd aláírta a hivatalos iratokat. * Cesare is nyugtalan volt. és ez örömet okozott neki. hogy Goffredo. – És az én leányom mily titkokat bízott az ő kedvenc bátyjára? – kérdezte a pápa. Mondd meg a húgodnak. kilépett az íróasztal mögül. milyen boldog lesz Lucrezia. már a nápolyi tábor tagja. éjszaka ő is oly egyszerűen alhat. Lassacskán megnyugodott. apám – komorult el Cesare. No persze. átböngészte. Állhatatlan. úgy érezte. A pápa már a hálóruhájában volt: hosszú. – Ezt nem igazán értem. az viszont meglepte. hogy a pokolra jut. mint bármely paraszt. Sándor hátratolta a székét. prémmel szegett selyempongyolát terített. Nyomta a lelkét a Lucreziával folytatott beszélgetése. Sándor gyakorta mondogatta. gyapjú hálóköntösére gazdagon hímzett. államérdekből. mert úgy gondolta. – Sancia fivére. gondolta szinte természetellenes szenvtelenséggel. Most már Il Moro sem olyan értékes a számunkra. de azért ezt mégiscsak érdemes volna megfontolni. Ez persze nem föltétlenül szolgálja az érdekeinket. és felszította a tüzet. a továbbiakban is számolnunk kell vele. de tény. Noha érdeklődésére azt a választ kapta.mindig mutatnia kell az egyház gazdagságát. ami jóval becsesebb és személyesebb. tegye azt legalább valami olyasmiért. hogy még ily késői órán is dolgozik. Mindenesetre tekintetbe kell vennünk a húgod érzéseit is. rubinvörös. amikor Cesare benyitott a lakosztályába. mindenképpen beszélnie kell az apjával. hiszen az arctalan ellenséges katonák megölésének örök kárhozat lehet az ára. hogy átgondolom. Valójában ebből még akár kárunk is lehet. – De hogy fogjunk hozzá? – Ferdinánd király arra kért – folytatta Sándor –. . hogy a pápa már lepihent. és csendesen tűnődni kezdett. Nem szerencsés persze ingerelni a Sforzákat. Fején kicsi. hogy Sándor mennyire tisztában van Lucrezia érzéseivel. érdektelenek és igazán unalmasak. Nem gondolod? Cesare arra gondolt. mint amit reméltem.Goffredo megrázta a fejét. miként változtathatnék a körülményein. – Végtére is mi jó származik nekünk ebből a Sforza gyerekből? Soha nem kedveltem igazán. – Panaszkodik a férjére? Cesare jól értette az apja hangjában megbúvó ravasz iróniát. De kiszámíthatatlanul viselkedik. De azért… – mosolyodott el a pápa – egy új szövetséggel sok mindent helyrehozhatunk. – El kell ismernem – mondta aztán –. dísztelen birétum volt. hogy rendezzem a viszonyunkat a nápolyi királyi házzal. és megvédi a csípős római szelektől. Aztán visszafordult a fiához. felvette a kőpadlóról az egyik piszkavasat. Alfonso. A pápa az íróasztalánál ült. és megpróbálta visszafogni a haragját. A katonai pályának sincs semmi értelme. hogy az megtartja testének melegét. Sándor szeme jókedvűen csillogott hirtelen támadt új ötletén. és nem mindig lehet megbízni benne. akiket aztán rövid úton elbocsátott. A politikai célokért folytatott oktalan csatározások. Ez igazán kecsegtető parti lehet Lucrezia számára. – Boldogtalan mellette – felelte. melyeket két titkára tett elébe. megkönnyebbül kissé. mert szükségünk van rá a Szent Ligában. – Megérted. katonának meg egyenesen pocsék volt. hogy én magam sem örülök már ennek a házasságnak. Sándor gondterhelten hallgatott egy darabig. ugye. a házassága révén. aki csodálta apja energiáját. hogy ellenőrzésünk alatt kell tartanunk a Pápai Államot. Cesare. Átölelte a fiát. – Úgy tűnt. a kandallóhoz ment. Valóságos hősnek fogja tartani a húga. Nincs semmi olyan politikai hozadéka. Ha már az ember megkockáztatja. hogy noha a pápának a nyilvánosság előtt. és ápoljunk velük baráti kapcsolatokat. hogy beszélhet erről. A hatalmas kandallóban csendesen lobogott a tűz. és sehogy sem tudott elaludni.

– Rendelkezz velem. Sándor pápa visszaült kedvenc bőrszékére. – Nincs okunk remegni. Cesare lehajtotta a fejét. akkor családunk minden tagja súlyos veszedelembe kerül. mennyire szereted. – És mégis magad mellett tartottad? – kérdezte Cesare. amikor angol tolmácsra volt szükségem. Erőteljes. – De nem ő az. ha meghalok. Hogy létezik az. mélyen a gondolataiba merült. erős katonasággal – mondta Cesare mély meggyőződéssel. mert fogolyként hozták elém sok évvel ezelőtt. aki akkoriban fordítani szokott nekem. mi történik akkor a húgoddal. – Bármilyen veszedelem fenyegessen is titeket. amit az anyaszentegyházért kell tenned. megkérdőjelezik a pápa csalhatatlanságát. apám? – kérdezte Cesare. Belegondolni sem merek. – De igen. – Kis szünetet tartott. – Erődítményekre van szükségünk. és amely így rákényszeríti a helyi nagyságokat. nemcsak gyilkos. Pedig sokkal több annál. Még soha nem kérdeztem meg tőled. akit a fojtogatónak is szoktak nevezni? –kérdezte Cesare. gyerekkoromtól fogva. – Hogy leverjük a helyi felkeléseket. – Nem kell elmagyaráznom neked. tiszta ruhát adtak rá. hogy abbahagyják a széthúzást. akit a várbörtönből rángatnak elő. és megint elém hozták. és valamiért nem tudták elérni. elnyomják és kiszipolyozzák az embereket. milyen kilátástalan helyzetbe kerültök mindannyian. mint a haragja. és azt mondta. – És a másik? – A másik Duarte Brandao. Dante pokla semmi ahhoz képest. hogy még sok évig élsz. sok évvel azelőtt. és egy ellenségünket. Egyszer láttam csak. hogy megcselekedd mindazt a sok jót. A hűsége éppoly szenvedélyes. Mindenki tudja. Sándor nem szólt semmit. semmire nem emlékszik a múltjából. – Amikor először láttam – emlékezett Sándor –. hogy megbízzam benne. amit nem értek. Akkor. hiszen mindig is megbíztam benne. Nekünk is ezt kell tennünk. – És van már terved? – kérdezte Cesare. De a családunk szempontjából is. aki nagy szolgálatokat tett az angol IV. ha úgy adódik. Az emberek és a pápaság érdekében halaszthatatlanul fontos ez. mocskos és rendetlen volt. – A francia meg a spanyol király egységes központi irányítás alá helyezték a területeiket. mint bárki más. mint a telhetetlen hadurak. talán a gesztusai meg a modora miatt. Képzett katonai vezető. bármikor kész lenne meghalni értünk. de örülnék. és hogy elejét vegyük az idegen hadjáratoknak. A múltjáról nem sokat tudok mondani. Edward királynak. hogy egy valenciai ilyen erősen kötődik Róma ügyeihez? Így hát Sándor elmesélte a fiának a most már Don Michelottóként ismert Miguel Corello történetét. De Duartét nagyon megverték a katonáink. És nem esik nehezemre. akit . Sándor lehalkította a hangját. mert még nem fogtál hozzá. amit el kell szenvednie… – Miért mondod ezt. Tennünk kell valamit. egy kikeresztelkedett zsidó. de aztán megmosdott. amely a Borgiák irányítása alatt áll. csak két olyan ember van az udvarban. és beálljanak a sorba. della Roveret választják meg az utódomnak. Az egyház hű szolgája vagyok. határozott hangon beszélt. melyek szét akarják zilálni a központi területeket. állandóan civódnak egymással. felrémlett bennem valahogy egy bizonyos Edward Brampton. ha tudnál válaszolni. apám.A pápai helynökök olyanok. de jól megjegyeztem magamnak. – De azért van itt valami. – Elhallgatott. mert ő volt az első zsidó. szokták annak is nevezni. Úgyhogy ne légy tévedésben. rettenthetetlen harcos – és ami a legfontosabb. Mert ha nem hozunk létre egy olyan egységes kormányzást. Az egyikük Don Michelotto… – Gondoltam. hogy elismerjék Róma és a pápa fennhatóságát. Tökéletesen meg lehet bízni benne. fiam. mondjuk. és ezért biztos vagyok benne. akiben tökéletesen megbízhattok.

Aztán komolyabb hangnemre váltott. hogy nincs ellenedre. hogy szerintem iszonyat. akkor gyengül az egyház tekintélye. gyakorlatilag ő mentette meg az egész angol flottát. amit a zsidókkal a saját országukban műveltek. és erőszakoskodjanak velük a polgáraink vagy néha még a tisztségviselőink is. Azt mondják. majd megölték. miként az is az volt. akit ismerek. akit. ma már keresztény katolikus. Ferdinánd és Izabella azt kérte tőlem. tisztelettel. a király fivérét is szolgálta. Talán le kellene mészárolnom őket. – És mi a te álláspontod. – Csak kíváncsi vagyok. hogy Róma zsidó közösségének a feje átadja a törvénykönyvüket az új pápának. Közöltem velük. A pápa számára mindez nagyon is valóságos csata volt Krisztus földi helytartója és a Sátán között.lovaggá ütöttek. aki még csak nem is keresztény Sándor elmosolyodott. sajnos csak ritkán tudom megakadályozni. ha megtudják. A legbátrabb és a legintelligensebb ember. fiam – mondta szarkasztikusan. mit szólnak az emberek. akit mi Duarte Brandaóként ismerünk. és Nápoly egyik hírhedett föld alatti börtönében megkínozták. miszerint magát Virginiót elfogták. akik titokban gyakorolni merik a vallásukat. – Egyáltalán nincs ellenemre. és bármilyen furcsa. amit a spanyol inkvizíció művel. – Viszont súlyos adót vetek ki rájuk. Kivéve az apját. a Sátánt pedig ezért irgalmatlanul meg kell büntetni. nem csillapította érdemben Sándor bosszúszomját. Richárd lett a király. De az biztos. Tudor Henrik. Mert ha a Szentatya szavát nem becsülik. – Ismered a nézeteimet a zsidók megítélésével kapcsolatban. hogy börtönözzem be. – Igazán örülök. Brampton nagy szárazföldi és tengeri csatákban küzdött IV Edwardért. Richárdot. És ebben az elmúlt hét évben erényesebben szolgálta a pápát és a római katolikus anyaszentegyházat. hogy pápaválasztáskor a ceremónia hagyományos része az is. A tény. Sándor is elutasította – de ő visszaadta a könyvet a rabbinak. III. VII. hogy lépéseket kell tennie a helyi kiskirályok. hogy téged. Virginio Orsini. – Nem fogom bántani őket – mondta a pápa. ha virágozhat a gonoszság. hogy zsidó – mondta Cesare derűsen. Cesare tudta. A Sátán újabb lelket kaparintott meg magának. Ha az angolok kezére került volna. s nagyjából ugyanebben az időben elfogták Rómában azt a férfit. hogy az ilyesmi ellenkezik az álláspontommal. Amikor a spanyol uralkodó pár. és utasításainak nem engedelmeskednek. jól képzett tengerész is. A könyvet mindegyik pápa átvette. Ekkortájt viszont ez a Brampton eltűnt Angliából. akivel valaha találkoztam. Henrik biztosan megöleti. Még most is állandó veszélyben van Henrik ügynökeitől. e telhetetlen hadurak ellen. Végül is ez a nép adta nekünk a törvényt.hogy Isten fia? Nem teszek ilyet! Hogy bántalmazzák őket. nemet mondtam. és amikor III. apám? – kérdezte most Cesare. mint bárki más. vagyis a jelenlegi angol király. mert nem hiszik. a római katolikus egyház fejét olyan ember lát el a tanácsaival. s ezen az áruláson nem egykönnyen tette túl magát. akik állandó harcban álltak egymással és – ami még szomorúbb – a katolikus anyaszentegyház parancsaival. ők adták nekünk Jézust. Henrik katonái öltek meg a bosworthi csatában. –De hát akkor Brandao zsidó? – Ha így is van – felelte Sándor –. kiváló katona. és az erényesek nem cselekszenek. majd undorral a földhöz csapta. A Pápai Állam fejeként pontosan tudta. kínozzam meg és öljem meg azokat a zsidókat. – És ezért változtatta meg a nevét? – kérdezte Cesare. Akkor pedig ki menti meg az erkölcsös lelkeket? Sándor tisztában . mert láttam áldozni. A zsidó törvényeket VI. mint tudod. 10 SÁNDOR PÁPÁT SZÜKSÉGE LEGKÍNZÓBB PILLANATÁBAN árulta el bizalmas főembereinek egyike.

Hosszas tépelődés után arra az elhatározásra jutott. Sándor most arra koncentrált. Mert e büntetés nem csupán erre az életre hatott ki. Giovannit. nem pedig katona. A kiátkozás minden cselekedetek közt a legszörnyűségesebb volt. hiszen semmit nem tud a stratégiáról. Maria Enriquez kétségbeesetten tiltakozott. mert Virginio árulása után már nem bízott meg egyetlen fizetett condottieréban sem. és a fiára nézett. Igazad van. mert így az Orsinik példáján okulva a többi békétlenkedő kiskirálynak mindörökre elmegy a kedve a lázongástól. hogy a spirituális hatalmat világi hatalommal kell aládúcolni. és szüksége lenne az apjára. Lelke nem tisztulhatott meg bűneitől a gyónás által. Házasságát nem szentesíthették.volt vele. a pápai hatalom legerősebb eszköze. mely a lelket a purgatóriumba. lényegét tekintve olyan ítélet. Most a pápa lakosztályában ültek. Végül is nem Giovanni. Giovanni most már a spanyol arisztokrácia tagja. Miután a mennyekből kiűzte az Orsini-kat. hogy Giovannit fogja megbízni az Orsinik várainak elfoglalásával. mint a csábításhoz. én még bekötött szemmel is jobb parancsnok lennék. haló pora nem kerülhetett megszentelt földbe. hiszen a testvérem. és ebből neked is csak hasznod származhatna. hogy lássa el főparancsnoki teendőit a pápai sereg élén – noha Giovanni felesége. És hogy elérje célját. Közben a vejének. Akkor . a spirituális arzenál leghalálosabb fegyverét kell használnia: a kiátkozást. hogy az öccsét Spanyolországba küldték. de. Cesarét elöntötte a méreg. és csekély számú hátrahagyott csapatát felmorzsolta a Szent Liga hadereje. A fiának azonnal vissza kell térnie. gyermekét nem keresztelhették meg. És bár a pápa számtalanszor kinyilvánította. balsors! Megfáradt lelke nem részesülhetett az utolsó kenet szentségében. Giovanni Sforzának is parancsoló üzenetet küldött Pesaróba. hogy olyan büntetést kell kigondolnia. semmit nem tud arról. – Giovannit? – kérdezte hitetlenkedve. hogy az apja esetleg megfontolja. Az egész Orsini családot nyilvánosan száműznie kell a római katolikus anyaszentegyház kebeléből. és közvetlenül az apjuk mellett dolgozik. amely minden kétséget kizáróan biztosítja. hogy az apjának egyszer talán mégiscsak megváltozik a véleménye. apám. Ha az embert kiközösítették az egyházból. Ó. egy egész évi fizetés lesz a jutalma. a hencegéshez. Spanyolországból hazarendelte fiát. miképpen semmisítheti meg világi hatalmukat. Sándor pontosan tudta. másrészt pedig Giovanni fia és örököse. Cesare nem szűnt meg reménykedni abban. hogy jöjjön ő is. Bár a francia sereg visszavonult. miként módosíthatná a fiai szerepkörét. családunk becsületének a lejáratásához! Nem szívesen mondok ilyeneket. Máshoz se ért. Valóban eszesebb vagy. sőt tán egyenesen a pokolra juttatta. hogy Giovanni haladéktalanul hagyja el Spanyolországot. – Tudom. hogy idősebbik fiára az anyaszentegyház ügyeinek intézésében számít. Sándor pápa azonban ragaszkodott hozzá. aki államügyekkel foglalkozik. hogyan kell vezetni egy sereget! Csak saját maga érdekli. összes katonájával. és Sándor arról tájékoztatta Cesarét. A kiátkozás a legszélsőségesebb vatikáni proklamáció volt. mint ő. Sándor pápa összehúzta a szemét. Cesare Borgia bíboros mindegyre abban reménykedett. nem nyerhetett megbocsátást és feloldozást. Cesare. Te azonban bíboros vagy. és ha késedelem nélkül megjelenik. és jobban értesz a stratégiához. Sajnos nincs más választása. s a szenteltvíz cseppjeivel nem óvhatták meg a lelkét az ördög kísértéseitől. Giovanni még alig múlt egyéves. hogy efféle árulás többé ne fordulhasson elő. – De apám. hanem ő az. hanem a következőre is. Attól a pillanattól fogva. hogy példát kell statuálnia. és vegye át a pápai csapatok irányítását. hogy ellenőrzése alá vonja az Orsinik összes városát és várát. II. az egyház főpapja. nem vehette magához többé a szentségeket. mert egyrészt ismét gyermeket várt.

Az pedig csaknem bizonyos. Della Rovere bíboros főhadiszállásáról. olyanok vagytok. – Nemcsak Giovanni az oka. bőkezűen támogatta az irodalmat és a művészeteket. Komolyan mondom. – Az igazi vezér Guido Feltra lesz. Megértem persze. Cesare már várta. meglátta Cesare szemében a gyötrő bánatot. Miért van az. hogy ilyen szomorú vagy. Fárasztó. de csak a magad életét teszed nehezebbé vele. Chez. és bizony kérdéses. – Mi baj van. valójában fogalma sincs. Az ifjú Guido Feltra viszont csak néhány jelentéktelen csatában vett részt. Cesare egy darabig csendesen a gondolataiba merült. Te is hibás vagy benne. mert tudta. hivatásos katona. sokkal alkalmasabb arra. Lucrezia Cesare elé térdelt. Nincs más választásom. Chez? Mi bánt? Cesare leült az egyik nagy bőrszékre. biztosan győzelmet szereznék az anyaszentegyháznak és Rómának. Amikor Lucrezia a faházhoz ért hosszú kék szaténruhájában. mint Giovanni. Crezia. s orcái kipirultak a hőségtől és az izgalomtól. hogy Giovanni képes lenne győzelmet aratni? Azok után. elkezdte dörzsölni a halántékát. Fegyvert aztán meg végképp nem mernék a kezébe adni. engem meg úgy mardos az irigység. másfél napos utazás állt mögötte. hogy milyen ostobán viselkedik Spanyolországban? Ezerszer megmondtuk neki. és megfogta a bátyja kezét. – És az miért van. amit érzel. Nem beszélve Ostiáról. Cesare. És ezek után mégis őt választod? Sándor mély baritonja lágy és bátorító volt. méltó ellenfele lehet-e az Orsini klán könyörtelen katonáinak. hogy az Orsinik fő erődítményének. aki látszólag boldog házasságban él azzal a felfuvalkodott pesarói herceggel? Cesare elmosolyodott. hogy csapatokat vezessek. és ha én lennék a vezér. Tapasztalt condottiere. és hogy megnyugtassa. vitéz katona és kiváló parancsnok. katonai hírnevét azonban nem magának. – Ez tiszta őrület. menjen el Lucreziáért Pesaróba. Apánk meg már nem fog megváltozni. . A Borgiáknak erőt kell sugározniuk. Késő este a még mindig dühödten fortyogó Cesare üzenetet küldött a húgának. ostoba fráterre bízza a sereg vezetését? Csak látszólag képes rá. hogy vegye át a pápai csapatok irányítását. akik Ferdinánd király első unokatestvérei. – Légy őszinte magadhoz. hogy ránézzen. s az előtte lévő lábzsámolyra mutatott. a bátyja mögé lépett. hogy ne kártyázzon. mert különben a többi lázongó kiskirály nem tanul az Orsinik megbüntetéséből. mindig a maga feje után megy – De én jobb katona vagyok. Chez – mondta. hogy kell végezni az ilyesmit. és átfonta a bátyja nyakát.meg kit nevezzek ki? Talán Goffredót? Hiszen még a lovat sem tudja tisztességesen megülni. és szelíden a szemébe nézett. Befutott a házba. Aztán megkérte Don Michelottót. észérvekkel úgysem tud hatni az apjára. hogy meg tudnám fojtani az öcsémet… Lucrezia felállt. De amikor hátrébb húzódott. mert egy hét múlva találkozni szeretne vele Ezüstligetben. Az vitán felül állt. – Tényleg azt hiszed – kérdezte aztán –. és a hercegséget is katonai szolgálataiért kapta. ne feküdjön össze prostituáltakkal. hogy Urbino hercege jó és hűséges emberük. aki valóban jeles condottiere volt. hanem apjának köszönhette. hogy apánk egy ilyen pökhendi. Mindezen aggályairól azonban Cesare nem szólt egy szót sem. Braccianónak a bevétele meghaladja az erejét. hogyha Giovanniról van szó. hogy apánknak olyan lányra van szüksége. Lucrezia leült. Apánk hazarendelte Giovannit. Cesare hallotta már hírét Feltrának. és mutasson kellő tiszteletet a felesége meg az Enriquez család iránt. ahol egy esetleges ütközet a pápát és Rómát is veszélybe sodorhatja. és ölre mennétek Vanozza mama karácsonyi tortájáért. mintha még mindig kisgyerekek lennétek. – Úgy hiányoztál – mondta.

úgyhogy talán ő a legszerencsésebb köztünk. amit papa. akit nem szeretek – mondta Lucrezia. – Az a kalap nehéz teher. amikor majd Giovanni ismét megjelenik Rómában. Ahogy mohón falta Lucrezia száját. öntelt mosolyra görbült ajka már jó előre győzedelmes hőst mutatott. Még reggel a bor mellett hosszúkás. majd leültek enni a kicsi faasztalhoz. Barna bársonyruhája egy vagyont ért. Cesare jólesően ellazult. bármilyen furcsán hangzik is. Látszólag Isten szolgája vagyok. elhúzódott. és meleg hangon üdvözölte. Lucreziával mindig biztonságban érezte magát. miként smaragdokkal ékes körgallérja is. drága húgom – mondta mosolyogva. – Kellesz nekem. Cesare finom bort töltött a húgának. Az órákig tartó tanácskozáson öten vettek részt: Guido Feltra. amit olyannyira szeretett a húga. attól félek. ahova gyűlést hívott össze. ropogós héjú. és Lucrezia újra tudott mosolyogni.– Gyere – mondta neki. – A boldogságodra. miközben a Pápák Csarnokába kísérte Giovannit. Nélküle el sem tudta képzelni az életét. de mindent ő sem kap meg. Crezia – mondta Cesare. és köszöntőre emelte a serlegét. Crezia. hogy túl heves és erőszakos volt. azt a fajtát. hogy kidolgozzák a pápai sereg stratégiáját. Giovanni. és megcsókolta az orrát. miközben megtörte a kenyeret és sajtot szelt Lucreziának –. miközben Lucrezia fürtjeivel játszott. Te vagy az egyetlen valóság az életemben. hogy Duarte a szavait csak nagy ritkán intézte közvetlenül Giovannihoz. hogy neki adatik meg az. azt a pápának címezte. Cesare és Duarte Brandao. ami csak a tiéd… – Tudom. – De vannak előnyei – emlékeztette Lucrezia. Amikor a Vatikánba ért. hogy a bíborosi kalapért meg apám szeretetéért eladtam a lelkemet az ördögnek. hogy én olyan emberrel élek házasságban. aranybarna. az ékkövekkel áttört kantárt feszesen tartotta a kezében. ha valami javaslata volt. és Lucreziára nézett. és letette a sok friss sajtkarika mellé. – A viselkedéséből nem erre következtetne az ember. – Nagyon remélem – mondta. hogy sikerül fegyelmeznem magam. nagyon. – Lehet. de esküszöm neked. tudta. Goffredo egykettőre megszeret bárkit. Fejét a fivére vállán nyugtatta. hosszú ideig ágyban maradtak. Nem az vagyok. – Hanem hogy oly távol vagy tőlem mindig. Felöltöztek. Pesaróban örökké Rómáról álmodozom. hogy testvérként kezeljem. Téged is csak a bíborosi kalap mentett meg az olyan sorstól. – Ne haragudj – mondta. Mert minden erőmre szükségem van. hogy a testvére szereti és elfogadja. – Hát az biztos. megpróbált gyengéd lenni. Mert van. Szemében az erő tudata csillogott. majd sírni kezdett. Sándor. friss cipót is hozott Rómából. Cesare megállt. – Durva voltam. – Nem a csókod fáj – mondta Lucrezia. – Hiszed azt. Könnyek csillogtak a húga szemében. Amikor megcsókolta a húgát. hogy Isten akarata szerint a gyerekeinek igaz szerelem nélkül kell élniük? – Papa ezt gondolná? – kérdezte Cesare. Aranyszövésű lepellel letakart pej kancán feszített. – Tudom jól.Három napon át folytak a megbeszélések. * Giovanni Borgiát nagy ünnepi felvonulás fogadta Rómában. Miután szeretkeztek. és Giovanni neve . Cesare egy idő után arra figyelt fel. akinek látszom. és ez elviselhetetlen. amit te szeretnél csinálni – mondta szemérmes mosollyal Lucrezia –. a húga előbb remegni. és ezekben az álmokban te is ott vagy. édesem – mondta Cesare. amilyen az enyém. a pápa átölelte. és odahúzta magához. És ez az én üdvösségem. – Giovanni testvérünk sem szerelemből nősült. de oly régóta várt erre a pillanatra. – Fiam. fiam – ismételgette Sándor.

nyugodjék békében. – Szerintem ezt így is tervezte az Orsini-klán. Ez idő szerint tehát az a dolgunk. Csak azután mutatják meg az igazi erejüket. Tisztelettel és csodálattal tárom Szentséged elé apró kételyemet. hogy ne lenne még egynéhány gyermeked. hogy a születési sorrend véletlensége folytán egy előkelő herceg katonáskodásra kényszerül. kár. Mert így a királyi családok hatalmát ellenőrzés alatt lehet tartani.A harmadik nap estéjén. hiba volt. csak ő vette észre. És ez rendjén is van így. Az ember végzete pedig nem ajándék és teher egyszerre? Mert melyikünk nem küzd meg önnön szabad akaratával. s most először mert arra gondolni. – Szóval nem igazán bízol meg Feltrában? – Láttam már harcolni az Orsinikat… – mondta Duarte. Cesare valóban a második fiad? Hiszen legendás vonzerőd tucatszámra készteti arra az ifjú hölgyeket. Amikor a sikerek híre eljutott Duartéhoz. minden szót hallott. hogy Giovannira bíztam az Orsinik elleni hadjárat vezetését? Duarte tisztelettel. kérlek. Duarte – mondta. és neki kell vezetnie a seregünket.helyett inkább a rangját használta: „fővezér”. – Nem hiszel a Mennyei Atya terveiben? A pápa csalhatatlanságában? – Ki ismerheti a Mennyei Atya terveit? – kérdezett vissza Brandao derűs kedélyességgel. * Giovanni Borgia fővezér és Guido Feltra condottiere északnak vezette a pápai sereget. – Úgy hiszem. a legerényesebb is? – Nem tudhatod. – Mi pedig. hogy a lábad elé omoljanak. amikor ezt foglalja imájába: „Legyen meg a Te akaratod”? Duarte szeretetteljes nevetése végighullámzott a hatalmas termen. kezdetben a pápai csapatok puszta létszáma is megdöbbentette őket. Bár az Orsinik félelmetes harcosok voltak. Cesare a második fiam. Sándor bólintott. az energiáid pedig kimeríthetetlenek. de bölcsen felelt. hogy biztos volt benne. Hogy elhitetik új parancsnokainkkal. amikor ő vezeti majd Róma seregét. semmifajta értelmezési hibát nem kínál. de az én elsőszülött fiam Pedro Luis volt. halandó emberek. bement Sándorhoz. de ez oly finoman jelzett elégedetlenség volt. Az a szokás. és imádkozzunk a győzelméért. – Gondolod. Hogy lehetünk abban biztosak. hogy e rút világ hitványsága fölött mégiscsak ott van valahol a mennyekben egy Atya. hogy a másodszülött fiúnak egyházi szolgálat a hivatása. hogy egyszer még az anyaszentegyház harcos katonája legyen. – Bocsáss meg. Most először érzékelte Duarte Brandao nemtetszését. . hogy hajtsuk meg fejünket. aki meghallotta kérlelő szavát? Visszatért a szobájába. De pillanatnyilag Giovanni a fővezér. cserébe viszont a Szentatya különleges előnyökben részesítheti e családokat. S bár kezdetben nem szándékosan hallgatózott. könnyű győzelemre számíthatnak. zsibogó fejében egymást érték a cikázó képzetek. Sándor behívatta magához Cesarét. A huszonegy éves Cesare odakint állt bíborosi palástjában. akkor az érvelésed bizony a hasznunkra lesz. egy született katonából viszont bíboros lesz. nem követhetünk el néha egy-egy értelmezési hibát? Még tán közülünk a legtiszteletreméltóbb. milyen kiváló stratéga. hogy egyszer talán még eljöhet az idő. És most először csipetnyi remény költözött a szívébe. – De barátom. –Ha az ifjú bíborosnak az a végzete. hát nem hiszel a végzetben? – kérdezte Sándor. a záró megbeszélés után Sándor kettesben maradt Duarte Brandaóval. mert tudta. akiket anyjuk elrejt előled… Sándor jóízűen felkacagott. Kötve hiszem. Duarte – mondta Sándor –. hogy ifjú harcosod. és az első két erődítményt harc nélkül feladták. az Orsinik első vára felé. – Kiváló tanácsadó és diplomata vagy. Lehetséges volna.

– Attól tartok. Giovanni azt követelte. della Rovere pedig a kiváló tüzérségi parancsnok Vito Vitellit azzal bízta meg. Giovanni ezt is el fogja szúrni. A végkifejlet így győzelemnek tűnt a pápa számára. – Ez nem fogja megállítani az öcsémet – mondta Cesare. Ebből pedig csak az következhet. – És ha a Szentatya úgy látja – tette hozzá Cesare –. Határozott utasításba adtam. hogy súlyos veszélyben vagyunk. súlyos vereséget szenvednek. hogy katonai kérdésekben nem képzettebb. hogy e kellemetlenség miatt csakis őt illetheti az ötvenezer dukát. – Közbe fog avatkozni. Mert della Rovere ott van. hogy az elfoglalt várakat adják vissza az Orsiniknak. Guido Feltrát elfogták. súlyos sebesülés sem érte. ez pedig megsokszorozza az erejüket. és Braccianónál. Rómába hívom Gonsalvo de Cordobát. a fejlett diplomáciai érzékkel megáldott Sándor vonakodva bár. A pápa elámult fia körültekintő helyzetértékelésén. hogy ezt fogja tenni. és amikor majd vége . szövögeti a hálóját. Sándor felsóhajtott. Egyszerűen csak kilovagol Rómából mint a pápai sereg vezére. és nem lát tovább az orránál? Most biztosra megyünk. De Sándor rendíthetetlen volt. mert vannak még forrásaink. – Giovanni nem fog semmi ilyesmit tenni. nehogy elárulja az érzelmeit. hogy a fia nem sérült meg komolyabban. mindössze egy kisebb vágást kapott az arcára. hogy ez a könnyű győzelem mindkettejüket megtéveszti. Gondolod. Pontosan tudom. Effajta szerény kompenzáció mindenképpen megilleti a katolikus anyaszentegyházat. Azt hiszem. – Ott alig néhány csellengő francia maradt. nincs nála jobb katona a világon. Cesare elemzése egyszersmind mennyire pontos is volt. ha ellentételezésként méltányos árat fizetnek. és az Orsinik ellenállása megkeményedett. gondold át ezt még egyszer. hogy e harcot szent háborúnak tekintsék. a pápa legveszélyesebb ellenfele. mondta az apjának. epésen megjegyezte. de beleegyezett. Volt azonban egy ennél súlyosabb probléma. mint neked. hogy bízzák rá Ostia visszavételét a Károly király által hátrahagyott francia csapatoktól. Számítani kell arra is. mint a fővezér. Kérlek. hogy a Sándor által aláírt egyezség megfosztotta őt a jövendő hódítások és vagyonszerzés lehetőségétől. persze.– Beszélj őszintén – mondta neki. Mert alig telt el néhány nap. Amint Sándor értesült a vereségről. és pont egy ilyen ostobaságra vár. Cesare óvatosan felelt. és az Orsinik egyik várbörtönének mélyére vetették. Mind Giovanni. hogy apádnak nincs annyi sütnivalója. és a pápai sereg döntő vereséget szenvedett. Nekiáll majd hepciáskodni De Cordobával. Csak akkor. ahol az Orsinik majd bizonyosan összevonják legfelkészültebb erőiket. apám. Vitelli serege sebesen Sorianóhoz vonult. Tudod jól. elhívhatja Nápolyból Gonsalvo de Cordoba tapasztalt spanyol csapatait… Miután azonban találkozott Spanyolország. De ha csak egy szemernyi esély van rá. – Miben látod e helyzet legnagyobb veszélyét? Vigyázva. hogy tiltakozzon. Hogy visszaszerezhesse hírnevét. és lecsapott a pápai csapatokra. Reszketett a hangja a csalódástól. Franciaország és Velence békét sürgető követeivel. azt azonban akkor még nem tudta. mind Guido Feltra szánalmas kudarcot vallott. hogy seregével mentse fel az Orsinikat. legalábbis Cesare megítélése szerint. Szentatyám. hogy della Rovere arra buzdítja majd az Orsini-sereget . újra a Pápák Csarnokába hívatta Cesarét és Duartét. – Cesare. A veresége pedig magával ránthatja a pápaságot és az egész Borgia családot. annyiszor megbeszéltük már ezt. Giovanni azonban. és megnyugtatták. Cesare azonnal az apja lakosztályába rohant. – A háborút még nem vesztettük el – mondta Duarte –. Cesare döbbenetére Sándor engedett a siránkozásnak. Giovanninak sikerült elmenekülnie. amikor visszatért Rómába. Hosszas tárgyalás után a pápa nagyvonalúan elfogadta a kialkudott ötvenezer dukátot.

– És azt is tudod. – Azt ugye tudod. ittak. hogy ez volt Róma legcsodálatosabb palotája.és szaténkárpitjához és a szekrények. szemezgettek a finom falatokból. hogy az öcsédnek semmi szerepe nem volt az ostiai csatában? Cesare szélesen elmosolyodott. akikkel az előző éjszaka is együtt mulatott – ettek. hogy szerte a városban csodáltatja magát. Giovanni engedelmeskedett az apjának. A kapitány hangja reszelős volt az idegességtől. Giovanni pedig diadalmasan bevonult Rómába a kíváncsian tolongó és lelkesen éljenző polgárok ünneplő sorfala között. A lenti vígsággal zavaró ellentétben állt De Cordoba bosszús kedélye. Cesare épp befejezett egy táncot a gyönyörű. akinek a társaságát élvezte az este folyamán. Kilovagolt a városból egy tüzes harci mén nyergében. – Giovanni mindenütt azzal kérkedik. hogy ő nyerte meg az ütközetet? – Cesare együtt érzően figyelt. Az előcsarnokból nyíló termeket is falikárpitok díszítették. – Mit tett megint az öcsém? – kérdezte. s a fiatal párok kecses tánclépéseiket a félemeleten elhelyezkedő kamarazenekar muzsikájához igazították. Cesare. Akkoriban Rómában időztek a Medici fivérek is. jókedvűen beszélgettek. – Rögtön gondoltam. divatos kurtizánnal. Az erős testalkatú. kártyáztak a városban. A nagytermet azonban a mai estélyre bálteremmé alakították át. Három nappal később Ascanio Sforza bíboros hatalmas estélyt adott a Palazzo Borgiában. és magasan leng majd a Borgiák zászlaja. mert a Medicieket elűzték Firenzéből a franciák és Savonarola beszédei. drága kapitányom. A balkon egy belső udvarra nézett. és itták a vaskos vörösbort. alant emberek sokasága nyüzsgött. semmi szerepet nem játszott a jól vezetett ostiai csatában. és elfoglalták Ostia városát. a padlót pedig végig felbecsülhetetlen értékű keleti szőnyegek borították.a csatának. köztük Sándor gyermekeit. mindig komoly De Cordoba egész este valahogy különösen ingerültnek látszott. Életemben nem húztam még így fel magam. s színük csodásan illeszkedett a karszékek bársony. nevetgéltek. Piero és Gio. a kapitány vállára tette a kezét. Amikor Rodrigo még bíboros volt. A roppant méretű előcsarnok falait míves kárpitok fedték. fogalmad nincs. de miután pápa lett. melyek pazar szövése a történelem megannyi jelentős eseményét keltette életre. Ezen az éjszakán Cesare visszatért hát családjuk egykori otthonába. e monumentális palota volt a Borgiák otthona. Hiszen győztünk. Kellemes arcát szinte eltorzította a harag. Gonsalvo de Cordoba emberei minden beavatkozás nélkül. melyre számos fontos vendéget hívott meg. barátságának és jó szándékának jeléül. asztalok becses intarziájához. hogy ő – még csak nem is mi – kergette szét a . kalapját meglengette a város utcáit elárasztó bámész tömegek előtt. Cesare kimentette magát az ifjú hölgynél. és amint az apja meghagyta neki. ajándékként Sforza bíborosnak adta. amikor Gonsalvo de Cordoba lépett hozzá. És e két pompás felvonulás között semmifajta parancsot nem ad senkinek. milyen dühös vagyok az öcsédre. pillanatok alatt felszámolták a francia helyőrséget. tálalók. Mindenki egyetértett abban. látványosan visszatér. miközben a kapitány egyre csak füstölgött. és győzelmet arattunk. beszélhetnee vele négyszemközt. melyet csillogó ezüsttálcákon kínáltak nekik a szolgák. és azt híreszteli. – Cesare. s vele tartottak barátai is. Üdvözlésül meghajolt. és a spanyol kapitányt az egyik nyitott balkonra vezette. ahol gyermekként egykor sokat játszott. majd megkérdezte Cesarét.

de az öccse mintha felszívódott volna. aki megdöbbentette Cesarét. láthatóan igen jól érezték magukat. aki hinne neki. Mert arcán olyan heves indulatot látott. Ez csak a sors valami különös. ahogy De Cordoba eltávozott az estélyről – mert hirtelen derűsnek és nyugodtnak látszott. Giovanni táncolt a sógornőjével. Egy teremtett lélek sincs Rómában. de hirtelen egy kéz érintését érezte a karján. A képe alatt meg az áll majd míves betűkkel: Giovanni Borgia. és te egyedül az ostiai győző. a franciában meg pláne nincs. hogy hallja. Michelotto egy nagy. Leginkább azonban a többnyire mosolygós. magas. Önfeledten nevetgéltek. Sokáig figyeltek némán. aki ne tudná. megpróbálta megtalálni Goffredót. figyelmes lett valamire odalent az udvaron. amit Goffredo magyarázott. De gondoljuk csak végig. Cesare. 11 LUCREZIA A HÚSVÉTI ÜNNEPEKRE A VATIKÁNBA jött. Nem messze tőlük. Mert az az ember Vanni. – Nincs a pápai seregben egyetlen katona – mondta aztán –. Orsiniék egyik unokaöccse. túl messze és túl halkan ahhoz. amit csinál. szelíd. De épp mielőtt bement volna a balkonról. Az udvar közepén zubogó szökőkút körül. és a balkonról a palota belső termeibe ment. hogy helyrehozzuk valamiképpen ezt a súlyos méltánytalanságot. keszeg emberrel beszélgetett az öccse. hogy őt meg ezt a másikat. láthatóan nagyon lekötötte. Sőt Cesaréhoz fordult. és épp a lakosztályában volt a palotájában. De Cordoba távozása után Cesare még jó darabig odakint maradt. Cesarénak nevethetnékje támadt az öccse képtelen ötletén. ahogy megjelent. – Spanyolországban azonnal párbajra hívnám ki. az ostiai győző. és villogó tekintettel azt sziszegte: – Giovanni Borgia? Az ostiai győző? Majd meglátjuk! Meg kellene ölnöm! Még tán meg is teszem… – Aztán hátat fordított. és Cesarét a balkon árnyékos mélyére húzta. Goffredo. De itt… – Megállt. Cesarét azonban leginkább az aggasztotta. mintha keresne valakit. mit sem tudva a kavarodásról. hogy azt osztogassák a tiszteletére? – Emlékérmét? – húzta össze a szemöldökét meglepetten Cesare. Azt gondolta. odaszól nekik. szabálytalan formájú kék topázgyűrűt látott megvillanni a hold fényében. – Hallottad. és kezet ráz az ifjú Goffredóval. ahol nem láthatták meg őket. próbálta visszanyerni az önuralmát. Ez azonban nem nyugtatta meg a spanyol kapitányt. Feléjük mutatott. keresztül-kasul járta a termeket. mit tehetünk. a spanyol kapitánnyal meg egy fiatalabb.franciákat. – A profilja lesz rajta. aki azzal az ostoba férjével. hogy ez az ütődött szélhámos még egy bronz emlékérmét is veret. Sanciával. amikor Giovanni . – Nevetséges. amit még soha korábban. majd azt látták. Odabiccentett Lucreziának. mert nem akarta tovább tüzelni Gonsalvo dühét. ujjával az ajkai előtt. Cesare bement a palotába. – Ezt most jól jegyezd meg. Giovanni Sforzával táncolt. – Aztán oly hirtelen és hangtalanul. Gonsalvónak azonban nem csillapult a dühe. a csillagos égboltot kémlelte. De Cordoba minden idegszálával figyelt. – Üresfejű kókler – mondta Cesare. Hogy te vagy. Erről nem tudott semmit. de visszafogta magát. Michelotto eltűnt. hogy újra az apjával és a testvéreivel lehessen. melyet okozott. hogy a kapitány elmosolyodik. rossz tréfája lehet. az öccse. akit az öccsének neveznek. Amikor Goffredo a fiatalabb férfi felé nyújtotta a kezét. ugyanazon anya szülte erre a világra. ebben biztos volt. közönyös Goffredo volt az. Don Michelotto állt mögötte. a fiatalabb férfi viszont ide-oda tekingetett. és azon töprengett. hogy mi az igazság. Gonsalvo de Cordoba. miként lehetséges az.

hogy hozzájárul a válásodhoz. bizonyosan nem lesz a hasznunkra. Chez vagyok! Bemehetek? Lucrezia sebesen megparancsolta a kamarásnak. Meg van győződve róla. és nézte. és hitetlenkedve a bátyjára nézett. nincs semmi szeretet a tekintetében. mert az életével játszik. Most meg azt akarja. hogy átkutatja a húga szobáját. ami érdekelne Pesaróban. – Mi alapon lehet elválasztani tőle? Giovanni Sforza nem eretnek. mint ahogy persze Rómában is. ahogy Júlia máris adogatni kezdi úrnője fontosabb holmijait a csomagoláshoz készülődő szobalánynak. szíveskedjék vele visszatérni Pesaróba. aztán még több más ruhával is beborította magát. – Szóval ez az ő vágya – mondta Lucrezia. égbekiáltó bűn. Cesare benyitott. Az a parancsa. A kicsi emberke csendesen a paraván mögé surrant. mert tudta. hogy folytathatja. hogy eszébe ne jusson megmozdulni vagy megszólalni. árulást sem követett el. mint hogy egyszerűen vele lehessen a saját hercegségében.Sforza kamarása jelentkezett be hozzá sürgős üzenettel. De velem mi lesz. Hirtelen kopogtattak az ajtón. – Nem elég nagy bűn az? – kérdezte. Ezt kívánja a herceg úr. ha esetleg túl közel jönne a paravánhoz. Lucrezia szeme pajkosan megvillant. Ha rám néz. összeszedte a bátorságát. hogy Milánó újra a franciákhoz húz. – Apánk nem kockáztatná meg a jogi utat. – Értem én. Ráadásul. – Mit csináljak? – kérdezte fennhangon. miközben le s föl járkált a szobában. – Crezia. Lucrezia bosszankodva hallgatta a kamarást. és első dolga volt. kedve szerint uralkodhat. Lucrezia a kereveten ült. Csak hát nem hiszem. magára terítette Lucrezia egyik köntösét. és maga mellett Cesarénak is helyet kínált. Nincs semmi. hogy menjek el vele innen. – Chez. most pedig. és kiment a szobából. Júlia elnézést kért. Haragudott Lucreziára. Lucrezia felállt. – Apánk úgy határozott. hogy Cesare még akkor se vehesse észre őt. helyette inkább járkálni kezdett a szobában. vizslató ébersége. mert a herceg nyomasztónak találja római tartózkodását. és talán ezzel kellett volna kezdenem. és engedélyt kért. – De mit mondasz majd a férjemnek? – kérdezte Lucrezia. Túl nagy botrány kerekedne belőle. hogy mások is annak tartanák. – Pesaro hercege tudatni kívánja általam. – Pesaróban. ahol szabadon. hogy a viselkedése milyen gyötrelmet fog okozni Sándornak. neki pedig semmi kedve valami újabb botrányos jelenethez. a herceg egy fikarcnyit sem törődik velem. vagy netán azt venné a fejébe. Valóban unalmas és kiállhatatlan ember. Vágyik a társaságára – nem föltétlenül másért. hogy abból a disznó Sforzából semmi előnyünk nem származott. Lucrezia intett neki. Rómában végre megint kezdte jól érezni magát. hogy azonnal rejtőzzön el a paraván mögé. magyarázta a kamarás. hogy a férjednek el kell tűnnie. Júlia odament hozzá. A férje azt kéri. – Dehogynem. ha visszamegyek? Elfonnyadok. A bátyja azonban nem ült le. és fárasztja már a pápa folytonos. Jókedvűnek látszott. A lelkére kötötte. hogy beszélhessen. hogy megvigasztalja. ezt nem engedheted meg. a . hogy megcsókolja Lucreziát. hogy boldogtalanná tett engem… Cesare elmosolyodott. Cesare komolyabb hangnemre váltott. és egy pillanat múlva Lucrezia a bátyja hangját hallotta. már ha azt nem számítjuk annak. De hiszen Pesaróban oly magányos volt! Itt. jóember. hogy igen kedveli a hercegnőt. A kamarás megköszörülte a torkát. Az ifjú Borgia bíboros ki nem állhatja a herceget. hogy Sforza képtelen volt boldoggá tenni téged. és meghalok az unalomtól. apánknak nagyon nem tetszik.

olyan ez. mint hogy megszabaduljak a hercegtől – magyarázta Lucrezia. Lucrezia a paraván mögé ment. hogy ha egy bűnös lélek e rendkívüli időszakban betért ebbe a templomba. hogy pusztán e világi előnyökért elvegyük egy másik ember életét. hercegnő – válaszolta gyorsan. mint két tűz közé kerülni. aki ilyen disznó módon viselkedik? – kérdezte Cesare. hogy siessen. annál is inkább. – A továbbiakban nincs miről beszélni. a Szentatyával. persze. hogy egy ilyen cselekedettel veszélybe sodorjátok a lelkemet. Most menjen… – Azzal a kamarást sebesen kivezette a palota egyik oldalkapuján. Mihelyt Cesare becsukta az ajtót. Megkérte Sándort. mielőtt tőrrel vagy méreggel fenyegetőznétek? – Apánk megkérdezte tőle. – Tennünk kell valamit. Cesare lehajtotta a fejét. hogy meggyónjon. hogy vajon mit szólna a váláshoz? Nem kellene talán előbb ezt tenni. – Megkérdezte valaki Pesaro hercegét. mentse fel a vecsernye alól. hogy nem engedelmeskedsz a parancsának? Magadra zúdítod a pokol kénköves tüzét azért a Giovanniért. Giovanni nemet mondott – felelte Cesare. Lucrezia hangjából határozottság áradt. de azért ilyen büntetést semmiképpen nem érdemel. drága bátyám. én nem akarnám. és arra vágyott. haragosan odakiáltotta: – Közted és apánk között őrlődni. hogy a húga a megmentőjét lássa benne. Ez is bűn. Miközben sorra lehámozta róla a ruhadarabokat. – Istenem. tudom. – Tehát szépen odaállsz a Szentatya elé. és elmesélte. – Nincs semmi. Szerette volna megszabadítani ettől a vadállattól. Amikor a húgához érkezett a pápa döntésének hírével. Sándor nagylelkűen méltányolta a kérést. hogy a remegése még a reá halmozott ruhákon át is látszott. a herceg egyenesen a pápához sietett. mi készül Giovanni ellen. Most dühös volt. mivel köztudott volt. – Egy szót sem. Menjen gyorsan. amit beszéltünk? A kamarás szeme tágra nyílt a félelemtől.boldogtalanságom legfőbb oka azonban mégiscsak az. . ne legyen már ilyen gyámoltalan. – Egy árva szót sem. Sok bűnöm van nekem is. mert inkább a Rómán kívül lévő San Onofrio-templomba kívánna menni. – Akkor még egyszer beszélj atyánkkal. De nyugtalankodom a lelked. Cesare és a pápa. ahol Giovanni Sforza lakott. a saját lelkem miatt. Cesare biztos volt benne. hogy kiszabadítsa Sforza kamarását. Nagyhét lévén. aminek fültanúja volt. és mondd meg neki: nem egyezem bele. Nem vállalhatok szerepet abban. Amikor a halálra vált kamarás megérkezett a Borgia-lakosztályokba. különleges bűnbocsánatban részesülhetett. de én azért bízom a könyörületes Istenben és a mennyei öröklétben. hogy nem lehet egy napon említeni veled. hogy ne árts valaki másnak – figyelmeztette Lucrezia. hogy véget vessünk ennek a komédiának. így hát hozzájárultak. Meséljen el mindent a hercegnek. Mondja meg neki. – Ez nem titok előtted sem. hogy örömet fog szerezni Lucreziának. Lucrezia a bátyja szemébe nézett. hogy engedélyezzék neki a gyónást. szerinted mit tegyek? – Ne árts magadnak. Úgyhogy mondd meg nekem. hogy a herceg vére beszennyezze a kezemet. kötelességüknek érezték. és a reagálása csalódást okozott neki. és lemondóan megdörzsölte a szemét. és minden bűntől megszabadíthatta a lelkét. Mégpedig gyorsan. aki olyan rémesen reszketett. Crezia. kedves húgom. amit jobban szeretnék. kérlek. Mert ez örök kárhozatba sodor. atyánk lelke. és a szemébe mondod. Nem látom a kiutat. azt suttogta a férfinak: – Hallotta. tudván. és még mielőtt kiviharzott volna a szobából. Ami engem illet.

hogy követelje a házasság érvénytelenítését – mégpedig az egyetlen szóba jöhető alapon. de úgy gondolta. főleg most. mennyire magába roskad. aki nem kíván engedelmeskedni sem a férje. Én meg miért igyekeznék a kedvében járni? Sem az én véleményemet. mint a méreg vagy a tőr. sem a Mennyei Atya szándékát nem vette figyelembe. aki meg tudta volna mondani. hogy ünnepélyes külsőségek között temessék el a lovat. maga köré gyűjtötte legkedvesebb udvarhölgyeit. ahogy Giovanni Sforza elért a templomhoz. Mi értelme ennek az egésznek? Lucrezia szemét elfutotta a könny. amikor szerető atyád szeretné elérni. Egyszerű. – Lucrezia. amíg távol vagy – aggodalmaskodott Adriana. Amikor pedig Sándor Pesaróba küldte egy jogtanácsosát. Az impotencia vádja persze nem oly halálos. Lucrezia nagyon zokon vette. vagyis impotencia okán –. Adriana még egyszer megpróbálta. Másnap már kora hajnalban felkelt Lucrezia. Júlia. és megkérte őket. másrészt igaztalan. oly sokszor mondtad. Lucrezia semmiképpen sem szerette volna. azt javaslom. akkor Sforza biztosan előhozakodik a most már nyilván általa is sejtett igazsággal a feleségéről és Cesaréról. hogy ha egy olyan fogyatékosság elismerésére kényszerítenek. Lucrezia volt az. és nem adott neki lehetőséget arra. és néhány percen belül kilehelte a páráját. Ha pedig boldoggá szeretnéd tenni a szentatyát. de azért éppen eléggé gyilkos csapás egy ilyen öntelt embernek. – A Szentatya szörnyen nyugtalan lesz. egyszerű paraszti ésszel kikövetkeztethető. ez pedig végzetes lehet a pápa és az egész Borgia család számára. – Drága húgom. ha nem vagy itt vele a Vatikánban. adj esélyt Őszentségének. melyet pesarói csapatainak parancsnoka már előre felkészített a számára. és megmakacsolod magad. és ne engem győzködj. megtört szívvel állt kimúlt paripája fölött. hogy kételkedni . és aki igencsak ritkán teljesítette házastársi kötelességeit. hogy elválasszanak attól az embertől. Nem akadt senki a pesaróiak között. Hiszen éppenséggel ő. hogy lebeszéljen téged. Tudod. mert tudta. a magad sajátos eszközeivel próbáld ezt megtenni. ami egyrészt bántó. mert nem is fogja megtudni. aztán szótlan magányban. aki jobb szerette az állatokat. erényes és eszes döntés volt. hogy rábólintana a tervedre. hogy az apja nem beszélte meg vele a terveit. – És nem is nagyon hiszem. Lucrezia rögtön tudta. – Nincs mit beszélni erről. és egy teljes napon át. a zárda az egyetlen menedékhely az olyan nő számára. felpattant az arabs paripa hátára. Giovanni Sforza. Nem változtatom meg a tervemet. Lucrezia elszánt volt. Ezt pedig. Júlia könyörgőre fogta a dolgot. Adj neki lehetőséget. csak ha már rég úton vagyok. hiszen nem szerette a férjét. kísérjék el a San Sisto-zárdába – mert tudta. Júlia és Adriana azonban megpróbálta lebeszélni a tervéről. és rendíthetetlen. akit te magad is ócsárolsz. megállás nélkül vágtatott. Utasította istállómesterét. és… Lucrezia azonban ingerülten közbevágott. a felesége vagy a lova elvesztésén bánkódik-e jobban. hogy elmagyarázza az érveit. sem az apja parancsainak. végsőkig elgyötört mén térdre rogyott. hogy elmondja az aggályait.Abban a pillanatban azonban. Félelemtől űzve keményen a lova véknyába vágta a sarkát. A város kapujában a tajték verte. milyen szomorú lesz a pápa. étlen-szomjan napokig a szobájában kesergett. akkor hátat fordítasz apádnak. Sforza nyilván vissza fog vágni. míg csak el nem ért Pesaróba. – Nem tud megakadályozni. hogy boldogtalan vagy – most meg. aki – Cesare miatt – azon első éjszaka után nem volt hajlandó a férje ágyába bújni. de nem engedhette meg. amikor meghozta a döntését. mit kell tennie. Nem a herceg iránti részvét vezette. mint az embereket.

nagy gondossággal intézte. Ápoltnak és rokonszenvesnek kell lennie. de azért nagyon szerette volna tudni. hogy a kápolnában vagyok. még akkor is féken tudta tartani a nyelvét. mondjátok azt neki. Sándor elmosolyodott. De vajon az apja isteni sugallat által vezérelt Szentatyaként beleláthat-e a fia lelkébe? Cesare ugyan kételkedett benne. ha részeg volt. a bíborosnak. Miután mindhárman megjelentek. mert Cesare attól félt. amiről nem tudok. aztán Michelottóért is elküldetett. És az apa tekintetében izzó parázs kioltotta a fia szemében lobogó tüzet. hogy Lucrezia meg fog enyhülni. Ne nézz ilyen ostobának. Hirtelen a félelmes tűz meglágyult az apja arcán. A szerelmükről Cesare soha nem beszélt senkinek. barátom. miről lehet szó egyáltalán? – kérdezte Sándor. * Sándor pápa az egyház és az állam minden ügyes-bajos dolgát körültekintően. hogy ennek az érzelemnek az apja még nála is nagyobb jelentőséget tulajdonítana majd. mit vétettem oly nagyon szeretett gyermekem ellen. és átadott neki egy levelet. Ha kérdezősködne. Aztán az egyik leghűségesebb udvarhölgyéhez fordult. mert féltik az életüket. ne csináld ezt. térden állva imádkozom. és nem mondott semmit. aki mindennap elmegy majd a zárdába. – Még egy fél napig ne szóljatok semmit a Szentatyának. – Don Michelotto. Keress nekem valakit. semmi esélye nem volna az apjával Szemben. Az udvari szolgák bizonyosan nem szólnak róla senkinek. ha még a saját lányának sem tud parancsolni? Hogy van az. vagy valami fenyegető dolog elől menekül. Szerelmi és hatalmi csatákban pedig. valami. és elviszi az üzenetemet a lányomhoz. és kurtizánokkal hált. amit még az előző este írt. azt kérdezte tőlük: – Mondjátok meg nekem. és nem akarom. hogy egykor oly édes leánya őszinte szívvel letérdel a Szentatya elé. Mit ér. Szentatyám – tárta szét a karját bocsánatkérően Duarte. Mert hiszen Lucreziát már valójában nem is tekinthetjük gyermeknek. és elmondta. – Annyit szerettem volna csak jelezni. Cesare ezt pontosan tudta. hogy nem kellene vádolnod magad a gyermeked cselekedetei miatt. – Kérlek. Minden további magyarázkodás helyett átölelte Júliát és Adrianát. Ha felfedné az igazságot húgához fűződő kapcsolata igaz természetéről. amely mindennél fontosabb volt az ifjú bíboros számára. Az a fiatalember legyen makulátlan jellemű és intelligens. hogy az én drága Lucreziám elfogadja tőle . E sok év alatt egyszer sem beszéltek arról a szerelemről. Így aztán amikor értesítették a lánya távozásáról és azon szándékáról. A leányod vagy valami szép ígéret vonzásába került. mit kér tőlük. A pápa elvárta tőlük. hogy pápa lett belőle. – Nem akartalak megbántani. az apja pokollá tenné az életét. mert akkor minden elvész. hogy hirtelen elhivatottságot érzett a Mennyei Atya szolgálata iránt. – Kérlek. amit nem látok tisztán. atyjának intelmeit azonban figyelmen kívül hagyja? Magához hívatta Cesarét és Duarte Brandaót. hogy az iránta érzett hűségük minden mást elhomályosítson ezen a földön. nem kerülhet senki máshoz. – Talán arról lehet szó – mondta szánakozó tekintettel Duarte –. Biztos vagyok benne. Amikor azonban érzelmi kérdésekről vagy a gyermekei viselt dolgairól volt szó. – De mégis. egyszerre lett bánatos és haragos. Csak saját kezűleg veheti át. hogy bárki megzavarjon. hogy meghatározatlan ideig a San Sisto-kolostorban kíván tartózkodni.kezdjen magában. vidd el ezt a levelet a bátyámnak. és illő tisztelettel megcsókolja a gyűrűjét és szentséges lábát. már sokkal ésszerűtlenebbül viselkedett. Találkozott a tekintetük. Van itt valami. és Cesaréhoz fordult. ami becses számára az életben. Duarte – mondta a pápa –. hogy ezt teszi velem? Hogy szó nélkül itt hagy? Cesare lehajtotta a fejét.

Perotto azonban ahelyett. Meglepődött. szintén hivatalos hangú választ írt az apjának. pontosan érzékelte. odaadó híve az egyháznak. Giovanni Sforza fontolóra veszi. és azon töprengett. Don Michelotto úgy tett. – Játsszon. Azt írta az apja. Úgy hiszem. – A legegyszerűbben pedig úgy lehet elkerülni az ilyesmit. hogy élvezi a pápa bizalmát. miután tehát végzett reggeli imáival. és az újabb levélben ott lesz a válasz is. hogy ha Lucreziának bármilyen kérdése vagy aggodalma volna. Az üzenet hangneme meglehetősen hivatalos volt. néhány pillanatra eltűnt. hogy Lucrezia válásának ügyét egyszer s mindenkorra rendezi. A polgárok egyre . kifinomult ízlésű fiatalember volt. sok udvari embernél tanultabb. hogy elment volna. az csakis azért lehet. Sándor arról is szólt a levélben.Lassacskán megenyhült a hangulata. Becsületes volt. – Nem szeretnék semmiféle torzsalkodásba bonyolódni a Szentatyával – mondta a fiatalembernek. A szegény sorsú fiú zenész és költő volt. és a kert másik végébe ment. A végére azonban csak annyit írt: „Lucrezia Borgia”. Perotto hátrakötve hordta hosszú szőke haját. hogy amikor Perotto énekelni kezdett. és játszhasson egy kicsit. Engedélyt kért. hogy jól van az apja. egész napját családi ügyeinek szentelhette. Küldöncnek egy Perotto nevű fiatalembert választott. Lucrezia bement a zárda épületébe. leült az asztalához. megfordult. s hirtelen azon kapta magát. ha úgy tartja kedve – mondta. s amikor véget ért a dal. a hangja éppoly messze zengő s mégis lágy volt. Vakon megbízott Perottóban. Kifejezte reményét. hogy mosolyog. a zárdában úgyis olyan unalmas az élet. Cesare is kellemes hangulatban ébredt. hogy leüljön a fűbe. azt mondta neki: – Elkelne már valami újabb ünnepi felvonulás. és azért kívánt Rómában időzni egy darabig. mert a fiatalembert útközben meggyilkolták a hegyekben. Beleegyezően bólintott. Művelt. valamint az üdvözülés reményében küldöncként szolgálta a pápát. Engedje meg mégis. lelkiismeretes és szavatartó. és végül hajlandó legyen hazatérni. írja meg őket. ahogy parancsolták neki. akiről tudta. Perotto mosolyogva odanyújtotta neki. mert a futár másnap megint megy. fontos dolgokat érint e levél. és köszönetet mondott az érdekében tett erőfeszítéseiért. Lucrezia a zárda kertjében fogadta Perottót. de édes arca derűt sugárzott. megrázta a fejét. tudta. és szállás és ellátás fejében. Amikor Sándor Perotto kezébe adta az első üzenetét. hogy a házasság felbontását célzó tárgyalások még folyamatban vannak. bár némi előrehaladás is érzékelhető. mert sokat hallott a város szépségéről. elkérte a levelet. hogy ha a levél nem érkezik meg a lányához. mit is tegyen. Lucrezia felvonta a szemöldökét. A pápaság dolgai viszonylag jól álltak. Ott leült egy kőpadra. hogy a lánya még mindig haragszik rá. majd a gitárjával tért vissza.az üzeneteimet. Oly régóta nem volt már férfi társaságában. Kedvesen bólintott. * Másnap reggel tettre készen ébredt Sándor: úgy döntött. Lucrezia a fiatalemberre nézett. és rövid. – Megértem. Spanyolországból jött. így amikor bement az apjához. hogy közismert jóindulatára apelláljak. hogy elfogadható kompenzációt jelentenek-e a számára a kárpótlásul felajánlott egyházi javadalmak. és semmiképpen sem akarta átvenni tőle a levelet. így amikor Sándor kézhez vette a levelet. mint a játéka. hercegnő. ha bele sem kezdünk. és a szemében többnyire derűs mosoly bujkált.

Ludovico serlege megállt a levegőben. valamint Pesaro hercegét. De ennek meg kell történnie. hogy véglegesítsük. neked is volna más dolgod. ha azon az alapon mondanák ki. gondolom. majd hozzátette: – Mivel Lucrezia már el volt jegyezve azzal a spanyollal. Egyszerűen eltűnt Rómából. – Soha nem szoktam fenyegetőzni. – Azt azért el kell ismerned. tökéletes önuralommal válaszolt. hogy a két fiatal együtt. de nem mondott semmit. mellé némi bort. Ludovico kezdett ideges lenni. akkor nem tudom. Ki nem állhatták egymást. Plandini lépett be. – Szerintem is – bólintott Sándor. De Lucrezia – ő nem. hogy soha nem voltál kedves vagy szívélyes – mondta dölyfösen Giovanni. Giovanni hónapok óta Pesaróban időzik. Cesare nem mozdult az asztaltól. Rómát akarja. Sándor a fiához fordult. Ludovico – mondta. a borát kortyolgatta. fiam? Fenyegetőzések? Cesare higgadtan. Giovanni Sforzát jelentette be. – Biztos vagyok benne. de. Tálakon sajtot és gyümölcsöt szolgáltak fel. Szentatyám. Ludovico is felállt. – Ludovico. miként bontsuk fel ezt a házasságot. . hogy párbajra hívtalak volna. – Ludovico. Sándor felállt az asztaltól. – Igenis szükség van a válásra. Most mindannyian a pápa íróasztala köré ültek. unom már. kihívom párbajra. és magára hagyta Lucreziát. Ludovico. Semmi akadálya nem volna. kérlek. meg kellene hát ünnepeltetni velük valamit. Épp ekkor a hivatali titkára. Az egyház érdekében. – Személy szerint nekem is jól jönne már valami ünnepség. – Felséges uram. az unokaöcsém a fiad fenyegetőzése miatt ment el Rómából – magyarázta Ludovico bocsánatkérően. – Kérlek. Ludovico még jobban lehalkította a hangját. – Ludovico. ha tévednék. Ha valaki megharagít. ő ezt visszautasítja. Azért hívtalak ide mára benneteket. és Ludovico Sforzát. még mielőtt bajba keverik magukat. –Giovanni visszatért Rómába. Mindannyian egy márványasztalka körül foglaltak helyet. Giovanni követte. Megértjük az aggodalmaidat. És a végkövetkeztetés úgyis ugyanaz marad: Giovanni és Lucrezia házasságát fel kell bontani. Sándor felállt. miért kellene azt felbontanunk. Sándor már kezdte elveszíteni a türelmét. – Az egyház érdekében? – kérdezte zavarodottan Ludovico. – Bármikor kiadathatsz egy bullát.nyughatatlanabbak. boldog házasságban éljen Pesaróban. – Megrázta a fejét. – Nem emlékszem. Giovanni beleegyezne a válásba. – Igaz ez. Sándor megfordult. nemcsak nekem. Giovanni. és kezét Ludovico vállára tette. mert az egyház ügyei valahogy túl komollyá tettek az utóbbi időben. és tiszteletben tartjuk az unokaöcséd érzéseit. Meglepettnek tűnt. Az unokaöccse bólintott. A szokásos kellemkedő. – Szentatyám – suttogta Ludovico. Elvitatkozhatnánk ezen egész nap. semmitmondó frázisok után Sándor komoly arccal Sforzához fordult. de ha Giovanni és az édes Lucrezia házasságáról beszélsz. – Hidegen a sógorára nézett. – Megköszörülte a torkát. Egymás mellett sétáltak a teremben. és járkálni kezdett a szobában. Továbbra is ott ült nyugodtan. Szentatyám – mondta mézesmázos hangon. hogy egy helyben topogunk. Ludovico követte. de néhány pillanat múlva már magához is tért. Vagy mégis? Javíts ki. – Már megbocsáss. – Hát azt a kis kitérőt ily könnyen föl lehetett deríteni?! De a kegyes és jámbor döntőbizottság nem járul hozzá. kedves barátom. hogy a házasság érvénytelen.

Elveszíted a címedet és a földedet. ügyeset. Ha valaki másnak a lánya volna. és ilyesmit soha nem is leszek hajlandó elismerni! Ludovico az unokaöccse felé fordult. Giovanni megpróbált mondani valamit. de a nagybátyja félretolta. hogy megértse: Lucrezia olyan titoknak van a birtokában. ami nyugtalanította. hogy kitérjek arra a dologra. ha nem egyezel bele. mert a franciák bármikor megtámadhatják Milánót. amelyet az előző nap küldött neki a húga. és nem azért vagyunk itt. Amit nem mondott el. * Aznap este Cesare a maga lakosztályában ült. Giovanni talpra ugrott. Giovanni! – utasította rendre szigorú hangon. –Meg kell találnunk a módját. hogy . – Akkor hát túltárgyaltuk a dolgot. mindkét család szeme láttára?! Nem létezik! Ilyen dologba nem egyezem bele! A pápa Ludovicóhoz lépett. odaadó kurtizánt. hogy bizonyítsa az igazát. Ebben a szép nagy ágyban elhelyezünk egy csinos. és valami módon igazolja a férfiasságát. Ezt polgáraink és a bizottság tagjai is meg fogják érteni. egészségeset. Mindkét család tagjait egy nagy fogadóterembe hívjuk.” A hűvös. Az egyik sor szinte kiáltott feléje. Megnyerő arcát bánat felhőzte. amely végtelenül fontos a számunkra. – Lucrezia hazudik! Nem vagyok impotens. széles ágyat. az íróasztalánál. Aztán Giovanni bebújik a kurtizán mellé. És elég jól ismerte a testvérét ahhoz. és újraolvasta a levelet. az arca kivörösödött. hogy a házasságot soha nem hálták el. és határozott.Sándor bólintott. Giovanni visszautasítja a lehetőséget. amiből csak azt a következtetést lehet leszűrni. mert hisz megtette. Volt azonban valami más is. az izzó napkorong miként bukik a Forum Romanum vöröslő romjai mögé. – Il Moro jól tudta. barátom – mondta. fensőbbséges hangon azt mondta: – Az egyedüli lehetséges jogalap az impotencia. hogyan egyezzünk ki a Szentatyával. távolságtartó hangnem és a húga különös rejtélyessége keltette fel a figyelmét. az volt a lényeg. – Az egész családunk megtagad téged. – Ülj le. Most Cesare szólalt meg. És a kezünkben van Lucrezia írásos nyilatkozata. és akkor csak a pápa seregének és a vele szövetséges spanyol csapatoknak a segítségében bízhat. mert Lucrezia hiánya fájó sebként égett a lelkében. – Megtehetném. meg Giovanni is. Crezia is állít valamit. noha férjnek már nem nevezheted magad. – Aztán szembefordult Ludovicóval. E pillanatban. volna egy megoldás. – Ott. ki a hibás. és nem engedte szóhoz jutni. A kettő nem egyezik egymással. – Azt hiszem. hogy azt kutassuk. hogy szüksége van a pápára. mely – ha egyszer napvilágot lát – súlyos veszélybe sodorhatja mindannyiukat. Az asszony a gyermekeit és számos barátját is meghívta vidéki birtokára. még mindig herceg vagy. Giovannival persze nagylelkűen fogunk bánni. – Így van. „Ez idő szerint nem áll módomban. és nézték. Tehát próbát kell tennünk. Ebbe a szobába beállítunk egy kényelmes. a papírlap enyhén remegett a kezében. Ahogy újra és újra átolvasta a levelet. Giovanninak elállt a lélegzete. És azért ez sem kis dolog. amire férjként képes volt. jéghideg hangon. Annak elismerése. miként azt bármely bíróság is tenné. 12 VANOZZA CATANEI VENDÉGEI A VIDÁM SZINEKBE öltöztetett asztaloknál ültek. hogy Lucrezia állítása felel meg a valóságnak.

álarcos fiatalember ült le melléje. átellenben az ötödik században épült. mert Vanozza még mindig sugárzóan szép volt. kezével a kardja után kapott. Giovanni. máris a következőt emelte. Cesare valósággal bálványozta az édesanyját. Amikor pedig magát Giovannit kérdezte. Noha magas volt. Vanozza szőlőskertje. Volt ott az asztalokon minden: hirtelen sült libamáj almagerezdekkel és mazsolával. a testvére csak gúnyosan elnevette magát. de Giovanni gorombán félrelökte a kezét. – Az ügyességére. Ascanio Sforza bíboros nem tartozott a buzgó éljenzők közé. Csúnyán berúgott már. jól érezték magukat. serpenyőben sült porhanyós borjúszeletek szarvasgombával és a környékbeli fákról frissen szedett zöld olajbogyóval. Goffredo és Cesare megint egyszer egymás társaságában üldögéltek. Nehezen forgott a nyelve. aki ezt merészségnek nevezi… én azonban egyszerűen csak gyávaságnak… – aztán harsány hahotára fakadt. és szíve legmélyéből minden jót kívánt az édesanyjának – ha Vanozzának egy új szerelem jelenti ezt a jót. – Kérlek. az egyik szinte még ki sem ürült. Étkezés közben egy nagyon sovány. Elmosolyodott magában. lelkes kiáltásokat hallatott. belőle ujjaira lötyögött a bor. mint Gio Medici is. melyekbe a Vanozza szőlőskertjében termett testes burgundi szőlő nedűjét fejtették. szétnyílt ingére csapzottan lógott izzadt haja. majd Goffredo és Vanozza segítségével visszatartotta. intelligenciájára. melyet még nem színezett a kor ezüstje. hogy kurvákkal háljon és a pénzét költse. Nagy porcelánkancsók is az asztalra kerültek. viszont minden egyes új ételből legalább kétszer vett. aznap kifogott. Giovanni most dülöngélve felállt. Giovanni egymás után hajtotta fel a serlegeket. Vanozza oly ügyesen irányította a fogadóit. melyeket egy különleges alkalomra Sándortól kapott ajándékba. amikor egyegy újabb pompás tálat szolgáltak fel. senki nem tudott felvilágosítást adni róla. Némelyik ifjú bíboros. rendkívüli üzleti érzékére. és valamit a fülébe súgott. – Nem gondolja komolyan. s gyönyörű olajbarna bőrét gesztenyeszín haj övezte. Erre az estére Vanozza a két legkiválóbb szakácsát hívta el városi fogadóiból. – Ürítem poharam bátyám… hősies megmenekülésére… a franciáktól – mondta akadozva. Goffredo felnyúlt. hogy segítsen egyenesben tartani a serleget. Már készült nekimenni Giovanninak. és büszke volt a szépségére. igen jó alakú. Cesare talpra ugrott. Felteszi a bíborosi kalapját. de régi barátja. FIosszú fekete selyemruháját déltengeri gyöngyök díszítették. . és csak úgy fut a franciák elől… Van. Felemelt serlege sután imbolygott a kezében. Cesare újra a fiatal gárdistára nézett. ahova gyakorta jár Giovanni.megünnepeljék. Cesare az utóbbi hónapokban többször is látta már ezt a fiatalembert a Vatikánban az öccse társaságában. miként Sándor unokatestvére. mit beszél – mondta Vanozza esedezve. a csaknem teljesen elhagyatott Esquilinus mons lankáin terült el. ne! Nem tudja. hogy az édesanyja az udvar túlsó végében meghitten társalog egy fiatal svájci gárdistával. akkor hadd legyen benne része. nevetgéltek. lassú tűzön párolt homár paradicsommal és bazsalikommal ízesített mártásban. A gyermekei. hogy a legkülönfélébb ízes falatokkal kínálhassa a vendégeit. ahogy a gyermekei szeretettel nevezték. amiért Cesare a pápa küldötteként a következő héten Nápolyba indul. biztos valami különc művész lehet abból a városnegyedből. és Cesaréhoz fordult. Cesare úgy gondolta. Cesare. hogy bármely római férfi megirigyelhette volna. Gio Medici megfogta a karját. és odébbállt. de azért most szónoklatra készült. Aztán Cesare észrevette. Monreale bíborosa is. méltóságteljes Szent Péter-bazilikával. amellyel minden veszélyt elkerül. de amikor érdeklődött felőle.

egy fehér csődörön nyargalt. hogy megbánja fölháborító viselkedését – amit nem pusztán Cesaréval. De aztán akkor éjjel észrevette De Cordobával a palota udvarában. ami felkeltette a figyelmét. –Érezd magad jól! Nézte. akár jellemszilárdságban. még betérek ide nem messze egy szemrevaló nőszemélyhez. kölyök – mondta nevetve. Goffredo azt mondta Cesarénak: – Én azt hiszem. anyám. A vendégek lelkesültsége kissé mérséklődött ugyan a fivérek viszálykodása láttán. Cesare várt néhány pillanatig. Hallotta a hangjukat is. milyen súlyosan megbántotta őt. hogy az öccse nincs veszélyben. hogy nem hajlandó elviselni az öccse részeg pökhendiségét. kész arra. és az egész Borgia családot lehetetlen helyzetbe hozza. hogy haragszik a bátyjára. aki magasabb volt a másik kettőnél. akkor legalább egyszer s mindenkorra elrendezik a dolgokat. de Cesare tudta. hiszen nyilván tisztában van Sancia és Giovanni kapcsolatának jellegével. – Semmi kifogásom ellene. s egy ideig még Giovanni durvaságáról beszélgettek. Ascanio Sforza és Gio. és megpróbálja megértetni vele. – Másutt már várnak. a fegyvernöke és a magas. Sebesen vágtattak Róma felé.Miután jó éjszakát kívántak Ascanionak . – Engedelmetekkel búcsút kell mondanom e kedélyes társaságnak – mondta. a mögötte lévő házak udvaráról három lovas surrant ki . Ascanio még most is meg volt botránkozva. barátságosan. és bátorítóan megveregette a vállát. A tizenhat éves Goffredo soha nem szólt semmit Giovanni ellen. – Nagyon is komolyan gondolja. most azonnal megölném ezt az arcátlan bitangot – még ha az öcsém is és a fiad. hogy lovának ügetését ne hallhassák meg. Kijózanította a bátyja haragja. és ha nem a vendéged volnék. meggyilkolta Ascanio főudvarmesterét. kettőig sem tud számolni. De aztán látott valamit. amikor szintén részeg volt. és a nyomába eredt. már rég lerendezte volna Giovannival az adósságát. és eltöltök vele néhány órácskát. Cesare . Giovanni pontosan tisztában van vele. Feltett szándéka. Az élő fába is beleköt. Ha pedig szép szóval nem megy. hogy nem ő. Azóta se látta ilyennek. aki most végre kettesben maradhatott az ifjú svájci gárdistával. Áthaladtak a Borgia-palota szomszédságában lévő városkapun. aztán megálltak. Nem sokkal később szedelődzködni kezdett a társaság. Goffredo. már nem dülöngélt. akár kardforgatásban Giovanni fölött áll. és tanúja volt különös átalakulásának. és megesküdött. hogy beszél Giovannival . és nem kívánnám megvárakoztatni őket.Cesare szeme villámokat szórt. Cesare hagyta. Meggyőződvén róla. álarcos férfi társaságában sebesen eltávozott. jókedvűen diskuráltak. Egész testében reszketett a dühtől. Goffredo rejtély volt Cesare számára. Cesare nem hagyott kétséget afelől. hanem Giovanni a gyáva. és függetlenül az öccse nevetséges vádaskodásától. közte Goffredóét. Ascanio Sforza bíborosnak is bőséggel volt oka panaszra – mert Giovanni épp csak néhány napja. hanem másokkal szemben is tanúsít. így rá lenne kényszerítve. Aztán az álarcos férfi felállt. Cesare az öccsére mosolygott. Ahogy Goffredo befordult a sarkon. hogy Gio visszavezesse a helyére. Cesare is elment. nyájas arca miatt először azt hitte. és nem félne a pápa haragjától. és Gio Medici is hazatért a maga palotájába. A szelíd. Egyikük. hogy egy párbajban vajmi kevés esélye van a bátyjával szemben. és nem tűri. s vele tartott az öccse. Nyeregbe pattantak. Giovanni felállt. A négy lovas árnyéka jó néhány utcányira tőle nyúlt végig a kövezeten. aki pedig egy szóval sem ártott neki. aztán tisztes távolból követte őket. Miután pedig apródja fölsegítette rá sötétkék bársonypalástját. de azért most már ismét csendes beszélgetésbe merültek. hogyha nem a bíborosi kalapot viselné. az álla megfeszült. Cesare azt is tudta. s Cesare búcsút intett Vanozzának. ahogy az öccse ellovagol. és megint súgott valamit Giovanninak. hogy kihívja párbajra. hogy ennyire semmibe vegye a családját.

– Jól alszik a Szentatya? – kérdezte tőlük. a zárda biztonságos hely. amikor iszonyú rémálom ébresztette fel. Lovasok zaja volna? Megpróbálta kidörzsölni az álmot a szeméből. és Cesare mindössze a halk loccsanásokat hallotta. Rémületében a szolgájáért kiáltott. De ekkor sötét árnyak nyúltak feléje a falról. – Ő még nincs. Végül aztán a lámpásban megmagyarázhatatlanul újra fellobbant a láng. erősen küszködve. Cesare félig még aludt. és körülnézett. – Igen. Veszélyben lenne Crezia? Nem. megállt. és nem talált semmit. és már épp kedvenc csődöre nyergébe készült szállni. valami rendellenesség után kutatott. mint hogy kilovagoljon a városon túlra. s kereste öccsét. ha van igazság a mennyekben. az nem lehet. de gondosan rejtőzve. Hűvös és párás volt az éjszaka. Körülötte minden valahogy álombélinek látszott. a Giovannit fenyegető veszély nem okozna neki rémálmokat. vöröses folyami agyagot látott. de elméjét rettenet béklyózta. Az istállóhoz sietett. a szíve vadul kalapált. De a kikötő teljesen elhagyatottnak tűnt. Néhány órai lovaglás után a folyópart vörös agyagjához ért. visszaroskadt az ágyra. nem csitult páni félelme. amint a nagyot szökkenő halacskák visszacsobbantak a folyó üvegszerű. Cesare leszállt a nyeregből. amivel meggyújthatná. de azért csak nyargalt előre. –Minden rendben van. Maga köré csavarta a takaróját. hátha talál valakit. és megnyugodott. így nem maradt más hátra. Igazából nem tudta. E különös lélekállapotban lovagolt a folyó mentén. egyedül. Aztán Goffredóra gondolt. és az apja lakosztályához ment. és visszatért a Vatikánba. amikor észrevette. miként végig a part is. Izgatottsága azonban nem csillapodott. békésen aludt – mondta. mert rettenetesen fázott. Igyekezett megnyugtatni magát. aki esetleg látta az öccsét. csillámló felszíne alá. Továbbra is csendes és nyugodt volt minden. Jacamino. nehogy megrémítse vagy tovább haragítsa Lucreziát. Koromsötét volt. erről gondoskodott az apja – odaküldte Don Michelottót. Giovannit. a folyó tükrét fürkészte. őrülten zakatoló szíve kiugrik a helyéből. Mi lesz vele. Irracionális félelmek gyötörték. A kikötő végébe ment. – Pár perce voltam bent nála. Aztán a semmiből egyszer csak Noni hangját hallotta: – A házatokban a halál leselkedik… Megpróbálta lerázni magáról az érzést. hogy állítson őrt a zárdához. halvány fény áradt szét a szobában. s a Tevére felől áradó sós illat megnyugtatta. hogy az egyik szolga Goffredo lovát csutakolja. hogy megőrizze az önuralmát. miként mindig. csendesítette magát. de a szobájában kialudt a lámpás. – Goffredo öcsém tehát épségben hazatért? – kérdezte. De aztán az apja miatt kezdett nyugtalankodni. és nem látott semmit. Mirandella gróf palotája állt. Néhány lehorgonyzott . de nem látott semmi szokatlant. Átellenben az egyik kikötővel. De eszébe jutott öccsének és társainak víg hangja. Órák óta aludt mélyen. a túlsó parton. apjának legkedvesebb szolgája válaszolt az előszobából. Verejték gyöngyözött a homlokán. mintha démon űzné. kitisztult tőle a feje.megfordította a lovát. – És Giovanni öcsém? Ő is itthon van már? – Nem. de a keze remegett. elűzni magától a hangot. A ló patkóján vastag. ha történik valami Giovannival? Gyorsan felöltözött. bíboros úr – felelte a fiú. ha úgy érezte. Cesare baljós érzésekkel hagyta el a várost. mellette egy kórház. A partot kémlelte. bíboros úr – mondta a fiú. Giovanni? Isten látja lelkét. ablakában gyéren pislákoló lámpásokkal. de akárhogy próbálkozott. de nem jött válasz. és egész testében remegett. A vatikáni testőrség két katonája állt őrt a súlyos ajtó előtt. mi végre hajszolja a lovát. Cesare visszatért a saját szobájába. Vaksin araszolgatva felkelt. a lámpás körül tapogatózott. összehúzott szemmel.

Aznapra megbeszélést hívott össze. Sándor pápa a szokottnál korábban és balsejtelmekkel ébredt. hogy ráakadjak Giovannira. bennük azonban senkit – a halászok vagy a helybéli falusi kocsmákban mulatnak. Duarte? – kérdezte a pápa. Órák teltek el. Amikor visszatért a Vatikánba. bíboros úr – ígérte meg Giorgio. Lesz hozzá néhány szavam. A fegyvernökének még külön is szóltunk. és mielőtt még az éjszaka sötét kárpitját megbontották volna az aranyló napsugarak. amikor az embernek semmi más tennivalója nincs. és arról kérdezősködött. nem látta-e valaki Giovanni Borgiát. visszajön a Vatikánba. menjen vissza a fővezér lakosztályába. mert e csaták kimenetele aggasztja. Cesare megköszönte a segítséget. – A fegyvernökét sem sikerült megtalálnom – mondta Duarte Cesarénak. hogy az ifjú bíboros csizmája vizes. Cesare visszalovagolt a Vatikánba. baljós előérzete volt. – Úgy tudtuk. ami esetleg felkeltette a gyanúját? – Egy aranydukátot pörgetett meg az ujjai közt. és gyanakodva méregetni kezdte. – Uram! – szólt oda. és azonnal értesítse. vagy mélyen alszanak a ladikok mélyén. Elmosolyodott. Hosszú percekig feküdt álmatlanul. Épp meg akart fordulni. A fegyvernökével meg egy álarcos férfival ment el – felelte Cesare. – Már el is felejtettem. De miközben kijött Cesarétól. hogy tanácsadóival áttekintsék a közelgő csatákban követendő stratégiát. – Meg kell találnunk. és úgy gondolta. a férfi felült. aztán várni. – Ideje volna kezdenünk. A férfi gyanakvását rögvest eloszlatta a pénz látványa. figyeljen rá. – Azonnal felöltözöm – mondta Cesare. amit megtudott. Gyorsan felöltözött. azért ily zaklatott. hogy hazainduljon. hogy a fegyvernöke sem érkezett még meg. – Pedig tűvé tettem az egész várost. ha a pápa fia hazaért. Eltűnődött. és elmondta neki. – Senki nem tudhatja meg. benne egy alvó férfival. Duarte szorongva várta a percet. de a teremben csak Duarte Brandaót találta. bog)' jöjjenek a hőn óhajtott halak. Nem látta senki. aztán végül úgy döntött. aki az este folyamán Borgia parancsnok úr társaságában volt. azonnal felkeltette Cesarét. és nem tudott újra elaludni. mint nap mint nap kivetni a hálót. amikor be kell számolnia Sándornak. mondta Duarténak a szolga. – Hogy azonnal be tudjak menni apámhoz. Fel s alá járkált a szobájában. Fél óra múlva. amikor egy rönkfákhoz kötött dereglyét vett észre. mert Giovanni csúnyán berúgott. és friss. Duarte észrevette. Duarténak azonban valami különös. mikor látta utoljára Giovannit. vöröslő agyag tapadt rá. és Sándor egyre ingerültebb lett. De nem mondta el senkinek. kezében arany rózsafüzérét morzsolgatta. felkel.Isteni iránymutatásért esdeklő reggeli imáit követően a tanácskozás helyszínére sietett. és meghagyta neki. Duarte megnyugtatta a szolgát. Az pedig csak még kínosabbá teszi a helyzetet. a főparancsnokot. és megkérdezte tőle. hogy beszéltünk – mondta. – Az öcsémet keresem. – A tegnapi vacsorán. ha hívatna. A fővezér egyik szolgája már pirkadat előtt felkeltette. mielőtt elbúcsúzott volna a Giorgio nevű férfitól. és átadta az aranypénzt. szívére lassacskán béke szállt. hogy ura nem tért haza a szőlőskerti vacsora után. – Borgia bíboros vagyok – mondta neki Cesare. – Ez a fiú lehetetlen egy alak – dohogta Duarténak.halászcsónakot látott. . hogy Giovanni még mindig nem érkezett meg. vajon milyen lehet halászként élni. – Számítok magára. Nem vett észre az éjjel valamit. – Uram! Miközben lement a csónakhoz. a belső városnegyedekbe lovagolt. – És a fiaim hol vannak.

– Elmegyek én ehhez az emberhez. úgy tűnik. A pápa. apám – mondta Cesare. Oly iszonyú sebei vannak. A helyedben nagyon vigyáznék minden szavamra. Ennél többet azonban nem kívánt mondani. érdeklődtek a vatikáni testőrség parancsnokánál. Szentatyám. Úgy gondolta. a pápai sereg fővezére. – Ujjai sincsenek már. Cesare. ha bármi baj érte a fiát. hogy őket fogják vádolni. levegő után kapott. – De azért néhány szót csak le tud írni? – kérdezte a pápa. szintén felfegyverkeztek. és a város tele van csinos nőkkel. fésüljék át Róma környékét. – Megtalálták Giovanni fegyvernökét. – Nincs semmi hír. Arra meg különösen ügyelnék. Sándor pápa felemelte a fejét. – És az öcsédről még mindig semmi hír? – kérdezte Sándor egy székre ereszkedve. minden sikátorban katonák kutattak. A palota előcsarnokában összefutott Goffredóval. – Hívd össze a testőrségemet. – A Piazza della Giudeccán – felelte Cesare. Goffredo bólintott. arany rózsafüzérét feszesen összezárt öklébe szorította. az Orsinik és a Colonnák. nehogy megtudja. – És a lovas? – kérdezte erőtlen hangon. fél kengyellel. de félelmükben nem merték jelenteni az esetet. karddal. és én magam kérdezem ki a fiamról – mondta a pápa. hogy eltűnt Giovanni. de aztán Cesare lépett be hirtelen fenyegető hírekkel. Szentatyám. Válságos állapotban van. Spanyol zsoldosok gázoltak végig az utcákon teljes fegyverzetben. férfiasan a vállára tette a kezét. csendesen. attól tartva. kutassanak át minden bokrot! Mondd meg nekik. hogy képtelen bármit is mondani. és megtört tekintettel Cesaréhoz fordult. mintha gyomorszájon vágták volna. addig nem jöhetnek vissza. elment szólni az őrségnek. Cesare és Duarte visszatért a Vatikánba. Duarte a pápa mellé állt. ezért nem akadtunk még a nyomára. – Ha eddig hallgatott is. amíg nem találták meg a fiamat. helyesebb volna. Szerte Rómában arról pusmogtak. elhagyja az ereje. Sándor ellenségei. és kegyetlen büntetéssel fenyegetőzik. és csak annyit mondott csendesen: – A nyelve nélkül aligha. ha nem találják meg Giovannit. apám – mondta Cesare. apám. apám. ahogy az apja parancsolta. A boltokat elreteszelték. Miután keresztül-kasul beszáguldozták Rómát. – A lovast nem találták meg. Talán részegen alszik valahol a Trasteverében. ha a legújabb híreket a bizalmas baráttól hallaná az apja. – Ezt a fegyvernököt hol találták meg? – kérdezte a fiát a pápa. – Semmi. Sándor bólintott. ablakaikat bedeszkázták. Amikor beléptek. A másikat levágták. – Nem találjuk Giovannit – mondta Cesare –. – Értem. Sándor még mindig magában üldögélt. az utolsó szálig. és apánk kétségbe van esve. – Az utóbbi percekben jutott a tudomásomra. hol jártál tegnap éjjel. . Mindenkit. – Már órák óta fekhetett ott. hiszen még olyan fiatal. a spanyol csapatok és a svájci gárdisták kapitányánál meg a városi polgárőröknél is. A pápa úgy érezte.Duarte megpróbálta csillapítani a pápát. Cesare lehajtotta a fejét. nekem majd beszélni fog. – Nem hiszem. apám – mondta Cesare. noha ők maguk is rettegtek – halállal fenyegették meg őket. magában kóborolva. Minden mellékutcában. s hogy erőt öntsön belé. – Ne haragudj rá. Cesare Duarte Brandaóra nézett. Járjanak utcáról utcára. és nyilván százával mentek el mellette az emberek. s hogy a pápa szörnyen nyugtalan. hogy megtalálták a fővezér lovát.

Nem volt kérdéses. s az erős rántásra egy puffadt holttest jött a felszínre. ő lehetett a főnök. mert amikor az a kék bársonyköpeny feljött a víz színére. Giovanni testét rendbe szedték. Este hatkor Giovannit pompás ravatalra emelték. hogy jajgatását az egész Vatikán hallotta. és a torkán egy hosszú. Késő este a kezükben fáklyát tartó gyászolók ezreitől kísért menet a feszesen tisztelgő. Giorgio Schiavinak hívták. Vanozza. mely a római katolikus anyaszentegyház seregeinek fővezérét illette meg. s így azonnal indult. Egy ötödik lovat is látott. ahova a város minden szemetét sodorja a Tevére. melyet a maga nyughelyének szánt Giovanni Borgia édesanyja. hogy a kerti mulatság éjszakáján négy lovast vett észre a csónakja mélyéről. Giovanni holttestét hajóval azonnal a Castel Sant'Angelóba vitték. fölravatalozták. s oly szívszaggatón üvöltött Istenéhez. s ráadták a díszes brokát egyenruhát. ahol a pápai sereg fővezérét a kápolna azon sírjába helyezték. – Hogy néztek ki ezek az emberek? – kérdezték a járőrök. Körülötte egy kék bársonypalást örvénylett a hullámokban. De három óra is elmúlt. hogy azonosítsa a holttestet. A pápa fia volt. Még mindig rajta volt a csizmája és a sarkantyúja. hogy nézett ki az az ember. megtört szívvel. és a folyóba vetették. megparancsolta. Zokogott.Másnap kora reggel az egyik járőr tagjai felébresztettek egy hortyogó halászt a csónakjában. Nem a pénzéért ölték meg tehát. A bánat sújtotta pápa a Castel Sant'Angelo tornyából nézett alá a fiára. széles vágást. Aztán az is eszébe jutott. és alaposabban szemügyre vették. Cesare föltétlenül az apja kedvében kívánt járni. az erszényében harminc dukát lapult. Szép arca olyan volt. hogy dobáljanak nagy darab köveket a holttestre. és nem mondta el. aki az utasításokat adta. hogy a temetést még aznap este meg kell tartani. óriási fenékhálókat és roppant csáklyákat húztak egyik parttól a másikig. de még enni se! Délben már halászok kutatták a folyó medrét. mintha épp csak elszunnyadt volna. nagy rendezetlenségben. kilenc mély döfést találtak rajta. Amint kiemelték a vízből. Amikor egy kicsit összeszedte magát. papok. ő parancsolta nekik. rajta egy keresztbe fektetett holttesttel. hány hullát dobnak itt évente a Teverébe? Ha mindig rohannék magukhoz. hogy az egyik ló fehér volt. További kérdezősködés után arra azért vissza tudott emlékezni. kamarások követték könnyes szemmel. Azt állította. * Sándor még a gyász emésztő fájdalmában. s őket egyházi méltóságok. magányosan. majd átvitték a hídon házának nemes férfijai. kantárszáron a folyóba vezették. Giovanni Borgia. – Nagyon sötét volt… – mondta Giorgio. azt mondta bosszúsan Giorgio: – Ugyan már! Tudják. hogy egyiküknek a hangját is hallotta. kardjukat magasba tartó spanyol lovasok sorfala közt elérte a Santa Maria del Popolo-templomot. arccal fölfelé. oda. egyre csak zokogott. Az egyikük álarcot viselt. . közvetlenül a temetés után magához hívatta fiát. Sándor a gyötrelmes fájdalomtól térdre bukott. Duarte Brandao jött el. hogy miért nem jelentette ezt a súlyos esetet. Cesarét. A kesztyűje az övében lifegett . egy perc időm nem maradna halászni. Ott leemelték a lóról a holttestet. A bíborosnak tett ígéretét azonban megtartotta. Amikor a járőrök kiabálni kezdtek vele. Amikor meglátta legkedvesebb fia tetemét. A gyászmenetet százhúsz fáklyavivő és pajzshordó fegyvernök vezette. mire az egyik helybéli halász csáklyája megakadt valami súlyosabb dologban.

Esküszöm. amelyet Cesare a magáénak akart. hisz pont e csalhatatlanság az. Mert hát mi haszna származna bárkinek is abból. amit mondtál. ellenkezőleg: csak veszélybe sodorta őket. Amikor megszólalt. ami biztosítja számára a hatalmat. és oly közel ment hozzá. parancsoló hangon beszélt. Mindig tudta. alkalmas záróakkordja Giovanni szánalmas életének. hogy Goffredo ölte meg Giovannit. S akkor egy pillanatra átsuhant benne a kétely. Sándor felállt. – Látta a zavart a pápa arcán. felnégyeltettelek volna. ha elmondaná neki? Magának kereste a bajt Giovanni. hogy örök időkig égek a pokol tüzében. E gyanúsításért azonban mégsem tudta hibáztatni az apját. sírástól karikás szemmel. hogy az apja őt gyanúsítja. Valahogy megnyugvást kell találnom nagy nyomorúságomban. aki végül is igazságot szolgáltatott. melyik út hová visz. őszinte hangon beszélt. mindössze egy kis haladékot lehet vele nyerni. mint hitte volna. Így hát a gyilkosság. A szívére tette a kezét. és akitől megtudta. amikor egy olyan döntést hozunk meg. a szemét eltakarta a kezével. Aztán leült. amikor Giovanni eltűnt. melynél nem tudjuk. Mert meg kell vallanom – és ezek nem egy bánattól elgyötört apa szavai. hogyha megölted volna az öcsédet. A pápa volt az. Amikor gyéren megvilágított szobája félhomályában észrevette Cesarét. melyeket egy legyintéssel el lehetne intézni –. amikor Giovanni élete veszélyben forgott. hogy az imádság változtathat-e bármit is az ember végzetén. De az. De ha Sándor őt hibáztatja. Most meg akarta tudni az igazat Cesarétól. Cesare még közelebb ment. hogy Cesare úgy döntött. és a választásunk egész további életünket befolyásolja. azzal csak még súlyosabb fájdalmat okozna neki. – Köszönöm. hogy a fiai két napja milyen csúnyán összeszólalkoztak Vanozzánál. szertefoszlana a . Köszönöm – mondta. És nagyon megkönnyebbültem attól.Amikor belépett a pápa dolgozószobájába. Erőteljes. Szinte magánkívül volt fájdalmában és haragjában. Nem mintha meglepődött volna azon. Ekképpen történt az is. és farkasszemet nézett az apjával. hogy nem te ölted meg az öcsédet! Esküdj a halhatatlan lelkedre! Ha elfeded előlem az igazságot. Sándort az íróasztalánál találta. halvány arccal. – Esküdj meg. amely kiszélesíti a sorsunk beteljesedéséhez vezető ösvényt. aki megtalálta a kék topázgyűrűt. Giovanni semmilyen téren nem segítette a családot. * Mindannyiunk életében elkövetkezik a pillanat. aki előbb fordította el a tekintetét. Most hagyj magamra. Eddig csak egyszer látta ilyennek az apját – még gyerekkorában. azon az estén. De az is tény. mert ha szembesítené az igazsággal. szinte beleroskadt nagy bőrszékébe. E döntés olyan útkereszteződés. mert imádkozni szeretnék. nem számol be az apjának a halászról. a pokol pusztító tüze fog perzselni az idők végezetéig! Apja vádaskodása szinte elállította Cesare lélegzetét. hogy nem ő ölte meg Giovannit. fiam. hogy robusztus testétől épp csak egy arasz választotta el a fiát. hogy Sándor ennyire kétségbe vonja a hűségét és a szeretetét. Lám. amit Goffredo elkövetett. – Nem én öltem meg Giovannit. apám. Nyers. megfelelő penitenciának tűnt a Borgiák sok bűnéért. ezért megismételte: – Nem én öltem meg Giovannit. Hallott róla. akkor ennek nyilván így is kell lennie. – Amint láthatod. jobban fájt neki. hogy nem fájlalta az öccse halálát. hogy Cesare soha nem szerette az öccsét. Ha a pápa megtudná az igazat. végtelenül lesújtott a gyermekem elvesztése. Hogy Goffredo lett az. Tény. és ráadásul Giovannié lett az az élet. a hangja fáradt volt és szomorú. És ha nem mondok igazat. A Szentatyának csalhatatlannak kell lennie. magam vállalom.

egy fiatal leány a nápolyi királyi család egyik ágából. fölötte dísztelen pamutkardigánt. hogy esetleg megláthatják őket. – Mi baj van? – Nem hihette. De vajon az mi célt szolgálna. komoran nézett rá. mint ahány igaz vallási elhivatottságot érző parasztlányt a szegényebb sorsú családokból. a Szentatyától jött üzenet. és azt mondta: – Giovanni meghalt. Megölték az egyik éjjel. Vajon jól van az apja? És a bátyja. különösen azóta. Amikor Lucrezia belépett a kongó terembe. Cesarét látta a csarnok túlsó végében. lazán leomló gyapjúruhát viselt. Papi ornátusban. ha az apja önmagában kételkedne? Nem. Cesare tudta. Lucrezia. a szegény parasztlányok pedig imádkoztak a gazdagok lelki üdvéért. hogy az összes itteni ruhája olyan bő és előnytelen. Mindannyian az egyházat szolgálták. öltözködés közben mindig hálálkodott magában. hogy Giovanni halálával és a maga döntése okán Cesare magára vállalta mind Róma. Vagy mégis? Esetleg megtudta valakitől? De ahogy ezernyi gondolat szorításában. egyedül várt rá. Reggelente. és foglalja el újra a helyét az udvarban? Csak egyet olvasott el a levelek közül. pedig most már. Cesare? Vajon kitart-e mellette? Vagy e sok-sok hónap alatt belefáradt a várakozásba. s látta. Perotto hoz rendszeresen. szürke. amikor kezét tördelve belépett hozzá egy apáca. akkor sem engedelmeskedhetne. lefüggönyözött ablakaival. Lucrezián olyan boldogság lett úrrá. és örökre elhagyta? Vagy megint az apjától. Európa arisztokrata famíliáiból legalább annyi vagyonos fiatal nőt küldtek az oltalmat jelentő kolostorokba. és szép szelíden a földre engedte. A fiatal leányka most azt magyarázta hebegve Lucreziá-nak. térjen vissza Rómába. míg elérte a főkaput. De Cesare eltolta magától. csak gyengítené a pápát. az nem volna jó semmire. A bátyját. – Chez? – álmélkodott Lucrezia szinte könnyek között. a csupasz falakon függő feszületekkel. előrebukott. mégpedig Giovanni Sforza koholt impotenciája okán. mily halovány a húga. Az előcsarnok zord és barátságtalan volt a maga hideg márványpadlójával. s így nem szúrhatott szemet egyre gömbölyödő kis pocakja. Egyszerű. már indult is sebesen. * Lucrezia épp a San Sisto zárdájának kápolnájában imádkozott a nagy márványszobor előtt.csalhatatlanság misztériuma. S a pápa meggyengülése az egész Borgia családot gyengítené. hogy valaki igen fontos üzenettel vár rá. hogy Cesare máris észrevette. és gyengéden megpaskolta a pocakját. – Téged akkor hogyan magyarázunk meg? – kérdezte csendes mosollyal. amelyben arra kéri. Senki érdekét nem szolgálná. mind a család őrizőjének szerepét. mintha földbe gyökerezett volna a lába. ha akarna. A gazdag lányok rokonsága nagy összegeket fizetett az egyháznak. Cesare lehajtotta a fejét. Melléje térdepelt. bár a nyugtalanságtól szaporán vert a szíve. hogy – mint azt az ifjú Perottótól megtudta – az apja körömszakadtáig ragaszkodik a váláshoz. attól félt. mit sem törődve azzal. cipője visszhangzón kopogott a kopár kolostor kőpadlóján. és szigorú tekintettel. kerekre nyílt szemmel állt a bátyja előtt. hogy szaladni kezdett feléje. ezernyi gondolat cikázott át rajta. de mielőtt a kemény márványpadlóra zuhant volna. mindegyikben ugyanaz áll: az apja engedelmességet követel tőle. A többit már nem nyitotta fel. melyeket a kis apród. egyszeriben megállt. s a pápaság legfőbb támpillére rendülne meg. Így esett hát. hogy kételkedik benne az apja. Cesare átölelte. Ezt pedig Cesare soha nem engedheti meg. és a karjába vetette magát. A néhány percben. az elsőt. ha ebben az állapotban mutatkozna. Lucrezia megtántorodott. csukott szemhéján mily erősen átütnek a kicsiny .

hogy megnyugtassa a kedvest. Crezia… – De a húga nem tért magához. és egyetlen szót sem szólt senkihez – még Júliához sem. – Crezia. – Igen. Aztán a húga hasára tette a kezét. Lucrezia szempillája megrebbent. mindegyre azt hallhatták. de az Istennek könyörületesnek kellene lennie! – Dühödten. – Akkor melyik bitangnak tekerjem ki a nyakát? Lucrezia végigsimított a bátyja arcán. összehajtogatta. amikor Cesare végigsimított a húga hasán. A bíborosok. hogy az a disznó Sforza impotens. – Le kell vetnem a bíborosi palástot – mondta aztán. – Jobban vagy? – kérdezte Cesare. nem örült a húga állapotának. ez volna a jutalom az ezernyi lélek megmentéséért? Hogy ily rettentő fájdalmat zúdítasz rám? Igazságtalan vagy. és Lucrezia feje alá tette. Hosszú pillanatokig a gondolataiba süppedt. még aznap eljöttem Rómából. egybefonódott a pillantásuk. Akkor levette bársonypalástját. – A tiéd a gyerek. – Tud róla valaki? – Egy lélek se – felelt Lucrezia. – Gondolkoznunk kell. Lucrezia még mindig egészen bódult volt a hírtől. nagyon nehezen – felelte a bátyja. Cesare és mindazok. Cesare dühösnek látszott. hogy felébressze. hogy megújítom az egyházat. – Mert amikor biztos lettem benne. – Giovanni meghalt? És apánk? Hogy tudja elviselni? – Nehezen. Volt valami különös. Lucrezia a bátyja ajkára tette az ujját. Amikor aztán Sándor végül lesoványodva és fakón megjelent a lakosztálya ajtajában. Mennyei Atyám. és összeráncolta a homlokát. Giovanni meghalt. nem? Cesare elnémult. mint korábban bármikor. engedje be őket. És amint Lucrezia teljesen kinyitotta a szemét. hogy apánk ennyire sürgeti a válást. Akik megálltak csukott ajtaja előtt. akiket kedvelt. – Fogadalmat tettem a Madonnának – mondta az összesereglett várakozóknak –. – Erről nem tudtam. Előbb azonban öklét rázva perelt az Istennel. az pedig csak még jobban összezavarta. tudom én jól… a Te fiad is mártíromságot szenvedett… – Aztán két teljes napig csend borult a Vatikánra. – Most. nem éppen a legalkalmasabb időben. A pápa magába zárkózott Giovanni halála után. Jobban. – Az én gyermekem nem lesz fattyú. hadd nyújtsanak neki lelki vigaszt nagy szenvedésében. békésnek és összeszedettnek tűnt. Állapotos vagy? – Igen. Végül aztán lemondó kiáltás hullámzott végig a termeken. Senki nem hiszi majd. Hívjátok össze a .erecskék. édesem – mondta. hogy Sándor fennhangon imádkozik. még az esküvő éjjelén. napokig egy falatot sem volt hajlandó enni. Hiába kérlelte őt Duarte. Lucrezia sebesen felállt. hogy haragszik rá Cesare. bántó él a bátyja hangjában. Csendesen szólongatta. – Az állapotomnak semmi köze Sforzához – mondta kimérten. hogy a testvére. Ki kell találnunk valamit – mondta Cesare. és fájdalomtól elcsukló hangon megbocsátásért kiáltozik. kérték. – Mennyei Atyám. Senkinek sem nyitott ajtót. Most azonnal hozzá is kezdek. – Csak egyszer feküdtem össze vele. igen. – De a te gyermeked soha nem lehet az enyém. szinte tébolyodottan háborgott. – Ez iszonyatos – mondta Lucrezia. Don Michelotto. ha az erény és a tisztaság fogyatkozása miatt a fiam halálával büntetsz! Az ember gyarló és esendő. – Elég baj ez is. és nem fogják kimondani a válást. sorra egymás után bekopogtattak hozzá. akik szerették. s épp akkor nyitotta résnyire a szemét.

hogy új korszak veszi kezdetét. Változtatásokat követel. miközben az őt ért csapásról beszélt. úgy határozott. aki felkereste Cesare Borgiát. semmi nem állíthatja meg a buzgó prófétát. így hát Duarte volt az. Most meg a szószékről és a tereken felállított emelvényekről Girolamo Savonarola tüzelte a Mediciek ellen a tömegeket. amíg nem keresi fel személyesen a pápát Rómában. és egyre inkább a pápa ellen hangolja a firenzei polgárokat. barátom. másrészt meg kell próbálnia. Másnap a pápa levelet intézett a keresztény uralkodókhoz. miközben megvallotta a maga és családja gonoszságát. mint mondta. mint a Szentatya. nem vágják a hátamba a kést? Miért ne gondolhatnák úgy. és arra lázította őket. . és általánosságban ellenőriznie kell. Cesare mosolyogva hallgatta Duartét. hogy aláássa a pápa hatalmát. ha visszakaphatná őt. és azt kérte. hiszen már Rómában is beszélik. hogy ismét a Medicieket juttassa hatalomra. azért van égető szükség. Della Rovere bíboros és a próféta Savonarola is részvétnyilvánító levelet küldött neki. Mivel azonban ez nem lehetséges. hogy beleszóljanak Firenze vezetésébe. – És azt tudod-e garantálni. hogy szerte Rómában rokonszenvező beszédeket tartottak. hogy hét tiarát is odaadna. Ez csak tovább fokozta a lármás zúgolódást. hogy gazdasági erejük folytán egyre nagyobb hatalomra tettek szert. Sándor még a firenzei boltosokkal és kereskedőkkel szemben is megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba. menjen el Firenze városába. Utasítása értelmében Savonarola mindaddig nem prédikálhat. mert valaki megbízható embernek egyrészt meg kell kísérelnie. mi igaz a szóbeszédből. hogy megszilárdítsa a viszonyt a legfőbb firenzei törvényhozó testület – a Signoria – és a pápa között. Erre pedig. hagyjon fel azzal. Piero Medici öntelt kivagyisága már így is elidegenítette Firenze népét. s beszámolt azon elhatározásáról is. és tudtára adta az egybegyűlt bíborosoknak. hogy az utóbbi hónapokban ez a Domonkos-rendi barát. de még az udvartartás nemesi tagjait is. Úgy tűnt tehát. A pápa nyilvánosan megvallotta a fia iránt érzett szeretetét. amit Firenzéről hallani szerte Rómában. – Azt beszélik – mondta Duarte Cesarénak –. a pénzük feljogosítja őket arra. hogy aláássa az emberek hitét a pápaságban. hogy felszámolja az erkölcstelenséget. és azt tanácsolta neki. úgy érezték. alakuljon meg egy olyan bizottság. hogy a próféta és a firenzei polgárok szerint én legalább olyan gonosz vagyok. Elmondta a megjelent bíborosoknak és követeknek. ahol a francia invázió után fenekestül felfordult minden. – A pápa már egy interdiktummal el is tiltotta a barátot a prédikálástól. hogy megreformálja az egyházat. mennyit vétkezett a Gondviselés ellen. és azzal fenyegetett. hogy mihelyt megkoronázta Nápoly királyát. milyen gyötrelmeket él át. harmadszor pedig fel kell mérnie.bíborosi tanácsot. Mindenki számára nyilvánvaló volt. 13 SÁNDOR MÉG MINDIG GYÁSZOLTA GIOVANNIT. valódi reformokat. melyben tudatta velük az őt ért tragédiát. mert Giovanni halála ráébresztette a fogyatékosságokra és a saját bűneire. ha továbbra is elmennek meghallgatni a barát beszédeit. hogy megújítja az egyházat. és szigorúan megparancsolta. Nem kedvelték a Medicieket a vagyonos polgárok sem. és megesküdött. amely majd javaslatokat tesz a szükséges változtatásokra. Olyannyira meg volt győződve mindenki Sándor szándékának őszinteségéről. hogy ha elmegyek Firenzébe. ez a Savonarola még gyújtóbb hangú beszédeket mond. s most. s még a pápa két legnagyobb ellensége. valójában mennyi veszélyt jelent a próféta Savonarola. hogy példát statuálnak velem? Tudom jól. hogy reformokat követeljenek. hogy most értette meg. De úgy tűnt. szólni akarok hozzájuk.

amelyeket a néhai Pompás Lorenzo adományozott a törvényhozó testületnek. s kedvtelve szemlélte a falakat díszítő rendkívüli kárpitokat és a felbecsülhetetlen értékű festményeket. amit bármelyik római utcasarkon fölszedhetett. amit kérsz. hogy Machiavelli végre a lényegre térjen. Aztán Giovanni Sforza sem örülhet kifejezetten ennek a válási procedúrának. – Megértem a félelmeidet – mondta Cesare. Machiavelli egy pillanatig sem zavartatta magát. Én azonban más véleményen vagyok. hogy mindenféle mendemondával térjen vissza. Például a kitűnő szónok. Most. A törvényhozó testület minden tagja már előre szorongott a beszámolótól. – A bíborosi kalap megvéd majd – mondta Duarte. és az elnök kirohanása ellenére derűs nyugalommal folytatta a beszámolóját. hogy tökéletesen megértsék Machiavelli fejtegetéseit. és már nagyon várta. kegyelmes uram. Így legalább kellően felkészülhetünk. elmegyek Firenzébe. És csak a hasznunkra válhat. Róma hasznára. nem Cesare Borgia volt a gyilkos. miképpen tudna változtatni a helyzeten. Fonnyadt kezével türelmetlenül intett az elnök. ahova a Signoria megbízottjaként ment. hiszen mindannyian tudjuk. Még akkor is. A nyolc tanácstagtól körülvett agg elnök idegesen fészkelődött nagy vörös bársony karszékében. Azt beszélik. Magát azért küldtük Rómába. akik nyilván nem tudják megemészteni Virginio halálát és a váraikat ért támadásokat. Másoknak is volt épp elég indítékuk. fel s alá járkált a hallgatósága előtt. Pislogtak. mert noha többnyire lenyűgözte őket e fiatalember bámulatos előadói készsége. Itt Firenzében mi a magunk álláspontját alakítjuk ki. hogy Nápoly után. és megnézi. – Mondom tehát. drága barátom. köhécseltek. Cesare Borgiának kétségkívül lett volna indítéka. köztük Giotto és Botticelli páratlan alkotásait. * A firenzei Niccolo Machiavelli épp visszatért a városába Rómából. megteszem. aggodalommal töltötte el őket. hosszú fekete palástba burkolózott. A drámai hatást fokozandó. hogy megítélje a kialakult helyzetet. egy pillanatra sem tudtak nyugton ülni. hogy megcáfoljuk az állításait. Machiavelli. A Palazzo della Signoria hatalmas tanácstermében állt. nem pedig azért. hogy Cesare Borgia lenne az öccse gyilkosa. és miközben megfigyeléseit taglalta. Itt vannak például az Orsinik.– Barátaid és ellenségeid egyaránt vannak arrafelé – mondta Duarte. ha közvetlenül tőled tudhatjuk meg. . hogy a gyilkosságot megelőző órákban is kis híján ölre mentek. – És nagyra becsülöm. A vékonydongájú előadó még a maga huszonöt événél is fiatalabbnak látszott. – Még egy ilyen fanatikus prófétától is. hogy el tudjunk igazodni. mit is derített ki Rómában. – Egy szemernyit sem érdekel. valójában mi jelent igazi veszélyt a Borgia családra. ha módomban áll. hogy e két fivér kapcsolata legalábbis feszültnek volt nevezhető. – Mihelyt lehet – mondta Cesare –. hogy micsoda megerőltető összpontosításra lesz szükségük ahhoz. A szavamat adom. ha esetleg maga a pápa is erre gyanakszik. – Rómában mindenki azt hiszi. nem hiszem. – Még néhány szövetségesed is akad. A Medici család bukásának és egy új Signoria megválasztásának veszélye okán Cesare tehát beleegyezett. hogy mit gondol Róma. szükség van egy éles szemre. hogy ilyen körültekintő vagy. hogy Giovanni Borgia meggyilkolásának ügyében vizsgálódjon. voltaképpen mivel is vádolja a pápát Savonarola. hogy – elkerülendő a pápaság további hanyatlását – elmegy Firenzébe. hogy Cesare Borgia ölte meg a tulajdon öccsét. De azért én mégis azt mondom. hogy meggyengült kissé a pápaság. és ismertesse.

ami meggyőz engem az ártatlanságáról. – Az öccsét. mert hallani szeretné a javaslataikat. kegyelmes uram. Végül aztán magához rendelte hivatali titkárát. ahol a folyóba vetették Giovanni Borgia holttestét. és meghagyta neki. nem fér össze a természetével. Machiavelli a füle botját sem mozgatta. Aztán hirtelen új erőre kapott. Vannak. hogy ha valóban Cesare Borgia a tettes. S noha megint félbeszakították. akinek mindenki másnál nyomósabb oka volt rá. és ilyenkor senkit nem volt hajlandó fogadni. a pápai hadsereg fővezérét. Aztán egyszerre szenvedélyes és őszinte hangon azt mondta: – Nem hiszem.– Igyekezzen már. És kifejtem az indokaimat is. mielőtt még befejezné a mondókáját. hogy nem csupán az egyházat kívánja megújítani. hogy végezzen az ellenséggel. Röviden szólva. kedves barátom. Amikor úrrá lett rajta a gyötrő fájdalom. ebből pedig az következik. akinek egyetlen csapás elég ahhoz. Plandinit. És az olyan ember. – Említsük meg Urbino hercegét. mit érezhetett az apa. Ésszerű föltételeznünk. Fölmerül a kérdés. Bizonyára megértik. És ne feledkezzünk meg a spanyol kapitányról. hogy ébren tartsa az öregúr figyelmét. akkor az ifjú bíboros a szívén viseli Róma sorsát. tetterős és ambiciózus fiatalember. mifajta fenyegetést jelenthet a városunkra Róma. még a hivatalos ügyeit is elhanyagolta. mint Cesare Borgia. elég! – szalkította félbe ingerülten az elnök. amit az elhangzottakból kihüvelyezett. hogy Giovanni Borgiát kilenc döfés érte… és mindegyiket a hátába kapta. hogy hívja össze a bíborosok tanácsát. hogy a bátyja. szenvedélyesen érvelt tovább. akinek a palotája éppenséggel pont szemben van a Tevére azon partszakaszával. akit mind az Orsinik felett aratott győzelem anyagi hasznától. akinek a feleségét elcsábította… – Jó érzékkel megkoreografált hatásszünetet tartott. itt halok meg végelgyengülésben. akik azt állítják. hogy ő a tettes. aki elcsábította és megbecstelenítette a gróf tizennégy éves leányát. alig hallható hangon. majd folytatta. Goffredót… – Elég. Megállapították. visszavonult a lakosztályába. hogy végezzen Giovanni Borgiával. fiatalember – vágott közbe az elnök. Az elnök bóbiskolni kezdett. –Vagy. és megvallotta neki. szemtől szembe vívja meg a küzdelmet. Kész arra. mind a diadal dicsőségétől megfosztottak. és rögtön utána nagy dicsekedve elújságolta a hőstettét az utcán egy csomó lézengő embernek. Behívta Duartét. akkor Firenze veszélyben van. – Minket csakis az érdekel. Aztán korához képest figyelemre méltó éleslátással összegezte. s aztán a holttestet lopva a Teverébe vesse. Megölték tehát Giovanni Borgiát. Legfőképpen és mindenekelőtt ez az. * Giovanni halála után Sándor még hónapokon át újra és újra búskomorságba esett. És semmiképpen ne hagyjuk ki azt az embert. Jóváhagyásra . a következő kérdésre kell feltétlenül választ kapnunk: Megölte-e az öccsét Cesare Borgia vagy sem? Machiavelli megrázta a fejét. mire Machiavelli felemelte a hangját. Mert ha tényleg ez az igazság. Guido Feltrát is. hogy a maga és Róma életét is megreformálja. és megújítja az egyházat. mert a főudvarmesterét épp a gyilkosság előtti héten találták meg vérbe fagyva. hogy ki gyilkolta meg. de fojtott. Ez nem Cesare Borgia stílusa. mert a fösvény Giovanni Borgia nem volt hajlandó kifizetni érte a váltságdíjat. De talán Mirandella gróf az. – Van azonban még néhány további ellenség is… Ascanio Sforza bíboros például szintén az emberünk lehet. Hogy az éj leple alatt egy sötét sikátorban orozva gyilkoljon. hogy most aztán feltétlenül teljesíti a neki rendeltetett küldetést. akit a fővezér gyámoltalanságának következtében börtönbe vetettek az Orsinik – ahol is hónapokig sínylődött. és energiától fűtötten elhatározta. De Cordobáról sem. Cesare a bűnös. mégpedig a legkiválóbbak közül való. Ő katonaember. hogy egy napon majd Firenzét is az uralma alá akarja hajtani.

Öt héttel azután. homoszexualitás. hogy először is az egyház mindennapi gyakorlatát kell megváltoztatnia. onnan a francia katonák hurcolták tovább. A reform azt jelentené.vagy felhatalmazásra pedig nincs szüksége. fondorlat. A Szentatya már csak azzal is jócskán növelni tudta a hatalmát. szélhámosság jellemezte. hogy a viszálykodás egyik legkomolyabb forrása az volt. a vérbajjal fertőzött gazdag rómaiak irdatlan összegeket fizettek az olívaolajjal kereskedő polgároknak. hogy a pápa hatalma meggyengülne. A bíborosokat érintő újításokkal kezdenénk. hogy a munka elkezdődött. Számos dologra kellett tekintettel lenni. bujálkodás. mely súlyos feszültségeket gerjesztett köztük. legálisan vagy másként. szőke velencei főpap. csökkentenünk kell a világi hívságokra szánt kiadásainkat. Úgy véljük. és Sándor elé terjessze a javaslatait. Egyedül csak a kancellária évi több mint tízezer levelet küldött szét. de az új betegséget is. mert tetteit majd az isteni gondviselés fogja vezérelni. Micsoda arcátlanság! Sándor azonban tudta. hogy beszámoljon vizsgálódásának eredményeiről. Később aztán ugyanez az olaj mint „különleges tisztaságú szűz olívaolaj” a divatos boltok polcaira került. forintban és más pénznemekben beérkező jövedelmek bevételezését kellett ellenőriznie. jegyzékkel. – Alaposan áttanulmányoztuk néhány korábbi egyházi tanács reformjavaslatait. Az utcákon burjánzott a rablás. Az évek során a pápa és a bíborosok kíméletlen csatákat folytattak befolyásuk minél hathatósabb érvényesítéséért. ha családtagjaival árasztotta el a bíborosi kollégiumot. viszont a bíborosi kollégium megerősödne és nagyobb szerephez jutna. Rómának valóban szüksége volt reformokra. A társadalmi érintkezés minden területét csalás. Grimani bíboros emelkedett szólásra. előbb az északi Bolognába. mert a bíborosi kollégium jövedelmeit egyenlő arányban osztották fel. Gondosan megválasztott hanghordozással beszélt. A római katolikus anyaszentegyház hatalmas és vagyonos vállalkozás volt. Igaz. A pénzügyi ágazatért. Ugyanakkor azonban egyszersmind lendületesebben gyarapodott a vagyonuk. A város utcáin hatezer-nyolcszáz prostituált korzózott. az Apostoli Kincstárért felelős bíborosnak sok ezer számla kifizetését és a dukátban. mégpedig azért. hogy a keléseik okozta fájdalmat enyhítendő néhány órácskára hadd merüljenek meg egy-egy olajjal telt hordóban. Korlátoznunk kell azon étkezések számát. A bizottság nevében az alacsony. minden sikátorban. Sándor idejében már jó száz éve zajlott e harc. hány bíborost nevez ki a pápa. ezáltal pedig biztosítani tudta családja érdekeinek érvényesülését és a família vagyoni gyarapodását. Még bíborosok és püspökök is gyakorta parádéztak az utcán pazar keleti ruhákba öltözött selyemfiújukkal. ami igaz. s terjesztette nemcsak az erkölcsi szabadosságot. amelyeken húst szolgálnak fel. minden kapualjban. amelynek Sándor megbízást adott a reform lehetséges módozatainak tanulmányozására. pedofília. mely elképesztő mennyiségű kimutatással. és kiemeltük közülük azokat. A Kúria évről évre duzzadó óriási személyzetének tagjait fizetés illette meg. A „francia kórral”. A hozzá rokoni szálakkal kötődő bíborosok révén a jövendő pápaválasztásokat is erőteljesen befolyásolhatta. tolvajlás. Minden egyes étkezéskor a Biblia egy-egy passzusát kell felolvasni… . a bizottság. majd onnan az Alpokon át Franciaországba. ehhez pedig szüksége volt a bizottság munkájára. Magától értetődő. amelyek ez idő szerint szükségesnek tűnnek. számlával dolgozott. a Vatikán nagy tanácstermében gyűlt össze. A szifilisz megállíthatatlan volt: Nápolyból indult. hogy minden egyes hivatalban lévő bíborosnak megnövekedett a hatalma. A bíborosok számának csökkentése ugyanakkor természetesen azt jelentette. és a pénzesebb állások rendre gazdát cseréltek.

Nem volt ebben semmi meglepő. és majd a hivatali titkárom. teljességgel elpárolgott. így a pápa arra kényszerült. – Tehát nem találtál semmi olyat a bizottság jelentésében. Ó. – Hát. hogy közelebb hajoljon és erősen füleljen. hogy a magasztos eszmék érdekében az emberi természet kész meghasonlani önmagával. aztán gyorsan megfordult. Egy másik velencei bíboros. a legtöbbjük semmi módon nem szolgálja a lélek vagy az egyház épülését. ha az indítványokról tárgyalni kívánok.Sándor még nem szólt közbe. – Korlátozni kell a pápa hatalmát – kezdte szelíd hangon. Plandini értesíti a bizottságot. Duarte. mert egyelőre semmi olyasmi nem hangzott el. Antikor Grimani befejezte. – A bíborosoknak egyetértési joggal kell rendelkezniük a püspökök kinevezésében. – Van-e bármilyen kérdése a Szentatyának? Sándornak a reformok iránt érzett olthatatlan buzgalma az elmúlt hónapban igencsak alábbhagyott. Azt hiszem. miközben szenvtelenül hallgatta az előadót. felhúzta a szemöldökét Sándor. megáldotta a bizottságot. akkor minden egyházi javadalmát elveszíti. ha mi örömtelenül élünk? . semmit érő javaslatok. A jelentést gondosan áttanulmányozom. nem lehetnek komédiásai. és figyelmesen Sándorra nézett. Mivel a bíborosok többsége vagyonos ember. És legyen bármi rangja. no de hogy aszkéta legyen? Mi örömet érez majd az Isten. egyetlen egyházi személy sem tarthat szeretőt. A pápa felállt a trónusáról. és elhagyta a tanácstermet. aki még mindig a felolvasópultnál állt. A pápa a bíborosi kollégium beleegyezése nélkül nem adhat el és nem bocsáthat áruba semmilyen hivatali tisztséget. Miközben figyelt. Grimani ezután azt javasolta. udvariasan a pápához fordult. majd arcán hitetlenkedő mosollyal járkálni kezdett. Ezek gyatra. – Egyetlen főpapnak sem lehet nyolcvannál több szolgája. hogy Duarte leüljön. hanem csak az egyházi javadalmazást. harmincnál több lova. Grimani – mondta neki fojtott hangon –. – Elképesztő – mondta Sándor –. aligha jövünk Rómába a közeljövőben. Most pedig. de aztán Grimani ajánlásai sajnálatosan agresszívakká váltak. és nem szólt közbe. Sándor számított rá. morzsolgatni kezdte a rózsafüzérét. Sándor a lakosztályába hívatta Duarte Brandaót. az még csak rendben volna. Sándor keresztet vetett. muzsikusai. Duarte elfogadta a kínált bort. amin érdemes volna elgondolkozni? Sándor felállt. De csak figyelt tovább. Sangiorgio odament Grimanihoz. A pápa. ami meglepte volna. Fiatal fiúkat nem lehet inasként alkalmazni. Hogy az ember kissé mérsékelje magát. épp finom. A javaslataik minden e világi örömet száműzni akarnak. botrányos. és kurtítsák meg a bíborosok jövedelmét – nem a személyes vagy családi forrásokból származó bevételeket. mutatványosai. mert meg akarta beszélni vele a délután történéseit. új bíborost nem lehet kinevezni a helyére. Ragaszkodott hozzá. De természetesen hálásan köszönöm a bíborosi kollégium odaadó szorgalmát. hogy szabjanak határt az egyházi javak és birtokok mértéktelen adományozásának. – Botrányos. ez semmi különösebb nehézséget nem fog okozni nekik. Amikor Duarte benyitott. a pápa reformkezdeményezésének feladhatjuk az utolsó kenetet. hogy hallotta a bizottság javaslatait. Grimani most még halkabban beszélt. és a bizottság tagjai felé fordult. Grimani. leült. vagy ha igen. erős bort kortyolgatott a serlegéből. Ha valamelyik bíboros meghal. – Ez idő szerint nincs semmi mondanivalóm.

és ismét érezni . hogy vagyonhoz és magas társadalmi álláshoz juttassa. barátom. de az apja Bisceglie hercegévé tette. mert a Borgia családon belül vérfertőző szerelmi kapcsolatok vannak. Alfonso magas. ő is törvénytelen gyermek volt. de nem jószántából. hogy a kert pázsitján Perotto hosszú órákon át élénk színű virágokat fűzött Lucrezia hosszú szőke hajába. könnyed modorú. Miként a húga. Várunk még egy hónapot. az asztalomnál. Miközben Sándor a lánya jövőjét tervezgette.– Az ajánlásaik közül Szentséged melyiket kifogásolja a leginkább? Sándor megállt. s a híresztelés végül Firenzét is elérte. Azt híresztelték. Lucrezia nemcsak a bátyjával. amely „a markába kaparintja e hamis pápa követőit”. mert a gonosz és erkölcstelen Borgia fivérek mindegyike. A legelőnyösebbnek a nápolyi király fia. az ifjú Perotto nap mint nap vitte az üzeneteket Lucreziának arról. hiszen most először fordul elő vele. de aztán egy szó se essék többet a reformról. A pletykák olyan botrányosak voltak. Duarte elmosolyodott. – Föltételezhetem tehát. de még az apjuk is. hogy a Gondviselés büntetésképpen ragadta el Giovanni életét. – Elborzasztott. hogy nem kell engedelmeskednie az apja parancsainak. délceg fiatalember volt. És ha ez történik. Duarte elgondolkozva dörzsölgette az állát. Pápaként nem nősülhetek. elborzasztott. De hát van itt még jó néhány rút álnokság. Savonarola még buzgóbb hevülettel prédikált a gonoszról. és együtt sétáltak a zárda kertjében. a szerelmétől. Sándor számára az tűnt különösen fontosnak. és Duartéra nézett. és bizony igencsak aggasztónak találom. hogy nem tarthatunk szeretőt. s így Sándor jelentős taktikai előnyhöz jutna a Rómától délre uralgó kiskirályokkal és hadurakkal szemben. barátom. hogy egész Róma erről pusmogott. * Rómában és környékén hirtelenjében oly burjánzón kezdett tenyészni a szóbeszéd. Duarte. így aztán az én drága Júliámnak nem adhatnék helyet az ágyamban. de még apjával. és miként haladnak az új házasságot előkészítő tárgyalások. Sancia. szőke. drága barátom. Történetekkel és zenével szórakoztatták egymást. hogy a bíborosaink ilyen közönyösek az emberek igényei iránt. A nyájas lovag arra bátorította Lucreziát. és sorra vette a lánya lehetséges kérőit. mint a gyom. állította. hogy Alfonsót rokoni kapcsolatok fűzték Ferdinándhoz. – A jelentés tehát meglepett? Sándor megrázta a fejét. Nem juttathatok vagyont a gyermekeimnek? Nem rendezhetek mulatságokat a polgároknak? Képtelenség. Sándor pápának látszólag a szeme sem rebbent. hogyan áll a válás ügye. A még mindig varázsosan fiatal Lucrezia és szeretetre méltó Perotto egymás kezét fogták. titkokat meséltek egymásnak. kellemes. Cesaréval bújt ágyba. Lucrezia és a szelíd szavú Perotto eközben lassacskán jó barátokká váltak. hogy voltaképpen azért bontotta fel a házasságát. és valóban önmaga lehet. Ezt soha nem engedhetem meg. a pápával is. és az együtt elköltött ebéd után gyakorta megesett. immár kevésbé feszülten. – Azt mondták. Lucrezia ilyenkor vidáman kacagott. – A bánattól nyilván elment az eszem. hogy nem fogod elfogadni a bizottság javaslatait? Sándor újra leült. színtiszta képtelenség. Aragóniai Alfonso mutatkozott. kevesebb lelket tudunk megmenteni. a népétől. Giovanni Sforza beleegyezett a válásba. együtt hált Lucreziával. használja ki a szabadságát. és most úton-útfélen azzal vádaskodott. minélfogva a pápa és a spanyol király szoros szövetségre léphetne. Mert egy efféle reform eltávolítaná a pápát a gyermekeitől.

mindegy. persze – mondta Perotto a maga jóságos. Ha az apja vagy bárki más kideríti az igazságot. Közölte vele. De egy léleknek se. de Lucrezia még gyorsan átadott neki egy levelet. Miközben Perotto már indulni készült. hogy viszonya van a bátyjával. ugye? . – De apám szörnyű kínvallatás alá vet téged. Egy pillanatra mintha összezavarodott volna. – Beszélj vele. hogy jóváteszi a hibáját. gyengülnek a pozíciói is Romagnában. – Mi baj van. Perotto pedig a szavát adta. Perotto azt az üzenetet hozta. mert ha veszélybe kerül a szövetség. Bocsánatot kért a pápa bizalmának elárulásáért. hogy Lucrezia hat hónapos terhes. de most elgondolni sem tudta. – Mi okoz ilyen bánatot? Lucrezia Perottóhoz bújt. de aztán megnyugodni látszott. és zokogni kezdett. nem számítva Sándort. egyszersmind meg is rémítette Lucreziát. szelíd módján –. veszélybe kerül az új szövetség Alfonso herceggel és az Aragón-ház nápolyi ágával. – Kész vagyok az életemet adni érted és az egyházért – mondta egyszerűen Perotto. Cesarén kívül senkinek nem beszélt még az állapotáról. de most… – és nagyot sóhajtva megpaskolta a pocakját. amit eltervezett. hogy ő. az eltelt hónapok alatt fülig szerelmes lett Lucreziába. hogy senkinek ne szóljon a kialakult helyzetről. hogy Lucrezia. Még Goffredo és Sancia is veszélybe kerülhet. de vigyázz. milyen veszélyt jelentene. mindent megér. Bizonyos következményekre még így is lehet számítani. Lucrezia semmiképpen ne ismerje be. Noha erről nem szólt még egy szót sem. Sándor feszült figyelemmel hallgatta Perottót. s ennélfogva bízvást lehet számítani arra. őt és a bátyját akár halálra is ítélhetik. – Beszélnem kell a bátyámmal. Sándor megkérdezte tőle: – Gondolom. hogy még akkor sem fedi fel az igazságot. Perotto meglepetésére azonban nem tűnt haragosnak. De elkövetkezett egy nap. és már indult is. Csak kurta parancsokat adott az ifjú spanyolnak. senkinek nem beszélt erről. Perotto a születendő gyermek apja. Perotto megérkezett Rómába. fejét a fiú vállába rejtette. Így történt hát. és azonnal bejelentkezett a pápához. csakis neki add oda. kedvesem? – kérdezte szokásos szertartásosságát levetkőzve. az ifjú Perottónak vallotta meg. ha bárki más kezébe jutna. és megfogadta. Lucreziát szörnyű félelem járta át. De senki más sem. amint remegő kezében szorongatta az iratot. s ami még rosszabb. Én igaz szerelemmel minden következményt vállalok. de semmiképpen nem oly súlyosakra. Perotto szorosan magához ölelte. ahogyan a szíved diktálja. amit ezekben a hónapokban átélhettem. hogy tiszta szándékomat megjutalmazza majd Mennyei Atyánk. hogy egy szigorú testület előtt miként is vallhatná szűznek magát. és ott szüli meg a gyermekét Krisztus elhivatott jegyesei segítségével. beszélj meg vele mindent úgy. mint igazi lovag. És Perotto. De mi legyen a kisdeddel? Alfonso és a családja természetesen soha nem tudhatja meg az igazságot. A pletykák még bizonyíték nélkül is rémesek. ha kitudódik a titok. Meghagyta Perottónak. és ő a gyermek apja. – Biztos vagyok benne. mert késedelem nélkül tájékoztatni akarta arról. Mert az a csoda. Meghajolt. akik hűséget fogadtak az egyháznak. a római Rota előtt. hogy megőrzik a titkot. hogy Lucreziának feltétlenül meg kell jelennie a legfelsőbb egyházi bíróság. miként ítél a Szentatya. ha kínpadra vonják. s mondja inkább azt. mert magát a pápaságot sodorták veszedelembe. bármi árat is szabjon a pápa. Lucreziát és persze Cesarét. mert tudod jól. bármi az ára. – Vidd el ezt a bátyámnak. mint ha Lucreziát vérfertőzéssel vádolnák. amikor ifjú lovagja megríkatta. ahol is ünnepélyesen érvénytelennek nyilvánítják a házasságát. azt javasolta.kezdte fiatal életének édes ízét. hogy Lucrezia egyelőre a kolostorban marad. mivel nem volt más bizalmas barátja. milyen szorult helyzetben van. a bíborossal – tűnődött Lucrezia félhangosan. E lovagias ajánlat megindította.

megkereslek. Ahogy végzett a beszédével. Perotto megigazította a vállán a gitárját. és kiment a szobából. Aztán megkérte Lucreziát. Miközben az üzenetet olvasta. sebesen sutyorogni kezdtek. s amikor ismét fölemelte. s oly hatást tett a bíborosokra. – Bocsássanak meg. – Vigyázzon magára – szólt még utána. – Akkor siess gyorsan a Trastevere negyedbe. hogy a bíborosokra nézzen. Perotto. Cesare elsápadt. Sándor ekkor átölelte a fiatalembert. rendkívüli szerénységgel mondta el a Cesare által megírt latin beszédet. mit lehetne tenni. amikor rettentő dühös. Lucrezia ijedten. Miután eljött a pápától. hogy ne ismerhessem meg. és most bájosan fiatalnak és ártatlannak látszott. botladozó nyelvvel. Aznap este Lucrezia már útban volt vissza a zárdába. hogy valósággal elbűvölte őket. majd meglepetten Perottóra nézett. hogy átadja neki Lucrezia levelét. amikor Ascanio Lucreziához fordult. nyilvánvaló volt. amit el kíván mondani.– Egy léleknek sem – felelte Perotto. és határozott. három bíró zavartan összedugta a fejét. – Elmondtad valakinek? – kérdezte Cesare izgatottan. egészségesen és sokat aludt. és elbocsátotta. Ez megrémítette Cesarét. Aztán szeméhez emelte vászon zsebkendőjét. – De hát miért vállalod magadra? – kérdezte az ifjú spanyoltól. – Lehajtotta a fejét. hét hónapos terhesen. melyet nem érdemeltem meg? Esedezve kérem. de Cesare még utánakiáltott: – Nemes lélek vagy. Senki nem tiltakozott. És noha lazán leomló ruhája elfedte kigömbölyödött alakját. továbbra is ott ült megadóan az elmerülten tanácskozó főpapok előtt. De Lucrezia ügyelt arra. Amikor Lucrezia belépett. – Gondolják el. kegyes jóságukkal kíméljék meg az életemet. hogy felkészüljön gyermeke . Tudta. és mihelyt visszajövök Nápolyból. – És hogy reagált rá? – Egész szívélyes volt – felelte Perotto. ha nem szoríthatom magamhoz őket. gyakran imádkozott. és bontsák fel ezt a szerencsétlen házasságot – mely természetéből adódóan soha nem lehet másmilyen. A zárdában eltöltött hónapok alatt szerényen étkezett. Perotto felkereste a bíborost. mennyire megváltozott a megjelenése. milyen egy szerető férj igaz szerelme? Rám mérnék egy olyan élet büntetését. – Csak Őszentségének… Cesare csak nagy nehézséggel őrizte meg a nyugalmát. a kövérkés. És valóban arra akarnának ítélni. ha nem nevelhetek gyermekeket. milyen lesz az életem. – Igazán nagyra becsülöm az őszinteségét és a bátorságát. kérem. a szeme még mindig könnyben ázott. nehezen szuszogó Ascanio Sforza bíboros egy kézmozdulattal csendre intette őket. Vedd áldásomat! * Lucrezia megjelent Rómában tizenkét bírája előtt. de ha megengedik. és megtört szívvel könnyezni kezdett. De az alkancellár. és rózsás arcát hamvassá varázsolja. Perotto bólintott. – Mert Lucrezia iránt érzett szerelmem némaságot pecsételt az ajkamra. és rejtőzz el – mondta Perottónak. adja elő. – És ha kedves az életed. Perotto meghajolt. hogy egy szalaggal kecsesen hátrakösse szőke haját. – Femina intacta! – Szűznek nyilvánították. Átgondolom. és azt mondta mosolyogva: – Hogy szerethetem. hogy az apja akkor a legcsendesebb. szeretnék még mondani valamit. ne szólj egy szót se senkinek. mint sivár és szerelem nélküli. az a jutalom érte. erőteljes hangon kihirdette a bírák döntését.

hogy Jnfans Romanus” apja Cesare. akinek a kilétét nem kívánom felfedni. – Ennyire mulatságos? Képtelenségnek tartod? Játékos fény csillant a pápa szemében. tudta. Sándor a csecsemőt a San Sistóból azonnal Cesare otthonába vitette. amelyben a gyermekre mint Jnfans Romanus” hivatkozunk. – Azt hiszem. hogy a csecsemő megszületésének napján egy másik bullát fog kiadatni. hogy én vagyok az apa. – Miért mosolyogsz. hordó mellkasú férfi megjelent a dolgozószobája ajtajában. melyet nagy körültekintéssel el kellett rendeznie. Éjfél előtt egy órával az alacsony. Átölelték egymást. * Miközben Cesare már a nápolyi utazására készülődött. megőrizlek a szívemben. hozassuk el hozzám. sem Lucrezia nem jöhettek számításba. és ismertette vele a válságos helyzetet. aki azt állítja. amelyben Sándor szerepel a gyermek apjaként. egy igen súlyos és veszedelmes részletkérdés. de az nagyon rossz. amikor Lucrezia megszülte a gyermekét. Mindenki el fogja hinni. – Míg csak a mennyország kapuján nem zörgetek. megvigasztalja. Az nagyon jó. fiatal spanyol. Megígérte. drága barátom – mondta Lucrezia. Sándor úgy ítélte meg. és a saját ajkához emelte az ujját. egy vatikáni fiók mélyére süllyesztik. Perotto átkarolta Lucreziát. Noha érzett némi szánakozást. hogy meg kell tennie. mely rájuk szakadt. mert hamarosan megint férjes asszony leszek. megtaláltam a megoldást. de sikerült elérnie. – Valóban mulatságos – mondta –. A pápa fivéreként ölelte magához Michelottót. ha Cesarét nyilvánítják a gyermek apjának. – Derék. Közleményben fogom tudatni. Bisceglie hercegével kötendő új házasságot készítették elő. jóízűen kacagtak. . Az eredeti bullát pedig. Sándor számára azonban maradt még egy elvarratlan szál. mert beleillik a rólam kialakult képbe. Lucrezia érezte. – Arról a fiatalemberről van szó. mert bizony nekem is olyan hírem van. Lucrezia a lábadozás idejére még a zárdában maradt. rögtön el is veszik tőlem – mondta szomorúan Perottónak a zárda kertjében. hogy valóban jobb megoldás. A kicsit. és hogy lezárultak a tárgyalások. nemes gondolkodású ifjú… de hát mégis… Don Michelotto Sándorra nézett. a saját gyermekeként nevelheti fel. és amelyben kijelentem. hogy kimondták a válást. és szélesen elmosolyodott. – Ahogy megszületik a gyermekem. erős testalkatú. közvetlenül a születése után. akit nem szeretek. hogy elveszítem a gyermekemet és a legkedvesebb barátomat. bement Sándorhoz. * Aznap. hogy könnyek gyűlnek a szemébe. és hogy az anya egy férjezett kurtizán. –Téged pedig nem láthatlak többé. de egyáltalán nem tartom képtelenségnek. apám? – kérdezte Cesare. * Amikor Perotto megérkezett a San Sistóba a hírrel. hogy nem kell többé házasságban élnem egy olyan férfival. És épp ma írtam alá egy bullát – még nem tettük közzé –. apám. Azért mosolygok. Cesare beszélt először. – És én is téged. Úgyhogy ez a nap egyszerre boldog is. melyek az Alfonsóval. egy egészséges kisfiút. ami illik a helyzethez. A gyermek anyja pedig szintén egy meg nem nevezett nő. szomorú is nekem. hogy megnyugtassa. Sándor csodálattal nézett a fiára. hogy megbeszéljék. miként is oldják meg Lucrezia és a születendő gyermek helyzetét. Don Michelottóért küldetett. hiszen most sem te. hogy bár a babát mindenki az unokaöccsének fogja tartani.születésére. hogy ő ennek a gyermeknek az apja – mondta a pápa. és abban közhírré teszik. hogy a gyermek az enyém.

amíg el nem érte a dűnéket Ostiánál. – A szolgálatára állok. És ha ez a derék ifjú valóban olyan jó lélek. hogy kövesse a házba. hogy alacsony volt. amikor zárni akart. – Mielőtt átadta Michelottónak a csokrocskát. Miguel. igaz – nevetgélt Michelotto. Az öregasszony bólintott. vagy egy jó ember az egyház útjában áll? Don Michelotto tekintete ellágyult. s meglátta a kétrét görnyedt. A Szentatya küldött… Az anyóka csupa ránc arca mosolyba gyűrődött. és nem okozza-e a családunk vesztét. Noni fűzfavesszőből font kosaráért nyúlt. fölébe tornyosult. hogy segítsek. majd végül kiválasztott egy áttetsző selyembe burkolt kis batyut. A kocsmáros megint megrázta a férfit. – Noni – mondta még egyszer Michelotto. sehogy sem tudott felébreszteni egy részeg vendéget. ha egy nő mesterkedéseinek nem tudott ellenállni. most már erősebben. A polgárőrök perceken belül ott voltak. Az anyóka a kavargó porfelhő után nézett. a feladatot már el is végezte. Onnan már jól látta a kicsi gazdaság különös növényzetét. – Valóságos áldás – mondta. * A Trastevere negyed egy nyomorúságos kocsmájának a tulajdonosa. aztán eltávozott. – Nem ismerem magát. Elmenőben még biztosította Sándort. csillagtalan az éjszaka. megcsókolta a pápa gyűrűjét. vérvörös szeme kidülledt. hogy az Úr színe elé kerüljön. Öregszel… – Igaz. botra támaszkodó öregasszonyt. annyit tudott csak mondani. és közelebb lépett. Így ült már azóta. A szőke fiatalember a karján nyugtatta a fejét. De nem lehet tudni. meghintette szenteltvízzel. Don Michelotto arca mély együttérzést tükrözött. amely úgy megduzzadt. Ahogy észrevette a férfit. az anyóka felemelte a botját. – Menjen innen! – mondta az öregasszony. úgy egy órája. – Ettől majd jótékony. Egy újabb lelket kell megmentenem. – Köszönöm. mint amilyennek tűnik. – Elgondolkoztam azon. hogy talán száműzhetném is – mondta Sándor. és vaksin hunyorgott. A fiatalember arca püffedt és kék volt. De az már az én dolgom. hogy kitüremkedett a szájából. Mennyei Atyánk bizonyosan nagy örömmel fogja majd üdvözölni. s a . Szentatyám – mondta. hogy segítse vinni. barátom – mondta Sándor. az ajka bíborszínű. sötét. szóval te vagy az. Aztán kissé tétovázva még hozzátette: – Amennyire lehet. – Hiszen hűséges szolgám volt mindig. – Segíts nekem. lehajtotta a fejét. hegyen-völgyön át addig nyargalt. kérlek. s járatlan utakon. a legborzalmasabb azonban a nyelve volt. amiben csak tudok. – Olyan emberről van szó. – Tudom. hogy a cimborája elment. A kocsmáros nemigen emlékezett a fiatalember ivócimborájára. légy kíméletes. és intett neki.– Szükségtelen bármi többet mondania. – Noni! – szólt Michelotto nyugtatólag . hogy vegye úgy. A kicsi ház mögé lovagolt. s az amúgy csinos arcból vízköpőszerű szörnyet csinált. mély álomba merül – mondta. Don Michelotto lehajolt. Michelotto az éj leple alatt sebesen kilovagolt a városból. s ekkor a vendég feje lebillent a karjáról. vajon nem oldja-e meg a nyelvét valamifajta kísértés. de az anyóka visszahúzta. a szokatlan küllemű virágok erdejét. Noni. – Egy gonosz embert akarsz a pokolra küldeni. – Nem fog szenvedni. A gazda rémülten hátrahőkölt. – A kísértéstől Szentségednek kell megóvnia őt. – Egy kis patikaszerért jöttem. aki méltó arra. Most már közvetlenül az öregasszony mellett állt. a bíborszínű és fekete bogyókat. –Ah. a rendhagyó formájú cserjéket.mert tényleg jó fiú. az ágyasokban sorakozó megannyi gyógyfüvet. azt pedig meg lehet érteni. és keresztet vetett. Ott gondosan mustrálgatni kezdte a falain függő füveket. a gumószerű növények sokaságát. az arca nem látszott.

inkább valami személyesebb ügy lehet. – Aragóniai Alfonso. Lucrezia még nem volt ott. Borgia bíboros – mondta Goffredo. Az utóbbi hetekben sem az apjáról. így merengőn felnézett az ég kékjére. kifejezetten izmos volt. hogy néhány napon belül menjen Ezüstligetbe. amikor egyedül sétálgatott a várkastély kertjében. megfürdött. mert a húga még azelőtt beszélni akar vele. hogy az ember csak nehezen tudta levenni róla a szemét. átöltözött. hogy bármelyikük is visszatérne Rómába. mióta Giovanni meghalt. Az este folyamán Goffredo bemutatta egy magas. hogy találkozzék a húgával Ezüstligetben. azt mondta: – Kétségem sincs. mint Cesare. eltűnődött kissé az életén. Ezernyi ilyen ember él Rómában. és most. – A bátyám. sürgős üzenetet kapott a húgától. Bisceglie hercege. Cesare érdeklődését rögtön felkeltette a herceg. Mire Cesarénak indulnia kellett. A hangja éppoly megnyerő volt. Miközben sebes vágtában haladt. mintha egy csodálatos festményt nézne. alaposan megismerték egymást. hogy Goffredo valahogy magabiztosabban viselkedik. Eldöntötte. Cesare egy fejbólintással nyugtázta az üdvözlést. – Nagy megtiszteltetés. A kezdeti hivatalos hang szinte azonnal feloldódott. mint a megjelenése. és miközben a bort szopogatta. majd a fiatalembertől a fivére felé fordult. nem pedig politikai. Találkoztatok már? Amikor Alfonso Cesare keze felé nyúlt. Nápoly összes főméltósága ott volt. Teológiai. Feltűnően jó kiállású. de a politika is szóba került. beszélgettek. de mindenki csak Perottónak hívta. jóvágású fiatalembernek. újra szeretkezni akar vele. s megvillant üdítő humorérzéke is. Aztán a két férfi kimentette magát. és sétált egy kicsit a békességes vidéken. Alfonso legalább olyan művelt és tájékozott volt. Kíváncsi lett volna. hogy érdemes vagy a húgomra. mint azelőtt. Igaz. Amikor megérkezett. Alfonso kék szeme felragyogott. így hát amikor elköszöntek egymástól. és a következő három-négy órát a várkastély parkjában töltötték. hogy mihelyt . de az arca oly szép és a mosolya oly sugárzó. bárki más észrevette-e. Aztán bement a házba. – Minden tőlem telhetőt megteszek. természetesen. kellemes modorú férfit. de lassanként megérlelődött benne a hajlandóság. Goffredóval és sógornőjével.AMIKOR CESARE BORGIA MEGKORONÁZTA NÁPOLY KIRÁLYÁT. azon morfondírozott. Az ünnepségen öccsével. így hát azt gyanította. gondolta. 14 AZNAP . Az estét Cesare a pompás koronázási ünnepségen töltötte. A fiatalember kilétét azonban nem kellett találgatni. Lucrezia titkos futára hozta. hogy ne csak magára gondoljon. sétáltak. És biztos vagyok benne. hogy megismerhetem. és megfigyelte. Annyi minden történt az utóbbi időben. Az igazi neve Pedro Calderon volt. Sanciával együtt vett részt. még mindig szeretett flörtölni. és kissé visszafogottabbnak tűnt. vajon mit szeretne mondani neki a húga. de a közeli jövőben hasonlóan fontos vagy tán még jelentősebb dolgok fognak történni. hogy Lucrezia már felépült a gyerekszülésből. Az üzenet úgy szólt. és akkor adta át neki. töltött magának. aki intelligenciájával és választékos modorával igen jó benyomást tett Cesaréra. köztük számos szépséges hölgy is. Többen is felismerték. És Sancia is megváltozott. hogy az legyen. akik Cesare bíborosi palástja ellenére körüldongták a vonzó.mellkasa akár egy hordó. bíboros úr – mondta Alfonso. Cesare már nagyon várta. Cesare azon kapta magát. már egészen megkedvelte a fiatalembert. sem Duartéról nem hallott semmit. hogy találkozzon vele. filozófiai kérdésekről társalogtak. hogy boldog lesz veled. Hónapok óta nem lehettek kettesben.

majd csendesen beszélgettek a kandallóban lobogó tűz mellett. A húga most majd gyermekeket szül. hogy bármennyire is szeretett volna segíteni Perottónak. – De hiszen megmondtam neki. kiüresedettnek érzi magát. De úgy érezte. szabadon és korlátok nélkül akarta élni az életét. Cesarét becsvágy és szenvedély fűtötte. és nem érez efféle szenvedélyt. Most. az apja mintha egyre távolabb sodródna tőle. – A Trastevere negyedben. Szeretkeztek. hogy féltékeny rá. amíg vissza nem érek. békétlensége nyomban foszlani kezdett. ugyanolyan fattyúk lesznek. s örömét leli a lelkek megmentésében. véletlen szeszélye. De amint a húga a karjaiba szaladt. Mire Lucrezia megérkezett. csak akkor vette észre. – Igazi költő volt – mondta Lucrezia. kedvesem? – Papa megölette Perottót – mondta Lucrezia. Teltek az órák. hiszen egyházi ember. Hosszasan sétáltak a tó partján. akkor Nápoly az egyház és Róma új. s hogy súlyos vita robbanhat ki köztük. Egy kocsmában. Pedig nagyon szeretlek. mentse fel bíborosi kötelezettségei alól. – Szégyellem magam miatta – mondta Cesare. csodált élete. egyre csak küszködik az istenhittel. Giovanninak is tartalmas élete volt – szabad. örömét leli a nagyúri jólét csillogásában. – Mi baj van? – kérdezte. Áthatja egyházi küldetésének tudata. majd azt kérdezte csendesen: – Hol találták meg? Lucrezia szorosan átölelte a bátyját. hogy ha Lucrezia házasságra lép Alfonsóval . s dorgálta magát a rövidlátásáért. dédelgetheti őket. de ők észre sem vették. úgy tetszik. már késő. Pontosan tudta. hirtelen rádöbbent. – Mi baj van. Giovanni halála óta. és bár Lucreziának a legjobbat akarja. eltagadják majd a gyerekeit – vagy. amit ő meghozott. igyekezett megszabadulni e gyötrelmes érzésektől. amit a bíborosi kalap kényszerít rá. akkor nevezte papának utoljára az apját. Soha nem járt ilyen helyekre. amikor még kislány volt. és a sajátjaiként kedvére szeretheti. És Cesare rádöbbent. – A mennyország az igazság birodalma. Lám. A bátorságáért ott biztosan megjutalmazzák. semmi kielégülést nem jelent a számára. élvezni akarta minden percét. ami csak még feszültebbé teheti amúgy sem felhőtlen kapcsolatukat. gazdag. önfeláldozó szerelméről. Alfonso derék. hogy a húga megint férjhez megy. Ernyedten feküdtek . igazán kedveli. hogy jobban szemügyre vehesse. ahelyett hogy közelebb kerültek volna egymáshoz. Cesare. Mert ha mindez fordítva történik. s ő megérezhette hajának illatát és meleg testének ölelését. megkéri a Szentatyát. – Perotto meghalt? – kérdezte Cesare hitetlenkedve. De csak egyre türelmetlenebb és csalódottabb lett. megingathatatlan bizonyossággal beszélt. De ő. állandóan csak akadályokba ütközik. Csak amikor eltolta magától kissé. amit kurtizánok ágyában tölt. erős szövetségese lesz. hogy Lucreziának sírástól karikás a szeme.Firenzéből visszatér Rómába. a fényűzés habzsolásában. tudom. azon kapta magát. míg végül lesújtott rá megérdemelt halála. a pápa is mennyire élvezi az életét. – Vett egy mély levegőt. mint ő. hogy óriási feladat lesz meggyőzni a Szentatyát. És most még jobb volt. A megannyi éjszaka. Lucrezia kristályosan tiszta. Elbeszélgettek a kis lovag kedvességéről. tiszteletre méltó férfi. ami még rosszabb.hogy egymásnak feszülő érzések tusakodnak a lelkében. mint bármikor korábban. hogy jól rejtőzzön el. rögtön új kalandra vágyik. Sok évvel azelőtt. De még az öccsének. Nem tudja már tovább elviselni azt a képmutató szenteskedést. Goffredo és Sancia. Késő éjszaka lett. – Hogy ilyen jó ember volt. Megpróbált lecsillapodni. Cesare már egészen elkomorult. amiért élete sorát már eleve meghatározta a születés puszta. Hiszen nem szabadna elfelejtenie. én aligha lettem volna képes arra a végletes döntésre. Tőle.

és a nagy ünnepségeket az ő zeneművei tették még élvezetesebbé. – Miért. kemény hangon azt kérdezte: – Cesare. hogy legutóbb itt járt! Először pedig még Gio Medicivel. . a csend varázsát sokáig egyikük sem akarta megtörni. – Mint… mi! – mondta. A szegény sorsú leányoknak hozományt adott. – De mi ketten vagyunk a legfontosabbak – bátorította a húgát Cesare. szótlanul. és hosszan. mint… Cesare feltámaszkodott a karjára. ugyanakkor az egyik leg nagylelkűbb is. hogy a derék Perotto meghalt. mindig. hogyan jutott hatalomra a Medici család – a legszívesebben pedig arra a Gio által elmondott hajmeresztő esetre gondolt vissza. Aztán Lucrezia szólalt meg elsőként. mint a kisbabánk – mondta mosolyogva. amikor diákok voltak. most. Lorenzo Medici a világ minden tájáról könyveket hozatott. te mindig tudod? Lucrezia a bátyja felé fordult. Verseket írt. jóízűen nevetett. Valójában a Medici család volt Firenze ura. Mennyi ideje már. és így. egyszersmind azonban gazdaggá is tette a választott tisztségviselőket. Milyen más volt akkoriban minden… Firenze egykor büszke és rátarti köztársaság volt. Harag és bűntudat viaskodott benne. mit nevezünk gonosznak – mondta. De Cesare legkedvesebb firenzei emlékei azok a történetek voltak. De Cesare még képtelen volt rá. melynek urát csaknem kivétel nélkül mindenki szerette. egy selyemköntöst borított magára. mi az igazság. álruhában lovagolt be Firenze városába. hogy férjhez tudjanak menni. Michelangelo. művészek és zenészek gyakori vendégek voltak az asztalánál. a mindössze tizenöt éves fiúval páratlan szívélyességgel bánt mind Lorenzo. A festőket és szobrászokat nagyvonalúan megfizette. Ismerem a gonoszt.egymás mellett. és a húga őzbarna szemébe nézett. * Cesare egyszerű paraszti gúnyába bújt. – És mi tudjuk. – Igen. amelyeket arról meséltek neki. Nem tudja elfedni magát előlem… Másnap reggel Lucrezia visszaindult Rómába. A kísérete a kapukon kívül maradt. és megfelelő körülményeket biztosított számukra a munkájukhoz. még akkor is. Az itáliai egyetemeken az ő adományai révén alapíthattak filozófiai és görög tanszékeket. – Soha nem láttam még olyan gyönyörű kis angyalt. – És úgy néz ki. érzem. amelyeket a legszigorúbb ítészek is nagy tetszéssel fogadtak. Amikor a palotájában vendégeskedett Cesare. hiszen hatalmas bankháza és tömérdek pénze révén befolyása alá gyűrte. már semmi oka nem volt a sietségre. hogy a várost vezető önkormányzatnak egyetlen nemes sem lehetett a tagja. oly önérzetes. Gio apja. Lorenzo a világ egyik leggazdagabb embere volt. s hogy e műveket a tudósok Itáliában is tanulmányozhassák. szerinted a Szentatya gonosz? Cesare hátán végigfutott a hideg. amikor még fiatal művész volt. A legkiválóbb tudósok. mind az egybegyűlt társaság minden tagja. – Időnként nem is tudom biztosan. És egyébként is. ha a pici a te fiad. költők. –Boldogok leszünk együtt. hogy az apja szemébe tudjon nézni. Lucrezia felült. és családtagként bántak vele. Pompás Lorenzo így biztosította a Medici család hatalmát. A fiatal Cesare Borgia számára teljességgel új élmény volt a nagyváros. – Mint kicsoda? Lucrezia felkacagott. Aztán éles. a Medici-palotában élt. amikor a fiatal Lorenzo egyszer rendkívüli körülmények között élte túl az ellene szövetkezők összeesküvését. majd felkelt. Túlságosan kevés idő telt el még ahhoz. és soha nem lehet az enyém. tetemes összegekért lefordíttatta és lemásoltatta őket.

hatalmas ünnepi rendezvényeket pénzelt az emberek szórakoztatására. az övék volt a világ leghatalmasabb pénzügyi vállalkozása. Ettől függetlenül nem enyhült érdemben a Lorenzo és a pápa közti feszültség. Öccsét. mert Lorenzo. derűs örömmel öleli át az öccsét. melyet egy római katona Krisztus oldalába döfött. hogy némileg kiengesztelje. Ebben az időben már a pápa és számos király bankárai voltak a Mediciek. a pápa válaszul a Pazzi családhoz. hogy a csúnya. Amikor a pápa a Firenze tulajdonában lévő Pisa érsekének Francisco Salviatát nevezte ki – s ezzel megszegte az egyezséget. mindösszesen húszezer forintért. a nagy Santa Croce téren pedig zenedrámákat vitt színre. már hét unokaöccsét juttatta be a bíborosi testületbe. hogy ő nyert: ruházatát Botticelli. Nagypénteken ugyanakkor Krisztus szenvedéseinek stációi elevenedtek meg: Krisztus. akkor a saját személyes hatalmát is meg kell szilárdítania. Sixtus kérését. Lorenzo egyszerre volt feslett és mélyen vallásos. Jacopo. gazdag ajándékokat küldött neki. . mely szerint a hasonló fontosságú posztokat csak Firenze vezetőinek egyetértésével lehetett betölteni –. majd gyorsan a Vatikán más gazdasági ügyeiben is szerettek volna részt vállalni. Salviata érseket és Francisco Pazzit is fűtötte a becsvágy és az irigy gyűlölség. mint a Medicieknek. különösen a Róma melletti Ezüstliget timsóbányáiban láttak nagy üzleti lehetőséget. hogy ha meg akarja őrizni a család befolyásos helyzetét. Szűz Mária és megannyi szent életnagyságú figuráit vitték a katedrálishoz. meghalt az apja.Amikor Lorenzo húszéves volt. a keresztje egyik szögével. Imolát szerette volna megvásárolni. Hogy ezt elérje. és a nevük jóval több generáció óta fonódott egybe a város életével. Tiszteletre méltó családok gyönyörű. aki egyben a legjobb barátja is volt. Lorenzo azonban látta. 1475-ben. O állta azon nagyszabású körmenetek költségeit is. Sixtus éktelen haragra gerjedt. a Mediciek legnagyobb riválisához fordult. és szerzetesek járták az utcákat. Az Arno folyóra tengeri csaták színpompás előadását varázsolta. Firenze minden boltján a Mediciek lobogója lengett a három vörös gömbbel. Lorenzo talán a legcsúnyább férfi volt Firenzében. azon lándzsa egy darabjával. amikor jeles egyházi méltóságok a katedrális szent ereklyéivel vonultak végig az utcákon – Jézus koronájának egy tövisével. A Pazzi család bankjai pillanatokon belül folyósították a pápának az ötvenezer dukátot. a Medicieknél jóval mértékletesebben élő agg családfő szerfelett gyűlölte Lorenzót. a sisakját Verrocchio tervezte a nagy eseményre. Ezt azonban elhárította a pápa. Imolát pedig a fiának. Lorenzo megakadályozta. Farsangi ünnepek idején vidám színekben pompázó kerekes emelvényeken a város legcsinosabb prostituáltjai parádéztak az utcákon. hogy az érsek elfoglalja a hivatalát. Nem csoda. a város legvonzóbb férfijának választották a huszonkettedik születésnapja tiszteletére rendezett ünnepi játékokon. A Pazzi családnak sokkal régebbiek voltak a firenzei gyökerei. A gondok akkor kezdődtek. hogy az embereket a pokol kínjaira figyelmeztessék. ifjú hölgytagjai alkottak élőképet mozgó színpadokon. amikor Lorenzo elutasította egy korábbi pápa. majd fehér galambok angyalseregre emlékeztető sokaságát engedték szabad röptükre. de szellemessége és elbűvölő modora révén számos szerelmi kalanddal büszkélkedhetett. Girolamónak szerette volna megszerezni. A firenzei polgárok boldogan látták. Amikor Lorenzo megtagadta a kölcsön kifizetését. vélhetőleg azért. Giulianót viszont. Lorenzo hatalmának és boldogságának csúcsán azonban a Medici család egy veszedelmes összeesküvés célpontjává vált. Ez a pápa is mélyen kötődött a családjához. ám nagylelkű Lorenzo minden irigység nélkül. és így ő lett a Medici család feje. amelyből az egyházfő Romagna tartomány stratégiai fontosságú városát. és nem volt hajlandó folyósítani a roppant összegű kölcsönt.

Hideg acél súrolta a torkát. Amikor aztán már együtt igyekeztek visszafelé. Lorenzo díszes fogadást tervezett a bíboros tiszteletére. hogy az érseket és Franciscót ne koncolja fel a tömeg. hogy Francisco előrántja a tőrét. legalábbis egyelőre. Az volt a tervük. Ebben a pillanatban érezte. ezután a Pazzik lesben várakozó katonái és támogatói beözönlenek majd. Aztán rémülten látta. és az oldalajtóhoz futott. hogy annyi év után visszatért. és átveszik a város irányítását. lármás veszekedést hallott. és ott a téren azon helyben lemészárolták őket. * Most. s ekkor követik el szentségtelen tettüket. De azért már egy lépést sem tett. hogy a vasárnapi mise alatt megölik Lorenzót és az öccsét. A menekülő Jacopo Pazzit elfogták. Ahogy számították. és felakasztották az érsek mellé. ocsmány szitkokat. aztán átugrotta az oltárt elkerítő korlátot. hogy már Firenzébe is betört a pestis – igaz. Az ifjú Riario bíborosnak eddig nem esett baja. hogy csatlakozzon az összeesküvéshez. hogy ne is bántsák. A tetemük egész nap ott függött a katedrális ablakában. Letépte magáról a palástját. és ledöfi Giulianót. hogy a mit sem sejtő Raphael Riario bíboros. . A sekrestyébe húzódott velük. e hitvány. Maffei és Stefano. és azt kiáltozták. márpedig az összeesküvők azt az utasítást kapták. Francisco Pazzi ezért fejvesztve elrohant Giulianóért. Miközben a förtelmes utcákon lovagolt. nem visel-e páncélt a ruhája alatt. Látta. mindenünnen a mocsok áradt. De Lorenzo öccse. de valójában az emberek lelke tűnt fertőzöttnek. Az volt a terv. hogy amikor megcsendül a sekrestye csengettyűje. Hátrahőkölt. biztonságban volt. A város lakossága azonban fegyvert ragadott. Máffeit és Stefanót kiherélték és lefejezték. templomi harangszó helyett mindegyre ordítozást. A templomban Lorenzo az oltár túloldalán állt. a papok előrántják a tőrüket. mögötte Francisco Pazzi. Hallotta. hogy a tervezett időben mindenki ott legyen a templomban. A pápa jóváhagyta az elképzelésüket. Mögöttük két pap haladt. Az orgyilkosság végrehajtásához arra volt szükség. Lorenzo a barátai és támogatói üdvrivalgása közepette előjött a sekrestyéből. Előrántotta a kardját. és meggyőzték arról. és behúzta maguk mögött a súlyos ajtót. Ez már az öreg Jacopo Pazzit. mezítelenre vetkőztették. A Pazzi család életben maradt tagjait mindenükből kifosztották. Akkor már három barátja is köréje gyűlt. Firenze pedig újra szabad. Cesare hallotta. s szinte minden sarkon heves dulakodást. hogy valaki megragadja a vállát. kíméletlen verekedést látott. hogy a Mediciek meghaltak. azzal már távol tudta tartani mindkettejüket. barátságosan hátba veregette. kiserkedt a vére. hogy megcsendül a csengettyű. patakokban folyt a szennyes lé. Legyűrték az érsek katonáit. a pápa tizenhét éves másodunokaöccse látogatást tegyen Lorenzónál. Közben odakint Salviata érsek és az orgyilkos Francisco Pazzi kirohant a katedrálisból. vagyis amikor felmutatják a szent ostyát – ilyenkor a hívek tiszteletük jeléül lesütik szemüket –. és reggel vele együtt ment misére. A két papot. könyörtelen embert is arra késztette. hogy meggyőződjön róla. a ruházatuk alá mindketten tőrt rejtettek. hogy képesek a porba tiporni a Medicieket. az igazság és pompa ama régi városa helyén Cesare egy teljesen különböző Firenzét talált. Itt. csak néhány esetet jelentettek –. hogy mindkettejüket meg kell ölni. Már maguk az utcák is szörnyen néztek ki. A sikátorok rothadó dögöktől bűzölögtek – Rómában azért nem volt ilyen iszonyú a szag. hogy elhívja a templomba. s azzal csapta félre a másik pap tőrét.Találkozót kértek Sixtustól. Giuliano még nem volt ott. s így elkerülte a halálos döfést. Giulianót. Úgy rendezték ezért. s Lorenzo intézkedett. hogy az öccse belép. A teste ösztönösen odébb rándult. és örök időkre száműzték Firenzéből.

az pedig magától értetődik. hogy még egy hullócsillag suhanását is meg lehetett hallani. – De a kolostorban ti is a gazdagoktól kapjátok az ételt! Nem fatányérból esztek. hogy bármilyen különös is. A fogadós hamarosan egy nagy kancsó borral és egy óriási tál friss gyümölccsel meg sajttal tért vissza. és kinézett. s heves kézmozdulatokkal nyomatékosította a szavait. a helyszín egyszer csak megváltozott. akik e pogány papokat követik. oly csönd telepedett a térre. Az ablakból épp arra a térre lehetett látni. lenyűgözi ez az ember. hogy szállást keressen magának. majd akkor kimegy az utcára. A szikár. Aztán a próféta csakhamar belefogott. Keresztek. de amikor utánakapott. amelyet a San Marco-templom és Savonarola próféta rendháza előtt alakítottak ki. valósággal rémálom. Valahonnan fentről egy mennydörgő hang azt parancsolta neki. – A humanisták elferdíthetik az igazságot. – Ez a pápa kurtizánokkal hál! – harsogta. groteszk fintorba merevült. aszketikus férfi a dominikánus rend barna csuklyás csuháját viselte. akiket a barát ilyen elszántan szidalmaz. Cesare úgy döntött. Takaros kis szobába vezette Cesarét. mégsem ellenszenves. A fából ácsolt. melyet magasztaló himnusz követett. rögtönzött szószéken ott állt a szónok. megnyugodva konstatálhatta. a fogadós egyből udvarias és szolgálatkész lett. ahogy ők fütyülnek! .Amikor betért a legjobb hírű fogadóba. kelyhek. s vele szemben az apja. – A mennyek ura örök időkre a pokolra veti a lelketeket. egy pisztolyt talált a kezében. hogy a gazdagoknak még több jusson. és megnyomorítják a nincsteleneket! Miközben egyre több és több ember gyűlt a térre. szenvedéllyel átitatott hangon. de aztán Cesare a kezébe nyomott egy aranydukátot. hogy az ablaka alatti téren polgárok kiabálnak. és kifosztja a szegényeket. az arca nyers és darabos volt. – Méregkeverő gyilkos! A római klérus fiúkat tart ki. majd az aranypisztoly hirtelen elsült. dühös kiabálások hallatszottak mindenünnen. de úgy tűnt. hogy eldöntse. De amiképp van fehér és fekete. és álomba merült… Nyugtalanító álom volt. Aztán. hogy nem ismerte fel a tulajdonos – a derék polgár még szobát sem akart adni neki. Savonarola. Megpróbálta féken tartani. és megpróbál alaposan szétnézni. A téren tolongó polgárok elragadtatott közbekiabálásai csak tovább izzították a lelkesültséget. ragadjon meg egy aranykelyhet. Az arcáról lefagyott a mosoly. Cesare azon kapta magát. de egyiket sem tudta elérni. Mihelyt így lekenyerezték. szinte megigézi – mintha nem is a közvetlen környezetéhez tartoznának azok az emberek. de tisztaság annál inkább. úgy jó és gonosz is van. és Cesare egy ünnepségen találta magát. és átok sújtja mindazokat. Cesare ledőlt az ágyra. szent ornátusok és az egyházhoz. és járjátok Szent Domonkos útját! Valaki közbekiáltott a tömegből. – Sándor pápa hamis pápa! – süvöltötte a barát erőteljes. a húga és újdonsült sógora. hogy ami nem jó. Ők a színtiszta badarságban is értelmet látnak. Tonzúrás fejével szilaj meggyőződéssel bólogatott. hogy Rómára zúdítsa heves szitkait. a valláshoz kapcsolódó különféle tárgyak keringtek körülötte. ahol ugyan bútor nem sok volt. Alfonso herceg ült. melyikükét. De amint a barát ismét beszélni kezdett. és szenvedélytől remegő hangon buzgó fohászt intézett az Úrhoz. ha akarják. az gonosz! Cesare töprengve tanulmányozta Savonarolát. Arra ébredt verejtékben ázó testtel. Aranytálakból esznek. Hagyjatok fel a világi hívságokkal. Felkelt. viszont párnázott széken ültök! Úgy táncoltok. Most már nagy tömeg zsongott az ablak alatt. és ízekre zúzta a nővére vagy Alfonso arcát – már nem látott elég tisztán ahhoz. a fegyver önálló életet él. estig a szobában marad. bár kissé még mindig remegett a lába. miként minden álomban.

Legalább egy fejjel volt alacsonyabb Cesarénál. féltik magukat. A San Marcóban csak azt fogják enni a barátok. fehér ruhában könyörületes angyalok hozzák majd a kegyelmet. önnön jövendő sorsát is tudja. Mert hát csak féleszű lehet. elpusztítják a fertelmes romlottságot. de csak akkor. – Bíboros úr? – súgta a fiatalember. Cesare sebesen felöltözött. s mégis teljes életet éljen e földön. hogy a hallgatóságát bizony feltüzeli. – Mától kezdve egy fillért sem fogadunk el a gazdagoktól. a székeken és a padlón papírhalmok hevertek. Ha valaki a jövőbe lát. Savonarola igazsága soha nem lehet az . mit tesz majd a felhergelt tömeg? Akkor már késő lenne azt mondani. Beszélnünk kell. majd Cesaréval szemben leült. sápadt kis ember lépett melléje. – Ebben a városban veszélyben van. De költőkkel is hál. A kandallóban néhány apró fahasáb parázslott. Az apja. Machiavelli mindkettejüknek egy-egy pohár bort töltött. aki a várható következmények ellenére ilyeneket állít. Cesare tudta. hogy Savonarola egyszerűen bolond. Veszélybe kerülhet. hogy ez a próféta a jövőbe lát. a Borgia pápát meg kell fosztani a hatalmától. Cesare odafordult. Aztán az Úr kezében kard villant meg. És többet adunk majd a szegényeknek. Napi egyszeri étkezés is elég. hogy ez az ember veszélyes. Mert az új firenzei Signoria is a hatása alá kerülhet. – Savonarolának látomásai vannak – mondta Machiavelli. Azt azonban kár lenne tagadni. de a keze már a kardja markolatát kereste. hogy megmentsétek a lelketeket. Amint Cesare körülnézett. hogy az ember e látomásokat elfogadja. miféle kifogásai vannak az istentelenségeinkkel szemben – mondta fanyarul Cesare. lesújtott a zsarnokra. és hellyel kínálta a vendégét. és következett a francia hadjárat. – Mert Savonarola úgy hiszi. valahogy rögtön otthonosan érezte magát. A fiatalember azonban tisztelettudóan fejet hajtott. – Tisztában vagyok vele. Ahogy a téren gomolygó tömegben furakodott előre. Ki tudja. S hogy ezt teljesíthesse. márpedig ha Firenze nem csatlakozik a Szent Ligához. ha ilyenkor kint jár az utcán. – A nevem Niccolo Machiavelli. és meg vannak győződve róla. De az lehetetlen. Szent küldetést. meg kell tagadnotok. és feltétlenül kell tenniük valamit. bíboros úr – mondta figyelmeztetően Machiavelli. Egyrészt látnoki képességűnek vélte. hogy egyesítse Romagnát. Jöjjön velem. ha mindezt megtudja tőle. meghiúsulnak az apja tervei. Azt mondja. és Pompás Lorenzo meghalt. Machiavelli karon fogta. Cesare eleget hallott. Ezt semmiképpen nem lehet megengedni. Senki nem fog elmenni éhesen. Tudta. amit Firenze jólelkű polgáraitól kapnak. és ünnepélyes fogadalmat tett. másrészt viszont háborodottnak tartotta. kupacokban álltak még az asztalokon is. Cesare nem tudott pontos képet alkotni erről az emberről. nem egyszerűen kiátkozza Savonarolát – eretnekséggel fogja vádolni. egy pelerinbe burkolózott vékony. féltik a családjukat. De ez csak a testeteket táplálja! Ahhoz. hogy van abban igazság. és a Borgia családot el kell pusztítani. ellentmondásos érzések kavarogtak benne. –Cesare metsző tekintete felengedett. amit Savonarola mond. északról. küldetést teljesít. – Először egy égről alábukó napot látott. ha a jó lelkek bűnbánatot gyakorolnak és Isten útját követik. A szépen bútorozott szobákban egymás hegyén-hátán tornyosultak a könyvek. és elvitte az otthonába. el kell kergetnetek a római pápát! Ezt a vérparázna bitangot! A lánya egy szajha. kivezette a térről. aki bebújik az apja meg a fivére ágyába. Hatalma van Firenze lakosai fölött.Savonarola megborzongott.Machiavelli gyorsan lerámolt az egyik székről. akik esténként idegyűlnek a térre.

– De hozzád azért már nem vagyok elég fiatal. még szebb. hogy ez a pápa Róma ura és ezek a bíborosok a tányérnyalók bealkonyult az igaz egyháznak. – A pápa már kiátkozta a barátot. Késő este. mint jó szeretőt. Mint ahogy a többiekkel sincs. . Vee? Nem megy jól a szőlőskert? Vagy gondok vannak a fogadókkal? Vanozza leült a pápával szemben. Ebből. Sándornak azonnal eszébe jutott a megannyi együtt töltött év és közös emlék. Cesare még mindig hallotta Savonarola dörgedelmeit. mert a látomásos jövő a szabad akaratot teszi semmissé. hogy még jobban dúskálhassanak tőlünk szerzett javaikban. A római bíborosok évről évre mind súlyosabb terhekkel nyomorítják a polgárainkat. múltra emlékező pápa hátralépett kissé. és felnevetett. Rigo. – Sándor istentelen pápa. úgyhogy alig telik el úgy nap. Rodrigo? A férfi hangja lágy és bátorító volt. amikor már ismét a fogadóbeli szobájában volt. miért küldettél értem. – Téged a maga dicsőségére teremtett az Úr – mondta. Vanozza átölelte Sándort. de az asszony derűsen elmosolyodott. Ha megtehettem volna. halálra fogja ítélni. inkább én árasztlak el téged ajándékokkal. – Pápa vagyok. Szép pénzt keresek a szőlővel is meg a fogadókkal is. és mindkettejüknek egy-egy serleg bort töltött. Bár jobb szerettem volna. Vee – mondta őszinte érzelemmel Sándor. igaz. Most úgy vélte. A barát hangja változatlanul erős és határozott volt. hogy barátok vagyunk. Csak viccelek. Most viszont. nem vagyunk igavonó barmok! Cesare már kezdett elszenderedni. és ekkor tette legőszintébb fogadalmait is. hogy ne gondolnék hálával a nagylelkűségedre. míg mi. nem kér. amikor szerettük egymást. – Ne vedd komolyan. de a barát szenvedélyesen ítélkező hangja még egyre áradt a tér fölött. mert jó barátot nehezebb találni. – Igazán jól mennek a dolgaim. de most. – Éppen ellenkezőleg – mondta vidáman. és szeretettel. E sötét időkben a kelyhek vannak színaranyból. Szép volt. Vee. mert más eszköze nem marad a Szentatyának. e teljes elragadtatottságban átélt éjszakák alatt volt legerősebb az istenhite. amikor az elsötétített szobába beáradó jázminillat felkorbácsolta az érzékeit. a hit igaz harcosai egyre csak szenvedünk. mi szerep jut az embernek? Olyan játszma volna ez. – Szóval. Cesare ismét Machiavellire nézett. Ha tovább tüzeli a tömeget. – És La Bellával is „más”? – évődött Vanozza. Vanozza a szokásos melegséggel köszöntötte. de a papság erénye színarany volt. ha nem veszel nekem semmit.ő. A mosolygó. hogy elhallgattassa. A gyertyafényes ebédlőben elköltött kellemes hangulatú vacsorák s a fényűző. Sándor szólalt meg elsőként. csodálattal nézett múltbéli asszonyára. köszöni szépen. – A kereszténység korai szakaszában a kelyhek fából készültek. Sándor elpirult. aki sugallatért a pogány egyiptomi istenekhez fordul! Istentelen gyönyörökben leli kedvét. hogy nincs semmi bajom Júliával. – Tudom. hogy minden erejével szolgálja az anyaszentegyházat. Tudod. Cesare igazsága. A békesség harmóniája és a Vanozza iránt érzett szerelme. amelynek előre tudni a végét. Ha mindig az eleve elrendelt sors győzedelmeskedik. – De ha nem erről van szó. emeleti hálószobában eltöltött meleg nyári éjszakák. Nem vagyunk teherhordó öszvérek. a szeretett asszony nyugalmat és melegséget árasztó teste. mint mikor fiatalabbak voltunk. a papság erénye ellenben egy fabatkát sem ér! 15 AMINT BELÉPETT VANOZZA CATANEI KÉNYELMES VIDÉKI HÁZÁBA. Más ez most már. –Évről évre szebb vagy. Vanozza a könyvtárszobába vezette Sándort.

Rigo – mondta. Amikor újra fölemelte. Sándor felhúzta a szemöldökét. hogy Cesare megszületett. mi az igazság? Hogyan tudhatjuk meg. – Ő mondta ezt neked? – kérdezte aztán. Azért tettem. mint ahogy abban se bízhattam. Egész pontosan addig. a szeme szikrázón csillogott és a hangja erős volt. nem harangozni. valaki észreveszi majd. az övé: a pápaság. sem hitegetni. És nem akarlak sem megbántani. Sándor csendesen elgondolkozott. Mert neki adatott meg mindaz. haragos. a szerető. – Rigo. – Ha úgyannyira volnék az apja. Csak miután Vanozza elhagyta. Cesaréról. őt fogják megválasztani – mert ha nem. akkor veszélybe kerül az élete. nem pap. hogy Vanozza volt élete nagy szerelme. hogy ezt nem tudod. Katona. A fiunk igazi férfi. –Az anyja vagyok – mondta. hogy a fiad az ő fia. és lassan Sándor felé fordította. mint a tiéd. derűs. de amint a pápa befejezte. téged és Cesarét. ami nekem olyan nyilvánvaló. mintha imádkozna. megértette a féltékenységet és a gyűlöletet. Vanozza megfogta Sándor kezét. De úgy érzem. De a becsületemre és a Madonnára esküszöm. Nem javított a helyzetén az sem. mit is érzek Cesare iránt. mindez hidegen hagyja. mert az ő szíve nem olyan jó és nem is olyan megbocsátó. – Tudom anélkül is. Rigo. a szeretők. hogy egyetlen fia sem született. egyszer fogom csak elmondani ezt. hogy della Rovere csak egyszer szeretett. igaz. Hogy megvédjelek mindkettőtöket. Az álnoksága ellen csak így lehetett védekezni – azt kellett hinnie. mert nincs miért védekeznem. Igen. hagynom kellett. a formaságok. Mint ahogy neked is tudnod kellene. a vagyon. elég tisztán látom. talán nekem is világosabb lenne… Vanozza Catanei lehajtotta a fejét. és közelebb húzta a székét. – És hogyan tudhatjuk meg. amíg az első látásra beléd nem szerettem. . Egészen addig kacagós. a tekintete ellágyult. Egy napon majd pápa lesz. – Eddig nem beszélhettünk erről. Attól a pillanattól kezdve. míg Sándor beszélt. Mert ha valaki más is meglátja. jókedvű ember volt. Amihez hozzájuttatod. Sándor megrázta a fejét. minden elveszett. ő mit érez irántam. amikor Vanozza elhagyta őt Rodrigo Borgiáért. már nem voltam szűz. – Azt hiszem. minden oldalról. De ez. De még bíboros sem. Vanozza figyelmesen hallgatott. egyre csak attól féltem. Amikor meghalok. Harcolni akar. hogy sakkban tartsam Giulianót. miért olyan ellenséges vele della Rovere. A gyermekeink közül neki vannak a legjobb képességei. Meg kellene látnod a valódi énjét. – Korábban soha nem lehettem biztos ebben. Giuliano higgye csak azt. hazugság volt.akkor mi bánt? Miben segíthetnék? Vanozza tekintetébe komolyság költözött. valóban Giuliano della Rovere szeretője voltam. Nem érdeklik a tisztségek. – Nézd meg a kezedet. csak azután lett ilyen megkeseredett. a fiú. Rigo. mielőtt találkoztam volna veled. –A fiunkról van szó. de még talán a tiéd is. az egyházi javadalmak. És aztán nézd majd meg a fiad kezét. Tudod. és senki másé. tudod jól. hogy Cesare az ő fia. Hirtelen megértette Sándor. azt mondta határozottan: – Cesare nem akar pápa lenni. Teljes életet akar élni. – Nézd meg alaposan. Nem igaz. hogy amikor először voltunk együtt mi ketten. amiről della Rovere azt hitte egykor. hogy Cesare a te fiad. jogod van tudni. Rettenetesen megalázónak érezte. Sándor arca hirtelen megkeményedett. Sándort kételyek gyötörték. mint te az anyja. A bíborosok közt nem volt titok. Nem voltam tisztában vele. melyikünk az igazi apa? Hol a bizonyosság? Vanozza ismét a pápa kezéért nyúlt. hogy beszélne róla. Vanozza elmosolyodott. elvakult. Krisztusra esküszöm. Soha nem érezhettem a bizonyosságot. Vee.

Kérlek. ez most elkerülhetetlen. nézz utána. A megkönnyebbülés áradó hullámai ömlöttek szét Sándorban. hogy elveszítse. Így hát soha nem merte megkérdezni. Sándort érdekli a dolog. És ha szükséged van rá. hogy egy ilyen fényes elme efféle démonok rabja lett. fel kell szabadítanod a szereteteddel. és neked szükséged van rá. amelyben szépséges faragott szekrényekben a pápa legpompásabb díszruháit tárolták. lágy hangon. hogy lehetne ezt minél hamarabb megoldani. de ebben az ölelésben volt valami szokatlan melegség. ami mindig ott lappangott a tudata mélyén – hogy eddig soha nem volt biztos benne. Duartéhoz fordult. Cesare leült egy párnázott székre Duartéval és az apjával szemközt. amit a fiunkkal kapcsolatban tanácsolsz – mondta Sándor Vanozzának. mert ő igazi harcos. mint korábban. amikor igazán jól szolgálta az egyházat. Sándor felállt. Rigo. de félek. és azt mondta: – Nem szívesen kényszerítek senkit arra.az összes gyermeke lány volt. amikor Firenzéből visszaérkezett Rómába. Rigo – mondta Vanozza érzésekkel teli. és kihívja őket. hogy neki és Duarte Brandaónak beszámoljon a tapasztalatairól. hogy vezesse a hadaidat. És arról szónokol. . Ne rontsd el. Cesare azonban közbeszólt. – Nélküle az élet már soha nem lesz ugyanaz. A franciákhoz húz. De Cesare fiunk él. Duarte szólalt meg elsőnek. és járkálni kezdett. hogy valaki igaz és erényes embernek kellene átvenni a pápaság vezetését. – Nézd meg a kezét. Egy kárpitokkal díszített belső szobába mentek. Vanozza az ajtóban állt. hogy ha a római egyház tanításait követik. Mellőztek minden formaságot. – Apám. mint ahogy beszélik? – kérdezte. Cesare kell legyen a fővezér. és mosolyogva integetett Sándornak. megérezte az asszony parfümjének az illatát. És már többektől hallottam. Cesare vajon tényleg az ő fia-e. Rigo! És légy nyugodt. – És Cesaréval is beszélek majd. talán már korábban rákérdez erre. bizony sajnálta. Most tudatosodott benne csak igazán. hogy nem maradhat. Már ha egyáltalán hajlandó még szóba állni velem. ha nem csodálta volna őt annyira. Szigorú reformokat követel. és igazán tetszettek. mit is szeretne kezdeni az életével. és addig hergeli a tömegeket. – Szenvedélyes szónok. Rigo. – Végiggondolom. – És miről beszél? – Reformokról – felelte Cesare. és ha tisztelik a pápaságot. – Valóban olyan veszélyes ránk ez a próféta. ez az ember veszélyes. Eddig szép életünk volt. Hadd legyen majd más a pápa. az emberek meg csapatostul jönnek. Mert kit tennél meg helyette? Goffredót? Nem. hogy megcsókolja az arcát. Cesare azonnal eljött az apjához. hogy meghallgassák. Duarte. hogy állítólag mélyen csodálja a természetet – azt mondják. De nagyon szerette Vanozzát. – Meg a Borgia család bűnös élvezeteiről. Jócskán próbára tette az Úr. Az a valaki pedig nyilván Giuliano della Rovere lenne. Valósággal megfélemlíti őket. hogy vallja be a bűneit. Sándor átölelte a fiát. ami óvatosságra késztette Cesarét. amíg elhiszik. derült éjjeleken rendre felkelt mindenkit a kolostorban. hogy menjenek ki az udvarra csillagot nézni. A legkülönfélébb gonoszságokkal vádol minket. mert rendet kell tennünk Firenzében. Ahogy Sándor felállt és Vanozzához hajolt. Úgy tűnt. Sok szenvedést takaríthatott volna meg magának és Cesarénak. akkor örök kárhozatra jutnak. – Milyen kár. * Azon a napon. Mintha legalábbis utcabál lenne. Sok írását olvastam. és nem akarta megkockáztatni. Sándor megborzongott. És amikor a kilincsért nyúlt. – Giovanni fiunk meghalt. Ha a szerelmük teljessége idején nem szerette volna oly szenvedélyesen Vanozzát.

ahogy te kívánod. megérezte a győzelem ízét. hogy valamelyest azért mégiscsak szereti. mert félnek a bűnhődéstől a halál után – mondta. legféltettebb titkait semmiképpen sem adhatja ld. Tudta. – Apám – mondta végül –.– Igen – mondta Cesare. melyet a nyilvánosság soha nem láthatott. és most már tudta. – Van egy nagy bűnöm. ezt pontosan tudta. Emberölés. az idő múlásával jobb ember és jobb pap lett belőlem. be kell vallanom. Cesare lassan. – Szereted a hatalmat. halkan beszélt. De ha elmondom neked. fiam – mondta. de meggyőzően. mire megy ki a játék. Sándor előrehajolt. ahhoz. – Ide hallgass. És alaposan megnézte. szereted a pénzt. igaz. melyet valóban megérdemel. – Miért nem? – kérdezte Sándor. az apja soha nem bocsát meg neki. – Igen. hogy a pápa teljes mértékben megbízzon benne. bár Cesare biztosra vette. mint én? Folytatod-e az utamat? Az egyháznak szenteled-e az életedet? Olyan irányban indult a beszélgetés. Gondosan megfontolta hát a válaszát. hogy az apja e megannyi év során végig tudta. mert ez olyan fegyvere Sándornak. Sándor meglepettnek tűnt egy pillanatra. mi lakik a szíved mélyén. Duarte meghajolt és eltávozott. De mert negyven éven át keményen dolgoztam. – Senki nem hitte volna. Azt is tudta. A paráználkodás. Mást nincs mit bevallanom. ravaszkás szikra lobbant. hogy üljön le egy bársonnyal bevont zsámolyra. de a szemében az az éles. – Sok bűnös lélek mondja ezt. hogy hazudjon neki. amikor már nem . rádöbbent. – Eljött az ideje – mondta szinte hivatalos hangon –. hogy úgy szolgáljam az egyházat. Mert eljött a döntő pillanat. Határozottan és világosan elmondta már az apjának. én is olyan voltam. A hatalom imádata. milyen hatást váltanak ki a szavai. Sándor ülő helyzetbe emelkedett. – Az emberek elvesztik a hitüket. Nem szeretném pokolra juttatni a lelkemet. elítélsz. mint most te – mondta. Szúrós. az apja azt akarja. abban azonban biztos volt. hogy elfedje az igazságot.még mielőtt valami nagyobb baj történik. nem is egyszer. könyörtelen szigorral. Az arca közönyös volt. hogy egyszer még pápa leszek. És ebben a pillanatban. és kivetsz a szívedből. – Kis szünetet tartott. És noha nehezére esett. ami miatt úgy gondolod. – így hát megpróbálják megmásítani az igazságot. – Nem vágyom ilyesmire – mondta Cesare csendesen. kemény tekintettel nézett a fiára. És a tehetségeddel te olyan magaslatokba tudnád juttatni az egyházat. hogy egyenesen a fia szemébe nézhessen. – Nyomja valami súlyos bűn a lelkedet? Valami olyan bűn. túl szentségtelenek a vágyaim. akiket pedig szeret vagy legalábbis tisztel. túljár az apja eszén. De hát ezeket már mind tudod. melyet még azokkal szemben is alkalmaz. Nem hiszek sem Krisztusban. de aztán összeszedte magát. sem Szűz Máriában. nem szolgálhatod az egyházat?Cesare megsejtette. hogy katona akar lenni. vallja meg neki az igazságot a Lucreziához fűződő viszonya valós természetéről. mi zajlik a fia és a lánya között. Azt akarja az apja. – Isten mindent megbocsát – mondta Sándor. – Nem hiszek Istenben. Sándor megfogta Cesare kezét. Az embernek dolgoznia kell. hogy az apja nem szereti annyira. csak a veszélyes ellenségeké. sem semmiféle szentben. Sándor ledőlt egy kerevetre. hogy testi kapcsolat van köztük. hogy óvakodnia kell az apja ravaszságától. És sok ilyen van. Fontos. hogy elmondd. Szereted-e annyira az anyaszentegyházat. Cesare tudta. amiben Cesare reménykedett. ha érvényesülni akar ezen a világon. Van még valami más is? Cesare nem tudta féken tartani a mosolyát. Ez veled is megtörténhet. mint amennyire Giovannit szerette. Így hát Cesare úgy érezte. nem pap. Cesarénak pedig intett. De ha elmondja. – Amikor fiatal voltam. Hazugság.

És hogy ezt elérje. Gondold csak meg. Azután majd kinevezlek főparancsnoknak. mióta várt erre a pillanatra. Végtelennek tűnő ideje most először érezte bizonyossággal. és semmiképpen nem tartozhat a gyenge. amelyet elkövettem. Az olyan embernek. az étel. És hinned kell neked is. hogy a kezébe vette önnön sorsának irányítását. – Szeresd jobban az egyházat. – Akkor hát végig kell gondolnunk a teendőinket – mondta. hogy az egyház fenn tudjon maradni ebben a mulandó. kegyes és megértő. Megkérdőjelezik végtelen könyörületességet. mint te vagy én. és lemondasz egyházi méltóságodról. és gyerekeket. ez ad vigasztalást némely olyan dologért. Cesare lehajtotta a fejét. Nem harcolhatott tovább a fia ellen. hogy Sándor türelmetlenül elmozduljon. Nagyon is jól tudta már. Cesare meghajtotta a fejét. majd egy erős katolikus anyaszentegyházban találnak megnyugvásra. a háborúban. olyan tetteket kell végrehajtania. – Az életemet is odaadom érte. A hitet azonban újjá kell éleszteni. gyülevész népséghez. az anyaszentegyházat oly dölyfösen elutasító. Amikor elmondom az imáimat. és a létezés rejtélyein töpreng. ha a lelkünk egy időre a purgatóriumba kényszerül. vagy különben a feje Róma falait fogja díszíteni. ha módot adsz rá. valld meg őket vagy sem. Cesare az idejét sem tudta. a bor. noha e lehetőség mások halálában újra és újra bizonyságot nyert. de elég lassan ahhoz. Ez a mi hitünk. Élj együtt a bűneiddel. de majd szerzel magadnak vagyont erővel. megkérdőjelezik az örök és szerető Isten létét. Sándor ismét felsóhajtott. A fiam vagy. Cesare – mondta –. Az engedelmességedet a tetteiddel mutasd ki. a nők élvezete olyannyira beleivódott a vérébe és az idegeibe. és Romagna hercege leszel. Néhány napon belül megjelensz a bíborosok tanácsa előtt. ha egy magát elhivatottnak mondó ember tucatnyi évig ostorozza magát a kolostorában. Igenis van Mindenható Isten. hogy harcoljak érte. amiért viszont az apja Istene majd szenvedést hoz rá. Feleséget akar. hálátlan Bolognát. hány és hány lelket menthetünk meg a kereszténység számára az elkövetkező évszázadokban.és az apádat kevésbé. Még akkor is – és itt Sándor figyelmeztetőn felemelte pápai ujját –. ehhez viszont először is meg kell házasodnod. hogy Cesare lehet az ő legfélelmetesebb eszköze. Az én szememben vajmi keveset ér. ne az ilyen formális hercehurcával. A hit nem oldja meg az ő problémáit. De az elején kell kezdenünk. ezen a földön kell megragadnia a hatalmat. Kétségbe vonják az anyaszentegyház igazságait. még ha ez most még képtelenségnek tűnik is: Velencét a maga vízi patkányaival. ám mégiscsak valóságos világban. E szónoklat a legkevésbé sem hatotta meg Cesarét. hogy elvégezze a maga sajátos feladatát. Még maguk a szentek is cselekvő emberek voltak. amiből pedig az következik. hogy nem hihette önnön halálának a lehetőségét. igenis kötelessége. a hús-vér ember létezik csak. hogy erősnek és gazdagnak kell lennie. és én összes bűnödet megbocsátom neked – mint ahogy azt bármelyik természetes apa tenné. Mit se számít. . – Én Rómában hiszek. Ezek az emberek. amikor megvallom a bűneimet. hogy a humanistáink – akik a görög filozófusokra esküsznek – azt hiszik. – Ki foglak nevezni a pápai seregek fővezérévé.tudják elviselni a világ kegyetlenségeit. Most egyelőre Romagna ura kell legyél. Köszönetképpen megpróbálta megcsókolni a pápa. Az ilyen ember nem tesz semmit az élő egyházért. de soha ne veszítsd el a hitedet – mert azon kívül nincs semmi más. Neki itt. Egy napon majd egyesítjük Itália összes nagy és erős városát. mégpedig cselekvéssel. az apja lábát. nem tesz semmit azért. te pedig vissza fogod szerezni a Pápai Államot. noha a java részük még meg sem született. Elveszted ugyan az egyházi javadalmaidat. apám – mondta. Firenzét a sunyi szodomitáival. Ilyen Istenben miért kellene hinnie? És Cesare a maga huszonhárom évével olyan energikusnak és tettre késznek érezte magát.

hogy Alfonso titokban érkezzen meg Rómába. Lucrezia a balkonon állt. és a fogócskázó gyerekeket nézte az utcán. későn feküdtek és korán keltek. s három napig ki sem mozdultak onnan. egymást érték benne a száguldó gondolatok. mint akit villám sújtott. hogy nagyon várja már a találkozást. tehetetlen révületbe dermedt. pazar pompával. A szíve azonban kővé dermedt. ezért szeretett volna meglepetést okozni a lányának. amit te is akarsz magadnak… – mondta –. Alfonso egy napsütötte reggelen lépett be a városba. A lábából kifutott minden erő. de a többieknek meghagyta.* Azon az estén. amikor végső formába öntötték. és elintézte. melyet a spanyol kapitány. aki majd a férje lesz. Alfonsóról az a hír járja. még mily sok szép. és azt remélte. és már ott is volt a balkon alatt. talán most visszanyerheti Lucrezia régi hűségét. milyen boldoggá tettél! Sándor szíve átmelegedett. De túl későn értek fel a balkonra. A pápa követei fogadták. – Nem láttál még nála szebb férfit. lehajtott fejjel járkált vatikáni lakosztályában. – Csak azt akarom neked. meglátta a menyasszonyát. mely a pápa lánya és Alfonso herceg esküvőjét rögzítette. hogy köszönhetném meg neked? Nem is tudod. s csak miután a pápa is meggyőződött kellemes külsejéről és nyílt modoráról. mindössze hét lovag kíséretében. mert Júlia és az egyik udvarhölgy megtámogatta. nagy felhajtással. Nápolyból ötvenen utaztak vele Rómába. Lucrezia az ifjú hercegre pillantott. S életében először Lucrezia megérezhette az olyan szerelem szabadságát. igaz? Lucrezia egy szót sem szólt. – Papa. A tábornoki jövőjét tervezgette. és el sem tudod képzelni. Ascanio Sforza és egy másik bíboros jelenlétében. Sándor azt mondta Duarténak: – Szeretném újra hallani Lucrezia nevetését. mint életében eddig csak egyszer. hogy Alfonso valamikor a hét vége előtt érkezik. hogy a marinói kapunál várakozzanak. Azért jöttek. Cesare ugyanis még senkiről nem beszélt ilyen tékozló szertelenséggel. Maga a ceremónia igen hasonló volt Lucrezia első esküvőjéhez. egészen az esküvőig. mert az apja azért annyit elárult. majd aláírták a szerződést. hogy „a legvonzóbb férfi a császárvárosban”. csendesen dudorászott magában. s Lucrezia arról az emberről ábrándozott. Azon kapta magát. s csak azért nem csuklott össze. hogy figyelmeztessék. De most Lucrezia boldogan fogadott örök hűséget. Nem kerülte el a figyelmét. Lucrezia és Alfonso fogadások és estélyek díszvendége volt. és a szíve oly vad viharzásba kezdett. Alfonso épp ekkor nézett fel. Cevillion tartott a feje fölé. és ő is. és szinte észre sem vette a kivont kardot. Lucrezia megint befutott az apjához. – Dicsőség Istennek! – mondta Júlia mosolyogva. Tudta. Egymásra volt csak szükségük. érkezik Alfonso. semmi másra. csak akkor indulhatott fejedelmi lova hátán a porticói Santa Maria palotához. Nagyon elkomorult az utóbbi hónapokban. végigjárták Róma legelegánsabb boltjait és utcáit. Az ünnepélyes házasságkötés utáni éjszaka az ifjú pár boldogan teljesítette a házassági szerződésből fakadó kötelességét a pápa. akik azonnal a Vatikánba vitték. mintha elvarázsolták volna. * A szertartás után Cesare magányosan. s amint ezt a protokoll megengedte. A következő hat napban. Szikrázóan sütött a nap. Mint kicsi gyermek. milyen nehéz volt a lánya számára ez az elmúlt év. Hosszú órákat töltöttek andalgó erdei sétákkal. gyorsan visszavonultak a Santa Maria-palotába . mely nem sértett semmifajta erkölcsöt. és lelkes örömmel átölelte. drága kincset. Egyszer csak Alfonso belovagolt az utcába. .

A húga esküvőjén összeszorította a fogát, és nagy önuralommal viselte a megpróbáltatásait, sőt a maga módján még a víg mulatozásból is kivette a részét. Egy Sándor kérésére színpadra vitt kedves kis darabban ő is jelmezt öltött magára, és bűvös erejű egyszarvúként a szűziesség és a tisztaság mitikus jelképeit jelenítette meg. A némileg oktató célzatú előadás előtt Lucrezia és Sancia ügyes kis táncot mutatott be, mert köztudott volt, Sándor a gyermekkori emlékei miatt mennyire szereti a szépséges ruhákban pompázó ifjú hölgyek gyors léptű, kavargó spanyol táncát, és milyen örömmel hallgatja a sebes kis cipellők pergő kopogását a márványpadlón. Cesare túl sokat ivott, de így legalább el tudta viselni valahogy az éjszakát. Most, hogy kijózanodott, magányos és zaklatott volt. Lucrezia aznap még szebb volt, mint máskor. Valósággal királynői jelenség volt az ékkövekkel kivert, fekete bársonnyal hímzett, gyöngyökkel díszített, hosszan leomló, vörös színű esküvői ruhájában. Az első házasságkötése óta érett nő, gyermekes anya lett, és már könnyűszerrel eligazodott a társasági élet dolgaiban. E napig Cesare nem is vette igazán észre, milyen változáson ment keresztül a húga. A bíborosi ornátusában Lucrezia elé állt, megáldotta, és minden jót kívánt neki, de érezte, hogy a szívét egyre keserűbb harag emészti. A szertartás után Lucrezia még többször is a szemébe nézett, és egy-egy kedves mosollyal megnyugtatta. De később, ahogy leszállt az este, már egyre ritkábban tudott a közelébe férkőzni. Valahányszor csak megpróbált néhány szót szólni hozzá, a húga mindig Alfonso társaságában volt; elmerülten, a külvilággal mit sem törődve beszélgettek egymással. Lelkesen, csillogó szemmel bámult a férjére, és két ízben még az is megesett, hogy egyszerűen észre sem vette. És amikor kiment a teremből, hogy beteljesítse a szerződést Alfonsóval, még csak arra sem méltatta, hogy jó éjszakát kívánjon neki. Cesare azt mondogatta magának, idővel majd biztosan elfelejti, mit is érzett azon az estén. Arról győzködte magát, hogy mihelyt megszabadul a bíborosi palásttól és a maga életét élheti, mihelyt megházasodik és gyermekei lesznek, mihelyt a pápai seregek vezére lesz, és a vágyait beteljesítve hatalmas csatákat vív Rómáért, igen, akkor majd nem fog álmodozni Lucreziáról. Az eszével mindent megtett, hogy becsapja az érzelmeit. Meggyőzte magát arról, hogy Lucrezia házassága Alfonsóval csak úri huncutság, melyet azért eszelt ki a pápa, hogy Róma szövetségre léphessen Nápollyal, s így majd ő is elvehessen egy nápolyi hercegnőt. Tudta, hogy Rosetta, a nápolyi király lánya megfelel a célra. Hallotta már, hogy egész csinos, mosolygós leány. Mihelyt pedig birtokon belül lesz, és vagyont, rangot szerez Nápolyban, máris hozzáfoghat, hogy háborút indítson a helytartók és kiskirályok ellen, és megszerezze Romagnát a pápa és a Borgia család számára. E diadalmas győzelem képével megpróbált újra és újra elaludni, de mindegyre arra riadt, hogy szívet tépően vágyakozik a húgára.

16
FRANCIS SALUTI, A FIRENZEI TÍZEK TANÁCSÁNAK VALLATÓJA tudatában volt annak, hogy Girolamo Savonarola kínvallatása hivatali pályafutásának legfontosabb feladata lesz. Az, hogy Savonarola pap volt, mégpedig igen jeles egyházi férfiú, nem csökkentette eltökéltségét. Igaz ugyan, hogy sokszor és meghatottan hallgatta a prédikációit, de Savonarola magát a pápát is támadta, kihívta maga ellen Firenze uralkodó osztályát, ráadásul összejátszott a Köztársaság ellenségeivel is. Felelnie kell tehát a tetteiért. Testéből ki kell tépni az árulás bűnét. Saluti a katonák őrizte kínzókamrában sorra adta az utasításokat az embereinek. A kínpad már készen állt. A segéd ellenőrizte a gépezetet, a különböző kerekeket,

szíjakat, csigákat és súlyokat. Mindent rendben talált. A hasas kis kályha, melynek nyílásából fogók meredeztek, vörösen izzott, és olyannyira bemelegítette a helyiséget, hogy Salutit elöntötte a verejték. Bár lehet, csak az a tudat hevítette, hogy ezen a napon busás bérért dolgozik. Saluti ugyan büszke volt a foglalkozására, de nem szerette igazán a munkáját. Nem nyújtott számára élvezetet az sem, hogy tudta, a foglalkozása hivatali titoknak számít, melyet saját védelme érdekében meg kell őriznie. Firenze bővelkedett bosszúszomjas emberekben. Saluti így állandóan fegyvert viselt, és biztonsággal töltötte el annak tudata, hogy közvetlen szomszédságában kiterjedt rokonságának tagjai laknak, akik azonnal a védelmére kelnek, ha esetleg megtámadnák. Nagy becsben tartott foglalkozás volt az övé. Évi hatvan forint volt a jövedelme, kétszer annyi, mint amennyit egy firenzei bankpénztáros keresett, valamint még külön húsz forint jutalmat is kapott minden olyan munkáért, amellyel a Tanács bízta meg. Saluti testhez simuló selyemnadrágot viselt, inge tömjénszínű, kék, majdnem fekete volt. Ilyen színű kelme csak Firenzében készült. Ez a szín méltóságot kölcsönzött hivatalának, de nem volt olyan komor, hogy sértette volna személyes ízlését. Merthogy Saluti gyakori és viharos zakla-tottsága és álmatlansága ellenére víg kedélyű és elmélkedésre hajló ember volt. Platónról hallgatott előadásokat az egyetemen. Nem mulasztotta el Savonarola egyetlen prédikációját sem, rendszeresen látogatta a nagy művészek műtermeit, és tájékozódott a legújabb festményekről és szobrokról. Egyszer még Lorenzo Medici csodálatos kertjébe is meghívást kapott, még Pompás Lorenzo életében. Ez volt életének legnagyszerűbb napja. Sosem élvezte áldozatainak kínjait. Visszautasított minden ilyen jellegű vádat. Bár lelkiismeret-furdalás sem gyötörte. Végül is a csalhatatlan Ince pápa kiadott egy bullát, amely igazolta a kínzás helyességét az eretnekség megvallásának érdekében. Igaz, a vallatottak sikolyai szívszaggatóak voltak. Igaz, Francis Saluti éjszakái hosszúra nyúltak, de mielőtt lepihent volna, mindig megivott egy üveg bort, amely álomba segítette. Ami igazán nyugtalanította, az áldozatainak megmagyarázhatatlan makacssága volt. Miért nem vallják be azonnal a bűneiket? Miért várnak oly sokáig, és miért kényszerítenek mindenkit arra, hogy velük szenvedjen? Miért nem hallgatnak az észérvekre? Különösen Firenzében, ahol a szépség és az ész gazdagabban virul, mint bárhol, kivéve talán az ókori Athént. Kár, igen nagy kár, hogy Francis Saluti kénytelen gyötrelmes kínokat okozni nekik. De nem igaz-e, ahogyan Platón mondotta, hogy a szándékai tisztaságától függetlenül minden egyes ember szenvedést hoz egynémely embertársára e mulandó világban? Megnyugodva konstatálta, hogy a jogi dokumentumok makulátlanok. A dicső Firenzei Köztársaságban egyetlen polgár sem vethető alá kínzásnak, hacsak bűnössége nem nyer bizonyítást. Az iratokat a kormányzó tanács, a Signoria felelősségteljes tisztségviselői írták alá. Saluti alapos körültekintéssel többször is átolvasta őket. Sándor pápa jóváhagyása is megérkezett. A Szentatya egyházi méltóságokat küldött ki, hogy ők legyenek a hivatalos megfigyelők. Még olyan kósza hírek is lábra kaptak, hogy a hatalmas Cesare Borgia bíboros is Firenzében van, titkos megfigyelőként. Ez esetben nincs remény a szent életű barát számára. A férfiú, kinek a kínzás volt a hivatása, most csendben azért imádkozott, hogy a szent ember minél gyorsabban távozzék az árnyékvilágból. Francis Saluti lelkiekben felkészülve várta, hogy a kínzókamra ajtaja megnyíljon, és megjelenjék Isten legyőzött korbácsos embere, Girolamo Savonarola szerzetes. A híres szónokot végre bevonszolták a kamrába. Úgy tűnt, hogy verés nyomait viseli, ami bizony kiábrándította Salutit. E beavatkozással súlyosan megsértették a szakértelmét.

Saluti és a segédje nagy pontossággal, gondos aprómunkával szíjazta le Savonarolát a kínpadra. Mivel az ilyen felelősségteljes munkát nem akarta a beosztottjára bízni, Saluti maga forgatta meg a vaskerekeket, amelyek mozgásba hozták a szerkezetet, s az áttételek segítségével az áldozat végtagjai gyötrelmes lassúsággal fokozatosan elváltak a törzstől. Ezen eljárás közben sem Saluti, sem Savonarola nem szólt egyetlen szót sem. Ez Saluti megelégedésére szolgált. A kínzókamrát templomnak tekintette. A csönd, az ima és végül a megvallás helye volt ez a számára, ahol nincs helye az üres fecsegésnek. Hamarosan Saluti meghallotta az ismerős, reccsenő hangot, ahogy a pap karja eltört a könyökénél. Firenze legfőbb bíborosa, aki a közelben ült, elsápadt. Halálra rémítette a hátborzongató hang. – Girolamo Savonarola, bevallod-e, hogy a beszéded hamis, eretnek és istentagadó volt? – kérdezte Saluti. Savonarola halálsápadt volt, s szemét az égre függesztette , mint a szent mártírok a vallásos tárgyú freskókon. De nem válaszolt. A bíboros intett Salutinak, aki újból megforgatta a kereket. Egy pillanat múlva vad hasadó hang hallatszott, amelyet magas, állati vonításra emlékeztető sikoly kísért. Savonarola karjának csontjai és izmai kiszakadtak a vállából. Saluti újra feltette a kérdést. – Girolamo Savonarola, bevallod-e, hogy a beszéded hamis, eretnek és istentagadó volt? . A választ alig lehetett hallani. – Bevallom – suttogta Savonarola. Vége volt hát. Savonarola beismerte eretnekségét, így a vég elrendeltetett. A firenzeiek nem tiltakoztak. Valaha csodálták őt, most örültek, hogy megszabadulhatnak tőle. Egy héten belül Isten korbácsos emberét felakasztották, megtöretett teste lassan himbálódzott a kötélen. De még élt. Ekkor levágták a kötélről, s a San Marcotemplom előtti téren máglyán megégették – ott, ahol kénköves tüzet prédikált, ott, ahol kis híján halált és pusztulást hozott a pápára. * Amikor Sándor pápa reggel hozzáfogott a munkához, elgondolkodott a világ dolgain, a nemzetek csalárdságán, a családok hűtlenségén és mindazokon a furcsa, sátáni dolgokon, amelyek a föld minden lakójának szívében lakoznak. Mégsem esett kétségbe. Isten útjait nem kellett fürkésznie, hiszen ő volt Krisztus földi helytartója, és mint ilyen, a hite mérhetetlen. Mindenekfelett tudta, hogy Isten kegyes, és minden bűnösnek megbocsát. Ez volt hitének sziklaszilárd alapja. Sohasem kételkedett abban, hogy Isten boldogságot és örömet kíván teremteni ebben a mulandó világban. A pápa kötelessége más volt. Legfőbb célul azt kell kitűznie maga elé, hogy megerősítse az anyaszentegyházat, miáltal az elviheti Krisztus igéjét szerte a nagyvilágban – és ami még fontosabb, keresztül a hatalmas időn, egészen a jövőbe. A legnagyobb szerencsétlenség az emberre nézve az volna, ha elhallgattatnák Krisztus hangját. E cél megvalósításában a fia, Cesare is nagy szolgálatokat tehet. Noha immár nem lesz bíboros többé, biztosan segít egyesíteni a Pápai Államot, mivel kiváló katonai stratéga és jó hazafi. Az egyetlen kérdés, hogy jelleme képes-e ellenállni a hatalom kísértéseinek? Ismeri-e a kegyelmet? Mert ha nem, úgy lelkek sokaságát mentheti meg ugyan, de elveszítheti a sajátját. Ez aggasztotta Sándort. De most más természetű döntések foglalkoztatták. Hivatalának részletkérdései, unalmas, adminisztratív jellegű tennivalók. A mai napra három is jutott belőlük, de közülük csupán egy jelentett számára valódi gondot. Arról kellett döntenie, megkegyelmezzen hivatali titkárának, Plandi-ninek, akit pápai bullák áruba bocsátásáért ítéltek el. Aztán arról kellett határoznia, hogy szentté avassák-e az

egyik nagy nemesi család sarját. Harmadjára pedig a fiával és Duartéval együtt át kell gondolnia, miként is foghatnának hozzá a Pápai Állam egyesítéséhez, és a felhalmozott pénzalapokból mennyi pénzt szánhatnak a nagyszabású tervekre. Sándor ruházata az alkalomhoz illő, mégis egyszerű volt. Olyan pápa benyomását kívánta kelteni, aki kegyeket oszt, nem pedig követeléseket támaszt. Pirossal szegett, dísztelen pápai palástot borított magára, fejére könnyű vászon mitráját helyezte. Ujján csak Szent Péter gyűrűje, a pápai gyűrű volt, semmi egyéb. Hogy igazolja meghozandó döntéseit, a kegyeket osztó egyházat kellett képviselnie. Ezért ma azt a fogadószobát használta, melynek falait Szűz Mária, a Madonna képei díszítették, aki közbenjár Istennél minden bűnös érdekében. Cesarét maga mellé ültette, mert úgy vélte, bizonyos embereknek érdemes volna megtanulniuk, miként is kell erényesen gyakorolni a kegyelmet. Első ügyfele húsz éve leghívebb szolgája, Stiri Plandini volt, akit pápai bullák áruba bocsátásáért fogtak perbe. Cesare jól ismerte őt, hiszen a titkár már akkor a pápát szolgálta, amikor ő még gyermek volt. A férfit egy különleges, foglyok részére készült párnázott székben tolták be, melyben ugyan a láncok miatt teljes mozdulatlanságra kényszerült, ám a testét köpönyeg fedte, nehogy sértse a látvány a pápa kényes ízlését. Sándor megparancsolta, hogy azonnal oldozzák el a láncokat a fogoly karjáról, és adjanak neki egy pohár bort. Plandini ugyanis meg akart szólalni, de csak reszelős krákogás jött ki a torkán. Aztán a pápa együtt érző hangon megszólalt. – Plandini, bűnösnek találtattál és elítéltettél. Hosszú évek során át szolgáltál hűségesen, most mégsem tudok segíteni rajtad. Meghallgatást kértél, és ezt nem akartam visszautasítani. Beszélj hát. Stiri Plandini tipikus tintanyaló volt. Szeme már kancsított a sok olvasástól, s megereszkedett arca olyan emberről vallott, aki sosem vadászott, és páncélt sem viselt. Oly sovány volt a teste, hogy csak kis helyet töltött ki a székben. Amikor beszélni kezdett, a hangja erőtlen volt. – Szentatyám – rebegte –, kérlek, könyörülj a feleségemen és a gyerekeimen, ne engedd, hogy a bűneim miatt szenvedjenek. – Gondom lesz rá, hogy ne érje őket semmi bántódás – mondta Sándor. – Nos, feladtad minden összeesküvő társadat? – Abban reménykedett, hogy Plandini meg tudja nevezni az egyik bíborost, akit nem különösebben kedvelt. – Igen, Szentatyám – mondta Plandini. – Megbántam a bűnömet, és a Szent Szűz nevében könyörgök néked az életemért. Hagyd meg az életemet, hogy gondoskodhassak a családomról. Sándor fontolóra vette a dolgot. Ha megbocsát ennek az embernek, az arra bátoríthat másokat, hogy visszaéljenek a bizalmával. De szánalmat érzett iránta. Hány reggel tréfálkoztak derűsen, s mily sokszor érdeklődött a gyerekei hogy-létéről, miközben leveleket diktált neki. Ez az ember tökéletes titkár volt, és istenfélő keresztény. – Jól megfizettünk téged. Miért követtél hát el ilyen gyalázatos bűnt? – kérdezte a pápa. Plandini a kezébe temette az arcát, és egész testében reszketett, ahogy rázta a zokogás. – A fiaim. A fiaim – zokogta. – Fiatalok, vadul költekeznek, nekem meg ki kellett fizetnem az adósságaikat. Közel akartam tartani őket magamhoz. Vissza kellett vezetnem őket a hithez. Sándor Cesaréra nézett, de a fia arca rezzenéstelen maradt. Igaz-e vagy sem, ez mindenesetre okos válasz volt Plandinitől. Szerte Rómában tudták, mennyire szereti a gyermekeit a pápa. Plandini meghatotta őt.A festett ablakokon beáramló napfényben, a megbocsátó Madonna képeitől körülvéve Sándort túláradó

Vajon igazságos lenne-e őt is megölni? Sándor levette fejéről vászon mitráját. Ez az ügyfél nem ébreszt benne egy csöpp szánalmat sem. – Az előszobában várakozzam? – kérdezte Cesare. Minden jól alakul. Erre a találkozóra Sándor egy másik fogadószobát választott. Baldo Rosamundi tisztelettudóan válaszolt. Egyházad szent hivatala vizsgálta ki az indítványt. Amint halványulni kezdett az érzés. de a világ összes gonoszsága táplálta ezt az érzést. Felállt. a kékvérű. Krisztus a kereszten töviskoronával. mind pedig Istennek. és megölelte Plandinit. Túláradó szomorúság vett erőt rajta. akit a hit védnökéül jelöltek ki. Egy távoli kolostorban fogod leélni életed hátralévő részét. még akkor is. Itt minden tűzpiros volt. Falait katonapápák portréi díszítették. A férfi. amely korántsem volt olyan megbocsátó. méltóságteljes ruházata fekete és fehér volt. hogy kiérdemeld a kegyelmét. minden hatalom szertefoszlott. s örökre búcsút mondhatna az élet örömeinek – öt fiát és három leányát pedig elemésztené a gyász. és nem szabad ellágyulnia. aki megadhatja a végső beleegyezést. Nagyon észnél kell lennie. Még e napon egy köztéri akasztófán végezné ez az ember. Megparancsolta pápai testőreinek. az unokád méltó a szentté avatásra – mondta Sándor kedélyesen. azt latolgatta. mint ezt már korábban is tették. Cesare megtapasztalhatja-e valaha is a kegyelem ilyen mámorát. és öltözékét ékköves gombok díszítették. igazság szolgáltatik mind az egyháznak. * A következő kérvényező már egészen más eset. Istennek fogod szentelni életedet. a többi összeesküvőt felakasztják. nem vörös. De tudom. és intett. Sándor már értesült a kérelemről a püspöktől. és támogatta azt. – A megbocsátó Szűz Mária szólt hozzám.felelősségérzet töltötte el. hogy szabadítsák ki a foglyot. és olybá tűnt. több mint alkalomhoz illő e kihallgatáshoz. hogy kész komoly üzletet kötni. Szentatyám. még szeretett asszonyaival sem élt át. még akkor sem. Száz hajó volt a birtokában. hogy érdekesnek találod majd – mondta. és akinek a feladata volt. akit a pápa elé vezettek. de a pápa intett. Mint hamisítatlan velenceinek. gondolta Sándor. Gyöngéden visszasegítette a székébe Plandinit. Hirtelen oly örömet érzett. – Lehet. Visszatette a fejére a mitrát. A három összeesküvőnek természetesen meg kell halnia. ha ennek az embernek esetleg megkegyelmez. akik az egyház ellenségeire kardcsapást és szentelt vizet zúdítanak. nem volt képes tovább viselni a súlyát. hogy minden pompa. Doria Rosamundi fehér szent lenne. amilyet addig csak ritkán – effélét még a gyermekeivel. Megbocsátok. ami annyit . ez elbizakodott kijelentés volna a részemről. amikor Sándor még bíboros volt. és segítsék talpra. vajon a fia. amely a szentté avatását szorgalmazza. itt már nem engedhető meg semmiféle gyengeség. a vagyona szigorúan őrzött titok volt. De el kell hagynod Rómát és a családodat. nem csupán e bűnös lélek. Velence polgárai kezdeményezték a beadványt. Krisztusba vetett hitét oly mélynek és tisztának érezte ekkor. – Szentatyám. hogy kivizsgálja a kanonizációs indítványt. a megbocsátást titoktartás leplezi. Kemény üzleti tárgyalás lesz. Arcáról azt lehetett leolvasni. Baldo Rosamundi a hetvenes éveiben járt. Meglehetősen egyszerűnek tűnt az eset. gazdag velencei Rosamundi család feje volt. – Tehát úgy gondolod. hogy kövesse. amikor a keresztes hadjáratokból befolyt kincseit vette számba. Hitetlenek által lefejezett szentek ábrázolásai. egyedül te vagy. mintha egész valója csillámló fénnyé válna. Ez volt a Mártírok terme. bármennyire is könnyű volt. Ekkor látta meg Plandini eltorzult felsőtestét s a kínvallatás gyötrelmeitől kifordult vállát. hogy vigyék el. amelyekkel az egész világon kereskedett. Nem fogsz meghalni.

csodás módon életre keltek. élettelen hamu volt az egész. O maga is pestisjárványban halt meg. és azzal a jóságos mosollyal fordult a pápához. akik mártírhalált haltak az anyaszentegyházért – a vörös szenteket. Amikor Doria hétéves volt. Doria beutazta a szicíliai kisvárosokat. Boldogan vásároltam neki drága ékszereket. – Elhallgatott egy pillanatra. s még nagyobb az én felelősségem – mondta Sándor. – Szentatyám. – Igen. szegénységben. Az orvosok eret vágtak rajtam. Minden évben százával érkeznek az efféle indítványok. – És azóta Istent szolgálod? – kérdezte. önmegtartóztatásban. Az asztalra helyezte. amikor azonban Doria imádkozni kezdett értük. és kért. A szegényeket istápolta. fiatal lányként sem. halálmegvető bátorsággal ápolta a pestisben szenvedőket – e rettentő betegség szinte folytonosan tizedelte a lakosságot. hogy Istent szolgáld. kettejük közé. Mindössze tíz éve volt halott. de még mindig gyengélkedtem. Szentélye ott lesz majd a templomodban. mígnem olyan lettem. a vagyonom mégsem jelentett semmit a számomra. hogy néhány halottnak hitt áldozatot már a máglyára vetettek. Sándor tiszteletteljes áldásra emelte a kezét. a föld minden tájáról érkező zarándokok fogják őt imádni. igen – helyeselt lelkesen Rosamundi. az a legnagyobb reménységem. hogy holttestüket tűz eméssze el. amikor a családja a kanonizációját kezdeményezte. hogy makulátlanul erkölcsös életet élt. Eladta mindet.jelent. és azoknak viselte gondját. néhány csoda is történt körülötte. A fehér szenteket nem sokra tartotta Sándor. – Nem kevés. Jeruzsálembe kívánnám vezetni a keresztény sereget. – A saját tapasztalatomat – mondotta. huszonöt éves korában. majd így szólt: – Tudnod kell. szegénységben. amelyek nem méltók a koromhoz. miképpen szolgáljam az egyházat. azon az alapon avatnák szentté. és ami igen lényeges. Ez igen súlyos döntés. hogy Doria Rosamundi megvetette gazdag családjának életét. csak meg kell parancsolnod. mivel azonban Velencében csak kevés volt belőlük – e város még a szegénység szabadságát sem engedélyezte –. mintha elgondolkozna. Tiszta életet élt. hogy a hatalmas Rosamundi-vagyon az egyház valamennyi szintjén támogatta az eljárást. őt – felelte Baldo Rosamundi. Természetesen. amelyre jól emlékezett Sándor. Gyermekként sem volt soha önző. Segített az is. Úgy is tettem. hogy egy újabb keresztes hadjáratot vezessek. árva gyerekeket gyűjtött maga köré. és minden csodatétel bizonyosságot nyert. észrevette a szomorúságomat. már gazdagságom teljében voltam. és egy-két valószínűtlen csodát is tulajdonítanak neki. ő inkább azokat kedvelte. Tartózkodom az olyan világi élvezetektől. de ő sohasem viselte őket. mint egy kísértet. – Amint unokádat szentté avatják. A dokumentumokból az derült ki. aztán levette fejéről a mitrát. Megújult szeretettel fordultam Krisztushoz és az áldott Madonnához. Sándor úgy tett. A halála után nagyon beteg lettem. és boldogság költözött az életembe. Dokumentumok egész sora vizsgálta ezeket a csodákat. – Amikor még csak kislány volt. Egyszer egy éjjel az ő arcát láttam. A Földközi-tenger kék vizein a hajósok az arcát látták derengeni nagy viharokban a hajóik felett. – Minden befolyásomat latba fogom . Mit tudsz hozzátenni ezekhez a bizonyítékokhoz? Baldo Rosamundi tisztelettel hajtott fejet. Az utolsó pestis alkalmával esett meg. Beszélt hozzám. és közbenjárhat a szerettei érdekében. Halála után a sírjánál imádkozok halálos betegségekből gyógyultak meg. szorgalmas munkában. amit kérsz. – Igen. helyet foglal majd az Úr oldalán a mennyországban. – Három templomot építtettem Velencében. Körültekintő alapossággal ellenőrizték őket. Az unokám emlékére egy árvaházat támogatok. és a pénzt szétosztotta a szegények között. hogy visszafoglaljuk Krisztus szülőföldjét. és azt mondta: – Életben kell maradnod. Üres. miként arra bizonyíték is volt. imádkozzam Istenhez boldogságért. hogy amióta megválasztottak e szent hivatalra.

Ez megfellebbezhetetlen döntés. Ha lesz egy szent a családjukban. De túlzottan kevés idő telt el a halála óta ahhoz. Alig hallható hangon suttogta: – Mielőtt még meghalok. ilyen módon tehetsz szolgálatokat. Az nem igazán számít. amit akarsz. Látta Sándor. Ma volt a napja. hogy a katolikus egyház csaknem tízezer szentet számlál. Baldo Rosamundi. És most imádkozzunk együtt. Meg is értem az álláspontjukat. hogy bőkezűen támogatják az anyaszentegyház keresztes hadjáratát. és szépséges megnyugvás költözött az arcára. Baldo Rosamundi elgondolkodva bólintott. hogy fizetni tudjam a katonákat. 17 Cesare aznap reggel roppant izgalommal ébredt. – A keresztes hadjárathoz ötszázezer dukátra van szükségem – mondta. Aztán lecsendesedett. Már nem sok időm van hátra. igen jó viszonyban van a törökökkel. Nem akarom elhamarkodni a dolgot. kérj tőlem. Baldo Rosamundi szinte kiugrott a székéből. hogy megjelenjen a pápa által kijelölt bíborosi . – De el kell jönnöd Velencébe. – Unokád valóban élvezte a Szentlélek áldását. hogy Rosamundi őszintén beszél. – Akkor a keresztény világ meghódíthatja Jeruzsálemet. Sándor lassan folytatta. és Isten országának dicsőségére vált ezen a földön. mintha meglepetésként érné a dolog. Sándor már korábban eltöprengett azon. imádkozni szeretnék a szentélyénél. csak néhány száz rendelkezik a római pápaság tanúsítványával. és valóban hiszem. és elvégezd a szükséges szertartásokat.vetni Velencében. Könyörgök neked. Így egy szerencsejátékos vidámságával a korábban kigondolt összeg dupláját kérte. – Egy szent hatalmasabb. és én engedelmeskedem. de erősen koncentrált. mint tudod. Rosamundiék szívesen látott vendéggé válnak a keresztény világ minden udvarában. hogy Doria közbenjárjon értünk az égieknél. mintha rosszul hallott volna. A szent kincstár bizony szűkös helyzetben van. mint bármely pápa. Egy pillanatra a fülére szorította a kezét. Majd így szólt: – Szentatyám. összezsugorodni látszott a székében. aztán hozzátette: – Nos. Igazából aranyra volna szükségem. hogy valamiképpen képes legyen válaszolni. Nem veszélyeztetnék kereskedelmi útvonalaikat és gyarmataikat azzal. Szeplőtelen keresztényi életet élt. Ez bizony jelentős védelmet nyújtana nekik bármely hatalmas ellenséggel szemben. mennyire volna szükséged. – Ez is volt a szándékom – felelt Sándor nyugodtan. Szeretnék fejet hajtani előtte. hogy magad szenteld fel a szentélyt. – Velence. és valóban őszintén hisz. Még szemöldökét is fel merte vonni kissé. Sok jelölt várakozik már ötven vagy akár száz éve is. Számíthatsz rám. Szeretném. A római zsidóktól a jövedelmük húsz százalékát kértem. vajon mekkora összeget tudna kihúzni Rosamundiból. akiről még csak percekkel azelőtt is sugárzott a remény és az önbizalom. miként a minden keresztény által a keresztes hadjáratra fizetett tized sem. Igaz híve vagyok Krisztusnak. – Köszönöm. hogy a legjobb flotta legyen a tiéd. Szentatyám – mondta. – Elmosolyodott. amíg még itt vagyok a földön. Már érezte a bensejében végbemenő változást. az alsó és felső papságra kivetett rendkívüli adók sem fedezik a költségeket. és gondoskodni tudjak az ellátásukról. miként bizonyára te is. mintha darázs csípte volna meg. hogy szentté avassuk. Szentatyám. ha el kell zálogosítanom a flottámat. mondd meg. de még így is mutatkozik némi hiány. Még a szent évből származó bevételek. Sándor vállat vont. ha közbenjárhatna az érdekemben a mennyekben. még akkor is. hogy szent az én Doriám.

Így hát Cesare Borgia óvatosan lehelyezte bíborosi palástját és vörös bíborosi kalapját a testület elé. ebben nyilván egyetértünk. Az egyik spanyol bíboros azonban tiltakozott. A bizottság minden tagja kimérten. egy olasz bíborost a lova vetett le. hogy a bíboros lemondásával harmincötezer dukát szabadul fel birtokokban és javadalmakban. mint hitetlenségtől eltorzult maszkok sora:rideg. a javadalmak nagysága minden kétséget eloszlatott. és engedélyezzék. hogy lemondjak hivatalomról. fehér és kísértetszerű. és őszinte elhivatottsága. tisztelt bíborosok. és különleges pápai áldásával ruházta fel. ha ezt megengedjük. és mindez visszaszáll ránk. Sándor végül így szólt: – A fiamnak csak a javára válik. és köszönetképpen meghajolt a bíborosok és a Szentatya előtt. kettő kivételével. engedélyezte házasságkötését. Aztán fejét felszegve. legjobb szándéka szerint. merev tartással ült magas támlás faragott székében a Hit Csarnokában. Azt a tényt is figyelembe kell vennünk. Cesare folytatta a magyarázatot. A kijelölt tizenöt fős bizottság minden tagja megjelent. sosem kívántam az egyház szolgálatába lépni. most mégis mindegyikük őt fürkészte. Ha bíborossá választottak valakit. hogy szándékomban áll megházasodni. Sándor választotta e tisztséget nekem. hiszen bíborosnak lenni csaknem minden ember álma volt Itáliában. Egy spanyol bíborost a malária vert le a lábáról. buzgó imádkozással – s olykori bűnbeeséssel – érte el az áhított pozíciót. és jogos utódokat nemzeni. felmenti-e a fogadalma alól. s a bíborosok arca olyan volt. a piros süvegek kígyózó sora úgy festett az Utolsó ítélet ábrázolása előtt. A legtöbb jelen lévő bíboros hosszú évek kimerítő munkájával. Rövidke szertartás keretében Sándor pápa felmentette a fiát az esküje alól. Nem én akartam bíboros lenni. nem szolgálja az anyaszentegyház és Róma érdekeit. ha a bíboros herceg lesz. s e főpapokat nagy becsben tartották.tanács előtt. Hozzá kell még tennem. A bíborosok meglepődtek e szavak őszinteségén. Mivel úgy érzem. hogy megmagyarázzam. világi ember volt. s megerősítést vártak tőle e fontos döntésben. és az egyházi szolgálatot soha nem tudnám hivatásomnak tekinteni. nem pedig a klérus tagja. alázatosan kérem. Tekintettel lemondásának előnyeire s a tényre. előkelő. az jelentős emelkedést jelentett az egyházi hierarchiában. mentsenek fel fogadalmam alól. új szövetségeket köt. és zavartan néztek egymásra. új életet . – Veszélyes lehet. VI. mivel úgy látszik. A szavazás eredménye egyhangú volt. Mi történik ugyanis akkor. mint valamifajta hosszú szalagdísz. az egyházat és Rómát szeretném védelmezni. hogy katona legyen. Miként azt megvallotta. ez az én igazi hivatásom és legmélyebb meggyőződésem. Immár nem tartozott az egyházhoz. meg kíván házasodni. és engedélyezi-e. Atyám. Önként megválni a bíborosi palásttól valósággal sértette a méltóságukat. hiszen bármelyiküket idővel pápává választhatják. lassú léptekkel elhagyta a termet. Be kell vallanom. – Azért állok itt önök előtt. miszerint kötelességünk lelkeket menteni. Ez. – Szívem szerint a pápai seregeket kívánom vezetni. A világi hívságok iránti fogékonysága a pápaságot már eddig is világraszóló botrányba sodorta. Mindnyájan hivatali öltözéküket viselték. hogy lemondjon egyházi hivataláról. Őszentsége. miért kérem engedékenységüket és bocsánatukat az ügyemben. új királyt szolgál. Bár a bíborosok természetesen tudatában voltak akaratának. hogy ezzel a kéréssel fordult hozzánk. és ellenségévé válik a jelen egyháznak és Spanyolországnak? Sándor higgadtan és rezzenéstelenül állt előttük. Cesare szólásra emelkedett. mely majd „mérlegelni” fogja.A testület egyetlen tagja sem szembesült még soha hasonló kéréssel. képtelen úrrá lenni a szenvedélyein. tiszteletben kell tartanunk e kérést. így Cesare kérését rejtélyesnek és egyben arcátlannak is ítélték. és kiért az aranyló római napsütésbe.

hogy megmasszíroztatja a testét. * A történtek után borús érzések kerítették hatalmukba Sándort. Kiűzik az ördögöt a testedből. – Valaki látni óhajt. – Nyugodtan beszélhet. Szentatyám. akiben megbízhat. Duarte somolyogva bevezette a követet a szalonba. várjon. hogy fel sem emelte a fejét. A pápa hason feküdt. Georges d'Amboise – jelentette Duarte. Duarte. Sándort tehát a francia nagykövet. és elmosolyodott. hogy egy ilyen horderejű ügyről beszéljen. Georges d'Amboise elképedt a látványon. hogy Giovanni meghalt. Ügy érezte. mert így tán javíthat a hangulatán és könnyíthet a szívén. követ úr – mondta a pápa –. a lányok másra figyelnek. neked is meg kell tapasztalnod. köhögni és krákogni kezdett. jó kedélyű ember létére búskomorság vesz rajta erőt. – Ki kér meghallgatást? – kérdezte Sándor. egy magas asztalon fekve találta. hogy a délutáni hosszú masszázs egészségügyi okokból és a házi orvosa előírására történik. Épp két csinos lány masszírozta a hátát és izmos lábait. és közölte vele. gyakorlott diplomataarca azonban mindebből semmit nem árult el. amikor a lányok végeznek velem. beszélhet nyugodtan. Úgy szólalt meg. Georges d'Amboise ruhátlanul. Elhatározta. De beküldöm. mivel a testi örömök mindig felderítették. Na. amit mondok. Georges d'Amboise nehéznek találta. – A király parancsa értelmében senki más nem hallhatja. . A franciák ritkán vetik meg a testi örömöket. ahogy talál. hogy távozzanak. mennyire ellazítanak. Alig egy órája tartózkodott a szalonban. hogy Cesare egy napon majd maga is pápa lesz. ha valóban olyan fontos. hogy összeszedje magát. – A francia nagykövet. hogy minden soron kívüli délutáni audienciát a szalonjában tart. így arra jutott. majd sietősen távozott. és elfogadta a fia döntését. hogy némi élvezetre van szüksége. tudassa a személyzetével. hogy megkérjem. csak Szentséged. sokat tapasztalt ember volt. Az udvaruk képtelen titkot tartani. ami fogadta. amikor Duarte belépett. – Akarod. mégis minden kiszivárog valahogy. ugyanis nincs szándékomban hamarabb véget vetni e kellemes időtöltésnek. és miközben azon igyekezett. Előbb-utóbb mindent megtudunk. miközben a pápa meztelenül áll előtte. és azt állítja. Sándor Duartéért küldött. A nagykövet igyekezett nem odanézni. – Ismerek más. nem mintha a mienk ügyesebb volna. olyan vezérre volt szüksége a pápai seregek élén. úgy kell velem beszélnie. Most azonban. és új fényt gyújtanak a lelkedben. – Maguk franciák olyan nagy ügyet csinálnak a titoktartásból. Sándor végignézett magán. – Ah. és leereszkedett az asztalról. most már magunkra maradtunk. Duarte. mint ahogyan terveztem – mondta Sándor. az ügye nem tűr halasztást. De D'Amboise nem hajlott a dologra. így meghajlott a Mennyei Atya akarata előtt. Hisz az Úr teremtette azt is. Habár cinikus. még a pápa is szánhat néhány percet teste templomának ápolására. – Végül is. Sándor pápa türelmetlenül intett a lányoknak. most is megkérte Duartét. hatásosabb módszert is – mondta Duarte nevetve. örömteli alkalmakkor is így tette – noha mások ezt rossz szemmel nézték-. Miként azt más. míg felöltözöl? – Mondd meg neki.kezdhetett. csak egy könnyű pamuttörülköző fedte a testét. nem? – A teológia nem erős oldalam. hiszen arra a reményre építette fel az életét.

királyod mindkét királyságra igényt tart? – Igen. Frigyüket nem kísérte gyermekáldás. azután hamarosan elvesztette az eszméletét. A nagykövet bólintott. – Bretagne-i Annát. teljes hivatali pompában. XII. tudassam Szentségeddel. nagykövet uram. A pápa kényelmesen elhelyezkedett a székében. hogy abbahagyhassa a dadogást. kegyelmes uram. majd felvonta a szemöldökét. mint területeink biztonsága. Nem volt mit tenni. Sértették a pápa megjegyzései. – Hát nem elégedett XI. – Felöltözöm. bár már sejtette a választ. Hiszen írva vagyon a szent parancsolatokban: „Ne kívánd felebarátod feleségét. A követ belekezdett a mondandójába. Rosetta hercegnővel szépen összeillenének. Lajos csúf. – Tudnia kell. – Károly király meghalt. és biztosítékot is ajánl. Beütötte a fejét egy mennyezetgerendába. torz lányával? Micsoda meglepetés! Fölöttébb kiábrándító… Meg kell mondanom. A nagykövet hangja egyszeriben fagyossá és hivatalossá dermedt. – Úgy értsem. és orvosai minden igyekezete ellenére néhány órán belül meghalt. a másikra Károly király révén.” – Szentséged felmentésével azonban némileg még a parancsolatokon is lehet változtatni – hebegte a nagykövet. Károlynak az özvegyét szeretné elvenni. Új királyom képviseletében azt a megbízatást kaptam. D'Amboise-ról mintha mázsás súlyok gördültek volna le. Sándor csöndesen. – Igen komoly ügyről van szó. valami többet kívánnék. – Ohó! – mondta Sándor. hogy nem óhajt ártani sem neked. A pápa színlelt meglepetést mutatott. – Van-e már másik feleségjelöltje? – kérdezte Sándor. és felmentést kér a Szentatyától. többet vártam tőle. Nem olyan irgalmas. hiszen Lajos is nagy engedményeket kér. mint amilyennek hittem. bár én tán kissé árnyaltabban fogalmaztam volna… A pápa zengő hangja betöltötte a szobát. Rokona. hogy tudassam Szentségeddel: a helyzet Nápolyt és Milánót illetően egyaránt megváltozott. nem a szépségéről van szó. – Lényegében. hiszen jog szerint az ő birtokai. amelyet csak Szentséged tud teljesíteni. Egy szerencsétlen baleset áldozata lett. Lajos lépett a trónra. hogy elégedetlen a mostani házasságával. csak valami nagyon drágát kívánhat… – Nos – kezdte D'Amboise –. van egy kívánsága. és a dolgozószobájába kísérte DAmboise-t. – Azt reméltem. és könnyed társalgási hangra váltott. A pápa engedékenyen elnevette magát. – Biztosíthatom. elhalt unokafivérének. Abban ugye egyetérthetünk. Federigo nápolyi király leányával. és a lényegre térhessen. – Aha. VIII. és az ifjú király örökösre vágyik. elfogadod a szavamat és a királyom szavát. így fölöttébb szükséges. Az egyikre ősei jogán. hogy mennyire szabad szelleműek… – mondta némi szarkazmussal a hangjában. elgondolkodva ült egy percig. – D'Amboise nem szólt semmit. mert a király igényt tart e területekre. Sándor egy pillanatra elgondolkodott. A pápa csakhamar ismét megjelent. hogy e frigy létrejöttét Lajos . Cesare Borgia levetette a bíborosi palástot. hogy mihamarabb megnősüljön. – Ez igaz. és gunyorosan elhúzta a száját. Cserébe pedig majd szövetséget ajánl területeink védelmére. De biztosít afelől. már világos. Szentatyám.– És még azt mondják a franciákról. Szentatyám. Kérte. se az anyaszentegyháznak. A sógornőjét akarja nőül venni. barátom. hogy a fiam. de még mielőtt beleegyeznék. így Sándor folytatta. – Tényleg? És miért lennénk biztosak ebben? Őszintesége jeléül a szívére tette a kezét a nagykövet. és ez a házasságával kapcsolatos. – Mit kíván tőlem a királyod? Ha ilyen üzenetet küld.

hirtelen kopogást hallott a titkos folyosó ajtaján. mint valaha. Édes volt a csók. és csakhamar elkapta a vérbajt. hogy pontosan tolmácsoljam az óhaját. Drágán megfizetett az oktalanságáért. E témáról is szeretett volna elbeszélgetni a húgával. most gyönyör és rajongás töltötte el. mint Giovanni Sforzával –. akit megigézhetsz. de megannyiszor csak azt a választ kapta. amikor már dühöngött hálószobájának magányában. vigye el a királyának az üzenetemet. Mivel már nem korlátozta a bíborosi palást. kirándulásokat szervez a környékre. melyet ruháival igyekezett leplezni. de a bőrén ettől kezdve számtalan apró. Az orvosa kísérleti nyúlnak használta. nézzen rá. – Persze. mire a lány könyörögni kezdett neki. Lucreziát – nem úgy. Otthona művészek találkozóhelye lett. és megannyi változó terv foglalkoztatta. hogy elmegy a húga palotájába. művészeket lát vendégül. dörzsölték. hogy megtalálta a gyógymódot. hamarosan mind Franciaország. míg csak a kelések el nem tűntek a testéről. nem sok idő múltán azonban már kifejezetten dühös volt. – Hát csak ezért jöttél? – kérdezte Cesare. milyen kellemesen töltötték a nászéjszakát. éberen figyelt. hogy a húgának halaszthatatlan tennivalói vannak. egyik estély követi a másikat. hogy hadászati kérdéseket tanulmányozott. A húga nemcsak a szeretője. hisz már oly régóta vár türelemmel. bár amint teheti. kevés tennivalója akadt. hogy kifejlessze a baj ellenszerét. nem igaz? – Megteszek minden tőlem telhetőt. Azzal múlatta idejét. . hogy a testét borító gennyes keléseket különféle növényi oldatokkal borogassa és forró tajtékkővel dörzsölje. De addig is. számíthatunk a támogatására. szebben. most már van valaki más. hogy ne csak az apjától és főembereitől kérjen tanácsokat – hiszen Lucrezia ismerte őt a legjobban. kíváncsi lett volna a véleményére. míg újra módunkban lesz találkozni. A pápa ravaszul a nagykövetre tekintett. A húga odaszaladt hozzá. és szeretetteljes az ölelés. és királyom mihamarabb intézkedjék. Cesare elhessegette magától a szerelmeskedő házaspár képét. kérem Szentségedet. kör formájú heg éktelenkedett. kurtizánok társaságában. Hallotta hírét. újra elküldetett Lucreziáért. Lucrezia kérlelte. Mikor aztán Cesare ismét jól érezte magát. máris jön. négyszemközti találkozóra hívta. – Menjen. borogatták a sebeit. hogy olyan sok minden történt az életében. és azt fontolgatta. de az érzéki vágy teljességgel hiányzott belőle. hogy megcsókolhassa. Cesare dacosan hátat fordított. Az orvosa mindenesetre fölöttébb büszke volt. Gondolom.nagymértékben elősegítheti. mielőtt még a húga válaszolhatott volna. mindezt szerette volna megosztani vele. Hogy Cesare immár nem volt bíboros. és megpróbálta kigondolni. elfojtott szenvedéllyel. költőket. Arra kényszerítette. Aztán. Lucrezia viszont hónapok óta a drágalátos újdonsült férjével. Egyszerre csak Lucrezia állott előtte sugárzóan. úgy hírlett. s Lucrezia máris elhúzódott. D'Amboise. Két napig semmiféle válasz nem jött. de a bátyja megmakacsolta magát. Meglehet. mind a pápaság menyegzőt ülhet. Most. milyen házasság szövetségében tudna leginkább a segítségére lenni az apjának a pápai területek növelésében. Vágták. fontolja meg a király kérését. Alfonso herceggel tölti minden percét. * Cesare számos üzenetet küldött Lucreziának a Santa Mariapalotába. ő pedig felállt. Cesare előbb csak megbántódott. és mindenképpen kicsikar tőle egy találkozót. de a legdrágább barátja is. egyre több napot és éjszakát töltött vad tivornyázásban a városban. hogy átölelhesse a hosszú várakozásban felgyülemlett. amely messzi vidékről vonzza a látogatókat. felséges uram. Ajkuk azonban csak egy percre találkozott. Az ágy szélére ült.

bátyám. és Cesare hagyta. hogy megérkezzék a meghívás XII. Lucrezia leült a fivére ágyára. menekülni vágyott Róma ismerős környezetéből. Most. hidd el. – Drága Chez – folytatta –. feketébe öltözve rótta a Vatikán termeit. Cesare ekkor lehajolt. sosem fogsz senkit úgy szeretni. saját gyerekeid lesznek. Mindennap számlálta a perceket. kérlek. hogy ismerje a bűn igazságát. Alfonso a férjem. Kettőnk között sohasem lehetett ilyen. beletörődtem. mert drágább vagy te nekem. és a fejét rázta. Másképpen szeretem. a Mennyei Atya bizonyosan nem tenné. soha nem lesz olyan. amelyet nem kell rejtegetnem. szerelmem. Cesare újból a húga felé fordult. és nagy csatákat fogsz vívni. – Nem szeretem jobban. – Bűn? A mi szerelmünk bűn? Ezt soha nem fogom elfogadni! Ez volt az egyetlen igaz dolog egész életemben. szeretettel vesz körül. Nyugtalan volt. Mogorva és haragos volt. Mit fog kezdeni a húga nélkül? Hiszen egészen eddig az estig ha a szerelemre gondolt. amint a bátyja kiabálni kezdett vele. Minden változik. – Ez minden. Most attól tartott. mint te voltál. hogy valaki mást jobban szeretsz. Ennyit ér a szavad? Alig pár nap. amit én nem? Lucrezia újra megpróbálta megközelíteni a bátyját. ahogyan én csókoltam? A tested ugyanazzal a tűzzel válaszol? Lucrezia hangja megremegett. ne haragudj rám. amely betölti a szívemet és az életemet. de a mellkasa oly nehéz volt. – Lucrezia ekkor feléje lépett. Az embernek nem kell ahhoz bíborosnak vagy pápának lennie. kedves bátyám. hogy te mindenekfelett engem szeretsz. mint engem. mindig csak Lucrezia jutott az eszébe. A lány eltakarta az arcát. a testvér csókja… és valami megszakadt a bensejében. akivel először osztottam meg a testem és a szívem titkait. és minden megváltozik? Csak mert nem tilos. és jéghideg lett. Te voltál az. – Azt ígérted. 18 Cesare a következő hetekben komoran. s Cesare nem húzódott el. hogy már nem vagy bíboros. hogy megcsókolja a húgát. beszélget velem. Cesare. Cesare gúnyosan elmosolyodott. Nem tiltott. Lucrezia hangja bársonyos volt. amit az együtt eltöltött évek után érezni tudsz? Alig pár hónap alatt másnak adtad a szíved? Mit adott neked. Beletörődtem. te is megtalálod majd a beteljesítő szerelmet. és a szerelmünk bűnben fogant. és egyre csak arra várt. A tenyerébe fogta a bátyja arcát. olyan szerelem. Lajos francia királytól. de ami ennél is több. Olyan szerelem ez. Ne engedd. odaadod magad egy másiknak? Ugyanúgy csókolhatja az ajkad. . te a bátyám vagy. és megtiltom. ismerted még legbensőbb gondolataimat is. mert tudtam. hiszen te voltál az első szerelmem. Önálló életed lesz. a te életed csak most kezdődik. mint engem? – Idegesen járkálni kezdett. és amikor Istenre gondolt. Hogyan fogok most békében élni magammal? Most. de erőt sugárzott. A húga szemébe nézett. Sötét szemében izzott a harag. hiszen végre szabad vagy. hanem áldott. Maga mögött kívánta hagyni a húga emlékét és dicstelen bíborosi életét. mint engem. akkor is rá gondolt. a szeme könnyben ázott. – Kedvességgel. ahogy arról mindig is álmodtál. mint engem. Gyengéd csók volt. hogy papa jobban szereti Giovannit. Érted éltem. érted lélegeztem. mint téged. ha ezentúl háborúra gondol. Chez. mintha súlyos kő terhelte volna. Meg fogsz házasodni. előtted az egész élet.– Cesare. – Senki. hogy jobban szeret téged. Papa kinevez téged a pápai seregek vezérévé. akkor is mindig a húga jut majd az eszébe. hogy elkezdődjék végre új élete. hogy kevesebbnek gondold. Türelmetlenül vágyott rá. mint maga a Szentatya. Chez. Mert bár a Szentatya hagyta jóvá. hogy én legyek boldogtalanságod okozója.

Előző éjjel. Felhevítette ez a láng. Mert bár Jeanne alacsony és idomtalan. hogy ez a láng személyes jeleként a Borgiák bikaszimbóluma mellett foglal majd helyet. Gyásza és elhatározása. – Egyszerű ügynek látszik. majd elégette. – Íme. és úgy gondolta. amikor is a szerencsétlen csillagzat alatt született VIII. és felmérhette önnön helyzetét. milyen fontos személyiség della Rovere. hogy legyen a felesége. míg a barátaival vagy akár az ellenségeivel beszélgetett. és a címerét fogja díszíteni. egy napon még jó hasznát veheti. Megölelte. nyüzsgő folyosóin. utána pedig meg kell győznie Rosetta hercegnőt. akár békében – szerelme lángja fogja vezérelni a becsvágyát. E naptól fogva akár háborúban. de kényes politikai jelentőséggel is bír. Minden alkalommal. – Nem válhatna el egyszerűen Jeanne-tól? Vagy nem bizonyíthatná-e be. rájött. Franciaországi száműzetését követően azonban. és lehetővé teszi frigyét Bretagne-i Anna királynővel. és sikertelen és megalázó kísérletet tett a pápa megbuktatására. Tanúkkal igazolta. és átadta neki a vörös pápai viaszpecséttel ellátott pergament. pontosan tudta. hogy egy férfi szemrevalóbb feleséget vezethessen oltár elé. sárga láng tört fel álomképeiből. Egy arckifejezésből. Anna kivonja Bretagne-t a franciák fennhatósága alól. Az alkalmat a pápa fiának. Válaszlevelében biztosította Della Roveret a nagyrabecsüléséről. hogy Lajos nyilvánosan . ha ellenséges viszonyt tart fenn a pápával. Majd hirtelen megjelent a húga édes arca.Ezekben a hetekben vissza-visszatértek éjszakai gyötrelmei. arra késztette a pápát. mert nem egyszerűen a hozzájárulásomat tartalmazza. és Cesare ezt szerelmük szimbólumaként értelmezte. Azon az éjszakán megfogadta. mely érvényteleníti előző házasságát. Hiszen ha a király nem veheti el e szép hölgyet. Akármi erővel próbálta kiűzni a húga emlékét a szívéből és a gondolataiból. az makacsul vele maradt. Bármilyen vigasztalan volt is. Károlyban keresett szövetségest. hogy önmagát és egyházát is megújítja. Sándor. * Amikor végre megérkezett Lajos királytól a Chinonba szóló meghívás. a lakosztályába rendelte Cesarét. azonnal megkísérelt kibékülni vele. hogy ellenséges viselkedése nem hozott mást számára. egy fényes. mert attól tartott. s ez bizony jelentős csapást mérne Lajos nagyra törő terveire. hideg verejtékben úszva ébred. nagyon is okos teremtés. A magafajta ember jobban érezte magát a Vatikán szűk. hogy Lucrezia ismét állapotos. hogy nem szolgál előnyére. tudom. egy hangsúlyból többet tudott meg. Della Rovere levélben fejezte ki részvétét Sándornak. de mindvégig fényesen lobogott. Amint della Rovere ráébredt. mielőtt a fia elindult volna Franciaországba. Giovanninak a halála szolgáltatta. amikor pihenni próbált és lehunyta a szemét. * Giuliano della Rovere bíboros már évek hosszú sora óta Sándor pápa legádázabb ellensége volt. amint álmában forgolódott. mégsem az. rettegett elaludni. hogy okkal kéri az érvénytelenítést? – kérdezte Cesare. hogy ajkán sikollyal. mint megannyi írott megállapodásból. az egész napot nyeregben töltötte. a felmentés a király számára. Amikor a pápa nagy örömmel közölte vele. Igen fontos dokumentum. hogy kegyesen fogadja a bíboros üzenetét. Cesarénak két fontos küldetést kellett teljesítenie: először is el kell vinnie a várva várt pápai felmentést a királynak. és kinevezte őt Franciaország pápai követének. mint nyomorúságot. hogy Lucreziával szeretkezik. azt képzelte maga elé. Szinte őrületbe kergette a harag és a féltékenység. Sándor elmosolyodott. ahol fondorlatos terveit szövögethette.

Cesare fekete bársonyt és aranybrokátot viselt. skarlátvörösbe öltözött trombitás menetelt fehér lovon. kantárja. Ő maga fehér gyöngyökkel és rubinokkal kirakott fehér zekét viselt fekete bársonyöltözéke felett. hogy szívesen lássanak? – kérdezte Cesare. bűvészek. hogy megvédjen minden előre nem látható veszélytől. kengyele egytől egyig aranyveretes volt. Della Rovere meghívta a város legszebb lányait és legelegánsabb úri hölgyeit. és a saját fiaként bánjon veled. Ha bármit is kívánnál. bár csak a szeretője tudja biztosan. Almásderes csődörének nyerge. mind-mind színpompás ruhákban. Majd megállapítom. A sort zenészek. aki bizonyosat tudna a király születési dátumáról. pedig kitűnő nagykövet – tűnődött Cesare. mert a pápai kincstár nem garasoskodott. hogy illő fogadtatásban részesíthesse az érkező méltóságot. – Mindenképpen az akar lenni – mondta a pápa –. miszerint a nászéjszakájukon legalább háromszor meghágta őt. Még lovai patkója is ezüstből készült. Előtte húsz. mint királyi herceggel. hogy a legnagyobb körültekintéssel vigyázzon rád. Della Rovere kölcsönt vett fel az avignoni tanácstól. az adott helyzethez milyen születési évszám illik a legjobban. valamint a királynak és udvarának szánt ajándékokkal. della Rovere bíboros ott lesz veled. és minden módon támogassalak. és jó előre kijelentem. mivel köztudott volt. mögötte svájci lovas gárdisták vonultak. diadalívekkel felcicomázott városon. Della Rovere és kísérete keresztülvezette Cesarét a tiszteletére drága pénzen füzérekkel. Lajos azt állítja. – A bíborosi kalapot Georges d Amboise barátunknak. majd lovászok. Sándor hangja komolyra váltott. mondván. Micsoda grandiózus. hogy gondoskodjam a kényelmedről. aztán a Maison de la Ville-be vezették. della Rovere bíboros és a követség már várta őt. – Nagyon fogsz hiányozni. hogy bármiféle ennek ellentmondó dokumentum nyilvánvaló hamisítvány. ezüsttálakkal és – tányérokkal. mi okból. De gondoskodtam róla. csak egy szavadba kerül. apródok és egyéb szolgák. majmok sokasága zárta hetven öszvérrel. káprázatos lakomára. melyek roskadásig meg voltak rakva poggyászával. és így szólt: – Azért vagyok itt. Másnap egy szépséges francia kastélyban Cesare még fényűzőbb kísérettel jelent meg. – És hogyan oldod meg ezt a problémát? – kérdezte Cesare somolyogva. medvék. a franciákat nem kápráztatja el az ilyen pompa. . Della Rovere bíboros megölelte. amikor Cesare hatalmas kíséretével együtt megérkezett a marseille-i kikötőbe. – Ah – sóhajtott fel Sándor –. tehát a házassághoz engedélyezett kort nem érte el. fiam. Brandao óvta őt az efféle túlkapásoktól. A pápa meleg szeretettel ölelte magához Cesarét. esténként pedig finom borokat ittak. minden ruhadarabját ékkövek és gyémántok díszítették. – D'Amboise bíboros akar lenni. hogy Cesare kedveli az efféle társaságot. És hogy a helyzet még bonyolultabb legyen. Szigorúan meghagytam neki. fényes színházi előadások követték egymást. ekkor még nem volt tizennégy éves. * Így hát októberben. amit el kell vinnem Franciaországba. Napokig mulattak – napközben pazar bankettek. De senki sincs. akrobaták. pápának és csalhatatlannak lenni igazi áldás. s a hölgyek táncmulatságokkal szórakoztatták Cesarét és kíséretét. De Cesare másképp gondolkodott. bíborvörös és arany pápai uniformisban. Arannyal átszőtt fejdíszét fehér tollak ékesítették.kijelentette. Franciaországi legátusunk. cifra menet! Mielőtt elhagyta volna Rómát. A bíboros parancsára mindenki úgy bánt a pápa fiával. Elhalmozták ajándékokkal. – Van-e bármi egyéb. hogy semmi baj ne érhessen. Őket Cesare harminc úri szolgája követte.

meghitt szobába a királyi lakosztályban. öszvérek egész sora mindenféle kinccsel gazdagon megrakva. mások azt mondták. A fiatal arisztokratákat. Fejébe szállt a dicsőség. fogadott minden lóversenyen. a sárga lángnyelvvel. ami létfontosságú a király számára. akik voltak olyan ostobák. Érkezésének napján Cesarét hatalmas kíséret vette körül. a pápa teljesítette-e a kérését. Sőt. drága barátom – kezdte Lajos megnyugtatólag –. Amikor Georges d Amboise kíséretében az udvari etikettnek megfelelően bemutatták az arisztokrácia tagjainak. Kísérete gazdagon felékszerezett volt. nem hiányzott egyetlen kártyapartiról sem. akik valóban tudtak volna neki segíteni. mégis minden kis. A bemutatkozás után Cesare.Így ment ez még két hónappal azután is. Fölöttébb fontosnak érezte magát. melyben a kecsesen csobogó szökőkút telis-tele volt színes madarakkal. Maga a király előszeretettel takarékoskodott. Földig érő ablakai csodás kertre néztek. Türelmetlenül várta felmentésének hírét. A szoba falait tölgyfa burkolat és sárga selyemkárpit fedte. rajta a Borgiák címerével és Cesare új jelvényével. Nevessenek. harcedzett francia csapatokkal sietek a segítségükre. Cesare részt vett minden mulatságban. a király már valósággal tombolt a dühtől. de még mindig nem tudhatta. Az alázat amúgy sem tartozott az erényei közé. hogy szórakoznak rajta. és udvara követte a példáját. szent ereklyéket hozott. és az anyaszentegyház főpapjainak körébe fogadták. hogy bíborossá nevezték ki. hogy ezt a Borgiát nagy becsben tartja a király. eső mosta az utcákat. érkezése mindenütt megkülönböztetett figyelmet keltett. hogy gúnyolták Cesarét. a polgárok találgatták. melyben a nagykövet azt olvashatta. hogy azok ugyancsak meglepődtek. s így elidegenítette magától még azokat a franciákat is. Néhányan tudni vélték. ha akarnak. hogy a pápa fiának kijáró kíváncsiságot látta volna e fogadtatásban. hiszen olyasmi van a birtokában. – Ennek ellenére lelkesen üdvözölte a pápa fiát. Gőgös és túl magabiztos lett. Cesare hamarosan nevetség tárgya lett. . hogy némelyikben felbecsülhetetlen értékű ékszerek vannak Cesare jövendőbelije számára. dermesztő. felséges uram – mondta Cesare. * Mire Cesare megérkezett a chinoni királyi udvarba.és nagyváros népe megjelent Cesare fogadására. melyeknek éneke betöltötte a szobát. mi lehet bennük. Nyilvánvaló. – Köszönjük. a király olyan szigorúan megrótta. ez azért már túlzás. Lajos és a nagykövet. Amikor megpillantotta Cesarét. viharos szelek fújtak. és Georges d'Amboise arca is csak úgy sugárzott az elragadtatástól. amikor Cesare átnyújtotta neki a viaszpecséttel ellátott pergament. ám apja bölcsessége és húga érzékenysége hiányában nem vette észre. a figyelmet és tiszteletet mind magának tulajdonította. akinek örömére szolgált a király nagylelkűsége. Lajos király azt súgta egyik tanácsadója fülébe: – Na. ha nehézségbe ütközne legyűrni a romagnai kiskirályokat és vikáriusokat. hogy azonnal a régen várt pápai felmentéséről érdeklődjék. – Remélem. Azon az őszön hideg volt Franciaországban. s ahelyett. A király alig tudta palástolni az örömét. hogy jól bánjék vele. Cesare mit sem törődött azzal. de a királyuknak kötelessége. de Franciaországban csupán megvetést váltott ki. gondolták. öszvérei hatalmas ládákat cipeltek. így nyomban átnyújtotta Lajosnak a hivatalos pápai felmentést. Sorra látogatták a városokat. hogy az Itáliába tartó francia katonák semmiképpen nem fogják veszélyeztetni a pápai jogokat vagy területeket. Georges d'Amboise visszavonult egy elbűvölő. Itáliában e pazar felvonulás hatalmas gazdagságról és hatalomról árulkodott volna. Az arisztokráciát azonban mindez nem hatotta meg. Minden állatot vörös és sárga kelme borított. hogy Cesare megérkezett. mifajta reakciókat vált ki. tisztában van vele. és tartózkodott attól.

az apám erővel önhöz kényszerítene. hogy elbeszélgessenek a tervezett házasságról. ne tegye ezt. Tarkóján összefogott. Lajos nem volt meglepve Rosetta válaszán. ám nem az én alattvalóm. hanem a spanyol származású nápolyi király leánya. Cesare csodálta a lányt az őszinteségéért. mi is történt. De Rosetta eltökélt és megingathatatlan volt. A pápa bőkezűségétől meghatódva Cesarét hivatalosan kinevezte Valentinois hercegévé. De kérem. Azt hiszem. mert sosem lennék képes szeretni önt. Nem parancsolhatom meg neki csak úgy egyszerűen. Rosetta megkönnyebbülten felnevetett. akinek még nincs szíve választottja? – kérdezte Cesare kedves közvetlenséggel. hogy feleségül jöjjön hozzám. Rosetta hercegnő ugyan Franciaországban tartózkodik. mert úgy vélem. megkérném. E címmel néhány gyönyörű kastély és számos jól jövedelmező birtok is járt. csakúgy. és az én szeretett Anna királyném udvarhölgye. hogy nem tudta beváltani a pápának tett ígéretét. és élvezték egymás társaságát. A leány amúgy is akaratos teremtés. és más számára nincs hely a szívemben. hogy szenvedélyesen szerelmes vagyok egy breton nemesúrba. – Soha nem kényszeríteném arra. Kedves volt és őszinte. Nyájasan mosolygott. Cesare nagyon megkönnyebbült. Rosetta magas lány volt.Lajos nagylelkű kedvében volt. hiszen a szívem már másé. méltó a bizalmamra. az én atyám számára pedig nagyon fontos a pápa véleménye. mert túlságosan sokat költött a kíséretére. és tudta. és bár Cesare látott már csinosabbat is. – Természetesen hálás vagyok felségednek – de ezzel feleséget is szerzek? – . legyen az ügyvédem. Ön a pápa fia. a tartása kétségkívül fejedelminek tűnt. így szólt: – Szeretném a Dinois hercege címet is önnek adományozni. – De a barátsága nagy érték volna a számomra… és ha valaha is a törvény elé kerülnék. A király aki még mindig zavarban volt. A három férfi áldomást ivott egymás egészségére. Aztán Cesare megkérdezte. körülöttük narancsfák illatoztak. A király ajándéka révén azonban többé nem kellett aggódnia a pénz miatt. De sajnos az az igazság. mint a serege. Azon az estén Cesare elmesélte a királynak. Odanyújtotta neki a zsebkendőjét. hogy a romagnai hadjáratához csapatokat kell majd felfogadnia. hogy erőszakoskodjam. hogy menjen nőül önhöz. – Szenvedélyes szerelemre veszedelmes dolog házasságot építeni – mondta. olyannyira az. Cesare egy fejbólintással nyugtázta a hallottakat. vagyis az Aragón-ház alattvalója. Aznap késő délután Cesare és Rosetta hercegnő együtt ült egy kerti kőpadon. hogyha ön ragaszkodna ehhez a házassághoz. – Semmiképpen nem akarom megbántani hercegségedet. – Találunk-e vajon másik hercegnőt. – Aztán elmosolyodott. hogy áll házassági szerződésének az ügye. beszélhetnék a hölggyel? – Természetesen – válaszolta a király. – D'Amboise majd elrendezi a dolgot. Ha szép szavakkal nem tudom meglágyítani a szívét. semmi értelme. – Sajnos van itt egy kis probléma. de határozottan beszélt. A délutánt aztán derűs beszélgetéssel töltötték. hátrafésült fekete haja szigorú külsőt kölcsönzött neki. hiszen eddig a pillanatig még csak nem is találkoztunk. Cesare megpróbálta jobb belátásra bírni. Cesare elkomorult. de Cesare reagálása megnyugtatta. és egyáltalán nem vonakodott attól. – Őszintén kell beszélnem. Lajos hirtelen feszélyezetté vált. de aztán megkérdezte: – Felséges uram. – Köszönöm a kedvességét és a megértését – mondta. – Szemében könny csillant. és az eddigieken kívül még két jelentős birtok is az öné lesz.

és arra kérte. * Rómában a pápa egyébre sem tudott gondolni. De néhány hét múlva a bíboros minden eredmény nélkül tért vissza. hogy csinos kis feleséget szerezzen magának. Aztán majd tető alá hoz valami olyan szövetséget. távozni készül. – Nagyon jó híreim vannak! – újságolta boldogan. Nápolyi tartózkodása során Sforza bíboros egyéb nyugtalanító jelenségeket is tapasztalt.kérdezte. s ahogy rohant lefelé a lépcsőn. – Szóval igaz. – Ha ön és a Szentatya is . így felelt: – Közbelépnék. Cesare nem épp a francia udvarban lenne túsz. Sorra visszautasította Velence. Sándor pápa őrjöngött haragjában. mert amit mondasz. aki az anyaszentegyház vagyonát a saját szórakozásaira költi. ahogy csak tud. mert állítólagos ősi jogaira való hivatkozással mind Milánót. és ajtót mutatott a bíborosnak. A következő hónapokban Sándor minden pápai feladatát félretéve egyes-egyedül az új házassági szövetség gondolatára összpontosított. Il Moro hozta ránk az első francia inváziót. Sándor alig tudta türtőztetni magát. aki nem ajánlott feleséget a fia. hogy megpróbálja meggyőzni a királyt. Lajos újabb francia hadjáratot tervez. Tűvé tesszük kiterjedt rokonságomat. míg megtalálják a hölgyet. Rosetta hercegnő elutasító válasza után alapos kutatásba fogunk kezdeni. – Azonnal távozz innen. Milánó és Nápoly követeit – mindenkit. Hívatta Ascanio Sforza bíborost. hogy Franciaországgal szövetkeztél Aragónia ellen? – kérdezte Ascanio nem kevés elégedettséggel a hangjában. hogy megtaláljuk a megfelelő mátkát. imádkozz bűneid bocsánatáért. hogy Ascanio ilyen kérdéssel szorítja sarokba. és eltökélt szándéka volt. ha jól emlékszem. de azonnal feltápászkodott. vagy feladom neked az utolsó kenetet. Nincs hát sok választásom. sem az igazságot feltárni. miszerint XII. – Ha megengedi. jól tartott. térjen vissza Nápolyba. Felállt. és még ma éjjel a Tevére sötét vizébe vettetlek! Ascanio Sforza bíboros fejvesztve menekült. szolgálatkész túszról van szó – jegyezte meg a bíboros –. – És mit szándékozol tenni az ügyben? A pápa tajtékzott dühében. Firenze. Cesare számára. hogy olyan gyorsan Nápolyba iszkol. És most nem Milánó. közel jár az eretnekséghez! Azt ajánlom. De arra sem sajnálja a pénzt. mint a fia házasságára. és a többi ifjú hölgy között sem akadt megfelelő ara. és bejárom a vidéket. a fülében harsogott a pápa mennydörgő szóáradata. ha a fiam. Lajoson nyilvánvaló aggodalom vett erőt. – Kedves bíborosom – dörögte –. Olyan hírek érkeztek délről. s a szíve a torkában dobogott. – Igencsak jól öltözött. mert Rosetta továbbra sem állt kötélnek. mégpedig haladéktalanul. Cesare felállt. és jelezte. amely majd magát Rómát fogja veszélybe sodorni. hanem Róma kerül ilyen gyalázatos helyzetbe – hiszen az Aragón-ház egyetlen tagja sem ajánl házassági szövetséget. mind Nápolyt meg akarja szerezni. mivel azonban sem hazudni nem akart. – Ez igaz lenne? – fordult Ascanio Sforza Sándorhoz. épp a te drágalátos bátyád. és megvillant a szeme. * Jó néhány hónap elteltével Franciaországban Lajos király a lakosztályába invitálta Cesarét. Egyszer még meg is botlott. – Akkor még országában időzöm egy ideig – mondta –.

s így a pápaságot sem tudta újabb erős szövetségessel megtámogatni. fejet hajtott a Madonna hatalmas márványszobra előtt. s egy francia szövetség kétségkívül tönkretenné Lucrezia házasságát. feleségül vehet-e egy francia hercegnőt. hogy spanyol hercegnőt vegyen el. és leverhesse a mohó hadurak zendüléseit. hogy mindkét ország szilárdan támogassa a pápaságot. hogy ha Nápolynak is fegyvert kell fognia. de még így sem talált megfelelő feleséget Cesarénak. a pápaság megszilárdításához szüksége van a nápolyi és spanyol seregek segítségére. és órákig járkált fel és alá. Pedig mindez. sem pápaságának hat éve során nem szembesült még ilyen szörnyű dilemmával. de voltaképpen egész életében sem. Francia katonai segítséget ígért neki a csatákban. Lucreziának az Aragón-házból való nápolyi Alfonsóval kötött házassága is azt a célt szolgálta titokban. Sanciával. hogy a francia király – Sándor engedélyével vagy a nélkül – hadjáratot indítana. Katolikus Őfelsége. – Amint tudod. s a beleegyezését és tartózkodásának a meghosszabbítását kérte. noha hosszasan térdepelt. Sőt arra jutott. imádkozott. ugyanakkor elérte. Ludovico nem venné fel a harcot. számtalan nagykövettel tárgyalt. Üzenetet kapott a fiától. hogy Cesare frigyét megalapozza Alfonso húgával. csak Cesare Borgia. hatalmas javadalmakat ajánlott. hogy visszaszerezhesse egyházad jogos birtokait. De most. el kell-e szükségképpen szakadnia nemcsak Spanyolországtól és Nápolytól. Isten szolgájaként és gyarló halandóként egyaránt Spanyolországgal kötött szövetségében rejlett legnagyobb ereje. hogy egyesíthesse a területeket. múlhatatlanul szükséges. De vajon mi történne a családjával. Lajos a támogatását ajánlotta neki. Egyensúlyt teremtett Spanyolország és Franciaország között. hogy a hercegnő visszautasította az ajánlatot. de szeretett leányától is? Hiszen Alfonso nápolyi herceg. tudta jól. különben a Borgiák veszte elkerülhetetlen. és elmerülten latolgatta az eshetőségeket. Gyötrő kérdés az is. és ekképpen latolgatta az esélyeit. Sándor tisztában volt azzal is. Cesare azt kérdi. sem Milánóban –. hogyha a harcedzett . Navarra királyának a húgát. és a tanácsáért könyörgött. A pápa kétségbeesetten kutatott a gondolataiban legalább egy olyan érv után. a fiam. Szűzanya. Rosetta hercegnővel. Sándor átkutatta az összes várost. hogy ha a franciák Milánón keresztül vonulnának be. akit azzal engedett útra. és futva menekülne.beleegyezik. Sándor így küzdött a gondolataival. De egyetlenegyet sem talált. ha visszautasítaná a franciákat? Mert bizonyos. francia hercegnőt ajánlanak feleségül. XII. Még leányának. vajon mi történik Goffredóval és a feleségével. amely a lányát a pápa fiához adta volna feleségül. és della Rovere bíborost ültetné a pápai trónusra. csodás arát találtam az ön számára: a bájos és okos Charlotte d'Albretet. Vajon azt jelzi ez. amely a spanyolok javára dönthetné el a dolgot a franciákkal szemben. hogy kezd kicsúszni a kezéből a pápaság irányítása? Sándor imára kulcsolta kezét. Az elégedett és igencsak megkönnyebbült Cesare azonnal üzent az apjának. A Szent Madonna óvó tekintetétől övezve az oltár lépcsőjén térdelt. Ám Giovanni halála után az özvegy Maria Enriquez meggyőzte Izabella királynőt és így Ferdinánd királyt is. * A Szent Péter-bazilikában celebrált nagymise után Sándort nyomasztó gondok gyötörték. Cesarénak. Ha beleegyezne Cesare és Charlotte házasságába. Sem alkancellári pályafutásának harmincöt éve. hogy a férje gyilkosa nem lehetett más. sem Nápolyban. és így nemet mondhatna Cesare francia frigyére. Így az Aragón-házban egyetlen család sem akadt – sem Spanyolországban. Sándor belátta.

Nem mintha Lucrezia nem örült volna a bátyja boldogságának. figyelte az imbolygó gyertyalángot. végre elhatározta magát. mert nem engedi. Amikor hírét vették. Amikor Alfonso meghallotta a felesége könnyű. szomorú bölcsesseggel nézett Lucreziára. hogy megvilágítsák az égboltot. bár csak tizennyolc éves volt. vagy a várban marad. a választásod kitűnő. és isteni sugallatért fohászkodott. – De a Szentatya biztosított arról. Alfonso miért nem üzen neki. Amikor aztán a hajnali órákban távozott a kápolnából. Lucrezia boldogtalanabb volt. – Nápolyba kell mennem.franciák Cesare oldalán elfoglalnák a jelenleg hadurak és kiskirályok uralta területeket. Ha nem lett volna hat hónapos terhes. könyörgött neki. * Róma szent városában hatalmas ünnepséget tartottak Cesare Borgia és Charlotte d'Albret franciaországi esküvője napján. és most először fáradtnak és öregnek látta. Miközben nézte. Add a pennámat és egy darab pergament. Nem értette. amikor leesett a lováról. Átnyújtotta a pennát. micsoda vigasság volt! Lucrezia a férjével. és örömtüzeket gyújtottak. A pápa azonban ráküldte a zsandárjait: választhatott. Egész éjjel virrasztott. ahonnan reggelre kelve Nápolyba készült menni. mielőtt Lucreziának álom jött volna a szemére. Duarte Brandao a pápa lakosztályában várakozott Sándorra. Felnyergelte a lovát. és így szólt: – És te ezt elhiszed. a Colonnák vára felé. hogy Ascanio Sforza elmenekült a városból néhány más Nápoly-barát bíborossal együtt. Alfonso. hiszen korábban már elvesztett egy magzatot. és végre nyugovóra térhessek. édesem? Aznap éjjel szeretkezés után még sokáig ébren feküdtek. és döntésre jutottam. Ekkor pedig a Borgia család és a pápaság egyaránt végre biztonságban lehetne. Ah.. hiszen tisztában volt a pápa lelki tusakodásával. és délnek indult. Sándor biztos kézzel rövid üzenetet vetett a pergamenre. a pápai csapatok viszik majd vissza erőszakkal. Egyik levelet a másik után küldte Lucreziának. és a jövőjét bizonytalannak ítélte.hogy nem kerülhetünk veszélybe. Duarte figyelte az íróasztalánál ülő pápát. holott nagyon vágyott utána. mint szerencsétlenséget. bár nem volt biztos döntése helyességében. vagy visszatér Rómába. Lucrezia szorosan a férjéhez bújt. Alfonso herceggel Santa Maria-beli otthonában elborzadva figyelte. hogy kövesse. hogy megválaszoljam a levelet. Cesarét Romagna hercegévé koronázhatnák. – A családom veszedelembe kerül. Az üzenet mindössze ennyi volt: – Legdrágább fiam. seregeink élén a helyem. Apámnak és bácsikámnak szüksége lesz rám. de közben azon tépelődött. De így nem mert vállalkozni a fárasztó utazásra. kisimított egy aranyszőke fürtöt a felesége szeméből. akinek ez az új politikai szövetség nem hozhat mást. de a levelei sohasem értek célba: egytől egyig a Vatikán hírnökeinek kezébe s onnan a pápa íróasztalára kerültek. és az istállóba osont. ha a franciák hadjáratot indítanak – mondta halkan. egyenletes lélegzését. És ha mégis megkísérelne egy . a tőlem telhető legnagyobb körültekintéssel megfontoltam a dolgot. hogy bármi politikai viszálykodás megzavarja a szerelmünket. odakinn hogy tombol a tűz. Alfonsót félelem fogta el. óvatosan kibújt az ágyból. hogy az egyik legnagyobb örömtüzet éppen a palotája előtt gyújtják meg. barátom – kezdte a pápa –. a karjába vonta Lucreziát. hogy bevilágítsa az utcákat. A pápa parancsára monumentális tűzijátékot rendeztek: görögtüzek gyúltak. követte volna Nápolyba. ne késlekedj. – Duarte. s ha nem kívánna visszatérni. hiszen rajongásig szerette őt. mi lesz a férjével. mint valaha.

és keresztülvágtatott a kastély kapuján. úgy. hosszú sétákat tettek. – Drága Lottie – mondta –. sürgős üzenetet kapott a pápától. hogy az éj leple alatt kellene kilopódznia a házból. és megcsókolta az asszonyt. * Cesare elmondta Charlotte-nak. Az üzenet így szólt: – Azonnal térj haza Rómába. ahogyan még senki mást nem szerettem. nincs olyan ember Itáliában. és valósággal sugárzott belőle a derű és a nyugalom. Szokásos cinizmusa ellenére Cesare hitt neki. – Lehajolt.ilyen utazást. könnyezve kapaszkodott a nyakába. rejtélyes módon úgy látszott. kijátszva az apja testőreit – akik addigra már körülvették a palotáját. Azon a napon. és a Sforzák behívták a spanyolokat Itáliába. hogy elvegye Charlotte-ot. Cesare gyakran azon gondolkodott. Ne félj. Az ifjú pár napokat töltött együtt. elküldetek érted és a gyermekért. Aztán felpattant csillogó szőrű fehér harci ménjére. amint lehet. nap mint nap megvívta a csatáját önmagával. Bár megpróbált újra szerelmes lenni. noha a felesége szavai nem tettek rá különösebb hatást. és szorosan átölelték egymást. . Charlotte megpróbált erős maradni. addig Charlotte és a gyermekeik nem lesznek biztonságban. Cesare leszállt a lóról. Charlotte – a király ígéretéhez híven – szép volt és intelligens. mert a szíve mélyén még mindig Lucrezia után sóvárgott. Mellette végre békesség töltötte el Cesarét – bár igaz. Charlotte jelenléte és a szeretkezéseik egy időre egyensúlyt teremtettek Cesare életében. mert Romagnában erős központosított hatalmat kell létrehoznia a pápaság érdekében. * Cesare nemcsak ahhoz maradt elég hosszú ideig Franciaországban. Amint a tűz mellett szeretkeztek. vajon valóban átok ül-e rajta. hogy a gyermeküket várja. Sokat nevettek. az annyit jelentene. csónakáztak a csöndes folyón. búcsút intett Charlotte-nak. Elmondta azt is. az apja vajon valóban feláldozta volna a kígyónak? Ugyanazon az éjszakán. vagy egyszerűen csak olvasgattak. de ahhoz is. valami az útjába állott. és teljesítsd a kötelességedet. aki képes volna megölni. amikor Cesare útnak indult. hogy születendő gyermekükkel maradjon Franciaországban. amikor Charlotte megmondta neki. s elfojtották benne a siker szomját és a hódítás mohó vágyát. miként azt egykor a húga mondta. amikor Cesare úszni és horgászni tanította ifjú feleségét. hogy hónapokat töltsön el vele egy szépséges Loire menti kis kastélyban. hogy amíg olyannyira meg nem erősíti a Borgiák hatalmát. hogy visszatér Rómába a pápai seregek élére. de amint Cesare már épp a nyeregbe készült szállni. ott az Édenkertben. Ez idő tájt egy éjjel Charlotte megvallotta: – Őszintén szeretlek. Azt tanácsolta a feleségének. Azon az első estén. és a karjába vette egész testében remegő feleségét. hogy az túléli őt és a pápát. A vikáriusok összeesküvést szőnek.

Isten és ember munkája is végezetlen maradna. még ha az utóbbi időben ez nem is volt nyilvánvaló. hány szerelmük lehet még életük során! Ha a szerelmi csalódástól mindenki ennyire szenvedne. és mindent körültekintően kell megszervezni. Így miután Sándor hosszasan meghányta-vetette a kérdést Duartéval. úgy határozott. de hónapok óta nem hallott felőle. hogy segítse a családját. Goffredo iránt Sándor nem viseltetett effajta szeretettel. aki a menyegzőjükön a kardot tartotta az ifjú pár fölé – a nápolyi királyhoz. tartotta magát. és ez garancia a sikerre. Minden este komor csöndességben telt. egyedül boldoguljanak. de mindhiába. és a segítségét kérje. hogy egy kis vezetői gyakorlat előnyére válhat a lányának. Sándor távlati terveiben mindig is szerepelt. Sándor tudta. alig beszélt. hogy Alfonso valahogy jobb belátásra térjen. és nem volna érdemes elherdálni a tehetségét csak azért. Borgia-vér folyik az ereiben. Noha a szerelmi életében ő maga sem volt éppen sztoikusnak mondható. és így akár azt is hiheti. és megértette a férjét is. hogy elküldje Cevilliont – a spanyol kapitányt. képtelen változtatni a sorsán. De azt is tudta. Kieszelt hát egy tervet. és makacsul visszautasítja. míg társaságban volt. hogy – miután Cesare meghódította Romagnát – birtokot adományozzon neki. akik magukkal vitték Lucrezia elsőszülött gyermekét. és főként Lucrezia lelkesültséget hiányolta. hogy az utazásra hosszabb időt célszerű hagyni. aki megtanítja Lucreziát a kormányzás fortélyaira. Népibe küldi kormányzónak. Alfonso nélkül. Legfiatalabb gyermeke. Sanciára pedig egyenesen dühös volt. és bizonyosodjék meg arról. hogy vágyódik a felesége után. végtére is Lucrezia csak egy asszony. és megint egyszer úgy látta. de ha kettesben maradtak.19 SÁNDOR KÉPTELEN VOLT ELVISELNI LUCREZIA KÖNNYEIT. Próbált észérvekkel hatni a szívére. Az az ostoba férje még mindig a Colonnák várában vesztegel. Természetesen még egy tanácsadóra is szükség van. Nem hibáztatta az apját a Franciaországgal kötött szövetség miatt. A pápa szükségét érezte. Nagy kíséretet adott mellé. amennyiben a lovaglás kimerítené Lucreziát. segít majd. Lucrezia okos. hogy az asszony elhagyta. Mi több. Hogy hetek óta kétségbeesettnek látta a leányát. Sándornak hiányzott az élénk beszélgetés. apja karizmáját is örökölte. A lánya. Ez a hiány nehéz súlyként telepedett a lelkére. Lucrezia ismét tehetetlennek érezte magát. a maga szenvedése gyötrőbbnek tűnt. Természetesen tisztában . Még az sem tudta kibillenteni kétségbeeséséből. hogy vigyázzon rá az első hetekben. Sándor már szinte magánkívül volt. arra is nevelték. hogy a terület biztonságos. elterelheti a figyelmét a bánatáról. azt kimért udvariassággal tette. hogy politikai nézetkülönbségek miatt ő és magzata arra kényszerültek. A szenvedélyek e vihara türelmetlenné tette Sándort. Mivel Lucrezia a terhessége kései szakaszában volt. A gyászos valóság mégis az volt. Felfoghatatlanul nehéznek tűnt e helyzet. és egy aranyozott gyaloghintót. Sándor tudatában volt. hogy visszatérjen Rómába. annak feleségére. Elküldte vele Michelottót is. és vezetői képességekkel is bírt. mert nem férfinak született. hogy a férje. Az ugyan kétségtelen. hogy néhány egyházi személy nem nézi majd jó szemmel a lánya kormányzói kinevezését. és ha mondott is valamit. akinek fontos volt. mert különben az út megviselheti a lányát. hogy a lánya kormányzásra termett. hogy Lucreziát a Nápolyba menekült Ascanio Sforzától visszaszállt gyönyörű birtokra. drága férje vajon miért nem küld üzenetet neki. mint e két ifjú emberé. és úgy okoskodott. intelligens teremtés volt. Mindennap százszor is megkérdezte magától. Hiszen isten tudja. hogy Sándor elhívta hozzá Júliát és Adrianát. melyről azt hitte.

amikor a következő csapást méri rá. önfejű leányzó volt. hogy maradjak. – Nehezedre esne egyszer értem is kiállnod. akire számíthat. Sándor a fia arckifejezését fürkészte. nem lobogott Cesare nagyravágyásának lángja. és elapadtak a könnyei. – Semmiség. Sancia azonban egészen másként reagált. kell melléje egy férfi. – Te még gyerek voltál. ha nem engedelmeskedem neki. – Mi történt? – kérdezte Sándor szenvtelen hangon. vajon változik-e. Sancia kővé dermedten állt. Arra a következtetésre jutott tehát. a nápolyi király. Nem volt járatlan a férfiak elcsábításában sem. nem volt szó. aki széles mosollyal nyitott be hozzá. hogy voltaképpen a király volt az. amikor örültél is a távolságnak… amikor Giovanni bátyámmal kacérkodtál.volt vele. így sokkal több forog kockán. én meg magányos voltam. – A feleségedről. Mindnyájan jobban jártak volna. Goffredót még nem ajándékozta meg örökössel. Micsoda elképesztő gőg! És micsoda bosszúság! De Sándort nem lehetett félrevezetni. de végül is megszerettelek – és most mégis megengeded az apádnak. de a mosolya ezúttal ravasz volt. hogy menjen nőül Cesaréhoz. Goffredo kínos zavarban volt. ha Goffredóból lesz bíboros. – Örömest teszem. akit kedvel. ha engem arra kényszerít. – Bizony több forog kockán. nemsokára szülni fog. nyílt tekintetű fiatalember volt. ő a Szentatya. bár nem hinném. a tekintetét nyugtalanítóan üresnek találta. és nem mindig csak a jó fiút játszanod az apád előtt? – kérdezte emelt hangon. atyám – bólintott Goffredo. nem izzott Giovanni ravaszságának tüze. hogy semmi változást nem fog észlelni. elhagyva még a felületes üdvözlő ölelést is. ha lenne mellette valaki. amikor kényszerből hozzád kellett mennem feleségül. és nem is kellett csalódnia. Nem várt mást a fiától. Giovanni megvigasztalt. . Abban a pillanatban. és amúgy is szüksége van egy kis környezetváltozásra. Sancia férje pedig Cesare lesz – hiszen ő kétségtelenül meg tudta volna zabolázni az asszonyt. Valójában amikor a pápa legifjabb fiának a szemébe nézett. Szemében nem csillogott a nővére intelligenciája. – Volt idő. atyám – válaszolta Goffredo. ennyi volt az egész. aki kikosarazta a fiát. – Szeretném. vele más tervem van. – Gyűlöltelek. ahogy te nevezed. mégsem tette. Goffredo szőke. Goffredót. majd tehetetlen dühében sírva fakadt. – Kísérd el a nővéredet Népibe – mondta Sándor. és elmosolyodott – A feleségem is örülni fog. s meghajtotta a fejét. Sancia. Sándor behívatta a lakosztályába tizenhét éves fiát. bár az ügyetlenség mindig is idegesítette. – Vívás közben megsérült a combom. Tudta. te viszont elmész – mondta Sancia fenyegetően. hiszen szereti Lucreziát. de ami ennél is bosszantóbb. és védelemre is szüksége lehet. hogy örömére szolgál majd. és bár nem panaszkodott. a nápolyi hercegnő. – Ő nemcsak egyszerűen az apám. erősen sántított. Sándor elmosolyodott. nekiesett Goffredónak. hogy a király megparancsolhatta volna a leányának. legifjabb fiának a felesége mindig is makacs. Ő nem megy veletek. akinek leánya. hogy elválasszon minket egymástól? Goffredo elmosolyodott. – Tudatni fogom vele – mondta Goffredo fojtott hangon –. bár fogadni mert volna rá. amikor aznap délután meghallotta a hírt. Sándor megpróbált türelmes maradni. A férje távol van tőle. Rosetta visszautasította Cesarét. hogy ellenséges érzelmeinek okozója jórészt Sancia nagybátyja.

Úgy vélte. – Botrányt fogok csinálni. A pápa felnevetett. aminek látszik. bár ez láthatóan nehezedre esik. Sancia kis híján toporzékolni kezdett éktelen dühében. a válla szélesebbnek tűnt. A pápa dühét felkorbácsolta. neked leginkább Nápolyban volna a helyed. felületesen biccentett. s e tárgyalás nem volt kedvező befolyással hangulatára. – Kedves Sanciám. mert magamat féltettem. A pápa tisztában volt azzal. Goffredo – mondta Sancia. sem a pápa gyűrűjét. Épp most fejezett be egy megbeszélést a velencei követtel. így megbocsátotta neki ezt a csekélységet. és meghallgatást kért tőle. – Azért sírtam. mert néki tartozom hűséggel. hogy nekem melletted van a helyem. – Ha akarod. Sancia engedély nélkül fogott a mondandójába. Hirtelenjében férfi állt előtte. azt kell tenned. Olyan dühös volt. és ezt mindenkinek meg kell tudnia. akit korábbról ismert. és akkor jóval később fogsz az uraddal találkozni. – Azt akarod mondani. fekete haja lazán. Szentatyám – felelte Sancia. mi vár a lányra. aztán meglátjuk. – Nem félek tőled. hogy megölelje. – Bármikor felakasztathatlak vagy megégettethetlek eretnekség vádjával. mint azok. Zöld szeme átható tűzzel izzott. – Ne légy szamár. – Vigyázz a nyelvedre. Azonnal oda is küldelek. Ha a fia nem tudta megzabolázni ezt . Tehát mellette a helyem. – Ne engedd. ő maga pedig mintha megnőtt és megerősödött volna. hogy valami nagy változás ment végbe Goffredóban. hiszen végül is királyi sarj volt. Ferranténak a földjén. Sosem hittem. Az Istenében. annak a vadállat nagyapádnak. – Mert én nagyobb hatalomban hiszek. De pillanatok alatt összeszedte a bátorságát. – Mondj neki. Meglepte a felismerés. nem pedig az a kisfiú. a pápa ezúttal már igazán elvetette a sulykot. ha akarsz. hogy Sancia ösztönösen hátrahőkölt. hiszen a temetésén kisírtad a szemed. Szemében jéghideg intelligencia villant. ha nem tartod a szádat. mondd meg neki te magad – mondta Goffredo. Ebben a pillanatban Sancia megértette. Ezen a napon különösen emlékeztetett a nagyapjára. de ez nem tarthat vissza attól. Hozzálépett. én pedig az ő felesége vagyok. amikor vádló hangon így szólt: – Mit kell hallanom? Nem engeded. hogy ilyen hosszú idő után még mindig bántja őt Sancia és Giovanni viszonya.Goffredo megőrizte a nyugalmát. Őhozzá imádkozom. jobban boldogulsz-e. – Kedvesem. tudod. rendezetlen fürtökben omlott a homlokába. Megégethetsz. és nem bátortalanodik el az ő szentséges pillantásától. Sándor a trónján ült. akik eddig próbáltak ujjat húzni a Szentatyával. sem a lábát nem illette a tisztelet csókjával. Ferrante királyra. Rómában semmi nem az. Goffredo megsimogatta a felesége haját. és csókot nyomott az orrára. hogy alig tudta fékezni magát. – Goffredo a férjem. olyan tekintélyt parancsoló volt. hogy a testvéredet valaki idegen ölte meg. hogy elküldjön tőlem – kérlelte. hogy elmondjam az igazságot. hogy a férjemet és a nővérét elkísérjem Népibe? Tán itt maradjak a Vatikánban nélkülük? Sándor szándékosan elnyomott egy ásítást. te gyerek – figyelmeztette Sándor. Erre már felfigyelt Goffredo. az idióta nagybátyád mellett. és nem hátrált meg. hogy ez a szemtelen lány nem süti le a szemét. Amikor Sándor felállt. mint a tiéd. amit akarsz. – Mondd meg neki. Sancia azon nyomban elviharzott a pápa lakosztályába. amit parancsolnak neked. de a tekintete könyörtelen maradt. – Szerintem meg szerelmes voltál belé. Sancia megállt a pápa előtt. ki ölte meg az én kedves bátyámat? – kérdezte. Sancia összeszorította a fogát.

Kíséretükben lovagolt még della Rovere és D'Amboise bíboros. Cesarénak most már csupán az a feladata. Felállított egy törvényhozó testületet. hogy Itália egyesítése érdekében megdöntse ezeknek a szánalmas kiskirályoknak a hatalmát. Il Moro hatalmas költségekbe verte magát. és fenntartja a rendet az utcákon. Megmondod neki. a pápa fia. Így esett hát. hogy a győzelem kivívásában segítségére volt a pápa áldása – no meg Cesare is. Úgy tűnt. A panaszokat aztán legjobb tudása szerint orvosolta. akkor én sem kérek semmit az övéből. hogy amikor ez bekövetkezik. Sancia a lehető legkisebb kíséretet kapta. és csupán nagylelkűségének és engedékenységének köszönhető. mint hiszed. – Holnap Nápolyba mégy. Cesaréval az oldalán. amelyeknek bonyolult zárszerkezetét Leonardo da Vinci tervezte. hogy a mohó hadurak ilyen hosszú ideig a fennhatóságuk alatt tarthatták őket. ami az enyém. az Utolsó vacsoráig. Ennek egyszer rossz vége lesz. de katonái nem vehették fel a versenyt a jól képzett francia hadsereggel. . akik összeköpdösik a paloták padlóját. Amikor a ládákat felnyitották. és üzenetet viszel a királynak. amely betartatja majd a törvényeket. és teljesen tönkreteszik. így szólt Goffredóhoz: – Apádnak több ellensége van. hogyha nem kell neki semmi. * Lajos király aranyméhekkel hímzett brokátruhában lovagolt be Milánóba. Mert látni akarom. Ludovico Sforza. telis-tele vannak drágakövekkel és arannyal. Sándor tudta. Megcsodálta Ludovico udvarának kincseit: a híres Sforza-istállóktól kezdve a díjnyertes lovak szobrain át Leonardo Santa Maria-kolostorbeli falfestményéig. hiszen e területek végül is a Pápai Állam részei. De nem így történt. Hamarosan dicsőség és gazdagság köszönt Rómára és a Borgiákra. Ugyanakkor a király ügyet sem vetett arra. Ludovico magával menekítette a legértékesebb köveket és több mint 240 000 dukátot. s létrehozta a rendőrséget. és úgy hírlett. és a polgárok körében nagy népszerűségnek örvendett. Ercole d'Este és egy negyvenezer fős hivatásos sereg. amikor is mindig Rómában tartózkodott – megnyitotta a palotáját az elégedetlen polgárok előtt. * Népiben Lucrezia teljes odaadással kormányzói teendőinek szentelte magát. Én csak azért imádkozom. Ha Romagna területei egységesek lettek volna. és két fiát meg a fivérét. és szemetelnek az utcán. hogy azok hangot adhassanak sérelmeiknek. hogy a palota udvarán lézengő íjászok Leonardo csodálatos agyag lovas szobrát használják céltáblának. és visszahódítsa a Pápai Állam maradék területeit. Miksa császár védőszárnyai alá. A király hálás volt. Azok után a tölgyfa ládák után kutatott elsősorban. mind üresek voltak. amikor végre élhet jogos igényével. hogy ez az a pillanat. Ludovico érezte közelgő vereségét. A palotában maradt becses értékek azonban még így is elkápráztatták Lajos királyt. Ascaniót Németországba küldte a húga férje.a nőszemélyt. Lajos itáliai hadjárata ezzel rövid úton véget is ért volna. és jóformán egy fillér nélkül bocsátották útra. hogy zsoldossereget toborozzon. Amikor szemrevételezte a várost. a király első útja a Sforza-palotába vezetett. hogy a könnyű győzelem után Lajos francia királyt Milánó hercegévé kiáltották ki. Milánó művelt polgárai a franciákat barbároknak tartották. Mielőtt elindult. itt lehessek. akkor majd ő megteszi. Apja példáját követve a hét egy adott napján – a pápa esetében ez csütörtök volt. Ferrara hercege. tehetsége van a kormányzáshoz.

meglepetésükre azt látták. hogy a pápa zenekart. Egy hónappal azután . ha kivetnék nyergéből. rettenthetetlen lovasok voltak. Sándor jó pár hetet adott Lucreziának és Alfonsónak. akit Sándor tiszteletére Rodrigónak neveztek el. a pápa selyemkárpitokkal. * Cesare Borgia fekete páncélban. és megfogadta. . Nagylelkűen az ifjú párnak adományozta a várost. A két fiatal szerelmes olyannyira örült egymásnak. Ezen a napon az volt a pápa érzése. a palotát és a Nepi környékén lévő földbirtokokat. Goffredo pedig Sancia távolléte miatt volt lehangolt. Amíg Lucrezia távol volt. hogy minden imája meghallgatásra talált. mert hírét vette. hogy ismét együtt lehet férjével. Cesare emberei állig felfegyverzett. hogy szabadabban tudjon mozogni. A lehető legmeggyőzőbb modorában elmagyarázta. hogy egy kis szívelégtelenség miatt aznap még ágyba is kényszerült. A pápa olyan felfokozott örömmámorban úszott. de azért ugyanúgy védje őt. A király tehát tartotta a szavát.Ebben az időszakban Lucrezia és Goffredo nagy vigaszt jelentett egymás számára. Miközben Lucrezia lassacskán beletanult a kormányzásba. Voltak ott svájci és német zsoldos katonák. A zászlóvivő szorosan Cesare nyomában haladt. hiszen boldog volt. mielőtt meglátogatta őket. a karjaiba zárta Lucreziát. Nem sokkal ezután öröme nem ismert határokat. hogy újra élvezheti majd Júlia és Adriana társaságát. Nem tudott több időt hagyni nekik. Látogatásának második napján egy fényűző családi ebéd közepette a pápa megkérte Lucreziát. hogy térjen vissza Rómába. kissé még fel is emelte őt a földről. Alfonso és Goffredo visszaérkezett Rómába. Alfonso után vágyódott. olasz tüzérek. s a napok mindkettejük számára egyre könnyebben teltek. legyőzni pedig szinte lehetetlen. bűvészeket küldött a fogadásukra. és tekintet nélkül a lánya állapotára. Nem vesztegette az időt. Goffredo vadászgatott vagy éppen kilovagolt a csodaszép környékre. a lánya kiváló szolgálatai jutalmául a pápa rávette Alfonsót. álarcosokat. harcedzett francia csapatok. spanyol tisztek és nagyszámú. – Micsoda boldog nap! – kiáltotta. Cesare tizenötezer fős serege lefelé kígyózott a Bologna-Rimini útszakaszon Imola és Forli városa felé. hogy vele tart. Alfonso ráállt. hogy Lucrezia Népibe érkezett. Új páncélját könnyebbre készítették. és egy új unoka jelenléte nagy gyönyörűséget okozna neki. mindezért mit óhajt cserébe a pápa. Még Goffredónak is jutott egy kelletlen ölelés. s ott szülje meg a gyermekét. és az is lelkesítette. bármilyen nehéz volt is néha elviselni őt. faliszőnyegekkel ékesítette fel a palotát. Lucrezia beleegyezett. hogy Cesare elfoglalta Milánót. pusztító erejű harci gépezetek. fehér harci ménjének nyergében fogadta vezéreit Bologna városának kapujában. hogy soha többé nem válnak el egymástól. hiszen az asszony a férje. hogy csatlakozzon a feleségéhez. hogy eljárt már felette az idő. ugyanis nem volt módja rá. hogy visszamegy. és azonnal a lánya üdvözlésére sietett. * Amikor Lucrezia. a támadó Borgia-bikát ábrázoló fehér zászló vígan lobogott a szélben. Így képes gyalogosan is harcolni. akiket nehéz volt megállítani. – Visszatért az én édes lányom. A Cesare mellvértjébe metszett arany bikajelvény fényesen csillogott a déli napsütésben. Rövid idő elteltével Lucrezia egészséges fiúgyermeknek adott életet. máris készülődni kezdett a gyermek keresztelőjére. és nemsokára hazatér majd a győzelmes Cesare is! – lelkendezett a pápa. Ám amint felgyógyult. hogy egyikük sem kérdezte.

az asszony felkészült a csatára. hogy kolostorba vonult volna. A szívós svájciaknak tíz láb hosszú. A gyalogságot svájciak. és kegyetlenségét szépségével egy lapon kezdték emlegetni. vékony piros patakban. gyönyörű nőnek számított. bőre. Saját kezűleg levágta a nemi szervüket. Caterina külön követekkel előre. mert elárulták őt férje. Még azelőtt. a fia. Ezúttal letépette a gyilkosok végtagjait. – Ez a föld az enyém – mondta. Amikor másodszor is férjhez ment – és a második férjét szintén megölték –. Girolamo Riario uralta. hogy oly kegyetlen volt. E két területet valaha Sixtus pápa fia. németek alkották. sima volt. Cesare hadseregének legpusztítóbb erejét azonban Vito Vitelli kapitány olasz tüzérsége alkotta. Ottó Riario nevében – aki Sándor keresztfia volt – azonnal visszakövetelte Imolát és Forlit. a napbarnított németeknél számszeríj és kis kaliberű hosszú puska volt. Caterina véres és borzalmas bosszút állt az arisztokrata gyilkosokon. mint egy hercegnő. szőke haj övezte. Ahelyett. hogy a pápai bulla – amely e területekért adót követelt tőle – néhány hónapja megérkezett. egy hatalmas észak-itáliai család durva. De alig egy éve Caterina ismét megözvegyült. Amikor elfogták és eléje vezették a bűnösöket. majd a hímtagokat zsebkendőbe csavarta. ha igazán szerette volna az urát. Immáron harminchat éves volt. Azt is mesélték róla. felült a lovára. Sok időt töltött a gyerekeivel. mint a bársony. Sándor azonban eltökélte. Ottó Riario uralt. Tizenkét évvel később. amire a legbüszkébb volt. fehér fogainak fényesítésére. akit Bando Neirnek neveztek. hibátlan bőrének és hamvasszőke hajának ápolására. fegyverzetük kard és halálos lándzsa volt. hogy a pontos adófizetés ellenére Romagnához csatolja a birtokait. Caterina már felnőtt. még férjének rútsága is tetszett neki. akitől gyermeke is született. a milánói Ludovico Sforza unokahúgát. hogy minden varázslatát egy könyvbe jegyzi föl. és katonái élén elkezdte üldözni a férje gyilkosait. akit csodálni lehetett bátorságában és műveltségében megnyilvánuló hatalmas szellemi erejéért és törhetetlen akaratáért. Ez a gyermek volt Caterina kedvence. és oly féktelen természetű. Három évvel később nőül ment Giovanni Medicihez. Különös főzetekkel kente duzzadó. Caterina Sforza mélyen megvetette a Borgia családot. egy fiúcska. amelyeket ő és a fia. amikor Caterina még kislány volt. de egyben oly nőies is. mint bármely harcedzett katona. olaszok. testüket pedig feldaraboltatta. Finom vonású arcát hosszú. bár sok férfinál magasabb termetű volt. – És nem szeretem az özvegységet. és vele nőtt lelkében a harag is. Mert tény. Reneszánsz értelemben vett igazi amazon volt – olyan asszony. Riario halála után. Az asszony ugyanis számított a pápa mesterkedésére. hogy csak Nőstényfarkasként emlegették. Faszenet használt egyenletes. Imola és Forli városa mindig is sok gondot okozott Romagnában. akit valaha is ismert. amikor Girolamót meggyilkolták. Caterina informátorai – akiket bár jól megfizetett. ahogy az utolsó csepp vér is kicsordogál a gyilkosok kihűlő testéből. hogy utódot nemzzenek. – Aztán végignézte. Vajon mit tett volna. a hálószobában Gio többet bizonyított. és a hajából kivett szalaggal a férfiak nyakába kötötte. félelmetes dárdáik voltak. Girolamo feleségül vette Caterina Sforzát. az olaszok vegyes fegyverzettel harcoltak. maradéktalanul megfizette a tizedet. Esze ágában sem volt átengedni nekik azokat a területeket. nem kívánatos. hogy balzsamokat készített halovány. melyeket gyakran hagyott majdnem fedetlenül. brutális örököse. mint bármely férfi. Mit tehetett mást.Könnyűlovasságát sodronypáncél és kemény bőröltözék védte. mégsem voltak hűségesek – azt . hatalmas kebleit is. újból kíméletlen bosszút állt. Úgy gondolta. Hamar híre ment kegyetlen bosszújának. hiszen éjjelente. Boldog volt Gióval. Köztudott volt róla. és különös gyönyörűséget lelt abban. hogy testi étvágya bármely férfiéval vetekszik. Amikor Caterina visszatért.

és folyamatos tűz alá vette a várfalakat. és azt ígérte. hogy Cesare csapatokkal jön a városai ellen. üreges rúdba helyezett. Így Cesare Borgia úgy teljesítette hadjáratának első célját. miután szorosan összetekert. Abban a pillanatban. rettenetes haragra gerjedt. ha harcolnak érte. Cesare hadrendbe szervezte a csapatait. – A grófnő a túloldali védett . Dion Naldi felismerte a veszélyt. A pápa fia fiatalabb és jóval tapasztalatlanabb volt. – Jöjjön át a felvonóhídon! – kiáltotta a kapitány. és még csak szembe sem került Caterina Sforzával. hogy Caterina meglátta a menekülő polgárokat. Halálig kitartott volna. – Ez a nő őrült! A saját embereit mészároltatja le. a gyermekeit és a feleségét Caterina Sforza túszként tartotta fogva Forli fellegvárában. az informátorokat pedig kivégezték. Gyorsan megadták magukat. és három napig várakozott. – Uramisten! – fordult Cesare Vitellihez. de letette a fegyvert. és egy csoport aggódó polgár tódult ki rajta. Nem jött segítség. és Caterina alattvalóinak holtteste Cesare lábai előtt hevert. akik elhagyják a városunkat! Sűrűn záporoztak a nyílvesszők. de a helyzet az volt. – Lőjétek le őket! Lőjétek a nyúlszívű. a másikon délceg sólyom ült. hogy míg ő a várat védte. az itáliai tüzérparancsnok előrehozta az ágyúit. Erre Caterina sem volt rest. mert szerették volna megkímélni a városukat a pápai csapatok rablásától és fosztogatásától. A bástyákon felajzott íjakkal. gyáva férgeket. egy Dion Naldi nevű férfi vérbeli katona volt. Naldi egy feltétellel adta fel Imolát: hogy ő maga is csatlakozhasson Cesaréhoz és a pápai seregekhez. De Caterina informátorai kínvallatás alatt elárulták őt. itt kellett Cesarénak szembenéznie magával a Nőstényfarkassal. egyik kezében kard. ajándékot küldött a pápának. Ők is megadták magukat. Az ács Cesaréval akart beszélni. Lekiáltott a vár fokáról. mint a vérszomjas Caterina. Cesare terve az volt. a városkapu kitárult. Az asszony abban reménykedett. – Harcolni fogunk! Cesare tehát felkészült az ostromra. Cesare tudta. Vito Vitelli. Ő maga előrelovagolt fegyveres kísérettel. Amint a pápai hadsereg megközelítette a várost. Közismert vadsága és kegyetlensége miatt Caterina Sforza nem volt szeretett. felkészítette a csapatait. hogy egyetlen embert sem vesztett. egy kivájt. Elárulta neki a várfalak gyenge pontjait. hogy amikor a pápa kibontja az ajándékot. Az első napon két francia dárdás rátalált egy helyi ácsra. és polgárok csoportja rohant ki rajta. népszerű uralkodó. Alattvalóinak semmi előnyük nem származhatott abból. Forli volt Caterina fő erőssége.a hírt hozták. mert ahogy közelebb értek. és köréje állította a könnyűlovasságot. vonakodva bár. feladja a várost. Caterina Sforza talpig páncélban állt a vár fokán. hogy a grófnő találkozni óhajt Cesare Borgiával. egy pestises hulláról levett fekete leplet. fegyverszünetet kért. aki híres katonacsaládból származott. ha három napon belül nem érkezik segítség. és szélnek eresztette a katonáit. melyet. így óvatosan közelített a várkapuhoz. Naldi. a pápa megmenekült. a tüzérséget előrehozta. elkapja a betegséget. De újból kinyílt a kapu. és kiadta a parancsot. tábort ütött hát. hogy mentheti a bőrét. hogy először Imolát veszi be. ha hűséget érzett volna uralkodója iránt. kilövésre kész nyilakkal álltak az íjászai. annak a kapitánya. azután Forlit. hogy a tárgyalással pénzt és életet takarít meg. annak reményében. aki – mivel Caterina rosszul bánt vele – bosszút forralt. Caterina egyik kapitánya lekiáltott egy toronyablakból. Ez az előkészület azonban mind szükségtelennek bizonyult. Egy kis erőd volt a város közepén. és feladja hódító terveit. mert a békés megadásról akar tárgyalni. valamint a gyalogságot. amikor azok bevonulnak Forli városába.

Cesare nézte. Portó Diaz fej nélküli. és Cesare egy csobbanást hallott. ha akarod. és látta. nagyon sok. Sok gyerekem lehet még. hogy a visszacsapódó híd össze nem morzsolta. hogy Caterina emberei felhúzzák a felvonóhidat. Vashegyű nyilak tucatjai repültek utána a vízbe. Hirtelen megfordult. aki az ő gyermekeit tartja fogva. Amint Cesare kikecmergett a vizesárok partjára. A három napbarnított svájci katona hangosan átkozta Caterinát. Így tehát Cesare Borgia. Cesare a gyerekekre mutatott. Cesare egy merész ugrással oldalirányban a várárokba vetette magát. miközben kétségbeesetten úszott a túlpart felé. felhólyagosodott testét dobták a várárokba. valami olyasmivel lepheti meg az asszonyt. hogy haditervet készítsen. Valentinois hercege. Caterina kiadta a parancsot. Minden normális anyánál célt ért volna. Ám Portó Diaz nem volt ilyen szerencsés. ahogy a kedved tartja. Naldi hálásan elmosolyodott. – Meg fogod öletni a gyermekeket? – kérdezte. – Siess! Csapda! – üvöltötte. és feltárta magát. – Neveld fel őket a sajátjaidként – mondta Cesare. Pár hüvelyken múlt. a nevetése vészjóslón visszhangzott. A parton álló Cesare hallotta a velőtrázó sikolyokat. százszor rosszabb nála. Cesare meglepetten állt. Most e miatt az őrült nő miatt sok embert fogunk veszteni. hogy nem találták el. Érdesen felkacagott. Miért híresztelik erről az emberről. Cesare tisztában volt vele. ami a tiéd! Az asszony kinézett. a pápa fia elrendelte az ostrom kezdetét. Megnyugtatta Naldit. Tégy úgy. hogy Caterina nem ússza meg büntetés nélkül kedves kapitánya megkínzását. ami talán jobb belátásra bírja. Portó Diaz spanyol kapitány kíséretében megközelítette a kaput. hogy szörnyeteg? Az a némber. Vito Vitelli ágyúi szünet nélkül lőtték a vár falait. Felugrott a hatalmas acélfogas csigasorra. és keresztet vetett. Cesare azonnal megragadta Portó Diazt. és megesküdött. Itt a biztosíték. mintha valami sietős. suhanó neszt hallott volna a kapu fölötti fatető széles nyílásából. – Mi legyen velük? – kérdezte Naldi. Visszafordult. amely a felvonóhidat működtette. azt már nem.ösvényen várja. és még idejében észrevette. és nem fogja megadni magát. – Látod ezt? Pusztítsd csak el a kölyköket. Caterina két gyermekét még Imolában elfogta. Amikor felnézett. ahogy a felvonóhíd lassan leereszkedik. Vigyétek el őket. és az ágyékára mutatott. és most a várárok partjára vezette őket. * . hogy forrósítsanak olajat. és kinyílik a várkapu. A lemenő nap narancssárga fényénél Caterina mint sötét árny emelkedett ki a homályló alkonyatból. – Van nálam valami. ahogy a rácsos vaskapu lecsapódik előtte. a szemed láttára fogom lemészárolni a gyerekeidet. Ekkor Caterina felemelte a karját. és nem hagyod abba azonnal a kapitányom kínzását. – Ide nézz. Éjszaka Dino Naldi látogatta meg Cesarét. Azzal rengeteg életet megmenthettünk volna. Jó néhány óra elteltével végül úgy vélte. – Ha nem adod fel a várat. Visszavonult hát a táborába. és zúdítsák Diazra a tetőnyílásból. miközben partra húzták Cesarét. – Csak fenyegetés volt. Aztán egészen a mellvértjéig emelte a szoknyáját. hogy ez az asszony az utolsó leheletéig küzd. s kis híja volt. De gyerekeket ölni. Ő a felhúzott felvonóhíd és a vaskapu között rekedt. már elfeledkezett az egészről. te céda fattya! – kiáltotta Cesarénak. Bekiáltott Caterinának.

De nem talált célba. csuklóját és bokáját szorosan kikötötték az ágykerethez. és teljes erejéből kiköpött Cesare felé. aztán magára öltötte a poggyászából előkerített fekete selyemköntösét. átkozódik. – Mert ha áttörtük a falat. mit is tegyen Caterinával. tornyokról. fegyvereiket tüzelésre készen tartották. mintsem hogy az ellenség fogságába essen. De Cesare és a katonái többsége épségben megúszta a robbanást. Gyorsan eveztek. A vég még váratott magára. erkélyekről és partfalakról. – Mindegyiknek harminc katonát kell elbírnia – parancsolta Cesare. Cesare több mint háromszáz embere rohamozta meg a várat. és azon mélázott. Uruk ellentmondást nem tűrő parancsa szerint le sem vették a szemüket az asszonyról. – Áttörés! Áttörés! – Az északi fal leomlott. Mielőtt megpillantotta volna. Forli várának legnagyobb hálószobája épen maradt. – Támadás! Ekkor Caterina a vár fokáról megszemlélte a vár közepén felhalmozott puskaporkészletét. amelyet csupáncsak egy pislákoló gyertya fénye világított meg. aki azt tehetett vele. Inkább felrobbantotta volna magát az egész várossal együtt. A leláncolt. elgyötörtek. – Támadás! – kiáltozták. és amint átértek. amit akart. Aztán szépséges arcát eltorzította a harag. A francia kapitány az immár a vizesárokban ringó tutajokhoz vezette a katonáit. és Cesare két legmegbízhatóbb embere őrizte. és több mint négyszáz forli polgárt megölt. * Cesare vacsora után szép komótosan forró fürdőt vett. Belépett a sötét. te gyáva római szarjankó? – . Megadták magukat. és építsenek tutajokat belőlük. hogy Cesare győzelmet aratott. Cesare szótlanul megállt előtte. Cesare és kísérete bevágtatott a várba. a kardját villogtatta. Egy francia kapitány fogságába esett. A bástyáról teljes erejéből lehajította az egyik égő fáklyát. Sebesültek voltak.Amint felkelt a nap. és rémisztő hideg-kék szemét Cesaréra szegezte. visszaküldték a tutajokat újabb emberekért. Szerencsétlenségére Caterina Sforza nem sérült meg. hogy vágjanak ki fákat a közeli erdőből. Caterina katonái előjöttek a várfokokról. – Magadat és az embereidet is megóvhattad volna mindettől. Mihelyt a katonák leengedték a felvonóhidat. ocsmányul káromkodik. Caterina feléje fordult. amennyire csak tudta. Ahogy Caterina megpillantotta őt. hogy az asszony kiabál. és Cesare meghallotta a kiáltozást. Cesare megparancsolta az embereinek. üzleteket. sötét alagsori szobájában volt. elpusztított otthonokat. aki aznap késő este harmincezer dukát kártyaadósság fejében Cesarénak adta át. Felemelte a fejét olyan magasra. Az asszony pillanatnyilag a vár egy arasznyi. Végül azonban a Vitelli ágyúiból kilőtt súlyos kőgolyók mégiscsak áttörték a falat. és megkönnyebbülést éreztek. Caterina még mindig a vár fokán állott. Caterina Sforza így már Cesare Borgia foglya volt. Caterina a hátán feküdt egy vaságyon. ha lett volna egy csöpp eszed. már hallotta. nedves kis szobába. abbahagyta a kiabálást. Éjfélkor Cesare lesétált az alagsorba fekete köntösében. Cesare tovább lövette a várat. A robbanás megrázta a várat. megkötözött Nőstényfarkas vadul rángatta a fejét jobbra-balra. Cesare ott ledőlt az ágyra. a katonáinkat ezekkel szállítjuk majd át a várárkon. – Milyen kínzást eszeltél ki egy asszony számára. – Kedves grófnőm – kezdte negédesen Cesare. bele a puskapor kellős közepébe.

hogy Caterina elhagyta az ágyat. megerőszakoltál? Tévedsz. Miféle veszélyt jelenthetne hát. Amikor ott álltam a vár fokán. Az aktus közepén eloldozta őt. De a harmadik éjszaka. Néhány perc múlva mindketten a gyönyör tetőfokára értek. amíg az asszony meg nem adja magát. hogy vagy megöllek. sem Caterina nem vett tudomást. különben egyenlőtlen a küzdelem. Az egyetlen zaj. és gúnyosan így szólt: – Ügy hiszed. Az asszony belemarkolt a férfi hajába. míg végül az asszony is elkezdett ütemesen mozogni alatta. az eredmény ugyanaz. a nő így szólt: – Oldozz el. s ezzel elérte. ráhengeredett az asszonyra. Láncokban vezették a kádhoz. de az csöndes maradt. verítékben fürödve kérdezte: – Csak ennyire vagy képes? Cesare eltökélte magában. megváltoztatta az erőviszonyokat. aztán először lassan. döfve hatolt belé. kis idővel azután. Caterina mezítelenül feküdt. hogy az erőszakot is lehet élvezni – mondta Cesare. ha eloldozza a nőt? Maga Cesare vette le róla a láncokat. s olyan mélyre hatolt a nyelvével.kérdezte sziszegve. Aztán egy éjszakán a két vad szerető megszólalt. ha nem vehet illatos fürdőt. És ott volt a két őr is. legyőzi a nőt. és most először megenyhült tekintetének hideg fenve. teljes erejéből. – Köszönetet illene mondanod – szólalt meg Cesare. Cesare folytatta. és a magáévá tette Caterinát. Ledobta a köntösét. és a haja csapzott volt az izzadságtól. Utána az asszony kipirult arccal. római fattyú. gyönyörbe ringatja az asszonyt. és biztos volt benne. majd később vadul. majd a kötelet is. Azt várta. Caterina perzselő tekintettel nézett rá. robusztus. majd át is ölelte őt. hogy a férfi akaratát úgy állította be. s Cesare úgy vélte. Caterinának jó érzéke volt a stratégiához. Mindegy. * Másnap Caterina visszautasította az ételt. ágyékát a férfiéhoz nyomta. Telt csípője megemelkedett. Caterina felnevetett. Az eredmény ugyanaz volt. és ez Cesarét őrült eksztázisba repítette. mint ahogyan te tetted velem. és megismételte a szótlan hódító aktust. Ha én ejtettelek volna foglyul. már az ágy mellett állva. Azután Cesare meghágta az asszonyt. Így fegyvertelenül is . a római őrök mormogása volt. a fejét gyöngéden hátratolta. így nem volt módjában semmilyen fegyvert rejtegetni. Caterina először a lábait fonta a férfi köré. Az őrök jelenlétéről azonban sem Cesare. aztán megcsókolta. hogy Cesare belehatolt. Aztán én hágtalak volna meg. a nyelvével végigsimított Cesare ajkán. De ez volt az egyedüli alkalom. szinte dühöngő tombolással hatolt mind mélyebbre és mélyebbre. Pár perccel később Caterinából felszakadtak az elragadtatás hangjai. szenvedélyében vagy dühében az asszony esetleg megpróbálja kivájni a szemét. Cesare az elkövetkező két hétben minden éjfélkor megjelent. Az asszony bólintott köszönete jeléül. mintha az a sajátja volna. az asszony arca kipirult. – El kell ismerned. vagy megerőszakollak. hogy Cesare még mélyebbre hatoljon benne. ahol az ostromot túlélt egyik udvarhölgye megmosdatta. hogy ugyanígy folytatja. De a következő két éjszakán éjfélkor újra meglátogatta Caterinát. Amikor befejezte. izmos férfiak. – Mindjárt meglátod – felelte fagyosan Cesare. Vad erőszakkal folytatta. mélyen. pápa fia.hogy a férfi egész testében beleremegett. ugyanúgy megkötöztelek volna. Azzal. amely a szobában hallatszott. hogy az asszony sikoltozni vagy átkozódni kezd. mert Cesare attól tartott. és az asszony olyankor ismét átölelte. már az első pillanatban elhatároztam. Az őrök mindvégig jelen voltak. és azt kérdezte: – Csak ennyire vagy képes? Cesare kiviharzott a szobából.

Caterina kényszeredetten elmosolyodott. hogy noha megpróbálta elbűvölni Rosettát. szigorúbb büntetésnek véli majd. mint egy foglyul ejtett királynőt. – Hogyan is választhattam olyan ostoba hírnököket. Már tudta. Ott Cesare ünnepélyesen spanyolul üdvözölte az apját. láncok nélkül. mégis kikosarazták. svájci dárdásai mind tiszta feketében pompáztak. máglyán fogsz megégetni inkább. – Mivel pedig végül is Sforza vagy. – Erőszaknak fogja tekinteni. – Ahhoz. hogy ezentúl elrejti az érzelmeit. A menet élén Cesare lovagolt hollófekete páncélban. Az a palota az enyém. Cesare merőben megváltozott. ha meghiúsult kísérletről van szó. és átnyújtotta a pápának azon városok és várak kulcsait. A menet polgárok hatalmas tömegén keresztül haladt egészen a Vatikánig. hogy egy pincebörtön foglya volt. – Erre még nem gondoltam – mondta Cesare –. * Rómába indulásuk napján Caterina megkérdezte Cesarét: – Nehéz vasban fogsz végigvezetni Róma utcáin. megfogadta. mint a halált. szigorú őrizet mellett. és visszavonult saját vatikáni lakosztályába. hogy a franciák kinevették. Caterina különösen szép volt aznap. amit a rómaiak valaha is láttak. Fényes szőrű. mellyel a kíséretében lévő négy bíboros vörös és lila ruházata tökéletes színkontrasztot alkotott. Cesare egész hadereje feketébe volt öltözve. 21 CESARE HÓDÍTÓ HŐSKÉNT VONULT BE RÓMÁBA. A győzelmét ünneplő felvonulás a leghatásosabb volt. Apám úgy szereti és tiszteli a nőket. hogy hitvesi boldogságára még mindig árnyat vet húgának emléke.sikerült lefegyvereznie Cesarét. először a lélekben kell hinnie. fekete harci ménjén ülve Cesare valóságos fekete hercegnek tűnt. E naptól kezdve ritkán láttak mosolyt . – Ó. – A pápa élete gyakran forog veszélyben – jelentette ki Cesare. – Elhiszi ezt majd neked? – kérdezte az asszony. természetesen. hogy az ember a lélek sérelmeiben higgyen. és pompás kilátás nyílik a városra. S mikor mindezekre ráébredt. hogy felakasszon vagy eretnekség vádjával megégessen. amelyeket meghódított. hogy példás büntetést kaptál tőlem fogságod minden napján. Fájt neki az is. Nagy becsben álló vendégként fognak kezelni – na persze. mert a pápa életére törtem – mondta Caterina. s mint ilyet. még málhakocsijai is fekete drapériával voltak bevonva. hogy a polgárok kedvükre gúnyoljanak és gyalázzanak. hogy én sohasem fogom – ismerte el Cesare. mint amennyire győztes. A felvonulás végeztével Cesare rögvest elbúcsúzott az apjától. intézkedtem. és hibbantnak tartották. de… – Tudom már. én majd megmondom neki. Sándor arca büszkeségtől ragyogott. hogy a Belvedere-palotában tartsanak fogva. aki immár éppannyira legyőzött volt. ahogy meleg szeretettel ölelte magához a fiát az ünneplő tömeg szeme láttára. a pápa hisz benne – mondotta Cesare mosolyogva. főleg ahhoz képest. könnyűlovassága. mint az ókori Rómában? Cesare elnevette magát. – Ritkán veszi rossz néven az ilyesmit. Gyönyörű kertje van. különösen. Győzelmének tiszteletére még a támadó Borgia-bika is fekete zászlón díszlett a szokásos fehér helyett. mert hite szerint az erőszak sérti a lelket. Rádöbbent. De ha mégis az a szándéka. amíg oda volt. térdre ereszkedve megcsókolta a pápai gyűrűt.

mint az apja. most mégis aggodalommal volt tele. – Ó. Amikor felemelte a fejét. és hogy távol tartsa a félelmeit. Vajon még mindig ugyanolyan hatással van rá a húga? Azok után is. – Meglátogattam a kis Giovannit. mert most. Lucrezia arcának látomása vezette őt minden győzelmére. Már majdnem két év telt el azóta. és arcát Cesare mellkasához szorította. hogy boldogtalan. és megparancsolta a szolgáinak. – Kimondhatatlanul boldog vagyok a gyermekeimmel és Alfonsóval. A szíve ugyanúgy a torkában dobogott. – Az ajka és a mosolya a tiéd. és minden erejével palástolni igyekezett az érzéseit. a keze is olyan. ki tudja. a karjaiba vetette magát. Cesare elkomorodott. mint a tiéd meg apánké. de szép és édes. a fiunk jobban hasonlít rád. és azt kell mondanom. hogy dicsérjék és csodálják a külsejét. Lucrezia pedig Alfonso felesége lett? Cesare a szíve legmélyén abban reménykedett. ahogy Lucrezia megpillantotta a bátyját. hogy felébredek ebből a csalóka álomból. – Még mindig olyan boldog vagy? Lucrezia kézen fogta és a kerevethez vezette a bátyját. csak elszorult a szíve. Vajon mit szól majd a húga? Vajon már kevésbé szereti őt? Abban a pillanatban. Huszonöt éves koráig Cesare Borgia ahhoz volt szokva. Okos. hogy ő elvette Lottie-t. Ez most gyökeresen megváltozott. Ó. – Drága Chez. – Tehát elégedett vagy a házasságoddal? Lucrezia tudta. bár a te hirtelen természetedet is örökölte. Istenem. – De nem teljesen – mondta nevetve Lucrezia. és állandóan attól tartok. szőke hajfürtjei a homlokába hullottak. Ha arról akarná meggyőzni a bátyját. Alfonso tényleges veszélyt jelenthet a Borgiákra. és a betegség ezúttal már mély sebeket hagyott az arcán. mi lesz belőle. hogy a bátyjára nézzen. – Azzal felemelte Cesare kezét. de a városban. hogy lássa Lucreziát. Rád vall hullámos szőke haja. – Lucrezia felnevetett. – Csupán az ég adhatna nagyobb boldogságot – mondta. vajon megváltozotte Lucrezia. és a haragjáról sem árulkodott többé szeme villanása. barna szeme. Bár mindennapi életében a végtelenségig vakmerő és nemtörődöm volt. amíg bebocsátásra várt Lucrezia lakosztálya előtt. mint rám. mint régen. hogy a pápai szövetségi rendszer megváltozott. vagy amikor kurtizánokkal hált. – Nagyon jól nézel ki. intelligens gyermek. Soha el nem múló kör alakú sebek éktelenkedtek rajta. A csatamezőn mindez egyáltalán nem számított. felszántotta az orrát és a homlokát. ünneplések közepette. – És a te gyermeked? – kérdezte Cesare. az az arc! Cesarét ismét utolérte a vérbaj. –Adriana mindennap elhozza hozzám a gyermeket. már igazi átokként telepedett rá. még gyakrabban találkoztunk.az arcán. nappal aludt és éjjel dolgozott. hogy Lucrezia elhidegült a férjétől. hogy bebizonyítsa. Cesare kíváncsi volt. mennyire hiányoztál! – mondta könnyes szemmel. és a férje tán még . nem szabad elhamarkodottan válaszolnia. mint soha senki mással. Cesare óvatosan a húgára pillantott. Crezia – mondta gyöngéden. cserbenhagyná Alfonsót. Megint sokat lovagolt ki az éj leple alatt. Hiszen oly soká volt távol. hogy megviselt az élet… Cesare zavartan elfordította a fejét. nem rázta meg a látvány. és Cesare látta az arcáról sugárzó örömöt. Immáron fékezhetetlenül vágyott rá. – Rodrigo ugyan még kisbaba. Csak úgy viharzottak benne a gondolatok. Végigsimított Cesare arcán. Minden tükröt fekete drapériával takart le a lakosztályában. Éjszakai gyötrelmei újra visszatértek. hogy utoljára együtt voltak. hogy soha ne merjék levenni őket. – Ő is ilyen boldoggá tesz? Lucrezia sugárzó arccal bólintott. és amíg te oda voltál.

hogy Cesare bevonult Rómába. legdíszesebb öltözékében a Szent Péter-bazilika csodásan díszített oltáránál állott. „Drága Chez. még többet veszíthet. mert a pápaság helyzetének megszilárdítása érdekében egységes és erős államot kívánunk létrehozni Romagnában. ezért Sándor úgy gondolta. a Gonfalonierét megillető palástot. Cesare felidézte magában a húga arcát. hogy mint fővezér leigázd őket. – Ekképpen is kifejezzük tiszteletünket a győzelmeid iránt.a szabadságát is elvesztené. elhangzott szavait. mennyire szereti a férjét. Később egy szűk körű találkozón. Áldjon meg téged a Mennyei Atya. Nem akarok Alfonso nélkül élni… és nélküled sem. mivel tanúbizonyságot tettél mind nemességedről. és kezét a Bibliára téve ünnepélyesen engedelmességet fogadott. hogy elrejtse sebzett lelkét. Csak ekkor rémlett fel benne az az alig észrevehető fintor. hogy megviselt az élet…” Akkor már tudta. Sándor tudatta a fiával. Viszont ha azt hangsúlyozza. kedves fiam. Amikor Cesare távozott. a mindenkori pápa ellen. a francia Valentinois hercege állt előtte. ahogy a hold ragyogó fényében feküdt az ágyán. Feladatod. * Szent év huszonöt évenként csak egyszer adódik. viszont vigasztalta a tudat. belemennél? Lucrezia összeráncolta a homlokát. Cesare Borgia. és óvjon meg minden veszélytől. hogy Lucrezia őt is szereti még. amit a lány akkor vágott. Carmarino és még Urbino is. ahol rajtuk kívül csak Duarte Brandao volt jelen. a pápa. hanem apja istene ellen. Mivel az ünnepség igen nagy bevételt ígért – hiszen Európából mindenünnen . Most pedig meg kell beszélnünk. Cesare megfogadta. amikor először pillantott a bátyja arcára. édes illatát. mint az öröm jelképét. mivel odarendelte kedvenc kurtizánját. s fejére karmazsinvörös birétumot helyezett. – Cesare. hogy birtokokat és javadalmakat adományoz neki. Nehezen tudta elviselni. Ekkor a pápa megáldotta őt az Arany Rózsával. hogy nemcsak arcának. – Ha papa érvényteleníteni akarná ezt a házasságot – kérdezte Cesare kimérten –. miképpen is folytassuk a hadjáratot. Megfogadta. – Fogadd ezt a rózsát. – Alfonso jó és erényes ember – felelte végül –. * Egy hónappal azután. inkább meghalok. hogy titokzatosságba burkolózik. és folytatja a harcot – de nem apja istenéért. Hercegi palástját levették. s megesküdött. most már a miénk Imola és Forli. mondd meg neki. Aznap éjjel. efféle nagyszabású ünnepségre csak egyszer lesz módja pápaságának ideje alatt. zavaros érzések kavarogtak benne. ha papa fontolóra venne ilyesmit. mind bátorságodról. Igaz. hogy a húga szerelmes a férjébe. Pesaro. hogy sohasem konspirál Őszentsége. Cesare a pápa előtt térdelt. hogy attól a naptól fogva arcát maszk takarja majd. és még kínvallatás alatt sem árulja el a pápa egyetlen titkát sem. Végül kezébe adták a marsallbotot. Azzal a pápa visszavonult a lakosztályába. mint Krisztus földi helytartója. de meghódításra vár még Faenza. de lelkének sebeit is látta a lány. Fülében csengett a szánalommal teli hang. kedves hozzám és a gyerekekhez. és a pápa a fia vállára terítette a pápai seregek fővezérét.

mint pápaságod hiteles történetét. de néhány rossz hírrel is szolgált. Sándor ravaszul elmosolyodott. – Biztos vagyok benne – jegyezte meg Cesare rosszalló pillantással –. Sándor pápa a jubileumot hatalmas pompával szándékozta megünnepelni. de már jó ideje. Sándor türelmesen elmagyarázta. Johannes Burchard. Számos teendője volt tehát. hanem kiváltság. és így szólt: – A ceremóniamestert della Rovere bíboros pénzeli. akik irányítanak és szolgálnak. mit gondolnak. A pápa néhány percre a gondolataiba mélyedt. – Róma szabad város. hogy két. Le kell bontani a nyomornegyedeket. – De ha akarnád. Cesare elvállalta a feladatot. mert ha valóban olyan züllöttek lennénk. hogy meghallgassák a pápa húsvéti prédikációját –. és megbízta a tervek kivitelezésével. Mintha legalábbis a pápa képes volna megakadályozni. miként azt Burchard állítja. úgy döntöttem. Sándor jól elszórakozott a fia felháborodásán. fölöttébb jól működő rendszer ez. hogy ha azt akarom. hogy a zarándokok majd biztonságban és kényelemben megpihenhessenek. Sándor hangosan felnevetett. és a helyükbe új épületeket kell emelni. nem hagynám. – Megbízható forrásból tudom. előkészületeket kellett tenni. de egyelőre . hogy az ünnepségek fénye méltóképpen tükrözze Isten dicsőségét. hiszen az ő érdekében is állt. Csodás. hogy az emberek szabadon formálják a véleményüket és leírják a gondolataikat! Jobb. – Jó ideje tudok már ezekről a feljegyzésekről. – Hogyne. persze. mintha rejtve maradna a véleményük. olykor egészen botrányos hazugságoktól. akkor sokkal jobban élveznénk az életet. mégpedig széleseket. nem védhetik meg magukat? Hova lesz így az igazság? Ha rajtam állna. – Cesare. Egy részük igen érdekes. szolgálatodban álló ember hűtlen lett hozzád. hogy della Rovere tudomást szerezzen valamiről. Cesare megköszörülte a torkát. Sándor magához hívatta Cesarét. – A szabadság nem jog. hogy a jubileumi ünnepségek a lehető legnagyobb anyagi hasznot hozzák. A pápaságnak a lehető legnagyobb bevételre van szüksége. ha tudjuk. hogy a katolikus anyaszentegyház kincstárát megtöltsék. nem? – kérdezte Cesare. Az egyik a pápai ceremóniamester. megadok Burchardnak. sok hasznom származik belőle. della Rovere azt tervezi. De Burchard értékes ember. Új sugárutakat kell építtetni. eljön még az idő. és az intelligencia teljes hiányáról tanúskodik. hogy a hintók és szekerek kényelmesen elférjenek rajtuk. olyan sok pletykafészek van a szolgálatunkban. Igazi értéke abban rejlik. – Olvastad is a feljegyzéseket? – kérdezte Cesare.zarándokok ezrei fognak Rómába látogatni. – Értékes? – horkant fel Cesare. Lehet. elmondom Burchardnak. fiam – mondta aztán –. Eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít. hogy megússzák a gyalázatos hazugságaikat. Nem zavar ez téged? Sándor szeme tisztán és okosan csillogott. meg tudnád gátolni őket. – Miért. szigorúan megbüntetném a rágalmazókat. Cesare gyanakvón nézett az apjára. amikor meggondolom magam. mit hallottál Herr Burchardról? – kérdezte Sándor. s Burchard ráadásul még feljegyzéseket is készít. Más részük majdnem nevetséges. Titokban. melyet. – Rágalmazók és hazugok szabadon mászkálhatnak? Azok meg. mivel ebből fogják pénzelni a hadjárat folytatását. akiket az ellenségeink pénzelnek. és én nagyra értékelem a szabadságot. s a naplója hemzseg a családunkról terjesztett gyalázatos. hogy egy napon majd napvilágra hozza e feljegyzéseket. – Burchard hivatali kötelezettségei jelentéktelenek.

és kiálljon a helyi bajnokokkal boksz. hiszen Crezia nagyon szereti őt. Úgy érezte. mert biztos volt benne. Cesare bikaviadalt rendezett. Sándort kifejezetten szórakoztatta a jelenet. és az álarcokon az orr helyén egy-egy jókora pénisz meredezett. Hiszen tudod. Végletes ambíció hajtotta. és mosolyogva felfedte neki a csillagok titkát. és a rontásunkra tör. – Gyere ide. – Számos megbízható forrásból tudom. bizonyos vagyok benne. Nem szabad elhamarkodottan ítélnünk. és visszalovagolt az arénába. hogy mivel kardot ragadtam. mint mi. kard által ér majd véget az életem. szikár és izmos volt. Cesare. mint a legtöbb királyi sarj abban az időben. Addig szeress. Cesare kedvenc fehér paripája nyergében lovagolt be az arénába. és kinézett. de csak egy futó pillanatra. – Mit jelentsen ez? – kérdezte tanácstalanul Cesare. és egyetlen hatalmas lendülettel lecsapta a bika fejét. – Ne beszélj ilyeneket. hogy a jövője aggasztó. hogy ha elég okosan cselekszik. bár csak huszonhat éves vagyok. kivédheti a csillagok jövendölését. Chez. Hamarosan már öt bika pusztult el a halálos sebektől. Atyánk is számít rád. De ki fogom vizsgálni az ügyet. Remélem nem álltál modellt a maszkokhoz. Lucrezia szeretett férje. – Szerintem ez a te tiszteletedre van. amelyeket mindig megnyert. – Rosszindulatú pletyka. Cesare. Aztán összeszedte minden erejét.tetszik nekem a szabadság eszméje. nagyon. atyám. miként a gyermekeim is. – Csak nem azt akarod mondani. és egymás után terítette le a bikákat könnyű lándzsájával. hogy mennyire hiányzik neki az asszony. legalább annyira. hogy próbára tegye végzetét. fiam. hogy tehetetlen és magányos lennék nélküled. és felnevetett. amíg élek. Ebben a pillanatban az utca felől hangos zeneszó szakította félbe őket. és hogy nemsokára megint együtt lesznek. nézd csak. mint a társai. nem volna biztonságos. amelyben hat bikát engedtek szabadon a Piazza San Pietro egy elkerített részén. Ez sem zavarta túlzottan. . Lottie-nak Franciaországba – arról. Lucrezia megfeddte a bátyját. ha Lottie Rómába jönne. Cesare leveleket írt a feleségének. mit jelenthet ez a húga számára. Elhúzta a függönyt. Goffredo az? – Nem. zavarban volt. A pápa arcán ború suhant át. amit viselt. Cesare. versenyszelleme arra ösztökélte. Sándor ért először az ablakhoz. élete teljében lévő bika volt. atyám – mondta Cesare. Egy húgával elköltött ebéd során az asztal fölött megfogta Lucrezia kezét. hogy valaki a családunkból összejátszik az ellenségeinkkel. mélyen hitt az asztrológiában. hogy szerencsétlen öcséd. * A következő hónapokban. Valaki más közeli rokon. aki a csillagok és bolygók állásából azt a következtetést vonta le.és birkózómérkőzésekre. – Természetesen nem őróla van szó. Cesare kétélű kardra cserélte a lándzsáját. Nincs már sok időm hátra. Körülbelül ötvenen lehettek. Amikor Cesare előhozakodott a következő váddal. Sándornak a szeme sem rebbent. míg a hadjárat folytatására várt. izmosabb és gyorsabb. Vigyázz magadra. A hatodik egy ébenfekete. Alfonso herceg. Feketébe öltözött álarcosok csoportját látta elvonulni. Páratlanul erős. az egyetlen fegyverrel. így felkereste az udvar legkiválóbb asztrológusát. mert tudta. hogy álruhában járja a környék falvait. annak a veszélye fenyeget. De egy hét múlva. Cesare megállt az apja mellett. – Tudom.

rettenetes bosszút áll. és ennek megfelelően királyi módon is viselkedett – még akkor is. de a scrotik könyörtelenül lesújtottak hol a kezére. Alfonso az arca elé emelte a karját. Amint befejezte a pápa. ha sérelem éri. és leterítette a földre. hogy a pápa tudomást szerez ezekről a titkos találkozókról. megígérte. halálmegvető bátorsága és titokzatossága mindenkit kezdett megfélemlíteni Rómában. s egy napon Alfonso lesz az. Csókkal búcsúzott a feleségétől. Vagy azonnal ellátja a szerencsétlent. Amikor Duarte Brandao elmondta az aggályait a pápának. léptei visszhangját vélte hallani a járdán. miként ezen a holdfényes estén is. hogy csillapítsa vadul zakatoló szívét. Aztán ledobta a köpönyegét. és tudta. hogy igencsak kényelmetlenül érezte magát a pápa és fiai társaságában. Amióta visszatért a Colonnák várából. Alfonso összeszorította a fogát. nyakától a köldökéig. A scroti nevű primitív utcai fegyvert suhogtatták. döntenie kell. A kétségbeesett katona újra és újra segítségért kiáltott. amikor is a Borgiák bukása után ő. Épp akkor harsant egy pápai testőr kiáltása. a pápa vejét. hol a lábára. A felhők mögül előbukkant a hold. és gyorsan körülnézett. és eltűntek egy térre nyíló mellékutcában. A megrettent támadók elfutottak. Alfonso valami surrogó hangra lett figyelmes. tele vasdarabokkal. kimentette magát. aztán megpróbált a hasára hengeredni. amely egy bőrfogantyúhoz erősített bőrerszény volt. Sándor így felelt: – Igaz. és a közeli testőrszállásra vitte. Lucrezia és a felesége fivérei társaságában elköltött vacsorát a Vatikánban. Aztán a hold gyér fényénél felismerte Alfonsót. Aztán az egyik álarcos az orrnyergére csapott a scrotiva. Della Rovere arra bátorította az ifjú herceget. Az igazság az volt. és azzal próbálta elállítani a fiatalember mellkasából patakzó vérzést. hogy tekintsen a jövőbe. és Alfonso hirtelen észrevette. és tudta. Érezte. követi-e valaki. hogy valami nagyon nincs rendjén. ha túl sok bort ivott. Elvesztette az eszméletét. Amint a hold néhány kósza felhő mögé tűnt. Alfonso attól tartott. Az ifjú felett álló testőr felmérte a sebesülés súlyosságát. és vázolta Alfonso előtt a jelen helyzetben rejlő veszélyeket. Őrjöngve kiáltott segítségért. Ott aztán óvatosan egy tábori vaságyra . hogy ne kiáltson fájdalmában. árulást gyanítanak. és érezte.Minden áldott nap égető szükségét érezte. Mélyeket lélegzett. mivel titokban della Rovere bíborossal találkozgatott. hogy úgy védekezzék. vagy üldözőbe veszi az alattomos söpredéket. de három álarcos máris megragadta. hogy ügyességét és bátorságát lehetetlen és vakmerő mutatványokkal tegye próbára. 22 ARAGÓNIAI ALFONSO HERCEG BÜSZKE KIRÁLYI SARJ VOLT. és felhasította Alfonso testét. della Rovere bíboros lesz a következő pápa. Ahogy átsétált a Szent Péter-bazilika előtti üres téren. Mindhárman ráugrottak. koronáját visszaszerzik a francia királytól. a tér hirtelen koromfeketébe burkolódzott. De ettől eltekintve az én Cesare fiam igazán jólelkű fiatalember. mondván. Alfonso megfordult. gyakran érezte magán a pápa fiainak figyelő tekintetét. Nápolynak nem kell majd semmitől sem tartania. minden elhomályosul. halaszthatatlan dolga van. hogy az épületek árnyékából néhány álarcos alak fut feléje. és távozott. majd felnyalábolta Alfonsót. amikor az egyik támadó éles tőrt rántott. türelmetlenül várja majd otthon. De nem látott senkit. Az ambícióktól fűtött della Rovere már két alkalommal is a támogatását kérte. Alfonso hallotta a csont reccsenését. vissza akart futni a tér irányába. Álarcos arca. aki viselheti majd e királyi jelvényt. és kegyetlenül ütlegelni kezdték a scrotikkal.

kinek lehetett érdekében ez a támadás? Cesarénak csak a szeme látszott. a szolgákkal tiszta kötszert és meleg vizet hozatott. és egyrészt értesítse. arca megannyi sebéből széles csíkokban szivárgott a vér. újra rosszullét környékezte. hogy adja oda neki a konyakos üveget. Aztán utasította Duartét. hogy titokban közölje vele a hírt. dús csigákban leomló hajával. mi történt az unokaöccsével. de már indult is. A pápa elrendelte. Sándor rettegett elmondani Lucreziának. Azonnal hívatták a vatikáni orvost. Lucrezia a testvéreihez fordult. vigyél el hozzá. – Baleset történt a téren. és a testőr gyors és helyes döntése megmentette az ifjú herceget az elvérzéstől. majd varrni kezdett. A vatikáni orvos gyakorlott és egyben gyakorlatias ember is volt. de tisztában volt vele. Körülnézett. Aztán óvatosan felemelte a lepedőt. A seb ugyan hosszú volt. Goffredo. Az ifjú Alfonso ájultan feküdt. hogy nem nagyon rendítik meg az események. és visszaült a székébe. Cesare arcát ugyan farsangi álarc fedte. hogy mi történt. – Hol van most? – kérdezte. – Azzal távozott. nincs más választása. Amennyire meg tudta ítélni. együtt virrasztottak. és vigasztalhassa Lucreziát. bátyjáért aggódó orcájával. hogy maradandó torzulás nélkül gyógyuljon. Lucrezia felsikoltott és elájult. Goffredót. – Chez. hogy Alfonsót a pápai magánlakosztályba vigyék. hogy borogatást tett Alfonso roncsolt orrára. Goffredo mégis észrevette. kipirult. hogy küldje el Rómába a saját orvosát. hogy viszontláthatja asszonyát. közvetlenül a lánya előtt állt meg. Goffredo elkapta. mint hinnénk – mondta. de az szénfeketén villogott. – Több ellensége van mindannyiunknak. Szeretett férjedet. Tizenhat legjobb testőrét állította az ajtó elé. Beleöntötte az alkoholt a nyílt sebbe. Abban a pillanatban. könnyes . megkékült ujjakra. – Súlyosak a sebei? – Elég súlyosak – mondta Sándor.helyezte. Nápolyból eközben megérkezett az orvos és Sancia. – Papa. de egy ép helyet sem talált. Végül felemelte Alfonso kezét. Amint megpillantotta a férjét. Némi buzgó imádsággal tán el lehet érni. s várták. vad kutyákkal tépessétek szét őket! – Rázta a zokogás. A végletekig felzaklatott Sancia meg akarta csókolni fivérének a homlokát. Majd vonakodva így szólt: – Utánanézek a dolognak. Sándor ment elöl Lucreziával. Jöjjön el Sancia is. másrészt kérje meg. a nyomukban Cesare és Goffredo. a testét pamutlepedő fedte. aki hamarosan meg is érkezett. Lucreziát megrázta a hír. tegyetek valamit! Találjátok meg a gazembereket. De két napig meg sem mozdult. – Bátyám – kérdezte Goffredo –. Ahogy visszatért az asztalhoz. Goffredo kitartott mellette. A fiatalember egykoron szép arcával azonban csak annyit tudott kezdeni. Alfonsót egy sereg áruló gazember támadta meg. de amint meglátta a nyaktól köldökig érő vágást. de szerencsére nem túl mély. és egy székre ültette. ahogy Lucrezia magához tért. és gyengéd csókot lehelt az összezúzott. hogy ápolhassa a fivérét. Sándort Duarte hívta el az asztaltól. hogy szemügyre vegye a szeretett férjén ejtett további sebeket. öcskös. semmilyen létfontosságú szerv nem sérült. Azonnal felugrott az asztal mellől. aki még a szörnyű körülmények ellenére sem volt képes leplezni örömét. hogy küldjön sürgős üzenetet a nápolyi királynak. vessétek őket börtönbe. és intett az egyik katonának. hogy Alfonso kinyissa a szemét. és fektessék le az egyik hálószobában. Sötét. – De Isten segítségével talán nem halálosak. Sancia csókkal üdvözölte Lucreziát és férjét.

Egyesíteni szeretné a városállamokat. kedvesem – mondta Goffredo –. hogy újra elsírta magát. Lucrezia olyan hálás volt Sandának. Ha velem akarsz élni. mert én nem bízom ebben a pápában. Goffredo átölelte. de az agyát is megtámadta. Vajon mi mehetett végbe az álarc mögött? * Pár nap múlva Goffredo és Sancia végre egyedül lehetett a lakosztályukban. az én arcomat lássa meg elsőként. a bátyja. kifejezetten vészjóslónak tűnik. és megfogta a kezét. Azt hiszem. hogy amikor Alfonso magához tér és kinyitja a szemét. – De idővel talán megenyhülsz. Az arckifejezése. ritka meghittséggel a férfi vállára hajtotta a fejét. hogy a Szentatya uralkodhassak egész Itália fölött. nagyon megváltozott. és intett. Ha nem a fivéremről lenne szó. iszonyú. be sem tenném többé a lábamat Rómába. vagy inkább annak hiánya. hogy jöjjön Goffredo is. Igen. – Amióta rákapott azoknak a szörnyűséges maszkoknak a viselésére. és féltem mindannyiunkat. hogy eltakarja velük a vérbaj nyomait. amióta hazajött Franciaországból. Az oldalára támaszkodott. hogy efféle gátlástalan gonosztevők ilyen szörnyű sebeket ejthetnek a mi kegyes hercegünkön. – Ez nem ilyen egyszerű. hogy lássa a felesége arcát. – De nemsokára visszajövök. mind pedig Alfonso veszélyben van. hogy kettesben maradhasson vele. hogy a felesége aggódik a fivére miatt. A sógornője csitítani próbálta. Azon viszont elgondolkodott. most még jobban szereti őt. – Nagyon hiányoztál – súgta. Sancia Lucrezia mellé ült. A mezítelen Sancia Goffredo köré fonta a karjait. – Cesare hol van? Megtudott már valami érdemlegeset? Elfogta már a támadókat? Lucrezia olyan elcsigázott volt. – Őszintén sajnálom. Én mindenesetre félek tőle. hogy csak megrázta a fejét. a lelke mélyén. és naggyá akarja tenni Rómát. Meghökkentően szépnek találta. ami a bátyáddal történt. de megértette. Goffredo hátralépett. Én majd addig gondját viselem a bátyámnak helyetted is. ne aggódj. Goffredo – mondta Sancia. ezúttal nem ellenkezett. üdvözölte a gyermekeit és Adrianát. Nem tudom. –Valahogy olyan furcsán titokzatos lett. – Pihenésre van szükségem – mondta Sandának. Szégyenkezik miattuk. – Drága nővérem – mondta –. de mivel belátta. hogy vajon Goffredo mit gondolhat az apjáról. Sancia másképp gondolta. . – Cesare csak a családot akarja védeni – mondta Goffredo –. De mielőtt elaludt volna. ami nyugtalanít téged? – kérdezte Goffredo. Cesare. és Goffredo úgy érezte. valami furcsa érzés kezdte nyomasztani. hogy mind ő. – Van valami Cesaréban. hogy amióta elküldött. míg Goffredo levetkőzött. mert azt akarom. a maszkokat azért viseli. nem kedvelem az apádat. – Nem titok. mit érez iránta titkon. Sancia lefeküdt. Lucrezia Goffredo kíséretében hazament a Santa Maria palotába. Amikor az asszony levetkőzött és lefekvéshez készülődött. a saját hatalma mételyezte-e meg. Most már itt vagyok. Sancia kemény hangon folytatta. az Alfonsóért érzett aggodalom meglágyította a vonásait. aztán fáradtan lerogyott az ágyra. és Goffredo nagyon vágyódott arra. vissza kell jönnöd Nápolyba. és gyöngéden így szólt: – Inkább a te bátyádról kellene beszélnünk. pihenj le nyugodtan. Sancia már több napja megérkezett. – Sancia.szemével Sancia szebbnek tűnt. – Okkal neheztelsz rá. tudom – mondta Goffredo. vagy a vérbaj nemcsak az arcát. mint valaha. – Sok minden nyugtalanít a bátyádban – mondta.

Ez kötötte le minden gondolatomat. Sancia gyengéden Goffredóra mosolygott. De féken tartotta a nyelvét. hogy őt szolgálhassam. így már-már hozzátette: és Cesare is. úgy tudsz szeretni. hogy figyelmeztesse a férjét. Sancia szükségét érezte. Állandóan. – Crezia képes a szeretetre – kelt a családja védelmére Goffredo. hogy találkozója lesz Riario bíborossal. Arra vágytam. Ő a szent háborúkat érzi küldetésének. Aztán szeretkeztek. És emlékezett arra is. – Cesare pedig olyan hatalmasnak szeretné tudni Rómát.Goffredo befeküdt az ágyba Sancia mellé. és látom. milyen jólelkű vagy. Sancia. hogy ezzel önmagát is óvja. hogy kérdezősködése nem vezet semmi eredményre. mint már annyiszor. a karjára támaszkodva nézte az asszonyt. És Goffredo valóban gyönyört akart nyújtani Sanciának . – Gyerekkoromban mindig arról álmodoztam. – Nem látod. mit gondolsz. milyen hűségesen őrizte a titkát a bátyja. – Goffredo. – Igen. Nem annyira szerelmi vallomás volt ez. hogy az Isten számára tartogatott szeretettel szerettelek meg téged. mint inkább a bosszú ígérete. most is érezte a férje ártatlanságát. hogy hallottak-e a városban kószáló idegenekről. hogy kik ezek? – Apám hisz az egyházi küldetésében – magyarázta Goffredo. ahol Sándor emlékeztette. hogy mi a te küldetésed? Kérdezte-e. ahogy teltek az évek. Hogy vegyelek feleségül téged. hogy a könyörtelenséget álságos érveléssel leplezi? És nem látod. de az apád és a fivéred határtalan ambíciója darabokra fogja törni a szívét – mondta Sancia. Hogy láttak-e egyáltalán valamit. mennyire kíméletlen? Nem látod. – A Szentatya sokszor könyörtelen a céljai elérésében – mondta Sancia. * Cesare lóháton járta Róma utcáit. Július Caesar alatt volt. Amikor látta. visszatért a Vatikánba. Arról. hiszen a felesége sok mindenre megtanította. olajbarna vállát. mint hinnéd. ha a családod meg akarta ölni a fivéremet. hogy bíboros leszek. hogy Cesare ambíciója az őrülettel határos? Goffredo behunyta a szemét. és megsimogatta a férje arcát –. De azóta már jobban megértettelek. többet látok. és egy kicsit butácskának. észrevette-e valaha is valaki ? Hogy van az. hogy bármi is elválasszon minket – mondta Goffredo fenyegetően. hogy amikor hozzád mentem. meddig lehetünk biztonságban? Meddig engedik. apám feladatot talált a számomra Nápolyban. – Goffredo – mondta. – És azon elgondolkodtál már. Azután egymás mellett feküdtek. – Szerelmem – mondta –. akivel a jubileumi . még szinte gyereknek tartottalak. vagy legalábbis nem próbálta megakadályozni a gyilkossági kísérletet. hogy nem gyűlölöd a bátyádat. apám ruhájának az illata Isten szeretetével töltötte meg a szívemet. tudod jól. – Nem látod. szerelmem. amilyen az névrokona. Tudom. De mielőtt még magam dönthettem volna. gyöngéd és figyelmes szeretővé vált. Sancia szenvedélyesen megcsókolta a férjét. Amikor gyerekkoromban a vállára ültetett. mennyire kisemmizték. E teljes odaadás az asszonyban még inkább felébresztette a vágyat. és az Alfonsót ért támadásról kérdezgette a polgárokat. mint senki más a családodban. szerencsétlenségére Crezia valóban képes a szeretetre. aki szinte nem is vesz tudomást rólad? Goffredo megsimogatta a felesége finom. és bár Goffredo hallgatott. amikor Cesare kisajátítja magának apád rajongását? Hogyan szeretheted az apádat. hogy együtt maradjunk? – Nem engedem. hogy megmutassa a férjének. Goffredo. engem pedig politikai megfontolásból küldött el. Nagy gyönyörűségére szolgált ez az érintés. Így történt. ami segítségére lehet a nyomozásban.

mély lélegzetet vett. hosszú hajú öregember tessékelte be őket. – Amikor híre megy. Cesare kíváncsian a tárgyra mutatott. hogy az ember azt hihette. és megígérte. – A mai napon. Cesare elnevette magát. – Mi az ott? Costa odavezette őket a letakart szoborhoz. nagyon tehetséges firenzei művész. Gio Costa dagályos modorban üdvözölte őket. A szobor szépsége és páratlan tökéletessége elállította Cesare lélegzetét. hogy a nagyszabású ünnepségek után megfelelően kitakarítsák a várost. Valósággal beleszeretne. – Kedves barátom. mennyire tetszene Lucreziának. mely telis-tele volt szobrokkal. Egy bandzsi. én nem ilyesmit gyűjtök. Cesare felajánlotta. körbejárta. hogy antik darab. a pápai csapatok főparancsnokát. – Valószínűleg a legnagyszerűbb darab. elhoztam a nagy Cesare Borgiát. – Giovanni Costa. Mielőtt Cesare megszólalhatott volna. Olyan áttetsző volt. s a szárnyai oly kecsesen ívelődtek. majd egy szertartásosan drámai. Cesare. Aztán Costához fordult. mikor faragták. a bíboros tanulmányozni kezdte a szobrot. De nem is tegnap készült. – Jó szeme van a bíboros úrnak – mondta Costa. mennyibe kerül. Cesare körülnézett a zsúfolt udvaron: az asztalokon. Valami azt súgja. és a bíboros bekopogott a nehéz faragott fakapun. amely valaha is a birtokomba került. melyet meg kívánt szerezni a gyűjteménye számára. és nem érdekel. – Mi az ára? – kérdezte a kereskedőtől. megtapogatta. gondoskodik róla. ahogy a tekintete a gyönyörű faragású fehér Cupido-szoborra esett. hogy a birtokomban van. Cesare önkéntelen.előkészületeket kell megbeszélniük. a porlepte kövezeten mindenütt karok. és főleg nem ilyen horribilis árért. befejezetlen mellszobrok és félig kifaragott márványtömbök hevertek. majd a vendégeit sűrű lelkendezések közepette a boltjából nyíló udvarra vezette. A bíboros palotájának teraszán ebédeltek. A bíboros bemutatta őket egymásnak. mintha nem akarná eladni. Aztán egy szűk sikátoron lesétáltak egy régiségkereskedő boltjába. Riario bíboros szép magángyűjteménnyel büszkélkedhetett. őszes. rögtön fölröppen. Néhány perc múlva meg is érkeztek. A bíboros megrázta a fejét. és kizárólag kegyelmességednek. A múlt évben faragta egy fiatal. és megismételte a kérdést. Menjünk. széles mozdulattal lekapta a drapériát. A szerelem istenének szeme félig csukva volt. és e híres kereskedőnek is volt egy olyan szobra. csupán kétezer dukát – mondta a kereskedő. az ára az egekig szökik majd – mondta. ajkán ravasz mosoly játszott. – Mennyit kér érte most? – Arra gondolt. – Engem nem érdekelnek a mai kor művészei. nem is oly rég készült. hogy megnézze a szobraidat. De Cesare továbbra is elbűvölten révedt a szoborra. Nekem kell ez a szobor. lábak. Costa szabadkozott. Az udvar egy távoli sarkában egy drapériával letakart műtárgy állt. . hogy a költségek jelentős részét ők fogják állni. ez nem antik tárgy. Costa úgy tett. lágyan ívelt ajka fölött a mosolya egyszerre volt ábrándos és vágyódó. mintha fényből faragták volna. s telt. Aztán bármiféle alkudozás helyett kijelentette: – Nem érdekel. – Nem is állítottam.

Nem zavarta a hőség. és látta. a szökőkutak csobogását és a madarak víg énekét. aznap egészen jól volt. De ugyanabban a pillanatban. habár csupán két hét telt el azóta. tetszik tudni. de mihelyt ezt nyilvánosan tagadta. Már lábra tudott állni. és ezért bosszút álltak a Borgia lány férjén. és vigaszt jelentett számára Lucrezia társasága. szinte súrolta az arcát. Cesare egyedül sétált a kertben. A nyílvessző a közeli cédrusba fúródott. a Colonnák szövetségese. és elment meglátogatni Lucrezia gyermekeit. ahogy férfiak körében szokás hölgyek jelenléte nélkül. Magyarázatképpen hozzátette. és megkérte a húgát. miszerint Cesare egy másik fivérére is lesújtott. még Nápolyban látta utoljára. amikor egy gyönyörűen vöröslő egzotikus virágot pillantott meg maga előtt az ösvényen. – Ugye. gyorsan kitaláltak helyette egy másikat. élvezte a magas cédrusok nyugalmát. hogy Nepi Lucrezia kezébe került. Lehajolt. aki ennyire boldoggá tett téged? Hiszen ezért is őriztetem oly szigorúan a szobáját. Alfonso már lábadozott. Sancia jól ismerte őket. hogy nem az apja adott parancsot a férje elleni támadásra. hagyja őket magukra pár percre. aki mind ez idáig lábadozó férjét ápolta. és ágynak esett. Tehetséges fiatalember. és felült az ágyban. Sancia örült. Csak rövid látogatást tervezett. egyre gyengébb volt. – A maga dolga el van rendezve. Lucrezia megnyugodott. a hátára hengeredett. sőt inkább élvezte a forró napsütést – ez kétségkívül az ereiben csordogáló spanyol vérnek volt tulajdonítható. hogy megtámadták. hogy boldognak látja a bátyját. Lucrezia. hogy jobban szemügyre vehesse. hogy kell nekem a szobor. Ritkán érzett ehhez fogható nyugalmat. Cesare ösztönösen a földre vetette magát. Annyit adok érte. amennyit kér. e feladatot most gyakorta Sanciára hagyta. mert látni . A pápának az utóbbi időben többször kihagyott a szíve. De a Vatikánban más miatt aggódtak. a szállítás is költséges… Cesare elmosolyodott. Michelangelo Buonarroti. Meg. – Hogyan is emelnék kezet arra az emberre. ugye? * Rómában olyan híresztelések keringtek. de menni még nem bírt. két napbarnított nápolyi férfit vezettek be a Vatikánba.– A haszon nem mind az enyém. Már mondtam. s épp egy Don Michelottótól hallott híren töprengett mélázva. ő pedig az apjának viselte gondját. hogy a barátait nagyon régen. papa – kérte egy nap az apját Lucrezia. Szóval kétezer… – Aztán csak úgy mellesleg megkérdezte: – Mi is a neve ennek a fiatal szobrásznak? – Buonarroti. hogy a bátyja biztonságban lesz ezekkel az emberekkel. hadd beszélgessenek úgy. amikor egy surrogó nyílvessző suhant el mellette. A pápa igen erőtlen volt. bár meg volt győződve róla. amint egy második nyílvessző is elsuhan mellette. és a Vatikán kertjei teljes díszben pompáztak. nem volt semmi részed az Alfonso elleni támadásban? – Édes gyermekem – mondta Sándor. * Ez az aranyló augusztusi nap a szokásosnál is melegebb volt. az Orsinik megnehezteltek amiatt. Azt pletykálták. – Mondd meg nekem az igazat. Miközben a testőreiért kiáltott. Mélyen elmerült a gondolataiba. aki az ellenségeik. Alfonso meleg szeretettel üdvözölte a férfiakat. mert el kell küldenem a művésznek és az ügynökének is a járandóságát. amikor a pápa erről biztosította a leányát.

hogy Don Michelotto áll előtte. rámeredt a szótlan hercegre. ahol ott találta Lucreziát. De hirtelen hangos kopogásra riadt. az erkélyen! – Beidegzett mozdulattal a kardja után kapott. Visszarohantak. Cesare elmosolyodott. de Sancia itt marad. a támadó tőrének nyoma. Lucrezia némi tétovázás után beleegyezett. A nyájas kifejezés egy percre sem tűnt el Michelotto arcáról. Miközben Alfonso lábadozik. megcsókolta a húgát. mezítelen. hogy Alfonso egyszer csak eltűnik az erkélyről. majd. – Természetesen. s Cesare látta. máris indulok apámhoz. mielőtt Alfonso nyila éri el őt. bár csak színlelte az alvást. és Alfonso kezében is íj volt. honnan éri a támadás. bevégeztetik a vacsoránál. ott. Miguel kuzin? – kérdezte mosolyogva. A két férfit. és az járt a fejében. Lucrezia és Sancia kiment a szobából. Michelotto sürgetően utánuk kiáltott. Alfonso állt két nápolyi testőr társaságában. és szeretettel gondolt azokra az időkre. aki éppen a férje sebeit kötözte át. és a két asszony nagyon megszerette egymást. Miközben a két nő suttogva tervezgetett az ágya mellett. vajon Cesare felismerte-e a kerti támadásnál. A vatikáni palota erkélyén a sógora. Alfonso mélyen aludt. közel hajolt hozzá. Lucrezia mélyen tisztelte Sancia küzdőszellemét. egyenesen Cesaréra célzott. s indultak a pápa lakosztálya felé. és távozott. Cesare nem szólt a húgához. de Cesare testőrei már a nyomukban voltak. és meglepetten látta. Ekkor már harsányan kiáltozva rohantak feléje a vatikáni őrök. Apád amúgy is hívat. A mester megerősítette Cesare sejtését: a nyíl mérgezett volt. és kárpótolják magukat a Sancia nápolyi száműzetése miatt elvesztegetett időért. Lucrezia ajtót nyitott. hogy mit is csinált délután az erkélyen. akik vele voltak az erkélyen. és csupán egyetlen karcolása is halálos lett volna. de a cédrusba csapódott vesszőt sehogy sem tudta kivenni. – Egy vatikáni ügyet kell megbeszélnem a férjeddel – válaszolta Michelotto. Alfonso mozdulatlanul feküdt. A nyílvessző Cesare lába előtt. – Mi járatban erre. A kezében lévő nyílvesszőt rögvest a vatikáni próbamesterhez vitte. Cesare kihúzta a földbe fúródott nyilat. Cesare ezután azonnal a vatikáni lakosztályba ment. Most Sanciához hajolt. Meghajolt. az egyikük éppen akkor feszítette meg az íját. vajon hogyan tehetné ártalmatlanná a sógorát. szigorúan bizalmas. – Áruló! Áruló! Nézzétek. én pedig addig szeretnék négyszemközt beszélni a férjeddel. aki járatos volt mindenféle fémek és egyéb anyagok elemzésében. Michelotto mihamarabb elmegy. Nem volt ínyére magyarázkodni. de mielőtt még a folyosó végére érhettek volna. alig néhány hüvelyknyire tőle fúródott a földbe. amikor a gyermek Lucreziát a vállán hordozta. és azt remélte. elnyelte valamelyik vatikáni sikátor. Alfonso egy szót sem szólt. sok időt töltenek majd a gyerekekkel. Cesare torkaszakadtából kiáltott a testőreiért. sápatag mellkasán jól látszott még a vörös. mert Alfonso kissé gyengélkedik ma este. berontottak a szobába. hogy újabb nyílvesszőt röpítsen felé. hogy elutaznak Lucrezia Népiben lévő palotájába.akarta. de a bőre . Aztán Cesare felegyenesedett. Alfonso idegesen méregette őt. Néhány órával később Alfonso betegszobájában Lucrezia és Sancia azt tervezgette. Alfonso mintha csak aludt volna. mintha csak vigasztalni akarná. és a fülébe súgta: – Ami az ebédnél kezdődött. és bocsánatkérően azt mondta: – Amit meg kell beszélnünk. gyulladt seb. nem tudta biztosan. és így szólt: – Engedelmedet kérném néhány percre.

Crezia? Mi történt veled? Lucrezia szemét gyász fátyolozta. mert eljátszottatok a bizalmamat. hogy már nem tudott sikoltozni. aki megengedi. – Sss. Könnyek patakzottak az arcán. – Nem tudok egy örökkévalóságig várni a boldogságra – sírta Lucrezia. míg a felesége annyira kimerült. – Te fattyú! Te istentelen ördögfattya! Aztán a haját kezdte tépni. nem állt szándékunkban ártani a férjednek. De már a tiéd sem lehet soha. Meglepettnek látszott. és megpróbálta lecsendesíteni Lucrezia zokogását. amikor ennek a földi tragédiának vége szakad. ahol érte. hogy Cesare elküldte Michelottót.már kékes árnyalatra váltott. Lucrezia látta a gyötrelmet az apja arcán. Soha sem foglak már szeretni titeket. Sanciához lépett. – Kitépted a szívemet. Sancia azonban sikoltozni. s Goffredo hazavezette őt. Sándor pápa felemelte a fejét. hogy először Alfonso lőtt rá. A bátyjához fordult. vigasztalni próbálta. Aztán felállt. – Ezt soha nem bocsátom meg neked – mondta. s addig állta az ütlegeket. de Lucrezia vigasztalansága elnémította. Meg szerette volna magyarázni. meg kellett volna állítanod. Lucrezia csak azután emelte fel a fejét férje élettelen testéről. amely már soha nem lesz képes szeretni. mely Alfonso nyakára tapadt. Lucrezia féktelen zokogásban tört ki. Cesare a húga felé nyújtotta a kezét. Ha a bátyám felelős érte. Egyiküket sem láthatom viszont e tragikus napon örökre elveszítettem őket. és a bátyám megöli a férjemet? A lelkük örök kárhozatra jut. hosszú göndör fürtjei csomókba halmozódtak a padlón. Miféle Isten az. Michelottónak rontott. Halott volt. Különben nem volna értelme a Mindenható létezésének. mert többé már nem is az enyém. – Mert egyszer csak elállt a lélegzete. – Erős kezéről. újra együtt leszünk mindannyian. Még a gyermekeink is megszenvedik ezt a kegyetlenséget. hogy Lucrezia elhúzódna. Lucrezia az apja szobájába szaladt. Átölelte Sanciát. Ekkor Goffredo nyitott be. megbocsát majd mindkettejüknek. És egy napon majd. de a bátyádat abban már nem akadályozhattam meg. apám. – Miket beszélsz. és kirohant a szobából. mert biztos volt benne. lassan a lánya felé indult. és elszakítottál egy ég által szentesített köteléket. hogy megvédje magát. segíts megértenem. Elrendeltem a férjed védelmét – mondta Sándor lehajtott fejjel –. mint hinnéd. – Papa. Sándor felállt. – Kitépted a szívem egy darabját. már csak puszta szeretetből is tekintettel kellett volna lenned rám. – Bizonyára szélütés érte – magyarázta halkan Michelotto. Arcát a tenyerébe temetve zokogott. és öklével teljes erejéből csépelni kezdte a nagydarab férfi mellkasát. és sikoltozva karmolta. – Sosem fogok már úgy érezni irántad. * . és a férje holttestére vetette magát. – Több nyomorúságot okoztál nekem. de megpróbálta megölni a bátyádat. de megölelni nem merte. sss – csitítgatta. Amint Cesare belépett. Sancia azonnal nekitámadt. Sándor a leánya fejére tette a kezét. – Az Isten kegyes. mint eddig – fenyegetőzött. kiáltozni kezdett. és térdre borult a lábai előtt. s a teste csendes mozdulatlanságba dermedt. – Drága gyermekem. Cesarét. egy szót sem szólt. Lassacskán alábbhagyott az asszony remegése. Ha a te parancsodra követte el valaki ezt az aljas tettet. miféle gonosz erő munkál a világban. hogy egy ilyen szerelem a semmibe tűnjön? Ez őrület! A férjem megpróbálja megölni a bátyámat.

Lucrezia éktelen haragra gerjedt. s a sötét vízből kiemelkedő. nem messze a Canal Grandétól. először is Velencébe kell mennie. hogy Lucrezia őt gyanúsítja. akik mindent elkövettek. ha két kedvenc gyermeke között kenyértörésre kerül sor. hiszen Rimini. így hát stratégiai elemzésekkel terelte el a figyelmét. Teltek-múltak a hetek. cserébe viszont Velence átengedi Riminit. akik mindent bevallottak. hogy magával vigye a gyermekeit és Sanciát is. hogy Cesare először a tulajdon öccsét ölte meg. Alfonso halála óta mindez elveszett. mór stílusú palotába vitték. Mielőtt útnak indult. és hitt a Szentatya hatalmában. Ezen a találkozón Cesare a tudomásukra hozta. hogy többé szóba sem akar állni Cesaréval. így a rómaiak többsége úgy vélte. Rövid időn belül elfogták a két nápolyit. hogy Cesare felelős a gyilkosságért. miként vádolhatja őt a húga Giovanni megölésével. Faenza és Pesaro is az ő fennhatóságuk alá tartozott. hogy ne kövesse Lucreziát. Soha még csak eszébe sem jutott. Faenzát és Pesarót. aztán a sógorával végzett. hiszen nagyon szerette volna megmagyarázni a történteket. felülmúlta még ártatlansága elvesztésének érzését is. Felakasztották őket a városháza előtt. Ragaszkodott hozzá. jogosan cselekedett. ha a törökök esetleg megtámadnák a várost. Lucrezia kijelentette. Tudta. * Az a két esztendő. Sándor megpróbálta féken tartani Cesare haragját. ha Goffredo is elkíséri. miként vélekedik a pápa a kialakult helyzetről. melyet Lucrezia Alfonsóval töltött. Szívesen veszi. mert nem szerette volna. Cesare azonban elképedt.Ezúttal nem volt kérdéses. * Cesare csak nehezen állt rá. Úgy tűnt. hogy képes feloldozni a bűnt. Hosszú hajóút után meg is érkezett Velencébe. és sehogy sem értette. . Úgy érezte. De érezte. az apja éppúgy elhagyta őt. Cesare pedig megkapta a tiszteletbeli velencei polgároknak járó skarlátvörös köpönyeget. mint az Isten. hogy el akarja hagyni Rómát. bízott fivére szerelmében. Mindenki tudta. Mert akkor még hitt az apjában. ahol számos velencei nemes fogadta. amelyet Alfonso halála felett érzett. és Népibe kíván menni. hogy védje magát a húga előtt. hogy végül is semmi jó nem származna belőle. gólyalábakra épült város mint valami mitikus sárkány csillámlott előtte. közölte is Sándorral. és hamarosan találkozót kért a Nagytanács tagjaitól. minden valóra válhat azokból az ígéretekből. Miután túl volt az első kétségbeesésen. és sem Sándor. de Cesare semmiképpen nem jöhet. Megpillantotta a Szent Márk teret. amikor először volt Cesaréval. Cesare berendezkedett. De most a gyász. Egy csodálatos és színpompás ünnepség keretében a tanács jóváhagyta a kezdeményezést. A kikötőből egyenest egy impozáns. Immár Velence díszpolgára volt. életének legboldogabb időszaka volt. és egyezséget ajánlott: a pápai csapatok megvédelmezik Velencét. amelyeket az apja tett neki még gyermekkorában. De elterjedt az őt ért kerti támadás híre is. és azt sikoltozta. Kerülni kezdték. hogy megakadályozza a velenceiek esetleges közbelépését. Felülmúlta nevetésük emlékét. aztán a dózsepalotát is. csillogó szemének és kellemes természetének emlékét. felülmúlta férje édes mosolyának. Berontott Cesare szobájába. Amikor Sándor megpróbálta visszaküldeni a lányát a Santa Maria palotába. majd már szinte tudomást sem vettek róla. hogy a kedvében járjanak. hiszen sosem gondolta. sem Cesare nem bírta már elviselni Lucrezia könnyes szenvedését.

akár a Sabini-hegység kék vonulatára. Körülnézett. Goffredo. könnyen eltévedhetett. a hatalmas templomokkal és a szép ívű hidakkal oly baljóslatú volt sötétedés után. mindenben Alfonsót látta. szórakozásra. hogy Lucrezia vissza-visszatérően azon töprengett. Amilyen fényesnek és csillogónak tűnt Velence nappal. Giovanni és Rodrigo társaságában. mert valaki kinyitott egy ajtót. hogy folytassa a hadjáratot. * Cesare több mint egy hete volt Velencében. és jókat nevettek a városka kedves különösségén. De mielőtt visszanyerhette volna tájékozódási képességét. a sötét tölgyligetekben sétáltak a vibráló szépségű vidéken. mint ahogy nyugovóra tért. Egy gyönyörű napos délután. és már készült hazatérni Rómába. nem vágyott semmifajta gyönyörűségre. A kanálisok vizéből felszálló pára fojtogató ködbe vonta a várost. Reggelente fáradtabban ébredt. sem italra. Mert bármit látott. utcáin az embertömeggel. gótikus utcácskákkal. de még játszani sem volt kedve velük. Nepi kisváros volt. menthetetlenül. három viseltes ruhájú. és Lucreziának és a gyerekeknek szentelte magát. kicsiny térrel a közepén.Így érkezett meg Népibe Sancia. az aranyozott kupolákkal. esténként ágyba fektette őket. annak idején együtt jártak a pisai egyetemre. amikor hirtelen arra lett figyelmes. és altatódalt énekelt nekik. s aki nem volt idevalósi. a pasztellszínű palotákkal. gyötrelmes álom volt. Rajtuk kívül csupán házának ötven legmegbízhatóbb tagja kísérte el. Nepibeli első hónapja során az volt az egyetlen érdemleges cselekedete. szép bútorokat. Végül Sancia elhatározta. néhány nemesi kastéllyal. ízléses tapétákat válogattak kastélyuk díszítésére. és a kevéske mosoly. kedvtelve hancúrozott velük a kastélyban és kint a réteken. vajon mit is érez valójában az apja. Az épületek és kanálisok közt póklábakként tekergőző sikátorokban mindenfelé tolvajok és más zsiványok találtak menedéket. Cesare éppen a palotája felé tartott egy szűk sikátoron át. éjszaka viszont eljött az ő idejük. hogy szépséges férje ott fekszik mellette. amely Jupiter pogány temploma fölé épült. Éjszakáról éjszakára azt álmodta. nem vágyott sem ételre. de egy bárány bégetése és a juhász flótájának borongós dallama hirtelen újból mély szomorúságba sodorta. az is fárasztotta. amikor Sanciával és a gyerekekkel a környéken sétálgatott. de amikor kinyújtotta feléje a karját. Goffredo is sokat vigasztalta Lucreziát. a gyermekei érdeme volt. meséket olvasott nekik. A szürke homályban megvillanni látta késeiket. felidézték közös emlékeiket. Lucrezia egy kissé már nyugodtabbnak érezte magát. Sokat vitte játszani a gyerekeket. Élvezték a jó borokat. akár a Bracciano fekete vulkánjára. csupán a hideg lepedőt markolta. hogy a kanális fölött különös fénycsóva lobban. valahányszor csak sírva fakadt a testvére. Visszatérésének előestéjén volt diáktársaival vacsorázott. kopott parasztgúnyába öltözött ember rohant feléje. Egyedül volt. Lidérces. mint Lucrezia szívében. mely az ajkán fakadt. hogy segít talpra állni a sógornőjének. Nem érezte már az étel ízét. valamint a fiacskái. Bárhova nézett a kastély ablakából. egyéb érdekes dologról beszélgettek. hogy ruhákat varratott a fiainak. Teste-lelke fájón sóvárgott a férfi után. De most minden szomorúnak tűnt – Népiben éppúgy. Félretette saját fájdalmát. Volt egy szépséges temploma is. Ekkortájt történt. a bátyja és az Isten iránt. Alfonsóval sokszor sétáltak ezeken az utcákon. Alig egy éve még itt szeretkezett Alfonsóval. . minden megríkatta. Napközben nem merészkedtek ki a rejtekhelyükről. fogták egymás kezét.

beül az ott várakozó kocsijába. szennyével. elég volt mára – szólt egy parancsoló hang. – Kapitány uram. hogy napkeltéig hajkurásszuk. s ekkor egy negyedik embert vett észre. Még az éj leszállta előtt Ferrarába akarok érni. fáklyáik fényében átkutattak minden zegzugot. majd tiszta ruhát vett Cesare. nehogy észrevegyék. szeretném szíves elnézését kérni a tegnap éjjeli esetért. nemcsak kés. amikor egy tagbaszakadt egyenruhás futott a kikötőbe. mire feladták a keresést. de azt is ki akarta volna deríteni. A hídon gyülekeztek. Tűvé tettek mindent. Amikor majd Venetónál a szárazföldre érnek. – Hadd mutatkozzam be gyorsan. Ezeknél fáklya is volt. Cesare nem aludt semmit aznap éjjel. mint a maguk sikátorai. hogy a feje fölötti hídon tovaballagnak az emberek. A szállásán forró fürdőt. mígnem végre elérte a Canal Grandét. – Kegyelmes uram! – szólította meg a rohanásban kifulladt férfi. Megbújt a két csónak között. mitévő legyen. de valahányszor. Halottá. a dózse karddal és íjjal felfegyverzett három emberével beszállt egy hatalmas gondolába. mint ha ebben a szutykos szarban úszkálna – mondta egy másik. nem pedig. éppen Cesare feje fölött. ki tervelte ki a támadást. ezért Cesare csak lassan úszott a kis csatorna sötét partja mentén. ismét a víz alá bukott. Már éppen ellökték volna a csónakot. És mielőtt még nagyságod elhagyná a várost. Amint a nap a lagúnák fölé ért. Egy örökkévalóságnak tűnt. A Cesare palotájának őrzésével megbízott éjjeliőr elképedve látta. – Na. végül pedig a saját palotája dokkját. amíg bírta tüdővel. A vizsgálat azonban órákat is igénybe vehet. ha volna kedves elhalasztani az útját. hogy a túloldalról két ember rohan át a keskeny. és eljönne velem a támadás színhelyére. nagy szívességet tenne nekünk. Majd megtudja később a részleteket. látta. hogy készüljenek a hajnali indulásra. – Nero azért fizetett. Ennek a kerületnek a rendőrkapitánya vagyok. – Jobban járt. talán sikerülhet azonosítanunk a támadóit. Sokáig üldögélt a gondolataiba mélyedve. nem volt menekvés. Bekerítették. s a híd alá úszott. Végül aztán minden elcsendesedett. Ahogy kikémlelt. – Kegyelmes uram – mondta a kapitány –. ívelt hídon az ő oldalára. Aztán kiadta a parancsot. Cesare a víz alá bukott. amíg csak a tüdeje bírta. aki az ellenkező oldalról rontott rá. ha megfulladt. akik éjszakánként rendre megtámadják az útjukba kerülő idegeneket. amint egyikük azt morogja: – Eltűnt a római. ugyancsak villogó késsel a kezében. Cesare hallotta. Ösztönösen fejest ugrott a sikátor menti kanális iszapos vizébe. mielőtt még elmegy. neki meg igen sok dolga van. rendes körülmények között boldogan állnék a rendelkezésére. amikor a közelébe értek. Úgyhogy indulok.Sebesen megfordult. Velence hemzseg a tolvajoktól és banditáktól. Az emberek fel s alá futkostak a kanális partján és a sikátorokban. ha megbocsát. A kísérete megvárhatja itt. de a kocsim vár. hogy elvágjuk a torkát. Most mielőbb vissza kell térnie Rómába. amint a tiszteletre méltó vendég vacogva és rettenetes bűzt árasztva mászik ki a vízből. ahol két hosszú gondola vesztegelt. Cesare újabb mély lélegzetet vett. Cesare nem tudta. hogy éjszakánként maga is kiküldi az embereit az utcára – mondta Cesare gúnyosan. Ha átkutatunk néhány környékbeli házat. A víz alatt úszott. – Talán az volna a megoldás. Biztos megfulladt az átkozott. visszatartotta a lélegzetét. Végül aztán a kanális túlpartján bukkant a felszínre. és ott maradt. Szeretett volna már úton lenni. A sikátor bejáratát és kijáratát egyaránt elálltak a támadói. mert a vidéki utak éppoly veszélyesek. mely tele volt a város szutykával. és fohászkodott. Attól tartott. és megivott egy csésze forró sherryt. egy ablakba vagy valamelyik erkélyre őrszemet állítottak. .

ugye hamar viszontláthatjuk Velencében? – Remélem. amely a gyermek arcát beragyogta. A rialtói kapitányságon keressen. talán majd akkor tud nekünk segíteni. Cesare csak egy dologban volt biztos. Cesaréval való első együttlétének színhelye az Édenkert volt. Úgy érezte. és hallgatta az izgalmas mítoszokat. ó jaj. hogy az illúziók sötét fátyla fellebbent a szeméről. hogy megcsókolja halott férje merev ajkait. hogy sose tudnák felgöngyölíteni az ügyet. Éjszakánként olykor nem jött álom a szemére. megérezte a halandó ember ürességét. az Olümposz isteneinek leghatalmasabbika? Hiszen az ő hangja volt a mennydörgés. aki teljes fegyverzetben pattant ki atyja homlokából? Vagy tán Venus volt. s reménytelenül esdekelt pihenésért. a Szentatya ölében nem árthatott neki a gonosz. Nem maga a pápa volt-e Zeusz. öröktől fogva így van… Amikor még kislány volt. Eljön az apjáért. de ő volt a szűzies Madonna is. vajon ki bérelhette fel a velencei rendőrkapitányt a meggyilkolására. És nem ő. nappal pedig fel s alá járkált a szobájában. De most mindannyiukat elsiratta. Vigyáznia kell magára. minden jóságnak szülőanyja. miképp is kezdődött. milyen mély gyászba süppedt. amelyeket olimposzi istenek és titánok népesítettek be. hogy a halál eljön egy napon. Ha sikerült volna megölniük. akit a kígyó megkísértett. és mintegy búcsúzóul megpöccintette a sisakját. Az járt a fejében. De azért csak tovább tűnődött. elsöprő erejű élményvolt. Ártatlanságának elvesztése döbbenetes. mitikus világban élt és szeretett. Most már a maga valójában látta önnön életét és a családját. Lucrezia volt a szépséges Éva. Már mindent megkérdőjelezett. a szerelem istennője? Az apja egykoron széles mozdulatokkal kísért ékes szavakkal olvasta a teremtés történetét. bármilyen jámbornak igyekszik is feltüntetni magát? Persze lehetett még valamelyik faenzai vagy urbinói vikárius is. akit feldühítettek válásának megalázó körülményei. nem érhette semmi bántalom. Amikor lehajolt. A Rómába vivő hosszú úton Cesare végig azon gondolkodott. kuncogott magában Cesare. igen – mondta Cesare. Ahogy a kocsija megérkezett Róma kapuihoz. most. – Kegyelmes uram. az ő könnyei jelentették az esőt. akit Caterina Sforza fogva tartása tüzelt fel? Vagy Giuliano della Rovere. a főisten leánya. vajon nem Alfonso aragóniai rokonai akarták-e megbosszulni a herceg halálát? Vagy talán Giovanni Sforza. az apja térdén ült. Lucrezia volt-e Athéné. Bernardino Nerozzinak hívnak. vagy bármely más elfoglalt város egykori hadura. akik véget akarnak vetni a hadjáratának. Mágikus. eltaszította magától a Szentatya és a Mennyei Atya is. az impotencia vádja? Vagy valamelyik Riario lenne a bűnös. Immár tudta. amiben korábban hitt. Atyja karjaiban biztonságban érezte magát. de valahogy úgy tűnt. és ő is mosolygott. – No. lelki békéért. Akkor ő. az ő mosolya volt a Nap. elveszti csöppnyi maradék hitét is. A félelem árnya és a kétkedés árnyéka csábította a szívét. Próbálta felidézni. hiszen a Mennyei Atya karjaiban biztonságra talál. ezért aztán sohasem félt a haláltól. de ennek most vége szakadt. aki szívből gyűlöli a Borgiákat. akkor Alfonso halála a kiűzetését jelentette a Paradicsomból. De olyan sok lehetőség volt. Végül úgy érezte.A nagydarab rendőr elmosolyodott. A két atya nem egy és ugyanaz? A fekete özvegyi fátylat csak mostanában vette föl. És. mert valaki az életére tör. Kicsúszott a lába alól . olyan sok gyanúsított volna. hogy reménytelennek tűnt kitalálni. eljön a bátyjáért. Eddig a szíve mélyén úgy érezte. hogy az élet szenvedés. de mindenki csak Nérónak szólít. * Ha Lucrezia nemi öntudatra ébredésének. mind halhatatlanok. eljön őérte is. De azon százak közül is lehetett bárki. akik valamiért neheztelnek az apjára.

azt ordítja: „Hallom a franciákat. nem sokat törődtünk egymással. Nápolyban. Gondját viseljük. mint a te apád. amit a „jó” és a „helyes” fogalmáról tanítottak neki. – Ezt az aggódó figyelmet sehogy sem látom apádban. ha a halála esetén Lucrezia gyámoltalan özvegyként agyagtányérból kényszerülne enni ezüst helyett. mégis úgy döntött. mert volt úgy. akit a szívébe zárt. – Nincs szándékomban férjhez menni – válaszolta Lucrezia. a Szentatyában. Ismét bebugyolálta magát a takarójába. aki a pápa fülébe súgja a tanácsait. Sancia az ágya mellett ült. aki büntet. Amikor még nem volt beteg. – Mi történik velem? – kérdezgette Sanciát. – Szeretettel bánik veled? Sancia megrázta a fejét. se nem kegyetlen. és sohasem szerettem annyira. Sándor behívatta Duartét a szobájába. mindannyian. a családi kastély tornyába zárva él. egyszerű sakkfigura vagy apád játszmájában. hogy végül mégiscsak megkérdőjelezte atyja bölcsességét és mindazt. Minden csak a Borgiák felemelkedéséért történik. némelyek így mondják. Aztán meg ágyban maradt. Felgyorsult a szívverése. A boldogságom mindig fontos volt neki. mert sok igazság volt Sancia szavaiban. hogy önmagától is félt. Alfonsót gyászolta. hogy napokig félelem és kétségbeesés gyötörte. * Nem egész egy hónap telt el Alfonso halála óta. – Mindig? – kérdezte élesen Sancia. és gyakran még kegyetlen is. – Most már se nem kedves. Most mégis kedvesebbnek találom őt. mint a bátyád területhódítása. hogy Lucrezia elfogadhatónak találná – jelentette ki egyszerűen Duarte. Az apja a megbocsátó és örömteli Istent hirdette. Erősnek kell lenned. ahogy riadtan azt gondolta magában. Noha tudta. szívtelennek tűnhet ezért. Csókot nyomott az arcára. De Lucrezia tiltakozni próbált. hogy ez a szeretet elgyengíthetett volna. hogy megfontolják a lehetőségeket. Gravina hercege. a homlokát dörzsölte. hiszen nem szerette volna. A pápa üzenetet küldött Lucreziának Népibe. – Ennyi gonoszság hogyan létezhet a jóság és Isten nevében? Ekkor történt. A gyerekeidnek szükségük van rád. nem másért. Egyszerűen csak az apám volt. De ne engedd el magad. nem azonos a büntető Istennel. a sziklák mind a franciákért kiáltanak!” De minden őrültsége ellenére apám. mert a francia megszállás óta nagyon beteg. Lucrezia válasza így szólt: – Nem akarok Franciaországban élni. – Végül is a francia király unokatestvére. – Nem hiszem. és Sándor pápa máris új férjet keresett Lucrezia számára. Olyan igazság ez. de a Szentatya olyan Isten képviselője. . – A te apád kedves hozzád? – kérdezte Lucrezia. hogyan is változhatott meg ennyire az apja.a talaj. kedvesebb. A fák. Megőrült szegény. Ha erőt vesz rajta a félelem. s el kellett fogadnia az érvelését. azt hiszem. melyet nehéz elfogadni. hogy a jóságos Isten. Sándor következő javaslata Francisco Orsini volt. – Csak annyi – válaszolta a sógornője –. elrendezi a lánya jövőjét. mint korábban. Lucrezia még keservesebben sírt. mígnem odáig jutott. – Papa nem ilyen. – Mit gondolsz Louis de Lignyről? – érdeklődött Sándor. hogy szép lassan rájössz. Az apja valóban Krisztus földi helytartója lenne? A Szentatya ítélete vajon azonos az Istenével? Bizonyos volt benne. Nem vagy fontosabb a számára. és azon töprengett.

a fivére ajkára tette az ujjait. holott korábban azt mondta. Goffredo a nővérére nézett. Lucrezia a fivére keze után nyúlt. Én sem élek örökké. mint Lucreziában. – Minden házasságom szerencsétlenül alakult. – Szégyenletes dolgokat követtem el – mondta a fivére. az öccséből ömleni kezdett a szó. – Mi olyat tehettél. – Egyszerűen lehetetlen ez a lány – panaszkodott. Lucrezia felült az ágyban. mióta megszülettél. amiért apánk is elítélne. Még maga az Isten sem ítélhetne meg ily szigorúan. – Komolyan mondom. amelytől egész testedben remegsz? Megbízhatsz bennem. hogy korán le akar feküdni. hogy kiheverje a gyászát. az életembe kerülne. szeme dagadt volt a sírástól. mert Goffredo szemében annyi zavarodottságot és bűntudatot látott. Aztán egy éjszaka. Nepi pedig túl messze van Rómától. – Nem Cesare volt az. szeme véreres volt a kialvatlanságtól. amint ágyában fekve olvasott a gyertyák fényénél. – Úgy néz ki – felelte Duarte –. így alkalma lesz fontolóra venni a javaslataidat. Esküszöm. hogy elhallgattassa. ha megtudod az igazat – folytatta Goffredo. amiért apánk elítélne? Hiszen négyünk közül rád figyelt a legkevésbé. * Az idő mintha ólomlábakon járt volna. Talán hosszabb időre van szüksége. mint hogy Cesare viselje a gondját. hogy bevallhassa a bűnét. hiszen ismerlek. –Túl hosszú ideje nyomja már a lelkemet. aki megölte Giovanni testvérünket. és senkiben nem bízott annyira. Alig tudta megformálni a szavakat. Nem szeretném még egy sorsüldözött férjjel terhelni a lelkiismeretemet. és Lucrezia látta. Oly régóta várt már. . Ne mondd ki a szavakat. De mielőtt Lucreziának alkalma lett volna bármit is kérdezni. és akkor nem marad más. senkinek. semmi veszély nem érhet. A karomban tartottalak. átöltözött. – Mi az az iszonyatos bűn. Goffredo lépett be. Lucrezia teljesen tanácstalannak látszott. hogyha nem szabadulok meg a titkomtól. mi lehetett annyira drága neked. olyan fáradt. Hívd vissza Rómába. Olyan dolgokat követtem el. mint aki menni készül. az idegeimre megy. melyeket amúgy is hallok a szívem legmélyén. és melegség járta át. hogy ezt a szörnyűséget elkövesd érte? Goffredo Lucrezia vállára hajtotta a fejét. ahogy a nővére gyöngéden magához szorította. pedig te vagy a legjobb valamennyiünk közül. – Meg fogsz vetni. A pápa ismét Duartéért küldetett. – Nem bírom tovább cipelni a bűnöm terhét – mondta. Lucrezia megpróbált úrrá lenni a gyászán. Pedig attól még jobban rettegek. beleőrülök. kedveli Goffredót és Sanciát is. hogy Goffredo. habár én sohasem ítéltem el őt. mennyire gyötrődik. és leült az ágya szélére.Amikor a pápa újabb üzenetet küldött. De azt meg kell kérdeznem. Lucrezia. szőke haját zöld bársonysapka fedte. öcsém. Goffredo a nővérére nézett. – Ha bárki másnak mondanám el. De attól tartok. öcsikém. – Mi bánt ennyire? – kérdezte az öccsét. A testvére erős szálú. hogy a saját nyomorúsága szinte eltörpülni látszott. Az új férj túl közel van a régihez. megpróbált új értelmet keresni az életének. vagy elveszejtem a lelkemet. melyben a lánya indokait kérdezte. mert nem mondom el soha. – Egy szót se többet. – El is ítélem magamat miattuk. Lucrezia válasza igen egyszerű volt. Lucrezia furcsának találta.

de a húga szótlan maradt. s a dallam mintha megállt volna a levegőben. melyen megszülettem. – Most. hogy átölelje. hogy azt felfogni sem vagyok képes. hogy újra láttalak. Cesare szeme megtelt könnyel. – Átkozom a napot. Átkozom a napot. – Indulok. bátyám. mint magát az életet. melyen ráébredtem. Hogyne tudnék – válaszolta Lucrezia. Találkoznia kellet Lucreziával. Amikor megérkezett Nepibe. Amikor megpillantotta Cesarét. hogy jobban szeretlek. – Szeretlek. – Meg tudsz nekem valaha is bocsátani? – kérdezte Cesare. és azon kapta magát. hogy ekkora bánatot okoztam neked. és erőszakkal benyitott a húga szobájába. Aztán Cesaréra tévedtek a gondolatai. Akar-e tovább élni vagy sem? De ha akar. – Hát persze. hogy megmagyarázza a történteket. minden ígéretemet beváltottam már. – Mert egy újabb csapást aligha tudnék elviselni. és ezért mindkettőnket sajnálom. bárkinél jobban e földön? – kérdezte a húgát. Látni akartalak. hogy a bocsánatáért esedezzen. Cesare felemelte a fejét. és visszanyerje a szerelmét. akár csak egyetlen percre. A szentek életéről. de Cesare félrelökte. mielőtt a következő csatába indulok. – Szeretsz-e még úgy. Lucrezia a szobájában ült. hogy csupán egyetlen pillanatig tétovázik. – Mert a lelkem oly erővel kötődik hozzá. Egyre többet tudott meg a világról.– Sancia – suttogta. Milyen meggyötört lehet. mint rég. nem játékos. Sancia megpróbálta elállni az útját. Végül rájött. az ujjai mintha ráfagytak volna a húrokra. és vigasztalón simogatni kezdte. Lucrezia elmosolyodott. különböző hősökről és hősnőkről olvasott. nemsokára mindketten visszatérünk Rómába. és a fejét Lucrezia térdére hajtotta. de megköszönte a szavait. Lucreziáé azonban fénytelen maradt. Cesare tanácstalanul nézett rá. és egy szomorú dalt pengetett a lantján. Hiszen te is csak sakkfigura vagy ebben a játékban. remélem. és mire újra találkozunk. hogy egyesítsem a Pápai Államot – mondta Cesare –. Lucrezia Alfonsóra gondolt.Lucrezia megengedte a bátyjának. mintsem hogy nélküle éljek. – Meglehet. mint a háború. Lucrezia mélyet sóhajtott. Lucrezia mélyen együtt érzett mindazokkal. s a nagy filozófusok munkásságát tanulmányozta. és a történtek ellenére vigasztalónak találta a jelenlétét. hogy előbb meg ne látogassa a húgát. Cesare odaszaladt hozzá. és újabb területeket szereznem Rómának. és ebben a pillanatban a szerelem jóval alattomosabb dolognak tűnt számára. – Menj. csupán egyetlen döntést kell meghoznia. akárhányszor is bocsátja még áruba az apja . vajon hogyan találja meg lelki békéjét? Azt már tudta. könnyebb lesz hadba szállnom. * Az utóbbi hónapokban Lucrezia állandóan könyveket bújt. Lucrezia a bátyja aranybarna hajára tette a kezét. és vigyázz magadra – mondta Lucrezia. mert a szerelmed nélkül egyetlen csatát sem érdemes még csak megvívni sem. térdre vetette magát előtte. akik a szerelemnek estek áldozatul. Meghalnék. * Cesare képtelen volt úgy folytatni a romagnai hadjáratot. és mindent értett.

Mindannyian fémsisakot viseltek. Vezérkara élére gondos mérlegelés után Vito Vitellit választotta. Giovanni pedig ahelyett. amely egyaránt szolgálja a szegényeket és a tehetőseket. melynek zömét most olaszok és spanyolok alkották. Giovanni Sforza uralt. mint Gian Baglioni és Paolo Orsini. hogy halálakor az Isten mosollyal fogja üdvözölni. Az első cél Pesaro bevétele volt. Tisztában volt azzal is. akiknek az élete a hatalmasok kezében van. akik éppoly Sorsüldözöttek voltak. Pan és Carlo Malatestát. A polgárok azonnal feladták a várost. soha többé nem fog úgy szeretni. emberpróbáló küzdelem lesz. Újabb város került tehát Cesare birtokába. CESARE KÉSZÜLTSÉGBE HELYEZTE HADSEREGÉT. De mielőtt Cesare elérte volna a város kapuit. akkor élete új értelmet nyerhetne. amellyel a seregnek meg kellett birkóznia. Miként Imolában és Forliban. hogy találkozzon az emberekkel. Hadserege mindösszesen kétezer-kétszáz lovas katonát és négyezer-háromszáz gyalogost számlált. valamint gyakorlott olasz condottierék. ahol egykor Lucrezia lakott. fegyelmezett harcosokból állt. már elűzték gyűlölt elnyomóikat. vörös és sárga uniformisba öltözött emberével. Három hónappal azután. a szívébe zárt harag béklyóként tartaná fogva. hogy szembeszállt volna félelmetes egykori sógorával. mint ahogyan Alfonsót szerette. és a Borgia nevet jó ügy szolgálatába állítaná. A húga ágyában aludt két éjszaka. Gallit. Olasz gyalogsága képzett. s mindezt oly jóindulattal és kegyelemtől áthatva teszi majd. hogy meghallgassa a panaszaikat. melyet az apja ruházott rá. mint ő maga. amikor kitudódott. életét e naptól fogva ő is mások megsegítésének fogja szentelni. és átnyújtották neki a város kulcsait. hogy a következő csatája nehéz. akik hírét vették jövetelének. hogyha meg akarja találni lelki békéjét. hogy az elesetteknek fogja szentelni az életét. Ekkor kapta apjától az üzenetet. Amikor tudomást szereztek róla. hozzáfogott élete megváltoztatásához. miként Cesare a magáét háborúkban teszi híressé. mert ha erre nem volna képes. akik ártottak neki.házasság címén. Cesare immár Pesaro ura volt. ami végigkísérte őket a hosszú tengerparti úton. és hogy olyan kormányzási rendszert alakítson ki. Cesare már kilencven ágyúval gyarapította tüzérségét. hogy Cesare úton van. Ujjongó tömeg és harsonaszó fogadta. köztük olyan kiválóságok. a polgárok itt sem siettek föláldozni életüket és vagyonukat brutális uralkodójukért. Cesarét felvillanyozták a győzelmei. hogy a pápai seregek kijátszása érdekében lepaktált a törökkel. amelyet még mindig Lucrezia volt férje. Cesare és Vitelli elkobzott hetven ágyút a pesaróiaktól. hogy megbocsásson mindazoknak. Sándor kiátkozta őt. akik életüket az Istennek áldozták. azoknak a gyámoltalanoknak. Elhatározta. a polgárok. Cesare zuhogó esőben vonult be Pesaróba százötven. hogy vissza kell térnie Rómába. akár erőnek erejével is rá kell vennie magát. A harc nélkül bevett városban Cesare a Sforza-palotában ütötte fel a szállását. aki huszonegy pompás ágyút hozott magával. 23 AMIKOR ISMÉT RÓMÁBAN VOLT. A cél Faenza városa volt. ahol a közszeretetnek . skarlát. és felajánlotta nekik Pesarót. ugyanott. Mint a szentek. és róla álmodott. fejvesztve Velencébe menekült. Megnyitotta palotájának a kapuit. mielőtt még folytatták volna a hadjáratot. hogy megérkezett Népibe. Olyan emberekért fog élni. és megfosztaná a szabadságától. Ha élni tudna a hatalommal. Mire elérték Riminit. a szüntelenül zuhogó eső volt. Másnap reggel. Dion Naldi is elhozta a csapatait. Csapatait tehetséges spanyol kapitányok vezették. néhány befolyásos pesarói polgár elfogta Giovanni bátyját. A legnehezebb akadály. Az új hadjáratba Caterina régi kapitánya.és aranyszín zekéjükre Cesare címere volt hímezve. de tudta.

Cesare körülnézett a csarnokban. de szeretik a világi élvezeteket. hogy a harcban ugyan könyörtelenek. középen pedig ott állt a fakorláttal elkerített küzdőtér. Jelenleg ő a város birkózóbajnoka. Véres küzdelemre lehetett számítani. mindenki a másikat okolta a vereségért. Egy este Cesare rábukkant egy tágas csarnokra. Cesare egyik condottiere úgy feldühödött a spanyolok vádaskodásán. de aztán tavasszal ismét hozzáfognak az ostromhoz. Amikor Cesare kérdezgetett felőle. s elfogadta a kihívást. Cesare tehát elhatározta. s meg kell várnia a tavaszt. vásárokba járt. elmenekültek. – Hallottam a híredet. és még párviadalra is kiállt a városban maradt nemesekkel. és kedvtelve biztatta őket. Vitelli ágyúi ugyan szünet nélkül lőtték az erődöt. hogy Faenza nem fogja megadni magát. Az effajta kihívásokat . s a mellkasa akár egy kétakós hordó. megtudta. A katonák panaszkodni kezdtek. Astorre Manfredi kitűnő olasz gyalogsága visszaverte a támadást. Gian Baglioni. Napközben hagyományos lovagi tornákon vett részt. hogy hosszú téli tartózkodásra rendezkedjenek be. inget. Cesare táborában veszekedés robbant ki az olasz zsoldosvezérek és a spanyol kapitányok között. Zappittónak hívják. jóember – szólította meg az óriást. de amikor megneszelték az érkezését. kopasz óriást. ahol korábban uralkodóik éltek és szerettek. ha legyőzné a pápa fiát! Beleegyezett hát. sietve hozzátette: – Ma este nem akar mérkőzni. de a bajnok bicepsze és alkarja kétszer akkora. Faenza robusztus erődítményét nemcsak lőrésekkel csipkézett magas várfal védte. Azzal bocsátotta őket útra. – Megtisztelnél. * Cesare számára rosszul kezdődött az ostrom. Cesare Cesenába ment. és Cesare serege jelentős veszteséget szenvedett. lássák az emberek. A várost korábban a Malatesta család uralta. kiállnál velem ezen a szép estén. Cesare tudatában volt. A padlót szalma borította. ahol fiatal. a városlakókról pedig Itália-szerte úgy hírlett. A város körül hagyott ugyan egy kis csapatot. nézzenek csak körül a csillogó és díszes termekben. de lakosai bátor és hűséges polgárok voltak. De aki mindezt elmondta Cesarénak.örvendő Astorre Manfredi uralkodott. mivé vált áldozatos munkájuk. Azt akarta.. méltó ellenfelet keresett magának. hogy maga hívja ki Zappittót. Zappitto elvigyorodott. A város gyalogosezrede a legjobbnak számított Itáliában. hogy ünnepségekre. de haderejének javát a Rimini környékén elszórtan fekvő kis falvakba küldte. Dermesztően hidegre fordult az idő. majd elhívta a palotába a polgárokat. csizmát. Cesare lefoglalta a Palazzo Malatestát. Aztán a küzdőtér mellett megpillantott egy oszlopszerű. Cesare és Zappitto ledobtak kabátot. ha mint a város bajnoka. Amikor Cesare emberei megrohamozták a szűk rést. Legalább egy fejjel volt magasabb Cesarénál. Nagy örömét lelte abban. kivillantotta sárgult fogait. csupa izom versenyzők verejtékben fürödve. a cesenai polgárok pedig vígan mulatoztak vele. és a tél beálltával minden csontkeményre fagyott. hogy megmérkőzzenek. de a falat csak igen kicsi helyen sikerült áttörniük. hogy mindezen nehézségek közepette télen nem tudja megnyerni e csatát. hogy helybéli gazda. és együtt szórakozott velük. hangosan káromkodva gyömöszölték egymást. mint az övé. Cesare izmos volt. A város hatalmas erőddel büszkélkedhetett. táncmulatságokba. Hogy csodálnák városszerte. és a csapataival hazament Perugiába. ahol birkózómérkőzéseket szerveztek. Cesena korábbi uraival ellentétben Cesare elvegyült a nép között. és hízelgett nekik a nagyúr társasága. hogy fogta magát. Nyilvánvaló volt.

amelyben az erszénye volt. A robusztus gazda gyorsabb volt. és egész egyszerűen a padlóhoz nyomta Cesarét. Megpróbálta kiszorítani belőle a szuszt. s a hátára fekteti. és egész testsúlyával Zappitto lábaira nehezedett. A két férfi néhányszor körbesétálta egymást. Zappitto meg sem rezzent. A meglepett tömeg egy pillanatig néma csendbe dermedt. . és az óriás hanyatt esett a padlón. Amikor a bíró a magasba emelte Zappitto karját. hogy Cesarénak szinte elállt a lélegzete. Sikerült is elkapnia a gazda hatalmas kezét. Cesare azonnal támadásba lendült. de a behemót gazda elkapta ezt a kezét is. – Méltó küzdelem volt – mondta. hogy enyhítsen a fájdalmon. hogy Cesaréval végül már forogni kezdett a világ. Ellenfele súlyát és erejét kihasználva Cesare a feje fölött átlendítette Zappittót. Cesare megrázta Zappitto kezét. és két vállra fektette. – Rajta! – kiáltotta a bíró. Beleizzadt ugyan az erőfeszítésbe. Az ellenfelek újból kerülgetni kezdték egymást. Egy hatalmas. De meglepetésére azok olyanok voltak. Cesare összeszorította a fogát. Mélyen meghajolt. Megragadta a nagyúr lábfejét. és arcán széles mosollyal átnyújtotta Zappittónak az erszényt. Aztán amikor az óriás hátralép. átbuktatja. Zappitto halántékán kiduzzadtak az erek. elkapta ellenfele combját. Cesare a mellkasára ugrott. Amikor a bíró újraindította a küzdelmet. Beletelt néhány percbe. ráugrott. A fájdalom olyan erős volt. és már két vállra is fektette. és a szabad karjával megpróbálta átkulcsolni Zappitto fejét. végső erőfeszítéssel Zappitto köré lendítette izmos combjait.szerette Cesare. De mintha fatörzsbe rúgott volna. A két ember belépett a küzdőtérre. – Tus! Győzött a bajnok! – kiáltotta a bíró. a vállára emelte Cesarét. Összeszedte minden erejét. Cesare és Zappitto a küzdőtér átellenes sarkaiba mentek. hátulról beroggyantja Zappitto térdét. hogy elkapja Zappitto kezét és ujjait. A tömeg ordított. és megpróbálta hátrafeszíteni Zappitto ujjait. de összepréselte Cesare ízületeit. nehogy felkiáltson fájdalmában. amit még Genovában tanult. egész testsúlyával előrebillent. és átkulcsolta a gazda fatörzs vastagságú derekát. – Tus a kihívó javára! – kiáltotta a bíró. aztán a hatalmas ember hirtelen nekirontott Cesarénak. a tömeg boldogan tapsolt. s addig pörgette ellenfelét. mint a vasrudak. majd tapsolni és kiabálni kezdett. és a tömeg hirtelen elcsendesedett. Győzedelmeskedett városuk bajnoka. Lábát beakasztotta ellenfele térdhajlatába. Egy pillanat múlva megvolt a két váll. hátrafeszíti az ujjait. Zappitto azonban most már résen volt. míg Cesare feje kitisztult. Ekkor Zappitto vasmarka szorulni kezdett Cesare öklén. Aztán az óriás fogást váltott. Most Cesare támadott először. átfordította. Aztán arccal a szalmára vágta elgyötört ellenfelét. Ráérősen kerülgette az ellenfelét. – Háromból két tus! – kiáltotta a bíró. és még kétszer megforgatta. megpróbálta kirúgni a lábát. aztán felemelte a földről a kabátját. Aztán újra készen állott. De Zappitto hangosan felmordult. ahogy iszonyatos erővel Cesare mindkét kezének ízületeit egymáshoz préselte. mintsem Cesare képzelte volna. De Cesare sebesen lehajolt. Azt tervezte. és ezúttal nem rontott neki vakon Cesarénak. és egy olyan fogással. – Tus a bajnoknak! – kiáltotta a bíró. Míg a bajnok kábultan feküdt.

Amit tettetek. hogy a pápai hadsereg minden katonája lássa. hogy az államférfiaknak még a legnehezebb helyzetekben is tudniuk kell dönteni. habár kétségkívül élvezte őket. hogy területegyesítő tervének részeként megnyerje az emberek szívét. s egyben bocsánatot kér Cesena polgáraitól. és véresre verték a mészáros fiát. hogy némi kis ennivalót akartunk szerezni magunknak. próbálja megnyerni ügyének Leonardo da Vinci mestert is. de még a környékbeli utakon is lelkesen ünnepeltek. mit mondott Cesare. veszíteni is tud. Vajon miért? Azért. Az új nagyúr nemcsak jól bánik velük. betörtek egy mészároshoz. Cesare Borgia igazságos férfiú. méghozzá méltósággal. Cesare nem tréfál. Az volt a célja. A harcedzett római katona. Cesare nemcsak a szórakozás kedvéért vett részt ezekben a mulatságokban. Szeretniük persze nem kell bennünket. – Csak néhány csirke volt. mégpedig azért. és csak… Da Lorca őrmester közbevágott. – Ez badarság. A katonáim elegendő élelmet kapnak. és durván megsérti a Szentatya parancsait. A jóakarat azonban önmagában még nem elég. és kényelmes szálláshelyük van. és békét. uram. Ezt várja tőlük mindenki. hogy lopjanak. Cesare épp elmélyülten . Cesare a katonához lépett. mint mindenki a seregben. tönkreteszi a terveimet. s a házakban. biztonságot teremtsen minden alattvalója számára. Hangos kiabálás és éljenzés töltötte be a csarnokot. Mindez pedig azért van. – Nagyuram – mondta esdeklő. nagyuram. ostobák. mérnök és feltaláló. akik nyomorúságos képpel toporogtak a palota lépcsőjén. Meg voltak győződve róla. aki nemcsak művész. Éhesek voltunk.Ez teljesen feltüzelte a közönséget. elloptak két csirkét és egy birkacombot. amikor egy hideg téli reggelen. Amikor da Vinci megérkezett a Malatesta-palotába. – De ami a lényeg. az egyik őr három láncra vert katonát vezetett elébe. de még a mulatságukban is osztozik. alig egy héttel a Zappittóval vívott birkózómérkőzés után. hamisan csengő hangon – . főparancsnok úr. Hogy ne kegyetlenkedjen a megszállt városok lakóival. nagyuram. barátom. A fogoly katona úgy tett. és egy darabka hús. Cesare ezért szigorúan meghagyta a katonáinak. – Nem értettél meg. – Hallottátok. Semmi szükség rá. amikor az meg akarta állítani őket. hogy semmiképpen se bántalmazzák a helybélieket. Rendes zsoldot kapnak. A három pápai katonát még aznap szürkületkor felakasztották Cesena főterén. hogy a meghódított lakosság ne gyűlölje a pápai sereget. mit mond az őrparancsnok. Ramiro da Lorca őrparancsnok rezzenéstelen arccal adta elő a történteket. Roppant haragos lett tehát. Cesare a három bűnösre és a térre sereglett polgárokra nézett. Sándor mindig arra tanította Cesarét. de kiváló ismerője a modern haditechnikának is. Nemcsak néhány csirkéről van szó. Az eset után városszerte vigadoztak az emberek. Táncol és birkózik velük. fosztogatni. ivókban.csupán annyi történt. de reményeim szerint legalább megvetni nem fognak minket. Semmi más. hogy jobb idők köszöntenek rájuk. Mert az új kormányzó. Cesare odalépett a három emberhez. és ami még fontosabb. A tavasz közeledtével Lajos király pihent francia csapatokkal erősítette Cesare seregét. hogy ne lopjon. mintha nem hallotta volna. – Ezek hárman egész nap italoztak – mondta. A Szentatya seregében mindenki tisztességes fizetséget kap. hogy bűnösök vagytok? A legidősebb közülük egy harminc körüli katona volt. bármi módon ártani a legyőzött városok lakosságának. Egy milánói barátja azt ajánlotta Cesarénak. – Akasszátok fel őket – mondta. hogy ne merészeljenek erőszakoskodni. Beismeritek-e.

mert csodálta az óvatos embereket. Tíz perc múlva már háromszáz ember van fönt a falakon. fővezér uram. Miről feledkeztek meg? A falak többé már nem lesznek stabilak. barna fürtjei szinte elfedték az arcát – Pedig nem olyan nehéz.tanulmányozta Faenza erődítményeinek térképét. Mindössze három perc leforgása alatt kilencven ember juthat így át a falakon. akik aztán az ivókban boldog-boldogtalannak elmesélték. ha ellopná valaki az ötleteimet. végük van. mégsem töltik be a feladatukat. Da Vinci szigorú arca megenyhült. de Cesare nem tudta kibetűzni az ismeretlen nyelvű szöveget.Úgy. hogy játszi könnyedséggel ellenállnak az ágyúinknak. – De igazából a tornyomnak az a legelképesztőbb tulajdonsága. hogy legalább némi esélye legyen a lovasságunknak és a gyalogságunknak. Elölről a harcosokat egy vasalt forgópántokkal felfüggesztett faszerkezet védi. – Egyszerű. Minden egyes részlet mellett leírás is volt. magyarázd el. hogyan tudnánk akkora rést ütni rajtuk. hogy soha nem lesz rá szükséged – mondta da Vinci. és a támadás előtti utolsó pillanatban lehet a várfalhoz gördíteni. Ezalatt újabb harminc ember mászhat fel a fedett térbe. csakhogy hatalmasat hibáznak. – Ezek a falak olyan erősek. A szerkezet belsejében létrák vezetnek fel egy olyan fedett térbe. – Egyszerű kis trükk. – Mester. Néhány nappal a csata előtt el kell híresztelned az ellenség körében. Mit tesznek hát? Megmagasítják a falakat. Látják is. Igen ám. Fogalmam sincs. hogy félrevezessem a kémeket. ez elképesztő! – nevetett fel harsányan Cesare. befejezte a magyarázatot. és ha csak harmincöt láb magasak a falak. mígnem a fal tízlábnyival magasabb lesz. – Ezt hogy érted? – kérdezte Cesare zavartan. A terveim mellé majdnem mindig úgy készítem a szöveges leírást. ahol harminc katona is elfér. – Da Vinci kifújta magát. Hosszú. ha az ember tükör elé tartja. Egyáltalán nem. A mozgatható raktornyomat kell alkalmazni. hogy csak úgy lehet elolvasni. alig . mire gondolsz – fordult feléje érdeklődve Cesare. melyen a három részből álló toronyszerkezet finom eleganciával megrajzolt szerkezeti vázlata állt. bizonyára azt gondolod. hogy nincs sok idejük. a tervrajz – mutatott a pergamenre. mégpedig az ellenség szeme láttára – mondta da Vinci. Cesare összegyűjtötte az embereit a közeli városokból. és belevetheti magát a küzdelembe. göndör. hogy a szerkezetemet fogod használni. Akkor aztán egyszerre minden világos lesz. amelyet felvonóhídként rá lehet hajtani a várfal tetejére. mint a többi. Cesare tanácstalan arckifejezése láttán da Vinci elnevette magát. Tudják. A torony egyszer csak elindul feléjük. Követ kőre halmoznak. Da Vinci elmosolyodott. Három különálló részből áll. Tudom. hiszen előbb az alapokat kellett volna megerősíteniük. Ám az én toronyszerkezetem más. Ez megoldható. Mindig vannak olyanok. – íme. amint készül. az ellenség tehát meghallja a félelmetes toronyszerkezet hírét. Ám mire erre rájönnek… a tüzérséged már lövi is a várat. Cesare Borgia micsoda rendkívüli toronyszerkezet megépítésére készül. akik majd rohanvást visszaviszik a hírt Faenzába. ahogy azt da Vinci mester tanácsolta. – Az ábra szerint a faenzai falak harmincöt láb magasak. fővezér uram – folytatta da Vinci –. – Te pedig elkezded építeni a szerkezetet. Rossz néven venném. és máris szembeszállhat az ellenséggel. – Kérlek. akik idegen tollakkal akarnak ékeskedni. hogy bár századok óta használnak különféle ostromtornyokat. – A Riminibe vezető úton minden ivó zsúfolásig van olyan emberekkel. amellyel negyven láb magasságig bármilyen falat át tudsz törni. hogy azok elbírják a többletsúlyt. s így a harminc fegyveres könnyedén átmászhat a fal tetejére. Ez egyébként a raktornyom teherbírása. Cesare elmosolyodott. mester. igaz? – Természetesen – felelte Cesare. – Nos. s kibontott egy pergament.

míg végül a fal jó ötvenlábnyi szélességben összeomlott. –Minden lövés a fal tövébe csapódjon. Cesare látta. akik még életben voltak. a fal tövébe irányítsd – és meg is mutatta a kapitánynak a széles falszakaszt. Vito – mondta Cesare. – Tégy csak úgy. Roppant erőfeszítéssel igyekeztek. hogy a lövedékek alacsony ívben szálljanak. hogy folytassa a tüzelést. amint Vitelli kiadja a parancsot a tüzéreinek. s a nyomában hatalmas porfelhő gomolygott. lándzsával kaszabolták őket. akik aztán a Cesare által megjelölt helyre vontatták az ágyúkat. Hirtelen halk moraj hallatszott. mert úgy gondolta. Aztán erősödni kezdett. az ötletet talán más városok bevételére is felhasználhatja. hogy minden csapata készen áll.egy kőhajításnyira Faenzától Cesare elkezdte ácsoltatni a szerkezetet. – Az ágyúid tüzét oda. Cesare senki előtt nem akarta felfedni da Vinci toronyszerkezetének a titkát. mintha a vezére legalábbis meghibbant volna. jelt adott Vitellinek. hogy hátba támadják őket. Inkább a vár fokát kellene lőnünk. aztán a nehézlovasságnak is kiadta a parancsot. Bólintott. hogy teljes készültségben legyenek. Vezérültnek. ahogy az ellenség leteszi a fegyvert. aztán mire jutottunk vele. látható volt. hogy kezdje meg az ágyúzást. – Ahogy parancsolod. Cesare emberei nyíllal. de beleegyezett. – Biccentett. hogy hagyják abba a mészárlást. Cesare azonnal elrendelte a támadást. Hallatszott a falszakaszt védők sikolya – már azoké. – A múlt télen is oda céloztunk. könyörtelenül. hogy a város lakói hatalmas munkába fognak. melyből pont a balsorsú városra láttak. ismét széles sorokba rendeződnek. Egy faenzai tiszt hamarosan elkiáltotta magát: – Megadjuk magunkat! Megadjuk magunkat! Cesare nézte. A gyalogságot és a könnyűlovasságot Cesare közvetlenül az ágyúk mögé állíttatta. és későbbre halasztotta az ostromot. A város tartalékosai a réshez tódultak. Cesarét szórakoztatta a látvány. – Tűz! – kiáltották sorban a condottierék. Cesare látta. aztán távozott. – A következőt kérem. Ahogy majd átjutnak a falon. lassacskán fülsiketítő robajjá változott. Az ágyúzás egyre csak folytatódott. és maradjanak nyeregben. Ő maga már órákkal korábban felöltötte a páncélját. Az épen maradt falaknál sürgölődő döbbent faenzaiak arra eszméltek. és előrébb vontatták az ágyúkat is. most pedig megparancsolta a lovasságnak. ahogy kértem – mondta Cesare. De csak a készleteinket pazaroljuk. Cesare csak négy percet várt. Vitelli kétszer is úgy bámult Cesaréra. A tüzérek úgy állították be az ágyúcsöveket. hogy időt hagyjon nekik. Cesare sátrában találkoztak. hogy hátba támadják a várvédőket. Cesare mindkétszer jelezte. de Cesare emberei eltiporták őket. Vito. Vajon nyeregben kell maradniuk egészen a nyár beköszöntéig? Amikor Cesare megbizonyosodott arról. Astorre Manfredinek Cesare . és a várvédők feltartják a kezüket. akkor időnként legalább néhány védőt is leszednénk. hogy megakadályozzák a behatolást. mögöttük megindult a gyalogság is. hiszen az ostrom akár hónapokig is eltarthat. egyik hatalmas követ helyezték a másikra. ahol akár az egész sereg átfért volna. Amikor aztán Cesare hadereje elfoglalta állásait a város körül. A könnyűlovasság nagy üdvrivalgással vágtatott a leomlott fal irányába. A tüzérparancsnok zavartan csóválta a fejét. karddal. Azok morogva vették tudomásul a parancsot. Cesare. a két torony közé. Az ágyúk bömbölni kezdtek. hogy az ágyúgolyók a földtől alig háromnégy lábnyira csapódnak a falba. Így hát Faenza is pápai fennhatóság alá került. Aztán elküldetett Vito Vitelli kapitányért. majd jelt adott a vezéreinek. – A fal tövébe? – hitetlenkedett Vitelli.

tehetséges a fiú. míg én a csatamezőn pocsékolom a drága időmet. Bologna városa felé. hogy maradhasson. Da Vinci azonban megrázta a fejét. Vacsora után aztán figyelmesen hallgatta Cesare helyzetértékelését és az elkövetkező napokra vonatkozó terveit. hogy a vezér esetleg valóban Bologna megtámadását tervezi. amikor Milánóban voltam. Búcsút intett da Vincinek. – Kegyelmes uram. Néhány napos pihenő után Cesare készen állt. ez a Michelangelo Buonarroti kitűnő megbízásokat kap. Cesare mellett Astorre Manfredi lovagolt. Esténként Cesaréval és parancsnokaival vacsorázott. és engedélyezte. egy lista arról. – Íme. maradjon továbbra is a sereggel. Manfredi mindössze tizenhat esztendős. Milánóban van egy freskóm. északnak. s késznek mutatkozott akár a kemény munkára is. a Castel Bolognese. nagyuram. Valóban gyönyörű. majd hirtelen eszébe jutott még valami. Még a parancsnokai sem voltak tisztában Cesare szándékaival. de hiányzik belőle a mélység és a finomság. hanem a városon kívül elhelyezkedő roppant erődítmény. a hatalmas termetű Giovanni Bentivoglio robusztus paripáján Cesare elé lovagolt. Lajos királyt semmiképpen sem kívánta magára haragítani. – Elmosolyodott. Da Vincit egy dukátokkal csurig tömött bőrerszénnyel jutalmazta. de beleegyezett. és óvatosan becsúsztatta a köpönyege zsebébe. Bologna elfoglalásában azonban nem is reménykedhetett. engedélyt kért. A Szentatya pedig szereti a szépet. ha a Szentatya megnézné. . 24 A RlMINlBŐL ÉSZAKRA VEZETŐ ÚTON POROSZKÁLTAK. Cesare hamar megkedvelte. Elismerem. hogy a tiszteletre méltó Cesare Borgia a város felé tart a seregével. az Utolsó vacsora. érett gondolkodású fiatalember volt. Manfredi azonban. A díjazást ráérünk később is megbeszélni.bántatlanságot ígért. és szilaj lován északnak vette útját. Csaknem végére ért már a hadjáratnak. Ekkortájt Cesarénak komoly stratégiai problémákkal kellett szembenéznie. – Ez a rámenős fiatal kőfaragó. Cesare meglepődött. Szó lehet róla? Cesare bólintott. Úgyhogy muszáj mennem. Igazság szerint Cesare valós célja nem maga Bologna városa volt. freskók. de intelligens. Bologna uralkodója. Astorre kellemes fiatalember volt. és arra kérte. – Én már láttam. hogy a herceg Rómába távozzék. Sok töprengés után Cesare csapataival fortélyos módon egészen megközelítette a város kapuit. Szeretném. akire mély benyomást tett Cesare és a serege. Már indult is volna tovább. vízvezetékrendszerek… efféle dolgok. mivel az a franciák támogatását élvezte. Cesare fehér harci ménje nyergébe szállt. A mester azonban egy pergament nyújtott át neki. De még ha sikerülne is bevennie a várost. amihez értek… festészet. s a felvételét kérte Cesare vezérkarába. Cesarénak volt egy titkos aduja: a Bolognát uraló Bentivoglio család annyit tudott csupán. hogy ezt a lépést a pápa sem helyeselné. és abban is biztos volt. és aggasztotta őket. – Azzal összecsavarta a pergament. és sikamlós faenzai parasztnótákkal szórakoztatta a társaságot. biztosan érdekelni fogja. Búcsút intett da Vincinek. mellyel Romagnát a pápa fennhatósága alá kívánta helyezni. hogy új csatába vezesse a katonáit. – Vissza kell térnem a művészethez – mondta. és amúgy is kalandvágyó ember volt. s Bolognától alig néhány mérföldnyire tábort vert.

én ezt nem tudom megadni neked. – Szerelmes vagyok beléd. Cesare hirtelen magához tért.A lakoma végeztével Cesare és a tisztjei levetkeztek. Cesare elvegyült közöttük. nem lettél semmivel sem kevesebb a szememben. amit mondtál. A föld alatti raktárak csak úgy roskadoztak a készletektől. Ünnepeltek a közkatonák is. és megpróbálta összeszedni a gondolatait. vagy. Cesare parancsnokai aztán szép sorban kimásztak a fürdőből. Edward angol király szerette Piers Gavestont. de ez ennyi. Végre megpihentették fáradt tagjaikat. vagy tovább áltatom magam. megköszönte fáradozásukat. nem arról van szó. Ez nem puszta testi vágy – mondta Astorre őszintén. hogy Bologna a jövőben csapatokkal segíti a pápa hadjáratait. Semmi bajom veled. hiszen eléggé ittas volt. Ez azonban nem én vagyok. és finoman félretolta Astorre kezét. Astorre. hogy van még remény Ekkor viszont addig próbálkoznék. ahogy Nagy Sándor szerette azt a perzsa fiút. Néhány pillanat múlva Cesare egy kéz simogatását érezte a combján. a francia barátaid egykettőre az orrodra koppintanak. s önfeledten pocskoltak az iszapos. meg helyi fűszerekkel ízesített bíborvörös radicchio. – Astorre – mondta Cesare halkan. Úgy. Muszáj nekünk háborúzni? Nem hinném. hogy a roppant várfalak bármely ellenséges támadástól megvédik őket. – Már régóta igaz szerelemmel szeretlek. ha a közeledben maradok. hogy győzni tudnál – de még ha így is volna. Bentivoglio erőskezű. igaz? – Igaz – mondta Astorre szomorúan. és éppúgy hűségesek voltak hozzá. s egy erődhöz képest a tiszti szállások rendkívüli kényelmet biztosítottak. Hülyén hangzik. még bíborosok is élnek ilyen kapcsolatban. Cesare és parancsnoki kara igencsak elégedett volt. Egyszerűen csak nem szeretem az ilyesmit. Mögötte nyargalt a zászlóvivője – a lobogón fehér mezőben vörös fűrész díszlett. . mint a meghódított városok lakossága. Mert vagy elfogadom. énekeltek. Cesare – mondta Astorre. s megelégedéssel nyugtázták. amit csinálnak. semmi több. – Nem maradhatok tovább. Astorre. Úgyhogy inkább beszélgessünk egy kicsit. Én csupán hűséges barátod tudok lenni. Aznap este Cesare pompás vacsorával vendégelte meg őket.hogy illő módon köszöntse. Húszpercnyi alkudozás után Cesare ráállt. tudom. mulatoztak. de határozottan –. Tisztellek és becsüllek. A kéz aztán egyre feljebb haladt. – Astorre – szólalt meg végül –. mi is történik. mit érzel irántam. ez igaz szerelem. sok jó ember. s a közeli kút hűs vizét vödörszám öntötték magukra. barátom. és zavart kétségbeeséssel hozzátette: – Holnap Rómába megyek. hogyan is rendezzük el a dolgot. hogy felkeltsem a figyelmedet. iszapos vízben. – Erre semmi szükség – mondta Cesare –. Cesare kérésére még azt is megígérte. Cesare – mondta Astorre. olívaolajban sütve. ahogy II. hogy megvallottad. Volt ott mindenféle finomság: sült kecskegida füge. Jó szándékát bizonyítandó. Neked viszont nem ez kellene. és akkor. Cesarét igen megkedvelték az emberei. Bentivoglio pedig viszonzásképpen belement. Cesare felült az iszapos vízben. ám józan gondolkodású uralkodó volt. – Megértem. hogy átadja Cesarénak a Castel Bolognesét. – Nem. minden egyes nap gyötrelem lesz a számomra. Másnap Cesare emberei elfoglalták a Castel Bolognesét. katonák. úgy. és jóleső fürdőt vettek a vár alatt fakadó kénes források gőzölgő vizében. – Ez nem az én világom. hogy nem támadja meg Bolognát. Csak lassan értette meg. – Nem értesz. jóízűen beszélgettek. Így üdvözölte Cesarét: – Cesare. záptojásszagú vízben. rád én csak mint igaz barátra tudok gondolni. Cesare. míg a végén feldühítelek. Folyt a vörös frascati bor. Végül már csak Cesare és Astorre Manfredi lebegett lustán a meleg. de hidd el. és jólesik nekik.és paprikaszószban. Tudom. atléták. és gratulált a győzelmükhöz.

mert megtévesztő bolognai és firenzei hadműveleteid nagy visszatetszést keltettek a francia királyban. Most nem tudta. Mégis helyes döntés volt. a város megtámadása helyett hasonló stratégiát fog alkalmazni. – Aztán arcán kedves mosollyal Astorre Manfredi a lovára pattant. hisz nagy emberveszteséggel járna. Vitelli szívből megvetette a firenzeieket. tudta. gyorsan megadta hát magát. Már-már fel is hagyott a tervezgetéssel. hogy semmi ilyesmi nem fordulhat elő többé. és ugyanúgy. Területhódító vágya azonban nem csappant. akikkel régóta szövetségben állt a családja. néhány mérföldnyire megközelítették a városfalakat. és további katonai céljain töprengett. Zöld bársonyzekét. Semmi. hogy közbelépjenek. hogy nagyon hiányzol neki. eljött az ideje. rövid és világos volt. De bármennyire fiatal és elszánt volt is. hogy vonuljon Firenze ellen. és a Mediciek hatalmát sem állította vissza. jól tudta. Elsőként Goffredo üdvözölte. Cesare újra csak a lehetőségeket fontolgatta. A város képtelen lett volna védekezni a hatalmas pápai sereggel szemben. s valahogy idősebbnek látszott. így hát Cesare beérte azzal. és vissza tudnák állítani a Mediciek uralmát. s tépelődve sétált Piombino kikötőiben. az öccse mintha megszélesedett volna. Minden éjjel e be nem teljesedett érzéssel álmodom majd. hogy megtartsa. De az üzenet. amit hozott. Cesarénak úgy tetszett. Másnap kora hajnalban Astorre búcsúzóul kezet rázott minden parancsnokkal. Amikor azonban ráébredt. és délnek. Az a parancsa. páncéljukon megcsillant a napfény. A távolba révedt. Brandao és Michelotto azért vannak vele. Cesare nyugtázta. hogy jelentékeny adót ajánlottak fel. ahogy aggódva veszik szemügyre Vitelli ágyúit. Nem volt nagy győzelem. Rá akarták bírni Cesarét. Tehát mennem kell. Michelottót és Duarte Brandaót. amit meghódíthatott. hogy Firenze megtámadása egyet jelentene Franciaország megtámadásával. Vito Vitelli és Paolo Orsini is. Cesarénak nem volt ínyére. Ez ám a méltó célpont! Micsoda pompás hódítás volna! Micsoda értékes ajándék az apja számára! De lehetetlen feladatnak tűnt. Végül úgy döntött. Végül aztán meglepve ismerte fel bennük Goffredót. feléje ügető lovast pillantott meg. hogy haladéktalanul térj vissza Rómába. mint Bolognánál. és ha be is tudná venni a várost. és így voltak ezzel a parancsnokai. a franciák soha nem engednék meg neki. és a fülébe súgta: – Isten veled. mint Bologna esetében. – Apánk gratulál győzelmes hadjáratodhoz. noha kedves hangon közölte. és megpillantotta a mesés gazdagságú vasbányáiról híres Elba szigetét. szőke haja kiomlott zöld bársonyfövege alól. amikor Róma irányából három. Piombino tengerparti városa felé vezette a seregét. apánk nyomatékkal figyelmeztet. és hazatértedet sürgeti. sem erődítmény. Délnek vezette seregét az Arno völgyében. Óhaja szerint közölnöm kell veled. Egy ilyen kalandba badarság volna belebonyolódni. A firenzei parancsnok kis csapat katona kiséretében lovagolt ki. és rájött. ha makacskodna vagy . és további szövetséget a pápaság ellenségeivel szemben. hiszen Cesarénak semmifajta tengeri tapasztalata nem volt. Akadt még terület.ami még rosszabb. hogy minden célt elért. Majd Cesaréhoz fordult. Azon az estén Cesare a sátrában ült. Cesare. megundorodsz tőlem. talán valóban be tudnák venni a várost. hogy visszatérjen Rómába. barátom. Talán igaza van Vitellinek és Orsininak. Orsini pedig vissza akarta állítani a Mediciek hatalmát. De Cesare még most sem tudott megnyugodni. Cesare viszont szerette Firenzét is és a Medici családot is – s ráadásul régi szövetség kapcsolta mindkettőhöz. Róma felé vette az útját. hogy Cesaréval tárgyaljon. Amint a reggeli nap aranyló sugarai a sátrába szűrődtek. Itt nem volt sem vár. zöld és aranyszín nadrágot viselt. el szeretnék kerülni a csatát. Biztos volt benne. amit elébe tűzött az apja. hogy az öccse efféle üzenetet hoz neki. Zászlóik lobogtak a szélben. Cesare délnyugatnak. mitévő legyen. megölelte.

A lassú ringatózás. és Cesare tudta. hogy a sziget védői jobban tartanak a kalózoktól. – Ezek az ócska. Michelottón viszont semmi nem látszott. De bármennyire is szeretném megszerezni neki a szigetet. – Bocsáss meg – mondta. ez most mindenképpen meghaladja az erőmet. így megparancsolta. Az öböl vize fölött mindketten Elba szigetét kémlelték szótlanul. Bár éppenséggel meg tudnák magukat védeni. ahogy átszelték az öblöt s megkerülték a szigetet. hogy ne vegyék észre. hogy akár egy éven belül már ráteszik a kezüket a franciák. De nem baj. Két napig genovai térképek fölé görnyedtek. hogy akár az egész világ ellen hadat viselhetnénk. Érezte. hogy nagyon félnek. mint bármifajta megszálló seregtől. Cesare a messzi ködbe burkolódzó Elba szigetére mutatott. Maga Cesare is erős hányingerrel küszködött. Ahogy sétálgattak a kikötőben. melynek partját fehéren csillámló homok borította. és nagyobb lenne a kár. A nyolc vitorlás közel volt már a parthoz. – Azt hiszem. Cesare olyan izgatottnak látszott. – Semmi közöm hozzá. hogy bevehessem azt a szigetet. ekkora meglepetést nem mindennap szerezhetek neki. Valamikor régen sok hajót irányítottam. hadihajóik mind a kikötőben állomásoznak. meg egy ösvény. jó volna. Duarte tisztában volt vele. ha újra nevetni láthatnám. Duarténak kutya baja volt. Ilyesmiket nem vihetünk. Megfordult. elég lesz a gyalogság is. és keményen küzdött. – Hogy lehet a lovakat meg az ágyúkat átvinni? – Az sajnos nem megy – válaszolta Duarte. A katonák többsége tengeribeteg lett. Átviszünk annyi katonát. Cesare nem emlékezett. hogy Duarte hajlott rá. ahol a kalózok szoktak támadni. Egy kósza lélek sem volt a közelben. hogy Duarte megenyhül. de összeszorította a fogát. nem lehetetlen a dolog. de mégsem elég közel. tervezgettek. Egy kissé távolabb néhány szürkés-zöld bokor meg egypár göcsörtös olajfa látszott. Átölelte az idősebb férfit.ellenállna. s parancsára a hajók egy csendes öbölbe siklottak. s vidáman integettek a parton maradó tüzéreknek és lovasoknak. Egykettőre elsüllyednénk. Az ágyúk meg elgurulnának a helyükből. Szeretném meghódítani az apám számára. hogy Duartét valaha is ilyen sóvárogva hallotta volna beszélni a múltjáról. – A lovak megbokrosodnának ijedtükben. túl messzire ment. segít neki. Ráadásul megeshet. ásatag teknők elég megbízhatóak. már persze ha az embereid is belemennek. hogy lehetősége adódhat ilyen nagyszerű ajándékkal meglepni a pápát. rendesen összehányták a hajót. sőt meglepetésre Goffredón sem. – Annyi pénzt hozhatna. és szemügyre vette a kikötőben horgonyzó nyolc genovai gályát. Útnak indultak. tanakodtak. Nagyszerű ajándék lenne a közelgő születésnapjára. Aztán behajózták a csapatokat. ha ügyesen kormányozzák őket. még tengeri csatákat is vívtam. A gyalogosoknak sehogy sem akaródzott belecsobbanni az öt láb mély vízbe. hogy a hajók orrához vastag. A nyolc vitorlás mindegyike zsúfolásig telt gyalogos katonákkal. és kiütnék a hajók oldalát. hogy gond nélkül elfoglalhassuk azokat a vasbányákat. ágyúik. Örömük azonban nem tartott sokáig. vashálóik. erős . megtette a hatását. Csak segíts. Brandao csak szótlanul bámult a ködbe. mint a haszon. majd megkérdezte: – Anglia partjainál? Duarte vonásai megkeményedtek. Tétovázott egy pillanatig. – Tudod. micsoda gazdagság rejlik azokban a vasbányákban? – kérdezte. Mi egyebet is adhatna az ember a Szentatyának? Olyan komor lett az utóbbi időben. amely átvezetett a dombon. Cesare négyszemközt akart beszélni Duarte Brandaóval. Mi majd találunk egy csöndes kis partszakaszt a sziget túloldalán. Aztán Duarte a genovai hajókra mutatott. ott. Abban is biztos vagyok.

Elértek a város szélére. és fogásról fogásra átgázolt a vízen. Duarte ezalatt egy harmadik csapattal a kikötőt foglalta el. Vékonyra szelt. sorra kikötöttek. fegyvereiket suhogtatva elözönlötték a főutcát. Addigra a nyolc genovai hajó már megkerülte a szigetet. hogy hátára szíjazott fegyvereivel keljen át a kötélen a szárazföldre. Goffredo. és gond nélkül partot értek. mint az imbolygó hajón maradni. Rómába. Egyúttal azonban arról is biztosította őket. egy másikat a vasbányák birtokba vételére. Cesare bemutatkozott. ropogós kenyér csillapította éhüket. . A katonák teljesítették a parancsot. bevették a várost. hogy megoldódjon a nyelvük. nem minden zokszó nélkül. és kijelentette. hamar megadták magukat. többi katonáját pedig felparancsolta a hajókra. a vízbe merült. hogy együtt ebédeljenek. megszárítkoztak a napon. Most pedig Michelotto. hogy a város mostantól pápai fennhatóság alatt áll. Másodikként Cesare merült a vízbe. hogy jelezzék. és Cesare vezetésével elindultak felfelé a meredeken kanyargó ösvényen. Cesare csöndben levezette a csapatát az ösvényen. Végül Cesare megparancsolta a zászlóvivőjének. Onnan már jól látták a várost és a kikötőt. Egy óra múlva felértek a dombtetőre. Ascanio szólalt meg elsőként. miközben kapaszkodott belé. – Nagy hiba volt. és a legénység maradék része is partra szállt. aki megragadta a lecsüngő kötelet. s magukat a köteleket hajítsák a tengerbe. A felbátorodott katonák a feszes kötélbe kapaszkodva szép sorjában lecsusszantak a hajóról. hogy a legutóbbi pápaválasztáson Sándornak adtam a voksomat. mit csinál. partra úszott vele. Mozgatható ágyúknak még egy óra múlva sem látták semmi nyomát. Aztán Duarte azt kérte Cesarétól. Cesare és Duarte egymás mellett lovagolva haladtak a hosszú úton hazafelé. Miután átvizsgálták a vasbányákat. Amikor aggódó polgárok követsége érkezett a térre. titokban. A sereg másik fele a város bevételéig a hajókon marad. Duarte kelt át elsőként. Végül is minden jobbnak tűnt. és a végét valamelyik göcsörtös olajfához kötözte. A csekély védőőrséget ugyancsak meglepték. hogy csupán négy órával a partraszállásuk után Cesare Borgia és Duarte Brandao elfoglalta Elba szigetét. Lecsúszott a hajó oldalán. Nem sajnálták maguktól a jó falatokat. – Támadás! Támadás! – adta ki a parancsot Cesare. Egy egységet az ágyúk lefoglalására küldött Cesare. a magasba tartotta a kötelet. igaz. rózsaszín prosciutto sonka. A hajók. olívaolajjal gazdagon megöntözött fűszeres sült hús. Ahogy Duarte megjósolta. s hogy mindenki jól láthassa. Amikor kiértek. Cesare erős őrséget hagyott a város védelmének biztosítására. és a katonái harsány ordítozással. hogy nincs mitől tartaniuk. s csupán egy kis csapat őrt láttak átvonulni a főtéren. friss. és hogy a hajók biztonsággal bejöhetnek a kikötőbe. hogy visszatérjenek a szárazföldre. a csapatok már készen is álltak. 25 DELLA ROVERE BÍBOROS ÉS AACANIO SFORZA BÍBOROS úgy intézték. fedélzetükön a Borgia-zászlókkal. fokhagymagerezdekkel ízesített. Aztán minden hajóról kiválasztottak egy jó úszót. Arról pedig a finom vörösbor gondoskodott. parancsolja meg a legénység egyik felének. majd a főteret. hogy vonja fel a Borgiák támadó bikás zászlaját és az ő lángot idéző jelvényét a város főterén árválkodó zászlórúdra. s Duarte nyomában ki is ért a partra a kötél mentén.kötelet kössenek. A katonák tüzet gyújtottak a parton. a robusztus ágyúk csöve egytől egyig mereven a kikötőre szegeződött. Szükségtelen volt tovább várakozni a dombtetőn. Így esett. A megrémült polgárok hanyatt-homlok rohantak a házaikba.

Azt hallom. most azonban annak érezte szükségét. A pápai kincstár csaknem kong az ürességtől. – Semmi jelét nem tapasztaltam. arannyal több csodát lehetett elérni. hogy Sándor új házassági szövetséget keres. mert ily álnok időkben az ember soha nem lehet elég óvatos. mert van valami. akkor az unokaöcsém. . A tulajdon bátyámat. bármi más lehetőséggel kapcsolatban meg csak azt tudom mondani: köztudott. mire új pápa kerül a trónra. meglehetős egészségnek örvend. hogy a süketek hirtelen hallani kezdjenek. Ahhoz pedig kétség sem férhet. Mert azoknál. mert bár a hivatalos ügyeit kifogástalanul intézi. hogy nem látnak és nem hallanak. túlságosan odavan a gyerekeiért. – Amikor már nem Sándor ül majd a pápai trónuson. Hát nem undorító? – És a megoldás? – kérdezte Della Rovere. hogy elfoglalja és egyesítse Romagna területeit. – De kedves Ascanióm. és szünet nélkül tömi pénzzel a katonáit. a Mennyei Atya mikor szólítja magához valamelyik gyermekét – mondta Ascanio elég hangosan ahhoz. hogy ha új pápaválasztás lesz. Abban viszont biztos vagyok. hogy teljesen csődbe viszi az egyházat. mert a herceg fiához. hogy a fia eszelős. hogy vegyünk részt bármi olyasmiben. hogy Ascanio már korábban megkeresi. – Ennek a pápának van egynéhány ellensége. Della Rovere eltűnődött azon. te leszel a győztes. Nyilván azért kérted ezt a találkozót. Della Rovere mindentudóan mosolygott. Most ők Milánó urai. Ludovicót elfogták és börtönbe vetették a franciák. Bár a szolgákat megeskették. amit el akarsz mondani. mert Cesare Borgiának az a vágya. hogy a pápa bűneiről diskuráljunk. Nincs olyan hercegnő vagy királynő. Hálásak lennének a segítségünkért. Úgy elkényezteti őket. – Ne érts félre. akik a szegénység foglyai. Pesaro pedig Cesaréé lett. Sándor titokban megegyezett a franciákkal és a spanyolokkal. nem azért tetted meg ezt a hosszú utat. remélhetjük. mint neki. suttogóra fogta. – Igaz a hír. Ascanio megvonta a vállát.Képtelenség mellette alkancellárnak lenni. aki igazán szeretne bíboros lenni. amivel beszennyeznénk a lelkünket. de nem is kevesebbet. hogy megoldódnak a problémáink. Giovanni biztos megneszeli a hírt. – Senki sem tudhatja. – Arra gondolsz. hogy fontoljuk meg. Della Rovere sötét szeme fekete hasítéknak látszott sápadt.Így hát amikor Ascanio válaszolt. Alfonsóhoz akarja adni a lányát? – Erről nem sokat tudok – felelte Ascanio. – Mit mondhatnék? Giovanni unokaöcsémet súlyosan megalázták a Borgiák. della Rovere és Ascanio egyaránt tudta. ezt az igazi amazont a Borgiák valamelyik várában tartják fogva. puffadt arcában. és találkozót tervez Ferrara hercegével. És van egy másik fia is. mint imával. Caterina unokahúgomat. Arra számított. Nem azt mondom. van-e esetleg alternatívája ennek a mostani pápaságnak. hogy a szolgák is meghallhassák. sokat imádkozik érte. Senki nem rajong a használt cikkért. – De ha igaz. a vakok pedig látni. hogy felosztják maguk közt Nápolyt. akinek gazdagabb ruhatára lenne. és gyorsan sorra vette magában a Borgiák ellenségeit. Úgy hallom. hogy különösen éber legyen. Az ilyesmi mindig kitudódik. amit Ascanio mondott. néhány dukát is elég ahhoz. hogy Ferrara semmi olyan szövetségbe nem megy bele. mert mostanában Ferrarába költözött. amiben bármi része is lenne annak a gyalázatos Lucreziának. Csak azt mondom. és ráadásul még a birtokaiból is kiforgatták. No persze. nem többet. esetleg a pápa hirtelen megbetegedhet? Egy korty bor? Vagy talán egy kis romlott kagyló? – kérdezte Della Rovere. mert így Cesaréból királyt csinálhatnak. Giovanninak is eljár mindig a szája. kérlek – mondta őszinte hangon. hogy Sándor le kívánna mondani. Nincs ebben semmi újdonság. Ki merne akár csak egy ujjal is hozzányúlni? Ascanio Sforza a szívére tette a kezét.

Alfonsóhoz. ha Cesare roppant serege támadásba lendülne – Ercole pedig nagyon is tartott attól. Ferrara jelentős haderővel rendelkező. hogy sikerrel járjon. Sándor siettetni kívánta a kulcsfontosságú tárgyalásokat. mert ütközőzónát képezett Romagna és a gyakorta ellenséges és megbízhatatlan velenceiek között. és mindenki azt hitte. Egyszer majd mindenki tudni fogja. Mindent meg fog tenni. * Most. Ferrara bizony nehéz időket élne át. így Alfonso és Lucrezia házasságának a tervét is erőteljesen támogatta – olyannyira. A D'Este család az itáliai nemesség legrégibb és legnagyobb tiszteletnek örvendő famíliája volt. Ercole tudta. hogy az arisztokratikus és hatalmas D'Esték bármikor is hajlandóak volnának büszke hercegségük bálványozott örökösét egy Borgiával – egy jöttment spanyollal – összeházasítani. s mint ilyen. Napokon át folyt a nehéz és bonyolult egyezkedés. . és mindhárman azt remélték. hogy ez akár egy éven belül is bekövetkezhet. – Cesare Borgia nem nyugszik. – Szeretem Pinturicchiót. és megszületik az egyezség. A hozzá tartozó területek révén a ferrarai hercegség stratégiai fontosságú volt. ha igyekeztek Lajos király kedvében járni. hogy leányát. Nincs egyetlen Botticelli sem? És Bellini? Vagy Giotto? És milyen kár. Lucreziát hozzáadhassa Ferrara jövendő hercegéhez. a pápa mégiscsak Krisztus földi helytartója és az anyaszentegyház legfőbb ura. Ferrara jelenlegi hercege tökéletesen tisztában volt Cesare hadászati képességeivel és kérlelhetetlen elszántságával. A pápának ugyanakkor eltökélt szándéka volt. a D'Este család sarjához. A D'Esték legfőbb támogatói a franciák voltak. melyekkel az volt a célja. erős védvonalú város volt. józan realista volt. Végül aztán. Ferrara még önálló. hogy mind közül ő a legnagyobb. a Borgiák mindannyiunkat bekebeleznek. ez a tárgyalás már az utolsó lesz. – Nem hinném. Gyanítom. hogy a tervezett házasság révén az állandó fenyegetést jelentő Borgiákban egyik pillanatról a másikra erős szövetségesre lelhet a velenceiek ellen. valószínűleg Szentatyám az egyetlen. de már az utolsó a sorban. ahogy ez már csak lenni szokott az efféle helyzetekben. Legyenek bármilyen erősek a falai. Mi több. érvelt tovább. hogy ez ne sikerüljön neki. hogy a király mindenképpen szeretné fenntartani a jó viszonyt a pápával. Ercole d'Este azonban gyakorlatias gondolkodású. rendíthetetlen nézetei. Szerintem Sándor inkább házasságot. Sándor bizonyosan kudarcot vall e legújabb próbálkozásával. Alfonso apja. még Sándor presztízse. Az utolsó napon Duarte Brandao is csatlakozott Sándorhoz és D'Estéhez. Cesare gazdagsága és katonai tehetsége ellenére sem. A művészetről megvoltak a saját. fölöttébb kívánatos szövetséges. Mihelyt összehoznak valami szövetséget. A rómaiak többsége ugyanakkor nem igazán hitte. Ez pedig jelentős mértékben ellensúlyozza a Borgiák kulturálatlanságát és messzire visszavezethető családi hátterük hiányát. Sándornak a szeme sem rebbent. És. Jól tudta azt is. hogy egyetlen kép sincs olyan kiváló művészektől. hogy az utóbbi hetekben jelentős nyomást gyakorolt Ercoléra. hogy létrehozza ezt a szövetséget. aki ezt gondolja Itáliában. mint Perugino vagy Filippo Lippi. Mert meg kell végre állítanunk. amíg nem a pápa az ura Romagna összes területének. Ercole leereszkedően mosolygott. hogy a családja ismét együtt volt Rómában. Nekünk is mindent meg kell tennünk. mint háborút akar.Della Rovere felállt. gyönyörű lakosztályai mindegyikében csak Pinturicchio munkái láthatók. – Szentatyám – kezdte Ercole –. így érthető. ha jól láttam. az anyagiakra is sor került.

nem is túl finoman. –A városokban. Cesare meleg hangon üdvözölte. – Háromszázezer dukát? Ez valóságos merénylet! – Márpedig ennél kevesebb sértő lenne ránk nézve – felelte Ercole. Az asszony hunyorogva tekingetett körbe. hagyta magát rábeszélni. mert első lépésként ő harmincezer dukátot gondolt ajánlani. – A fiam. Így esett hát. – Milyen összegben gondolkodott. Szépsége nem fakult meg. Megtudta tőle.és aranykincseiről híres. egyik első dolga volt. – Talán igaza van. Végül aztán megegyeztek kétszázezer dukátban. hogy aláírták az évtized házassági szerződését. Caterina Sforzáról érdeklődjön az apjánál. hogy igazolja. melyeket idén foglaltunk el. Szentatyám – mondta Ercole d'Este önelégülten. amely sokkal kellemetlenebb és egészségtelenebb hely volt. majd bekísérte őt egy tágas fogadóterembe. sok olyan alkotást találtunk. Don Ercole – felelte Duarte ravaszul. mennyire tájékozatlanok a Borgiák. amelyeket azok a kiváló művészek készítettek. hogy máris távozik. hogy az asszony megpróbált megszökni a Belvederéből. Cesare még javasolta is. hogy még nyilvánvalóbb legyen. majd némileg magasabb összeget ajánlott. hogy feláll az asztaltól. hiszen Ferrarában található a legnagyobb és legértékesebb művészeti gyűjtemény.Duarte úgy vélte. hogy meg tudom győzni az ily becses művészeti alkotások értékéről. milyen nagyvonalú az ajánlata. Egy teljes órán keresztül alkudoztak. – Nos – váltott témát hirtelen –. hogy excellenciád városa nem csupán ezüst. talán rátérhetnénk a hozomány kérdésére. mert Ercole csak úgy volt hajlandó belemenni az összegbe. de a börtönben töltött idő megtette hatását – némileg rendetlen és ápolatlan volt. – Háromszázezer dukát méltányos összeg volna. . egész ügyesen – ezekkel a finom oldalvágásokkal is a D'Esték nagyságát és kulturális fölényét akarja hangsúlyozni. hogy hozzuk ide a legszebb festményeket. Sándor gondolkodott egy kicsit. hogy négyszemközt a foglyáról. Amikor Sándor nem óhajtotta emelni az összeget. meghajolt és kezet csókolt. kör alakú erődítmény volt. Alfonso előtt kivételes jövő áll. Ercole e megjegyzéseivel valójában már a pénzügyi tárgyalásokat készíti elő. s mindkét fél minden elképzelhető érvet felsorakoztatott. Ami azt illeti. mert gondoljuk csak el. akiket említeni méltóztatott. hogy maradjon. mily csodásan emelnék a Vatikán fényét. Don Ercole? – kérdezte Sándor némi aggodalommal. hogyha Ferrara ezek után nem köteles megfizetni az anyaszentegyháznak az éves adót. mire Sándor kezdett fenyegetőzni. Ercole ezt elutasította. Számos kecsegtető ajánlatot kaptunk már. Rendkívüli fiatalember. A Castel Sant'Angelo robusztus. és milyen silány az ízlésük. s büntetésképpen áthelyezték a Castel Sant'Angelóba. Ercole azzal fenyegetőzött. melyben ugyan az emeleti lakosztályok elegánsak és díszesek voltak. bár Sándor még ezt is sokallta. Cesare felhozatta az őrökkel Caterinát. ám jelentős részét az a pincerendszer alkotta. De azért én még nem adtam fel a reményt. épp a minap beszélgettünk arról. * Amikor Cesare visszatért Rómába. Cesare azonnal Caterinához indult. és taktikázni próbál. Őszentsége azonban nem lelkesedett az ötletért. mivel azonban észrevette a herceg riadalmát. azonnal megértette. mit akar a tudomására hozni Duarte. Ercole egy pillanatra elsápadt. Sándor csaknem félrenyelte a bort. mert régóta el volt már zárva a napvilágtól. melyben szigorúan őrzött börtöncellák sorakoztak.

– Hát, drága barátném – mondta mosolyogva –, hallom, milyen ostobán viselkedtél. Róma legszebb részén helyezlek el, te meg hálából megpróbálsz megszökni? Okosabbnak gondoltalak. – Úgy látszik, tévesen – mondta Caterina minden érzelem nélkül. Cesare a brokátbevonatú kanapéra ült, és Caterinát is hellyel kínálta, aki azonban nem ült le. – Gondoltam én, persze, hogy megpróbálsz megszökni – magyarázta Cesare –, de azt hittem, nem vagy a magad ellensége. Kényelmes helyen mégiscsak jobb fogolynak lenni, mint valami nyomorúságos odúban. – A palota is csak börtön, ha fogva tartják az embert – mondta az asszony hidegen. Cesare jót mulatott magában, mert Caterinát a dacossága ellenére is elbűvölőnek találta. – De hát mi a terved? – kérdezte. – Mert azért azt nem hiszem, hogy a hátralevő napjaidat a Castel Sant'Angelóban akarnád tölteni. – Miért, talán van választási lehetőségem? – kérdezte Caterina kihívóan. – Hogyne lenne – mondta Cesare. – Átíratod a nevünkre Imolát és Forlit, annak rendje s módja szerint, hivatalosan. És megfogadod, hogy nem próbálod meg visszaszerezni őket. Akkor én cserébe megparancsolom, hogy engedjenek szabadon téged, és mehetsz, amerre csak a kedved tartja. Caterina ravaszul elmosolyodott. – Aláírhatok én bármit, amit az orrom alá dugnak. És akkor mi van? Attól még bármikor megpróbálhatom visszaszerezni a földjeimet. – Egy kevésbé értékes ember, egy gyenge jellemű uralkodó, igen, az talán megtesz ilyet – mondta Cesare. – De rólad nehezen hiszem, hogy becsapod magad, és aláírsz valamit, ha a feltételeket nem tudod tiszta lelkiismerettel elfogadni. Na persze, mindig fennáll a lehetősége, hogy esetleg megszeged adott szavadat, ebben az esetben viszont bírósághoz fordulunk, és bebizonyítjuk, hogy mi vagyunk a törvényes uralkodók. És az igazunkat csak erősíteni fogja a tisztességtelenséged. – Erre számítasz, tényleg? – kérdezte Caterina, és jóízűen elnevette magát. – Nem igazán hiszem én ezt. Biztos van itt még valami, csak még nem mondtad el. Cesare ellenállhatatlan mosolyra húzta az ajkát. – Nem okos ilyesmit mondani, de hát én már csak ilyen érzelmes lélek vagyok. Az az igazság, nagyon nincs ínyemre, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés itt rohadjon el a börtönben. Olyan kár volna. Caterina magán is meglepődött, hogy mennyire élvezi Cesare társaságát, de nem hagyta, hogy a szíve effajta eltévelyedése megalkuvásra kényszerítse. Volt egy titka, gondolkodott is rajta, hogy esetleg elmondja. De vajon érdemes? Egy ilyen döntéshez azért egy kicsivel több idő kell. – Gyere vissza holnap, Cesare – mondta derűsen. – Hadd fontoljam meg. Amikor Cesare másnap visszament, ismét felhozatta Caterinát. Az asszony láthatólag jó hasznát vette a cselédlányoknak, akiket Cesare rendelt melléje; megfürdették, megmosták a haját. Bár a ruhája még mindig szakadt és kopott volt, Cesare jól látta, hogy igyekezett kissé vonzóbbá tenni magát. Cesare feléje indult, s Caterina sem húzódott hátrébb, hanem előrelépett. Nem ellenkezett, amikor a férfi átölelte, majd a kanapéra húzta, s szenvedélyes csókjaival borította. De aztán eltolta magától, s Cesare belenyugodott. Caterina a férfi gesztenyebarna fürtjeibe túrt, s azt mondta: – Úgy teszek, ahogy javasoltad. De mindenki azt fogja hinni, bolond vagy, hogy megbízol bennem. Cesare szeretettel nézett rá. – Már most is azt gondolják. Ha a parancsnokaim szabadon dönthetnének, már rég a Teverébe vetettek volna – mondta. – És mit határoztál, hová mész? Felültek, Cesare átfogta Caterina kezét.

– Firenzébe. Imola és Forli nyilván szóba sem jöhet, a milánói rokonaim meg halálra untatnának. Firenze legalább érdekes. Ott talán még egy új férjet is foghatok magamnak – az Isten legyen hozzá irgalmas. – Szerencsés ember lesz – mondta Cesare mosolyogva. –A papírok itt lesznek estére, holnap már útra is kelhetsz…egy megbízható őrrel, persze. – Cesare már indult is, de az ajtóból még visszaszólt. – Vigyázz magadra, Caterina. – Te is – mondta az asszony. Amikor Cesare elment, Caterina váratlan szomorúságot érzett. Mert e pillanatban biztos volt benne, nem találkoznak többé, s a férfi így soha nem tudhatja meg, hogy azok a papírok mit se számítanak. Mert a méhében már megfogant a jövő. És mint Cesare örökösének anyja, azok a területek előbb vagy utóbb végül mégiscsak ismét az ő birtokai lesznek. * Filofila volt Róma legkitűnőbb hírharangja, ocsmány szájú rímfaragója. Szolgálataiért titokban az Orsini család fizette, és magának Antonio Orsini bíborosnak a személyes védelme alatt állt. Filofila a verselményeiben a legszentebb emberek életét is hátborzongató bűnökkel tarkította. Még jobban szórakozott, amikor magas rangú, befolyásos gonosztevőkön köszörülte a nyelvét. Egész városokat tudott porig alázni: a gazdag Firenze, mely ugyan a legnagyobb művészeknek adott otthont, de híján volt harcos, bátor férfiaknak, Filofila szösszeneteiben nagy csöcsű, széles csípőjű ringyó volt. A firenzei polgárok pénzt kölcsönöztek, a törökökkel cimboráltak, és a derék költő szodomitákként verselt róluk. Firenze városa becstelen szajhaként külföldi hatalmak gyámolító oltalmát kereste, ahelyett hogy itáliai társaival, a többi városállammal adta volna össze magát. Velence természetesen a dózsék titkolódzó, könyörtelen városa volt, áruba bocsátotta még polgárainak vérét is, s kivégeztetett bárkit, aki akár csak annyit is elárult egy külföldinek, hogy mibe kerül selymet vásárolni a Távol-Keleten. Velence óriási, rút kígyó volt, s mocskos csatornájában egyre csak arra várt, hogy a civilizált világból mindent felfaljon, ami bármi nyereséghez segítheti. Művészek, mesteremberek, könyvek és könyvtárak nélküli város, amely a humanisták előtt örökre bezárta kapuit. Az álnokság, a becstelenség, a szakképzett gonosztevők városa. Nápoly a szifilisz, a francia kór városa volt, miként Milánó a franciák talpnyalója, a hitszegő, szodomita Firenze méltó párja. Filofila azonban akkor volt igazán elemében, amikor a Borgia-klánt gyalázhatta.Lendületesen hömpölygő rímes sorokban énekelt a vatikáni orgiákról, a Rómában és Itália összes többi városállamában elkövetett gyilkosságokról. Választékos eleganciával, fennkölt ékesszólással dalolt arról, miként üzérkedett Sándor pápa, hogy megvásárolja magának a pápaságot, s mily örömét lelte abban, hogy húsz természetes gyermeket nemzett. Elárulta a keresztes hadjáratokat, és ellopta a polgárok adományait, hogy kifizesse Cesare Borgia katonáit, akik így megszerezték a pápa fiának Romagnát, és feldúlták a Pápai Államot. És mindezt miért? Hogy kedvezzen a családjának, a fattyainak, a szeretőinek, hogy orgiákat rendezhessen. De Filofila még ennél is továbbment: nem elég, hogy Sándor vérfertőző viszonyt folytat a lányával, még arra is megtanította, miként kell megmérgezni a bíborosi kollégium leggazdagabb pápaellenes tagjait, aztán pedig már kétszer is áruba bocsátotta Lucreziát, hogy a házasságaival megszilárdítsa a Vatikán szövetségét Itália leghatalmasabb családjaival. Az egyik házasságot felbontották, a másik özvegységbe torkollott – s ezt az állapotot Lucrezia édestestvére, Cesare Borgia idézte elő. Amikor Cesare Borgiáról verselt, Filofila még zengőbb magaslatokba emelkedett. Finoman cizellált részletességgel adta elő, hogy Cesare állandóan álarcot visel, mert

így akarja elrejteni a francia kór gennyedző sebeitől eltorzult arcát; hogy Cesare miként tévesztette meg a spanyol és a francia királyt, és miként használta fel őket Itália elárulására, egyszerre és egy időben; hogy vérfertőzést követett el, a húgával és a sógornőjével egyaránt. Az egyik fivérét felszarvazta, a másikat megölte. Számára az erőszakos közösülés a gyönyör legnagyobb forrása, a gyilkolás a diplomácia legkifinomultabb eszköze. De most, hogy közelgett a házasság a D'Esték sarjával, Filofila Lucrezia ellen fordította epébe mártott tollát. Lucrezia az apjával és a fivérével is hált, előbb különkülön, aztán egyszerre mindkettejükkel. Kutyákkal, majmokkal, öszvérekkel közösült; és amikor az inasai e gyalázatos perverziókon kapták, megmérgezte őket. Az apja, mivel már nem képes elviselni a szajha lánya bujaságának a szégyenét, most Ferrarába zavarja, hogy megerősítse a kapcsolatát az egyik legelőkelőbb itáliai családdal. Igen, gondolta Filofila, e művével, melyet Lucreziáról írt, igazán kitett magáért. És mindez híressé tette Filofilát. A verseit lemásolták, Róma falaira függesztették, Firenze utcáin terjesztették, gazdag velenceieknek adták el. Nem mintha Filofila oly bátor lett volna, hogy a zöngeményei alá kanyarítja a nevét. De a versei alá rajzolt egymásra károgó két holló a védjegyévé vált. Így hát az emberek rögtön tudták. * Egy napsütötte délutánon a költő szépen felöltözött, és kellemes illatosítót hintett magára, mert gyámolítója, Orsini bíboros udvartartásához készült csatlakozni. A bíborostól egy kis házat kapott a Palazzo Orsini tőszomszédságában. Mint az összes nagyúr, a bíboros is azt akarta, hogy a támogatói és vérrokonai ott lakjanak a közelében, védelmezni őt. És Filofila kitűnően bánt a tőrrel és a pennával. Filofila kinézett az ablakon, mert lódobogást hallott, és fegyverek fémes csengését. Tucatnyi lovas vette körül a házát. Mindannyian könnyűfegyverzetet viseltek, kivéve a vezérüket, aki teljesen feketébe öltözött; fekete volt a hosszú zekéje, fekete volt a lábszárpáncélja, fekete volt a kesztyűje, fekete volt a fövege. Filofila enyhe hányingert érzett, amikor a fekete álarcos férfiban Cesare Borgiát ismerte fel – és meglátta az oldalán függő kardot és tőrt. Aztán megkönnyebbülten nyugtázta, hogy Orsini néhány gyalogos katonája közeledik. De Cesare ügyet sem vetett rájuk, leszállt a nyeregből, és egyenesen a házhoz jött. Filofila kiment elébe, hogy most először szemtől szembe találkozzanak. A költőnek úgy tetszett, a fekete lovag olyan magas és olyan izmos, mint egy német. Cesare kedélyesen mosolygott, amikor túlzó udvariassággal megszólította. – No, költő barátom – mondta –, eljöttem, hogy segítsek egy kicsit a rímfaragásban. De a hely nem alkalmas. Velem kell jönnöd. Filofila mélyen meghajolt. – Nem tehetem, nagyuram. A bíborosom az imént értem küldetett. Majd elmegyek hozzád, ha megint lesz egy kis időd. – Nem tetszett neki, hogy a Borgiák idejönnek a házához, de nem mert a kardjához vagy a tőréhez nyúlni. Cesare egy pillanatig sem tétovázott. Mintha csak valami rongybabát markolna, felemelte a férfit, és a lova hátára vetette. Aztán felpattant a lovára, és tarkón vágta Filofilát. Egyet ütött csak, de a versfaragó elvesztette az eszméletét. Amikor a költő kinyitotta a szemét, gyalulatlan gerendákat látott, meg falakat, melyeket kitömött állatfejek borítottak – vaddisznók, medvék, ökrök. Valami vadászházfélében lehetett. Aztán körülnézett a szobában, és meglátott egy férfit, akit felismert. Csak azért nem sikoltott fel, mert a rémület görcsbe rándította a gyomrát és elakasztotta a hangját: a hírhedett fojtogató, Don Michelotto állt előtte. Egy hosszú kést élesített. Kis idő múlva Filofila összeszedte minden bátorságát, és megszólalt.

– Tudod jól, hogy Orsini bíboros és a katonái meg fognak találni engem, és szigorúan megbüntetik, aki hozzám mer nyúlni. Michelotto egy szót sem szólt, csak élesítette tovább a hosszú pengét. – Gondolom, meg akarsz fojtani – mondta Filofila remegő hangon. Most a figyelmére méltatta Michelotto. – Nem, költő úr. Egyáltalán nem. Az úgy túl gyors, túl enyhe volna az olyan kegyetlen bűnösnek, mint amilyen te vagy. Azt tervezem – mondta mosolyogva –, hogy először is kivágom a nyelved, aztán levágom a füled meg az orrod, aztán a nemi szervedet, aztán az ujjaidat, egyenként. Aztán esetleg levágok még egyéb dolgokat is. Vagy, ha netán megszánnálak, ekkor talán már megteszem neked azt a szívességet, hogy megöllek. Másnap délután egy nagy, vértől iszamós zsákot vetettek át az Orsini-palota falán. A bíboros katonái kibontották, és iszonyodva hátrahőköltek. Egy fej nélküli, megcsonkított hulla volt benne. Lemetszett nemi szerve, nyelve, ujjai, orra, fülei szintén a zsákban voltak, akkurátusan belegöngyölve Filofila egyik versébe. Az esetről mindenki hallgatott, mint a sír. Filofila egyetlen verse sem jelent meg többé. Az a szóbeszéd kelt szárnyra, hogy a költő Németországba utazott, ahol sorra látogatja a gyógyfürdőket, mert egészségügyi kúrára van szüksége.

26
AZON A TAVASZON GYÖNYÖRŰ VOLT AZ EZÜSTLIGET. Cesare és a húga szép párt alkottak, ahogy a part mentén sétáltak – Lucrezia kámzsás, ékszerekkel kivert pelerint viselt, a pápai seregek fővezére fekete mentét; barettját tollak és ékkövek díszítették. Visszatértek arra a helyre, ahol legboldogabb perceiket töltötték, mert ki szerették volna használni azt a kis időt, amíg még Lucrezia közelgő házasságáig együtt lehettek. Cesare gesztenyebarna haja fényesen csillámlott a napsütésben, s most is rajta lévő fekete maszkja ellenére elárulta a mosolya, mennyire örül, hogy a húga társaságában lehet. – Szóval a jövő héten már D'Este leszel – ugratta Lucreziát. – Össze kell szedned magad, mert egy ilyen előkelő családhoz tartozni nagy szerencse ugyan, de azért nem kis felelősség is. – Én mindig Borgia maradok, Chez – mondta Lucrezia. –És most igazán nem kell féltékenynek lenned, mert nem ámítom magam azzal, hogy ennek a házasságnak bármi köze lenne a szerelemhez. Ez az Alfonso éppúgy nem lelkesedik azért, hogy a férjem legyen, mint ahogy én sem vagyok odáig azért, hogy a felesége lehessek. De hát miként én az apám lánya vagyok, ő is az apja fia. Cesare szeretettel mosolygott a húgára. – Mennyi szerencsétlenség ért téged, és mégis egyre gyönyörűbb vagy. És ebben a házasságban lehetőséged lesz arra, hogy olyasmiket csinálj, amihez igazán kedved van. A D'Esték nagy művészetpártolók, költőket és szobrászokat gyűjtenek maguk köré. Ferrara valóságos szentélye a kultúrának, az irodalomnak, a képzőművészetnek, és te pont az ilyesmihez vonzódsz a leginkább. Nekem meg külön szerencsém, hogy a város a romagnai területeimmel határos, és hogy Lajos király erős kézzel irányítja a herceget. – Amikor csak Rómában vagy, ugye megnézed, hogy Giovanni és Rodrigo jól vannak-e? – kérdezte Lucrezia. – Már előre félek attól, hogy a házasságom miatt, ha csak egy rövid időre is, de magukra kell hagynom őket. Törődj velük, és öleld meg őket helyettem is. Szeresd őket egyformán, kérlek. Ugye, megteszed ezt értem? – Hát persze. Az egyikben egy kicsit több van belőlem, a másikban egy kicsit több belőled, így mindkettejüket örökké szeretni fogom – nyugtatta meg a húgát Cesare. – Mondd csak, Crezia, ha apánk a szövetség érdekében nem házasít be téged a D'Este

Cesare megállt. szinte élvezettel ölsz. Szemtől szembe fordult a bátyjával. nélkülük viszont nem tudom elképzelni az életemet. s Cesare gyengéden átkarolta a húgát. amire eddig még nem sikerült megoldást találnom. – Chez – szólalt meg Lucrezia lágy hangon. gyerekkorukban ott pecáztak. Lucrezia a bátyja vállához dőlt. Chez? – kérdezte Lucrezia. ismét leültek a stég szélére. A „Ne ölj” azt jelenti. Lucrezia megrázta a fejét. amivel mégsem tudsz zöld ágra vergődni? A szomorúság árnya suhant át Lucrezia arcán. érzéssel. – Nem önteltség eldönteni. Miért ne hívhatnád így: Csillagom? Már a nászágyon mondd ki. – És mindent sikerült átgondolnod? Ilyen szépen. Különben nem lehetnének szent háborúk sem. biztonságban vannak. nézte őket. és tudták. – Egy előkelő D'Este? Csillagom? – De minél tovább ízlelgette a szót. Mert mostanában. boldogan. mert nagyon fontosnak tartotta a témát. – Ha nagyon ódzkodnék ettől a szövetségtől. És akkor mit csinálok? Kolostorba vonulok? Apáca leszek? Megéreztem már az uralkodás ízét. Filofilával. Cesare szeme jókedvűen megcsillant. hogy soha nem lehet ölni. apánk esetleg megpróbálna rákényszeríteni. aki jó és tisztességes ok nélkül öl. és megérintette az arcát. sokat gondolkoztam ezen – felelte Lucrezia. és hangosan felnevetett. mi lesz akkor veled és a gyerekekkel. hogy aggódom miattad. nekem mégis fejfájást okoz. ahogy a délutáni nap fénye millió apró gyémántként verődik vissza a lágyan fodrozódó hullámokról. Azt mondtad. Most. nem azt mondja. onnan ugrándoztak a vízbe. hogy akaratom ellenére is belemenjek ebbe a házasságba. ha egy gyilkost felakasztanak. okosan? Nem maradt ki semmi. az apja fia. úgy látom. tudok-e segíteni. hogy vigyázol rám. másként hogy szólíthatnám. – Ezt tényleg tudjuk. hallottam. oly sok év után. A Szentatya is így magyarázza. Chez – mondta. Az Alfonso név bennem már örökre az előző férjemé. – Tudom. annál kedvére valóbbnak találta. De nem tudom. akkor hogy tervezted volna az életedet? Örökre az özvegyi fátyolt viseled. – Nincs oly súlyos probléma. Egy kolostor nem a legjobb hely a gyerekek számára. – Ezt az új férjet képtelen leszek a nevén szólítani. ha van – mondta Cesare –. és csodálattal nézett a húgára. hogy . – Jobb. – Rosszul érintett a halála? Ő nem érzett szánalmat irántad. melyet ne tudnék megoldani. és majd azt hiszi. Nyilván az apja szeme fénye. Az nem bűn. Elsétáltak egészen a régi kikötő végéig. hogy bűnt követ el. A többihez képest persze jelentéktelennek tűnik. Akkoriban ott üldögélt a közelben az apjuk is. és csendesen nézték. és Nepiben maradsz? – Mielőtt beleegyeztem. úgyhogy tán erre is van valami használható ötletem. – Igen? – kérdezte Cesare minden érzelem nélkül. mi történt azzal a balsorsú költővel. Inkább arról van szó. Nem félted a lelkedet? – Az Isten. szabadon. – És igazán köszönöm. óvó tekintettel leste minden lépésüket.családba. ha önként elmondod. Lucrezia elfintorította az orrát. ha összehasonlítom őket. – Van azért egy kis gondom. Még ha Alfonso meg is halt… de már ezt is megértettem rég. mégis komolyan –. – Harapófogóval kell kihúznom belőled? Vagy netán valami más kínzóeszközzel szedjem ki belőled az igazságot? –tréfálkozott Cesare. Aztán meglátjuk. Meg azt is meg kellett fontolnom. és egy effajta életben talán magamra találhatok. tudjuk jól. kedveskedsz neki. hogy annyi mindent teszel értem. különben nem írt volna ilyen ocsmány versikéket. Lucrezia a bátyja felé fordult. És csak belefájdul a szívem.

mert néhány folt van az arcodon. és lassan levette az álarcát. hogy háborún kívül is el kell vennünk néhány életet. ha látom. hogy sok öldöklés lesz még? – Háborúban biztosan. ha az embernek időnként kétségei vannak… – Már nem volt olyan biztos benne. És előfordulhat. – Esküszöm. – Chez. – Talán utoljára lehetünk együtt. a tó tükrére meredt. érett asszony lett Lucreziából. De soha nem gondoltalak kevesebbnek. telt ajkadat. barátom. és elámult. csak mindannyiunk javára. s közben megcsiklandozta a bátyját –. Cesare felült. biztosan – mondta Lucrezia elgondolkozva. és a szemedben izzó bánattól könnyezni kezdtem. A bátyja fölé hajolt. én nagyon igyekszem. gyengéd hangon beszélt. ha a köz javát akarjuk szolgálni. szerelmem. – Csakhogy szerintem nem baj. hogy személyes okból soha ne öljek. és soha nem szerettelek kevésbé csak azért. hogy érezhessem édes. nehogy leleplezzem magam. mert túlságosan féken tartanak a kételyeid. Aztán elmesélte. Lucrezia. Cesenában miért ítélte halálra a csirke tolvajokat. Együtt játszottam veled. – Szerencsések vagyunk. hogy ne válasszon el minket semmi. Lucrezia megfogta a bátyja kezét. Odabent meztelenül a puha. Chez. – Igazad van.mi a jó és tisztességes ok? A törökök szerint például jó és tisztességes dolog keresztényeket ölni. ha úgy látta. akik valamilyen gondot okoznak neked. hogy az ujjammal lágyan végigsimíthassam az orrodat. . mégpedig határozottan. a keresztények viszont pont ennek az ellenkezőjét gondolják. Zavartan lesütötte a szemét. Egy férfinak cselekednie kell. – Az a bajom ezzel. Cesare felállt. és láttalak. hogy pontosan ismeri a gonoszt – főleg akkor nem. – Ez akkor azt jelenti. Cesare ismét elgondolkodott. hogy nem férfi vagy. Cesare szemébe nézett. Tovatűnt a mosoly Cesare ajkáról. és azt mondta: – Azt szeretném csak. Crezia. de megpróbálta. és már hevülő testtel szájon csókolta. mosolyogva. – Crezia – mondta aztán –. mely pattogva-ropogva lángolt a kandallóban. hogy láthassam. Mert ami szenvedély maradt még bennem. mert nem győzte meg. Ne rontsuk el. hogy rajtad van. levennéd az álarcod. Egyre fokozódó. ettől az éjszakától fogva mind csak a tiéd lesz. Cesare csodálattal nézte a húga mellének telt ívét. – Nem tudok szeretkezni veled. mielőtt megcsókolsz? Mert így. * Amint az ezüstös tó vizét megfestette az alkonyat. fehér állatbőrre heveredtek a tűz elé. hogy megérinthesselek. vagy meg akarjuk védeni magunkat – mondta Cesare. akkor legalább nem hordasz össze ilyen sületlenségeket. bátyám. hogy milyen gyönyörű. hasának lágy selymét. hogy a „köz java” esetleg ürügy lehet arra. mert – mint oly gyakran – megint elámult a húgán. tudod. Együtt nőttünk fel. fékezhetetlen szenvedély vonzotta hozzá. hogy időnként el kellett fordulnom. Talán még majd nevetek is – mondta. hogy bepárásodik a szeme. nem látsz majd szánakozást a szememben. amikor összetört a szíved. az a szerettei szívének mélyére is bevette már magát. milyen szánalom ébred benned a megcsúfult arcom miatt – mondta. Nagyon szépnek láttalak. a gyönyörtől miként csukódik le a szemed. Azt szeretném. annyira. amit a bátyja mondott. mielőtt válaszolt volna. hogy megszabadulj azoktól. Lucrezia érzelemmel teli. Szeretlek. Amikor felemelte a fejét. tétovázott egy darabig. együtt fürödtem veled. és te ott álltál fölöttem. mióta csak a világra nyitottam a szememet. és az ösvényen visszavezette Cesarét a kicsi házhoz. akárki is lehetnél. hogy a hangja határozott maradjon. Lucrezia érezte. És az életben nagyon sok ember okozhat gondot nekünk.

mely egy magas. milyen erős még mindig az apja. nem libbent egyetlen kósza hajszál sem. hogy legyen miből fedezni a lakomákat és ünnepségeket. A pápa rendelete értelmében senkinek nem kellett dolgozni. – Megtisztelsz azzal. Akkoriban magánál az életnél is jobban szerette az apját. amikor szaténcipőcskébe csúsztatott picike lábát az apja hatalmas lábfejére tette. A Vatikán előtt örömtüzeket gyújtottak. A család és a legközelebbi barátok tiszteletére rendezett esküvői ünnepségen aznap este Lucrezia spanyol táncokat mutatott be az apja szórakoztatására. egyik előkelőbb és gazdagabb. hogy illő módon megünnepelje a lánya briliáns partiját. ott is fognak élni. s abbamaradt a víg kacagás. Maga Alfonso nem jelent meg. Lucrezia elámult. aki oly szerencsés volt. és az apja válla fölött hirtelen Cesarét vette észre. hogy az élet áldozatokkal és sok-sok lemondással jár. Lucrezia nem hihette. hogy nekem adod a következő táncot? – kérdezte Sándor. A házasságot azonban megünnepelték Rómában.Sándor a trónon ült. boldog örömmel tapsolt. – Nemsokára már nagyon messze leszel tőlem. mikor aláírták a házassági szerződést. Aznap. Sándor a muzsikusokhoz fordult. zenét kért. ettől azonban még nem mosolygott. melyeket a menyasszony. Hosszú. aztán átkarolta a lányát. Sándor megfordult. milyen sugárzó a mosolya. apám? – kérdezte a bátyja.* Egy hét múlva Lucrezia férjhez ment az ifjú D'Este herceghez. de aztán gyorsan . Majd Ferrarában találkoznak. Lucrezia pukedlizett. Felemelte a fejét. Háta mögött kétoldalt a fiai álltak – az egyiken a csillogó szemű Cesare. Lucrezia aranyszín ruháját csodás ékkövek borították. miként minden nagyobb kastély előtt is – mind közül a Santa Maria-palota előtti volt a legnagyobb és legpompázatosabb. Úgy tűnt. ám szigorúan tartózkodónak tűnt. A hercegség megannyi érdemrenddel és szalaggal díszített sötét díszegyenruháját viselte. és sugárzó arccal. mihelyt véget ért a ceremónia. hogy pont jó helyen állt. mégpedig jóval nagyobb költséggel és jóval pazarabb külsőségek között. Ismét kislánynak érezte magát. komor tekintetű férfit mutatott. féktelen szeretkezésre. A városban számos főnemesi palota állt. Igazság szerint ilyen mértéktelenül tékozló felhajtást még soha nem láttak a római polgárok. Akkor még nem tudta. A zajos ünneplő tömeg elcsendesedett. és egy teljes héten át látványos felvonulások és színpompás parádék lázában égett a város. A legszebb pápai ornátusában pompázó Sándor most felállt. mint a másik. amikor minden lehetségesnek tűnt. a másikon Goffredo. a pápa kész még akár a vatikáni kincstár utolsó garasát is arra áldozni. és megfogta az apja kezét. – Éljen soká Ferrara hercegnője! Éljen soká Sándor pápa! Maga Cesare is emelte a húga esküvőjének fényét: káprázatos szépségű lova nyergében feszítve utcai felvonulást vezetett Lucrezia tiszteletére. s feltolultak benne a régi emlékek. egy ütemre siklottak a parketten. szemében enyhe csodálkozás rebbent. De még e főrangú családok is súlyos pénzeket kaptak. gyöngyökkel kirakott arany álarcban. Varázslatos idők voltak. és a pápa megáldotta az egybegyűlteket. milyen sebes és könnyed a lépte. – Szabad. Ott állt szorosan a pápa mögött. lassan lement a lépcsőn. harsányan kiabálva futott végig az utcán. mint annak idején a Giovannival kötött házasságát. Az udvari bolond. finom metszésű orra alatt bajusz csiklandozta a felső ajkát. és a báltermen át a lánya felé indult. a balkonjáról az alant hullámzó tömeg közé vetett. Fejét feszes csigákba bodorodó fekete haj övezte. s egyszerre. a házassági szerződésük mellett egy kicsi képet küldött magáról. aki ugyan nem volt ellenszenves. hogy ez az Alfonso képes volna önfeledt szerelemre. Esküvője a szeretett Alfonsóval messze nem volt ily nagyszabású.

tapsoltak. A főasztalnál Sándor. és arcán széles mosollyal táncolni kezdett mindkettejükkel. A pápai trónus mögül Sándor kisebbik fia. Ujjongtak. hallgatagon. Az új szövetség méltó megünneplésére táncosnőket hozatott. A pápa a gyermekei között állt. és egyre csak magyarázta a teendőket. Goffredo egyszer csak dülöngélve felállt. Elképesztő energiával pörgött-forgott. a D'Esték tiszteletére egy igen különleges mulatságot készítettünk elő… valami olyasmit. Ezek a bájos hölgyek pedig készségesen lehajolnak. ápolt. mosolytalanul. faragott ajtók. a terem közepén. Villámként csapott belé a felismerés. Nem sokkal azelőtt. – Önök. a jobbjával a fia kezét fogta. hogy a begyűjtött gesztenyéket megtarthatják a hölgyek. meghághatják e kancákat. nehogy jóvátehetetlenné fajuljon a dolog. a baljával a lánya. cserében a szolgáltatásért. Az arca örömmámorban izzott. harsányan felnevetett. De a lánya kezét nem engedte át a fiának. persze. A pazar bőségű lakoma során a legkülönbözőbb finomságokat tálalták fel. – A földön színaranyból formázott gesztenyéket láthatnak nagybecsű vendégeink. Az újdonsült férj. Goffredo szemlélte tűnődve a táncoló sokadalmat. és az apjára nézett. harsogva folytatta. mit forgat a fejében Goffredo. és érzékien rázták a tomporukat a férfiak felé. Goffredo. A római urak azonban szép sorban felálltak. Ó. Cesare. Alfonso Ferrarában maradt. a gyermekei alig győzték követni sebes léptének ritmusát. hogy másfajta szögből is szemügyre vehessük őket. megpróbálta leállítani a buja látványosságot. és a földig hajló. Ritka. hogy mi következik. Sándor és Cesare egyaránt meglepődött e bejelentésen. Goffredo! – szólt az öccsének. Ercole d'Estét letaglózta az ordenáré látvány. Mindegyikük derekáról bőrszíjra függesztett kicsiny selyemerszény fityegett alá. Aztán kinyíltak a nagy. és négy lakáj lépett be. Magától értetődő. jobbra-balra dőltek nagy jókedvükben. Ercole d'Este. Egyetlen szó nélkül aranygesztenyéket szórtak szét a padlón. és elsápadt a döbbenettől. Izgatott kíváncsisággal várták. illatosán. hogy játsszanak valami könnyed. újszerű élmény lesz ez… már akinek. de elkésett. és köszöntőre emelte a serlegét. s a vendégek jókedvének emeléséről nagy kancsó borok gondoskodtak. hogy Rómában időző apja helyett kormányozzon. hogy Lucrezia Ferrarába indult. aztán maguk is táncra perdültek. – Hát persze. Cesare és Sándor azonban. őket kihívó . Miután a szolgák leszedték a terítékeket. – Nápolyi családom ajándékaként és új családom. melyen szabályos menetben húsz leomló hajú. gondolta Cesare. olajos bőrrel. A vendégek érdeklődve tekingettek körbe. Egy ember állt csak a fal mellé húzódva.magához tért a meglepetéséből. amennyiszer csak a kedvük tartja. Trombiták szavára Goffredo kinyitott egy másik ajtót. A vendégek ordítva hahotáztak. míg végül az egész bálterem szinte forrt a vadul örvénylő tánc kavargó hullámaitól. annyiszor. uraim. mezítelen kurtizán lépett be. és szólt a zenészeknek. – Ne csináld ezt. te jóságos Isten. a pápa kanmurit rendezett Róma előkelő férfitársasága számára. vidám dallamot. nemkülönben Goffredo nyers utalásán az „új családjára”. miről is lehet szó. Minden egyes sikeres fedezés után a kiválasztott hölgy felvehet egy aranygesztenyét.és játékasztalokat állíttatott. csak hátulról közelíthetik meg őket. rezzenetlenül. fiam – mondta. amit sok éve nem láthattak már Rómában. és az erszényébe helyezheti. és az óriási termekbe kártya. valamint két ifjú unokaöccse ült. A vendégsereg víg nevetésre fakadt. De ne feledjék. Goffredo ügyet sem vetett az apja és a bátyja mutogatására. Ferrara idősödő hercege. Goffredo a bortól szédelegve. A kurtizánok sorjában előrehajoltak.

és hidd el. hogy ezzel az abszurd ötlettel pontosan ez is a szándék – megmutatni. és lekiáltott hozzá: – Bátorság. kitűnően bánik az apróságokkal. – Csak rám kell gondolnod. biztosan visszalépne ettől a szövetségtől. szolga. De kinek áll érdekében. Még aznap éjjel Cesare rendkívül nyugtalanító hírt kapott: a Tevére Astorre Manfredi holttestét vetette partra. cifrán felszerszámozott spanyol lovon ült. hogy el kell válnia az apjától. megszegte adott szavát. hogyha nem lennének már túl a házassági szerződés aláírásán. hogy boldognak érezhesd magad. Cesare tudta. A nemesek szépséges paripákon lovagoltak vagy ragyogó hintókban ringatóztak. hogy Lucrezia megfürödhessen és megmoshassa a haját. mint mi – mondta Sándor. ha elveszíti egyik gyermekét. egyszerűen csak kisétált a teremből. és mindent megteszek. Faenza eleste után azt ígérte a fiatalembernek. A gyerekek miatt pedig ne aggódj. vedd úgy. Ott engem senki nem szeret. – De papa – mondta Lucrezia –. Több mint egy hónapig tartott. aki gyalogosan ballagott. de most halálra rémült. mint azt magad is jól tudod. én már annyi mindent megtanultam a társasági élet meg az uralkodás fortélyairól. megint gyilkolt.karjelzésekkel csalogató kurtizánok felé araszolgattak. és drága mulatságokat. s azt mormogta a fogai között: – Borgia parasztok. Ercole viszont csak a fejét rázta. Azt fogják hinni. – Megcsókolta a lánya homlokát. a nyereg és a kantár aranyszegecsekkel volt kiverve. de volt. mint amilyen valójában volt. s tátott szájjal bámulták a sokadalmat. Miközben Lucrezia indulni készült. Ercole d'Este. ők is annyira fognak szeretni téged. hogy a kívánságod máris teljesült! Lucrezia ezer pazar öltözetű nemes. s közben jó néhány szállásadó gazda erszénye bizony vékonykára lappadt. Nem illő. még ha a pápa sok bajt és bosszúságot okozott is neki. gyermekem! Bármit is szeretnél. hogy nem lesz bántódása. – Nem telik bele sok idő. Michelottóval persze meg is lett volna rá a lehetősége. – Ha bárki is bántana – mondta Lucreziának –. Körös-körül Cesare színei. hogy az ezerfőnyi látványos tömeg Rómából Ferrarába érjen. és most sokaknak úgy tűnhet. Sorra megálltak a Cesare által elfoglalt területeken. Sándor az ablakból nézte a lányát. mert Adriana. hogy ezt tegye? És miért? * Két nap múlva a Pappagallónak nevezett emeleti szobában a pápa elbúcsúzott a lányától. A kíséret zöme szamarakon poroszkált vagy társzekereken zötykölődött. Ferrara hercege híres volt fösvénységéről és tüskés modoráról. Bár láthatóan vívódtak. hogy a pápa könnyeket ontson. és megpróbálta megmagyarázni a helyzetet. Lucrezia szomorú volt. Sándor megpróbált jókedvűbbnek látszani. a vörös és a sárga hullámzottak. integetett neki az ablakból. és mégis félek ettől az új helytől. – És ahányszor csak rád gondolok. némelyikük kéjesen markolászta a ledér hölgyek farát. hogy nagyon fog hiányozni neki a lánya. Fiatal korában maga Sándor is részt vett ilyesmiben. hogy ismét őt fogják gyanúsítani. zenész és mulattató kíséretében útnak indult Ferrara felé. ez alkalommal mennyire nem helyénvaló az effajta mulatozás. Alig . A gyerekek minden városban izgatottan elébük szaladtak. éljenek-e a felkínált lehetőséggel. A pápa Ercole d'Estéhez lépett. Tudta. víg ünnepségeket rendeztek. Az ifjú ara és kísérete számos helyen tábort vert az út során. És tudta azt is. csak üzenj. Mivel azonban az aranydukátok már az ő bankjait hizlalták. és kész lenne szembeszállni a franciákkal és Cesare hadaival – még ha rengeteg pénztől esne is el. Maga Lucrezia egy kicsi. mennyire parlagias és hibás értékítéletű a családja. mert tisztában volt vele. és azon fortyogott magában. te is tudni fogod. és tudni fogom – mondta. – Most menj.

amit nem kellene észrevennem? – Ugyan. Mihelyt a szolga elment. oly érzékeny volt a két hete szűnni nem akaró hányástól. Nyilvánvaló volt. Lucrezia azonnal felismerte Cesarét. a valós kilétükről sem Alfonso. rázza a hideg. Azonnal meglátta Cesarét. Sándor leányát lázrohamok gyötrik. Nézz csak ide. mint aki kész egész Ferrarával . hogy Ferrara hercegnőjét. kedves hercegem – mondta Cesare. és a mindent elborító nyirkosság ideális táptalajt kínált a maláriát terjesztő szúnyogoknak. hogy azonnal kerítse elő a herceget. Ferrara népe boldogságban úszott. Cesare a kardja markolatára tette a kezét. hogy megérintse Cesare arcát. Lucrezia iszonyodva hátrahőkölt. szó sincs róla – hebegte idegesen Ercole. – Még látszik a vérük. Lucrezia megbetegedett. – Cesare Borgia! – kapott levegő után Ercole. Megpróbálta üdvözölni a bátyját. Cesare lehajolt. hogy elveszthetik Lucreziát. Alfonso üzenetet küldött a pápának. – Épp csak addig. láztól cserepes ajka felduzzadt. Néhány hónapi házasság után Lucrezia állapotos lett. kedveském – kacarászott. és lemosta arcáról a festéket. melyben az egyházfő tudomására hozta. küldje el a saját orvosait. hogy vezesse fel őket a lépcsőn Lucrezia szobájába. és a gyomrát még csak megtapintani sem lehetett. Amikor megérkeztek Ferrarába. Egy keskeny csigalépcsőn egy toronyszobához vezette. Sándor és Cesare megrémült a gondolattól. levette kámzsás köpenyét. de olyannyira rekedt és gyönge volt a hangja. amíg átadom apám üzenetét – ami egyben az enyém is. majd a kőpadlón egy barna foltra mutatott. – Egyszerűen csak… csak meglepődtem. sem Ercole nem tudott semmit – már azonkívül. hogy Lucreziát csak az általa küldött orvos kezelheti. Pillanatokon belül meg is érkezett Ercole. E bűbájos helyen elkerülne tán a szerelem? Lucrezia megpróbált visszamosolyogni. hogy kritikus az állapota. Noha kába és levert volt. – Szépséges orcádról tovatűnt a pír. – Hogyhogy itt van? Cesare hangja hűvös és rideg volt. – Az én hercegnőm ma este kissé sápadtnak tűnik – suttogta. és ha Sándor szükségesnek látja. hogy nyugtázza a bátyja tréfáját. Miután a herceg parancsára a csalódott rómaiak és spanyolok többsége elutazott. – Nem maradok sokáig. fölöttébb megriadt. Ezt az orvost még aznap éjjel a kámzsás köpenybe burkolózott. s a szeme elkeskenyedett a gyanakvástól és a félelemtől. Az a ferrarai nyár azonban különösen párás volt. hogy itt találom. Egy szolgának megparancsolták. és megcsókolta a húgát. és Lucrezia költséges kíséretének java részét máris hazaküldte Rómába. – Az uralkodó mindkettejüket lefejeztette. Aztán megparancsolta az egyik szolgának. Mindketten attól féltek. sötétre kent bőrű. hogy egyetlen szót sem tudott kimondani. A menyének igencsak meg kellett küzdenie azért. és szünet nélkül verejtékezik. és fiú trónörökösért fohászkodott. Az arca hamuszürke volt. hogy Lucrezia a levél írása előtt pár órával önkívületbe esett. – Egyik elődöm felesége a szeretője lett a herceg mostohafiának – mondta. de még a karját sem tudta felemelni. Ellenére van talán? Netán valami rejtelmes titok lappang errefelé. – Eljöttem meglátogatni a húgomat. s Cesare csak még ingerültebb lett. – Igen? – mondta Ercole. hogyan is intézik a dolgokat Ferrarában. Cesare a mosdóállványhoz ment. Tudatta azt is. Ercole tanulságos leckét adott Lucreziának arról. amikor az orvos diagnózisa megerősítette ezt. hogy legalább nélkülözhetetlen udvarhölgyeit és szolgáit új. hogy Rómából jöttek-. hogy Lucrezia szobájába hívják. ferrarai háztartásában tarthassa. hogy esetleg megmérgezték. mór parasztnak álcázott Cesare kísérte Lucrezia betegágyához. A pápa tehát saját kezűleg írt utasításaiban szigorúan meghagyta.telt bele néhány nap. és mindketten a saját lakosztályukban maradtak.

és megígérte. – Hiszen tudod. mi történik. – Micsoda gyalázatos arcátlanság! – ordította Goffredo felháborodottan az egyik fiatal hadnagynak. elég vér távozott már ahhoz. nélküled mit sem ér az életem. amit meg tud valósítani. s a hangja magabiztosabbnak tűnt. Bár a gyermeke halva született. És ha adottságaiból és lehetőségeiből a lehető legtöbbet szeretné kihozni. Érthető. fogta a kezét. Cesare és az orvos jó néhány napig maradt Ferrarában. A hangja azonban hűvös és kimért maradt. hogy biztosabb gyógymód híján eret vág. Hiszen már így is mennyi bánat és szomorúság érte életében. aminek akarja – felelte Cesare. mint a tulajdon fiára. Lucrezia végül feladta a küzdést. amit mondok? – Vegyem ezt fenyegetésnek? – kérdezte Ercole. és egy idő után kulcsfontosságú kormányzati döntéseket és teendőket bízott rá. és lépésről lépésre kiteljesítette az életét.megküzdeni. Ahogy teltek-múltak a hónapok. Cesare az ágya szélén ült. amikor minden figyelmeztetés vagy magyarázat nélkül a pápai őrség tagjai rontottak be vatikáni lakosztályukba. akinek feltűnt a menye csillogó intelligenciája. hogy a beteg felépülhessen. – Nem halhat meg a húgom. s nemcsak az alattvalói. az idős herceg volt az első. öntudatlan álmába. és az orvos tucatnyi apró vágást ejtett Lucrezia bokáján és lábfején. mert ráébredt. amikor közelebb lépve Ercoléhoz azt mondta: – A Szentatya és jómagam fölöttébb óhajtjuk. alig néhány óra járásnyira Ferrarától. már egyre nagyobb szeretettel és tisztelettel bántak vele. Mert ha meghal. egészen addig. A következő hetekben szép lassan összeszedte magát. minden erejével próbálta kiszabadítani magát. nem pedig arra. akkor arra kell összpontosítania. és nem zuhant legsötétebb éjszakáinak mély. lassacskán jobban hallgatott Lucreziára. Maga Ercole. így hát hasznosan töltötte a napjait. Végül az orvos úgy döntött. amin nem tud változtatni. fokozatosan visszanyerte egészségét és életkedvét. Már nem fázott. Lucrezia azonban tiltakozott. hogy a húgom visszanyerje az egészségét. Csak az éjszaka csöndes pillanataiban siratta a kisbabát. de a különc és hatalmas D'Este család is. a jelentősebb kérdésekben rendre kikérte a tanácsát. nyugtatta és bátorította. mint amennyire annak érezte magát. – Hogy merészelik?! Tud erről az apám? . hogy ne lássa. Cesare lefogta a húga lábát. bizonyosan a vendéglátóit és a városukat tennénk felelőssé. és az arcát Cesare vállába rejtette. – Vegye. nem egyedül teszi. és kirángatták Sanciát az ágyából. Cesare megcsókolta Lucreziát. míg úgy nem érezte. ha a jóra és a szépre szeretne törekedni. 27 GOFFREDO ÉS SANCIA MÉLYEN ALUDT. – Élned kell. hogy hamarosan meglátogatja. Sancia sikoltozott. rúgott és harapott. Crezia… a kedvemért – suttogta. – Engem nem fognak falfehérre csapolni! – sikoltozta. nem verejtékezett. Ha netán meghalna. akikkel az utóbbi időben együtt élt. és maradék kicsinyke erejével rúgkapálni kezdett. Mielőtt elment. Mire elkövetkezett első ferrarai évfordulója. mert most Cesenában él. * Lucrezia nem halt meg. hogy minden bánkódással töltött perc elvesztegetett idő.

mint a fiad. – Goffredo megfordult. apám? – kérdezte. és semmi olyasmit nem tett. mennyire képes támogatni a szövetségeseit. hogy távozzon. hogy megóvjanak téged a kísértéstől. hogy a franciáknak komoly érdekeik fűződnek Nápolyhoz. és bizonyítsam Franciaország iránti elkötelezettségemet. és el akarja magyarázni az apjának – a Szentatyának –. vagy akár a magad tehetetlenségének is. hogy védelemre van szüksége – mondta a pápa. – Ne tégy úgy. Mihelyt beleegyezik. – Azt hiszed. – Mit jelentsen ez. – De mi köze ennek Sanciához? – kérdezte Goffredo. – Mondhatnám azt is – felelte –. Goffredo meg semmit nem tesz. megbocsátom neked ezt a megengedhetetlen túlkapást. mert ezen az éjszakán nem csupán a feleségét. – Apám – mondta Goffredo tűzben égő szemmel –. mert egyébként tönkreteszed a házasságomat. de az apját is elvesztette. Szabadon kell engedned a feleségemet. – Ettől a perctől kezdve éjjel-nappal őrök fognak kísérni. és én magam esküszöm meg az eretnekségedre. * . Lajos arra kért. – Goffredo. kérlek! – szólt Sándor türelmetlenül. De most messze nem ilyen személyes okokról van szó. ha nem akarta. Sancia üzenhet nagybátyjának. – Ő csak egy lány. a királynak. hogyan is kellene irányítani az anyaszentegyházat! A hangja azonban hűvösen tárgyilagos maradt. hogy Lajos viselheti a királyság koronáját. ezt én semmiképpen nem engedhetem meg. – Miféle apa lennék. Sándor értetlenül meredt Goffredóra. amikor azt mondta Goffredónak: – Mivel a fiam vagy. nem beszélve a pápaságról. lándzsahegyre tűzetem a fejedet. Sancia soha nem tudna szeretni egy olyan férfit. mert kizárólag tőle függ. hogy megvédje őt a börtöntől. Ezt pedig nem engedhetem meg. mennyire fontos a számunkra. – Mennyi ideig lesz börtönben a feleségem? – Ezt a nápolyi királytól kell megkérdezned – felelte Sándor –. tegyek valamit. – Apám – mondta –. Goffredónak egy pillanatra el kellett fordítania a fejét. ez egyszer még úgy kérlek. mint aki kettőig sem tud számolni. az íróasztala mögött. aki még arra sem képes. hogy még neki áll feljebb. Mit akar ez a fiú? A felesége attól a perctől csak gondot okoz. szörnyeteg vagyok? Goffredo szeméből bő sugárban omlottak a könnyek. Márpedig e pillanatban Franciaország a legerősebb szövetségesünk. ami bármi módon érinthetné Franciaországot. a feleséged máris szabad. A pápa felnézett. De ha bármi okból még egyszer ilyen hangon mersz beszélni velem. Megértetted? Goffredo mély lélegzetet vett. hogy képtelen vagy megfékezni ezt a kis viperafajzatot.– Maga a Szentatya adott rá parancsot – válaszolta a katona. köszönheted mindezt a feleséged csípős nyelvének és szabados viselkedésének. hogy megzabolázza vagy legalább egy kicsit ráncba szedje. Goffredo csak annyit kérdezett: – Meglátogathatom Sanciát? Sándor meglepettnek tűnt. és nem tükrözött semmifajta érzelmet. és kifejtheti benne. amelynek a biztonsága attól függ. hogy az apja észrevegye. akit a dolgozószobájában talált. . ha el akarnám szakítani a fiamat a feleségétől? – kérdezte. A bátyád sorsa és jövője forog kockán. Micsoda pimaszság. Goffredo azonnal az apjához rohant. Sehogy sem vagyok képes megértetni Nápoly jó királyával – aki a spanyol Ferdinándhoz húz –. hogy betette a lábát a Vatikánba. micsoda gyűlölet izzik a szemében. de a pápa még utána szólt. – Ha akarja.

de a körülötte lévő cellákból mindegyre a többi fogoly sikolyait. Mert amint a prostituáltak és tolvajok közé vetették Sanciát. De még aznap éjjel. – Hiszen nélküled elviselhetetlen az élet. most azonban végképp megpecsételte a saját sorsát. hajlandó vagyok e bűnnel szennyezni a lelkemet. vigasztalta. Megtette. segíteni fog. Átkarolta a felesége vállát. a börtön mélyéről is mindent megtesz. már nem állt többé a Borgia pápa védelme alatt. mit sem törődve rémült tiltakozásával.Sanciát a Sant'Angelo-erőd pincebörtönébe vetették. És hiába mondott neki bármit Goffredo. De többé egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. és mindketten leültek. kiáltásait és nyögéseit hallotta. A rabok némelyike trágár szitkokat vetett a pápai őrség felé. Mire reggel visszajött hozzá a férje. – Tudom. hogy megvédje az apját. – Ha szeretsz. mert e cél teljesülése a világ minden kincsénél többet ér. mihelyt Goffredo elment. – Megvan rá az okom. és megsimogatta Sancia haját. hogy bűn gyűlölni egy másik embert – mondta Sancia. és a szalmát a padlóra hányta. melyet apád iránt érzek. Egyedül volt a cellájában. amennyit csak szeretnél. Letépték róla a ruháit. – Hát persze – mondta Goffredo. – Megteszem. És közben annyi időt töltök itt veled a börtönben. hogy még innen. Tudatnod kell a nagybátyámmal. Sancia már felfordította a priccset. hogy megbüntetik őket. és beléje hatoltak. hogy hamar Nápolyba érjen az üzenet? – kérdezte Sancia. gúnyos megjegyzésekkel heccelték. az arcába lihegték bűzös leheletüket. mint a leghitványabb bukott angyalt. még a bort is. – Cesare meg fogja érteni a helyzetünket. Sanciát már megmosdatták és felöltöztették. melyen most ragacsos pépként csordogált a vacsorája. és Goffredo szívébe remény költözött. a pápa mégiscsak megtette… egyszer már elküldte őt. a felesége elébe jött és átölelte. – Mi ketten egyek vagyunk – mondta a feleségének. s hogy végrehajtsa e küldetést. Megfogadta. hogy ezt gondoljam – mondta Goffredo. megcsókolták az ajkát. Mire Goffredo megérkezett. – Tudom. . – Segítened kell nekem. Sancia hamuszürke arccal dühöngött magában. egyik őr a másik után jött be a cellába. hogy ez az ember nem ül már sokáig a pápai trónuson. hogy amikor üdvözölte Sanciát. oly gonosznak tartom. hogy kijuttat téged ebből a pokolból. mihelyt visszaérkezik. amit kérsz – mondta Goffredo. és az őrök nem féltek attól. a többiek viszont csak csodálkoztak. mert egykor élénken szikrázó zöld szemében megtört a fény. – De a gyűlöletért. Sancia elmosolyodott. És Sancia engedte. és sorra mindannyian megbecstelenítették a feleségét. mi történt velem. – Még többet is. csendesítette. csak merőn nézett maga elé. a szokásosnál hosszabb ideig szorította magához. miként kerülhet egy ilyen finom úrhölgy ilyen nyomorúságos helyzetbe. tekintete üres és kifejezéstelen volt. – Írok Cesare bátyámnak – mondta. – Hozol nekem most rögtön papírt. el kell juttatnod egy üzenetet a családomhoz. amit hoztak neki. és ugye gondoskodsz róla. Akik felismerték. – Ezért amit veled tesznek. Amikor búcsúzóul megcsókolta a feleségét. Goffredo visszafordította a priccset. Goffredo meglepetten tapasztalta. férjem – mondta. még az életét is hajlandó feláldozni. Goffredo nem érzett késztetést. de az egészet undorral az alacsony faajtóra löttyintette. Még ha Szentatyának mondják is. ellenem is teszik. – Miért segítene? – kérdezte Sancia. és bízom benne. Elvette a vizet és az ételt. hogy segítsen megbuktatni Sándort. – Semmi gyöngéd odaadást nem vettem még észre benne. Mert Sancia eltökélte magát.

semmi sem gátolhatja meg Cesarét abban. de egész Európa ámulatára. és a tanácstagok attól tartottak. A Signoria verejtékező tagjai nyugtalanul izegtek-mozogtak. Cesarénak szabad átvonulást kellett kérnie Urbinón Vito Vitelli tüzérsége számára. A Palazzo de Signoria szélesre tárt ablakain csupán kevéske hűs szellő áramlott be a tér felől. A hadjárat tehát folytatódott. A legfontosabb napirendi pont Niccolo Machiavelli vatikáni különleges megbízott beszámolójának a megtárgyalása volt. A város hamar megadta magát – nemcsak Itália. amely majd Rómától északi irányban nyomul előre. Guido Feltra segítsége nélkül ez a város sem tanúsított érdemi ellenállást. hogy az akaratát – és a pápai uralmat – Itália bármely városára rákényszerítse. légy viszont annál több röppent be a füllesztő terembe. melyek Romagnában maradtak. és ott egyesül Cesare egyik spanyol kapitányának csapataival. Cesare első célja Camerino kicsiny városállamának a bevétele volt. ami nem volt más. mint hogy segítse Alessio Varanót Camerino védelmében. hogy a pápai seregek fővezérét legközelebb már nem lehet ily könnyen eltántorítani. hogy álmát valóra válthassa. hogy elérhesse a célját. Guido Feltra viszont köztudottan nem szívelhette a Borgiákat.* Cesare Borgia mostanra már egész Romagnát az uralma alá hajtotta. eljött a pillanat. s még a Guido Feltra herceg irányítása alatt álló Urbino is. hogy odébbálljon. Legutóbbi hadjárata során Cesare Borgia mái-magát Firenzét fenyegette. úgy tűnt. Amikor meglátta. hogy a lehető legtovább halogassa az elkerülhetetlennek tűnő konfrontációt. * Azon a nyári délutánon a magasan fénylő napkorong perzselőn sütött le Firenze városára. hogy a teljes pápai sereg a város falai alá vonult. hogy változtasson e kedvezőtlen helyzeten. ám katonai képességeinek nagyobb volt a füstje. és egyesíthesse az összes itáliai területet. és Vitelli roppant erejű tüzérsége Urbino ellen vonult. Feltra remek condottiere hírében állt. hogy leplezze igazi szándékát. mint a lángja. Ahhoz azonban. A város jövője múlhat a követ helyzetértékelésén. mert mind ez idáig Urbino hatalmas hercegét legyőzhetetlennek tartották. és hazamehessenek egy hűsítő fürdőre és egy pohár hűs borra. Hadsereget gyűjtött. A hőség ellenére hosszú. Így hát a terveinek megfelelően Cesare továbbnyomult Camerino felé. ráadásul elzárta az Adriához vezető utat. Machiavelli szólásra emelkedett. A herceg balszerencséjére Cesare kémei fölfedték Feltra terveit. gyöngyszürke szaténzekét viselt. vakítóan fehér ingét nem színezte el egyetlen . így mindenképpen azon volt. és már nagyon várták. Guido Feltra úgy érezte. s hogy tüzes vérű harci ménje nyergéből a fekete páncélos Cesare egyremásra osztogatja a parancsokat a csapatainak. Miután Urbinót és Camerinót is legyőzte. s kikeményített. A város ura. Urbino túl erősnek tűnt ahhoz. Cesarénak így tennie kellett valamit. Ott volt Camerino. és akadályozhatta a kapcsolattartást Pesaróval és Riminivel. Ahhoz azonban. ahol della Rovere uralkodott. hogy Cesare hadserege megtámadja. és engedélyezte az átvonulást – valójában csak azért. hogy vége legyen végre a fárasztó ülésnek. aztán Senigallia. A Pápai Államban kialakult helyzet növekvő aggodalomra adott okot. Cesare Róma felől közelítő serege és Vitelli északról támadó csapatai a város kapuinál egyesültek. melyet a Varano család uralt. más városokat is meg kellett még hódítania.

Guido Feltra nyilvánvalóan a Borgiák ellen mesterkedett. deresedő. hogy ennyire súlyos volna a helyzet. és az emberei tűzbe mennének érte. amit mond. hogy a franciák az arezzói felkeléskor a Borgiákra gyanakodtak. a király támogatná őt.aprócska verejtékfolt sem. legyőzte és megalázta őket. hogyan is állunk Cesare Borgiával? A hadserege meglehetősen nagy és igen jól szervezett. hogy akkor mi történne. Jócskán ráijesztett a bolognaiakra. Attól tartok. hogy a spanyolországi és a nápolyi ügyek intézésében Lajosnak változatlanul szüksége van a pápa támogatására. Később azonban új életet kezdett. akik a csapatait vezetik. A múltjára azonban sötét árnyék vetült. elcsitított minden viszályt. – Nos. ugyanezt már nem állítanám – vad. – Hogy következő szavainak súlyát még inkább kiemelje. Az igaz. s ez némileg módosíthatja a helyzetet. – Nem hinném. és megpróbálják megbuktatni. Cesare Borgia igen sok veszélyes embert űzött el a területeikről. A városokban. nem szívesen lennék a helyében. kiszámíthatatlan emberek. álruhában. és őszintén szólva. hogy jó ura lesz Bolognának. hogy a katonái rajonganak érte. s ki tudja. ha elmenekülnek. akkor Cesare Borgia megállíthatatlan. a condottierékről. minket is alaposan megrémített. de ha így van. Épp ezért ha Cesare most megtámadná Bolognát. – Önök mindannyian tudják. Mielőtt még az érett férfikorba lépett volna. – Cesaréval ez idő szerint baráti a viszonyunk. Nyers arcvonásai dacára sokat és jókedvűen mosolygott. ez csak árulás folytán volt lehetséges. kegyelmes uram – mondta nyugtatólag Machiavelli. ha Cesare Firenzét is megtámadná. – Kegyelmes uraim! – kezdte ékesszólón. és bár az igaz. nagyon is érthető. vérszomjas hajlamait – már . Az elszánt bolognai Giovanni Bentivoglio állt az összeesküvők élére. egy banda tagjaként száz embert ölt meg. – Abban nem bízhatunk. * Az összeesküvés az Orsinik területén lévő Magioni várában kezdett formálódni. – Ha jól értem. úgy hiszem. és köztudott. hogy a herceget meglepték. Machiavelli. – Cesare titkos látogatást tett Lajosnál. drámai hangütéssel. és ha figyelembe vesszük Cesare hadseregének erejét és képzettségét. testőrök nélkül. melyeket elfoglalt. ha nem akarja kenyértörésre vinni a dolgot Sándorral. s hogy bocsánatot kért Vitelli elhibázott arezzói kalandjáért. s miközben fehér vászon zsebkendőjével a homlokát törölgette. jól teszik. nem érdemtelenül. mennyire szereti a városunkat. hogy a hadserege hűséges. az emberei pedig hűségesek hozzá. amikor ellene fordulnak. hogy voltaképpen kiszolgáltatta magát a francia király kénye-kedvének. aggodalmasan összehúzta a szemöldökét. Nagydarab. amikor Cesare Bolognát és a városunkat fenyegette. frodi onorevoli – kegyes csalás. hogy a franciák beavatkoznak Cesare terveibe. akiknek villája van a hegyekben. egyre több embert tett az ellenségévé – félelmetes ellenséggé. De ne felejtsük el. elkövetkezhet a pillanat. – Machiavelli járkálni kezdett a hallgatósága előtt. s cserébe jól rászedték. Leigázta Romagnát. Néhányan úgy vélik. Az egyik verejtékező signore felállt. egy teátrális mozdulattal a szeme elé emelte a kezét. Miközben tehát Cesare Borgia Itália leghatalmasabb embere lett. erőteljes felépítésű férfi volt. Mit mondjak. hogy Urbino elesett. mire vetemedhetnek. és megfékezte erőszakos. Az ilyesmire mondhatjuk. – Hadd közöljek önökkel valamit bizalmasan – halkította le a hangját Machiavelli. mindenki tudja. ami esetleg éket verhetett Franciaország és a pápaság közé. Azzal. Azt már nehezebb kiszámítani. és azon szerencsések közülünk. és nem örültek akkor sem. akik megirigyelhetik a sikereit. eltökélte magát. – Van azonban még valami. most pedig Urbinót is. amit tekintetbe kell vennünk. zabolátlan sörénnyel. a hangjából meggyőző erő áradt.

legalábbis mindaddig, amíg Cesare meg nem fenyegette, meg nem alázta. Bentivoglio találkozót rendezett bolognai várában, melyre meghívta Urbino elűzött, vérig sértett urát, az alacsony, zömök Guido Feltrát is. Feltra oly halkan szokott beszélni, hogy a társaságában lévőknek folyton hegyezniük kellett a fülüket – de érdemes is volt jól odafigyelni minden szavára, mert soha nem lehetett tudni, mily vészjósló fenyegetés lappang mögöttük. Az összeesküvéshez néhány befolyásos condottiere is csatlakozott Cesare seregéből. Köztük volt Paolo és Franco Orsini is: Paolo tébolyodott volt, idősödő fivére – Róma prefektusa és Gravina hercege – meg azzal szerezte meg magának a könyörtelen katona kétes értékű hírnevét, hogy egy korábbi győzelme után egyik áldozatának fejét a lándzsája hegyére tűzte, és napokig ott is hagyta. Az Orsinik minden lehetséges alkalmat megragadtak, hogy konspiráljanak a Borgiák ellen. Abban semmi meglepő nem volt, hogy ezek az emberek Cesare ellenségei voltak; az viszont már igencsak figyelemreméltó, hogy olyanok is szövetkeztek ellene, akik egykor odaadóan szolgálták őt. Olivér da Fermo, és ami még megdöbbentőbb, maga Vito Vitelli is megjelent az összejövetelen. Vitellit rendkívüli módon bosszantotta, hogy vissza kellett adnia Arezzót. Ezek a férfiak elég közel álltak Cesaréhoz ahhoz, hogy tudják, katonai stratégiájával komoly veszélybe sodorta magát a vezérük. És egyáltalán nem mellékesen, még mindig ők vezették a serege egy igen jelentékeny részét. A megbeszélés eredményeképpen kikristályosodott a tervük. Először is abban állapodtak meg, hogy további szövetségesekre van szükségük. Amint ezt sikerül megvalósítaniuk, újra találkoznak majd, megszervezik a csapataikat, és ami a leglényegesebb, ekkor döntik majd el, mikor és hol fogják megtámadni Cesarét. Úgy tűnt tehát, Cesare Borgia napjai meg vannak számlálva. * Mit sem tudva a rá leselkedő veszélyről, Cesare a kandalló mellett üldögélt új urbinói főhadiszállásán, és a Guido Feltra pincéjéből származó finom portói bort kortyolgatta. Váratlanul a szárnysegédje jelent meg, és bejelentette, hogy egy úr lovagolt el hozzá Firenzéből: Signore Niccolo Machiavelli. Bevezette Machiavellit a szobába. Amint levetette hosszú, szürke köpönyegét, Cesare észrevette, milyen sápadt és fáradt az arca. Hellyel kínálta, és töltött neki egy pohár bort. – Hát mi hozza Urbinóba az éjszaka közepén a firenzei diplomácia legragyogóbb csillagát? – kérdezte mosolyogva a szívélyes házigazda. Machiavelli arcáról lerítt az aggodalom. – Nagyon is fontos ügy, Cesare. Nem szeretnék kertelni. Firenzét felkérték, hogy vegyen részt egy ellened irányuló veszedelmes összeesküvésben. A legkiválóbb parancsnokaid közül is csatlakozott néhány. Van köztük olyan, akire nyilván magad is gondolnál, ám van egy olyan is, akire bizonyára nem: Vito Vitelli. – Machiavelli a többieket is felsorolta, mindenkit, aki ott volt Magioni várában. Cesare megdöbbent, de leplezte felindulását. – Miért mondtad el mindezt, Niccolo? – kérdezte. – Nem az volna Firenze érdeke, ha kifulladna a hadjáratom? – Sokat vitatkoztunk erről, Cesare – felelte Machiavelli. –Vajon az összeesküvők kisebb veszélyt jelentenek, mint a Borgiák? Nem volt könnyű döntés, és nem is a Signoria határozott így, hanem a Tízek Tanácsa. – Elmondtam nekik, hogy meglehetősen racionális elme vagy, és a céljaid, legalábbis azok, amelyekről tudni lehet, igen ésszerűnek tűnnek. Azt is érzékeltettem, hogy szerintem tiszteletben tartod a franciák kívánságát, akik azt szeretnék, ha nem támadnád meg Firenzét.Az összeesküvők ugyanakkor egyáltalán nem tűnnek racionálisnak. Paolo Orsini félbolond. Az egész Orsini família gyűlöli a

firenzei kormányzatot, a barátod, Vito Vitelli pedig egyszerűen magát a várost gyűlöli. Ki tudja, miért. Annyit azért tudunk, hogy a legutóbbi hadjáratod során Orsini és Vitelli volt az, aki Firenze megtámadására uszított téged, te viszont nemet mondtál. A lojalitásod e megnyilvánulása nagy súllyal esett a latba, amikor mérlegeltük a lehetőségeinket. Ha ezek az emberek megbuktatnak téged, akkor az apádat is letaszítják a trónról, ekkor viszont egy militáns pápa kerül hatalomra, aki az ő szájuk íze szerint fog uralkodni. Ennek pedig katasztrofális következményei lehetnek. Ezek az emberek, ha hatalomra kerülnek, egy pillanatig sem tétováznának, hogy megtámadják-e Firenzét. Feldúlnák és kifosztanák az egész várost. Arra is felhívtam a tanács figyelmét, hogy az összeesküvésről előbb-utóbb úgyis tudomást szerzel – ezek az emberek képtelenek titkot tartani –, s mihelyt ez megtörténik, kiváló taktikai képességeiddel rövid úton legyőzöd az összeesküvőket. – Ravaszkás mosoly suhant át Machiavelli arcán. – Egyszerűen tehát azt mondtam nekik: Figyelmeztessük mi magunk Cesarét. Megvásárolhatjuk vele a jóakaratát. Cesare felnevetett, és kedélyesen meglapogatta a firenzei diplomata hátát. – Istenemre, Machiavelli, páratlan figura vagy, egyszerűen páratlan. A nyíltságod lenyűgöz, a cinizmusod meg kifejezetten mulattat – mondta. Noha szinte lehetetlen helyzetben volt, Cesare egy percig sem tétovázott, és sebesen cselekedni kezdett. Kivonta hűséges csapatait Urbinóból és Camerinóból, és északabbra, Romagna jól védett erődítményeibe összpontosította őket. Itália minden szegletébe szélvészgyors futárokat küldött, hogy az áruló condottierék helyébe másokat toborozzanak. Képzett, új parancsnokokat és tapasztalt zsoldosokat akart, ágyúkkal támogatott tüzérséget, elsősorban Val di Lamone híres, egekig magasztalt tüzéreit – akik egész Itáliában a legjobbaknak számítottak – Faenza körzetéből. Azóta, hogy elfoglalta Faenzát, az ott élő emberek elégedettek voltak, mert emberséges volt a kormányzás, és jól bántak velük. Cesare még Lajossal is felvette a kapcsolatot, és csapatokat kért tőle. Egy hét múlva Machiavelli levélben számolt be a tapasztalatairól a Tízek Tanácsának. – Errefelé az a szilárd meggyőződés – írta –, hogy Franciaország királya csapatokkal fogja segíteni Cesare Borgiát, a pápa pedig pénzzel. Ellenségei késlekedtek a támadással, és ez előnyös helyzetbe hozta Cesarét. Úgy ítélem meg, most már késő ahhoz, hogy komolyabb kellemetlenséget okozzanak neki, mert már minden városban jelentős helyőrség állomásozik, és minden erődítmény megfelelő készletekkel rendelkezik. Mindezt hamarosan az összeesküvők is látták. És az összeesküvők tábora csakhamar bomlani kezdett. Elsőként Bentivoglio közeledett Cesaréhoz, megbocsátást kért, és hűséget esküdött. Aztán az Orsinik is kifejezték hajlandóságukat, hogy békét teremtsenek – illetve, ha erre a többi összeesküvő nem volna hajlandó, hogy elárulják őket. Csak Guido Feltra maradt távol. Végül Cesare találkozóra hívta az ellenségeit, és nagylelkű feltételeket ajánlott. Először is biztosította őket arról, hogy nem lesz megtorlás. Camerino és Urbino azonban, melyeket az összeesküvők elfoglaltak, nem képezhette alku tárgyát. Azokat sajnos vissza kell szolgáltatniuk. Bentivogliót viszont biztosította arról, hogy megtarthatja Bolognát, mert a francia király sürgetésére a pápa egyezményt írt alá Bentivoglióval. Ennek fejében ugyanakkor Bentivoglio beleegyezett, hogy Cesare következő hadjáratához katonákat, lovakat és dárdákat ad. A condottierék – Orsini, Vitelli, Gravina és da Fermo – visszanyerik parancsnoki tisztüket Cesare hadseregében.Beköszöntött a béke, másfél hónapra. Amikor a francia sereg megérkezett, Cesare köszönettel visszaküldte a csapatokat Lajoshoz. Az összeesküvés véget ért. *

Rómában azonban Sándor úgy döntött, hogy segít a fiának, Cesare tudta nélkül. Tisztában volt vele, hogy Franco és Paolo Orsinit mindaddig nem lehet megbüntetni, amíg Antonio Orsini bíboros él – mert a család patriarchájaként a bíboros nyilvánvalóan kegyetlen bosszút állna, és a pápa nem akarta megkockáztatni, hogy még egy fiát elveszítse. Így hát Sándor barátságosan a Vatikánba hívta a bíborost, és tudatta vele, mérlegeli annak a lehetőségét, hogy Antonio még egy unokaöccsét magas egyházi méltóságba juttassa. Antonio Orsini elfogadta a meghívást, nem minden balsejtelem nélkül, de azért alázatosnak és hálásnak mutatta magát. Mihelyt helyet foglalt a pápa lakosztályában, pazar vacsorát szolgáltak fel neki, számtalan ínyencséggel és a legkülönbözőbb borokkal. Szívélyesen elbeszélgettek a legfrissebb politikai kérdésekről, és vaskos tréfákat eresztettek meg némely kurtizánokról, akiket mindketten ismertek. Minden látható jel szerint jól érezték magukat egymás társaságában, és a külső szemlélő nemigen találhatta volna ki, valójában mi lakozik e két szent életű férfiú szívében. De a bíboros, aki mindig éber és elővigyázatos volt, ha egy Borgiával ült asztalhoz, nem volt hajlandó megkóstolni a bort, mert attól félt, esetleg mérgezett. Látta viszont, hogy a pápa jó étvággyal falatozik, így hát ő is derekasan lakmározni kezdett, s csak annyit kért, hogy a bor helyett hozzanak neki friss vizet, mert a víz tiszta, és ha bármi zavaros szándék mutatkozna, ő azt nyomban észreveszi. Amint befejezték a vacsorát, és a pápa épp a dolgozószobájába kívánta invitálni a bíborost, Antonio Orsini a gyomrához kapott, összegörnyedt a székében, a földre zuhant, és két kiguvadt szemét úgy forgatta, mint a mártírok a pápa lakosztályának falfreskóin. – Pedig nem is ittam bort… – nyögte a bíboros rekedten. – De ettél a finom, fekete tintahalból – mondta a pápa. A pápa gárdistái még aznap éjjel kivitték a Vatikánból Orsini bíborost, hogy illő módón eltemethessék. Másnap a misén maga a pápa mondott imát a bíboros lelki üdvéért, és áldásaival kívánt neki békességes utat a mennyekbe. Ezután Sándor elküldte a gárdistáit, hogy foglalják le Orsini bíboros javait – beleértve a palotát is, hiszen Cesare egyre szélesedő hadjáratához mind több pénzre volt szükség. Amikor azonban a gárdisták megérkeztek, a palotában ott találtak valami ősz hajú nyanyát, Orsini anyját, így hát azon nyomban ki is tették az utcára. – A szolgáimat akarom! – kiabálta a halálra rémült asszony, és miközben arrább botladozott, megpróbálta valahogy megtámogatni magát a botjával. Így hát a szolgáit is kitették az utcára. Azon az éjjel havazott Rómában, és jeges szél vágott végig az utcákon, tereken. De senki nem akadt, aki menedéket adott volna az idős asszonynak, mert féltek a pápa haragjától. Két nappal később a vatikáni kápolnában újabb misét celebrált a pápa – ezúttal Orsini bíboros édesanyjának emlékére, akihez nem volt kegyes a sors, és halva találták egy kapualjban összekucorodva. Fonnyadt kezéhez odafagyott a bot. * Decemberben, útban Senigallia felé, Cesare megállt Cesená-ban, hogy tudakozódjon a városka kormányzójáról, Ramiro da Lorcáról, akit ő nevezett ki, de akiről az a szóbeszéd járta, hogy népszerűtlen a lakosok körében. A Lorca brutalitásáról érkező legújabb hírek arra késztették Cesarét, hogy nyilvános meghallgatásra magához rendelje a kormányzót a főtérre, ahol a polgárok előtt lehetőséget kaphat arra, hogy védje magát. – Úgy hallom, végtelen kegyetlenséggel bünteted a város lakóit. Igaz ez? – kérdezte

Cesare. Da Lorca loboncos, vörös haja borzas kucsmaként övezte a fejét, s amikor vastag, összeszorított ajkait szétnyitotta, oly magas hangon beszélt, mely szinte sikoltásnak tetszett. – Nem hiszem, hogy indokolatlanul kegyetlen lettem volna, kegyelmes uram – nyüszítette. – Mert senki nem hallgat rám, és alig valaki engedelmeskedik a parancsaimnak. – Azt mondják, hogy egy fiatal apródot tűzbe vetettek a parancsodra, itt, ezen a téren, és hogy miközben elevenen megégett, rúgtad és tapostad. Így volt? – kérdezte Cesare. Da Lorca tétovázott. – Természetesen nem ok nélkül történt… Cesare rezzenéstelenül állt, kezét a kardján tartotta. – Hadd hallom hát, mi volt az oka… – Az a fiú pimasz volt… és ügyetlen… – mondta da Lorca. – A védekezésed nem kielégítő, kormányzó – felelte Cesare szigorúan. Cesare azt is hallotta, hogy Ramiro az összeesküvőkkel cimborált, és csapdát készült állítani neki. Az azonban fontosabb volt a számára, hogy fenntartsa Cesena polgárainak a jóakaratát. Az indokolatlan kegyetlenség aláássa a Borgiák tekintélyét a Cesare által elfoglalt romagnai területeken, da Lorca tehát büntetést érdemel. Cesare parancsára da Lorcát azonnal az erőd pincebörtönébe vetették. Ezután hűséges barátjáért, Zappittóért küldetett Cesare, Cesena kormányzójává nevezte ki, majd egy dukátokkal teli erszényt és részletes utasításokat adott neki. Mihelyt Cesare elhagyta a várost, a polgárok legnagyobb meglepetésére Zappitto kiengedte a könyörtelen és brutális Ramiro da Lorcát a börtönből. És noha a lakosok ennek a legkevésbé sem örültek, mégiscsak szerencsésnek érezték magukat – mert látták, hogy Zappitto olyan kormányzó, aki képes a könyörületre. A karácsonyt követő napon azonban már azt látták, hogy díszes, vörös és aranyszín karácsonyi palástjában Ramiro da Lorca fejvesztve rohan végig a főtéren, igaz, nem jószántából. A lova kantárához volt kötözve.Ekkor már mindenki egyetértett abban, hogy nagy balszerencse érte da Lorcát, amikor kiengedték a várbörtönből. * Cesare a della Rovere család uralma alatt álló Senigallia megtámadására készült. Régóta tervezte már, hogy ostrom alá veszi ezt az adriai kikötővárost, ezért úgy rendelkezett, hogy hűséges csapatai vonuljanak a tengerpartra, ahol majd egyesülnek a korábbi összeesküvők erőivel. A hűséges condottierék és az egykori összeesküvők örültek, hogy ismét együtt, egymással összhangban dolgozhatnak, és mindkét seregtest az utasítások szerint a part felé nyomult. Ahogy megjelentek Senigallia falai tövében, a város rövid úton megadta magát. De az erőd parancsnoka, Andrea Doria váltig azt hangoztatta, hogy csak Cesarénak hajlandó megadni magát. Miközben arra várt, hogy létrejöjjön e találkozó, Cesare úgy rendelkezett, hogy leghűségesebb csapatai közvetlenül a város falai mellett verjenek tábort, míg a többi parancsnok katonái a városkapuktól távolabb állomásozzanak. Cesare utasítására a leghűségesebb parancsnokok egy kis csoporttal találkoztak Senigallia kapuinál, hogy megbeszéljék a fellegvár megadásának feltételeit és körülményeit. E kisebb csoport tagja volt többek közt Paolo és Franco Orsini, Olivér da Fermo és Vito Vitelli is. Cesare parancsára az összes egybegyűlt parancsnok bement a kapukon, hogy az egyik palotában találkozzanak Andrea Doriával, és egyeztessék a megadás feltételeit. Ahogy beléptek a városba és a súlyos kapuk becsukódtak mögöttük, Cesare nevetve

aki kíséretének karéjában a kapuknál várta őt. arról nem tett említést. Most. Óvatosan lefejtette a pergamenpapír borítást. és viszonzásképpen egy kis semmiséget küldött neki. hadd mutassam be kedves barátomat. Cesarét megindította az ifjú hölgy kérése. de úgy hiszem. hogy hamarosan egész Itália az uralma alá kerül. szép sorjában megfojtotta őket. Ki nem állhatta a hitszegést. mely már most sikeres. Csak Vito Vitelli tűnt nyugtalannak – hiszen a városkapuk zárva. Átvette az egyik segédtől a nyakszorító hurkot. és a csapataik messze a falakon túl vannak. Alig telt bele egy perc. A jutalmát mindenki megérdemli. Jókora doboz volt. Urbino trónfosztott hercegének húgától. és aranyszín csokrokkal díszítettek. Mindenki készségesen követte a példáját. oly izgatottság fogta el. Olivér da Fermo és Vito Vitelli örültek. mint levelében magyarázta. Titokban még arról is szót váltott az apjával. és a korábbi összeesküvők. Cesarét nagy örömmel fogadták a város polgárai. és nem volt kétsége. Amióta elfoglalta Romagnát. mint a pápa. A hercegnőt. mielőtt még Doria parancsnok megérkezne. majd egyik hűtlen parancsnoktól a másikhoz lépett. – Hogy mindegyikőtök átvehesse méltó jutalmát. Most! A „Most” szóra a négy ajtón át két tucat felfegyverzett férfi rontott a terembe. s hogy egy olyan hadjárat részesei lehetnek. kedvtelve idézte fel magában a győzelmeit. mától kezdve sokkal jelentősebb lesz. Don Michelottót. és néhány emberének habozás nélkül meghagyta. melyeket Cesare a várral együtt elkobzott – egy Cupido. de legalábbis Romagna királyává koronáztatja magát. hogy a gyanakvó senigalliaiak nem kockáztatják meg. melyben azt írta a herceg testvére. a dobozban száz álarcot . amikor egy dobozt és egy kísérőlevelet adtak át neki Isabella d'Estétől. csakúgy. s amikor lassan leemelte a fedelét. és miközben a sorsukra várók iszonyodva nézték. hogy mivel béketárgyaláson vannak. és a fegyvereiket átadták Cesare egyik szárnysegédjének.és egy Venusszobrot. – Senigallia mindig is jelentős kikötőváros volt. Cesare a terem közepére ment. Amikor Cesare Guido Feltra urbinói palotájában időzött. tehát meg is fogja kapni.megjegyezte. melyet selyemszalagokkal kötöttek át. szíveskedjenek helyet foglalni – hangzott Cesare utasítása. melyben egy nagy tárgyalóasztal és számos barackszín bársonyszék kapott helyet. Cesare egy nyolcszögletű. és szorosan a székükhöz kötözték Paolo és Franco Orsinit. hogy miközben zajlanak a tárgyalások. Michelotto mosolyogva meghajolt. Cesare jókedvű és mosolygós volt. A mostani levelében Isabella megköszönte Cesare kedvességét. barackszín tárgyalóterembe vezette a társaságot. – Uraim. mint mikor gyerekkorában valami váratlan ajándékot kapott. hogy szenvedélyesen gyűjti az antikvitásokat. üzenetet kapott Isabellától. – Nos hát. Előbb azonban Toscanát kell elfoglalnia – ehhez mindeddig nem járult hozzá a pápa. * Amikor visszatért Rómába. Aznap este már lepihent a lakosztályában. hogy vigyék vissza hozzá a szobrokat. Olivér da Fermót és Vito Vitellit. érzelmi szálak fűzik a szobrokhoz. E felszabadult légkörben nem kellett harcra számítani. Leoldotta a kardját. ők is tegyék ugyanezt. hogy ismét befogadták őket. Cesare sötét szeme villámokat szórt. uraim – mondta. Könnyed beszélgetés zajlott. Paolo és Franco Orsini. Amint benyitottak a kicsiny palotába. Amikor Cesare kinyitotta. s azt javasolta a parancsnokoknak. hogy szeretne visszakapni két értékes műalkotást. a pápai hadsereg kifossza a várost. hogy Isabella már Lucrezia sógornője volt. s a szolgák helybéli borokat töltöttek a serlegekbe. A terembe négy ajtón lehetett belépni. hogy a tiara esetleg az ő fejére kerüljön.

a gonosz fog uralkodni. Úgy fogalmaznak. az ártatlanok ármányos fojtogatójának gondolnak? – Nem. Nem akadt két egyforma közöttük – volt ott aranyszín. kifosztották a házakat. amint a kövér. de soha nem fognak megbocsátani neked. tündökletes csel volt. hogy készítse el egy teljességgel új Szent Péter-bazilika terveit. szaténból varrt maszk. Valami páratlanul nagyszabásút szeretnék létrehozni. Anna sem. és megcsókolta a pápai gyűrűt. de a Cupido. Nyilvánvalóan bosszút forralnak. – Az erőddel nem vetekedhetnek. Épp az imént kapott hírt arról. építészként mennyire tehetséges.talált. És mivel a pápaság támogatását élvezed. lelkesült örömmel vizsgálgatta őket. * Egy hónap múlva Cesare és Sándor a Borgia-lakosztályokban Duartét várta. – És vajon a senigalliai események után a derék firenzeiek megint vérengző fenevadnak. Duarte. – Na. azt mutatja. És még nem is ez volt a legrosszabb. Az emberek szeretik a bosszút – és úgy gondolják. . – Mi nyugtalanít. amit nemrégiben vásároltam. – Aztán megadta a helyet és az időt. hogy ez a Michelangelo tényleg nagy művész. mindössze tizenkét éves.Sándor azt magyarázta lelkesen Cesarénak. hátrahagyott katonái feldúlták a várost. – Duarte Cesaréra nézett. Duarte? – kérdezte Sándor. ahogy sorra a szeme elé emelte az álarcokat. de mégiscsak sikerült meggyőznöm Michelangelót. aki épp csak pár órával azelőtt tért vissza Firenzéből és Velencéből. hogy Cesare Borgia elfoglalta Senigalliát. és nézte. A bíboros oly iszonyú haragra gerjedt. Cesare. A tükör elé állt. köszöntötte Sándort. vörös és sárga. ékkövekkel kirakott farsangi álarc. – Úgy hiszem azonban – mondta – ettől függetlenül súlyos veszélybe kerülhetünk. és ráadásul ügyesen és okosan csináltál mindent. de a családtagjaik nem. és szapora léptekkel járkált fel s alá ostiai termeiben. amit tenned kellett. hogy még imádkozni sem tudott. amikor találkozniuk kell. megerőszakolták az asszonyokat. Egyetlenegy nő sem menekülhetett – még édes kis unokahúga. És ezek az emberek most dühösek és elszántak. Pedig ő még kislány. Isten és az anyaszentegyház javára helyre kell igazítanunk az elkövetett szörnyűségeket. mily nagyszabású tervei vannak a Vatikán megszépítésére. az egész keresztény világ dicsőségére. – Nem tudom. és rövid levelet fogalmazott Ascanio Sforzának. Duarte e pillanatban lépett a szobába. minél teátrálisabb a megtorlás. Mihelyt Cesare kitette a lábát Senigalliából és visszatért Rómába. az idegességtől fékezhetetlenül remegő lábbal az írópultjához lépett. úgy látják. 28 GlULIANO DELLA ROVERE BÍBOROS ŐRJÖNGVE DÚLT-FÚLT MAGÁBAN. megtaláltad a velencei gazfickókat? – kérdezte Cesare. scellcratezzi glorioso. annál jobb. rejtélyes fekete és talányos ezüstszín. – Nehezen ugyan. s egytől egyig felpróbálta az összesét. Cesare jókedvű nevetéssel. Reszkető kezével a gyertya fölé tartotta a pecsétviaszt. amit kieszeltél. maga a pápa is veszélyben van. szentek ábrázatát idéző álorca. s most már e családja birtokában lévő helyen is a Borgiák diktálnak. – Ha a bennünk lakozó jóság továbbra is kitart az erényes út mellett – írta –. Duarte most aggodalmas arccal Sándorhoz fordult. Helyette a pennájáért nyúlt. a legkülönfélébb sárkányokat és démonokat utánzó. Cesare. és nagy élvezettel szemlélte. – A füledbe jutott valami szóbeszéd? Vagy valami komolyabb? – Az összeesküvők ugyan halottak. csak azt tetted. miként változik az arca.

és a vértanúságot szenvedő Krisztus fejét belemélyesztette a forró viaszba. És a bíboros rögtön megértette: a Borgia-bikát leölték. akkor ismerte meg Goffredo. és noha az arca nem volt kifejezetten karakteres. mindegyikre áldást mondott. szobormereven. zajtalanul suhanó lovak százai gázolnak végig rajta. Kiáltani próbált. Ekkor történt. hogy erőt és elszántságot mutasson. noha a hangja mintha emlékeztette volna valakire. bajod esik. Amikor már úgy érezte. aki Antonio bíboros halála óta az Orsini család feje volt. Kérlek. de a keze erőtlen és hideg volt. Aztán fogta a pecsétjét. mígnem csak földbe tiport. akik már fel sem neszeltek az ismerős léptekre. ha ő nem siet. amikor olyan fékeveszett nyilallást érzett a fejében. Elhaladt az alvó őrök mellett. Sancia nem szólt semmit. beszélnünk kell. és szemét könnyek öntötték el. mert félek. ahhoz elég markánsnak tűnt. kinek kezében a Borgiabikával kihímzett fehér lobogó szabadon lengett a szélben. A lassan kibomló látomásban a pápa zászlóvivőjét látta. mielőtt még . Della Rovere bíboros épp egy futárért akart küldetni. és Goffredo belépett. és lehajtotta a fejét. és a nevén szólította. nem akarlak itt hagyni téged. és kivisz innen téged. nem igaz? Na. és az írópultnak dőlt. hogy a zászló a földre hull. csak ha lement a Castel Sant'Angelo csigalépcsőjén. Sancia örökre véget fog vetni ennek a szenvedésnek. tudom. egy másikat Fortunato Orsininek. mit kell tennie. – Hogy tudtál bejutni ide? Az őr elmosolyodott. – Meglehetősen jó álruha. Sancia – könyörgött Goffredo. Az egyiket Nápoly királyának küldte. hogy térdre esett. és biztosította az öccsét. mocskos cellához sietett. Újabb üzeneteket írt. De hogyan?Attól a naptól kezdve. ismét felvette a tollszárat. a jelenés nyomtalanul eltűnt. Kezét az arcához kapta. szilárdan áll a lábán. Sancia nem húzódott el. szünet nélkül figyelték minden lépését. A férfinak világoskék szeme és fekete haja volt. ne tedd ezt. Írtam a nagybátyádnak. – Ismerem magát? – kérdezte Goffredo. Goffredót mindenhová őrök kísérték. cafatos foszlányok maradnak belőle. A szalmával borított priccsen néma kábulatban. szutykos csomókba kuszált hajjal ült Sancia. A fiatalember bólintott. hogy a pápa szabadon engedje Sanciát. de az elé táruló kép belefojtotta a szót. És amint a vörös viasz lezárta őket.vörös cseppecskék lassan az összehajtogatott pergamenre hullanak. ne engedd el magad ennyire. ahogy a feleségére nézett. – Sancia. Cesare nemrégiben visszatért. kis idő múlva gondoskodik róla. Amikor leült a felesége mellé és megfogta a kezét. hamarosan eljön. ne hagyj itt engem egyedül. gyere gyorsan. Soha nem hagyták magára. * Mint az utóbbi hetekben annyiszor. hogy az apja a pincebörtönbe vetette Sanciát. És della Rovere bíboros tudta: elkezdődött a vég. Goffredo azonban nem ismerte fel. a következő a velencei Malavoglia bíborosnak. Próbálj meg küzdeni. csak maga elé mormolt valamit. És ezt Goffredo nem tudná elviselni. Ekkor a látomástól reszketőn fölállt. és átölelte a férfit. Goffredo lement a Castel Sant'Angelo csigalépcsőjén a pincebörtönökhöz. Most Goffredo a feleségére nézett. és egyenesen a sarokban lévő szűk. Nem merlek.Az őr kinyitotta az ajtót. Amikor della Rovere felemelte a fejét és körülnézett. A harmadik levél a római Coroneto bíborosnak ment. De egyszerre azt látta. – Vanni! – mondta örvendezve Goffredo. hogy egy őr hozzá lépett. de Sancia mintha nem is látta volna őt. – Kérlek. Goffredo tudta. Goffredo szeme könnybe lábadt. az utolsó pedig a spanyol Izabella királynőnek. de csak amikor üdvözlésre nyújtotta a kezét. sáros.

és mindenképpen előkerítik az amulettet. és egyetlen gyors suhintással kettéhasította az öregasszony fejét. hogy mindent átkutatnak. Egész éjszaka nyugtalanul forgolódott. szokása szerint felnyúlt a nyakához. ahogy mondtam – figyelmeztette őket a sudár termetű bíboros. Az egyik lovas mélyen lehajolt a nyeregből. Igyekeztek megnyugtatni. és Sándor aggódni kezdett. – Egy tapodtat sem mozdulok innen – mondta Sándor. így hát Sándor beleegyezett. El nem veszhetett. Néhány perc múlva a ház lángokban állt. hogy megdörzsölje az amulettet és elmondja reggeli imáit. a bazilikát. – De ha reggelig se kerül elő. Aztán előrántotta a kardját. Amikor csak a csupasz bőrét tapintotta. aztán őzhúst borókamártásban. De annak ellenére. és azóta egyetlenegyszer sem esett le. majd visszabotorkált a kertjébe. Bement a házikóba. Noni bólintott. az amulettet sehol nem találták. ahol a szökőkutak kristálytiszta vize vidám színekben pompázó tavirózsákat permetezett. Egy perc múlva már jött is vissza. Most azonban mégsem volt ott. * Néhány nap múlva. akik álarcot és fekete. A szolgáiért kiáltott. csuklyás köpönyeget viseltek. majd gyümölccsel és mézzel ízesített ínycsiklandó palacsintát. sehogy sem jött álom a szemére. végül Goffredót. halk hangon mondott neki valamit. – Pontosan úgy tegyenek mindent. Véget kell vetnünk már ennek… egyszer s mindenkorra. hiszen még sok-sok évvel azelőtt hozzáforrasztották a lánchoz. és a karját összefonta a mellkasa előtt. * A Cesare győzelmeinek és Sándor pápa uralkodása tizenegyedik évfordulójának tiszteletére rendezendő ünnepség reggelén Sándor valami megmagyarázhatatlan szorongással ébredt. amint az alkonyi tájat vöröslő színbe vonta a lebukó nap. Aztán Duartét hívta. behívta az összeset. s benne porrá lett Noni holtteste is.túl késő lenne. Az eső elállt. Coroneto bíboros üzent. De eljött az este. . és még mindig nem találták meg. még az erdőt is. hogy már mindenki nagyon várja a pápát az ünnepségre. Coroneto bíboros pazar vidéki kastélyából az asztalokat kivitték a tó melletti csodás parkba. hogy tűvé tették az egész lakosztályt. s egy marékra való fekete bogyót hozott a kezében. majd átadta a fegyveresnek. a bogyókat egy kis bőrzacskóba tette. A vendégek szórakoztatásáról többek közt egy nápolyi népi énekes és egy szicíliai tánccsoport gondoskodott. a palotát. és eliramodtak a hegyek felé. Ahogy az ágya szélén ült. s felállás előtt megpróbálta kicsit összeszedni magát. először nem értette. körülnézett. Hát persze. és mintha valami fontos titkot súgna a fülébe. hogy elmegy. aki utána jött a házba. Karján fűzfavesszőből font kosarával az anyóka lassacskán elébük csoszogott. két ember állt meg egy nagy istálló előtt. A négy álarcos a homokdűnéken a Noninak nevezett öregasszony birtokára vágtatott. – Grazié – mondta udvariasan a férfi. és az étel fenséges volt. – Nem hagyhatnak nyomot. A férfiak ismét nyeregbe szálltak. biztos átfordult. A magasabb. nem látom el egyházi teendőimet – mondta mogorván Sándor. Aztán jót nevetett magában. majd Cesarét. Semmilyen nyomot. bíborosi palástot viselő férfi utasításokat adott négy lovasnak. Hatalmas tálakon apró genovai garnélarákot szolgáltak fel citromos öntettel.

– Egész Rómában ezek a legkitűnőbb piócák. és kiverte a jeges verejték. hogy Sándor egyre rosszabb állapotban van. aki falfehér volt. malária – mondta. vakító ezüstserlegekbe töltöttek. és alig tudott beszélni. még hozzátette: – Bizony maga sem néz ki valami fényesen. ám az arca most hideg. de nem akarta felébreszteni. A doktor megvizsgálta a pápát. Amikor a doktor úgy érezte. hogy az orvos az apja nyakára helyez egy piócát. Azonnal elhívták az orvosát. hogy apa és fia súlyos betegek. Emeleti lakosztályában Cesarét arról tájékoztatta Duarte. Marruzzi ekkor Cesaréhoz fordult. Benézett Cesaréhoz is. egy fémcsipesszel benyúlt az üvegbe. összevonta sűrű. most maga következik – mondta. Michele Marruzzit. hogy nem igazán tudta. Mire a negyedik pióca is Sándor nyakára került. Cesare elfintorította az orrát. A bor vérvörösen löttyent végig Cesare aranyszín selyemingén. hamarosan meg is hal. majd levált. – Időt kell nekik hagyni. és kijelentette: – Úgy látom. Cesarét rosszullét környékezte. barna fonalak. Marruzzi doktor nem tudta biztosan. amint a piócáitól és önnön szakismeretétől elbűvölt Marruzzi doktor tovább magyarázott. Egyik oldalán Cesare ült. hosszúkás teste megrövidült és megvastagodott. Az orvos derűlátása ellenére estére látni való volt. Ahogy azonban teltek az órák. hogy letörölje a bort. – No. Másnap reggel már nyilvánvaló volt. majd rögtön utána egy másikat is. Cesare szintén valahogy furcsán érezte magát. . és újabb piócákat halászott elő. Hamarosan ki is mentette magát. Sándor a lakoma idejére felfüggesztette az aggályait. hogy eltávozzék a rossz vér. elegendő vér távozott. De hát mit értett ő a modern orvosláshoz! Ráadásul olyan rosszul volt. s széttárt karjával a pápa mindkettejüket melegen magához ölelte. Mire a lakosztályába ért. fekete szemöldökét. magával hozott piócáit haladéktalanul a betegekre helyezi. Aztán Cesaréhoz fordult. és segítik őt felépülni. néhányan attól féltek. s Cesare az üvegen át láthatta. Kiszívják a rossz vért az apja testéből. ezért úgy döntött. Kezébe vett egy patikustégelyt. a másikon Goffredo. – Azt hiszem. Sándor rendkívül fáradtnak kezdte érezni magát. hogy szinte szétdurrant. majd ahogy közelebbről is szemügyre vette Cesarét. mondott neki valami. fekete piócák a tégely fenekén. Az orvos erősen összpontosított. Egy szolga odaugrott. mi zajlik körülötte. a hájas római bíboros a Borgiákra ürítette poharát. de Cesare türelmetlenül eltaszította. Nem kevés pénzt fizettem értük a Szent Márk-kolostorban. Coroneto. hogy Goffredo áthajolt Cesaréhoz. Mindkettejüket magas láz gyötörte. Ekkor történt. amikor visszajövök. miként tekergőznek a vékony. vékony. Feküdjön le gyorsan. s ahogy megtelt vérrel. Sándor láza valóban mintha mérséklődött volna. mindkettejüket látni szeretném. hogy kellőképp jóllakjanak. az első már annyira megtelt. Az első pióca csakhamar elfeketedett. mint megelevenedett hosszú. Cesare azonban undorodott a vérszívóktól. és a tiszta selyemlepedőre hullott. és megcsóválta a fejét. és visszautasította a kezelést. melyet a szolgák nagy. hogy az édesanyja. és elöntötte a forróság. fiam. Őszentsége máris jobban van. ám sokkal inkább az apja miatt aggódott. Vanozza meglátogatta a pápát. és óvatosan kiemelte az egyik piócát. Reggel. maláriával vagy mérgezéssel áll-e szemben. és sírva jött ki a szobájából.Bőséggel folyt a bor. levette a piócákat. Sándort visszakísérték a Vatikánba. Egy kicsi óntányérkán Marruzzi nagy büszkén Cesare orra alá dugta a piócát. és széles jókedvében derűsen diskurált a fiaival. és valami különös véletlen vagy tán nagyon is tudatos szándék folytán kiütötte a serleget a bátyja kezéből. ahol nagy gonddal táplálják és nevelik őket. nyirkos és halálsápadt volt. amint azt nézte. vöröslő gömbformára dagadt. már szinte perzselte a láz. s így tett a meghívott harminc gazdag és befolyásos római is.

hogy a fia azt kérdezi. – Ezt nem egészen értem. álomszerű ködképek tolultak egymásra. szándékai szerint gyengéden. – Apám. mint az angyalokhoz. sugárzóan. Cesaréra nézett. – De sajnos soha nem magyaráztam meg. Sándor elmosolyodott. ahogy levegőt vett. akkor a hatalom voltaképpen eltévelyedés. fenyegetést hordoz magában. oly tisztán. Vajon okosan és körültekintően tanította őket? Vagy elhibázta a nevelésüket. kérlek. – Sándor bőre szürkébe kezdett fordulni. lélektelen uralma egy másik ember akarata felett. és megcsókolta. s látta. hogy mint apa és mint a Szentatya túl szigorú hatalmat gyakorolt fölöttük? Alighogy feltette magában e kérdést. de mintha a messzi távolból. hogy Cesare szólítja. Féltettelek a hatalomtól. – A szeretet nélküli hatalom az embert közelebb viszi az állatokhoz. – Fiam. és úgy mentek le vele az áporodott levegőjű betegszobába. sokat vétettem ellened. és megszorította. megfogta az apja kezét. hogy csaknem könnyeket csalt a pápa szemébe. elkínzott. pedig inkább azt kellett volna mondanom. – Itt már nincs szükség magára – mondta Sándor. és ilyenkor kristálytiszták voltak a gondolatai. Pihenned kell egy kicsit. melyet Cesare arcán látott. ahogy még soha nem látta őket. Az ember üres. Minden kérdésére választ kapott. Úgy tűnt. Bocsáss meg nekem. ahol Cesare az apja ágya mellett erőtlenül egy székbe huppant. Sándor pápa a hátán feküdt. két nagyobb fiával és a lányával beszélgetett. lélegezni is alig tudott. mit is értek pontosan e gonoszságon. s pillanatról pillanatra fakóbb lett. hogy Cesare fia ül az ágya mellett. Mert a hatalom veszélyes. próbáld meg kicsit alaposabban megvizsgálni. Nincs benne semmi erényes. Hallotta. majd később folytatod. és újra megszólalt. sorra elvonultak a szeme előtt. és kiszolgáltatottá tette őket azáltal. Soha nem magyaráztam el. Elméjében zavaros. – Miről beszélsz. a pápa csak intett. Sándor elméje hirtelen megvilágosodott.Cesare azt kérte. – Gonosznak mondtam a hatalmat – mondta levegőért küszködve Sándor. érzelemtől fűtötten és szinte megfoghatóan. amekkorát elgyötört tüdeje csak elbírt. viaszsárga arccal. Átnyúlt. ha a szeretetet szolgáljuk vele. melyekkel a gyermekeit sújtotta. Könnyebben vette a levegőt is. és ami még fontosabb. papa – mondta Cesare. És akkor hirtelen megértette. A fiát látta maga előtt pápai fővezérként. – Hagyjon . gyomrában az erjedő mérgekkel. hordágyra fektették. s gesztenyebarna haja fakón hull megereszkedett vállára. és bármelyik pillanatban színt válthat. a bűnök. Cesare tekintetében óvatosság és szánakozás ült. – Szinte sípolt a tüdeje. hogy a hatalom gyakorlásának egyetlen elfogadható oka az. de Cesare csak torz fintort látott az apja arcán. látta a megvívott győztes csatákat. Hallotta. de időről időre feleszmélt bódultságából. papa? – kérdezte oly gyengéden. az önmagáért való hatalom nem bizonyít semmit. hogy vigyék le az apja betegágya mellé. látta a véres sebeket. Cesare az apja keze után nyúlt. s mivel tüdejét nyákos váladék ülte meg. Megindította az aggodalom. Amikor azonban ismét az ágyához hívták Marruzzi doktort. A gyermekei jártak a fejében. a rég letűnt időkből: – Hát nem erényes dolog a hatalom? Nem segíti annyi sok lélek megmentését? – Fiam – motyogta Sándor –. Mivel nem tudott lábra állni. – Ha nem szeret semmit az ember. ismét ködös álmaiba réved. a brutális öldöklést és a legyőzött emberek pusztulását. Felnézett. A pápa oly mély levegőt vett. egyenként. a kisbaba csendesen játszott. hogy menjen onnan. Újra fiatalnak érezte magát – ott ült bíborosként a szobájában.

Goffredo az apja ködfátyolos szemébe nézett. – A gyermekeim – mondta Sándor. – Szerettem. Cesare megpróbálta megnyugtatni az apját. könnyektől csillogó szemmel. mert a szemhéja már súlyosan csukódni készült. bánatnak nyoma sem volt benne. amikor az oltárnál magasba emelted az aranykelyhet. fiam. – Igen. és te szerettél valaha jobban valakit. fiam. A hangjából önirónia áradt. Mert miattad magamnak sem tudok megbocsátani. És szeretem még most is. aki Sándor valójában volt: tétova. papa – felelte Cesare. szerettél-e valaha jobban valakit. – Mondd meg neki – folytatta Sándor minden alakoskodástól mentesen –. pedig tudom. és Goffredo kelletlenül megfogta az apja kezét. a drága. Istent kellett volna jobban szeretnem. – Papa – mondta Cesare csendes. Most már ezt is világosan látom. – Ó. ez is hiba volt. hogy nyitva tudja tartani a szemét. hogy ő volt mindig életem legdrágább virága. pedig Cesare oly sokat szeretett volna megtudni erről az emberről. – Gyere közelebb. Úgy érezte. és minden erejét összeszedte. erőre kap. – Nem tudok megbocsátani neked. Sándor egész testében megremegett. – Igen. amikor megáldottam a kenyeret és megittam a bort – Krisztus testének és vérének e szimbólumait –. Én teremtettem őket. és újra elmosolyodott. hogy megkeresse. Ó. Gyere – mondta. – Aztán újra a fiához fordult. hogy az mindig a tiéd volt… A pápának hirtelen eszébe jutott valami. mint önmagadat? Nagy erőfeszítéssel Sándor ismét arra kényszerítette magát. a fiam vagy. tudnod kell. bátorító hangon –. Soha korábban nem beszéltek egymással nyíltan és őszintén. csordultig töltötted a hívek szívét. mintsem képzelnénk. igen – mondta. És ha úgy érzed. A virágok nélküli élet nem élet. megbocsátásra van szükséged. fiam. esendő ember.engem békén. apám. igen… – mondta elrévedő vágyakozással. – Hajolj közelebb. köhögni és fulladozni kezdett. és most először annak látta. . mintha gyónna az apjának. tőlem megkapod. És miként az Isten. de aztán közelebb hajolt. – A húgom – vallotta be Cesare lehajtott fejjel. – És ki volna ő? – ismételte Cesare az apja kérdését. és úgy tűnt. – Fogd meg egy kicsit a kezem. a szeretetemre van szükséged. fiam. De attól félek. a bátyja mögé állt. – Lucrezia – sóhajtotta Sándor. hogy e nehéz órában nem lehetett veled – mondta Cesare. Duarte elment. a gyermekeim testét és vérét képzeltem magam elé. – Papa. aki az apja volt. A Szentatya nem engedhetne meg magának ily túlzásokat. – És ki volna ő? – kérdezte Sándor. A tekintete hideg és kemény volt. – Amikor a borral teli kelyhet felemeltem. Ez az önhittség. feláldoztam őket. Cesare az apjára nézett. – Igazságtalan voltam veled. mint önmagadat? – kérdezte. – El kell mondanom neked valamit… Goffredo egy ideig tétovázott. mennyire szereted. – Csúfondárosan felnevetett. bár ő is gyenge és elesett volt. fiam – mondta neki Sándor. Cesarét arrább segítették. de megint köhögni kezdett. fiam. mert e név dalként zengett a fülében. hogy megszólaljon. amikor a mennyekre függesztetted a tekintetedet. fiam. mert mérhetetlen fájdalmat fog okozni neki. A szépség fontosabb. erényes Lucrezia. Amikor Goffredo megérkezett. – Cesare. ó. De egészen ma estig ostobaságokat hajszoltam. miként az Isten. – Hol van Goffredo öcséd? – kérdezte. – Az összes gyermekem. ha úgy érzed. és kissé összehúzta a szemöldökét. – Megmondom majd neki. –A vétked az én bűnöm. hidd el. távol az apjától. mert a szemed az Isten végtelen szeretetét tükrözte. – Apám.

De ő – fordult ismét Sándor felé – igazi férfi volt. de továbbra is nagyon beteg volt. Sándor úgy érezte. Míg a családok. szinte kitüremkedett belőle. és öregen halt volna meg – mondta kaján fintorral az arcán. hogy úgy távozzék a Szentatya. utoljára – mondta. és sebesen kiment a szobából. katalán származású embereket félholtra verték. – Te nem betegedtél meg? – kérdezte Cesare. sehogy sem maradt a helyén. nagy békesség öleli át. fontos. Júlia levette a fátyolt és a köpönyeget.Sándor a legkisebb fiára nézett. – Júdás nélkül Jézus is csak ács maradt volna. – Tudod – mondta ehelyett –. s így intézkedni sem tudott. Hetekig nyomta az ágyat. – Viszontlátásra. vagy ahogy nevezték őket. Vakító fényben fürdött. többnyire éretlen. nem tévedhet. Könnyek tolultak a szemébe.Egy óra múlva behívták Sándor gyóntatóját. A koporsófedelet le kellett szegezni. Felvette a köpönyegét és a fátylát. 29 SÁNDOE HALÁLÁNAK ÉJSZAKÁJÁN FEGYVERES FÉRFIAK VIHARZOTTAK végig Róma utcáin. Cesare ismét közelebb húzódott az apjához. míg csak az a kéz jéghideg nem lett. amint Cesare arca a semmibe veszett… Pillantása a halál tündöklő arcára esett. túl későn mondom ezt. és a spanyol. Az élet hirtelen oly abszurdnak tűnt. mert tudta. de mielőtt meghalok. hogy Duarte tanácsára Cesare testére helyezi a piócáit. szerelmem – suttogta. Az állapota azonban nem javult. üresfejű fiúkat. alig néhányan hallgattak volna a tanításaira. mert te voltál a legjobb ember mindannyiunk közül. kezét arany rózsafüzére övezte. Római palotájában a pápánál fiatalabb és erősebb Cesare nem adta fel a harcot. hogy hald tőlem. Milyen csodálatos élet volt. Nem látta. ez a férfi volt az életem. mert akárhány markos férfi is akarta rögzíteni. Sándor pápa nemcsak éltében volt nagy ember. Sándor ezen ravaszkásan elmosolyodott. és Cesaréhoz fordult. – Tudom. hogy VI. lefátyolozott arccal Júlia Farnese lép a szobába. a házaikat kifosztották. hogy legyőzze a kórt. Soha nem érezte ilyen jól magát… Odakünn hamarosan megfeketedett a teste. Goffredo kirohant a szobából. hogy fekete. és megcsókolta Sándor homlokát. Az akkor már eszméletlen Sándor nem hallotta a félénk kopogást. hogy megvédelmezze javait és birtokait. noha minden erejével azon volt. hogy ne látnám még egyszer. A következő napokban Cesare még túl gyenge volt ahhoz. a létem alapja. amikor a dolgok ilyen világosak. de holtában is az maradt. Goffredo feje alig észrevehetően megremegett. Az évek során sok férfit szerettem. és ellenálljon a halál hívó szavának. így történt hát. – De apám. aki feladta a pápának az utolsó kenetet. Így hát minden tiltakozása ellenére Marruzzi doktor úgy döntött. tolakodó. hogy csak nagy erőltetéssel fért bele a koporsóba. hiszen még csak nem is ismersz engem. kámzsás köpönyegében. aztán lehajolt. hogy kikeljen az ágyból. – Nem tudtam elviselni. Cesare ismét elfoglalta a helyét az apja betegágya mellett. Ezüstliget narancsligeteiben járt. megölték. és oly hatalmasra puffadt. Neked kellett volna bíborosnak lenned. . És mindaddig fogta a kezét. de Júlia nem válaszolt.

inkább megvárják. Mielőtt még kiszabadulhatott volna. Az első dolga volt. Camerino és Senigallia városát. – A személyes vagyonodat teljes egészében megtarthatod. nagy tekintélyű szervezet volt. hogy minden katonai erőt haladéktalanul ki kell vonni a városból. mert a szavazásra jogosultakat esetleg a befolyásuk alá vonhatják. Ráadásul a romagnai városok polgárai elégedettek voltak Cesare uralkodásával. hiszen Cesare életben van. hogy a külföldi csapatok nemkívánatosak Rómában. a birtokaikat. Írásos parancsba foglalta. kicsi az esélye. hogy levelet írjon Caterina Sforzának. a javaikat. és úgy . Cesare ekkor Duartét hívta magához. Duarte Brandao gyakorta meglátogatta Cesarét. hogy romagnai erődítményeiben megfelelően ellátott katonai erő állomásozzon. amennyire csak lehetett. amikor a Colonnák és az Orsinik egyesítették erőiket. gondolták. csapatokat küldtek Rómába. esetleg csak tetteti a gyengeséget. tanácskozásokat tartottak és új szövetségeket kötöttek. hogy az ellenségei hadakat gyűjtsenek. Jobb félni. késlekedett a válasszal. hanem a felesége miatt. és valami újabb csapdát készül állítani – mint azt például Senigalliában tette. De most képtelen volt efféle intézkedésekre. Cesare tehát küldöncöket menesztett.Az évek során Cesare és az apja már jó előre kidolgozták. Most azonban a pápa fia túlságosan beteg volt ahhoz. és annak reményében. és sokat javított az életkörülményeiken. Képtelen volt megakadályozni. és visszavegyék Urbino. a bíborosi testület Cesare értésére adta. úgy rendelkezett. hűséges csapatait pillanatokon belül Rómába és a város környékére tudta volna gyűjteni. Tisztességesebb és nagylelkűbb volt. de az öccse nemet mondott. de a bíborosi kollégium. Intézkedett volna. Az elfoglalt városok urai nem nagylelkűek voltak. Még attól is tartottak. Most mindent az új pápa megválasztásának kellett alárendelni. mi lesz a bíborosok döntése. mint megijedni. Csakhamar valamennyi katonai erő kivonult Rómából. legalább az ő várai legyenek az elsők. Cesare. és e hatalmak immár nem kívántak Cesare érdekében beavatkozni. mint hihettük volna – mondta. és tájékoztatta őt az ellenségeik feltételeiről. hanem óvatosak. hogy megvalósítsa ezeket a terveket. el kell fogadnia a feltételeket. Ha egészséges lett volna. mert mély gyászba süppedt – nem az apja. és újra saját várkastélyában lakjon. Ha Cesare elfogadja e városok urainak az ajánlatát.melyeknek területeit elfoglalta. És a betegszobát még akkor sem tudta elhagyni. Úgy határoztak. hogy az ő közreműködésével próbáljon csapatokat gyűjteni Rómába. hogy Cesare meg tudja védeni a családot. A bíborosi kollégium erős. hogy még a Colonnák és az Orsinik is engedelmeskedtek. Nem látott semmiféle kiutat. hogy lázongást szítana a lakosság. hogy hacsak nem történik valami csoda. Ha már mindenképpen vissza kell adnia az elfoglalt birtokokat. hogy befolyásolni tudják a pápaválasztást. Sancia meghalt a börtönben. Ottó Riadónak. de az elfoglalt városokat és területeket vissza kell adnod a korábbi tulajdonosaiknak. Sándor halála esetén milyen stratégiát kell majd alkalmazni. – Engedékenyebbek. Firenzébe. De reggelre egy kicsit jobban érezte magát. s a szövetségi kapcsolatait is megszilárdíthatta volna. s hogy sok más főúr is sietve visszatérjen a városába. Cesare még a szemét is alig tudta nyitva tartani. melynek immár nem parancsolhatott. A bíborosok oly eréllyel követelték utasításaik végrehajtását. Goffredo segítségét kérte. Az egyik este erőnek erejével az íróasztalához kényszerítette magát. A pápa halála óta azonban jelentős mértékben módosult a politikai helyzet. hogy a franciák és a spanyolok segítségét kérje. hogy Imolát és Forlit késedelem nélkül adják vissza Caterinának és a fiának. mint egykori uraik. de pontosan tudta.

Michelotto állt elébe átfagyva. és mindenképpen le akarta beszélni. ott találkozhattok. mondta. ám Lucrezia meglepetésére Alfonso nem mozdult. és látni szeretném még egyszer papát is. a bátyjának szüksége van rá. zenészek előtt. – Kis híja volt. bármiben is dönteni. – Őt már soha többé nem láthatom? Michelotto elképzelni sem tudta. – És papa? – kérdezte Lucrezia. ha a társaságában maradok? Lucrezia képtelen volt gondolkozni. Lucrezia így a hosszú. magányos estéken megnyitotta otthonát a művészek. Adriana még mindig mellettük van. s leginkább a fegyvergyűjteményével és kurtizánokkal játszadozott. Miguel. – Vagy csak még nagyobb lesz a bánata. még a hálószobájába is csak hébe-hóba látogatott. Cesare is Népibe megy. mielőtt a sírba helyeznék… – Könnyáztatta szemében fájdalom ült. hercegnő? – kérdezte. – Úgy tűnik. az Isten hall téged. ha meglátná az apja megfeketedett. Az emberek mindegyre kitódulnak az utcákra. s a szeme szánalmat sugárzott.döntött. és másnap menjen vissza Cesaréhoz. tartsalak távol a veszélytől. – Ne félj. amit papáról mondanak? Igaz. Michelotto azonban rendíthetetlen volt. baját. Most azonban Alfonso elébe állt. Házasságuk ideje alatt a férje csak percekre maradt a társaságában. Egyvégtében hajszolta a lovát Rómából. nem lennél ott biztonságban. s mindketten Lucreziához léptek. ott biztonságban vannak – mondta Michelotto. valahányszor csak feltolult benne e rémséges látvány – hát akkor mit érezne e gyenge nő? – Apádért Ferrarából is imádkozhatsz – mondta. Lucrezia önnön sikolyait vélte visszhangzani egész Ferrarában. – Hogyan segíthetnék. a hidegtől és a kétségbeeséstől reszketve. azonnal indul Nepibe. de leülni . napközben pedig odaadó figyelemmel hallgatta a ferrarai polgárok megannyi gondját. – Hozz ruhát meg cipőt. pedig egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. – A bátyád azt kérte tőlem. pihenjen le. és már hívta is egyik udvarhölgyét. – Miguel! – kiáltott fel Lucrezia. mert a bánat lehorgasztotta a fejét. eltorzult holttestét. Valami feketét – utasította a lányt. és nemsokára Vanozza is odaérkezik. Hidd el. rabolnak. – És te ezt elhiszed? – kérdezte Lucrezia. – Ki tette ezt? – kérdezte aztán. tartsalak távol Rómától. fosztogatnak. – És Chez is elhiszi? – Ő maga is megbetegedett – mondta Michelotto. hogy bele nem halt. lázonganak. és maga is meglepődött a hangja különös nyugodtságán. – Nem tarthatsz távol tőle. mégis később érkezett. * Meghalt a pápa! Meghalt a pápa! – hullámzott végig Ferrara utcáin a kikiáltók hangja. – Mert bárhol is vagy. mit élne át Lucrezia. Ekkor Ercole d'Este és Alfonso lépett a szobába. – El kell mennem hozzá – mondta. Ha a bátyja üzen érte. Ercole és Michelotto kiment. gondolta. mint a hír. Ám Lucrezia vigasztalhatatlan volt. Lucrezia álmosan kikászálódott az ágyból. költők. Az apja meghalt. Találkozni akarok a gyerekeimmel. De mielőtt még teljesen felébredhetett volna – mert hisz rossz álomnak tűnt az egész –. és kinézett az ablakon. a parancsot és a levelet egyaránt egy fiók mélyére süllyeszti. hogy megpróbálják megvigasztalni. – Igaz. Még őt is bánat és iszony fogta el. Kérte Michelottót. Hátha még nincs veszve minden. – A gyermekeidet már elvittük Nepibe. Nem tudott lépni. Lucreziának szinte elakadt a lélegzete. Mihelyt jobban lesz. hogy meghalt? Michelotto nem tudott megszólalni. a malária végzett vele – felelte Michelotto.

s még tovább is. sem della Rovere nem képes megszerezni a szükséges számú szavazatot. Hozzálátott. További két kör után végre fehér füst szállt a vatikáni kéményből. hogy kidolgozzon egy olyan stratégiát. hogy nem tudta elérni őket. Alfonso gyorsan a karjaiba vette. * A pápaválasztást már nem lehetett halogatni. míg csak Lucreziát a bánat szaggatta. a könnyei oly mélyen fakadtak. Pius nevet vette fel. hogy bárki más győzelme esetén több mint hússzoros pénzt ígértek a bankok. Végül összeesett. jócskán megkönnyebbült. Ez a konklávé sem volt kivétel. Pius halálával aligha remélhette. Nagy meglepetésre a konklávé az idős és beteges Francesco Piccolominit választotta. hogy legyőzi Giuliano della Roveret. de ahelyett. A Pius megválasztása utáni hetekben Cesare fokozatosan erőre kapott. Aztán egy napon. megerőltető lovaglásból. megvédi majd őket. Duarte arckifejezése sok mindent elárult. Duarte Brandao várt rá az istállónál. és ameddig az anyaszentegyház érdekeivel nem összeegyeztethetetlen. Akik viszont hűségesek maradtak Cesaréhoz. Annak idején nem mindenben támogatta Sándort. Valami különleges csoda folytán tehát sikerült elhárítani egy ellenséges pápa veszélyét. jó szándékú öregúr volt. Cesare. hogy a favoritnak tekintett bíboros a konklávé után is csak bíboros maradt. A jelöltje Georges d'Amboise bíboros volt. beszélj – mondta Lucrezia. D'Amboise győzelmét öt az egyhez adták. * Cesare kilátásai immár nem sok jóval kecsegtettek. – Sírni nem tudott még. Alfonso egész éjszaka vele maradt. hogy lefektette volna a feleségét. De hát egy választás eredménye megjósolhatatlan. della Rovere esélyei már jobbak voltak. hogy sem D'Amboise. kérlek. ám a fogadások zömét a firenzei bankokon keresztül bonyolították. éjjel és nappal. Koronázásakor Piccolomini a III. s győzelmi esélyekkel szállhat szembe ellenségeivel. – Beszélj hozzám. Sokszor megesett. felsorakoztak della Rovere ellen. de becsületes. Cesare legalább a spanyol bíborosokat szerette volna meggyőzni D'Amboise kiválóságáról. és különösen kedvelték. amikor hazaérkezett egy hosszú. s a sötétség minden maradék gondolatát elhomályosította. amikor egy pápaválasztás végkimenetelére tippelhettek. Cesare azonban eltökélte magát. A firenzeiek éltek-haltak a szerencsejátékokért. – Rossz hírem van. amikor kinyitotta a szemét. Aztán leült az ágyra. hogy Pius tisztességesen fog bánni a Borgiákkal. mellyel a lehető legeredményesebben tarthatja meg Romagnában szerzett területeit. III. Az itáliai bíborosok többsége persze hallani sem akart róla. amit az is mutat. a karjaiban tartotta. Mindössze huszonhét napig volt pápa. . akit természetesen támogatott a többi francia bíboros. a Borgiák ősi ellenségét. nekik azonban megvolt a saját jelöltjük. S ha Cesare tökéletesen boldog nem is volt. – Tereld el valahogy a figyelmemet. ők della Rovere elkötelezett hívei voltak. szabadíts meg e gyötrelmes gondolatoktól. Cesare tudta. Nagy tétekben olykor magánemberek is játszottak egymással. aztán már a kertbe is kiment. Néhány szavazási kör után világossá vált. A tétek együttes összege minden képzeletet felülmúlt. Pius meghalt. Rajtuk kívül senki komoly jelölt nem volt. előbb a lakosztályában tett kisebb sétákat. rá három az egyhez arányban lehetett fogadni. végül fehér harci ménjén vidéki kiruccanásokat is tett. és csendesen ringatta.sem.

még ha így a fogadók és a szőlőskertek esetleg odavesznek is. Cesare kikövetelte. a kedélye is sokkal felszabadultabbá vált. ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Róma templomtornyaira. és felmérte. de taktikai okokból úgy rendezte az erőit. ha elnyeri a firenzeiek támogatását. mert az édesanyja életét mindenképpen meg akarta óvni. mint a Borgiáktól. így Cesare a változatlanul bevehetetlennek tartott Castel Sant'Angelóba vonult vissza. és egy fillér nyereséget sem zsebelhetnek be. valamint a Castel Sant'Angelo erejére hivatkozva sikerült is megállapodásra jutnia vele. Mivel tudta. De azt jól tudta. hogy a Pápai Állammal kapcsolatos elképzelése nagymértékben hasonlított Sándor és Cesare terveire. Eközben Cesare azon fáradozott. Ahogy közeledett a választás napja. hogy gonfaloniere és a pápai hadsereg fővezére legyen. S remélve. Szentséges ég. egészségesnek és erősnek mondhatta magát. milyen régóta várt már arra. Della Rovere bíboros II. még nem tudta pontosan. hogy Cesaréban erős szövetségesre számíthat. hogy saját pozícióit erősítse. hogy szüksége lehet Cesaréra.S hogy a bíboros mindenképpen megtartsa az ígéretét. Sudár cédrusok hosszú sora között sétáltak. mintha ellenállással akarna próbálkozni. mert a megválasztása elől minden akadályt el akart hárítani. A városban már csak kevés hűséges katonája volt. * Egy csípős decemberi napon találkoztak a Belvedere parkjában. gondoskodott róla. hogy mindezt nyilvánosan is bejelentsék. Így aztán Cesare Borgia találkozott Giuliano della Roverevel. ha a velenceiek romagnai terjeszkedését kell megakadályoznia. hogy magukra zárták az ajtót. Mindezt természetesen az ellenségei is látták. mert hiszen abból nemigen származhatott hátránya. hogy támogatja Rovere megválasztását. Amikor trónra lépett. Noha Gyula pápa már nem volt fiatal. Machiavellivel. hogy együttes erővel szálljanak szembe Cesaréval. alig néhány perccel azután. mégpedig pillanatok alatt. kapcsolatba lépett barátjával. hogy a győzelme esetén a fogadók csak a feltett pénzüket kaphatják vissza. a bankok úgy döntöttek. Az Orsinik meggyőzték a Colonnákat. miképpen is kellene megújítani az anyaszentegyházat. Ekkoriban a velenceiektől legalább annyira tartott. egyetlen komoly vetélytársa sem akadt. Cesare felajánlotta. vagy legalább tisztességesen bánik vele. és el kell hárítania ellenségei esetleges támadását. feltéve. miként is kezelje Cesarét. és megnyugtatta őket. Vanozzát a biztonságos Nepibe küldte. Ahhoz is ragaszkodott. hogy szilárd a helyzete. Emberemlékezet óta nem született ilyen gyors döntés – a bíborosok már az első körben dűlőre jutottak. hogy esetleg megszegi a neki tett ígéretét. hogy helyzetét tovább erősítheti. hogy meg kell szilárdítania a hatalmát és a helyzetét. A sors fintora. s ő is erős. Nem mintha az aggasztotta volna. hogy megtörténjék e csoda! Számtalan elképzelése volt. Cesare támogatásával aztán Roveret meg is választották. hogy a Borgiák hatalmát természetesen nem kívánta elősegíteni. központi kormányzás alatt akarta egyesíteni őket. majd leültek egy megkopott kőpadra. Della Rovere beleegyezett. Szoros kapcsolatban állt megmaradt várainak és városainak parancsnokaival. Gyula pápaként vonult be a történelembe. bele kell nyugodnia a vereségbe. még ha az új pápa köztudottan régi rosszakarója is. hogy elnyerte végre a tisztséget. Giuliano della Rovere megállíthatatlan volt. A legutóbbi konklávé óta biztos favorit lett. Az egyedüli különbség az volt. és most. és gyorsan cselekedtek. és a spanyol és francia bíborosokra gyakorolt befolyásával fenyegetőzve. hogy megtarthatja romagnai várait és városait.hogy a következő pápa védelmet nyújt neki. ahonnan kedvtelve szemlélhették az alant . Cesare tudta. hogy a viszonyuk – noha ősi ellenségek voltak – barátinak tűnjön. mely meggyőződése szerint megillette.

A parancsnokaim erősek és hűségesek. feszes ajakkal. Nicco? – kérdezte Cesare. a kormányzatnak és az egyházi elöljáróknak. hogy Cesare mondjon le a várairól. Új napra virradtunk. de ezek az idők már elmúltak. a ruhája nem volt oly elegáns. Nyilvános fogadalmat tett. el kell ismernie – valósággal bálványozott. Nicco. A szél kifújta a füstöt és a port a házak közül. Követelte. határozott Cesare. Louise esetleg férjhez mehet Gyula pápa unokaöccséhez. nem az előnyére. józan. mindaz. El fogja árulni Cesarét. Gyula pápa. Machiavelli azon tűnődött. De amikor be kellett számolnia a tapasztalatairól. hogy megerősíti Cesarét elfoglalt birtokaiban. hogy mind a velencei fenyegetésről. azonnal megszegte a megállapodást. dőreség volna bármifajta támogatást nyújtanunk Cesare Borgiának. hogy mit szándékozik csinálni. milyen izgatottan beszél Cesare. a Szentatya. II. hogy így tesz. Még mindig gonfaloniere vagyok. aki korábban még csak halvány utalást sem szokott tenni arra. Ráadásul még arról is beszéltünk. és Val di Lamone gyalogságát is magam mellé állítom. mint máskor. – Látod ezt itt előttünk. s hogy biztos legyen benne. Cesare Borgia levelet írt a többi vár . Nem engedhetjük. már csak egy barátot ismert: Firenzét. másodszor is meg tudjuk tenni. Szélesen gesztikulált. megint az lesz. titkon már el is döntötte. Gyula pápa a múltban valóban az ellenségem volt. én pedig új sereget szervezek. s a hanghordozása sem oly drámai.és márványépületek éles kontúrjait mintha a tiszta. de tudta. Gyula pápa nyilvánosan megígérte. amit mondania kell. s a terrakotta. hogy a két családot házassággal kapcsoljuk össze – mondjuk. II. vajon hova tűnt az a briliáns. kipirult arccal. megtartja-e a szavát. mielőtt még túl késő lenne. Élvezik az emberek bizalmát és támogatását. Francescóhoz. meg vagyok győződve róla. – Kegyelmes uraim. nincs más választása. * Machiavellinek igaza lett. de biztosan a saját sírját ássa. S ami még most is az enyém. Machiavelli a barátjának tartotta Cesarét. De. és kinevezi gonfalonierének. s valahogy túl gyakran és túl harsányan nevetett. Változatlanul gyűlöli a Borgiákat. most fűnek-fának a megvalósíthatatlan terveiről áradozik. – Ami magát Cesarét illeti. Aznap este sebes vágtába hajszolta a lovát. mint bármikor korábban. De ígérem neked. röviden szólva: nem a szokásos formáját hozta. Az a férfi. Igen. amit itt magad előtt látsz. mind a Cesare erejéről szóló hírek túlzóak voltak. felfogadok külföldi zsoldosokat is. Ha egyszer elfoglaltuk a várakat és erődöket. Gyula pápa letartóztatta Cesare Borgiát. a parancsait végrehajtják. – Nemrégen még a Borgiáké volt itt minden. Machiavellinek feltűnt. akit egykor ismert. hogy mondjuk melyik ajtón megyek majd ki innen. mégpedig késedelem nélkül. vajon nem lázas-e még. akit – igen. kék égboltból vájták volna ki. mint nekem az. kegyelmes uraim. – Mihelyt megszilárdítom a helyzetemet Romagnában. hogy támogatni fog engem. miután meggyőződött róla. Ez a férfi. hogy a pápának éppoly mindegy. hogy Firenzét is magával rántsa. A legfelsőbb irányító testület által használt kisteremben komor arccal szólt a tanácstagokhoz. és szent esküvéssel megígérte a polgároknak. Miután az első két erődöt átadta. és karjával a város felé intett. Igen. Cesare Borgia lassan. új napra! Machiavelli azon merengett. a lányom.elterülő várost. Mihelyt ez megtörtént. roppant mód megváltozott. az ölembe hull. egy idős bíboros meg egy fegyveres őr kíséretében Ostiába küldte. nem lesz gond megvédeni. És ez alkalommal a Signoria elé terjesztett gondolatai már egészen mások voltak. Amikor szólásra emelkedett. hogy elérjen a városba. Nem örült annak.

Apám volt az. – Tudom. és feltette egy Nápolyba induló gályára. Nem ülhet tovább tétlenül. De Cordoba beleegyezett. de még mindig nem érkezett válasz Spanyolország katolikus felségeitől. Ha sikerül megszerezni a támogatásukat. hogy nincs Romagnában. – Nyugodj meg. hogy ügyét a spanyol uralkodók elé tárja. – Biztos vagyok benne. – A felségeknek sok mindent számításba kell venniük. s tán jobb is. üzeneteket küldött megmaradt parancsnokainak. A barátjuknak tartanak. amigo. Gondolod. Cesare. ráadásul keményfejű. – Bonyolult ügy ez. Cesare. Míg arra várt. – De ügyelnünk kell. Remélte. és bevezették. és ha Isten is úgy akarja. És a katolikus felségek is tudják. mondta De Cordobának. E spanyol fennhatóság alatt álló területen Cesare végre biztonságban érezhette magát Gyula pápától. semmibe veszik az üzeneteit. De szükségem van a királyod támogatására. – Azt mondod. A bíboros azt hitte. hogy erőfeszítéseidet seregeim teljes haderejével támogassam. – Minden erőmmel azon vagyok. Ezzel párhuzamosan hozzálátott. mert úgy hitte. akik vállvetve harcolhatnak majd a spanyolokkal De Cordoba parancsnoksága alatt. – Ahogy mondod – bólintott De Cordoba. Cesare azonnal Ferdinánd és Izabella segítségéért folyamodott. kedvező lesz a válaszuk. Gonsalvo – felelte Cesare. hogy így van. és a korábbinál jelentősebb befolyásuk volt egész Itáliára. nincs válasz. – Még nincs válasz. – Si. hogy zsoldosokat toborozzon. Nápolyban aztán Cesare még egy kártyát megjátszhatott: Gonsalvo de Cordobát. hogy tartsa is magát a megállapodásukhoz. és aztán rád és az embereidre is számítok. claro – mondta Cesare. Ott aztán a parancsnok szállásához kísérték. Egyre türelmetlenebb és nyugtalanabb volt. Mindenütt kémek vannak. és rákényszerítheti Gyulát. hogy az immár spanyol fennhatóság alatt álló Nápolyba utazhasson. Holnap délután már bizonyára ismerni fogjuk a válaszukat. tennie kell valamit! Így hát a Nápoly környéki tengerparti dombokon át a spanyol katonai táborba lovagolt. hogy mielőtt készen állnánk. ebben a táborban . Cesare lényegében a pápa utasításai alapján cselekszik. hogy megtartsam a váraimat. hogy esetleg nem is akarnak segíteni nekem? – kérdezte Cesare zavartan. engedményeket csikarhat ki a pápából. hogy visszaadja az erődítményeket a korábbi tulajdonosaiknak. és közölte velük. bosszúálló ember. Gonsalvo. arra fognak utasítani. és mosolyogva átölelte. és felszólította őket. – Holnap délben viszont érkezik egy gálya Valenciából. még itt. A város urai most kizárólagosan a spanyolok voltak. Elkísérte hát az ostiai kikötőbe. további csapatokat szervezhet. hogy mindig támogattam őket… De Cordoba Cesare karjára tette a kezét. aki közbenjárt az érdekükben. és lehetővé tette a házasságukat. Gonsalvo de Cordoba felállt térképekkel borított asztala mellől. legalábbis egy ideig.Cesare már három hete várt. Ezután engedélyt kért az idős bíborostól. hűséges embereivel bármennyi ideig képes lesz megvédeni az erődítményeit. hogy megérkezzen a válasz Ferdinándtól és Izabellától. legalább addig sem okoz gondot. a Borgiák szövetségesei. – De Ferdinánd és Izabella a családunk réges-régi barátai. hogy ne adják fel a várakat. Cesare valamelyest megnyugodott De Cordoba szavaitól. és katonákat toborozzak. – Efelől nincs kétségem. talán a király üzenetét is hozza. Ő lett első gyermekük keresztapja. s akkor majd gyorsan kell cselekednünk. – Nyugtalannak látszol. A pápa esküdt ellenséged. Ha szerencsénk van. ne keltsünk feltűnést. Cesare – mondta De Cordoba. te is jól tudod – mondta De Cordoba.parancsnokának. nyugodj meg – mondta. hűséges barátjuknak. arra kényszerül. És tudod.

mert biztos volt benne. Valóban régi barátjuknak tartanak téged. hogy Isten és a Szentatya egyaránt elégedett lesz a döntésükkel. De Cordoba azért választotta ezt a sajátos szállítási módot. lábát megkötözték. Türelmetlenségében odakiáltott neki: – Van-e valami híred. majd egy fából ácsolt koporsóba tették. négy férfi fogott le azonnal. majd ugyanilyen gyorsan kezét. – Rendben – mondta a kapitány. De Cordoba kurta parancsai nyomán Cesarét minden teketória nélkül kivitték. de tudod jól. Sajnálom. De Cordoba gyertyát gyújtott. de nem felejtik el. Felháborodásában képtelen volt egy szót is szólni. hogy spanyol vér folyik az ereimben! – Éppen ellenkezőleg. mint ahogy azt hadnagyának kifejtette. kissé északra innen. rútul elárulták.is. miért vállalna kockázatot? Így hiába . Pillanatok alatt lefegyverezték. A koporsót lezárták. – Csupán királyom és királynőm parancsait teljesítem. Óvatosnak kell lennünk. – Miféle aljas árulás ez. ahol felvitték egy Valenciába készülő spanyol gálya fedélzetére. és jól tudják. Hiába küzdött. hogy bármiféle szabadítási kísérletet megakadályozzon. barátom. hogy vége a Borgiák uralmának. A hatalom most már Gyula pápa kezében van. a kötelek nem engedtek. és egy öszvér hátára vetették. de aztán visszafordult Cesaréhoz. Cesare szinte alig kapott levegőt. hogyha feladja a harcot. –Változatlanul az alattvalójuknak tekintenek. akit ahogy a világítótorony sötétségébe lépett. De. s a láda oly szűk volt. Ahhoz persze bőven elég katonája volt. – Akkor holnap napnyugtakor ott találkozunk. Aztán a sötét tengerparton De Cordoba és a katonái az alacsony dombok közé ékelt spanyol táborba vitték. Aztán levették róla az álarcát. Cesare – válaszolta fojtott hangon. Épp ezért úgy szól a parancsuk. Akkor majd a stratégiánkat is kidolgozzuk. a parton? – Nem – felelte Cesare –. Ott menedéket adnak neked – egy valenciai börtönben. hogy vigyelek vissza Spanyolországba. hogy legyűrje valahogy páni félelmét. hogy Giovanni öcséd özvegye. És a hölgy a király unokatestvére. megőrül a rettenetes bezártságban. Cesare a kikötőtől északra a sápadtan fodrozódó víz mentén a régi. Cesare úgy érezte. Ismered a régi világítótornyot. hogy a Cesaréhoz még hű nápolyiak közül bárki is tudomást szerezzen az egykor oly hatalmas pápai fővezér letartóztatásáról. egy halotti lepelbe göngyölték. Előreengedte Cesarét. –Gyere be. kőből emelt világítótorony felé ballagott. amikor az aranyló nap a látóhatár mögé ereszkedett. Ahogy közelebb ért. – De Cordoba indulni készült. de majd megtalálom. – Dios mio! – kiáltott fel Cesare. hogy szövetségre léptél a franciákkal. * Másnap este. aztán szekéren a kikötőbe szállították. És a Szentatya nem tart téged a barátjának. hogy katolikus uralkodóim mennyire vallásosak és jámborak. Legközelebb valami olyan helyen kell találkoznunk. – Tudnod kell azt is. Meg vannak győződve róla. ami kevésbé van szem előtt. – Elfelejtik. Minden erejével azon volt. Másnap hajnalban a kötelek fogságában vergődő Cesarénak felpeckelték a száját. – Semmiféle árulásról nincs szó. Gonsalvo? – kérdezte Cesare. hogy még küzdenie sem volt érdemes. hogy egy tucat állig felfegyverzett spanyol katona fogja gyűrűbe. Cesare – mondta De Cordoba. és Cesare láthatta. Cesare – felelte De Cordoba. Gonsalvo? A spanyol parancsnok az ajka elé tette az ujját. hogy De Cordoba épp kilép a világítótorony kapuján. –Csendesebben. Maria Enriquez a férje meggyilkolásával vádol téged. mert mindenképpen el akarta kerülni. látta.

Szűk és mocskos hely volt. és hogy megőrizze ép eszét. – Ne haragudj a kötelekért. A legfelső emeleten belökték egy arasznyi cellába. amikor a húga mintha ott lett volna vele a cellában: a haját simogatta. eleven kikötő szinte hemzsegett Ferdinánd és Izabella katonáitól. Cesare egykedvűen tűrte. Ferdinánd és Izabella abbeli igyekezetükben. és az apró darabokat egyenként Cesare szájába tette. hogy egy szegény halott spanyolt hazavisznek a szülőföldjére eltemetni. A sors fintora. A nyomorúságos. bűzös szállás szinte elviselhetetlenné tett. Nagyon igyekezett. ez a nyomorúságos pondrólét jobb-e vajon a halálnál. abban meg nincs semmi érdekes. mindössze egy koporsót láthatnak. hamarosan úgyis megkapja a választ. és a helyzete mit sem változott. Cesare ott ült cellájának a padlóján. Cesare felállt. jámbor barátai. hogy ne gondoljon Lucreziára. hol van. Most bőven volt ideje. hogy elgondolkozzon a szándékain. nem is tiltakozott. és a raktár egyik rekeszébe vetették. viharokkal tarkított utazás után. majd széttördelte. így sokkal elviselhetőbbnek tűnt. amikor Ezüstliget vidékére képzelte magát. mert istenfélő. tekerjék le róla a halotti leplet. Hetente egyszer a börtön szűkös udvarán sétálhatott egy órát a friss levegőn. Voltak időszakok. Cesarét ismét egy öszvér hátára vetették. s a kikötő melletti macskaköves utcán egy magas tornyú. hogy emeljék ki Cesarét a koporsóból. hogy az új pápának és Giovanni özvegyének a kedvében járjanak. behoztak neki egy lavór poshadt vizet. A tengeri utazás során az egyik hajós naponta egyszer vizet és férges kétszersültet adott Cesarénak. amikor biztosan tudta. hogy kihulljanak belőle a férgek. a légypiszkokat a plafonon. és hosszasan dörzsölte sebzett csuklóját. hogy ez ugyanaz a valenciai kikötő volt. hogy a maga valóságában lássa és megértse az apját. Csak akkor vehetjük le. különféle dolgokat számolt – a csótányokat a falon. az ajkát csókolta. a gálya végül kikötött Villanueva del Graóban. Azon tűnődött. s négy őr jelenlétében itt végre leoldozták róla a köteleket. Hátralevő életében ez lesz vajon az otthona? Ha igen. A jólelkű. s mégis voltak pillanatok. a bűzös csöbröt. –A kapitány parancsa. Amikor a gálya már egy órája szelte a tengert. A nyüzsgő. a köteleit azonban ne oldozzák el. így a foglyot a továbbiakban már nem volt miért rejtegetni. Alonso Borgia. hogy megmosdhasson. de tudta. melyben Cesare az utóbbi órákat töltötte. * Múltak a napok. halálsápadt Cesarét a tatba vitték. láthatóan tapasztalt tengerjáró előbb a fedélzethez veregette a kétszersültet. gyengéd.őgyeleg a tengerparton akár tucatnyi kém is. ahonnan több mint hatvan évvel azelőtt Cesare apjának nagybátyja. s szemügyre vette a földre vetett mocskos matracot. a kapitány végre parancsot adott. már nem harcolt. megtébolyodott – amikor elfelejtette. csaknem bizonyosan halálra fogják kínozni. melyet az undorító étel és a szűk. derűsen. . de az ajtaján legalább volt szellőzőnyílás. amikor az apjával beszélgetett. a rozsdás evőedényt. s hogy most végre ne csak a hibái után kutasson. ha már Valenciába érkeztünk. csitító szavakkal vigasztalta. börtönként szolgáló várba vitték. mint a fullasztó koporsó. a későbbi Calixtus pápa Itáliába indult Spanyolországból. Vasárnaponként. Nem lehetett biztos benne. A hetekből hónapok lettek. Körülnézett. és vegyék ki a szájából a pecket. akkor vélhetőleg nem lesz hosszú élete. a hetek. pajtás – mondta Cesarénak. s hogy naponta hányszor tolják el a kicsi kémlelőnyílást az ajtón. A reszkető. csendesen.

hogy bárki mást igaz szerelemmel szeressen. fiam. sem semmiféle szentben. Ez a mi hitünk. mit felelt neki az apja sok évvel azelőtt. e kapcsolat lehetetlenné tette a számára. Még akkor is – és itt Sándor figyelmeztetőn felemelte pápai ujját –. ezt elképzelni sem tudta. És a szegény Alfonso – a maga emésztő féltékenységének vajon mennyi szerepe volt a halálában? Zokogásban tört ki. – Elég rövidnek látszik. sem Szűz Máriában. mert félnek a bűnhődéstől a halál után. Gondolta. amikor Cesare elmondta. Az én szememben vajmi keveset ér. bár igaz. vajon inkább e szerelem nélkül élte volna le az életét? Nem. amikor megvallom a bűneimet. rajtad áll vagy bukik a Borgiák jövője. mint te vagy én. Ó. De ha ő. ez ad vigasztalást némely rettentő dologért. és amint viszontláthatja őket. az egyik őr néz be hozzá valamiért. kiszabadítalak innen. hogy nem hisz Istenben. – Te jó ég. barátom – felelte Duarte. Nem tudják elviselni a világ kegyetlenségeit. Még maguk a szentek is cselekvő emberek voltak. – És az őrök? – kérdezte Cesare. Lottie-hoz. Kétségbe vonják az anyaszent-egyház igazságait. Az olyan embernek. Még most is tisztán hallotta az apja hangját: – Sok bűnös lélek mondja azt. ha egy magát elhivatottnak mondó ember tucatnyi évig ostorozza magát a kolostorában. a hús-vér ember létezik csak. hát te meg mit keresel itt? – kérdezte Cesare. De válaszul csak e szavakat hallotta: – Ne feledd. melyet el kell követnem. megbocsátani mégsem tudott érte az apjának. fiam. mennyi szerelmet pazarolt méltatlan férjére… Azon az éjszakán erősen megfogadta. hogy csendesen kinyílik cellájának az ajtaja. Akkor a pápa szavai semmit nem jelentettek Cesarénak. A hitet azonban újjá kell élesztem. nem tesz semmit azért. a drága lélek. igyekezz. s egyszerre siratta önmagát és a húga férjét. akárki legyen is az. megkérdőjelezik az örök és szerető Isten létét. – Ide hallgass. hogy elvégezze a maga sajátos feladatát. mint amilyennek most látja? Bár tudta. hogy az egyház fenn tudjon maradni ebben a mulandó. nem sokkal éjfél után Cesare arra figyelt fel. becsületes. Megkérdőjelezik végtelen könyörületességet. hogy ily erős szövetségbe forrasztotta őt és Lucreziát. ha a lelkünk egy időre a purgatóriumba kényszerül. Így hát megpróbálják megmásítani az igazságot. mert a szerelmük a húgának és neki is túl sok fájdalmat okozott. – Megvesztegettem őket. – A pápa megfogta Cesare kezét. rendesen – mondta Duarte. kegyes és megértő. Ha végre kiszabadulhatna innen… ha a Mennyei Atya letekintene reá… Cesarénak akkor eszébe jutott. Louise mellett. Duarte. mégpedig cselekvéssel. és a szíve vadul kalapálni kezdett. és felhúzta a szemöldökét. tiszta életet él Lottie és a leánya. hogy a humanistáink – akik a görög filozófusokra esküsznek – azt hiszik. briliáns megoldás volt Sándortól. és a létezés rejtélyein töpreng. – Gondoltam. igenis kötelessége. és szenvedélyes hangon folytatta. Most. Az emberek elvesztik a hitüket. Mit se számít. hogy kell csinálni az ilyesmit. karjára tekert kötéllel. – Ezen fogunk lemászni? – kérdezte Cesare. valld meg őket vagy sem.Valóban oly nagy ember volt az apja. ám mégiscsak valóságos világban. Élj együtt a bűneiddel. hogy kiszakítja magából Lucrezia iránti szenvedélyét. Igenis van Mindenható Isten. Cesare dönthetett volna. * Egyik éjszaka. –Letekerte a kötelet. Amikor elmondom az imáimat. És hinned kell neked is. . néhány rőfnyi. Azonnal mennünk kell. de soha ne veszítsd el a hitedet. – Na gyerünk. ehelyett azonban Duarte Brandao jelent meg. Az ilyen ember nem tesz semmit az élő egyházért. hogy nem hisz sem Istenben. –Régen megtanultam már. noha küzdött a hitével. S e gondolatoktól egyenes út vezetett édes kicsi feleségéhez. meggyónt az Istennek.

Duarte? – kérdezte Cesare. Sir Edward? – kérdezte Cesare. Végül aztán piszkosan és kimerülten megérkezett az Ibériai-félsziget északi csücskében lévő Navarrába. hogy csapda az egész. – Igazából sokkal könnyebb utat választunk. Navarra királyának a várába mész. – Csirkevér – mondta. hogy a spanyol katonaság nyilván átfésüli a vidéket. majd a hátsó kapun kiléptek a szabadba. ahonnan a kidobott kötél lengett. – Tehát tudtad? Egész végig? – Apám évek óta sejtette – felelte Cesare. – És te. aztán meg erre bicegtél el. – De hát nem ellenséged a mostani király? Túl nagy a kockázat. És ahogy telnek az évek. – Soha nem foglak elfelejteni. Cesare és Duarte átvágtak egy mezőn. Te a sógorodnak. Aztán Cesaréhoz fordult. elég tisztes vagyonom volt. Duarte kis szünetet tartott. – Angliába megyek. hiszen Duarte értesítette őt a jöveteléről. ahol két ló álldogált. A köpönyege zsebébe nyúlt. egyre jobban szeretem az egyedüllétet. merrefelé éltem az utóbbi években. magunk között szólva. – Ahogy mondod. Már vár téged. így szöktél meg. a többit meg szaggatott csíkban. ahhoz odaerősítette a kötél egyik végét. De hát mondd meg. mert. ami azt illeti. Na persze ők sem benned. Duarte? – kérdezte Cesare. – Egy kicsit a kötél alá öntök belőle. De képes leszel egyedül odáig hajózni? – Ó. – A falból kiállt egy vasrúd. ezért elkerülte a városokat. A sógora már várta. nappal meghúzta magát az erdőkben. barátom. akiktől használható tanácsokat remélhet. Duarte az ablak alá futott. Igazából észak felé fogsz menni. a kantárjukat egy kisfiú fogta. Ez pedig nem volna mindegy. jóval a föld fölött. Duarte meglepetten felnézett. Duarte. – Nagyon kevés olyan hely van errefelé. gyakorlatias ember. hogy állítólag tudakozódott felőlem. Egyetlen őrt sem láttak sehol. Összeölelkeztek a holdfényben úszó dombtetőn. nem? – Talán igen. – Merre megyünk. nehogy bajba kerüljenek az őrök. aztán felkapaszkodtak egy dombtetőre. és szeret olyan embereket maga köré gyűjteni.– Az is – felelte Duarte mosolyogva. Minden jel szerint az a szándéka. Lementek a vár csigalépcsőjén. Ott biztonságban leszel. megsebesültél. – Hát. nem messze innen – mondta Duarte. Azt hiszik majd. – Csak a látszat kedvéért van velem. A ma éjszaka után Spanyolország sem jöhet szóba. – Te hová mész? Itáliában halálos veszélyben lennél. Nemrégiben ráadásul a fülembe jutott. újra fogságba eshet. eliramodott Navarra felé. déli irányban. Aztán Cesare hátralépett. Akkor hát hová? – Vár rám egy kis hajó a parton. Nagyon kevés – felelte Duarte. igencsak későre jár – mondta aztán. A parancsnokuk majd azt hiszi. szerencsés utat! Megfordult. a franciákban meg soha nem bíztál. Nem tudja. és csak éjszaka lovagolt. Gyorsan bekísérték . és ha nem elég óvatos. ami bármelyikünknek is biztonságos lenne. amikor leugrottal a rövidke kötélről. – Angliába. a másikat meg kivetette az ablakon. nyeregbe pattant. 30 CESARE TUDATÁBAN VOLT A VESZÉLYNEK. messzebb is hajóztam én már. hogyha felajánlom a szolgálataimat. De Tudor Henrik okos. van más választásom? – Nem hinném. Lehet persze. amnesztiát kaphatok. Jó szelet. és finoman elmosolyodott. és talán még az elvett birtokaimat is visszaadják. –Ideje indulnunk. és elővett egy terrakottaszínű flaskát. – De azért valamennyi mégiscsak van. és még mielőtt Duarte észrevehette volna az arcán legördülő könnycseppeket.

A tüzérek. jól felkészített emberekkel lesz dolga. lovagias király pusztán barátságból engedte át neki a győzelmet. Ilyen boldog időkre Cesare nem is igen tudott visszaemlékezni. kedves öcsém! – mondta János. hiszen roppant kimerültnek érezte magát. Semmiképpen sem akart az adósa maradni. de azért bízvást számítani lehet majd rájuk. – De jó. s bár Cesare két vállra fektette Jánost. főleg. A gyalogságról már nem volt ilyen jó véleménye. egy katona a király lakosztályába vezette. hogy az előző fővezért épp a múlt héten szabdalták miszlikbe. lovagoltak. amíg csak a kedved tartja. hogy a csupa izom. de a biztonságodat és a nyugalmadat nem fenyegeti semmi.a kapun. Maradhatsz. ha tudod. harcedzett katonáknak tűntek. ám amikor felkelt. – A király felkacagott. Viszont nem baj. A következő hetek békés semmittevésben teltek. Cesare kimondhatatlanul hálás volt ennek az embernek. és őellene sem fondorkodott senki. Nem kellett senki ellen mesterkednie. takaros ágyú állt előtte. és annak idején Ezüstliget szelíd. megnyerő modorú férfi volt. barna bőrű. Huszonnégy jól karban tartott. Szinte szünet nélkül aludt. de aki mégis megmentette az életét. hogy tapasztalt.Miután megfürdött és fölvette az előre odakészített ruhákat. vadásztak. és érezd magad otthon. felséges uram – mondta. A lovassággal kezdte. helyezd magad kényelembe. akivel ugyan soha nem találkozott még. és kivillantotta vakítóan fehér fogait. mert szükséged van néhány rendes ruhára. és Cesarénak nem kellett árulástól tartania. bizonyosan megállják a helyüket a harcban. láthatóan gyatrán felfegyverzett. Kellemes. és Cesare örült volna. Legutóbb talán Charlotte-tal töltött ily derűs napokat. . Tapasztalt katona vagyok. Jobbára helybéli parasztokból verbuválták őket. képzett. Nekik nem sok hasznukat veheti. Navarra erős testalkatú. És persze azonnal hívatom a szabómat. Vito Vitelli tüzéreivel tán nem érnek fel. – Ennek természetesen semmi akadálya. melynek ablakai a folyóra néztek. komolyabb harcban igazából csak a tüzérségre és a lovasságra támaszkodhat. Így hát pihenj le. és magára öltötte új ruháját – melyhez páncél és teljes fegyverzet is dukált –. hogy a drága Lottie-t oly rég magára hagyta Franciaországban. hogy látlak. ha annak idején az öccsei iránt is ilyen érzéseket táplálhatott volna. azonnal a parancsnoksága alá rendelt sereget indult megszemlélni. a hatalom felelősségéről beszélgettek. Ezután a tüzérséget vette szemügyre. csodás szépségű vidékén. rosszul képzett legények voltak. biztos volt benne. ha felajánlhatnám a szolgálataimat. Gyakorlatilag minden egyes nap együtt múlatták az időt. rendezett sorokban. –Charlotte-tól természetesen már mindent tudok rólad. János király. Még az erejüket is összemérték. – Magasba emelte a kardját. – De ha mód van rá. – Köszönöm a kegyes vendégszeretetet. vacsora után a tűz mellett közös könyvélményeikről. akik csak alkalmanként jelentkeztek katonai szolgálatra. Hallottam már a vitézségedről. Ha a helyzet úgy hozza. – E perctől kezdve a királyi hadsereg vezére vagy. János király szívélyes és barátságos volt Cesaréval. ápolt szakállú uralkodója meleg szeretettel ölelte át a vendégét. és megnyugodva látta. Végre biztonságban érezhette magát. Esténként. és egy tágas szobába vezették. melyekről az imént tettél említést. és örülnék. János király elmosolyodott. szívesen a segítségedre lennék ezekben a „kisebb összetűzésekben”. a jó kormányzás módszereiről. örömmel időzött a társaságában. Cesare két teljes napon át pihent. Isten hozott Navarrában! Időnként vannak ugyan kisebb összetűzéseim az engedetlen bárókkal. a lovasokhoz hasonlóan. majd játékosan Cesare vállához érintette.

de leginkább azt szerettem volna. birtokokat és pénzt ajánl nékik. hónapok is beletelnek. és nem kockáztathattam meg. – Mi bánt. Cesare tudta ezt jól. s hogy az ő szolgálatába álljanak. Ez nem egy nevesincs. a Cháteau de la Motte Feuillybe. A katonái ma porig égettek egy teljes falut. és megdézsmálják a termést. és ajándékokat is küldtem nekik. Mióta elváltam tőlük. sokszor írtam. többé már soha nem válunk el. és aggódott Jánosért. * Néhány nappal később. Most pedig még továbbment. A király oly erővel vágott az asztalra. Az álnokság. ismét felütötte a fejét. hogy először hang sem jött ki a torkán. azonnal észrevette. Meg fogom védeni őket! Nem élhetnek félelemben. – Meg fogom állítani! Most azonnal! Navarra uraként felelős vagyok az alattvalóimért. Aznap éjjel. De aztán rendre különféle válságos helyzetekbe keveredtem. Rettegést akar kelteni. és levelet írt a feleségének Dauphiné tartományba. amint azonban belekezdett. mintha egyházi küldetésben járna.Cesarénak évek óta most először nem kellett tartania semmitől. – Louis de Beaumonte gróf hónapok óta megkeseríti az életemet. és a dühtől szinte megszólalni sem képes. Így hát egy nap azt mondta a királynak: – Azt hiszem. eljött végre az idő. Az emberei elhajtják a marhákat a falvainkból. ha értük küldethetek. Szerető férjed: C. Beaumonte szemet vetett a földjeim java részére. Módszeresen megfélemlíti a falusiakat. és szántszándékkal követi el a rémtetteit. eljött az idő. Rettentő csapás ez. ehelyett viszont megkörnyékezi a főembereimet. de amint megérkeztek. kedves bátyám? – kérdezte Cesare. hosszú és megerőltető lesz az út. amire oly régóta készülök. Charlotte bátyjaként János örömmel fogadta Cesare tervét. hogy a feleségemért és a gyermekemért küldethetek. mint mélyből felbukkanó rémületes sárkány. olyan messzire. Hiszem. amikor Cesare vacsorához ült a királlyal. mire megérkezik a felesége és a gyermeke. és természetesen minden nőt meggyaláztak. de a várakozás izgalma boldogsággal töltötte el a szívét. részeg tuskó céltalan ámokfutása. és végre a helyzet is lehetővé teszi. Cesare. csak hogy eláruljanak engem. Holnap . ilyen súlyos veszteségeket nem tud elviselni a népem. Tudta. hogy veszélybe sodorjam őket. Másnap reggel Cesare királyi futárral rögtön el is küldte a levelet. János hűséges. hogy kilöttyent a bora. hogy eljöjj Navarrába – la petité Louise-zal együtt. ha menteni akarják életüket és otthonukat. Cesare asztalhoz ült. hiszen immár testvérként szerette a sógorát. A gróf püspöke úgy tesz. hogy ezt már semmiképp sem tűrhetem. hogy elpártoljanak tőlem. odaadó barát. már szinte abbahagyni sem tudta. A király oly haragos volt. Lelkesedésükben pohárköszöntőt mondtak Charlotte várva várt jöttére. minden férfit lemészároltak. Tudom. hogy mindannyian együtt legyünk. amikor visszatért a lakosztályába. Legdrágább Lottie-m! Végre-valahára megírhatom neked. hogy János igen komor.

s mindegyik ugyanazt az ötven láb széles falszakaszt vegye tűz alá. s már csak a vezérre vártak. hogy véget vessen Louis de Beaumonte vérgőzös uralgásának. igaz lelkű király vagy. és Cesare tudta. amit annak idején Vito Vitellitől tanult. A király kedves és szívélyes volt vele. Maga Cesare is felpattant pej harci ménje hátára. s dicsőséget szerzek neked is. hogy készüljön a rohamra. De nem szabad. így a roham majd kevésbé lesz kockázatos. Jól is ment minden. Cesare. Őszintén hálás vagyok neked azért. mint annak idején Forlit és Faenzát. jól tudta. ezzel a módszerrel sok védőt harcképtelenné tesz. A falak magasak és erősek voltak. hogy akkor is tovább tudjanak harcolni.megtámadom Beaumonte vianai várát. és elkezdődött az ágyúzás. hogy én vezethessem az ostromot. hogy te állj a támadás élére. A sereg szabályos sorokba rendeződött. megmentette az életét. és készenlétbe helyezte a dárdáját. Úgy vélte. de Cesare látott már magasabb. Tartozott annyival a királynak. a bástyákat kezdte lövetni. melyen a lovasság akadálytalanul . immár igaz barátja lett. Megparancsolta ekkor a lovasságnak. mint korábban már annyiszor. Úgy tervezte. De itt többről volt szó. majd Cesare vezetésével hegyen-völgyön. ha kilőnék alóla a lovát és kiütnék a kezéből a kardját. Cesare a robajló ágyúzás közepette is hallotta a megcsonkított vagy alábukó védők sikolyát. Cesare már hajnal előtt felébredt. Sok győztes csatát vívtam meg már. s a védelmükre lovas és gyalogos egységeket rendelt. és fontosabb vagy a néped számára. hogy a lovasroham sorsdöntő lesz – ezen áll vagy bukik a győzelem. mint amelyeket Itáliában vett ostrom alá. A lovasságot ő maga fogja vezetni. Úgy rendelkezett. hidd el. ideje új harcmodort alkalmazni. vagy megölöm! – Jó. és megint egyszer készült a csatára. A király serege már az este megérkezett. A tüzértisztek továbbították a parancsát. mezőkön és patakokon átkelve végül Louis de Beaumonte várának falai alá érkezett. Aznap éjjel a két férfi órákig tanulmányozta Viana erődítéseinek térképét. egyenetlen szélű lyuk tátongott a falon. Mihelyt ezzel megvolt. a katonák nyeregbe szálltak. tüskékkel kivert buzogányát. Oldalukon kard is függött. Veszélyes ütközet lesz. mennyi kárt tehet egy ilyen Beaumonte-féle hitvány kiskirály. Kérlek. hogy közel a vég. és mindegyikük halált hozó dárdát szorított a hóna alá. A lovastisztek továbbították az utasításait. Úgy számította. Megigazította a kardját és a nyereg oldalára erősített. János. ismerve gyalogosai felkészültségét. amit értem tettél. aztán felöltötte könnyű fegyverzetét. Cesare ekkor meghallotta az ismerős kiáltást: – Leomlott a fal! Leomlott! – Hatalmas. engedd meg. Felidézte magában. újabb hódításról. a bástyák ormai egyremásra megroppantak. bizonyosan könnyebb feladat lesz bevenni. Ahogy az ágyúgolyók becsapódtak. és körös-körül jókora faldarabok hullottak a mélybe. nem csupán egy újabb csatáról. és először is az ágyúit a falak mentén széles ívbe rendezte. itt fogja majd megindítani a lovasrohamot. Pej harci ménje türelmetlenül kapált a vár kapujában. csatarendbe állította az embereit. melyre akkor lehet szüksége. Harci kedve magasra hágott. Egy bő óra elteltével úgy döntött. semhogy kockára tehesd az életed. Nem láttam semmi kiutat. és te a segítségemre siettél. támadó alakzatot vettek fel. Az ismétlődő zárótűz nyomán a falszakasz egyre jobban rengett és ingott. Ez a vár nem volt olyan erős. erősebb falakat is. Cesare ráadásul pontosan tudta. ha nem fékezik meg időben. hogy az összes ágyút a vár egyazon részéhez vontassák. És vagy elkergetem. Valóban el kell rendelned az ostromot. ha esetleg kivetnék őket a nyeregből. s kidolgozta a stratégiát a másnapi ütközetre. A királyt végül is meggyőzte Cesare érvelése. Cesare alaposan szemügyre vette az erődítményt.

és minden elcsöndesedett. szúrták. amikor kínzó félelem gyötörte a fivére és az apja miatt mindazért. egyik kezében kard. de a kardja még sebesen suhogott. A várvédők most újra közrefogták. Talpra ugrott. Cesare szíve vadul dübörögni kezdett. s hogy elkerüljön egy lándzsadöfést. Egyik ellenséget a másik után vágta le kardjával. Emlékek idéződtek fel benne azon időkből. A teljes lovasság némán. megsarkantyúzta a lovát. ott rajzottak körülötte mindenütt. ahol hagyta őket. döfték. A tó partján sátrakat vertek fel. s némely magas rangú egyházi méltóság szeretője ontotta bűnbánó könnyeit a tó vizébe. amit tudott róluk. A falhasadék felé vágtatott… egyedül. izzó szenvedéllyel harcolt. és elfoglalhatja a várat. s a temetési menetet Ezüstligetbe vezette. De túl sokan voltak. Aztán a földre bukott. Aztán egy hangot hallott. hogy megállt volna. lándzsával. Elárulták a királyukat… a barátját. Gyula pápa olyan helyen akarta tudni Cesarét. Goffredo Borgia bíboros és maga Gyula pápa. A vár védői bármelyik pillanatban a hasadékhoz érkezhetnek. akit valami különös csoda folytán megőrzött az Úr. Lucrezia Borgia azonban úgy intézte. és lovasroham nélkül bajos volna kimozdítani őket. Aztán hirtelen kidőlt alóla a lova. karddal felfegyverzett emberek tömegei vették körül. vágták. majd aranyurnába helyezze Michelotto. és egyenesen a tátongó nyílás felé kezdett vágtatni. Navarra urát. korábban ő is eljött ide a tóhoz. Aztán leeresztette a rostélyt. hogy a bátyja hamvait ellopja. Aztán egyszerre már mindannyian körülötte tolongtak. gyáva kutyák! De senki nem mozdult. Maga mögött nem hallott lódobogást. A hamvait ezután egy hatalmas sírkő alá helyezték a Santa Maria Maggiore -templomban. Újra a lovascsapat felé fordult. Cesare Borgia halott volt. keményen marokra fogta a dárdáját. a buzogányt már kiütötték a kezéből. békességes hangot: – Kard által vész el. AZ EGYKORI BÍBOROST. Megfordult. A teljes lovasság ott állt. Közibük ugratott. hogy egyetlen ember sem követi. villámgyorsan a másik oldalára hengeredett. A környékbeli magaslatról Lucrezia jól láthatta Róma csúcsíves templomtornyait. Lehúzta a sisakrostélyt. Lucrezia emberei elkerülték őket. Azt beszélték. csitító. Elhagyta az ereje. De a dárdájával csak kettőt tudott megölni közülük. És akkor Cesare megértette. Ösztönösen. hogy megtisztuljon bűnös . De amint a fal felé száguldott. a földre bukott. Cesare megfékezte harci ménje vágtáját.behatolhat. és sarkantyúját a lova véknyába vágta. Michelotto ezután egész éjszaka lovagolt. Anélkül. Lefizették e hitvány népséget. és elordította magát: – Támadás. a másikban buzogány. ahogy egy lándzsa a hónaljába fúródott. feltolta a sisakrostélyt. Ő azonban nem tesz ilyet! Cesare tétovázott egy pillanatig. vastag sugárban ömlött a vére. Másnap reggel Lucrezia háromszáz nemesúr és fegyveres vitéz kíséretében hosszú útra kelt. hirtelen megérezte. Por és zavart morajlás volt mindenütt. ki kardot ragad… Lucreziára gondolt. ahol szemmel tarthatja őt még holtában is. hogy valami nagyon nincs rendjén. hátrafordult a nyeregben. és kiadta a parancsot a támadásra. mozdulatlanul állt a helyén. Rémülten döbbent rá. Mint sok más vétkező. moccanatlanul. túl sokan. Epilógus CESARE BORGIÁT . Éles fájdalmat érzett. mire szétrebbentek. HERCEGET ÉS GON-FALONIERÉT méltó temetési szertartással búcsúztatta Rómában az öccse. sújtotta a földre buzogányával. Egy szempillantás alatt dárdával. Alig tíz mérföldre tőlük ott voltak a tolfai tárnákból a szokásos vezeklők. és az urnát Ferrarában átadta Lucreziának. amikor bűnös testi vágyak rabja volt. a megmentőjét.

Ferrara jólelkű. s Cesare hamvait az ezüstös fényben úszó tóba hintette. Jól emlékezett rá. Vajon a bűneiért immár a pokol emésztő tüze perzseli a lelkét örök időkig? De ha ő. s jó útra téríti a vétkeseket.. az ezüstösen csillámló víz oly békességgel tölti el. S immár az ő sorsa is elrendeltetett. sem a bátyja nem volt igazán könyörületes. hogy sem az apja. de ez így is van rendjén. kegyes hercegnője – válaszolta a fiatalember. aki trágár versikékben ostorozta a Borgia-klánt. Crezia. és Lucreziára mutatott. hogy segítsek neked. és nagyokat úsztak. a kérése: – Ha megölnének. amikor Cesare megölette Alfonsót. mint amikor egy bűnös lélek megváltást keres. hiszen ő valami olyasminek van a birtokában. megbocsát majd mindkettejüknek – mondta Sándor. amikor pápa és Krisztus földi helytartója lett. aminek ők soha nem voltak. már reszketőn csillámló sötétségbe vonta az éj. s úgy érezte. Lucrezia most aranyszínű sátorában ült a tó partján. melyben vétkes volt. milyen rettentő szigorral büntette meg Cesare Filofilát. hogy nincs annál álnokabb dolog. a bűvös erejű víz lemossa róla a kísértéseit. mégis derűs mosolyával arra figyelmeztette. – Aztán megint: – Ne félj. Rodrigo Borgia az anyaszentegyház bíborosa volt. s melyet immár soha többé nem követhet el. Az apja és a bátyja halott. ismét feléje szólt a bátyja ígérete: – Ha ez az. – És egy későbbi időből. hogy így lesz. s így bizonyságát adja gyenge jellemének. De mindez mit számít most már? Lehet igazán ártani szavakkal? Elhiszi-e bárki őket valaha is? Így hát elhozta Cesare hamvait Ezüstligetbe. – Még soha nem hallottál róla? . S elméjében hirtelen a gyermek Cesare hangja visszhangzott: – Vigyázz. s őszintén hitte. akik bűnbánó imákban telt napjuk után épp visszatértek a hegyekből. és könyörületes mindenekfelett. hiszen a tóról az a hír járta. s még akkor is szerető és kötelességtudó apa volt. vigyázok rád.vágyaitól. ahonnan gyermekkorukban fejest ugrottak a vízbe. miért nem az a mindenható Isten? S akkor eszébe jutott. – Lucrezia d'Este. Ekkor Lucrezia leemelte az urna fedelét. Ahogy a móló végébe ért. s levezekelné önnön bűnös testi vágyait. Crezia. Lucrezia lassan az aprócska kikötőhöz ment. élj helyettem is. – Az Isten kegyes. S ekkor apjának szívmelengető emléke idéződött fel benne. A megváltás talán nincs messze már. nem elég mély. amikor ismét a tó partjára ért. a tó tükre ezüstös szikrákat vetett. Crezia. Lucrezia megbocsátó és könyörületes. Egy szépséges ifjú hölgy a társaságában lévő fiatalemberhez fordult. amikor ennek a földi tragédiának vége szakad. s hátralevő életében igazságos lesz. újra együtt leszünk mindannyian. További gyermekeket szül majd. Crezia. amikor életükből sok évet leéltek már. az egyetlen bűnt. hogy vigaszt és enyhülést nyújt. a római szatíraköltőt. Később. mindent megteszek. És egy napon majd. – Ki az a bájos hölgy? – kérdezte. meglátta őt néhány vezeklő. melyben soha korábban nem lehetett része. s a sápadt hoki a cédrusok fölé emelkedett. és néhány teljesületlen álommal is szegényebbek voltak. a pápa azonban a maga ravaszdi. – Különben nem volna értelme a Mindenható létezésének. s ő kétségbeesetten siratta a férjét. Az ilyen ember a széljárás szerint váltogatja meggyőződését. Ahogy leszállt az este. Szomorú szívvel kellett belátnia. – És amikor utoljára találkoztak. A világi dicsőségek hajszolásában soha nem fog vetekedni az apjával és a bátyjával. amit szeretnél. Amikor ő született. mit mondott neki az apja. Vagy mintha zarándokúton lenne. – És megígérte. Apja. segít Ferrara kormányzásában. mintha a bátyját még tán haló poraiban is megkísérthetné a bűn.

nagyon meglepődtem. hogy esetleg hozzákezdenél a Borgia-könyvhöz? – Előbb még meg kell írnom két maffiaregényt. Miután 1983-ban eljutottunk a Vatikánba is. elnéző férfi volt. és egy darabig Malibuban időztünk. ötletekkel segítettük egymást. halk szavú. egyelőre még nem engedhetem el a kezüket. dolgoztunk. támogató barát volt egy személyben. – És a család többi tagja? – kérdeztem. megint megkérdeztem: – Gondolkoztál azon. de összevissza alig ötezer dollárt kerestem velük. hogy elolvassam. igaz lelkű. igazi . Amikor a szívműtétje után lábadozott. tisztesség és részvét. inspirációért vagy menedékért mindig a Borgia-könyvhöz nyúlt vissza. bár mindig azt mondogatta. A családomat csak azután tudtam tisztességgel eltartani. – De igazság szerint pontosan még nem is alakult ki bennem minden figura jelleme. negyvennyolc éves koromig nagyon meg kellett küzdenem minden sorért – mondta. a dolgokat sajátosan egyéni szemszögből látta. – Ők voltak akkor a gonosztevők? – Cesare hazafi volt. nem az álmaiból. aki hős akart lenni. Húsz évet töltöttünk együtt derűs harmóniában. Az a Mario. és különösen rabul ejtette a Borgiák ágasbogas története. hogy az övék volt az eredendő.Utószó Amikor először találkoztam Mario Puzóval. Kedves és nagylelkű volt. * A szívrohama után. – Akkor miért nem fogsz hozzá? – kérdeztem. apa. olyannyira megigézte az olaszok életmódja. valahányszor csak cserbenhagyta teremtő képzelete vagy az önbizalma. Meg volt győződve róla. játszottunk. szívem. Mariót elbűvölte a reneszánsz Itália. Már ekkor elkezdte tehát írni a Borgiakönyvet. az olasz konyha gazdagsága. Túl sokáig voltam szegény ahhoz. Félénk. 1992-ben. hogy mennyire nem hasonlít a hőseire. bölcs ember. Azt hiszem. hogy megírtam A keresztapát. hogy ennyi idősen valami másba fogjak. akit megismerhettem. aztán már bele tudok vágni – mondta. – írtam két könyvet. Felnevettem. Úgy látta. Európába is gyakorta mentünk. könyveket olvasott az itáliai reneszánszról. s lefirkantott néhány oldalt a Borgiák történetéből. – Lucrezia jó kislány volt – mondta egy nap. olyannyira elkápráztatta Itália történelme. derűs. Talán még egy kis pénzt is kereshetnék vele – mondta egy nap. de gonoszság egy szemernyi sem. A becstelenség és aljasság a rémálmaiból buktak a felszínre. Noha az azt követő években számos más regényt írt. valahányszor csak megakadt a munkában. s a maffiáról írt egyetlen regényében sem írt oly álnokságokról. „ez is csak egy újabb családregény”. hogy e modernizálás után elhelyezhesse őket a maffiáról írt könyveiben. s közülük nem is egyet átformált. előítéletektől mentes. legősibb bűnöző család. az ország szépsége. amikor szokása szerint a dolgozószobája kanapéján feküdt. mint amiket ők követtek el. Mario kedvelt időtöltése volt az utazás. amikor együtt dolgoztunk az íróasztalánál. A kalandjaikat megdöbbentőnek. Mario roppant szórakoztató ember volt. hogy elhatározta. melyről a könyveiben írt. – Bárcsak könyvet tudnék írni ebből az anyagból. vagy el akarta terelni a figyelmét. Sándor pedig odaadó apa. és merengőn a mennyezetre révedt. egyszersmind azonban szórakoztatónak is tartotta. szerető. amiket a kritikusok klasszikusoknak neveztek. Együtt töltött éveink során Mario számtalan történetet mesélt a Borgiákról. – Tudod. férj. emlékszem. Áradt belőle mindaz a hűség. a pápák voltak az első Donok – s mind közül a legnagyobb Sándor pápa volt. regényt ír róla. ha nem érezte jól magát. a szó teljes értelmében hiteles személyiség. önzetlen. és beszélgessünk róla egy kicsit.

– Aztán megsimogatta az arcomat. hit és kételkedés. de ettől még nem lettek rossz emberek. és odanyújtotta nekem. lenyúlt az alsó fiókhoz. az emberi kapcsolatok és az árulás természetéről beszélgettünk. noha a szíve már felmondani készült a szolgálatot. de nem az volt. a gondolatai még kristálytiszták voltak. –Ahogy akarod – feleltem. közben jókat nevettünk. Cesarénak miért kell bíborosnak lennie. – Jól ismered a történetet. Aztán egy nap. – Hát befejezed – mondta. Amikor letette a kagylót. Valahányszor csak találkoztunk vele. melyben a pápa és a fia arról vitáznak. Nem emlékszem. kérdéseket tett fel. elmondott egy-egy epizódot.Megveregette a vállamat. még 1995-ben. – De mit kezdek akkor egy befejezetlen könyvvel? – A hangom nyugodtabbnak tűnt. miután egy különösen élvezetes napot töltöttünk azzal. – Mint az emberek többségének. A javát már megírtam. mindig hosszasan beszélgettünk a Borgiákról. akár a keleti. akár a nyugati parton. Azt hittem. Savonarola és a reneszánsz kor több jelentős művésze is. és – mint a nagy könyvek általában – örökkön érvényes módon szól a mindenkori emberről. Képtelen voltam még csak elképzelni is egy olyan világot. – Meg tudod csinálni – mondta. És Bert boldogan biccentett. – Csak ha már meghaltam – nézett rám mosolyogva. A halála előtt két héttel. amit ismerek a világból. hogy a szeretet. és kivett belőle egy köteg piros filctollal teleírt. – Dolgozom rajta – szokta volt válaszolni Mario. – Olvasd el – mondta. amelyben majd nélküle kell élnem. kikérte a véleményét. sárga vonalas írólapot. hogy megírja a Család egyik újabb történetét. s ő megint lázas izgalommal fogott hozzá. a beszélgetés előbb-utóbb valahogy mindig a Borgiákra terelődött. mint Mariót. vagyis rólunk. Telt-múlt az idő. Szeretet és gyűlölet. Aznap órákig beszélgettünk a Borgiákról.családszerető ember – mondta. s Mario még akkor este megírta a fejezetet. és éveken át beszélgettünk róla. szemben az íróasztalával. az Omerta valamelyik részlete. * – Segítek neked befejezni a Borgia-könyvet – ajánlottam egyszer. Az otthonunkat csak akkor volt hajlandó elhagyni és valahol házon kívül vacsorázni. – Mikor leszel kész a Borgia-könyvveI? – kérdezte mindig Bert. és azt mondta: – Mindenre megtanítottalak. megvitattak néhány fontosabb részletet. büszkeség és odaadás. és Mario gyakorta felhívta Bertet. nekik is voltak tévedéseik. – Nem tudom befejezni. Rám nevetett. Mario ügyvédje és egyik legjobb barátja – jött a városunkba. Beilleszted szépen a hiányzó részeket. miközben a dolgozószobájában ültem. mint amilyen valójában voltam. mit tanítottál nekem – mondtam. amikor Bert Fiekis – a kiváló történész. Bertet legalább annyira érdekelte és szórakoztatta a reneszánsz kori hatalom és ármányos fondorkodás. szerelem és háború… Mario Puzo sodró lendületű regénye magával ragadja az olvasót. – A java részével már megvan – mondtam Bertnek. hűség és árulás. .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful